B u l l e t i n o f t h eh u n g a r i a n C o m m u n i t y

i n n e w Z e a l a n dd e C e m B e r 2 0 1 1

105M a g y a r S z ó

"the kingdom within" - o i l o n c a n v a s É v a B o r k a

Boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónak!

Happy new year to all our readers!

Ősi múltjáróltanúskodik aBelsőváros, az Alföldegyetlen élő népiépítészeti műemlékegyüttese … 30, 32Here you can find theonly group of livingfolk architecturalmonuments in theGreat Plain.... 31

Képes Ajánló

o f f e r i n g s P i C t u r e d

show you some o f the ar t i c les to choose f rom in th i s i s sue

My father noticedthat there was anempty seat nearer tothe front and whis-pered in my ear“Look there is anempty seat – whydon’t you move thereand be nearer theaction”... 22-23

… Hallja kend János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni.Adjon nekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammá fogadom... 4-5

A két testvér 1914 első felében egy ízbenösszeveszett – Attila ekkor kísérelt megelőször öngyilkosságot… 24-27Recognition of his outcast position in society helped him to find his own voice…28-29

Ha már egyszerbelekezdtem egysztoriba, akkormég egyet hagymeséljek el. Voltegyszer, hogyP o r t u g á l i á b a nedző táboroztunk....

8-9

Karácsonyra –For Christmas 3, 9, 4-5, 13, 19, 37

This is very much a film aboutwomen, their feelings and theirstrength of character. …18-19

Mindezek a kőzetek rendkívüli szerepet játsza-nak a bortermelésben, mert Tokajról elmond-hatjuk, hogy ahány kő, annyi bor... 20

In 1737 the Tokaj-hegyalja wine region wasofficially established as such by an order of theroyal court... 21

Titokzatos éjGondolkodom azon, hogy miről isírjak, ami érdekes is, és olvasásraméltó. Mindig nagy felelősségetérzek az iránt, hogy olyan írástprodukáljak, amit érdemeselolvasni… Közben arra gondolok,talán túl gyakran nem lehet hibázni,

ha az ember szívből ír. Kihagyom tehát most abeszámolókat, a provokatív megfigyeléseket, helyetteinkább hangosan gondolkodom, a kedves olvasótársaságában.

Íme, itt a karácsony. Úgy szeretem a karácsonyt!Mindig is nagyon szerettem. Gyermekkorom legszebbemlékei fűződnek ehhez az ünnephez, s feltételezem,hogy döntően befolyásolta, hogy milyen emberréváltam...

Először is, hozzánk mindig is a Jézuska jött. A Mikulásegyértelműen december 5-e éjszakáján kopogott be azablakunkon, nem is volt semmi köze a karácsonyhoz. Avárva várt szentestén pedig angyalok segítségével aJézuska hozta a karácsonyfát és az ajándékokat.Még akkor is, amikor már eljött az ideje, hogymegtudjam „az igazat”, hevesen magyaráztamosztálytársaimnak, hogy a mi házunknálmásképp történik a karácsony. Nem értették,sőt sajnáltak, hogy nálunk nem decemberelső napjaiban díszítünk karácsonyfát. Énviszont sosem irigyeltem őket, mert annál szebb, mintamilyen nálunk volt, nem lehetett.

Maga a szó „szenteste” is egészen mást sugall, mint azangol „Christmas Eve”… Amikor belegondolok, a maifejemmel el sem tudom képzelni, hogy szüleim hogyantudták évről évre megőrizni a szenteste varázsát.Mindketten dolgoztak, nem volt a közelben nagyszülő,vagy nagybácsi, nagynéni, aki kisegített volna… Nehezenlehetett mákot kapni, hát még ledarálni, sőt rendesélesztőhöz sem lehetett könnyen hozzájutni… És még is,minden évben lejátszódott, mint maga a csoda.

Nem is emlékszem Edus húgommal mivel kötöttük lemagunkat 24-e délutánján, csak arra emlékszem, hogynem volt szabad bemennünk a nagyszobába – nehogymegzavarjuk az angyalkák munkáját. Vacsora előttünneplőbe öltöztünk. Most már tudom miért volt az,hogy a megszokottnál később vacsoráztunk, és hogymiért drukkoltak szüleink, hogy szentestén minéltéliesebb legyen az időjárás… Az ünnepi vacsora végefelé, amikor kint már sötétedett, és Anyu isteni finombejglijét kóstolgattuk, Apu hirtelen rájött, hogyelfelejtett megborotválkozni, és gyorsan elvonult afürdőszobába. (Valamiképpen minden évbenelfelejtette…) Amíg kint volt, egyszerre csak csöngettekaz angyalok! Micsoda izgalom! Apu rohant vissza, hogyhallottuk-e, hogy csöngettek… Akkor óvatosan

Wondrous NightI’ve been thinking about what to write about that will beinteresting and worthy of reading. I always feel the weightof responsibility to produce a piece of writing that is worthreading... In pondering what to write it occurred to methat it’s hard to go wrong if you write from the heart. Sothis time, I’ve decided I’ll just think out loud so to speak...in your company that is.

I can’t believe Christmas is here! I love Christmas! I’vealways loved Christmas. My most treasured memoriesfrom childhood are about Christmas. In fact I’d go so faras to say our Christmases had a big impact on how I turnedout as a person...

First of all, it was always Jesus, not Father Christmas, whobrought Christmas to us. St Nicholas did come to see us,but it was on the night of 5 December, to fill our polishedboots with goodies, and he had nothing to do withChristmas. It was Baby Jesus and the angels who broughtthe Christmas tree and presents on Christmas Eve. Evenwhen the time came for me to know “the real truth”, I was

still resolute about it with my classmates - Christmasat our place was different. They didn’t understand;actually they felt sorry for me that at our house wedidn’t get to put up our Christmas tree in earlyDecember. But I was never envious of them – after

all, there could never be a more beautifulChristmas than ours...

Even the Hungarian word for “Christmas Eve” –Szenteste or “Holy Night” alludes to something

quite different... When I think about it with the inevitablewisdom of hindsight, I can’t imagine how on earth myparents managed, year in-year out, to preserve the magicof Christmas. They both worked... We didn’t havegrandparents, or aunts, or uncles around to help share theload... It was really difficult to buy poppy seeds for thetraditional baking, let alone grind them, or even to buy“proper” yeast... And yet every year, somehow it allhappened, like some sort of miracle.

I can’t even remember how my sister, Edi, and I spent the

afternoon of the 24th. All I remember is that we weren’tallowed to go into the living room in case we disturbed theangels. Before dinner we all dressed in our Sunday best. Inow understand why we had dinner later than usual thatparticular night and why my parents always had theirfingers crossed that the weather would be as wintry aspossible... Towards the end of our festive dinner, when itwas nearly dark outside and we were sampling mymother’s delicious poppy seed and walnut rolls, my fathersuddenly realised he had forgotten to shave, so he rushedout to the bathroom... (Strangely enough it was somethinghe seemed to forget to do every year.) While he was in thebathroom, out of the blue came the tinkle of the angels’bell. What excitement! My father rushed back to see if we’dalso heard the tinkling bell... Then we carefully opened the

b e k ö s z ö n t õ Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3

folytatás a 7. oldalon continued on page 7

- Jókai MórÉlt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagyPestvárosban, aki semmiképpen sem tudott amesterségéből meggazdagodni.Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogyezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha amagisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl acsizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált ajámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírjákelszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatójaelég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött megkifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis –nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőtnemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágatjónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanempersze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igazkeresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja felmagát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is.Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni Jánosmester, mert másfelől az Isten olyan különösenmegáldotta, hogy minden esztendőben rendszerintszületett neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, ésaz olyan egészséges volt, mint a makk.– Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mesterminden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc;mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszerazután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azutánott volt a punktum.János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel avilágon.– Hej, sok van azzal mondva.Kettő, három már iskolába járt, egyet, kettőt járni kelletttanítani, másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépetfőzni; emezt öltöztetni, amazt megmosdatni ésvalamennyire keresni! Bizony édes atyámfiai, ez nemcsekély hivatal: próbálja csak meg valaki.Mikor cipőt kellett szabni, egyszerre kilenc cipő! mikorkenyeret kellett szelni, egyszerre kilenc karéj! mikor ágyatkellett vetni, egyszerre az ajtótól az ablakig az egész szobaágy, tömve, dugva apróbb, nagyobb, szöszke, barna,emberforma fejekkel!– Ó, én uram és Istenem, de megáldottál engemet; –sóhajtozék magában elégszer a jámbor kézműves, mikoréjfélen is túl ott ütötte a mustával a talpat a tőkénél, hogyennyi lélek testét táplálhassa, s hurítgatta hol egyiket, holmásikat, aki álmában rosszul viselte magát. Kilenc biz ez,egész kerek kilences szám. No de hála érte az úristennek,még nincsen ok a panaszra; mind a kilenc egészséges, jóerkölcsű, szép is, jó is, épkézlábbal és gyomorralmegáldva; s inkább kilenc darab kenyér, mint egyorvosságos üveg, inkább kilenc ágy egymás mellett, mintegy koporsó közötte; az úr Isten őrizzen meg tőle minden

érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha egyetelvesznek belőle.Nem is volt János mester gyermekeinek semmiféleszándékuk a meghalásra; az már el volt végeztetve, hogyők mind a kilencen keresztül dolgozzák magukat az életen,s nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknaksem az eső, sem a hó, sem a száraz kenyér.Egy karácsonyestén János mester későn tért haza a nagyszaladgálásból, mindenféle kész munkákat vitt haza, kevéspénzecskét szedett be; ami ismét a mesterségéhez, meg anapi szükségek fedezésére kellett. Hazafelé futtábanminden utcaszegleten látott aranyos, ezüstösbáránykákkal, cukorbabákkal rakott asztalokat, amiketjámbor kofák árulgatnak olyan gyermekek számára, akikmagukat jól viselik; meg is kérdik elébb, hogy a rosszgyermekeknek ne adjanak el belőle; János mester egy-egyhelyen meg is állt: talán venni kellene belőle? micsoda?mind a kilencnek? Az sok volna. Egynek vegyen? Hogy atöbbi azután irigykedjék rá. Nem; majd ad ő nekik máskarácsonyi ajándékot, szépet is, jót is, ami el sem törik, elsem kopik, s aminek valamennyi örülhet, mégsem veheti ela másiktól.– No gyerekek: egy, kettő, három, négy; mind itt vagytok,– szólt, haza érkezve kilencfejű családja körébe. – Tudjátok-e azt, hogy ma van karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyonörvendetes ünnep. Ma este nem dolgozunk semmit,hanem örülünk valamennyien.A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, majdfelvették a házat.– Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteketarra a nagyon szép énekre, amit én tudok. Nagyon szépéneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyiajándéknak!Az apróságok nagy zsivajjal kapaszkodtak apjuk ölébe,nyakába; majd lehúzták azért a szép énekért.– No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat. Aztánszépen sorba kell állni. Így ni, amelyik nagyobb, előbbre,amelyik kisebb, hátrább.Úgy szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. Akét legkisebb az apa térdére és karjára jutott.– Már most csendesség! Majd én előbb elénekelem: ti pedigmajd aztán utánam.Azzal komoly áhitatos képpel, levéve zöld sipkáját fejéről,elkezdé János mester azt a szép hangzatos éneket, ami ígykezdődik:„Krisztus urunknak áldott születésén…”A nagyobb fiúk és leánykák az első hallásra megtanulták adallamot, több baj volt a kisebbekkel, azok mindigfélrevitték a dalt, s ki-kimentek a taktusból, végremindnyájan tudták azt, s az volt aztán a nagy öröm, mikormind a kilenc egyszerre vékonyan és vékonyabbanzengedezé azt a szép dalt, amit maguk az angyalokénekeltek azon az emlékezetes éjszakán, s talán még most

Melyiket a kilenc közül?

is énekelnek, amidőn ilyen szép kilenc ártatlan lélekőszinte örömének harmóniás hangja kéri onnan felülről avisszhangot tőlük?Bizonyára a gyermekek énekének örülnek ott fenn amennyben.Hanem annál kevésbé örülnek odafenn az első emeleten.Ott egy gazdag nőtelen úr lakik, egymaga kilenc szobában:egyikben ül, a másikban alszik, a harmadikban pipázik, anegyedikben ebédel; ki tudná, mire használja a többit?Ennek sem felesége, sem gyermeke, hanem van annyipénze, hogy maga sem tudja, mennyi?Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült ez este, ésazon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? miértnincs a hirlapokban semmi érdekes? miért nincs e nagyszobákban elég levegő? miért nincs a ruganyos ágybancsendes álom? amidőn János mester földszinti szobájábólelkezdett elébb lassan, aztán mindig erősebben hangzaniföl hozzá ama vidámságra ösztönző ének.Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad,hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhattatovább a dolgot.Összemorzsolta kialudt szivarát, s lement magahálókabátban a csizmadia szállására.Éppen végezték azok a verset, amint benyitott hozzájok, sJános mester egész tisztelettel kelt fel a nagy úr előttháromlábú székéről.– Kend János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle agazdag úr.– Igenis szolgálatjára, nagyságos uram, parancsol egy párfénymázas topánkát?– Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.– Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. Sok száj,mikor evésre kerül a dolog.– Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend Jánosmester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjonnekem egyet ide a gyermekei közől, én azt fiammáfogadom, felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, leszbelőle úr, a többieket is segítheti.János mester szörnyű szemeket meresztett erre amondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni.Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?– Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az nagyszerencse.– No válasszon kend közőlök hamar egyet; aztán menjünk.– János mester hozzáfogott a választáshoz:– Ez a Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebbőlpapnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell anagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem amesterségben, enélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám,ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kisJózsi: ez meg egészen az anyja formája, mintha csak őtetlátnám, ez ne lenne többet a háznál? No most megint leánykövetkezik, ez semmi; azután itt van a Palika. Ez volt azanyjának legkedvesebbje; ó, szegény asszony, megfordulnaa koporsójában, ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő megmég nagyon kicsiny, mit csinálna velök a nagyságos úr?Úgy járt, hogy már a végére ért, még sem tudott választani.

Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is avége, hogy ő bizony nem tudja melyiket adja oda, mert ővalamennyit szereti.– No porontyok! válasszatok magatok; melyitek akarelmenni, nagy úr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljonelő, aki akar.A szegény csizmadia majd elfakadt már sírva, ahogy eztmondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkintmind a háta mögé huzódtak; ki kezét, ki lábát, kibőrkötényét fogta meg apjának, úgy kapaszkodott bele, sbujt a nagy úr elől.Utoljára János mester nem állhatta tovább, odaborultközéjök, átnyalábolta valamennyit, s elkezdett a fejükresírni, azok pedig vele együtt.– Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet. Kérjen tőlemakármit a világon, de gyerekemet egyiket sem adhatomsenkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.A gazdag úr azt mondta rá, hogy ő lássa, hanem hátlegalább annyit tegyen meg a kedvéért, hogy ne énekeljentöbbet gyermekeivel ide alant, s fogadjon el tőle ezerpengőt ezért az áldozatért.János mester soha még csak kimondva sem hallotta ezt aszót „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni,János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlenalakú ezer forintos banknótán, s azután elcsukta aztfélelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.Hallgatott az apróság is. Nem volt szabad énekelni.A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, akisebbeket csitítgatva, hogy nem szabad énekelni; a nagyúr odafenn meghallja.Maga János mester hallgatva járt fel s alá a szobában, sgorombán kergette el magától azt a kis porontyot, akifeleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arrakérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert márelfelejtette.– Nem szabad énekelni.Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett buzgónszabdalni; addig faragott, addig szabdalt, míg egyszerazon vette észre magát, hogy maga is el kezd dudolni:„Krisztus urunknak áldott születésén”.Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott,nagyot ütött a mustával a tőkére, kirugta maga alól aszéket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futottfel az emeletre a nagyságos úrhoz.– Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza apénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, mikornekem tetszik; mert az több ezer forintnál.Azzal letette az asztalra a bankót s nyargalt vissza azövéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasípgyanánt, közéjük ült alacsony székére, s rákezdék tisztaszívből újra: „Krisztus urunknak áldott születésén.”S olyan-olyan jó kedvük volt, mintha övék volna az a nagyház. Akié pedig volt az a nagy ház, nagy egyedül járt kilencszobáján keresztül, s gondolkozott magában, hogy vajonmi örülni valót talál más ember ebben a nagy unalmasvilágban. 1856

6

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d a k t u á l i s

Endre Csapó has beenchief editor of theAustralian Hungariannationwide weeklynewspaper, Magyar Élet(Hungarian Life) since1978, when he went into early retirement todedicate his life to publishing. With areadership of about 10,000, the Magyar Életfulfils the role not just of documenting the livesof Australian Hungarians, but of activelystriving to promote “the Hungarian cause”. Inhis weekly editorials, Endre Csapó examinesissues he deems pertinent to the survival ofHungarians inside and outside Hungary alike.

In his editorial below, which appeared in 17February 2011 issue of Magyar Élet, EndreCsapó examines the structure of the Hungariannation. He looks at the make-up and the role ofthe sizable 1.5-2 million Hungarian diasporaliving in the West, referring to them as “thethird part of the nation”, (the first beingHungary proper, the second being those livingin minority in bordering countries), as well asthe various inadequate initiatives to give thispart of the Hungarian nation a voice. Hebelieves Hungary would stand to benefitenormously if even only 10 percent of thatdiaspora were to sign up to the NationalRegister, a concept recently launched byDeputy Prime Minister Dr Zsolt Semjén, aslong as the channels of communicationafforded this group of people are apoliticalthoroughfares.

Történelmi képződmény a magyar nemzetnekaz a része, amit többek között diaszpórának,szórványmagyarságnak is nevezünk. Azérttörténelmi képződmény, mert az amásfél–kétmillió magyar, aki a mögöttünkhagyott százvalahány évben elhagyta kárpát-medencei otthonát, ezt túlnyomórésztgazdasági és politikai okok miatt cselekedte,tehát a történelem-adta nyomor vagy üldözésmiatt vált a magyar nemzet veszteségévé. Ésvált ugyanakkor távoli országok nyereségévé.

Az eltávozottak között volt minden rangú,minden lelkületű, minden szándékú fia-lánya ahazának. Az elvándorlás nagy lelki élmény, vanaki könnyen veszi, van akit gyötör a honvágy.Kevés a közömbös. A sebeket az időgyógyítgatja, kárpótlást ad a jólét annak akisikeres a mindennapi küzdelemben. Vannakkiugróan szerencsések, gyorsan és nagyonmeggazdagodottak. Ők felejtik el leghamarabbegykori hovatartozásukat, nehogy adni kelljen.Szerencsére vannak nem-felejtők, hihetően atöbbség, akik otthonában él a magyar szó,akiknek kell a könyv, és amióta lehet, haza islátogatnak, rokonaikat, barátaikat felkeresik,járják az országot, segítenek ahol lehet. Azérdemteleneket nem tartjuk számon.A szétáramlott nemzetrész nem képez együttélő közösséget, egy-egy templom vagy

magyarház a közelben lakókrészére elégíti ki az együvétartozás igényét. Létrejötteknagyobb területek (országok)magyarságát összefogószervezetek, szövetségek,kulturális fesztiválok.Vannak akik ellátnakpolitikai képviseletet, lobby

tevékenységet a szórványmagyarságérdekében. A magyar kultúra ápolásában, arendezvények meghirdetésében, hírek,tudnivalók, szépirodalom közlésével, nagyszolgálatot tettek és tesznek a magyar újságok,könyvek és rádiók.

A szülőhazával a kapcsolat ugyancsaktörténelmi távlatú. A Horthy-korszakbanhozták létre a Magyarok Világszövetségét afőleg tengerentúlra elvándorolt magyaroknemzeti-lelki igényeinek kielégítésére. Abolsevista diktatúra 1945 után megszüntette,majd újjáélesztette, politikai szempontjaiszerint működtette. A rendszerváltoztatás után„privatizálták”, társadalmi egyesületkéntszervezték át, és – ha már világszövetség – azösszmagyarság társadalmi szervezetévé tették.Három régió egyikeként máris harmadikharmadra zsugorodott a szervezetben a nyugatinemzetrész tere. Majd ez a harmad-tér iselsorvadt annak során, hogy a szervezettevékenysége az elvándoroltak integrálásafeladatait elhanyagolva politikai ambíciókkielégítésében jeleskedett. Semmi bajunk nincsa politikai ambíciókkal a maguk helyén, de semeredetileg, sem újraélesztésekor nem ilyenfeladatot jelöltek ki a MagyarokVilágszövetsége számára. Lehet, hogy maga azelnevezés is sarkallhatta az átszerelésiszándékot, eredetileg – az elnevezésselellentétben – az alapítók nem minden magyarérdekét kívánták állami támogatásbanrészesíteni, hanem csak az elvándoroltakatakarták magyarságukban megtartani.

A végeredmény tehát az, hogy gyakorlatilaglehetetlenné vált mindaz, amiért korábbanlétrehozták – állami intézményként – aVilágszövetséget. Miután önjáró társadalmiszerveződésként indult a rendszerváltoztatásután, munkájára nem gyakorolhatottfelügyeletet a kormányzat, nem kérhetteszámon az eredeti célt. Azt is meg kellmondani, hogy a politikai pártokra alapozottkormányok egyike sem vetette fel az igényt azeredeti feladatok folytatására, azt semfogalmazta meg, hogy milyen szándéka lehetaz országnak a távol élőkkel. Csupán a politikaitevékenység zavarta a kormányokat.

Létrejött ugyan a Határon Túli MagyarokHivatala mint a Miniszterelnöki Hivataltvezető miniszter felügyelete alatt működőönállóan gazdálkodó, teljes jogkörrelrendelkező központi hivatal 1992-ben,kormányrendeletre, ami végül is – ugyancsakkormányrendeletre – megszűnt 2006.december 31-én. Ez a hivatal elsősorban akárpát-medencei magyar kisebbség dolgaival

foglalkozott. Volt ugyan egy nyugatiakkal isfoglalkozó egyszemélyes ágazata, de 14 évenkeresztül sem tudtuk ténykedésen rajtakapni.Eleddig a polgári kormányok jóindulatútétlenséggel viszonyultak, a liberalisták viszontelutasítók voltak a nyugatiakkal való törődéstilletően.

A jelenlegi nemzeti kormány meghirdette amagyar nemzet határokon átívelőújraegyesítésének programját. Ennek a nagyjelentőségű szemléletnek a sodrában jött létre akettős állampolgárság elnyerésének lehetőségeszinte mindenki számára, aki fel tud mutatnivalamilyen magyar kötődést.

Jelentős lépés a Magyar Állandó Értekezlet(MÁÉRT) újra összehívása, határozatképesséés politikaformáló tényezővé emelése. AMÁÉRT az a szervezet, amelyben a szomszédállamokbeli kisebbségi politikusok legálisműködési lehetőséget kapnak a magyarországinemzetpolitikában. Vagyis egy meghatározott,korlátozott, szakmai testület.

A MÁÉRT összejövetelen meghívottként jelenvolt néhány prominens személy a nyugatidiaszpórából. Ez lehet megtisztelő, degyakorlatilag „futottak még” minősítés volt,mindenképpen méltatlan. Feltűnően példáulSemlyén Zsolt miniszterelnök helyettesmeghatározásához, ami így hangzott el azösszejövetelen: „Meg kell tartani,megerősíteni, kiterjeszteni a magyarságot.Megfogalmaztuk – amit a háromlábú székhasonlatával szoktam leírni –, hogy nemcsak amagyarországi és kárpát-medencei magyarságalkotja a magyar nemzetet, hanem a nyugatiemigráció, s a nemzeti azonosságtudatotvállaló leszármazottaik is. Bármelyik lábkiesik, akkor az egész szék szétesik.Zárónyilatkozatunkkal egyértelművé tettük: akulturális értelemben összetartozó nemzetet azállampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényközjogi egységgé formálja.”

Arról van szó tehát, hogy három nemzetrésztkell egybehozni: 1. a magyar állam területénélő, 2. a Kárpát-medence egyéb államaiban élő,és 3. a nagyvilágban szétszórtan élő ma -gyarokat. A harmadik „láb” még arányaibansem jelentéktelen, hiszen ha aszerint állapítjukmeg a létszámát, hogy hányan kaphatják megmost már a magyar állampolgárságot,megközelítené a kárpát-medencei elhatároltmagyarok számát.

A MÁÉRT gyűlésre szóló meghívásbólkövetkeztethető, hogy ez a derék szervezet lesztovábbra is a házigazdája a nyugatinemzetrésznek is. Ez minden tekintetbenhelytelen lenne.A MÁERT több okból nem lehet az a szervezet,amelyben a nyugati diaszpóra képviselhető. AMÁÉRT pártpolitikai szervezet, olyan politikaipártok alkotják, amelyek a szomszédosországokban kapnak legitim képviseletet.Helytelen elfogadni azt a sajnálatosan divatospolitikai felfogást, ami csak politikai pártokbóleredő képviseletet ismer el. Ennek a

A harmadik nemzetrész

Csapó Endre

írása

7

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n da k t u á l i s

módszernek már helyileg, az elcsatoltországrészekben is megvan a hibája, mertképviselet nélkül hagyja a szórványokat,hiszen „ahol nem szavazhatnak, ott nincsképviselet”. A nyugati magyarság esetében szósem lehet politikai pártokról, szerencsérenincsenek is, soha nem is voltak.

A másik szempont, amit kihangsúlyozunk: anyugati magyarság alapvetően szórvány.Megszavazhatatlan, demokratikusanképviselhetetlen. A nyugati szórvány mindentekintetben, természetében és igényeibenteljesen más, mint a kárpát-medencei szórvány.Sem összességében, sem kisebb egységébennincs területi, települési, kultúrtáji származásikötődése. Minden helyi összesereglésük azéppen egymás közelébe kerültek amorfösszességéből képződik idegen környezetben,és válik kulturális nemzeti mikró-társadalommá, különböző értékalapon, mintegyházközség, iskola, ifjúsági (cserkészet),sport, kulturális, társadalmi, bajtársi vagyszakmai egyesület, szövetség vagy intézménystb. keretében. Mindegyik összekötő eleme anemzeti azonosságtudat, ami az idegenkörnyezetben üvegházi ápolást kíván. Ezérteltérő igényű feladat a nyugatiak magyarságamegtartása, mint a kárpát-medenceieké.

A nyugati szórvány beépítése a magyarkulturális egységbe anyaországi felelősség és

kötelesség, csakúgy mint az elszakítottterületek esetében. A nyugatiak, magyarságukmegtartásán kívül, fontos erőforrást jelenteneka szülőföld magyarjai számára. Befogadóországaikban ott találjuk őket magasrészaránnyal a szellemi, ipari, kereskedelmi,oktatási, diplomáciai, lelkészi, orvosi, katonaiés tudományos pályákon. A kifosztott,hátramaradt, gyors fejlődésre képtelenországnak égetően szüksége van minden olyansegítségre, amit a nyugatra kerültek adnitudnának szellemi, anyagi, kapcsolati ésminden egyéb téren.Súlyozza a témát az a sajnálatos tény, hogy azelvándorlás nem csak a múlt problémája,hanem a jelené és a jövőé is. Tízezrekdolgoznak idegenben, és most tudattákörömmel odahaza a fiatalsággal, hogyFranciaország megnyitotta kapuit korlátlanul amagyar munkavállalóknak. Nem szabadnaelengedni a kezüket, kiépített szervezettelkellene élő kapcsolatot tartani velük, biztatniőket a hazatérésre. Ennyi érvágást nem tudelviselni az ország. Valamit, nagyoneredményeset tenni kell. A képzett emberfővel– már Széchenyi figyelmeztetett – gazdálkodnikell.

Semjén Zsolt említette a regisztert, mindenfellelhető magyar számbavételét. Ez járható út.Személyesen, személyi érték szerint kell az

egyént bekapcsolni valamilyen magyarországiszellemi vagy gazdasági műhelybe. Ehhez acélhoz megfelelő intézményt kell létrehozni,nem pedig valami primitív „többség dönt”–beszélgető, konferenciázó, jövőre istalálkozunk – asztaltársasághoz alkalmilagodainvitálni. Ha a másfélmilliós nyugatidiaszpóra szerény tíz százaléka beépítkezik amagyar tudományos, üzleti, szellemi,társadalmi életbe, és szerény húsz százaléka amagyar idegenforgalomba, akkormegvalósulna az, amit a Magyar ÉletFalinaptára februári oldalán idézünk SemjénZsolttól:

„Nemzetpolitikánk filozófiai fundamentuma:minden nemzet egyszeri és megismételhetetlenérték. Olyan értékgazdagság, amit csak ő adhataz egyetemes emberiségnek. Ebből pedig azkövetkezik, hogy minden nemzet – így amagyar nemzet – alapvető küldetése, hogymagát megőrizze, saját értékeitkibontakoztassa és fölmutassa.”

Életbevágó érdek, hogy a nemzetegyesítésprogramja úgy valósuljon meg, hogy a világmagyarságát behálózó csatornákon állandócsúcsforgalom legyen.

[Megjelent a Magyar Élet 2011. február 17-i számában]

benyitottunk a nagyszobába és egyszerűen elkápráztatotta gyönyörűség.

Felejthetetlen volt - nem csak a látvány, hanemmég inkább az érzés. Titokzatos, meghitt,felülmúlhatatlan… Sokáig ott álltunk négyen a faelőtt, míg a Csendes éj végén a harangozás végetért, utána letérdeltünk és Apu imába foglalvaközénk varázsolta az otthoni családunkminden tagját. Anyu sírdogált. Edussal pedigegy életre megértettük, hogy még alegboldogabb pillanatot is beárnyékolja akényszertávolság. Való igaz, attól tényleg erősebbeklettünk, a karácsonyi énekeket pedig még szebbenénekeltük. Utána pedig már szinte ráadáskéntkövetkezett az ajándékbontás…

A karácsonyi szokások fontossága szent volt nálunk.Számomra önmagában ez volt a legnagyobb ajándék,amit kaphattunk. Egy életre megteremtette szívembenazt a menhelyet, ahová bármikor betoppanhatok, ésszeretetben, biztonságban érzem magamat.

…Azóta is Jézuska hozza szentesén a karácsonyfát. Ésmost is szorong a szívem, amikor az otthoniakért és amásvilágba költözött szeretteinkért imádkozunk. De mostsem cserélnék helyet senkivel se!

Szentirmay Klára

living room door and there we were, simply blown awayby the beauty of it all.

It was unforgettable – not just the visual spectacle, buteven more so, the feeling. It was wondrous, intimate,supreme... The four of us stood there for a long time infront of the Christmas tree, until the tolling bells at theend of Silent Night had faded into the distance. Then

we knelt down and one by one, my father broughtour faraway relatives into the family circle inprayer. My mother shed some silent tears. AndEdi and I understood one of life’s complex lessons:

that great distance will always cast a shadow overeven the happiest of moments. Understanding that didin fact make us stronger; we even sang the carols moretunefully. And after all that, the opening of the presentsalmost came as an afterthought.

The importance of Hungarian customs was sacred at ourplace. For my part this was the biggest present we couldever receive. It created that special place in my heartthat I can always escape to, where I feel safe and loved.

... These days it is still Jesus who brings the Christmastree. And I still get a lump in my throat when we prayfor those back home and for our dear loved ones whohave departed this world. But I still wouldn’t dream ofchanging places with anyone!

Klára Szentirmay

Titokzatos éj Wondrous Nightfolytatás a 3. oldalról continued from page 3

e m b e r e k é s t ö r t é n e t e kMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

8

Szabó András

András Szabó is one of the New ZealandHungarian world’s best kept secrets. He worksalongside the likes of New Zealand’s mostsuccessful Olympian, Ian Ferguson, coachingNew Zealand’s best. A kayak champion himself,he was born in Budapest and raised with asolid work ethic and strong family values. Hewas interested in and good at sport from ayoung age, adopting kayaking as his own whileat sports college. His interests were wide andhe studied many different things, includingteaching. At university he won a scholarship,which took him annually for several weeks at atime to HEC Paris, one of the top businessschool’s of the world. His love of andproficiency in kayaking also led to a lot oftravelling, representing Hungary and winningvarious kayaking titles along the way. Hispassion for the sport saw him undertake postgraduate study through the South AfricanKayak Academy, taking his specialisedknowledge to an even higher level. His studies led András to the path of teachingphysical education. He became involved inregular summer kayak camps over the sevenyears he was teaching. He also taught up-and-coming coaches physical education at theKayakers’ Club.It was at a training camp in Portugal that hedecided to seek out job opportunities in variousparts of the world. His efforts landed him a jobin New Zealand, specifically Gisborne,working in none other than Ian Ferguson’smulti-sports centre. That was five years ago.When Ian learnt of András’s kayaking past, oneopportunity led to another. As András puts it,he was certainly in the right place at the righttime. Since then András has made andcontinues to make a valuable contribution tothe development of the New Zealand KayakSquad. His enthusiasm has not waned,although he makes the point that as a foreignerone has to doubly prove one’s worth to receiveequivalent recognition to a Kiwi. His job stillsees him travel extensively, accompanying NewZealand kayakers to various championshipsthroughout the world. The kayaking world hasan added bonus in that András has a talent forwriting and sends accounts of championshipsfrom the spot to local media in Gisborne and inBudapest.

The values instilled in him as a child still guidehim. He believes in the importance of knowingwho you are and where you have come from.His family remains ever vital to him andalthough they are in Hungary, he sees themregularly, be it with the help of the Internet, orin person. His Hungarianness also remainsimportant to him, so much so that he alreadyhas an engraved paver at the MagyarMillennium Park in Wellington.

Szabó András vagyok és nagyon örülök, hogyegy percre ismét magyarul szólhatok... akövetkező néhány percben szeretnékbemutatkozni, ami nem lesz egyszerű, hiszenszemélyesen még nem találkoztunk, deismeretlenül is fontos ez a kapcsolat és emelletttermészetesen számomra óriási megtiszteltetés.

A fővárosban születtem, na nem itt, hanemotthon. Otthon? Mit is jelent ez? Haza, lelkibiztonság, szeretet, történelem és még oly sokminden. Igaz, az élettől én is kaptam egymásodik lehetőséget itt, ebben a gyönyörűországban, de nem szabad elfelejtenünk, kik isvagyunk, így én sem teszem. Ez tesz bennünketkülönlegessé, a társadalom igazi értékestagjaivá.

Szüleim igen keményen dolgoznak a mainapig, szerencsére egészségesek és hisznek amunka fontosságában, az előrejutásban,amiben sok részük sajnos, mindezek ellenére,nem volt. Értékeket kaptam tőlük, ötleteketláttam, tisztességet és erkölcsöt tanultam tőlük,mind olyat, amit pénzzel nem lehet kifejezni,de mégis egy életre megélek belőlük. Ezúttal isköszönöm a példamutatást, az emberiséget.

Azt csak halkan teszem hozza, hogy ezértvagyok magyar itt, még ha földrajzilag olyanmessze jöttem/jöttünk, hogyha tovább mennék,már közelebb lennék, nem? …Van egy bátyám,tavaly volt az esküvője, gyönyörű esküvő volt.Itt egy percre álljunk is meg és hagy áruljak elegy titkot. Van szerencsém évente egyalkalommal hazalátogatni. Tavaly úgy esett azeset, hogy az esküvőt az én hazalátogatásomratartogatták, úgy is mondhatnám, hogymegvártak vele. Nem nagyszerű?Természetesen nem én voltam a menyasszony(akinél egyébként jobb sógornőt sosem talált

volna nekem a testvérem), de sosem felejtem elegy percet sem és azt a fantasztikus gesztust,amit én kaptam. No, de ennyire ne haladjunkelőre, csak sorjában.

Csepelen nőttem fel, talán a szokásos módon.Voltam kisdobos és úttörő, jó tanuló, jósportoló kitüntetés tulajdonosa, voltammegannyiszor büntetésben, mint rossz gyerekés dicsérve, mint ügyes. Semmi különös, demégis fantasztikus. Boldog voltam és szabad,észlelő és akaratos az életben, a tanulásban és asportban. Ez egy életre meghatároztairányultságomat.

Az általános iskola után sportgimnázium jött,majd főiskola, majd egyetem. Kipróbáltamsokfélét. A Könnyűipari Műszaki Főiskolamellett az ELTE tanárképzőjére jártam, ahol atanulmányi átlagomnak és egy pár tanárnakköszönhetően, néhány hasonló szerencséssel,elnyertem egy néhány hetes, de évenkéntmegismétlődő tanulmányi ösztöndíjat aPárizsban található HEC Egyetemre. Emellett asport, az egyetlen saját sportom, akajakozásnak köszönhetően is rengetegetutaztam. Sokat köszönhetek a sportnak, arengeteg buktatónak és a sikereknek, na éstermészetesen azoknak, akik terelgettékutamat. Bajnoki címek és válogatottság utánjött sportvezetői felkérés és a kajakozás azéletemmé vált. Így jutottam el később anegyedik felsőoktatási intézménybe Dél-Afrikába, még ha csak levelezői szinten is aKajak Akadémiára, ahol sportbelitanulmányaimat magasabb fokra emeltem.

Otthon sok, főleg sportbeli területendolgoztam, elsősorban, mint testnevelő.Oktattam mozgáskoordinációs preventív tornátóvodában 7 évig, nyaranta kajak nyári táborbanbarnultam le, sokszor közel száz gyerekkelegyütt és persze 12 évfolyamos iskolában,ELTE gyakorlóban is tanítottam, minttestnevelő tanár. Nekem ez a testnevelési pályavalahogy természetes következménye volt azéletemnek, talán szerencsére.Ha már egyszer belekezdtem egy sztoriba,akkor még egyet hagy meséljek el. Voltegyszer, hogy Portugáliában edzőtáboroztunk.Az egyik este olyan volt, mint a másik, e óriásireményekkel és megváltó gondolatokkal

TÖRTÉNETEK

EMBEREK

&

e m b e r e k é s t ö r t é n e t e k Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

9

vártuk a reggelt, hogy újra edzhessünk, kitudja, mit hoz a jövő, ugye. Az egyik estelevelet írtam külföldre, több helyre,munkalehetőség után érdeklődve,természetesen a kajakozással kapcsolatban.Válasz nem nagyon jött hónapokig, majdegyszer csak igen. A nyelv és a sport igenbehatárolta az elképzeléseket, de pozitív válaszérkezett hónapok és hónapok levelezése utánAusztráliából, majd kis idő múlva Új-Zélandról, mely sokkal figyelmesebb, lazábbvolt. Nagyjából úgy szolt, hogy ha akartok,gyertek ki dolgozni, aláírjuk a papírjaitokat, atöbbit meglátjuk a helyszínen. Na ígyindultunk, hatalmas reményekkel éscsomagokkal.

Egy tengeri kajak központban kezdtem eldolgozni, mint túravezető, multi-sportedzésvezető, illetve a kölcsönző részlegnél,attól függően, éppen hol, mire és kire volt-vanszükség. Ideérve aztán hamar kiderült, hogyvan némi kajakos múltam. Így a tulajdonoselvitt magával egy kajakedzésre. Nos, ő nemvolt más, mint Ian Ferguson, aki azon kivételessportolók egyike, aki öt olimpiai éremmel,közte négy arannyal és egy ezüsttelbüszkélkedhet, méghozzá kajakosként. Az őbarátságával és ajánlásával innen elég gyorsankövették egymást a feladatok és a kinevezések.Jókor voltam jó helyen.

Így kerültem kapcsolatba az új-zélandi kajaksporttal, az olimpiai bajnokokkal, az országikonjaival, akikkel a mai napig is együttdolgozom. Furcsa ez a kapcsolat, akkora akulturális különbség, mégis érdekes és kihívástjelentő. Sokszor együtt lépünk fel az ittenisportigazgatóságok és igazságtalanságok ellen,amiben az a legmeglepőbb, hogy ugyan én aFöld másik oldaláról jöttem és mégishasonlóan gondolkozom a sportról, asportfejlesztésről és irányításról, no és persze abürokráciáról, de ez egy másik történet…

Ian Ferguson mellett Alan Thompson,kétszeres olimpiai és számtalan életmentőbajnok vettek a szárnyaik alá, így kaptam mega női válogatott irányítását. Velük országoscsúcsokat döntöttünk meg, versenyeztünkpárszor Ausztráliában és az európai szezonra ismegérkeztünk az északi félteke nyarában.

Versenyeztünk világkupákon, indultunkvilágbajnokságon. Tavaly nagymegtiszteltetésben volt részem: kineveztek azországos edzői tanácsadó bizottság tagjának is.Ebben egyedül az a rossz, hogy nincs sokszabadidőm, ugyanis rengeteget rohangálok. Asok feladat sok kötelezettséggel jár. Amikorlenne egy kis idő a lazításra, akkor többnyire atengerparton vagyok, mivel önkénteséletmentőként dolgozom itt, Gisborne-ban aWaikanae Beachen. Sokat vagyok a toronybana frissen vizsgázott fiatalokat segíteni, deinkább szívesebben járom a nagy vizet az IRB-ban (Inflatable Rescue Boat), mint „crewman”,vagyis legénységi tag. Így sokszor testközelbőllátom, mi is történik a hullámok között afürdőzőkkel. Van, hogy ugrani kell, de ezbenne van a pakliban.

Szóval, ez egy másik életem, amely igenfontos része az itteni közösségnek. Itt a„beach”, vagyis az óceánpart az élet szervesrésze, tisztelni és vigyázni kell. Egzisztenciárólannyit tudok mondani, hogy én soha nemengedhetném meg magamnak azt a színvonalúéletet Magyarországon otthon, mint itt. Lassan,de biztosan lehet haladni előre és felfelé, hadolgozol. Számomra azonban mindig is fontosvolt és az is marad, hogy én magyar vagyok.Sok magyar van itt Új-Zélandon, ismerek isegy jó párat, de közülük többen már el akarjákfelejteni, hogy kik ők valójában, honnan jöttekés hová tartoznak. Rendes, aranyos, szorgosemberek, de borzasztó hallani tőlük ilyeneket.

Nem vagyok Új-Zélandon annyira régen, csak2006 októbere óta. Azóta természetesen nagyotfordult a világ, egészen máshogy látom ésmáshogy élem az életem. Nehezen fogadnak elitt. Nem egy külföldivel, akár angollalbeszéltem már erről. Persze nem biztos, hogyez máshol is így van, de a sportban nagyonnehezen engednek feljebb, sokkal többet kelldolgozni, mint egy kiwinek, sokkal többet kellbizonyítani, nem hogy elismerjenek, de hogyegyenlő félként kezeljenek. Nagyonféltékenyek az európai szakképzésre és naivanállítják a maguk igazát, még akkor is, ha érzik,hogy nincs igazuk. Úgy van és kész. Voltam énmár „just a blunt Eastern European” és „theonly person who knows this” is. Szintemániákusan meg akarnak tanítani engem is,

hogyan lehetek meg kiwibb, mint az egyetlentökéletes életforma. Nincs is ezzel semmi baj,aranyos gondolat és mindig van valamittanulni.

Fontosnak tartom a közeli kapcsolatot azotthoniakkal, így az internet és a moderntechnika segítségével ez működik is. Szüleimmar kétszer is voltak itt látogatóban.Másodszorra mondjuk már szinte “haza”jöttek. Nagyon szeretik az országot, sokatutaztunk együtt és megannyi szépet láttunk. Ezeket az élményeket mindig perszeújrabeszéljük és újra átéljük, meséljük,am”ikor az éves szabadságom alkalmával hazais ellátogatok, eddig minden évben. Csodálatosország mindakettő, hatalmas különbségekkel.Fantasztikus dolog szerintem otthon lenni kétennyire eltérő kultúrában.

A jövőm még igen képlékeny, sokszorrengeteget rágódok rajta, de nehéz döntésthozni. Szerencsésnek érzem magam itt, olyanéletet élhetek, amiről otthon nem isálmodhattam. Van egy szép lakásom és egyhatalmas kocsim, vannak hihetetlenülsegítőkész emberek körülöttem és aztcsinálom, amit nagyon szeretek. Kell-e ennéltöbb? Talán egy család és akkor újra át kellgondolni mindent.

Köszönöm mindenkinek, aki szánt egy kis időtarra, hogy végigolvassa ezt a kisbemutatkozást. Külön köszönöm a megtisztelőfelkérést és lehetőséget a FőkonzulAsszonynak, aki igen körültekintően támogatjaa magyarságot és a magyarokat itt, Új-Zélandon. Számomra a magyarságom, a családés történelem igen fontos. Múlt nélkül talánnincs jövőnk, így nem szabad elfelejtenünk,sőt ápolni kell.

Az eddigi ittlétem alatt volt szerencsém másmagyarokkal megismerkedni és szinte mindenilyen eset hihetetlen és nagyszerű volt. Alegtöbbjükkel a mai napig is erős akapcsolatom, mindig segítünk egymásnak,sokszor keressük egymás társaságát, nagyonjól sikerülnek az összejövetelek is.

Így vagyunk magyarok Új-Zélandon,magyarul mondva.

Readers in Wellington will remember JózsefGazda, who visited in April 2004, carrying out oralhistory interviews for a book – or as it turned out,a two-volume set about Hungarians spreadthroughout the world. Entitled The Third Branch,it describes Hungarians in present day Hungaryas the first branch, those in minority outside theborders as the second, and Hungarians spreadthroughout the world as the third branch. Thiscomprehensive analysis of firsthand interviewswith first, second and even third generationHungarians in over 40 countries reveals some

sad truths about the prospects for the survival of Hungarianness in the bigwide world, and the consequences for Hungary, but also has somemessages of hope.The 2-volume set is available only in Hungarian and can be orderedthrough the Editor (tel. 04-9737507, emailmagyarszo@hungarianconsulate.co.nz) at a cost of NZD70, whichincludes postage.

Gazda József két kötetes könyve a nemzet „harmadik ága”, azazvilágban szétszórt magyarság sorskrónikája. Műfajilagtulajdonképpen a szociográfia, vagy az emlékezetben megőrzötttörténelem (oral history) körébe tartozik. Mintegy ezer egyéni sorsmozaikkockái segítségével idézi fel a jellegzetesen magyar„bujdosósorsot”, azoknak a sorsát, akik történelmünk „vérzivatarosévszázadaiban” a haza elhagyására kényszerültek, szétszóródtak anagyvilágban, ott eresztettek új gyökereket, ott illeszkedtek be őrizvevagy feladva másságukat, magyar mivoltukat, s járultak hozzámunkájukkal, tehetségükkel új hazáik - mintegy 40 ország – belsőéletéhez, sokszor azok arculatának alakulásához.

E könyvvel és a benne megszólalók szavaival üzenem, mondom, kiáltomminden magyarnak, éljen bárhol is a nagyvilágban: sorsunk a sajátkezünkben van. Csak akkor tudunk megmaradni, ha akarunk! És hateszünk is érte. Ady Endre könyörgő jajja átsüvít az időn, smindnyájunkhoz szól: Az Élet él és élni akar! Őrzők, vigyázzatok astrázsán! Vigyázzunk hát!(A szerző)

Mi ez a könyv, amit az olvasó a kezében tart? Jajkiáltás magyarságért, avilág négy sarka felé, Óceánon innen és túl. Az elűzött-elbujdosott-elvesző gyermek jajkiáltása anyja után. A küzdő-fuldokló magyar fohászaIstenhez, miközben elmerül. Hány millió magyar menekül, tűnik el anépek tengerében! Idegenek segítő keze, de más nép, idegen környezet,a mindennapi élet beolvasztó működése, meg a „felelős” magyarkormányok brutális közönye. És még jó, ha csak közönye! Fellebbezés eza nemzet lelkiismeretéhez, önmagunkhoz, akik, mint e könyvet,kezünkben tartjuk sorsunkat. „Megkérdezték tőlem, fáj-e az otthon.Ilyenkor nagyon fáj. Úgy fogok meghalni, fájó lélekkel, az otthonragondolva”.A harmadik ág több mint félszáz ország ezernél több elbujdosottmagyarjának sorsában beszéli el, hogy mik történtek, jaj mik is történnekvelünk.A magyar népesség létszámának alacsony szintjén, ahogy elérünk aholtpontra, létezésünk zuhanássá válik. Micsoda abszurd dráma a végelőtt: az emigráció az anyaországtól várja az utánpótlást. Zuhanásközben az anyaországi magyar Tompa Mihályt idézi az emigránsmagyarnak:„Neked két hazát adott a végzeted, Nekünk csak egy – volt! az iselveszett!”(A kiadó)

Utoljára háromszázötven évvel ezelőtt hangzott fel a Jajszó, Zrínyikiáltása, s Kodály Zoltán 1955-56-ban kórusművében visszahangozta:„Látok egy rettenetes sárkányt, mely méreggel, dühösséggel teli,elragadja s ölében viseli a magyar koronát. Én, csaknem mint egy némafelkiáltok, ha kiáltásommal elűzhetném ezt a dühös sárkányt,

kiáltván: Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet! Szegény,annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsóveszedelmeden, hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon.Hogy senki utolsó, halállal való küszködéseden egy biztató szót nemondjon? Egyedül én vagyok-e őrállód, vigyázód, ki megjelentemveszedelmedet? Nehéz ugyan e hivatal nékem, de ha az Isten hazámhozvaló szeretetet rám tette, ímé kiáltok, ímé üvöltök, Hallj meg engem élőmagyar! Ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz. Magyarok! Ti néktekszólok!”(Zrinyi Miklós-Kodály Zoltán)E jajkiáltást Gazda József könyvében1000 mai magyar kórusa erősíti fel:„Ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!”

A két kötet ára postaköltséggel együtt NZD70; a Magyar Szó

főszerkesztőjén keresztül lehet megrendelni (tel. 04-9737507, emailmagyarszo@hungarianconsulate.co.nz).

Az első kötet alcíme: Az idők árján

A könyv átfogó, a jelenségre rátekintést adó első kötete, 17 fejezetbenrajzolja meg a magyar emigráció évszázadokon átívelő sorsát.

1. „Magyar fa ága”A magyar fa a nemzet fája, melynek három fő-ága van. Első, akik a

trianoni csonkaországot kapták hazájuknak. Második, akik a nyolcutódállamban saját szülőföldjükön, ősi földjükön szakadtak „idegenbe”, ésharmadik azoké, akik valamilyen okból el kellett hogy hagyják hazájukföldjét. Ők az emigráció, a magyar diaszpóra. Az ő nemzethez-tartozúszkat, helyüket, sorsukat villantja fel, határozza meg, rájuk adrátekintést a bevezető fejezet.2. „Bujdosók”Áttekintést kapunk a magyar történelemnek azokról a korszakairól, mikor„elbujdosni” kényszerültek majdnem mindig a „jók”, akik tettek valamit ahazáért, s ezért a haza – annak tipró hatalmi gépezete – megbüntette,elüldözte, menekülésre kényszerítette őket. Így volt ez Rákócziszegénylegényeivel, 1849 menekülőivel, majd a XIX-XX. századfordulójának szegény-kiáradásával, amikor „Kitántorgott Amerikábamásfél millió emberünk”. Aztán jöttek a XX. század első földönfutói, azotthonukat elhagyó százezrek 1916-ban, amikor a hadüzenet nélküliromán betörés elől menekült szinte az egész székelység, még nem ki anagyvilágba, hanem belső emigrációba. És még ez is csak a kezdet volt.Trianonon megtizedeli az elszakított területek magyarságát. Nemcsak acsonka országba, szerte a nagyvilágba is mennek-mennek nemzetünküldözöttjei. Aztán jön az újabb katasztrófa, a második világháború, melymilliónyi embert üldöz el otthonából, akiknek közel fele szétszóródott anagyvilágba. Aztán 1956 negyedmillió fiatalja. A vajdaságot elhagyókétszázezernyi magyar. És a 80-as években megindult erdélyimenekültáradat, akik Ceasescu Romániáját hagyják el. A látlelet szintemegrendítő.3. „Édes mostoha” Szembeállítja azt, hogy mit jelent az „édes”, a haza, és milyen módonbizonyították hazájuk iránti szeretetüket, elkötelezettségüket azok, akiketkésőbb, mint bűnösöket elüldöz a „mostoha”. A két ellentétes részszembefeszül egymással. Egyikben a ragaszkodás, a szeretet, a tenniakarás, és nem is csak akarás, hanem tett, háborúk, lövészárkok, építő,cselekvő, a hazáért való munka, és másik oldalon az embertelenkegyetlenség, a kitelepítések, börtönök, agyonverések, bitófák, a„gonosz” vérszomjas kegyetlen őrülete.4. „Utak a télben, utak az időben”A magukat a meneküléseket, azok keserűségét, sokszor az életetkockáztató voltát mutatja be. Sodródni a front elől szekereken, vonatokon,gépkocsikon, ki az idegenbe. Robbanó aknamezőkön áthaladni,szögesdrótokat vágni, tél idején folyót úszni át, mocsárban hasalni. Azéjszakában tapogatózni át a határon. Menekülni a terrorállamból, vagymenekülni a megtorló hatalom börtönei, bitófái elől. Drámai sorsok;helyzetek, menni a mindig bizonytalan és ismeretlen jövő felé, miközbenazt is tudod, hogy talán soha nem látod meg édesanyádat, aszülőhazádat és házadat. Mert: a hazád ellenségnek fog látni-tartani-tekinteni.

m a g y a r o kMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

1 0

Gazda József: A harmadik ágMagyarok a szétszórattatásban

HÉT KRAJCÁR KIADÓ – BUDAPEST

5. „Ideiglenes hazák” A menekülők viszonylagos biztonsága, védettsége azzal kezdődik, hatúljutnak a határon, a szomszédos államok, országok, Ausztria vagyJugoszlávia, az Erdélyből menekülők Magyarország földjére léptek. Azutóbbi, az „anyaország” – ez is a történelmünk szégyene – volt, hogy mintkommunista testvérországnak vissza adta magyar véreinket, akik otthonbörtönéveket kellett hogy átszenvedjenek a „tiltott határátlépésért”. Hanem ez történt, menekült táborok várták az érkezőket, melyekbensokszor hónapokat, sőt – a második világháború után, amikor mint „Hitlercsatlósait” a 40-es évek végéig nem fogadja be a világ, s így közel félévtizedig kényszerülnek az ideiglenes hazákban átvészelni a háborúutáni szörnyű nyomort. Ott taníttatni a gyermekeiket – mert rengeteg fiatalkatonacsalád, tisztek tömkelegének a családja várja sorsukmegoldásának a lehetőségét. Aki hazatérésre szánta el magát – ez is atörténelem grimasza – azt ütlegelések, börtönök, vagy mint„nyugatosokat” félretaszítottság, kiközösítés várja otthon, a szeretett,elhagyni mégsem bírt hazában. 6. „Hívó karok. A nagyvilág, ahová menekülni lehet”

Történelmi áttekintést ad ez a fejezet azokról az országokról, melyek kétés fél század óta (Lengyelország, Franciaország, Törökország, AmerikaiEgyesült Államok, Kanada, Dél-Amerika, Nyugat-Európa bizonyosországai) vagy újabban (Ausztrália, Új-Zéland, stb.) befogadják, sőt:bizonyos esetekben – megbecsülésük, bennünket való értékelésükjeleként – várják is menekültjeinket. Ebbe a fejezetbe kerülnek a sokszorhónapos hajóutak, vagy a repülőutak kalandjai, valamint az érkezőkfogadása, a már ott élő magyarok segítése.7. „Más nép, másfajta raj. A beilleszkedés”A könyv második legnagyobb fejezete, mely az idegenségbe érkezőkörök problémáját mutatja, miként sikerül a „más nép” más nyelvét,körülményeit, más kultúráját, más mentalitását megszokni, talajt fogni,munkát találni, a munkában helytállni, gyermekeknek, fiataloknak az újkörülmények között tanulni illetve tanulmányaikat egy teljesen másnyelven folytatni, otthont teremteni az új hazákban és ott előbbre éselőbbre jutva képességeiket bizonyítani. Ebbe a fejezetbe kerül az arendkívüli megbecsülés is, melyet emigránsaink szinte kivétel nélkül vagyigen kevés kivétellel ki tudnak vívni, ki-ki a maga szintjén, a magamunkakörében, munkahelyén. Vagy a 48-49-es úgynevezett dipikhelyzete, a sok katonatiszt és értelmiségi, akik nem a tudásuknakmegfelelő munkát kapnak vagy az 56-osok problémája, akiknek ahelyzetüket rendkívül megkönnyítette az irántuk való hatalmas szimpátia.8. „Küzdelem a maguk megtartásáért” A legterjedelmesebb, önmagában több mint száz oldalas fejezet ez. Azt acsodálatos akaraterőt mutatja, mellyel az öntudatos, a nemzetéhezragaszkodó, azt megtartani akaró réteg még fél lábbal az úton van, demár templomokat épít, gyülekezeteket hoz létre, lelkészről gondoskodik,aztán magyar egyesületeket alakít, magyar klubokba, szakmaiegyletekbe, szervezetekbe tömörül, magyar házakat teremt-épít. Őrzi amagyar hagyományokat, szokásokat. Műsorokat, közös ebédeket,vacsorákat, magyar bálokat, piknikeket szerveznek, hogy együttlehessen a közösség, és hogy a bevételekből alapot teremtsenek azintézményeik működésére. Megünneplik a nemzet ünnepeit, március 15-ét, október 23-át, aug. 20-át, gyermekeik karácsonyát. Külön gond agyermekek megtartása, a magyar iskolák megszervezése, acserkészmozgalom csodálatos munkája, eredményei. A kultúrateremtésidegen földön, újságok, könyvek megjelentetése, rádió-adások tévé-adások szervezése. Egyszóval: a magyar munka. Ezt a munkát nemfizeti, nem támogatja senki. Ez a munka lélekből jövő, e mögött belsőkényszer van mind a szervezők, végrehajtók vagy a rendezvényekbe, azönnevelő tevékenységbe bekapcsolódók részéről. Óriási akaraterőkormányozza, irányítja, viszi előbb és előbb a lélekhajókat, melyekszemben az árral úsznak, a törvény ellenében úsznak. Hiszen a törvényez: felszívni, felfalni, beolvasztani. Az idegen ország, az idegen környezetasszimilálni akarja az idegeneket. Különösen a gyermekeket, akik már ottnőnek, ott lesznek az idegen kultúrához tartozó lények. S hogy még amásodik-harmadik, esetleg a negyedik generáció is élni tudjon, őrizzemagyarságát, ahhoz óriási akaraterőre, óriási küzdelemre van szükség,szigorú szabályok következetes betartására már a családon belül.Például. Hogy kapun belül csak magyarul beszélünk. Vagy ha kétnyelvűa család, a magyar szülő következetesen csak az anyanyelvén szólítsameg gyermekeit. És ennek a küzdelemnek gyönyörű eredményei isvannak. Bár – erre is kitér a fejezet, a megmaradás akarása nincsmindenkiben benne. Vannak, akiknek a főcél: a beilleszkedés, könnyenfeladják „nemzeti lelküket”, mert a magyar társadalom kiölte azt. Magyarapa és anya idegen nyelven, a befogadó állam nyelvén beszél agyermekeihez, nem tesz semmit azok megmaradásáért. Mert az nem

fontos számára. Sajnos – tapasztalat, hozzávetőleges statisztika mutatja– minden tízből inkább egynek, mint kettőnek, vagy csak alig egynekfontos a megmaradás, gyermekei megtartása.9. „Milyenek vagyunk” Magyarság-vonásainkat tárgyaló fejezet. Ezek a vonások kint és bent,itthon és idegenben meghatároznak bennünket. Indulatosak, makacsokés energikusak, temperamentumosak és önérzetesek vagyunk. Sokszorhangoskodók, lázongók, amolyan „forradalmárok”. De: nem kell lesütöttfejjel járnunk, hiszen a népünkre jellemző, hogy átlag felettien kreatívak,tehetségesek vagyunk. Jó a munkabírásunk, kitartásunk. Nem könnyenadjuk fel. Ezeknek köszönhetjük, hogy magyarként bemutatkozni jóajánló levél. A ranglétrán szinte mindenki magasra feljut. Ám tele vagyunkgyengeségekkel is. Könnyen polarizálódunk, rétegződünk, nem szeretjükeléggé egymást. Nem támogatjuk, segítjük eléggé egymást. Hajlamosakvagyunk a széthúzásra, a külön-utasságra. Mindez, vagy legalábbis azindividuális mivoltunk is nemzeti karakterünkből fakad. Érzékenyek isvagyunk, büszkék a becsületünkre – ha azt megtartottuk -, s könnyen elis keseredünk. Kishitűek is vagyunk, hajlamosak a gyengeségre. Azönfeladásra, az átlagosnál könnyebben beinkadrálódunk a befogadótársadalmakba, de ugyanúgy könnyen fel is adjuk magunkat. Vagy éppellenkezőleg: gőgösek vagyunk, rátartiak, önhittek. 10. „Miért vagyunk a világon. Küldetéstudatuk” A magyar emigrációnak, különösen abból következően, hogy úgyérezték, új hazájuk magasabb életszínvonalat biztosít nekik, s a „szabadvilág” lehetőséget is ad erre, kialakult a küldetéstudata. Segíteni azotthont, az otthonlevőket. Ajándékcsomagok mennek, támogatások abajban levőknek – árvíz vagy földrengés-károsultaknak -, a kisebbségisorsban élőknek, azok iskoláinak, kórházainak. Kultúrát teremtenek,gazdagítják a magyar kultúrát nagyjaink – Márai Sándor, Wass Albert,Tüskés Tibor és társaik – ott kint is. S amikor az országunkelnemzetlenítő hatalmi erők kezén volt, a nyugati magyarság küzdött – ésma is küzd – a magyar értékek feltárásáért. Következetes harcotfolytattak a kommunizmus és annak torz kinövései ellen legyenek azok amai határokon belül vagy kívül. És ma a poszt-kommunizmus ellen. Akisebbségi jogokért. Van egy határokon kívüli erő, mely képessége éslehetősége szerint az össz-magyar érdekeket képviseli már azzal is, hogyhírnevet szerez munkájával, tehetségével, becsületességévelnépünknek. 11. „Hozzájárulásuk új hazájuk és a világ értékeihez” Képességünkből fakadóan: tudunk adni az új hazának is. Zenészeink ottvannak a világ nagy koncerttermeiben. Képzőművészeink – Moholy NagyLászló, Breuer Marcell és sokan mások –, feltalálóink, tudósaink,atomfizikusaink, matematikusaink – elvétve egy-egy diplomatánk,politikusunk is – hírnevet szereznek nemcsak maguknak, a nemzetnek is.Közismert Fermi mondása: „Igen, vannak túlvilági lények, itt vannakközöttünk, s magyaroknak mondják magukat”. A számítógépes világban,az építészetben mindenütt ott vannak kimagasló egyéniségeink.12. „Az idők karmai között. Az idegen környezet felszívó hatása”A törvény törvény. Pár generáció, és tűnik el egy-egy réteg. Eltűntek az1848-49-es emigrációsok leszármazottai, nagyjából el a XIX. századvége, XX. sz. eleje kivándorlói. Valamikor városrészek utcai nyelve volt a

m a g y a r o k Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

1 1

Gazda József Apáthy Zoltánnal †

m a g y a r o kMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

1 2

magyar Brazíliában, Kanadában és az Egyesült Államokban. Ez ma márnincs. A közösségünk öregedik el és eltávolodnak a fiatalok, fokozatosankiesnek a közösségből. Ennek folytán gyengülnek egyházaink, rendre beis zárják kapuikat, szétesnek tömbjeink, részben individuális hajlamunk,és hadd mondjuk ki ezt is, tehetségük, munkaerejük/bírásukkövetkeztében. Akik megerősödtek, meggazdagodtak házat építenek, kintvalahol az épülő új-negyedekben, és nincs meg a nemzetnek azösszetartó-összekapcsoló ereje, hogy egymás közelében telepednénekle. Így hát a szétszóratottságban is nő a szétszóratottság, s ennek folytána sorvadás, zsugorodás, megszűnés. Nő a vegyes házasságok száma,melyeken belül a magyar fél nem tartja érdemesnek a nyelv átadását. Így:elhagyják, elvesztik a nyelvet, feladják intézményeiket. Magyaregyesületek, magyar házak, magyar iskolák zárják be kapuikat. Gyengülaz identitástudat. Arányítva a más népekhez - franciák, olaszok, németek,görögök – az anyaország sem látja el kellő mértékben a véreivelszembeni kötelező feladatát. Nem tart fenn a másfélmilliónyi magyarszámára egyetlen kinti iskolát, s ami van, a Magyarországon való tanuláslehetőségéhez is az emigráció nagyságához mérten aránylag kis alapokatbiztosít. S mindennek a következménye: a meglehetősen gyorsfelszívódás. Fél évszázad alatt várostérképek rajzolódtak át, például egyiklegnagyobb magyar külföldi gyűjtőközpont – Cleveland teljes magyarnegyedei tűntek el. Eltűntek magyar falvaink Kanadában, Brazíliában ésaz Egyesült Államokban (lásd Árpádhont Lousiánában vagy EszterházatKanadában, stb.). Így hát a folyamat él és hat.13. „Megszépült múlt. Ébredési folyamatok” Ellenfolyamat is van, de jóval kisebb mértékben. Sokakban megszépül amúlt. A nyelvüket vesztettek ifjú vagy felnőtt fejjel – szüleiket vádolva –kezdik tanulni a nyelvet. Nagymamák tanítják magyarul második-harmadik generációs unokáikat. Vagy: már a nyelvüket vesztettek –idegen ajkúként – ébrednek magyar nemzeti tudatukra. És: Magyarországfelé valami megható csodálattal tekintenek.14. „Új mozgások. A kiáramlás folytonossága”Az új viszonyok között, azzal, hogy Magyarország, Románia és Szlovákiais uniós országokká váltak, fellazultak a határok, s egy új népmozgás,hatalmas méretű kiáramlás indult el ismét, csapolva a nemzet, vagy azotthon maradottak erejét. Az emigráció szemszögéből nézve pozitívjelenség ez, bizonyos fajta feltöltődést, friss erőt hoznak a folyamatosankiérkezők. Nekik hála új óvodák, hétvégi iskolák szerveződnek, vagy alétezők megerősödhetnek ott, ahol sok fiatal család jelenik meg. Dehozhatnak öntudatvesztettséget is, mert a nemzettudat általános rosszállapota rányomja az újonnan útnak-indulókra is a hatását, illetve azoksem kivételek e jelenség alól.15. „Visszavezető utak (Hazatérés)”A megmaradást szolgáló jelenség. Sokan – akik ezt megtehetik – aBalatonon nyári üdülőt vásárolnak maguknak. Mások lakást vesznek, éshazatelepednek. Így is és úgy is hozzákapcsolódnak a hazához, s azidősebbek ily módon hozzákapcsolják a fiatalokat is. A fiatalok körében isvan egy nemzeti tudattal bíró réteg, amelynek tagjai Magyarországratelepednek, munkát vállalnak ott, elindítva így egy visszahullámzásifolyamatot. Vannak, akik vállalatot alakítanak a csonka országban vagyErdélyben, erősítve ezzel a hazai közösségeket, s biztosítva a magukmegmaradását.16. „Az óceán vize”Az óceán vize mégis elnyel, befogad. Aki elhagyta a hazáját, az lehetett

mint bármekkora érték, fűthette bármekkora belső tűz, a nemzeti tudatizzása, közszóval: lehetett bármekkora magyar, a folyamat alól – utódaitnézve – nem húzhatja ki magát. Magyarnak maradni csakMagyarországon, s bizonyos mértékig – ott is már jobban veszélyeztetve- az utódállamokban, tehát vegyük így: a magyar haza földjén lehet. Kintel kell veszni, be kell olvadni. Ez elől nincs menekvés. És akikkel ezmegtörtént, azoknak ez nem is fáj. Mert ők már esetleg annyit tudnak,hogy magyar származásúak, őseik valamikor Magyarországról vagy aKárpát-medencéből indultak el ki a nagyvilágba, az ő „hazájukba” is.17. „Nem nyomtalanul. A magyar lét értelme”Értékeket adtunk a világnak, nem is kis mértékben. A görögországimagyarok nemzeti ünnepeiket ma is a korinthoszi csatorna bejáratánálünnepelik, ahol emléktábla őrzi ama csatornát kigondoló és megépítőeleink nevét. Argentínában minden katona, vagy legalábbis a műveltkatonatisztek tudják, hogy az ő nemzeti hadseregüket a magyar 48-asemigráns, a háromszéki Gidófalva szülötte, Czecz tábornok alapítottameg. És az angol nyelvterületen – tudva vagy nem tudva az okát – „biro”-nak (ejtsd: bájró) nevezik Argentínában élt feltalálója után a golyóstollat.Feltevődhet a kérdés. Jó volt, hogy így történt? Ha ezt kérdezzük, aligakad a világ magyarjai között, a harmadik ághoz tartozók között, aki aztmondaná, hogy nem, nem jól történt. Mert kint érvényesültek, meg tudtákállni a helyüket, sikerélményt kaptak. Legtöbben elégedettek. Vagylegalább ennyit megfogalmaznak: gyermekeim már idekötnek. Vagy apámés anyám sírja ideköt. Itt vagyok itthon. A „nekünk két hazát adott avégzetünk” gondolat is lassan-lassan elhomályosul. Egy ideig tart csak az,hogy „Megyek haza”. Aztán onnan megint: „Indulunk haza!” És hogy a nemzet nyert vagy vesztett általuk? Nézőpont kérdése ez is. Haazt vesszük, hogy népünk színe-java hagyott itt bennünket 1945-ben,micsoda genetikai erő özönlött ki 56-ban, vagy mennyiremegfogyatkoztunk Erdélyben. Csak tíz év alatt – 1990 és 2000 között –200.000-rel csökkent az erdélyi magyarság száma. Vagy ha azt vesszük,hogy Magyarországnak csak az Európai Unióba való belépése ótavalóságos új népvándorlás indult el, boldogok – tehetséges, kiváló, tanulniakaró és tudó fiatalok tömkelege - és boldogtalanok – itthon munkát nemkapók, élni nem tudók – tömege, hát azt mondhatjuk: tragédia. Szörnyűtragédia. És ha azt vesszük, hogy adtunk, rengeteget adtunk az emberiségnek,olyanok is, akik az otthon szegénysége miatt esetleg nem tudták volnaképességüket rendesen vagy legalábbis hasonló mértékben kifejteni,akkor nyereség ez, Vagy legalábbis: nem csak veszteség… MintJánusznak is, ennek a folyamatnak is két arca van. Egy síró és egy nevetőarca.

A második kötet alcíme:. Félszáz ország…

A befogadó országok színhelyeiről nézve mutatja meg a magyaremigráció arcát, helyzetét. Szám szerint – ha a kisebb szórvány-közösségeket, végvárainkat is figyelembe vesszük, azokat, ahová sikerülta szerzőnek belátást nyerni – negyvenegy országban követi, mutatja be akönyv a magyar emigráció állapotát, helyzetét. A különböző országokmagyar emigrációjának az arculata is sokszor különböző. Van, ahol azértelmiség (Svédország), másutt a munkás réteg dominál. Van ahol amagyar közösséget inkább feleségek (Olaszország, Görögország),másutt frissen érkezők (Norvégia, Finnország), vagy épphogy utánpótlásnélküli elöregedett közösségek (Dél-Amerika országai). Van, ahol alegfőbb réteget az Európai Unió (Belgium, Luxemburg) vagy az ENSZ-tisztviselők (Svájc Genfi kantonja) képezik. Vannak volt szocialistaországok, ahol a Szovjetunión vagy a Jugoszlávián, Csehszlovákián belülimigráció következtében jöttek létre a magyar közösségek (UkrajnaKárpátalján kívüli részei, Észtország, Szlovénia, Csehország, a romániaiBukarest és Regát). És van, ahol minden réteg izmosan jelen van(Egyesült Államok, Kanada, Németország, Anglia, Svájc és Ausztria).A mű jellege: a szerző elemző-bemutató, a jelenségeket összegező, néhameditatív, máskor érzelmi, lírai elemektől is gazdag, mindenképpen át- ésmegélt fejtegetéseit idézett, a könyvben szereplő mintegy ezer embervallomásos-elmesélő, az ő sorsukat idéző szövegei támasztják alá,egészítik ki, teszik élővé, megéltté és ezáltal igazzá. Az utóbbiakat akönyv írója világjáró-anyaggyűjtő, az érintett országokban tetttanulmányútjain útjai során egyéni beszélgetések folytán vettemagnószalagra 1997-es első, svédországi útját követően, a világ mindenérintett részét bejáró útjai során.Ezek közül csak néhány: Németország (2000, 2002, 2006 és még többút), Amerikai Egyesült Államok (2002, 2008), Kanada (2002), Ausztrália ésÚj-Zéland (2004), Argentína, Brazília és Uruguay (2006), Venezuela(2009), Görögország (2005), Itália (2006), Svájc (2000-és 2009 között 4vagy 5 alkalommal), Belgium (2000 és 2010), Hollandia (2010)…

Gazda József Stipkovits Jolánnal

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dh i s t o r y

1 3

(part 5)

- István Ladányi

In my last article I introduced anumber of sources relating to Hungarian historywhere the authors may not themselves have beenHungarian. Of course, I don’t propose to discusshere the criteria which must be met to beconsidered “Hungarian”, either in ancient timesor today! But I would like to introduce twofurther non-Hungarian historical sources thatinform us about the Magyars in the decadesleading up to the Conquest of the CarpathianBasin in the late ninth century.

Constantine VII Porphyrogenitus was the fourthemperor of the Macedonian dynasty of theByzantine Empire; he reigned from AD913-959.Al-Džaihânī, was Vizier of the Saminid (Persian)Empire from AD 913-914; along with his fellowMuslim historians he provides us with keyinformation about the Magyars in the ninthcentury.

Constantine was renowned as a writer andscholar. He either wrote or had commissioned DeAdministrando Imperio (On the Administration ofthe Empire) which is typically referred to bymodern day historians as “DAI”. Apparently,most of DAI consists of a number of notesprepared at different times and from differentsources, simply accumulated together without anyattempt to rationalise apparent contradictionsbetween the sources. The topics covered includeadvice on running the Byzantine Empire, itshistory since AD 817, and information on fightingexternal enemies.

Chapter 38 of DAI is of particular importance tothose interested in Hungarian history before theConquest. The much respected Szeged historian,Gyula Kristó, has suggested that chapter 38 is aconflation of information gleaned about the early

Magyars from:• the mission of Nicetas Sclerus who talked withÁrpád and Kurszán near the estuary of theDanube around AD 894,• a visit to “Hungary” by one Gabriel clericusafter the Conquest, and• a Magyar negotiating mission to Con stantinopleby Termatzus and Bulcsú

From DAI we learn that in the early ninth centurythe Magyars were living in a place called Levedia,next to the Khazar tribes, when they wereattacked by the Petchnegs (Kangars). Thisresulted in the Magyars being divided into twogroups with one, known in Constantine’s day asSavartoi asphaloi, fleeing south and taking refugein the Caucasus Mountains. The second group

was driven west to a place called Atelkouzou(Etelköz) where they allied with the Khazars; thecombined tribes were again attacked by thePetchnegs and this led to a further westward moveresulting in the Conquest of the Carpathian Basin.

Macartney says that al-Džaihânī’s Book of Roadsand Kingdoms is generally assumed to be theoriginal source material for three later Muslimhistorians who provide us with information aboutthe pre-Conquest Magyars:• ibn Rusta, an Arab who wrote the Book ofPrecious Jewels in the tenth century,• Mahmud Gardēzi, a Persian, who wrote achronicle in AD 1050-52, and• Al-Berkrī, a Spanish Arab, who died in AD1094 and also wrote a Book of Kingdoms andRoads.

Through his critical analysis Macartneyconcludes that ibn Rusta’s material is drawn notfrom al-Džaihânī but another lost Muslim source.In his view Gardēzi is practically a copy of al-Džaihânī with certain corruptions andmistranslations, and Al-Berkrī is a summary of al-Džaihânī with additional material from othersources, notably Mas’ūdī’s lost Book of DifferentSorts of Knowledge. From these Muslim sourceswe learn a number of key things about the

Magyars of the ninth century:• They are a “Turkish” race (this term wasapparently used very loosely by Oriental writers),• They are a nation of nomadic horsemen wholive in tents and roam a very large area, and• They have two leaders, the kanda (Kende) andJula (Gyula).

In DAI, reference is made to the Khazars requestfor assistance to Emperor Theophilus (reignedAD 829 to 842) to build a defensive fortress atSarkel on the lower reaches of the Don River, nearthe Volga. Theophilus sent one Petronas with anumber of warships to assist the Khazars. Due tothe absence of suitable stones for building afortress in the area, Petronas had a number ofovens made which produced baked bricks.Abundant archaeological evidence supports thebuilding of a fortress at Sarkel, the site of whichis today submerged under a reservoir. More than20 Byzantine style kilns were found along withhigh quality bricks and Byzantine capitals. Whileno specific mention is made in DAI of exactlywhom Sarkel was built to defend against, theassistance from Theophilus dates the constructionto approximately the 830s.

Kristó says that although ibn Rusta does notspecifically mention Sarkel, he does explicitlystate that the Khazars built fortifications “todefend themselves against the Magyars and otherpeoples adjacent to their land”. Thus, modernhistorical analysis has connected the DAI and ibnRusta passages to conclude that the Khazarsfortified Sarkel around AD 838, against theMagyars. While the DAI and Muslim sourcesappear to deal with different periods of the ninthcentury, they are the earliest written recordsavailable that provide us with information aboutthe Magyars from around the 830’s.

Hungarian Historians

Reviczky Gyula:

Karácsonykor

A zúgolódás, gúny, haragRég halva már szívemben.Egy szóval sem panaszkodám,A kis Jézus ellen.

Nem vádolnám balgán azért,Hogy engem kifelejtett.Hogy nem hozott ajándékot,Szemem könnyet nem ejtett.

Lelkem nyugodtan, csöndesenÁtszáll a nagyvilágon.Imádkozom, hogy JézusomMinden szegényt megáldjon.

Ágyamra dőlök, s álmodomEgy régi szép, édes álmot:Boldog, ki tűr és megbocsát,S ki szenved, százszor áldott!

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d l e v é l m a g y a r o r s z á g r ó l

1 4

This letter from Hungary was penned byBudapest correspondent Sándor Szabó, whohas a background in economics, engineeringand the telecommunications industry. In itSándor looks back on what has been a difficultyear with significantly fewer ups than downs. 2011 started with Hungary’s EU presidency,which coincided with the controversial MediaLaw coming into effect on 1 January. In spiteof the shadow the Media Law cast over thepresidency proceedings, Hungary receivedacknowledgments all round for theprofessional achievements of the presidency.In the meantime the world, includingHungary, was watching the Arab springunfold... In his speech addressing hugecrowds gathered to commemorate 15 March,Prime Minister Viktor Orbán talked of havingto revamp the economy and urged people toalso renew themselves... In the aftermath ofthe Japan earthquake that killed thousands,March also focussed the world on the issuesrelating to nuclear energy. April saw thesigning of the new Constitution coming intoeffect on 1 January 2012, which againattracted considerable criticism but served toengage nearly a million citizens whoresponded to a questionnaire about it. Mayand June were notable only for the unusuallywintery weather, while July and August finallybrought good weather and the summeratmosphere with plenty to do at home, such asfestivals and the like.September will be remembered mostly for thenewfound hope in Hungarian soccer, withHungary nearly making selection for the 2012European Cup. It also marked the beginningof parliament sitting to debate controversialnew laws in education, health, and the much

awaited repayment law, enablingthe hundreds of thousands affectedby skyrocketing increases inmortgages taken out in foreigncurrency a few years ago, to repaytheir debt at a fixed rate. This willmake a significant difference tomany Hungarians, who instead ofseeing their mortgages steadilydecreasing, have seen their monthlyrepayments increase by as much as80% over the last two years. Sándorreflects on those responsible for theunsustainable situation so manyHungarians find themselves in,

specifically the politicians and the banks.November was notable for Hungary’sregrettable downgrade by Moody’s to junkstatus. With the country struggling to repay itsdebts, the effects of this downgrade will bedrastically felt in everyone’s pockets. Looking back on the year that was, smallbusinesses and self-employed, such as Sándorhimself, say 2011 was worse than 2010, butstill not as bad as 2012 will be. The prospectof the worst being yet to come has inevitablysubdued the atmosphere of Advent. But evenwhen times are bad, Hungarians are alwaysgood for a joke. The one doing the rounds atpresent is: - Do you know what we’ll be firstin next year? – We’ll have the highest ÁFA[GST]- 27%.

Úgy szokás, hogy ünnepek előtt kicsitmegállunk és fellélegzünk, jó alkalomilyenkor elszakadni a mindennapoktól. Aszámvetés ideje is ez, visszagondolni mitörtént idén – és lehetőség felkészülni akövetkező évre.

A 2011 bővelkedett eseményekben, itthon és anagyvilágban egyaránt. A következő évrepedig sokan feszülten gondolnak, mert mostmár a mindennapokban is erősen érezhető azelhúzódó válság. De lássuk csak, mire isemlékezhetünk 2011-ből?

Az év első felében Magyarország töltötte beaz Európai Unió soros elnöki tisztét. Azelnökség kezdete előtt fél évvel úgy tűnt,kormányzati érdektelenség és az átláthatósághiánya jellemzi az ország nemzetközitekintélyét befolyásoló magyar EU-elnökségre való felkészülést. Az unióselnökség kezdete előtt elfogadott, éppen 2011.

január 1-jével hatályba lépő új médiatörvénybelföldön és külföldön is heves tiltakozásokatváltott ki, ami felvetette, Magyarországalkalmas-e a soros uniós elnöki tisztségellátására, de mindenképpen rossz fényt vetettaz elnöki periódusra. A magyar elnökség arossz indulás ellenére alapjában véve jólsikerült. A magas szintű találkozók túlnyomótöbbségét Gödöllőn rendezték meg, ezzeltehermentesítve az amúgy is zsúfolt fővárosiközlekedést. Nehéz időben töltöttük be etisztséget, de az őszinte kritikák szerintbecsülettel helytálltunk. Elismerő szavakérték országunkat az elnökségben minketkövető lengyelek részéről is.

Februárt itthon általában a szürkehétköznapok jellemzik, az EU elnökségmunkáján kívül talán csak az arab tavasz elsőmegmozdulásaira figyelhettünk fel. Amozgalmak aztán egyre terjedtek, felkeléssészélesedtek és Egyiptomban, Marokkóban,Líbiában egyaránt kitört a régi rendszertelsöprő polgárháború.

Március – nőnap, nemzeti ünnep, langyosodótavaszi szellő… 2010 előtt elszoktunk attól,hogy ezer ember ünnepelje már azászlófelvonást is március 15-én a Kossuthtéren, tudósított Plankó Gergő az ünnepieseményekről. Most viszont az emberekmegtapsolták az állami méltóságokat, akatonákat, és egyáltalán, kimentek, ráadásulnem fütyülni és gyalázkodni. Az MSZP idejénez kicsit máshogy volt. A Kossuth térenazonban még visszafogott volt a tömeg és ahangulat ahhoz képest, ami a NemzetiMúzeumnál várt Orbán Viktor beszéde idején.A Múzeum körút teljesen megtelt emberekkel,lobogtak a zászlók, pont, mint egy Fidesz-gyűlésen régebben. „Elbúcsúztunk aNemzetközi Valutaalaptól”, „kivezettük azországot a válságból”, „az árvíz és avörösiszap idején helytálltunk” mondta aminiszterelnök és a következőkkel zártabeszédét: „Ha a lélek zavaros, akkor azértékelés, a gondolkodás, a döntések és atettek is rosszak lesznek. Ezért a gazdaságontúl magunkat is meg kell újítanunk.”

Márciusban történt a Japánt sújtó, 9-eserősségű földrengés, amely több ezeráldozatot is követelt és újból felszínrekerültek a nukleáris energia hasznosításánakkérdései.

Áprilisban Schmitt Pál köztársasági elnökaláírta az új alkotmányt, mely január 1-jén léphatályba. Számos változást hoz az újalaptörvény, erős kritikát is kapott, de akiküldött kérdőíveket közel egymillió emberküldte vissza – ami jelentős elismerésnekminősül.

Május és június viszonylag csendben, a nyárrakészülődve telt. Bár az időjáráson ez nemlátszott, a május hűvös és csapadékos volt, ésa június is messze elmaradt az elvárttól.

M A G YA RO RSZ Á G RÓ L

Levél

Szabó Sándor1958. március 15-én született. Talán eneves dátum - éspersze a családineveltetés - miatt,mindig is megőriztea hazája irántiszeretetet. A pécsi fiatalkorután a Műszaki

Egyetemen szerezett először építőmérnökidiplomát, majd szakmérnöki és mérnök-közgazdász tanulmányokat folytatott. A 80-asévek közepétől több éven keresztülNémetországban dolgozott, majd egy nagyamerikai távközlési cég hazaiképviseletvezetője volt. Ma is távközléssel,informatikával foglalkozik. Felesége, Katipedagógus, és két fiú, Alex (aki a Universityof Otago-nál végzett) és Gábor (aki az USA-ban végzett) büszke édesapja.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dl e v é l m a g y a r o r s z á g r ó l

1 5

Június 20-án 6,3 fok volt a leghidegebbhelyen, ami inkább mondható késő télinek,mint nyár közepi időnek.

Július, augusztus végre jó idővel áldott meg,elhozva a nyári fesztiválok hangulatát.Valóban dúskálhattunk a programokban éssokan megerősítették, nem csak üres szlogenaz „itthon, otthon van”! Izgalmas volt aForma-1-es futam és újból jól sikerült a SzigetFesztivál.

Aztán a szeptember is jól indult, különösen afutball kedvelőinek. Több évi szerényteljesítmény után válogatottunk 2-1 aránybanlegyőzte a svéd csapatot, ezzel maradtremény, hogy kijuthatunk a 2012-es EB-re. Éspersze újból megindult a politikai élet: az újalaptörvényhez kapcsolódó kéttucatnyisarkalatos törvény és számos gazdaságitárgyú jogszabály megalkotása, illetvemódosítása vár a következő három hónapbanaz Országgyűlésre. Heves viták kezdődtek azúj oktatási törvényről, az egészségügyitörvényről – és ami számos családotközvetlenül érint, az Országgyűlésmegalkotta az úgynevezett végtörlesztésrőlszóló törvényt.

Mit is jelent ez? Átmeneti időre a törvénylehetővé teszi, hogy az adósok rögzítettárfolyamon végleg törleszthessék devizaalapúingatlanfedezetes hitelüket, illetvemeghatározott körben illeték- ésadómentességet ír elő azoknak az adósoknaka megsegítésére, akik devizahitellelrendelkeznek. Az adósok a végtörlesztéstsvájci franknál 180 forintos, euró esetében250 forintos, japán jen esetében 2 forintosrögzített árfolyamon teljesíthetik.

Óriási segítség ez azoknak, akik – elsősorbana bankok és hitelközvetítők ajánlására – azemlített devizában vettek fel hitelt, hogykedvező kamattal lakást vásárolhassanak.Számos ismerősöm élt ezzel a lehetőséggel,hiszen pár évvel ezelőtt a svájci Frank 140-150 Ft körül mozgott és az éves kamat valahol3-4% körül alakult, miközben aforinthiteleket a bankok 15-25% körülikamatokkal kínálták. Bizony sokan nemszámoltak a forint romlásával és makétségbeesetten tapasztalhatják saját bőrükön,hogy a Frank immár 250 Ft felett jár. Amagyar gazdasági kockázat miatt pedig abankok a kamatot is emelték, így a törlesztőrészletek akár 80%-kal is megemelkedhettek.Számos család csak most szembesült azzal,hogy például a devizában felvett,folyósításkor 10 millió Forintos hitelük, mára,több évi törlesztés után meghaladja a 15-16millió Ft-ot. Bizony kétségbeejtő helyzet,családok kerültek a tönk szélére,vállalkozások mennek csődbe, több évimegfeszített munka gyümölcse megy napontakárba.

Persze a bankoknak erről más a véleményük

és komoly szakmai érvekkel igyekeznekalátámasztani igazukat – bár a törvényidőközben hatályba lépett és többen élnek is alehetőséggel, a Bankszövetség azért jelezte,hogy az Alkotmánybírósághoz fordul azügyben.

Itt most engedtessék meg nekem egy privátmegjegyzés. Lehet, hogy a hazai bankoknakebben a kérdésben jogilag igazuk lesz. Sokan– akik laikusok – nem számoltak, nem isszámolhattak a reális veszéllyel, az elhúzódóválsággal, mikor korábbi politikusainknak,vezetőinknek elhitték, hogy „dübörög amagyar gazdaság”. De mi van az erkölcsifelelősséggel? És milyen haszonnalműködnek a bankok? Az elmúlt napokban egyszlovák ügyfelemmel összehasonlítottuk amagyar és szlovák bankok működését. Itthon,ha devizát akarunk kiutalni például a szlovákRaiffesen bankba, akkor az T+2 napot veszigénybe és a bank egy 10.000 Eurós utalásnálakár 4-5ezer Forint költséget is felszámít.Ugyanilyen utalás visszafelé, Eurót forintrakonvertálva, szlovák partneremnek egy napotvesz igénybe és 2 Euró költséget jelent. Azazonnali szlovák devizautalás költsége pedigmaximum 5 Euró. Esztergom és Párkányközött a távolság nincs 1 km sem, de akülönbségek mégis szembetűnőek. Erről nembeszélnek a hazai bankvezetők.

Sajnos november végén jött amindannyiunkat érintő rossz hír: megvontaMagyarországtól a befektetési ajánlásúadósbesorolást a Moody’s Investors Service.A hitelminősítő november 24-én éjjelLondonban közölte, hogy az eddigi „Baa3”-ról egy fokozattal „Ba1”-re rontotta a magyarkormánykötvény-osztályzatot, és az újbesorolásra is további leminősítéslehetőségére utaló negatív kilátást hagyottérvényben. A Moody’s indoklása szerintnövekszik a bizonytalanság azzalkapcsolatban, hogy Magyarország teljesítenitudja-e a költségvetési konszolidáció és aközadósság-csökkentés középtávúcélkitűzéseit, különös tekintettel a magyargazdaság egyre korlátozottabb középtávúnövekedési kilátásaira. A hitelminősítőszerint emellett Magyarország „egyrefogékonyabb az eseménykockázatokra” amagas államadósság-teher, a külföldibefektetőktől való erőteljes függés és ajelentős finanszírozási igények miatt,miközben erősödik a külső piaci volatilitás is.A Moody’s közölte: véleménye szerint etényezők együttes hatása kedvezőtlenül fogjaérinteni a kormány pénzügyi erejét, ésgyengíti sokktűrő kapacitását. A negatívkilátás érvényben hagyása az azzalkapcsolatos bizonytalanságot tükrözi, hogy azország képes-e ellenállni az európai szuverénadósságválságból eredő potenciáliseseménykockázatoknak - áll az elemzésben.Történt ez annak ellenére, hogy a pár nappalkorábban bejelentettük, az IMF-fel újabb egyújfajta, már a saját érdekeink szerint

berendezett gazdaságunkhoz igazítottegyüttműködést kezdünk.

Jelenleg az IMF-nek nincs futó programjaMagyarországon. Ugyanakkor a 2008-ashitel-megállapodás nyomán adósa aValutalapnak. Az Államadósság KezelőKözpont adatai szerint jelenleg 3768 milliárdforint a központi költségvetésnek ebből a2008 őszi nemzetközi hitelcsomagbólszármazó, részben az IMF-fel, részben az EU-val szemben fennálló adóssága.

Amely miatt félévente készít az IMF egyjelentést az ország gazdasági helyzetéről.Ezekben kötelező ajánlások nincsenek, csakmegállapítások, de a piac, akár csak az évente,minden országról elkészített felülvizsgálatijelentést, olvassa és értékeli azokat.

Nos ilyen, felemás hangulatban készülődünkaz ünnepekre. Ki-ki pénztárcája és lehetőségeszerint próbálja túlélni a válságot, próbálajándékot venni szeretteinek és pár napcsendes ünnepi hangulat után próbálfelkészülni a 2012-es év újabb nehézségeire.Hogy a magyar vállalkozók közül kinek,milyen a 2011-es éve? Mondhatnánk, hogyátlagos: rosszabb, mint a tavalyi, de mégmindig jobb, mint a jövő év lesz. Tréfásanazzal ugratjuk egymást:– Tudod miben leszünk elsők jövőre?– Nálunk lesz a legmagasabb az ÁFA – [GST]– 27%.

De félre a keserű humorral, itt az advent! Azadvent az egyházi év része, Jézusszületésének az ünneplésére – karácsonyra -való előkészület. Az advent négy vasárnapotfoglal magában, melyek közül a Szent Andrásünnepéhez (november 30.) legközelebb eső,azaz advent első vasárnapja jelenti az egyháziév kezdetét. A néphagyományokban az adventa szerelmi varázslatok időszaka is. A hozzákapcsolódó számos népszokás egyike az„adventi koszorú” készítése is.

Azt kívánom nektek itthonról, hogy ti iskészülődjetek az ünnepekre, töltsétek az évhátralévő napjait vidám, meghitt családihangulatban!

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d s z í n h á z

1 6

Sáfár Anna vagyok,Budapesten születtem éslakom. Nagyon szeretek itt élni.Tele van lehetőségekkel ésmaga a város csodaszép.Művészettörténet hallgatóvagyok a Pázmány PéterKatolikus Egyetem bölcsészkarán. Kedvenc festőim közé

tartozik Degas, Lautrec és Renoir. Jelenleg aBudapesti Bajor Gizi Színészmúzeumbantevékenykedem gyakor nokként. 15 éve éleméletem cserkészként lelkesen ésmegállíthatatlanul. Részt vettem külföldi cserkésztalálkozókon, mint a 21. Világ Dzsemborin,Angliában. Szeretem járni a világot, megismerni újembereket és kultúrákat. Reményeim szerintegyszer eljutok Új-Zélandra is. Látnom kell azokata természeti csodákat!

In this first article of a new series, arts historystudent, Anna Sáfár, looks at the Gizi BajorActors’ Museum. In the 19th century actress Róza DérynéSzéppataki wrote in her diary that “a separatereserve should be founded for actors, maybe abeautiful house in the middle of a spacious park- they could live there together and among eachother when they are not in the theatre”... TheGizi Bajor Actors’ Museum preserves thememory of the one-time owner of the villa, GiziBajor, one of the greatest actresses of theHungarian stage. The villa where she andhusband Tibor Germán lived became a popularmeeting place for artistic circles. When, on the first anniversary of Gizi Bajor’spremature death, fellow actor Hilda Gobbiopened the first exhibition at the villa-come-museum paying tribute to Gizi Bajor’s memory,and that of Mari Jászai and Emília Márkus,therein began her lifelong dedication topreserving actors’ memorabilia and the secretsof the profession. Since 1962, the Gizi Bajor Actors’ Museumbelongs to the Hungarian Theatre Museum andInstitute and remains a unique site for thememory of the Hungarian theatre history, adestination of theatrical pilgrimage.

Bajor Gizi Színészmúzeum

Van Budapesten egy csodás villa. A színészekvillája. Déryné Széppataki Róza azt írtanaplójában, hogy „a színészek számára különrezervátumot kellene létrehozni, talán egy szépházat, nagy park közepén. Ott élnének együtt ésegymással, amikor nincsenek színházban.”

Bajor Gizi Kossuth díjas színésznő villájábanmindig nagy volt a nyüzsgés. A Stromfeld Aurélutcai kőkerítés mögött, belépve a kapun, a

lépcsősor tetején különös világban találja magáta látogató. A hatalmas kert évtizedes fái közöttszínész-szoborportrék tekintenek ránk. Aháború alatt a színésznő katona szökevényeketés családokat bújtatott: harmadik férjét, GermánTibor professzort is itt rejtegette. Míg Bajor Giziférjével a földszinten lakott, addig a család többirésze az emeleten kapott helyet.

A villát különös legendák és történetek fonjákkörbe. A háború alatt elvileg Bajor Gizi és férjeeljátszották, ahogyan Germán Tibor eltávozik aházból. Majd a szóbeszéd úgy tartja, hogy aprofesszor egy titkos alagúton át visszatért aházba és a színésznő elbújtatta a villában egybefalazott szobában. Szó esik még elrejtettkincsekről az épület alatt, de ezekre semmilyenbizonyítékot nem sikerült találni. Bár volt egy

úriember, aki Germán Tibor leszármazottjánakvallotta magát. Megpróbálta meggyőzni amúzeum egyik alkalmazottját, hogy keressékmeg a kincset majd aztán fele-fele aránybanosztoznak a jutalmon.

1951-ben a megzavarodott Germán Tibor attólvaló félelmében, hogy feleségét különbözősúlyos betegség (süketség és agydaganat)fenyegeti, megölte, majd magával is végzett.

Gobbi Hilda a tragikus esemény napjánhatározta el, hogy a pályatárs, példaképemlékeit, tárgyait egyben tartva múzeumot hozlétre: 1952. február 12-én – Bajor Gizi halálánakelső évfordulóján – megnyílt az első kiállítás,amely Bajor alakja mellett Jászai Mari ésMárkus Emília emlékét idézte fel, őrizte meg. Ezazonban csak első lépése volt Gobbi többévtizedes szervezőmunkájának. Évről évregyűjtötte az elhunyt pályatársak emlékeit,folyamatosan bővítve a Múzeumot.

Míg a villa földszintjén különböző kiállításoksora váltakozik addig az emelten a 2002 ótamegnyílt állandó tárlat tekinthető meg. A

„Kulisszák között” című kiállítás azonban nemszemélyek, hanem a színházi alkotófolyamat„titkai” köré szervezve, az olvasópróbától apremierig, a szereposztástól az előadás utánimulatozásig villantja fel a magyarszínháztörténet emlékeit, portrékkal, fotókkal,dokumentumokkal, személyes és egykoriszínházépületek tárgyaival. A képek felidéznekegy-egy színészt, rendezőt, írót vagy előadást,őrizve az emlékeket, kijátszva a feledést.

A múzeumban jelenleg is nagy a nyüzsgés.Folyamatos kiállítás megnyitók zajlanak, azifjúság számára különböző programokszerveződnek. De egyébként is. Csak úgyelmenni megtekinteti a villát is hatalmas élmény.

Miután Gobbi Hilda a több évtizedes munkaután Bajor Gizi villájának minden szegletétszínháztörténeti emlékhellyé alakította, ígysóhajtott fel: „Szép nagy ház, park közepén – talán olyan,amilyennek Déryné megálmodta. Végre együttvannak, egymás között – hisz már nincsenek aszínházban. Remélem, boldogok.”

Bajor Giz i Sz íné szmúzeum

Jávor Pál mint István és Bajor Gizi mint Mária ZilahyLajos Hazajáró lélek című színművében

Gobbi Hilda szobra

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df i a t a l o k

1 7

Future Generations - Hungarian YouthOrganisation is in the southern province ofVojvodina (Vajdaság) in Serbia. In this first ofa three-part series, founding member MiklosKlenanc tells us about the success story of thisyouth organization.

Of the half million population of Novi Sad(Újvidék), Hungarians number less than50,000, the youth forming the smallestdemographic group within that. Thedecreasing number of Hungarian youth led agroup of then secondary school students tomake the ever-popular annual student ball foryoung Hungarians in the region a 3-4 monthlyevent. Two-three years later in early 2005, tensecondary school and university studentsdecided to put themselves on a more formalfooting and they set up the Future Generations- Hungarian Youth Organisation. Their primegoal is to protect the interests of Hungarianyouth in the region by ensuring cultural,entertainment, intellectual and educationalopportunities for all. Without any financialbacking, it is thanks to the dedicatedentrepreneurship of the individuals involvedthat the organisation has blossomed.

A jelen első résszel induló, háromrészesretervezett cikksorozatban a délvidéki Újvidékmagyar fiataljainak életét szeretnénkbemutatni egy olyan ifjúsági szervezettörténetén keresztül, melyet ők saját magukhoztak létre annak érdekében, hogyszabadidejüket tartalmasabban tudják eltölteni,hogy egy nagy, közös csapatot alkotva együttdolgozzanak közösségük javára.

A közel félmillió lakosú Újvidéken nagyjábólötvenezer magyar él, legalábbis a statisztikaiadatok szerint. A tényleges szám bizonyosanez alatt van, és a teljes magyar népességenbelül sajnos a fiatalok vannak jelen a legkisebb

lélekszámmal. Ez a helyzet szinte természetesmódon hozta magával azt az igényt, ami amagyar ifjúság körében egyre inkábbjelentkezett: közös programokra, közösszórakozásra vágytak, vágynak.

Az újvidéki magyarság szellemi-kulturálisközpontja a Petőfi Sándor Magyar MűvelődésiEgyesület. Ez a civil szervezet számos,közérdeklődésre számot tartó programot,projektet valósított és valósít meg. Többekközött a Központ indította útjára az újvidéki éskörnyékbeli magyar fiatalok ballagásiünnepségének hagyományát, mely immárévek, sőt évtizedek óta töretlennépszerűségnek örvend. Ezen az estén mindeniskola magyar tannyelvű osztályának végzőseibemutatkoznak egy rövid műsor keretében,melyet hajnalig tartó szórakozás követ aKözpont székházának nagytermében,élőzenével, hagyományos magyar lakodalmasés örökzöld dalokkal.

Ezek az összejövetelek olyannyira népszerűvéváltak, hogy néhány (akkor még csakközépiskolás) fiatal úgy döntött, éventetöbbször is sort kellene keríteni rájuk. Időt és

fáradságot nem sajnálva elképzelésüket meg isvalósították, és 2002 októberétől kezdődőenDiákbál néven immár három-négyhavonta tudtöbb száz magyar önfeledten szórakozni. Azifjúság előtt hamar nyilvánvalóvá váltazonban, hogy az őket érintő problémákmegoldásához, a sikeresebb ténykedéshezintézményes érdekképviseltre van szükség –így jött létre a Jövő Fiataljai - Magyar IfjúságiEgyesület. Az Egyesületet tíz középiskolás ésegyetemista alapította 2005. február 19-én,azzal a céllal, hogy a magyar diákok ésegyetemi hallgatók érdekeit védelmezzék,szórakozási, művelődési, kulturális, oktatásilehetőségeket biztosítsanak, és megis mer -

tessék a fiatalokat környezetükkel, a világgal,amelyben élnek.

Az Egyesület igen mostoha körülményekközött kezdte meg működését. Saját irodárasem futotta, a tagok hol egyikük, hol másikjuklakásán vagy belvárosi kávézókbantalálkoztak, megbeszélni az éppen aktuálisterveket. Semmilyen pályázati pénzhez vagytámogatáshoz nem sikerült hozzájutni, így azanyagi gondok is lassították a fejlődést.Mindezek ellenére, hála az összeállt proficsapatnak, a megvalósított projektek mindigsikeresek voltak, olyannyira, hogy mindenrendezvényt követően újabb és újabb fiatalokszerettek volna aktívan is részt venni aszervezésben.

Az Egyesületbe bárki betagosodhat, akibetöltötte 15. életévét és osztja az Egyesületcélkitűzéseit. A csapat minden új belépőt nagyszeretettel fogad, és a máig tartó lelkesedésnekköszönhetően a kezdeti nehézségek ellenére azEgyesület megkezdhette tevékenységénekfokozatos bővítését, hiszen az első évben ez„csupán” diákbálok, ballagások szervezésébenmerült ki.

A cikksorozat következő részeiben a JövőFiataljai - Magyar Ifjúsági Egyesületműködéséről, megvalósított projektjeiről leszszó, arról, hogy miként terjesztette kiműködését Vajdaság-szerte, és mikéntdolgozik mind a mai napig sikeresen adélvidéki magyar fiatalság érdekében. Az Egyesület honlapja, ahol számosinformáció és sok fényképek is fellelhető:www.jovofiataljai.org.rs.

dr. Klenanc Miklós(az Egyesület alapító tagja, első elnöke,

jelenleg a Felügyelő Bizottság elnöke)

Jövő Fiataljai – Magyar Ifjúsági Egyesület:

Egy délvidéki ifjúsági szervezet sikertörténete

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d f i l m t á r

1 8

there have beenfew female artists ofnote in hungary: thewriter Magda Szabócertainly, the poetÁgnes nemes ofcourse, and withoutdoubt, the filmdirector MártaMészáros. indeedthere is a case to bemade that she is one

of the greatest female film directors of alltime. although most well-known for her“diary” films, Adoption (Örökbefogadás) is aperfectly formed example of her craft.

it tells the story of Kata, a women in herearly forties and her desire to have a child, ormore broadly, to experience love andmotherhood. Kata, who lives in a village bythe danube, is having an affair with a marriedman, Jóska. She wants to have a child withJóska, but he refuses saying, “it would mess

up everything.” Kata befriends anna, arebellious teenager from a local stateinstitution for girls. anna wants to use Kata’splace for clandestine meetings with herboyfriend, Sanyi. Kata and anna develop thesort of friendship that only a mother anddaughter can have. So much so, that Kataintercedes with anna’s family, who appear tohave abandoned her - or at least, shown herno love or affection - so she can marry Sanyi.Kata continues to pursue her desire to havea child and ends up adopting. in the finalscene, she is shown, with a baby in herarms, rushing to catch a bus. time is runningout, the film seems to say, but the image of amother clutching her new baby suggeststhere is hope indeed.

this is very much a film about women, theirfeelings and their strength of character. Kataand anna are shown as strong characters, orat least as individuals with a sense ofpurpose, a need to love and be loved, butwithout any sense of perfection. they are,

as it were, multi-dimensional. Conversely,the men in the film, Jóska, anna’s boyfriendSanyi, the men who try to chat up Kata andanna at a restaurant, are portrayed almost incaricature: selfish, unloving and predatory. ido not mean to imply that Mészárosportrays them in a judgemental way, simplythat they seem to exist on a different level.

in one pivotal scene anna and Sanyi areshown dancing at their wedding reception.there is no dialogue, just the music playing.the camera shows anna and her friendsfrom the institute, anna appears to becomforting them, as if saying goodbye tothem. we see them talking, wordlessly, asonly the music soundtrack can be heard.Sanyi is shown trying to kiss anna, as ifjealous of her deep affection for her friends;she resists and pushes him away, and, inrather typical male fashion, he storms out.the camera lingers on anna, her eyesdowncast, her face sad and reflective. it isalmost the moment she falls out of being “inlove” and now confronts the choice she hasmade: the institution of marriage.

implicit in Mészáros’s portrayal of men is acritique of male-dominated hungariansociety and indeed of the institutions ofcontemporary, mid 1970’s Communisthungary. indeed, the film is surprisinglysubversive for its time. but like many film-makers of that era, Mészáros knows thelimits of what is acceptable; all the criticismsare implied and shown on a human level, inthe everyday scenes of individuals strugglingwith their lives.

My Ten Favourite Hungarian Filmscolumnist: paul hellyer

adoption

(Örökbefogadás)

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dm o v i e

1 9

in many ways this is a small film. by that imean, there are no grand scenes, no greatissues debated by the characters, nopurpose-built sets, no soaring panoramicshots, no artifice, if you will. Shot in blackand white it is very much in the “naturalist”tradition of hungarian film-making. thevillage where most of the film takes placecould be anywhere in hungary and theinteriors those of any house or apartment in1970s hungary. Most of the actors seemnon-professional. all of this lends the film anintimate, everyday feel, as if one really isobserving the lives of everyday people.“real” is an overused term, but this film doesindeed come across as being “real” and thatis a great part of its strength and quality. likeall good films, you do end up sympathisingwith and caring about what happens to themain characters - or at least the female ones!

adoption won critical acclaim beyondhungary, winning awards at the prestigiousberlin film festival in 1975. Mészáros wenton to make her “diary” films, only one ofwhich - Napló gyermekeimnek (Diary for MyChildren, 1982) - is available with englishsubtitles. it is a crying shame that the othertwo, Napló szerelmeimnek (Diary for myLoves, 1987) and Napló apámnak, anyámnak(Diary for my Father and Mother, 1990), arenot (yet?) similarly available to a wideraudience.

as an aside, the cinematography of Adoptionwas shared between Mészáros and lajosKoltai, who directed Fateless about which iwrote in the previous article in this series.

the life story of Mészáros is itself worthy ofa film: born in 1931 she moved to russia afew years later with her family who were, inthe parlance of the time, “fellow-travellers”.however, like so many others, they foundthe experience anything but a socialistparadise. forced to move to the Centralasian republic of Kyrsyzstan, the familyendured much hardship; her mother died inchildbirth and her father disappeared intothe gulag. it would be over sixty years later,in 1999, that the awful truth was confirmedand Mészáros learnt that her father hadbeen executed. She turned this experienceinto a film when she returned to Kyrsyzstanin 2000 and made Kisvilma - Az utolsó napló(Little Vilma - The Last Diary).

Mészáros continues to work even today.like all great artists, working in film is her lifeand when asked when she would retirefrom film-making, she replied, raising herhands in the air, “all depends on god”. wecan certainly be thankful that this greathungarian female artist continues to practiceher craft.

József AttilaKarácsony

Legalább húsz fok hideg van,Szelek és emberek énekelnek,A lombok meghaltak, de született egyember,Meleg magvető hitünkrőlKomolyan gondolkodnak a földek,Az uccák biztos szerelemmelSiető szíveket vezetnek,Csak a szomorú szeretet latolgatja,Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,Fa nélkül is befűl az emberektől;De hová teszik majd a muskátlikat?Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az égS az újszülött rügyező ágakkalLángot rak a fázó homlokok mögé.

1923. dec.

Gyöngyös Imre:

Karácsonyok

Sok, sok, magányos, bús karácsonyemlékét hordja életem,mikor kis fámon kívül másom nem is volt semmim énnekem.Sötét szobámban sziporkázottangyalhaj, csillogott fadísz,s a régi emlékvillanások,szenteste-kép kísért ma is.

A nagyszobába nem mehettünk,gyerekek vacsora előtt.A tortázás is hosszúnak tűntmíg a Jézuska végre jött.Felizgatott a zárt szobábólkiszűrődő, halk suttogás.Nem bántuk már, álljon akárhol,fűtött a karácsonyfaláz.Majd alig-hallhatóan, halkancsengett az angyal-csengettyű,az ajtó nyílt s fénylett a hallbankarácsonyfánk, a nagyszerű.Alig bírtuk már énekhanggalvégigfújni türelmesena „Csendes éj”-t, „Mennyből az angyal”-t,ajándékokra lesve sem.

Aztán csak véget ért az énekés jött a beteljesülés:nagy halmaza a fa tövénekajándék volt, nem is kevés.Majd három évtized magányaidézte így gyermekkorom,és annyi év karácsonyáratávol volt ismerős, rokon.

Az életnek magányos létetöbb vágyódás, mint szeretet,a szeretetnek ünnepérehiányoznak az emberek.Ma már van boldog, jó karácsony:köröttem család, emberek!Legyen győztes minden magányona karácsonyi szeretet!

Wellington, 1997

2 0

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d é l õ h a g y o m á n y o k

Tokaj sz iklá i

Sziklái, kövei, földje és emberei tették ésteszik Tokajt egyedivé és különlegessé. Tokajt,mely az egész világ egyik legkiválóbbborvidéke.Tokaj, Felső-Magyarország egyikmeghatározott földrajzi területe, melyet Tokaj-Hegyalja néven ismerünk. Sok kicsiny falu ésvároska formálta a tokaji borok remek, degyakran zavaros történetét, mely régi korokbanyúlik vissza.Kezdetben gejzírek ezrei és mintegy 400vulkán működése, majd a Pannon tengeráradása a területen, végül a gleccserekmunkája alakították a kőzetet, a talajt,hozzájárulva ezáltal tokaji boraink későbbitermeléséhez, csodálatos íz-világához. A tokajibortermeléshez kiemelkedően fontos lösztalajkialakulásában a gleccsereknek voltmeghatározó szerepük. Fehér, sárga, rózsaszín, lila, halványzöldkövek, némelyikük féldrágakő, mindmegtalálható Tokaj-hegyalján. Mindezek akőzetek rendkívüli szerepet játszanak abortermelésben, mert Tokajról elmondhatjuk,hogy ahány kő, annyi bor.A fenti földrajzi folyamatok Tokajbanmeghatározóan három talajfajtát hoztak létre.Az agyagos talaj a „nyirok”, a homokos a„lösz” (loess), a köves a „kőpor-málladék”. Avulkánikus málladék keményebb ízeket, anyirok savasabbakat, a sima lösz elbűvölő,finom, aromás ízeket teremt. Tokaj egyes kövei ékszerkészítésre ishasználhatók. Természetesen, Tokaj igaziékszerei a borai. Tokaj borai visszahozzák aföldtörténeti korokat, a Föld történetét képezikle egy adott helyen.Tokaj borbirtokainak dűlői jólmeghatározhatóak a jellemző kőzetek által.Ezért itt, a dűlőborok termelése különösenfontos és mindig is jelen volt ez a koncepció.A tokaji dűlők elkülönítő leírását először BélMátyás adta meg a XVIII. században. A mabortermelői egyre többen nyúlnak vissza adűlőhagyományhoz, mint a különlegességibortermelés zálogához. A történelem során a tokaji bortermelés sokatszenvedett el. A bortermelés hagyományánakegy része teljesen elveszett. Kizárólag a tokajiemberek volnának képesek arra, hogy azelveszett hagyományokat újra teremtsék.Azokat a hagyományokat, melyekről számostörténelmi dokumentum tanúskodik.

A tokaji bortermelés valószínűleg a pannonidőkre nyúlik vissza. A letelepedő magyarokfenntartották a szőlőművelés hagyományát. Arettenetes tatár betörés elpusztította a régiót.Később Flandriából és olasz földről érkezettbortermelők építették újra a borkultúrát, amiazután jól fejlődött a XV. század közepéig,amikor a mohácsi vész az országot széttagolta.Tokaj ekkor az osztrák, illetve magyarfennhatóság alatt álló területek és Erdélyhatárán feküdt. Szoros kapcsolatban állt a ma,Szlovákiához tartozó történelmileg észak-magyarországi területekkel. Ez az idő a tokajiborművelés hőskora, az aszútermelés kezdete,amikor elsősorban a protestáns közösségekmegteremtették a tokaji hagyományát.1737-ben Tokajt egy királyi rendelet zártborvidéknek nyilvánította, de a borvidékszületésének dátumaként emlegetik a mádiborkereskedők által kiadott szőlőrendtartást,mely 1641-ben adatott ki.A tizennyolcadik századot követően Tokajsokat szenvedett a Habsburg uralom alatt. Azelső világháborúban elveszett a borbirtokokegy része, a második világháborúbanmeggyilkolták a tokaji zsidó közösségektagjait, akiknek szintén jelentős szerepük volta bortermelésben. A háború után akommunisták mérték a végső csapást a tokajitermelésére, a bortermelő arisztokratákat éskiváló gazdákat deportálták. A minőségibortermelés tudása ezáltal elveszett, Tokaj ésTokaj lakossága, bortermelői szolgasorbakerültek, arra ítéltettek, hogy nagy tömegbengyártott, olcsó, édes borokkal lássák el, elsősorban a szovjet piacot.A rendszerváltást követően a tokaji

bortermelés nagy lehetőséghez jutott. 1989 ótaTokajban a bortermelés reneszánszát éli.Napjainkra, a magyar bortermelésfordulóponthoz érkezett. Több mint húsz évvela rendszerváltás után a magyarbortermelőknek meg kell változtatniuk afelfogásukat. A magyar borok még mindignem kapnak megfelelő elismerést külföldön. Amagyar minőségi borok sem kapják meg azt azelismerést, amit érdemelnének. Ezért atörténelmi borvidékeknek világosabban kellmeghatározniuk saját magukat, át kellalakulniuk meghatározó borkultúrákká.Örömteli hír, hogy legalább a magyar bor, ahazai termelésben és fogyasztásban elérte anyolcvan százalékos arányt, ami a magyartermékek fogyasztásáért indított hazaimozgalomban kiemelkedő. Mégis, anemzetközi megítélésben valószínűleg nemvalamennyi borvidékünk képes megmutatnimagát, nem mindegyik borvidékünk képesnemzetközileg is elismert borkultúrává válni.Tokaj talán az egyetlen, amely nyilvánvalóanalkalmas erre.

A körülmények, melyek alkalmassá teszikTokajt a nemzetközi megmérettetésre:speciális klímája, mely igen kedvező a Botritisborok termeléséhez, a végtelen kőzetvariánsai,a csak Tokajra jellemző borfajták és a kiválóbortermelői által felélesztett és folyamatosanfejlesztett bortermelési hagyományai.Az utóbbi időben a száraz borok termeléseerőteljes fejlődést mutat. Így a furminttal,ezzel a valószínűsíthetően magyar őshonosfajtával is többet foglalkoznak Tokajban abortermelők. A furmint őshonoskéntmeghatározása tudományos kutatásoknak istárgya. A furmint ugyanis különleges módonképezi le a tokaji kőzetek íz-világát. Ez évbenén biztosan választok egy szép tokaji furmintota karácsonyi asztalunkra.Akik többet szeretnének tudni a tokajiról ésáltalában a magyar borokról, javaslom,látogassanak el a legkiválóbb magyarborszakértők által fenntartott, újabb web-oldalakra: www.tokajwine.net, www.borakademia.com. Kellemes virtuális kóstolást kívánok a web-oldal látogatóinak. A hazalátogatóknak széptalálkozást a legkiválóbb tokaji borászokkal.Jó tanulást a Borakadémia jövőbenihallgatóinak.A Magyar Szó kedves olvasóinak BoldogKarácsonyt!

Szegedy Krisz tina :

élõ hagyományok:

A magyar

borkultúra

III. rész

2 1

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dl i v i n g t r a d i t i o n s

Rocks of Tokaj

Rocks, stones, soils, history and people madeTokaj the unique place it is today - it is one ofthe most prestigious wine regions of the world.Tokaj is a particular geographic region inupper Hungary which we know as Tokaj-Hegyalja. It is made up of several villages andsmaller towns that all had a role to play in theoutstanding but often troubled history of Tokajwine that goes back to ancient times.In the beginning, thousands of geysers and 400volcanoes formed the soil giving rise to thetaste of Tokaj wines today. Subsequently thePannon Sea flooded the area, then the era ofglaciers during the Ice Age followed and itwas the latter process that led to loessproduction. White, yellow, rose, lilac and light greenstones, including some semi-precious stones,can be found in the Tokaj-hegyalja wineregion. These stones play a very importantrole in wine production. Different stones makedifferent sorts of wines.

The geological processes mentioned abovehave created 3 main soil types in Tokaj: thesoil characterised by mud is called “nyirok”,the one characterised by sand is the “lösz”(loess) and there is the stony one - the “kőpor-málladék” (stone-powder). The volcanicmálladék results in harder tastes, the nyirokgenerates more acidity and pure loess makescharming, fine, scented wines. Some of the stones of Tokaj are semi-preciousand suitable for making jewellery. But most

certainly, the true treasures of Tokaj are theTokaj wines. Tokaj wines reflect thegeological history of the hills of Tokaj, thegeological history of Earth itself.In Tokaj the taste of the wines produced infields are characteristic of the minerals inthose fields. This field wine (dűlőborok) canbe well recognised and identified in Tokaj.Field wines of Tokaj have been renowned forlong centuries. The first description of thewine fields was published by Mátyás Bél inthe 18th century. His valuable work confirmsthe historical importance of the Tokaj region inthe wine production of Europe. Mátyás Bél’swine field maps are increasingly referred to byTokaj’s wine producers, who seem to relymore and more on the dűlő concept as a basisfor their high quality wine production.Tokaj wine production suffered extensively asa consequence of several historical episodesthe over the centuries. Part of the winetradition was completely lost. Only the peopleof Tokaj themselves have been able to re-establish traditions that were partially lost overtime, using the well-documented historicalarchives.Viticulture in the Tokaj region probably datesback to the Pannon times. Hungarians whosettled in Tokaj continued the tradition ofcultivating grapes. The devastating attack bythe Tartars destroyed the region. Winemakersfrom Flandria and Italy arrived later on and re-established the wine culture. That wasdeveloping well until the middle of the 15thcentury when the country fell apart followingthe Battle of Mohács. Tokaj was then locatedunder the rule of the Habsburg dynasty in part,Hungarian rule in part and bordered withTransylvania. It had a strong connection to thenorthern part of historical Hungary (presentday Slovakia). This period signified Tokaj’sheroic age when the predominantly protestantcommunities of Tokaj redeveloped thetradition of viticulture and when they startedcultivating the famous aszú wines.

In 1737 the Tokaj-hegyalja wine region wasofficially established as such by an order of theroyal court, although the first regulationconcerning viticulture was issued nearly ahundred years earlier in Mád in 1641 by thebiggest commercial wine agents.In the 19th century the Tokaj wine regionsuffered under Habsburg rule. Then after theFirst World War several vineyards were lost –

they now belong to Slovakia. During theSecond World War Jewish communities ofTokaj-Hegyalja, who had played a veryimportant role in wine production, wereexterminated. The final blow came after thewar, when the communists deported thearistocrats and all the other diligent andenthusiastic winemakers who were wineexperts committed to quality wine production.And so the know-how of making quality wineswas completely lost. Instead of preservinghistorical traditions, Tokaj and the people ofTokaj were effectively pushed into slavery andforced to produce cheap, sweet wines in bigquantities mainly for the Soviet market.Following the change of regime, Tokaj wineproduction gained new momentum. Since1989 wine production in Hungary has beenexperiencing a renaissance. Today theHungarian wine industry has reached a turningpoint. Now, more than twenty years after thechange of regime, Hungarian wine producersneed to rethink their approach. Hungarianwines are still not well acknowledged abroad.Quality Hungarian wines are not as well-known and appreciated as they should be. Thetime has come for Hungary’s traditional wineregions to further develop their identities andbuild up specific wine cultures.It is possible, however, that not all Hungarianwine regions have the potential to market theirwines internationally. Tokaj, however, mostcertainly does. The Tokaj region has thespecial climate - famous for Botritis wines, thecolourful soil varieties, the grape varieties thatare characteristic to Tokaj, and the traditionsand people representing those traditions.More recently the production of dry wines hasbeen developed further. The Furmint isincreasingly the focus of quality wineproducers. It is a grape variety native toHungary and so of interest to scientificresearchers. And the Furmint reflects thewonderful mineral flavours of the rocks ofTokaj-hegyalja. I will certainly choose somefor our Christmas table from among thosefamous Tokaj Furmints this year.

You can learn more about Tokaj wines andHungary’s wine in general on the followingweb page, recently set up by some of thecountry’s most reliable wine experts:www.tokajwine.net.Enjoy your Tokaj reading and MerryChristmas to you all!

Krisz tina Szegedy:

living traditions

hungarian

wine culture

part 3.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d m u s i c a l m e m o i r s

2 2

Betwe en Two Ears– János Ceglédy

János Ceglédy is aHungarian-born pianistwho grew up in NewZealand, where he studiedwith Mme. Diny Schramm,

wife of Paul Schramm. Later he studied with therenowned Hungarian pianist, Andor Földes. In1968, he was invited to teach at Toho MusicUniversity in Tokyo, where he has been Professor ofPiano since 1981. Since 1982 he has also beenteaching at Musashino Academia Musicae. He iscurrently President of the Leschetizky Music Societyof Japan. He is also a composer, and has hadnumerous works published by Zen On, for whom hehas also edited the complete Beethoven PianoSonatas (an annotated revival of the original LisztEdition), duet anthologies and the mostcomprehensive Strauss duet edition.

Part 1

My life was spent listening. listening to mythoughts, my intuitions, to music and to thingsindescribable in words. we live and experiencethe world between our two ears. that is wherewe absorb what our senses tell us, build ourdatabase of our past and create our future.

i have been an avid listener of music all my life.

the first concert i attended must have beenaround 1947. i was ten years old. i rememberthe programme vividly. the orchestra wasconducted by ferenc fricsay and the soloist wasriccardo odnoposoff. the programme wasscheduled to be weber’s oberon overture andthe tchaikovsky and brahms Violin Concertos. Myfather wanted to be well prepared and as it sohappened that the radio featured the hubermanrecording in its program on the same afternoon,my father made a point of rushing home fromwork to put the radio on for me to hear it so bythe time of the evening performance it would bea bit familiar to me. i was full of anticipation. theconcert was in the great hall of the liszt academyin budapest and i was enthralled by the glitter ofthe beautiful golden baroque ornamentation andthe sheer size of the hall and vast number ofpeople. i had never been to such a festive place.the fascination only grew when the orchestracame out, seated themselves and started tuning.

as we were not well off, our seats were near theback. My father noticed that there was an emptyseat nearer to the front and whispered in my ear“look there is an empty seat - why don’t youmove there and be nearer the action.” i did notneed much prodding and moved forward. fricsaycame out and the overture began, after whichriccardo odnoposoff came on stage. theconcerto started and i got very disturbed. i turnedto my unknown neighbour and whispered to him“this is not the tchaikovsky Concerto!”

as both the tchaikovsky and the brahms are inthe same d major key and both start softly, it tookmy neighbour some time to realize that indeedthe order of the two concertos has beenreversed. in the interval, he followed my path

back to my parents to seewhere this boy belonged, whoat a tender age knew therepertoire better than aseasoned concertgoer. Justshows how important it is toencourage music appreciationat an early age!

Many years later, when i wasstudying in germany, iencountered riccardoodnoposoff again inSaarbruecken. he playedPaganini’s first Violin Concertoand i could not resist thetemptation to go backstage tomeet him and tell him that itwas he who was the soloist atthe very first concert iattended. he was pleasantlysurprised, asked about my lifeand when he heard that i grewup in new zealand and nowstudy music in germany hesaid “My! you travel almost asmuch as i do.”

My next important andmemorable musical listening

experience was a few years later at the other endof the world. we were living in new zealand ina small town of about 30,000 inhabitants calledPalmerston north. actually, it was consideredquite a major town, as the whole country’spopulation was not more than three million.there were few concerts there but what wasmemorable was a visit by the young Portuguesepianist, fernando laires. he gave severalconcerts, which i vividly remember to this day. itwas from him that i first heard such works asSchumann’s Carnaval and fantasie. i must havebeen in my early teens at that time. at oneconcert he played Mozart’s turkish March Sonata,the one that has variations as the first movement.as there were very few musicians i could turn tofor advice, i went backstage to talk to him to askhim why the piece is a sonata, as it does not havea movement in sonata form. Mr laires’ commandof the english language was not very good and hecould only say that a sonata need not have asonata movement. he did, however, recognizemy earnestness and said a few friendly words.Many years later our paths crossed again and wehad a very friendly meeting when i was invited toplay at the liszt festival in washington dC. Mrlaires was the President of the american lisztSociety.

another concert i remember was of the baritoneJohn brownlee. i particularly recall his renderingof the lively aria from act 3 of Cosi fan tutte.

the aging tito Schipa also came but, much to mylater regret, i did not hear him. i did, however,hear Mischa elman assisted by the very goodpianist Joseph Sieger. i remember he played theMendelssohn Violin Concerto, with pianoaccompaniment, and, i think also the beethoven‘Spring’ Sonata as well as a lot of trifles. hiswonderfully projected tone still rings in my ears.

apart from these there were no memorableconcerts, at least not in the good sense. iremember the national orchestra, conducted byMichael bowles, coming to Palmerston north,playing brahms’ second symphony. it was the firsttime i heard the symphony. i was a bit of a snobin those days and was beginning to be consciousthat some may ask my opinion about theperformance. i found the symphony a dreadfulbore but made a valiantly successful attempt tokeep awake and not to lose face. i’ve changedsince those days. i learnt to fathom the beauties ofthe brahms second symphony and frequently andunashamedly doze off at concerts if i am bored. ideveloped a precious talent - the ability to wakeup and applaud at the right time. Many years lateri attended a very dull concert of bach Preludesand fugues by a pianist, whose concert i wasobliged to attend. i went with my good friend andwonderful pianist georg Vásárhelyi. eventually idozed off and after the concert my friend said “itseemed to me that you were slumbering”, whichi sheepishly had to admit to be true. “how ienvied you,” was his response.

there was also the annual performance ofhandel’s Messiah. and on one occasion Verdi’s

Tchaikovsky

Brahms

Mendelssohn

Beethoven

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dm u s i c a l m e m o i r s

2 3

requiem was also presented. i remember thetenor soloist standing on tiptoe to reach the highnotes. it could not have been a very goodperformance but i was moved by the music. i amgrateful that it was through a live performancethat i first heard this magnificent opus.

otherwise it was only through gramophonerecordings that we heard good performances.those were the days of 78rpm shellac recordsand they were a costly and precious commodity.unlike today, there were few compositionsavailable in various versions. Most of thebeethoven Sonatas, for example, were onlyavailable in the limited special order recordings byartur Schnabel. an hMV red label record wouldcost 8 shillings at a time when a meat-pie wouldonly cost six pence, or one sixteenth of the priceof a record!

My parents had good friends, the Siebils, whohad a fine collection of records. this is where ifirst heard Schubert’s unfinished Symphony,played by the Philadelphia orchestra underleopold Stokowski. this perhaps influenced myaural image of what constitutes luscious orchestralsound. there was also the City library whereone could go and listen to records in a littlecubicle. i frequently went there, borrowed thescores and listened. this is where i first heardedwin fischer’s memorable rendering ofbeethoven’s Pathetique Sonata. i remember alsothat they had two recordings of Mozart’s a minorPiano Sonata, one played by artur Schnabel andthe other by the then almost unknown dinulipatti. already then i was an admirer of Schnabelbut out of curiosity i also borrowed the lipattirecord. it was to my great surprise that the lipattiversion moved me much more.

we had a few records of our own. as one of thetreasures, we had the horowitz/toscanini/nbCrecording of the tchaikovsky Piano Concerto. wepacked it with our luggage from budapest tonew zealand. unfortunately, some of the discsbroke during the voyage, but some were playableand it was still an exciting experience. at somestage we also acquired the same work played bybenno Moiseiwitsch. on the last side he playedtchaikovsky’s Chanson triste very beautifully. Myfather, who was not a trained musician and playedmainly by ear, also played it most affectionately.he had an absolutely gorgeous tone and greatinnate musicality. for my (probably) 13thbirthday, my aunt Klári wanted to buy mesomething that would give me pleasure and shepromised me the Mendelssohn Violin Concerto.this was such a popular piece that there werenumerous recordings available, to name some,by heifetz, Kreisler, Menuhin and Szigeti. wecould listen to the records in the shop beforebuying and my incontestable favourite was youngMenuhin’s recording with the Paris Conservatoireorchestra conducted by georges enesco. whenasked to choose i was torn between the Menuhinand the Kreisler version, not because i did notprefer Menuhin but because the Kreisler was onthree discs whereas the Menuhin was on fourand i did not want to seem greedy. fortunately,

my aunt understood my predicament and boughtme the Menuhin records. for me, this fabulousperformance still remains unsurpassed. neitherMenuhin’s other versions nor any other has thesheer youthful enthusiasm and fully controlledabandon. it is one of the greatest recordings ever- sheer sunlight!

as i had very little money, i became a mostdiscriminating record collector. one record thatinfluenced me for my whole life was ofbeethoven’s first Violin Sonata in d major, op.12/1, played by Joseph Szigeti and Mieczislawhorszowski. i had never heard such wonderfulpiano sound, alive but not aggressive, rhythmicbut not driven, brilliant but not metallic. the codaof the second movement sounded like silverbells. this sheer magic transported me into quiteanother realm. it is remarkable that this has notbeen reissued on Cd. when i met Mrshorszowski many years later, i made a copy forher, as she didn’t have a copy.

there was a used record store where goodbargains could be picked up cheaply. i rememberthey had lots of old brunswick records, includingmany of godowsky and hofmann. i listened tothem all but i was not taken by them, nor therepertoire they played. Perhaps the veryrestrained dynamics of these recordings madethem unattractive. they sound much better onCd resurrections though the godowsky recordsstill only have limited appeal for me. they alsohad a lot of Columbias, including recordings ofPercy grainger. i knew nothing of him either inthose days but i found them short on sensitivityand i still find them so to be.

at that time i bought two horowitz records; the‘danse Macabre’ of Saint Saensarranged by liszt and furthertranscribed by horowitz, andliszt’s Sixth hungarianrhapsody. these must rankamong the finest recordings byhorowitz. if i were to singleout one single record of themost dazzling and alsobeautiful piano playing, i couldnot choose anything moreworthy than the ‘danseMacabre’. My fatherremembered horowitzcoming to budapest andplaying this piece. he recalledthat horowitz, lean and bony,conveyed the macabre moodby his very appearance. therewas one more recording thattook my breath away. i wasalready a university studentand the music department hadthe recordings from theCoolidge foundation and alsoother later acquisitions. as afavoured student, i wasallowed to listen to this finecollection late into the night. itis this way that i first got

acquainted with Mahler symphonies and other (atthat time) infrequently heard compositions, aswell as various interpretations of standardrepertoire. they had the awesome performanceof the Chopin Sonata no. 2 ‘funeral March’played by rachmaninov. i was moved and exitedand kept putting on the fourth movement three,four times to try to fathom how he gets so muchmusic out of the pages of unison passages. evenin those days i was most impressed when theperformer could transcend what others wouldsee in the written score. i was looking for thetranscendental musical experience and it is stillwhat i am searching for.

it was also at the university that i first heard thebach recordings of rosalyn tureck. it was acompletely novel style of playing bach, verydifferent from the bach piano performancetradition of the time, represented by thesonorous approach of edwin fischer and haroldSamuel. the clarity of the counterpoint was (andis) quite amazing in tureck’s hands and she has adeeply innate musicality, which often gets to thevery heart of the music. this is primarily achievedthrough sensitivity to the harmony andmodulations as well as the independence of thevoices, resulting from very clear and consistentarticulation and unexaggerated natural dynamicnuance. for decades people thought that claritystarted with glenn gould whereas therevolutionary approach really started with tureck. So much for recordings for the present. later iwill go through the standard repertoire and writeabout the recordings, which have beenparticularly rewarding to me.

[To be continued in next issue]

Horszowski

RachmaninoffTureck

Horowitz

2 4

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d s z e l l e m i é r t é k e i n k

József AttilA

(1905-1937)

“kopogtatás né lkü l be jöhe tsz hozzám”József Attila

1905. április 11-én született Budapesten, aFerencvárosban, a Gát utca 3-as számúházban. Apja, József Áron, szappanfőzőmunkás; édesanyja, leánykori nevén PőczeBorbála, szabadszállási parasztlány. A családfő1908. július 1-én eltűnt; családja úgy tudta,hogy kivándorolt Amerikába, valójábanRomániába ment. A három gyermekévelmagára hagyott asszony napszámos munkátvállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni,takarítani, mégsem tudta gyermekeit eltartani.Az albérleti díjakat sem bírta kifizetni, állandóköltözködésre kényszerültek. 1910 tavaszánEtus és Attila az Országos Gyermekvédő Ligajóvoltából Öcsödre Gombai Ferencparasztgazda házához került. Az ellátásfejében a házi munkában segédkeztek.

József Attila az öcsödi református elemiiskolában kezdte meg tanulmányait, az 1911-1912-es tanévben. 1912 júniusában a kéttestvér hazatért. Anyjukat munka közbensúlyos baleset érte, s félretett kis pénze hamarelfogyott. A család a külváros nyomorgószegényeinek életét élte. A kisiskolás Attilapróbálkozott a kenyérkereset szabályos ésszabálytalan eszközeivel.

Jolán, a legidősebb testvér elvégezte a polgáriiskolát és a Bőrklinikán kapott állást. A kéttestvér 1914 első felében egy ízbenösszeveszett - Attila ekkor kísérelt meg előszöröngyilkosságot: lúgkővel akarta magátmegmérgezni, de tévedésből keményítőt ivott.1914 végén jelentkeztek a Mamabetegségének első jelei; kiderült, hogyméhrákja van. Az 1916-1917-es tanévbenAttila az Üllői úti polgári iskolába iratkozottbe. 1918 júliusában Etel és Attila Makai Ödönsegítségével, a Károly királygyermeknyaraltatási akció keretébenAbbáziában üdült. A Tanácsköztársaság elsőnapjaiban Makai - családja tiltakozása ellenére- feleségül vette Jolánt, lemondott állásáról aMagyar Banknál, és önálló ügyvédi praxisbafogott. 1919 nyarától a Mama már nem kelt fölaz ágyból, ősszel fölvették a Telep utcaiszükségkórházba, itt töltötte utolsó napjait.József Attilát Szabadszálláson érte a hír, hogyédesanyja meghalt.

Az árván maradt testvérek a Makai házaspárLovag utcai lakásába költöztek. Makai arokonok megtévesztésére Etust szobalányként,Attilát annak testvéreként mutatta be. Acselédszobában laktak, és idegenek előttsógorukat „doktorurazniuk” kellett, Jolántpedig Lucie-nek szólítaniuk. 1920 júniusátólnagykorúságáig Makai Ödön lett József Attilagyámja. 1920 nyarán hajósinas az AtlanticaTengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevűvontatógőzösein. 1920 júliusábanmagánvizsgát tett a polgári iskola IV.osztályából. Gyámja beíratta a makói magyarkirályi állami főgimnáziumba, itt indult költőipályája.

1922 decemberében megjelenik első önállóverseskötete, a Szépség koldusa (1922) is, egyszegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában. Atizenhét éves diák nem akármilyen indulásttudhat magáénak: a Szépség koldusáhozJuhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt „Istenkegyelméből való költő”-ként ajánlva azolvasók figyelmébe. A későbbi életútismeretében szinte profetikusnak tűnnekszavai: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki

indul, magasba és mélybe: József Attila,szeressétek és fogjátok pártját neki!”

A felkészülés évei1923. január 10-én kilépett a gimnáziumból.Makai Ödön, amikor erről a lépésről tudomástszerzett, beszüntette anyagi támogatását, hogygyámfiát „jobb útra” térítse. Espersit Jánosnálkap lakást, olykor más barátainál húzódik meg.Kizárólag a költészetnek akar élni.Gyakrabban utazik Szegedre. Költőipályájának legtermékenyebb évei ezek: verseiszámát tekintve 1922 és 1925 között írtaműveinek mintegy felét. Más költőkkelszemben, akik hosszabb-rövidebb tanulóidőután megtalálják saját hangjukat s elszakadnaka követett mintáktól, József Attila akkor semhagy fel az utánzással és az imitációval,amikor pedig már kikísérletezte saját hangját.

Az életmű felől nézve ez a félévtized afelkészülés időszaka. A Kékmadár nevűfolyóirat október 19-i számban látottnapvilágot a Lázadó Krisztus című verse,amely ellen előbb a Kelet Népe intézett élestámadást, majd 1924 elején az ügyészségindított miatta istengyalázási pert. JózsefAttilát előbb nyolc hónapi fogházra és 200.000korona pénzbüntetésre ítélték, később a Táblanyolcról egy hónapra csökkentette az elzárásidejét, végül a Kúria 1925. március 4-énfölmentette őt. Az ítélettel a sajtó sokatfoglalkozott, a per nyomán vált neve szélesebbkörben ismertté.

1924 májusában már újabb verseskötetkiadását tervezi, méghozzá Lázadó Krisztuscímmel. Bekapcsolódik a főváros irodalmiéletébe. Könyvügynökként dolgozik, majdnéhány hónapig a Mauthner-félemagánbankház tisztviselője. A család és abarátok szavára hallgatva beiratkozik aszegedi egyetemre: 1924. szeptember 13-tól aMagyar Királyi Ferenc József Tudomány -egyetem magyar-francia-filozófia szakoshallgatója. Sokat nélkülözik, sokszorismerősei látják el élelemmel. Októberben Avillámok szeretője címmel tervezi másodikverseskönyve kiadását, ami utóbb Nem én

S z e l l e M i é r t é K e i n K S o r o z a t

2 5

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n ds z e l l e m i é r t é k e i n k

kiáltok-ra változik, s már karácsony utánmegjelenik.

1925. március 25-én a Szeged című lapbanmegjelent a Tiszta szívvel című költeménye,ami újabb fordulathoz vezetett a költőéletében. Egy másik lap, a Szegedi ÚjNemzedék azonnal nekirontott a Szegednek, sföltehetően innen szerzett a versről tudomástHorger Antal nyelvész professzor,egyszersmind az egyetem dékánja, akit olymértékben fölháborított a „Nincsen apám, seanyám, / se istenem, se hazám” nihilistánakvélt gesztusa, hogy szükségét érezte a költőtmárcius 30-án magához rendelni és két tanújelenlétében „eltanácsolni” az egyetemről.Horger fenyegetését József Attila nemcsakéletre szóló sérelemként élte meg (amiért1937-ben írt Születésnapomra című, játékos-hetyke versében vett elégtételt), hanem olyan,a hivatal súlyát maga mögött tudó tiltásként is,ami örökre elzárja előle a pedagógusi pályátMagyarországon.

Májusban befejezte ugyan a másodikszemesztert, de otthagyta a szegedi egyetemet.Pesten tagja lett a Vági-féle MagyarországiSzocialista Munkáspártnak. A Makaicsaládban elmérgesedő állapotok előlalbérletbe menekült.

Október első napjaiban Bécsbe utazott. ACollegium Hungaricum igazgatója, LábánAntal vette pártfogásába, tanítványokhozjuttatta. Beiratkozott a bécsi egyetemre. Nagyérdeklődéssel olvasta a marxizmusklasszikusait és az anarchistákat; gyakrankereste fel a magyarok látogatta kávéházakat,személyes ismeretséget kötött Kassák Lajossalés Németh Andorral, 1926 elején pedig akülönféle politikai irányzatokhoz tartozóemigránsokkal: a kommunista LandlerJenővel, Lukács Györggyel és Balázs Bélával,a liberális Lesznai Annával, Hatvany Lajossalés Ignotusszal.

1926 nyarán Németh Andor társaságában térthaza Magyarországra. Ekkor került közelebbikapcsolatba Nagy Lajossal is. SzeptemberbenBécs érintésével Párizsba utazott, itt érte a hír,hogy közben a Nyugat 1926. szeptember 15-iszámában megjelent Ignotus Vers és verseléscímű cikke, ahol újraközölte és méltatta aTiszta szívvel című költeményt. UtóbbHatvany Lajos is úgy nyilatkozott e versről,hogy ebből „fogják megismerni a kései korok,hogy mi történt az összeomlás utániszerencsétlen nemzedékkel”.

Párizsi tartózkodása idején is folytatta aBécsben megszokott bohém, nélkülözésekkelteli életmódját. Nagy lendülettel tanultfranciául, november 12-én iktatták be aSorbonne egyetemi polgárai közé. Ekkor máraz anarchista mozgalommal rokonszenvezett:tagja lett az Union Anarchiste-Communiste-nak. 1927 elején kapcsolatba került a FranciaKommunista Párt magyar szekciójával.Elmélyülten tanulmányozta François Villon

költészetét. Március 12-én szerepelt a frissenalapított Esprit Nouveau nevű folyóirat estjén.Június végén közel két hónapot töltött afrancia Riviérán, Cagnes sur mer-ben, egyNizza közelében fekvő faluban. 1927augusztusában nagy tervekkel tért hazaMagyarországra. Beiratkozott a budapestiegyetem bölcsészkarára (itt is két szemesztertjárt végig) és Nincsen apám se anyám címmelkészült kiadni harmadik verseskönyvét.

A Vágó Márta-szerelemJózsef Attila 1927 őszén került közelebbiismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lettbarátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutattákbe őt Vágó Mártának, a kiváló közgazdászVágó József lányának, s nagy szerelemszövődött közöttük. Márta révén szorosabbkapcsolatba került a polgári radikális, illetveliberális körökkel: Vámbéry Rusztemmel ésmásokkal. Egyáltalán nem túlzás e szerelemegyik motivációját a költő szelleminevelődésében látni. Márta, aki az előző évbena heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, azegzisztencialista filozófia egyik vezéralakjáthallgatta, igen nagy hatással volt JózsefAttilára: ő hívta fel a költő figyelmét aszociológia jelentőségére és Bergsonintuicionista filozófiájára is. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociálisfeszültségeknek egyik dokumentuma az 1928nyarán írt Klárisok című vers, e költőikorszakának talán legtökéletesebb alkotása.

Már házasságukat tervezgették (a költőt be isajánlotta Vágó József a barátai által alapítottMagyar Külkereskedelmi Intézet Rt-hez francialevelezőnek), amikor szeptember elején Mártahosszabb időre Londonba utazott, részben hogykitanulja a szociális gondozói szakmát, részbenmert a lány szülei ily módon akarták próbáratenni a fiatalok szándékának komolyságát.1929 végéig tartott intenzív levelezésük;szerelmüket végül nem a távolság győzte le,hanem hogy Márta belátta: József Attilaalkalmatlan a folyamatos hivatali munkára,képtelen megfelelő körülményeket biztosítani acsaládi élet számára. A költő úgy próbáltakompenzálni szerelmi kudarcát, hogy a köztüklévő társadalmi különbséggel magyarázta: „Egyjómódú leányt szerettem,/ osztálya elragadtatőlem” - írta Végül című verse átdolgozottváltozatában (1930). Az 1929 februárjábanmegjelent verseskötetét, a Nincsen apám seanyámat Vágó Józsefnek ajánlotta.

A közösségkeresés éveiA következő félévtized a költő közösségkeresőpróbálkozásainak időszaka. Tartozni akartvalahová, akárcsak legtöbb nemzedéktársa,akinek gyermekévei a háború, a forradalmakés az ellenforradalom nagy történelmiingamozgásai közepette teltek el, s a húszasévek derekán-végén kezdte írói pályáját.József Attila egyre jobban elmerül a különfélepolitikai csoportosulásokban, minden földi bajátfogó magyarázóelvének az osztály ellen -téteket téve meg s gyógymódnak ezekkiküszöbölését.

1928 őszén került kapcsolatba a Bartha MiklósTársasággal, mely a Szabó Dezső és MóriczZsigmond nyomdokain haladó, paraszt-orientációjú fiatal értelmiségiek szervezete.1929 februárjában már mint a Társaság tagjavett részt annak nagy visszhangot kiváltóMagyar Föld-estjén. Korábbi anarchistabeállítottságán túllépve most a falu-központúnépi gondolat irányába tájékozódott; ebben aszellemben született az 1930 tavaszán FábiánDániellel közösen írt Ki a faluba címűröpirata, melyben a népi írók mozgalmátelőlegező programot vázoltak fel.

Ezzel párhuzamosan, 1929 végétőlmunkatársa Bajcsy-Zsilinszky lapjának, anemzeti fajvédő Előörsnek. Nádass Józsefneka Nincsen apám se anyám kötetről adottkedvező bírálatát követően jó kapcsolataalakult ki a kolozsvári marxista folyóirat, aKorunk szerkesztőségével. 1930. szeptember1-én Nagy Lajos és Agárdi Ferenctársaságában ő is ott van a nagy budapestimunkástüntetésen. 1930 őszén tagja lesz azillegális kommunista pártnak, s aproletárforradalom „nyelvére” írja át korábbiverseit.

A mozgalomban ismerkedik meg SzántóJudittal, akivel 1930 végén összeköti életét.Novemberben több társával együtt kilép ajobbra tolódó Bartha Miklós Társaságból.Hamarosan bekapcsolódik a névlegszociáldemokrata, valójában kommunistákkalszimpatizáló Jaurès-munkaközösségbe. 1931márciusában jelenik meg a Döntsd a tőkét, nesiránkozz című verseskötete, melyet a hatóságelkoboz, s a Szocialisták cím verse miattosztály elleni izgatás vádjával eljárástindítanak (a költőt végül nyolc napi elzárásraítélik, de a büntetést három évrefelfüggesztik).

1932 februárjában ismét tagja lesz a mostbalra forduló Bartha Miklós Társaságnak.Április folyamán ő is bekapcsolódik aHalálbüntetés Ellenes Szövetség munkájába.Fölkérik egy kommunista orientációjúfolyóirat indítására, júniusban meg is jelenik aFejtő Ferenccel közösen szerkesztett Valóságelső és egyetlen száma - a költő által írtEgyéniség és valóság című tanulmányközmegbotránkozást vált ki mozgalmikörökben. Részt vesz az illegális kommunistapárt letartóztatott vezetőinek, Sallai Imrénekés Fürst Sándornak statáriális bíróság eléállítása elleni tiltakozó akcióban, amiért újabbpert akasztanak nyakába és pénzbüntetésreítélik. Októberben megjelenik a Külvárosi éjcímű kötet, melyet a kommunista befolyásalatt álló fórumokban élesen kritizálnak.Hasonló elutasításban részesítik az Új Harcosnevű folyóiratban közzétett hozzászólását azott folyó „népfront-vitához”, melyben aszociáldemokratákkal való összefogástsürgeti. 1933 végén, 1934 elején a budapestipártszervezet értesíti tagjait, hogy József Attilanem tagja a pártnak, a kapcsolatot meg kellszakítani vele.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d s z e l l e m i é r t é k e i n k

2 6

József Attila életútja tehát különösenmozgalmas és rapszodikus: hirtelen fordulatok,kitárulkozások és bezárulások sorozata,melyek nyugtalan hősét a megtapasztalás és apróbatétel szinte kényszeres szomja hajtja.Nem meglepő, hogy váratlan fordulataival méga hozzá közel állókat is zavarba hozta. Depolitikai vargabetűi együttvéve sem jártakolyan súlyos következményekkel, mint az,hogy Babits Mihályt megsértette. A Nyugat1929. december 1-i számában Németh Lászlótollából vállveregető kritika jelent meg aNincsen apám se anyám című kötetről, amiérta költő elsősorban Babitsot hibáztatta. Babitsellen hangolta az is, hogy szolidaritást vállaltkorábbi pártfogójával, Ignotusszal. Esérelmeket kívánta József Attila viszonozni,amikor közzétette A Toll című lap 1930. január10-i számában „tárgyi kritikai tanulmány”-átBabits Mihály új, Az istenek halnak, az emberél című verseskötetéről (ezt utóbbkülönlenyomatként is terjesztette).

A megbírált könyv nem a legsikerültebb műveszerzőjének, s a kritikai észrevételek nagyrésztmeggyőzőek, de a bírálat durva hangneme, sfőként hogy az idősebb pályatársat fölényeskioktatásban részesíti, méltán váltott ki azirodalmi életben általános megütközést. JózsefAttila évekre elvágta magát a Nyugatban valómegjelenés lehetőségétől s élete végéig aBaumgarten-díjtól.

József Attila és a kommunista pártKülön fejezetet érdemel a költő és akommunista párt kapcsolatának története, mertsokáig politikai érdekek fűződtek ahhoz, hogyhomályban maradjon. Valójában József Attilaakkori útkeresését és az illegális kommunistapárt akkori pozícióját figyelembe véve,elválásuk éppúgy szükségszerűnek mondható,mint egymásra találásuk. József Attilánakpedig ki kellett próbálnia ezt a lehetőséget is.Akár a többit is.

Még zavartalanul végzi pártmunkáját, amikor amoszkvai Sarló és Kalapács 1931. júniusiszámában megjelenik a Moszkvai ProletárírókSzövetsége Magyar csoportjánakmegbízásából közzétett Platformtervezet,amely azt állítja róla, hogy „a fasizmustáborában keresi a kivezető utat”. Kétségtelen,hogy József Attilát igen érzékenyen érintette amegbélyegzés, választ is írt rá, amelykéziratban (és töredékben) maradt. De aMoszkvai Proletárírók Szövetsége Magyarcsoportjának véleménye nem volt akkorasúlyú, hogy a hazai kommunistáknakfigyelembe kellett volna venniük. Nem azemigráció véleményén múlott a költő és a pártkapcsolata: a hazai kommunistákkal gyűlt mega baja.

De nemcsak a párt szakított József Attilával,hanem a költő is a párttal, s erre a lépésre nema sérelmei, hanem elvi meggondolásaikésztették. Mindenekelőtt az, hogy a németkommunisták nem fogtak össze aszociáldemokratákkal a nácik ellen s így

bűnrészessé váltak Hitler győzelmében - ezolyan politikai válságot tudatosított a költőben,ami nyílt vitába sodorta a párttal.

Tehát az engedetlen, „fegyelmezetlen” sráadásul 1931 óta pszichoanalitikus kezelésalatt álló József Attila nem volt elfogadható aszűklátókörű, vakbuzgó, de egyszersmind azillegalitás nehéz körülményei között szigorúkonspirációra kényszerülő mozgalom számára.A költő szemében viszont a kommunista pártelbukott a nagy történelmi próbatételenNémetországban. Az eltávolodásnak megvoltaz az esztétikai hozadéka is, hogy a túlságosanpropaganda-ízű verseket a szocialistanézőpontot jóval áttételesebben, bonyolultabbstruktúrában érvényesítő költemények váltjákfel (Külvárosi éj, Téli éjszaka, 1932, A városperemén, Elégia, 1933).

Válságkezelése: pszichoanalitikus és másorientációkAz illegális kommunista párthozcsatlakozásával csaknem egy időben kerültkapcsolatba József Attila a pszichoanalízisselis, ami hasonlóképp sorsdöntő, de az előzőnélis mélyebb és - mondhatni - végzetes hatássalvolt rá. Föltehetően 1929 végén vagy 1930elején, egy véletlen találkozást követően, vált aSzegedről ismert Rapaport Sámuel doktorbetegévé. Rapaporthoz, aki „a gyomorFreudjának” tartotta magát, mintegy két évigjárt analízisbe.

Ettől az időtől kezdve rendszeresen olvassa apszichoanalitikus irodalmat. A lélektantkorábban lebecsülő József Attila most egyreinkább úgy látja: a társadalmi elnyomorodás éselidegenedés nemcsak megszüntetőjét, aforradalmár proletáriátust „termeli ki”, hanemtehetetlen áldozatát, a neurotikus embert is.Következésképp az egyéni lét problémáit(részben) társadalmi determinációbólszármaztató freudi személyiség-felfogásvalójában szövetségese a marxistatársadalommagyarázatnak, a kettő együttteljes.

A kommunista párttal való szakítás után a költőátmenetileg légüres térbe került. Az indulatokerejét jelzi, hogy - mint arra nemrég a JózsefAttila-kutatás felfigyelt - a kommunista párttólnem azonnal vezetett az út aszociáldemokratákhoz: közbeékelődött egysúlytalan jobboldali epizód. Az 1933 végén,1934 elején írt Eszmélet című nagy gondolatikölteménye (pontosabban: versciklusa)mintegy összegezése a zsákutcák sorozatakéntmegélt életútnak: olyan összetett módon fejeziki a disszonáns világállapotot, amilyenreköltészetében sem korábban, sem később nincspélda.

1933 nyarán magánélete is válságba jut. Júniusközepén részt vesz az Írók GazdaságiEgyesületének lillafüredi íróhetén, aholmegismerkedik Marton Mártaművészettörténésszel, s a fiatalasszonyszépsége szerelemre lobbantja - így születik

meg az Óda, e korszakában ritka, nagyszerelmi költeménye. Szántó Juditféltékenységében öngyilkossági kísérletetkövet el, amit a költő egy barkochba-játékkeretében vall meg barátainak. 1934 elejénannyira megromlott a kapcsolata Judittal, hogyaz év felét Hódmezővásárhelyen tölti.

Az analitikus kezelés abbahagyását JózsefAttila egyre nehezebben viseli el. 1934tavaszán hódmezővásárhelyi menedékébőlRapaport doktornak címzett levelekformájában pszichoanalitikus vallomást ír. Azöngyógyítás hatásosabb módjának bizonyul,hogy összeállítja és megszerkeszti verseinekválogatott gyűjteményét: a Medvetáncdecember elején kerül a boltokba. Igyekszik újszellemi közösségre találni: 1934 derekánközel kerül a Szocializmus című folyóiratértelmiségi köréhez, melynek vezetője aSzociáldemokrata Pártban is meghatározószerepet játszó Mónus Illés. A lap novemberiszámában jelenik meg A szocializmusbölcselete című írása, amely a folyóirat körérejellemző szellemiséget tükröz.

1935 elejétől Gyömrői Edithez járt analízisre,aki éppúgy, mint a betegségének utolsókorszakában József Attilát kezelő Bak Róberthasadásos elmezavart állapított meg. Apszichoanalitikus kezelés ugyan újdimenziókat nyitott meg kései költészeteszámára, de nem tudott segíteni rajta. Sőt az,hogy viszonzatlan szerelemre gyulladtanalitikusa, Gyömrői Edit iránt, meggyorsítottalelki szétesését (ennek költői dokumentumai aGyermekké tettél - eredeti címe: Egypszichoanalitikus nőhöz -, ... aki szeretni gyávavagy, Nagyon fáj című versek, valamennyi1936-os).

A Szép Szó szerkesztõjeA sors még egy utolsó ajándékban részesítette:az Új Szellemi Front elleni fellépés összehoztaIgnotus Pállal, akivel együtt megalapították abaloldali, de „felekezeten kívüli” Szép Szót.1936 februárjában jelent meg a Szép Szó elsõ,márciusi száma. Nevét József Attilánakköszönhette.

Az elkötelezetten antifasiszta, baloldaliszellemű Szép Szó elszánt küzdelmet folytatotta népi írók és legfőbb fórumuk, a Válasz ellen.A nemzedéket megosztó ún. „népi-urbánusvita” a megkésett magyar fejlődéselkerülhetetlen modernizációjának mikéntjérőlfolyt. Később mindkét tábor osztozott abban aközös sorsban, hogy sem az országon belül,sem azon kívül nem akadt olyan számottevőerő, amelyet megnyerhettek volna céljaiknak.(Sőt éppen a fordítottja történt: őkethasonították magukhoz mások, amikoregyikük-másikuk csatlakozott a szélsőségesjobboldali vagy baloldali mozgalmakhoz.)József Attila ekkor már eltávolodott aszociáldemokratáktól is, s egy liberálisszínezetű, közelebbről meg nem határozottszocializmus platformján állt.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n ds z e l l e m i é r t é k e i n k

2 7

A Szép Szó szerkesztése igazi szívügye volt, sa folyóirat belső köre egyszerre volt számárabaráti társaság, irodalmi műhely és eszmeiközösség. Ignotus, Fejtő, s mellettük NémethAndor, Remenyik Zsigmond és a többieknemcsak vállalták őt, hanem zászlót isbontottak mellette; úgy tekintettek rá, mint avilágháború utáni időszak legnagyobbköltőjére. A Szép Szó 1936-os könyvnapikülönszáma, a Mai magyarok régimagyarokról élén éppúgy az ő verse állt (ADunánál), mint az egy évvel később kiadott,Mi a magyar most? című különszám élén(Hazám). 1935 őszén kerültek össze ismétVágó Mártával (akinek lakásán tartotta aszerkesztőség megbeszéléseit).

Igaz, József Attila már nem érte be a lelkesbaráti kör dicséretével, várta a szélesebb,meggyőzőbb visszhangot. Hiába várta. VágóMárta és Cserépfalvi Imre emlékezéseibőlismeretes, hogy mennyire megviselte a költőtaz 1936 decemberében megjelent verseskötete,a Nagyon fáj iránt mutatkozó érdektelenség.Hasonlóképp személyes kudarcként élte megJózsef Attila, amikor 1937. január 14-én, aSzép Szó által szervezett esten nem olvashattafel Thomas Mannhoz írt üdvözlő ódáját arendőrség betiltása miatt.

A folyóirat-szerkesztés és a Szép Szó köre isolyan ajándék volt, amely túl későn érkezett:akkor, amikor már egyre kevésbé volt uramagának, s egyre embertelenebb erőfeszítéstkövetelt tőle a szerkesztői és költői hivatásteljesítése. Belül-kívül reménytelenhelyzetben, elhatalmasodó betegség éselhatalmasodó „szörny-államok” fenyegetőszorításában. Kiegyensúlyozatlan lélekállapota, gyakoriindulatkitörései miatt állandó aggodalombanéltek barátai; igen beszédes az az eset, melyetVágó Márta említ, mikor a Szép Szó egyikszerkesztőségi üléséről számol be: „Alegközelebbi pénteken nem jött el hozzám. Afiúk kétségbe voltak esve. Még az a gondolat isfölmerült, hogy hűtlen lesz, talán ’át megyjobbra?’”

Félelmetes imitáló képessége volt. Nemcsaksaját verseit írta át szívesen újra meg újra,hanem a kortársaiét is (Babitsot alighaneméppen azzal sértette meg legmélyebben, hogy averseire „korrigált” változatokat ajánlott).Lehet, hogy éppen ez az imitáló képességvezetett betegsége végzetessé válásához is. Azújabb kutatások derítették ki, hogy föltehetőenstilizálta Rapaport Samu újabb, másodikkönyvét is (Alvás, aluszékonyság,álmatlanság, 1936), valamikor 1936 elején.Ebben bőven olvashatott a freudi halálösztöntartós álmatlanságot okozó s végső soronöngyilkosságra késztető hatásáról, a halálrólmint a tökéletes alvás szimbolikusmegfelelőjéről. Feltűnő, hogy költészetében1936-tól válik központi motívummá az álom ésa halál (Gyermekké tettél..., Magány, Ki-beugrál, Kész a leltár stb.). Föltételezhető, anyelvileg és lelkileg „magáévá tett” könyv

tünetleírásaival oly mértékben azonosult, hogyidővel tökéletesen produkálta e tüneteket.

1937. február 20-án ismerkedett meg utolsószerelmével, Kozmutza Flórával, aki ifjúgyógypedagógusként a pszichológus SzondiLipót mellett dolgozott. A beteljesületlenszerelem történetét híven rögzíti Flóra - akésőbbi Illyés Gyuláné - József Attila utolsóhónapjairól írt könyve (1987). A költő ekkormár nem volt olyan egészségi állapotban, hogyképes lett volna kitartó udvarlásra. Afebruárban-márciusban írt Flóra-versekrőljoggal állapítja meg Beney Zsuzsa, hogy„legfőbb témájuk a halál elfogadása”. Azidealizált kedves bennük nem több, mint hívó-szó az alig remélt utolsó menedék jelölésére. Aköltő harcát lelke démonaival kegyetlenpontossággal jelzi megrendítő egysorosa 1937elejéről, ez az iszonyú küzdelmet sugárzó,lelkéből kiszakadt fájdalmas kiáltás: „Irgalom,édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!”

Július második felében következett be azutolsó, tragikus idegösszeomlása. Három és félhónapon át ápolják a Siesta Szanatóriumban. ASzép Szó csehszlovákiai előadó körútján márnem tud részt venni. Novemberben nővéreikíséretében Szárszóra utazik. Amikormeglátogatja Flóra, két búcsúversétajándékozza neki (Karóval jöttél..., Ime, hátmegleltem hazámat...). A Karóval jöttél... kétsora - „Magadat mindig kitakartad, / sebedetmindig elvakartad” - az önsorsrontás találólátlelete, s kulcs a költő magatartásához azutolsó hónapokban. December 2-án barátaikeresik fel, Ignotus, Fejtő, Hatvany; köztükvan az elmeorvos Bak Róbert is, aki aszanatóriumban kezelte. Mindent elkövetnek,hogy felvidítsák. A költő ismét szóvá teszielőttük a Nagyon fáj kötet kudarcát. Másnap,3-án este a balatonszárszói állomáson a mozgóvonat alá veti magát.

Forrás: www.magyar-irodalom.elte.hu

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsőm, se szemfedőm,se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,se sokat, se keveset.Húsz esztendőm hatalom,húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,hát az ördög veszi meg.Tiszta szívvel betörök,ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,áldott földdel elfödneks halált hozó fű teremgyönyörűszép szívemen.

1925. márc.

BÁNAT

Hát kijöttem ide, az erdőbe.Lágy libegés, - a levelek zizegnek,mint a röpcédulák. A föld csöndje

fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak:Minden hatalmat!... Lombos hajambaszáraz ág hull. A száraz ágak hullnak.

Csak egy pillanatra martak ki, csak.Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok.Egy pillanatra se martak ki, csak

az az elvaduló csahos rám támadts kijöttem, hogy erőm összeszedje,mint a néni a gallyat, a bánat.

Könnycsepp, - - egy hangya ivott belőle,eltünődve nézi benne arcátés mostan nem tud dolgozni tőle.

1931 ősze

ARS POETICANémeth Andornak

Költő vagyok - mit érdekelneengem a költészet maga?Nem volna szép, ha égre kelneaz éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,nem lógok a mesék tején,hörpintek valódi világot,habzó éggel a tetején.

Szép a forrás - fürödni abban!A nyugalom, a remegésegymást öleli s kél a habbankecsesen okos csevegés.

Más költők - mi gondom ezekkel?Mocskolván magukat szegyig,koholt képekkel és szeszekkelmímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,az értelemig és tovább!Szabad ésszel nem adom ocsmánymódon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!A mindenséggel mérd magad!Sziszegve se szolgálok aljas,nyomorító hatalmakat.

Nincs alku - én hadd legyek boldog!Másként akárki meggyalázs megjelölnek pirosló foltok,elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.A tudásnak teszek panaszt.Rám tekint, pártfogón, e század:rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás testekét merev mozdulat között;rám vár a mozi előtt estesuhanc, a rosszul öltözött.S hol táborokba gyűlt bitangokverseim rendjét üldözik,fölindulnak testvéri tankokszertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.De képzeli, hát szertelen.Kisérje két szülője szemmel:a szellem és a szerelem! 1937. febr. eleje

2 8

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d h u n g a r i a n p o e t s

Attila József was born on 11 April 1905 in aBudapest slum. His father was an itinerantRomanian worker in a soap factory whodisappeared when Attila was still a toddler.When the poet was on the verge of puberty hismother died of cancer; she had been a victimof overwork and privation. She had earned herliving as a washer-woman, and had to bringup her three children in a small damp room;this meant that Attila was often in children’shomes or with foster-parents during his mosttender years.

József was still a high-school student whenhis first volume of poetry appeared (A Beggarof Beauty, 1922), which displayed his unusualskill in versification. His main themes were apathetic longing for love, and a profoundcompassion for the poor. The volume alsorevealed his essentially sweet and tendernature. Even his yearnings for love weredifferent from those that could be expected ofa boy barely over the romantic age of puberty.Being an orphan, the lack of family ties madehim painfully aware of the parental love hehad missed, and of his need for warmth ascompensation for this initial handicap.Moreover he saw his circumstances in socialterms: he did not belong, he was not loved,since sympathies owe much to class-loyalties.

Recognition of his outcast position in societyhelped him to find his own voice, a voicewhich expressed a flippant stubbornness witheither humorous or ironic undertones, butalways with complete emotional honesty. Theresult was an utter disregard for conventionalvalues and authority, yet the poet was onlypreparing a catalogue of his major

deprivations without soliciting either pity ormercy.

With a Pure Heart (1925) earned Józsefinstant dismissal from the University ofSzeged at the recommendation of theprofessor of Hungarian philology. It alsoestablished József’s reputation with Nyugatand its leading critic, Ignotus, as the mostoriginal voice to have emerged in post-warHungary.

He left Szeged for Vienna, where he subsistedon occasional jobs while experimenting withexpressionism and surrealism (A TransparentLion, 1926) under the influence of Kassák andhis circle, whose avant-garde defiance ofpolitical and artistic conventions stronglyappealed to him; but he found, paradoxically,that he could express himself more freelywithin the limits of traditional forms, sincewhatever he tried to write became verse.From Vienna József went to Paris, where hestudied French, and discovered Villon, thearchetype of all modern poet-outcasts.Moreover, it was here that his studies inMarxism led him to espouse the cause ofsocialism. It was not a matter of infatuation;consequently his acceptance of communistideals was neither unconditional noruncritical. What was always unconditionalwas his loyalty to the working class. Havingreturned to Budapest, it was a logical step forhim to join the underground CommunistParty, which he served with a “pure heart”,conducting seminars or writing poetry forpropaganda purposes, poetry that was alwaysunblushingly ideological in content withdenunciations of capitalism, and often full ofslogans of the political graffiti type.Nevertheless, considering the internationaloutput of this kind of poetry, József’s areexceptional in that they provide a lucidanalysis of the prevailing social conditions,and explain why they must be improved(Mass, 1930, Socialists, 1931, Workers, 1931,About the Profit of the Capitalists, 1933).

The significance of József’s joining theCommunist Party cannot be overlyemphasised, either in relation to thedevelopment of his poetry or to his personaltragedy; it marks a clear-cut dividing line inhis poetry. In addition he found warmth in theclosely-knit community of the illegal Party;he was accepted, and this secured him themuch-needed sense of belonging, as well asan opportunity to participate in politics. Alas,József’s honeymoon with the movement was

a short-lived affair, because he soon fell outwith his Moscow-controlled comrades. It isstill debated as to whether or not he wasformally expelled; his comrades severed theirconnection with him all of a sudden andvanished without trace. The final steps takenby József on the road leading to self-destruction were a consequence of his beingleft completely alone, a prey to his neuroticsense of isolation which overpowered him.

The main reason he was treated so strangelywas his comrades’ suspicion of hisindependent intellect, constantly searching foruniversal truths. One of his “deviations” wasto supplement his reading of Marx with Hegeland particularly with Freud. Psychoanalysiswas always frowned upon by the Moscowtheoreticians, so József’s heresy of fusingFreudianism with Marxism was more than apolitical sin, it was a grave error. Józsefdeveloped his concept, finally formulated inhis fragmentary essay Hegel, Marx, Freud(1934), according to which, while Marxdiscovered those unconscious forces insociety which were ultimately responsible forthe means of production, Freud did just thesame by discovering the unconscious in theindividual, and while Marx showed the wayforward to the “liberation” of society, Freudshowed the way to liberation of the self.Therefore Marx has to be corrected withFreud. József’s insight into the relationship ofpsychology and mass-movements inducedhim to declare that psychoanalytical methodsought to be applied to the political behaviourof the masses – an idea definitely ahead of histime. (Freudian Marxists Wilhelm Reich andErich Fromm worked along similar lines.)József also argued that Marxism withoutFreudianism, could provide only a partiallysatisfactory answer to the most relevantproblem of his time – the emergence of thetotalitarian state – since the emergence ofFascism could only be understood in thecontext of that psychological conditioning andmental deformation of the masses whichgained momentum in Germany after thecollapse of the Weimar Republic, and whichwas later described by T. Adorno as the“authoritarian character”.

While the responsibility for rejecting the mostgenuine socialist poet rests with theCommunist Party, the rejection being adecisive factor as an external cause of József’sdeath, it is only fair to point out that theinternal cause for his self-destruction was thecollapse of his personality. He himselfrecognized the signs of his mental illness at anearly stage, and had willingly submitted topsychoanalytic treatment, yet the last stagesof his illness revealed depths from whichnothing could save him. The riddle remainswhether it was deprivation, both material andemotional, which unhinged such a lucid mindas his, or whether his genius was from the firstinfected with madness, which would make hiscase a textbook illustration to Lombroso’s

H UN G A RIA N P O ET S

AttilA József

(1905-1937)

2 9

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dh u n g a r i a n p o e t s

teachings about the symbiosis of genius andmadness.

What is certain, however, is that his poetrynever displayed incoherence or logicalinconsistencies, whether he was speakingabout the world in general or about the stateof his own mind in particular. His early poetryalready showed signs of far more seriousnessof mind that could be expected from theconventional defiance of an “angry youngman”. He incessantly searched for “order” ina seemingly chaotic universe, with adetermination to accept the truth, whateverresult his relentless probing of the worldmight bring. For him order was beauty andtruth helped him to discover order.

While József was undoubtedly a committedpoet, he never became a “national poet” in thesense that Petőfi or Ady was, for hiscommitment tied him first of all to the “have-nots” (his numerous early “poor man”poems), and secondly to the working-classmovement, irrespective of nationalconsiderations (his volumes I Have NeitherFather, Nor Mother, 1929, Fell the Tree-Trunks!,1931, Night in the Slums, 1932); buthe always had an awareness of universalsignificance, and linked whatever he wrote tohis personal experiences – or rather he saw hispersonal experiences always in a universalcontext. It was due perhaps to his gift ofidentification with the social aims of thelower classes that his own despair neverbecame exaggerated, but ran parallel to hiscollective social protest. In his last two years, József wrote morepoems than in any other period since 1928.The power, penetration, and shrewdsimplicity of the last poems make it hard tobelieve that they were written by a mentallysick person, especially as there is not a singleline that shows the loss of his consciousnessas an artist. Yet he was in the final stage; hislast volume, The Pain Is Great (1936), theonly one to appear after his selected poems(Bear’s Dance, 1934), is a final attempt tograsp totality. Social awareness never left thepoet; he reacted sharply to the signs of hostileexternal reality. He came to see – as manyother renegades were to see a generation later– that for all their noble ideals, theCommunists’ methods were hardlydistinguishable from those of the Fascists theywere so valiantly combating, for theybelieved that “the world needs order, andorder exists … to ban what is good”. Thisironic “new tale of fascist-communism”became the reality of the Stalinist era(Enlighten Your Child, 1936).

In his later Ars Poetica (1937), József hasbecame aware, at the price of much suffering,that human existence is guarded by thewatchful eye of its parents, spirit and love; butwhile his intellect would explain andunderstand personal and social conditions andproblems, the feeling that nobody could help

him, because he was unloved, overwhelmedhim; the heart again produced its reasons withwhich the mind could not cope: “Thebargain’s off – let me be happy / Or elseanybody will insult me; / growing spots of redwill mark me out, / fever will suck my fluidsdry.”

József threw himself in front of a freight trainnear Balatonszárszó on 3 December 1937. Hehad always seen his own condition quiteclearly; no remedy could be found. His deathwas a symbolic sacrifice; at least that washow the next generation understood it, and itwas also symbolic within the context of hispoetry. Trains were of paramount importancein his imagery; he had already “put his hat onthe rails” in 1926, and in the background ofcountless poems goods trains shunt,locomotives whistle, as they did on theoutskirts of Budapest where he had grown up.The last freight train was due with its rigidiron wheels on that cold day in December.

József’s poetic legacy consists of about 600poems which he wrote in fifteen years.During his lifetime he achieved littlerecognition, he was known only to a handfulof friends and intellectuals; his influence,however, became significant for thegeneration which attained consciousness inthe 1950s, that is, for those intellectuals whowere born in the 1930s. It is somewhat ironicthat he became the master of those whom heshould have taught at “high-school level” hadhe been allowed to graduate; it is still agreater irony that his poetry, which becamewidely available in textbooks, also became anintellectual weapon against the regime whichproclaimed him its “official poet”. It canmean only that his ideas put into effectiveverse form a legacy pointing far beyond themanipulations of any regimes, to “wherefreedom is order”, and as a result, he is still anactive force in Hungarian literature.

Source: www. mek.niif.hu

With a Pure Heart

Without father without motherwithout God or homeland eitherwithout crib or coffin-coverwithout kisses or a lover

for the third day - without fussingI have eaten next to nothing.My store of power are my yearsI sell all my twenty years.

Perhaps, if no else willthe buyer will be the devil.With a pure heart - that’s a job:I may kill and I shall rob.

They’ll catch me, hang me highin blessed earth I shall lie,and poisonous grass will startto grow on my beautiful heart.

1925Translated by Thomas Kabdebo

Grief

In my eyes grief dissolves;I ran like a deer;Tree-gnawing wolvesIn my heart followed near.

I left my antlersA long time ago;Broken from my temples,They swing on a bough.

Such I was myself:A deer I used to be.I shall be a wolf:That is what troubles me.

A fine wolf I’m becoming.Struck by magic, whileAll my pack-wolves are foaming,I stop, and try to smile.

I prick up my earsAs a roe gives her call;Try to sleep; on my shouldersDark mulberry leaves fall.

1929Translated by Vernon Watkins

By the Danube(excerpt)

1.As I sat on the bottom step of the wharf,A melon-rind flowed by with the current;Wrapped in my fate I hardly heard the chatterOf the surface, while the deep was silent.As if my own heart had opened its gate:The Danube was turbulent, wise and great.

Like a man’s muscles when hard at his toil,Hammering, digging, leaning on the spade,So bulged and relaxed and contracted againEach single movement, each and every wave.It rocked me like my mother for a timeAnd washed and washed the city’s filth andgrime.

And the rain began to fall but then it stoppedJust as if it couldn’t have mattered less,And like one watching the long rain from acave,I gazed away into the nothingness.Like grey, endless rain from the skiesovercast,So fell drably all that was bright: the past.

But the Danube flowed on. And the sprightlywavesIn playful gaiety laughed at me again,Like a child on his prolific mother’s knee,While other thoughts were racing through herbrain.They trembled in Time’s flow and in its wake,Like in a graveyard tottering tomb-stonesshake.

1936Translated by John Székely

Dél-AlföldTanyavilág, földműveléssel, félnomád állattartással és pezsgővárosi élet, hagyományőrző apró falvak és termálvízre épültstrandok jellemzik a Magyarország területének egyötödét elfoglalórégiót, ahol az ízes tájszólás ma is él.

Makó27 529 lakosú város a Maros mellett. Erdei Ferenc szülővárosa,József Attila gimnáziumi tanulmányainak színhelye.Megtekinthető az Erdei-szülőház és az Espersit-ház, benne JózsefAttila kiállítással. Egyházi műemlékek a belvárosi barokk rómaikatolikus templom (1765), a belvárosi barokk reformátusótemplom (1778), a késő barokk görög katolikus templom (1778).A középiskolai kollégium a volt püspöki lak és kápolnaklasszicista épületében működik. A városháza egy 1786-os épületfelhasználásával épült 1836-ban, klasszicista stílusban. A KoronaSzálló épülete eklektikus stílusú (1870). A József AttilaMúzeumban várostörténeti és hagymatermesztési kiállítástekinthető meg. A Maros iszapja a város határában gyógyhatású. AGyógyfürdő medencéit 42°C-os hévíz táplálja.

HódmezővásárhelyA közel 50 ezer lakosú város Szegedtől 25 km-re északkeletrefekszik. A református Ótemplom barokk stílusban épült 1713 és1722 között. Mellette 1721-ből való az egykori barokk magtár. ASzentháromság-templom barokk stílusú (1759), 1860-ban YblMiklós tervei szerint két hajóval bővítették. A református Új-templom klasszicizáló késő barokk épülete 1799-re készült el. Agörögkeleti templomot szerb, román és görög kereskedők építettékkéső barokk stílusban, 1783-1806 között. Ikonosztáza 1786-bólszármazik. A Városháza Ybl tervei alapján épült eklektikusstílusban, 1894. január 18-án avatták. Kiállítások: a Tornyai János Múzeumban régészeti, helytörténeti,az Alföldi Galériában képzőművészeti, a Németh LászlóEmlékházban az író vásárhelyi pedagógiai tevékenységét mutatjákbe. A Csúcsi Fazekasházban a helyi fazekas népművészettermékei, a kopáncsi Tanyamúzeumban pedig a népélet bemutatójalátható. A város strandját 42 °C-os hévíz táplálja. Látnivalói között

B A RA N G O LÓ

d

é

l

-

a

l

f

ö

l

d

B u d a p e s t B u d a p e s t k ö r n y é k e D é l - A l f ö l d D é l - D u n á n t ú l K ö z é p - D u n á n t ú l N y u g a t - D u n á n t ú l É s z a k - A l f ö l d É s z a k - M a g y a r o r s z á g B a l a t o n

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”

Radnóti Miklós

b a r a n g o l óMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 0

W A N D E R L U S T

Southern Great Plain The region, where dialects are still spoken andwhich occupies one fifth ofthe territory ofHungary, ischaracterized byfarms, agricul -ture, half-nomadic animalbreeding andlively townlife as well assmall villagespreserving tra -ditions and thermalbaths.

HódmezővásárhelyThe town has just under 50,000inhabitants and is 25 km northeast of Szeged. TheCalvinist Old Church was built in baroque style from1713-1722, next to it a granary (1721). The TrinityChurch is also in baroque style (1759), extendedwith two naves in 1860 in accordance with plans byMiklós Ybl. The Calvinist New Church was erectedin neo-classical-late baroque style in 1799. TheGreek Orthodox Church was built in late baroquestyle by Serbian, Romanian and Greek merchantsbetween 1783 and 1806. The Town Hall, built ineclectic style as planned by Ybl, was inaugurated on18 January 1894. Exhibitions include the TornyaiJános Museum - archaeology, local history; Galleryof the Plain (Alföldi) – arts; László NémethMemorial Museum - documents and relics of thewriter’s pedagogical activity at Vásárhely; Potter’sHouse at Csúcs - products of local folk pottery; Farm(Tanya) Museum of Gorzsa - rural life. The open-airbath of the town is supplied with 42 °C thermalwater.

MakóSituated near the Maros River, Makó has 27,500inhabitants. It is the birthplace of Ferenc Erdei,Attila József attended secondary school here. Erdei’shouse and the Espersit House, housing an exhibitioncommemorating Attila József, are open to thegeneral public. Ecclesiastical monuments includethe inner city Roman Catholic Church (baroque,1765), the inner city Calvinist Old Church (baroque,

1778),the Greek

C a t h o l i cChurch (late

baroque, 1778).The secondary

school students’hostel is housed in

the neo-classicalbuilding of the former seat

and chapel of the bishop. The neo-classicalTown Hall was built in 1836 integrating the walls ofa building built in 1786. The József Attila Museumhas exhibitions of local history and agriculture(onion production) on display. The mud of the MarosRiver in the outskirts of the town has a curativeeffect. The pools of the Medicinal Baths are suppliedwith 42 degree C thermal water from Hévíz.

CsongrádCsongrád, with just under 20,000 inhabitants, islocated on the right bank of the Tisza, in an easternbranch of the river at the mouth of the Körös.Ancient history of the town can be explored in theinner city, lying, as a result of the winding TiszaRiver, not in the centre of the town as is usual, but inits eastern part. Here you can find the only group ofliving folk architectural monuments in the GreatPlain. The resort area of the mouth of the Körös isnot far from the inner city. Charm is added to theplace by the almost 700m long sand-beach, which isideal for lovers of sun and water sports. Theappearance of the present town centre is determinedby its characteristic buildings: the baroque Our LadyChurch (built between 1762 and 1769), the artnouveau building of the Batsányi János SecondarySchool, the Town Hall built in 1937 and the streetsand squares lined by trees, flower beds and parks -Csongrád is planted with the largest number of treesof all towns in the Great Plain.

B u d a p e s t B u d a p e s t k ö r n y é k e D é l - A l f ö l d D é l - D u n á n t ú l K ö z é p - D u n á n t ú l N y u g a t - D u n á n t ú l É s z a k - A l f ö l d É s z a k - M a g y a r o r s z á g B a l a t o n

“What this land means to others I cannot know, my homeland for me is a small country so embraced by flames, rock-a-bye world of my childhood.”

Miklós Radnóti

S o u t h e r n g r e a t P l a i n

w a n d e r l u s t Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 1

kell még megemlíteni az Árvízvédelmi falat, mely 1879-ben épült; aBethlen Gábor Református Gimnáziumot, a Fekete Sas Szállodát(1905); a Magyar Hitelbankot, Nagy András János kútját, areformátus újtemplomot, a Zsinagóga és Holocaust állandókiállítását, a Szent István plébániatemplomot és a Csomorkányitemplomromot. Hamisítatlan magyar vendégszeretettel invitálnakmindenkit városukba, melyet az évente megrendezendő kulturális ésművészeti programok messze földön híressé tesznek.

CsongrádCsongrád város – a megye névadó települése – a Tisza-mente egyiklegszebb kisvárosa. Szegedtől 60 kilométerre északra fekszik,közvetlenül a Tisza partján. A „legmagyarabb” folyó homok színűvize gyors, szintje – szerencsére kis mértékben – naponta változik,sok hordalékot hoz ebből a város keleti végétől a torokig, a Tisza jobbpartján széles és hosszú homokpad keletkezett, mely tengerpartraemlékeztet. A folyó e partszakasza alacsony vízálláskor kitűnőstrandolási terület, mely napozás, pihenés mellett számos helyijellegű játékra (várépítés csepegtetéssel, homokfoci, fejelés sekélyvízben) ad lehetőséget. A látvány lenyűgöző, érdemes a Körös-torkotmindenkinek meglátogatni.A város kiemelt rendezvényei a minden év augusztusábanmegrendezésre kerülő Csongrádi Napok és Körös-toroki Napok.Csongrádi Napok olyan színes programokkal várják az érdeklődőket,mint a Kenyérünnep és Borfesztivál, Motoros Találkozó,képzőművészeti kiállítások, templomi hangverseny.A Körös-toroki üdülőterület a helyszíne Körös-toroki Napoknak.Gyermek- és sportprogramok, játékok, kézműves műhelyek,koncertek és diszkó közül lehet válogatni a rendezvény négy napjaalatt.Ősi múltjáról tanúskodik a Belsőváros, az Alföld egyetlen élő népiépítészeti műemlék együttese, amely a kanyargó Tiszánakköszönhetően, a megszokottól eltérően nem a város központjában,hanem annak keleti részén található. A Belsővárostól nem messzehelyezkedik el a Körös-toroki üdülőterület. A hely varázsát a közel700 méteres homokpart adja, mely a nap és a vízi sportokkedvelőinek nyújt kikapcsolódási lehetőséget. A város maiközpontjának arculatát meghatározzák jellegzetes épületei: az 1762-1769 között épült barokk stílusú Nagyboldogasszony-templom, aBatsányi János Gimnázium szecessziós épülete és az 1937-ben építettVárosháza, valamint az utakat és tereket szegélyező fák ésvirágágyások és az azokat megszakító parkok, hiszen Csongrád azAlföld egyik legfásítottabb települése.

b a r a n g o l óMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 2

n e w s a b o u t h u n g a r i a n s Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 3

N e w s A b o u t H u ng a r i a n s i n N e w Z e a l a n d

Dunedin News

I’d like to thank everyone who spent timethinking about revitalising our community,attended our meeting on October 29th andshared their thoughts. I think there were lotsof great ideas and I’m really looking forwardto coming year.

We had somewhat better turnout this time,including 3 babies! After singing theHungarian National Anthem and savouring afantastic choice of food we discussed whatkind of events we would like for next year, atwhich time of the year and how to make themmore interesting. I had 2 sheets of paper on theboard, one about the timing of the events andone about the programmes/entertainment. Asfor timing, we basically agreed that the current6 events are what we would like to continuewith, mostlytied to important dates in the Hungariancalendar, namely:– around October 23rd– Christmas lunch on the day of the SantaParade– late summer picnic– around March 15th– midwinter lunch (early June)– around August 20th

Of the above, the Christmas and midwinterlunches will be at Clare’s house. I’d like takethis opportunity to thank her for hergenerosity. Those present unanimouslysupported having the March, August andOctober events in the St Francis church hallagain. In addition, next year we will try toorganise an event outside Dunedin, the detailsof which have not been worked out, ideas arewelcome.We discussed having one of the events in arestaurant, but the idea had little support. Thatsaid, if someone would like to organise anextra event at a restaurant, they are more thanwelcome. I can assist with sending outinvitations, etc.

In terms of programmes/entertainment, thefollowing ideas were suggested:

– Hungarian cooking demonstration: thisseems to be a popular idea. The church hallhas facilities for cooking and we have theplace for ourselves all afternoon, in fact weusually set up the night before. So we can startcooking in the early afternoon and people canarrive whenever they wish, with the mainevent starting at 5pm. We are planning to havethe first joint cooking at the March 15th eventand if successful, it will be a regular part of theevents at the church hall. This also gives anoption for those who do not wish to bring foodfor the potluck to support the joint cookinginstead. They can decide to attend at the lastminute, which may help some people. Detailsare to be worked out.– Darts competition: this idea was borrowed

from the Auckland Hungarian club andRichard volunteered to organise it.– Raffle: the raffle will be back, I didn’t takenotes and my memory is fuzzy, but I believe itwas Rosemary Kardos, who volunteered toorganise it in the coming year, please correctme if I’m wrong. I now have a list of phonenumbers of at least those who were there inOctober, I can email them to you.– A quiz night was suggested and AdriennKovacs volunteered to organise it.- It was suggested that we have a brief talkabout the significance and cultural backgroundof the event we are celebrating. We alsodiscussed the use of English and Hungarianlanguages in the group. While we agreed thatthe main language has to be English as thereare people who don’t speak any Hungarian,this needs to be made clear to new people whomay find this surprising or even shocking.They also don’t know who does or does notspeak Hungarian, so it was suggested that wecould wear name tags with a little Hungariantricolour indicating that the person speaksHungarian – also very useful because some ofus have difficulty remembering everyone’snames, I know I do! We plan to use Hungariana little bit more. At the very least, I will greetpeople in Hungarian first. I have been sendingout all invitations in both languages and willcontinue to send all important communicationin both languages, even longer ones like thisone :)– We talked about how it might be difficult fornew arrivals to find out about this group andCharlie suggested that we could promote thegroup in the Star, which is a great idea. I alsocontacted the DCC and will get in touch withthe Dunedin Multi-Ethnic Council toexchange ideas with other ethnic groups andpossibly even have events together.– I suggested that we could have a newsletterabout Hungarian-related events, news. Ifanyone has any input to the newsletter, pleaseemail me.Some other event ideas that popped up sinceare a pool night (at Clare’s house) and aweekend hike to a DOC hut

Finances: The group has very little moneyleft, which is normal considering that our“financial year” runs from the October eventto the next one. The fee for the church hall is$60 per night, that’s our biggest expense. Wealso need money for postage, envelopes, paperplates, serviettes, chips, coffee, sugar, milk,garbage bags. To cover that, we decided thatwe will continue to collect $10 per adultannually, plus collect gold coin donations ateach event.

All in all, I think we managed to put someenthusiasm back in the group and I hope thatwe can extend that to the people that wehaven’t seen in a while and also hope that wecan attract new members.

Thanks,Laca

About a thousand people gathered to

enjoy the Kaleidoscope of European

Carols held at the Botanic Garden on a

perfect evening in Wellington on

Sunday, 11 December 2011.

it is with great sadness that theMagyar Szó learnt of drendre Maurer’s passing awaya few days before Christmas.his contribution to theMagyar Szó and thehungarian community’s lifewas significant. he will besadly missed. May he rest in peace!

Recent News From Hungary - December 2011

EU/IMF halt Hungary talks after Central Bank row

The EU and IMF on Friday cut short talks with Hungaryaimed at paving the way for aid discussions, pressuringthe government to amend a controversial central bank billor face possible financing problems next year. Hungary’scentre-right government, which broke ties withinternational lenders in 2010 and pursued unorthodoxpolicies to boost the economy, said in a U-turn last monthit would reopen discussions with the IMF and EU amid adeepening euro zone debt crisis, which put its marketsunder pressure. Budapest’s chief IMF negotiator said afterthe informal talks were broken off that the government wasready to resume them and was building European CentralBank proposals into the new bank law, which critics saidwould in its current form undermine the Hungarian centralbank’s independence. The IMF said it had suspended thetalks because the government had shown no willingnessto delay the bank law, which the ECB also criticized. 16DecemberSimor: Gov’t wants total takeover of power at Central

Bank

Hungary’s new centralbank bill could pose a riskto the bank’sindependence, theEuropean Central Bankwarned on Thursday (15December) whileGovernor András Simorsaid the new lawamounted to a totaltakeover of power at thebank by the government.

Hungary’s centre-right government, which has repeatedlyattacked Simor and the bank for its policies, submitted anew law on Wednesday which would allow the primeminister to nominate a third vice governor, would weakenthe powers of the governor and expand the rate-settingMonetary Council. 15 DecemberJobbik ties with Socialists in new Ipsos poll

The opposition radical nationalist and Socialist parties areneck-and-neck in the polls while the pool of uncommittedvoters is exceptionally high, according to a Decembersurvey by Ipsos published on Wednesday (14 December).The ratio of voters turned off politics rose to 54 percent inDecember, the Ipsos poll found. Jobbik’s star has risensteadily, and the radical party now commands 24 percent

of decided voters and10 percent of the wholesample, up from 9percent in November.This compares to 11and 24 percentrespectively for theSocialists, which hasseen its support dwindlefrom 12 percent in theprevious month. The

Democratic Coalition, a Socialist splinter group whose tenlawmakers sit as independents, saw its support rise to 2percent of the whole sample (from 1 percent) and 3percent of core party supporters. Ruling party Fidesz hadthe backing of 18 percent of the electorate in December(down from 19 percent) and 39 percent of the decidedblock. Ipsos said that Fidesz lost 1.3 million voters in 2011.MTI 15 December

Hungarian consumer

inflation accelerates to

annual 4.3% in NovemberConsumer prices inHungary rose 4.3 percentyear-on-year in November,accelerating from a 3.9percent increase inOctober, the CentralStatistical Office (KSH) said

on Tuesday (13 December). The headline figure was overa 4.1 percent estimated by Hungarian analysts. Emergingmarket analysts based in London had put CPI between 4.2percent and 4.7 percent. MTI 13 DecemberEuropean journalist federation backs Hungary

protests

The European Federation of Journalists (EFJ) issued astatement in Brussels on Tuesday (13 December) insupport of the “struggle of Hungarian journalists and their

unions against political interference in the country’s mediaamidst allegations of manipulation in news reporting.”Arne Konig, the EFJ’s president, said in a statementconcerning the so-called Lomnici case that the federationwas “horrified” that public television channels “that shouldrespect high ethical standards are in fact deliberatelymanipulating news reports and threatening journalists whospeak up for their rights.” The image of former SupremeCourt head Zoltán Lomnici was blurred out in a reportbroadcast on public television M1 and DunaTV on 3December. Konig said the case “illustrates the bias andthe political interference” in Hungary’s media, and calledfor an independent investigation. MTI 14 DecemberHungarian religious communities apply for official

church status ahead of restrictive new law

Altogether 72 communities have presented applicationsfor being registered as churches, Tamás Lukács, ChristianDemocratic chairman of Parliament’s committee onhuman rights, civilian and religious affairs, told MTI onMonday (12 December). Hungary’s cardinal law onchurches approved in July defines 14 churches andreligious communities, and stipulates that otherdenominations require two-thirds parliamentary approvalto become registered as a church or religious community.The committee will evaluate the applications and submitthe ones that meet all criteria to parliament’s plenarysession, he said, adding that 10 to 12 applications wouldcertainly fulfill all requirements. To establish a church acongregation or community must declare its faith andreligious activities, and present proof of at least 20 yearsof operation and regulations on its structure and operation.The law comes into force on January 1, 2012. MTI 13DecemberHungary’s GDP growth 1.4% year-on-year in third

quarter with agriculture main driving force

Hungary’s GDP rose 1.4 percent year-on-year in the thirdquarter of the year, according to both unadjusted andworkday-adjusted figures, slowing slightly from 1.5percent in the second quarter, the Central Statistical Office(KSH) said, confirming preliminary figures in a secondreading on Friday (9 December). Quarter-on-quarter, GDProse 0.5 percent in Q3 after a 0.2 percent rise in Q2,seasonally- and calendar year-adjusted data show.Agriculture was the main driving force behind growth,followed by industrial exports, KSH said. MTI 9 DecemberThe end of the “Republic of Hungary” draws near

Hungary’s name will officially change from the “Republic of

Hungary” to simply “Hungary” (MagyarKöztársaság to Magyarország) onJanuary 1st, and consequently thegovernment has been planning to changethe country’s name in laws as well aspreparing to change signs on the border.In order to change the “Republic of

Hungary” to just “Hungary” in previously passedlegislation, the government has proposed a bill, which wassupposed to have been discussed last Friday (2December), but has been delayed until this week.Apparently there was not as much fuss in 1989 when the“Peoples’ Republic of Hungary” became the “Republic ofHungary.” Instead, people were simply told to ignore the“peoples’” part of the name in official paperwork, so thatsuch documents occasionally still appear, althoughwhenever a law was modified then the new name of“Republic of Hungary” was inserted. Additionally,Hungary’s name change will necessitate the replacementof seventy-three signs on the border, which is estimated tocost Ft 5.5 million (NZD31,000). Politics.hu, 5 DecemberEU Court to try Sólyom case in February

The European Court in Luxembourg has set 1 February asthe date on which it will try an application submitted byHungary against Slovakia over the latter’s refusal to allowthen President László Sólyom to enter Komárno on 21August 2009. There are only five cases in the history of theEU in which one member country directly sued another.HVG, 1 December.Famed puppeteer Kemény dies

Legendary puppeteer Henrik Kemény has died at the ageof 87, VojtinaPuppet Theatreconfirmed onWednesday (30N o v e m b e r ) .Kemény continuedthe more than 100-year-tradition of hisfamily created by

his father and grandfather. He carved his first marionettefigure in 1935 and took over the puppet theatre from hisfather in 1945. When the amusement park in Budapest’sNépliget was closed down in the early 1950s, Keményreceived a job at the State Puppet Theatre, designing andmaking puppets during the next two decades, beforereturning to wandering fairs. He was awarded the KossuthPrize in 2005 for preserving and disseminating the besttraditions of Hungarian puppeteering. HAC 1 DecemberDunaTV expands its horizons

State satellite TV channel Duna 2 will receive a new nameand target audience from 1 January, it was announced ata conference in Balatonalmádi on Tuesday (29

November). The channel willbe renamed Duna World andwill target ethnic Hungariansliving outside Europe. DunaWorld will broadcast toAmerica and Australia [and

New Zealand], as well as Europe, Duna TV managingdirector Menyhért Dobos told the gathering. The Duna 2channel was founded in April 2006. Former Duna TV chiefexecutive Szilveszter Ókovács intended to make it an artchannel under the name DunaArt, but that idea nevercame to fruition. Media Council president AnnamáriaSzalai added that a Duna Világ radio station will also beestablished. Magyar Rádió chief István Jónás said thestate radio station also expects to produce programmingfor overseas that will not be available in Europe. HAC 30NovemberHungary jobless rate edges up to 10.8% in Aug-Oct

Hungary’s three-month rolling unemployment rate was10.8 percent in August-October, up from 10.7 percent inJuly-September, the Central Statistical Office (KSH) saidon Monday (28 November). In August-October a yearearlier the rate was 10.9 percent. The jobless rate rose forthe first time since January-March, when it hit 11.6 percent

Recent News

from

Hungary

r e c e n t n e w s f r o m h u n g a r yMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 4

in the 15-74 age-group. MTI 28 NovemberFidesz candidate wins Budapest by-election in

landslide

Voters in the second round of a by-election held inBudapest’s up-market 2nd district on Sunday (27November) selected Fidesz district mayor Zsolt Láng torepresent them in parliament. Láng won the ballot with58.45 percent on a turnout of just over a third (34.16pc) ofall eligible voters in the district. In the first round held twoweeks ago Láng secured a majority but turnout at 39percent was too low for the result to be declared valid. Theby-election had to be called because MP István Balsai,representing the 2nd district’s 50 thousand voters inparliament, had been elected in June as constitutionaljudge, a post which is incompatible with being a lawmaker.The opposition initially cast the election as high-stakesdue to their stated desire to “dismantle the Fidesz two-thirds”. Opposition parties fielded big guns in the hope ofunseating Láng, who has headed the 2nd district’smunicipality for the past five years. Láng became mayorof the well-healed district in the 2006 general election, andin 2010 he won a seat in the national parliament. In theSunday ballot Katalin Lévai of the Socialists came secondwith 30.55 percent and Gergely Karácsony of LMP thirdwith 6.45 percent. MTI 28 NovemberHungary offers legal aid to ethnic Hungarians

deprived of Slovak citizenship

The Hungarian government will grant “all legal aid” toOlivér Boldoghy,who has recentlybeen stripped ofhis Slovakcitizenship after hewas grantedH u n g a r i a nc i t i z e n s h i p ,

Hungary’s Deputy Prime Minister Zsolt Semjén said at aplenary session of the Hungarian Permanent Conference(Maert) in Parliament on Wednesday (23 November).Hungary is ready to provide legal aid to all others whohave also applied for Hungarian citizenship underHungary’s dual citizenship act and consequently lost thecitizenship of the country they live in, Semjén said. TheBoldoghy case clearly demonstrates the “conflict betweenSlovakia’s position and the ethos of the European Union”,Semjén said. Under the Slovak law in question, 126residents have now lost their Slovak citizenship, including15 who had been granted Hungarian citizenship. MTI 24NovemberState secretary opposes gov’t plans to relocate

landmark statue of poet from Kossuth tér

State secretary for culture Géza Szőcs said on Sunday(13 November) that plans to transform Kossuth Squareback to its pre-1944 state were not a good enough reason

to relocate thestatue of poetAttila József.Following adecision byg o v e r n m e n tparties at theend of May toreturn thesquare to itsoriginal state,

most statues in front of parliament would be relocated,among them statues of the poet and Mihály Károlyi, aformer prime minister and president. “I don’t know what Icould say to him and explain why his statue is beingrelocated,” Szőcs said. “Even during his lifetime he wasnot given the respect that was due to him.” HAC 15NovemberNation mourns as 11 Hungarian tourists die in Egypt

bus crash

An emotional scene played out last night at Budapest’sLiszt Ferenc airport as survivors of the crash that killed 11tourists arrived. Eleven Hungarian tourists died and 27

others were injured in Hurghada, Egypt on Sunday [6Nov], when a bus carrying tourists from their hotel to thelocal airport overturned for reasons unknown, policeannounced last night. The accident occurred when thebus collided with a lorry, Kossuth Rádió reported atmidnight. The dead were customers of the travel agencyBest Reisen, office manager Tibor Zám announced.Several of those injured have already undergone surgery,Zám added. Hungary’s embassy in Cairo says theaccident had claimed 10-12 lives and left 15-20Hungarians with serious injuries. Ambassador PéterKveck is in regular contact with the Egyptian authorities.HAC 7 NovemberHungarian Government Highlights Crucial Moments

in Nation’s Recent History

Hungary’s government has ordered a set of paintingsdepicting the most important moments and periods fromthe last 150 years of Hungarian history. These include twoworld wars, the revolution of 1956 against Sovietoccupation, the Trianon treaty after World War I thatsignificantly reduced the country’s territory, and the redsludge disaster of 2010. The list also includes violentclashes between anti government protesters andmounted riot police in October 2006. At the time,aggressive demonstrators mixed with participants of apeaceful political rally by the then-opposition Fidesz party.People from both groups suffered injuries inflicted bypolice forces. Fidesz, currently in power, has repeatedlyasserted that the Socialists, governing at the time, usedlaw enforcement against peaceful citizens. Anotherportrait will commemorate the ratification of a newconstitution, drafted and passed by the current rulingparty. The paintings will be featured in a limited edition ofHungary’s new constitution, which takes effect in January,commissioner Imre Kerényi, in charge of promoting thedocument, told the daily Népszabadság. The actualartwork will then be displayed in a museum or a publicinstitution that has not yet been determined. Copies of theconstitution will be displayed on “tables of theconstitution,” actual tables that have been placed in localgovernment buildings since the spring. Here, thoseHungarians who want a copy signed by Speaker of theHouse László Kövér can request it free of charge. Thefree copies will be from the regular print run, while thelimited edition can be ordered at the “constitutional tables”at a price. WSJ 4 NovemberTwo Hungarian journalists fired over hunger strike

Two Hungarian journalists were fired for participating in ahunger strike toprotest theg o v e r n m e n t ’ sinvolvement in themedia. According tothe AssociatedPress, the firedjournalists, BalázsNagy Navarro andAranka Szávuly,

have been participating in a hunger strike since Dec. 10,along with three other protesters. They have been livingon nothing but tea and soup. According to the station forwhich they work, Media Service Support and AssetManagement Fund (MTVA), Navarro and Szávuly werefired because the fast is illegal and a “provocation” of theiremployer. 28 December

Clinton voices democracy concerns in letter to

Hungary PM

US Secretary of State Hillary Clinton has sent a letter toHungarian Premier Viktor Orbán expressing concern overthe state of the country’s democracy, a governmentspokesman in Budapest said Tuesday. [27 December]Clinton “basically put her earlier words into writing,” PeterSzijjártó told Hungarian newswire MTI. On a visit toHungary in June, Clinton called on Budapest to preservedemocratic institutions and urged a “real commitment toindependence of the judiciary, free press andgovernmental transparency.” The government’sconfirmation Tuesday came after the website of left-leaning daily Népszabadság reported that Clinton hadexpressed concern over the weakening of checks andbalances, the overhaul of the judiciary and limits onfreedom of religion and of the press in a letter datedDecember 23. In addition, the US secretary of stateobjected to the suspension of frequency rights forHungary’s only national opposition station Klubrádió, thewebsite said, citing unnamed diplomats in Washington. 27DecemberHungary police force detains opposition MPs

Hungarian police yesterday broke up a demonstrationfrom green liberal opposition MPs who chainedthemselves together as they gathered outside parliament.Over twenty five activists had to be detained by

Budapest’s police constabulary. Eleven MPs wereamongst them, including ex-Socialist Prime Minister, MrFerenc Gyurcsány. More than anything, the oppositionobjects to laws on elections, taxes, and the country’scentral bank that are scheduled to be adopted soon inparliament. The opposition says that the laws are totighten the Fidesz party’s current grip on power. Atpresent, the centre-right Fidesz, led by Prime MinisterViktor Orbán, has an unrivalled two-thirds majority inHungarian parliament. Leaving little time for any debateson proposed laws, the party used an express procedure.Successfully, the protest delayed the parliament sessionfrom being able to start. Attila Mesterházy, the ruler of thecountry’s Socialist Party, was among the detained. Whilethe politicians were released later on, many activists wereleft in custody overnight and are still yet to be freed. Whilemostly concerned over financial issues, the LMPprotesters also have concerns over Mr Orbán’s newelection law that they believe will hand Fidesz anadvantage over its rivals. Before the session started,government spokesman Zoltán Kovács rejectedopposition accusations of how Fidesz has been tramplingon democratic principles. 26 December Hungarian Watchdog Takes Away Frequency from

Opposition Radio

Hungary’s national media council reassigned three radiofrequencies, taking one of them from the country’s largestopposition radio station, Klubrádió. The station’sfrequency was awarded to Autórádió MűsorszolgáltatóKft., which bid “significantly above” the asking price andpromised to broadcast more Hungarian music, thewatchdog said in an emailed statement late yesterday [20December]. The media council’s decision is a “de factoban” of Klubrádió and a “public fraud,” András Arató, thestation’s chairman, said in an interview today. The resultof the tender is legally questionable as the frequency wasawarded to a company with capital of 1 million forint(NZD5,145), while the tender called for a “realistic”business plan, Arató said. 21 December

r e c e n t n e w s f r o m h u n g a r y Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 5

Albert Flóriánra emlékezünkAlbert Flórián , az egyetlen magyar aranylabdásválogatott labdarúgó, a Nemzet SportolójaHercegszántón született 1941. szeptember 15-én.2011. október 31-én, súlyos szívműtétét követőenvesztettük el a „Császárt”, akit rajongói, amúgypestiesen Flórinak is becéztek.

„Rendkívül szerény volt, rokonszenves acsapattársak számára is. Tisztelettudó, jómagatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volta magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgottmeg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatoscselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan,amit nem lehet megmagyarázni.” nyilatkozta rólaSzepesi György, a legendás sportriporter, akirengeteg meccsét közvetítette a pálya széléről.Az 1950-es évek végétől az első kiemelkedőképességű játékos. Nagyon fiatalon lett elismertlabdarúgó. Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta akapu. Önéletrajzaiban önkritikusan megemlíti, hogynagyon szeretett játszani, de nem szeretett edzeni.Életpályája konfliktusokkal terhelt volt. 1974.március 17-én fejezte be az aktív játékot.Albert Flórián pályafutása alatt végig, 1952-tól1974-ig a Ferencváros játékosa volt. 1958. november2-án debütált a felnőtt csapatban, amikor aFerencváros a Diósgyőr ellen játszott aNépstadionban. A mérkőzésen máris két góltszerzett. 1960-ban bajnoki ezüstérmes lett acsapattal, és 27 góllal a gólkirályi címet ismegszerezte. 1961-ben ismét gólkirály lett 21 góllal,holtversenyben Tichy Lajossal. 1963-ban aFerencvárossal bekerült a Vásárvásorok Kupája

elődöntőjébe, azonbancsak a bronzérmetszerezték meg, mivel3–1-re kikaptak ajugoszláv NK Dinamoellen. Ezt ellensúlyozta,hogy magyar bajnokoklettek, majd a következő

évben is megismétlődött a siker. 1965-ben csak amásodik helyet szerezték meg a bajnokságban, deAlbert 27 góllal, immár harmadszorra, gólkirály lett.A Fradi a Vásárvárosok Kupájában ebben aszezonban is szárnyalt, ezúttal egészen a döntőig,ahol a Juventus legyőzésével a kupát ismegszerezték, Albert az 1965-ös Aranylabdaszavazáson pedig a hatodik helyen végzett.

Sportolótársait is mélyen megrendítette AlbertFlórián hirtelen halála. Álljon itt néhányuknyilatkozata: „Az Albert Flóri? Te jó Isten! Nagyon sajnálom!Albert Flóri a hatvanas évek magyar és nemzetközifutballjának kiemelkedő egyénisége volt. Váratlanulért a halálhíre!” (Buzánszky Jenő, az Aranycsapattagja)„A legnagyobb fradistát veszítettük el! Hatalmasmegtiszteltetés volt nekem fiatal, vidékről felkerültgyereknek, hogy huszonegy éve minden naptalálkozhattam vele. Szerettem hallgatni atörténeteit! A hetvenedik születésnapján ott voltunksokan a Fradi-családból, akkor még semmi nem utaltarra, hogy bármilyen probléma lenne... De ilyen azélet, ma már nincs köztünk. Albert Flórián emlékétörökre megőrizzük!” (Lipcsei Péter, a Ferencváros IIedzője) „Mindannyiunkat mélyen lesújtott Albert Flóriánhalálhíre! Az utolsó információm az volt, hogybevitték a kórházba, ahol rutinszerű műtétet hajtanakvégre rajta. Ma pedig már másról kell beszélnünk...Húsz éve voltam kapcsolatban Albert Flóriánnal, hatalálkoztunk, mindig sokat beszélgettünk. Mióta énvagyok a Fradi edzője, minden edzésünket megnézteRákosi Gyulával és Szűcs Lajossal és örömmel

mondhatom, hogy jó véleménnyel volt a munkámról.Borzasztó nehéz ilyenkor bármit is mondani. Mélyenmegrendített a halálhíre!” (Détári Lajos, korábbivilágválogatott játékos, a Ferencváros edzője)

A nemzetközi szaksajtó is beszámolt Albert Flóriánhaláláról. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, aFIFA honlapján tudatja, hogy elhunyt a korábbimagyar válogatott sztárja. A cikkben olvasható voltaz is, hogy 1967-ben Albert 28 szavazattal előztemeg Bobby Charltont az Aranylabda-szavazáson,valamint az is, hogy 1960-ban olimpiai, majd 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert a magyarválogatottal.Az Európai Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala,

az UEFA.COM „Elhunyt Albert, a magyararanylabdás” címmel számolt be Albert Flóriánhaláláról. A cikk korának egyik legelegánsabbjátékstílusú futballistájaként említette AlbertFlóriánt, aki a „Zöld sasokkal”, a Ferencvárossalnyert Vásárvárosok Kupáját 1965-ben, a szeretettklubjában, melynek stadionja 2007 óta az ő nevétőrzi, aki 351 mérkőzésen 256 gólt szerzett.

Albert Flórián életrajzi könyve: Az életem a Fradi aRingier Kiadó gondozásában jelent meg néhány éveés ismét megrendelhető: www.nemzetisport.hu.Legendás sportolónk emlékét szeretettel őrizzük.

- Sáfár László

Gyöngyös Imre Shakespeare-jeShakespeare 13. szonettjéhez fűződő megjegyzés:

Nem hiszem, hogy Szabó Lőrinc megérezte azt, hogy tulajdonképpen kinek is írja ezt a szonettet a Bárd. Az első sorban a megszólítás - szerintem- hibás, mert ez nem a szerelmének szól. Sokkal inkább a fiára, Hamletre illik a szöveg. Szabó Lőrinc nem ismerhette azt az általánosmegszólítást az angol Midland-ben, amit lépten-nyomon használnak a “colloquial english” szerint. A “love” megszólítás a szülő és gyerek között,vagy megfordítva olyan közeli megszólítás, mint a magyarban “aranyoskám” vagy “husikám” vagy angolul olyan “endearment”, amit nem csakszerelmesek és házastársak használnak. Hovatovább nemcsak az utolsó két sor párrímjeiben van utalás a nemzedékekre, hanem az egészszonett a szépség öröklődésére utal.

Shakespeare 13. Sonnet

O that you were yourself: but, love, you areNo longer yours than you yourself here live:Against this coming end you should prepare,And your sweet semblance to some other give.So should that beauty which you hold in leaseFind no determination: then you wereYourself again, after yourself’s decease,When your sweet issue your sweet form should bear.Who lets so fair a house fall to decay,Which husbandry in honour might upholdAgainst the stormy gusts of winter’s dayAnd barren rage of death’s eternal cold?

O! none but unthrifts:- Dear my love, you knowYou had a father; let your son say so.

Szabó Lőrinc fordítása:

Bár magadé volnál! de az, szerelmem,Addig lehetsz csak, míg földünk lakod:Készülj gyorsan közelgő véged ellenÉs add át másnak édes alakod.Kölcsön-szépséged így lehet örökVirágzás csak, mer,t bár tested kihűl,Újjászületnél s édes gyönyörödÉdes sarj nyerné egykor örökül.Van-e, ki ily szép házat veszni hagy,Ha hű gond megjavíthatja, mireFelzúg a tél viharos szele, vagyA halál örök fagysivár dühe?

Óh! csak a pazar. Drágám, volt apád;Hadd mondja ezt a fiad tereád!

Gyöngyös Imre fordítása:

Lennél magad!? Kicsim, az nem szabad,amíg e földi léted élheted,melynek végére kell, készítsd magad,hogy másnak add majd drága küllemed.Szépséged, melynek bírod bérletét,nem jár le; úgy leszel te csak magad,ha valós lényed öröklétbe léps édes mintádból lesz édes nyomat.Ily szép házat ki hanyagolna, mondd;mit jó gazda tél viharában ápol;ki ne engedné, hogy megóvja gonda halál meddő és örök fagyától?

Csak tékozló, ki vissza nem riad;hogy volt apád, hadd mondja el fiad!

3 6

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d s p o r t

sp r t

3 7

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dl e t ’ s c o o k h u n g a r i a n

K l Á r a d u t o i t

One of the reasons I enjoy being Hungarian is because our lives are full of traditions. To establish traditions you need time and New Zealand istoo young in comparison to Europe. So I try to remember, and keep all our festivities and celebrations in our everyday lives. Life is too short andunpredictable and it is comforting and reassuring that life can be good if you concentrate on the positive. By keeping Advent and namedays andall the various anniversaries, we can celebrate something in life almost every day. We are living through hard times, but here in New Zealand thingsare still much better than in Hungary...According to tradition we have fish on Christmas Eve, so I’m going to share one of my favourite recipes with you. I’d like to take this opportunityto thank you all for your support through the year and wish everyone a blessed Christmas and a healthy, peaceful New Year!

Steamed Fish on Dill (Kapros hal)

4-5 medium fillets of your favourite fish 1 bunch fresh dill1-2 lemons 3-4 tomatoes1-2 shallots freshly ground pepper7-10 olives

Pre-heat the oven to 180°C. Line a medium sized oven dish with tinfoil. Place thewashed dill, stalks and all, on the foil over the bottom of the dish. Place the wholecleaned fish fillets on top of the dill. Slice the lemons, tomatoes and shallots into ringsand cover the fish fillets evenly. Sprinkle it with freshly ground pepper. Seal the dishwith tinfoil and place in the oven for 20 minutes. Remove the tinfoil covering, sprinklethe olives around the fish and return the dish to the oven while you prepare thegarnishes, such as boiled parsley potatoes and a fresh green salad. Jó étvágyat!

Let ’s Cook Hungarian

The Scent of Pines– Panni Palásti

The week before Christmas a pine forest invaded the bare ground behindLehel Market. The trees came and conquered the lot that stretched towardsthe massive church of Árpádházi Beatific Margit. Freshly cut and of allsizes - ranging from knee-high up to more than two metres – they lined upon the icy snow among the steaming horses and peasant carts that hauledthem to the city.Grandma had asked me to come along and help select the right tree, butwhen I pointed at one, she would shake her head and let the snow flakestrapped on her forehead trickle down her nose. I followed her from tree to tree and listened to her haggle with shuffling,coughing men who laughed and made dismissive gestures with their hands.They wore knitted wool mittens similar to mine. One of them had on gloveswithout fingers, and he kept warm by blowing puffs of his breath on hisnails and sticking them under his armpits.The frost pinched my nose and got hold of my feet. My hands in my pocketsand my ears tucked into my wool cap remained sensible, but my toes andlips grew numb. I looked at the horses and watched two of them standingwith their head hanging, their mane thick with snow. Next to them, an oldwoman stood bundled in a black wool scarf that made her look like a giantblack ball sprinkled with powdered sugar. She performed a sort of dance bystomping her boots on the ice. I tried to imitate her doing a slow tap dancemyself, but my feet refused to obey. All I could do was rub my anklestogether and think about a hot mug of kakao. We circled among the rows of pine and clusters of families, all of whomseemed to make up their mind faster than Grandma.On the way home, I carried the top end of the chosen tree while Grandmahugged the heavier bottom. It was a triumphal march enhanced by the freshscent of pine. The large bottom branches swept the sidewalk until I held myend higher, trying to lift my arms like a priest proudly raising the Host

towards heaven. My feet forgot to hurt, and my eyes stayed glued onGrandma’s bobbing back.We filled a bucket with soil and pebbles pushing the bare trunk all the waydown so that the tree stood up straight. Then we cleared a space under thewindow and carried the tree inside. If the top leaned one way or another, wecould always find a string and tie a branch to the window handle tostraighten it. It was left up to the angels on Christmas Eve to bring the decorations, drapethe pine with silver strands, cover it with angel hair and to light the dozensof candles and “star-throwers” that would light up the room with magic.I never had a chance to see the angels. I had to hide in the bathroom and waitto be called. Mother and Father were allowed to meet them while I buriedmy face into Mother’s quilted robe hanging on the door and tried todecipher the whispers and flutters that I was happy to attribute to theflapping of angelic wings.When finally the bathroom door opened, I could step out and see theglowing, sparkling tree, the guttering candles with their flames reacting toevery breath, every movement, playing with their own reflections in thetinsel-wrapped sweet fondants that weighed down every branch. Thebreathtaking spectacle would make me stop and stare. For a moment I’dforget about finding my presents.It may have been 1936 or ’37 when I saw my first crying doll under the tree.It was lying in its own four-wheeled pram. It was the most beautifulporcelain doll I’ve ever seen. It had curly brown hair and identical browneyelashes. When I lifted her up, she opened her blue eyes. When I put herdown, she whimpered like a cat. She had porcelain arms and legs, and herbody was stuffed with sawdust. She had a pink dress on, white socks withblack patent leather shoes, and she was destined to become my war baby. There are rare moments in life suffused by a sense of total contentment.Lifting her out from the pram was such a moment. Luckily, I didn’t dropher. Never. I don’t remember when I abandoned her for other, newerenchantments.

c o n t e n t s

hungarian CoMMunitieS in new zealand

auCKland hungarian Club

President: tamás Paulovics

Po box 109-138, newmarket, auckland

tel: +64 21-103-1161

email: kiwijob2005@gmail.com

hungarian SoCiety of wellington

President: éva bródy Popp

1 raroa rd, Kelburn, wellington

tel: +64 4 475-7775

fax: +64 4 475-5555

email: p0ppsi@yahoo.co.nz

hungarian Club, ChriStChurCh

President: istván tóth

11 hardy Street, new brighton, Christchurch

tel: +64 3 355-7448

fax: +64 3 355-7458

email: toth2@xtra.co.nz

ContentsKépes ajánló – Pictured here 2Titokzatos éj– Szentirmay Klára 3, 7Wondrous Night – Klára Szentirmay 3, 7Melyiket a kilenc közül? - Jókai Mór 4-5A harmadik nemzetrész - Csapó Endre 6-7 Emberek és történetek: Szabó András 10-11Gazda József: A harmadik ág 10-12Hungarian Historians, part 5 – István Ladányi 13Reviczky Gyula. Karácsonykor 13Levél Magyarországról – Szabó Sándor 14-15Bajor Gizi Színészmúzeum – Sáfár Anna 16Egy délvidéki ifjúsági szervezet sikertörténete – dr. Klemenc Miklós 17My Ten Favourite Films: Adoption (Örökbefogadás)– Paul Hellyer 18-19Gyöngyös Imre: Karácsonyok 19József Attila: Karácsony 19Élő hagyományok: A magyar borkultúra III. rész– Szegedy Krisztina 20

Living Traditions: Hungarian Wine Culture, part 3 – Krisztina Szegedy 21Between Two Ears, part 1 – János Ceglédy 22-23Szellemi értékeink: József Attila 24-27Hungarian Poets: Attila József 28-29Barangoló: Dél-Alföld (2) 30, 32Wanderlust: Southern Great Plain (2) 31News about Hungarians in New Zealand 33Recent News from Hungary (compiled by P. Hellyer) 34-35Sport – László Sáfár 36Gyöngyös Imre Shakespeare-je (13. szonett) 36Let’s Cook Hungarian – Klára Du Toit 37Palásti Panni: The Scent of Pines 37Contents 38Value of the Forint 38Hungarian Communities in New Zealand 38Impresszum 38Béla Czóbel’s paintings 39-40

founder (alapító): Paul SzentirmayPublisher/Chief editor (Kiadó/fõszerkesztõ): Klára Szentirmay

editor/design (Szerkesztõ/tervezõ): tünde MátéCommunications to: Po box 29-039, wellington, new zealand 6443 tel: 64-4-973-7507 fax: 64-4-973-7509

email: magyarszo@hungarianconsulate.co.nz website/honlap: www.hungarianconsulate.co.nz

© Magyar Szó 1991-2012all rights reserved/minden jog fenntarva

iSSn 1171-8978

the aim of the Magyar Szó is to serve the interest of hungarians living in new zealand by publicising matters of interest and importance to them, and by documentingthe life of the hungarian community in new zealand. the first issue was published as a circular for the hungarian Community in wellington. Since September 1991

(issue no. 6) the Magyar Szó has nationwide coverage and is sent only to subscribers. opinions expressed in this bulletin do not necessarily reflect those of the Magyar Szó, its editors or the Consulate-general of hungary.

the bulletin is published every third month, commencing in december. the subscription charge (within new zealand) for twelve months is $40.00, students and beneficiaries, $35.00; nz$45.00 to australia, nz$47.00 to other places, and is payable to "Magyar Szó",

or by direct credit to Magyar Szó, bank of new zealand (bnz),02 0585 0082725 01.

V A L U E o f t h e F O R I N T

rateS aS at 17 deCeMber 2011 . baSe CurrenCy iS huf.

Currency unit huf/unit

eur euro 304.23uSd united States dollar 233.15gbP united Kingdom Pound 362.49Cad Canada dollar 224.75 aud australia dollar 232.57 nzd new zealand dollar 177.56 CzK Czech republic Koruny 12.00 huf hungary forint 1.00 Pln Poland zlotych 67.63rol romania new lei 70.20rur russia ruble 7.28

KöVetKezõ SzÁM:a Magyar Szó 2011/2012-es elõfizetési évének második, vagyis a 2012. márciusi számhozbeküldendõ anyagot kérjük 2011. február 25-i határidõvel a szerkesztõhöz eljuttatni. bár gépelt,vagy kézírással készült anyagot is szívesen látunk, sok munkamegtakarítást jelent, ha a küldöttanyag számítógépen készült, és e-mailen, vagy lemezen (diszken) küldik el. e-mail: magyarszo@hungarianconsulate.co.nz; postacím: Po box 29-039, wellington 6443.next iSSue:the deadline for the fourth issue of the 2011/2012 subscription year, that is the March 2012issue is 25 february 2012. where possible please send contributions in computer-readableformat (i.e. e-mail or disc). email: magyarszo@hungarianconsulate.co.nz; postal address: Po box 29-039, wellington 6443.

i n d e xMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 8

cZÓBEl, Béla(1883, Budapest – 1976, Budapest)He started his studies under Béla Iványi Grünwald in the NagybányaFree School in 1902. In the1902-03 academic year, he studied underHerterich and Diez, two masters at the Munich Academy. He contin-ued at the Julian Academy in Paris in 1903 as a pupil of Jean PaulLaurens. His first paintings were influenced by the principles of theNagybánya School, expressing a closeness to nature. In Paris hebefriended painters of the Fauves group from 1905 and adopted theircomposition style using strong colours. In 1906 he returned toNagybánya, where with his recent paintings he led a new movementcalled “Neós”. He was at home and active in both the Hungarian andthe Parisian art scene, spending winters in Paris and summers inHungary. Between 1907 and 1912, he spent the summers in KárolyKernstok’s colony in Nyergesújfalu with fellow artists developing theNeós style. He participated in establishing the Hungarian impression-ist and neo-impressionists’ group (MIÉNK) and became a member of“The Eight”. Most of his works were destroyed in WWI. From 1914to 1919, he worked in the painting school founded by the cubist LeFauconnier in Bergen, the Netherlands, then lived in Berlin 1919-25,during which time his pictures became even more expressive. DuringWWII he lived in Szentendre, and afterwards he spent winters inParis and summers in Szentendre. His style of painting remainedunchanged from the early 1930s. He received several awards duringhis lifetime recognising his achievements. A museum in Szentendrepermanently houses his works.

1.

2.

4.

3.

5. 1. still-life with fruits2. Boy holding a Ball3. szentendre4. street in Paris5. Painters in open-air

Béla CZÓBel – gir l w i th red shawl