74∞&£∞∞§£ ™

74∞&£∞∞§£ ™

74∞&£∞∞§£ ™

74∞&£∞∞§£ ™

SzABAdoS GyörGy

éLETE éS orSzÁGLÁSA

Lovag, király és szent, Mátyásig a legnépszerűbb magyar uralkodó. Ám 1040körül, amikor az apjának menedéket adó Lengyelországban világra jött, Gézanevű bátyja után másodikként, ebből vajmi keveset lehetett sejteni. Lászlóéletének nagy részét I. András és I. Béla testvérviszálya határozta meg, amifiaikra is átháramlott. Mégis, politikai belátás és a családi sérelmeken történőfelülemelkedés vezérelte, amikor 1083-ban szentté avattatta nagyapja meg-vakítóját, I. István királyt. 1091-ben ő kezdte el a Tengermellék meghódítását,amit utóda, Könyves Kálmán a magyar–horvát perszonálunióval tetőzött be.1095-ben a cseh határon érte a halál. Földi maradványait egyenesen Nagy-váradra szállították. Igaz, hogy király nem származott tőle, mégis egy jelentősuralkodó őse lett. Leányától, Piroskától, azaz Szent Eirénétől született I. Má-nuel bizánci császár, akinek udvarában III. Béla király nevelkedett. Nem véletlen, hogy László kanonizálását ő vitte sikerre 1192. június 27-én.

Szent László

Cikkünkben a búcsúszentlászlói ferenceskolostor képei (18. század) láthatók

Fotó: Mudrák Attila

stván király 1038. augusztus 15-énbekövetkezett halálával az Árpád-ház ezen ágának magva szakadt.

Egyetlen felnőttkort ért fia, Imre, aki-hez az Intelmeket intézte, még 1031-ben szállt sírba. Bár István unokatest-vérét, Vazult illette volna a trón, az öre-gedő király véres kézzel írta át a régiöröklésrendet, és leányági unokaöcs-csét, Orseolo Pétert (1038–1041, 1044–1046) jelölte ki utódjául. Ám a sorsigazságot szolgáltatott Vazulnak. Há -rom száműzött fia, Levente, András ésBéla idővel visszatért, s közülük a kétifjabb, I. András (1046–1060) és I. Béla(1060–1063) trónra jutott, sőt az Ár -pád-ház az ő vérvonalukon, főleg Bélaleszármazottaiban élt tovább.

VAzuL VérVoNALA

A hontalan hercegek előbb cseh, ké-sőbb lengyel földön találtak mene-dékre. Ott Béla herceg mindjárt megis hálálta II. Mieszko (1025–1034) feje-delemnek, hogy befogadta őket. A po-gány pomeránok éppen akkor tagad-ták meg Mieszkótól az éves adót, éscsak úgy voltak hajlandóak megfizetni,ha uralkodóik megvívnak, és a lengyelgyőz. Béla átvállalta Mieszko harci kö-telezettségét, legyőzte a pomeránt, akiimmár nem késlekedett leróni adóját.Mieszko „fejedelem visszatért a Bélaszerezte győzelemmel, magasztaltaBéla herceg vitézségét és erejét, felesé-gül adta hozzá leányát, és vele adta azegész pomerán adót…” – írja a Képeskrónika.

A korai magyar íráshagyomány emelegfontosabb emléke, amely 11–12. szá-zadi gesztákat is magába foglalt, a „baj-nok” vagy „bölény” jelentésű „Benyn”jelzővel ékesítette fel Béla herceget, ek-képp tisztelegve harci vitézsége előtt.Méltán, hiszen Béla később többször ismegcsillogtatta katonai képességeit, sazokat átörökítette fiaira. A lengyelhercegnővel kötött házassága ugyanistermékenynek bizonyult: Béla és Ri-cheza nászából hét gyermek, négy fiúés három lány született. A magyar ki-rályságra jutó két idősebb fiú, Géza ésLászló még Lengyelországban láttameg a napvilágot 1040 körül.

Az ifjú apa sorsa ekkorra elvált kétbátyjáétól, mert ők méltatlannak talál-ták, hogy Béla hírnevét kihasználva él-jenek Lengyelországban, ezért I. Káz-mér fejedelem (1034–1058) enge dé -lyével útra keltek. Az 1030-as évekvégén Levente és András a Kijevi

Rusz ba érkezett. Ott András elnyer -te Anasz tázia hercegnő kezét, pedigBölcs Jaroszláv nagyfejedelem (1019–1054) lánya akkor még aligha tud-hatta, hogy magyar királyné válik be-lőle. András legkésőbb kijevi tartózko-dása elején hajtotta fejét keresztvízalá, míg Levente megmaradt ősei hi -tén. Leventét és Andrást orosz földönérte a hazahívó szó 1046-ban, ami-korra Orseolo Péter uralma az elit ésa néptömegek számára egyaránt tűr-hetetlenné vált.

A hazatért idősebb Vazul-fiakat or-szágos pogánylázadás emelte hata-lomra 1046 végén, ám a trónon nemkellett osztozniuk, mivel Levente 1047elején meghalt; az idő tájt, amikor ahárom életben maradt püspök Székes-fehérvárott megkoronázta Andrást. Azúj király súlyos gondokkal kényszerültszembenézni. A „fehér és katolikus”András a nép minapi akaratával szem-ben keresztényként uralkodott, ámmivel Péter második trónfoglalásátnémet hűbéri fennhatóság támogattameg, bizonyos lehetett afelől, hogy aNémet-római Császárság nem nyug-szik bele a Magyar Királyság elveszté-sébe; ráadásul Anasztáziával kötött há-zasságából ekkor még nem születettfiú utód. Andrásnak tehát időre és se-gítségre volt szüksége.

Diplomáciai erőfeszítései csak arravoltak elegendők, hogy a német táma-dást elodázza, ezért a biztos támasztegyedül Béla jelentette számára. Haza-hívta öccsét Lengyelországból, és meg-tette trónörökösévé. A herceg 1047–1048 táján tért vissza családjával együtt.„A király, amikor meglátta, nagy öröm-mel örvendezett, mert így támaszávávált testvérének ereje is. Ezek után a ki-rály és testvére, Béla, tanácsot tartva azországot három részre osztották; kétrész megmaradt a királyi felség tulaj-donában, a harmadrész pedig a hercegtulajdonába került. Az országnak ez azelső felosztása volt tehát a viszály és aháborúságok magvetése Magyarországhercegei és királyai között.”

Egy évtizedet szaladt előre az idő-ben a Képes krónika, amikor a herceg-ség (dukátus) intézményét értékelte,ám a dinasztikus országfelosztás tény-leg balul ütött ki, és hosszú időre meg-határozta Szent László sorsát. Amikorazonban Béla növendék fiaival őseiföldjére lépett, Géza és László apjuk ésnagybátyjuk szeretetét, testvéri egyet -értését tapasztalhatta, s ez így is ma-radt 1058-ig. „A király és a herceg nyu-godalmas békességben élt” – írja króni-

kánk, de a béke nem adatott meg azor szágnak. 1051-ben és 1052-ben né -met támadás érte a Magyar Királysá-got. Előbbit Vértesnél, utóbbit Pozsonyalatt állította meg a magyar honvéde-lem. Mintha a forgandó szerencse ju-talmazta volna András és Béla együtteserőfeszítését, a német birodalmat ez-után belviszály, majd császárának ha-lála sújtotta. Az új uralkodó, IV. Henrik(1056–1105) hatévesen került apja el-árvult trónjára. A birodalmi vezetésnekhirtelen fontos lett kiegyezni Magyar-országgal, miután belátta, hogy hatal-mát nem tudja a Vazul-fiak kormány-zata felett érvényesíteni.

A békének azonban formája és áravolt. A korban bevált forma új dinasz-tikus kötelék létesítését jelentette.I. Andrásnak és Anasztáziának 1053körül végre megszületett fia, Salamon,majd röviddel utóbb Dávid. IV. Henrik-nek volt egy nővére, Judit, akit 1058-ban eljegyeztek Salamonnal. A gyer-mekek jelképes gyűrűváltása a MagyarKirályság és a Német-római Császárságszövetségét pecsételte meg. A két or-szág között így állt helyre az a viszony,amely I. (Szent) István (997–1038) ésII. (Szent) Henrik (1002–1024) idejénérvényesült, kettejük sógorsága és szö-vetsége révén. A béke ára az lett, hogyI. András ágán kellett folytatódnia azÁrpád-háznak: Salamon és Judit a ma-gyar–német kapcsolatban azt a szere-pet kapta, amit annak idején Szent Ist-ván és Boldog Gizella. IlyenformánAndrás király felmondta Béla herceg-nek tett trónöröklési ígéretét.

A testvérek viszonya szeretetből vi-szályba fordult, mert Béla nem nyugo-dott bele kisemmizésébe. Jóllehet Bélafiatalabb volt Andrásnál, de az ő kételső fia, Géza és László idősebb volt Sa-lamonnál és Dávidnál, ekképp helyzetielőnnyel indult a testvérháborúban,amelyben I. András trónját, majd életétvesztette. I. Bélát 1060. december 6-ánkoronázták meg Székesfehérvárott. Sa-lamon német földre menekült. Bélaszűk három esztendeig volt Magyaror-szág királya. A második pogányláza-dást leverte, s uralkodói hatalmánakerejét jelzi, hogy az ő idején szünetelta dukátus intézménye. A Salamonrévén keletkezett külpolitikai válság-helyzetet azonban nem tudta kezelni.IV. Henrik 1063 őszén sereggel vonultMagyarországra, hogy sógorát trónrasegítse. I. Béla egy banális baleset miattsúlyos sérülten kelt hadra megvédenikirályságát, de szeptember 11-én meg-halt. Fiai – Géza, László és a már itthon

6 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

I

született Lampert – reménytelenneklátva helyzetüket Béla temetése utánLengyelországba menekültek.

SALAMoN KIrÁLySÁGA

„Salamon király tehát a császárralegyütt akadálytalanul bejött a királynélkül maradt Magyarországba, ésnyugodtan bevonult Székesfehérvárra,ahol egész Magyarország összes pap-sága és népe nagy tisztelettel fogadta.A császár pedig beszédet mondott amagyarok összesereglett tömege előttsógora, Salamon király érdekében, s aköztük helyreállított békét szent esküvelis megerősítette. Majd a dicsőségesenmegkoronázott Salamon királyt azegész ország helyeslő felkiáltása köze-pette az atyai trónra ültette.” A Képeskrónika közlése egyszersmind a két or-szág között helyreállt szövetségi vi-szony megkoronázásáról tanúskodik.Ennyiről s nem többről. A Magyaror-szág feletti hűbéri fennhatóság röviddiadala, majd a rá következő csúfos ku-darc elvette a németek birodalmi étvá-gyát; előkelőiknek be kellett érniükazon ajándékokkal, amelyekkel Sala-mon bőkezű főemberei fejezték ki há-lájukat. Így jutott Anasztázia anyaki-rályné jóvoltából a bajor herceg tulaj-donába az „Attila kardja” néven ismertaranyveretes szablya.

Krónikás emlékezetünk páratlanulszínes történetmondással szól az 1063és 1095 közötti emberöltőről. Olybátűnik, mintha egy elveszett régi ma-gyar históriás ének hősei elevenedné-nek meg a gyalogos latin próza kere-teibe foglalva. A költői toll hegyére kí-vánkozó tettek három főszereplőjehárom királyunk volt: I. András fia, Sa-lamon (1063–1074), illetőleg I. Béla kétfia, I. Géza (1074–1077) és I. (Szent)László (1077–1095). Az András- ésBéla-ág örökölt viszályát Béla fiainaktestvéri összetartása ellenpontozza. Sa-lamon, Géza és László mellett ugyan-akkor helyet kapnak, sőt nemegyszertörténelemformáló alakokká emelked-nek a korabeli pártos világ cseppet semmellékes mellékszereplői. A viszály-kodó és békeszerető, rendíthetetlen éscsalárd, nyílt és fondorlatos jellemeksorában egyaránt találunk koronásfőket, előkelőket, harcosokat, egyháziférfiakat; sőt akadnak olyan összetett,vitatható személyiségek is, akik egy-szerre hordozták a felsorolt tulajdon-ságpárokat. És e belső vívódások köze-pette erősödött meg annyira a Magyar

Királyság, hogy Szent László országlásaidején terjeszkedni kezdett.

1063 vége felé – IV. Henrik elvonul-tával – Géza herceg, aki apja halálaután elmenekült, lengyel seregei éléntért vissza az országba. Salamon Mo-sonba húzódott; e nyugati határvárnem utoljára szolgált neki menedékül.Megfelelő haderő híján kénytelen volttárgyalásokba bocsátkozni. „KülönösenDezső püspök nyugtatgatta szelíd intel-meivel, nyájas rábeszéléssel Géza her-ceg lelkét, hogy adja vissza a királysá-got békével Salamonnak, bár fiatalabb,ő pedig tartsa meg a hercegséget, amitkorábban atyja is birtokolt […]. Sala-mon király és Géza herceg Győrben Ma-gyarország színe előtt békét kötött. Az-után az Úr feltámadásának ünnepétPécsett ülték meg. Itt húsvét napján azország főembereinek jelenlétében Gézaherceg tiszteletteljesen maga koronáztameg Salamon királyt, s vezette be dicső-séggel Szent Péternek, az apostolok fe-jedelmének királyi bazilikájába, hogymeghallgassák a misét.”

Előbb tehát a német sógor, Henrik,majd a magyar unokatestvér, Géza erő-sítette meg Salamon királyságát. E két-szeres, túlzó biztosítás szándéka elle-nére bizonytalanságot bizonyít. Azsem tompította a viszályt érlelő gya-nakvás légkörét, hogy az 1064. április11-i misét követő éjszaka tűz pusztí-totta el Pécs egyházát és a palotákat.A riadalom elültével viszont megszilár-dult Salamon és Géza békéje, majd hétesztendeig tartó együttes kormányzáskövetkezett.

Az egyetértés évei alatt a környezőnépek számára is megmutatkozott Ma-gyarország ereje. A külpolitika figyelmeelőször délnyugat felé fordult. Dalmá-cia uralkodója, Zvonimir, aki Ilonát,I. Béla leányát vette feleségül, erre a ro-koni kapcsolatra hivatkozva kért segít-séget karantán ellenségeivel szemben.1066-ban Salamon és Géza hadat veze-tett Dalmáciába, s ott nagy győzelmetaratott. A hálás Zvonimir drága kel-mékkel, arannyal, ezüsttel halmozta elmagyar segítőit; akkor még nem lehe-tett tudni, hogy ez a családi kötelék né-hány év múltán sokkal nagyobb érté-ket jelent majd a Magyar Királyság szá-mára. Addig azonban az ország uraihonvédő harcokra kényszerültek.1067-ben a csehek Trencsénig nyomul-tak, őket a magyarok könnyűszerrel ki-űzték, majd bosszúból tűzzel-vassalpusztították támadóik területét.

Ekkor tüntette ki magát előszörBátor Opos, aki egy óriás termetű cse-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 7

A KorSzAK KIrÁLyAI

1000–1038I. (SzENT) ISTVÁN

1038–1041PéTEr

1041–1044ABA SÁMuEL

1044–1046PéTEr

másodszor

1046–1060I. ANdrÁS

1060–1063I. BéLA

László király édesapja

1063–1074SALAMoN

László király unokatestvére

1074–1077I. GézA

László király testvére

1077–1095I. (SzENT) LÁSzLó

1095–1116KöNyVES KÁLMÁN László király unokaöccse

1116–1131II. ISTVÁN

1131–1141II. (VAK) BéLA

1141–1162II. GézA

1162–1172III. ISTVÁN

1162–1163II. LÁSzLó

ellenkirály

1163–1165IV. ISTVÁN

ellenkirály

1172–1196III. BéLA

László király szenttéavatásának kezdeményezője

1196–1204IMrE

het terített le párviadalban.„Ezután a pogány kunok, áttörvea határerődítéseket, a Meszes-kapufelső részénél betörtek Magyaror-szágba, kegyetlenül végigrabolták aNyírséget Bihar váráig, számtalan fér-fit, nőt és állatot hurcoltak magukkal,majd váratlanul átkelve a Lápos pata-kon és a Szamos folyón, visszahúzód-tak. Salamon király tehát és Géza her-ceg fivérével, Lászlóval együtt mozgó-sítván a sereget, nagy sebesen siettek,átkeltek a Meszes-kapun, és mielőtt akunok átjuthattak volna a hegyeken,Doboka városába értek.” 1068 valójá-ban az úzok támadását hozta, mivel akunok ekkor még messze jártak a Kár-pát-medencétől.

Osul harcosai is jobban jártak volna,ha távol maradnak. Az erdélyi Kerlésmellett ugyanis a magyar sereg utol -érte a betolakodókat, akiken az sem se-gített, hogy felmenekültek a magashegyre. „A pogányok már elrendeződ-tek a hegytetőn, vakmerőbb íjászaikpedig leereszkedtek a lejtő közepéig,hogy a magyarokat meggátolják a fel-jutásban. Sűrű nyílzáporral árasztottákel a király és a herceg csapatait. Né-hány jeles magyar vitéz rárontottezekre az íjászokra, és sokukat megöltea hegyoldalban; csak nagyon kevésneksikerült nagy nehézségek árán feljutnitársaikhoz, lovaikat íjaikkal ütlegelve.Salamon király szenvedélyes harci dü-hében kiáltozva, csapatával a legmere-dekebb oldalon, szinte kúszva hatolt fela pogányokhoz, akik sűrű nyílzáporralborították el őt. Géza herceg, aki min-dig óvatos volt, az enyhébb emelkedőn

hágott fel, s nyilazva rontott a kunokra.Testvére, László az első támadáskor né-gyet megölt a legvitézebb pogányokközül, az ötödik súlyosan megsebesí-tette őt nyilával, de ezt is nyombanmegölte.”

A krónika a kerlési (cserhalmi) győ-zelem kapcsán így regéli el László és aleányrabló kun mondáját. „Végül SzentLászló herceg megpillantott egy po-gányt, aki lova hátán egy szép magyarleányt hurcolt magával. A herceg aztgondolta, hogy az a váradi püspöklánya, és bár súlyosan megsebesült,mégis gyorsan üldözőbe vette Szögnevű lován. Már-már elérte, és lándzsá-jával csaknem le is szúrta, de nem sike-rült neki, mert sem az ő lova nem vág-tatott gyorsabban, sem amazé nemmaradt le, hanem karnyújtásnyi távol-ság maradt lándzsája és a kun háta kö-zött. Odakiáltott hát a leánynak: »Széphúgom! Ragadd meg a kunt az övénél,s vesd a földre magad!« Az meg is tette.Amikor László herceg távolról a földönfekvőre szegezte lándzsáját, és megakarta ölni, erősen kérte őt a lány, neölje meg, hanem bocsássa el. Ebből islátszik, hogy nincs hűség az asszonyok-ban, mert bizonyára kéjvágyból akartaőt megmenteni. A szent herceg azutánsokáig birkózott vele, míg átvágván azinát, megölte. Ám az a leány nem is apüspök lánya volt.”

Az erőegyen-súlyon alapuló or-

szágkormányzásnak bé-késebb emlékei is maradtak

fenn. 1066-ban Atha nádor kéréséreSalamon király és Géza herceg résztvett a zselicszentjakabi monostor fel-szentelési ünnepségén, melyet egy ki-váltságlevél tanúsága szerint 1061 ősz -utóján kezdtek építeni. A százdi mo-nostor számára 1067-ben kiállítottadománylevél hitelét nem kisebb sze-mélyek erősítették meg jelenlétükkel,mint Salamon király, Géza herceg (akititt Magnus néven említenek), Lászlóherceg és Dezső érsek (aki püspök ko-rában békét szerzett Salamon és Gézaközött). A felsorolt világi előkelőkközül két főméltóságot kell kiemel-nünk: Vid és Ernye ispánt, az elkövet-kező esztendők fontos szereplőit.

A KIrÁLy éS A hErCEGEKVISzÁLyA

A király és a hercegek viszálya 1071-ben lángolt fel újra, immár olthatatla-nul. Ekkor történt, hogy a KeletrómaiBirodalom hűségén lévő besenyő csa-patok átúsztattak a Száván, és kifosz-tották a Szerémséget. Mivel az akkorbizánci fennhatóság alatt álló Nándor-fehérvár semmit sem tett a rablókféken tartására, Salamon, Géza ésLászló büntető hadjáratot vezetett ahatárváros ellen. A Száván történt fel-vonuláshoz kapcsolódik a görögtűzelső hazai említése. „A görögök és abulgárok sajkáikon odaevezve gépeze-

8 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

teikkel kénes tüzet fújtak a magyarokhajóira és a vízen gyújtották fel azokat.Ám a magyarok hajóik sokaságával,amellyel ellepték a folyót, legyőzték atűzokádó görögöket.” Az átkelés más-napján szoros magyar ostromgyűrű fo-nódott a város köré.

A védelmet irányító Niketas stra-tegos meglepően sokáig tartottamagát ahhoz képest, hogy a fel-mentésül hívott besenyőket szét-verték, s a megöltek fejét bemu-tatták. Hanem amikor egy hős-lelkű fogoly magyar leány felgyúj-totta a várost, Niketas kénytelenvolt tárgyalni a megadás feltéte-leiről. Erre Géza – nem tudni, miokból – királyként önállósítottamagát, s önhatalmúlag fegyverszü-netet kötött a görögökkel. Salamonúgy látta, nem bízhat többé unoka-testvérében; elhatározta hát, hogymegfosztja Gézát a hercegségtől, mi-előtt Géza fosztaná meg őt trónjától.Emberei közül elsősorban Vid ispánraszámíthatott. A német földről ideszár-mazott előkelő az András-ági királyokrendíthetetlen híveként eredendő gya-nakvással tekintett Béla fiaira. Hűségemellé azonban nagyravágyás és kegyet-lenség társult: azt akarta, hogy Gézátvakítsák meg, és hercegségét adjákneki. Vid térnyerését látva a testvérekokkal tartottak cselvetéstől, ezért a ki-rály hívására immár sosem jelentekmeg együtt. Mindkét fél a végső leszá-molásra készült és külföldi segítségután nézett.

1074. február 26-án elkövetkezettaz első összecsapás. A király serege át-kelt a fagyos Tiszán, és Kemejnél le-győzte Géza kisebb haderejét. A her-ceg Vác felé menekült; itt várta őtLászló a cseh–morva erősítés élén.Salamon Tokajnál értesült a fejle-ményekről. A diadalittas Vid harc -ra tüzelte királyát, és vállalta,hogy Lászlóék ellen maga vezetiBács megyei csapatait. „Ernye pe -dig, aki mindig békeszerető volt,sírva fakadt ennek hallatára. Mi -kor Salamon látta, hogy sír, ígyszólt hozzá: »Ernye ispán, úgy lá -tom, a herceg híve vagy, és csakszín lelésből maradsz velem.« Ernyepedig így felelt: »Semmiképpen sem,uram, de nem akarom, hogy testvére-iddel harcolj, és hogy egymást öljék akatonák, fiú az apát vagy apa a fiát.«Azután Vid ispánhoz fordult: »Te arrabiztatod az urat, hogy testvéreivel har-coljon, és azt mondod, hogy a kaszáso-kat meg a villásokat gyűjtötte össze.

Ám vigyázz, mert amit ezerkaszás levág, tízezer villás semtudja összeszedni és számba venni,az Istenen kívül. Illő dolog meghalnunka királyért, de jobb volna helyesebb ta-nácsot követnünk.«”

A március 14-én Mogyoród mellettvívott csata a hercegek győzelméthozta, bár nagy véráldozatot követeltmindkét féltől. „És amikor László sóhaj-tozva járkált az elesettek között, s meg-látta Ernye ispán holttestét, rögtön le-ugrott lováról, átölelte, és sírva így szólt:»Ernye ispán, te békeszerető, úgy sirat-lak, mintha a testvérem volnál, mert szí-ved és eszed a békével volt teli.« Fel-emelte őt saját kezével, megcsókolta, ésmeghagyta vitézeinek, hogy Vácott te-messék el tisztességgel.” A mogyoródicsatasíkon a győztes fél katonái feltűnőgyűlölettel viseltettek az ellenség másikhalottja iránt. Mellét felhasították, sze-mét kivájták, az üregekbe földet szór-tak, s azt mondták: „Sosem lakott jól aszemed kincsekkel és méltósággal, mosthát lakassa jól szemedet és szívedet aföld!” Amíg élt, Vidnek hívták.

Vid ispánnal együtt odaveszett Sala-mon tényleges főhatalma is. Magyaror-szág világi és egyházi előkelői Gézát vá-lasztották királlyá. A bukott király az or-szág nyugati szélén húzta meg magát.Itt sem lelt nyugtot, mert Anasztáziaanyakirályné a szemére hányta, hogyErnye helyett Vidre hallgatott, s az ő ta-nácsainak köszönheti sorsa rosszra for-dulását. Miután szinte minden belső tá-maszát elveszítette, Salamon németföldre ment, és annak reményében,hogy IV. Henrik visszasegíti őt Magyar-

ország trónjára, még 1074 nyarán hű-béresküt tett sógorának. Ez a döntése– akármilyen kényszer szülte is – azapai örökség megcsúfolása volt, to-vábbá azzal fenyegetett, hogy megis-métlődik Péter király rossz emlékezetűuralma.

Augusztusban IV. Henrik erős had-dal betört és a Vág folyóig nyomult.Ekkor a németek is megcsodálhattáka Salamon mellett kitartó Bátor Oposvitézségét. „A császár magához hívattaőt, dicséretekkel halmozta el, nyájasszavakkal kedveskedett neki. És meg-kérdezte Salamontól, hogy Gézának ésLászlónak sok ilyen jó vitéze van-e. Sa-lamon király pedig, dicsérni akarván amagyarokat, meggondolatlanul így fe-lelt: »Sokan vannak, még sokkal jobbakis.« Erre a császár: »Ha így áll a dolog,és ilyen vitézek harcolnak ellened,sosem fogod visszaszerezni az orszá-got.«” Henrik jóslata beigazolódott.I. Géza király okos politikával minden-fajta alávetési törekvést elhárított Ma-gyarország felől. Előbb a német táma-dást hiúsította meg, majd sikerrel álltellen egy másik, nem kevésbé fenye-gető külső nyomásnak. VII. Gergelypápa ugyanis önös céljai érdekébenigyekezett kihasználni a magyar trón-viszályt: azt lett volna hajlandó elis-merni és felségjelvényekkel ellátni, akivállalja a pápai hűbért.

A még csakválasztott (ellen)ki-

rályként, korona nélküluralkodó Géza nem ment lép -

re, hanem VII. (Dukas) Mihály bi-zánci császárhoz fordult. Tőle kért éskapott királyi fejéket, mellyel 1075-benmegkoronázták. Nándorfehérvár ésSzerémvár átadása fejében világi önál-lóságot, császári szövetségest mond-hatott magáénak, s mivel időközbenözvegységre jutott, egy bizánci her-cegnő kezét is elnyerte. Még ország-lása elején átadta Lászlónak a hercegiharmadot; osztozásuk kivételesen nemgyengítette, hanem erősítette testvériköteléküket, közös kormányzásukat.

Salamon ezalatt Moson és Pozsonyvidékére húzódva győzködte IV. Henri-ket, hogy segítsen neki. Csakhogy a né -met király életét előbb a birodalmi bel-viszály, utóbb VII. Gergely pápa átka ke-serítette meg, így fegyveres erejét nemnélkülözhette. I. Géza mindazonáltalbelátta, hogy uralma akkor válhat kifo-gástalanná, ha Salamon lemond, és őmarad az egyedüli törvényes magyarkirály. Alkudozások indultak, közbenLászló 1075 és 1076 folyamán harcosai -val Pozsony várát szorongatta. Az elevekudarcra ítélt tárgyalássorozatnakmégis váratlan vége szakadt: 1077 áp-rilisában hirtelen elhunyt Géza király.

LÁSzLó KIrÁLySÁGA

„Magnus király halálának hírére Ma-gyarország nemeseinek teljes sokaságaöccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és általános

10 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

egyetértésben egyhangúlag és közösakarattal megválasztotta őt az országkormányzására, sőt valósággal kény-szerítette rá nagyon szenvedélyes éssürgető kérésekkel.” A gyors uralkodó-váltás újabb ítélet volt Salamon némethűbérvállalása felett. László fényes bi-zonyítékát adta rátermettségének.Követte bátyja külpolitikai irányvo-nalát, vagyis fenntartotta a Bizánc-cal ápolt szövetséget (örült is a ke-leti császárság, hogy annyi bajaközepette legalább északi határaitbékében tudhatja), továbbá egy -értelművé tette, hogy nem lesz aSzentszék vazallusa.

Az önálló magyar monarchiamegoltalmazásához a nyugat-euró pai fejlemények is kedvező fel-tételeket teremtettek. Az inveszti-túraharc lefoglalta IV. Henrik és VII.Gergely minden erejét: a német királynem tudta visszasegíteni a hatalombaSalamont, a római pápa pedig kényte-len volt hűbérúri ábrándjait feladni,legalábbis ami a Magyar Királyságot il-leti. Inkább azon mesterkedett, hogyminél nagyobb belviszályt szítson a bi-rodalmon belül. Így 1077 elején Rudolfsváb herceget választották ellenkirállyá.Vele még abban az évben felvette akapcsolatot László, aki – ha szigorúanvesszük – maga is ellenkirálynak szá-mított. Szövetségüket új rokoni szálfűzte szorosra: László ekkor vette fele-ségül Adel haidot, Rudolf leányát.

Ez a házasság viszont nem köteleztearra, hogy magyar véráldozatot mutas-son be a németföldi meghasonlás oltá-rán: a céltudatos László beérte azzal,hogy Sváb Rudolf lekötötte IV. Henri-ket, ezért annál többet nem is tett azügyért, mint hogy időnként menedé-ket nyújtott apósa szorult helyzetbejutott híveinek. Bátyja példáját kö-vetve nem törekedett végső leszá-molásra királyi unokatestvérévelsem, ehelyett egyre erősebb nyo-mást gyakorolt rá, hogy önkéntmondjon le trónigényéről: 1078–1079 telén elragadta Moson várátés környékét, Salamon mozgás-tere így Pozsony vidékére korláto-zódott. A fennhatósága alatt állóterülettel együtt zsugorodott összekitartása s lelkiereje. Amikor Sala-mon látta, hogy Henrik nem az őügyét karolta fel, hanem 1081 elejénsaját császári koronázása végett Itáliaföldjére vezetett hadat, királyi ellátásfejében lemondott a trónról. I. László35 éves korára Magyarország egyedülitörvényes királya lett.

Úgy tűnt, hogy az ekkor 28 éves Sa-lamont végleg megtörte az évtizedestrónviszály, de ez az állapot talán egyévig sem tartott. Összeesküvést szőttés László életére tört. A király azonbanidejekorán leleplezte s börtönbe ve-tette. Visegrádi fogságából nem min-dennapi esemény szabadította ki Sala-mont. 1083 nyarán napirendre kerültIstván szentté avatása. Hartvik püspöklegendaszerkesztménye így ír az elsőkirály csodatételéről: „Mikor a test fel-emelésével hiába próbálkoztak, egy Ka-ritas nevű, a bakonysomlyói Szent Üd-vözítő egyház mellé zárt apáca, aki azakkori közvélemény szerint igen híreséletű volt, égi kinyilatkoztatásban ré-szesülvén értesítette a királyt, hogyhiába igyekeznek, a szent király földimaradványait nem vihetik át, amíg Sa-lamont a börtön rabságából ki nemeresztik s a szabadsággal meg nemajándékozzák. Elővezették hát őt a bör-tönből, és megismételték a háromna-pos böjtöt. Amikor harmadnapon aszent maradványok átviteléhez kezdtek,oly könnyedén emelték fel a koporsóranehezedő hatalmas követ, mintha súlyase lett volna.”

Ettől még nem javult meg Salamon,sőt 1085-re újabb nehéz súllyal, az úzokMagyarországra uszításával terheltemeg lelkiismeretét. „Miután kiszaba-dult a börtönből, Szent István király ésBoldog Imre testének felemelése alkal-mával, néhány napig a király mellett

volt, de azután a kunok vezéréhez ment,akit Kutesknek hívtak. Megesküdöttneki, hogy az erdélyi tartományt tulaj-donába adja és a leányát feleségül veszi,ha megsegíti László ellen. Kutesk vezérpedig a hiú reménytől vezetve nagy-számú kunnal megtámadta Magyaror-szágot; egészen Ung és Borsova vidékéigjutott el. Ezt hallván László király rájukrontott. Megsemmisültek a színe előtt,és sok ezer kun hullott el kardélrehányva. Salamon király úgy menekültfutva Kuteskkel együtt, mint a tépetttollú kacsák a keselyű karmai közül.”

Salamon 1087-ben magyar és úz se-regével Bizánc határaira tört, de ott isvereséget szenvedett. Ezzel a dicstelencselekedettel lépett le a krónikák lap-jairól. „Salamon király kevesedmagávalalig tudott megmenekülni. Mivel aDuna be volt fagyva, könnyedén átkelt.És amikor egy nagy berekhez érkezett,azt mondta embereinek, álljanak megegy kis időre, hogy a lovak erőt gyűjt-hessenek. Ő maga letévén a pajzsát úgytett, mintha rögtön visszatérne, és be-ment a sűrű sötét erdőbe; otthagytamit sem sejtő embereit, és nem is mu-tatkozott soha többé… Egyszer méglátták Magyarországon Kálmán királyidején, de nyomban elrejtőzött, és nemmutatkozott soha többé.” E jobb sorsraérdemes királyunk talán 1087-benesett el egy balkáni hadjárat során; fe-lesége mindenesetre 1088-ban újraférjhez ment.

horVÁTorSzÁGMEGSzErzéSE

Lászlónak már nem fűződött érdeke anémet ellenzék támogatásához: IV.Henrikkel addig is csupán annyi volt agondja, hogy Salamonnal állt sógorság-ban. A király amúgy se szívelhette agregoriánus pápaság hatalmi törekvé-seit, könnyebb szívvel szakított hátGergely táborával. Sváb Rudolf sem éltmár; Magyarország és Németország aszázad hátralevő éveiben nem muta-tott érdeklődést egymás iránt. SzentLászló figyelme délnyugat felé fordult.1088-ban elhunyt sógora, Zvonimirhorvát király.

Ezt követően a Tengermelléketvéres belvillongások szabdalták. Ilona,az özvegy királyné 1090-ben bátyjához,Lászlóhoz fordult, aki erre 1091 tava-szán átkelt a Száván, és néhány hét le-forgása alatt elfoglalta Horvátországot,Tengerfehérvárral bezárólag. Dalmáciabirtokbavételére már nem maradtideje, mert Kapolcs vezér nomádjai be-törtek Erdélybe. László ekkor unoka-öccsét, Álmost tette meg horvát király-nak, majd gyorsan visszafordult, és aTemesközben érte utol a zsákmánnyal,foglyokkal távozó támadókat. „Lászlókirály ezt mondta vitézeinek: »Jobbnekem veletek meghalnom, mintsem fe-leségeteket és fiaitokat fogságban lát-nom.« Azzal könnyekre fakadt, és vereszászlaja alatt elsőként támadt a kunok

12 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

K I Á L L í T Á S A j Á N L ó

„Országunkat abba az álla-potba vezetjük vissza, amely-ben elődünk, a boldog emlékűBéla király idejében volt.”A fenti idézet IV. Béla király-tól való 1237-ből, aki nagyap-ját választotta példaképéül.28 évvel később, 1265-ben az öregedő unokaa „Nagy Béla király”kifejezéssel emléke-zett III. Béláról, akiminden tekintetben„nagy” volt. „Ter-mete magas, arcanemes” – írja róla

1189-ben egy angolszemtanú. Az arc ne-

messége hűentükrözi Béla lelkikiválóságát, hiszen élet-műve az egyik legjelentősebbmagyar uralkodóvá tette.

A sors forgandóságábólelőbb Bizánc császárságának

örököse volt, ám1172-ben a ma-

gyar trónra jutott.Országlása alatt szellemi,

anyagi és katonai értelembenmegerősödött a Magyar Ki-rályság, Az ő kezdeményezé-

táborára. Az Úr felmorzsolta a kunokata magyarok színe előtt. László király ígykiáltott vitézeihez: »Ne öljük meg eze-ket az embereket, hanem fogjuk el őket,ha megtérnek, hadd éljenek.« Kapolcsés a főemberek meghaltak, a többieklegnagyobbrészt fogságba estek, s egyEsembő nevű szolgáló kivételével senkisem menekült meg közülük.”

Ez az Esembő aztán hírül vitte tár-sai sorsát övéinek. Azok bosszút for-raltak, s 1092-ben Ákos vezetésévelfegyverre kaptak. László elébük ment,s a Duna mellett legyőzte őket. 1093-ban a lengyel belviszályba avatkozottbele, ahol leleményes diadalt aratott.„Három hónapig ostromolták Krakkóvárát a magyarok. Időközben az ost-romlottak és az ostromlók is éheznikezdtek. A király és a főemberek aztkérték minden magyartól, hogy az éjleple alatt mindenki egy-egy csizmaszárföldet hozzon. Ebből a földből a várelőtt egy nagy dombot raktak, s a tete-jét liszttel borították be. Az ostromlot-tak látták, hogy az ostromlóknak bővenvan élelme, és sokáig maradhatnak avár alatt, feladták a várat a királynak,s az ő akarata szerint békét kötöttek.”1095 nyarán cseh földre indult igazsá-got tenni, amikor július 29-én hirtelenmeghalt az 55 éves király. Szent Lász-lót az általa alapított váradi egyházbantemették el.

„Természeti adottságaiban pedig azisteni irgalom különös kegyelme a kivá-

lóság kiváltságával a közönséges em-beri értékek fölé emelte. Mert erős voltkeze, tetszetős külseje, és miként azoroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriásitermete, vállal kimagaslott a többiember közül. Így árasztotta el őt azadományok teljessége, és ez már testi-leg is méltóvá nyilvánította a királyi ko-ronára. Ám mikor látta, mily kitüntetőjavakkal dicsekedhet, nem fuvalkodottfel gőgjében […] jóságos volt indulatá-ban, megfontolt a tanácskozásban,igazmondó a beszédben, állhatatos azígéretben, igazságos az ítéletben, derűsa korholásban […] ezért az igazság szi-gorát az irgalom szelídségével mérsé-kelve olyannak mutatkozott, hogyalattvalói inkább szerették, mint félték.”

Szükség is volt a kegyelem gyakor-lására, hiszen második törvénykönyve,amely országlása elején keletkezhetett,rettenetes kegyetlenséggel torolta mega vagyon elleni vétséget. „Ha valamelyszabadot vagy rabszolgát lopáson ér -nek, akasszák fel. Ha pedig, hogy [a tol-vaj] megmeneküljön az akasztófától,a templomba menekül, kihozván őt atemplomból, vakítsák meg.” A külön-böző írott emlékekből tehát színes ki-rályképmás tárul elénk. Ehhez még egykevéssé ismert adalékot érdemes fel-idézni. I. András király kisebbik fia,Dávid herceg, aki semmifajta hatalmivágyat nem mutatott, nyugodtan élhe-tett rangja szerint az országban. 1090táján László beleegyezésével bőkezű

adományt tett az atyja által alapítotttihanyi Szent Ányos-monostor javára.

Igaz, hogy Árpád-házi király nemszármazott Lászlótól, mégis egy jelen-tős uralkodó őse lett. Leányát, Piroskacsászárnét az ortodox egyház maSzent Eirénéként tiszteli. Tőle születettI. Mánuel bizánci császár, akinek udva-rában egy ideig a későbbi III. Béla király(1172–1196) nevelkedett. Nem vélet-len, hogy László kanonizálását ő kez-deményezte: az Árpádok körében élőkultuszt egyesítette a bizánci tisztelet-tel, amely az apja emlékét ápoló Piros-káról fiára, Mánuelre szállt, míg végreLászlót 1192. június 27-én szentté avat-ták. Az sem véletlen, hogy a SzentLászló fejereklyetartóján látható, böl-csességet és tekintélyt sugárzó képmásvalójában III. Bélát ábrázolja!

Ettől függetlenül is megingathatat-lan volt a tisztelete. Népszerűségét csakévszázadok múltán tudta háttérbe szo-rítani egy másik uralkodó, Mátyás ki-rály. László emlékét főleg a Partium ésErdély ápolja: a középkori freskók elő-szeretettel ábrázolják a leányrabló„kun” harcossal vívott küzdelmét; az er-délyi népmondák a tordai hasadék és agyógyító fű történetét is megőrizték. Ésazt a csodás diadalát, melyet századokmúltán aratott a székelyeket szoron-gató tatárok felett, amikor fején arany-koronával, kezében félelmetes csata-bárdjával aprította az ellent a holtábanis győzedelmes Szent László király.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 13

sére avat-ták szentté 1192-benI. Lászlót. III. Bélánakcsupán 48 életévadatott, ebből 24esztendeigvolt király.1196-ban

hunyt el, és végsőnyughelyé-nek Szé-kesfehér-várt vá-lasztotta, ahol is elsőfelesége, Antiochiai

Anna mellé temetkezett.1848 decemberében a

királyi bazilika romjai közülelőkerültek Béla és Annacsontjai. A földi maradványoka feltárást követően a te-

metkezési mellékletek-kel együtt Buda-

pestre kerültek.A tárlat emberi

közelségbe hozva

mutatja be „Nagy” Bélakirályt éshét gyer-mekeédesany-

ját, Annát: azt a királyipárt, melynek maradvá-nyai egyedüliként azo-nosíthatók az Árpád-házide temetett számostagja közül. A kiállítá-son láthatóak a királyi

pár sírjaiban megta-lált halotti jelvé-nyek és ékszerek,1848. évi előkerü-

lésük óta előszörSzékesfehérvárott.

„TESTE FEhérVÁroTT NyuGSzIK.” III. BéLA KIrÁLy (1172–1196)

A „TESTE FEHÉRVÁROTT NYUGSZIK” – III. BÉLA KIRÁLY (1172–1196)CÍMŰ KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ 2017. AUGUSZTUS 12-TŐL A SZÉKESFEHÉRVÁRI

SZENT ISTVÁN KIRÁLY MÚZEUM DÍSZTERMÉBEN. (8000 SZÉKESFEHÉRVÁR, FŐ UTCA 6.)