A FELVILÁGOSODÁS

• A polgárság forradalom előtti ideológiája.

• Szellemi mozgalom, mely akarva,

akaratlanul a forradalom kitörését, a

polgári rend győzelmét készítette elő.

• A „felvilágosodás” kifejezés a „sötét”

középkorral szemben 18. századi

öndefiníció

Válasz a kérdésre: mi a

felvilágosodás? (Immanuel Kant

1724–1804 gondolata)

• “ felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmi fogyatékosságában, hanem abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. – Sapere aude!”

• Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.

• A jelszó: Sapere aude! Merj gondolkodni!     (Horatius)

Filozófiai háttér:

• Az alapélmény, hogy az ész és a tapasztalat ellentmond mindannak, amit a világról vallottak és tanítanak.

• A XVII–XVIII. századi filozófia alapkérdése, hogyan tesz szert az elme a fizikai világ dolgairól való biztos ismeretekre.

• Két, egymással ellentétes választ adnak: racionalizmus <--> empirizmus.

racionalizmus (főleg

Franciaország):

• Ismeretelméleti irányzat.

• Feltevése szerint ismereteink igen nagy része magából az értelemből (ráció) ered, az ismeretek igaz voltát kizárólag az értelem képes garantálni.

• Képviselői:

• Descartes, Leibniz, Spinoza

• Descartes: “Cogito ergo sum” (=Gondolkodom, tehát vagyok)

• Pascal: “Nádszál az ember, de gondolkodó nádszál”

empirizmus (főleg Anglia):

• Ismeretelméleti irányzat.

• Felfogása szerint ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat.

• Képviselői:

• Locke, Hume, Berkeley

• Pascal:“Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazságot, minden becsapja. Az igazság két főoszlopa az értelem és az érzékek kölcsönösen becsapják egymást.”

A szentimentalizmus

• (sentimental = érzelmes)

• az egyoldalú és túlzott racionalizmussal és a klasszicizmus hűvösségével szemben az - empirizmusra épülő - érzelmek elsőbbségét vallja

• Tipikus szereplői: a szenvedélyes szerelmesek, akik különböző okok - többnyire a társadalmi, vagyoni különbségek - miatt nem lehetnek egymáséi;

• a megsebzett lelkű hősök némi vigaszt a természetben lelnek;

• A műnemek közül a líra, a műfajok közt az

elégia a legkedveltebb a szentimentalisták

számára

• Jellemző műfaj még: a napló- és

levélregény

A stílus alapművei:

• Rousseau: Júlia vagy Új Héloise (1761)

• Goethe: Az ifjú Werther szenvedései

(1774)

• Kármán József: Fanni hagyományai

(1794)

• Kvíz, párosítás

Felvilágosodás, Isten, egyház:

• Mivel a felvilágosodás ideológiai mozgalom,

szükségszerűen támadja a régi rend legfőbb

ideológiai támaszát, az egyházat.

• A különböző irányzatok közös jellemzője az

antiklerikalizmus (=egyházellenesség).

Istenfelfogások:

• – deizmus:

• A legnépszerűbb felfogás. Természettudományos alapja Newton Principia (=alapelv) című művéből származik. Eszerint Isten megteremtette a világot, majd működését a természeti törvényekre bízta.

Istenfelfogások:

• – panteizmus (Rousseau):

• Isten feloldódott a világban, a világ minden

jelenségében tetten érhető.

• – ateizmus:

• Isten létének tagadása.

• Holbach, Helvetius, Diderot

Stílusirányzatai:

• 1.) A magas művészetben a

klasszicizmus a meghatározó.

Ismeretelméleti alapja a racionalizmus.

Franciaországban ez a boileau-i

esztétikán alapul; Németországban

inkább világképi jellegű.

• 2.) Szentimentalizmus:

• Hátterében az empirizmus áll.

• Jellemzője a felfokozott érzelmi telítettség,

• a világhoz, önmagunkhoz való érzelmi viszony,

• ember és társadalom ellentéte elleni tiltakozás,

• fellépés a társadalmi

konvenciók ellen az egyén szabad döntése

értelmében.

• Jellemző

műfaja: levél, levélregény, elégia.

A Nagy Francia Enciklopédia:

• A francia felvilágosodás legnagyobb szellemi teljesítménye.

• A XVIII. század második fele ismeretanyagának (filozófia, társadalom, történelem, művészetek, életmód, technika) és a francia felvilágosodás eszméinek lexikonszerű összefoglalása.

• Hatása szinte felmérhetetlen az európai

gondolkodás

történetében, hiszen a szabad vizsgálódás és

gondolkodás

szellemét terjesztette.

• Eredetileg egy angol lexikon fordításaként indult.

• Hiányosságait felismerve született meg az igény

az újra. 1751 és

1772 között 17 kötet, kb. 60000 címszóval. 1777-

ben 5 kötet

függelék és két ábrakötet.

• Főszerkesztője és 1200 címszó írója 1772-ig Diderot, társszerkesztője D’Alembert, a kor legjelentősebb matematikusa.

• Szemlélete nem egységes, de az egész mű kiadása a felvilágosodás eszmeiségét hirdeti.

• Az enciklopédia jelen volt minden magyar arisztokrata könyvtárában a felvilágosult abszolutista uralkodóknál. Jelentős hatást gyakorolt az amerikai alkotmányra is.

Rokokó

• A rokokó: művészeti stílus a 18. század első felében;

• „rocaille” = kagyló

• Jellemzi: könnyedség, játékosság, miniatürizálás

• belsőépítészet (tükrök, kacskaringók, hajlatok)

• festészet (erotika, Cupido, Ámor, „szép rendetlenség”)

• szobrászat (porcelán, Meissen)

• irodalom (bravúros játékosság, csengő-bongó formák, szabadszájú, szellemes, vidám)

•

• Casanova (1725-1798): Emlékiratok

• Pope (1688-1744): Fürtrablás

(vígeposz)

Csokonai (1773-1805): Anakreoni

dalok

• La Mettrie (1709-1751): Az élvezet

művészete, A gyönyör iskolája

Az angol felvilágosodás:

• Defoe és regénye, a Robinson Crusoe

• Daniel Defoe (1660 k.–1731)

• Robinson Crusoe (1719)

• Alexander Selkirk skót tengerész

története szolgált alapul

• Nem kitaláció – „igaz beszámolás”,

„hiteles történet”

• Műfajteremtő– a robinzonád mint regény-

típus

• Vissza a természethez? (lásd:

Rousseau: Emil számára egyetlen

olvasmányként Defoe könyvét ajánlja)

• A főhős „átlagpolgár”, aki mégis „a jég

hátán is megél”

• A sziget felértékeli az elemi emberi

tevékenységeket, az ember erejének,

képességeinek próbája

• Emberi „alapérték” az otthon és a

hivatás – Robinson magárautaltságában

találja meg és teremti meg ezt

Jonathan Swift: Gulliver

utazásai (1726) • Swift: „Gyűlölöm és megvetem az

embernek nevezett állatot.”

• A Gulliver utazása a világirodalom leg-

nagyobb szatírája

• A szatíra célpontja: az önhittség, a

nagyképűség, az ostobaság, a

fontoskodás, az arányérzék-tévesztés

A főhős • (nem az író szócsöve, az író őt is

iróniával ábrázolja):

• átlagos műveltségű polgár,

hajóorvos,

Liliput

• az angol parlamentarizmus és pártharcok

• (az alacsony és a magas sarkúak pártja –

toryk és whigek)

• Az ellenséges ország: Blefuscu

• A casus belli: melyik oldalon törjük fel a

tojást

Brobdingnag

• a felvilágosult abszolutizmus országa

• Az óriáskirály szavai: „Lám, milyen

megvetendő dolog az emberi hiúság,

hiszen ilyen apró férgek is utánozhatják!

Fogadni mernék, hogy ezek között a

teremtmények között is vannak

kitüntetések és címek.”

Laputa

• a Repülő Sziget, a tudósok országa

• (a tudósok értelmetlen találmányokon törik

a fejüket)

• (A Repülő Sziget egy óriási

gyémántdarab, amelyet az ég és a föld

között a mágneses erő mozgat)

• A tudósok egyik nevezetes „találmánya”

a gyapjatlan juh

A Nyihahák országában • az emberek , azaz „a jehuk, úgy látszik minden

állat közül a legkevésbé taníthatók – a legtöbb,

amit képességeikkel egyáltalán elérhetnek:

terheket cipelni, vagy ide-oda vonszolni. De

szent meggyőződésem, hogy ennek oka

kizárólag gyalázatos és konok természetük;

nagyon ravaszak, alattomosak, mindenkit

becsapnak, s rendkívül bosszúállóak; erősek és

szívósak, viszont igen gyávák, minek

következtében pimaszok, elvetemültek és

kegyetlenek."

Jámbor javaslat • „Legkegyetlenebb pamfletja konkrét

humánus politikai célokat szolgál: a

meggyötört írek védelmét.

Jámbor javaslat

• Az ír kérdést máig sem oldották meg, az ő

Jámbor javaslata – mint minden Stift-mű

– mindenesetre ad absurdum viszi a

problémát:

• „a fölös számban születő ír gyermekeket

föl kell hizlalni és mint ízletes malacokat

értékesíteni: a jómódú angolok szívesen

megvennék és megennék őket...”

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)

• 1712. Genf – 1778. Ermenonville

(lásd: Csokonai: A tihanyi Ekhóhoz)

• Kispolgári családból származik.

• Neveltetése és iskolázottsága

hiányos.

• Anyja halála után egy fiatal

hittérítőnő, Warrenné veszi

pártfogásba, s itt szerzi meg

műveltsége alapjait.

• az Emile miatt menekülnie kell

Franciaországból

• Svájc, majd Anglia (üldöztetési

kényszerképzetek)

• 1770: újra Franciaország

• 1777: Ermenonville (Csokonai: „...

mint egy Russzó Ermenonvillében”) –

1778.

Az emberek közötti egyenlőtlenség

eredetéről és alapjairól:

• “Az első ember, aki bekerített egy

földdarabot és azt találta

mondani: ez az enyém, s oly

együgyű emberekre akadt, akik

ezt el is hitték neki, ez az ember

teremtette meg a polgári

társadalmat.”

„Vissza a természethez!”

• Rousseau gondolkodásának,

munkásságának középpontjában a

kultúrkritika áll.

• Közhellyé vált jelszava: “Vissza a

természethez!”, nem a természethez

való visszatérést jelenti, hanem filozófiai

indíttatású.

Emil vagy a nevelésről című

nevelési regény • Emil és <-> Zsófia nevelésének irányítása

• a civilizáció és természet kettéválása,

mely döntésre kényszeríti az embert,

választania kell melyik részének tekinti

magát: ember lesz, vagy polgár

• Minderről úgy ír, hogy összes gyermeke

árvaházban nevelkedik…

Júlia vagy az új Heloise

• – szerelem Júlia vagy az új Heloise.

Középpontjában Saint Preux, a házitanító

és tanítványa, Júlia bárókisasszony

herceg szerelme áll,

• Alapja a kultúrtörténet egyik leghíresebb

szerelme, a férfiasságától megfosztott

szerzetes, Pierre Abelard és Heloise

középkori története.

Társadalmi szerződés:

• Filozófiai, politikaelméleti munka, melyben

a népfelség jogát hirdeti.

• Felfogása szerint a természetes

állapotban létezett egyfajta szerződés az

uralkodó és a nép között, s ezt kellene

felújítani. Az uralkodó csak megbízott

személy, bármikor leváltható a nép által…

A német klasszicizmus • Sturm und Drang (=vihar és előretörés):

• A fiatal Németország szellemi mozgalma a

XVIII–XIX. század fordulóján. (kb. 1770–

80 között)

• Az elnevezés Klinger 1755-ös hasonló

című drámájából ered.

• Radikális szakítást a merev

klasszicizmussal, mindenfajta

kötöttséggel, a szabadság és az

énkultusz jegyében.

• A mozgalom eszménye: a „zseni” és a

„természetes ember”

Johann Wolfgang Goethe

(1749–1832): • Kiteljesedett életet és életművet hagyott

hátra,

• már életében klasszikusként tisztelték.

• A XVIII., XIX. század eleje összes

stílusirányzatában alkotott:

• rokokó, Sturm und Drang, klasszicizmus,

szentimentalizmus, romantika.

Faust

• Az életmű központi műve. Többször is

nekifut:

1775: Ős-Faust

1808: Faust 1. rész

1832: Faust 2. rész

• A Faust az európai kultúra egyik jelképe

• melynek lényege a meg nem elégedés, a

teremtő nyugtalanság, az emberi

kiteljesedésért vívott küzdelem.

• A téma nem saját lelemény.

• A tudós, aki eladja lelkét az

ördögnek, már a középkori német

népkönyvekben szerepel,

• s feldolgozta Marlowe is Doktor

Faustus címmel.

Műfaja:

• világdráma, emberiségköltemény ember és világ alapvető kérdéseit

feldolgozó mű

• drámai költemény vagy lírai dráma

• nem a külsődleges drámai cselekmény a

fontos

• hanem a szereplők gondolatai,

önmagukkal és környezetükkel folyatott

vitája

Drámai költemény:

• A 19. sz. jellemző műfaja

• Olyan drámai mű, amely nem színpadi

előadásra, hanem csupán olvasásra

készült, középpontjában filozófiai kérdések

állnak

• Az emberi lét, a történelem végső

kérdéseire keresi a választ

• Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométeusz című művének műfajmegjelöléséből ered.

• (Calderon: Az élet álom;

• Milton: Az elveszett paradicsom;

• Byron: Manfred, Káin;

• Ibsen: Peer Gynt)

A prózaíró:

• 1774: Werther szerelme és halála – szentimentális levélregény

• Wilhelm Meister tanulóévei

• Wilhelm Meister vándorévei – nevelési ill. fejlődési regény

• (nevelési regény = egy külsődleges pedagógiai szempont alapján történik meg a személyiség alakítása, formálása;

• fejlődési regény = a személyiség önfejlődése a külső és belső hatásokra)

Lírája : Vándor éji dala (1780.):

• Goethe egy vadászház falára írta fel a verset, s halála előtt elment még egyszer megnézni.

• Szövegszint: A vándor alkonyatkor úton van a megpihenés, a cél felé.

Tágabb értelmezés:

• – Az úton levés az életben való vándorlás jelképe

• a születéstől a halálig tartó ív

• az élet megpróbáltatásaiban megfáradt ember vágya szólal meg a végső megnyugvásra.

• – Az ember halála a megnyugvás.

Balladák:

• A Tündérkirály:

Német népmondára építkezve ill.

nemzetközi vándormotívum alapján

készült a ballada.

• A párhuzamosan futó párbeszédeket a

kisfiú személye köti össze.

• A vágtatás egyszerre menekülés a halál

elől és rohanás a halálba.

Schiller (1759–1805):

• Drámái: Haramiák – lovagdráma; Ármány és

szerelem – polgári dráma; Tell Vilmos; Don

Carlos

• Schiller tragédiáinak alapvető kérdése a

szabadság problémája.

• A hősök számára a halál nem tragikus, hiszen

éppen haláluk révén részesülhetnek az eszmék

teljességéből, az istenek örökkévaló világából.

Voltaire (1694–1778)

• Eredeti neve: Francois-Marie Arouet.

• Polgári családból származik.

• Jogot végez.

• 1717-ben egy gúnyverséért a Bastille-ba

zárják.

• 1728-ban összetűzésbe keveredik egy

arisztokratával. Mikor elégtételt akar venni,

a nemes megvereti szolgájával.

• El kell hagynia Franciaországot, Angliába

utazik.

• Itt alakítja ki magáról az egész Európában

elterjedt Voltaire-képet.

• Jellemzői: életművészet, aktivitás, hit az

emberi értelem erejében, harc a

zsarnokság és a dogmák ellen.

• 1734–40 között Lady Chatelet pártfogását

élvezi, kelet-franciaországi kastélyban él.

• 1750–53: II. Frigyes udvarában él.

• 1758: Ferneyben települ le, a francia-

német-svájci határon.

• 1778: XV. Lajos halála után visszatér

Párizsba, s belehal az ünneplésbe.

• A kor írófejedelme. Uralkodók hódolnak

előtte.

• Névtelen ill. álnéven írt leveleivel

izgalomban tartotta egész Európát.

• Műveit sziporkázó szellemesség és irónia jellemzi

• Történelemszemlélete: „A világ eseményeinek története jóformán nem egyéb bűntettek történeténél.”

• Deistaként vitatkozott az ateistákkal:

• „ha isten nem volna, ki kellene találni.”

• Szállóigévé lett mondata a dogmatizmusra, a vallás köntösében elkövetett bűnökre:

• „Tiporjátok el a gyalázatost!”

•

• Ifjúkora optimizmusát élettapasztalatai s a történelem eseményei (pl. az 1755-ös lisszaboni földrengés, a hétéves háború kirobbanása 1756-ban) ingatták meg

Candide

vagy az optimizmus

Regény: • Az ókori hagyományokra visszanyúlva a

XVIII. század közepétől a meghatározó műfaj a regény lesz.

• A polgárság igénye már saját mindennapiságára vonatkozik, ezt pedig a regény hivatott kielégíteni. (<-> a fenséges eposszal)

• Egyszerre nyújtja a szórakozást, az önismeretet, az információforrást, az életmodell-állítást.

Korai regény

• 1.) Próbatételes kalandregény: A regény kezdő és végpontja adott. A kezdőpont: a főhőst kimozdítják addigi állapotából, végpont: felkötik vagy megjavul. Közte tetszőlegesen növelhető számú, kalandok sorozata.

• 2.) Hétköznapi kalandregény: a színhely a társadalmi élet perifériája, a bűnözők, a nyomorvilág. Fölerősödik a környezetrajz, hiteles a szociális háttér. (Mark Twain: Koldus és királyfi; Dickens: Twist Oliver)

• 3.) Fiktív életrajzi regény: Megjelenik a jellemfejlődés, a lélekábrázolás csírája.

Candide műfaja

• Tézisregény

• Utaztatóregény

Tézisregény

• Egy filozófiai bölcselet, etikai állítás igazolása vagy cáfolása a műben.

• A tézis a mű folyamán nem változik, a szereplők viszonya statikus az állításhoz.

• Kiindulópont: Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás:

• “Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse”

• –ez a lex optimi, az optimizmus törvénye.

• A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja.

Leibniz

• a gondolkodástörténet egyik

legjelentősebb alakja,

• filozófus,

• matematikus,

• fizikus,

• a formális logika megalkotója.

Utaztatóregény

• pikareszkregény (=csavargóregény)

• próbatételes kalandregény.

szereplők • A főhős Candide

• („tiszta, ártatlan, jámbor, együgyű”),

• szerelme Kunigunda (Candide

reményeinek a megtestesítője),

• nevelője Pangloss mester (Leibniz

együgyű szócsöve),

• Kunigunda bátyja a nemesi gőg

megszemélyesítője,

• Martin a pesszimizmus képviselője,

• Cacambo Candide hűséges kísérője

Kiindulópont:

• Vesztfáliában kezdődik, Törökországban

fejeződik be.

Helyszínek: Bulgária, Hollandia,

Lisszabon, Cádiz, Buenos Aires,

Paraguay, Fülesek országa, Cayenne,

Eldorádó, Surinam, Bordeaux, Párizs,

Portsmouth (Anglia), Velence,

Konstantinápoly

A szereplők életkora:

• Candide, Pangloss – nem változik.;

Kunigunda – változik

Candide számára Kunigunda jelenti az

eszményt, életének, küzdelmének

értelmét. Életkora, szépségének

elvesztése azt jelzi a mű végén, hogy mi

lesz az eszméből, eszményből mire eljut

hozzánk, mire sajátunkká lesz.

Eldorado problémája:

• Az ideális társadalom, az anyagi jólét

világa. A társadalmi szintű lex optimi

megvalósulása.

• Candide mégis elvágyik innen, s ez nem

csupán a próbatételes kalandregény

poétikai következménye, hanem annak a

felismerése, hogy önmagában a tökéletes

társadalom nem biztosítja az ember

boldogságát, amennyiben hiányzik a

személyes motívum, a boldogság

egyéni átélése.

A regény zárlata: vitatott.

• Ironikus. Groteszk távolság van a

kalandok sorozata és a befejezés

hétköznapisága között. Szarkasztikus

módon állítja elénk a kispolgári

életformát, mint az élet értelmét.

• A “műveljük meg kertjeinket!”

felszólítás a célirányos emberi

munkát dicséri, hiszen a világban a

káosz, az ésszerűség és a

gondviselés hiánya uralkodik, ezért

legalább a magunk szabta szűk

keretek között próbáljuk

megvalósítani a rendet és a

harmóniát.

• Voltaire válasza: a tevékenység

dicsérete

• „Vár a munka a kertben”

• A három rossz, amitől a munka távol

tartja az embert:

• az unalom,

• a bűn,

• a nélkülözés