A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ ...A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI 7 Volumul de faţă cuprinde cîteva dintre cele mai valoroase piese de artă ºi cărţi

1A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI

CSOBAI ELENA–MARTIN EMILIA

VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIAA MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI

2 VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA

Publicaţia Institutului de Cercetări al Românilor din UngariaA Magyarországi Románok Kutatóintézete kiadványa

Lectori / Lektorok:Ruzsa GyörgyLucia Borza

Traduceri / Fordítások:Bucin BarnaIllyés Józsefné

Foto:Nagy Imre

Editor responsabil / Felelős kiadó:Maria Berényi

Ediţia a doua a fost finanţată de:Ministerul Resurselor Umane

A második kiadás megjelenését támogatta:Emberi Erőforrások Minisztériuma

© Csobai Elena – Martin Emilia, 2013

ISBN: 963 03 6884 6


Csobai Elena – Martin Emilia

Vestigiile Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria

A Magyarországi RománOrtodox Egyház kincsei

Ediţia a douaMásodik kiadás

Giula, 2013


ELÕSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK . . . .

A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ GYŰJTEMÉNYE

SZAKRÁLIS TÁRGYAK . . . . . . . . .A kereszt . . . . . . . . . . . . . . . .A kehely . . . . . . . . . . . . . . . .A tömjénezõ . . . . . . . . . . . . . .A litier . . . . . . . . . . . . . . . . .A misekenyér és misekenyér-jelzõ . .

IKONOK . . . . . . . . . . . . . . . . .Ünnepi ikonok . . . . . . . . . . . .Mihály és Gábriel arkangyal . . . . .Üvegikonok . . . . . . . . . . . . . .Az Istenanya megkoronázása . . . . .Szent Miklós . . . . . . . . . . . . . .Lázár feltámasztása . . . . . . . . . .Epitafiosz és Antimenzion . . . . . .

EGYHÁZI TEXTÍLIÁK . . . . . . . . . .Miseruha . . . . . . . . . . . . . . . .Templomi lobogó . . . . . . . . . . .Tetrapod-terítõ . . . . . . . . . . . .

SZERTARTÁSKÖNYVEK ÉS DOKUMENTUMOK . . . . . . . . .

Varlaam prédikációs könyve . . . . .Gyöngyszemek . . . . . . . . . . . .Szertartáskönyv . . . . . . . . . . . .Imádságos könyv . . . . . . . . . . .Énekeskönyv . . . . . . . . . . . . .A békéscsabai románok történetére vonatkozó dokumentumok . . . . .

ORTHODOX TRESURES . . . . . . . .ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . .

IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . .JEGYZET . . . . . . . . . . . . . . . . .

CUVÎNT ÎNAINTE . . . . . . . . . . .

ROMÂNII DIN UNGARIA . . . . . . . .

COLECŢIA BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA . . . . . . .

OBIECTE DE CULT BISERICESC . . .Crucea . . . . . . . . . . . . . . . . .Potirul . . . . . . . . . . . . . . . . .Cădelniţa . . . . . . . . . . . . . . .Litierul . . . . . . . . . . . . . . . . .Prescura ºi pistornicul . . . . . . . .

ICOANE . . . . . . . . . . . . . . . . .Icoane prăznicare . . . . . . . . . . .Icoanele Arhanghelii Mihail ºi GavrilIcoane pe sticlă . . . . . . . . . . . .Încoronarea Maicii Domnului . . . .Sfîntul Nicolae . . . . . . . . . . . .Învierea lui Lazăr . . . . . . . . . . .Epitaful ºi Antimisul . . . . . . . . .

TEXTILE BISERICEªTI . . . . . . . . .Veºmintele preoţeºti . . . . . . . . .Prapurul . . . . . . . . . . . . . . . .Acoperitoarea tetrapodului . . . . .

CĂRŢI VECHI BISERICEªTI ªIDOCUMENTE . . . . . . . . . . . . . .

Cazania lui Varlaam . . . . . . . . .Mărgăritare . . . . . . . . . . . . . .Liturghier . . . . . . . . . . . . . . .Molitvelnic . . . . . . . . . . . . . .Octoih . . . . . . . . . . . . . . . . .Documente istorice privitoare la istoria românilor din Bichiºciaba . .

ORTHODOX TRESURES . . . . . . . .ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . .

BIBLIOGRAFIE . . . . . . . . . . . . .NOTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

TartalomCuprins

7

9

33

353542475052

5454717580848789

92929598

100100103105107109

111

115119

123125

7

9

33

353542475052

5454717580848789

92929598

100100103105107109

111

115119

123125


Volumul de faţă cuprinde cîteva dintre cele mai valoroase piese de artă ºi cărţi vechi de cult, documente istorice din Colecţia Biseri-cii Ortodoxe Române din Ungaria. Lucrarea urmăreºte să facă cunoscută această bogată colecţie, care cuprinde piese dintr-un dome-niu abia cercetat ºi cunoscut.

În selecţionarea operelor am ţinut sea-mă de valoarea artistică ºi importanţa documentar-istorică a materialului. În prezentarea lor am luat în consideraţie componenţa colecţiei, incluzînd în volum chiar ºi unele piese de valoare mai redusă, dar foarte preţioase din punct de vedere al istoriei ºi culturii noastre.

Atenţia noastră s-a îndreptat mai întîi asupra pieselor de cult împărţite pe patru categorii: obiecte de cult folosite în viaţa religioasă, icoane pe sticlă, lemn ºi pînză, cărţi vechi de cult ºi textile. În afara acestora am aflat de bine să prezentăm doar un an-samblu de documente din imensul material documentar-istoric al colecţiei.

Descrierea fiecărui obiect cuprinde cele mai importante elemente caracteristice pen-tru determinarea conţinutului istoriografic ºi a stilului operei. La descrierea pieselor am ţinut seamă de funcţia lor, atelierul unde au fost realizate, epoca ºi provenienţa, indi-caţiile privitoare la tehnică ºi dimensiuni, inscripţia, marca atelierului ºi a meºterului. Ne-am străduit să selecţionăm din acest ma-terial vast cele mai reprezentative piese sub raport artistic ºi istoric.

Obiectele de cult bisericesc din volumul de faţă au fost prezentate pentru prima dată în expoziţia temporară „Vestigii ortodoxe de artă ºi istorie ale românilor din Ungaria” la începutul anului 1994.

Materialul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria se îmbogăţeºte din an în an cu noi piese ieºite din uzul bisericesc. Acestea sînt obiectele de metal, icoanele,

A kötet a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye legértékesebb szak-rális tárgyait, néhány szertartáskönyvét és dokumentumát mutatja be. A kötettel ennek a gazdag gyűjteménynek a megismertetése a szándékunk, amely gyűjtemény egy alig ismert és kutatott területet ölel fel.

A tárgyak kiválasztásánál fõ szempon-tunk volt azok művészeti értéke és történeti jelentõsége. A bemutatásuk során figyelembe vettük a gyűjtemény összetételét, ezért a kö-tet tartalmaz olyan kisebb értéket képviselõ tárgyat is, amely a magyarországi románok története szempontjából nagy jelentõséggel bír.

Figyelmünk középpontjában álltak a szak-rális tárgyak, a kegytárgyak, a fa-, üveg-, és vászonikonok, az egyházi textíliák és a szer-tartáskönyvek. Ezeken kívül a gyűjtemény nagy mennyiségű történeti dokumentum-anyagából csupán egy dokumentum-együt-test mutattunk be.

Minden egyes tárgy leírása tartalmazza azokat a legfontosabb és legjellemzõbb ele-meket, amelyek a tárgy történeti, tartalmi és formai meghatározásához nélkülözhetet-lenek. A tárgyak leírását a következõ szem-pontok szerint végeztük: a tárgyak funkciója, a készítõműhely, kora, származási helye, készítésmódja, méretei, esetleges feliratai, a mester és a műhely védjegye.

A kötetben szereplõ szakrális tárgyak be-mutatására elõször 1994-ben került sor a „Ma-gyarországi románok művészeti és történeti értékei” című idõszaki kiállítás keretében.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyaga évrõl-évre gyarapo-dik az egyházi használatból kivont tárgyak-kal. Fõként azoktól az egyházközösségektõl kerülnek a gyűjteménybe újabb kegytárgyak, ikonok, szertartáskönyvek és dokumen-tumok, ahol a hívek száma folyamatosan csökken.

ElõszóCuvînt înainte


cărţile vechi de cult ºi documentele paro-hiilor unde numărul creºtinilor descreºte permanent.

Volumul de faţă nu a fost întocmit doar pentru specialiºtii acestui domeniu, ci ºi pentru românii din Ungaria, ca să aibă la îndemînă un volum care conţine o mare parte a vestigiilor de istorie ºi de artă din colecţie. Credem că volumul va atrage atît atenţia specialiºtilor, cît ºi a marelui public cititor asupra acestui tezaur, care este o par-te a culturii, spiritualităţii româneºti de pe aceste meleaguri.

Salvarea vestigiilor preţioase, aparţină-toare colecţiei – care era o necesitate a tim-pului – s-a realizat cu aprobarea ºi sprijinul Vicariatului Ortodox Român.

Szeretnénk a magyarországi románok szá-mára is közreadni egy olyan kötetet, amely bemutatja a gyűjtemény történeti és művé-szeti értékeinek egy részét. Azt gondoljuk, hogy a kötet felkeltheti mind a szakemberek, mind pedig az olvasóközönség érdeklõdését a gyűjtemény iránt, amely része a hazánkban élõ románság kultúrájának, szellemiségének.

A gyűjteményt alkotó történeti értékek megóvása, amely egyben a kor sürgetõ szük-ségszerűsége volt, a Magyarországi Román Ortodox Vikáriátusság hozzájárulásával és támogatásával történt.


Prezenţa românilor în bazinul celor trei Criºuri poate fi atestată prin documente încă din veacul al XIII-lea.1 În veacurile următoare asistăm la o migrare a iobagilor spre cîmpie, în căutarea unor condiţii de trai mai bune.

În continuare, în cursul celor 150 de ani în care zona a aparţinut Imperiului Otoman, o mare parte a regiunii a devenit pustie, în urma refugierii populaţiei, o parte din aºe-zări depopulîndu-se. Aceste regiuni au fost repopulate abia în cursul secolelor XVII–XVI-II, prin aºezarea aici, alături de unguri ºi a altor naţionalităţi.

În privinţa populaţiei româneºti în aceste secole putem deosebi două tipuri de coloni-zare: migraţiune spontană sau colonizare organizată de moºieri, cu sprijinul curţii imperiale. De asemenea în privinţa stabilirii românilor putem deosebi două etape: una primordială ºi alta, secundară. În prima eta-pă, în urma colonizări directe a moºierilor s-au format aºezările cu populaţie mixtă, unde românii trăiesc ºi azi într-un număr mai mare. În a doua etapă, dintr-o aºezare cu populaţie română sau mixtă, se formează în apropiere o nouă aºezare.

Populaţia română nou stabilită în aceste aºezări era fără excepţie de religie ortodoxă, deosebindu-se prin aceasta de populaţia gă-sită aici. Un alt semn de diferenţiere de cei-lalţi era limba română, cea mai importantă componentă a culturii lor.

Istoria românilor din Ungaria de azi o putem urmări în primul rînd pe baza do-cumentelor păstrate în arhivele bisericilor ortodoxe care au fost înfiinţate, ţinînd seama de deosebirea de religie a românilor, imediat după stabilirea lor.

Románok jelenlétére a Körösök völgyében már a XIII. századtól kezdõdõen vannak tör-téneti adataink.1 A következõ évszázadokban a jobb megélhetési körülményeket biztosító alföldi területek vonzották a román jobbá-gyokat.

A 150 éves török uralom következtében a terület egy része lakatlanná vált, elnéptele-nedett, a lakosság elmenekült. A XVII–XVIII. század folyamán telepedtek ide magyarok és különbözõ nemzetiségek.

A román anyanyelvű lakosság tekinte-tében megkülönböztethetünk kétféle lete-lepedési folyamatot: spontán letelepedést, illetve a királyi udvar által is támogatott magánföldesúri telepítést. A románok ide-telepítésének két, egy elsõdleges és egy má-sodlagos szakaszáról beszélhetünk. Az elsõ szakaszban a földbirtokosok által szervezett direkt telepítés nyomán létrejöttek a vegyes lakosságú falvak, melyekben a románok ma is nagy számban élnek. A másodlagos sza-kaszban egy román vagy vegyes lakosságú településbõl, annak közelében jön létre egy újabb település.

A letelepedett román anyanyelvű népes-ség kivétel nélkül ortodox vallású volt, eb-ben is különbözött a már itt élő lakosságtól. Különbözőségük másik, egyben kultúrájuk legfontosabb alkotóeleme anyanyelvük volt.

A mai magyarországi románok történetét elsősorban az ortodox egyház levéltárában őrzött dokumentumok alapján követhetjük nyomon, annál is inkább mivel az ortodox vallású románok szinte letelepülésükkel egy időben alapították meg egyházközsé-geiket.

A XVIII. században Bihar vármegyében tizenegy románok által is lakott település

* În volumul de faţă ne referim totdeauna doar la istoria românilor care locuiesc în localităţile de pe te-ritoriul de azi al Ungariei.

*A kötetben kizárólag a mai Magyarország területén lévõ románok által is lakott települések történetére utalunk.

Românii din Ungaria*

A magyarországirománok*


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, ALETEAROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, ELEK

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, ALETEAA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, ELEK


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE,

APATEU

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM

IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZEGAPÁTI

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, APATEU

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÖRÖSSZEGAPÁTI


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BĂTANIA

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BATTONYA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BĂTANIA

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BATTONYA


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIª

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉS


BICHIª

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM

IKONOSZTÁZA, BÉKÉS


În secolul al XVIII-lea în comitatul Bihor sînt atestate 11 aºezări locuite de o populaţie mixtă, printre care ºi de români. Acestea sînt: Apateu, Bedeu, Crîstor, Darvaº, Jaca, Leta-Mare, Micherechi, Peterd, Pocei, Săcal, Vecherd.2 Conform datelor existente, stabili-rea românilor în aceste localităţi – cu cîteva excepţii – are loc în a doua jumătate a secolu-lui al XVII-lea ºi în secolul al XVIII-lea. Peste cîteva decenii după stabilirea lor definitivă, românii din Leta Mare, Bedeu ºi de la Pocei au trecut la religia greco-catolică.3

Înfiinţarea cronologică a parohiilor ortodo-xe din comitatul Bichiº este următorea: Giu-la, Chitighaz, Bichiº, Bichiºciaba ºi Ciorvaº.4 În aceste aºezări populaţia ºi-a păstrat pînă astăzi religia strămoºească. Al treilea comitat unde s-a stabilit populaţie românească în secolul al XVIII-lea era Cenadul. În cele două comune din acest comitat, Bătania ºi Cenadul Unguresc, românii ºi-au înfiinţat parohiile ortodoxe împreună cu sîrbii.

În secolul al XVIII-lea, la Buda, grecii ºi macedo-românii s-au alăturat sîrbilor exis-tenţi deja acolo, ºi au întemeiat împreună o comunitate bisericească. Românii din comu-nităţile Bătania, Cenadul Unguresc ºi Buda ºi-au înfiinţat parohii independente abia după cîºtigarea în anul 1864 a autonomiei Bisericii Ortodoxe Române.5 Printre aºezările locuite ºi de populaţie românească aparţinînd comi-tatului Arad se numără: Aletea (cu populaţie românească din anii 1744)6 ºi Otlaca-Pustă (populată de români din anul 1880)7.

Populaţia română care s-a stabilit în sud-estul Ungariei de azi, în secolul al XVI-II-lea era încă înainte de trezirea conºtiinţei sale de identitate. Parohiile ortodoxe, în-fiinţate aproape concomitent cu stabilirea românilor pe aceste meleaguri au aparţinut pînă în 1792 vicariatului din Oradea, iar mai tîrziu episcopiei din Arad.

De la bun început, Biserica Ortodoxă Ro-mână ºi ºcolile confesionale au fost instituţii-le care au susţinut, au cîrmuit ºi au răspîndit cultura română. Ele au fost adevărate focare, făuritoare de cultură în limba maternă a minorităţii române. În ºcolile confesionale limba de predare era româna, sau în unele cazuri, româna ºi alte limbi (limba sîrbă ºi maghiară) conform componenţei populaţiei.

Cîºtigarea autonomiei ºi independenţei, în anul 1864 a asigurat bisericii ortodoxe po-

számlálható össze: Bedő, Darvas, Körössza-kál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Sarkadkeresztúr, Vekerd és Zsáka.2 A meglévõ adatok alapján a románok letelepedése valamennyi településen – né-hány kivételtõl eltekintve – a XVII. század második felére, illetve a XVIII. századra tehetõ. Végleges letelepedésük után né-hány évtized elteltével a bedõi, nagylétai és pocsaji románok áttértek a görög-katolikus hitre.3

A Békés vármegyében létrejött ortodox egyházközségek kronologikus sorrendje a következõ: Gyula, Kétegyháza, Békés, Békés-csaba és Csorvás.4 Valamennyi településen a román anyanyelvű lakosság megmaradt eredeti görögkeleti vallásánál. A harmadik vármegye amelyben a XVIII. században románok is megtelepedtek Csanád vár-megye volt. A két településen, Battonyán és Magyarcsanádon a románok és szerbek együtt alapították meg görögkeleti egyház-közösségeiket.

A már említett két településen kívül a XVIII. században Budán a görögök és macedorománok csatlakoztak a már ott élõ szerbek által alapított görögkeleti egyház-községhez. A battonyai, magyarcsanádi és budai románok, független egyházközségüket csupán a Román Ortodox Egyház autonómiá-jának elnyerése után (1864) alapították meg.5

Az egykori történelmi Arad vármegyéhez tartozó románok által is lakott települések közé sorolható Elek és Pusztaottlaka. Ele-ken 1744-tõl,6 Pusztaottlakán 1880-tól élnek románok.7

A mai dél-kelet magyarországi részeken a XVIII. században megtelepedett románság még a román nemzeti öntudatra ébredés idõszaka elõtt állt. A letelepedésükkel szinte egyidejűleg megalapított egyházközségek 1792-ig a nagyváradi vikáriátussághoz, majd az Arad megyei püspökséghez tartoztak.

A Román Ortodox Egyház és az egyházi iskolák – melyek a román nemzeti kisebbség legfontosabb identitást megõrzõ kulturális intézményei voltak – a kezdetektõl legfon-tosabb feladatuknak az anyanyelvi kultúra megõrzését, ápolását és terjesztését tekintet-ték. A felekezeti iskolákban az oktatás nyelve a román, vagy egyes esetekben többnyelvű (román, szerb, magyar) volt, a lakosság nem-zetiségi összetételének megfelelõen.


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIªCIABAROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉSCSABA

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BICHIªCIABAA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BÉKÉSCSABA


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BUDAPESTAROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, BUDAPEST

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, BUDAPESTAA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, BUDAPEST


sibilitate să cuprindă toate domeniile vieţii culturale, devenind, în felul acesta, cîrmui-toarea vieţii bisericeºti ºi în acelaºi timp ºi celei laice. Mai ales din a doua jumătate a secolului al XIX-lea, ea ºi-a extins activitatea în toate domeniile vieţii spirituale, iniţiind o activitate de editare a ziarelor, revistelor ºi cărţilor, pentru care acorda ºi sprijin ma-terial.

Mulţi preoţi ortodocºi, dascăli, intelectuali din localităţile din sud-estul Ungariei ºi-au terminat studiile în marile centre spirituale din România, după care au luat parte la popu-larizarea culturii româneºti, în lupta pentru independenţa Bisericii Ortodoxe Române. Printre aceºtia se numără ºi Moise Nicoară (1785–1861) născut în Giula. El a fost înzestrat cu un talent deosebit (vorbea 13 limbi euro-pene), fiind luptător pentru independenţa bisericească a românilor din Criºana ºi Ba-nat.8 Alţi preoţi ºi dascăli români ai timpului de asemenea au încercat să-ºi păstreze limba ºi tradiţiile culturale cu ajutorul activităţii lor literare, istorice ºi publicistice. Cei mai talentaţi au editat reviste, au înfiinţat soci-etăţi de lectură ºi de teatru, beneficiind de sprijinul material al bisericii. Au scris ºi au editat volume bisericeºti, literare ºi istorice.

Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, cele mai importante reviste ºi ziare bisericeºti, cum au fost Biserica ºi ªcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul etc. dau spaţiu ºi posibilitate de publicare acestor scrieri. Românii încep să le citească, să le comande nu numai la oraºe, ci ºi la sate. Ziarele tipărite în tipografiile din Oradea, Timiºoara, Budapesta, Sibiu sînt răspîndite în satele Cîmpiei Ungare. Aproape în fiecare localitate din sud-estul Cîmpiei Ungare, ca de exemplu la Giula, Micherechi, Bătania, Bichiºciaba, Chitighaz a ajuns cîte-o revistă, un ziar, un calendar, avînd menirea de a răspîndi cultura în limba maternă. Aceste publicaţii s-au păstrat în mare număr pînă în zilele noastre, îmbogăţind azi Colecţia Bi-sericii Ortodoxe Române din Ungaria.

În anul 1895 apare la Bichiºciaba în tipo-grafia lui Lepage prima revistă tipărită în limba română, intitulată Lumina9 editată de preotul, poetul ºi publicistul David Voniga (1867–1933) din Giula. David Voniga scrie ºi editează mai multe volume de cărţi biseri-ceºti, redactează ºi colaborează la mai multe

Az egyházi autonómia és önkormányzat – bizonyos határok között – az egyház szá-mára lehetõséget teremtett a művelõdési élet átfogó irányítására, az egyház egyszerre vált az egyházi és világi műveltség hordozójává. A XIX. század második felétõl kezdõdõen az egyháznak a művelõdés minden terüle-tén kisugárzó ereje volt, erõteljes sajtó- és könyvkiadást indított el, melyhez az anyagi támogatást is biztosította.

A nagyobb szellemi központokban tanult görögkeleti lelkészek, tanítók, értelmiségiek legjobbjai részt vállaltak a térség román nyel-vű oktatásában, a művelõdésben és annak terjesztésében, az egyházi függetlenség és önkormányzat kivívásában. Ezek sorában említhetjük a gyulai születésű, 13 európai nyelvet beszélõ, különösen nagy műveltségű Moise Nicoară-t (1785–1861), aki a békési és bánáti románság egyházi függetlenségéért harcolt.8 A kor román lelkészeinek és taní-tóinak történeti, irodalmi és publicisztikai munkái elõsegítették az anyanyelv és kultu-rális hagyományok megõrzését. Jelesebbjeik önálló folyóiratot indítottak olvasó-, dal- és színjátszóegyleteket alapítottak, a görögkeleti egyház vezetésével és annak támogatásával egyházi, irodalmi, néprajzi és történeti mun-kákat írtak, illetve jelentettek meg.

A XIX. század második felétõl a legfonto-sabb egyházi újságok és folyóiratok (Biserica ºi ºcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul, stb.) teret biztosítottak ezeknek az írásoknak. A román anyanyelvű városi és falusi lakosság egyre inkább megrendelte és olvasta ezeket. A nagyváradi, temes-vári, budapesti, nagyszebeni nyomdákban nyomtatott újságok elterjedtek az Alföld román-lakta településein. Szinte minden dél-kelet alföldi románlakta településre, mint pl. Gyulára, Méhkerékre, Battonyára, Békéscsabára, Kétegyházára eljutott egy-egy a román kultúrát és anyanyelvet terjesztõ újság, folyóirat, kalendárium. Ezek nagy része napjainkig megõrzõdött, gazdagítva a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyagát.

A Békéscsabán nyomtatott, Gyulán megjelenõ Lumina című folyóiratot David Voniga (Gyula 1867 – Gyorok 1933) görögkele-ti lelkész, író, költõ és publicista adta ki 1895-ben.9 David Voniga több egyházi vonatkozású kötetnek a szerzõje, több román nyelvű


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CENADUL UNGURESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MAGYARCSANÁD

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CENADUL UNGURESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MAGYARCSANÁD


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CHITIGHAZA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÉTEGYHÁZA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CHITIGHAZ

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÉTEGYHÁZA


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CRÎSTOR ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, SARKADKERESZTÚR

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CRÎSTORA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, SARKADKERESZTÚR


CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CIORVAªROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, CSORVÁS

ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CIORVAªA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, CSORVÁS


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, DARVAª

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, DARVAS

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, DARVAªA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, DARVAS


reviste ºi ziare. Opera sa monumentală în opt volume Lexiconul biblic bisericesc ºi teologic a rămas în manuscris. Pe lîngă aceasta scoate ºi un volum de poezii cu titlul Dor ºi jale.10

Acestei generaţii îi aparţine ºi Iosif Ioan Ardelean (1849–1920), preotul din comuna Chitighaz (în care de altfel s-a ºi născut), căr-turar care în întreaga sa viaţă a fost preocu-pat de trecutul, istoria ºi etnografia comunei sale natale. Conform obiceiului epocii scrie ºi editează mai multe volume bisericeºti, colaborează la mai multe ziare ºi reviste din Arad ºi Timiºoara (Biserica ºi ªcoala, Tribuna Poporului). În anul 1893, la Tipo-grafia Diecezana din Arad, îi apare volumul Monographia comunii Chitichaz.11 Iosif Ioan Ardelean a fost primul din sud-estul Cîmpiei Ungare, care a scris în limba română istoria unei aºezări. Monografia reprezintă un izvor primordial privind istoria ºi cultura română din Ungaria de azi. În anul 1902 i-a apărut ºi un volum de poezii cu titlul Buchetul meu.

Minoritatea română din sud-estul Cîmpiei Ungare, chiar de la începutul stabilirii sale definitive pe aceste meleaguri, se autode-fineºte în primul rînd prin limba română, prin ataºamentul ei faţă de Biserica Ortodoxă Română, prin devotamentul faţă de ºcolile confesionale, în al doilea rînd prin participa-rea ei la viaţa diferitelor societăţi culturale de lectură, de teatru ºi corale.

Pe la sfîrºitul secolului al XIX-lea s-au în-fiinţat ºase din cele mai importante asociaţii culturale, patru la Giula ºi două la Chitighaz, toate desfăºurînd o activitate remarcabilă. De asemenea s-au înfiinţat trei asociaţii corale: Corul vocal greco-oriental din Giula cu statut aprobat de autorităţile maghiare în 1890, Corul vocal român din Oraºul Mic Românesc din Giula, înfiinţat în anul 1912, ºi Corul greco-oriental din Chitighaz (1889). Tot în această perioadă s-au înfiinţat ºi trei asociaţii de lectură ca: Asociaţia de lectură din Oraºul Mare Românesc din Giula în anul 1886, Asociaţia de lectură din Oraºul Mic Românesc din Giula în anul 1889 ºi Societatea mixtă de lectură a românilor din Chitighaz înfiinţată în anul 1892.

Dintre toate asociaţiile româneºti, organi-zaţia de frunte a românilor de pe meleagurile Ungariei de azi a fost Corul vocal greco-oriental din Giula, care a avut o activitate culturală aproape netulburată timp de un jumătate

újságnak, folyóiratnak szerkesztõje, illetve munkatársa volt. Legjelentõsebb műve, a 8 kötetes bibliai, egyházi és teológiai lexikonja kiadatlan maradt. Megjelentetett egy verses kötetet is Dor ºi jale címmel.10

Kiemelésre méltó a Kétegyházán született Iosif Ioan Ardelean (1849–1920) görögkeleti lelkész munkássága, akit hivatása mellett egész életében foglalkoztatott szülõfalujának múltja, története és néprajza. Több egyházi vonatkozású kötetet publikált, az Aradon és Temesváron megjelenõ Biserica ºi ºcoala és Tribuna Poporului című újságok rendszeresen közölték írásait. 1893-ban az Arad megyei egyházi nyomdában látott napvilágot a Két-egyháza község monográfiája című kötete.11 Iosif Ioan Ardelean volt az elsõ dél-kelet alföldi román, aki román nyelven írta meg egy település történetét. Kétegyháza mono-gráfiája mind a mai napig elsõdleges forrása a mai magyarországi románok történetének és kultúrájának. 1902-ben jelent meg Buchetul meu című verseskötete.

A románságnak elsõsorban a román nyelv-hez, a görögkeleti egyházhoz és iskoláihoz való ragaszkodásában, másodsorban kultu-rális egyesületei, olvasó-, dal-, és színjátszó körei életében való részvételében nyilvánult meg nemzetiségéhez való kötõdése.

Jelentõsebb művelõdési egyesületei közé sorolható a Dél-Alföldön a XIX. század vé-gén megalakult hat egyesület, ebbõl négy Gyulán, kettõ pedig Kétegyházán működött. Összesen három dalegyletet alapítottak. A Gyulai Görögkeleti Dalegylet alapszabályát 1890-ben fogadták el a magyar hatóságok. A Gyulai Kisrománvárosi Görögkeleti Dalegylet 1912-ben, a Kétegyházi Görögkeleti Dalegylet pedig 1889-ben jött létre. Ugyanebben az idõszakban alapítottak három olvasókört: Gyulai Nagyrománvárosi Olvasókör (1886), Gyulai Kisrománvárosi Olvasókör (1889) és Kétegyházi Románok Vegyes Olvasóköre (1892).

A Nagyrománvárosi Görögkeleti Dalegy-let a dél-alföldi románság legmarkánsabb egyesülete volt, több mint egy fél évszázadon keresztül meghatározó szerepet játszott a ro-mán kisebbség művelõdésében.12 A dalegylet, a tevékenységét a román ortodox egyház és a Teodor Papp Alapítvány anyagi támogatá-sával végezte. Működésének iratanyagát a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűj-


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, GYULA – MIKLÓSVÁROS

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – MIKLÓSVÁROS



GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA,

GYULA – KRISZTINAVÁROS

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – KRISZTINAVÁROS


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, JACAROMÁN ORTODOX TEMPLOM, ZSÁKA

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, JACA A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, ZSÁKA


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, MICHERECHI

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MÉHKERÉK

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, MICHERECHIA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MÉHKERÉK


de veac.12 În cazul acestei asociaţii, fondul financiar era asigurat de biserica ortodoxă ºi de Fundaţia lui Teodor Papp. În Colec-ţia Bisericii Ortodoxe Române, în colecţia muzeului ºi a arhivei judeţene se păstrează toate documentele referitoare la activitatea acestui cor.

În sprijinirea ºi răspîndirea culturii, pe lîngă diferitele asociaţii, societăţi de cultură ºi sprijinul statutului a jucat un rol important mecenatura civilă.

Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, diferitele asociaţii culturale susţin minoritatea română, ajută activitatea lor culturală, care este sprijinită ºi de cîteva per-sonalităţi ale culturii româneºti. Unul dintre cei mai mari mecenaţi ai culturii româneºti a fost Emanoil Gojdu (1802–1870), care pe lîngă cariera sa de avocat, poet ºi editor – fiind de origine român macedonian – a desfăºurat o activitate de mecenat al culturii româneºti. În anul 1869, în testamentul său pune ba-zele unei fundaţii. Conform testamentului se înfiinţează în anul 1870 Fundaţia Gojdu. Mulţumită Fundaţiei Gojdu, începînd din anul 1870 ºi pînă în 1900, 1941 de studenţi români de religie ortodoxă, au primit burse ca să-ºi continue studiile, obţinînd diferite diplome.13

Un alt mecenat al românilor a fost Teodor Papp, născut în Giula (1822–1892). Încă în timpul vieţii sale sprijină biserica ortodoxă ºi ºcoala confesională, din averea sa dă burse pentru tineret ºi ziariºti. Pe baza testamen-tului său, o mare parte din averea lui trebuie să se folosească sub forma unei fundaţii, cu numele Fundaţia Teodor Papp, avînd scopul de a asigura burse pentru copii români, să-raci, de religie ortodoxă, să aibă posibilitate de a intra în diferite ºcoli.14

După al doilea război mondial rolul biseri-cii ortodoxe se reduce în privinţa răspîndirii culturii, fiind eliminată din învăţămînt. Abia în anul 1945 se iveºte din nou necesitatea înfiinţării unei noi asociaţii culturale, care este iniţiată încă tot de Biserica Ortodoxă Ro-mână din Giula.15 Deºi iniţiativa porneºte din partea bisericii, în viaţa minorităţii române va începe o perioadă cu totul nouă.

teménye, valamint a Békés megyei múzeum és levéltár õrzi.

A kultúra terjesztésében, a művelõdés támogatásában az egyletek, a körök és az állam mellett jelentõs szerepet vállalt a civil mecenatúra.

A XIX. század második felétõl kezdõdõen a különbözõ társaságok, művelõdési egye-sületek összetartották a román kisebbséget. Működésüket nemegyszer segítették a ma-gánszemélyek által létrehozott alapítványok. A román kultúra egyik jelentõs mecénása a macedoromán Emanoil Gojdu (1802–1870) volt, aki elismert jogászi tevékenysége mellett mint költõ és kiadó jelentõs támo-gatói szerepet vállalt. Az 1869-ben megírt végrendeletében halála után létrehozandó alapítványt tett. A Gojdu Alapítvány, az ala-pító végakarata szerint 1870-ben létrejött, s ennek köszönhetõen 1870-tõl 1900-ig 1941 görögkeleti vallású román diák kapott ösztön-díjat, folytathatta tanulmányait, szerezhetett diplomát.13

A magyarországi románok másik jelentõs mecénása a gyulai születésű Teodor Papp (1822–1892), aki vagyonából ösztöndíjakat biztosított újságírók számára, támogatta a görögkeleti egyházat és iskolát. Végrendeleté-ben meghatározta, hogy vagyonának jelentõs hányadát alapítványként kell felhasználni, a Teodor Papp Alapítványból ösztöndíjakat kell biztosítani a gyulai román görögkeleti vallású szegény gyermekek taníttatására.14

A második világháború utáni években az egyház szerepe fokozatosan csökkenni kezd, kiszorul az oktatásból, a kultúra irányításá-ból. 1945 után elõször, már az év augusztusá-ban felmerült egy román kulturális egyesület megalakulásának igénye, amelyet még a gyulai görögkeleti egyház fogalmazott meg.15 Ennek ellenére a magyarországi román nemzeti kisebbség életében egy merõben új szakasz kezdõdött el.



OTLACA-PUSTĂ

A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁ-

ZA, PUSZTAOTTLAKA

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, OTLACA-PUSTĂ

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, PUSZTAOTTLAKA


ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, PETERDA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MEZÕPETERD

BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, PETERDROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MEZÕPETERD


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, SĂCAL

ROMÁN ORTODOX TEMPLOM,KÖRÖSSZAKÁL

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, SĂCALA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZAKÁL


BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, VECHERDROMÁN ORTODOX TEMPLOM, VEKERD

ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, VECHERDA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, VEKERD


Lipsa condiţiilor de conservare ºi de depo-zitare din biserici, după 1918 a avut drept re-zultat distrugerea pieselor valoroase. Văzînd starea dezastruoasă a documentelor, cărţilor ºi pieselor vechi de cult din bisericile ortodoxe române, în 1989 a început adunarea materia-lelor care cuprind date referitoare la istoricul, etnografia ºi cultura românilor din ţară. Pre-oţii, slujitorii ºi credincioºii bisericii au căzut de acord, că salvarea vestigiilor preţioase este strict necesară. În urma acestei decizii a început adunarea tezaurului bisericesc din cele 18 parohii la Vicariatul Ortodox Român din Giula, unde va fi depozitat ºi prelucrat, materialul rămînînd ºi pe mai departe în po-sesia comunităţilor de la care provine.

Timp de doi ani s-a adunat un material bogat ºi valoros aproape de la toate parohiile ortodoxe române din ţară. Au rămas la parohii doar piesele de cult ºi protocoalele care sînt în folosinţă. De asemenea nu au fost prelu-ate nici unele mobile de valoare artistică ºi importanţă istorică datorită condiţiilor de depozitare limitate.

Întregul material depozitat în clădirea Vi-cariatului Ortodox Român formează Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria. Co-lecţia constă din piese de cult ºi documente. Piesele de cult se împart în 4 categorii:

Obiecte de cult folosite în viaţa religioasă– litiere, potire, candele, cruci, sfeºnice,

epitafuri, cădelniţe, pistornice, discuri, stelu-ţe, cununi, talgere, tasuri, sigilii, anaforniţe etc.

Icoane pe sticlă, lemn ºi pînză– icoane prăznicare, icoane din interiorul

bisericilor, din altar, pronaos ºi naos.

Cărţi vechi de cult– evanghelii, penticostare, ceasloave, mi-

nee, liturghiere, catavasiere, molitvelnice,

1918 után a nem megfelelõ raktározási mód illetve az anyagi támogatás hiánya az értékes egyházi relikviák folyamatos pusz-tulásához vezetett. A görögkeleti templo-mokban lévõ iratok, szertartáskönyvek és szakrális tárgyak rossz állapota miatt 1989-ben elkezdõdött ezeknek az anyagoknak az összegyűjtése, hiszen ezek a magyarországi románság történetére, művelõdéstörténetére vonatkozó adatokat tartalmazó legfontosabb források. Az egyház vezetõi, lelkészei és hívei egyetértettek abban, hogy ezeknek az érté-keknek a megmentése feltétlenül szükséges. A döntés meghozatala után elkezdõdött az egyházi kincseknek a 18 parókiából való ösz-szegyűjtése a Román Ortodox Vikáriátusság gyulai székházába, ahol megfelelõ raktáro-zási körülmények biztosíthatók. Mindezek az anyagok hosszú távú letétként találhatók a Vikáriátusság épületében, de továbbra is az egyes egyházközösségek tulajdonát képezik.

Két év alatt gazdag és értékes muzeális anyag került a gyűjteménybe a magyar-országi román ortodox templomokból. A még használatban lévõ szakrális tárgyak és anyakönyvek maradtak csak az egyes görögkeleti egyházközösségeknél. A szűkös tárolási lehetõségek miatt nem kerülhettek még a gyűjteménybe a művészeti és történeti értéket képviselõ bútordarabok.

A Mag yarország i Román Or todox Vikáriátusság épületében raktározott tár-gyi- és dokumentumanyag összessége alkotja a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményét. A gyűjtemény műtárgyai a következõ csoportokba sorolhatók:

Kegytárgyak– litierek, kelyhek, mécsesek, keresztek,

gyertyatartók, epitafioszok, tömjénezõk, misekenyér-jelzõk, diszkoszok, csillagocs-kák, koszorúk, alamizsnás tálak, bélyegzõk, misekenyértartók stb.

Colecţia BisericiiOrtodoxe Române

din Ungaria

A MagyarországiRomán Ortodox

Egyház Gyűjteménye


apostole, chiriacodromioane, cărţi de rugă-ciuni etc.

Textile bisericeºti– odăjdii preoţeºti cu toate accesoriile,

stihare, prapuri, textile pentru acoperirea anumitor obiecte bisericeºti.

La aceste obiecte se adaugă fondul arhi-vistic reprezentat din materialul documen-tar-istoric al celor 18 parohii (protocoalele botezaţilor, cununaţilor ºi răposaţilor, anua-rele ºcolare, cărţile poºtale, protocoalele ºe-dinţelor eparhiale ºi arhivele fiecărei parohii).

Paralel cu prelucrarea, sistematizarea ºi identificarea pieselor s-a rezolvat, ca cele mai periclitate cărţi ºi icoane să fie conservate ºi restaurate în mod special în ateliere de restaurare din Budapesta. Vestigiile adunate în această colecţie reprezentînd valorile tre-cutului nostru, merită să fie prelucrate ºi pre-zentate. În volumul de faţă prezentăm doar cîteva piese din tezaurul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria.

Üvegre, fára és vászonra festett ikonok– ünnepi ikonok, a templombelsõ ikonjai.

Szertartáskönyvek– evangéliumos könyvek, pünkösdi ün-

nepköri szertartáskönyvek, zsolozsmás könyvek, énekeskönyvek, imakönyvek, chiriacodromionok stb.

Egyházi textíliák– miseruhák tartozékokkal, ingek, terítők.

A gyűjteményhez tartoznak még a szakrá-lis tárgyakon kívül a 18 egyházközösségtõl származó történeti iratok, anyakönyvek, egy-házi és iskolai évkönyvek, jegyzőkönyvek, irattári anyag.

A tárgyi anyag feldolgozásával, rendszere-zésével, nyilvántartásba vételével párhuza-mosan elkezdõdött a legveszélyeztetettebb könyvek és ikonok tisztítása, konzerválása, restaurálása budapesti restaurátor műhelyek-ben. A gyűjtemény kincsei történeti múltunk szempontjából igen értékesek, ezért feldolgo-zásra, bemutatásra érdemesek. Kötetünkben a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye kincseinek csupán egy részét áll módunkban bemutatni.


A kereszt

A kereszt a kereszténység legfontosabb jelképe. A kereszten feszíttetett meg Jézus Krisztus, a Megváltó, így vált a legjelentõsebb szent tárggyá. Kapcsolatot közvetít Isten és ember között. A keresztény ember rendsze-rint fejet hajt az emberiségért kereszthalált szenvedett Krisztus jelképe elõtt.

A templomok tornyain azok védelmét szol-gálja, oltárra helyezve pedig Isten jelenlétét jelképezi. A templomi lobogókon Nagy Kons-tantin császár lobogójának keresztjét és a kereszténységnek e jelben kivívott gyõzelmét idézi. A főpapok ruházatán, a püspöksüvege-ken a pogányság legyõzésének szimbóluma, utak mentén, a földeken védelmül és vigaszul szolgál az utazóknak, a temetõkben pedig a feltámadás reményét jelenti.

A kereszt négy ága a négy erényt, a szere-tetet, türelmet, engedelmességet, alázatot vagy a megváltás 4 áldását, az ég kitárulását, a pokol legyõzését, a kegyelmet és bűnbocsá-natot jelenti.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének egyik XIX. sz. elejére datál-ható keresztje a gyulai román ortodox egyház tulajdona volt. (1. kép) Az istentiszteleten a liturgia szerint meghatározott módon hasz-nált keresztet a szentségtartó elé helyezték. A latin kereszt aranyozott ezüstbõl, fából és üvegbõl készült. A kereszt belsejében az üveg-lap alatt Krisztus életébõl vett jeleneteket ábrázoló athoszi kisméretű fafaragványok találhatók. Egyik oldalon Krisztus születésé-vel, a másikon pedig keresztre feszítésének történetével kapcsolatos jelenetek láthatók. A kereszt ovális alakú talpa trébelt növényi ornamentikával díszített. Széle szõlõlevél mintázatú fémlemezbõl készült. Ugyanez a díszítés ismétlõdik a kereszt két ága oldalsó részein. Nódusza henger alakú fémöntvény, körben cizellált, stilizált koszorú díszítéssel. Középen körben stilizált sugárkoszorú fonja

Crucea

Crucea este cel mai important simbol al creºtinismului. Pe cruce a fost răstignit Iisus Hristos, Mîntuitorul, crucea devenind ast-fel cel mai însemnat obiect sfînt. De obicei creºtinul se închină la privirea ei, fiindcă înfăţiºează pe Domnul Hristos pătimind pen-tru omenire. Crucea este mijlocitoare către Dumnezeu.

Pe turnurile bisericilor înseamnă scutul acestora, iar pe altar închipuie prezenţa lui Dumnezeu. Pe prapuri simbolizează crucea de pe labarumul lui Constantin cel Mare, semnul prin care a învins creºtinismul. Pe pieptul ºi pe mitra arhiereilor înseamnă bi-ruinţa asupra păgînismului, lîngă drumuri ºi la ţarină este semn de ajutor ºi de ocrotire, călătorilor le serveºte de mîngîiere, iar la morminte înseamnă nădejdea învierii.

Cele patru braţe ale crucii închipuie cele patru virtuţi: iubirea, răbdarea, ascultarea ºi umilinţa, precum ºi cele patru daruri ale mîn-tuirii: deschiderea cerului, biruinţa asupra iadului, harul ºi iertarea păcatelor.

În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află o cruce provenită de la Parohia Ortodoxă Română din Giula, (fig. 1) care datează de la începutul secolului al XIX-lea. De obicei ea era aºezată în faţa chivotului ºi folosită de preot la sfînta slujbă. Este lucrată din argint aurit, lemn ºi sticlă. Are forma crucii latine. În interiorul celor patru braţe ale crucii, sub sticlă, pe ambele părţi, sînt sculptate scene din viaţa lui Hristos, în miniatură, din lemn. Pe o parte sînt sculptate scene legate de naº-terea, iar pe cealaltă parte de răstignirea lui Hristos. Talpa crucii este ovală, împrejur cu decoraţie vegetală în relief. Marginea tălpii este din tablă de metal decorată cu frunze de viţă de vie. Aceeaºi decoraţie se repetă pe cele două părţi laterale ale crucii. Nodul crucii este turnat în formă de cilindru cu decoraţie cizelată. La mijloc, împrejur este cuprins cu

Obiecte de cultbisericesc

Szakrálistárgyak


o cunună stilizată. Între cele patru braţe ale crucii se află patru cununi de raze stilizate. Crucea este un produs cu influenţe de stil clasic.

În colecţie se mai află o asemenea cruce din argint, executată în acelaºi atelier cu monograma orfeului P. P. Pe talpa crucii putem citi o inscripţie referitoare ºi la per-soana donatorului, care a fost Nicolae Rátz, în 1816. Crucea provine de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº (fig. 2).

Biserica Ortodoxă Română din Giula – Oraºul Mic Românesc, pare a fi cea mai boga-tă în ceea ce priveºte argintăria de cult care s-a păstrat secole de-a rîndul. Această biserică ortodoxă a fost înfiinţată în anul 1834 cu hra-mul Cuvioasa Maica Paraschiva.16 În colecţie există două cruci, provenite din biserica din Giula – Oraºul Mic Românesc, care reprezintă o mare valoare de cult. Consemnăm doar cru-cea cioplită din lemn de păr aurită ºi lăcuită, care s-a păstrat incompletă fiind lipsită de talpă (fig. 3). Pe o parte a crucii, la mijloc este cioplită Răstignirea, avînd la capete literele „IC XC NI KA” (Iisus Hristos a biruit moartea). Pe cealaltă parte este cioplită scena Pogorîrii Duhului Sfînt, capetele crucii fiind lucrate cu decoraţie florală.

Cea mai timpurie cruce din întreaga colec-ţie, pare a fi crucea lucrată din alamă proveni-tă de la biserica cu hramul Sfînţii Arhangheli Mihail ºi Gavril din Jaca (fig. 4). Comunita-tea bisericească din Jaca a fost înfiinţată la sfîrºitul secolului al XVIII-lea după cum este atestat ºi în documentele istorice.17 Crucea, avînd forma crucii latine, prezintă pe ambele părţi, gravată, Răstignirea. Cele patru braţe ale crucii sînt cuprinse cu o cunună stilizată, iar crucea se îmbină cu talpa printr-un nod fără decoraţie. Talpa crucii este lucrată de jur-împrejur cu decoraţie în relief stilizată.

Crucea care închipuie prezenţa lui Dumne-zeu în biserică, era aºezată de obicei pe altar, în faţa chivotului, fiind folosită de preot la slujbele divine (fig. 5–6).

össze a kereszt ágait, mely a klasszicista stílus hatásait viseli magán.

A gyűjteményben még egy hasonló, ezüstbõl készült kereszt található, melyet ugyanabban a műhelyben készítettek, s amelyen a készítõ ötvös, P. P. monogramja található. A kereszt talpán az adományozó személyére utaló felirat olvasható: Nicolae Rátz, 1816. A kereszt a békési román ortodox templomból került a gyűjteménybe. (2. kép)

Az évszázadok során megõrzött szakrá-lis tárgyak tekintetében a gyulai kriszti-navárosi román ortodox templom tűnik a leggazdagabbnak. A templomot 1834-ben alapították, védõszentje Cuvioasa Maica Paraschiva.16 A gyűjteménybe még két jelentõs értéket képviselõ kereszt került a gyulai kisrománvárosi templomból. Ezek közül csupán a körtefából faragott, aranyozott és lakkozott keresztet említjük meg, amely hiányosan, talp nélkül maradt meg. (3. kép) Egyik oldalán a keresztre feszített Jézust, va-lamint az IC XC NI KA (Jézus Krisztus legyõzte a halált) feliratot, a másikon pedig a Szentlé-lek eljövetelének jelenetét és virágmotívu-mokat ábrázoló faragott díszítést láthatunk.

A gyűjtemény legkorábbi darabja nagy valószínűséggel a zsákai templomból – mely-nek védõszentjei Gábor és Mihály arkangyal – származó sárgaréz kereszt. (4. kép) Az írott források tanúsága szerint a zsákai egyház-közösség megalapítása a XVII. század végére datálható.17 A latin kereszt mindkét oldalán vésett díszítéssel a keresztrefeszítés jelenete látható. A kereszt négy ágát stilizált koszorú fogja közre, nódusza díszítetlen, talpán kör-ben trébelt stilizált ornamentika van.

A templomban az Isten jelenlétét jelképezõ, a misézõ pap által használt kereszt rendsze-rint az oltáron, a szentségtartó elõtt állt. (5–6. kép)


1. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.8.1.Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely)*: Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)Dimensiuni (Méretek): 23×9 cm

*Parohia de la care a ajuns piesa în colecţie.(Az egyházközösség ahonnan a tárgy a gyűjteménybe került.)


2. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.7.1.1.Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés)Dimensiuni (Méretek): 24×8,5 cm


3. CRUCE (KERESZT)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula (Gyula)Dimensiuni (Méretek): 20×15 cm


4. CRUCE (KERESZT)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.16.1.Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Jaca (Zsáka)Dimensiuni (Méretek): 26×9,3 cm


6. CRUCE (KERESZT)Numărul de inventar (Leltári szám): 91.60.1.

Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás)

Dimensiuni (Méretek): 44,4×26,5 cm

5. CRUCE (KERESZT)Numărul de inventar (Leltári szám): 91.52.1.

Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)

Dimensiuni (Méretek) 32,5×16,5 cm


Potirul

În cadrul ritualului sfintei liturghii sînt fo-losite sfintele vase, dintre care potirul are rol deosebit de important. Este un vas în forma unei cupe cu picior, în care se toarnă vinul ºi apa folosite la Proscomidie ºi sfinţite apoi ºi prefăcute în sfîntul sînge pentru împărtăºirea clericilor ºi credincioºilor.

Potirul reprezintă paharul cu vin folosit de Mîntuitorul la Cina cea de taină, pahar al că-rui conţinut binecuvîntat ºi sfinţit de divinul învăţător a fost dat ucenicilor săi. După o altă concepţie potirul simbolizează ºi vasul în care Sfîntul Ioan Evanghelistul ar fi strîns sîngele scurs din trupul Mîntuitorului. Totodată poate simboliza ºi mormîntul Mîntuitorului.

Termenul grecesc potir, (potiros) folosit de sfinţii evangheliºti spre a indica potirul folosit de Mîntuitorul la cină, s-a impus cu ex-clusivitate în terminologia liturgică a tuturor popoarelor ortodoxe. Potirului întotdeauna i s-au alăturat atributele cele mai înalte ca: sfîntul potir, potir duhovnicesc, potir împă-răţesc, potir mistic, potir mîntuitor. La înce-put, potirele nu se deosebeau prin nimic de paharele folosite în uzul zilnic, de aceea ele aveau formă ºi dimensiuni variate. Forma cea mai tipică era aceea a unui pahar, sau a unei cupe avînd ca suport un picior mai lung, ori mai scurt, care se îmbină cu cupa printr-un nod mijlociu. Cupa era de obicei lungă, fie semisferică, fie cilindrică, sau aproape sferi-că, mai rar pătrată, sau octogonală. Potirele erau lucrate din metale preţioase.

Dintre potirele aparţinătoare colecţiei une-le sînt chiar timpurii, din secolul al XVIII-lea, foarte simplu lucrate, fără decoraţie (fig. 7). Cele din secolele următoare, în general, sînt deja lucrări executate în diferite ateliere de făurari. Aceste potire sînt lucrate din alamă, argint, aur, unele avînd chiar ºi marca meº-terului.

În tezaurul bisericilor ortodoxe române din Ungaria, potirul care provine din Cenadul Unguresc prezintă o lucrătură remarcabilă (fig. 8). Este o piesă din argint aurit, la tim-pul ei foarte bine lucrată, executată de un orfevru (aurar) numit Ioan Aurarul. Pare a fi o curiozitate că acest aurar cu numele Ion a fost un român din Timiºoara, care ºi-a gravat

A kehely

A szent liturgia keretében használt tár-gyak a szent edények, melyek között külö-nös jelentõségű a kehely. A kupa formájú ivóedénybe töltik a Proscomidie keretében bemutatott áldozás során Jézus szent vérét jelképezõ szentelt bort és vizet.

A potirosz a Megváltó által az Utolsó vacso-rán használt boros poharat jelképezi, mely-nek áldott és szentelt tartalmát a tanítványai-nak adta. Más felfogás szerint a kehely a Szent János Evangélista által a Megváltó testébõl kifolyó vért összegyűjtõ edény szimbóluma. Ugyanakkor jelképe a Megváltó sírjának is.

A Megváltó által kézbevett kehely megjelö-lésére szolgáló görög potir, potiros kifejezés minden ortodox egyház liturgiai szóhaszná-latában érvényesült. A kelyheket mindenkor a legmagasztosabb jelzõkkel illették: szent, királyi, misztikus, üdvözítõ. Kezdetben a kelyhek nem különböztek a mindennap használatos poharaktól, különbözõ alakúak és méretűek voltak. A legtipikusabb kehely-forma az, amelynek ivócsészéjét és hosszabb-rövidebb szárát egy közepes nódusz köti ösz-sze. Az ivócsésze alakja általában hosszúkás, félgömb, henger vagy csaknem gömb alakú volt, ritkábban fordultak elõ négyszögletes vagy nyolcszögletes kelyhek. A kelyhek ál-talában nemesfémbõl készültek.

A gyűjtemény néhány darabja a XVIII. századból való, egyszerűen megmunkált, díszítetlen. (7. kép) A következõ századból származó kelyhek már általában ötvösmű-helyekben készültek sárgaréz, ezüst, arany alapanyagokból, némelyeken még a készítõ mesterjegye is látható.

A Magyarországi Román Ortodox Egy-ház Gyűjteményének értékes darabja a magyarcsanádi templomból származó ke-hely. (8. kép) A szépen megmunkált kelyhet aranyozott ezüstbõl készítette Ioan Aurarul ötvösmester. A kehely egyik érdekessé-ge, hogy a temesvári román származású ötvösmester a kehely talpára cirill betűkkel bevéste a következõket: „Temesvár, 1742, Ioan Slato. Istennek Nicolaea Iancu Isten szolgájának emlékére.” A felirat szerint tehát a kehely ado-mányozása Nicolae Iancu és családja emléké-re történt. A kehely stílusjegyei nem egészen


numele cu chirilice împrejur pe talpa potiru-lui cu inscripţia: „Timiºoara 1742, Ioan Slato” (Ioan Aurarul) după care urmează dedicaţia propriu-zisă: „Lui Dumnezeu pentru pomenirea robilor Nicolaea Iancu”. Explicaţia dedicaţiei este că donarea s-a făcut pentru pomenirea lui Nicolae Iancu ºi a familiei sale. Potirul este lucrat cu elemente decorative nu prea clare. Cupa este îmbrăcată într-o lucrătură în ajur, decorată cu patru heruvimi ºi cu elemente de frunze de acant. Decorul antrelacurilor se încolăceºte cu elementele frunzelor de acant stilizate. Nodul mijlociu al potirului este turnat, împărţit în ºase felii cu ornamentaţie florală. Talpa potirului este împărţită în opt felii cu motive ornamentale vegetale cizela-te. Potirul este un produs de provincie (din Timiºoara), cu influenţe de baroc mai domol, mai stins.

Un alt potir din colecţie este potirul din Bichiº, executat în prima jumătate a secolu-lui al XIX-lea (fig. 9). Cupa semisferică este resfrîntă, parţial aurită. Jumătatea inferioară a cupei este îmbrăcată cu decoraţie aplicată din argint. Nodul cu talpa potirului se îmbină prin aplicaţie din argint, asemănătoare celei de pe inferiorul cupei. Nodul ºi talpa circulară are decoraţie în relief aurită.

Potirul din Giula – Oraºul Mare Românesc – lucrat din argint parţial aurit este o piesă deosebită în ceea ce priveºte dimensiunile ºi bogăţia ornamentală (fig. 10). Cupa semisferi-că, răsfrîntă, este parţial aurită, pe jumătatea inferioară îmbrăcată cu aplicaţie din argint, decorată cu frunze de acant. Fusul ºi talpa are decoraţie florală.

határozottak. A kupa applikált díszítése négy kerubot és stilizált akantuszlevél motívu-mokat ábrázol. A kehely öntött nódusza hat részre osztott virág ornamentikájú, 8 karéjos talpát vésett, cizellált növényi motívumok díszítik. A kehely a kései barokk hatásait viseli magán.

A gyűjteményhez tartozó másik kehely a békési templomból származik, s a XIX. sz. elsõ felében készült. (9. kép) A harang alakú ivócsésze részben aranyozott, alsó felén ezüst applikált díszítéssel. A nóduszt és a talpat a kupa alján lévő applikált díszítéshez hasonló dekoráció köti össze. A nódusz és a kör alakú talp trébelt aranyozott díszítésű.

A gyulai nagyrománvárosi templomból származó kehely aranyozott ezüstbõl készült, különlegességét méretei és díszítésének gaz-dagsága adja. (10. kép) Részben aranyozott ivó-csészéje harang alakú, alsó részén akantusz-levél mintázatú ezüst applikált díszítéssel. Szára és talpa virág motívumokkal díszített.


7. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.3.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.)Locul de provenienţă (Származási hely): Crîstor (Sarkadkeresztúr) Dimensiuni (Méretek): 18×10 cm

8. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.4.1.Datarea (Kor): 1742

Locul de provenienţă (Származási hely): Cenadul Unguresc (Magyarcsanád) Dimensiuni (Méretek): 23×12 cm


9. POTIR (KEHELY)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.6.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 24×14 cm


10. POTIR (KEHELY)


Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros)Dimensiuni (Méretek): 34×12 cm


Cădelniţa

Cădelniţa sau tămîietorul este un vas de metal artistic lucrat, care atîrnă de lănţiºoare ºi în care se arde tămîie în scop de împrăºtiere a fumului cu miros plăcut. Acest recipient în-chipuie vistieria în care magii au adus daruri pruncului Iisus, precum mai simbolizează ºi vasul în care mironosiţele au purtat mirtul pentru a unge corpul Domnului Iisus la mor-mînt. Cădelniţa înseamnă ºi firea omenească, focul simbolizează dumnezeirea lui Iisus, iar fumul închipuie mirosul cel bun al Duhului Sfînt. Fumul ce se înalţă din cădelniţă în-seamnă ridicarea rugăciunii credin-cioºilor către Dumnezeu.

Forma de turnuleţ a cădelniţei ne aminteº-te de frumuseţea casei de fericire din împă-răţia cerului. Ornamentaţiile de pe cădelniţă, reprezentînd de obicei figuri de frunze, plan-te, animale, simbolizează înălţarea întregii naturi la cer, odată cu rugăciunile de adorare către cel Prea Înalt, ºi că rugăciunea curată este bine primită de Dumnezeu.

Această piesă de cult este legată de patru lănţiºoare care se unesc sus într-un mîner de obicei cu două belciuge, fiind folosite la tămîierile prevăzute în rînduielile sfintelor slujbe.

Cădelniţa din Ciorvaº este executată într-un atelier necunoscut ºi datează din a doua jumă-tate a secolului al XIX-lea (fig. 11). Este lucrată în relief, din tablă de alamă ºi este compusă din trei părţi. Partea de sus, sub forma unui turnuleţ deasupra căruia este montată crucea greacă ºi partea a doua, perforată ºi cizelată în relief, împodobită cu ornamentaţie vegetală, florală. A treia parte a cădelniţei – mînerul de care atîrnă patru lănţiºoare cu ajutorul că-rora se ridică partea de sus a cădelniţei – are decoraţie vegetală.

Din a doua jumătate a secolului al XIX-lea datează ºi cădelniţa din Peterd (fig. 12). Partea de sus, sub forma unui turnuleţ, cu decora-ţie perforată, este incompletă, fiind lipsită de cruce. Focarul semisferic, resfrînt, este decorat foarte simplu, doar cu trei heruvimi aplicaţi, iar talpa este fără decoraţie. Cele patru lănţiºoare, de care cădelniţa atîrnă de mîner, sînt formate din globuleţe.

A tömjénezõ

A tömjénezõ vagy füstölõ egy láncokon függõ, művészien megmunkált fémtárgy, amelyben illatot árasztó tömjén ég. A tömjénezõ annak a tárgynak a szimbóluma, amelyben a Három királyok ajándékokat vittek a gyermek Jézusnak, de jelképezi a szentelt olajat tartalmazó edényt is. Az em-beri természet jelképe is, a tűz Jézus istení-tésének, a füst pedig a Szentlélek kellemes illatának megjelenítése. A felszálló füst a hívek imádságának Istenhez való felemel-kedését jelenti.

Toronyszerű formája az ég birodalmát idézi. A tömjénezõn található díszítések rendszerint levél, növény- vagy állatfigurákat ábrázolnak, egyrészt a természet egészének mennybemenetelét, másrészt az istenítõ imádságok Istenhez való eljutását jelentik, továbbá azt, hogy a tiszta imádság kedvezõ fogadtatásban részesül Isten elõtt.

A fémtárgyat – amelynek négy lánca két karikával egy fogantyúhoz kapcsolódik – a szertartásokon használják az elõírás szerinti tömjénezések alkalmával.

A csorvási kápolna tulajdonából a gyűj-teménybe került tömjénezõ ismeretlen mű-helyben a XIX. sz. második felében sárgaréz lemezbõl, trébelt díszítéssel készült. (11. kép) Három részbõl áll. Felsõ része torony formá-jú, rajta görög kereszttel. Alsó része áttört, trébelt és cizellált növényi- és virág orna-mentikával díszített. A tömjénezõ harmadik darabját – a fogantyút, amelyen a felsõ részt felemelõ négy lánc függ – szintén növényi motívumok díszítik.

Ebbõ l az idõszakból származik és sárgarézbõl készült a mezõpeterdi tömjénezõ is. (12. kép) Ennek áttört díszítésű, torony formájú felsõ részérõl hiányzik a kereszt. A harang alakú alsó rész három applikált kerubbal egyszerűen díszített, talpa pedig díszítetlen. A fogantyút a tűztérrel összekötõ láncok apró rézgömbökbõl állnak.


11. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 27×39 cm


12. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)


Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezõpeterd) Dimensiuni (Méretek): 24,5×39 cm


A litier

A litiert, más néven ötkenyértartót a nagyobb ünnepeken a vecsernye szertartá-sában a kenyérszenteléskor használják. Az istentiszteleten a litiert a templom közepére helyezett asztalra teszik.

A litier egylábú és talpon álló kör alakú tálca, amelyen egy háromágú gyertyatartó és három kupa található a bor, a szentelt olaj és a búza számára. A tálca közepén ta-lálható a diszkosz, a misekenyér tartója. A litierre helyezik még az öt misekenyeret is, melyeket az ünnepi szertartások alkalmával szentelnek meg. A litier annak a pusztának a szimbóluma, ahol Jézus jóllakatta a tömeget.

A különbözõ román ortodox parókiák-ról több litier került be a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményébe. Természetesen ezek anyagukban, díszítés- és készítésmódjukban a készítõ műhelyek különbözõségébõl adódóan eltérnek egy-mástól.

A gyűjteményben található ezüstözött litier a pusztaottlakai román ortodox temp-lomból származik. A települést a XIX. század végén románok alapították és csak a XX. század elsõ felében vált vegyes lakosságú községgé.18 (13. kép)

A XX. sz. elejére datálható tárgyat ezüs-tözött rézbõl készítette egy ismeretlen ötvösmester. A tálcán lévõ háromágú gyer-tyatartó a tricher talpán növényi ornamenti-ka, a discen pedig vésett virág motívumokból álló díszítés látható. A három kupa szintén vésett, kereszt és növényi motívumokat ábrá-zol. A tálcát indával összefonódó négy liliom díszíti. A tárgy nódusza és tizenkét karéjú talpa hasonló vésett, stilizált díszítésű.

A gyulai nagyrománvárosi templomból származó sárgaréz litier gyertyatartója egy-szerű, perforált motívumokkal díszített. (14. kép) A tálca közepén lévõ diszkosz és a három kupa áttört stilizált virág ornamentikájú. Szára trébelt, talpa pedig díszítetlen. A litier kupáinak fedelérõl hiányoznak a kicsiny keresztek.

Litierul

Litierul este un vas de cult bisericesc folosit la slujba litiei, în cadrul vecerniei săvîrºite la praznicele mai mari. În cadrul slujbei, litierul se aºază în mijlocul bisericii pe o măsuţă.

De obicei, litierul este o tavă rotundă de metal aºezată pe un picior, deasupra tăvii se află un tricher ºi trei cupe: una pentru vin, alta pentru untdelemn ºi a treia pentru grîu. La mijlocul tăvii se află un disc pentru pîine. Pe litier se pun cele cinci prescuri numite litii, ce se sfinţesc la litia sărbătorilor. Litierul simbolizează locul unde Iisus a săturat lumea în pustie.

În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află mai multe litiere din diferitele parohii ortodoxe ale românilor din Ungaria. Bineîn-ţeles ele diferă una de alta prin materialul din care sînt lucrate, prin decoraţie, modul ºi felul cum sînt lucrate, în funcţie de atelierul unde au fost executate aceste piese.

Litierul argintat provine de la Parohia Ortodoxă Română din Otlaca-Pustă, aºezare înfiinţată de români la sfîrºitul secolului al XIX-lea, ºi care de abia în prima jumătate a secolului al XX-lea va deveni comună cu populaţie mixtă18 (fig. 13).

Litierul datează de la începutul secolului al XX-lea. Este lucrat din aramă argintată executat de un aurar necunoscut. Sfeºnicul de pe tava pentru trei lumînări se numeºte tricher. Pe piciorul tricherului se află un decor realizat cu ornamentaţie vegetală, iar pe disc o decoraţie gravată, florală. Cupele împrejur sînt gravate cu cruci ºi elemente vegetale. Pe tavă motivul lujerului se îmbină cu patru crini. Nodul ºi talpa litierului este decorat la fel, cu ornamentaţie gravată, stilizată. Gravu-ra împarte talpa în douăsprezece felii.

Litierul din Giula – Oraºul Mare Româ-nesc –, lucrat din alamă are un tricher cu decoraţie foarte simplă cu steluţe perforate (fig. 14). Discul din mijloc ºi cele trei cupe au decoraţie perforată stilizată, iar tava împrejur este ornamentată cu decoraţie florală perfo-rată. Fusul are decoraţie în relief, iar talpa este fără decoraţie. Litierul este incomplet, fiindcă lipsesc cruciuliţele de pe capacele celor trei cupe.


13. LITIER

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.9.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Otlaca-Pustă (Pusztaottlaka)

Dimensiuni (Méretek): 39,5×27 cm

14. LITIER

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.71.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros)

Dimensiuni (Méretek): 32×25 cm


Prescura ºi pistornicul

Sacramentele, piesele bisericeºti sfinţite au avut ºi au ºi în zilele noastre un rol deosebit în viaţa comunităţilor religioase. După sfinţirea lor, aceste obiecte au fost scoase din rîndul pieselor folosite zilnic, deoarece oamenii le atribuiau putere supranaturală, magică. Aceste piese deseori apar în obiceiurile tra-diţionale ºi în credinţa populară.

Cele mai importante sacramente ale bise-ricii ortodoxe române sînt apa, hrana, iarba, mîţiºoarele, vinul ºi grîul sfinţit. Dintre hrana sfinţită are rol important pîinea, adică prescu-ra, împărţită la sfîrºitul liturghiilor. Prescura se coace în formă de cruce greacă, care are patru capete de aceeaºi mărimi. Pentru pre-scură credincioºii duceau făină la femeia numită prescurăriţă, care se angaja să pre-gătească prescura. După tradiţia de odinioară prescurăriţa trebuia să fie fată nemăritată, sau femeie văduvă. Pentru această activitate era plătită de biserică.

Prescura era împărţită de preot, după orîn-duiala bisericii ortodoxe, la cele mai alese sărbători calendaristice, la sfîrºitul ceremoni-alului bisericesc. Fiecare creºtin lua cîte o bu-cată din prescura numită nafură, sau anafură. Nafura se consuma în biserică, dar deseori se ducea ºi la cei de acasă, mai ales pentru copii ºi pentru bolnavi. Deci unii dintre credincioºi luau mai multe bucăţi din anafură.

Prescura coaptă de femei în vîrstă se mai împarte ºi în zilele noastre în fiecare dumini-că. În unele localităţi însă nu s-a păstrat for-ma tradiţională a prescurei, ci este coaptă în formă de pîine rotundă, sau cîteodată pîinea este cumpărată din magazin, este sfinţită ºi împărţită credincioºilor.

Prescura pregătită după vechea tradiţie de prescurăriţă se deosebeºte de pîinea obiºnuită prin aluatul din care este copt ºi prin forma ei. Prescura care deci păstrează încă tradiţia veche – după cum amintisem – este coaptă în formă de cruce greacă. Pe lîngă forma ei de cruce greacă o mai caracterizează semnul vizibil din cele patru colţuri ale pîinii. Înain-te de a aºeza în cuptor pîinea prescurăriţa pune pe cele patru capete semnul crucii cu pistornicul, numit în unele locuri pristolnic.

A misekenyér és a misekenyér-jelzõ

A szakrális tárgyaknak, szentelt ételeknek, italoknak még napjainkban is jelentõs sze-repük van az egyházi közösségek életében. Megszentelésük után az emberek természet-feletti, mágikus erõt tulajdonítottak ezek-nek, kivonva õket a mindennap használatos eszközök sorából. Gyakran szerepelnek a népszokásokban és a népi hitvilágban.

A román ortodox egyház legfontosabb szentelményei: a szenteltvíz, a szentelt étel, a szentelt fű, a szentelt barka, a szentelt bor és a szentelt búza. A szentelt ételek közül különös jelentõségű az ünnepi liturgiák vé-gén kiosztott szentelt kenyér, amely egyenlõ szárú görög kereszt formájú. A hívek a mi-sekenyér elkészítéséhez szükséges lisztet a prescurăriţanak nevezett személyhez vitték el, aki a néphit szerint kizárólag hajadon lány, illetve özvegyasszony, „tiszta asszony” lehetett. Tevékenységéért az egyháztól ka-pott fizetséget.

A misézõ pap az ortodox egyházi szer-tartásrendnek megfelelõen a szertartások végén osztja ki a híveknek a prescurat. Minden hívõ kap egy-egy darabkát a fel-szentelt prescurából, melyet nafurának vagy anafurának neveznek. Általában a templom-ban fogyasztják el, de gyakran visznek belõle az otthonmaradtak, különösen a gyerekek és a beteg családtagok számára, ezért vannak akik több darabkát vesznek el a nafurából.

A főként idõs asszony által sütött prescura darabjai még napjainkban is kiosztásra ke-rülnek a legfontosabb ünnepek alkalmával. Néhány településen azonban a prescura sü-tésének hagyományos módja nem õrzõdött meg, itt kerek alakúra sütik vagy üzletben megvásárolt kenyeret szeletelnek fel, szen-telnek és osztanak szét a hívek között.

A misekenyér, a prescura tésztájában és formájában különbözik a kenyértõl. A ha-gyományos módon készített prescurát – mint már említettük – görög kereszt formájúra sütötték. Formáján kívül jellemzõ jegye még a kenyér négy ágán látható jel. A prescurăriţa még a sütés elõtt megjelöli a kenyér négy ágát a misekenyér-jelzõvel.

A misekenyér-jelző, pistornic egy fából fa-


Pistornicul este un obiect cioplit din lemn. Pe talpa pistornicului în patru pătrate sînt gravate literele IC XC NI KA, (fig. 15).

Păstrarea acestei tradiţii bisericeºti de a folosi pistornicul, de a pune semnul crucii pe pîine, în fiecare comunitate este subordo-nată unei femei „curate”, care se angajează la această sarcină.

ragott tárgy, melynek talpára négy mezõben a következõ betűket vésték: IC XC NI KA. (15. kép)

A pistornic használatának megõrzése egy-egy településen attól függ, hogy a miseke-nyér készítõje vállalkozik-e a hagyományos tevékenységre.

15. PRESCURA ªI PISTORNICUL (MISEKENYÉR ÉS MISEKENYÉR-JELZÕ)

Numărul de inventar (Leltári szám): 91.46.1.Datarea (Kor): sec. XVIII–XIX. (sz.)

Locul de provenienţă (Származási hely): Vecherd, Micherechi (Vekerd, Méhkerék)


Icoane prăznicare

În iconografia ortodoxă putem deosebi icoane prăznicare mici ºi mari. Icoanele din Bichiº sînt aºa-numitele icoane prăznicare mici, care se află totdeauna aºezate în faţa altarului, în naos pe un postament care se numeºte Analoghion sau Tetrapod. Icoanele sînt puse de obicei la înălţimea de închinare a omului, pentru a putea fi sărutate. Fiecare sărbătoare din anul în curs este marcată printr-o asemenea icoană de cinstire a unui sfînt sau a unei sărbători.

Icoanele prăznicare mici sînt consacrate multor sărbători ºi multor sfinţi. Cele din Bichiº sînt lucrările unui mare pictor din secolul al XVIII-lea de origine aromână ªte-fan Teneţchi, care a trăit la Arad, între anii 1746–1795.19 A pictat pe o arie largă, ajungînd să picteze ºi pe teritoriul Ungariei de azi, inclusiv ºi în biserica din oraºul Bichiº. Con-strucţia acestei biserici a fost terminată în anul 1791 cu contribuţia grecilor, bulgarilor ºi românilor stabiliţi aici.20

În colecţie există 12 icoane prăznicare mici din Bichiº, pictate de ªtefan Teneţchi (fig. 16–27). Specific artei lui ªtefan Teneţchi este pendularea între elementele bizantine ºi cele de artă occidentală, deci între viziunea bidimensională bizantină ºi cea tridimensio-nală occidentală. În arta lui găsim influenţe în special de baroc, dar ºi influenţele epocii. Privind arhitectura pe care o introduce în lucrările sale, scenele sînt prezentate într-un interior de arhitectură neoclasică. Un alt ele-ment specific al manierei lui Teneţchi este încercarea de sugerare a spaţiului. Obiºnu-itul fundal de aur bizantin este înlocuit cu un spaţiu real în care circulă aer, pe care îl simţim. Un alt element novator faţă de arta răsăriteană de tip bizantin este modul de rezolvare a drapajului, care cade mai uºor, mai liber. Cutele draperiei sînt oarecum fireºti. În sfîrºit, Teneţchi introduce la chi-purile sfinţilor o tipologie proprie. Astfel la icoana Buna vestire chipul Arhanghelului Gavril este un chip uºor androginic, un chip

Ünnepi ikonok

Az ortodox ikonművészetben kis- és nagy ünnepi ikonokat különböztetünk meg. A bé-kési templomból származó ikonok úgyneve-zett kis ünnepi ikonok, amelyeket mindenkor az oltár elõtti naosban egy Analoghionnak vagy Tetrapodnak nevezett posztamensen helyeznek el. Általában olyan magasságban találhatók, hogy az ünnepek alkalmával a hívek fejet hajthassanak elõttük.

Az egyházi év minden ünnepét, illetve a szentek tiszteletét egy-egy ünnepi ikon jelzi. A békési templomból származó kis ünnepi ikonokat egy XVIII. századi jeles festõnek, a macedoromán származású ªtefan Teneţchinek tulajdoníthatjuk, aki 1746-tól 1795-ig Aradon élt.19 Földrajzi értelemben széles területen fejtette ki tevékenységét. Festett a mai Magyarország területén többek között a békési templomban, melynek építése a görög, bolgár és román idetelepülõk hozzá-járulásával 1791-ben fejezõdött be.20

A gyűjteményben tizenkét darab békési, ªtefan Teneţchi által festett kis ünnepi ikon található. (16–27. kép) ªtefan Teneţchi mű-vészetének jellemzõje a bizánci és nyugati művészet elemeinek keveredése, vagyis a két-, illetve háromdimenziós ábrázolás egy-idejű alkalmazása. Művészetében jellemzõek a barokk stílusjegyek. Képein a jeleneteket klasszicista épületbelsõkben ábrázolja. Fes-tészetének egy másik jellemzõ eleme a tér érzékeltetése. A megszokott bizánci arany-színű hátteret egy szinte érezhetõ, valóságos háttérrel helyettesíti. Művészetének egy másik új eleme, – a bizánci típusú művé-szettel szemben – a drapéria természetes, lágyabb, könnyedebb esésének ábrázolása. A szentek megjelenítésében sajátos, egyedi ábrázolásmódot alkalmaz. Például az Angyali üdvözlet című ikonon Gábriel arkangyal arca lágy, nõies. (17. kép) A figurák ilyen nõies ábrázolásmódja jellemzõ minden Teneţchi által festett arkangyalra és más szentre. Szűz Mária alakját a bizánci hagyomány szerint

Icoane Ikonok


foarte feminin (fig. 17). Acest chip feciorelnic este caracteristic în arta lui Teneţchi pentru reprezentarea arhanghelilor ºi a altor sfin-ţi. Chipul Fecioarei Maria păstrează unele date, ºi chiar tipologia mare bizantină, dar cu introducerea unor elemente care duc la umanizarea figurii. Această umanizare ne îndreaptă spre arta occidentului, a barocu-lui, din care s-a inspirat ªtefan Teneţchi. Un exemplu este anatomia gurii Mariei, o gură senzuală, pe care nu o găsim niciodată în arta bizantină. Ochii îi sînt măriţi, expresia feţei este mai complex umană, ceea ce nu este caracteristic în arta bizantină.

Această umanizare a personajelor, această încercare de redare a unei psihologii mai adînci ºi mai complexe, este prezentă ºi mai evident în icoana închinată Naºterii Domnu-lui Iisus Hristos (fig. 18). De exemplu chipul bătrînului Iosif este un portret, pe faţa căruia gîndurile sînt clar exprimate. Putem obser-va o oarecare teamă, o anumită neliniºte, care sînt redate într-o tehnică remarcabilă. Complexitatea de sentimente îl îndepărtea-ză pe Teneţchi de viziunea bizantină. În arta lui este foarte modernă tuºa pe care o foloseºte în redarea personajelor, care este o tuºă aproape liberă, evidentă, departe de tuºa întinsă, plată folosită în arta bizantină. Pictorul încearcă să redea mai uºor volumul figurii ºi prin aceasta punînd accent mai ales pe figura Mariei ºi a lui Iosif.

Icoanele prăznicare în cauză pot fi datate din anul 1773, deoarece una dintre ele, ºi anu-me icoana închinată Sfinţilor Ierarhi Grigore, Vasile ºi Ioan, este datată în partea dreaptă de jos cu negru, 1773 (fig. 27). Aceeaºi icoană este ºi semnată cu iniţialele chirilice ale lui ªtefan Teneţchi: C. T. Pe baza acesteia putem face datarea întregului lot de icoane în discuţie.

Prăznicarele mari se af lă montate pe iconostas, de obicei în registrul al doilea. În ceea ce priveºte numărul acestora nu există o regulă fixă, iconostasul mai mare constă din mai multe, iar unul mai mic din mai puţine icoane prăznicare mari. Acestea sînt consacrate numai sărbătorilor mari de pes-te an, aºa-numitele praznice luminate, cele legate exclusiv de viaţa lui Hristos ºi cea a Maicii Domnului.

Icoanele reprezentînd Maica Domnului cu Pruncul ºi Deisis sînt cele mai timpurii piese de artă bisericească din colecţie. Provin de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº ºi sînt datate de la sfîrºitul secolului al XVIII-lea.

ábrázolja, de bizonyos elemekkel az alak emberközelibb megjelenítésére törekszik. Ez a törekvés jelzi Teneţchi művészetében a nyugati barokk hatást. Példaként említhetjük Mária arcának megformálását (piros ajkak, nagy, kifejezõ szemek).

A Jézus születése című ünnepi ikonon még inkább felfedezhetõ a szereplõk életszerűbb ábrázolása. (18. kép) Az idõs József arcán például tisztán kifejezésre jutnak érzései, gondolatai. Az arcán tükrözõdõ félelmet és nyugtalanságot figyelemreméltó módon érzékelteti a festõ. Az érzelmeknek hangsú-lyozott ábrázolásával távolodik el Teneţchi a bizánci látásmódtól. Az alakok megformá-lásában alkalmazott újszerű ecsetkezelés szabad és könnyed, eltér a bizáncitól. A festõ megkísérli a szereplõk könnyedebb ábrá-zolásmódját, hangsúlyt helyezve Mária és József alakjára.

Az ismertetett ikonciklus feltehetõleg 1773-ra datálható, ugyanis ezek egyikén, nevezetesen az A három fõpap című ikon jobb alsó sarkán olvasható ez az évszám. (27. kép) Ezen az ikonon találhatók ªtefan Teneţchi nevének kezdõbetűi: C. T. Ezek alapján azo-nosíthatjuk az ikonciklus alkotásának évét.

A nagy ünnepi ikonok általában az ikono-sztáz második sorában találhatók. Számuk nem meghatározott, az ikonosztáz méretétõl függ. Ezek kizárólagosan Jézus és Mária életéhez kapcsolódó ünnepekhez kötõdnek.

A gyűjtemény legkorábbi darabjai (Isten-anya a gyermek Jézussal és Deészisz) a bé-kési templomból kerültek a gyűjteménybe és a XVIII. században készülhettek. Az ikonok korábbiak mint a békési ortodox egyházköz-ség, amely 1781-ben jött létre. Származási helyük és alkotójuk ismeretlen. Mindkettõ azonos méretű (69,5×55 cm), kréta alapra temperával festett.

A keresztény művészetben a keresztrefe-szítés mellett a leggyakoribb téma az Isten-anya a gyermek Jézussal. (28. kép) Mária alak-ját az ikonon sötétzöld és aranysárga színű, egyszerű, dísztelen, redõk nélküli ruhákban jeleníti meg az ismeretlen festõ. Bal karján a kis Jézus, jobbjával a gyermekre mutat. Az ikon ábrázolásmódja hagyományos, bi-zánci típusú, Mária arca ovális, szeme nagy, szemöldöke ívelt, orra egyenes, dicsfénye hagyományos módon aranyozott. Jézus jobb kezével áldást oszt. Zöld tunikát és téglavörös


Parohia Ortodoxă Română din Bichiº a fost înfiinţată abia în anul 1781. Icoanele au fost pictate anterior, fiind procurate pentru biserica din Bichiº după anul 1781. Locul de provenienţă este necunoscut, iar zugravul anonim. Amîndouă sînt de aceleaºi dimen-siuni (69,5×55 cm), pictate cu temperă pe lemn, pe fond de cretă.

În arta creºtinească, pe lîngă Răstignire, tema cea mai frecvent pictată este Maica Domnului cu Pruncul pe braţe (fig. 28). Mai-ca Domnului este reprezentată într-un hiton verde-închis ºi maforion ocru-auriu, nedecorat, simplu, fără răsfrîngeri. Maica Domnului ţine pe Iisus pe braţul stîng, iar cu mîna dreaptă indică Pruncul. Modeleul este în manieră tradiţională de tip bizantin. Chipul Mariei este oval, cu ochi mari migda-laţi, sprîncene trasate în curbe ºi nas drept. Nimbul este tratat în mod tradiţional, auriu. Iisus binecuvîntează cu mîna dreaptă, iar cu stînga indică spre Maica Domnului. Poartă o tunică verde ºi o mantie cărămizie. Trăsătu-rile chipului lui Iisus sînt trasate asemănător cu ale Mariei, pare a fi chipul unui matur, înconjurat cu acelaºi nimb plat, auriu.

În centrul icoanei Deisis se află figura lui Iisus Hristos pe un scaun în hiton cărămiziu tivit la gît cu galon galben ºi mantie verde-al-băstruie, înfăºurată peste mijloc, care cade de pe umărul stîng ca o togă romană (fig. 29). Cu mîna stîngă ţine evanghelia deschisă, iar cu dreapta binecuvîntează. Chipul este oval modelat în alb-maro, cu ochi mari, sprîncene arcuite, nas drept, barbă ºi plete lungi. Nim-bul lui Iisus este tratat în auriu.

Personajele tipice din jurul lui Iisus au acelaºi nimb, în dr

Documents

A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ ...A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI 7 Volumul de faţă cuprinde cîteva dintre cele mai valoroase piese de artă ºi cărţi