Adathordozó típusok

Készítette: Bosnyák Petra

Háttértárak A háttértárak egy listája, megközelítőleg csökkenő sorrendbe rendezve a moderntől a régebbi/öregebb médiákig: Flash memória / Memória kártya (félvezető alapú félvezető-memória )

CompactFlash I and II SONY Memory stick (Std/Duo/Pro/MagicGate verzió) Secure Digital MMC SmartMedia xD-Picture Card USB Kulcsmeghajtó (úgy is ismerik, hogy „hüvelykujj meghajtó”, illetve az eredeti angol nevén PENDRIVE)

kulcsmeghajtó Mágneses buborékmemória Lemeztároló (lapos, kerek, körkörösen forgó objektum)

Optikai tárak / lézerlemez, úgymint CD-ROM, CD-R, CD-RW, DVD, DVD-R, DVD-RW, DVD+R, DVD+RW, DVD-RAM, Blu-ray, Minidisc

Merevlemez (mágneses) Hologram Floppy, ZIP lemez (cserélhető) (mágneses) Hanglemez/Gramofonlemez (1980-as években néhány otthoni számítógép program elosztására használták)

(mechanical) Szalagos tároló (hosszú, vékony, hajlékony, hosszirányban mozgó szalagok)

Mágnesszalag (a szalag elhalad egy vagy több olvasó/író/törlő fej előtt) Papír szalag / lyukszalag (mechanikus)

Papír kártya tároló Lyukkártya (mechanikus)

Lyukkártya A lyukkártya vagy Hollerith-kártya olyan adathordozó, elsődlegesen adatbeviteli eszköz, ahol a

digitális információt a keménypapírból készült kártyán adott pozícióban meglevő lyukakkal ábrázolják. Többnyire az ismétlődő folyamatok vezérlése volt a céljuk. Léteztek többek között lyukkártya-vezérlésű

szövőszékek, ahol a lyukkártyát falapocskák jelentették.

A Jaquard-féle szövőszék lyukkártyái

Lyukszalag A lyukszalag egy perforált papírszalag amelyet 20. században széleskörűen használtak

a távközlésben és a számítástechnikában elsődlegesen adatbeviteli eszközként. Jelentősége az interaktív adatbeviteli eszközök elterjedésével megszűnt.

A lyukszalagolvasó mechanikusan, vagy optikailag érzékeli a szalagon található lyukakat és azokat bináris értékként értelmezi. A lyukszalagon a lyukak sorban helyezkedtek ezek

számának megfelelően beszélünk 5–8 csatornás lyukszalagokról.

Lyukszalag

Magnókazetta Hangrögzítés Compact Cassette, a legelterjedtebb hangkazetta-szabvány, melyet a Philips dolgozott ki 1963-ban,

később adattárolásra is használták Minikazetta, a Philips által 1967-ben kidolgozott szabvány Mikrokazetta, az Olympus cég szabadalma, 1969-ből Elcaset, a Sony által 1976-ban bemutatott szabvány Képrögzítés VHS Betamax VCR Video2000 Adatrögzítés Streamer

  Mikrokazetta (balra) és Compact Cassette

Videokazetta Videokazetta-rendszerek VHS Betamax VCR U-Matic Video2000 Házi videó formátumok MágnesesVERA (1952) • 2 inch Quadruplex videotape (1956) • 1 inch type A videotape (1965) • U-

matic (1969) • Video Cassette Recording (1972) • Betamax (1975) • 1 inch type B videotape (1976) • 1 inch type C videotape (1976) • VHS (1976) • Video 2000 (1979) • M (1982) • MII (1986) • D1 (1986) • S-VHS (1987) • D2 (1988) • D5 (1994) • W-VHS (?) • D-VHS (2004)

OptikaiLaserdisc (1978) • VHD (1983) • Laserfilm (1984) • CD Video (198?) • VCD (1993) • DVD (1996) • MiniDVD (?) • SVCD (1998) • FMD (2000) • UMD (2005) • HD DVD (2006) • Blu-ray (BD) (2006)

  Beta, VHS és Video2000 rendszerű videokazetták (fentről lefelé)

U-matic Az U-matic (ejtsd: Ju-metik) egy videokazetta-szabvány. Első prototípusát a Sony mutatta be 1969

októberében, 1971 szeptemberében került piacra. Ez volt az első olyan video-formátum, mely a mágnesszalagot egy kazettában tárolta. Érdekessége, hogy a kor többi videokazettájával szemben az orsók ellentétes irányba forogtak.

Technikai paraméterek A szalag 1,9 cm széles (¾ hüvelyk), így a típust gyakran emlegették 3/4-esként is. A U-matic nevét a

szalag útjáról kapta, ahogy az felfűződik a spirális videofejre, olyan mint az U-betű. A Betamax ugyanezt az U-fűzést-technológiát alkalmazta.

A vízszintes felbontás összes látható vonala a hagyományos U-matic esetében 250 sor volt (Egy NTSC rendszerű televízió 330 sort közvetít). Függőleges felbontása az NTSC szabványnak megfelelően 480 sor.

U-matic S BVU Digitális felhasználása A U-matic-ot nemcsak videóra használták, hanem digitális hang tárolására is. Az 1980-as években a

hangfelvételek többségét U-matic kazettákra vették, erre a Sony PCM-1600 PCM adaptert használták. A PCM-1600 kimeneti szabványa „pseudo video”, 525/60 formátumban, mely vibráló négyzetekként jelent meg a videoképben, és ezt rögzítették videofelvevővel. A PCM-1600 volt az első rendszer, melyet CD-k felvételéhez használtak az 1980-as évek elején, a híres 44.1 kHz-es leképzési rátán.

  A Sony U-matic képmagnója......és a hozzá való kazetta

Hajlékonylemez A felhasznált lemezek méretei és kapacitásuk 8" (160 KB) 5,25" (360 KB ; 1.2MB) 3,5" (720 KB ; 1.44 MB ; 2.88 MB ; 120 MB ; 240 MB; 100 MB; 250 MB; 750 MB) Jelölései SS – Single Side (egyoldas – mint manapság egy CD) DS – Double Side (kétoldalas – a két oldal használatához esetleg forgatni kell) SD – Single Density (szimpla sűrűség – kis kapacitás) DD – Double Density (dupla sűrűség – "normál" kapacitás) HD – High Density (nagy sűrűség – nagy kapacitás) ED – Extended Density (megnövelt sűrűség) 8 inches floppy Nagy-floppy (5,25) Kis-floppy (3,5)1. írásvédelem 2. hub 3. ablak 4. műanyag tok 5. papír védőborítás 6. mágneslemez 7. szektor ZIP Drive LS-120; LS-240

8, 5 1/4 (jobbra alul) és 3 1/2 (jobbra felül) hüvelykes hajlékonylemezek  Különböző típusú hajlékonylemezes meghajtók, elöl egy ezüstszínű pendrive

Merevlemez Működési elve A merevlemez berendezés, mely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont lemezeken tárolja, melyet

a forgó lemez fölött mozgó író/olvasó fej ír, vagy olvas. A lemezek állandóan forognak, forgási sebességüket rpm-ben adják meg (Rotation Per Minute, azaz fordulat per perc; általában 5400 – 7200, SCSI csatolásúaknál 10 000 – 15 000 közötti). A fej körülbelül 1 (Hitachi, régebben IBM meghajtókban 0,19) nanométeres légpárnán repül a lemezek felett, ezért egy apró porszem is tönkreteheti azokat! Összeszerelésük ezért speciális körülmények között, pormentes üzemcsarnokban, úgynevezett „tisztatérben” történik. Egy winchesterben több lemez is van: mindegyikhez két fej tartozik: alul-felül egy. Mivel az azonos fej, és lemezszámú meghajtók kapacitása eltérő lehet, a végleges kapacitást és az adattárolásra használt területeket a gyártás során, úgynevezett „szervóírással” alakítják ki. A HDD-beli lemezeket azonos központú, különböző sugarú körök tagolják, ezeket sávoknak (trackeknek) nevezzük. A sávok azonosítása számokkal történik, a legkülső sáv a 0-s sorszámú. Azokat a sávokat melyek egymás alatt helyezkednek el cilindernek nevezzük. A sávokat tovább lehet bontani ún. szektorokra. Ezeket is sorszámozzák, ezek eggyel kezdődnek. A könnyebbség kedvéért a winchester 3-4 szektort együtt szokott kezelni, ezek a szektorcsoportok, a clusterek.

A merevlemez belseje

Master Boot Record A Master Boot Record (MBR) vagy más néven a partíciós szektor a merevlemez legelső szektorának (azaz az első lemezfelület első sávjának

első szektorának) elnevezése. Csak a particionált merevlemezeknek van MBR-jük. A MBR a merevlemez legelején, az első partíció előtt található meg.

A partíciós tábla felépítése A Master boot record (MBR) partíciós táblájában mindegyik partíció bejegyzése a következő információk leírásából áll: aktív állapotot jelző bájt: azt jelzi, hogy a partíció aktív-e vagy sem; partíció kezdete és vége (vagyis a partíció melyik cilinder melyik lemezoldalának melyik szektoránál kezdődik, illetve melyiknél végződik); partíció mérete (szektor darabszámban kifejezve); partíció típusa (ami lehet elsődleges vagy kiterjesztett). A MBR szerepe a bootolás lépéseiben A bootolás az a folyamat, mely a számítógép bekapcsolásától az operációs rendszer betöltődéséig tart. A bootolás lépései a következők: 1. A bootolás során először az alaplap BIOS rendszere kapja meg az vezérlést. A BIOS különféle ellenőrzéseket végez annak megállapítására, hogy

a számítógép hardver eszközei (RAM memória, billentyűzet, merevlemez, stb.) rendben vannak-e. Ezt a néhány másodpercig tartó ellenőrzési folyamatot power on self test-nek vagy rövidítve POST-nak nevezik.

2. Miután a POST ellenőrzések sikeresen végrehajtódnak, a BIOS megnézi, hogy milyen hardver eszközről kell végrehajtani a bootolást (lehetséges esetek: floppy, merevlemez, CD/DVD, sőt újabban USB flash drive). A továbbiakban azt az esetet vizsgáljuk, amikor merevlemezről indul az operációs rendszer bootolása.

3. A BIOS a merevlemezről a MBR-t (vagyis az ebben levő MBR programot és a partíciós tábla tartalmát) beolvassa a RAM memóriába, majd itt átadja a vezérlést a MBR programnak.

4. A MBR program leellenőrzi, hogy a partíciós táblában melyik az aktív partíció, és a partíciós táblából "kinézi", hogy az aktív partíció a merevlemezen hol helyezkedik el.

5. A MBR program a merevlemezen megkeresi az aktív partíciót, majd ennek az első szektorát betölti a memóriába. Egy bootolható partíción belül az első szektor(oka)t (ez nem azonos a MBR-vel!) rendszerbetöltő szektornak (boot sector vagy boot record) nevezik.

6. Az aktív partíció boot rekordja egy másik, saját kis boot programot (bootstrap code) tartalmaz. A MBR program átadja ennek a kis programnak a vezérlést.

7. Ez a bootstrap program elkezdi az aktív partíción található operációs rendszert a merevlemezről betölteni a memóriába. Ettől kezdve már az operációs rendszer saját boot lépései következnek.

A MBR fontossága A particionáló programok a merevlemez felosztásán kívül a MBR partíciós táblájába is beleírnak. Ha a particionáló program létrehoz egy új

elsődleges vagy kiterjesztett partíciót, vagy ha átméretez egy ilyen partíciót, akkor ennek adatait beírja a MBR partíciós táblájába. Amikor a particionáló program letöröl egy elsődleges vagy kiterjesztett partíciót, ezt azáltal valósítja meg, hogy a MBR partíciós táblájában az illető partíció bejegyzésébe zérókat ír. (Törléskor tehát csak a MBR változik; maga a partíció a rajta tárolt fájlokkal együtt megmarad a merevlemezen, éppen ezért bizonyos segédprogramokkal a letörölt partíció visszaállítható.)

A Master boot record jelentősége az, hogy ennek segítségével indul el egy operációs rendszer bootolása a számítógép bekapcsolása után. Mivel az átlagfelhasználók programjai a merevlemezről és rendszerint valamilyen operációs rendszer (például Windows) alatt futnak, ha egy operációs rendszer nem bootolna, akkor a felhasználók nem használhatnák a gépre telepített programjaikat.

A MBR épsége ezért nagyon fontos. Ha a MBR-ben levő partíciós tábla megsérül, akkor a számítógép indítását követően a MBR program nem találja meg az indítandó operációs rendszer partícióját, következésképpen az operációs rendszer nem fog elindulni. Amennyiben a MBR program a partíciókat nem találja meg, a merevlemez partíción tárolt fájlok és könyvtárak sem lesznek elérhetőek. Ha a MBR program sérül meg, akkor a merevlemezről nem fog az operációs rendszer bootolni.

Szalagos meghajtó A szalagos meghajtó, angolul streamer egy olyan számítógépes hardvereszköz, mely mágneses

technikával, mágnesszalagra rögzíti a bináris adatokat. Az ilyen jellegű adattárolás napjainkban már főleg csak archiválási célokat szolgál, mivel a technológia adatsűrűségének és költségeinek aránya kedvezőbb, mint más adattároló eszközök esetében.

A véletlen hozzáférésű háttértárakkal ellentétben (például merevlemez) itt az egyes összetartozó bitek (optimális esetben) folytonos sorrendben követik egymást, az adattöredezettség minimalizálása végett. A bizonyos mértékben töredezett adatokat hordozó szalagos meghajtók a hasonló mértékben fragmentált merevlemezekhez képest rendkívül magas átlagos elérési idővel rendelkeznek, mivel a megfelelő adat megtalálásához a meghajtónak ide-oda kell tekergetnie a szalagtekercset.

Szalagos meghajtók többféle interfészen keresztül is csatlakozhatnak a számítógéphez. A legelterjedtebb a SCSI csatolók használata, de létezik üvegszálas, FICON, ESCON, soros, IDE, USB, vagy FireWire csatolás is.

DLT 7000 szalagos meghajtó

CD A CD-k – fizikai felépítésük szerint – a következők szerint csoportosíthatók: préseléssel készült (csak olvasható) CD-R (írható) CD-RW (újraírható, azaz letörölhető és rá új adatok írhatók) A tartalom alapján a következő fajták léteznek: CD-DA (CD-Digital Audio, hanganyag tárolására)

CD+G (CD+Graphics) CD+MIDI CD Text (a hanganyag mellett szöveges album és száminformációkat is tartalmaz(hat)) CD-Extra (más néven Cd Plus, hanganyagot és – általában ehhez kapcsolódó – számítógépes

adatokat is tartalmaz) HDCD (High Definition CD)

CD-ROM (adatok tárolására) CD-ROM/XA

CD-i (interaktív CD) PhotoCD VideoCD SVCD (Super VideoCD)

CD lemez alsó, írott oldala

CD olvasó optikai olvasó lencséje

DVD Fajtái DVD–Video (mozgóképek tárolására) DVD–Audio (hang tárolására) DVD–ROM (adat, préselt) DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű) DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable]) DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum) A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg

megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust. A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös

állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják. DVD adatlemezek A DVD–ROM lemezek előre írtak, „házi” írásuk nem lehetséges, olvasásukhoz szükség van egy DVD–ROM-olvasóra. A lemezek körülbelül

4,7 GB adatot képesek tárolni egy rétegen; vannak kétrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak. A DVD–RAM egy kicsit kilóg a sorból, külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a

többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként, nevéből eredően véletlen elérésű, többször írható. A DVD-rögzítők 2000-ben kezdtek megjelenni Japánban, azóta közel az egész világon elérhetővé váltak. Az írható lemezeknek több

formátumuk létezik, ezek – mint a történelemben oly sokszor már – természetesen versengenek egymással. Lehetnek egy- vagy kétoldalasak. A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű,

számítógép házába is építhető DVD-olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak. A DVD- lemezeket a DVD Forum pártolja. A DVD+ lemezeken nincs szükség „finalization”-re (ez még CD-írásból ismerős fogalom) ahhoz, hogy egy lejátszóban

használhassuk őket. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van. Típusai szerint: DVD-5 egyrétegű egyoldalas lemez, 4,7GB kapacitással DVD-10 egyrétegű kétoldalas lemez 4,7x2, azaz 9,4GB kapacitással. DVD-9 kétrétegű egyoldalas lemez 8,5GB kapacitással DVD-18 kétrétegű kétoldalas lemez, 8,5GBx2, azaz 17GB kapacitással. DVD-meghajtók A DVD-meghajtók DVD-lemezek lejátszására alkalmas olvasóegységek, melyek visszafelé kompatibilisek az előző lemezformátumokkal (CD-

Audio, CD-ROM, VCD, SVCD stb.)

DVDA DVD-RAM felismerhető a „kockásságról”

DVD-D A DVD-D egy eldobható DVD szabvány, mellyel azokat a felhasználókat célozzák meg,

akik nem hajlandók kifizetni egy tartós film, vagy más média árát, ugyanakkor nem is céljuk egynél többször felhasználni azt. A DVD-D technológia lényege, hogy a lemez első felhasználása alkalmával, levegővel érintkezve olyan oxidációs folyamatok indulnak el, melyek bizonyos idő elteltével olvashatatlanná teszik a lemez felületét. Jelenleg egyszer olvasható, 8 órás, valamint 48 órás szabványok érhetőek el.

A DVD-D szabványt egyelőre csak Franciaország, Olaszország, Skandinávia, valamint kísérleti jelleggel Németország vezette be. A forgalmazó szerint a 3,99 eurós ár sok olyan embert vásárlásra fog sarkallni, aki többet nem költene az adott film megnézésére, de nem akarja a kölcsönzést sem választani – például azért, mert a pályaudvarokon beszerzett filmet nem is tudná egyszerűen visszajuttatni tulajdonosához. A DVD-D lemezeket teljes mértékben újrahasznosítható anyagokból készítik.

GD-ROM A GD-ROM (a „giga disk read-only memory” rövidítése) egy optikai tároló amit a Sega

Dreamcast konzolja használt. A CD-ROM-hoz hasonló, de a kis kráterek (pitek) közelebb vannak egymáshoz. Így a kapacitása 1,2 Gigabyte, míg egy CD lemezre csak 700 Megabyte adat fér fel. A Yamaha fejlesztette a Sega számára.

GD-ROM meghajtót lehetett szerelni a Sega NAOMI és a Sega NAOMI 2 játékgépekbe is. A Sega Chihiro a Sega/Nintendo/Namco Triforce rendszere is használta.

A GD-ROM 3 sávja

Blu-ray Disc A Blu-ray Disc, röviden BD egy nagy tárolókapacitású digitális optikai tárolóeszköz-formátum. A DVD

utódjának szánják. Sokáig formátumháborúban állt a HD-DVD-vel. Ezalatt mindkét formátumnak megközelítőleg ugyanannyi támogatót sikerült gyűjtenie. A háborút végül a Warner döntötte el, amikor 2008 elején a cég feladta HD-DVD-vel kapcsolatos terveit és állást foglalt a Blu-ray Disc mellett. Ezután a NetFlix és a BestBuy kereskedelmi áruházlánc is közölte, hogy kivonja a kínálatából a HD-DVD lemezeket. A formátum győzelméhez valószínűleg a Sony új játékkonzoljának, a PlayStation 3-nak megjelenése és sikere is hozzájárult. Mint ismeretes, eme konzol beépítetten tartalmaz Blu-ray meghajtót, míg a konkurens Microsoft Xbox 360 konzolja "csak" DVD meghajtót, illetve opcionálisan hozzá vásárolható HD-DVD meghajtót. 2008. február 19-én végül a Toshiba bejelentette, hogy fokozatosan leállítja a HD-DVD lejátszók, és felvevők fejlesztését, és gyártását. Így a formátumháború gyakorlatilag véget ért a Blu-ray Disc győzelmével. Azóta a nagyobb szórakoztató elektronikai gyártók is piacra dobták saját Blu-ray lejátszóikat és íróikat. Az újgenerációs termékek egyik illusztris példánya, az LG BD370 lejátszója, amely a felhasználóknak a blu-ray technológia minden előnyét kínálja, és internetre is csatlakoztatható. Ez lehetővé teszi a YouTube-ra feltöltött videók nézegetését és egyes lemezek esetében valós idejű plusz (BD Live) tartalmak letöltését. Sok filmnéző örömére a BD370 nagyfelbontású MKV formátumú filmeket is lejátszik.

Blu-ray lemez

HD DVD A HD DVD (High Density Digital Versatile Disc vagy High Definition Digital Video Disc) egy

digitális optikai formátum, ami a régebbi DVD szabványt hivatott felváltani. Fejlesztője a Toshiba. Fő riválisa a Blu-ray optikai eljárás, melyet a Sony fejleszt. Lemezeinek mérete egy szabványos CD lemezével megegyezőek. Az eljárás során nem a megszokott 650 nanométeres hullámhosszú vörös lézert használják, hanem 405 nanométeres ibolyakéket, így jóval több adatot lehet felírni vele egy lemezre. A lemez gyártását 2008. március végén befejezték.

HD DVD-ROM Triple layer 51GB DVD/HD DVD-ROM Triple layer Twin format Első lejátszók 2006. április 18-án megjelent asztali modellek az Egyesült Államokban: Toshiba HD-A1 Toshiba HD-XA1 Támogatók Toshiba NEC Sanyo Microsoft HP Intel Paramount Pictures Universal Studios Warner Bros. Pictures (A Warner Bros. 2008 második felére teljesen ki fogja magát vonni a HD

DVD-k forgalmazásából, ellenben leányvállalatai (például a New Line Cinema) továbbra is támogatják ezt a formátumot.)

Pendrive A pendrive (USB-flash-tároló, USB-

kulcs) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. Tárolási kapacitásuk 64 MB-tól 128 GB-ig terjed, némelyik képes 10 évig megőrizni az adatokat, és egymillió írás-törlési ciklust is kibírni. A modern operációs rendszerekkel szabványos USB mass storage szabványt használja. Önállóan nem képes adatcserére, csak személyi számítógépre vagy a megfelelő csatlakozással ellátott író/olvasó egységre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. Jellemző adatátviteli sebessége USB 2.0 feltételek megléte esetén 6 MB/s, USB 1.0 szabványnál kb. 1 MB/s. Az elektromos csatlakozás védelme érdekében védőkupakkal készül de létezik védőkupak nélküli változat is

1 USB-csatlakozó2 USB-vezérlőmodul3 Ellenőrző pontok4 Flash-csip5 Kvarc-oszcillátor6 LED7 Írásvédelmi kapcsoló8 Egy második memóriacsip helye

V ÉG E

Készítette: Bosnyák Petra