„Környezetismeret-környezetvédelem” – állatok

4. évfolyam

Juh

A köznyelv inkább birkának nevezi ezt a bégető állatot.

Tülkös szarvú, páros ujjú patás. Az egyik legrégebben

háziasított állat.

Bizonyos fajtái mindössze 15 kg-ot nyomnak, más fajtái a

150 kg-ot is elérhetik. A hím (kos) nagy csavarodó

szarvakat visel, a nőstény szarva jóval kisebb. Léteznek

szarvval nem rendelkező fajták is. Testét többnyire vastag

szőrzet, gyapjú fedi.

Növényevő, kérődző állat. Leginkább legelészni szeret.

A nőstény (anyajuh) 150-160 nap vemhesség után hozza

világra 1-2, ritkábban három bárányát.

Húsáért, tejéért és gyapjáért tenyésztik.

Verőköltő bodobács

A poloskák közé tartozó rovar. Hazánkban igen gyakori,

kora tavasztól késő őszig találkozhatunk vele. Gyakran

csapatostól sütkéreznek házfalakon, fák tövében,

kőrakásokon. Ha beköszönt a tél, a talajba, vagy a vastag

avarba húzódnak.

A verőköltő bodobács testhossza kb. 1 cm. Hasi rész, feje

és lábai fekete színűek. Repülni nem tud. Nem csíp, és

más poloskafajokhoz képest kevésbé kellemetlen szagú. A

népnyelv fülbemászónak is nevezi ezt az ízeltlábú állatot,

ám a fülünkbe nem mászik.

Különféle korhadó növényi részek, földre hullott

gyümölcsök és más, főleg elpusztult rovarok nedveit

szívogatja.

Petéit a talajba helyezi. A petékből kikelő lárvák nem

bábozódnak be, hanem tovább növekedve többször is

vedlenek, míg végső, kifejlett állapotukat el nem érik.

Májusi cserebogár

A kifejlett példányok általában májusban bújnak elő a

földből. Leginkább lombos erdőkben, réteken, mezőkön

találkozhatunk velük.

Nagyméretű bogár, az imágó hossza 20-30 mm.

Rendkívül érdekes a pajorok mozgása a talajban.

Rágóikkal összekaparják a földet, majd bukfenceznek

egyet, s a laza földcsomót testük mögé gyömöszölik. Ezt

ismételve haladnak előre.

A pajorok 3 vagy 4 évet töltenek a talajban, különböző

talajmélységekben. A tél beállta előtt 80 cm mélységre is

lehúzódnak a hideg elől. Tavasszal pedig újra feljönnek a

felszín közelébe, ahol táplálékuk, a növények gyökerei

találhatók. Az imágók faleveleket rágnak, ám előfordul,

hogy friss hajtásokat is megrágnak.

A májusi cserebogár komolykárokat okoz a mezőgazdaság

és az erdőgazdaság számára.

Német darázs

Az egyik leggyakoribb darázsfaj, hazánkban is széles

körben elterjedt. Testhossza 12-20 mm. Összetett

szemekkel, fejlet rágó szájszervekkel rendelkezik. Ha

nyugalomban van, hártyás szárnyait testéhez szorítja.

Fullánkja mérget tartalmaz, ami főleg azok számára jelent

komoly veszélyt, akik allergiásak rá. Fullánkját többször is

tudja használni.

Elsősorban fák nedveivel, mézharmattal, nektárral

táplálkozik, de a lárvákat rovarokkal táplálja.

Hatalmas létszámú családban, államban élnek. Az államot

a királynő, a hímek és a dolgozók alkotják. A királynő

megbénított és a darázsfészekbe szállított rovarra helyezi

petéit.

Közönséges daru

Hazánkban nem vagy csak nagyon ritkán fészkel.

Vendégként érkezik hozzánk márciusban vagy áprilisban.

Kedveli a Hortobágyot. Leginkább a réteket, mezőket,

vizes területeket kedveli.

Hosszú távú vonuló.

Mindenevő. Állati és növényi eledel egyaránt szerepel az

étlapján. Kedveli a rovarokat, halakat, madárfiókákat,

szívesen fogyasztja a magvakat és egyéb növényi részeket.

A párzási időszakban a kakas táncot jár, így udvarol a

nősténynek. A párzást követően zavartalan mocsarakon,

pusztákon épít fészket a pár. A kicsinyek leendő otthonát

növényi részekből építik, majd a tojó lerakja 2 db tojását,

melyen a szülők felváltva ülnek egy hónapig. A vonulás

megkezdéséig együtt gondozzák a kicsiket, majd ősszel

útra kelnek mindannyian.

Házi egér

Ez a rágcsáló mezők, erdős területek, emberlakta

települések és házak, pincék, magtárak lakója.

Szőrzetének színe lehet sárgásbarna vagy szürkésfekete.

Leginkább szürkületkor merészkedik elő búvóhelyéről, de

„macskamentes” környezetben világos nappal is sokat

mozog. Fű- és gabonamagvakkal, valamint rovarokkal

táplálkozik, ám ha beszabadul egy éléskamrába,

metszőfogai segítségével. szinte bármilyen élelmiszert

megrágcsál.

A párzási időszak nem kötődik évszakhoz, az év bármely

szakában szaporodhat.

Házi galamb

Szárnyaival 5-8 csapást végez egy másodperc alatt.

Magevő állat, leginkább az olajos magvakat és a hüvelyes

szemterméseket kedveli. A kifejlett példányok általában

megkeresik maguknak a szükséges táplálékot.

Tenyésztik, tehát értelemszerűen az ember közelében „kap

szállást” a galambcsapat, padláson, dúcban vagy külön

házban.

A nőstény tavasz elején kotlik, a tojásokat a hímmel

felváltva költi ki. A párzás és a tojásrakás a nyár folyamán

többször megismétlődik. Többnyire 6-10 tojás várható egy

évben.

Bizonyos fajtáit díszmadárként tartják, másokat a húsáért

tenyésztik, s vannak, amelyeket sportcélokra (röptetés)

tartanak.

Gyapjaslepke

Mezőgazdasági kártevő rovar.

A nőstény nagyméretű szárnyai ellenére röpképtelen. A

hím tud repülni.

A fás szárú növények lombját rágja, meggátolva ezzel a

növény megfelelő fejlődését. Többnyire nyár elején

kezdődik meg a rajzása, s ha a nyár meleg és száraz,

könnyen elszaporodik.

A nőstény fák törzsére, ágaira, vagy leveleire teszi a

petecsomóit. A petéket gyapjas szőrök védik. A következő

év tavaszán fejlődnek ki a szőrös lárvák, amelyek később

bebábozódnak. A nyár második felében kelnek ki az

imágók (ez a rovarok fejlődésének utolsó fázisa).

Házi kacsa Baromfiféle. Kedveli a halastavakat, de remek

alkalmazkodóképességének köszönhetően száraz

területeken is jól tartható, nevelhető.

Tollazata dús. A faroktőnél zsírmirigy található, ennek

váladékával rendszeresen átkeni magát, így válik

vízhatlanná a tollazata. Csőre lapos, belül szaruredők

találhatók, melyekkel képes kiszűrni a vízből a szükséges

táplálékot, illetve annak aprítását is lehetővé teszi.

Úszóhártyás lábainak köszönhetően kiválóan úszik,

szárazföldön imbolyogva totyog.

Különféle magvakkal, növényi részekkel,

vízinövényekkel, csigákkal, rovarokkal táplálkozik.

A kacsacsalád egész évben bővül. A tojó akár 300 tojást is

lerak egy év alatt. A kiskacsák kb. 1 hónap eltelte után

kelnek ki, s a fiatal nőstények már 6 hónapos korukban

tojni kezdenek.

Tolláért, húsáért, májáért, zsírjáért és tojásáért tenyésztik.

Házi tyúk

Húsáért, belső szerveiért, tojásáért és tolláért tenyésztett

baromfi. A kakas általában díszesebb tollazatú, nagyobb

termetű és erősebb, mint a tojó. Úgynevezett kapirgáló

lábakkal rendelkezik. Csőre igen erős, lefelé hajló. A

kakas általában legyezőszerűfarktollat visel. A nőstény

jellegzetes kotyogó hangot ad, a kakas kukorékol.

Kedveli a gabonamagvakat, gilisztát, rovart, csigát. Mivel

a tenyésztésnek általában az a célja, hogy minél előbb

felhízlalják az állatot, rendszerint fehérjedús takarmánnyal

etetik.

A kakas a párzási időszakban „táncot” jár a nőstény előtt,

pöffeszkedik, ha kell, megvív a többi hímmel. A nőstény

10-15 tojást rak, melyekből 3 hét alatt kelnek ki a pelyhes

kiscsibék. Ha a lerakott tojást naponta elveszik, egy tojó

akár 300 tojást is tojhat évente.

Hétpettyes katicabogár

A legkülönbözőbb élőhelyeken megtalálható. Számára az

a legfőbb, hogy környezetében táplálékot jelentő

levéltetveket találjon. Rendkívül hasznos bogár, mert

nagyszámú levél- és pajzstetvet elfogyaszt, amelyek

károsítanák a növényeket. A nőstény tavasszal rakja le

petéit, többnyire a levelekre. Leghamarabb 10 nap múlva

kelnek ki a mozgékony lárvák, majd bábként folytatják

életüket. A kifejlett katicabogarak az áttelelést követő

szaporodás után elpusztulnak.

Házi kecske

Páros ujjú patás. Hazánkban úgy is nevezték: a szegény

ember tehene. A hím kecske neve bak, a fiatal hímé gida, a

nőstény kecske neve anya, a még nem ivarérett nőstény

kecske pedig a gödölye. Fején egy pár tülkös szarvat visel,

amely hátrafelé hajlik.

Növényevő. Különösen kedveli a káposztaféléket,

szívesen fogyaszt répaféléket, alacsonyan lévő faleveleket

is.

A bakkecskék csatákat vívnak a nőstényért általában

szeptemberben és novemberben, olykor májusban is. Az

anyakecske leggyakrabban 1-2 utódot ellik, ritkán akár

ötöt is.

Bizonyos fajtáit húsáért és tejéért tenyésztik, másokat csak

a tejért, némely fajtát pedig szőréért.

Házi kutya

Húsevő ragadozó, de a megfelelő emésztéshez bizonyos

növényi táplálékra is szüksége van.

A nőstény kutya (szuka) évente többször tüzel, ilyenkor

készen áll a párzásra. A vemhesség 61-63 napig tart, majd

világra jönnek a kutyakölykök, melyeknek száma igen

változó, akár 10-nél több kölyök is születhet.

Burgonyabogár

Más néven kolorádóbogár. Előszeretettel rágja a burgonya

és más burgonyafélék (pl. paradicsom) levelét, s ezzel

megakadályozza a növény fejlődését.

A nőstény bogár a növények levelein rakja le petéit,

összesen kb. 2500 darabot. A lárva pirosas színű, később

sárgává válik. A teljes kifejlődést követően beássa magát a

talajba és bebábozódik. A kikelés után rögtön rágni kezdi

a burgonyafélék leveleit.

A termesztők permetezéssel és összeszedéssel irtják, de

természetes ellenségei is vannak: ragadozó rovarok,

rovarevő madarak.

Házi légy

Ez a kétszárnyú rovar minden élőhelyen megtalálható, az

ember lakta környezetet is kedveli.

Egy pár repülő szárnyat visel, második pár szárnya billérré

alakult, melynek segítségével zümmögő hangot hallat,

valamint manőverezni tud repülés közben. Többnyire

cikkcakkban repül. Szeme összetett szem: apró

szemecskékből áll, melynek segítségével mozaikképet lát.

Alaklátása gyenge, ám érzékelni tudja a legkisebb

mozgásokat is. Tapogatópárnás nyaló-szívó szájszervvel

rendelkezik. Csápjai igen rövidek. Három pár lábán

tapadókorongok vannak.

Rászáll az ember által fogyasztandó élelmiszerre,

leginkább a húsra, húskészítményekre, gyümölcsre. Ezek

nedvéből szívogat. Az egyik legfőbb tápforrása az állati

ürülék.

Rendkívül szapora rovar. Egyetlen pártól akár félmillió

utód is származhat egy hónap alatt. A megtermékenyített

nőstény lerakja petéit, s egy nap alatt kikelnek a lárvák, (a

lárvát nyűnek vagy csontkukacnak is nevezzük), majd

bebázódnak. Az imágó legfeljebb 10 nap alatt kifejlődik, s

kibújik a bábból. A nőstény akár 3 napos korában képes

petéket rakni.

Házi lúd

Baromfi. Tollazata általában fehér, de létezik szürke vagy

tarka változata is. Úszóhártyás lábainak és csónakszerű

testének köszönhetően jól alkalmazkodik a vízi

életmódhoz. A töméssel hizlalt lába általában mást már

nem fogyaszt.

A természetes szaporodási ciklus az év első két

hónapjában megkezdődik. Egy alkalommal általában 5-6

tojást rak, melyekből közel egy hónap eltelte után kelnek

ki a kislibák.

Húsáért, májáért, tollazatáért tenyésztik. A hasznosítás

szerint megkülönböztetünk húsludakat, pecsenyeludakat,

toll-ludakat stb.

Ló

Páratlan ujjú patás, fejlett izomzatú állat. Nagyon sok

tenyésztett fajtája létezik, ezért testméretük, formájuk,

színük igen változatos.

Ménesnek nevezzük a nagyobb lócsoportot, melyekben

alá-fölérendeltségi viszony van a tagok között.

Az 1-4 éves nem herélt hím ló neve csikó, a 4 évesnél

idősebb hímet csődörnek vagy ménnek nevezzük. A

legfeljebb 4 éves nőstény ló a kancacsikó, a 4 évesnél

idősebb a kanca.

Kizárólag növényi táplálékot fogyaszt. Szeret fűféléket

legelészni, szénát és szalmát rágcsálni. A tenyésztett lovak

legfontosabb tápláléka az abrak, amely tartalmazhat pl.

rozst, húslisztet vagy zabot.

A nőstény vemhessége 320-355 napig, tehát közel egy

évig tart. Általában egyetlen utódot ellik.

Házi macska

A házi macskának napjainkra nagyon sok fajtája alakult

ki, ismerünk szőr nélküli, hosszú szőrű és rövid szőrű

fajtákat. A test nagyságában, a mancs formájában és a

farok felépítésében is lehetnek különbségek.

A faroknak igen jelentős szerepe van a test

kormányzásában, egyensúlyozásában. Hallása és látása

kiváló. Még az egerek egymás közötti halk

kommunikációját is képes meghallani. Térlátása és

színlátása egyaránt jól fejlett. Behúzható karmai segítik a

megkapaszkodásban, zsákmányszerzésben, harcban.

Remekül fut, kiválóan ugrik. Mindig talpra esik. Ezt úgy

éri el, hogy esés közben testével megcsavarodik, s a

megfelelő irányba (a talaj felé) fordul. Ezt önigazító

reflexnek nevezzük.

A házi koszton vagy macskatápon élő házi kedvenc is

vadászik néha, pl. egerekre, kisebb madarakra, esetleg

patkányokra. Zsákmányát hosszasan figyeli, a földre lapul,

majd megtámadja áldozatát. Mivel ragadozó, a húsféléket,

húskészítményeket kedveli leginkább, de kis

mennyiségben növényi táplálékra is szüksége van.

Tavasszal és ősszel van szaporodási időszaka. Ilyenkor a

kandúr és a nőstény is hallatja jellegzetes hangját. A

nőstény bő két hónapig vemhes, majd világra hozza 3-5

kölykét.

Házi sertés

Párosujjú patás, elsősorban húsáért tenyésztett haszonállat.

A kölyök sertést malacnak, a hímet kannak, a nőstényt

kocának nevezzük. Szaglása kiváló. Állandóan növő

metszőfogakkal rendelkezik, az alsó és felső szemfogai

agyarrá nőhetnek, zápfogai gumósak.

Mindenevő. Szinte bármilyen zöldséget, gyümölcsöt,

ételmaradékot megeszik, de mivel általában az a cél, hogy

minél előbb elérje a vágósúlyt, eledelét fehérjedús táppal

keverik.

Búgásnak nevezzük a disznók ivarzását. Egy alomból 6-12

malac születik.

Nemcsak a húsért, hanem a disznóbőrért is tenyésztik,

amelyet pl. a bőripar hasznosít, szőrét pedig

ecsetkészítésre használják.

Házi nyúl

Haszonállatként és házi kedvencként egyaránt tartják.

A baknyúl (vagyis a hím) valamivel nagyobb termetű a

nősténynél. Négy metszőfoga van, fogait rendszeresen

koptatja, nehogy túlnőjenek. Többnyire ugrálva halad

előre.

Kizárólag növényi eledellel táplálkozik. Kedvenc

csemegéje a sárgarépa, kedveli a káposztaféléket, a

gyenge füveket, a búzát, az árpát és a szénát.

Az anyanyúl kb. 1 hónap vemhesség után 7-10 kölyköt

(nyúlfit) hoz a világra.

Vándorpatkány

Ez a rágcsáló különösen kedveli az emberlakta területeket.

Szívesen beköltözik szennyvízcsatornákba,

mezőgazdasági épületekbe és szemétlerakó helyekre.

Barna vagy norvég patkánynak is nevezik. Szőrzete jól

védi a nedvességtől és a hidegtől. Mellső lábaival képes

megfogni a táplálékot. Hallása és szaglása igen jól fejlett.

Kiválóan úszik.

A vándorpatkányok több nemzedék egyedei által alkotott

nagycsaládokban élnek, amelyet egy rangidős példány

ural. A nagycsalád tagjai között szigorú alá-

fölérendeltségi viszony van. Mindig a rangidős patkány

foglalja el a táplálékforráshoz legközelebb eső területet.

Leginkább éjszaka indul táplálékkereső útjára.

Mindenevő. Szívesen fogyaszt magvakat, többek közt

gabonát; emberi fogyasztásra szánt élelmiszereket; s ha

alkalma adódik rá, képes akár baromfikat is elejteni.

A nőstény általában egy föld alatti üreget bélel ki

különféle anyagokkal. Egy évben akár ötször is képes

utódokat elleni, egy alkalommal akár 11-et.

Számos – emberre is veszélyes – betegséget terjeszt, pl.

iszaplázat, vérzéses lázat, s harapás útján tetanuszt.

Pulyka

Nagy termetű baromfi. Feje csupasz, a csőr tövében

bőrlebeny látható, amely a hímek esetében különösen

feltűnő. A mellkason lévő úgynevezett tollecset a kakasnál

a földig is leérhet. A hím példány vastag sarkantyúkat

visel.

Lefelé ívelő, erős, vaskos csőre segítségével könnyen

felszedegeti a talajon lévő magvakat és a kemény növényi

részeket.

Amikor eljön a dürgés ideje, a kakas legyezőszerűen

szétterjeszti farktollait, így igyekszik elnyerni a tojó

tetszését. Földre épített fészkébe fajtától függően évente

30-80 tojást rak a tojó.

Elsősorban húsáért és tolláért tartják.

Szarvasmarha

Nagy testű, kérődző, patás állat. Húsáért és tejéért

tenyésztik.

Homlokát tülkös szarv fedi, amely a homlokcsont

nyúlványa. A szarvon a bőr vastagon elszarusodott, ezt a

képződményt nevezzük tülöknek. Az állat az ujjhegyén

jár.

Zápfogai redős felületűek, jellegzetes növényevő fogak.

A tehén évente egy alkalommal ellik, általában egy, ritkán

két borjat hoz a világra.

Bőréből ipari és ruházati cikkeket, tülkéből dísztárgyakat,

faggyújából szappant és kenőanyagokat készítenek,

csontjából enyvet nyernek ki, trágyája pedig szinte

nélkülözhetetlen a mezőgazdaság számára.

Közönséges vakond

Régies nevén vakondok. A föld alatt éli életét. Amikor a

talajfelszín közelében turkál, fölkupacolja a földet, így jön

létre a vakondtúrás. Szinte mindenféle élőhelyet kedvel,

kivéve a köves területeket.

Sötét járataiban nincs szüksége látásra, kiváló tapintása

segíti a tájékozódásban. Ásás közben hátsó mancsaival a

járat falának támaszkodik, s közben a mellső lábain

található erős karmok segítségével ás. Hosszúkás orra

jelentős szerepet játszik a zsákmány felkutatásában.

Ragadozó. Elsősorban gilisztákkal, rovarlárvákkal és

csigákkal táplálkozik. Portyázásai során az útjába kerülő

falatokat elfogyasztja.

A nőstény 1 hónapnyi vemhesség után hozza világra 2-7

kölykét. Mivel járataival megbolygatja a talaj élővilágát,

mezőgazdasági szempontból kártékonynak tekinthető.