192
ANDRÉ KOSTOLANY A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAVILÁGA KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1990

André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ANDRÉ KOSTOLANY

A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAVILÁGA

KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1990

Page 2: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Az eredeti mő címe: Kostolany's Wunderland von Geld und Börse.

Ullstcin Sachbuch

( Verlag Busse + Seewald GmbH, Herford

A szerzı magántulajdonú képeivel illusztrálva

Fordította: Kerényi László

A fordítást az eredetivel egybevetette és Szakmailag ellenırizte:

Sulyok-Pap Márta

( Kei c-n vi László, Budapest, 1990 Hungárián iranslation

TARTALOM

l;lıszó 15

TİZSDEI KISKÁTÉM A

tızsde az életem 23

Az ördög mőve: homo ludens Hajózás a vagyon és csıd között

ISBN 963 222 291 1

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó A kiadásért felel: Dalos Vilmos igazgató

zedte a Fényszedı Központ Kft. (900839/10) Nyomás, kötészet :

Zenemőnyomda, Budapest 90/430 54 Felelıs vezetı: Skodnitz Ferenc

K r>752 ■ Budapest, 1990 A szerkesztéséri felel: Losonci Nándorné

Mőszaki vezetı: dr. Martonné Vágó Magdolna Mőszaki szerkesztı: Várszegi Zoltánné

A borítógrafika: Németh János munkája Formátum: Fr/5 ■ Terjedelem: l l < . 4 A/5 ív

Betőtípus: Apolló

Esı és napsütés JO ...és az Izabella

tájfun - „Ma bika vagyok, kedvesem"

A tızsde: a világ nagyjainak csodaszere Í7 A

Bibliától máig - Nimbuszomnak következményei vannak

A tızsde szeszélyes logikája 44 A kereslet és kínálat posztuláluma Hogyan keletkezik egy tızsdeárfolyam? T(endencia) = P(énz) + pszichológia) Tıke rövid idın belül Állami befolyások ,,A matematika törte ki Franeiaország nyakát" A fanta/i.i is hozzátartozik

A kamatláb és a kormánydöntések befolyása 61 Infláció és köt ven v piar

Infláció és tızsde 64 Az adó és a

pénzpolitika hatása A 70-es évek eseményei

5

Page 3: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A tızsdei c i k l i k u s mozgás fázisai 71 A fázisokban történı helyes spekulációról Tapasztalatok

„reszketı" és „sokat tapasztalt kezőekkel"

Ut a sikerhez: anticiklikus cselekvés 78

Hittételcin 2 x 2 = 5 — 1- Rugalmas maradni Az elvhőség kifizetıdik l ' .nb. i j l)r. Jekill és Mr. Hyde között

„Aki «i kicsit túlbecsüli, az a nagyot nem érdemli" 90 A spekuláns: stratéga hosszú távon 9 3

Ágyúdörgésnél vásárolni, hárfaszónál eladni

Szakértık és csodarabbik 99

Az eleni/o gondolkodik a tızsde irányít - Nem tudomány, hanem mővészet

Mennyire1 értékesek az „elsı" kézbı l származó információk? 10 5

Informált tönkrement ? A beteg Tannenbaum úr - Tévedés következmények n é l kü l : az „Oceanic"

Az árfolyamtrendek (Charts): a részvény lázgörbéje 1 1 1

A nyerés elıfordulhat, de a vesztes szükségszerő Az árfolyamtrend szabályai Megszállottak és sarlatánok

„Információ be, információ ki": a tızsdei számítógépekrıl 118

Számítógép-párbeszéd A túl sok tudás gyakran káros Tanácsom így hangzik: Think! Gondolkozz!

Boom és krach: szétválaszthatatlan fogat 122

A TİZSDE TÖRTÉNETE... EGYBEN AZ ÉN TÖRTÉNETEM IS

Amerika fog fizetni... Az 1557-es katasztrófa 127 A

„Grand Parti" összeomlása

Tulipánkatasztrófa a 17. században I U

Valaki felsikított: Tőz! És mindenki kirohant

Az elsı modern tızsde: Amszterdam 1 1"5

A Kelet-indiai Társaság: állam az államban Hajótörés a Jóreménység fokánál „A zőrzavarok zőrzavara"

A londoni tızsde: egy végtelen birodalom idegközpontja 141

A Royal Exchange kezdete „Fekete elefántcsont" „A spekulálás ma divat, ezt teszi a miniszter, a hazafi"

A 18. század Bernié Cornleldje: John Law 149

„Adjátok nekünk pénzeteket és mi gazdaggá teszünk benneteket!" - Pánik a Rue Quincampoix n A párizsi tızsde a 19. században

Úton az elsı ipari forradalom felé 1 ^4

Szirének dalai a drágakövekrıl és értékes leniekrıl A spekuláció: az ipari fejlıdés motorja Tızsdeszenvedély, avagy a haladásért tenni

Fekete péntek 1869: tızsdekatasztrófa New Yorkban 159

A tızsde Pearl Harbourja

Visszapillantás a 19. századba: gründolási l á z 163

6 7

Page 4: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Sába királynıjének kincseskamrája ? A fuvallat elfújta az álmol A Pedera] Keserve System alapítása

SAULUSTÓL PAULUSIG

A nyugati v i l á g nyugtalan 20-as évei 171 Amerika: a prosperitás paradicsoma Európa: a „honey moon" évei „J'ti deux amours, naon pays et Paris" - Az elsı napom

.) ,,templomban"

A szerencsés bessz-játékos 182 l l )2(). október 22-e: a történelem Legnagyobb pénzügyi

katasztrófája Reménytelenség egy féktelen mámor után - Roosevelt, a megmenti") A/, amerikai tragédia kihatása Európára „Rendkívül fatális - jegyezte meg Schlich"

Nevetni, amikor mások sírnak? 194 A vártnál tragikusabb Í g y besszre spekuláló megtérése Új

korszak

„T ı/.sdés és ráadásul zenész is" 202 „A pénz múlandó - a mővészet örök" 204

A Wildenstein saga A győjtık köreiben

TİZSDE ÉS SZENVEDÉLY

Múló szerelem... 215 Mona l. isa a tızsdén ,,Most sertésoldalast kell vásárolni!"

Bulvárkomédia és áruhiány 222 A hölgy

elbővölı volt és kaeér... A gyızelmet elfújta a szél!

Mit kell tudniuk a nıknek a tızsdérı l? 226

A férfi szivet könnyen megnyerjük...

A tızsde „hısei" 229 A

miniszterelnök N i k i t a király A bankár Rosenberg

A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAORSZÁGÁ BA N

Átmenet a mába: párizsi tızsdekaland I9W/40 239

A párizsiak tızsdepatriotizmusa „Istenem, mekkora tévedés!" Egy világ dılt bennem össze

Viharfelhık a csodáttrszág felett 245

I. hisztéria: infláció - II. hisztéria: régiségek Túl lehet-e járni az infláció eszén? - Infláció: a demokrácia ára - Megtakarítók pokla az adósok paradicsoma — III. hisztéria: arany Gondolatok az aranystandard-rend szerrıl

A valuta: bőneink és erényeink tükörképe 257 Spekuláció a vagyon megırzéséért 260

A vagyon növelésének mővészete Amivel spekulálni lehet - Befektetések: részvények, ingatlanok Befektetések: áruk, nyersanyagok Befektetési érték: képek Befektetések: régi

bútorok, porcelánok Befektetések : ékszerek, gyémántok - Befektetések: régi pénzek, bélyegek Végül egy jótanács

Ha a bankokból újra kávéházak lesznek... 27?

Amerikai bankok Európai bankok

Ki kit véd meg, és kitıl? 278 A svájci

számozott számlák Bankindiszkréció Amerikában

„Adóoázisok" - Eldorádók 283

Szerencsétlen adóáldozat, mi kell még? Fekete pénzbıl fehéret csinálni

A „látó" kereskedıkrıl: Úristen, mennyi fáradság! 286

Page 5: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Út a „minikapitalistává" váláshoz: befektetési alapban való érdekeltség 289

A tıke cs a munka movctségC Multinacionális vállalatok: Európa mőhelyei

Ha a befektetési alap menedzsere nevet, akkor az ügyfelek sírnak 293

„Vagy úgy s/olt a bróker , az sem rossz!" - A varázsszó: „teljesítmény"

Tızsdei csalás vegyes konszernekkel 297 Vakmerı konstrukciók A kártyavár összedıl

Oftshore alapok, made for Germany 302 Az új Midasz király: Bernié Cornfeld - Tızsdét és részvényeket, igen! Offshore alapokat, nem!

Ahogy a közönséget becsapják 308 A vérszívó módszer HedfiC (fedezeti) tranzakciók „És ha a

tızsde esik, akkor is lehet keresni!"

leírási társaságok Madc in Germany 313

Ki kit ejt á t? Miért hallgat a szövetségi kancellár?

Quousque tandem, Catilina, abutere... 315 Egészen ,,meghízható" : árutızsde-lebujok Csalás az NSZK-ban

Bőnrészesség tudatlanságból 318 Helmut Schx&idt és OttO 1.ambsdorff szavai - Mindenkit elcsábítanak Védjük a kártól a piacgazdaságot!

10

Szabad világ: a devizaprofik játékkaszinója 321 „..., de sajnos nagyon szorgalmasak is" Veszély a szabad

piacgazdálkodásban

„Dávid" Kostolany a „Góliát" Dresdner Bank ellen 324 Az aranymanipulációban vezet a Dresdner Bank Dr. Friderichs

elsápadt - „Hallgatni ezüst, Schreiber pedig arany"

„Marx mama csodálná az amerikaiakat" 328

Amit az európaiaknak tanácsolok „Papíron minden jónak tőnik..."

„Ez csak az elsı csapás volt..." i í 2

Mint hajdanában Franciaországban A dollár a mélypontról - Hogyan tovább?

Nehogy megfeledkezzetek Amerikáról! 336

Nem paradicsom életmővészek számára „...csak kommunista ne legyen!" Egy biztonsági paradicsom

Túléli-e a csodaország? ÍV)

Külsı és belsı veszélyek „A politikában minden lehetséges, és mindennek az ellenkezıje is" Miért vagyok mégis optimista?

AZ „ÉN" BIRODALMAM, AHOL - REMÉLHM SOHA NEM

MEGY LE A NAP

A tızsde mint passzió 347 A gonosz tızsde... 349

Tızsdelátogatókról és napi spekulánsokról 351

Tızsde-barométerem

11

Page 6: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A tızsde potyalcsıi 353 Hogy

nézne ki .) világ bolondok nélkül?

Szivem gyöngyszeme: a párizsi tızsde 356 linlékezés Daumier-r\\ és Zolára - „Itt vannak a zsandárok" ...és mosl IVaiH'ois Mitterrand A két táborra szakadt nép lilvilej>: reménység

A nem európai tızsdék 363 A tokiói tızsde A sydneyi tızsde A dél-amerikai tızsdék

A tel-avivi tızsde

Barbara Silbiger: Magyarország jósnıje 367 Misztikus jelek Budapestrıl

Az utolsó mohikánok kis kıre 370

Az elmúlt idık nem érdekelnek

A tızsde: egy birodalom, ahol - remélem - a nap sohasem nyugszik le 373

FÜGGELÉK

Mindig lelni, de sohasem megijedni: André Kostolany kis tızsdei egyszeregye $77

Tíz parancsolat 383 Tíz tiltás 384

„Nem tanítok, mesélek.

MICHEL DE MONTAIGNE

Page 7: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ELOSZO

Arisztotelésztıl Marxon keresztül II. János Fáiig e világ gondolkodói újra és újra szenvedélycsen fejtegettek egy kérdést: Erkölcsileg indokolt-e a pénz birtoklása, az utána való vágyakozás, vagy sem? Objektív ítéletet kimondani lehetetlen, az egyes emberek filozófiai beállítottságától függ-

Egy bizonyos: Az élvezet, a pénzkeresés vagy a pénz utáni vágyakozás nem mindig kifogástalan erkölcsileg, de a gazdasági elımenetel szempontjából mindkettı nélkülöz-hetetlen. Az elmúlt 60 év tapasztalata ezt eléggé bebizonyí-totta. Mindenesetre a „pénzkeresés" adta lehetıség nem azonos azzal az élvezettel, amit a „pénz birtoklása" nyújt. A motivációk teljesen különbözıek.

Természetes, hogy az ember pénz birtokosa akar lenni, hiszen ez hozzásegíthet a függetlenséghez, a kényelem he/., kisebb örömökhöz és gyakran a/ egészséghez.

Az emberek többsége számára a pénzkeresés a hétközna-pok kényszerősége, másoknak szórakozás, és nem csupán a pénz miatt. Azért, mert ez a szó autentikus értelemben „megérdemelt". (Csak a német nyelv nevezi a pénzjövedel-met megérdemeltnek. A franciák „nyerik", az angolok „aratják", az amerikaiak „csinálják", és a szegény magyarok „keresik".) A pénzkeresés élvezetté válik, ha a pénzt olyan tevékenységért kapják, ami nem kényszerő.

A tızsdespekuláns igazi gyönyört él át, ha nyereséget vág zsebre olyan ötletekkel, amelyek minden más véle-ménnyel ellentétben helyesnek bizonyultak. Az az elégté-tel, hogy igaza volt, még nagyobb öröm, mint maga a pénz.

15

Page 8: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Sokan örömöt lelnek abban, hogy gyorsan pénzt költsenek, így aztán állandó kényszert éreznek, hogy egyre többet is keressenek.

A rulettjátékos ellenben élvezi a nyerést. De már a máso-dik legnagyobb élvezet számára a vesztés, mert neki a hátborzongató izgalom a szórakozása, nem a pénz. Ezért találhatók a milliomosok között szenvedélyes szerencsejáté-kosok is, mindegy, hogy mekkora összeggel teszik próbára szerencséjüket.

Az ı szórakozásuk a sors kihívása. Ismerek valakit, aki-nek annyi pénze van, mint a pelyva, mégsem érvényesíti soha a menetjegyét a villamoson. Nem a megspórolt márka, hanem a kockázat izgatja, hogy az „ingyenes" utazást bün-tetés nélkül megússza-e.

Furcsa módon, ha rájuk mosolyog a szerencse, a játéko-sok a legnagyobb pöHcszkedık és hazudozók. A nyeréssel heneegnek, a vesztést elhallgatják. Minden egyes sikeres fogás után olyan diadalmasan néznek körül, mintha ık lennének a legnagyobb zsenik.

A/ Intellektuelek és a mővészek a gyakorlati elınyök mellett örömöt lelnek a pénzkeresésben, mert az sikerük hivatalos igazolása. Vannak persze olyan festık, írók, zené-szek, akik gazdagnak születtek. Legnagyobb dolog számukra mégis az, ha képeikért, könyveikért vagy kompozíciójukért magas honoráriumot kapnak. Egyik régi barátom stró-manokkal vásároltatta felesége képeit, mert a hölgy abban lelte örömet, hogy mővészetével pénzt kereshetett. A leg-gazdagabb és legszebb nı is élvezettel veszi fel a honoráriu-mot a modellfotózásért, hiszen ez mégiscsak a legjobb bizo-nyíték arra, hogy 8 valóban szép és kívánatos.

Kétségtelenül igaz, hogy honoráriumot kapni sokkal na-gyobb öröm, mint pénzt keresni. Én magam is tapasztaltam ezt. Amikor évekkel ezelıtt kiadtam egy könyvet, ami nagyon keresettnek bizonyult, nem az a tíz százalék írói honorárium okozta az örömömet, hanem a tízszeres összeg, amit az olvasók hajlandóak voltak a gondolataimért áldozni.

16

Végül is tanácsaimat éveken keresztül a világ legkülönbö-zıbb kávéházaiban ingyen osztogattam az érdeklıdıknek. Remélhetıleg ez a könyv hasonló örömet fog okozni.

Természetesen vannak olyan emberek is, akik lemonda-nak az erkölcsi sikerrıl és az elismerésrıl, akik csak pénzük gyarapításában lelik örömüket, hogy milyen okból és mi-lyen eszközökkel, az számukra mindegy. A keresık e fajtája számára a pénz olyan, mint szomjas embernek a tengervíz. Minél többet iszik a sós folyadékból, annál szomjasabb, mint ahogyan ezt már Schopenhauer is mondta, de a végén milliomosok lehetnek.

A milliomos szó definíciója azonban nagyon kényes, mert minden relatív. İ egy „gazdag milliomos" mondták egykor a bécsiek, „legalább 100 000 guldcnje van". f i z abban a/ idıben még paradox sem volt, mert a milliomos szó nem feltétlenül azt jelentette, hogy az illetınek ténylegesen egy-milliója van. „Milliomosnak" hívták és meg mindig annak hívják azt a gazdag embert, akinek a/ i l lı tisztelet kijár, mint ahogy ıt „Rothschildnak" vagy „Kr İZUSnak" hávják.

A milliomos New Yorkban nem ugyanazt a fogalmat jelenti, mint a mai Budapesten. Ott is vannak milliomosok, csak nem dollárjuk, hanem forintjuk van.

Végül is úgy vetıdik fel a kérdés: Kendelke/.ik-e az il letı egymilliós tökével vagy olyan járadékkal, ami egy jelentıs tıke hozamának felel meg? Aki a 19. szazadban Franciaor-szágban vagy Angliában egy embert milliomosnak neve-zett, nem azt mondta, hogy mekkora a tıkéje, hanem hogy mennyi jövedelme van. Ha az ember már egy bizonyos jövedelem vagy tıke felett rendelkezik, újabb kérdés vetı-dik fel: mekkorák a kötelezettségei, terhei és igényei?

Ezért az én definícióm: Milliomos az, aki tıkéjének vagy jövedelmének köszönhetıen mindenkitıl függetlenül ki tudja elégíteni igényeit. Akinek nem kell dolgoznia, sem fınöke, sem ügyfelei elıtt hajlongania, és aki mindenkinek, aki nincs ínyére, Goethe Götzét idézheti. Hz jelenti a legna-

17

Page 9: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

gyobb luxust az életben. Az az ember, aki ilyen szuverén módon tud élni, az az Lgsuri milliomos.

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasóm a millio-mosnak ezzel <i sajátos definíciójával nem ért egyet. Termé-szetesen én sem voltam mindig ezen a nézeten, csak a magas életkoromnak köszönhetıen és sok évtizedes élettapasztala-tom alapján j u t o t t a m erre a következtetésre.

A milliomosjelöltek türelmetlenek. Nem akarnak a nagy pénzre évekig várni. Csak addig, míg fiatalok vagyunk - mondják , addig tudunk a milliókból profitálni, nem akkor, amikor már a tolószékhez vagyunk bilincselve. Nem a függetlenség .1 nagy cél, hanem ahogy Goethe mondja: „A szegénység a legnagyobb csapás, a gazdagság a legna-gyobb érték". Nemcsak az anyagi luxust akarják élvezni, hanem a pénz radioaktivitását is, tudniillik más szolgalelkő- ségét.

Némelyeknek a milliók hatalmat és státusszimbólumot is jelentenek. Barátokhoz, képmutatókhoz, bókokhoz juttat, vonzza az élısködıket és az ellenség irigységét. Inkább ezer irigyet, mint egyetlen sajnálkozót kívánnak. Irigységet pro-vokálni hozzátartozik a milliomosok nagy élvezeteihez.

Az elmúlt H) év tapasztalatai szerint három lehetıség van arra, hogy az ember rövid idı alatt milliomossá váljon:

1. spekulációval (ingatlanokkal, értékpapírokkal, áruk kal, vagy minden más eszközzel, amivel spekulálni lehet),

2. egy gazdag házastárs megtalálásával, i. szerencsés ötlettel a kereskedelemben vagy az iparban. Az ingatlannal való spekulációnál természetesen a perma-

nens infláció volt a nagy fogás és egy lerombolt ország újra felépítése is. A kis kamatú hitelek hozták a sikert. De ilyen alkalmak nem ismétlıdnek meg mindennap.

Hajókkal való kockázatos spekulációkkal vált Onassis a legjobban csodált milliomosok egyikévé. Az ı spekulációi olyan vakmerıén épültek a csillagászati összegő hitelekre, hogy gyakran a tönk szélén állt, amikor a fuvarozási ráták lecsökkentek. Az utolsó pillanatban gyakran egy kis hábo-

18

rú mentette meg, ami a fuvarrátákat ismét a magasba lendí-tette. (Sıt meg vagyok gyızıdve arról, hogy Onassis és több vájtfülő kollégája a bankoktól megvesztegetésekkel maga-sabb hitelekhez jutottak, mint a hajóik állagának értéke.)

Az új látványos sikerek listája hosszú, nemcsak az ötletek voltak helyesek és szerencsések, hanem a pénz utáni sóvár-gás is nagy hajtóerınek bizonyult. Annak lesz pénze, aki határtalan szenvedéllyel sóvárog utána. Úgy kell a pénz hipnózisa alá kerülnie, mint a kígyónak a bővölıjétıl. Sze-rencsére is szüksége van természetesen. Az üzemgazdász és a hasonló pseudo-tudományok tanulmányozása és tanulása fölösleges.

Ki lenne jobb példa arra, hogy hogyan lehet valaki tanu-lás nélkül is milliomos, mint a „gazdag Grün":

Mint szegény ember jelentkezett egy álláshirdetésre templomszolgának Bécsben. Abban az idıben egy templom-szolgának is tudnia kellett írni és olvasni. Mivel Grün analfabéta volt, nem kapta meg az állást. Bánatában a kis vigaszdíjat, amit az utazásért kapott, arra használta, hogy kivándoroljon Amerikába. Chicagóban üzleteket csinált. Az elsı kis megspórolt pénzébıl alapított egy vállalatot, ami idıvel egyre nagyobb és nagyobb lett. Egy vegyeskonszern megvásárolta Grün nagyvállalatát, és a szerzıdés aláírása-kor jött a meglepetés: Grün nem tudott aláírni. „Istenem - mondta a vevı ügyvédje , mi lett volna magából, ha írni és olvasni tudna!" - „Nagyon egyszerő: templomszolga".

De azoknak, akik tudnak írni és olvasni, legyen ez a könyv útikalauz a spekuláció országába, a pénz és a tızsde csodavilágába.

Aki ebbe a csodaországba lep, és csak a pénz körül forog a gondolata, aki itt csak az anyagiakat bálványozza, annak megpróbálom ebben a könyvben figyelmét egy másik világra irányítani - még akkor is, ha ez részben csak odavetett kis szellemes megjegyzésekbıl á l l .

Tapasztalataim szerint a tızsde olyan ajándék, amit ön-magamnak csináltam, egyéni szabadságom egy része. Ennek

I1)

Page 10: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

a szabadságnak az átéléséhez hozzátartozik a zene, az iroda-lom és mindenekelıtt öröm az emberekben, éppen úgy a szerényekben, mint a nagyokban.

Ezért a következı hitvallást mindenképpen öntudatosan

és büszkén hirdetem: pénzügyminiszter: nem lehetek. bankár lenni: nem akarok. spekuláns és tızsdés: az vagyok!

TİZSDEI KISKÁTÉM

Page 11: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A TİZSDE AZ ELETEM

Spekulálni? — gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. -Talán ez a személytıl függ.

Akinek sok pénze van, spekulálhat; akinek kevés van, annak nem szabad spekulálnia; akinek egyáltalán nincs, annak spekulálnia kell.

Manapság gyorsan és könnyen majdhogynem csak spe-kuláció útján lehet meggazdagodni. És ha már valaki speku-lál, hogyan is spekuláljon? Hol, mikor és mivel?

Az én „százéves" tapasztalatom a tızsdére korlátozódik. Ismétlem: százéves. Habár csak tréfálok, mégis egészen komolyan gondolom. 55 éven keresztül győjtöttem a ta-pasztalatokat a saját zsebem elınyére és terhére, és ehhez jön még azon kollégák 50 éves élet- és tızsdetapasztalata, akik már 70 tavaszt számláltak, amikor én még csak 20 voltam...

Mi lenne, ha mesélnék a tızsdérıl, errıl az elvarázsolt világról? La bourse, la borsa, la bolsa, die Börse, Serka... Párizstól Milánóig és Buenos Airesig, Frankfurttól Pétervá-rig ez a szó nınemő, és ez kétségtelenül több, mint csupán véletlen! Tulajdonképpen mi is a tızsde? Ez a „gonosz" tızsde, ami egyeseknek a vagyont, másoknak a csıdöt jelenti?

Sokaknak Monte-Carlo zene nélkül, egy kaszinó, ahol egy éjszaka alatt szép kis összeget lehet beseperni, izgató, ideg-csiklafadozó légkörben. Számomra ez az idegközpont, sıt a kapitalista gazdasági rendszer motorja. Az igazság valószí-nőleg a kettı között van, és valamivel bonyolultabb, mint hinni szeretnénk.

23

Page 12: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Spekuláltam már mindenféle értékpapírban, pénznemben, es áruban, a/.onnalra és határidıre, a Wall Streeten, Párizsban, Frankfurtban, Zürichben, Tokióban, Londonban, Buenos Airesben, Johannesburgban vagy Sanghajban. Spekuláltam részvényekkel, államkölcsönökkel, beleértve a kommunista országokéit is, átváltható értékpapírokkal, pénznemekkel tekintet nélkül arra, hogy stabilak vagy „lebegtetve" voltak, a cipıtalpam bırével, szójababbal és mindennemő gabonával, gyapjúval és gyapottal, a gépko-csim kerekei gumijával, tojásokkal, szalonnával, kávéval és kakaóval, amit en ugy szeretek: whiskyvel, a csokornyak-kendım selymevei, mindennemő fémmel, függetlenül attól, hogy nemes vagy nem nemes fémek voltak.

De szeretném hozzáfőzni, hogy nemcsak árfelhajtó vol-tam, mivel nemcsak arra spekuláltam, hogy az árak emel-kednek, hanem ugyanúgy arra is, hogy esnek. Röviden: mindenhol spekuláltam attól függıen, hogyan alakult a piac, vagy ahogy a gazdasági és a politikai helyzet ezt megkövetelte, konjunktúrában és depresszióban, infláció-ban és deflációban, fel- és leértékelésekben és - mindent túléltem. Mindent elıre meg kell sejteni, hogy minden egyes szituációt hajszálpontosan meg lehessen ítélni.

Egy diák egy tı/.sdes/.emináriumon feltette nekem azt a kérdést, hogy tanácsolnám-e a fiamnak, hogy spekuláns legyen. „Biztosan nem" - volt a válaszom. „Ha lenne fiam, zenésznek kellene lennie. A másodiknak festınek, a harma-diknak újságírónak vagy írónak. De a negyediknek-tettem hozzá mindenképpen spekulánsnak kellene lenni, hogy a másik harm.it eltartsa."

„Homo spekuláns" a spekuláns mégiscsak egy különös ember. Nem mindenki spekuláns, aki foglalkozásszerően a tızsdével foglalkozik.

A világon 100 200 ezer tızsdeügynök, befektetési ta-nácsadó, portfóliómenedzser létezik, a tızsdék parkettjén vannak nagyhangú segédek, és milliónyian a földön, akik a tızsdei fogadást foglalkozás szintjére emelték, akik a

számok között ide-oda cikáznak, vesznek-adnak, vesznek-adnak... f Aztán vannak pénzemberek, akik sok milliós tranzakció-kat visznek véghez. De a pénzember és a spekuláns fogal-mát ne keverjük össze!

A pénzember állandóan a feje búbjáig merül az általa kezdeményezett üzletekben, biztosítja magának a többsé-get, fúziókat tervez, trösztöket épít fel, új iparokat karol fél, és merı aktivitásból nagyon nyugtalan életmódot folytat. Ha vállalatot alapít, a tızsdéhez fordul, hogy a szükséges tıkét megszerezze. Azon társaságok ellenırzését is a tızs-dén keresztül nyeri el, amelyeket uralni akar. Vertikális trösztben egyesíti az egymást kiegészítı üzemeket vagy rafinált vegyestársaságokat állít össze. A cé l ja mindig egy bizonyos tranzakció, de az adásvételei nagy mozgásokat okoznak, amelyek az egész tızsdére kihatnak.

A spekuláns passzív szemlélıje azoknak a mozgásoknak, melyeket nem ı okoz, de belılük profitálni akar. Milyen fejedelmi foglalkozás! És úgy gondolkozik, mint Horatius: „Boldog az, aki az üzletektıl távol é l . " A közönséggel való kapcsolat nélkül, anélkül, hogy „alantas" munkával bepisz-kítaná a kezét, távol a kereskedelmi áruktól és poros raktá-raktól, távol az üzletemberekkel es üzletkötıkkel folytatott mindennapos vitáktól, a spekuláns teljes elmélyülésben töpreng: beburkolózva szivarja füstjébe, kényelmesen ül hintaszékében, és gondolkodik, távol a világtól és annak lármájától. Elérhetı közelségben tartja eszközeit, amelyek a lehetı legegyszerőbbek: egy telefon, egy rádió és néhány újság. De ebben is rejlik egy titok: tud a sorok között olvasni.

Nincsenek alkalmazottai, sem fınöke, nem kell ide-oda barátságosan köszöngetnie, nem kell ideges ügyfeleket elvi-selnie, mint a bankárnak vagy egy közvetítınek. Senkit nem kell valamire rábeszélnie, ı úriember, aki maga fölött és az ideje fölött szabadon rendelkezhet. Ezért nem megle-pı, hogy sok ember irigyli. Mégis vés/elvesen él , és meg

24

Page 13: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

kell szoknia, hogy mini egy krokodil, nyitott szemmel aludjon.

Szelleme soha nem nyugszik meg. Mint egy orgonajáté-kos, egyidejőleg több regisztert húz, különbözı klaviatúrá-kat és pedálokat mozgat: részvényeket, kötvényeket, pénz-nemeket, nemesfémeket, nyersanyagokat stb., de mőveletei némelykor kiegészítik egymást. Az egyik kivédi a másik kockázatát. Ennek a módszernek megszámlálhatatlan variá-ciója van. Majdhogy soha nem található két teljesen azonos eset.

Mivel tranzakciói egy összefüggı rendszert alkotnak, egy laikusnak veszélyes a tısgyökeres spekulánst egy ilyen akciójában követni. Ugyanis nem lehet olyan egyszerően megállapítani, hogy mi célból kezdeményezte és milyen mértékben egészíti ki egy másikat. Ami érthetetlennek vagy ésszerőtlennek tőnik, az a valóságban tökéletesen felépített és egy elıre meghatározott rendszer szerint irá-nyított.

Mielıtt valaki a tızsdespekulációt valóban megérti és valamelyest is elsajátítja, sok tanulópénzt kell fizetnie. Ez-zel azt szeretném mondani, hogy a spekulációval nyert pénz fájdalomdíj. Hlıször jönnek a fájdalmak, azután a pénz.

Gyakran megdöbbentıek azok az okok, amelyek megren-dítı eseményeket váltanak ki a pénzügyek világából. Sok-szor nincsenek közvetlenül egymással kapcsolatban, mint például a szerelmi románcok, politikai becsvágy, személyes hiúság.

AZ ÖRDÖG MŐVE: HOMO LUDENS

A rossz nyelvek szerint az ördög azért teremtette a tızsdét, hogv megmutassa az embereknek, hogy Istenhez hasonlóan tıle is tudnak a semmibıl valamit teremteni. Ez tévedés! Nem az ördög ta lá l ta fe l a tızsdét. Spontán keletkezett, egy fa al . i t t, <iz utcasarkon vagy egy kávéházban, hogy aztán egy palotába költözzön. Mindazonáltal az ördög beavatko-

26

zott. A „homo sapiens"-bıl „homo ludens"-t csinált, aki a tızsdét gyakran játékteremmé változtatja.

Azonban ez a játékterem hatalmas szerephez jutott kapi-talista rendszerünkben. Mert ennek alapja a részvénytársa-ság, és a motorja a tızsdespekuláció. Spekuláció nélkül a nagy társadalmi iparágak (vasút, gépkocsi, olaj, elektronika, komputer és tucatnyi más) soha nem alakultak volna ki . Csak egy spekulatív árfolyamnyereség és nem a kamathozam reménye tudja az expanzióhoz szükséges pénzt a nagy és kis megtakarítók zsebébıl kicsalogatni. Ezeket a megspórolt pénzeket fogják aztán a tızsde segítségével a legkülön-bözıbb beruházási lehetıségeken keresztül a gazdaságban elosztani. Egyszóval, a tızsde eszköz a befektetések befa-gyasztására és mindenkori újra félhasználására, ha a befek-tetınek a tıkéjére ismét szüksége van. így tölt be a tızsde-spekuláció (legalábbis a kapitalista gazdasági rendszerben) lényeges funkciót. Akkor is, ha ezt spekulációs nyereség miatt teszi, de a tızsdejátékos mégis a gazdaság rendelkezé-sére bocsátja a tıkéjét. A milliónyi játékosnak és parazitának az értékpapírtızs-déken tehát megvan a jogosultsága. Es ha nem léteznének, ki kellene találni ıket. Minél több a parazita, annál na-gyobb és likvidebb a piac, és annál jobban felfogják és csillapítják a megrázkódtatásokat, ugyanúgy a hossz-, mint a besszmozgásoknál is. Minden egyes árfolyamcsökkenés-nél jelentkeznek új vevık, és így védik a piacot egy brutális zuhanástól. És minden egyes árfolyam-emelkedésnél jelent-keznek új eladók, így fékezıen hatnak a hosszmozgásokra. Egy nagy forgalmú piac mérsékeltebb mozgásokat jelez, mint egy kisebb forgalmú, hasonlóan egy gépkocsimotor-hoz, amely 16 hengerrel sokkal egyenletesebben megy, mint 4-gyel. Felfogják a sokkot.

Spekuláció mindig volt. Története olyan régi, mint maga az emberiség, és párhuzamosan mozog vele. Spekulánsok < már azelıtt voltak, mielıtt a tızsde világra jött volna. Ha a spekuláció történetét egy mondatban akarnám összefog-

27

Page 14: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Lalni, azt kellene mondanom: megszületett a „homo lu-dcns", játszott, nyert vagy vesztett, és soha nem fog meg-halni.

Bzéri vagyok meggyızıdve arról, hogy minden tızsdei depresszió Után, amikor az embert a részvényekkel és a tızsdével szemben utáhit fogta cl, újra olyan idık következ-nek, amikor a múlt minden sebe feledésbe merül, és a tızsde ismét magához csalogatja az embereket, mint a fény a pillan-gót. Ha ezt saját indíttatásra nem tenné meg az ember, akkor a magasan lej let t tızsdeipar és az elsı számú csalétek, a pénz gondoskodik majd errıl.

A „homo ludens"-t és a tızsdés speciális esetét az alkoho-listával hasonlítanám össze, aki erıs ittasság után a követke-zı napi másnaposságában elhatározza, hogy soha többé nem nyúl az italhoz. Késı délután mégis megiszik egy koktélt és aztán még egyet, és még egyet, és aztán éjfélkor ismét éppen olyan részeg, mint elızı este.

HAJÓZÁS A VAGYON ÉS CSİD KÖZÖTT

A spekuláció veszélyes hajózás a vagyon és a csıd között. Szükséges hozzá egy alkalmas csónak és egy ügyes kormá-nyos. Mit értek megfelelı csónak alatt? — Pénzt, türelmet, valamint idegeket. És ki az ügyes kormányos? Az, akinek tapasztalata van és önállóan tud gondolkodni. Balzac írta az „Elegáns élet"-rıl szóló traktátumában: az embernek három fajtája van: emberek, akik dolgoznak, emberek, akik gon-dolkodnak és emberek, akik semmit sem csinálnak. Az igazi spekuláns az, aki gondolkodik. Azonban sokan azt gondol-ják, hogy a spekuláns nem dolgozik.

Ezenkívül mire van még szüksége, hogy sikeres legyen? Von Moltkc porosz vezértábornagy szerint ugyanarra, ami a sikeres háborúvezetéshez is elengedhetetlen: gondolatok, pénz, türelem és természetesen szerencse is.*

A tızsdespekuláns foglalkozása sokban hasonlít az újság-íróéra. Mindketten a hírekbıl élnek, úgy, hogy 82 esemé-nyeket követik, elemzik és levonják belıle a következteté-seket. Az újságíró leírja és kommentálja ıket, a tızsdés pedig elolvassa azokat - de ı a sorok között is olvas, és csak azután cselekszik. Csakhogy: az újságíró újra és újra téved-het, és mégis újságíró marad. De ha a tızsdés túl gyakran téved, nem marad sokáig tızsdés... Legnagyobb tiszteletem az újságíróké, foglalkozásukat olyan elbővölınek találom, hogy most idıs koromban én is belefogtam. Azonban két-

ségtelen, hogy az újságíró kockázata nem hasonlítható össze a tızsdésével, mert ez utóbbi sorsa inkább egy kötéltánco-

séval hasonlítható össze. Egy dolog azonban mindkét foglal-kozásban megtalálható: mivel a tudásuk csak „parvum omnibus ex totó nihil",* szakmájuk megköveteli az éleslá-tást, általános mőveltséget, élettapasztalatot és a szakma

iránti olthatatlan szenvedélyt. Spekulánsnak vagy újságírónak születni kell, éppen úgy, mint filozófusnak - és legyen a filozófus a mellényzsebben! Minden pillanatban történik valami új a világon: háborús hírek a Közel-Keletrıl, ellenségeskedések és barátságok az arab államok között, kábítószer- vagy faji problémák Amerikában, a tömegtájékoztatási eszközök továbbfejlıdé-se, választások Japánban, sztrájkok Lengyelországban, for-radalom a nıi divatban, kutatás a tüdırákról stb. Mind-ezeknek az eseményeknek az összessége a világtörténés, a világtörténelem.

Az én kis életem a világtörténelem közvetlen közelében játszódott le, éppen azért, mert a tızsdébıl éltem. Minden nagy és kis esemény kihatott a tızsdére, a tızsde pedig a pénztárcámra. Paradox módon a tızsdével való elsı kapcso-lataim rossz és fájdalmas emléket hagytak bennem.

* Németül a négy G-aek nevezik (Gedanken, Geld, Geduld,

Glück) _____ 28

* Mindenrıl egy keveset, az egészrıl semmit.

29

Page 15: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ESİ ÉS NAPSÜTÉS

Marienbad, 1914 nyara. Akkoriban családunk kúrán a Cseh-erdı kellıs közepén fekvı idillikus fürdıhelyen tar-tózkodott. Meg nem tudtuk, de ez volt a császári-királyi Monarchia alkonya, és mindenki gondtalan könnyelmőség-ben élt, ami a nagy katasztrófákat megelızni szokta.

Bbbc a békés légkörbe, mint derült égbıl a villámcsapás értek a szarajevói pisztolygolyók. Hirtelen puskaporszagú lett a levegı.

Pánik kerített hatalmába mindenkit, a fürdıvendégek szétfutottak a kétfejő sas címerő monarchia minden irányá-ba. A szüleim elhatározták, hogy maradnak a kúra végéig. A fürdısétányon az emberek a katonai zenekar zenéje köz-ben vitatkoztak a barátokkal a párizsi, berlini és szentpéter-vári legújabb hírekrıl.

A komoly helyzet ellenére a tızsde semmit sem vesztett a vonzerejébıl. Az emberek rávetették magukat a bécsi és budapesti hírlapokra, hogy a legújabb tızsdeárfolyamokat követni tudják. Igazi spekulációs láz kezdıdött. Ezt a hullá-mot kihasználva néhányan meggazdagodtak (azok, akik árukkal spekuláltak), mások viszont, akik nagyban érték-papírokba fektettek, tönkrementek.

Az árutızsdén azokra az árukra vetették magukat az emberek, amik háború esetén külföldrıl már nem voltak behozhatok. Spekuláltak kakaóval, borssal, de rafiával is, a kender rostjával, ami a venyige kötözésére szolgál.

Imre lest véremet, aki akkoriban egy nagybank fiatal alkalmazón ja volt, ugyanúgy elkapta ez a láz, és néhány barátjával tafiaval spekulált. Eleinte minden jónak látszott.

30

De amikor Hindenburg tábornagy Kelet-Poroszországban Tannenbergnél megverte az oroszokat, minden áru ára erı-sen visszaesett, mert azt hitték, hogy a háborúnak hamaro-san vége lesz. Imre elvesztette az összes pénzét, és ezenkívül már régóta eladósodott a banknál. Amikor ebben a drámai helyzetben elkezdett öngyilkosságról beszélni, apámnak ki kellett az adósságát egyenlíteni, hogy a küszöbön álló tragé-diát elhárítsa. Azóta a rafia szót családunkban soha többé ki nem ejtettük.

Alig szüntették meg ezt a szerencsétlen spekulációt, a fronton és a tızsdén az események ismét megfordultak. A franciák megnyerték a marne-i csatát, és ettıl kezdve hosszú háborúval kellett számolni. A rafiarost újra elkez-dett emelkedni, de sajnos számunkra t ú l késın. így én már korán megtanultam, hogy a tızsdén a dolgok elıször mindig másként alakulnak, mint azt gondolják, és csak késıbb következik be az, amit reméltünk. Ha .1 tızsdén mégis nyerünk, akkor ez „fájdalomdíj", mert ahogyan említettem, elıször jönnek a fájdalmak, aztán a pénz.

A marienbadi világ a sétányzenével és a nemzetközi fürdıvendégekkel már régen eltőnt, éppúgy mint a buda-pesti tızsde. A testvérem és a szüleim is rég meghaltak. A mai roppant spekulációkhoz mérve az akkori raí iaspeku-láció mikroszkopikusán kicsinek tőnik. Az összeg, amit a testvérem elvesztett és az eset, ami csaknem tragédiába torkollott, nem volt nagyobb, mint ma egy Wall Street-i pénzeszsáknak egy vidám est utáni számlája. De a történet fájdalmas emlékként megmaradt.

Egy másik esemény kevésbé volt drámai, de éppolyan tanulságos.

Gyermekkoromban történt Budapesten. Pont abban a korban voltam, amikor a gyerekek játékgolyókkal játsza-nak. Az akkori Magyarország mindennapos életében a ga-bonatızsde egészen különös fényben pompázott: az ország a kenyérgabona, a kukorica és a zab nagytermelıje volt. Egész Európa legélénkebb piaca volt. Óriási forgalmat bo-

31

Page 16: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

nyolítottak le i t l : táviratok a tengerentúlról, eladási és vételi megrendelések özönlöttek el a várost és szokatlan nyüzsgést kölcsönöztek ezáltal. Ezek az óriásüzletek lehetı-séget kínáltak kisebb mértékő spekulációkra, amiknek min-denki rés/esc- le in te t t , és ez volt az a valami, ami a magya-rok vidám mentalitásának igencsak megfelelt.

A gabonáról mindenki beszélt, és éppen úgy minden másról, ami az árfolyamát befolyásolni tudta. A játék fı eleme az idıjárás volt, az ég színe, a túl erıs napsütés, ami a termést veszélyeztette, vagy az esı, ami javítaná.

Az árfolyam úgy emelkedett vagy esett az idıjárás-jelen-téstıl függıen, mint a levelibéka a létrája fokán. A városban található számtalan kávéházteraszon, az utcasarkokon seré-nyen néztek a felhık után, különösen ha a nyár túl száraz volt. Mert ha nem esett az esı, a zabtermés veszélyben volt. Sıt a magas rangú katonák is aggódtak, mert akkoriban a zabnak olyan szerep jutott, mint amilyet a benzin egy modern hadseregben játszik. A pillanatnyi meteorológiai aggályokhoz új gond társult: a labdarúgás, amit a magyar tizenegynek az osztrák nemzeti csapat ellen kellett megvív-nia. A sport becsületére ment ki a játék, amit mindenki fontos személyes ügyének tekintett. Az oly nagyon várt sporteseményeknek sikerült még ennek a forró nyárnak a bénító, rekkenı hıséget is legyıznie.

Duplán voltam izgatott. Ez volt az elsı igazi meccsem, és ezenkívül erre az új szórakozásra kedvenc nagybátyám akart magával vinni.

A játék reggelen hanyatt-homlok ugrottam ki az ágyból, hogy az eget megvizsgáljam. De ó, az ég beborult! Rengeteg szürke felhıt hajtott az esıt hozó szél. A levegı nehéz volt és már csaknem hallani lehetett a mennydörgést. Elkapott a nyugtalanság éppen úgy, mint az unokatestvéremet, aki szintén a sportünnepségre akart jönni.

A helyzet egész délelıtt egyre csak rosszabbodott, és ugyanilyen mértékben nıtt a csalódottságunk. A megbe-szélt órában a nagybátyámmal mégis találkoztunk, és meg

voltunk róla gyızıdve, hogy ı éppen olyan szomorú lesz, mint mi. Mekkora meglepetés! Szemei ragyogtak, boldogan és elégedetten mosolygott és kezeit dörzsölte, mintha éppen egy jó csíny sikerült volna neki. Általában soha nem volt utálatos a gyerekekhez, még csak viccbıl sem. „Kedves fiaim, nézzétek csak, milyen egy nap, úgy esik, mintha dézsából öntenek, a fociméi csel lemondták!"

Az unokatestvéremnek és nekem g torkonion akadt a szó. Nincs meccs! És ı még egy szép napról merészeli beszélni. Ez érthetetlen volt számunkra. Még nagyobb kegyetlenség-gel folytatta: „Ez valóban remek, ez az esı pompás!" Hihe-tetlen. Aztán azt kiáltotta: „Ti a z t á n nem értetek semmit. Az esı szerencse! Holnap a zab esni fog a tızsden. Hetek óta erre vártam."

A nagybácsinak igaza volt. A következı napon .i zab árfolyama esett, a termés meg volt ment ve. Azok, akik besszre spekuláltak, besöpörhették a vári nyereségei és «i hadsereg is megnyugodott mindez a mérkızés árán. Ez a kútba esett szórakozás a tızsde lelkén szárad, de még aznap megesküdtem, hogy adott idıben bosszút állok ezért.

El is kezdtem a játékot. A gyapot árfolyam Ingadozása miatt remegtem, mialatt New Orleans fölött az eget kémlel-tem. A gabonaaratás elıtt közép-nyugaton vizsgáltam a szelet, mielıtt Chicagóban adtam vagy vettem volna.

Néhány évtizeddel a zabbal történt tapasztalatom után egyszerre megértettem, hogy a párizsi árutızsde miért tőnt idırıl idıre úgy, mintha ellógni a/ idıt. ügy napon megfi-gyeltem, hogy nagy cukorgyárak meghatalmazottjai egy-folytában ide-oda szaladgálnak. Sietve kiszaladtak, gond-terhelt arckifejezéssel szemügyre vették az eget, aztán gyor-san újra visszatértek a szürke épületbe; valóban nı a répa az esı hatására, amibıl a cukrot csinálják. Kitisztult az ég, emelkedett a cukor árfolyama, néhány csıcsepp, és az árfo-lyam esett.

Párizs már régen, az I. világháború elıtt - es senki nem

12 33

Page 17: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tudja, mién .1 nemzetközi spekuláció legjelentısebb cél-táblája az árutızsdén.

Szenvedélyes játék folyt a nagy inspirátorok karmesteri pálcája alat t , akiknek a „belle époque" szép napjai köszön-hetıek. Bz odáig fajult, hogy a kormánynak abban a pilla-natban kellett beavatkoznia, amikor a piac királyainak egyike, az egyiptomi cukorgyárak igazgatója, Crosmer csıd-be jutott. A tızsdekrachot követı éjjel a cukor 33-ról 16 frankra esett, ami a tranzakciókat ennél a szerfölött fontos élelmiszernél teljesen szétzilálta, és a viszonyok újjárende-zését követelte meg.

Mindig ugyanez a melódia - esı vagy napsütés. Ez ri százalékos hosszt jelent a cukornál, a gabonánál, minden nyersanyagnál, amit az idıjárási viszonyok befolyásolnak.

...ÉS AZ IZABELLA TÁJFUN

A termeszei néha meg brutálisabb módon avatkozik be, és egy szimpla eseménybıl drámát csinál. Ilyenkor nem az olyan rendkívüli eseményekre gondolok, mint a földrengé-sek vagy az árvizek, hanem a légköri folyamatokra, ame-lyek a Föld bizonyos területein majdnem mindennap felhív-ják magukra a figyelmet, és néha valódi financiális kataszt-rófák forrásai.

Egyes svájci bankok még ma is emlékeznek egy menny-dörgı pénzügyi csıdre az ötvenes évekbıl, amikor egy finanszírozási társaságnak be kellett szüntetnie a fizetése-ket, csak azért, mert a barométer esett.

A következı történt: Az egyik egészen nagy nyersanyag-kereskedıi csoport egy sokszorosan félhasználható mezı-gazdasági termeknél, a kopránál, a besszre spekulált. A kopra szárított kókuszdióbél, olyan bolyhos habot ad, ami bizonyos szappanmárkák jó minıségét biztosítja; ezen-kívül a kopra a margarin fı alkotórésze. Ez a társaság a holland „Unilever" trösztnek, legnagyobb ügyfelüknek, rendkívül nagy mennyiségő koprát adott el. Arra számított,

34

hogy a koreai háború befejezésekor valamennyi nyers-anyagnál általános bessz lesz, különösen a csendes-óceáni térségben. Tehát a termelıországok kopratermését a szállítás meghatározott idıpontja elıtt akarta olcsón félvásárolni, vagyis olyan felvásárlási áron, ami számára jelentıs nyere-séget biztosított. Ez a bessz spekuláció klasszikus sémája. Aztán egy napon az történt, hogy az „Izabella" tájfun csapást mért a Fülöp-szigetekre, a fı termelıországra, és a hullámok néhány órán belül minden szép kalkulációnak véget vetettek, hiszen majdnem az összes kopratermést megsemmisítették. A mi svájci társaságunk nehéz helyzetbe került, amikor a megígért árut be akarta szerezni, hiszen azt nem tudta megvenni, ami gyakorlatilag már nem létezett. A kopra hiánya az árat természetesen felhajtotta. Akiknek raktári tartalékaik voltak, kedvük szerint diktálhatták az árakat, és a társaságnak engedelmeskednie ke l le t t . A tranz akció veszteséggel zárult, ami meghaladta a t ízmi l lió svájci frankot.

„MA BIKA* VAGYOK, KEDVESEM"

Ez a közmondás azt juttatja eszembe, hogy meg kellene magyaráznom azt a szólást, ami az angolszász tızsdéken kívül is meghonosodott, bár eredetileg ott keletkezett. Azo-kat, akik besszre spekulálnak, „bearish"-nek vagy egysze-rően „bear"-nek, medvének nevezik. İ elad ma egy bizo-nyos összegért egy árut (vagy egy értékpapírt), ami még nincs is a tulajdonában és amit csak késıbb fog beszerezni. Saját vásárlását elhalasztja, mert azt hiszi, hogy az ár, amit másnap fizetnie kell, alacsonyabb lesz a mainál. Noha itt kissé sántít a közmondás arról az emberrıl, aki elıre ivott a medve bırére, még mielıtt elejtette volna, az értelme azonban ugyanaz marad: a „bearish"-tızsdés vadász módjá-ra eladja azt, amit még le sem lıtt.

Hossz-spekuláns.

35

Page 18: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A medvével ellentétben a „buli", a „bika" lendül a ma-gasba: 8 az, aki elırerohan, mint a saját erejét ismerı állat, mindent, ami útjába áll, szarvaival az égbe röpít. A Wall Street oszlopos folyosóin elegendı, ha abban az órában, ami a hangulatok vizsgálatára szolgál, mielıtt a függöny fel-emelkedik, valaki azt mondja: „Ma »bika« vagyok, kedve-sem", hogy megértsék, hogy a beszélgetıpartner hosszban szándékozik ügyleteket kötni.

Ezek a kifejezések nemcsak Londonban és New Yorkban szokásosak, hanem a világ minden tızsdéjén, ahol egy em-ber sem értené meg, ha valaki „bika" helyzetrıl beszélne, de ahol mindenki tudja, hogy egy „bullish" tendencia meg-nyugtató elıjel.

A világ összes tızsdéjén kihívóan szembeszállnak a „bul-lok" és a „bearek", és gyakran igazán vad módszerekkel harcolnak egymással. A harc megtízszerezi erejüket, a bika megkísérli a medvét a földre szorítani, aki maga részérıl arra a pillanatra vár, hogy mancsaival még biztosabban megfojthassa ellenfelét. A harc kimenetele nem egyedül az ellenfelek kitartásától függ, nem is csak az erejüktıl. Egé-szen más erık játszanak közre, amelyekre késıbb még visszatérünk, mégpedig stratégiai, taktikai, sıt világpoliti-kai jellegőek.

A spekuláció jegyében és a tızsde címerpajzsában tehát a bika és a medve az ellenséges testvérek állnak egymással szemben és mindkettı megkísérli a gyızelmet kivívni.

A TİZSDE: A VILÁG NAGYJAINAK CSODASZERE

Mi is tulajdonképpen a tızsdeismeret?

Eduárd Herriot francia államférfi és író mondta a kultúráról, hogy ez az, ami megmarad, ha már minden feledésbe me-rült. Hasonló ez a tızsdéhez. A tızsdés sem enciklopédia, aki éves mérlegeket, osztalékokat, árfolyamokat, üzleti je-lentéseket, statisztikákat tárol. Mindezt sokkal biztosabban ırzik egy könyvtárban vagy egy számítógépben. Igazi tızs-deismeret az, ami megmarad, amikor minden részletet elfe-lejtettünk. Nem kell mindent tudni, hanem mindent megér-teni, és a megfelelı pillanatban az összefüggéseket helyesen értelmezni kell és megfelelıen cselekedni. Minden ese-ményt úgy kell fogni, mint egy radarkészülék, az összefüg-géseket helyesen interpretálni, és: önállóan gondolkozni!

A BIBLIÁTÓL MÁIG

Ha a „spekuláns" kifejezést használom, akkor a szó nemes értelmére gondolok. Bemard Baruch, a híres amerikai pénz-ember, államférfi és négy amerikai elnök személyes pénz-ügyi tanácsadója, az amerikai kongresszus egyik vizsgálóbi-zottsága elıtt úgy festette le egyszer a foglalkozását, mint egy „spekulánsét".

A spekulánsok családjához a történelem sok híres szemé-lyisége tartozott. Az elsı spekulánst már a Bibliában is megtaláljuk. Egyiptomi József vo\t az, aki nyaktörı spekulá-ciókba bocsátkozott. A fáraó éppoly tehetséges, mint belátó pénzügyi tanácsadója a hét bı és hét szők esztendı ama álmaiból helyesen vonta le a konzekvenciákat. A bı eszten-dık alatt nagy gabonatartalékot halmozott fe l , hogy aztán

37

Page 19: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

kilátás ,1 Nicolai-csatorna partjáról a hamburgi tızsdére 1825 körül

a szők esztendıkben magas áron újra a piacra hozhassa. Mindenesetre máig sem tudni, hogy vajon ı volt-e már négyezer évvel ezelıti a tervgazdálkodás apja, aki a fölösle-get elraktározta, Hogy a késıbbi termésdeficitet fedezze, vagy csak simán és egyszerően honni sóit qui mai y pense* - a történelem elsı spekulánsa volt, aki az árut felvásárolta, hogy késıbb drágábban eladhassa.

* Szégyellje magát, aki rosszra gondol - a francia Térdszalag-rend jelmondata.

18

A régi Athénban érmékben spekuláltak. (A spekuláció-nak ez a fajtája ma ismét divat, csak most „numizmatáknak" nevezik ıket. Sıt a keleti blokkban hetente egyszer hivata-losan találkoznak, hogy áruba bocsássák ıket vagy vásárol-janak.) A pénzembereket „trapezoi"-nak hívták, ami tra-pézmővészt jelent, mert ık egy kis trapéz formájú asztal mögött ültek, ahová érméiket közszemlére állították. Éppen úgy, mint ma. Ez a szó akár szimbólum is lehetne. A pénz-ügyek akrobatái talán nem igazi mővészek? Az egyik ókori pénzakrobatának a merész üzletei egy sor financiális kataszt-rófát és árzuhanást okoztak. Habár I'hormion neve nem vált halhatatlanná, de ı adta az ókor legnagyobb szónoká-nak, Démoszthenész ügyvédnek az alkalmat, hogy az elsı szenvedélyes védıbeszédet a spekulációért elmondja - bi-zonyára akkor nem voltak a szájában a híres kavicsok.

A régi Rómában, a földközi-tengeri térség pénzügyi cent-rumában is virágzott spekuláció. Gabonákban és árukban nagyban ment a spekuláció. Cato szenvedélyes politikája, aki Karthágót lerombolta, a spekulánsoknak sok gondot okozott abban az idıben. Karthágó volt az akkori világ éléskamrája, és amikor Scipio tábornok katonái bevonultak a lerombolt városba, kifosztották a raktárakat és gabonatá-rolókat. Több ezer tonna gabonához jutott Róma saját ter-mésén felül. Az árak elıször csúszni kezdtek, végül merede-ken a mélybe zuhantak. Sok spekuláns ekkor elvesztette vagyonát. Már a Forum Romanum néhány tızsdevendégé-nek fizetési nehézségeirıl beszéltek. (Az 1981/82-es évvel való összehasonlítás kézenfekvı. Az amerikai magaskamat-politika óriás csıdöt okozott minden nyersanyagnál, cégek százai váltak volna fizetésképtelenné, ha a kormány és más mamutvállalatok nem támogatták volna ıket.) A Forumon a Janus-templom közelében összegyőltek a gazdag polgá-rok, hogy megbeszéljék az üzleti tranzakciókat. Cicero, korának legprominensebb ügyvédje, itt szerezte be tippjeit az ingatlanokra, érmékre és az árukra való különbözı spe-kulációihoz.

39

Page 20: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Néhány pénzügyi kaland után sikerült egy tekintélyes összegei összegyőjtenie. Hírneve és személyisége ösztönzı-leg hatott a római spekulációra. Már akkor mondta, hogy a pénz a köztársaság Idegrendszere (centruma), és meg volt róla gyızıdve, hogy ■• spekuláció a vagyonképzés motorja. E szerint is cselekedett. Naponta találkozott a Forumon a római pénzarisztokratákkal és átutazó kereskedıkkel. Spe-kulált löldbirtokokkal, építési tervekkel és az adóbérlık rászedésével, egy akkor nagyon kedvelt befektetéssel. Sze-nátorként könnyen jutott a római várostervezést érintı belsı információkhoz, ami spekulációinál segítségére volt.

Sir ISOOC Newton, .i gravitáció törvénycinek halhatatlan felfedezıje is próbálkozott tızsdei spekulációval. Minden-esetre balsikerrel, olyannyira, hogy késıbb megtiltotta, hogy a tızsde szót kiejtsek elıtte.

Voltairt órákon át csevegett barátnıjével értékpapírokról és pénzrıl, ı is spekulál! gabonában és ingatlanban. Aztán spekulatív valutaüzérként vált híressé. Az örökösödési há-ború alatt Szászországban egy bankot alapítottak, aminek bankjegykibocsátással kellett a háborút finanszíroznia. A háború után ezek a bankjegyek 40%-ot vesztettek érté-kükbıl. Nagy Frigyes azonban 100%-os beváltást követelt ezüsttallérban minden porosz tulajdonában található bank-jegyért. Voltaire fel vásároltatta ezeket a bankjegyeket, bı-röndökben (már akkor!) Poroszországba csempésztette és onnan strómanjain keresztül Drezdától ezüsttallért köve-telt.

Beaumarchais, Casanova, Balzac szenvedélyes tızsdejáté-kosok voltak, Balzacnak nagyon sok pénzre volt szüksége az életviteléhez. Ezért írt regényeket, elbeszéléseket, esszéket, röviden mindent, ami pénzt hozott. így lett spekuláns is és gyakori vendég Rothschild bárónál, hogy tippekre tegyen szert. Spinoza filozófus és a közgazdász Dávid Ricar-do tudományos tevékenységük mellett lelkes spekulánsok voltak.

Hogy hagyhatnám ki a sorból Lord Keynest, századunk

legnagyobb közgazdászát, akinek portréja alá a brit kor-mány a következı szöveget tette: „John Maynard Lord Keynes, akinek sikerült munka nélkül egy vagyont szerez-ni."

NIMBUSZOMNAK KÖVETKEZMÉNYŐI VANNAK

Paul Gauguin legszebb képeit is tızsdei csıdjének köszön-hetjük. A párizsi tızsdén szerencsétlen alkuszi és spekulán-si ügyletei nagy tartozásokkal terhelték, így Tahitiba kellett menekülnie.

Tızsdemegszállott hírességekkel is van személyes tapasz-talatom. Habár én tızsdés voltam, a húszas évek végén a párizsi mővésznegyedben, a Montparnasse-on ütöttem fel tanyámat. A Café Dómé sőrő dohányfüstjében gyakran találkoztam a nagy japán festıvel, Foujitával. A két szıke-ség ellenére, akik kísérték, soha nem mulasztotta el elsıként megkérdezni: „Na kedves Kostokám, mi újság a tızsdén?" Egy másik sarokban Ernest Hemingway abbahagyta irodal-mi vitáját, hogy a Wall Street legutolsó híreit hallja.

Hát még Fritz Kreisler, a nagy komponista és hegedőmő-vész! Mélyen csodáltam ıt, mőveit és játékát, (ivakran beszélgettem vele személyesen, és szívesen hallgattam volna a zenérıl és a zenészekrıl is. İ pedig bölcsességemért gyö-tört, mert a legnagyobb problémája mindig az volt, hogy a piacon maradjon-e vagy mindenen túladjon-e? Bizonyára azt gondolta, hogy nekem a tızsdei disszonanciákra jobb fülem van, mint neki. Mindenesetre velem s/cm ben volt egy rendkívül nagy elınye. A délelıtti tızsdei veszteséget este újra „meg tudta keresni" hegedőjével.

Még ma is emlékezetes szamomra egy hosszú telefonbe-szélgetés jó barátommal, Kálmán Imrével, ı nemcsak a bécsi operettvilág egyik legnagyobbja volt, hanem szenvedélye-sen érdekelték a tızsdei tranzakciók. E beszélgetéskor (az 50-es évek elején) feltette nekem mint pénzügyi tanácsadó-jának a kérdést, hogy „befektetés szempontjából helyes volna-e, ha százezer dollár értékő részvényeit eladná (a ni. i i

40 41

Page 21: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

vásárlóerı szerint félmillió dollár lenne), mert Cartier-nál alkalmi vétel kínálkozik, és feleségének, Verának egy bri-liánst vásárolhatna. Nolens volens, igent kellett mondanom, mert egy órával elıtte Vera felhívott Párizsból, és megkért (azzal az indokkal, hogy már mindegyik barátnıjének van egy különlegesen szép gyémántja, csak neki nincs), taná-csoljam férjének ezt a befektetést. (Vera érve nem is volt hamis.) Néhány nap múlva a győrő a szép Kálmán Vera finom uj j á t ékesítette'.

Értelemszerően talán jobb lett volna az IBM- vagy a XEROX-részvényeket megtartani. De természetesen felte-hetjük a kérdést, hogy az a kedvtelés, hogy egy olyan ritka győrő tulajdonosai lehetünk, azt hordhatjuk, és az irigység-tıl megpukkadó barátnıknek mutogathatjuk, nem jelent-e többet, mint egy tızsdei nyereség? Egyébként azt tapasztal-tam, hogy egy férfi számára sokkal veszélytelenebb, ha felesége vagy barátnıje ékszerekbe, szırmékbe stb. szerel-mes, mintha egy bankszámlába. Mert az ékszereknek és a szırméknek van határa, de egy bankszámlának soha.

A háború után az a nagy szerencse ért, hogy Svájcban találkozhattam Richárd Strauss-szal, aki bálványom volt a zenében es a barátja lehettem. Gyakran étkeztünk együtt Verenahofban, Badenben, Zürich mellett, és mohón figyel-tem, hogy elkaphassam a mester szavait a zenérıl. De hiába. Csak a pénzrıl volt szó, felesége, Paulina mindent tudni akart a tızsdérıl.

A tızsde jelensége izgatja az embereket. A következı történet tipikusnak tőnik. H. János, budapestije barátom gyakran volt vendégem a francia Riviérán. Nagy kultúrával rendelkezı ember volt, különösen a francia irodalomban volt jártas. Különleges örömet akartam szerezni neki, és meghívtam barátomat és szomszédomat, a francia írót és Goncourt-díjas M. C-t. Az utóbbi mőkritikus és a francia irodalom professzora volt Amerikában. Tulajdonképpen a francia elıtt magyar barátommal akartam dicsekedni, meg akartam neki mutatni, hogy még a kommunista Magyaror-

szágon is milyen jól informáltak a legújabb francia irodalom fejlıdésérıl. János barátom napokon át készült az irodalmi eszmecserére. Sajnos nem került sor a tervezett szépirodal-mi beszélgetésre, mert díszvendégem kérdésekkel bombá-zott az elektronikáról és az olaj értékérıl, az aranyárról és pénzpiacról. Szegény János barátom szóhoz sem jutott. Szomorúan ült az asztalnál. A betervezett irodalmi ebéd kudarcba fulladt.

Beletörıdtem nimbuszomba. Ezért óva intek minden vendégszeretı hölgyet attól, hogy engem olyankor hívja-nak meg, amikor mővészt, írót vagy más széplelkőt fogad-nak. Már a jelenlétem is megmérgezi a légkört... Tehát figyelem! Ez történik mindenkivel, aki tızsdésként profi hírében áll!

42

Page 22: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A TİZSDE SZESZÉLYES LOGIKÁJA

(j A tızsde logikus, de olyan speciális a logikája, aminek az átlagember gondolkodásmódjához kevés köze van.

Szeszélyes, mint egy szép asszony vagy az idıjárás. Ért hozzá, hogy ezer bővészmutatvánnyal csillogjon, hogy zsákmányát magához csalogassa, és abban a pillanatban, amikor az ember a legkevésbé számít rá, hátat fordít neki. Javaslom: hagyjuk a kedélyállapotokat hidegen figyelmen kívül, és mindenekelıtt ne keressünk semmire logikus ma-gyarázatot !

Hogy felfogjuk, a felfelé és a lefelé irányuló mozgások mechanizmusát kell megértenünk, hogyan keletkeznek, ho-gyan alakulnak és hogyan végzıdnek? A tızsdelogika sze-rint tehát nem követelmény, hogy a jó részvények emelked-jenek, és a rosszak essenek, ugyanúgy az sem, hogy a tızsdei árfolyamoknak rossz gazdasági helyzetben esniük, jóban pedig emelkedniük „kell". De az évek hosszú során természetesen emelkednek azoknak a kis vállalatoknak a részvényei, amelyek nagyok lettek (mint számos amerikai vállalat értekpapírjai, amelyek állandóan növekedtek), és az olyan vállalatok értékpapírjai, amelyek fokozatosan romla-nak, a mélybe fognak süllyedni. Néha egész üzletágak men-nek tönkre új technikai fejlıdés miatt.

De ezek hosszú távú mozgások. Hogy elıre lássuk ıket, nem kell hozzá jó tızsdésnek lenni, hanem futurológusnak, sıt prófétának. Mert teljesen tökéletes szakismeret birtoká-ban sem tehet elıre l á t n i , hogy egy egész szektor vagy vállalat honnan kap konkurenciát. így fordulhat elı pél-dául, hogy Amerikában egy ÚJ technológiai találmány egy

44

üzletágban csúcs-konjunktúrát hoz létre, amit egy lényege-sen olcsóbb japán termelés gyorsan letör. Tehát ahhoz, hogy hosszú évekre sikeresek legyünk, vízióinknak kell lenni. Az elmúlt évtizedekben volt nem egy barátom, akik-nek a technológiai területén olyan „jövendöléseik" voltak (pl. az IBM-et és a XEROX-ot illetıen), hogy attól meg is gazdagodtak. Itt-ott nekem is voltak ilyen látomásaim (a né-met külföldi kölcsönökkel a háború után vagy néhánv elektronikai értékpapírral). De ezek i hosszú t á v ú tenden-ciák a tızsde ciklikus mozgásaival nincsenek összefüggésben.

Viszont vannak rövid távon játszó játékosok, akik egyik napról a másikra, egyik hétrıl a másikra akarnak árfolyam-nyereséget csinálni. Számukra csak keveset ér a/, en elemzé-sem, mert az ingadozások rövid távon kiszámíthatatlanok és érthetetlenek. Mint már mondtam, a tızsde úgy viselke-dik, mint az alkoholista. Ittasan teljesen meglepetésszerően reagál, gyakran elsírja magát a jó hírek hallatán, és nevet a rosszon. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb tızsdés még azt sem tudja megítélni, hogy mely hírek jók és melyek rosszak.

így csupán a középlejáratú ciklikus mozgásban való spe-kulálás marad mint érdekes küzdıtér, amelynél legalább a befolyásoló faktorokat lehet tárgyilagosan eleme/ni és kéz-zelfogható érvekkel (helyesekkel vagy hamisakkal), vala-mint elképzelésekkel rendelkezni.

A KERESLET ÉS KÍNÁLAT POSZTULÁTUMA

A tızsdei logikában csak egy követelmény van: kereslet és kínálat. Még ma is élénken emlékszem legelsı, tızsdén töltött napomra (a párizsi tızsdén történt). Egy idıs úr (valószínő az én mai korombeli) odajött hozzám: „Fiatalem-ber még nem láttam önt itt. Kicsoda ön?" „Igen" — vála-szoltam —, „ma vagyok elıször a tızsdén, és X cégnél va-gyok gyakornok." — „Mivel az ön fınöke barátom, most valami rendkívül fontos dolgot tanítok meg önnek. Nézzen

45

Page 23: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

körül, i t t minden egyetlen dologtól függ, attól, hogy több ostoba van-e, mint papír, vagy több papír, mint ostoba." (Ismerısöm valószínőleg rossz tapasztalatokat szerzett, mert minden részvényvásárlót „ostobának" nevezett.) Ezt a taní-tást soha nem feledtem el: minden a kereslettıl és a kínálat-tól függ. Az én egész tızsdeelméletem erre épült, természe-tesen hosszú évek személyes tapssztalataival alátámasztva. Ismerısöm szavait a következıképpen értelmezném: A tendencia attól függ, hogy az eladóknak fontosabb és sürgısebb-e papírjaikat értékesíteni, mint a vevıknek pén-zükkel papírokat vásárolni. Ha az értékpapír-tulajdonosok pszichológiai vagy anyagi nyomás alatt kényszerülnek pa-pírjaikat eladni, a pénztulajdonosok ezzel szemben ugyan vásárolni akarnak, azonban nem állnak vásárlási kényszer alatt, akkor az árfolyamok esnek. A tendencia elemzése abból áll, hogy azokat a különbözı befolyásoló tényezıket megítéljük, amelyek a keresletet és a kínálatot a jövıben meghatározzák.

HOGYAN KELETKEZIK EGY TİZSDEÁRFOLYAM?

Hogyan jön létre egyáltalán a tızsdei árfolyam? Vegyük a tızsdei tranzakció egy molekuláját nagyító alá! Egy X rész-vény 100-on áll. Egy potenciális vevı azt mondja: ez 100-on áll vagy gondolja, hogy 100-at ér —, tehát 90-ért akarom megvenni, ezért 80-at ajánlok. A másik oldalon az eladni akaró tömeg, l()()-on áll, tehát 110-ért akarom eladni, ezért 12O-at kérek. Vagyis a részvény 80-nál elérte a keresleti küszöböt és 120-nál a kínálatit. Ha a tızsdén csak egyetlen-egy molekula lenne, nem tudna egyetlen tranzakció sem végbemenni. De a tızsde számtalan molekulából áll. Egy másik pl. HS-ot kínál, ezzel szemben 115-öt kérnek. Egy további kész rá, hogy 9O-et fizessen a részvényért, a másik oldalon pedig az. eladó hajlandó 110-ért megszabadulni tıle. Egyelıre a vevık és az eladók ragaszkodnak a kínálati és keresleti árakhoz, mert egyik sem kényszerül vásárolni,

46

illetve eladni. Most azonban jön valaki, aki kényszer alatt áll (ez lehet pszichológiai, ha fél vagy mert pesszimista, vagy anyagi kényszer, mert pl. szüksége van pénzre), és el kell adnia, hangsúlyozom, hogy kell. „Ezért szenvednie kell", meg kell elégednie azzal az árral, amit a legtöbbet kínáló vevı fizetni hajlandó, ami a mi esetünkben 90. A tranzakció ezzel le van zárva, az árfolyam eszerint 90-nél áll 100 ellenében.

Az árfolyam-alakulás tehát attól függ, milyen kapcsolat-ban állnak a limitált eladási és vásárlási megbízások az áriimit nélküliekkkel (ez a legjobb árfolyamot jelenti). Ha például egy napon minden kínálat limit nélkül érkezik a tızsdére, és ezzel egy idıben a vevık megbízásaikat ala-csony árfolyamon határozzák meg, tızsdekrach keletkezik. Ellenkezı esetben, ha az eladók vonakodnak, és csak emel-kedı áraknál adnak eladási megbízásokat, míg a vevık egyidejőleg agresszíven alkudoznak, és mindenképpen vá-sárolni akarnak, ez azt jelenti, hogy nem határoznak meg árlimitet a vásárlási ajánlatukért: ekkor tözsdeboom keletke-zik.

Vevı és eladó, mindegyik a másik kényszerhelyzetébıl akar profitálni. Éppúgy, mint az uzsorás ékszerész, aki a szükségbe jutott vevıjének a gyémántgyőrőjéért a lehetı legalacsonyabb árat kínálja. Ugyanazért a kıért, amit egy érdeklıdınek az egekig magasztalt volna ( tőz , modern csi-szolás, hibátlan, nagy kereslet), most csak leértékelı jelzık-kel illet, tőztelen, régimódi csiszolás, természetellenes szí-nezés, kevésbé keresett). És: Ahogy az ékszerész a vevıt, aki belép a boltjába, „kitapogatja", ugyanúgy megpróbálja a tızsdések két pártja (vevı és eladó) tekintettel esetleges szándékaikra egymást „letapogatni".

Ezért van az, hogy a tızsdei napokon a tızsde nyitása elıtt közvetlenül az egészen nagy események után még egyáltalán nem lehet megmondani, milyen lesz. a tendencia; mert lehetetlen - mint ahogy már elmagyaráztam megálla-pítani, hogy hogyan fognak a tömegek az eseményekre

47

Page 24: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

reagálni, és milyen megbízások érkeznek be az alkuszok-hoz.

Most pedig tekintsük át egy papír tranzakcióit egy tızs-denap alatt, és annak okait! A eladja papírjait, mert a bank a hitelt felmondta neki, amit ezekre a részvényekre vett fel. Ennélfogva nem várhat, hanem a lehetı legkedvezıbb áron el kell adnia ıket. H kereskedınek van egy esedékes váltója. Az általa remélt meghosszabbítást nem adták meg. Ezért el kell adnia a papírokat. C-nek jelzálog van a házán, ami esedékessé válik. A bank ugyan hajlandó azt meghosszabbí-tani, de csak lényegesen magasabb kamattal. Ez nem éri meg. így C eladja részvényeit. D-t elkápráztatja a határidıre lekötött pénzek és a fix kamatozású kötvények magas hoza-ma, és inkább eladja papírjait, hogy pénzét magasabb kama-tozással lekösse, t egy kis nyereséget ért el részvényeivel, amit most biztosítani akar. F-nek van egy egészen szemé-lyes pénzkötelezettsége (lánya férjhez megy, és neki ki kell fizetnie a megígért hozományt). G-nek már egy kis vesztesé-get is el kellett tőrnie, és ennek most határt akar szabni. H el akar adni, mert meg van róla gyızıdve, hogy késıbb olcsóbban tudja visszavásárolni a papírokat. / csupán azért ad el, mert az „általános" pesszimizmus megfertızte.

A vevıoldalon K vásárol, mert nézete szerint a részvény túl alacsonyan áll, és hosszú távon biztosan emelkedni fog. Egy további azért vásárol, mert házeladásból készpénzhez jutott és azt most értékpapírokba akarja fektetni. A követ-kezı pénzt örökölt és be akarja fektetni. Egy másik maga-sabb áron adta el a papírjait és most újra megveszi ıket, mert rövid tavon emelkedésre s/.ámít. Aztán valakinek azért kell vásárolnia, mert a nyugdíjpénztárban, amit ı kezel, túl sok a készpénz és e/t be kell fektetnie.

Az eladóoldalon a többség elsısorban anyagi, másodsor-ban pszichológiai nyomás alatt áll, tehát el kell adnia. A ve-vıoldalon a többség ugyan hajlandó vásárolni, azonban semmiképp nem á l l kényszer alatt, vagyis az esetleg kedve-zıbb árakat kivárhatja, Hbben a szituációban az árfolyamok

természetesen visszaesnek. I n n é k lı oka a magas kamat, illetve a tıkepiac rossz likviditása. A pénz a tızsde oxigénje. Likviditás nélkül a tızsde nem tud emelkedni. Hz olyan, mint amikor a magyar cigányzenész azt mondja: „Nincs pénz, nincs zene." Pénz, l ikv id i tás a tızsde fı befolyásoló tényezıje.

T(ENDENCIA) - P(ÉNZ) + PÍSZICHOLÓGIA)

De a pénz egyedül még nem hozza mozgásba a piacot, ha a befektetık pszichológiája negatív. Egy további befolyáso-ló tényezı tehát a pszichológia. Ha mindkét tényezı, a pénz és a pszichológia is pozitív, akkor emelkednek az árfolya-mok. Ha mindkettı negatív, akkor esnek. Ha az egyik tényezı pozitív, a másik negatív, a tendenciák semlegesítik egymást, ami azt jelenti, hogy egy színtelen, érdektelen, ingadozás nélküli tızsde alakul ki. Ezt „trading market"-nak nevezik, ami azoknak a tızsdejátékosoknak jelent ked-vezı szituációt, akik a kis árfolyam-ingadozásokat ki tudják használni.

Ha valamelyik tényezı jelentéktelen túlsúlyba kerül, enyhén emelkedı vagy enyhén süllyedı árfolyamokat ma-nifesztálhat, aszerint, hogy melyik tényezı erısebb. Ha aztán az egyik tényezı hirtelen megváltozik, és mindkettı vagy pozitív vagy negatív lesz, akkor jön a nagy hossz vagy bessz.

Az árfolyamok emelkednek, ha nagy és k i s megtakarítók vásárolni akarnak és tudnak. Venni akarnak, meri a pénzügyi és gazdasági helyzetet optimistán í té l ik meg, és venni tudnak, mert elegendı pénz van a zsebükben, vagy a kasz-szájukban. Ez a hossz-mozgás egész titka, még akkor is, ha minden fundamentális tény ez ellen szólna, még a hírek is a gazdaság helyzetérıl.

Ugyanaz a mechanizmus természetesen fordítva is kihat. A publikum pesszimista, a jövıt feketén látja, és kevés a pénze, mert azt más szektorokba tudta befektetni, pl. ingat-

48 49

Page 25: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tanokba, takarékpénztárakba, magasabb kamatú kötvé-nyek be, és másrészt hitelekhez is nehezen lehet hozzájutni. Ha a fantázia és a pénz negatív, az árfolyamok a kínálat nyomása alatt a mélybe zuhannak.

Nézetem szerint az általános tızsdetendencia számára tehát nem az egyes részvények, hanem a fantázia és a pénz tényezıi sokkal döntıbbek, mint a fundamentális tények. Sıt nagyon gyakran az árfolyam-alakulás ellentétes a funda-tnentális iránnyal. Hiszen egy gazdasági eufória magasabb kamatokat hoz, rosszabb likviditást, mert a vállalatoknak minden rendelkezésre álló pénzre szükségük van saját be-ruházásaik miatt. Emiatt aztán gyakran elıfordul, hogy egy gazdasági recesszió és a kamatok csökkenése alatt a tızsde emelkedik, habár a fundamentális tényezık, tehát a nyere-ség es osztalék, nem erre enged következtetni. Egy gazdasági boom periódusában, amikor a kereskedelem és az ipar virágzik, és <) rendelkezésre álló tıkét expanzióra használ-ják, a hatóságok (jegybank, kormány) restriktív intézkedé-sekhez folyamodnak, hogy a gazdaság túlfőtöttségét elke-rüljék. A leszámítolási kamatlábat megemelik és hitelmeg-szorítasokat léptetnek életbe. A pénzmennyiséget csökken-t i k . A bankok megemelik a hitelkamatot, csökkentik vagy végsı esetben még a megígért hiteleket is törlik stb...

TİKIÍ RÖVID IDİN BELÜL

A cégeknek több lehetıségük van arra, hogy újabb tıkéhez jussanak. Tıkéjüket kötvények kibocsátásával tudják meg-növelni. A kötvénypiac ebben a szituációban azonban gyakran már nem lelvevıképes, és a társaságok rá vannak kényszerítve, hogy tıkeszükségletüket átváltható kötvé-nyek emissziójavai elégítsék ki . Azonban a nagy mennyiségő átváltható kötvény halálos konkurenciát jelent a rész-vénypiacnak.

Az átváltható kötvényeken kívül más társaságok egészen egyszerően tıkeemelést eszközölnek, és így részvényeik

számát megsokszorozzák. Néhány cég a portfoliójából más társaságok részvényeit is eladja. Az eladók nyomást gyako-rolnak az árfolyamokra, és az azt követı árfolyamcsökkené-sek rákényszerítik azokat, akik részvényeikre hiteleket vet-tek fel, hogy a papírjaikat eladják.

Ennek az a következménye, hogy részvények óriási mennyisége kerül a piacra, és éppen akkor, amikor a kor-mánypolitika csökkenti a pénzmennyiséget. Mintha egy régi tızsdebarátom mondaná: több a részvény, mint a bo-lond.

Egy bizonyos idı után a gazdaság tempója lelassul, ezért a tıkeszükséglet is csekélyebb lesz, és mivel az új befekteté-sek rentabilitása nincs garantálva, ott mellızik vagy ha-lasztják ıket. A bankhitel utáni kereslet is alábbhagy. A kötvénypiac feszültsége enyhül, és a társaságok, ame-lyeknek friss tıkére van szükségük, jobb feltételek mellett, például kötvénykibocsátással szerzik ezt meg. Nem éri meg új részvényeket vagy átváltható kötvényeket kibocsátani, mert nem áll a részvényesek érdekében a tıke hígítása.

Ugyanakkor a gazdasági válság sokakban félelmet kelt, hogy elveszítik állásukat vagy jövedelmüket. Ezért buzgón spórolnak. A fogyasztás csökken, és a takarékbetétek nı-nek. Mivel az infláció veszélyét bizonyos mértékben és idıre kikapcsolták (a kereslet inflációfaktorára gondolok, nem pedig a. költséginflációra), ezért az illetékes szerv csök-kentheti a kamatlábat és megkönnyítheti a hitelfelvételt. Ha a tıkefelhalmozás az ipari beruházási szükségletet túllépi, akkor a megmaradt pénz a tızsdébe vándorol, hogy a már jegyzett értékpapírokba fektessék be.

A tızsde hasonló a használtautó-kereskedéshez. Ha a nagy autócégek mindig újabb és attraktívabb modelleket dobnak a piacra, és az autóügynökök különösen aktívak, sıt a vevıknek árengedményt is adnak, vagy bizonyos tartozékot díjtalanul adnak, olyankor esik a használt autók ára. Ezzel szemben ha az új autók szállítási ideje több hétre vagy hónapra rúg, ezenkívül az új modellek kevésbé tőn-

50 51

Page 26: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

nek vonzónak, és árengedményrıl szó sem lehet, akkor a használt autók piacán a kereslet nagy lesz és az árak a magasba szöknek.

A tızsdén jegyzett részvények a tıkepiac használt autói. Ha a piacot elárasztják új, érdekes értékpapírokkal (pl. átváltható kötvényekkel), akkor a tızsdén már jegyzett részvények árfolyamzuhanása elkerülhetetlen. De ha az új kibocsátások a csökkenı kamatláb mellett egyre ritkábbak lesznek, akkor a fölösleges pénz a tızsdére áramlik, ami az elıbbi hasonlattal élve a „használt autó" piacát jelenti.

A tıke gyakran nem a gazdasági válság mint olyan miatt szenved, hanem sokkal inkább az olyan intézkedések miatt, amelyekkel a kormány a túlfőtött konjunktúra ellen küzd. Ennek következményeképpen a tızsde gyakran visszaesik a konjunktúra idejére, a gazdasági válság pedig a kormány intézkedéseit követıen csak késıbb jön. Éppily gyakran folyamodnak a kormányok intézkedésekhez, hogy felélén-kítsék a konjunktúrát. Ezekbıl az intézkedésekbıl elıször a tızsde profitál, az árfolyamok emelkednek, még mielıtt a gazdaság a kormányintézkedésekre kedvezıen reagál. Ez a tızsdén árfolyam-emelkedést okoz, ami a kívülállónak, aki ezt a mechanizmust nem ismeri, érthetetlennek és illogi-kusnak tőnik.

ÁLLAMI BEFOLYÁSOK

Az állam jelentıs anyagi eszközökkel rendelkezik a kon-junktúrapolitika befolyásolásához. A gazdaságirányítók kapcsolótábláján különbözı gombok találhatók: költségve-tési, adó- és pénzpolitika, a diszkontláb emelése vagy csök-kentése, hitelmegszorítások vagy liberalizáló intézkedések. Ebben a kérdésben még kimerítıen állást fogok foglalni. A nyugati vezetés eddig sajnos tehetetlen volt az ár- és bérkérdésben, és ez újabban rendkívül komplikálttá tette az Infláció problémáját. Mindenesetre minden okos speku-lánsnak meg kellene jegyezni egy szabályt: soha ne szegül-jünk e l l en azoknak az irányelveknek, amelyek a rendszert

52

mozgásban tartják! Elıbb-utóbb úgyis érvényre juttatják akaratukat, mert ık rendelkeznek az erısebb fegyverrel.

Korábban, mielıtt az említett inflációs problémák ilyen akuttá váltak volna, az állam bizonyos biztonsággal tudta irányítani a konjunktúrát. A mai infláció, amely már nem tiszta pénzprobléma, hanem szociális és mindenekelıtt pszi-chológiai probléma, sokkal mélyebb elemzést szükségeltet-ne, olyat, amely túllépne ennek a könyvnek a terjedelmén.

Itt szeretnék a sok közül két példát bemutatni, hogy illusztráljam, hogyan forog a két kerék egymástól függetle-nül. 1946 és 1949 között az Egyesült Allamokban a hadi-termelésrıl a békés célokat szolgáló termelésre való átállás óriási ipari fellendüléshez vezetett. A nyereségek folyama-tosan emelkedtek. Ezzel egy idıben a Wall Streeten a tızs-dei árfolyamok mégis estek. A hadiiparról a békebelire való átállás minden rendelkezésre álló tıkét felszippantott, és nem maradt pénz értékpapírok vásárlására. A közönség félelemmel, szkeptikusan és bizalmatlanul szemlélte a háború utáni évek gazdasági lehetıségeit. Ennek következmé-nyeképpen befektetett tıkéjükért magasabb hozamot köve-teltek. Tehát mindkét tényezı, a pénz és a pszichológiai negatív volt.

Az amerikai ipari átalakulás több szakaszban ment vég-be. A békegazdaság elsı fellendülése után a stabilizáció periódusa következett. A gazdaság expanziója lelassult, a gazdaságnak kevesebb pénzre volt szüksége, a megtakarí-tott tıke újra felhalmozódott. A be nem fektetett tıke a tızsde felé vette útját, az árfolyamok erısödni kezdtek. A pénz és a pszichológia tényezıi újra pozitívak lettek.

Németországban másként ment végbe ez a folyamat. A nagy újjáépítés periódusa az 1948-as pénzreformmal kez-dıdött. Akkoriban még kevés tıke á l l t a tızsde rendelkezé-sére, az értékpapírok a lassú árfolyam-emelkedés ellenére sem mozdultak el a viszonylag alacsony árfolyamszintrıl, habár a pszichológiai tényezı teljesen pozitív volt.

Az ipari expanzió 1953 után óriási méreteket öltött.

53

Page 27: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A boom minden rendelkezésre álló tıkét felszívott, és a tızsdének már nem jutott semmi. Az újságokból minden reggd azt a különös paradoxont állapíthattam meg, hogy a társaságok kitőnı sikereket könyveltek el, az osztalékok növekedtek, de a részvények árfolyamai szakadatlanul csökkentek.

A nyugatnémet kormány ugyanis meghozta a szükséges intézkedéseket, hogy a boom periódusában elhárítsa az infláció veszélyét. A hitelmegszorítások a vállalatokat új részvények és kötvények kibocsátására kényszerítették. A legnagyobb német vállalatok 8% fölötti kamatozású köt-vényeket dobtak a piacra. Ez abban az idıben rendkívül magas kamatláb volt. A tızsdét elárasztották értékpapírok-kal, de - az általános optimizmus ellenére — nem volt elegen-dı tıke a megvásárlásukhoz.

A részvénypiac kilátástalannak tőnt. Amikor lelassult az expanzió és csaknem stagnálás következett be, a Szövetségi Bank lazított a hitelpolitikáján, kinyitotta a pénzcsapot, ami a tıkepiacot megfelelı módon ellátta.

Ezzel az „oxigénlökettel" újra erıs lett a piac, és a papírok értéke olyan gyorsan emelkedett a magasba, hogy más tızsdék ilyet még nem éltek át. Az évekig mesterségesen alacsonyan tartott hosszpotenciál — fundamentális alapokon nyugodva — az árfolyamok igazi robbanását okozta, mert a pénz és pszichológiai tényezık egyidejőleg váltak pozitív-vá. Ehhez csak pénz volt szükséges, mint már megállapítot-tam, a tızsde oxigénje. Mindig is ígv volt és így is marad, míg tızsdék lesznek. „Pénz, még egyszer pénz és mindenek-elıtt pénz." TrivulziÓS marsall híres szavait mottóként minden tızsdekapu fölé be kellene vésni: „denari, denari e poi denari".

Ezzel szemben a „pszichológia" faktor - alaposan szem-ügyre véve - különbözı tényezık terméke, amelyek a tızsdére hatást gyakorolnak. Tegyük fel, egy társaság nye-reségét és osztalékát csökkentik, az adót felemelik stb., tehát csup.i negatív intézkedési vezetnek be. De ha a közön-

ség a jövıt optimistán értékeli, beletörıdik a rossz hírekbe, mert meg van gyızıdve róla, hogy az elıbb említett negatív befolyások csak átmenetiek. A P ( = pszichológia) tényezı ebben az esetben pozitív marad, minden rossz fundamentá-lis hír ellenére.

Ez bebizonyosodott már drámai politikai eseményeknél is. Gyakran elıfordul, hogy egy társaság részvényei egy sztrájk ellenére sem esnek vissza, egyszerően azért, mert a közönség a sztrájkot veszélytelennek í té l i meg. Amikor 1939-ben kitört a háború, a párizsi tızsdén hónapokon át hossz volt, mert az emberek az inflációtól való félelmükben értékpapírokba menekítették pénzüket. A francia publi-kum azt gondolta, hogy a részvények, vagyis a dologi értékek jobb befektetések, mint a francia készpénz. A rész-vényekrıl tehát optimistább véleményük volt, mint a fran-cia pénzrıl.

Ezenkívül sokan voltak azon a nézeten, hogy a háború csak rövid ideig fog tartani. Azután pedig minden marad a régiben...

Az például minden logikának ellentmond, hogy közönsé-ges svájci, angol vagy francia aranyérmék, melyek még csak ritkaságnak sem számítanak, 50-100%-kal aranyértékük fölött állnak. Ennek ellenére a közönség kifizeti az árat, mert azt hiszi, hogy ott kell porosodni néhány darabnak a fiókjában. Itt szintén lélektani tényezırıl van szó különö-sen az utolsó háború óta —, melynek a józan gondolkodás-hoz köze nincs. Nem a háború vagy a béke ténye <iz abszolút döntı a tızsdetendenciában, hanem a közönség lélektani reakciója.

r>r>

Page 28: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„A MATEMATIKA TÖRTE KI FRANCIAORSZÁG NYAKÁT"

Egy részvény «n nyereség arány megítélése (az USA-ban „price/earningfl ratio"-nak nevezik) tisztán a lélektantól függ. Blıfordulhat, hogy a piac, illetve az elemzık egy és ugyanazon részvénynél L5 : l-hez való ár-nyereség arányt alacsonynak ítélik, mely ítélettel a papír alulértékeltté vá-lik. Más alkalommal ugyanannál a részvénynél ezt az arányt túlértékeltnek tüntetik fel. Ezekbıl az ítéletekbıl azonban nem vonható le semmilyen következtetés a további fejlı-désié nézve, mert az „alul-, illetve túlértékeltség" megállapí-tások nem aritmetikus axiómák, hanem relatív megítélések, amelyek nagymértékben a pszichológiától függenek. Ezért kell mindig mosolyognom, ha megfigyelem, hogy elemzık százait hipnotizálta meg az árarány. Azoknak, akik a „price/ earning! ratio"-t a tızsdeanalízis egyszeregyének tekintik, sohasem lenne szabad IBM-, XEROX- és sok más részvényt vásárolni, meri e számítás alapján ezek a részvények az adott pillanatban mindig túl magasan álltak.

A Wall Strcet-i szakemberek szerint ezekhez az értékpa-pírokhoz egyáltalán nem lenne szabad nyúlni, mert elvileg a „price/earnings ratio" alapján nulla alatt kellene állniuk. Sok érdekes tızsdei fogást csináltam már éppen az olyan társaságok részvényeivel, amelyek abban a pillanatban, amikor megvettem ıket, veszteséggel dolgoztak. Ha aztán ezek a társaságok újra nyereséget érnek el (az angolban ezt „turn around situation"-nek = megfordul a helyzet-nek nevezik), az árfolyamok hirtelen a magasba szöknek. Meg-gyızödesem szerint a tızsdén a matematikával nem lehet elırejutni. Az árfolyamokat nem lehet mérırúddal mérni, a tızsdealakulást pedig matematikai számításokkal elıreje-lezni.

I t t Idézek egy gúny versel, amit egy párizsi újság 260

56

évvel ezelıtt John Law-nak címzett, miután szisztémájával egész Franciaországot nyomorba döntötte:

„Skócia híres fia nyugszik ott, ki páratlan jól számolgatott, zseniális számtanával csıdbe ment a franciákkal."

A FANTÁZIA IS HOZZÁTARTOZIK

Nem a matematika dönt az árfolyam-alakulásról, hanem a várakozások. Sıt ha egészen pontosan szeretnénk meghatá-rozni, akkor azt kell mondanunk, hogy a várakozások vára-kozásáról van szó; mert ha én ma 100-ért veszek egy rész-vényt, azzal a szándékkal, hogy jövıre sokkal magasabb árfolyamon el tudom adni, egyidejőleg figyelembe kell ven-nem az azt követı év vásárlójának várakozását is. Egyszóval ez várakozás a négyzeten, vagyis fantázia.

A következı történettel illusztrálni szeretném, hogyan kalandozik a spekuláns fantáziája a jövıben. Közvetlenül a háború végén Olaszország egyedülálló helyzetben volt. Ma-gát az országot alig érte közvetlenül háborús kár. A gyárak legnagyobb része sértetlen maradt, de nyersanyaghiány miatt nem tudtak termelni. Nyersanyagot pedig nem tudtak vásárolni, mert nem volt pénzük. Az Egyesült Államokkal zseniálisan kiokoskodott szisztéma segítette ki Olaszorszá-got a zsákutcából. Bérmunkaszerzıdés alapján Amerika nyersanyagot szállított Itáliába: gyapjút, gyapotot, mősely-met. Az olasz gyárakban történt feldolgozás után a készáru egy része fizetségképpen visszakerült az Egyesült Államok-ba, míg a megmaradt hányadot a belföldi piacra dobták, sıt más európai országba is exportáltak.

1946-tól újra felvirágzott az olasz textilipar, és a milánói tızsde is újjászületett, fokozatosan ismét helyreállt az a szenvedélyes légkör, mely Milánót a háború elıtt Európa egyik legaktívabb részvénypiacává tette, ahol a legintenzí-

57

Page 29: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

vebben spekulállak. Bz az újjáéledés mégis többé-kevésbé csak a textilfeldolgocásn és -kereskedelemre korlátozódott, valamint a vele rokon iparágakra, amelyek direkt vagy indirekt a textiliparral kapcsolatban álltak: áruházak, tex tilgépek és így tovább.

Amikor az Egyesült Államokból a kontinensre jöttem, ahol Európát egy bizonyos pesszimizmussal ítélték meg, egészen meglepıdtem, mert a gyapotból, selyembıl és gyapjúból készült áruk egész özönével voltak ellátva a dómközeli elegáns milánói boltok. Azonnal kedvem kereke-dett a spekulálásra. Egyik barátomtól, egy milánói tızsde-ügynöktıl tanácsot kértem.

„Túl késı van már a beszálláshoz" - mondta. „A jó dolgok már túl magasra emelkedtek. Túl drágák ahhoz, hogy még érdemes lenne ıket megvenni. Azoknak, amelyek még nem drágák, nincs is okuk arra, hogy emelkedjenek." Frissen jöttem az Egyesült Államokból, és még nem voltam elég bizalommal az európai viszonyokhoz. Barátomnak job-ban kellett tudnia, mint nekem. Megelégedtem megállapítá-sával és kényszeredetten beletörıdtem abba, hogy ezt a „kalácsot" nem kóstolhatom meg.

Néhány héttel késıbb felkeltette figyelmemet a „Neue Zürcher Zeitung" egyik cikke. A Kaiser Frazer nagy kali-forniai autócég éppen szerzıdést kötött a torinói Fiattal, miszerint az olasz cégnek 100 ezer motort kell bérmunka-szerzıdésben évente elıállítani.

Ögy, mondtam magamban, szóval ez az eljárás a textil-anyagok óta tehát iskolává vált. Mi következik most? Való-színőleg az autók. Néhány perc elég volt, hogy kieszeljem a tervem. Tızsdenyitáskor megkérdeztem ügynökömet: „Mondja, melyik a legrosszabb autórészvény?" „Bizonyára a legjobbra gondol? A Fiat." „Nem, a legrosszabbra. Nézzen utána, kérem. Engem valóban a legrosszabb érdekel, akármilyen furcsának tőnik is ez Önnek."

58

„Jó" - mondta, és eltőnt a tömegben. Néhány perc múlva visszatért.

„Isotta-Fraschini (I. F.) lenne az. A cég közvetlen a csıd szélén áll. A név felelevenítette bennem azokat a háború elıtti hosszúra nyújtott gépkocsikat, amiken a filmcsillagok és pénzemberek szívesen utaztak. I. F., a luxus kezdıbetői, most tehát a pénzügyi nehézségekkel küszködı ipart jelen-tette?"

„Biztos Ön benne?" Másodszor is eltőnt a sokadalomban. „Igen, több mint biztos, az I. F. majdnem csıdben van." „Jó, akkor veszek egy pakettal." Olyan arccal, mely sokat elárult hitetlenkedésérıl, végül

végrehajtotta a kb. 150 lírás árfolyamon álló vételi megbízá-somat.

Miután kielégítettem spekulációs kedvem, elhagytam a tızsdét és néhány nap múlva a várost is. Hónapok teltek el, míg újra Milánóba utaztam. Ügynököm azonnal felhívott: „Gratulálok barátom, ahhoz a kitőnı tipphez. Honnan vet-te?"

„Csak azt ne mondja, hogy nem tudott semmirıl. Hihetet-len, Isotta 450-en áll. Bizonyára el akarja adni?"

„Semmi esetre!" Utasítottam, hogy vegyen még Isotta-rész vény eket.

Ezúttal azonnal cselekedett. Megpróbálta meglepetését palástolni, és végrehajtotta a megbízást.

Mivel engem is meglepett, hogy ezt a légbıl kapott ötletet ilyen gyorsan siker koronázta, elkezdtem az árfolyammoz-gásokat követni.

Ez a részvény egyedi eset volt. Egyedül emelkedett a magasba, mert a többi részvény, beleértve a Fiatét is, csak-nem változatlan maradt. A 150 lírás árfolyamon vásárolt papírokat kb. 1500-on passzoltam el, miután idıközben 1900 lírára emelkedtek.

A csodát meg lehetett magyarázni. Az ötletem helyes

59

Page 30: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

volt. A gazdasági újjáépítés során egyik gazdasági ág követ-kezett a m.ísik után a sorban. Olaszországnak jó híre volt az autóiparban és érdekelt volt abban, hogy meg is tartsa. Itt-ott feltőntek külföldi pénzemberek és iparosok csoport-jai, átvilágították a már tönk szélén álló iparvállalatokat, terveket dolgoztak ki arra, hogyan lehetne újra talpra állítani ıket. Egy ilyen csoport vette át az I. F.-et is, hogy az átszervezés után újra felfuttassák. A cég mint olyan ma már nem létezik, mivel egy másik céggel összeolvadt. De szá-momra, mint az egyik legmerészebb és legsikeresebb speku-lációs objektumom, emlékezetes marad.

A KAMATLÁB ÉS A KORMÁNYDÖNTÉSEK BEFOLYÁSA

A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása nemcsak a tızsdére, hanem az egész gazdasági életre hatással van. Amikor a takarékbetétek nınek és a kamatláb csökken, akkor a ban-kok könnyebben adnak ügyfelüknek hiteleket. Ügyfeleik új befektetéseket tervezhetnek, annál is inkább, mivel a befektetések az olcsóbb kamatoknál rentábilisabbak. Az üz-letvezetık egyszerre rózsaszínőbbnek látják a jövıt, mely-nek az a következménye, hogy újabb beruházások tervét készítik el.

A gazdaság kedvezı hírei azonban bizonyos késedelem-mel válnak ismertté, és gyakran megtörténik az is, hogy a tızsde sokkal hamarabb megteszi az elsı lépést, mint ahogy ezek a kedvezı hírek kiszivárognak. Az emelkedı kamatok-nak azonban elıbb vagy utóbb drámai a hatásuk, nemcsak a pszichológiára, hanem a gazdaságra is általában. Mert a magasabb kamatok hatására lemondanak a tervezett befek-tetésekrıl vagy késıbbre halasztják ıket. Mindezt olyan idıpontban, amikor az üzleti élet hírei és a tızsdei árfolya-mok még mindig kedvezıek. Ezért tızsdei döntéseimnél nem tulajdonítok nagy jelentıséget a társaságok mérlegki-mutatásainak. Elıször is a mérlegeket manipulálják vagy legalábbis kozmetikázzák ıket, úgy, ahogy az a vezetésnek tetszik. Még akkor is, ha a számok helyesek, nyilvánosságra hozásukkor már a múlté.

A pénz és a pszichológia tényezıje a tızsdetendencia számára sokkal döntıbb, mint a fundamentális körülmé-nyek. Az ember azonban csak a pénzlaktort tudja egzakt módon követni, mert a pszichológiai faktor kiszámíthatat-

60 61

Page 31: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lan. Ahhoz, hogy legalább 30 napra elıre lássunk, jósnak kellene lennünk. Bár Léteznek bizonyos szimptómák, me-lyekkel a közönség pszichológiai reakciói felbecsülhetık. Erre majd késıbb visszatérek.

A rövid lejáraiú hitelek kamatlába nagymértékben a kormánypolitikától függ, attól, hogy milyen mértékben és milyen kamatláb mellett bocsásson a központi bank pénzt a piac rendelkezésére. Hz a kormány konjunktúrapolitikájá-nak egyik fegyvere.

Mivel az elmúlt évtizedben a különbözı kormányok különbözı konjunktúrapolitikát voltak kénytelenek alkal-mazni, éppen ezért a legsúlyosabb komplikációk jöttek létre. Például az Hgyesült Államok 1971 nyarán az olcsó pénz politikáját választotta, hogy a gazdaságot ismét moz-gásba hozza és a munkanélküliséget megszüntesse.

Németország ellenben a stabilitás erdekében kénytelen volta drága pénz politikáját követni. Ennek következtében milliárdnyi mennyiségő dollár kelt át az Atlanti-óceánon, hogy az USA-nál magasabb kamatot nyújtó Németország-ban helyezzék el. Mindannyian ismerjük ma a következmé-nyeket. Ugyanez a probléma tíz évvel késıbb eHenkezı irányban ismétlıdött meg. Reagan elnök megválasztása után a rövid lejáratú hitelek kamatait az USA történetében példanélkülien magasra emelték, mert az új gazdaságpoliti-ka elsıdleges célja az infláció leküzdése volt.

INFLÁCIÓ ÉS KÖTVÉNYPIAC

Nos, most szeretnék visszatérni a kötvénypiacra. Ha ugyanis sok pénzük van a bankoknak, és ezért a vállalkozó ügyieleiknek könnyebben nyújtanak olcsó hiteleket, akkor sok társaság esik kísértésbe, hogy pénzszükségletét olcsó bankhitellel fedezze, ahelyett, hogy magas kamatlábú köt-vényt bocsátana k i . így csökken a kötvények kínálata. Másrészt sok tıkés hajlik arra, hogy hosszú lejáratú köt-vényt vásároljon, ha a banknál a rövid határidıre lekötött

pénzükért alacsonyabb kamatot kapnak. Bzek a kötvények magasabb kamatozásúak, azonkívül hosszabb idıre bizto-sítva van a befektetett pénz.

Ez annál is inkább érvényes, mert a biztosabb pénzstabi-litás kisebb kockázatot jelent. Évek óta úgy számítják a tıkebefektetéseknél a hosszú lejáratú kötvények kamatozá-sát, hogy a kötvények névleges kamatából az éves inflációs rátát levonják.

1971-ben például a dollárkötvényeknek kereken 9% volt a kamatuk. De az inflációs ráta meghaladta a 6%-Ot, így a pénzbefektetı ebben az esetben csak 3%-os reálkamatozás-sal számolhatott. Tehát az inflációs ráta különösen nagy jelentıséggel bír a kötvénypiac alakulására.

Ha az inflációs ráta csökken, nı a kereslet a hosszú lejáratú kötvények iránt. Hz a kereslet még inkább felerısö-dik az úgynevezett kamatarbitrázs-üzletekkel. Hivatásos pénzmenedzserek százai vásárolnak nagy kamatozású hosz-szú lejáratú kötvényeket, melyeket rövid lejáratú hitelekkel finanszíroznak. Mindez emelkedı tendenciához vezetett a kötvénypiacon és a hosszú lejáratú hitelek kamatai csök-kentek.

Az elmúlt ötven év tapasztalata bizonyítja, hogy a rész-vénypiac 3—12 hónapos eltolódással a kötvények tendenciá-ját követi. Számomra érvényes a tézis: Részvény hossz csak akkor lehetséges, ha a fix kamatozású értékpapírok már korábban emelkedtek. Ha azonban a kötvénypiac zuhan, néhány hónappal késıbb elkerülhetetlenül esni kezd a rész-vénypiac is. Az idıtáv, melyben a részvénypiac a kötvény-piachoz alkalmazkodik, a pszichológiai faktortól függ, azaz attól, hogy meddig tart még az optimista vagv pesszimista hullám, miközben már a pénz kamat faktor éreztette hatá-sát. Ezt nevezem a ciklus utolsó fázisának. Mivel a pszicho-lógiai tényezıt nem lehet pontosan követni, én a hosszú lejáratú kamatláb alakulását tartom a tızsde döntı baromé-terének.

62 63

Page 32: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

INFLÁCIÓ ÉS TİZSDE

A mai infláció problémája rendkívül komplex, ezért ebben a könyvben több helyen és különbözı összefüggésekben foglalkozom vele.

Mert éppen akkor, amikor az ember egzakt ítéletet akar az elmúlt évek és napjaink tızsdei alakulásáról mondani, elengedhetetlen, hogy az infláció problémáját állandóan a szemünk elıtt ne t a i tsuk és egyértelmően meg ne vizsgál-juk.

Az árinflációnak, minden nemzet elsı számú problémájá-nak több oka is van, melyek jelentıségükben az ország mindenkori adottságai szerint változnak:

1. A költséginfláció az állandóan emelkedı bérek és szol gáltatások, valamint energiaárak miatt. Habár a mai piac gazdaságot szabadnak mondjuk, valójában nem „szabad", mivel a gazdaság két legfontosabb elemét, a bért és az energiát két hatalmas kartell diktálja: a szakszervezetek és az olajországok.

2. A kereslet, amely bizonyos szektorokban az árakat a magasba hajtja és túllép az ipar kapacitásán.

3. Azok a milliárdok, amelyeket a keleti blokk országai nak és a fejlıdı országoknak kétes hitelek formájában gya korlatilag ajándékoznak, melyeket azok soha nem tudnak visszafizetni.

4. Az inflációs pszichózis, vagyis a várható infláció. Örök igazság, hogy már az inflációs várakozás is elıhívja automa tikusan magát az inflációt is.

Nehéz megitékú, me)y okok vannak túlsúlyban. Azt hiszem, az inflációs pszichózis az egyik legerısebb. Ezenkí-

64

vül az arányok is gyakran eltolódnak. A legkülönfélébb vélemények léteznek arról, hogy mi volt elıbb: a tojás vagy a tyúk. A bérek azok, amelyek az árakat a magasba hajtják vagy az emelkedı bérek csak a magas árak következménye? Itt nem létezik megfellebbezhetetlen ítélet. Gazdaságfilozó-fiai és csaknem megoldhatatlan problémákhoz közeledünk. A bérköveteléseket az egyre erısebb szakszervezetek vetik fel és egyre több népréteg kívánsága, hogy az emelke-dı életszínvonalból részt kapjon, illetve az adott életszínvo-nalat megtartsa.

Bınek a bér ár spirál a következménye. A kormányok és parlamentek tehetetlenül á l l nak e jelenség elıtt. Legalábbis a szabad világban, ahol a demokrácia jó adag demagógia nélkül nem létezhet. Bzért koncentrálnak a kormányok majdnem mindenhol a „kereslet" inflációs faktorára, amit amennyire lehet, szeretnének megfékezni. Egy, a szocialisták által kormányzott országban mondta nekem egy négyszemközti ebéd során az egyik miniszter: „Mivel egészen magunk között vagyunk, felhívom a következıre a figyelmét. Önök könnyen harcolhatnak az infláció ellen, mert megengedhetik maguknak a munkanélküliség luxusát. De hogyan engedhetnénk meg egy szocialista országban a munkanélküliséget? Igazat szólva, ez az egyetlen kényszer, ami lehetıvé teszi a munkavállalók kordában tartását. Ez a lehetıség számunkra sajnos lehetetlen." Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a tojás és a tyúk probléma vitájában nehéz megfelelı választ adni.

A keresleti infláció és az infláció pszichózis elleni harc-ban a kormányoknak két fegyver áll a rendelkezésükre: az adó- és a pénzpolitika. Reagan elnök új po l i t ikája jelentıs hangsúlyt kap azáltal, hogy a keresletet bı kínálattal pró-bálja kielégíteni. S ezzel elértem ahhoz a ponthoz, ami minket tızsdéseket különösen érdekel.

65

Page 33: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

AZ ADÓ ÉS A PÉNZPOLITIKA HATÁSA

Ha a kormány a lakosság vásárlóerejét magasabb adókkal szívja fel, akkor liberálisabb lehet a hitelpolitikában, így elkerülheti a kényszerintézkedéseket és engedélyezheti az alacsonyabb kamatokat. A tızsde számára ez a kedvezıbb helyzet.

Ha azonban a kormány nem akar politikai, szociális vagy más okokból kifolyólag magasabb adót kivetni, hanem in-kább a pénzmennyiséget csökkenti, hitelmegszorításokat vezet be és felemeli a kamatokat, ezenkívül megszünteti az inflációs pszichózist és megbünteti azokat, akik az inflációra spekulálnak, olyankor a tızsde számára a lehetı legveszé-lyesebb helyzet áll elı. Autóra emlékeztet, mely meredek lejtın gurul lefelé. Két módon lehet az autót lassítani: vagy visszakapcsolunk egy alacsonyabb sebességbe, mely az adópolitika megfelelıje, vagy fékezünk, ami restriktív pénzpolitikaval azonos. Ha a vezetı üresbe kapcsolja autóját és csak fékkel próbálja azt megállítani, akkor hamarosan csikorognak a fékek. Pont így csikorog a tızsde is, ha a kormány hitelmegszorításokkal próbálja az inflációt megál-lítani.

A 70-ES ÉVEK ESEMÉNYEI

Tisztán politikai okokból minden kormánynak könnyebb a pénzpolitikát irányítani, mert a döntések egyedül tıle függnek.

Ezzel szemben az adó- és költségvetési intézkedésekhez szükséges a parlament hozzájárulása, vagy Amerika eseté-ben a kongresszusé, ahol a demagóg fontolgatások nagy szerepet játszanak. Míg egy adótörvény nagy nehezen végre hatályba lép, például az USA-ban évekig tart; mialatt a kongresszusi képviselık összevissza vitatkoznak, a kúszó infláció vágtatni kezd.

Amikor 1467 elején Johnson elnök adóemeléssel akarta az Egyesült Államok Inflációját megfékezni, ezért a kongresz-

66

szus elé terjesztett egy erre vonatkozó törvényt, ezzel egy ideig csökkenteni tudta és alacsonyan tartani a kamatlába-kat, és növelni a pénzmennyiséget. A tızsde sem örül a magas adóknak, de sokkal kevésbé veszélyesek, mint a magas kamatok.

A kormány pénz-, kamat- és hitelpolitikája nagyon pon-tosan követhetı. Igaz, nem is csinál belıle titkot. Johnson elnöknél senki sem lehetett ıszintébb, amikor 1967 elején elmagyarázta: „I will do everything in my power to reduce interest rates".* Az Egyesült Államok elnökének ilyen meg-jegyzésére egy tızsdésnek hanyatt-homlok a Wall Streetre kellett rohannia. A hossz-mozgás, mely ezután jött, annál viharosabb volt, minthogy a kongresszusnál már két éve megrekedt az adóemelés.

Az emelkedı mozgást követı reakció, vagyis a bessz csak akkor éreztette hatását, amikor Nixon elnök új adminisztrá-ciója véghez tudta vinni különösen szigorú pénzpolitikáját.

Elméletem szerint elıre látható volt, hogy a Johnson-eufória után újra nehéz idık jönnek a Wall Streetre. De az összeomlás csak akkor következett be, amikor a pszicholó-giai faktor negatív lett és annál hevesebben, mivel az elızı spekulációs hullám túlságosan magas volt.

Nyolc évig szolgált az egyre növekvı pénzmennyiség (részben a vietnami háború következményeként, amit nem az adókból finanszíroztak) három óriásmotor főtıanyagául, melyek a Wall Streetet magas fordulatszámra hozták — az ügynöki hálózat a maga százezer ügynökével a központi motor; a befektetési alapok és a vegyes konszernek pedig a segédmotorok.

A spekulációs mechanizmus a következıképpen mőkö-dött: az ügynökök eladták a közönségnek a befektetési alap részjegyeit. A befektetési alap pénztáraiban levı pénzzel

* „Mindent elkövetek ami hatalmamban áll, hogy a kamatlábak csökkenjenek."

67

Page 34: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ugyanezek .1 brókerek vegyes társaságok részvényeit vették meg, bogy magukba olvasszák ıket.

A 100 ezer közvetítıbıl á l ló hadsereg megtette a magáét, még idıben elhíresztelték az alap- és vegyeskonszern-operációk forró t ip | i je i t . Szájról szájra terjedtek a tippek, profik, potya/ok, egy napra spekulálók vetették rá magukat a részvényekre, melyeknek árfolyama ırületes gyorsasággal emelkedett függılegesen egyre feljebb — mindez a végtelen pénzmennyiség segítségével. Nemcsak a hagyományos tızsdeközönséget fertızte meg ez a légkör, hanem a nyugdíjpénztárakat, templomokat, egyetemeket, sıt a szak-szervezeteket is, melyek az állandóan emelkedı árfolya-mokból mind profitálni akartak. Ezen intézmények eddigi vagyonkezelıit elzavarták, helyükre új és fiatal menedzse-reket ültettek, akik az iskolapadból egyenesen a Wall Streetre költöztek, hogy ott a milliárdokkal zsonglırködje-nek. A Wall Street gigantikus kaszinóvá vált, melyben a játékláz napról napra szenvedélyesebb és gátlástalanabb lett.

Miután Nixon elnök átvette hivatalát, legfıbb kötelessé-gének tartotta, hogy elejét vegye az inflációnak (mint nem régen Reagan hivatalba lépésekor, 1981-ben). Mivel demok-ratikus kongresszussal volt dolga, egyetlen fegyvere a pénz-politika, vagyis a kamatlábak emelése volt. Nixon elnök nem titkolta szándékait, hamarosan hivatalba lépése után bejelentette új pénzpolitikáját. Ez figyelmeztetés volt min-den tızsdés számára, hogy a Wall Streetre nagyon nehéz idık jönnek. Két évvel azelıtt Johnson elnök éppígy keltette fel megjegyzésével a közönség figyelmét, amikor a kamatlá-bakat csökkentette.

Johnson biztatása és Nixon figyelmeztetése egyértelmő volt. A Féder,íl Keserve Board radikálisan korlátok közé szorította a pénztömegeket, a kamatlábak emelkedtek, a hitelrestrikciók egyre szigorúbbak lettek és a kötvénypiac jelentısege is csökkenni kezdett. Az elsı motorok, amelyek kiestek, a vegyes konszernek voltak. A növekvı pénzhiány

mellett egy második ok is nehéz helyzetbe hozta ıket. A kongresszus egy új törvénye megtiltotta a vegyes kon-szerneknek a fináncakrobatikus bővészmutatványokat (az adótrükköket).

A vegyes vállalatok árfolyam-összeomlása a befektetési részjegyek árfolyamzuhanását vonta maga után.

A befektetési alapok portfoliójukból részvényeket adtak el, mindegy volt, hogy melyiket és milyen áron, azért, hogy az esetleges részjegy-visszafizetésnél, amit ,1 közönség visz-szakövetelhetett, készpénz legyen a kasszában.

Az általános huzavona folyamán 1 brókerek is nehézsé-gekbe kerültek. A rendszer fıtengelye kezdett akadozni. Sok bróker nem tudta már kiadását fedezni, elvesztették forgótıkéjüket, fel kellett mondaniuk személyzetüknek, sıt sok esetben saját cégüket is fel kellett számolni. Mindez erısítette az általános elégedetlenséget, a publikum mélysé-ges pesszimizmusba esett. A pszichológiai tényezı is hirte-len negatívra változott. Körülbelül 9 hónapig tartott ez a folyamat.

Az amerikai kormány ezután radikálisan megváltoztatta politikáját, mivel a gazdasági likviditásválság következett be. A PENN-central csıdjének és néhány nagy iparvállalko-zás pénzügyi nehézségének hatására a kormány felülvizs-gálta pénzpolitikáját. Ezen változások befolyására viharos hossz tört ki a Wall Streeten, és a vesztesegek legnagyobb része kiegyenlítıdött a Dow Jones-indexen. De ez az eufó-ria csak addig tartott, míg a kamatlábak újra nıni nem kezdtek.

A különbözı elemzık a nemzetközi pénzügyi válságot és Nixon új gazdaságpolitikáját je lö l ték meg okként. Mind-emellett a kamatok erıs visszaesése isméi új impulzust adott a piacnak, az árfolyamok 197 5-ig emelkedtek, és a Dow-Jones-index történelmi csúcsérteket ( l (H)r>) ert el.

Mégsem volt elég meggyızı ez a fellendülés. A pénzügyi Szodomát és Gomorrát még nem számolták fe l , meg nem bőnhıdtek meg a vegyes konszernek gazdálkodásukért, a

68 69

Page 35: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

felelıtlen pénzügyi szakemberek bőneikért és az alapok vezetıi butaságukért. Csak akkor történt ez meg, amikor további események is bekövetkeztek: olajválság, Water-gate-botrány és különösen a radikális pénzmennyiség-lefö-lözés, amelyet a FederaJ Reserve Board diktált. Ezek az események a tızsde totális összeomálásában, néhány pénz-ügyi konszern nehézségében és a likviditási válságban érték el tetıpontjukat, ami csaknem egy új 1929-hez vezetett. De csak majdnem, mert az USA-vezetés és Arthur Burns, a Fedcrel Reserve Board elnöke szerencsére rádöbbent, hogy nem lehel tovább játszani a tőzzel, erre felülvizsgálták pénzpolitikájukat cs a lehetı leggyorsabban friss pénzt pumpáltak a piacba.

A tızsde érezte meg elsıként ezt az új fordulatot, és az árfolyamok 1975-ben gumilabdaként pattantak fel a magas-ba. Újra egy igazolás arra, hogy a tızsdének és a gazdaság-nak is nélkülözhetetlen a pénz és a likviditás.

1974 remélhetıleg jó lecke volt a gazdasági vezetık és a kormány számára, hogy ne ismétlıdjenek meg ilyen krízi-sek. A 70-es évek eseményei megmutatták azt is, hogy a tızsdemozgásnak milyen fázisai játszódnak le, a gazdaság és a munkaerıpiac kárára is. Mialatt Nixon az infláció ellen küzdött, az európai kormányok a munkanélküliség ellen akartak harcolni, és az egész gazdaságot felvirágoztatni. így nem akartak kamatemelést, mint ahogy ma sem.

Mivel az amerikai és az európai gazdaságpolitika politi-kai, pszichológiai és szociális okokból nem párhuzamosan megy végbe, mindig sor kerül ilyen divergenciára. (Reagan elnök óta hasonló helyzetben vagyunk: míg az európaiak fel akarják virágoztatni a gazdaságot, addig Amerika min-den áron elejét akarja venni az inflációpszichózisnak.) Az egyes európai országok között is megfigyelhetık ezek a különbözı törekvések.

A TİZSDEI CIKLIKUS MOZGÁS FÁZISAI

Tapasztalataim szerint a tızsdén minden egyes ciklikus mozgás (legyen az részvény, kötvény, nyersanyag, nemes-fém, amivel spekulálni lehet) három fázisból áll:

1. a korrekció fázisa, 2. az alkalmazkodó vagy kísérı fázis, 3. a túlzás fázisa. Vegyünk példaként egy fellendülést a lefelé irányuló

mozgás harmadik fázisa után. Az új elsı fázis alatt az árfo-lyam (ami túl mélyre zuhant) olyan színvonalra javul, ami bizonyos mértékben reális és jogos is. A második fázisban az árfolyam a folyamatos eseményekkel párhuzamosan ala-kul ki. Amennyiben ezek kedvezıtlenek az áru számára, az árfolyam jogosan visszaesik. Ha pozitívak az események, az árfolyamjegyzést fellendülés kíséri. A második fázis bizo-nyos pontján fennáll a veszélye annak, hogy további pozitív események kedvezı hatása miatt automatikusan a harmadik fázisba esik vissza. A „bull"-piac ezen fázisában az árfolyamok óráról órára egyre magasabbra ugranak. Az árfolyamok és hangulatok kölcsönösen fokozzák egymást. Az emelkedı árfolyamok rózsás kedvet teremtenek, mely ilyenkor még jobban lendít rajtuk. Nincs már jelentıségük, hiszen kizárólag tömeghisztériától függnek.

Ilyen hangulatban mondta egyszer Sir Isaac Newton, aki mint már említettem, szenvedélyes spekuláns volt és az összes pénzét elveszítette a londoni szappanbuborék csıd-kor : „Az égitest útját centiméterre és másodpercre ki tudom számolni, csak azt nem, hogy merre lendíti az ırült tömeg az árfolyamot."

70 71

Page 36: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

I gy cinikus besszmozgásban az alacsony árfolyamok mély pesszimizmust okoznak a harmadik fázisban, ami újra csak az ár.ik.i t nyomja, és ilyenkor az árfolyamok hullanak, mint ısszel a Legyek. Az utolsó lázis bessz- és hosszhulláma mindig addig t a r t , míg valamelyik irányból meg nem töri az ördögi kört egy pszichikus elektrosokk. Ha nem jön az elektrosokk, bár az ellenirány érvei már rendelkezésre áll-nak, akkor ez az utolsó, tisztán pszichológiai fázis lassan kitombolja magát. Egy napon minden felismerhetı ok nél-kül megfordul a piactendencia azon publikum és szakértık legnagyobb meglepetésére, akik nem voltak felkészülve rá. Nos, megkezdıdik a ciklikus ellenmozgás (a mi esetünkben a lefelé irányuló mozgásban a korrekció, az alkalmazkodás és a túlzás). Ez a tızsde örökös körforgása, mint ahogy a természetben is a dagályt az apály követi.

A FÁZISOKBAN TÖRTÉNİ HELYES SPEKULÁCIÓRÓL

Hogyan is viselkedjen a spekuláns ebben a három fázisban? A harmadikban, tehát a bear markét (lanyha piac) túltelített fázisában vásároljon, és akkor se ijedjen meg, ha az árak továbbra is esnek. Mert már a budapesti gabonatızsdén is megmondták az öreg tızsdések: „Akinek nincs búzája, amikor az visszaesik, annak akkor sem lesz, amikor emelke-dik." A fellendülés elsı fázisában vegyen még, mert a mélypont túlhaladott. A második fázisban tulajdonképpen csak nézı legyen, csak passzívan figyelje a mozgást és készüljön f e l le lki leg arra, hogy a harmadik fázis általános eufóriájában kiszáll a piacból.

Természetesen nagyon nehéz egy spekuláns számára a bessz harmadik, túlzás fázisa ellen tenni, vagyis az általános konszenzus e l len cselekedni és vásárolni, amikor a kollé-gák, a tömegtájékoztatási eszközök és a szakértık azt taná-csolják, hogy eladjunk (és vica versa). Sıt az is, aki ismeri ezt a teóriát és követné is, az utolsó pillanatban a tömegpszi-chózis nyomása alatt megváltoztatja véleményét, és azt

mondja, hogy ugyan elméletileg most kellene beszállnom, de a szituáció ezúttal mégis más. Csak késıbb derül ki, hogy ezúttal is az anticiklus cselekvés le t t volna a legjobb. Edzettnek, hővösnek, sıt cinikusnak kell lenni ahhoz, hogy kivonjuk magunkat a tömeghisztéria hatása alól. De ez a siker feltétele. Ezért sikerül a tızsdén csak a kisebbségnek eredményesen spekulálni. A többség vesztes.

A spekulánsnak tehát bátornak, elkötelezettnek és bölcs-nek kell lenni.

Természetesen felvetıdik most a kérdés, hogyan lehet megállapítani, hogy most éppen melyik fázisban vagyunk. Ehhez nincs tankönyv, mint ahogy tökéletes spekuláció sincs. Nincs olyan módszer sem, amiben vakon meg lehetne bízni. Ha olyan egyszerő lenne, akkor nem lennének többé bányászok a bányákban és favágók az erdıkben. Mindenki a tızsdén keresné meg a megélhetésre valót. Csak az a nagy tapasztalat létezik, amit kifinomult érzéknek hívunk. Még a legtapasztaltabb, a minden hájjal megkent spekuláns is tévedhet. Sıt gyakran tévednie is kell, hogy összegyőjtse a szükséges tapasztalatokat. Egy tızsdespekuláns, aki életé-ben legalább kétszer nem ment tönkre, méltatlan erre az elnevezésre. Mindannyian egy sötét szobában vagyunk, de bizonyosan jobban téjékozódik az, aki már évek óta ebben a szobában tartózkodik, mint az, aki csak röviddel ezelıtt lépett be.

TAPASZTALATOK „RESZKETİ" ÉS „SOKAT TAPASZTALT KEZŐEKKEL"

Két fajtája van az értékpapír-tulajdonosoknak, spekulán-soknak és tızsdejátékosoknak. „Sokat tapasztaltaknak" és „reszketı kezőeknek" nevezem ıket. A „sokat tapasztaltak-nak" van pénzük, türelmük és jó gondolkodási készségük. Ez annyit jelent, hogy van saját tıkéjük, mindegy, hogy mekkora, és nincs adósságuk. Ha az egyik például 10 000 márka vagyonnal rendelkezik, ezzel szemben 5 000 márka értékben értékpapírja van, és nincs adóssága, akkor van

72 73

Page 37: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

pénze. A türelmes embernek jó idegei vannak, és nem kezd el kapkodni minden kis eseményre. Hogy vannak jó gondo-latai, úgy értem, hogy bár intellektuálisan helyesen vagy helytelenül cselekszik, a lényeg, hogy megfontoltan és kép-zelıerı vei.

A „reszketı kéz" az a fajta, akinek kevés pénze, kevés türelme van és nincsenek jó gondolatai. Ez alatt azt értem, hogy a saját tıkéje kisebb, mint az adóssága. Még akkor sincs pénze, li.i bár 40 milliója van, de abból 30 millió adósság. Ha az illetınek nincs türelme, akkor az azt jelenti, hogy gyengék az idegei, és nem érti, hogy a tızsde miért nem automatikusan úgy reagál minden eseményre, ahogy az ı logikája szerint kellene. Nem tudja, hogy egy bizonyos idıbe beletelik, míg egy eseményre reagálnak, vagyis amíg ezt a közönség meg nem érti, helyesen értelmezi és aszerint cselekszik. Nem tudja, hogy egy eseményre a reakció bizo-nyos idıt vesz igénybe, ami annyi, míg a publikum helye-sen nem értelmez, helyesen interpretál és aszerint cselek-szik. Vagy nincs képzelıereje és nem a fejével gondolkodik, hanem tisztán emocionálisán. Ha mások vesznek, ı is vesz, ha eladnak, ı is elad. İ a tömeg része, és velük együtt cselekszik. Különben: egy adósság nélküli milliomos is le-het „reszketı kező", ha nincs idegzete és elképzelése, vagyis ha emocionálisán cselekszik.

Tehát a kérdésnek az a lényege, hogy milyen kézben vannak a papírok. Ha a „sokat tapasztaltak" a tulajdonosai a részvények nagy részének, akkor a tızsde még akkor is képes robbanó fellendülésre, ha a hírek kedvezıtlenek. Ha viszont a „reszketı kezőeknél" van a papírok zöme, már az elsı rossz hírnél bekövetkezhet a csıd.

Az elsı esetet „keresleti" piacnak, a másodikat „kínálati" piacnak nevezem. Az a mővészet, hogy tudjuk, milyen a piac, „keresleti"-e vagy „kínálati"? Egy rutinos tızsdésnek ez a kisujjában van, akkor is, ha nem mindig tudja azt szavakban kifejezni vagy definiálni. Természetesen vannak

szimptómák, utalások és bizonyos jelek, amik egyik vagy másik szituációra következtetni engednek.

Amennyiben csökkenı árak mellett bizonyos ideig nagy a forgalom, akkor az azt jelenti, hogy rengeteg részvény kerül a „reszketı kezőek"-tıl a „sokat tapasztaltakéhoz. Sıt elérkezhet egy olyan pillanat is, amikor a „reszketı kezőek" kiárusítottak mindent és a részvények a „sokat tapasztaltak" „biztos" páncélszekrényeiben fekszenek. A papírok csak késıbb, növekvı áraknál kerülnek elı errıl a rejtekhelyrıl. Mert túlnyomórészt a „sokat tapasztaltak" vásárolnak csökkenı áraknál, és ık még akkor sem esnek pánikba, ha az árfolyamok tovább esnek, hiszen van pén-zük, türelmük és jó gondolkodási készségük.

Tehát ha az egyre növekvı forgalom mellett az árak továbbra is esnek, akkor az annak a jele, hogy közelítünk ahhoz a szinthez, ahol a következı fellendülés kezdıdik. Gyakran indokolatlan mélységrıl van szó, amirıl egyedül a közönség hisztériája és a részvénytulajdonosok általános kiárusítása tehet, melyrıl korábban beszéltem már, mint a csökkenés harmadik fázisáról.

Ilyen szituációban a „reszketı kezőek" elkótyavetyélik a legjobb és a Iegellenállóbb értékpapírjaikat, azokat is, amiket korábban tartalékként ırizgettek.

Amennyiben az árfolyamok egy ideig mégis esnek a kis forgalom mellett, úgy ez rossz perspektíva a piac számára. Mert ebben az esetben még a „reszketı kezőeknél" vannak a részvények, akik a piac felélénkülésére várnak, azonban további árfolyamzuhanásnál hirtelen, félelemtıl megszállva túladnak a részvényeiken, sıt valósággal elherdálják azo-kat. Teljesen hamis számos elemzı és bróker azon vélemé-nye, hogy az árak visszaesésének nincs jelentısége kis forgalom mellett. Fı érvük az, hogy a nagyközönség nem ad el. De ez még nem jelent semmit, mert ebben az a lényeg, hogy a papírok még a „reszketı kezőeknél" vannak. Ha nem adnak el, az még korántsem jelenti azt, hogy már holnap,

74 75

Page 38: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

egy hét vagy egy hónap múlva nem fogják áruba bocsátani papirj.iik.it.

Hl nonbin .1 ptpirok szakadatlanul emelkednek az egyre nagyobb forgalom mellett, akkor ez is nagyon rossz perspektíva a jövıre nézve. Minél nagyobb a forgalom, annál sebezhetıbb .1 piac. A tızsde ugyanis a fellendülés Úgynevezeti harmadik fázisába ér. Az elemzık és a brókerek azt állítják, hogy az árfolyam-emelkedések kedvezıek a nagy forgalom mellett. Teljesen hamis ez az álláspont! Úgy vélekednek, hogy az a jó, ha a nagyközönség vásárol. Ez igaz arra a napra, amelyen vesznek. De valóban olyan jó, ha a nagyközönség, vagyis a „reszketı kezőek" vásárol-nak? Mert vásárolni fognak a következı héten is? Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy már a következı hónapban újra a piacon les/.nek a papírok, hogy a „reszketı kezőek" újra nem tartják részvényeiket? Valószínőleg igen... De mikor a pi. ic k i s forgalommal növekszik, olyankor az rend-kívül kedvezı. Ámbár az elemzık azt állítják, hogy ez a piád helyzet semmitmondó. Világos, mert a brókerek csak a nagy jutalékokban érde-keltek, és ezért a k is forgalmú piacot érdektelennek tartják. De tény. hogy a papírok még mindig a „sokat tapasztaltak" kezében vannak, és még nem mentek át a „reszketı kezőekébe". Az araknak tovább kell emelkedniük, hogy a „sok.it tapasztaltak" készen legyenek a „reszketı kezőek-nek" eladni l papírokat. A végeredmény: i nagy forgalom mellett emelkedı árfo-lyamú piac kedvezıtlen, mert egy ponton a piac „kínálati-vá" válik; a kis forgalom mellett emelkedı árfolyamú piac kedvezı, de a kis forgalom mellett a csökkenı árak kedve-zıtlenek, nagy forgalom mellett csökkenı árak kedvezıek, mivel közeledik ahhoz a ponthoz, ahol „keresletivé" válik. „Kínálati" a piac a fellendülés harmadik fázisában. De egy gombostőszúrásra szétrobbanhat, mint egy léggömb.

„Keresleti" a piac a lefelé mozgás harmadik fázisának végén is, ilyenkor robbanhat jó hírekre, vagy azok nélkül.

76

A múlt tucatnyi példája támasztja alá ezt a teóriát. Paradox, mégis le kell végül szögezni, hogy a kis forgalom növekvı árak mellett utalás a tendencia folytatására, míg aztán egy ponton a hipnotizált közönség általánosan részvényvásár-lásba kezd.

A nagyközönség pszichológiai nyomás alatt cselekszik. A mélyponton néhány „sokat tapasztalt" kezében összpon tosulnak az értékpapírok, a csúcsponton pedig számos kis kézben oszlanak meg az értékpapírok. Grafikusan egy meg-fordított piramissal ábrázolhatnánk.

77

Page 39: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ÚT A SIKERHEZ: ANTICIKLIKUS CSELEKVÉS

Egy napon meglátogatott egyik régi barátom. Túl volt már a spekuláció azon stádiumán, amikor az ember már csak vagyonát akarja megırizni vagy egy kicsit gyarapítani. Nemcsak szenvedélyes, hanem kitőnı és tapasztalt tızsdés volt. Mégis nagyon nyugtalannak látszott.

„Hogyan magyarázza meg a következı különös esetet?" -kérdezett engem. »#Egy idı óta szokatlan jelenséget fedeztem fel részvény-, kötvény- és áruspekulációim körül. Jelen pillanatban 10 olyan különbözı tızsdepozícióm van, ami nem áll egymással semmilyen összefüggésben. Egy dél-afri-kai aranybányával spekulálok hosszra, francia bankokkal besszre, ónnal hosszra, zabbal besszre, végül kıolajrészvé-nyekkel hosszra és kakaóval besszre.

Vallja be, hogy ezeknek a spekulációs elkötelezettségek-nek soha semmi közük nem volt egymáshoz! Mégis vagy minden kedvezı, vagy minden kedvezıtlen. Vagy emelke-dik minden, aminek esnie kellene, vagy minden esik, holott emelkednie kellene, vagy kedvezı esetben megtörténik, hogy minden emelkedik, aminek emelkednie kell és minden esik, aminek esnie kell. Vagy minden jól megy, vagy min-den rosszul.

Nos, most tudni szeretném, milyen kapcsolat áll fenn a dél-afrikai bányák és a kakaó részvényei, a párizsi bankok és a winnipegi zab között. Kétségbe vonhatnánk a rációt. Egyszer meg akar büntetni a sors, máskor meg kedvez. Mostanában peches vagyok. Csak tudnám, milyen titokza-tos erı az, ami egyszer jót akar, de mára már minden vonalon összeesküdött ellenem?"

78

HITTÉTELEM

„Nos — válaszoltam —, a tızsdelogika szerint mindez he-lyes." Mert nem sok köze van a hétköznapi logikához. Feltételezem, hogy ön részvényspekulációinál a mérlegre, nyereség- és veszteségszámításokra, osztalékokra stb. tá-maszkodik, nyersanyag-spekulációinál a terméshozam és a fogyasztás statisztikáira, a kereskedelmi szerzıdésekre, a bel- és külpolitikára, egyszóval spekulációi fundamentáli-san épülnek az objektív érvekre. Ebben a pillanatban való-színőleg olyan periódusban vagyunk, amikor túl sokan spekulálnak a hétköznapi logikára. Ezért lógott össze most minden ön ellen. Legyen egy kis türelemmel. A „logikának" nevezett értékpapír újra emelkedni fog és aztán újra minden logikusan rendezıdik, és minden spekulációjában igaza lesz.

2 x 2 = 5 - 1

ön ismeri hittételemet: kétszer kettı az öt mínusz egy. Semmi sem egyszerő, sem a spekuláció, sem az élet. Egész létünk ezen az igazságon nyugszik, a politika, mővészet, sıt a vallás is.

Ezen azt értem, hogy a végén minden úgy lesz, ahogy lennie-kell. Kétszer kettı az négy, de csak a végeredmény-ben. Ehhez a végeredményhez azonban nem egyenes úton, hanem kerülı úton jutunk. Alapvetıen így hangzik: Elıször mindig másként lesz, és csak a végén lesz olyan, amilyennek az ember várta, vagyis kétszer kettı öt (ez hamis) mínusz egy (minden a legnagyobb rendben). Éppen ez az axióma különbözteti meg a mővészetet a tudománytól, mert tudo-mányos munkában nem lehet ilyen egyenletekkel számolni. Ott kétszer kettınek azonnal négynek kell lenni. Ha egy mérnök épít egy hidat, számításainak matematikailag eg-zaktnak kell lenni. Mert ha egy hidat a 2 x 2 = 5-1 képlet szerint építettek volna fel, már az ötnél összedılt volna, még mielıtt a négyhez érne.

79

Page 40: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Is így dıl össze a spekuláns is (az ominózus 5-nél), ha nincs elég Idegzete/ türelme és mindenekelıtt pénze, hogy kitartson, míg az elkerülhetetlen mínusz 1 meg nem érke-zik. Sajnos .1 spekulánsoknak nagyon gyakran, sıt legtöbb-ször nincs meg az elegendı idegzetük, türelmük és pénzük ahhoz, hogy kitartsanak. Knnek következtében bár igazuk van logikájukkal, mégsem tudnak már belıle profitálni.

Ha spekulációjuk valóban logikus, azaz helyes feltételek-bıl indulnak k i , akkor biztosan érvényesül. Mikor? Ez az imponderábiliák kérdése. Ha a spekulációs építmény eleme megırzi érvényét, akkor csak idı kérdése. így szól az én mondásom: A spekuláción keresett pénz fájdalomdíj. Ab-ban | pillanatban, amikor a fejlıdést már nem értjük, akkor kell | helyzetet újra felülvizsgálni. Semmi sem olyan kelle-metlen, sot veszélyes, mint amikor nem sikerül a helyzet diagnózisai és azok az okok a háttérben és megmagyarázat-lanul maradnak, amelyek a logika ellen hatnak. A spekuláns ilyenkor sötétben tapogatódzik, mint amikor az orvos nem tudja a diagnózist megállapítani. A tüneteket fel kell ismerni és helyesen kell interpretálni.

RUGALMAS MARADNI

Ha a diagnózis (utólagos zavarra utal, akkor tartsunk ki, ne hagyjuk el magunkat! De ha alapvetı változások lépnek fel, háború vagy beké, fontos politikai, gazdasági vagy pénz-ügyi döntések, kormányváltás stb., amivel nem lehetett Számolni, azonnal le kell vonnunk a következtetéseket, és szükség esetén ki kell dobni a fedélzetrıl, ami tegnap még kedves és drága volt. Vagyis a spekulánsnak mindig készen kell á l l n i arra, hogy gondolatait és terveit szigorú felülvizs-gálatnak vesse a la.

Az ön helyében a következıt mondanám : egy idı óta egy egész csomó tıke van forgalomban, az úgynevezett „forró pénz", sıt nagyon forró pénz, ami nem akarja, hogy úgy fektessék be, mint ahogy azt egy családapa tenné, sokkal

80

inkább spekulációs kalandot keres. Egyszer az ezüst emel-kedésére spekulál, másnap egy valuta leértékelésére, aztán rögtön egy másik felértékelésére. Aztán spekulál áruval, részvényekkel, pénznemekkel, kamatokkal, mindennel, amivel spekulálni lehet. Ezt a forró vándortıkét éppúgy, mint a pénzét, olyan spekulációkra fordítja, amelyek a tiszta és egyszerő hétköznapi logikára, vagyis a fundamentális tényekre épülnek, amelyeket a tömegtájékoztatás és a hiva-talos szakértık terjesztenek, ön, kedves barátom, tehát nem az egyedüli, hanem spekulánsok tízezrei kíivetik óriási mennyiségő pénzükkel ugyanazt az utat, amit ön, ugyan-azokban a szektorokban: İk ugyanazokat az árukat és értékeket vették vagy mások ugyanúgy határidıre adtak el. Így aztán azok a piacok, amelyeken Ön az emelkedı árfolya-mokra spekulált, „kínálatiak" (overbought) és azok, amiken a „csökkenı árakra", azok a „keresletiek" (oversold).

Azt mondta nekem, hogy vannak olajrészvényei. Az utóbbi idıben a nemzetközi spekuláció is olajrészvényeket vásárolt, és most hosszra várnak. Abban a pillanatban, amikor a részvények alapvetı okok miatt elkezdenek emel-kedni, sok spekuláns megelégszik egy viszonylag csekély haszonnal, és eladja részvényeit. Onnantól csak nagyon kicsit vagy egyáltalán nem emelkednek az árfolyamok. Más spekulánsok türelmetlenek lesznek, mert <i várva várt hossz nem jön, és ugyanúgy eladnak stb., s tb . , s tb . . .

így történhet meg, hogy fundamentális okokat, amelyek-re a spekulációt építették, technikai okok semlegesítik. Aztán adódhatnak az olyan helyzetek, amikor a spekuláns nem érti, hogy az érvényes érvek miért nem tükrözıdnek vissza az árfolyamokban. Annál kevésbé, mert a „forró pénz" azt sem tudja, hogy mi jó a piacnak vagy mi rossz. Hajmeresztı néha, hogy milyen hamisak a befektetık in-terpretációi. Az árfolyamok ritkán fejezik ki a reális értéket, inkább a kereslet és kínálat viszonylat tükrözıdik bennük. Mindegy, honnan jön a kínálat, ha jön, esnek az árfolya-mok. Ez a megállapítás éppúgy logikus, mint ahogy az is

81

Page 41: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

logikus lenne, hogy az olajrészvények esetleges emelkedı osztalékok mellett növekszenek. De a technikai okok logi-kája ebben az esetben erısebb a fundamentális adottságok logikájánál, vagyis a vásárlások és eladások nem csak az alapvetı megfontolásokból kötıdnek.

Ennélfogva az árfolyamok ingadoznak a kínálat és a kereslet hatására. Hrdekes lenne egy tızsdenap minden adásvételi megbízását megvizsgálni olyan szempontból, hogy mi volt a megbízások indítéka.

Téziseimet ad absurdum is le lehet vezetni. Tegyük fel, hogy egy érték arra a szintre emelkedik, amit a vevık vártak. Ezzel azonban veszélyzónába kerül. Ettıl a pillanat-tól kezdve árfolyamnak már nincs akkora vonzereje a spe-kulációra. Csak keveset érdekel a vásárlás, és azok, akiknek már van ilyen papírja, megpróbálnak a várt és fellépı magas árak mellett megszabadulni értékpapírjaiktól, hogy hasznu-kat realizálják. Tehát mindenki ugyanakkor akar ugyan-azon az ajtón kimenni. A bessz már itt van, habár a várt események bekövetkeztek.

Ugyanez a folyamat megy végbe fordított értelemben is. Vegyünk egy bármilyen értékpapírt, amelynek abszolút meggyızı okokból, pl. extrém esetben, mert a gazdaság pénzügyi nehézségekkel küzd, esnie kell. Az árfolyam esik, és megközelíti azt a szintet, amit logikusan el kellene érnie. Aztán egy magasabb árfolyamon végül mégiscsak megáll, anélkül, hogy tovább esne. Mindez hosszabb ideig is eltart, a ross/. tudósítások ellenére.

A tızsdei zsargonban ezt falt accomplinek (befejezett ténynek) nevezik. Azért következik be, mert sokan épp akkor adták el papírjaikat és azok a „sokat tapasztaltak" kezébe kerültek, akik már beletörıdnek a hanyatlásba. Ellenben a bessz-játékosok, akik már korábban nagyban határidıre adtak el, most beteljesedettnek látják elvárásukat és biztosítani akarják nyereményüket. Vásárlásaik meg-akadályozzák az árfolyam további esését, sıt növekedést okoznak. Több tucat esetben átéltem már ugyanezt a jelen-

82

séget. Gyengélkedı kötvények és csıd szélén álló társasá-gok részvényei, akik közvetlenül a csıdeljárás megkezdése elıtt álltak, addig tartották magukat viszonylag magas árfo-lyamon, míg a mélybe nem zuhantak.

A fait accompli jelenségének az árfolyam alakulásában különösen nagy a jelentısége. Tegyük fel, hogy háborús veszély áll fenn. Sok értékpapír-tulajdonos megválik érték-papírjaitól. De az árfolyamok a hadüzenet napján minden számítás ellenére a magasba lendülnek. A háború kitörése-kor 1939-ben ez tipikus jelenség volt valamennyi tızsdén, Amerikában éppúgy, mint Európában. Mindez az elıbb felsorolt technikai okok miatt történt.

Ezzel szemben, ha a háború alatt az emberek azt hiszik, hogy a béke elérhetı közelségben van, akkor elkezdenek értékpapírokat vásárolni, ami az árfolyamokat már a háború alatt a magasba hajtja. De a fegyverszünet aláírásakor köny-nyen megtörténhet, hogy a várva várt hossz elmarad. Ellen-kezıleg: az árfolyamok esnek. Ilyen esetben is a „fait ac-compli" jelenségérıl beszélünk.

Persze az is megtörténhet, hogy az ideges közönség még a háború alatt az értékpapírok nagy részén túlad, és ha hirtelen mégis béke lesz, a tızsdei tendencia azonnal meg-fordul és az árfolyamok rakéta gyorsasággal emelkedni kez-denek. Tapasztalatom szerint a szenzációs és megrázó ese-ményeknek az a következménye, hogy a tızsdei tendencia 180 fokos fordulatot vesz, vagyis a piac az emelkedı mozgás harmadik fázisában összeomlik, vagy a lefelé mozgás a harmadik fázisban robban.

Az egyik legérdekesebb példa erre a Buenos Aires-i tızs-de. Amikor Jüan Perón visszatért Argentínába, az árfolya-mok megállás nélkül estek és csak egy rendkívül mély ponton álltak meg. A kormány élén már Perón özvegye, a szép Izabella állt (extáncosnı). A tızsdei helyzet teljesen reménytelennek látszott, senki sem gondolt arra, hogy bár-milyen argentin értékpapírt vásároljon. De hol is voltak a részvények? İk a „sokat tapasztalt kezekben", valószínő-

83

Page 42: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

leg a páncélszekrényekben pihentek, és egy jobb jövıre vártak, akkor is, ha ez még nem volt látható. És akkor jött a nagy meglepetés: I katonai puccs és a szép Izabella letar-tóztatása. Másnap a Buenos Aires-i tızsdét nem lehetett kinyitni, mert olyan nagy mennyiségő vásárlási megbízást kellett végrehajtani. Amikor végre 30 nappal késıbb a tızsde megnyithatta kapuját, az értékpapírok száz-, késıbb kétszázszorosára emelkedtek. Ez iskolapélda arra, hogy mi minden történhet a tızsdén, ha az olyan nagy mértékben van kiárusítva es nagy hirtelen rendkívül pozitív hírek érkeznek.

A pszichológiai tényezıt majdhogynem lehetetlen elıre látni. Azonban megállapítható, hogy a közönség reakciójá-nak intenzivitása a jó, illetve rossz hírekre a piac technikai állapotától ( „kíná lat i " vagy „keresleti") függ. Ha az érték-papírok „reszketı kezekben" vannak, akkor egy különösen jó hírnek nincs már nagy jelentısége, ellenben egy rossz hír teljes zőrzavart okoz. Amikor a részvények nagyobb része a „sokat tapasztaltak" kezében van, akkor a jó hírek eufóri-kus hangulatot, a rosszak pedig semmilyen reakciót nem váltanak ki .

Ebbıl a jelenségbıl arra lehet következtetni, hogy a piaci reakciók jelzésként is szolgálhatnak: ha a piac a rossz hírekre már nem reagál, akkor ebbıl arra következtethetünk, hogy a piac „keresleti", különösen nagy forgalom esetén. Amikor pedig már a jó hírekre nem reagál, akkor ez utalás arra, hogy <' piac „kínálati".

Mi, tİZSdések, nagy érdeklıdéssel követtük az elsı em-ber Holdra szállását. A látványos sikerő kaland után feszülten ügyeltük a tızsde reakcióját. Tagadhatatlan, hogy egy ilyen szenzációs siker a tudomány és a technológiai ipar számára új távlatokat nyit. De nem történt semmi. A piac erısen „kínálati" volt, a „reszketı kezúek" tele voltak rész-vényekkel, és a „sokat tapasztaltak" nem voltak hajlandók ilyen áraknál vásárolni. Ennek az lett a következménye,

hogy az árfolyamok éveken át estek, míg a végén az egész piac összeomlott.

De térjünk vissza példánkhoz, 1939-hez, a háború kitöré-sének idejéhez. Ha a tızsde a háború kitörése elıtt hónapo-kon át emelkedett volna, akkor az ellenségeskedések meg-kezdésekor az egész tızsde összeomlással végzıdött volna. A „fait accompli" jelensége helyett drámaian rossz hírekkel kellett volna számolni. A háború és béke természetesen szélsıséges helyzetet teremt. A „fait accompli" jelenségét megfigyelhetjük sok más politikai, gazdasági és pénzügyi esemény alkalmával, miközben magasabb vagy alacso-nyabb osztalékra várunk. E megfigyelés annyiszor beigazo-lódott, hogy már csaknem szabályként alkalmazom.

AZ ELVHŐSÉG KIFIZETİDIK

Összefoglalóan a következıket szeretném önöknek monda-ni: Az önök logikája a statisztikai, gazdasági, politikai és egyéb tényezıkre, vagyis kizárólag az alapvetı elvekre támaszkodik. Mindezeket azonban a már említett technikai tényezık legyızik. Egyszóval: a fontolgatások túlságosan is tárgyilagosak voltak, és ezért nem féleltek meg a gyakor-latban.

Ezt a magyarázatot az általános tızsdei tendenciára is alkalmazhatjuk. Idırıl idıre csodálkozva kérdezik egymás tói az emberek, hogy a konjunktúra visszaesésekor miért emelkednek a tızsdei árfolyamok, és miért csıkkennek a csúcskonjunktúra periódusában. Erre az a magyarázat, hogy a tızsde és a konjunktúra tendenciája bizonyos fokig egymástól függ, és ugyanazoknak a törvényeknek v^n alá-vetve, de nem halad párhuzamosan.

A pénz táplálja a tızsdét, mint a forrás a folyót. A tızsdei tendencia megfelel annak az áramlásnak, ami a víz mennyi-ségétıl függıen erısebb vagy gyengébb. Az a próbálkozás, ami a tızsdei tendenciának ellenszegül, éppoly veszélyes, mint árral szemben úszni. Ez nehéz, de az átütı sikerhez ez

84

Page 43: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

az út vezet, vagyis anticiklikusan kell cselekedni. A nagy tızsdei mozgásoknál is mindig vannak részvények vagy akár részvényfajták, amelyek a többiektıl leválnak és a saját útjukat járják. libben az esetben szívesen teszek kü-lönbséget a „részvénytızsde" és a „részvények tızsdéje" között. Az elsı alatt általában a tıkepiacot értem, az utóbbi alatt azt a piacot, ahol a különbözı értékpapírokkal keres-kednek, amelyekrıl speciális vélemény alakítható ki.

A tızsdei árfolyamok csökkenésekor azok a részvények, amelyeknek bizonyos okok miatt emelkedniük kellene, csak lassan emelkednek. Csak nagy nehézségek árán tudnak felfelé ívelni. 1957-ben az Egyesült Államokban a kedvezıt-len konjunktúra idején meg lehetett figyelni, hogy a gyógy-szeripari értékpapírok a teljesen szétzilált tızsde ellenére meg tudták tartani jó pozíciójukat, mivel különleges hely-zetben voltak. Ha az általános trend kedvezı lett volna, akkor az árfolyamok bizonyára rakéta gyorsasággal emel-kedtek volna a magasba.

Ezzel szemben bizonyos ipari értékpapírok emelkedı tendenciája hosszabb ideig tarthat, noha az illetı iparág hanyatló tendenciát mutat, de a pénz elegendı mennyiség-ben áramlik. Ha a vállalatok hanyatlása egyidejőleg csökke-nı tızsdei tendenciával találkozik, akkor elérkezett a rész-vény menthetetlen katasztrófája.

Ha a fellendülésben levı iparágakat a hossz-mozgás is támogatja és a rendelkezésre á l ló tıke is elegendı, akkor -és az csak természetes - ezeknek a részvényeknek a rendkí-vüli emelkedését figyelhetjük meg a tızsdén. Ilyenkor az eufória nem ismer határokat. Ezzel magyarázható a forradal-mi iparágak részvényeinek az óriási mértékő fellendülése, ami 1959 elején kezdıdött és 1967—68-ban elsısorban a számítógép és technológiai iparra gyakorolt hatást.

Olyankor, amikor minden pozitív jelenség egy irányba mutat, az árfolyamok elveszítik realitásukat. Jelentıség nél-küli csupasz számokká alakulnak át. Telefonszámokká vál-nak, amelyekkel zsonglırködnek, minden objektív megfon-

tolás nélkül. A számok az üzleti jelentésekben már nem jelentenek semmit, akárcsak a nyereség, mivel minden a múlté. De a tızsdén a jövıre játszanak. Egyedül a gyorsaság a fontos, ahogy az ipar felfelé ível. A 60-as években Ameri-kában prominens tızsdeelemzık bizonyos elméleteket ál l í -tottak fel az ipar fejlıdése és az ennek megfelelı tızsdei árfolyam között. Ha egy társaság tiszta nyeresége X év óta Y százalékkal nı, akkor egy bizonyos Z tızsdeárfolyamot lehet elıre kiszámítani, méghozzá a W koefficienssel. Ter-mészetesen ez tisztán elmélet. Egész sereg elemzı követte ezt az elméletet, amivel a legnagyobb kudarcot vallották, például a vegyes konszernekkel.

Az eufória idején a jó játékos (de nem a hosszú távra befektetı) néha-néha fékezze egy kissé a logikáját. Nemcsak okosnak, hanem elég bölcsnek is kell lennie, hogy a „tökfil-kó szerepét eljátssza". Kritikus elméjét egyszer kikapcsol-hatja, és engedheti, hogy az ár magával ragadja, sıt még tovább, mint ahogy az elemzık ezt elırejelezték, és mindad-dig, amíg a pénz és a pszichológia pozitív. De az adott pillanatban elég realistának kell lennie ahhoz, hogy kiszáll-jon a piacból, ha a tünetek a pénztényezıt negatívnak mutatják. Még akkor is, ha a különbözı elemzések csábító reakciószámokat mutatnak, és a fundamentális okok ellenére is.

Mindez elsısorban az utolsó, azaz a túltelítés harmadik fázisára vonatkozik, amikor az optimizmus következtében az árfolyamokat a magasba nyomták, és ha az árfolyamok minden objektív ok nélkül ugrásszerően a magasba lendül-tek. Úgy néz ki, mintha csak a csillagos ég lenne a határ. De a fák nem nınek az égig. Mert ha ebben az általános eufória periódusában a pénzfaktor negatívvá válik, ki kell szállni a piacból, még akkor is, ha ebben a rózsás helyzetben ez nem könnyő. Az optimista számok és jövendölések nem szabad, hogy befolyásolhassanak, mert az optimizmus hu-szonnégy órán belül a legsötétebb pesszimizmusba csaphat át. Úgymond a hátsó ajtón kell eltávozni a piacról, mint egy

86 87

Page 44: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

férfi egy rossz hírő házból, hogy véletlenül se lássa senki, mert mások optimizmusa újra visszahúzhat. Ehhez biztos meggyızıdésre, karakterre és tréningre van szükség, hogy saját elveit konzekvensen követhesse az ember.

PÁRBAJ DR. JEKILL ÉS MR. HYDE KÖZÖTT

Tapasztalataimból a következı epizód szolgáljon példaként. Jóllehet lelki okokból nem szimpatizálok az arannyal, és az elmúlt évek aranymániáját és -hisztériáját jogtalan árdrágí-tásnak és az évszázad legnagyobb csalásának tartom, mégis profitálni akartam belıle. Lelkemben ugyanis állandóan Dr. Jekill és Mr. Hyde párbajozik egymással. Az egyik elméleti és etikai okokból lebeszél róla, a másik már elıre dörzsöli a tenyerét a várható haszonra gondolva. Mégsem akartam aranyat vásárolni, ámbár számítottam arra, hogy a csalás még évekig tarthat ( i t t újfent Isaac Newtont kellene idéz-nem). Ezért akartam ebben az üzletben, amin úgysem tud-tam változtatni, a csalók oldalán állni, és aranybányapapí-rokat vásároltam. Néhány évig egész szép osztalékot tudtam besöpörni. A bányák ebbıl az aranymániából roppant nagy haszonra tettek szert, magas osztalékot fizettek és az árfo-lyamok hatszorosukra emelkedtek. E részvények 1980. no-vember végén álmatlan éjszakát okoztak nekem München-ben. Fejemben egymással szembekerültek az aranybánya-piac pro és contra érvei és a dél-afrikai piac különbözı befo-lyásoló tényezıi.

Egy régi spekulációs törvény azt parancsolja, hogyha egy tızsdei kötelezettség miatt az ember nem tud aludni, akkor azt azonnal fel kell számolni. Követtem ennek elıírásait, és elhatároztam, hogy a következı tızsdei napon (egy hétfın) mindent eladok. Számomra minden világos volt. „Ki kell szállni." Döntésemrıl minden barátomat értesítettem a Szö-vetségi Köztársaságban, akinek aranybányarészvények vá-sárlását ajánlottiun. Másnap visszarepültem Párizsba és ot-tani ismerıseimet is értesítettem elhatározásomról. İk per-

sze számos ellenérvet sorakoztattak fel: osztalék, az arany további esélye, hiányzó alternatívák stb. Mint mindig, ami-kor rózsásnak tőnik a látóhatár. Teljesen felesleges a közön-ség hangulata felıl érdeklıdni, mert az kiolvasható az árfo-lyamokból. Ha azok magasan állnak, a közönség optimista. Néhány hónappal késıbb az aranybányák árfolyamai 60 százalékkal estek. A régi tızsdei bölcsesség konzekvens betartása teljes mértékben helyesnek bizonyult.

88 89

Page 45: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„AKI A KICSIT

TÚLBECSÜLI, AZ A NAGYOT

NEM ÉRDEMLI"

Egy spekuláció sikere leginkább a spekuláns ügyességétıl függ, és attól, hogy mennyire ért az illetı a tızsdén érvé-nyes tételek alkalmazásához, vagyis ahhoz, amirıl már többször szó esett: 2 x 2 = 5 — 1.

Beszéltünk már a négy „G"*-rıl is, amivel a spekuláns-nak, jobban mondva a „sokat tapasztalt kezőeknek" rendel-keznie kell: jó gondolkodási készség, türelem, pénz és szeren-cse! Jó gondolkodási készségekkel kell hogy rendelkezzen, hogy az illetınek legyenek elképzelései, legyen pénze és türelme, hogy legyen kitartása, a szerencse pedig magától értetıdik. Azt hiszem, valóban valami misztikus dolog bú-j i k meg a spekuláció mögött.

Ha valaki abszolút biztos az elképzelésében, akkor ki kell tartania. Csak ha alapjaiban változik meg a szituáció, és hirtelen felismerjük, hogy nem jó csónakban ülünk, akkor kell a lehetı leggyorsabban kiugrani belıle. Csak akkor szabad és kell egy ötlethez makacsul ragaszkodni, ha az események beigazolódnak és az érvek továbbra is érvénye-sek. De fel kell tudnunk adni az olyan ötletet, amirıl felis-merjük, hogy zsákutcába vezet. Egyszerre kell keménynek és rugalmasnak lenni.

Egytıl azonban óvakodjunk, mint a pestistıl: minden-áron „visszanyerni" azt a pénzt, amit elveszítettünk. Ha már elszenvedtük a veszteséget, akkor el kell fogadnunk, tiszta lappal és nulláról kell újra kezdenünk.

A legnehezebb mégis az, hogy elfogadjuk tızsdei veszte-

* Ez a már említett négy „G" (Gedanken, Geduld, Geld, Glück).

ségünket. Ez sebészeti beavatkozást jelent. Még mielıtt a mérgezés tovább terjed, amputálni kell a kezet. Minél elıbb, annál jobb. Ez nehéz, és száz spekuláns között talán csak öt van, aki képes arra, hogy így cselekedjen.

A legtöbb tızsdejátékos megbocsáthatatlan hibája az, hogy a nyereséget limitálja, a veszteséget pedig növekedni hagyja. Az eredmény: kis nyereség és nagy veszteség. Egy jó és rutinos játékos hagyja a nyereséget nıni, és viszonylag alacsony veszteséggel dolgozik. A mondást, hogy „kis halak -jó halak" nem szabad a tızsdére alkalmazni. Az én tızsdére vonatkozó mondókám így szól: „Aki a kicsit túlbecsüli, az a nagyot nem érdemli."

Van egy zsidó szólás, ami így hangzik: „Ha már disznó, legyen kövér." (A vallásos zsidónak nem szabad disznó húst enni.) Ha már valaki a tızsdén spekulál, akkor legalább érje meg.

Nevetnem kell, amikor kollégáim mesélik, hogy vesznek egy értékpapírt, és egyidejőleg tízszázalékos nyereségnél eladási megbízást adnak. Ez a nagy francia íróra, Sacha Guitryre emlékeztet, aki bár sohasem akart spekulációról hallani, de egyszer, hogy szabaduljon az ügynöktıl, a kö-vetkezı megbízást adta neki: „Vegyen nekem 100 Royal Dutch-részvényt, és adja megint el, amikor az árfolyamot újra látja." A Sacha Guitryrıl szóló vicc nem ál l messze kollégáim magatartásától.

A nyereségrıl és a veszteségrıl szóló elméletemmel kap-csolatban szeretném a következıket leszögezni. Annak, aki egy értékpapírtárcával rendelkezik, idırıl idıre ceruzával a kezében kell azt ellenıriznie, és a következı kérdést feltennie. Megvenném-e ezt az értékpapírt, ha még nem lenne a tulajdonomban? Ha a válasz igen, akkor meg kell tartani. Ha nemmel válaszolunk, akkor azonnal el kell ad-nunk, hogy nyugodt legyen a lelkiismeretünk. Az értékpa-pírokat abszolút objektív álláspontról kell megvizsgálni. Eladni és vásárolni kell, anélkül, hogy a nyereség vagy a veszteség ténye cselekedeteinket irányítaná. Megtörténhet

90

Page 46: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

az is, hogy egy papírt magasabb áron kell visszavásárol-nunk, még akkor is, ha azt alacsonyabb áron adtuk el. A régi árfolyamokat nem kell figyelembe venni. Bizonyos esetekben tilos a tızsdésnek visszatekinteni, mint a Bibliá-ban Lót feleségének. Különben megbőnhıdhet, mint az asszony. Minden tızsdeárfolyamot a mindenkori jelen sze-rint kell értékelni, és ugyanez érvényes a jövıbeni fejlıdés lehetıségeire is. A tızsde saját útját járja, függetlenül a vételártól. Nincs tekintettel ránk, még butaságainkra sem.

A vásárlás vagy az eladás nem személyes okokból törté-nik. Ha például 100-ért vásároltam egy értékpapírt, akkor azt nem adom el, ha 150-re, vagy akár 200-ra emelkedik, még akkor sem, ha eladásakor nagy haszonra tennék szert, mert meg vagyok gyızıdve róla, hogy az árfolyam még 200-nál is túl alacsony. (így történhetett meg egyszer, hogy egy francia frankra szóló német Young-kötvényt a megvá-sárlási ár százszorosáért adtam el.) Ezzel szemben egy 100-ért vásárolt papírt 80, 70 vagy 60-nál is el kell adni, ha meg vagyunk gyızıdve arról, hogy az árfolyam még 60-nál is túl magas.

Ha egy lı/sdejátékos különös fantáziával van megáldva, és ehhez még romantikus karakter is társul, akkor úgy fog a tızsdén viselkedni, mint egy jó pókerjátékos, vagy mint egy sikeres vállalkozó a valóságos életben. Ha érzi, hogy ötlete igaz lehet, akkor felemeli a tétet. Amennyiben érzi, hogy tévedett, úgy visszahúzódik és mérsékli aktivitását. A tızsdét forrón kell szeretni, de hidegen kell vele bánni. A sikeres tı/sderés/.tvevı mővészete abból áll, hogy felis-meri a mindenkori pillanatot, helyesen dönt és merészen cselekszik.

A SPEKULÁNS: STRATÉGA HOSSZÚ TÁVON

Akkor is, ha a tızsde - elismerten - nemcsak spekuláció, hanem gyakran játék is, sıt kimondottan veszélyes, mégis vannak alapvetı szabályok, úgynevezett játékszabályok, amiket be kell tartani. Az egyik ilyen szabály kimondja, hogy az, aki középtávon* spekulál, szigorúan a saját terüle-tén maradjon, és az, aki rövid távon operál, ugyanúgy nem hagyhatja el területét. Ez két alapvetıen különbözı terület. Az, aki hol itt, hol ott játszik, mindkét területen sikertelen marad. Mindkét területen más és más a játékszabály. Nem lehet a játékszabályokat egyikrıl a másikra átvinni.

Ha valaki középtávon spekulál és egy alapeszmét követ, akkor nem szabad, hogy a napi események vagy az ingado-zó tızsdei hangulat befolyásának engedjen. De az, aki egyik napról a másikra taktikázik, az nem követhet hosszú távú megfontolásokat, úgy viselkedik, mint egy rulettjátékos, aki egyik asztaltól a másikhoz rohan. İ a tipikus hazárdjáté-kos. Amint rámosolyog a szerencse és 1000 vagy 10 000 márkát nyert, azonnal elhagyja a játéktermet, azaz a tızs-dét, azzal az egyetlen jóvátétellel, hogy egy megnyugtató összeget nyert. Híján van az intellektuális elképzeléseknek, és a spekuláns szellemi kalandja szintén hiányzik, amely minden eseményt analizál és abból következtetéseket von le.

Tegyük fel, hogy ez a görbe egy bizonyos idıtartam alatt az árfolyamok alakulását mutatja. A rövid távon játszó

* A szakirodalom középtávon általában az egy évnél hosszabb távot érti. - A fordító.

93

Page 47: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tızsdésnek akrobatamutatványokat kell elıadnia, hogy minden árfolyammozgás alkalmával besöpörhesse a hasz-not. Sikeres lehet, ha ügyes és rutinos kötéltáncos. Igen ritkán fordul elı, hogy az X és az Y közötti ingadozásokból a megfelelı pillanatban profitálhatunk.

A brókerek mindig abban érdekeltek, hogy a közönséget a mai hírek követésére neveljék, vagyis azok az X és az Y közötti árfolyam-ingadozásokat próbálják kihasználni. Mo-tivációjuk a következı: vásárolni, eladni, vásárolni és újra eladni; ami annyit jelent, hogy a lehetı legnagyobb forgal-mat bonyolítsák le, és így nagy jutalékot söpörhessenek be.

Ezért mindent latba vetnek, hogy a napi hírekre fogé-konnyá tegyék a közönséget. A publikum túlzott érzékeny-sége odavezet, hogy az a társaságok üzleti alakulását napról napra, hétrıl hétre figyelemeseo követi. Még a viszonylag jelentéktelen hírek is vásárlási, illetve eladási megbízásokat váltanak ki.

A spekuláns ezeket az apró kilengéseket figyelmen kívül hagyja. İ csak .1 tendenciát követi: az ,4-tól a B-hez futó egyenes, az ellenkezı vonal, a fel- és lefelé történı kilengés ellenére a hossz-görbét képezi. Az A és B közötti egyenesen végrehajtott spekuláció egészen más motivációkon alapul, mint az X és Y közötti rövid távú játék. A hosszú távú spekuláns alapelveket vesz figyelembe: pénz-és hitelpoliti-Li, kamatláb, gazdasági expanzió, nemzetközi helyzet, ke-reskedelmi mérlegek, üzleti jelentések és így tovább, és nem engedi magát a napi hírektıl befolyásolni. Egyszóval van- Pillantás a pétervári tızsdére és a kikötıre 17r>() korul

94

Page 48: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

nak gondolatai, helyesek vagy helytelenek, de gondolatok. Ez már egy Lépés a „sokat tapasztaltak" felé.

Ha | tızsdés emelkedı árfolyamra spekulál, és azok vala-milyen oknál fogva átmenetileg esnek, például az Egyesült Államok elnöke szívinfarktust kap (Eisenhower elnök 1955-ben szívinfarktust kapott), vagy földrengés van Dél-Ameri-kában, akkor spekulációs elképzelését nem fogja azonnal halomra dönteni. Ezzel szemben a mai spekulánsnak min-den szóbeszédre oda kell figyelnie, a leghalkabb sugdoló-zást is meg kell hallania, és minden inflációt azonnal ki kell értékelnie. Bizonyos mértékő fordulékonysággal kell ren-delkeznie, hogy elképzelésein azonnal tudjon változtatni, ha a helyzet e/t követeli.

A rövid távú játékos igen gyakran elıre elkészített táská-nyi eladási megbízással megy a tızsdére. Ott azután észre-veszi, hogy a szél egészen más irányból fúj, erre villámgyor-san megváltoztatja eredeti tervét, és ahelyett, hogy eladna, vásárol. İ taktikus, míg a spekuláns hosszú távú stratéga. A tızsdén a taktikai és stratégiai mőveletek között lényeges a különbség.

A tızsdespekuláns, hogy ne essen kísértésbe és ne változ-tassa meg véleményét, jobb, ha nem is megy a tızsde közelébe. Inkább válasszon kerülı utat, nehogy veszélybe kerüljön, ahol a légkör megfertızheti, amely ugyanolyan szeszélyes, mint a tengerpart idıjárása. Vagy olyannyira határozottnak és biztosnak kell lennie a dolgában, hogy a másképp gondolkodók véleménye egyáltalában nem tudja befolyásolni.

ÁGYÚDÖRGÉSNÉL VÁSÁROLNI, HÁRFASZÓNÁL ELADNI

Ami engem i l le t , majdnem teljesen leszoktam arról, hogy felkeressem az ügynökök irodáját, különösen akkor, ha már megszületett a dontesem. Ha a maradék kíváncsiságomtói

vezettetve mégis egy ügynök vagy a tızsde felé visz az utam, akkor igyekszem magam távol tartani a zajos csıdü-lettıl - a fecsegést, a kommentárokat, sıt az árfolyam-inga-dozásról szóló jelentéseket is figyelmen kívül hagyom. El-határozásaimat legszívesebben a dolgozószobámba bezár-kózva hozom meg, távol minden hisztériával telített légkör-tıl. Hogy egészen ıszinte legyek: legjobb döntéseimet zene-hallgatás közben hozom. A gyakorlatban ez már gyakran beigazolódott. A legfontosabb, hogy az ember távol tartsa magát az általános hangulattól. A piacról legtöbbször akkor kell kiszállni, amikor mindenki „fantasztikusan ujjong", és beszállni, amint mindenki „halálosan szomorúnak" tőnik. A húszas évek híres tızsdeelemzıje volt Major AngOi, aki-nek elmélete szerint acélrészvényeket kell eladni, ha az acéltermelés elérte a csúcspontját, és azokat vásárolni, ha a termelés elérte mélypontját. Ami az acélmővekre igaz, az a gazdaság és az általános tızsdei tendencia kölcsönös viszo-nyára is alkalmazható. Költıien így lehetne ezt kifejezésre juttatni: ágyúdörgésnél vásárolni és hárfaszónál újra eladni. A tızsdérıl érkezı hírekre nem lehet adni. A legtöbb eset-ben ugyanis a hírek alakítják az árfolyamokat, és nem az árfolyamok a híreket. New Yorkban, Londonban és Párizs-ban ez ugyanígy van! A tızsdezárás után mindenki meg-próbálja az árfolyam-variációkat megmagyarázni mind-ezeket olyan érvek segítségével, amelyekrıl kel órával ko-rábban még nem is álmodott. Mindenki azt fogadja el, ami neki a legjobban megfelel. A makacs hossz-játékos mindig talál okokat az emelkedı árfolyamokra, a bessz-játékos ugyanígy a csökkenı árfolyamokra.

Sok a csapda és a kelepce, amitıl óvakodni ke l l : szóbe-széd, megmásított vagy hamis hírek és - ami rendkívül veszélyes - a helyes hírek téves értelmezése. Ebben a zőrza-varban végre eljutunk oda, hogy semmit sem hiszünk. Aztán jön az utolsó, az egyedüli helyes h í r : méghozzá az, hogy az összes elızı hír mégiscsak [gaz vo l t . . Hamis hírek

96 97

Page 49: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

hamis értelmezésekor is közel járhatunk az igazsághoz, mi-vel mínusszor mínusz pluszt eredményez. De a legveszélye-sebb csapda, aminek minden spekuláns, a legnaivabbtól a minden hájjal megkentig áldozatul eshet, a helyes hírek hamis értelmezése, mert a fél igazság annyi, mint egy egész hazugság.

SZAKÉRTİK ES CSODARABBIK

Gyakran teszik fel a kérdést, honnan szerzem információi-mat és ötleteimet? Nem keresem, hanem találom ıket.

Válaszom egyszerő, és attól tartok, hogy az olvasó nevet-ni fog rajta. Mindenütt információhoz jutok, mindenféle embertıl, zsebtolvajoktól, vállalati igazgatóktól, miniszte-rektıl, sıt callgirlöktıl is, csak bankároktól és elemzıktıl nem. Az utóbbiak nem látnak tovább az orruk hegyénél, vagy ahogy még mondani szokás, nem látják a fától az erdıt. Legszívesebben az ellenkezıjét teszem annak, amit ajánlanak (és ezt gyakran siker koronázza).

A harmincas években gyakran jártam Londonban, ahol egy gyerekkori jó barátom egy másik magyartól, akit ma Lord Baloghnak hívnak, és a Labour Party pénzügyi tanács-adója, tippeket kapott a londoni tızsdétıl. A fiatal Balogh a Falk & Co. cégnél elemzıként dolgozott. A cég egyik társa maga John Maynard Lord Keynes volt, korunk legnagyobb közgazdásza, akiról már szó volt a könyv „A tızsde: a világ nagyjainak csodaszere" címő fejezetében. Paradox módon egyetlen tipp sem vált be, amit barátomon keresztül ettıl a cégtıl kaptam. Sikeres spekulációval Lord Keynes ugyan egy vagyont szerzett, de valószínőleg nem a tızsdén, hanem a különbözı valutákkal történı spekulációival. Hlsısorban besszre spekulált indiai rúpiával, francia frankkal, márká-val és lírával. Valutaspekulációi mindig sikeresek voltak, de tızsdei tranzakciói valószínőleg kevésbe, ügy nagy fogás kivételével: Lord Keynes az 1929/}2-es tızsdekrach idején nagyban részvényeket vásárolt a Wall Streeten, amelyek Roosevelt alatt óriásit emelkedtek. Nagy tızsdei fogás volt

98 99

Page 50: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ez, mert felismerte a tendencia fordulatát. A bizonyos rész-vényekre szóló tippek megbízhatatlanok voltak. Ezt az epizódot csak azért említettem, hogy megmutassam, meny-nyire megbízhatatlanok még a legjobb forrásból származó tippek is.

AZ ELEMZİ GONDOLKODIK - A TİZSDE IRÁNYÍT

Sok évvel ezelıtt Izgatottan hívott fel Zürichbıl régi bará-tom, Etnsi Gall, aki akkoriban a nagy Július Bár & Co. Bankház elsı prokuristája és tızsdeügynöke volt. iMa ı a Goldmanns Sachs Co. zürichi fınöke. Még mindig a ragyo-gó és százszázalékos tızsdeprofi és kedves kolléga, akinek sokat köszönhetek. A St. Moritz-papírok megvételét aján-lotta. „Miért?" „Mindegy, teljesen mindegy — volt a válasz. - Emelkedni fognak." A részvények árfolyama 40 frankkal emelkedett. Az izgatott hang elárulta, hogy barátom meg van gyızıdve igazáról, de nem tudott rá magyarázatot adni. Kifinomult érzékő profi volt. Hittem neki, vox populi vox dei,* és St. Moritz-papírokat vettem, 160 frankon álltak.

Amikor leraktam a kagylót, hirtelen eszembe jutott, hogy a vállalat fınöke szintén egy régi barátom, akinek befekte-téseinél gyakran adtam tanácsot. Monsieur George Hereil volt a Dél-Aviation egykori elnöke, a Caravelle megalapító-ja, késıbb a SIMCA elnöke és a Chrysler alelnöke.

Információja lesújtó volt: „A zürichi tızsdén az ár telje-sen eltúlzott, a részvény belsı ára legfeljebb 40 frank, azonkívül nincs kilátás osztalékra. Aki ilyen papírokat vesz, az teljesen megırült, a részvényt ezen az áron eladni és nem megvenni kel l ."

Az <i hevesség, amivel felvilágosításának hangsúlyt adott, további fontolgatásokat váltott ki bennem. Magam is megál-lapítottam, hogy az ár túlságosan is magas, az elnöknek

* A nép S/.IVJ I s t e n szava.

100

igaza van. De biztos voltam benne, hogy a tızsdei butaság nem ismer határokat.

Türelmetlenül vártam a másnapot, hogy újra kapcsolatot teremtsek barátommal. „Maga gyáva, mert nem mert többet venni - szólt a kagylóból. Ma már 165-ön áll a St. Moritz-papír." Tetszett, hogy megleckéztethetem a bankárt, noha jó barátom volt. Szóról szóra megismételtem neki, amit Hereil elnök velem közölt és amit magam is megállapítot-tam. A vonal másik végérıl egy megszeppent hang szólalt meg: „Most mit tegyünk? Újra el akar adni?"

„Hogy mit tegyünk ? Vegyen még St. Moritz papírokat!" Hosszabb szünet következett, és szinte ereztem barátom csodálkozását. Majd folytattam: „Csak meg akartam önnek mutatni, hogy mekkora jelentıséget tulajdonítok a mérleg-elemzésnek és a belsı információnak, még akkor is, ha magától az elnöktıl származik."

Másnap a törzs vendéglım ben elmeséltem barátaimnak ezt az extravagáns lépést, ık is tanúsíthatják. Aztán sokáig nem gondoltam az ügyre. Néhány hónappal késıbb a „New York Times"-ban olvastam a St. Moritz-részvények alakulá-sáról, amint éppen 1200-ról 1600-ra ugrottak. Felhívtam Zürichben barátomat és az összes St. Moritz-papíromat elad-tam.

Miután megbízásomat teljesítette, élcelıdve megkérdez-tem tıle: „No, kedves barátom, jó volt a tippem ?" Megsér-tıdve válaszolta: „Mi az, hogy Önnek? Nekem volt jó a tippem!" (És igaza volt.)

NEM TUDOMÁNY, HANEM MŐVÉSZET

Valamivel késıbb a St. Moritz-papírok még magasabbra emelkedtek, majd eltőntek a tızsdérıl, mert egy nagy angol vállalat, a Bowater vette meg ıket. Néhány évvel késıbb errıl beszélgettem Hereil elnökkel, és szívbıl nevettünk az eseten. De ez alkalommal már ı is tudta azt, amit akkor nem tudhatott: a Bowater-cég sötét fúziós terveit. Mérlegclcmzé-

101

Page 51: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

se abszolút helyes volt, de hát az elemzı gondolkodik, és a tızsde irányít. A tızsde nem tudomány, hanem mővészet. Akárcsak a festészetben, a tızsdén is megértéssel kell lenni a szürrealizmus iránt. Akkor is, ha Pablo Picasso képein a fej néha lent van, a láb néha fent van, ezrek csodálják és milliókén eladják. A St. Moritz-papírokat nem a rossz hírek ellenére, hanem éppen amiatt vettem meg.

Gyakran gondolok erre a szórakoztató kalandra, ha lá-tom, hogy milyen tudományos pontossággal dolgoznak az elemzık. Számítógéppel elemzést készítenek, körzıvel és vonalzóval görbéket húzogatnak, számításokat végeznek, szoroznak, osztanak, kivonnak, hogy a részvények jövıbe-ni árfolyam-alakulását megállapítsák. Mekkora a ráfordítás — és mekkora a siker?

S ha egy rendkívül megbízható bankár véleményére len-nénk kíváncsiak, akkor válasza valószínőleg éppoly látnoki lenne, mint a Fürth-i csodarabbié: Frankfurti tızsdések kisebb csoportja egyszer a világhírő csodarabbihoz fordult tanácsért a további tızsdei tendencia alakulását illetıen. „Vásárolni, nem eladni", hangzott a lakonikus válasz Fürth-tıl. Ez egy „csodarecept" volt. Ha az árfolyamok esni kezdtek, így hang/ott a megoldás „vásárolni nem, eladni", ha meg emelkedni kezdtek, akkor meg így hangzana „vásá-rolni, nem eladni".

Mivel sem egy csodarabbi, sem egy tekintélyes bankár tanácsaival nem érnék el eredményt, ezért kénytelen va-gyok saját módszereimet követni.

MENNYIRE ÉRTÉKESEK

AZ „ELSİ" KÉZBİL SZÁRMAZÓ

INFORMÁCIÓK?

Ha egy idegen városba érkezem, olyankor a taxisofır az elsı információforrásom. Az út alatt megkérdezem, hogy meny-nyit keres, és mennyire van szüksége az életfenntartásához, milyen magasak az árak, mi a véleménye a bel- és külpoliti-káról, a nemzetközi eseményekrıl stb. És ez így megy egész nap, a legkülönbözıbb emberekkel, akikkel találkozom.

Ami a napi híreket illeti: a rádióval kezdem reggel 7 órakor, meghallgatom a különbözı országok, sıt a kommu-nista országok híreit is, mert minden ország másképp inter-pretálja azokat. Az újságokat nem is kell külön említenem. Az újságolvasásban rutint szereztem a számomra fontosabb hírek azonnali felismeréséhez. Az újságokban sokkal job-ban érdekelnek a hírek, mint az árfolyamok, mert az árfo-lyamok - mint már említettem - a múlt eseményei, de a hírek esetleg a holnap árfolyamai.

INFORMÁLT - TÖNKREMENT?

Kétségtelen, hogy a tızsdén az „informált" igen gyakran „csıdöt" jelent. Velem is ez történt egyszer a harmincas évek elején, amikor egy telet St. Moritzban töltöttem. St. Moritz akkoriban a luxus és a gazdagság szimbóluma volt. A Palace Hotel a maga halijával, bárjával és grilljével külö-nös szerepet játszott. A nemzetközi mágnások, playboyok és elıkelıségek találkozóhelye volt.

Az olvasó jogosan megkérdezheti, hogy mit kerestem ebben az exkluzív körben? Nézıként tanulóéveimet koz-mopolita életstílusban éltem és olyan élettapasztalatra tet-

102 103

Page 52: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tem szert, ami meg DM is hasznomra válik. Ez a színes világ eltőnt, mint .i tavaszi hó. De még ma is, amikor átmegyek a hotel haliján, a múlt szellemei életre kelnek. Az egyik sarokban az autókirályt, André Citroent látom - még a csıdbe menése- elıtt. Egy másik asztalnál Sir Henry Deter-ding, a Royal-Dutch-Shell konszern vezetıje ül. Közelében a konkurencia ebédel: Mr. Walter C. Teagle, a Standard Oil elnöke. A pletyka szerint az olaj két nagyhatalmú ura [Jamani sejk és a többiek elıdei) minden évben itt találkoz-tak, hogy problémáikat megbeszéljék: árakat, piacokat, o la j a i . Pontosan úgy, ahogy ma az olajsejkek egy OPEC-konferenciin. Kél lépésnyire tılük a világhírő festıt, Kees van Dougeflt es Charlic Chaplint látom. Sohasem hiányzott a hazámbeli l)r. Árpád Plesch, a ragyogó spekuláns és az arany köt vények legnagyobb szakembere. A másik oldalon mindig ugyanabban a fotelben ült gondolataiba elmélyedve Dr. FHtZ Mannheimer, korának legbefolyásosabb bankára, egy SZÜleteti stuttgarti, az amszterdami Mendelssohn & Co. bankház fınöke. Az elsı világháború után devizaügynök-ként kezdte Amszterdamban, ahol a Deutsche Reichsbank képviselıjekent ténykedett, és az volt a feladata, hogy intervencióival a német birodalmi márka árfolyamát támo-gassa. Igen sikeres volt a tevékenysége, nem annyira a Reichsbanknak, mint saját magának. Mert a birodalmi márka erteké nullára esett; de Dr. Mannheimer egy vagyont Szerzett. A megkeresett milliókkal megalapította a berlini Mendelssohn & Co. cég hollandiai fiókját és késıbb a fran-cia, valamint a belga kormány bankára lett. Az akkoriban olyan fontos pénzügyi központ, Amszterdam koronázatlan királyaként imponált nekem a legjobban. Köpcös volt és arrogáns, aki tudatában van hatalmának jelentıségével.

A magándetektív szemével figyeltem ezt a szórakoztató mősort, elemeztem a fellépı figurák gesztikulálásait, arcki-Fcjezéseiket, és szívesen hallgattam volna beszélgetéseiket. Egészen biztosan nem az idıjárásról beszéltek!

Bgy különös véletlen folytán kíváncsiságom kielégült.

104

Egyik este a szállodai boy kopogtatott az ajtómon és egy táviratot nyújtott át, amit én türelmetlenül feltéptem. A szöveg igazolta sok ezer Royal Dutch részvény vásárlási megbízás végrehajtását az egész világon (több millió gulde-nért).

Nem értettem, hogy mirıl van szó, míg a távirat címzésén Dr. Mannheimer nevét fel nem fedeztem. Ilyen tévedés még ebben a hotelben is elıfordulhat. Az árnyékos oldalon volt a szobám, szemben a napos oldalon található Dr. Mannhei-mer lakosztályával. Ma, néhány évtizeddel késıbb, még mindig érzem a sokkot, amit akkor kaptam. Hirtelen be-avattak az istenek titkaiba. Éppen néhány nappal korábban láttam Sir Henryt és Dr. Mannheimert, amint intenzíven tárgyaltak egymással. Bizonyára valami egészen különlege-set fıztek ki a Royal Dutch-ban, gondoltam. Az nyilvánvaló volt.

Csengettem a boynak és lezárva visszaadtam neki a táv-iratot, majd megpróbáltam összezavart gondolataimat ren-dezni. Akkoriban bessz-spekuláns voltam. (Ennek köszön-hetıen tudtam a Palace Hotel vendége lenni.) Gazdasági és politikai okokból pesszimista voltam és hossz-tippekre nem nagyon voltam kapható. Azonkívül ez az idı bessz-perió-dus volt. De egy ilyen felvilágosítás, amiben a véletlen játszott közre, csak egyszer fordul elı az ember életében. Egy ilyen tippet ki kell használni, fis így is tettem. Royal Dutch-részvényeket vásároltam, amelyek ettıl a pillanattól kezdve egyfolytában esni kezdtek - míg a vételi ár egyhar-madánál megálltak. Elveszítettem az összes pénzemet, amit ebbe a tippbe belefektettem.

Soha nem tudtam meg, hogy a két ember mit beszélt meg a szálloda termében. Csak annyit tudok, hogy Amszterdam-ban a Mendelssohn-cég 1939 ıszén nagy botránnyal csıdbe ment, és Dr. Mannheimer bankszámlája óriási veszteséggel volt megterhelve. Tapasztalatomból mindenesetre két kö-vetkeztetést tudok levonni: nagy pénzember is lehet rossz

10r>

Page 53: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

spekuláns, és téli sport mellett is lehet tanulságos tapaszta-latokra szert tenni.

Egy régebbi jó barátom, Adrién Perquel, egyszer ebéd közben mesélte, hogy nemrég érdekes beszélgetést folyta-tott a Francaise de Petrole, az egyik legnagyobb olajtársaság elnökével, aki elmondta neki, hogy a társaság részvényei 10 000 frankos árfolyamon (régi frank) túl magasak. Ebben az idıben nagyobb mennyiségő részvényem volt ezekbıl, és már türelmetlenül vártam a következı napot, hogy elad-jam valamennyit. Viccnek tőnik, de amint eladtam ıket, rakéta gyorsasággal emelkedtek a magasba és néhány hónap múlva elérték a 60 000-et. Ez egy bennfentes információ volt.

Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a pénzem-berek szándékosan félrevezetı információkat vagy vélemé-nyeket adnak. Iskolapéldaként szolgáljon a következı tör-ténet. Franciaországban egy L. nevő ismert pénzcsoport elnöke, aki több párizsi tızsdén jegyzett vállalatot ellenıriz, bizalmasan közölte velem, hogy hosszú távon igen optimista a Hutchinson-részvények iránt. A társaságot újjászervezik, friss tıkével látják el stb... De, tette hozzá, még nem kell vásárolnom, ı majd a megfelelı pillanatban megadja a jelt. A párizsi tızsdén érdeklıdni kezdtem ügynökömnél, hogy mi történik ezzel a részvénnyel, ı a következı infor-mációval szolgált: A részvény az elmúlt idıben 250-rıl 60-ra csökkent, senki emberfia nem törıdik ezzel a papírral, csak egyetlen vásárló akadt a piacon, az L. csoport, aki ilyen mélyponton vásárolja fel ıket.

Furcsa, gondoltam magamban, hogy az érdekelt pénzem-ber olyan tanácsot ad, hogy egyelıre még ne vásároljam ezeket a papírokat. Éppen emiatt, és tekintettel gazdag tapasztalatomra, azonnal vásárolni kezdtem az illetı részvé-nyeket. Néhány nappal késıbb elkezdıdött a hossz-mozgás és 300-ra sıt 400-ra emelkedett, amikor egy másik társaság felvásárolta ıket. Bennfentes információm pedig így szólt:

106

amíg jelt nem adnak., korai lenne a vásárlás. Közben persze maga a csoport vásárolt; a jel csak 300-nál érkezett. Ezekrıl a belsı informátorokról mindenki saját maga alkosson véle-ményt.

A BETEG TANNENBAUM ÚR

Hogy milyen jelentıségük lehet a tızsdei spekulációban a pontos információknak, arra a következı vidám történet ad útmutatást. A második világháború alatt történt New York-ban. Egy nap ismerıs hölgy hívott fel a brókerirodából. Napokat és órákat töltött el ebben a tızsdeirodában abban a reményben, hogy elcsíp egy jó tippet, ami aztán egy nercbundában vagy karkötıben realizálódik. Évek óta tı-lem is tippeket akart. Csodálkoztam, hogy most egészen másról van szó. Ellenkezıleg, forró tippjc volt számomra. Felindultan mesélte nekem, hogy egy fantasztikus informá-ció birtokába jutott. Valamelyik elıkelı brókerirodában a Fifth-Avenue-n véletlenül (szerintem inkább szándékosan) két jelentıs pénzember beszélgetését hallgatta végig. Egy bizonyos Tannenbaum-részvényrıl volt szó, legalábbis a beszélgetésbıl azt vélte kihallani, hogy a vállalat túljutott mélypontján, és a szakértı professzor C. szerint határozot-tan javuló tendenciát mutat. A két úr nagy optimizmussal néz az elkövetkezı hetek elé. A hölgy megkért, hogy vásá-roljak számára brókeremen keresztül ezekbıl a részvények-bıl. A saját ügynökének (akinek az irodájában kihallgatta a beszélgetést) nem akart ilyen megbízást adni, mivel kelle-metlen lett volna számára, ha Leleplezik e mi. i t t az indiszkré-ció miatt. Azonkívül azt akarta, hogy én is profitáljak a belsı információból.

Kész voltam a kívánságát teljesíteni, de hiába kutattam a „New York Times"-ban és a „Wall Street Journal"-ban a „TannenbaurrT'-részvény után. Végre bróker barátom se-gítségével nagynehezen megtaláltam a nem jegyzett részvé-nyek katalógusában, de nem a Tannenbaum, hanem „Tan-nenberg Company" volt a neve. A hadiiparnak gyártottak

107

Page 54: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

valamilyen alkatrészeket. Részvényeik árfolyama kb. 5 dol-lár körül állt, miután 50 dollárról fokozatosan lecsúsztak. A vállalat nehézségekbe keveredett, és most elérkezett ah-hoz a ponthoz, amikor kijuthat a válságból, ahogy az isme-rıs hölgy gyanította.

A spekulánsnak különösen érdekes az a helyzet, amikor egy va l la l . i t a fordulat elıtt á l l és ez éppen ilyen helyzet volt, amirıl a pénzügyi szakértık beszéltek. Mindezekrıl Informáltam Ismer ısömet, aki ezek után meg volt gyızıdve arról, hogy rosszul é r t e t t e a szót, és bizonyára a Tannen-berg, és nem a Tannenbaum-cégrıl volt szó. Mire föl megis-mételte óhaját, es megbízási adott Tannenberg-részvények vásárlására.

Végrehajtottam a megbízást, de kételkedtem, hiszen már említettem, hogy idınként a legjobb belsı információkkal lehet a legbiztosabban tönkremenni, és én hajlok arra, hogy az ellenkezıjét tegyem annak, amit brókerek ajánlanak. Ezekbıl a rosszhírő részvényekbıl egyetlen egyet sem vásá-roltam saját számlámra. Sajnos! Néhány hét leforgása alatt a papír 30 dollárral emelkedett. Majd megevett a méreg, miközben ismerısöm gyızedelmeskedett. Az új nercbunda fedezve volt és ı ünnepi lakomára hívott meg. Szememre vetette, hogy nem követtem a biztos forrásból származó információit. Mit válaszolhattam rá? Vagy vannak az em-bernek elvei, vagy nincsenek.

Mégiscsak kíváncsi voltam, hogy tulajdonképpen mi ját-szódott le a Tannenbcrg Companyban ? És mit kellett hosz-szas vizsgálódások után tapasztalnom? Egy „igazi" komé-diát. Ismerısöm a beszélgetést helyesen értette. Valóban Tannenbaumról, nem pedig Tannenbergrıl volt szó, de nem egy részvényrıl, hanem .Joscph L. Tannenbaum úrról, aki egy idıs úr volt, és súlyos beteg. Hetek óta élet-halál között lebegett. A suttogó beszélgetés egészségi állapotára vonat-kozott. İ volt az, aki túljutott a krízisen és ezt jósolta meg professzor C.

Tannenbaum úr még néhány hónapig betegeskedett — és

108

a professzor optimizmusa ellenére a végén mégis meghalt. Mivel ezt a jó, de téves információt nem használtam ki, rettenetesen mérges voltam. Ha sejtettem volna, hogy egy óriási félreértésrıl van szó, úgy bizonyára a hamis tippet fogadtam volna el. Mert számomra minden tipp a priori hamis, ezért a hamis „hamis" tipp számomra helyes... Mí-nusszor mínusz pluszt eredményez.

TÉVEDÉS KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL: AZ „OCIiANIC"

Tulajdonképpen már elsı tızsdei tapasztalatomból meg kel-lett volna tanulnom, hogy tévedések gyakran anyagi siker hez vezetnek.

Ez az epizód még a latinfordítások idejébıl származik, amikor még Budapesten gimnáziumba jártam. Bgész Európa a vágtató infláció idejét élte. A hivatalok zárása után min-denki a tızsdei árfolyamokra vetette magát, es nem a sport-hírekre. Zürichben a korona napról napra veszített értéké-bıl. Ilyen légkörben a kósza hírek gomba módjára, gyakran mérges gomba módjára szaporodtak el. Minden elképzelhetı információt suttogtak az emberek egymás fülébe. Min-denkinek volt egy Barátja, akinek a fodrásza a bankigazgató portásnénijén keresztül (vagy más hasonló biztos forrásból) egészen pontosan tudta, hogy ezt vagy azt a papírt kellene vásárolnia. Igencsak állhatatosnak kellett ahhoz lenni, hogy az ember ennek a zőrzavarnak ellenálljon. S ha mégis meg-gazdagodott, maga sem tudta, hogyan.

Abban a kis körben, amelyik magát ünnepélyesen „Iro-dalmi és zenei társaság"-nak nevezte, minket gyerekeket is elfogott a spekulációs láz. Ha történetesen tegnap klubtı-kénkbıl ezt vagy azt a részvényt vásároltuk volna meg, akkor mára a háromszorosát értük volna el, gondoltuk gyakran. Nem az ördögöt akartuk megkísérteni, és egy nap alatt milliókat nyerni, hanem csak a nagy Brockhaus encik-lopédia legújabb kiadását megvenni.

Egy reggel apámat hallottam telefonálni, amint mondta,

109

Page 55: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

hogy a kormány tárgyalásokat folytat, hogy az 1918-as fegyverszünet alkalmával elveszített hajókat visszakapja, és a hajózási társaságok boomja van kialakulóban. Vonjuk talán az apai tippel kétségbe? Nem, most cselekedni kell! A gimnáziumban összeült a haditanács, és megtárgyaltuk a hajózási társaságok listáját. A klub anyagi eszközei korláto-zottak voltak, de az „Oceanic" részvényei árban a mi lehe-tıségeinkhez voltak méretezve. Már egész bizalmunkat és klubtıkénket rátettük a hajókra, hogy azok meghozzák nekünk a szerencsét. A kocka el volt vetve, megvettük a részvényeket.

Néhány nappal késıbb pánik tört ki a tızsdén, mert az új pénzügyminiszter hadjáratot indított az infláció ellen. De ebben a harcban a szegény pénzügyminiszter elvesztette az eszét és az ırültek házába került, általános gúny céltáblájá-vá vált. Az árfolyamok újult erıvel emelkedni kezdtek, és alighogy az „Oceanic" megerısödött, a részvények egybıl a hın óhajtott Brockhaus köteteivé változtak. Azonkívül még egy k i s bril enciklopédiára is futotta. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Csak egy kis hiba csúszott a spekulációs objektumunk kiválasztásába. Kényszeredetten állapítottuk meg, hogy az „Oceanic" egyáltalán nem hajózási társaság volt, hanem . . . halkonzervgyár.

Hogy St . Mórit/ , Royal Dutch- vagy Oceanic-részvény - a történet tanulságát levontam: nem mindig elenged-hetetlen .1 jól informáltság, ha a tızsdén nyerni akarunk. Ki lehetett volna például jobban informálva, mint Signor Bin-gm, aki genovai bankár és a nagy autógyáros André Citroen apósa volt?

Portfóliójái ı szüntelenül Citroen-részvényekkel töltötte fel, és bizonyára tudta, hogy miért. Akkor történt — és ki mondhatta volna ezt meg elıre -, hogy a társaság hat hónapon belül megindította a csıdeljárást. Szörnyő megle-petés volt ez a részvényesek szamara. Hajótörést szenvedtek, jóllehet a társaság félévvel elıtte még az osztalékot is fel-emelte, hogy egy ilyen tızsdei fogással mentse a menthetıt.

110

AZ ÁRFOLYAMTRENDEK (CHARTS): A RÉSZVÉNY LÁZGÖRBÉJE

Gyakran kérdezik, hogy mit gondolok az árfolyamtrendek-rıl, (az árfolyamtrendek grafikus ábrázolásairól) és azok elemzésérıl. Válaszom a régi: „A chartelemzés tudomány, amely hiába keresi azt, amit a tudás megalkot." Mégis szívesen vetek rájuk egy-egy pillantást. Mert már Konj'ucius is megmondta: „Mesélj a múltról és megmondom neked a jövıt." Az árfolyamtrend alapján lehet a legjobban látni, hogy mi volt tegnap és mi van ma. De ez minden. A mai napig húzott görbe a valóság, ha tovább húzzuk, akkor az költészet, méghozzá jó vagy rossz. Az árfolyamtrend csak egy mozaikkocka a sok közül, amire az elemzés épül.

Érthetetlennek tartom, hogy a különbözı árfolyamtren-dekbıl mélyreható következtetéseket vonjanak le, amely-nek még neveket is adnak, mint például „váll-fej-váll", „oldalszárny", „csészealj" stb. Az árfolyamtrendeket soha-sem követném vakon, ha elırejelzéseik nem egyeznek meg elképzeléseimmel, de semmilyen körülmények között nem cselekednék azokkal ellentétesen. Ha például egy részvényt valamilyen oknál fogva különösen optimistán ítélek meg, és az árfolyamtrend az ellenkezıjét mutatja, akkor meggyızı-désemet igen jól kell megindokolnom, hogy mindezek elle-nére megmaradjak eredeti pozíciómnál. Természetesen ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha kedvezı árfolyam-trend esetén pesszimista a beállítottságom.

A legjobb bizonyíték arra, hogy az árfolyamtrendek sok féle szakembernek nyújthatnak segítséget azok mőködési területén, az a tény, hogy az orvosok betegeik lázgörbéjét figyelmesen nyomon követik. Az árfolyamtrend a részvény

111

Page 56: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lázgörbéje, egy a számos mőszer közül, amivel az elmúlt idık közép- os hosszú távú árfolyam-alakulását lehet meg-ítélni.

Nevetségesnek tartom azonban, ahogy a legtöbb „chart-ista" a cikcakk mozgás görbéjét ki akarja használni és az árfolyamtrendeket a jövıt illetıen elıre meghúzzák. Rajzuk alapján elıre meghatározzák, hogy milyen árfolyamon vesz-nek vagy adnak el. De ha én egy részvényt vásárolok, sohasem tudom elıre, hogy milyen árfolyamon adom el ıket, talán 50%-kal alacsonyabb, de az is lehet, hogy 300%-kal magasabb árfolyamon. Sok száz tızsdejátékost ismer-tem, akik az árfolyamtrendek alakulásától függıen egyna-pos mőveleteket hajtottak végre. És egy sem volt közülük sikeres. Ellenkezıleg, sokan már rövid idı után eltőntek a tızsdérıl. Természetesen néhányuknak sikerülhet néha-néha e tendenciát kitalálni. A tızsdén csak két ló vesz részt a futamban, fel vagy le. Sıt árfolyamtrendek nélkül is el lehet találni a tendenciát. A legnagyobb szerencsétlenség egy megrögzött „chartista" számára, ha mindjárt szisztémája kezdetén nyer, mert akkor még makacsabb és megrögzöt-tebb lesz.

A NYERÉS ELİFORDULHAT, DE A VESZTÉS SZÜKSÉGSZERŐ

Egyik barátomnak a kaszinó parkjában jelentették, hogy fia a játékteremben rulettezik. „Ül vagy áll?" - hangzott a spontán kérdés. Ha á l l , akkor csak idınként játszik. Nyer-het vagy veszíthet. Azonban ha ül, akkor szünet nélkül játszik, valószínőleg valamilyen szisztémával, és egészen biztosan egy garas nélkül fogja elhagyni a kaszinót. Akár-csak bármelyik játéknál, legyen az rulett, lóverseny vagy akár Chart-szisztéma, hosszú távon mindig csak egy szabály létezik: nyerés elıfordul, de a vesztés szükségszerő.

Ma már minden brókercégnél vannak „chartisták", akik a közönségei napi mőveleteikben „chartszerően" vezetik. Ez nem is csoda, mert ez a fajta ügyfél a leghasznosabb a

112

brókerek üzletének. Ide-oda zsonglırködnek, és közben sok millió jutalékot fizetnek. Semmi jó véleményem nincs az ilyen teóriáról. Egy törvény azonban mindenkire érvé-nyes. A „chartisták" nem vehetik számításaikba az objektív politikai vagy gazdasági megfontolásokat* hanem s/igorúan elméletük szerint kell hogy cselekedjenek. Mert az árfo-lyam-alakulás már minden lényeges tényezı eredménye, olyanoké is, amelyeket nem ismerünk, és amelyeket egy meggyızıdéses „chartista" ne is ismerjen.

Az egész chart-filozófia végül is egy tételen nyugszik: „Aki a jövıt akarja magának biztosítani, annak a múltat tisztelettel kell elfogadni" -, ahogy ezt <i francia filozófus, Joseph Joubert mondta.

AZ ÁRFOLYAMTREND SZABÁLYAI

Az árfolyamtrend két szabályát különös érdeklıdéssel fi-gyelem. Méghozzá egy bizonyos részvénynek vagy egy egész iparágnak az alakulását. Egy kórházi orvos is csak az egyes betegek saját lázgörbéit figyeli egy betegszobában, hogy következtetéseket vonjon le belıle a beteg állapotát illetıen, és nem a szobában fekvı összes beteg átlaghımér-sékletét vizsgálja a betegséggel összefüggésben.

Ha egy részvény árfolyamtrendje emelkedı tendenciát mutat, ámbár az átlagárfolyam-index csökkenıben van, az különösen jó jel, mivel a bennfentesek részvényrészesedé-süket emelik. Fordított esetben (csökkenı diagram emelke-dı index mellett) arra következtethetek, hogy a bennfente-sek túl akarnak adni részvényeiken.

A második chart-szabály, amire figyelek, az a kétszeri emelkedés és a kétszeri visszaesés elmélete, valamint az M és a W szabály. A kettıs emelkedés azt jelenti, hogy emelke-dı árfolyamoknál az utolsó csúcsárfolyamot az azt követı újra és újra túlhaladja. Ha ez a jelenség néhányszor megis-métlıdik, akkor abból esetleg további emelkedésre követ-keztethetünk. Amennyiben a diagram néhányszor M for-

113

Page 57: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

mát mutat, akkor az az emelkedés felsı határát jelenti, vagyis egy olyan magas árfolyamot, amit már nem tud áttörni. Valószínőleg nagyobb mennyiségő részvényt kínál-tak fel eladásra, és ameddig az tart, addig az árfolyam nem tud emelkedni. Tegyük fel, hogy egy örökségbıl 100 000 értékpapírt kínálnak fel eladásra. A megbízást mondjuk 90-nél kell teljesíteni. Minden alkalommal, amikor a rész-vény 90-hez közeledik, nagyobb mennyiségő papír kerül a piacra, és az árfolyam megint esik! Csak miután az összes „örökségi részvényt" eladták, jöhet egy újabb árfolyam-emelkedés.

Ugyanezt az elméletet a csökkenı árfolyamokra is lehet alkalmazni, ahol egy új árfolyam az elızı mélyebbet alul-múlja. Ez további csökkenı árfolyamokra utal. A dupla W azt jelenti, hogy az árfolyamok egy csökkenés alkalmával egy bizonyos mélypontot elértek, amit már nem tudtak áttörni. Esetleg egy konzorcium áll emögött, amely a részvé-nyeket felvásárolni akarja. Az is megeshet, hogy egy szindi-kátus, egy nagybank „árfolyam-karbantartást" végez, job-ban mondva beavatkozik, hogy meggátolja a tulajdonosok körében a pánikot.

Az „árfolyam-karbantartás" ilyen tipikus esete az arany-piac, ahol a nemzetközi aranypool az árfolyamot tisztán lélektani okokból támogatja. Mert egy nagyobb árfolyam-esés láncreakciót válthat ki.

Az M és a W-teória a legrégibb chart-szabály, és noha nem vagyok „chartista", sokat segítettek.

Az M és W kétszeri emelkedés és csökkenés elmélete a sok közül egy érdekes tünet, amit egy tızsdés tapasztalatból értelmezni tud.

A legtöbb árfolyamtrend-figyelı számára a görbék nem csak segédeszközök, hanem annyira meg vannak gyızıdve igazukról, mint a rulettjátékosok, akik számítógéppel dol-goznak. Sok kaszinóban játékszindikátusok is léteznek. Az egyik a számokra tesz, amit a másik a komputerével kiszá-mított, a harmadik pedig az adatokkal rohangál a kettı

114

között. Órákon keresztül dolgoznak így. ((íyakran megfi-gyeltem ıket Monté Carlóban és Baden-Badenban.) Ne is kérdezzük, hogy mindez hogyan végzıdött! Este még fel-vágnak és biztosak a szerencséjükben, és azt hiszik, hogy megtalálták „a" matematikai képletet. Hajnali háromkor néhány márkát könyörögnek ki az emberbıl, hogy téved-hetetlen rendszerükkel tovább játszhassanak. A legtöbb „chartistának" ugyanaz a sorsa.

MEGSZÁLLOTTAK ÉS SARLATÁNOK

A megszállott tızsdejátékosok egy másik fajtája az, amelyik makacsul kitalált és véleményük szerint biztos árrelációk-kal játszik: Ha például a kıolaj ára X, akkor az arany árfolyamának 7-nak kell lennie. Számukra ez parancsolat. Pedig teljesen értelmetlen. Az olajár alakulásánál természetes lehet az aranyra is gondolni, de csak gondolni. Elképzelhetı, hogy az olajországok nagyobb bevételre tesznek szert, és így több aranyat vesznek. De ez sem biztos. Ha mégis lenne benne egy szemernyi igazság, akkor teljességgel ne-vetséges lenne ebbıl fix árparitásra következtetni, mert tucatnyi más tényezı is szerepet játszik. Ezek a megszállot-tak néhány évvel ezelıtt - a brókerek tanácsára - az ezüst és a szója árparitására játszottak, azon egyszerő oknál fogva,

115

Page 58: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

mert a hírhedi Hunt-tcstvérek mindkettıben nagyban spe-kuláltak: Állítják, hogy ha az ezüst X ponttal emelkedik, akkor a szójának Y ponttal kell emelkednie. Ez a matemati-ka legtöbbször csıddel végzıdik.

Mint már említettem, mindegy, hogy lottó, rulett vag^ tızsde, ezeket az állítólag tudományosan játszókat - függet-lenül attól, hogy milyen eszközökkel teszik ezt — megszál-lottaknak nevezem, ha maguk is hisznek benne és sarlatá-noknak, ha szisztémájukat pénzért árusítják. Legtöbbször megszállott sarlatanok. Elveszett idınek tartom a velük való vitát, mert érvelésük az okkultizmus területéhez tartozik. A közönség elıtt rövid idıre sikeresek lehetnek, mert minél valószínőtlenebbek az ígéretek, annál nagyobb számú a közönség. „Lehet, hogy mégis van benne igazság."

Már megmutattam, hogyan kell a híreket és az eseménye-ket értelmezni. Az USA szilárd pénzpolitikája tény, mely-nek hatásait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Gyakran elıfordul, hogy egy országban megemelik a kamatlábakat és a tızsde napokig nem reagál rá. Számos tızsdejátékos azzal a megjegyzéssel hagyja magát félrevezetni, hogy az eseményt már leszámítolták. Ez egyáltalán nem igaz. Magas kamatláb és az azt követı pénzszőke kemény dolog, amely független . i t tól, hogy számítottak-c rá vagy sem, és hogy a tızsde pozitívan vagy negatívan reagál rá.

A már korábban megemlített holdutazás nem volt elegen-dı ok az árfolyamok emelkedésére, csak lélektani reakciót tudott volna kiváltani. Mivel meglepı módon a reakció az elsı napon kimaradt, így két nappal késıbb már érdektelen volt a tızsde számára. A pszichológiai tényezık kérészéle-tőek, és jaj annak, aki a lélektan alakulását megpróbálja kitalálni. Ezzel szemben a pénzpolitika olyan megdönthe-tetlen következmények sora, ami elég pontosan követhetı. Még emelkedı árfolyamú piacon is, ahol minden ismérv további emelkedésre utal, több napra, sıt hetekre visszaes-het a tızsde. Ennyi már elegendı, hogy az optimistából

pesszimista legyen. Éppúgy, mint néhány szilárd nap bessz-periódusban mosolygó arcokat tud varázsolni.

Ahelyett, hogy a fejemet törném a publikum lélektani helyzetén, inkább személyes motivációimat követem, úgy mint a lottózó vagy a nézı az ügetın, ha valamelyik név megtetszik neki vagy bármely más okból kifolyólag.

A tızsdés lehet babonás, mert ez pontosan a tudomány és a matematika fordítottja.

116 117

Page 59: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„INFORMÁCIÓ BE, INFORMÁCIÓ KI": A TİZSDEI SZÁMÍTÓGÉPEKRİL

Árfolyamtrend-elemzések mellett számítógépes elemzések is léteznek. Újra és újra szörnyülködve kellett megállapíta-nom, .imint <i legkülönbözıbb reklámirodák, portfólióme-nedzserek, azzal dicsekszenek, hogy munkájukat számító-géptıl kapott elırejelzések irányítják. Erre csak viccel tu-dok válaszolni. Egy bizonyos hajó adatait betáplálom a számítógépbe. Hossza 36 méter, szélessége 7 méter, árboc-magassága 5 méter, merülése 0,7 méter. Találja ki a számító-gép, hogy hány éves a kapitány. Ha megkapom a pontos választ, akkor meggyıztek. Addig azonban a fejemben levı saját számítógépem biztosabbnak tőnik. Jól ki tudom szá-molni a kapitány életkorát, ugyan nem a hajó méretei alap-ján, hanem úgy, hogy pillantást vetek rá, néhány percig beszélek vele, miközben a kezét és a szemét figyelem.

SZÁ MÍTÓGÉP-PÁRBESZÉD

A rövid párbeszéd, amit véletlenül meghallottam, megvilá-gítja gondolkodási módomat. A C számítógép és S tızsde-spekuláns kö/.ott ez a beszélgetés folyt le:

C. Egyenesen mindent tudok! S: Semmit sem tudok, azonban majdnem mindent megér-

tek és felismerem az összefüggéseket... C: Emlékezıtehetségem kitőnı, mindent megjegyzek:

éves jelentéseket, mérlegeket, árfolyamokat, osztalékokat stb.

S: Tızsdeismeretem olyan, mint a kultúra: ami megma-rad, amikor már minden részletet elfelejtettünk.

C: Elég, ha megnyomnak egy gombot, azonnal pontos elemzésnek vetek alá minden tényezıt a több mint 10 000 részvény közül, amit bennem tároltak. Minden egyes papír reakcióját ismerem bármely helyzetben, háborúban és bé-kében, esıben és napsütésben, válság vagy csúcskonjunk-túra idején. Emiatt tudom a további fejlıdést matematikai pontossággal elırejelezni, feltéve, ha minden logikusan ala-kul. •

S: A tızsdének saját logikája van. Maga a tızsdematema-tika sem felel meg az iskolában tanultaknak. Kétszer kettı a tızsdén ritkán négy. 2 x 2 = 5 — 1 vagy 2 x 2 = 3+1 a tızsdei képlet.

C: Én azonban azonnal meg tudom állapítani, melyik részvénynek van ma a legjobb perspektívája a jövıt illetı-en.

5: Ma! De lehet azt tudni, hogy holnap milyen új ipar-ágak alakulnak ki? Ajánlottál volna hatvan évvel ezelıtt olajipari részvényeket, ötven évvel ezelıtt repülıgéprész-vényeket vagy német kötvényeket a háború végén? Meg tudod elıre mondani, hogy valamelyik társaság egyik nap-ról a másikra kemény konkurenciát kap? Azok a számítógé-pek, amelyekbe minden adatot betápláltak és a Pennsylva-nia Railroad és a New York Central R. R. fúziójának követ-kezményeit kellett volna kiszámítaniuk, rés/vényenként két dollár nyereséget jeleztek. Az eredmény négy dollár veszteség lett részvényenként. Úgy gondolom, ehhez nem kell kommentárt főzni. Vagy harminc évvel ezelıtt meg tudtad volna mondani, hogy mekkora jelentıséged lesz ma? Jövendıléseidet a múltból meríted, anélkül nem tudsz sem-mit és önállóan spekulálni sem, azonkívül nem tudsz új dolgokat figyelembe venni.

C: Minden hírt feljegyzek, semmilyen esemény nem ke-rüli el a figyelmemet, minden újságot elejétıl a végéig elolvasok.

S: De én a sorok között olvasok!

118 119

Page 60: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

C: Fáradság nélkül és hibátlanul dolgozom, szorzók és" osztok és másodpercek alatt eredményt hozok.

5: Kényelmesen ülök fotelemben, szivarom füstjébe bur-kolózva kombinálok, álmodozom és közben sok minden eszembe jut...

A TÚL SOK TUDÁS GYAKRAN KÁROS

tibbıl a párbeszédbıl ki lehet venni, hogy a számítógép semmi esetre sem a spekuláns konkurense, hanem egy igen hasznos eszköz, de nem több és nem is kevesebb. Ha a spekuláns helyesen döntött, akkora helyesen programozott számitógépéhez fordulhat, amitıl helyes válaszokat remél-het. Nem elég minden adatot tudni, a spekuláció motorja a fantázia marad, és legjobb segítıje az emberi megfontolás. A számítógép leitalálása elıtt az amerikai brókerek és ban-kok néhány részlegükben pénzügyi tanulmányokat készí-tettek, amit akkor 20 és 300 közötti alkalmazott végzett. Ma elég egy számítógép, ami gyorsabb és olcsóbb.

Több évtizedes tapasztalatom során soha egyetlen sikeres tızsdei elırejelzést sem szereztem ezekbıl a pénzügyi tanul-mányokból. Nincs jövıjük. Anélkül, hogy cinikus lennék, újra hangsúlyozni szeretném, hogy a túlzott tudás is káros, mert végül is nem engedi érvényre jutni a fantáziát.

Létezik ma néhány tucat olyan cég, amelyek számítógép segítségével tanácsokat osztogatnak ügyfeleiknek, valószí-nőleg lesznek közöttük jól és rosszul informáltak is. Miért? Egészen egyszerően azért, mert az egyik cég számítógépét tehetségesebb ember programozza és dolgozik vele, a má-sikét viszont tehetségtelenebb. Tızsdei számítógépekre ugyanaz érvényes, mint minden más számítógépre is: „Sze-mét be, szemet k i . "

TANÁCSOM ÍGY HANGZIK: THINK! - GONDOLKOZZ!

Mi történne, ha minden tızsdejátékos szabad bejárást kapna a „csodamasinához"? Ha a gép elızı tapasztalatok alapján abszolút biztonsággal tudná, hogyan reagálnak bizonyos esetekben a tızsdei árfolyamok, aminek következtében számtalan spekuláns ezekre az információkra építene, akkor már eladásaikkal és vásárlásaikkal megváltoztatnák azt a relációt, amire a számítógép támaszkodott. Ha mindenki ugyanarra a lóra tesz, senki sem nyer. Az elméletileg tévedhetetlen gép már az elırejelzéseivel megváltoztatná az általa kiszámított fejlıdést. Nem tudom elégszer ismételni, hogy a tızsdén ne végezzünk semmilyen tudományos analí-zist, hanem egyszerően gondolkodjunk és fontoljuk meg, mit teszünk.

Mr. Watsont, az IBM elnökét és a modern számítógép atyját valószínőleg lelkiismeret-furdalás gyötörte, hogy az embereket gépein keresztül a nem gondolkodásra csábítot-ta. Ezért megparancsolta, hogy az IBM minden irodájában a falakra és az asztalokra mindenhova írják ki: „Think! (gondolkozz!) Tanácsom a tızsdéseknek is pont így hang-zik: Think!

120 121

Page 61: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

BOOM ÉS KRACH: SZÉTVÁLASZTHATATLAN FOGAT

„Egyedül a fájdalom pozitív -, írja Schopenhauer. - A sze-rencse nem más, mint a fájdalom távolléte."

Ez azt jelenti, hogy valamiféle tudattalanságban élünk. Csak olyankor lépünk abból ki, ha fájdalmat érzünk. A „dolgok normális állásánál" tulajdonképpen boldognak kellene lennünk.

Schopenhauernek a létrıl alkotott elképzelését általában teljes mértékben vonatkoztathatjuk a tızsdére. A speku-lánsok számára az egyetlen pozitív dolog a fájdalom, a veszteség, tehát a tızsde esetében a bessz vagy még inkább a tızsdekrach. Ezt már megvilágítottam egy másik összefüg-gésben.

A tızsdén csak abban a pillanatban tudatosul a közvéle-mény, amikor a szél rossz irányból fúj. Az olyan fıcímek, mint „ennyi és ennyi milliós tızsdei csıd" azt jelentik, hogy az óriásgép egy kereke meglazult. A tızsdekrach a speku-lánsok számára egy rendkívül érezhetı realitás, annál is inkább, mivel meglepetésszerően jön. A hossz finoman emelkedik, fokról fokra, anélkül, hogy észre lehetne venni. Ezzel szemben a csıd hirtelen, isteni bosszú hevességével jön.

Ameddig a tızsdebarométer állandó, addig minden rend-ben van. Spekuláns úr elégedetten söpri be nyereségét, és hogy a tızsde jól áll, számára abszolút normálisnak tőnik, úgyszólván a dolgok természetes rendjének. Hogy ez fordít-va is megtörténhet, és ráadásul erıszakos módon, eszébe

sem jut. Személyes sértésnek venné. Ha aztán valóban csıd lesz, a spekuláns a pénzügyi kárt természetesen nagyon fájdalmasnak érzi. Úgy érzi, hogy a sors igazságtalanul bánt vele — egyedül csak erre gondol. Alapjában véve a nyereség nem több egy illúziónál, csak a veszteség reális. A háborúk és békekötések mérföldkövek a történelem hosszú utcáján. İk maguk a történelem, ık is viszik végbe és periódusokra is osztják.

A tızsde története a boom és katasztrófák sorozata. A boom és a tızsdekrach szétválaszthatatlan fogat, egyik sem tud meglenni a másik nélkül. A prosperitás jegyében a boom fokozatosan fejlıdik. Végül fatális módon olyan ballon lesz belıle, amely egy tőszúrásra szétpukkadhat. A tızsdetörténet törvényszerősége: nincs tızsdekrach és durranás, amit ne boom elızött volna meg. És nincs olyan boom, amely nem tızsdekrachhal végzıdik.

A tızsdekatasztrófa megjelölésére a franciák a német „krach" szót vették át, amit „krack"-nak ejtenek, és ami ıket egy tükör széttörésére emlékezteti. Az angolok a csı-döt „crash"-nek nevezik. Ilyenkor a derült égbıl jövı vil-lámcsapásra gondolunk, ami egy felhıcske mögül sem jelez-te jövetelét. Valóban már a legkorábbi pénzügyi katasztró-fák is a derült égbıl jöttek. Az okok között vulkánkitöré-sek, földrengések és árvizek szerepeltek, melyek családok százait, néha ezreit tették tönkre.

Késıbb az emberek bőnei miatt történtek az elsı pénz-ügyi katasztrófák. Amikor a rablók a sivatagon átvonuló karavánt megtámadták, a kalózok hatalmukba kerítették a hajórakományt, és ennek következtében pénzemberek cso-portja csıdbe jutott, és a piacot helyébıl kifordította, akkor a pénzügyi csıd tökéletes volt. De ez akkor is bekövetke-zett, amikor túl sok szállítmány érkezett egyszerre és a piac egyensúlyát a túlkínálat megzavarta. Egyesek azért imád-koztak, hogy az áruk biztonságosan a kikötıbe érjenek,

122 123

Page 62: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

mások azért, hogy a szállítmányt a rablók, viharok és ^ kalózok megsemmisítsék, és az árak a fellépı hiány miatt emelkedjenek. Akárcsak ma » hajózási vállalkozók, akik az emelkedı szállítási rátára, vagy az aranyspekulánsok, akik aranyláncra spekulálnak, egy háborúért imádkoznak a ,,jó Istenhez" (a Távol-Keleten vagy az oroszok lengyelországi bevonulásáért stb.1.

A T İZSDE TÖRTÉNETE ...EGYBEN AZ ÉN TÖRTÉNETEM IS

Page 63: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

AMERIKA FOG FIZETNI... AZ 1557-ES KATASZTRÓFA

A szó modern értelmében vett elsı pénzügyi válság a 16. században játszódott le, tehát több mint négyszáz évvel ezelıtt. Spanyolországtól Ausztriáig értek a kétfejő Habs-burg-sas szárnyai. V. Károly Madridban uralkodott, a szigorú //. Fülöp volt az utódja. A pompa, a luxus, az udvartartás, a háborúk és hódítások pénzbe, pénzbe és még egyszer pénzbe kerültek. Az uralkodóknak nem volt sok pénzük, tehát kölcsönkértek.

A Fuggerek, akik már a császárválasztási is finanszíroz-ták, aranyukat továbbra is V. Károlynak küldték. Más augs-burgi bankároktól is és a genovai bankházaktól is kapott jelentıs anyagi támogatást. A császár aláírása volt a biztosí-ték ezekre a kölcsönökre. Az adóslevelekkel az európai piacokon kereskedtek, a Német-római Birodalom adósköte-lezvényei Bourges-ban ugyanúgy forgalomban voltak, mint Antwerpenben, Genovában és Luccában. Toulouse-ban és Lyonban a francia korona adósleveleivel kereskedtek, me-lyeket „királyi adósságlevelekének hívtak. E milliók egye-düli adósa az állam volt, Franciaország vagy Spanyolország. Óriási mérető infláció volt kialakulóban, amely egy kataszt-rófa csíráját hordta magában. A királyi adósságlevelekkel történı üzletek rendkívül szokatlanul alakultak. A keres-kedık és kalmárok felhajtották a forgalmat. Felhagytak a tisztán kereskedelmi ügyletekkel, hogy ezekkel az adóskö-telezvényekkel üzérkedhessenek. Természetesen az állam sem mulasztotta el - minden oka megvolt rá a dolgok ezen alakulását elısegíteni. Végül is ki egyenlítse ki a számlát, ki fizesse vissza a kölcsönöket? Ez senkit sem aggasztott.

127

Page 64: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A válasz mindig ugyanaz volt: Amerika fog fizetni... Már akkor is...

Amerika volt az Új-Spanyolország, az Új-Kasztília, az a mesés kincseskamra, amit Spanyolországnak csak ki kellett üríteni, hogy a világ leggazdagabb országává váljék. Szép rögeszme volt ez, amelynek a hívık élvezettel adták át magukat, és amely a királyi adósokat felbátorította, hogy egyre több kölcsönt kérjenek. Abban reménykedtek, hogy a kara vei lek és gályák évrıl évre újra befutnak Cádiz kikö-tıjébe, megrakodva smaragddal, topázzal és mindenfajta drágakıvel, amit vékaszámra hoztak fel az Újvilág bányái-

ból. A spekuláció eufóriájában a kölcsönkért pénz Franciaor-

szágba áramlott. A francia király pénzügyminisztere kedve-zınek tartotta a pillanatot, hogy végrehajtsa azt a mővele-tet, amit ma újra „kényszerkonvertálásnak vagy a kötvé-nyek egységesítésének" neveznénk. Utasításokat adott, hogy a „királyi adósságleveleket" egyetlen kötvénybe ol-vasszák be, és a forgalomban található különbözı határidejő és kamatlábú nagyszámú adósságlevelek sorozatait egy olyan új kötvényre cseréljék ki, amely minden rajta kívülit bekebelez. Bzt hívják „Le Grand Parti"-nak.

A kamatlábakat a régi kötvényhez viszonyítva erısen megemelték. Ez évi 16%-ot tett ki az átlagos 12% helyett. De ahhoz, hogy ebbıl a magasabb kamatlábból profitálni lehes-sen, kés/pénzben kellett az új kötvény 30%-át kifizetni, 70%-át pedig a régi adóslevelekkel. Egyébként az utóbbi évtizedekben elég gyakran vettek hasonló feltételeket ala-pul, de természetesen más kamatrátákkal.

Hogy a „Nouveau Grand Parti" kötvényt jegyezhessék, .i nık eladták ékszereiket, az özvegyek lemondtak nyugdí-jukról, az inasok befektették megtakarításaikat, és még a török pasák (ık a mai olajsejkeknek felelnek meg) és a kereskedık, strómanjaikon keresztül több mint 500 000 écuért (ezüsttallér) jegyeztettek Franciaországban. Talán az elmúlt években nem terhelték meg a megtakarítók birtoku-

128

kat, nem adták el a családi ékszereket és nem az utolsó fillérekbıl jegyeztek részvényeket vagy vettek adóslevele-ket az IOS*-kibocsátásokból?

Akkor aztán... szétdurrant a léggömb. Miért? A spanyol udvar eladósodása óriási összegőre emelkedett. Hogy az új kölcsönök kamatait kifizethessék, új pénzre volt szükségük — és, hogy újabb pénzhez jussanak, újabb kötvényeket kellett kibocsátaniuk! Vagyis ugyanaz volt a helyzet, mint ma.

A „GRAND PARTI" ÖSSZEOMLÁSA

A felépített kártyavár az 1557-es év ama napjáig áll t , ame-lyen a Fuggerek képviselıje Madridban valószínőleg egy indiszkréció következtében megneszelt valamit. A jezsuita kardinális, a spanyol király gyóntatóatyja, á l l í tó lag meg-gyızte urát arról, hogy az Evangéliumnak ellentmond, ha az adósságok kamatoznak. A kardinális pletykás volt, a Fuggerek óvatosak. Elhatározták, hogy nem biztosítanak újabb hiteleket. Ezt bennfentes információnak lehet nevez-ni.

Ugyanebben az idıben, Cádiz egyik fogadójában egy éppen akkor behajózott tengerész mesélte, hogy mit látott Amerikában vagy inkább, hogy mit nem látott. Nem voltak ott gyémánthegyek, drágaköveket magukkal sodró folyók. Ugyanakkor ismeretlen fajtájú furcsa gyümölcsöket talál-tak, ananászt, mangót, de semmi olyant, amiért igazán érde-mes volt odahajózni. A szóbeszéd elterjedt, az éppen akkor születıben levı újságoknak köszönhetıen, amelyek ugyan néha hathónapos késéssel, de elvitték a hírt Európa minden zugába. Elkezdıdött a verseny a visszafizetésekért. A pá-nikba esett hitelezık benyújtották a számlát. Ma úgy mon-danánk, a cash flow negatívvá vált, úgy, mint ahogy ez az elmúlt években Gramacónál, az IOS-nél és más beruházási

* IOS: Investors Overseas Services Ltd.

129

Page 65: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

alapoknál történt. A hitelezıket egy moratórium elfogadá-sára kényszerítették.

Abban az idıben az értékpapírpiacok bizonyos mertekig mar hírközpontok voltak. A spanyol válság Franciaországra is átterjedt. A bizalom megrendült. A pszichológiai tényezıkhöz egy technikai tényezı is járult ■ a pénzhiány. A hitelezık, akiknek a spanyol szamla-uk kiegyenlítetlen maradt, hiába jártak körbe adósaiknál. // Henrik, franc in király elıször fennhangon hangsúlyozta Franciaország fizetıképességét, néhány hónappal késıbb azonban be kellett vallania, hogy egyáltalán nem tud fizetni. Sem az adósságot, sem a kamatokat. „A király mindent fizet de .1 király mindent el is vesz" emlegette a párizsi nep. Ez volt a Grand Parti" összeomlása. Az 1557-es katasztrófa mérföldkı a tızsde és a pénzügyek történetében. Egy borús évet jelöl, amelyre emlékeznünk kellene.

TULIPANKATASZTROFA A 17. SZÁZADBAN

A sors iróniája, hogy egy törékeny virág, a tulipán, a boom és a krach klasszikus szimbólumává vált. A tapasztalatlan tızsdejátékosnak, a pénzmenedzsereknek és befektetési ta-nácsadóknak még ma is mementóként kellene hogy szolgál-jon. Ez a virág a 17. századi Hollandia különben oly elırelá-tó és feltörekvı gazdaságát majdnem megingatta. A követ-kezıképpen történt: Egy bizonyos Busbeck úr, a német császár törökországi követe nem tudott betelni egy virág-gal, amit a törökök turbánnak neveztek. İexcellenciája magával hozta Európába, ahol a tulipán nevet kapta. Hama-rosan Augsburgban, a Fuggerek kertjében lehetett megcso-dálni.

A botanikusoknak sikerült a zsenge virágot Európa zord klímájához szoktatni, noha még évekig tartott, míg a hollandok ész nélkül beleszerettek, és közben elveszítették a fejüket. Évekig nem volt több a tulipán, mint egy színfolt a kertjükben. Aztán fokozatosan a szociális felemelkedés jelképévé vált. Az elegáns dámák nagy körültekintéssel keresték ki azt a tulipánt, amelyik a toalettjük színéhez illett. Villáik színpompás virágszınyege túltett a Keletén. Tulipánnal díszített fogatokon jártak ki, nap mint nap tar-tottak virágünnepeket, ahol a szebbnél szebbek keltek egy-mással versenyre. Sikk volt ritkaságszámba menı tulipáno-kat győjteni; olyanokat, amelyek a szomszédnak még nem voltak. Státusszimbólummá váltak, mint ma a modern képek győjtése.

Egy gazdag hajótulajdonos, aki konkurenseinek imponál-ni akart és magára felhívni a figyelmet, azt t a l á l ta ki, hogy

130 131

Page 66: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lányának nászajándékként nem egy különösen szép gyé-mántot, hanem egy egészen ritka tulipánhagymát ajándé-koz. Miután meghívta barátait, hogy megcsodálják a „drá-gakövet", egy különös asztalt állíttatott föl. A hagymát a legszebb delfti tányérjában az asztal közepére rakta. Míg ı a kertben a vendégeivel társalgott, egy idegen, egy tengerész lépett a házba; még újonc volt a tulipánok iránti szerelemben. Éppen nekilátott egy hering és egy szelet kenyér elfogyasztásához, amikor pillantása a hagymára esett, és azt gondolta, hogy milyen jól illene hozzá. Már nyúlt is érte és egy harapással megette. A ház ura akkor tért vissza. Ah, késı volt, a nászajándékot a házasságkötés elıtt megették. Nem maradt az utókorra, hogy a jóember bánatába vagy inkább mérgébe halt-e bele, de ez utóbbi nagyon valószínő A tulipánhisztéria evekig tartott. Miután a polgárok meg-

gazdagodtak, egyre magasabbra akartak emelkedni a társa-dalmi ranglétrán a tulipán segítségével. A sznobok majmol-ták a hágai nemesek hóbortjait. Miközben kertjeikben tuli-pánok pompáztak, az árak emelkedni kezdtek. A kereslet tovább nıtt, és olyan méreteket öltött, amit a hazai termıta-laj már nem tudott kielégíteni. Lassan, de biztosan emelked-tek az árak, különösen júliustól szeptemberig, amikor a tulipánhagymákat eladták. A pénzemberek hamarosan megszimatolták az esélyt, és pénzüket hagymákba fektet-ték. A nagy forgalom mindenféle játékost odacsábított, akik eddig az amszterdami tızsdén részvényekkel foglalkoztak. Az utóbbi években hasonló alkalmakkor váltak a tızsdések hőtlenné, és vetették magukat az aranyra és ezüstre, hogy ezzel csinálják meg szerencséjüket.

132

VALAKI FELSIKÍTOTT: TŐZ! ÉS MINDENKI KIROHANT

De aztán az 1637-es év következett, a tőszúrás, a végzetes robbanás. Az egyik gazdag eladó kénytelen volt megállapí-tani, hogy a neki leszállított mind a 350 tulipánfajta nagy mennyiségben kapható a piacon, amivel a különlegesség varázsát elveszítette. Hirtelen a spekulánsok is felismerték a tulipáninflációt.

Nem hasonlót éltünk-e meg éppen a hetvenes években a Wall Streeten az amerikai konglomerátumokkal, a vegyes konszernekkel? A játékosok egyszerre felfedezték, hogy a vegyes társaságok nem tudnak tovább „vegyülni". Ez jelen-tette a tőszúrást a felfújt részvényárak számára.

A vége mindig ugyanaz. Egy spekuláns felordít: „Tőz!" és mindenki a vészkijárat felé rohan. Mindenki azonnal akar eladni, de már nincsenek vevık. így durrant ki a tulipánléggömb is, és a tulipánhagymák hirtelen csak any-nyit értek, mint a közönséges hagymák. A spekulánsok, tegnap még milliomosok, ma már csak nincstelenek, „bús-képő lovagok". Ez volt a tızsdekrach. A felfújt léggömb szétdurrant, összeomlást, bánatot és fájdalmat hagyott maga után.

A könnyelmő játék az „értéktelennel", a tulipánhagy-mákkal egyenesen egy nagy gazdasági booin végének, a prosperitás utolsó fázisának, és az emelkedı árfolyamok harmadik fázisának a tünete, amikor csak úgy dıl a pénz. És ez a jelenség mindig megismétlıdik.

A hossz-mozgás kezdetben a klasszikus keretek között marad, aztán átterjed a kérdéses értékpapírokra.

Ez a folyamat a középszerő papírok esztelen túlértékelé-séhez vezet. Végül ez az emelkedés kiterjed nagyszámú értéktelen, sıt az „antipapírokra" is.

A friss tıke beáramlása tönkre kellett hogy tegye a keres-let és kínálat egyensúlyát. Mindenki keresni akart rajta és hihetetlen árakat fizettek. Egész Európából jöttek szeren

133

Page 67: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

cselovagok Hollandiába, hogy tulipánokat vegyenek, rtfe-lyeknek az árfolyama emelkedni kezdett. Hasonlóan, mint ma a kis megtakarítók, akik a befektetési tanácsadók rábe-szélésének engedve megterhelik családi birtokukat, hogy egzotikus papírokat vehessenek, vagy ami még rosszabb, hogy a határidıs árupiacon spekuláljanak.

Aztán amikor a kasszák teljesen kiürültek, hitelre vásá-roltak. Miéri is ne? Hiszen egy biztos tipp volt. A hollandiai hossz körforgásban a tulipánok kézrıl kézre vándoroltak. Egyik nap piros tulipánokat kerestek, másnap a sárga ára emelkedett és így tovább. İket a rózsaszínőek vagy a feketék követték. Úgy, mint ma. A spekulánsok egyik nap a komputerrészvényekre vetik magukat, másnap pedig az olajpapírokra.

A tulipán már rég nem virág volt, hanem csak egy speku-lációs objektum. Egyre több fajtát dobtak piacra, új tulipán-emissziókat, és ezáltal a legveszélyesebb helyzet alakult ki: az értéktelen papírok inflációja - ez mindig a tızsdekrach elıfutára.

Az emelkedı árfolyamok következtében elvakított kisbe-fektetıket egy nyaktörı tızsdejátékba csalogatták. Az árfo-lyamok nem a reális értéknövekedésnek köszönhetıen, ha-nem a lelkiismeretlen propaganda hatására emelkedtek. A figyelmeztetések süket fülekre találtak a kisjatckosokn.il İk sem akartak kimaradni ebbıl a tızsdejátékból. Egyet-lenegy pillanatra sem gondoltak a tulipánspekulánsok arra, hogy a termelés a fogyasztást túlszárnyalná, vagy, hogy Hollandiát külföldi tulipánokkal áraszthatnák el. A speku-lációs léggömb pattanásig volt felfújva.

A történelem kereke gyorsan forog, az elmúlt évek gazda-sági változásai elképesztıek. De a tızsde sejtjei ugyanúgy nem változnak, mint az embernél. Hogy éppen egy 17. századi tızsdérıl vagy egy mairól van szó, vagy akár a híres Wall Street-irıl, a reakciók mindig ugyanazok maradnak. Egereken vagy békákon végrehajtott kísérletek eredményei éppen elefántok kezelésérc is felhasználhatók...

134

AZ ELSİ MODERN TİZSDE: AMSZTERDAM

A tulipánkatasztrófa után a 17. század harmincas éveiben a tızsdei csatatér halottakkal volt borítva. Az élet lassan visszatért a régi kerékvágásba, a tulipánok feledésbe merül-tek. A néhány túlélı - szerencsére ilyen is akadt - újra elkezdte a szolid spekulációt a Kelet-indiai Társaság részvé-nyeivel, borssal és heringgel.

A Kelet-indiai Társaság élvezettel engedte át magát a szerencse örömeinek, ami a 17. század elején kezdıdött, amikor kereskedelmi birodalmuk határait meghúzták. Ezt az elsıként szervezett gyarmati vállalatot 1 (>()2-ben alapítot-ták. Alapítójuk néhány holland tıkés volt, akik a tengeren-túli kereskedelem uraivá akartak válni. Mielıtt hajóikat és vagyonukat az ismeretlen óceánra bízták, figyelmesen hall-gatták a tengerészek beszámolóit. Úgy szerelték fel vitorlá-saikat, hogy azok a déli tengerek viharait kibírják. A szük-séges tıke megszerzéséhez mindenki tehetsége szerint járult hozzá: részvények kibocsátásával 64 tonna aranyat terem-tettek elı. A kereskedelmi monopóliumot is biztosították maguknak és számos kelet-indiai szigeten majdnem abszo-lút szuverenitással rendelkeztek. A társaság flottája gazda-gon megrakodva tért vissza drága rakományával az amsz-terdami kikötıkbe: főszerekkel, kelmékkel vagy porcelán-nal, melyekért a szomszédos országok viaskodtak.

135

Page 68: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A KELET-INDIAI TÁRSASÁG: ÁLLAM AZ ÁLLAMBAN

A mindenható társaság felvirágzott, és állam lett az állam-ban. A rádzsákkal és maharadzsákkal folytatott viszályko-dásokban magasabb árkínálatukkal sikerült a portugálokat elkergetniük. Amszterdamban, egy pompás palotában a nehéz brokálokkal terített asztal körül ülésezett a társaság 17 mindenható tagja, ahol törvényeket hoztak, mint egykor AZ uralkodók.

Miután eveken át tartalékokat halmoztak fel, míg a biro-dalom a főszerszigetektıl az ázsiai kontinensig, Batáviától Kalkuttdig, Jávától Madrasig biztosan állt a lábán, és csak ezután lehetett szó elıször nyereségfelosztásról. A haszon nıtt, az osztalék ugyanúgy és a részvényárfolyam is; kész-pénzt osztottak k i , adósságleveleket, vagy egyes években, a társaság tetszésétıl és anyagi helyzetétıl függıen borsot vagy fahéjat is.

Angliát aggasztotta a Kelet- ind ia i Társaság szuverén ten-geri hatalma cs ,1 gazdagság, hiszen ez Hollandiát veszélyes vetélytárssá te t te . Megpróbálta megtörni ezt a monopóliu-mot és ci szabad versenyt visszaállítani azáltal, hogy megala-pította az angol Kelet-indiai Társaságot, melynek azonban nem sikerült a holland társaságot detronizálni. Elkezdıdött a nyugati nagyhatalmak elkeseredett harca, úgy a szárazföl-dön, mint a tengeren és a tızsdén. Ha a holland és az angol Kelet-indiai Társaság ma még létezne, akkor talán fuzionál-nának, és más társasagokkal együtt egy nemzetközi vegyes konszernné válnának.

A spekulánsok híreket vártak a hajókról, miközben egy sakkjátszma mellett a kikötırıl pletykáltak és csokoládéju-kat vagy kávéjukat szürcsölték a rakparti fogadókban vagy a tızsdeklubokban. Ma közvetítı cégek vagy a befektetési klubok termeiben ülnek és feszülten várnak a legfrissebb hírekre, amelyek a Dow Jones s/alagújságon megjelennek. Csakhogy ma már nem hetekig vagy hónapokig várnak a jó

136

Pillantás az amszterdami tızsde belsı udvarára 1750 körül

Page 69: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

vagy a rossz hírekre. Azok úgy jönnek, mintha puskából Lıtték volna ki ıket, percenként százan.

A szállítási költségektıl függıen hol az egyik, hol a másik társaság részvényei emelkedtek vagy estek. A befutó hajó-rakományok egyre értékesebbek voltak és még értékesebbre volt kilátás. A spekulánsok napról napra izgatottabbak lettek.

HAJÓTÖRÉS A JÓREMÉNYSÉG FOKÁNÁL

1688-ban a holland Kelet-indiai Társaságot katasztrófa érte, ami számunkra is különösen érdekes, mert ez volt az elsı igazi részvényesıd. A társaság egy igen fontos rakományra várt. Ennek reményében a részvények olyan rekordárfolya-mot értek el, amit már évtizedek óta nem. „Életre-halálra" folyt a spekuláció a prompt és határidıs ügyletekkel. Elı-ször mindenféle nyugtalanító hírek érkeztek. Súlyos hajó-kár következtében a flottának vissza kellett fordulnia a Jóreménység fokától Batáviába. Néhány hajónak azonban sikerült eljutnia Hollandiába. De az áruk ellenértéke csak 35 tonna aranyat tett ki, pedig reménykedtek, hogy elérik az 50 tonnát. Az üzlet tulajdonképpen nem volt rossz, de a spekuláció miatt a helyzet pattanásig feszült. Ha egy tızsdepapírnak magasabb osztalékra van kilátása, akkor a spekulánsok erre a részvényre vetik magukat. Jóllehet az osztalék olyan magas, mint ahogy arra számítottak, mégis eshet az árfolyam a „fait accompli" miatt. Ha pedig az osztalék nem éri el a várt szintet, akkor ez szikra lehet a puskaporos hordóban: határtalan bizalmatlanság váltja fel a határtalan bizalmat...

Ugyanilyen okból kifolyólag jutottak ugyanerre a sorsra a kanadai uránbányák az 50-es években. Az atomtudomány fejlıdése ellenére elmaradt a remélt profit, és nem is volt rá kilátás, hogy egy nap ez megváltozna; a spekulánsok drá-gán fizettek illúzióikért. A látványosan felhajtott uránbá-nyarészvények az 1957-es tızsdei összeomláskor értékük kilenctizedéi elveszítették. A seb olyan mély volt, hogy a

138

kanadai tızsdék hosszú idıre veszítettek dinamikájukból. A szomszédos ország, a Wall Street-i tızsdehossz ellenére, nem tudta az elveszített terepet visszanyerni. Hasonló okok másoknak is összeomlást hoztak a párizsi tızsdén; mesés haszon lebegett a szemük elıtt a szaharai olajbányászat megindulásával. Az algériai politikai események és az álla-mosítások keresztülhúzták reményeiket.

A 17. század közepe óta az amszterdami tızsde elképesz-tıen hasonlít a modern tızsdére. Már akkoriban kötöttek határidıs- és opciós ügyleteket. Léteztek likvidációs határ-idıs ügyletek*, kompenzációs árfolyamok, halasztási ún. report- és deportügyletek**, hossz-konzorciumok és bessz-szindikátusok. A határidıs ügyletek, minden részletükkel és rafináltságukkal együtt az amszterdami tızsdén szület-tek. Voltak alkuszok és összekötı tisztek a megbízók és a vevık között, akik a szomszédos kávéházakban a tızsdei eredményekre vártak. Híresztelések, hamis riasztások és mindenféle mesterkedések is voltak, hogy az árfolyamokat befolyásolhassák, és ez lehetıvé tette a jó stratégáknak, hogy a hosszból és a besszbıl hasznot húzhassanak.

„A ZŐRZAVAROK ZŐRZAVARA"

A Kelet-indiai Társaság részvényei szemetszúróan és állan-dóan emelkedtek, annál is inkább, mivel egy hatalmas konzorcium azokat hosszra manipulálta. Az a rossz hír, hogy a hajók késve érkeznek vissza - ez a tulajdonképpen veszélytelen, egyszerően kedvezıtlen hír - az általános

* A határidıs ügyletek felmondási napja. ** Ez két vételi ügy sajátos összetételéhıi áll. Az egyik fél egy

neki késıbbi idıpontban szállítandó árut elad promptárfolyamon. A másik fél azokat megveszi határidıre. A két vétel közötti külön-bözet képezi a nyereséget, mivel a terminárfolyam rendszerint magasabb, mint a promptárfolyam. Ritkábhan fordított helyzet is elıfordulhat pl. áruszőke idején. - A fordító.

139

Page 70: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

felfordulásban rosszkor jött. Az áldozatok között volt egy bizonyos Jósé de la Vega, költı, filozófus és szenvedélyes spekuláns. Spanyol-zsidó származású emigráns szülık gye-rekeként Amszterdamban élt (úgy mint német menekültek gyerekeinek százezrei New Yorkban). „A zőrzavarok zőrza-vara" címő könyve, melyet már többször olvastam, filozó-f i a i es egyben riportkönyv is. Hő képet fest a 17. századi amszterdami tızsdérıl. Jósé de la Vega egy vagyont nyert és veszített, ami bizonyítja, hogy kompetens volt ebben a témában. Meg vagyok gyızıdve róla, mint már mondottam, hogy aki legalább kétszer nem veszítette el a tızsdén min-

denét, nem jogosult a „spekuláns" szép címére. Számtalan kalandom során magam is rengeteg szerencsét-

len tapasztalatra t e t t e m szert. De mint minden tızsdésnél, az én sebeim is hamar begyógyultak. Alighogy az ember maga mögött hagyja az összeütközés színhelyét, máris tele tervekkel a következı csatatérre indul.

Illúziók, bosszúságok, optimizmus, pesszimizmus, megle-petések vagy meggyızıdések, pénz vagy adósságok összes-sége képezi a spekuláció igen komplikált mechanizmusának rendszerét. Elég egy homokszem, és a gépezet csikorogni kezdi majd megáll. Röviden: remények és csalódások for-málják a tızsde történetét. Ez a spekuláció örök sémája, akármennyire is nyúlunk vissza a történelemben.

A LONDONI TİZSDE: EGY VÉGTELEN BIRODALOM

IDEGKÖZPONTJA

A kontinens katasztrófáitól nem érintett Anglia pénzügyi stabilitásnak örvendett. A korona adósságait az angolok ugyan nyomasztónak találták, de a spanyol és a francia királyéval összehasonlítva jelentéktelenek voltak. Másrészt /. Erzsébet soha nem csalta meg hitelezıit aláírásával. Finnek következtében államkötvényekkel nem folytattak élénk üz-letet. A spekuláció, hasonlóan mint Hollandiában, a külön-bözı társaságok részvényeivel folyt.

Akkoriban a tızsdének még nem volt saját épülete, de volt egy tızsdeutcája, a lombardok utcája (ma Lombard Street), a középkor óta az olaszok fellegvára, vagy a City szívében a pénzváltó üzletek körútja.

Sir Thomas Gresham pénzügyminiszter 1567-ben nagyon pesszimista nyilatkozatot adott Erzsébet királynınek az antwerpeni tızsdérıl. A vallásháborúk elsötétítették az égboltot, a holland pénzügyi apparátusban fe n ná l l t a zőrza-var veszélye, és noha Anglia szigetország volt, mégsem érezhette magát biztonságban, mivel a környezı országokra volt utalva. (A történelem megismétlıdik 1)

A ROYAL EXCHANGE KEZDETE

A királyság megvédéséhez saját tızsdére volt szükség, és így történt, hogy a Cityben hamarosan felhúzták a Royal Exchange, vagyis a londoni értéktızsde falait, a Thread-needle Street sarkán, a nevezetes Tőfok utcánál, ahol ké-sıbb az Angol Bank is székelt.

Gresham jól látta az eseményeket. Nincs liberális gazda-

140 141

Page 71: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

sági hatalom szervezett és szabályozott pénzpiac, vagyis tızsde nélkül. A Royal Bxchange-nek köszönhetıen a nagy tıkések pénzüket államkölcsönökbe fektethették, illetve újra pénzzé válthatták, ha szükség volt rá. A Royal Ex-change megalapítása óta a londoni tızsde a végtelen biroda-lom kulcspontjává vált. Sıt nélküle ez a birodalom talán létre sem jött volna.

Nincs pénzügyi centrum paraziták, vagyis profi tızsdejá-tékosok nélkül, hiszen a spekuláció úgy vonzza ıket, mint a fény a pillangókat. Az angol államadósság emelkedése növelte az államkölcsönköt vények forgalmát, és mindenféle spekulánst vonzott magához. Kétségtelen, hogy éppen a spekulánsok tették a kormánynak lehetıvé, hogy újabb kötvényeket bocsássanak ki. A nagy pénzbefektetıkön, a kereskedıkön kívül, akik indiai importtal foglalkoztak, nagyszámú közvetítı kereskedı is volt, kis-spekulánsok és alkuszok. Ezek az emberek fékevesztetten vetették magukat azokra az üzletekre, amelyekben amszterdami kollégáik oly sikeresek voltak.

Az angol király 1666-ban hivatalosan engedélyt adott a zsidók letelepedésérc. Nagy számban sereglettek Hollandiá-ból ide, hogy Londonban próbáljanak szerencsét. Útipogy-gyászuk a tızsdetudomány minden rafinériáját tartalmazta. Hamarosan iskolát csináltak a Royal Exchange-en.

A kereskedelem arisztokráciája lenézte az újonnan érke-zıket és angol követıiket. Ezek a „jövevények" olyan han-gosan beszéltek, zavarták tiszteletreméltó tızsdepalotájuk csendjét, hogy ezért ki akarták ıket onnan őzni. így tör-tént, hogy a parlament törvényt hozott ellenük. Hogy a legalizált nehézségeket kikerüljék, az alkuszok, a tızsdei spekulánsok és hasonszırőek a Royal Exchange-bıl a szom-szédos kávéházak vendégszeretıbb tájaira menekültek. Itt virágzott az üzlet: egyre újabb társadalmi rétegek érdeklıd-te k az értékpapírok i r á n t . A tranzakciók messze túlszár-nyalták a Royal Exchange forgalmát, mely a fejlıdésben visszaesett.

A Royal Exchange tagjai e sikerek láttán felszólították az elzavartakat, hogy térjenek vissza. De már késı volt. Ad-digra már megalapították saját egyesületüket a „Stock Ex-change" (értéktızsde) név alatt, és megszervezték az érték-papírpiacot. Saját pénzükön megvásárolták azt a területet, ahol száz évvel késıbb a „London Stock Exchange" épülete emelkedett a magasba. A siker irigységet szül. Pamfletek, gyalázkodó írások, karikatúrák jártak körbe, melyeken az alkuszokat és spekulánsokat ragadozó madarakként ábrá-zolták, akik nyereségvágyból kihasználják az emberi nyo-morúságot. Mindazonáltal valóban gyenge erkölcsök ural-kodtak, és sok volt a visszaélés. A nagy spekulánsok értet-tek a lapok összekuszálásához és a kicsik manipuláción keresztüli kizsákmányolásához.

Sir Henry Furnese, az Angol Bank (Bank of l.ngland) elnöke kitőnı hírhálózattal rendelkezett. Amint a legfris-sebb hír kitudódott, azt postagalambbal küldték el neki megbízottai a kontinensrıl. Ha aztán venni akart, ügynökei nagy komédiát csináltak a tızsdén. Homlokukat ráncolva és titokzatos képpel mászkáltak ide-oda, mintha valamilyen rossz hír birtokában lennének. Azáltal, hogy néhány eladási megbízást adtak ki, felhívták magukra a figyelmet. Tekin-tettel fınökük magas pozíciójára, a legkisebb mozdulatukra is odafigyeltek. A pókerben ezt „blöff" nek hív ják , ami tulajdonképpen tilos. A spekulánsok idegesen követték példájukat, és a nagyszámú eladás következtében az árak süllyedtek. Ha sikerült a Sir terve, akkor alacsony árakon vásárolt. Már abban az idıben is felhasználták a hamis híreket. Anna királynı uralkodásának vége fe lé hirtelen az a szóbeszéd járta, hogy meghalt a királynı. Lz általános pánikot váltott ki, a spekulánsok megkezdték az eladást, a reszketı kezekben levı államkölcsönpapírok árfolyamai a mélybe zuhantak. Akkoriban, egy bizonyos Marissá Lopes, egy sokat tapasztalt amszterdami tızsdés néhány barátjával a legalacsonyabb árfolyamú papírokat mohón összeszedte. Másnap a királynı megint egészségesnek erezte magát,

142 143

Page 72: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A Royal Exchange London Cityben 1700 körül

az árfolyamok emelkedtek és Lopes az árdifferenciát besö-pörte.

A változó hírek miatt a tızsdei árfolyamok bona fide fel-alá mozoghatnak. A Szaclat elleni merényletkor li/.enöt percenként változtak a róla szóló jelentések. Ezt a módszert ma is gyakran felhasználják nem is beszélve azokról a téves hírekrıl, amelyek a lázas agyakban keletkeznek.

A tızsde nemcsak áldozata a figyelmeztetı híreknek, hanem a forrása is. Soha nem lehet pontosan megállapítani, hogy éppen az árfolyamok produkálják e a híreket, vagy a hírek befolyásolják-e az árfolyamokat? Ha bármilyen okból csökkennek az árfolyamok, akkor a publikum fantáziája a valóságtól eltérı pánikhíreket agyai k i . Mindkét <ingol for-radalom rengeteg pénzt emésztett fel, és a nép viselte a költségeket. İk viselték a háborúk terheit is, amelyeket az uralkodók több-kevesebb sikerrel indítottak. A pénzügy-miniszterek mindig újabb támogatásokat követeltek, és az Öreg Anglia dicsıségének és nagyságának védelmére újabb és újabb államkölcsönkötvényeket bocsátottak k i .

1716-ban egy 600 000 font sterling volumenő 4%-os ka-matozású államkölcsönkötvényt nem tudtak te l jes egészé-ben lejegyeztetni. A kamatláb túlságosan alacsony volt a megtakarított pénzek kicsalogatásara, mivel a részvénypiaci spekuláció az összehasonlíthatatlanul jövedelmezıbb ügy-leteivel egyik napról a másikra kocsisokból milliomosokat csinált.

Két és fél évszázaddal késıbb ugyanezt a mentalitást találjuk meg a megtakarítóknál. Sıt a fix kamatozású kötvé-nyekkel szembeni ellenszenv egy ideig még erısebb volt. Ennek egyik oka az állandó pénzelértéktelenedés.

A részvények lehetıséget nyújtanak a világgazdaság rendkívüli fellendülésében való részvételre. A 60-as, 70-es években a tızsde bohémjaival együtt voltak a kistıkések, az egyházak, a vállalatok nyugdíjbiztosítási intézetei, a szakszervezetek, a jótékony célú szervezetek, amelyek ko-rábban a fix kamatozású kötvényeket részesítették elıny-

144

Page 73: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ben. Kedvüket lelték a részvényekben, melyeket régebben vulgáris spekulációnak tartottak. Politikai, gazdasági és egyéb okok miatt ez a hullám kisebb-nagyobb megszakítá-sokkal megismétlıdött, természetesen ma is érvényesen mindig is ismétlıdni fog.

„FEKETE ELEFÁNTCSONT"

Amikor az angol kormány 1711-ben a „Déltengeri Társa-ság"-ot hivatalosan támogatta, ez elsısorban azért történt, mert f i x kamatozású államkölcsönkötvényeken keresztül már nem tudott újabb pénzmennyiséghez jutni. (Pontosan úgy, ahogy ez az elmúlt évtizedekben megismétlıdött.) Oxford grófja, Harley kancellár áldásával a City tisztelt urai olyan kereskedelemre adták a fejüket, amely semmiképp sem á l l t ellentétben a szellemileg magasan álló 18. század erkölcsi kódexével: a „fekete elefántcsont"-tal, vagyis a rabszolga-kereskedelemmel a dél-amerikai spanyol és por-tugál gyarmatokon. A vállalkozás tárgyát nem titkolták, és a társaság részvényei a megtakarítókat jobban csábították, mint ıfelsége kormányának kötvényei.

A mi korunk valami jobbat talált ki, mint a „fekete elefántcsont": «i fekete aranyat, vagyis olajrészvényeket, melyek a megtakarítókra éveken keresztül mágikus vonz-erıvel hatottak, es amibıl egyes kormányok profitálni tud-tak, így a francia kormány számos olajtársaság alapítását támogatta a Szaharában. Ezáltal a tıkét a gazdaság vérkerin-gésében tartotta, és meg tudta akadályozni, hogy azt devi-zába és külföldi értékpapírokba fektessék. Új államkölcsön-köt vények kibocsátásával ezt nem tudta volna elérni.

A „South Sea Company" sok millió iont sterlingért adta el részvényeit. Majd a „Company" a befolyt milliókból áilamkölcsönkötvényeket vásárolt, amit a publikum már nem t e t t volna meg. A vételár névérték alatt állt, noha a papitokat névértékükön jegyezték be a könyvekbe, úgy, hogy papíron eléggé jelentıs nyereséget könyveltek el,

amivel ismételten félrevezették a hiszékenyeket. Erre igen-csak nagy szükség volt, mert a rabszolga-kereskedelem nem volt különösebben jövedelme/ı. A hajók gyomrában meg-láncolva az „áru" csak nehezen visel te el az Atlanti-óceán átszelését. Mire a hajók az Új Világ kikötıibe befutottak, voltak veszteségek, és az „áru" rossz állapotban volt.

„A SPEKULÁLÁS MA DIVAT, EZT TESZI A MINISZTER, A HAZAFI"

De ez alkalommal nem számítottak a csalódások. Az eufória túl nagy volt. A publikum spekulálni akart, és ez minden várakozást felülmúlt. A játékszenvedély bacilusa átterjedt az angolokra, a hercegtıl egészen a koldusig. A „South Sea" részvényei fokozatosan növekedtek. 1720 májusában 500-on álltak, júniusban 890-en, két nappal késıbb 940-en. Aztán tovább emelkedtek 1100-ra, sıt 2000-re. Ez a példa másokat is megfertızött, és a „South Sea"-hez hasonlóan társaságok százai nıttek ki gomba módjára a földbıl. Lát-szatcégek alakultak, amelyek a legnevetségesebb üzletekkel foglalkoztak: kezdve a lókereskedéssel, az ír parton a partra sodort tárgyak begyőjtésével, az angol szigeteken a házak tatarozásával, a perpetuum mobile kerekeinek elıállításá-val, egészen olyan grandiózus vállalatokig, melyek az üzleti tevékenység tárgyát egészen egyszerően elfelejtették meg-adni.

Az emberek sorba álltak, hogy megvegyék ezeknek a társaságoknak a részvényeit, amit szappanbuboréknak, „Bubbles"-nak neveztek; ez egy nyugtalanító név, mely mindenesetre sejtetni engedte, hogy egy napon az egész szét fog pukkanni.

A következı versike megpróbálja az akkori hangulatot érzékeltetni:

146 147

Page 74: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„A spekulálás ma nagy divat ezt teszi a miniszter, a haza fia, ezt teszi a grófné a királyi udvarban, ezt teszi az inasa, és a komornája mindannyian ezért bolondulnak."

A nagy spekulánsok doktornak szólíttatták magukat, a szerényebbek megelégedtek a deák címmel.

Egy napon megbukott az egyik ilyen komolytalan társa-ság, mert nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségei-nek. Ez kiváltotta a vihart. Rémülten állapították meg, hogy a léggömbben semmi más nem volt, csak levegı. Mint a fertızı betegség elıl, mindenki menekült. A nagy Déltengeri Társaság részvényei, bár ez a társaság nem is volt csaló, elmerültek az általános káoszban és jelentısen visszaestek. Egy ilyen árfolyamzuhanás gyakran az üzletmenettıl vagy a cég pénzügyi helyzetétıl függetlenül megy végbe. Ha az árfolyamok túl magasra kúsztak és egy bizonyos - az éssze-rőség által diktált - határt túlléptek, akkor legtöbbször visszaesnek a földre. Ez természeti törvény.

A déltengeri csalás egész balgasága ugyanannyi vesztesé-get, mint nyereséget hozott. A társaság minden alkalmazott-ja spekulált, és mindegyiküknek viselnie kellett a következ-ményeket. Mesélik, hogy maga a walesi herceg 40 000 fon-tot veszített, és posztját - a felügyelı bizottság elnöke az egyik rossz hírő vállalatnál — csak abban a pillanatban adta fel, amikor bírósági eljárást indítottak ellene.

A „bubbles"-ok mégsem voltak teljesen haszontalanok. A spekulációs láz mint valami kovász hatott a gazdasági életre. A balgaság e korszakában beindult Manchesterben a pamutipar, Birmingham környékén a vas- és acélipar. A „South Sea Bubble" Angliában termékeny vetést hagyott maga után. Hbbıl indult ki az ország ipari fejlıdése.

A 18. SZÁZAD BERNIÉ CORNFELDJE: JOHN LAW

Ebben az idıben Franciaországban is folyt a spekulálás, de még esztelenebbül és még kevésbé szerencsés következmé-nyekkel. Az ilyen spekulációs ırületet gyakran a színhely alapján nevezték el: Rue Quincampoix, ahol a 18. század kezdetétıl a bankárok irodáikat berendezték. Az eminens diákok elırejutnak. John Law a számolásban íigyelemre-méltóan tehetséges diák volt, és mint nagy játékos és nagy „kombinátor" a legkülönbözıbb országokban, ahol csak megfordult, szerfelett jól keresett. Neve ugyan John Law volt, de Franciaországban röviden Lassnak hívták, egy opti-kai hibából kifolyólag, mivel régi nyomtatásban a w hason-lított ss-re. Párizsban a bankügyletek, a kereskedelem és a valuták terén fölöttébb tapasztalt embernek számított, és ezzel felkeltette a kiskorú XV. Lajos nagybácsijának, a ré-gensnek a figyelmét, aki meg akart vele ismerkedni. Fran-ciaország kasszái üresek voltak, és ez a ravasz és szeretetre-méltó skót — aki, ahogy a dámák az udvarban mondogatták, szebb volt, mint amennyire egy férfinek ez megengedett -talán újra meg tudná tölteni. A régens és a skót a legjobb barátok lettek. Miután John Law királyi rendeletben kor-látlan felhatalmazást kapott adóskötelezvények kibocsátá-sára, megalapította a nemzeti bankot, az elsı mai értelem-ben vett francia bankot.

Aztán a pénzarisztokráciához fordult és életre hívta a Mississippi Társaságot, amely Louisiana gyarmatosításával, kereskedelemmel és a természeti kincsek kiaknázásával fog-lalkozott.

148 [49

Page 75: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„ADJÁTOK NEKÜNK PÉNZETEKET, ÉS MI GAZDAGGÁ TESZÜNK BENNETEKET!"

Elméleti képességei mellett, mint pénzember Law kitőnı pszichológus is volt, aki értette, hogyan kell a haszon iránti igényt felkelteni. İ volt az elsı, aki értette, hogyan lehet a semmibıl sikert csinálni, hogyan kell a népet megnyerni, hogy nagy számban értékpapírokat jegyezzenek. Ezzel kap-csolatban nem állhatom meg, hogy ne gondoljak a 60-as évek IOS jelszavára: „Adjátok nekünk pénzeteket, és mi gazdaggá teszünk benneteket!"

Law lassan I c l lő t ö t t e a spekulációt, míg az forráspontját el nem érte, és minden ellenırzéstıl függetlenítette magát. A Mississippi Társ.iság reklámaiban ezeknek a területeknek a gazdaságai igencsak vonzónak voltak feltüntetve: idilli-kus tájakon arany- és ezüsthegyek. A színezett metszetek megmutatták, ahogv a jámbor bennszülött álma valóra vált: egy korty pálinkáért vagy három üveggyöngyért a vadak egész aranyrögöt adtak.

Ez a mesterien irányított reklámkampány a tıke irányát Rue Quincampoix felé irányította. A társaság egyre több részvényt adott ki, a hossz reményét gondosan és állandóan táplálta. A Párizsba menı postakocsik helyeit, ahol Mon-sieur Law részvényeit lehetett megvenni, már hónapokra elıre Lefoglalták. Egy púpos ember egy vagyont keresett azzal, hogy púpját íróasztalnak ajánlotta fel. Egyes udvar-hölgyek nem riadtak vissza a legszokatlanabb eszközöktıl sem, hogy részvényekhez jussanak. Három héten belül 300 000 részvényt dobtak piacra, ami pillanatok alatt elkelt, még mielıtt a tinta megszáradt volna rajtuk. Nem pont ugyanez tortént az. IOS- és más részvényekkel?

Az osztalék, amit Law papírjai hozhattak volna, érdekte-len volt, mindenki csak árfolyamnyereséggel számolt, ami a kibocsátási ár hússzorosát is elérte. 1719 decemberében megdılt a rekord. A részvények ára elérte a 18 000 fontot,

ami névértékük 36-szorosának felelt meg. Egész Európa feszülten figyelte ezt az izgató színjátékot. Tudományos értekezésekben tárgyalták Law szisztémáját, ami semmivé vált, mielıtt azt még végiggondolhatták. Elég lett volna egy ceruzát a kézbe venni és az osztalékot kiszámítani, vagy feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán van-e kilátás oszta-lékra vagy éves nyereségre? (De ki vesz ceruzát a kezébe? A sokat tapasztaltak!)

PÁNIK A RUE QUINCAMPOIX-N

Imitt-amott eladtak egy-egy papírt, és máris elkezdıdött a széthullás. Law-nak kétségbeesett igyekvésc ellenére sem sikerül a pánikot feltartóztatnia. A részvények megállás nélkül csúsztak lefelé. (Hosszt egy Rothschild is tud csinálni , de egy besszt soha nem tud megállítani. Ez volt a bécsi tızsde egyik jelszava.) 1720 októberében a 18 000 fontos részvények árfolyam-emelkedése megállt, eladhatatlanná váltak és 40 fontra estek le. Még mindig egész nap sorba álltak a Rue Quincampoix-n. Most azért, hogy visszakapják pénzüket. Az ujjongást drámai jelenetek váltották fel.

„Mindenki, aki hat héttel ezelıtt gazdag volt, most sze-gény lett. Law kifordította az államot, mini egy ruhakeres-kedı a kabátot" - írta Montesquieu megdöbbenve a bot-ránytól.

John Law üres zsebekkel és megtörve hagyta el Párizst az éj leple alatt, mert fennállt a veszély, hogy a tömeg meglincseli. Elhagyatottan, a legnagyobb szegénységben halt meg 1729-ben Velencében. Földi maradványait 100 évvel késıbb unokaöccse a velencei San Moise templomba helyeztette el, ahol még ma is egy sírban nyugszanak. Ha ott tartózkodom, soha nem mulasztom el, hogy egy kis virágcsokrot rakjak a sírjára.

John Law biztosan nagystílő spekuláns és játékos volt, de nem volt csaló. Barátja, a régens áldozatává vált, aki

150

Page 76: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

egyre több pénzt követelt a költségvetéséhez. Ez a bank-jcgy-infláció t i p i k u s esett-, .miikor a kormány a jegybanktól fedezetlen hiteleket követel.

Bernié Cornfeld és társai (IOS, Gramco stb.) sorsa eddig kevésbé volt drámai. Még m<i is luxus veszi ıket körül, és Cornfeld úr néha egy-egy interjújában Hollywoodban azzal pöffeszkedik, hogy magánvagyonát még mindig 40—50 mil-lió dollárra becsüli. Mindezt pedig a kisbefektetık kárán. Meglepı, hogy áldozataival még a legkisebb közjáték sem történt.

A befektetési alapok urainak szemtelenségét és a kis megtakarítók butaságát úgy látszik, nem lehet túlbecsülni.

meg az elsı mai tızsde, egy görög oszlopos templom ugyan-olyan színben, mint Párizs öreg réztetıi, Brongniart építész tervei alapján. A „South Sea Bubble" és a „Mississippi Társaság" gigantikus tızsdebotrányai mélyen az emléke/e temben élnek. Hatásuk sokáig érzıdött. A spekulálás és a részvények elleni mély ellenszenv volt a következmény, ami több mint ötven évig tartott.

A PÁRIZSI TİZSDE A 19. SZÁZADBAN

Hogy a jövıben a hasonló katasztrófákat elkerüljék, 1724-ben Párizsban egy dekrétummal életre hívták a tızsdét. A tızsde az ezt követı nyugtalan idıkben hontalanul téve-lyegve keresett magának egy saját épületet.

A Rue Quincampoix-n, amit mindenki, mint a pestist került, megtiltottak ,i pénzügyleteket, sıt még ıröket is állítottak. A Placc Louis le Grand-ot, a mai Placc Vendıme-ot is feladták, mert a tızsdésck lármája zavarta J'Aguesseau kancellárt, aki ott lakott.

A hontalan tızsde az Hotel de Soissons kertjeibe mene-kült, ahol az árutızsde még ma is van. A telektulajdonos nagyon drágán kb. száz fabódét adott bérbe, ami az össze-zsúfolt alkuszoknak szállásként szolgált. Az ügyleteket reg-gel héttıl este hétig bonyolították le, és hamarosan olyan élénken mőködött, hogy egy királyi dekrétum betiltotta, és ez alkalommal fordult elı elıször a „bourse" szó.

A Palais Mazarin - a mai nemzeti könyvtár - volt a következı állomás az állandó költözködésben. A hatalmas termek cs galériák lényegesen jobb szállást biztosítottak az alkuszoknak és spekulánsoknak. De csak 1826-ban épült

152 153

Page 77: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

UTÓN AZ ELSİ IPARI FORRADALOM FELÉ

A napóleoni háborúk a londoni Stock Exchange-nek újra fényt kölcsönöztek, méghozzá az angol kormány félhivata-los bankára, Rothschild kezdeményezésére, aki számos köt-vényt bocsátott ki a hadjáratok finanszírozására. A Roth-schildok a 19. században azáltal szereztek nevet maguknak, hogy elsıként leheltek életet az angol állampapírokba, majd az összes ország állampapírjaiba. „A királyok bankárai és a bankárok királyai"'-nak nevezték ıket.

A spekulációnak megvannak a maga kedvenc tárgyai. A napi és a mindenkori politikai események alakulása befo-lyásolja ıket. Louisiana gyarmatosítása adta meg a kezdést a Mississippi Társaság részvényeivel való spekulálásra. A 19. század elsı negyedében a spanyolok amerikai gyar-matainak a megszüntetése a londoni tızsdén egy új spekulá-ciós lázt váltott k i .

SZIRÉNEK DALAI A DRÁGAKÖVEKRİL És ÉRTÉKIS HÍMEKRİL

Minden egykori spanyol gyarmat végigjárta szabadulásá-nak tanulóéveit. A tengerentúli fantasztikus gazdagság a képzelıerıt újra lángra lobbantotta, ez alkalommal a spa-nyol iga alól felszabadult gyarmatok gazdagsága láttán. A szirének dalai a drágakövekrıl és nemesfémekrıl ismét álomba ringatták az embereket. Rézrıl, ezüstrıl és ónról volt szó. Számos „Mercadets" - Balzac tızsdejátékosainak példaképei - tőnt fel. Részvénytársaságok segítségével akarták a gazdagság új forrásait a tızsdére bevezetni: bá-

nyatársaságok Chilében, gyöngyhalászatok Kolumbiában, ezüstbányák Peruban, rézbányák Mexikóban. Már a válla-latok egzotikus híre hiszékenyek ezreit csalogatta magához. A nagy remények ismét nagy csalódásokkal végzıdtek.

Néhány évvel ezelıtt az európai megtakarítókat és tızs-dejátékosokat hasonló spekulációs láz fogta el a kanadai, ausztráliai, szingapúri és hongkongi tızsdék láttán. Szép prospektusok és számos tipp csalogatta a publikumot. De nagyfokú volt a csalódás is, noha az ásványkincsek bizo-nyára léteztek és kalandorszellemő vállalatoknak nagy esé-lyeket ígértek. De az üzletvezetésnek az a módja, ahogy a részvények a tızsdére kerülnek, és ahogy azokat a publi-kumra sózzák, az csalás.

Az új kelető latin-amerikai kormánynak egyáltalán nem volt sürgıs, hogy kötvényeikre fizessenek. A cégek min-dennemő haszon nélkül dolgoztak, és szó sem volt osztalék-ról, így következett be 1825 októberében az újabb tızsde-krach.

A SPEKULÁCIÓ: AZ IPARI FEJLİDÉS MOTORJA

Alighogy feledésbe merült, máris új tárgyal keresett magá-nak a spekuláció. A gızgép, a mechanikai szövıszék, a mozdony feltalálása hihetetlen fellendülést hozott. Az új mechanikus csodamővek izgatták a fantáziát, varázsuk alatt tartották a képzelıerıt, és azokat az embereket is rávették a spekulálásra, akik erre korábban nem gondoltak. A spe-kuláció stimulálóan hatott a találmányokra. Elısegítette gyakorlati bevezetésüket, és így az ipari expanzió motorja lett. Megszületett a 19. század kapitalizmusa.

A spekuláció a találmányok lehetıségeit jól becsülte meg, például a vasutak terén. De tévedett a fejlıdés ritmusát illetıen.

Egyébként ugyanaz a tévedés újra és újra megismétlıdik a tızsde történetében, méghozzá minden alkalommal, ami-kor egy új iparág születik, amikor egvik hullám tovább visz

154 155

Page 78: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A másikho/. Ugyanazokai a túlzásokat megtaláljuk a 19. század végén az aranybányáknál, a 20. század kezdetén az autó- és olajiparban, a kémiai és gyógyszerészeti szektorban és az elektronikai, illetve komputeriparban.

Az ipari fejlıdés nagyarányú mozgások közepette megy végbe. A fejlıdés gyorsan elırehalad, majd ismét visszaesik, de sohasem eredeti pontjára. Egy hatalmas cikcakk-mozgás-ról van szó, ami emelkedı tendenciát mutat.

Minden ipari fellendüléskor rengeteg vállalat alakul, és minden visszaesés alkalmával eltőnnek az életképtelenek. De az átlaggırbe fokozatosan emelkedik, az ipar egyre inkább fejlıdik. Ez a mechanizmus szőrıként is hat. Az iparágak egy része nem éli túl gyermekbetegségeit. Hány automobiltársaság fulladt bele a veszteségeibe, míg a Gene-ral Motors, a Ford és a Chrysler (és még ma is problémákkal küszködnek az egykor oly virágzó vállalatok) mai nagysá-gukat elérték ! Hány olajtársaság tőnt el a látóhatárról, amíg a Br i t ish Petroleum, a Standard Oil, a Royal Dutch és mások nemzetközi monopóliumokká váltak!

Mielıtt ez a rostálás megtörténik, a tızsde egy hisztérikus perióduson megy át, az árfolyamok ellenırizhetetlenül cik-cakkban mozognak fel, le, fel, le. Képzeljünk el egy embert, aki kutyájával végigmegy az utcán! Az ember egyenletesen halad, ı jelképezi az ipart. A kutya elırerohan, ide ugrik, oda ugrik, visszajön gazdájához, majd újra elrohan, és aztán visszatér. Az ı útja az értékpapírok mozgását mutatja. Mindketten elırejutnak, a gazda is és a kutya is. Végül közösen érik el sétájuk célját. Míg a férfi egy kilométert tett meg, addig a kutya ugyanazt az utat háromszor, négyszer tette meg oda-vissza, líhhez hasonlóan mozognak a kurzu-sok egy zőrzavarba került tızsdén. Két lépést tesznek elıre, egyet vissza. Ez a jelenség az ipari expanziót kíséri.

TOZSD1 S/l NYI 1)1 I Y, AVAGY A HALADÁSÉRT TENN]

A vasút fejlıdése igazi „vasútmániát" hozott magával. A londoni tızsdét, és valamennyi európai tızsdét és késıbb az Egyesült Államokéit is feszültségben tartotta. Az elsı évek kielégítı eredményei vonzották a publikumot. Az alacsony vásáron felbátorodva a vasúti hálózat kiépítésére spekuláltak. A tızsdeügyletek iránti szenvedély egyben a haladás iránti szenvedélyt is jelentette.

1844 szeptemberében a brit parlament kilencven tervet szavazott meg új vasútvonalak építésére. Senki sem törı-dött azzal, hogy rentábilisak voltak-e ezek a tervek. Gátlás-talanul spekuláltak részvényekkel, csak a játék kedvéért és anélkül, hogy a társaság üzleti eredményeit számításba vet-ték volna. Csak azért vásároltak részvényeket, hogy maga-sabb árfolyamon túladhassanak rajtuk. Majdnem azt lehet mondani, hogy azért épült a vasút, hogy a vasút építésével spekulálhassanak.

Nem hagyták abba a spekulációt mindaddig, míg egy napon megállapították - mint már más tızsdekatasztrófák-nál is -, hogy az újonnan alapított társaságok nyeresége nem igazol egy ilyen esztelen játékot, és <i / árfolyamok csökkenni kezdtek. Amikor 1848-ban Lajos Fülöp király a párizsi Tuileriák palota hátsó ajtaján titokban „meglépett", a párizsi tızsde volt az elsı, amely ezt a csapást megérezte. Az esemény a szomszédos országokra is kihatott. Egész Európában ingadoztak a koronák a királyok fején, az árfo-lyamok estek a tızsdéken.

Louis Napóleon (III. Napóleon) államcsínye után új kor-szak kezdıdött. A hazafias jelszó így hangzott: A császárság a béke. A gazdasági vállalkozó szellem elérte a csúcspontját, ez volt az az idı, amikor bankokat, hitelintézeteket és ingatlantársaságokat alapítottak.

Az arany felfedezése Kaliforniában és Ausztráliában felaj-zotta a spekulációt. Azt hitték, az arany gazdaggá tesz, s

157

Page 79: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ehhez elég az a tény, hogy aranyról van szó. Sok vállalat kizárólag tızsdei játékkal foglalkozott anélkül, hogy terme-léssel foglalkozott volna. (Ma mindannyian a brókerek iro-dáiban ülnének.)

A kaliforniai aranybányákból felhozott és az ausztrál folyók homokjából kimosott arany útra kel a jegybankok pincéibe, hogy ott Csipkerózsika-álmát aludja. Ez újabb lehetıséget teremtett a spekulációnak, méreteit megnövelte anélkül, hogy az emberiség gazdagságát aktívan gyarapítot-ta volna.

FEKETE PÉNTEK 1869: TİZSDEKATASZTRÓFA NEW YORKBAN

Éppen az arany okozta a tragikus New York-i tızsdekataszt-rófát 1869. szeptember 23-án, a híres fekete pénteken. Mint mindén nyugtalan idıben, így az amerikai polgárháború alatt is a papírpénzforgalom erısen felduzzadt, ami a dollár-papírpénz, az ún. „greenback" bizonyos mértékő inflációját okozta.

Jay Gould és elvbarátja, Jim Fisk vezetése alatt a Wall Streeten szindikátust alapítottak, mellyel egy nagyszerő tızsdei fogást készítettek elı. Mindkettejük lelkén már egy sor rossz vasúti ügylet száradt, céljuk elérésében minden eszközt felhasználtak — akár egy tırszúrást is. Mindenféle megvesztegetési ajándékokkal, egészen az elnök sógoráig, Ulysses Grant tábornokig, sikerült elérniük, hogy kitolják az idıpontot, amikor az amerikai kormány aranyat doh a piac-ra, hogy a dollárt támogassa. (Ezt a lehetıséget ma nem tárgyalják meg mindig?)

Gould és Fisk elıször saját számlára vásárolt aranyat, majd kb. tizenkét alkusznak utasítást adtak provokációs vásárlásokra, hogy a sárga fém árát a magasba hajtsák. Tekintettel az állandóan emelkedı árfolyamokra, mindenkit elfogott a lelkesedés, hogy aranyat azonnalra és határidıre vásároljanak, ezáltal a légkör aranyban hossz-pánikká, dol-lárban bessz-pánikká változott. Ezt az aranyár körüli hisz-tériát a dollárárfolyamhoz viszonyítva az elmúlt t í z évben többször megéltük.

158 159

Page 80: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A TİZSDE PEARL HARBOURJA

Szeptember 23-án távirat érkezett Grant elnök kormányá-tól, hogy a kormány intervenciója közvetlenül várható: ,,A kormány Mgy mennyiségő aranyat dob a piacra, hogy támogassa a dollárt." Gould és Fisk hidegvérrel folytatta a játékot: brókereiken keresztül annyi aranyat vásároltak, amennyi csak lehetséges volt, ugyanakkor minden aranyu-kat, amivel rendelkeztek, titokban eladták. A kormány be-avatkozása után az aranyár rögtön elkezdett esni, aztán hirtelen zuhant, es estére teljes volt a katasztrófa. Teljes volt a zőrzavar, mert a veszteségeket, amit a publikum elszenvedett, az is növelte, hogy Gould és Fisk vonakodtak az óriási aranymennyiséget átvenni, amit saját ügynökeik szóbeli utasításuk alapján vásároltak. A Gould-Fisk-klikk mereven tagadta, Hogy ilyen megbízásokat adott, anélkül hogy megbízottjaik sorsával törıdtek volna. Majd vala-mennyiüknek be kellett szüntetniük fizetéseiket, ami bank-csıdök egész láncolatát okozta. A nap végén már senki sem tudta, ki a fizetıképes és ki nem. Jay Gould, Jim Fisk és az egész arany-klikk kezüket dörzsölve seperték be a nyeresé-get, miközben az ügynökök koldusbotra jutottak. Néhány évvel ezelıtt a kormány és a nagybankok beavatkozása következtében a Hunt-czüst körüli hasonló zőrzavart sike-rült megakadályozni.

Ez az 1869-es nyári nap a Wall Street történetében úgy maradt meg, mint a tızsde Pearl Harbourja. Ez nem akadá-lyozta Gouldot abban, hogy ugyanolyan arcátlansággal és sikerrel folytassa mesterkedéseit a vasutaknál. A gengszter kifejezést átalakítva bankszternek nevezhetnénk.

Hasonló mértéktelen aranyspekulációk, amelyek egyes résztvevık számára tragikusan végzıdtek, 1926 óta jó né-hányszor lejátszódtak. 1926-ban például Poincaré minisz-

felenet a New York-i tızsde aranytermében 1869. 9. 24-i katasziml.i idején

160 161

Page 81: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

terclnök megnyerte a francia frankért folytatott csatát. L980 bari az arany- és ezüstpiac összeomlott, amikor az arany 850-rıl ()00-ra és az ezüst 50-rıl 7 alá esett. Csakhogy az európai tızsdei erkölcsök az akkori amerikai vadnyuga-tétól alapvetıen különböztek. Létezik egy becsületkódex, amely a bőnös megbüntetéséhez vezet. A spekulánsok a frank ellen játszottak, vesztettek és fizetniük kellett.

VISSZAPILLANTÁS A 19. SZAZADBA GRÜNDOLÁSI LÁZ

De térjünk vissza a 19. századba! Európában a gazdasági fejlıdés felgyorsul, idınként ugrásszerően, néha akadá-lyoztatva, országonként és a mindenkori aktuális esemé-nyektıl függıen. Németországban ezt a korszakot „speku-lációs alapító éveknek" nevezzük. Akkoriban született az ipari kapitalizmus, ingatlantársaságok és nagy pénzintéze-tek, valamint bankok alakultak. Németország nagy prospe-ritásnak örvendett. Az 187l-es francia vereség után a/ ötmillió aranyfrank háborús jóvátétel is hozzájárult a gazda-sági fellendüléshez.

Abban az idıben Ausztria-Magyarországon is új társa-dalmi rétegek emelkedtek fel. A szociális reformok elkerül-hetetlenek voltak, ezt baloldali pártok és a hihetetlen erıvel felemelkedı szocializmus követelte. Az ismételt béremelé-sek megnyirbálták a vállalatok nyereségeit, és 1873-ban kritikus pontot értek el. A bécsi tızsdekrach egy olyan pillanatban tört ki, amikor senki sem számított rá. Az ön-gyilkosságok listája egyre hosszabb lett; hogy ezek az ön-gyilkosságok igaziak vagy kitaláltak voltak, ne firtassuk, mert néhány tönkrement, de igencsak ralinált spekuláns néhány hátrahagyott ruhadarabbal a Duna parton idıben eltőnt a látóhatáron.

Bécsbıl kiindulva a hullámok gyorsan átcsaptak az or-szághatáron túlra, elérték egész Németországot, München-tıl Hamburgig, Stuttgarttól Dan/.igig (Gdansk). Az 1873-as tızsdekrach mérföldkı volt a pénzügyek és a spekuláció történetében, mérföldkı a fizetésképtelenségek, öngyilkos-ságok, könnyhullatások és a fogcsikorgatások idıszakában.

162 163

Page 82: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

De az évszázad életképes erıi hamarosan felülkereked-tek. A sebek hamar begyógyultak, az idı nem állt meg. A hírközlésben haladást értek el, gızhajók, vasutak, tenger alatti kábelek szıttek egyre sőrőbb hálót az egész föld köré. A Szuezi-csatornanak köszönhetıen a Kelet közelebb került Európához.

SÁBA KIRÁLYNİJÉNEK KINCSESKAMRÁJA?

A 19. századnak, annak a századnak a végén, amikor oly sok minden történt, azt hitték, hogy az aranyra vágyó emberi-ség álma megvalósul. Nem tudjuk ki fedezte fel Transvaal-ban elsıkéin az aranybányákat, de azt képzelték, hogy Sába királynıjének kincseskamrájára leltek. Nagy volt az illúzió, és nagyok voltak a kezdeti nehézségek: hiány volt tanult emberekbıl, magasak voltak a munkaeszközök árai, külö-nösen a bányászatban annyira nélkülözhetetlen dinamité, szállítási nehézségek, a munkások lopásai stb. Az aranyásók táborából hamarosan egy pompás város lett, Johannesburg, melyet Cecil Rhodes a pénzügyek Gibraltárává akart tenni. Az arany nem volt agyrém, valóban ott volt, csak ki kellett bányászni, és létezése fellendülést váltott ki. Ismét ömlött a pénz az angol tızsdérıl, noha nem olyan régen volt az az idı, amikot a dél-amerikai értékpapírok miatti csalódás a hımérsékletet érezhetıen lehőtötte. Egy sor új társaságot alapítottak, elkezdıdött a spekulációs körtánc - hipnotizál-va az aranytól, mint régen az alkimisták. Szempillantá'snyi idı alatt egy vagyonhoz jutottak. Egy egykori cirkuszi bohóc, Barney Barnato volt ennek az általános forrongásnak a karmestere. A publikum válogatás nélkül megvette a közéjük szórt részvényeket.

Alighogy megalapítottak egy társaságot, máris tıkeeme-lést hajtottak végre, es az új részjegyeket még nem jegyez-ték be teljesen, de mar a következı tıkeemelésre készülıd-tek. Az 1867-ben alapított Limpopo Mining Company ha-marosan százszámra talált utánzót. A németek bekapcsolód-

tak a játékba, és német pénz öntötte el a piacot, amire már nem is volt szükség. A franciákat különösen elkapta az aranyszenvedély, és milliókat fektettek spekulációba. A francia megtakarítók mindig szívesen bocsátották tıkéjü-ket ásványkincsek feltárásába, függetlenül attól, hogy azok a witwatersrandi aranybányák Transvaalban, rézbányák Rhodéziában és Spanyolországban, olajlelıhelyek az egész világon, vagy esetleg uránbányák. Aranyról volt szó, amit Franciaországban mindig is majdhogynem fétisként tisztel-tek. A legkülönbözıbb anekdotákat mesélték. A londoni bankár, Beit, Hamburgban élı anyjának egy k i s lepecsételt csomagot küldött, amiben részvények voltak. A mellekelt levélben leírta neki - a titoktartás esküje alatt —, hogy a részvények hamarosan tízszeresükre fognak emelkedni. De semmilyen körülmények között sem volt szabad a csomagot felnyitnia mielıtt fia engedélyt adott rá. A bankár számolt a nıi kíváncsisággal és édesanyja jóindulatával, aki nem bírt ellenállni és felnyitotta a csomagot, majd egy csésze tea mellett „csak" a legjobb barátnıjének mesélte el a történe tet, akinek pedig semmi sem volt fontosabb, mint hogy a hírt a legjobb barátnıjének adja tovább... Szélsebesen ter-jedt a tipp az egész városban, természetesen mindig a titok-tartás esküje alatt. Néhány nappal késıbb Hamburg felvá-sárolta Londonban azokat a részvényeket, melyeken Beit bankár nem tudott túladni.

1895 nyarán ez a spekulációs ırület elérte csúcspontját. Az árfolyamokat nem lehetett féken tartani. A „Coronation Syndicate" részvényei néhány hét alatt 10-rıl 2000 fontra emelkedtek. Pedig nem is bányatársaságokról volt szó. A „Coronation Sindicate" tevékenysége abból állt, hogy más vállalatokat talpra állítson és finanszírozzon. A finan-szírozási társaságok, akik ezt az egész kavarodást okozták, a legkevésbé sem voltak érdekeltek abban, hogy fenntart-sák a piacot. İk a papírjaikat már kihelyezték.

164 165

Page 83: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A FUVALLAT ELFUJTA AZ ALMOT

A spekulációs építmény annyira düledezı állapotban volt, hogy a legkisebb szellı is összedöntötte volna. Az alkalom nem volt feltőnı, a l ig tudta valaki, hogy hogyan is történt.

Mi volt az ok ? Talán egy társaság kiábrándító kutatási eredményei, vagy egy másiknak a munkamegszakításai, vagy talán politikai nehézségek? Alapjában véve mindegy, mert minden körülmények között megtörtént volna az ese-mény, mivel a piac a felfelé mozgás harmadik fázisánál tartott. Tehát bármilyen esemény megadhatta a halálos döfést. A részvények értékük kilenctizedét elveszítették, és számtalan cég szőnt meg.

De néhány társaságnak sikerült ezt az akadályt legyıznie. Ok kellemes meglepetéseket tartogattak részvényeseik szá-mára. Már majd egy évszázada fizetnek rendszeresen tekin-télyes osztalékot, a lelıhelyeket kiaknázzák és további terü-leteket tárnak fel.

Az aranyam] történı hisztérikus spekulációnak és az inflációs várakozásnak is köszönhetıen itt-ott újra fellob-bant a spekuláció a dél-afrikai aranybányákkal. A 70-es években pedig hatalmas méreteket öltött. Mindenesetre a bányarészvén vek kel való spekuláció még mindig érdeke-sebb volt, mint a sárga fémmel. Az ezzel kapcsolatban történt kalandomat már elmeséltem.

A FEDERAL RESERVE SYSTEM ALAPÍTÁSA

A 19. század végén a gazdasági fejlıdés üteme Európában kissé lelassult. Az Egyesült Államokban azonban továbbra is magas szinten maradt. Az egész országban fantasztikus prosperitás uralkodott. Az óriási trösztök elkeseredett har-cot vívtak egymással, és egy eszeveszett spekuláció izga-lomban tartotta a Wall Streetet. „A piacot néhány gonoszte-vı zavarja", mondotta Theodort Roosevelt elnök. Akkoriban még nem létezett egy hatásos bankrendszer, amely alkalmas

lett volna arra, hogy a pénzpiacot sakkban tartsa. Minden rendelkezésre álló pénzt felszippantott a spekuláció. Min-den kamatot megadtak, mert ameddig a hossz tartott, addig befektetésének három-négyszeresét is besöpörhette a be-fektetı. Ez a helyzet gátolta a gazdasági haladást, mert a kereskedelem és ipar már nem rendelkezett a szükséges tıkével, amit a Wall Street felszívott.

Amikor egy újságíró az öreg John Pierpont Morgant meg-kérdezte, meddig fog tartani a hossz, ezt felelte: „Nem tudom, fiatalember, de ha az emberek felismerik, hogy nem csak pénzzel lehet évente 125%-ra spekulálni, akkor min-den össze fog dılni."

Morgan válasza villámként csapott be. Az emberek, akik elızı este egyáltalán nem gondoltak a kamatokra, hogy nekik mennyibe kerül a spekuláció, tollat vettek a kezükbe és elkezdtek számolni. Mint mindig, most is egyszerre akart mindenki ugyanazon az ajtón átmenni. Elıször a hitelre vett részvényeket adták el az emberek. Aztán azok következtek, akiknek a részvényei jól fizetett pénztárszekrényekben fe-küdtek, majd azok jöttek, akik papírjaikon mindenáron túl akartak adni. Morgan ügyes manipulációinak köszönhetı, aki idıben pumpált pénzt a piacra, hogy a Wall Street nem ment teljesen tönkre.

Egyébként ennek a tızsdekrachnak fontos következmé-nye volt: a Federal Reserve System megalapítása. A jegy-bankoknak ez a rendszere segítette azóta a kisebb krízisek megszüntetését és az elsı világháború utáni átmeneti idı-szak áthidalását. Aztán a Wall Street története különösebb izgalom nélkül telt el egészen az 1929-es tragikus mérföld-kıig.

166

Page 84: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

SAULUSTOL PAULUSIG

Page 85: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A NYUGATI VILÁG NYUGTALAN 20-AS ÉVEI

Ahogy Amerika felfedezése vagy a Francia Forradalom, úgy az 1929-es amerikai gazdasági katasztrófa is megváltoztatta a nyugati világ arculatát és társadalmi struktúráját. Még ma is kísértetként vonul át életünkön. 1929 egész generáció számára fordulópont volt. Társalgásokban gyakran halljuk a beszédfordulatot: „Emlékszik, ez 1929 elıtt v.igv röviddel 1929 után volt."

AMERIKA: A PROSPERITÁS PARADICSOMA

De az októberi fekete csütörtök elıtt sok olyan rózsás hét és szerencsés év volt, amikor minden jól ment, „God's own country", „Isten országa" Amerika majd kicsattant az erıtıl a prosperitás újra megtalált paradicsomában.

Az 1914 elıtti háború adós államából az Amerikai Egye-sült Államok az egész világ hitelezıjévé vált. Az ipari ter-melés állandóan nıtt, a fogyasztás ugyancsak; mindkettıt egy csodaszer hozta lázba: a hitel. Minden mezıgazdasági és ipari nyersanyag, minden értékpapír ára szüntelenül emelkedett. A Wall Street-i távírók kábító ritmusban kilo-méter hosszú fehér papírcsíkokat ontottak magukból. Min den amerikai, a középréteg, a kisemberek, a nemrég Ellis szigetére megérkezett bevándorlók, mindenki a pénzarisz-tokrácia spekulációit utánozta. De a spekuláció bizonytalan lábakon állt. Kevés ember volt ezzel tisztában. Hiszen az élet olyan szép volt!

/. Henry Ford kipróbálta új modelljeit. Az emberek este Ziegfeld színházában a Dolly-testvéreknek tapsoltak. Paul

171

Page 86: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Whiteman pedig George Gershwin melódiáit adta elı, aki késıbb a „Rhapsody in Blue"-val az akkori idık legna-gyobb zeneszerzıjévé vált. A szegény zsidó bevándorlók gyereke a Fifth Avenue-i arisztokrácia fényes partijainak díszvendége lett. Jean Harlow uralta a Warner Brothers filmjeit. Világoskék szemével, platina hajával, kecses moz-dulataival Hollywood „glamour girl Nr. l"-e lett. Ez az alkoholtilalom és a „Spcakeasies" (ahol alkoholt ittak) heroi-kus korszaka volt. A híres „Twenty One"-ban (a West 52. utca 21. számú ház) elragadtatva hallgatták Al Johnson és Eddie Cantor lemezeit, miközben teáscsészékbıl whiskyt szürcsöltek. Az extravaganciák, a szép John Barrymore hó-dításai nyújtották a témát. A kábító show láthatatlan bábjá-tékosai, a Wall Street professzionális pénzemberei (1970-ben alapkezelıknek és konglomerátumi pénzembereknek hívták ıket) meg a veszély keltés látszatától is óvakodtak. Calvin Coolidge elnök, utódja Herbert Hoover és Mellon pénzügyminisztere, az amerikai kormány teljes tekintélyével kijelentették : semmi sem utal arra, hogy mindez egy napon megszőnhetne.

EURÓPA: A „HONEY MOON" ÉVEI

Európát is hasonló spekulációs roham fogta el. Nagy-Britan-nia szociális, társadalmi nehézségeinek áthidalása után újra felélénkült. A hónapokig tartó sztrájkokat kiheverte és új energiához jutott. A tızsde lassan, de biztosan kezdett fel virágozni.

Németországban a boom elsısorban a külföldi tıkétıl függött. Hosszú idın keresztül Amerika évi 250 millió dol-lárt invesztált a német gazdaságba. Ez ma ötmillió dollárnak felelne meg. A pénzfolyam a német tızsdét táplálta. Nem egészen tíz évvel késıbb a kibocsátásuk után Dr. Schacht, a Reichsbank elnöke tagadta ezen államkölcsönök létezését, de harminc évvel késıbb az NSZK Konrád Adenauer kancel-lár ideje alatt mindent elismert, a ki nem fizetett kamatokat

is. A nemzetközi piacok kasszasikernek számítottak, és nekünk spekulánsoknak, akik optimisták voltunk Német-ország iránt, a legnagyobb sikert hozta. Egyébként a dollár-ral mindjárt amerikai mérnökök és technikusok is jöttek, hogy a Ruhr melletti iparbáróknak segítsenek gyáraik és munkamódszereik amerikai példa szerinti modernizálásá-ban.

Olaszország Mussolinivei élte át a „honey moon"-t. Noha szabadságának egy részét elveszítette, de lerakták egy mo-dern népgazdaság alapjait.

Mágikus és megnyugtató szó világította meg a jövıt: béke. A Gustav Stresemann által aláírt Locarnói-szerzıdés, majd a Briand-Kellog-paktum törvénytelennek nyilvánítot-ta a háborút. Aristide Briand szép baritonja retorikus lendü-lettel hirdette ezt az idealista politikát. Sıt az 1927-es Genfi Konferencián arról volt szó, hogy csökkentik a vámtétele-ket. Ez az európai álom elıfutára volt, hogy harminc évvel késıbb a Közös Piaccal valósággá váljék.

Franciaországban sikerült Poincarénak sakkban tartani az inflációt és stabilizálni a pénzt. Miután a frank árfolyamát három éven át lebegtették és megtalálták reális értékét, 1929-ben de jure stabilizálták. Ennek köszönhetıen Fran-ciaország újjáépítése csúcspontjához ért. A flexibilis valuta-árfolyam Franciaországban pozitív eredményeket hozott. A gazdag polgárok kezüket dörzsölték, mikor elhagyták a tızsdét. A részvények és a kötvények jó befektetésnek bizonyultak. A stabil pénz, a pénzügyek helyzete Párizsba csalogatta a tıkéseket az egész világról. De ez a pénzfolyam egyeseket gazdaggá tett, másokat pedig szerencsétlenné. A csatatereken legyızött Közép-Európa a frank-besszre spe-kulálással teljesen tönkretette magát.

A bécsi, prágai vagy budapesti spekulánsok már megél-ték saját pénznemeik összeomlását. Azt hitték, hogy ebbıl tanultak. A frank ellen játszottak. De számításuk végzetes-nek bizonyult. Poincaré 1926-ban megmentette a frankot; látványos gyızelem volt. A szigorú elnök kivívta a gyızel-

172

Page 87: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

met, mert s i ke rü l i neki <i frankba vetett bizalmat visszaállí-tani, melyhez a megfelelı muníciót az amerikai bankár, J. P. Morgan szállította. Uncle Samnek már akkoriban is Fran-ciaország hóna alá kellett nyúlnia. Sok köszönetet nem mondott ezért - a mai napig.

Ez a szerencsétlen frankspekuláció a bécsi, budapesti és prágai tızsdéknek megadta a kegyelemdöfést. Ugyanis az akkori Magyarországon és Ausztriában szegénység és mun-kanélküliség uralkodott.

„J'AI DEUX AMOURS, MON PAYS ET PARIS"

Ebben az idıben filozófiát és mővészettörténetet tanultam a budapesti egyetemen. Akkoriban Magyarországon nem volt kilátás jobb jövıre.

Apám ötlete, hogy egy idıre Párizsba küldjön, nem re-mélt lehetıség volt számomra, hogy a szomorúság eme birodalmából kimeneküljek.

Párizs . ..„J'ai deux amours, mon pays et Paris" — két szerelmem van, a hazám és Párizs. Josephine Bakernek, az Antillák bájos lányának banán-nyakéke annak a dalnak a taktusára himbálódzott, amit hitvallásommá tettem. Jose-phine Baker halott, de az idıs hölgy nagy tiszteletnek örvendett szociális tevékenysége miatt.

Párizs szórakozási és ünnepélyeket jelentett, amit én is meg akartam Ismerni, Balzac hıséhez, Rastignachoz hason-lóan, aki egy szép este postakocsijából az Orient-expresszre szállt. Meg nem tudtam, hogy a t i l to t t világ paradicsoma kéznyújtásnyira van, és elérhetetlen is marad, ha nincs meg hozzá a kulcs, aminek segítségével beléphetünk: a pénz. Nem volt elég a zsebemben, távolról sem. A színjáték lenyő-gözı volt. De csak kívülrıl nézni nem volt elég.

Teknısbékaszaruból kés/ült szemüveggel és fekete kócos hajjal jelent meg Foujita a Montparnasse-on, kedvenc mo-dellje, Kiki követte, hogy barátaival, Kislinggel, Vertés-vel

és másokkal a Rotonde és a Döme asztalainál vitatkozhas-son.

Az elegáns dámák Longchamp-ba és Auteuil-be kísértet-ték magukat, hogy a lóversenyeken megmutathassák ruhái-kat, amiket számukra Poiret tervezett. A híres szabó grand-seigneurként fogadta Boulogne-ban a jachtján a legjobb társaságbeli barátait, és mikor már hajnalodul kezdett, a legújabb New Orleans-i dalokat játszotta nekik. A Champs Élysées-n még nem volt filmszínház, de a boulevard-okon sorba álltak az emberek, hogy Charlie Chaplin filmjein ke-resztül megismerhessék Amerikát az „Aranyláz"-ból és a Keletet a „Bagdadi tolvaj"-ból.

Az akkori regényekben a nép nyelvezetével ismerked-tek, és így felvértezve - mivel ez sikk volt a Pigalle bárjaiban a nép közé keveredtek. Más estéken pedig, mi-után a világ legnagyobb sztárjaival, Muurice Chcvalicr-va\ együtt eldúdolták a legújabb kupiét a „Valentine"-t, a Maximhoz mentek szupéra. Vagy az urak a Weber-kávézó-ban magukra maradtak, hogy a legújabb autómodellröl, vagy az akkori idık legnagyobb musical-sztárjának, Cheva-lier felfedezettjének és nagy szerelmének, Mistinguette lábairól beszélgethessenek. Hétfın a napi hírekben j e lente i ték az újságok, hogy André Citroen Deauville-ben bakkará-val bankot robbantott. (A gyárát is .1 bakkaraasztalnál ve-szítette el.) Az angolok Touquet pázsitját vették birtokba.

Mint egy gyerek, aki a cukrászda kirakatüvegén laposra nyomja az orrát, én is úgy bámultam ezt a lenyőgözı életet és mozgást.

De hamarosan el kellett utaznom, és amikor a szomorú és nyomasztó Budapestre érkeztem, csak egy gondolatom volt: ismét Párizsba utazni! Csakhogy addig is meg kellett talál-nom az útját és módját, hogy bekapcsolódhassak ebbe a játékba és profitálhassak belıle. Megértettem és ez meg-dönthetetlen bizonyosságként fészkelte be magát az agyam-ba -, hogy csak egy dolog szükséges: pénz.

Heves pszichés válságba estem. Visszatekintve meg tu-

174 175

Page 88: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

dom állapítani, hogy milyen jelentıs volt ez a fordulópont az életemben.

Bálványként imádtam a pénzt, szüntelenül erre gondol-tam. Elıször csak eszköz volt a cél eléréséhez, aztán maga a cél lett, és minden mást ennek rendeltem alá. Etikám, értékrendszerem teljesen megváltozott. Semmi más nem érdekelt, csak a pénz. Akkoriban egyszerően nem voltam képes - hogy így fejezzem ki magam - ingyenes örömök élvezésére. Bankjegyekkel teli pénzszekrényrıl, pénzeszsá-kokról álmodtam, melyeket szemügyre vehettem, megtapo-gathattam, ide-oda cipelhettem, mint Volpone a kincseit.

A pénzhez való ilyen hozzáállás automatikusan egy bizo-nyos tétlenséghez vezetett. Minek venni luxusautót, hogy-ha - amikor csak akarja az ember - megszerezheti, feltéve, hogy a zsebében elegendı pénz van? Ha azonban valakinek csekk-könyve van, akkor máris az élet minden más élveze-tét is érzékeli, mintha már rendelkezne felette. Az egyik oldalon nıtt a pénz értéke. A másikon ugyanilyen mérték-ben minden leértékelıdött, még az úgynevezett igazi érté-kek is, vagyis „all that money can buy" csak az számít, amit pénzért meg lehel kapni.

A pénzhez való ilyen viszonyom tipikus „felértékelı" gazdaságelmélethez vezetett. Ezt az undorítóan perverz be-állítottságot az abszurdumig fokoztam, és eljutottam min-den ertek globális megvetéséig, amit nem lehetett készpénz-ben kifejezni. Fiz volt a megfelelı talaj ahhoz, hogy „besz-szes" legyek.

Készpénzben kifejezni az értékeket azt jelenti, hogy min-dennek megszabjuk az árát. Mivel képzeletemben a pénz értékét túlbecsültem, azért minden áru árát - a részvénye-két is - magasnak találtam, és arra vártam, hogy a jövıben esni fognak.

Csak besszre tudtam spekulálni, és ezt kívántam is: ha Rockefeller veszít, mert papírjai esnek, és én - mivel bessz-i e tettem - nyerek, ennek megfelelıen csökken a különbség közte és köztem... Ez volt az én egyszerő, napi gondolatme-

netem. Csak egyetlen kívánságom volt: kezdhessek el spe-kulálni, mert ez volt és marad az egyetlen módszer a gyors pénzszerzéshez, sıt a milliomossá váláshoz is.

AZ ELSİ NAPOM A „TEMPLOMBAN"

Hamarosan elérkezett a nagy nap. Sohasem fogom elfelejte-ni a „templom"-ban, a párizsi tızsdén tett elsı látogatáso-mat.

Akárcsak egy óriási játékkaszinóban, mindent a pénz uralt. Mindenütt jelen volt. Az embernek csupán egy meg-felelı antennára volt szüksége, hogy elcsíphesse. Elsı tızs-dei barátom szerint ez nem is nehéz; elegendı, mondta, ha értünk hozzá, miként kell rafináltán együtt sodródni a hossz húrjaival. S önbizalommal kell rendelkeznünk. „S a hónap végén beszedi az ember a pénzt." (Párizsban mindig is volt határidıs kereskedelem, vagyis a veszteség- és nye-reségdifferenciákat mindig a hónap végén rendezték.) İszintén szólva nem sokat értettem a „tohuvabohuból",

amiben több száz ember kavargott. Majd belesükctültem, annyira zúgtak a fülemben a számomra ismeretlen értékpa-pírok nevei. Az egyes csoportok között fiatalemberek cikáz-tak. Kezükben a megbízóik kívánságait feltüntetı cédulák-kal fel-alá rohangáltak az épületben. Lökdösıdtek, majd különbözı irányba futottak.

Középen, a „ring" körül vagy hetven úriember álldogált. Télen-nyáron sötét öltözékben jelentek meg. İk voltak a Compagnie des Angents de Change tagjai (vagyis hites alku-szok). Könyökükkel a pultra támaszkodtak, ami elválasztot-ta ıket a nagyközönségtıl. Akárcsak a többiek, ık is ordí-tottak ebben a pokoli zajban: „Adok, veszek!" Úgy tőnt, az egész világ részt vesz ebben a kavargó játékban. Akad-tak, akik a telefonfülkékhez rohantak, hogy leadják az elsı eredményeket. Mások a szájuk elé tett kezük mögül suttog-tak, szinte fölfuvalkodtak fontosságuk tudatában. Mások pedig lázasan számokat firkáltak kis fekete füzeteikbe.

176 177

Page 89: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Az általános idegesség engem egyáltalán nem kapott el. Minél mélyebbre hatoltam ebbe az új világba, annál inkább visszataszított ez a bencegı légkör. Mindenki azt állította, tıle kaphatok a legjobb információk, dicsekedett, hogy minden tızsdei fogásnál nyer, az ı megbízói mindig el vannak látva jó tanácsokkal, egyedül ı ismeri a csalhatatla-nul nyerı tippet és így tovább. Az ember azt hihette, itt csakis zsenik és próféták vannak jelen. Valamennyien ön-elégülten számoltak be tapasztalataikról vagy sikereikrıl, és minden második mondat ezekkel a szavakkal kezdıdött: „De his/.en megmondtam!"

Ma ugyanígy van. Ha egy újonc a tızsdére kerül, teljesen elkábul ettıl az atmoszférától. Nem mővészetrıl, politikáról vagy mondjuk nıkrıl beszélgetnek, ahogy barátok között ez szokás. A beszélgetések kizárólag a pénz körül forognak, mennyit kellett vagy lehetett volna nyerni, ha a megfelelı idıpontban vett vagy adott volna el az ember. Az embere-ket kizárólag aszerint értékelik, hogy mennyivel rendelkez-nek és hogy .)/. egyik vagy másik ügynöknél megbízóként számításba jönnek-e vagy sem. Szerencsére vagy talán sajnos gyorsan hozzászoktam ehhez a környezethez.

Még semmiféle tapasztalatom nem volt ezen a területen, de a józan ész azt diktálta, hogy mindez csak blöff lehet. Az a logika, azok a magyarázatok, fontolgatások, amelyekre ezeket a csodálatos spekulációkat alapozták, a szememben primitíveknek, gyermekdedeknek és teljes mértékben téve-seknek tőntek. Bgyre inkább az a meggyızıdés lett úrrá rajtam, hogy ha mindezek az emberek hosszra spekulálnak, akkor nekem poni az ellenkezıjét kell tennem, és csak azért is besszre kell játszanom.

Most mar nemcsak a reális értékeket néztem le, hanem azokat az embereket is, akikkel a tızsdén találkoztam. El-hagyva .i tızsdét, cselekvésre határoztam el magam. Besszen feltétlenül nyerni lógok és ezenkívül megszerzem magam-nak azt a kárörvendı elégtételt, hogy tanúja leszek, miként veszít majd a sok hencegı. Már csak az volt hátra, hogy

kiválasszam, mivel akarok spekulálni, s persze meg kellett még tanulnom a bessz-spekuláció mechanizmusát. Az újonc szemében oly bonyolultnak tőnı mechanizmus alapjában véve roppant egyszerő.

Maier spekuláns például úgy véli, hogy a „Légvárépítı Rt." vagy a „Hold-ingatlankezelı Rt." cégek részvényei esni fognak. Tegyük föl, hogy mindkét részvény 100-on áll. Maier úr túl magasnak tartja ezt az árfolyamot, és azt feltételezi, hogy az egyik vagy másik részvény esni fog. Erre ma eladja a légvárrészvényeket 100 .is árfolyamon, noha még nincsenek a birtokában, és a megállapodás alap-ján a hónap végén le kell szállítania ıket. Néhány nappal késıbb e részvények 100-ról 80-ra esnek, likkor Maier 80-ért megveszi ıket, szintén hataridıre, ami azt jelenti, hogy neki is a hónap végén szállítják az értékpapírokat. A hónap ultimóján lebonyolítják a tranzakciókat. Maier 80-as árfolyamon megkapja a részvényeket, amit aztán 100-as árfolyamon azonnal elszállít. Ezzel húszszázalékos nyereséget vág zsebre.

Ezzel szemben a „Hold-ingatlankezelı részvények" sem-miképp sem esnek, mivel az Apolló 11 sikeresen leszállt a Holdra, majd vissza a Földre, s e jó hír hallatán a részvények 100-ról 140-re emelkedtek. Maier pánikba esik, úgy véli, hogy a részvények, amelyek még nincsenek a birtokában, ám a hónap végén 100-as árfolyamon szállítania kell, esetleg még tovább emelkedhetnek. Tehát megveszi ıket 140-ért, szintén határidıre, és az ultimó, vagyis a hónap utolsó napján 40%-os veszteséggel zárja az üzletet.

Tegyük föl, Maier meg van gyızıdve róla, hogy a rés/ve nyék az Apolló dacára ismét esni fognak. Szól tehát ügynö-kének, hogy nem a hónap végén akar szállítani, hanem a szállítás határidejét 30 nappal el szeretné halasztani. Ha addigra az értékpapír még mindig nem esett, újra meghosz-szabbíthatja a szállítási határidıt, és ezt mindig megismétel-heti, föltéve, hogy minden hónap utolsó napján kifizeti a már fennálló, de talán csak átmeneti veszteséget. A hossz-

178 179

Page 90: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

spekuláns elıbb vásárol, hogy késıbb eladhasson, míg a bessz-spekuláns elıször elad és késıbb vásárol.

Bessz-spekulációk lehetségesek határidıs piaccal rendel-kezı tızsdéken. Kgyes európai tızsdéknek már van ilyen határidıs piaca, ahol a bessz-spekuláció engedélyezett.

A New York-i tızsdének nincs határidıs piaca, és ez a bessz-spekulációt technikailag bonyolulttá teszi és akadá-lyozza. Hány lehetıséget szalasztottak el néhány évvel ez-elıtt a Wall Streeten! De Párizsban, Milánóban, Amszter-damban, Stockholmban, Zürichben vagy Brüsszelben ugyanolyan „könnyen" lehet besszre, mint hosszra speku-lálni. Ma már New Yorkban is lehet besszre spekulálni, csak egy másik formában. Nagy mennyiségben kereskednek ott eladási opciókkal. Ha valakinek eladási opciója van egy részvényre, ami feljogosítja ıt három, hat, kilenc hónappal késıbb meghatározott áron történı szállításra (legtöbbször napi árfolyamon), akkor árfolyamesés esetén sokat nyerhet, így New Yorkban 92 elmúlt években a hossz- és bessz-spekulációnak igen nagy piaca alakult ki.

A bessz-spekuláció általában sokkal kevésbé elterjedt, mint ahogyan hinné .1/ ember. Száz spekuláns közül bizo-nyára kilencven a hosszra, és csupán tíz a besszre játszó. Bessz-spekulánsnak lenni már önmagában is szellemi elfaj-zásnak számít, szinte a fájdalom utáni perverz sóvárgásnak tekintik csakhogy itt mások kínjáról van szó.

Hosszú élettapasztalattal a hátam mögött, amivel akkor még nem rendelkeztem, ma úgy vélem, hogy a szuperspe-kuláló elleni érzelmi reakciómon kívül az egyszerő józan ész is vezérelt. Mesterséges boom esetén még nem tudtam az infláció diagnózisát megállapítani, de ösztönösen megérez-tena .) veszélyt. Felismertem az egészségtelen helyzet tüne-teit, ami megérett az összeomlásra. Meglehet, csupán a jó ízlés lázadt fel bennem, a mértéktartás klasszikus érzéke lázado-zott, látván a rossz ízlés tobzódását.

Egy meg nem fékezett pénzinfláció, ami végül is pénzhí-gítástjelent, lényegében az értékek egyensúlyának a felbo-

180

rulásához vezet; túl könnyen keressük meg a pénzt, olyannyira, hogy egy bankjeggyel szivarunkat is meggyújt-hatjuk. Ez a legmélyebb érzéseimet is sértette. Nekem, aki a pénzt olyan nagyra értékeltem, meg kellett élnem, hogy fidibuszként használták.

Ez az abnormális helyzet elısegítette az értéktelen gyı-zelmét az értékes fölött. A tızsdéstıl a legkisebb játékbar-langig ugyanaz a hangulat volt érezhetı. Mindenkibıl lehe-tett király, csak még ma vennie és másnap eladnia kellett.

Ez a dallam ismerıs volt számomra: a tulipánra, a Kelet-indiai Társaságra, a Rue Quincampoix-ra, a South Sea Bubble-ra emlékeztetett. Saját fülemmel ezt már Közép-Európában hallottam. Ez meg kellett hogy nyugtasson; valami bőzlött a pénzügyek birodalmában...

Érzéseimtıl és megfontolásaimtól irányítva, besszre kezdtem el spekulálni, és határidıre eladtam egy egész rakás különbözı értékpapírt, abban a reményben, hogy késıbb olcsóbban visszavásárolhatom ıket.

181

Page 91: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A SZERENCSÉS BESSZ-JÁTÉKOS

A történészek és a közgazdászok bemutatása után aligha kell hangsúlyoznom, hogy az 1929-es év a világtörténelem legnagyobb pénzügyi katasztrófáját jelentette. Váratlanul tört ki, mint egy természeti katasztrófa, eufórikus légkör-ben. Az amerikai kormány (Hoover elnök) mesterségesen tartotta fenn ezt a helyzetet.

Angolszász közgazdászok igyekeznek az 1929-es válság okát kutatni, de álláspontjuktól függıen mindig más és más magyarázatot adnak. Egyesek úgy vélik, hogy az Angol Bank diszkontlábemelése volt a kiváltó momentum. Mások kétségbe vonják ezt, mert a Federal Reserve Bank már többször felemelte az irányadó kamatlábat. A Wall Street mindezek ellenére tovább virágzott. Mások úgy vélik, hogy az általános bizalomvesztés Londonban a Photomaton-rész-vények zuhanásával kezdıdött, mely több volt, mint pénz-ügyi CSİd, .)/ 1914 -18-as háború utáni elsı botrány. Cla-rence Hatryt, a Photomaton fınökét csalónak nevezték. Ezt a szót késıbb igen gyakran alkalmazták tızsdei nagyságok-kal kapcsolatban.

A Hatry-botrány pszichológiai hatása 1929 szeptemberé-ben igencsak veszélyes volt. Egy csapásra megszőnt a biza-lom. Az emberek kérdéseket tettek fel: talán az új iparágak is csalásra épültek?

Rádió, mőselyem, autó, mindazok az iparágak, melyek oly gyorsan fejlıdtek, egy napon talán veszteséggel fognak dolgozni? (Ma épp így beszélnénk az elektronikáról és a komputerekrıl.) Az emberek kételkedni kezdtek a nagy tıkék koncentrációjának rent.ibiliiásában, vagyis a trösztök

és a holding társaságok becsületességében. Már akkor is virágzott a vegyes konszernek és beruházási alapok kon-centrációja. (A legtöbb holding társaságot Franklin Roose-velt elnöksége alatt fel kellett oszlatni.) A/, anyavállalatok leányvállalatokat alapítottak (akárcsak ma), és felvásárolták az elıbbiek részvényeit. Már nem lehetett tudni, hogy melyik a leány- és melyik az anyavállalat. Egy bizonyos volt: A részvények emelkedtek, jogosan vagy jogtalanul, függetlenül attól, hogy a társaságok haszonnal vagy anélkül dolgoznak. Akárcsak ma, mindent megígérhettek a publi-kumnak. Mi sem könnyebb, mint az olyan értékpapírokat eladni, melyeknek már emelkedett az árfolyama. Ugyan-olyan nehéz a publikumot érdekeltté tenni, amikor esnek az árfolyamok, mivel a közönség kedve az árfolyamok ala-kulásától függ. A tömeg csak emelkedı áraknál vásárol, melyek ezáltal még magasabbra emelkednek.

1929. OKTÓBER 22-i: A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB PÉNZÜGYI

KATASZTRÓFÁJA

Az összeomlás október 22-én következett be. Elızı nap a barométer még szép idıt mutatott, 22-én pedig villámlott és dörgött. Néhány tapasztalt tızsdés számára ez nem volt meglepetés. Sokszor megtörtént a pénzügyek történetében, hogy a befolyó pénzek és hitelek felfújták a tızsdét, mint egy óriási ballont, amit egy tőszúrással, mely egészen bizto-san bekövetkezik, semmivé lehet tenni. Megismétlem, sze-rintem nincs tızsdekrach boom nélkül és nincs olyan boom, ami ne összeomlással végzıdne (emlékezzünk az ezüst-boomra és az ezüstkrachra!).

Az események szédítı gyorsasággal követték egymást. Október 22-e: nagy eladási hullám és fokozódó idegesség

a Wall Streeten. Október 23-a: a tızsde pang az ürességtıl, csak néhány

vevı akar profitálni az olcsó árakból.

182 183

Page 92: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Október 24-e: elıször még vihar elıtti csend uralkodik, aztán kitör a szörnyő vihar. Azoknak az eladóknak a soka-sága, akik nem találtak maguknak vevıket, elsöpörte a Wall Streetet szıröstül-bıröstül. Egy híres vendég, Winston Churchill véletlenül ott tartózkodott és a karzatról figyelte a pánikba esett közönséget. Kiabálás töltötte be a Broad Streetet, a rendırség sem bírta az összecsıdült és felizgatott tömeget szétoszlatni.

Charles Mitchell, a National City Bank elnöke, a Wall Street egyik legbefolyásosabb játékosa, kalap és esernyı nélkül futólépésben igyekezett a Wall Street 23. szám alatti házba, J. P. Morgan hangszigetelt irodájába. Az iroda a felhıkarcolók között, a világ legdrágább területén, egy kétemeletes palotában volt. //. John Pierpont Morgan nyu-godt volt, ziháló látogatójával ellentétben. Apjára gondolt, I. John Pierpont Morganra, aki már 1907-ben megmentette a Wall Streetet a katasztrófától. S most, 22 évvel késıbb, újra segítségért fordultak hozzájuk.

„Valaminek történnie kell, különben minden tönkre-megy", mondta Mitchell, a tızsde mindentudó bölcse reme-gı hangon.

„Hívjuk mindjárt össze a bankár-konferenciát!" — vála-szolta J. P. Morgan. Még senki sem volt tisztában a kataszt-rófa méreteivel. Másnap a Wall Street Journal még mindig rövidlátóan és bizalomgerjesztıén tudósított: „A tızsde egészséges és természetes reakciójáról van szó. Bizonyos értékpapírok túl magasra emelkedtek, és szükség volt kor-rekcióra." Mindez mérhetetlen naivitásról árulkodott, ezt nyíltan ki merem mondani. Mint mindig, most is a korrek-cióval kezdıdött, majd mint már mondottam, a második, illetve harmadik fázis következett.

Kézenfekvı, hogy a részvények árfolyamai sohasem tük-rözik igazi értéküket. Vagy magasabban vagy alacsonyab-ban állnak, Egyáltalán van-e a részvényeknek objektíven mérhetı értéke? Ha ez így lenne, akkor ki tudnánk számíta-ni az iparvállalatok pontos értékét, és a tızsdére egyáltalán

nem lenne szükség. A részvényeknek fix ára lenne, amelye-ket számítógép segítségével ki lehetne számítani. Csakhogy nem ez a helyzet. Ezért is vallanak kudarcot mindazok a kísérletek, amelyek megpróbálják, hogy számítógépek se-gítségével megjósoljanak egy tızsdei tendenciát vagy árfo-lyamot.

Egy részvény értékét millió ember becsüli és ítéli meg. Egy vállalat jövıjérıl és kilátásairól minden embernek min-dennap más és más a véleménye. Az ítéletet sok tényezı befolyásolja, a vevı jó vagy rossz hangulata, személyes vagy családi problémái is szerepet játszanak vagy olyan is, hogy kipihent-e, vagy sem.

Véleményem szerint azok az alapvetı tényezık döntıek a tızsdei tendencia alakulására, melyeket „A tızsde szeszé-lyes logikája" címő fejezetben már megírtam.

Sıt, a bel- és külpolitika, a társadalmi fejlıdés, az állam-férfiak fontos kijelentései, a kormányok döntései, a hírek végtelenül színes skálája, mind befolyásolja a tızsdei ten-denciát. Éppen ezekkel a problémákkal állt szemben az öt New York-i bankár, aki J. P. Morgan irodájában egy sebté-ben összehívott konferenciára győlt össze. Nem volt szabad több idıt elvesztegetniük. A pánikot (pszichológiai ténye-zı) meg kellett akadályozni. A lehetı leggyorsabban gyógy-írt kellett találni: pénzt. Egy röpke óra leforgása alatt kidol-gozták a stratégiát. Ennek értelmében a bankárok kötele-zettséget vállaltak, az akkori idıkben gigantikus összegnek számító 240 millió dolláros támogatási alap létrehozására, hogy vásárlásaikkal a Wall Streetet újra lábra állítsák. Ri-chárd Withney-t, a Stock Exchange alelnökét bízták meg a mentési munkálatok irányításával.

Withney személyesen jelent meg a tızsde nagytermében és csengı hangon, hogy mindenki hallja, vásárlási megbízá-sokat adott olyan részvényekre, amelyeknek nevei egész nap el sem hangzottak: 1000 darab „Steel" részvényt vásá-rolt 205-ös árfolyamon, miután ez a papír 190-nél már nem talált vevıre.

184 185

Page 93: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

REMÉNYTELENSÉG EGY FÉKTELEN MÁMOR UTÁN

A segítség késın érkezett, és a transzfúzió sem volt elegen-dı. A határtalan optimizmus határtalan pesszimizmusba csapott át. A rákövetkezı napokban a kínálat nyomására az árfolyamok zuhanni kezdtek és a csökkenı árfolyamok további eladásokat eredményeztek, akárcsak egy évvel ko-rábban, amikor az emelkedı árak újabb és újabb megrende-léseket hoztak magukkal.

A Wall Street épületei éjjel is fényárban úsztak, nagy volt a sürgés-forgás, mert az alkalmazottaknak az ügyfelek fede-zeti letétjeit kellett ellenırizniük. Az ügynökök sebtiben körleveleket küldtek szét, melyekben garanciaként újabb összegeket követeltek. A táviratok egymást követték: „Kér-jük a fedezetek átutalását!". De a válaszborítékokban nem csekkek, hanem csak megbízások voltak: „Adják el!". A rendelkezésre álló pénz eltőnt.

1929. október 23-án újabb konferenciát tartottak, ezúttal egy titkosat, a tızsde alagsorában. Be kellene zárni a tızs-dét? Már késı, nem használna semmit, állapították meg a bankárok le verten. A veszteségek szörnyőek voltak. Az értékpapírpiacot végzetes csapás érte, amely a gazdasági életet alapjaiban rázta meg.

Hogy mentsék a menthetıt, megpróbáltak legalább sza-vakkal bizalmat önteni az emberekbe; a „prosperitás" cso-dálatos idejét idézték fel bennük. Sajtókampánnyal, re-ményt keltı hivatalos nyilatkozatokkal, nyugalomra való felszólítással — nem sikerült semmit sem elérni. A spekulán-sok és a közönség elveszítették a fejüket és az idegsokkot nem bírták legyızni. A szép beszédeknek lejárt az idejük. Akárcsak korábban a féktelen mámor, ugyanúgy terjeut el most a reménytelenség. Ez nemcsak sokk volt, hanem gyor-san terjedı járvány is. Az óriási tızsdei veszteségek kísérı jelenségeként a vásárlóerı egyre radikálisabb csökkenése lépett fel. A hitelre vásárolt lakások, autók, rádiók, hőtı-szekrények sorsa elsısorban a Wall Street-i boomtól füg-

gött. A legkisebb alkalmazott sem vonakodott, hogy túllépje a költségvetését, mert úgy vélte, hogy tızsdei nyereségébıl ki tudja fizetni a törlesztéseket. Mindennek vége szakadt. A fogyasztókról átterjedt a válság a termelı ágazatokra. A könnyő életrıl, a jó hangulatról szıtt elképzelések semmivé váltak. „Koldulni fogunk" - mondták az optimisták. „De kitıl?" — kérdezték a pesszimisták.

Ezeknek a borús éveknek a hangulatát száz és száz fahu-morú anekdota tükrözi. Egy Wall Street-i étterembe sietve megy egy spekuláns, osztrigát, levest, marhaszeletet, süte-ményt és kávét rendel. Nem tudja kivárni, amíg a pincér felnyitja az osztrigákat, gyorsan elrohan, hogy egy pillan-tást vessen a szalagújságra (ticker tape).

„Törölje az osztrigát!" ordítja be a vendéglıbe. Újra a tickerre pillant — a bessz erısödik.

„Törölje a levest is!" Ismét a ticker felé fordul... „Törölje a marhaszeletet is!" így megy ez tovább, egészen a kávéig. Végül a nyomorba

jutott spekuláns ebéd helyett egy pohár vizet és aszpirint kér a pincértıl...

A gazdagság szimbólumai, a felhıkarcolók üresen álltak. Az öngyilkosságok száma szüntelenül nıtt.

Ha egy angol egy New York-i hotel felsıbb emeletén bérelt szobát, hogy jobban élvezhesse a kilátást, megkér-dezték tıle: „Aludni akar vagy kiugrani?"

Az amerikaiak, akiknek jó és rossz idıkben gyengéjük volt a statisztika, nem mulasztották el számokban kifejezni a katasztrófa mértékét:

123 884 sikeres spekuláns, aki azelıtt Cadillacen érkezett a Wall Streetre, ezentúl kénytelen volt gyalogosan közle-kedni.

173 937 nıs férfinak kellett szakítania szeretıjével és feleségéhez visszatérnie, mert anyagilag többé nem enged-hette meg magának ezt a fényőzést.

A pénzverde 111835 248 nickelst (ötcenteseket) vert

186 187

Page 94: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

azok számára, akik korábban nem utaztak földalattin, és ezentúl ezzel kellett közlekedniük.

Szétesett a társadalmi hiearchia. A tegnapi milliomosok ma almát árulnak az utcasarkon. A bevándorlók mindenü-ket elveszítették - akcentusukon kívül. Egyik gyár a másik után zárta be kapuit, és sok millió munkanélküli követelt támogatást a tehetetlen kormánytól. A defláció megfojtással fenyegette az Egyesült Államokat. A legkisebb reménysu-gár sem volt látható a horizonton. Minden csıdbe ment. A politikusoktól, a színház és a film embereitıl kezdve egészen a szuperjósokig mindannyian hiába igyekeztek a lidércnyomás végét megjövendölni. Még a színházakban is énekelték: „Jobb idık következnek, prosperitás közele-dik."

A szakadék mélységét leginkább a következı számokkal lehetne illusztrálni:

Részvényárfolyamok dollárban

Radio Corporation (villamos ipar) 115 3*/2 New York Ccntrala (vasutak) 256 5 Chrysler (gépjármőipar) 135 5 General Motors 92 4/2 General Electric (elektromos készülékek) 220 20 Montgomery Ward (áruház) 70 3 United Steel (acélmővek) 375 22

ROOSEVELT, A MEGMENTİ

A legsúlyosabb válság kellıs közepén - az 1932-es novem-beri választások során - a Gondviselés Franklin Delano Rooseveltet választotta ki a Fehér Házba. Egyedül ı viselte a felelısséget a jövıért, a kontinens megmentéséért és a kapi-talista rendszerért. Amikor Roosevelt hivatalba lépett, a pánik éppen akkor érte el tetıpontját.

Elsıként Michigan állam bankjai húzták le a redınyt.

İket a negyvenhét többi állam bankja követte. (Akkori-ban az amerikai zászlónak csak negyvennyolc csillaga volt.) Az emberek azt kérdezték, mi lesz a Wall Streettel? Roose-velt azonnal konferenciát hívott össze, a dollárt 40 százalék-kal leértékelték, a Federal Reserve friss pénzt küldött a bankokba, és azok hamarosan újra kinyitották pénztárai-kat. Ez némi bizalmat öntött a közönségbe.

De a dollár leértékelése csak egy intézkedés volt a New Deal sok intézkedése között.

A pénztömeget fel akarták pumpálni, hogy a fojtogató deflációs pszichózis ellen hassanak. Ezenkívül az olcsóbb dollárnak javítania kellett az USA versenyképességén, mert azon a két évvel azelıtti fontleértékelés sokat rontott.

Egy új korszak kezdıdött. A gazdasági, pénzügyi és szo-ciális reformok új struktúrát alakítottak ki az Egyesült Államokban, és egy igen beteg országot virágzó állammá változtattak.

Ez az ember, akit a Wall Street-i krízis tizennégy fáradsá-gos éven át hatalmon tartott, díszhelyet vívott ki magának az amerikai történelemben.

AZ AMERIKAI TRAGÉDIA KIHATÁSA EURÓPÁRA

Mi történt ezalatt Európában? Az ottani helyzet ugyan kevésbé volt drámai, de az elmúlt prosperitás évei alatt komolyodni kezdett.

A Wall Street, a világspekuláció központja, az amerikai spekulációs ırület következtében minden rendelkezésre álló tıkét magába szívott. Ennek súlyos következményei voltak az európai piacokra nézve. Az Atlanti-óceán túlpart-ján lévı spekulánsok meg sem próbálták pénzüket Európá-ban 7, 8 vagy akár 9 százalékos kamattal lekötni. Inkább részvényeket vásároltak, amivel nem egészen tizenkét hó-nap alatt a háromszorosát keresték. Európában a pénzszőke annál érezhetıbbé vált, minél jobban visszahúzódott az amerikai tıke a saját hazájába.

188 189

1929 1932

Page 95: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A dollárfolyam egyre lassabban folyt, majd teljesen el-apadt. Ez elsısorban azokat az országokat érintette, melyek-nek ellenállóképessége különösen gyenge volt. Az európai kereskedelem majdnem teljesen elveszítette legnagyobb ve-vıjét. Az amerikai bankoknak nem volt pénzük, hogy Európát finanszírozzák, és így az amerikai közönségnek sem volt pénze, hogy Európában vásárolhasson. Az a szólás, hogy „szolid, mint az angol bank" ezekben a szomorú években elveszítette jogosságát. A Threadneedle Street-i öreg hölgy, ahogy az angolok az angol bankot kedvesen hívják, hagyományosan kevés aranytartalékkal rendelke-zett. Amikor a tıke kivándorlása elkezdıdött, Norman Mantaigu, az Angol Bank elnöke személyesen kért segítsé-get a francia banktól. De az Angol Bank kasszái lyukasab-bak voltak, mint a Danaidák hordói. A nemzetközi spekulá-ció a font sterling leértékelésére tett. (A világ minden tájáról összesereglett spekulánsok között ott volt Pierre Laval, az akkori francia miniszterelnök is.) Az angol kormány az arany további eladásának megakadályozása érdekében em-bargót hirdete t t . Már nem váltotta át aranyra a fontot, és a font ára esett a külföldi tızsdéken. A húzás bejött. A spe-kulánsok óriási nyereséget söpörtek be.

Az angolok is elégedettek voltak. Meg voltak gyızıdve, hogy nem a f o n t j u k , hanem az arany múlandó. MacDonald miniszterelnök meggyızıdéssel jelentette ki: „Amíg a font 20 shillinget ér, addig nem változik semmi az angol pénz-rendszerben." A Daily Mail nyolc hasábon vastag betős címmel hirdette: „Minden rendben, a font végre megszaba-dult az arany kötelékétıl."

Ez volt az elsı lépés. Ettıl kezdve az aranyat teljesen elválasztották a pénzügyi rendszertıl. Az arany közönséges áruvá vált. Amerikában is minden megtakarító, ha kedve szottyan hozzá, győjtheti trezorjában. Már itt szeretném hangsúlyozni: Remélhetıleg a világ egyszer megszabadul az arany ostoba mítoszától. A Nobel-díjas hindu poétának, Rabindranath Tagorénak igaza volt, amikor lírai hangon ezt

írta: „Vonják be arannyal a madár szárnyait, és többé nem emelkedik a levegıbe."

A kormányoknak Közép-Európában is be kellett szüntet-niük a kamatok fizetését, a kötvények törlesztését, és szigorú devizaszabályokat vezettek be. Németországban és Ma-gyarországon 1931. július 14-én zártak a bankok, a káosz határtalan volt. 1928 óta, amióta a tıke visszafolyt a Wall Streetre, az európai tızsdék egyre jelentéktelenebbekké váltak. Európában a tızsdekrach után szemmel láthatólag romlottak az ügyletkötési lehetıségek. A közlekedıedé-nyekre vonatkozó törvény lépett életbe. A besszre spekuláló pozícióm (gyümölcsözni kezdett. Amikor nyereségemet össze-számoltam, elégedetten állapítottam meg, hogy a koncep-cióm, amit már a párizsi tızsdén tett elsı látogatásom alkal-mával kialakítottam, helyes volt.

A számokban kifejezett nyereségem nem volt különösen nagy. De tekintettel bosszúvágyamra, nıtt a jelentısége, mivel a tızsdén levı sok szamárral szemben ez bizonyíték volt. Kétszeresen kerestem, mivel a pénz vásárlóereje nıtt. Miközben inflációs idıszakban a pénz érteke csökken, dep-ressziós idıkben a pénz annál is inkább számít, mert min-denkinek kevesebb van belıle.

Az általános tızsdei bessz mellett biztosan a helyi francia körülmények is kedveztek és talán a szimatom is, mivel néhány katasztrofális következménnyel járó csıdöt helye-sen megláttam.

Végezetül szeretném még egyszer hangsúlyozni: Európá-ban a tızsdekrach messze nem volt olyan heves, mint a Wall Streeten, és nem is kísérte olyan pánik. Az európai tızsdék konzervatívabbak voltak, a vállalatok szolid bázis-ra támaszkodhattak.

Az egyik legszörnyőbb tızsdei felfordulás az Oustric-csıd volt 1930 szeptemberében, közvetlenül utána a Devil-der-csıd. E miatt a ket pénzügyi csıd miatt az egész párizsi tızsde a mélybe zuhant. Mi ebbıl a tanulság és az ered-mény?

190 191

Page 96: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A besszre spekulálók nyertek, és közöttük én is! Minden este mérleget készítettem, és kiszámoltam a nyereségemet. Sokat nyertem, de csak más kárán és fájdalmán. Ha apám vagy egy óvatosságra intı nagybácsi állt volna mellettem, bizonyára azt tanácsolták volna, hogy a frissen szerzett vagyonomat vonjam ki a játékból és óvadékképes befekte-tésekbe helyezzem. De messze voltam a családomtól. A siker bátorított, nyereségemet nem a takarékba, hanem további bessz-spekulációba fektettem. A játék izgatott, és az az elégtétel, hogy mindenkivel szemben igazam van.

„RENDKÍVÜL FATÁLIS - JEGYEZTE MEG SCHLICH"

A siker mámorba ejtett. Nem is annyira a pénz, mint inkább az, hogy elırejelzéseim igaznak bizonyultak. Kollégáim meglátogattak. Valósággal prófétát láttak bennem, aki a tızsde alakulását - az általános véleménnyel ellentétben -helyesen ítélte meg. „De hogyan is történhetett ez?" -kérdezték tılem. „Minden lehetséges a tızsdén, még az is, ami logikus" - volt a válaszom. Számomra például az Oust-ric- és Dcvilder-játékszindikátusok csıdje éppen annyira logikus, sıt magától értetıdı, mint negyven évvel késıbb az IOS, Gramco, Hunt stb. összeomlása. Az egyedüli, amin csodálkoztam, hogy a többiek csodálkoznak.

Mivel megszereztem az anyagiakat, az élet kellemesebb oldalát is élvezni akartam. Emellett felfedeztem egy kelle-metlen dolgot is. Filozófiai racionalizmusom és tızsdei szi-matom oda vezetett, hogy míg mások veszítettek, én sokat kerestem. Wilhelm Busch egyik versikéje akkoriban gyak-ran eszembe jutott: „Végzetes - Schlich ezt mondta, haha, de nem számomra." Kívánságom teljesült, de a színjáték, ami a szemem elıtt lejátszódott igen elszomorítóit.

Barátaim, kollégáim, mind, akiket szerettem, tönkremen-tek. Vagy a pénzüket vagy az állásukat veszítették el a válság során, és fogalmuk sem volt, hogy mit tartogat szá-mukra a jövı. Ezzel szemben én most minden luxust és

minden élvezetet, amirıl eddig csak álmodtam, megenged-hettem magamnak. Elegáns hotelok és éttermek, autó libé-riás sofırrel, mindez nyitva állt elıttem, hiszen a pénztár-cám tele volt, de - és most jön a nagy DE: A többiek nem voltak velem. A jó hangulat oda volt, a vidám kacagás elhalt, helyére elkeseredés és rossz hangulat lépett. Egyedül voltam, csak magammal. Mindenhol árultak valamit, de már nem volt kedvem venni. Megértettem, hogy a pezsgı és kaviár nem nyújtanak élvezetet, ha a barátoknak csak egy csésze kávé jut. Nem mertem boldog lenni, és nem is lehet-tem, rossznak éreztem magam, és az is voltam.

192 193

Page 97: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

NEVETNI, AMIKOR MÁSOK SÍRNAK? A VÁRTNÁL TRAGIKUSABB

Egy gondolat nem hagyott nyugodni. Nem lenne-e szebb egyidejőleg a többiekkel keresni - természetesen mindig valamivel többet, mint ık -, de mégis egy árban úszni velük? Sikerem majdhogynem aggasztott. Kétségeim voltak bessz-filozófiámat illetıen. Nem lehet mindig nevetni, mi-kor mások sírnak. „A besszre spekulálót megveri az Isten, mert más pénzére áhítozik" - mondja a tızsdei katekizmus. S egy nap valóra vált a végzetes esemény, mely teljesen megváltoztatott. Tragédia volt, aminek a végén a színészek már nem voltak képesek felállni.

Egy szombat délután történt. Anstidc Briand (Stresemann nagy barátja) állami dísztemetésére a párizsiak mély gyász-ban jelentek meg a Champs-Élysées-n. A ceremónia után szétszéledt a tömeg. Mivel nem tudtam mit kezdeni az idımmel, egy barátom egy amerikai tızsdeügynök -irodájába mentem csevegni. Természetesen elıtte még egy pillantást vetettem a legújabb tızsdei árfolyamokra.

Akkoriban az USA-ban szombatonként csak rövid ideig, 10-tıl 12-ig volt nyitva a tızsde (Franciaországban 15 és 17 óra közötti idınek felelt meg). A piac teljesen nyugodt volt, mégis valami szokatlan történt. Egyetlenegy értékpapír volt óriási tranzakciók tárgya. Milliószámra kereskedtek a hatal-mas svéd gyufagyár-tröszt, Kreuger & Toll részvényeivel -a tızsdenyitás egész ideje alatt, ugyanazon az árfolyamon, mint elızı este. Egybıl kíváncsi lettem, hiszen a Kreuger-részvényekkel besszre spekuláltam.

A svéd gyufagyáros, Ivar Kreuger ötlete egyszerő és világos volt. A közép- és kelet-európai országoknak pénzre volt szükségük, és Kreuger hajlandó volt az összeg beszerzésére. Ellenszolgáltatásként biztosította magának a gyufagyártás monopóliumát, ami nagy hasznot hozott neki.

Csakhogy Kreuger nem rendelkezett olyan hatalmas ösz-szeggel, mint amekkorára például Németországnak szüksé-ge volt. Ezért cége kötvényeket bocsátott ki, melynek ellen-értékét a tıkeszegény országok rendelkezésére bocsátotta. A kötvények nagyobb részét az Egyesült Államokban je-gyezték — legalábbis ott kellett volna. Kreuger nem a köl-csönkapott és a kölcsönadott pénzek kamatainak a különb-ségébıl akart nyereségre szert tenni, hanem csupán a gyufa-gyártás hasznából. A módszer nem volt új, a 16. században már a Fuggerek is éltek ezzel a lehetıséggel, vagyis, hogy hitelek fejében monopóliumokat biztosítottak maguknak.

A Fuggerek a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott fejedel-meknek pénzt kölcsönöztek, melynek fejében kereskedel-mi, illetve ásványkincsek kiaknázására kaptak monopóliu-mot. A portugál király egy ideig a borskereskedelem mono-póliumát engedélyezte nekik, a spanyol király pedig az ezüst- és rézbányák kiaknázását.

Kreuger is ezt a módszert alkalmazta, természetesen a modern idık figyelembevételével. Kötvényeket bocsátott ki Amerikában, hogy a tıkét Kelet- és Közép-Iíurópában fel-használhassa. Az adós országok sorrendben Németország, utána Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország és néhány dél-amerikai ország volt. A hitelezıkhöz elsısor-ban az Egyesült Államok, Hollandia, Svájc, Franciaország, vagyis a tıkeerıs országok tartoztak.

A dolog ésszerőnek és megvalósíthatónak látszott, ha az adós országok fizetıképesek maradtak volna. Az összeom-lást nem Kreuger idézte elı, hanem a Közép-Európában uralkodó kedvezıtlen politikai viszonyok. Kreuger tévesen

194 195

Page 98: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

NEVETNI, AMIKOR MÁSOK SÍRNAK? A VÁRTNÁL TRAGIKUSABB

Egy gondolat nem hagyott nyugodni. Nem lenne-e szebb egyidejőleg a többiekkel keresni — természetesen mindig valamivel többet, mint ık —, de mégis egy árban úszni velük? Sikerem majdhogynem aggasztott. Kétségeim voltak bessz-filozófiámat illetıen. Nem lehet mindig nevetni, mi-kor mások sírnak. „A besszre spekulálót megveri az Isten, mert más pénzére áhítozik" — mondja a tızsdei katekizmus. S egy nap valóra vált a végzetes esemény, mely teljesen megváltoztatott. Tragédia volt, aminek a végén a színészek már nem voltak képesek felállni.

Egy szombat délután történt. Aristide Briand (Stresemann nagy barátja) állami dísztemetésére a párizsiak mély gyász-ban jelentek meg a Champs-Élysées-n. A ceremónia után szétszéledt a tömeg. Mivel nem tudtam mit kezdeni az idımmel, egy barátom egy amerikai tızsdeügynök -irodájába mentem csevegni. Természetesen elıtte még egy pillantást vetettem a legújabb tızsdei árfolyamokra.

Akkoriban az USA-ban szombatonként csak rövid ideig, 10-tıl 12-ig volt nyitva a tızsde (Franciaországban 15 és 17 óra közötti idınek felelt meg). A piac teljesen nyugodt volt, mégis valami szokatlan történt. Egyetlenegy értékpapír volt óriási tranzakciók tárgya. Milliószámra kereskedtek a hatal-mas svéd gyufagyár-tröszt, Kreuger & Toll részvényeivel -a tızsdenyitás egész ideje alatt, ugyanazon az árfolyamon, mint elızı este. Egybıl kíváncsi lettem, hiszen a Kreuger-részvényekkel besszre spekuláltam.

A svéd gyufagyáros, Ivar Kreuger ötlete egyszerő és világos volt. A közép- és kelet-európai országoknak pénzre volt szükségük, és Kreuger hajlandó volt az összeg beszerzésére. Ellenszolgáltatásként biztosította magának a gyufagyártás monopóliumát, ami nagy hasznot hozott neki.

Csakhogy Kreuger nem rendelkezett olyan hatalmas ösz-szeggel, mint amekkorára például Németországnak szüksé-ge volt. Ezért cége kötvényeket bocsátott k i , melynek ellen-értékét a tıkeszegény országok rendelkezésére bocsátotta. A kötvények nagyobb részét az Egyesült Államokban je-gyezték - legalábbis ott kellett volna. Kreuger nem a köl-csönkapott és a kölcsönadott pénzek kamatainak a különb-ségébıl akart nyereségre szert tenni, hanem csupán a gyufa-gyártás hasznából. A módszer nem volt ú j , a \h. században már a Fuggerek is éltek ezzel a lehetıséggel, vagyis, hogy hitelek fejében monopóliumokat biztosítottak maguknak.

A Fuggerek a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott fejedel-meknek pénzt kölcsönöztek, melynek fejében kereskedel-mi, illetve ásványkincsek kiaknázására kaptak monopóliu-mot. A portugál király egy ideig a borskereskedelem mono-póliumát engedélyezte nekik, a spanyol király pedig az ezüst- és rézbányák kiaknázását.

Kreuger is ezt a módszert alkalmazta, természetesen a modern idık figyelembevételével. Kötvényeket bocsátott ki Amerikában, hogy a tıkét Kelet- és Közép-Európában fel-használhassa. Az adós országok sorrendben Németország, utána Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország és néhány dél-amerikai ország volt. A hitelezıkhöz elsısor-ban az Egyesült Államok, Hollandia, Svájc, Franciaország, vagyis a tıkeerıs országok tartoztak.

A dolog ésszerőnek és megvalósíthatónak látszott, ha az adós országok fizetıképesek maradtak volna. Az összeom-lást nem Kreuger idézte elı, hanem a Közép-Európában uralkodó kedvezıtlen politikai viszonyok. Kreuger tévesen

194 195

Page 99: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ítélte meg ezeknek az országoknak a pénzügyi struktúráját cs gazdasági jövıjét. Mérnök volt, gyáros, de semmi esetre sem tapasztalt bankár vagy spekuláns, mert különben nem ment volna bele ilyen dologba. Mivel semmiféle ilyen kvali-tással nem rendelkezett, tragikusan végzıdött az eset.

Egy nap Németország, Románia, Magyarország és a többi adós ország leállították kamatfizetéseiket és törlesztéseiket. Ez a tény önmagában még nem okozta volna a Kreuger-impérium összeomlását/ ha a kiadott kötvények valóban a közönség tulajdonába kerültek volna. Ebben az esetben a kötvényfelvásárló elveszítette volna befektetését vagy an-nak egy részét, de a kibocsátó társaság az adósok fizetéskép-telensége miatt nem ment volna csıdbe. A Credit Lyonnais, ami az orosz járadékpapírok elhelyezésérıl gondoskodott, nem ment csıdbe, amikor a Szovjetunió megtagadta a cári Oroszország kötvényeinek az elismerését - noha a vevık elveszítettek pénzüket. A Rothschild bank sem dılt össze, amikor a nagy mennyiségő kötvények, melyeket a közön-ségnél helyeztek el, bóvlinak bizonyultak.

De Kreuger nem rendelkezett bankpénztárak ezreivel, a nagy hitelintézeteknek sem volt akkora hírnevük, mint a Rothschildoknak. Nem tudta kihelyezni az összes kötvényt, így nagy részük eladatlan maradt. Ezeket a papírokat kü-lönbözı bankoknál „nyugalomba", azaz fedezetként he-lyezte el. Cserébe rövid lejáratú hiteleket kapott, amiket kelet-európai országoknak adott tovább.

Egy olyan elırelátó spekuláns számára, aki a pénzügyi tranzakció részleteit szemügyre veszi, világos volt az ügy. Azonkívül megtudtam azt, hogy a hivatalos tızsdeügynö-kök szövetségének szindikátusa titkos körlevélben felszólí-totta a szövetség hetven, közösen felelısséget vállaló tagját, hogy korlátozzák azon Kreugcr-kötvények eladását, me-lyekre hitelfelvételt garantáltak.

Akkoriban az amerikai gazdasági válság csúcspontjához ért. Közép-Európában pedig semmi sem jelezte a politikai helyzet javulását. Következésképp senki sem volt hajlandó

Kreuger-kötvényeket venni. Kritikusnak találtam a helyze-tet. Nem voltak aggályaim, hogy besszre spekuláljak a svéd gyufákkal. Az árfolyamok csökkenni kezdtek, de Kreuger nyilvánvalóan támogatta ıket, hogy elzálogosított papírjai-nak a hitelképességét megırizze a bankoknál és a tızsdei ügynököknél. Párizsban a svéd bank, New Yorkban a Lee Higginson-bankház dolgozott Kreugernek, éber meghatal-mazottai állandóan vásároltak, hogy az árfolyamokat tart-sák.

Valószínőleg állandó megbízásuk volt arra bizonyos ban-koknál, hogy az 5,25 dolláros árat még abban az esetben is tartsák, ha ez nagy mennyiségő papírok felvásárlását jelen-ti. Ezzel magyaráztam a nagyszámú szombati eladásokat. Azon a délután, amikor Briand temetése miatt a Champs-Élysées-re mentem, egy titokzatos helyrıl két óra leforgása alatt több millió kötvényt dobtak a piacra. Azon törtem a fejem, hogy honnan érkezhettek ezek a megbízások?

Természetesen nem tudhattam, hogy néhány házzal ar-rébb, az Avenue Victor Emmanuel harmadik emeleti laká-sán Ivar Kreuger holtteste feküdt. Amikor délután kinyitott a Wall Street-i tızsde, ı már halott volt. Ezt azonban a Kreuger érdekeit képviselı bankok sem tudták, mert külön-ben nem teljesítették volna kliensük vételi megbízását. Ivar Kreuger szombat délelıtt 11 órakor öngyilkos lett. Az idıel-tolódást figyelembe véve a hírnek még tızsdenyitás elıtt kellett volna New Yorkba érnie. De csak szombat este vált ismertté.

Néhány személy azonban ismerte a titkot. Kreuger egyik társa, aki egyben legjobb barátja is volt, ezenkívül titkárnıje és bejárónıje, aki takarítás közben felfedezte a szörnyő-séget. Mindkét asszonyt hallgatásra kötelezték.

Kreuger társa ügyesen elérte a rendırségen, hogy az öngyilkosság hírét csak este adják közre. Azzal az indokkal gyızte meg a hivatalnokokat, hogy ha világkatasztrófa kö-vetkezne be, ık lennének a felelısek.

Végül az elhunyt rangja, hiszen a Becsületrend fıtisztje

196 197

Page 100: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

volt, megkövetelte bizonyos dolgok figyelembevételét. Ezenkívül Briand temetése miatt és mivel hétvége volt, a rendırségi hivatal csak kicsit volt elfoglalva. Meggyızıdé-sük és jóhiszemőségükben, hogy ilyen módon megállíthat-ják a történelem kerekét, a hivatalnokok is készek voltak a titoktartásra. Ez vészterhes következményekkel járt. Mert kinek használt ez az „életfontosságú" tizenkét órás halasz-tás? A történelem kerekét biztosan nem tudták megállítani. Ehelyett néhány spekuláns nagy mennyiségő kötvényt tu-dott eladni és ebbıl profitálni.

A titoktartók között egy magas rangú rendırhivatalnok is volt. Ebédre lányának vılegényét, Miké Wilson, amerikai újságírót lát t . i vendégül. „Szenzációs hírem van az Ön szá-mára, biztosan fel tudja használni vagy esetleg hasznot tud húzni belıle. De adja becsületszavát, hogy az est beköszönte elıtt nem adja tovább! Képzelje, a svéd gyufakirály. Ivar Kreuger ma reggel öngyilkos lett a lakásán."

A fiatalember becsületszavát adta. Mint lelkiismeretes újságíró, lapja archívumában anyagot győjtött a pénzember életrajzához. Majd hazament, írt egy hosszú cikket, és még aznap este megtelefonált.1 szerkesztıségébe.

Másnap reggel minden újság lehozta a szenzációs hírt. „Kreuger tıkés öngyilkossága!" Amikor fellapoztam a reg-geli újságot, sokkot kaptam. A hír villámcsapásként ért. Egyszerre világossá vált elıttem az elızı napi felfordulás a tızsdén.

EGY BESSZRE SPEKULÁLÓ MEGTÉRÉSE

Újra nyertem, de ez alkalommal egy emberélet árán. Mélyen megrázott, és végleg meggyőlöltem a bessz-spekulációt. Bgyenesen felelısnek éreztem magam Ivar Kreuger halálá-ban. Meg nem tudtam, hogy Kreuger halála egész életfilozó-fia mat megváltoztatja. A sokk hossz-spekulánst csinált be-lılem, olyat, aki nem más fájdalmára spekulál.

Hétfın reggel zuhanni kezdtek a Kreuger-értékpapírok,

jegyezni is alig lehetett ıket. Elkezdtem feltölteni készletei-met. Masszív felvásárlások következtében szombaton né-hány amerikai bank felfüggesztette fizetéseit.

A dolog annál is inkább sokkolt, mert én a világsajtóval ellentétben, nem tartottam Ivar Kreugert csalónak. Üzleté-nek alapgondolata tisztességes és korrekt volt, csak a politi-kai és gazdasági helyzet megítélésében tévedett, és a kedve-zıtlen körülmények áldozata lett. Amikor építménye om-lásnak indult, megpróbált mindenütt megkapaszkodni, ahogy azt mindenki tette volna. Megpróbált kiutat találni, anélkül hogy figyelembe vette volna a választóvonalat a legális és a már nem legális út között. Igaz, a közönség milliárdokat veszített, a felelısséget mégsem kellett volna teljes mértékben Kreuger törvényellenes eljárásának tulaj-donítani, hanem Közép-Európa politikai eseményeinek és pénzügyi helyzetének. Egy kis toleranciával figyelembe vehetnénk az enyhítı körülményeket is.

Az újságíró másnap újra találkozott menyasszonyával. „Na, hasznosítani tudta a hírt?", kérdezte a lány apja. „Természetesen" - válaszolta a fiatalember —, újságunk igazgatója gratulált cikkemhez, mert r a j t a m keresztül elsı-ként jutott a hírhez." Is semmi mást nem kezdett a hírrel!

A fiatalember drágán fizetett együgyőségéért. Nem kapta meg a lány kezét, mert nem volt elég kemény a mindennapi élet harcaiban, vagy talán túl becsületes volt. Mások - talán ugyanabból a forrásból - nyilvánvalóan jobban tudták értékesíteni a hírt. Olyannyira, hogy a New York-i tızsdén bizottságot hoztak létre, melynek feladata a szombati töme-ges eladás felderítése volt. Sohasem jutottak nyomra.

A Kreuger-dráma belsıleg megváltoztatott. limberibb és ennek megfelelıen egészségesebb szemszögbıl néztem a dolgokat, mely megszabadított a pesszimisták epés meg-jegyzéseitıl. Megszabadultam valamennyi besszre szóló kö-telezettségemtıl, és majdhogynem egyik napról a másikra besszre spekuláló Saulusból hosszra spekuláló Paulus let-tem.

198 199

Page 101: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

UJ KORSZAK

Eltekintve megváltozott lelkiállapotomtól, ösztönöm azt súgta vagy talán a logikám mondatta velem —, hogy a depresszió az egész világon elérte mélypontját. Több jel is utalt erre. Tavasszal, amikor Roosevelt átvette hivatalát, a New Deal reformmal a gazdasági fellendülés új korszaka és egy tızsdei hossz kezdıdött az Egyesült Államokban.

Mondhatnám, akkor kaptam meg életem legnagyobb esé-lyét. Életem úgyszólván a világtörténelem menetéhez igazo-dott: személyes sorsom kedvezı irányt vett, méghozzá a megfelelı pillanatban. A változások viharából új emberként kerültem ki. Ebben az idıben újult meg a világ nagy része is.

Amerika kiszabadította magát a halálos ölelésbıl. A kapi-talizmus túljutott a veszélyes válságon, ami örökre megfojt-hatta volna, és soha többé nem következett be hasonló katasztrófa. Ez volt az elsı és egyben az utolsó is.

Ebbıl a depresszióból, amelynek milliók estek áldozatul, személy szerint én is sokat profitáltam, de keserő szájízzel. Ezúttal végérvényesen megértettem, hogy szebb, ha kon-junktúrával keressük meg a pénzünket. Megvetést éreztem a pénz iránt, mivel minden más értéket, beleértve a tızsdei értékpapírokat, melyeket korábban semmibe vettem, újra nagyra értékeltem. Az volt a szerencsém, hogy ezek az értékek nemcsak az én szememben, hanem a tızsdén is emelkedtek. A Roosevelt-korszak viharos hosszhoz ért. Mit is jelentettek az elıbb elmondott események az életemben? Megértettem, hogy az életben vannak olyan dolgok is, amiket az ember pénz segítségével ugyan könnyebben meg-szerezhet, de mégsem helyettesíthetık vele.

Ez természetesen nem változtatott azon, hogy egész nap törtem a fejem, hogyan vihetnék véghez egy újabb mester-fogást. De azt is írjuk a javamra, hogy sikeres spekulációnál

a helyes jóslatom beigazolódásának éppúgy örültem, mint az anyagi haszonnak. Emellett gyakran az volt az érzésem, hogy az élethez való praktikus hozzáállásom még anyagi sikerekhez is vezetett. Sıt a szenvedélyes zeneszeretetem is elınyösnek bizonyult, hiszen belsı megnyugvást és a nehéz döntésekben intuícióimnak szárnyakat adott.

200 201

Page 102: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„TİZSDÉS ÉS RÁADÁSUL ZENÉSZ IS"

A zene és pénzügyek mindig összefonódtak életemben. Gyakran befolyásolták tızsdei magatartásomat a zenei élet eseményei. Hgyszer a „Mesterdalnokok" is fontos szerepet játszottak spekulációimban.

Párizsban történt 1937 tavaszán. Már elıre örültem az estének, mert jegyem volt a német szereposztású „Mester-dalnokok" gálaelıadására Wilhclm Furtwángler vezényleté-vel. Zenebarátok milliói számára ez a legszebb opera. Vala-hányszor ezt az operát játszották, és az elıadás száz kilomé-teres körzetben volt, gyerekkorom óta nem mulasztottam el egyetlenegyet sem. Ez az a zene, amit lemezeken magam-mal vinnék, ha egy szigetre számőznének.

De korai örömömet akkoriban beárnyékolták tızsdei ér-dekeltségeim gondjai. Mandzsúriában háború tombolt. A New York-i tızsdén ingadoztak az árfolyamok, aggasztó lefelé irányuló mozgás mutatkozott. A Dow-Jones-index 250-rıl 180 ia esett, és bár a 180-as kritikus ponthoz ezen a napon néhányszor mar egészen közel jutott, mégsem lépte túl. A Dow Jones elmélet szerint az árfolyamnak, ha a 180-as küszöbértéket áttörik, a mélybe kell zuhanniuk, legalábbis ezt állítják az árfolyamtrend elemzıi. Ettıl kellett félni a japán kínai háború kitörésekor is, amikor tartós bessz-tendencia mutatkozott. Emiatt voltak gondjaim. Birtokom-ban volt egy egész sor amerikai részvény, amik veszéllyel fenyegették azt az élvezetet, amit a „Mesterdalnokok" hall-gatása okozott. Hogyan engedhetném át magam az US-Steel és General Motors árfolyamaival a fejemben a „Mesterdal-nokok" dallamának? (Akkoriban az US-Steel és General

Motors voltak a tızsde primadonnái.) Amíg öltöztem, azon járt az eszem : Minek a tızsde, az árfolyamok, az egész hőhó a pénzért és a nyereségért, ha megakadályoznak abban, hogy teljesen átengedjem magam a mővészetnek és a zené-nek? Úgy tőnt, az az egyetlen megoldás, hogy eladom a részvényeimet, vállalva azt a rizikót is, hogy az árfolyamok újra a magasba röppennek.

Mielıtt elmentem az operába, felhívtam J. S. Bache & Co. brókeremet Párizsban és néhány perccel a tızsdezárás elıtt eladtam minden értékpapíromat. Csak néhány perces ügy volt, mégis egészen más emberként mentem az operába. Tızsdei érdekeltség nélkül, teljes mértékben élvezhettem ezekben a veszedelmes idıkben is az operaestet. Ugy tőnt, mintha US-Steel és GM egy másik bolygóra kerültek volna.

A következı napokban a tızsde változatlan maradt. A/onban a negyedik napon a Dow Jones index 180-ról meredeken 120-ra zuhant. A tızsdések és a közönség vesz-teségei ijesztıek voltak. Nekem azonban rendben volt a szénám. Zenei lelkesedésem mentett meg a legross/.abbtól. Hans Sachs cipész volt és költı. Rólam <i/t lehet mondani: ,,Tızsdés és ráadásul zenész is."

202 203

Page 103: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„A PÉNZ MÚLANDÓ -A MŐVÉSZET ÖRÖK"

Párizsban a Wildenstein-dinasztia is bebiztosította magát a jövıre, de egészen más dimenzióban.

Minde/.l tulajdonkeppen egy bizonyos mőfaj iránti ra-jongásuknak köszönhetik, amelyhez nem érzékeny fülre, hanem éles szemre van szükség.

Ilyen éles szemmel és jó szimattal rendelkezett Bölcs Nathan Wildenstein, aki ráadásul kereskedı is volt. İ volt annak a Wildenstein-dinasztiának a megalapítója Párizs-ban, amely ma a világ külkereskedelmét irányítja. Nathan Wildensteinnek volt egy alapgondolata, melyet a következı mondatban foglalt össze: „Merészség a vásárlásban, türelem az eladásban; az idı nem játszik szerepet." Ez az alapelv neki és utódainak (ma mái i negyedik generáció) olyan óriási vagyont hozott, amivel a világ leggazdagabbjai közé tartozik. Számokban is alig kifejezhetı; azonkívül nehezen lehet a festmények értékét pontosan megállapítani, az árve-rezések alkalmával kifizetett összegek alapján milliárdok lehetnek.

A cég, vagyis a párizsi székhelyő Wildenstein Alapít-vány négy galériával rendelkezik, amelyeknek raktáruk is van New Yorkban, Londonban, Buenos Airesben, Tokió-ban. Ezekben a legendás kincseskamrákban található töb-bek között több mint ezer kép az impresszionistáktól, 500 az olasz primitív és reneszánsz, spanyol, német holland mővészektıl. Győjteményükben van például 30 Seurat (mely a 150 létezı Seurat festmény 20 százaléka), 50 Cé-zanne, 60 Renoir, 60 Claude Monet, 3 El Greco, 5 Rubens, 3 Tizian, sıt egy Leonardo da Vinci és több Rembrandt, mint

a nagy múzeumok bármelyikében. Hihetetlen! Összesen több mint 3000 festmény, különbözı korokból és a leghíre-sebb festıktıl. (Az a kép, ami legrégebben a család birtoká-ban van, egy férfiportré Picrre Mignard-tól, melyet Nathan még 1885-ben vásárolt.)

A WILDENSTEIN-SAGA

A „Wildenstein-saga" 1870-ben kezdıdött, amikor a porosz hadsereg elfoglalta Elzászt. Nathan Wildenstein, aki Wil-denstein községbıl származik, áttelepül Franciaországba. Pályafutását szabóinasként kezdte. Fınökének ismerıse 200 frankért egy képet adott el neki, amit a fiatal Nathan né-hány évvel késıbb, miután kiderült, hogy a festmény Bou-cher-tól származik, 20 000 frankért továbbadott. Az ilyen mértékő haszon izgatja a fantáziát és sejteti a képkereske-désben rejlı esélyeket.

Nathan hamarosan nyitott egy kis üzletet a Rue Lafitte-on, nem messze a Rothschild-bankháztól. De nem pénz-ügyekkel foglalkozott, hanem kelmékkel, késıbb pedig csak képekkel. A festményekkel foglalkozás jobban megfe-lelt ízlésének, mint a szövetek rıffel való mérése. Jó ízlését látványos sikerei bizonyítják. Következı lépésben 1882-ben egy 18. századbeli kastélyt vásárolt (57, rue de la Boetie), mely még ma is a Wildenstein Alapítvány székhe-lye.

A századforduló idején Nathan Párizs öt legnagyobb képkereskedıje közé tartozott. ízlésével és jó szimatával olyan képeket fedezett fel, melyek akkoriban még nem voltak népszerőek: 18. századi francia mestereket. Wat-teau-t, Boucher-t, Fragonard-t stb. Érezte, hogy ezek a festmények jobban illenek a francia palotákba és a francia bútorokhoz, mint a komor hangulatú holland vagy flamand festmények. A festményeknek nagyobb fényük is volt, az újgazdag polgárok, nagykereskedık és bankárok ilyen ké-peket kerestek. Sznobizmusuk miatt portrékat is vásárol-

204 205

Page 104: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

nak, hogy lakásuk falait díszítsék. Ugyan nem mondják, de vendégeik hihetik, hogy az elegáns dámák és hölgyek a család ısei.

1917 elıtt Wildenstein rengeteg festményt adott el orosz győjtıknek. Érdekes módon, az orosz forradalom után nagyszámban vissza is vásárolta azokat a mestermőveket, amiket .1 szovjet kormány elkobzott és Nyugaton eladott. Nehéz ügy volt, azonban Wildenstein és mások közremőkö-désével a képek visszakapták méltó helyüket a nagy mú-zeumok és győjtemények kiállítócsarnokaiban.

„A képkereskedelembcn az a különös és egyedi - magya-rázza a 60 éves Dániel Wildenstein-unoka —, hogy a világban egyre több a vevı, de a keresett áru, vagyis a képek, 100 év óta ugyanazok." 1900-ban 2000 múzeum volt a földön, ma 40 000 a számuk. Azok a képek, melyeket a múzeumban állítottak ki, örökre elvesztek a kereskedelem számára. Az amerikai győjtık adóokok miatt múzeumoknak ajándékoz-zák képeiket, a következı generáció pedig újra kezdi a győjtést. (Európában más a helyzet - a győjtemények gene-rációkon keresztül a családok tulajdonában maradnak.) Az áru egyre ritkább, de nem Wildensteinéknél. Nathan filozó-fiája igaznak bizonyult: Türelem az eladásnál. Mindamellett nem ragaszkodnak görcsösen a képekhez. A raktárakat mindig friss áruval kell feltölteni. A család a következı elvet vallja: „Egy kereskedınek nem szabad győjtınek lennie." A győjtı beleszeret a győjteményébe, és többé nem akar tıle megválni. Ha nem adunk el, nem tudunk nyereséget elkönyvelni, és ha nincs nyereség, akkor a raktárát sem tudjuk bıvíteni.

Amikor egyszer Nathan fiát, Georges Wildensteint meg-kérdezték miért van ekkora raktára, egyszerő és logikus volt a válasza : „Egy cipıboltnak talán nincsenek mindenfé-le színő, modellő és fajta cipıi?" Valóban, a Wildenstein-cég mindenféle ízlést kielégítı áruval rendelkezik, múzeu-mok, győjtık, még befektetık részére is. Ha egy multimil-liomosnak hirtelen az az ötlete támad, hogy győjtı szeretne

lenni (mint ahogy ez gyakran megtörténik), csak Wilden-steinhez kell fordulnia, aki fél órán belül nemzetközi jelen-tıségő magánmúzeumot varázsol elı. Bemard Berenson, a század legnagyobb mővészettörténésze mondta egyszer: Georges Wildenstein az igazi nagy képkereskedı, akik utá-na jönnek, csak közvetítık.

Ez az egyedi raktár a cég nagy erıssége. Látványos sike-rük titka három tényezı ötvözete:

1. Wildensteinék tévedhetetlen ízlése, szimata, a képek rıl alkotott ítéletük és a képekre vonatkozó adatok össze győjtése.

2. A nemzetközi szervezet: levelezık, ügynökök, és ha kell kémek jelentik az egész világból, hogy hol bukkan fel egy kép a piacon.

3. Óriási mennyiségő pénzlikviditás, hiszen Monsieur Wildenstein még ma is 10—20 millió nyugatnémet márkát tesz készpénzben az asztalra, amikor egy képet megvásárol.

A legfontosabb az ízlés és az ítélet. Nem neveket vesz az ember, hanem mővet, vagyis egy szép képet, utána aztán puhatolózik, hogy ki festette. Hrre szolgál egy egyedi doku-mentáció is: 150 000 fénykép, 150 000 katalógus stb. (Wil-densteinék megvettek és megvesznek minden könyvtárat, minden fényképgyőjteményt, amennyiben azok a kép azo-nosságának megállapítását segítik.) Perceken belül meg tud-ják állapítani a kép származását, hogy hány példány létezik belıle és hány kézen ment át stb.

A merész és gyors vásárláshoz készpénz/el kell rendel-kezni, mert Wildensteinék konkurenciáját nem más eladók, hanem más vásárlók és különösen azok a kereskedık képe-zik, akiknek fülébe jut, hogy Wildensteinék érdeklıdnek egy bizonyos kép iránt. ,,Mi a véleménye Georges-nak a képrıl?" kérdezték egy idıben a kis- és nagykereskedık, mert azt a képet, amit Georges meg akart vásárolni, azt ık is szerették volna megszerezni. Hzek a kereskedık többet vesznek a fülükkel, mint a szemükkel. Apjának köszönhe-tıen Georges Wildensteinnek korán „kinyílt" a szeme, már

206 207

Page 105: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

hétéves korában múzeumokba és kiállításokra vitte, és azt kérdezte-tıle: „Szép ez a kép?" így nevelte Georges fiát. Nathan nem tanult mővészettörténetet, mindent jó szimatá-nak köszönhetett. Utódai Georges, Dániel és fiai (négy gene-ráció) már tanultak mővészettörténetet, nem beszélve arról az ítélıképességrıl, amit már gyermekkorukban beléjük neveltek. Sıt Dániel Wildenstein szakértıként tagja a Szép-mővészeti Akadémiának, ami különösen megtisztelı egy „kereskedı" számára.

Wildenstein számára az eladás, vagyis hogy vevıt talál-jon, nem volt probléma. Ha egy kép mellé Wildensteinék számláját tették ki, akkor az két dolgot jelentett: a kép minden tekintetben kifogástalan, ezenkívül azzal a presz-tízzsel rendelkezik, hogy megfelel Wildensteinék ízlésének. Wildensteinék nem kereskednek olyan képekkel, amik nem tetszenek nekik, mert „igaz ugyan, hogy Wildensteinék kereskedık - mondja Dániel , de elsısorban szakértık", így történt, hogy egy napon Georges 250 Picassót adott el, mert nem felelt meg ízlésének. Pedig a Wildenstein-galéria 1914-tıl 1940-ig szerzıdésben állt Picassóval. Picasso a család közeli barátja volt, és néhányukról portrét is készí-tett. A család nem tartotta nagyra az absztrakt képeket, így érdeklıdésük sem volt nagy e képek iránt. Az a szó, hogy „nem érdekel", gyakran elhangzott Georges Wildenstein ajkáról, amikor egy képet kínáltak neki. De épp oly gyakran tiangzoti cl az is, amit ügynökének mondott: „Elmehet egészen egymillióig." Néha kész volt minden árat megadni egy képért.

A GYŐJTİK KÖREIBEN

Egy tipikus wildensteini történetet a harmadik generációs Dániel mesélt el: „A negyvenes évek elején történt New Yorkban, amikor egy német hölgy, Hirschlandné - a híres esseni bankárcsaládból , aki akkoriban szintén New York-ban élt, felhívta apámat és megkérdezte, hogy érdekli-e Van

Gogh - »Fehér rózsá-i«. 100 000 dollárt kért érte, ami ma 2 millió nyugatnémet-márkának felel meg. »Igen válaszolt -, mindjárt átküldım a fiamat, hogy megnézze a képet.« Meg-bízott, hogyha tetszik a kép, azonnal vegyem meg és fizes-sem ki." Dánielnek tetszett a kép, de a dolognak volt egy bökkenıje. Hirschland asszony már korábban elıvételi jo-got biztosított Albert Lasker, kaliforniai milliomosnak, és még három nap volt a határidı lejártáig. A hölgy felhívta Laskert, közölte vele, hogy Wildensteinék is érdeklıdnek a kép iránt, és mondja meg, hogy akar-e élni opciós jogával ? Lasker azt válaszolta, hogy már nem érdekli a kép, és nyugodtan adja csak el a Wildenstein-galériának. Dániel az asztalra rakta a csekket, hóna alá kapta a „fehér rózsák"-at, és mindjárt a családi galériába vitte. Másnap Lasker felhívta Wildensteinéket Kaliforniából, és kérte ıket, hogy adják el neki a Van Gogh-képet. Wildenstein egészen megrökönyö-dött, bocsánatot kért, amiért közvetítıi haszon nélkül nem adhatja el a képet, és 130 000 dollárt kért érte. „Oké" - volt a kaliforniai válasza. Wildensteint igencsak furdalta a kí-váncsiság, hogy mi lehet a Lasker-ügy háttere. Vevıje ha-marosan fényt derített a dologra: „Inkább W 000 dollárral többet fizetek a képért, ha Ön garanciát vállal érte." Ugyanez a Van Gogh néhány évvel késıbb 12 millió márkáért kelt el egy aukció alkalmával. Szinte minden képpel így van ez. Abban a pillanatban, amikor egy kép Wildensteinék kezén megy keresztül, akkor nem 30 százalékkal, hanem 100 és 200 százalékkal ér többet, mindig azzal a gondolattal: A pénz múlandó, a mővészet örök. İk a képkereskedık fejedelmei és a fejedelmek képkereskedıi. Tehát nem csoda, hogy Wildensteinéknak nem okoz gondot az eladás, hiszen vevıik között fıként múzeumok, alapítványok, milliomo-sok, bankok, sıt szakszervezetek is szerepelnek. Igen, szak-szervezetek ! Például nyílt titok az, hogy a képpiacon az egyik legnagyobb vevı a brit vasúti dolgozók nyugdíjbiz-

208 209

Page 106: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tosítási intézete, amely évi 15 millió dollárt fektet eíso osztályú képekbe.

A győjtık eme kóréhen igen sok figura sürög-forog. Néhány évvel ezelıtt az USA egyik legnagyobb győjtıje Mr. Kress „Fivc-and-ten-cent-stores-milliomos" volt. Azt hitte, hogy a képekkel való kereskedés ugyanolyan, mintha háztartási cikkekkel vagy ingekkel kereskedne. Mindig nagyban akart vásárolni: 20, 30 képet egyszerre, hogy árengedményt kapjon.

Ha Wildenstein szavatolta kérését, Kress azonnal vásá-rolt. Paul Getty korának leggazdagabb milliomosa, képvá-sárlásainál kicsinyesnek mutatkozott. Amikor Wildenstein-hez ment, azt kérdezte: „Melyik a raktáron levı legolcsóbb képe?"

A legnagyobb mai győjtı, és valószínőleg Wildenstein legnagyobb ügyfele, Norton Simon amerikai élelmiszer- és kozmctikaicikk-kereskedelmi vállalatokkal rendelkezı multimilliomos. Wildenstein becslése alapján, Simon 15 év alatt kb. 200 mi l l ió nyugatnémet márkáért vásárolt képeket. Wildenstein jelentıségét a képpiacon legjobban Rothschild pénzvilági befolyásával lehetne összehasonlítani. A Roth-schild-cégek fénykorának ma már vége, mialatt Wildenstei-nék a mőalkotások piacát továbbra is korlátlanul uralják.

Mindkettınél nagv szerepel játszott a hagyomány is. A vásárlók tudni akarják, hogy ki lesz ennek a cégnek az örököse, amelytıl egy olyan különleges árut, mint a „mőal-kotás", milliókért vesznek. Van még egy jelenség, ami mindkét dinasztiára jellemzı: a lovak iránti szeretetük. Wildenstein színei (sötétkéktıl világoskékig) a nagy ver-senypályák legnépszerőbb színei közé tartoznak. A Wil-denstein-versenyistálló ma 150 elsı osztályú lovat tart edzésben, és 150 további ígéretes utánpótlással rendelke-zik. 1975-ben megnyerték <i négy legnagyobb díjat, többek

között a Prix de l'Arc de Triomphe-ot és a Prix de Diane-t, amely a lóverseny történetében egyedülálló teljesítmény. Természetes tehát, hogy Dániel Wildenstein csodálatos lo-vas és fia pólójátékos.

Egyébként a Wildenstein család generációk óta győjti a régi bútorokat, amiket két évvel ezelıtt egy tételben 70 millió nyugatnémet márkáért Akkram íj eh szaúd-arábiai milliomosnak adtak el.

210

Page 107: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

TİZSDE ÉS SZENVEDÉLY

Page 108: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

MULO SZERELEM...

Szóval én már korán ledöntöttem talapzatáról a pénz bálvá-nyát. Ugyanezt azonban nem mondhatom el kollégáimról, a spekulánsokról, ügynökökrıl és másokról.

De volt valaki, akire mindig emlékezni lógok: a maga nemében eléggé szokatlan ember volt, aki teljesen azonosult a tızsdével. Jobban megtestesítette a spekulációt, mint bármely más allegorikus figura. Bécsben élt, de ugyanúgy a világ bármely más városában is élhetett volna, feltéve, hogy volt ott tızsde, telex és telefon. Remeteéletét kitöltötte a távírók zakatolása, mindenféle évkönyvek, a világ összes árfolyamlistája és a pénzügyi folyóiratok, amelyek irodájá-ban tornyosultak. Ezek a dolgok csak akkor váltak barátsá-gosabbá, amikor nyert. Számára csak a falon függı árfo-lyamrendszerek léteztek, a számok a fejében minden más mellékes volt. Még az idıbeosztása is a tızsdétıl függött. Szórakozottan és nagy léptekkel rótta az utcákat, anélkül, hogy valamit észrevett volna a körülötte zajló életbıl. Nem látta a bundákat a kirakatokban, a gyémántnyakékeket az ékszerésznél, vagy a plakátokon mosolygó csinos lányokat, akik a közönséget csodálatos utazásokra invitálták. Szemel-lenzıt hordott, mint a versenyló. Csak egy dolgot látott maga elıtt: a tızsdét. Eshetett, döröghetett, süthetett a nap, neki csak egyfajta klíma volt fontos, a tızsdéé. Rohant, hogy az elsı csengetés elıtt odaérjen. A tızsde zárásátjelzı második csengetés lélekharangként hatott rá.

Szerencsére meg tudta hosszabbítani élvezetét, amikor újra hazatért. Otthonából kapcsolatba lépett távírókon és telefonon keresztül a külföldi tızsdékkel. Részvények, köt-

215

Page 109: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

vények, devizák, nyersanyagok - ez volt az a világ, amely-ben élt, és önmagát szerencsésnek hitte.

Mint ahogy mondani szokás, a spekuláció megszállottja volt. Minden összefüggött ezzel, és a játék is erre ment ki. Ha borotválkozott, akkor „Gillette"-re gondolt, ha gépelt, akkor „Remington"-ra, ha egy üdítıt rendelt, akkor a „Co-ca-Colá"-ra. A mindennapi élet apró cikkei egyben a tızsdei értékpapírokat is képviselték: ingének pamutja, nyakken-dıjének selyme, a cukor a kávéjában, minden nyersanyag, amivel spekulálni lehet. A tavaszról nem tudott többet, mint a hasonló nevő párizsi áruház (Au Printemps) árfolya-mairól, Monte-Carlóról csak a „Tengeri-fürdıtársaság Mo-naco" részvényei jutottak eszébe.

Egy nap a szokásosnál is nagyobb buzgalommal ment a tızsdére. A rádió kedvezıtlen hírt közölt egy társaságról, amelyiknél besszre spekulált. Neki ez jó hírt jelentett. Már elıre örült, nem is annyira a nyereségnek, mint inkább az elégtételnek. Négy lépcsıt egyszerre átugorva igyekezett a tızsdébe, és már a fülében csengett a bessz muzsikája. Mozart vagy Bach zenéjét nem értékelte, de a hossz dúrját a bessz, molljától biztonsággal meg tudta különböztetni.

MONA LISA A TİZSDÉN

„Mit keres a létra a folyosón? Nem akarom kihívni a sorsot, inkább nem megyek el alatta. Elronthatnám vele a nagy fellépésemet!"

Hirtelen megrémült, mintha mellbe vágták volna. A lét-ráról egy szıke lány mosolygott le rá. A férfi csak áll és bámul, tetıtıl talpig végigméri a lányt. „De hát ez lehetet-len, nem hiszek a szememnek - gondolta -, talán csak nem rám mosolyog?" Majd eltőnt a tızsdeteremben. De a mo-soly nem hagyta nyugodni. Alig vette észre a számára oly kitőnı árfolyamokat, a keze is remegett egy kissé. Nem is hallja kollégái gratulációit, a különös mosoly még mindig ott lebeg a szeme elıtt. Egyszer balra, majd jobbra, aztán

216

mindenütt látni véli, kitartóan és kérdıen. Végül másodszor is megszólal a csengı. Ezen a napon mintha soha nem akart volna véget érni a tızsde. Talán látni fogja újra amikor kimegy? Nem, már nem volt ott, még a létra sem... mintha mindezt csak álmodta volna. Az utcán kissé lassabban lép-ked. Minden dolognak megvan az értelme. A kirakatok divatbabáiban felismeri a szıke lányt. A fiatal lány moso-lyában mintha gyémántok szikráznának, és a plakátokról ugyanez a báj hívja egy utazásra.

Otthon cseng a telefon, de nem veszi fel a kagylót. A táv-író zakatol, de ı meg sem mozdul, hogy megnézze. Ezen az estén kevesebb távirat hagyta el irodáját - és a beérkezıket fel sem nyitotta. Nem törıdött a külföldi tızsdék záró árfolyamaival. New York, Chicago, Buenos Aires már nem léteztek számára. Éjszaka nem tudott aludni. Gondolatában lepergette életét, üres, mosoly nélküli éveket, kalandokban gazdag, de csak spekulációs kalandokban, emberséges jelen nélkül. Reggelig mérleget készített, és arra az esztelenségre jutott, hogy a nıt újra látni fogja, és akkor minden megvál-tozik. Úgy tőnt, mintha megállt volna az idı. Türelmetlen-sége megsokszorozódott, miközben a tızsdenyitás pillana-tára várt.

A fiatal lány azonban nem volt ott. Csalódott volt. Kollé-gáinak feltőnt, hogy tızsdei pályafutása alatt elıször valami mással is foglalkozott, mint az árfolyamokkal. Idegesen, szétszórtan távozott, amint a zárást jelzı csengı megszó-lalt...

Ott volt, apja páholyában! A nyitott ablakon keresztül látta, mint fésüli a tükör elıtt hosszú szıke haját. Egy pillanatra találkozott tekintetük - egy villanás, mintha csak jelezni akarná: „Várj rám!" - és a lány válasza az lett volna: „Igen!"

A hazafelé vezetı úton igazi dráma játszódott le benne. Mire hazaért, megérett benne a döntés. Azonnal munkához látott. Az élet kéznyújtásnyira ment el mellette, végre élni akart. Napokon keresztül táviratokat küldött, megbízásokat

217

Page 110: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

adott, de ez alkalommal nem új spekulációk kezdeményezé-sére. Ellenkezıleg, minden kötelezettségét megszüntette, bessz-pozícióit fedezte, hossz-kötelezettségeit eladta. Egy hét alatt minden ügyletéi megszüntette. Majd külföldre utazott, meglátogatta üzleti barátait, kiegyenlítette szám-láit, pénzt szedett be, számlákat szüntetett meg és zárt végre le.

Utazásának utolsó estéjén végre kiegyenlítette számláját, csomagolt és megváltotta visszafelé a jegyét. Most fog elkez-dıdni .1/ igaz élet gondolta. Pénzét a takarékpénztárba tenné, és többet nem gondolna a tızsdére. Még egyszer elmenne a tızsdére, de csak azért, hogy megálljon a terem-ırnél. Kézen fogná a lányt és elmenne vele, és mint a mesékben boldogan élnének. Álmodott... „Végre, megtalál-tam Önt! Már egy hete próbálom Önt telefonon elérni!"

Egy régi barátja, ügynök és spekuláns véletlenül ugyan-azzal a vonattal utazott.

„Képzelje el kezdte a másik az évszázad spekulációját fedeztem lel , egy egészen különleges dolgot." - „Nem érde-kel, mert mar nem játszom a tızsdén."

„Megırült? Ez rossz vicc. Nem szabad idıt veszíteni. Figyeljen, arról van szó, hogy ..."

„Ne erılködjön! Már mondtam, hogy mindent feladok. Elegem van a spekulációból."

„De kérem, mindjárt látni fogja..." Megpróbált ellenkezni, de a másikat nem lehetett leállíta-

ni. „Bıröket kell vásárolni, nyersbıröket a New York-i tızs-

dén. Holtbiztos t i p p . Az árfolyamok már most emelkedtek, és még emelkedni is lógnak. Az oroszok annyit vesznek, amennyit csak kapni tudnak, mindent felvásárolnak. A vi-lág összes piacán, Argentínában, Kanadában megjelennek az ügynökeik. Áruhiányt okoznak, a cipıgyáraknak Né-metországban bırhiány miatt be kell szüntetniük a terme-lést." Az ügynök saját szavaitól egyre jobban fellelkesedett.

Olyan ember volt, aki saját ötletétıl felbuzdulva lelkesedé-sével másokat is magával tudott ragadni.

„Kérem, ne értsen félre - folytatta —, a bırök áralakulásá-nak nincs köze a többi termékhez. A bır melléktermék, a bikákat nem a bırükért, hanem a húsukért tenyésztik. Általában a termelést akkor növelik, ha egy nyersanyag ára emelkedik. Ez történt például a réznél. Amikor néhány évvel ezelıtt az árak emelkedni kezdtek, a rég bezárt rézbá-nyákat újra üzembe helyezték. Akárcsak .1 kaucsuknál, vagy röviddel ezelıtt a whiskyvel és ki tudja, hátha éppen most lesz hasonló helyzet a nikkelnél.

De a bırrel egyáltalán nem ez a helyzet. Az arak az égig emelkedhetnek — mert a hentesek nem vágnak addig állato-kat, amíg a húsfogyasztás változatlan marad. Pedig <i húsfo-gyasztás még csökken is. Egyre több borjúhúst esznek az emberek, és Amerikában egyre több sertéshúst, halat, szár-nyasokat, nem beszélve a vegetáriánusok növekvı számá-ról. Be fogja látni, hogy nincs sok kilátás a bırtermelés jelentıs növelésére.

S mit találunk a másik oldalon? A végtelenségig megnö-vekedett fogyasztást. Mit csinálnak az oroszok azzal a devi-zával, amit a tonnaszámra exportált kaviárért és a kamcsat-kai rákokért kapnak? Annyi bırt vásárolnak, amennyit csak kapnak.

Vegyünk példának egy katonát. Csizmája, annak talpa, szíja, tölténytáskája mind bırbıl van. Van té l i és nyári csizmája - és hány katona van a földön? Hány hadsereg létezik, amit tetıtıl talpig fel kell szerelni? Hány gazdasági-lag elmaradt ország van, ahol az embereknek még nincs cipıjük? S a 850 millió kínai?

Most már csak nem állítja azt, hogy nincs igazam?" Érvek zúdultak rám, elıhozakodott a földrajzzal, a politi-

kával és felvonultatta, minden tézisével azt bizonyítva, hogy bıröket kell venni.

„Napjaink nemzetközi feszültségében, kedves barátom,

218 219

Page 111: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

bırökkel kell spekulálni. Amint a világban valahol puska-poros a levegı, bırökre lesz szükség!"

„Nem is vonom kétségbe, igaza van, de még egyszer megismétlem, visszavonulok az üzlettıl."

„Jól van, nem akarom sürgetni, de ha meggondolná ma-gát, itt a telefonszámom..."

S ezekkel a szavakkal elváltunk. Barátunk szörnyő éjsza-kát töltött el a hálókocsiban. Hajnalig forgolódott egyik oldaláról a másikra, csizmákról, kínai bikákról, fejlıdésben visszamaradt vegetáriánusokról, töltényekrıl, hentesekrıl, akik csibéket vágtak, orosz csizmatalpakról álmodott, és újra látta a szıke hajú lányt a létrán.

„MOST SERTÉSOLDALAST KELL VÁSÁROLNI!"

Amikor útjáról visszatért, azonnal hazasietett. Lakása telje-sen másképp nézett ki, mint különben. A falakat nem borították már statisztikák, árfolyamcédulák, a távíró sem volt már a helyén, utazása elıtt mindent elszállítottak. Borotválkozáskor már nem gondolt a „Gillette"-részvé-nyekre. öltözködéskor nem töprengett a gyapjúárfolyamo-kon, és nyakkendıjét anélkül kötötte meg, hogy a selyem-jegyzésekre gondolt volna. Új élet kellett hogy kezdıdjön. Elıször nézte meg magát igazán a tükörben. Néhány ráncot és erıs kimerültséget állapított meg. Elmélkedett, és tükör-képével kezdett el beszélgetni.

„Megbolondultál, nem hagyhatsz mindent abba egyik napról a másikra! Ilyen könnyen nem bújhat ki az ember a bırébıl, nem vetheti le, mint az ingét."

Anélkül, hogy teljesen tudatosult volna benne, hogy mit csinál, leemelte a telefont és ügynökének számát tárcsázta. „Vásároljon minden lehetséges határidıre X mennyiségő bırt!"

A megbízás óriási volt, és majdnem minden pénzét befek-tette. Óvadékként a takarékpénztárban levı összes pénzét letétbe kellett helyeznie.

Nyugodtan leült az íróasztalához, és újra munkához lá-tott. Táviratok mentek ki, újra helyére került a távíró, és szorgalmasan zakatolt. A bırvásárlás óta naponta újra járt a tızsdére. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem szalasz-tottá el a lehetıséget, és már a majdani nyereségét számítot-ta ki. A megfigyelı páholy felé többé nem nézett, önmagá-tól félt. Ismét ı volt reggel az elsı, és este utolsóként ment el.

S mi történt a bırökkel? Dwight Eisenhower elnök meghivta Nyikita Hruscsov elnö-

köt az Egyesült Államokba. Ez volt a nyitány az enyhülés-hez vezetı úton. A békés egymás mellett élés és a leszerelés volt a napirenden. A csizmákat és tölténytárakat megpró-bálták elfelejteni. S a bır ára zuhanni kezdett.

Barátom elveszítette befektetését, az összes vagyonát. így történt, hogy a világ békés eseményei a befejezetlen románc hısét megbüntették.

Nekem is voltak veszteségeim. Én szintén nem tudtam ellenállni a „makulátlan" bizonyítási levezetésnek, a siker csábításának. De nem érdemeltem meg a büntetést, mert azt már korábban megkaptam. Ilyen kudarccal végzıdtek az évszázad más spekulációi is.

Majd meglátjuk - gondoltam -, hogy az évszázad követ-kezı spekulációja mit fog hozni.

(Miután ezt az autentikus történetet megírtam, felolvas-tam a barátomnak, aki modellként szolgált. Figyelmesen hallgatott, fejbiccentéssel mutatta helyeslését, egy arcizma sem rándult és a végén sokatmondóan azt mondta: „Nagyon érdekes, André. De mondok én önnek valamit: most sertés-oldalast kell vásárolni!")

220 221

Page 112: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

BULVÁRKOMÉDIA ÉS ÁRUHIÁNY

Budapestnek is megvolt a maga csıdje... Sok évvel ezelıtt történt egy, a budapesti tızsdére jellemzı történet, talán a színpompás körülmények miatt, amelyben lejátszódott, és azért is, mert a spekuláció és a humor néha kézenfogva járnak!

A „Magyar szalámi részvénytársaság" híres szalámit állí-tott elı, a milánói szalámi konkurenciatermékét, mely dísz-helyet foglalt cl a kommunista Magyarország exportjá-ban. Az üzlet virágzott, és elkezdtek a tızsdén buzgón a társaság részvényeivel spekulálni. Hz addig tartott, míg az árfolyam 50 koronáról 300-ra emelkedett. Spekulánsok egy csoportja, akik az árfolyamot „nevetségesen" magasnak tartották, elhatározták, hogy bessz-szindikátust hoznak lét-re. Meg voltak róla gyızıdve, hogy az emelkedı görbe hamarosan fordulni fog, a szalámi jó minısége ellenére, amit kétségbe vonni ízléstelenség lett volna, mert a magas rész-vényárfolyam nem indokolt. Kz igen logikus megfontolás volt. De a tızsdén kétszer kettı nem négy!

A HÖLGY ELBŐVÖLİ VOLT ÉS KACÉR...

Röviden szólva, a bessz olyan okokból kifolyólag jött, ami-hez a logikának semmi köze, csak sokkal késıbb: ugyanis ennek az okos spekulációnak az értelmi szerzıi igazi bulvár-komédiába keveredtek.

A hölgy elbővölı volt és kacér. Férje, ismert budapesti bankár volt és tapasztalt tızsdejá-

tékos.

A harmadik, a hölgy szeretıje, szintén szenvedélyes spe-kuláns, véletlenül annak a szindikátusnak volt a fınöke, aki a szalámi besszére spekulált.

A hölgy szörnyen szerette volna azt a csodálatos nyak-éket megkapni, amit már hónapok óta egy nagy ékszerüzlet kirakatában, Budapest legelegánsabb bevásárlóutcájában megcsodált. A harmadik szívesen odaajándékozta volna, de hogyan magyarázta volna meg a hölgy a férjének azt a szerzeményt? Elhatározták, hogy olyan trükkel fognak él-ni, amit a világ fennállása óta hiszékeny férjekkel szemben mindig alkalmaznak.

A hölgy, mielıtt férjét megkérte volna, hogy az áhított nyakéket neki ajándékozza, titokban az ékszerészhez ment, hogy a zseniális tervet elıkészítse.

A harmadik, a szeretıje, a nyakék háromnegyed részét ki akarta fizetni, ami már magában is nagy összeg volt, aztán az ékszer visszakerülne a kirakatba. Majd egy második vevınek kellett jönni, a férjnek, akinek egy másik ár lett volna érvényes: az eredeti ár egynegyed része, egy viszony-lagjelentéktelen összeg. Egy ilyen alkalmi vétel során bizto-san nem vonakodna, hogy megvegye a nyakéket a feleségé-nek.

A hölgy célzásokat tett közelgı születésnapjára és az ékszerész kedvezı kínálatára.

A férj mindezt egy kicsit furcsának találta. „Egy ilyen olcsó nyakéket, nem szeretem az elfekvı

árukat. Nem szokásom a születésnapi ajándékodat leszáll! tott áron megvásárolni!"

Mégis elment az ékszerészhez és a nyakéket és az árat is megfelelınek találta. Készpénzzel fizetett, és vidáman távo-zott az ékszerrel a zsebében. „Minden az ön kívánsága szerint történt" —, jelentette azonnal az ékszerész az asz-szonynak telefonon.

Napok teltek el. A férj vidáman dúdolgatoti maga elé. A hölgy a nyakékre várt, ami egyszerően nem .ík.irt meg-jönni. Végül már nem bírt uralkodni magán, és s<i ját szakál-

222 223

Page 113: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Iára kezdte el a nyomozást. A nyakék nem hagyta el a várost, csak egy másik nyakat ékesített: Budapest legcsino-sabb primadonnájáét, akit gyengéd szálak főztek a szeretetre méltó férjhez.

A GYİZELMET ELFÚJTA A SZÉL!

A történet kiderült, és az egész város mulatott rajta. Ehhez a gyızelemhez még az is hozzájött, hogy a férj elhatározta: hőtlen feleségét megbünteti, aki mérgében és dühében elvi-selhetetlenné vált. A becsületén esett csorbát meg kellett bosszulnia, vetélytársát pedig megölnie. Ebbıl a célból sokkal biztosabb fegyvert választott, mint a párbajtırt vagy a pisztolyt. A tızsdemanipulációt választotta fegyverül... Ellenfelének Achilles-sarka ugyanis a „szalámi" volt, mely-nél nagyban besszre spekulált. Ilyen esetekben a bessz-spekulánsok ellen a tızsdén gyakran alkalmazott stratégiát „corner"-nek nevezik.

A határidıs ügyleteknél a hossz-spekulánsok vásárolnak, anélkül hogy a szállításokat azonnal átvennék. A bessz-spekulánsok eladnak, anélkül hogy azonnal szállítanának. Ha a hossz-spekulánsoknak sikerült több részvényt vásá-rolni hitelre, mint amennyi ténylegesen létezik, akkor a bessz-spekulánsoknak kifogy a szusza, mert nem jöttek rá idıben, hogy több papírt adtak el, mint amennyivel rendel-keznek. A szállítás napján nem tudnak szállítani, és a hiány-zó papírokat a minden hájjal megkent hosszra játszóktól kell megvenniük, akik az árakat diktálják: ezt hívják „cor-ner"-nek.

A megcsalt férj összeszedett minden rendelkezésére álló „szalámit". Az árfolyamok 300-ról 1000-re, majd 2000-re és végül 3000-re és még a fölé emelkedtek. Amikor már nem lehetett részvényhez jutni, hitelezıihez fordult Németor-szágba, hogy friss tıkéhez jusson és hogy vásárlásait foly-tathassa.

A szállítás napján a besszre játszóknak el kellett fogad-niuk az ellenfél feltételeit, melyek igen költségesek voltak.

A férj gyızelme azonban kérészéletőnek bizonyult. İ és bankja sokat veszítettek, mert elıvigyázatlanok voltak, hiszen egy egyszerő „büntetıexpedíció" során túlságosan nagy összeget fizettek ki egy értékpapírért, ami az árának csak a tizedét érte. S amikor nem sikerült nekik ezt a roppant nagy mennyiségő „szalámi"-részvényt elpasszolni, pénztáraikat be kellett zárniuk. A „Harmadik" természete-sen a mérhetetlen nagy adósságai miatt került nehézségbe.

Ez a történet példa arra, hogy egy és ugyanazon tızsde-akciónál a hossz- és bessz-spekuláns ugyanarra a sorsra jut: a csıdbe!

Az elmúlt évtizedek eseményei történetünk hıseit a szél-rózsa minden irányába szétszórták. Az ékszerész még éve-kig árult nyakékeket New Yorkban a Madison Avenue-n lévı boltjában. A nagyvonalú szeretıvel kereken 20 évvel ezelıtt találkoztam Sáo Paulóban, és akkoriban még mindig spekulált. A saját hibájából csıdbe ment bankár Párizsban öngyilkos lett és felesége Olaszországban halt meg. A pri-madonna talán még Hollywoodban él: ı elveszítette hang-ját. S a nyakék? Elfújta a szel!

224 225

Page 114: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

MIT KELL TUDNIUK A N İKNEK A TİZSDÉRİL?

Természetesen a nık nem játszanak mindig ilyen fatális szerepel a spekulációban, mint az elızı fejezet történeté-ben. Olykor segítıkészen férjük vagy barátjuk oldalára állhatnak.

A hölgyek sokszor feltették nekem a kérdést, mit kell tudni a miknek a tızsdérıl? Tulajdonképpen nem sokat. A tızsde a férfiak harctere. Annál többet kell tudni a nınek azokról a férfiakról, akik a tızsdén játszanak. A férfiak profitálnak a tızsdébıl, és a nık profitálnak a profitból.

A tızsdések könnyen és könnyelmően adják ki a pénzt, mert a pénzkeresés némelykor (nem nagyon gyakran) köny-nyő, oly könnyő, hogy az embernek kedve támad szivarját egy bankóval meggyújtani. Amikor a szerencse kedvez valakinek, nem is gondolunk arra, hogy az ilyen pofonegy-szerően besöpört pénzösszeg gyakran csak kölcsönkért pénz. Ugyanis a következı spekulációnál esetleg az egészet vissza kell fizetni.

A könnyen szerzett (de nem megkeresett) pénzt mi tızs-dések nagyrészt mivel gavallérok vagyunk - nıkre adjuk k i . l l . i minden jól megy, ha az árfolyamok emelkednek és az általános hosszból profitálunk, akkor a barátnıinknek is jut belıle. De iihogy a szerencsekerék fordul és a bessz érezteti hatását, és az árfolyamok esnek, úgy azt elıször a feleségek szenvedik meg. Mi is tulajdonképpen a hossz és .1 bessz? A legfrappánsabb választ egy öreg barátom adta, amikor kisfia le l te t te neki ezt a kérdést. „A hossz fiacskám pezsgı, kaviár, autó és nık..., a bessz, édesem az egy pohár sor, egy pár v i r s l i , villamos és a te mamád." Azt hiszem a

közgazdaságnak egy professzora sem adott markánsabb definíciót a hosszról és a besszrıl, a konjunktúráról és a gazdasági válságról.

De van néhány tızsdés, akik árfolyamesésre, azaz besszre spekulálnak. Tehát egy okos asszony tartson mindig bessz-játékost szeretıként tartalékban. Akkor boldogulása örök idıkre biztosított.

A tızsdeszerencse forgandó, mint a szélkakas, és a leg-okosabb spekuláns sem tudja mindig, hogy mikor fordul. Jó, ha a nık tudják ezt, mivel a férfiak lelkiállapota az árfolyamokkal párhuzamosan alakul. A nehéz idıkben te-hát a hölgyeknek türelemmel kell lenniük, a bı esztendık biztosan újra jönnek.

A nık magatartása rendkívül fontos a tızsdejátékosok számára. Hány spekuláns veszítette el türelmét és ezen a pénzét is, csak azért, mert felesége nem volt megértı a nehéz idıkben.

- Nem könnyő egy spekuláns feleségének vagy szeretı-jének lenni. A tızsde ugyanis maga dönt a mindennapok hangulatáról. A szabadság, az új autó és a bunda gyakran füstbe megy, mert az árfolyamok nem úgy alakultak, ahogy azt reméltük volna.

A FÉRFI SZÍVÉT KÖNNYEN MEGNYERJÜK...

Az élet egy tızsdéssel más okból kifolyólag is megerıltetı. A szenvedélyes spekuláns csak a tızsdérıl álmodozik és beszél. Ha a hölgyek figyelmesen hallgatnak vagy legalább-is ezt a látszatot keltik, amikor partnerük árfolyamokról, osztalékokról és az üzleti pletykákról beszél, akkor bizo-nyosak lehetnek abban, hogy megtalálták az életre szóló férfit.

Vannak ugyan férfiak, akik egy megerıltetı üzleti nap után inkább csak félfüllel hallgatják feleségük csevegését. De nem úgy a tızsdések! İk érvelni akarnak, vitatkozni és meggyızni, mintha nem is a feleségükkel, hanem egy ügyfe-

226 227

Page 115: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lükkel beszélnének. Ezért egy okos asszonynak kb. tudnia kell, hogy milyen részvényekkel spekulál a férje. Mindig örülni fog, ha azt a túrós tortát vagy italt találja az asztalon, melynek részvényese is. De könnyen elveszti kedvét, ha a felesége azt a tárgyat rakja elé, amivel rosszul spekulált. BMW-t vagy Mercedest vásárol, attól függıen, hogy melyik cég részvényese. Egy Volkswagen méltóságán aluli volna, kivéve, ha nagyban spekulálna ezzel a részvénnyel.

A tızsdejátékos felesége vagy barátnıje reprezentációs célokat is szolgál. Felesége ékszerein és ruházatán leolvasha-tó, hogy sikeres-e a tızsdén. Egy lenyőgözı elegáns asz-szony, aki drága ékszereket hord, növeli a tızsdés hitelét, amit férje vagy barátja ügyfeleinél, kollégáinál vagy a ban-károknál élvez. Úgymond ı sikerének inkarnációja. Azon-ban a hölgyeknek nemcsak statisztaszerep jut. Olykor szük-sége van a férfinak a nıi megérzésre. Mit használ az egész pénzügyi tudomány és minden technikai ismeret, ha az isteni szikra, vagyis az inspiráció hiányzik? S ez fontos döntéseknél gyakran a szeretett asszonytól származik.

A TİZSDE „HİSEI'

A tızsde hısei nem minden esetben a pénzemberek és a bankárok, néha királyok és politikusok is lehetnek. Né-melykor azt hiszik, hogy részesei az istenek titkainak és gyakran elfelejtik a nagy M-et, a megfoghatatlant, és hogy a legbiztosabb fogás gyakran az, amire nem számítunk.

Nincs jobb példa erre, mint a kormányfı kellemetlen kalandja. Azt hitte, hogy sikeresen fog spekulálni, de kol-dusbotra jutott. A mai napig csak én ismerem a történetet. Ezért aki akarja, kitalálhatja a cselekmény helyét és szerep-lıit; gondolom, elég könnyő.

A MINISZTERELNÖK

Valamelyik európai országban történt az 50-es évek elején. A pénzügyi és politikai nehézségek a politikai stabilitás hiányából fakadtak.

Olyan miniszterelnök került a hatalomra, aki az ország egyik legbefolyásosabb családjából származott. Egy sor csa-ládi vállalkozást, amely éppoly sikeres, mint amennyire szolid volt, mondhatott a magáénak és állt az irányítása alatt.

Talán nemzeti érdekbıl, vagy talán azért is, mert abból vállalkozásai is profitálhattak volna, hazája valutájának leértékelését óhajtotta, és titokban lépéseket is tett ez irány-ba. Egy esetleges leértékelés híre makacsul terjedt a lakos-ság körében, noha a helyzet i 1 ycr. intézkedést semmiképp sem követelt meg vagy igazolt volna. A jól informáltak

228 229

Page 116: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

legalábbis hittek a kormány e szándékának, és nem is na-gyon tévedtek.

A kormányfı talán akarta is a leértékelést, mert egészen egyszerően a nemzeti valuta ellen spekulált, méghozzá egy zseniális kombináció segítségével, amibe valamennyi családi vállalkozását bevonta.

A miniszterelnök egyik cége nagy mennyiségő árut ex-portált Mexikóba, és a mexikóiak pesóra szóló váltóval fizettek, vagyis egy egeszén szolid valutával. Az exportáló cég ezekéi a váltókat természetesen benyújtotta saját jegy-bankjánál a nemzeti valutában történı leszámítolás végett. A cégnek tehát mexikói pesóban volt követelése és hazai valutában pedig tartozása a jegybank felé.

Most már érthetı, hogy miért volt a miniszterelnök és családja érdekelt a leértékelésben, kivált azért, mert az ügyleteknél óriási összegekrıl volt szó. Eddig minden a legnagyobb rendben ment. De egyszer csak felmerült egy akadály, ami az egész spekulációt kárhozatra ítélte. A pénz-ügyminiszter vétója megakadályozta a leértékelést. Ami ezután történt, az még drámaibb volt. A legcsekélyebb figyelmeztetés nélkül a mexikói kormány szombaton, köz-vetlenül húsvét elıtt, váratlanul 35%-kal leértékeltette a pesót. A miniszterelnöknek és családjának ugyanilyen mér-tékben csökkent a peso-követelése, de a hazai valutában való tartozás.) nem változott. A lyuk, amit be kellett tömni olyan nagy volt, hogy abban a családi tartalékok, amelyeket kifogyhatatlannak tartottak, teljesen eltőntek. Ki mert volna ilyenre gondolni? Az olyan miniszterelnök, aki saját országának valutája ellen spekulál, és azt le akarja értékelni, hogy nyereséget söpörjön be, nem mindennapi jelenség. Biztos tipp lett volna.

A történet annyira elképesztı, hogy kételkedhetnénk valódiságában, és nem hiszem, hogy sokan lettek volna errıl informálva. Különbözı események és indiszkréciók furcsa összetalálkozása során részleteket tudtam meg és a többit szakismereteim alapján kikövetkeztettem.

Daumier rajza a párizsi tızsde"egy jelenetérı] „Pas une corbeille de fleurs en tout cas"

230

Page 117: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Néhány évvel késıbb találkoztam az itt említett pénz-ügyminiszterrel, akit kormányának egykori pénzügyi poli-tikájára emlékeztettem. Elismerte, hogy a kormányfı való-ban leértékelni akart és ı ezt vétójával megakadályozta, mert semmi ok nem volt erre a lépésre. A kormányfı balsi-kerő spekulációjára aztán már nem akart kitérni.

A politika és a tızsde egymással összefonódnak. így nem is kell azon csodálkozni, hogy azok, akik politikai titkok birtokába jutnak, ezt megpróbálják hasznosítani. Manapság például „kontaktemberek" százai ülnek Washingtonban, akiket cégük azért fizet, hogy valamelyik minisztériumból vagy más állami hivatalból információkat szerezzenek. Washingtonban a szalonokban különbözı társadalmi ren-dezvények során tızsdejátékosok százai hegyezik fülüket, hogy a legkisebb hírt is elcsípjék a hivatalnokok szájából. Másnap reggel rohannak a legközelebbi tızsdeirodába, hogy megjátsszak tippjüket. Rengeteg pletyka kering a levegıben, de legtöbbször hamisak és félrevezetık. Ezért írtam egy olyan fejezetet, aminek az a címe: „Informált -tönkrement".

Ha pénzt akarunk keresni, minden trükk megengedett. Ellenállhatatlan vágy hajtja az embert a nyereség felé. Mi sem egyszerőbb, mint a spekuláció? Különösen akkor, ha elég egy tollvonás ahhoz hogy megváltoztassuk a sors ala-kulását? A cél szentesíti az eszközt. Valutamanipulációk, kereskedelmi egyezmények, mindenféle rendeletek, nemzeti, sıt nemzetközi egyezmények, szalonkémkedés, szerelmi románcok és végül fegyveres konfliktusok, ha a cél érdeké-ben erre szükség van.

NIKITA KIRÁLY

Közismert, hogy a spekuláció a háborúkból is profitál. De ki tudja elképzelni, hogy egy spekuláció következménye háború lehetne?

1912-ben .1 Balkánon a következı történet játszódott le.

A világ e része nemzetiségek tarka egyvelegébıl, királysá-gokból és különféle vallási csoportokból állt — és ezeknek egymás mellett kellett élniük. Mindazonáltal négy balkáni állam szövetségre lépett egymással a közös ellenség, Török-ország ellen. Egy katonai egyezmény egyesítette a keresz-tény országokat, Görögországot, Szerbiát, Montenegrót és Bulgáriát az Oszmán Birodalom ellen. 1912 tavaszán puska-porszagú volt a levegı. Montenegró egy kicsiny királyság az Adria partján, alig nagyobb egy német tartománynál. Az országot olyan uralkodó kormányozta, akinek a spekuláció létkérdés volt. Államkasszája állandóan kongott az üresség-tıl. İ volt Nikita király.

Hogy kisebb kiadásaihoz zsebpénzhez jusson, ha nem is elegáns, de legalábbis zseniális módszert alkalmazott. Két ország között postai klíringelszámolás volt, vagyis a nem-zetközi utalványokat tizenkét hónapon keresztül könyve-lik, és csak az év végén számolnak el. Nikita király a világ különbözı pontján tartózkodó strómanjainak montenegrói postautalványokat küldött. A külföldi posta kifizette az utalványon feltüntetett összeget és Montenegró terhére el-könyvelte. Nikita strómanjai zsebre vágtak .1 pénzt. S csak amikor a számla Montenegró akkori fıvárosába, Cctinjébe érkezett, csak akkor derült ki, hogy a király nem tud fizetni, és moratóriumot kért. A cselfogás sikerült. Sıt, a szigorú Ferenc József császárnak is nagyvonalúnak kellett mutatkoznia és a pénzügyi nehézségekbe jutott kollégája adósságát, aki az orosz cár protektorátusa alatt állt, a cs. és kir. postánál törölte.

Gyermekkoromban tucatnyi anekdotát meséltek Nikitá-ról. Egy közülük különösen megragadta gyermeki fantáziá-mat. Egy híres amerikai üzletember és multimilliomos be-utazta a Balkánt és Montenegróba is eljutott. Nikita király nagy lakomára hívta meg a vendéget. Az ünnepi lakoma befejeztével a király és vendége a palota erkélyére léptek, hogy fogadják az alattvalók hódolatát, akik a palota elıtti téren győltek össze. A jelenet hatására (a királlyal egy

52 23 5

Page 118: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

erkélyen állni és a nép ünneplését fogadni) az amerikai a zsebébe nyúlt és aranypénzeket szórt a nép közé. Gyönyör-ködött a színjátékban, majd a király felé fordult, hogy fogadja elismerı mosolyát. Jobbra nézett, aztán balra, de a király eltőni az erkélyrıl. Egy idı után felfedezte a tömeg-ben, amint ı is buzgón szedi a földrıl az aranypénzeket. Se non é verı, é ben trovató. (Ha nem is igaz, de jól ki van találva.) Mindenesetre ez a kis történet jól tükrözi az akkori hangulatot.

A nagy kiadások fedezésére a király más trükköt vett igénybe. A tızsdén játszott. Bankárainak, a Reitzes testvé-reknek Bécsben és (). A. Rosenbergnek Párizs—London (tızs-detanulóként a 30-as években személyesen ismertem ıket: mindketten ügyfeleink voltak) „tippeket" adott a balkáni titkos politikáról, hogy a világ tızsdéire való esetleges hatásokból közösen profitálhassanak.

Bgy reggel 1912 szeptemberében Bécsben a Reitzes bank-házhoz beállított a király követe, Danüo herceg, Nikita fia. (Lehár Ferenc „Vígözvegy" címő operett hısének képmása.) Fontos hírt adott át (). A. Rosenbergnek Párizsban.

„Adjon el mindent, és kössön határidıs eladási ügylete-ket is írta a király. Közvetlenül a Törökország elleni háború elıtt állunk." Rosenberg és Reitzes mindenütt elad-tak, elıször a király, majd a saját és legjobb barátaik számlá-jára. A bécsi, frankfurti, párizsi és londoni tızsdéken határ-idıre eladtak szerb, torok, bolgár es más járadékpapírokat es egy egész sor értékpapírt. A kél bankár nagyban speku-lá l t besszre orosz értékpapírokkal is, melyekkel élénk ke-reskedelem folyt Párizs és Pétervár között.

Az események kezdetben igazolták Nikita információit, Törökország összevonta csapatait a határokon, és a négy balkáni állam október l - j én általános mozgósítást rendelt el. A tızsde hevesen, árfolyamzuhanással válaszolt.

Ezt a francia orosz szövetség követte. A szerzıdı felek megegyeztek egymással, hogy a Balkánon minden fegyve-rc-s konfliktust kerülnek. A helyzei csak 1914-ben érett meg

az általános leszámolásra. Miklós cár es a Francia Köztársa-ság elnöke, Poincaré megvétózott minden határrendezési kísérletet a Balkánon, és ezzel elejét vették egy esetleges támadásnak a „Boszporusz beteg embere", Törökország ellen. Poincaré elnök személyesen kezeskedett a macedóniai reformok végrehajtásáért. Mindenki azt hitte, hogy a hábo-rú veszélye megszőnt. A tızsde hatalmas hosszal reagált.

A király bankárai nem érezték jól magukat. Elıkelı ügy-felük talán tévedett volna?

Poincaré elnök beavatkozása az árfolyamokat a magasba hajtotta, és a bessz-spekulánsokra komoly vereséget mért. Rosenberghez és Reitzeshez a következı tartalmú távirat érkezett: „Csak semmi pánik stop, folytassák az eladási stop, Nikita." S a bankárok e szerini cselekedtek. Az egész vonalon eladtak, noha a király állítása ellenére, hogy a balkáni háború mégis bekövetkezik, továbbra is nyugtala-nok voltak.

1912. október 18-án eldördült az elsı montenegrói ágyú-lövés Skutarira, az Adriai-tenger közelében, a festıi Skuta-ri-tó partján fekvı városkára. Montenegró a nagyhatalmak kategorikus döntéseit semmibe véve hadat üzent Törökor-szágnak. A szövetségi kötelezettségek értelmében Szerbia, Görögország és Bulgária is belesodródott a háborúba. Az összes tızsdei árfolyam esni kezdett, az orosz, torok, szerb és bolgár értékpapírok egyenesen a mélybe zuhantak. Niki ta, Rosenberg, Reitzes és társai óriási nyereséget söpörtek be...

Feltehetjük a kérdést: El lehetett volna kerülni a balkáni háborút, ha a montenegrói király nem játszott volna a tőzzel, hogy tızsdei nyereségét növelje? A történelem nem tisztázta egyértelmően a kérdést. Mindeneseire igaz, hogy 70 éve nem publikálják a hírt, de az mégis szájról szájra terjed.

Családomban különösen sok szó esett a történetrıl. Gyak-ran hallottam anyámat így szólni: „Ha a balkáni háború néhány héttel késıbb tört volna ki, akkor Oszkár nagybá-

234 235

Page 119: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

csid és a fia ma sokszoros milliomosok lennének" (elsı világ-háború elıtti milliomosok!), tudniillik ık számítottak a család legszegényebb tagjai közé. Nagybátyám nemzetközi spekuláns volt, aki minden tızsdén játszott. A balkáni háború kitörésére számítva nagyban besszre spekulált. Azokban a végzetes hetekben, amikor úgy nézett ki, hogy a háború elkerülhetı, az árfolyamok a magasba szöktek és bessz-kötelezettségeitıl csak óriási veszteségek árán tudott megszabadulni, ami anyagilag teljesen tönkretette.

Mindig ugyanaz a végzet: annak a spekulánsnak, aki nem tud k i tar tani , akkor lesz igaza, ha már késı . 2 x 2 = 5-1.

A BANKÁR ROSENBERG

Rosenberg, az elızı történet egyik fıhıse két évvel késıbb újra a tızsdei pletyka középpontjába került. Amikor az elsı világháború 1914-ben kitört, azt beszélték, hogy Rosenberg nagyban a francia járadékpapírok besszére spekulál. Ter-mészetesen volt is egy hatalmas tızsdekrach, különösen sokat estek .1 francia járadékpapírok. Rosenberg tehát való-színőleg mérhetetlen nagy profitot vágott zsebre. A háború kitörése utáni elsı napon, amikor a tızsdére érkezett, zápto-jással fogadták, és szitkokat szórtak a fejére, annál is in-kább, mert osztrák állampolgár volt. (Mint ahogy akkori-ban Franciaországban mondani szokták: L'Autrichien -l'autre chien, a másik kutya.) Rendırségi védelem alatt azonnal elhagyta a tızsdét. Hogy francia járadékpapírokkal valóban sok pénz nyert-e, a mai napig nem tudtam kiderí-teni.

A PÉNZ ÉS A TİZSDE CSODAORSZÁGÁBAN

Page 120: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ÁTMENET A MÁBA: PÁRIZSI TİZSDEKALAND 1939/40

Huszonöt évvel késıbb a francia tızsdések nem voltak ennyire érzékenyek a nemzetközi helyzet megítélésében. Még jól emlékszem arra a kellemetlen érzésre, kvázi bőntu-dat volt, ami a háború elsı hat hónapjában elfogott, amikor mint semleges külföldi (magyar) zavartalanul sétáltam a Champs-Elysée-n, mialatt egész generációm, barátaim és kollégáim, máris katonaként szolgáltak. Ahelyett, hogy na-ponta jelentkeztem volna a kaszárnyában, mindennap a tızsdén tartózkodtam. S ahelyett, hogy a Maginot-vonal bunkerjeibıl a Szigfrid-vonalat figyeltem volna, inkább karosszékemben ülve követtem az árfolyamok alakulását. A hadiállapot ellenére - ami „drole de guerre", furcsa háború volt (Németországban ülıháborúnak hívták) a tızsdén az élet elevenen folyt tovább, és az árak egyre magasabbra emelkedtek.

Bár életszínvonalamon semmi esetre sem akartam változ-tatni, mégis a fényőzı élet külsı jeleit nagymértékben el-tüntettem, így havannaszivaromat, a gazdagság jelét, egy demokratikus pipára cseréltem, amit lehetıleg fekete do-hánnyal tömtem meg. Továbbra is elıkelı éttermekbejár-tam, de szégyenlısen megbújtam egy távolabbi sarokban, hogy átengedjem magam a lukulluszi élvezetnek.

A PÁRIZSIAK TİZSDEPATRIOTIZMUSA

Egy nap ismét kedvenc borozómban, .) „Chez Pierre"-ben a Gaillon téren - természetesen a legtávolabbi sarokban -ültem, amikor egy társaság lépett a helyiségbe. Közöttük

239

Page 121: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

volt egy bájos és elegáns hölgy, jó ismerısöm, akinek tızs-deügyekben gyakran álltam szolgálatára.

Hirtelen megijedi cm, mert tudtam, hogy a hölgy szeret pletykálni, különösen a tızsdérıl, és ebben a környezetben ez kellemetlen lett volna. Hiába próbáltam elrejtızni újsá-gom mögött, mert már észrevett és bekövetkezett az, amitıl féltem; sugárzó arccal kérdezte: „Na, kedves Andrém, hogy áll a tızsde, sokat keres? Milyen új tippeket ajánl? Gondol-ja, hogy a háború még sokáig fog tartani, és az árfolyamok tovább fognak emelkedni?" Pont ez hiányzott. A legszíve-sebben a föld alá süllyedtem volna. A helyiség az utolsó székig foglalt volt, és már éreztem, amint minden szempár rámmered és hallani vélem amint mondják: „Ah ez is egy olyan planqué (egy lógós, egy külföldi), aki jól keres, mi-alati főink d fronton vérüket áldozzák."

De nem volt igazam! Úgy tőnt, csak nekem volt rossz a lelkiismeretem. A franciák éppen pénzügyekben voltak a legkevésbé érzékenyek. Háború vagy béke, mindenki a lehetı legtöbbet akart keresni: gyárosok a maguk szállítá-saival, a kereskedık a hirtelen konjunktúrával a front mö-gött, s aki sem az egyik, sem a másik helyen nem nyert, az a tızsdén próbálkozott. Ma már tudom, hogy a társaságot körülöttem a vendéglıben elsısorban az érdekelte, hogy ki ez a tızsdei szakember, aki megbújt a sarokban. Szívesen hallgatták volna azokat a tippeket, melyekrıl a hölgy kér-dezett.

Nem volt helye a rossz lelkiismeretemnek, mert mint késıbb megtudtam, barátaim a kaszárnyákban és a fronton buzgón játszottak tovább a tızsdén, és a tızsdei esemé-nyekrıl jobban voltak informálva, mint jómagam. Ha csak egy napra is szabadságot kaptak, egybıl Párizsba utaztak, és elsı útjuk a „templomba" vezetett.

A háború alatti tızsdérıl egy kellemetlen emlék maradt meg bennem. Hosszabb idı óta ismertem Pecryt, a szimpati-kus és intelligens újságírót. Testvére bankár volt, de ı mégis mindig hozzám jött és tılem kért tızsdei ügyleteihez

tanácsot. Tızsdetechnikai felvilágosításokkal szolgáltam, és ı esetenként politikai kulisszatitkokat tárt fel elıttem. Új-ságíróként a rádiónál is dolgozott, és ilyen emberektıl -gondoltam magamban - néha-néha politikai pletykát is meg lehet tudni.

A háború kitörése elıtti hetekben többször azt az infor-mációt hozta, hogy bizonyára nem fog sor kerülni a háború-ra, és hogy nem kell semmitıl sem tartani. Tehát vásárolni kell. A Daladier-kormány le fog köszönni, és I'ierre Laval, a következı miniszterelnök azonnal egyezséget köt a nácik-kal Danzigról (Gdrísk), és minden a legnagyobb rendben lesz. Már mindenki azt kérdezte „Danzigért meghalni?" Ezt a mondatot a náci ügynökök terjesztették el.

„ISTENEM, MEKKORA TÉVEDÉS!"

Tévedett. Kitört a háború. Aztán majd mindennap azzal a hírrel jött, hogy abban a pillanatban, amikor Hitler elintézi a keleti frontot (a Lengyelország elleni villámháborúról volt szó), Laval átveszi a kormányzást Franciaországban stb., stb. Csak türelem, tovább kell venni, mert a béke a küszöbön áll.

Röviddel a háború kitörése elıtt néhányan azt gondolták, hogy ha éppen most, ezeknél az alacsony árfolyamoknál vásárolnak, nem vállalnak kockázatot. Mert ha nem lesz háború, akkor óriási hossznak lehetnek szemtanúi, vagy ha mégis háború lesz, akkor minden mindegy, azonkívül ilyen alacsony árfolyamoknál nem vállalnak nagy kockázatot.

Istenem, mekkorát tévedtünk! Magam hosszabb idı óta besszre spekuláltam a párizsi tızsdén. Az árfolyamok elı-ször csak lassan, késıbb valamivel gyorsabban estek, és már szép hasznot tudtam magamnak elkönyvelni. Bessz-speku-lációm természetesen határidıre szólt, amit hónapról hó-napra meghosszabbítottam. Minden hónap elején, az ún. fizetési napon, besöpörtem a nyereséget, ami az árfolyam-csökkenés következtében az elmúlt hónapokban keletke-

240 241

Page 122: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

zett. A legközelebbi batáridı szeptember 6-a, amikor szin-tén szép nyereségre számítottam.

Az 1939. augusztus 24-i Ribbentrop-Molotov egyez-mény után meg voltam gyızıdve arról, hogy a háború elkerülhetetlen. Szeptember 6-ig még 14 nap volt hátra, de nekem ez egy örökkévalóságnak tőnt.

De nem veszítettem el a fejem, hanem azon gondolkod-tam, hogyan hozhatnám rendbe dolgaimat. Ha kitör a hábo-rú, akkor a tızsdének befellegzett. Hiszen a tızsdét már elıbb bezárják. A bankoknak és a bankároknak a kormány fizetési haladékot fog adni. így nemcsak, hogy határidıs ügyleteimet nem tudom lezárni, hanem letéteimet is befa-gyasztják, melyekkel tızsdei ügyleteimet fedeztem. Gyor-san határoztam. Legalább letéteimet kellett megmentenem. Ahhoz, hogy leemelhessem az összeget, bessz-kötelezettsé-geimnek kellett eleget tennem. A dolgaimnak ez a túl korai lezárása egyáltalán nem volt rám jellemzı, ugyanis biztos voltam benne, hogy az árfolyamok még tovább fognak esni.

Ilyen és hasonló megfontolások idıközben fölöslegessé váltak. Már nem á l l t erdekemben, hogy további nyereséget érjek el. Biztos voltam benne, hogy a tızsdét és a bankokat bezárják. Meneküljön, aki csak tud! Miután bessz-kötele-zettségeimet rendeztem, letéteimet átutaltam Amerikába. Apám szokta mondani: „Vannak emberek, akik bölcsen beszélnek és bután cselekednek, és vannak olyanok, akik butaságot beszélnek és bölcsen cselekednek." Akkoriban mi az utóbbiakhoz tartoztunk. Minden másképp történt, mint számítottunk.

Tévesen í té l tem meg az eseményeket, de ennek ellenére szerencsém volt. Kitört a háború, a tızsdét nem zárták be, sıt a határidıs ügyletek tovább folytak, senki sem kért fizetési haladékot, még devizaellenırzést sem vezettek be. Szeptember 6-án Leemeltem a besszrol származó nyeresége-met és á t u t a l t a m Amerikába. Ez volt a szerencsém, mert mi is történt ? A/ árfolyamok ugrásszerően emelkedni kezdtek.

Mindazoknak, akik vásároltak és jómagam, aki bessz-köte-lezettségét kiegyenlítette, óriási szerencséje vo l t.

Azok is tévedtek, akik azt hitték, hogy a háború a világ végét jelenti, és mindegy, hogy rendelkeznek-e pénzzel vagy sem. Az elkövetkezı hónapokban és években éppen azok tudták menteni az életüket, akiknek pénzük volt, és akiknek nem volt, elpusztultak.

Legjobban barátom, az újságíró tévedett, méghozzá meg-bocsáthatatlanul. Heteken kereszt ül hajtogatta: Daladier le fog köszönni, és Laval átveszi a hatalmat, majd békét köt Hitlerrel, tehát most venni kell. Lengyelországot már leró hanták, aztán következett a villámháború ,i Nyugat ellen, elfoglalták Hollandiát, Belgium lelet te <i fegyvert. Nyugtalan napok következtek, néhány hétig nem találkoztam bará-tommal. Egy nap azonban futólépésben, zihálva egyenesen a tızsdére jött hozzám. Félrehúzott, hogy senki se hallja mit mond, és elégedetten suttogta a fülembe: „Kedves barátom, most segítsen, mondja meg, hogy mit vegyek, mert az elkövetkezı hosszból profitálni szeretnék!"

EGY VILÁG DİLT BENNEM ÖSSZE

Hgészen izgatott lettem. „Talán Hi t ler ha lo t t " kérdeztem. „Dehogy, épp ellenkezıleg, a nácik 50 km re vannak Párizs-tól, két nap múlva itt lesznek, a háborúnak gyakorlatilag vége, az árfolyamok a magasba fognak emelkedni. Mit vásároljak...?"

Mit is válaszolhattam erre? Egy világ dılt bennem össze. A tızsdei alkalmazottak ide-oda mászkáltak, mintha mi sem történt volna, de én tudtam, hogy holnapután a nácik és a Gestapo Párizsban lesznek. Úgy éreztem, mintha valaki egy súlyos kalapáccsal fejbe vágott volna, minden forogni kez-dett körülöttem.

Barátom tovább gyötört, hogy milyen értékpapírokat vegyen. Igen, számára minden a legnagyobb rendben volt. Hitler tőnt fel, és ebben minden benne volt. Csakhogy a

242 243

Page 123: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

barátom elképzelései teljesen mások voltak, mint az enyém. Még ha akartam volna is neki válaszolni, nem jött szó a nyelvemre. Hirtelen görcsös fájdalmat éreztem a szívem körül, és gyorsan kirohantam a tızsde épületébıl, taxiba ültem és hazamentem. Körülnéztem a lakásomban, búcsúzó-ként végigsimogattam kedvenc tárgyaimat, melyeket itt kellett hagynom. Azt gondoltam, hogy Párizst, az embere-ket, akiket megkedveltem, barátaimat, kollégáimat, a meg-hitt utcák.it cs sétányokat és minden egyéb dolgot, ami oly sokat jelenteti az életemben, soha többé nem láthatom.

Ezalatt barátom még mindig a tızsdén keresett, hogy kiválasszam .i s/ámára legkedvezıbb értékpapírokat, me-lyekkel Hitler gyızelmébıl profitálhat. Már nem tudom, hogy végül is mely részvényeket választotta ki, csak arra emlékszem, hogy tévedése a miénkkel összehasonlítva óriá-si volt. Iga/a lett, I á v a l valóban miniszterelnök lett Francia-ország nácik által megszállt területén. De az árfolyamok már nem emelkedtek. Ellenkezıleg. Ezúttal valóban bezárták a tızsdét, a részvények hosszú ideig eladhatatlanok lettek és késıbb, amikor kialakult egy apró piac, a frank, amit az ember az értékpapírokért kapott, értéktelenné vált.

Barátom legnagyobb tévedése elsısorban abban állt, hogy sorsát a nácikéhoz kapcsolta. A háború után, amikor Újra Párizsban jártam, megtudtam, hogy a nácikkal való kollaborációja miatt tízévi börtönbüntetésre ítélték.

Apámnak igaza volt: Vannak emberek, akik bölcsen beszélnek és bután cselekednek...

Ezt a történetet ugyanebben a változatban Franciaország-ban is megírtam, de a kiadó kihúzta ezt a részt.

VIHARFELHİK A CSODAORSZÁG FELETT

I. HISZTÉRIA: INFLÁCIÓ

A kapitalizmus talán letőnıben van, de nagy- és kiskapita-listák még léteznek, sıt számuk nagyobb, mint valaha. Mint a felbolydult méhkas (az állatvilág tipikus győjtögetıi), szétrombolt kaptárral, épp olyan hisztérikusan rajzanak a megtakarítók is ide-oda, hogy tıkéjüket mentsék, eldugják vagy gyarapítsák. Ez a vágy merész spekulációba viszi ıket (nyersanyagokkal is), melyeknek veszélyeivel nincsenek tisztában. İk a többi megtakarítókra ugyanúgy veszélye-sek, mint a megvadult méhek egymásra és mindenki másra, aki a közelükben van. Egyik nap lecsapnak valamilyen árura, csak azért, mert mások is veszik és ezáltal emelkedik az ára. Lázas felvásárlásaikkal félhajtják az árakat. A követ-kezı napon valami másra csapnak le és így tovább, s annál jobban, mert minden utcasarkon minden hájjal megkent közvetítık, alkuszok vagy seítelık Lapulnak, akik áldoza-taiknak az „infláció elleni védekezés" címen mindent a nya-kukba sóznak. İk azok, akik a vizet zavarosabbá teszik, mint amilyen, hogy aztán az egészen zavaros vízben halász-szanak.

Igazolt ez a hisztéria? Nem! Csak megfontolt és ésszerő befektetés hoz hasznot. A hisztéria rossz tanácsadó, és az árfolyamokat negatívan befolyásolja. De egy állandóan kú-szó infláció bel- és külgazdasági okokból kifolyólag gyakran elkerülhetetlen. Amíg a kúszó infláció kontroll alatt van, addig elınyben kell részesíteni a deflációval szemben. A vágtató infláció minden esetben katasztrófával végzıdik, de egy 5%-os infláció kisebb baj, mint az 5%-OS defláció. Az elsı ösztönzı, a második bénító hatású. A gazdaságot és a

244 245

Page 124: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

pénzügyeket különben sem lehet kedv szerint úgy irányíta-ni, hogy .)/ árak teljesen stabilak maradjanak. Schmidt kan-cellárnak teljesen igaza volt, amikor azt mondta: inkább 5%-os inflációt, mint 5%-os munkanélküliséget.

A kúszó inflációi a megfelelı pillanatban radikálisan meg kell fékezni, akkor is, ha áldozatokat követel; mert az inflációval úgy van, mint egy fürdıkád meleg vízzel, kelle-mes benne ülni, de figyelni kell arra, hogy a víz ne legyen túl forró.

Az inflációval való pánikkeltést régen is és napjainkban is drámai módon eltúlozzák. Sokan emlékeznek a húszas évekre, de az akkori vágtató infláció egészen más volt. Az államkassza üres volt, és a termelés a nullára csökkent. A bankóprés milliárdnyi márkával öntötte el a piacot. Árut egyáltalán nem lehetett kapni, de annál hosszabbak voltak a sorok a kenyérboltok elıtt. Senki sem csodálkozott azon, hogy egyik napról a másikra a nadrág ára 10 000-rıl 30 000-re emelkedett. A mai helyzettel ezt természetesen egyáltalán nem lehet összehasonlítani.

II. HISZTÉRIA: RÉGISÉGEK

Manapság, ha a közönség csak gyanítja az infláció veszé-lyét, akkor nem fogyasztási cikkekre vagy élelmiszerre veti magát, ami minden mennyiségben és minıségben kapható, hanem régi tárgyaiara. Az emberek minden pénzt megadnak mőtárgyakért, régi lámpákért, kávédarálókért vagy szódás-üvegekért, abból a meggondolásból, hogy régiek és egyre ritkábban lehet hozzájuk jutni. Mőkincsek és mőtárgyak győjtésében a/ok voltak szerencsés kezőek, akik nem pénz-ügyi megfontolásból, hanem kizárólag hobbiból csinálták. Közvetlenül a második világháború elıtt és alatt nem ural-kodott ilyen hisztéria, noha ma egy harmadik világháború majdnem elképzelhetetlen. A vagyonuk elvesztése miatti félelmükben .íz embereknél a spekulációs láz elképzelhetet-len méretekel ö l tö t t és bizalmi válsághoz vezetett, mert

1979 és 1981 között jóval a napi árfolyam fölött is vásárol-tak aranyat, ezüstöt, mert az árut a svájciak azonnal szállí-tották. De talán biztosabb védelmet nyújtana Svájc egy világháború esetén mint az USA? Kétségbe vonom.

S a régi kávédarálókat, szódásüvegeket kinek fogják el-adni, ha tényleg kitörne egy világháború? Túl sok „forró" és céltalan pénzmennyiség található olyan kezekben, akik nem tudnak vele bánni, és végeredményben sem maguk-nak, sem másoknak nem használnak vele.

A vége csak az lehet, hogy a legtöbb befektetı pénzét értelmetlen befektetésekkel veszíti cl, es nem is az infláció-val. Pont úgy, ahogy Moliérc mondta: „A legtöbb beteg nem a betegségétıl hal meg, hanem <i gyógyszerektıl."

TÚL LEHET-E JÁRNI AZ INFLÁCIÓ ESZÉN?

Gyakran teszik fel nekem a kérdést, hogy inflációs idıkben spóroljanak-e vagy sem? Alapjában véve a válaszom: igen! Elvileg kell spórolni, de hogyan? Ez itt a fı kérdés. Mivel világmérető inflációról van szó, ami még a kommunista országok határai elıtt sem á l l meg, a probléma súlyosabb, mint valaha. A régi regionális inflációkat még ki lehetett azáltal védeni, hogy más, esetleg a szomszédos ország valu-tájára váltották át az emberek a pénzüket. Miközben a német birodalmi márka értéke gyakorlatilag nullára csök-kent, az óvatos németek stabil holland guldenre váltották pénzüket, a ravasz franciák pedig Svájcban helyezték el, miközben frankjuk tönkrement, a dél-amerikaiak USA-dollárt győjtöttek, hogy kivédjék az állandó inflációt, az Egyesült Államok polgárai anyagi értekekbe, például rész vényekbe és ingatlanokba menekítették pénzüket a máso-dik világháború alatt. Ezek most már mind „tempi passati". Hogy dollár, svájci frank vagy nyugatnémet márka, mind ugyanazoknak a társadalmi és politikai feltételeknek és kockázatnak vannak kitéve. Az egyedüli valuta, amit a megtakarítónak venni kell, az az „árindex". Mivel ez egye-

246 247

Page 125: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lıre még nem létezik, ezért mindenkinek saját magának kell az árkövetı befektetését megtalálnia. Önhatalmúlag hang-súlyozom, hogy „egyelıre", mert gondolom, végül több-éves keresgélés után a kötvényeknél fog kikötni az ember, melyek a létfenntartási költségekre indexáltak.

Azt a kérdést is léi kell tenni: Meddig tart ez az ominózus állapot? Van egyáltalán remény a megmenekülésre, és ha igen, honnan jön? Az inflációnak statisztikai, politikai és lélektani okai vannak. Mindhárom kölcsönös kapcsolatban áll egymással és circulus vitiosust képeznek. A statisztikai okokat egy mondatban tudom a legjobban kifejezni, amit egy több mint száz évvel ezelıtt élt magyar költıtıl vettem át: „Túl sok az eszkimó és t ú l kevés a fóka." Százmilliókkal több afrikai, ázsiai és dél-amerikai fogyasztó, a keleti orszá-gok magasabb életszínvonala, a mesterségesen növelt fo-gyasztás és a fejlett, ún. kapitalista országok pazarlása áll szemben más országok, elsısorban a harmadik világ nem eléggé fejlıdı termelésével.

INFLÁCIÓ: A DEMOKRÁCIA ÁRA

A népek további függetlenné válásával a diszkrepancia szemmel láthatólag növekszik. A modern technika segítsé-gével ezt csökkenteni lehetne, vagy akár áthidalni is, de ehhez a termelési kapacitást, ami gigászi beruházásokat követelne minden inflációs kihatással együtt, meg kellene növelni. A beruházások idejére a fogyasztást radikálisan csökkenteni kellene. S itt felmerül a politikai probléma. Hol van az a kormány, amely egy demokratikus parlamentnek felelısséggel tartozik, és ötévente új választások elé néz, s arra kész, hogy a szükséges intézkedéseket meghozza? Se-hol ! A két-, négy- vagy ötévente megtartott választásokkal az ún. „szabad világ" állandó diktatúrában él, a demagógia diktatúrájában. Mindegy, hogy konzervatív vagy baloldali kormányok vannak a hatalmon, demagógiái okokból hosszú távon nem valósíthatják meg a szükséges intézkedéseket.

Négy évvel ezelıtt pár órát töltöttem Milton Friedman professzorral, a liberális iskola kiváló amerikai közgazdá-szával. Kijelentette, hogy vannak eszközök, melyekkel az inflációt meg lehetne állítani vagy legalábbis fékezni, de „politikai" okok miatt lehetetlen megvalósítani. İ „politi-kát" mond, én „demagógiái" okokat.

Ilyen feltételek mellett a bér-ár spirál tovább tarthat. De minél jobban tudatosul a lakosságnál ez a megoldhatatlan állapot, annál jobban rabul ejti ıket az inflációs pszichózis, és ez a harmadik ok, a pszichológia enyhén szólva a legve-szélyesebb. Végeredmény? Nincs megoldás, mert az infláció a demokrácia ára.

Hogyan tudja a kis és közepes megtakarító ezt az elemi erejő katasztrófát elhárítani? Többféle lehetıség van, kö-zöttük néhány, amit kerüljön.

Semmi esetre se tartsa pénzét a szalmazsákban vagy a zsirószámlán, ahol nem kamatozik. Aki félénk vagy nem akar kockázatot vállalni (és bárminemő értéktárgyakba való befektetéstıl is visszariad), az a bankok és takarékpénztá-rak által nyújtott vagy több évre leköthetı, vagy magas és fix kamatot biztosító betétet válassza. A magas kamatok gyakran szemfényvesztésnek bizonyultak, a kamathozadé-kok pedig gyakran alacsonyabbak voltak, mint az állandó inflációs ráta, és az adó levonása után a befektetés gyakorla-tilag veszteséges volt. Ugyanezt a kritikát a fix kamatozású értékpapíroknál is el lehetett mondani, amik ezenkívül ki voltak téve az árfolyamváltozás kockázatának is, hiszen még az óvadékképes kötvények, záloglevelek stb. is eshet-nek, ha a tıkepiacon a kamatláb emelkedik.

Természetesen spekulálni is lehet, azaz i pénzt azáltal manipulálni, hogy a konjunktúra alakulásától függıen egyik szektorból a másikba lépünk. Ez persze a mi, vagyis a tapasztalt tızsdeprofik vadászterülete.

248 249

Page 126: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

MEGTAKARÍTÓK POKLA AZ ADÓSOK PARADICSOMA

Egy biztos: néha merésznek kell lenni és a kamatokról lemondani. Kamatokból még senki sem gazdagodott meg; ez logikus is. Kapitalista rendszerünk nem osztogat ajándé-kokat. Bgyszóval: az infláció a megtakarítók pokla és az adósok paradicsoma. A húszas évek inflációja alatt a speku-lánsok egész házsorokat és gyárakat vásároltak hitelre, amit aztán a mellényzsebükbıl kifizettek az elértéktelenedett birodalmi márkával. Nem hiszem, hogy ezek az idık még egyszer visszatérnek; ilyen nyereségeket már kormányok sem engedhetnek meg, de szerény mértékben ma is tud a megtakarító az eladósodásból profitálni. Tehát adósodjunk el? A kérdés a következı: ki, hogyan és miért? A kérdést már csak azért is fel kell tenni, mert vannak periódusok, amelyekben a kormányok - ha csak átmenetileg is - olyan intézkedéseket hoznak, melyek kitörik az adósok nyakát. Természetesen anyagi értékekkel is kell rendelkezni. Ez minden közepes és nagy megtakarítónak szól. De az anyagi értékre a po l i t ika i , szociális és pszichológiai kockázat alatt egy nem létezı veszélyt ertek, amitıl a közönség fél, és ezáltal adott esetben, éppen akkor, amikor az ellenértékre lenne szükség, nem tud megvalósítani bizonyos befekteté-seket. Nem tagadhatjuk, az anyagi érték tulajdonosai az elmúlt U) év a l a t t jelentıs tıkegyarapodást könyvelhettek el, annál is inkább, mert nyereségük nem esett adózás alá (leszámítva az USA-t, ahol minden tıkenyereség már hat hónap után is bizonyos adózás alá esik).

I II . HISZTÉRIA: ARANY

A már kimerítıen ismertetett inflációs hisztériához nagy-mértékben hozzájárult az aranyár manipulálása is. Az arany értékének különös tulajdonsága van, egyrészt az, hogy az infláció következtében emelkedik, másrészt ha emelkedik - akkor is, ha mesterségesen manipulálják a magasba -

250

felfőti az inflációt. Ez így ördögi kör. A csatatérhez hasonló-an az arany a zászló és a zene, ami mögött minden más nyersanyag menetel.

Tény, hogy az arany ısidık óta hipnotikus vonzerıt gyakorol az emberekre, mint ahogy ezt ezer és ezer idézet és a mitológia is bizonyítja. Befektetésként csak a marginális értékek alá sorolnám be. Kapitalista rendszerünkben a be-fektetés értékét csak a hozadékával vagy a jövıbeni hozadé-kával tudjuk mérni. Az arany, a drágakövek vagy a mőtár-gyak és győjtemények értékét csak a mindenkori piac, vagyis a kínálat és a kereslet alapján lehet megítélni.

A kínálatnak és a keresletnek kizárólag pszichológiai motivációi vannak. A mőalkotás ára az az összeg, amit a piacon a mőgyőjtı kereskedı vagy spekuláns hajlandó érte fizetni. Ez a divattól is függ, amikor a mőtárgyakat nem befektetési okokból, hanem kedvtelésbıl vásárolják, az árak nagymértékben a divat befolyásától függnek. A mő-tárgy értéke, mely korábban csillagászati értékő volt, a töredékére eshet, ha a stílus vagy a mester elvesztette a közönség kegyeit. A divatot azok manipulálják, akiknek valamilyen módon érdekük főzıdik hozzá. Ehhez azok a tömegkommunikációs eszközök és aukciók is hozzájárul-nak, ahol a bennfentesek az árakat a magasba hajtják. Minden mőtárgyra vonatkozik ez: bútorra, porcelánra, bronztárgyakra és a legkülönbözıbb győjtött tárgyakra. Ugyanez történik az arannyal is, azzal a különbséggel, hogy az arany árát a legkönnyebb manipulálni. Háborúk, forra-dalmak, polgárháború, pénzelértéktelenedés: mindezek olyan érvek, amikkel az aggódó, a vagyonát féltı lakosság-ban pánikot lehet kelteni.

A Magyar Nemzeti Bank fınöke, Fekete János úr egyszer szellemesen megjegyezte, hogy a Földön 500 közgazdász az arany ellen van; 3 milliárd pedig az aranyért. Csak azt felejtette el, hogy a hárommilliárd ember többsége könnyen manipulálható, eltekintve attól, hogy ,i legtöbbnek egy dollárja sincs arra, hogy aranyat vegyen. Az aranylobby az

Page 127: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

elmúlt években sokat manipulált: Dél-Afrika, a szovjet kormány és néhány svájci és német pénzintézet szövetségé-nek köszönhetıen magas hasznot húzott belıle. Errıl ké-sıbb még részletesen beszélek.

Ismerem az aranyfanatikusok elméletét: „Az arany örök-kc maradandó érték és így tovább." De a minıséget nem lehet márkában és pfennigben kifejezni. A minıség „örök-ké" 100, 500 vagy 1000 dollárt ér unciánként? Száz dollár bizonyára éppúgy örökké lesz, mint 1000. Az aranynak mint árunak nincs önköltségi értéke, ami azonban nem is lenne abszolút mérték. Elıször is a bányák különbözı minı-sége miatt. Idıvel a költségek is változnak, de ez sem garancia arra, hogy az eladási ár nem eshet, mint ahogy a harmincas években a különbözı nyersanyagoknál.

Az arany milliók számára fétis, de nem az olyan magasan fejlett nemzetek számára, mint Amerika, Japán, Nagy-Britannia stb., mert ezek a népek kisebb mértékben vesz-nek aranyat, akkor ez már nem fetisizmus, hanem abban reménykednek, hogy magasabb áron fogják eladni. Mindig lesznek olyan aranytulajdonosok, akik a sárga fémet mé-lyen tisztelik, de bizonyos árnál azonnal eladják, mert nye-reséget érhetnek el.

Tehát milyen legyen a megtakarító viszonya az aranyhoz, ha nem spekulálni akar vele és más befektetésekkel is rendelkezik?

Ezt egy rövid vadnyugati történettel szeretném illusztrál-ni. Egy amerikai kisváros tekintélyes polgárai mindennap egy exkluzív klubban étkeztek, és szigorúan megtiltották, hogy zavarják ıket, a kivétel csak árvíz, tőz vagy nyugati indiántámadás lehetett.

Ilyen esetekre jól felkészültek, mert a szekrényben vagy másutt eldugtak néhány aranypénzt.

Minden megtörténhet, például a „rézbırőek" még ma is jöhetnek. De most nem nyugatról, hanem inkább keletrıl. Ebben az esetben minden, ami elrejthetı, tehát az arany is

a legjobb befektetés. Ez a kis polémia engedtessék meg nekem!

De fordítsuk komolyra a szót: mondjuk ki nyugodtan, hogy az arany bizonyos feltételek mellett és behatárolt kere-tekben átmenetileg szükséges és jó befektetés lehel.

GONDOLATOK AZ ARANYSTANDARD-RENDSZERRİL

Egészen más probléma az arany mint a valutarendszer alap-ja, az úgynevezett aranypénzrendszer. Az arany jelentı ségének elemzésekor és az aranykérdés összefoglaló kezelé-sekor elengedhetetlen néhány dolog figyelembevétele. Évek óta százezrek beszélnek az aranystandard-rendszerrıl, de 99%-uk (Reagan elnököt és de Gaulle tábornokot is beleértve) nem tudja, hogy mirıl beszélnek.

Az aranystandard-rendszernek nevezik azt a mechaniz must, amelynek a gazdaságban a kínálat és a kereslet egyen-súlyban tartása a feladata — a nemzeti éppúgy, mint az államok közötti kereskedelemben —, hogy így szabályozza az egyes államok között a fizetési mérlegeket és ezáltal itt rögzített valutaárfolyamokat érjenek el.

Hogyan mőködik ez a mechanizmus? Minden valuta értékét aranyban állapítják meg (például egy dollár X gramm arannyal egyenértékő), emellett pontosan elıírják, hogy a mindenkori jegybanknak mennyi aranytartalékkal kell rendelkeznie. Minden jegybank meghatározott áron köteles aranyat venni vagy eladni. Ha például egy ország valutáját külföldön nagyobb mennyiségben kínálják, akkor az érintett jegybanknak arannyal kell ezt felvásárolnia. Egy ilyen kínálat akkor lép fel, ha az ország kereskedelmi és fizetési mérlege deficites. A kereskedelmi mérleg kiegyen-súlyozására a kormánynak lépéseket kell tenni az infláció ellen; felemeli a kamatokat, ezáltal elısegíti a tıkeimportot is, korlátozza a hiteleket, csökkenti a kiadásait és növeli bevételeit. Egyszóval radikális deflációs politikát léptet

252 253

Page 128: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

életbe: a fogyasztók és a vállalatok zsebébıl kiveszi a pénzt, még akkor is, ha ez munkanélküliséghez és fizetésképtelen-séghez vezet, mindezt azért, hogy ne kelljen aranytartalé-kaihoz nyúlni .

Ha a helyzet megfordul, és a külkereskedelmi mérleg aktívumot mutat, akkor az illetı valuta iránt nı a kereslet, és a jegybank aranyat vásárol valutájáért. Újra arany áram-lik az országba és csökkenteni lehet a kamatokat, és a hitelparitásokon is lehet lazítani. Ezt hívják aranystandard-nak. S pont ezzel a rendszerrel akarják rendbe hozni az állami pénzügyeket, „ahogy ezt Móricka elképzeli", mon-dották volna Bécsben!

Papíron minden csodálatosan logikusnak tőnik, olyany-nyira, hogy a híres Jacques Rueff [de Gaulle tábornok pénz-ügyi szakértıje, akinek „Aranystandard-úr" volt a gúnyne-ve) ezt a rendszert egyszer „korlátlan hatalmú uralkodó-nak" nevezte, aki a „világgazdaság rendje fölött ırködik". „De hol van .íz uralkodó hadserege?" kérdeztem Monsieur RuefftÖ] egy televíziós vitában, „amely a kormányt radiká-lis deflációs politika végrehajtására kényszeríthetné?" Rueff már 19 38-ban az egekig dicsérte az aranystandard-rendszert a Sorbonne-on tartott elıadásán. Példaként Né-metországot hozta fel, és dicsérte a Brüning—Luther-kormány deflációs politikáját, mert a világgazdasági válság ellenére növelni tudák aranytartalékukat. Mint tudjuk, Brüning politikája olyannyira sikeres volt, hogy egy évvel késıbb Adolf Hitler került hatalomra.

A tények egcsz.cn mást mutatnak, mint amit Rueff úr mond. Ritkán jut olyan demokratikusan választott kormány a hatalomra, amelyik olyan politikát engedne meg magának, amelyik a munkanélküliséget növeli, az életszínvonalat csökkenti és még a vállalatokat is nehéz helyzetbejuttatja. S ha egy kormány mégis merészelne ilyen politikát folytat-n i , akkor ehhez nincs szüksége az aranystandardra, az is kérdéses, hogy segítségére lenne-e erıfeszítéseiben?

Fordított helyzet ben sem követik a kormányok az

254

aranystandardot. A rendszer szabályai szerint pl.: az NSZK és Svájc nem követhetett volna néhány évvel ezelıtt inter-venciós politikát, hogy kielégítsék a valutájuk iránti keres-letet. Mindez megnövekedett tıke- vagy aranyimporthoz vezetett volna, és ezzel automatikusan fedezetlen pénz-mennyiséget bocsátott volna ki, vagyis inflációt gerjesztett volna. Mindkét ország számára fontosabb volt az infláció elleni harc, mint aranytartalékuk gyarapítása; valutafelér-tékeléssel és más intézkedésekkel válaszoltak. De ha fel- és leértékelnek, ahelyett, hogy a rendszer vezényszavára hall-gatnának, úgy az egész mechanizmus gyakorlatilag fölösle-gessé válik.

Legyünk ıszinték: egy valuta minısége nem aranyfede-zetétıl függ, hanem az állami pénzügyek irányításától, a gazdaság termelékenységétıl és a lakosság fegyelmezettségétıl. Arany áramlik az országba, ha a valuta stabil és kiáramlik, ha az elveszíti stabilitását.

A Deutsche Bundesbank nulla aranyfedezettel kezdte tevékenységét és ennek ellenére a márka néhány éven belül a legerısebb valutává vált. Azonban a Banque de Irance 1968-ban hatalmas aranytartalékkal rendelkezett (de Gaulle győjtötte össze), ami 14 napon belül elapadt a politikai válság következtében.

Mindezektıl eltekintve gyakorlati okokból kifolyólag sem lehetséges az aranystandard-rendszerhez való visszaté-rés. Ha az USA kormánya egy új, magas aranyárai állapítana meg, az aranylobby ezt pánikkeltéssel és hisztériával hama-rosan túlszárnyalná, és az arany árát ismét fél kellene emel-ni. Az aranystandard-rendszer nélkül az arany „közönsé-ges" áru marad, mint minden más fém, melynek árfolyama a szabadpiacon ingadozik, anélkül, hogy bármi köze lenne a valutarendszerhez.

Különben az arany a baráti nemzetek egymás közötti viszonyában súlyos konfliktusokhoz is vezethet, mint ahogy Ottó von Bismarck megjegyezte, noha nem volt gaz-dasági szakértı: „Az aranytartalék olyan mint egy takaró

255

Page 129: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

kettınek, mert mind a ketten magukat igyekeznek vele betakarni."

Rabindranath Tagore mondása, amelyet egy másik össze-függésben idéztem az aranyról, ugyan költıibb volt, de az itt említett mondat egyszerőbb, realistább és frappánsabb.

Az óvatosság feltétlenül szükséges! De ha nem az arany, akkor mi biztosítja a valuta stabilitá-

sát? Errıl lesz szó bıvebben a következı fejezetben, ami-nek az eddig említett gondolatok képezik az alapját.

A VALUTA:

BŐNEINK ÉS ERÉNYEINK TÜKÖRKÉPE

Mivel roppant jelentısnek tartom, ezért a lehetı legnyoma-tékosabban megismétlem: a valuta minıségének conditio sine qua nonja az állampénzügyek irányításának minısége és egy ország egész gazdaságirányításának a minısége. Mind-kettı pedig az ország valamennyi polgára vétkeitıl és eré-nyeitıl függ.

Hogy melyek azok az erények, tulajdonságok és erıforrá-sok, amelyek megfigyeléseim alapján egy ország valutáját fedezik?

A következıkben röviden összefoglalom. Dollár: politikai biztonság, az USA-ban feltétel nélküli

tisztelet a magántulajdonnal szemben, valamint a magasan fejlett technológia, a gazdag nyersanyagtartalékai és a vállalkozók dinamikája.

Nyugatnémet márka: politikai stabilitás (legalábbis ed-dig), szorgalom, megtakarítói készség és a német nép fegyel-me.

Font sterling: az egykori világbirodalom vagyonának ma-radványai, a világkereskedelem és a „City of London", amely még mindig a nemzetközi bank- és a biztosítási ügyek központja, valamint a hajózás és ráadásként az északi-tenge-ri olaj.

Svájci frank: évszázados semlegesség és a törvényben védett, ha nem is abszolút banktitok.

Francia frank: az évtizedek óta felhalmozott nemzetközi befektetések, a francia életstílus és ízlés, valamint a franciák találékonysága - olajuk ugyan nincs, de vannak ötleteik.

Jen: az ipar robotizálása és a munkavállalók szerénysége.

256 257

Page 130: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Olasz líra: templomok, múzeumok és paloták. Róma, Velence, Firenze.

Holland gulden: a gyarmattartó birodalom öröksége, ha-talmas kereskedelmi flottája, makacs megtakarítási készség és egy kevés földgáz.

Norvég korona: északi-tengeri olaj és olajszállító flotta. Osztrák schilling: beesi viccek és sok, hagyományra éhes

amerikai, akik nosztalgiájukká] a császári és királyi idıket idézik lel.

Magyar- forint: a magyarok lurfangossága; a forintnak van a viszonylag legmagasabb árfolyama a keleti blokk devizái között, 15%-kal áll a hivatalos jegyzés alatt, a jegy-bankvezetés zsenialis pénzügyi irányításának köszönhe-tıen.

Rubel: a Szibériától való félelem, a diktatúra és sok arany (mindez természetesen nem használ semmit, mert az ún. szürke piacon a hivatalos árfolyam 20 százalékáért lehet hozzájutni).

Izraeli font: a diaszpórából Izraelbe utalt adományok (Izrael az egyedüli ország, amelynek legfontosabb adófizetıi külföldön élnek).

Röviden mindezek a tulajdonságok, erények és adottsá-gok határozzák meg egy ország valutájának rangját. Ha az erények sokai nyomnak a latban, úgy a valuta erısödik, ha csökkennek, akkor a valuta is veszít jelentıségébıl.

Hosszú távon nem az arany fedezet támogatja az ország valutáját, hanem az arany a stabilabb valutával rendelkezı országba beáramlik, és ahol az erények eltőnıfélben van-nak vagy a bőnök túlsúlyba kerülnek, onnan kiáramlik. Természetesen a sors alakulása is nagy szerepet játszik: az olaj lelıhelyek felfedezése vagy kedvezı katonai-stratégiai helyzet. A spekulánsok által felfőtött tömeghisztériának, a manipulációinak és tömegtájékoztatási eszközöknek ugyan nagy, de tulajdonképpen rövid távú a hatása az árfolya-mokra.

A végén kiderül az igazság. Az aranyfedezet csak illúzió,

ami könnyen eltőnik, ha az irányítás csıdöt mond. Az aranystandardhoz való visszatérést csak a bolondok kíván-hatják, akik az aranyról mindent tudnak, de az összefüggé-seket nem értik meg.

Azt a felfogást, hogy egy valuta értékét aranyfedezete határozza meg, olyan badarságnak tartom, hogy én minden közgazdász és szakértı gazdasági éleselméjőségét aszerint ítélném meg, hogy az aranystandard mellett vagy e l l en voksol.

258 259

Page 131: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

SPEKULÁCIÓ A VAGYON MEGİRZÉSÉÉRT

Ma mindannyian tudjuk, hogy az, aki nem spekulál vagy pénzét fantázia nélkül fekteti be, egy napon hoppon marad. Bizonyos fajta spekuláció - s ezalatt nem a játékot értem -a vagyon megırzését jelenti, akkor is, ha nem veszünk emiatt hiteleket igénybe, s aki ezt nem teszi, az annak a veszélynek van kitéve, hogy a bankszámláján tartott pénze a szeme láttára elapad.

Az elmúlt évtizedek történelme tele van figyelmeztetı példákkal. Egész családok szegényedtek el egyik napról a másikra, mert a legbiztosabb bevételek hirtelen semmivé váltak. Milliónyi menekültnek kellett idegenben új életet kezdeni, és olyan problémák elıtt álltak, hogy nem tudták, hogyan teremtsék meg hozzá a szükséges feltételeket. A há-ború, katonai megszállások, a kommunizmus hatalmának kiterjedése, az államosítások milliárdnyi értékő tıkét visz-szavonhatatlanul eltüntettek.

Tökéletes biztonság nem létezik, de legalább meg kell próbálni a kockázat megosztásával a veszélyt behatárolni. Ehhez természetesen szaktudásra és jó adag tapasztalatra van szükség. A pénzbefektetés elméletileg megtanulandó tudománya nem létezik.

A VAGYON NÖVELÉSÉNEK MŐVÉSZETE

A haladó beállítottságú polgár legalább a tızsde és a pénz-ügyi ismeretek minimumát, egyszóval a spekulációt sajátí-totta el. Éppúgy, ahogy nagyanyáinkat már gyerekkoruk-ban a háziasszonyi erények ismeretére megtanították.

E bölcsesség nem is annyira új. 2300 éve már Xenophon is megmondta, hogy az embernek elegendı egészségesnek lennie és testi erejét a háborúra fenntartania, a vagyon növelésének mővészete éppoly csodálatot és elismerést ér-demel.

Hogy ki milyen módon fekteti be a pénzét, az magánügy. Minden megtakarításnak megvannak a saját problémái, és a helyzet sohasem teljesen azonos. Minden megtakarító a saját életfelfogása szerinti befektetési formákat fog elıny-ben részesíteni. Egy agglegénynek, aki tıkéjét élvezni akar-ja, más befektetési formát ajánlanék, mint egy családapá-nak, aki gyerekei nevelésére és jövıjére gondol. A kereske-dınek ellenben arra kell gondolnia, hogy mindig elég le-gyen a rendelkezésére álló tıkéje. Másképp van ez az orvos-nál vagy az ügyvédnél, akik tartalékaikat hosszabb ideig nélkülözni tudják. A világjáró vagyonkezelıjével megtör-ténhet, hogy öt hónapig el sem éri a befektetıt. Ezzel szemben a tızsdei törzsvendég ismeri a legfrissebb fejlı-dést, és abban a helyzetben van, hogy bármelyik pillanat-ban megbeszélhetık vele az új intézkedések.

Mielıtt a megtakarítónak tanácsot adnak, tisztában kell lenni vagyoni helyzetével. Csak értéktárgyakkal vagy be-fektetésre váró eszközökkel is rendelkezik? Hogy képlete-sen beszéljek, az általános orvos szerepében találja magát a tanácsadó, aki a diagnózis alapján betegét szakorvoshoz küldi, vagyis egy értékpapír-specialistához vagy ingatla-nokkal foglalkozó szakértıhöz, vagy valamilyen más szakág szakértıjéhez.

A foglalkozást, kort, egészségi állapotot, jellemet (jó-vagy rosszindulatú), vérmérsékletet (ideges vagy flegmati-kus), a családi állapotot (agglegény vagy nagyapa), sıt a megtakarító káros szenvedélyét és hobbiját is ismerni kell, hogy pénzügyekben helyes magatartást ajánlhassanak neki.

A gyakorlatban azt is meg kell állapítani, hogy adó- és örökösödési problémák mekkora szerepet játszanak. Erre vonatkozóan meséltek Franciaországban egyidejőleg mulat-

260 261

Page 132: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tató és hátborzongató történetet, az ún. Pinay nagynénirıl, akinek nem kellett örökösödési adót fizetni. Ha valahol egy gazdag idıs nagynéni haldoklóit, úgy egész vagyonát azon-nal Pinay-járadékpapírra változtatták. „Ha érzed, hogy ha-mar itt a vég, úgy Pinay a mentség" hangzott a mondásom, amit néhány barátomnak költöttem. És ha bizonyos tızsdei napokon a Pinay-járadékpapírok forgalma meglepetéssze-rően emelkedett, akkor mindenki tudta, hogy valahol egy milliomos a végét járja.

Különbözı tényezıket kell egyidejőleg elemezni és a világesemények menetébe illeszteni, pontosan figyelemmel kell kísérni a kül- és belpolitikai fejlıdést, a gazdasági, pénzügyi és kincstári helyzetet. Csak akkor vagyunk a szó igazi értelmében vett spekulánsok.

Véleményem szerint a spekuláció azzal az ösztönös szán-dékkal kezdıdik, amikor saját vagyonunk vásárlóerejét meg akarjuk ırizni. E szándék és ama szenvedély között, h°gv vagyont akarunk szerezni, csak graduális különbség van. (Evés közben jön meg az étvágy.) Manapság mindenki nolens volens spekulánssá válik. Spekulánsok vagyunk nyereség fölötti örömünkben és abból a sportból kifolyólag, amikor a józan ész által kiötlött prognózist megvalósulni látjuk.

Rengeteg ügynök és bankár tesz különbséget spekulációs és befektetési értékpapírok között. Ezt a megkülönböztetést felületesnek és alapjában véve tévesnek tartom. A különb-ség nem a befektetett értékpapírok minıségében, hanem a mennyiségében rejlik. Ha a nagy befektetı egy viszonylag kétes bánya- vagy olajrészvényt minimális összegért szerez meg, akkor az nem spekuláció, hanem tudatos kockázatvál-laló befektetés. Ellenben ha egy kisember akkora összegért, mely anyagi lehetıségeit meghaladja, azaz hitelre a „legbiz-tosabb" értékpapírokat (kötvényeket, ingatlanokat vagy akármilyen óvadékképes értékpapírokat) vásárol, akkor merész spekulációba kezd. Mindig szem elıtt kell tartani, hogy a spekuláció vagy befektetés csak arányok kérdése és

262

a határok elmosódnak. Az átgondolt befektetés jó spekulá-ció, és egy sikeres spekuláció jó befektetés. Gyakran hallani pöffeszkedı tızsdéseket, hogy milyen jól spekuláltak, ami-kor egy részvényt 100-ért megvettek és 110-ért eladtak. De ha ugyanezek a részvények 100-ról 60-ra zuhannak, és ezeket veszteséggel nem akarják eladni, akkor állítják, hogy hosszabb távra szóló befektetést tettek, és az átmeneti árfo-lyam nem érdekli ıket. Természetesen ezzel saját magukat tévesztik meg. De emberi gyengéje mindegyikünknek van, különösen nekünk, spekulánsoknak.

AMIVEL SPEKULÁLNI LEHET

Mindennel lehet spekulálni. Mindenféle ingatlannal, csalá-di házaktól kezdve egészen a még közmővesítésre váró területekig, bármilyen nyersanyaggal, amirıl már részlete-sen írtam. Nyersanyagok azoknak, akik a késıbbiekben ezeket a nyersanyagokat használják fel. A molnár vagyoná-nak egy részét gabonába fekteti, a csokoládégyáros kakaót vagy cukrot vásárol, a textilgyáros gyapjúval vagy gyapot-tal rakja tele raktárát, az aranymőves arannyal és ezüsttel látja el magát és így tovább.

Ismertem egy francia parókakészítıt, aki az inflációs idıben nıi hajat, vagyis (kínai) copfokat vásárolt, hogy így védje magát a pénzelértéktelenedés ellen.

A megtakarítók világa kétpártrendszerő demokráciára hasonlít. Az egyik párt az ingatlanbarátoké, a másik a mobil értékek, vagyis az értékpapírok barátaié. Majdhogynem két különbözı hitvallásról van szó, oly mélyek az elvi különb-ségek. Mindegyik fél találó érveket hoz fel, de a befektetési formák hátrányairól keveset beszélnek.

263

Page 133: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

BEFEKTETÉSEK: RÉSZVÉNYEK, INGATLANOK

A részvénybefektetés egyik natranya az, hogy a befektetı részvényei árfolyamát naponta követni tudja és ez a legna-gyobb kárára lehet. Még akkor is, ha nem akar odafigyelni, a napi sajtó az árfolyamokat az orra alá dörgöli. Nem is szólva arról, hogy egy nagyobb visszaesés idején a fıcímek maguk is információval szolgálnak. így a befektetı - akarva- , nem. akarna. = ^a^ftöía, *ns)$&ígú^ kásjÉL 4s, ^^ w&8£ggtnác&-latlan lépeseknez vezethet. Az ingatlanbefektetéseknél ez a feszültség nem áll fenn. Itt nincsenek látható árföiyarn-ingadozások, amelyek az emoer idegein, mint a hárfa húrjain tudnak játszani. És mégis egy ház vagy egy telek tényleges és elérhetı értéke az idık folyamán nagy ingadozásnak van kitéve. Ha valaki pl. 100 000 márkáért ingatlant vásárolt, igencsak kérdéses, hogy ezt a tulajdont néhány hónappal vagy évvel késıbb veszteség nélkül tudja-e eladni. Nem beszélve a roppant költségekrıl és jutalékokról, meiyek egy nagy hányadot tesznek ki. Nem az árjegyzékbıl, hanem a saját zsebén tapasztalja az ember, hogy befektetése valójában mennyit ér. A részvénybefektetés egyik elınye az abszolút likviditás. A részvényárfolyamok emelkednek és esnek, de a tızsdén mindennap lehet belılük pénzt csinálni. Egy ingatlantulaj-don eladásához nagyobb türelemre van szükség. A rész-vénytulajdonos már viszonylag kis összeg árán is tudja kockázatát csökkenteni. Befektetéseit nemzetközileg és több különbözı csoportnál tudja szétszórni. Ingatlanok esetében ez csak egeszén magas összegek kifizetésével lehet-séges. A politikai kockázat az ingatlanértékeknél viszony-lag nagyobb, mivel a vevık között mindig több a bérlı, mint a háztulajdonos. Melyik kormányzat az, amelyik nem inkább a bérlıket védi, és ez nagy méreg a háztulajdonos-nak. A világ minden országában van egy igen népszerő bérlıvédelem, ami hosszú ideje nyomást gyakorolt az ingat-lanpiacra.

Igaz, hogy az elmúlt években a részvénytulajdonosok meg lettek tépázva, miközben az ingatlantulajdonosok az állandóan emelkedı árakból bıségesen profitáltak. Minden-esetre semmi garancia nincs arra, hogy a jövıben ez nem ismétlıdik meg. Az elmúlt 50 évben az ingatlanspekulánsok gyakran utolsó ingüket is elvesztették az Egyesült Államok-ban, Franciaországban, Spanyolországban és - „horribile dictu" - Svájcban is. Németországban az ötvenes, hatvanas 'eb ahfcivcticb "CVCK

JKezáeien renuKivüi nagy ingatlanpiaci fellendülés uralkodott. De ez nem maradt mindig így. En-nek ellenére meg vagyok róla gyızıdve, hogy a kisbefekte-tık számára a pénzbefektetés elsı törvénye egy saját tulaj-donú lakás megszerzése. Ezzel elsı megtakarítását infláció-biztosítottan fektette be.

Apám gyakran hangoztatta: „Nem vagyok elég gazdag, hogy olcsó dolgokat vásároljak." Ez látszólag ellentmondá-sos, de van benne egy csepp igazság. Mert egy pár cipı vagy egy télikabát, ami látszólag olcsó, silány minısége miatt nem hordható sokáig. A befektetésekrıl ezt nem lehet elmondani. A befektetett értékek ára objektíven nézve, egyszer túl magas, máskor túl alacsony, mert árfolyamuk tömeghisztériának van kitéve. A közönség figyelmen kívül hagy minden logikus megfontolást; hajlik az olyan értékek vásárlására, melyek ára emelkedett, és figyelmen kívül hagyja azokat, amelyek árfolyama esett. De így csak az a játékos gondolkodhat és cselekedhet, aki naponta akar árfo-lyamnyereséget besöpörni és ezért az árral úszik. De talán hosszú távon igaza van a tömegnek? Majdnem soha!

BEFEKTETÉSEK: ÁRUK, NYERSANYAGOK

A már említett pénzügyi befektetéseken kívül minden ke-reskedınek és gyárosnak megvan az a lehetısége, hogy felhalmozza azt az árut, amire a cégének szüksége van.

A nyersanyagok a pénzbefektetés egyik lehetıségének számítanak. Az árutızsdéken a hivatalosan jegyzett áron

264 265

Page 134: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

mindenki megvásárolhatja a legfontosabb nyersanyagokat. Itt egy nagy veszélyre kell felhívnom a figyelmet, amit nem tudok eléggé gyakran megismételni: ha nyersanyag-befek-tetésrıl írok, akkor azalatt nem határidıs áruspekulációt értek, amikor nagy mennyiségő réz, búza vagy valami hasonló áru vásárlásához viszonylag kis összeg befektetése elegendı, mert ebben az esetben a befizetett összeg nem tıkebefektetés, hanem garancialetét az esetleges árfolyam-ingadozásokra. Ha a vásárolt áru árfolyama csak néhány százalékkal csökken, akkor az ügyfélnek további összeget kell biztosítékként befizetnie, és abban az esetben, ha ezt nem teljesíti, áruját azonnal eladják, ami esetleg eddigi befektetéseinek teljes elvesztését jelenti. Az ilyenfajta nyersanyag-befektetés minden befektetı számára az 1. szá-mú tilalom. Ellenben, ha egy tıkés az árutızsdén valami-lyen árut vásárol, melynek ellenértéke pont annak az ösz-szegnek felel meg, mint amennyit befektetni hajlandó, ak-kor a nyersanyag a kívülállónak is befektetési lehetıséget nyújt.

További befektetési területek, amelyek infláció esetén is viszonylag stabilak, a következık: képek, régi bútorok, porcelánok, drágakövek, pénzérmék, bélyegek, sok más győjtemény. De ezen a területen a legnagyobb óvatossággal kell mozogni. Minden sarkon lesben áll egy minden hájjal megkent tanácsadó, aki iskolázatlan ügyfelének nem olyan befektetést tanácsol, amibıl annak haszna származhatna, hanem olyat, ami neki a legnagyobb jutalékot biztosítja. Igaz, hogy a mőtárgyak a képek, régi ezüsttárgyak, régi bútorok, porcelán stb. elérhetı ára az elmúlt 30 évben rakétagyorsasággal emelkedett, de ez nem követhetı a kis-befektetık számára.

BEFEKTETÉSI ERTEK: KEPÉK

Szakértık szerint a képek ára az ötvenes évek óta 8-20-szo-rosára emelkedett. De csak a kiemelkedı mővek piacképe-sek, és ezek is ki vannak téve a divat változásának. Voltak évek, amikor a 19. századi francia impresszionisták képei-nek ára rakétagyorsasággal emelkedett, miközben a régi mesterek képei csak szerény árakat értek el. A képek témái szintén nagy szerepet játszottak. Ma és a következı évek tendenciája a következı: a világos képek jók - a sötét képek rosszak, a nyugodt tenger ábrázolása jó - a háborgó tenger rossz; csendélet virággal, gyümölccsel vagy osztrigával jó - vadhús véresen rossz: téli tájak korcsolyázókkal különö sen jók - vallásos témák és csatajelenetek halottakkal na gyon rosszak... És folytathatnám a felsorolást. Észre kell venni, hogy a győjtı ízlése rendkívül árnyalt.

A magánkézben levı különbözı győjtemények roppant nagy értékőek, amelyeket kedvtelésbıl és nem befektetési okokból győjtöttek össze. Sok gazdag család győjteménye most több mint százéves, a nagy amerikai győjtıké több évtizedesek és sok közülük múzeumokban található (mint pl. a Mellon- vagy a Frick-győjtemény az USA-ban vagy a Bührle- vagy a Reinhardt-győjtemény Zürichben stb.).

A legtöbbre becsült képek áralakulásában az én generá-cióm a legnagyobb szélsıségeket élte meg. Még pontosan emlékszem a kor leghíresebb képgyőjtıjének és kereskedı-jének (ez gyakran egybefolyt) két nagy csıdjére: Marcel von Nemes győjteményét (München) még személyesen ismertem - az elsı világháború után árverezték el, de a befolyt összeg az adósságok kiegyenlítésére sem volt elég. Ez a győjtemény ma felbecsülhetetlen értékő lenne, ugyanúgy, mint minden idık legokosabb képkereskedıjéé - Sir Joseph Duveen-é (késıbb Lord Millbrooknak hívták) -, aki közvetlenül a második világháború elıtt a legsúlyosabb fizetési nehézsé gekbe került. Ezzel szemben Dániel Wildenstein, akirıl már

266 267

Page 135: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

volt szó, egy képkereskedı-dinasztia harmadik leszárma-zottja, Franciaország egyik leggazdagabb embere, nagyapja képgyőjteményének köszönhetıen.

BEFEKTETÉSEK: RÉGI BÚTOROK, PORCELÁNOK

Az ötvenes években az Egyesült Államokban a régi bútorok közül csak az angolt keresték, a francia bútorokat elhanya-golták, mert az erıs központi főtést nem viselték el. Csak amióta a Kennedy házaspár francia bútorokkal rendezte be a Fehér Házat, azóta vált népszerővé, és az áruk is azóta ért el csillagászati összegeket, de természetesen csak a legjobb darabok.

A régi kínai porcelán ára az utóbbi években az ötvensze-resére emelkedett, mert japán győjtık — a legnagyobb gaz-dasági csoda országának polgárai — jelentek meg a piacon. Amikor az olajválság Japán pénzügyi helyzetében zavart okozott, az áremelkedések szüneteltek. Azóta is úgy ma-radt. Az olajhelyzet más értékeknél is okozhat eltolódáso-kat. Mert ha az arabok nevetnek, akkor másoknak sírni kell.

Az arany, ezüst és drágakövek árainak hirtelen emelke-dése ennek majdnem egyenes következménye volt. Az arab tıkések biztosan inkább a gyémántok és más drágakövek, mint a francia impresszionisták iránt éreznek vonzódást. A nagy európai ékszerészeket már szaúd-arábiai és kuvaiti ügyfelek is l'elkérték, hogy képviselıiket ékszerkollek-cióikkal küldjék el hozzájuk. Közismert, hogy ritka, igazi keleti szınyegek és más keleti mőtárgyak és az iszlám vallási tárgyú ereklyéi igen keresettek voltak. Magas ka-matlábak idején és az infláció elleni küzdelemben az ilyen értékek ára is meredeken eshet.

BEFEKTETÉSEK: ÉKSZEREK, GYÉMÁNTOK

Az ékszerek keresettsége is nagymértékben a divattól függ. Az igazgyöngyök, amelyek 50 évvel ezelıtt még különösen értékesek és keresettek voltak, az évtizedek folyamán a japán tenyésztett gyöngyök konkurenciája miatt sokat ve-szítettek értékükbıl. Sok szocialista országbeli emigránst ismertem, akik magukkal hozták drágaköveiket, amelyek családi ékszernek számítottak, és legnagyobb csalódásukra meg kellett állapítaniuk, hogy csak az általuk felbecsült összeg töredékéért tudták azokat eladni.

A gyémánt csak az utóbbi években vált népszerővé. Ára 1968-ig csak lassan emelkedett, a valutaválság alatt 50 szá-zalékkal, majd a 70-es évek végén robbanásszerően nıtt, néhány esetben több mint 100%-kal. Egykor a nagy drága-kövek (természetesen karátonként) voltak a legdrágábbak, ma a 3—4 karátosak a legkeresettebbek. Ennek az volt az oka, hogy az amerikai feleségek 91%-a és a japán nık 19%-a gyémántgyőrőt hord. Az árakat hosszú ideig a De-Beers társaság (a legnagyobb termelı) ellenırizte. A gyémántpiac globálisan tekintve mindig rendkívül érzékenyen reagált a magas kamatlábakra és összességében a pénzpolitikára, úgy-hogy egy egységes áralakulás csak a legnagyobb nehézsé-gek árán volt elérhetı. A helyzetet még az is nehezíti, hogy a De-Beers társaság kb. 1981 óta nincs abban a helyzetben, hogy a piacot irányítsa és ezáltal az árakat ellenırizze. Ettıl az idıponttól kezdve az árak eléggé hektikusan alakultak; azután 1980-tól 1982-ig 50%-kal estek.

A gyémántfelvásárlás csak hosszú távon lehet kifizetıdı befektetés. És ami még fontos: a gyémánt is erısen ki van téve a divatnak, a csiszolás, a forma (kerek, négyszögletes vagy ovális) és elsı helyen a szín és a csillogás határozza meg az árat. Ezenkívül a gyémántvásárlás minden esetben kényes ügy, mert elég ha csak egy kicsi fekete pont van a csillogó kıben, és máris 80%-kal esett az értéke.

Ezzel szemben a színes drágakövek árai csak lassan köve-

268 269

Page 136: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

tik a gyémántokat és értékelésük rendkívül nehéz. Vannak smaragdok, melyeknek karátonként 100 dollár az értékük és olyanok, melyeknek értékét karátonként 10 000 dollárra becsülik. Sokéves tapasztalatra van szüksége annak, aki ki akarja magát ismerni ezen a területen.

Mindazonáltal egy férfit sem beszélnék le, hogy gyé-mántgyőrőt vásároljon feleségének, mert az az öröm, ame-lyet minden asszony érez, ha a győrőjét hordja és ismerısei-nek mutogatja, bıven kárpótol az elveszített kamatokért.

BEFEKTETÉSEK: RÉGI PÉNZEK, BÉLYEGEK

A régi pénzeknek és a bélyegeknek is vannak hívei. Azok a szakemberek, akik győjtıként kezdték, mielıtt kereske-dıkké váltak, hobbijuknak köszönhetıen tıkéjüket meg-sokszorozták. Hgyik gyerekkori barátom, egy ismert numiz-matikus, csak egy régi aranyérmét vitt magával, amikor 1937-ben el kellett menekülnie Bécsbıl. Ez az egy pénzda-rab biztosította életben maradását az emigráció hosszú évei alatt Svájcban. Egy másik régi barátom (L. Varga), régi orosz bélyegek mesés győjteményét mondhatja magáénak, amit a szovjet kormány óriási áron akart tıle megvásárolni. De ı, egy világhírő filatelista szakértı, egy katalógus kiadója és speciális ügyekben a francia postaügyi minisztérium tanácsadója nem adja el ıket, mert az ı élete a bélyegek világa.

Ugyanakkor tucatnyi megtakarítót ismerek, akik a régi pénzeket vagy a bélyegeket befektetésnek vásárolták és bizonyára nem tudják az árut veszteség nélkül eladni. (Ez a jelenség minden területen megismétlıdik.)

A szomszédom, egy tıkés (egyben csellóvirtuóz) nemré-gen mesélte, hogy összes befektetései közül százalékban kifejezve három csellóvonó volt a legsikeresebb, amit a Beethoven-barát Francois Tourte készített. A vonókat, ami-ket annak idején darabonként 500 dollárért vásárolt, bármi-kor eladhatja darabonként 50 000 dollárért az érdeklıdı

múzeumoknak. Még a Stradivari-csellója sem ért el olyan mértékő értéknövekedést, mint a három vonó. Mégsem ajánlanám kisbefektetıknek, hogy megtakarításaikért csel-lóvonókat vásároljanak.

Ellenben még ma is sajnálom, hogy nem éltem azzal az ajánlattal, amit a háború alatt Amerikában kínáltak. Gus-tav Mahler „Dal a földrıl" címő partitúrájának a kéziratát kínálták 9000 dollárért, ami akkoriban viszonylag nagyobb összeg volt, mint ma, de mégsem elérhetetlen. Egy szakem-ber véleménye szerint azt a partitúrát ma 1 millió dollárért lehetne eladni. Közvetlenül a háború után szintén vásárol-hattam volna egy kisebb Goethe-kéziratot, „Az Újságírók"-at (egy epigramma), potom 200 dollárért, amit sajnos nem tettem meg. Még ma is sajnálom, hogy elszalasztottam ezt az alkalmat. (A kéziratok mindig is a gyengéim voltak. Érezni lehet a kisugárzásukat, ha kezünkben tartjuk.) Per-sze a csalódás sem kizárt. Svájci ismerısöm szerzett egy Adenauer-kéziratot: az alkotmányra való felesküvést. Pénz-szőkében el akarta adni és kérte, hogy szerezzek ajánlatokat New Yorkból. Az ajánlatok olyan nevetségesen alacsonyak voltak, hogy kínosan éreztem magam, amikor ilyen keserő meglepetést szereztem neki.

Mindezek a tárgyak csak mőkedvelıknek jelentenek va-lamit, semmi esetre sem lehet ıket standard-befektetésnek tekinteni, minden elınyük ellenére sem pl. adómentesség (sem a tıkegyarapodás, sem a személyi jövedelem, sem az örökösödés után nem kell adót fizetni), mobilitás stb. Leg-többször olyan tárgyak értek el hallatlan értéknövekedést, amelyeket nem befektetés céljából, hanem hobbiból vásá-roltak.

VÉGÜL EGY JÓ TANÁCS

Legvégül a kisembernek és megtakarított filléreinek még egy olyan befektetést ajánlok, ami a legbiztosabb és a legne-mesebb -.gyermekei nevelése és iskolai képesítése. Ezek a jövı-

270 271

Page 137: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ben magasan kamatoznak, és gyermekeinek nem adhat na-gyobb ajándékot, és nem hagyhat hátra nagyobb kincset. A „hogyan kell" és „mikor" kérdéseket a pedagógusokra hagyom. Egy mindenesetre biztos: elsısorban az, hogy amit megtanultak, mint például idegen nyelveket, zenét, általá-nos mőveltséget, utazást, sportot stb. az életben hasznosít-hatják. Ezeket az ismereteket csak gyermekkorban lehet elsajátítani. Saját tapasztalatom a legjobb bizonyíték. Gyer-mekeim ugyan nincsenek, de jómagam olyan szülık gyer-meke vagyok, akik az infláció miatt mindent elveszítettek, és akiknek én „befektetésüknek" (iskolai képesítésem) kö-szönhetıen szép öregkort biztosíthattam. Minden óráért és minden fillérért, amit szüleim nevelésemre és képesítésemre áldoztak, örökké hálás vagyok.

HA A BANKOKBÓL ÚJRA KÁVÉHÁZAK LESZNEK...

„Isten megveti a bankárt, mert magas kamatokra törek-szik." Jézus a pénzváltókat is kiőzte a templomból, és tönkretette asztalaikat. A gonosz bankárok és bankok a mai napig a közönség megfigyelése alatt állnak. Nehéz velük, de nélkülük nem megy. Sok ezer milliárdnyi értékő üzleteket bonyolítanak le, és gyakran olyan kis összegekre aprózva, hogy számítógép nélkül a világ felének bankalkalmazott-ként kellene dolgoznia. Munkájuk ennek ellenére igen jöve-delmezı, mivel egy vállalat sincs, amelyik saját tıkéjéhez viszonyítva olyan jelentıs összeggel rendelkezne, mint a bankok.

Egy iparvállalat finanszírozási szükségletét 10—40, sıt 50%-ig saját tıkéjébıl fedezi, de a bankoknak 3, 4 vagy 5%-ban. Akkor is, ha egy nap adósaik nem tudnának fizet-ni, nem kellene pénztáraikat bezárni, mert a jegybank min-den országban korlátlan eszközökkel áll a pénzintézetek mögött. Néhány különleges esettıl eltekintve, egy bank sem megy csıdbe és egy befektetı sem veszítené el a pénzét. A valóság az, hogy a bankok nyeresége magánkézben ma-rad, veszteségeik viszont államosítva lesznek. Az ifjabb Alexandre Dumas-nak igaza volt: „Üzlet? Az igen egyszerő, mindig más emberek pénzét jelenti."

Az amerikai történelem pénzmágnásai között biztosan J. P. Morgan bankár volt a legkisebb milliomos. De ıt mindig elsı helyen idézték, amit idegen pénzek milliárdjainak kö-szönhetett, ami ellenırzése alatt állt. A 19. századi Európá-ban a Rothschildok voltak a gazdagság jelképei, noha csak

272 273

Page 138: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

kis halaknak számítottak a szupergazdagok között. Hírüket úgyszintén annak a tıkének köszönhették, amit kezeltek. Ma a pénzintézetek ellenırzik óriási kiterjedéső fióküzle-teikkel és sok ezernyi pénztáraikkal a gazdaság nagy részét. Hatalmuk az ırzésükre bízott ügyfélpénzeknek (készpénz és szavazati joggal rendelkezı részvények) köszönhetıen olyan nagy, hogy veszélyesek lehetnek az államra nézve. Ez üzleti filozófiájuktól függ. Van közöttük jó lélek és fekete bárány is. Saját véleményemet most nem verem dobra. Egy azonban biztos: egy nagybanknak nem szabad kizárólag nyereségorientált vállalattá válni, hanem inkább a közellátó szerepét vegye át. Semmi esetre sem megengedhetı - telje-sen mindegy, hogy mekkora nyereségre tehetne szert - az, hogy a közönség érdekei ellen cselekedjen.

AMERIKAI BANKOK

Mivel gyakran elıkelı bankoknál is együgyő alkalmazot-takkal kerül szembe az ember, azért tanácsos óvatosnak lenni. Az amerikai bankokkal az a tapasztalatom, hogy diplomatikusabb, ha az ember butának tetteti magát. A túl ravasz ügyfelet nem szeretik az amerikai bankok. Egyszer egy kisebb ügyben reklamáltam egy amerikai nagybanknál: néhány állampapír beváltására vártam, ami hosszú ideig elhúzódott. Az igazgató válasza annyira gyerekes és naiv volt, hogy legszívesebben a szemébe nevettem volna. De összeszedtem magam és komoly arccal megjegyeztem: „Va-lóban így van ez? Akkor várnom kell." A válasz akkor megnyugtatóan csengett: „Igen megnézem, mit tehetek Önért."

Ha X törvényre és Y paragrafusra hivatkoztam volna, valószínő, nem igyekezett volna, hogy segítségemre legyen. Mert ha az ember túl sokat tud, akkor egy amerikai bank-menedzser szemében azonnal gyanússá válik. De így az ügyet egy szempillantás alatt elintézték.

274 275

Page 139: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

EURÓPAI BANKOK

De európai bankokkal szemben keménynek és szívósnak kell lenni, sıt az embernek erısebbnek kell mutatnia magát, mint amilyen valójában (egy kicsit nagyképőnek). Akkor a legkedvezıbb feltételekhez jutunk. Az európai bankok inkább a szatócslelkő ügyfeleiket részesítik elınyben a fantáziadús nagystílő vállalkozókkal szemben. A bank csak az adott hitelek biztonságára ügyel: a vállalkozónak viszont hitelre van szüksége, hogy nagyobb nyereséget érjen el és hogy bıvíthessen.

Mint minden foglalkozás, így a bankszakma is teljesen átalakult az elmúlt évszázad alatt. A magánbankházak he-lyébe hatalmas pénzintézetek léptek, akik alkalmazottaikat az iskolapadból egyenesen a bankba ültetik, ahol szabvá-nyosított banki tanácsaikkal szolgálnak. Minden kompute-rizált, uniformizált. Ugyanakkor a bankokból vegyesáru-boltot csináltak. Mindennel kereskednek, amit meglátnak: ingatlannal, gyémántokkal, mőtárgyakkal, konténerrel, ha-jórészesedésekkel, repülıkkel, olaj fúrásokkal, erdıkkel és így tovább. A pénzmánia, talán a magas költségek is, min-den szférába belekényszerítik, ahol akár csak egy pohár víz árát is meg lehet keresni.

Általában az infláció is jó üzlet a bankoknak. Fix adóssá-gaik vannak és ezzel szemben dologi értékek vannak a tulajdonukban. így a hitelügyletek is kevésbé kockázato-sak. A biztosítékok értéke nı, így kockázatuk csökken. Rengeteg bank nagyvonalúan jelzálogot biztosított ügyfelé-nek a házépítéshez, azzal az elvárással, hogy a jelzálogok értéke ugyanolyan mértékben növekszik, mint az adós jö-vedelme. Infláció esetén a kamatrés is nagyobb, mert emel-kedı rátáknál a hitelkamatokat azonnal megemelik, de a letéti kamatok ezeket csak lassan követik. Nem csoda, ha ilyen periódusokban egyre több bankot és fiókot alapíta-

nak. Gyermekkoromban, a nagy infláció idején a 20-as évek Budapestjén a kávéházak helyett mindennap egy új bank nyitotta meg a kapuit. Joggal sóhajtottak az emberek: „A szép és békés idık csak akkor jönnek, ha a bankok helyén újra kávéházak lesznek."

276 277

Page 140: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

KI KIT VÉD MEG, ÉS KITİL?

Igazán nyugodt idıket még ma sem élünk. Különösen nem olyan nyugodt és kényelmes idıket, mint azt néhány meg-takarító szeretné. Néhányuk pl. amiatt nyugtalan, mert nem tudják, hogy tulajdonképpen mennyire védi ıket a banktitok.

Mi is az a banktitok? Ki tart valamit titokban ki elıl? A bank titkolja az ügyfél bankszámláját annak üzleti bará-tai, konkurensei vagy elsısorban az adóhivatal elıtt? Talán a bank titkolja kétes követeléseit és veszteségeit ügyfelei, részvényesei vagy a bankfelügyelıség elıtt? A „ki és mi-ért"-nek rengeteg változata lehetséges. Elsı pillantásra a banktitok nem több, mint minden országban a szokásos szakmai titok. A gyáros a tervezett termék gyártási eljárását tartja titokban, a kereskedı piacát és ügyfeleinek listáját, a tızsdeügynök áldozatainak neveit, nehogy mások elve-gyék tıle, hogy a tervezett olajfúrások részesedését, vagy határidıs árügylcteket hozzon nekik. E titok megsértése illegális. Vannak szakácsok, akik saját specialitásuk recept-jét titokban tartják, de háziasszonyok is, akik semennyiért sem árulnák el konyhai titkaikat — úgy, mint Jolesch nagy-néni Friedrich Torberg egyik szórakoztató regényében, aki a káposztás tészta titkát a sírba viszi.

De a banktitok valami egészen sajátságos dolog, hasonló-an a pap, az orvos, vagy az ügyvéd titkaihoz. A bankügylet az ókorban a templom varázslatában alakult ki, és ez az eredet valami titokzatos és „szent" színezetet adott ennek a foglalkozásnak. Az ember a pénzügyeit sokkal diszkréteb-ben kezeli, mint az egészségét. Barátunk egészsége iránt

érdeklıdünk, de sohasem a bankszámlája állása iránt. Van-nak barátaim a régi generációból, különösen franciák, akik gazdagságukat már-már beteges hisztériával titkolják. Gyakran az ember természetében van az, hogy valós pénz-ügyi helyzetét csak bankárjával osztja akkor is, ha azok illegálisak és büntetendık. Ezáltal a bankár, akárcsak a gyóntató pap, legszigorúbb titoktartásra köteles. Már a 15. században ajánlotta a tudós León Alberti: „A bankárnak ügyfelei pénzügyeit családja és különösen felesége elıtt kell titokban tartani."

Ez ma is (legalábbis Európában) íratlan törvény a bankár és ügyfele között. A bankárnak mindent látnia, mindent hallania és mindenrıl hallgatnia kell. Tapasztalatból tud-juk, hogy a legkisebb indiszkréció, már egy tévesen értel-mezett szó az ügyfél számára a legnagyobb kárt, sıt össze-omlást jelenthet. (Itzhak Rabin izraeli miniszterelnök és pártja egy bankdiszkréció miatt bukott meg.)

Sok embert csak merı kíváncsiságból érdekel barátainak pénzügyi helyzete. A bankszámla bizonyos körökben stá-tusszimbólum, és ezért a társadalmi hierarchiában nagy szerepet játszik. Az egyik azért akarja bankszámláját barátai elıtt titokban tartani, mert túl kicsi, a másik pedig az adóhivatal elıtt, mert túl nagy. De a banktitkot nem szabad a titkos bankszámlával összetéveszteni: ez a két fogalom nem azonos. Svájcban pl. a banktitok törvényben védett, de névtelen számla nem létezik.

A SVÁJCI SZÁMOZOTT SZÁMLÁK

Szeretném végre fellebbenteni a fátylat egy hiedelemrıl: a svájci titkos számla csak reklámfogás, akkor is, ha nagyon jól hangzik.

Ha az olvasó egy teljesen névtelen bankszámlát akar nyitni, akkor azt Ausztriában kell hogy tegye, de Budapes-ten vagy Prágában is a banknak szigorúan tilos be- vagy kifizetéskor az ügyfél neve vagy a pénze eredete után

278 279

Page 141: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

érdeklıdni. A Nyugat egyetlen országában sem létezik ez. A titkos svájci számozott számlák semmi esetre sem teljesen névtelenek, de nem is lehetnek azok. Ezért: névtelen szá-mozott számlákat nem, de banktitkot igen! A számozott számlához is tartozik egy név - a tulajdonosé -, mint min-den névvel ellátott számlához. Elınye csupán az, hogy a tulajdonosok nevét csak korlátozott számú banki alkalma-zott ismeri. Ez az ügyfelet jobban megvédi az indiszkréció-tól. Vagyis ha egy számmal ellátott, név nélküli levél vagy számlakivonat illetéktelen kezekbe kerül, ezzel a dokumen-tummal nem élhet vissza.

Svájcban és Libanonban a banktitok alapvetıen garan-tált, mindennemő megsértése büntetendı, sıt börtönbünte-tést is kiszabhatnak titoksértésért, még akkor is, ha az elkövetı nem a pénzintézethez tartozott.

A banktitok ugyan minden, névvel ellátott vagy titkos számlára vonatkozik, mégis bizonyos esetekben korlátozás alá esik: bőnügyekkel, örökségi esetekben, csıd vagy adós-ság behajtásakor feloldják. De még ezekben az esetekben is svájci bírósági ítélet szükséges hozzá.

Kormányok, pénz- és adóhivatalok, devizahatóság stb. számára minden felvilágosítást megtagadnak. Az adócsalás, a devizajogszabályok megsértése és hasonlóak Svájcban nem számítanak bőncselekménynek, vétségnek sem. Ezek-ben az esetekben a banktitok „parancsoló mód".

Svájc menedékjogi törvénye történelmi. A Nantes-i edik-tum felfüggesztése után (1685) ezt a francia protestánsok élvezték, 150 éven át a politikai menekülteket szívesen fogadták mindenhonnan - ///. Napóleontól Leninig. A svájci alkotmány szerint a személyi szabadság és a magántulajdon elválaszthatatlan, és mindkettı védelmet élvez.

Különösen érzékenyek a svájciak az adóügyek vizsgálatá-nál. Teli Vilmos nem az almának és íjának köszönhetıen lett a svájciak legendás hıse, hanem azért, mert felkelést veze-tett Habsburg Rudolf túlhajtott adókövetelései ellen. A banktitok - még számozott számlák nélkül is — létezni

fog, amíg Helvetiát Svájcnak hívják. Függetlenül a világ devizahelyzetétıl és a svájci frank árfolyam-alakulásától, a svájci bankok meg fogják tartani népszerőségüket a világ összes befektetıjénél, mert ügyfeleiket úgy kezelik, mint a szanatóriumok betegeiket.

A második világháború után Walter Stucki svájci minisz-ter, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Washington-ban eljátszotta a modern Teli Vilmos szerepét, amikor a svájci exportırök nyomása ellenére a legkeményebb ellen-állást tanúsította az amerikai követelésekkel szemben, hogy azok ne nyerjenek betekintést az európai és amerikai szám-lákba. A svájciak nyakassága az USA-ban érthetetlen volt, ahol minden banki alkalmazott minden egyes bankszámlá-ról felvilágosítást tud adni.

Az pedig már egyenesen paradoxon, hogy a világ legsza-badabb országában az adóhivatal ügynökei - T embereknek nevezik ıket - az adófizetık fölött kváziinkvizítori hata-lommal rendelkezzenek.

BANKINDISZKRÉCIÓ AMERIKÁBAN

Amerikában a banktitok helyett egyenesen bankindiszkré-ció létezik. Egyszerő telefonhívással a bank minden ügyfél számlájáról felvilágosítást ad.

Sok magánbankár és bróker még ügyfelei tranzakcióiról (nyereségek és veszteségek) is mesél, hogy tippjeikkel fel-vághasson. „Mr. Smith tippemmel ennyit és ennyit kere-sett, Johns nem akart rám hallgatni, Adams túl korán adott el."

Az amerikaiak tipikus jellemvonása a dicsekvésre való hajlamosságuk, ha nem tudnak a sajátjukkal, akkor hát ügyfeleik pénzével vágnak fel. Ismertem közvetítıket, akiknek indiszkréciójuk volt a legjobb reklámfogásuk, mert sokan csak azért lettek ügyfelük, hogy megtudják, ki mit vett vagy adott el.

280 281

Page 142: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A pénzügyek eme nyilvánosságra hozásának is megvan-nak talán a maguk elınyei. Mert ha egyszer vége a titkoló-zásnak, akkor lassan meg kell szoknunk, hogy mindenki mindenkirıl mindent tud. A titok veszélyessé válhat. Már Franqois de la Rochefoucauld is mondta: „Ha egy nagy titkot bízol valakire, akkor ı a szabadságod ura lesz."

„ADÓOÁZISOK" - ELDORÁDÓK

A tökéletes banktitok azonban csak adóoázisokban (adóme-nedék) érhetı el, melyeket egyszer csodaországoknak ne-veztem.

A derék, becsületes polgár gyakran tépelıdik, amikor adóról van szó: „Fizessek vagy ne fizessek?" Kétségtelenül keresni fog egy lehetıséget, hogy túljárjon az adóhivatal eszén.

A kiút a távolban van: pici országok, vagy szigetek, az angolszászok „Tax-haven"-nek, a franciák „Paradis fis-caux"-nak és a németek „Steueroasen"-nek nevezik.

Ha az adóhivatal kötelességére emlékezteti a polgárt, akkor ı ezekrıl az országokról, melyeket hegyek vesznek körül vagy amelyekben örökké süt a nap és ahol az adóhi-vatalnokkal nem fog találkozni, legfeljebb csak álmodozhat. Az adómenedék (adóoázis) nem mindenkinek éri meg, néha még a vagyonosoknak sem. - Mert adóügyekben a Nyugat minden országa szorosan összefonódik. Két elvhez tartják magukat:

- Minden polgár köteles valahol adót fizetni. — Egyetlen jövedelmet sem adóztatnak duplán,

amennyi ben errıl államközi egyezmények rendelkeznek.

A magas adók fájdalmasak, de egy adóoázist keresni és ott céget alapítani, ennek nem sok értelme van, mert az adóhivatal otthon a német adószinthez való különbséget kifizetteti. És még több korlát is van.

282 283

Page 143: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

SZERENCSÉTLEN ADÓÁLDOZAT MI KELL MÉG?

Ma kb. 35 olyan földrajzi hely van, amit adóoázisnak nevez-hetünk. Számuk tovább emelkedik, mert egyre több mini-szigetet fedeznek fel, ahol az adószöktetésbı l jó üzletet csinálnak. Az ilyen oázisok legtöbbjét alig lehet a térképen megtalálni. De akármilyen kicsik, mégis cégek ezreit tudják regisztrálni, néha sokkal többet, mint lakóik száma. Mert hát mibı l áll egy ilyen cég az adóoázisban? Egy cégnévbı l, legálisan bejegyezve és egy postaládából. Egyetlen postalá-da néha cégek tucatjait szolgálhatja.

Az a tény, hogy egy ilyen szigeten nem létezik repülıtér, hogy csónakkal csak hétvégeken, telefonon vagy telexen pedig egyáltalán nem lehet elérni, nem hátrány. A lényeg, hogy az adótörvény alkotója, a kormány, független legyen és a bevételeket, a tıkekamatokat, örökségi adókat ne vagy ne nagyon adóztassák. És: könyvelésük garantáltan titkos legyen.

Szerencsétlen adóáldozat, mi kell még? De ne képzeljük, hogy kereskedı vagy vállalkozó minden adóját megtakarít-hatja, ha a Csendes-óceánban van is ilyen látszatcége. A lát-szatcégek csak korlátozott keretek között tudnak védelmet nyújtani.

Ha egy mil l iomos l ikvid tıkéjét hazája adóhivatala elı l el akarja titkolni, ezt megteheti. Értékpapír-készletét és készpénzét egy „oáziscég" neve alatt vagy tetszés szerinti nyugati ország nagybankjában tarthatja. De nem szabad, hogy fülön csípjék. A veszély nem különösen nagy, ha csak el nem szólja magát, mert alig tételezhetı fel, hogy az adóhivatal valamelyik ügynökét a Csendes-óceán egyik szi-getére küldi szolgálati útra.

FEKETE PÉNZBİL FEHÉRET CSINÁLNI

Ha valaki egyáltalán nem akar adót fizetni, úgy az oáziscég polgárának kell lennie. De még akkor is függ egykori hazájától. Német jog szerint egy szövetségi állampolgár az NSZK-ban még 10 évig adóköteles marad.

Vállalkozásának vagy ingatlanának nyereségét, mint an-nak elı tte, hazájában adóztatják. A 10 év letelte után a német ál lam már nem tehet semmit.

Mégis vannak trükkök, amivel a német adóhivatal elı l el lehet menekülni. I lyenkor az adófizetı pontos helyzetétı l és bevételének milyenségétı l függ az erre alkalmas befekte-tési forma.

Hasznosak lehetnek Európában a La Manche-csatorna apró szigetei, Jersey és Guernsey, különösen kellemes lehet néhány hetet ott eltölteni, klímájának és kedvességének köszönhetıen, Monaco csak állandó lakosoknak jöhet szá-mításba, de egy ilyen lakóhely nem is lenne a legkellemetle-nebb.

Amerikában a Cayman-szigetek fekvésüknek (egy repülı-órára Miamitól) köszönhetik népszerőségüket, Ázsiában ott van Hongkong és a Csendes-óceán dél i részén ott vannak az Új-Hebridák, egy francia-angol kondomínium, Afriká-ban Libéria a legismertebb oázis.

Minden adómentességnek megvannak a sajátos elınyei és hátrányai, de van egy közös vonásuk, hogy az illegálisból legálist, a fekete pénzbı l fehéret csinálnak, és hogy ami számukra erény, azt hazájukban bőnnek tekint ik.

284 28"5

Page 144: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A „LÁTÓ" KERESKEDİKRİL: ÚRISTEN,

MENNYI FÁRADSÁG!

50 év óta élek a legkülönbözıbb embertípusok körében. Sok barátom volt: nemesek, entellektuellek, pitiánerek, feketézık, nagy zsiványok, gazdag emberek és szegények, mint a templom egere, valamint „látó" és „meglátó" keres-kedık. Ennek a két foglalkozásnak a definícióját egyetlen közgazdasági lexikonban sem lehet megtalálni. Ezért szeret-ném a szakirodalmat gazdagítani vele.

Mert mindenekelıtt a „látó" kereskedık voltak azok, akik egész gazdasági korszakokat befolyásoltak. Olyan em-berek ık, akik mindennel kereskednek, amit csak látnak. Mihelyt kevés az áru és a szokásos forrásokból nem lehet beszerezni, megkezdik játékukat a „látók". Fénykorukat a két világháború alatt és közvetlenül utána élték. Még isme-rek közülük néhányat ezekbıl az idıkbıl.

Azzal büszkélkednek, hogy nincs olyan áru, amivel ık még nem kereskedtek volna. Ez nem túlzás. Egyik nap 100 000 férfiinget, a következın 10 vagon szilvalekvárt, egymillió fogkefét, napszemüveget vagy régi kocsit vásárol-tak. Ezen áruk mindegyikénél „lánckereskedelem" alakult ki (újra egy szó a szótárban). A következıképpen folyt: A elad egy vagon szardíniát B-nek, aki továbbadja ugyanezt a mennyiséget C-nek és keres rajta 10%-ot. C rátesz még néhány százalékot és így tovább, míg végül a szardíniák újra /4-hoz kerülnek, természetesen ennek megfelelı magas felárral.

A játék elölrıl kezdıdik. Az áru kézrıl kézre jár, anélkül hogy valaha is felnyitnák. De aztán - horribile dictu - egy közvetítı kereskedı kezébe kerül, aki az árut kivételesen

az átlagfogyasztónak akarja eladni. És akkor - te jó ég! -felfedezik, hogy már rég megromlott. Kifogás, vita, rekla-máció. De az utolsó eladó válasza rövid és logikus volt. „Ezek nem olyan szardíniák, amiket enni, hanem olyanok, amikkel kereskedni kell."

Természetesen a „látó" kereskedık is alkalmazkodtak a változó idıkhöz. A negyvenes években például a nejlonha-risnyák, alsónadrágok, whiskyk, cigaretták és más luxus-cikkek „látó" kereskedelme virágzott. De aztán lassan ki-ment a divatból a „látó" kereskedelem. Csak a koreai hábo-rú idején éledt fel még egyszer utoljára.

Több olyan „látó" kereskedıt ismerek, akik akkoriban milliókat kerestek olyan árukon, amik után a kínaiak forrón sóvárogtak, de amerikai tilalomlistán voltak. Akkoriban Kelet-Berlin volt az átrakóhely. Ott fogadta a kínai kereske-delmi delegáció a nyugati „látó" kereskedıket, azok nyers-gumit, vegyszereket és fémeket kínáltak eladásra.

A kínai hivatali segély ellenére a Nyugat-Kelet kereske-dıknek szükségük volt egy kis üzleti trükkre. Egy segítı-kész antwerpeni konzulnál nem egészen kifogástalan szállí-tóleveleket kaptak az árukhoz, hogy aztán a hajórakomá-nyokat a nyílt tengeren a keleti blokk kikötıibe lehessen irányítani.

Ezek a könnyő üzletek csaknem eltőntek. Hatalmasab-bak foglalták el a „látó" kereskedık helyét. Ugyanis ha ma valamelyik áruból hiány lép fel, azonnal ott vannak a nagy -gyakran multinacionális vállalkozók, akik a piacot uralják. Az egykori „látó" kereskedık már nem tudnának kon-kurálni velük.

A hetvenes években mégis többször próbálkoztak kıolaj-jal, szénnel és acéllal. Sıt Rotterdamban óriási „szürke" kıolajpiac alakult ki, nem a törvény, hanem a konvenciók ellen, még a napi sajtó is tudósított az árfolyam-ingadozá-sokról, melyek gyakran pszichológiai hatással voltak sok más áralakulásra. Aztán megkísérelték ugyanezt a cementtel és a papírral. De ezek az üzletek megmaradtak az elképzelés

286 287

Page 145: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

stádiumában, vagyis összevissza vitatkoztak, telefonáltak róla, ide-oda utazgattak, és semmi sem lett belıle. A „látó" kereskedık idejének remélhetıleg hosszú idıre vége, mert ık csaknem mindig katonai összeütközések nyomán léptek fel.

A „látó" kereskedı mellett létezik természetesen a „meg-látó" kereskedı is, aki mindennel kereskedik, amit a töb-biek nem vesznek észre. Közéjük tartoznak a sikeres tızsde-spekulánsok is.

ÚT A „MINIKAPITALISTÁVÁ"

VÁLÁSHOZ:

BEFEKTETÉSI ALAPBAN VALÓ ÉRDEKELTSÉG

Különbséget kell tennünk a horizontális és vertikális alapok között. A befektetési alapokat néha horizontális trösztöknek is nevezik, ahol nincsenek egymást kiegészítı csoportok. A pénzeket lehetıleg többfelé osztják, miközben az egyes befektetések között nincs funkcionális kapcsolat. A kon-centráció helyébe inkább szétaprózódás lépett. Ezzel szem-ben a vertikális trösztöknél egymást kiegészítı és egymással rokon társaságok egységes vezetés alatt egyesülnek.

Ha a befektetési társaságok például száz tıkeegységgel rendelkeznek, akkor a pénzt a következı módon tudják részvényekbe fektetni: két százalékot a vasutakba, két százalékot az élelmiszeriparba, öt százalékot a fémiparba, öt százalékot a vegyiparba, három százalékot a kıolajiparba, négy százalékot a rhodésiai rézbányákba, négy százalékot a pernai rézbányákba és így tovább és így tovább... Ez a társaság elsısorban lehetıleg nagyszámú pozíciókba való szétosztásra törekszik. Ezáltal a földrajzi, politikai, ipari, szociális, éghajlati és egyéb kockázatot akarják megosztani, hogy részvényeiknek nagyobb biztonságot nyújtsanak.

A vertikális tröszt egészen más célokat követ. Szintén egy példával szeretném ezt bemutatni. Egy társaság, amely ere-detileg vegyipari termékeket és lakkokat állít elı, most megpróbál annyi autóipari részvényt vásárolni, hogy az illetı vállalat felett megszerezze az ellenırzést. Ily módon meghatározhatja, hogy az autólakkokat kizárólag ı szállítja. Fordított esetben egy autógyár kísérletet tesz arra, hogy az autógumit, szélvédıket, bırgarnitúrákat, króm- és mő-anyag részeket elıállító vállalatokat, egyszóval minden

288 289

Page 146: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

szállítót vagy ügyfelet befolyásoljon, szférája alá vonjon. Hogy az ügyfél ellenırzi-e a szállítót vagy a szállító az ügyfelet, csakis tıkeerısségüktıl függ.

Századunk kezdetén a vertikális trösztök valóságos ipari és pénzügyi birodalmakat képeztek a kapitalista rendszeren belül. Árakat és tarifákat tudtak diktálni és a közönséget és a fogyasztókat kizsákmányolták. Egy idıben egy ország urai és kizsákmányolói voltak. Mindez a múlté. Sok ország törvényei megnyirbálták a vertikális trösztök hatalmát és többé-kevésbé drákói ellenırzésnek vetették alá.

A TİKE ÉS A MUNKA SZÖVETSÉGE

Semmi esetre sem szabad a trösztöt a befektetési alappal összekeverni. A befektetési alap a második viágháború óta vált igen kedveltté. Ezen keresztül minden kisbefektetı részt vehet országa fejlesztésében. Elegendı a társaság egy-két részvényét megvásárolni, hogy akár ilyen szerény esz-közökkel is részese lehessen az ugrásszerő fejlıdésnek. A legjobb eszközt látom benne a marxista propaganda ellen, így minden polgár a minibefektetésen keresztül mini-kapi-talistává válik és ezáltal a tıke és a munka szövetségre lép. A kis részvénytulajdonosok képezik a kommunizmus elleni legbiztosabb védıbástyát, mert ık valósítják meg a gyakor-latban a demokratikus és liberális kapitalizmust. A nyugati kormányok jóindulatot mutatnak a befektetési alapok fejlı-dését illetıen. A társaságok tevékenysége már tényleg olyan méreteket öltött, hogy a mai tızsdék bázisát képezi. Véle-ményem szerint a befektetési alapok és ebben az összefüg-gésben a tızsdék is a jövı Európájában továbbra is jelentıs szerepet játszanak, akkor is, ha néhány országban bizonyos vállalatokat államosítanak, mint most éppen Franciaország-ban.*

A nyolcvanas évek elején!

Mára nemzetközi kötelezettségek hálózzák be sőrőn a világot. Például növekvı százalékban vásárolnak német megtakarítók francia társaságok részvényeibıl. Ugyanígy a francia tızsdepublikum is egyre több német társaság rész-vényeit vásárolja meg. így egyszer eljöhet az a pillanat, amikor egy francia cég részvényeinek nagy része német kezekben vagy egy német ipari cég francia részvényesek kezében lesz.

A két társaság egyidejőleg kicserélheti egymás között a szabadalmakat, gyártási eljárásokat, és egyezményeket köt-het a termelés racionalizálásáról. Mindez a fogyasztók és a részvényesek hasznára válik, és innen a két társaság jogilag engedélyezett fuzionálásáig csak egy lépés választ el.

MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK: EURÓPA MŐHELYEI

Éppenséggel nem akarom magam utópisztikus ideáknak és elképzeléseknek átengedni. De tulajdonképpen miért nem képzelhetı el valamikor egy sem teljesen német, sem telje-sen francia kézben levı, vagyis multinacionális vállalat? Ilyen módon egy egészen új formájú cég alakulna k i : az európai. így tekintve a dolgot Nyugat-Európa kilátásai a jövıre nézve nem is olyan rosszak, ha a felelıs politikusok és ezeknek az országoknak a népei hisznek erejükben, hogy a szabadságot és ennek feltételét, a szabad gazdasági rend-szert megırzik, és ha ezt valóban akarják. Errıl még részle-tesen írok a „Túléli-e a csodaország?" címő fejezetben, de már ebben az összefüggésben is hangsúlyozni szeretném: ennek az a feltétele, hogy Európa nem a semleges árfolyam-ban keresi boldogulását, ami a valóságban Moszkva akara-tának való alávetést jelentené, mégpedig a rubelárfolyam gazdasági diktatúráját, és nem egy olyan nyugat-európai kormányban, amit Moszkva helytartói vezetnek.

De hogyan fognak a tızsdék az általam lehetségesnek

290 291

Page 147: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

elképzelt Európában európai, azaz „multinacionális" válla-latként kinézni? Egy olyan Európa tızsdét képzelek-e, mely minden fenyegetésnek és csábításnak ellenáll, mely szabadságát és függetlenségét veszélyezteti? Biztosan nem lesz „Monte-Carlo" belılük. És ez jó így. A kemény verseny és a szolid tudás mőhelyei lesznek, ahol a jövı Európájának tartópilléreit kovácsolják.

HA A BEFEKTETÉSI ALAP

MENEDZSERE NEVET, AKKOR AZ ÜGYFELEK

SÍRNAK

Kétféle befektetési alap létezik: zárt és nyitott. Egy zárt befektetési társaság, amelyik meghatározott rész-vénytıkével rendelkezik, pénzét különbözı értékpapí-rokba fekteti, mint ahogy errıl már írtam. A befektetési társaságok részjegyeit a tızsdén, változó árfolyamon ugyan-úgy árulják, mint más részvényeket is. A társaság azonban nem köteles a részvényeket valamilyen áron beváltani. A megtakarító, aki tıkéjét zárt befektetési társaságok rész-jegyeibe fekteti, ezeket csak a tızsdén vásárolhatja és csak ott adhatja el. A tızsdei árfolyam nem felel meg mindig a részjegyek elméleti pénzértékének. Bizonyos társaságoknál a részjegyek árfolyama alacsonyabb, másoknál magasabb, mint az elméleti érték. A tızsdeárfolyam végül is a kínálat és kereslet eredménye.

A nyitott befektetési társaságok részjegyeit Amerikában „Mutual Funds"-oknak nevezik - szemben a zárt beruházási társaságok bizonylataival, amelyeket a tızsdén nem je-gyeznek. A társaság maga adja el ügyfeleinek (és adott esetekben azokat visszavásárolja) olyan árfolyamon, amit az alapok értékpapírjainak mindenkori napi tızsdeárfolyama alapján számítanak ki. Azonban ezek a társaságok minden eladás alkalmával négy és kilenc százalék között mozgó jutalékot vonnak le a vásárló terhére. Ennek következtében a vétel- és eladási ár között mindig kb. négy és kilenc százalék közötti differencia van. Ez a differencia az eladók vagy az eladási szervezetek zsebébe vándorol.

A befektetési társaságokhoz és a nyitott befektetési ala-pokhoz (Mutual Funds) mindig pozitív volt a hozzáállásom,

292 293

Page 148: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

méghozzá szociális, politikai és gazdasági okokból. Már a harmincas években foglalkoztam a Mutual Funds problé-máival, amikor egy gyermekkori jó barátom, Imre de Vegh az akkori tızsde- és gazdasági válságban, mint a Mutual Funds egyik úttörıje lépett fel az USA-ban. Az ı befektetési alapjai még ma is a legjobbak közé tartoznak. Amikor sok évvel ezelıtt a kis megtakarítással rendelkezı barátaim, akiknek vagyona saját értékpapírtárca kialakításához nem volt elegendı, tanácsaimat kérték, nyugodt szívvel Mutual Fundsok megvásárlását ajánlottam.

De 1967 óta annál kevésbé ajánlom ıket. Ez idı óta az alapok alapítása mániává vált, ami a mai napig sok milliárd-ba került a megtakarítóknak kiváltképp az NSZK-ban.

„VAGY ÚGY SZÓLT A BRÓKER -, AZ SEM ROSSZ!"

Egy fiatal kínai lözsdés sikerei tızsdekalandorok ezreit csalogatta New Yorkba. Néhány évig a legnagyobb tızsde-zseninek számított Gerald Tsai a Wall Streeten, mert az 1963-mal kezdıdı emelkedı árfolyamú években a Fidelity befektetési alap számára jól „spekulált", vagy mondjuk inkább, hogy jól „játszott". Sikerétıl felbuzdulva megalapí-totta a saját tulajdonú Manhattan befektetési alapot. Kizáró-lag menedzseri hírnevének köszönhetıen a publikum (az USA-ban) néhány nap leforgása alatt 420 millió dollárt bízott rá. Azonkívül a Wall Street egyik legnagyobb cége felfújta hírnevét, amely nagy eladási hálózatának köszönhe-tıen részjegyeit szintén jól tudta eladni. Ezáltal Gerald Tsai ennek a cégnek a lekötelezettje lett, és majdnem biztosra veszem, hogy valamilyen formában kötelességének érezte, hogy évente ennél a cégnél a Manhattan befektetési alap számlájára bizonyos forgalmat bonyolítson le. Mert külön-ben milyen érdek főzte volna a brókercéget ahhoz, hogy ügyfeleinek milliónyi dollárját Gerald Tsainak átengedje és a befektetıket hozzá kösse? Ha a brókercég ügyfeleinek

ezeket a százmillióit közvetlenül a tızsdébe fektette volna (és évente többször), úgy sok millió jutalékot kereshetett volna. A közvetlen befektetés helyett a milliókat inkább a befektetési alap számlájára fektették be. A Wall Streeten nem ajándékoznak semmit. A Wall Streeten a brókereket csak a forgalom, vagyis a jutalék érdekli. Ha a brókerek egymás között a tızsdérıl beszélnek, akkor elsı helyen a forgalom és csak a második helyen szerepel a tızsdei ten-dencia.

A következı történetet mesélik. Az ügyfél tanácsot kér brókerétıl. Amaz mindenáron US-Steel részvényeket akar eladni neki. Amikor befejezte mondókáját, az ügyfél megje-gyezte, hogy ı tulajdonképpen az US-Steel részvényeit eladni akarja, és helyettük GM-részvényeket akar venni. „Vagy úgy — szólt a bróker —, az sem rossz."

Nem csoda, hogy Tsai úr szenzációs reklámsikere láttán több száz merész kalandor, akik vért szagoltak, sok száz befektetési alapot hozott létre, hogy milliárdnyi dollárt minden szaktudás nélkül kezeljen. A fiataloknak az átlag-életkor 25 év volt - ez igazi mámor volt, hogy majdnem korlátlan mennyiségő pénz fölött ellenırizetlenül és korlát-lanul rendelkeznek, anélkül hogy a legkisebb számadást is kellene adniuk.

A VARÁZSSZÓ: „TELJESÍTMÉNY"

Néhány év alatt Tsainak, a csodagyereknek sikerült a rábí-zott pénz 70 százalékát elveszíteni. A nagy tévedés, amely ıt és a tızsdei regrutákat a pusztulásba vitte, a tızsdesike-rekhez elengedhetetlen új varázsszó volt: „teljesítmény". Gerald Tsai rövid karrierjébıl ezt a következtetést vonták le: venni, eladni, venni, eladni kell, minél gyakrabban, annál jobb. Ráadásul a vad játékot nemegyszer olyan rész-vényekkel játszották, amelyeknek volt reális növekedési esélye. Könnyelmően minden kicsi és ismeretlen társaság részvénykibocsátásait felvásárolták, ezzel a majdhogynem

294 295

Page 149: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

messiási meggyızıdéssel, hogy minden vállalatból, amely-nek nevében a számítógép szó elıfordult, egy második IBM vagy Xerox fog kifejlıdni. Úgy vásárolták a részvényeket, mint a lottószelvényeket. Ez a légkör megfertızte a Wall Streetet, és ezek a fiatalok igazi játékkaszinót csináltak a tızsdébıl.

Mindezt a befektetési alapok menedzsereinek tudatlansá-ga és tapasztalatlansága miatt. Ehhez a mérlegkészítés telje-sen új módszerei, sıt csalás is párosult. Hogy milyen mér-tékben károsították meg az amerikai közönséget, az már általánosan közismert...

Azóta már az egykor oly megbízható US-alapokban sem tudok bízni, mert a „teljesítménymánia" lázában, a konku-rencia nyomása alatt, a régi és megbízható menedzsereket újakra és tapasztalatlanokra cserélték.

A legkülönfélébb visszaélésekkel szemben az amerikai törvényhozás tehetetlen volt. Régi barátom, egy magas beosztású amerikai hivatalnok, aki a befektetési társaságok ellenırzéséért volt felelıs (SEC), mindig keserően panaszko-dott, hogy mennyire meg van kötve a keze. Az amerikai hivatalok nem tudnak többet tenni, mint amennyit a befek-tetési törvények megengednek. Hogy mennyire lazák ezek a törvények, már arról is meg lehet állapítani, hogy bár több elnök akart már új törvénytervezetet, de ha az nem volt a befektetési alapok urainak ínyére, a Mutual-Funds-Lobby képviselıi megakadályozták hatálybaléptetésüket. Ha a be-fektetési alap menedzsere nevet, akkor az ügyfelek sírnak! így néz ki a valóság.

TİZSDEI CSALÁS VEGYES KONSZERNEKKEL

Pénzemberek különös fajtája alakult ki a 60-as években, az úgynevezett Conglomerat Financier. De mi is egy ún. Cong-lomerat, magyarul: vegyes konszern? Véleményem, hasonló a befektetési trösztökéhez. Elvileg jó és tisztességes, és vannak jogi és gazdasági okai, ami a konstrukció létjogo-sultsága mellett szól. De mint mindig: a legjobb elv is elfajulhat, különösen ha pénzrıl van szó, mint ebben az esetben, méghozzá sokról. A 60-as évek boomja Ameriká-ban a fiatal befektetési menedzserekkel párhuzamosan pénzemberek új fajtáját termelte ki, éspedig a minden hájjal megkent ügyvéd és a merész pénzember keverékét. İk találták ki ezeket a „torzszülötteket", a vegyes konszerne-ket, legalábbis abban az értelemben, ahogy a Wall Streeten felvirágoztak és lehanyatlottak.

Az amerikai antitröszt- és kartelltörvény szigorúan ırkö-dik afölött, hogy bizonyos vállalatok ne vásároljanak fel rokon- vagy komplementer vállalatokat és ezek ne fuzionál-hassanak egymással, hiszen így monopolhelyzetet teremte-nének és kikapcsolnák az igazi konkurenciát. Például egy nagy autócég nem olvaszthatja magába a kisebbiket, és az ügyfelekkel vagy szállítókkal nem fuzionálhat - mint ahogy azt a horizontális trösztök teszik. Mindez - grosso modo -törvénybe ütközik.

Mindenesetre a bíróságnak kell eldöntenie, hogy fenn-áll-e ilyen veszély?

296 297

Page 150: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

VAKMERİ KONSTRUKCIÓK

A nagy ipari cégek az elmúlt években olykor tekintélyes készpénzzel rendelkeztek, amit feltétlenül be akartak fek-tetni. A legegyszerőbb az lett volna, ha a pénzt velük rokon ipari cégekbe fektették volna, de ezt a törvény tiltja. -Különben érthetı okokból. Ezzel szemben pénzüket szakte-rületüktıl idegen cégek felvásárlásába is fektethetik. Ha több egymással nem rokon ipari cég fuzionál, akkor azt vegyes konszernnek vagy konglomerátumoknak nevezzük. Ahogy azt leírtam, az új képzıdmény ideális esetben kong-lomerátum lenne, és ebben nincs is kivetnivaló, mert akkor egy olyan konstrukcióról lenne szó, ami egy befektetési társasághoz nagyon hasonlít. De a legtöbb vegyes konszern, melyekrıl az elmúlt években olyan sokat beszéltek, nem készpénzfelesleg miatt alakult ki, hanem, hogy sikeres tızs-dei fogást csináljon. Egy társaság, amelyik konglomerátum-má akart alakulni, de nem rendelkezett hozzá készpénzzel, más társaságokat saját részvényeivel vagy átváltható köt-vénnyel vásárolt fel, amit direkt erre a célra adtak ki.

Tegyük fel, hogy egy sörgyár, amelynek tízmillió részvé-nye van, amit a tızsdék darabonként tíz dollárért árulnak, ötmillió dollárt keres egy évben, vagyis öt centet részvé-nyenként. Ez a tızsdén jegyzett társaság fúziót ajánl egy papírgyárnak, amelynek a részvényeit nem jegyzik a tızs-dén, és évi hárommilliót keres. A sörgyár 30 millió dollárt kínál megvételre az egész társaságért, de nem készpénzben, hanem saját kibocsátású átváltható kötvények formájában. Az átváltható kötvények évi 6 százalékkal kamatoznak és a tulajdonosnak opciót biztosítanak, hogy a kötvényt egy X árfolyamon ugyanazon sörgyár törzsrészvényeire becse-rélhesse. A papírgyár profitját késıbb a sörgyár profitjához hozzáadják. A részvény évi bruttó nyeresége akkor 50-rıl 72 centre emelkedik. Azonkívül az átváltható kötvények kamatainak az adóleírását is figyelembe kell venni, úgy hogy a nettó nyereség még magasabb is. A sörgyár—papír-

gyár vállalat hasonló tranzakciókat ismétel meg azáltal, hogy az átváltható kötvényekkel mozitársaságot és késıbb hajózási vonalat vásárol fel.

Mit értek el ezzel? Fúzió segítségével az új vegyes kon-szern, a sörgyár (sör-, papír-, mozi-, hajózás-) részvényen-kénti nyeresége jelentıs mértékben állandóan emelkedik. A részvény értéknövekedését nem a termelés növekedése eredményezte, hanem pénzügyi mőveletek. Tehát csodálatos optikai csalás a közönség és az ugyanolyan naiv menedzse-rek számára.

Tızsdeelemzık a részvény elméleti értékét az ár-nyere-ség arány segítségével állapítják meg azáltal, hogy az éves nyereséget egy koefficienssel megszorozzák, ami ágazaton-ként és növekedési rátánként változik.

Mivel sörgyárunk a fúzióknak köszönhetıen ötéves táv-latban részvényenként évente jelentıs nyereségnövekedést tudott felmutatni, ezért az elemzık ennek a részvénynek igen magas árnyereség-koefficienst állítottak fel bázisként, amivel az éves nyereséget megszorozzák. A potenciális rész-vényesek számára állandó növekedı nyereségkilátások lát-szatát keltik.

A befektetési alapok tapasztalatlan portfóliómenedzserei és más intézmények elhiszik ezt a látszatot, és megveszik a részvényeket. Ezáltal az árfolyamokat a magasba hajtják, míg az elemzık által megjövendölt árakat el nem érik. A „sörgyár"-részvények magas árfolyamának köszönhetı-en most könnyebben nézhetnek egy fúzió elébe, sıt új társaságot is még jobb feltételek mellett vehetnek meg.

A KÁRTYAVÁR ÖSSZEDİL

Talán minden ment volna tovább, ha az 1970-es krach be nem következett volna. Az egyik konglomerátum mene-dzsere optimizmusában odáig ment, hogy egy sajtókonfe-rencián szemrebbenés nélkül kifejtette, hogy társasága né-hány éven belül nagyobb lesz, mint a General Motors.

298 299

Page 151: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Gyakran már fúziós szóbeszédre is emelkedtek az árfolya-mok. Pontosan ezt akarták a konglomerátum menedzserei is. ,

A mőveletek következménye igazi boszorkanytancot je-lentett a Wall Streeten. Az új konglomerátumok részvényei minden fúzió alkalmával meredeken emelkednek.

De ezzel a módszerrel egyáltalán nem tudott a társaság igazi értéknövekedést elkönyvelni. A tranzakciókat kizáró-lag a tızsdei spekuláció miatt mővelték, adótrükkök és könyvviteli manipulációk segítségével. Senkinek sem jutott az eszébe, hogy a számítás teljesen hamis feltételekbıl indul ki. Például három társaság fuzionált, elıtte mindegyikük 100 millió dollárt ért, és a fúzió után a tızsdén 600 millió dollár volt a tıkeértékük.

Végül a konglomerátum pénzemberei annyira szemtele-nek és agresszívek lettek, hogy terveikben újabb és újabb társaságokat szippantottak fel, melyeket átváltható kötvé-nyekkel fizettek ki, amíg a kongresszus felfigyelt, és új törvényben megakadályozta a konglomerátum pénzembe-reinek adótrükkjeit. Ezzel kihúzták a szınyeget a lábuk alól: a kártyavár összedılt. Az új törvény miatt lehetetlenné váltak a további fúziók, amiket átváltható kötvényekkel akartak nyélbe ütni, és az anyatársaság részvényeinek a nyereségnövekedését megállították. A konglomerátumok attraktivitása egy csapásra megszőnt. Az 1970-es krach nélkül is eltőnt volna a konglomerátumok misztikája... Sıt, hajlok arra a feltevésre, hogy az 1970-es tızsdekrach fı oka a konglomerátumok csıdje volt. A konglomerátum alapítása kétségtelenül a pénzügyi történelem legnagyobb tızsdecsa-lását jelentette a 60-as években.

300

New York City Pillantás a Wall Streetre a Szentháromság templommal szemben,

egy tızsdekrach tetıpontján

301

Page 152: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

OFFSHORE ALAPOK/ MADE FOR GERMANY

De még a hiányos törvényalkotás sem tudta a befektetési alapok urainak étvágyát csillapítani. Az új, de gyenge meg-kötéseket figyelmen kívül hagyták. Ehhez új trükköt talál-tak, az offshore alapokat.

Az offshore alapok olyan befektetési alapok, melyeket egzotikus országokban jegyeznek be, ahol nem állnak tör-vényi ellenırzés alatt, és más szervek sem foglalkoznak velük. Ennek következtében vezetıiket sem lehet felelıs-ségre vonni, a „lopásnak" nem állja semmi útját! Hogy mi a véleményem az offshore alapokról, azt itt nem akarom taglalni. Elsısorban azért nem, mert az IOS-botrány óta a német sajtó, sıt a képes folyóiratok is bıven írtak róla.

AZ ÚJ MIDASZ KIRÁLY: BERNIÉ CORNFELD

Sajnos túl késın jött a leleplezési kampány. Ugyanazok a sajtóorgánumok éveken keresztül a legszebb színekben tüntették fel a befektetési alapok munkáját. Meg vagyok róla gyızıdve, hogy a befektetések alapítóinak és mene-dzsereinek fényőzı és gazdag életérıl szóló részletes, színes riportok elısegítették, hogy ezernyi kisbefektetı bizalmat szavazott ilyen kalandoroknak, és az új Midasz királynak, igazi nevén Bemard Cornfeldnek. A napi sajtó kimerítıen, objektíven és semlegesen írt az offshore befektetési ipar

* Olyan bankok, illetve pénzintézetek, amelyek székhelyükön területenkívüliséget élveznek, azaz ügyieleiket nem szabályozza a fogadó ország jogrendje. A lordito.

tevékenységérıl. De alapjában véve sohasem támadta ıket. Már maga ez a tény a leghatásosabb propagandának számí-tott. Ha a befektetési alapok eladásainak hangos és csaló ígéreteire gondolunk és mai „sikereikkel" állítjuk szembe ıket, akkor csak egy kérdést tudunk feltenni: Hogy történ-hetett mindez? Hogyan fordulhatott elı, hogy a német hatóságok ezt a csalást oly sokáig tétlenül figyelték? Kíván-csian várjuk a választ arra, hogy az offshore alapok hogyan tudtak Németországban ilyen hatalmas sikereket elérni, még akkor is, ha szabadon lehetett reklámozni ıket. Talán a Cornfeld & Co. urai zsenik voltak? Biztosan nem. Ez az egész szerencsés konstellációnak volt köszönhetı. De biztos vagyok abban is, hogy Cornfeld nem volt csaló. Tapasztalat-lan, képzetlen, primitív volt, és egyáltalán nem volt fogalma a tızsdérıl; de a tızsde történetérıl sem volt halvány elképzelése. Valóban azt hitte, hogy ı találta fel a spanyol-viaszt. Bizonyára azt sem tudta, hogy az amszterdami tızs-dén már a 17. században olyan vidáman spekuláltak, mint ma a Wall Streeten. Mivel az árfolyamok néhány éven át szüntelenül emelkedtek, ezért azt a tézist állította fel, hogy a tızsdei részvények évi 15 százalék hasznot hoznak, és ezt az óriási tévedést a közönséggel is elhitette.

Alkalmazottainak serege úgy nézett rá, mint egy szentre. Magánélete, az a luxus, amivel körülvette magát, nimbuszát a fiatalok szemében csak emelte. Mindenki egy második Cornfeld szeretett volna lenni. A kisemberek azt hitték, ha Cornfeld úr tevékenységével ilyen hatalmas vagyonra tu-dott szert tenni, akkor az nekik is sikerülni fog. De nem gondoltak arra, hogy Cornfeld az ı pénzükkel biztosította magának fényőzı életmódját. Hogy ezt a csalást átláthassák, nem is lett volna különösen nagy tızsdei tudásra szüksé-gük, ehhez elég lett volna némi élettapasztalat és emberis-meret.

A hirtelen sikert azzal lehetett megmagyarázni, hogy az egyik oldalon rövid idı alatt óriási mennyiségő megtakarí-tott tıke halmozódott fel, a másik oldalon pedig hiányos,

302 303

Page 153: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

és csak körvonalaiban létezı befektetési szabályozás volt jelen. A kettı között hatalmas volt a diszkrepancia. De honnan is lehetett volna infrastruktúrát elıteremteni? A német lakosság 1930 óta nem vett részt a nemzetközi tıkeáramlásban. Honnan is vehetett volna Németország igazi befektetési szakembereket, különösen olyanokat, akik a nemzetközi porondon is kiismerték magukat?

Nem csoda tehát, ha a kis német megtakarító szerencsés-nek érezte magát, amikor egy úgynevezett „befektetési tanácsadó" kopogtatott az ajtaján. Szívesen látták, még kávéval is megkínálták. Ami azután történt, az a pénzügyi történelem szomorú fejezetéhez tartozik.

A Szövetségi Köztársaságon kívül semmilyen más civili-zált országban nem lehetett ilyen mértékő törvénysértést véghezvinni. Tehát az offshorc befektetési és ingatlankeze-lıi alapok csak a német lakosság kifosztására szolgáltak. A következı címkét viselték: „Made for Germany". Rend-kívül pesszimistán szemléltem ıket, és írásban és szóban figyelmeztetni próbáltam a megtakarítókat. És ha nekem akkoriban sikerült akár csak egy megtakarítót is meggyız-ni, hogy 1000 márkát se fektessen az alapok adósleveleibe, úgy missziómat sikeresnek könyvelhetem el.

TİZSDÉT ÉS RÉSZVÉNYEKET, IGEN! OFFSHORE ALAPOKAT, NEM!

Miért is álltam pesszimistán e dolgokhoz? A befektetési alap vezetéséhez három feltételt kell teljesíteni: tisztesség, felelısségérzet és tapasztalat. A tisztességrıl nem akarok túl sokat mesélni, mert addig, amíg valakirıl az ellenkezıjét be nem bizonyítják, tisztességesnek tartom. Bár az alapok me-nedzsereinek tisztességérıl megvan a saját véleményem. Mivel nem tudok betekinteni könyveikbe, így objektív ítéletet sem tudok mondani róluk. Pesszimista beállítottsá-gom évtizedes tızsdei és emberekkel való tapasztalatomon

nyugszik. Ami felelısségérzetüket illeti, gondolkodás nélkül a legkeményebb kritikával tudom ıket elmarasztalni.

Kisemberek sokaságát, akiknek tızsdérıl, spekulációról halvány gızük sem volt, meggyızték, hogy évente tizenöt százalékos nyereséget söpörhetnek be. Ez a fajta tızsdefilo-zófia optikai tévedésen alapul, terjesztésük egyszerően bőn. A tızsdén lehet keresni, sokat keresni, sıt esetleg meggazdagodni, de veszíteni is lehet, méghozzá sokat, sıt tönkre is lehet menni. De tızsdejátékkal sohasem lehet fix százalékos évenkénti bevételt biztosítani.

Ugyancsak felelıtlen volt a házról házra járó állandó toborzás. Állandóan befektetési bizonylatokat adtak el, még akkor is, amikor minden befektetési bankár csak likvid eszközt vagy fix kamatozású értékpapírokat ajánlott ügyfe-leinek részvény helyett. A szegény ügyfélnek a befektetési alapok papírjait kellett vásárolnia, csupán azért, mert rábe-szélték. Vásárolt, mert a házalónak, aki az ajtaján kopogott, sürgısen jutalékra volt szüksége.

A tapasztalatokról a következıket szeretném elmondani: Az alapok menedzserei maguk is hittek az évi tizenöt száza-lékos értéknövekedésben és abban, hogy azt hogyan kell a tızsdén megjátszani; ez is tapasztalatlanságukat bizonyítja. Mivel tapasztalatlanok voltak, felelıtlenül is cselekedtek. Nem is sejtették, hogy milyen csapdákat állít nekik a tızs-de.

Az alapok menedzserei vereségüket a tızsdére akarták fogni. Azt mondták, hogy ık nem felelısek abban, hogy az árfolyamok estek. Ez nagy tévedés. Elıször is a Dow—Jones-index 1972 januárjában nem sokkal történelmi csúcsa alatt állt. Ha az alapok menedzserei a megtakarítók fillérjeit elsı osztályú papírokba fektették volna, úgy egyáltalán nem lett volna veszteség, a részjegyek tulajdonosai még nyereséget is besöpörhettek volna. De nagy mennyiségben érték nélkü-li, csaló társaságok papírjait vásárolták meg, az ún. „letter stocks"-okat (ezek olyan részvények, amelyeknek csak egy kis részét jegyzik hivatalosan és nagy részüket zárolják),

304 305

Page 154: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ezeket csalóan magas áron építik be mérlegeikbe. Felelısek abban is, hogy a kisembereket vad tızsdespekulációkra csábították, noha nekik elızıleg szerény, de biztos megél-hetést biztosítottak a betétek, hitellevelek stb. Levelek szá-zait kapták kisbefektetıktıl, akik amiatt panaszkodtak, hogy a befektetési alapok miatt mára tragikus pénzügyi helyzetben vannak. Szerencsétlen módon az alapok érték-papírjainak eladói maguk is hittek Cornfeld elméletében.

A pénzügyi sajtó állandóan kommentálja és analizálja a befektetési alapok fejlıdését. Jónak ítélik, ha többet emel-kedik, mint a Dow—Jones-index, fordított esetben pedig rossznak. Véleményem szerint ez a módszer hamis. Körülbe-lül úgy, mintha az élelmiszer minıségét a konyhafınök mővészetével akarnánk összehasonlítani. A Dow-Jones-index ez esetben az élelmiszer minısége, az utóbbi az érték-papír. De az alap kezelésének eredményét a konyhafınök sikerével kell összehasonlítanunk, aki többé-kevésbé ügye-sen használja a rendelkezésére bocsátott élelmiszereket. Az igazán ügyes szakács egy kis párizsi bisztróban adott körül-mények között különösen ízletes ételt tud fızni, míg Ang-liában egy luxusétterem konyhamestere még a legjobb hozzá-valókkal sem tud élvezetes menüt készíteni. A konyhafınö-köket sem lehet mindig egy kalap alá venni. Mindkettınek alapvetıen más a feladata, alapvetıen más eszközök állnak rendelkezésükre és alapvetıen más árakkal dolgoznak. Egy kínai szakácsot például nem lehet egy magyarral összeha-sonlítani, így van ez a befektetési alapokkal is. Mindegyik-nek más a célja és a jelleme. Nem minden alap alkalmas mindenkinek, még akkor sem, ha vezetıik becsületesek és felelısségérzettel, valamint tapasztalattal rendelkeznek.

Az alapokról szóló kommentárok sztereotip jellegőek: a heti árváltoztatásokat veszik alapul (eltekintve attól, hogy sok közöttük a fiktív és hamis). Az alapok szubsztanciájá-nak vagy árfolyamának növekedése vagy csökkenése csak annyit jelent, hogy csak a számokra és a mennyiségre kon-centrálnak és a minıséget elhanyagolják. Az utóbbit csak

akkor lehet megítélni, ha a tranzakciókat és a könyvelést hosszú éveken keresztül tanulmányozzák. Nemcsak azt kell tudni, hogy mennyit kerestek az alapok, hanem azt is, hogy mibıl.

A menedzsereket mint emberi tényezıt az alapok megíté-lésekor sajnos figyelmen kívül hagyják. Pedig ez igencsak fontos lenne. „Mondd, hogy milyen vagy, és ne azt, hogy ki vagy!", hangzik az én kérdésem. Az offshore alapok csengı nevekkel dicsekedtek. (Hogy milyen hasznot hoztak ezek a csengı nevek, azt ma szomorúsággal kell megállapíta-ni!)

Milyen tanulságot vonok le az alapok történetébıl ? Min-denkinek, még azoknak a kistıkéseknek is, akik elegendı pénzzel rendelkeznek ahhoz, hogy viszonylag széles válasz-tékú portfoliót építsenek fel, az értékpapír (részvények, átváltható kötvények stb.) marad a jó befektetés, amit ta-pasztalt szakemberek segítségével választottak ki. A kis-megtakarítónak, akinek az eszközei nem elegendıek a be-fektetések variálására, a befektetési alap egy lehetséges megoldás, de kizárólag olyanba szabad befektetni, amelye-ket európai nagybankok ellenıriznek.

Mottóm: tızsdét és részvényeket igen - offshore alapokat

azonban nem!

307

Page 155: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

AHOGY A KÖZÖNSÉGET BECSAPJÁK

Éveken keresztül az NSZK számított a legrosszabb nemzet-közi befektetések „szemétdombjának". Ügynökök, akik az egzotikus alapoknak dolgoztak, és azok csıdje után elveszí-tették munkahelyüket, most a legkülönbözıbb országok értéktelen részvényeivel házaltak.

De az NSZK-ban hivatalosan is támogatták a külföldi papírokat, sıt a német tızsdén jegyezték is, miután ezeket a részvényeket eredeti kibocsátóhelyükön mesterségesen a magasba hajtották. Külföldi pénzintézetek optimista elıre-jelzéseket adtak, szájról szájra jártak a kósza hírek, hogy ezeket a papírokat fantasztikus árakon lehet eladni, Eldorá-dóban, azaz NSZK-ban.

50 évvel ezelıtt Franciaországnak jutott ugyanez a sze-rep. Bármilyen gyanús részvényt, már kiaknázott bányákat, kiszáradt olajforrásokat, csekély értékő államkölcsönöket rá lehetett sózni a francia megtakarítóra. Tucatnyi gátlásta-lan pénzember gazdagodott így meg. A legsikeresebbet és legvagyonosabbat közülük személyesen is ismertem. İt a tızsdén „La Pieuvre"-nak, vcrszívónak hívták.

A VÉRSZÍVÓ MÓDSZER

A vérszívó módszer a következıképp mőködött. Tegyük fel, hogy valamelyik londoni pénzügyi társaság Párizsban egy bányarészvényt akart eladni. La Pieuvre 300 000 rész-vényt vásárolt alacsony árfolyamon, körülbelül 20 shillin-gért és opciója volt további 100 000 részvényre 22-ért, egy további opciója 24-ért és így tovább 100 000 darabonként

mindig 2 shillinggel többért. Azután a londoni tızsdén ugyanezeket a részvényeket vásárolta kis mennyiségben, de nagy lármával. Meg volt beszélve, hogy a pénzügyi társaság a közbensı idıben nem hoz új részvényt a piacra, és ezáltal a másik ténykedését nem zavarja, így az árfolyamot a ma-gasba manipulálta. Amint a részvények közel 50 shillingre emelkedtek, már a párizsi tızsdén is jegyezni kezdték ıket. La Pieuvre az egész mennyiséget a bankok segítségével, a szájpropaganda és a sajtó támogatásával, a francia trezorok-ba pumpálta.

Fölösleges megemlíteni, hogy e jól végzett munka után az árfolyamok meredeken a mélybe zuhantak, néha egészen nullára. A közönség súlyos veszteséget szenvedett. La Pieuvre azonban, amikor néhány évvel ezelıtt meghalt — a Becsületrend Lovagja kitüntetéssel , nem kevesebb, mint 500 millió svájci frankot hagyott hátra a svájci bankokban.

Néhány évvel ezelıtt egy kis pikáns történetet hallottam, a „vérszívóról". Csodálatos képgyőjteményét Párizs városára akarta hagyni azzal a feltétellel, hogy még életében utcát neveznek el róla Párizsban. (Természetesen nem „vérszívó" utcának keresztelték volna el, hanem megkapta volna pol-gári nevét.) Természetesen Monsieur Pelletier a javaslatot udvariasan, de határozottan elutasította, annál az egyszerő oknál fogva, hogy Párizsban sohasem neveztek el utcát még élı személyrıl (de Gaulle tábornokról sem). Ha a pénzembe-rek sikeresek, egyáltalán nincsenek kisebbségi komplexu-saik. Akkor sem, ha „vérszívó"-nak vagy banditának neve-zik ıket.

HEDGE (FEDEZETI) TRANZAKCIÓK

Sok más módszer is létezik a közönség félrevezetésére. „Nem lehet eléggé túlbecsülni az emberek butaságát" szokta atyai jó barátom, Professzor Hahn mondani. Az 50-es években egzotikus befektetési alapokkal lehetett félrevezet-ni az embereket, ma pedig opciós vagy fedezeti ügyletek biztos haszonszerzési ígéreteivel. Fedezeti ügyletrıl beszé-

308 309

Page 156: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lünk, ha egy spekuláns egy idıben értékpapírt vásárol és egy másik árut határidıre elad, azaz egy árut megvásárol és egy másikkal besszre spekulál.

Van olyan fedezeti mővelet is, ahol két hasonló jellegő cikk közötti árfolyam-differencia vagy túl nagy, vagy túl kicsi. Játékosok ezrei vannak, akiket a brókerek felajzottak, akik ilyen „biztos" tranzakciókat mőveltek, mert az ügynö-köknek ez különösen nyereséges üzlet. Kettıs ügyleteket is végrehajthatnak, és ezáltal kétszer söprik be a jutalékot. Természetesen a vérbeli profik számára olyan hedge ügyle-tek is vannak, hogy az egyik kockázatát egy másik tranzak-cióval akarják fedezni. De ez is balul üthet ki. A brókerek mindenesetre a hedge ügyletekben inkább csak a dupla jutalékukat látják.

„ÉS HA A TİZSDE ESIK, AKKOR 75 LEHET KERESNI!"

A fedezeti spekulációk kapcsán egy beszélgetés jutott az eszembe, amit egy bájos hölggyel folytattam, aki klasszikus-balett-táncosnı volt. Panaszkodott, hogy férjével, egy nem-zetközileg ismert koreográfussal, egy ideje tızsdei vitába keveredett. Befektetési alapokról volt szó. A férj a hagyo-mányos befektetési alapok követıje, az asszony pedig a fedezeti ügyletekért lelkesedett. Kérdésemre, hogy honnan származik ez a lelkesedése, a hölgy rövid, de annál tanulsá-gosabb és meggyızıbb választ adott: „Tudja, a tızsde nem emelkedik mindig, néha esik is, ahogy az utóbbi idıben megfigyelhetı volt. De ha a tızsde esik, akkor is lehet keresni." (Végre ezt a két fontos tızsdei axiómát egy baleri-nától hallottam!) A hedge alapok besszre is spekulálnak, részvényeket határidıre adnak el, amikkel nem is rendel-keznek, amit majd a bessz alatt olcsóbban megvásárolhat-nak. Ha a tızsdén az árfolyamok emelkednek, akkor érték-papírjaikkal jutnak nyereséghez, és ha az árfolyamok es-nek, akkor határidıs ügyleteikkel érnek el nyereséget. Mind-

egy, hogy fel, vagy le, a tızsdei nyereség minden esetben biztosított. Az alapok menedzserei tudják a legjobban, ho-gyan kell ezt csinálni.

Ezért köteleztem el magam a hedge alapok mellett. Ez annál is világosabb volt nekem, mert ezeket az alapve-

tı igazságokat akkoriban hónapokon keresztül hirdették az újságok, és nem a balerina szájából hallottam elıször.

Természetesen lehet fedezeti tranzakciókkal pénzt keres-ni. A világ különbözı tızsdéin végrehajtott fedezeti mőve-leteinkrıl egész könyvet tudnék írni. Gyakran sürgıs volt, hogy a kockázatot valamilyen más spekulációval biztosít-sam. A fedezeti ügyleti mőveleteimben néha nyertem, gyakran veszítettem. Mindenesetre tapasztalatokban gazda-gabb lettem.

Már írtam a disznózsír kontra kukorica fedezeti ügyle-temrıl. Most egy hasonló értékpapír-tranzakciómról mesé-lek, ami a háború elıtti párizsi tızsdén játszódott le és amelyben sok kollégám részt vett. A harmincas években széles körő spekuláció folyt francia államkölcsön-papírok-kal. Kis és nagy tızsdések intenzíven játszottak állampapí-rokkal. Az árfolyamok emelkedtek és estek, mint a részvé-nyeknél. Különbözı sorozatú kölcsönpapírok voltak forga-lomban. Három-, négy-, négy és fél százalékosak stb. A tızsdejátékosok egyikrıl a másikra ugráltak, hogy kis hasznot söpörjenek be. Kalkulációjuk egyszerő volt. Mivel ugyanarról a kölcsönpapírról volt szó (ugyanaz az adós, ugyanaz a valuta, ugyanazok a garanciák), csak ki kellett számolni, hogy melyik sorozatú állt magasabban, vagy ala-csonyabban összehasonlítva a többivel. Hedge ügyletek paradicsoma volt ez: az alacsony sorozatút kellett megvenni és a magasan jegyzettet határidıre eladni, vagyis „hedgel-ni".

A harmincas évek végén egy különösen feltőnı konstel-láció alakult ki. A négy és fél százalékos kölcsönpapírok 80-on álltak, a háromszázalékosok 70-en. Az utóbbi termé-szetesen túlságosan magasan állt az elsıhöz viszonyítva.

310 311

Page 157: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Minden kereskedelmi iskolás kiszámíthatta magának, hogy ez matematikailag értelmetlen. Mindenesetre egy világos volt: vagy az egyik sorozat állt túl magasan, vagy a másik túl mélyen.

Ennek következtében mindenki erre az egyedülálló lehe-tıségre vetette magát. A négy és fél százalékos kölcsönpa-pírt meg kellett vásárolni és a három százalékost „hedgel-ni", azaz határidıre eladni. Mint mindig, bármi bekövet-kezhetett, vagy egyik sorozat emelkedett, vagy a másik esett. Ez a napnál világosabb volt. És hogyan végzıdött ez a „biztos" spekuláció? A legnagyobb katasztrófával. A négy és fél százalékos még mélyebbre, 70-re esett, és a háromszázalékos - alig hihetı - 80-ra emelkedett.

Ez éppoly logikus volt, mint a balsikerő spekuláció alap-ötlete. A négy és fél százalékos kölcsönpapírt nagy mennyi-ségben bocsátották ki, ezért egyre nagyobb lett a kínálat a piacon. A háromszázalékos volt a legrégebbi francia állam-kölcsönpapír az 1825-ös évbıl, az úgynevezett „örökjára-dék". Tulajdonosaik majdnem „elaludtak" rajta. Nem érke-zett áru a piacra, és a határidıre eladók csak emelkedı árak mellett tudták a papírokat visszavásárolni. Óriásiak voltak a veszteségek, mert ez a fedezeti ügylet veszélytelennek tőnt, és a profik nagyban beszálltak. Éppenséggel klasszi-kus példa ez arra, hogyan végzıdhet a „legbiztosabb" fede-zeti ügylet.

A tökéletesen felépített tızsdei spekuláció is végzıdhet balsikerrel, nem azért, mert logikai hibát tartalmaz, hanem azért, mert a tızsde logikája a technikai oldalon kijatssza az alapelveket. Még a legjobb számítógép sem tud egy ilyen szituációt elıre kiszámítani. Ellenkezıleg!

LEÍRÁSI TÁRSASÁGOK MADE IN GERMANY

A tızsde és környékének szenvedélyes hirdetıje vagyok. A „gonosz" tızsde, mint már utaltam rá, minden árfolyam-manipuláció, hamis tippek és megtévesztı hírek ellenére, szabad gazdasági rendszerünk legfontosabb motorja.

A napi nyilvánosság, a sajtó és a hivatalos felügyelet gondoskodnak róla, hogy mőködjön.

Ezért rémülten látom, hogy éppen az NSZK-ban a tızsdé-vel párhuzamosan, egy második, szinte ellenırizhetetlen tıkepiac fejlıdött ki: az értékcsökkenés leírásával foglalko-zó társaságok nagy üzlete. Nos, természetesen nem lehet minden tevékenységet, amit ezen a piacon agresszívan foly-tatnak, globálisan értékelni; de egyre nehezebb lesz a kon-kolyt a búzától szétválasztani.

KI KIT EJT ÁT?

Az NSZK helyes utat választott, amikor bizonyos befekteté-seket adókedvezményekkel támogatott. A cél mindig azo-nos, akár befektetési alapról, USA-beli vegyes vállalatról, árutızsdérıl vagy valami másról van szó. A legjobb ötletek és legokosabb intézkedések is elfajulnak, ha pénzéhes ka-landorok lelkiismeretlenül használják fel ıket. Ezúttal adó-leírás vagy adótrükk az adóhivatal kijátszásának varázssza-va. Ilyennel könnyő a polgárt megnyerni, hiába hogy köz-ben bebizonyították, hogy gyakran nem az államot, hanem az adófizetıket játssza ki a befektetésügyi tanácsadó, és az adóleírás gyakran csak adófizetési haladék, különösen ak-kor, amikor a leírással foglalkozó cég csıdbe megy. Az

312 313

Page 158: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

egykori porszívó- és IOS-eladók ma különbözı ipar-, film-, építés- és energiakutatási tervekkel házalnak, mely üzletek-be a naiv NSZK-állampolgárok adóokok miatt vakon be-szállnak. Ha maga a megtakarító szakmailag'képzett vala-mennyire és a felkínált tervezetet az adózási kedvezmé-nyektıl függetlenül jövedelmezınek tartja, nyugodtan be-levághat. Miért is ne? A magánbefektetés a szabad piacgaz-daság sava-borsa. Ha német földön vagy szomszédos ország földjén fekvı bizonyos ingatlanértékeket gondos vizsgálat után jó befektetésnek tartja, vegye meg ıket! És ha a kínálathoz még adókedvezmények is járulnak, annál jobb. De ne menjen bele olyan komplikált tervekbe, amiket csak az adóleírás miatt találtak ki a részvénytársaságok rafinált tervezıi!

MIÉRT HALLGAT A SZÖVETSÉGI KANCELLÁR?

Ilyen átlátszó kalandorok áldozatának lenni nemcsak köny-nyelmőség, hanem együgyőség is. Sajnos sok orvos, fogor-vos, ügyvéd és más szabadfoglalkozású szorgalmas ember közgazdász akar lenni, és azt gondolják, hogy pl. az olajfú-ráshoz értenek valamit.

Csodálom a szövetségi kancellár, Helmut Schmidt pénz-ügyi politikáját: az ı sikerei viszonylag jók más ipari álla-mokhoz viszonyítva. De számomra érthetetlen, miért tőri el a sok, amortizáció leírásával foglalkozó alkalmazott machi-nációját. Habár a nyugatnémet állampolgároknak jól megy, ahhoz mégsem olyan jól, hogy megengedhessék maguknak azt a luxust, hogy milliárdnyi márkát gazdaságtalanul elpa-zaroljanak.

QUOUSQUE TANDEM, CATILINA, ABUTERE...

„Quousque tandem, Catilina. abutere patientia nostra?" („Catilina, meddig akarsz még visszaélni türelmünkkel?") Cicero tüzes vádbeszédének elsı szavai, amelyet Catilina pénzügyi csaló ellen intézett, nem vesztettek semmit aktua-litásukból. Meddig akarjátok még - kiáltom a határidıs árupiac csibészeinek - csinálni? És meddig fogják még a felelıs hivatalnokok ölbe tett kézzel nézni, hogy a közönsé-get milliókkal becsapják?

A határidıs árupiac bizonyos nézıpontból a szerencsejá-tékokkal hasonlítható össze, és csaknem minden kismegta-karítóban belül ott lapul a játékszenvedély. A játékkaszi-nókba minden nagykorú polgár beléphet. De aki bemegy, tudnia kell, hogy mindenki a hatóság szigorú ellenırzése alatt áll, és a kártyák nem cinkeltek. Mégis, még az ellenır-zött kaszinók játékosai is rafinált csábítók áldozatává vál-hatnak.

EGÉSZEN „MEGBÍZHATÓ": ÁRUTİZSDE-LEBUJOK

Ha azonban a szerzıdéses ügyletek kereskedelmével hason-lítjuk össze, lényeges különbséget figyelhetünk meg: senki sem reklámozhatja személyesen a játékkaszinókat, ugyan-akkor az árutızsde-lebujokba agresszív felhajtok tudatlan polgárokat rángatnak be; és itt hamisan játszanak. Gyakran nem is hinné az ember, milyen otromba módszerekkel csi-nálnak reklámot. Csábító telefonajánlatok és fényőzı pros-pektusok csalogatják a befektetıt. Zsonglırködnek jó hírő cégek nevével (akiket ártatlanul rángatnak bele) és saját

314 315

Page 159: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

állítólagos garanciájukkal. Óva intek mindenkit a reklám új módszerétıl, ami azt állítja, hogy az amerikai tızsdefelügye-let, az SEC ellenırzi kereskedelmét. Az SEC egyáltalán nem illetékes a határidıs árutızsdei ügyletekben és ezért nincs is velük semmi dolga.

Természetesen az árutızsde intézményét éppoly kevéssé lehet kategorikusan elítélni, mint a játékkaszinókat. De a hamiskártyásokat, a szerzıdéses ügyletkötések nem ıszinte krupiéit és lelkiismeretlen reklámügynökök hadát ártalmat-lanná kell tenni.

CSALÁS AZ NSZK-BAN

Nem gyanúsítok a priori egyetlen határidıs áruügyleti al-kuszt, kereskedıt vagy hirdetıt sem azzal, hogy csaló. De a körülmények teljes ismeretében kijelentem, hogy ezekben az üzletekben gyakran az a részesedık egyetlen érdeke, hogy az ügyfél pénzét saját zsebükbe dugják. A határidıs árupiac aszerint, ahogy az NSZK-ban sok esetben lebonyo-lítják, lehet:

- teljes csalás, - félig csalás, - vagy bár „de jure" nem, hanem „de facto" csalás. Teljes csalás: a határidıs árucég elad pl. „vételi opciókat"

olyan árura, amivel nem is rendelkezik. Ha aztán az ügyfél árnövekedésnek köszönhetıen azt hiszi, hogy nagy profitot csinál, a cég nem tudja kötelezettségeit teljesíteni és bejelenti fizetıképtelenségét. Ez is éppúgy csalás, mintha egy játékkaszinó nem fizetné ki a nyert összeget.

Félig csalás: a cég Londonban opciókat vásárol, de ügyfe-leinek 100-200%-kal magasabb áron adja el. Az ügyfelet így átverik, mivel azok nem ismerik a tényleges árakat.

„De facto csalás": a cég felkínálja a győjtıszámlán való részvételt és a határidıs árualapból való részesedést. A győjtıszámla vagy árualap menedzsere pl. rögtön a tızs-de napi nyitásakor vesz 10 szója-, 10 arany- és 10 platina-szerzıdést. Ezeknél a cikkeknél tızsdezárásig kb. 30 000

márka nyereség vagy veszteség keletkezhet. A veszteséges szerzıdéseket a győjtıszámlán számolják el, a nyereséget a menedzser megtartja saját számláján. Sem a tızsdeelnökség, sem a paragrafusok (de még a menedzser lelkiismerete sem) tudja megakadályozni benne.

A tızsdezsargonban ezt „bársonyon való játék"-nak ne-vezzük. A nyereség a játékosokat illeti, a veszteség az ügyfeleké. Nem meglepı tehát, hogy naponta új határidıs áruügyi cégek bukkannak fel.

Már az ifjabb Alexander Dumas is leírta: A „nagy üzlet a mások pénze". Ha valakit mégis elkap az az ellenállhatat-lan vágy, hogy árukkal spekuláljon, forduljon a nagy ame-rikai brókerek egyikéhez, de megbízásait saját ötletei és döntései szerint maga adja ki. Végül is a rulettjátékosnak is magának kell az asztalhoz ülnie, a pénzt nem bízhatja másokra, hogy játsszanak vele.

A határidıs áruspekuláns ne kérjen tanácsot sem bróker-tıl, sem annak alkalmazottjától, mert az elıbb említett szak-emberek közül egyik sem tud többet, mint ı maga. A számí-tógép-rendszerek, szakértık és „világbajnokok" csak le-gendák. Aztán a brókerek egyáltalán nem tudnak objektí-ven jól informálni, mivel jutalékokból keresik meg pénzü-ket, és a forgalmat akarják elısegíteni. A játékos csak a végén fedezi fel, hogy minden tıkéje a jutalékokra ment rá. Ezért azt tanácsolom a kívülállóknak, hogy el a kezekkel a határidıs árukkal való játszadozástól, mert mint egy rulett-rıl a kaszinóban, 50 éves tapasztalat alapján én is megállapí-tom a szerzıdéses kereskedelemrıl: „Nyerni lehet, veszíte-ni kell."

316 317

Page 160: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

BŐNRÉSZESSÉG TUDATLANSÁGBÓL

Szerencsétlenség, hogy az államférfiak, politikusok és min-denki, akik a gazdaság és pénzügy legfontosabb kérdéseiért felelısek, a nemzetközi spekulánsok machinációit nem értik meg. Nem ismerik sem mentalitásukat, sem hatóerejüket, megfontolatlan magyarázataikkal, hamis definícióikkal a spekulációkat mégis extrém módon fel tudják főteni.

HELMUT SCHMIDT ÉS OTTÓ GRÁF LAMBSDORFF SZAVAI

Csak egy könnyelmő szót kell valamely felelıs helyen elej-teni, és máris kis és nagy játékosok ezrei szaladnak, hogy „eladjanak" vagy hogy „vegyenek". És mindezt mindenféle megfontolás nélkül. Gyakran a logika ellenére. Ezek a speku-latív tranzakciók az utóbbi idıben egyre nagyobb dimen-ziót és egyre agresszívebb formát öltenek, amivel a gazda-ságnak nagyon sok kárt okoznak. Egészen különleges hatást gyakorolnak a tömegtájékoztatásra, ami tovább növeli a kárt, mivel az áralakulásra és kereskedelmi piacokra csak-nem mindig kedvezıtlen befolyással van. Egy klasszikus példa: 1977 nyarán Michael Blumenthal, az amerikai pénz-ügyminiszter és Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja vélet-lenül ugyanabban az idıben jelentették ki, hogy - habár semmilyen erre vonatkozó kérdés nem vetıdött fel - senki nem lépne fel a gazdaságilag megalapozott dollárleértékelés ellen. De ezzel már be is avatkoztak, méghozzá a dollár-árfo-lyamzuhanás javára, habár gazdaságilag mindez teljesen megalapozatlan volt. A kijelentést helyesen gondolták, mi-

vel a „be nem avatkozás" a „tiszta lebegtetés" elve. De felesleges volt, még hangsúlyozni is.

Egy felülrıl jövı ilyen intés a spekulánsok számára tánc-ra való felkérést jelent, a láncreakció elvégzi a többit. Kárt okoztak. Ottó Gráf Lambsdorff gazdaságminiszter is tett akkoriban egy erıltetett, szellemes, de fölösleges észrevé-telt. Tart tıle, hogy két cikknek hamarosan ugyanannyi lesz az ára, 1,50 DM, mármint a benzinnek és a dollárnak.

MINDENKIT ELCSÁBÍTANAK

Mire volt ez jó? Még nem száradt meg a nyomdafesték, és máris minden játékos szalad és zsonglırködik a dollárral vagy lefelé játszik. A politikus uraknak ismerniök kellene a spekuláció mechanizmusát és a pszichológiai befolyást. De ık szívesebben megelégszenek azzal, hogy az árfolyam- és áreltolódásokat kliséikkel magyarázzák, anélkül, hogy a valódi okokat kutatnák. Ilyen módon nem lehet egy rendes piacot — legyen az nyersanyag- vagy valutapiac megvéde-ni a csalástól.

Éppen ellenkezıleg, a politikusok elızzék meg a speku-lánsokat, legalább azzal, hogy fékezik nyelvüket. Minden tızsdén és piacon közhely: Ha a spekulánsok egy árunál, valutánál vagy értékpapírnál magas vagy alacsony árfo-lyamra számítanak, bemondatják a tömegtájékoztatási esz-közökön keresztül, akkor ezt a spekulációs objektumot olyan sokáig és olyan nagymértékben adják vagy veszik, míg el nem érik a remélt árat. A hisztériában már senki sem gondolkozik, mivel senki nem tudja kivonni magát a tömeg-pszichózis alól. Mégis: sikeres spekulánsnak elıre kell lát-nia, hogy pl. mit tervez a jövıre a jövendıbeli vásárló.

Keynes szerint ez az anticipáció kumulációja, vagyis meg-elızés a négyzeten. A logika és gazdasági tények elleni árfolyammozgás vége az összeomlás.

A játékosok, akik „halálbiztosra" játszottak, csaknem mindig csalódnak és meg is bőnhıdnek. Mert természetesen

318 319

Page 161: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

legtöbbször a legmagasabb árfolyamon vásároltak. Külön-ben ez nem történt volna meg.

Errıl eszembe jut megint egy régi vicc: Grün elmegy a rabbihoz és megkérdezi tıle, hogy a lánya mit vegyen föl a nászéjszakáján, pizsamát vagy hálóinget? „Teljesen mind-egy - mondja a rabbi így is, úgy is elcsábítják." A játéko-sok, attól függetlenül, hogy adnak vagy vesznek, így is, ug\ is elvesztik pénzüket. Ez még igazságos is lenne. De közben kárt okoznak.

VÉDJÜK A KÁRTÓL A PIACGAZDASÁGOT!

Mit tegyenek a felelıs helyen ezek ellen a buta vagy agilis spekulánsok ellen, hogy machinációjukat ártalmatlanná te-gyék? Számtalan módszer és lehetıség van. A régi Magyar-országon azt mondták, hogy a csirkefogókból lesznek a legjobb rendırök.

A politikusoknak, pénzügyminiszternek vagy jegybank-igazgatóknak ebbıl kifolyólag mindig is egy-egy ex-speku-lánst kellene tanácsadóként foglalkoztatniuk. İk tudnának segíteni.

Mindig és ebben a könyvben már többször is rámutattam arra, hogy a spekuláció a szabad piacgazdaság legitim mo-torja. Ekkor az értékpapírokkal történı tıkepiaci spekulá-cióra gondolok. A valuták vagy áruk árfelhajtása, mindegy, hogy le vagy fel, csak gyengíthetik és leértékelhetik szabad gazdasági rendszerünket. Mindezt a piacgazdaság meggyı-zıdéses rajongójaként írom, tekintettel szociális kötelezett-ségére.

SZABAD VILÁG: A DEVIZAPROFIK JÁTÉKKASZINÓJA

J'accuse! Vádolom ıket, az európai és amerikai nagybanko-kat, hogy nyereségvágyból, játékszenvedélybıl és butaság-ból játékkaszinóvá változtatták a szabad világot, a dollárt továbbra is a mélybe pókerozzák, és ezzel a szabad piacgaz-daság sírásóivá válnak Európában. Vádolom ıket, mert devizakereskedık ezreinek teljhatalmat adnak, hogy mil-liárdokkal játsszanak. Kifejezetten „játéknak" nevezem, mert én vagyok az utolsó, aki a spekuláció ellen szót emel.

.... DE SAJNOS NAGYON SZORGALMASAK IS"

Apám azt mondta egyszer egyik alkalmazottjáról: „Az nem érdekel, hogy olyan buta, de sajnos, nagyon szorgalmas is." Erre kell gondolnom, ha ezeknek a devizafickóknak a szor-galmas aktivitását figyelem. Szeretnék egyszer a bankok deviza-tranzakcióiba bepillantani. Akkor „corpus delicti" be tudnám bizonyítani, amirıl már régóta meg vagyok gyızıdve: hogy a szabad világ nagy bankjai felelısek a világpiac káoszáért.

Csaknem minden bank rendelkezik bizonyos számú devi-zakereskedıvel (átlagéletkor: 25 év), akik szabad kezet kapnak abban, hogy az intézet pénzével - ügyfél megbízása nélkül is - kizárólag saját belátásuk szerint és saját szakál-lukra dollármilliókkal spekuláljanak, azért, hogy néhány nap múlva pár pontot nyerjenek.

Korábban, amikor még komplikáltak voltak a távolsági összeköttetések, a devizakereskedık tevékenysége arbit-rázsügyletbıl állt: a különbözı pénzpiacok közötti árfo-

321

Page 162: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

lyam-differenciát használták ki. Féltıl egy egész százalékos nyereséget tudtak csinálni. De a mai telefonösszeköttetés segítségével a legkisebb diszkrepancia azonnal kiegyenlítı-dik. A térbeli árfolyam-differenciák helyett a devizakeres-kedı ma már az idıbeli árfolyam-differenciákból akar profi-tálni.

És a fiatalemberek olyan felelıtlenül és minden megfon-tolás nélkül zsonglırködnek összevissza, hogy míg az egyik kereskedı nemritkán 10-20 millió dollárt veszít, a másik ugyanabban a percben ugyanazt az összeget beseperi.

A kérdésemre, hogy mi jöhet még, egy NSZK-nagybank illetékes igazgatója azt válaszolta nekem: „Mi mindig meg-adjuk a kereskedıknek a lehetıséget, hogy pár pfenniget keressenek az árfolyamokon. Mindkét félnek sikerülhet, ezenkívül ezzel egy kicsit felfújjuk mérlegkimutatásunkat."

Néha sikerül a kereskedıknek pár pfenniget keresni, de gyakran hoznak intézményüknek súlyos veszteséget is, mint ahogy ezt az utóbbi idık példái is igazolják. De ez logikus is. A devizaszatócsok csaknem mindig ugyanabban az irányban kereskednek, eladásaikkal dollárárfolyam-zuhanást okoznak és provokálják a saját visszavásárlásai-kat. Mivel a dollárt történelmi okokból és egy jól hangsze-relt kampánynak köszönhetıen érzékenyebbé tették (pl. értelmetlen címszavakkal), a játék egyre mélyebbre hajtotta az árfolyamot, függetlenül attól, hogy ez gazdaságilag és objektíve megalapozott volt-e vagy sem.

A dollárárfolyamban minden pfennig visszaesése azonnal fıcímmé vált a tömegtájékoztatásban, ami aztán újra tömeg-hisztériát váltott ki. Mert a csökkenı árfolyam bizalmatlanná tesz, és a bizalmatlanság további, félelembıl fakadó eladásokhoz vezet, az óriás cégeknél éppúgy, mint a közön-ségnél. Mialatt a társaságok áruba bocsátották saját dollár-jaikat, a devizakereskedık kölcsönkért dollárokat dobtak a piacra. Nem gondolkodtak túl sokat. Csak azt látták, hogy a szomszéd eladott, és aztán ı is eladott, mert a harmadik is eladott.

VESZÉLY A SZABAD PIACGAZDÁLKODÁSBAN

Kétségbe vonom, hogy a legtöbb embernek egyáltalában volt-e valami fogalma arról, hogy mi is egy ország valutája. Prognózisaik persze korlátozottak voltak. Ez ellen a butaság ellen nem használtak már az olyan klasszikus rendelkezé-sek, mint a magas kamatláb vagy pénzszőke. Végül a közön-ség már csaknem meg volt gyızıdve róla, hogy a dollár valóban WC-papírrá vált.

Hogy ezért a „WC-papírért" még lehet valamit kapni, mint pl. repülıgépet, számítógépet, technológiát, nyereség-hozó vállalatot, ingatlanokat, uránt, gabonát vagy szenet, az nem fontos, ha helyette arany lehet a páncélszekrényben és mindennap megcsodálhatjuk. így fejlıdött tovább az európai mentalitás, amiért egy napon Európa gazdasága még bőnhıdni fog; a szabad piacgazdaság elvesztésével!

Ez ellen a káosz ellen hatékony orvosság lenne egy „gen-tlemen's agreement", ami a devizakereskedık teljhatalmát, a spekulatív dollártranzakciókat végérvényesen megszün-teti. Attól eltekintve, hogy egy ország valutája nem válhat a devizajátékosok focilabdájává, ez a játék mint már megál-lapítottam, különösen veszélyes. A devizaprofikat ez nem zavarja. İk az intézményük számlájára dolgoznak. És valljuk be, hogy a fiatal emberek számára felemelı érzés az, mikor a rulettasztalnál ülnek és más pénzével felelısség nélkül hazardírozhatnak.

Sok multi- és bankintézmény mégis két év óta ezért veszít. Szívesen vetnék egy pillantást a könyvébe, hogy lássam, hány milliót veszítettek. Mivel ez az állapot valóban disznóólra emlékeztetett, újra egy gonosz viccet kellett elıadnom: ,,mi a különbség egy kereskedı és egy tehén között? - Semmi! Mindkettı in de' Wics'n csinálja" (in Devisen = devizában, in den Wiesen = mezıkön).

322 323

Page 163: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„DÁVID" KOSTOLANY A

„GÓLIÁT" DRESDNER BANK ELLEN

De nemcsak a valuta, hanem az arany is focilabda a tızsdejá-tékosok lábán. Nemcsak a bensımben Dr. Jekill és Mr. Hyde között dúlt harc az aranyért, hanem a sajtóban is „Dávid" Kostolany és a „Góliát" Dresdner Bank között. Ez így történt.

Évek óta nyomon követtem a nemzetközi aranyszindiká-tus machinációit az aranyár emelkedéséért. A szindikátus gondoskodott róla:

Elıször is úgy, hogy a Szovjetunió és a dél-afrikaiak egyre magasabb áron sózták rá a közönségre aranytermelé-süket.

Másodszor úgy, hogy néhány pénzintézet biztosítani tudta magának a közbensı profitot, mivel az aukciókon elárverezett aranyat késıbb magasabb áron adták el az Arab-öbölben élı ügyfeleiknek.

Ezek az ügyfelek néha az öböl országai voltak, de elsısor-ban arab spekulánsok, akik soha nem készpénzzel, hanem hitelre vásároltak. Kis és nagy magánbefektetık millióit is el tudták látni természetesen a magasabb árú arannyal.

AZ ARANYMANIPULÁCIÓBAN VEZET A DRESDNER BANK

Rutinos tızsdeprofi számára gyerekjáték volt ezeken a ma-nipulációkon átlátni és megállapítani, hogy a Dresdner Bank segítségével számos külföldi fiók és ügynök mozgatója volt ennek a területnek. Minden módszer jó volt számukra, magától értetıdıen a legnagyobb hírverés is: igazgatóik

324

újságban megjelenı nyilatkozatai és jövendölései az arany elıttünk álló áremelkedésérıl, a sárga fém örök értékérıl stb. Természetesen vállaltak különbözı pénzügyi manipu-lációkat is. Ilyesmiket minden bank könnyen megtehet potenciáljának és nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetı-en. Csak Hongkongban kell — mialatt Európa alszik - né-hány 10 millió dollárt erıszakosan a piacra dobni, és ezzel az árfolyamot a mélybe rántani. Hat órával késıbb nyit a zürichi devizatızsde, és a hongkongi hangulattól befolyá-soltan még néhány tizedfokkal esik a dollár annál is inkább, mivel a svájci Nemzeti Banknak egyáltalán nem áll szándé-kában az árfolyam támogatása. Aztán jön Frankfurt. A züri-chi árfolyam miatt megrendülve, a devizások kidobnak még néhány 10 millió dollárt, sıt még talán az érdekelt bank is elad hirtelen a tızsdezárás elıtti utolsó pillanatban néhány milliót, hogy igazán mély hivatalos árfolyamot jegyezzen, amit aztán a világ összes táján bejelentenek.

így nyit az amerikai arany-határidıkereskedelem az eu-rópai veszélyt jelzı hírek alapján viharos hosszal. A fogás sikerült, az elıre megvásárolt aranykészlet magasabb áron felszámítható az arab ügyfeleknek és természetesen a német megtakarítóknak is.

A növekvı aranyár néhány óra múlva aztán a hongkongi piacot is befolyásolja, így az ördögi kör tovább megy. Esik a dollár, emelkedik az arany; emelkedik az arany, esik a dollár. Az lenne igazi pókerjáték, ha nem lenne súlyos következménnyel az egész gazdaságra és a szabad világra. Emelkedik az aranyár, nagy és kis játékosok milliói szalad-nak, ügynökök ezreitıl buzdítva, hogy rezet, narancslevet vagy sertésoldalast vegyenek hitelre, így főtik fel az árinflá-ciót. Mindezt jelentik a tömegtájékoztatási eszközök, a meg-takarítók között a pánik most már teljes, és az arany eléri rekordárát.

325

Page 164: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

DR. FRIDERICHS ELSAPADT

Mivel meg voltam gyızıdve arról, hogy a Dresdner Bank volt ezeknek a manipulációknak a legerısebb motorja, új-ságcikkemben lelepleztem ezt a machinációt. Dr. Friderichs, a Dresdner Bank elnökségének szóvivıje, annál jobban szidott egy véletlen találkozásunk alkalmával, amikor több száz emberbıl álló közönség elıtt azt kérdeztem tıle, hogy egykori nyugatnémet gazdasági miniszterként erkölcsös-nek tartja-e, hogy az ı, vagyis az NSZK második legnagyobb bankja, belemegy olyan manipulációkba, melyekkel két pénzügyi bőnt is elkövet: szítja az inflációt, ezzel gyengíti kapitalista rendszerünket, és minden dollárral magasabb aranyárral a Szovjetuniónak százmilliónyi dollárt biztosít a fegyverkezéshez. így válik a bankja kénytelen-kelletlen automatikusan a Szovjetunió ügynökévé.

Hallottam a közönséget morajlani; dr. Friderichs elsá-padt, zavarba jött és mondta: nem cáfolja meg a hírt, de meghív egy vitára, de csak Schreiber arany igazgató (akit Aranymephistónak aposztrofáltam) és akkori fıszerkesztım jelenlétében.

A vita 1979 végén zajlott le a bankban. A bank urainak érvei az én hadjáratom ellen szóltak: szabadság a kereske-delemben, szabadság a gazdaságban, a vállalkozásban stb.

régi nóta! Azzal érveltem, hogy az én szabadságomnak is vannak határai. Mert, ha például a szérumgyáros betegséget terjeszt el, hogy minél többet adjon el ellenanyagból, akkor az nem szabadság, hanem dzsungel.

A szabadság korántsem indokolja, hogy minden megen-gedett, különösen, ha ez a nagyközönség érdekeit sérti. A vita órák hosszat tartott, addig míg el nem kezdtem Schreiber úrnál a napi árfolyam felıl érdeklıdni: „Kezdet-ben valamivel gyengébb volt - volt a válasz — a rossz hírek miatt." Ezeket aztán megcáfolták és az árfolyam újra stabili-

zálódott. „Milyen rossz hírek? - szóltam ijedten. - A túszok szabadon bocsátásáról beszéltek" (Iránban)!

Azt hiszem, ehhez a kommentárhoz nem kell további kommentárt hozzáfőznöm.

"HALLGATNI EZÜST, SCHREIBER PEDIG ARANY"

Az óta a délután óta két és fél év telt el, és mik voltak a manipulációk következményei?

Egy napon az aranypiac teljesen megfordult, az ár drá-maian a mélybe zuhant. Az arab területen élı ügyfelek milliókat veszítettek, ha nem milliárdokat, és ó! jaj! A bank agresszív reklámja ellenére már nem akartak aranyat vásá-rolni. A banknak valószínőleg nagy aranymennyiség ma-radt a nyakán. Az egész német sajtó ezt híresztelte, és az „Aranymephisto" Schreiber igazgatót egyik napról a másik-ra bocsátották el hivatalából.

Az aranyláz idején dr. Friderichs így dicsekedett kollégá-jának : „Hallgatni ezüst, Schreiber pedig arany!" Én is külö-nösen szimpatikus és intelligens embernek tartom, ma olyan pozícióban van — mint hallom -, ami jobban a haszná-ra válik: az aranybányaipar közvetlen közelében van Dél-Afrikában.

A legnagyobb ütést a Szovjetunió kapta, amely tulajdon-képpen a világ legnagyobb aranyspekulánsa volt, és mivel több milliárd dollárral magas kamatra eladósodott, hogy aranyát visszatartsa, ahelyett hogy gabonaimportját kifizet-te volna. Éppen úgy cselekedett, mint a legkisebb közönsé-ges aranyspekuláns, aki 5000 dolláros téttel 100 ezer dollá-rért hitelre aranyat vásárol egy brókernél. Ebben a harcban valószínőleg én voltam a Dávid, de hogy a Dresdner Bank Góliát volt-e, azt csak a Dresdner Bank felelıs urai tudják megítélni, egy pillantással a bank és minden fiókjának könyveibe. Én csak egyet tudok mondani az elemzésemrıl: „Si non é verı, é ben trovato!"

326 327

Page 165: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„MARX MAMA CSODÁLNÁ AZ AMERIKAIAKAT"

Úgy tőnik, mintha tegnap történt volna. Egy hollywoodi stúdióban Nikita Hruscsov mellett álltam, aki a következı beszédet tartotta: „Csodálattal hajtom meg magam elıtte-tek, amerikaiak. Ti nagy és hatalmas nép vagytok. Nagy dolgokat valósítottatok meg. Tanulni akarunk tıletek, ezért ide küldjük mérnökeinket és diákjainkat tanulni. De olyan jó diákok vagyunk, hogy 10 év múlva megelızünk bennete-ket." Bár a jó Nikita egy kicsit ittas volt, de éppen ezért -in vodka veritas — ıszinte szívvel beszélt.

Azóta 23 év telt el, de a jóslat még nem vált valóra. Talán a fegyverkezésben megelızték a szovjetek Amerikát, de ha igen, akkor legfeljebb mennyiségileg és nem minıségileg. Amerika elért tudományos és technikai eredményeirıl a szovjetek még mindig csak álmodnak, és a modern fegyver-kezés technológiát jelent. Ezért nem fognak a szovjetek soha olyan kalandba bocsátkozni, amelyben Amerikával kato-nailag szembe kellene kerülniük.

A Reagan-vezetés az elkövetkezı években a nemzet min-den erejét a technológiára, kutatásra, energiára és fegyver-kezésre fordítja: az ipar automatizálása, robotizálása (á la Japán), hogy újra a világ legerısebb katonai hatalmává váljon. Egy ilyen dinamikus nép fáradozásai óriási fellendü-lést hoznak majd számtalan szakterületen.

AMIT AZ EURÓPAIAKNAK TANÁCSOLOK

Hogyan tudnak a befektetık, vállalkozók, megtakarítók és spekulánsok az amerikai gazdaság jövıbeni fellendülésébıl profitálni ? A közvetlen befektetések csak olyan nagy válla-latoknak alkalmasak, akik fiókjaikat bıvítik vagy új kiren-deltségeket építenek. A magánbefektetı lehetıségeiben kétféle szektorra korlátozódik: amerikai értékpapírokra és ingatlanokra.

Ami az ingatlanokat illeti, a választás nagyon kényes és nehéz, sıt veszélyes.

Biztosan vannak ezen a téren is nagy lehetıségek, de a kockázat is nagy, mert az ingatlanpiac spekulatívabb és veszélyesebb, mint az értékpapírpiac, és ezzel már sokat mondtam.

Az ingatlanpiac külföldi számára átláthatatlan, és gyak-ran nincs is „tiszta" kezekben. Hogy egy objektum jó és lehetıségekben gazdag-e, olyan sok körülménytıl függ, hogy azt, ami nem egészen divatos, a legnagyobb bizalmat-lansággal veszik körül. Gyakorlatilag csak olyan objektum tulajdonjoga kerül az NSZK-ba, amit az ıshonosoknak vagy az ott lakó, minden hájjal megkent arab kapitalistáknak otthon nem tudtak eladni.

Az olajfúrási és kutatásrészesedésekrıl is le kell beszélnem az európai megtakarítókat, sıt személyes barátaimnak meg kell tiltanom. A talált kutakat az ott lakók megtartják ma-guknak, az üreseket megkapják a német megtakarítók, és senki sem tudja mindezt közelebbrıl ellenırizni. A Wall Streeten sincs minden aranyból. De a piac áttekinthetı. Minden pillanatban, amikor a befektetı megszerzi részvé-nyeit, a kínálat-kereslet alakította vásárlási árfolyamot ab-szolút korrektül megbeszélik, és az ügynökök elszámolnak, mialatt az ingatlan megvásárlásakor átverhetik az embert, sıt át is verik.

Az értékpapírok lehetıségét így csoportosítanám: kötvé-nyek; a kötvények felértékelıdése után a közületi értékpa-

328 329

Page 166: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

pírok, aztán a ciklikus és minıségi részvények, melyek az utóbbi idıben is „en vogue" divatosak voltak. Mindenesetre amíg a trezorban vannak a kötvények, addig a részvénypiac visszafogott.

A Wall Street-i tızsdealakulást erısen befolyásolja a poli-tika, mert a kormány jövıbeni pénz- és kamatpolitikája nagymértékben a nemzetközi helyzettıl függ. Ha ezen a téren semmilyen drámai esemény nem következik be, akkor a következı években újabb eufóriát élhetünk át.

„PAPÍRON MINDEN JÓNAK TŐNIK..."

Papíron minden jónak tőnik, és ez a gyakorlatban is jól mehetne, ha a pszichológiai faktor pozitív marad. Amerika egy erıs, határozott ember és elsı osztályú munkatársai vezetése alatt visszaszerezheti régi tekintélyét, mint egyszer már a 30-as években. Minden idık legnagyobb gazdasági összeomlása után, mint ahogy azt a „A szerencsés besszjáté-kos" címő fejezetben leírtam, Amerika akkoriban Roosevelt alatt újra megkapaszkodott, és egy „halálosan szomorú" légkör után újra az „egekig ujjongó" következett.

Hasonló fejlıdés elıfeltételei ma is megvannak. Amerika határtalan gazdag ország nyersanyagban, energiában és technológiában. Bárcsak 20 éves lennék, biztos Amerikába költöznék. (Gyakran óvom a devizásokat attól, hogy vissza-esésére fogadjanak.) Ez az az ország, ahol gazdag fantáziával lehet befektetni, az amerikaiak is merészen, agresszívan fektetik be pénzüket, mivel megvan hozzá a szükséges tıkéjük. Hruscsov is igazolná, hogy prófétája, Marx Károly volt a fıellensége mindennek, ami Amerikát naggyá tette.

Már Marx Károly anyja is megmondta: „Sokkal jobb lett volna, ha Karcsi sok tıkét csinált volna, és nem írt volna olyan sokat a tıkérıl."

Marx mama ma különösen csodálná az amerikaiakat. Aranyeladás a tızsde elıtt a

párizsi pénzügyi válság idején

330 331

Page 167: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

„EZ CSAK AZ ELSİ CSAPÁS VOLT...' (épp ellenkezıleg), de feddhetetlen élető és lelkes hazafi. A bel- és külföld pesszimizmusa egy szemvillanásnyi idı alatt az ellenkezıjébe csapott át és az amszterdami, zürichi, frankfurti és különösen a bécsi spekulánsok, akik a frank biztos zuhanására tettek, mind csıdbe mentek.

Éveken át próbálták rövidlátó spekulánsok és az önmagu-kat szakértınek kikiáltók a dollárt lefelé mozgó trendbe tuszkolni. A felületes megfigyelınek majdhogynem csoda: Ronald Reagan hivatalba lépése óta, akit Európában messze alábecsültek, az amerikai valuta újra megerısödött.

MINT HAJDANÁBAN FRANCIAORSZÁGBAN

„Hogy áll a dollár? Merre fog menni?" Ezeket a kérdéseket ma mindenütt felteszik. Több, mint 60 éve ismerem ıket, elszórtan újra és újra feltőnnek. Nem csoda, hiszen az USA a világgazdaság legnagyobb szállítója és ügyfele. Devizake-reskedık, spekulánsok, sıt szakértık állnak megdöbbenve az eredmény elıtt, mert ilyet még nem éltek meg: az anyagi-lag és pszichológiailag megterhelt valuta néhány hét alatt 25 százalékkal emelkedett.

Számomra sajnos (a korom miatt „sajnos") nem volt meg-lepetés. A húszas években szemtanúja voltam a francia frank Marne-i csatájának, és közben saját számlámra szemé-lyes tapasztalatokra tettem szert. Akkoriban a frank értéke pusztán arra a hírre, hogy Raymond Poincaré (a nagy német-győlölı) új kormányt alakít és pénzügyminiszter lesz, né-hány hét leforgása alatt 50, majd 100 százalékkal nıtt. S mindez anélkül, hogy gazdaságilag bármi is megváltozott volna.

Azonban a gazdag és gigantikus tartalékokkal rendelkezı gyıztes állam hirtelen felébredt fásultságából és bizalmat adott egy embernek, aki biztosan nem volt pénzügyi zseni

A DOLLÁR A MÉLYPONTRÓL

Nem tudom megállni, hogy ne emlékezzek ezekre a napok-ra, mert a dollárral ugyanez történt. Új ember vette át az USA-ban a vezetést, és mint tudjuk a nemzetközi vélemény egyik napról a másikra megváltozik. Ehhez még az is páro-sul, hogy keserő szájízzel gondolok a márkára. A márka bizonyára nem fekszik a padlón és még elegendı erıvel rendelkezik, de a másik oldalon a dollár sem lett egy darab papír, ahogy azt a spekulánsok hada, politikusok és magu-kat szakértınek nevezık elıre vetítették. Minden esemény jó volt nekik, ha csak dollárpánikot okozott, de sok ese-mény inkább a márkának és az európai valutáknak kedve-zett (pl. az olajáremelés).

A spekulánsok, politikusok vagy devizakereskedık nem gondoltak az események mélyebb elemzésére. Nem láttak tovább az orruknál. „A dollár esik és még tovább fog esni", szajkózták a tömegtájékoztatási eszközök, és nem fáradtak bele, hogy a legkisebb kereskedı érveit is felhozzák, akik ugyan maguk sem tudják, hogy tulajdonképpen mi is az a valuta.

Az NSZK kormánya alacsony dollárárfolyamban volt ér-dekelt és túlértékelte ennek jelentıségét, miközben az eljö-vendı amerikai kereskedelmi konkurenciát alábecsülte. En-nek a magatartásnak a következménye ma a Szövetségi Köztársaság folyó fizetési mérleg deficitje és a munkanélkü-liség is. A politikusok elfelejtették, hogy egy irreálisan mély dollárárfolyam gazdasági következményei legtöbbször csak két-három év múlva válnak érezhetıvé.

Az csupán legenda, hogy mindenért a magas amerikai

332 333

Page 168: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

kamatlábak felelısek. Bár a magas kamatláb volt az egyik ok. De a közbeesı idıben az NSZK-ban is emelkedtek a kamatlábak, míg az USA-ban estek. A dollár árfolyamára ez nem volt különösen negatív hatással.

A technikai és fundamentális okok egészen máshol kere-sendık: kialakult a dollár keresleti piaca, hiszen az egész világ dollárban adósodott el. A magas kamatok és az ettıl való félelem, hogy az árfolyama tovább emelkedhet, hirte-len kisebb pánikot okozott a dollárban eladósodottak kö-zött.

HOGYAN TOVÁBB?

Automatikusan felvetıdik a kérdés, hogyan tovább. A kér-dés megválaszolásához egy tızsdei alapszabályt kell megis-mételnem: minden tızsdei árfolyam-alakulás, mindegy, hogy részvényrıl, nyersanyagról vagy devizáról van szó, általában három fázisból áll. Az elsı a korrekció fázisa, ha az árfolyam lélektani és technikai okok miatt túlságosan mélyre zuhant. Valamilyen esemény szárnyat ad a fantáziá-nak, ami robbanást eredményez, tehát felfelé ívelı korrek-ció történik. Ezután jön a második fázis, amit én kísérı fázisnak nevezek. Az árfolyam a gazdasági és politikai ese-mények alakulásától és azok lélektani kihatásaitól függıen hol az egyik, hol a másik irányba indul meg. Ha a fejlıdés pozitív, úgy az optimizmus az árfolyamokat magasabbra emeli, mint ahogy az jogos lenne. Mert az árfolyam sohasem pontosan ott fog megállni, ahol kellene; vagy magasabb, vagy alacsonyabb. Csak az elsı fázis korrigál minden hamis árfolyamot. Ha a második fázis szintén kedvezıen alakul, akkor az optimizmus a harmadik, a túltelítés fázisában, az árfolyamokat még magasabbra hajtja, mint ahogy az egyál-talán jogos lenne.

Az árfolyam további alakulása a kül- és belpolitikai, gazdasági és szociális események függvénye.

Ha a második fázis kedvezıen alakul, akkor kétségtelen,

hogy a harmadik fázist is elérjük. Mindenesetre ez különö-sen katasztrofális következményekkel járhatna a spekulán-sok és a dolláradósok számára.

Akinek ma arról kell döntenie, hogy dollárt vásároljon vagy eladjon, minden politikai és gazdasági tényezıt figye-lembe kell vennie.

334 335

Page 169: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

NEHOGY MEGFELEDKEZZETEK AMERIKÁRÓL!

Önök az idık folyásából talán következtetéseket akarnak levonni, én azonban egyszerően megállapítom: egyre gyak-rabban kérdezik meg tılem barátaim, ismerıseim és isme-retlenek, hogy mi arra a garancia, hogy a pénzüket, amit jó idıkben Amerikába transzferáltak, a kevésbé jó idıkben visszakapják. Erre az a válaszom: semmi. Senki sem tudja, hogy milyen törvények és elıírások lesznek érvényben egy X napon az amerikai bankok számára.

Olyankor tapasztalataimról beszélek, amit hasonló szituá-cióban New Yorkban szereztem. Az USA-ban a magántulaj-don szent az állam számára, függetlenül attól, hogy kié. „Ki mint él, úgy ítél" — szól a régi bölcsesség. Pozitív értelem-ben szeretném ezt az amerikaiakra vonatkoztatni. Az embe-rek magánpénzének lefoglalása nem illik az amerikai menta-litáshoz.

NEM PARADICSOM ÉLETMŐVÉSZEK SZÁMÁRA

Aki akár csak egy centet átutal az USA-ba, más okok miatt is ismerkedjen meg az Újvilág mentalitásával. Ugyanis, tá-volabb a számlától, csalódásokhoz vezethet, mint abban a történetben, amit oly sokszor kell elmesélnem. Régi bará-tomtól, Grüntıl, aki bécsi menekültként New Yorkban él, akirıl még két másik helyen is szó van a könyvben, meg-kérdezte kollégája: „Mondd, »happy« vagy Amerikában? - Happy igen - hangzott a melankolikus válasz -, de boldog nem."

Grün személyes biztonságot értett „happy" alatt: azt,

hogy ıt és tulajdonát védik és tiszteletben tartják. De egy idıs, tısgyökeres európainak (bécsi, francia vagy magyar) az élet Amerikában nem ugyanaz, mint amihez hozzászo-kott és boldognak nevezett. Hiányzik az a légkör, hogy a kávéházban leülhet és filozofálhat, az utcán sétálhat, a „dolce far niente", csak úgy, céltalanul. Az ország paradi-csom azok számára, akiknek dolgozniuk kell, és a milliomo-sok számára, de nem az életmővészek számára, akik kevés pénzzel a zsebükben milliomosként akarnak élni.

.... CSAK KOMMUNISTA NE LEGYEN!"

Ha nem ijesztem meg vele - két anekdotát mesélek az életembıl ehhez a témához: Közismert, hogy a második világháború alatt rengeteg menekült élt legális státus nélkül az USA-ban. Néhánynak lejárt átutazóvízuma volt, de valamelyik más köztársaságba érthetı módon nem akart költözni. Az USA-ban kérvényt lehetett benyújtani állandó tartózkodási engedélyre és így honosítási jogot kapott.

Egy baráti család feleségestül, lányostól, fiústól, egykori erdélyi nagyvállalkozók, ilyen kérvényt nyújtott be. Vala-melyik washingtoni bíróságon kellett jelentkezniük, ahová pontosan megérkeztek. Nagy volt az izgalom, de a bíró csak rutinkérdéseket tett fel. „Mit jelent Önnek Amerika? Miért akar Ön itt élni?..." Honig apa került elıször sorra, majd az anya és a lány. Minden úgy ment, mint a karikacsapás míg a fiúra került a sor. „Mit jelent önnek Amerika? Miért akar Ön itt élni?..." És akkor robbanás történt: „Ameriká-ról a legrosszabbat gondolom. Csak apám miatt vagyok itt. Soha nem akarnék itt élni. Ez nem demokrácia, hanem a legrosszabb fasizmus. Amilyen gyorsan csak lehet, el innen. Győlölöm Amerikát." A bírák megdöbbenve hallgatták. A bírósági szolga a kinn várakozó családtagoknak mesélt a teremben történtekrıl. A Honig család kétségbe volt esve, és már elúszni látták szerencséjüket. Majd az ítélethozatal következett. Az apának teljesítették kívánságát, Honig ma-

336 337

Page 170: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

mának szintén, éppúgy a lánynak is. És akkor, horribile dictu, a fiúnak is. Az indoklásban ez állt: „Amerikát győlöl-ni mindenkinek joga van. Mindent mondhat és gondolhat, hogy amerikai legyen, csak kommunista ne legyen! Ez a forrófejő vegye észre, hogyan gondolkodik Amerika."

TULELI-E A CSODAORSZÁG?

EGY BIZTONSÁGI PARADICSOM

Egy másik történet személyesen érintett. Idıs bécsi tızsdei kollégám írt a háború alatt, hogy remegve ül Lisszabonban, mert attól tart, a nácik lerohanhatják az Ibériai-félszigetet. Hogy amerikai beutazóvízumot kapjon, bizonyos összeget kell amerikai számlán felmutatnia, és ı ilyennel nem rendel-kezik. Talán valamilyen dokumentummal igazolni lehet, hogy van pénze Amerikában. Valamelyik brókercégnél valóban végre tudtam hajtani a szükséges manipulációt. Minden simán ment. Barátom vízumot kapott, és New York-ba jött. Évekkel Amerikába érkezése után idézést kaptam a rendkívül szigorú bevándorlási hivataltól. „Mister K.! ordított rám éles hangon egy hatalmas úr szúrós szemek-kel: Ön 1941-ben bizonyos Mister Weils-nek fiktív bank-számlát nyitott." Kormányhivatal félrevezetése miatt sza-badságvesztés jár.

Elhallgatom, hogy mi történt velem ebben a pillanatban. Csak dadogtam. „Nem voltak feltételek, tulajdonképpen csak a szükségben levı barátomnak akartam segíteni." „Igen, ezt már mi is tudjuk — válaszolta az úr —, egész sor banda létezik, aki jutalék ellenében ilyen fiktív számlákat fabrikál." Aztán kioktatott, hogyan gondolkodik Amerika: „Mivel egy szükségben levı barátnak segített, szemet hu-nyok felette és lezárom az aktát. Figyelmeztetem, hogy ilyet többet ne tegyen, mert ugyan lassan dolgozunk, de mindent felfedezünk." Ez Amerika. Nem adó-, hanem biztonsági oázis, szegényeknek éppúgy, mint milliomosoknak, mun-kásoknak és vállalkozóknak. Uncle Sam ırködik a szabad-ság és a tulajdon fölött. Én megéltem.

A tızsde, amirıl ebben a könyvben többféle szempontból is szó volt, és amely életemet oly szemmel láthatóan alakí-totta, a nyugati világ gazdasági rendjének alkotóeleme.

Megmarad-e még a nyugati szabad gazdasági rend né-hány év múlva a mai formájában, vagy mindez egy haldokló világ?

Errıl eszembe jut a francia pénzügyminiszter, báró Louis, királyához, Lajos Fülöphöz intézett mondata: „Csináljatok jó politikát, akkor én jó pénzügyeket csinálok nektek!" Az állam pénzügyi helyzetének minısége alapján dönt a megta-karító, mely befektetések kedvezıek vagy kockázatosak. Manapság hosszú távú befektetési politikát folytatni anél-kül, hogy a világpolitikai eseményeket megfigyelnénk, kész értelmetlenség. A jegybankpolitika, a hosszú és rövid távú kamatlábak, Milton Friedman mennyiségi pénzelméletének bárminemő elemzése mind nem ér semmit, ha szabad gazda-sági rendszerünk fájdalmas átalakulás alatt áll.

„Túléli-e a csodaország?" vagy úgy is feltehetem a kér-dést: „Tovább élhet-e a nyugati, azaz a kapitalista rendszer, amely egyben figyelemre méltóan szociális is."

Meggyızıdésem: az USA-ban igen. Nyugat-Európában: valószínőleg, de nem vagyok biztos benne. Ha Nyugat-Európában a kapitalista rendszer megdılne, akkor az USA visszahúzódna Amerika védıbástyái mögé, ahol a lakosság a szakszervezetekkel bezárólag három dologban hisz: pro-fitrendszer, szabad vállalkozás és konkurencia.

338 339

Page 171: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

KÜLSİ ÉS BELSİ VESZÉLYEK

A fejlıdésnek elképzelhetı egy pesszimista változata is: Nyugat-Európában nem várok jelenleg forradalmi válto-zást. A veszélyt nem a demokratikus választók szabad dön-tésében látom, a veszély kívülrıl jön. A szovjetek diplomá-ciai offenzívája beindult, egyre agresszívebbé válik, és lát-szólag feltartóztathatatlan. Hosszú távú tervezés és tudatos stratégia következménye, lélek, hogy Európa, különösen a Szövetségi Köztársaság (és ez a döntı) bedıl az orosz blöff-nek.

A szovjetek minden eszközt latba fognak vetni, mosolyt, ígérgetéseket, nagy ipari megbízásokat és katonai fenyege-téseket, hogy a Szövetségi Köztársaságot kiragadják az USA-val kötött szövetségébıl, és így a NATO-t felszámol-hassák. A nagy cél — ahogy már hónapok óta írom — a Szövetségi Köztársaság „finnországosítása" sıt „lengyelesí-tése", minden elképzelhetı gazdasági és politikai következ-ményekkel. Nyugat-Európa érett gyümölcsként hullhatna a Szovjetunió ölébe anélkül, hogy akár egyetlen orosz kato-nát is mozgósítana. Ha a következı hónapokban a Szövetségi Köztársaság a modern Pershing-rakéták telepítésében nem mutat kategorikusan egyértelmő magatartást, az azt jelentené, hogy lemond az amerikai védelmi segítségrıl.

A szovjetek hisztérikus félelme az új Pershing-rakétáktól bizonyíték arra, hogy ez a fegyverrendszer Nyugat-Európát katonailag biztosítaná. Lemondani egy ilyen védelemrıl és megelégedni a szovjet ígéretekkel, „finnországosítást" je-lent. NATO nélkül, amerikai atomvédelem nélkül a Szövet-ségi Köztársaság egyetlen orosz kívánságot sem tud elutasí-tani, bármilyen költséges is a teljesítése. Rakéták nélkül Nyugat-Európa Moszkva prédájává válna. Egy semleges Nyugat-Európát (beleértve a Szövetségi Köztársaságot), a rákényszerített kereskedelmi és pénzügyi szerzıdésekkel beleolvasztanák a rubel-blokkba, jobban mondva a rubel-imperializmusba, és teljesen kizsákmányolnák.

„A POLITIKÁBAN MINDEN LEHETSÉGES, ÉS MINDENNEK AZ ELLENKEZ İJE IS"

Sok német mamutvállalat abban a hitben ringatja magát, hogy egy semleges Németország is nagy üzleteket köthetne a Szovjetunióval. Ez igaz, de szép kis kereskedelem az, amikor csak az egyik félnek van pisztoly a kezében, ahogy ez gyakran látható a vadnyugati filmekben.

Az importált nyersanyagok, akárcsak a Szovjetunióba szállított technológiák árát Moszkva diktálná, vagy még egyszerőbben: a nyugati exportért rubellel fizetnének és az onnan importált földgázért dollárral kellene fizetni. Minden gyerek tudja a Szovjetunióban, hogy a rubel értéktelen, sıt a kelet-európai országok állampolgárai sem tudnak mit kez-deni a rubellel, ha a szovjetunióbeli utazásaikról hazatér-nek.

Eltekintve attól, hogy a „vörös kereskedelem" csalogat, az a veszély is fennáll, hogy a Szövetségi Köztársaságban vannak olyan emberek, akik adott pillanatban átmeneti idıre átvennék a kormányzást, mert egy Helmut Schmidt Moszkvának nem lenne megbízható partnere. Megbízható párthívık vennék át a hatalom irányítását, hogy a szovjetek minden parancsát szó szerint teljesítsék. A semleges Szövet-ségi Köztársaságot fokozatosan egyesítenék az NDK-val. Hogy milyen rendszer alatt, ezt nem nehéz kitalálni.

Nehezemre esik ilyen pesszimista képet festeni, de hosz-szú távú befektetési terveknél ezt a kockázatot számításba kell venni. De jobb félni, mint az utolsó pillanatban meg-ijedni, mert a politikában minden lehetséges, és mindennek az ellenkezıje is.

Mely befektetések lesznek a 80-as években a jók, az tehát a világpolitika átalakulásától függ, és elszörnyedve nézem, hogyan készítik elı a talajt az elıbbiekben ábrázolt és általam - mivel jól ismerem - olyan nagyon győlölt fejlıdés számára. A szovjet politika évtizedeken keresztül elhanya-golta a gazdaságot, és mindent a fegyverkezésbe fektetett.

340 341

Page 172: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Elérkezett a pillanat, hogy leszüreteljék áldozatuk gyümöl-csét, az értéktelen rubelért megkapják Nyugat-Európa tech-nológiáját és mezıgazdasági termékeit. Mindent megkapa-rintani anélkül, hogy konfrontációba keverednének az US A-val.

MIÉRT VAGYOK MÉGIS OPTIMISTA?

A másik, a pozitív esély a fejlıdésre: E könyv olvasói tudják, hogy évtizedek óta a nyugatnémet márkára teszek. Ez logikus is volt. A dollár a második világháború óta túlértékelt, az azt követı években Korea, a Marshall-terv, Vietnam és a fejlıdı országoknak nyújtott segítség vagy jobban mondva - ajándék miatt még törékenyebbé vált. A brutális leértékelésnek jönnie kellett, de mint mindig, egy láncreakció indult meg, és a zuhanás mélyebb volt mint az jogos lett volna.

Politikai események nyomása alatt, sıt talán csak ilyen események téves és hisztérikus interpretációja következté-ben, a dollár természetesen visszaeshet. Olyan látványos zuhanás, mint a 70-es években, teljességgel valószínőtlen. A kismegtakarítót ez nem kell hogy érdekelje; egészen más stratégiát kell hogy folytasson. Gondolkodjon, készítsen mérleget és fektessen be márkában, vagyis abban a valutá-ban, amelyikkel élnie kell.

Ha a politikai kockázatot kizárom, akkor nagy optimiz-mussal tekintek a 80-as évek elé. Meg vagyok gyızıdve arról, hogy korunk két nagy problémáját az energiát és az inflációt (amelyek némiképp egymással össze vannak kötve) belátható idın belül megoldják. A Nyugatnak - és különö-sen az USA-nak - e két probléma megoldására kell koncent-rálnia. Megismétlem: az energiakérdésben Amerikának tel-jesen függetlenné kell válnia. Nem engedheti meg magának, hogy külpolitikáját a kis országok, csak azért, mert olajat szállítanak, befolyásolják. Ha Amerika megoldja energia-problémáját, akkor az érvényes az egész nyugati világra.

Ezek az erıfeszítések minden területre kiterjednek: atom-, nap- és tengeri energiára, széncseppíolyósításra, új földgáz-és olajlelıhelyek feltárására a nyugati hemiszférában és min-den elképzelhetı módszerre és eljárásra, valószínőleg sok olyanra is, amire ma még nem is gondolunk. Egész sor cég specializálódott erre, melyeknek részvényeit a tızsdén jegyzik.

Infláció ellen technológia a varázsszó. Csak automatizálás, racionalizálás és új tudományos módszerek tudják a gazda-ságban és a mezıgazdaságban is a termelékenységet növelni és a jobb termelékenységnek köszönhetıen a béreket, de nem a költségeket emelni. A negyedik világ munkavállalói-nak, szakszervezeteinek, valamint százmilliónyi új fogyasz-tójának magasabb életszínvonalra van igénye és ennek nem lehet ellenállni. Ezért a nagy feladat a bér ár spirál megtöré-se; és ez csak nagyobb termelékenység mellett lehetséges, így a munkanélküliséget is csökkenteni lehet, mert a na-gyobb vásárlóerı kielégítéséhez új vállalatok alapítására és új munkaerıre van szükség.

Biztos vagyok benne, hogy már ma több száz szabadalom és technológiai csoda létezik, amit csak az elkövetkezı években fognak nyilvánosságra hozni és értékesíteni. Mert a vietnami háború és a Watergate-botrány alatt, olyan idı-ben, amikor Amerika politikailag és lelkileg tehetetlen volt (vagy tehetetlennek látszott), éjt nappallá téve dolgoztak a laboratóriumokban a kutatók és tudósok, a mérnökök és feltalálók. Csak ma még nem ismerünk minden eredményt. Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik Amerika erıfeszí-téseit a második világháború alatt a helyszínen figyelhette meg, ami a mai napig nagy hatást gyakorolt rám. Ha ez az óriás, az USA mozgásba lendül, olyan dolgok valósulnak meg, amelyek addig úgy tőntek, hogy a fantázia világába tartoznak.

Amerikát azonban ki kell hívni. A megalázások Irán részérıl, a túlzott, zsaroló szándékú olajáremelkedések és

342 343

Page 173: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Afganisztán megszállása, olyan események voltak, amelyek az alvó óriást felébresztették. Most nyújtózkodik, szemét dörzsöli és ébredezik. Hiszem, hogy a 80-as években telje-sen fel fog ébredni. Ezért a befektetık ne csak Európába fektessenek be, és ezért mondom: Nehogy megfeledkezze-tek Amerikáról!

Ha a NATO, az Atlanti Szövetség kemény marad, ha katonai erejét minden elképzelhetı modern fegyverrel sta-bilizálja és demonstrálja készségét, hogy érdekeit bárhol a világon katonailag is megvédi, és belsıleg megújul, ha nem-csak beszél a békérıl, hanem láthatólag és hihetıen kész annak megvédésére: akkor, és csak akkor lehetséges a Szov-jetunióval és katonai hatalmával való együttélést kialakíta-ni. Mert egy „békés" együttélés sem jön magától, türelem-mel kell kiharcolni.

Tehát a béke nehéz ügy.

AZ „ÉN" BIRODALMAM, AHOL - REMÉLEM -SOHA NEM MEGY LE A NAP

Page 174: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A TİZSDE MINT PASSZIÓ

A tızsde a mi kultúrkörünkben alakult ki, és lényege a mai napig nem változott. Legyenek a tızsdék óriási nagyok vagy nagyon kicsik, mechanizmusukban mindig hasonlíta-nak egymásra, és hasonlítanak egymásra különösen azok az emberek, akik ott összetalálkoznak.

Hogyan válik valaki spekulánssá? Körülbelül úgy, ahogy egy ártatlan lány az emberiség legrégibb foglalkozását vá-lasztja: kíváncsiságból elkezdi, aztán szenvedélybıl, végül pedig pénzért csinálja. Mert a tızsdén egészen különleges légkör uralkodik. A levegı, amit ennek a teli küzdıtérnek belsejébıl belélegzünk, kábítószerként hat.

Gyakran kellett tızsdésnek rossz idıkben vagy szemé-lyes kapcsolatok nyomása alatt más foglalkozást választani. De mindegyiknek csillapíthatatlan vágya volt ez után a hely után, és az elsı adódó alkalommal visszasietett az „elveszett paradicsomba".

Az 1929-es elsı tızsdecsıd után, amirıl „A szerencsés besszjátékos" címő fejezetben szóltam, a tızsde hosszabb ideig sivatag volt, ahol még egy pohár vizet sem lehetett kapni. Két egykori tızsdés kolléga találkozik az utcán. „Mit csinálsz?" — kérdezte az egyik a másiktól. „Fogkeféket adok el. És te?" „Pszt! — volt a válasz —, de kérlek ne mondd el senkinek, én még mindig a Wall Streeten vagyok, csak a feleségem hiszi azt, hogy zongorista vagyok egy bordély-ban."

És mégis, az elmondhatatlan csalódottság és a személyes szenvedés ellenére, ami némely tızsdést családjával együtt sújtott, olyanokat, akik az én ismeretségi körömbıl valók

347

Page 175: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

voltak, mihelyt lehetséges volt, újra visszatérnek a tızsdé-re.

Minden jellem- és temperamentumbeli különbség ellené-re a tızsdeközönség mindenütt ugyanazzal a bőnnel és erénnyel rendelkezett. Minden tızsdetanonc tudja, hogy az adott szó (szóbeli vétel- vagy eladási szerzıdés) szent. A legszerényebb tızsdés sem habozna óráját a zálogházba vinni, hogy kiegyenlítse tızsdei veszteségét.

Némelyeknek kevésbé jó tulajdonságuk is van, gyakran és szívesen dicsekszenek. „Egy papírt 100-ért vettem és 110-ért adtam el. Rossz volt?" - hallottam egyszer egy nagy bank tızsdeigazgatóját beszélni, ,,50-ért adtam el, és 45-ért visszavásároltam" dicsekedett egyszer az NSZK egyik legnagyobb életbiztosítási társaságának portfóliómenedzse-re.

De hát ilyenek a kedves kollégáim! Mindig mindent elıre láttak, mindent, ami emelkedni fog, ajánlották ügyfeleik-nek. (De természetesen csak másoknak, és nem azoknak, akikkel éppen beszéltek.) Mindig a legalacsonyabb árfolya-mon vettek és a legmagasabbért adtak el.

Léteznek-e egyáltalán ilyen tızsdezsenik, lehetne kér-dezni. Igen, de csak azok között, akik becsapják saját magu-kat. Szerintem a jó tızsdés legjobb definíciója a következı: Olyan, mint egy jó pókerjátékos. Jó kártyákkal sokat nyer, rosszal pedig keveset veszít!

A GONOSZ TİZSDE...

Mindegy, hogy részvényekrıl kötvényekrıl, vagy nyers-anyagokról van szó, mindegyikük ugyanazon a színpadon lép fel, a tızsdén. Ennélfogva a spekuláció és a játék eszkö-zei.

Ez a gonosz tızsde! Minden út ebbe a kárhozatba visz, és a 19. század irodalmában ezt a „pokol templomát" a legsötétebb színben ábrázolták. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel..." Bizonyára ismeri az Olvasó azt a megvetést és bizalmatlanságot is, amit Zola, Balzac, és Du-mas regényeinek hısei a tızsdével szemben éreztek. Csak Daumier rajzainak sziluettjeire kell néznünk, hogy ugyanezt a bizalmatlanságot és megvetést érezzük. A mohó és rabló pénzemberek által becsapott hiszékeny alak a 19. század bulvárszínházainak ismert figurája volt. Akkoriban a pénz-éhes kispolgárok a nagy varázslók kaítánjába csimpaszkod-tak, akik ismerték az istenek titkait.

Azóta változtak az idık. A világ továbbhaladt és vele a tızsde. Hiszékeny kispolgárok, háziasszonyok is, akik nem sokat értettek a tızsdéhez, az elmúlt 30-40 évben néha szerencsés haszonélvezıi voltak az általános részvény-hossznak. Ami Németországot illeti, fenntartásom van. A német megtakarítók, akik közvetlenül a nácik hatalomra jutása elıtt és közvetlenül a háború után tızsdén jegyzett kiváló részvényeket vásárolták, mára ugyan nagy nyeresé-get tudnak elkönyvelni, de sokan közülük az elmúlt évek-ben felelıtlen és csaló ügynököknek estek áldozatul. Az úgynevezett szakemberek, a hivatásos tızsdések esélyüket elszalasztottak. A legtöbbnek üres maradt a pénztárcája.

348 349

Page 176: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Ma a tippeket hajszoló kisjátékosoktól csak úgy nyüzsög a tızsde. A nagy varázslók, akiknek százait ismertem a háború elıtt, eltőntek a látóhatárról. Kihaltak és nem hagy-tak utódokat hátra. Pénzügyi hajótörést szenvedtek vagy egészen egyszerően átadták a helyüket a befektetési társasá-goknak és konglomerátumoknak, különösen az Egyesült Államokban.

Igaz, az idık sok tekintetben változtak. Ezekben az idık-ben a tızsde is megváltozott. A tegnap „hısei" eltőntek a színpadról. Egy új generáció kialakította saját stílusát. Ezzel a stílussal a tızsde megjelenése is más lett.

„A készpénz Aladdin csodalámpája" —mondotta egyszer Lord Byron. És ehhez a csodalámpához különbözı motivá-cióktól indíttatva emberek ezrei tódulnak a világ négy sarká-ból. Hogy jók és rosszak is vannak közöttük, ehhez a könyv érveket sorakoztat fel, sıt kell is hogy sorakoztasson.

Aladdin csodalámpájának a keresése, a jólét és gazdagsá-gon keresztüli boldogságkeresés, a siker és a bukás és a siker utáni vágyakozás — ilyen a tızsde légköre és ez az izgalom, ami mindenkit a hatalmába kerít, a kis spekulánso-kat éppúgy, mint a pénz nagy varázslóit. Ez a csábítás örökké tart.

TİZSDELÁTOGATÓKRÓL ÉS NAPI SPEKULÁNSOKRÓL

A tızsdelátogatóknak és napi spekulánsoknak az egész világon ugyanaz a jellemvonásuk. Minden eseményt saját tızsdei kötelezettségeiken keresztül néznek. Ez néha a gon-dolkodásjellegzetes elfajulásához vezet: a kormányrendele-teket és hivatalos döntéseket, intézkedéseket és törvénye-ket, amelyek számukra kedvezıtlenek, egyszerre önké-nyesnek, erkölcstelennek, butának vagy nemzeti érdekkel szemben állóknak kiáltják ki. Ha azonban ezek a döntések fedik elképzeléseiket, akkor bölcsnek, erkölcsösnek, a nem-zeti érdekekkel azonosnak nevezik ıket. Ha egy tızsdéssel a világ eseményeirıl beszélek, akkor kommentárjaiból és interpretációiból azonnal ki tudom venni, hogy milyen tızsdei kötelezettségei vannak. A spekulánsok minden tızsdei árfolyamban csak a nemzetközi, politikai vagy pénz-ügyi események tükörképét látják. Nem bírják megállni, hogy ne állítsanak fel politikai és gazdasági elırejelzéseket, kizárólag azzal, hogy a tızsdei tendenciára támaszkodnak. Számukra a tızsde nem hımérı, ahogy ezt sok közgazdász állítja, hanem egyenesen barométer, amely a gazdaság és a politika alakulásának a tendenciáját elıre jelzi. Pedig ebben a könyvben már több helyen bebizonyítottam, hogy ebben milyen gyakran tévednek.

TİZSDE-BAROMÉTEREM

Nekem is van egy tızsde-barométerem, de egészen másfajta. Mások a tızsdét barométernek tekintik, én azonban egy tızsdei barométerrel rendelkezem. így történt: John Pier-

350 351

Page 177: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

pont Morgannek, a Wall Street-i bankárdinasztia utolsó sar-jának a személyes használati eszközeit, halála után New Yorkban egy aukción elárverezték. A sok drágaság, az opálok, aranyozott perselyek, gyémántokkal és jade-okkal ékesített apró dísztárgyak között feltőnt egy acélból készült tárgy.

Még kezdı voltam a Wall Streeten, és Morganék hírneve nagy hatással volt rám. Nagyon szerettem volna egy kabalát vásárolni. A darab acél volt az egyedüli, amire pénzembıl futotta. J. P. Morgan barométere volt, ami mindig az íróasz-talán volt a Wall Street 23. alatti kis palotában, s amely még mindig egy bomba nyomait hordozta magán, amelyet egy bosszúvágyó spekuláns hajított oda. 30 dollárért a baromé-ter szerencsés tulajdonosa lettem. Akárcsak J. P. Morgan, én is az íróasztalomra raktam. Néhány nap múlva meg kellett állapítanom, hogy tévesen mőködött: „Szépet" mutatott, amikor az idıjárás rosszabbodott. Ha szakadt az esı, a barométer kitartóan „változatlant" mutatott. Valóban rosz-szul reagált.

Amint ezeket a különös eltéréseket észrevettem, megpró-báltam rájönni az okára. Ekkor valami furcsa és különös dologra lettem figyelmes: A barométer ugyan idıjárást mu-tatott, de a Wall Street idıjárását. Tızsde-barométer volt. Ki tudja, talán itt volt a Morgan-bankház titka elrejtve.

A felfedezésemtıl lenyőgözve elmeséltem barátaimnak ezt a történetet és ık nem bírták ki, hogy ezt ne meséljék tovább. A „New York Post" címő újság leghíresebb kom-mentátora, de mások is cikkeket közöltek a történetrıl. 3000 amerikai lapban írtak róla. Néhány napon keresztül -a hírnév múlandó — ismert ember lettem. Kilószámra érkez-tek levelek, táviratok és afelıl érdeklıdtek: „Hogyan áll a varázsbarométer ?"

Azóta ırzöm, mint valami kincset, és még mindig jól mőködik...

A TİZSDE POTYALESİI

A tızsde varázsa hat a potyalesıkre, és nekik esetenként nagyobb a sikerük, mint az öreg profiknak - néha intuíció, néha szerencse folytán, de gyakran türelmüknek köszönhe-tıen.

Egyik barátom vas és acél szakterületen dolgozott és a koreai háború alatt milliós üzleteket bonyolított le. Pénzét vérrel és verítékkel kereste. Az ı szemében a tızsdések a gazdaság semmittevıi, naplopói és parazitái voltak. Tulaj-donképpen igaza volt, ámbár én biztosan nem fogok szé-gyenkezni, hogy sohasem dolgoztam, és mégis kellemes és kényelmes az életem. Figyelmeztettem barátomat. A koreai háború sem tart örökké, és egy nap boldog lesz, ha „tisztes-ségesen megkeresett pénzét" részvényekbe fektetheti. Mi-vel ez hamarosan megtörténhet, jó, ha megbarátkozik a tızsdével.

Másnap eljött hozzám. Gondolkodott megjegyzésemen, papírt és tollat nyomott a kezembe, hogy írjam fel azoknak a tızsdei értékeknek a listáját, amelyeket próbaként meg fog vásárolni. Nem gondolt spekulációra, csak részt akart venni. Elıször német, háború elıtti kötvényeket, másod-szor dél-afrikai De Beers-részvényeket és még néhány ame-rikai blue chip-et* írtam fel. A lista igen sikeresnek mutat-kozott. Azóta a német Young-kötvények százszorosukra, a De Beers-részvények tízszeresükre és az összes többi is erısen emelkedett. Amint az elsı vásárlások után az árfo-lyamok kedvezıen alakultak, barátom egyre több rész-

Elsı osztályú értékpapírok.

352 353

Page 178: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

vényt vásárolt. New Yorkban, Európában sıt Ausztráliában is. Elıször készpénzzel vásárolt, majd a még rendelkezésére álló pénzzel, végül pedig hitelre. Tızsdei kötelezettsége csúcspontján elkezdett számolni, és megállapította, hogy tızsdei papírjainak a különbözete egyik napról a másikra a családi költségvetés ötszörösét tette ki. Azt is felfedezte, hogy az árfolyamok eshetnek. A tızsde egyre hevesebben reagált, a különbségek egyre nagyobbak lettek, annyira, hogy ezeket az izgalmakat barátom idegei már nem viselték el. Egy szép napon ideg-összeroppanást kapott és gyógyin-tézetbe kellett szállítani.

HOGY NÉZNE KI A VILÁG BOLONDOK NÉLKÜL?

Felindult családja haditanácsot tartott. Elhatározták, hogy véget vetnek a tızsdézésnek. Minden értékpapírt eladtak és az egész vagyon most nem ingadozó részvényekben, hanem készpénzben a bankban feküdt. És mi történt ez-után? A hosszú hónapok alatt, amíg barátom gyógykúrának vetette alá magát, a tızsde csıdbe ment.

A világ tızsdéin 1962 tavaszán a legnagyobb árfolyamzu-hanások mentek végbe. (A mai napig is érzem.) Amikor barátom teljesen egészségesen elhagyta a kórházat, az árfo-lyamok a legmélyebb ponton álltak. Nyugodt volt és mo-solygott, mintha újjászületett volna. A kúra megmentette a vagyonát. Tönkrement volna, ha a hitelre vásárolt papírjait nem adják el. Az én lelkiismeretem is tiszta volt. Igaz, hogy én bírtam rá a tızsdejátékra, de: ha vége jó, minden j ó . . . Még soha nem volt ilyen vagyonos.

De mégsem olyan egyszerő, ha valakit egyszer elkap a tızsdeláz. Ha vannak papírjai, reszket, hogy eshetnek — ha nincsenek, akkor azért, mert emelkedhetnek. S amikor a részvények a magasba emelkedtek, pánik fogta el, hogy nem vehet részt idıben. Hiába figyelmeztettem, késı volt. Függıségi viszonyba került. Ha nem lennének bolondok a világon, akkor hogy nézne ki a világ... és a tızsde?

354

Ebbıl a történetbıl az Olvasó igen fontos következtetést vonhat le. Amerikai tızsdeelemzık figyelemmel kísérik, hogy milyen mértékő a New York-i tızsdén az úgynevezett „Short-Position" vagyis a besszpozíció. „Short-position" alatt értjük, hogy X részvényt határidıre eladnak. Ha ez a pozíció magas, akkor ezt emelkedı árfolyamnak tekintik (kedvezı szimptóma az árfolyam-alakulásra nézve), mert a határidıre eladóknak ezeket a papírokat egy napon vissza kell vásárolniuk. Tehát a jövıbeni vásárlók biztos rétegét képezik. Ezzel szemben az elemzık pesszimisták, ha a besszkötések viszonylag kisszámúak. Ennek megvan a jogo-sultsága. Akárcsak az a megfigyelés is jogosult, hogy hány megtakarító árusította ki portfolióját, noha megszokta, hogy értékpapírjaival éljen. Hiszen ık a legelsık és a legmo-hóbb vásárlók, ha azt hiszik, hogy a piac megfordult és újra hossz-orientált. Az olyan nagy intézmények, mint a nyug-díjbiztosítási intézetek, biztosítási társaságok stb. is ide-tartoznak, amelyeknek tulajdonképpen hosszú távú befek-tetéseket kellene tenniük, de átmenetileg csak készpénzt vagy rövid távú befektetést, pénzpiaci papírokat akarnak birtokolni.

355

Page 179: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

SZIVEM GYÖNGYSZEME: A PÁRIZSI TİZSDE

Ha mostanában a frankfurti tızsdeteremben járok, mégis-csak a világ egyik legjelentısebb tızsdéjén, akkor elfog a honvágy az iránt a tızsde iránt, ahol pályafutásomat kezd-tem és ahová még ma is ellátogatok, ha szórakozni akarok: a párizsi tızsdére. Mert ott a „Place de la Bourse"-on akkor is történik valami, ha tulajdonképpen nem történik semmi. Ha Frankfurtból Párizsba megyek, az a benyomásom, mint-ha egy szanatórium ivócsarnokából a játékkaszinóba csöp-pentem volna. Ez nemcsak a két nép különbözı tempera-mentumából adódik, hanem a párizsi tızsde másfajta struk-túrájából is. Legalább 2000 ember tülekedik Párizsban a jegyzéseket ismertetı táblák elıtti területen, ahol még min-dig krétával és szivaccsal dolgoznak. Mozgalmas napokon akár 5000-re is rúg az érdeklıdık száma. Üzleteiket két órán belül kell lebonyolítaniuk. Frankfurtban a bankok egész nap alkudozhatnak. Ott például 24 hivatásos és 27 szabad ügynök van mintegy 800 ember kíséretében. Párizsban az ügyfelek nemcsak a befektetı társaságokból állnak, hanem a nagyszámú magánspekulánsokból is, akik kötelezettségei-ket gyakran naponta többször is váltogatják. Mert a német tızsdékkel összehasonlítva a költségek igen alacsonyak.

És akik nem is akarnak üzleteket kötni, azok is megtalál-ják itt szórakozásukat. Az emberek politikáról beszélget-nek, történeteket mesélnek, amelyek között egyetlen sincs, ami fontos, és alig akad, ami igaz, mégis szívesen járok oda.

Sehol a világon nem találok annyi korlátolt embert négy-zetméterenként, mint itt. Mindez a legnagyobb hangerıvel történik.

Jelenet a párizsi tızsdérıl a 18. században, röviddel tızsdezárás elıtt

356 357

Page 180: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Párizsban a tızsdei üzletek nem jól nevelt bankárok kezében vannak, hanem 46 ügynökség (Agent-de Change) kezében, amelyek átlagosan egyenként 40, többé-kevésbé forrófejő kereskedısegédet alkalmaznak, tehát minden egyes értékpapírcsoportra egyet. Lármájuk a teljes káosz látszatát kelti. De a valóságban szigorú szervezettség ural-kodik.

EMLÉKEZÉS DAUMIER-RA ÉS ZOLÁRA

Tulajdonképpen minden majdnem ugyanúgy megy a tızs-depalotában, ahogy zseniális rajzaiban Honoré Daumier megmutatta és Émile Zola „A pénz" címő regényében leírta. A mai és az akkori tızsde között kisebb a különbség, mint jelenleg a párizsi és a német tızsdék között. Ennek oka a francia és a német befektetık jellemébıl következik.

A hivatalos tızsdei spekulánsok nagyjátéka Párizsban az olajtól az áruházi papírokig terjed. Hosszú évekig a dél-afri-kai aranybányák voltak a kedvencek. A francia közönség mindig is nyitott volt az olaj- és a bányakalandok elıtt.

A határidıs ügyletek piaca az opciós, prémium- és stel-lázs üzletek (egyfajta opciós ügylet) széles palettájától a vakmerı spekulációig terjed. Ezek a tranzakciók gigantikus pókerpartira emlékeztetnek, amelyben a két ellenfél — a hossz- és a besszpárt - egymást próbálja megfojtani. Úgyne-vezett Corner-szindikátusok (amilyen néhány évvel ezelıtt a Hunt-ezüstszerzıdés volt) állandóan napirenden vannak a határidıs és opciós ügyletek segítségével. Természetesen megtalálhatók a kis potyalesık ezrei is, közülük számtalan áldozat is kikerül. Szindikátusok tucatjai manipulálják ma-gasra az árfolyamokat, hogy aztán a közönséget, sıt még a befektetési alapok naiv menedzsereit is rászedjék.

358

„ITT VANNAK A ZSANDÁROK"

A különbség akkor lesz különösen érezhetı, ha a kormány is beszáll a tızsdébe. Németországban a tızsde a gazdaságtól függ, Franciaországban épp ellenkezıleg. Ha a tızsdének jó a hangulata, akkor a vállalatok új papírokat bocsáthatnak ki és friss tıkét szerezhetnek beruházásaikhoz. A részvény-vásárlók bizonyos adókedvezményben részesülnek, ezenkí-vül a kormány mérsékelten támogatja is a részvényárfolya-mokat. „Itt vannak a zsandárok", mondják a profik, ha a kedvezıtlen hírek ellenére az árfolyamok nem csökkennek. Eltekintve bizonyos szindikátusok félrevezetı manipulá-cióitól, a tranzakciók a párizsi tızsdén is teljesen korrektek, mint a Szövetségi Köztársaságban, azzal a különbséggel, hogy a párizsi piac a határidıs ügyletek parazitáinak és profi spekulánsok ezreinek köszönhetıen sokkal likvidebb. A német nagyközönséget hosszú évekig nem lehetett tızs-dei spekulációra csábítani. Megspórolt pfennigjeiket in-kább kétes, leírásokkal foglalkozó társaságokba és hason-lókba fektetik be, hiába. Természetesen több lehetıség is van a pénz elveszítésére. De a tızsdén ez romantikusabb. Talán a német tızsdén az a zsidó elem hiányzik, ami a pénzügyi spekuláció hajtóereje. Párizsban ezzel szemben -mint Londonban, a Wall Streeten és Johannesburgban - sok Grün és Kohn van, mert nélkülük egy tızsde ritkán igazi tızsde. Egyszóval: Párizs a tızsdét játékra használja, a derék német évek óta csak befektetésre. Néha Frankfurtban van dolgom, és ott azt gondolom: „Vive la difference!" (Éljen a különbség!)

... ÉS MOST FRANCOIS MITTERRAND

De mit tesz az új francia kormány Franqois Mitterrand alatt? Támogatni fogja a tızsdei árfolyamokat, akárcsak a szolid Raymond Barre alatt? Alig hihetı. Inkább fordítva. Nem is beszélve arról a veszélyes gazdaságpolitikáról, amitıl tarta-

359

Page 181: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ni kell. Ha ugyanis az új francia kormány betartja választási ígéretét, akkor egy idı múlva be kell vallania a népnek: „A kasszák üresek." A nehéz gazdasági helyzetért ez ideig mindenütt a szocialisták a felelısek.

Emlékszem, mintha tegnap történt volna: Hosszú évek politikai és pénzügyi káosza után, amit radikális baloldali kormányok okoztak, Franciaországban 1926-ban új pénz-ügyminiszter kapott helyet, Anatole de Monzie, egy rendkí-vül briliáns férfi, akit késıbb személyesen is jól ismertem. Elsı fellépését a parlamentben a következı szavakkal kezd-te: „Messieurs, les caisses sönt vides." A kormány megbu-kott, a frank zuhant és a pánik olyan heves politikai reak-ciót váltott ki a jobboldalnál, ami Franciaország tökéletes gyógyulásához vezetett, és a frank a gazdasági eufóriában éveken át a világ legkeményebb valutája volt.

A gazdasági és pénzügyminiszter Jacques Delors, aki mér-sékelt és felelısségteljes professzor ugyan, de szocialista, a következı szavakkal kezdhette volna parlamenti fellépését: „Elvtársak, a kasszák tele vannak." Mert a Giscard-Barre-kormány teli kincstárat és óriási aranytartalékot hagyott hátra a Banque de France-ban. Az „újak", ahogy ígérték, elosztják a pénzt. A derék Raymond Barre demagógellenes típus, minden nehézség ellenére győjtötte össze ezt a kin-cset. De elkövette ugyanazt a hibát, mint elıtte sok más jóakaratú politikus, professzor és álmodozó: a választók intelligenciájával és nem emóciójukkal és hiszékenységük-kel számolt. A gazdasági helyzetet és a lakosság viszonylag magas életszínvonalát tekintve Giscard veresége nem volt jogos. Csodát persze nem tudott tenni, de utódai sem.

A „váltást" szó propagandája kimondottan hatásos volt. Negatív tényezı volt Giscard királyi stílusa és a francia nagypolgárság felfuvalkodottsága is, akit ı képviselt. Egé-szen biztos, hogy Európa legarrogánsabb és legegoistább társadalmi osztálya.

* Uraim, a kincstár üres, szó szerint: a kasszák üresek.

360

A KET TÁBORRA SZAKADT NÉP

A nép két táborra szakadt, akik győlölik egymást, mint a pestist. A győlölet közel áll a néphez, melynek nemzeti tulajdonságaihoz az irigység is tartozik. Mert az óvilág viszonylag magas jóléte mellett az irigységen kívül nincs más okuk a sikerre a baloldali pártoknak és agitátoroknak, és nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában. Hogy szocializmus vagy liberális piacgazdaság, mindig ugyanarra megy ki a játék: egy nagy torta, amit igazságtala-nul, vagy egy kicsi, amit igazságosan osztanak fel, de olyan apró darabokra, amelyek lényegesen kisebbek, mint a nagy torta akár legkisebb adagja.

Mitterrand elnök arra fog törekedni, hogy a gazdaságot felélénkítse, a fizetéseket, béreket és szociális kiadásokat növelje, hogy a vásárlóerıt támogassa. Mivel a stabilitás megırzése minden kormány elsı kötelessége, ezért játéktere egyre szőkebb lesz. A választók, az elvtársak és a különösen a kommunisták uralta szakszervezetek türelmetlenek, és követeléseikkel nem akarnak várni. A következmények drámaiak lehetnek: egy fatális bér-ár spirál. A megtakarí-tók tıkemenekítése és a külföldiek bizalmatlansága a pénz-elértéktelenedést meggyorsíthatná, és akkor még a Barre-tól örökölt valutatartalékok sem lennének elegendık. Több száz középvállalatot a csıd fenyegetne, annál is inkább, mert a magas kamatok és a szociális terhek elviselhetetlenek lennének. Hogy ez hol és hogyan végzıdne, nem nehéz kitalálni. A „változás" túl szép szó erre. Ez veszélyes kísér-let, ami csak a szocialista teoretikusok fejében sikerülhet, de gyakorlatban még sohasem valósították meg. A sikerhez a lakosság vasfegyelmére és áldozatkészségére lenne szük-ség, de melyik nép képes erre? A franciák biztosan nem. És így egy nap a pénzügyminiszternek ki kellene jelentenie: „Messieurs, a kasszák üresek." A baloldali kísérleteket, akárhol is próbálkoztak vele, csak egy mondattal tudom illusztrálni: „A baloldal jön, csıdöt csinál, aztán megy vagy

361

Page 182: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

menesztik, de a csıd marad." Az elsı hetek örömujjongása, az utcai táncok nem döntıek. Semmi sem olyan ingadozó, mint a nép hangulata.

A NEM EURÓPAI TİZSDÉK

ELVILEG: REMÉNYSÉG

Mittcrrand elnök biztosan kiváló és felelısségtudattal ren-delkezı, de idealista is. És ahogy vannak, akik naivan beszélnek, de helyesen cselekszenek, úgy olyanok is van-nak, különösen politikusok, akik nagyon okosan beszélnek, de abszolút tévesen cselekszenek. Reméljük, hogy Mitter-rand-t nem emóció és ideológia vezeti, hanem éles intellek-tusa és realizmusa. Mindenesetre én így látom a problémát, mert az én szívem is a bal oldalon van, de fejem kifejezetten a jobb oldalon.

Hangsúlyozom, a „fejem" és nem a pénztárcám. Mert a pénztárcám az Amerikai Egyesült Államokban van.

Hogyan viselkedjünk azokkal a tızsdékkel szemben, ame-lyekkel az európaiaknak kapcsolatuk van? A válasz nem egyszerő, mert én csak személyes benyomásaimat tudom visszaadni. Az, aki ezeknek az országoknak és tızsdéknek a helyi körülményeit pontosan ismeri, jobb jellemzést tudna adni.

A TOKIÓI TİZSDE

Bár 30 évvel ezelıtt sikereim voltak a párizsi tızsdén, ma már nem szívesen tevékenykednék ott. Akkoriban a speku-láció ott a körülményekhez képest könnyő ügy volt. Az ország újjáépítés elıtt állt, és nagy valószínőséggel várható volt egy gazdasági eufória. Mindegy volt, melyik rész-vényt, melyik csoportot vette meg az ember, mindegyik jó volt. Mára radikálisan megváltozott a helyzet. Ahhoz, hogy Tokióban sikeresen tudjunk mőködni, a helyi viszonyokról éppúgy jól informáltnak kell lennünk, mint a Wall Street-i, londoni, párizsi vagy frankfurti eseményekrıl.

De nemcsak a földrajzi távolság a szétválasztó, hanem az ázsiai mentalitás is, ami egy európai ember számára nehezen érthetı. Nem ismerem a japán vezetés beállítottságát a poli-tikai, gazdasági és szociális problémákról. Nem ismerem az ellenzék hozzáállását sem. Nem tudom, hogyan reagál érzel-mileg a nagyközönség az eseményekre, és nem ismerem a tızsdeprofik reakcióját sem. Ez körülbelül olyan, mint ha egy pókerpartit négy teljesen ismeretlen partnerrel kellene játszanom, akiknek pszichológiájáról és gondolkodásmódjá-

362 363

Page 183: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

ról halvány fogalmam sincs. Ilyen körben egészen biztosan nem akarnék játszani. Ez az én személyes véleményem, de azt hiszem, hogy európai kollégáim többsége ugyanezt vall-ja, mint én. Bár van számtalan japán bróker, aki Európában rendezkedett be, és aki hazája viszonyairól tájékoztathatna, de én, mint azt idıközben már megtudták, nem adok a brókerek véleményére.

A SYDNEYI TİZSDE

A sydneyi tızsdén angolszász hagyományok uralkodnak, amerikai a gazdasági koncepció és európaiak a fıszervezık. Ez nem az iskolásgyerekek piaca. Ugrásszerően növekvı árak mellett könnyő vásárolni, de hogyan fogja az ember a papírokat újra eladni, az már más kérdés. Pár évvel ezelıtt néhány európai milliókat veszített Sydneyben. Tehát mint látják, itt is mindenkinek értenie kell a „mesterségéhez".

A DÉL-AMERIKAI TİZSDÉK

A dél-amerikai tızsdék a világ tızsdéinek színfoltjai. Bue-nos Airesben hevesen játszanak, nagy zajjal, de a tızsde egész szervezetének ezért még tökéletesebbnek kellene len-nie, ha egy európai vagy amerikai igényeihez viszonyítunk. Ha valaki megbízást ad, talán néhány hét is eltelik, míg az elismervényt megkapja. Tızsde dél-amerikai módra - soha-sem lehet elfelejteni.

Rio de Janeiro - kis tızsde egy nagy országban. A közön-ség itt sokkal inkább az ingatlanspekulációk iránt érdeklı-dik, amin különben az elmúlt években sokat kerestek, de sokat is vesztettek. Mindazonáltal a 70-es évek elején egy tapasztalt tızsdés számára a jegyzett kötvényeinek köszön-hetıen különbözı jövedelmezı lehetıségek voltak. Azt mondják, Brazília a jövı országa. És ha ez a jövı a jelen lesz, akkor Rio de Janeiro is eleven értékpapírtızsde lesz.

A TEL-AVIVI TİZSDE

Teljesen ismeretlen, de semmi esetre sem érdektelen a tel-avivi tızsde. Néhány évvel ezelıtt alkalmam volt rá, hogy elmenjek oda, és igazán mély benyomást tett rám a tızsde birodalma. Minden országnak olyan a tızsdéje, amilyet megérdemel, mert az a nemzet hő mása. Csak néhány napot kell Izraelben eltölteni ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, hogy az, aki ebben az országban nem hisz a csodákban, nem realista. Csoda az is, hogy a hatnapos háború kitörésekor a tızsdei árfolyamok egy jottányit sem estek - éppen ellenke-zıleg. A tızsdeidı alatt a bankároknak és a közvetítıknek néhányszor fedezékbe kellett menniük. Amikor visszame-hettek a tızsdeterembe, az árfolyamok minden alkalommal emelkedtek néhány pontot. „Chuzpe" mondták néhányan. De nem, ez csak egy nép rendíthetetlen bizalma volt a sorsában.

A tel-avivi tızsde 30 évvel ezelıtt egy kis terembıl állt egy apró árfolyamtáblával. Néhány ember ült egy asztal körül, akik inkább kanasztapartit játszók képét nyújtották, mint részvénytızsdéét. Ma sok tagot számlálnak, fıleg ban-kokat és néhány tekintélyes közvetítıcéget - mind német eredetőek.

A tızsdeterem két részbıl áll. Az egyik fix kamatozású értékpapíroknak, a másik részvényeknek. A kötvények árfolyamlistája különösen tartalmas.

Mivel a zsidók ilyen sok megpróbáltatás után csak a több mint biztos dolgokban hisznek - biztos határokban, biztos fegyverekben és biztos jövedelemben —, ezért itt az árin-dexhez kötött adóslevelek a legkedveltebbek.

A részvénypiacon ma különbözı üzletágak társaságait jegyzik a bankoktól a fa- és kálitársaságokon keresztül az építkezési társaságokig. A tızsde fı ügyfelei a biztosítók, szakszervezetek, nyugdíjbiztosítási intézetek, a Jewish Agency és néhány befektetési alap. Még a kibucok is érték-papírokba fektetik megtakarított pénzüket.

364 365

Page 184: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A tel-avivi tızsde bár már nem a világon a legkisebb, de biztos a legerényesebb. Minden tızsdén, ahol devizakorlá-tozások vannak érvényben, van egy sarok, ahol tiltott tranzakciókat őznek. A résztvevık nem találnak semmi kivetnivalót benne. Más ez Tel-Avivban. A tızsdetagok ott ilyesmit több, mint méltatlannak tartanának.

Hasztalan keresgéltem anekdotákat és vicceket. Ez egyál-talán nem felel meg a mai Izrael puritán és tiszteletreméltó mentalitásának. Ez a magatartás nem enged meg semmilyen vad spekulációt és botrányt.

Izrael szellemi szerzıje, Theodor Herzl Budapestrıl, halála elıtt két hónappal egyik barátjának azt írta: „Ne csinálj butaságot, amíg én halott vagyok." A tel-avivi tızsdések -mint ahogy én azt észrevettem — bizonyára megfogadták.

BARBARA SILBIGER: MAGYARORSZÁG JÓSNİJE

Van egy varázsbarométerem. A kollégáim közül soknak azonban még ennél is „biztosabb" információforrásai van-nak — amit én néhány évvel ezelıtt fedeztem fel.

Akkoriban néhány szabadnapot az én kedves Budapeste-men töltöttem. Az a szándék, hogy egyszer nem kell tızsde-ügyletekrıl beszélgetnem, nagyon boldoggá tett. Ezért nagy volt a csalódottságom, amikor röviddel megérkezésem után egy jó barátom megkért, hogy menjek el vele egy ismerıséhez, aki hallott rólam mint „vérbeli tızsdésrıl", és ezért mindenképpen meg akart ismerni. Én is ismertem a nevét. Barbara Silbigernek hívták, hívı zsidó volt. Amikor én fiatal voltam, ı híres jósnı volt Budapesten. Horthy Miklós admirális kormányzó és gróf Bethlen miniszterelnök és a magyar arisztokrácia más tagjai tartoztak hő ügyfelei vagy páciensei közé. Újévkor több hasáb terjedelemben jelentette meg a sajtó az elkövetkezı 12 hónapra szóló jóslásait. Hivatalosan is Magyarország jósnıjének számított.

Meghívása mindenesetre nem különösebben volt kelle-mes számomra. Semmiképpen nem akartam a jövımrıl bár-mit is megtudni, hiszen minden új tızsdenap meglepetése édes szenzáció számomra. De a barátom biztosított, hogy jövendımondásról szó sem lesz. Ellenkezıleg, Barbara egé-szen más dolgokat akar tılem megtudni. így aztán elindul-tunk a magyar Delphi felé, vagyis Buda mögé a hegyekbe, csaknem a világ végére.

Egy \omkamrában félelmetesen kinézı öregasszony foga-dott bennünket. Az ócska fotel nyögött 100 kilója alatt, a rossz levegıjő szobában leírhatatlan összevisszaság uralko-

366 367

Page 185: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

dott. Az egész kép pillanatok alatt megváltozott, amikor elkezdett beszélni. Kifejezési módja elıkelı volt, rendkívül képzett és jó néhány nyelvet perfektül beszélt.

„Tehát ön az, kedves gyermekem, aki a tızsdespekulá-ciókból erényt csinált. Látszólag ismeri a tızsdejáték minden csínját-bínját. Boldog lennék, ha hallhatnék és tanulhatnék öntıl."

Nem akartam hinni a fülemnek! Mit tudhatott az idıs, látszatra teljesen vagyontalan nı — és ráadásul egy kommu-nista országban — a Dow—Jones-indexrıl, az árfolyam—nye-reség arányról, befektetési alapról vagy átváltható kötvé-nyekrıl? De bármennyire is komikusán hangzik, élvezet volt számomra tızsdeigazságokkal traktálni ıt. Csaknem két órán keresztül voltam nála, és kellemes volt benne egy ilyen intelligens és érdeklıdı tanítványra lelni. A búcsúzáskor megígértette velem, hogy kapcsolatban maradok vele és idırıl idıre rábízom levélben a világ különbözı tızsde-piacairól alkotott véleményemet.

MISZTIKUS JELEK BUDAPESTRİL

Amikor néhány hét múlva újra Nyugaton voltam, meséltem errıl a találkozásról ismerıseimnek. Milyen nagy volt az álmélkodásom, amikor megtudtam, hogy négy külföldön élı magyar - egy Zürichben, egy Londonban, egy további Genfben és egy másik New Yorkban —, mind dörzsölt nem-zetközi tızsdejátékos, már évek óta kapcsolatban állt az én új barátnımmel. Rendszeresen küldtek neki ajándékokat és csomagokat, aminek fejében Barbarától elırejelzéseket kap-tak a világ minden tızsdéjérıl. Néha kategorikusát, mint „a Wall Streeten ısszel mindent eladni", máskor misztikusát, mint „Párizsban valamennyi P-vel kezdıdı részvényt fel-vásárolni". Vagy akár festıit, „Zürichben a sárga színő részvényekbe beszállni".

Miért is ne, mondtam magamnak. Követi az intuíciót, amiket biztos valamire alapoz.

Talán az olyan eseményekbıl vonja le a következtetéseit, amik egy józan embernek, közvetítınek vagy bankárnak nem tőnnek fel. Valóban kommunista földrıl, lomkamrájá-ból befolyásolja a négy nemzetközi hivatásos spekuláns tızsdemőveleteit.

Látogatásom óta azonban új munkamódszerrel dolgozik, közvetlen kapcsolattal. Bár küldtem neki Párizsból „böl-csességeimbıl" a távoli budapesti hegyekbe, ahonnan ı azonnal továbbküldte saját jövendöléseinek feltüntetve a világ elıbb említett négy sarkába. Ennek az új módszernek a segítségével Barbara tanácsai biztosan szakszerőbbé vál-tak. De hogy jövendölései beigazolódtak-e, azt ma már nem tudnám megmondani.

368 369

Page 186: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

AZ UTOLSÓ MOHIKANOK KIS KÖRE rátságosak és elegánsak voltak. Gondtalannak tőntek, noha a szocialista állam nyugdíjbiztosítási intézete egész vagyo-nukat elkobozta. Megjelenésükön kívül, szellemi frissessé-gük, intelligenciájuk és jólinformáltságuk a világ dolgairól elképesztett.

Mélyen tisztelt barátnım, Barbara idıközben meghalt. De Barbara ezoterikus részvételén kívül még ma is találkozha-tunk Magyarországon hivatásos tızsdézıkkel — azonban szolgálaton kívül!

Amerikában a már említett tızsdeprofi Bemard Baruch vagy B. B. (már 50 évvel Brigitte Bárdot elıtt is így hívták) a maga korában az amerikai közvélemény határtalan csodá-latát élvezte.

Iránta érzett csodálatom mégsem olyan patetikus. Okos és idıs tızsdések magafajtája ült egykor tucatszámra a kávéházakban Budapesten. Csak nem adatott meg nekik az a szerencse, hogy az Egyesült Államokban születtek volna. Megmaradtak tızsdésnek, ameddig kis országukban tızsde létezett. És amióta nem létezik, csak elméletben, gondolat-ban és szívükben azok. Optimisták vagy pesszimisták a Wall Streetet illetıen, esetleg erıs javulást látnak Amszter-damban vagy visszaesést Londonban és megvan a vélemé-nyük a dollár sorsáról.

így láttam ıket egy budapesti látogatásomkor. Megtud-tam, hogy az egykori budapesti tızsde húsz idıs profija rendszeresen összejön. Hın áhított kívánságom volt, hogy egyszer találkozzam velük. Nem ismertem ıket személye-sen, de a világ tızsdései rokon lelkek. Útban tızsdekávéhá-zunk felé, mégiscsak féltem kicsit: Istenem, gondoltam magamban, milyen emberekkel fogok most találkozni, ag-gok gyülekezetével, 80 és 92 év között, akik talán már szenilisek és siránkoznak a régi szép idıkrıl, álmodoznak és csevegnek! De mekkorát csodálkoztam! Fiatalosak, ba-

370

AZ ELMÚLT IDİK NEM ÉRDEKELNEK

Az asztaltársaságot a 84 éves Kelemen Géza, egykor befolyá-sos tızsdetanácsos (a tızsdeelnökség tagja) vaskézzel tartja össze. Mint a juhász, úgy vigyáz a nyájára. Szigorúan meg-dorgálta az egyik 85 éves kollégát, aki csak az ülés megnyi-tása után érkezett. „Tíz percet késtél!" — mintha elszalasz-tottá volna a tızsde nyitóárfolyamát. Kelemen tızsdetaná-csos szenvedélyesen mesél az egykori „Budapesti Áru- és Értéktızsdérıl", jelentıségérıl és szerepérıl, amit egykor játszott. Igaza van, mert a budapesti gabonatızsde az Oszt-rák-Magyar Monarchia idején talán Európa legnagyobb határidıs árutızsdéje volt. Táviratok cikáztak Chicago és Budapest között. Minden magyar igencsak érdekelt volt abban, hogyan jegyezték a búzát vagy a zabot. De az érték-papírpiacon is késı éjszakáig kereskedtek a tızsdeprofik, hogy a frankfurti esti tızsde alapján nyitott érdekeltségei-ket kiegyenlítsék vagy újakat kössenek.

Kelemen tızsdetanácsos élı enciklopédia, mindenre em-lékszik, ami a budapesti tızsdén alapítása óta, 1860 óta végbement. A tızsde 1906-ban új palotájába költözött, a világ legnagyobb tızsdetermével (2640 m2), ahol 1949-ig hol szerencsés, hol drámai napokat éltek meg.*

Aztán a kommunista kormány kisöpörte ıket, és a palotá-ba a Magyar Rádió és Televízió költözött.

Az értékpapír-kereskedelem csúcspontján, a nagy inflá-ció idején 1921-tıl 1926-ig a budapesti tızsde 6000 tagot

* A Budapesti Áru- és Értéktızsdét 1864-ben alapították és 1948-ban szüntették meg.

371

Page 187: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

számlált, és további 300 érdeklıdıt és tagsággal nem ren-delkezıt, akik az elıtérben kitartóan követték az eseménye-ket. Az azt követı deflációs periódusban a tagok száma 1400-ra csökkent. És most az „utolsó mohikánok" körében, ebben a színes világban találtam magam. Csak nagy nehéz-ségek árán tudtam valami kis anekdotát kicsalogatni belı-lük. Tempi passati nem érdekelte ıket. Inkább tılem akar-tak valami újat, szenzációsat megtudni. Kávéházuk ugyan Budapesten található, de az ı világuk a Wall Street, London vagy Zürich. Elemzik a jegybanki mérlegeket, a nemzetközi aranypiacot, Mitterrand elnök legújabb pénzügyi programját vagy az orosz gabonatermés befolyását Chicagóra.

Büszke vagyok, hogy eme testülethez tartozom, és hogy ilyen társaim vannak. Mindegyikük külön-külön felért egy B. B.-vel. Egy gerontológus bizonyára igazat adna, hogy mindez az állandó szellemi torna eredménye.

A TİZSDE: EGY BIRODALOM, AHOL - REMÉLEM A NAP

SOHASEM NYUGSZIK LE

Idıközben egyre több tızsde mőködik a közlekedıedények törvénye szerint. Valaki valahol megnyom egy gombot - és ötezer kilométerrel arrébb érezni lehet a hatást.

A kuvaiti emír valamilyen döntést hoz, és Torontóban emelkedni kezdenek az aranybányarészvények. Pénzügyi csıd pisztolylövéssel Párizsban - és a font sterling esik New Yorkban. Az események átfogják az értékpapír- és valuta-piacokat, árutızsdéket, sıt az egész pénzügyi világot.

De minden mögött a pénz utáni vágy áll. Ez elérhetı intelligenciával, de egyszerően trükkökkel is, ötletekkel, feltalálásokkal, titkos információkkal, vagy mások tudat-lanságának és kényelmességének kihasználásával. Néha egyetlen szóról, paragrafusról van szó. Ez a színes világ -az én világom - sohasem áll meg, éjjel-nappal megállás nélkül forog. A New York-i tızsde zárása után San Francis-cóban kezdıdik a játék és utána máris Honoluluban. Ha a Wall Streeten lekapcsolják a lámpákat, akkor a tokiói és a hongkongi tızsdéken, a lezárt Kína tıszomszédságában tülekedik a tömeg. Ezután következnek Bombay, Tel Aviv tızsdéi, majd két órával késıbb Athén, egy órával rá Milá-nó, aztán a frankfurti és a londoni tızsde. S ha Párizsban a tızsdezárást jelzı csengı megszólal, akkor a százezer amerikai bróker már újra a ticker elıtt áll és buzdítja ügyfe-leit.

Ilyen a tızsde 24 órája, egy olyan birodalom, ahol az ember jólétre és sikerre törekszik, de számomra vereségei-vel is lenyőgözı távlatokat tükröz: egy birodalom, ahol -remélem — soha nem megy le a nap.

372 373

Page 188: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

MINDIG FELNI, DE SOHASEM MEGIJEDNI:

ANDRÉ KOSTOLANY KIS TİZSDEI EGYSZEREGYE

Ügyfél, ne higyj az alkusznak, mindegy hogy mit ígér. A

tızsdét forrón kell szeretni, és hidegen kezelni.

A tızsde sokaknak Monte-Carlo zenével, de jó antennával kell rendelkezni ahhoz, hogy fogni tudjuk a zenét.

Az elemzı gondolkodik, a tızsde irányít.

Az idızítés pénz.

Nincs „bumm" krach nélkül, és nincs krach elızetes „bumm" nélkül.

Akinek sok pénze van, spekulálhat; Akinek kevés van, ne spekuláljon; És akinek egyáltalán nincs pénze, annak spekulálnia kell.

A hamis hírek veszélyesek, de a valós hírek hamis értelme-zése még veszélyesebb.

Az árfolyamok kevésbé forrók, ha azt is tudjuk, hogy MIÉRT.

Minden hírt úgy értelmeznek a tızsdések, ahogy az nekik tetszik.

A tızsdén a fél igazság teljes hazugság.

377

Page 189: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A tızsdejátékos taktikus, a tızsdespekuláns stratéga. Ha az egyik a másik területére merészkedik, mindkettı sikertelen lesz.

Az áfolyamtrendek olvasása tudomány, amely hiába keresi azt, amit a tudás alkot. Nem kell mindent tudni (mérlegek, osztalékok stb.), de mindent meg kell érteni.

Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de tudom, hogy mi volt tegnap és ez már igen sok.

Aki a tızsdén a kicsit túlbecsüli, a nagyot nem érdemli.

Ahogy Moltke a háborúról mondta, úgy a tızsdének is szüksége van a négy G-re: pénz, gondolatok, türelem, sze-rencse (Geld, Gedanken, Geduld, Glück).

Csak az tudja a tızsdei problémákat megérteni, aki már saját tapasztalatokat szerzett ezen a területen.

Tapasztalatok nélkül nehéz a tızsdén jó idegekkel rendel-kezni.

A spekuláció már nem játék, hanem intézkedés a vagyon védelmérıl.

Hogyan lesz valaki spekuláns? Úgy, mint az ártatlan leány, aki az emberiség legısibb foglalkozását választja. Kíváncsi-ságból kezdi, kedvtelésbıl folytatja, és a végén pénzt is kér érte.

A politikában minden lehetséges, még annak az ellenkezıje is.

Semmi sem könnyebb, mint a közönségnek értékpapírokat eladni, ha meg tudjuk mutatni, hogy azok milyen magasra is emelkedtek már.

A spekuláció azzal az ösztönös szándékkal kezdıdik, hogy saját vagyonúnkat tartósan megırizzük.

A bróker szereti a játékost, de a lányát nem szeretné felesé-gül adni hozzá.

Azt mondták egyszer: Az ember az utolsó 10 ezer márkájá-val veszíti el az eszét. Ma a megtakarító az elsı 10 000 márkájával veszíti el.

Hosszt csinálhat a Rothschild, de egy csıdöt soha nem tud megakadályozni.

Spekulációval szerzett pénz fájdalompénz: elıször jönnek a fájdalmak és csak azután a pénz.

A tendenciák elébe kell menni és nem utána szaladni. A

tızsdelogika nem azonos a mindennapok logikájával.

Akiknek nincsenek papírjaik, amikor azok esnek, akkor sem lesznek, amikor emelkednek.

Nincs jó pénzügyminiszter, csak egy még annál is rosszabb.

Ha két tızsdés találkozik, nem azt kérdezik, hogy van: hanem hogy milyennek látja a piacot?

A tızsdén csak a veszteség pozitív, a haszon illúzió.

Mindig félni, sohasem megijedni.

378 379

Page 190: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

A tızsdeismeret az, ami megmarad, amikor már minden részletet elfelejtettünk:

A tızsdespekuláció állandó rögtönzés.

A tızsdejáték olyan, mint egy szkátparti: jó lapokkal többet kell nyerni, mint rosszakkal veszíteni.

A bessz-játékost megveti az Isten, mert más pénzére áhíto-zik.

Egy sikeres tranzakció után a besöpört profit gyakran csak kölcsönkért pénz.

A tızsdeoptimizmus 24 órán belül a legsötétebb pesszimiz-musba csaphat át.

Amit a tızsdén mindenki tud, az engem biztosan hidegen hagy-

Miért megy jól a tapasztalt, felelısségtudattal rendelkezı befektetési szakembernek? Mert nincs konkurenciája.

Sehol a világon nem található a tızsdén négyzetméteren-ként annyi ember, akik erısen szellemi képességeik fölött élnek.

Elıször a legtöbb dolog másként történik, és csak utána lesz olyan, mint elvártuk: 2 x 2 = gyakran 5—1.

Nem elég, ha ötleteink vannak. Megvalósításuk sokkal fon-tosabb: ahhoz már merészség is kell.

Értelmetlen, sıt egyenesen káros az árfolyamokat szakadat-lanul követni, kiszámítani, mekkora a nyereség vagy mek-

kora a veszteség. Ha egy befektetés helyességérıl meg va-gyunk gyızıdve, akkor makacsnak, szívósnak és türelmes-nek kell lennünk.

A tızsdespekuláns sikereinek egyetlen tanúi az örökösei.

Egy megbízható tızsdés

A megbízható tızsdés örököseit teheti csalódottá, de ban-kárját soha.

Minden országnak olyan tızsdései vannak, amilyent megér-demel.

Sok esetben tilos a tızsdésnek a visszatekintés (a régi árfo-lyamokra), mint Lót feleségének a Bibliában.

A spekuláció és a befektetés közötti különbség nem a minı-ségben, hanem a mennyiségben van.

Az adóoázisok befektetési alapjainak ugyanaz a címkéje: Made for Germany.

Nyerni lehet, veszíteni lehet, de visszanyerni: lehetetlen.

Csak az tudja a tızsdeproblémákat megérteni, aki már saját maga is szerzett tapasztalatokat.

A tızsdén minden lehetséges, még az is, ami logikus.

Spekulánsnak nyitott szemekkel kell aludnia, mint a kroko-dilnak.

Ha disznó, hát legyen kövér, ha már tızsde, akkor érje is meg.

380 381

Page 191: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

Addig, amíg a tızsdét valóban megértjük, és talán egy kicsit sikeresek is leszünk, nagyon sok tanulópénzt kell fizetni.

A tızsde sok reakciójában részeg emberként viselkedik, sír a jó hírre és nevet a rosszon.

TÍZ PARANCSOLAT

382

1.Ötletek birtokában lenni és megfontoltan cselekedni: egyáltalán vásároljunk-e, és ha igen, hol, milyen szakte rületen és melyik országban?

2. Elegendı pénzzel rendelkezni, hogy ne kerüljünk kény szerhelyzetbe.

3. Türelmesnek lenni, mert elıször is minden másként történik, másodszor pedig máshogy mint gondoljuk.

4. Legyünk kemények és szívósak, ha meg vagyunk gyı zıdve valamirıl.

5. Legyünk rugalmasak, és számítsunk mindig arra, hogy elképzelésünkben tévedés volt.

6. Adjunk el, ha biztosak vagyunk benne, hogy új kons telláció lépett fel.

7. Az értékek listáját nézzük át, és vizsgáljuk meg idırıl idıre, hogy melyiket vennénk meg még most is.

8. Csak akkor vásároljunk, ha fantáziát látunk benne. 9. Minden kockázatot, még a legvalószínőtlenebbet is kal

kuláljuk be, vagyis számoljunk mindig váratlan esemé nyekkel.

Legyünk alázatosak akkor is, ha igazunk lett.

383

Page 192: André Kostolany - A pénz és a tőzsde csodavilága

TIZ TILTÁS

1. Ne akarjunk tippek után futni és titkos információkra támaszkodni!

2. Ne higgyük, hogy az eladók tudják, hogy miért adnak el, vagy a vásárlók, hogy miért vásárolnak, ez azt jelente né, hogy többet tudnak nálunk.

3. Ne akarjunk veszteséget visszanyerni!

4. Ne akarjunk régi árfolyamokat figyelembe venni!

5. Ne aludjunk az értékpapírokon, és ne felejtsük el ıket egy jobb árfolyam reményében, vagyis ne halasszunk el döntéseket!

6. Ne akarjuk az árfolyamokat szüntelenül követni, és a legkisebb csip-csup dologra reagálni!

7. Ne akarjunk állandóan mérleget készíteni arról, hogy mekkora a nyereségünk vagy veszteségünk!

8. Ne adjunk el csak azért, hogy hasznunk legyen!

9. Ne hagyjuk magunkat érzelmileg, politikailag szimpáti áktól és antipátiáktól befolyásolni!

10. Ne legyünk önteltek, ha nyerünk!