Mecsek Élővilága és Történelme

A Mecsek

A Mecsek hegység és a Baranyai-Hegyhát morfogenetikailag igen jellegzetes kistáj-csoportja a Dunántúli-dombságnak. A két kistájat Mecsek-vidéknek nevezzük. Együttes területük 550 km2. A Mecsek hegységet egy 400 m magas, 6–7 km

széles, mély törésrendszerrel határolt, fennsík jellegű hegységrész – a Középső-Mecsek – Kelet- és Nyugat-

Mecsekre osztja fel. A keleti területekre (pl. Dobogó–Zengő csoport) sugarasan kiinduló sasbércek, míg a nyugati részre

tetőhelyzetbe emelt tönkös sasbércek a jellemzőek. A hegység fő tömegét a triász és a jura időszakban tengerbe

lerakódott mészkövek alkotják, melyek gránit alapzaton nyugszanak. A Nyugat-Mecsekben a perm-triász homokkövek

dominálnak. A Mecsek, s az északról hozzá kapcsolódó Baranyai-Hegyhát mai magassága a pliocén és a pleisztocén

korban alakult ki. Legmagasabb pontjai: Zengő (682 m), Tubes (611 m), Hármas-hegy (604 m), Dobogó (594 m),

Jakab-hegy (592 m), Szószék (586 m), Szamár-hegy (564 m).

Növényföldrajzi helyzet

A Mecsek-vidék a Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) délkeleti részén a mecseki flórajárásban

(Sopianicum) foglal helyet.Magas fajszámmal fordulnak elő a hegységben olyan D-DNy-európai flóraelemek is, amelyek a Dunántúlon érik el areájuk keleti határvidékét. Az atlantikus

Európa üzenetét hozza az örökzöld szúrós- (Ruscus aculeatus) és a lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum.Több növényfaj Európában a Mecsekben éri el földrajzi elterjedésének északi

határát. A hegységtől északra csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Ilyen fajok például az aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs

(Inula spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera). A nevezetes

bennszülött (endemikus) fajok közül kiemelt természeti örökség a bánáti bazsarózsa (Paeonia banatica).

Állatföldrajzi helyzet

A hagyományos állatföldrajzi felosztás alapján a hegység a palearktik faunarégió, euró-turáni faunavidékének

(provincia),közép-dunai faunakerületébe (subprovincia), az illírvidék (Illyricum) faunakörzetbe és ezen belül a mecseki

faunajárásba (Sopianicum) tartozik. Az új európai biogeográfiai felosztás szerint a Mecsek a Pannon biogeográfiai régió része (lásd a térképen a sötét

narancssárga területet).Magyarországon a Mecsek és Villányi-hegység térségében legerősebb a Mediterráneum

klimatikus, állatföldrajzi hatása. A Pannon életföldrajzi régióban a két hegység valóságos szubmediterrán

„ökológiai” szigetként különül el szomszédos dél-dunántúli és alföldi területektől. Napfényes sziklagyepjei,

karsztbokorerdői, száraz, meleg cseres-tölgyesei, hársas, sziklai törmeléklejtő erdői faunatörténeti kapcsolatban

állnak a Dinári-hegység pontuszi és illyr fajokban gazdag élővilágával. A tipikus balkáni fajok közül csak a

közelmúltban vált ismertté a hegységben a Trichoniscus bosniensis ászkarák. A Mecsek és térsége a Kárpát-medence

jégkorszak utáni (posztglaciális) benépesülésének meghatározó ökológiai környezete, s egyben felhalmozódási

területe is volt. Kolonizációs útvonalként, összekötő kapocsként szolgál(t) a Dunántúli– sőt az Északi-

középhegység déli fajainak északi irányú bevándorlásában. Magas fajszámmal fordulnak elő a hegységben olyan D-DNy-

európai faunaelemek is, amelyek a Dunántúlon érik el areájuk keleti határvidékét. Az atlantikus Európa üzenetét

hozza a sárgamintás tarkabagoly (Polymixis xanthomista), a vonalkás földibagoly (Euxoa vitta) és a Chrysoperla

mediterranea nevű fátyolka faj.

A Mecsek ÁllatvilágaA Mecsekben 21 állatfaj élvez fokozott védettséget.

Összesen mintegy 5000 állatfajt, köztük legalább 700 lepkefajt határoztak meg. Az emlősök sorában gyakori az őz,

a gímszarvas, a vaddisznó, a róka. A mókusokon kívül erdei és mogyorós pelével is lehet találkozni. A ragadozók közül gyakori a borz, a menyét, de akad itt nyuszt és vadmacska,

valamint a tavak halállományát dézsmáló vidra.

A denevérek közül 21 faj él itt, köztük a nagy patkósorrú, a csonkafülü és a hegyesorrú denevér. A tájegység

madárvilága is rendkívül gazdag. A Kelet-Mecsekben él egerészölyv, darázsölyv és héja.

A háborítatalanabb erdőkben fekete gólya, békászó és réti sas, valamint barna kánya is fészkel.

Az éjszakai ragadozók közül a macskabagoly, a füleskuvik és a gyöngybagoly sokfelé elöfordul.

A Mecsek igen gazdag énekesmadarakban is. A túráink során gyakori látnivaló a fekete- és sárgarigó, a szajkó, a

cinegék(szén-, barát-, kékcinege), a tengelic, a meggyvágó, az ökörszem, az erdei pinty, a nagy fakopáncs, a

barázdabillegető. Tavasszal a kék galambok búgása tölti be a bükkösöket. Ez az egyetlen odúban

költő galambfaj, a harkályok elhagyott költőüregeit használja "otthonként". A Bükösdi-völgyben talált menedéket a Dél-

Dunántúl legnagyobb harisállománya. Az országban csak itt, Mecseknádasd környékén fordul elő kerti sármány.

A hüllők közül a legtöbb a fürge, a fali, a törékeny, és a zöld gyík. Lábatlan gyíkfaj a kuszma. Mérges kígyó nem él a

Mecsekben, vízi-, erdei és haragos siklóval gyakran találkozhatunk.

A kétéltűek közül 13 faj él a tájegység lankái között. Sok a zöld varangy, a sárgahasú és a vöröshasú unka. Pettyes- és tarajos gőtével ismerkedhetünk a tavak, tocsogók mentén.

Előfordul foltos szalamandra is.

A halak is képviseltetik magukat, az Egregyi-völgy patakjában fürge cselle és kövi csík él. Az Óbánya-i

Pisztrángos-tavakba sebes pisztrángot telepítettek be. A gyorsabb folyású patakokban megtalálható a kövi rák.

A nedvesebb helyeken csigák élnek, úgymint pelyhes csiga, magyar vakcsiga, keleti ajtóscsiga.

A Mecsek rovarvilága különösen gazdag, az erdeifenyvesekben figyelhetjük meg az ácscincért, a

bükkösök jellemző cincére a havasi cincér.

A pécsvárad melletti Csiger-gödörben atracélt találunk, amely egy kék virágú növény, és itt él az ún. atracélcincér.

A gyászcincér mindenhol előfordul, csakúgy, mint a szarvasbogár és a hőscincér. A kis apollólepke, a

farkasalmalepke, valamint a kardoslepke a védett fajok képviselői. A hűvős bükkösök lakója az óriás énekeskabóca.

Óriási értéket képviselnek a patakokban élő tegzesek. Ezek a lepkékhez hasonlító rovarok nevüket onnan kapták, hogy a

lárváik ún. tegezt cipelnek magukon, amelyek estenként védelmet is jelentenek számukra. Az egyik alfaja hazánkban

csak a Mecsekben fordul elő.

Rendkívül különleges a barlangok élővilága, ezeken a helyeken uralkodó klímához csak kevés számú faj volt képes

alkalmazkodni, bár az Abaligeti-barlangból közel 200 fajt írtak le. A barlangi patakok vizében élő vakbolharákok és

különféle csiga-és százlábúfélék a legfontosabb képviselői e sajátos környezetnek.

Több állatfaj Európában a Mecsekben éri el földrajzi elterjedésének északi határát. A hegységtől északra csak szórványosan vagy egyáltalán nem fordul elő. Ilyen fajok

például az álcás tegzes (Plectrocnemia minima), a hangyabogáncs-tollasmoly (Calyciphora xanthodactyla), egy

déli származású főgyökérmoly (Ancylosis roscidella), a pompás csuklyásbagolylepke (Cucullia formosa).Mecsek

Történelme

A Mecsek Növényvilága

Bükkerdő Óbánya közelében

A mecsek növényvilágát jellegzetessé teszi az a 20–30 olyan növényfaj, amely a Kárpát-medencében máshol nem él, valamint az a 13 különleges növénytársulás, amely csak itt fordul elő. A hegységben száznál több védett és fokozottan védett növényfaj él. Számos faj Európában itt éri el földrajzi elterjedésének északi határát, tehát a hegységtől északra nem (vagy csak nagyon szórványosan) fordul elő. Ilyen például az aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), az illatos hunyor (Helleborus odorus), az olasz müge (Asperula taurina ssp. leucanthera) és a majomkosbor (Orchis simia). A nevezetes bennszülött (endemikus) növények közül fokozottan védett, kiemelt természeti érték a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp. banatica). Ezek a fajok erőteljes balkáni színezetet adnak a Mecsek vegetációjának.

A Mecsek erdőségeit nagyrészt tölgyesek alkotják, amelyekbe az északi lejtőkön gyertyán keveredik. A déli lejtőkön jellemzőek a nagy kiterjedésű karsztbokorerdők és sziklagyepek. A magasabb tetőkön és az északi oldalakon szép bükkösök is vannak. A tölgyesekben gyakori a szelídgesztenye.

A Mecsekben mintegy 2000 töbör, vagy más néven dolina alakult ki. A hegység dolináiban, illetve egyéb élőhelyein a következő növények alkotnak növénytársulást: montán elterjedésű fajok: mezei juhar (Acer campestre), korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), karcsú sisakvirág (Aconitum variegatum subsp. gracile), farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), fekete békabogyó (Actaea spicata), podagrafű (Aegopodium podagraria), indás ínfű (Ajuga reptans), kányazsombor (Alliaria petiolata), medvehagyma (Allium ursinum), bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), kis bojtorján (Arctium minus), párlópimpó (Aremonia agrimonoides), foltos kontyvirág (Arum maculatum), erdei tündérfürt (Aruncus dioicus), olasz müge (Asperula taurina), gímpáfrány (Asplenium scolopendrium), aranyos fodorka (Asplenium trichomanes), zöld fodorka (Asplenium viride), nagy völgycsillag (Astrantia major), erdei hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), nadragulya (Atropa belladonna), erdei gyöngyköles (Buglossoides purpurocaerulea), kányaharangvirág (Campanula rapunculoides), keserű kakukktorma (Cardamine amara), hagymás fogasír (Cardamine bulbifera), bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos), Haller kövifoszlár (Cardaminopsis halleri), (Carex divulsa), lecsüngő sás (Carex pendula), bükksás (Carex pilosa), ritkás sás (Carex remota), erdei sás (Carex sylvatica), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum), vadcseresznye (Cerasus avium), aranyos baraboly (Chaerophyllum aureum), vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), erdei varázslófű (Circaea lutetiana), erdei iszalag (Clematis vitalba), borsfű (Clinopodium vulgare), húsos som (Cornus mas), odvas keltike (Corydalis cava), európai mogyoró (Corylus avellana), cseregalagonya (Crataegus laevigata), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), hólyagpáfrány (Cystopteris fragilis), szegfűbogyó (Cucubalus baccifer), csomós ebír (Dactylis polygama), farkasboroszlán (Daphne mezereum), keleti zergevirág (Doronicum orientale), északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana), pelyvás pajzsika (Dryopteris affinis), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), széles

pajzsika (Dryopteris dilatata), hegyi pajzsika (Dryopteris expansa), erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila), széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), bíboribolya nőszőfű (Epipactis purpurata), bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus), sédkender (Eupatorium cannabinum), erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides) európai bükk (Fagus sylvatica), (Festuca drymeia), óriás csenkesz (Festuca gigantea), salátaboglárka (Ficaria verna), erdei szamóca (Fragaria vesca), magas kőris (Fraxinus excelsior), sárga tyúktaréj (Gagea lutea), kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis), erdei sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum), nagyvirágú kenderkefű (Galeopsis speciosa), ragadós galaj (Galium aparine), szagos müge (Galium odoratum), fodros gólyaorr (Geranium phaeum), nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), közönséges borostyán (Hedera helix), illatos hunyor (Helleborus odorus), nemes májvirág (Anemone hepatica), korábban (Hepatica nobilis), pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum), pázsitos nőszirom (Iris graminea), szibériai nőszirom (Iris sibirica), erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), magyar varfű (Knautia drymeia), kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), tarka lednek (Lathyrus venetus), tavaszi lednek (Lathyrus vernus), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), turbánliliom (Lilium martagon), erdei holdviola (Lunaria rediviva), (Luzula pilosa), vízi peszréce (Lycopus europaeus), egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), erdei szélfű (Mercurialis perennis), erdei csitri (Moehringia trinervia), egyvirágú kiskörtike (Moneses uniflora), madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), erdei madársóska (Oxalis acetosella), farkasszőlő (Paris quadrifolia), szelíd keserűfű (Persicaria mitis), buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum), pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum), rezgő nyár (Populus tremula), szártalan kankalin (Primula vulgaris), vadcseresznye (Prunus avium), orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), csertölgy (Quercus cerris), kocsánytalan tölgy

(Quercus petraea), gyapjas boglárka (Ranunculus lanuginosus), kúszó boglárka (Ranunculus repens), havasi ribiszke (Ribes alpinum), fehér akác (Robinia pseudoacacia), erdei rózsa (Rosa arvensis), havasalji rózsa (Rosa pendulina), borzas szeder (Rubus hirtus agg.), kövi szeder (Rubus saxatilis), erdei lórom (Rumex sanguineus), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), enyves zsálya (Salvia glutinosa), fekete bodza (Sambucus nigra ), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), piros mécsvirág (Silene dioica), zöldvirágú habszegfű (Silene viridiflora), keserű csucsor (Solanum dulcamara), rojtos tőzegmoha (Sphagnum fimbriatum), havasi tisztesfű (Stachys alpina), erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata), olocsáncsillaghúr (Stellaria holostea), tyúkhúr (Stellaria media), gumós nadálytő (Symphytum tuberosum subsp. nodosum), pirítógyökér (Tamus communis), kislevelű hárs (Tilia cordata), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), ezüst hárs (Tilia tomentosa), hegyi szil (Ulmus glabra), nagy csalán (Urtica dioica), ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys), (Veronica montana), erdei ibolya (Viola reichenbachiana)

MECSEKkészítette:Gartner Laura,Kvala Vivien,Glatz Bianka