2. témakör:Az állatok kommunikációja

Zooszemiotika: az állatok jeladó rendszere

• Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek szükségük van arra, hogy valamilyen módon közöljék és megértsék egymás szándékait,

• azaz információt cseréljenek egymással.

• Ennek eszköze olyan jelekből álló jelrendszer,

• amely szaglással,

• látással vagy

• hallással felfogható.

• Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, egymás közötti információcseréjét közös néven az állatok kommunikációjának

nevezzük.

• A jelek befolyásolják a fajra jellemző magatartást.

• Viselkedéseket indítanak be,

• megváltoztatják,

• vagy éppen megszüntetik azokat.

• Az állatvilág számos képviselője olyan szaganyagokat termel, amelyekkel kémiai

kommunikációra képes.

• Ezeket az anyagokat közös néven feromonoknak nevezzük.

• Sok esetben a fajra, csoportra vagy az egyedre jellemző szagok elősegítik az állatok

egyedfelismerési képességét.

• A kémiai jelzések sajátossága, hogy hosszabb ideig is hatásosak maradnak.

• A feromonok általi kommunikáció célja lehet:

• figyelmeztetés veszélyre,

• párválasztás elősegítése,

• ivadékok felismerése,

• térbeli eloszlás kémiai szabályozása,

• saját terület határainak kijelölése.

• Az állatok látására épül a

vizuális kommunikáció.

• Ebben a folyamatban az élénk mozgás

és a színek fokozzák a jelek feltűnő jellegét.

• A mozgással történő vizuális kommunikáció legjobban felderített példája a méhek tánca.

• A vizuális kommunikációnak számtalan példája található

az állatok szaporodási viselkedésében és

az utódokról való gondoskodásban.

• Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció.

• A hangjelzések főleg olyan esetekben segítik elő a társas érintkezést, amikor

• látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülnek.

• Fejlett hangadás és hallás alakult ki a rovaroknál,

• amelyek hangja elsősorban a szaporodási tevékenységgel kapcsolatos.

• A kétéltűek hangjelzései is a szaporodással kapcsolatosak.

• A madarak jelrendszere a legváltozatosabb.

• Ezek egy része a fajra jellemző öröklött hangjelzések,

• másik részét az állat egyedi élete során tanulta.

• Az emlősök hangjelzései között megtalálható az ultrahang is.

Összefoglalásul• Az állatok jelei természetes és szigorú oksági

viszonyban vannak a jelölt valósággal.

• Az „üzenet” közvetlenül a helyzethez igazodik és arra vonatkozik.

• Az állati kommunikáció közvetlenül irányul a tárgyra,

• soha nem lép fel az adott időpontra vonatkoztatáson túl,

• szükséglettől vagy kényszertől függetlenül.

• A jeltudomány egyik ága a zooszemiotika,

• amely az állatok jelzéseit kutatja,

• de a nyelvtudományt is érdekli ez a terület,

• mert megvilágítja az emberi nyelv keletkezését.

• Az állatok kémiai,

• hallási,

• vizuális

• és anyagi jeleket tudnak adni és kapni.

• Jelrendszerük jóval korlátozottabb, mint az emberi nyelv.

• Kevés jelből épül fel,

• a jelek tagolatlanok, elemekre nem bonthatók,

• a jelek nem vagy csak kevéssé kombinálhatók,

• térben és időben nem különülnek el az őket kiváltó ingerektől,

• fő kommunikációs funkciójuk a felhívás és az érzelemkifejezés, „leírásra” csak korlátozottan

képesek.

• Köszönöm a figyelmet! Viszont látásra!