Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyamPéldákon keresztül mutassa be az állatok és az ember kommunikációja közötti különbségeket, az emberi

Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam 6. anyag 2006. február

TREFF – Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam 6/8 anyag, 2. oldal

Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyam

Kedves levelező hallgatóink! Hatodik anyagunk végre kicsit szellősebb, kicsit kisebb anyagrészt ölel fel. Az anyag-rész jelentősége viszont hajszálnyival sem kisebb mint a már tárgyalt témáknak, hi-szen a környezetvédelem problémái, az ökológiai szemléletmód, alapismeretek és problémaelemzés napjaink legfontosabb problémái melyeknek megoldásához társa-dalmi összefogásra és tudatos viselkedésre van szükség. A most érettségizők a kör-nyezetvédelemmel nem mint államilag el nem ismert sőt néha üldözött tevékenység-gel ismerkedhetnek meg, hanem egy tudatos és a fogyasztás folyamatait (pl.: környe-zeti terhelés, hulladékkezelés, munkaerő gazdálkodás) számításba vevő életmódot sajátíthatják el. Ki iszik PET palackos, cukros üdítőitalokat? Ki gyűjti szelektíven a PET palackokat? Ki kér a multinacionális áruházban 13 nejlonzacskót 15 vásárolt áru elszállításához? Ki visz „ciki”, anyagból lévő 3-4 évet is szolgáló szatyrot a vásárláshoz? Ki kapcsolja le az energiatakarékos izzót is ha kijön a szobából hosszabb időre? Ki hagyja bekapcsolva a számítógépet míg lemegy ebédelni, ki küldi készenlétbe? Sok kérdést tehetünk fel magunknak és környezetünknek, és a feladat pontosan ez! Legyenek alapvető ismereteink, ezek alapján a felismert problémákról tegyünk fel kérdéseket a környezetünknek, és ne féljünk azt gondolni, hogy az a „legmenőbb” az osztályunkban aki „vacakol” a szárazelemekkel, és az üdítődobozzal, netán teát hoz egy milliószor megtölthető kulacsban otthonról, és vászonszatyorban hordja a torna-cuccát. A dolgozatok kijavítása után küldöm az javításokat, az eredmények jobbak a vártnál de nem adnak okot a teljes nyugalomra (c: . Egyre többen külditek vissza a megoldá-sokat ennek örülök és remélem a tanulási kedv is fokozódik az érettségi közeledtével! Figyelem!! A nyolcadik anyagban az általatok kért témák (kimaradt, nem tudtatok róla pontos információt szerezni, nem értitek, nem értitek, kevés volt az anyag....) fognak szerepelni ezért kérek mindenkit

ÍRJA MEG A MEGOLDÁSOKKAL EGYÜTT KÉRDÉSEIT IS!! A konzultáción úgy döntöttünk, tartunk az írásbeli érettségi után egy próba szóbelit, akit érdekel mindenképpen jöjjön el a következő konzultációra! Üdvözlettel:

Dr. Maróti-Agóts Ákos

TARTALOMJEGYZÉK 1. A követelményrendszer aktuális fejezetei ....................................................... 3 2. Egyed feletti szerveződési szintek.................................................................. 7

2.1 Populáció ............................................................................................ 7 2.1.1 Környezeti kölcsönhatások ............................................................ 9 2.1.2 Kölcsönhatások.......................................................................... 10

2.2 Életközösségek (élőhelytípusok) .......................................................... 11 2.2.1 Az életközösségek jellemzői ........................................................ 11 2.2.2 Hazai életközösségek ................................................................. 12

2.3 Bioszféra........................................................................................... 12 2.3.1 globális folyamatok .................................................................... 15

2.4 5.4. Ökoszisztéma.............................................................................. 15 2.4.1 Anyagforgalom .......................................................................... 15 2.4.2 Energiaáramlás .......................................................................... 16 2.4.3 Biológiai sokféleség, ................................................................... 17

2.5 Környezet- és természetvédelem......................................................... 17 2.5.1 Levegő...................................................................................... 21 2.5.2 Víz ............................................................................................ 23 2.5.3 Energia, sugárzás....................................................................... 23 2.5.4 Talaj ......................................................................................... 23 2.5.5 Hulladék.................................................................................... 24

3. Feladatok.................................................................................................. 26


1. A követelményrendszer aktuális fejezetei

5. Egyed feletti szerveződési szintek

5.1. Populáció

Ismertesse a populáció ökológiai és genetikai értelmezését. Ismertesse a populáció egyedszámának korlátlan és korláto-zott növekedési modelljeit, értelmezze a környezet eltartó képességének fogalmát. Mondjon példát hirtelen elszaporodó (gradáció) majd össze-omló létszámú populációra. Ismertesse ezek mezőgazdasági szerepét (pl. sáskajárás), a védekezés módjait, a biológiai védekezés előnyeit. Értelmezzen emberi korfákat, vonjon le belőlük következteté-seket.

Értelmezze a statisztikus megközelítés, a valószínűség, az előfordulási gyakoriság fogalmát. Ismertesse a populáció jellemzőit (egyedszám, egyedsű-rűség, koreloszlás, térbeli eloszlás). Hozza összefüggésbe az r- és a K-stratégia fogalmát a környezet állandóságával, az élőlény élettartamával és testnagyságával. Magyarázza ezeket grafikus ábrán.

5.1.1 környezeti kölcsönhatások

Ismertesse a környezet fogalmát (élettelen és élő), a környe-zet időbeli (periodikus és előrehaladó) és térbeli (horizontális, vertikális) változását. Értelmezzen tűrőképességi görbéket: minimum, maximum, optimum, szűk és tág tűrés. Hozza összefüggésbe az indiká-tor szervezetekkel. Esettanulmány alapján ismerjen fel összefüggéseket a kör-nyezet és az élőlény tűrőképessége között.

Ismertesse a környezet kitettségtől függő változását. Értelmezze Liebig kísérleti eredményeit (minimum-elv). Ismertesse a niche fogalmát. Magyarázza az élettani és az ökológiai optimum, az élettani és ökológiai niche kü-lönbségét. Ismertesse és magyarázza a hasonló igényű populációk kizáródásának elvét (Gauze elv). Hozza összefüggésbe az elvet a biológiai sokféleséggel és az evolúciós folyama-tokkal. Ismertesse a testtömeg, a testfelület és az élőhely átlag hőmérsékletének az összefüggését.

Példákkal igazolja, hogy az élettelen környezet legfontosabb tényezői – a fény, a hő, a víz, a levegő és a talaj – hogyan szabják meg az élőlények elterjedését. Ismertesse a talaj kialakulásának feltételeit. Ismertesse a trágyázás jelentőségét, a szakszerűtlen műtrá-gyázás lehetséges következményeit. Mutassa be példán, hogy egy faj elterjedését több környezeti tényező is befolyásolja. Magyarázza a peszticidek, mérgek felhalmozódását a táplá-lékláncban.

5.1.2. kölcsönhatások • viselkedésbeli kölcsönhatás-

ok

Ismertesse a territórium, a rangsor, az önzetlen és az agresz-szív magatartás, a rituális harc, a behódolás fogalmát, a tár-sas kapcsolatok, párosodási rendszerek (csoportszerveződés) szaporodási viselkedés típusait

Példákon keresztül mutassa be az állatok és az ember kommunikációja közötti különbségeket, az emberi nyelv sajátosságait. Ismertesse az agresszív és az önzetlen viselkedés kiala-


Tudjon ezekre példát hozni, illetve példákból ismerje fel eze-ket.

kulásának csoportszelekciós és rokonszelekciós hipotézi-sét. Alkosson véleményt az emberi agresszivitás eredeté-ről, szerepéről, kiváltó okairól, megszüntethetőségéről.

• ökológiai kölcsönhatások Ismertesse a szimbiózis, a versengés, az asztalközösség (kommenzalizmus,) az antibiózis, az élősködés és a táplálko-zási kölcsönhatás (predáció) fogalmát, állati és növényi pél-dákkal.

Hozza kapcsolatba a táplálkozási és élősködő kapcsolato-kat a populációk létszámváltozásaival. Példákkal igazolja, hogy az egyes élőlénypopulációk közti kölcsönhatások sokrétűek.

5.2. Életközösségek (élőhelytípusok)

5.2.1 az életközösségek jellemzői Értelmezze a szintezettség kialakulásának okát. Magyarázza az életközösségek időbeni változásait. Értelmezze a változások természetes és ember által befolyá-solt folyamatát, ismertesse a szennyezés csökkentésének lehetőségeit.

Ismertesse a mintázat kialakulásának okait, értelmezzen egy ökológiai mintázatot bemutató ábrát. Ismertesse a szukcesszió, az aszpektus, a kezdő (pionír), a zárótársulás és a leromlás (degradáció) fogalmát. Grafikonon vagy ábra segítségével értelmezze, hogyan válto-zik az életközösség a szukcesszió folyamatában. Értse, hogy egy életközösség sokfélesége produktivitása és stabilitása összefügg. Értelmezze a szukcesszió tartós megszakadásának lehetséges okait (legeltetés, tavak kotrása).

5.2.2 hazai életközösségek Jellemezzen egy iskolájához vagy lakóhelyéhez közeli terület élővilágát (élőhelytípusok, környezeti tényezők, talaj, uralkodó állat- és növényfajok, szintezettség, időbeni változá-sok). A fajok és életközösségek jellemzésére használja a növény-ismeret- és állatismeret könyveket.

Hasonlítsa össze az alábbi élőhely típusokat: cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes, bükkös ligeterdő, nyáras-borókás. Ismertesse és értékelje az ember szerepét át-alakításukban (természetes erdők – faültetvények, folyó-szabályozás, legeltetés).

Ismertesse a szikes puszták jellemzőit, a szikes talaj kialaku-lásának feltételeit, a másodlagos szikesedést

Egy tó feltöltődésének folyamatán keresztül mutassa be az életközösségek előrehaladó változásait. Ismertesse a gyomnövény fogalmát, hozzon rá példát.

Ismertesse a sziklagyepek előfordulásait, jellemző kör-nyezeti sajátságaikat, az itt élő fajok természetvédelmi jelentőségét. Sorolja fel a sziklagyepeket fenyegető fon-tosabb károsító hatásokat. Ismertesse a fontosabb gyomtársulás-típusokat (vetési, útszéli, vágástársulások), kialakulásuk okait, jellemző fajait.

5.3. Bioszféra


• globális folyamatok

Értelmezze a bioszférát ökoszisztémaként (Gaia). Soroljon fel és magyarázzon civilizációs ártalmakat (helytelen életmód, kábítószer-fogyasztás, túlzott gyógyszerfogyasztás, vegyszerek károsító hatásai.) Tudjon példát mondani a természetes növény- és állatvilágot pusztító és védő emberi beavatkozásokra (pl. az esőerdők irtása, a monokultúrák hatása, kőolajszennyezés, nemzeti parkok, nemzetközi egyezmények). Hozzon példát hazai lehe-tőségeinkre és felelősségünkre (pl. vásárlási szokások). Tudja, hogy a globális problémák között tartjuk számon a népességrobbanást, globális felmelegedést, hulladékproblé-mát, a savasodást, a tengerek-óceánok, édesvizek problémá-it, az ózonpajzs csökkenését. Ismertesse, miért lehetnek ezek ökológiai válság tényezői. Magyarázza, hogyan függ össze az ökológiai válság társadal-mi és gazdasági kérdésekkel.

Ismertesse a városok ökológiai hatásait. Ismertesse a közlekedés (úthálózat) ökológiai hatásait. Tudja, hogy a mennyiségi növekedésnek a Földön anya-gi- és energetikai korlátai vannak. Ismertesse a fenntart-ható fejlődés fogalmát.

5.4. Ökoszisztéma Ismertesse az ökoszisztéma fogalmát, értelmezze az életkö-zösséget ökoszisztémaként

5.4.1 anyagforgalom Értelmezze, és példák segítségével mutassa be a termelők, a lebontók és a fogyasztók szerepét az életközösségek anyagfor-galmában és energiaáramlásában. Fogalmazza meg a táplálkozási lánc és hálózat különbségét. Értelmezze a szén és az oxigén körforgásának útját: az autotróf és heterotróf lények szerepét, a humuszképződés lényegét, a szénhidrogén- és kőszénképződés okát, a karbo-nát-kőzetek keletkezését. Értelmezze az élőlények szerepét e folyamatokban.

Értelmezze az ökoszisztéma tagjainak kölcsönös egymás-ra utaltságát, a ragadozók szerepét a társulás stabilitásá-nak fenntartásában. Elemezzen táplálékhálózatot. Ismertesse a foszfor körforgásában a tengeri madarak szerepét, a biológiai ciklusból való kilépés lehetőségét (foszfátüledék). Ábra segítségével elemezze a lebontó szervezetek, a nitrogéngyűjtő, a nitrifikáló és a denitrifikáló baktériumok szerepét a nitrogén körforgásában.

5.4.2 energiaáramlás Hasonlítsa össze a produkció, biomassza és egyedszám fogalmát. Értelmezzen „ökológiai produkció és energia piramist”. Értelmezze a biomassza és a produkció függé-sét a globális éghajlati tényezőktől.

5.4.3 biológiai sokféleség,

Értelmezze a sokféleséget (diverzitást) a gének szintjén (pl. a heterozigótaság mértéke a populációban), a faj szintjén (pl. a fajok száma) és az ökoszisztéma szintjén (pl. a tápláléklánc szintjeinek száma).


5.5.környezet- és természetvédelem

Ismertesse a természetvédelem fogalmát, a mellette szóló etikai, egészségügyi, kulturális és gazdasági érveket. Ismertesse a biológiai sokféleség megőrzésének etikai, jogi és gyakorlati szükségességét, a természetvédelem lehetősé-geit. Tudja, hogyan csoportosítjuk a védett területeket példákkal (természetvédelmi terület tájvédelmi körzet, nemzeti park)

Térképen ismerje fel hazánk nemzeti parkjait. Ismertesse a lakóhelyéhez legközelebb fekvő nemzeti parkot, ennek fonto-sabb értékeit. Ismertesse a környezetvédelem fogalmát, a kibocsátás és ülepedés, a határérték fogalmát.

• Levegő Tudja a fontosabb légszennyező anyagokat, ezek eredetét és károsító hatását (CO, CO2, nitrogén-oxidok, ólom és ólomve-gyületek, korom, por, halogénezett szénhidrogének). Ismer-tesse a savas esők okát és következményeit. Ismertesse az üvegházhatást, a hőszennyezést, a lehetséges következményeket. Foglaljon állást a teendőkről. Tudjon a teendőkről szmogriadó esetén.

Tudjon a szennyezés csökkentését ösztönző főbb gazda-sági és jogi lehetőségekről (adók, tiltás, határérték, bír-ság, polgári per). Fogalmazza meg véleményét ezek ha-tékonyságáról. Magyarázzon kísérletet a környezetszennyezés káros hatásai bizonyítására.

• Víz Értelmezze a vizek öntisztuló képességének magyarázatát, korlátait. Ismertesse a fontosabb vízszennyező anyagokat. Ismertesse az ivóvíz nyerésének módjait, az ezeket a forráso-kat fenyegető veszélyeket. Értelmezze a “közműolló” fogal-mát, a mechanikai és biológiai víztisztítás lényegét, lehetősé-geit. Fogalmazza meg álláspontját a legfontosabb teendőkről.

• Energia, sugárzás Ismertesse a hagyományos és az “alternatív” energiaforráso-kat, a megújuló és a nem megújuló energia különbségét. Értelmezze az atomenergia felhasználásának lehetőségét és veszélyeit. Tudjon az energiatakarékosság lehetőségeiről. Fejtse ki álláspontját a hazai energiagazdálkodás lehetőségei-ről.

• Talaj Magyarázza meg a talajerózió okait, csökkentésének lehető-ségeit. Értelmezze a talaj romlásának, illetve javításának fo-lyamatát.

• Hulladék Ismertesse a hulladék típusait, kezelésük lehetséges módját. Lássa a szelektív gyűjtés előnyét, összefüggését a feldolgo-zással, újrahasznosítással.


2. Egyed feletti szerveződési szintek 2.1 Populáció

Az adott helyen és időben együtt élő, egy fajba tartozó, egymással tényleges szaporo-dási közösséget alkotó élőlények összességét populációnak nevezzük. Genetikai értelemben a populáció azon egy fajba tartozó egyedek összessége, ame-lyeknek közös és jellemző → génállományuk van, s egymással párosodhatnak. A populációk jellemzése történhet az egyedszámmal (abszolút), sűrűséggel (relatív), térbeli eloszlással (egyenletes, egyenlőtlen, felhalmozódó, szigetszerű) és a korelosz-lással (öregedő, fiatalodó, stagnáló). A populációk változásait befolyásolja a születések és halálozások aránya, jellemezhet-jük növekedésükkel (korlátlan, korlátozott), az életkorral, az ivarérett egyedek termé-kenységével. Megváltoztatják a populációk összetételét a ki- és bevándorlások. A populáció mint egyed feletti szerveződési szint szerkezeti jellemzői és változásá-nak formái Összehasonlítási Fogalma Típusai szempontok

egyedszám A populációk egyedeinek az összessége

- abszolút egyedszám - relatív egyedszám

sűrűség Egységnyi területen vagy egy-ségnyi térfogatban levő egyedek száma

- élőlény méretétől függő - élőlény táplálékigénytől - környezeti tényezőktől

térbeli eloszlás Az adott élőhelyen az egyedek eloszlása

- egyenletes - egyenlőtlen - felhalmozódó - szigetszeré

A p

opu

láci

ó sz

erke

zete

koreloszlás A populációk egyedeinek korát és az egyes korosztályok szám-szerű arányát mutatja meg

- azonos korosztályú - különböző koreloszlású - stabil - öregedő - fiatalodó

születések, halá- lozások száma (időbeli eloszlás)

A születések és halálozások aránya által meghatározott populáció összetétel és egyed-szám

- egyensúlyban van - egyensúly felbomlik - csökkenő egyedszám - növekvő egyedszám

szaporodó- képesség

A populáció egyedeinek termé-kenységi rátája a környezet eltartóképessége és a belső hatások meghatározottsága révén

- potenciális - reális

A po

pulá

ció

válto

zása

i

populációk növekedése

A populációk egyedszámá- nak meghatározott időegy- ség alatti változása

- korlátlan - korlátozott - környezettel egyen-

súlyban lévő populáció nagy-ság

egyedek halálozása (mortalitás)

Azt fejezi ki, hogy az adott élőcsoport hány %-a halálozik el

- az életkor végső határát elérők - minden korosztályt egyenletesen érintő - nagy egyedszámú fiatal generációt érintő

egyedek vándorlása

A populáció nagyságát be- folyásoló tényező, amely az egyedek el- vagy beván- dorlásából származik

- elvándorlás (csökkentő) - bevándorlás (növelő)

Niche -meghatározás

(franciául: fülke). Eredeti jelentésében az a kisebb tér (fülke), amelyet egy faj po-pulációja funkcionálisan elfoglal. Ma már inkább azt a funkciót helyezik előtérbe, amelyet a populáció az ökoszisztéma anyag- és energiaforgalmában betölt. Eszerint egy ökoszisztéma a populációk által kialakított nicheek koordinált rendszerének tekinthető. Hasonlattal élve: egy populáció élőhelye (→ biotópja) a "postacím", a niche pedig a populáció "foglalkozása", szerepköre, amit ott betölt. A nichet termé-szetesen a környezet adottságai határozzák meg. Ha egy faj populációinak fennma-radását döntően például a biotóp hőmérséklete szabja meg, akkor egydimenziós nicheról beszélünk; ha e populáció tagjai kizárólag magevők, akkor a második di-menziót a növényi magvak jelentik, ha pedig a nőstények petéiket kizárólag a nö-vény szárára rakják, akkor ez már háromdimenziós niche. Ha egyéb igények is meghatározó szerepet játszanak (és ez a leggyakoribb eset), akkor n-dimenziós nicheról beszélünk. Egyes ökológusok a → trofikus kapcsolatokat tartják legfonto-sabb tényezőnek (trofrkus niche), mások a térbeli adottságokat helyezik előtérbe (térbeli niche); utóbbit főleg növénypopulációkra alkatinazzák. A populációk alkal-mazkodnak a rendszer adottságaihoz, és így az evolúció útján fajspecifikussá vált környezeti igények létrehozzák a kihasználási mintázatát. Ennek fő jellemzői meg-szabják a niche kiterjedését, szélességét, ami a populáció tartós megélhetési lehe-tőségeit tükrözi egy adott rendszer keretein belül. A főbb igényeket nichetengelyekre szokták vetíteni. Különböző együtt élő populációk a nichetengely eltérő hosszúságú szakaszait veszik igénybe. A fajoknak igen különböző lehet az nicheük a → táplálékkészlet kihasználása tekintetében aszerint, hogy táplálékspe-cialisták, vagy sokféle táplálékon élő generalisták. Utóbbiak a nichetengely teljes hosszát lefoglalják, jobban tudnak alkalmazkodni a változó viszonyokhoz is. Az em-beri beavatkozás jelentősen befolyásolja a rendszer fajösszetételét; a telepített növényekkel és állatokkal csak akkor érhető el jó termelési eredmény, ha a faj (faj-ta) nicheének megfelelő körülményekről gondoskodunk. Az emberi tevékenység


miatt veszélyeztetett vadon élő fajok egyedsűrűsége azért csökkent le, mert a gé-pesítés, a kemizálás, a közlekedés stb. hatására megváltozott környezetben a faj populációi nem találják meg azokat a létfeltételeket, amelyeket a nicheük megkíván, s a megváltozott körülményekhez nem tudnak alkalmazkodni. Más fajok (pl. a bal-káni gerle) viszont megfelelő, kellően ki nem használt nichet találtak Közép-Európa ökoszisztémáiban, és ezzel magyarázható a Balkán félszigetről napjainkban lezajló állatföldrajzi előrenyomulás. Zavartalan fészkelőhelyek, odvas fák hiánya (mint spe-ciális nicheparaméter) számos ragadozó madár (pl, bagoly) létszámcsökkenését okozhatta. Teljesen azonos igénylő populációk nem élhetnek tartósan együtt, egy időben, egyazon biotópban (→ koegzisztencia, → kizárólagossági elv); a teljes nichefedést a térbeli vagy időbeli elkülönülés, a nicheszegregáció oldja fel, szünteti meg. → Konkurrencia esetén a átfedés mértéke nő. A niche elkülönülése attól függ, hogy hány dimenzióban térnek el a populációk egymástól. A fűfélék között ismert tippanfajoknál pl. 2 dimenzió (a talaj szellőzöttsége és a bázisállapot) már elegendő a szeparáltság kimutatásához. A nichedimenziók között legtöbbször az abiotikus tényezőknek van kitüntetett szerepük.

Növekedés – eltartóképesség r-stratégia : növekedés, katasztrófa, növe-kedés Amint lehetősége van nagyon gyors ütem-ben elszaporodik, ezután az eltartóképesség határán kissé túlnövekedve ugyanilyen gyor-san fogyni kezd. Ez ciklikusan ismétlődik. (növekedés, katasztófa, növekedés….) Pl: A vízibolha (Daphnia magna) populáció kedevező körülmények között exponenciáli-san növekedik, majd exponenciálisan fogy. Jellemzően rövid életű állatok gyors benépesítési stratégiája. A "vizibolha" a gyorsan változó élőhelyhez alkalmazkodott, a körülmények romlásakor (pl. a pocsolya kiszára-dásakor) ellenálló petét termel, amelyet a szél új helyekre sodorhat. (feliratok: Number of animals: az állatok száma, Time (in days) az idő napokban megadva) K-stratégia: Logisztikus növekedés oszcillácival A populáció túlnő az eltartóképességen, majd kis ingadozás után stabilizálódik. Hosszabb életű állatok benépesítési stra-tégiája, jellemzően szűkösebb körülmé-nyeket is elviselnek rövid ideig, testnagy-ságukból eredő tartalékoknak köszönhető-

en. Példa: Tasmániába betelepített juhok. A Tasmániába betelepített juhok száma lo-garitmikusan nő az eltartóképességig és egy kicsit a fölé is majd kicsit visszaesikalá, megint nfölé nő megint csökken és így tovább az eltartóképesség határán lévő egyed-szám körül.

A gradáció a sáskajárás példájában a sáskaraj kíméletlen pusztítással vándorol, minden zöldfelületet elpusztítva maga előtt. A védekezés hagyományosan nagyhatású rovarirtószerekkel(peszticideket) történhet, melyek veszélyesek lehetnek a többi élő-lényre is. A biológiai védekezés során a sáskákat megbetegítő kórokozókat szaporítunk el és juttatunk a sáskarajba, így természetes „ellenségeik” pusztítják a sáskákat.

Korfa: a populációt korcsoportokra bontva vizsgálja, megadva az egyes korcsoportok egyedszámát. Jelentősége a fiatalodó (alul széles) öregedő (felül széles) populációk és a populáció jövőjét meghatározó tények felismerésében van. Például egy öregedő po-puláció termékenysége csökken (állatok esetében) így az a populáció a jövőben várha-tóan csökkenni fog.

Csongrád megye korfája 2000-ben: Látható, hogy a II. világháború utáni nagy szüle-tésszám mostanra érte el az 50 évesek korcsoportját. A születésszámok visszaesésének folyamatát csak a 70-es években bevezetett a kismamákat segítő intézkedések követ-


keztében megugrott születésszám állítja meg (20-24 évesek). A 20 év alatti korosztály egyre kisebb arányban van jelen a populációban, ez jól mutatja, hogy hazánk átlagá-hoz hasonlóan Csongrád megyében is csökkennek a születésszámok, fogy a népesség, és a korfán láthatóan öregedik a népesség. Érdekes elgondolkodnunk azon, hogy a születésszámot alapvetően befolyásolni lehet a gyermekvállalás feltételeit könnyítő kormányzati intézkedésekkel.

2.1.1 Környezeti kölcsönhatások

Abiotikus környezeti tényezők A talaj A talaj kialakulásában a kőzetek fizikai mállását a kémiai mállás, átalakulás követi, melynek eredményeként új anyagok keletkeznek, kolloid méretű agyagrészecskék. A biológiai mállás eredményeként keletkezik a humusz. A talaj kémiai tulajdonságait a talajkolloidok jellemzői szabják meg. A talajkolloid felü-letén vizet illetve kationokat képes megkötni. A nátriumionok gátolják a talajkolloid kicsapódását, ezzel kötött, tömbös talaj alakul ki. A kalciumionok elősegítik a kicsapó-dást, ezzel kisebb szemcséjű, morzsalékos talaj kialakulását teszik lehetővé. A talajkol-loid hidrátburkának vize a növények számára nem felvehető. Számukra a kapillárisvíz a fontos. A savas kémhatású talaj a gombáknak kedvez, míg a lúgos vagy semleges kémhatás a baktériumoknak. Az állatok számára a talaj fizikai jellemzői közül a hőmérséklete, levegő és víztartalma a fontos. Oxigéntartalma általában kisebb, széndioxidtartalma magasabb, mint a leve-gőé. A talajt jellemezhetjük a talajszelvénnyel is. A mezőgazdasági termelés során a talajt alkotó szerves és szervetlen anyagot mennyi-sége fogy, hiszen a termelt növények növekedéséhez felhasználódnak. Ezt a jelenséget hívjuk elhordásnak. A talajerő pótlására természetes és mesterséges-mű trágyákat használunk miatt építí bele a növény A fény A Földön egyedüli energiaforrás a Nap. A Napból érkező energia különböző hullám-hosszú sugárzások formájában éri a Földet. A fény ennek a sugárzásnak kb. 50%-a. A szórt fény kedvezőbb, mert melegítő hatása kevesebb, és a fotoszintézishez is jobb. A fényviszonyokat befolyásolják: a földrajzi szélesség, a domborzat, tengerszint feletti magasság és mélység, a területet borító növényzet. A megvilágítási időtartam szerint vannak hosszúnappalos növények, a virágzáshoz 12-16 óra megvilágítás szükséges, (hideg öv és a mérsékelt öv növényei), valamint rövidnappalosak, a virágzáshoz 8-12 óra megvilágítás szükséges, (a forróövi tájak növényei). Az állatokra leginkább a nappalok és az éjszakák váltakozása a ható környezet: nappa-li, éjszakai állatok. Vannak a fényhiányhoz alkalmazkodott állatok is pl.: vakondok.

A hőmérséklet A Napból a Földre érkező hősugarak először a földfelszínt melegítik fel, majd a felmele-gedett felszín, hőátadással melegíti fel a levegőt. A hőmérsékleti viszonyokat befolyá-solja: a földrajzi szélesség, a tengerszint feletti magasság és mélység, domborzati vi-szonyok. A nagyon magas hő kicsapja a fehérjéket, a nagy hidegben megfagyó víz pedig szét-roncsolja a sejteket. A növények esetén a hőmérséklet emelkedésével intenzívebben fokozódik a légzésük, mint a fotoszintézis. A hideget sok növény átvészelő szervekkel: hagyma, gumó stb. vészeli át. A változó testhőmérsékletű állatok testhőmérséklete mindig a külső környezet hőmér-sékletétől függ. Sok közülük téli nyugalomba vonul pl.: a békák. Az állandó testhőmér-sékletű állatok testhőmérséklete a hőtermelés és a hőleadás függvénye. A hőtermelés a testtömeggel, a hőleadás a testfelülettel van kapcsolatban. A Bergmann-szabály ki-mondja, hogy a sarkok felé haladva az állandó testhőmérsékletű állatok testtömege nő --~ a relatív nagy hőtermelő tömeghez képest kicsi a hőleadó felület. Az Allen-szabály azt mondja ki, hogy a sarkok felé haladva az állandó testhőmérsékletű állatok kiálló testfelülete csökken -~ hőleadás csökken. A víz A víz valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen. Az alapvető életműködésekhez elengedhetetlen, a fajok elterjedését jelentősen befolyásoló környezeti tényező. A növények vízellátása a víz felvételétől, szállításától és leadásától, elpárologtatásától függ. A változó vízállapotú növények jó kiszáradástűrők. Ilyenek a mohák, zuzmók, sok moszat. Az állandó vízállapotú növények a környezet ingadozó víztartalma mellett is képesek egyenletes vízháztartást fenntartani. Ennek megfelelően igen sokféle formája alakul ki: • a vízinövények keveset párologtatnak, szárazságtűrésük minimális (átokhínár, béka-lencse). • a mocsári növények sok vizet vesznek fel és sokat párologtatnak (mocsári gólyahír). • a közepes vízellátottságú növények szárazságtűrésük jó, de még sokat párologtatnak (erdei és termesztett növényeink). • a szárazságtűrő növények párologtatása minimális, sok vizet képesek raktározni, lassú növekedésűek (kaktuszok, egyes fűfélék). A változó testhőmérsékletűek jól tűrik a kiszáradást. Az állandó testhőmérsékletűek számára már a 15-20%-os vízvesztés is halálos lehet. A tengerekben, édesvizekben élőknek életteret is jelent. A környezet és a tűrőképesség


Környezetnek nevezzük az élőlényre ténylegesen ható környezeti tényezők összessé-gét. Az élőlény különböző fokon áll kapcsolatban élő, biogén, és élettelen, abiogén környezetével. Az ökológia az egyedek adott helyen történő együttélését, annak okait, mechanizmusát, a környezettel kialakított kapcsolatát vizsgálja, vagyis az egyed feletti szerveződéseket. A környezet változhat térben, időben. Az élőlénynek a környezet vál-

tozásaira mutatott reagálását, tűrőképességgel jellemezzük. A tűrőképességi görbe alapján az élőlény lehet tágtűrésű: ha a minimum és a ma-ximum érték egymástól távol van. Szűktűrésű, ha ezek az értékek egymáshoz közel vannak. Az optimum alapján lehet széles, és keskeny opti-mumú. Az optimum helyzete alapján az adott környezetet kedvelő és tűrő. (A rosszat tűrik az élőlények!)

Fontos, hogy egy élőlény egy adott környezeti tényezőre lehet szűktűrésű (1), míg másra akár tágtűrésű (2) is! Például a zuzmók a környezeti szennyezésekre szűktűré-sűek, ugyanakkor a Földön igen elterjedtek, a hőmérséklet szempontjából tágtűrésűek!

A LIEBIG-féle minimumtörvény azt mondja ki, hogy egy növény növekedését, fejlődé-sét mindig a legkisebb mennyiségben jelenlévő környezeti tényező szabja meg.

Jelöld meg az igaz állításokat 1. Melyik igaz a tágtűrési fajokra? 1. környezeti tényezők alig hatnak rájuk 2. általában sok helyen előfordulnak, elterjedtek 3. mindig egyszerre több tényező jelentős ingadozását kedvelik 4. széles határok között viselik el az adott környezeti tényezőt 2. Melyik érvényes a foltos maláriaszúnyogra? 1. kedveli a -30 - +30 °C közötti napi hőingást 2. a 90%-os relatív vízgőztartalomnál kevesebbet egyáltalán nem tud elviselni 3. a fény nem befolyásolja 4. nagyon érzékeny a levegő vízgőztartalmára

3. Hogyan változhatnak a környezeti tényezők? 1. napi ritmusban 2. éghajlati övek szerint 3. éves ritmusban 4. függőleges irányban a tengerszinthez viszonyítva

2.1.2 Kölcsönhatások

Gauze-törvény, a kizárólagossági (exklúzió) elv Egy életközösségben tartósan nem élhetnek együtt azonos → niche-t elfoglaló fajok populációi. Ezt előbb-utóbb lehetetlenné teszi a köztük kiéleződő → konkurrencia. A természetben ilyen helyzet rendszerint niche-szegregációval oldódik fel (→ niche). A legáltalánosabb elkülönülést (szegregációt) eredményező tényező az idő: a gyorsabb → populációdinamikájú faj kizárja a lassúbb növekedésűeket.

2.1.2.1 Viselkedésbeli kölcsönhatások

Ezt az anyagrészt a 3. csomagban részletesen tárgyaltuk kérek mindenkit, hogy onnan ismételje át a szükséges részeket.

2.1.2.2 Ökológiai kölcsönhatások

A populációk kölcsönhatásait aszerint osztályozhatjuk, hogy az számukra kedvező (+), kedvezőtlen (-) vagy semleges (0). 1. Kommenzalizmus (0, +), asztalközösség: cápák és a kalauzhalak; oroszlánok és a hiénák, sakálok. 2. Szimbiózis (+, +) kölcsönösen előnyös együttélés: pillangósok és a nitrogéngyűjtő baktériumok; fenyőfélék és a gombák; termeszek és a beleikben élő cellulózbontó egy-sejtűek; gombatenyésztő levélnyíró hangyák. 3. Antibiózis (0, -): valamilyen anyagcseretermék egy másik faj számára kedvezőtlen: penicillint termelő ecsetpenész gombák. 4. Kompetíció (-, -), versengés: azonos környezeti igényű populációk között. Két pa-pucsállatka faj, a trópusokon a liánok; fán lakó növények versengése a fényért. Kom-petitív kizárás elve: két azonos környezeti igényű élőlény tartósan nem élhet meg együtt, közöttük versengés indul meg az életben maradáshoz szükséges környezeti tényező megszerzéséért. 5. Parazitizmus (+, -), élősködés: Növények teljes parazita - a háncsrészből kész szerves anyagokat szív el: peronoszpó-ra, lisztharmat. Félparazita - zöld színteltjeivel a farészből elszívott ásványi sókból ké-pes autotróf asszimilációra: fagyöngy Állatok A gazdaszervezet anyagait szívja el, külső vagy belső élősködő. Táplálkozási kapcsolat a zsákmányszerzés. Típusai: növényevők, állatevők, minden-evők. Elhalt növény vagy állati hulladékkal táplálkoznak a szaprofiták.


2.2 Életközösségek (élőhelytípusok)

Az adott helyen és időben együttélő növény, és állatpopulációk közösségét társulásnak nevezzük. A növénytársulás a flóra, az állattársulás a fauna. Jellemzői Sokféleség, diverzitás: a fajok gyakoriságát fejezi ki Térbeli szerkezet: Szintezettség: a társulást alkotó populációk függőleges tagolódását fejezi ki. Elsősor-ban a fényért való küzdelem alakítja ki. Mintázat: a populációk vízszintes elrendeződése. Elsősorban a víz és a tápanyag meg-szerzéséért folyó verseny és szaporodási sajátosságok eredménye. Változásai Időbeli változások: Aszpektus: a környezeti tényezők periodikus változásainak megfelelő társulás megje-lenése. (Pl. erdeink tavaszi, nyári, őszi, téli aszpektusai) Szukcesszió: egyszeri, előrehaladó változás, mely során egyre összetet¬tebb társulás alakul ki. (Pionír társulás, klimax társulás)

2.2.1 Az életközösségek jellemzői

Biocönózis - társulás, (életközösség ) Olyan egyed feletti szerveződési szint, amelyben egyidejűleg mindig többféle populáció van jelen. Biotop: - azok a környezeti feltételek, amelyek között a biocönózisokat

alkotó populációk élnek növényeknél: termőhelynek hívják állatoknál: élő-helynek

Társulásban található növényi populációk: fitocönózis állat populációk: zoocönózis Társulások szerveződése a populációk táplálkozási kölcsönhatásaiban nyilvánul meg. Táplálékláncok, táplálék hálózatok alakulnak ki 1. termelők - zöld növényi populációk - autotrófok szerves anyag előállítása 2. fogyasztók - elsődleges: növényevők - másodlagos: állatevők - harmadlagos: állatevőt evők v. csúcsragadozók 3. lebontók - gombák , baktériumot Szárazföldi társulás pl. erdő: - leggazdagabb fajokban elsődleges fogyasztók – táplálékspecialisták rovarok madarak ragadozók

Vízi társulás pl. tó: - termelő: plankton, aljzat növények elsődleges fogyasztó: - egysejtűek, rákok, halak ragadozó halak: csuka, harcsa Táplálkozási láncok fajtái a. ragadozó tápl.lánc egyedszám csökken testméret nő b. parazita tápl.lánc egyedszám nő testméret csökken c. szaprofiton tápl.lánc / elhalt szerves anyaggal tápl. / elhalt szerves a. felaprózó és fogyasztó élőlénye lebontó baktériumok A táplálkozási láncok több ponton érintkeznek, összekapcsolódnak hálózatként működnek. Társulások jellemzői: - diverzitás: a társulást felépítő populációk változatossága minimális maximális minden egyed 1 minden egyed más fajhoz tartozik fajhoz tartozik természetes társulások diverzitás mértéke - fajösszetétel - jellemző (minél nagyobb, annál nagyobbaz esélye, hogy jobban elviselje a változásokat) - térbeli szerkezet 1. szintezettség - függőleges elrendeződés főleg a fényért való versengés eredménye 2. mintázat - vízszintes elrendeződés tápanyag felhasználásért folyó verseny - időbeli szerkezet: 1. aszpektus: periódikusan visszatérő változás - napi ritmus - évszakos vált. 2. szukcesszió: egyszeri előrehaladó folyamat (1 irányú) megváltizik a biocönózis belső rendje


átalakul más társulássá pl: állóvizek feltöltődése Társulás kialakulása: Nincs élőhely (pl: erdőtűz után) növények ritkán, kevés faj, nő a növény populá-ciók száma, rovarfajok = pionír fajok - pionír társulás,nő a diverzitás, bonyolultabbá válik a társulás, legszervezettebb társulás: zárótársulás (hazai : erdő) klimax: ha a diverzitás csökken leromló állapot A társulásban minden pop. meghatározott szerepkört tölt be, a populációk fel-osztják egymás közt a biocönózist részekre, fülkékre ökológiai ( helyére, szerepé-re utaló ökológiai fogalom) niche: populációkat a társulásban betöltött szerepére utal egy társulásban nem élhet tartósan együtt 2 olyan populáció amelynek a niche-e megegyezik: kompetitív kizárás elve

2.2.2 Hazai életközösségek

Hazai fás társulások Magyarország a lomberdők zónájába tartozik. Az emberi beavatkozás eredményeként (ma 20% körüli az erdő, s ennek is csak a fele eredeti, a többi telepített!). Az eredeti növénytakaró (85% erdőség) jelentós része ma mezőgazdasági terület. Klimazonális erdők Kialakulásukban legfontosabb környezeti tényező a terület éghajlati adottsága (csapa-dék-, hőmérsékletértékek). Az adott terület zárótársulásaként a legtöbb szerves anya-got termelik. Pusztai tölgyes erdő: Az állományalkotó kocsányos tölgy mellett a többi tölgyfaj is gyakori. Cserjeszintje gazdag. Az erdőfoltok között füves területek is lehetnek. Gyakori a gyöngyvirág. Területének jelentős része mezőgazdasági művelés alatt áll. A művelés alól kivont, felhagyott területek nehezen erdősülnek (Kiskunsági Nemzeti Park, Horto-bágyi Nemzeti Park). Cseres-tölgyes erdő: melegebb területeken, a középhegységekben és a dombvidé-ken alakul ki, 250-450 m magasságig. Állományalkotó csertötgy és a kocsánytalan tölgy. Cserjeszintje a kedvező fényviszonyok miatt gazdag: galagonya, kökény, som, vadrózsa. A gyepszint is szinte minden évszakban tele van virággal: tavaszi lednek, tüdőfű, harangvirág. Gyertyános-tölgyes erdő: 400-600 méternél magasabb fekvésű, hűvö¬sebb területek erdőségei. A lombkorona felső szintjét a tölgyek, alsó szintjeit a gyertyánok alkotják. A többszintű lombkorona miatt jóval kevesebb fény jut az alsó szintekre ~ cserjeszint fejletlenebb (fagyal, kecskerágó, som), a gyepszintre is a kora tavaszi, lombfakadás előtt virágzó fajok a jellemzőek (hóvirág, keltike, salátaboglárka). Bükkerdők: 600 m fölött, a hidegebb területeken, északi lejtőkön jellemzőek. Az ala-csonyabb területeken keveredhet a gyertyánnal, a magasabb részeken állományalkotó a bükk. Zárt, fényt szinte át nem engedő lombkoronája -~ a cserjeszint gyakorlatilag

hiányzik. A gyepszint is fajokban szegény, lombfakadás előtt virágzó fajokból tevődik össze (szagos müge, olocsány csillaghúr, erdei szélfű, borostyán, madársóska). Tűleve-lű erdő: valójában sem éghajlati, sem domborzati viszonyok alapján nem jellemző ha-zánkban. Az Alpokalján, esetleg elegyesként jelentkezó típus. A lúc-, és feketefenyve-sek (hazánkban csak ültettek) lombkoronája minden évszakban rendkívül zárt (még saját alsó ágai is elpusztulnak a fényhiány miatt). Mohák, zuzmók, néhány gomba ké-pes a zord viszonyok elviselésére. Intrazonális erdők A zonális éghajlati tényezők mellett a kialakulást alapvetően befolyásolja az alapkőzet, az eltérő vízellátottság vagy a domborzat. A hazai fás társulások kisebb részét jelentik. A vízellátottság hatására kialakuló társulások Ligeterdők a folyók mentén alakulnak ki. A területet évente akár többször is tartósan víz boríthatja. A bokor füzeseket a magasabb részeken a fűz-nyár erdők váltják fel. Zárótársulás a tölgy-kőris ligeterdő. Láperdők a pangó vizes, lefolyástalan területeken alakulnak ki. A bokorfüzes társulás mellett az éger, esetleg a nyír alkot erdőtársulást. Mohák, páfrányok mellett itt élnek a rovaremésztő növények. Az alapkőzet hatására kialakuló társulások A homoki erdők talajfelszíne könnyen kiszárad, alul tartósan nedves marad. A felszíni buckák további mikroklimatikus hatások kiváltói. A szárazabb területeken a nyáras borókás, és a nyílt homoki tölgyes, a jobb vízellátású területeken zárt homoki tölgyes, mint zárótársulás. A kitettség hatására kialakuló társulások A molyhos-tölgyes erdők a középhegységeink déli lejtőin alakultak ki, ahol a meleg, száraz mikroklíma és a sziklás sekély talaj a jellemző. Uralkodó fafaja a molyhos tölgy, gazdag a cserjeszint (galagonya, som, cserszömörce) és lágyszárú szint. Hársas-kőrises társulások, az északi lejtők törmelékes, sziklás talaján alakultak ki. Fontosak a talajpusztulás megakadályozásában. A lombkoronaszint fái a hárs és a ma-gas kőris, a cserjeszintben a mogyoró él. A lágyszárú szintben tömeges lehet a csalán, a vérehulló fecskefű. Állatvilág: elsődleges fogyasztók a növényevő szarvas, őz, dám-vad, erdei pocok, erdei egér, mókus, pele, a mindenevő vaddisznó, a mag- és rügyevő madarak. A másodlagos fogyasztók zöme a rovarokat fogyasztó énekesmadarak, a ragadozó emlősök: borz, róka, vadmacska, nyuszt, denevérek, cickányok. A harmadla-gos fogyasztók a ragadozó madarak: bagoly és sólyomalkatúak. A lebontók - férgek, rovarok, puhatestűek - a nedves avarszintben élnek. 2.3 Bioszféra

A biomok pontos ismerete a kétszintű érettségi követelményrendszerében nem túlsá-gosan hangsúlyosan van jelen. Ennek ellenére az alapvető tudás nélkül nehezen elkép-zelhető a sikeres biológia felvételi. A tenger élővilága


A fényviszonyokat elsősorban a mélység befolyásolja. 300-400 méteren már teljes a sötétség. A hőmérséklet kiegyenlített. A leghidegebb tenger 2 °C-os, míg a legmele-gebb tengerek +30 °C. Döntő tényező a tápanyagtartalom, ami részben a szárazföldről mosódik be. A partközeli vizekbe a szárazföldi folyók nagy mennyiségű szervetlen és szerves tápanyagot hoznak magukkal. Az elpusztult élőlények sem vesznek el az anyagforgalom szempontjából. A mélytengerekben részben a fény hiánya, részben az alacsony hőmérséklet és nagy víznyomás a korlátozó tényező. A partközeli vizek élővilága Partközeli vizeken általában a 200 méter kontinentális talapzatig terjedő területet ért-jük. A tápanyagban dús vizekben az élővilág rendkívül fajgazdag. A környezet optimális a termelőknek: hínárok, tengeri füvek, zöld-, barna- és vörösmoszatok. A dús növény-zet bőséges táplálékot és búvóhelyet jelent a fogyasztók számára: tengeri rákok, csi-gák, virágállatok, tengeri csillagok, a nyílt tengerek felől a ragadozó heringfajok, tőke-halak, valamint tengerparti madarak. Lebontók a szivacsok, tengeri férgek, kagylók, csigák. A nyílttengeri vizek élővilága A paritól távol eső, felső 200 méteres vízréteget jelenti. Legfontosabb környezeti té-nyező a hőmérséklet. A hideg sarki területeken a nagy mennyiségű oxigénnek köszön-hetően óriási planktontömeg képes megélni. A melegebb területeken, a kevesebb oxigénnek köszönhetően már jóval kisebb a planktonsűrűség. A fő termelők ezek a planktonok. A fogyasztók a rákok, a csigaféle bálnaabrak, a lebegő medúzák, heringek, tonhalak, tőkehalak, cápák, melegebb vize-ken a szardíniafélék. A legnagyobb fogyasztók a bálnák. A mélytengerek élővilága A teljes sötétség, az alacsony hőmérséklet és a nagy hidrosztatikai nyomás alapvetően megszabja az életfeltételeket. Termelők nincsenek, a fogyasztók a felszínről aláhulló tápanyagra alapozhatják életüket: mélytengeri szivacsok, csalánozók, tüskésbőrűek, mélytengeri halak, melyek egy része világítószervekkel is rendelkezik. A trópusi esőerdők élővilága Az Egyenlítő mentén elhelyezkedő területek. A környezeti tényezők nagyon kedvezőek mind a növények, mind az áltatok számára: egyenletes meleg, évi középhőmérséklet 20-25 °C, az évi hőingás alig haladja meg az 1 °C-ot. A csapadékmennyiség minimum évi 1500 mm, de van, ahol meghaladja az 5000 mm-t is. (10 m eső!) A levegő páratar-talma rendkívül magas. A talaja gyakori esőzések és a gyors anyagforgalom miatt kilú-gozódik, kicsi a tápanyag-tartalma, sokszor a vasoxid miatt vörös. A termőréteg igen vékony, a növények csak a felső rétegben gyökereznek → sok faj támasztógyökereket fejleszt. Mindez a termelők igen magas biológiai produkcióját eredményezi. A erdőkben a felső lombkoronaszint eléri az 50-60 métert is. A középső lombkoronaszint 20-30 méter ma-gasan, az alsó lombkoronaszint 10-15 méter magas fák együttesét jelentik. (Tipikusak:

az ébenfa, mahagóni.) Mivel egy évszak, illetve évszaknélküliség van, a növényeken folyamatos a virágzás. Leveleiket is folyamatosan hullajtják. Rengeteg a fán lakó (ún. epifita) életmódot folytató növény (egy óriásfán 30-40 faj is!): liánok, orchideák, bro-méliák, páfrányok. A cserjeszintet az alacsony pálmafélék, a gyepszintet kifejezetten árnyéktűrő lágyszárúak képviselik. A mohák szinte mindegyik szinten előfordulnak. Rendkívüli a fajgazdagság. (A fajok egy részét még nem is ismerjük!) Termesztett nö-vények: a kávé, kaucsukfa, kakaófa, banán, kókuszpálma, rizs, vanília. A gazdag termelői szint változatos állatvilágnak teremt életfeltételeket. Elsődleges fo-gyasztók: majmok, rendkívül színes rovar- és madárvilág (papagájok, kolibrik, paradi-csommadarak). A másodlagos fogyasztókat főleg a hüllők, macskafélék jelentik. A kör-nyezet a lebontóknak: rovarok, gombák, baktériumok is kedvező, a lebontás gyors. A szavannák élővilága A csapadék mennyisége 250-1500 mm évenként. Az évi középhőmérséklet 20 °C, az évi közepes hőingás 10 °C is lehet. Száraz és nedves, esős időszak váltja egymást. A növények a kiszáradástól leveleik elvesztésével védekeznek. Trópusi lombhullató erdő Az esőerdőkkel közvetlenül határos területeken alakul ki. Lombkoronaszintjük alacso-nyabb, egységesebb, kevesebb faj alkotja. A fán lakó növények száma is jóval keve-sebb. Jellemző növények: Hátsó-Indiában a tikfa, Ausztráliában az eukaliptuszok, Afri-kában a kutyatej-fajok és a liliomfélék, Brazliában a palack alakú fák. Erdős szavannák, füves szavannák A talaj meglehetősen rossz minőségű. Mivel nem alakul ki zárt erdőség, a bőséges fényen uralkodóak a pázsitfűfélék. A csapadékosabb helyeken az erdős-, szárazabb területeken, kisebb fákkal, pozsgásokkal, a száraz szavanna található. A facsoportok jellegzetes fái az akácfák, majomkenyérfák (Afrika). Az állatvilág változatos. Ilyenek Afrikában a zebrák, antilopfélék, a zsiráf, az afrikai elefánt, gnú, oroszlán, strucc. Ázsiában az indiai elefánt, a tigris. Dél-Amerikában a jaguár, puma, nandu. Ausztráliában a kengurufélék. A szerves hulladékok eltakarításá-ban fontosak: sakálok, hiénák, keselyűfélék, termeszek. A szubtrópusi területek élővilága Sivatagok A térítők mentén alakulnak ki. Jellemző a szárazság, a csapadék menynyisége nem éri el a 250 mm-t sem. Nagy a napi hőingás. Az évi középhőmérsék-let 20 °C felett van. Ilyen feltételek mellett a növények lassú növekedésűek, gyorsan virágzanak, és hozzák a termést. Párologtató felületük erősen redukált, a fotoszintézist a szár végzi. A gázcserenyílásaik mélyen ülők. A gyökérzet a felszín alatt szétterülő, így azonnal fel tudja venni a csapadékot. Különféle vízraktározási módszerrel vészelik át a vízhiányos időszakokat. Talaj alig képződik. Tipikusak pl. az amerikai sivatagok kaktu-szai, az afrikai sivatagokban a kutyatej-félék, dögvirág, mannazuzmó. Termesztett növények (oázisokban) a datolyapálma, a banán. A kevés növény kevés állatot tud eltartani: sivatagi róka, egyiptomi ugróegér.


Keménylombú erdők Ez a mediterrán, a Földközi tenger partvidékére jellemző. Jellemző a forró, száraz nyár, enyhe, esős tél. A kiszáradás ellen a párolgást csökkentő képződmények alakulnak ki a növényeken: a fák levelei fényesek, kemények, a levél fonákja erősen szőrös. Gazdag cserjeszintjét macchianak nevezik. Jellemzőek az olajfák, cédrus, ciprusok (Csontváry - Magányos cédrus), Kaliforniában a mamutfenyők, örökzöld tölgyfajok (paratölgy). Illa-tos cserjéi a levendula, jázmin, mirtusz, pisztácia. Termesztett fontosabb növények az olajfa, citrom, grape-fruit, mandarin, narancs. Babérlombú erdők Monszun éghajlatú területeken, esős, meleg nyarú területek. A klimatikus viszonyok sokkal kedvezőbbek a növényzet számára, dús erdők alakulnak ki. Jellemző növényei: (Európa) a babérfélék, örökzöld puszpáng, rododendronok, (Ázsia) az örökzöld tölgyfa-jok, magnólia-félék (Ausztrália) az Araucaria, (Amerika), (Mexikó) mocsári ciprus. A füves puszták élővilága A mérsékelt övi területeken, a kontinensek belsejében alakul ki. Eurázsiában a neve sztyepp, Észak-Amerikában a préri, Dél-Amerikában a pampa. Talaja csernozjom. Az elterjedést leginkább korlátozó tényező a csapadék. Az évi 200-500 mm csapadék mel-lett összefüggő fás növényzet nem tud kialakulni. A nyár meleg, száraz, a tél hideg. A növényeknek kettős nyugalmi időszaka alakul ki. Mivel a terület gabonatermesztésre és legeltetésre egyaránt kiváló, kevés az érintetlen terület. Csapadékosabb részeken a magasfüvű puszták, a kevés csapadékú területeken a törpefüvű puszták, az erdők felé az átmenetet az erdős puszták jelentik. Jellemzőek a pázsitfüvek, sásfajok, a korán virágzó boglárkafajok, liliomfélék. Állatok közül jellemzőek a rágcsálók (pocok, hör-csög), a nagy testű patások (bölény, vadlovak), ragadozók (farkas). A lomberdők élővilága A mérsékelt öv nedvesebb területein összefüggő erdőségek alakultak ki, az évi csapa-dék mennyisége meghaladja az 500 mm-t. Jellemző a nagy évi hőingadozás: a mini-mum fagypont alatt, a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete meghaladhatja a 10 °C-ot. Hazánk is erre a területre esik. Talaja barna erdőtalaj. A termelői szint jelentős részét a nevet is adó, lomberdők fái alkotják: tölgyesek, gyer-tyán, bükk (zárt lombkorona!), éger, kőris, juhar. A trópusokra jellemző fajgazdagság-gal szemben, a lomberdőket egy, vagy egy uralkodó fafaj alkotja. A szintjeinek száma is jóval kevesebb: felső lombkoronaszint, 20-30 m-es összefüggő lombkorona; alsó lombkoronaszint kevésbé összefüggő, fiatal fák, a cserjeszintet 2-3 méteres fásszárúak alkotják. A gyepszintet az állandóan változó lágyszárúak (medvehagyma, hóvirág, kel-tikék), a nem összefüggő mohaszintet: mohák, zuzmók, moszatok együttese alkotja. A fogyasztók szintjei: a növényevő emlősök: gímszarvas, őz; ragadozók: róka, vad-macska, menyét; a mindenevő vaddisznó. Gazdag a madárvilág. Az énekesmadarak többsége télen melegebb vidékre költözik, más állatok téli álmot alszanak.

A lebontóknak kedvezőek a környezeti feltételek → humuszban és ásványi anyagokban gazdag talajt hoznak létre. Tűlevelű erdők élővilága Az északi félteke mérsékeltövi, hideg területein alakulnak ki. (A déli félteke ezen részét tenger borítja.) Az elterjedést leginkább befolyásoló környezeti tényező a hőmérséklet. Az év háromnegyedéig tartó tél rendkívül hideg. Az évi középhőmérséklet 0 °C, a leg-hidegebb hónap középhőmérséklete elérheti a -50 °C-ot is. A 2-3 hónapos nyarat rövid tavaszi és őszi átmenet határolja. A legmelegebb hónap a +20 °C-os középhőmérsékle-tű. (A legnagyobb hőingás a Földön!) Az éves csapadék mennyisége 200-700 mm, nagy a hideg, a fagy miatt az év jelentős részében nehezen vagy egyáltalán nem hoz-záférhető ~ a növények levélfelületei redukáltak, (tűlevél) és különféle, a fagyáspontot csökkentő anyagokat választanak testnedveikbe. A termelők főleg a tűlevelű fajok: lucfenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő (lombhullató!), a nyírfák. A lomberdővel határos területeken elegyes erdőt, északabbra a tajgaerdőt alkotják. A fenyőkre jellemző zárt lombkoronaszint miatt alig jut fény az alsóbb szintekre -~ a cserjeszint hiányzik, a gyepszint is igen hiányos. Igen fejlett a mohaszint, a vizesebb területeken a pangó lápokban jellemzőek a ' tőzegmohák, áfonyákkal, rovaremésztő harmatfűvel. Jellemző fogyasztók: a jávorszarvas, havasi nyúl, kistermetű rágcsálók, siketfajd, co-boly, hiúz, farkas, medve. A tőzegmohalápok jó tenyészhelyei a szúnyogoknak. A lebontási folyamatok rendkívül lassúak, a tűlevél nagyon nehezen bontható (gyanta). A talaj humusztartalmát a víz kimossa. Sok helyütt jellemző a tőzegesedés. A sarkvidéki élővilág A hőmérséklet éves átlaga sok helyen 0 °C alatt marad. Jellemző a nagyon hosszú és hideg tél és 2-3 hónapos, hűvös nyár. A csapadék évi mennyisége 200-400 mm, de van, ahol a 200 mm-t sem éri el, zöme hó formájában hullik. A még északibb területe-ken, a sarkvidék területein csak egy évszak, az állandóan fagyos tél a jellemző. Az évi középhőmérséklet elérheti a -30 °C-ot is. A tajgaerdőkkel határos a tundra, az erdős tundra. Termelői az alacsony növésű törpe-cserjék, hidegtűrő lágyszárúak. A sarkok felé haladva már csak a földfelszín enged fel nyáron ~ a hősugarak felfogására párnanövényzet alakul ki. A zord életfeltételek miatt csak az évelő örökzöldek képesek megmaradni. Gyarapodásuk rendkívül lassú, évi 1-2 mm. A fogyasztókra jellemző a kis faj- és nagy egyedszám. Legjelentősebbek a tundrán: rénszarvas, hörcsögfélék, farkasok, sarki róka, hóbagoly. Az állandóan fagyos területe-ken, a sarkok területein, főleg a vándorló állatok a jellemzők. Tengerekben élnek a fókák, sokezres tömegben fordulnak elő a tengeri madarak, legismertebbek a pingvi-nek. (Allen- és Bergmannszabályok!)


A hegyvidékek élővilága Amit a szárazföldeken vízszintes irányban, észak és dél felé haladva megfigyelhetünk, az a hegyvidékek esetén a függőleges övezetességben jelentkezik. A hőmérséklet 100 méterenkénti átlag 0,5 °C-os csökkenését leginkább a földrajzi elhelyezkedés befolyá-solja. A trópusokon a hegyek lábánál trópusi esőerdők, 1000 m-nél hegyi esőerdők, ez utób-biak leginkább a szubtrópusok örökzöldjeire emlékeztetőek. 2000 m felett a lombhulla-tó és tűlevelű erdők jellemzőek, melyek a mérsékelt övi erdőkhöz hasonlóak, 4000 m-nél az alhavasi törpecserjés, a hóhatár előtt zsombékosok, párnás kétszikűek követ-keznek. A mérsékelt övi hegységekben a lombhullató tölgyeseket, bükkösöket a tűlevelűek, a fenyőerdők követik. E fölött az alhavasi törpecserjés jellemző, majd 2000 m felett a növényzet a tundráéhoz lesz hasonló, 3000 m felett az örök hó birodalma található.

2.3.1 globális folyamatok

Az üvegházhatás valamint a többi globális folyamatról szóló anyagokat 2.5 -ös fejezet-ben találhatjátok

2.4 Ökoszisztéma

2.4.1 Anyagforgalom

A nitrogén körforgása a tankönyvi ábrák és leírás alapján nehezen érthető. Tehát:

A folyamat résztvevői: I. Nitrogénmegkötés (fixáció)

Erre a folyamatra kizárólag prokarióták képesek. Mindegyikük rendelkezik egy nitrogenáz nevű enzimmel, melynek ősi jellegét többek között az bizonyítja, hogy az enzim oxigénre érzékeny, annak hatására elbomlik. Ennek ellenére nem minden nitro-génkötő szervezet anaerob. Oxigént használó (aerob) fajaik az enzim környezetét va-lamilyen biokémiai mechanizmussal oxigénmentesítik a sejten belül. A nitrogénkötő baktériumok élhetnek szabadon a talajban, ilyen pl. az anaerob Clostridium pasteurianum vagy az aerob Azotobacter. Több fajuk azonban szimbiózis-ban él magasabbrendű növényekkel, általában pillangósvirágúak gyökerével (Rhizobium fajok), de pl. a Frankia nemzetség tagjai az égerrel és a homoktövissel, a Nostoc kékmoszatfajok pedis a cikászokkal alkotnak szoros közösséget. Különös jelenség, hogy a pillangósok gyökérszövete nem egyszerűen gümőt képez a baktériumok köré, hanem - a növényeknél egyedülálló módon - egy leghemoglobin nevű anyagot is termel, mely az állati hemoglobinhoz hasonlóan erős oxigénkötő tulaj-donságú s ezzel védeni képes a baktérium nitrogenázát. II. A nitrogén beépítése szerves anyagba Az állatok növényi vagy más állatok testéből származó fehérjék révén jutnak nitrogén-hez (ezt a sémán nem jelöltük). A növények pedig az ammóniának oxo-karbonsavakkal történő egyesítésével állítanak elő aminosavakat s abból fehérhjét (a folyamatot a Bio-lógia III. tankönyv tárgyalja a 78. oldalon). Ha tehát nitrátiont vesz fel a növény (II.b.), akkor azt előbb ammóniává kell alakítania, ami körülményesebbnek tűnik, mint közvetlenül ammóniumiont felvenni (II.a.). Ennek ellenére a növények nitrátfelvétele mégis jelentősebb, mint az NH4

+ -felszívás, ugyanis a nitráthoz könnyebb hozzájutni: a negatív töltésű talajkolloidok sokkal kevésbé kötik, mint a pozitív ammóniumiont! III. Ammonifikáció A folyamatot számtalan prokarióta mellett gombák is végzik. Lényegileg arról van szó, hogy amikor ezek a heterotróf élőlények kinyerik és lebontják az elhalt szervezetek fehérjéit, a fölösleges nitrogént ammónia formájában a környezetbe leadják. IV. Nitrifikáció A 2. pontban elmondottak miatt ez a folyamat mezőgazdasági szempontból igen jelen-tős. Első szakaszában (IV.a.) az ammóniát a talajban élő nitritbaktériumok (leggyako-ribbak a Nitrosomonas nemzetség tagjai) nitritionná oxidálják, eközben energia szaba-dul fel: NH4

+ + 1,5 O2 = NO2- + H2O + H+ G = -276,9 kJ/mol

A Nitrosomonasnak nem a nitritionra (NO2-) van szüksége, hanem a felszabaduló ener-

giára (tehát számára az ammónia hasonló anyag, mint számunkra pl. a szőlőcukor - oxigénnel elégeti -, a keletkező nitrit pedig a mi anyagcserénkben létrejövő CO2-nek megfelelő melléktermék). A nitrifikáció második szakaszát már a nitrátbaktériumnak is nevezett Nitrobacter nem-zetség tagjai végzik. Ezek a lények a nitrit továbboxidálásával nyernek energiát:


NO2- + 0,5 O2 = NO3- G= -71,2 kJ/mol

V. Denitrifikáció A folyamat során a nitrát elemi N2-vé alakul vissza (ritkábban N2O vagy NO is keletkez-het). Ez úgy lehetséges, hogy bizonyos baktériumok (pl. Pseudomonas) nem csak oxi-gént használhatnak a szerves anyagok eloxidálására, hanem az O2 hiánya esetén nitrátiont is. Az NO3

- ugyanis be tud kapcsolódni a terminális oxidáció elektrontranszportláncának (ld. Biológia III.) végéhez és NADH közreműködésével N2 és H2O keletkezik belőle.

Ábrafelismerés 4. 88. a fotoszintézissel felvett CO2 5. az élőlények légzése 6. heterotrófia 7. ipar közlekedés háztartás itüzelés 8. vulkáni jelenségek

Ábrafelismerés 9. baktériumok foszforlebontása 10. a vizekből visszakerülő foszfát 11. az élőlények lebomlása 12. a talaj foszfátvesztesége 13. foszforfelvétel a talajból

Ábrafelismerés 14. denitrifikáló baktériumok 15. nitrifikáló baktériumok 16. nitogénkötő bakt és moszatok 17. elpusztult élőlények lebontása 18. a levegő nitogéntartalma

Ábrafelismerés 19. elfolyó víz 20. felhasznált víz 21. beszivárgó víz 22. öntözés 23. 107. a növények párologtatása

2.4.2 Energiaáramlás Az élő rendszerek tanulmányozására megalkotott elméleti modell az ökoszisztéma. Az ökoszisztéma többé-kevésbé zárt rendszer, melyen anyag és energia áramlik át, s di-namikus egyensúlyi állapot kialakítására törekszik. Az anyagforgalom körfolyamat. Az anyag körforgalma a termelők, (producens), elsődleges fogyasztók, (konzumens) má-sodlagos fogyasztó, harmadlagos fogyasztó és a lebontók (reducens), újrahasznosítók (rekuperáló) által képzett táplálkozási láncon valósul meg. A bonyolultabb, több részt-vevős táplálkozási kapcsolatokat a táplálékhálózattal modellezzük. Az egyes táplálkozá-si szintek biológia produkcióját és energiaforgalmát az ökológiai piramissal jellemezzük. Jellemző, hogy a testméretek általában a csúcs felé haladva növekszenek, míg az egyedszám csökken. Az energiaáramlásra az áthaladó jelleg a jellemző. Részben a veszteségek (pl. hő) részben a felhasználás miatt az energia állandó pótlására van szükség. Az ökosziszté-mák energiaforgalma egyirányú. Az energiaáramlás elméletének megértése nem túl nehéz feladat, amin azonban érde-mes hosszabban elgondolkozni, hogy a földi környezet fennmaradását lehetővé tevő fenntartható gazdálkodásban a főszerep jut a megújuló energiahordozóknak- azaz az energiaáramlás folyamatába szervesen kapcsolódó, nem fosszilis energiákra épülő energiaforrásoknak.

Az energiaáramlás Négyféle asszociáció: A) az anyag B) az energia C) mindkettő D) egyik sem 24_ 34. többször is bekerülhet az élőlénybe 25. nitrifikáló baktériumba csak ez kerül 26. csak a bioszféra szintjén figyelhető meg mozgása 27. hőenergia felhasználásával jár a mozgása 28. a Nap a kiindulópontja 29. a termelők szerepe nélkülözhetetlen 30. mozgása egy irányba történik 31. felhalmozódhat


32. mozgásában nélkülözhetetlen a napfény 33. részt vesznek forgalmában a lebontó szervezetek 34. az ökológiai szinteken veszteség figyelhető meg 35. szükséges a biomassza előállításához 36. az ökoszisztémák működése e nélkül is elképzelhető 37. ugyanabba a táplálékláncba csak egyszer lép be 38. körforgalom jellemző rá

Anyag- és energiaáramlás a társulásokban Ábrafelismerés 39. légzési energiaveszteség 40. abszorbeált fényenergia 41. növényevők 42. sugárzó energia 43. ragadozók 44. nem abszorbeált fényenergia 45. lebontók 46. zöld növények 47. az anyagforgalom iránya

2.4.3 Biológiai sokféleség,

2.5 Környezet- és természetvédelem

Nemzeti park: az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavar-talan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elő-segítésére. Tájvédelmi körzet: az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet köl-csönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőr-zése. Természetvédelmi terület: az ország jellegzetes és különleges természeti értékek-ben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének védelme. Természeti emlék: valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződ-mény és annak védelmét szolgáló terület.

Hortobágyi Nemzeti Park Alapítási éve: 1973. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Hajdú-Bihar-, Jász-Nagykun-Szolnok-, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, valamint Heves megye Tisza-tavi kis szeletét foglalja magába. 1100 négyzetkilométernyi védett területére az alföldi élőhelytípusok változatossága jellemző, sőt még két valódi heggyel is büszkélkedhet: az ÉK-i Kárpátok előterében lévő Kaszonyi-, illetve a Tarpai heggyel. Természetvédelmi kezelésében található a Közép-Európa legnagyobb füves pusztáján létrehozott Hortobágyi Nemzeti Park, három tájvédelmi körzet és 19 önálló természetvédelmi terület. A nemzeti park 1999. decem-ber 1. óta a Világörökség része. Kiskunsági Nemzeti Park Magyarország egyik legjellegzetesebb földrajzi térsége a Duna-Tisza köze. Az itt talál-ható természeti értékek megóvását a - hazánkban másodikként, 1975-ben megalakult - Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A védett területek összkiterjedése 75 620 hektár, melyből 48 198 a kilenc különálló egységből álló Kiskunsági Nemzeti Park (KNP), míg a fennmaradó részt a tájvédelmi körzetek (TK) és természetvédelmi terüle-tek (TT) teszik ki. A védett területek az alábbi négy tájegységbe tartoznak: a Duna-völgy az egykori öntésterületen kialakult szikes pusztákkal és tavakkal, a Duna-Tisza közi Hátság a Duna hordalékából formálódott homokbuckákat, homokpusztát, lefolyástalan mocsarakat, maradvány-erdőket foglalja magába, az Alsó-Tiszavidék a folyó-szabályozás során leszakadt holtágakat, még természetközeli állapotban megmaradt ártéri erdőket és a mentett területen található, kapcsolódó szi-keseket öleli fel.


Bácska magyarországi részén a homokbuckás területek (Illancs) és az uralkodóan lö-szös térség néhány hektáros maradványfoltjai, a meredek dunavölgyi löszpartok a természetvédelmi értékek hordozói. A természetvédelem célja a Duna-Tisza köze jellegzetes arculatának, a táj természeti értékeinek, földtani és felszínalaktani képződményeinek, vizeinek megőrzése, ezen értékek tudományos kutatása és oktatási, ismeretterjesztési célú bemutatása. Alapvető feladatok még az évszázadok alatt kialakult tanyasi életforma, a hagyományos gazdál-kodási módszerek, az ősi jellegű háziállat-fajtáink fenntartása. Bükki Nemzeti Park A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Magyarország egyik legváltozatosabb vidékének, az Északi-középhegység és az Alföld egy részének természetvédelmi felügyeletét látja el. Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékre kiterjedő működési területén ma a Bükki Nemzeti Park mellett 11 tájvédelmi körzet és 17 országos jelentőségű természet-védelmi terület található. A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északi-középhegységben elhelyezkedő Bükk-hegység tömbjét foglalja magába. 1976. december 28-án alapítot-ták, területe ma 43 200 ha. A Bükk-hegység helyén a földtörténeti ókorban és középkorban közel 200 millió éven át tenger hullámzott, amelyben hatalmas mennyiségű üledék halmozódott fel. Ebből a tengeri üledékből, az évmilliók során jött létre a hegység, amelynek felépítésében vul-káni kitörések is többször szerepet játszottak. Így a hegység kőzettömegében nemcsak mészkövek, dolomitok és palák, hanem változatos vulkáni kőzetek is előfordulnak. A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb barlangja is, a 250 m mélységű, 4,5 km hosszúságú István-lápai-barlang. A hírneves bükki "ősemberbarlangok" (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállóskői-barlang) kitölté-séből kiemelkedő jelentőségű ősrégészeti leletek kerültek elő. A hazánkban átlagmagasságát tekintve kiemelkedő hegységben változatos növénytaka-ró alakulhatott ki. A növényzet legértékesebb részei azok a speciális ökológiai viszo-nyok között kialakult növénytársulások, amelyekben fennmaradhattak az utolsó jégkor-szak és az azt követő klímakorszakok egyes növényfajai. Ezért számos olyan növény található a Bükkben, amely máshol nem fordul elő. Ilyen például a mészkőtörmeléken élő, alhavasi sárga ibolya, vagy a fagyzugos töbrök oldalában élő kékvirágú északi sár-kányfű. A változatos növénytakaróhoz igen nagy fajgazdagságú állatvilág kötődik, amelyből tudományos szempontból sok gerinctelen (például puhatestű, rovar) és gerinces képvi-sel kiemelkedő értéket. A gerincesek közül a madár és emlősfauna számos ritkasága mellett érdemes megemlíteni az apró termetű pannongyíkot, a hegyi patakok egyik veszélyeztetett halfaját a Petényi-márnát, vagy az alpesi gőtét. A Bükk-fennsík karsztformái, a fennsíkot körülvevő meredek sziklaszirtek, a "Kövek" vonulata, a mély szurdokvölgyek, a középkori várak maradványai, a lillafüredi idegen-

forgalmi barlangok (Szt. István-barlang, Anna-barlang) nagy számban vonzzák a hazai és külföldi kirándulót, a hegyvidéki üdülésre, pihenésre vágyókat. Aggteleki Nemzeti Park Az Aggteleki Nemzeti Park 1985. január 1-én alakult Észak-Magyarország festői karszt-vidékén. Területe 19708 hektár. E középhegységi táj a Gömör-Tornai karszthegység déli nyúlványa, 5-600 m magassá-gú fennsík jellegű rögökkel, melyeket apró medencék, karsztos szurdokvölgyek és szé-les talpú, hegységszerkezeti vonalak mentén futó folyóvölgyek tagolnak. A Bódva ÉK-DNy irányú völgyszakasza a parkot két jól elkülönülő részre osztja: a Szilicei-fennsík déli folytatását képező Aggteleki-karsztra, valamint az önálló rögként kiemelkedő Sza-lonnai-hegységre, amelyhez a Bódva szerkezeti völgyétől délre szorosan kapcsolódik a Rudabányai-hegység Telekes-patak környéki nyúlványa. A nemzeti park területe északon a Szlovák Karszt Tájvédelmi Körzettel határos. Földta-ni, tájföldrajzi, sőt kultúrtörténeti szempontból is a két terület egységet alkot, s egyben nemzetközi védettséget is élvez az UNESCO Ember és Bioszféra (MAB) programja kap-csán. Mindkettő bioszféra rezervátum. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területéhez tartoznak a Keleméri Mohos-tavak és a Rudabányai őshominida lelőhely Természetvédelmi Területek is. 1995-ben az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangvilága felkerült az UNESCO Világörök-ség Listájára. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság: Fertő-Hanság Nemzeti Park A Fertőt már 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították, nemzeti park címet azonban csak 1991-ben kapott. A Fertő és a Hanság természetvédelmi összekapcsolása nyomán 1994-ben - hathatós nemzetközi támogatással - 19 735 hektáron jött létre a jelenlegi nemzeti park. A természeti értékek gazdag tárházát jelzi, hogy a nemzeti park terüle-tének jelentős része fokozottan védett (7810 ha), bioszféra rezervátum (12 542 ha), illetve a nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékébe tartozó, úgynevezett "ramsari" terület (2870 ha). A tó osztrák részén és a hozzá csatlakozó Fertőzugban 1994. tavaszán szintén nemzeti parkot avattak - "Nationalpark Neusiedler See - Seewinkel" néven. A két szomszédos állam - amelyeket a történelmi hagyományok évszázadok óta összekötnek - az együtt-működés szép példáját valósította meg a gyakorlatban. A nemzeti park látogatói szakavatott vezetők segítségével bemutató tanösvényeken, madármegfigyelő túrákon, kerékpártúrákon ismerkedhetnek meg a természettel és tájjal. Az öntésmajori múzeumban megtekinthető a Hanság élővilágát és néprajzi ha-gyományait bemutató állandó kiállítás is. Az ifjabb korosztály a hansági madárvártákon, nyári időszakban természetvédelmi és madárgyűrűző táborokban gyarapíthatja biológi-ai ismereteit.


Duna-Dráva Nemzeti Park A Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulását több éves előkészítő munka előzte meg, amely a magyar Országgyűlés 1991. évi határozatának megfelelően, eredetileg az ak-kori Jugoszláviával közös nemzeti park létrehozását célozta "e folyók, mellékágrendsze-rük, valamint a környező területek természeti értékeinek, a felszíni és felszín alatti víz-készleteknek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló természeti erőforrásainak nemzetközi védelmére". Az időközben lejátszódott politikai és társadalmi-gazdasági folyamatok következtében a Nemzeti Park végül is 1996 tavaszán, Magyarország területén jött létre a Duna Sió-torkolat és az országhatár közötti szakasza illetve a Dráva mentén fekvő, s részben korábban, részben a nemzeti park megalakulásával védetté nyilvánított, összesen 49 479 ha kiterjedésű területen. A Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi felügyeleti köre Somogy-, Baranya- és Tolna megyék területére, azaz a Dél-Dunántúlra terjed ki, ahol magán a nemzeti par-kon kívül három tájvédelmi körzet és 22 önálló természetvédelmi terület található. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombsági táj, melyből a Mecsek- és a Villányi-hegység szigetként emelkedik ki. E dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltődött síkságok szegélyezik, így a természetvédelmi oltalom alatt álló területek a nyílt vízfelületektől kezdve a különböző lombos erdőtípusokon át, a száraz szikla- és homokgyepekig nagyon sokféle élőhelyet foglalnak magukba. Körös-Maros Nemzeti Park A Dél-kelet Alföld sajátos hangulatú tájain számtalan országos, sőt nemzetközi jelentő-ségű természeti érték található. A természetföldrajzi adottságok, különösen a Körösök és a Maros folyó természetalakí-tó tevékenysége során kialakult jellegzetes tájszerkezet szükségessé tette e területek egységes természetvédelmi kezelését. A Körös-Maros Nemzeti Park hazánk hetedik nemzeti parkjaként alakult meg 1997 ja-nuárjában. Működési területe magába foglalja Békés megye egész területét, Csongrád megye Tiszától keletre eső területeit, valamint a Dévaványai-Ecsegi puszták és a Kö-rös-ártér Jász-Nagykun-Szolnok megyébe nyúló részeit. Az illetékességi terület össze-sen 890 ezer ha. Az Igazgatóság látja el 42 ezer ha védett - ebből több mint hatezer ha fokozottan védett - terület kezelési, fenntartási és fejlesztési feladatait. A működési terület két arculatában eltérő, de kialakulásában sok közös vonással ren-delkező tájegységre különíthető el. Egyik a Kőrösvidék, a hajdani Nagy- és Kis-Sárrét Békés megyei területeivel, a másik az ország egyik legjobb talajadottságú vidéke, a Békés-Csanádi löszhát. Kiemelt feladat a kiterjedt szikes puszták, a meglévő mocsármaradványok, a még fel-lelhető természetes és természetközeli erdők védelme. A régi folyómedrek környékén az ott kialakult pusztai területeknek, az egykori löszpuszták maradványainak, valamint a megkapó szépségű Maros-ártér értékeinek megóvása tekinthető elsődlegesnek. Or-szágosan is egyedülálló feladat azoknak az állat- és növényritkaságoknak a megőrzése,

melyek Magyarországon egyedül itt tenyésznek vagy állományuk jelentős része az Igazgatóság működési területén található. Az erdélyi hérics és a bókoló zsálya termőhelyének védelme, az ország legjelentősebb vetővirág állományának fenntartása nagy felelősséget ró a természetvédelmi szervekre. A túzok törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi területein él. A mezőgazdasági munkák során veszélybe került fészekaljak megmentését, a tojások kikeltetését és a felnevelt túzokok visszavadítását hazánkban a dévaványai Túzokrezer-vátum koordinálja. A Dél-Tiszántúl vizes élőhelyeinek szerepe a madárvonulásban nemzetközileg is jelen-tős. A számtalan itt átvonuló, pihenő madárfaj közül kiemelhetjük a darut, a kis liliket és a pólingokat, melyeknél a világállomány zöme érinti vonulása során az említett terü-leteket. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Veszprém és Zala megye rendkívül változatos földrajzi adottságai kiemelkedően sok természeti értéket őriztek meg számunkra. A Balaton északi partvonalától a Rába síkjáig, a Marcal folyó völgyétől a Tési-fennsíkig, a Mura-mentétől a Kis-Balatonig számos geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi érték érdemelte ki a természetvédelmi oltalmat. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 56 682 hektáros területén kívül Veszprém megyében két tájvédelmi körzet és 20 természetvédelmi terület, míg Zalában két természetvé-delmi terület áll országos védelem alatt. Duna-Ipoly Nemzeti Park A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe Magyarország sűrűn lakott, infrastrukturális és ipari létesítményekkel behálózott középső részén helyezkedik el. Működési területén országos jelentőségű védett területként a Duna-Ipoly Nemzeti Park mellett jelenleg 7 Tájvédelmi Körzet és 28 Természetvédelmi Terület található, melyek kiterjedése összesen közel 118 ezer ha. A térségre ható környezeti ártalmak az ország más tájegységeihez viszonyítva hatvá-nyozottan jelentkeznek, ezért a konfliktusokkal terhelt természeti környezet védelme különösen nagy erőfeszítéseket igényel. Ugyanakkor a természeti értékek változatossága, sokszínűsége még ma is lenyűgöző, akár a síkvidéki, akár a hegyvidéki védett területeket vagy a vizes élőhelyeket tekint-jük.

Ökológiai válság 1. Túlnépesedés: a Föld, mint az emberi faj élőhelye az (egyébként az emberi tevékenység miatt feltehetően csökkenő) eltartóképességének a határához közeleg: növekvő egyedszámú fajunk táplálék- és ivóvízigénye már számos helyen túllépte az ottani készleteket, de a problé-ma globális méreteket is ölthet. 2. Globális felmelegedés: Földünk hőmérsékletét a Nap sugárzó energiája, a Föld energia-


kisugárzása és a légkör energiavisszatartó képessége együttesen határozzák meg. A Föld át-laghőmérséklete légkör nélkül a számítások szerint -18 Celsius-fok lenne a jelenlegi +14 he-lyett. A Föld légkörében azonban vannak úgynevezett üvegházhatású gázok (szén-dioxid, ha-logénezett szénhidrogének, metán), amelyek a Napból érkező rövid hullámhosszú sugárzást alig nyelik el, így azok melegíthetik a talajt; ellenben a Föld felszínéről származó hosszabb hullámhosszú sugárzást elnyelik, ezzel megakadályozva a Föld lehűlését. Földünk átlaghőmérsékletét így nagymértékben a légkör üvegházhatású gázai határozzák meg. A globális felmelegedés ténye cáfolhatatlan, mérések mutatják, hogy az átlaghőmérséklet az elmúlt száz év során megemelkedett, az óceánok felső rétege is melegedett, a globális tenger-szint emelkedett és a hegyi gleccserek világszerte visszahúzódtak. A globális felmelegedés hátterében egyrészt természeti hatások állhatnak - mint ahogy az emberi civilizáció előtt is megannyi klímaváltozáson ment keresztül a bioszféra, - azonban egyre több tudományos vizs-gálat utal arra, hogy a jelenlegi gyors klímaváltozásban az emberiség környezetalakító tevé-kenysége, elsősorban az üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátása, meghatározó szere-pet játszik. Az autotróf élőlények, mint például a növények, a légkör szén-dioxidját képesek beépíteni szerves anyagaikba, ezáltal alapot adva az őket elfogyasztó heterotróf élőlények életéhez. Végső soron mindezek a szerves anyagok elbomlanak és újra a légkörbe kerül széntartalmuk. Az élővilág a bioszféra története során azonban nagy mennyiségű szenet kivont ebből a kör-forgalomból, így szabályozva többek között a szén-dioxid tartalmat és létrehozva a légköri oxigént, gondoljunk csak a kőszén, a kőolaj és a földgáz hatalmas készleteire a Föld mélyén, amelyek mind egykori élőlények maradványai. Civilizációnk pont ezen raktárok felszámolásával teremti meg a jólétét, erőteljesen beavatkozva ebbe a kényes egyensúlyba. A szén-dioxid kibocsátás legfontosabb tényezői a gépjárművek belsőégésű motorjai, a fosszilis energiahordozókkal üzemelő hőerőművek és fűtőberendezések valamint az erdők felégetése. Nyilvánvaló, milyen erőfeszítésekkel lehet a kibocsátást visszaszorítani: a jelenlegi gépjármű-vek használatának csökkentésével és nem benzinalapú motorok fejlesztésével, alternatív ener-giaforrások (megújuló energiaforrások) használatával, a természetes növénytakaró felégetésé-nek megállításával. 3.Metánkibocsátás: Ennek a kis molekulának az üvegházhatása kb. hússzorosa a szén-dioxidénak. A természetben is képződik, a szerves anyagok oxigénmentes környezetben törté-nő elbomlásakor, gyakran úgynevezett metanogén (metánt képző) baktériumok közreműködé-sével, például mocsarakban vagy a kérődző vadállatok belében. Azonban az emberiség a természetes metánkibocsátás többszörösét képes a légkörbe juttatni: a tenyésztett szarvasmarhák bélgázaival, a hatalmas mocsaras rizsföldekkel, a szemétlerakó helyeken bomló szerves anyagokkal, az erdők felégetésével és nem utolsósorban a földgázki-termelés és -szállítás során elszökő gázokkal. A metánkibocsátást azonban csökkenteni lehetne például a szerves hulladékok szelektív gyűjtése és komposztálása révén is.

A környezetvédelem és globalizáció összefüggéseiről A multinacionális vállalatok működése jellemzően a termelési költségek minimalizálására törekedve a környezeti terhelés költségeit igyekszik figyelmen kívül hagyni, ennek következ-ményei katasztrofálisak.

Napjaink antiglobalizációs törekvései szélsőséges megnyilvánulási formái miatt sokszor riasz-tóak és információk híján érthetetlenek. Aki a fenntartható növekedés és jóléti társadalmunk

életvitele közötti ellentmondások gyökereire kíváncsi annak ajánlom

David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma című könyvét.

Az alábbiakban egy megfontolásra érdemes elméletről olvashattok rövid ismertetőt, mely sok embert győzött meg a hétköznapi környezetvédelem fontosságáról. A GAIA ELMÉLET A Gaia-elmélet születése A Gaia-elméletet James Lovelock publikálta 1972-ben. James Lovelockot, mint műszertervező mérnököt, 1965-ben felkérte a NASA, hogy segítsen a marsi élet kutatásával kapcsolatos munkákban. Lovelock a Marsra tervezett kísérletek áttanulmányozásakor azt tapasztalta, hogy azok mind a földi laboratóriumokra építő kísérletek. Úgy vélte, hogy az idegen bolygó-kon lévő élet vizsgálatához olyan módszerre van szükség, mely a bolygó egészéről ad infor-mációt. Ezen probléma egyetlen megoldásának azt látta, ha tanulmányozzák a bolygó légkör-ének kémiai összetételét, hiszen ha van élet, akkor az élőlények nyersanyagforrásként hasz-nosítják a bolygó légkörének összetevőit és ennek következményeként változik a légkör ösz-szetétele. Ennek alapján, amennyiben változás tapasztalható a légkör összetételében, akkor van élet a bolygón, ha viszont a kémiai egyensúly állapotában találják azt, akkor nincs. Mivel a marsi légkörről az infravörös teleszkópok adataiból számos információval rendelkeztek ko-rábbról, kielemezték a rendelkezésükre álló adatokat és arra az eredményre jutottak, hogy a marsi atmoszféra nagyon közel áll a kémiai egyensúly állapotához. Ennek felismerése és a Föld légkörének vizsgálata után (mely azt mutatta, hogy a Föld légköre viszont rettentő távol áll a kémiai egyensúlytól) Lovelockot az kezdte el foglalkoztatni, hogy ha a Föld légköre ilyen messze van az egyensúlyi állapottól, akkor hogyan lehet mégis olyan nagyon stabil? Az volt a feltételezése, hogy valahogy, valahol létezik egy szabályozó rendszer, amely már évmilliók óta stabilan tartja. Ezen gondolatmenetből kiindulva fejlesztette ki Gaia1-elméletét, melyet először értetlenség és hitetlenség fogadott, de az elmélet matematikai modelljének kidolgozása, valamint a különböző tudományágak mind több felfedezése és eredménye után egyre inkább elfogadnak világszerte. A Gaia-elmélet Az elmélet egy mondatban való összefoglalása valahogy így hangzana: a Földet – Földanyát (Gaiát) - egyetlen, óriási élőlénynek tekinthetjük, aki él és élőként válaszol az őt érő hatások-ra. (Természetesen az elmélet ennél jóval összetettebb és bonyolultabb.) Ha egy élő szerve-zet részeihez szeretnénk hasonlítani, akkor mondhatjuk, hogy a Föld légköre olyan mint a kültakaró az élőlények számára: véd a hidegtől, és más külső hatásoktól, és ugyanakkor össze is tart. A keringési rendszer megfelelője a folyékony halmazállapotú víz; a litoszféra megfelelője a vázrendszer a valódi belső vázzal rendelkező élőlényeknél; önszabályozó me-chanizmusai pedig megfelelnek az immunrendszernek (amiben viszont különbözik egy élő-lénytől, az az, hogy Gaia nem tud helyet változtatni, nincs önálló akarata és nem tud szapo-rodni). Az elmélet szerint a Föld egységes és önszabályozó ökorendszer, melyben sok szabá-lyozó mechanizmus működik, és amelyben bármely zavar olyan választ indukál, mely a zava-

Az ókori görög mitológiában Gaia, a Földanya, aki „megszülte” a hegyeket, erdőket, dombokat..., finom, nőies, adakozó istennő volt, de szigorú azokhoz, akik nem éltek harmóniában a természettel. A nevet egyébként William Golding író ajánlotta Lovelocknak egy beszélgetés során, melyben Lovelock elmesélte neki elméletét.


rás ellen hat. Gaia bioszférája ellenáll azoknak a kozmikus, geológiai és biológiai erőknek, melyek kibillen-tenék egyensúlyából; stabilizálja az élőlényeinek fennmaradásához kívánatos éghajlati és más környezeti körülményeket: a Földet érő sugárzások szintjét, a légkör összetételét és hőmér-sékletét. Az elmélet szerint, az élőlények láthatatlan együttműködése tartja fenn azokat a szabályozóköröket, amelyek lakhatóvá teszik és ebben az állapotában meg is tartják bolygón-kat. Lovelock elkészített egy modellt, melyet Százszorszép-világnak nevezett el. A modell alkalmas volt annak vizsgálatára, hogy a Nap által az elmúlt 3,5 milliárd évben több mint 25%-kal megnövekedett kisugárzott energia ellenére, hogyan lehetséges az, hogy mégis az élővilág számára elfogadható szinten maradt a hőmérséklet. A modellben fehér és fekete százszor-szépek szerepeltek. Az eleinte még hűvös bolygón kezdetben csak fekete virágok voltak, melyek visszatartották a hőt és kedvezőbb életfeltételeket teremtettek. Ahogy egyre mele-gebb lett, a fekete virágok helyét fokozatosan fehér virágok vették át, melyek a hő egy részét visszasugározták a világűrbe és így csökkentették a melegedés hatását. Százszorszép-világ fekete virágainak földi megfelelői, pl. Szibéria és Kanada fekete erdői, melyek pontosan úgy viselkednek, mint a modellbeli sötét százszorszépek. A tél például a sötét erdőtakaró hatására rövidebb, mint amilyen egyébként lenne, hiszen a sötét erdő meg-akadályozza, hogy a hó egészen befedje a felszínt. Ennek következtében a napfény nem verődik vissza az űrbe, mint ahogyan az egy mindent elfedő, teljesen fehér hótakaró eseté-ben történne, hanem az erdő sötétje elnyeli és visszatartja a hő egy részét. A fehér százszorszépek megfelelői például a trópusi esőerdők, melyek nappal nagy mennyisé-gű vizet párologtatnak el, ami aztán esőként hull vissza. Az így képződő felhőzet csaknem teljesen betakarja az erdőt, s mivel a teteje fehér, visszaveri a napsugarakat, így megóv az erősebb felmelegedéstől. Az egyik legérdekesebb Gaia működésének tulajdonítható hatás az, hogy az óceánok feletti felhőzet feltehetően a tengeri élővilág tevékenységének következménye. A Föld 70%-a óceán és sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ha ezek a felhők nem lennének a hatalmas terüle-tet elfoglaló világtengerek felett, akkor a Föld közel 20 fokkal melegebb lenne. Azonban az óceánokban élő algák egy különös - dimetil-szulfát (DMS) nevű - gázt termelnek. Ez felszáll a légkörbe, ahol oxidálódik és apró cseppecskéket alkot, s ezekre a kondenzációs magokra csapódnak ki az esőcseppek. Ezek nélkül nem lennének felhők: a tenger párolgó vize nagy cseppekké formálódna, és rögtön visszahullana a tengerbe. (Ez a jelenség egyébként megfi-gyelhető a Csendes-óceáni szigetek környékén, ahol az algák számára túl forró a víz. Errefelé tiszta kék égből esik az eső.) A fent említett algáknak nagy szerepük van az időjárás szabá-lyozásában, hiszen ha melegebb az időjárás az átlagosnál, akkor több tengeri alga fejlődik, ezért megnő a DMS-termelés, és ennek következtében több felhő képződik. A felhők pedig visszaverik a napfény egy részét. A DMS tehát egyfajta éghajlati termosztátként működik. Az önszabályozó mechanizmusok felsorolását hosszan lehetne folytatni, de úgy vélem, az eddigiekből is látható, hogy az elmélet nagyon fontos szabályozó szerepet tulajdonít a mikro-organizmusoknak, tengeri algáknak, természeti jelenségeknek, a Földön megtalálható élő és élettelen természeti tényezőknek. Ha pedig ez így van – márpedig mind több és több bizonyí-ték van arra, hogy a Gaia-elmélet több mint egy egyszerű elmélet – akkor mindenkiben fel kell merülnie a kérdésnek, hogy milyen szerepet játszunk mi, emberek, Gaia rendszerében?

Bár földtörténetileg jelentéktelen az az idő, mióta civilizáltnak mondott emberiségként boly-gónk arculatát formáljuk, azonban annál nagyobb a pusztítás, melyet véghezvittünk. Város-

okat, utakat, gyárakat építünk, kiírtjuk, amit feleslegesnek tartunk, vagy mértéktelenül fel-használjuk olykor túlzó szükségleteink kielégítésére. Szennyezzük a környezetet, pusztítjuk a természetet, ami elsősorban talán nem is azért veszélyes, amit mi és ma megélünk belőle, hanem azért, mert felbomlaszthatja, működésképtelenné teheti Gaia testét, igen érzékeny egyensúlyát, s ezáltal megszűnhet az élet ma ismert formáinak jelentős hányada. Ez persze nem először fordulna elő a Föld története során: voltak olyan katasztrófák ez alatt a hosszú földtörténeti időszak alatt, melyek következtében a fajok nagy része kipusztult. Túlélők min-dig voltak és lesznek. A kérdés csak az, hogy mi, emberek egy esetleges katasztrófa előidézői és ennek a csodálatos életnek az elpusztítói leszünk-e, vagy egyre halmozódó tudásunk jó oldalát kihasználva véget vetünk környezet-pusztító életvitelünknek és Gaia természettel harmóniában élő gyermekeivé válunk?

2.5.1 Levegő

A levegő fizikai és kémiai tulajdonságaival hat az élőlényekre. A legfontosabb fizikai jellemző a szél. Szerepe van a megporzásban, a magvak, termések elterjesztésében. Az erős szél fokozza a párologtatását. Repülő állatoknak a levegő életteret is jelent. A kémiai jellemzők közül nagyon fontos a levegő oxigéntartalma, ami 21% körüli. A légkör széndioxid tartalma (0,03%) a fotoszintézishez nélkülözhetetlen. A különféle emberi tevékenység eredményeként levegőbe jutó szennyeződések napjaink minden-napos problémája (SO2, nitrogén-oxidok, CO-szennyezés, CO2, CH4, üvegházhatás, az ózonlyuk növekedése, por, korom). Fontos a levegő páratartalma. axelmédia Dénes Dóra - 2004. július 05 Szigorodott a szmogriadó: nem kap benzint, nem fűthet, nem ülhet autóba! A Fővárosi Közgyűlés elfogadta a tervet, de riadó még nem volt Budapesten Ha a főváros levegőszennyezettsége elér egy veszélyes szintet, a főpolgármester szmogriadót rendelhet el. Ennek első fázisában a BKV járatok sűrűsödnek, az autók ritkulnak, az óvodák bezárnak, a benzinkutak 16.00 után nem szolgálnak üzemanyaggal. A riasztási szint esetén első blikkre alapvető jogokat korlátoznak. Észrevételeinket környezetvédőkkel és a szmogriadó terv kidolgozóival is megosztottuk. Szeptember hava a tanköteles diákok depressziós időszakán kívül a szmog erősebb időszaka is. A Fővárosi Közgyűlés időben gondolt a problémára, mint minden évben. Évek óta tudjuk, ha a levegő szennyezettsége három órán keresztül meghaladja a szakemberek által meghatározott riasztási küszöböt, a főváros köteles szmogriadót elrendelni. A közgyűlés idei rendelkezései közt azonban találunk több olyan kitételt, amely igencsak külö-nös. Felvetődik a kérdés arról is, a szabályok mennyire betarthatók. Olvasóinkat nem untatjuk kémiai képletekkel, amelyek rámutatnak, mikor érkezik el a szmogriadó határa. Ha a főváros levegőszennyezettség-mérő állomásai közül legalább kettő, legalább három órán át a megengedett értékek fölötti szennyezettséget mutat, életbe lép a riadó. Első fázis: a BKV sűríti a járatait, a benzinkutak bezárnak A riadó első fázisában a főpolgármester a tömegtájékoztatás összes lehetséges eszközével


figyelmeztet a problémákra. Elsőként a lakosság figyelmét hívja fel a szennyezettség egészség-ügyi következményeire, majd megkéri a honpolgárokat, lehetőleg ne üljenek autóba. Egyúttal a BKV vezetőinek figyelmét is felhívja, tanácsos a járatait sűríteni. Szintén a riadó első stádiumában a fővárosi önkormányzat a lakosságot illetve a közintézmé-nyeket is értesíti, vegyék lejjebb a fűtést, amennyiben a fűtéskor felszabadult gázok súlyosbítják a helyzetet. Az erőművek és a szennyező anyagokat kibocsátó üzemek ekkor kötelesek negyedével csökken-teni a kibocsátásukat. A benzinkutak üzemeltetői pedig 11 órától csak öt órán keresztül tarthat-nak nyitva. Második fázis: 18 fok alatt maradjon a fűtés Amennyiben az óvintézkedések hatására nem csökken a szennyezettség értéke, akkor életbe lép a második, riasztási fokozat, amelyik a fővárosiak számára sokkal problémásabb. A budapesti óvodák és iskolák átmenetileg kénytelenek bezárni, a főváros területén 18 Celsius fok fölé nem tekerhetjük a fűtést. Ráadásul páros napokon csak a páros, páratlan napokon csak a páratlan rendszámú személygépkocsik közlekednek. - Ez lehetetlen. Nem lehet meghatározni a lakosság számára, hány fokra fűtse a hálószobáját. Ezt a riasztási rendelkezést a távfűtéses lakások és a közintézmények esetében lehet betartatni - mondta lapunknak Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője, miután tájékozódott a Fővárosi Közgyűlés szmogriadóra vonatkozó döntéséről. A forgalomkorlátozásra vonatkozó szabályokat azonban megalapozottnak találta. A forgalomkorlátozás a leghatásosabb - Magyarországon ugyan még soha nem vezettek be effajta forgalomkorlátozást, de Európa néhány országában már volt példa a páros napokon páros, páratlan napokon a páratlan rend-számú gépjárműforgalomra. Az egyszerűség kedvéért a rendszámban feltüntetett három szá-mot átlagolni nem szükséges, a korlátozás az utolsó számjegyre vonatkozik. Szaszovszky Fe-renc, a Városházakörnyezetvédelmi ügyosztályának elnöke szerint ezt a rendelkezést indokolt esetben be lehet vezetni és ki lehet kényszeríteni. - A 21/2001. Korm. rendelet tartalmazza a szabálysértők büntethetőségét, annak mértékét ill. az eljáró hatóságok kijelölését - zárta rövidre ezt a kérdést Szaszovszky. Még soha nem volt szmogriadó Szmogriadó még soha nem volt Budapesten. A szakember szerint amennyiben mégis előfordul ilyen intézkedés, közlekedés korlátozása illetve az ipari szennyezők teljesítmény csökkentése lehet a legeredményesebb eljárás. A Levegő Munkacsoport vezetője ezen a ponton több hiányosságra felhívta a figyelmünket, amelyekkel a közgyűlés szmogrendelete látszólag nem foglalkozott. - Nem lehet egységes értékekről beszélni a szmogot illetően. Még ugyanazon a területen is eltérő szennyezettségi értékek lehetnek. A talaj közelében a szmog mindig erősebb. Így a leg-veszélyeztetettebbek a gyerekek és az autóban utazó, főleg lehúzott ablakkal utazók. Nem kizárt tehát, hogy sokan naponta több szennyeződést lélegeznek be, mint amekkora a mérő-szerkezetek szerint van azon a területen - tudtuk meg Lukácstól. A Munkacsoport vezetője szerint szmogriadó esetén hatásosak lehetnek még az útlezárások, de a legeredményesebb módszernek ő maga is a személyautó-forgalom korlátozását tartja. - Azt hiszem, nagy eredményeket értünk el a BKV-val való küzdelmünkben, amelynek hatására a vállalat sokkal színvonalasabb működik. Így az autósforgalom csökkenthető a városban, a tömegközlekedés ugyanis kevésbé károsítja a környezetet - mondta Lukács. A gyakorlott fővárosi utazók kis része ért egyet Lukács úrral a BKV színvonalával kapcsolatban,

de azt nem vitatjuk, a gépkocsi forgalom segíthet a levegő szennyezettségének csökkentésé-ben. Naponta mintegy másfél millió autó közlekedik Egy 2001-es felmérés szerint amíg a hetvenes években 1000 lakosra 75-80 gépkocsi jutott, addig az ezredfordulón 350. Jelenleg kis híján 700 ezer autó közlekedik a városban. Mivel azon-ban a főváros magas tranzit és célforgalmat bonyolít le, naponta mintegy másfélmillió autó közlekedik az utcákon. A légszennyezettség vizsgáló készülékeket az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat működteti. Egyes források szerint nyolc, mások szerint kilenc működőképes berendezés található a fővá-rosban. Az Unió ebben az esetben azt szabályozza, minimum hat mérőszerkezetnek üzemelnie kell. Egy 2001-es kormányrendelet szerint minden 200 ezer főt meghaladó népességszámú városnak készítenie kell szmogriadó tervet. A rendelet szerint minden olyan településen is kell készíteni tervet, ahol magas a légszennyezettség koncentrációja. Ezt a helyi önkormányzat készíti. Szmog Az erősen szennyezett levegő és a kedvezőtlen meteorológiai körülmények találkozását hívjuk szmognak. A szmog a légszennyezettség legsúlyosabb formája, amely nevét az angol smoke és fog szavak összevonásából kapta. Két fajtája van. Az egyik a fotokémiai szmog. Fő okozói a kipufogó gázokból származó vegyületek. A nyálka-hártyát erősen irritálják. Ilyen típusú szmogot először 1985-ben észleltek Magyarországon. A másik szmogfajta neve téli típusú szmog. Ipari és városi területeken jellemző, ahol a por, a koromszemcsék felelősek a kialakulásért. A maró hatású szennyeződés asztmát és tüdőödémát okozhat. Először 1989-ben észleltek ilyen típusú szmogot Magyarországon.

A légkör védelme: egy személyre szóló napirend Otthon: - Szigeteld megfelelően a házad. - Tekerd lejjebb télen a fűtést. - Hőszabályozási igényeidet redőnyők fölszerelésével és nyáron fák vagy ponyvák árnyékával elégítsd ki - Szigeteld a melegvíztartályt. Egy jól szigetelt hőtároló 10%-kal kevesebb energiát igényel. - Ha még olajjal fűtesz, gondold meg az átalakítását gázfűtésűre. Ugyanannyi hőért a gázfűtés 40%-kal kevesebb szenet (szén-dioxidot) bocsájt ki, mint az olajfűtés. - Tartsd jól beállítva a kazánt. Így akár 10-15%-kal kevesebb energiát használ. - Fontold meg hatékonyabb világítás használatát. Kaphatók kompakt fénycsövek, amik jók a normál izzók foglalatába és négyszer olyan hatékonyak, mint egy egyenértékű izzókörte, és 8-15-ször tartósabb azoknál. Becslések szerint egy fénycső élettartama alatt több mint 350 kg-mal képes csökkenteni egy széntüzelésű hőerőmű szén-dioxid kibocsájtását.


- Kapcsold le a lámpát, ha nem használod. Egy 100 W-os izzó napi 24 órás égetése egy év alatt 800 kg szén-dioxid kibocsájtást jelent egy hőerőműnél, ami körülbelül 4%-a az ásványi tüzelő-anyagok fogyasztásából keletkező szén-dioxid mennyiségnek, mint fő szénkibocsájtónak. - Ingázáskor gondold meg nem jobb-e tömegközlekedési eszközzel, mint autóval. Jelenleg egy átlag amerikai autó 12 l benzint fogyaszt 100 km-en. Érdekesség, hogy ha csak 1 l/100 km-rel nőne az átlag üzemanyag-hatékonyság ezeknél az autóknál, akkor az éves szén-dioxid kibocsájtás körülbelül 3,3 millió tonnával csökkenne, ami hozzávetőlegesen két modern 450MW-os hőerőmű bezárását tenné lehetővé.

- Új háztartási gép vásárlásakor hasonlítsd össze az energiafogyasztásukat és próbálj olyat vá-lasztani, ami a leghatékonyabb. Például egy amerikai kétajtós 500 l-es hűtő-mélyhűtő átlagos energiafogyasztása 1275 kWh évenként, de vannak már olyanok, amik csupán 650 kWh-t fo-gyasztanak évente, és készültek prototípusok, melyek még 500 kWh-nál is kevesebbet. Utakon: - Tartsd jól beállítva az autód, és megfelelően fölfújva a kerekeit. Egy jól karbantartott jármű 10%-kal is csökkentheti az üzemanyag-fogyasztást. - Vezess észszerű fenntartásokkal. Haladj a megengedett maximális sebességgel, kerüld a hirte-len megállásokat és gyorsításokat, és tervezd meg a leghatékonyabb útvonalat. Ne járasd az autót üresben túl sokáig — az álló jármű járó motorral 0 km/l-es “üzemanyag-takarékossággal” válaszol! - Légy válogatós autóvásárlásnál, és legyen fontos tényező a választásban az alacsony fogyasz-tás. Ha célszerű, goldold meg alternatív üzemanyag-renszer beszerelését, főleg a gázt. Ha kap-ható, használj alkoholt. Magánéletben: - Legyél válogatós vásárló. Vegyél olyan termékeket, amik energiahatékonyak és alkalmasak az újraföldolgozásra és újrafelhasználásra. Az újratölthető üvegpalackok például sokkal kevesebb energiát igényelnek, mint az eldobhatók. - Kerüld az olyan termékek megvételét, amik klorofluorokarbon (CFC)-tartalmúak. A CFC-k nem csak az ózonréteget károsítják, hanem erős üvegházgázok is. - Vegyél részt helyi újrahasznosítási programokban. Az újrahasznosított anyagból készült termé-kek gyártásához lényegesen kevesebb energia szükséges. 95%-kal kevesebb energia kell például egy alkatrész fröccsöntéséhez újraalumíniumból, mint primer fémből. - Tájékoztasd a politikusokat környezetvédelmi érdekeltségedről és bátorítsd őket, hogy hozza-nak alkalmas törvényeket. Végül: - Az egyén szerepe drámai, hogy csökkentse a hozzájárulását az üvegházgázok (különösen a szén-dioxid és CFC-k) mennyiségéhez. Szintén tartsuk észben, hogy az energiahatékonyság bármilyen tökéletesítése segít csökkenteni az szennyezőanyag kibocsátást, ami hozzásegít más környezetvédelmi érdekekhez is, beleértve a savasesőket, városi légszennyezést és az ózonréteg károsítását.

2.5.2 Víz

Hőszennyezés (Hőterhelés) a felszíni vizekbe vagy a felszín alatti vizekbe jutó hő-többlet, amely a vizet felmelegíti s ökológiai vagy gazdasági kárt okoz. Ilyen értelem-

ben a hőterhelés a víz élővilágát és/vagy emberi használatát veszélyezteti. Például erőművek szekunder körének hűtővize jelentősen emeli hőmérsékletet. Paks-Duna

2.5.3 Energia, sugárzás

Radioaktív sugárzás: itt érdemes összevetni az úgynevezett „tiszta” energia, azaz az atomerőművekben termelt energia előnyeit és veszélyeit (Csernobil, Paksi üzemzavar stb…) Ultraibolya sugárzás: A bőrsejtek DNS-ét roncsoló nagy energiájú láthatatlan össze-tevője a napsugárzásnak, amelynek szintja az ózonpajzs vékonyodásával folyamatosan nő, növelve a bőrrák előfordulásának valószínűségét. Zajszennyezés: a hang annak a közegnek a rezgése, periodikus változása, amelyben terjed. A hallható hang intenzitásának egysége a bel. A gyakorlatban ennek tizedrészét a decibelt (dB) használják. Zaj hatására csökken a testhőmérséklet, fokozódik az anyagcsere, az emésztőszervek működése lelassul. Zajos helyen élők és dolgozók kö-zött gyakoribb a magas vérnyomás, a gyomorhurut, a gyomor- és nyombélfekély. Sza-porább a szívverés, megnő az agyfolyadék nyomása, felfájásos panaszok, fülkárosodá-sok jelentkeznek. Ha sikerül is elaludni magas zajszintben, az álom nem pihentető. Fokozottan igaz mindez, ha nem egyenletes, hanem szakaszosa zajhatás. Az emberi környezet pedig évről évre zajosabbá válik. A nagy hangintenzitású zene is egészségte-len. A fájdalomküszöb kb. 140 dB. Nagy teljesítményű gépek rezgései közvetlenül átte-vődnek az emberre, ezek a vibrációs hatások közvetlenül károsítják a szervezetet. Izomsorvadást, bénulást okozhatnak. Itt érdemes elgondolkodni azon is, hogy hány és hány fajta mesterséges elektromág-neses rezgéssel találkozhatunk egyetlen napunkon (mobiltelefon, rádió, televízió, moni-torok, televíziók képernyője előtt, röntgen vizsgálatok…).

2.5.4 Talaj A talajszennyezpés az egyik legnehezebben kezelhető környezetszennyezési jelenség. A talajszennyezés oka legtöbbször a veszélyes hulladékok tárolása, mert a nem megfelelõ szeméttárolókból kikerülõ anyagok a talajt és a talajvizet – (ivóvíz bázist )szennyezhetik (a nehézfémek mérgezõ hatásai hasonlóak a vízszennyezésnél tárgyal-takkal). De például a lőtereken az ólomlövedékek a talajba jutva szennyezhetnek, de a benzinkutak nem ellenőrzött tartályaiból szivárgó üzemanyag, a műtrágyatárolás során az eső bemosta nagy mennyiségű műtrágya mind-mind sok évre akár évtizedre is tönk-reteszi a talajt. A kármentesítés során a földréteg eltávolítása után veszélyes hulladékként kerül meg-semmisítésre.


2.5.5 Hulladék National Geographic Online 2004.december.21 Hulladék vagy szemét? A hétköznapi életben sokszor használjuk, és gyakran összeke-verjük a két fogalmat, pedig lényeges különbség van közöttük. Szemétnek hívjuk az olyan haszontalanná vált és általában vegyesen tárolt, szétszórt anyagokat, holmikat, amelyeknek további felhasználásáról már lemondtak, kezelésükről, elhelyezésükről nem gondoskodnak. Hulladéknak azokat a dolgokat, tárgyakat (anyagegyüttes, termék, maradvány, tárgy, szennyezőanyag stb.) nevezzük, amelyek az ember mindennapi élete, munkája és gaz-dasági tevékenysége során keletkeznek és a keletkezésük helyén (gyárak, üzemek, háztartás stb.) haszontalanná váltak, tőlük birtokosuk megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles, és kezelésükről külön kell gondoskodni. Ez a gondoskodás a hulladékok újrahasználatát, hasznosítását és ártalmatlanítását jelenti. Az újrahasználat a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználását jelenti. Ilyen termékek a többször felhasználható, újratölthető csomagolóanyagok (pl. üvegpa-lackok). Ezek a termékek a forgási ciklusból történő kilépéskor válnak hulladékká. A hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy szolgáltatásban tör-ténő felhasználását hasznosításnak nevezzük. Ez a folyamat irányulhat hulladékban lévő különböző anyagok (szerves, szervetlen anyagok) visszanyerésére, újrafeldolgo-zására, vagy a hulladék anyagaiban rejlő energia felhasználására. Az egyes hulladékösszetevők külön-külön, anyagfajták szerinti begyűjtését szelektív hulladékgyűjtésnek nevezzük. Célja a hasznosítható összetevők feldolgozóiparba törté-nő visszaforgatása; a veszélyes összetevők elkülönített kezelésével a környezetterhelés csökkentése; az ártalmatlanítási kapacitások megtakarítása. Az ártalmatlanítás az a folyamat, mikor a hulladékok okozta környezetterhelést csök-kentik, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatását megszüntetik, kizár-ják. Ezt a környezet elemeitől való elszigeteléssel vagy a hulladékok anyagi minőségé-nek megváltoztatásával érik el. A hulladékgazdálkodás a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere. Foglalkozik a hulladékok keletkezésének megelőzésével, mennyiségének és veszélyességének csökkentésével, a hulladékok kezelésével, ezek tervezésével és ellenőrzésével. Gon-doskodik a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetéséről, bezárásáról, utó-gondozásáról, a működés felhagyását követő vizsgálatokról, valamint az ezekhez kap-csolódó szaktanácsadásról és oktatásról. A hulladékgazdálkodás alapelvei: A megelőzés elve a hulladékok mennyiségének és veszélyességének a legkisebb mértékűre csökkentését jelenti. Az elővigyázatosság elve alapján a veszély és a kockázat valós ismerete nélkül úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének.

A gyártói felelősség elve azt jelenti, hogy a termék előállítója felelős a hulladékgaz-dálkodás követelményei szempontjából kedvező anyagok, technológiák megválasztásá-ért. (Beleértve a termék előállítását, életciklusát, hulladékká válását, hasznosítását, ártalmatlanítását.) A gyártónak a hulladékok kezelésének költségeihez is hozzá kell járulnia. A megosztott felelősség elve szerint a gyártói felelősség alapján fennálló kötele-zettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük. Az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köte-les a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék minél kisebb mértékben terhelje a környezetet. Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó technológiák bevezetésére (anyag és energiatakarékos technológi-ák, környezetszennyező anyagok kiváltása stb.). A szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, ill. előidézője felel a hulladékkal okozott kör-nyezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért, az okozott kár megtérítéséért. A közelség elve alapján a hulladék hasznosítása, ártalmatlanítása a lehető legköze-lebbi, arra alkalmas létesítményben történjen. A regionalitás elve alapján a hulladékkezelő létesítmények kialakítása során a területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni. Az önellátás elve alapján a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni. A fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni. A példamutatás elve alapján az állami és a helyi önkormányzati szervek munkájuk-ban érvényesítik a hulladékgazdálkodási törvény céljait és elveit. A költséghatékonyság elve azt jelenti, hogy a hulladékkezelés szabályait úgy kell kialakítani, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legna-gyobb környezeti eredménnyel járjanak. A hulladékok fajtái: A hulladék halmazállapota szerint megkülönböztetünk szilárd, folyékony (szennyvíz) és gáz halmazállapotú hulladékokat. A keletkezés helye szerint termelési és települési hulladékokat különböztetünk meg. A termelési hulladékok az ipari és a mezőgazdasági tevékenységek következtében kép-ződnek. A települési hulladékok a háztartásokban, az intézményekben (pl. iskola, ön-kormányzati hivatalok stb.), illetve a szolgáltatásokban keletkeznek. Veszélyességük szerint megkülönböztetünk veszélyes, illetve nem veszélyes hulladéko-kat.


A Magyarországon képződő hulladék mennyisége 2000-ben (millió tonna / év)

(A mezőgazdasági, élelmiszeripari, ipari és egyéb gazdálkodói hulladék nem tartalmaz-za a veszélyes összetevőket. A települési folyékony hulladék csak a begyűjtött mennyi-séget mutatja. A biomassza a biológiai körforgásba visszakerülő mező és erdőgazdál-kodási hulladék) A települési hulladékokat két fő csoportra oszthatjuk: A települési (kommunális) szilárd hulladék, melynek leggyakoribb összetevői a következők: üveg, papír, fémek (vastartalmú, nem vastartalmú, nehézfémek), többféle anyagból készült dobozok, fehéráruk (hűtőszekrény, mosógép stb.), barna áruk (elekt-romos gépek, mikrohullámú sütő stb.), háztartási vegyi hulladékok, gumi, gumiab-roncs, szerves anyagok, műanyagok (kb. 4,6 millió tonna keletkezett 2000-ben). A települési folyékony hulladék (szennyvíz), melyben benne vannak azok a vegy-szerek (mosószerek, tisztítószerek stb.), anyagok (fekália, mosogatóvíz stb.) is, melyek a lefolyóba, WC-be kerülnek (kb. 9 millió tonna keletkezik évente, melyből 5,5 millió tonnát gyűjtöttek be 2000-ben).

A villámfeladatok megoldásai

0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 0 C D E E E D A B E 1 E A D C C E A D B A 2 E B D E A D D D B C 3 B C C C B C D B A C 4 D B A C B D E A


3. Feladatok I. Táplálékhálózatok vizsgálata, problémafeladat Az ábrán néhány táplálékhálózatot mutatunk be. A körök különböző társulásokat jelen-tenek leegyszerűsített formában. A vonalak az egyes csoportok közötti kapcsolatokat mutatják, de az energiaáramlás irányát nem jelzik. Struktúra-funkció

1. másodlagos fogyasztók 2. a biomassza-piramis alapját képezik 3. elsődleges energiaforrás 4. harmadlagos fogyasztók . 5 . elsődleges fogyasztók 6. Jelölje az igaz állításokat? 1. egyik ábrán sincs harmadlagos fogyasztó jelölve 2. csak az egyik ábrán vannak mindenevők jelölve 3. az egyik ábrán lényegében csak táplálékláncokat ábrázoltak 4. két ábrán zárt rendszert ábrázoltak 7. Melyik szám felel meg az ábrán a legkevesebb húsevő fajt tartalmazó társulásnak? A) az 1 B) a 3. C) a 2. D) a3.és 4. E) a 4.

8. Melyik szám felel meg a szélsőséges táplálkozású fajokat (specialistákat) tartalmazó társulásnak? A) az1. és a 2. B) a 4. C) az 1. és a 3. D) a 2. E) a 3. 9. Melyik szám felel meg a legkevesebb növényevő fajt tartalmazó társulásnak? A) az 1. és a 4. B) a2. és a 3. C) az 1. és a 3. D) a 3. E) az 1. 10. Melyik szám felel meg a mindenevőket is tartalmazó társulásnak? A) az 1. B) a 2. C) a 3. D) a2.és a 4. E) a 4. II. A szén körforgása a természetben Az alábbi séma a szén biogeokémiai ciklusát szimbolizálja:


1. Feleltesse meg a séma számokkal (1-5) jelölt folyamatait az alábbiakkal: a) a cseppkőképződés folyamata b) vízinövények táplálékfelvétele c) tüzelés d) barlang kialakulása mészkőhegységben e) mészégetés 2. Mit jelölnek a séma betűi (A-H)? (Minden esetben képlettel vagy vegyjellel vála-szoljon!) 3. Átlagosan hány százalékát teszi ki a levegőnek az "A" jelű vegyület? 4. Sorolja fel a számokkal jelzett lehetőségek közül, hogy, milyen következményei lennének, ha az "A" jelű vegyület mennyisége jelentősen lecsökkenne a légkörben? 1. A növények jelentős része elpusztulna. 2. Csökkenne az üvegházhatás. 3. Csökkenne a Föld átlaghőmérséklete. 4. Csökkenne a növények légzési hányadosa. III. A tátrai vihar következményei, szövegelemzés, érvelés A cikk elolvasása után címszavakban sorold fel : 1. A szélvihar által okozott természeti károkat, a károk lehetséges okait, vagy ha megelőzhetőek lettek volna a lehetséges megelőzés módjait. (4 sor) 2. Röviden vázold milyen természetvédelmi feladatok várnak a tátrai élőhelyek megmentésével és helyreállításával kapcsolatban a helyi hatóságokra! (4 sor) 3. Vázold a talaj vízforgalmának, és szerkezetének változásait a megváltozott kö-rülmények között! (4 sor) 4. Add meg a következő szavak meghatározását: monokultúra, talajerózió, nyitva-termő, talaj kémhatás, Pontos adatok a tátrai kár nagyságáról 2004 november 19-én orkánszerű szél söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőin, minden képzeletet felülmúló pusztítást hagyva maga mögött, fő-ként a hegység lábainál lévő és részben a hegyoldalakra felkapaszkodó erdőségekben. A legnagyobb pusztítás a hegyek lábához települt turisztikai szálláshelyek magas-ságában és azok alatt, a lankásabb területeken érte az erdőket. Felfelé, a merede-kebb hegyoldalak irányában a pusztítás mértéke a tengerszint feletti magasság nö-vekedésével rohamosan csökken. Épületekben nem esett számottevő kár, és egy halálos áldozatot követelt a vihar. A látvány alapján ez nagy szerencsének tűnik. Peter Liska, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) igazgatója már hozzávetőlegesen pon-tos adatokkal tud szolgálni a kár nagyságáról. A Nemzeti Park kezelésében lévő 50

ezer hektár erdő 25 százaléka pusztult el, túlnyomórészt a hegyek lábánál fekvő lankás területeken, ahová a harmincas években telepítettek erdőségeket. Az erede-ti őshonos erdőségekre ebből mintegy 4 százalékpont jut. A monokultúrában tele-pített erdők a köves, vékony talajrétegű hegyoldalakon való megkapaszkodásra al-kalmas, szélesen elterülő gyökérzetű tűlevelű fajtákból álltak. A mély, puha talajré-tegben nem voltak képesek olyan jól megkapaszkodni mint a lombos fák, ezért nem tudtak ellenálli a viharos erejű szél nyomásának. A lefektetett fa mennyisége 2,5-3,0 millió köbméterre tehető. A teljes állomány iparilag hasznosítható jó minőségű faanyag. Ténylegesen azonban csak a tövestől kicsavart állomány dolgozható fel fűrészárúnak, mivel a többi szálkás törést szen-vedett. A rönkfa hasznosításra a kártevők miatt 2005 közepéig nyílik lehetőség. Ez-alatt az idő alatt a gyökerestől kicsavart szálfákkal helyettesíteni lehet Szlovákia teljes éves fakitermelését. Ezért az egész országban leállították a fakitermelést, és a termelő kapacitást folyamatosan telepítik át a Tátrába. Ennek köszönhetően az egész országban egy év lélegzetvételnyi szünethez jutnak az erdők, mivel a teljes szükségletet a Tátrában lefektetett famennyiségből tudják fedezni. A tátrai takarítás komoly logisztikai kihívás, de a tervek már készen állnak és a kivi-telezés folyamatban van. Összetett, a logisztikai mellett a környezetvédelmi és a talajgazdálkodási szempontokat is figyelembe vevő feladatról van szó. A merede-kebb részeken ugyanis a talajerózió megelőzéséről is gondoskodni kell. Szerencsé-re a pusztulás főként a lankás területeket érintette. A már elkészült tervek szerint a teljes, széldöntötte famennyiségtől két év alatt szabadítják meg a vidéket. A jövő év második felétől azonban a munka jellege megváltozik, mivel fűrészárú csak ad-dig lesz kitermelhető. A rehabilitációs terv az erdők újratelepítését irányozza elő. Az alapelv a teljes újra-telepítés, de ettől, még ki nem alakult formában és nem tisztázott szempontok sze-rint, el lehet majd térni. A megfelelő fajták kiválasztásán, a legjobb fajta-összetétel kialakításán még dolgoznak a szakemberek.

IV. A táplálékszerzési hely mérete Az ábrán látható fordított piramis azt érzékelteti, hogy az ábrázolt táplálkozási lánc különböző szintjein milyen nagy terület-re van szükség ahhoz,hogy az ott táplálkozó élőlények beszerezzék táplálékukat. Egyszerű választás 1. Miért egyre nagyobb a táplálékszerzési hely a piramis különböző szintjein, alulról haladva?


A) azért, mert egyre kevesebb élőlény él az egymást követő szinteken B) azért, mert egyre több élőlény él az egymást követő szinteken egységnyi területen C) azért, mert az egyes szintek biomassza-vesztesége miatt is csak egyre nagyobb területről gyűjthető be a szükséges mennyiségű táplálék D) azért, mert a piramis szintjeiben felfelé tialadva egyre kisebb az élőlények testmére-te E) azért, mert a piramis szintjeiben felfelé haladva egyre nagyobb az élőlények testmé-rete Korrelációs vizsgálat 2. a) a táplálékszerzési hely mérete b) a táplálékszerzési szinten táplálkozó állatok száma 3. a) a táplálékszerzési helyek területe b) az ott táplálkozó élőlények biomassza-produkciójának mennyisége 4. a) a biomassza-produkció mennyisége b) a beépített energiamennyiség V. A BAKTÉRIUMOK ÖKOLÓGIAI SZEREPE Egészítse ki a mondatokat a számokkal jelzett helyeken! A talajban élő ......1...... baktériumok és néhány kékmoszatfaj az élőlények között egyedülálló módon képes közvetlenül felhasználni a légkörből a .......2........ és átalakí-tani .....3........ Ez szintén a talajban élő ....4....... hatására ......5....... alakul. Az 5. számmal jelzett vegyületet a növények ......6....... transzporttal felveszik és NADH se-gítségével ......7....... alakítják, majd ebből a 8. számmal jelölt anyagból oxo-karbonsavval és NADH-val ......9....... állítanak elő. 10. Milyen anyagcsere-típusúak a 4. számmal jelölt baktériumok? 11. Milyen élőlény hasznosítja még a talajban az 5. számmal jelölt vegyületet és ho-gyan?

VI. A TALAJ (9 pont)

1. Melyik ionról van szó?: A talajrészecskék felületén megkötődni képes ion, mely a mészkő alkotásában is részt vesz.

2. Milyen hatása van ennek az ionnak a talajszerkezetre?

A további kérdések a Kiskunsági Nemzeti Park egyik jellemző élőhelyéről, a felszín-ről vett talajmintára (a továbbiakban: 1.sz. minta), illetve a Hortobágyi Nemzeti Parkból származó 2.sz. talajmintára vonatkoznak.

Jelölje az igaz állításokat 3.A) Az 1.sz. talajminta pH-ja magasabb mint a 2.sz. talajminta pH-ja B) A 2.sz. talajminta pH-ja magasabb mint az 1.sz. talajminta pH-ja

4.A) Az 1.sz. talajminta talajkolloid-tartalma magasabb mint a 2.sz. talajminta talajkol-loid-tartalma B) A 2.sz. talajminta talajkolloid-tartalma magasabb mint az 1.sz. talajminta talajkollo-id-tartalma

Az alábbi növényeket melyik talajról gyűjthették? (A lehetséges válaszok: 1.sz. talaj, 2.sz. talaj, egyik sem):

5. magyar csenkesz 6. kékperje 7. kamilla 8. királydinnye VII. „Zöld” de halálos Olvassa el a következő cikket, és válaszoljon a számozott kérdésekre! Válaszában törekedjen az informatív válaszra, az érvelés, a személyes véle-mény ne „nyomja el” a pontos információkat! A válaszok maximum 5 mon-datosak lehetnek!

Ólommentes lőszer

Az amerikai hadsereg egy több millió dolláros projekt keretében olyan lőszert fejlesz-tett ki, amely halálos ugyan, de kisebb károkat okoz a környezetben. A "zöldnek" nevezett lövedékek révén csökken a talaj szennyeződése. A gyakorlótereken a kato-nák évente több millió darab lőszert lőnek ki. Az új típusú lövedékben az ólmot egy kevésbé veszélyes wolfram-ötvözet helyettesíti. index 2001. május 9., szerda 20:00 A kutatások célja az M-16 gépkarabély környezetbarát 5,56 milliméteres lőszerének kifejlesztésére irányult. Ezt a fegyvert használja az amerikai gyalogság, és évente egyes becslések szerint ebből a lőszerből évente 200 millió darabot lőnek ki, és hagy-


nak belehullani az amerikai anyaföldbe. A kutatók különböző fémötvözeteket vizsgálták, amelyekből a korábbihoz hasonló fizikai (sűrűség) és ballisztikai tulajdonságokkal rendelkező lövedéket lehetne gyárta-ni. Végül wolfram-ötvözet mellett döntöttek, és megtartották a lövedék külső rézbur-kát is. Dette szerint az új lőszer a tesztek szerint pontosabb az elődjénél, és kisebb a fegyver csövének eróziója is. A katonák észre sem vennék a különbséget - jelentette ki. Az új lőszer darabja nyolc centbe kerül, szemben az ólmos változat fél centjével. Michael Dette szerint ez az összeg csökkenhet a széleskörű gyártás beindulásakor, és ha nem kell dollármilliókat költeni a szennyezett földterületek megtisztítására. Az 5.56 milliméteres teszi ki az évente felhasznált kiskaliberes lőszer mintegy felét. Az ameri-kai katonák szintén 200 millió darabot lőnek ki a 7.62-es és a 9 milliméteres lőszerből. Az amerikai környezetvédelmi hivatal 1997-ben arra szólított fel, hogy a hadsereg azonnal szüntesse be a Massachusetts állam egyik lőterén az éleslövészetet. Fény derült ugyanis arra, hogy a Cape Cod félsziget föld alatti víztartalékaiban ólom és más mérgező vegyületek jelentek meg. Ezen a helyszínen a csapatok 1999 októberében kezdték használni az új típusú lőszert. Ha mindenből sikerül eltüntetniük az ólmot, és minden más veszélyes anyagot, az komoly előrelépés lesz - jelentette ki Steven Taylor, a Maine állam délnyugati részén, Lewiston városában szerveződő Military Toxics Project kezdeményezés tagja. Egyéb-ként a szennyezés teljes leállítása sokáig elhúzódhat, hiszen évekig tartott elérni a mostani eredményeket is. Véleménye szerint a Pentagon 2001-ben környezetvédelmi célokra szánt 4,3 milliárd dollárja eltörpül a védelmi kiadásokra előirányzott 296 milli-árd dollár mellett. Ahogy a hadsereg a tesztelési és gyakorlatozásai feladatok, illetve az ezek végrehaj-tására vonatkozó környezetvédelmi előírások között egyensúlyoz, már számos kény-szerű tartalékunk az összeomlás szélére került. Az USA hadseregének legfontosabb feladata, hogy a fegyveres konfliktusokból győztesen kerüljön ki - jelentette ki nem-régiben R.L. Van Antwerp tábornok a szenátus egyik bizottsága előtt.

1. A lövedék „halálos” maradt, örülhetünk-e ennek bizonyos szempontból? (ne fe-lejtsük el a tanácsokat a feladat elején, provokatív kérdés, ne essünk csapdába,

válaszoljunk szikáran, szakszerűen, aztán a végére egy félmondatot ☺ !!) 2. Magyarországon valyon számíthatunk-e hasonló szennyezésre, hol, (írjon példá-kat) ? 3. Milyen hatása van az ólomnak az emberi szervezetre, honnan jut a legtöbb a szervezetbe? 4. Hogyan lehet ólom mentesíteni a szennyezett területeket? 5. A következő mondat: „A katonák észre sem vennék a különbséget - jelentette ki.” miért félelmetes?

6. Soroljon föl lehetséges egyéb talajszennyező tevékenységeket!

Documents

Biológia kétszintű érettségi felkészítő levelező tanfolyamPéldákon keresztül mutassa be az állatok és az ember kommunikációja közötti különbségeket, az emberi