5
Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.” 1 – lehetne a mottója John Carpenter horror / sci-fi klasszikusának, A Dolognak (The Thing, 1982), ami nem csak korszakalkotó speciális effektjei miatt érde- mel figyelmet, hanem páratlan alapossággal és érzékenységgel felépített cselekménye il- letve abból kibomló szimbolikája okán is. A filmet megjelenésének idején beárnyékol- ta Steven Spielberg E.T.-je mely hasonló témát dolgozott fel csak sokkal család- barátabb megközelítésben. Egy ideig álta- lános érdektelenség vette körül Carpenter művét, ám azóta - hála a videó-kultúrának, majd az internetnek - szert tett a jól megér- demelt kritikai elismerésre és a kultuszfilm státuszra. A cselekmény gyakorlatilag egy intellek- tuális nyomozás, mely minden tízpercben egy váratlan fordulattal lep meg min- ket. A néző utólagosan tud következtetni bizonyos eseményekre és összefüggésekre, emiatt a külön meg nem mutatott törté- néseknek legalább akkora a jelentőségük, mint a képmezőn belül zajlóknak. Habár sok kérdést nyitva hagy a narráció, a tör- ténetet nem nehéz összefoglalni: tizenkét férfi, egy antarktiszi kutatóállomáson, a vi- lágtól elzárva azzal szembesül, hogy egy több ezer éve a Földre érkezett és nemrég Tekintettel egy Szörnyen Lényeges Dologra A Dolog (1982) címu film fenyegeto látványai Csönge Tamás John Carpenter: A dolog " " 1

Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

„Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék.”1 – lehetne a mottója John Carpenter horror / sci-fi klasszikusának, A Dolognak (The Thing, 1982), ami nem csak korszakalkotó speciális effektjei miatt érde-mel fi gyelmet, hanem páratlan alapossággal és érzékenységgel felépített cselekménye il-letve abból kibomló szimbolikája okán is. A fi lmet megjelenésének idején beárnyékol-ta Steven Spielberg E.T.-je mely hasonló témát dolgozott fel csak sokkal család-barátabb megközelítésben. Egy ideig álta-lános érdektelenség vette körül Carpenter művét, ám azóta - hála a videó-kultúrának, majd az internetnek - szert tett a jól megér-

demelt kritikai elismerésre és a kultuszfi lm státuszra.

A cselekmény gyakorlatilag egy intellek-tuális nyomozás, mely minden tízpercben egy váratlan fordulattal lep meg min-ket. A néző utólagosan tud következtetni bizonyos eseményekre és összefüggésekre, emiatt a külön meg nem mutatott törté-néseknek legalább akkora a jelentőségük, mint a képmezőn belül zajlóknak. Habár sok kérdést nyitva hagy a narráció, a tör-ténetet nem nehéz összefoglalni: tizenkét férfi , egy antarktiszi kutatóállomáson, a vi-lágtól elzárva azzal szembesül, hogy egy több ezer éve a Földre érkezett és nemrég

Tekintettel egy Szörnyen

Lényeges DolograA Dolog (1982) címu film fenyegeto látványai

Csönge Tamás

John Carpenter: A dolog

" "

1

Tekintettel egy Szörnyen

Page 2: Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

FILMTANULMÁNYFEJ

újjáéledt idegen létforma jár közöttük, ami képes bármilyen élőlénynek felvenni az alakját, amivel kapcsolatba került, elemésztve és eltüntetve az eredeti alanyt. Az idegen lassan, a szereplők és a néző számára is titokban, egymás ellen fordítja a kutatóállomás tagjait, így aki nem a feszült helyzetben kialakuló emberi agresszió ál-dozata lesz, annak maga a lény veszi át a helyét (s ezzel testét), míg végül csak ketten maradnak a legénységből. A történet csa-varja, hogy nem lehetünk benne biztosak, - minthogy a szereplők sem azok - hogy való-ban ember-e a másik.

A fi lm John W. Campbell 1938-ban pub-likált elbeszélésének (Who goes There? – magyarul Ki van odakinn?) már nem az első adaptációja. A hidegháborús paranoia termékeként 1951-ben Howard Hawks produceri – és talán rendezői - közreműködésével készítettek fi lmet a no-vellából (The Thing from Another World), meglehetősen nagyvonalúan kezelve az ere-deti történetet. Ennek oka a kor látásmód-jához való alkalmazkodáson, az akkor uralkodó műfaji keretekhez való igazodáson

túl a technikai lehetőségek korlátoltsága volt. Az eredeti történet alakváltó szörnyéből egy vérszívó „zöldséget” kreáltak, ami magas fokú regenerációs képességgel rendelkezett. Ha relevánsabb fi lmes előzményét keressük Carpenter alkotásának, meg kell említenünk Don Siegel 1956-os rendezését, A testrablók támadását (Invasion of the Body Snatchers), és annak 1978-as, szintén nagy elismerés-nek örvendő remake-jét (Philip Kaufman). Mindkét fi lm egy olyan idegen létformáról szól, mely eredetileg növényi külsővel ren-delkezik, ám képes átvenni az emberek he-lyét, lemásolva testüket és elszívva életere-jüket. Carpenter fi lmjét sokan hasonlítják a három évvel korábbi, Ridley Scott rendezé-sében bemutatott A nyolcadik utas: a Ha-lálhoz (1979), melyet a fi lmtörténet a sci-fi és horror műfaj házasságából született első kiemelkedő alkotásként tart számon.

A horrorfi lmet nem úgy nézzük, mint bármelyik más műfajt. Tekintetün-ket a feszültség dinamikája irányítja, átéljük a szereplők szorongását és keressük a fenyegetés forrását. A műfaji keretek egyértelmű jelzése, az atmoszférát

John Carpenter: A dolog

Page 3: Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

megteremtő, keretező funkcióval ellátott bevezető jelenetsorok mind azt a célt szol-gálják, hogy előhívják a befogadó paranoid tekintetét, mely attitűdöt a mű folyama-tosan megerősíti a szereplők szorongást sugárzó viselkedésével, így közvetítve a néző számára, „hogyan kell félni”. Leginkább a látvány iránti bizalom hiányával jellemezhetnénk ezt a perspektívát, ahol maga a fi lmkép válik ellenségessé és fenyegetővé a számunkra. A cselekmény ér-telmezéséhez azonban nem árt specifi kálni, milyen fenyegetést közvetít ez a kép.

A horrortörténetek általában egy olyan szituációval fenyegetnek minket, amelyben az általunk feltételezett kulturális jelentés-minták használhatatlannak bizonyulnak, vagy a jelek csupán formaként vannak jelen. Ezért célszerű a szörny megjelenésének formáiból kiindulnunk az értelmezés során2. Gondolatmenetünket nem tekintjük az egyetlen helyes és kizárólagos megközelí-tésnek, de a jelentésnek egy absztraktabb szintjét megmozgató módszernek tűnik, ha a pszichoanalízis fogalmi apparátusát hívjuk segítségül vizsgálódásainkhoz. Hogy a problémát teljességgel körbejárjuk, először ki kell térnünk A dolog verbális vetületére. Az angol „thing” szó azért tarthat számot érdeklődésünkre, mert egyaránt jelentésme-zejébe tartozik a magyar tárgy, dolog, ügy és lény fogalom3, sajátos ívet képezve ez-zel az élettelentől az élőig, az anyagitól az eszmeiig (tárgy – lény – dolog - ügy). Oly széles ez a spektrum, hogy szinte használ-hatatlannak bizonyul, ha le akarunk írni vele egy létező instanciát. Töltelékszó, he-lyettesítés. Carpenter művében is képtele-nek ennél pontosabb defi nícióval illetni a szörnyet. A Bibliában oly fontos névadás gesztusa azt jelentette, hogy az ember képes volt - először fi guratív módon – uralma alá hajtani a körülötte létező világ dolgait. En-nek a csődjével találkozhatunk, amikor a

kutatócsapat életét megbolygató, betola-kodó lény a „thing” szó használatának gesz-tusával hangsúlyozottan név nélküli marad.

A referencia felbomlása ugyanígy megfi gyelhető a sokkal fontosabb, vizuális aspektus kapcsán is. A lény külsőleg sem leírható, defi niálható, ugyanis nemcsak, hogy állandóan változtatja formáját, hanem önmaga újraalkotásához a környezetéből elnyelt alanyok tulajdonságait használja fel, vagyis saját kinézettel nem rendelkezik. Jól elkülöníthető kétféle megjelenése, me-lyek lényeges információval szolgálnak létmódjait illetően. Alapvető attitűdje a rejtőzködés4, ekkor teljesen leutánozza egy másik élőlény megjelenését; egy kutyáét, vagy éppen egy emberét, annak tökéletes doppelgängerévé válva. Amikor felfedi magát, különös szerveződéseket (Gilles De-leuze fogalmával assemblage-okat) alakít ki a felhasznált életformák segítségével, s ilyenkor bizarrnál bizarrabb képződmények töltik ki a képmezőt. Néha teljesen alakta-lannak mutatkozik, máskor felismerhető rajta egy kutyának a feje, egy póknak a lábai, csápjai, emberi szervek vagy testrészek. Csakhogy a látvány mindig átverés, mond-hatni díszlet. Amikor a boncoláskor a bioló-gus Blair „teljesen normális belső szerveket”

John Carpenter: A dolog

3

Page 4: Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

FILMTANULMÁNYFEJ

talál, azok nem azért vannak ott, mert a lény „működéséhez” szükségesek voltak, mint ahogyan például az ember működéséhez elengedhetetlen az agy, a szív vagy a tüdő. Ez nem egy valódi szervezet, sokkal inkább egy olyan szerveződés, még inkább jelen-tés, ami előtt a történet valóságának a szó szerinti síkján értetlenül állnak az ember-ek. Valójában minden horror ott kezdődik, ahol az ember szembesül egy látszólag megmagyarázhatatlan, mégis működő és rá is hatást gyakorló erővel, mely az el-pusztítására tör, a létét fenyegeti, s ezért konfrontációra kényszeríti. Számunkra, nézők számára a lény valamit magáról a látványról, s egyben annak hordozójáról, a fi lmről, vagy éppen a látványként meg-tapasztalt valóságról mond el: mégpedig, hogy a valóság csak a szubjektum struk-turáló tevékenysége nyomán válhat valósá-gossá. Slavoj Žižek szerint, ha valamit nem tudunk beilleszteni a világról alko-tott képünk rendszerébe, ha megtöri az összhangot a valóságunkban, akkor azt fi k-cionalizálnunk kell5. Mi ez a megragad-hatatlan és elpusztíthatatlan, gomolygó erő a fi lmben, ami holtában is élő, a másik-ból építi fel magát, és emiatt mindig csak „részleges tárgy”-ként, mi több a szubjek-tum ellenpólusaként és megcsúfolójaként van jelen?

A lény tulajdonságai remekül ellenpon-tozzák tágabb környezetét, az antarktiszi tájat, mely hideg, fagyott, mozdulatlan és változatlan. A kizárólag férfi ak lakta amerikai kutatóállomás nyugalmas labirin-tusában (a személyiség labirintusában) egyszer csak felbukkan egy megállíthatat-lan, idegen energia, mely egyesíti magá-ban a vírusok rizomatikus, antihierarchikus szerveződésmódját6 az emberre jellemző kegyetlen intelligenciával, egymás után nyelve el az embereket, paranoiás félelem-ben tartva a közösség tagjait. A fi lm elején

bemutatott sakkjátszma kicsinyítő tükör, azaz mise en abyme módjára újra lejátszó-dik férfi és férfi , valamint ember és nem ember között a Dolog megjelenésével. A „hatalmi harc” lényege annak bizonyítása, hogy ki az erősebb. Az emberek közt, illetve a szörny ellen dúló harcok egy idő után összeolvadnak, amikor az alanyok meg-különböztethetetlenné válnak egymástól. A női hangon megszólaló számítógép (egy rövid videó betéten kívül az egyetlen di-rekt megjelenése a női félnek) a főhősként bemutatott helikopterpilóta, MacReady szerint csal a sakkjátszmában, ezért italát a szerkezetbe önti, s így a gép csúfos vé-get ér. A lény nyers, libidinális energiaként való értelmezését, ami mint a férfi ak szexuális frusztrációjának kivetülése mate-rializálódik és tör ki elementáris erővel, azt több tény is alátámasztja. Csillapíthatatlan, örökké mozgó, élet és halál oppozícióját meghaladó létmódja teszi elpusztíthatat-lanná a Dolgot. Benne testesül meg a fér-fi ak halálvágya7, vagyis a halottként való élet vágya, egy olyan ördögi halhatatlanság, mely tulajdonságaival a strukturált Én ki-kristályosodása előtti szubjektivitást idézi meg. A hiány köré szerveződő lét örvénylő, kaotikus energiák összjátékaként lép színre a fi lmben. Ez maga a fallikus világrendet szétfeszítő, minden anyagot és létmódot újraegyesítő (kutya és ember, növény és állat hibridjeként prezentált) rendetlenség, ahol maga a férfi -test, a logocentrikus iden-titás esik szét. Nem véletlen, hogy ez a mind a nézőből, mind a szereplőkből rettenetet és csodálatot kiváltó rejtelem, ez a látványos, nézett test8 nem egyszer a vagina dentata ősi félelmét manifesztálja. Ahogy Barbara Creed, pszichoanalitikus megközelítésű el-méletíró fogalmaz, ez „a kielégíthetetlenül falánk pofa, a titokzatos fekete lyuk a női nemi szervet szörnyűséges jelként értelmezi, amely azzal fenyeget, hogy

Page 5: Csönge Tamás - John Carpenter A dolog elemzés

ugyanilyen rémisztő utódokat hoz majd a vi-lágra, és mindent magába töm, ami az útjába kerül.”9 A kasztráció mozzanatával találko-zunk, amikor a tetszhalott Norris mezítelen mellkasa szétnyílik, és hatalmas fogaival le-tépi az őt újraéleszteni próbáló Dr. Cooper karjait. Vagy amikor a Palmer testét lemá-soló lény átalakul (az átalakulás minden esetben egyfajta szétnyílással, kinyílással, feltárulással jár), és feje középen kettéválva szintén egyfajta szájként funkcionál, beke-belezve a hozzá legközelebb álló szereplő testét. Ezek a jelenetek szó szerint szét-tépik a falloszt, a szimbolikus férfi -testet, s a bekebelezéssel magát a jelentést alkotó különbséget szüntetik meg. A visszataszító látványok sorozatában a lény tulajdon-ságainak köszönhetően nemcsak az idegent, de az embert is fel kell ismernünk benne, így válik abjektté10, egy kategorizálhatatlan, nem kívánatos dologgá a sajátnak gondolt test. A rejtélyes idegen (a nagybetűs Másik) engem, az én képemet, az én tekintetemet, az én vágyamat tükrözi vissza, s ettől válik valóban kísértetiessé (FREUD 1998). Mind-ezzel összefügg, hogy míg a sakk-gép női hangja előrejelzi számunkra a női princí-piummal, a kasztráló anyával való kon-frontációt, addig maga a lény néma marad, semmilyen verbális üzenetet nem közvetít (habár a lehetősége meg volna rá), hiszen létezése egyértelmű: ő maga a freudi néma ösztön11 manifesztációja. Egy olyan létáll-apot közvetítője, ami megelőzi a nyelv ra-cionális rendszerének apai építményét.

Deleuze terminológiáját alkalmazva azt mondhatjuk, hogy egy állandó létrejövés-sel, egy valamivé válással van dolgunk, egy szervek nélküli test12 elementáris megvaló-sulásával, egy olyan pszichés energia megjelenésével, ami számára minden lehet-séges, mert ez a virtuális energia nem rög-zített, újra és újra aktualizálja magát. Ezért lehetséges, hogy a szörnyben nincsen funk-

ciójuk az egyes szerveknek, s önálló életet élnek külön-külön is, ahogy MacReady megjegyzi: „Minden rész belőle egy egész. Minden kis darab egy önálló élőlény, egy beépített vággyal, hogy megvédje a saját életét.” Ez a megállapítás azonban csaló-ka, hiszen az emberrel összemérve a Dolog sosem egy egész. Annál mindig kevesebb és egyszerre több is. Nincsenek megszabva dimenziói (sem időben, sem térben), hiszen több ezer éven át itt pihent a jégbe és a hóba fagyva, s most bárhol lehet és bármi lehet, hiába is kutatjuk paranoid tekintetünkkel: hogy hol és mikor fedi fel magát, azt mi, emberek nem tudjuk szabályozni, legfeljebb kikényszeríteni. Semmilyen értelemben nincs keretbe zárva, s a kereteknek e hiánya miatt tud vég nélkül áradni. Carpenter szerint ő maga az emberség elvesztése13, színtiszta örvénylés, amivel vigyázni kell, mert „ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád.”

Jegyzetek:1NIETZSCHE, 1886 – 146. aforizma2STEWART 1982, 373A szó rendelkezik még a „valami” jelentéssel is, ami egyben a fi lm tévés címe is volt.4Az elrejtett ontológiai elsőbbségéről lásd: BÓKAY 19955„Ha valami túl traumatikus, túl erőszakos, vagy túl örömtelivé válik, megtöri az összhangot a valóságunk-ban, s fi kcionalizálnunk kell.” (A pervert’s Guide to the Cinema, 2006 – saját ford.)6(DELEUZE – GUATTARI 2002, 70-867lásd: FREUD 19918lásd: MULVEY 20009CREED 2006, 10310KRISTEVA 1982, 1-3111lásd: FREUD 199112DELEUZE – GUATTARI 1997, 38-49.13BOULENGER 136

5