Jecquns DnRruoe

MOKHLOSZ,au()g) a fakultások ut,táia*

Ha tudnánk tobbes elsóben beszélni (de nem beszélek-e már ab-ban?), aztkérdeznénk magunktől: hol vagyunk? És kik vagyunk miaz Egyetemen, ahol láthatÓlag vagyunk? Mil képviseltink? Kil kép-viselrink? Felelósek vagyunk? Miért és ki elótt? Van egy egyetemifelelósség, s ez legalább abban a pillanatban kezdódik, amikor asziikség arra kotelez, hogy meghalljuk ezeket a kérdéseket, ma-gunkra vegyiik óket és válaszoljunk rájuk. A váIasznak ez az impe-ratívusza a felelósség elsó formája és minimális igénye. Mindig le-het nem váIaszolni, és visszautasítani a megszÓlítást' a felelósségrevonást. És ezt anélkiil is megtehetjr.ik, hogy feltétleniil hallgatnánk.De ennek a fclelósségre hívásnak a struktrirája o|yan, hogy az min-den lehetséges választ megelóz, oly fuggetlen és oly disszimetrikus,mivel a másiktÓl érkezik hozzánk, hogy a nem-választ ís a pri,ori fe-lelósség terheli.

Akkor tehát Íblytatom: mit reprezentál egy egyetemi felel(ísség?E kérdés feltételezi, hogy értjiik, mit jelent,,felelósség',, ,,Egyetem''- legalábbis ha e két fogalom még szétválasztható.

Egyetem, micsoda gondolat!Egy viszonylag rij gondolat. Nem hagytuk még magunk mogott,

és máris kezd saját archívumára redukáIÓdni, archívumainak archí.vumára anélktil, hogy jÓl megértetttik volna, mi tortént vele.

Kétszáz éve lesz, hogy Kant vá|aszo|t, és felelósségi terminusok-kal válaszolt' Az Egyetem' micsoda gondolat' kérdeztem az ímént.Nem ostoba gondolat, mondja {.ant' rnegnyitván A fakultások uitáját(Der Streit der Fakultciten. 1798). Es a tcjle jol ismert humorral, meg-

* 1980. április 17-én a Columbia Egyetemen (New York) a GraduateSt:hool alapításának l00. évfordu]őján és a Honoris Causa doktori cím át-ví:telekor elhangzott elóadás.

T716 A fahult(lsoh j uitája

spőrolva egy fáradságos és kacskaringős torténetet, Írgy tesz, mint-ha ezt a gondolatot egy otletnek, egy jÓ megoldásnak tekintené,amely egy élénk képzeletíí egyén fejéból bukkant eló, egy osszessé-gében elég ésszerÍí fortély feltalálásának, amit egy zseniális barká-csolÓ javasolt volna az Allamnak szabadalmazásra' Es mintha nyu-gaton az All1- adoptálta volna ennek a nagyon leleményes gépneka fogalmát. Es a gép mrikodott volna. Nem konfliktus nélkiil, nemellentmondások néIkiil, de talán éppen a konfliktusnak és az ellent-mondások ritmusának koszonhetóen.

Íme ennek a mÍívecskének a felritése, amelyet meg akartamtdézní me gemlékezéstinkre, a me ghatár ozatlan nyu gtalanságnakazzal az érzésével, amit akkor érztink' amikor, hogy eleget te-gyiink a meghívásnak' amivel barátaink megtisztelnek benniinket,magunkkal visztink az utolső pillanatban egy éIóskodót' aki nemnagyon tudja, hogyan kell viselkedni az asztalná|. De végiil is ezena szimpÓziumon ez az élóskodó nem Szőkratész, hanem Kant' akiezt mond.ja: ,,Korántsem volt ostoba ot'Iet (kein iibeler Einfall) attól,akiben elószor fogamzott meg.a gondolat - s azt nyilvánosan kivi-telre ajánlotta -, hogy a tudományosság egész fbglalata (voltakép-pen a tudományosságnak szentelt elmék osszessége, et,gentlich dlederselben gewidmeten Ktjpfe) a munkákat megosztva (durch Verthei-lung der Arbeiten), mintegy gyá't'szeríÍleg (gleichsam fabrikenmr)l3i.g) vol-na kezelendó' ahol is ahány tudományszak' azok letéteményese.ként (ak Depositrure) annyi nyilvános tanár (dffentliche Lehrer), pro-

fesszor alkalmaztatnék, akik egyfajta, egyetemnek (vagy akár fóis-kolának, hohe Schule) nevezett tudÓs kozosséget alkotnának (eineArt uon gelehrtem gemeinen Wesen), melynek autonÓmiája volna(mert a tudÓsok mint tudÓsok felól csak tudÓsok (Gelehrte) ítélhet-nek); s amely egyetemnek ennélfogva jogában á|Ina (berechtigt:

Kant pontos, az Egyetem legitim/alhatalmaz(lsát olyan hatalomtÓlkapja' ami nem az ové), hogy fakultásai t1án (ama kis társaságok

tján, melyekben a tudományosság fó szakainak elkiilonr.iléséhezalkalmazkodva aZ egyetemi tudÓsok is egymástÓl elktilontilnek) azalsÓbb iskolákbÓl magasabba lépni torekvó tanítványokat vegyenfol, valamint elózetes vizsga nyomán' onhatalmÚrlag (aus eignerMacht, saját hatalmánál fogva) mindenki által elismert rangot ru-házzon szqbad taqárokra, akik nem tagai az egyetemnek' és akiketdoktorokna'k n'évezne:k (nekik fokozatot adományozzon), azaz meg-

Jecquns DnnBro,r:

alkossa (cretren) óket'''' Kant a\áhílzza az ,,aIkotnl,, szót.' aZ Egyetemígy fel van hatalmazya azza| a hatalommal, hogy címeket alhosson.

Ez a deklaráciÓ nem pusztán valamiféle eredetmese mÓdján sző-lal meg: aZ Egyet,em szerencsés gondolata' ami valakinek a fejébóI ki-pattant, egy szép naPon' egy bizonyos dátumkor, olyan, mint egysztiletésnap kitalált lehetósége' amit Kant itt felidézni látszik. Ya|61á-ban, szovegének egy késóbbi pontján, amint elhagxia egy Bevezetésretorikáját, elsó gesztusa azt cé|ozza, hogy Íélretegye a véletlenszerÚítaláImánynak, az Egyetem empirikus' sót képzeleti eredetének ezt ahipotézisét. Bizonyos mesterséges intézmények alapja, mondja ak-kor, az ész egy ideája. Es az egyetem egy ilyen típusÚr ,,mesterséges.'(kiinstlich) íntézmény , kezdi Kant, emlékeztetv én azokat, akiket meg-kísértett ennek elfelejtése, s akik hisznek eme hely' eme lakhely ter-mészetességében. Magának a kormányzásnakaztdeájats az észre ala.pozÓdik, s ebben a tekintetben semmi nem mírlik a véletlenen. ,,EzokbÓI |oltehetjtik: az Egyetem osztályainak és fakultásainak szerveze.te Sem voIt teljességgel a véletlen miíve' hanem - anéIktil, hogy elha-markodottan a bolcsesség és a tudományosság hírébe hoznánk ezzel

- a kormányzat, nirár csak kényszerító sztikséglete miatt is (hogy bizo-nyos tanok á|ta| a népre hatást gyakoroljon), a ktilonben empirikuseredetíínek látszÓ Í losztás olyasÍéle a prt,ori elvére bukkanhatott'mely a most elfogadottal szerenc sésen (gliicklich) ta|áIkoz1k'' '' És Kantnagyon is tudatában van annak, hogy éppen az ésszel igazoIja azt,ami a korabeli kormányzat áIta| eldontott szervezet, mintha kiráIyaszerencsés mÓdon filozÓfus volna. Eléggé tudatában van ennek, mertrogton utána kissé tagadÓlag mentegetózik: ,,Még ha ezzel nem SZe.

retnénk is hibátlannak folttintetni ez utőbbit.,,Bevezetó fikciÓján beltil Kant megsokasította az eIozetes retori-

kai megfontolásokat, vagy inkább, ha lehet ilyet mondani, egy valÓsanalÓgiával biztosította analogikus kijelentéseit: az Egyetem analÓga társadalommal, a társadalmi rendszerrel, amit rigy leprezentál'

| |tltnr:rnuel K+Nr,Afakultá,sokuitá1a, ford. Mpsrnnruzv Miklős = UÓ.,Tiir.lt,ttltli,loz(l.f.iai, írások, Icttts, Szeged, |99?,34J-348:.(A fordítást enyhénlttíl<ltlsít<lttam. A ttlvábbi Kant-idézetekben is Derrida kieméléseit és a

);l]].,í;*.'bő1 vett zár(lielesbesz rásait,"...*27ffi

i

191B A fakuhánk j uitája

mint annak egyik része; és a tanátok testrilete, ktilonféle mÓdokon,a társadalmi testriletek (Corps) mrikodését és célirányosságát lepre-zentá|ja, például az ipari társa{alomét, ami kevesebb, mint tíz évvelkésóbb megteremti magánaká berlini Egyetem nagy modelljét; ezaZ egyetem még ma is a legíekintélyesebb referenciája annak, amitaZ Egyetem meghatározott fogalmáből orokul kaptunk. Ime tehátaz ana|ógíák sora: az Egyetemen egy kicsit iigy tekintenék a tudo-rnányt, tlint az iparban (gleichsam fabrihenmciJ3ig), a tanárok olyanoklennének' mint a letéteménysek (ak Depositeure), akik egyritt egyfaj-ta tudős lényeget és kollektív entitást alkotnának, melynek autonő-miája lenne (eine Art uon geleht.tetn geme,inen Wesen [...], die ihreAutonom,ie hcitte), Ezen autonÓmiát illetóen a fikciÓ és a hipotézismég sokkal Óvatosabb. Kétségtelen, hogy ezt aZ aÜtonÓmiát onma-gában azon axíóma lgazolja, ameiy szerint csakis tudÓsok ítélhetnektudÓsokrcll, egy tautolőgia, melyróI hihetjrik, hogy a tudás lényegé-hez, a tudás tudásához kotódik. MindazonáItal ha a kompetenciátjeloló címek megalkotásáről van szó,ha a tudás legitimálásáről vanszó,ha arrÓl van szÓ, hogy ennek az ideális autonÓmiának a nyilvá.nos effektusait|étrehozzuk, akkor. ott aZ Egyetem nem onmagát lkapja [eIhata|mazását. Az E'gyetemnek egy nem egyetemi instancia.itt az Allam biztosít (berechtigt) autoritást, mégpedig olyan kritériu-mok alapján, amelyek végsó elemzésben már nem sztikségszerííena tudományos kompetencia, hanem egy bizonyos performativitáskritériumai. A tudományos értékelés autonÓmiája abszolÚrt és fel-tétlen lehet, de a legitimáciÓ politikai eÍíektusait, ha feltételezziik'hogy ezeket szigorÍran el tudjuk választani az elóbbitól, nem kevés-bé ellenórzi, méri, Íigyeli meg egy' az Egyetemen kívtili hatalom.Ezt a hatalmat tekintve az egyetemi autonÓmia heteronÓm helyzet-ben van, egy megadott, korlátozott autonÓrnia, az autonómia egyreprezentáclója, a reprezentáciÓ kétféle értelmében, vagyis mintképviselet és mint tiikrozéses ábrázolás. Valőjában az Egyetem amaga osszességében egy nem lsyetemi instancia elótt felelós.

Kant tudott erról valamit. Es ha nem volt róIa a priori tudása, atapaszta|at nemrég tanította meg neki. A porosz király nem sokkalaze|ott intette rendre. Frigyes Vilmos egy levele szemére hányta,hogy rosszul használta fflozófiáját, elferdítve és meggyalázva btzo-nyos tanokat A uallás a puszta ész hattirain beliilben' TaIán vannak ko-zotttink 1980-ban olyanok' akik ktilonbozó okokből arről álmod-

Jecquns DnnRtoe: Mokhlosz

nak' hogy ilyen levelet kapnak, egy herceg vagy egy uralkodő leve-

lét, amely legalább megengedné, hogy a torvényt egy korpuszbanelhelyezztik, és hogy a cenz(tra számára kijeloljiink egy egyszeríímechanizmust' egy meghatározott, egyedi, pontszelíí, monarchi-kus helyen' Azoknak, akik egy ilyen megnyugtatÓ |okalizáIásrólr áI-

modnak, oromet fogok szerezní, ha idézek egy ma már, Carter'Brezsnyev, Giscard vagy Pinochet tollábÓI' de talán egy ajatollah

tolláből is elképzelhetetlen mondatot. A porosz király szemére hány-ja a filozÓfusnak, hogy megbocsáthatatlanul, szÓ szerint ,,felelótle--Jtl|,, (,n,,n,ontwortlich) viselkedett. Ezt a felelótlenséget Frigyes Vil-mos elemzi és két részre osztja. A vádlott két jogi instancia eIé ídéz-t,etik. Van mindenekelótt a belsó felelósség és saját feladata az 1f1(l,-

ság tanítÓjaként. De felelós az ország atyja, az uralkodÓ (Landes-

t,aíer) e|ott is, kinek szándékai meghatározzák a torvényeket és is-

ltrertek elótte. E két felel sség nem egymás mellé van rendelve, in-k írbb alárendeltek u gyan abb an a szisztémáb an :

... be kell hisz onnek is látnia, mily felelótlenil (wie unuerant-

tuortlich) yétett ezzeI kotelessége ellen, me|y onre mint az i{uságtilnit .jára (als Lehrer der Jugend) háramlik, s mily felelótleniil vétett

;rtyai szándékalnk (landesuciterli,che Absichten) ellen is, melyek pedigisrrrcrtek on elótt. A legstirgetóbben koveteljtik tntól a leglelkiis-

ttrt't't:tesebb számadást fszÓ szerint: felelósségének a magára véte-

|ít' |/rtu,n)uorturry], s elvárjuk, kegyiink maradéktalan elvesztésé-

rr<,li tt:rlre mellett' hogy a jovóben semmi hasonlÓt onnek folrÓ-

Irlrtrli irlkzrlmat ne adjon, de tekintélyét és tehetségét kotelességé-

lrt,z iIlíilr :rrrnak szolgálatába állítsa, hogy atyai szándékaink mind-rrrli;iItll llt'tcljesiiljenek; ellenkezó esetben, továbbra is engedetlen-

l.r.r I l rit t' rilratatlanul kínos rendelkezésekkel kell számolnia..

|.'.tttl tr|t.ti<',t,| ir leveletéshosszanigazoljamagát Afakultásokuitájti-rr.rl l.Il,sz:tr';illltÍl és végtil ezenE|osz6n tril is. Bármit gondolunk is

.l,t;.,l,t.I rziszltirrt:ii1lrÓl, a nosztalgia, amit néhányan érezhetnek e..|||l.l| ||r r.|rill, tlrliin a Í-elelósség ezen értékéboIszármazik: legalább

Iltltr Ittr lrl'.. lrrrgy t.gy Í.elelósséget kell magunkra venni - valamit va-

20

-- A Íak!!,ltások íl,j uit(tja

laki meghatározható,el tt; legalább igényelhetnénk, hogy tudjuk,kihez forduljunk és hol szituáljuk a hitalrnat; legalább a"tanítás, atudás és a fiIozóÍia témájár l folytatott vita meghii árc:zható lehetnea felelósség terminusaiban. A megidézett insta]rciáknak - a, '\llo,o,az uralkodÓ, a nép, a tudás, a cselekvés, azigazság,az Egyetem - bi-Zonyos' eldont}retó és e szÓ minden értelmebcn ,,reprezentálhatÓ''helye volt a diszkurzu:.P*'

Í:.legalább hinni letreteit obbo', hogyegy kozos kÓd mininrálii ÍbrdíthatÓságot garantálhat minden lehet-ségesdiszkurzusszámáraebbenákontexiusban.

' El tudnánk ugyanezt ma mondani? Meg tuclnánk érteni egymást,

hogy egytitt vitázzunk az Egyetem saját feÉloss égér l? xem ],t ker-dezem, meg tudnánk-e alkotni vagy csak explicitté tudnánk-e te.rniegy konszen7'Llst ez tigyben. Elóbb azt kérdezem' tudnánk.e tobbeselsíjben beszélni és egytitt vitázni, egy kozos nyelven, a felelíísség ál-talános formáiről e7'en a teriileten? Nem vagyok benne biztos, eiu.,itt egy mély romlás (mal.étre), ami kétségtei-ánril sÍrlyosabb, -i,'t.gyrossz k.ozérzet vagy mirrt egy válság. Talán minda,.,,.,yio,., tapaszta|juk,tobbé-kevésbé élénken, s olyan pátosszal, mely a felszínen iltilo.'di;,olehet. De a kategÓriák hiányclznák, hogy elemez zuk ezta mély rom.lást. A torténelmi k dok (és a J'ortiori a tírténelmi dátumozások. a lát-u1:lo'. technikai vagy politikai eseményekre torténó hivatkozások,például.a 68.as nagy nregmozdulás), a ÍilozőÍiai, hermeneutikai' pcl-litikai stb. kÓdok, és talán a k clok általában, mint az eldclnthet ségperformálásának eszkozei, elégtelennek t nnek Íél itt. A kÓd im'per-tinenciája' ami a legnagyobb eróvel járhat egytitt, az, amit. -etyromlás gyokerénél találunk. Hisz ha égy k d [árantálna egy proble-matikát, bármelyek lennének is az állásÍbglalasok krilonbsélei és bár-melyek lennének is ajelenbeli el|entmonJások, jobban éreáénk ma.gunkat az Egyetemen. n4árpedJg rosszul é,ez)rik ott magunkat' kiT..."é az ellenkez(íjét állítani? És azok, akik jÓl érzik maguk at, ta|ánelrejtenek valanrit, mások el l és saját maguk elól is.

'., EsJ cgyetem alapításának évfordrrlőját megrinnepelni' ha mel.

lóztink is minden másodlagos nyereségJt, u-ii. .gyity.,' -"g..-lékezésból számíthatunk, e megiinneplésnek retteteteznie kel"l.,.'.egy elkotelezettség megerósítését, megtijítását, mélyebben pedig azE gyetem onmegnyila tkozását, onlesitimáci iát.

Az imént kimondtam az ..onmegnvi|arkr]zás.. sz<jr. Az Egyetem-ról lévén sz , ezt rogton mint egy Íilrclítást és mint egy reÍéiencrát

Jecc2urs Dr.:,nx.ro,r: M ohhlo sz

is halljuk. Heidegaer egy Szomor an híres beszédének a címe ez,amit a Freiburgi Egyetem rektori székének elÍ.oglalásakor tartott,l933. május 27-én: Die Sel,bstbehauptung der dtutschen Lln,iaers,itcjt. HaÍél nrerem itt idézni ezt a nasy árnyékot és a baljÓs eseményt, aznemcsak azért van, mert alkalmat teremt arra, hogy tiszteletemetÍe.jezzem ki a Co|umbia Egyetemnek azért a szíves fogadtatásért,amit a náci Németországb l emigrált értelmiségiek és tanárok felétanÍrsított' Azért is van, mert valamilyen mÓdon. amelv mÓootegyébiránt a prl|itikai helvzcthez ralo viizonyában értékeltink tszuk-ségszerÍien nagyon osszetett értékelés, amibe itt nem fogok belebo-csátkozni)' Heidegeer beszéde a német Egyetem ontarr sításárÓl,A f akultdsoh aitájá,nak és a Berlini Egyetem kortili nagy filoz<ifiai szo-vegeknek (Schelling, Fichte, Schleiermacher, Humboldt, Hegel) ahagyornány1rban kétségteleniil az utolsÓ nagy beszédet képviseli,amelyben a nyugati E,gyetem megkísérli elgondolni lényegét és ren-deltetését a felelósség terminusaiban, a tudás, a technika, az Államés a nemze[ egyazon ideájának stabil referenciájában' nagyon kozelahlroz a lratár'lroz, ahol egy gondolat enrlékezó osszeszedése hirte-len jelt ad egy egészen más jovó borzalmai ÍéI |. Ugy ttinik nekem'anélktil, hogy itt igazolni tudnám ezt a hipotézist, hogy e beszédentÍrl Heidegger kés(lbb át fog1a lépni az Egyetem még nagyon klasz-szikus Íbgalmának ahatárát, amely fogalclm a Mi rl metafiziká?.ban(l929) is vezette; vagy legalábbis mivel aZ egyetem rnint az áI|am, anép' a tudás' a metafizika és :r technika nagy erejíi szerz"odése hatá-Iyát veszítette, felszámoltidott mindezek kozos helyeként, egyre ke-vésbé látszik számára képesnek arra, hogy eleget tegyen egy lénye-gibb Íélelcisségnek, amelynek' mielótt felelós lenne valamely tudá-sért vagy hatalonrért, vagy bármi meghatározottért' miel tt még fe-lelnie kéne egy létez ért vagy egy meghatár<lzott táruyért meghatá-rozott alany elótt, elíjtte felelnie kell a létre' aIéthívásáért, és el kellgondolnia e7,t, az egyiittes Í-elelősséget. De rnég egyszer mondom,nem tudom ma ezen a gondolati torr elk telezni magam, noha lé-nyeginek tiínik fel számomra. Mondjuk azt' hogy meg fogok pr -

bálni ennek sziikségszerííségével egy állandÓ, de áttételes és indi-rekt viszonyt lenntarlani.

Amikor ma kiejtjtik a ',felelósség,, szót az Egyetemen' tnár nemtudjuk pontosan' rnelyik Íbgalom alatt tudjuk azt meghatározni'Három hipotézis kozott ingadozunk.

21

2322 A Jakultások tij uitája

l. Tekinthetitik rigy a felelósséget, mint egy akadémiu témát. Ezta megórzott tzplszt, melynek kődja már nem a sajátunk, elóáshatjuka megtinneplés mÓdján, egy sztiletésnapon. Hází feladatként mint-egy, torténészként vagy filolÓgusként a retorika virágait helyezhet.jtik el egy évszázados intézmény tiszteletére, amely intézmény volta.képpen, mivel nem te|jesen saját koráből valÓ, nem is lenne annyiramegoregedve. Ebben a. hipotézisben' a megemlékezó esztétizmu-séban _ s amit ez elófeltételez, a fény zést, az élvezetet és a remény-telenséget * feltennénk legalábbis, hogy ami egy évszázad óta, s fó.képp, ami az utolsÓ háborír utáni idószakban tortént, leromboltavolna az axiomatikáját a felelósségról tartott diszkurzusnak vagy in.kább a felelósség diszkurzusának. Adva lévén a tudás egy bizonyostechnikai.politikai strukt rája' az Egyetem státusa, funkciőja és ren.deltetése nem ftiggene tobbé a Íblelósség etikai-politikai és jogi nyel-vétól. Egy sz,ubjehtum nem lenne már ott megszÓlítva felelósségében,legyen bár ez a felelósség individuális vagy testiileti.

2. A második hipotézis a megerósítendó hagyomány hipotézise:felidéznénk ebben, hogy egy év'századda| ezelott még, amikor a Co-lumbia Graduate Schoolját is alapították, annak kérdése, hogy mi-ért és ki elótt visel felelósséget egy tanár vagy egy fakultás stb. egyÍilozÓfiai, etikai' jogi, politikai problematikán beliil vetódott fel, imp.licit éitékelések szisztémáján' roviden egy axiomatikán beliil' amelylényegébeh érintetlen maradt. Megelégedhetnénk mellékes alkal-mazkodásokkal' ha számot akarnánk yetnl az idókozben tortént át-alakulásokkal.

3. Hogy a felelósség Íbgalma megortzzen egy helyi értéket és egyjelentést, jra ki kell dolgozni azt egy teljesen Írj problematikában.Atársadalom és az Egyetem kozotti viszonyokban, a tudások és atechnikák - a tudások mint technikák - termelésében, strrrkttirájában,archiválásában és átadásában, a tudás politikai tétjeiben, magának atudásnak és az igazságnak az ideájában, valami teljesen más érkezettel. Válaszolni, felelósnek lenni valamiért és valaki elótt: a kérdés talánsokkal élóbb és sokkal indokoltabb, mint bármikor. De a ',valami,'-t ésa ,,valaki,'-t teljesen másként kellene elgondolni. És íme egy érdeke.sebb kovetkezrlény, ezen másságtől fogva e,'valaki'' és e ,,valami', ar-ra késztet benniinket, hogy elgondoljuk, mik is lehettek korábban,

E három hipotézis lényegében kimerítené az egyetemi felelósségjellegzetes kérdezésének minden lehetóségét? Nem vagyok biztos

Jecquns DnRnroe: Mohhlosz

ebben, semmi nem tÍínik nekem biztosnak ezeÍl a tertileten. Min-den homályosnak, enigmatikusnak, fenyegetettnek és fenyegetó-nek tÍínik fel itt, a helyen' ahol ma a legnagyobb veszély koncentrá-lÓdik. Anyugati Egyetem egy nagyon jconstru umvagy alkotás, ésmár a aégét érezzuk: végesnek akkor is, ha aktuális modelljének ki-alakításakor, A fakultdsok aitája (1798) és a Berlini Egyetem alapitá-sa (1810. oktÓber 10., a Humboldtra ruházott ktildetés lejárta) ko-zÓtt, az ész egy ideájához szabottnak hitttik, másképpen mondvaegy végtelenhez valő viszonyra szabottnak. Erre a modellre' leg.alábbis nagy vonalaiban, alapoződik Írjra valami mÓdon mindennagy nyugati Egyetem Írgy 1B00 és l850 kozott. Ezen idószak és aColumbia Graduate Schooljának alapítása kozott kevesebb idó telikel, mint amennyi a második világháborÍr Óta eltelt. Mintha ma este'kis késéssel, általában a modern Egyetem szr.iletése napját r.innepel-nénk' Legyen szÓ sztiletésnaprÓl vagy EgyetemróI, mindkett.ó ha-mar megfordul (cela tourne), ahogy azt franciául mondják.

Az a gondolatom támadt, hogy onokkel egytitt jra megnyitomA fakultások ui,táját, méghozzá azért, mert a felelósség/atulna már amodern Egyetem eredetébe, sót elóestéjébe be van írva, a megnyi-tőt megelózó beszédébe. Azon a nyelven van beírva' amely Kanttőlkapja elsó nagy illusztrácl6ját, első nagyon szigorÍr és nagyon kovet.kezetes fogalmi forma|ízá|ását. Egyfajta szótárt és (strukturáIis, ge-neratív, dialektikus) nyelvtant bocsát a rendelkezéstinkre a legel-lentmondásosabb beszédekhez' melyeket aZ EgyetemróI és' egy bi.Zonyos pontig' aZ Egyetemen tarthatnánk. Nem fogom ezt KÓdnaknevezni, éppen azérL, mert A fakultások uitája az egyetem meghatá.rozott és iől kortilírt helyén szituália a Kődot és a Kodifiká|tat, azazaz Írott rodot (Gesetzbuch)' ama Éakultások oldalán, melyeket fel-sóbbnek' a kormányzás lényeges eszkozeinek neveztek (teolÓgiai,jogi és orvosi fakultások). Ha A fakultások attája nem KÓd, akkor egyhatalmas forma|ízá|ó és okonomikus diszkurzív eróÍ'eszítés a fbrmá-lis.jog terminusaiban. A kanti gondolat itt is megkísérli elérni a tisz-ta legitimáciÓt, a jog és az ész tisztaságát mint a végsó instancia sze-rinti ítélószéket. Az észnek és az igazságosságnak mint 'jognak'' amegfelelése a leglenyíigoz bb bemutatását taláIja meg itt.

Márpedig bennrinket, a leggyakrabban és máig meghatározóan,a felelósség diszkurzusa oly mődon hív, amit tautologikusnak hi.sziink egy tisztán etikai-jogi instanciával, a tisztán gyakorlati ésszel,

24 A fakultások j uitá1a

a jog tiszta gondolatával, mely korrelatív egy tisztán egologikus

,,i,uj"tt.,* ía,té,év.I, egy olyan tudat uag intenciő aktusá,va|, amelyik

a toivényért és a torvény e||tt az eldonthetóség terminusaiban fele-

lós. HaígsÍrlyozom: így van ez számunkra, a leggyakrabban és a

legdontótb ,,'.ido.', d,. ,, u kotés nem orokre eloldhatatlan. Nem

teimészetes' torténete van. Kétségteleniil fel tudnánk bomlasztani a

felel sség értékét, a szubjektivitás, a tudat, az intencionalitás hatá-

lyának Jásodlagos sá, származékossá tételével; kétségteleniil képe-

."k uugy.,,'k' -il't azt oly kclnnyedén mondják, decentrálni.a.szub-

.1ekt.,'iát anélktil' hogy kerdesessé tennénk a kapcsot egyfelól a fé-,lelósség,

másfelól u .'.,b.1.ktiu tudat szabadsága és az intencionalitás

tisztasálga kozott. Ez mindennap bekovetkezik és nem annyira érde-

kes, miiel semmit sem változtai az e1ozetes axiomatikán: egészében

véve tagadjuk, a tÍrlélés okábÓl pedig' szigorír kis kiegyezésekkel,

uugy ,'up.át napra' szigor nélkuli kompromisszumokkal' fenntart-

j"i. n'i cselekédve, a legsurgósebb dolgokkal foglalkozva' nem

adunk számot, nem s,ámolunk el magunknak semmivel: sem azza|,

ami torténik' sem azokkal az'okokkal, amelyek miatt mégis felvál-

laljuk a fogalom néIkuli felelósségeket. ' .

EzzeI siemben, nem lenne érdekesebb, még ha nehezebb és ta.

lán lehetetlen is, elgondolni egy olyan felelósséget, vagyis egy olyan'yá|aszra várÓ híváit, ami végió soron nem az egőn, a ,,gonclolko-

dom''-on,azintenciÓn,aszubjektumon,.aZeldonthetóségideáljánkeresztiil torténik? Nem lenné ,'felelósebb,' dolog megkísérelni el.

gondolni azt az a!apof., amelyen a Napnyugat tÖrténetében a fele.

iósség jogi-egologikus értékeit meghatározták, amelyen ezek az ér-

teteÉ étát.e)tek és felvetódtek? A felelósségnek itt talán egy egy-

szerre ,,oreg'' és - ahhoz képest, ahogy futÓlag rijra megpjll-an-tjuk

,,, u, jMpö, azon keresztril, amit némelyek a felelósség válságának

neve,nek, e felelósséget .jogi-egologikus és eldonthet(ís égí formájá.

ban értve - "gy,,.,i. *ag aF , vagy ha ílgy tetszik, ,,fiatalabb''

alapjárÓl,,u,., J'b' Talán.'elyt ud''a.'k a Í'eladatnak, hogy elgonclol-

j'É.mi volt lészen aZ egyetemi felelósség reprezentáclója.ídát,g,.hogy

mi most és mivé válÉat ez a reprezentáciÓ azon megrázkÓdta-

tásót után, amelyeket már nem tudunk leplezni magunk -elótt,

ha

nehéz is még ezeket elemezniink. Lehetséges egy Íj típusír egyete-

mi felelóssé{? Milyen feltételekkel? Nem tudok rőla semmit, de azt

tudonr, hogy magának a kérdésemnek a formája még egy klasszi-

Jecquns DnnRrne: Mokhlosz

kus, kanti típusÍr eljárást kovet: amikor így teszem fel a kérdést,még írgy viselkedem, mint a hagyományos felel sség óre és felelósletéteményese. Kant ténylegesen elmondja nekrink, szerinte milyenfeltételekkel lenne lehetséges egy racionális Egyetem' Ma olvasvaót, észlelem magabiztosságát és gondolatmenete sztikségszerííségét(nécessité), ahogyan csodálhatjuk benne egy terv vagy egy Strukt -

ra szigorát is, még egy lakhatatlan éptilet résein át is, anrely épulet-ról nem tudnánk eldonteni, hogy romokban áII vagy egyszerííen so-

ha nem is létezett, sohasem tudva másnak' mint a befejezetlenségé-róI szóIó beszédnek oltalmat nyrijtani. Ebben abizonytalanságbanolvasom Kantot' de meg fogom kímélni onoket az e bizonytalanságpátosza feletti elmélkedésektól, az tdoszakos reménytelenségról, aÍáradságos vagy ironikus szorongásről, a mindennapos ellentmon-dásokről, a harci vágyrőI' a megórzésért és az ismeretlenbe bocsát-kozásért folytatandÓ tobbfrontos harc vágyár l folytatott elmélke-désektól' E bizonytalanság mélyéról hiszek mégaz egyetemi Í.elelós-

ségról valÓ másik diszkurzus f.eladatában. Nem a szerzodés meg jításában, annak régi és alig megtijított formáiban; és mikozben e tel-jesen másik formákrÓl semmi világosat' semmi osszeftiggót, semmieldonthetót nem tudok, azt Sem, hogy lesznek-e, s hogy az Egye-temnek mint olyannak van-e jovóje, hiszek még a világosság jelen-tóségében ezen a teri-ileten - és egy diszkurzuséban, amely az (ljhoz,a holnaphoz' ehhez a problémához m.éri magát, Ez a probléma fel-adat, fel uan még adua nekunk, hogy mire' mi célből van Íbladva, aztnem tudom, másktilonben azt mondtam volna, hogy elvégezni vagyelgondolni van Í.eladva' És nem csak mint egyetemi ember mon-dom ezt. Nem bizonyos, hogy erre a feladatra, erre az adÓsságra azEgyetem maga, a saját belse.jében, ideájánáI fogva, képes; és éppenez a probléma, egy résé az Egyetem szísztémájában, fogalmánakbelsó koherenciájában. Erról a feladatrÓl egyszerre beszélek Írgy'mint egyetemi ember, kinek gondja van arra, hogy ne tagadja meghovatartozását (hiszen annak számára, aki visszautasít minden elko-telezódést, az egyetlen kovetkezetes magatartás a lemondás lenne)és mint nem egyetemi ember, aki éppen arra érzékeny, amit ko-runkban az Egyetem nem tud elgondolni, a maga számára repre.zentálni, reprezentáciÓinak egyikébe transzformálni, mint lehetsé.ges tárgyainak egyikét. E, másik felelósséget szem elótt tartva koc-káztatok meg egy szerény, elókésztileti hozzájárulást, mely minde-

25

A fahult(lsok (l,j uitája

nekelótt a rendelkezéstinkre álIÓ idóhoz van mérve, amit illenclólenne nem tÚrllépni. Számolva ezen takarékossággal és e retorikaikényszerekkel, a kovetkezotírom eló magamnak: részben és a be-yezeto vagy paradigmatikus kísérlet címén megkísérelni lefordítaniA fakultásoh uittiját, hogy benne felismerjiik a fordíthatatlanság he-lyeit, vagyis mindazt' ami már nem tud elérkezni hozzánk, és amikorunk számára hasznavehetetlen marad. Megprőbálom elemezniezeket a fordíthatatlan csomÓpontokat, és a haszon, amire számi-tok, ha csak e rovid mintavétel alatt, ha csak ennek az olvasástípus-nak a szisztematikus hajszájában is, nem csupán annak számbavéte-le' ami volt és már nincsen, s még csak nem is az egyetemi észbizo.nyos ellentmondásai, konfliktus-torvényei' de inkább az, ami ma-gán ezen a dialektikus racionalitáson tÍlllép; és a fordíthatatlanság,amelynek próbáját elvégezztik, talán jelezni fogia az Egyetem kép.telenségét arra, hogy belsejének tisztaságábÓl értse meg onmagát,Íbrdítsa le és fordítsa át sajátjelentését' S azt, hogy mindez taláneredetétól fogva van így.

Elegendií lesz ma az Egy.etenren ellentmondásrÓl beszélni?A kanti szoveg elsódleges érdekessége nem éppen az, hogy a konf-liktust magán az Egyetemen beliil ismerte fel? Kant ebben a konflik-tusban elkeriilhetetlen visszatérést, bizonyos mÓdon konstitutív éstranszcendentális sztikségszerÍíséget lát. osztályo zza az ellentmon-dás ktilonbozó típusait és ktilonbozó helyeit, visszatérésrik szabálya-it, legalitásuk és illegalitásuk formáit. Hiszen mindenáron ajogsze-rÚíséget kívánja kimondani, és megktilonboztetni, donteni a legálisés az illegális viták kozott, melyek szembeállítják egymással azEgye-tem fakultásait. Kant legfóbb torekvése érthetó annak részéríjl, akijogszerÍíen akar donteni: megvonni aZ Egyetemnek nevezett sziszté-ma szigorti határait. Egyetlen diszkurzus sem lenne itt szigorÍr, hanem azzal kezdené, hogy meghatározza az egyetemi szisztéma egy-ségét, másképpen mondva a határt annak kintje és bentje kozott.Kant a sajátosa?Z egyetemi vitákat akarja elemezni, azokat, arnelyek azegyetemi testrilet és hatalom ktilonbozó részei. vagyis a fakultásokkozott keletkeztek. Le akarja írni ezeknek a belsó ellentmondásoknaka folyamatát, egyszersmind osztáIyozni, hierarchiába rendezni és el.bírálni óket. Márpedig mielótt még javaslatot tenne a tanári testtile-tek általános felosztására, és Íblismerné a fakultások két nagy osztá-|yát, a felsóbbeket és az alsőbbat, melyek szembeszállnak egymással,

I

Kant egy elsódleges, sót egy elsódlegest rnegel z,ó nehézséggel talá|-

kozik' amelyre ma még náIánáI is érzékenyebbek vagyunk. Mint szá-

míthattak rá, ez a nehézség egy bizonyos kíviil definíciÓjábÓl ered,amelyik a belsóvel hasonlÓsági' részvételi és élóskodési viszonybanvan, ami alkalmat adhat a hatalommal valÓ visszaélésre, egy sajáto-

san politikai trilkapásra. Kiilsó tehát' de a hasonlÓságon alapulti.Három formája lehet. Ezek koziil csak az egyik látszik veszélyesnekKant számára. Az elsó az akadémíákba vagy szaktudományos társa-

ságokba valÓ rendezódés. Ezek a ,'mííhelyek'' nem tartclznak az

Egyetemhez, s Kant megelégszik ezek megemlítésével. Nem vesz

számba semmiféle egyiittmÍíkodést, semmi konkurenciát, semmi-lyen konfliktust aZ Egyetem és eme tudományos társaságok kozott'Pedig ez utÓbbiak' ellentétben az vgyanazon bekezdésben említetttudománykedveló amatórokkel, nem a tudomány természeti á|1a.

potát reprezentá\ák' Ezek az intézmények, melyek szintén az ész

kovetkezményei (effets), lényegi Szerepet játszanak a társadalom-ban. Márpedig nap.jainkban - és íme egy elsó korlátja, hogy a kantisziveget saját politikai-episztemolÓgiai teriinkbe Íbrdítsuk át - a

versengés és a határokat értnto viták nagyon sÍrlyosak lehetnek a

nem egyetemi kutatÓkozpontok és az egyetemi fakultások kozott'mely utÓbbiak egyszerre tartanak igényt a kutatásra és a tudás át-

adására, a tudás e|óáIlítására és reprodukcíójára. Ezeket a problé.mákat nem lehet már elválasztani és korulírni attÓl fogva, hogy a

tudományos kutatás politikáját érintik, vagyis minden társadalmi-technikai stratégiát (katonait, orvosit vagy másféIét, épp ezek a ha.

tárok veszítik eI ma minden pertinenciájukat), az informatizálástennek államon beluli vagy államkozi szintjén. Egy széles mezó tárrrlki ennek a ,,kívtil',-nek az e|emzéséhez, amit Kant az Egyetemról

,'akadémiainak'' nevez. Kant korábóI nézve ez a ,,kívtil', még az

Egyetem határára korlátozÓdhatott. De még talán eZ sem olyan bi.zonyos' nem olyan egyszeríi' Ma mindenesetre az Egyetem válikennek a kívulnek ahatárává,. Legalábbis aZ egyetem néhány tanszé.ke erre az áI|apotra korlátozÓdik. Az Allam bizonyos kutatásokkalmár nem az Egyetemetbízza meg' amely nem tudja befogadni ezek

struktírráját vagy nem tudja ellenórzése alatt tartani technikai-poli-tikai tétjeit. Amikor tudástertiletek már nem képesek helyet aclnisajátosan egyetemi értékelésnek és képzésnek, A fakultások uitájánakegész építménye keriil veszélybe, és vele egylitt a királyi hatalom és

Jecquns Dnntloa: Mokhlosz 27

:,sIr --

A fakultások uj uitája

;l (lszt'2t ész szerencsés osszhangj a álta| szabá|yoz'tltt,nrodell. Ennek a]]:11:l*:-o "

reprezentá'ciőju Nyigut.'n nagyjáb l mincleniitt azclnos'cle vlszonya a lratalonrhclz,.és az' általa irányítcltt akadémiai és intéze-:]. |.:]:1.Óp.gramokhoz, Államok' ..,,iÁ"t, n emzeti r,".gy"-a"y"r.szerrnt nagyon ktilclnboz(j" Ezeket a kril nbség.t"i "'ir].- e. .k z- vagy u -"gá:::j|e beavatkoza."i;.r'lr.. i,;;;;.";#'..o,,onem beflllyásolni a'kutatÓk gyakorlatát És-stílusát. Bizonyos tárgyakés bizonycls típusii kutatasok"elkertilik a, L'gvetemet. Néha, mint az..,1y.: \,"]".i 9r.sz3sokban me.qÍigyelhe t,o,,az, Egyeteln egy reproduk-tiv tanítási aktivitásba zár dik bele. Az nr"-,-"gf"';;.;.";i"."tásjogátÓl' amit az akadémiáknak tart fenn, ahol nem Íblyik okta-li,:}'lo"' a,Ieggyakrabban azÁilam, uugy ,'.rn,"ti és nernzetkctzi,a tla ml v agv ál| amkozi kapitalista hatalmJ, t..h,'ikui jp;ii.i.k';i

;""gtérrilési számításaitőt r.isÍ., amint az't"Ii.t'.t kep,elni?'i.nf<l..,.,.Í::lY::\?an va.qy az ááatbankok felírllitásában, melyekkel szem-Den aZ egyetemnek le kell mondania a tuclás ,,o'e,..l.];'u.'u..i.|rá.e..-ményesének,' reprezentá ciQjár(ll. Márpeorg maga eZ zr reprezentá-ctő ké|yzte az egyeterni ktilcletést -ugá';. b; "-ili ; k;;il;..;.-l::::.n'] "'" idcáltípusa

.::|,9é. o, L'gu.t.n, s.em iI l udás krizpclnt;armmar, nem jelentheti 'tobbé

alanyainak (srrjets) e kozpont i"p..-zentáció.1át. Amint strukturális "tátuot vagy régi reprezentáciÓk-hoz tortén ragaszko.dása mia az

'lgy;1"- nem tucl megnyílni bi-Zonyos kutatások számára, nem tucl ázokban részt venrri Vagy nemképes azokat átadni, sa.ját tes(ttil.g" l,i)o'uos helyein fenyecetveérezlreti

3oqá,.' fenyegeii o ,.,áo-í.'1,ot r.jioae." i:'^" i,iii,,,),,domány kérdései és a tudonlányra r,alci rákárdezés, r""i.g.ii -i'a-az, atnít egy határterti]et betolai<odírsárrak ter.i,'t ngy.ái:' ;;''gtalan Íbnyegetés, hiszen az Egyetenr konstrtutív hite, hogy a tudo-mány ideája az Egyetenr elr,ébln ca?á\hat ,. Hogyan képes hát akkorveszél yeztetni a tuclomány' technikai rajroa e'J,. ; ";, ;;;;;.il.'akkor, amikor már nem lehet eh,álas,tá,'i .gv-astÓ] trrd1rst és ha-

l1]T1,: észt' és_performatil,itást' metafizikát és technikai uralnrat(maitrise)? Az Egyetem (véges) p.ua..tt.,-, majdnem azt nroncla.nám' a metaÍrzika és a techniku .tu;.lus,ihatatlan párosának eyer-meke. De legalábbis helyet ungy topolJ8.iuiotol.,ot.,t ad ennekl le-származás'nak. A parado'n" ui, t.osy ui'iko. e |eszármazás t lÍut aszitmára kijelolt helyeken, amikor"áz Egvetern kicsi és <)reg lesz,

',ideája'' ekkor már mindenr.itt .,.utt.oa"i|' er sebben és jcibban.

J,rc;quns Dr,nnrrA: M okhlosz

nrint valaha. Egy betolakodÓ lratár által Íbnyegetetten, mondtam az

el(jbb' mert a nem egyetemi, kclz., hivatalos vagy Írem hivatalcls ku-tatiisi társaságok is alkothatnak részlegeket' az egyetemi camprrsban.Az Egyetem tagjai részt, velretrrek ezekben, és mint élóskodtik irrr-táIhatják a tanári tes(tr.ile)t belse.jét. Kije|olve aZ egyetem szisztémá-

.járrak tiszta határait, Kant hajtcivadászatot kír,ánt indítani mindenlehetséges éliískodés ellen. Megprílbálta kívtilrekeszteni azt - legi-tim mődon, legálisan' Márpeclig egy ilven é|íjskodés lehetósége Í.eI.

tÍínik, mihelyt van nyelv, l,agyis nyilvános teriilet, publikáciÓ, pub-licitás. E'llen rizni akarni, s/jt kizárni az éIóskodést, aztjelenti, egybizonyos ponton Íélr.eismerjtik a beszédaktusok stluktÚrráját. (Es

ezért van, jegyezném mee futíllag, ha a dekonstruktív típusÍr elem-zések oly gyzrkran a ,,paraz'ít.izmus'' teÓriáiként viselkedtek, mertkozvetve vagy kozvetleniil az egyetemi legitimáciÓt is érintették.)

Még mindig A Jrlhul.ttisoh uttájának krisztlbén vagyunk. Kantnaknagyobb nelrézséget okoz, hogy kívtil tartscln egy másik kateg riát.De :rmikclr ezt rnegnevezi' rrrár nagyon is tisztában van a politikaitéttel. A ,,tzrnult ernberek'' osztáIyárcil van szti: die I'itteraten (Studt'rte),

Nem a sZÓ tulajdonképpeni értelmében (eigenlliche Gel,ehtle) tudÓsokók' hanem' egyetemen képzettek lévén, a ktlrnrányzás cselekvói,kuldottei, a hatalom eszkozei (In'sLtllmente dtr Rrgierung). AJtalábannagyobbrészt elfelejtették nrár, amit állítÓ|as megtanultak. Az A]lamolyan ÍurrkciÓval vagy hatalommal rwházza Í.el íjket, amelyek a saját-jai, és nem a tudományéi: ,,neÍn a tudományok javára,,, morrdjaKant. Ezeket a régi ha|lgat kat ó a tudomány hivatalnokainak vagyiparosainak nevezi (Geschci/tsl,eute oder Werkku,n,dige rler Celehrsnmhetl).A kijzszÍérára tett hatásuk hivatalos és legális (a,uJs Publicuttl geselz-

li,chen, EinJlul| haben). Az Allamot képviselik és egy kétes hatalom bir-tokosai. A Kant által idézett példákban Í.eltÍínó, hogy a tudás emelrivzrtalntlkait a hárorn ,,Íblsíjbb'' fakultáson képezték (tecllÓgiai, jo-ei, clrvosi). Ezek az' egyházi emberek, a magas rangri kclztisztr,iselókés az tlrvosok, akiket nem a ÍllozóíJtaí fakultírson képeztek. De nap-

.jainkban, a tude1rs ezen iparosainak és hivatalnokainak így definiáltosztályába nekiink a cselekvíík scrkkal nagyobb számát és sokkal vál.tozatosabb fajtáit kellene beleírrrunk: az egyetemi helyek kívtiljére,határára és belsejébe' Ezek mindannyizrrr az Egyetern kclz- vagy ma-gánadminisztráciÓjának félel sei, minden,,dontn k'' a koltségvetéstárgyában, a hitelek odaítélése és kiosztása tárgyában (egy miniszter

29

A fakultások j uittija Jecqurs DnRntoe: Mokhlosz

fenntartásakor tesznek, minden kozvetítés alkalmával az,,alap,, -nakmondott kutatások és ezek civil, rendóri, orvosi, katonai stb. ,,alkal-mazása,,kozott, az egyetemi hallgatÓk és a nem egyetemi tanítás vi-

lágában (gimnáziumi vagy elemi iskolai tanárok, kikról Kant, kiilo-nos mÓdon, nem mond semmit ezerr a meghatározott helyen)' min-den,,dontnoknél'', aki az egyetemi mííkodés és hitelek dolgában eI- ]

jár stb. Roviden, senkinek sem lenne joga publi,kusan használni tu- l

dását anélkril, hogy jogilag alávetné azt a Fakultások kontrolljának' i

Kant sző szerint írgy fogalmaz, a ''Fakultások cenzrirájának,,. Ez a ,

szisztéma a legmerészebb zsarnokságlátszatával rendelkezik, és an-

nak realitásával is rendelkeznék, ha 1. a hatalmat, amely ítél és

dont, nem azi,gazság felel s és tiszteletteljes szolgálata definiálná, és

ha 2. e hatalom nem lenne megfosztva, elvileg és strukturálisan,minden végrehajtő hatalomtÓl, minden kényszerító eszkoztól. Don-tési hatalma elméleti és diszkurzív, és a diszkurzívnak az elméleti ré-szére korlátozÓdik. Az Egyetem azért van ott, hogy megmondja az

i,gazat, hogy ítéljen' hogy a szÓ legszigorÍrbb értelmében kritikátgyakoroljon, vagyis hogy kÍilonbséget tegyen és dontson az igaz és

a hamis kozott; és ha arra is jogosult, hogy az igazságos és az igaz-ságtalan, a morális és az immoráIis kozott is dontson, erre csakis

annyiban' amennyiben az ész és az íté|oeró szabadsága az elóbbidontésben implikálva van. ValÓjában Kant Írgy mutatja be ezt a ko-vetelményt mint a ,,despotizmusok'' elleni harc feltételét,kezdve az-

zal a despotizmussal, amit az Egyetemen behil folytatnak a kor-mánynak azok a kozvetlen képviselói, akik a felsóbb fakultások (te-

olÓgia, jog, orvostudomány) tagjai. Vég nélkiil játszhatnánk azza|,

hogy e mintát, ezt a modellt lefordítjuk mai viszonyokra, és kombi-náljuk elemeit a modern társadalom krilonbozó típusaiban. A legel-lentmondásosabb értékeléseket tarthatnánk fenn egyaránt jogosanvele kapcsolatban. Kant egyszerre határozza meg aZ egyetemetmint a legtotalitáriusabb társadaImi formák garar'tál.ójá| és mint ahatalommal valÓ minden visszaéléssel szembeni leghajlíthatatlanab-bul liberális ellenállás helyét, egy ellenállást, amit felváltva ítélhe-tunk a legszigorírbbnak és a leghatástalanabbnak. Hatalma vaIójá-

ban a gondolat és az ítéIet hatalmára korlátozÓdik, a kimondás ha-

talmára, de nem sziikségszer(ien a publi,kus kimondás hatalmára,hisz ekkor már cselekuésról lenne szÓ, végrehajtÓ hatalomrÓl, amimegtagadtatik az Egyetemtól. Hogyan lehetséges ennyire ellent.

3l

funkcionáriusai vagy ,'trustees,, stb.), a publikáciő és az archiválásminden rigyvivóje, a kiadÓk, az jságírói' stb. És fiiképp, nem lehe.tetlen.-e ma, éppen a tudás struktrirájának koszonhetá btotbot' szi-goru kLilonbséget vonni tudÓs és a iudomány iparosai kozott, mi-ként az l'' losy kijeloljtik ahatárt tudás és hatáIom koztitt, amety-nek oltalmában Kant'szeretné megtartani az egyetemi épíiményt?Vissza fogunk térni a kérdésre. Kant mindig u ,,iep.. tett hatás', fo-galmaiban vezeti eló problematik áját. Atudtmány hivatalnokai ke-tesek, mert k zvetlen-viszonyban vannak a néppel, mely utÓbbi,mondja ó kíméletlentil, nem tudatlanokből álI, áhogy gyaí.'u,. for-dítják, hanem ,'idiÓtákbÓl'' (Irlioten). De mivel ", zg;,éti^nek ftilte-hetóen semmilyen saját hatalma nincs' Kant a ko.í'anyt kéri arra,hogy rendben (in ordnung) tartsa a hivatalnokok osztá|yat, um.tymindig képes bitorolni a fakultásokat illetó ítélet jogát,. Kant azt,|1ja3 kormányzati hatalomtÓl, h9sy saját maga ujtá.,u meg egyellenhatalom feltételeit, ami saját t.oiratit biztásítja, és garaitáljaegy hatalom nélktili'Egyetemnek az igaiat és ham-isat mEgáilapítÓszabad ítélet gyakor|ását. A k,ormánynak, és azoknak a, e".ot.n.t.,amiket reprezentál vagy amelyek ót reprezentá|ják (a civil társada-lom), alkotnia kellene egy jogot, mely korlát o,,á,uiátr,.rorp'"r.ut(influence), és aláveti minden konstátív típusÍr kljeíentésiik,et (azo-kat, mely.ek az igazat akarják mondani), .ot ,,gynlo.lati'' típusri ki-jelentéstiket (annyiban, amennyiben ezek. szabád ítéleteket elófelté-teleznek) is az egyetemi kompetencia megítélésének (juridiction), és

::g:? .9T"", látni fogjuk, annak, ami abbán a legszabádabb és a ieg-felelósebb az igazságot illetóen: a fl|ozófia fakuTtásának. E kovetel-mény elve tiilzó és alapvetó, egyik vagy másik, egyik és másik' ésFrigyes Vilmos alatt semmi esély nem íolt az alka]m azására, Áég-pedig olyan okokbÓl, melyek nem csupán empirikus szervezódés -ek, és amelyek azóta csak srilyosbodtai. El kefiene képzelni -u .gyaz eglet91i kompetencia (és végsó eljárásban a fírozófiai kompe-tencia) által gyakorolt ellenórzést a funkcionáriusok valamennyi ki-jelentése folott, a hatalmat kozvetleniil vagy kozvetetten képvíseló,és az ország uralkodÓ és uralt _ a hatalomra aspirálÓ és a politikaivagy ideolÓgiai vitában résztvevó _ eróit képvisélo alanyok kijelen-tései fol tt. Semmi sem kerrilné elfigyelmrii.t, .gy.tl.í meg.szőla-lás'sem, amit egy r1jságb11. egy konyvbe n, a rádióban vagy a.t.leuíziőban, egy szakma publikus gyakorlásakor' egy t,,aaJi..t'.'it.ui

32 A fakultások j uitá,ja JecguE's DBRnroe: Mokltlosz

kísértése is: lefoglalt, egyetemen beliili és kvázi privát nyelvé vá|toz-tatni az éppenhogy univerzális értékri diszkurzust, azaz a fi|ozófiadiszkurzusát. Ahhoz, hogy az univerzális nyelv ne tegye ki magátkétértelmÍíségnek, lehetóleg nem kellene publikálni, nem kellenenépszeríísíteni, nem kellene nyilvánossá tenni egy nép szárrlára,ami szrikségszerÍíen korrumpálja azt. A porosz királynak írott vála-szában Kant így védekezik:

Írásaimban, nevezetesen A uallás a puszta ész határain beliil cír.rriíkonyvemben, néptanítőként sem vétettem a legfelsóbb s eltittem isismeretes atyai szándékok ellen, azaz rlerrr sértettem meg az ural-kodó államuallást; ar.rri már abbÓl is kitÍínhet, hogy az a konyvilyesmire egyáltalában nem is alkamatos' jobbára érthetetlen'csukott konyv a kozonség elótt, s a Íakultások tudÓsainak olyegyezkedését érinti csupán, melyról a nép tudomást sem vesz,ám amelynek tekintetében a fakultásoknak szabadságukban áIllegjobb tudásuk és lelkiismeretuk szerint nyilvánosan ítélniok, scsak a beiktatott néptanítÓkat koti (az iskolákban s a szÓszéken) aszÓban forg.Ó egyezkedésnek az ország felsóbbsége által számuk-ra nyilvános elóadásra engedélyezett végeredménye'a

A tudás publikáciőja van tehát alávetve a felsóbb hatalomnak' s nemmaga a tudás' Arra redukáIni ezt a publikáciÓt' hogy megmentsenegy szigortian tudományos és lelkiismereti diszkurzust, vagyis egyracionáIis, univerzális és kétértelmriség nélkiili diszkurzust, íme egykettós k.jtés, egy onmagában ellentmondásos' onmagával belsó konf-Iiktusban lévó kovetelmény, melyet mintha már nem lehetne lefor-dítani a kanti szovegre, saját magát saját magára. Ez az ellentmon-dásos kovetelmény Kant idejében nem teljesiilt. Hogyan teljestil-hetne akkor ma, amikor a publikáciÓ, az archivá|ás és a mediatizálásmezeje oly lenyrigozó mÓdon novekszik' mint, a másik pÓIuson, anyelvek tírlkődolása és hiperforma|izáIása? Hol kezdódik egy pub-Iikáciő?

De van, ami ennél sírlyosabb és még lényegesebb. Az Egyetemtiszta fogalmát Kant egy tisztán elméleti nyelv lehetóségére és sziik-

a Uo.,341.

JJ

mondásos ítéletek kombinatorikája egy és ugyanazon modell eseté-ben? Minek kell lennie ennek a modellnek, t

"Sy alkalmas legyen

erre? Csakis egy kozvetett választ vázolhatok fel erre a hatainaskérdésre. A kanti korlátozás elófeltevései már kezdettól fogva ész-lelhetók voltak, de mára ktilonosen jÓI láthatők lettek. iu.'t,.uksztiksége van rá, és ezt meg is mondja, hogy az igazságot illetó fele.lósség és a cselekvést illetó felelósség koié egyenes-határvonalathítzzon, e gy os Zthatatlan és szi gorti an áthághiíatlan határvon alat.Hogy ezt megtegye, krilonos bánásmődnak Éell alávetnie a nvelvet.A nyelv a két felelósségi szÍéra kozos eleme, és a nyelv az,,ame|ymeg fog fosztani benniinket minden szigoru ktilonbségtételtól a kéttér kozott, melyeket Kant mindenáron el akar választairi egymástől.A nyelv az, amely megnyitja az Lltat minden élóskodés éJ'mindenszimulakrum elótt. Bizonyos értelemben Kant egyedtil a nyelvrólbeszé| A fakultásoh aitájdban, és a választővonalat kéi nyelv kalott, azigazság és a cselekvés nyelve kozott, a teoretikus kijélentések és aperíbrmatív kijelentések 1tcíkepp a parancsok) nyelve kozotr akarjameghÚrzni. Kant csakis nyelyról beszél' amikor az ,,igazság-.g,'yil-vánulásárÓl'', a ,,népre tett hatásr<1l'' beszél, példáu*l u ,,]..'t ,"'ou.-ge.k interpretációjáro| teolÓgiai vagy épp ellenkezóleg, filozÓfiai ter-minusokban. Es mégis mindig e|tor|i azt. ami a nyelvben átléptet i ahatárokat, melyeket a kriticista kritika a fakultásáknak, a fakultaso-kon belril, és amint látni fogjuk, aZ egyetem kívri|je és beltilje kozottki akar jelolni. [a.nt erófeszítése - és ebben ail a rulajdonké"ppeni fi-]'ozófial' terv. nagysága és. egy dontésre képes ítélőe.o kou.t.l..'e.'y.* igyekszik korlátozni a homályosság, a siimulakrum, az élóskodés,a kétértelmÚí*'.g, u' eldonthetetlenség effektusait, melyeket a nyelvprodukál. Ebben az értelemb en ez a fi'ozóflai koveteimény t.gi''-kább az inforrnatizálás technolÓgiájában van reprezentálva, amelyugyan elkeriilni látszik u' .gy"t.*, azaz, kanti terminusokk a|, a fl-lozófta kontrollját, mégis ennek terméke és leghííbb reprezentánsa.Ez csakis |átszó|ag paradox, és éppen e látszÓ1agos paiadoxon tor-vénye elótt kellene ma magunkra venni, ha leheiségés lenne, a vég-só felelósséget, Ez az élóskodési ero már ott rejlik a"természetesnekmondott nyelvben, s ez utÓbbi kozos az Egyetemen és azon kívril. Apublikusság eleme, a diszkurzusok sztiksé.qszeriíen publikus karak-tere, krilonosen az archívum formájában, a kétértelmr]íség azon be-keríthetetlen helyét jeloli, amit Kant redukálni szeretne."S innen a

.t l

'11!4!l:4qi uitdla

:é.gY:.Í voltára építi, mely nyelvet egyedtil az tgazság iránti érde-ke érlel, és ame|ynek struktÍrráját má,tisztán konstat"ívnak nevez.nénk. Ennek az ideálnak a garanciáját, magában a kanti szándék-bu:' :ry tiszta gyakorlati ész, presk"riptív kijelentések, valarnint aszabadság posztulátumu ga.u'liá5ák egyínlói másfe] l egy tényle.ges politikai autoritás, melyr(jl.jclggal iehetíí Íi;l, hogy a.i,ész á|ta|hagyja rnagát vezetni. Ile ez egyáltJá,' ,.,.- nuua.alyoiLu,.,'"s, l'.,sya perÍbrmatív strukttrra joeilag 1en drrlit) kizárva Áaradjcln iiluor onyelvból' amelyhez Kant eZ Egyetem fogalmát szabja, e' u..ly ,.-hílt magában tisztán autonÓm' vagyis, láini fogjuk, áz' ,,alső,,at..t-tásből, a Íiozófia fakultásábÓl. Nem azért hag|o*, hogy o p..r.,.-mativitás e Íbgalma vezessen' mintha a, e|eggé,,ilagc,sník eJ t.iaot-gc.lzottnak tÍínne fel a szárnclmra' hanem u'éit, ..ii lényegi helyét-ielzi annak a vitzlnak, melyben elkoteleztiik magunkar. e-it n. p..-formativitást mondok, e helyen, ahol tuclás és hátalonr már neilk.i-loniilnek el' legalább annyira gondolok a pertormatir,itásra minteey technikai szisztérna teljesítményére, mint az austini beszédak-tusra, amely nem korlátoz<idik a konstatálásra, a leírásra, a kimorr.dására annak, ami van., de saját magahozza létre vagy alakitj,a at,bizonyos Íéltételek mellett, a-helyzeiet, amelyról u.*7ál' .gy.'á.n-duate, School alapítása pélclául, nem ma' o,'iiko. ko,.',tutá.itu|.,k,c|e.száz éve, egv meghatározott kclntextusban' Az érdekes es eiae.kelt^viták, melyek egyre inkább kibontakozóban vannak u ,'y"luperformatíl, hatalmának értelmezése kortil' Írgy tíínik - t'u ,,1a*-hogy nem, fclldalatti mÓdon - stirget politikai-iát ézményitétekhe,k tódnek. Ezek a r,iták egyará"t r"ty"ut. az irodalom, u

"y.rue',,..és a filoz fia tanszékeken; és onrnagukban, interpretatív ílj.t.,',e-sek Íilrmájában, sem nem egyszerííén elméletiek-konstatíuuk' ..,rlnem egyszerÍíen performatívak. Fliszen rrem létezik a performa-tívum' de perfomatívumok vannak, és ellentétes vagy éláskocló kí-,Í.].*-:|:' hogy a nyelv performatív hatalnrát inter|ietaljak, meg-lzsgá|ják vagy használják, hogy perfornratír, mcidán iníesztálják.Fls minden egyes esetben egynlozOfia, egy politika, nem .rrrpa.-'.gyáltalános politika, de a tanításnak és o i"áa'.'ut.

"g.y putiti'káju' u,

egyetemi kozclsség egy politikai focalma vonÓdik Ü., ota. tJdata-ban r'agyunk ennek, akár nem. Egy politikai implikáciri .n,'u|,ag"]sr9" szimptornatikus formája, amely mindig ls munkába,. uott,nrinden idóben, minden egyetémi gesitrrsban és minclen egyetemi

Jacqurs I)nnrtlR: Mokhl,osz

kijelentésben' Es nem csak olyasmikr(í| beszé|ek, amiknek a politi-kzli-adminisztráciÓs Íélelósségét magunkra kell venntink: hitelkérel-rnekról és megítélésukról, a tarrítás és a kutatás megszerr,ezéséríil,Íbkozatok adományozásárÓl' és Ícíleg azoknak az implicit és kimon-dott értékeléseknek a hatalmas tomegéról, amelybe belebocsátkcl-zrrnk, és ameiyek koztil minclegyik egy axionratikát és politikai ef:Íéktusokat hordoz (eay roppant, s neln pusztán szrlciolÓgiai tanul-rnárry álma ez az' értékelések irrchívumáríll, erytitt például a osszeszrktár,al, bizclttsági.jelentéssel' ajánlőlevéllel, és spektrális, diakroni-kus és szinkronikrrs elemzése az osszes kÓdnak, arnely harccll egy.rnással, keresztezíjdik, ellentmond eeynrásnak, trildeterminálÓdik akis és rraey érdekek krlrmonÍbnt és váItoz stratéeiájában). Nem,nern egyedtil erre gondolok, cle sokkal inkább a tudományos kozrls-ség és az E,eyetem fogalmára, amelynek olvashatÓnak kell lenniem.inden ílrai vagy szemináriumi mondatban' minden írás., cllvasás.vagy értelmezési aktusban. Például, de a példákat ir végtelenségigvariálhatnírnk, egy teclréina, egy vers' egy filozoÍéma, eey teleo-logéma interpretácirija csakis tigy képz dik rneg, ha egyidíiben ja-r.asol egy intézrnényi rnodellt is, s íg.y vagy meger ósíri az't a modeilt,ami létezik, s ami lehetóvé teszi az interpretácirit magát, vagy egy jmcidellt alkot, nrely egybecseng a szÓban forgÓ interpretáci val. Le-gyen bár ez a javaslat kimondott vagy kinrondatlan, elóhívja a sz -veg kclrtil létrejott értelmez k kclz sségének politikáját, és uuyanak-kor egy globális társadalomét, egy civil társadalomét Állanrmal vagyanélktil, egy igazi rendszert (réginre), amely lehetóvé teszi ennek ak zclsségnek a beír dását. Messzebb rnegyek: nrinden egyes szoveg'a korpusz nlinden egyes eleme re produkál és oroktil hagy'preskript-ív vagy normatív mÓdon, egy Vagy tobb parancsot: gyrilje-tek ssze a lelkeknek és a testeknek ilyen szabályai szerint' ilyenszcenográÍiája és topocráfiája szerint, ilyen típusu intézményt ftlr-nráljatok ahhoz, hclgy engem olvassatok' engem írjatok, ilyen típu-su cser ét és hierarclriÁt hozl'atok létre. hog1 engenl interpretálja-tok, értékeljetek, meg rizzetek, fordítsatok, orokosommé váliatok,s ttilélóvé tegyetek (iiberleben vagy forLleben, abban az értelemberr,anlit Benjamin ad ezeknek a szavaknak '4 rutifordítő fetartattÍban)'Vagy megÍbrdítva: ha interpretáItok engem (a kibetíízés és a per.{ilrmatív transzformáciő értelnrében), magatokra kell vál|alnotokez't, és ez't, az intéztnényi formát' De minden sz veglrez hozzátart,o-

J3

i(i I f,rlirrl!,n,tk ttj t,itala

zi|i'-lrrlÍ]\', ('l ll l)itl'lrll(:s lrelyet ad az eldonthetetlerrségnek és a kettíjs|i.iiltisttck,,v,:rgyis egyszerre zártés rryitott egy urallratatlan tÍrlcleter-Irlirr1rt;iti el tt,. It'z' a,s3oveg,torvénye általábán - amely ".*.t".ra,"-ztjtlik :rrra, amit a konyviárban ÍÉkvíj írirsok,'uk uug| ''e*i.o.qup",1lr<lgramclknak neveztink

' , .gy tclrvény, amlt ne[I turlok itt cle-nlclnstrálni, de amit feltételezném kell. E.ttól Íbgva az értelnte,o sc,-hasem passzív alávetettje "']:"| n pu.u,.'..,.,ok' és saját teljesítrnényea maga mődján egy vagy tobb kozbsségi modellt t.'n], tet.á. É,,.'enu,rrgyanazon értelmezó szátnára is ktiltlíbc;zóket, egyik p...Ji

" "'a-:]Y": :qyl| szovegrííl a'másikra, egyik stratégiai-értéielésríil vagyszttuáci rÓl a másikra ktilonboz k'ét. Ez'ek u, r.t.to,.eg.i. .x.r.e,

me{.mondani általában' milyen tárgyban és ki elótt vannak Íblvévee Íélelósségek.. Melyek Tiiá:: egyés esetben egy iij ,,..,oal r..máját és tartalmát érintik. PéldáuÍ amikor ezt es ezt a mrlndatot eb-berr és ebben ir kontextusban olvasonr a szemináriumon (Sz krzrtészegy repliká|át, A tóke va*I1 Finnegan étlrecJése "s" .e')i...q''i'i,n,,t

t1,s!k yit,r4an.ak egy paragiafusát), ".- egy már |ét,ez(i sz'erzodést tel-jesítek be,-de megírhatom és elókészíth."á- u, irrtézménnyel, az in-Lézmény és a társadalom meghatáro'ó eroi kozott t.'iá,i.ái'á'odés aláírásirt. És e,' a mÍívelet, akárcsak az sszes alkufolyamat (amimegelíizi a szerzódéskotést' vagyis mődosít egy hajdani szerzódést)'eeyben minden elképzelhetó ravaszkodás es sirate]qiai roga" |ilh.'u.ta is. Nem tudom, hogy létezik-e ma aZ egyetemi Íélelíisség tiszta Ícl-ealma, és nem tudnárn elmondani .,.,.,

.Ji'.ly.,., e..

" ri-t.,ioi"ra. r..-retei kclzott az e tárgyat illetó osszes kétségemet. Nem tudom, h.,gyaZ egy vagy tclbb tradícici álta] oroktil hJgyott etikai-pcllitikai kÓcléletképes-e egy ilyen deÍiníciő számát:a' De a rninimá'is és minden-esetle a leeérdekesebb felelcisség rna, a leg jabb, a leger(ísebbLle-lósség akárki sz'ámára' aki'egy k"utatási uagy oktatasi intézményheztartozik, talán nem más, mint.hogy olyan v"iíágossá e. """íi* iá"|'k:':-1

tegyen egy ilyen politikaiimpiiká.io,, ennek szisztémáiát ésapőriáit, amennyire az csak lehetséges. a-'r...-"Já*"''á*.,á. u.tematizálásről beszélek, a legklasszikusabo normát értenr alatta'més ha e tematizáIások' a legizokatlanabb és a legkormijrrfontabbutakat választhatják is; de rreL hiszem' hogy le lehetne mrlndani enormáről anélkril, hogy a felel sség ,ge,:,, iaeaia. r.e.*g;" ;á"-nánk, ami t természetesen akaratun .iot.ru g.goen'bárm iko? -.g..hettink. A lehetíí leuvilágosabt, t",1]uti,ala-n a kovetkezíjket érterrr:

jlcquns Dnnpr o.t: Moklrlosz JI

ii:ltenni és Íélismerni a hallgatőkkal és a kutatÓk kozosségével' hclgyrninden egyes mííveletben' amit euyritt megkísérltink (egy olvasat'egy értelmezés' egy teoretikus modell mesalkotása, egy érvelés re.torikája' egy tortéíeti anyag vizsgálata, ae egv matemádkai Íbrma-liz'á|ás esetében is), egy intézményes fogalom j n játékba, egy aláírtszerz(idéstípus, esy az ideá]is szenrináriumrÓl alkotott kép, egy ben-nefoglalt, rnegismételt és írthelyezett' fu lta]ált, átalakítoti, feíyeee-tett Vagy lerombolt :uriu:' Az intézménv rrent csupán la|akkal aio-ncls, és nemcsak azokkal a kiilsó strukt rákkal, melyek koriilveszik,védik, garantálják vagy korlátozzák rnunkárrk szabads1r sát, az intéz-rrrény már az interpretáci nk struktÍlrája is. Ily modon. e struktti-ráből kovetkezíjen az, '.it a dekonstrukci nak }rívnak, sohaserrldiszkurzír, eljáráscik technikai egytittese, még kevésbé egy j her-nreneutikai mÓdszer, amely az archívumokon és a kijelentésekeneuy stabil és adott intézmény oltalma alatt dolsozik; a dekonstruk-cici egy pozí<..iő I'elvétele, magában a munkában , azon politikai-in-tézményi struktÍrrákat illetíjen, amelyek eyakcrrlatunkat' kompe-tenciáirrkat és teljesítmény ti n ket alkotj ák és szabály ozzák. Pontoianazért, mert sohasem csak jelentéstartalmakat vizsgált' a dekonst-rukciőnak elváIaszthatzrtlannak kellene lenni ett l a politikai-intéz-ményes problematik át |, és fel kellene sz<ilítani a fele lósségr (j| valóírj kérdezésre' egy kérdezésre, amely nembízza rá rnagát szukség-szertien a politika yasy aZ etika tjrokolt kődjaira. S ezért van, hogymíg egvesek szenrében t l politikusnak látszik, mozs sítás.ellenes-nek tÍínhet Íél azok szemében, akik a politikait csak háborri elíjtt'ijelzótáblák segítségével isrnerik Íél. A dekonstrukciÓ nem korlátozi-rlik sem az adc:tt intézmény egv megnyugtatő politikai reformjára,sem pedig fordítva, egy felel(itlen és felelótlenné tevó clestruktív pa-rádéra, melynek lesbiztosabb hatása az lenne' hogy mindent ugyan-abban az állapotban hagyna, és rneger sítené az egyetem legintabbrrlozdulat|an eróit. Ezekból a premisszákb \ kiindulva értelmezemA frlkultá'sok tlit(tját. Most visslatérek hoz'zá, de igazábcil nem is hi-szem, hogy odahagytam volna.

Kant tehát választrivonalat akar h zni egyfelól az Egyetem tudrl-sai, másÍélól a tudományok hivatalnokai vagy a kormányzati hata-Iom eszkozelkozé, zrz egyetemi Íalak beltilje és azok legkozelebb esókívrilje kozé. Márpedig jől kell látni' lrogy ez a vonal nemcsak a szé-lcn és az intézmény kortil hiizÓdik' Átszeli a Íákultásokat, és a vita,

3B A fahultások tij uitája Jecquns DBnnIoa: Mokhlosz 39

egy elkeriilhetetlen vita helye |esz. Ez ahatár egy front. Yal61ában,egy tényleges szervezódésre hivatkozva, amit nem akar áta|akitani,de. megszokott eljárása szerint csak tisztán jogi lehetóségfeltéte-leiben elemezni, Kant a fakultások y61cr.":á|yáik.ilo''bo'táti meg:r három felsó fakultást és egy alsÓ fakultást. És anélkril, hogy ezt aha-

.- talmas problémát vizsgá|ná, Kant siet pontosítani, hogy éz a felosz-tás és ezek az elnevezések (három felsó fakultás, egy aisÓ fakultás) akormányzattÓl, és nem a tudományos testtilettó| siármaznak. Mind-amellett elfogadja azt, s megpróbá|jafl\ozófiájában igazolni, és rneg-adni ennek afactumnak az ideális észbeli és jogi garánciákat. A teo-

..]Qgiai' ajogi és az orvosi fakultás ,,felsónek,' monáottak, mert koze-lebb vannak a kormányzati hatalomhoz; és egy hagyományos hie-rarchia azt mondja, hogy a hatalom Íélsóbb, mint a nem-hatalom.Igaz, hogy Kant késóbb nem rejti véka alá: politikai ideálja e hierar-chia e gy bizonyos megfordítás ár a ír ány ul..,, Ily mődon egyszer taláneljuthatunk oda, hogy az utolsőkbÓl elsók lesznek (az alsőbb fakul-tásből lesz a magasabb), nem a hatalom birtlkt(rsában fkiem. J. D., ésKant még ebben a megfordításban is híí marad a tudás és a hata-lom abszolr-it megktilcrnboztetéséhez] ugyan, de a hatalom birtoko-sának (a kormányzatnak) tanácsadÓjaként. hisz az céljai elérésénekeszkozét inkább lelhetné fol a filozÓfiai fakultás szabaáságában és aszabadságbÓl fakadő belátásban, mint tulajdon abszolít tekinté-lyében.',5 Kant modellje itt kevésbé Platőn filozőfus-királyának mo.dellje, mint inkább a brit parlamentáris monarchia egy bizonyosgyakorlati okosságáé, amelyre A fakuttá,sok d,ltakinos felositá,sának egyhosszti és szÓrakozt ató jegy zete hivatkozik. 6

Mindaddig, amíg ez az ideá|is megfordítás nern tortént meg' Va.gyis a dolgok mai állása szerint is, a felscíbb fakultások azok, áme-lyek a kormányzat eszkozeit alkotják, s melyeknek kozvetítésével akormányzat ,,a legerósebb és a legtartÓsabb hatást,, gyakorolja anépre. A kormányzat tehát ellenórzi és irányítja felsobb fakultásait,melyek reprezentálják őt, még ha maga nem is tanít e fakultásokon.Szentesít tanokat és megkovetelheti, hogy e tanok koztil egyesekelóadassanak, mások kizárassanak, bármi legyen is az igazság. l,li'-'a-

5 LIo., 367 sk.6 L/0., 249.

ez részét képezi a felsóbb fakultások és a kormányzatkÓzott a|áírt

szerzódésnek. Mellesleg ha csak ezt az egyedriIi kanti érvet vessziik

(képviselni az áI|amhatalom érdekét s azoknak az érdekét, akik ezt

fenntartják), bizonyosak lehetnénk.e ma a határban a fels bb fakul.

tások és a tobbiek kozott? És korlátozhatnánk.e ma, mint akkor, a

felsóbb fakultásokat a teolőgiára, a jogra és az orvostudományra?Semmi nyomát nem találnánk ennek az ércleknek és a hatalom e

képviseletének az als fakultásban, melyról Kant azt mondja, hogyaiormány,ati utasításoktÓl teljesen ftiggetlennek kell lennie? Az a|-

sÓ (vagy ÍilozÓfiai) fakultásnak Kant szerint képesnek kell lennie,nogy áuadon tanítsa azt, amit akar' anélkiil, hogy akárkire hivat-

toiáet, hagyván, hogy azígzzság iránti egyediili érdeke ue,.,se' É.a kormány rnegálljt kell parancsoljon saját hatalmának, ahogy

Montesquieu mondaná, e szabadsággal szemben, sót garantálniakell e szábadságot. Továbbá érdekelt kell legyen ebben' hisz, mond-ja Kant azzalazalapvetó optimizmussal, amely e diszkurzustjelle-m-"zi,

szabadság nélktil az ígazság nem nyilvánulhat me$, és mindenkormánynak érdekében kellene álljon, hogy az igazság megnyilvá-nuljon. Az alsÓ fakultás szabadsága abszolÚrt, de ez az íté|oerot, az

.gy"t.-"'' beltili beszédet illetó szabadság' annak szabadsága, hogy

kimondjuk azt, ami uan, méghozzá lényeguknél fogva teoretikus íté.

Ietek révén. Csak az egyetemen beliili beszédnek (teoretikus, jogi,predikatív, konstatív) adatik meg, hogy megismerje ezt az abszolíttizabadságot. Az ,,alsó', fakultás tagjai mint o1yanok nem parancsol-hatnak és nem is kell parancsolniuk (Befehk geben). Végsó elszámo-

lásban a kormányzat szerzodés szerint megórzi a jogot, hogy kont-rolláljon és cenzírázzon mindent' ami kijelentéseikben nem lennekonsiatív, és a szÓnak bizonyos értelmében reprezentáIÓ' Gondolja-nak a nem konstatív kijelentések interpretáciÓjának modern kifino-multságaira , azokraa hatásokra, amiket az Egyetem egy ilyen fogal-

mára, annak a civil társadalomhoz vagy az áIlamhatalomhoz valÓ vi-

szonyára gyakorolnánakl Képzeljék eI azt a képzést' amit.a kor-

mányzatí cenzorok és szakértók számára kellene biztosítani, akik-nek a feladata az lenne, hogy az egyetemi diszkurzusok tisztán kon-statív strukt rájáró| meggyózódjenek. Hol képeznék ki e szakértó-

ket? Melyik fakultáson? A felsőkon yagy az alson? Es ki dontene er-

ról? Mindenesetre ma e tárgyban nem rendelkezunk, éspedig lé-

nyegi okokbÓl, a performatív nyelv ígazságával, vagy egy legitim és

l0 'I ftt|,'ttIlttltlh j uttáju

tlrrríl lrir.'<j tlrlktrírr1rval. Mi kovetkezik ebből? Hogy minden vitánakit 'peet:h

a,ct.s (abeszédaktusok e. u, igu,.ag, a beszédaktusok és az in-tencici, a ,,kc-rmoly'' és a ',nem komoly,', i,,tit.tiu,, e, " .".- ru.i',,,a ',normá]is,' és az ,,élósk dó,' beszéd íázotti viszony, filoz(l.taés tro-dalom, nyelvészet és pszichoanuti,i, t.o'otti viszony) tárgyában po-litikai-intézmenyi tétjei uu.','.uk, u-"riJt.. nem titkolhatunk el ma-gunk el tt. Ezek érintik

", ut,.uae^iuiJi.,r..,.,.,,,'ur. '"gy

jilrau""a kutatás diszkurzrrsának.a hatalm;;;;y a nem-hatalmát.A fakultások két osztálya kozotti f.Lo,,tás'.uk tisztának, lényegi-nek és szisor nak keil leínie. Mi';i;l;.mány állította fel, mind.emellett a tiszta ész- szerint kell eljárnia. Elvileg nem triri a hatarsemmiÍéle elmosÓdását, semmi elo't.iJe't' Innen Kant |áradhatat-lan, reménytelen' sót ,'heroikus', ..or",,i.e"., hogy meghrizza ajogszerinti határokat: nem csupán a fakultások tei"l''.jiyi

"]r.i,,uo*megilletó felelóssége kozott, a. u'or.-r.J'.itt a vitatípusok kozott is,melyek a fakultásot krjzott ki"bk;i;"k"u1 .gy",.-r ész e.gyfaita an.ttnómiájáb an. A Íak ul tás o k osz tályhar.u "rrié..i

rr..i J;; i,";;;. "

torvényhez valő ragaszkodás ítéleire' rrregktilonbcjztetésre, értéke-lésre osztonzi, donió mÓdon''eldo,.,tr'..á." és kritikusan a torvé-nyes és a torvénytelen viták kozott.A fakultások osztáIy a kozotti elsó határvonal jraalko tja a vá,asz-tÓvonalat cselekvés

1,s iqazs1s (lg"''Jgé..ekk.i ;;;ii;.kii:l."tés vagy ál|ítás) kcjzott. Á' ut."o.át.,tt?,.t.5.,"., szabad, amifor azigazságtril jut el ide. Semmilyen r'"..l"- ".- korlátozhatj a ezt ille-tó ítélete szabadságát' Kétségtele".ii'táu".t,"t gyakorlati tanokat,mivel ezeket a kormány'ot. i.,'a.i;; ;i';" nem kell azokat azértigaznak tartania, mert ahata|o- .""á.ri. .t ot.... Az íté|oerónek eb-ben a szabadságában

\T: ",.gy;;;i;tonómia feltétel nélktilifeltételét látja, és ez a feltétel "éT(;iiÍli;t.l .,"- más' mint a filo-

í11i'1Íű!":?T,::::,r'#:[:rt*ilffi y;r#mln::::fl|ozófiai'fakultáinak; es .gr rg}"t.- ;.- egyetem Íilozőfia tan-szék nélkril' Az uniuersita: rosurilu .ouu' -i,', a tanítás és a kutatásegy intézményének fi':':1llir.g u|;;,-;,..;^gának a fiIozófiának afogalma, az É,sz, va.qy inkább ";;;;;i;;;nt lntézmén1. Kant nem-csak Íákultásrr;l bevél itt, de ,,,;;';;;á;:' hogy re.á,h.,,.,'^.gyEgyetem' azon egy fiIozófi.a',,u".,er..i'].""Lpit"'i'' (stif ten)kell' No-ha hatalmábu'. ul.obb, a Íllo'ó ánal. ,.rr"]'Z.'," ie,, (controlliren) kell

J,tcquns f)nnnto,4.: Mohh,losz

lt tobbi Íákultásokat az igazságt l valÓ Ítiggésiiket illetóen, ami az

',elsórendíí', mozzanat', míg a hasznosság a kormányzat szolgálatá.ban ,,másodrendÚí''.' Hogy az' Egyetem lényege, vagyis a f|rozőflaekc-lzben egy ktilonleges helyet fog|al el és egyetlen fakultással ren-rlelkezik a tobbi kozott aZ egyetemi topolÓgiában, hogy a fllozóÍlaott egy speciális kompetenciát reprezentál, ebben van a s lyosprobléma. Mindez nem keriilte el például Schelling figyelmét, akimár ellene vetette Kantnak a Vorlesungen iiber die MethocJe des aka-r]emischen Studiums (l802' Jénai Egyetem) egyikében: szerinte nemIehet a filozőfiának kiil<lnleges helye (és tehát hatalma, Mach,t): ,,az,

ami minden, pontosan ezért nem lehet kiilonos,'.nAz a paradox ebben az egyetemi topolcigiában, hclgy egy fakul-

tás számára' amely magában hord.ja aZ egyetemi tér egészének teo-

7,,[...].íg ahaszn,os'ság, rnellyel a magasabb fakultások a kormányzat szol-gálatában állva kecsegtctnek, csak másodrendíí :mozzarrat.. _ S akár el is

ismerhetjtik a tecllőgiai fakrrltás btiszke igényét rá, hogy a Íilozőfiai kar a

szolgáltileánya legyen (így is kérdéses rrraradván tudrriillik, e szolgál lc-ány vajon a Ják\át hordozzrl,-e urn|í1t elritt , v agy uszá,l1til hordozua .jti,r a nyoml1,.

ban) (ob diese ihrer gn digen Frrl,u die Fackcl r,ortrágt oder die Schleppenachtrágt); csak elkergetni ne kergessék el, ar,agy a száját, be rre tapasszák;

rnert épp igénytelenségének kellene ót a kormányzat szemében gyanír fti-lott állÓnak, sót, nélktilozhetetlennek fijlttintetnie.,, Má'sodik szakasz (Az al-

sőbb fakultás fogal,ma és f loszt(l,'sa). Uo.' 359.8 ,,Amennyiben a tudományclk az államban és az állam révén valílban <lb.

jektív létezéshez jutnak, és hatalommá válnak, minr.len ilyen tudclmányegyesiileteit ktilonállri Íákultásclknak hívják. Hogy ezek egymás kozti vi-szonyairr5l megtegyiik a sziikséges megiegyzést, ktilrlnosen mert gy tti-rrik, hogy K:rnt A fakultások vitája címií írásában a kérdést nagyon egyol.clalír szempclnt<lkb l szemlélte, nyilvánr,al , hogy a tecllílgiának kell len-nie az elsíjnek és legfe|sc1bbnek mint cllyan Íákultásnak, amiben a Íilclzti-

fia legnrélyebb bcns je objektivált: ha az ideális rnagasabb hatványraemelt valős, abbcil az kovetkezik, hogy a.jclgi Íakultás megel zi az orvclsit.

Ami azclnban aÍilozőflat fakultást illeti' állítom, hogy egyáltalán nincs és

nem is lehet ilyesmi, aminek egész egyszerri bizonyítéka, hogy: aZ' anllminden, pontosan ezért nem lehet ktilonos [illetve }rogy a filozcjfia csak

szabad egyestilés lehet _ K. F. A.].'' Friedtith, Wt,lhel,m ./oseph, uon Schellingssrimmtliche Werhe, II., szerk. Karl Friedrich August ScnEr-l'tNc, Cotta,Stuttgart, 1856-61, 613 sk..

4T

42 A fakulttisok j aitája Jacqu ns DnRnto'q: MoAlzlosz +J

retikus fogalmát, ugyanabban a térben partikuláris, a tobbi fakultáspolitikai tekintélyének és az ezek képviselte kormány zatnakaláren-delt hely jeloltetik ki. Jog szerint ez csakis akkor és annyiban érthe-tó és ésszer , amennyiben a kormánynak az észt heil íovetnie. Ésebben az ideális esetben nem kellene vitának lennie. Márpedig van'és ezek rrem pusztán esetleges és tényleges szembenállások. Ezek el-kertilhetetlen viták' és idónként olyariviták' amiket Kant ,'t rvé-nyesnek'' nevez. Hogyan lehetséges ez?

Mindez. azt h'iszem.'e határo[ paradox strukrurájábő| kovetke-zik. Mikozben e határok rendeltetése' hogy elválassz'anak egymás-tÓl hatalmat és tudást., cselekvést és igazságot, olyan egysegeiát kellígy megktilonboztetniiik, amelyek vaiamilyen *ádo,. i'i,'á.,' .gy".esetben nagyobbak onmaguknál, és mináen egyes esetben tereaitaz egészét annak, aminek csak egy részét vagy alegységét kelleneképeznitik.. És a^z egész így mindeí részben vagy minden alegység-ben egyfajta kifordult és a szomszédos részbJ belecsÍtszott 7áeuet(poche inuaginée) képez. Felismertrik aZ Egyetem belsóje és ktilsójekcizotti megkrilonboztetés nehézsegét, azuián, a belsóbén' a fakultá-sok osztályai kozotti megkrilonboztetés nehézségét. De nem érttinkmég a végére ennek a belsó divíziÓnak, melyben a felosztás mindentéren beltil meg is vonja magát. A ÍilozÓfiai fuk.,ltasi még két ,,tan-székre'' oszlik: t(jtténeti ismeretekre (torténelem , fő|clrajz, iyelve,'et,humaniÓrák) és tiszta észismererekre (tiszta matematika, ttszta flloző-fia, a természet és az erkolcsok metafizikája); olyannyiru, n.-,gy otisz.ta filoz fi'a még' a filozőfiainak mondátr ratuttasán u.rtii -egésznek csak része, amely.egésznek pedig birtokolja az ic|eáját. Éstorténeti is lévén, a tiszta fi|ozófia a felsó fuk.'lta.oÉ-ezejét ís lefe-di. ,,A filozőÍiai fakultás tehát, írja Kant, bármeIy tan igaziását vizs.gálatnak vetheti alá.,'o A határ é kettós átlépése miatá uiták elre-rtilhetetlenek. És meg kell jelennirik minden egyes Fakultáson be-lril is, mivelh ogy a fiIozőflu fuk,'ltá.' maga feloszihatő. De Kant méghatárvonalat akar hrizni a torv.é'yes es"a to.yenytelen viták kozé is.Egy- illegális vita, publikusan, csak veteményét.át, e.,e,ék.t, parti.kuláris hajlamokat titkoztet egymással. Mindig hatással ua,., a ,'ép-re,'de ez a vita nem adhat helyet a jogi és racionális bíráskodásnak.

e Kewr, L m..260.

Minclenekelótt a nép igényétól Íiigg, ami írgy tekin-ti a.|:l.oz-ó!tát

mint fccsegést, s elóizeiet.it.l folyamodik a felsóbb fakultásokhoz

Vagy a tudámány hivatalnokaihoz, hogy élvezetet, kedvezményeket

k;í." tóluk, s válaszokat ajÓslás, ayarázslás vagy a csodatétel ugyé-

ueri. a.1og nagy ugyességgá megáldott pásztorokat (hunstreiche Fii,h-

,,,1, ,,i,i,ugo"goká;'' teies' És a felsrjbb fakultások tagjai, például a

t.áíog.'.ol.,'nJsonlÓan az ezeken a Fakultásokon képzett hivatalno- .kokház' képesek eleget tenni ennek a kérésnek. A torvénytelen vi-

ták esetében aÍl\ozófiai Íákultás mint olyan' Kant szerint, teljesség-

gelhatalomnélkuliésfellebbezésijogasincs.Amegoldáscsakiskí-iur.ar johet' ez tta|még a kormányzattÓl. Ha eZ nem avatkozik

kozbe,.más szőval' ha a "partikuláris

érdekek pártját fogja, halálra

itéIí afi'lozófta Fakultást, vagyis aZ Egyetem szellemét magát. Ezt ne-

vezi Kant ,,heroikus,'beavaikozásnak - a heroikus orvoslás ironikus

értelmében*'amelyaválságosállapotnakahalállalvetvéget.Né-melyeket már megkísértett, hogy gyo''u' megállapítsák' a fil<lz.őfla

r,atálat, s tobb nyugati országban, koztuk Franciaországban, néhá-

nyan éppen ., .it.i szállunk harcba''.,De ebben a kanti sémában a

á;i''k'iem engedik át magukat ilyen konnyedén a rnegértésnek.

A,,iorvénytelen". vita Kantot csak másodsorban érdekli: partikulá-

ris hajlamokat és meghatározotí érdekeket m kÖdésbe hozva e vita

|,".u'.io"atis' kvázi természeti, intézményen kívuli. Nem tulajdon-

ileppe''l egyetemi vita' akármekkora legyen is a vonzása. Kant a

t.gho,,,ubí elemzéseket a torvényes vitáknak szenteli, amelyek a

lefisajátabb mÓdon esnek az egyeterni ész hatáskorébe. Ezek a viták

.lii.itilh.t.tleniil a ,,beltil,,-ból keletkeznek, jogokat és kotelessége-

ket hoznak játékba. Kant elsó péIclái _ és láthatÓan e példák foglal-

koztatják a íeginkább - a szentét, a hitet és az isteni kinyilatkoztatást

illetiki a f]ozófiai fakultás feladata ,,a tanítás ez á1'ítóIagos alapzatá-

nak eredetét és tartalmát híívos ésszel nyilvános vizsgának alávetnie

és megítélnie, eltokélten rá (entschlossen), hogy e vélelmezett érz,ést

fogalmilag megragadja, anélkiil, hogy tárgyának szent volta - mely-

l0 Lás<l például a GREPH (Groupe de Recherche sur l'enseignement phi-

losophique) munkáit és harcaii: Qui a peur de Ia phtlosophig? Flammarion,pa,Ls' igzl . Lásd még: Les États-Généraux de La philosophie, Flammqrion,

Párizs,7979'

JAceuES Dr,nntoe: Mohhlosz 45+4 A fahultások j aitája

ról, hogy érzik, azt áIlít.iák - visszarettentené.''l1 Ez a vita (például ateleolÓgiai felsóbb fakultással) Írjra bevezeti az érzelmet és a torté-nelmet oda, ahol már csak az észnek kellene lennie; riz így magá-ban még valami természetit, mivelhogy szembeállítja az észt annakkívtiljével. Ebben a vitában még a torvénytelen éIóskodik a torvé-nyesen. De Kant nem akarja felismerni ezt, yagy legalábbis nemakarja kimondani. Belsó bírÓi'eljárásokat képzel eI, az ész mint bí-16 áIta| hozott jogeros határozatokat az ,,igazság nyilvános bemuta-tása,, (ti entllche Darstellung der Wahrheit) érdekében. E,z a per és eza bíráskodás az Egyetemen beltil kell, hogy maradjon, és sohasenlvihetó az illetéktelen nép eIé, amely azt 'jra tclrvénytelen vitává vál-toztatná, tápot adva a néptribunok csoportjának, kozelebbról azok-nak, akiket Kant 1ítőknak (Neologen) nevez,,,akiknek joggal gytílcl.letes nevét azonban alaposan félreértik, ha mindenkire alkalmaz-zák' aki a tanokat vagy tanmÓdokat illetó bármi Írjdonság szerzoje.(Hisz miért volna a régi egyben mindig.jobb is?;''L, Eppen azért,mert jogilag belsónek hellen,e maradniuk, e vitáknak sohasem hellenenyugtalanítaniuk a kormányzatot, és 'éppen emiatt keII, hogy belsókmaradjanak: hogy soha ne nyugtalanítsák a kormányzatot.

Es mégis' Kant kénytelen felismerni, hogy e vita végeérhetetlenés tehát megoldhatatlan. olyan harc' amely olykor megingatja atanszéki renclszereket' s állandőan kérdésessé teszi a határokat,amelyekben Kant állandÓan meg akarja tartani antagonizmusát.A Fakultások vitájának ezl aZ anlagonizmusát Kan| azza| pclntosítja.hogy,,ez nem hábor ság,, (kein Krleg), és egy sajátosan parlamentá-ris /negoldást javasol rá: a felsóbb Íákultások fbglalnák el ott a tudo.márry parlamentjének jobboldalát és védenék a kormányzat Státu-sát: ,,mindazonáItaI _ oly szabad állapotban, amilyen, ha igazságrÓlvan szÓ, elvárhatÓ - lennie kell egy ellenzéki pártnak (baloldalnak)is' s annak padsorában a fiIozófiaí fakultás iil, mert szigor vizsgá-lÓdásai és ellenvetései híján a tekintetben, mi lehet áldásos, és -mihátrányos számára, a kormányzat nem okulhatna kellóképp''.'o Igya tiszta gyakorlati észt illetó vitákban a perról adott szakvélemény és

Ir ILe.Nr. I. m..365.12 LIo., 267.13 (lo.

a vizsgálat J'ormáLis lefolytatása a fioz fia Fakultására lenne bízva.

De a t"artalmát illetően' ame\y az emberiség számára legfontosahb

kérdéseket érinti, az elsóbbség a Íélsóbb Fakultásé, egyedtil a teo| .

eiáé (lásd a Bekekijtés, ualamint a Jakultri,sok uitájának berekesztése cimíj

iészt;. És mégis, e parlamentáris ítélkezés ellenére, Kantnak el kell

fogaánia, hoáy,, u uitu,'.* szÍínhet meg soha, és a filozÓfiai Fakrrl-

táisohasem teheti le a fegyvert''..o Az igazság, aminek védelmezoje,

mindig Íbnyegetve l..,, ,'hi''e'' nem vetkezik le a magasabb fakrrl.

tások iem vályukat, hogy uralkodjanak (Begierde zu herrschen) és

kormányozzanak''.Megszakítom itt hirtelen' hisz mindjárt zár.1ák az Egyetemet, ké-

s vanlttil késó ehhez a kanti beszédhez, s talán épp ezt akartam

monclani. De tudják azt is, hclgy a folytatás, az, amírol semmit nem

mondtam' a legé"rdekesebb' és a legkevésbé formális, a leginkább

informálÓ. E folytatás a teolÓgusokkal' a jogászokkal, az orvosokkal

és a technikusokkal vagy az áitaluk képzett hivatalnokokkal valő vi-

ta tartalmát érinti.Biztos vagyok benne, onok mincl egyfe azt kérdezték maguktÓl,

hogy honna*í beszélek én, ahogy azt ma szoktuk mondani, hogy

^"]íit oldalon áI|ok az osszes konfliktusban, (1.) a jobb oldalán

uugy 1z.1 a bal oldalán a határvonalnak, vagy (3.) valÓszínííbb mÓ-

dJí, gondolják e gyesek (tévesen vagy helyese n), Ier ázhatatlan élíís-

kodó.íolnék, akii-egy véletlenszeríí mozgás mozgat' aki tijra és írj-

ra áthágja ahatártu''ettut, hogy tudnánk, ezt azérlteszi-e, hogy ki-

játssza i kozvetítóket, egy clrok béke megkotése érdekében, vagy..hogy

ír.jraélessze a vitákat és a hábortiskodásokat az Egyetemen,

u-áy utÓbbi sztiletésétőI fogva szenved apokalipszisben és. eszka.

tologiaban. Ez a három hipotézis, amelynek felelósségét onokrehagio-, egyaránt a határoknak A Jahultástlk uitája által javasolt

szííztémájáia hagyatkozik, és még hagyja, hogy e szisztéma vezesse.

az enielela''ég.* itt annyi volt, bármelyek is legyenek a koverkezményei. hogy lelverettcm a jog jogszerÍiségének kérdéset: mi a

legitimiiása u' Égy"t.- e jogi-racionális és politikai-jogi szisztémá-

jáíak? Ajog jogszerÍíségéneÉ a kérdése, a jog alapján^ak és megala-.po,ása,'ai

á t.e,^ae'. nem jogi kérdés. És a rá adott felelet nem le-

14 uo., 365 sk.

4746 A fakultá'sok ti,j uitája

het sem egyszerrien torvényes, sem egyszer en torvénytelen, semegyszeriíen elméleti vagy konstatív, sem egyszerííen gyakorlati vagyperformatív. E felelet nem lehet sem kíviil, sem beltil az Egyete-men, amit a hagyomány ránk testált. Ez az alapot illetó felelet és fe.lelósség csakis az alapítás terminusaiban helyezkedhet el. Márpedigegy jog alapítása épp.igy nem jogszerÍíbb vagy trlrvényesebb, mi-ként egy Egyetem alapitása sem egyetemi, nem egyetemen beltiliesemény. Ha nem találhatjuk meg benne az Egyetem tiszta Íbgal-mát, ha nem létezhet az Egyetemen belril az Egyetem tisztán racio-nális és tiszta fogalma, ez egész egyszerííen azértvan- hogy egy kis-sé lerovidítve foga|mazzak az ido miatt, s mielótt mégbezárják azajtÓkat vagy berekeszt1k az osszejovetelt _, mert az Egyetem alapí-tott. Egy alapítási eseményt nem lehet egyszerÍíen annak a logikájá'ban megérteni, amit alapít' Egy jog alapítása nem jogi esemény. Azész elvének eredete, ami az Egyetem eredetében is feltételezve van'nem észelvií. Egy egyetemi intézmény alapítása nem egyetemi ese-mény. Az alapítás évfordul ja lehet az, maga az alapítás azonbannem' Noha nem egyszeriíen torvénytelen, egy ilyen alapít.ás nemfugg attÓl a belsíj torvényességtól' amit maga létesít. Jőllehet semmisem t nik inkább filozÓfiainak' mint egy ftl'ozófiai intézmény alapitása - legyen szó azEgyetemról, egy iskolárÓl vagy egy ÍilozÓfia tan-székról -, a fJJozóftai tntézmény alapítása mint olyan nem|ehet mára sző szoros értelmében ftlozófiai' Azon a helyen vagyunk itt, ahol aza|apító felelósség cselekedetekben és performatívumokban nyilvá-nul meg _ amelyek nem csupán beszédaktusok a szÓ szoros és szti-kebb értelmében' és amelyek' nem lévén természetesen már kon-statív kijelentések sem, melyeket azígazság egy bizonyos meghatá-rozása szabályoz, talán már nem is egyszerÍíen nyelvi perfor-matívumok; ez az utőbbi szembeállítás (konstatív/performatív) mégt l szorosan azon fiozóftai-egyetemi tÖrvény - másképpen mondvaaz ész _ á|ta| el íÍt, amelyet itt kérdóre vontunk, Egy ilyen kérdórevonás nem tartoznék már hozzá egyszerííen egy filozÓfiai jelenet-hez, ez nem lenne tobbé egy szÓkratészi' kanti vagy husserli típusriteoretikus kérdés. De elválaszthatatlan lenne Írjabb alapítási aktu-soktől. olyan világban éIrink, arnelyben egy ílj jog alapítása _ kiilo-nosen egy Ílj egyetemi jogé - sztikséges. Azt mondani, hogy szriksé-ges, ebben az esetben eg)szerrejelenti, hogy magunkra kell venni afelelósségét, egy ílj típusír felel sséget, és hogy ez a felelósség már

Jacqun's Dnnx.roe.: Mohhlosz

Írtban van, ellenállhatatlanul, tril a testtiletek és az individuális ala-nyok reprezentácl,óin, tudatán, aktusain, tírl a fakultások kozottivagy a tanszékek kozotti határokon, t l azokon a határokon is, me-lyek egyfelóI az intézmény, másfelól ezen intézmény bejegyzésénekpolitikai helyei kozott hÍrzÓdnak' Egy ilyen alapítás nem szakíthategyszerííen az orokolt jog hagyományával, s nem is vetheti alá ma-gát annak a torvényességnek, amire felhatalmazást ad, beleértveazokat a vitákat és erószakos cselekedeteket' amelyek egy rij tor-vény, vagy a jog egy írj korszakárrak megteremtését készítik eló.Csakis.a jog egy korszakán beliil tudunk majd ktilonbséget tennitorvényes és torvénytelen viták kozott, és Íóképpen' alrogy Kantszeretné, viták és háborÍrskodás kozott.

Hogyan találjunk utal egy uj jog alapításához? Ez az uj alapításkompromisszumot fog kotni a hagyományos joggal. Ez utőbbi kellmajd adja tehát, saját alapítÓ taIaján, azt a támpontot, amelyról el-rugaszkodhatunk egy íl.j a|apító hely felé, vagy' ha másik metafo-rát szeretnének, mint az ugróé, aki, amint Íianciául mondják,egyik lábával fellebbez, mieliítt elrugaszkodik, mondjuk azt, hogya nehézség, mint mindig, a legjobb emeltyti meghatározásábanvan' a gorogok azt mondanák, a legjobb mokhlosz meghatározásá-ban. A mokhlosz lehetett egy farÍrd, egy emeló, mely a hajő elmoz-dítására szolgált, egyÍajta rű,d az ajtÓ kinyitásáravagy becsukására,roviden valami, amire ráhagyatkoztak az erókifejtés vagy az elmoz-dítás érdekében. Márpedig amikor azt kérdezzuk' hogyan tájéko-zÓdjunk a torténelemben, a morálban' a politikában, a legsírlyo-sabb nézeteltérések és dontések, rigy tiinik fel számomra, sokkalritkábban származnak a célokbÓl, mint az emeltyííkból. Például abaloldal és a.jobboldal szembeállítása talán, annak parlamenti ér-telmében, nagy részben, ha nem egészében, a politikai nt,okhlosz

tobbÍéle stratégiája kozotti vita. Kant higgadtan azt magyarázzanekiink, hogy egy Egyetemen, miként a parlamentben' kell lenniebaloldalnak (a |rlozÓfiai fakultás yagy aZ alsÓ fakultás: a baloldalpillanatnyilag alul van) és jobboldalnak (a felsóbb fakultások osztá-lya' melyek a kormányt leprezentálják). Azt kérdezvén most, ho-gyan taláIjunk utat egy j jog alapításához, ídéztem, ahogyan aztbízonyára felismerték, Kant másik míívecskéjét (Tá'jékoződni a gon-dolatok kozott: mit is jelent ez?, 1786). Ez a m vecske tobbek kozottutal a szimmetrikus dolgok paradoxonára' amely egy 176B-as mÍi.

l,\I I f tr li rr I ltr s,tli rt f irr lri jrr

Jeceuns Dnnrroa: Mokhloszrr.r slrr. (l ttrr rlt,ttr tt.slr,tt Otrrttrlt, tl.r,s Ll.nLersr:hietles tler Gegend,en unlitrtrtttr') oltr jr.lr.rr r,:rs r . l i | \, t

. t r., *'' l,,, l' ll.. j. glj ]'i :}l"...;.'jj;TJii'"ff :.;;:ij'ljuáizr'lir.li lrl1xrll jrl.iliiii((jl, .*'ií .'ot. u';il;rr <|rrrrti. ,,i.rr,,r,.r"ir.i. Minclez *;;;::!;l

" ilj;iT: :.Ji:i::;Itlt^Q.|l;tllit.tlz:,rsiit és - torténetesen trikrozéses - érzékelését is érin-lt'Ílt'. I)c lr:r én itt most a spekuláciőről rlagyon gyorsan áttérek a.,;lir lisr.lt, 2tzért teszen', '-9':t Kant kijelenti, hogy az Egyetemnek két|;illtrn, a jobbon és a balon l*l] #;;;..;

r r r i,rs i k a t, . lutu. i - r.r.-.ir..il á ffi .'.:'ffiá' :5:'Íff ::ilft lA két lábon.járásről ,1! ,,ő:két cip t ul,"to taue.ől, lriszcn iitez.rnényról, társadalom.ről és kultiiraiJr, ".- pusztárr ternrészetríjlvan itt szó. Ez már világos

"or.' ""'ir.o..u ruk.,t.,,uk parlarrrent3ét.T]:-1Í.'J:-.

o," '-"*:i|'l"'- ";.g;.o'iáu. egy tc.jeserr tllii.s ktln-textusban is, és bocsássaneL' -o- I^''-..^

-

T::.':gyj.-Íl'.q".,é,,:ffi iffilL:LT':1.JÍ::#,:il:'l:l;i:tattam itt kiválő kollÍF.á-:kka.l, M.y;;;huprrÓv;rl, varr Gogh bizci-nyos cipóiról. E kép 1ory

rl; l'.id.á.g.;l;terpretáciőjáről volt szÓ,és arről, hogy u két cipó u r.ep.,.' iá.]; ;gy par-e' vagy pedig két|:]::::::i.q két.jobbos cipó,'arnelf,k;;;.. mindig is komoly ko.;ij::í#.á';}5:lj:,.n.'".l tiint r"í ,,]-o-ra' n4árpedig Kánt aclély azonhatalmarol Í|:].': v ttáját vizsgálva, .i",a" u..iéi;; k.

tá r gy a lj a "

a i

",. in a,,'qjfi ffi.'f, il ::' i:l:.T ffi .-..J l; Til.Íllanságot, a kclvetkez

.biialmal ká;i;';;;, amelyhez, tiszte]etbentartva figyelmtik kor]átait' '1em

r.,g.k*-a. hozzáÍuznj e.gy szótsem. Csakis a mokhlo.sz v agy hiip orLoniirrr^.wOtemelem ki :

Minthogy az álmatlanság az erótlen aggkor hibája, s a bal oldalgyongébb általábaniá1",1'"'1"..;]ilJjj,]r:'JJ-I."'::#:11T"'.,.i::'..']::".lT::után kel]ett néznem [.'.].-hamaro,u,'.,.J,..,. szeremhez nyr'il-Í^T,' in|:': hogy gondolataimat

".ouJ.uuru.ilyen általam vá-lasztott krjzomb s tárg.qyal kényszerítsem rogtuluto,kuJ;.ipe;

,T;i: .]o'.. t a Cicero névvel, nÁlyh.,,,J-o, mellékkepzet tár-

11)

t

I

Í

llí*]Í*:yongeségére tett utalásnál peclrg a k vetkezó jegyzcttt,l

Egészen helytelen állítás, hogy annak tekintetében, vajon a vég-tagok használatában. mutatkozÓ ..ot itt.toi.g a test két olclala ko-ztil melyik is gyongéb-b vagy er(ísebb,;il;" a gyakorláson miil-na csak, és azon, miként sáktattak b;;;;i., Íiatalon; hogy a ví-vás kozben a jobb avagy a bal kézben uu,'-" u karcl, lrogy a lovasa ]ábát a kengyelbe he1yezve jobb.ől t;; '

ff *:i:'.'T..:r'".."rár..i.i";,"*;;;:.x1..Ti:11.'Íff;i1'-]tosanillik,una.ia,.,i.r,..lár..#;H'';íJiilff"T';'.ffi

:,i#ezért a sztilóket, ho.gy' gyerrnekriket á..,.,t. okították; ahogy ajobb oldal fdlénye a bal éíleneb"";t;;;;;

Íi-'.JtLl,:T".T.i'laua.u,'.h.^ai;.Ji]T;.1l?;itr;:lHoqlap.;;;;$:,:T:;ÍiT;;;:il#'-,i'i'"1.'.Tái*:tételt, még meg is erősíti inkább; ,.,".t u,i|, nay,,iemezt elóre,mintegy hiip lmokhlionként 1gyámpontke]' j.á.u,,r.odva

rá, hogyjobb oldilálal ad.jon lenduÉtet " ,'-"a','""t' melyben is, ellen-tétben az előbbiekkel, jobb lábának

".,)i''.l,",,.,.

BoNus Trton. fordítása

[..x.';**-Í:y^'í;;;|,,;;,;:,xlhi,:i#:i:rridnak a neve is, amit oar,."-^."''"",:,"::,".,:""o*,4 ,'Karonak" vagy fa-Métisz -a tíízbe ,".' -,]xl.]'i.l|'',^.u'gyis

a ,cselszcivés ,^t,",",",ít;i,

T,,,#';;;:::xt",',-i"loitui.'ír.o..J'ilá.:':1l"":#::,t,;;!,:ta, IX,37b-888).