114
Dr. Thomas Gordon Noel Burch 2101 - 2101 II. Rákóczi F. u. 10 150.16 G 52 FS00415628 GORDON, THOMAS EMBERI KAPCSOLATOK : HOGY Emberi kapcsolatok Hogyan építhetjük hogyan rontjuk el Gordon Könyvek - 2010

Dr Thomas Gordon - Emberi Kapcsolatok

Embed Size (px)

DESCRIPTION

pszichológia

Citation preview

Dr. Thomas Gordon

Noel Burch

2 1 0 1 - 2 1 0 1 I I . Rákóczi F. u. 10 150 .16 G 52 F S 0 0 4 1 5 6 2 8 GORDON, THOMAS EMBERI KAPCSOLATOK : HOGY

Emberi kapcsolatok

Hogyan ép í t he t j ük

hogyan ron t j uk el

Gordon Könyvek - 2010

Ha azt hallod kapcsolat, kire, vagy mire gondolsz? Ha olyan vagy, mint a legtöbb ember, akkor partnerre, házas-

társra gondolsz, egy olyan személyre, akivel közeli, szerető kap-csolatban vagy. A számodra legfontosabb kapcsolatra gondolsz,

És ennek így is kell lennie. De gondoltál-e arra, hogy mennyi más emberrel is kapcsolatban vagy, akiknek lényeges hatása lehet az életedre, akár pozitív, akár negatív?

Ez a könyv megmutatja, hogyan tudod ezeket a kapcsolatai-dat javítani, hogyan tudod a befolyásodat növelni, a félreértése-kel tisztázni, jobb együttműködést elérni, és a megromlott kap-csolatokat helyreállítani.

A következő ábrában összeírhatod a kapcsolataidat, hogy érzékeld, kik is ők, hányan vannak, és talán azt is, hogy milyen mértékben befolyásolják az életed és munkád. Középre írd a saját neved, s körbe a kapcsolataidat. A neveken kívül fogalmakat

3

is beírhatsz, úgymint barátok, kollégák, gyerekek, stb. Természe-tesen több kört is rajzolhatsz, és külön papíron is dolgozhatsz, ha a könyvedet kímélni akarod.

Ha igazán végig gondolod, igencsak elcsodálkozhatsz a kapcsolataid számán és összetettségén. Éppen ez a feladat cél-ja; hogy segítsen felmérni a kapcsolataidat, megmutatni, mert talán még nem gondolkoztál el ezen, hogy milyen sok ember-hez kapcsolódsz rendszeresen, és milyen változatos ez a kap-csolatrendszer.

Ha már minden kapcsolatodat ábrázoltad ezen a sajátos hálón, jelöld meg azokat, amik nehezek, problémásak, vagy leg-inkább javításra szorulnak.

Sok más könyvvel ellentétben, ez nem receptkönyv jellegű, tehát nem szolgál eló're kitalált megoldásokkal a problémákra. Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb megoldás a problémáidra, és nem hiszem, hogy bárki más megmondhatná - ajánlani tudok viszont egy csokor módszert és néhány eljárást, amivel megtalál-hatod a saját megoldásaidat. És mivel a problémáid valószínűleg egyediek, a megoldásaid is azok lesznek. Ha megtanulod és gya-

4

korlod a módszereket, a jó kapcsolat utáni vágytól eljuthatsz kitű-nő kapcsolataid élvezetéig. Erről szól Hitvallásom az emberi kapcsolatokról.

Sok évvel ezelőtt, egy Szülői Eredményesség Tanfolyam néhány résztvevője megkért, hogy fogalmazzam meg a kapcsola-tokról vallott filozófiámat. Ekkor írtam le Hitvallásomat az embe-11 kapcsolatokról. Azóta a tanfolyamok végén mindenkinek átad-|iik. Nagy örömmel tapasztalom, hogy sokan használják a Hitval-lásl ünnepélyes alkalmakkor, különösen esküvőkön, például Judit lányom esküvőjén is, és jólesik arról értesülni, hogy vezető üzlet-emberek, tanárok, és politikusok is bekeretezve tartják irodájuk falán.

A/.t hiszem, a Hitvallás foglalja össze a legjobban azt, amiről c könyv szól, és a hitemet abban, hogy azok, akik így élnek, bol-dogabbak, egészségesebbek, és hosszabb életűek, mint lennének .11 litvallás nélkül. Itt következik teljes egészében, de a vonatkozó Irjczetek elején egy-egy részlete is feltűnik, majd a könyv végén lévő összefoglalásban is olvasható. Nem túlzás ez? Talán, de mie-lőtt ítéletet mondasz, olvasd el.

Hitvallásom az emberi kapcsolatokról - Credo -

h cs én olyan kapcsolatban vagyunk, amit nagyra értékelek és mri; akarok tartani. De mi két személy vagyunk, saját igényeink-kel. inniket jogunk van kielégíteni.

Ha problémád lesz, értő figyelemmel foglak hallgatni, hogy segíthessek megtalálni a saját megoldásodat. Tiszteletben tartom ingódat saját meggyőződésedhez és értékeidhez, még ha külön-ítő. twk is az enyéimtől.

I In tevékenységed ütközik igényeimmel, nyíltan és őszintén megmondom, bízva abban, hogy igyekszel megváltoztatni, a szá-mumra elfogadhatatlan viselkedésedet. Ugyanakkor, ha én visel-Ifiltiin elfogadhatatlanul, akkor kérlek, mondd meg nyíltan és

•inlcn, hogy esélyem legyen megváltoztatni.

5

Ha konfliktusba keveredünk, vállaljunk kötelezettséget, hogy megoldjuk anélkül, hogy bármelyikünk megpróbálna a másik kárára felülkerekedni. Tiszteletben tartom jogodat igényeid kielé-gítésére, de a sajátomat is tisztelnem kell. Tehát mindig keres-sünk mindkettőnknek megfelelő megoldásokat. A te igényeid éppúgy teljesülnek, mint az enyémek. Egyikünk sem fog veszíteni. Mindketten nyerünk.

így egészséges kapcsolat alakul ki köztünk, amiben mindket-ten fejlődhetünk, megvalósíthatjuk önmagunkat... és amit kölcsö-nös tiszteletben, szeretetben és békében folytathatunk.

6

e l s ő f e j e z e t

Annyiszor és oly sokféleképpen hallottam jó és rossz kapcsola-Inkról, hogy arra kell gondolnom, az emberek így, leegyszerűsít-ve gondolkoznak egymáshoz fűződő viszonyukról. Valahogy i)'\ „Új kapcsolatom van!", vagy „Lezártam azt a kapcsolatot.", viijy „Ez lett a vége a kapcsolatunknak", vagy „Minden kapcso-lnom jól indul, de a végén elromlik!"

I Igy érezzük, úgy tűnik, hogy minden kapcsolatnak világos i ivik'te és vége van. Vagy mégsem?

A kapcsolatok egy másik felfogása, hogy mindenkit beleértünk, nkii ismerünk, és ismertünk. Ha ezt fogadjuk el, akkor a kapcsola-tuk formáit kell kiszélesítenünk. Egész életünk kapcsolatokban li lik Némelyik szoros, mint a családtagokhoz és a barátokhoz Iii/ikIo kapcsolatok, mások távoliak, mint a kollégákhoz, tanárok-hoz. edzőkhöz fűződőek - s vannak emberek, akikkel találkozunk, l« vi'liink, de soha nem ismerjük meg őket. Közelebb is hozhatunk,

7

vagy eltávolíthatunk embereket magunktól, de mindenképpen kap-csolatban vagyunk velük. A költők, filozófusok és hittudósok nálam ékesszólóbban fejezték ki az egymáshoz fűződő kapcsolata-inkat, és a benne rejlő lehetőségeket és felelősséget. Azt tudom csak hozzátenni, hogy ha igazán jobbá akaijuk tenni az életünket, ha igazán egészségesebbek és boldogabbak akarunk lenni, akkor a kapcsolataink minőségét javítanunk kell. Ez felelősség. Nem arra gondolok, hogy bűntudatot érezzünk némely kapcsolatunk miatt. Inkább arra, hogy a lehetőség adott mindnyájunk számára, hogy javítsunk kapcsolatainkon, és fontos változásokat érjünk el bennük.

Dr. Bob Koegel. a New York Állami Egyetem (Farmingdale) professzora, megkérte diákjait, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a legjobb és a legrosszabb kapcsolataikról. Néhány kérdés a velük többé-kevésbé egyenrangú pozícióban lévőket érintette, pl. bará-tok, partnerek, testvérek, és hasonlók, a többi a magasabb pozí-cióban lévőket, pl. főnökök, tanárok, professzorok, szülők, stb. A diákoknak le kellett írniuk ezeket a kapcsolatokat, s az eredmény megdöbbentő volt.

A legrosszabbnak ítélt kapcsolatokat a diákok manipulatív-nak, hatalmaskodónak, igazságtalannak és egyenlőtlennek írták le. Az állították, hogy a manipulatív és törtető emberek a nézet-különbségeket vagy/vagy alapon döntik el: jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, annak függvényében, hogy a saját érdekük mit kíván. Ez a gátlástalan önérvényesítés a válaszadókban azt ered-ményezte, hogy illetéktelennek és alkalmatlannak, butának és ügyetlennek kezdték érezni magukat. Azok, akik a pozíciójukat arra használták, hogy bárkit legyőzzenek, és a mások kárára érje-nek célt, bizonytalanságot és szégyent ébresztettek a vesztesek-ben, akik bizalmatlanokká váltak önmaguk és mások iránt. Eze-ket a romboló kapcsolatokat így jellemezték: „egyoldalú", „vis-szaél a hatalmával", „minden áron dominál".

A vizsgálat során a diákok egyetértettek abban, hogy ezek az egyenlőtlen kapcsolatok mindig igazságtalanok. Győz-veszít típu-súnak írták le, és hozzátették, hogy a domináns személy, mint pl. szülő, tanár, főnök, stb., személyes vagy intézményesített hatalmát használja győzelméhez, hogy korlátozza és elnyomja az alárendel-

8

leket. A veszteseknek el kell fogadniuk az ilyen egyoldalú kapcso-latokat, mert alacsonyabb a pozíciójuk, kisebb a hatalmuk, mint a domináns személynek, és függő viszonyban vannak vele.

Másrészről azonban tisztelettel, törődéssel, bizalommal, őszinteséggel, támogatással, és jó kommunikációval jellemezték legjobb kapcsolataikat. Sőt, azt állították, hogy ezek a kapcsola-tok. a nézetkülönbségek ellenére empátiát, együttérzést, megér-lest és megbecsülést táplálnak. Ha a másik személy hasonló érzéseket mutat, akkor a pozíciókülönbség ellenére is jó a kap-csolat vele.

I)r. Koegelnek azt mondták a diákjai, hogy a legjobb kapcsola-taik kielégítőek és felemelőek, boldogabbá, erősebbé és teljesebbé tcs/ik őket. így foglalta össze: legjobb kapcsolatainkban érez-zük a megbecsülést, az értékelést és elismerést. Továbbá érezzük, hogy jobban kötődünk másokhoz, és jobban érezzük a bizalmukat. A legtöbb más viszonnyal ellentétben az ilyen kölcsönös kapcsolat táplálja, támogatja és erősíti mindkét felet.".

Koegel vizsgálata megerősítette, amit szerintem mindenki tapasztalatból tud, hogy egy egészséges, boldog kapcsolat kialaku-lasának legfőbb akadálya a partnerek vagy csoportok közti hatalmi különbség. Ha egy személy vagy csoport rákényszeríthet valamit a m;isikra, amit az nem akar, a kapcsolat válságba jut. Ezek igazság-talan kapcsolatok, amiket Dr. Koegel diákjai győz-veszít típusúnak H'llemeztek, és egyetértettek abban, hogy a vesztesben gyengeség, kihasználtság, és alárendeltség érzés keletkezett.

Mivel elengedhetetlen szempont a kapcsolatok megértéséhez, vizsgáljuk meg a hatalom és tekintély fogalmát, és megszerzésé-nek lehetőségeit.

Hatalom, tekintély, függés

Kezdjük azzal, hogy a tekintélynek számos változata van. Egyik a szakmai tekintély, amit mindenki nagyra értékel. Például, ha elromlik a kocsid, kétségtelenül egy jó szerelővel, profi szakem-berrel akarod megjavíttatni. Az orvosodtól is elvárod, hogy szak-lei ületének tekintélyes ismerője legyen. Szeretnéd, ha gyermeked latiárai és edzői szaktekintélyek lennének az oktatásban és a

9

sportban. Mindennapi beszédünkben is használjuk, pl. „az illető elismert szaktekintély a gazdaságtanban", vagy „szakmai tekin-télyeket hívtunk meg a konferenciára". A tudás, tapasztalat, gya-korlat és tanulás adta tekintéllyel bíró emberek keresettek, és gyakran jó fizetést is kapnak. Ez a fajta tekintély majdnem soha nem okoz problémát a kapcsolatokban.

Aztán ott van a munkahelyi pozícióval járó tekintély vagy hatalom, amit mindenki elfogad, mert a kölcsönösen ismert mun-kaköri leírások rögzítik. Pl. a rendőrnek joga van büntetni, a bizottsági elnöknek joga van megnyitni és bezárni az ülést, a bírónak, hogy vezesse a tárgyalást, a szerkesztőnek, hogy megje-lentessen cikkeket, stb. A munkával összefüggő tekintély vagy hatáskör szintén ritkán okoz konfliktust a kapcsolatokban, ha a funkciók jogosak, és elfogadottak.

Egy harmadik típusú függés jelenik meg a szerződéseknél és megállapodásoknál: a nemzetközi egyezségektől az egyszerű kézfogásig. Vannak szerződésekre specializálódott ügyvédek, akik kiválóan megfogalmazzák a felek feltételeit, és minden szükséges körülményt. A legtöbb megállapodás azonban nem igényel szerződést. Pl. a gyerekek gyakran kötnek ilyen megálla-podást: „Segítek megírni a házi feladatodat most, ha később kosarazol velem. Kezet rá!" Tanárok megegyeznek tanítványaik-kal, vezetők beosztottjaikkal, férjek feleségükkel, szülők gyere-keikkel, barátok barátokkal. Ezek a szerződések vagy megállapo-dások feleslegessé teszik hasonló ügyek újra tárgyalását és az újra megegyezést.

Van azután a gyakran konfliktust okozó hatalom. Ellenőriz, dominál, elnyom, és kényszerít embereket arra, hogy megtegyék azt, amit nem akarnak megtenni. Ha voltál katona, akkor a bőrö-dön tapasztaltad ezt a hatalmat. De ha nem voltál katona, akkor is érezhetted magad vesztesnek számos hatalmi játékban. Dr. Koegel diákjaihoz hasonlóan, amikor a károdra nyert valaki.

Persze a parancsok végrehajtása életbevágóan fontos a hadse-regben, még ha nem is értesz egyet vele. A hadsereg nem működ-ne e nélkül a feltétlen engedelmesség nélkül. De semmilyen más szervezet nem igényli ezt. A házasságokban, a családokban, az

10

üzleti életben van választási lehetőség, és éppen ezek a lehetősé-gek adnak reményt, hogy javíthatunk kapcsolatainkon.

Nagyon sokszor megkérdezték tőlem, hogy a hatalom miből ered. Érzem én, hogy a kérdező abban reménykedik, hogy van a hatalomnak valami rejtett, előre nem ismert forrása, amivel elkezd-hetnek és megnyerhetnek egy harcot, amit eddig mindig elvesztet-tek. De ez olyan, mint az ifjúság kútjában hinni. Nem létezik.

Azt válaszolom nekik: a hatalom a jutalmazás és büntetés képessége. Másképpen fogalmazva: a hatalom az öröm nyújtás és fá jdalom okozás képessége. A hatalom birtokosa a díjazás és a büntetés eszközeivel éri el, amit akar, és ha a díj elég magas, vagy a fájdalom elég nagy, akkor engedelmes lesz az elnyomott.

Ugyanakkor, az engedelmességnek ára van. Az emberek a fogadó oldalon nem csak engedelmeskednek. Személyiségük egysége érdekében különböző módszerekkel dolgozzák fel azt, hogy kényszerítették őket olyasmire, amit nem akartak. Ezt alku-mechanizmusnak nevezik, s három fajtája van: harc, menekülés, és behódolás. A harcosok lázadnak, ellenállnak, dacolnak, és boszszút állnak. Akiknek a menekülés a stílusuk, azok megpró-bálnak kibújni a hatalmi kapcsolatból, érzelmileg is. Visszavo-nulnak, elfutnak, ébren álmodnak, fantáziálnak, alkoholizálnak, drogoznak, és belebetegszenek.

A behódolok gyakran éppen az imádott gyermekeink, diákja-ink, alkalmazottaink, stb., de talán ez a módszer a legegészségte-lenebb. Az engedelmességet, tekintély-tiszteletet, parancsköve-tést, különösen, amikor a parancs ütközik fontos szükséglettel, általában gyermekkorban tanuljuk és alkalmazzuk, de közülünk sokan felnőtt korban is használják. Az engedelmességnek azon-ban káros hatása van az önérvényesítésre, a függetlenségre és a kiteljesedésre. Gondoljuk csak meg: akik behódolással kötik meg alkujukat, engedelmességgel reagálnak a nyomásra, azok passzívak, nem kezdeményezők, függőek, tehát pl. önállótlan alkalmazottak, ezért nehéz velük élni bármilyen kapcsolatban. Igyekeznek kedvesek és szolgálatkészek lenni kívül, de dühösek és ellenségesek, vagy éppen fásultak belül.

11

A saját feldolgozási módszered kiderítése érdekében végezz egy „Emlékek a hatalomról" gyakorlatot, amit intézetünk inst-ruktorai már több ezer hallgatóval, és több száz csoporttal elvé-geztek. Végy egy sima papírt, és készíts négy oszlopot. A bal oldaliba írd be, hogy „Amire rávettek", a következőbe „Aki rávett", a h a r m a d i k b a „ H o g y a n reagáltam a hatalmára", s végül „Mit éreztem?"

Ezután gondolj általános iskolás korodra, amikor valaki kényszerített, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz. Ki volt az? Mit tettél? Mit éreztél, és hogyan reagáltál a hatalomra?

Ismételd meg ezt idősebb, talán középiskolás vagy fiatal fel-nőttkoroddal. S végül a jelen időben.

Felfedezheted, hogy hatalmi szóval a probléma természete, fajsúlya megváltozhat. Pl. tanfolyamunkon egy gimnáziumi igazgató visszaemlékezett, hogy ötödikes gimnazista korában kizárta a tanár a tanteremből, mert egy papírrepülőt dobott a levegőbe. Dühös volt odakint, s kiosont a parkolóba, ahol leen-gedte az egyik tanár autójának a gumiját. Ebben az esetben az egyszerű csínytevésből vandalizmus lett.

Igaz ez rád is? Vagy te másképp reagálsz? íme egy összegzés arról, hogyan reagálhat a hatalom elszenvedője. Keresd meg magad a listán.

• Föllázad, engedetlen • Megtorol, visszaüt • Hazudik, elrejti az igazságot • Dühös, hisztérikus lesz • Megszegi a szabályokat • Másokat vádol, fecseg • Parancsolgat, vitatkozik • Összefog másokkal, egységre szólít • Jóváhagyásra vár, önállótlan • Visszavonul, álmodozik • Megfutamodik, otthagyja a munkáját, feladatát • Feladja, vereséget szenved • Nem vesz tudomást róla, némán ellenáll

12

• Versenyre kel, ringbe száll, győzni akar • Reményvesztett, depressziós, sír • Félénk, szégyenlős lesz • Megbetegszik • Kényszeres evő, majd reménytelen fogyókúrákba kezd • Engedelmes, belenyugvó, szolgalelkű lesz • Inni, vagy kábítószerezni kezd • Csal, hamisít, hazugságokkal takarózik

Abszolút előre látható és elkerülhetetlen, hogy e mechaniz-musok némelyikével válaszolunk az elnyomó hatalom követelé-sére. Ennek fényében erős érvek szólnak a hatalom használata ellen, hiszen tönkreteszi a kapcsolatot a hatalom birtoklói és elszenvedői között. Lord John Acton tömören így fogalmaz: „A hatalom tönkretesz, az abszolút hatalom abszolút tönkretesz."

Még ha tagadja is, hogy rosszak a kapcsolatai, azt minden vezető, szülő, főnök elismeri, milyen sok energia kell az embe-rek irányításához, ha ez akaratuk ellen történik.

A kényszeren kívül más módszerek is vannak arra, hogy befolyásolj embereket olyan viselkedésre, amit szeretnél. Hama-rosan részletesen megismerjük ezeket a módszereket. De előbb szeretnék elmondani néhány kutatási eredményt a kapcsolatok problémáiról, amik annyi fájdalmat okoznak mai társadalmunk-ban, most, az ezredfordulón.

13

m á s o d i k f e j e z e t

„ Te és én olyan kapcsolatban vagyunk, amit nagy-ra értékelek és meg akarok tartani. De mi két sze-mély vagyunk, saját igényeinkkel, amiket jogunk van kielégíteni."

(Credo)

Amikor készülődtem e könyv megírására, felfedeztem, hogy milyen keveset tudok az emberi kapcsolatok aktuális helyzeté-ről az Egyesült Államokban; a problémák nagy számáról és súlyosságáról. A legriasztóbbakról tudtam, amikről akaratlanul is értesültem a híradásokból. De ahogy a tanulmányokba ástam magam, és olvastam a szakmai folyóiratokat és könyveket, megdöbbentem, hogy a helyzet súlyosabb, mint gondoltam. Persze ezek nem olyan látványos, és rendkívüli problémák, és messze túl gyakoriak ahhoz, hogy szenzációs hírekkel lássák el a bulvársajtót.

A problémák, ahogy mondani szokás, az utcán hevernek, hiszen egész életünket interakcióban töltjük másokkal. A társa-dalomtudósok szerint az ember mélységesen társadalmi lény. Együtt élünk, játszunk és dolgozunk. Azokkal azonosítjuk magunkat, akikhez tartozunk, amelyik csoport tagjai vagyunk.

14

I la nincs olyan csoport, amihez tartozhatunk, akkor kreálunk cnyet, és hívunk másokat is.

I la hosszú ideig magányra vagyunk kárhoztatva, megkeres-sük azokat az embereket, akikhez tartozunk, hogy enyhülést találjunk. Ugyanakkor éppen ezekben a személyes kapcsola-tokban fordulnak elő a legsúlyosabb problémák. Férfitól és nőtől is hallottam már, hogy: „se vele, se nélküle nem lehet élni", persze a másik nemre utalva. És persze nagyon sok emberre ez igaz is.

Szakértők szerint a kapcsolatokat gyakran az ú.n. mérleg-elven működtetik az emberek: amikor elegendő jó is történik velük, hogy elviseljék a rosszat. Ha pedig ez igaz, akkor az a k é r d é s , h o g y hogyan minimalizáljuk a rosszat és maximalizál-juk a jót?

Férjek és feleségek

Az emberek a válási statisztikák alapján gondolják, hogy milyen rosszak a mai házasságok. De nehéz megmondani, hogy mi is tulajdonképpen a „válási arány", mivel számos módon mérhető. Kengeteg félreértésre adott okot, amikor a Népesség Nyilvántar-tási Hivatal megjelentette, hogy 1993-ban 2.362.000 házasságra 1.191.000 válás jutott, és egy bonyolult képlet alapján, ebből arra következtetésre jutott, hogy minden tíz első házasságból négy, válással végződött. A statisztikusok hozzátették, hogy a fenti szá-mok nem vették számításba az 54 millió létező házasságot. Szó-val, a fenti számokon alapuló válási arány nem volt helyes. Tény, hogy 1993-ban mégis közel kétmillió válás volt az Egyesült Álla-mokban.

Önmagában és általában a válás nem szükségképpen rossz dolog, esetenként életmentő is lehet. De aránya egy probléma jelzője, még ha nem is olyan magas, és nem is olyan veszélyes a társadalmunkra, mint korábban gondoltuk.

Aztán ott vannak azok az emberek, akik valamilyen okból megmaradnak egy rossz házasságban. A boldogtalan házasságok hatása jól ismert: testi tünetek, szellemi és érzelmi zavarok, erő-szak, öngyilkosság, és gyilkosság. Ha ez nem elég rossz, akkor

15

bizonyítékok vannak arra, hogy a stressz és a rossz házasság kime-rítheti az immunrendszert, és növelheti a betegség kockázatát.

Ha a családban zűrzavar van, különélés, válás, veszekedés, a gyerekek stresszesek. Rosszkedvűek lesznek és romlik az iskolai eredményük. Gyakran szomorúak és visszahúzódóak, és általá-ban egészségileg gyengébbek.

A házassági problémák és erőszak sokba kerül az üzleti világ-nak is, mivel ezek a leggyakoribb problémák az alkalmazottak életében. Komoly otthoni problémák a munkahelyi teljesítmény csökkenéséhez vezetnek. Növekszik a hiányzás, a pontatlanság, a betegség. A balesetek száma nő, ahogy az alkohol- és drogfo-gyasztás is, és az egészségügyi kiadások az egeket verik.

Minden házasságban van konfliktus, de a legtöbb esetben ezek azért fejlődnek erőszakká, mert a résztvevők egyszerűen nem tudják, hogy van más megoldás is. Továbbá, a házastársak közti erőszak a gyerekek közti erőszakot váltja ki (Tolan és Guer-ra, 1994). És miért ne váltaná ki? Ha otthon a gyerekek azt látják, hogy a vitákat, nézeteltéréseket és konfliktusokat erőszakkal old-ják meg, akkor ők is úgy fogják megoldani. Számomra nem meglepetés, amit a kutatók kimutatnak. Ördögi kör: durva és erő-szakos felnőttek, durva és erőszakos családban nőttek föl. Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen fájdalmas gyerekkori tapasztalat arra vezet, hogy felnőttként igyekeznek elkerülni a további lelki sérüléseket, de nem ez a helyzet. Ezt véssük jól emlékezetünkbe, mert egy dolgot biztosan tudunk: egy házasság tartósságának legfőbb záloga, hogy a házastársak hogyan kezelik a konfliktusa-ikat (Markman, 1981).

Legalább két t ípusa van a házastársi erőszaknak. Az egyik a szokásos erőszak, amikor fel lángolnak az indulatok és a vita ellenőrizhetetlenné válik. Tanulmányok jelzik, hogy a párok több mint egyharmadánál valamilyen fizikai erőszak történik, pl. tárgyak dobálása, lökdösés, megrázás. De szerencsére kevesen foj togat ják és verik partnerüket (Pen, Neidig és O'Leary, 1994). Érdekes módon ezekben a helyzetekben az asszonyok haj lamosak éppen olyan erőszakosak lenni, mint a férfiak.

16

A házastárs verése azonban egészen más ügy. A férfiak (és néhány nő), akik tettleg bántalmazzák párjukat, bármi áron meg .ikarják tartani a fölényt társuk felett, még ha látszólag is. Becslés szerint minden évben több mint húszmillió asszony szenved a rendszeres veréstől.

A férfiak hajlamosak hallgatni csalódásukról és problémáik-ul I, és védekezően reagálnak, visszavonulással válaszolnak fele-ségük támadására. A nők beszédesebbek, tehát főleg szavakkal lainadnak. Ugyanakkor mindkét nem partnere kritizálásával feje-zi ki elégedetlenségét, aki persze úgy érzi, hogy a másik rosszul ítéli meg és igazságtalan.

Hogy a helyzet bonyolultabb legyen, sok konfliktusos párnak már van, vagy lesz gyereke. A problémás házasságban élőknek a szülői terhek már elviselhetetlenek és kezeihetetlenek, mivel tár-sadalmunk nem készíti fel őket a szülői feladatra, és a minimális támogatást sem adja hozzá.

Szülők és gyerekek

Emlékszem mennyire meglepődtem, amikor klinikai gyakoria-lomban azt tapasztaltam, hogy a szülők egyöntetűen abban a liiszemben voltak, hogy önmagában rossz vagy helytelen, ha konfliktus van közöttük és gyerekeik közt. Azt hitték, hogy ennek nem kéne így lennie, az ő családjukban legalábbis nem. De ez így van, minden családban!

A szülő-gyerek konfliktus nem korlátozódik a serdülő korra, vagy bármilyen kitüntetett életkorra. Egy tanulmány kimutatta, hogy szülők és 2-3 éves gyermekeik közt óránként három komp-lex vita zajlik. Egyszerűbb szóváltás óránként négyszer. Egy másik tanulmány a családi vacsorákat vizsgálta, s átlagban 18 szülő-gyerek beszélgetést regisztrált, amik többnyire döntetlen-nel végződtek (Vachinich, S. 1984). Hacsak nem konstruktívan kezeljük, a szülő-gyerek konfliktusok negatívan befolyásolhat-ják a gyerek személyiségét és társadalmi beilleszkedését. A szülővel való stresszes kapcsolat összefügg a problémás kamasz-korral, megbújik a droghasználat, az önbizalomhiány és az öngyilkosság hátterében.

17

A családban lévő stressz nagy része összefügg azzal, aho-gyan a szülők kezelik gyermekük elfogadhatatlan viselkedését. A legtöbb szülő, még ha elítéli is az erőszakot, gyermeke hely-telen viselkedését valamilyen büntetéssel próbálja korrigálni. De néhány esetet kivéve, az nem vezet a kívánt eredményre. Amikor azt látják, hogy az enyhe büntetés nem változtatta meg, illetve nem szüntette meg az elfogadhatatlan viselkedést, hajla-mosak a büntetés emelésére, addig, amíg elérik a fizikai bántal-mazás szintjét. 1995-ben az USA gondozási szervezetei 3.111.000 ilyen esetet jeleztek. És ezek csupán a jelentett ese-tek! Senki nem tudja, hogy hány eset történik valójában, és milyen károkat okoznak.

A Gyermekek Elleni Erőszak Megelőzése Nemzeti Bizottság jelentése szerint 1994-ben 1271 gyermeket öltek meg a szülők, vagy szülő helyettesítők, fizikai erőszakkal, vagy elhanyagolás-sal. Gondold meg: ebben a feltehetően felvilágosult országban naponta három gyerek hal meg fizikai erőszak, vagy elhanyago-lás miatt!

Kutatások bizonyítják, hogy a fizikai büntetés mindig vezető szerepet játszik a kamaszkori és a felnőttkori agresszivitás gyö-kereiben, különösen antiszociális formáiban, a kötelességmu-lasztásban és bűnözésben. Bizony, ez éppen az ellenkezője annak, amit a büntető szülő al akart érni.

Egy másik tanulmány azt találta, hogy 400 olyan gyerek közül, akiket szüleik soha nem ütöttek meg, egynél is kevesebb volt erőszakos a szülőjével. Ezzel szemben a gyerekek fele előb-b-utóbb visszaütött szüleiknek, akik verték őket.

Egy üzleti a for izma szerint: „Ha valami nem megy, ne eről tessük!" Az üzletemberek többnyire be tudják tartani e szabályt, de a gyermeknevelésben senki sem. Világosan meg kell érteni, hogy a testi fenyítés nem éri el célját , ezért be kell szüntetnünk.

Az a gond, hogy a szülők egyetlen alternatív megoldást lát-nak: a jutalmazást és a megvesztegetést, s végtelen engedé-kenységgel ráhagyják gyermekeikre mindazt, amit csak akar-nak. De ez sem vezet jóra. Mert amíg a fenyítés eldurvítja a

gyerekeket, addig az engedékenység önzővé, gorombává, figyelmetlenné, általában ellenszenvessé teszi, tehát ez sem

lehet vonzó alternatíva. Szerencsére van kiút ebből a „vagy/vagy", „kemény/puha", húzd meg/ereszd meg" csapdából. Azokon az elveken és fogásokon alapszik, amik mindig

egészséges és termékeny kapcsolatokat építenek, és amik sehol nem szükségesebbek, mint a családban. A következő fejezetek-ben részletesen leírjuk ezeket az elveket és fogásokat.

A gyermek

Az elmúlt évek egyik legcsüggesztőbb és legrejtélyesebb esemé-nyei, a gyermekek által, gyakran az iskolában elkövetett gyilkos-ságok.

Vakarjuk a fejünket, mert nem értjük, hogy mit rontottunk el, es ki a hibás. Dr. James Gambarino és Bruce Perry, a Gyermek Inlézet 1999. júniusi nemzeti konferenciáján elmagyarázta, hogy minden adat arra utal a gyilkos gyermekeknél, hogy korán tapasztalták az erőszakot saját magukon, és az otthonukban.

A gyilkosság másik oldala az öngyilkosság. A gyerekek néha magukat ölik meg, nem a barátaikat, vagy szomszédaikat. A 10 es 14 éves kamaszok öngyilkossági aránya majdnem meghárom-szorozódott 1968 óta, a 15 és 19 évesek között pedig az arány a duplájára nőtt. A 15 és 24 évesek halál okai között az öngyilkos-ság a harmadik. A kamaszok 6-13% mondja, hogy legalább egy-szer kísérelt már meg öngyilkosságot, míg egy nagy középnyu-gati középiskola diákjainak 62,6%-a vallotta be, hogy gondolt már az öngyilkosságra... Valljuk be, hogy ezek az adatok meg-döbbentőek. Kérdezzük meg magunktól, vajon miért juthat el valaki oda, hogy be akarja fejezni az életét, amikor még majd-nem az egész előtte áll.

A kamaszkori öngyilkosságoknak számos oka van, de kétség-telen az első a listán a kapcsolatok minősége. A támogató és szeretetteljes kapcsolatokkal rendelkező gyermekek reménytel-jesek, optimisták, bíznak magukban és szeretteikben. Nem ölik meg magukat, vagy másokat.

19

Ha ezt a fejezetet nyomasztónak, vagy ijesztőnek találtad, akkor megérted, hogy én mit éreztem, amikor a kutatások ered-ményeit, és kapcsolataink állapotát tanulmányoztam, és arra gondoltam, hogy az emberek gondolkodás nélkül ismétlik a múlt viselkedési mintáit! Az a feladatunk, hogy segítsünk mindenki-nek javítani kapcsolatait. Ebben a könyvben megmutatunk néhány akadályt, ami a kapcsolatok javításának útjában áll, vala-mint néhány viselkedési módot, megoldási lehetőséget, fogást és eljárást, amivel éppen kapcsolataink javítását érhetjük el, hogy erősebb és egészségesebb életet élvezhessünk.

Van remény. Olvasd el.

20

Világosán látszik, hogy ha az egyik ember gyakran erőlteti a másikra akaratát, akkor kapcsolatuk megromlik, zavaros lesz, s n/ ilyen kapcsolat a forrása azoknak a problémáknak, amiket az i'lfiző fejezetben említettem. Nehéz, talán lehetetlen is egészsé-j'c's, kielégítő kapcsolatot tartani valakivel, aki kihasználja hatal-mát, s a másik kárára elégíti ki szükségleteit.

Mi, a rossz kapcsolatok pusztításaival szembesülő amerikai polgárok, vakon bízunk kiváló szakértőinkben, s tőlük várjuk a megoldást. Úgy gondoljuk, hogy a sikerhez mindig kell egy eszköz, kell egy injekció, amit a doktor bead, vagy egy tabletta, egy csodapirula, vagy egy új technológia, ami visszaáll í t ja egészségünket, meghosszabbítja életünket, elhozza a boldogsá-got, rendbe teszi kapcsolatainkat, és biztosít bennünket arról, liogy a világgal minden rendben van...csak meg kell találnunk n csodaszert.

21

És rengeteget tudunk a sérült és egészségtelen kapcsolatok okozta károk kezeléséről. Azonban a megromlott viszonyok és a bennük élők „újjá varázsolására", számos ok miatt, nem számít-hatunk. Mindenekelőtt , a rossz kapcsolatokban tönkrement emberek száma nagyon nagy, és sajnos a népesség növekedésé-vel tovább növekszik. Másodszor pedig, az emberek gyorsabban mennek tönkre, mint ahogy gyógyítani tudjuk őket, még ha min-den erőforrást is f igyelembe veszünk! A várható kb. 20%-os népességnövekedéssel számolva 2015-ben több mint 50 millió súlyos érzelmi zavarral küzdő emberrel kell foglalkoznunk, akik egyszerűen a mindennapi életben mentek tönkre, a legtöbben - ha nem mind - a kapcsolataik minősége miatt.

1998 áprilisában a Kongresszus fölkérte George Albee pro-fesszort, az Amerikai Pszichológiai Társaság volt elnökét, hogy mondja meg, hogyan tudnánk hatásosabban segíteni a sok pszi-chotikus és egyéb diszfunkcionális embernek, akiknek az élete és kapcsolataik tönkrementek. Azt válaszolta a bizottságnak: „A tények és adatok olyan világosak, hogy nem áltathatjuk magun-kat azzal, hogy elegendő pszichológusunk lesz az összes szenve-dő ellátására. El kell fogadnunk, hogy jelenlegi erőfeszítéseink elenyésző hatásúak, hiszen évente csupán 6-7 millió embert tud kezelni az Egyesült Államok teljes mentális egészségügyi szolgá-lata, beleértve a magánrendeléseket is." Dr. Albee megelőzési intézkedésekre szólított fel, hogy eltüntessük a megromlott lelki állapot okait. Felidézte Dr. John Snow londoni orvos esetét, az 1853-as kolerajárvány idejéből. Dr. Snow észrevette, hogy csak bizonyos emberek kapják meg a fertőzést, ezért kikérdezte őket és családtagjaikat. Rájött, hogy a beteg emberek mind ugyanazt a kutat használják a Broad Streeten. Leszereltette a hajtókart, így kényszerítve az embereket más kutakhoz. A járvány megszűnt. Hozzá kell tenni, hogy Dr. Snow-nak a leghalványabb sejtelme sem volt a járvány okáról, mivel a mikroorganizmusok ismeretle-nek voltak abban az időben, de rájött, hogy a további megbetege-dések megelőzhetők, ha nem isznak az emberek fertőzött vizet.

Egy másik példa a fiatal magyar orvos, Semmelweis Ignác, aki megmosta a kezét, mielőtt szüléshez ment. Ezzel megelőzte a bak-

22

i> minink terjesztését, különösen a gyermekágyi láz kórokozójáét, majdnem nullára csökkentette az istencsapásnak tartott fertőzést

ltnt.il páciensei körében. Amikor a kézmosás elterjedt, nemcsak a tnriinekágyi lázat előzte meg, hanem minden más bakteriális fer-lA/est, ami ellen abban az időben nem volt gyógyszer.

Szeretném, ha a könyvem egyfajta „hajtókar" lenne, amivel megelőznénk azt a sok szenvedést, amit az elrontott kapcsolatok nkii/tiak az embereknek. Nem kérdéses, hogy a rendbe hozott lt peso latok megújítják az emberek testi és érzelmi állapotát.

Megelőzés párti lettem

('arl Rogers tanított engem a pszichoterápiára a University of i liieago-n, és öt évig dolgoztam az Egyetem Tanácsadói Köz-pontjában, mielőtt elhatároztam, hogy - egy meglehetősen tipi-kus - magánrendelőt nyitok Pasadenában, Kaliforniában. Egyéni es csoportos tanácsadást adtam, és játék terápiát a gyerekeknek.

A legtöbb felnőtt, akit kezeltem, nem illett egyetlen szokásos pszichiátriai kategóriába sem. Nem voltak sem neurotikusok, sem ps/ichotikusok. Nem voltak klinikai depressziósok sem, és fóbiá-sok sem. Elsősorban családtagjaikkal, házastársukkal, gyermeke-ikkel, szüleikkel, volt feleségükkel, vagy férjükkel felmerült élet-problémáik okozták állapotukat. Amikor a szülőknek volt gond-|iik a gyermekükkel, biztosak voltak abban, hogy a gyermekkel van baj, ezért elhozták őket hozzám, mintha a kocsijukat vitték volna el a szerelőhöz, hogy újra működőképes legyen.

A gyerekek azonban normálisak és egészségesek voltak, semmi jel nem mutatott érzelmi zavarokra, a klasszikus értelem-ben. Legtöbbjük biztos volt abban, hogy a szüleivel van problé-ma, nekik kell tanácsot adni. Nyíltan beszéltek a családi perpat-varokról és konfliktusokról, és meséltek incidensekről, amiben igazságtalanul bántak velük, vagy más esetekről, amikor szüleik semmibe vették őket. Gyakran büntették őket, s panaszkodtak, hogy szüleik ritkán hallgatják meg, s ritkán próbálják megérteni őket. Megtanultak hazudni, és kibújni a vád alól. Vagy bezárkóz-tak és megpróbáltak minél kevesebbet érintkezni szüleikkel, míg néhányan bevallották, hogy gyűlölik a szüleiket.

23

Az első beszélgetések után legtöbbjük vissza akart jönni. Végre valaki meghallgatta, és megértette őket, s ezt újra át akarták élni. Én pedig nagyon reméltem, hogy kezelésem a szükséges változá-sokat hozza az életükbe, ahogy néhány esetben meg is történt.

A kamaszok azonban tévedtek. A szüleiknek sem volt szük-sége pszichoterápiára. Jól funkcionáltak, sikeresek voltak, és a legtöbb esetben jó házasságban éltek. Keményen próbáltak jó szülők lenni, aggódtak gyermekeikért, és mélyen csalódtak, ami-kor a dolgok rosszra fordultak. Azt tették, amit megfelelőnek tartottak; jutalmaztak és büntettek, ami a gyerekek irányításához szükséges, lényegében igyekeztek tekintélyes szülők lenni, ami-lyenek az ő szüleik voltak. Néhányan bevallották, hogy megve-rik gyermekeiket, ami alkalmanként komoly erőszakig fajul, s néhány gyermek el is szökött hazulról.

Ahogy újra és újra ugyanazt hallottam a gyerekektől, ezeket az üzeneteket éreztem ki belőlük:

• Nekem nincs problémám, de a szüleimnek biztosan van. • Miért nem a papámat kezeli? • Állandóan büntetnek. • Amint felnövök, itt hagyom őket. • Kezdem utálni a mamámat. • Nem bírok tovább együtt élni velük. • Soha nem beszélek velük. Elgondolkoztam: „Hogyan fogom kezelni ezeket a fiatalokat,

ha annyira biztosak abban, hogy a szüleik a hibásak, és ezért a szüleiknek kell változniuk? Hogy segítsek egy kamasznak, akit az anyja azzal hoz be hozzám, hogy probléma van vele, és a kamasz meg van győződve róla, hogy a szüleivel van probléma? Másrészt, hogy tudok segíteni e boldogtalan, és zavaros kama-szok szüleinek, ha gyerekeik nem akarják elismerni, hogy keze-lésre szorulnak?"

Otthon rengeteget rágódtam ezen, és rengeteget beszéltem kudarcaimról a feleségemmel, aki szerencsére megértő hallgató-nak bizonyult. Szívből tenni akartam valamit, hogy segítsek a szü-lőknek megjavítani kapcsolataikat gyermekeikkel. Végül elhatá-roztam, hogy valami újat teszek, és ez megváltoztatta az életemet.

24

Abban az időben, amikor a lehetőségeket fontolgattam, és megoldások után kutattam, éppen egy vezetői tanfolyamot vezet-lem a Kaliforniai Egyetemen. Észrevettem, hogy a szülő-gyer-niek kapcsolat hasonló a főnök-beosztott kapcsolathoz. Megpró-bálhatnék egy ehhez nagyon hasonlót tartani a szülőknek. Meg-van! Megtanítom a szülőknek, hogy hogyan lehetnek családjuk demokratikus vezetői, hogyan lehetnek jobb kapcsolatban gyer-mekeikkel. Hozzanak közös döntéseket! A problémák jelentke-zése előtt tanuljanak! Megelőzés, és semmi kezelés!

Megújult lendülettel mentem dolgozni , és terveztem egy nyolcrészes, 24 órás tanfolyamot, amit Szülői Eredményesség Tanulásnak (SZET) neveztem el, s meg is tartottam az első tanfo-lyamot a Pasadena Kávéház hátsó termében 17 szülőnek! Egy új szakmát fejlesztettem ki. Tanár lettem, csoportvezető, oktató, egy facilitátor. Átváltottam a gyógyításról a megelőzésre. Úgy éreztem magam, mint egy új ember!

Egy csipetnyi megelőzés

Azt hiszem, minden anya tud bölcs mondásokat. Talán a génjeik-ben van. Például az én anyukám mindig azt mondta nekem: „egy csipetnyi megelőzés többet ér egy kiló gyógyszernél". B iz tos vagyok benne, hogy a te anyukád is tudott ilyeneket.

Minden barátom édesanyja tudta és mondta ezt a bölcsessé-get, s ma már gyanítom, hogy minden édesanya ezzel untatta gyermekeit. Emlékszem egy szép nyári délutánra, amikor négy vagy öt barátommal ültem egy árnyas park padján és olyan dol-gokról beszélgettünk, ami fontos a 13-14 éveseknek, pl. a base-ball, vagy hogy a lányok miért vihognak örökké, és hogy mi a csudát jelent az a „csipetnyi megelőzés"!

Abban maradtunk, hogy valami rosszat jelent, mert senki nem akarhat megelőzni jó dolgokat. Egy másik dolog is rejtélyesnek tűnt előttünk. Ha valaki megakadályoz valamit, pl. egy betegsé-get, akkor honnan tudja, hogy mi lett volna, ha nem előzi meg?

A kérdés izgatja a tudósokat is. A szokásos kezelésekkel ellentétben, egyedi esetekben soha nem tudjuk, hogy a megelő-zés tényleg megelőzött-e valamit, vagy sem. (S kialakult volna-e

25

éppen az a baj, amit sikerült elkerülni) Tegyük fel például, hogy te egyike vagy azoknak, akik már nem ihattak a Broad Street-i szennyezett kútból. Kaptál volna kolerát, ha tovább iszol a kút-ból? Valószínűleg, de nem biztos. Nem mindenki kapott. Csak egyet tudunk biztosan, hogy mindazok, akik kolerát kaptak vol-na Dr. Snow intézkedése nélkül, azok nem kaptak.

A kolera csupán az egyik betegség, amit megelőzéssel győzött le az emberiség. Ilyen a himlő, a tífusz, a gyermekbénulás, a kanya-ró, a skorbut, a malária, a sárgaláz. Már tudjuk, hogy a megelőzés hatásos volt, mert az emberiség gyakorlatilag megszabadult tőlük. Az emberek nem kapják meg, mert a baktériumot, vagy vírust, vagy a hiánybetegséget okozó anyagot megtaláltuk, majd vitami-nokat, oltásokat, vakcinákat fejlesztettünk ki ellenük és adtunk be a veszélyeztetett embereknek. A fizikai állapot javítására tényleg a megelőzés a legjobb. Ma már mindenki tudja, hogy megfelelő tor-na, koleszterin-szegény étrend, vitamindús, tápanyagokban gaz-dag, kiegyensúlyozott ételek, és gyógyfüvek fogyasztása, valamint a dohányzás mellőzése, az alkoholfogyasztás csökkentése erősíti az immunrendszert és megelőzi a betegségeket.

Éppen így működnek az emberi kapcsolatok is. Azért írom e könyvet, hogy megkíséreljem továbbadni a tanfolyami oktatók tapasztalatait, és mindazt, amit én az elmúlt negyven évben tanul-tam a kapcsolati problémák megelőzéséről illetve kezeléséről. Több százezer embernek tartottunk már tanfolyamot az egész vilá-gon, és csupán kis eltérést tapasztaltunk az emberek kapcsolatai-ban. Például a kapcsolatok minden nemzetben hierarchikusak, és azok az emberek, akik veszítenek az egyik kontinensen, ugyan-olyan bosszúsak, mint a hasonló helyzetben lévő embertársaik a másik kontinensen. Az emberek ugyanúgy keresik a felelőst a hibá-ért, s éppúgy ujjal mutogatnak a vélt bűnösre Európában, mint Ázsiában, és mint Amerikában. És persze mindenütt vannak hibák.

Egy világos és egyszerű utat szeretnénk mutatni a bennünket gyötrő legtöbb mentális és érzelmi betegség megelőzésére. Ezek a betegségek néha csupán a kapcsolatok ellaposodásaként jelent-keznek, de tönkretehetnek egy egész szervezeti hierarchiát is -legyen az család vagy vállalat.

26

Hierarchia: Emberek és tárgyak rangsor fokozatok, osztályok stb. szerint felépített rendszere

Több mint kétezer évvel ezelőtt a rómaiak kitaláltak egy parancsokon és ellenőrzésen alapuló szervezeti rendszert, amit ma piramis rendszernek hívunk. Ahogy Róma nőtt, és egy város-államból egy végeláthatatlan birodalom lett, egyre irányíthatatla-nabbá vált, mert a hírek és parancsok napokig, sőt hetekig utaz-tak a címzettig, és a válaszok ugyanennyit. Később a politikai és a katonai vezetők megszerveztek egy többszintű utasítási rend-szert, a cézárral legfelül és a gyalogos katonákkal legalul. Az uta-sítások felülről lefelé jöttek, sok szinten keresztül. S bár a rendszer nem lett gyorsabb, a kommunikáció viszont igen, így a cézárok és tábornokaik tudták, hogy kiben bízhatnak, kit jutalmazzanak sike-reiért, kit büntessenek. Ez a rendszer aztán évszázadokon át műkő-

27

dött. A gőzgép felfedezésével megtörtént az ipari forradalom Ang-liában, majd Európa többi részén, és Amerikában. Ezzel a terme-lés a kunyhókból a gyárakba került, és a működést a gyárakban is a piramis rendszer biztosította a legjobban. A tulajdonosok átvet-ték a cézárok helyét a piramis csúcsán, és kialakítottak 2-3 admi-nisztratív szintet maguk és a dolgozók között. Ilyen például a fel-ügyelők szintje, akik a munkaterület felett üvegezett kalitkában ülnek, hogy szemmel tarthassák a dolgozókat. Felügyelőknek hív-ják őket, mert felül vannak a hierarchiában, és ügyelnek a munká-ra. Alattuk vannak a csoportvezetők, akik a felügyelőnek jelente-nek, és közvetlenül a dolgozók mellett állnak, hogy minden esz-közzel, néha nagyon durván is, biztosítsák a munkavégzést.

A technika fejlődésének a következménye az ipari forrada-lom, ami a piramis rendszer nélkül is megszületett volna, éppúgy, ahogy a számítástechnika is megszületett volna a Microsoft Win-dows programja nélkül is. A piramis rendszerben fontosabb volt az, ahogy a felső osztály tagjai a dolgozókkal bánnak, mint a szervezet hatékonysága. A dolgozók voltak az ipar gyalogos katonái. Fogyóeszköznek, kicserélhetőnek tekintették őket egy hatalmas, hadseregszerű gépezetben, és a vezetők úgy gondolták, hogy kizárólag büntetéssel és a félelem légkörében lehet irányíta-ni őket. Ezért kellett az állandó felügyelet és sok csoportvezető.

A piramis rendszer annyira elfogadott volt a termelésben, és a hadseregben, hogy „felülről-lefelé" struktúráját gondolkodás nélkül átvették a kormányok, egyházak, iskolák, kórházak, és egyéb szervezetek, még ha egy másfajta, kevésbé hierarchikus fölépítés jobb is lett volna nekik.

A hierarchikus vezetés története mutatja meg igazán számos gyengeségét: munkás-til takozások, sztrájkok, magas kilépési arány, szakszervezetek alapítása, közepes teljesítmény, a vezetők támadó viselkedése a dolgozókkal, és a dolgozók ellenséges érzése a vezetéssel szemben, nem megfelelő képviselet, a hatal-mi eszközök túlzott használata.

Az elégedetlen dolgozók néha kitöltik haragjukat a főnökön. Az Országos Foglalkoztatás Biztonsági Intézet jelentette, hogy az Egyesült Államokban 1997-ben több mint száz vezetőt és munka-

28

U-lügyelőt öltek meg alkalmazottai! A postai alkalmazottak olyan l.ilványosan magas számban követtek el gyilkosságot főnökeik és munkatársaik ellen, hogy postai dolgozónak menni egyet jelentett az alkalmazotti erőszakkal, akár kiérdemelte egy adott postahiva-tal, akár nem. Úgy tűnik, komoly összefüggés van a postai alkal-mazottak dühe és a tény között, hogy az Egyesült Államok Posta-hivatala „úgy működik, akár egy hadsereg".

Megfigyeltük, hogy sok vezető alábecsüli beosztottai tudását, leleményességét, és kreativitását. Viszont szerencsére növekszik azon vezetők száma, akik felismerik a munkahely demokratikus kialakításának hasznát, ahol a dolgozók, saját területükön vezető módjára is dolgozhatnak, és viszont. Ehhez a vezetőknek új ismereteket kell szerezniük, hogy új típusú kapcsolatokat alakít-sanak ki, az emberi viselkedés és motiváció ismeretére alapozva.

„A vezetés nem egyéni akció. Az általunk tanulmányozott ezer meg ezer kiváló vezetői példa közt egyetlen kimagasló telje-sítményt sem találtunk, ami a munkatársak bevonása és támo-gatása nélkül történt volna. És a jövőben sem hiszem, hogy ilyet találunk."

Peter Drucker: A Jövő Vezetője

Megmutatjuk, hogy mi történhet és mi történik, ott, ahol fel-hagynak a piramis rendszerű vezetéssel, és az egyenlőségen ala-puló csapatmunkát választják. Elmondjuk az észak-karolinai Durhamban lévő General Electric sugárhajtómű üzemének esetét. Az összesen 170 alkalmazott kilencfős csoportokban dolgozik, s nincs közbülső hierarchia, csupán egyetlen „vezető", aki inkább koordinátor, mint igazgató vagy felügyelő. Ez tényleg azt jelenti, hogy nincs főnökük. Lényegében magukat irányítják, és ezt olyan jól teszik, hogy a hatalmas GE90-es repülőgéphajtóművek össze-szerelésekor csak nagyon kevés hibásodik meg, többnyire apró hibával, ami javítható. A többi tökéletes, s ezek aránya tovább javul, s még az árat is tudják csökkenteni.

Az üzemben nincs teljesítmény ösztönző, nincs „jutalom-csont a jó kutyának" - csak az elégedettség, hogy jól végzik a

29

munkájukat. Egyetlen utasítást kapnak, hogy mikor kell szállíta-ni a következő hajtóművet. Minden mást elintéznek a munkacso-portok.

A durhami üzem, és ma már számos más üzem alkalmazot-tai azt demonstrálják, hogy ha az emberek megfelelő kép-zést kapnak, és megfelelő alkalmat, akkor csodálatosan tudják menedzselni magukat - és az elavult, évszázados hierarchikus irányítás és közvetlen utasításos rendszer végképp egyet jelent a rossz hatékonysággal, pénz-, idő-, és tehetségpocsékolással.

Ha ez a felfogás ilyen rendkívüli eredményre vezet ilyen hatalmas üzemben, képzeld el, hogy mit lehet elérni házastársak között, kis családi közösségekben, osztálytermekben, kisvállal-kozásoknál és hasonlóknál. Az egyetlen dolog, ami hiányozhat, az akarat. Amire szükség van: a személyes kapcsolatokra vonat-kozó ismeretek, ebben a könyvben vannak.

A következő fejezetekben megismerkedünk ezekkel az isme-retekkel, a helyzetfelismerés - mikor milyen eszközre van szük-ség - módszerével kezdve.

30

ö t ö d i k f e j e z e t

ki a probléma-

gazda?

Tekintsd a szöveg szegélyét egg ablakkeretnek. Az ablakon

át mindent látsz és hullasz, amit egg másik szeméig mond

és tesz. Az. „ablak 'példának a célja az, hogu amit azon át

látsz és hallasz, két kategóriába, oszthasd: ami elfogadható

számodra, és ami nem. Az elfogadható viselkedést az ablak

felső részén látod.

Az ablak alsó részén látod és hallod azokat a viselkedéseket,

amiket nem szeretsz, és szeretned, ha megváltoznának.

Most pedig osszuk ketté a felső ablakrészt, az elfogadható viselkedések területét.

31

Most tehát van három osztás az ablakunkon. KettőJelül,

egg alul, s ezeket az elfogadási vonal választja el.

Amit az emberek a legfelső részben tesznek és mondanak,

az neked ugyan nem okoz problémát, de lehet olgan

jelzésértékük, hogg a másiknak van problémája.

Ebben a középső részben sem te, sem a másik nem tapasztalt

problémát. Ez tehát a „nincsprobléma" terület egg adott

személlgel lévő kapcsolatodban, egg adott pillanatban.

Az alsó sávban zavaró viselkedéseket regisztrálsz. Negatív

hatással vannak rád, valamilgenformában akadályoznak,

károsítanak, ezért szeretnéd, ha megváltoznának.

ír junk néhány konkrét viselkedést az ablakba, és jelöljük ,V"-vel (mint „viselkedés").

VI A munkatársad zokog.

VZ Házastársad lesüti a szemét.

V3 A fiad azt monc^ja-. „Soha nem kapok Jó Jegyet. Buta vagyok."

V4- Azt mániája a barátod, hogg az emberek túl kritikusak,

és túl sokat várnak tőle, különösen a csalása.

V5 A lángod bekerült az iskola kézilabda csapatába.

V6 A szomszédasszony elmeséli, hogg abbahagyta

a dohángzást.

V7 Házastársadnak néquese van a lottón.

VS Főnököd zárás előtt egy csomó sürgős munká t ad.

VS Egg alkalmazott, a munkája helgett, a moziműsort

böngészi a számítógepén. VI0 A Jiad megígérte, hogg lengíija ajüvet, de két nap

múlva sem kezdte el.

32

A viselkedés ablak megmutatja nekünk, hogy kinek van prob-lémája. Ennek tisztázása fontos, hogy jól válaszd meg, mit kell lenned, mi lenne megfelelő abban a helyzetben.

Nem nehéz a probléma tulajdonosát meghatározni. Akinek rossz érzése van, az a probléma tulajdonosa, és csak ő tudja megoldani azt. Ha bárki meg akarja oldani más problémáját , valószínűleg csak tovább rontja. Gyakran meg kell mondanunk a s/.iilői csoportokban, hogy ha azt akarják, hogy gyermekeik függjenek tőlük, akkor rendben, csak oldják meg helyettük a gondjaikat. Például, ha sokáig mi kötjük meg a cipőfűzőjüket, akkor egyre nehezebben tanulják meg önállóan megkötni (és nem is akarják). Úgy nevezzük ezeket a hátráltató segítségeket, hogy „helyette csinálni". Néha kiakasztom a tanteremben ezt a táblát: „VIGYÁZAT! A SEGÍTSÉG BÁRMIKOR VISSZAÜT-HET". Tisztázzuk a segítség típusait. A Biblia a halászatot állítja példának: tanítsd meg az embereket halászni, s ellátják magukat. És a jó szülők, tanítók, vezetők mind ezt az elvet használják, hogy kifejlesszék gyermekeikben, tanulóikban és dolgozóikban a hozzáértést.

Nem egy érzéketlen, „mi közöm van hozzá", „ez a te problémád" hozzáállást hirdetek a bajban lévő, szenvedő emberek iránt. De hirde-tek egy hozzásegítő magatartást, amikor nem csináljuk meg helyet-

33

tük, ha maguk is meg tudják csinálni. A probléma birtokosának pon-tos meghatározása az első lépés a hozzásegítő magatartásban.

A határvonal

A viselkedés ablakot először két részre osztottuk, a felső az elfo-gadható viselkedéseké, az alsó az elfogadhatatlanoké. Aztán a felsőt tovább osztottuk „mások problémáira", és „senkinek sincs problémája" részre. Ez három, meglehetősen instabil részre oszt-ja az ablakot. Vagyis a helyzet-értékelésünk koránt sem állandó.

Három tényező van, ami instabillá, változóvá teszi az ablak sávjait. Mi magunk, a másik személy, illetve a környezet. Ezt részletesen kidolgozom a 10. fejezetben, most csak annyit kell megérteni, hogy a fő „demarkációs vonal", ami az elfogadható és a nem-elfogadható viselkedéseket elválasztja, nem stabil, hanem változik. Mozog.

Ahogy megváltozott a belső állapotod, úgy változott meg elfogadásod mértéke is. Feldobódtál, „rózsaszínben látod a vilá-got", sokkal kevesebb viselkedés zavar, mint előtte. Ilyesmiket mondunk erről: „Madarat lehet fogatni velem" vagy „Akár fát is vághatsz a hátamon, az sem érdekel". Ez azt jelenti, hogy nem lehetsz következetes.

A következetességről sokat lehet beszélni. A következetesen jól játszó sportolók keresik a legtöbbet, és milyen nagyra értéke-

34

lik a következetesen jól teljesítő ügyvédeket, írókat, orvosokat, és in,is dolgozókat.

De ne próbáld alkalmazni ezt a fajta következetességet arra, ahogy a saját és mások viselkedése iránt érzel. Mert nem érzel ugyanúgy. Később leírom, hogyan tudathatod az emberekkel, ami zavar téged, ami nem tetszik a viselkedésükben, anélkül, hogy feleslegesen megsértenéd őket.

Végül nézzük az ablak legfelső sávját: ezzel a „Mások problé-mája" résszel kezdődik a módszerünk. Ha másnak van problémá-in, akkor lehet, hogy segítségre van szüksége a megoldáshoz, és lalán éppen te lehetsz, aki segít. A következő fejezet arról szól, hogy a legtöbb ember hogy reagál egy ilyen helyzetre, hogy milyen reménytelen is lehet a segítségük. Majd bemutatok öt módszert arra, hogy igazán segíteni tudjunk.

35

h a t o d i k f e j e z e t

„Ha problémád lesz, értő figyelemmel foglak hall-gatni, hogy segíthessek megtalálni a saját megoldá-sodat. Tiszteletben tartom jogodat saját meggyőző-désedhez és ériékeidhez, még ha különböznek is az enyéimtől."

(Credo)

Figyel j jobban!

Ha valóban javítani akarod kapcsolataidat, akkor négy dolgot meg kell tenned. Először, meg kell tanulnod, hogy hogyan és mikor hallgass meg másokat. Másodszor, meg kell tanulnod egy speciális módon beszélni, s hogy mikor alkalmazd azt. Harmadszor, meg kell tanulnod úgy kezelni a konfliktusokat, hogy egyik se végződ-jék haraggal, és negyedszer, nyílt párbeszédet kell kezdeményez-ned és fenntartanod a számodra legfontosabb személyekkel. Kap-csolatainkat kommunikációs minták alapján építjük és romboljuk. Nyílt és őszinte kommunikációval lehet megalapozni a jó kapcso-latokat. Hamis kommunikáció lerombolja azokat. Ilyen egyszerű.

Az emberek közti kommunikáció célja, hogy megértsük a másikat, s megértsenek bennünket. Ezt kell jól átérezni. Az emberek közti kommunikáció célja, hogy megértsük a másikat, s megértsenek bennünket. Ha valami bánt, és elmondod nekem, tisztában vagy-e vele, hogy mit akarsz tőlem? Miért mondtad el

36

nekem? Talán mert tudatni akartad velem, hogy mi zajlik ben-ned, meg akartad értetni velem a gondolataidat és érzéseidet. Ha nem akartad volna, hogy tudjam, akkor nem mondtad volna el.

Ha magamról akarok tudni, akkor veled kell beszélnem. Hogy mii akarok tőled? Megértést. Van erre egy jó fogalom. Empátia. Nem szimpátia. Szimpátiát a hallgató érez. Az empátia viszont a benned lévő gondolat, amivel megérted, hogy mit érezhetek, fölbe-i sülöd, hogy mi zajlik bennem, s megmondod, hogy mit értettél meg belőle. Ha szeretném, hogy empatikus legyél irántam, akkor őszintén kell beszélnem magamról neked. Erre is van egy jó foga-lom. Átláthatóság. Ha szeretném, hogy megérts, átlátszóbbnak, nyíltabbnak kell lennem, többet kell kifejeznem magamból.

Térjünk vissza arra, hogy hogyan kell beszélni másokkal, hogy figyelmesen hallgassanak, hogyan oldjunk meg konfliktu-sokat, amik elkerülhetetlenek minden kapcsolatban, és hogy hogyan beszélgessünk, ha nincs probléma közöttünk. Foglalkoz-zunk először azzal, hogy hogyan hallgassunk meg másokat úgy, hogy ők is érezzék: megértettük őket.

Ime egy példa. Egy barátod leül veled ebédelni, és azt mondja: „Utálom már

a munkahelyem. Senki sem tud előre jutni itt. A menedzsment csak a barátait nevezi ki, meg az olyan utolérhetetlen profikat, mint Géza. Ez nem igazság!"

Azt válaszolod: „Értem. Miért nem jársz esti tanfolyamra? I Igyanolyan értelmes vagy, mint mondjuk Géza, csak nincs ben-ned ambíció, sem merészség."

Érezhető a meg nem értés a válaszodban? Habár azt mond-lad, hogy ő ugyanolyan értelmes, mint a nagymenők, megmond-lad neki, hogy mit csináljon, mintha ő olyan buta volna, hogy egyedül nem tudná kitalálni. Aztán még azt is megmondod, hogy lényleg valami baj van vele; nincs benne ambíció, elég bátorság. Nem sok megértést tanúsítottál.

Itt van egy válasz, ami inkább rímel a barátod mondanivaló-jára, mint az, amit te mondtál: „Bizonytalan vagy az előmenete-led miatt." Minden valószínűség szerint érezné, hogy megértet-led. És minden bizonnyal ezért akart veled beszélni, nem pedig

37

azért, hogy rögtön „segíts" rajta, vagy elemezd, vagy tanácsot adj neki. Csak azt kívánja, hogy értsd meg. Az ilyen beszélgeté-sek nem szoktak itt megrekedni. Például, így folytathatja a bará-tod: „Igen, soha nem jutok előre, hacsak nem nyalizok-taposok, mint mások, vagy ha nem jelentkezem egy menedzser tanfo-lyamra." Látszik, hogy tudja ő, mit akar; jelentkezni egy mene-dzser tanfolyamra. Arra volt szüksége, hogy valaki segítsen átgondolni és átbeszélni a dolgokat.

Mindnyájunknak szüksége van valakire, aki meghallgat, aki megadja azt, amit Carl Rogers minimális értékelő visszajelzés-nek hív, mi pedig Értő Figyelemnek. Aligha található más mód-szer, ami gyorsabban és magasabb minőségű kapcsolatot építe-ne, valamint biztosabban megtartaná, mint az értő figyelem.

Az a nagy probléma, hogy az élmények, az érzések, sőt a gondolatok, nem kommunikálhatok közvetlenül. Ha szomorú vagyok például, nem tudom a szomorúság élményemet érzékel-tetni mással, bármennyire is szeretném. Az élményeim bennem maradnak, ahogy a tiéd is és bárki másé ezen a bolygón. „Bőrbe kötve, mindörökre"

Ábrázoljon az alábbi kör egy személyt, s benne a szinusz hul-lám egy érzelmi állapotot. Ha ez a személy nem érez erős érzel-meket, így ábrázoljuk:

38

r J 1/ a riadt ember szeretné elmondani neked, hogy mi zajlik

k i m é , és hogy mitől fél, de a szavak nem adják vissza az élmé-nyei. Amit az emberek az élményeikről, érzéseikről és gondola-lüikról elmondanak, afféle kódok. A hallgatónak dekódolnia kell flki'l. Valahogy így néz ki a folyamat:

Néha az üzenet teljesen világos. Mondhatnám azt is, hogy ..l élek, nehogy ellenőrizni akar janak!" De ennél többnyire bonyolultabban fejezzük ki magunkat, valami olyan nyelven, amit le kell fordítania a hallgatónak. A hallgató a saját tolmácsa. A diagramunk tehát így alakul:

Csak a visszajelzéssel tudom ellenőrizni a dekódolásod pon-tosságát. Ha eltaláltad a küldő mondandóját, akkor valami olyas-mit mond, hogy „Igen", vagy „Hu-hú", és rögtön folytatja. Ha nem találtad el, akkor a beszélő helyesbít. „Nem egészen, inkább arról van szó, hogy . . ." és csak azután folytatja. Ilyen értelemben nem tudsz téveszteni. A folyamat önjavító.

Ha bárhol körülnézel, ahol emberek vannak, azt látod és hal-lod, hogy mindenki beszél, csak beszél, körül vagy véve beszélő emberekkel. De vajon figyel-e valaki? Ha megkérdeznéd őket, biztosan pozitívan válaszolnának. Persze, mindenki figyel. Miért, talán nem?

39

De igen. Figyelünk a rádióra, tévére. Hallgatunk a barátaink-ra, házastársunkra, gyermekeinkre. Hallgatunk zenét és színda-rabokat. Hallgatunk a kollégákra, beosztottainkra, főnökünkre, vevőinkre és tanácsadóinkra is. Úgy tűnik, mindenkire hallga-tunk.

De igazán halljuk is? Vagy csak hallgatjuk őket?

Egy oktatónk mesélte az alábbi párbeszédet, ami egy repülő-téri várakozás közben zajlott egy anya és az 5-6 év körüli lánya között:

Kislány: De én nem akarok fölszállni a gépre. Nem akarok elmenni. Haza akarok menni.

Anya: Te még nagyon kicsi vagy ehhez. Kislány: De én nem vagyok már baba. Én csak nem akarok a

repülővel menni. Anya: Hát, pedig menni fogsz, akár akarod, akár nem. Tehát

jobb, ha elhallgatsz. Kislány: Fölhívhatnám Apát. Eljönne, és megfogna, és haza

vinne. Anya: (Megragadj a és belöki egy ülésbe.) Most már elég! Ülj

oda, és fogd be a szád! Nem fogsz te fölhívni senkit. Velem jössz és kész! Csönd legyen!

A kolléganő sajnálta, hogy be kellett szállnia a gépbe, és ott kellett hagynia a könnyes szemű kislányt, a mérges anyukájával. Tízezer méter magasan aztán elgondolkozott azon, hogy mi tör-tént volna, ha az anyuka megpróbálta volna megérteni kislánya érzéseit. Valószínűleg a kislány félt a repüléstől, s az anyukájá-nak valami ilyet kellett volna mondania, ha megértette volna kis-lányát: „Látom, hogy nagyon félsz felülni a repülőre. Inkább otthon maradnál, ugye?" Valószínűleg, a kislány érzéseinek már az elismerése is oldotta volna félelmeit.

Kétlem, hogy ez az anyuka olvasná ezt a könyvet, de annak, aki olvassa, átadom azt a néhány dolgot az odafigyelésről, ami használható, és azt is, ami nem. Kezdjük az elején.

40

Válaszok, amelyekkel nem érünk célt

Soha nem találkoztam olyan valakivel, aki megütközött volna .i/okon a tipikus válaszokon, amiket mondunk, ha valaki elmondja a problémáját. Ezeket közléssorompóknak hívjuk, mert pontosan ezt csinálják, megállítják a kommunikációt.

Tizenkét közléssorompó típus van. Ezek illusztrálására hasz-náljuk a kislány kijelentéseit: „De én nem akarok fölszállni a gépre. Nem akarok elmenni. Haza akarok menni.", és lássuk, hogy hogyan szólnak rá a közléssorompós válaszok. 1. Parancsol, utasít, irányít. „Velem jössz és kész! Tehát

fogd be a szád." 2. Fenyeget és figyelmeztet. „Ha nem hagyod abba a nyafo-

gást, akkor majd teszek róla, hogy legyen miért nyafognod!" 3. Moralizál, prédikál. „Az igazán jó gyerekek nem sírnak,

és jól viselkednek. Örülnöd kellene, hogy a nagymamához megyünk."

4. Tanácsot, megoldást ad. „Gondolj másra! Jobban fogod érezni magad. Miért nem veszed ki a színes ceruzáidat a táskádból, s rajzolsz valamit?"

5. Tanít, kioktat, érvel. „Már csak három óra, s a nagyinál leszünk."

6. Minősít, vádol, kritizál. „Te vagy a legrosszabb gyerek az egész repülőtéren!"

7. Dicsér, hízeleg. „Olyan nagy lány vagy már, és olyan okos is!"

8. Kifiguráz. „Csak a dedósok nyafognak ilyesmiért." 9. Magyaráz, diagnosztizál, elemez. „Csak engem akarsz

idegesíteni." 10. Sajnál, együtt érez. „Szegény kicsikém. Utazni tényleg

nehéz!" 11. Faggatózik, kérdőre von. „Miért kell így viselkedni?" 12. Eltereli a figyelmet, összezavar. „ N é z d azt a k is f iú t , m e k -

kora piros léggömbje van!" Ismerősen hangzanak? Emlékeztetnek bizonyos emberekre,

helyekre, és eseményekre, ugye? Visszaemlékszel gyermekkor-odra, amikor szomorú voltál, és elmondtad szomorúságod igazi

41

okát, mire csak annyit mondtak, hogy ne legyél szomorú, kato-nadolog, vagy hogy nőj fel végre. Emlékszel, hogy mit éreztél, vagy mit tettél ilyen válaszok hallatán? A legtöbb ember ilyen-kor elhallgat, eloldalog, vagy mint a kislány a repülőtéren, meg-próbálja még egyszer megértetni magát, általában nem sok sikerrel.

A közléssorompók egyike sem közvetít megértést. Igazából nem is arról szól, amit a beszélő mond, hanem a hallgatóról jelez valamit. Rejtett üzenetet. Az első öt közléssorompó rejtett ü z e n e t e az, h o g y túl buta vagy ahhoz, hogy magadtól kitaláld a megoldást, ezért megmondom neked. A 6 -1 l - e s m a g á b a n rej t i , hogy valami baj van veled (s például a magyaráz, diagnosztizál, elemez esetben, meg is mondja, hogy mi az). Végül a 12-es rej-tett üzenete az, hogy nem kívánatos erről beszélni, vagy kelle-metlen ezt hallani.

A közléssorompókat az el nem fogadás nyelvének nevezik. Az biztos, hogy ha meg akarjuk érteni a másik érzését vagy gon-dolatait, akkor el kell fogadnunk azt, amit az illető pillanatnyilag átél. Tehát, amit az elfogadás nyelvének neveznek, az a vissza-igazolás, ami tükrözi a beszélő által kifejezett gondolatok és érzések megértését.

Az öt odafigyelési módszer

Az egyik legfontosabb odafigyelési módszer olyan elképesz-tően egyszerű, hogy amikor elmondom az embereknek, csak bámulnak rám, mintha a melegvizet magyaráznám nekik. íme tehát : Maradj csendben!

Igen, egészen pontosan: fogd be a szád. Nem tudsz odafi-gyelni, ha beszélsz és azon jár az eszed, hogy mit fogsz még mondani.

Vegyük a második módszer t . Amíg hal lgatsz, f igyelned kell a beszélőre. A „lelki segítők" ezt meghallgatásnak hívják. Meg kell hallgatnod a beszélőt. Felé fordulva, a szemébe néz-ve, ráhangolódva. Nyitott testhelyzetben. De marad j kívül a személyes területén, amit intim zónának is hívnak. Ez a leg-több embernél 90-180 cm. (Könnyen meghatározhatod egy

42

ember személyes területét úgy, hogy lassan közeledsz hozzá. Ha beléptél a személyes zónájába , akkor elhaj l ik, e lfordul vagy hátralép.)

Néha csupán azt igénylik tőled mint hallgatótól, hogy legyél ott, és maradj csöndben. De ha csak csöndben maradsz, akkor a beszélő nem tudja, hogy tényleg figyelsz-e, ezért szükséged lehet a harmadik módszerre. Úgy hívják, hogy: egyszerű meg-erősítés. Kevésbé komolyan: biccentők. Mint pl. „Ertem." „Tényleg?" „Igazán?" „Ez igen!" „Ne hülyéskedj!" „Na ne mondd!", vagy hümmögéssel , és egyéb értékelő morgással jelzünk, amivel a bólogatásunkat és megfelelő arckifejezésün-ket szoktuk kísérni.

Előfordul, hogy az emberek nehezen vágnak bele a mondó-kájukba. Vagy meg se szólalnak. De felismerhetők a gesztusaik, amivel jelzik, hogy valamit szeretnének mondani. Talán sírnak, vagy összevonják szemöldöküket, vagy lógatják a fejüket, vagy toporognak, amiből látod, hogy valami szokatlan történik. Az e h h e z t a r tozó m ó d s z e r a nyílt végű kérdés - más néven hívoga-tók, ajtónyitogatók. Pl. „Szomorúnak, idegesnek ...látszol! Sze-retnél beszélni róla?" vagy „Mondd, mi van veled!". Ez nem más, mint felszólítás beszélgetésre.

Hasznosságuk ellenére, a néma odafigyelés, az empatikus hümmögés, s a többi említett eszköz még nem mutatja, hogy megértetted a beszélőt, csupán azt, hogy ott vagy, s figyelsz. Tehát szükséged van az ötödik módszerre, a visszatükrözésre. Ezt kellett volna a repülőtéren az édesanyának adnia: visszatük-rözést, értő figyelmet a kislányának.

Nem nehéz. Csak azt kell megjegyezni, hogy az emberek által mondott szavak rendszerint kódok. Például a kislány szavai a reptéren: „De én nem akarok fölszállni a gépre. Nem akarok elmenni. Haza akarok menni." Ha ilyesmit hallasz, tedd fel a kérdést: „Milyen lehet a bőrében lenni? Mit érezhet?"

Nem vagyunk gondolatolvasók. A legjobban mégis találga-tással lehet megközelíteni a választ, tehát bátran tippeljünk. Az én tippem az, hogy a kislány félt.

íme néhány kód. Tippelj! Mi lehet az igazi üzenet?

43

1. Ideges szomszéd mondja: „Utálom a munkám. Unalmas, és többször ki akartam lépni, de a gyerekeim iskolába járnak, és rengeteg számlát kell f izetnem.. .és hol találok egy ilyen jól fizető állást?" Tipped:

2. Nyugtalan kolléga mondja: „százszor megpróbáltam már leszokni a dohányzásról, de nem tudok. Mit tegyek?" Tipped:

3. Zokogó lányod mondja: „Két éve járok Gerivel, s most azt mondja, hogy más lányokkal akar szórakozni menni. Most mi legyen?" Tipped:

íme a mi tippünk. Az e l s ő e se tben a szomszédod valószínűleg anyagilag lekötve

érzi magát, tehát az itt következő visszajelzés tükrözné legjob-ban a gondo la t a i t és é rzése i t : „Szeretnél egy érdekesebb munkát, de kötelezettségeid miatt a váltás most kockázatosnak tűnik, ugye?"

A második esetben valami ilyet mondhatnál: „Elkeserít, hogy minden leszokási kísérleted kudarcba fulladt."

A l á n y o d n a k azt m o n d h a t n á d : „Sértve érzed magad, és elbi-zonytalanodtál a vele való kapcsolatodban."

Vedd észre, hogy a beszélő mindhárom esetben kérdéssel zárt. De választ igazán egyik sem várt a hallgatótól, és nem is szükséges adni. Mert mit is mondhatnál a lányodnak? „Talán lakat alá kéne tenni azt a széltolót?"

Azt hiszem, az a hajlam, hogy mindig válaszoljunk a kérdé-sekre, hogy segítsünk orvosolni a bajt , hogy úgy tegyünk, mintha mi tudnánk a legjobb megoldást minden problémára - a legnagyobb akadálya annak, hogy az ember odafigyelő hallga-tó legyen. Ha észreveszed, hogy odafigyelés közben a megol-dáson, gyógymódokon és válaszokon töröd a fejed, akkor rossz úton jársz. A beszélő élményeire, gondolataira és érzéseire kell koncentrálnod, hogy megértsd. Ez nehéz, mégis: ezen múlik minden.

44

Elkerülni a segítség csapdáját

Mindnyájan szeretnénk enyhíteni a bajokat és fájdalmat. Ez természetes. Számítógépes szakemberek talán így fogalmazná-nak: Belénk van programozva, hogy bármit megtegyünk szeret-teink védelmére és ellátására. Nem akarjuk, hogy problémájuk legyen. De néha abbéli igyekezetünkben, hogy enyhítsük a fáj-dalmat, hogy megoldjuk a problémákat, hogy kizárjuk a bajt, és megelőzzük a szenvedést, felesleges mentőöveket dobunk. Úgy fogom föl a felesleges segítséget, hogy olyat tenni valakiért, amit ő maga is meg tud tenni, sőt jobban is, mint mi. Mentési, túlzott segítési hajlamunk rányomja bélyegét kapcsolatainkra, és gyak-ran negatív hatással van. A mentés szükségképpen áldozatot csi-nál a megsegített személyből. A megsegítő a másikat hozzá nem értőnek, ügyetlennek, vagy a körülmények tehetetlen áldozatá-nak tekinti, aki segítségre szorul. Ez a hozzáállás a segítőt fölér-tékeli, kompetensnek, ügyesnek, és hatékonynak tünteti fel.

Minél több segítséget nyújtunk, annál reménytelenebb lesz a megmentett helyzete. Óriási különbség van egy buzgó mentő, és egy közreműködő segítsége között. Ha például valaki fuldoklik, akkor úgy mented meg, hogy megragadod és kihúzod a vízből. De az emberek szerencsére ritkán kerülnek ilyen helyzetbe. Viszont gyakran szorulnak közreműködésre, ami azt jelenti, hogy együtt csinálunk valamit. A segítség és a közreműködés fogalmai felcse-rélhetők, de nem ugyanazt jelentik. Csak azt jegyezd meg, hogy a mentés és a közvetlen segítség igazán ugyanaz. • A mentés feltételezi, hogy átveszed a másik ember problémáját. • Ezzel azt üzened, hogy szerinted ügyetlen, és nem tudja a saját

problémáját megoldani. • Dühíti az embereket, ha ügyetlennek tarják őket. • Dühös emberekkel nehéz boldogulni. • És végül a mentők nem értik, hogy miért olyan átkozottul

nehéz az emberekkel boldogulni.

Kié is a probléma?

Az emberek tele vannak problémákkal. Ha valakinek a prob-lémája, pl. a dohányos kollégáé, nem érint ténylegesen, akkor a

45

helyzet világos, ez az ő problémája. Ha viszont érint, pl. a te szo-bádban dohányzik, és te nem, akkor az a te problémád. Ez a sza-bály. A probléma azé, akire az adott viselkedés konkrét negatív hatással van. És neki is kell megoldania! Ta lán i g é n y b e kel l ven -ni valakinek a közreműködését, talán nem. Ez kizárólag a prob-léma tulajdonosán múlik.

Nézzük csak! A kapcsolatok három kategóriába sorolhatók a problémák szerint. Az egyik, amikor másnak van problémája. A másik, amikor neked van problémád. A harmadik, amikor egyikőtöknek sincs problémája, s élvezitek a felhőtlen együtt-működést . I lyenkor minden más. A közléssorompók nem sorompók már. Játszhatsz, viccelhetsz, ugrathatod a másikat, majdnem azt tehetsz, amit akarsz, és ilyenkor élvezheted a part-nereddel való beszélgetés intimitását. Nem muszáj értőn figyel-ned, visszajelzéseket adnod. A „nincs probléma terület" az alko-tás, a pihenés és a párbeszéd ideje. Itt van lehetőségünk elmélyí-teni kapcsolatainkat.

46

Nyilvánvaló, hogy azok a házastársak, akik megosztják gon-dolataikat és érzéseiket, akik párbeszédet folytatnak mindennapi eletük eseményeiről, élvezik a kapcsolatukat és fenn is akarják tartani.

1963-ban Reuel Howe írt egy érdekes kis könyvet, „A párbe-széd csodája" címmel, ami elmagyarázza, hogy miért igaz az, hogy azok a házastársak, akik sokat beszélgetnek, sokáig együtt is maradnak. A könyv első bekezdése megmagyarázza ezt az alapelvet, ami így hangzik:

„Minden férfi és nő potenciális ellenfél, még azok is, akiket szeretünk. Csak a párbeszéd védhet meg bennünket ettől az ellenségességtől. A párbeszéd az a szerelemnek, ami a vér a test-nek. Ha a vér áramlása megszűnik, a test meghal. Ha a dialógus megszűnik, a szerelem meghal, a harag és gyűlölet váltja fel. A párbeszéd azonban még egy halott kapcsolatot is képes felélesz-teni. Valóban, ez a párbeszéd csodája: életre kelthet egy kapcso-latot, sőt újra életre kelthet egy halott kapcsolatot."

47

h e t e d e i k f e j e z e t

gondolatok az

értő f igyelemről

Valaki egyszer észrevette, hogy az emberek néha úgy viselkednek, mint a tárgyak, melyeknek a mozgását Sir Isaac Newton magyaráz-ta meg törvényeivel. Azt mondta, hogy az álló tárgyak igyekeznek nyugalomban maradni, míg a mozgó tárgyak igyekeznek mozgás-ban maradni. Ha az emberek belül nyugalomban vannak, és nem éreznek erős érzelmeket, akkor igyekeznek csendben és nyugalom-ban maradni. De ha konfliktusba keverednek, vagy erős érzelmeik vannak, akkor kibillennek az egyensúlyból. Úgy viselkednek, mint Newton mozgó tárgyai, igyekeznek mozgásban maradni. Mivel kibillentek az egyensúlyukból, valamit tenniük kell, hogy vissza-szerezzék. Leggyakrabban elkezdenek beszélni. És ilyenkor egy visszhangra van szükségük, valakire, akiben megbíznak, aki segíte-ni fog azzal, hogy empatikusan hallgat. Hogyan működik az empa-tikus hallgatás? A legjobban úgy fogalmazható meg, hogy képessé teszi a reményvesztett, konfliktusos személyt arra, hogy teljessé

48

trjjye saját élményeit. Egy elmélet szerint a teljesen átélt élmények i--Ilimnek. Csupán az emlékük marad meg. Ezt egy kísérlettel is iga-zulhatod, amikor legközelebb fáj a fejed. • Ülj le, és hunyd be a szemed. Vegyél néhány mély lélegzetet, s

lazítsd el magad. • I la laza vagy, nézz magadba és találd meg a fejfájást. • I lol találod? Van valami formája? Milyen nagy? Milyen színű?

Milyen hangokat hallat? • Addig ismételd ezeket a kérdéseket, amíg elmúlik a fejfájásod.

A legtöbb ember megszabadul a fejfájásától két-három ilyen kör után, de ne add föl, ha többet kell csinálnod. A kérdések cél-lá a figyelem összpontosítása a fejfájásra, éppen a szokásos módszer ellenkezője, hogy eltereljük a figyelmünket róla. Ha a figyelmedet a fejfájásra összpontosítod, akkor rákényszeríted magad, hogy átéld a fájdalmat, és ezzel feldolgozd, „eltüntesd". Egyszerűbb, vagy hatásosabb, ha valaki más teszi föl a kérdése-ket, hogy teljes figyelmedet a fejfájásra összpontosíthasd, s ne kelljen a kérdésekre is figyelned.

Emlékszel a kislányra a reptéren? Ha az anyuka megérezte volna kislánya félelmét, és valami ilyet mondott volna: „Félsz felszállni a repülőre. Szeretnél inkább hazamenni" - akkor a kis-lány félelme csökkent volna, s néhány további odafigyeléses válasszal el is tűnik. Az értő figyelem ugyanezt csinálja; segít „eltüntetni" az emberek által átélt bánatot és fájdalmat. Ez a fajta odafigyelés képes megelőzni a kapcsolatainkban lévő sok, ha nem a legtöbb érzelmi problémát. És nem kerül semmibe.

Figyelmes hallgatóként (1) figyelj oda; (2) kerüld el a közlés-sorompókat; (3) ne akarj „segíteni"; és (4) jelezd vissza, hogy megértetted vagy megsejtetted, hogy mit mondott vagy érzett a másik. Jelezd vissza a „dekódolt" üzenetet. Kollégád például azt mondja, hogy „Nem szeretem a számítógépeket.", de lehet, hogy csak azt akarta mondani, hogy reggel óta mérges a feleségére. Az emberek gyakran csak valami mellékes dologról beszélnek elő-ször, mintha tesztelnék a hallgatót. Ha az elkezdi biztatni, nyug-tatni, és tanácsot adni (például, hogy járjon számítógép tanfo-lyamra), akkor az igazi probléma el sem fog hangzani.

49

„Egyetlen vágyam, hogy találjak egy intézetet, ami megtanítja </. embereket hallgatni. Egy jó menedzsernek mindenképpen ugyan olyan jól kell tudnia hallgatni, mint beszélni. Túl sok ember nem tudja, hogy az igazi kommunikáció kétirányú."

Lee lacocca, a Crysler Corporation volt vezérigazgatója

Az értő figyelem hibái

Ha figyelmesen meghallgatsz valakit, haj lamos még tovább beszélni. Hiba lenne engedni, ha nem akarod, vagy nincs időd! Akaratlanul is jelezni fogod, például mocorgással, vagy az órád-ra nézéssel. Tehát őszintén megmondhatod, hogy más dolgod van, s ha ő is akarja, akkor visszatértek a dologra.

Egy másik csapda, tovább hallgatni a beszélőt, ha nem értesz vele egyet, s legszívesebben lebeszélnéd a dologról. Az értő figye-lem egyfajta érzelmi elkülönülést kíván, egy tudatos akaratot, hogy a beszélő maradhat olyan, amilyen. Ha nem tudsz elkülö-nülni, akkor az odafigyelésed nem lesz pontos. Ha nem tudod elfogadni, amit a másik mond, és meg akarod változtatni, akkor inkább vedd át a szót, beszélj te, fogalmazd meg a véleményedet!

Az odafigyelés során elkövethető másik hiba az információ-gyűjtés. Az információt valamilyen módon majd föl akarod hasz-nálni. Ez manipuláció, és zokon fogják venni.

Hiba úgy alkalmazni az odafigyelést, mint egy „technikát". Az értő figyelem célja a megértés kommunikálása, közreműkö-dés a beszélővel, nem pedig egy bűvészmutatvány, vagy egy szaktudás demonstrálása. A tanfolyamokon elpróbáljuk a találko-zást azokkal, akik nem voltak ott, nem élték végig ezt a tanulási folyamatot. Elpróbáljuk, hogy mit mondjanak a hallgatók a csa-ládtagoknak, kollégáknak, barátoknak, akik kíváncsiak, esetleg tartanak vagy idegenkednek a dologtól. Fontos, hogy ne higgyék az emberek, hogy rajtuk fogod „kipróbálni", amit tanultál. Senki sem szeret kísérleti fehér egér lenni. Nincsenek titkok. Ha érdek-lődnek, mondd el, amit tanultál. Adj egy példányt ebből a könyv-ből. De ne viselkedj úgy, mintha a „pszichológusuk" lennél.

Itt van még nyolc hiba (négy pár), ami ronthatja az értő figyelmet:

50

I \ /érzések eltúlzása I K enet: Szinte mindig a vizsgákra gondolok. \ isszajelzés: Halálosan rettegsz tőlük, (pedig csak fél, izgul)

2. Az érzések lekicsinylése II.: Egy percig sem maradok tovább ebben a házban! V.: Kicsit rosszkedvű vagy. (nem, hanem teljesen kiborult, elege van)

1. Hozzáadás (saját gondolatom sugalmazása) (].: Utálom a matektanárt! K: Mérges vagy most rá, de azért a tudását elismered, (hát nem éppen ezt mondja)

•I. Kihagyás (az üzenet egy részének nem hallása) 0 . : A barátnőim folyton cikiznek, és ma már apa is azzal jön, hogy dagi vagyok.. . V.: Bánt, hogy a lányok sértegetnek, (igaz, de apa most sokkal lényegesebb)

5. Visszalépés Ü.: A férjem munkanapjai iszonyú hosszúak - reggel 8-tól este 8-ig minden nap! V.: Korábban is panaszkodtál, akkor inkább arra, hogy lassan halad a szamárlétrán.

6. Előreugrani (tippelni a várható irányt) Ü.: A férjem munkanapjai iszonyú hosszúak - reggel 8-tól este 8-ig minden nap! V.: Gyanakszol, hogy talán nem is a munka köti le olyan sokáig?

7. Szajkózás (szóról szóra ismételni) Ü.: Félek, hogy elsiettük az új termék bevezetését. V.: Attól félsz, elsiettétek a bevezetést, (ez a visszhang dühítő és nevetséges is)

8. Vájkálás Ü.: Mintha eltávolodtunk volna kicsit egymástól a férjemmel. V.: Elhanyagoltnak érzed magad, és arra kell gondolnod,

hogy a házasságotok végképp kihűl. Ez a nyolc hiba mind kísérlet a beszélő terelésére, irányítására.

Visszajelzésnek szánjuk, de a saját gondolatainkat sugalljuk velük. Inkább a hallgatóról, mint a beszélőről szólnak. Ha ezután túl

51

bonyolultnak tartod az odafigyelést, amit rengeteg korlát szabá-lyoz, és tele van csapdával, akkor jó hírem van. Nem kell minden szabályra emlékezned, nem kell aggódnod, hogy nem vagy elég jó, vagy összekevered a dolgokat. Mindjárt megmagyarázom.

Ismered a mondást, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve? Nos, ez tévedés. A pokolba vezető út rossz szán-dékkal van kikövezve. A szándékok határozzák meg a viselke-dést. Ha az a szándékod, hogy folytatod ennek a könyvnek az olvasását, akkor folytatni fogod. Nem fogod abbahagyni, amíg nem akarod. Látod már, hogy hogyan működik?

Tehát az eredményes odafigyelők tudatosan dolgoznak. Szán-dékosan kommunikálják, hogy megértették, amit a másik mon-dott, s ezt a szándékot észlelik az emberek. Ha világossá teszed, hogy szándékodban áll megérteni őket, akkor az emberek érzik is, hogy megérted őket. A szándék a hajtóerő, míg a technikák és módszerek a hozzávaló eszközök.

Munkakörödtől függően felkérhetnek facilitálásra, hogy segítsd az embereket megoldani személyes problémájukat. Ez a közvetítés az egyik értékes alkalmazása az értő figyelemnek.

Egy példa következik, hangfelvétel alapján. A párbeszéd egy középiskola igazgatója és két diák között zajlik, akik összevesz-tetek az öltözőben, s az igazgatóhoz küldték őket. (Az élethűség kedvéért az erős szavakat sem változtattuk meg) Igazgató: Azt hallottam, hogy összevesztetek az öltözőben. Kata: Igazából nem is nagyon veszekedtünk. Azonnal

beleavatkoztak. Sose hagyják az embert jól kive-szekednie magát.

Igazgató: Azt akarjátok, hogy félrehúzzam az asztalt és a szekrényeket, s hagyjam, hogy jól kiverekedjétek magatokat?

Kata: Én nem akarom. A veszekedés olyan olcsó megol-dás.

Igazgató: Igazából nem hiszed, hogy a veszekedés megoldja a problémátokat.

Kata: Nem, nem fogja. Hülyeség, csak rosszabbra for-dítja a dolgokat.

52

Igazgató: Tehát ne ezt tegyük. Van nektek valami ötletetek a probléma megoldására?

Dóri: Miért nem függeszt fel bennünket?.. . Mindig ez történik, pedig az nem old meg semmit!

Igazgató: Nem hiszed, hogy a felfüggesztés bármit megoldana. Dóri: Nem. Semmi köze az egészhez, mert nem iskolai

dolgok miatt veszekszünk. Igazgató: A felfüggesztés csak elhalasztaná a veszekedést. Kata: Ez igaz. Az ember csak bizonyos dolgokért

veszekszik, s aztán nagyon kutyául érzi magát. Igazgató: Amikor kitör köztetek a veszekedést, utáljátok

magatokat. Dóri: Jól látja. Igazgató: Egyetértek veletek és azt hiszem a felfüggesztés

nem jó megoldás. Az iskola megszabadulna a problémától, de nem igazán segítene megoldani a ti problémátokat. Én igazán szeretnék segíteni.

Kata: Beszélhetnénk erről? Igazgató: Azt gondolod, hogy egy beszélgetés segíthet. Kata: Igen. Igazgató: (Dórihoz fordulva) Elfogadod? Dóri: Megér egy próbát. Jobb, mint a felfüggesztés. Igazgató: Szerintem is jobb megbeszélni, mit elkenni a

problémát. Nézzük, mi történt. Ki akarja kezdeni? Kata: Igen, elkenni a problémát tényleg hülyeség. Igazgató: Valami olyasmiért tört ki a veszekedés köztetek,

aminek nincs sok értelme. Dóri: Igen. Nem is igazán azért veszekszünk. Igazgató: Ez úgy hangzik, mintha ehhez a dologhoz semmi

közötök nem lenne. Dóri: Azért volt! A húgom behívott a szobájába az

elmúlt éjjel, s azt mondta, hogy Kata felhívott, s azt mondta neki, hogy ha én nem hagyom abba a sértegetését, akkor a suliban elszámol velem. De én nem sértegettem. Ő sértegetett. Azt mondta, hogy egy kurva vagyok, s ezt nem tűröm senkitől.

53

Igazgató: Utálod, ha sértegetnek. Dóri: Igen. Hát ki nem? Igazgató: Senki sem szereti, ha sértegetik. Dóri: Szerintem sem. Különösen, ha nem is igaz. Nem

vagyok kurva, s amikor ezt mondta, dühös lettem! Igazgató: Ha valaki sérteget, s nem is igaz, akkor indulato-

kat kavar benned. Dóri: Igen! Kata: Szóval, én soha nem hívtam kurvának. Az ő húga és

az enyém rosszban vannak, s ő mondta rá, hogy kur-va, amikor visszahívta másnap este. Nem én voltam.

Igazgató: Hadd lássam, jól értem-e. A húgod fölhívta Dóriékat, s mikor felvette, akkor lekurvázta Dóri-t.

Kata: így történt. Dóri: Pedig a te hangodat hallottam, Kata. Kata: Pedig nem én voltam. Bárcsak itt lenne a húgom, s

rávehetném, hogy bevallja. Szeretném, ha nem rángatna bele a problémáiba.

Igazgató: Ha a húgodnak problémája van, szeretnéd, ha maga oldaná meg.

Kata: Hát persze. Van nekem elég. Dóri: Ha nem te voltál a vonalban, akkor bocs. Kata: Rendben van. De egyébként sem hívhat a húgom

senkit kurvának. Igazgató: Úgy látom, hogy mindketten megbántátok, ami

történt, és elfogadtátok egymás bocsánatkérését. Kata: Milyen marhaság a veszekedés. Igazgató: Nem volt igazán ok a veszekedésre. Dóri: Igaza van. Boldog vagyok, hogy vége. Igazgató: Megkönnyebbültetek, hogy a dolog elrendeződött. Dóri: Én igen. Kata: Én is. Igazgató: Megállapodhatunk még valamiben, mielőtt visz-

szaküldelek benneteket az osztályba? Dóri: Ennyit fog csak csinálni? Igazgató: Tennem kellene még valamit?

>4

Nem hiszem. Csak valahányszor behívattak ide, mindig kiabáltam, és ezért felfüggesztettek. Ez új neked. Enyhén szólva. De tetszik. Egyetértesz azzal a móddal, ahogy megoldottuk ezt a problémát. Igazán. Tehát, nézzük ezt a másik egyezséget. Mindketten egyetértetek azzal, hogy legközelebb, ha vita támad, bejöttök hozzám, és megpróbáljuk megol-dani a problémát ezen az igazságos, megbeszélő módon. Megígéritek?

Mindketten: Igen! Igazgató: Rendben, s most visszamehettek az osztályterembe.

Az igazgató majdnem az összes odafigyelési módszert hasz-nálta, hogy segítsen a lányoknak kibeszélni az érzéseiket, és hogy megegyezésre és megállapodásra jussanak. Később a lányok jó barátok lettek.

Egy ismeretlen költő verse következik az odafigyelésről. Kifejez számos gondolatot arról, hogy az emberek mit várnak a partnerüktől és barátjuktól.

Hallgass meg Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És kezdesz tanácsokat adni nekem Nem azt teszed, amire kértelek.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És kezded mondani nekem, hogy Miért nem kellene így éreznem, taposol az érzéseimen.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg És erre azt hiszed, hogy tenned kell valamit, hogy Megoldd a problémámat, akkor félreértettél, bármilyen furcsának is tűnik.

Dóri:

Igazgató: Dóri: Irazgató:

Dóri: Igazgató:

Figyelj! Mindössze annyit kértem, hogy hallgass meg, Ne beszélj, vagy ... csak hallgass meg. Könnyű tanácsot adni; megveszed és elolvasod A szakembert és a horoszkópot is, ugyanabban az újságban.

Én is tudok segíteni magamon. Nem vagyok reménytelen. Talán bátortalan, és Tétova, de nem reménytelen.

Ha olyat teszel értem, amit én is meg tudok tenni magamért, akkor megerősíted félelmemet és tehetetlenségemet.

De ha elfogadod, mint egy egyszerű tényt, hogy azt érzek, amit érzek, bármily irracionális is az, akkor nem kell már győzködnöm téged, s közösen megérthetjük azt, hogy mi is van az irracionális érzéseim mögött

S amikor már minden világos, s a válaszok megvannak, nincs szükségem tanácsra. Az irracionális érzések értelmet nyernek, mert megértettük, hogy mi van mögöttük.

Talán éppen ezt csinálják a prédikátorok, Mert az isten néma, nem próbál tanácsot adni, s megjavítani dolgokat. Csak hallgat, s hagyja, hogy megjavítsd Saját magadnak.

Kérlek tehát, hogy hallgass meg, s csak figyelj, Ha azonban beszélni akarsz, várj egy percet, míg te következel... és én foglak meghallgatni téged.

56

n y o l c a d i k f e j e z e t

„Ha tevékenységed ütközik igényeimmel, nyíltan és őszintén megmondom, bízva abban, hogy igyekszel megváltoztatni a számomra elfogadhatatlan visel-kedésedet. Ugyanakkor, ha én viselkedem elfogad-hatatlanul, akkor kérlek, mondd meg nyíltan és őszintén, hogy esélyem legyen megváltoztatni."

(Credo)

az igazság

nyelve

Az egészséges kapcsolat sarokköve az őszinteség. Nemrég meg-kérdeztem néhány szomszédomat és barátomat, hogy milyen őszintének tartják magukat. Arra kértem őket, hogy osztályozzák magukat egy 1-10-ig terjedő skálán, amin l -es a majdnem min-dig hazug, és 10-es a majdnem mindig őszinte. Majdnem min-denki 8-asra, vagy magasabbra értékelte magát ezen a tudo-mánytalan véleménykutatáson. Azt hiszem, az emberek nagy többsége ugyanígy értékelné magát.

A legtöbb ember igazmondó, nem csal a jövedelemadó beval-lásánál, nem csen a boltban, betartja ígéreteit, tisztességes a hét-köznapi ügyeiben, és általában szavahihető. De ugyanezek a tisztességes emberek, ha dühösek, vagy nem értik meg őket, akkor gyakran megbolondítják az igazságot. Tegyük fel, hogy kamasz lányod éjfél után jön haza a buliból, több mint egy órával később, mint amiben megállapodtatok. Azt mondja: „Szevasz-

57

tok, bocs, hogy késtem!". Nagyon aggódtál érte, türelmetlenül járkáltál, találgattad, hogy mi történhetett. Miért nem telefonált? Talán baleset érte? Mit mondasz neki? Az alábbi válaszok biztos ismerősek lesznek: 1. Tudod, hogy egy órával később jöttél? Hol voltál ilyen sokáig? 2. Nem telefonáltál! Megbízhatatlan vagy. 3. Azonnal menj a szobádba! Ki nem jöhetsz, amíg nem engedem.

Ismerősek ezek a szülői üzenetek? Közléssorompók, különö-sen a kérdőre vonás, sértegetés, és parancsolgatás...minden, ami a lányodra vonatkozik, s nem rád, vagy a párodra, vagy aggodal-maitokra, félelmeitekre. Nézzük tehát, hogy ebben a jelenetben kié a probléma? Nem a lányé, ugye? Addig nem, amíg nem rohant a dühös szülők karjaiba, akiknek viszont volt problémá-juk. Azt mondtuk korábban, hogy annak kell a problémát megol-dania, akié. A szülőknek ki kell beszélniük a problémájukat, s ők beszélnek is. De a beszéd, és az a mód, és nyelv, ahogy beszél-nek, inkább egy újabb, talán még rosszabb problémát teremt. Az izgatott szülőknek egy másfaj ta , közvetlenebb és célzottabb beszélgetésre van szükségük. Hát erről szól ez a fejezet.

58

Menjünk vissza a viselkedés ablakhoz és vizsgáljuk meg a problémagazda és a megfelelő viselkedés fogalmait. Az ablak felső részében lévő viselkedések elfogadhatóak a számodra. Ha mégis van probléma, akkor az másé! De az ablak alján lévő viselkedések nem megfelelőek neked. Ezek a te problémáid, neked kell valamit tenned a megoldásukra. A középső harmad a Nincs-probléma terület, amin belül majdnem minden megtehető, rossz következmények nélkül.

A jobboldalra írtuk a helyzetnek megfelelő módszereket; felülre a közreműködési, alulra a konfrontáló módszereket.

„Ez jó.", mondják az emberek. „Megmondja , hogy mit tegyek, a helyzettől és az érzéseimtől függően. Ha például a kol-légámnak rossz napja van, akkor az a felső harmadba tartozik. Az a kolléga problémája. A legtöbbet azzal tudok segíteni neki, ha meghallgatom. Ha ellenben ugyanez a kolléga elfoglalja a fenntartott parkolómat, és a végén elkések, mert nem találok üres helyet, akkor az nincs rendben. Én lettem a „problémagazda". Ilyenkor nem hallgatnom kell, hanem beszélnem. Konfrontálok azzal, aki elfoglalta a parkoló helyemet."

Konfrontálás

Elméletileg konfrontálni egyszerű. De gyakorlatilag nem annyira. Hogy igazán sikeres legyen, a konfrontáló üzenetnek, a speciális nyelvnek négy feltételt kell kielégítenie. Mindenek-előtt, az üzenetnek valódi megoldáshoz kell vezetnie. Másod-szor, nem csökkentheti a másik ön-becsülését. Harmadszor, nem ronthatja el a kapcsolatot, s negyedszer, nyitva kell hagynia a megoldás módját . Csak egyetlen beszédmódot ismerek, ami megfelel a fenti kritériumoknak. Ez azonban azt igényli, hogy elszakadjunk a szokásos utasító, vádoló, hibáztató „Te-nyelvtől", s térjünk át valami egész másra.

Ahogy a késve érkező lány szülei is teszik, majdnem minden-ki minősíti az elfogadhatatlanul viselkedő személyt. Ilyeneket mondunk:

Durva vagy! Hagyd abba (ebben is benne van a „Te")!

Nem is törődsz velem! Nem vagy tekintettel semmire! Megbízhatatlan vagy! Hogy lehetsz ilyen udvariatlan? .. .és így tovább, vég nélkül. Az ilyen üzenetek különösen sértőek, hiszen a személyt, a

motivációját, karakterét támadják, s nem azt, amit mondott, vagy tett: a kellemetlen viselkedését.

A beszédstílus megváltoztatása

Ha megváltoztatod beszédstílusodat, különösen azokkal, akikkel problémád van, olyan egyszerűen megjavulnak a kapcsolataid, amilyen egyszerűen az egész hangzik. így kell kezdened: hagyd el a mindig másokról szóló „Te-üzeneteket". Beszélj egyes szám első személyben, beszélj magadról. Használd az „Én"-t.

Az élet legerőteljesebb kijelentései „Én-nyelven" szólnak. Például az egyszerű kijelentés, hogy „Szeretlek" könnyeket csal az emberek szemébe. Mekkora kontrasztban áll ez az ítéletet hordozó „Imádnivaló vagy" Te- üzenettel! Ha azt akarod, hogy az emberek megértsenek, akkor beszélj magadról.

„Szeretnék", „Úgy gondolom", „Tudom", és így tovább. Mi lehet ennél egyszerűbb?

Az egyszerű, kijelentő Én-üzenetekkel jól lehet kezdeni, de ennél több kell a konfrontáció folytatásához. Két vagy három részből álló üzenetek kellenek.

Mindenekelőtt meg kell mondanod a „kellemetlen" személy-nek, hogy pontosan melyik cselekedete, vagy mondása okoz neked problémát. Ellenkező esetben nem tudja, hogy miről beszélsz. Ezután meg kell mondanod, hogy mennyire kellemet-lenül érint az, amit mond vagy tesz, és hogy mit érzel. Ez tehát három rész: (1) a viselkedés nem-vádoló leírása, (2) a viselkedés konkrét negatív hatása rád (idő, pénz, erőfeszítés), és (3) az a rossz érzés, ami benned ébred.

Az elfogadhatatlan viselkedés nem-vádoló leírását mondtam. Ne használd az olyan végletes szavakat, mint „örökké", „soha", és kerüld az érzelmileg telített szavakat és mondatokat. Konfron-

60

tmiód célja egy viselkedés megváltoztatása, s nem erkölcsi taní-tás, vagy büntetés.

Vegyük a parkolási problémát. A konfrontáló üzenet így hang-zana: Ha elfoglalják a kijelölt parkolómat (az e l f o g a d h a t a t l a n v ise lkedés nem-vádoló le í rása) , akkor tovább kell keringenem, hogy egy másik helyet találjak. S onnan rengeteget kell visszagya-logolnom, amitől elkések (konkré t ha tás ) , s ez dühít (érzés) .

Ha nekem mondanád (mert én foglaltam el a parkolóhelye-det), valószínűleg mentegetőznék, talán próbálnám megmagya-rázni, és biztosítanálak, hogy többé nem teszem.

Az emberek szégyenlik a konfrontációt. Mindenekelőtt azért, mert majdnem mindenkinek volt már rossz tapasztalata, akár ő kezdte a konfrontációt, akár nem. Ez természetes. Sértő lehet a konfrontáció, Te-üzenettel, elronthat kapcsolatokat, többnyire hibás ítéleten alapszik, s szakításhoz is vezethet.

Sokan attól tartanak, hogy érzelmileg nem elég erős a másik, hogy kezelje a konfrontációt. Mi nem tartunk ettől, ha a konfron-táló üzenetek „Én-állítások". A „Te-nyelv" sért. Mások azért nem mernek konfrontálni, mert azt hiszik, ezzel elvesztik a másik sze-retetét, barátságát. Ez is a rosszindulatú „Te- üzenetekkel" szerzett régi tapasztalatok miatti feltételezés. De szavamat adom, hogy tel-jesen más válaszokat fogsz kapni, ha „Én-nyelvet" használsz.

Az emberek két dolgot említenek újra és újra, ha az önfeltáró „Én-üzenetekre" váltanak. Először is, a partner gyakran, csak úgy, megváltoztatja viselkedését. Másodszor, mivel magukról beszélnek (nem a konfrontált személyről), sokkal ritkábban sér-tik, vagy bántják meg a másikat.

Maradj olyan, amilyen vagy

Néha úgy megtetszik az embereknek az önfeltáró nyelv, hogy elhatározzák, rendet raknak kapcsolataikban; mint a házias-szony, mikor kitakarítja az egész házat. Listát készítenek azok-ról, akikkel konfrontálni akarnak, gyakran fölkaparva régi sérel-meket, amiket békén kellene hagyni. Tanácsadóink ezt „vájká-lásnak" hívják. Régi sérelmek fölmelegítése és a másik nyakába öntése nagy bajt okozna legtöbbünk számára.

61

Jobb olyannak maradni, amilyenek vagyunk. Ha felmerül egy probléma, akkor konfrontálj . Adj esélyt megváltozni az embe-reknek, hiszen szeretnek, tisztelnek, és értékelik a kapcsolatot veled. És akkor nincsenek régi sebek. A múlt amúgy is megvál-toztathatatlan. Felejtsd el.

Viselkedés

Ha oktatóink felkérnek valakit, hogy írja le egy másik ember viselkedését, soha nem lepődnek meg azon, hogy a leírás helyett elkezdik kritizálni és magyarázni a viselkedését. Pedig a viselke-dést pontosan meg lehet figyelni, és könnyű leírni. Mennyiségileg is lehet minősíteni, és külső megfigyelők egyértelműen meg tud-ják határozni. Videokamerával rögzíteni lehet, s abban semmi minősítés nincs. Viselkedés az, amit az emberek tesznek és mon-danak. Célszerű tehát elkerülni a feltételezéseket, az általánosítá-sokat és ítéleteket, amikor valakinek a viselkedését írjuk le. A hoz-záértés, szakértelem például nem viselkedés, hanem ítélet. A dur-vaság, idegesség, zsörtölődés s em viselkedés, vagy a nagyvonalú-ság, szerénység, intelligencia, és száz meg száz egyéb jellemvonás sem, amit gyakran helytelenül a viselkedések közé sorolunk.

Ha konfrontálódsz valakivel, akkor gondolj a videokamerára, ne ítélj, csak írd le a kérdéses viselkedést. Csak azt írd le, amit látsz vagy hallasz, a legkevésbé vádaskodóan. Például, nagyon könnyű abbahagyni az üvöltözést, de lehetetlen abbahagyni a tapintatlanságot. Tehát ha azt mondod, hogy „Akm tudok kon-centrálni, ha iivöltesz", az illető sokkal inkább abbahagyja , mintha azt mondanád neki, hogy „Durva és tapintatlan vagy!". Az a tapasztalatom, hogy az emberek vitába szállnak a minősí-téssel, és általánosítással. Ha elvi vitát akarok nyitni egy viselke-désről úgy általában, az egy dolog. De ha meg akarom változtat-ni valakinek a viselkedését, az más; akkor konkrétan kell beszél-nem arról, amit mondott , s tett.

Düh

Ha van időd, írd le a háromrészes konfrontációs üzeneteket, mie-lőtt kimondod őket. Finomítani, szerkeszteni, és élesíteni tudod

62

így őket, s így pontosan azt mondod, amit akarsz. Ez különösen az Én-nyelv tanulásakor ajánlatos.

Sokan, akik megcsinálták ezt az előkészületet, felfedezték, hogy mondataik gyakran végződnek „dühös vagyok"-kal. Kér-dezték, hogy jó-e ez, hogy majdnem minden dolog miatt szitko-zódnak. (Kezdetnek jó.) Felfedezték a düh kényes természetét.

Mindenekelőtt a düh egy tökéletesen normális válasz bizo-nyos szituációkra, tehát helyes, ha így reagálunk. Legyünk csak dühösek, s fejezzük csak be Én-üzeneteinket azzal, hogy „dühös vagyok". Ha azonban sokat vagyunk dühösek, gondoljuk meg a következőt:

A düh nem elsődleges érzés, inkább másod-, vagy harmadla-gos. Senki nem dühös lesz először. Valami más érzés előzi meg. Tegyük föl például, hogy hajtasz az autópályán, s valaki úgy eléd vág. hogy majdnem balesetet okoz. Mi lesz az első érzésed? Talán a rémület, nem igaz? Majdnem meghaltál. Ezután jön a düh.

Ha gyakran dühbe jössz, kérdezd meg magadtól, hogy mi e lőz i m e g . Összezavarodtam? Féltem? Frusztrált voltam, vagy megsértődtem? Ha megvan, akkor azt fejezd ki inkább, mert a dühöt nehéz kontrolálni. Még ha nem is tartod annak, a düh akkor is rosszindulatú, vádló, kritikus „Te-üzenet", amire az emberek hajlamosak védekezni, ha magukra veszik a támadást.

Hibás üzenetek

Korábban említettük, hogy amikor az emberek Te-üzenetek helyett Én-üzenetekkel konfrontálódnak, akkor gyakran csak úgy megváltoznak. De nem mindig van így, s ennek jó oka van. Először is, talán nem tudják, hogy mit érzel, s hogy érintett-e egyáltalán a viselkedésük. Másodszor, az általad kifogásolt viselkedés valamely szükségletüket elégíti ki, ami sokkal fonto-sabb nekik, mint az aggodalmuk irántad, s ezért nem fognak vál-toztatni. Harmadszor, az üzeneted oda nem illőnek érzik, s talán tényleg nem fejezi ki az érzéseid. Ez olyankor történik, amikor a konfrontáló személy „jó" akar maradni, és egy enyhe üzenetet küld, miközben testbeszéde szinte üvölti, hogy „Iszonyú ideges vagyok!". Ennek az ellenkezője is igaz. Van, aki kis kellemetlen-

63

ségre is hangos, dühös üzenetet küld, azt remélve, hogy az üze-net ereje megrémíti, s azonnal változásra kényszeríti a másikat, vagy legalábbis „kioktatja". Az emberek azonban átlátnak a szi-tán, s valószínűleg nem váltanak. A negyedik ok pedig az, hogy talán hibás üzenetet küldtél; a fele hiányzik, vagy tele van vád-dal, kritikával, vagy más közléssorompóval. A leggyakoribb hiba, ha megmagyarázod, hogy hogyan segíthet a másik: „Ha nyitva hagyod az ajtót, hideg lesz bent. Légy szíves csukd be!" A megoldás-üzenetek elrabolják az ajándékot, amit a másik adhat-na neked; a változást a viselkedésében. Mindössze ennyit tud adni. Nem vedd el tőle.

Az ellenállás kezelése

Nem reális elvárás, hogy az Én-üzeneteknek mindig működniük kell, hogy kivétel nélkül, mindig megváltoztatják a konfrontált személy viselkedését. Az Én-üzenet nem csodaszer; egyszerűen csak az ismert legjobb módszer arra, hogy jelezzük valakinek, hogy viselkedése problémát okoz nekünk. Nem kell az illetőnek szégyellnie, bűnösnek, vagy bosszúsnak éreznie magát. De az Én-üzenetek sosem garantálják, hogy a másik személy, megfon-tolás nélkül, azonnal és akarattal megváltoztatja a viselkedését a te kedvedért. Az emberi kapcsolatok nem ilyen egyszerűek, s az emberek sem ilyen kiszámíthatóak.

Kellemetlen lehet, ha valaki azt mondja, hogy bántóan visel-kedsz. Még a világ legjobb konfrontáló üzenete is fölborzolja az ember idegeit. Emelkedik az érzelmi hőfok, s kicsi a változás valószínűsége.

Ha ez történik, bármily nehéz is, váltani kell. Tegyük fel, hogy egy barátod kölcsönkéri a szerszámaidat, s megígéri, hogy két-három napon belül visszaadja. De egy héten belül sem hozza vissza, pedig szükséged van a szerszámokra. Elhatározod, hogy beszélsz vele, s a következőket mondod: „Nem hoztad vissza a szerszámaimat, pedig szükségem van rájuk. Mi történt?" Azt válaszolja: „Nem tudtam, hogy ennyire fontosak, hogy azonnal vissza kell vinnem őket. De ha annyira ragaszkodsz hozzá, akkor visszaviszem."

64

Hogy is néz ez ki? Használjuk a viselkedés ablakot:

Az elfogadhatatlan viselkedés (hogy nem adta vissza szerszá-maidat), alul, az „Én problémám" részben van. A védekező válasz felül, a „Más problémája" mezőben van. Az történt, hogy a konf-rontáló üzeneted problémát okozott a barátodnak: kicsit megsértő-dött. Ha segítséget vársz tőle, akkor meg kell hallgatnod empatiku-sán, amíg érzelmi hőfoka csökken. Eszközváltásnak hívjuk ezt. Ha nehéznek találod a váltást a konfrontációtól a meghallgatásig, akkor te már megpróbáltad. Igen, amilyen nehéz, olyan biztos, hogy meg kell tenni. Ha megértést vársz el, akkor akarnod kell megértőnek lenni. Folytassuk a történetet! Látod, hogy a barátodat boszszantja, amit mondtál, tehát az odafigyelésre váltva, azt mond-hatnád: „Azt gondold, hogy türelmetlen vagyok és neheztelek."

„Hát," mondja erre, „éppen vissza akartam vinni neked, de most már ez olyan kellemetlen" (egy kis hallgatás) „Feleslegesen sürgettelek." „így van." (konfrontálás) „Nem is volt probléma, amíg meg nem kellett javítanom a vízcsapot. Utálom ezeket a váratlan dolgokat, és külön feldühített, hogy nem volt kéznél a szerszámosládám" „Hát, hogy őszinte legyek, rengeteg dolog történt velem az elmúlt napokban, és egyszerűen elfelejtettem. Bocsánat, ha problémát okoztam, és hozom is a szerszámaidat."

65

(egy kis hallgatás) „Koszi. És megértem, hogy olyan elfoglalt voltál, hogy egyszerűen kiesett a fejedből." „Én is köszönöm." S most ábrázoljuk a „kölcsönadott szerszámok" párbeszédet.

A viselkedés elkerülhetetlenül megváltozik e folyamat végén, mint a „kölcsönadott szerszámok" párbeszédben is. Ha nem sikerül, akkor konfliktusba keveredtél, amihez új módszerek kel-lenek. Később ezt is tárgyaljuk.

Dicséret

Megfigyeltem, hogy ha magamba nézek, és felfedezem pillanat-nyi gondolataimat, érzéseimet, elfogultságaimat, előítéleteimet, bánatomat s örömömet, meg tudom osztani másokkal is, ha aka-rom - akár pozitívak, akár nem. Ha magamról beszélek, az egyet-len személyről, akit értek, akkor biztos közegben mozgok. Ha viszont bárki másról beszélek, bizonytalan vagyok. Az Én-nyelv mindenre képessé tesz. Ha gondolataim és érzéseim birtokában vagyok, akkor biztonsággal tudok pozitív vagy negatív üzenete-ket küldeni, nemcsak konfrontálókat.

66

A pozitív Én-üzenetek helyettesíthetik a minősítő, gyakran manipulativ Te-üzeneteket, amiket dicséretnek hívunk.

A dicséret annyira belénk ivódott, annyira társadalmi szokás, hogy ritkán, vagy talán soha nem mértük fel kockázatait. De van-nak kockázatai, mint az összes közléssorompónak. Az emberek tévesen azt hiszik, hogy mindenki, mindig szereti, ha dicsérik. Nem így van. Gyakran kellemetlen, vagy zavarba ejtő a dicséret. Megfigyelted már valaha a dicsért személy testbeszédét? Az embe-rek elpirulnak, lehajtják a fejüket, csoszognak a lábukkal, és izeg-nek-mozognak. Aztán visszautasítják, vagy lebecsülik a dicséretet. Néha gyanakodni kezdenek a dicsérő személyre, kutatják szándé-kát; Mit akarhat vajon? Mire akar kilyukadni? Miféle csapda ez?

A dicséret is ítélet (ügyes vagy, jó voltál stb.), s az ítélkezés szakértelmet feltételez, s létrehozza a bíró felsőbbségét. így tehát a dicséret egyenlőtlenséget hoz létre a bíró és a megítélt személy, vagy esemény között. Hacsak nem manipulálásra, vagy a viselke-dés formálására használod, a dicséret célja egy pozitív visszaiga-zolás, az öröm, megkönnyebbülés, és boldogság megosztása, és egy csomó más, pozitív viselkedéssel kapcsolatos jó érzés befo-gadása, amiket a dicséret kockázata nélkül is el lehet érni, példá-ul olyan pozitív Én-üzenetek küldésével, mint „Szeretem, ha végighallgatsz", vagy „Értékelem az erőfeszí tésedet" vagy „Büszke voltam, amikor szavaltál az évzárón".

Megelőző üzenetek

Ugye csodálatos volna, ha meg tudnál előzni bánatot és problé-mákat? Néhányat meg is tudnál. Egy általános iskolai tanár a következő példát küldte el nekünk a „Megelőző Én-üzenet" ere-jéről, miután befejezte az egyik tanfolyamunkat:

„Az egyik nap, amikor bementem az iskolába, egy írásos üze-net várt az igazgatónőtől. Figyelmeztetett, hogy közeledik az iskolagyűlés, s „tartsam rendben az osztályomat". A hatodik osz-tályt tanítom, s tudom, hogy szeretik az iskolagyűlést, mert egy kis kikapcsolódásnak tartják a mindennapi rutin munkában. Per-sze néha kevésbé izgalmasra sikerül, és az ilyen pangásban osz-tályom úgy viselkedik, hogy „szégyent hoz az egész iskolára",

67

ahogy az igazgatónő mondja. Elhatároztam, hogy megpróbálko-zom egy Megelőző Én-üzenettel, s amikor az osztályom össze-gyűlt, azt mondtam nekik: „Ma újra iskolagyűlés lesz, de aggó-dom, hogy hogyan fogtok viselkedni. Ma reggel figyelmeztetett az igazgatónő, inkább fenyegetett, hogy nem szeretné, ha megint üvöltenétek és dobálóznátok. Fogalmam sincs, hogy mit tenne velem, de nem is akarom tudni. Egyáltalán nem akarom kihívni a haragját."

A srácok csak ültek, maguk elé meredve. És akkor az egyik azt mondta, „Ne aggódjon tanár úr, megoldjuk!", mire a többiek bólogattak. Attól kezdve, olyan rendesen viselkedtek, hogy egy-mást is meglepték, s talán az iskola legfegyelmezettebb osztálya voltak. Az igazgatónő természetesen magának tulajdonította a drámai változást, de én tudtam, hogy a Megelőző Én-üzenetem okozta a csodát."

Csodás díjak

Ha meghallgatsz másokat, amikor bánatosak, vagy rossz napjuk van, akkor megváltozik a kapcsolatod velük. Az a fajta empátia és elfogadás, amit az odafigyelő meghallgatás kíván, közel hozza az embereket, és lebontja a kommunikációs sorompók által emelt akadályokat. Teljesen emberinek lenni azt jelenti; teljesen mások-hoz kapcsolódni. Ezért gyűlünk össze tragédiák alkalmával, pél-dául olyannál, mint a Columbine High School-nál, Colorado-ban. (Egy ámokfutó diák több társát és tanárát lőtte le néhány perc alatt.) Sose felejtem el azt a képet, ahogy egy csoport gyermek az iskolából összebújt a sokk hatása alatt és meg volt rémülve. Szük-ségük volt egymásra. Szükségünk van egymásra. Szükségünk van részvétre és gondoskodásra. Szükségünk van barátokra, akik meg-értenek. Szükségünk van kollégákra, akik meghallgatnak, amikor keményre fordulnak a dolgok. Szükségünk van házastársra, és családtagjainkra, akik elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk, anélkül hogy meg akarnának javítani, vagy átformálni.

Ha van hozzá időd, energiád, és vágyad megérinteni a bajban lévőket, különösen a hozzád legközelebb állókat, akkor csak figyelmesen hallgatnod kell. Csak hallgatni.

68

Odafigyelésed csökkenteni tudja a körülötted lévők bánatát és stresszét, amivel több problémamentes időt biztosít a kapcso-lataidban. Ha viszont te vagy bánatos, két dolgot érhetsz el, ha átállsz a Te-üzenetekről az Én-üzenetekre. Először is, ki tudod fejezni negatív érzéseidet anélkül, hogy rontanál a helyzeteden. Másodszor, az emberek hajlandóbbak lesznek változtatni kelle-metlen viselkedésükön. Száz és száz végzős hallgatónk mesélte meglepve, hogy az emberek mennyire meg akarnak változni, ha Én-nyelvvel beszélnek hozzájuk.

Az értő figyelemhez hasonlóan az Én-nyelv is jó kapcsolato-kat épít. Mert őszinte és tiszteletet ébreszt, ami két nagyra becsült érték. Idővel az értő figyelem és az Én-nyelv gyakorlati-lag ki fogják iktatni a legtöbb (ha nem az összes) kapcsolati nehézséget, amit a tizenkét közléssorompó okoz.

Már csak a szükségleti konfliktusok maradtak, amik minden kapcsolatban felmerülnek, ha a szükségleteink kielégítésekor megakadályozunk másokat az ő szükségleteik kielégítésében. A következő fejezetben elmondom, hogy hogyan lehet győzni ilyen helyzetekben, anélkül, hogy a másik veszítene.

69

k i l e n c e d i k f e j e z e t

„Ha konfliktusba keveredünk, vállaljunk kötelezett-séget, hogy megoldjuk anélkül, hogy bármelyikünk megpróbálna a másik kárára felülkerekedni. Tiszte-letben tartom jogodat igényeid kielégítésére, de a sajátomat is tisztelnem kell. Tehát mindig keres-sünk mindkettőnknek megfelelő megoldásokat. A te igényeid éppúgy teljesülnek, mint az enyémek. Egyikünk sem fog veszíteni. Mindketten nyerünk."

(Credo)

te rmékeny

konf l ik tusok

A kommunikáció kutatásának egyik eredménye az a felfedezés, hogy bármennyire is nyílt és őszinte egy kapcsolat, mindig vannak benne konfliktusok. Nyíltan meg szoktuk mondani az embereknek, hogy „Akármit csinálnak, akármilyen szeretetre méltóak is, akármilyen óvatosak, akármilyen támogató, vagy abszolút csodásak a kapcsolataik, lesznek konfliktusaik.". Ez szörnyű hír nekik, de mi mást mondhatnánk nekik a konfliktu-sok hosszú, véres és dicstelen története - az emberiség történel-me alapján. Szótárunk szerint a konfliktus harc; csata; ellent-mondásosság; összeférhetetlenség; ellentétesség; ellenzékiség, összeütközés. Van még több fogalom is, de mind ugyanolyan lehangoló.

Elég, ha az esti híreket nézed, s rögtön megtalálod a helyes kifejezést a valóság konfliktusaira. Nincs hiány ellentétekben és harcban. Afrikában. Szerbiában. A képviselőházban. A szappan-

70

operákban. így kell ennek lennie? A folytatásos színdarabokban igen. Ha az ilyen darabokban a szereplők Én-üzenettel beszélné-nek, a konfliktusok hamar kisimulnának, és a műsornak egyket-tőre vége lenne.

Az emberek odavannak a szappanoperák nagy drámáiért, inert tele vannak harccal, ellentétekkel, árulással és hűtlenség-gel. De hogy milyen egy jó kapcsolat, abból pocsék mintát nyúj-lanak.

Rengeteg jó kapcsolat van a világon, de azok általában nem kerülnek képernyőre. A jó kapcsolatok, sok egyéb mellett őszin-teségről, nyíltságról, megértésről, és demokráciáról szólnak.

Tétováztunk, hogy megfelelő szó-e a „demokrácia". Evekig kerestük azt az egy szót, ami a legjobban kifejezi az egészséges kapcsolatokkal összefüggő értékeket. A demokráciát tartjuk a legjobbnak, csak mindenki a politikára, szavazásra, kormányzati rendszerekre gondol, s mi nem erről beszélünk. A személyek köz-li demokráciáról beszélünk, ami megtestesíti az egyenlőséget, megegyezést és viszonosságot. Mindez szöges ellentéte a zsar-nokságot, és annyi szervezetet és családot jellemző egyszemélyi vezetésnek, hierarchikus felépítésnek.

Tehát, ha „demokráciá"-t mondunk, demokratikus gyakorlat-ra és módszerekre utalunk, és igazságos és kölcsönösen kielégítő viszonyulásra gondolunk.

Ha a konfliktust harcnak definiáljuk, akkor tévúton járunk. A harcot csak megnyerni, vagy elveszíteni lehet. De a legtöbb ember éppen így fogja föl a konfliktusokat. N é h á n y a t m e g n y e r -nek, néhányat elveszítenek, és csak egyetlen stratégiát ismernek; minél kevesebbet veszíteni. Ha azonban a konfliktusokat prob-lémáknak fogjuk fel, akkor sokkal jobb helyzetben vagyunk. A problémákat meg lehet oldani.

A Dewey módszer

A huszadik század elején a neves f i lozófus és oktató, John Dewey érdeklődéssel fordult az emberi probléma-megoldás felé, ezért megfigyelte az embereket. Észrevette, hogy a probléma ter-mészetétől függetlenül a megoldási eljárás mindig ugyanaz. Az

71

emberek először több megoldást gondolnak ki. Aztán értékelik a megoldásokat, majd kiválasztanak egyet, és kipróbálják. Ha működik, akkor a probléma megoldódott. Ha nem, akkor válasz-tanak egy másikat. Dewey meg volt győződve arról, hogy ez a folyamat olyan természetes, hogy nem is kell tanulni, illetve olyan korai korban, hogy később természetesnek tűnik. Ha a kapcsolatainkban lévő konfliktusainkat problémáknak fogjuk fel, akkor használhatjuk ezt a természetes probléma-megoldó módszert, és találhatunk olyan megoldást, ami mindenki igényét kielégíti. Ekkor senki sem veszít. Az egész egy veszteségmentes folyamattá válik.

Évek óta javaslom, hogy fogadják el a Dewey-féle probléma-megoldást, mint a legjobb konfliktuskezelő módszert. Az itt bemu-tatott módszerem hat lépésből áll. Sokan mondták már. hogy közülük egyet-kettőt már használtak, ilyen vagy olyan formában.

„Célom a konfliktus átalakítsa, nem pedig elfojtása, vagy erőszakká terebélyesítése."

Mahatma Gandhi

A Vereségmentes Módszer használata

Ha konfliktusod támad, bemutathatod ezt a módszert az emberek-nek, akik még nem ismerik, de egy kis magyarázatot is fűzz hoz-zá, egyfajta eladási reklámot, valahogy így: „Három módon tud-juk megoldani a köztünk lévő problémát. Az egyik az, hogy előál-lók én egy megoldással, s megpróbálom elfogadtatni veled, akár tetszik neked, akár nem. A másik, hogy te próbálod elfogadtatni velem a te megoldásodat. Mindkét esetben valakinek engednie kell. A harmadik eset az, hogy azt mondom, „Nem nagy ügy!", s bízom benne, hogy a problémánk megoldódik magától.

Semmivel sem tudlak jobban rávenni arra, hogy elfogadd a javaslatomat, mint te engem, hogy elfogadjam a tiéd, s azt sem hiszem, hogy a problémánk megszűnik magától, ha nem veszünk róla tudomást. Szeretnék valami újat kipróbálni, valamit, amivel mindketten győzhetünk. Érdekelne?" Ha igent, akkor nézzük az első lépést.

72

Első lépés: Határozd meg a problémát a kielégítetlen szük-ségletek szempontjából. Ez gyökeresen eltér attól, ahogy az emberek kezelik a konfliktusokat. A emberek tipikusan csak veszít/nyer formában tudják elképzelni a végeredményt. Néz-zünk például egy esetet a családi kocsival. Szükséged van rá, mert esti iskolába jársz. A párod viszont egy üzleti értekezletre menne vele. Csak két eset van, vagy te viszed el a kocsit, vagy a párod, igaz? Majdnem mindenki így gondolja, versenyhelyzet van. Vagy/vagy, nyersz/veszítesz, ki a főnök?

Tulajdonképpen egyikteknek sincs szüksége a kocsira. A kocsi egy megoldás. Szükségletet elégít ki. Te a tanfolyamra akarsz eljutni, nem igaz? A párod viszont egy üzleti értekezletre. Ha ezt világosan látjátok, akkor mindketten legalább 20 megol-dást találnátok a szükséglet kielégítésére. Néhányban a kocsi szóba sem kerülne!

Az 1950-es években egy fiatal pszichológus, Abraham Maslow, a patológia tanulmányozása helyett, az iránt érdeklő-dött, hogy hogyan válnak egyes emberek egészségessé és tevé-kennyé. Olyan sikeres emberek életét tanulmányozta, mint Ruth Benedict, Albert Schweitzer, Eleanor Roosevelt, Winston Chur-chill, stb., akik teljes életet éltek. Felfedezte, hogy sok dologban hasonlítanak. Mindenekelőtt, egyiküknek sem kellett aggódnia a személyes túlélésért, és életük biztonságáért. Számos barátjuk, és szeretetteljes, támogató kapcsolatuk volt. Ráadásul értékes, élet-igenlő karrierjük, és gyakori „csúcs eredményeik" voltak, amik felülmúlják a hétköznapi emberekét.

Mindebből Maslow azt szűrte le, hogy alanyainak azonos szükségletei vannak. De nemcsak nekik, hanem mindenki más-nak is. Hierarchiába rendezte a szükségleteket, a túlélési szük-séglettel kezdve (étel, ruha, levegő, menedék, stb.). Ezután következik a biztonság iránti szükséglet, ami az egyszerű túl-élés igényén túlmutat. Azt állította, hogy ha ezen a két, legala-csonyabb szinten a szükségletek kielégülnek, akkor a kapcsola-tok iránti igényünk tudatosul bennünk. Társadalmi-családi szükségleteknek nevezte el. Ha az ember jó kapcsolatokat épít, képes szeretetet adni és kapni, képes dolgozni, és csapatban

73

játszani, akkor egy negyedik szükséglete is föltámad. Az, hogy tegyen valamit, hogy létrehozzon valamit, hogy a teljesítmé-nyével meghatározza magát. S végül, a piramis csúcsára tette az önmegvalósí tást , azt az igyekezetet , hogy kitel jesí tsük képességeinket, kielégítsük ambícióinkat, egyedi személyiség-gé váljunk.

Maslow kíváncsi volt arra, hogy mit éreznek az emberek, ha nem tudják szükségleteiket kielégíteni, ha megfosztják őket tőle. Néhány példa erre a piramis mellett látható. Például a legáltalá-nosabb érzés a félelem, ha megfosztják az embert a legalsó szint kielégítésétől. Ha a második szint kielégítésétől fosztják meg, akkor az emberek aggódnak. És így tovább.

Azért mutattam be ezt a hierarchiát, hogy segítségével meg-különböztethessük a szükségleteket a kívánságoktól és teljesülé-süktől. Például az almás lepény nem szükséglet, az ennivaló viszont igen. A Porsche nem szükséglet, de a közlekedés igen. Maslow piramisa segít megtalálni azt, ami a kívánságok és telje-sülésük mögött van.

74

Számos „furcsa" viselkedés igazából valamilyen szükség-let kielégítésére tett kísérlet. Emlékszem egy f iatalasszony esetére, aki egy elektronikus cég vezetője volt. Egy vezetői tanfolyamunk végén mondta el problémáját a férjével, aki hir-telen szokatlanul csöndes, és visszafogott lett. Az asszony cso-dálkozott a dolgon, s zokon is vette. Elhatározta, hogy konf-rontál ezzel a furcsa viselkedéssel és kiválasztott egy zavarta-lan időt a beszélgetésre . Leírta a fé r jének , hogy ú jabban milyennek látja a viselkedését, és elmondta, hogy ez mennyire zavarja őt. „Biztos vol tam benne, hogy Mik lósnak vagy barátnője van, vagy nagyon bántja, hogy több pénzt keresek. Annyira biztos voltam ebben, hogy nem is figyeltem rá, amíg azt nem mondta, hogy olyan vagyok, mint egy elérhetetlen úrnő, soha nem vagyok otthon. A többi már egyszerűen ment. Rájöttünk, hogy mindketten több időt igényelünk a másiktól. Aztán találtunk is. Miklós úgy mondta, hogy ugyanannyi időt töltünk most már egymással, mint bárki más, s csak rajtunk múlik, hogy mire használjuk. S a megcsalástól való félelem után micsoda megkönnyebbülés volt, hogy csupán több időt akart velem tölteni!"

Legtöbbünk nem rossz ember, csak megvannak az igényeink, s hogy kielégítsük azokat, néha furcsán, önpusztító módon is visel-kedhetünk. Emlékezz Maslow megfosztás élményeire. Talán segí-tenek megtalálni egy-egy kielégítetlen szükséglet kulcsait.

Néhány konfliktus egyszerű, s menet közben kezelhető. Mások viszont bonyolultak, s több időt igényelnek. Ha több embert érint, akkor ajánlatos egy tábla, vagy nagy papír előtt ös-szeülni, s leírni az ötleteket, hogy mindenki láthassa.

Ha meg t u d o d határozni a kielégítetlen szükségletet - ez az első lépés -, a csata nagyobbik felét már megnyerted. Például az anyagilag sikeres feleség és fér je közti konfliktusban az asz-szony azt mesélte, hogy férje szükségletének a meghatározásá-ra az idő nagyobbik felét kellett fordítani. „S a végén" - mesél-te - „így éppen akkor hagyhattam fel a duzzogással, és sötét gondolataimmal Miklósról, amikor a dolgok kezdtek volna elszabadulni."

A második lépés: Ha a szükség le te t m e g h a t á r o z t u k , ötletro hammal annyi megoldást kell találnunk, amennyit csak bírunk. Csoport esetén szabjunk határidőt. Ha csak ketten vagytok, a barátoddal, vagy pároddal, akkor nem kell. Sikeres lesz az ötlet-roham, ha nem minősítünk menet közben. Semmi nem blokkolja úgy a kreativitást, mint a minősítés, s ennél a lépésnél kreativi-tásra van szükség. A kilenc-pontos rejtvényt használom annak illusztrálására, hogy milyen a második lépés:

x x x

x x x

X x x

A feladat az, hogy össze kell kötni a kilenc pontot négy egye-nes vonallal úgy, hogy nem szabad a ceruzát fölemelni a papírról. Nem mondom meg a megoldást, de azt igen, hogy ha a kilenc pontot egy doboznak, vagy négyzetnek nézed, akkor nem fog sikerülni. Ki kell lépned a „dobozból". S ez igaz az ötletrohamra is. Ki kell lépni a dobozból, s kívülről, újszerű módon kell a dol-gokat nézni. Tehát, ha megvan a szükséglet azonosítása, akkor minden lehetséges megoldást össze kell szedni a kielégítésére. Minél több van, annál jobb. Lehet, hogy nem mind tűnik jónak, de ezzel csak a harmadik lépésnél kell foglalkozni. Ugorjunk gyorsan oda, ha minden lehetséges megoldást felírtunk.

Harmadik lépés: Itt az idő az értékelésre. N é h á n y a n e lőál l -hatnak úgynevezett „elegáns megoldás"-sal. Amikor elhangzik, sokan lelkesen kiabálják: „Ez az! Ez lesz a megoldás!" Vagy, ami abból következik. De gyakran nincs elegáns megoldás, ami azon-nal kielégít egy szükségletet. Tehát vegyétek az összegyűjtött megoldásokat, s értékeljétek. Ha csoportban, családban, kollé-gákkal dolgoztok, és valaki ellenez egy megoldást, azonnal dob-játok ki. Ha végigmentetek a listán, és kidobtátok a nem megfele-lőket, akkor készek vagytok a negyedik lépésre.

76

Negyedik lépés: Ez a döntés s zakasza . De ne szavazza tok . A szavazás győzteseket (a többség), és veszteseket (a kisebbség) hoz létre, és a vesztesek aláaknázzák az egész eljárást. Keresse-tek egy megoldást, amit az emberek kipróbálnának. Nem kell, hogy lelkesedjenek érte, elegendő, ha hajlandók kipróbálni. Ha mindenki akarja, akkor egyetértésre jutottatok. Ha egyik megol-dás sem elfogadható, akkor vissza kell menni, akár az első lépés-hez, a probléma meghatározásához, vagy a második lépéshez, hogy néhány új megoldást találjatok.

Ötödik lépés: Tervezés, végrehajtás és megállapodás. M e g -határozni, hogy ki mit, és mikor csinál. Lényegében ez egy szer-ződés, s így is kell kezelni. írásba lehet foglalni, s aláíratni min-den résztvevővel. Kétszereplős megállapodást természetesen nem kell aláírni, de pontosan kell tudni, hogy ki mit, s mikor csinál.

Hatodik lépés: Újra-értékelés, ellenőrzés. Ny i lvánva ló , h o g y bármelyik megoldást hajtottátok végre, formális értékelés nem szükséges. De bonyolult családi vagy munkahelyi konfliktus esetén célszerű egy határidőben megállapodni, amikor ellenőrzi-tek, hogy mindenki szükséglete teljesült-e. Ha nem, akkor a megoldás vallott kudarcot, nem a csoport. Ne dobd ki az embere-ket. Az alkalmatlan megoldást dobd ki, és próbálj egy másikat, vagy kezdd elölről az egészet.

Testi és lelki egészségünk, valamint kapcsolataink egészsége számára fontos, hogy győzzünk. Szeretünk a sikerre számítani. A hatlépéses konfliktuskezelő eljárás garantálja, hogy senki nem fog veszíteni. Egyszerű, eredeti, minden konfliktusra alkalmaz-ható, és végül sokkal kevesebb időbe és energiába telik, mint az utasításos eljárások, amiket végig erőltetni kell.

Kérdezik az emberek, hogy miért nem használatos a hatlépé-ses eljárás. A fő ok az, hogy ez a módszer függ az Értő figyelem-től és az Én-nyelvtől, s mint már mondtuk, ezek használatának szintje szánalmasan alacsony ma a világban. Az Én-nyelv, mint az indulat és a kielégítetlen szükségletek kibeszélésének eszkö-ze, gyakorlatilag ismeretlen. Ezek nélkül egyébként a hatlépéses módszer is veszett ügy ... , amiért - nemcsak pénzben - hihetet-len nagy árat kell fizetnünk, olyan nagyot, hogy föl sem foghat-

77

juk. Az ár romba dőlt és elveszett életekben, lelki nyomorban és romlásban mérhető.

A modell áttekintése

78

t l z e d ' l k f e j e z e t

„így egészséges kapcsolat alakul ki köztünk, ami-ben mindketten megvalósíthatjuk önmagunkat...és amit kölcsönös tiszteletben, szeretetben és békében folytathatunk."

(Credo)

az ér tékekrő l

1787 hosszú, forró nyarán egy maroknyi ember gyűlt össze Phi-ladelphiában, s viták, érvelés és kompromisszumok közepette megalkotta a világ egyik legfigyelemreméltóbb dokumentumát, az Egyesült Államok Alkotmányát.

Tudták, hogy van benne hiba, de hibás, nem hibás, elküldték a 13 állam kormányához jóváhagyásra, s hazamentek, hogy más ügyekkel foglalkozzanak. Nem is álmodták, hogy a nehe-zen szült dokumentum mekkora bámulatot fog kelteni. De kel-tett, s a csodálat ki is tartott négy évig. Azért csak odáig, mert a javasolt Alkotmányban nem volt garancia arra, hogy megvédje a polgárokat a kormányok túlkapásaitól, amit az alkotók mind nagyon is ismertek. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a javasolt Alkot-mányt nem fogják jóváhagyni, de szerencsére alkotói előrelátó-ak voltak, s módosításának lehetőségét belefoglalták. Nem is gondolták, hogy milyen hamar szükség lesz rá. De mit kellett

79

ra j ta vál tozta tni? A Bill of Rights (Az Ember i Jogok Nyilatkozata) néven ismert tíz alkotmányos módosítást, amik néhány alapvető értékünket védik a kormány beavatkozásától és túlkapásaitól.

Az Alkotmányozó Gyűlés tagjai megtudták, hogy az embe-reknek tetszik elképzelésük egy ellenőrizhető és számon kérhető kormányról, ami meg is engedi az ügyeiben való részvételt. Hogy biztosan elfogadják Alkotmány javaslatukat, az új kormá-nyoknál szigorúan korlátozni kellett annak a lehetőségét, hogy olyan szabadságjogok csorbuljanak, mint gyülekezési, szólási, sajtó, vallás, jogorvoslati, magánéleti szabadság, valamint az egyenlőséghez és megfelelő bánásmódhoz való jog, . . .különben az emberek félredobták volna az egész dokumentumot, ha ezek az értékek nem lettek volna biztosítva.

Ez a fejezet más értékekről szól, fölsorolja azokat, s meg-mutatja, hogy hogyan lehet a különbségek közt békében élni, és hogy hogyan legyünk otthon, munkahelyünkön, játék köz-ben jó hatással azokra az emberekre, akiket szeretünk és tisz-telünk.

A szó t á r sze r in t az érték az, ami után vágyunk, vagy ami önmagáért érdemes a megbecsülésre; belső értékkel rendelkező dolog. Az értékek azok a minőségek, amikhez a „jó" és „helyes" fogalmakat kötjük, és majdnem mindenki ugyanazokat tartja alapvető értékeknek.

Mégis az érték-különbségeik dúlják szét a családokat, bonta-nak föl barátságokat és választanak szét egymástól bennünket. Biztosítva vagyunk afelől, hogy néhány társadalmi és erkölcsi értékünk védve van a kormány beavatkozásától, de hogyan tud-nánk hatékonyabban biztosítani személyes értékeinket?

A dohányos

A szükséglet-, és az érték-konfliktusok közötti egyik különbség az, hogy a szükséglet-konfliktusoknak konkrét, kézzelfogható hatása van, míg az érték-konfliktusoknak nincs. Tegyük fel, hogy a legnagyobb bosszúságodra a bátyád közli veled, hogy újra elkezdett dohányozni. Ha vállalnád a konfliktust vele, mi

80

l enne az É n - ü z e n e t e d ? „Ha dohányzói, aggódom az egészsége-dért, mert" . . .miér t is? Amíg nem kell beszívnod a füst jét , milyen konkrét hatása van rád az ő dohányzásának?

Válasz: semmilyen. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogod utál-ni ezt a szokását. Meg vagy győződve róla, hogy a dohányzás árt neki, és mindent megtennél, hogy megkíméld ettől. De az ő egészsége v a n v e s z é l y e z t e t v e , nem a tiéd.

Az egyik, amit tehetsz, hogy kifejezed gondolataid és érzé-seid a legkevésbé minősítőén, egy kétrészes Én-üzenettel, ami a viselkedését írja le, s tartalmazza az érzéseidet. „Ha dohányzói, félek, hogy folyamatosan rongálod az. egészséged.", v agy v a l a m i hasonlót . Ettől valószínűleg nem fogja abbahagyni, mert a dohányzás legalább olyan erős szenvedélybetegség, mint a heroin fogyasztás. De talán leszokik róla. Talán a te aggodal-mad kellett neki, hogy abbahagyja. Soha nem tudhatja az ember, amíg meg nem próbálja.

Változtassunk a képen egy kicsit. Tegyük fel, hogy az öcséd 14 éves, s rád van bízva. Dohányzik. Van-e a dohányzásának valami kézzelfogható hatása rád, valami, amit ért és elfogad? Ha igen, akkor a veszteségmentes konfliktus megoldással oldhatod meg a helyzetet. De vajon mi az a konkrét hatás?

Sokan azt mondták, hogy „Keményen meg kell neki monda-ni, hogy HAGYJA ABBA A DOHÁNYZÁST, ÉS KÉSZ!" Gon-dolod, hogy erre abbahagyja?

Egy érték-konfliktus megoldásához valószínűleg az egyes számú közléssorompó, az utasítás, irányítás, parancsolgatás a leghatástalanabb, minden más eszköz között. Ha valakinek a cselekedete nyilvánvalóan kellemetlen neked, konkrét negatív hatással van rád, sért téged, akkor ezt el kell ismernie, bármi-lyen kínos is neki, s meg kell értenie, hogy támadást intéztél ellene. Hányszor hallottam már gyerekektől ehhez hasonlót: „Előre tudtam, hogy ki fogok kapni érte!". De egy értékbeli nézeteltérésnél hol van a rád ható következmény? Milyen konk-rét árat kell neked fizetned? A helytelen viselkedés korrekciójá-ra semmilyen esetben sem ajánlatos a büntetés, értékütközésnél ez teljesen nyilvánvaló.

81

Számított-e a dohányzás kérdésében, hogy az öcséd hány éves volt? Másképp viselkedtél, ha a korát is f igyelembe vet-ted? Sokan megdöbbennének, ha megmutatnánk, hogy meny-nyire másképp viselkednek ugyanabban a kérdésben, ugyan-olyan személlyel, ha az idősebb! Az egyik szemináriumunkon valaki azt mondta, „Furcsának tartom, hogy közülünk sokan normálisan viselkednének felnőtt testvérükkel, de megfenyíte-nék, ha gyerek lenne. Miért? Nem szeretném azt hinni, hogy csupán az „erősebb joga" alapján." Rossz hírem van: ez tény-leg az „erősebbnek joga van hozzá" gondolkodásmód. Ilyet önkényeskedéskor mondanak, amikor csak azért győz az elkö-vető, mert erősebb.

íme egy diagram az erő és a befolyás ábrázolására. Egy mate-matikus azt mondaná, hogy a kettő fordított arányban van egy-mással. És igaza lenne.

Minél kényszerítőbb erőt használunk, annál kisebb lesz a valódi hatása. Sok embert megkérdeztem: Ha nem rendelkez-hetsz egyszerre erővel és hatással, melyiket választanád? Némi beszélgetés és megfontolás után az emberek majdnem egyönte-tűen a hatást választották. Az egyik így fogalmazott: „Én azt az erőt választom, aminek hatása van. A többi erő túl sok időt, és energiát igényel. Ez az erő pedig a befolyásolás." Egyetértek.

Konzultáció

Ha hatást akarsz elérni, befolyásolni akarsz, akkor a kétrészes Én-üzenetet használd. Ekkor fenyegetés és minősítés nélkül

82

tudsz konfrontálni , s a célszemély csak azért változtat a visel-kedésén, mert tisztel és becsül téged. De biztos ebben sem lehetsz.

Van még azonban néhány dolog, ami növelheti e redmé-nyességedet. Például: ezer meg ezer ember él tanácsadásból, sőt nagyon is jól él abból, hogy tudását, és szakértelmét meg-osztja a rászorulókkal. Konzulenseknek hívják őket, s talán te is szívesen csinálnád saját „klienseiddel": feleségeddel, bará-taiddal, családoddal, kollégáiddal azt, amit ők. Van azonban a konzultációs szerepnek néhány szabálya, amit be kell tarta-nod, különben elveszítheted mindazt a befolyást , amivel netán rendelkeztél.

Első szabály: Bízzanak meg a feladattal! N e m a f i z e t é s r e gondolok. Inkább arra, hogy érzelmileg és lelkileg bízzanak meg a „feladattal" azok, akikre valamilyen hatást akarsz gyakorolni. A konzultánsok hirdetéseket adnak föl, s mindent megtesznek azért, hogy megbízást szerezzenek. Megpróbálják „eladni" szolgáltatá-saikat, s ezt te is megteheted. Mindent tegyél meg, hogy „kliensed" hozzád forduljon. De soha, soha ne zúditsd rá taná-csod, amíg világosan ki nem jelenti, hogy kéri. Pl. „Mit tennél a helyemben?" vagy „A tanácsodat kérem"

Második szabály: Légy a téma „szakértője" - l égy fe lkészü l t , kompetens az ügyben! Van erről egy vicc. Egy cégnek elromlott az egyik gépe, s hívott egy szerelőt. A szerelő megvizsgálta a gépet, majd elővett egy kalapácsot, s jó nagyot rásózott a gépre. Erre a gép megjavult, s hibátlanul működött tovább. A szakértő tízezertíz dollárról állította ki a számlát. Az igazgató meghök-kent, s megkérdezte: „Hogyhogy ilyen magas a számla? Hisz' bárki rá tud ütni a gépre!" A szerelő erre azt mondta: „Igaza van. Az ütés tíz dollárba került. Tízezerbe pedig az, hogy tudtam, hova kell ütni."

Tudnod kell, hogy hova kell ütni. Ha a kliensed is tudja, akkor nincs rád szüksége.

Harmadik szabály: Csak egyszer adj tanácsot! Ne i smé te l -gesd, ne olvasd folyton a másik fejére, hogy te már rég meg-mondtad stb. Az ilyen tanácsadóktól megszabadulnak, mert csak

83

kötözködésnek érzik, amit csinál. Férj, feleség elküldi ilyenkor a másikat. A tanárokat, a főnököket sem veszik figyelembe.

Negyedik szabály: Hagyd a másikra a végrehajtás felelőssé-gét! Hogy ki mit használ föl a tanácsodból, az rajta múlik. Taná-csoddal adalékot adhatsz a döntéshez, de nem te döntesz.

A tanácsadóknak a befolyásolás a lényeg. A tanácsadók-nak nincs hata lma. A nevükből következik, hogy „tudják, hogy hova kell ütni", s ezzel a tudásukkal érnek el hatást a klienseknél. Az emberek hite és értékei nem lebecsülendők. Csak az tudja megváltoztatni őket, akinek tudása, tapasztala-ta, bölcsessége van, aki hozzáértést tud bizonyítani. Ezekkel lehet hatást elérni.

Gondol j vissza az életedre. Kik tették rád a legnagyobb hatást? Mit tettek vagy nem tettek, mondtak vagy nem mond-tak, ami miatt tanulni akartál tőlük, vagy olyan akartál lenni, mint ők? Fogadni mernék, hogy a fenti tulajdonságokkal ren-delkeztek.

Gondolj most azokra, akik megkíséreltek hatni rád, s kudar-cot vallottak. Kik voltak ők? Mit tettek vagy nem tettek, mond-tak vagy nem mondtak, ami miatt elfordultál tőlük? Még egyszer fogadnék, hogy ők viszont nem rendelkeztek az említett hatásos tulajdonságokkal.

Példamutatás

Az egyik legerőteljesebb tanítási eszköz a példamutatás. A leg-hatástalanabb pedig ennek ellentéte, a kioktatás. Ha tényleg hatással akarsz lenni mások értékeire, soha ne oktass, hanem éld át. amit mutatni akarsz. Ha értékeled a pontosságot, akkor légy pontos. Ha értékeled a kemény munkát, akkor dolgozz kemé-nyen. Ha értékeled a demokráciát, akkor légy demokratikus. Hir-detni egy értéket, s nem gyakorolni, sarlatánság. Világosan emlékszem annak a fiatalnak a gúnyos arcára, aki mesélte, hogy szülei a kábítószer élvezet káros hatásáról papoltak, miközben a mindennapi Martinijüket keverték.

Az emberek inkább elfogadják azok viselkedését, akit tisz-telnek és csodálnak, mint azokét, akik „vizet prédikálnak, s

84

bort isznak". A gyermekek figyelik szüleiket, a beosztottak főnökeiket, barátok másolják egymás pozitív viselkedését, és az évek során a házastársak értékítéletei egyre jobban hasonlí-tanak egymásra . Azonban még a legjobb példamutatás sem garantálja, hogy értékeidet átveszik. Idővel az értékek is vál-toznak. Jobban mondva, az értékek más prioritást kapnak. Pél-dául ötven évvel ezelőtt, a legtöbb iparágban, a munkavállalók az első munkahelyükről akartak nyugdíjba vonulni.

A hűséget mind a munkál ta tók, mind a munkavál la lók nagyra értékelték. Ma egy ember ötször-hatszor vált munkahe-lyet élete során, s a cégek ezer meg ezer embert bocsátanak el a profitnövekedés érdekében. A rugalmasság értékesebb lett a hűségnél, és ez sem végleges.

Újra kell értékelnünk értékeinket. Mi értékes nekünk? Hon-nan vettük őket? Megfelelőek-e gyorsan változó világunkban? Olvastam egy cikket arról a leggyakoribb okról, amiért az Egye-sült Államokban elküldik a középvezetőket. Ki tudnád ezek után találni? A képtelenség a változásra. A kirúgott vezetők az engedelmesség és alkalmazkodás értékrendszerében működtek, az „én utam, vagy le is út, fel is út" gondolkodásban, egy egyre kevésbé dirigálós, inkább egyre demokratikusabb környezetben. Egy ósdi értékrendbe ragadva az ember elveszti önbecsülését, kapcsolatait , és végül a megélhetését . Változnod kellene, s ehhez bizony bátorság kell.

Ha megnézed a „bátorság" jelentését , akkor két, teljesen el lentétes ér te lmezést találsz. Az első a veszélyhelyzetben mutatot t bátorságot je lent i . A második a minden körülmé-nyek közötti helyes cselekvést. Az élet csak ritkán kívánja a hősi bátorságot, helyes cselekvést ellenben mindig. Kérdez-hetnénk, hogy „Mi a helyes cselekvés? Honnan tudhatnám, hogy mi a helyes?". A válasz az, hogy nem tudhat juk mindig. Van lelkiismereted, van őrangyalod, csendes, nyugodt hang-gal, ami megsúgja , hogy mit kell tenned. „Őrültség," monda-nák sokan, „miféle hang?". Az a bizonyos belső hang, f igyel j csak! Halld meg. mert a le lk i ismereted tud ja , hogy mi a helyes cselekedet .

85

Van egy fohász, ami jól jön, ha értékekről van szó. Vala-h o g y így h a n g z i k : Istenem, adj erőt megváltoztatni azokat a dolgokat, amiket meg tudok változtatni, higgadtságot, hogy elfogadjam azokat, amiket nem tudok megváltoztatni, s böl-csességet, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között. K é p -zelj el egy világot, ahol a gyakorlatban alkalmazzák ezt az imádságot . Milyen lenne az? Szer in tem sokkal kevesebb stressz, és sokkal több szeretet lenne benne, mint a mostani-ban. Sokkal kevesebb energiát fecsérelnének vesztett ügyekre, és több megegyezés születne minden téren. Nem volna rossz ilyen világban élni, ugye?

Egy másik könyvemben írtam: Honnan jön az a képességünk, hogy folyamatosan szeressünk valakit, aki történetesen különbö-zik tőlünk? Talán nem mindenki gondolja így, de én meg vagyok győződve arról, hogy az elfogadást mint elsődleges hozzáállást kell megtanulnunk, ha igazán demokratikus kapcsolatokból álló társadalmat akarunk fölépíteni. Ez nemcsak másoknak nyújtana szabadságot, hanem az egyénnek is, ahogy megfogalmazta ezt egy hölgy, az egyik szemináriumunk vége felé:

„Az elfogadás fölszabadít az ítélkezés alól, és ha szabad vagy az ítélkezés alól, akkor szabadabb vagy, mint ahogy valaha is gondoltad volna."

Az ablak az értékekkel

Két új dolgot adtunk a viselkedés ablakhoz az alábbi rajzon. Bal-oldalt, három elemet tüntettünk fel, ami meghatározza, hogy hol húzódik az elfogadható és az elfogadhatatlan viselkedés határa. Vannak, akiknek egyszerűen „alacsonyan van" ez a szintjük. A legtöbb embert elfogadják olyannak, amilyen, cselekedeteikkel együtt. Nehezen borulnak ki, s békében vannak önmagukkal és másokkal. Mások épp ellenkezőleg. Nehezen fogadják el az embereket és eseményeket. Könnyen kiborulnak, „magas mércé-jük" van, s nehéz a kedvükben járni. „Magasan" van a szintjük. A többiek a kettő között vannak.

De bármilyen alacsonyan is van valakinek a szintje, nem lesz mindig és minden esetben elfogadó. Azt hiszem, még a

86

szenteknek is van tűréshatáruk. S az sem kétséges, hogy bármi-lyen magasan van is valakinek a szintje, nem lesz mindig és minden esetben elutasító sem. Még a mogorva vénemberek is meggyőzhetőek. Ebből az következik, hogy a tűrési szint mozog, s így a „problémagazda" terület kitágulhat, vagy össze-szűkülhet, három tényező függvényében. Az elsőt már érintet-tem. Ez te vagy; hogy mit érzel időről időre, hogy megy a sorod, mennyire vagy elfogadó.

A másik tényező a másik ember, akivel lehetsz elfogult, vagy előítéletek merülnek föl benned. Biztos mindenki fölfedezte már, hogy általában jobban elfogadjuk azokat, akik hasonlítanak hozzánk, s kevésbé azokat, akik nem. Vagy hogy szeretjük a kövér embereket a soványakkal szemben, vagy a nyugodtakat a hangosakkal szemben, az alacsonyakat a magasakkal szemben, és így tovább. Különböző okokból, de nem egyformán vagyunk toleránsak a különböző helyzetekben.

A harmadik tényező a környezet. Pé ldáu l e lv i se lhe te t l en , ha két ember végig beszélgeti a filmvetítést, de ha ugyanezt teszik az előcsarnokban, ki törődik vele.

Az egészből az szűrhető le, hogy senki sem kizárólag elfo-gadó, vagy kizárólag elutasító. Változatosan viselkedünk. Idő-ről időre, helyzetről helyzetre, helyről helyre változunk. Követ-kezetlenek vagyunk. Ahogy az egyik professzorom mondta: „Mindnyá jan következetesen következet lenek v a g y u n k " . Nincs értelme elfogadást színlelni, ha elutasítóak vagyunk, s éppen ilyen értelmetlen elutasítást színlelni, ha éppen senki sem zavar bennünket. Egyet tehetünk, legyünk érzéseink felől következetesen őszinték. Az Én-nyelv egy másik értékes alkal-mazása az önfeltárás nyelve. Ha nem színlelünk, és őszinték vagyunk, akkor sokkal könnyebb kapcsolatainkat építeni, és megőrizni, mivel valós önmagunkat mutat juk, s nem valaki mást, akiről azt hisszük, hogy lennünk kellene.

Az ablak másik kiegészítése a rajz bal alján látható. Ez a Tanácsadás négy szabálya; a hatásos konzultáció négy kelléke.

Az ablak íme teljes, megvan benne minden részlet és mutat-ja az egész modellt.

87

A Személyes Kapcsolatok Gordon Modellje

88

t i z e n e g y e d i k f e j e z e t

amiért

opt imisták

lehetünk

Beszélgetés közben eszembe jutott szegény néhai Buckminster Fuller*, aki fiatal korában annyira el volt keseredve a saját életé-től, hogy kievezett egy kicsiny tóra, hogy a vízbe fojtsa magát. Mindnyájunk szerencséjére teljesen lemondott e szándékáról, amikor a következő célt találta magának: „Lássuk, mit tud egy kis ember tenni, hogy a világot mindenki számára jobb hellyé tegye!" Bucky kacérkodása a halállal, majd célkitűzése után a nagy változás indított saját életcélom újragondolására, arra, hogy mindent meg akartam tenni, hogy béke legyen a család-ban, az iskolában és az üzleti életben egyaránt, a világ minden táján. Amint elkezdtem munkálkodni e saját, új célom megvaló-sításán, világossá vált, hogy a béke nem csupán a háború hiá-nya, hanem a békés emberi kapcsolatok eredménye is. E z é r t aztán elkezdtem tanulmányozni mindenfajta kapcsolatot új, glo-bálisabb összefüggésben. Bucky Fuller nyomában, elhatároztam,

89

hogy kipróbálom, hogy egy kis szervezet, a Gordon Training International, mit tehet, hogy mindenki közelebb kerüljön a világ békéjéhez.

Úgy gondolom, hogy a világbékesség egy eszme, aminek most jött el az ideje. Ez az idő a huszonegyedik század, amiben már rendelkezésre áll az a sok eszköz, köztük ez a könyv is, amivel elérhető a békesség a világban. Büszke vagyok arra, hogy azokhoz az ezrekhez tartozom, akik a világ minden táján százezreknek tanítják ezt a módszert a személyes kapcsolatok-ról. A kapcsolatok jobbításáért folytatott erőfeszítéseink teszik a demokráciát valósággá, a legmeglepőbb helyeken is. Például Magyarországon Nádas Mária 1994-ben nyitotta meg Gordon Iskoláját, egy általános iskolát, amit nemcsak az ebben a könyv-ben foglalt módszerek megvalósításának szánt, hanem az azokat alátámasztó demokratikus elveknek is. Ebben az iskolában min-den tanár és szülő ismeri a „Gordon Módszer"-t. Mária szerint a g y e r m e k e k „ o p t i m i s t á k , sikeresek, öntudatosak, nyitottak a világra, és toleránsak a környezetükkel". F e l e s é g e m , L i n d a és én az iskola vendégei voltunk négy évvel ezelőtt, s magunk lát-tuk a gyerekeket, akik, el kell ismerni, különlegesek voltak.

Szilágyi Lajosné, a megyei Pedagógiai Intézettől, ott megje-gyez t e : „A gyerekek csodálatra méltóan nyugodtak, és komo-lyan dolgoznak. Anélkül, hogy észrevették volna, elsajátították a Gordon Módszert." Másképpen fogalmazva, értő figyelemmel hallgatnak, Én-nyelven beszélnek, és vereségmentes módszerrel oldják meg vitáikat.

Oktató képzés

Amerikában Ken Miller, és az általa képzett instruktorok tehet-séges csapata az elmúlt néhány évben továbbadta ezeket a módszereket közel ezer oktatónak. Még mindig látszik az a vál-tozás, amit az ilyen csoportokkal való foglalkozás okoz az oktatók életében. Van egy régi mondás: „Ha valamit igazán meg akarsz tanulni, akkor tanítsd." Akik az osztályainkat veze-tik, igazán megtanulták a módszert, s a békesség erős emberei a világban.

90

A munkahelyek Mégl955-ben írtam egy könyvet Csoport Központú Vezetés cím-mel, ami már tartalmazta ennek a könyvnek sok gondolatát és módszerét. Nem fogyott eléggé, mert nem volt egy egyszerű olvas-mány, de főleg azért nem fogyott, mert a bemutatott elvek évekkel megelőzték a vezetők gondolkodását. Nem voltak még készek arra, hogy megosszák beosztottaikkal a döntéshozatalt, pedig én éppen ezt ajánlottam nekik. A japánok ellenben készek voltak a befogadására. A második világháború után romokban heverő gaz-daságukkal nem volt más választásuk, mint újra kezdeni. Tehát importál ták Edward Deming eszméit. Douglas McGregor, Frederick Herzberg, és mások, segítettek nekik újjáépíteni egész gazdaságukat, s néhány év alatt termelékenységben föl is zárkóz-tak az Egyesült Államokhoz és a nyugat minden más ipari államá-hoz. Mi a titkuk? Nem a magas fizetés. Nem az ösztönzők. Nem a teljesítményértékelés. Hanem az, hogy bevezették az alkalmazot-tak bevonásának számos módszerét. Lelapították a piramist, meg-valósították a csoport központú döntéshozatalt, és majdnem lekö-rözték az Egyesült Államokat, a világ első számú ipari hatalmát.

1999-ben egymás után másodszor került a W. L. Gore cég a Fortune Magazine „100 legjobb amerikai vállalat" listájára. A Gore cég vállalta, hogy minden munkatársát (világszerte több mint 6000 fő) megtanítja a kommunikáció és a probléma-megoldás módsze-reire, azért, hogy elkerüljék hatástalan taktikák alkalmazását, vagy hogy oktatójukhoz, csoportvezetőjükhöz, vagy bárki máshoz kell-jen fordulniuk problémáik megoldásáért. E célból, a mi Vezetői Eredményesség Tréning (VET) programunkat választotta.

Scott Cawood, az egyik belső VET oktató mondta: „Elvárha-tó, hogy minden munkatárs függetlenül gondolkozzon és konf-rontáljon, hogy vereségmentes megoldásokat találjon. A Gore-nál az emberek bizalmat ébresztenek, jó kapcsolatok kialakításá-val és a cégért való munkálkodásukkal.".

A Gore csak az egyik a több mint száz nagyvállalat közül (az American Freightways-től a Hewlett Packard-on át, a Meijer lnc.-ig), amik hasznosítják tréning programunkat, nyílt, őszinte és produktív munkahelyi légkör kialakítása érdekében. A Merck,

91

a Kommunikációs Workshop nevű, testre szabott VET progra-munk nagy felhasználója Európában és az Egyesült Államokban, most oktatta alkalmazottainak első csoportját Oroszországban, magyar trénerek vezetésével.

Calvin Coolidge, amikor elnök volt, a következő négy szóval foglalta össze véleményét az Egyesült Államokról: „Amerika dol-ga az üzlet.", s ez valószínűleg igaz is. De nemcsak igaz, hanem segít egész társadalmunkat demokratizálni. Például, az emberek azzal a céllal jönnek VET tanfolyamainkra, hogy javítsák képessé-geiket, hogy hozzáértőbbek legyenek, s ebből következően terme-lékenyebbek legyenek munkahelyükön. Ezt rendszerint el is érik. Ugyanakkor, újra és újra arról számolnak be, hogy a leggyorsabb és legkielégítőbb változásokat mégis a családjukban érik el. Ha az amerikai munkahelyek demokratikusabbak lesznek, a családok is demokratikusabbak lesznek. Hosszú távú tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyermekek, akik demokratikus családokban nőnek föl, nemcsak okosabbak, kreatívabbak, és egészségesebbek, de felnőttként demokratikusabbak is lesznek minden kapcsolatuk-ban. így adódnak át a demokratikus viselkedési formák, módsze-rek és elvek, az új generációknak.

Ahogy egyre több cég indít projekteket, hogy növelje az alkalmazottak részvételét a döntéshozatalban, úgy kezdik vizs-gálni a szakértők, hogy kifizetődő-e az új menedzsment stílus bevezetése. John Simmons és William Mares ötven ilyen céget tanulmányozott az Egyesült Államokban és Európában, s ered-ményeiket a Dolgozzunk együtt című könyvükben tették közzé, íme néhány eredményük:

• 10 vagy még több százalékkal nő a termelékenység, s a növekedés évekig tart. A program elején az egy főre eső termelé-kenység növekedés 100%-ra ugorhat.

• Az éves panaszok száma 3000-ről 15-re esik vissza, és ezen a szinten is marad.

• A hiányzás és a fluktuáció a felére csökken. Simmons és Mares hozzátette: „a döntéshozatalban való rész-

vételt szorgalmazó vezetők számára a legfontosabb eredmény az emberi fejlődés volt. Az anyagi előnyök másodlagosak, habár

92

rögtön mutatkoznak. Az emberek jobban érzik magukat. Több önbecsülésük és önbizalmuk van. Szeretnek munkába járni. Jobban tudják irányítani az életüket, és csökken a tehetetlenség érzésük."

Van remény arra, hogy az üzleti vezetők jó iskolát választa-nak. Emlékszem egy esetre, amikor elkísértem az egyik oktatón-kat tárgyalni egy jó külvárosi iskolakörzet felügyelőjéhez, hogy megbeszéljenek egy tanárképzési programot. Ahogy várakoz-tunk az iroda előtt, egy jól öltözött fiatalember rontott be előt-tünk az irodába. Pár perc múlva a felügyelő kinyitotta az ajtót, s behívott bennünket. Kiderült, hogy a sietős úriember az iskola-szék elnöke volt. Ahogy kezet rázott velünk, bocsánatot kért tőlünk, amiért elénk furakodott, és elmondta, hogy szorítja az idő, s azonnal beszélnie kellett a „főnökkel". Elmondta, hogy ő a felelős a közeli üzem munkaerő ellátásáért, s épp most fejezte be az interjúkat a tavasszal végző diákokkal, nyári elhelyezkedésük kapcsán. Panaszkodni jött a körzeti irodába. Lényegében azt mondta el, hogy a körzet középiskolái nem készítik föl diákjai-kat arra, hogy ilyen magas technikai színvonalú és erős szerve-zettel rendelkező cégnél dolgozzanak. A tanulók kiválóak az uta-sítások végrehajtásában, de még a legokosabb is gyengén kom-munikál, rossz problémamegoldó, rossz csapatmunkás, s gyenge a közös megoldások megtalálásában. „Nem szeretném, ha újra kellene képezni az alkalmazottakat, mert az iskolában nem tanultak rendesen," morgott, „ez a maguk munkája!". Szerette volna, ha a felügyelő tesz valamit az ügyben.

Nem tudom, hogy mi lett a történet vége, de ha az üzleti vezetők demokratizálni akarják cégüket, és viselkedés oktatókra támaszkodnak, ahogy ez az ember is tette, akkor jó esély van az oktatási piramis csökkentésére, a szintek közelítésére, s a külső kontroll (mint pl. osztályozás, büntetés, díjazás, stb.), amik any-nyira tönkreteszik az oktatást, elhagyhatók.

Ahogy korábban már említettem, tudjuk, hogy az elmúlt huszon-öt évben mekkorát fejlődtek az iskolák, de a kutatási eredmények ellenére, erőfeszítéseiket olyan DOLGOKRA koncentrálják, mint tantervreform, központi tesztek, s nem a kapcsolatok javítására, ahol igazi oktatási és társadalmi eredményeket lehet elérni.

93

A demokrácia terjedése

Az első, 17 fős szülői osztályom indítása, és az ezredforduló között eltelt időben történt néhány figyelemre méltó változás. íme néhány:

Több mint négymillió ember, 47 országban, 30 nyelven vásá-rolta meg a Szülői Eredményesség Tanulása (PET) című köny-vet, és világszerte több mint 1,5 millió ember végezte el legalább egy tanfolyamunkat. Michelle lányom éppen most fejezte be a PET könyv felülvizsgálatát és aktualizálását, amit a Random House adott ki újra (Magyarországon az Assertiv Kiadó - lásd a könyv végén), s ez jó hír minden új szülőnek, akik keresik gyer-mekeik felelős, gondoskodó, demokratikus fölnevelésének a módját. Összesen több mint 6 millió Gordon-könyv kelt el, s 27 országban bíztunk meg képviselőket, akik vezetik szemináriu-mainkat, és képzik és jogosítják instruktorainkat.

Örülök, hogy világszerte több mint ötven másfajta szülőkép-ző program indul el, évi ötvenezer résztvevővel. Néhány ezek közül ma már egyetért velem abban, hogy teljesen el kell hagyni a fizikai és lelki büntetést, a véleményeltérések és konfliktusok demokratikusabb megoldása érdekében. Például egy jól ismert program. Rudolph Dreikers „logikus következmények" fogalmá-ra alapozva tanította évekig az embereket az elfogadhatatlan viselkedés kezelésére, amíg ki nem derült, hogy a hallgatók a „logikus következmények" kifejezést a „büntetés" megszépítő kifejezésére használták. Most már egy ötletroham jellegű eljárást szorgalmaznak, ami hasonlít a mi konfliktus kezelő eljárásunk második lépésére, ami a problémás viselkedések elfogadható megoldására alkalmas. Nagyon bátorítóak az erőszakmentesség felé történő ilyen elmozdulások.

Ú j r a és ú j r a m o n d o m : Igazán hiszem, hogy nem érhető el békesség a világban, amíg a személyes kapcsolatok nem békések. Részemről ez a könyv egy kísérlet, hogy az embereket békés kapcsolatok építéséhez és azok élvezetéhez segítsem. Korábban próbálkoztunk egynapos konfliktuskezelő foglalkozásokkal, a világ minden táján. Megkértem instruktorainkat világszerte, hogy vezessék ezeket a nyolcórás foglalkozásokat, amiket előre kidolgoztunk, s elküldtük nekik, s több mint ötszáz vállalta is.

94

A foglalkozások reggel 8.30-kor kezdődtek. Az első Ausztráliá-ban, Sidney-ben. Egy órával később, egész Japánban, 130 tele-pülésen kezdték el. Négy órával ezután Pakisztánban gyűlt össze egy csoport, majd két órával később Magyarországon kezdett egy osztály. Ezután egy órával Svájcban, Finnországban, Fran-ciaországban, Németországban, Svédországban, és Írországban, majd az Atlanti Óceánon túl Izlandon, Bermudán, Montreálban, s végül az Egyesült Államok harminc államának több száz közösségében kezdődtek el a foglalkozások. Ezek aztán Hawaii-ban, délután 5.30-kor fejezték be földkörüli útjukat. A végered-mény: 28 ország, több mint ötszáz különböző helyszínén, több mint 15.000 résztvevő tanulta meg a konfliktusok vereségmentes megoldási módszerét. (Ez volt a Gordon Intézet „Béke Világnap-ja" 1990-ben, melyhez több magyar oktató is csatlakozott.)

Ennek a konfliktuskezelő napnak a hajtása volt az Ifjúság a Békéért mozgalom, ami összehozta az európai ifjúságot minden nyáron a Francia Alpokban. Céljuk a világbékesség megteremté-sét célzó kezdeményezésünk folytatása volt, az ebben a könyv-ben vázolt kapcsolatépítő módszerek megtanulása és gyakorlása segítségével.

A tinédzsereknek szánt Fiatalok Eredményességi Tréningje (FET) programunk a Finnországi iskolák kamaszainak készült. Mintegy 3500 gyermek végezte el a múlt iskolaévben. A FET olyan sikeresnek bizonyult, hogy fölajánlottuk a bevonuló finn fiatalok számára is, önkéntes alapon. Minden ép finn fiatalnak két évig a hadseregben kell szolgálnia. Az első FET csoport ötszáz fős volt. Az instruktorok 25 főre számítottak, de már az első alkalommal több mint háromszázan jelentkeztek.

1991-ben kaptam egy levelet Dr. W. Sterling Edwards-tól, amiben beszámolt súlyosan beteg pácienseiről. Azt javasolta, hogy újunk együtt egy könyvet az ő tapasztalatai alapján, amit azután szerzett, hogy nyugdíjba ment mint sebész és a New Mex-ico-i Egyetem Orvosi Karának Sebészeti vezetője. Miután nyug-díjba vonult, új kihívásokat keresett, s talált, mint életveszélyes betegségben szenvedő férfiak és nők konzulense, amihez a mi kommunikációs és problémamegoldó módszerünket használta,

95

nem mint orvos, hanem mint barát. Nem írt föl recepteket, nem diagnosztizált, nem írt elő gyógymódokat, csak segítette őket.

Ebből született a „Tedd partnerré a pácienst" című könyv, ami-nek a „Kommunikációs módszerek orvosoknak és más gondozók-nak" alcímet adtuk. (Making the patient your partner - 1995.) Rengeteget tanultam Dr. Edwards-tól. de a betegek iránti részvéte nyűgözött le a legjobban. Amikor megkérdeztem, hogy ebben egyedülálló-e orvostársai között, ő azt válaszolta, hogy nem, mert a legtöbb orvos eredendően gondját viseli pácienseinek, csak néha nem tudják ezt kifejezni. Éppen ezért keresett meg engem Dr. Edwards. Azért írtuk meg azt a könyvet, hogy segítsünk az orvo-sokon (és más gondozókon), hogy javítsák kapcsolataikat a bete-gekkel, hogy ki tudják fejezni gondoskodási, és felelősségérzetü-ket, aminek kifejezésére nagyon gyengén képezték ki őket.

Újonnan fejlesztettünk ki egy tréning programot 10-14-18. éves diákoknak, aminek a „Konfliktusmegoldás az iskolában" nevet adtuk. A srácok megtanulják, hogy mi a konfliktus, és miért növekszik, hogyan mondják el a „történetüket" vádaskodás nélkül, hogyan hallgassák meg a „másik felet", mi a „Vereség-mentes konfliktus megoldás", s ezeket reális szerepjátékkal gya-korolják. Végül pedig azt is megtanulják, hogy hogyan kerüljék el a konfliktust. Továbbá van egy segítő programunk is a diákok számára, amiben megtanítjuk a gyerekeknek, hogy hogyan segít-senek más emberek bánatán és konfliktusán.

Tudunk ajánlani családoknak videós otthoni tanulási progra-mot, amit a szülők, a gyerekek, és más családtagok használhatnak a pozitív kapcsolatok módszereinek tanulásához és gyakorlásához. Családi Eredményesség Tanulási (CSET) programnak hívják, s megvan az az előnye, hogy a modern család szoros napirendjéhez igazítható. Nem kell apának, vagy anyának lenni ahhoz, hogy egy család tagjai legyünk, így a CSET kitűnő módszer szorosabb, mélyebb kapcsolat után vágyó, gyermektelen házaspároknak is.

Kapcsolataid demokratizálása útján te is velünk dolgozhatsz a világ békességéért. Nemcsak a te életed lesz gazdagabb, hanem mindazoké is, akiket megérintesz. Fontold meg ezt a levelet, amit koreai képviselőnktől kaptam egy apáról, professzor Lee Jang-

96

Sup-ról, aki véletlenül, de nem öntudatlanul fedezte föl azokat a kapcsolatépítő fogásokat, amiket ebben a könyvben mutattunk be.

Fizikaprofesszor vagyok a Yen-Byun Egyetemen, Kínában. Két gyermekem van, egy lány és egy fiú. Felismertem, hogy egy zsar-nok apa voltam. Azt akartam, hogy gyermekeim tökéletesek legye-nek, és ezért megpróbáltam nekik a legjobb oktatást adni. De a fiam nagy csalódást okozott. Egyre több bánatot okoztunk egy-másnak. 1996 február 24-én a fiamnak el kellett mennie egy másik városba dolgozni, s én ki akartam kísérni a repülőtérre. De a feleségemmel ment ki. Elment anélkül, hogy elbúcsúzott volna tőlem. Később hallottam, hogy a feleségemmel is vitába szállt.

Ugyanazon a napon nekem Szöulba, Koreába kellett mennem. A szívem összetört, s depressziós lettem, amikor Szöulba érkez-tem. Teljesen véletlenül ismertem meg Rose-lnza Kim professzort, a Sogang Egyetemen. Elmondtam neki a fiammal való kapcsola-tom miatti depressziómat, s erre azt ajánlotta, hogy vegyek részt az ő SZET tanfolyamán. Hála a javaslatának, elkezdtem a tanfo-lyamot. Egész életemre nagy hatással lett. Az első után még két SZET csoportba is beiratkoztam. Felismertem, hogy minden szü-lőnek új kommunikációs módszereket kell kialakítania gyermeké-vel. Jómagam minden közléssorompót elkövettem: parancsolgat-tam, követelőztem, és kritizáltam. Ha előbb ismerem meg a SZET-et, akkor sokkal jobb apa lettem volna, egy jó apa. Például a munkába járás kérdését sokkal jobban kezeltem volna. Felesé-gemmel mindketten dolgoztunk, amikor hat éves lett a fiunk, így a napköziben kellett hagynunk minden nap. De nem szeretett ott lenni. Akarata ellenére kényszerítettük fiunkat a napközibe. Ami-kor hetedikes, vagy nyolcadikos lett, azt mondtam a fiamnak: „Mi van veled? Takarodj a szemem elől! Gyűlöllek!" Azonnal elro-hant. Bár egypár nap múlva visszajött hozzánk, fiunk attól kezdve ellenségesen érzett irántam, s kimutatta ellenállását és dühét. Azt mondta: „ Várj csak. Ha felnövök, megütlek úgy, ahogy te is meg-ütöttél engem." Megrendültem, meglepődtem, és nyomorultul éreztem magam. A fiam elkezdett inni és cigarettázni a barátai-val. Nem értettem. Egyre boldogtalanabb lettem. „Nem tudom, mit tegyek!" kiáltottam. „Mi a fene történt?"

97

A SZET egy sokk volt a számomra. A mindennapi életemben elkezdtem alkalmazni az Én-üzeneteket és az értő figyelmet. Elkezdtem használni a kommunikációs eszközöket a feleségem-mel és a fiammal. Egyszer a telefonba azt mondtam neki: „Most már nagyon sajnálom, hogy olyan szigorú voltam veled. Az én hibám volt. Biztosan nagyon magányos is voltál miatta."

Legnagyobb meglepetésemre a fiam sírva fakadt. Sírt egy darabig a telefonban, majd azt mondta: „Soha nem voltam ilyen boldog az életemben apa, mint most. Soha nem hittem volna, hogy ilyen dolog megtörténhet velem az életben."

A családomban most már elmondjuk egymásnak legmélyebb érzéseinket és gondolatainkat is, és segítünk egymásnak. Most már igazán boldog vagyok. Soha nem tudok elég hálás lenni a SZET tanáromnak. Remélem a SZET elterjed Kínában. Egy meg-valósult álom lenne a számomra.

K í n á b a n t ö b b m i n t m á s f é l mi l l i á rd e m b e r él , ak ik Dr. L e e á l m á n a k m e g f e l e l ő e n , m i n d m e g i s m e r h e t i k a SZET-e t . M o s t m á r t a lán ér the tő , h o g y miér t v a g y o k op t imis t a . A b é k e s s é g t e r j ed a v i l á g b a n . T é g e d i s sü rge t l ek , h o g y h a s z n á l d , a m i t itt t anul tá l , é lvezd békés s z e m é l y e s kapcso la t a id , s . . . ak t ívan vegyé l részt a v i l ágbéke t e r j e sz t é sében .

*Buckmins t e r Ful ler (1895-1983) Nagyszabású t udományos , gazdasági és művészet i é le tművet hagyot t hátra. S z á m o k b a n : 25 d í jazot t s zabada lma van, 28 könyve t adot t ki, 47 t i sz te le tbel i doktor i c ím t u l a j d o n o s a . Fe lo lvasó körút ja i során ö tvenhé tszer utazta körül a Földet ,

98

t i z e n k e t t e d i k f e j e z e t

kérdések

és fe le letek

Találkoztunk már majdnem az összes kérdéssel, és foglalkoz-tunk már majdnem az összes olyan problémával, amivel az emberek küzdenek, miközben próbálják megoldani problémái-kat az ebben a könyvben leírt fogalmakkal, és módszerekkel. Mégis közreadunk néhány kérdést, bár némelyik meglehetősen egyszerű, vagy szókimondó:

Kérdés: Azt mondja, hogy a parancsolgatás és utasítgatás mindkét félből vesztest csinál, amolyan közléssorompó. Úgy érti ezt, hogy soha többé ne mondjam meg senkinek, hogy mit csináljon? Pedig azt hiszem, hogy éppen ez volna a dolgom, mint menedzsernek.

Válasz: Igaza van. Munkájának kétségtelen része embereket irányítani, megmondani nekik, hogy mit tegyenek. Menedzser-ként a munkakörével járó felhatalmazása van erre, s feltételez-zük, hogy az ön által vezetett emberek el is várják, hogy bizo-

99

nyos utasításokat megkapjanak öntől. Parancsok, utasítások, és egyéb közléssorompók csak akkor válnak akadállyá, ha ön, vagy akikhez beszél, dühösek, vagy el lentmondanak. Ekkor kell változtatnia, és meghallgatnia problémáikat - vagy ha ön indulatos, akkor Én-nyelven konfrontálnia.

íme egy tipikus főnök-beosztott párbeszéd: Főnök 1 Szeretném, ha ezeket a dossziékat mind feldolgozná

és betenné a szekrénybe, még ma. Van kérdése? Beosztott Ez nem fog menni. Szükségünk van a dossziékra,

amíg a projekt be nem fejeződik. Csak a munkánkat lassítaná le, ha a szekrénybe tennénk őket.

Főnök 1 Azt mondtam, tegye el. Én mondom meg, hogy mi lassítja, vagy gyorsítja a munkánkat. Legyenek a dossziék a szekrényben ötre.

Beosztott Maga a főnök! (Magában: Ha ez kell neked...)

Ugyanez, másik főnökkel: Főnök 2 Szeretném, ha ezeket a dossziékat mind feldolgozná

és betenné a szekrénybe, még ma. Van kérdése? Beosztott Ez nem fog menni. Szükségünk van a dossziékra,

amíg a projekt be nem fejeződik. Csak a munkánkat lassítaná le, ha a szekrénybe tennénk őket.

Főnök 2 Azt gondolja tehát, hogy a dossziék elpakolása kés-lelteti a projektet.

Beosztott Igen. Fél órába telik elrakni, majd holnap reggel újabb fél órába kivenni és szétrakni őket.

Főnök 2 Ez napi egy óra időpocsékolás. Beosztott Igen. Maga mondta, hogy milyen szoros határidőnk

van. Ha be akarjuk tartani, akkor nem rakosgatha-tunk el dolgokat csak azért, hogy rend legyen.

Főnök 2 Értem. Én azonban nem szeretem, ha elöl vannak a dossziék, mert bárki, aki erre jár, illetéktelenül hoz-záférhet, összekeverheti. Biztonságosabbnak látom, ha be vannak zárva a szekrénybe.

Beosztott Mi lenne, ha az egész szobát bezárnánk?

100

Főnök 2 (Gondolkozik rajta egy kicsit.) Tényleg. Soha nem csi-náltuk azelőtt, de megpróbálhatjuk. így csak hétvégére kellene elraknunk a dossziékat. Menni fog, ugye?

Beosztott Biztosan. Melyik főnököt szeretné?

Kérdés: Van egy barátom, akinek be nem áll a szája, ha a leg-kisebb esélye is van rá. Én csak hallgatom, hallgatom, de egy feneketlen tó sem lenne elég, hogy befogadja. Muszáj nekem folyton csak hallgatnom?

Válasz: A sikeres odafigyelés feltétele, hogy a hallgató el tudja fogadni a beszélőt olyannak, amilyen. Úgy tűnik, hogy a barátja megállíthatatlan beszéde valaha elfogadható volt az ön számára, de ma már nem az. Talán soha nem is volt elfogadható! De bármelyik eset áll is fenn, a helyzet a viselkedés ablaka alsó részébe tartozik: a probléma az öné. Beszéljen csak bátran, nem kell hallgatnia.

Az javasoljuk, hogy fogalmazzon meg előre egy üzenetet, amit elmondhat neki. Fogalmazza meg az ő viselkedését, anél-kül, hogy vádolná, írja le, hogy a viselkedése milyen kézzelfog-ható hatással van önre, s mit érez emiatt. Alkalmas időben mond-ja el neki. Készüljön föl a válasz meghallgatására. Talán csak azt mondja, hogy „Ó bocs, nagyon sajnálom", de válaszolhat véde-kezőbben is. Készüljön föl ezek meghallgatására.

Kérdés : Van a kollégáim között néhány nagyon nehéz ember. A legkisebb kritikát sem tűrik el. Nagyon kell ügyelnem arra, hogy mit mondok, mert képesek megsértó'dni, földühödni, vagy duzzogva kimenni. Mit tegyek az ilyen sértődékeny emberekkel?

Válasz: Általában, az ön által leírt érzékenység egy védekező mechanizmus. Egyesek így reagálnak negatív és vesztes helyzetre, egy stratégia, amit gyakran kisgyermekkorukban tanultak meg. Azt javasoljuk, hogy amikor alkalmas, üljenek le, és beszéljék meg, hogy hogyan fognak együtt dolgozni. Más szavakkal, tekint-se ezt egy lehetőségnek arra, hogy a vereségmentes problémameg-oldó eljárással jobb munkafeltételeket teremthetnek. Több alka-lomra is szükség lehet, és rengeteg, ítéletmentes hallgatásra. De ne siessen. Egy alkalommal csak egy lépést tegyen, hogy bizalom

101

épülhessen, és biztonságos légkör alakulhasson ki önök között, és kollégái kevésbé érzékenyek, és sokkal nyitottabbak lehessenek.

Kérdés: Véleménye szerint melyik kapcsolat a legnehezebb? Válasz: A szülő-gyermek kapcsolat igényli a leginkább a

bátorságunkat és állhatatosságunkat, teszi próbára türelmünket, igényli figyelmünket. Ez az egyetlen, ami abszolút függőséggel kezdődik, és függetlenséggel végződik. Gyakran mondom, hogy „Meggyőződésem, hogy az a legjobb szülő, aki a lehető leggyor-sabban feleslegessé válik, hogy gyermeke sikeresen működhes-sen.". Ez a „felnőtté válási" folyamat teszi annyira különlegessé, semmi máshoz nem hasonlíthatóvá a kapcsolatot.

Ehhez a félelmetes feladathoz nem szükséges előképzettség, s mindmáig semmilyen formában nem tudtak az emberek fölké-szülni rá. Ez a könyv azonban tartalmazza a gyenge szülői telje-sítmény megelőzésére szolgáló fontos ismereteket. Ezek segítsé-gével a nehéz szülői feladat örömmé válik, s nem is lehet neme-sebb feladatra használni ezeket az elveket és módszereket.

Kérdés : A nyolcéves fiam szeretne egy biciklit szülinapjára. Zsúfolt, forgalmas városrészben lakunk. Félek, hogy biciklizés közben megsérül, vagy meghal, ha itt bringázik. Mit tegyek?

Válasz: Keresse a problémagazdát! Kinek a problémája ez? A kisfiáé a vágy a bicikli után. Öné a félelem, és az aggodalom. A bicikli egy szükséglet kielégítése. Mi a kisfia szükséglete? Öröm. mozgás, mobilitás, a bicikli birtoklása, és a többiekhez tartozás. Beszélgessen vele a biciklizésről, beszélgessen vele az álmairól. Mondassa el vele a gondolatait és érzéseit a bringázás-ról. Figyeljen oda! Igazolja vissza, hogy megértette az üzenetet. Ha már biztos abban, hogy a kisfia tudja, hogy megértette őt, akkor mondja el a saját gondolatait és érzéseit egy Én-üzenettel. Használja a vereségmentes módszert, hogy megtalálják a mind-kettőjük számára e l fogadható megoldást. Lépésről lépésre kövesse a kilencedik fejezetben leírt eljárást.

Kérdés : Egy középiskolában tanítok, s észrevettem, hogy a diákok nem tartják be a megállapodásainkat. Minden félévben kihirdetek néhány fontos szabályt. Olyat például, hogy nem sza-bad mások tanuláshoz való jogát megsérteni, örökös óra alatti

102

beszélgetéssel. Fölolvasom az osztálynak, s megkérdezem, hogy van-e kérdésük, vagy javaslatuk. Erre a gyerekek mindig azt mondják, hogy nincs, s a szabályokat elfogadják. Aztán már az első hetekben minden szabályt megszegnek. Fáradt vagyok ahhoz, hogy rendőrt játsszam, és megpróbáljam engedelmességre szorí-tani őket. Mit tegyek, hogy a diákok betartsák a szabályokat?

Válasz: Van egy stratégia, amit a „részvétel elvének" nevez-nek, s amit használhatna. így hangzik: Az emberek sokkal szíve-sebben hajtanak végre olyan döntéseket, aminek a meghozatalá-ban részt vettek. Azt javaslom, hogy a diákjaival együtt fogal-mazza meg és fogadtassa el az osztály szabályait. így azok az ő szabályaik lesznek, nem az önéi, és azok betartása a saját érde-kük, nem pedig a megszegésük.

Egy tanító mesélte, hogy még a legkisebbek is betartják az osz-tály szabályait, ha közösen hozták őket. Amikor az osztály fölállít egy szabályt, ő fölírja egy nagy papírra, s kiteszi az osztály elé a krétatartóba. Egy kislány gyakran kiment a táblához és megérin-tette valamelyik szabályt. A tanító kérdésére azt válaszolta, hogy „Ha észreveszem, hogy meg akarok szegni egy szabályt, akkor kimegyek hozzá, megérintem, és akkor már nem szegem meg".

Ez világos. Hat-hétéves gyermekek tehát könnyen kitalálják, hogy hogyan tartsák be a szabályokat, és hogyan viselkedjenek azoknak megfelelően. Talán a felsősök is.. . .és talán mi, felnőt-tek is tanulhatnánk tőlük.

Kérdés : Szeretném kipróbálni az önök szabályalkotási mód-szerét a középiskolás diákjaimmal, de néha arra gondolok, hogy ők legszívesebben egyetlen szabályt sem szeretnének. Attól tar-tok, hogy olyan buta szabályokat hoznának, hogy például ne írjunk dolgozatot, vagy hogy bármikor kimehetnek a tanterem-ből. Egyszerűen leszavaznának. Micsoda katasztrófa lenne!

Válasz: Igen. ha megszavaztatja a szabályokat, akkor előfor-dulhat. De félelmei fel sem vetődnének a Vereségmentes eljárás-nál. Menjen vissza a kilencedik fejezethez, és olvassa el újra a döntési lépést, ami azzal kezdődik, hogy NE szavazz!

Meg kell tanítania a diákjait a Vereségmentes módszerre. Meg vagyunk győződve róla, hogy a világ összes osztályának

103

ezt kellene először megtanulnia. Ez a legjobb módszer az alku mechanizmusok és hatalmi harcok megállítására, amik örökösen elrabolják az időt a feladatoktól és kimerítik a résztvevőket. Tud-niuk kell a tanároknak és a diákoknak is, hogy így soha nem veszítenek az osztályteremben.

Kérdés: Mennyi idő alatt lehet megtanulni, és használni az odafigyelés és az Én-nyelv módszereit? Lerövidíthető-e ez bár-milyen módon ?

Válasz: Úgy válaszolunk, hogy nem válaszolunk: attól függ. Ugyanis itt szokásokat kell megtörni, beszédünket kell vissza-fogni, elhallgatni, s újrakezdeni, ha azon vesszük észre magun-kat, hogy ósdi szövegeket nyomunk. Nem ismerünk semmilyen rövidítést, hacsak nem a saját életcéljainak számbavételére gon-dolunk. Azt hiszem, hogy saját szándékainak pontos ismerete már a tanulás irányába löki. Ha meg akarja érteni, hogy mit mondanak az emberek, akkor talán már a puszta technikán is képes lesz túlhaladni. Ha felelősséget akar vállalni a gondolatai-ért, és érzéseiért, akkor Én-nyelven kell kifejeznie őket.

Aki valamiben jó, azt biztos sokat gyakorolta. Például golf-, vagy teniszjátékosok százakat ütnek egy-egy állásból a mérkőzé-sek előtt, zongoristák órákon át skáláznak. Ön is gyakorolhat. Nincs hiány bánatban, amit meg kell hallgatni, nincs ínség a problémákban, konfliktusokban, amiket meg kell oldani, és ren-geteg lehetőség van elfogadhatatlan viselkedések konfrontálásá-ra. Próbálkozzon, de legyen kíméletes önmagával. Még a nagy golfjátékosok is megrándítják magukat néha.

Amikor az emberek valami újat tanulnak, akkor egy folyama-ton mennek keresztül, ami valahogy így néz ki:

104

A tanárok ezt a tanulás útjának hívják. (Van a felejtésnek is útja, de azt elfelejtettem.:-) Ha a kommunikáció, és a probléma-megoldó módszerek tanulásáról van szó, akkor négy lépést külön-böztethetünk meg. A legtöbb ember az 1. lépéssel kezdi, amit öntudatlan nem-tudásnak nevezünk. Ezen a szinten nem figyelnek a másikra, közléssorompókat használnak, Te-üzeneteket küldenek, és vitával, harccal, és hatalmi játékkal próbálják megoldani a konfliktusokat. Ezen a ponton még nem tudják, hogy egy másik, sokkal jobb megoldás is létezik. Öntudatlanul tudatlanok.

Ha elkezdik tanulni a személyes kapcsolati módszereket, akkor a tudatos nem-tudásnak nevezett második szintre kerülnek. Tudnak az odafigyelésről és az Én-nyelvről. Tudnak a hatlépcsős problé-mamegoldó / konfliktuskezelő eljárásokról, és talán meg is tudnak nevezni néhány közléssorompót. Sajnos még nincs gyakorlatuk a módszerben. Odafigyelésük még mechanikus, konfrontációik gyakran Te-, és Én-üzenetek keveréke, és ezek a pontatlanságok teszik problémamegoldó / konfliktuskezelő kísérleteiket nehézkes-sé és alkalmanként lehetetlenné. Néhányan, ebben a fázisban, olyan ügyetlennek, és tudatlannak érzik magukat, hogy egyszerűen föladják, s újra azt csinálják, amit mindig is tettek. Amit mindig is tettek, az nem vezet eredményre, de megvan benne az ismert dol-gok kényelme, s sok ember megelégszik a kényelemmel.

Vannak azonban, akik vállalják a kényelmetlenséget, és a har-madik szintre, a tudatos tudás szintjére lépnek. Egy kicsit gon-dolkozniuk kell rajta, de már eredményesen tudnak figyelni másokra, tiszta Én-nyelven beszélnek, és végig tudják a vereség-mentes folyamatot vinni. Mégis hamisnak érzik viselkedésüket, fogásaik merő technika, és ennek tudatában is vannak. A tudatos tudatlanság és a tudatos hozzáértés közt vergődő fiatalember írta erőfeszítéseiről a következő e-mailt nekünk:

Számomra leginkább az a valami a legnehezebb, amit Értő' figyelemnek hívnak. Csak hallgatom azt a személyt, aki beszél hozzám, és ismétlem, amiről azt hiszem, hogy mondani akart. Ezen a szinten még mindig mechanikusnak tűnik nekem, s egy papagájnak érzem magam, aki mindent visszamond. De minél többet csinálom, annál kevésbé tűnik mechanikusnak, annál ter-

105

mészetesebbé válik. Eleinte harcolnom kellett a késztetés ellen, hogy tanácsokkal lássam el a bajba jutottat. De amíg beszélt, és én a problémája megoldásán gondolkodtam, csak félig tudtam rá figyelni. Szerencsére túljutottam ezen a fázison, s ma már csak hallgatok. De most meg azért aggódom, hogy nem tudom vissza-adni pontosan, amit mondtak, s ezért nem figyelek elég lazán. De minden alkalommal jobban megy.

Hallják a zavart és esetlenséget ebben az üzenetben? Ez a fia-talember egyenesen a legrosszabb ellensége karjaiba rohant, a feltételes reflexébe. Mégis, teljesen tisztában van a hibáival, és ha nem adja föl, akkor kétségtelenül eljut a végső, az öntudatlan tudás szintjére, ahol a pontos fogások eltűnnek. Ez alatt azt ért-jük, hogy az öntudatlanul hozzáértő ember egyszerűen csak ráhangolódik a másik problémájára, s gondolkodás nélkül kom-munikálja azok belső állapotát vagy feltételeit Én-nyelven. Ha konfliktus van. akkor az öntudatlanul hozzáértő azonnal kielégí-tetlen szükségletben gondolkozik, s minden érintettet bevon az igény kielégítésében. Ezek az emberek már egy csokor új feltéte-les reflexszel rendelkeznek, amik olyan automatikusak, mint a régi beidegződések. A különbség az, hogy új reagálásaik köze-lebb viszik őket az emberekhez, jó kapcsolatokat tudnak kiépíte-ni velük, barátságokat kötnek, és elősegítik a szerelmet és békét.

Kérdés: Nem tudom rávenni a lányomat, hogy megfeleló'en étkezzen. Van két kisgyereke, s attól tartok, hogy valami bajuk lesz, ha folytatják a pocsék ételek és az édesség fogyasztását. Hogyan tudnám rávenni arra, hogy hallgasson rám?

Válasz: Biztos vagyok benne, hogy a lánya hallgat magára. Csak nem követi a tanácsait. Az önéhez hasonló helyzetekben három dolgot lehet megpróbálni megváltoztatni. Ezek (1) a másik személy, (2) a környezet, (3) saját maga.

Megváltoztatni másokat különösen nehéz. Ha továbbra is meg akarja változtatni a lányát, akkor többet beszéljen neki az „egész-ségesebb étkezésről", az előző fejezetben leírt hatásos tanácsadás szabályait követve. Egy Én-üzenettel kezdhetné, valahogy így: „Éppen most fejeztem be egy fantasztikus könyvet az étkezésről, amit szeretnék odaadni neked. Érdekel?" Ezután hallgasson.

106

Ha a lánya nem akar változni, akkor van még két lehetőség: megváltoztathatja a környezetet. Például, maradjon távol, ha étkeznek. De még ennél is jobb, ha ön változik. Fogadja el, hogy a lányának joga van olyan ételeket választani, amilyet akar, és imádkozzon a bölcsességért, hogy elfogadja őt olyan-nak, amilyen.

Kérdés: Nem gondolja, hogy néha mégis érdemes fegyelmez-ni a gyerekeket? Tudja; egy kis fenékre verés, ami megmutatja, hogy az ember komolyan gondolta, amit mondott?

Válasz: Nem gondoljuk, hogy egy kis fenékre verés elrontja kapcsolatát gyermekével. A gyermekek természetszerűleg szere-tik szüleiket, és könnyen megbocsátják a helyes szülői gyakorlat ilyetén, alkalmi megszakítását. De a verés, vagy más testi fenyí-tés, mint oktatási, képzési, és irányítási módszer garantáltan romba dönti kapcsolatát a gyermekével.

írtam erről egy könyvet Tanítsd Gyermeked Önfegyelemre! címmel. Száz meg száz dokumentumból és tanulmányból, meg-számlálhatatlan sok bizonyítékot gyűjtöttem össze benne arról, hogy ha egy másik ember viselkedésének irányítása, változtatá-sa, vagy formálása a feltételezett cél, akkor a jutalmazás-bünte-tés módszer teljes csődhöz vezet. A téma egyik legjobb könyve Alfie Kohn 1993-as Jutalmazással Büntetve című műve, ami több mint ötszáz kutatási forrást és tanulmányt tartalmaz, ha esetleg további információra volna szüksége a témában. Itt van néhány részlet annak bizonyítására, hogy a jutalmazás semmivel sem hatásosabb, mint a büntetés.

Egy humoros régi történet jobban megragadja e jelenség lényegét, mint bármelyik tanulmány. Egy idős emberről szól, aki eltűrte egy csapat kamasz pimaszságait minden nap, ahogy isko-lából jövet elmentek a háza előtt.

Egyik délután, amint újra hallgatta a csúfolódást, egy ötlet merült föl benne. Kihirdette a srácoknak, hogy holnaptól minden-kinek ad egy dollárt, aki csúfolja és ronda dolgokat kiabál rá. Cso-dálkozva, és izgatottan jöttek másnap a gyerekek, s a szokásosnál korábban kezdték gúnyos jelzőiket kiabálni rá. Szavát állva az öreg kiment, és mindenkit kifizetett. „Gyertek holnap is," mondta

107

nekik „s negyed dollárt adok nektek ezért". A srácok még ezt is jó árnak tartották, s felbukkantak másnap is, hogy gúnyolják. Az első szitkozódásra és kifütyülésre kiment egy köteg negyeddollárossal, s újra kifizette zaklatóit. „Mostantól fogva csak egy centet tudok adni ezért." A srácok csodálkozva néztek egymásra „Csak egy centet? Felejtse el!" És nem jöttek többé.

A saját könyvem, és Kohn könyvét így tudnám összefoglalni: megbüntethetsz valakit azért, hogy csináljon valamit, de nem tudod elérni, hogy örömmel csinálja, vagy egyáltalán folytassa, ha nem vagy ott, hogy büntess. Megjutalmazhatsz valakit azért, hogy csináljon valamit, de így nem tudod elérni, hogy örömmel csinálja, vagy egyáltalán folytassa, ha nem vagy ott, hogy jutal-mazd.

A büntetés-jutalmazás az önkényuralom része, nem a demok-ráciáé. Ha demokratikus kapcsolatokat akar, akkor föl kell adnia önkényuralmi törekvéseit, minden csapdájával együtt (beleértve a fenékre verést is), és demokratikus kapcsolatépítő eljárásokat kell végigvinnie.

Kérdés: Mit gondol, mik volnának a legfontosabb változások, amit az oktatási rendszerünkben véghez kellene vinni?

Válasz: A legelső dolog, amit tennünk kellene, hogy kiképe-zünk minden tanárt arra a három tényezőre, ami David Aspy és Flora Roebuck szerint a leginkább növeli a tanulók tudását, IQ-ját és érdeklődését. A három tényező az empátia, az egybevá-góság, és a feltétel nélküli pozitív szemlélet, a m i a többi e m b e r i kapcsolatban is kritikus tényező.

Ebben a könyvben a viselkedésről írtunk, ami ezen tényező-ket megnyilvánulásukkal definiálja. Az empátia például a minő-sítés-mentes értő figyelemben nyilvánul meg. Az egybevágóság egy mértani fogalom, annak kifejezésére, hogy síkbeli testek minden pontja egybeesik. Az egybevágóság itt azt jelenti, hogy azt adod, amit érzel. Az Én-nyelv az egybevágóság nyelve, mert a belső élmény egybevág a külső kifejezéssel.

Az értő figyelem, az Én-nyelv, és a vereségmentes konflik-tus-megoldó módszer mutatja valakinek a feltétel nélküli pozitív szemléle té t . . .másokra és önmagára vonatkozóan egyaránt.

108

Az empátia, az egybevágóság, és a feltétel nélküli pozitív szem-lélet csupán haszontalan, elvont fogalmak lennének ezek nélkül a kommunikációs és probléma- megoldó módszerek nélkül.

Az ezeket a módszereket alkalmazó tanárok nagyszerű ered-ményeket érnek el, nemcsak az oktatásban, hanem szoros, demok-ratikus kapcsolatok építésében is. Mivel a gyerekeknek nem kell alkudozniuk velük, a tanárok óriási hatást tudnak elérni. S mivel hatást tudnak elérni, példamutatásuk alakítja diákjaik életét.

Kamaszkoromban ismertem egy öregembert, akit a város leg-bölcsebb, legolvasottabb emberének tartottak. Az iskolából jövet megláttam őt a tornácán ülni, s odamentem hozzá. Megkérdeztem, hogy hogyan szerezte az enciklopédikus tudását. így válaszolt: „amikor annyi idős voltam, mint te, szerencsém volt. Volt néhány csodálatos tanárom, akiket nyugodtam nevezhetek alkimistáknak. Makacs optimizmussal és rengeteg munkával, az olyan nyersanya-got, mint én, ha nem is arannyá, de valami értékessé alakították. Meggyőztek, hogy bármit meg tudok csinálni, amit a fejembe veszek." Elhallgatott, nedves öreg szemével a távolba révedt, majd hozzátette: „Azóta rengeteg dolgot csináltam, találkoztam min-denféle furcsa és csodálatos emberrel, elolvastam, amit csak talál-tam, sokáig éltem, és odafigyeltem az emberekre."

Szükségünk van az alkimista tanárokra, azokra, akik soha nem adják föl, akik vezetik és biztatják a gyerekeket, hogy min-dent meg tudnak csinálni, találkozhatnak mindenféle furcsa és csodálatos emberrel, elolvashatnak mindent, amit csak találnak, sokáig élhetnek, és odafigyelhetnek az emberekre.

Szóval, tudnánk-e másként javítani az oktatást? Viszonylag egyszerű elméletben, de nagyon bonyolul t a gyakorlatban: csökkentsd az iskolák méretét, találj jó tanárokat, szerződtesd, s fizesd meg őket jól, majd állj el az útjukból. Az igazgatók legyenek vezetők és tanárszerzők, ne főnökök. Közreműködők, akik segítenek elérhető célokat kitűzni a gyerekeknek, akik bátorítják az álmokat, akik segítenek megoldani a problémákat. Ezek az emberek egy egész közösség tanítói, akik bevonják a szülőket és a közösség vezetőit közös célok kitűzésébe és prog-ramok értékelésébe. Az iskolai oktatás mindenekelőtt mélysé-

109

gesen emberi tevékenység. A diákok, tanárok és szülők szük-ség le t e i e m b e r i e k . Ha valamiből végképp kevés van az iskolák-ban, az nem a pénz (habár több pénz is lehetne), hanem hogy jól bánjanak az emberrel, hogy keressék és teljesítsék az igé-nyeiket. Az igazán lényeges, hogy hogyan beszélnek az embe-rek egymással, hogyan alkotnak szabályokat, és hogyan keze-lik az elfogadhatatlan viselkedést.

Talán volt olyan idő, amikor a zsarnoki iskolák hasznosak voltak olyan fiatalok képzésében, akik futószalagon dolgoztak, gondolkodás nélkül, monotonon. De ezek az idők elmúltak. A ma technológiai társadalma igényli, hogy a tanulók ne csak tech-nikailag, hanem a társas kapcsolatokban is legyenek képzettek. Másképpen fogalmazva, a mai iskolák nem lehetnek parancs-uralmiak, csak demokratikusak.

Kérdés: Úgy tűnik, hogy az egész a közléssorompók elkerülé-séről szól. Úgy gondolom azonban, hogy jó tanácsot lehet adni. Néha nem árt elmondani saját tapasztalatainkat. Tanár vagyok, ezért fizetnek, hát hogy tanítanék közléssorompókat? Tudom, hogy a sértegetés és ítélkezés hol okoz problémát, de miért ne tennék föl kérdéseket? Miért lenne az közléssorompó?

Válasz: Mikor vette észre, hogy a kérdezés hasznos tanítási technika? Látja, hogy a kérdésem milyen könnyedén vezette önt oda, hogy arra gondoljon, amire én akarom? A kérdésföltevés hasznos tanítási módszer, de csak problémamentes területen (lásd viselkedés ablak).

A közléssorompók csak akkor zárják el a kommunikációt, ha a kapcsolat valamelyik résztvevőjének problémája van. Ha nincs probléma, akkor a közléssorompók általában jóindulatúak, nem okoznak bánatot. Nézzük a viselkedés ablakot a 110. oldalon.

A középső a problémamentes rész, ahol helyénvaló lehet a kérdezés, utasítás, viccelés, tanácsadás, elemzés, és az összes közléssorompó, még a szidás is. A tanár tanfolyamainkon Tanítás-Tanulás területnek hívjuk ezt a részt, mert itt lehet ezeket végezni. De ha a tanár mérges, akkor abba kell hagynia a kérdés tanítását, hogy konfrontálhasson. Ha a diákok mérgesek, akkor nem képesek befogadni. Ilyenkor abba kell hagyni a tanítást, és

110

segíteni kell nekik a tanulást akadályozó gondolatok és érzések eltávolításában. Ezen területeken blokkolják igazán a közlésso-rompók a kommunikációt és a megelőző megoldásokat.

A tanácsom az, hogy maradjon a problémamentes területen, amennyire csak lehetséges, hogy taníthasson, a srácok tanulhas-sanak, s ön szabad és akadálytalan kapcsolatokat élvezhessen.

Az üzleti életben a Problémamentes terület a Produktív Idő-szak Területévé alakul, mert ilyenkor a legtermelékenyebbek a dolgozók. A magánéletben pedig a Problémamentes terület a legértékesebb, amikor játszani lehet, és időt fordítani a párbe-szédre. Bárminek is nevezzük, a Problémamentes terület kiter-jesztése boldog embereket szül, s a boldog emberek energiku-sak, tevékenyek, s a legjobb formájukat tudják hozni.

Kérdés: Gyermekeim két-, és négyévesek. Okos, élénk, imádni-való srácok, s mi a legjobbat akarjuk nekik. Mit várhatunk tőlük, ha az Anyjuk és én követjük az ön tanácsait? Milyenek lesznek?

Válasz: Nem tudom, hogy gyermekeik milyenek lesznek. De leírásából úgy tűnik, hogy elégedett lesz, ha okos, élénk, imádnivaló srácok maradnak. Amit viszont biztosan tudok, az az, hogy „milyen lett" ezer meg ezer gyerek, akiknek a szülei alkalmazták az ebben a könyvben leírt készségeket és techniká-kat. íme néhány eredmény:

Ezek a gyerekek • Egészségesebbek, testileg és szellemileg egyaránt • Átmentek a kamaszkoron, az erre a korra jellemző viharok és

stressz nélkül • Tisztelik mások igényeit és jogait, mivel a felnőttek is tisztelik

az ő igényeiket és jogaikat • Magas erkölcsi mércével nőnek felnőtté • Fegyelmezettek, önvezéreltek • Spontánabbak, öntudatosak és önellátók • Jobban tanulnak az iskolában • Könnyen barátkoznak, jól szocializáltak • Nem szorulnak a harc, a menekülés, és a behódolás alku-me-

chanizmusaira, amikor szüleikkel, vagy más felnőttel érint-keznek.

Az a tapasztalatunk, hogy a demokratikus családokban fel-nőtt gyerekek okosabbak, kreatívabbak, és gondosabbak, figyel-mesebbek, mint az utasított, ellenőrzött, jutalmazott és büntetett gyermekek.

Tudják, a legtöbb gyerek, ahogy az önöké is, okosan, élén-ken, és imádnivalóan jön e világra. S ilyenek is maradnak, ha a családban demokratikus kapcsolatok vannak.

Végszó

Azt mondtuk, hogy nem áruljuk el a kilenc pont rejtvény megol-dását, de most másképp döntöttünk, íme egy megoldás:

112

Most , hogy, képle tesen szólva át léptük a k i lenc pont határát , m e n j v issza az e lőszóban kitöltött kapcsolat i há lóhoz , s v izsgáld fe lü l a p r o b l é m á s n a k j e l ze t t kapcso l a t a ida t . M e n n y i r ő l t udod , h o g y h o g y a n t u d n á d m e g j a v í t a n i , j o b b í t a n i , vagy m e g o l d a n i ? A n n a k el lenére , hogy tudod: egészen m á s tudni , mi t kell tenni, s m á s igazából megtenni . Tőled f ü g g mos t már , hogy hogyan hasz-nálod a tudásod. S ha megteszed , ha béké t te remtesz akár c sak egy kapcso la tban is, akkor m i n d n y á j u n k é le tminősége j avu ln i fog .

. . . s végül , c s a k h o g y e m l é k e z z r á . . .

Hitvallásom az emberi kapcsolatokról - Credo -

Te és én olyan kapcsolatban vagyunk, amit nagyra értékelek és meg akarok tartani. De mi két személy vagyunk, saját igényeink-kel, amiket jogunk van kielégíteni.

Ha problémád lesz, értő figyelemmel foglak hallgatni, hogy segíthessek megtalálni a saját megoldásodat. Tiszteletben tartom jogodat saját meggyőződésedhez és értékeidhez, még ha külön-böznek is az enyéimtől.

Ha tevékenységed ütközik igényeimmel, nyíltan és őszintén meg-mondom, bízva abban, hogy igyekszel megváltoztatni, a szá-momra elfogadhatatlan viselkedésedet. Ugyanakkor, ha én visel-kedem elfogadhatatlanul, akkor kérlek, mondd meg nyíltan és őszintén, hogy esélyem legyen megváltoztatni.

Ha konfliktusba keveredünk, vállaljunk kötelezettséget, hogy meg-oldjuk anélkül, hogy bármelyikünk megpróbálna a másik kárára felülkerekedni. Tiszteletben tartom jogodat igényeid kielégítésére, de a sajátomat is tisztelnem kell. Tehát mindig keressünk mindket-tőnknek megfelelő megoldásokat. A te igényeid éppúgy teljesülnek, mint az enyémek. Egyikünk sem fog veszíteni. Mindketten nyerünk.

így egészséges kapcsolat alakul ki köztünk, amiben mindketten fejlődhetünk, megvalósíthatjuk önmagunkat...és amit kölcsönös tiszteletben, szeretetben és békében folytathatunk.

A felhasznált irodalom

Dunn, J. and Munn, P. (1987) Development of justification in disputew with another sibling. Deve lopmenta l Psychology, 2 3 , 7 9 1 - 7 9 8

Garland, A. and Zigler, E. (1993) Adolescent suicide prevention. Amer i -can Psychologis t , 48 ,2

Gottman, J.M. (1994) What predicts devorce? Hil lsdale , N.J. : E r l b a u m Greven, P.E.T. (1991) Spare and child: the religious roots of punishment

and the psycholocal impact of physical abuse. N e w York, A l f r e d A. Knopt

Markman, H.J. (1981) Prediction of marital distress. A 5 year follow up. Joulnal of Early Adolescence , 3, 83-103

Pan, H.S., Neidig, P.H. and O'Leary, K.D. (1994) . Predicting mild and severe husband-to-wife physical agression. Journa l of Consu l t ing and Clinical Psychology, 62, (5) 975-981 .

Rickel, A. and Becker, E. ( 1997) Keeping children from harm's way. Amer i can Psychologica l Assoc ia t ion , Washington , D .C.

Tolan, P.E.T. and Guerra, N. (1994) What works in reducing adolescence violence. Cen te r f o r the Study and Prvent ion of Violence, Univers i ty of Colorado , Boulder .

Vachinich, S. (1987) Starting and stopping spontaneous family conflicts. Journal os Mar r i age and the Family , 49, 591-601.

114

ta r ta lomjegyzék

Előszó Jó és rossz kapcsolatok A kapcsolatok problémái Egy csipetnyi megelőzés -A kapcsolatok hierarchiája Ki a problémagazda? Figyel j jobban! !

Gondolatok az értő f igyelemről 48 Az igazság nyelve Termékeny konfl iktusok Az értékekről " Amiér t optimisták lehetünk 8! !

Kérdések és feleletek 99

115