TARZAN ÉS AZ IDEGENLÉGIÓ

Scannelte: Baranyai György 2004. február 5.Javította:

E R BURROUGHSTARZANÉS AZ IDEGENLÉGIÓ

INFOGROUP RT. 1995

ISBN 963 423 126 8Az Edgar Rice Burroughs, Inc. jogának fenntartásávalMagyarországon kiadjaaz InfoGroup Rt.Felelős kiadó: Gál SándorFelelős szerkesztő: Horváth TiborMűszaki szerkesztő: Spolarich MiklósMegjelent 11,9 (A/5) ív terjedelemben95013Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt.A nyomdai megrendelés törzsszáma: 6393.66-14-2Készült Debrecenben, az 1995. évbenFelelős vezető: György Géza vezérigazgató

A mű eredeti címe: TARZAN AND THE FOREIGN LÉGIONFordította: Juszel Anikó 1995Edgar Rice Burroughs, Inc.A borítót és az illusztrációkat készítette: Sarlós Endre1955 Edgár Rice Burroughs, Inc.

TARZAN AND THE FOREIGN LÉGIONCopyright © 1947 Edgár Rice Burroughs, Inc.All Rights Reserved

1.

Valószínűleg nem minden holland makacs, annak ellenére,hogy sok más erényük mellett a makacsságot az egyiknemzeti tulajdonságukként tartják számon. S noha néhányhollandra mégsem jellemző a makacsság, Hend-rik van derMeer személyében ez a megfoghatatlan vonás a magateljességében pompázott. Mint a makacsság szakértője,nála ennek gyakorlása művészetté, mi több, főtevékenységévé vált.Mellékfoglalkozása szerint gumiültetvényes volt Szu-mátraszigetén. Ebben sikeres volt; mégis a makacsságáról voltnevezetes a baráti körben.

Tehát, miután a japánok megtámadták a Fülöp-szigeteket, sHongkong és Szingapúr is elesett, még akkor sem volthajlandó elismerni, hogy a japánok Holland Kelet-Indiátis elfoglalhatják. Ráadásul a feleségét és a lányát semvolt hajlandó evakuálni onnan. Ostobasággal isvádolhatnánk, de ebben ő nem volt egyedül. Nagy-Britanniában és az Egyesült Allamokban milliók becsültékalá a japánok erejét és forrásait - egyesek magashelyeken is.Ráadásul Hendrik van der Meer utálta a japánokat, haegyáltalán utálni lehet azt, amit már eleve nyavalyásféregnek tartunk.- Várjatok csak - mondta -, nemsokára visszazavarjuk őketa saját fájukra.Jóslatának csupán kronológiai sorrendje hibádzott. És ezvolt az ő veszte.S jöttek a japánok, Hendrik van der Meer pedig a hegyekbemenekült. Vele ment felesége, született Elsje

Verschoor, akit 18 évvel ezelőtt hozott Hollandiából,valamint lányuk, Corrie. Két kínai szolgájuk, Lum Kam ésSing Tai is velük tartott. Kettejüket két nyomóskörülmény késztette erre; az első a japánoktól valófélelem, mert túlságosan is jól tudhatták, hogy mitvárhatnak tőlük. A másik ok a van der Meer család irántimélységes szeretetük volt. A javai ültetvénymunkásokpersze maradtak. Tudták, hogy a megszállók továbbra isműveltet-ni akarják az ültetvényt, és nekik leszmunkájuk. Ezenkívül a Nagy Kelet-Ázsiai Társ Prosperitásimponált ne* kik. Milyen jó is lenne, ha fordulna akocka, s ők gazdagok lennének, és a fehér emberek ésasszonyok szolgálnák ki őket.Hát jöttek a japánok, és van der Meer elindult ahegyekbe, de sajnos nem elég gyorsan. A japánok ugyanismindig a nyomukban voltak. Módszeresen felkutattakvalamennyi hollandot. A kampongok lakói, amelyekben a vander Meer család megszállt, folyton informálták őket. Hogymilyen természetes vagy titokzatos módon tudtak megmindent a bennszülöttek, holott a japánok még mérföldekrevoltak, az most nem lényeges. Ők mindenről előreértesültek, ugyanis a primitívnek nevezett embereklegalább olyan gyorsan adják tovább a híreket, mint acivilizáltabb emberek távíró vagy rádió útján. Még azt istudták, hogy az őrjárat hány katonából áll -egy őrmester,egy tizedes és kilenc közkatona.- Nagyon rossz - mondta Sing Tai, aki Kínában már harcolta japánok ellen. - Lehet egyszer-egyszer a tiszt kicsitemberi, de a sorkatona soha. Nem szabad engedni elfogni -mutatott a két nőre.

A járás egyre fárasztóbbá vált, ahogy feljebbkapaszkodtak a hegyekben. Minden nap esett, és azösvényekmocsarassá váltak. Van der Meer már túl volt élete delén,de még erős volt, és még mindig makacs. Ha ereje cserbenis hagyta volna, makacssága akkor is tovább viszi.Corrie akkor 1*6 éves volt, karcsú, szőke lány. Erősvolt, egészséges és kitartó. Ő mindig lépést tudotttartani a társaság férfitagjaival. Elsje van der Meerrelazonban más volt a helyzet. Neki megvolt az akarata,ereje azonban nem. Pedig nem volt megállás. Alighogyelértek egy kampongot, s lerogytak a kunyhó földjére,ázottan, sárosán, kimerültén, a bennszülöttek márisfigyelmeztették őket. Néha a közeledő japánok miatt, deigen gyakran azért mert a bennszülöttek attól tartottak,hogy az ellenség fehérek rejtegetésén kapja őket.Végül a lovak is kimúltak és gyalog kelletttovábbmenniük. Már magasan jártak a hegyekben, s akampongok is egyre távolabb voltak egymástól. Abennszülöttek nagyon féltek és nem fogadták barátságosanőket. Néhány évvel ezelőtt még kannibálok lehettek.Három hétig vonszolták magukat egy kampongot keresve,ahol elrejtőzködhetnek. Ekkorra nyilvánvalóvá vált, hogyElsje van der Meer már nem bírja sokáig. Két nap iseltelt, de nem találtak kampongot. Egyedüli táplálékukcsak az volt, amit az őserdőben találták. És mindigmindenük vizes volt és fáztak.Egyik nap késő délután aztán találtak egy szerencsétlenfalut. A bennszülöttek gorombán és barátságtalanulfogadták őket, de ennek ellenére nem tagadták meg tőlükazt a szegényes vendéglátást, amit nyújtani tudtak. Afalu vezetője meghallgatta a történetüket. Majd aztmondta, hogy mivel nem maradhatnak ott, kíséretet admelléjük, hogy eljussanak egy másik faluba, amely jó

messze van a járható ösvényektől, és ahol a japánok sohanem találnak rájuk.Néhány héttel korábban van der Meer még parancsolt volna,de most büszkeségét legyőzve, könyörögve kérte a főnököt,hogy legalább az éjszakát ott tölthessék, hogy feleségeerőt gyűjthessen, és folytathassa az utat. Ho-esin, afőnök azonban visszautasította a kérést.-Azonnal menjetek - mondta -, adok kísérőket. Hamaradtok, bezárlak benneteket és átadlak a japánoknak,amikor ideérkeznek."Az előző falvak vezetőihez hasonlóan ő is félt amegszállók megtorlásától, ha felfedeznék, hogy fehéreketrejteget.

így hát a rémutazás folytatódott a félelmetesszakadékokkal szabdalt terepen, és az elmúlt évszázadoksorán a közeli vulkánokból kiömlő tufaréteget kilúgozófolyón keresztül. Ez a folyó nemegyszer vágta el útjukat.Néha sikerült átgázolniuk. Most éppen törékeny,himbálódzó függőhídon keltek át, ráadásul későn,sötétedés után, egy koromsötét éjszakán.Elsje van der Meert, aki mostanra már túlságosan gyengevolt, Lum Kam a hátára kötötte és úgy cipelte. A kísérők,akik nyugtalanul várták, hogy elérjék a következőkampongot, állandóan sürgették őket, hiszen már kétszeris hallották tigrisek vérfagyasztó morgását.Van der Meer közvetlenül Lum Kam mellett ment, hogymegtámassza, ha esetleg megcsúszna a sáros ösvényen.Corrie az apja mögött, a sor legvégén pedig Sing Taihaladt, míg a két kísérő a kis csapat élén.- Fáradt, kisasszonyka? - kérdezte Sing Tai. - Jobblenni, ha cipelem.8- Mindnyájan fáradtak vagyunk - felelt a lány. - Bíromaddig, mint bárki a csapatból. Szeretném tudni, hogymilyen messze van még.Ekkor egy meredek ösvényen kapaszkodtak fel.-Nemsokára lenni ott - mondta Sing Tai. - Kísérő mondani,kampong szikla tetején.De mégsem tudtak gyorsan fölkapaszkodni, mivel ez voltútjuk legnehezebb szakasza. Gyakran meg kellett állniuk,hogy pihenjenek. Lum Kam szíve kalapált. De ez a hű szívés vasakárat volt az, ami tartotta őt, nehogy kimerülténösszerogyjon.Végre-valahára felértek a csúcsra, és a kutyaugatáselárulta, hogy egy kamponghoz közelednek. A bennszülöttekmegállították őket. A kísérők megmagyarázták, miértjöttek, majd beengedték őket. Taku Muda, a főnökbarátságosan köszöntötte őket.-Itt biztonságban vágytok - mondta -, barátok között.- A feleségem teljesen kimerült - magyarázta van derMeeri - Muszáj pihennie, mielőtt továbbmegyünk. De nemkívánlak benneteket kitenni a japánok haragjának, hafelfedeznék, hogy segítettél nekünk. Engedd meg, hogy itttöltsük az éjszakát, és holnap, ha a feleségem tovább tudmenni, keress nekünk egy búvóhelyet feljebb a hegyekben.Talán akad egy barlang valamelyik eldugott szurdokban.-Vannak barlangok - válaszolt Taku Muda -, de most ittmaradtok. Itt biztonságban vagytok. Az ellenség nem fogjamegtalálni a falvamat.Kaptak élelmet és egy száraz kunyhót, ahol aludtak. Elsjevan der Meer egy falatot sem tudott enni. Nagyon magasláza volt, de semmit sem tehettek érte. Hendrik

van der Meer és Corrie az éjszaka hátralevő részétmellette töltötte. Mi mehetett végbe ennek a férfinak afejében, akinek makacssága okozta az általa szeretettnőnek ezt a szenvedést? Reggelre Elsje van der Meer.meghalt.Létezik plyan erős fájdalom, amit már könnyekkel-nem "islehet kifejezni. Apa és lánya órákig ült száraz szemmelaz elhunyt mellett, némán tűrve a rájuk zúdultkatasztrófát. Arról sem vettek tudomást, hogy a falubanhirtelen kavarodás és ordítozás támadt. Ekkor Sing Taiberontott hozzájuk.-Gyorsan! - kiáltotta. - Jappok jöttek! Egy kísérő embermúlt éjjel hozni őket. Hoesin rossz ember. Ő küldeni.Van der Meer felállt.-Majd én megyek és beszélek velük - mondta. -Nemcsináltunk semmi rosszat. Lehet, hogy nem bántanakminket.- Te nem ismerni majomemberek - aggódott Sing Tai.Van der Meer megvonta a vállát.- Nem tehetek mást. Ha nerrt sikerülne, Sing Tai, segítsa kisasszonykának elmenekülni. Ne engedd, hogy a kezükrekerüljön.A kunyhó ajtajához ment, és lemászott a létrán. Lum Kamvele tartott. A japánok a falu másik végén voltak. Vander Meer határozottan megindult feléjük, Lum Kammal azoldalán. Egyikőjüknél sem volt fegyver. Corrie és SingTai figyelte őket a kunyhó sötét belsejéből. Ők mindentláttak, de őket nem láthatták.. Látták, ahogy a japánok körülvették a két férfit.Hallották a fehér ember hangját és a japánok fecsegését,denem tudták kivenni, hogy miről volt szó. Látták, ahogyhirtelen egy puskatus a két férfi feje fölé emelkedik,aztán ugyanolyan hirtelen lesújt. Tudták, hogy a puskamásik végén szurony van. Sikolyt hallottak. Utána mégtöbb puskatus emelkedett a magasba és söjtott le. Asikolyok megszűntek. Egyedül a japánok kacagásahallatszott.Sing Tai megragadta a lány karját.-Jönni! - mondta, és a kunyhó végéhez húzta. Ott is voltégy kijárat, le a kemény földre.- Én ugrok - mondta Sing Tai. - Aztán a kisasszony-kaugrik, én meg elkapni. Érteni?Corrie bólintott. A kínai szerencsésen leugrott. Aztán alány kidugta fejét a nyíláson, hogy tájékozódjon. Látta,hogy kapaszkodva majdnem a földig le tud mászni. Ha SingTai karjaiba ugrana, könnyen sérülést okozhatna neki. ígyhát kapaszkodva majdnem teljesen leereszkedett, és SingTai segítségével földet ért. Nyomban bevették magukat a

dzsungelbe, amely a kampong szélén kezdődött.Sötétedés előtt egy mészkősziklában találtak egybarlangot, ahol két napig rejtőzködtek. Aztán Sing Taivisszatért a kampongba, hogy tájékozódjon, és szerezzenélelmet, ha a japánok elmentek. Késő délután tért visszaa barlangba, üres kézzel.- Mindnyájan elmentek - mondta. - Mindenki halott.Házakat elégetni.- Szegény Taku Muda - sóhajtott Corrie. - Ember- ségescselekedetéért ez volt a jutalom.Két év telt el. Corrie és Sing Tai egy eldugott hegyikampongban talált menedéket, Tiang Umar főnöknél.1011

Csak néha-néha jutott el hír hozzájuk a nagyvilágból. Az,egyedüli, ami jó hírnek számítana, az lett volna, hogy ajapánokat kiűzték a szigetről. De ilyen hír nem érkezett.Néha egy-egy messzi földön kereskedő bennszülött tértvissza, törtértétekkel a nagy japán győzelmekről, azamerikai hadihajók elsüllyesztéséről, német győzelmekrőlAfrikában, Európában vagy Oroszországban. Corrie számáraa jövő reménytelennek tűnt.Egyik nap megjelent egy bennszülött, aki nem Tiang Umarfalujához tartozott. Hosszan szemlélte Corrie-t és SingTait, de egy szót sem szólt. Miután elment, a kínai ígyszólt Corrie-hoz:- Lenni rossz ember - mondta. - Ő jönni Hoesin kam-pongjából. Most menni elmondani és majomemberek jönni.Lehet lenni jobb, ha te fiú vagy. Aztán elmenni elbújni.Sing Tai megfelelő hosszúságúra vágta Corrie haját, majdfeketére festette. Még a szemöldökét is beszínezte.Corrie már mély barnára lesült az egyenlítői napsütésben,és tökéletes bennszülött fiúvá változott a kékpantallóban és laza blúzban, amit Sing Tai készítettneki.Megint útra keltek, hogy folytassák véget nem érőmenekülésüket. Tiang Umar emberei elkísérték őket egyújabb menedékhelyre, amely nem volt messze a falutól: egybarlang volt, egy kis hegyi patak közelében. Itt mindenehetőt megtaláltak, ami egy szumátrai őserdőben nő, és apatakban még halat is foghattak. Tiang Umar néha küldöttnekik pár tojást és csirkét, időnként disznó- vagykutyahúst is. Corrie az utóbbit nem tudta megenni, ígySing Tai kapta meg az egészet. Egy fiatal fiú - akitÁlamnak hívtak - vitte nekik mindig az élelmet. Ők hármanharnar összebarátkoztak.12A Tokujo Matsuo kapitány és Hideo Sokabe hadnagy által

vezetett különítmény mélyen behatolt a hegyek közé, hogya nehéz parti ütegek számára megfelelő stratégiaiállásokat találjanak és hogy szemrevételezzék azodavezető utakat.Hoesin főnök kampongjához értek, aki elárulta a van derMeer családot. Egy jelentésből értesültek felőle, hogy őhajlandó együttműködni a japánokkal. Ennek ellenéreszükségesnek tartották érzékeltetni velefelsőbbrendűségüket; így amikor érkezésükkör nem hajoltmeg mélyen előttük, pofon vágták. Az egyik közkatonakeresztüldöfte szuronyát az egyik bennszülötten, aki nemvolt hajlandó meghajolni előtte. Egy másik japán adzsungelba vonszolt egy sikítozó lányt. Matsuo kapitányés Sokabe hadnagy szélcsen mpsolygott. Aztán ennivalótköveteltek.Hoesin legszívesebben elmetszette volna a torkukat, demégis hozatott ennivalót nekik és embereiknek. A tisztekkijelentették, hogy az ő tiszteletére a falujáttámaszpontként fogják használni, amíg a környékentartózkodnak. Hoesin látta, milyen veszéllyel néz szembe.Lázasan működött az agya, hogy valamifajta kifogásttaláljon, amivel megszabadulhatna a kellemetlenvendégektől. Aztán eszébe jutott az a történet, amitegyik embere néhány nappal azelőtt hozott egy másikfaluból. Nem tartotta valószínűnek, hogy ez a hír segítmegszabadítani őt ezektől a majmoktól, de úgy gondolta,nem árt, ha megpróbálja. Egy álmatlan éjszakán át ezentöprengett.Következő reggel megkérdezte a japánoktól, hogyérdekelné-e őket a hegyekbe menekült ellenségmegtalálása. A válasz az volt, hogy igen.13

' - Két évvel ezelőtt három fehér és két kínai jött afalumba. Elküldtem őket egy másik faluba, mivel NagyKelet-Ázsia ellenségeinek nem akartam menedéket nyújtani.A fehér ember neve van der Meer volt.- Hallottunk felőle - mondta a japán. - Megölték.- Igen. Én küldtem kísérőket, hogy megmutassamkatonáidnak, hol rejtőzködnek. A lánya és az egyik kínaiazonban meglógott. A lány nagyon szép.- Hallottuk már. És akkor mi van?- Én tudom hol van.- És nem jelentetted?- Csak most fedeztem fel a búvóhelyüket. Tudok/egykísérőt, aki elvezet benneteket oda,Matsuo kapitány megvonta vállát. ?'.-?'.' - Hozzál enni- parancsolta.Hoesinben egy világ omlott össze. Hozatott nekik élelmet,

aztán bement a kunyhójába, és imádkozott Allahhoz,Buddhához vagy. ki tudja, melyik istenséghez, kérve, hogypusztítsa el a majomembereket vagy legalább késztesseőket elmenetelre.Matsuo és Sokabe evés közberi megtárgyalta á dolgokat.- Lehet, hogy mégis intézkednünk kéne - mondta Matsuo. -Nem jó, ha ellenség van a közelben.- És azt mondják, hogy gyönyörű a lány - tette hozzáSokabe.- De mindketten nem mehetünk - mondta Matsuo. Mivel lustavolt, és Sokabe hadnagy mégiscsak az ő beosztottja,elhatározta, hogy a hadnagyot küldi el egykülönítménnyel, hogy megkeressék a lányt.-A kínait megölitek - parancsolta -, és visszahozzátok alányt, de sértetlenül! Megértettétek? Sértetlenül.14Hideo Sokabe hadnagy néhány nappal később ért Tiang Umarfőnök kampongjához. Mivel felsőbbrendű lénynek hittemagát, Sokabe hadnagy úgy pofon vágta az öreg főnököt,hogy az elterült. Majd Sokabe hadnagy gyomron és arcon isrúgta. :ÓÓ?"??- Hol van a fehér lány meg a kínai? - kérdezte.- Itt nincsen semmiféle fehér lány vagy kínai.- Hol vannak?- Nem tudom, kiről beszélsz.- Hazudsz. Mindjárt igazat fogsz mondani.Az egyik őrmesternek megparancsolta, hogy szerez-*en nekibambusz-szálkát, s amikor meghozták, az egyiket TiangUmar egyik körme alá szúrta. Az öregember kínjábanordítozott.- Hol van a fehér lány? - kiabálta a japán.? .- Nem tudok én semmilyen fehér lányról -jelentette kiaz öreg, kitartva amellett, amit először mondott.A japán még egy szálkát szúrt egy másik köröm alá, de azöreg még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy ő nem tudsemmilyen fehér lányról.Ahogy Sokabe készülődött a kínzás folytatására, a főnökegyik felesége odarohant, és térdre vetette magát. Öregvolt már, Tiang Umar legidősebb felesége.- Ha nem bántja többet, elmondom, hogyan találjátok meg afehér lányt és a kínait - mondta.- így már jobb - mondta Sokabe. - Hogyan?- Álam tudja, hol bujkálnak - mondta az öregasszony,miközben egy ifjúra mutatott.Corrie és Sing Tai a barlangjuk bejáratánál ültek. Máregy hét eltelt azóta, hogy Álam utoljára hozott nekikélelmet, így bármelyik pillanatban várták érkezését. Ta-15

Ián hoz tojást, és disznóhúst vagy egy darab kutyahúst.Corrie remélte, hogy tojást is és csirkét.- Nemsokára valaki jönni - mondta Sing Tai, miközbenhallgatózott. - Túl sokan jönni, jönni barlangba vissza.Álam megmutatta a barlangot Hideo Sokabe hadnagynak.Keserű könnyeket hullatott az ifjú. Ha csak az ő életelett volna a zálog, inkább meghalt volna, minthogy azáltala mélyen tisztelt lány búvóhelyéhez vezesse ezeketaz utálatos embereket. De a hadnagy azzal fenyegette,hogy mindenkit kiirt a faluban, ha nem teszi -meg, ésÁlam tudta, hogy az ígéretét meg fogja tartani.Hideo Sokabe embereivel bement a barlangba, Soka-bekivont karddal, a közlegények pedig feltűzött szu-ronnyal. Sokabe méglátott egy kínait és egy bennszülöttfiút a homályban. Sokabe kihurcoltatta onnan őket.- Hol van a lány? - ordított Álamra. - Ezért meg fogszhalni, az embereiddel együtt. Öljétek meg! - kiáltottembereinek.- Nem! - kiáltott Álam. - Az a lány. Csak fiúruha vanrajta.Sokabe letépte Corrie blúzát, majd széles mosoly jelentmeg arcán. Az egyik közlegény Sing Taiba döfte szuronyát,majd a különítmény elvonult a fogollyal.

2.

Joe "Te Hobó" Bubonovitch őrmester Brooklynból, helyettesgépész és törzslövész a Lovely Lady szárnyának azárnyékában állt, a személyzettel együtt.16- Szerintem jó fej srácok - mondta nyilvánvalóellenkezéssel a chicagói Tony "Tökmag" Rosetti őrnagy ésrepülőlövész megnyilvánulására.- Igen? Akkor ezek szerint asziszed, hogy HáromadikGyojgy jó fej srác volt. Ezt kapd ki, az egyikpolgármester Chicagóban aszonta, ha oda merészel mennihozzá, pofán csapja.- Összekevered a dátumokat, Tökmag.- Igen? Hát én semmiféle britet nem szeretek fuvarozniössze-vissza a Lovely Lady vei. És áztat hallottam, hogyez valami herceg vagy mi.- Azt hiszem, itt jön a te herceged - mondta Bubonovitch.Egy dzsip állt meg a B-24-es szárnya alatt, háromtiszttel - egy ezredes az Angol Királyi Légierőtől,valamint egy ezredes és egy őrnagy az AmerikaiLégierőtől. Jerry Lucas kapitány Oklahoma Cityből, aLovely Lady pilótája kilépett, és az amerikai ezredesbemutatta őt Clayton ezredesnek.- Készen állunk, Jerry? - kérdezte az amerikai.- Készen, uram.

Villanyszerelők és fegyvermesterek, miután utoljáraminden kis készüléket és fegyvert ellenőriztek,kiugrottak a bombatár ajtaján, és a személyzet beszállt agépbe.John Clayton ezredes megfigyelőként vett részt afelderítő küldetésen, hogy légi felvételeket készítseneka japánok által megszállt Szumátra fölött, Holland Kelet-Indiában, az egyik repülőtérről, a ........i \cenzúrázva\repülőtérről. Amint felszállt a gépre, azonnal előrementa pilótafülkéhez, és a pilóták háta mögött állt afelszállás alatt. Később, a hosszú repülés közben hol amásodpilóta, hol a pilóta helyére ült. A navigátorral ésa rádiós-17

sal beszélgetett. Oldalazva elindult a bombatáronkeresztül, ahol a pót-üzemanyagtartályokat kellettelhelyezni. A gépen nem voltak bombák.Tökmag és Bubonovitch, a faroklövész és a másiktörzslövész a mentőcsónakoknak és ejtőernyőknek nekidőlvchevertek a fedélzeten. Tökmag látta meg elsőként, ahogyGlayton kinyitotta a lövésztorony előtt lévő kis ajtót.- Pszt! - figyelmeztette a többieket. - Itt jön a herceg.Clayton megkerülte a lövésztornyot, majd átlépett Tökmagés Bubonovitch fölött, és megállt a fényképész melleit,aki a fényképezőgépével babrált. Egyik sorkatona semálltjfel, ugyanis amikor egy harcigép felszáll alevegőbe, a katonai formaságokat maguk mögött hagyják. Afotós, az amerikai felderítő hadtest őrmestere, ránézettés mosolygott. Clayton visszamosolygott rá és melléült.Hideg szél örvénylett a lövésztorony körül, és bevágott afaroklövész nyitott ablakán. A motorok hangja fülsiketítővolt. Clayton a fotós füléhez odahajolva kiabált, néhánykérdést tett fel a kamerájával kapcsolatban. A fényképészszintén kiabálva válaszolt. Egy B-24-es repülés közbennem éppen alkalmas társalgásra, de Clayton megtudta, amitakart.Ezután az egyik mentőcsónak szélére ült, Tökmag ésBubonovitch közé. Körbeadott egy doboz cigarettát. CsakTökmag utasította el. Bubonovitch tüzet adott Claytonnak.Tökmag undorral nézett rá. Eszébe jutott III. György, dearra már nem emlékezett, hogy mit is csinált. Csak annyittudott, hogy nem szereti a briteket.18Clayton kiabálva kérdezte Bubonovitchtól, hogy mi a neveés honnan jött. Amikor Bubonovitch azt mondta, hogyBrooklynból, Clayton bólogatott.-Sokat hallottam már Brooklynról - mondta.- Biztos a sok hobóról - mondta Bubonovitch. Clayton

mosolygott és bólintott.- Engem "Te Hobó"-nak hívnak - mondta Bubonovitchvigyorogva.Hamarosan megmutatta az angol ezredesnek a felesége ésgyermeke fényképeit. Aztán aláírták egymás kabalapénzét.Ez a másik törzs lövésznek, a faroklövésznek és afényképésznek is felkeltette a figyelmet. Tökmag eközbenközömbösen és lenézően szemlélődött.Miután Clayton előrement, Tökmag megjegyezte, hogy őinkább Tojóval vagy Hitlerrel Íratná alá a kabalapénzét,mint egy "mocskos brit"-tel.- Nézd meg, mit tettek Alamónál - jegyezte meg.- Inkább Thermopylaenél - mondta Bubonovitch. -Tökmindegy!- Nem rossz ember ez - mondta a faroklövész.- Mint a mi tisztjeink - tette hozzá a másik faroklövész.- Egy kutya.Virradatkor meglátták Szumátra szigetének északnyugaticsücskét. Tökéletes nap lesz a fotós felderítésre. Ugyanfelhősek voltak a hegyek, amelyek a maláj félszigettőldélre és nyugatra elhelyezkedő, az Egyenlítőn áthaladóezeregyszáz mérföld hosszú sziget gerincét alkották, apartvidék azonban, ameddig a szem ellátott, felhőtlenvolt. De végül is a partvidék érdekelte őket elsősorban.ÓA japánokat teljesen váratlanul érhették, mivel mármajdnem egy fél órát fényképezték őket, amikor a lég-19 ?

védelem akcióba lépett. Eleinte hatástalan vblt minden.De ahogy tovább haladtak a part mentén, egyre erősebb éspontosabb volt a légelhárítás. A közelben felrobbanósrapnelből néhány repesz eltalálta a gépet, de aszerencse sokáig velük maradt.Pandang közelében három Zéró a nap felől rájuk támadt.Bubonovitch eltalálta a vezérgépet. Látták ahogy a géplángba borul és a föld felé zuhan. A másik kettőelhúzott, és egy ideig tisztes távolban maradt. Aztánvisszajöttek. De a robbanások közben egyre gyakoribbak ésegyre pontosabbak voltak. A belső jobb oldali motorttelibe találták, és a pilótafülkét is egy csomó repeszérte. Lucast megmentette a golyóálló mellénye, de amásodpilótát az arcán találta el egy repesz. A navigátorkikapcsolta a másodpilóta biztonsági övét, és kivonszoltaőt a fülkéből, hogy elsősegélyben részesítse. Már halottvolt. .Ekkorra már olyan erős és olyan közeli volt a légelhárítótűz, hogy a nagy gép úgy ugrándozott, mint egy vádló.Hogy megkísérelje kikerülni a tüzet, Lucas a

tengerparttól - ahová tudomása szerint a légvédelmiütegek többségét telepítették - a szige^ belseje feléfordult. A partmenti hegyek fölött is úsztak felhők,amelyekben elbújhattak, ahogy hazafelé indultak.Haza! Korábban a Libe rátörök nagy táyolságokat ismegtettek három motorral. A huszonhárom éves kapitánynakgyorsan kellett döntenie. Gyors döntés volt, de tudta,jól határozott. Elrendelte, hogy az ejtőernyőkkivételével mindent - fegyvereket, lőszert, mentőcsónakot- dobjanak ki a gépből, mindent. Ez volt az egyetlenesélyük, hogy visszaérjenek a bázisukra. A Zérók miattnem nyugtalankodott Lucas. A Zérók általában elkerülik20a nehézbombázókat. A Malaccai-szóros átrepülését kivéve,végig földközelben haladtak, Malajzia partjait érintveészaknyugatra. Ha mégis ki kellené ugraniuk, a part nincsmessze, és van rajtuk mentőmellény. Ezért érezte úgy,hogy megszabadulhatnak a tutajoktól.Ahogy a hegyek és a felhők felé fordultak, a légelhárításegyre erősebb lett. A japánok rájöhettek a pilótatervére. Lucas tudta, hogy néhány hegycsúcs eléri a háromés félezer méteres magasságot. Most hatezer méter magasanrepültek, de lassan csökkent a magasságuk. Közben magukmögött hagyták a partmenti ütegeket.Már jóval a hegyek fölött repültek, amikor egy hegyi ütegtüzet nyitott rájuk. Lucas egy hatalmas robbanásthallott, és a gép megbillent, mint egy sebesült madár.Lucas megpróbálta irányítani. Rádión hátraszólt ésjelentést kért. Választ azonban nem kapott, a rádióbedöglött. A rádióst hátraküldte, hogy felmérje a kárt.Clayton a másodpilóta helyén segített az irányításban.Mindkét férfi erejére szükség volt, hogy megakadályozzáka gép zuhanását.Lucas odakiáltott a navigátornak.-Ellenőrizd, hogy mindenki ugrik-e - mondta -, aztán teugorj. ..A navigátor bedugta a fejét az orrlövész fülkéjébe, ésintett neki, hogy ugorjon. A lövész azonban halott volt.A rádiós visszament a pilótafülkébe.-Az egész átkozott farokrész leszakadt - mondta. -Butchmeg az a fotós rajta volt.-Oké - mondta Lucas. - Ugorj, de gyorsan. -AztánClaytonhoz fordult. - Jobb lesz, ha kiugrik, uram.-Megvárom magát, ha nincs ellenére, kapitány -mondtaClayton.21

- Ugorjon! - mordult rá Lucas. Clayton mosolygott. -

Igenisí - mondta.- Kinyitottam a bombatár ajtaját - mondta Lucas. -Úgykönnyebb lesz. Csipkedje magát!Clayton elérte a bombatárhoz vezető folyosót. A gépszárnyra dőlve zuhanni kezdett. Nyilvánvaló volt, hogydugóhúzóba fog kerülni. Egy ember nem volt képes aztmegtartani. Clayton megpróbálta tartani addig, amíg Lucaskiugrik, vagyis az utolsó percig. Elérkezett az utolsóperc, a gép billent egyet, stlaytont kivetette afolyosóról. Teste a bombatár oldalának vágódott éskigurult a gépből.,.:?":,."'??Eszméletlenül zuhant a halálba. Sűrű felhőkön keresztülzuhant a teste. A I^pvely Lady, három bőgő motorjávalelsuhant felette. Mihelyt földet ér, biztosan kigyulladés nem marad az ellenségnek semmi.Rövid kábultság után Clayton hamar magához tért. Pármásodpercbe telt, míg felfogta a helyzetet. Úgy érezte,mintha egy furcsa szobában ébredne. Áthaladt a felhőkön,és hirtelen szakadó trópusi esőben találta magát. Talán ahideg esőnek köszönhette megmenekülését. Épp időbenélesztette fel, hogy meghúzza a kioldózsi-nórt azejtőernyőn, ugyanis már csak másodpercek voltak hátra.Ejtőernyője fölötte imbolygott, és a teste groteszk módonrándult egyet, ahogy a zuhanása hirtelen lelassult.Közvetlenül alatta a lombtenger hullámzott a lezúdulóesőtől. Néhány másodperc múlva a teste átzuhant aleveleken és az ágakon, de ernyője megakadt, és tíz-húszméterre a föld fölött függve tartotta. Ilyen közel járt ahalálhoz.22

Egyidejűleg egy hatalmas reccsenést hallott néhány százméter távolságra tőle, majd tompa robbanás hallatszott,és lángba borult a gép. A Lovcly Lady halotti máglyájamegvilágította a lehangoló, esőáztatta erdőt.Clayton megragadott egy kisebb ágat, és közelebb húztamagát egy nagyobbhoz, amelyik már megtartotta. Aztánkibújt az ejtőernyő hevederjéből és mentőövéből.Egyenruhája és alsóneműje csupa víz volt. Lehúzta cipőjétés eldobta. Pisztolyát és töltényövét szinténelhajította. Zoknija, nadrágja és alsóneműje követte.Csupán derékszíját, kését és annak tokját tartotta meg.Feljebb kúszott a fán, hogy le tudja venni a beakadtejtőernyőt. Az összes zsinórt elvágta, az ernyőből egykis csomagot csinált, és a zsinórfal együtt a hátáraerősítette. Aztán elkezdett leereszkedni. Könnyedénlendült egyik ágról a másikra. A legalsó ágakról hatalmasliánok lógtak le az aljnövényzetig. Ezeken egy majom

ügyességével csúszott le.Az ernyő selyméből ágyékkötőt készített. Jóleső érzésjárta át és boldognak érezte magát. Amit legjobbanszeretett, s amit elveszített, most visszakapta: aszabadságot. A civilizált öltözék, még országahadseregének uniformisa is számára csak a kötődésjelvényei voltak. Olyan volt számára az egyenruha, mint agályarabnak a lánc, annak ellenére is, hogy egyenruhájátbüszkén hond-ta. De amint tisztességgel megszabadulttőle, jobban érezte magát. Valami azt súgta neki, hogy aSors akarta, mert országát éppen úgy tudja szolgálni ruhanélkül, mint uniformisban, Különben a Sors miért vetettevolna őt ilymódon az ellenséges területre?Az eső végigfolyt barna testén. Fekete haja csatakoslett. Engedte, hogy az eső az arcát mossa. Diadalkiáltás24remegtette meg ajkait, de hang nem hagyta el száját. Azellenség országában járt.Első gondolata az volt, hogy vajon mi lett a társaival.Azok, akik a lezuhant gép közelében értek földet,természetesen megpróbálják megközelíteni a roncsokat. Hátelindult arrafelé ő is. Menet közben a talajt vizsgálta.Egy bizonyos növényt keresett. Nem táplált túl sokreményt, hogy megtalálja ezen a különös, messzi földön,de végül mégis sikerült. Úgy látta, hogy itt elég sokterem belőle. Összegyűjtött néhányat, és az óriásileveleket két tenyere között összemorzsolta. Majd anövényből kicsorgó levet a testére, arcára, lábára ésfejére kente.Ezután fáról fára lendült, ugyanis a haladás így sokkalkönnyebb volt, mint a sűrű, buja aljnövényzeten. Mostéppen megelőzött egy férfit, aki a géproncs felé botor-*káít. Jerry Lucas volt. Megállt fölötte, és nevénszólította. A pilóta minden irányba nézett, kivévefelfelé, is senkit sem látott. Felismerte viszont ahangot.- Hol a fenében van, ezredes?< - Ha most leugranék, épp a fején landolnék. ? Lucasfelnézett, és tátva maradt a szája. Egy majdnem teljesenmeztelen óriás ült a feje fölött az ágon. Gyorsánátfutott az agyán: ez a pasas bedilizett. Lehet, hogybeverte a fejét, amikor földet ért. De az is lehet, hogysokkot kapott. Elhatározta, hogy nem vesz tudomást ameztelenségéről.- Jól van? - kérdezte.- Igen - válaszolt Clayton. - És maga?- Sose voltam jobban.Igen közel jártak a Lovely Ladyhez. A lángok magasracsaptak fölötte, és néhány fa is lángra kapott. Amikorannyira megközelítették a gépet, amennyire a hőség

25

megengedte, meglátták Bubonovitchot. Bubonovitchészrevette Lucast és boldogan köszöntötte. Nem láttaviszont Claytont, amíg az le nem ugrott a fáról, ésföldet nem ért előtte. Bubonovitch ugyan előkapta 45-ösét, de nyomban felismerte az angolt. -Jesszusom! -kiáltott. Mi történt a ruhájával?- Eldobtam.- Eldobta? Clayton bólintott.- Vizes és kényelmetlen volt. Meg túl nehéz. Bubonovitcha fejét rázta. Végigmérte az angolt.Meglátta nála a kést.- Hol a fegyvere? - kérdezte. -Azt is eldobtam.- Te megőrültél - mondta Bubonovitch őrmester. Lucas, akiClayton mögött állt, hevesen ingatta fejétaz előző megjegyzés miatt. De Claytont annyira nemizgatta, mint amennyire a pilóta gondolta. Csak ennyitmondott:- Nem, annyira nem őrültem meg. Nemsokára ti is elfogjátok dobni a tiéteket. Huszonnégy órán belülrozsdásak lesznek és használhatatlanok. De a késeteket nedobjátok el, és mindig tartsátok tisztán, mindig legyenéles. Azzal is tudtok ölni, ha kell, de mégsem olyanhangos, mint egy 45-ös.Lucas figyelte, ahogy a szeretett gépén tátongónyílásokon kitörnek a lángok.- Mindenki kiugrott? - kérdezte Bubonovitchot.- Igen. Burnham hadnagy és én együtt ugrottunk. Itt kellhogy legyen valahol a közelben. Aki élt, az kiugrott.Lucas felemelte fejét, és kiabálni kezdett:- Itt Lucas! Itt Lucas!26Valaki alig hallhatóan válaszolt.-Rosetti hívja Lucast! Rosetti hívja Lucast! Az égszerelmére, szabadítsatok már ki innen.-Vettem! - kiáltott Lucas, és a három férfi elindult abbaaz irányba, amerről Tökmag hangja hallatszott.Tökmagot megtalálták, mintegy harminc méterre a földfölött ejtőernyője hevederjében kapálódzott; Lucas ésBubonovitch felnézett, megvakarták fejüket, jelképesenlegalábbis. ., ,- Na, hogy fogtok innen leszedni? - kérdezte Tökmag.- Halvány gőzöm sincs - mondta Lucas.- Nemsokára be fogsz érni, és lepottyansz - mondtaBubonovitch.- Marha vicces vagy, öreg! Hol akadtatok rá erre ameztelen idiótára?

- Ez Clayton ezredes, nagyokos - válaszolt Bubonovitch.. ,- Ja. - Hihetetlen, hogy mekkora megvetést lehet egykétbetűs szóval kifejezni. És Tony Rosetti őrmesterríekez sikerült. Nem lehetett nem észrevenni. Lucas fejeégett.Clayton mosolygott.- A fiatalember allergiás az angolokra?- Nézze el neki, ezredes, ő már csak ilyen. Chicagokülvárosából, Ciceróból származik.- Hogyan szedtek le innen? - kiáltott ismét Tökmag.- Ez az, amit nem tudok - mondta Lucas.- Holnapig csak kitaláljuk - mondta Bubonovitch. -Csaknem képzelitek, hogy éjszakára itt fent hagytok?! -nyivákolt a repülőlövész.- Majd én lehozom - mondta Clayton. 'A fáról, amelyen Tökmag fennakadt, nem lógott le egyetlenlián sem, amibe Clayton belekapaszkodhatott27

volna. Egy másik fához ment és a liánok segítségévelfelkúszott a fára, egy majom ügyességével. Aztán találtegy megfelelő liánt, körülbelül ötven láb magasságban.Megrángatta, elég biztonságosnak találta, aztán lábaivalelrugaszkodott a fa törzsétől. Kétszer is megpróbálta azta liánt elérni, amelyik Tökmag fájáról lógott, dekinyújtott ujjaival épp hogy csak megérintette. Deharmadik próbálkozásra sikerült megragadnia.Mint az előző liánnak, ennek is ellenőrizte erősségét,majd az előző liánt karja köré tekerve, Tökmag felékezdett mászni. Amikor Tókmag magasságába ért, még mindignem tudta elérni teljesen. A lövész egyszerűen túl messzevolt a fa törzsétől.Clayton odalendítettc neki annak a liánnak a végét,amelyiket a szomszédos fáról hozott.- Fogd meg ezt - mondta-, kapaszkodj bele. Rosettimegfogta, és Clayton addig húzta maga felé,amíg meg tudta ragadni' ejtőernyője egyik függőzsinórját.Clayton egy vaskos ágon ült. Rosettit felhúzta magamellé.- Vedd le az ernyőd hevederjét és a mellényedet -utasította.Amikor Tökmag ezt megtett^, Clayton az egyik válláravetette őt, megragadta a liánt, amit a szomszédos fárólhozott, és lecsúszott az ágról.-Jesszusom! - kiáltott Rosetti, ahogy himbálóztak alevegőben.Félkézzel kapaszkodva elkapott-egy lengő ágat, amimegállította őket. Majd nem kis erőfeszítéssel

leereszkedett a liánon a földre. Amikor Rosettit levetteválláról, a fiú összeesett. Nem tudott állva maradni,remegett, mint a nyárfalevél.Lucas és Bubonovitch nem jutott szóhoz.28- Ha nem látom a saját szemeimmel, el se hiszem - mondtaa pilóta.- Én még most se akarom elhinni - jegyezte megBubonovitch.- Megkeressük a többieket? - kérdezte Clayton. -Szerintem meg kéne őket keresni, aztán meg eltűnni a gépközeléből. A füstöt mérföldekről észre lehet venni, és ajapánok pontosan tudják, hogy mi történt.Néhány óráig keresgéltek, sikertelenül. Nem sokkalsötétedés előtt megtalálták Burnham hadnagy, a navigátortestét. Ejtőernyője nem nyílt ki. Késükkel ástak egyhevenyészett sírgödröt. Majd ejtőernyőjét teste körétekerve eltemették. Jerry Lucas rövid imát mondott. Aztánútra keltek.Csendben követték Claytont. Szerűével a körülötte lévőfákat fürkészte, nyilvánvalóan valamit keresett. Spontánmódon valamennyien korlátlanul kezdtek bízni a nagyangolban. Tökmag szinte le sem vette róla a szemét. Kitudja, ez a kis vagány cicerói mire gondolt? Amiótamegmentették, egy szót se szólt. Még meg se köszönteClaytonnak.Az eső elállt és szúnyogok rajzottak körülöttük.- Nem értem, hogy bírja, ezredes - mondta Lucas, miközbenarcán és kezén csapkodta a szúnyogokat.- Ja, bocsánat! - kiáltott fel Clayton. - Meg akartammutatni nektek.Körülnézett, és talált is olyan növényt, mint délután.- Morzsold össze ezeket a leveleket - mondta -, és kend anedvét a testedre. Utána békén fognak hagyni aszúnyogok.,Clayton végül is megtalálta, amit oly nagyon keresett:olyan fákat, amelyeknek ágai mintegy hat-nyolc méter29

magasságban egymásba fonódnak. Könnyedén fellendítettemagát és egy emelvény építésébe fogott.- Ha valamelyikőtök fel tud ide mászni, akkor az jöjjönnekem segíteni. Sötétedés előtt be kéne ezt fejezni.- Mit? - kérdezte Bubonovitch.- Ma éjszaka itt fogunk aludni. Lehet, hogy még sokéjszakát itt töltünk.A három férfi lassan és ügyetlenül felmászott. Levágottagakat fektettek keresztbe a Clayton által kiválasztottfőágakon, s így egy stabil, három és fél méterszer két

méteres nagyságú ágyat alakítottak ki.- Nem lett volna egyszerűbb, ha a földön építünk egykunyhót? - kérdezte Lueas.-Dehogynem - helyeselt Clayton -, de ha azt tettük volna,akkor lehet, hogy valamelyikünk halott lenne reggelre.- Miért? - kérdezte Bubonovitch.- Azért, mert ez itt tigrisország.- Honnan tudod?- Egész délután éreztem a szagukat.Rosetti őrmester a szeme sarkából hirtelen ránézettClaytonra, aztán ugyanolyan hirtelen elfordítottatekintetét.

3.

Az angol néhány ejtőernyőzsinórt összecsomózott, s ígyföldig érő kötelet készített.A kötél végét odanyújtotta Bubonovitchnak.- Húzd fel, ha megadom a jelet, őrmester - mondta.30Aztán könnyedén leugrott a talajra.- Méghogy megérezte a szagukat! - jegyezte meg Rosettiőrmester szkeptikusan.Clayton egy köteg óriás elefántfület gyűjtött össze, majda kötél végéhez erősítette, és jelzett Bubonovitchnak,hogy húzza föl. Miután három ilyen köteget felküldött,maga is felmászott az építményre. A többiek segítségévelszétterítette a leveleket, a maradékból pedig fedeletkészített a fejük fölé.-Akkor holnap szerzünk húst - mondta Clayton.- Az itteni zöldségekből és gyümölcsökből csak néhányatismerek. Meg kéne lesni, hogy a majmok mit esznek.Majomból éppen elég volt körülöttük. Egész délutánvisítoztak, szidalmazták és kritizálták az új lakókat.*-Én látok egy ehető gyümölcsöt - mondta Bubonovitch. -Látjátok? Ott azon a fán, Durio zibethinus, úgy hívják,hogy durian. Az a sziamang épp most eszik egyet,Symphalangus syndactylus, vagyis a szumátrai feketegibbon, a gibbon család leghatalmasabbja.- Már megint kezdi - jegyezte meg Tökmag. - Egy hangyárase tudja azt mondani, hogy hangya.Lucas és Clayton elmosolyodott.- Hozok néhány Durio zibeth-hogyishívjákgyümölcsöt - mondta az utóbbi.Könnyedén átlendült a szomszédos fára, és leszedett négyhatalmas, tüskés bőrű duriánt, és mindegyik társánakdobott egyet. Aztán visszalendült hozzájuk.Elsőként Rosetti vágta föl a sajátját.- Ez bűzlik - mondta. - Ennyire nem vagyok- éhes. Elakarta hajítani.

- Ez rohadt.31

- Megállj - figyelmeztette Bubonovitch. - Olvastam már adurianról valahol. Azt mondják, hogy büdös, de az íze jó.A bennszülöttek megsütik a magját, mint mi a gesztenyét.Clayton figyelmesen hallgatta Bubonovitchot. Ahogy ettéka gyümölcsöt, elgondolkodott. Micsoda ország! Micsodahadsereg! Egy őrmester, aki úgy beszel, mint egy egyetemiprofesszor, s közben Brooklynból származik! Az isfelötlött benne, milyen keveset is tud a világ Amerikáról- s legkevésbé a nácik. Swing, playboyok, micsoda,dekadens faj! Arra gondolt, milyen hősiesen harcoltakezek a fiúk, Lucas is csak akkor ugrott ki a gépből,amikor meggyőződött arról, hogy legénysége és utasa márelhagyta a gépet. Milyen reménytelenül küzdött ez a fiú,hogy megmentse a gépet.Besötétedett. A dzsungel hangjai és zajai megváltoztak.Körülöttük minden irányban láthatatlan lények lopakodtak.A fa tövénél mély morgás hallatszott.- Mi volt ez? - kérdezte Tökmag.- Csíkos - mondta Clayton.Tökmag meg akarta kérdezni, hogy mi az a csíkos, de eddigtartotta magát, még egy szót sem szólt az angolhoz. Végülkíváncsisága legyőzte büszkeségét.- Csíkos? - kérdezte. -Tigris.-Jesszusom! Azt akarod mondani, hogy alattunk mászkál egytigris?- Igen. Kettő is.-Jesszusom! Eccer láttam tigrist az állatkertbenChicagóban. Asszém, nem lenne egészséges most odalentlenni. Ászt hallottam, embert is esznek..32- Meg szeretném köszönni, ezredes, hogy most nem odalennvagyunk - mondta Jerry Lucas.- Azt hiszem, nem sokra mennénk nélküle -jegyezte megBubonovitch.- Marha sokat tanultam Saffarans ezredesdzsungelkiképzésén - mondta Tökmag -, de tigrisekről nemmondott semmit.- Általában éjszaka vadásznak - magyarázta Clayton. -Ilyenkor kell résen lenni.Egy idő után így szólt Bubonovitchhoz:- Ami keveset olvastam Brooklynról, abból azt vettem ki,hogy a bropklyniaknak teljesen egyedi kiejtésük van. Dete ugyanúgy beszélsz, mint bárki más.- Te is - mondta Bubonovitch. Clayton nevetett.'- Én nem Oxfordban tanultam.

- Hobó Brooklynban az átlagnál magasabb fokú műveltségbenrészesült - magyarázta Lucas.- Ő elvégezte a hatodik osztályt. [ Bubonovitch ésRosetti elaludtak. Clayton és Lucas azemelvény szélére ültek, lábukat lógatták, és a jövőttervezték. Abban egyetértettek, hogy akkor érné őket alegnagyobb szerencse, ha a sziget délnyugati partvidékénhajót szereznének barátságos bennszülöttektől (haegyáltalán vannak ilyenek), és megpróbálnánakAusztráliába eljutni. Erről és még sok-más dologrólbeszélgettek. Lucas a legénységéről beszélt. Büszkeséggelszólt róluk. Aggódott azok miatt, akik eltűntek. Akikviszont meghaltak, azok meghaltak, értük már nem tehetettsemmit. De Clayton kiérezte a feszültséget hangjából,amikor róluk beszélt, és azt, ahogyan érzett irántuk.Majd Rosetti került szóba.33

- Ő jó gyerek - mondta -, és a legjobb lövész. Atermészet erre a munkára teremtette. Nem sok hely van egylövésztoronyban. Hobó 'szerint a hadügyminisztériumnaktenyésztenie kellene az alkalmas fajtákat, törpéket kénepigmeusokkal keresztezni. Tökmag a DFC és a Légierőaranyérme harmadik fokozatú kitüntetését kapta. Valóbannagyszerű gyerek.- De nem becsüli túl nagyra az angolokat - nevetettClayton.- Hát nem csoda, ennyi írrel meg olasszal Chicagóban.Ráadásul Tökmagnak nem volt az életben soft lehetősége,hogy bármit is megtanuljon. Amikor még gyerek volt, apjátmegölték Ciceróban egy gengszterbandák közti háborúsorán, anyja meg szerintem csak egy alvilági ringyó volt.Nem sokat törődött Tökmaggal, de Tökmag se vele. Szóval,ilyen családi háttérrel... le a kalappal előtte. Nem sokoktatásban volt része, és mégis normális maradt.- Bubonovitch érdekel engem Ó*- mondta az angol. -Ritkaintelligens ember.-Igen. De nemcsak intellig«ns, hanem rendkívül mű'. veitis. Az utóbbi nem feltétlenül következik az előzőből.Bubonovitch a Columbián szerzett diplomát. Apja, akitanár volt, gondoskodott erről. Hobó, amikor középiskolásvolt, nagyon érdeklődött a new yorki TermészettudományiMúzeum kiállításai iránt. Ezért zoológiára, botanikára,antropológiára és mindenfele más ologi-ákra,specializálta magát, hogy hasznossá tegye magát a múzeumszámára. Amikor elvégezte az egyetemet, ott kapottmunkát. Imád mindent a tudományos nevén nevezni, csakhogyTökmagot bosszantsa.34

- Akkor valószínűleg jót tett Rosetti őrmestervérnyomásának, hogy nem oxfordi a kiejtésem - mondtaClayton.Ahogy Corrie van der Meer vánszorgott a fogvatartóimeHett, két dolgon törte a fejét: hogyan lehetnemegszökni, illetve hogyan vethetne véget életének, haszökése mégsem sikerülne. Álam mellette menetelt, sajátnyelvén beszélt hozzá, amit Corrie megértett, de ajapánok nem.- Bocsáss meg nekem - kérte % hogy idehoztam őket. TiangUmart megkínozták, de ő nem beszélt. Aztán az öregfelesége nem bírta tovább, és megmondta nekik, hogy éntudom, hol bujkáltok. Azt mondták, hogy megölnekmindenkit a faluban, ha nem vezetem el őket abúvóhelyetekhez. Mi mást tehettem volna?- így kellett tenned, Álam. Sing Tai és én csak kétszemély vagyunk. Inkább kettő haljon meg, mint egy egészfalu.-Nem akarom, hogy meghaljál - mondta Álam. - Inkább énhalok meg.A lány megrázta a fejét.- Attól félek - mondta -, hogy nem tudok véget vetni azéletemnek... időben.Sokabe hadnagy az éjszakát Tiang Umar kampongjá-bantöltötte. A falubeliek mogorvák és dühösek voltak, ezértSokabe két őrt állíttatott a ház ajtaja elé, ahol ő és afogoly aludt. Hogy Corrie szökését lehetetlenné tegye,csuklóját és lábát összekötözte. Egyébként nemmolesztálta a nőt. Okkal félt Tokujo Matsuo kapitánytól,aki közismerten hirtelenharagú volt; különben isszületett egy terve.35

Amikor másnap reggel útnak indultak, Sokabe magával vitteAlamot is, ha esetleg szükség lenne tolmácsra. Corrieörült e barátságos ifjú társaságának. Ugyanúgybeszélgettek, mint előző nap. Corrie megkérdezte Álamtól,hogy látta-e már azokat a gerillacsapatokat, amelyekről őmár olyan sokat hallott; olyan hollandok alkották ecsapatokat, akik a japánok elől a hegyekbe menekültek,vagyis ültetvényesek, hivatalnokok, katonák.- Nem, ilyeneket még nem láttam, de már hallottam róluk.Azt is hallottam, hogy nagyon sok japánt megöltek.Elszánt emberek. A japánok egyfolytában keresik őket, sgazdag jutalmat ígérnek azoknak a bennszülötteknek, akikmegmutatják a búvóhelyüket. Ezért ezek az emberekgyanúsnak tartanak minden olyan bennszülöttet, akit nemismernek, mivel besúgók lehetnek. Állító- r lag az abennszülött, akit ők elfognak, soha nem tér vissza a

falujába, kivéve ha megbízhatónak bizonyul. De nem lehetőket hibáztatni. Azt is hallottam, hogy néhánybennszülött csatlakozott hozzájuk. Amióta már tudjuk,hogy a Nagyobb Kelet-Ázsiai ,Társ Prosperitást a japánokcsak maguknak gondolták, gyűlöljük őket.Elhagyták azt a helyet, ahol Taku Muda faluja állt.Mintha ember sohasem járt volna itt, az őserdő olyantökéletesen visszavette azt, ami az övé.- Ez az a gazdaság, amit a japánok hoztak nekünk -mondtaAiam.Még mindig reggel volt. Komor felhők alatt meneteltek,trópusi záporban. A párás erdő bűzlött a rohadónövényzettől. A halál gőzét lehelték ki. Halál! A lányérezte, hogy minden lépéssel, amit megtesz, közelebbkerül36hozzá. Egyébként a remény, nem száll el egyhamar afiatalok szívéből. De miben is reménykednek?Corrie hirtelen motorzúgást hallott a feje fölött. De ezta hangot már megszokta. A japánok állandóan repkedtek asziget felett. Aztán a távolból a zuhanás süvítő hangjahasított fülébe, majd egy tompa robbanás hallatszott.Többé nem hallott motorzúgást. Természetcseri aztgondolta, hogy az ellenség egyik gépe volt, és ezelégedettséggel töltötte el. A japánok izgatottanfecsegtek róla. Sokabe hadnagy fontolgatta az esetkivizsgálását. Beszélt az őrmesterrel. Végül abbanmaradtak, hogy úgyse tudnák megtalálni a gépet ebben asűrű dzsungelben. Túl messze volt..Már majdnem besötétedett, amikor elérték azt a karn-pongot, amelyiket Tokujo Matsuo kapitány a különítményeszámára jelölt ki. Annak a háznak az ajtajában álltak,amelyet a két tiszt szállás céljából elfoglalt.Matsuo figyelte a közeledő csapatot. Rákiáltott Soka-béra.^- Hol vannak a foglyok?A hadnagy durván megragadta Corrie karját, kirángatta őta Sjprból, és a kapitány felé vonszolta. -- Itt van -mondta.- Én egy kínaiért küldtelek meg egy szőke hajú hollandlányért, ehelyett egy fekete hajú bennszülött fiút hozol.Magyarázatot kerek!- Megöltük a kínait - mondta Sokabe. - Ez a holland lány.- Nincs kedvem viccelődni, te bolond - vicsorgott Matsuo.Sokabe feltuszkolta a lányt a létrán, azon a létrán,amely a bejárathoz vezetett.37

- Én nem viccelek - mondta. - Ez az a lány. Hogy álcázzamagát, feketére festette a haját és egy bennszülött fiúruháit vette fel. Nézze!Durván beletúrt Corrie hajába a koszos ujjaival,megmutatva a lenőtt szőkeséget a fejbőrénél.Matsuo közelebbről megnézte a lányt. Aztán bólintott.- Nekem nagyon megfelel - mondta. - Megtartom.- Ő az enyém - mondta Sokabe. - Én találtam meg és énhoztam ide. 0 az enyém.Matsuo köpött egyet. Elvörösödött, de sikerült visz-szatartania magát.- Felejtse el, Sokabe hadnagy - mondta. - Itt én vagyok aparancsnok. Most azonnal keres magának szállást és alányt itt hagyja.- Lehet, hogy maga most a kapitány - mondta Sokabe -, dea jelenlegi helyzetben a császári hadsereg óriási mérete,az elesettek nagy száma miatt kényszerűségből nagyon soktiszt alacsony származású. Az én tiszteletreméltó őseimszamurájok voltak.^Az én tiszteletreméltó nagybácsimHideki Tojó tábornok. A maga apja és az összesnagybácsija parasztok. Ha én' most írok egy levelet az éntiszteletreméltó nagybácsimnak, akkor már nem leszkapitány. Na, megkapom a lányt?Matsuo gyilkolni tudott volna. De mégis úgy döntött, hogypalástolja dühét, és vár addig, amíg Sokabét baleset éri.-Azt hittem maga a barátom - mondta -, és most ellenemfordul. Ne hamarkodjunk el semmit. A lány égy senki. Azistenek leszármazottai nem fognak összekapni egy ilyenalacsony származású lényen. Hagyjuk, hogy az ezredesdöntsön a lány felől. Nemsokára itt lesz, hogy szemléttartson.381De mielőtt ideér, téged baleset fog érni, gondolta Mat-suo.-Ez így jó lesz - egyezett bele Sokabe. Nemlenneszerencsés, gondolta, ha a kapitány meghalna,mielőtt azezredes megérkezne.A lány nem értett semmit aző párbeszédükből. Azt setudta, hogy most egy ideigbiztonságban van.Álam másnap reggel korán elhagyta akampongot,hogy visszatérjen falujába.4.mJerry Lucas arraébredt, hogy valami e,rősen rázza az al-kalmi ágyat.Bubonovitch és Rosetti is felébredt.- Mi a pokol ez?! -kiáltott az utóbbi.Bubonovitch körülnézett.- Nem látoksemmit.Jerry az építmény széléről kihajolt és felnézett.Egyhatalmas fekete alakot látott rléhány lábnyira magafö-lött, ahogy erősen rázza a fát.- A francba! - kiáltottfel. - Ti is látjátok, amit én?A másik kettő isfelnézett.-Jesszusom! - kiáltott Rosetti. - Micsodaszörny!Nem is tudtam, hogy vannak ekkora majmok.- Az nem

majom, te lüké - mondta Bubonovitch. - Aneve Pangópygmacus, de hogy miért pygmaeus, aztmég nem sikerülttanulmányaim során kideríteni. Pongogiganteumnak kénehívni.- Beszélj amerikaiul - morgott Tökmag. *.,40 .- Ez egy orangután, te Tökmag - mondta Lucas.-Amaláj."oran utan"-ból ered, ami'azt jelenti, hogyvadember - tette hozzá Bubonovitch.- De mit akar? -érdeklődött Tökmag. - Mi a franc-nak rázza a fát? Le akarminket rázni? Jézusom! Micso-da szörny. Ez emberevő,Bubonovitch professzor?- Főként növényevő - válaszoltBubonovitch.Rosetti Lucashoz fordult.-A makik esznekembert, kapitány? ' . ?- Nem -válaszolt Lucas. - Ha békén hagyod őket, őkis békénhagynak. De evvel a babával ne szórakozz. Úgyszéttéptéged, mint a pinty.Tökmag a 45-ösét vizsgálgatta.-Engemet asztán nem fog széttépni, míg itt van ne-kem akövér Bertám.Az orangután miután kielégítettekíváncsiságát, lassanelsorrifordált. Tökmag elkezdte a45-ösét szétszedni.-Jézusom! Máris elkezdett rozsdálni,ahogy...Körülnézett.-Hé! Hová tűnt a herceg?- Egek!Eltűnt - mondta Lucas. - Észre se vettem.-Lehet, hogyleesett -jegyezte meg Rosetti, és lené-zett az "ágy"széléről. - Pedig nem is volt olyan rosszfej, ahhozképest, hogy angol.- Ez aztán nagy elismerés tőled -mondta Bubono-vitch. - képzelje, kapitány, Tökmag azértnem biliárdo-zik, mert fél, hogy esetleg angolospörgetéssel kell lök-nie a golyót.Tökmag hirtelen felült,és a többiekre nézett.- Épp azon gondolkoztam - mondta. -Tik hallottátokazt a sikolyt az éccaka?- Én hallottam -mondta Lucas. - És akkor mi van?41-Olyan volt, mint mikor valakit megölnek. Nem?- Háteléggé emberi hangnak tűnt.-Megvan! A herceg leesett ésegy tigris elkapta. Bisztos ő ordított. Ó Bubonovitchvalamire odamutatott. '""- Ott jön a szelleme. Á többiek odanéztek.-Atyaisten! - mondta Rosetti. - Micsoda pasas! Claytonfáról fára lendült, egy szarvassal a vállán. Majdkönnyedén melléjük ugrott. > <- Hoztam reggelit - mondta. - Kezdjétek el.Ledobta a tetemet, kihúzta a kését, és egy jókora adagotlekanyarintott belőle. Erős ujjai segítségével letépte ahúsról a bőrt és szállásuk egyik sarkában guggolva erősfogait belemélyítette a nyers húsba. Tökmagnak Ier esettaz álla és tágra nyílta szeme.Ó^-Meg se sütöd?.- kérdezte.- MÍvel? - érdeklődött Clayton. - Egy száraz fadarabsincs a környéken, amivel tüzet lehetne gyújtani Ha hústakarsz enni, meg kell tanulnod nyersén enni, legalábbaddig, amíg találunk egy állandó tábort és valamit, ami

éghető., '- Hát - mondta Tökmag -, lehet, hogy nem vagyok elégéhes.- Én bármit hajlandó vagyok kipróbálni, egyszer - mondtaBubonovitch. " Ó ;?Jerry Lucas levágott egy apró darabot, és elkezdte rágni.Clayton figyelte a három férfit, ahogy a meleg, nyershúsdarabkákon rágódnak.- Ezt nem így kell, enni - mondta. - Akkora darabokattépjetek le, amekkorát le tudtok nyelni, aztán egészbennyeljétek le. Ne rágjátok.42- Észtet meg hol tanultad? - érdeklődött Rosetti.- Az oroszlánoktól.Rosetti a többiekre nézett, megrázta a fejét, ésmegpróbált egy nagy darab szarvashúst lenyelni. Demegakadt a torkán és fulladozni kezdett.-Jézusom! - mondta, miután kiköpte a falatot. - Én mégsose vettem leckét oroszlántól.Hamarosan sokkal jobban csinálta.- Nem is olyan rossz, ha egyben nyeled le - vallotta beLucas.- Megtölti a gyomrod és erőt ad - mondta Clayton. Claytonátlendült a szomszédos fára, és hozott mégdurián gyümölcsöt. Most már jó étvággyal ették.- Ezek után - mondta Tökmag - már nincs olyan dolog, amitne tudnék megenni.- Elhagytam egy patakot idefelé jövet - mondta Clayton. -Ott ihatunk. Jó lenne, ha nekilátnánk. Föl kéne derítenia környéket, mielőtt bármit is tervezünk. Vihettek egykis húst a zsebetekben, ha megéheznétek. Bár vadmindenhol van. Nem fogunk éhezni.Senki sem akart húst vinni, ezért Clayton a tetemetlehajította a földre.- Ezt Csíkosnak - mondta.A nap sütött, és az erdő tele volt élettel. Bubonovitchelemében volt. Itt láthatta azokat az állatokat ésmadarakat, amelyekről a könyveiben tanult, és amelyekneka kitömött bundáját a múzeumokban látta, és persze sokolyannal is találkozott, amilyeneket még soha sem látottvagy nem is hallott róluk.- Egy igazi, élő természettudományi múzeum -mondta.43

Claytonnal az élen a patakhoz mentek, és miután szomjukatoltották, odavezette őket ahhoz a csapáshoz, amelyetreggeli vadászat közben fedezett fel. A csapás éppen abba

az irányba vezetett, amerre ő és Lucas menni szeretettvolna, vagyis a nyugati part irányába, de persze sok-sokmérföldnyire lehettek onnan.- Mostanában nem járt ember ezen az ösvényen -mondtaClayton -, de sok másféle állat viszont igen... elefánt,orrszarvú, tigris, szarvas. Ezen a csapáson találtam areggelinket. ,Tökmag meg akarta kérdezni, hogy hogyan ejtette ,ela,szarvast, de eszébe jutott, hogy az utóbbi időbentúlságosan is jóba volt az angollal. Biztos "HáromadikGyörgy" egyik haverja, gondolta, s kirázta a hideg. Égnekállt a haja, ha belegondolt, hogy mit szólnának ahaverjai, ha erről tudomást ázéreznéíiek. Ennek ellenéreel kellett ismernie, hogy ez a pasas nem volt rosszpasas, még ha utálta is elismerni.Széllel szemben haladtak; Clayton egyszer csak megállt,és jelzésképpen felemelte a kezét.- Egy ember van előttünk - mondta mély hangon. -1 Én,nemlátok senkit - mondta Rosetti.- Én sem - mondta -, de ott van.Néhány percig mozdulatlanul állt..- Ő is ugyanabba az irányba megy, mint mi - mondta. -Előre megyek, megnézem. Ti is gyertek, lassan.Föllendült egy fára, és eltűnt.- Nem látok senkit, nem hallok senkit, és ez a pasasaszondjá, hogy van egy pasas előttünk és ászt is tudja,hogy milyen irányba megy! >Rosetti kérdően Lucasra nézett.- Eddig még egyszer sem tévedett - mondta Jeiry.44Sing Tai nem halt meg. A japán szurony kegyetlen sebetokozott, de nem ért fontos szervet. Sing Tai két napigfeküdt saját vérében, barlangja mélyén. Aztán kimászott.Sokkos állapotban, a vérveszteségtől, a táplálék- ésvízhiánytól legyengülve, a fájdalomtól néha az ájuláshatárán, támolyogva elindult a Tiang Umar faluja felévezető ösvényen. A keleti ember a nyugatinál könnyebben,természetesebben fogadja el a halált, életfelfogása igennagy mértékben különbözik. Sing Tai nem akart meghalni.Amíg volt remény, hogy a szeretett úrnő még életben vanés szüksége lehet rá, addig neki is élnie kell. TiangUmar falujában esetleg tudnak róla valamit. Eszerint majdeldöntheti, hogy éljen-e vagy haljon.így Sing Tai hűséges szíve tovább vert, ha gyengén is.Bár voltak pillanatok, amikor kételkedett abban, hogyereje elviszi a faluig. Ilyen gondolatok foglalkoztatták,amikor legnagyobb megdöbbenésére, egy majdnem meztelenóriás jelent meg előtte az ösvényen, egy fekete hajú,szürke szemű, barna bőrű óriás. Ez talán a vég, gondolta

Sing Tai. tClayton egy az ösvény fölött átnyúló fáról ugrott le.Angolul szólt Sing Taihoz, és Sing Tai angolul válaszolt,igaz, az egyszerűsített, keverék pidgin-Eriglish-tbeszélte. Hongkongban Sing Tai évekig lakott angoloknál.Ó ?Clayton látta a véres ruházatát, és észrevette, hogy akimerültségtől már az ájulás határán van.- Hogy sérültél meg? - kérdezte.-Japán majomember szuronyát döfte, itt. - Megmutatta ahelyét az oldalán.- Miért? - kérdezte Clayton, és Sing Tai elmondta, mi istörtént.45

- Vannak a közelben japánok? -*? Én nem hinni.-^ Milyen messze van az a falu, ahová tartasz? -Már nincstúl messze, lehet egy kilométer. -Az ottaniakbarátságosak a japánokkal?- Nem. Nagyon utálni japán.Clayton társai megjelentek a kanyarban.- Látod - mondta Lucas -, megint igaza volt. -Ennek apasasnak mindig igaza van - motyogtaTökmag -, de nem értem hogy csinálta, semmi varázsgömbmeg ilyesmi.- Még tükröket sem használt - mondta Bubonovitch. SingTai aggódva figyelte őket; ahogy közeledtek.- Ők a barátaim - mondta Clayton. '*- Amerikai pilóták.- Amelikaiak! - Sing Tai fellélegzett. - Most már biztosmegmenteni kisasszonka.Clayton előadta Sing Tai történetét a többieknek, és úgydöntöttek, hogy együtt mennek Tiang Umar falujába.Clayton óvatosan ölbe vette a kínait, és az ösvényencipelte tovább. Amikor Sing Tai szólt, hogy közel vannaka faluhoz, letette őt az an^ol, és azt mondta, hogyvárjanak, amíg ő előremegy tájékozódni. A japánkülönítmény még ott lehet. De nem volt, így Clayton hamarvisszatért.Tiang Umar melegen fogadta őket, miután Sing Taielmagyarázta, hogy ők kicsodák. Sing Tai tolmácsolásasegítségével Tiang Umar elmondta nekik, hogy a japánokelőző reggel mentek el, és magukkal vitték a hollandlányt és az egyik fiatal falubélit. Hogy hova tartottak,azt nem tudta. Annyit tudott, hogy onnan egynapi járásra,délkeletre van egy japán tábor. Talán abba a tá-46borba tartottak. Ha megvárnák a kampongjában-, az ifjúÁlam többet mondhatna, mert egészen biztos, hogyvisszatér, hiszen a japánok csak azért vitték magukkal,

hogy tolmácskodjon a falvakban, amelyeket érintenek.Úgy döntöttek, hogy várnak. Clayton különösen izgatottvolt, így amikor meghozták a döntést, elindult egyedül azerdőbe.-Biztos valamilyen olyan vízi bivallyal fog visszajönni ahóna alatt - jósolta meg Tökmag.De amikor visszatért, csak néhány erős, vékony ágat éspár szál bambuszt hozott magával. Ezekből és néhánycsirketollból, valamint a Tiang Umar által adottzsinegből íjat, nyílvesszőket és egy lándzsát készített.Fegyvereinek hegyét a tűzben keményítette meg. Azejtőernyő-selyemből tegezt készített.Társai nagy érdeklődéssel figyelték. Rosettire nemgyakorolt nagy hatást, hogy fegyverei segítségével nemcsak elegendő vadat tud elejteni, hanem azok emberekkelszemben is felhasználhatók védekezésre.- Majd mi tartjuk a vadat, amíg ő meglövi? - kérdezteBubonovitchot. - Mondd, mi van, ha ezekkel a dolgokkalvalaki megbök, és én rájövök...- Ne legyél már undok - mondta Bubonovitch.*De Rosetti számára a fegyvert a 45-ös colt, a géppisztolyés a géppuska jelentette, nem pedig egy bambuszvessző,csirketollal a végén.Késő délután Álam visszatért. Fecsegő bennszülöttek egycsoportja azonnal körülvette. Sing Tai végül is megtudta,mi történt, és mindent elmondott Claytonnák. Álam tudta,hogy a két japán tiszt a lány miatt veszett össze, ésaznap reggel, amikor elhagyta a falut, a lány mégbiztonságban volt.47

Sing Tai könnyekkel a szemében könyörgött Clayton-nak,hogy szabadítsa ki Corrie-t a japánok kezéből. Clayton ésaz amerikaiak megvitatták az ügyet. Valamennyien azonvoltak, hogy meg kell' próbálni, de különbözőmegfontolásból cselekedtek. Clayton és Bubo-novitch alányt akarta megmenteni. Lucas és Rosetti a japánokatszerette volna tönkreverni. Őket kevésbé érdekelte a lánysorsa, annál is kevésbé, mivej mindkettő nő-gyűlölő volt.Lucas azért Utálta a nőket, mivel a lány, akit OklahomaCityben hagyott, két hónappal az elutazása Után hozzámentegy 4-F-esh'ez. Rosetti gyűlölete pedig abból származott,hogy egész életében utálta az anyját.. Másnap reggel korán útra keltek, vezetőjük Álam volt.

5.

Lassan és óvatosan haladtak előre, Clayton a többiekelőtt felderítette a terepet. Tökm&g nem értette, hogy

miért kellett Álamnak is jönnie, és biztos volt abban,hogy eltévednek. Egy általa kitalált furcsa nyelvenfolyton azt tudakolta Álamtól, hogy jó úton haladnak-e. Abennszülött, akinek fogalma se volt arról, hogy Tökmagvad gesztikulációja mit jelent, bólintott és mosolygott,mihelyt Rosetti elkezdett mutogatni és grimaszolni.Lucas és Bubonovitch nem aggódott annyira, mint Tökmag.Jobban bíztak az angolbari, mint ő. Ők sem tudhatták,hogy Claytonnak nem volt szüksége arra, hogy Álam mutassaaz utat, merre haladt a fehér lány ésa bennszülött fiú a különítménnyel. Gyakorlott érzékkelrnjndenütt felfedezte az elhaladásuk nyomait az ösvénymentén.>Már sötét volt, mire a faluhoz értek. Clayton kérte atöbbieket, hogy várjanak, amíg ő előremegy éstájékozódik. Az angol úgy találta, hogy a falut gyengénőrzik, ezért könnyedén behatolhatott. Holdmentes éjszakavolt és a felhők eltakarták a csillagokat. Néhány házbangyenge fény pislákolt. A körülmények ideálisak voltakClayton tervének megvalósításához.Közel ahhoz a ponthoz, ahol elérte a falut, hihetetlenüljó szaglásával megérezte, hói van a fehér lány. Hallottaa két japcsi mérges fecsegését ugyanabban a házbán. Ezlenne az a két tiszt^ aki még mindig a lányon veszekszik.Elhagyta a falut azon a ponton, ahol behatolt, majdmegkerülve, elment a falu másik vegéhez. Itt egy őr állt.Claytonnak egyáltalán nem volt szüksége erre az őrre. Afickó le-föl sétált. Clayton egy fa mögé guggolt és várt.Az őr közeledett. Egy sötét alak hátulról ráugrott, ésmielőtt segítségért kiálthatott volna, egy éles pengeelvágta a torkát. * .,Clayton kivonszolta a hullát a faluból, és visszatérttársaihoz. Elsuttogta az utasításokat, a'ztán a falumásik végéhez vezette őket. ;;.-A 45-öseitekből - mondotta - valószínűleg kilövitek atárban lévő lőszereket. De nagyobb a valószínűsége, hogya szerkezet már annyira megrozsdásodott, hogy nem fogjakivetni a hüvelyt és nem tölt újra, de lőjetek, ha ők istüzelnek. Ha többen lesznek, dobáljatok köveket a faluba,hogy a figyelmet eltereljétek, és ezalatt torkotokszakadtából kiabáljatok. Ezt három perc múlva kezd-49

jétek el. Négy perc múlva pedig gyertek ki onnan, degyorsan. A falu fölötti hátsó ösvényen találkozunk. Azórádat takard el, kapitány.Aztán eltűnt.Visszament a falu felső végébe és elrejtőzött a ház

alatt, amelyben a két tiszt meg a lány volt. Egy perccelkésőbb lövések hallatszottak a falu túlsó végéből, éshangos kiabálás törte meg az éjszaka csendjét. Claytonmosolygott. Úgy hangzott, mintha nagy erőkkel támadtakvolna a falura.Egy másodperccel később a két tiszt kirohant a házból,parancsokat üvöltöztek, és magyarázatot követeltek. Akatonák kirohantak a házakból, és a zaj irányábafutottak. Ekkor Clayton felszaladt a ház bejáratáhozvezető létrán, és belépett. A lány gyékényszőnyegenfeküdt a szoba végében. Csuklója és lába összekötözve.A lány látta ezt a majdnem meztelen férfit feléjerohanni. Lehajolt az angol, á karjaiba vette, és kivitteőt a házból a dzsungelbe. A lány teljesen meg voltrémülve. Micsoda borzalom vár még rá?Csak annyit látott a szoba félhomályában, hogy a férfimagas és a bőre barna. Kint a dzsungelösvényen egy kistávolságon cipelte. Aztán megállt, és letette. Valamihideget érzett a csuklójánál, s a keze egyszerre szabadlett. Aztán az idegen elvágta a lábán lévő zsinórt is.- Ki vagy te? - kérdezte Corrie hollandul.-Csend! - figyelmeztette Clayton.Ebben a pillanatban négyen csatlakoztak hozzájuk, ésvalamennyien szótlanul elindultak a sötét ösvényen. Kikezek? Mit akarnak tőle? Az egyetlen szó: csend, amiangolul hangzott el, egy kicsit megnyugtatta. Legalábbnem japánok.50Még egy óráig szótlanul haladtak előre, s Claytonállandóan arra figyelt, hogy nem követik-e őket. De nemtörtént semmi. Végre megszólalt.- Azt hiszem, megtévesztettük őket - mondta. - Ha mégisutánunk indulnak, valószínűleg a'másik irányban keresnekmajd.- Kik vagytok? - kérdezte Corrie, most már angolul.- A barátaid - felelt Glayton. - Sing Tai mesélt rólad.Ezért eljöttünk és megmentettünk.- Sing Tai nem halt meg?.- .- Nem, de súlyosan megsebesült.Ekkor megszólalt Álam és megnyugtatta őt.- Most már biztonságban vagy - mondta. - Úgy hallottam,hogy az amerikaiak bármire képesek. Most már el ishiszem.- Ok amerikaiak? - kérdezte Corrie hitetlenkedve. - Végülis partra szálltak?- Csak ez a néhány. A gépüket lelőtték.- Ez aranyos trükk volt, ezredes - mondta Bubono-vitch. -Jól átvertük őket.- Majdnem rosszul sült el, mert elfelejtettelek

figyelmeztetni, hogy merre tüzeljetek. Két golyó igenközel süvített el mellettem.Clayton a lányhoz fordult.- Elég erősnek érzed magad ahhoz, hogy az éjszakahátralevő részében továbbmenjünk? - kérdezte.- Igen, elég erős vagyok - válaszolt. - Amint látjátok, agyalogláshoz már hozzászoktam. Volt benne részem azelmúlt két év során, hogy elkerüljem a japánokat.- Két év?- Igen. Az invázió óta. Ez idő alatt Sing Tai és én végiga hegyekben bujkáltunk.51

Clayton kérésére elmesélte történetét - az ültetvényrőlvaló menekülésről, anyja haláláról, apja és Lum Kammeggyilkolásáról, néhány bennszülött hűtlenségéről, ésmások hűségéről beszélt.Hajnalban értek Tiang Umar falujába,' de ott csak addigidőztek, amíg valamit ettek, aztán Álam nélkültovábbmentek. Tervet dolgoztak ki az éjszaka során. Arraalapozták, hogy a japánok előbb-utóbb visszajönnek afaluba, hogy megtalálják a lányt. Ezenkívül Corrie nemkívánt semmi olyat tenni, ami veszélyeztette volnaezeknek az embereknek a biztonságát, akik barátjuknakfogadták.Corfie és Sing Tai sok búvóhelyet ismert fent áhegyekben. De kénytelenek voltak egyre közelebb menniTiang Umar falujához, mivel nem tudtak biztonságosabbvidéken megfelelő és elegendő táplálékot szerezni. Mostmár máshogy lesz. Az amerikaiak bármire képesek.Sing Tait hátra kellett hagyni, mivel nem volt olyanállapotban, hogy továbbmenjen. Tiang Umar megnyugtattaőket, hogy a kínait el tudja rejteni olyan helyen, ahol ajapánok nem találnak rá, ha esetleg visszajönnének afaluba.- Ha tudok, akkor üzenek, hogy éppen hol yagyok, TiangUmar - mondta Corrie. - Aztán amikor már elég erős lesz,esetleg utánam küldheti Sing Tait.Corrie a hegyek belsejébe vezette a csapatot. Voltak ittmeredek szakadékok, csobogó patakok, tikfa-erdők,hatalmas bambuszligetek, lankás völgyek, embermagasságúfűvel.Lucas és Clayton úgy döntöttek, hogy feljebb mennek ahegyekbe, majd délkelet felé fordulnak, s csak aztán atengerpart irányába. így elkerülik azt a területet, ahola52

gép lezuhant, s ahol a japánok már biztosan keresik őket.így aligha esik útjukba falu, amelynek lakói esetlegértesíthetnék a japánokat.Clayton gyakran eltűnt, hogy élelmet keressen, és sosemtért vissza üres kézzel. Vagy foglyot ejtett, vagyfácánt, néha szarvast, és most már tüzet raktak atáborhelyükön, hogy az amerikaiak meg tudják sütni ahúst.Az ösvényen Corrie és Clayton mindig az élen haladt,mögöttük Bubonovitch, végül Lucas és Tökmag zárta a sort,hogy minél távolabb legyenek a holland lánytól. Nemtudtak megbékélni a nő jelenlétével. Nem is azért, mertveszélyeztetheti a szökésüket, hanem inkább a nőkkelszemben volt fenntartásuk, úgy általában.- Asziszem, muszáj elviselnünk a csajt - mondta Ro-setti.- Nem hagyhatjuk, hogy a jappoké legyen.Jerry Lucas egyetértett.- Ha ő egy férfi lenne vagy egy majom, nem is lenne olyanrossz. De egyszerűen nincs kedvem nőkkel foglalkozni.- Valami csaj átvert téged? - kérdezte Tökmag. -Azt mégelviseltem volrfa, hogy otthagy egy 4-F-esért rögtön azután, hogy eltűntem - mondta Jcrry -, dehogy emellett ez az akárki republikánus is volt!...- Nem éppen csúnya - vallotta be Tökmag, vonakodva.- Ezek a legrosszabbak - mondta Jerry. - Végtelenülönzőek és kapzsik. Mindig kicsalnak valamit az emberből.Adjál! Adjál! Adjál! Állandóan csak erre gondolnak. Havalaha is el akarsz venni valakit, Tökmag, vegyél el egyvén szatyrot - tanácsolta Jerry, kioktatóan -, aki hálásbárkinek, aki hajlandó őt elvenni.-Ki akar egy vén szatyrot elvenni? - kérdezte Tök-mag.- Akkor nem kell tartani a nőcsábászbktól sem.- Aki elveszi ezt a kis holland példányt, annak lesz eléggondja. A környék összes nőcsábásza az ő háza körül fogkoslatni. Láttad már, micsinálnak ezek, ha a csajmosolyog?- Beleestél, Tökmag?- Egy francot, de nekem is van szemem, nem?- Én sose nézek rá - hazudta Jerry.Abban a pillanatban egy fogolycsapat röppent fel. Claytonmár korábban nyílvesszőt helyezett az íjára. Most a húrmegpendült, és egy fogoly leesett. A férfi mozdulataiolyan gyorsak, olyan biztosak és gördülékenyek voltak,mint a fénysugár.-Atyaisten! -kiáltott fel Rosetti. - Feladom. Ez nemember! Honnan a francbór tudta, hogy a madarak föl fognakröpülni? Hogyan találhatta el azzal a izével?Jerry megrázta a fejét.-Gőzöm sincs. Biztos érezte a szagukat vagy hallottaőket. Elég sok rejtélyes dolgot szokott csinálni.

- Meg fogom tanulni, hogy hogyan kell egy olyan izéthasználni - mondta Tökmag.Rosettinek sikerült olyannyira túltennie magát anglo-fóbiáján, hogy végül megkérte Claytont, mutassa meg,hogyan kell íjat és nyílvesszőt készíteni. Lucas ésBubonovitch hasonló kívánsággal állt elő. Másnap Claytonösszegyűjtötte a szükséges anyagokat, és irányításamellett mindnyájan hozzákezdtek fegyvereket készíteni,még Corrie is. > ' .A holland lány a hegyek tisztásain található erős fűrostjaiból készített húrt az íjakhoz. Clayton madarakat55

ejtett el a tollúkért, és megtanította a többieknek,hogyan tollazzák fel nyilaikat. A fegyverek készítéseszinte kellemes szórakozás volt a sziklamászás, adzsungel aljnövényzetével való hadakozás, valamint azegyik szakádé* kon való leereszkedés, egy másik magasabbsziklára történő felkapaszkodás közben. Ez volt az elsőalkalom, hogy ötüknek része lehetett hosszabb társasérintkezésben, mivel a mindennapos kemény menetelés utánalvásra volt a legnagyobb szükségük.A holland lány Jerry Lucashoz ült közel, aki figyelteCorrie fürge ujjait, amint a fű rostjait sodorta, ésJerry úgy találta, hogy szépek a kezei - kicsik ésformásak. Azt is észrevette, hogy két keserű évnehézségei ellenére is vigyázott a körmeire. Bánatosan asajátjaira tekintett. Valahogy mindig takarosnak éstisztának tűnt a nő. Fogalma se volt, ez hogy sikerültneki.- Mulatságos lesz ezekkel vadászni - mondta Corriehibátlan, szinte oxfordi angolsággal. «- Ha egyáltalán eltalálunk valamit - válaszolt Lucas.Jobban beszél angolul, mint én, gondolta.- Sokat kell gyakorolnunk -%jegyezte meg a lány. -Nemhelyes, hogy négy ilyen felnőtt ember mindenben Claytonezredestől függjön, mint a kisgyerekek.- Nem - válaszolt.- Hát nem csodálatos ember?Jerry egy igent motyogott, és folytatta a munkáját,ügyetlen és gyakorlatlan ujjaival megpróbált feltollazniegy nyílvesszőt. Azt kívánta, hogy a lány maradjonnyugton. Azt kívánta, hogy a lány bárcsak Halifaxbanlenne. Miért kell a nőknek megkeseríteniük a férfiakéletét?56Corrie ránézett, kérdőe/i. Szemei beszéltek. Corriefigyelte, ahogy ügyetlenül megpróbál egy tollat anyílvessző végére erősíteni.

- Várjál - mondta. - Hadd segítsek. Tartsd oda a tollat,és én majd a végére erősítem. Szorítsd oda. így. Kész isvan.Ahogy a rostszálakat körültekerte a nyílvesszőn, kezegyakran megérintette Lucasét. A férfi kellemesnek találtaaz érintését, s emiatt dühös lett.- Hagyjad - mondta, majdnem durván. - Magam is meg tudomcsinálni. Nem kell fáradni.Corrie meglepődve nézett rá. Aztán visszatért az íjhúrkészítéséhez. A lány nem szólt semmit, de amikortekintetük egy pillanatra találkozott, Lucas megdöbbenéstés fájdalmat látott szemében. Ugyanezt látta egyszer egyszarvas szemében, amelyet lelőtt; azóta nem ölt szarvast.Átkozott hülye vagy, gondolta magáról. Aztán megerőltettemagát, s így szólt:- Ne haragudj. Nem akartam durva lenni.- Nem kedvelsz engem - mondta a lány. - Miért? Valamivelmegbántottalak?- Dehogyis. És miből gondolod, hogy nem kedvellek?- Elég nyilvánvaló. A kis őrmester sem kedvel engem.Észrevettem, hogy néha úgy néz rám, mintha le akarnáharapni a fejemet.- Vannak férfiak, akik szégyenlősek nők társaságában -felelte.A lány elmosolyodott.- De te nem - mondta.Egy pillanatig csendben maradtak. Aztán Jerry megszólalt.57

- Segítenél nekem? Nagyon ügyetlen vagyok.Mégis úriember, gondolta Corrie.Ismét erősen odakötözte a tollakat, míg Jerryodaszorította ujjaival. Kezük érintette egymást.Legnagyobb bosszúságára, Jerry észrevette, hogy egyreinkább úgy tartja a kezét, hogy gyakrabban érintkezzenCorrie-éval.

6.

Még meneteles közben is sokat gyakorolták az íjászatot.Corrie megszégyenítette a férfiakat. Rendkívül gyors éspontos volt, és az erős íjat annyira megfeszítette, hogya hetven centi hosszú nyílvessző tollai a jobb fülétérintették.Clayton megdicsérte. Tökmag megjegyezte Bubono-vitchnak,hogy szerinte az íjászat egyébként is egy nőies sport.Jerry titokban csodálta a lány talpraesettségét, deszégyellte is magát emiatt. Megpróbált az Oklahoma City-beli lányra és a republikánufc 4-F-es barátjára gondolni.

Corrie elmondta, hogy Hollandiában, amíg iskolába járt,két évig tagja volt egy íjászklubnak, és miutánvisszatért apja ültetvényére, ott is keményen gyakorolt.- Ha ennyi idő után sem tudnék vele bánni, akkor nagyonügyetlennek'tartanám magam.Ekkor Tökmag is elkezdett dicsekedni jó céllövőképességével. Elég ügyesek voltak mindnyájan, és jaj voltannak a madárnak vagy vadnak, amelyik az útjukba került.Egy mészkősziklában találtak néhány száraz barlan-58got, és Clayton elhatározta, hogy addig ott maradnak,amíg sikerül új ruhát és lábbelit készíteniük, hiszencipőjük már szinte eltűnt, és ruhájuk is csupa rongyvolt.Az angol nagyjából kikészítette egy szarvas bőrét, ésbambuszból árat meg tűket fabrikált. Corrie a nyílvesszőkés az íjak készítéséhez felhasznált erős növényirostokból valamennyiük részére kezdetleges szandáltformázott.Egyik reggel a lány egyedül munkálkodott, amíg a férfiakelmentek vadászni. Épp az elmúlt két éven gondolkodott, abánattól, nélkülözéstől és veszélyektől terhes évekről.Fájdalommal, visszafojtott könnyekkel és gyűlölettel teliévek. A jelenlegi helyzetén is elgondolkodott; egyedül avad hegyek rengetegében, négy furcsa férfival, négyidegennel. És rájött, hogy sosem érezte magát nagyobbbiztonságban, mint most, és két év óta először boldog.Elmosolyodott, ahogy arra gondolt, mennyire meg voltrémülve, amikor az a majdnem meztelen barna emberelcipelte őt az erdőbe. S hogy mennyire meglepődött,amikor megtudta, hogy ő a Királyi Légierő ezredese. Márkezdetben megkedvelte őt és Bubonovitch őrmestert. Azőrmestert nyomban a szívébe zárta, amikor megmutatta nekia fényképeket a feleségéről és a gyermekéről. Kezdetbensem "a kis őrmestert", sem Lucas kapitányt nem kedvelte.Mindkettő faragatlan, gondolta, de a kapitány alegrosszabb, mivel művelt ember, és tudnia kéne, hogyanviselkedjen egy nővel.Mind ez idáig ezt gondolta róla* de amióta segített neki.nyílvesszőt fabrikálni, azóta teljesen más a helyzet.Még mindig nem kereste a társaságát, de most már nem59

is kerülte el, mint régen. Bubonovitch elmondta neki,hogy Jerry milyen kitűnő pilóta, s hogy a legénységemennyire tiszteli őt. Elmondott néhány történetet Lucasbátorságáról, csupa igaz történetet. Ilyen a legénység,ha szeretnek egy tisztet.Ebből Corric azt vonta le tanulságul, hogy Lucas nem

kedveli a nők társaságát, és esetleg nőgyűlölő. Ezt agondolatot érdekesnek találta. Emellett mulatságos isvolt. Elmosolyodott, amikor elképzelte, hogy mit érezhetegy nőgyűlölő ilyen helyzetben - arra kényszerítve, hogyegy nő társaságában legyen nap mint nap. Ráadásul egyszép és fiatal nővel együtt, tette hozzá gondolatban.Hiszen Corrie tizennyolc éves volt, és tudta magáról,hogy csinosabb az átlagnál, még ezekben a rongyokban is,még ezzel a rettenetes hajzattal is, ami leginkábbrozsda-fekete volt, és szőke a hajszálak tövénél. Nemvolt tükre, de néha a víztükörben látta saját vonásait.Ez mindig megnevettette. Mostanában könnyen nevetett,ésgyakran, mivel szokatlanul boldog volt.Elmélkedett azon is, hogy Lucas kapitány akkor sekedvelte volna őt, ha normális körülmények közötttalálkoznak, ha Corrie szép ruhát viselne és aranyhajkoronája kecsesen be lenne rakva. Ha alaposan magábaszállna, akkor eltűnődne azon, hogy miért gondoi olyansokat a kapitányra. Természetesen jóképűnck és rendkívülférfiasnak tartotta, de^egyúttal öregnek is, pedig nagyonmeglepődött volna, ha megtudja, hogy csak huszonhároméves. Lucast a rá háruló felelősség és az erős idegiigénybevétel gyorsan öregítette. Harminc tonnányialumíniumot,* acélt és veszélyes robbanóanyagot alevegőbe emelni és' csatába vinni, s azt érezni, hogycsak tőle függ egy gyönyörű, félmillió dollárt érő60repülőnek és kilenc legjobb barátjának a biztonsága, ezelégséges felelősséget jelent ahhoz, hogy az érettségrán-*cai megjelenjenek. Mindez nyomokat hagyott JerryLucas arcán is.Gondolatait közeledő emberi hangok zavarták meg. Corrieelőször azt hitte, hogy a vadászok tértek vissza. Deahogy a hangok közeledtek, felismerte a helyi nyelvintonációját, és pillanatok múlva néhány szumátrai jelentmeg a barlang bejáratánál. Koszos és gonosz kinézetűemberek voltak, úgy tizen lehettek. Magukkal vittékCorrie-t. Beszélgetésükből hamar megtudta, hogy miért: ajapánok jutalmat ígértek, ha elfogják őt és Sing Tait.A nap lemenőben volt, amikor a Vadászok visszatértek abarlanghoz. A rövid egyenlítői szürkületet hamarosansötétség követi. A férfiak azonnal észrevették, hogynincs ott a lány, és arról beszéltek, hová mehetett.- Biztos itt hagyott minket - mondta Tökmag. - Semmilyencsajba' nem bízhatsz.- Ne legyél ilyen rohadt 'ostoba - förmedt rá Lucas.Tökmag álla leesett megdöbbenésében. Majdnem biztos voltabban, hogy a kapitány egyet fog vele érteni.- Miért hagyott volna itt minket? - kérdezte Lucasingerülten. - Mi jelentettük neki az egyetlen esélyt,

hogy a jappoktól megszökjön. Biztos elment vadászni.- Miből gondolod, hogy itt hagyott minket, Rosetti?- kérdezte Clayton, aki a talajt vizsgálta a barlangbejárata előtt.- Ismerem én a csajokat - mondta Tökmag.- - Ennél jobb bizonyítékra van szükségem - szólt azangol.61

-Hát az biztos, hogy nem vadászni ment -jelentette kiBubonovitch a barlang mélyéből. Ó- Honnan tudod? - kérdezte Lucas.- Itt van az íja és a nyilai.- Nem, nem vadászni ment és nem is menekült el -mondtaClayton..- Erőszakkal vitte el egy bennszülött1 banda.Úgy tizen lehettek. Abba az irányba mentek.Megmutatta az irányt.- Van valami varázsgömböd, ezredes? - kérdezteBubonovitch szkeptikusan.-Van nekem valamim, ami annál megbízhatóbb: a két szememés az orrom. Nektek is van, emberek, csak a tiétek nemjó. Eltompult több generáció könnyű élete során, amikortörvényekkel, rendőrséggel és katonákkal szavatolták abizonságotokat. . .- És a tiéddel mi van, ezredes? - kérdezte Lucaskötekedőén.- Én csak azért tudtam fennmaradni, mert az érzékeimugyanolyan élesek, mint az ellenségeimé, általában jóvalélesebb, és ez tapasztalattal és intelligenciávalpárosulva megvéd olyan helyeken, ahol nincsenektörvények, nincs rendőrség és nincsenek katonák.-Mint Londonban - jegyezte meg Bubonovitch. Clayton csakmosolygott.- Honnan tudod, hogy nem önként ment a bennszülöttekkel?T* kérdezte Jerry Lucas. - Lehet, hogy volt egy nyomósoka, amiről mi természetesen nem tudhatunk. De aztsemmiképpen nem hiszem, hogy itt hagyott minket.''-": ,- Erőszakkal vitték el, rövid ellenállás után. A jelek aföldön egyértelműen mutatják. Itt láthatjátok azellenállás nyomait, aztán, egy kis szakaszon vonszolták.Utána62a nyomai eltűnnek. Ekkor fölvették, és tovább cipelték. Abennszülöttek szaga a füvön érezhető.- Akkor meg mire várunk? - kiáltott Lucas. - Induljunk!.-Persze - mondta Tökmag. - Menjünk a mocskoshogyishívjákok után. Nem vihetik el csak úgy...

Hirtelen elhallgatott, és maga is meglepődött azon afurcsa érzésen, amit a gyűlölt "csaj" elrablása kiváltottbelőle.Elkezdett esni, hirtelen trópusi vízözön zúdult le.Clayton a barlang takarásába lépett.-Semmi értelme annak, hogy iríbst elinduljunk -mondta. -Az eső elmossa a szagnyomokat, és a látha-tóakat semtudjuk követni a sötétben. Úgyis kénytelenek valaholmegállni éjszakára. A bennszülöttek nem szeretnek éjszakautazni a nagymacskák miatt. Nem jutnak messzire. Most nemindulhatunk el azonnal, megvárjuk a reggelt, amikor márelég világos lesz ahhoz, hogy lássam a nyomokat.- Szegény gyerek - mondta Jcrry Lucas. Hajnalban útrakeltek, hogy Corrie elrablói kereséséreinduljanak. Az amerikaiak semmiféle nyomot nem láttak, deaz angol gyakorlott szeme mindent észrevett. A barlangtólnem messze látta azt a helyet, ahol Corrie-t letették ésgyaloglásra kényszerítettek.Már dél felé járt, amikor Clayton megállt és beleszagoltabba a fuvallatba, amely arról fújt, amerről éppenjöttek.- Jobb lesz, ha most felmászunk a fákra - mondta atöbbieknek, - Egy tigris jön utánunk az ösvényen. Márnincsen messze.63'

Ahogy besötétedett, Corrie elrablói egy hegyi tisztásszélén telepedtek le. Tüzet raktak, hogy távol tartsák anagymacskákat, és közel húzódtak hozzá, egy ember pedig atűzre felügyelt.A lány nagyon fáradt volt, ezért aludt néhány órát.Amikor felébredt, látta, hogy a tűz kialudt, és biztosvolt abban, hogy az őr is alszik. Úgy érezte, hogy mostmegszökhet. A sötét, ijesztő erdő felé nézett - üressötétségnek tűnt. De benne bujkált a lehetséges halál. Amásik irányban, amerre ezek az emberek őt viszik, ahalálnál is rosszabb vár rá. Szembeállította a biztosat alehetségessel, és gyorsan döntött.Halkan fölállt.- Az őr a kialudt tűz mellett terült el. Alány kikerülte őt meg az útjában heverőket. Néhány percmúlva már az erdőben járt. Bár az ösvényt gyakranhasználhatták, s jól kitaposták, mégis nehéz volt követnia sötétben, így lassan haladt, bukdácsolva. De ő csakment tovább, hogy mire a nap felkel, minél nagyobbtávolságra legyen elrablóitól, hiszen biztos lehetettbenne, hogy követni fogják.Nagyon félt. Az erdőben mindenfelől hangokat hallott -lopakodó, fenyegető hangokat. És bármelyik hang Halálthozhat, lehet az a Halál szárnyának vagy mancsának

suhintása. De mégis tovább tapogatózott, egyre mélyebbreés mélyebbre az áthatolhatatlan homályban, s egyszer csakmegszólalt egy hang, amitől meghűlt benne a vér: egytigris morgott. Aztán hallotta, amint áttörtet azaljnövényzeten, mintha szagot fogott volna.Corrie az ösvény széléhez húzódott, karját kitárta.Imádkozott, hogy találjon egy olyan fát, amelyikre feltud kapaszkodni. Egy Iclógó lián az arcába csapódott.Megragadta, és elkezdett mászni fölfelé. Egyre köze-64lebbről hallatszott, amint a vadállat teste áthatol aszövevényes aljnövényzeten. Corrie egyre feljebb mászott.Lentről néhány hátborzongató morgás hallatszott, s atigris ugrott. Olyan erővel vetődött neki a fának, hogyaz ütés hatására a lány majdnem elengedte a liánt, de afélelem és a kétségbeesés megsokszorozta erejét.A lián erősen kilengett, ahogy a vadállat ismét ugrott,de most már tudta a lány, hogy nem érheti őt el, csak alián tartson ki. Csak el ne szakadjon! A tigris mégkétszer próbálkozott, miközben Corrie végre elérte azalsó ágakat, ahol menedéket talált, legalábbis a tigriselől. Persze a föld felett más veszélyek is fenyegetik azembert a dzsungelben, közülük is a legfélelmetesebb a pi-ton.Egy ideig még a fa alatt maradt a ragadozó. Időnkéntmorgott. Aztán a lány úgy hallotta, hogy elmegy. Ekkorelhatározta, hogy lemászik, és folytatja útját. Biztosvolt abban, hogy Clayton a keresésére indul, de ő sem tudsemmit sem tenni érte, amíg meg nem virrad. Jerry Lu-casra gondolt. Még ha nem is kedvelte őt, biztos segítmajd a keresésben - nem azért, mert ő Corrie ván derMeer, hanem azért, mert nő. És természetesen Bubono-vitchis jönni fog, és a kis őrmester sem máradhat ki.Úgy döntött, hogy napkeltéig vár. A Csíkos néha nappal isvadászik, de inkább éjszaka. A mostanit hívják a malájoktigris-időjárásnak - a sötét, csillagtalan, páráséjszakát. ...'.'Végül a hosszú éjszaka véget ért, Corrie lemászott azösvényre, és folytatta a menekülést. Most már gyorsanhaladt.65

7.

Az ösvény fölött áthajló ágakon a Lovely Lady túlélőiarra vártak, hogy a tigris elmenjen és ők lemászhassanak.Nem állt szándékukban beavatkozni a tigris áthaladásába.Az amerikaiak megnyugtatták egymást, hogy megvan a

tigrisük, és vigy©rogtak, mintha valami szellemesetmondtak volna.Már annyiszor másztak fára Claytonnal, hogy Tökmag aztmondta, már attól tart, egyszer csak farka nő.- Neked már csak az hiányzik - nyugtatta meg Bubo-novitch.Körülöttük az erdő megszokott nappali hangjaihallatszottak, amelyekhez már annyira hozzászoktak -madarak rekedt csicscrgése, a sziámang gibbonok ijesztőüvöltése, a kis emberszabásúak csacsogása, de a tigrismost egy hangot sem adott. Tökmag állította, hogy eztéves riadó volt.Alattuk alig harminc méternyi ösvény volt látható kétkanyar között - tizenöt-tizenöt méter mindkét irányban.Ekkor hirtelen megjelent a tigris, hosszan elnyújtottmozgással, hangtalanul, puha léptekkel haladt párnástappancsain.Vele egyszerre egy karcsú alak jelent meg az ellentéteskanyarban. Corríc volt az. A tigris és a lány megállt,farkasszemet nézve, úgy harminc méterre egymástól. Atigris mélyet morgott, majd elkezdett feléje ügetni. Cor-rie mintha megdermedt volna a borzalomtól. Egy pillanatigmeg se mozdult. De ugyanabban a pillanatban észrevett egymajdnem meztelen embert, aki felülről egyenesen aragadozó hátára vetette magát. Aztán három fér-66fi ugrott az ösvényre, kirántották késüket a tokból, s anagymacskával birkózó férfi felé rohantak. Az élen Ro-setti őrmester futott, az angolgyűlölő.Az acél izomzatú kar a tigris nyaka köré tekeredett,hatalmas, izmos lábai a tigris ágyéka köré záródtak, és aférfi szabad karja az éles pengét a vadállat bal oldalábadöfte. Dühös morgás hagyta el a tigris torkát, ahogyhaláltusáját vívta. És Corrie rémületére, hasonló vadmorgás hagyta el a férfi torkát is. A három amerikaiföldbe gyökerezett lábbal figyelte a két vadállat köztirövid küzdelmet, anélkül, hogy valamit is segíthettekvolna a férfinak, mivel a sebzett tigris vadul pörgött ésugrándo-zott. ÓDe ami nekik hosszú időnek tűnt, az csak néhány másodpercvolt. A tigris hatalmas teste elernyedt és a földrerogyott. A férfi felállt, és egyik lábát ráhelyezte, majdaz ég felé nézett, és egy hátborzongató kiáltásthallatott, a hím majmok győzelmi kiáltását. Corriehirtelen megrémült ettől a férfitól, aki eddig mindigolyan civilizáltnak és kulturáltnak tűnt. Még a férfiakis megdöbbentek.Hirtelen a felismerés fénye csillant meg Jerry Lucasszemében.- John Clayton - mondta. - Lord Greystoke, ő Tar-zan, a

majmok ura!Tökmagnak leesett az álla.- Ez Johnny Weismüller? - kérdezte.Tarzan megrázta a fejét, hogy megszabaduljon az agyátfogva tartó megszállottságtól. A civilizáltság vékonymáza gyorsan lepergett a küzdelem hevében. Egy pillanatalatt átalakult primitív vadállattá, amilyennek annakidején nevelték. Szinte ugyanabban a pillanatbanvisszanyerte önmagát.67

Egy mosollyal üdvözölte Corrie-t.- Ezek szerint elszöktél tőlük - mondta.Corrie bólintott. Még mindig reszketett, és könnyeivelküszködött - a megkönnyebbülés és hála könnyeivel.- Igen, tegnap éjszaka megszöktem, de ha te nem jössz,akkor nem sokra mentem volna...- Nagy szerencse, hogy éppen akkor érkeztünk, amikor alegnagyobb szükség volt ránk. Jobb, ha most egy kicsitleülsz. Teljesen kimerültnek látszol.- Az vagyok.Leült az ösvény szélére, és a négy férfi körégyűlt. JerryLucasból sugárzott az öröm és a megkönnyebbülés. MégTökmag is örült.-Úgy örülök, hogy ismét velünk vagy, kisasszony - mondta.,Aztán miután rájött, hogy mit is mondott, elvörösödött.Tökmag lelkivilágát mostanában komoly megrázkódtatásokérték. Egy sor veleszületett fóbiájától egykettőremegszabadult. Képes volt megcsodálni egy angolt ésmegkedvelni egy "csajt".Corrie elmesélte nekik, hogyan rabolták cl és hogyanszökött meg, majd ő és az amerikaiak megbeszélték atigrissel folytatott párviadalt.- Nem féltél? - kérdezte a lány Tarzant.Tarzarj, aki soha életében még nem félt, csak óvatosvolt, nem tudott mit válaszolni az ilyen kérdésekre,pedig már nagyon sokan feltették. Egyszerűen nem tudta,mit jelent a félelem.-Tudtam, hogy meg tudom ölni a vadállatot - mondta.-Azt hittem, megőrültél, amikor láttam, hogy ráug-rasz -mondta Bubonovitch. - Hát bizony én féltem.68

-De ti mindnyájan lejöttetek, hogy segítsetek nekem. Ésha gondoltatok arra, hogy titeket is megölhet, akkor ezigazi bátorság volt.- Miért nem mondtad eddig, hogy te vagy Tarzan? - .

kérdezte Jerry.-Akkor mi változott volna?- Elég hülyék voltunk, hogy eddig nem ismertünk fel -mondta Bubonovitch.? Corrie úgy érezte, hogy folytatni tudja az utat. Aférfiak összegyűjtötték az íjakat, amelyeket elhagytak,amikor leugrottak a földre, majd elindultak a táborukfelé.- Mókás dolog, de egyikőnk sem gondolt arra, hogyhasználjuk az íját - mondta Tökmag.-Az csak feldühítette volna - mondta Tarzan. - líaviszont szíven találjátok,"az megöli a tigrist. Dé mégakkor is él annyi ideig, hogy szörnyű kárt tegyen. Sokvadászt szétmarcangolt már nagymacska, miutánnagykaliberű golyóval átlőtték a szívét. Ezek amacskafélék nagyon szívósak.- Szörnyű módja a halálnak, ha valakit egy oroszlán vagytigris szétmarcangol - jegyezte meg Corrie, bor-zongva.-Ellenkezőleg, elég kellemes módja a halálnak, há< máregyszer muszáj meghalni - mondta Tarzan. - Több emberleírta érzéseit, akit megtámadott az oroszlán, és túlélteazt. Kivétel nélkül mindegyik azt vallotta, hogy sefájdalmat, se félelmet nem érzett.- Én nem kérek belőle - mondta Tökmag. - Én inkább agéppisztolynál maradok.Elindultak táboruk felé. Tarzan. haladt a kis csapatmögött, hogy mihamarabb megérezze Usha, a szél fi-70gyelmeztetését a közeledő szumátraiakra, ha netán követikCorrie-t, még mielőtt túl közel érnének.Tökmag Tarzan mellett gyalogolt, és minden mozdulatátcsodálattal figyelte. Ki hitte volna, hogy az erdőbenfogok rohangálni Tarzannal, a majmok urával, gondolta.Bubonovitch meggyőzte arról, hogy ez az óriás nem JöhnnyWeismüller. Jerryés Corrie az élen haladt, a férfiszorosan a lány mögött. Ebből a helyzetből jólmegfigyelhette a lány profilját. Nagyon kellemes látványvolt számára. Olyannyira szépnek találta, hogybármennyire is próbálkozott, nem sikerült egy pillanatrasem az Oklahoma City-beli lányhoz mérnie, semmilyenszempontból. A gondolatai minduntalan visszatértek a lányvonásaira.- Nagyon fáradt lehetsz - mondta Jerry.Arra gondolt, hogy a lány előző nap és ma is egyfolytábanmenetelt az ösvényen, és szinte nem aludt.- Egy kicsit - válaszolt Corrie. - De én hozzászoktam ameneteléshez. Nagyon kitartó vagyok.- Nagyon megijedtünk, amikor észrevettük, hogy eltűntél,és amikor Tarzan rájött, hogy elraboltak.Hirtelen egy értetlen pillantást vetett rá.

- Éppen te, a nőgyűlölő! - korholta. ,- Ki mondta, hogy én nőgyűlölő vagyok?- Te meg a kis őrmester is.- Én ilyet nem mondtam, Tökmag pedig azt sem tudja, hogymit jelent a nőgyűlölő kifejezés.- Nem úgy értettem. Úgy értettem, hogy mindketten azokvagytok. Senki nem mondta, de eléggé nyilvánvaló.- Talán csak azt hittem magamról, hogy az vagyok -mondtaJerry.Aztán mesélt az Oklahoma City-beli lányról.71

- És annyira szereted?- Nem szeretem. Csak sértette a büszkeségemet. Utálják aférfiak, ha lerázzák őket.- Lerázzák? Az meg mit jelent? -Otthagyott... egyrepublikánus 4-F-esért.- És az olyan szörnyű ember lenne? Ilyenről még nem ishallottam.Jerry nevetett.-Igazából nem. De ha mérges vagy, szeretsz csúfo-lódni,és most más nem jutott eszembe. A pasassal valójábansemmi bajom: Igazán kezdem megkedvelni.- Úgy érted, azért, mert jobb megtudni még házasságelőtt, mint utána, hogy a nő szeszélyes-e.* - így van, maradjunk ennyiben, egyelőre. Csak azttudom, hogy már nem szeretném, ha most belém lenneszerelmes.Corrie elgondolkodott ezen. Bármit is következtetettbelőle, nem árulta el. Amikor néhány perccel később atáborhoz értek, egy vidám kis dalt dúdolgatott.Miután Corrie bement a barlangba, Bubonovitch így szóltJerryhez:- Hogy van a mi kis nőgyűlölőnk ma délután?- Fogd be a szád - mondta Jerry.Miután Tarzan kikérdezte Corrie-t elrablói felől,megállapította, hogy úgy tizen lehetnek, s hogy krisszelés paranggal vannak felfegyverkezve. Nem volt náluklőfegyver, mivel a japánok minden fegyvert elkoboztak,amit találtak.Mind az öten összegyűltek a barlang bejáratánál, hogymegvitassák terveiket a jövőre, s szó esett arról is, mitcsináljanak, ha a bennszülöttek visszatérnek ésmegtámadják őket. Mindenkinek azonos szavazata volt ezena72megbeszélésen, de amióta elhagyták a gépet, ahol Jerryvolt a parancsnok, azóta hallgatólagosan Tarzan lett azelsőszámú vezető. Jerry mindezt elfogadta és

természetesnek tartotta. Sohasem volt számára kétséges,mint ahogy a többiek számára sem, hogy az angolbármelyiküknél jobban ismeri a dzsungelt, és kiválófelismerőképességgel és fizikai képességekkel rendelkezikahhoz, hogy vezesse és megvédje őket. Tökmagnak is elkellett mindezt ismernie, még akkor is, ha ez eleintenehezére esett. Mostanra már az angolok leglelkesebbtámogatója lenne, amennyiben nézeteltérésre kerülne sor.- Corrie azt mondja - kezdte Tarzan -, hogy tizenlehetnek a bandában. Úgy látta, legtöbbjüknél hosszúegyenes krisz van, nem a -hullámos élű tőr, amit miismerünk. Mindegyiknél van parang, egyfajta bozótvágókés,amit inkább szerszámnak szoktak használni, mintfegyvernek. Lőfegyver nincs náluk.- Ha jönnek, meg kell állítanunk őket, mielőtt túl közelkerülnének a szálláshelyünkhöz. Corrie lesz a tolmácsunk.Bár kétszer annyian vannak, mint mi, azért tudjukmagunkat tartani. Négy íjunk van...- Öt - javította ki Corrie. Tarzan mosolygott.- Öt íjunk van, és mindnyájan jó lövők vagyunk. Meg kellmajd győznünk őket, hogy jobb, ha elmennek és békénhagynak bennünket. Addig nem fogunk lőni, amíg nemszükséges.- Frászt! - hördült föl Tökmag. - Adjunk nekik, amiértellopták a gyereket!Corrie meglepetéssel és hitetlenkedve nézett rá. Jerry ésBubonovitch vigyorgott. Tökmag elvörösödött.73

-Még egy nőgyűlölővel kevesebb - súgta Bubono-vitchJerrynek.-Tudom, mit érzel, Rosetti - mondta Tarzan. - Azthiszfem, mindnyájan így érzünk. De évekkel ezelőtt énmegtanultam kizárólag élelemért és védelemből ölni.Azoktól tanultam, akikéi ti vadállatoknak neveztek.Szerintem jó szabály. Azok, akik más okokból gyilkolnak,például kedvtelésből vagy bosszúból, azok mélyresüllyednek. Önmagukból is vadállatot csinálnak. Majd énszólok, hogy mikor lőhettek.-Lehet, hogy mégsem jönnek - mondta Corrie.Tarzan megrázta a fejét.-Jönnek. Már majdnem itt vannak.

8.

Amikor Iskandar felébredt, a nap erősen sütött az arcába.Felkönyökölt egyik karjára. Körülnézett. Kilenc társa mégaludt. Az őr a kialudt tűz mellett hevert. A fogoly pedigsehol.

Kegyetlen arca még inkább eltorzult a dühtől, Iskandarmegragadta a kriszét és talpra ugrott. Az őr sikolyafelébresztette a többieket.- Disznó! - kiáltott Iskandar, és ütötte áldozata fejétés testét, ahogy az próbált négykézláb elmenekülni előle.-Jöhettek volna a tigrisek, és mindenkit megöltek volna!És miattad megszökött a lány.74Egy utolsó csapást mért a nyakszirtjére, és eltörte agerincét, véget vetett a kínzásnak. Iskandar a véreskriszt a halott ember ruháiba törölte, majd emberei feléfordult.- Gyerünk! - parancsolta. - Nem juthatott messzire.Siessünk!Hamar megtalálták Corrie nyomait az ösvényen, és követnikezdték. A barlang felé haladva félúton, ott, ahol alányt elfogták, rábukkantak a tigris hullájára. Iskandarközelebbről megvizsgálta. Észrevette a bal lapockájamögött a késsel ejtett sebet. Nagyon sok lábnyomot látotta sáros ösvényen. Köztük volt a lányé és a többi isugyanolyan szandál nyoma volt, amilyet a lány viselt,csak ezek nagyobbak voltak - férfiak lábnyomai. Ezenkívülegy férfi meztelen lábnyomát látta. Iskandar értetlenülállt. Elég bizonyítékot talált arra, hogy valaki halálosdöféssel végzett a tigrissel. De az lehetetlen! Senki semkerülhet közel azokhoz a szörnyű karmokhoz ésállkapcsokhoz úgy, hogy túl is élje.Tovább meneteltek, és délután a barlang látótávolságábaértek.- Itt jönnek - mondta Jerry Lucas. Ó- Csak négy férfi van - mondta Iskandar. - A férfiakatöljétek meg, de a nőt ne bántsátok.A kilenc bennszülött kivont krisszel a kezébenhatározottan megindult.Tarzan mintegy harminc méter távolságra engedte őket;majd megkérte Corrie-t, hogy szóljon hozzájuk.-Állj! - mondta. - Ne gyertek közelebb!Már korábban mind az öten nyílvesszőt helyeztek íjukba.Bal kezükben még egy nyílvesszőt tartottak. Iskandarkacagott és megadta a jelet a támadásra.75

- Adjatok nekik - mondta Tarzan, és Iskandar lábába egynyílvesszőt küldött, aki nyomban lerogyott. Rajta kívülmég négy embert eltaláltak az első sorozattal. Közülükkettő megállt, de két másik mint az ördög üvöltözött éstámadott. Tarzan mindkettőt szíven találta. Túlságosanközel voltak már ahhoz, hogy megkímélje életüket, mintahogy Iskandarral tette. Olyan közel értek, hogy az

egyikük zuhantában majdnem Tarzan lábára esett.Corrie-hoz fordult.- Mondd meg nekik, hogy ha leteszik fegyvereiket ésfelemelik a kezüket, akkor nem öljük meg őkeUMiután a lány lefordította az utasításokat, a szumátra-iak alattomosan morogtak, de nem tették le fegyvereiketés a kezüket sem emelték fel.- Készítsétek elő nyilaitokat és lassan közeledjünk -parancsolta Tarzan. - Bármilyen gyanús mozdulatralőjetek.- Te maradj itt, Corrie - mondta Jerry. - Lehet, hogyharcra kerül sor.Corrie rámosolygott, de figyelmen kívül hagyta azutasítását, ezért Jerry a lány elé állt, ahogymegindultak. Tarzan egy hosszú nyílvesszőt helyezeti azíjára, amely olyan erős volt, hogy csak Tarzan tudtamegfeszíteni. Iskandar szívére célzott^ és odasúgottvalamit Corrie-nak.- Tízig fog számolni - magyarázta a lány a szumát-rainak.- És ha addigra nem teszitek le fegyvereiteket és nememelitek fel a kezeteket, meg fog ölni téged. Mi meg atöbbiekkel végzünk.Tarzan elkezdett számolni, Corrie fordította. ÖtnélIskandar feladta magát. Felnézett az előtte magasodóóriás76szürke szemébe és nagyon félt. A többiek vezérük példájátkövették.- Rosetti - szólt Tarzan -, gyújtsd össze a fegyvereiketés a mi nyílvesszőinket. Mi addig fedezünk.Rosetti először a fegyvereket gyűjtötte össze, majdkirántotta a nyílvesszőket annak az ötnek a testéből,lábából/akiket megsebeztek, de nem haltak meg. Ahalottakkal finomabban bánt.- Mondd meg nekik, hogy tűnjenek el a halottaikkalegyütt, Corrie. És ha még egyszer megpróbálnak ártaninekünk, mindnyájukat megöljük.Corrie lefordította, és-íiozzáfűzte saját csattanóját:- Ez a férfi, aki most rajtam keresztül beszél hozzátok,rendkívüli ember. Pusztán egy késsel a kezében egy tigrishátára vetette magát és megölte-Ha okosak vagytok,engedelmeskedtek neki.- Egy pillanat, Corrie - mondta Jerry. - Kérdezd mégtőlük, hogy nem láttak-e mostanában amerikai pilótákat,akik egy sérült gépből ugrottak ki, vagy egyáltalárt?hal-lottak-e róluk.Corrie feltette a kérdést Iskandarnak, aki egy mogorvatagadó választ adott. A főnök felállt, és parancsot adottembereinek, akik közül senki sem sérült meg komolyan.Felszedték a halottaikat, és elindultak, de Iskandar

megállította őket. Aztán Tarzanhoz fordult.- Visszakapjuk a fegyvereinket? - kérdezte. Corrielefordította.- Nem - szólt Tarzan.A választ nem is kellett lefordítani, s nem volt helyeellenvetésnek. A főnök ismét annak az óriásnak a szürkeszemébe nézett, aki megölte az ösvényen látott tigrist,és77

amit a szemében látott, megrémisztetté. Eztek nem emberiszemek, gondolta. Ezek inkább egy tigris szemei.Fogát vicsorgatva, alig hallhatóan elmondott egy átkotmaláj nyelven, majd megparancsolta embereinek, hogyinduljanak, és követte őket.- Mindet meg kellett volna ölni - mondta Tökmag. -Alegelső sárgának, akivel találkoznak, el fogják mondani,hogy hol vagyunk.- Ha ezt a szabályt követnénk, akkor az lenne akövetkezménye - mondta Tarzan -, hogy mindenkit meg kéneölni, akivel találkozunk. Bárki elárulhat minket ajapánoknak. .-Nem nagyon szeretsz embereket ölni... Tarzan tagadólagrázta a fejét.- Még a jappokat sem?-Az más. Háborúban vagyunk velük. Gyűlölet, bosszú éskülönösebb élvezet nélkül ölöm meg őket, amíg a háborútart. Ez a kötelességem.- Nem is gyűlölöd őket?- Mi jó származna abból, ha gyűlölném őket? Ha aszövetségesek sok-sok millió lakosa egy egész évetszentelne kizárólag a japánokliránti gyűlöletnek, az mégegyetlen japánt sem pusztítana el, vagy egyetlen nappalsem rövidítené meg a háborút.Bubonovitch nevetett.- És mindenki gyomorfekélyt kapna. Tarzan elmosolyodott.- Ha visszaemlékszem, csak egyszer éreztem életembengyűlöletet, és egyszer gyilkoltam bosszúvágyból,Kulongát, Mbonga fiát. Megölte Kalat, a nevelőanyámat.Akkor nemcsak nagyon fiatal voltam, de Kala volt azegyetlen teremtés a világon, aki szeretett engem és78akit én szerettem. És akkor még azt hittem, hogy ő asaját anyám. Még soha nem bántam meg, hogy megöltemKulongát.Mialatt beszélgettek, Corrie a vacsorájukat készítette.Jcrry segített neki - nem mintha szüksége lett volna rá.Fácánt és vadhúst sütöttek a tűzön a barlang bejáratánál.Bubonovitch a szumátraia-k fegyvereit vizsgálgatta.

Kiválasztott magának egy kriszt.- Jerry és Tökmag isugyanezt tette, és Jerry hozott Corrie-nak egy parangot.- Miért kérdezted meg attól a banditától, hogy hallott-eamerikai pilótákról, akik mostanában, ugrottak ki? -leérdezte Corrie Lucastól.- Legénységem két tagja, akik állítólag kiugrottak agépből, még nem kerültek meg... Douglas, a rádiósom, ésDavis, a törzslövész. Kerestük őket, de nem akadtunknyomukra. Burnham hadnagy holtlestét megtaláltuk, nekinem nyílt ki az ejtőernyője. Ebből gondoltuk, ha bárkimás ernyője nem nyílt ki, akkor megtaláltuk volna aholttestét valahol a közelben. Néhány másodperceskülönbséggel ugrottunk.- Hányan voltatok?-Tizenegyen, a legénység kilenc tagja, Clayton ezredes ésegy fényképész. A bombavetőm otthon maradt, mert betegvolt. Különben is, egyetlen bombát sem hoztunk. Aküldetés célja felderítés és légi felvételek készítésevolt.- Lássuk csak - mondta Corriei - Most négyen vagytok,Burnham hadnagy az öt, és ketten nem kerültek meg, azösszesen hét. Mi lett a többi néggyel?- Harcban ölték meg őket. -Szegény fiúk - mondta Corrie.79

- Nem azok szenvednek, akiket megölnek - mondta Jerry. -Hanem azok, akik otthon maradtak, a barátaik és aszüleik. Lehet, hogy nekik most jobb, hiszen ez kegyetlenvilág - tette hozzá keserűen -, de azok a szerencsések,akik elmentek.Corrie rátette kezét Jerryére.- Nem szabad, hogy így erezz. Még nagyon sok boldogságvárhat rád az életben, illetve mindnyájunkra.- Ők a barátaim voltak - mondta -, és nagyon fiatalokvoltak. Még nem is volt alkalmuk arra, hogy élvezzék azéletet. Ez nem igazságos. Tarzan szerint nem jó dolog agyűlölet, és tudom, hogy igaza van. De mégis gyűlölöm...nem a szerencsétleneket, akik ránk lőnek, és akikre milövünk, hanem azokat, akik felelősek a háborúért.- Tudom - mondta Corrie. - Én is gyűlölöm őket. De én azösszes jappot gyűlölöm. Gyűlölöm a szerencsétleneket,akik ránk lőnek és akikre mi lövünk. Én nem vagyok olyanbölcs, mint te vagy Tarzan. Én akarom őket gyűlölni. Néhaharagszom magamra, mert azt hiszem, nem gyűlölök elégmélyen.Jerry látta, ahogy érzései jzzottak a szemében, éselgondolkodott azon, hogy micsoda szörnyű dolog lehetettaz, ami ilyen erős érzelmet váltott ki egy ilyen kedvesés aranyos teremtményben. És Jerry ugyanazt mondta, amit

Corrie is tudott.- Nem szabad, hogy így erezz -- szólt, majd hozzátette: -Nem arra születtél, hogy gyűlölj.- Te nem láttad, amint a saját anyádat a halálbahajszolják, és apádat szuronnyal ledöfik azok a sárgavadállatok. Ha mégis láttad volna és mégse gyűlölnédőket, akkor nem nevezhetnéd magadat embernek.80- Biztos igazad van - mondta, és megszorította a lánykezét. - Szegény kislány.R - Te csak ne sajnálj engem - mondta majdnem ingerülten.- Akkor sem sírtam és azóta sem sírtam egyszer sem. De hate most sajnálsz, akkor sírni fogok.Talán azt hangsúlyozta Corrie, hogy te? Jerry úgygondolta, hogy igen - egy kicsit legalábbis. Miért,kérdezte Jerry önmagától, ha így lenne, ennek egy kicsitizgalomba kéne hoznia? Kezdek beleesni, gondolta.Most a kis csapat a tűz köré gyűlt a vacsorához. Szélesleveleket használtak tányérnak, kihegyezettbambuszpálcikákat villának, és természetesen mindenkinekvolt saját kése. Tökkulacsból ittak.Fácánon és vadhúson kívül gyümölcsöt és pörkölt du-rián-magot ettek. Jól éltek ezen a gazdag vidéken.- Gondoljatok azokra a szegény kopaszokra a támaszponton- mondta Tökmag -. ahogy azokat a konzerveket zabálják.- És azt az átkozott G.I. kávét isszák - tette hozzá Bu-bonovitch. - Attól mindig Alexander Woolcottnak A férfi,aki vacsorára jött című művének első sorai jutottakeszembe.- Én most bármelyik kopasszal cserélnék - mondta Jerry.Ó - Mi az a kopasz? - kérdezte Corrie.-Azt hiszem, eredetileg bakát jelentett, de most márinkább sorkatonát jelent, pontosabban újonc közlegényt.- Bármelyik G.I. Joe-t - mondta Tökmag.- Micsoda furcsa nyelv! - mondta Corrie. - És én még azthittem, tudok angolul.- Ez nem angol - mondta Tarzan. - Ez amerikai. Egy fiatalés férfias nyelv. Nekem tetszik.81

- De mi az a baka? És a G.I. Joe?-A baka az gyalogos. A G.I. Joe pedig amerikai katona,akit besoroztak. Ha velünk tartasz, Corrie, mi majdfejlesztjük az amerikaiadat, és elrontjuk az angolodat -mondta Jerry.- De ha Rosetti őrmester beszédére különösen odafigyelsz,akkor mindkettővel gondod lesz - mondta Bubonovitch.;- Mi a baj az én amerikaiammal, nagyokos? - kérdezte

Tökmag. '- Szerintem Tökmag őrmester nagyon aranyos - mondtaCorrie. .Rosetti fülig elvörösödött. .- Hajolj meg, aranyom - mondta Bubonovitch. Tökmagvigyorgott. Már megszokta, hogy mindig\ig-ratják, és sohase haragudott meg, bár néha úgy csinált.- Téged nem hívott senki aranyosnak, te nagy tehén -mondta, és úgy érezte, hogy ezzel a válasszal elégtételtnyert. ,

9.

, Vacsora előtt Tarzan két nagy darabot vágott ki egyhatalmas fa kérgéből. A darabok kemények, erősek és háromcenti vastagságúak voltak. Azokból két fél méter átmérőjűkorongot vágott ki, már amennyire ki tudta számolni.Mindegyik korong egyik felén a széléhez közel hatbevágást eszközölt, ezáltal öt kitüremkedés keletkezettrajta. ,.82Vacsora után Jerry és a többiek a tűz körül ültek, ésTarzant figyelték.-Azok meg mi a francra kellenek? - kérdezte a pilóta. -Úgy néznek ki, mintha kerek, lapos lábfejek lennének, ötlábujjai.- Köszönöm - mondta Tarzan. - Nem tudtam, hogy ilyen jószobrász vagyok. Ezek az ellenség megtévesztéséreszolgálnak. Semmi kétségem nincs afelől, hogy az a vénfalusi gazember vissza fog jönni a japánokkal, amilyengyorsan csak tud. Azok a bennszülöttek bizonyára jónyomkeresők, és már jól ismerik a nyomainkat, mivelidetaláltak. A házilag gyártott szandáljaink nyomát még alegostobább nyomkereső is felismerné. Ezért el kellazokat tüntetnünk.- Először bemegyünk az erdőbe, de más útvonalon, mintamilyen irányba kell haladnunk, és olyan nyomokathagyunk, hogy rögtön rájöjjenek, mi jártunk itt. Aztánvisszamegyünk a táborhoz az aljnövényzeten keresztül,ahol nem feagyunk nyomokat, aztán elindulhatunk a helyesúton. Hárman libasorban haladunk, úgy, hogy mindenki pontaz előtte lévő nyomába fog lépni. Corrie-t én majdviszem. Fárasztó lenne neki ilyen nagy lépésekkel menni.Bubonovitch jön leghátul, és mindkét lábán lesz egyilyen. Ezekkel az általunk hagyott lábnyomokra fog lépni.Meglehetősen szét kell majd tennie a lábát, hogy ezekentudjon járni, de ő magas ember és hosszúak a lábai. Ezekelefántnyomokat hagynak, és eltüntetik a mieinket.-Jézusom! - kiáltott fel Rosetti. - Egy elefántnak nincs

ekkora lába.- Magam sem vagyok biztos ezekben az indiai elefántokban- vallotta be Tarzan. - De az afrikai elefánt elül-83

ső lábának a kerülete körülbelül a fele az állatvállmagasságának. Tehát ezek egy körülbelül két és félméter magas elefánt lábnyomainak felelnek meg. Sajnos,Bu-bonovitch nem olyan súlyos, mint egy elefánt, így anyo-. mok nem lesznek olyan élethűek, mint amennyireszeretném. De arra számítok, hogy nem fognak túlságosanodafigyelni az elefántnyomokra, amíg a mienket keresik.De ha mégis, akkor igencsak meg fognak lepődni egykétlábú elefánt nyomain.- Ha Afrikában lennénk, a dolgot bonyolítaná az a tény,hogy az afrikai elefántnak elöl öt lábujja van, hátulpedig három. Akkor még két ilyenre lenne szükségünk; ésJerrynek kéne a hátsó lábaknak lennie.-Az elefánt déli vége észak felé megy, kapitány -mondtaTökmag.- Nem Vagyok önző - mondta Jerry. - Bubonovitch lehet azegész elefánt.-Jobb, ha Tökmagot a sor elejére állítjátok - mondtaBubonovich -, mert még rálépek.-Jó lenne, ha mindenki lefeküdne - mondta Tarzan. - Náladháriy óra, Jerry?- Nyolc. ' I- Ma éjszaka te leszel az első őr, két és fél órán át.Tökmag lesz az utolsó, fél négytől hatig. Jó éjszakát!Másnap reggel a hideg reggeli után korán elindultak.'Először megcsinálták a hamis nyomokat. Aztán elindultaka helyes úton, Bubonovitchcsal leghátul, aki erőteljesenlépkedett az előtte haladók lábnyomaira. Egy mérföldután, ami Tarzan szerint elégséges volt ahhoz, hogy anyomaikat álcázzák, Bubonovitchból egy igen fáradt"elefánt" lett. Leült az ösvény mellett, és levettekényelmetlen elefánttalpait.84-Istenem! - mondta. - Majdnem az államig repedtem. Akiakar a Proboscideák rendjéhez tartozó Elephas maximustjátszani, annak odaadom ezeket az átkozott izéket.És ledobta a talpakat az ösvényre.Tarzan fölvette és bedobta a bokrok közé.- Komoly megbízatás volt, őrmester, de te voltál alegalkalmasabb ember erre.- Vihettem volna Corrie-t a nyakamban. '-Te, aki nős és családos ember vagy?! - korholta Tökmag.-Azt hiszem, az ezredesnek magasabb a rangja -mondtaJerry.

- Jaj, nem - mondta Tarzan -, csak nem akartam a farkasokközé dobni Corrie-t.- Asziszem, ettől lenyugszol -jegyezte meg Tökmag. Corriecsillogó szemmel nevetett. Szerette ezeket akülönös humorú, konvencióktól mentes amerikaiakat. És azangol, bár sokkal visszafogottabb, nagyon hasonlítottrájuk. Jerry korábban elmondta neki, hogy ő egy vicomte,de a személyisége nagyobb hatást tett rá, mint a címe.Tarzan hirtelen felkapta a fejét, és beleszagolt alevegőbe.- Fel a fákra - mondta.-Jön valami? - kérdezte Corrie.- Igen. Az őrmester egyik rokona, .de ez négy lábon jön.Ez egy magányos bika, és azok néha nagyon ingerlékenyek.Felsegítette Corrie-t egy fölöttük lévő ágra, közben atöbbiek felmásztak a legközelebbi fákra. Tarzan mosoly-85

gott. Társai egyre ügyesebbek voltak. Ő az ösvényenmaradt.^- Csak nem fogsz ott maradni? - kérdezte Jerry.- Csak egy kicsit. Szeretem az elefántokat. Ők abarátaim. A legtöbbjük szeret engem. Időben tudni fogom,hogy támadni akar-e.-De ez nem afrikai elefánt - mondotta Jerry.- Lehet, hogy még nem is hallott Tarzahról - vetette felTökmag.- Az indiai elefánt nem olyan vad, mint az afrikai, éskülönben is, ki akarok próbálni egy kísérletet. Van egyteóriám. Ha nem jön be, felmászom én is. Figyelmeztetnifog, mert ha támadni akar, felemeli a füleit, feltekeriormányát és trombitái. Most ne beszéljetek vagy zajong-jatok. Közeledik.Feszülten várakoztak négyen a fákon. Corrie félt,féltette Tarzant. Jerry hülyeségnek tartotta az ilyennagy kockázatot. Tökmag azt kívánta, hogy bárcsak lennenála egy géppisztoly, a biztonság kedvéért. Minden szemaz ösvény kanyarulatára tapadt, ahol az elefántmegjelenését várták.? ,Hirtelen megjelent a vadáltat hatalmas teste. Tarzaneltörpült mellette. Amikor az állat apró szemeivelmeglátta Tarzant, megállt. Nyomban fölemelte füleit, ésfeltekerte ormányát. Támadni fóg, gondolták a fákon ülők.Corrie ajka megmozdult. Hangtalanul mondta: "Gyorsan,Tarzan! Gyorsan!"Aztán Tarzan megszólalt. Azon a nyelven szólt azelefánthoz, amelyről azt gondolta, hogy a vadállatok

közös nyelve - a nagy majmok anyanyelvén. Kevesenbeszélik, de tudta, hogy sokan megértik.- Yo, Tantor, yo! - kiáltotta.86Az elefánt jobbra, majd balra himbálta magát. Nemtrombitáit. Lassacskán leengedte füleit, és ormányakiegyenesedett.- Yud! - szólt Tarzan.A hatalmas vadállat egy pillanatig tétovázott, majdlassan elindult a férfi felé. Megállt előtte, ormányátkinyújtotta és közelítette feléje. Corrie átkarolta azegyik ágat, hogy le ne essen. Most már értette, hogyvannak olyan nők, akik nagyon izgalmas pillanatokbanakaratlanul sikítanak egyet vagy elájulnak.Tarzan megsimogatta az állat ormányát, és azt suttogta afölé tornyosuló óriásnak:- Abu tand-nala!Lassan letérdelt az elefánt. Tarzan maga köré tekerte azormányát, és így szólt:- Nála b'yat!Erre Tantor felemelte őt, és a fejére ültette.- Unk! - parancsolta Tarzan.Az elefánt elindult' az ösvényen, és elhaladt a fákalatt, ahol azok négyen megdöbbenve ültek, és szintelevegőt sem vettek.Tökmag törte meg a hosszú csendet:- Most már mindent láttam. Jézusom! Micsoda pasas!- Megfeledkeztél Harmadik Györgyről? - kérdezteBubonovitch.Tökmag motyogott valamit a bajsza alatt, ami nem éppenCorrie füleinek való volt. Tarzan ekkor tért visszagyalog és egyedül.- Jobb, ha most tovább megyünk - mondta, és a többieklemásztak a fákról.Jerry kissé ingerült lett az erő és a bátorságfitogtatása miatt, s hangjából is kiérződött, amikormegkérdezte:87

- Mire volt jó ekkora kockázatot vállalni, ezredes?- Ha valaki a vadállatok területén tartózkodik, akkor sokmindent meg kell tanulnia, hogy életben maradjon -magyarázta Tarzan.- Ez egy idegen világ nekem. Az én hazámban az elefántokaz én barátaim. Többször is megmentették már az életemet.Kíváncsi voltam az itteni elefántok viselkedésére, éshogy rájuk tudom-e kényszeríteni akaratomat. Lehetséges,hogy valamikor még hálás leszel nekem ezért. Valószínűlegsoha nem látom többé ezt a bikát, de ha mégis

találkoznánk, ő már ismerni fog engem és én is ismernifogom őt. Tantor és én sokáig emlékszünk barátainkra ésellenségeinkre.- Ne haragudj, hogy így beszéltem veled - mondta Jerry -,de mi féltünk téged, amikor kockáztatod az életed.~- Én nem kockáztattam 4 mondta Tarzan -, de ti nehogymegpróbáljátok. ?' .- Mit csinált volna velünk? - kérdezte Bubónovitch.- Felöklclt volna, rád,tcrdelt volna, majd ami megmaradbelőled, azt behajítja az erdőbe." Corrie-t kirázta a hideg. Tökmag megrázta a fejét.- És én még mogyorót adtam nekik a cirkuszban.- A vadállatokat, amelyeket itt láttam eddig, sokkalnagyobbnak és ijesztőbbnek tűnnek, mint a cirkusziak vagyaz állatkertiek - mondta Bubónovitch.- Vagy amiket kitömve látsz a múzeumban - tette hozzáJerry.- Preparálva - javította ki Bubónovitch.- Nyelvtudós - mondta Jerry.Hatalmas, egyenes törzsű fákkal benőtt erdőben haladtak,ahol hatalmas liánok és folyondárok ölelték körül88a fákat, és a fákon burjánzó növényzet sűrű lombsátortformált a fejük felett.A félhomály, a templomszerű megvilágítás, a láthatatlanélőlények hangjai mindenkit lehangoltak, kivéve Tarzant.Csendben cammogtak tovább, és közben napfény utánvágyakoztak. Ekkor az ösvény kanyarulatánál hirtelenminden vakítóan világos lett, s az erdő egy szakadékszélénél véget ért.Alattuk, lent mélyen egy szűk völgy húzódott, amit azévek során egy kis folyó alakított ki a tufa- ésmészkősziklákból. A kis folyócska vadul rohant medrében.Kellemes, zöld fákkal tarkított völgy volt.Tarzan alaposan körülnézett. Emberi életnek nem láttasemmi nyomát, csak néhány szarvas legelt ott, és élesszeme felismert egy fekete foltot, amit szinte ki semlehetett venni a fák sötét árnyékából. Megmutatta atöbbieknek.- Óvakodjatok tőle - figyelmeztette őket. - Ő sokkalVeszélyesebb Tantornál, de néha Csíkosnál is.- Mi az, vízibivaly? - kérdezte Jerry.- Nem. Ő Buto, az orrszarvú. Nagyon gyenge a látása, derendkívül éles a hallása és szaglása. Nagyon csúnya éskiszámíthatatlan a természete. Általában elfut előled, desosem lehet tudni. Minden provokáció nélkül olyangyorsasággal kerget meg, mint egy versenyló, ha pedigutolér, felöklel, majd feldob a levegőbe.-Ezek nem - mondta Corrie. - Ezek az agyarukat használják

a szarvuk helyett.- Most, hogy ezt mondod, már emlékszem - mondta Tarzan. -Valóban csak az afrikai orrszarvú ilyen.89

A szakadék peremén az ösvény hirtelen jobbra fordult,majd meredeken és veszélyesen haladt lefelé. Örültek,amikor leértek. «--.""- Maradjatok itt - mondta Tarzan -, és ne zajongja-tok.Megpróbálok egy szarvast elejteni. Buto nem kap szagotinnen, és ha nem zajongtok, nem fog meghallanibenneteket. Balról próbálok mögéje kerülni. Azok a bokrokeltakarnak, amíg a szarvas közelébe nem kerülök. Hasikerül egyet elejteni, akkor egyenesen a folyóhozmegyek, ahol az ösvény keresztezi. Utánam jöhettek és otttalálkozunk. Az ösvény Buto mögött körülbelül százméterre halad el. Ha szagot kap vagy meghall benneteket,és feláll, csak akkor mozduljatok, ha támad, de akkorgyorsan fel egy fára.Tarzan leguggolt és hangtalanul haladt a magas fűben.Mivel a szél a szarvas irányából az orrszarvú felé fújt,egyikük sem érezhette meg a betolakodó szagát. Azorrszarvú viszont majd szagot kap, amikor Tarzan beéri aszarvast, és amikor a többiek belépnek a szélbe, hogyeljussanak a folyóhoz. ,Tarzan eltűnt a szikla lábánál virakozó társailátószögéből. Vajon, hogy tud takarásban maradni egyolyan helyen, ahol nincsen növényzet? Minden a tervszerint haladt, amikor valami közbejött. Látták, hogy azegyik szarvas hirtelen fölkapja a fejét és hátranéz,aztán a szarvas és kis csapata elinal, mint a villám, smajdnem egyenesen az ő irányukba.Látták, amint Tarzan fölegyenesedik a fűben, majd rá-ugrik az egyik fiatal bikára. Kése megcsillant anapfényben, majd mindketten felbuktak és eltűntek afűben. A négy szemlélőt lenyűgözte ez a primitív dráma,ahogy90

az őskori vadász becserkészi, aztán elejti zsákmányát.Ilyen lehetett évezredekkel ezelőtt is. Jerry végremegszólalt.- Na, induljunk már!-Jézusom! - kiáltott fel Tökmag, miközben mutogatott. -Odassatok!Odanéztek a többiek is. Buto felállt, és feléjük nézettapró szemével. Közben fülelt, és beleszagolt a levegőbe.- Ne mozduljatok - suttogta Jerry.

-Nincsenek fák - suttogta Tökmag. Igaza volt. A közvetlenközelükben nem állt egyetlen fa sem.- Ne mozduljatok - figyelmeztette őket újból Jerry. -Hatámadni akar, akkor mindenre támad, ami mozog.- Itt jön - mondta Bubonovitch.Az orrszarvú megindult feléjük. Inkább kíváncsi volt,mint mérges. Talán gyenge látásával felfedezett valamitami idegen volt a környezetében. Valamit, amit nemhallott és nem is érzett. Ez késztette őt arra, hogyvizsgálódjon.A három férfi egyszerre, óvatosan elindult Corric és alassan közeledő vadállat között. Feszült pillanat volt.Ha Buto támadna, valaki megsérülne, valószínűleg meg ishalna. Le nem vették szemüket a vadról. Látták, ahogyrövid farkát felcsapja és a fejét leszegve ügetni kezd.Észrevette őket, és egyenesen feléjük haladt. Hirtelenvágtába kezdett.- Itt a vég - mondta Jerry.Ugyanabban a pillanatban Tökmag kiugrott a csoportból, ésa támadó orrszarvú útvonalát keresztezve rohanni kezdett.Az orrszarvú irányt változtatott, és Tökmagot követte.Tökmag úgy futott, mint életében még soha, de hiába, nemtudott olyan gyorsan futni, mint egy ló, az92orrszarvú, viszont igen. A többiek rémülten figyelték.Rémülten és kétségbeesve. Aztán meglátták Tarzant. Tökmagés a vadállat felé szaladt, akik egyenesen szembetartottak veié. De mit tud most tenni? - kérdezték anézők magukban. De mit tud most tenni két viszonylag aprótermetű ember a tonnányi vad izom és csont ellen?A vadállat már majdnem utolérte Tökmagot, és Tar-zan iscsak néhány méternyi távolságra volt. Aztán Tökmagmegbotlott és elesett. Corrie kezével eltakarta a szemét.Jerry és Bubonovitch pillanatnyi dermedtségükbőlfelocsúdva a biztos tragédia színhelye felé rohantak.Corrie, akarata ellenére, elvette a kezét a szeme elől.Látta, amint az orrszarvú a fejét leszegi, hogyfelöklelje az első, lábai előtt heverő védtelen embert.Ekkor Tarzan felugrott, megpördült a levegőben, éshirtelen a vadállat hátán termett. Az akció elegendő voltahhoz, hogy elvonja az állat figyelmét Tökmagtól. Azállat átvágtatott fölötte, és megpróbálta lerázni azemberszerű lényt'a hátáról.Tarzan meg tudott kapaszkodni annyi időre, hogy beledöfjekését a vastag bőrbe, közvetlenül a fej mögött, ésátvágta az állat nyakcsigolyáját. Az mintha megbénultvolna, azonnal a földre rogyott, s pillanatókon belülkimúlt.Hamarosan a teljes csapat a zsákmány köré gyűlt, egymegkönnyebbült, és valószínűleg egy kicsit még remegő

csapat. Tarzan Tökmaghoz fordult.-Ez volt a iegbátrabb dolog, amit valaha láttam -mondta.- Tökmag nem véletlenül kapott sok kitüntetést, ezredes -mondta Bubonovitch.93

10.

Jól el voltak látva hússal - túlságosan is jól. Egyszarvas és egy orrszarvú öt személy számára bőségesnekbizonyult. Tarzan szép darabokat vágott ki a fiatalbikából, hasonlóképpen az orrszarvú hátrészéből. A folyómellett egy gödröt ásott és tüzet rakott. A másik tűzön atöbbiek szarvasszeleteket sütöttek.- Ászt ugye nem fogod megenni? - kérdezte Tökmag,rámutatván egy nagy darab orrszarvú-húsra, amin még rajtavolt a bőr.- Néhány óra múlva biztosan megeszed - mondta Tarzan. -ízleni fog.Amikor megtelt parázzsal a gödör feneke, a húsdarabotbőrével lefelé belehelyezte, befedte levelekkel és végülbefedte az egészet a kiásott földdel.Aztán kezébe vett egy darab szarvashúst, visszavonultkissé a többiektől, leguggolt, és erős fogaival kisebbdarabokat .harapott le a nyers húsból. A többiek már egyideje nem törődtek ezekkel a látszólagos furcsahóbortokkal. Korábban ettek már nyershúst, determészetesen többre becsülték sülve -jól megpirítvakívül, nyersen belül. Többé nem voltak válogatósak éskicsinyesek.- Mire gondoltál, Tökmag, amikor a Rhinoceros dice-rorhinos sumatrensis előtt futottál? - kérdezte Bubono-vitch. - A lábad nem is érte a föJdet. Fogadjunk, hogy aszáz yardot nyolc másodperc alatt futottad.- Megmondom, mire gondoltam. Elkezdtem az üd-vözlégyMáriát, amikor a fenekemtől alig egy hajszálnyira volt.Arra gondoltam, bárcsak befejezhetnem az' imádságot,mielőtt utolér. Már majdnem sikerült, aztán94felbuktam. A Szűzanya azonban meghallgatott ésmegmentett.- Én azt hittem, Tarzan volt - mondta Bubonovitch.- Persze, hogy Tarzan volt, de ki az ördög hoszta azorrszarvút oda időben, te lüké?- Úgy látszik, mindenki hívő lesz, akit az orrszarvúkerget - jegyezte meg Jerry.- Én is imádkoztam - mondta Corrie. - Kértem Istent, neengedje, hogy valami bajod essen. Te, aki az életedet

tetted kockára, hogy megmentsd a mienket. Őrmester, tenagyon bátor ember vagy, mivel biztosan tudtad, hogy azesélyed'egy volt a millióhoz.Rosetti nagyon boldogtalan volt. Bárcsak valami másrólbeszélgetnének.-Teljesen félreértettétek - mondta. - Eccerűen nemtudtam, mit csináljak. Ha tudtam volna, az ellenkezőirányba szaladok-, de nem volt időm a gondolkozásra.Akinek volt mersze, az áz ezredes. Gondoljátok el, késselmegölni egy szarvast meg egy orrszarvút!Ez adta neki az ötletet, hogy változtasson a beszédtémán.?- Gondoljatok csak bele, itt van ez a tömérdek hús egylépésre, és a sok balek otthon meg jegyre kap kaját,persze nem eleget.-1 Gondolj az éhező örményekre - jegyezte megBubonovitch.-Felőlem valamennyi örmény éhenhalhat - mondta Tökmag.Vett még egy darab szarvassültet, aztán hallgatásbaburkolózott.Jerry néha lopva Corrie-ra nézett. Látta, amint finomfehér fogaival harapdálta a húst. Visszagondolt arra,95

amit a japánokkal szembeni gyűlöletről mondott. "Énakarom őket gyűlölni. Néha haragszom magamra, mert azthiszem, nem gyűlölök elég mélyen."Arra gondolt, milyen nő lesz belőle a háború után,mindazok után, amin keresztülment.Tarzanra nézett, aki a nyers húst tépte fogaival. Nézte atöbbieket, akiknek maszatos volt a kezük és arcuk aszarvashús szaftjától, és kormos a megégett hústól.- Csak tudnám, milyen lesz a világ, ha eljön a béke- mondta. - Milyen ember lesz belőlünk? Többségünkannyira fiatal, hogy másra, mint háborúra aligha tudunkvisszaemlékezni, csak a gyilkolásra, a gyűlöletre, avérre. Vajon vissza tudunk-e szokni az egyhangú civiléletmódra?- Hát! Ha ismét kinyújthatom asztal alatt a lábaimat!- jegyezte meg Bubonovitch. - Remélem, az Istenagyoncsap, ha kiveszem alóla.- Most csak azt hiszed, Te Hobó. Remélem, igazad is van.Ami engem illet, én nem is tudom. Utálok repülni, de mára véremben van. Lehet, hogy nem csak a repülés- az izgalom, az élvezet, valószínűleg. Ha ez így van,akkor a harcot és a gyilkolást kedvelem. Nem is tudom.Remélem, nem így van. Pokoli egy világ lesz az, ahol sokfiatal erez úgy, mint én.- Itt van például Corrie. Megtanulta, hogyan kell

gyűlölni. Nem erre nevelték. A háború és a jappok miattlett ilyen. Nem tudom, a gyűlölet formálja-e át az emberlelki alkatát, s többé már nem az, ami volt. Olyan ez,mint a kezdődő rák, elpusztítja az ember gyökereit,anélkül, hogy tudomása lenne a betegségéről.- Nem kell emiatt bosszankodni - mondta Tarzan. -Az embergyorsan alkalmazkodik a megváltozott körül-96menyekhez. A fiatalok különösen gyorsan reagálnak aváltozó környezetre és feltételekre. Megtaláljátok azéletben a'helyeteket, ha eljön a béke. Csak a gyengék ésa deformáltak lesznek rosszak.- A gyilkolás és a megnyomorítás különböző módozataittanultuk még, olyat, hogy a pacák háta mögé lopakodsz,elnyisszantod a gigáját, meg még ennél is rosszabbdolgokat, s lesz egy csomó bolond, aki megcsinálja aGyilkosok Trösztjét mindenfelé az Államokban, nekemelhihetitek - mondta Tökmag. - ismerem én ezeket atípusokat. Nem véletlenül tudom én, aki Chi-ben éltemegész életembe'.- Azt hiszem, nagyon megváltoztat bennünket - jegyeztemeg Corrie. - Más emberek lennénk, ha nem mentünk volnamindezen keresztül. Gyorsan felnőtté váltunk, éselvesztettük fiatalságunk jelentős részét. A minap Jerryelmondta nekem, hogy még csakhuszonhá-rom éves. Azthittem, már a harmincas éveiben jár. Tíz évet elveszítetta fiafalságából. Ugyanaz az ember lenne, ha ezt a tízévet békében és biztonságban élte volna le? Nem. Hiszekabban, hogy jobb emberré válik.- Hiszek abban is, hogy a gyűlölet, amit ő és Tarzan isúgy elítélnek, engem még jobb asszonnyá tesz. Én nemkisstílű gyűlölködésről beszélek. Igazi, igazságosgyűlöletről, nagy gyűlöletről beszélek, ami felemel. Megaz olyan, vele járó érzésről is, mint a hazához vagy egybaráthoz való hűség, az erős barátság és az az érzés,amit a közös ellenséggel szembeni szent gyűlölet kelt.Egy kis ideig mindenki szótlan maradt. Úgy tűnt, atöbbiek a gyűlölet eme különleges megfogalmazásának ahatása alá kerültek. Jerry törte meg a csendet.97

- Ez új megvilágításba helyezi a dolgokat - mondotta. -Korábban sohasem gondolkodtam így a gyűlöletről.Egyébként a harcoló férfiak nem sokat gyűlölködnek. Ez,úgy látszik, a nem-harcolók előjoga, privilégiuma.- Butaság - mondta Corrie. - Ez nem más, mint a harcolóférfiak hősies pózolása. Amikor a jappok a közelihozzátartozóikkal kegyetlenkednek, egy bajtársukatmegkínozzák, vagy megtudják, hogy a szövetséges

hadifoglyokat lefejezték, lefogadom, hogy megtanulnakgyűlölni. Ez történt itt, és biztosíthatom, hogy a miholland harcosaink akkor tanultak meg gyűlölni, hakorábban még nem gyűlöltek. Ezenkívül - folytatta Corrieméltatlankodva - én nem tekintem magamat nem-harcolónak.Jerry mosolygott.-Bocsáss meg, én nem akartalak megbántani amegjegyzésemmel. Nem is neked szántam, te közénk tartozolés mi mind harcosok vagyunk.Corrie megenyhült és visszamosolygott rá. Lehet, hogyprofi harcos volt, de e pillanatban minden, csak nemgyűlölet sugárzott a szeméből.Tökmag megszakította á disákurzust.-Jézusom! - kiáltott fel. - Idessetek! Olyan az illata,mint a mennyországnak.Figyelték, ahogy Tarzan leveszi a sültet a kezdetlegestűzhelyről.- Kész a kaja! - kiáltott a többieknek Tökmag.Meglepetésükre, az orrszarvúgerinc omlós, puha és finomvolt. Ahogy ették, egy szempár a folyó túloldalánmagasodó sziklákon, a bozótok takarásában néhány percigfigyelte őket, majd a szemek tulajdonosa visszavonult azerdőbe.98Azon az éjszakán a vadkutyák Tarzan zsákmányának amaradványain veszekedtek, mígnem hajnal körül egy tigrisjött és elkergette őket a zsákmánytól. Csalódottan álltakkörben, amíg az őserdő királya el nem ment.A háborúban szavak születnek. Ez alól a másodikvilágháború sem volt kivétel. Valószínűleg alegemlékezetesebb a quisling szó. Ugyanakkor a háborúbanegyes szavak más értelmet kapnak. Az együttműködő, akolla-boráns szó korábban tiszteletreméltót,tisztességest jelentett, de kétlem, hogy ezt a jelentésétmegtartja a második világháború végéig. Senki sem akarja,hogy ezentúl majd kollaboránsnak hívják. Ők mindenországban megtalálhatók, ahol ellenség is van.Vannak kollaboránsok Szumátrán is. Ilyen volt Amat.Nyomorult teremtés volt, aki meghajolt minden japánkatona előtt és kedvükben igyekezett járni. Emberi sakálvolt, aki az erőszakos hódítók által odavetett maradékonlakmározott, és arcul csapták, amikor a hódítók útjábakerült.így amikor észrevette a kis .völgyben, a folyó menténtáborozó öt fehér embert, a lakoma reményében mármegnyalta ajkait, majd rohant vissza az ösvényen népefalujába, ahol a japán különítményt időlegesenbeszállásolták. 'Két okból is sietnie kellett. Gyorsan akarta jelenteni ahírt az ellenségnek. Ez volt az egyik ok. A másik a

félelem'. Nem észlelte az idő múlását. Besötétedhet,mielőtt a faluba ér, s akkor már a tigris uralja azerdőt.Meg mindig néhány kilométer távolságra volt a falutól,amikor sötétedni kezdett, jelezvén, hogy rövid időn belülráborul az egyenlítői éjszaka. Amitől Amat a leginkábbfélt, bekövetkezett. A dzsungel urának alattomos99

tekintete egészen közelről meredt rá. A tigris rettenetesszeme, ráncos pofája és a kiszemelt áldozat között ittnincsenek vasrácsok, csak néhány méternyi dzsungelösvény,s ez olyannyira félelmetes látvány, hogy az ember el semtudja képzelni.A tigris nem sokáig hagyta kétségben Amatot a szándékaifelől. Amat sikoltott, majd felugrott egy fára. S or-dibálva mászott felfelé a fán.-A tigris utánaugrott, deelhibázta. Amat izzadva, zihálva mind feljebbkapaszkodott. Remegett, és görcsösen ölelte a fát; és ittis hagyhatjuk őt reggelig.

11.

- Jézusom! Micsoda ország - morgott Tökmag, ahogy másnapreggel felkapaszkodtak a völgyből kivezető meredekösvényen.- Ha éppen nem egy lyukba mászol bele, akkor egy lyukbólmászol kifelé. Isten mág biztos csak kísérletezett,amikor ezt .a helyet csinálta.- És feltételezem, hogy amikor már eleget kísérletezett,akkor csinálta Chicagót - mondta Bubonovitch.-Ez a beszéd, nagyokos. Chi-t aztán tényleg Istencsinálta. Amikor éppen nem figyelt, valaki más csináltaBrooklynt. Jézusom! Bárcsak a jó öreg Chi-be' lennékmost! Ott a legmeredekebb hegyoldal a Madison utcai hídravezető feljáró.- Nézd már ezt a kilátást, haver. Nincs érzéked a szépiránt?100- Persze, hogy van érzéke a szememnek a széphez, de alábamnak nincs. A lábaim a Légierőhöz álltak be, most megnem csinálnak mást, mint az átkozott gyalogosoké.De egyszer mindennek vége szakad, s végül felértek aszakadék tetejére.1 Tarzan megvizsgálta az ösvényt.- Nemrég járt itt egy bennszülött -, mondta. -Valószínűleg tegnap késő délután. Nem kizárt, hogy látottminket. Ezen a helyen állt néhány percig, ahonnanleláthatott a- táborunkra.

Amikor a kis csapat elindult az erdőbe vezető ösvényen,Amat éppen akkor érkezett meg a falujába, levegő utánkapkodva hozta azt a nagy hírt, ami benne kavar-gott afélelem éjszakáján. Annyira izgatott volt, hogyelfelejtett meghajolni egy japán közkatona előtt, akiezért felpofozta, és szuronyával majdnem ledöfte. Devégre Kumajiro Tada hadnagy elé állt, és ezúttal nemfelejtett el mélyen meghajolni.Izgatottan elhadarta, mit látott. Mivel Tada egy szót semtudott kivenni a helyi dialektusból és mert korán reggelkülönösen nagyszerűen érezte magát, ágyékon rúgta Amatot.Amat felordított, a fájós testrészéhez nyúlt, ésösszeesett. Tada kardot rántott. Már elég régen fejezettle valakit, és most reggeli előtt kedvet érzett egy fejlenyisszantására.Az egyik őrmester, aki Amat beszámolóját véletlenülmeghallotta, és értette a helyi nyelvjárást, tisztelgettés meghajolt. Fogai között préselve a levegőt, jelentettea nagytiszteletű hadnagynak, hogy Amat látott egy csoportfehér embert, -és hogy csak erről akart beszámolni anagytiszteletű hadnagynak. Tada vonakodva visszatoltahüvelyébe kardját, hallgatta, ahogy az őrmestertolmácsolt.101

Néhány mérföldre attól a helytől, ahol behatoltak azerdőbe, Tarzan megállt, és aprólékosan vizsgálgatta azösvényt. ' ,- Emitt - mondta - a mi kis bennszülött barátunkat egytigris felkergette egy fára. Á fán maradt egész éjszaka,és nemrég jöhetett le, valószínűleg amikor megvirradt.Lehet látni, ahogy a tigris mancsai eltörölték a pasasnyomait, amit tegnap éjszaka csinált. Itt ugrott le mareggel, és folytatta útját.Tovább meneteltek, amíg egy elágazáshoz értek. Tarzanismét megállt. Megmutatta a többieknek, hogy merre ment abennszülött. A másik elágazásban pedig megmutatta abizonyítékot, hogy egy.csoport ember haladt arra,feltehetően néhány nappal azelőtt.- Ezek nem bennszülöttek, voltak - mondta -, és szerintemnem is japánok. Ezek nagytermetű emberek lábnyomai.Jerry, mi lenne, ha ti követnétek a bennszülött nyomait,én meg a másikat nézném meg. Lehet, hogy ezek az emberekholland gerillák. Ha tényleg azok, nagy segítségünkrelehetnének. Ne menjetek túl gyorsan, és akkor utolérlekbenneteket.- Biztos egy bennszülött falunál fogunk kilyukadni -mondta Jerry. - Ha tényleg így van, akkor meg- kellenehúzni magunkat az erdőben, amíg te utolérsz minket, hogy

egyszerre tudjuk megközelíteni a falut. Addig isátvizsgálom a terepet. 9Tarzan beleegyezőleg bólintott, majd fellendült egy fára,és a bal oldali ösvényt követte. A többiek figyelték,amíg el nem tűnik.- Ez a pasas mér mindig a nehezebb módját választja azutazásnak? - kérdezte Tökmag.102- Nem is tűnik olyan nehéznek, ha őt figyeled -mondtaBubonovitch. - Csak amikor te magad is próbálod.- Ideális módja az utazásnak, ilyen körülmények között -szólt Jerry. - Nem hagy nyomot, és előnyben van, hatalálkozna az ellenséggel.-Gyönyörűen csinálja - mondta Corric. - Olyan kecses, ésolyan halkan mozog.Corrie sóhajtott.-Ha mi is tudnánk így közlekedni, mennyivel nagyobbbiztonságban lennénk!- Asziszem, gyakorolni fogom - mondta Tökmag. -Asztánmikor hazamegyek, kidzsalok a Garfield Parkba, és a fákonfogok ugrándozni vasárnaponként, mikor ott vannak ahaverok.- És majd letartóztatnak - mondta Buhonovitch. -Persze,csak hogy letartóztassanak, de az újságokcímoldala tele lenne a fényképeimmel. Lehet, hogy kapnékvalami munkát Sol Lessernél odakint Hollywoodban.Ó' - Honnan lennének ügynökeid? - érdeklődött Bubonovitch.Tökmag vigyorgott.-Nekem? Énnekem nem kell. Én nem Petrillónak dolgozom.Csak azért vagyok ilyen, mer veletek barátkozom.Kényelmesen haladtak az Amat faluja felé vezető ösvényen,Bubonovitch legelöl, mögötte Tökmag. Jerry és Corrienéhány méterre mögöttük haladt. Aztán Corrie megállt,hogy megkösse egyik mokaszinját, s Jerry megvárta. Atöbbiek eltűntek elöl, ahol az ösvény kanyarodott.103

- Nem érzed magad egy kicsit elveszve, Tarzan nélkül? -kérdezte Corrie, ahogy felegyenesedett.Aztán egy kis szánakozással a hangjában megjegyezte:- Jaj, nem úgy értettem, hogy nem .bíznék száz százalékigbenned, meg Bubonovitchban még Rosettiben, csak...Jerry mosolygott.- Ne kérj bocsánatot. Ugyanúgy érzek, ahogy te.Egyikünk sincs a természetes környezetében. Ő viszontigen. Ő teljesen otthon érzi magát itt. Nem tudom, mitcsináltunk volna nélküle.-Nem sokra mentünk volna...

- Hallod? - figyelmeztette Jerry hirtelen. Hangokathallott elöl, rekedt kiabálást idegen nyelven.- Jappok! - kiáltott fel.Elkezdett a hang irányába rohanni. Aztán megállt ésvisszafordult. Kegyetlen döntés volt, bármerrőlközelítette meg. Vagy a két őrmesterét, vagy a lánytkellett magára hagynia. De már hozzászokott a gyorsdöntésekhez.Megragadta Corrie karját és berántotta az ösvény mellettisűrű aljnövényzetbe. Egyre V>eljebb és beljebb kúsztak,amíg végre a hangok távolodni kezdtek. Amikor ismétközeledtek, jeleztek egymásnak, hogy a japánok abban azirányba vizsgálják az ösvényt, és a buja egyenlítőinövényzetben mcglapultak. Az egyik japán alig fél méterrehaladt el mellettük, anélkül, hogy észrevette volna őket.Egy tucatnyi katona meglepte és foglyul ejtette Bubo-novitchot és Rosettit. Semmi esélyük nem volt. A japánokide-oda lökdösték és szuronyukkal fenyegették őket, amígTada hadnagy le nem állította őket. Tada beszélt104angolul. Mosogatófiúként dolgozott egy Eugene-i hotelben,mialatt az oregoni egyetemre járt, és rögtön felismerte,hogy a foglyok amerikaiak. Kikérdezte őket, és mindkettőmegmondta a nevét, a rangját és a számát. -A lelőttbombázón voltatok? - kérdezte Tada.- Megadtunk minden információt, amit szabad és kötelesekvagyunk megadni.Tada szólt egy katonának japánul. A férfi odajött, ésszuronyának hegyét Bubonovitch gyomrához szorította.- Most már válaszolsz a kérdésemre? - förmedt rá Tada.- Biztos ismered a szabályokat, amelyek a hadifoglyokbánásmódját illetik, - mondta Bubonovitch -, bár aztgondolom, téged különösképpen nem izgat. De engem igen.Ezért nem válaszolok több .kérdésre.- Te átkozott bolond - mondta Tada. Rosettihez fordult., Ó- És te? - kérdezte. - Fogsz válaszolni?- Eszemben sincs - válaszolt Rosetti.- Öten voltatok, négy férfi és egy lány. Hol van a másikhárom? Hol van a lány? - folytatta a japán.- Láttad, hányan voltak a csoportunkban? Mi öten vagyunk?Vagy nem tudsz számolni? Egyikünk úgy néz ki, mint egycsaj? Valaki át akar téged verni, Tojó.- Rendben van, nagyokos - vágott vissza Tada. -Holnapreggelig meggondolhatjátok. Mindegyik kérdésemreválaszoltok holnap reggel, különben lefejeztetlekbenneteket.Végigsimította hosszú tiszti kardját az oldalán.- Úgy kofnálom, hogy a gádzsó nem lacafacázik -szóltRosetti Bubonovitchnak.

105

-Az édes életedre megesküdhetsz, hogy nem viccelek, jenki- szólt Tada.Tökmag teljesen ledöbbent.-Jézusom! Ki gondolta volna, hogy egy ferdeszeműkapisgálja a dumánkat - nyögte Bubonovitchnak.Tada két emberét a csapat többi tagjának a kereséséreküldte. Ő és a többi katona visszaindult Amat falujába akét, fogollyal. .Jerry és Corrie mindent hallott. Azt is hallották, hogy acsapat abba az irányba indul, amerről ők jöttek, de akeresésükre küldött két katonáról nem tudtak. Úgy hitték,hogy most már biztonságban vannak, és kimásztakbúvóhelyükről az ösvényre.Tarzan az erdő középső lombsátorán könnyedén haladt, smár talán két mérföldet is megtehetett, amikor figyelmemegakadt egy zajos jeleneten. Hallotta a nagy majmokismerős nyögéseit, morgásait és csacsogásait, és arragondolt, hogy megtámadtak valakit, vagy éppen őkettámadta meg az ellenség. Mivel a hangok menetirányábóljöttek, folytatta útját. \Egyszer csak négy felnőtt orangutánt pillantott meg,ahogy egy hatalmas fa ágain izgatottan ugrándoznak. Felés alá ugrándoztak, támadtak és visítöztak. Aztán Tarzanmeglátta dühkitörésüknek okát: egy piton egy fiatalorangután köré tekeredett.Tarzan azonnal felmerte a helyzetet. A pitön még nemfojtotta meg áldozatát, csupán fogva tartotta, miközben atámadó majmokat próbálta távol tartani. A sikoltozófiatal állat egyértelmű bizonyíték volt arra, hogy mégéletben van.106Tarzan megborzongott a vadak kiáltására, az ősi ellenség,Hiszta, a kígyó kihívására, és a barátai, a man-ganik - anagy majmok - bajba kerülése miatt. A gondolat, hogyfelismerik-e őt, mint barátot, vagy pedig megtámadják-e,mint ellenséget, nem rettentette el. Gyorsan átlendültarraa fára, amelyiken a dráma játszódott, éppen a pitonés áldozata fölötti ágra.A majmokat annyira lekötötte ennek a drámának afőszereplője, hogy nem vettek tudomást Tarzanjelenlétéről addig, amíg meg nem szólalt. Tarzan kíváncsivolt, hogy Tantorhoz hasonlóan a nagy majmok is megértik-e őt.- Kreeg-ah! - kiáltott Tarzan. - Tarzan bundolo Hiszta! Amajmok megdermedtek és felnéztek. Egy majdnemmeztelen, emberszerű lényt láttak a piton fölött ugrásrakészen, kezében egy fényes pengével.

- Bundolo! Bundolo! - kiáltották.Ölj! Ölj! És Tarzan már tudta, hogy értették. Majd teljessúlyával ráugrott a pitonra. Acélcrősségű ujjaival a fejemögött megragadta a kígyót, közben izmos lábaival a kígyófeltekeredett testébe és a fiatal majombamegkapaszkodott. Éles pengéje mélyen behatolt a kígyó vo-nagló testébe, közel a nyakához, amit vasmarokkalszorított. A csapkodó, agonizáló kígyótest elengedte afiatal oráiigutánt, és megpróbált a hozzá tapadó lénytestére rátekeredni. Az ádáz küzdelemben a pitonelengedte a faágat, és a földre esett, magával rántvaTarzant. Az alattuk lévő ágak lefékezték zuhanásukat, ígya férfi nem sérült meg. De a kígyó még korántsem pusztultel. Őrült vonaglása miatt Tarzan képtelen volt a pengéjéthatékonyan használni. A kígyó már súlyos sebeket kapott,de még mindig keményen ellenállt. Ha sikerülne107

Tarzan köré tekerednie, hatalmas szorításával összerofhpantaná, mielőtt az meg tudná őt ölni.A majmok leugrottak a földre, közel ahhoz a helyhez, aholez az élethalálharc folyt. A négy hatalmas felnőttmorogva és visítozva a kígyó vergődő testére vetettemagát, és megszabadították a gyűrűtől az emberszerűlényt. Ekkor Tarzan kése ismét lecsapott.Ahogy a levágott fej a földre hullt, Tarzan félreugrott.A majmok is ugyanezt tették* hiszen az óriás kígyóhaláltusájában is ugyanolyan veszélyes lehet, mintha apróagya irányítaná.Tarzan a majmok felé fordult, aztán egyik lábát a halottfejre helyezte, majd az ég felé nézett, és egy félelmetesgyőzelmi kiáltást hallatott - a hím majmok győzelmikiáltását. Vadul, furcsán és félelmetesen visszhangzóitaz őserdőben, és egy pillanatra elnémult a dzsungel.A majmok az emberlériyre néztek. Születésük óta az' őfajtáját természetes ellenségüknek tekintették. Barát ővagy ellenség?Tarzan a mellére csapott, és í$y szóit:*- Tarzan,A majmok bólintottak és azt mondták, hogy "Tarzan", miveltarzan fehérbőrűi jelent a nagy majmok nyelvén.- Tarzan yo - mondta a férfi. - Mangani yo?- Mangani yo - azaz nagy majmok barátja, válaszolta amajmok közül a legidősebb és legnagyobb.Hirtelen nagy zaj hallatszott a fák között, mintha nagys^él kerekedne. Az ágak és levelek vadul suhogtak. Amajmok és a férfi abba az irányba néztek, amerről a hangjött. Valamennyien tudták, hogy mi adja ezt a han-108

got. Egyedül a férfi nem tudta, hogy minek volt ez azelőjele.Abban a pillanatban látta, hogy tíz vagy tizenkéthatalmas fekete test lendül feléjük a fák között. Majmokugrottak a földre mellettük. Meghallották Tarzan metszőkiáltását, és idesiettek. Lehetett az az ellenséggyőzelmi kiáltása, miután legyőzte a törzs egyik tagját,de lehetett az harci riadó is.Gyanakodva néztek Tarzanra, egyesek vicsorogva. Emberlényvolt, a természetes ellenség. Tarzanról Ugló-ra néztek, alegidősebb és legnagyobb majomra. Uglo a férfiramutatott, majd azt mondta:-Tarzan. Yo.Majd az előemberek egyszerű nyelvén, jelek és gesztusoksegítségével elmagyarázták, hogy Tarzan mit csinált. Azújonnan jöttek bólintottak, hogy megértették, kivéveegyet. Oju, a kifejlett, erős oráHgután fenyegetőenvicsorgott.-Oju bundolo! -morogta, vagyis Oju ölni!Vanda, a pitontól megmentett kis majom anyja közelebbhúzódott Taizanhoz, és elkezdte simogatni a durva, kérgestenyerével. Majd Tarzan és Oju közé telepedett, de Tarzanfinoman eltolta magától.Oju olyan kihívóan viselkedett, amiről Tarzan nem tudottnem tudomást venni anélkül, hogy el ne veszítse a törzstiszteletét. Ezt tudta, és bár nem akart verekedni,kihúzta kését és a morgó Oju felé közeledett.A majd két méter magas, száznegyven kiló súlyú Ojuvalóban félelmetes ellenfél volt. Roppant hosszú karjai,herkulesi izmai, hatalmas agyarai és erős állkapcsamellett még az olyan hatalmas ellenfél is eltörpült, mintTarzan.109

Oju előre imbolygott, kérges mancsai a földön maradtak.Uglo közbe akart lépni. Bizonytalán próbálkozást tett,hogy megállítsa. De Uglo nagyon félt. Ő volt a király, dekezdett megöregedni. Tudta, hogy Oju a királyságátakarja. Ha most szembeszállna vele, csak meggyorsítanátrónfosztásának a pillanatát. Nem lépett közbe. De'Vandaszitkozódott és azok a majmok is, akik látták, ahogyTarzan .megmentette Vanda balujál.Ojut ez nem rettentette el. Magabiztosan közeledett ehheza szánalmas kis emberlényhez. Hacsak az egyik izmoskarjával megütné, a harc hamar véget érne. Kiszemeltáldozata felé nyúlt hosszú karjával. Ez taktikai hibavolt.Tarzan figyelte a lassú, buta lépést, a kinyújtott kart,

és megváltoztatta saját harci tervét. Kését szájáhozemelte, és fogai közé szorította a pengét, így mindkétkarját szabaddá tette. Aztán előreugrott, megragadta Ojucsuklóját tíz erős ujjával, gyorsan megfordult,előrehajolt, és áthajította a majmot a feje fölött úgy,hogy,a hátára érkezzen.A dühöseri morgó Oju megzavarodva, ügyetlenül lábra állt.Tarzan gyorsan mögéje ugrott, amíg a majom még nemtalálta meg az egyensúlyát, aztán a hátára ugrott, izmoslábával átfogta a derekát, és bal karját a majom nyakaköré fonta. Kése hegyét a vadállat oldalához szorította,mindaddig, amíg a fájdalomtól Oju fel nem kiáltott.- Kagoda! - parancsolta Tarzan.Ez a majmok nyelvén azt jelenti, hogy add meg magad. Deazt is jelenti, hogy megadom magam. Csupán a hanglejtésjelzi a különbséget.Oju hosszú karjával hátranyúlt, hogy megragadjaellenfelét. A kés ezúttal mélyebbre hatolt. Tarzan ismétfelszólította:',110- Kagoda!A majom minél jobban igyekezett leszedni az emberlényt ahátáról, a kés annál mélyebbre hatolt. Tarzan megölhettevolna a majmot, de nem akarta. Az erős, fiatal hímekjelentik a törzs erejét, és ez a törzs többnyirebarátságos volt hozzá.Oju mostanra már mozdulatlanul állt. Folyt le a vér azoldalán. Tarzan kése hegyét Öju tarkójához emelte, és éppcsak annyira szúrta belé, hogy vére kiserkenjen ésfájdalmat okozzon.-Kagoda! - kiáltott Oju.Tarzan elengedte, és oldalra lépett. Oju elvánszorgott,majd arrébb letelepedett, hogy ápolja sebeit. Tarzantudta, hogy lett egy ellensége, de ez az ellenség mindigfélni fog tőle. Azt is tudta, hogy megalapozta a helyét,mint a törzs tagja. Köztük mindig talál majd barátokat.Felhívta Uglo figyelmét az ösvényen láthatóembernyomokra.- Tarmanga.ni? - kérdezte.Tar fehéret, mangani nagy majmokat jelent; tehát tar-mangani fehér nagy majmokat, vagyis fehér embert jelent.- Sord tarmangani - mondta Uglo. Rossz fehér emberek.' Tarzan tudta, hogy a nagy majmoknak mindegyik fehérember rossz volt. Tudta, hogy egy majom véleménye alapjánnem minősítheti ezeket az embereket. Saját magának kellutánanéznie ezeknek az embereknek. Fontos szövetségeseklehetnek.Megkérdezte Uglótól, hogy ezek az emberek úton vannakvagy letáboroztak. Uglo azt válaszolta, hogy

letáboroztak. Tarzan megkérdezte, hogy milyen messze111

vannak. Uglo kinyújtotta teljes hosszúságában a karjait anap felé, és két tenyerét egymással szembe fordította,úgy harminc centire egymástól. Ez akkora távolság volt,amekkorát a nap tehet meg egy óra alatt. Ezt Tarzan úgyértelmezte, hogy a fehér emberek tábora körülbelül hárommérföldnyire lehet onnan - akkora távolságra, amekkorát amajmok általában a fákon keresztül egy óra alatt tesznekmeg.Fellendült égy fára és elindult a tarmangani táborirányába. Nincsen "viszontlátásra" vagy "au revoir" amajmok nyelvén. A törzs tagjai visszazökkentek normálisnapi tevékenységükbe. Ojü sebeit és dühét ápolta.Vicsorított mindenkire, aki a közelébe merészkedett.

12.

Jerry önvizsgálatot tartott.-Olyan aljasnak érzem magam - mondta -, amiért engedtem,hogy az a két srác megjárja, miközben én elbújtam. De nemhagyhattalak itt egyedül, Corrie, és nem kockáztathattammeg, hogy elfogjanak.- Még ha nem is lettem volna itt - mondta Corrie, -pontosan azt tetted, amit kellett. Ha velük együtt fogtakvolna el, akkor sem tehettél volna többet értük, mintamennyit most saját magukért meg tudnak tenni. Mostesetleg te, Tarzan meg én tudunk értük tenni valamit.- Kösz, hogy ezt így látod. Mindenesetre, én...Abbahagyta és hallgatózni kezdett.112-Valaki jön - mondta, és behúzta a lányt az aljnövényzettakarásába.Ahol elbújtak, onnan kitűnően ráláttak az ösvény egy jótizenöt méteres szakaszára, mielőtt elkanyarodott volna alátószögükből. Most már jobban kivettek a hangokat.- Jappok - suttogta Corrie.Corrie kivett egy maréknyi nyílvesszőt a hátán levőtegezből, és áz íjára helyezett egyet. Jerry vigyorgott,és követte példáját.Egy pillanattal később két japán katona sétált elébük -gondtalanul az ösvényen. Puskájuk a vállukon lógott.Nincs mitől félniük ebben az irányban, gondolták ők. Úgytettek, mintha engedelmeskednének a parancsnokukutasításainak, vagyis hogy az ösvény mentén kutassák fela három hiányzó fehér embert, és egyáltalán nemszámítottak arra, hogy rájuk akadnak és rajtuk ütnék.Lassan visszacammognak majd a táborhoz és jelentik, hogy

alaposan átkutattak mindent.Corrie közelebb hajolt Jerryhez, és azt súgta:- Tiéd a bal oldali. A másikat elintézem én. Jerrybólintott, és felemelte íját.-Hadd jöjjenek közel, úgy hat méter távolságra -mondta aférfi. - Amikor szólok, egyszerre lövünk.Vártak. A japánok nagyon lassan közeledtek, és úgyfecsegtek, mintha lenne valami értelmes mondanivaló-juk.- Majombeszéd - mondta Jerry. -Sss! - figyelmeztette alány.Megfeszítette íját; a nyílvessző tollai a jobb fülétérintették. Jerry a szeme sarkából nézte. A SzumátraiJohanna, gondolta. A japánok lőtávolba kerültek.113

- Most! - kiáltott-Jerry.A két íjhúr egyszerre pendült meg. Corrie áldozatanyílvesszővel a szívében előrebukott. Jerry nem célzottolyan jól. Áldozata megragadta a torkából kiállónyílvessző végét.Jerry az ösvényre ugrott, és a sebesült japán megpróbáltaleakasztani a puskáját válláról. Már majdnem sikerültneki, amikor Jerry egy hatalmasat behúzott neki. A katonaösszeesett, és a pilóta kivont késsel ráugrott. Kétszeris átszúrta a férfi szívét. Az rángatózott, majdmozdulatlanná dermedt. Jerry Corrie-ra nézett, aki éppena másik japánról próbálta leakasztani a puskát. Úgy álltaz áldozata holtteste fölött, mint a bosszúállásistennője. Háromszor átdöfte a szuronyt a katonamellkasán. Az amerikai figyelte a lányt. Nem torzítottael sem düh, sem utálat, sem bosszú. Isteni áhitatvilágította meg arcát.Jerry felé fordult.- Ugyanezt csinálták az apámmal. Most már jobban érzemmagam. Bárcsak élne még.- Csodálatos vagy - mondta Jerry.Magukhoz vették a másik puskát is, az öveket és atöltényeket. Aztán Jerry bevonszolta a holttesteket abokrok közé. Corrie segített neki.- Húzhatsz egy rovátkát a lövőmasinádra, asszony -mondtaJerry vigyorogva. - Megölted az emberedet.- Én nem egy embert öltem meg - vágott vissza Corrie. -Hanem egy jappot.-Büszke Juno nem szűnő gyűlölete - idézett Jerry.- Szerinted egy nőnek nem szabad gyűlölnie - mondtaCorrie. - Te sohasem tudnál kedvelni egy nőt, aki tüdgyűlölni.114

- De én kedvellek - mondta Jerry, gyöngéden ésünnepélyesen.- Én is kedvellek, Jerry. Olyan rendesek voltatokmindnyájan. Köztetek nem éreztem úgy magam, mint egylány, hanem mint... egy férfi a férfiak közt.- Isten őrizz! - kiáltott fel Jerry, és nevettek.- Jerry, miattad abbahagyom a gyűlölködést, miután avilág összes jappját megöltem.Jerry visszamosolygott rá.- Egy eredeti Bosszúálló Angyal - mondta Jerry. - Lássukcsak... kik is voltak a Bosszúálló Angyalok?- Nem tudom - mondta Corrie. - Nem találkoztam mégangyalokkal.- Most már emlékszem - mondta Jerry. - Nagyon régen volta mormonoknak egy egyesülete, a Danite. Őket hívták aBosszúálló Angyaloknak.- A mormonoknak van sok féleségük, ugye? Te mormon vagy?- Távol álljon tőlem. Annyira nem vagyok bátor. De ajelenlegi mormonok sem. Képzeld csak el, ha egy WACőrmester, egy hegesztő, meg egy gőzkazánszerelő lenne atársad!- Vagy egy Bosszúálló Angyal? - nevetett Corrie. Jerrynem válaszolt. Csak nézte, és Corrie azt gondolta,bárcsak ne mondta volna. Vagy tényleg ezt gondolta?Tarzan az ösvény melletti fákon haladt, majd hirtelenmegállt és mozdulatlanná vált. Maga előtt egy férfit \á-tott, aki egy fára épített emelvényen guggolt, ahonnanjól belátta a Tarzan irányába vezető ösvényt. A férfinakerős szukái la volt és számos fegyvere. Fehér ember volt.116Nyilvánvaló, hogy őr, aki az ösvényt figyeli, ahonnan azellenség várható.Tarzan óvatosan eltávolodott az ösvénytől. Ha nem ismertevolna a civilizált ember képességeit, akkor igencsakelcsodálkozott volna azon, hogy a férfi nem vette észreközeledését. A legostobább vadállat is meghallotta,megérezte vagy meglátta volna.Megkerülte az őrt, és néhány perccel később egy kis hegyitisztás széléhez ért, ahonnan rálátott egy koszos ésrendetlen táborra. Mintegy húsz ember feküdt a fákárnyékában. Egy palack vándorolt köztük kézről kézre,vagyis szájról szájra. Néhány nő is együtt ivott velük.Valamennyien eurázsiainak tűntek. Egy kivételévelmindegyik férfi erős szakállt viselt. Ez egy fiatal férfivolt, aki köztük ült, és időnként meghúzta a palackot. Aférfiaknál pisztolyok és kések voltak, s mind a kezeügyében tartotta a puskáját. Nem volt valami kellemestársaság.Ó

Tarzan úgy gondolta, jobb, ha minél kevesebb dolga leszezzel a társasággal. Aztán az a gally, amelyen ült,hirtelen letört, és Tarzan a földre zuhant, úgy harmincméterre tőlük. A feje,valami keménynek ütődött, éselveszítette az eszméletét.Amikor magához tért, egy fa alatt feküdt, csuklóját éslábait összekötözték. Férfiak és nők ültek vagy álltakkörülötte. Amikor észrevették, hogy magához tér, az egyikférfi hollandul szólt hozzá. Tarzan értette, amitmondott, de megrázta fejét, mintha mégsem értené.A férfi azt kérdezte tőle, hogy ki ő és miért kémkedettutánuk. Egy másik férfi franciául próbálkozott, ami azelső civilizált nyelv volt, amit Tarzan megtanult, de mégmindig rázta a fejér. A fiatal férfi az angollal ispróbál-117

kozott. Tarzan úgy tett, mintha nem értené, és szuahélinyelven szólt hozzájuk, ami Zanzibár mohamedán bantutörzseinek és Afrika keleti parti lakóinak nyelve volt,mivel tudta, hogy nem fogják megérteni.- Úgy hangzik, mintha japán lenne - szólalt meg az egyikférfi.- De nem az - mondta egy másik, aki történetesen tudottjapánul.-Lehet, hogy kínai - állította egy másik.- Ez a fickó körülbelül annyira hasonlít egy sárgára,mint te - mondta az első.- Lehet, hogy egy vadember. Nincs ruhája, csak íja ésnyila. Úgy esett le a fáról, mint egy majom.- Ez egy átkozott kém.- Mire jó egy kém, aki egyetlen civilizált nyelven sembeszél?Ahogy ebbe belegondoltak, úgy tűnt, elvetették azt agondolatot, legalábbis pillanatnyilag, hogy a foglyuk egykém. Fontosabb dolguk is akadt, amely aztánbebizonyosodott.-A pokolba vele - mondta az egyik zavaros szemű óriás. -Kezdek kiszáradni. ' IVisszaindult a fák irányába, ahol eddig> lustálkodtak -afák és persze az üveg irányába -, s erre a többiekkövették. Mindenki, kivéve a fiatal férfit. Ő továbbra isTarzan mellett guggolt, háttal a visszavonuló társainak.Miután már biztos távolságra voltak, és a figyelmüketlekötötte az italosüveg, a férfi megszólalt. Angolulbeszélt, alig hallhatóan.- Biztos vagyok benne, hogy amerikai vagy angol lehetsz -mondta. - Valószínűleg te vagy az egyik amerikai anemrégen lelőtt bombázóról. Ha igen, akkor meg-

118bízhatsz bennem. Én magam is gyakorlatilag fogoly vagyokitt. De nehogy meglássák, hogy velem beszélsz. Ha úgydöntesz, hogy bízol bennem, akkor valahogy jelezd, hogyérted, amit mondok.Egy gyilkos banda kezébe kerültél. Néhány emberkivételével itt mindenki bűnöző, akiket kiengedtek abörtönből és felfegyvereztek, amikor a japánokmegszállták a szigetet. A nők többsége is bűnöző, és őkis börtönbüntetésüket töltötték. A maradék is atársadalom legaljáról származik, a söpredék.Ezek az emberek a hegyekbe menekültek, amikor a japánokbejöttek. Még kísérletet sem tettek arra, hogy segítsék ami hadseregünket. Csak a bőrük, megmentésére gondoltak.Miután az ezredem is megadta magát, sikerültelmenekülnöm. Belebotlottam ebbe a társaságba, s mivelazt hittem, hogy egy lojális gerillacsapat, hozzájukcsapódtam. Amint megtudták, ki vagyok, legszívesebbenmegöltek volna, ha addigra nem barátkoztam volna összenéhányukkal. De már nem bíznak bennem.Tudod, a lojális gerillák, akik a hegyekben rejtőznek,ugyanolyan szívesen ölnék meg ezeket az árulókat, mint ajapánokat. És ezek a pasasok attól félnek, hogykapcsolatba kerülök velük és elárulom a táboruk helyét.A legrosszabb, amit ezek az emberek idáig tettek, az,hogy az ellenséggel kereskednek, és téged át fognak adnia japánoknak. Ezt már akkor eldöntötték, mielőtt magadhoztértél volna. Ezenkívül még azt hitték, hogy te vagy azegyik amerikai pilóta. A japánok jó árat fizetnénekérted.119

Ezek a pacákok pálinkát főznek, ámi{ snapsznak neveznek.Amit ők nem isznak meg, azt^elcserélik a japánokkal meg abennszülöttekkel, többek között borókabogyóra, lőszerreés rizsre. Az a tény, hogy a japánok lőszert adnak nekik,azt bizonyítja, hogy nem tekintik őket ellenségnek. Ennekellenére ez nem több, mint fegyverszünet; mivel egyik sembízik meg túlságosan a másikban. A bennszülöttek aközvetítők, akik a snapszot átadják és hozzák afizetséget.Miután Tarzan megtudta, hogy sorsa felől már döntöttek,rájött, hogy semmit sem nyerne azzal, ha továbbra isfélrevezetné a fiatal férfit. Ráadásul jó benyomástszerzett a férfiról, és kezdett hinni a szavában. Atöbbiek felé pillantott. Őket éppen két társuk hangosveszekedése kötötte le, s ezért egyáltalán nem figyeltekoda rá és társára.Ó

- Ángől vagyok - mondta. A fiatal férfi vigyorgott.- Kösz, hogy megbízol bennem - mondta. - A nevem Tak vander Bos. Tartalékos tiszt vagyok.- Az én nevem Clayton. El szeretnél szökni ezektől azemberektől?- Igen. De mi értelme lenne? Hová mehetnék? Előbb-utóbbbiztosan a japánok kezébe kerülnék, ha addig egy tigrisfel nem fal. Ha tudnám, hogy hol van helyileg az egyikgerillaegységünk, akkor biztos megpróbálnék eljutnihozzájuk. De nem tudom.- Öten vagyunk az én csapatomban - mondta Tarzan. - Asziget déli részére szeretnénk eljutni. Ha szerencsénkvan, akkor megpróbálunk szerezni egy hajót és eljutniAusztráliába.120- Elég ambiciózus terv - felelt van der Bos. - Több mintezerkétszáz mérföldnyire van az ausztrál kontinenslegközelebbi csücske. És még ötszáz mérföldre van innen asziget déli része.- Igen - mondta Tarzan. - Tudjuk, de meg fogjuk próbálni.Mindnyájan úgy érezzük, hogy jobb próbálkozás közbenmeghalni, mint hosszú ideig az erdőben bujkálni, mint azűzött nyulak.v Van der Bos egy pillanatig hallgatott, és gondolko-dott. Aztán felnézett.- Ezt kell csinálni - mondta. - Szeretnék veletek menni.Azt hiszem, tudok nektek segíteni. Sokkal közelebb tudokhajót találni, mint amilyen messzire ti terveztek menni.Tudom, hogy hol találunk barátságos bennszülötteket, akiksegítenek nekünk. De először meg kell lógnunk ezektől azemberektől, ami nem lesz könnyű. Csak egy ösvény vezetebbe a kis völgybe, és azt éjjelnappal őrzik.- Igen, láttam az őrt. Sőt, elég közel mentem elmellette. Ugyanilyen könnyen el tudok menni mellettemegint. De veled más a helyzet. Te szerintem nem tudnál.Ha ma este szerzel nekem egy kést, akkor átjuttatlak azőr mellett.- Megpróbálom. Ha eléggé berúgnak, akkor könnyű lesz.Ervágom a kötelékeidet, cs aztán lássunk neki.-El tudom én szakítani a kötelékeimet, amikor csak akarom- mondta Tarzan.Van der Bos nem kommentálta ezt a kijelentést. Ez apasas, gondolta, nagyon biztos magában. Lehet, hogytúlságosan is. És a holland férfi azon kezdettgondolkodni, hogy bölcsen döntött-e, amikor azt mondta,hogy vele tart. Biztosan tudta, hogy azt a köteléketember nem121

tudja szétszakítani. Lehet, hogy a pasas még az őrmellett sem tud elmenni.- Éjszaka nagyon figyelnek téged? - kérdezte Tarzan. -Egyáltalán nem figyelnek, nem ez a baj. Ez tigrisország.Arra nem gondoltál?- Dehogynem. De ennyi kockázatot vállalunk.

13.

Rosettiből és Bubonovitchból dühös és boldogtalan emberlett, még jóval azelőtt, hogy elérték volna abennszülöttek faluját, mivel fogvatartóik állandóanütlegelték, szuronyaikkal döfködték és leköpték őket. Afaluban bekísérték őket az egyik bennszülött házába,megkötözték, aztán a szoba egyik sarkába lökték őket. Ottsorsukra hagyták a foglyokat, akik közben szüntelenülátkozód-tak. Miután jellemezték az összes japán ősét,Hirohitótól vissza a múltba, különösképpen Kumajiro Tadahadnagy őseit, a hadsereg, valamint Brootyyn és Cicerogazdag és nyomdafestéket nem tűrő dialektusában, utánaismét visszatértek Hirohitóhoz.- Mi értelme van ennek? - kérdezte Bubonovitch, -EvVelcsak a vérnyomásunkat tornázzuk fel.- Én a gyűlöletemet tornázom fel - mondta Rosetti. -Mostmár pontosan tudom, hogyan érez az a Corric nevű csaj.Imádom őket gyűlölni.- Használd ki, ameddig tudod - tanácsolta Bubonovitch. -Mert az az okkerhuszár reggel le fogja nyisz-szantani agyűlölődet.. ? . ?122- Jézusom! - mondta Rosetti. - Nem akarok meghalni, Hobó.- Én sem, Tökmag. -Jézusom! De én félek.- Én is. ,- Imádkozzunk, Hobó.- Oké. Legutóbb, amikor Hozzá fohászkodtál, ő Tar-zantküldte.-Én rábízom. Nem érdekel, hogyan csinálja.Aznap éjszaka nem sokat aludtak. A kötelékük mélyenbelevágott a csuklójukba és lábszárukba. Torkukkiszáradt. Sem élelmet, sem vizet nem kaptak. Egyörökkévalóságnak tűnt az éjszaka. De mégis véget ért.- Jézusom! Bárcsak jönnének és túlesnénk már rajta.Rágondolni a legrosszabb dolog.- Nekem a feleségemre meg a gyerekemre gondolni alegrosszabb. A feleségemmel olyan nagy terveink voltak.Persze soha nem fogja megtudni, hogy mi történt velem, ésennek nagyon örülök. Annyit fog tudni, hogy a gépemfelszállt valahonnan, elindult valahová, de soha nem tértvissza. Sokát imádkoztál, Tökmag?

- Többnyire egész éjszaka.- Én is.-Kihez imádkoztál, Hobó?- Istenhez.'- Valamelyik biztos meghallott minket.A házhoz vezető létrán lábak csosszanása ütötte meg afülüket.- Azt hiszem, itt a vég - mondta Bubonovitch. - Elég erősvagy, Tökmag?- Hogyne.- Hát akkor, Isten veled, barátom.123

- Veled is, Hobó.Két katona lépett be a helyiségbe. Elvágták a kötelé-keiketj- és a két férfit talpra ráncigálták. De nemtudtak állva maradni. Mindketten tántorogtak, majd aföldre zuhantak. A két katona fejen és gyomron rúgtaőket, miközben nevettek és gúnyolódtak. Végülkivonszolták a foglyokat az ajtón, és egyenkéntlecsúsztatták a létrán, hagyták, hadd zuhanjanak aföldre.Tada közben megjelent, és megszemlélte a foglyokat.-Most már válaszoltok a kérdéseimre? - kérdezte.- Nem - válaszolt Bubonovitch. -Álljatok fel! - förmedtrá a japán.A két amerikai elgémberedett lábában lassan megindult avérkeringés. Megpróbáltak fölállni, Ő nagy nehezensikerült nekik. De úgy támolyogtak, mintha részegeklennének, amikor el kellett indulniuk. A falu közepérevitték őket, a katonák és a bennszülöttek alkotta körbe.Tada a foglyok mellé lépett, kivont karddal.Megparancsolta nekik, hogy térdeljenek le, és hajtsákelőre a fejüket. Bubonovitch lesz az első.-Úgy tűnik, hogy ők nem hallgattak meg minket, Tökmag -mondta. ' ': f-- Ki nem hallott meg? - kérdezte Tada.-Semmi rohadt közöd hozzá, te j,app! - förmedt ráBubonovitch.Tada meglendítette a kardját.Amikor a tábor elcsendesedett, s a férfiak és nőktöbbsége részeg álomba merült, van dér Bos Tarzarihozkúszott.- Szereztem egy kést - mondta, T Elvágom a kötelékeidet.124- Már elég régen megszabadultam tőlük - mondta Tarzan.- Elszakítottad? - kérdezte a holland megdöbbenve.- Igen. De most gyere velem, csendben. Add ide a kést.

Kicsit beljebb az erdőben Tarzan megállt.- Itt várjál - suttogta neki Tarzan.Aztán eltűnt. Könnyedén fellendült egy fára, majd lassanhaladt, gyakran megállt, hállgatózott és időnkéntbeleszagolt a levegőbe. Végül megtalálta az őrszemet, ésfelmászott arra a fára, ahol az emelvény volt, s amelyenott guggolt a férfi. Tarzan közvetlenül az őr feje fölöttegyensúlyozott. Szemével átlátott a sötétségen. Jól láttaa halálra ítélt férfi alakját és helyzetét. Aztán Tarzanrávetette magát, késsel a kezében. Csupán az emelvényenlévő két test összecsapódásának a hangja hallatszott. Azőrszem hangtalanul halt'meg; fültől fülig átvágotttorokkal elterült.Tarzan a holttestet az ösvényre dobta, majd ő islemászott, az őrszem puskájával a kezében.Visszagyalogolt van der Boshoz.-Gyere - mondta. - Most már el tudsz menni az őr mellett.Amikor a holttesthez ertek, van der Bos megbotlott benne.- Te aztán szép munkát végeztél - mondta. -Annyira nem -válaszolt Tarzan. - Rámspriccelt avére. Lábon járó csali leszek Csíkosnak, amíg nemtalálunk vizet. Vedd le a pisztolyát és a töltényövet.Itt van a puskája. Most pedig induljunk.Gyorsan haladtak az ösvényen, Tarzannal az élen. Egy kispatakhoz értek, és mindketten lemosták maguk-125

ról a vért, mivel a hollandnak is sikerült összekenniemagát, amikor a hulláról levette a töltényövet.Tigrisek nem tartóztatták fel őket, így hamar eljutottakaz elágazáshoz, ahol Tarzan utoljára látta társait. Nemérezte a szagukat, ezért azon az ösvényen indult tovább,amelyiken a megegyezés szerint a többiek mentek. Márfényes nappal volt, amikor közvetlenül előttük lövésthallottak.Jerry és Corrie úgy döntött, hogy ott maradnak, aholvannak, és megvárják Tarzant. Azt gondolták, hogynemsokára visszajön. Jót tett a lelki nyugalmuknak, P>hogy nem tudták, milyen kellemetlen kalandba keveredett.A biztonság kedvéért felmásztak egy fára, amelyenbizonytalanul és kényelmetlenül ültek, mintegy hat-hétméterre a föld felett. Jerry aggódott Bubonovitch és Ro-setti sorsa miatt, s végül elhatározta, hogy csinálvalamit. Az éjszaka végtelennek tűnt, és Tarzan mégmindig nem tért vissza.- Nem hiszem, hogy vissza fog jönni - mondta Jerry. -Biztosan történt vele valami. Mindenesetre nem fogoktovább várakozni. Elmegyek és rrtegpróbálöm felkutatniBubonovitchot és Rosettit. Aztán ha Tarzan mégis jönne,

addigra legalább tudni fogjuk, hogy hol vannak, ésesetleg kitervelünk valamit a kiszabadításukra. Te maradjitt, amíg visszajövök. Itt nagyobb biztonságban vagy,mint lent a földön.- És ha nem jössz vissza?-Nem tudom, Corrie. Ez az életem egyik legnehezebbdöntése... az, hogy közted és a két fiú között kel-' ?tlett választanom. De már döntöttem, és remélem,megértesz. Ők a jappok foglyai, és mindenki tudja, hogy126azok hogyan bánnak a foglyokkal. Te szabad vagy és vanfegyvered.-Csak így dönthettél. Tudtam, hogy utánuk fogsz menni,ezért én is veled megyek.- Szó sem lehet róla - mondta Jerry. - Itt maradsz, aholvagy.- Ez parancs? -Igen.tJerry halk nevctcsfélét hallott.- Ha parancsot adsz a gépeden, kapitány, annak meg egytábornoknak is engedelmeskednie kell. De te nem vagyennek a fának a kapitánya. Indulhatunk!És Corrie lecsúszott a földre az ágról, amelyen eddigült.Jerry követte.- Nyertél - mondta. - Tudhattam volna, hogy egy nőnek nemlehet parancsolni.- Két puska jobb, mint egy - mondta Corrie -, és énnagyon jó lövő vagyok. Különben is, olyan sokáig ültemazon az átkozott ágon, hogy már sikítani tudtam volna.Egymás mellett vánszorogtak az ösvényen. Kezük gyakranösszeért, s amikor egyszer Corrie megcsúszott egy sárosszakaszon, akkor átölelte, hogy el ne assen. Aztgondolta: azt a lányt ott Okjahoma Cityben hányszorsimogattam, de az egyszer sem tudott ennyire felizgatni.Azt hiszem, beleestél ebbe a kis csitribe. De nagyon.Nagyon sötét volt, néha nekimentek egy-egy fának, ahol azösvény kanyargott, így aztán lassan haladtak. Csaktapogatózva lépkedtek, és azért imádkoztak, hogy mielőbbmegvirradjon.127

- Micsoda napunk volt - mondta Jerry. - Már csak azhiányzik, hogy egy tigrissel találkozzunk.- Nem hiszem, hogy aggódnunk kéne emiatt - mondta Corrie.- Én még soha nem hallottam olyan esetről, hogy tigrisfehér embert támadott volna meg, akinél puska van.Valahogyan tudják. Ha mi békén hagyjuk őket, akkor ők isbékén hagynak minket.-Lehet, hogy igazad van. Biztos tudják, hogy az embernél

mikor van fegyver. Amikor odahaza egy elkóborolt tehénután lovagoltam, rengeteg prérifarkast láttam, amikor nemvolt nálam puska. Amikor pedig volt, egyet se.- "Odahaza" - ismételte Corrie. - Ti, szegény fiúk, olyannagyon messze vagytok a hazátoktól. Elszomorít, habelegondolok. Bubonovitchnak is a gyönyörű felesége és akisgyereke a világ másik végén van. Az élete legszebbéveit pazarolja el.- Rohadt dolog a háború - mondta Jerry. - Ha valahahazajutunk, akkor biztos teszünk valamit azért, hogy ezeka rohadt nácik és jappok ne kezdjenek újra hibo-rúzni.Leszünk úgy tíz-, tizenkét millióan, akiknek elegünk lesza háborúból. Ki fogjuk nevezni az egyik tüzérkapitánybarátomat Oklahom^ kormányzójának, aztán meg a szenátusbaküldjük. Ő utálja a háborút. Nem is ismerek olyankatonát, aki ne utálná, és ha egész Amerika küldene elégkatonát a Kongresszusba, akkor lehet, hogy jutnánkvalamire.^- Milyen Qklahoma? - kérdezte Corrie. ? -AzUnió legcsodálatosabb állama - felelte Jerry. Pirkadnikezdett, s a nap lassan felkelt. Nemsokárateljesen felébred, hiszen az egyenlítő környékén azéjszaka és nappal közötti átmenet nagyon gyorsantörténik. Nincs elhúzódó hajnal.128

- De jó érzés - mondta Corrie. - Már elegem volt azéjszakából.- Egek! - kiáltott fel Jerry. - Odanézz! Kibiztosította apuskáját,'majd mozdulatlanul állt.Közvetlenül előttük az ösvényen egy tigris állt.- Ne lőj! - figyelmeztette Corrie.-Nem áll szándékomban, ha a saját dolgával törődik. Ez azidétlen kis 25-ös kaliberű japán puska csakfelidegesítené, és én sohasem szerettem ilyen koránreggel tigriseket felidegesíteni."-Menjen már el - mondta Corrie. - Éhesnek látszik. -Lehet, hogy ez még nem hallott a teóriádról. 'A tigris, egy hatalmas hím, teljesen mozdulatlan maradtnéhány másodpercig, és figyelte őket; aztán hirtelenmegfordult és eltűnt az aljnövényzetben.- Húúú... - sóhajtott Jerry megkönnyebbülten.-A szívem meg a gyomrom egyszerre próbált a számbamászni. Hú, de féltem.- Remegnek a lábaim - mondta Corrie. - Jobb, ha mostleülök.- Várjál! - figyelmeztette Jerry. - Emberi hangok ezek?I- Igen. Egy kicsivel előttünk járhatnak.

' Nagyon óvatosan előtébb mentek. Az erdő véget ért egysekély völgy szélén, és ketten ráláttak a kis kam-pongra,ami tőlük alig harminc méterre volt. Bennszülötteket ésjapán katonákat láttak.- Itt kell hogy legyenek a fiúk - mondta Jerry.- Ott vannak! - suttogta Corrie. - Úristen! Meg fogjaőket ölni!Tada kardja éppen lendült. Jerry puskája eldördült, ésKumajiro Tada hadnagy előrebukott, és elterült a két130férfi előtt, akit megölni készült. Aztán Corrie istüzelt, és a japán katona, aki a két fogoly felé rohant,meghalt. Mindketten folytatták a tüzelést, ami egyikkatonát a másik után tett harcképtelenné, és pánikbahozta az egész falut.Tarzan, aki az első lövés után előreszaladt, melléjükért; és van der Bos egy pillanattal később csatlakozotthozzájuk, és még egy puskával és-pisztollyal erősebbeklettek. Tarzan az utóbbit használta.Bubonovitch és Rosetti, kihasználva a zűrzavart afaluban, megragadták a két halott katona fegyverét éstöl-tenytartóját, és az erdő felé hátráltak, miközbentüzeltek. Rosettinek sikerült néhány kézigránátot isfelkapnia, amelyeket a zsebeibe gyömöszölt.Egy japán őrmester megpróbálta összeszedni az embereit azegyik ház mögött. Hirtelen támadásba lendültek, s közbenordítoztak. Rosetti közéjük hajította gránátjait, gyorsan^egymás után; aztán Bubonovitchcsal együtt megfordultak,é*s az erdő irányába szaladtak.A tüzelés abbamaradt, mire a két őrmester ejérte, a kiscsapatot, az erdő szélén. Rosetti kézigránátjai végetvetettek a második világháború eme epizódjának,legalábbis átmenetileg. A japánok vagy dcmoralizálódtak,vagy elestek.-Jézusom! - mondta Rosetti. - Mégis meghallgattak.- Az biztos - tette hozzá Bubonovitch.- Ki hallgatott meg? - kérdezte Jerry.- Isten és Szűz Mária - magyarázta Rosetti.A kis csapat figyelmét olyannyira lekötötte a csata, hogyezalatt alig pillantottak egymásra. Mostanra egy kicsitmeg'nyugodtak és körülnéztek. Amikor Corrie és Takegymásra nézett, egy pillanatra elállt a szavuk. Aztánegyszerre felkiáltottak:131

-Tak! --Corrie!- Drágám! - kiáltott Corrie, és átölelte az ifjúhollandot.

Jerty ezt nem tudta értékelni.Aztán bemutatkoztak egymásnak, majd rövidén beszámoltak akülönböző kalandjaikról. Míg a többiek beszélgettek,Tarzan a kampongot figyelte. A japánok szemmel láthatóanmegzavarodtak. Elvesztették tisztjüket és átiszthelyettesüket. Nélkülük egy közlegény túlságosanostoba volt ahhoz, hogy maga gondolkozzon vagy tervezzen.Tarzan Jerryhcz fordult.. -Azt hiszem, bevehetjük a falut és kisöpörhetjük amaradék japánt, ha most lerohanjuk őket, amígszétziláltak és nincs vezetőjük. Öt puskánk van, és nemmaradhatott több, mint egy tucatnyi japán, aki' harcraképes.Jerry a többiekhez fordult.-Na, mit szóltok? - kérdezte. ,-Gyerünk! - mondtaBubonovitch. - Mire várunk?I

14.

A harc rövid volt, de heves, és néhány japán mégsegítőkész is volt - saját kézigránátjukkal robbantottákföl magukat. Corrie-t hátrahagyták az erdőben. De ő nemmaradt ott. Jerry alig ért be a kampong közepébe, a lánymár az oldalán harcolt.1.32Bubonovitch és Rosétti bevadult, s szuronyaikrólcsöpögött az ellenség vére, amikor a harc végetért.Megtanultak gyűlölni.A bennszülöttek megbújtak a házaikban. Együttműködtek ajapánokkal, s ezért a legrosszabbra számítottak, de azamerikaiak nem bántották őket. Viszont azt kérték, hogyszerezzenek élelmet, és készítsék is el.Tarzan és Jerry kikérdezett néhányat közülük, Corrie ésTak tolmácsojtak. Megtudták, hogy a felszámolt japánegység egy másik csapat előőrse, amelyik a délnyugatipart irányában mintegy huszonöjjdlomcterre táborozik.Néhány napon belül várták felváltásukat.Azt is megtudták, hogy délkelet felé, távolabb ahegyekben tartózkodik egy gerillacsapat. Azonban egyikbennszülött sem tudta, hogy pontosan hol és milyenmessze. Úgy tűnt, nagyon félnek a gerilláktól.Amat megpróbált az újonnan érkezettek kedvében járni.Megrögzött megalkuvó, született politikus volt. Azontörte a fejét, hogy hasznára válna-e, ha elrohanna ajapánok központi táborába, és jelentené ezeknek azembereknek a feltűnését és a veszteséget, amit okoztak.De elvetette az ötletet, mivel tigrisországon kellenekeresztülhaladnia. Nagy szerencséje volt, hogy Rosetti ésBubonovitch nem is gyanította, milyen szerepet játszott

az elfogatásiakban.De talán a két őrmester hajlott volna a megbocsátásra,mivel annyira boldogok voltak. Imádságuk meghozta acsodát és a másodperc töredéke alatt megmenekültek. Ennekcsak örülni lehetett. Ezenkívül igen ^sikeres bosszúállóakcióban vették részt. Ellenségeik vérével mindenfajtanekik okozott inzultust, verést és megaláztatástlemostak.133

- Jézusom! Hobó, ez biz'a közel volt.- Nem láttam, mert a földet néztem - mondta Bubo-novitch-, de Corrie azt mondta, hogy a japp éppen lesújtottvolna a kardjával, amikor Jcrry eltalálta. Hát ilyenközel volt. De mi aztán kiegyenlítettük a számlát, mi,Tökmag?- Te hányat öltél meg?- Nem tudom. Hármat vagy négyet. Mindenre lőttem, ami aszemem elé került. De te megütötted a főnyereményt avvala két gránáttal. Ezt már nevezem!-Te, láttad, ahogy a csaj is beállt bunyózni? Tök vagány.- Jesszusom! Tökmag, csak nem zúgtál bele a csajba?- Én aztán nem zúgok bele semmiféle csajba, de nálanincsen jobbabb. Sohase találkoztam még ilyen csajjal.Nem is tudtam, hogy léteznek ilyenek. Én bármelyikpercbe' harcba mennék érte. +- Az utolsó nőgyűlölő - mondta Bubonovitch. - Jcrry márrég megtért, 4c meg is szívta rendesen!-De láttátok, hogyan ugrott a hollandus nyakába? Látnotokkellett volna Jerry arcát! Ez a baj a csajokkal... mégezzel is. Egyszerűen képtelenek mások lenni, mint amitazok a hawaiiak odahaza pilikiának neveznek. Egy nagy,boldog család voltunk addig, amíg a régi barátja bele nemköpött a levesbe.- Lehet, hogy csak egy régi ismerős - feltételezteBubonovitch. - Észrevettem, amikor folyt a harc, végigJerry oldalán harcolt.Rosetti megrázta a fejét. Már óriási engedményt tett, deelőítélete túlságosan mélyen gyökeredzett, semhogy teljesmellszélességgel kiálljon a nők mellett. Corrie pártjánállt, de voltak fenntartásai.134- Te át szoktad ölelni egy régi ismerős nyakát, úgy, hogyközbe' azt mondod, hogy "drágám!"? Kérdem én.-Ez attól függ. Te egy régi ismerősöm vagy, Tökmag, denem tudom elképzelni, hogy átölellek, és drágámnakszólítalak.- Be is húznék egyet neked.- De ha Ginger Rogers lennél!

-Jézusom! Micsoda futóművei vannak! Még nem is láttamolyan futóműveket, amíg nem láttam a "Hölgy a sötétben"című filmet. Öregem!Tarzan és Jerry haditanácsot tartott. Corrie és Tak azelmúlt két év kalandjairól számoltak be egymásnak.- Szeretnék egy kicsit körülnézni a környéken, mielőtttovábbmennénk - mondta Tarzan. - Szeretném egyedülcsinálni, mert gyorsabban tudok haladni, mint ti. De haitt maradtok, a japán félmentőcsapat megjelenhet, mielőttvisszaérek. Valószínűleg úgy húszan lesznek, mint ebbenaz egységben. Ez elég kedvezőtlen rátok nézve.- Én megkockáztatnám - mondta Jerry -, ha a többiek ishajlandók. Öten vagyunk. Elég zsákmányolt lőszerünk van ahfárchoz, és sok grárjátunk. Tudjuk, melyik ösvény felöljönnek. Csak egy őrszemet kell olyan távol felállítani,hogy időben figyelmeztessen bennünket. Aztánmegszórhatjuk őket gránáttal. Lássuk, mit szólnak hozzá atöbbiek.Odahívták a többieket, és elmagyarázták, hogy mi ahelyzet.-Jézusom! - mondta Tökmag. - Négy az egyhez? Semmiség.Már csináltunk ilyet. Most is meg tudjuk csinálni!- Ez a beszéd! - kiáltott Jerry.1.35

1 -A központi tábor tizenöt, tizenhat mérföldre van innen- mondta Bubonovitch. - Valószínűleg egész nap fognakmenetelni, noha nem sietős a dolguk. De azért jobb, harésen leszünk már ma délután is. Lehet, hogy még maideérnek.- Igazad van - mondta Jerry. - Ha mondjuk mész egymérföldet az ösvényen, már jóval azelőtt meghallod őket,mielőtt látótávolságba kerülnek. Aztán visszavágtatszide, és mi készen várjuk őket.- Van egy ötletem - mondta Corrie. - Mi lenne, hamindegyikünk fogna egy csomó kézigránátot, és az ösvénykét oldalán a fákon helyezkednénk el. Ha eléggészéthúzzuk a mezőnyt, a teljes egység hatótávolságunk^ bakerülne, aztán elkezdjük. így valamennyiüket eltalálnánk.- Nagyszerű - mondta Jerry.- Milyen vérszomjas ember lett belőled, Corrie! -kiáltott fel Tak, vigyorogva.- Hát ha még tudnád, amit én tudok - mondta Jerry.- Jó ötletnek tartom - mondta Tarzan. - Tudjuk, hogyközeledik az ellenség. Csak azt nem tudjuk, líogypontosan mikor, ezért állandó késíültségben kell lennünk.Amint besötétedik, visszajöhettek a faluba, mivel biztosvagyok benne, hogy éjszakára letáboroznak. Semmiokuk rá, hogy éjszaka is meneteljenek. De szerintem egész

éjszakára állítsatok oda őrt.- Természetesen - értett egyet Jerry.Miután Tarzan elrendezte az ügyet, elsétált és eltűnt azerdőben.Hooft arra ébredt, hogy rettenetesen fáj a feje és aliglát. A szája b.űzlött, mint egy trágyadomb. Sohasem voltjó136Jhangulatban. Most kifejezetten gyilkolni tudott volna.Elordította magát, hogy felébressze a többieket, éshamarosan felbolydult a falu. A lompos, rendetlen nőkelkezdtek reggelit készíteni a férfiaknak.Hooft felállt, és nyújtózott egyet. Aztán a tábor felénézett.-1 Hol a fogoly? - üvöltötte.Valamennyien körülnéztek. De nem találták a fogolyt.- A másik is eltűnt - szólt az egyik férfi.Hooft káromkodott, válogatott trágárságokat üvöltözött.- Ki van őrségbén? - kérdezte.- Hugónak kellett volna éjfélkor felébresztenie, hogyleváltsam - mondta egy másik. - De nem ébresztett fel.- Menjél oda és nézd meg mi van Vele - parancsolta Hooft.- Elevenen megnyúzom ezért. Kivágom a szívét, amiértelaludt és engedte, hogy az a kettő meglógjon!A férfi csak pár percig volt oda. Vigyorogva tért vissza.v- Valaki megelőzött, főnök - mondta Hooftnak. - Hugó elégrossz állapotban van. Fültől fülig elnyesték a torkát.-Biztos az a vadember volt - mondta Sarina.- Biztos van der Bbs vágta el a kötelékeit - mondtaHooft. - Csak kerüljön a kezem közé!- Ha "megéred - mondta Sarina. - Egyenesen a legközelebbigerillákhoz megy-, és hamarosan a nyakunkra hozza őket.Az egyik férfi odament arra a helyre, ahol Tarzan feküdt.A kötelékekkel tért vissza és odanyújtotta Hooftnak.137,

-Ezeket nem vágták el - mondta. - Ezeket elszakították.- Ezt ember nem szakíthatta cl - mondta Hooft.- A vadembernek sikerült - mondta Sarina. Ó- Majd 'adok én neki - morogta Hooft. - Most együnk,aztán elindulunk. Utánuk megyünk. Ti, nők itt maradtok.Senki sem akadékoskodott. Senki sem vitatkozott Hoofttal,amikor rosszkedvében volt, kivéve Sarina. O volt azegyetlen a gyilkos bandában, akitől Hooft tartott, deSarina most nem szállt szembe vele. Semmi kedve nem voltaz erdőben kóborolni.A törvényen kívüliek jó nyomkeresők voltak, s Tar-zan és

van der Bos nem fáradoztak azzal, hogy eltüntesséknyomaikat. Hooft és gyilkos bandája könnyen tudta követniőket.Jerry és kis csapata összeszedték az összes kézigránátot,amit elbírtak, és abba az irányba indultak az erdőben,amcrről a japán felmentőcsapat várható volt. Van der Bostolmácsolásával Jerry figyelmeztette a bennszülötteket,hogy ne nyúljanak a hátrahagyott puskákhoz és alőszerhez.- Mondd meg nekik, hogy felgyújtjuk a falut; ha bármi iseltűnik, amíg mi nem vagyunk itt.Van der Bos még megtoldotta a fenyegetést, és megígérte afőnöknek, hogy miután felgyújtják a falut, még le isvágják az összes falubéli fejet. Ez kellő hatással volt afőnökre.Amatra is. Követni akarta az idegeneket az erdőbe, hogykémkedjen utánuk. De miután kiderült, milyenvérszomjasak, letett erről a szándékáról. Netán még raj-138^mtakapnák, amint leselkedik. Inkább elindult egy másikösvényen, durián gyümölcsöt gyűjteni.Miközben óvatlanul a duriánfa ágai között tevékenykedett,Hooft meglátta. Hooft leparancsolta a fáról. Amatelszörnyedt. Hooft és csapata volt a legfélelmetesebbkinézetű banda, amit Amat valaha is látott.Hooft kikérdezte, s arra volt kíváncsi, hogy látta-e akét szökevényt, s leírta külsejüket. Amat megkönnyebbült.Jó sok információval tud szolgálni ezeknek az embereknek,így hát megmenekülhet. Cserébe az életét megkímélik.- Láttam őket - válaszolt. - Ma reggel jöttek a faiunkbakét másik emberrel. Egyik egy nő volt. Két férfit, akit ajapánok foglyul ejtettek, kiszabadítottak, aztán hatanmegölték az összes japánt.- Most hol vannak?-Az erdőbe mentek egy másik ösvényen. Nem tudom, miért,.De ma éjjel visszajönnek. Azt mondták. Most márelmehetek?- Hogy szóljál nekik? Nem hiszem.-Öljük meg - mondta az egyik, aki Amat dialektusátbeszélte.Amat úgy reszketett, hogy majdnem összeesett. Térdrerogyott, és az életéért könyörgött.- Azt teszed, amit mondunk, és akkor nem ölünk meg -mondta Hooft.- Amat azt teszi, amk ti akartok - válaszol! a rettegőférfi. - Többet is tudok mondani. A japánok sok pénztfizetnek a nőért, aki ma a faluban volt. Azok a japánokbeszéltek erről, akik itt állomásoztak. A japánok már kétéve vadásznak rá. Én talán segíthetek elkapni. Bármit

megteszek nektek.139

Amat nem tudta, hogyan tudna segíteni Corrie elfogá-*sában,.de hajlandó volt bármit megígérni. Ha nem tudnák alányt elkapni, akkor elbújhatna az erdőben, amíg ezek arettenetes emberek elmennek. Még azoknál a japánoknál isijesztőbbek voltak, akik megbilincseltek és megrugdosták.A további beszélgetést robbanások zaja zavarta meg, amelya falun túlról jött, valahonnan az erdőből, elégközelről.- Kézigránátok - mondta az egyik férfi.-Mintha egy igazi csata lenne - mondta Hooft./A hangosabb robbanásokat időnként puskalövésektarkították.-Ezek japp 25-ösök - mondta Grotius.A robbanások hangjánál is erősebbek voltak a haldoklóemberek sikolyai. Csupán pár percig tartott az egész. Avégén volt még néhány szórványos puskalövés, aztán csendlett. Szinte követni lehetett a jelenetet a hangokalapján. Éles összecsapás volt. De vajon kik között? -tűnődtek a bűnözők. Az egyik fél megsemmisült. De melyik?Az utolsó puskalövések a sebesültekkel végezhettek.. 'A győztesek biztosan betérnek a faluba. Hooft és követőimegközelítették az erdő szélét és elrejtőztek. Előttükvolt kis völgy és a kampong.Nem kellett sokáig várniuk. Négy fehér férfi és egy fehérnő jött az erdei ösvény felől. Annyi fegyvert és lőszerthoztak, amennyit csak elbírtak. Izgatottan beszélgettek.A férfiak bementek az egyik bennszülött házába, a lányegy másikba.Hooft gondolkodott. Gyorsan meg kell találnia a módjátannak, hogy megszerezze a lányt anélkül, hogy a tár-140saival összeütközésbe kerülne. Hooft, mint mindengarázda, gyáva volt. Bárkit hátba szúrna vagy lőne, denem merne szembeszállni egy fegyveres ellenféllel.Cselszövés és ravaszság útján szeretett célt elérni.Amathoz fordult.- Üzenetet viszel a nőnek. Azt mondd neki, hogy egy régibarátja vár rá az erdő szélén, aki nem akar bemenni afaluba, amíg nem biztos abban, hogy a társai lojálisak ahollandokhoz. Mondd, hogy egyedül jöjjön az erdő szélére,mert beszélgetni akar vele. Apjának egy régi barátja.Amat, el ne mondd senkinek, hogy itt vagyunk! Ha bárki isjön a lányon kívül, akkor eltűnünk innen, de valamikormajd visszajövünk és megölünk. A lánynak is megmondhatod,hogyha nem egyedül jön, nem leszek itt. Ismételd el nekem

az üzenetet.Amat elismételte, és Hooft jelzett neki, hogy indulhat.'Amat úgy érezte magát, mint egy elítélt, akinek éppenmegkegyelmeztek, vagy legalábbis elhalasztották az ítéletvégrehajtását. Óvatosan beosont a faluba, annak alétrának lábához, amely Corrie házának ajtajához volttámasztva. Felszólt neki, és egy bennszülött lány jelentmeg az ajtóban. Amikor meglátta Amatot, ajkai reszketteka megvetéstől. ?>.'.-'- Tűnés, disznó! - mondta.Corrie meghallotta a beszélgetést, és az ajtóhoz lépett.- Milyen üzeneted van számomra? - kérdezte Corrie.- Egy nagyon személyes üzenet - válaszolt Amat. -Nemkiabálhatom el.- Akkor gyere fel.Lara, a bennszülött lány elfordította a fejét, ahogy Amatbelépett a házba. Tudta, hogy sunyi és hazudozós, de nemfigyelmeztette Corrie-t.141

Amat elmondta az üzenetét. Corrie töprengett.- Hogy nézett ki ez a férfi? - kérdezte Corrie.- Fehér ember és szakállas - válaszolt Amat. - Ennyittudok. ? ,-Egyedül van?Amat gyorsan gondolkodott: ha megtudja, hogy húszanvannak, akkor nem fog odamenni, aztán az az embervalamikor visszajön, és megöl.- Egyedül van - válaszolt Amat.Corrie magához vette a puskáját, és lemászott á létrán.Csapatának férfitagjai még mindig az elfoglalt házban ,voltak. A szerzett puskákat tisztogatták és olajozták.Egyetlen bennszülött sem volt a környéken. Csak Amat ésLara látta, hogy a fehér lány elhagyja a kampongot, ésbemegy az erdőbe.

15.

Tarzannak a bennszülöttektől ntm sikerült túl sokinformációt szereznie a gerillákról. Az a hír járta, hogyvan egy csapat egy bizonyos vulkán közelében, úgyhatvanöt mérföldre délkeleti irányba. Le tudták írni,hogyan is néz ki ez a vulkán és elmagyarázták, hogyanlehet oda eljutni. Ezzel a csekély információval útnak isindult.Addig haladt, míg be nem esteledett, és egy fán meghúztamagát reggelig. Fegyvere csupán az íja és a kése, volt.Nem kívánt leherrel, japán puskával és lőszerrel menni.Másnap reggel gyűjtött egy kis gyümölcsöt, és elejtett

egy vadnyulat reggelire. Ó '142A terep, amelyen keresztülvágott, rendkívül vad volt, ésnélkülözött minden jelet, ami ember jelenlétére utalna.Tarzan nagyon örült ennek. Kedvelte társait, akikethátrahagyott, de az emberekkel való kapcsolata ellenérenem vált teljesen társas lénnyé. Az ő társai az erdő, adzsungel és a mező lakói voltak. Körükben mindig otthonérezte magát. Szerette nézni és tanulmányozni őket.Sokszor jobban ismerte őket, mint azok saját magukat.Sok majommal találkozott. Szidták őt, amíg meg nemszólalt a saját nyelvükön. Ők ismerték a hazájukat, és asegítségükkel Tarzan a helyes úton haladt a vulkán felé.Elmondták neki a majmok, hogyan jut el a bennszülöttekáltal jelzett következő tájékozódási pontig, amely egykis tó, egy hegyi tisztás és egy kialudt vulkán krátere.i Amikor úgy látta, hogy közeledik a céljához,megkérdezett néhány majmot, hogy laknak-e fehér emtíereka vulkán közelében. Argó vednek, vagyis tűzhegyneknevezte. Azt mondták, hogy laknak, és megmutatták, hogyanjuthat el a táborukba..Az egyik öreg majom így szólt:- Kreeg-ah! Tarmangani sord. Tarmangani bundolo.' Ésutánozta, ahogy céloznak a puskával, majd megjegyezte:- Hú! Hú! Óvakodjatok tőlük! Fehér emberek rossz. Fehéremberek gyilkolni.A táborra egy kis szurdok mélyén talált rá, de mielőttmegközelítette volna, észrevette, hogy az egyetlenbejáratnál őr áll. Tarzan kilépett a tisztásra, és aférfihoz, egy szakállas hollandhoz sétált. A hollandkibiztosította a fegyverét, és megvárta, amíg Tarzanhuszonöt vagy harminc méterre megközelíti, s akkormegállította.143

- Ki vagy és mit keresel itt? - kérdezte.- Én*angol vagyok. Szeretnék a vezetőtökkel beszélni. -Aférfi némi csodálkozással mérte végig Tarzant.- Maradj ott - parancsolta. - Ne gyere közelebb. Aztánlekiáltott a szakadékba.-De Lettenhove! Van idefenn egy vadember, aki beszélniakar veled.Tarzan elfojtott egy mosolyt. Áz effajta megnevezéstkorábban már sokszor hallotta, de ennyire nyilvánvalóanbántóan még soha. Aztán eszébe jutott, hogy az imént aférfival angolul beszélt, és azt mondta, hogy ő angol, aférfi meg hollandul szólt de Lettenhove-hoz, abban a hi-szemben, hogy a "vadember" nem érti azt a nyelvet.Továbbra is meghagyja őket ebben a tévhitben.

Ekkor három férfi jött fel a völgyből. Mindegyik álligfel volt fegyverezve. Szakállas, kemény kinézetű férfiakvoltak. Valamennyien leírhatatlan, részben civil, részbenkatonai, részben pedig állatbőrből összetákolt, foltozottés rongyos tubát viseltek. Egyikük egy visszataszítófőhadnagyi zubbonyt viselt, amin még rajta volt a tisztiparolin is a két csillaggal. Ő volt de Lettcnhöve.Hollandul szólt az őrhöz. *- Mit akart ez az ember itt?-Egyszerűen idesétált hozzám. Még csak nem is akartkitérni vagy elrejtőzni előlem. Valószínűleg ez csak egyártatlan bolond, de hogy mi az ördögöt keres itt, arrólnekem sejtelmem sincs. Azt mondja, hogy angol. Angolulszólt hozzám.De Lettenhove Tarzanhoz fordult.- Ki vagy? Mit keresel itt? - kérdezte angolul.- A nevem Clayton. Az Angol Királyi Légierő ezredesevagyok. Úgy hallottam, hogy holland gerillák csa-144pata táborozik itt. Szerettem volna a parancsnokukkalbeszélni. Ön lenne az? Azt is tudom, hogy bűnöző bandákcsatangolnak a hegyekben, és ez volt az egyetlen módjaannak, hogy megtudjam, önök kicsodák. Vállalnom kellettezt a kockázatot.- Nem én vagyok a parancsnok - mondta de Lettenhove. -Van Prins kapitány az első ember, de ő ma nincs itt.Holnapra várjuk vissza. Milyen ügyben akar vele beszélni?Biztosíthatom - telte hozzá egy mosollyal -, hogy mi csaka jappok meg a kollaboránsok szemében vagyunk bűnözők.- Azért jöttem, hogy olyan emberekkel kerülhessekkapcsolatba, akikben megbízhatok, olyanokkal, akik eltudják mondani, hol találhatók a japán előőrsök, illetveazok a bennszülött falvak, amelyek lakói barátságosak ahollandokkal. Az előzőt el akarom kerülni, az utóbbitólpedig esetleg segítséget kérnek. Szeretném elérni atengerpartot, ahol megpróbálok szerezni egy hajót, ésazzal elhagyni a szigetet.De Lettenhove az egyik férfihoz fordult, aki vele jött avölgyben lévő táborból.- Kezdtem hinni neki - mondta hollandul -, amíg el nemsütötte, hogy szerezni fog egy hajót és elhagyja aszigetet. Ostobának tarthat minket, ha azt várja, hogycl-higgyük ezt az idétlen mesét, ami miatt idejött.Biztos valami rohadt német kém. Szépen itt marasztaljuk,amíg van Prins visszaér.Aztán Tarzanhoz fordult, és angolul szólt hozzá. -Aztmondja., hogy maga egy angol tiszt. Akkor bizonyára vanvalami, amivel igazolni tudja magát.- Nincs - válaszolt Tarzan.145

-Megkérdezhetném, hogy egy angol tiszt miért rohangálSzumátra hegyeiben meztelenül, íjjal, nyílvesz-szőkkel ésegy késsel felfegyverkezve?Hangja gúnyos volt.- Csak nem képzeli, barátom, hogy hiszünk magának? Ittmarad, amíg van Prins kapitány visszajön.- Mint fogoly? - kérdezte Tarzan.- Mint fogoly. Jöjjön, lemegyünk a táborba.A tábor rendezett volt és jól őrzött. Nem voltak nők. Egysor nádfedcles kunyhó állt katonás rendben. Hollandiapiros, fehér és kék zászlaja lobogott egy rúdon az egyikkunyhó előtt. Húsz vagy harminc férfi foglalatoskodott atábor körül, legtöbbjük puskáját vagy pisztolyáttisztogatta. Rongyos, szakadt és kopott ruhát viseltek,de fegyvereik makulátlanok voltak. Hogy ez egyfegyelmezett katonai tábor volt, arról Tarzan most mármeggyőződhetett. Ezek nem bűnözők. Tudta, hogy megbízhatezekben az emberekben.Enyhe szenzációt keltett a táborban Tarzan megjelenése. Aférfiak félbehagyták munkájukat' és a vadembert bámulták.Néhányan oda is mentek, hogy kérdezősködjenek Tarzanfelől.- Mit hoztál? - kérdezte az egyik. - A borneói vadembert?-Azt mondja, hogy az Angol Királyi Légierő ezredese, deén két dolgot tudok róla elképzelni. Vagy egy ártatlanbolond, vagy német kém. Én inkább az utóbbira tippelek.Nem úgy beszél, mint egy bolond.-Beszél németül?- Nem tudom.- Majd én megtudom.146

Németül szólt Tarzanhoz, mire ő, a nevetséges szituációhatására, clhadart egy hibátlan német választ.- Na, ugye megmondtam! - mondta a kétkedő. ,Aztán Tarzan Lettenhove-hoz fordult.-Mondtam, hogy semmivel sem tudom magam igazolni -mondta. - Nincsen nálam semmi, de vannak barátaim, akiktudnak engem igazolni, három amerikai és két holland.Lehet, hogy az utóbbi kettőt ismerik.- Kik azok?. - Corrie van der Mcer és Tak van der Bos. Ismeri őket?- Nagyon jól ismertem őket, de jelentették, hogymindketten meghaltak.- Tegnap még eltek - mondta Tarzan.- Mondja - kérdezte de Lettenhove -, egyáltalán hogyankeveredett Szumátrára? Hogyan kerül egy angol ezredes

Szumátrára, amikor háború van? És mit keresnek ittamerikaiak?- Állítólag egy amerikai bombázó lezuhant itt régebben -emlékeztette az egyik férfi de Lettcnhove-ot hollandul. -Ha ez a pasas együttműködik a jappokkal, akkor erről istudhat. Még van dqr Meer kisasszony és Tak nevét ismegtudhatta. Engedjétek el ezt az átkozott bolondot.Saját sírját ássa.- Kérdezd meg tőle, honnan tudta, hogy itt van a táborunk- javasolta az egyik.-Hogyan talált ránk? - kérdezte de Lettenhove.- Minden kérdésükre választ adok - mondta Tarzan. - Azona bombázón voltam, amelyiket lelőtték. így kerültem ide.A három amerikai is, akit említettem, túlélte a zuhanást.Tegnap tudtam meg egy bennszülött faluban, hogy nagyjábólhol helyezkedik el a táboruk. Ezek a,148bennszülöttek együttműködtek a japánokkal. Egy japánelőőrs ott állomásozott. Tegnap összecsaptunk velük, ésaz előőrsöt kinyírtuk.- Kitűnően beszél németül - mondta az egyik férfivádaskodva.-Több nyelven beszélek - mondta Tarzan. - Hollandul is. -Tarzan mosolygott. De Lettenhove elpirult.- Miért nem mondta el mindezt az elején? - kérdezte.- Előbb meg akartam győződni arról, hogy potenciálisbarátok között vagyok-e. Akár kollaboránsok is lehettekvolna. Éppen most volt szerencsém találkozni egyfegyveres holland bandával, amelyik együttműködik ajapánokkal.-Miből találta ki, hogy mi a jó oldalon vagyunk?- A táboruk kinézetéből. Nem így néz ki a fegyelmezetlenbűnözők tábora. Azonkívül mindent értettem, amithollandul mondtak. Nem tartottak volna attól, hogy kémvagyok, ha a japánok oldalán állnának: Most már megvagyok győződve arról, hogy bízhatom önökben. Sajnálom,hogy önök nem bíznak bennem. Valószínűleg sokatsegíthettek volna nekem és barátaimnak.-Szeretnék hinni önnek - mondta de Lettenhove. -Addighalasszuk cl az ügyet, amíg van Prins kapitány visszajön.- Ha le tudja írni Corrie van der Meert és Tak van derBőst, akkor én hiszek neki - mondta az egyik férfi. - Hameghaltak, ahogy nekünk azt jelentették, akkor még sohanem láthatta őket, mivel Corrie-t apjával és anyjávalegyütt ölték meg több mint két évvel ezelőtt a hegyekben,Takot pedig foglyul ejtették, majd megölték a jap-pok,miután megszökött a koncentrációs táborból. Ez az149

ember semmiképpen nem láthatta őket, hacsak valóbannincsenek életben és együtt.Tarzan leírta mindkettőt aprólékosan, és sokat beszéltarról is, hogy mennyi mindenen mentek keresztül az elmúltkét év során.De Lettenhove kezét nyújtotta Tarzannak.- Most már hiszek neked - mondta -, de meg kell ér-Ótened, hogy mindenkire gyanakodnunk kell.-Nekem is - válaszolt az angol.- Bocsáss meg, ha pofátlannak tűnök - mondta a holland -,de nagyon meg szeretném tudni, hogy miért rohangálszmajdnem meztelenül, mint egy Tarzan.- Azért, mert én vagyok Tarzan.Tarzan látta, ahogy kétkedés és gyanakvás tér vissza deLettenhove arcára.- Valószínűleg többen emlékeztek, hogy Tarzan az egyangol férfi, és hogy a neve Clayton. Ez az a név, amitmondtam nektek, ha emlékeztek.- így van - kiáltott fel az egyik férfi. - John Clayton,Lord Greystoke.- És ott van a forradás helye a homlokán, amitfiatalkorában egy gorillával vívott Harc során szerzett,amikor fiú volt - kiáltott fel egy másik.- Akkor ezt megbeszéltük - mondta de Lettenhove. Aférfiak körbefogták, és számtalan kérdést tettek felTarzannak. Most már sokkal barátságosabbak voltak, hogyjóvátegyék az iménti gyanakvásukat.- Még mindig fogoly vagyok? - kérdezte de Letten-hove-ot.-Nem, de szeretném, ha itt maradnál, amíg a kapitányvisszatér. Biztos vagyok benne, hogy majd égni fog avágytól, hogy segíthessen nektek.150

16.

Ahogy Corrie az erdőbe ért, mintegy harminc méterre állttőle egy férfi az ösvényen. Hooft volt. Levette kalapját,és mosolyogva meghajolt.- Köszönöm, hogy eljöttél - mondta. - Nem mertem lemennia faluba, amíg nem voltam biztos benne, hogy az ottaniakbarátságosak.Corrie közelebb lépett hozzá, de nem ismerte föl aférfit. Bár mosolygott, a kinézete nem volt éppenmegnyerő, ezért kéznél tartotta puskáját.- Ha lojális holland vagy - mondta Corrie -, akkorbarátságosnak fogod találni a fehér embereket a faluban.Mit akarsz tőlük?Corrie már tíz-tizenöt métert haladt előre, amikor azösvény két oldalán lévő bokrokból hirtelen férfiak

ugrottak elő. A lány puskájának a csövét felütötték, éskitépték a kezéből. '- Ha nem hangoskodsz, nem bántunk - mondta az egyikférfi.Pisztolyt szegeztek rá, figyelmeztetvén, hogy mi történikvele, ha segítségért kiált. Most már tudta, hogy ezek aférfiak hollandok, és arra gondolt, hogy valószínűlegugyanabból a bűnözőkből álló bandából valók, akiktőlTarzan és Tak megszökött. Szégyellte magát, amiértengedte, hogy csapdába csalják.- Mit akartok tőlem? - kérdezte.- Nem fogunk bántani - válaszolt Hooft. - Csak gyereszépen csendben velünk, és nem fogunk sokáig feltartani.151

Haladtak előre az ösvényen, emberek mögötte és előtte.Rádöbbent, hogy a szökés most már lehetetlen.- De mit fogtok velem csinálni? - kérdezte újból.- Pár nap múlva megtudod.- A barátaim követni fognak, és ha utolérnek, aztfogjátok kívánni, bárcsak sohase láttatok volna.- Sosem fognak utolérni - mondta Hooft. - De ha mégis,akkor is csak négyen vannak. Pillanatok alatt kinyírjukőket.-Te nem ismered őket - mondta Corrie. - Negyven japántöltek meg ma, és megtalálnak benneteket, bárhol isvagytok. Jobb, ha elengedtek, mert drágán fogtok fizetni,ha nem.- Pofa be - mondta Hooft.Tovább siettek. Beesteledett, de nem álltak meg. CorrieJerryre és a többiekre gondolt. De leginkább Jerryre..Azon tűnődött, észrevették-e már, hogy ő eltűnt. Azoriviszont nem gondolkodott, mit csinálnak majd a barátai,amikor felfedezik eltűnését. Tudta. Tudta, hogy azonnal akeresésére indulnak. Valószínűleg már el is indultak.Corrie lemaradozott, úgy tett, mintha fáradt lenne. Afogvatartóit fel akarta tartóztatni, de azok durván lök-dösték és szidalmazták.A faluban Jerry volt az első, aki elcsodálkozott azon,hogy Corrie nem csatlakozott hozzájuk, amíg abennszülöttek készítették a vacsorájukat. MegláttaAmatot, és megkérte van der Bőst, hogy küldje Corrie-ért.A bennszülött Corrie kunyhójához ment, és úgy csinált,mintha keresné. Utána visszatért, hogy elmondja, Corrienincsen ott.- Láttam, ahogy nemrég bement az erdőbe - mondta. - Úgygondoltam, hogy már visszaért, de nincsen a házában.152- Hova az erdőbe? - kérdezte van der Bos.

Amat egy másik ösvényre mutatott, mint amelyiken Corriement.Amint van der Bos lefordította, amit Amat mondott, Jerryfelkapta puskáját és az erdő irányába indult. A többiekkövették.-Mi a fene üthetett belé, hogy csak úgy egyedül elindultaz erdőbe? - kérdezte Jerry. - - Lehet, hogy nem ment -mondta Rosetti. - Lehet, hogy az a görény hazudott. Nembírom a pofáját. Úgy néz ki, mint egy patkány.- Én sem hiszek ennek az akárkinek - mondta Bubo-novitch.- Corrie nem csinálna ilyet.- Tudom - mondta Jerry -, de mégis meg kell keresnünk.Meg kell próbálnunk megtalálni, bármilyen kicsi ?is aremény.- Ha az a sárga kis görény hazudott, és tudja, mi történtCorrie-val, átdöföm a szuronyommal a gigáját - morgottRosetti.Bementek az erdőbe, és hangosan kiáltozták Corrie nevét.Aztán ráeszméltek, hogy minden hiábavaló. Ilyen sötétőserdei éjszakában még akkor sem láthatnák meg anyomokat, ha lenne.- Bárcsak visszajönne Tarzan - mondta Jerry. - Istenem!De tehetetlennek érzem magam.- Valami disznóság történt - mondta Rosetti. - Visszakéne menni a faluba és az egész kóccrájt megleekéztetni.- Igazad van, Tökmag - mondta Jerry. - Menjünk vissza.Kizavarták a bennszülötteket a házaikból és a faluközepén összeterelték őket. Aztán van der Bos kikérdezteőket. Akiket elsőként kérdezett, azok tagadták, hogy153

bármit is tudnának a lány elmeneteléről. Tagadták azt is,hogy tudnák, merre lehet. Amikor Lara került sorra, Amataz erdő felé kezdett oldalazni. De Tökmag észrevette,mivel állandóan rajta tartotta a szemet, és megragadta agrabancát, körbcvonszolta, majd belökte középre, ésegyidejűleg jól fenéken billentette.- Ez a tetű készült meglépni.- jelentette ki. - Mondtamén, hogy sáros.Szuronyát Amat háta közepének szegezte. Van der Boshosszasan kérdezgette Iparát, majd lefordította aválaszait a többieknek.- Ez a lány azt mondja, hogy Amat idejött, és azt mondtaCorrie-nak, hogy apjának egy régi ismerőse vár rá az erdőszélén, és látni akarja, de egyedül menjen, mivel nemtudja, hogy mi barátságosak vagyunk-e a hollandokkal.Azon az ösvényen ment be az erdőbe.Oda mutatott. Nem ugyanaz az ösvény volt, mint amit Amatmondott.

- Megmondtam! - ordított Rosetti. - Mondd meg ennek agörénynek, hogy most imádkozzon, mert meg fogom ölni.- Nem, Rosetti - mondta Jerry. - Ő az egyetlen, aki tudjaaz igazságot. Ha halott, nem tudunk meg semmit.- Én várhatok még vele - mondta Rosetti.Tak van der Bos hosszasan vallatta Amatot, miközbenRosetti szuronya hegyéi a rettegő bennszülött balveséjéhez szorította.- Ez az ember azt magyarázza - mondta Tak -, hogy őduriánt ment gyűjteni az erdőbe. Majdnem azonnal foglyulejtette őt egy- fehér emberekből álló banda. Azt mondja,úgy húszan lehettek. Közülük az egyik arrakényszerítette, hogy vigye el Corrie-nak az üzenetet, és154megfenyegette, hogyha Corrie nem egyedül megy, akkorvisszajön és megöli őt. Azt mondja, nagyon félt. Azthitte, hogy az az ember csupán beszélgetni akar Corrie-val. Azt mondja, nem tudta, hogy a lányt foglyul ejtikmajd.- Ennyi? - kérdezte Tökmag. -Ez a teljes történet.- Most már megölhetem, kapitány?- Nem - mondta Jerry.- Ó, a pokolba is! Miért nem? Te is tudod, hogy hazudikez a görény.- Mi nem jappok vagyunk, Rosetti. És most más,dol-gunk isvan.Van der Bőshöz fordult. *- Nem gondoljátok, hogy ezek ugyanazok a pasasok, akiktőlTarzannal megszöktetek?-Szerintem semmi kétség felőle.- Akkor el tudsz vezetni minket a táborukhoz? -igen..- Éjszaka is?- Azonnal indulhatunk - válaszolta van der Bos.- Remek! - kiáltott fel Jerry. - Indulás!Rosetti gyorsan megbökte Amatot a szuronyával, amitől aszumátrai egy ijedt üvöltést hallatott. Jerry azőrmesterhez fordult.- Nem öltem meg, kapitány. Azt nem mondtad, hogy nembökhetem meg egyszer se. Hátha szerencsét hoz.- Én is szeretném megölni, Tökmag - mondta Jerry. - Denem így kell elintézni a dolgokat.-Dehogynem - vágta rá Rosetti. - Ha egy pillanatramásfelé figyuznál...155

De Jcrry megrázta a fejét és elindult az ösvény felé. Atöbbiek követték, mialatt Tökmag csak csóválta a fejét ésmorgott.- Gondoljatok arra a szegény gyerekre, valahol ott a

sötét erdőben, azokkal a banditákkal! - mondta. - És haez a görény hamarabb beszélt volna, akkor már régvisszahoztuk volna. De jó lenne most jappnak lenni, csakegy pár másodpercre.Bubonovitch nem ugratta ,a nőkkel kapcsolatban. Most nemvolt vicces kedvében, de akarata ellenére visszagondolt,mennyire zokon vette Tökmag, amikor társaságuk egycsajjal szaporodott.Miután Corric rájött, hogy késleltető taktikája csak dur-váskodást eredményez, gyorsan haladt előrefogvatartóival. Egyszer csak a csapat éle felől hároméles koppanást hallott, mintha valaki egy kemény tárggyalháromszor megkopogtatta volna egy fa törzsét. A férfiakmegálltak, és Ho-oft puskájának tusával kétszer gyorsanegymás után, majd utána nagyobb szünettel megütötte egyfa törzsét.Megszólalt egy női hang:- Ki az?A bűnözők főnöke válaszolt:- Hooft.- Gyertek - mondta a nő. - Felismerném ezt a snapsz-basszust, akár a pokolban is.A csapat megindult, és a nő ismét megszólalt a fejükfölött.- Lejövök - mondta. - Küldd fel ide valamelyik emberedet,Hooft. Ez nem hölgyeknek való munka.-Áztat meg honnét veszed, hogy te hölgy vagy? -kérdezteHooft, mikor a nő lemászott a fáról, amelyen a táborhozvezető ösvényt őrizte. Hooft nője volt, Sarina.156-Nem tőled, szívem?- mondta a nő.- Nem kell ide már őr - mondta Hooft. - Hamar lelépünk.- Miért, valamelyik béna kerget téged csúzlival?- Pofa. be! - förmedl rá Hooft. - Ha így folytatod, hamarelegem lesz a dumádból.- Ne nevettess - mondta Sarina.- Kezd rohadtul elegem lenni belőled - mondta Hooft.- Énnekem már elég régóta rohadtul elegem van belőled,szívem. Egy nap lecseréllek egy orangutánra.- Jaj, fogd be - morgott az egyik férfi. - Mármindnyájunknak rohadtul elegünk van az átkozottveszekedéseitekből.- Ki volt ez? - kérdezte Hooft. Senki sem válaszolt.Ezután bementek a táborba, és felkeltették a nőket, amitóriási veszekedés követett. A nők ugyanis megtudták, hogyfelkerekednek, és máris útra kelnek, bele a sötétéjszakába.Néhány fáklyát gyújtottak, és a halovány, remegő lángokfényénél a banda összeszedte szegényes holmiját. A nőkmegszemlélhették Corric-t is.

- Ki ez a kölyök? - kérdezte valamelyik. - Ez nem egyficsúrnak való hely.- Ez nem fiú - mondta egy férfi. - Ez lány.- Mit akartok tőle? - kérdezte az egyik nő gyanakodva.- A jappok akarják őt - magyarázta Groitus, Hoofthelyettese.- Lehet, hogy nem kapják meg - mondta Hooft. . - Miértnem? - kérdezte Groitus.157

-Azért, mert lehet, hogy én is megkedveltem. OdaadomSarinát egy majomnak.Mindenki nevetett, Sarina a leghangosabban. - Nem vagyéppen szép látvány, hallgatni se öröm, és nem is vagy jótársaság - jelentette ki Sarina -"de amíg nem találokmagamnak egy másik férfit, addig nem fogsz semmilyennővel hancúrozni. És ezt ne feledd -tette hozzá.,Sarina harmincöt éves, arányos alkatú, hajlékony és izmosnő volt. Automata pisztolya mindig ott lógott az oldalán,és karabélyát is mindig a keze ügyében tartotta. Parangjanélkül sem erezné magát felöltözve, így áHan-dóan aderekára csatolva viselte. Sarina tekintélyének azonbanezek csupán külső szimbólumai voltak. Veleszületettvadsága nyomban kitört belőle, amikor felbosszantották,és Hooft drágalátos bandájának tagjai, ezek afélkegyelműek és hasfelmetszők is tartottak tőle.Sarinának a vadságot nem kellett tanulnia. Anyai nagyapjaegy borneói fejvadász, anyai nagyanyja pedig egy Batak ésegy kannibál volt. Holland apja a déli tengereken éltekalandos életét, hol kalózkodásra, hol rablásra adtafejet, majd végül gyilkosságért akasztófán végezte.Sarina tovább folytatta a családi hagyományokat, bár nemúgy bűnhődött ezért, mint apja: gyilkosságért élet-fogytiglant kapott. A japánok bevonulásakor szabadult abörtönből.Az igaz, hogy a férfit, akit megölt, már régebben megkellett volnaj ezért nem kell túlságosan elítélniSarinát. Az is igaz, hogy Sarina nagyon sok dicséretreméltó tulajdonsággal is rendelkezett. Nagylelkű, lojálisés őszinte volt. Bármikor egy pillanat alatt készen állta harcra158azért, amit helyesnek tartott. Valójában nem is kellettegy pillanat. Hooft tartott tőle.Corrie növekvő nyugtalansággal figyelte a Hooft és Sarinaközti viszályt. Nem tudta, melyiktől féljen jobban.Lehet, hogy átadják a japánoknak, lehet, hogy Hooftmegtartja magának vagy Sarina öli meg őt. Egyik sem voltkedvező kilátás. Csak azért imádkozott, hogy Jerry és a

többiek időben érjenek oda.A bűnözők nem azon az ösvényen hagyták el a tábort,amelyiken Corrie-t odavitfék. Hooft elrendelte, úgymenjenek, hogy mindenkit megtévesszenek, aki követniakarja nyomukat. Amikor Corrie ezt meghallotta, a reményutolsó sugara is kialudt benne.Menet közben Sarina mindig Corrie közelében maradt. Abbanreménykedett, hogy ez majd távol tartja Hooftot. Corriekettejük közül jobban félt a férfitól, mint a nőtől.

17.

Tak van der Bos az egyenlítői őserdő sötétsége alattvezette Jerryt, Bubonovitchot és Roscttit a bűnözőktábora felé. A dzsungel neszei körülvették őket, de őksemmit sem láttak, még egymást sem. A közvetlenül előttükhaladó férfi felszerelésének halk zöreje szolgált csupántájékozódásul. Ha van der Bos lelassult vagy megállt,hogy megtalálja az ösvényt, akkor egymásnak ütköztek.Gyakran fának ütköztek vagy felbuktak, ilyenkor halkankáromkodtak. Különben csendben haladtak. Nem isbeszéltek.159

Különös hangok jöttek a dzsungelból - megmagyarázhatatlanzuhanások, néha a felelem vagy a haldoklás sikolya. Életés halál ólálkodott körülöttük. Néha furcsa csend honolt,anii nyugtalanítóbban hatott, mint a zaj. IlyenkorBubonovitch azt gondolta: a halál itt van. A dzsungel aztlesi, hogy hol sújthat le legközelebb, és minden lényigyekszik nem felhívni magára a figyelmet. Rosetti úgyérezte magát, mint egy alvajáró. Csak megy, csak megy ésmegy, cs soha nem jutott sehova. Olyan ez, mintha örökkémenetelne, és a sötétségben az örökkévalóság feléhaladna.Jerry arra gondolt, hogy mi lehet most Corrie-val, ésbosszankodott lassúságuk miatt. Már ezerszer gondoltarra, hogy vajon mennyi idő lehet még, amíg elérnek atáborhoz, amikor egyszer csak van der Bosba ütközött.Aztán Rosetti és Bubonovitch ment neki. Van der Boshozzájuk hajolt és azt suttogta: - Készítsétek elő afegyvereket. Közeledünk az őrszemhez. Lehet, hogy asötétben el tudunk surranni mellette. Ha mégis támadna,Jerry és én adunk neki, aztán ordítozva megtámadjuk atábort. De addig nem lőhetünk, amíg meg nem tudjuk, holvan Corrie. Amint megtaláljuk, elkezdhetünk tüzelni,aztán egyenesen átvágunk a táboron. Van egy ösvény atúloldalon. Mindig maradjatok együtt.-Szerintem a levegőbe lövöldözve törjünk be - javasolta

Jerry.-Igen, úgy jobb lesz - értett egye.t van der Bos. -Gyerünk!Nem találkoztak őrszemmel, így csendben belopóztak azüres táborba, körülnézni. Itt a tisztáson nem volt olyansötét, és hamar felfedezték, hogy akiket üldöztek.160megléptek. Csalódottságuknak különbözőképpen,káromkodással adtak kifejezést. .- Merre menjünk? - kérdezte Rosetti.- Meg kell várnunk a reggelt, hogy megtaláljuk a nyomukat- mondta Jerry. - Ti aludjatok egy keveset. Addig énőrködöm egy óráig. Aztán valaki közületek leválthat egyórára. Utána már világos lesz.?- Hadd őrködjek én, kapitány - mondta Rosetti. - Énjobban bírom, mint te.- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte Jerry.- Hát... hát te már elég öreg vagy. Neked ki kell pihennimagadat.Jerry vigyorgott.i -Hallottál már Stilwell tábornokról? - kérdezte. -Mindenesetre kösz, Tökmag, de vállalom az első menetet,utána majd szólok neked.Amint megvirradt, keresni kezdték a bűnözők nyomait, deegyetlen nyom sem vezetett ki a táborból. Nemboldogultak, míg aztán Bubonovitchnak az az ötletetámadt, hogy a banditák ugyanazon az ösvényen mehettekel, amelyiken ők bejöttek, s a saját nyomaikkal tüntettékel a bűnözőkét.- Biztos jobbra tartottak az elágazásnál - mondta van derBos. - Azt hiszem, vissza kell mennünk, és kezdhetjükelölről az egészet. ÓDe amikor az elágazáshoz értek, nem láttak friss nyomot,amely a fő ösvényhez vezetett.-Hova a pokolba tűntek? - kérdezte Rosetti. - Nekem ittbűzlik valami, hogy emberek csak úgy eltűnnek...- Valószínűleg kámforos krémet használtak - szóltBubonovitch.161

- Biztos került egy kicsi a mi agyufikba is ?- tettehozzá Jerry kiábrándultán.- Vagy az orrunkra, a szemünkre és a fülünkbe - mondtaBubonoviteh. - Tarzannak igaza van. A civilizáltságmegfosztott minket a fizikai érzékeinktől. O egy pillanatalatt megtalálta volna a nyomukat. - Ujjaivalcsentintett.- 0 elég ügyes - mondta Rosetti -, de még Tarzan ' semtalál nyomokat ott, ahol nincsen.

- Csak annyit tehetünk - javasolta Jerry -, hogyvisszamegyünk a faluba, és megvárjuk Tarzant. Olyanokvagyunk, mint egy rakás szerencsétlenség, soha nemtalálnánk meg Corrie-t, ha pedig megpróbáljuk, akkorbiztos elkerülnénk Tarzant, amikor visszatér.A lehangolt csapat visszatért a faluba. Amikor Amatmeglátta Rosettit, berohant az erdőbe és felmászott egyfára. Ez a rettegő, boldogtalan áruló ott is maradtsötétedés utánig.Tarzan a gerillák táborában várakozott, amíg Kervyn vanPrins kapitány visszatért. Van Prins, de Lettcnhove ésTarzan hosszasan tárgyalt. Tarzan beszélt a faluban lévőjapán különítmény megsemmisítéséről, valamint a puskákrólés a lőszerről, amit szerinte a gerillák használhatnának.-Amikor tegnap elindultam - mondta -, a barátaim éppenkészültek- egy japán egység megsemmisítésére, amelynekérkezése bármelyik pillanatban várható volt. Ha mármegérkeztek, akkor nincs kétségem afelől, hogy mi lettannak a találkozónak az eredménye, ezért biztosan lesz.jócskán számotokra további felszerelés, ha elmentek érte.Szerintem a falut is meg kell leckéztetni. Azok azemberek biztosan együttműködnek a japánokkal.162- Azt mondod, hogy a japp felmentőcsapat húsz emberbőláll - mondta van Prins -, és a te csapatodban csak ötenvannak, közülük az egyik lány. Nem vagy te túlmagabiztos, hogy. ez az összecsapás a te embereidgyőzelmével fog végződni? iTarzan mosolygott.- Te nem ismered az én embereimet - mondta. - Nekikóriási előnyük van a japánokkal szemben. Ők tudják, hogya japánok jönnek, viszont a japánok nem gyanítják, hogymi ott vagyunk, és várjuk őket az ösvény két oldalán lévőfákon, puskákkal és kézigránátokkal felfegyverkezve. Éste csak ne becsüld le a lány harci képességeit, kapitány.Kitűnő lövész és már néhány japánt elintézett. Azellenség iránti gyűlölet hajtja, ami már szinte vallásosérzéssé alakult benne.- A kis Corrie van der Meer! - kiáltott fel van Prins. -Szinte hihetetlen.- Két amerikait - folytatta Tarzan - elfogtak ésmegkínoztak a japánok, és éppen készültek lefejezni afoglyokat, amikor az amerikai kapitány és Corrie időbenodaérkeztek és megmentették őket. Azt hiszem, fejenkéntöt japánt tettek el láb alól, ha nem többet. ízig-vérigjapángyűlölők lettek. Nem, nem hiszem, hogy aggódnunkkell a harc kimenetele miatt, ha egyáltalán volt harc.Ahogy az amerikaiak mondanák, "ha egyszer mármegcsináltuk, most is megtudjuk csinálni.".

- Rendben - mondta van Prins -, veled megyünk. Szükségünklenne még fegyverekre és lőszerre. Természetesenegyesíteni kell erőinket. Ezt majd megbeszélhetjük,amikor mindannyian együtt leszünk. Mikor akarszindulni?163

- Most indulok - válaszolt Tarzan. - Megvárunk benneteketa faluban.. - Máris csatlakozhatunk hozzád - mondta van Prins.Tarzan megrázta a fejét.-Attól tartok, ti nem tudtok olyan ütemben haladni, mintén. Erőltetett menetben is csak holnap értek oda. Énviszont már ma este ott leszek.A holland kétkedve vállat vont, de mosolygott, és aztmondta:-Rendben. Akkor valamikor holnap találkozunk. Márvirradt, amikor a bűnözők az erdőből egy keskeny völgybeértek. Vitték magukkal a tartalék snapszot is, így hátlegtöbbjük részeg volt. Leginkább lefeküdni és aludniakartak. A völgyön át a tenger felé kanyargó kis folyópartján letáboroztak a fák alatt.Hooft megparancsolta, hogy most a nők őrködjenek, mivelők aludhattak az előző éjszaka. Sarina volt az egyetlennő, aki nem ivott az éjszaka folyamán, s ő vállalta, hogyelsőként áll őrt. A többiek hamarosan elterültek és márishorkoltak. Corrie-nak azonban nem jött álom a szemére.Szökési tervek kergették egymást a fejében, és elűztékmég az alvás? gondolatát is. Látta, hogy Sarinakivételével valamennyien eldőltek, mint a hullák. TalánSarinát is legyőzi a fáradtság. Akkor megszökhetne.Pontosan tudta, hogy most hol táboroznak, és hogy holtalálja meg a faluba vezető ösvényt. Lejjebb a völgybenvalószínűleg még ott hevernek annak az orrszarvú-nak ésszarvasnak a csontjai, amelyeket Tarzan ejtett cl. Azon ahelyen túl eljutna ahhoz az ösvényhez, amelyik kivezet avölgyből, és visz tovább az erdőn át.Nézte az alvó férfiak és nők fegyvereit. Ha csak egyparangot el tudna csenni anélkül, hogy Sarina meglátná!164

Akkor csak közelebb kéne kerülnie a nőhöz. Idővel úgyiselterelődik a figyelme. Mikor éppen elfordítaná a fejét,a nehéz késsel nagy erővel lecsapna rá, és Corrie,puskával, pisztollyal, paranggal felfegyverkezve márrégen úton lehetne a falu felé, mire ezek a részegdisznók felébrednek.Corrie meg sem lepődött azon, hogy ilyen ötletei

támadnak. Valaha nyugodt élete volt, most a pusztaéletben maradásért kell küzdenie. Ha az ellenséget nemlehet elkerülni, akkor el kell pusztítani. És ez a nőellenség. Corrie ugyanúgy félt tőle, mint a férfiaktól.Dege-nerált, szörnyű teremtménynek tartotta.Sarina viszonylag fiatal nő volt. Az eurázsiai nőkrejellemző egzotikus vonásai voltak, a javai és szumátrainők büszke és kecses mozgásával járt, karcsú volt és magaa megtestesült női tökéletesség. Corrie azonbangyűlölettel és utálattal nézte.Sarina Corrie-t bámulta, és valamin erősen gondolkodott.Sosem fog a másik irányba nézni?- Hogy hívnak1^ kérdezte Sarina.- Van der Meer - válaszolt a lány.- Corrie van der Meer? - Sarina elmosolyodott. -Gondoltam. Hasonlítasz az anyádra.- Ismerted az anyámat? - kérdezte Corrie. - Te nemismerhetted.Corrie hanghordozásából érződött, ez a nő már azzalmegsértette az anyja emlékét, hogy azt állítja, ismerteőt.- Pedig ismertem - mondta Sarina. - Az apádat isismertem. Náluk dolgoztam, amíg te Hollandiábaniskolábajártál. Nagyon jók voltak hozzám. Mindkettőjüketnagyon szerettem. Amikor bajba kerültem, az apád egykitűnő ügyvédet fogadott fel a védelmemre. De sajnos, ez166sem használt. ,Az igazságszolgáltatás nem kedvez az eu-rázsiaiaknak, mondhatni nem kegyes hozzánk. Bűnös voltam,igaz, de jó néhány körülmény mellettem szólt volna, hafehér vagyok. Ez már a múlté. Amiért az apád és anyádolyan jók voltak hozzám és segítettek, én is segítekneked.- Hogy hívnak? - kérdezte Corrie. -Sarina.-Az apám és anyám beszélt rólad. Nagyon kedveltek téged.De hogy tudsz nekem segíteni?Sarina odament az egyik alvó férfihoz, elvette a puskájátés némi lőszert. Átadta Corrie-nak.- Visszatalálsz a faluba, ahonnan elhoztak?- Igen.-Akkor indulás. Ezek a részeg disznók még elég sokáigfognak aludni.- Hogyan hálálhatnám meg neked, Sarina? - kérdezte. És énmég meg akartam őt ölni! - gondolta. .- Ne nekem háláld meg, hanem az apádnak és az anyádnak,hogy jók voltak egy eurázsiaihoz. Tudod, hogy kellhasználni a puskát? Ó-Igen.- Akkor viszlát és sok szerencsét!Corrie ösztönösen átölelte a nőt, akit előzőleg meg akart

ölni, és megcsókolta.-Isten áldjon, Sarina- mondta.Aztán elrohant a völgy felé. Sarina figyelte, ahogyelmegy, és könnybe lábadt a szeme. Szinte áhítattalérintette meg Corrie csókjának a helyét az arcán.Corrie kihasználta a folyó bal partján lévő fáktakarását. Sokkal messzebb volt a völgyből kivezetőösvény, mint hitte, és már késő délutánra járt az idő,mikor a167

völgy túloldalán végre megpillantotta. De valami mást islátott. Valamit, amitől a szíve majdnem megállt. Épp azútjában néhány bennszülött készült letáborozni azéjszakára, és két japán katona is volt velük. Most megkell várnia, hogy besötétedjen, akkor megpróbál elhaladnimellettük.Felmászott egy fára, és igyekezett kényelembe helyeznimagát. Nagyon fáradt volt és nagyon álmos. De nem mertelaludni, mivel attól félt, hogy leesik a fáról. Aztánvégre talált az ágak között egy helyet, ahol el tudotthelyezkedni, és ahonnan nem eshetett le. Nagyonkényelmetlennek érezte, mégis elaludt, olyan rettenetesenkimerült.Amikor felébredt, tudta, hogy huzamosabb ideig aludt,mivel a hold már magasan állt. Látta a tüzet abennszülöttek táborában. Most már kitérhet mellettük, éselérheti a faluba vezető ösvényt. Éppen készült lemászni,amikor egy tigris rekedt morgását hallotta. Nagyon, közeljárt. Kissé távolabb vad kutyák morgása és ugatása törtemeg az éjszaka csendjét. Corrie úgy döntött, hogy marad,ahol van.

18.

Későre járt, amikor Tarzan a faluhoz ért. Éppen Bubo-novitch állt őrt, és megkérdezte ki az.- Clayton ezredes - válaszolt Tarzan.-Gyere közelebb, hogy lássalak, ezredes. De különben isfelismerem a hangodat. Hála az égnek, hogy itt vagy!168Tarzan közelebb lépett.- Valami baj van, őrmester? - kérdezte.- Meghiszem. Corrie-t elrabolták. Aztán elmondottmindent, amit tudott.- És nem találtátok meg a nyomukat?- Nem voltak nyomok.- Kell hogy legyen - mondta Tarzan.

- Hát, remélem igazad van, ezredes.- Reggelig nem tehetünk semmit. Ahogy megvirrad,elindulunk.Jerry állt őrt, amikor Tarzan hajnalban felébredt. Azamerikai minél hamarabb el akarta kezdeni a keresést, ígya többieket már összeterelte. Kihívták Larát a házából. Ővolt az egyetlen bennszülött, akiben meg mertek bízni.Van der Bos beszélt vele. Elmondta neki, hogy egygerillacsapat érkezik majd a faluba, valamikor a napfolyamán, és mondja el nekik, mi történt, s azt is, hogymaradjanak ott, amíg ők visszatérnek.Amikor Corrie a bűnözők látótávolságán kívülre került,Sarina felébresztette az egyik nőt, akiről úgy látta,nagyon be van rúgva, és mondta neki, hogy váltsa le. Nemszólt semmit a fogoly szökéséről, feltételezvén, hogy anő agya még annyira ködös, hogy nem veszi észre.Sarinának igaza lett.Még kétszer történt őrségváltás, mielőtt Hooft felébredt.Amikor észrevette, hogy Corrie eltűnt, tombolt a dühtől.Kikérdezte az összes nőt, aki őrt állt. Sarina szentülállította, hogy Corrie még ott volt, amikor őtleváltották. A többiek pedig azt állították, hogy afogoly nem szökött meg az ő őrködésük alatt. Hooft nemjutott semmire.169

Az egész napot átaludta, s már kezdett besötétedni, túlkéső volt ahhoz, hogy a keresésére induljanak. Mivel mástnem tehetett, a nőket átkozta, és egy üveg snapsszalpróbálta vigasztalni magát. SMásnap reggel körülbelül azzal egyidőben, amikor Tarzanés a többiek a lány keresésére indultak a faluból,Corrie^ nyugtalanul figyelte a bennszülöttek táborát és akét japánt. Nem mert lemászni, amíg el nem mennek. Látta,ahogy komótosan elkészítik és megeszik a reggelijüket, sazt hitte, hogy sose fogják befejezni. De végre valahárabefejezték.Éppen Corrie felé indultak cl, s a lány elrejtőzött asűrű lombozatban. Igen közel haladtakéi mellette, shirtelen felismerte lskandart, annak a bennszülöttcsapatnak a vezérét, amelyik egyszer eJrabolta őt; velemég néhány társa. Amikor már elég messze jártak, Corrielemászott, és elindult a sziklán felfelé vezető ösvényen,befelé az erdőbe. Végre biztonságban érezhette magát,mivel úgy érezte, ellenségeit maga mögött hagyta és márismerős ösvényen haladt, amely elvezetté őt a barátaihoz.Iskandar továbbhaladt a csapatával, amíg meg nem látta abűnözők bandáját; éjekor a két japán elbújt, abennszülöttek pedig. Hoofthoz és embereihez közeledtek.

Rövid szóváltásra került sor Iskandar és Hooft között,majd a bennszülött visszaküldte egyik emberét, hogyelmondja a japánoknak, ezek a fehér emberek barátok.Miután a két japán csatlakozott hozzájuk, snapszosüvegek jártak körbe, mialatt a férfiak megbeszélték a- terveket. A japánok tiszthelyettesek voltak Tokujo Mat-suo kapitány különítményéből, ezért érthetően égtek avágytól, hogy Corrie-t ismét elfogják. Iskandar és Hooft,170is izgatott volt, mivel mindkettő már maga előtt látta ajutalmat, ha visszahozzák a lányt a japán tiszteknek.Sajnálatos módon tervük kútba esett, mivel túl soksnapszot ittak; bár jó irányba indultak el, nem sikerültmegtalálniuk Corrie nyomát. Amikor az erdőbe vezetőösvényhez értek, amelyiken Corrie elindult, Sarina aztállította, hogy megtalálta a nyomát, és ^irányította őketlefelé a völgybe. Ily módon apjának és anyjának a jóságaismét megmentette á lányt.Tarzan, Jerry, és a többiek gyorsan haladtak a bűnözőkelhagyott tábora felé. Tarzan megvizsgálta a nyomokat,amelyek összezavarták és félrevezették a társait, majdrávezette őket arra az ösvényre, amelyet a bűnözőkválasztottak. A többiek kémkedtek, de követték.- Ezek a nyomok mind a tábor felé vezetnek.- mondtaRosetti. - Rossz irányba megyünk, és evvel csak azidőnket vesztegetjük.-Azt mondják, te kitűnő lövész vagy, Tökmag -mondtaTarzan -, viszont meglehetősen rossz nyomkereső. Azemberek, akiket mi keresünk, itt mentek el éjszaka,ugyanabba az irányba, amerre mi haladunk.-Akkor biztos visszajöttek, ezredes. Az összes lábnyom amásik irányba mutat.-A többségük előrement - magyarázta Tarzan -, aztán háromférfi és egy nő hátrálva ment utánuk, hogy eltöröljekazoknak a nyomait, akik elöl mentek. Körülbelülharmincméterenként három másik férfi és egy nő leváltottaa nyomtörlőket, mivel igen fárasztó hátrafelé gyalogolni.- Nem értem, hogy lássad ezt - folytatta Rosetti.- Amikor előre haladsz, a sarkad ér először földet, aztána talpad elülső részével előre tolod magad, miközben171

a talajt hátrafelé tolod. Amikor hátrafelé mész, a talpadelülső részével érsz először földet és a sarkaddal löködmagad előre, és most is a haladással ellenkező iránybatolod hátra a talajt. Nézd meg a földet közelebbről, éste is látni fogod. Ha elég sokáig követed a nyomokat, éseléggé odafigyelsz, láthatod, hogy úgy minden harmincadikméter után változnak a lábnyomok méretei, mutatván, hogy

más emberek csinálják a trükköt.Nem csak Rosetti, de a többiek is vizsgálgatni kezdték ,anyomokat.- Egek, de buták vagyunk - mondta Jerry.- Ki se kellett volna a nagy pofámat nyitni - mondtaRosetti. - Az ezredes sosem tévedik.- Nehogy azt hidd - mondta Tarzan. - Nem akarom, hogy ezthiggyétek rólam. De azt ne felejtsétek el, hogygyerekkorom óta olvasom' a nyomokat, és az életbenszámtalanszor menekültem meg, mert tudtam, hogy mitcsinálok. Most elindulok előre. Nem lenne jófigyelmeztetés nélkül abba a kis társaságba botlani..*Egy órával később a többiek kijutottak az erdőből, egyvölgybe, ahol Tarzan várt rájuk.- A bűnözőitek most nemrég haladtak át a völgyön -mondtanekik. - Corrie nyomait is megtaláltam. Órákkal előttükjárt, és egyedül volt. Nyilván sikerült megszöknie.Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem-találták megCorrie nyomát, mivel az övék gyakran méterekkel jobbratalálhatók Corrie-étól, és egyszer sem találkoznak.-Több nő és férfi van a csapatban, néhány bennszülött,esőkét japán katona. A férfiak közül kettő rövid lábú, éshosszú katonaköpenyt viselnek, ebből gondolom, hogyjapánok. Előremegyek és követem Corrie nyomait.172Ha azon az ösvényen ment, amelyik az erdőbe vezet, akkoregy rovátkát teszek az ösvényhez közel eső fán. Ha avölgy felé ment, két rovátkát hagyok. Ha hármat találtok,akkor tudni fogjátok, hogy a bűnözők ugyanazon azösvényen mentek, mint amelyiken Corrie. Ha nem hagyok,akkor egy teljesen másik ösvényen mentek.Tarzan megfordult, és ütemcsen futni kezdett. Órákig voltképes futni, jó iramban, amikor a földi közlekedéstválasztotta; az apacs indiánok híresek az effajtafutásról.- Nem tudom, mire kellünk - mondta Bubonovitch. -Ennek apasasnak nincs szüksége ránk.- Elhozott minket kíséretnek - mondta Jerry. -Szerintemútjában vagyunk - szólt van der'Bos -,de nagyon nyugodtan viseli.-Én gyakorolni fogom a lengedezést egyik fáról a másikra- mondta Tökmag.- És a tigrisekre vetődést? - évődött Bubonovitch. Corriekövette az ösvényt, a hazafelé vezető ösvényt,s boldog volt és gondtalanul vidám. Visszatér Takhoz,Jerryhez, Tarzanhoz, Bubonovitchhoz és a kis őrmesterhez,akit végül nagyon megkedvelt. Valójában mindegyiküketkedveli. Persze Takot születése óta ismerte, de úgyérezte, mintha a többieket is mindig ismerte volna. Úgy

döntött, hogy mindegyiküket szereti. Már alig várta, hogyújra láthassa őket, és elmondhassa kalandjait. Még voltegy kis elszámolása is - egy kis elszámolás Amattal. Deezzel a gondolattal most nem foglalkozott, most csakkellemes dolgokra akart gondolni.Tehát éppen kellemes dolgokra gondolt, amelyek közül azegyik Jerry volt, amikor hirtelen figyelmes lettvalamire, ami az ösvénnyel párhuzamosan a bokrok közöttmozgott. Hatalmas testet látott. Corrie készenlétben tar-173

totta a puskáját, ujja a ravaszon volt, majd bekukucskálta kusza aljnövényzet közé. Amit látott, az mindenkellemes gondolatot kivert a fejéből - egy pillantásrasárga és fekete csíkokat látott. Egy tigris leselkedettrá.Vele szemben mit sem ér a 25-ös kaliberű japán puska!Amikor Corrie megállt, a tigris is megállt. Most márlátta a szemét - a rettenetes szemet; ott álltelőreszegett fejjel, s találkozott a tekintetük. Támadnifog? Mi másért leselkedne rá?Corrie körülnézett. Mellette közel egy duriánfa állt,amelyről egy vastag lián lógott le. De ha a tigristámadna, hamarabb elérné őt, minthogy ő biztonságosmagasságba mászhatna fel. Ha túl gyorsan mozdul, a tigrisazonnal támad. Bármilyen hirtelen mozdulat kétségtelenülaz azonnali halált jelentené.Puskáját nagyon óvatosan a fa törzsének támasztotta,aztán megragadta a liánt. Figyelte a tigrist. Az nemmozdult. Corrie nagyon lassan felhúzta magát. Közbenfigyelte a tigrist. A vadállatot mintha elbűvölték volna.Ahogy a lány mászott fölfelé, látta, hogy az állat követia szemével. Hirtelen megindult feléje.Ekkor Corrie, amilyen gybrsan csak tudott, mászottfölfelé; s a tigris éppen támadott. De elég előnytelenhelyzetben volt. Félig meg kellett kerülnie a fát, hogykiérjen az ösvényre, ahonnan ugrásához lendületetszerezhetett. Fel is ugrott, de elhibázta. Corrie pedigmár biztonságos magasságba ért.Ott ült egy faágon, remegett és kajapált a szíve. Atigris pedig a fa alá feküdt, le az ösvényre. Öreg volt,és rühes. És mivel már öreg volt, s régóta nem szerzettzsákmányt, kénytelen volt nappal vadászni, bármire, amitcsak meglátott. Most, hogy végre talált valamit, bi-174zonyára elszánta magát, hogy ott helyben megvárja, amígzsákmánya lemászik vagy leesik a fáról. Néha-néhafelnézett Corrie-ra, megmutatta sárga fogait és morgott.Corrie, aki korábban csak enyhe szitkokat használt, most

káromkodott. Szeretett volna minél előbb visszaérniövéihez, és most ez a vadállat keresztülhúzta számítását.Az meg csak feküdt ott, néha rámordult. Eltelt egy óra.Corrie kezdett kétségbeesni. Újabb óra telt el, s azostoba vadállat makacsul kitartott őrhelyén. Corrie azontűnődött, hogy melyikük fog hamarabb éhen halni.Egyszer csak csatlakozott hozzá néhány majom. Ok isszidták a tigrist, és valószínűleg káromkodtak ismajomnyelven. Aztán Corrie-nak támadt egy ötlete. Tudta,hogy a majmok mindent utánoznak. Leszakított egy du-riángyümölcsöt, és a tigrisre dobta. Meglepetésére cl istalálta, amire az egy vad morgással válaszolt. Még egyetledobott, de most nem talált. Aztán a majmok is észbekaptak. Megkezdődött a dobóverseny. A majmok és Corriedurián gyümölccsel bombázták a nagymacskát, mire azmorogva felkelt, és megpróbált felugrani a fára.Visszaesett, elvesztette az egyensúlyát, s oldalravdőlt.Az egyik durián egyenesen pofán találta. Csak úgyhullottak rá á duriánok. Végül is feladta, és csörtetveelvonult a dzsungelba. Corrie azonban sokáig nem merteelhagyni a menedékét. Bátortalan és megfélemlített lányvolt; nagysokára végre leereszkedett a fáról, és fölvettea puskáját.Most már minden apró neszre összerezzent, ahogy a falufelé igyekezett az ösvényen, de végül meggyőződött arról,hogy Csíkost utoljára látta.Egy hatalmas lény fcketéllett egy fán, amely alatt Corrieelhaladt. Corrie nem látta őt. Halkan mozgott fölötte ésmögötte, miközben figyelte őt. Oju volt, a fiatal175

orangután, akivel Tarzan megverekedett. Corrie puskájatávol tartotta. Oju félt a fekete botoktól, amelyek olyannagy zajt csapnak. De azért türelmes volt. Tudott várni.Hirtelen több óriási alak tűnt fel a fákon és az ösvényenCorrie előtt. A lány megállt. Még sosem látott ennyiofángutánt együtt. Corrie nem gondolta, hogy bántanifogják, de nem volt benne teljésen biztos. Pofákatvágtak, és néhányan fenyegető mozdulatokat tettek,dobbantottak a földön, olykor vicsorogva megindultakCorrie felé. Corrie az ujját a ravaszon tartotta, úgyhátrált. Egyenesen Oju alá ért, aki egy ágon ült, néhánymé^ térre a feje. fölött.A nagy majmok általában elkerülik az embereket, eltűnnek,amikor egy megjelenik. Corrie csodálkozott, hogy ezek nemmentek el. Azt gondolta, hogy majd elmennek, ezért várt,nem mert továbbhaladni az ösvényen, amit néhányanelfoglaltak. Azt gondolta, hogy valószínűleg nagy számukmiatt mertek ott maradni. De mégsem erről volt szó.

Inkább kíváncsiak voltak. Látni akarták, hogy Oju mit fogcsinálni. Nem kellett már sokat várniuk.Oju vérben úszó szemekkel lenézett, és mérlegelte ahelyzetet. Látta, hogy ennek a tarmangani nőnek figyelméta többi majom köti le. Ráugrott Corrie-ra, és a földrerántotta, közben kicsavarta Corrie kezéből á fegyvert.Mivel Corrie ujja még mindig a ravaszon volt, elsült afegyver. Ez megrémisztetté Ojut, aki felugrott egy fáraés eltűnt az erdőben. De mivel csak egy dimenzióbantudott gondolkodni, elfelejtette Corrie-t elengedni, ígymagával vitte.A lövés a többi majmot is megrémisztetté, s ők isfelugrottak a fákra, és eltűntek az erdőben, de nemugyah-176abba az irányba, amerre Oju ment. Csendes lett aziösvényés szabad; Corrie mégsem mehetett rajta. Hiába .ütötteöklével elrablójának hatalmas, szőrös testét. Egy időután Oju megunta, és a lány fejére csapoti. Szerencséjéreez csupán egy enyhe figyelmeztetés volt, hogy Oju nemtűri, ha verik, nem mintha egy kicsit is fájt volna neki.Corrie elájult, holott ha Oju erélyesebb; akkorvalószínűleg megölte volna.A lány meglehetősen gyorsan magához tért; először azthitte, az egész csak egy lidérces álom volt, de ez csakegy pillanatig tartott, mielőtt teljesen visszanyerteeszméletét. Akkor aztán valóban megrémült. A hatalmas,szőrös vadállat egyik fáról a másikra lendült vele, sközben állandóan hátrapillantott, mintha valami követné.Corrie-nál volt még egy pisztoly és egy parang, de azorangután úgy tartotta őt, hogy az egyik hatalmas karjamindkét fegyvert leszorította, s a lány egyiket sem tudta.előhúzni. A szörnyeteg pedig egyre beljeblj és beljebbvitte őt az erdőbe, ki tudja, milyen szörnyű végzet felé.

19.

Jerry, Bubonovitch, Rosetti és van der Bos a folyóvonalát követték a völgyben, amíg elértek az ösvényhez,amely balra kivezetett a völgyből és a sziklán keresztülbe az erdőbe. Itt találtak egy rovátkát az egyik fatörzsén, és ebből tudták, hogy Corrie ezen az ösvényenment vissza a faluba, az is nyilvánvaló volt, hogyegykori fogvatartói nem követték.177

Amikor felértek a szikla tetejére, egy távoli lövésthallottak menetirányból. Tarzannál csak íj és kés volt, őnem lőhetett, s arról nem tudhattak, hogy Corrie-nál van

fegyver; nem is gondoltak arra, hogy lehet. A bűnözők másirányba mentek, tehát ők sem adhatták le a lövést. Abennszülötteket figyelmeztettek, hogy ne nyúljanakazokhoz a japán fegyverekhez, amelyeket a fehérekrejtettek el a faluban, s nem is merészeltek volnafegyvert fogni, mivel a japánok - akiktől halálosanféltek - megtiltották.Ahogy haladt a négy férfi az ösvényen, megvitatta alehetőségeket.- - Biztos egy japp adta le a lövést - mondta van derBos. - És ahol egy japp van, ott kétségtelen, hogy többis akad.- Hadd lássam őket - mondta Rosetti. - Már két napja nemöltem egyetlen jappot se.- Óvatosnak kell lennünk - mondta Jerry. - Én úgy százméterre előremegyek. Rálövök az első jappra, akit látok,aztán visszajövök. Ha meghalljátok a lövésemet, bújjatokel a bokrokba az ösvény egyik oldalán, és adjatok nekik,amikor már nem tudjátok elhibázni. Engedjétek közel őket.-Jézusom, kapitány, ezt nem kéne neked csinálnod!Ha'csináljam én - mondta Rosetti.- Vagy én - mondta Bubonovitch. - Ez nem a te dol-' god,kapitány.- Oké - mondta Jerry. - Te indulj el, Tökmag, és hegyezda füled.- Miért nem a fákon mész? - érdeklődött Bubonovitch.Tökmag vigyorgott, aztán előrerohant.178Ta-rzan rövid ideig követte Corrie nyomajt, amikor iselérkezett ahhoz a helyhez, ahol a tigris felkergetteCor-rie-t a fára. Egyszerűen kiolvasta, ami történt,mintha égy könyv lett volna előtte. A szétszórt duriánokelárulták, hogyan zavarta el a tigrist. Tarzanmosolygott, és követni kezdte a friss nyomokat, amelyekjelezték, hogy a lány tiemrég kelt útra. Aztán hallottegy lövést.Ezután már a fákon haladt tovább, és fürgén követte azösvényt. Mint férfitársai, ő is azt gondolta, hogy egyjapán adta le a lövést. Ráadásul azt is gondolta, hogyCorrie biztosan egy japán különítmény kezébe került.Aztán meglátott egy puskát az ösvényen.Tarzan gondolkodóba esett. A japánok nem mentek volna úgyel, hogy hátrahagynak egy puskát. Ráadásul nem érezte ajapánok szagát, viszont a nagy majmok szagnyoma nagyonerős volt. Leugrott az ösvényre. Látta, hogy Corrienyomai ott végződnek, ahol a puska fekszik. Olyasmit islátott, ami arra utalt, hogy a lány vagy leesett vagy aföldre lökték. Ott látta egy hatalmas orangutánemberszerö lábnyomait, mellette Corrie nyomait, de ezek anyomok csak annak a fának a lábánál voltak, amelyiken

Tarzan tartózkodott.A helyzet teljesen világos volt. Egy orangután leugrott afáról, megragadta Corrie-t, és magával vitte. Tarzanfellendült egy fára, és elindult Oju nyomában. A fá-kon'található nyomokat gyakorlott érzékkel követte. Egyszétnyomott bogár vagy hernyó, a mancs vagy a lábkörmével okozott karcolások az ágon, egy csomóvörösesbarna szőr egy ágacskán, s a majom meg a lányszagnyoma enyhén, de még érződött az erdő csendeslevegőjében.179

Egy erdei tisztáson Tarzan megelőzte az orangutánt. Ojutudta, hogy követik, és most úgy döntött, hogy megáll ésmegküzd ezen a nyílt terepen, ha a harc elkerülhetetlen.Még mindig magához szorította a zsákmányát, és olyanirányba tartotta Corrie-t, hogy 6 nem láthatta Tarzant.A lány már tudta, hogy a majomnak valamilyen ellenséggelkell szembenéznie, amelyre vádul morgott. Azt ishallotta, hogy az ellenfele válaszképpen ugyancsak morog,de az inkább úgy hangzott, mint egy oroszlán mor-gása.Természetesen nem voltak oroszlánok Szumátrán, de ez áhang nem is egy tigris hangja volt. Azon gondolkodott,hogy miféle vadállat lehet.Egyre közeledett a hang. Az orangután hirtelen ledobtaCorrie-t és támadásba lendült. A lány feltápászkodott, éshátranézett. Abban a pillanatban TáVzan és Oju egymásnakesett. Corric gyorsán felállt, és előrántotta pisztolyát.De nem mert lőni, mivel attól félt, hogy Tarzant találjael. Azok ketten halálos öleléssel kapaszkodtak egymásba.Oju hatalmas állkapcsaival megpróbálta átharapni a férfitorkát, de ő izmos karjával távol tartotta a sárgaagyarakat. Mindketten morogtak, de most mélyebb hangon.Corrie-nak hirtelen aztaz érzése támadt, hogy itt kétvadállat vív élethalálharcot - őérette.Tarzan Oju állkapcsait a jobb karjával tartotta távol,míg balját a majom odaszorította az oldalához. Tarzanerőlködött, hogy kikerüljön a szorításból. Lassancsúszott ki a bal karja, de közben Oju agyarai közelebbkerültek a torkához.Corric elszörnycdt. Körbejárta a küzdő feleket, hogy(célba vehesse az orangutánt, de túl gyorsan mozogtak.Ugyanúgy eltalálhatta volna Tarzant is, mint azellenfelét.180Mindketten talpon maradtak, birkóztak és huzakod-tak.Tarzan egyik lábát hirtelen a majom lába mögé helyezte,majd erőteljesen meglökte. Oju hátraesett, Tarzan pedigrá. Hogy mentse magát, a majom elengedte Tarzan bal

karját. Aztán Corrie látta, ahogy egy kés megcsillan, ésa majom mellkasába fúródik, s hallotta a fájdalommal telidühös kiáltását. Újból és újból lecsapott a kés. Asikítás elhalt, a hatalmas test vonaglott, majdmozdulatlanná'dermedt. Oju halott volt.Tarzan felállt, és egyik lábát ellenségének testérehelyezte. Az ég felé nézett, aztán hirtelenelmosolyodott. A hím majmok győzelmi kiáltása elakadt atorkán. Hogy miért nem hallatta, azt maga sem tudta.Corrie úgy érezte, nem bír lábra állni. Megpróbált föl-állni, de gyorsan visszaült. Tarzanra nézett, és csakrázta a fejét. , ?- Jól vagy? - kérdezte Tarzan. Corrie bólogatott.- Hát már nincs mitől tartanod, legalábbis ma, remélem.Jerry, van der Bos és az őrmesterek az ösvényen jönnek.Menjünk oda, fogadjuk őket.Corrie-t a karjába vette, és visszaindult azon a lombosúton, amelyen a majom hozta őt. Most mennyire más érzésektöltötték el a lányt!Amikor az ösvényhez értek, Tarzan körülnézett, és úgytalálta, hogy a többiek még nem najadtak el itt, ezértleültek és várakoztak. Nem beszélgettek. Tarzanészrevette, hogy a lányt szörnyű sokkhatás érte, ezértbékén hagyta, nem kérdezősködött. Azt akarta, hogypihenjen.Végül Corrie törte meg a csendet.- Mekkora bolond vagyok! - mondta. - - Minden erőmreszükség volt, hogy visszatartsam könnyeimet.181

Úgy éreztem, a halál nagyon közel van, aztán jöttél te.Olyan volt, mintha a semmiből kerültél volna oda. Dehonnan a bánatból tudtad, hogy hol vagyok? Honnantudhattad, hogy mi történt velem?- Törteneteket nem csak könyvekből lehet kiolvasni -mondta. - Nem volt nehéz.Aztán Tarzan elmondta neki, hogyan nyomozta ki, hogy holvan.- Volt egy összetűzésem ugyanezzel a majommal pár nappalezelőtt. Akkor is legyőztem, de akkor nem öltem meg.Bárcsak megtettem volna. A neve Oju volt.- Erről nem is beszéltél eddig - mondta Corrie.- Nem volt fontos.- Nagyon furcsa férfi vagy.-Inkább vadállat vágyók, mint ember, Corrie. Corrieösszevonta szemöldökét és megrázta a fejét.- Te nagyon messze vagy attól* hogy vadállat legyél.- Ezt bóknak szántad? Azért mondod, mert nem nagyonismered a vadállatokat. Nagyon sok jó tulajdonságuk van,

amelyek az emberek tulajdonságaival vetekedhetnének.Nincsenek bűneik.(A bűn az emberek privilégiuma, nagyonsok kellemetlen és aljas jellemvonással együtt, ami avadállatokra nem jellemző. Amikor azt mondtam, hogyinkább vadállat vagyok, mint ember, nem azt értettem,hogy az összes nemes tulajdonságaik jellemzőek rám.Csupán azt értettem ezalatt, hogy inkább úgy gondolkodomés cselekszem, mint ők. Egy vadállat lelkitulajdonságaival rendelkezem.- Hát lehet, hogy igazad van, de ha én vacsorázni mennék,akkor inkább emberrel mennék, mint egy tigrissel.Tarzan mosolygott.182-Emiatt is jobb vadállatnak lenni. Nem kell vacsorákramenni, és beszédeket hallgatni és halálra unni magad.Corrie nevetett.-De valamelyik vadállat társad rád vetheti magát, éselvihet téged vacsorául.- Vagy jöhet egy rendes ember, és lelőhet, csak úgyheccből.- Nyertél - mondta Corrie.- Jönnek a többiek - mondta Tarzan.- Honnan tudod?- Usha mondta.- Usha? Ki az az Usha?- A szél. A füleimnek és az orromnak hozza az üzenetet,hogy férfiak jönnek az ösvényen. Minden fajnak megvan ajellegzetes testszaga, ezért tudom, hogy ezek fehéremberek.Egy pillanattal később Rosetti megjelent az ösvénykanyarulatában. Amikor megpillantotta Tarzant és Cor-rie-t, örömujjongásban tört ki, majd hátrakiáltott atöbbieknek. Hamarosan megérkeztek a többiek is. Boldogtalálkozás volt.- Mintha egy régi családi összejövetel lenne -jegyeztemeg Bubonövitch.- Olyan, mintha már hetek ótá eltűntél volna, Corrie -mondta Jerry.- Nagyon messzire- mentem az Árnyak Völgyében -mondtaCorrie. - Már azt hittem, soha többé nem foglakbenneteket látni-. Aztán Tarzan megjelent.Tak van der Bos odament a lányhoz és megcsókolta.- Ha eltűnésed óta nem őszültem meg, akkor az azért van,mert az aggodalomtól nem lehet megőszülni. Többé nepróbálj meg eltűnni a szemünk elől, drágám.183

Jerry azt kívánta, hogy a lány bárcsak ne kedvelné vande| Bőst. Kifejezetten örülne neki, ha gyűlölné. Aztán

arra gondolt: - Lökött vagy te, Lucas. Különben sincssemmi esélyed, és kettejüket egymásnak teremtették.Mindketten nagyszerűek.Jerry hátramaradt és magukra hagyta őket, ahogyfolytatták útjukat a falu irányába.Tarzan előrement. A többiek hallgatták Corriebeszámolóját, beszélt Amat árulásáról, Sarina váratlansegítségnyújtásáról, az Ojuval való szörnyűségeskalandjáról, és végül Tarzan mentőakciójáról.- Tarzan csodálatos - mondta Corrie. - Harc közbenfélelmetes. Szinte vadállattá válik, ereje és fürgeségeegy tigrisé, amely az ember intelligenciájával párosul.Úgy morog, mint egy vadállat. Már majdnem féltem tőle. Deamikor a harc végetért, mosolygott, és ismét emberi lényvolt.-Még egy adóssággal több, amit soha nem tudunk nekivisszafizetni - mondta Jerry.- Ez a pasas nem akármilyen egy pasas - mondta Ro-setti.- Még ha angol is. Le merem fogadni, hogy nincs semmiköze ahhoz a Harmadik(Györgyhöz.- Ebben biztos lehetsz, Tökmag - mondta Bubono-vitch. -És száz az egyhez, hogy nem parolázott Caligulával sem.Tak van der Bos mulatságosnak találta ezeket azamerikaiakat. Kedvelte őket, de gyakran fogalma sem volt,hogy miről beszélnek.- Ki az a Harmadik György? - kérdezte.-Az az angol király, akinek Thompson polgármesteraszonta, hogy bever neki egyet, ha valamikor Chicagóbamerészelne menni - magyarázta Rosetti.184

- Úgy érted, Harmadik György?- Áztat mondtam, Harmadik György.- Ja - mondta van der Bos.Bubonovitch figyelte Bőst, és látta, hogy ezen nemmosolyodott el. Kedvelte őt ezért. Bubonovitch ugrathattaTökmagot, de azt nem tűrné, ha egy idegen csinálná.- Ez a lüké - mondta, Rosetti felé mutatva -, nem tudja,hogy a forradalomnak vége.-Te Harmadik György miatt nem szereted az angolokat? -kérdezte Tak Tökmagot. ? -Ahogy mondod.- Lehet, hogy már nem lesz olyan rossz véleményed azangolokról, ha eszedbe jut, hogy Harmadik György nem isangol volt.-Micsoda? -Nemet volt.- Nem viccelsz?- Nem viccelek. Nagyon sok angpl az ő korában semkedvelte jobban, mint te.- Szóval a pasas egy fritz volt! Ez mindent megmagyaráz.

Tökmag elégedett volt. Most már kedvelhette Tarzant, ésemiatt nem kellett szégyenkeznie.Ekkor utolértek a dzsungel urát. Két szakállas fehéremberrel beszélgetett. A két őrszem volt, akiket a falutelfoglaló gerillák állítottak oda. A másik két ösvényt ishasonlóképpen őrizték.Néhány perc múlva a csapat belépett a kampongba, mvköxbtwAnvtó a fcAu másAV. sí%íw eWínl az MegpillantottaRosettit.186

20.

Van Prins kapitány, de Lettenhove hadnagy, valamint agerillacsapat más tagjai ismerték Corrie-t és Takot is,akiket eddig halottnak hittek. Körülvették őket, nevettekés beszélgettek, .gratuláltak nekik és apró történeteketmeséltek az elmúlt több mint két év alatt átéltkalandjaikból, ugyanis azóta nem találkoztak. Corrie ésTak régi barátaik felől érdeklődtek. Néhányról úgytudták, hogy halott, többen pedig a japánok fogságábakerültek, amikor utoljára hallottak felőlük. A sajátnyelvükön beszélgettek.Mivel Jerry nagyon feleslegesnek érezte magát,Bubonovitch és Rosetti társaságát kereste. Együttüldögéltek egy fa alatt, közben pisztolyukat éspuskájukat tisztogatták, hiszen amióta megszerezték ajapánok felszerelését, mindenük megvolt, ami kellettahhoz, hogy a fegyvereiket tisztán és olajozva tartsák.Ez egy véget nem érő művelet volt a szumátrai hegyekpárás egyenlítői éghajlatán.Később van Prins és de Lettenhove csatlakozott hozzájuk,hogy a jövőbeli terveket megbeszéljék. Corrie és Takegyütt ültek nem mgssze egy másik fa árnyékában. Corrieészrevette, hogy mostanában Jcrry kerüli őt, ezért nemkívánt csatlakozni a megbeszéléshez. Arra gondolt, hogytalán valamivel megbánthatta Jerryt vagy esetleg csakmegunta volna a társaságát. Ez utóbbin megsértődött, ésezért kétszeresen is figyelmes volt Tak van der Bos-szal.Jerry érzékelte ezt a túlzott figyelmességet, és pocsékulérezte magát. Egyáltalán nem vett részt a most187

folyó megbeszélésen. Bubonovitch és Rosetti is észrevetteezt, és csodálkoztak azon, hogy ennyire megváltozott.A megbeszélés végén arra a döntésre jutottak, hogy a kétcsapat összefog, legalábbis egyelőre, de nem tartottákbölcs dolognak, hogy ott maradjanak. Ha a leváltottkülönítmény nem tér vissza a bázisra,, annak okát

bizonyára kivizsgálják, és hamarosan fegyvereseketküldenek; a hollandok nem akarták egy nagyobb összecsapáskockázatát vállalni. Más terveik voltak*ázellenség nyug-talanítására.Ezért úgy döntöttek, hogy egy általuk jól ismert,könnyebben védhető helyre vonulnak. Ez Tarzannak és azamerikaiaknak visszavonulást jelentett, de van Prinsbiztosította őket, hogy végül is a délnyugati partelérésére az esélyeik jelentősen javulnak.-Ahol letáborozunk - magyarázta Prins kapitány -, onnanegy viszonylag könnyen járható út vezet át a hegycsúcson.Utána leereszkedhettek a hegy keleti oldalán, aholinformációim szerint viszonylag kevés japán van amagasabb részeken, míg az innenső oldalon túl sokanvannak. Ellátlak benneteket ^érképpel, és bejelölöm aztaz útvonalat, amely elvezet benneteket a nyugati oldalonaddig a pontig, ahonnan, úgy gondolom, könnyebbenelérhetitek a partot. Feltéve, hogy továbbra isragaszkodtok ehhez a szerintem nagyon yakmerővállalkozáshoz. *- Mit gondolsz erről, .Jerry? - kérdezte Tarzan. Jerryfelriadt álmodozásából, és üres szemmel ránézett.- Miről? - kérdezte.Tarzan meglepődve nézett rá. Elismételte a tervet.188-Ami a többieknek megfelel, az nekem is megfelel -mondtaJerry közömbösen.Bubonovitch és Rosetti egymásra nézett.- Mi a franc történt az öreggel? - suttogta az utóbbi.Bubonovitch megvonta a vállát, s Corrie és van derBos felé nézett.- Cheréhez la femme! - válaszolta.- Beszélj amerikaiul - mondta Rosetti.- Azt hiszem, a kapitány nemsokára megint nőgyűlö-Iő lesz- magyarázta Bubonovitch.- Asszem, értelek. Asszem, én is nemsokára az leszek.Ahol csajok vannak, ott mindig problémák vannak,problémák, problémák, csak problémák..- Mikor akartok indulni? - kérdezte van Prinstől Tarzan.- Szerintem ma és holnap még biztonságban vagyunk itt. Ajapánok még egy pár napig nem fognak aggódni akülönítmény miatt, és legalább egy napot vesz igénybe,hogy elérjék a falut. Holnapután, korán reggelelindulhatunk, így az embereimnek lesz idejük "arra, hogya lábbelijüket rendbe hozzák. Nem hívhatom cipőnek azt,ami most rajtunk van. A főnöknek van itt bővennyersanyaga, és néhány nő segít nekünk szandálokatkészíteni. Már szinte mezítláb érkeztünk ide. Ha ajapánok mégis jönnének, akkor fel leszünk készülve.Néhány emberem most egy ösvényt vág, párhuzamosan a

faluból a japán támaszponthoz vezető fő ösvénnyel.Körülbelül ötszáz méter hosszú lesz. Ha jönnek a japánok,akkor nagy meglepetésben lesz részük.A megbeszélés befejeződött. Van Prins kiment az erdőbe,hogy megnézze, hogyan haladnak az emberei az ösvénnyel. Atöbbi holland a szandáljaikkal foglalkozott vagy afegyvereit tisztogatta. Corrie titokban Jerryt fi-189

gyelte. Észrevette, hogy mennyire komor a tekintete, éscsak akkor beszélt, ha valaki megszólította, akkor iskurtán. Hirtelen azt gondolta, hogy beteg lehet. Corrieharagudott rá, de ettől a gondolattól elszállt a mérge,és helyét a szánalom vlltotta fel. Corrie odamentJerryhez; éppen egyedül ült, és egy szétszedett ésmegtisztított japán pisztolyt rakott össze. Corrie leültmellé.- Mi a baj, Jerry? - kérdezte. - Ugye nem vagy beteg?- Nem - válaszolt.A férfi annyira belelovalta magát ebbe a, nyomorúságoshelyzetbe, hogy már nem-is tudott udvariasan viselkedni.Corrie meglepődve és megbántódva nézett rá. Jerry nemlátta arcán a kifejezést, mivel úgy tett, mintha csak apisztolyával lenne*elfoglalva. Jerry tudta, hogy mostgyerekesen viselkedik, és gyűlölte magát emiatt. Mi afene van vélem, gondolta. Corrie lassan felállt éselsétált. Jerry már öngyilkosságra is gondolt. Ostobavolt, és tudta ezt. De nagyon fiatal volt és nagyonszerelmes. A pisztoly utolsó darabját vadul a helyérelökte és felállt.Corrie éppen a kis ház felé sétált, ahol Larávaí, abennszülött lánnyal lakott. Jerry utánasietett. El akartaneki mondani, hogy mennyire bánja viselkedését. AhogyCorrie a házba vezető létrához ért, Jerry odakiáltottneki:- Corrie!Corrie nem állt meg, nem is nézett vissza. Felmászott alétrán, és eltűnt az ajtó mögött.Jerry tudta, hogy a lány hallotta a kiáltását. Azt istudta, hogy Tarzan, Bubonovitch és Rosetti szemtanújavolt az egésznek. De ami a legrosszabb, hogy van der Bosis jelen volt. Jerry érezte, hogy ég az arca. Ott álltegy pillanatig, és nem tudta, hogy mit tegyen. Pokolba azösszes nővel, gondolta. Sokszor nézett már szembe a ha-190lállal, de a barátaival szembenézni most mindennélrosszabb. Szüksége volt minden akaraterejére, hogymegforduljon és visszasétáljon hozzájuk.Senki nem szólt semmit, amikor leült közéjük. Mindenki

nagyon eh volt foglalva azzal, amit épp csinált. Tarzantörte meg a csendet.- Megpróbálok friss ruíjst szerezni - mondta. - Jön velemvalaki?Első alkalommal kérdezte meg, hogy akar-e valaki velevadászni. Mindnyájan tudták, hogy Jerryt hívja, ezért nemszólt senki. Jerryre vártak.- Igen, én mennék, ha más nem akar - mondta.- Gyere - mondta Tarzan.Fogták a fegyvereket és elmentek az erdőbe. Rosetti ésBubonovitch egy kicsit távolabb ültek a hollandtól.- Ez nagyszerű volt Tarzantól - mondta^az előbbi. -Én úgysajnálom Jerryt. Vajon mi üthetett Corrie-ba?-A pokolba is, mindegyik egyforma! -jelentette kiRosetti.Bubonovitch megrázta a fejét.- Corrie nem csinálna ilyet, ő más. Jerry biztos mondottneki valamit. Úgy morog mostanában, mint egy vén migrénesmedve.- A holland miatt van - mondta Rosetti. - Ő és Corrieteljesen egybe vannak.Mutatta ujjával.- És én végig azt hittem, hogy a kapitányért van oda. Márakkor mondtam, amikor először felszedtük a csajt, hogygond lesz vele.- Egy kicsit te is beleestél, Tökmag.191

- Jó, hát kedveltem.. Lehet, hogy ő nem is csináltsemmit. Lehet, hogy.a kapitány a rossz fiú. Nem is kellsemmit csinálniuk. Elég az, hogy nők. Jézusom! Asszem, hahazakerülök Chibe, zárdába vonulok.B'ubonovitch vigyorgott.- Az csakis neked való hely, Tökmag, egy jó kis zárka,nők nélkül. Ha Chicagóban nem találsz ilyet, akkorpróbáld meg Hollywoodban. Bármi, ami bolondos, azHollywoodban megtalálható.Tökmag tudta, hogy Bubonovitch ugratja, de nem jött rá,hogy most mivel.- Igen, uram! Asszem, szerzetes leszek.- A korrelatív obszerváció túlságosan eklatáns.- Beszélj amerikaiul, professzor.Tarzan és Jerry több mint egy órát volt távol. Egyszarvas tetemével tértek vissza a faluba. Tarzan lövéseterítette le. Jerry örült, hogy nem neki kellett lelőnie.Persze, élelemért lehet ölni, de akkor sem szeretettszarvast ölni. Japánokat szívesen ölt. Az más. Amilyenhangulata délután volt, bárkit szívesen meg tudott volnaölni. De mégis örült annak, hogy nem neki kellett

leterítenie a szarvast.Aznap este Corrie Tcülön evett, a hollandokkal. Nemkellett volna, és tudta is, hogy nem lenne szabad. Úgykéne viselkednie, mintha mi sem történt volna. Miután eztbeismerte, rájött, hogy most már végleges a szakítás.Nehéz lenne visszacsinálni a dolgokat. Ha megpróbálná,még rosszabb lenne. Nagyon boldogtalan volt, mertszerette azokat az embereket, akikkel együtt olyan sokmindent átélt, s akiknek olyan sokkal tartozott. Most mármegbánta, hogy nem állt meg, amikor Jerry szólt neki.Úgy döntött, hogy lenyeli a büszkeségét, és átmegyhozzájuk, de amikor odament, Jerry felállt és távozott.192A lány elment a többiek mellett, és a házába sietett.Levetette magát a gyékényre és zokogott. Évek óta mostsírt először.A nap lassan a végére járt, és Amat már nagyon fáradtvolt, amikor a japán támaszponthoz ért. Mélyen meghajoltaz őrszem előtt, aki megállította, és a kevés japánszóval, amit megtanult, megpróbálta elmagyarázni, hogyfontos hírt hozott a parancsnoknak.Az őrszem hívott egy tiszthelyettest, aki egy kicsitértette a helyi dialektust, és Amat elismételte neki,amit az őrszemnek is mondott, miközben majdnemelfelejtett meghajolni. Utólag aztán kétszer ismeghajolt.Az őrmester elkísérte őt a parancsnokhelyetteshez, akielőtt Amat háromszor meghajolt. Miután az őrmesterjelentett, az adjutáns kikérdezte Amatot, és amithallott, az igencsak felvillanyozta. Nem vesztegette azidőt, a fiút a parancsnokhoz vezette, egy bizonyos KanjiTajiri ezredeshez, aki előtt Amat négyszer hajolt meg.Amikor az ezredes megtudta, hogy mintegy negyven emberétmegölték, tombolqi kezdett. ? Amat azt is elmondta neki,hogy pontosan hány fehér ember van a falujában állomásozócsapatban. Beszélt a különböző ösvényeken felállítottőrszemekről. Megemlítette a fehér lányt is. Mindenrőlbeszámolt.Tajiri megparancsolta, hogy Amatot etessék meg és kapjonegy helyet, ahol aludhat. Ezenkívül megparanr csolta,hogy hajnalban két teljes század induljon a falu, a fehéremberek ellen. Ő maga vezeti a csapatot és Amatot isviszik magukkal. Ha Amat ezt tudta volna, akkor nem aludtvolna olyan nyugodtan.193

21.

Másnap reggelinél a szakítás jelei ismét kiütköztek. Ahollandok Tarzantól és az amerikaiaktól egy kicsittávolabb készítették és fogyasztották el reggelijüket. Azangol tudta, hogy ez nagyon rossz és buta dolog, s ha eztovább folytatódik, akkor ez a dolog a társasághangulatára rányomja bélyegét. Ugyanakkor nem állhattameg, hogy ne élvezze a helyzetet. Számára teljesennyilvánvalónak tűnt, hogy a két főszereplő füligszerelmes egymásba. Talán egyedül ők nem voltak ennektudatában. Abból jött rá, hogy szerelmesek, mert csakazok az emberek bánnak ilyen utálatosan egymással, akikfülig szerelmesek.?Miután megreggeliztek, Tarzan és az amerikaiak bementekaz erdőbe, hogy ellenőrizzék a hollandok által vágottösvényt. Úgy találták, hogy kitűnő búvóhelyet biztosít afő ösvény mellett. Tarzan azonban úgy gondolta, hogy azőrszem nincs eléggé közel az ösvény végéhez.|Van Prins kapitány négy embert állított oda, azzal aparanccsal, hogy ha jönnek a japánok, tartsák föl őket,amíg lehet, majd vonuljanak lassan vissza. Ily módonelegendő ideje lenne a gerillák fő-erejének arra, hogyelhagyja a falut és felkészüljön a rajtaütésre.- Úgy gondolom, egy embert sokkal előbbre kelleneállítani - mondta Tarzan Jerrynek -, és legalább a csapatfelét állandóan ezen az új ösvényen kellene állomásoz-tatni. Fel kell készülni a meglepetésekre, és figyelembekell venni a japánok ravaszságát is.194- A jappok jóval előre küldik egy emberüket - mondtaJerry. - Jól lesz álcázva, és úgy mozog majd adzsungelben, mint egy kígyó. Meglátja a fiúkat ezen ahelyen, aztán visszamegy és jelenti. Utána nemsokára mégtöbben visszakúsznak, és ránk dobnak néhány gránátot. ígyvégeznek az őrökkel, a jappok pedig hamarabb lerohanják afalut, minthogy van Prins és emberei ide jönnének, hogylesből megtámadják őket.- Menjünk vissza és beszéljünk vele - ajánlotta Tarzan.Röviddel reggeli után'Lara megkereste Corrie-t.- Most vettem észre - mondta Lara -, hogy Amat tegnapeste nem tért vissza a faluba. Tegnap elment. Ismerem őt.Rossz ember. Biztos vagyok benne, hogy elment a nagyjapán táborba, és elmondott mindent, ami itt történt.Corrie éppen Amatról számolt be van Prinsnek, amikorTarzan és Jerry visszatért. A holland odahívta őket, sahogy ők közeledtek, Corrie elment. Van Prins elmondtanekik, amire Lara figyelmeztetett, Tarzan pedig előadtaazt a tervet, amit Jerryvel együtt kigondolt.-Azt hiszem, az embereim többséget odaküldöm -mondta van

Prins. - Itt csak egy fogadóbizottságot hagyok, haesetleg néhányan bejutnának a faluba.-Nem lenne rossz ötlet, ha valamennyi őrszemetvisszahívnád - javasolta Jerry. - így a jappok mindenfélefigyelmeztetés nélkül besétálnának a csapdába.- Nem tudom - mondta van Prins. - Azért egy kicsivelelőre én is szeretném tudni, mi fog történni, mert avégén még minket érhet meglepetés.Tarzan nem értett vele egyet, de azt mondta:195

-Én sokkal hamarabb figyelmeztetlek benneteket, mint a teelőőrseid. Négy vagy öt mérföldnyire előremegyek, ésamikor a japánok megjelennek, én már meghozom a hírt, mégmielőtt azok besétálnának a csapdába.- És ha meglátnak?- Nem fognak.- Nagyon biztos vagy magadban, uram - mondta a hollandmosolyogva.- Az vagyok- Megmondom, mit fogunk' csinálni - mondta van Prins. -Csak.a dupla biztonság kedvéért kint hagyom azőrszemeket. Megmondom nekik, hogyha visszaérsz, akkorvisszaküldőd őket. Ehhez mit szóltok?- Rendben -f válaszolt Tarzan. - Máris elindulok,álcázzátok magatokat és készüljetek fel a támadásra. Oké?- Oké - válaszolt van Prins.Tarzan fellendült egy fára és eltűnt. A holland a, fejétcsóválta.- Ha ilyen zászlóaljam lenne, mint ő, akkor lezavarnám ajapánokat a szigetről.Jerry, Bubonovitch és Rosetti, alaposan megpakolvalőszerrel és kézigránáttal, kivezette a gerillákat aleshelyre. A párhuzamos ösvény túlsó végére mentek, ésfeltűnés nélkül kényelembe helyezték magukat. Levelekkelés indákkal álcázták fejüket és felsőtestüket, mígnemteljesen beleolvadtak a dzsungel zöldjébe. Ha nem lettvolna köztük és a főösvény között néhány méternyinövényzet, az ellenség akkor is csak úgy vehette volnaőket észre, ha föléjük kerül.A gerillák hamarosan elfoglalták őrhelyüket ésálcázásukkal foglalták el magukat. Van Prins kapitányoda-196vissza sétált a főösvény mentén, hogy ellenőrizze mindenegyes embere álcáját. Végül kiadta parancsait.-Amíg én nem tüzelek, ne lőjetek, csak abban az esetben,ha felfedeznek. De akkor kezdjetek tüzelni. Néhány ember

a sor végén gránátot is használhat, ha elég messzire eltudják dobni, és nem veszélyeztetik a mi embereinket.Ugyanez vonatkozik arra a néhány emberre is, akik azösvény másik végén állnak lesben, ha netalán néhány japánátjutna rajtunk. Próbáljátok minél közelebb engedni ajapánokat. Ha minden úgy történik, ahogy én remélem,akkor éppen előttetek lesznek a japánok, amikor megadom aparancsot a tüzelésre. Kérdés?- Kövessük őket, ha visszavonulnak? - kérdezte az egyikférfi.- Nem. Lehet, hogy még mi is belerohannánk egy csapdába.Csak egy kicsit meg akarom büntetni őket, és hogyisteneik előtt féljék a hollandokat." A sor közepén ő is elfoglalta őrhelyét. Jerry ekkorvette észre, hogy van der Bos a szomszédja a sorban. Takkicsivel azelőtt beszélt Corrie-val.- Mi történt közted és Jerry között? - kérdezte Tak.- Én nem tudok róla, hogy történt volna valami.- Dehogynem. Mi baj van vele?- Engem nem érdekel, hogy mi a baja. Engem egyáltalán nemérdekel. Egy paraszt, és engem nem érdekelnek aparasztok.De Tak tudta, hogy nagyon is érdekli őt, és hirtelenkitalálta, hogy mi lehetett a baj. Az ötlet úgy jött,mint a villám, és még kis füttyentésre is késztette.- Miért füttyentesz? - kérdezte Corrie.-Azért, mert rájöttem, mennyi átkozott bolond van ezen aföldön.197

-Rám gondoltál?- Rád, Jerryre és magamra.- Fütyülhetsz, ha akarsz, de törődj a magad dolgával. Takmegcirógatta Corrie állat és mosolygott; aztán elment vanPrins-szel az erdőbe.Jerry nem volt éppen elragadtatva, hogy van der Bosmellette van. Az általa ismert emberek közül van der Bosvolt az utolsó, akivel haverkodni akart. Remélte, hogy afickó nem akar beszélgetést kezdeményezni vele.- Hát, úgy látom, elég sokáig kell még várnunk -mondtavan der Bos.Jerry nyögött egyet.- És tilos a dohányzás - tette hozzá van der Bos., Jerrymég egyet nyögött. ?;'Mivel Jerry nem nézett rá, van der Bos megengedhettemagának, hogy vigyorogjon. *- Corrie ki aka/t jönni harcolni - mondta -, de van Prinsés én leszavaztuk az ötletet.- Nagyon helyes - mondta Jerry.

- Corrie nagyszerű kislány - folytatta van der Bos. -Születésünk óta ismerjük egymást. Ő és a feleségem máremlékezetük óta a legjobb barátnők. Corrie olyan, minthaa testvérünk lenne.Csend volt. Van der Bos nagyon élvezte a helyzetet. Jerrynem. Végre megszólalt.- Nem is tudtam, hogy nős vagy.- Nekem is csak pár perccel ezelőtt jutott eszembe -mondta van der Bos.Jerry a kezét nyújtotta.- Kösz - mondta. - Átkozott bolond vagyok.- Nagyon helyes - mondta van der Bos.- A feleségednek sikerült megszöknie?198- Igen. Próbáltuk rávenni az öreg van der Meert, hogyküldje el a szigetről Corrie-t és édesanyját is, de a vénmakacs bolond nem tette. Istenem! És hogy megfizetettérte! Annak a férfinak a makacssága közismert volt azegész szigeten. Neki meg nagyon tetszett ez. Ettőleltekintve nagyszerű ember volt.- Szerinted Corrie örökölt valamennyit apjamakacsságából? - kérdezte Jerry óvatosan.- Nem lepődnék meg.Van der Bos még életében nem szórakozott ilyen jól.Kedvelte ezt az amerikait, de érezte, hogy még vár rá egykis megpróbáltatás.Bubonovitch és Rosetti egyre növekvő érdeklődésselfigyelte a Jerry és van der Bos között kialakult nagybarátságot. Ahogy telt a nap, azt is észrevették, hogy"az öreg" Jerry kezdett úgy viselkedni, mint régen.Ezt sem hagyták szó nélkül.- Kezd egészen emberi lenni - suttogta Rosetti. - Bármiis emésztette eddig, már a múlté.- Biztos egy gyomorrontás végzett vele - mondtaBubonovitch. - Már elég régóta ismerjük "az öreget", demég sosem láttuk őt úgy viselkedni, mint az elmúltnapokban.- Még sose láttuk egy csajjal a környezetében. Én mondomneked...- Nekem nem kell mondanod. Már kívülről tudonv A csaj azrossz orvosság. Csak bajt hoz rád. Az agyamra mész! Az abaj veled, hogy te még sosem találkoztál tisztességeslánnyal. Legalábbis addig, amíg Corrie-t meg nemismerted. És még a feleségemmel sem találkoztál. Teljesenmás nótát fújnál, ha beleszeretnél egy199

lányba. És ha beleszeretsz, akkor fogadok, hogy füligszerelmes leszel. A te fajtád az csak ilyen.

- Soha. Nekem Dorothy Lamour se kéne, még akkor se, ha,térden állva könyörögne előttem.- De nem fog - mondta Bubonovitch.Ezt a tanulságos párbeszédet megzavarta Tarza'n érkezése.Megkereste van Prinst.-Jönnek a kis barna unokatestvéreid - mondta. - Úgy kétmérföldnyire vannak. Két század jön, úgy láttam. Könnyűgéppuskájuk van és azok az idétlen kis aknavetők. Egyezredes a parancsnok. Három embert küldtek előre vagyszáz méterre. Az őrszemeid jönnek vissza.- Nagyszerű munkát végeztél - mondta van Prins. - Nem istudom, hogy köszönjem meg.A közelében lévő emberekhez fordult.- Adjátok tovább, hogy nincs több beszéd. Az ellenségharminc vagy negyven perc múlva itt lesz.Visszafordult Tarzanhoz.- Bocsáss meg, barátom - mondta ,-, de azok nem barnák.Azok a fattyúk sárgák.A faluban maradt gerillák parancsnoka Groen de Let-tenhove volt. Próbálta meggyőzni Corrie-t, hogy keressenegy biztonságos helyet arra az esetre-, ha az ellenségbetörne a faluba.- Szükséged l^sz minden puskára - ellenkezett Corric -,azonkívül még nem rendeztem a számlámat a jappokkal.- De meg is ölhetnek vagy megsebesülhetsz, Corrie.- Te is és az embereid is. Lehet, hogy jobb lenne, hamindannyian elbújnánk.- Reménytelen vagy - mondta de Lettenhove. - Tudhattamvolna, hogy egy nővel nem szabad vitatkozni.200- Ne úgy gondolj rám, mint egy nőre. Én is egy puskásvagyok, és egy veterán. Ráadásul átkozottul jól lövök.Beszélgetésüket puskalövések robbanása zavarta meg azerdő felől.

22.

Jerry vette észre először a közeledő japánokat, mivelolyan helyen lapult, ahonnan körülbelül harminc méterrebelátta az ösvényt, éppen odáig, ahol a falu felé jobbrakanyarodott el. Háromfős előőrs érkezett. Óvatosanközeledtek, miközben figyelték maguk előtt az ösvényt.Nyilvánvalóan biztosak voltak benne, hogy a támadásukváratlan lesz. Nem is gondoltak arra, hogy rajtuküthetnek. Nem figyelték az ösvény egyik oldalát sem.Elhaladtak az emberek mellett, akik a fő erőkre vártak,és megálltak az erdő szélén. A japánok megpillantották afajút. Elhagyatottnak tűnt; a gerillák elrejtőztek aházakban és a házak mögött, de látták az ellenséget ésvártak.

Ekkor Jerry észrevette, hogy a főerő közeledik. A japánezredes kivont szamurájkarddal haladt az oszlop élén.Mögötte Amat vonszolta magát, mögötte egy katona haladtúgy, hogy szuronyának a hegyét a szumátrai veséjéhezszorította. Amat nyílván megkísérelt lelépni valahol azút során. Nem tűnt túl boldognak. Tökmag látta őtelmenni, és csak nagy megerőltetéssel tudta megfékezni aravaszon lévő ujját.Az első század embereivel tele volt az ösvény.Összesűrűsödtek, amikor az oszlop élén haladók megáll-201

tak az erdő szélén. Ekkor van Prins tüzelt, ésmegsemmisítő tűz zúdult a meglepett ellenségre. Jerrygyors egymásutánban három gránátot dobott a másodikszázadra.A japánok vadul tüzeltek a dzsungel felé, aztán az anéhány, akit még nem találtak el, megfordult ésmegfutamodott. Néhány japán feltűzött szuronnyal beugrotta bokrok közé, hogy szembeszálljon a fehér emberekkel.Tökmag rettenetesen élvezte a helyzetet. Olyan gyorsanszedte le a japánokat, amilyen gyorsan csak tüzelnitudott, mígnem fegyvere annyira felforrósodott, hogycsütörtököt mondott.A nagy kavarodásban a. menekülők között volt az ezredesés Amat. Csodával határos módon eddig egy karcolás nélkülmegúszták a támadást. Az ezredes japánul ordítozott, amitAmat nem értett, de amikor hátrafordult,^ látta, hogy azezredesnek gyilkos szándékai vannak. Menekülés közbenAmat sikoltozott. Nagyon rosszul esett volna neki, hamegtudja, hogy az ezredes az ő árulására gondol, hogyszándékosan tőrbe csalta őket, és ezért meg akarja ölniőt.Rosetti figyelte őket, még'mielőtt elé értek volna.- Álljon meg a menet, sárga böndölyü - kiáltotta. -Ez- apasas az én zsákmányom. Senki más nem ölheti meg, csakén.Pisztolyával felőtte az ezredest. Utána Amatra célzott,de elhibázta.-A franc egye meg! - kiáltott Rosetti, amikor a rémültbennszülött bevetette magát a zöldbe, feljebb azösvényen.A japán haderő maradványa teljesen szétzilálva bemenekültaz erdőbe, halottaikat és sebesültjeiket hátra-202hagyták. Van Prins hátvédnek kijelölt néhány embert, atöbbiek összeszedték az ellenség fegyvereit és lőszerét,a maradék pedig a japán sebesülteket és sajátsérültjeiket * szállították vissza á faluba.

Egy pillanattal később egy sebesült japán katona rálőttegy hollandra, aki segíteni próbált rajta. Ezután már nemkerült sor a japán sebesültek mentésére.,Bubonovitch és Rosetti, akik kiugrottak az ösvényre, hogyúgy tüzeljenek a menekülőkre, most segítettekösszegyűjteni a hátrahagyott fegyvereket és lőszert.Rosetti hirtelen megállt és körülnézett.- Hol van a kapitány? - kérdezte.Jerryt sehol nem látták. A két férfi átgázolt azaljnövényzeten, oda, ahol utoljára látták. Jcrry ottfeküdt a hátán, mellkasa a bal oldalán az ing csupa vérvolt. Mindkét férfi letérdelt Jerry mellé. ?*-Nem halt meg - mondta Rosetti. - Lélegzik.- Nem halhat meg - mondta Bubonovitch.- Ezt jól megmondtad, katona - mondta Rosetti. Nagyonóvatosan felemelték Jerryt, és visszaindultaka faluba. A hollandoknak három halottja és öt sebesültjevolt.Tarzan látta, amint a két őrmester Jerryt hozza. Odamentmegnézni az eszméletlen férfit.- Súlyos? - kérdezte.-Attól tartok, igen - mondta Bubonovitch.Tovább mentek, Tarzan hátramaradt.Ahogy a férfiak beértek a faluba szánalmas terhükkel, afaluban lévők fogadták őket. Sorba fektették a halottakatés gyékényekkel letakarták. A sebesülteket a fákárnyékába helyezték. Volt egy orvos a gerillák között, dese gyógyszere, se fertőtlenítőszere, se érzéstelenítője203

nem volt. Megtette, amit tudott, Corrie pedig segítettneki. A dzsungel szélén a férfiak már ásták a háromhalott sírját. Bennszülött nők vizet forraltak, hogyfertőtlenítsék a kötszereket.Bubonovitch és Rosetti Jerry mellett ültek, amikor azorvos és Corrie végre odaért. Amikor Corrie meglátta asebesültet, falfehér lett, és levegő után kapkodott.Bubo-V novitch és Rosetti figyelte. Viselkedése többetárult el, mint amit szavakkal ki lehet fejezni. A szavakugyanis néha a megtévesztés eszközei.A két őrmester és Corrie azon voltak, hogy segítsenekszeretett barátjuknak. Az orvos eltávolította Jerry ingétés óvatosan megvizsgálta a sebet.- Nagyon súlyos? - kérdezte Corrie.-Nem hiszem - felelt az orvos. - A szív biztosan nemsérült, és a tüdeje sem. Nem köhögött fel vért, őrmester?- Nem - válaszolt Bubonovitch.- Leginkább a sokktól és a vérveszteségtől szenved. Azt

hiszem, minden rendben lesz. Segítsetek átfordítani, denagyon óvatosan. ^Jerry hátán, a bal lapockájától jobbra egy kis kerek lyukvolt. Nem nagyon vérzett.. -Biztosan szerencsés csillagzat alatt született -mondtaaz orvos. - Nem kell fölvágni a sebet, ami jó dolog,mivel nincsen hozzá szerszámom. A golyó simán áthaladt.Lemosta a sebet fertőtlenített vízzel, és lazánbekötözte.- Ennyit tehetek - mondta. - Valaki maradjon vele. Amikormagához tér, ne engedjétek, hogy beszéljen.- Én maradok - mondta Corrie.204

- Emberek, segítsetek, legyetek szívesek - mondta azorvos.- Ha szükséged van ránk, kisasszony, akkor csak üvölts -mondta Rosetti.Corrie a sebesült férfi mellé ült, és hűs vízzel töröl-gette az arcát. Nem tudta, mi mást tehetne, de úgyérezte, valamit tennie kell. Ha neheztelt is Jerryre egypicit, azt a vér és a magatehetetlenség látványakitörölte az agyából.Ekkor Jerry sóhajtott egyet, és kinyitotta a szemet.Néhányszor pislogott, és nem akart hinni szemének, amikormegpillantotta a lány arcát, amint épp fölé hajol. Aztánmosolygott, felemelte kezét és megszorította Corrie-ét.- Meg fogsz gyógyulni, Jerry - mondta Corrie. -Jólvagyok... most már - válaszolt.Csak egy másodpercig fogta Corrie kezét, erőtlenül. AztánCorrie fogta és simogatta az övét. Csak mosolyogtakegymásra. Most már minden rendben volt.Van Prins hordagyakat készítetett a sebesülteknek.Odament Jerryhez.- Hogy érzed magad? - kérdezte. -Nagyon jól.- Akkor jó. Úgy döntöttem, hogy amint csak lehet,elhagyjuk a falut. Szinte biztos, hogy a japánokvisszatérnek ma este+ és itt nem tudjuk magunkatmegvédeni. Ismerek egy helyet, ahol igen. Egyszeripihenővel odaérünk. Amint készen lesznek a hordagyak, ésa halottainkat eltemetjük, elmegyünk innen. Felgyújtom afalut, hogy megleckéztessem a bennszülötteket. Ezek azemberek együttműködtek az ellenséggel. Meg kell őketbüntetni.- Jaj, nem! - kiáltott Corrie. - Az nagyon igazságtalanlenne. Egyszerre büntetnéd az ártatlanokat és a bű-206nősöket. Itt van Lara, például. Már kétszer is segített

nekünk. Elmondta nekem, hogy itt csak két ember akartegyüttműködni a jappokkal, a főnök és Amat. Kegyetlenséglenne azoknak a házát felégetni, akik lojálisak. Nefeledd, ha Lara nem szól, akkor a jappok megleptek volnabennünket!-Azt hiszem, igazad van, Corrie - mondta van Prins. -Különben is, jobb ötletet adtál:Elment a kapitány, s alig tíz perccel később a főnököt afalu szélére vitték és kivégezték.A gerillák a halottaik sírjai köré gyűltek. Az orvosrövid imát mondott, három sortűzzel tisztelegtek, majd agödröket betemették. Hordagyakra tették a sebesülteket, smikor a hátvédek is visszaértek a faluba, a kis csapatkészen állt az indulásra.Jerry tiltakozott az ellen, hogy őt cipeljék,ragaszkodott hozzá, hogy a saját lábán menjen.Bubonovitch, Rosetti és Corrie próbálták őt lebeszélni,amikor az orvos odalépett.- Mi folyik itt? - kérdezte. Elmondták neki.- A hordágyon maradsz, fiatalember - mondta Jerry-nek,aztán Bubonoyitchhoz és Rosettihez fordult. - Ha lepróbál mászni, kötözzétek oda.,Jerry vigyorgott.- Jó leszek, doki - mondta -, de mégis rémes, hogy négyférfinak kelljen cipelnie, amikor ugyanolyan jól tudokjárni, mint ők.A főnök kivégzése után a bennszülöttek nagyon megijedtek.Nem tudták, hogy kit fognak még kivégezni. Lara odamentCorrie-hoz, amikor éppen van Prins-szel beszélgettek. VanPrins felismerte a bennszülött lányt..207

- Mondd meg a népednek - közölte a férfi -, hogy miattadés azért, mert segítettél nekünk, szándékaink ellenérenem égetjük fel a falut. Csak a főnököt büntettük meg,mert ő segített az ellenségünknek. Ha visszajövünk, ésAmat itt lesz, őt is megbüntetjük. A többieknek nem kellfélniük tőlünk, ha nem segítik az ellenséget. Mindannyiantudjuk, hogy barátságosan kell fogadnotok a japánokat,különben megbüntetnek benneteket. Ezt megértjük, de nesegítsetek többet nekik, mint ameny-nyire feltétlenülszükséges.Gyorsan körülnézett a kampongban. -Hol van Tarzan? -kérdezte.- Hát ez az - mondta Bubonovitch. - Hol van?- Jézusom! - szólt Rosetti. - Nem is jött vissza a falubaa csata óta. De nem sebesült meg. Semmi baja nem volt,amikor utoljára láttuk, mielőtt behoztuk a kapitányt.- Ne aggódjatok miatta - mondta Bubonovitch. - Tud ő

magára vigyázni, és ránk is.- Itt hagyunk néhány embert, hogy megmondják neki, holtáborozunk - mondta van ^rins.-Arra nincs szükség - vetette ellen Bubonovitch. -Megtalál bennünket. Lara meg tudja mondani neki, melyikirányba mentünk. Jobb nyomkereső, mint egy véreb.-Rendben - mondta van Prins -, induljunk.Amikor Tarzan ránézett a sebesült Jerryre, úgy gondolta,nagyon rossz állapotban van. Tarzan biztos volt benne,hogy a seb halálos. Forrt benne a japánok ellenigyűlölet, mivel nagyon kedvelte ezt a fiatal pilótát.Észrevétlenül, fellendült egy fára, és az ellenségnyomába eredt.208Éppen akkor érte utol őket, amikor egy kapitány és kéthadnagy próbálta rendbe szedni a két századból élvemaradt katonákat és tiszteket. Fölöttük a magasból egyfélelmetes alak nézett le rájuk egy fáról. Egynyílvesszőt helyezett íjára. A húr pendülésének a hangjátelnyomta a japánok fecsegése és a tisztekparancsosztogató kiál-K tásai. A japán kapitány hirtelenarcra bukott, egy bambusz nyílvessző járta át a szívét.Ahogy előreesett, a nyílvessző átfúródott a testén, úgy,hogy a vege kiállt a hátából.Egy pillanatra meghűlt a vcpa japánokban, aztánlövöldözni kezdtek puskáikkal és gépfegyvereikkel adzsungel minden irányába. Vagy húsz méterre a golyókfelett Tarzan figyelte őket, és ismét készenlétbehelyezte íját.Most az egyik hadnagyot találta el. Ahogy kilőtte anyílvesszőt, negyven-ötven méterre onnan csendben ismételhelyezkedett. Ahogy kísérteties módon a második tisztis elesett, a japánok kezdtek pánikba esni. Most márvadul tüzeltek a bokrokra és a fákra.Araikor Tarzan az utolsó tiszttel is végzett, a katonák aközponti tábor irányába kezdtek futni. Már elegük voltebből. De Tarzannak még nem. Addig követte őket, amígvalamennyi nyílvesszője egy-egy japán testébe fú-ródott.Az üvöltöző sebesültek megpróbálták kirántani a hasukból,hátukból a nyílvesszőket. A néma halottakat hátrahagytáka tigriseknek és a vadkutyáknak.Tarzan levette hátáról a puskáját, és kiürítette a tárata menekülő ellenségre, aztán megfordult, és a faluirányába indult vissza. Bosszút vett amerikai barátjáért.Nem az ösvényt követte. Egy ponton eltért a faluirányától. Melyen behatolt az érintetlen őserdőbe, ésmeg-209

szemlélt olyan dolgokat, amelyeket emberi szem talán mégsoha sem látott - az őserdő mohával borított, repedtkérgu, óriási folyondárokkal és liánokkal felöltöztetettévszázados fa-matuzsálemeit, és az azokon megkapaszkodónövényeket,, orchidea-füztreket.Ahogy a szélirány megváltozott, és egy kósza szellő azarcába csapott, megérezte egy férfi szagát. Ekkormeglátott egy kis ösvényt, amelyről látszott, hogyemberek vágták. Lejjebb ereszkedett, s meglátott egycsapdát, olyan fajtát, amilyet a vademberek apró vadaknakállítanak. Azért jött az erdőbe, hogy egyedül legyen,távol az emberektől. Nem volt antiszociális, de,alkalmanként magányra vagy a vadállatok társaságáravágyott. Gyakran még a majmok csacsogása és szitkozódásais megkönnyebbülést jelentett számára, mivel szórakozta-tóak voltak. Kevés az ilyen ember.Rengeteg majommal találkozott. Először elfutottak előle,de amikor a saját nyelvükön szólt hozzájuk, felbátorodtakés közelebb jöttek. Az egyik kis kölyköt még sikerült isa kezére csalogatnia. Emlékeztette őt a kis Nkimára, ahencegő, harcias, kicsi, gyáva majomra, aki imádtaTarzant és akit Tarzan imádott. Afrika! Milyen nagyontávolinak tűnt. .Beszélt a kis majommal, mint ahogy annak idején Nkimával,mire a kis kölyök felbátorodott, és Tarzan válláraugrott. Mint Nkima, ő is biztonságban érezte magát, ésott is maradt, ahogy Tarzan egyik fáról a másikralendült. , .A férfi kíváncsiságát felkeltette a szokatlan szagnyom,így követte. Egy kis tóhoz vezette, amelynek vizében,közel a parthoz ágakból és falevelekből épített210kunyhók álltak igen erős cölöpökön, alig több, mint egyméterre a víz szintje fölött.A kunyhók oldala nyitott volt. Lakói az átlagosnálalacsonyabb termetű emberek voltak, bőrük barnászöld,hajuk koromfekete. E meztelen vadembereket elkerülte acivilizáció. Szerencsés emberek, gondolta Tarzan. Néhányférfi és nő éppen a vízben halászott. A férfiaknál íj ésnyílvessző volt.A kis majom azt mondta, hogy ezek irossz goman-ganik.- So manu - mondta, azaz: majmokat enni.Aztán elkezdett rikoltozni és szidalmazta őket, mivelnagy, erős barátja társaságában és a távolság miattbiztonságban érezte magát. Tarzan elmosolyodott, annyiraemlékeztette Nkimára.A majom akkora zajt csapott, hogy néhány bennszülöttfelnézett. Tarzan, a béke egyetemes jelzésévelközeledett, amit feltehetően valamilyen fehér emberkorábban már bizonyára bemocskolt, így a bennszülöttek

nyilaikkal megfenyegették. Kiabáltak és mutogattak,figyelmeztetvén, hogy menjen el. A dzsungel ura teljesenegyüttérzett velük és csodálta a jó ítélőképességüket. Hamindig sikerülne nekik távol tartani a fehér embereket,akkor továbbra is békességben és biztonságban élvezhetnékidillikus eletüket.Néhány percig figyelte a bennszülötteket, aztánvisszament az erdőbe, és céltalanul kóborolt tovább,élvezte ezt a pillanatnyi szünetet a piszkos háborúkellős közepén. Keta, a kis majom néha a férfi vállánutazott, néha együtt lendült vele a fákon. Úgy tűnt,tartósan csatlakozott a nagy tarmanganihoz.211

23.

Tony Rosetti őrmester az őrhelyén guggolt, a bűnözőkkorábbi táborába vezető ösvényen, ahol a gerillák egynapra letáboroztak, hogy a sebesültjeik pihenhessenek.Szolgálata már majdnem lejárt, és várt a váltására,amikor meglátott egy közeledő alakot az ösvényen. Vékony,kissé fiús alak volt, de még a délutáni erdőfélhomályában, a haloványan átszűrődő fényben isláthatta, hogy a nadrág, puska, pisztoly, parang és atöltényöv ellenére nem egy fiú érkezettt. ? Amikor a nőmegpillantotta Rosettit, megállt.- Állj! - parancsolta Rosetti, és lövésre készen tartottaa puskáját.- Már megálltam - mondta a nő, kitűnő angolsággal.- Ki vagy te és mit képzelsz? Hova mész azzal a sokfegyverrel?-Te biztos az az aranyos kis őrmester vagy, akiről Corrievan der Meer mesélt nekem... aki gyűlöli a nőket ésfurcsán beszél angolul.- Én nem angolul beszélek^ Én amerikaiul beszélek. És miolyan furcsa rajta? És különben is ki vagy?- Sarina vagyok. Corrie van der Meert keresem.- Na, gyere - mondta Rosetti.Aztán őrhelyéről leugrott az ösvényre. Csak állt, ujja aravaszon, szuronyát derékmagasságban tartva. A nőközeledett és pár méterre tőle megállt.- Nem tudnád ezt az izét másfelé tartani? - kérdezteSarina.- De nem ám, hugi! Te ahhoz a bűnöző bandához tartozol.Honnan tudhatom, hogy te nem az előőrs vagy, és212hogy a többiek nem jönnek-e utánad? Ha jönnek, akkortégedet... le leszel lőve, hugi.

-Egyedül vagyok - mondta Sarina.-Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Dobd el azt az ágyút,és tartsd föl a kacsóidat. Meg foglak tapizni.- Beszélj angolul, ha tudsz - mondta Sarina. - Nem értekamerikaiul. Mi az a kacsóidat és mi az a tapizni?-Kezeket fel és megmutatom, hogy mi az a tapizás. Éscsipkedd magad, hugi. Sarina habozott.- Nem foglak megharapni - mondta Rosetti -, de nem isfogok kockáztatni sem. Amikor levedletted áztat afegyverraktárat, beviszlek a táborba, amint megjön aváltás.Sarina letette fegyverét és felemelte kezét. Tökmagmegfordította Sarinát, aztán hátulról elvette pisztolyátés parangját.* Oké - mondta. - Most már leengedheted a kezedet.A fegyvereket maga mögött egy kupacba rakta.- Most már tudod, hogy mit jelent a tapizás - mondta.Sarina leült az ösvény szélére.- Jó katonavagy - mondta Sarina. - Szeretem a jókatonákat. És tényleg aranyos vagy.Rosetti vigyorgott.- Te sem vagy túl rossz, hugi.Még egy nőgyűlölőnek is lehet szeme a szépséghez. -Hogyhogy egyedül lófrálsz az erdőben? Már ha egyedülvagy^...- Egyedül vagyok. Otthagytam azokat az embereket. Corrievan der Meerrel akarok lenni. Kell, hogy legyen egy nőmellette. Egy nő belefárad abba, ha mindig csak férfiakatlát. Én majd vigyázok rá. Ő itt van, ugye?213

-Ja, a táborban van, de neki nem kell semmilyen csaj,hogy vigyázzon rá. Van négy férfi, aki eddig ezt nagyonjól csinálta.-Tudom - mondta Sarina. - Mondta nekem, de örülni fog, halesz mellette egy nő.Egy kis hallgatás után, így folytatta:-Szerinted megengedik, hogy itt maradjak?- Ha Corrie-n múlik, akkor igen. Ha te tényleg az a csajvagy, aki megléptette, akkor mindnyájan mellettedleszünk.- Furcsa nyelv ez az amerikaiadé azt hiszem, értem, hogymit akartál mondani. Ha én tényleg az; a nő vagyok, akisegített Corrie-nak Hoofttól megszökni, akkor kedvelnifogtok. így van?- Hát eztet mondtam én is.Egy férfi, aki a tábor irányából jött az ösvényen,félbeszakította a társalgást. Egy holland volt, aki jöttRo-settit leváltani. Nem beszélt angolul. Meglepődött,

amikor meglátta Sarinát, és hollandul Rosettit kérdezte.- Nincsen szappan, hollikám -válaszolt az amerikai.- Nem szappant kért - magyarázta Sarina. - Rólamkérdezett.- Kapizsgálod a lingóját? - kérdezte Tökmag. Sarinamegrázta a fejét.- Légy szíves, próbálj meg angolul beszélni - mondta. -Nem értem, mit mondasz. Mi az a "kapizsgálod a lingóját"?' - Beszélsz hollandusul?- Ja, igen.- Akkor mit mondott?- Rólam kérdezett.214- Akkor mondd el neki, és azt is mondd meg neki, hogyhozza be a fegyverzetedet, amikor végzett. Nem tudommagammal cuccolni azt az sok ócskavasat és közbenvigyázni a foglyomra.Sarina mosolygott és lefordította. A férfi hollandulválaszolt neki, és bólintott Rosettinek.- Indulás - mondta az őrmester Sarinának. A táborigkísérte az ösvényen a lányt; majd Jerryhez vitte, aki egyhordágyon feküdt egy fa alatt.-Rosetti őrmester jelentkezik egy fogollyal, uram -mondta.Corrie, aki Jerry mellett ült, felnézett, s amintmegpillantotta Sarinát, felpattant.- Sarina! - kiáltott. - Hogy kerültél ide?-Ide jöttem, hogy Veled lehessek. Kérd meg őket, haddmaradjak veled.Hollandul beszélt, így hát Corrie lefordította Jerrynck.- Tőlem maradhat, ha te is akarod - szólt Jerry -, deszerintem van Prins kapitánynak kell eldöntenie. Vidd afoglyodat, és jelentkezz van Prins kapitánynál, őrmester.Rosetti, aki nem ismert nagyobb tekintélyt Jerrynél,nemtetszését mutatta, de engedelmeskedett.- Gyere, hugi - mondta Sarinának.- Rendben, öcsi - válaszolt a lány -, de nem kell azt aszuronyt állandóan a hátamnak szegezni. Tudom, hogy jókatona vagy, de nem kell túlzásba vinni.Corrie meglepődve figyelte őt. Most tudta csak meg, hogySarina beszél angolul. És nagyon is jól beszél. Kíváncsivolt, Sarina hol tanulta.- Oké, szívem - mondta Rosetti. - Most már úgysepróbálhatsz lelépni. .215

- Én is veletek megyek - mondta Corrie. - Ha mellettedszólok, biztos vagyok benne, hogy a kapitány megengedi,

hogy velünk maradjál.Megtalálták a kapitányt, aki figyelmesen végighallgatta,amit Sarina és Corrie előadott. Aztán megkérdezte:- Miért csatlakoztál ahhoz a bűnöző bandához, és mi-, értmaradtál velük?- Vagy ők, vagy a jappok - válaszolt Sarina. - Mindig isazon voltam, hogy elhagyom őket és csatlakozom egygerillacsapathoz, ha találok egyet. Ez volt eddig az elsőalkalom.- Ha van dcr Meer kisasszony melletted szól és Lucaskapitánynak sincs ellenvetése, akkor maradhatsz.-Akkor ezt meg is beszéltük - mondta Corrie. -Kösz,Kervyn.Roséttinek ezután már nem volt foglya, de visszasétáltCorrie-val és Sarinával Jerryhez. Úgy tett, mintha Jerrysebei iránt érdeklődne; leült és ott is maradt, miutánJerry megnyugtatta, hogy jól van.Tőlük nem messze Bubonovitch a puskáját tisztogatta. Aztgondolta, hogy Rosetti nemsokára csatlakozik hozzá, ésakkor majd kérdezősködhet a nő felől, akit hozott. DeTökmag nem csatlakozott hozzá. Jerryvel és a két nővelmaradt. Nem volt Tökmagra jellemző, hogy nők társaságátválasztja, amikor el is kerülheti. Bubonovitch ezt nemértette, ezért ő is odament a kis csoporthoz.+Sarina éppen a Rosettivel való találkozásáról beszélt.-Azt mondta nekem, hogy emeld fel a kacsóidat, ésmegtapizlak. Nagyon furcsa nyelv ez az amerikai- *Jerry nevetett.\- Rosetti nem amerikaiul beszél, hanem chicagóiul.216- Hol a bánatban tanultál meg angolul, Sarina? - kérdezteCorrie.- Egy katolikus misszionárius iskolában, Gilbertsen. Azapám mindig elvitte anyámat meg engem a hajóútjaira. Azta két évet kivéve, amit a misszionáriusoknál töltöttemTarawában, életemet huszonkilenc éves koromig az apámszkúnerén töltöttem. Anyám meghalt, amikor még kicsivoltam, s az apámmal maradtam. Nagyon gonosz ember volt,de hozzánk mindig kedves. Bejártuk a déli tengereket, ésúgy kétévenként elmentünk Gil-bertsre, az útba ejtettszigeteken kereskedtünk, de kalózkodás és gyilkosságok iselőfordultak.Apám azt akarta, hogy tanuljak, ezért amikor tizenkétéves lettem, két évig, a következő útjáig otthagyottabban a misszionárius iskolában. Ott nagyon sokattanultam. Az apám tanított meg hollandul. Úgy gondolom,nagyon művelt ember lehetett. Sok szép könyvből állókönyvtára volt a hajóján. Soha nem beszélt nekem a

múltjáról... még az igazi nevét sem tudtam. Mindenki NagyJonnak hívta. Megtanított navigálni. Tizennégy éveskoromtól én voltam az első matróza. Nem éppen lánynakvaló munka, mivel apám legénysége általában alegelvetemültebb bűnözőkből állt. Senki más nem hajózottvolna vele. Egy kicsit kínaiul és japánul is megtanultama legénységtől. Sokfele nemzetiségű volt a legénység.Apám gyakran leitatta és elrabolta őket. Amikor apámrészeg volt, én vettem át a hajó irányítását. Keménymunka, és nekem is keménynek kellett lennem. Néhánypisztoly segítségével tudtam csak rendet tartani. Mindigvolt nálam pisztoly.Rosetti egyszer sem vette le szemét Sarináról. Úgylátszott, teljesen megbabonázta a nő. Bubonovitch nem217M

akart hinni a szemének. Ugyanakkor be kellett ismernie,hogy Sarina csöppet sem kellemetlen látvány.- Most hol van az apád? - kérdezte Jerry.-Valószínűleg a pokolban.,Valamelyik gyilkosságáértelkapták, és felakasztották. Azután, hogy őtletartóztatták, a van der Meer családhoz kerültem, akikolyan jók voltak hozzám.Egy pillanattal később feloszlott a gyülekezet; a doktorjött Jerryt megvizsgálni. Corric és Sarina elvonultCorrie kunyhójába, Rosetti és Bubonövitch pedig a sajátkunyhójához ment, és leültek.-Micsoda csaj! - kiáltott fel Rosetti.- Ki? Corrie?Tökmag egy hirtelen pillantást vetett Bubonovitchra,akinek az arcán egy halOvány mosoly villant át. Gondolta,hogy ugratják.-Nem - mondta. - Én Eleanorról beszéltem.- Nem vetted észre egészen véletlenül azt a pisztoly-forgató mamát Corrie oldalán? - kérdezte Bubonövitch. -Szerintem van valami ebben a nőben. Teljesen beleestem.-Te nős vagy és gyereked van - emlékeztette Tökmag.- Az én szeretetem csupán platói. Nem is kéne, hogy egykalóznő komolyan vegyen. Gondolom, ha bármelyik úriemberbarátja felbosszantaná, bezavarná őt a cápák közé.- Gondolj csak bele, az a kis gyerek, egyedül a hajón,egy csomó kalózzal meg a részeg faterjával!-Én valahogy azt a benyomást szereztem, hogy a kis hölgytud magára vigyázni. Gondolj csak a múltjára. Emlékszel,Corrie azt mondta nekünk, hogy az egyik? 218nagyapja fejvadász volt, a másik pedig kannibál, és mostmeg kiderül, hogy az apja kalóz és gyilkos volt. És hogy

teljes legyen a kép, Sarina éppen gyilkosságáért csücsülta börtönben.- Akkor is, szörnyen tetszik - mondta Rosetti. -Istenem!- kiáltott fel Bubonövitch. - Te is fiam,Brutus!- Nem tudom, miről beszélsz, de hogyha arról a kiscsajról dumálsz, akkor hagyd abba a piszkálódást.-Én nem sértegettem. A világért sem szeretném az érzékenylelkedet megsérteni, Tökmag. Csupán egy nem is olyan régikijelentésed jutott az eszembe. Lássuk csak... hogy isvolt? "Akkor sem kellene Dorothy La-mour, ha térden állvakönyörögne előttem."- Mát nem is kéne. Egyik se kéne. Már azt sem mondhatjaaz ember, hogy egy csaj szép, anélkül, hogymegjegyzéseket tennél?- Tökmagocskám, láttam, hogy néztél rá! Kigúvadtak aszemeid. Ismerem a tüneteket. Szó szerint belezúgtál.- Lökött vagy.

24.

Másnap reggel felkerekedtek, és lassan elindultak. Asebesülteket hordágyon vittek. Ahol az ösvény elég szélesvolt, Corrie Jerry hordagya mellett ment.'Sarina mögöttehaladt, Rosetti pedig vele tartott. Bubonövitch és néhányholland volt az utóvéd. Mivel az utóbbiak közül egyik sembeszélt angolul, Bubonövitch pedig nem beszélt219

hollandul, az amerikainak volt alkalma meditálni. Többekközött azon is elgondolkodott, hogy egyes nők milyen nagyhatással lehetnek egyes emberekre. A kábítószertől meglehet bolondulni. Úgy tűnt, Sarina hasonló hatással vanRosettire, mint Corrie Jerryre. Jerry esetében ez a hatásnem volt annyira meglepő. De Tökmag! Tökmag megrögzöttnőgyűlölő létére hirtelen egy barna, bőrű eurazsiaigyilkos nőért lett oda, aki némi túlzással az anyja islehetne. Bubonovitchnak el kellett ismernie, hogy Sarinaigen jól néz ki. Ez volt a legrosszabb. Nagyon kedvelteRo-settit, ezért remélte, hogy a kis őrmester nem megytúl messzire. Alig ismeri a nőket, és Sarina nem az atípus, akitől jó dolgokat tanulhat. Bubonovitchvisszaemlékezett Kipling egyik verssorára:" Fehérnek szerettem volna, ezért kést döfött a hátamba,hát tőle tanultam meg, mi az, hogy nő."Bubonovitch sóhajtott. Végül is, gondolta, lehet, hogyTökmag nem is nagyon tévedett, amikor azt mondta: "Nem iskell semmit csinálniuk. Elég az, hogy nők. Egyből bajthoznak az emberre." i

Abbahagyta az efféle gondolkodást, mivel tudta, nem vezetsehova, s elkezdett Tarzanról elmélkedni. Jerry is éppőrá gondolt, és megosztotta aggódását Corrie-val.- Kezdek aggódni Tarzan miatt - mondta. - Már két napjanem láttuk, és röviddel azután, hogy eltűnt, néhány férfilövöldözést hallott messze az erdőből, abból az irányból,amerre a jappok visszavonultak.- De mi a fenét csinálhatott ott? - vetette közbe Corrie.-Ő nem olyan, mint más ember, így felesleges lennebármelyikünknek is kitalálni, hogy mi készteti őt bizo-220

nyos cselekvésekre. Néha, te is tudod, úgy viselkedik,mint egy vadállat. Ezért biztosan kell hogy legyenvalamilyen ösztön benne, amely arra viszi, hogyvadállatként gondolkodjon és cselekedjen. Tudod, hogy mitgondol a gyilkolásról, ennek ellenére azt is hallhattad,hogy kötelességének tekinti a jappok elpusztítását.- Szerinted követte őket, hogy még néhányat megöljönközülük? - kérdezte Corrie.-Igen, és lehet, hogy közben őt ölték meg.-Jaj, nem! Erre még gondolni is szörnyű.-Tudom, de nem kizárt. És ha nem jelenik meg hamarosan,akkor nélküle kell továbbmennünk. Egek! Még fel semfogtam, hogy mennyire függünk tőle. Bizonyára sokszoréheztünk volna, ha ő nem vadászik, és nem szerez hústnekünk.- Ha ő nem lett volna, nekem már rég nem lenne étvágyam -mondta Corrie. - Néha még most is előjön álmaimban az atigris. És Oju... fúj! ? . .Egy ideig csendben voltak. Jerry félig nyitott szemmelfeküdt a hordágyon. Fejét enyhén jobbra-balra mozgatta.f % i- Jól vagy? - kérdezte Corrie.- Igen... jól. Milyen messze van még a következő tábor?- Azt hiszem, Kervyn ott akar majd letáborozni éjszakára,ahol a bűnözők tartózkodtak, amikor megszöktem - mondtaCorrie. - Az már nincs messze.Észrevette, hogy Jerry arca nagyon vörös, és tenyerét ahomlokára helyezte. Kicsit lemaradt, és Sarinánaksuttogott valamit, a többiek továbbadták a hírt adoktornak. Corrie visszatért Jerry hordagya mellé.222Az amerikai összefüggéstelenül motyogott. A lány beszélthozzá, de ő nem válaszolt. Nyugtalanul forgolódott, ésCorrie-nak fognia kellett a férfi testét, hogy le neguruljon a hordágyról. Corrie rettenetesen félt-Nem szóltsemmit, amikor Reyd doktor a hordágy másik oldaláhozlépett. Jerry súlyos állapota túlságosan nyilvánvaló

volt, hogy magyarázatra szoruljon. Az egyedüli orvosiműszer, amit sikerült Reyd doktornak megmentenie, egyklinikai hőmérő volt. Amikor két perccel későbbleolvasta, a fejét rázta.-Rossz? - kérdezte Corrie.-Nem túl jó. Nem is értem. Azt vártam, hogy sebesüléseéjszakáján lesz egy kis hőemelkedése, de nem volt. Azthittem, hogy mostanra már túljut a nehezén.-Meggyógyul? Meg fog...?Az orvos a hordágy felett a lányra nézett és mosolygott.-Addig ne aggódjunk, amíg nem szükséges - mondta. -Milliók túléltek már rosszabb sebeket és magasabb lázat.- De nem tudsz valamit tenni érte? Reyd megvonta avállát.- Nincs nálam semmi. Talán jobb is így. Fiatal, erős ésfizikailag olyan tökéletes, amilyen egy férfi csak lehet.A természet átkozottul jó orvos, Corrie.- De itt maradsz vele, ugye, doktor? -Természetesen. Neaggódj.Jerry motyogott.-Három Zéró... két óránál... -Felült.Corrie és az orvos finoman visszafektették. Jerrykinyitotta szemét, és Corrie-ra nézett. Mosolygott, ésazt mondta:223

- Mabel.Ezután egy ideig nyugodtan feküdt. Rosetti előrejött, ésa hordágy mellett haladt. Úgy látta, hogy Corrie-nak ésaz orvosnak segítségre van szüksége. Szemében aggodalomés félelem tükröződött.Jerry megszólalt:- Lucas hívja Melrose-t! Lucas hívja Melrose-t!Rosetti visszafojtotta könnyeit. Melrose volt afaroklövész, aki meghalt... és Jerry hozzá beszélt!Említése megrémisztetté Rosettit, de nem veszítette el afejét.- Melrose hívja Lucast - mondta. - A nyugati fronton ahelyzet változatlan, kapitány.Jerry megnyugodott, és azt mondta:- Értettem.Corrie megveregette Rosetti vállát.- Aranyos vagy - mondta.Tökmag elvörösödött.- Ki az a Melrose? - kérdezte Corrie.- A faroklövészünk. Megölték, mielőtt lezuhant a Lor velyLady. És hozzá beszélt! Jézusom!Jerry forgolódott és dobálta magát. Szükség voltmindhármójukra, hogy a hor.dágyon tartsák.

- Azt hiszem le kell kötöznünk - mondta az orvos. Rosettimegrázta a fejét.- Hívjátok ide Bubonovitchot, majd mi vigyázunk rá. Akapitány nem szeretné, ha lekötöznék.Továbbadták az üzenetet az oszlop végén haladó Bu-bonovitchnak. Éppen akkor érkezett, amikor Jerry próbáltleszállni a hordágyról. Négyük együttes erejére voltszükség, hogy visszatartsák. Bubonovitch halkankáromkodott a bajsza alatt. . - Átkozott jappok! A rohadtsárgák!224Rosettihez fordult.- Mi a francért nem szóltatok eddig nekem? - kérdezte. -Miért nem szólt nekem senki, hogy ilyen állapotban van?- Csigavér, Hobó - mondta Rosetti. -Azonnal hívtalak,amikor úgy láttam, hogy szüksége van rád.- Csak most lett ilyen - mondta Corrie Bubonovitch-nak.i . Ó- Bocsánat - mondta az utóbbi. - Megijedtem, amikormegláttam ilyen állapotban. Tudod, mi nagyon szeretjükezt a pasast. Ó" Corrje szeme könnybe lábadt.- Azt hiszem, mindnyájan így vagyunk vele + mondta.?- Nagyon súlyos, doktor? - kérdezte Bubonovitch.- Igen magas láza van - válaszolta Reyd. - De még nemolyan magas, hogy veszélyes legyen... egyelőre.,Kiértek az erdőből, le a völgybe, ahol készültek tábortverni. Most, hogy elhagyták a szűk ösvényt, Sarina ahordágy mellé jött. Ekkor Jerry felkiáltott:-Egek! Nem bírom tartani a magasságot. Srácok, ugorjatok!Csipkedjétek magatokat! - Megpróbált leugrani ahordágyról. Sarina segített leszorítani.Corrie a férfi homlokát simogatta és nyugtatgatta: ' - -Minden rendben van, Jerry. Csak ne mozogj, és próbáljpihenni.Jerry megfogta a lány kezét. > 'Ó ?-- Mabel - mondta, és sóhajtott.Aztán elaludt. Rosetti és Bubonovitch a tekintetéveligyekezett elkerülni Corrie-t. Reyd sóhajtott.- Ez a legjobb gyógyszer, amit kaphat - mondta.225

Fél óra múlva van Prins megállást parancsolt, és avölgyön áthaladó kis patak mellett, a fák alattletáboroztak.Jerry átaludta a délutánt és az éjszakát. Corrie és Sa-

rina a hordágy egyik oldalán aludt, Rosetti és Bubono-vitch a másikon. Felváltva vigyáztak a betegükre.Amikor Corrie került sorra, végig Mabelre gondolt. Mégnem hallotta annak -a lánynak a nevét "Oklahoma Cityből,aki egy 4-F-eshez ment feleségül, de most már tudta, hogyMabelnek hívják. Tehát még mindig szereti! Corrie próbáltúgy csinálni, mintha nem érdekelné. Hát Mabel még mindigérdekli? Pedig már férjhez ment. Aztán arra gondolt,lehet, hogy egy másik lány ez a Mabel, és lehet, hogy eza lány még nincs férjnél. Meg akarta kérdezniBubonovitchtól, hogy hívják a lányt Oklahoma Cityből, dea büszkesége nem engedte.Amikor Jerry felébredt, néhány másodpercig feküdt ésnézte a feje fölött a fák koronáját. Megpróbáltafelfrissíteni emlékezetét. Lassan eszébe jutott, hogyutoljára, amikor eszméleténél volt, nagyon kényelmetlenülfeküdt egy hordágyon, s egy keskeny erdei ösvényencipelték. A hordágy a földön állt, és mostkényelmesebbnek érezte magát. Igen közei egy kis patakcsobogását hallotta, ahogy vidáman rohant a sziklákközött, hogy mielőbb találkozzon a tengerrel.Jerry a patak felé nézett, és meglátta Bubonovitchot megRosettit, amint a patak fűvel benőtt partján térdelnek, sa kezüket, arcukat mossák. Boldogan mosolygott, amikorbelegondolt, milyen szerencsés is, hogy a háborúban ilyenbajtársai vannak. Elűzte szomorúságát amiatt, hogysokukat többé már nem láthatja. Az embernek nem szabadilyeneken tűnődnie, ez a háború elkerülhetetlenvelejárója.226Elfordította fejét a folyó felől, és Corrie-t kereste.Közvetlenül a hordagya mellett ült, törökülésben, térdérekönyökölve, arcát a tenyerébe fektette. A haja arany-lott, de még mindig kontyba tűzve hordta, mivel nagyonpraktikus ember volt. Ezért is viselt még mindignadrágot.Jerry kedvesen ránézett, és azt gondolta, olyan, mint egyhelyes kisfiú. De hála istennek, nem fiú; gondolta. Egykisfiút nem akart volna a karjaiba venni és megcsókolni.És pontosan ezt kívánta Corrie-val tenni abban apillanatban, de nem volt hozzá mersze. Gyáva vagy! -gondolta.- Gorrie - mondta, nagyon halkan.Gorrie kinyitotta a szemét és felemelte a fejét.- Ó, Jeh-y!Jerry kinyújtotta karját és megfogta a lány egyik kezét.Corrie a másik kezét Jerry homlokára helyezte. '- Ó, Jerry! Jerry! Teljesen elmúlt a lázad. Hogy érzedmagad?- Úgy, hogy be tudnék falni egy egész tehenet, szőröstül-

bőröstül.Corrie visszafojtotta zokogását. A félelemtől és azaggodalomtól való hirtelen megszabadulás leromboltaazokat az érzelmi gátakat, amelyek olyan hosszú ideigpajzsként szolgáltak számára. Corrie felpattant éselfutott. Egy fa mögé bújt, nekidőlt és sírt. Nem isemlékszik, mikor volt utoljára ilyen boldog.-Mi is volt a neve annak a csajnak Oklahoma Cityben, akilerázta a kapitányt? - kérdezte Rosetti Bubono-vitchttól.. - Nem tudom - válaszolt Bubonovitch.- Kíváncsi vagyok, hogy Mabel volt-e - folytatta Rosetti.227

-Lehet.Jcrry összevont szemöldökkel Corrie után nézett. Most megmi a franc van? - gondolta. Sarina, aki Cor-rie-hoz és azamerikaiakhoz csatlakozott, éppen reggelit készített aközelben. Reyd doktor, aki a sebesülteket vizsgáltasorra, éppen Jerryhez ért.- Mi újság ma reggel?- Nagyszerűen érzem magam - mondta neki Jerry. -Most márnem keü hogy cipeljenek.-Azt csak hiszed - mondta Reyd vigyorogva. Van Prinskapitány és Tak van der Bos is odament.- Kibírsz még egy napot? - kérdezte a kapitány Jerrytől.- Hát persze.- Remek! Minél hamarabb indulni akarok. Ez a hely túlveszélyes.-Tegnap aggódtunk miattad, Jerry - mondta van der Bos.- Jó orvosom van - mondta Jerry.- Ha most civilizált körülmények között lettünk volna -mondta Reyd -, akkor adtam volna tegnap egy tablettát, ésmára mindent elfelejtettünk volna, csak annyit mondtamvolna, hogy milyen5' közéi jártál tegnap a halálhoz.Corrie előjött a fa mögül és visszament hozzájuk-Jerrylátta, hogy a szeme kivörösödött, és nyomban tudta, hogymiért futott el.- Még csak most keltél fel,, lustaság? - kérdezte TakCorrie-tól.- Kinn voltam, egy tehenet kerestem.- Egy tehenet! Miért?- Jerry azt kért reggelire.228- Akkor is rizst fogsz enni - mondta van Prinsvigyorogva.- Ha egyszer végre itt hagyom a gyönyörű szigetedet -mondta Jerry -, és valakitől azt a szót hallom, hogyrizs, az csak vicc lehet.A többiek visszatértek teendőikhez, így Corrie egyedül

maradt Jerry vei.-Tegnap biztos teljesen ki voltam ütve - mondta Jerry. -Néhány órát mentünk az ösvényen, aztán már semmirevsememlékszem.- Nagyon beteg voltál... csak úgy égtél a láztól.Állandóan le akartál ugrani a hordágyról. Négyünknek kel:lett lefognunk. Az orvos a hordágyhoz akart kötözni, deaz az édes kis őrmester hallani sem akart róla. Aztmondta: "A. kapitány nem szeretné, ha lekötöznék", ezértő, Bubonovitch, Sarina rneg én a hordágy mellett mentünk..-Tökmag nagyon jószívű emberke - mondta Jerry.- Azok a fiúk nagyon szeretnek téged, Jcrry.- Ez fordítva is igaz - mondta Jerry. - Egy harci egységtagjainak muszáj szeretniük egymást. Nem bízol olyanemberben, akit nem szeretsz, és így is elég gondunk van,amikor repülünk, nemhogy még egy olyan pasassaltörődjünk, akiben nem bízunk. Sajnálom, hogy ekkora nyűgvoltam tegnap.- Nem voltál nyűg. Csak nagyon féltünk, mert azt hittük,nagyon súlyos a baj. És az, hogy magadon kívül voltál,csak nehezítette a helyzetet.Egy kis szünet után megkérdezte:- Ki az a Mabel?- Mabel? Mit tudsz Mabelről?Semmit. Csak mindig őt emlegetted.229

Jerry nevetett.. -Apa így szólította anyukámat. Nem ez a neve, de márházasságuk előtt is így szólította. A nevet egy"KedvesMabel" levélsorozatból vette, ami igen népszerűvolt az első világháború alatt, és mi, gyerekek mókásnaktartottuk, hogy mi is Mabelnek szólíthatunk valakit.- Mindnyájan azon tűnődtünk, hogy ki is az a Mabel -mondta Corrie szégyenkezve.-Gondolom, Tökmag, Bubonovitch, Sarina és az orvoskülönösen aggódott miattam - mondta Jerry.- Ez nem vicc, és cseppet sem vagy jópoía - mondtaCorrie. Ó. ? .

25.

A völgy végében, ahol a mészkősziklák hasadékaibólcsordogáló kis erek patakká egyesültek, sok, könnyenvédhető barlang volt. Van Prins úgy döntött, hogy itt egytöbbé-kevésbé állandó tábort létesít, és rhegvárjaMacArthur és a szövetséges erők érkezését. Az

amerikaiaktól tudta meg, hogy MacArthur hétről hétreközeledik. Miután a szövetségesek hídfőállástlétesítenek, ő és más gerillavezetők lejönnek ahegyekből, és az ellenség hátországát, közlekedésivonalait megtámadják. Addig is alkalmanként japánelőőrsöket zaklatnak.Aa amerikaiak azt tervezték, hogy amint Jerry teljesenfelépül, a táborból a hegy keleti oldalán vezető ösvénytkövetik addig a pontig, ahonnan elindulhatnak nyugatfelé, és megpróbálnak eljutni a tengerpartra. Tak van der230Bos is velük tartana, mivel úgy gondolták, hogy jólismeri Szumátrát, valamint a japán haderőelhelyezkedését, ami hasznos lehet a szövetséges erőkszámára.- Kétlem, hogy valaha is eljuttok oda - mondta van Prins,Nem nagyon reménykedett ennek a szerinte örültvállalkozásnak a sikerében, és megpróbálta rávenniCorrie-t, hogy ne kockáztasson.- Itt korlátlan ideig megbújhatsz a hegyekben - mondtaneki -, és biztonságban leszel honfitársaid között.Jerry nem volt annyira biztos, hogy itt nem eshet baja.Ha a japánok egyszer komoly erőfeszítést tesznekgyalogság és légierő bevetésével a gerilláklikvidálására, Corrie egyáltalán nem lenne biztonságban.Ennek ellenére a pilóta nem ösztönözte Corrie-t, hogyvele menjen. Sokkal biztosabb lenne vállalkozásuksikerében, ha Tar-zant nem veszítették volna -cl.Tak van der Bos egyetértett van Prins-szel.- Szerintem nagyobb biztonságban lennél itt - mondtaneki. - És azt gondolom, hogy nekünk, négy férfinaknagyobb esélyünk van a megmenekülésre, ha... ha...- Ha két nő nem lenne terhietekre. Miért nem fejezed be amondatot, Tak?- Nem tudtam, hogyan mondjam úgy, hogy ne sértődjetekmeg, Corrie, de így gondoltam.- Sarina és- én nem leszünk terhetekre. Mi még két puskátjelentünk. Már bebizonyítottuk, hogy ugyanolyan kitartóakvagyunk a menetelésben, mint bármelyikőtök. Rendelem,elismeritek, hogy Sarina félelmetesebb har-'cos, mintbárki közületek, és már én is megmutattam, hogy nemsikítózok vagy ájulok el, amikor elkezdődik a lövöldözés.Ezenkívül Sarina pontosan tudja, hol sze-231

rezhetünk hajót és élelmiszert barátságosbennszülöttektől. Egy másik dolog, amit figyelembe kénevenni: Sa-rina egész eletében ezeken a tengerekenhajózott. Nem- i csak jól ismeri azokat, hanem tapasztalt

hajós is. Azt hiszem, mi sokat segíthetnénk nektek. Ami aveszélyt illeti, szerintem egyre megy. A jappokelkaphatnak minket, ha elmegyünk innen, de akkor is, haitt maradunk. Sarina és én veletek akarunk menni, fiúk,de ha Jerry azt mondja, hogy nem, akkor a témát lezártuk.Bubonovitch és Rosetti nagyon érdekfeszítőnek találta abeszélgetést. Jerry hozzájuk fordult.- Mit gondoltok, fiúk? Akarjátok, hogy Corrie és Sarinavelünk jöjjön, vagy inkább maradjanak itt?- Nos, én így látom a dolgokat - mondta Bubonovitch. - Hakét férfiról lenne szó, akik olyan jó katonák, mint ők,akkor a kérdés fel se merülne. De ilyenkor egy férfielgondolkodik azon, hogy veszélybe sodorjon egy nőt,amikor azt elkerülheti.- Hát a francba, erről van szó! - mondta Jerry. Rosettirenézett, kérdően, Rosettire, a megrögzött nő-gyűlölőre,j.- Én aszondom, hogy vagy mindenki jön, vagy mindenkimarad. Tartsunk össze.- Corrie és Sarina tudja, hogy milyen nehézségekkel ésveszélyekkel kell szembenézniük - mondta Bubonovitch. -Hadd döntsenek ők. Nem hiszem, hogy valame-lyikőnknek isjoga lenne helyettük dönteni.- Ahogy mondod, őrmester - mondta Corrie. - Sarina és énmár döntöttünk.Van Prins kapitány megvonta a vállát.- Őrültek vagytok - mondta -, de csodálom abátorságotokat, és sok szerencsét kívánok.232-Odassatok! - kiáltott fel Rosetti mutogatva. - Most márminden fáintos lesz.Mindenki abba az irányba nézett, amerre Rosetti mutatott.Feléjük közelített az ismerős, bronzbarna alak, amelyhezCorrie és az amerikaiak már annyira hozzánőttek. A férfiegyik vállán egy kis majom csücsült, a másikon pedig egyszarvas tetemét cipelte.Tarzan a tábor szélén ledobta a szarvast, és a Jerryhordagya körül álló csoport felé indult. Keta mindkétkezével átkarolta Tarzan nyakát, kiabált az idegen tar-manganikra, és dzsungelszitkbkat szórt rájuk. A kis Ketameg volt rémülve.- Ők barátok, Keta - mondta Tarzan a közös nyelvükön. -Nem kell félni.- Keta nem fél - visította a majom. - Keta megharapnitarmanganik.Óriási lelkesedéssel fogadták Tarzant. Rögtön Jerry-hezment, megállt mellette és csak mosolygott.- Tehát nem sikerült nekik - mondta.- Csak meghorzsolt a golyó - mondta Jerry.- Amikor utoljára láttalak, azt hittem, halott vagy.

- Mi is azt hittük, hogy halott vagy. Bajba keveredtél?- Igen - válaszolt Tarzan -, de nem az én bajom volt,inkább a jappoké. Követtem őket. Bármit is csinálnakveled a jövőben, én már bosszút álltam érted.Jerry vigyorgott.- Bárcsak láthattam volna.- Nem volt szép látvány - mondta Tarzan. - Lélektelenteremtmények, halálra rémülve... élő robotok, akiktehetetlenek a főnökeik nélkül. Figyeltem arra, hogyelőször azokkal végezzek.Mosolygott, ahogy visszaemlékezett.233

-Nagyon messzire követhetted őket - tételezte fel vanPrins.- Nem, de miután végeztem velük, elkóboroltam egy kicsitmesszebbre az erdőben. Mindig kíváncsi vagyok azokra avidékekre, amelyeket még nem ismerek. Bár amit megtudtam,nem túl értékes. Tegnap késő délután rátaláltam egyellenséges tüzérségi ütegre, ma reggel pedig egy másikra.Ha van térképed, akkor elég pontosan be tudom jelölni ahelyüket. Első nap találtam egy elszigetelt bennszülöttfalut. Egy tó sekély parti vizein épült azáthatolhatatlannak tűnő őserdőben. Az emberek háló-' valhalásztak. íjjal és nyílvesszővel fenyegettek, amikor abéke jelét mutattam nekik. .-Azt hiszem, ismerem azt a falut - mondta van Prins. -Repülősök látták már, de állítólag civilizált ember nemjárt még ott úgy, hogy túlélte volna. Páran mármegpróbáltak eljutni oda. Lehet, hogy el is jutottak, desosem tértek vissza. Úgy hírlik, hogy a falu lakói egyolyan bennszülött törzsnek a leszármazottai, akik abattakok-nak az ősei, igazi vademberek és kannibálok.Mind ez idáig a modern battakok kannibálok voltak,jótékony kannibáloknak is nevezhetné áj: ember. Megettéka falu öregeit, abból a meggondolásból, hogy ígyhalhatatlanok lesznek, és életük tovább folytatódikazokban a személyekben, akik megették őket. Ezenkívül akannibál megszerzi az elfogyasztott személy erejét éserényeit is. Ez utóbbi okból az ellenségeiket ismegették, fejig megfőzve pár csepp citrommal.- Ezek a tólakók - mondta van der Bos - emellett mégállítólag feltalálták az örök ifjúság titkát.- Ez persze mind ostobaság - mondta Reyd doktor.- Nem biztos - mondta Tarzan.234.Reyd meglepődve nézett Tarzanra.- Csak nem hiszel ilyen marhaságokban, vagy igen? -kérdezte.

Tarzan mosolygott és bólintott.-Természetesen azokban a dolgokban hiszek, amelyeketsaját szememmel láttam vagy tapasztaltam, és már kétszeris láttam száz százalékos bizonyítékot arra, hogy az örökifjúság elérhető. Ráadásul nagyon régen megtanultam, hogynem szabad tagadni annak a valószínűségét, ami a primitívemberek vallási hiedelemvilágából ered. Láttam én márnagyon sok furcsa dolgot a legsötétebb Afrika távolividékein.Abbahagyta a beszédet, nyilvánvalóan nem állt szándékábanrészletekbe bocsátkozni. Tekintetét végighordoztahallgatói arcán, és megakadt Sarinán.- Mit keres itt az a nő? - kérdezte. - Hooft bűnözőbandájához tartozik.Corrie és Rosetti egyszerre akartak magyarázkodni* azutóbbi nyomban Sarina védelmébe kelt. Tarzanmegnyugodott, miután végighallgatta a történetet.- Ha Rosetti őrmesternek nincs kifogása, hogy nő legyen acsapatban, akkor annak minden kritikán felül kell állnia.Rosetti kényelmetlenül érezte magát és elpirult, de aztmondta:- Sarina nem olyan rossz, ezredes. Reyd doktor a torkátköszörülte.-Érdekel engem, amit mondtál a primitív emberekvallásáról és hiedelemvilágáról, és hogy az örök ifjúságelérhető. Beszélnél egy kicsit bővebben erről?Tarzan Jerry mellett törökülésbe helyezkedett.235

- Számtalan alkalommal láttam már, hogy varázslókmegöltek embereket, akik nagy távolságra voltak tőlük,néha évekkel később. Nem tudom, hogyan csinálják. Csakannyit tudok, hogy meg tudják tenni, l^ehet, hogy agondolatot betáplálja az áldozat agyába, és az önszug-gesztióval előidézi saját halálát. A legtöbb varázslatcsupán kuruzslás. Néha úgy tűnik, mintha valós tudománylenne.- Minket viszont könnyen át lehet verni - mondta Jerry. -Például vannak ezek a pacákok, akiknél hobbivá vált azúgy nevezett jövendőmondás. Elismerik, hogy becsapnak, deha egy tudatlan vadember lennél és azt mondanák neked,hogy ez igazi varázslat, akkor hinnél nekik. Volt egybarátom Honoluluban, amikor Hickam-ban állomásoztam, akiugyanolyan jó volt, mint bárme-'lyik profi, akit valahais láttam. Fessétek be Kendall J. Fielder ezredestfeketére, adjatok rá egy ágyékkötőt,egy tollfej díszt,adjatok a kezébe néhány csont- és fadarabot meg egyzebrafarkat, és eresszétek el Afrikában... az összesvarázsló sárga lenne az irigységtől.

És miket tudott művelni a kártyával! Amikor bri-dzseztünk, mindig ő nyert. Természetesen tisztességesenjátszott, de mielőtt elkezdted, ő már eldöntötte ajátszmát, pontosan úgy, mint Tarzan varázslói a sajátáldozatukét. Te meg bebeszéled magadnak, hogy veszítenifogsz. Elég megalázó volt - tette hozzá Jerry.-, mert énsokkal jobb bridzsjátékos vagyok, mint ő.-Természetesen bárki meg tudja tanulni az ilyesfélemágiát - mondta Reyd -, de az örök ifjúsággal mi ahelyzet? Tényleg láttál ilyen eseteket, ezredes?-Amikor fiatal voltam - mondta Tarzan -, megmentettem egyfeketét egy emberevő oroszlántól. Nagyon236hálás volt nekem, és valahogy vissza akarta nekem eztfizetni. Felajánlotta nekem az örök ifjúságot. Aztmondtam neki, hogy nem hiszek ilyen dolog létezésében.Megkérdezte, hogy hány évesnek nézem, én azt válaszoltam,hogy olyan huszonévesnek. Azt mondta, hogy ő egyvarázsló. Az összes varázsló, akit addig láttam, nálajóval öregebb volt; ezért nem nagyon hittem a szavában,és abban az állításában sem, hogy örökifjúvá tud tenni.Elvitt a falujába, ahol találkoztam a főnökkel.Megkérdezte a főnöktől, hogy mióta ismeri. "Születésemóta", felelt a főnök, aki egy nagyon öreg ember volt, Afőnök elmondta nekem, hogy senki sem tudja, hány éves avarázsló, csak azt, hogy nagyon öreg, mert még ismerteTippoo Tib nagyapját. Tippoo Tib valószínűleg az 1840-esvagy az 1830-as években született, tehát a nagyapjafeltehetően a XVIII. században látta meg a napvilágot.Meglehetősen fiatal és mint a legtöbb fiatal.férfi,kalandvágyó voltam. Bármit hajlandó voltam kipróbálni,ezért engedtem, hogy a varázsló kipróbálja rajtam atudományát. Még' mielőtt befejezte volna, megértettem,hogy miért nem osztogatja mindenkinek az örök ifjúságot.Egy egész hónapig tartott, amíg varázsitalokatkotyvasztott, vallási szertartásokat tartott, s végülnéhány decit a véréből átömlesztett az ereimbe.Megbántam, hogy belementem, már jóval azelőtt, hogybefejezte volna, mivel nem hittem abban, amit mondott.Tarzan abbahagyta a beszédet, mintha befejezte volna atörténetét.-E^jiagyon is igazad volt - mondta Reyd doktor.- Akkor szerinted öregedni fogok?237

- Majdnem biztosan - mondta az orvos..- Mit gondolsz, most hány éves vagyok? -i kérdezteTarzan. ' .. .

- Huszonéveidben lehetsz. Tarzan mosolygott.-Amiről most beszéltem, nagyon sok évvel ezélőtt történt.Reyd doktor megrázta a fejét.- Furcsa - mondta'. Nyilvánvaló volt, hogy nem nagyonhitt a szavakban.- Én sosem gondoltam a korodra, ezredes - szólt Jerry. -De emlékszem, hogy az apám azt mondta, olvasott rólad,amikor kisfiú volt. Én a te történeteiden nőttem fel.Jobban befolyásoltad az életemet, mint bárki más. .- Feladom - mondta Reyd.doktor. - De azt mondtad, hogykét esetről hallottál. Mi volt a másik? Nagyonfelkeltetted az érdeklődésemet.-Fehér fanatikusok csoportja Afrika távoli vidékén azörök ifjúság megszerzése céljából valamilyen pokolidolgot eszelt ki. -Úgy értem, az volt pokoli, ahogy azegyik legfontosabb kelléket pzerezték. Fiatal lányokatraboltak el, és megölték pket bizonyos mirigyeikért.Miközben néhány elrabolt lány után kutattam, rábukkantama falujukra. Hogy rövidre fogjam a mondókámat, atársaimmal sikerült megmentenünk a lányokat, ésszereztünk egy adagot ebből a csodaszerből. Akikfogyasztottak belőle, egy fiatal majmot is beleértve, nemmutatják az öregedés jeleit.-Hihetetlen! - mondta Reyd doktor. - Gondolod, hogyörökké fogsz élni? -0- Nem tudom, mit gondoljak.238- Lehet - mondta Bubonovitch -, hogy egyszer csakdarabokra fogsz hullani, mint One Hoss Shay.- Szeretnél örökké élni? - kérdezte van der Bos.- Hát persze, ha sose kellene szenvednem az öregkorigyengeségtől.- De az összes barátod meghal.- Az ember hiányolja a régi barátokat, de állandóanszerez újakat. Valójában nagyon csekély annak az esélye,hogy örökké fogok élni. Bármikor eltalálhat egy golyó;vagy megölhet egy tigris, egy piton. Ha megérem, hogyvisszajutok Afrikába, esetleg egy oroszlán vagy egybivaly vár rám ott. A halálnak az öregedésen kívül nagyonsok módozata van. Az ember egy ideig túljárhat a haláleszén, de a végén mindig ő a győztes.

26.

Az amerikaiakból, hollandokból, egy angolból, valamintegy eurázsiaiból álló kis csapatot, amefy megpróbálteljutni Ausztráliába, a gerillák Idegenlégiónak neveztékel. Jerry, hogy még nagyobb nyomatékot adjon azelnevezésnek, felhívta a figyelmet arra, hogy Bubonovitchorosz, Rosetti olasz, ő maga pedig részben cherokee

indián származású.- Ha szegény Sing Tai is velünk lenne - mondta Cor-rie -,akkor a négy fő szövetséges nemzet képviseltetné magát.-- Ha a taljánok nem adták volna meg magukat -mondtaBubonovitch -, akkor ki kellett volna nyírnunk239

Tökmagot. Ő az egyedüli tengelyhatalmi képviselő akörnyezetünkben.' -Én nem tálján vagyok - mondta Rosetti. - De inkábbvagyok tálján, mint egy vacak orosz kommunista.Bubonovitch vigyorgott, és Corrie-ra kacsintott.Van Prins kapitány, aki egy kicsit odébb ült Tarzan-nal,halkan megjegyezte:- Kár, hogy nem jön ki egymással az a kettő. Nagyon sokgondot okozhatnak, amíg átjuttok.Tarzan meglepődve nézett rá.-Akkor nem nagyon ismered az amerikaiakat, kapitány.Bármelyikőjük kockára tenné az életét, hogy a másikatmegmentse.-Akkor meg miért sértegetik egymást? - kérdezte vanPrins. - Nem ez az első alkalom, hogy hallom őket.Tarzan megvonta a vállát.- Ha amerikai lennék, akkor talán megmagyarázhat-nám.Ahol a gerillák tábort vertek, ott a völgy beszűkült ésegy keskeny, mészkősziklákkal körülvett kanybnbanvégződött; a sziklák oldalábap elszórva mindkét oldalonhatalmas barlangok voltak. Ezeknek a barlangoknak abejáratából puskákból és géppuskákból olyan hathatósössztüzet lehet zúdítani a támadó ellenségre, hogyezáltal ezek a barlangok gyakorlatilag bevehetetlennektűntek. További előnyt jelentett az is, hogy mindenemberi jelenlétre utaló jelet el lehetett tüntetni. Néhaegy-egy japán gép repült el felettük. Ahogy meghallottáka motor hangját, a társaság eltűnt a barlangokban.Az őrszem, aki a tábor fölötti sziklán állt, olyan mélyenbeláthatta a völgyet, ameddig csak távcsővel el le-240

hetett látni. Ha egyetlen ember közeledését észlelné,jelzésére nyomban elnéptelenedne a kanyon.Az Idegenlégió ebben a táborban érezte magát előszörviszonylag biztonságban. Megnyugvást jelentett az eddigiállandó idegfeszültséghez kéjest, ezért nyugodtanpihenhettek, amíg Jerry sebe begyógyul, és visszanyerierejét.

.Tarzan gyakran ment felderítő utakra és vadászni. Őgondoskodott a tábor friss hússal való ellátásáról, mivelzaj nélkül tudott ölni, ami nagyon fontos volt. Egyetlenpuskalövés felhívta volna az ellenséges őrjáratfigyelmét. .^Tarzan néha napokig oda volt. Egyik útja során megtaláltaa bűnözők táborát, lent a völgyben. Nem volt messze attóla kampongtól, ahol Tokujo Matsuo kapitány és Hideo Sokabehadnagy még mindig ott tartózkodott, és nyilvánvaló volt,hogy a bűnözők nyíltan együttműködtek a japánokkal.A bűnözők szeszfőzdét állítottak fel, és snapszotkészítettek, azzal élénk kereskedelmet folytattak azellenséggel. Tarzan sok részeget látott mindkét táborban.Ennek egyik jól látható eredménye a fegyelem és azéberség csökkenése volt az ellenség táborában. Nem voltakőrszemek a faluhoz vezető ösvényeken. Egyetlen-katonaállt őrt egy kis szögesdróttal körülzárt helyiségnél.Bent, a vékony falak mögött Tarzan két alakot látott, denem tudta kivenni, hogy kik vagy mik voltak. Nyilvánfoglyok lehettek, de hogy bennszülöttek-e vagy japánok,azt nem tudta. Nem is érdekelte.Ahogy Tarzan megfordult, hogy elhagyja a falut ésvisszatérjen a gerillák táborába, az egyik házbanmegszólalt egy rádió. Tarzan megállt egy pillanatra, hogy242hallgatózzon, de japánul beszéltek, amit ő nem értett,ezért folytatta útját.Hideo Sokabe hadnagy viszont értette, és nem tetszettneki, amit hallott. Tokujo Matsuo kapitány értette éselégedett volt. Be volt rúgva asnapsztól, nem is kicsit,csakúgy, mint Sokabe. A snapsz miatt Matsuo még jobbanörült a Tokióból kapott hírnek. Nagyon hangosan örültneki.- .- Szóval a nagybecsű nagybácsidat kirúgták - ujjongottMatsuo. - Most már mindennap írhatsz a te nagybecsűnagybácsidnak, Hideki Tojó tábornoknak, de én akkor iskapitány maradok, amíg csak elő nem léptetnek. Mostmegfordult a kocka. Az "Éneklő Béka" lett aminiszterelnök. Ő ugyan nem a nagybácsim, de a barátom.Alatta szolgáltam a Kwantung hadseregben Mandzsúriában.- És rajtad kívül még egymillió paraszt - mondta Sokabe.így a két tiszt közötti rossz viszony még rosszabb lett,ami nem volt jó hatással az egység hangulatára ésfegyelmére.Corrie gyakran aggódott Sing Tai sorsa miatt, akit Ti-angUmar falujában hátrahagytak. Tarzan elhatározta, hogymeglátogatja a falut, mielőtt visszatér a gerillák

táborába. Ehhez jelentős kitérőre volt szükség, de idővagy távolság csak ritkán okozott gondot a dzsungelurának. A civilizált ember egyik tulajdonsága - amibenTarzan sohasem osztozott - az időtényezőhöz való szolgaialkalmazkodás. Ő akkor aludt, amikor álmos volt, és akkorevett, amikor éhes lett. Ő akkor indult útnak, amikor ahangulata vagy a szükség úgy hozta, s nem törődött azzal,mi mennyi időt vesz igénybe.243

Most komótosan haladt. Elejtett e^y vadat, és miutánevett, éjszakai nyugovóra tért. Már dél felé járt az idő,amikor megközelítette Tiang Umar kampongját. Hogymegbizonyosodjon, nem leselkedik-e ott az ellenség, avadállatok megszokott gyanakvásával és óvatosságávalhaladt csendben a fák között, amelyek körülvették akampongot. Látta, ahogy a bennszülöttek mindennapi békésteendőiket végzik, japánok sehql. Ekkor meglátta Alamot,és rá egy pillanatra leugrott a földre, majd besétált afaluba.Amint a bennszülöttek felismerték Tarzant, barátságosanüdvözölték és köré gyűltek; rengeteg kérdést tettek felneki, olyan nyelven, amit nem értett. Megkérdezte, hogybeszél-e a faluból valaki hollandul. Egy idős férfimegszólalt hollandul, hogy igen.A tolmács segítségével Álam Corrie felől érdeklődöttTarzantól, és megörült, amikor meghallotta, hogybiztonságban van. Majd Tarzan megkérdezte, hogy mi lettSing Tarjai. Azt a választ kapta, hogy még mindig áfaluban van, de napközben még egyszer sem jött elő, amitnagyon jól tett, mivel japán felderítők kétszer is jöttekfigyelmeztetés nélkül a faluba.Tarzant elkísértek a kínaihoz. Úgy látta, hogy teljesenmeggyógyult, és jó fizikai állapotban van. Elsőként Cor-rie-ról kérdezett, és amikor Tarzan megnyugtatta, hogyjól van és barátok közé került, sugárzott róla az öröm.-Itt akarsz maradni, Sing Tai - kérdezte Tarzan -vagyinkább velünk jönnél? Megpróbálunk elmenekülni aszigetről.- Veletek menni - válaszolt Sing Tai.- Rendben - mondta Tarzan. - Akkor most indulunk.244Az Idegenlégió tagjai kezdtek nyugtalankodni. Jerryteljesen felépült, visszanyerte erejét, és már nagyonvárta, hogy továbbmenjenek. Csak Tarzan visszatértérevártak, aki már néhány napja távol volt.- Bárcsak jönne - mondta Corric-nak. - Tudom, hogy tudmagára vigyázni, de attól még történhet vele valami.Néhányan a csapatból a fák árnyékába húzódtak. '

Szétszerelték, megolajozták és összerakták fegyvereiket.A szerelést és összerakást csukott szemmel végezték, sígy olyan volt, mint egy játék, s ez egy kicsit megtörtea fegyverekkel való állandó gondoskodás monotóniáját. Azegyenlítői hegyek párás éghajlata szükségessé tette afegyverek folyamatos karbantartását. Néha mérték egymásidejét, és a férfiak legnagyobb bosz-szúságára kiderült,hogy Corrie és Sarina a legügyesebbek."Sarina visszatette a závárt a puskájába, az égre célzottés meghúzta a ravaszt. Majd egy fához támasztotta, shosszasan és figyelmesen nézte a völgyet.-Tony már elég régóta odakint van - mondta. - Ha nem jönhamarosan, utánamegyek és megkeresem.- Hova ment? - kérdezte Jerry.- Vadászni.-Az a parancs, hogy nincs vadászat - mondta Jerry. -Rosctti is tudja. Nem kockáztathatjuk, hogy puskalövésselfelhívjuk magunkra a japánok figyelmét.-Tony íjat és nyilat vjtt a vadászatra - magyaráztaSarina. - Nem fogja a puskáját használni, csakönvédelemre.- Egy elefántnál kisebb dolgot úgyse tud eltalálni azzalaz íjjal - mondta Bubonovitch.- Mióta van odakinn? - kérdezte Jerry.245

- Már régóta - válaszotla Sarina -, legalább három vagynégy órája.- Majd én megkeresem - mondta Bubonovitch. Felvette apuskáját és felállt.Éppen ekkor kiáltott le az őrszem a szikláról: -Jön egyférfi. Úgy néz ki, mint Rosetti őrmester. Igen, ő az.-Van nála elefánt? - kiáltott Bubonovitch. Az őrszemnevetett.- Valamit hoz, de nem hiszem, hogy elefántot. Mindnyájanlenéztek a völgybe, és egy férfit láttakközeledni. Még meglehetősen távol volt. Csak az őrszemismerhette fel távcsövön keresztül. Kicsit később Rosettibesétált a faluba. Egy vadnyulat cipelt.-Itt van a vacsorátok - mondta, és ledobta a nyulat aföldre. - Három szarvast elhibáztam, de ezt a kisvakarcsot elkaptam.- Éppen aludt vagy valaki tartotta neked? - kérdezteBubonovitoh. ,- Úgy sepert, mint a nyű - mondta Rosetti vigyorogva. -Aztán nekirohant egv fának és kampec.- Szép munka, Hiawatha - szólt Bubonovitch.- Legalább megpróbáltam - mondta Rosetti. - Nem csak

üldögéltem a nagy hájas fenekemen és arra vártam, hogyegy másik pasas hozza haza a kajának valót.- így van, Hobó őrmester - mondta Sarina.- Mint tökéletes úriember, nem fogok egy hölgynekellentmondani - évődött Bubonovitch. - Most a kérdés az,hogy ki fogja elkészíteni a lakomát? Csak ötvenenvagyunk, hogy megegyük. Á maradékot elküldhetjük az éhezőörményeknek.246-Az éhező örmények egy falatot nem kapnak ebből anyusziból. És te se. Sarina és Corrie kapja az egészet.- Két férfi közelít a völgyből! - kiáltott le az őrszem.- Még nem látom, hogy kik. De valami furcsa rajtuk.Minden szem a völgyre meredt, minden fül várta az őrszemkövetkező jelentését. Néhány pillanattal később jött is ahír:- Mindkettő hoz valamit. Az egyik meztelen.- Az biztosan Tarzan - mondta Jerry.Ő volt az, s vele tartott Sing Tai. Amikor a táborhozértek, egy-eg>hŐzarvastetemet dobtak le a földre. Corrieel volt ragadtatva, hogy újra láthatja Sing Tait, és hogyteljesen félépült a sebesüléséből. Jerry ismegkönnyebbült, és nagyon boldog volt, amikor megláttaTarzant.- Úgy örülök, hogy visszajöttél - mondta. - Készenállunk, hogy lelépjünk, már csak rád vártunk.-Azt hiszem, hogy még valamit el kell intézni, mielőttelindulhatunk - mondta Tarzan. - Megtaláltam Hooftbandáját lejjebb á völgyben, nem messze attól a falutól,ahol megmentettük Corrie-t a japánoktól. A jap-pok mégmindig ott vannak, és miközben felderítettem a környéket,láttam két foglyot a szögesdrót mögött. Nem tudtamkivenni, hogy kik voltak, de visszafelé Ti-ang Umarlcampongjából Sing Tai elmondta nekem, hogy pár napjanéhány japán áthaladt a kampongon, és két amerikai fogolyvolt velük. A jappok azt mondták a bennszülötteknek, hogyezek azok a pilóták, akiknek a gépét elég régen lelőtték.- Douglas és Davis! - kiáltott fel Bubonovitch.- Biztosan - értett egyet Jerry. - Kettejüket nemtaláltuk meg.247

Bubonovitch felcsatolta a töltényövét, és felvette apuskáját..- Gyerünk, kapitány - mondta. Tarzan a napba nézett.- Ha gyorsan haladunk - mondta -, akkor még sötétbenodaérünk, de csak olyan embereket viszünk, akik gyorsantudnak haladni.

- Hányat? - kérdezte van Prins.- Húsz szerintem elég lesz. Ha minden rendben megy, akkoregyedül is meg tudom csinálni. Ha mégsem mennek úgy adolgok, akkor húsz ember és a meglépés ereje megteszi amagáét.- Annyi emberemet viszel, hogy meglegyen a húsz -mondtavan Prins.Az Idegenlégió valamennyi tagja készülődött, de Tarzannemet mondott Corric-nak és Sarinának. A lányok alkudoznikezdtek, de Tarzan hajthatatlan volt.- Még veletek is kellene törődnünk - mondta. - Abiztonságotokra is kellene ügyelnünk, amikor afigyelmünket csak a küldetésünkre kell összpontosítani.-Az ezredesnek igaza van - mondta Jerry. -Talán ígyhelyes - vallotta t>e Corrie.- Ilyen a jó katona - mondta Tak.t- Van még valaki, akinek nem volna szabad mennie -mondta Reyd doktor.Mindenki Jerryre nézett. f- Lucas kapitány nagyon beteg volt. Neki még kímélniekell magát, s ha most erőltetett menetben halad, akkornem lesz olyan állapotban, hogy veletek tartson atervezett úton.,Jerry kérdőn Tarzanra nézett.248- Bárcsak ne ragaszkodnál hozzá, Jerry - mondta az angol.Jerry kicsatolta a töltényövét, és egy fa lábáhozfektette. Bánatosan mosolygott.- Ha Corrie és Sarina jó katonák tudnak lenni, akkor énis, de nagyon utálnék ebből kimaradni.Tíz perccel később húsz férfi majdnem futólépésbenelindult lefelé a völgybe. Tarzan van Prins-szel haladt acsoport élén, és közben elmondta tervét a hollandnak.Tokujo Matsuo kapitány és HideO Sokabe hadnagy egészéjszaka ivott, ivott és vitatkozott. Nagy ivászat folytembereik között is. A kampong bennszülött férfiai azerdőbe menekítették a nőket, hogy elkerüljek a részegkatonák durva közeledéseit. De most, röviddel hajnalelőtt a tábor elcsendesedett, kivéve a két tisztet, akiktovább vitatkoztak, a többiek részeg kábulatban feküdtek.A zárka előtti egyetlen őrszem most lépett szolgálatba.Már sikerült kialudnia a snapsz hatását, de még mindigmessze volt a józanságtól. Zokon vette, hogyfelébresztették, ezért haragját a két foglyon töltötteki. Felébresztette cs szidalmazta, fenyegette őket. Mivelez a japán Honoluluban született és ott járt iskolába,beszélt angolul. Angolul is jól tudott káromkodni.Ocsmány káromlások özönét zúdította a szögesdrótkerítésmögött lévő két férfira.Carter Douglas törzsőrmester Van Nuysból, Kalifornia

államból való volt. Forgolódott a mocskos gyékényén, majdegyik könyökére emelkedett.- Aroha, szívi! - kiáltott az őrnek. Ettől a japánirtózatos dühbe gurult.- Ennek meg mi baja van? - kérdezte Bili Davistörzsőrmester, a texasi Wacóból.249

-Azt hiszem, nem kedvel minket - mondta Douglas. -Mielőtt felébredtél*, azt mondta, hogy ebben apillanatban megölne minket, de a nagyb.ecsű kapitányszemélyesen akarja reggel lenyisszantani a kobakunkat.-Lehet, hogy csak durnál, mert meg akar minket ijeszteni- mondta Davis.- Lehet - mondta Douglas. - Spicces a pasas. Az akotyvalék, amit isznak pokoli erős lehet. Úgy tűnt,mintha mindenki részeg lenne a táborban.- Emlékszel arra a pillangó-pálinkára, amit Noumeá-bannyolcvanötért próbáltak ránk sózni? Három feles után abaka szembeköpi a kapitányt. Lehet, hogy ezek is aztisszák.- Ha ez a pasas egy kicsit részegebb lenne - mondtaDouglas -, akkor ma este leléphetnénk.- Ha innen ki tudnánk jutni, legyűrhetnénk. -De nemtudunk innen kijutni.- A pokolba is! Nem akarom, hogy lenyisszantsák afejemet. Marha jó születésnapi ajándék.- Hogy érted, hogy születésnapi ajándék?- Ha jól tudom, holnap van a születésnapom - mondtaDavis. - Holnap leszek huszonöt éves.- Csak nem akarsz örökké élni, vagy igen? Nem tudom, ti,öreg pasasok mit képzeltek.- Hány éves vagy, Doug?- Húsz.- Úristen! Téged a bölcsőből rángattak ide. A pokolba! -mondta pillanatnyi csend után. - Csak becsapjuk magunkat,ha azt mondjuk, hogy nenr félünk. Én igenis átkozottulfélek.-Én meg pokolian félek - vallotta be Davis.- Miről beszélni odabent? - kérdezte az őr. - Pofa be!250- Fogd be te, Tojó - mondta Douglas. - Részeg vagy.- Ezért most megölni téged - üvöltött a japán. -Megmondani kapitánynak, hogy megpróbáltok elszökni.Felemelte puskáját, és a kunyhó sötétjébe célzott, ahol akét fogoly feküdt.Halkan egy alak indult feléje, a bennszülöttek házainakárnyékában. Hátulról közelítette meg.Matsuo és Sokabe a kampong túlsó végén lévő szállásukon

üvöltözve sértegették egymást. Aztán hirtelen az előbbipisztolyt rántott és Sokabéra lőtt. Nem talált. A hadnagyviszonozta a tüzet. Túlságosan részegek voltak ahhoz,hogy eltalálják egymást, hacsak nem véletlenül, ígytovább folyt a lövöldözés.Matsuo első lövésével majdnem egyidőben az őr belőtt abbaa kunyhóba, ahol a két amerikai tartózkodott. Mielőttmásodszor is tüzelt volna, egy kar fonódott a feje köré,hátrarántotta, és egy kés majdnem elválasztotta a fejét atestétől.- Eltalált, Bili? - kérdezte Douglas.-Nem. Egy mérföldre elkerült. Mi történik odakinn? Valakimegtámadta.A tisztek szállásán elhangzott lövések felébresztették akábult, részeg katonákat, akik a falu másik vége felévánszorogtak, azt gondolván, hogy a tábort megtámadták.Némelyik olyan közel haladt el Tarzan mellett, hogymajdnem megérinthette. Tarzan leguggolt a halott őr melléés várt. O sem tudta a lövöldözés okát, miként a japánkatonák. Van Prins és csapata a kampong túlsó végén várt,így Tarzan tisztában volt vele, hogy nem ők lövöldöznek.Amikor úgy látta, hogy az utolsó japán is elhaladtmellette, halkan beszólt a foglyokhoz.- Douglas és Davis vagytok?251

- Az bizony.- Hol van a kapu?- Ott előtted, de le van lakatolva.Amikor van Prins meghallotta a lövéseket, azt hitte, hogyTarzanra lőnek, ezért berohant .embereivel a faluba.Szétszóródtak, és egyik háztól a másikig lopakodtak.Tarzan a kapu elé lépett. Két vékonyabb ág támasztotta.Douglas és Davjs kijöttek a kunyhóból és a kapuhozsiettek.Tarzan megragadta az oszlopokat, mindegyiket a végénél.- Ti nyomjátok az oszlopokat - mondta -, én meg húzom.Eközben teljes súlyával és erejével hátrafelé húzta, s azoszlopok kitörtek, még mielőtt a foglyok segítettekvolna. A szögesdrótot az oszlopokkal a földre szorította,Douglas és Davis pedig átsétáltak és szabadok voltak.Tarzan embereket hallott közeledni van Prins irányából.Kiáltott van Prinsnck, aki válaszolt.-A foglyok velem vannak - mondta Tarzan. - Jobb lesz, haösszegyűjtőd embereidet és eltűnünk innen.Aztán elvette a puskát és lqszert a halott japán őrtől,és Davisnek adta.Ahogy a csapat kivonult a faluból, hallották a japánokfecsegését és kiáltozását a falu túlsó végén. Nem tudták,

mi okozhatta a zűrzavart, ami nagy segítséget jelentett akét férfi kiszabadításában, így neiri volt vesztességük,bár sokan sajnálták, hogy egyetlen puskalövés nélkülkellett otthagyni a falut.Bubonovitch és Rosetti két megtalált barát számtalankérdésére válaszolt, és maguk is sokat kérdeztek. Daviselsőként Tarzan felől kérdezősködött.252- Ki az a meztelen pasas, aki megmentett? - kérdezte. -Emlékszel arra az angol hercegre, aki a fedélzetrejött, mielőtt felszálltunk? - kérdezte Rosetti. - Hát őaz, és nagyszerű fickó. Szerintetek ő ki?- Most mondtad, az angol Királyi Légierő ezredese.- Ő Tarzan, a majmok ura.- Velünk ne szórakozzál!.- Komolyan - mondta Bubonovitch. - Ő aztán ténylegTarzan.-'-Nincs itt az Öreg - mondta Douglas. - Csak nem...- Nem. Jól van. Megsebesült, és nem engedték, hogy mostvelünk jöjjön, de amúgy jól van.A négy férfi szinte végigbeszélgette a gerillatáborbavezető utat. Sok harci akcióban vettek már együtt részt.Vérségi köteléknél erősebb szálak kapcsolták egymáshozőket. Volt közöttük valami, amit szavakkal nem lehetettkifejezni és meg sem próbálták. Talán Rosettinek majdnemsikerült, amikor Davist hátba vágta és azt mondta:-Te vén kurafi!

27.

Két nappal később az Idegenlégió - most már tíz taggal -búcsút vett a gerilláktól, és megkezdte a hosszúmenetelést a fölöttébb bizonytalan úton. Douglas és Davisaz amerikai katonákra jellemző gyors alkalmazkodóképességgel foglalta el a helyét a kis csapatban. DouglasNépszövetségnek nevezte csapatukat.253

Eleinte a két jövevény kétségbe vonta, hogy a két nő megtud birkózni a szinte járatlan vad hegyek veszélyeivel ésnehézségeivel. Á hegyi átkelésre azért volt szükség, hogyelkerüljék az ellenséggel való találkozást. De hamarrájöttek, hogy nagyon kell igyekezniük, ha lépést akarnaktartani Corrie-val és Sarinával. Sok más meglepetés isvárt rájuk.- Mi történt Tökmaggal? - kérdezte Davis Bubono-vitchot.-Azt hittem, nem pazarolja az idejét egy nőre,, és mégisállandóan a körül a barna leányzó körül legyes-kedik. Nemmintha hibáztatnám ezért. Én is bármikor megosztanám vele

a lakosztályomat.- Attól tartok - mondta Bubonovitch -, hogy Rosettiőrmester egészen egyszerűen belezúgott. Eleinte szemérmesvolt, de most már abszolút nem szégyelli. Folyik a nyála.- És az Öreg?... - mondta Davis. - Őt úgynevezettnőnyüstölőnek tartottad eddig.- Nem egészen úgy neveztem - szólt Bubonovitch -, dekapisgálod. Lehet, hogy az volt, de most már nem az.- Olyan idétlen -jegyezte meg Carter Douglas. - Mittudnak az öreg emberek a szerelemről? ,-Meglepődnél, kicsikém - mondta Bubonovitch.Kegyetlen volt az út. Parangokkal vágtak utat azérintetlen dzsungelban. Mély szakadékok és heígyi zuhata-gok akadályozták haladásukat riasztó gyakorisággal.Gyakran a szakadékok falai negyven-ötven méter mélységig,meredeken álltak lefelé, és nem lehetett rajtuk semlábbal, s,em kézzel megkapaszkodni, így aztán hosszúkitérőket tettek. Szinte egy nap sem telt el eső,átláthatatlan felhőszakadás nélkül. Csuromvizes ruhákbanmeneteltek és aludtak. Cipőjük, szandáljuk elrohadt.254Tarzan vadászott, és akik addig még nem tanulták meg,most megtanulták nyersen enni a húst. Előrement, hogymegkeresse a legjobb útvonalat és figyelmeztessen azellenséges őrhelyekre vagy őrjáratokra. Éjszakaösszebújva aludtak, és valaki mindig őrt állt a tigrisekváratlan, lopakodó támadásai miatt. Néha elcrnyedtek azizmok, de a hangulat soha.Keta, a kis majom végig szitkozódott és panaszkodott.Amikor Tarzan elindult Davis és Douglas megmentésére,Ketát hátrahagyta egy fához kötözve. Az nagyon fel voltháborodva emiatt és meg is harapott három hollandot, akikbarátkozni próbáltak vele. Azóta általában szigorúanegyedül hagyták, csak Tarzanhoz társult. Az egyedülikivétel Rosetti volt. Önként barátkozott össze a kisőrmesterrel, gyakran összekuporodott az ölében, amikor atársaság nem volt úton.-Tökmagot valószínűleg rokonszelleműnek tekinti - mondtaBubonovitch -, hacsak nem közeli rokonnak.- Asziszi, te olyan nagy majom vagy, amilyet láttunk,ezer' fél tőled.- Feltételezem, a Pongo pygmaeusra gondolsz -mondta Bubonovitch.Tökmag grimaszt vágott.-Bárcsak költő lennek! Akkor írnák egy verset.- Rólam, drágám?- Már eleget beszéltél. Tudok egy szavat, ami a neveddelrímel.Hamarabb álltak meg éjszakára, mint általában, mertTarzan talált egy nagy száraz barlangot, ahol mindnyájan

elfértek. Már többen is járhattak ott, mivel a bejáratnálelszenesedett fadarabokat, belül pedig egy száraz fa-255

rakást találtak. Tüzet raktak, majd körbeülték, ésmagukba szívták az otthonos melegséget, megszárítottákazokat a ruhadarabjaikat, amelyeket a másik nem jelenlételehetővé tett. Mondhatni, nagyon merészek voltak, mivelaz álszerénység idétlen tilalmait már rég elvetették."Harcoló emberek" társasága volt.Jerry, Bubonovitch és Rosetti éppen a van Prins általrajzolt felületes térképet nézték.-Itt tértünk át a vonulat keleti oldalára - mondta Jerryés megmutatta Ó-, pont Alahapandjang alatt.-Jézusom! Micsoda név egy csúcsnak! Vagy csúcsegyáltalán?- Nekem csak egy pötty a térképen - vallotta be Jerry. -Idess - folytatta Rosetti. - Itt aszondja, hogy aholvisszamegyünk a másik oldalra, az még 1.70 kilométer. Azmi amerikaiul??- Ó, úgy százöt vagy százhat mérföld. Légvonalban.-Szerinted átlagosan mennyit megyünk naponta, Jerry? -kérdezte Bubonovitch.- Kétlem, hogy napi öt mérföldet megteszünk légvonalban -szólt Jerry.- Nem hiszem - mondta Bubonovitch -, hogy ma megtettünkvolna öt mérföldet, bármilyen vonalban, hacsak a le ésfel nem annak számít.-Jézusom! - mondta Rosetti. - A Lovely Ladyvel ottlennénk húsz-huszonöt perc alatt. így, hogy vonszoljukmagunkat, mint a kutyaképűek, valószínűleg egy hónapigfog tartani.- Lehet, hogy több is lesz - mondta Jerry.-A pokolba is! - Rosetti legyintett. - Örüljünk, hogyélünk.256-És pompás a kilátás - mondta Bubonovitch. -Ahogy olykorátlátunk ezen a levesen, irtó szépnek és bekésnek tűnikodalenn.-Az má' biztos - értett egyet Rosetti. - Olyan, minthanem is lehetne háború egy ilyen szép országban. Gondolom,nem is volt itt háború soha.-Az elmúlt száz évben szinte csak az volt - mondta Takvan der Bos. -A történelmi időkben és valószínűleg atörténelem előtti időkben is, egészen a Pithecanthropuserectus és a Homo Modjokertensis idejében, a Kelet-indiaiszigeteket majdnem mindig lerohanták... törzsfőnökök, kishercegek, kiskirályok, szultánok. Hinduk jöttek Indiából,aztán jöttek a kínaiak, a portugálok, a spanyolok a

Fülöp-szigetekről, angolok, hollandok és most jap-pok.Mindegyik hozta a flottáját, katonáit és a háborút. Atizenharmadik században Kubla kán egy ezer hajóból éskétszázezer katonából álló flottát küldött, hogymegbüntesse Jáva királyát, aki letartóztatta a Nagy Kánnagyköveteit, és megcsonkított arccal küldte őket visszaKíriába.Mi hollandok gyakran voltunk bűnösek, mertkegyetlenségeket követtünk el az indonézekkel szemben, desem mi, sem azok, akik előttünk jártak itt, nempusztították el a földet, nem mészárolták le a népet, ésnem igázták le olyan könyörtelenül, mint a sajátszultánjaik. Ezek a részeges, kapzsi, kicsapongó lényeksaját alattvalóikat gyilkolták le, ha ezzel valamilyenszeszélyes hóbortjukat kielégítették. A leggyönyörűbbnőket, a legszebb szűzeket szerezték meg maguknak.Egyikük háremében tizennégyezer nő volt.-Jézusom! - kiáltott fel Rosetti.Tak vigyorgott és folytatta.257

- És ha még mindig hatalmon lennének, akkor ugyanezeketcsinálnák most is. A hollandok uralma alatt szabadultakfel az indonézek a rabszolgaság alól, először éltekbékében, és először ismerték meg a jólétet. Adj nekikfüggetlenséget, miután a jappokat kidobtuk innen, akkoregy generáció múlva ugyanott lesznek, ahol azelőttvoltak.-Nincs minden népnek joga a függetlenséghez? -kérdezteBubonovitch.- Szerezz egy hordót, kommunista - gúnyolódott Ro-setti.-Csak azok, akik megküzdöttck érte, azok érdemlik meg -mondta van der Bos. - Az első feljegyzett kapcsolatSzumátrával Wang Mang uralkodása alatt történt, aki a Handinasztia császára volt az időszámítás szerint 23. előtt.Az indonézek már akkor fejlett civilizációvalrendelkeztek. Ha ennyi ősi kultúra és a holland hódításelőtti kétezer év mellett a zsarnok uralkodók még mindigrabszolgaságban tudták tartani őket, akkor nem érdemlikmeg azt, amit te függetlenségnek nevezel. A hollandokidejében teljesen szabadok voltak. Mi kell még nekik?- Csakhogy félreértés ne essék - mondta Bubonovitchvigyorgó képpel -, ki szeretném jelenteni, hogy nemvagyok kommunista. Én egy tisztességes New Deal-ellenesrepublikánus vagyok. De ott a lényeg: én azt hittem, hogya függetlenség az egyik fő dolog, amiért harcolunk.- A pokolba is - mondta Jerry. - Szerintem egyikőnk semtudja, miért harcolunk, csak azt, hogy a jappokat öljük,aztán véget vessünk a háborúnak, és menjünk haza. Miután

ezeket megtettük, az átkozott politikusok megintösszekuszálnak mindent.258-És a kardesörtetők majd kezdik előkészíteni a harmadikvilágháborút - mondta van der Bos.-Azt hiszem, egy ideig nem fogják túl hangosan csörtetnia kardjukat - szólt közbe Corrie.- Majd pont akkor, amikor a gyerekeinket be tudjákrángatni a következő háborúba - mondta Jerry.Zavart csend lett. Jerry hirtelen rájött, hogyfélreértelmezhetik ártatlan kijelentését, s elvörösödött.Corrie úgyszintén. Mindenki őket nézte, amitől mégzavartab-bak lettek.Végül van der Bos nem bírta tovább, hogy föl ne röhögjön,s a többiek hálásan követték - még Corrie és Jerry is.Sing Tai, aki ezalatt a főzéssel foglalatoskodott, továbboldotta a feszültséget, amikor idézte a Rosctti általsokat emlegetett szólást:- Kész a siló!Vadmalac, fajd, gyümölcsök és magvak alkották a menüt.' *?- Ez aztán a luxus - mondta Davis.-A Drakc Hotel'a nyomunkba sem ér - tette hozzá Tökmag.- Óriási a választék, és még kajajegy se kell hozzá -mondta Tárzan.-És nem kell sorszám se - mondta Rosetti. - Jézusom! Ezaztán az élet.- Bediliztél? - érdeklődött Bubonovitch.- Gyere vissza a háború után, őrmester - mondta van derBos -, és megmutatom Szumátra másik arcát.Bubonovitch megrázta a fejét.- Ha valaha is visszajutok Brooklynba - mondta -, ott ismaradok.- Én meg Texasban - mondta Davis.259

-Texas szép állam? - kérdezte Corrie.- A legszebb állam az Unióban - nyugtatta meg Davis.- De Jerry azt mondta nekem, hogy Oklahoma a legszebb.-Az a kis indián rezervátum? - kérdezte Davis. -Hallod!?Texas majdnem négyszer nagyobb. Több gyapotot termeszt,mint bármelyik másik állam az Unióban. Legelső marhában,juhban és öszvérben. A legnagyobb farmja van a világon.- És a legnagyobb hazudozója - tette hozzá Douglas: - Hatényleg tudni akarod, melyik a legszebb állam, hát énmegmondom: Kalifornia. Gyere csak a jó öreg San Fernando-völgybe a háború után, és akkor máshol már nem is akarszélni.- New York államról még nem is hallottunk - szólt Jerry

vigyorogva.- A New Yorki-aknak nem kell dicsekedniük - mondtaBubonovitch. - Nekik nincs kisebbségi komplexusuk.- Ezt nehéz lesz túlszárnyalni - mondta van dcr Bos.- És a te államod, Tony? - kérdezte Sarina. Rosetti egypillanatra elgondolkodott.- Hát, Illinoisban élt az elsőszámú közellenség.- Minden amerikai - jegyezte meg Tarzan - a világlegszebb országának, a legszebb államának, a legszebbmegyéjének a legszebb városában lakik, és mindegyikőjükmeg van erről győződve. Ettől olyan nagyszerű országAmerika, és az is marad.- Milyen igaz! - mondta Davis.-Ugyanezt észrevettem a hadseregetekben is - folytatta azangol. - Minden egyes katona ennek a hadseregnek alegjobb egységénél szolgál, és még hajlandó ve-260rekedni is, ha ezt kétségbe vonod. Az effajta érzés teszinaggyá a hadseregeteket.- Hát - mondta Jerry -, nem is csináltuk olyan rosszul,ahhoz képest, hogy a szvingelő playboyok országánaktartottak. Azt hiszem, megleptük a világot.-Tojót és Hitlert valóban megleptétek. Ha nem jöttetekvolna, először hadianyaggal, aztán emberekkel, akkor aháborúnak már vége lenne, és Hitler és Tojó nyerte volnameg. A világ nagyon sokkal tartozik nektek.- Kíváncsi vagyok, hogy visszafizetik-e - szólt Jerry.- Valószínűleg nem - mondta Tarzan.

28.

Corrie hátát a barlang falának támasztva ült. Jerryodament és leült mellé. Sarina és Rosetti kéz a kézbenkisétáltak a barlangból.-Tökmag levetette minden gátlását - mondta Jerry. -Tudtad, hogy ő nagyon gyűlölte a nőket? Azt hiszem, tevagy az első, akit igazán elviselt. Téged most már nagyonkedvel.- Te sem voltál éppen oda értünk - emlékeztette Corrie.- Tudod, én még sosem találkoztam holland lánnyal. -Ezaranyos. Kezdesz fejlődni. De azt ne mondd,hogy az Unió legszebb államában nem a világ legszebblányai vannak.- Csak egy "világ legszebb lánya" van, és.ő nem Ok-lahomából való. ?,Corrie nevetett.261

- Tudom, hogy mit csinálsz. -Mit?- Te fűzöl engem. így nevezitek ti, amerikaiak ezt, nem?- Én nem fűzlek, Corrie. Nagyon jól tudod, hogyan érzekirántad.- Nem vagyok gondolatolvasó.--Te vagy a legcsodálatosabb dolog, ami történt velem azéletemben.-Csak nem vallasz nekem szerelmet?!- De, valahogy arra gondoltam - mondta Jerry -, de úgytűnik, nem csinálom valami jól.Jerry mélyen a lány szemébe nézett. Tükröződött benne atábortűz fénye, de mélyen a szemében egy másfajta fényégett, olyan fény, amilyet Jerry még. egyetlen nőszemében sem látott korábban.- Istenem! De csodálatos vagy - mondta. Corriemosolygott.- Ezt mondtad az előbb is, csak akkor dolognak hívtál.Azt mondják, nagyszerű pilóta vagy, kapitány.Tudta, hogy Corrie ugratja, de nem bánta - még mindiglátta azt a fényt a szemében(-Nem vagyok nagyszerű pilóta. Nagyon gyáva vagyok.Annyira félek tőled, hogy nem merem kimondani azt azegyetlen szót.Corrie nevetett, és nem is próbált neki segíteni.- Ide figyelj! - mondta Jerry. - Szeretnél Oklahomá-banélni?- Nagyon szeretnék - mondta.-Drágám! - mondta Jerry. - Meg kell hogy csókoljalak.Azonnal megcsókolnálak, ha nem lennének itt olyan sokan.- Akár ki is mehetünk - jegyezte meg Corrie.262Ugyanakkor Sarina már Rosetti őrmester karjaiban volt.Rosetti megcsókolta. Sarina átölelte Rosettit, ésszorosan magához szorította. Corrie és Jerry, ahogykiléptek a tábortűz fényköréből az éjszakába, majdnembeléjük botlottak. Távolabb mentek.- Úgy gondolom, hogy a kapitánynak nem kell tanulniasemmit az őrmestertől - mondta Corrie -, de Rosetti egyrendkívül különös őrmester.Egy pillanattal később egy kicsit gyorsabban lélegzett,amikor finoman eltolta magától Jerryt.- Ti nőgyűlölők! - mondta, miközben levegő utánkapkodott.Bubonovitch őrmester a tűz mellett üldögélt, éppen abarlang bejáratánál. Látta, ahogy Tökmag és Sarina kimentkéz a kézben; aztán Corrie és Jerry is kiment a sötétbe.- Nekem is kell a szerelem - mondta Bubonovitch, miközbenbarátkozni próbált a kis Ketával. Dé Keta megharapta.- Senki sem szeret - mondta az őrmester bánatosan. AzIdegenlégió tagjai nap mint nap kemény harcot

vívtak a környezettel minden egyes mérföldért. A napvégére, amikor letáboroztak, többen annyira kimerültek,hogy evés nélkül elaludtak. Még ahhoz is túlságosanfáradtak voltak, hogy beszéljenek. Corrie és Sarinalépést tartottak a férfiakkal, akik nagyon büszkék voltakrájuk.- Szerencsések, hogy nem kell sokat cipekedniük -jegyeztemeg Bubonovitch. - Adjátok össze a súlyukat és nemnyomnak többet mint én. Lehet, hogy még Tökmaggal együttsem. Azt hiszem, a háború után hármójukat szerződtetem,és csinálok egy bolhacirkuszt.- Igen? Asztat kellett volna csinálnod - mondta Tökmag -,hogy a haditengerészethez menjél. Asztán lett263

volna egy nagy csatahajó, ami vitt volna tégedmindenhová, te nagy tehén.- A haditengerészethez kellett volna menned - javítottaki Sarina, aki azon fáradozott, hogy Tökmag angolját akatolikus nővérektől tanult nyelvtudásának szintjérehozza fel, s eközben a többiek ezen igen jól szórakoztakmagukban.Bubonovitch egyszer így szólt Jerryhez:- Egy borneói fejvadász unokája egy amerikait tanítangolra! Most már bármit elhiszek.Sarina nem nagyon erőlködött, hogy ne sértse meg Tökmagérzelmeit. Mindenki előtt kijavította, és gyakran mondatközben is. Tökmag sosem tiltakozott. Ő csak vigyorgott éskezdte elölről. És nem is eredménytelenül. Szinteteljesen leszokott olyan szavakról, mint: eztet megáztat, de a lenne meg a volna még mindig nem ment neki.Douglas megjegyezte:- Hát nem nagyszerű dolog a szerelem!?Közeledtek a Masoerai-hegyhez, amely közel volt ahhoz aponthoz, ahol át akartak kelni a hegyvonulaton, ahonnanútjuk lefelé vezetett a tenger felé. Már egy hónapja,hogy elhagyták a gerillák táborát, és azóta csaknehézségekkel kellett megküzdeniük. Eddig egyikőjük semkerült veszélyes helyzetbe, s nem találkoztak egyetlenemberi lénnyel sem. De aztán, mint derült égből avillámcsapás, a tragédia bekövetkezett. Tarzant elfogtáka japánok.Éppen egy jól kitaposott vadcsapást követtek, és Tar-zan- mint mindig - egy kicsivel előttük a fák koronájaközött haladt. Hirtelen egy japán őrjáratra bukkant.Megálltak az ösvényen pihenni. Tarzan közelebb ment, hogymegállapítsa a különítmény nagyságát. Még bőven voltideje, hogy visszamenjen, figyelmeztesse társait, s

264

felkészítse őket a veszélyre. A kis Keta a vállánutazott. Tarzan csendre intette.A férfi figyelmét a japánok kötötték je. Nem tudta, hogyfelülről milyen veszély leselkedik. Keta viszont látta,és elkezdett visítozni. A japánok felnéztek. Egy hatalmaspiton tekeredett a férfi teste köré, aki gyorsancselekedett. Kése megvillant. A megsebesített kígyóhaláltusájában vonaglott, elengedte azt az ágat, amitartotta, és Tarzannal együtt az ösvényre, a japánok lábaelé zuhant. Keta közben elmenekült.A japánok karddal és szuronnyal estek neki a kígyónak,"gyorsan végeztek vele. Tarzan tehetetlen volt. Túl sokanvoltak a japánok. Egy tucatnyi szurony meredt rá, ahogyvédtelenül feküdt a hátán az ösvényen.Elvették tőle íját, nyílvesszőit és kését. Egy tisztodalépett hozzá és oldalba rúgta.-Állj fel! - kiáltotta angolul.Valaha parkolóőr volt Culver Cityben. Alacsony volt,görbe, lábú, lófogú és szarukeretes szemüveget viselt.Egy rajzfilmfigurának is elment volna. Emberei Bálnánakbecézték méretei miatt. Szandállal együtt mintegy 160centi lehetett. *- Ki vagy? - kérdezte a tiszt.- John Clayton ezredes, Királyi Légierő. -Te amerikaivagy - mondta a japán. Tarzan nem válaszolt.- Mit keresel itt? - volt a következő kérdés. -Elmondtammindent, amit köteles xs hajlandó vagyok elmondani.- Majd meglátjuk.Egyik őrmesteréhez fordult, és japánul mondott nekivalamit. Az őrmester emberei közrefogták a foglyot, sor-266ba álltak, aztán elindultak az ösvényen, ugyanabba azirányba, amerre az Idegenlégió haladt. Tarzan a jelekbőlúgy ítélte meg, hogy a különítmény már teljesítetteküldetését, és ugyanazon az útvonalon indultak vissza atáborba, amelyen jöttek.A kis Keta a fák koronája között menekült, amíg megláttaaz Idegenlégiót. Leugrott és Tökmag vállára ült. Mindkétkarjával átszorította a férfi nyakát és belevisított afülébe.- Valami történhetett Tarzarinal - mondta' Jerry. -Ketaazt próbálja elmondani. Nem hagyta volna el Tar-zant, hanem történik vele valami.- Előre mehetek az ösvényen, hogy körülnézzek, kapitány?- kérdezte Rosetti. - Én gyorsabban tudok mennibármelyikőtöknél.- Igen. Indulj. Majd mi követünk.

Tökmag elsietett. Úgy tűnt, Keta most már megnyugodott.Tökmag biztos volt abban, hogy Jerrynek igaza van. Tarzanbajba jutott. Tökmag hamarosan emberi hangokat és katonaifelszerelés jellegzetes zörejeit hallotta maga előtt.Mivel a japánok nem tartottak semmilyen veszélytől,gondtalanul meneteltek. Tökmag közelebb lopakodott, ésekkor meglátta Tarzan fejét és vállát, ahogy a kisemberek feje fölé tornyosult. Tarzan a japánok foglya!Hihetetlen. Az őrmester szíve elszorult -épp az a szív,amely nemrég még az angolok iránti gyűlölettél volt tele.A hír, amellyel Tökmag visszatért a többiekhez, mindenkitletaglózott. A dzsungel urának elvesztése súlyos csapástjelent a kis csapatnak, de ők elsősorban Tarzanbiztonságáért és nem a sajátjukért aggódtak. Valamennyiennemcsak tisztelték és csodálták, hanem igazi267

szeretetet is éreztek iránta. Ennek oka az is lehetett,ahogy egyszer Tökmag bizalmasan mondta Bubono-vitchnak:"Mert a pasas normális."- Hány jappot láttál, Rosetti? - kérdezte Jerry. -Kábéhúszat. Mi kilencen vagyunk, kapitány, amibőven elég.- Ez a beszéd - mondta Bubonovitch. - Gyerünk,szabadítsuk ki.- Nem támadhatjuk meg őket ezen a keskeny ösvényenanélkül, hogy ne veszélyeztetnénk Tarzant. Követnünk kellőket, amíg találunk egy jobb helyet, ahol rajtuk üthetünk- mondta Jerry.Az ösvény egy keskeny kanyon peremén kiért az erdőből.Lent Tarzan meglátott valamit, ami nyilvánvalóan ajapánok ideiglenes táborhelye: fél tucatnyi japán katonaifelszereléseket és néhány teherhordó állatot őrzött. Afelszerelés rendetlenül szét volt szórva. Egy része,valószínűleg romlandó élelem, ponyvával volt letakarva.Sátrakat nem látott. A tábor kinézetéből ítélve Tarzanarra következtetett, togy a tiszt nem ura a helyzetnek. Sminél alkalmatlanabb, annál könnyebb lesz tőle megszökni.Kenzo Kaneko alhadnagy parancsokat osztogatott egyikőrmesterének, aki a fogoly kezét hátrakötötte. Lehet,hogy a hadnagy nem értett a mesterségéhez, az őrmesterazonban annál jobban. Olyan szorosan és annyiszor kötötteát Tarzan csuklóját, hogy még a dzsungel urának az izmaiis csődöt mondtak.Az őrmester hasonlóképpen kötözte össze a fogoly lábait.Ezek után meglökte, úgyhogy Tarzan a földre zuhant.Odahoztak egy lovat, és felnycrgelték. Egy kötél egyikvégét a nyereghez, a másikat Tarzan lábához kö-268

tötték. Kaneko hadnagy odalépett, Tarzan fölé hajolt, éskedvesen mosolygott.- Nagyon nem szeretnék a lóra vágni az ostorral -mondta.- Nagyon fájna nekem, de neked még jobban.Felkantározták a lovat, és egy katonaoslorral a kezébenfelült rá egy katona. A többiek körülállták ésvigyorogtak. Nemsokára különös látványosságnak lesznek atanúi.- Ha válaszolsz a kérdéseimre - folytatta Kalieko -,akkor a lovat nem zavarják meg, és leveszik róla akötelet. Hányan vannak a csapatodban és hol vannak?Tarzan nem szólt. Kaneko már nem mosolygott. Vonásaieltorzultak a dühtől vagy csak úgy tett mintha dühöslenne, hogy megijessze áldozatát. Közelebb lépett ésoldalba rúgta Tarzant. '...- Nem válaszolsz? - kérdezte.Tarzan ránézett a japánra. Arcán semmiféle érzelem nemtükröződött, még a megvetés sem, amit ez iránt a groteszkember iránt érzett. Kaneko szeme a fogolyéra meredt.Látott valamit abban a szempárban, ami megrémisztetté, ésettől még nagyobb dühbe gurult.Parancsot adott a lovon ülő katonának. Az illetőelőrehajolt és magasba emelte ostorát. Ekkor eldördültegy puska. A ló felágaskodott és bátraesett. Még egylövés. Kenzo Kaneko hadnagy fel üvöltött és arcra bukott.Aztán már záporoztak a golyók, a japánok egymás utánestek el. Akik tudtak, fejvesztve menekültek lefelé avölgybe, s az Idegenlégió kilenc lövésze megfutamította ajapánokat a meredek ösvényen, táboruk felé.Egy sebesült japán a könyökére emelkedett és rájuk lőtt,de elhibázta. Corrie lelőtte. Aztán Rosetti és Sarinatámadt a sebesültekre, szuronnyal és paranggal, s ezutánmár nem volt több sebesült.269

Jerry elvágta Tarzan kötelékeit.- Épp időben jöttetek - mondta Tarzan.- Mint a lovasság egy lovas operában - mondtaBubonovitch.- Szerinted most mit tegyünk? - kérdezte Jerry Tarzant.- El kellene intézni a maradékot. Ez nyilván egy nagyobbkatonai egység része volt. Ha ezek közül bárki visszajuta táborba, kifésülnek minket.- Szerinted hányan voltak?- Úgy huszonötén vagy huszonhatan. Hányat öltünk megeddig?-Tizenhatot - mondta Rosetti. - Most számoltam mcgiTarzan levett egy puskát és egy töltényövet az egyikhalott japánról.

- Fölmegyünk a völgy peremére. Én onnan majd előremegyeka fákon, és megpróbálom megelőzni őket. Ti pedighelyezkedjetek el az erdő szélén, és tüzeljetek. majd rájuk.Fél mérföldre a tábortól Tarzan megelőzte a túlélőket.Tízen voltak. Egy őrmester összegyűjtötte embereit, és 'arra próbálta rávenni őket, hogy menjenek vissza ésharcoljanak. Nem valami lelkesen fordultak vissza, sekkor Tarzan tüzelt, lelőtte az őrmestert. Egy katonaszaladni kezdett a völgy irányába. Tarzan ismét tüzelt,és a katona összeesett. Ekkor a többiek rájöttek, hogy alövések a völgyből jönnek. Fedezéket kerestek. Tarzanabbahagyia a tüzelést, mivel nem akarta felfedni, holtartózkodik.Az idegenlégiósok meghallották a két lövést és tudták,hogy Tarzan utolérte az ellenséget. A völgy szélén a fákközött nyomultak előre. Jerry haladt az élen. Meglátottegy japánt, aki egy kidőlt fa mögött keresett fedezéket.Aztán270meglátott még egyet, meg még egyet. Arra mutatott, éselkezdődött a tüzelés. Tarzan is akcióba lépett.A japánok, miután mindkét irányból elvágták útjukat, ésvezér nélkül, megfelelő kezdeményezőkészség hiányábansaját kézigránátjaikkal felrobbantották magukat.- Rohadtul udvariasak - mondta Douglas.- Rendes kis srácok -jegyezte meg Davis -, megspóroltáknekünk a lőszert.- Lemegyek és segítek rajtuk - mondta Rosetti -, havalamelyik még életben van.Lecsúszott a meredek sziklaoldalor, Sarina követte.- Ilyen az ideális társnő - mondta Bubonovitch.

29.

Hat héttel később az Idegenlégió lejutott a tengerhezMoekemoeko alatt. Fáradságos hat hét volt, rengetegveszéllyel. Az egyre növekvő számú japán állások miattóriási kerülőket kellett tenniük. Csupán a dzsungel uraéles érzékszerveinek köszönhették, hogy a kis csapatszámos alkalommal menekült meg a bajtól.Egy japán légelhárító üteg egy kilométerre volt a partfölött, ahol a kis csapat rejtőzködött. Köztük és az ütegközött egy bennszülött falu helyezkedett el. Sarina aztremélte, hogy ebben a faluban barátokat talál, akikellátják őket élelemmel, s szerezhetnek tőlük hajót.- Ha lenne egy sarongom - mondta -, akkor kényelmesenbesétálhatnék a faluba nappal, még ha ott is van-271

nak a japánok, de ez a felszerelés gyanút ébreszthetbennük. Meg fogom próbálni, csak sötétedés után megyekbe.- Talán én szerezhetek neked sarongot - mondta Tarzan. -Bemész a faluba? - kérdezte Sarina.- Ma este - válaszolt Tarzan.- Biztos találsz sarongokat, amelyeket ma kimostak éskitettek száradni.Sötétedés után Tarzan elindult. Csendben mozgott azegyenlítői éjszaka párás, mozdulatlan levegőjében. Atáborban - amely valójában nem is volt igazi tábor, csakafféle búvóhely - a többiek halkan beszéltek. Elnyomtaőket a hőség, a párás levegő és belefáradtak az állandókészenlétbe rájuk leselkedő veszélyek miatt. Amikor ahegyekben jártak, akkor meglehetősen szerencsétlennekérezték magukat. Most visszasírták a magasabb régiókbantapasztalt viszonylagos hűvösséget. .- Olyan sokáig voltam már a hegyekben - mondta Corrie -,hogy már majdnem teljésen elfelejtetjem, milyenfélelmetes tud lenni a tengerpart klímája.- Hát elég pocsék - értett egyet van der Bos.? -A hollandok bizonyára megbűnhődtek mohóságukért -mondta Bubonovitch -, hogy egy törökfürdőt foglaltak el.- Nem - mondta van der Bos -,-mi megtaláltuk aszerencsénket. Ez a.világ igen gazdag szeglete.- Legyen a tiéd - mondta Rosetti. - Nekem egy darab semkell belőle.- Bárcsak az egész világ így erezne - mondta van derBos.Tarzan fellendült egy fára, amelyről rálátott a falura. Atelihold megvilágította a tisztást. A díszes bennszülöttházak sötét árnyékot vetettek. Bennszülöttek a házak272előtt guggoltak a holdfényben, közben dohányoztak ésfecsegtek. Három sarong lógott a mozdulatlan levegőbenegy póznáról, ahova kitették száradni. Tarzan leült, svárt, amíg az emberek éjszakára bemennek házaikba.Egy kis idő után egy férfi hatolt be nyugatról a kam-pongba, s a ragyogó holdfényben Tarzan jól láthatta. Egyjapán tiszt volt, a közelben lévő légelhárító ütegparancsnoka. Amikor a bennszülöttek meglátták, felálltakés meghajoltak. Kihívóan közelítette meg őket, és néhányszót szólt egy fiatal lányhoz. Alázatosan felállt a lány,és követte a férfit abba a házba, amit saját magánakkisajátított.Amikor a férfi hátat fordított, a bennszülöttekgrimaszokat vágtak. Tarzan elégedett volt. Az iméntlátottak alapján meggyőződött arról, hogy a bennszülöttek

barátságosak lennének a japánok bármelyik ellenségéhez.Egy idő után a bennszülöttek bementek házaikba, és akampong elcsendesült.Tarzan leugrott a földre és megállt az egyik épületárnyékában. Úgy lopakodott csendben, a sarongokhozlegközelebb lévő pontig, hogy ne kelljen kilépnie a holdfényére. Egy pillanatig ott állt és hallgatózott, aztánhirtelen gyorsasággal átlépett a hold által megvilágítottterületen és megragadott egy sarongot.Visszafelé haladt, s már majdnem visszaért az árnyékba,amikof egy épület sarka mögül kilépett egy nő. Szemtőlszembe álltak a holdfényben. A nő megriadt, és márkinyitotta száját, hogy sikítson. Tarzan megragadta a nőtés tenyerét rátette a szájára. Aztán bevonszolta őt azárnyékba.-Csend! - parancsolta Tarzan hollandul. - És akkor nembántalak. - Remélte, hogy a nő ért hollandul. Megértette.- Ki vagy? - kérdezte.273

- Barát - válaszolt.- A barátok nem lopnak tőlünk - mondta a nő.- Csak kölcsönveszem ezt a sarongot. Vissza fogom hozni.Nem szólsz a japánnak erről? Nekem is az ellenségem.- Nem mondom el neki. Mi nem mondunk nekik el semmit.- Akkor jó - mondta Tarzán. - A sarongot holnapvisszajuttatom.Tarzan elrohant, majd eltűnt az árnyékban. A nő megráztaa fejét, és felmászott a házába vezető létrán. Elmeséltecsaládjának, micsoda kalandban volt része.- Soha nem fogod viszontlátni azt a sarongot - mondta azegyik családtag.- A sarong- miatt nem izgulok - válaszolt. - Nem az enyémvolt. De azt a vadembert viszont szeretném látni.Gyönyörű volt.Másnap reggel Sarina bement a faluba. Az első hő, akiveltalálkozott megismerte, és hamarosan régi barátok vettékkörül. Figyelmeztette őket, hogy ne jöjjenek közelebb,mivel attól félt, hogy japánok lehetnek a faluban, akikaz üdvözlésekből felismerhetnék és a jövevényt mindenvalószínűség szerint kihallgatnák. Sarina nem akarta,hogy a japánok kihallgassák. A falubeliek megértették, ésvisszatértek mindennapi teendőikhez. Azután Sarinamegkereste Alauddin Shaht, a falu vezetőjét. Látszólagnagyon örült Sarinának, és rengeteg kérdést tett felneki, de a lány óvatosságból sokra nem válaszolt, amíg kinem derül, hogy a főnök milyen kapcsolatban van ajapánokkal.Hamarosan megtudta, hogy gyűlöli őket. Alauddin Shah

büszke öregember volt, akinek ősei is törzsfőnö-274kök voltak. A japánok felpofozták, megrugdosták és arrakényszerítették, hogy még a közlegények előtt is mélyenmeghajoljon. Miután Sarina megnyugodott, elmondtatörténetét, és elmagyarázta, hogy neki és társainak mirevan szüksége, és a főnök segítségét kérte.- Veszélyes utazás lesz - mondta a főnök. - Rengetegellenséges hajó van ezeken a vizeken, és Ausztrálianagyon messze van. De ha te és a barátaidmegkockáztatjátok, akkor segítek nektek. Egy nagyobbméretű praót elrejtettünk a falutól néhány kilométerre afolyón. Előkészítjük nektek, de ahhoz idő kell. Nemfigyelnek bennünket állandóan, mivel a japánoknak eddignem volt gondjuk velünk, de ki-be járkálnak majdnemmindennap a kampongba. Egyik tiszt minden éjjel ittalszik. Mindent a legnagyobb óvatossággal kellcsinálnunk.- Ha a kampong szélén levő házban hagytok élelmet, éjjeleljövünk és elvisszük azt a hajóhoz - mondta neki Sarina.- így nem hibáztathatnak benneteket, ha felfedeznének.Amikor észreveszitek, hogy az éjjel valaki bejött akampongba, és élelmet lopott, nagyon lepődjetek meg.Alauddin Shah mosolygott.- Te aztán tényleg Nagy Jon lánya vagy - mondta.Egy hónap eltelt, egy hónap állandó menekülés, üldözőkkela sarkukban, egy hónap állandó idegfeszültség; de végül ahajó indulásra készen állt. Most már csak egy holdtalanéjszakára és kedvező szélre vártak. A kis folyóbejáratánál elhelyezett .szögesdróthoz addig nem nyúltak,amíg a prao készen nem állt. Most már el kelletttávolítani az akadályt, ami krokodilokkal hemzsegő vízbenveszélyes feladat volt. De végül még az is sikerült.275

. Végre eljött az indulás éjszakája, amit I-éjszakánakneveztek el. Éppen dagály volt. A hold sem világított.Élénk tengerparti szél fújt. Hosszú rudakkal lassan atengerre irányították a praót. Felvonták a nagyháromszögletű vitorlát. A parthoz közeli védett területengyenge volt a szél, de ahogy távolodtak, egyre erősebblett, és a prao gyorsabban haladt.Bár a Hold nem világított, az éjszaka nem voltkoromsötét. Dél felé vették az irányt, a Del Keresztjevolt a vezércsillaguk. Kezdetleges sebességmérőtkészítettek, és ahogy a kötélre erősített csomókletekeredtek, úgy próbálták megbecsülni a sebességüket.Sarina tizenkét csomóra tippelt. Nem is járt messze azigazságtól.

- Ha a szél kitart - mondta -, akkor holnap hajnali kétórakor már bővejö elhagyjuk a Nassau-sziget délicsücskét. Aztán délnyugatra vesszük az irányt. Szeretnékkijutni Szumátrá és Jáva parti vizeiről, mielőttdélkeletre, Ausztrália irányába fordulunk. így Enganótnagy ívben elkerülhetjük. Aztán már csak a Cocos-szigetekmiatt kell aggódnunk, már ami a szigeteket illeti. Nemtudom, hogy vannak-e japánok Cocoson.- Azok nem a Keeling-szigeteH? - kérdezte Jerry.- Igen, de az apám mindig Cocos-szigeteknek nevezte, mertazt mondta, hogy Keeling egy "átkozott angol" volt.Sarina nevetett, s vele Tarzan is.- Senki sem imádja az angolokat - mondta Tarzan. -De nemvagyok túlságosan, biztos abban, hogy Keeling angol volt.- Két óra irányában valami fényt látok - mondta Davis.- Valószínűleg Nassau - mondta Sarina. - Reménykedjünk,hogy az, mert ha nem, akkor az egy hajó fénye, és nemszeretnék egyetlen hajóval sem találkozni.276- Nem hiszem, hogy a hajóikat kivilágítanák - mondtaJerry. -Túl sok szövetséges tengeralattjáró járja ezeketa vizeket.Reggel a nyílt óceánon találták magukat - hatalmas,szürke, örvénylő vizén. A szél megerősödött, s az óceánerősen hullámzott. Rosetti őrmester rosszul érezte magát.Két öklendezés között megjegyezte: *- Van egy félőrült unokatestvérem. A haditengerészetnélszolgál.Egy idő után azt mondta:- Nincsen sok hátra. Ez a teknő már nem bírja túl sokáig,és én nem is bánom. Életemben először most akarokmeghalni.Aztán kihajolt a hajóból, és még egyszer megetette ahalakat.- Fel a fejjel, Tökmag - mondta Bubonovitch. - Márnemsokára Ausztráliában leszünk... még talán egy jóhónap, és kész.- Jézusom! - nyögött Rosetti.- Nemsokára elmúlik a rosszulléted, Tony r mondta Sarina.- Némelyik admirális mindig tengeribeteg lesz, amikorszárazföldi szolgálat után tengerre száll - mondtafTarzan.- Én nem akarok admirális lenni. Én a légiekhez vonultambe, és mit kapok? Két vagy három hónapig gyalogos voltam,most meg matróz. Jézusom!Megint kihajolt a hajókorláton.*- Szegény Tony - sajnálkozott Sarina.Hosszú napok teltek el. A szél délkeleti irányba fordult.A délkeleti passzátszél, amely tíz hónapig uralja ezeketa vizeket, elszabadult. Sarina nagy kitérőket tett,

277M

először jobbra, majd balra az útiránytól. Lassabbanhaladtak, de eddig szerencsések voltak. Már jócskánelhagyták a Keeling-szigeteket, és ellenséges hajónaknyoma sem volt. , ' Douglas, aki éppen figyelőállásbanvolt, hátrament.- Szörnyű sok a víz - mondta. - Amikor átrepülöd,szörnyen nagynak tűnik... úgy értem, a Csendes-óceán, deidelenn a felszínen úgy tűnik, mintha vízen kívül nem islenne más a földön, és ez csak az Indiai-óceán, amely egylavór a Csendes-óceánhoz képest. Elég kicsinek ésjelentéktelennek érzi magát az ember.- Hát valóban sok víz van a földön - értett egyet van derBos.-A föld felszínének háromnegyede víz - mondta Corrie.- És a Csendes-óceán nagyobb területet foglal el, mintaz összes szárazföld - tette hozzá Jerry.- Ha az enyém lenne - mondta Rosetti -, akkor az összesátkozott vizet elcserélném bármelyik utcasarokra Chiben.- Az nem tetszik benne - szóltjDouglas -, hogy nincsensemmi látnivaló. Na de Kaliforniában...- Már megint kezdi - morogta Bubonovitch.- De akkor is van benne valami - mondta Davis. - Istenem!Mit nem adnék, ha láthatnék egy tehenet, csak egyetlenszerencsétlen kis tehenet, valahol Texas szívében.-Nekem most egy szárazföld, bármilyen szárazföldmegfelelne - mondta Rosetti. - Még Brooklyn is jó lenne.Lehet, hogy le is telepednék ott. Elegem van azutazásból.- Az utazás fejleszt, Tökmag - mondta Bubonovitch. -Lásd, mit tett veled. Szeretsz egy angolt, imádsz egy278csajt, és elég érthetően megtanultál beszélni angolul,hála Sarinának.-Nem sokat fejlődtem mostanában - tiltakozott Rosetti. -Már hetek óta csak vizet látunk. Szeretnék valami mástlátni.- Füst tizenegy óra irányában! - kiáltott Jerry, akielőrement figyelni.Sarina mosolygott. A pilóták irányjelző módszere mindigszórakoztatta, de el kellett ismernie, hogy ez milyenpraktikus.Mindenki a jelzett irányba nézett, ahol egy fekete foltjelent meg a horizonton.- Lehet, hogy most már fogsz látni valamit vízen kívül,Tökmag - mondta Davis. - Elég hamar teljesült akívánságod.

- Az biztos, hogy hajó - kiáltott Jerry. - Azt hiszem,most jobb, ha gyorsan elhúzzuk a csíkot innen.- Öt óra irányába? - kérdezte Sarina.- Ahogy mondod - mondta Jerry -, és pronlo.Megfordultak, és a szél ellenében északnyugati iránybahaladtak, közben le nem vették a szemüket arról abizonyos fekete tömegről.- Lehet, hogy angol hajó - reménykedett Corrie.- Lehet - szólt Tak -, de nem szabad kockáztatnunk.Ugyanúgy japán is lehet.Úgy tűnt, hosszabb ideig nem változott lényegesen azáltaluk figyelt dolog alakja; aztán Tarzan éles szemévelfelfedezte egy hajó horizont fölé emelkedő felépítményét.Néhány percig figyelte.- Pontosan a mi menetirányunkat fogja keresztezni -mondta. - Mögöttünk fog^ elhaladni, és biztosanészrevesznek.279

- Ha japán - mondta Sarina -, akkor Szumátra vagy Jávafelé halad. Az egyedüli esélyünk, ha tartjuk ezt azirányt és imádkozunk. Imádkozzunk szélért és még többszélért! Ha ez egy kis japán kereskedőhajó, akkorlehagyhatjuk, ha a szél megerősödik. Vagy ha sötétedésigtartani tudjuk előnyünket, akkor megmenekülünk.Úgy tűnt, a prao még sosem ment ilyen lassan. Izga- .tottan figyelték, ahogy a veszély egyre nagyobb lett, ésa hajó teste teljes nagyságban ráült a horizontra.- Olyan, mint-egy rémálom - mondta Corrie -, amikorvalami szörnyűség kerget és nem tudsz megmozdulni. És aszél is gyengül.- Srácok, nem imádkoztok elég erősen - mondta Ro-setti.-Csak annyira emlékszem -"mondta Davis?-, hogy "és mostlefekszem aludni", a többit elfelejtettem.Egy hirtelen szélroham megfeszítette az óriási vitor-'lát, és a hajó észrevehetően felgyorsult.- Valaki megütötte a főnyereményt - mondta Douglas. De afurcsa hajó ismét közeledett.- Irányt változtatott - mondta Tarzan. - Felénk jön. Egypillanattal később azt montita:- Most már látom a zászlaját. Ez tényleg japán.- Mégiscsak járnom kellett volna templomba, ahogy anyaakarta - szólt Davis. - Lehet, hogy tanultam volna jóimákat. De nem tudok jól imádkozni. - Elhallgatott. - Delőni azt nagyon jól tudok.Felkapta a puskáját és betárazta.- Mindnyájan jól tudunk lőni - mondta Jerry -, de ezekkela fegyverekkel nem tudunk egy hajót elsüllyeszteni.- Ez egy kis felfegyverezett kereskedőhajó - mondta

Tarzan. - Biztosan húsz milliméteres légelhárító280ágyúk és harmincas kaliberű géppuskák vannak a-fedélzeten.- Akkor ők nyertek - mondta Bubonovitch, savanyúvigyorral.-A húszasok lőtávolsága csak ezerkétszáz méter -mondtaJcrry. - A mi játékpuskáink annál többre képc-sek. Letudunk szedni néhány japánt, mielőtt végeznének velünk...ha akartok harcolni.A többiekre nézett.- Vagy megadjuk magunkat, vagy harcolunk. Mitszóltok?- Azt mondom, harcoljunk - szólt Rosetti.- Jól gondold végig - figyelmeztette Jerry. - Haelkezdünk harcolni, mindnyájan meghalunk.- Semmi kedvem ahhoz, hogy ezek a sárgák még egyszermegrugdossanak - mondta Bubonovitch. - Ha ti nem akartokharcolni, akkor én sem, de engem élve nem kapnak el." - Engem se - mondta Corrie. - Te mit gondolsz, Jerry?- Harcoljunk, természetesen. Tarzanra nézett.- És te, ezredes? Tarzan rámosolygott.- Te mit gondolsz, kapitány?- Van-e valakinek kifogása az ellen, hogy inkábbharcoljunk, mintsem megadjuk magunkat?Senki sem tiltakozott.- Akkor ellenőrizzük és töltsük meg fegyvereinket. Ésbefejezésként hadd mondjam el, hogy nagyon jó voltveletek. '- Ez rettenetes, úgy hangzik, mint a búcsúzás -mondtaCorrie -, még akkor is, ha csak viccnek szántad.281

-Attól tartok, hogy... búcsú és nem vicc.A kereskedőhajó most már nagyon közel ért, mivel azelőbbi erős szélroham után a szél megszelídült, és egyszellő lett belőle, amely arra sem volt képes, hogymegfeszítse a hajó háromszögletű vitorláját.- Nagyon sokáig szerencsések voltunk - mondta Tak. - Aszerencse törvényei szerint már épp ideje volt, hogyelhagyjon minket.Egy vörös villanást láttak a japán hajó fedélzetén, amitfüstfelhő követett. Rá egy pillanatra lövedék robbant nemmessze tőlük.- Fortuna készül elpatkolni - mondta Rosetti.

30.

- Gyönyörű lövés! - mondta Bubonovitch. - A szerencsétlennem is tudja fegyverének hatótávolságát.- Biztosan remeg a keze - mosdta Douglas.- Kétlem, hogy a kis admirálisok a legjobbtüzértisztjeiket raknák a kis kereskedelmi hajókra -mondta Jerry.- Talán kitart mellettünk a szerencse.A hajó már alig haladt előre, inkább le és fel táncolt. Aközeledő hajó orra szántotta a mélykék óceán vízét, amelyfehéren tajtékzott, mint ahogy az ekevas megforgatja azagyagos földet.Megint tüzeltek. Ez sem talált, de már közelebb csapódottbe S lövedék. Jerry és Corrie szorosan egymás melléültek, Jerry egyik keze Corrie-én nyugodott.282- Azt hiszem, van Prinsnek igaza volt - mondta Jerry. -Szerinte őrinteV. vagyunk.. "Nem ktt vo\na szabad, Yiogymagammal hozzalak.- Máshogy nem is akarnám - mondta Corrie. - Nemtöltöttünk volna ilyen sok időt egymással, ha nem jövökveled. Még nem volt alkalmam mondani, hogy "jóban,rosszban", de mindig is így éreztem a szívemben.Jerry közelebb hajolt a lányhoz.- Elfogadod, Corrie, ezt a férfit férjedül?- Igen - mondta Corrie nagyon halkan. - Elfogadod, Jerry,ezt a nőt hites feleségednek, hogy szeresd, amíg a halálel nem választ benneteket? ?- Igen - mondta Jerry, az érzelmektől elfojtott hangon.Lehúzta ujjáról az érettségi gyűrűjét, és rácsúsztattaCorrie gyűrűsujjára.- Ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek, és ami azenyém, a tiéd is ezentúl.Aztán megcsókolta.- Azt hiszem - mondta Corrie -, ami a szertartást illeti,elég hiányos a memóriánk, de legalább a lényegreemlékeztünk. És nagyon is a feleségednek érzem magam,drágám. tA közvetlen közelükbe becsapódó lövedék beterítette őketvízzel. De mintha észre sem vették volna.- A feleségem - mondta Jerry. - Olyan fiatal és olyangyönyörű.- Feleség! - ismételte Corrie. '- Egyre közelebb jön - mondta Rosetti.Egy cápa úszott el a prao és a japán hajó között. A kisKeta figyelte, de szerencsére nem tudta, mi az. Tar-zancélzott, majd lövöldözni kezdett a japán hajó korlátjánálálló alakokra. A többiek követték példáját, és már283

tíz puska okádta a tüzet. Ha mást nem is értek el, akorlátnál álldogálókat leszedték, és óriási kavarodástokoztak a kereskedelmi hajó fedélzetén. Igen, még egydolgot elértek: a légelhárító löveg kezelői őrülttüzelésbe kezdtek. Lövedékek szántották fel az óceánvízét.- Ha kitart a lőszerük - mondta Rosetti -, akkor mégvéletlenül eltalálnak. Jézusom! Micsoda pocsék lövések!Végül bekövetkezett, amit tudtak, hogy előbb-utóbb be fogkövetkezni: egy telitalálat. Jerry látta Sing Tai féltestét tizenöt méter magasba repülni. Tak van der Bosjobb lába leszakadt. Az egész társaság az óceánba repült;és a japán hajó közelebb jött, majd elkezdte géppuskázniőket, ahogy úsztak vagy a hajó roncsaiba kapaszkodtak. Alövészek szánalmasan céloztak, de tudták, hogy ez a végeaz Idegénlégiónak, mivel a süvítő golyók százai közülvégül is mindnyájuknak jutni fogegy-Bubonovitch és Douglas a víz felszínén tartotta van derBőst, aki elájult. Jerry megpróbált Corrie és a géppuskákközé kerülni. Valami hirtelen lerántotta van der Bőst.Bubonovitch egyik lábával belerúgott egy mozgó testbe avíz alatt. ? V- Istenem! - kiáltott. - Egy cápa elkapta Takot.Körülöttük mindenhol golyók cikáztak.Tarzan, akit a lövedék robbanása elég távolra elrepített,éppen Bubonovitch és Douglas felé úszott, amikormeghallotta a figyelmeztetést. Gyorsan a víz alá merült,és előhúzta kését. Néhány gyors, erős karcsapás után acápa közelébe ért. Egy erőteljes csapással felmetszette ahatalmas hal gyomrát. A cápa elengedfe van der Bos lábátés Tarzanra támadt, de a férfi kikerülte az állkapcsokat,és ismét belédöfte kését.284A víz vöröslött a vértől; egy másik cápa odaúszott éssebesült társára támadt. Az első cápa lomhán elúszott,miközben a másik tépte-harapdálta. Pillanatnyilag atúlélők megmenekültek az egyik veszélytől, de a golyókmég mindig közel csapkodtak. ;Tarzan segítségével Bubonovitch és Douglas egy nagyobbroncsdarabra helyezték van der Bőst, az egyikárboctámaszra. Tarzan letépett egy csíkot van der Bosnadrágjának a maradványából, és amíg ő és Douglas a roncstetején tartották, Bubonovitch elszorította a sebesültlábát. Tak még lélegzett, de szerencséjére nem volteszméletnél.Bubonovitch megrázta a fejét.- Semmi esélye - mondta. - De nekünk sincs.-A cápák ma nagyon jól fognak lakni - mondta Douglas.Mindnyájan a japán hajót nézték. A korlátnál ismét

megjelentek a görbe lábú kis emberek. Némelyikükpisztollyal tüzelt rájuk. Keta egy roncsdarabonegyensúlyozott, közben szitkozódott és fenyegetődzött..Egyszer csak egy hatalmas robbanás hallatszott. Óriási,legyező alakú láng csapott fel több harminc-negyvenméter'magasba a kereskedőhajó közepéből, majd egyfüstoszlop szállt föl még magasabbra. Egy másodikrobbanás kettészakította a hajót, az orra teljesenkiemelkedett a vízből. A hajó darabjai majdnem azonnalelsüllyedtek, néhány lángoló és üvöltöző ember vergődöttaz égő olajban.Néhány pillanatig a prao hajótöröttéi néma csendben atávolba meredtek, majd Rosetti törte meg a hallgatást.-Tudtam, hogy Ő meghallgat - mondta. - Ő még egyszer semhagyott cserben.285

-Most aztán valami óriási csodát kell tennie, hogymegmeneküljünk az Indiai-óceán közepéről, mielőttmegfulladunk vagy a cápák elkapnak - mondta Jerry.-Pokoli erősen imádkozz, Tökrnag - mondta Bubo-novitch.- Ne gondold, hogy nem azt teszem, öcsém - mondtaRosetti.- Odanézzetek! Odanézzetek! - kiáltotta Corrie mutogatva.A lángoló olajon túl háromszáz méterre egytengeralattjáró emelkedett a felszínre. Brit lobogólengett a parancsnoki torony oldalán.- Ott van a csoda, kapitány - mondta Rosetti. - O mégsosem hagyott cserben. Úgy értem, amikor nagyon r.agy bajvolt.- Mit gondolsz most az angolokról, őrmester? - kérdezteTarzan mosolyogva.- Imádom őket - mondta Rosetti.A tengeralattjáró kikerülte á lángoló olajat és a praoroncsai közelébe jött. Emberek jöttek elő, hogy ahajótörötteket a fedélzetre segítsék. Tarzan ésBubonovitch elsőként van der Bőst segítették fel.Meghalt, miközben óvatosan a fedélzetre fektették.Corrie és Sarina következett, majd a férfiak. Bolton, atengeralattjáró kapitánya elképedt és tele voltkérdésekkel. Corrie letérdelt van der Bos teste mellé, éspróbálta könnyeit visszatartani. Jerry csatlakozotthozzá.- Szegény Tak - mondta Corrie.Nem, vitték magukkal van der Bos holttestét, a tengerentemették el, Bolton celebrálta a szertartást. Aztánmindannyian lementek száraz ruhákért és forró kávéért,286

s a csüggedés' és a bánat némileg enyhült, mivelmindannyian fiatalok voltak, és már nagyon sokszortalálkoztak a halállal. 5 Miután Bolton végighallgattatörténetüket, így szólt:- Hát eddig tényleg nagyon szerencsések voltak, de az,hogy én éppen akkor voltam ott, ahol szükség volt rám, ezmár majdnem a csodával határos.- Nem szerencse volt, uram - mondta Rosetti. - SzűzMária, Jézus anyja volt a legelejétől a legvégéig, acsodát is beleértve.- El is hiszem - mondta Bolton -, mert nincs az atörvény, amely szerint bármelyikőjük is túlélhette volnaezt. Csak az isteni beavatkozás menthette meg önöket. Mégarról is tett, hogy megtartsam az utolsó két torpedómat ajapánoknak. Maguknak mindannyian már halottnak kellenelenniük.- Mária biztosan segített a szorult helyzetben - mondtaJerry -, de ha Tarzan nem lett volna állandóan résen,elvégezvén a munkát helyette, akkor már hónapokkalezelőtt odavesztünk volna.-Hát - mondta Bolton -, azt hiszem, ezentúl már nem kellsem Máriához, sem Tarzanhoz fohászkodniuk. Engem Sydneyberendeltek, és már nemsokára leülhetnek az Ushers Hotelbenegy ausztrál pie mellé.- És meleg sört ihatunk - mondta Bubonovitch, Aznap esteJerry és Roseíti odament Bolton kapitányhoz.-- Kapitány - kérdezte Jerry -, fel van-e hatalmazvaházassági ceremónia végrehajtására a tengeren?- Természetesen.-Akkor most két feladat is vár önre, kapitány -mondtaRosetti.