Emlék jelen időben

8/8/2019 Emlék jelen időben

http://slidepdf.com/reader/full/emlek-jelen-idoben 1/67

BALLA ZSÓFIA A dolgok emlékezete

Katalóguscédula:

Cím: Emlék jelen idbenSzerz: ADONYI NAGY MÁRIAMegjelenési adatok: Kriterion könyvkiadó, Bukarest, 1978

Nyelv: magyarKategória: FORRÁS KÖNYVEKTémakör: irodalomTárgyszó: vers, irodalomMfaj: versSzerkesztbizottság: Bajor Andor, Király László, Láng István, Szilágyi István A Borítólapon Finta Edit grafikája



Emlék jelen idben2

TARTALOMJEGYZÉK

I. FÉLJEGY A GYERMEKKORBÓL ............................ 4

Forró vassal ....................................................... 4

Hullámok ........................................................... 5

Öcsémnek .............................. ........................ .... 6

Déltájban ........................................................... 6Szülház............................................................. 7

Karácsony .......................................................... 8

Másnapok .......................................................... 8

Játék .................................................................. 9

Ketts ................................................................ 9

Madarak .......................................................... 10

Kiszámoló ........................................................ 11

Olvadás............................................................. 12

II. IDEGENBEN, MÁS ÉGÖVEK .............................. 13

Emlék jelen idben .......................................... 13

Menekülés ............................. ........................ .. 18

Vers ................................................................. 18

Elintézetlen ............................. ........................ . 19

Jóslat ............................................................... 19

Sok éve már ..................................................... 20Ha minden ....................................................... 20

A bárányokért .................................................. 21

Befejezések. 1944 ............................................ 22

Visszapörgetés ............................ ..................... 22

Átlátszó............................................................ 23

Igézet ............................................................... 24

Kísért dallam ........................ ........................ .. 26

Fekete lángban .................................... ............. 26

Délutáni búcsúzás ........................................... .. 28

Petfi............................................. ................... 30

József Attila .................................. .................... 31

Befejezések. 1514 ........................................... .. 34

Képzelt utazások ............................................. .. 35

Kereng ............................. ......................... ...... 37

Schaffhauseni fúgák ........................ ................. 38

III. A FÖLD HANGJAI ........................................... 45

Béke .............................................. ................... 46Lépésnyire .............................. ......................... . 46

Fák ................................................................... 47

Befejezések. Az alexandriai könyvtár ................ 47

Reggeli óra ........................ ........................ ....... 48

Védtelenség ................................ ..................... 48

A megkövezettnek ............................... ............. 48

Teremtés ................................................... ....... 49

Büntetés ............................. ........................ ...... 49

Alkonyat ............................................... ............ 50

Féltekék ............................. ......................... ...... 50

Feledés évszakai .................................. ............. 51

Az eljövend hajnalok ........................... ............ 53

Táblák............................................................... 54

Idjárás .................................... ....................... . 54

Reggeli havazás .......................... ...................... 55

Vihar ................................................................. 56

Varrottas ............................................................ 56

IV. SZERELMEINK KIFÉNYESEDNEK ......................57

sz ............................................... .................... 58

Fázva ............................................. ................... 58



ADONYI NAGY MÁRIA 3

Költnk .......................................................... 59

Hangszerszólók ................................................ 59

Monológ .......................................................... 60

Els kívánság ................................ .................... 60

Az öreg halász ................................................. 61

és a tenger ....................................................... 62

Valakikért ........................................................ 62

Betakar majd ................................................... 63

A reggel ............................................................ 63

Behavazott ............................. ......................... . 64

Szobor-vers ............................ ......................... . 65

Arany János: A walesi bárdok .......................... 66



Emlék jelen idben4

FÉLJEGY A GYERMEKKORBÓL

Prózát írok ezekhez a versekhez, ami nem ma- gyarázat, kiegészítés vagy értelmezés. Egysze-

ren: gyertya a rántott halon.Reneszánsz-madár száll a versben, testének tör-ténelme van, szavának árnyéka s ragyogása.Régi, gyermekkori nap süt a versben. Ahogybelülrl rávetítdik a retinára, érezni, hogy szintetapinthatóan szemcsés. Megmagyarázha- tatlanvágyódások, sajgások, remények és szo- rongásokvannak benne, és nem múlnak el, amíg ki nemmondjuk ket. Megnttünk azóta. Úgy emlékszünk vissza fel-nttkorunkra, ahogy a gyermek szemlél egy fél-resikerüt regényhst. Nem tudtuk megszerezni a fele királyságot. Ezt ígértük-e kishúgunknak, akimi voltunk? Emlékvonaton, könny, alakta- lanszerelvényen siklunk vissza hozzá, még egyszer élni akarjuk a teljesség állapotát, amikor mégminden vonatkozhat ránk, és bármi alól lehetünkkivételek. Azt hisszük, az a szabadság.Pedig az emlékezet aláomlik villogó porral, smegint mi állunk itt, absztrakt szavakat rajzol a

szájunk. A gyertya leég, a halat pedig vagy beveszi a gyomrunk, vagy nem.

FORRÓ VASSAL

Hegybe borult ösvényekkelkút-sóhajú

rezzenésselüszkös parazsas lámpákkalmázsás súlyúvacogássalehetetlen kenyerekkelfüstíz kisszeretettelmeszes fövenyes borokkal




leégettcsipkebokorralrügyez állú szelekkelkalácsra sültrézverettel

több galambbal mint erdvelforgómorzsolódókvelpofon ütött forrásokkaltele vagyokforró vassal

És alakot ölt majd bennünk a piros láva, ásóvá, ka-

pává lesz, és fákat ültet töpreng deleink fölé, éslámpa lesz és mozdony és kenyér. És jéghidegkorában fej- sze lesz majd, és kivágja eme fákgondolatát.

HULLÁMOK

Ki küldte hozzám ezt a forrást

hogy rejtegessem mint avult pénzeketszememben keressenek eget a fákés az utak szívemre lépjenek

Szavaink ² látod ² elgurultakmint apró színes karikákfüvek gyökeréhez lapultakhiába terelné össze szád

Tn nyomunkba gyl a nyárszbe nnek a madarakránkbízott elvillanó források² a nap régvolt hullámokba harap



Emlék jelen idben6

ÖCSÉMNEK

1

Állok sosemvolt folyók partjainmiket sosemvolt esk ontottak idemint lenyírt fák egymáson átfeküszneks nem tudom melyik vitt téged a semmibe

Hívlak rozsdás fogatlan partoncsontos medrekbl egyre hívlaks te fémes vizeken lovagolsziszapok ködei borítnak

Szemedben halak íve hajlikpattan súlyos szemhéj-tet alattoldalad gyémánt szálkáibólhomály kötött vakító kosarat

Mondd ² hogy álltál a halál mellés mennyivel volt nagyobb náladhányszor könyörögtél a víznekamíg hívott eljött utánad?

Hívom ezt a végs könyörgésthívom ² az aljból emeljen felmár minden mozdulatod szökikszövetkezik a végtelennel

2

Megrepedez nyílik a folyópohárnyi karnyi víztömbök röppennek felköröznek csengve közrefognaknézd üres száraz a medernézd a folyó visszaadcseppekké morzsolódva állít összemillió rezzenéssé szakadszemembe csapnak tested sóinézd mutatja lábad ívétkarodnak szélcsavarta ágaitleomlott arcodat




kavicsok redves fzfagallyaktartják kis testedhozzák vigyázva felémMért töröd össze folyton magadat?Mire felsütne szemed holdja

már visz a víz egy másik féltekén

Érthetetlen hogy végképp így maradszmagadat összerakni nem hagyodpróbálom látni szádat kezedets végtelenbe szökik mozdulatod

Virágarcodnak csapatnyi szirmaki tudja hányadik szbe rebbenmarkodban észrevétlen szorong a föld

kitépett fehér karógyökeredben

DÉLTÁJBAN

Tündökl reggel-sikongások a térbenpusztuló csodák egy másik partonránk hulló hvösség köveiútba szakadt lélegzetvételek

elkondult könnyek a rezes huzatbanaz ég boltjában titkos fegyverek

A többi mélyen valamirégi forrású éjszakábanmely gondolatainkon déltájbanmég most is keresztülcsordogálmint enni adó édesanyánk

SZÜLHÁZ

A szülház tulipánjairég elszenesedtek bennedakác illatában ringatoda hosszúszárú csendet



Emlék jelen idben8

Hogy lesz mélybetnt szirmokból jelen kétkedés sóvárgásokcsont szövi össze torkodatrádhörögnek az ólomtulipánok

** *

Hó nélkül jászoltalanulfeketével fényesedvenem tudok se jót se rosszatki ma este eljöhetne

Lila ég a szemem körül

sáros hold a talpam alattMár hányadszor született megugyanazon pásztoroknak?

Nevetésbe fúl a kántálásde jámboran harangoznakKi gondol itt nagypéntekre?Savanyított káposztaszag:

Karácsony

MÁSNAPOK

Lehet a holnapokramár csak én emlékszemegy küszöb egy szél egy nádszál

minden reményemMegfüröszt elaltat a holdminden éjjels elcsípem hajnal felélopott álmainkkalelvarázsolt kifosztott réttel




Lehet a másnapemlékké se szépülhetAz ég áttetsz gyomraemészti csak a füvet

Sunyin figyel az ri kecskebéka.

JÁTÉK

Hol utánad futvahol bújva ellednagy keser bokrok

lábam elé nnek

Uram ² a megváltásnakmelyik színe késhet?Ujjam gyümölcseivérhólyaggá érnek

A sok érintett tárgyrémülten tenyeremmé válik

havat töm a számba² fulladásig

KETTS

Óvjál a fogat kitép kanáltólátok-imába fulladástóltócsában el ne aludjakvéremben-halászók horgára

nehogy ráakadjakóvj a nappali éjszakátólketts téltl két magánytólóvj e bilincsnyi ragyogástóla sötétségbe záratástólgyorsabban dobj a magasbóltépd le szemem a bizonyosról



Emlék jelen idben10

Mitl védene engem a csillagkemény téli éjszaka?Mennyivel bizonyosabb szívemben az amit felfognitudok, mint a sás, mint a barackvirág, mint az alá-csurranó homok?

MADARAK

Mondd ² micsoda tél jöhet most?Melyik közeledhet?Ma sszel minden hegy ittmaradtszívünk drótjain feszengnekHiszen tudom délre vágynakengedd hogy menjenek

Az utak lépnek házunk felécserepe rémületté rezzen ²és a hegyek nem mennek délre!Köröz az iszonyat szemedben

Ha félnék ebben a csöndes szben ittmaradnigyújts tüzeket a dombokonlátnom kell ahogy az utak elégnek mint a fák

s szenes ház lesz a homlokom




KISZÁMOLÓ

J.A. ÅÓ köttet, oldoztató,most e verset megírató,

nevettet, zokogtató,életem, te választató !µ

Hajnalok húrján dalolókövek karjába ringató jaj gyöngy-agyamra tapadófények hangján kiáltozómázsás füvekkel sújtolóálmaim lánggal aratólelkemet röggé aszalórizni falba rakatóó dallamokban csobogócsont bimbóit is felnyitószívemig visszaszámolólétemtl balra hunyorgóhlt helyem csöndjén kuporgó

Ó éjszakákkal lüktet

bánatom táját nem lelvirágsuhintott jégmezvadlóra hámot vettetó vérem mögött sercegalkony fényére szegeztiszta szók fáin billeg

mosoly-gyümölccsé érlelmájus kékjein hever

csillag-örvénybe kever jaj önmagamig kergetlobogás fáján bizsergnyugvásom ágán pityerg




Verses nagydíj annak elismeréseképpen, hogy mind-annyian voltunk gyerekek: Fejem fölött az érem, / haérem, ha nem érem.

OLVADÁS

Icának

Jövünk a kásás hóban² honnan? miért? ²télvégi vasárnap délutánA játszótéren üvölt gyerekseregtombol a maradék hóbanmintha minden olvadni készülnemintha egyetlen metsz hangzatbakéne önteni a még megmaradt tisztaságot

Mióta jövünk? Meddig? Hová?Nagy havak emlékébenvalahol egy ablak mélyébl

nézzük másvalakikkelmás város más havú fterétmás télre látni onnangyönge-fehér-fémbe vont tornyokratömör világló fenyfákras megkérdezzük azt a másik önmagunkataki még mindig abban a háttér nélkül maradttorokszorítóan magányos ablakban állhová tnt a mesebeli fehér vatta-feny

hová temette a hó




fehér zúgásukkal együtt a tornyokathová temette a hóez a mostani kásásamelyben jövünk ² honnan? ²akkori arcunkat az ablakból

melybl most üvölt gyerekekre látniés melyben nem áll senki

IDEGENBEN, MÁS ÉGÖVEK

Dicsség a füveknek!Onnan indul a csend, a kopár hegygerincrl.S a dolgok szinonimái kiülnek szavaink peremére.

Mi lenne, ha valami nemlétez idalagút csodája folytán hirtelenmás korban, idegen földön kellene találnom

magamat? Mivel válaszolnának közép-európai tájszólásomra

egy más csillagon?Ott élnek vérpiros gyöngyszemek a szavak

mélyedéseiben.Dicsség a földnek, mely arcunkat formába önti és

értelmet adszavainknak.

Egyetlen rokonértelm szavam, szülföldem!

EMLÉK JELEN IDBEN

1

Nagy mezk repednek bennemtüzes harang a hópelyhekbena csend felé kopott pénzek zörögnek

kancsómban kinyílnak fehérena lakodalmas menetek




2

Mert rámkönyököl a szél iscsókolnak kisebzett virágokszememben óriás függöny rémlik

búzatáblákat vonszolokkeresztre feszített kévék ölelnekledlt nagy aratások

3

Csavargok rizetlen mint a sárlépek azzal ki rámtaposálmom vizei egyre hlnekszemem csillaga iszapos

4

Látod hulló gyümölccselfutnak velem az erdka fák dühösen dobáljákezer szemükkel a földet:nyarunk zöldje-pirosaígy fakul meg

5Szívemben zörg magvak élnekrozsdájuk kiáltoz a szélnekkihajolnak kusza izmokbólhomályvirágok ezüst-szög-remények

6

Leheletnyi göröngyök málladoznakgondtalan der tnikfelismeretlenül használatlanulvillanva száll a könnységKésel szigorú szbentakarják ágak éles füveka földemre forduló vért




7

Szakadnak bennünk a gyökerekhó omlik rád két pillantásom közötta tél kockákra darabolja a tájait

jégtl jégig megsajdul a bokrok magányaAdj rám megnyugvástsarjadó zöld mezketne szjenek vásznukbaa hvös gyökerek

8

Talán csak a képzeletbenbúzafény nyarak lakodalmak ²

vonulnak csendben elvarázsolt erdnát az éjjeli fényességens a hangjuk soha nem csendülhetSzarvasaim hova kergetfényes fekete erdmbl a rémület

9

A föld magas tüskéin fennakadtammeleg esk lehozni nem tudnának

jön majd valami kóbor villámú éjs tudni fog rólam leterít magának

10

Nincsen hideg csak tél vanha nem fognak ismers tájaknincs sz csak kietlen borongáskenyérnyi száraz erdszelekben rldésbenNapok tömör vizében úszomhozzákékültem régen




11

Elalváskor mindigfáznak bennem a fákismeretlen szél hajlít

ismeretlen ágakatlevélnyi imát mondanaks vesszként rámsuhint a béke:amíg alszom ölni ne hagyj

12

Álmomban penészes kenyerekfalták a várostzöld folyók vonták az utcát

hol mindenkitl elmaradva állokaz ajtók csukott szájjalmajszoltak elzöldült ízeket

13

Mintha folyton idegenvárosokban járnékvárkapuk döngve ugatnakharapják ujjaim

véremet szívjákmegbújt szisszenéseklépteim távolrólkiáltoznak utánammint végképp elhagyott gyerekek:már hozzámfutni is félnek

14

Nem tudom miféletáj ez ahol jároka fák visszanttek a földbes elhajóztak a karavánoknem tudom milyen föld ezmely port terems belevetettem jaj bevetettemesnélküli mindenem




15

Most nagy pusztáimongyöngyfény alkonyathiányok fehér szigetsora vonaglik

hatalmas szárazföldek felésemmiségekkel lüktet versenyta szív zihálvapuszták szigetek alkonyoktnnek alágyrz idbeérveket mos el a vizek horkanása

16

Befontak a szél hajába

zekkel alszom ittmoccannom nem szabadmellemen fekete tó lüktetsoványodnak ezüst halakszülnek pántlikáimkígyóznak a napon a színekeste ráül a szél a liliomraszirmai közé zárjasejtelmeimet

17 Örömöm már nagyobb a csendnélés benne sok aprócska csend élbelezizzen a hógazdátlan mosolygásokrégi elillant békeúttalan tisztaságok

18

Mert hozzámhajolt a földs nem tudtam mit akar:emlékem ez a hóahogy most betakar




hiábavalóságahiánya

MENEKÜLÉS

Valaki mindig eloldalogvirágok fekete csengésébe lapulhiába vigyázzák lépteinketnéma emlékkatonák konokul

Valaki mindig átosonlelkét szögesdrót nem zárja

túl van teleken tájakons fagyott ruhaként himbálódzikhiánya hiábavalósága

VERS

Balla Zsófiának

Szentek hetérák vonulnak

arcra bukott csuprok lehullnakbefelé nnek lassított mozdulatokoda gylnek ahol nem akarod

Titkon bolyong az indulattakarnak mosoly-arcú szavakA k ² árnytalan kezek magva ²úgy hull minthogyha simogatna

Kis koccanások hosszan csengenekfölfényesülnek a szünetekhamu visszhangzik át a szívverésenfelénk tart valaki egy megfestetlen képen




ELINTÉZETLEN

Pedig hányszor áttörtük a megidézett idtsorsunkra emelt bizonysággala hullám mögötti vidékekenPedig hányszor nem néztünk visszamikor sóbálványt követelta mezítelen csöndhányszor hurcolkodtunk seregestlaz áttetsz menetelések útjánelmúlás ízétl kergetvezeng kertek feléS a hirtelen megállt só áramábana választott anyaföld beillett árnyékunkba

És hányszor volt a szív olyan értelmetlenül szabadmintha kigyrve magából a kiáltó vizeketnagy tüzes edénnyé lengene valamelyikégitest kapuvasán

És hányunkat fogott itt az elintézetlen idsemmilyen tükörben nem találván arcunk

Az igében akkor is igenlés van, ha a tagadás üle-dékétl kell megtisztítani.

JÓSLAT

Anyám ² októberi nyitáskora virágok csak térdepelnekAnyám ² a kései földekenátutaztak a tévedések

Gyalogos kesergéseimtépve lógnak a bokrokonA félrehívottak házábanse gazdám nincs se birtokom




Akit az utak keresztezneka madarakhoz szabja magátElsüllyed házam dereng máglyájaés szívemig úsznak a messziáttetsz balladák

SOK ÉVE MÁR

zekért fáj az egész erdakik lejöttek valamikorsátoros léptekkelaz álom fehér csapásainnekiindultak a havasoknak

távolodó lépt éjszakábanés bután megettéka legelk méregfogaitutána csodálkozvaittak a kutak szájábólforrások torkábólés égve elaludtaka forróságtólszeptemberbenakár egy torokcsíp

fulladt játék után

Dér-szemük csobbantmég egyet

HA MINDEN

Ó már nem éna szék az asztalküzd itt alebírhatatlannal

«




Égnek belül a halakés a vizek nem oltanakse kínt se tudottanoktalan vágyakatMegfojtja napjainkat a szeretet

a szül fák elvérzenekideges dinnyék sivalkodnaka nyár felrúgja lovainkat jóságunk arca letakart sebrügyeznek hontalan idegsejtekletörnek elnyílt csillagokszívedre kell akasztanod

«

Ha mindig hinni tudnánkhogy értelme lehet.. .ha minden jajt megszegnénkmint a kenyeret.. .

Nincsenek szomorító meg vidító költemények. Egy-szer csak moccan a falon a rég kiszolgált ingaóra:oda-vissza, oda-vissza.

A BÁRÁNYOKÉRT

Báránykákért könyörögnékbundás nyárban kkopáranuram ne perzseld meg kinekmakulátlan ruhája van

Hagyd inni fogát ne verd kiszagos ft növelj az égbes ha olykor legelni próbálne harapjon kaszaélbe




BEFEJEZÉSEK 1944

Dachau fölött jéggécsomósodik a füst

² magas a német ég ²a föld ege elolvadszámban: húsíz jégmegemésztetlen ihatatlancsontok sercennekkibírhatatlan nap süt2000 év eltt nemfeszítettek meg semmilyenKrisztust ² édesemtéged szegeznek napjában

kétezerszer az utálathoz

«

Magas a német ég ²A föld minden egemagas és ostobaSzíved e pici véres gyümölcsegészben nem ér el oda

VISSZAPÖRGETÉS

Csak az arc azonosságaa távoli s még távolabbi szélbenCsak a szemfájdító messzeségegy elvont folyópartig

A lehetetlen virágzásban ülünkoly tisztán oly gyanútlanulés nincs magyarázat próbálkozásainkracsak a visszapörgetésben




Ahogy a vállam megérintiahogy elmondja létezésem egyetlenlehetséges változatátválasztásaim csdjétmegvalósulásom ezüst-távolságait

ahogy az alig hallható mozgásszétporladt ruhák suhogásamegkövült óraketyegésvégigvisszhangzik a hajszálerekenahogy szembefordulokés nincs nem látni nem ítélhetni elsemmit

ÁTLÁTSZÓ

Ez az az erd amit elfelejtettünk

Ez a kicsi fényes erd valaholahogy fölébredvén függönykénttolta ketté a tájats szívünket lágyan körülállta

Ez az a kicsi suhogó erd

bánatunkba repült minden madaramegverte vággyal a vándort

Ez az átlátszó fényes erdtalán a Harz-hegységbentalán a Volga tájánvalahol ²túl minden látható békességenVisszhang a virág ágainmegférgesedett gyümölcs a szó

S csak hull hullrügyenként göröngyönkéntle mélyrevalahováegész; az öntudatlanságig




Ez az az erd arcra borulva a feledésbenamint kegyetlen tiszta ragyogásba forduls fölemelkednek csöndesenaz alkony gyémánt-ágai

1239 tavaszán tatár hordák fenyegették az Érmellé-ket. A lakosság felégette falvait, erdségeit, és az in-goványok, mocsarak, nádasok rejtekében keresett bú-vóhelyet, fzfaodvakba húzódott. A településeket ké-sbb újraépítették, de erdk azután sohasem sarjadtak.

IGÉZET

Gabriel Bagradjan emlékére

Az a hogy. Oly lágy hogy szinte vérzikde lenn srsödik a félelemde valahol kegyetlenség keményszik

Most a csönd tervez ellened

a kvel kereszteltek láthatatlanulelvonulnak a kiégett füvekenmár nem védekeznek nem könyörögnekáttnnek csendben az idbe

Két lüktetésnyi szív közül valakikiér a fénybe² Mihály arkangyal légy velünkGabriel arkangyal ne hagyj el ²szétnéz a fájdalom-világította utakonegyik titoktól a másikigegyik világtól a semmiig




A napok láthatatlan csigarendszerénfelkúszik a dolgok csendjéblvalami iszonyú bizonyosságKi az aki sohasem volt velemaz ég hétszomjú gyrdéseiben?

Milyen lesz a negyvenegyedik virradása lét fennsíkjain?Mi az amit csak most tölt ki az emlékszorosra csavart halál szttesében? az aki kitaszít a tndések eléutolsó házából az éjszakának

Mirtusz hajlik félholdas merengésreharc után csöndbe merül a dárda

Valakinek itt kell maradniaValakinek a kísértetes alkonyifehérbe át kell olvadnia

Ez az erd elcsorog szememblbeomlanak a sötét íveiérzem megteltem a dolgok vérévelaz ég erdeiben járva mindenfélerzsétl duzzad a testemÉn elvegyülök a halállal

ha ez a végs gyzelem

CsöndA vadkutyák szeme parázsaz ellenség szeme sebEz a pillanat: külön halála másik is a többi isValakinek itt kell maradniavállára emelve ezt a verssortismeretlen jelzésekkel arcánfelfeszül a Musza Dagh-i éjszakáraa védk és védtelenek éjszakájáraMikor az igézet csönddé roskadt bennemén Gabriel még egyre mentemarcomra szerkesztve tiltott földek lázas estém kertje átnyúlt a halálba




KÍSÉRT DALLAM

Ez a pillanatnyi dallammost beveszi bástyás szívedet

betömi a lrést golyó-szeplketlövedékek tölcséreitott áll mozdulataid mögöttbefonja dervel az ajkadott bujkál gondolatod kazlad köztott sikong futorrodba csap a leves párájábólott van ajkad fegyelmezetlen remegésébenkeres tégedkiugrik a felnyitott könyvbl

arcodba vigyorog a Z elnyúlt száraibóltudod hogy bármikor elérhetde nem hiszed incselkedsz is tudja hogy bármikor elérhetezért hagy játszadozniköröz még láthatatlanulott áll a sötét kapualjbanvár nyugodtan tudja hogyvégül mégis odakényszerülszte is tudod és mégis odakényszerülsz

háttal felé mint aki kísérre váraz a pillanatnyi dallamhozzádszegdik észrevétlenhallod amikor élesre tölt

FEKETE LÁNGBAN

Kolumbusz Kristófpontos földrajzi koordinátái

Mindentl a csönd felé

Mindenhez egyre szigorúbban

Mindennél hvösebb terek




Jöjjön fel az idblmieltt önnön múltam leszek

A síkságtól inkább a hegynek

pár szóra a szakadéktóltúl az évszakok falaina világ fehér szíveakár egy bója

Ezen a már-már hallható vidékenszelek kerítésének dlveminden felhvel meztelenebbre takarvacsak arcom mártja

fekete lángokba az es ²a sötét gyökereintócsába gylveegy ismeretlen tájban

Eszméletemetösszemászó levelekValamennyi fuldoklás zajával számbanvalamennyi törvénybl kizuhant testtel

Jöjjön csak jöjjönidézzen fel

Miféle hajók a tiszta mezben?Ezen a már-már hallható vidékena tenger sós kérdéseinek rácsa




DÉLUTÁNI BÚCSÚZÁS

1

Talán egy kört kellene tenni

sorra baktatni az emlékekenHogyan is van amikor sírnakamikor zsebkend cikkanmintha madarakat villámlikMit kell leróni egy ilyen búcsúzásbanegy ilyen lefátyolozott délutánárnyékot kerülgetninehogy önnön testünkre lépjünk

Egy kört a harangzúgás térítin

szavak fények közt szaggatottanegész hozzánk dudvásodik a csönds kis zörg lánc n a délután csuklóján

Harangzúgás: lágy emlék-es pattog aa csönd konok magvai hullnakpecsétet üt rám minden pillanatVedd ki szemem az ég arcábólhadd lássak sugarakkal

2Ez a ló: találkozás az estébenszemét az idn körbehordja el nem árulvánmikor hol voltam egyedülel nem mondja: engem lealáz egy tekintetharangszótól harangszóig lehetek árvábbbizakodóbb meztelenebb




3

Délutánba induló utcaablakok lüktet szíve vérziking-leng a város minden kondulásban

lobogtatja megtépett szavaitEleven árkokba gyl mi egykor Nagy Antaltítélte szögezte Dózsa roncsaitgylnek a bennünk végképp temethetetlenekkiáltók magnevezhetetleneka megvadítottak a megfélemlítettekkondulásonként lép arcunkra a múlt

4

Tegnapi holdpénz hull át a délutánonnem tudni kinek mit jelentkis hézagok gyrött papirosszáll vissza vissza GutenbergigApáczai böngészi pillanatraHeltai igazít valamitMintha számítana ez méga kongó délutánbanmintha feltartaná egykedv koppanásait

5Legtisztább találkozás: lovak rogynak a délutánrakivilágított hajszálereik zizegnek továbbátfénylik vérrel az éjszakát

Kivezettelek álmaidbólhiszen szeretsz hiszen rizelmiért ezek a találkozásokhajnalok delek örvényeivel

Vak víz vinnyogó harang kiálts felforgok szikrázom tündökl ölelésbeneresszen szorongató délutánharang-árvízbl szabadítskiszólíts veszély-pattogásból




ki fogod kiáltásom kezétlátod e ketts zuhogástnyújtsd a holnap fényköteleitebbe a délutánba

6

Talán mégis egy kört kellene tenniez már a búcsú délutánjaa szomszéd házban lenyugszik a naps a láthatár mögöttharangszósfekete sugarak

Kolozsvár, 1974. II. 16.

Csillagtalan, csóva-örvényes éjben Nagy László-fej,Dózsa-korona, Király derengve suhanó sétalovasai, akerék, mellyel a három erdélyi megtöretett. Mindenvalóban fontosat magába íveltet éj. Mint egy arspoetica.

PETFI

Temetkezik a század Minden fiánakbizonyságot ad magáról a földEgy költ ellobbant zászlajára

Segesvár él olaj-alkonyokat tölt

Utolsó versként virágot termett a szádHogy bírtad ki e virító idt?

A legszebb alföld a tiéd:hogy szögezhet idegen égövekhezegy kardnyi virág-békesség?




Múlnak fölötted az ibolyák Beletördtél?Írtál-e verset ² fellebbezni ² a halálnak?Szólni képtelen lelked ráncolja a meztteherbe ejti az útszéli fákat

A füvek nem tudnak meghalni a kaszaéltlA kukoricatövekbl abban a táblábanminden sszel fekete vér csorogNyugodni nem bíró szíved átdörömbölaz éveken mint egy elátkozott

Azóta fa lettél keserg napraforgótányérrobbanó gyümölcs nyarak ízébe tévedszfélfordulattal az id sarkábanméred a végességet ² ² ² ² ² ² ²

JÓZSEF ATTILA

(RÉGI CERUZARA JZ)

Ezt meg ki érti?

Megtelik verssel

fejszéd zubbonyodinad véred kenyeredha néha harapszmegsokasodsz a botokban iss te megölöd magad?

Ezt meg ki érti?

Zsong a veld szikrázvatorlad beléd a létpuffad a testedrendtl híg hazátóls jön a megváltó kerék!Fölgyorsul rádcsattan a világkettévágott szavad leng felénk ²

Hát hogyne értenénk!




(MINDIG FAGGATNI FOGLAK)

Ki ez a kínban erjesztettgyönyör szavakon átszrt

ki tudta kibírni a torkábankeresztbe fordult nem üres rt

Ki ez kinek roppant agyángyomrán keresztülsüt a törvényki hs hangyák könnyén esengmíg igazát rli az örvény

Ki ez az ezüst-gyötrelm

ki alvadt bogarak hajnali szívéreaz éj nagy kérge kiben tört elhogy átüt csöndön szón a vére

Ki ez akiben alkony porlikkibl zászlóként leng az énekki ül ott most már mindörökkönfehér árnyékában a télnek

Ki e nemlét botjával is acsargóki lett nyaraink ért kanászahogy el ne hulljon valahola reménységek malackája




(FÉLIG DADOGOTT ÁHÍTAT)

Csönddel keresztelt szuronyig hajnalodottviselted szívig köröz évszakok

ökölbe szorult simogatásáthogy hihet legyen a hits gyönyör tartozás a válságBíbor-harsogású Nagyon-fáj-tündökléssemmi fell érkezett évszak ittrekedt-ölelésgond hangszerére fölfeszítetttüzek városaira hintettbársony-mágus csönd roppant szilánkjaanya-rbe-szakadt mindenség-matuzsálemvilágra hagyott tisztasága

Lássátok ím az életre kiültettndésbe velig süppedtA küzdés vetése halála után isn arcán mint szakállaSzabadság híjától huzatos jobbak pörével párhuzamosláva-zúzódás-szókkal szólódlt lélek ágát karózó

Ki igazságért most ismegmotozza a földetkik azok akik tleigazként békét örökölnekszomorúság vizébe mártotthol a nyálka mi úszni látottHa fölfáj benne a fagy havamelyik nyugalom zi hazahol az a meghasadt énekmi otthont ad földes szívének

Kiben grammonként fáj létünk rögemert mindig kiújult végskhöz van közeLássátok: halál szemhéja alól szomorún nézmint vágott vasra kiserkent megdöbbenés




Elmédet ² a szorongás-csóvájút ²szívem hulló egén ha átfutföltartván: hitemre égetemÍm e gyrt szájú félelem!

Te simítsd ránk újra az eszméthogy a teljesség: kötelességOlvaszd a kétségek vasátmaszatos szívünk dobbanásaibólmordulj emelt ft kettészelt szóval iscsönd-vonatunk alólLelkünk világnyi szótagunkne trd ha mégse szólalunkHalálból is átsúgva a mindig szükséget látó szókat:tisztaság emberség föl nem adás remény ² ² ²

Hisz téged fölmentett már az odvas televény

BEFEJEZÉSEK. 1514

Darabka szíved mindig otthagyodtörik szádról a vérz csillagot

majd vesztett néped visszadobják:sirasd kincsed király-halottját

Szíved a csillagokra száradpenész ezüstje szövi szádatelhajóz egy percnyi fohász² a lyukas szél megkoronáz

Fölmentem napjaim. Suhog fölöttem, íme, a békeMadár.




KÉPZELT UTAZÁSOK

I

Nincs nevük azoknak a virradásoknakazoknak a napoknak nincs nevükaz emlékezet kampóján kellszederjesen függeniük

Ó kizetés napjai mélybe-dobásémáglyáké kiserkent vér döbbenetének napjaifelfoghatatlan sors nevenapjahalva szült ikrek ketts csöndjének nevenapjautolsó végvár rom-foglalatú nevenapja

tovazökkenni nem bíró elmének nevenapjaéj sötétjének nevenapja

Azoknak a napoknak nincs nevük

II

Íves futótz-röpt évszakés mennyi drága tája szétkapnem látott földek fénye világlik

felölti a lélek formáitSzél hasad hattá rádcsoboggyönyör bíbor ácsorogezüst lüktet karcsún a szájrólnem ér ide a fény zajától

Csodákba öltözötten ingokbelém borzong a messzi indok:szívemen lép hervadás ótasisakos fenyeget rózsa




III

Terek a szív két oldalána vér metszéspontjában kilenc énekfelfáj valami messzi ország

hármas tzcsöppenése a létnek

Mához egy gondolatra csakholnaphoz egy ezüstreképzelt porladó állomásnem moccan csak a füstje

Drezdában kihlt csönd az Elbafügglegesen fölparázslik

ülök egy reggel hlt aranyábancsókkal vérez szívemig ázik

Berlinben végre szétfoszlikemlékeim örök-vonulású hadahiánya még csapong a csendhezegy perce ² halál egy évszaka

S megint dél ívére könyökölt lét

Lipcse fölött az úszó alkony rácsavérvörös fájdalom-ragyogású lélektndésbe ferdült Népek Csatája

Ó lélekbe vetett lehetségek szilánkjaterek párhuzamosán elsiklott gondolatbetört pillantásokkal nézek valami utánfelcsavart áhítat korma borogat

Csupa meg nem történt emlékhiány-ragyogás szótlanná hevült árny az aranyokbansehonnan-megtérés fog közé szakadt hajnal-ággyönyör nyarak lakata alatt roppan




Vonatfütty-magány a nyílt csöndönnyilallás-csíkokra szabja a hulló tájata szív kuszált délkörein elhanyatlik a vándorFolyékony r. Damoklész-kardja-bánat

Markomban alkony verdes. Zsebeim házam csupaeste

Abból a délutánból épp az Elbára látnifölötte az a széttört: a mosolyomNem tud leesni szólni szállni

KERENG

Torkunkba téptek öml árkoktüzet most már hogyan kiáltok?

Rámtaláltak a keresésekkilesték azt is merre nézek

Elznek maguktól a tárgyakmikor már majdnem megtalállak

Beoltottak villanó fényekés már tled is félek félek

Kicsapják szemed a házakablaktalan csillagok fáznak

Érted jönnek tövisek rózsákmeghalnak akik megcsókolják

Kerekek között gyertyák sírnaktovább forognak ég szíjak




Térden állva halnak a fáknem marad csak vérz virág

Kibújnak arcodból a csontok

erdvé rántják halott lombokHordoz e cseng ragyogáskitépi szemét mindenki más

Madaraid szétrobbannakporba ködbe vitesd magad

Körbe körbe a bvös körbeszétporlani a bvös körbe

Körbe körbe a bvös körbebennemaradni mindörökre

Körbe körbe a bvös körbebeleölelve beleölve

ÅMindjárt a bombák ledobása után tankok nyomul-tak be, rengeteg tankot küldtek egyetlen ember ellen...aki füstbe és tzbe burkolt szobájában egymaga

várt rájuk. Gépfegyverrel ölték meg. Jól tudták, hogyrhelyét magától sohasem hagyja el.µ (Pablo Neruda)

SCHAFFHAUSENI FÚGÁK

1

Téged ki elkallódtálaz esk árnyékébanfölkoszorúzlaka dolgok félmúltjával




2

Állni az idegen város fölöttképzelt magaslatons beszívni tavaszi messzeségek

elérhetetlen illatátátlátni se múlt se jövidej igék idtlenségéna határokon mindigéppen egy picit túlgondolniami egy picit innen él

3

Ahogy például abban az európai fvárosban

lezúdult az els nyári záporés jó volt nem menekülni jó volt megzengeni abban az esbenmintha fémre hullnak az ütlegek

4

Mindent felejtenicsak azt az áttetsz ködcsillámot nemcsak azt az évek eltti pofont nem

mely minden széliben elcsattan újramint a jegenyék

5

Vagy ahogy valaki ² diák ²esvel várakozó csöndbenfelindul ráérsen a Házsongárdbahátha nem nyom mindenütt egyformán az idporladó sírtáblák óalbumaiban lapozs ragyogva zúg külön minden levélfölötte az idben kézrl kézre adják a szelet ²s elleng eltte Aletta van der Maet haja színehóstáti szekeres töri félszeg mosollyal: Kholoswarfönn szél töri az ágakat ²Most tiszta csönd ott isazok alatt a fák alatt




6

Az a vakító dél a moccanatlan állomásonmárvány leveg tömbjeivonatok váltanak át a csöndre

s napsugár-vékony szavak vonjákmessze a tájatKülön rögzít mindent az emlékezésa félig emelt lábatröptében fennakadt újságdarabkátkönnyfény meghatódástZsí szemében a biztató tétovaságotés a peronon a mozdulatlan nyüzsgésvalami oktalan szorítása hogyan lehetett volna szomorúsága

félelem attól hogy a kimondatlan szóbelen a száj üregébeodatántorít a mozdulása félig emelt láb célpontjábaó víziszony ajtók titkos kulcsrazárulásaálombeli végenincs zuhanáskínos önkéntelen merülésvalami nyálkás undok masszába

7

És valahol a kizetéstl északraattól a nyártól nyílegyenesen a végek felékezddik a megszenvedett tájtalanság

8

Kék alapon a tornyok távolléte

9

Ellenfényben felsüt az ellenvárosnekitámolyog vedlett egek tompaszögénekpókhálós szerveit mint röntgenhívja el a szem ² s megfakulvilágra nyíló romos szobákbanszállong a por vihogva megfoghatatlanul




10

Milyen szomorú egy roggyant elhagyott ház?Milyen üres tud lenni egy városha nem érezzük benne egymást

milyen üres?

11

Az együtthallgatás értelmes csöndjétmelyben az a tiszta havasi tájvégképp elolvad² mindent felejteni

12

Fanyar illatú szöktülekvés víg szüreti ricsajágak sr szeszélyes grafikájaviszonyok vonalak szövevényekláthatatlan esben ázófolttalan szándékú szavunk² ó tn csillámú gyémánttiszta ködsokarcú szigorú villogású csönd:mennyire más minden ha másként hallgatunk

13

Érintenia virágzsongású domboldaltérinteniegy könyörgtiszta arcotérintemegy valamikori teljes pillanatot

14

Pusztító vágyakat zendítálomi erd húrján a fénycsupa arany az árnyakonföldmélyi zöld tzgömbbl születbolydító ketts fényözön² hajló kínlódó drága dallam:




elhal mire felnÉrezni mégis hogy esni foghosszú szálas eskkel jön egy kísérleti évszaks megméretik mindenek áttnése

Mégis: mivé lesz ragyogás nélkül az az erd?

15

Szeles hideg égbolt alattnem az enyém az az öntudatlan mozdulatüres üres lelátón nem én hadonászomaz aki egy végenincs utca sarábólleszáll az alkonyba ² nem lehetekcsak a háziasszonyok sikítása valóságos

csak a padok sorsszer csattanásas körben megfejthetetlen es-szövegek

16

Elgondolt elsimított útváró szorongó pillantásokarccal erre nem mozdul semmicsak mintha lopakodvavalaki vagy valami

egy elgondolt útonegyre csak távolodna

17

Igék hátrálnak múlt idbeiszap gzölög álnok mocsári békenem a föladásé ² még nem:még csak a langyos kísértésaz érintések borzongása

18

Ernyedt kék állat a szavam




19

Napok ujjnyomata a lelkenbevallatlan torladó mulasztásoktartozás ² kinek? mivel?

számonkérni ² kitl? mit? mi jogon?napok bódító öldökl egymásutánjaretten forgó torokgörcsöl éjszakák

20

Aranyló fényfüggönyök omlanakvalahol táruló fterekreemberek szaggatják észrevétlensodornak bíbor áramot

és könnyed táncos a léptükmint egy csobbanás

21

Vissza valahováa sohasem jártba sohasem látottbaéveink mögött gyüleml vágyakozásbafémes szigorú hajnalok ellelfödni szemünk bánatba nem kergetheten

tisztán gylölet nélkülegy választott idben

22

Költözés megint még egypapírzsákba lejt éveinkösszes fölösleges limlomadönög száll elvérzik innen is lassanállunk csüggedten tehetetlenülmíg telik múlik tovasussan

23

Gondoljuk el magunkat virágba borultangondoljuk el magunkat szomorúság-tisztán




24

Szavak ²barátaink semmivel nem helyettesíthetfémesen tiszta szavai

fájóan pontos szavak mint a késeknovemberi tájon pendülnekfáradt-szomorún élesztgetnekegy elnehezült alig érthet estéts tovaszállnak a síkföld végtelenébe ²nincsen ideje szeretetnek

25

Ültünk az íves gyzelmes Bach-muzsikában

utolsó vacsorán fölkerengve alálebegveutolsó fehér ünnepünk ezbeültünk fehér ünnepünkbekiben-kiben templomnyi csöndbalsejtés rászedettek bénaságaültünk valahol félig ünnepbe zártankupolás kúszó nyilalló díszletek közta fehér rozsda áthullt mindenen

26

Mindent felejtenicsak a férfit nemamint kiválik a naplementblés ballag aranyba zártan át az eskönörökre értelmetlenül

27

De lehet-e felejteni a lehetségesta meg-nem-adott keser kényszerét?




28

Egy félbemaradt híd az esbennem kapcsol semmit nem jelképezolyan mint egy elmetszett kiáltás

letagadott verstoroknak görbül kezekNem álmodható mögé semmi ²így hát szinte befejezett

29

S csak állunk az idegen város fölöttláthatatlan senyveszt eszésben

és hiába kényszer deroktalan szomorúságlátni oda is ahol már senki nincsen

30

Legyen a testünk halk fragyogásfáradt fény szemünkre illesszünk messzeségettaláljon magunkban uram haza a lelkünk

A FÖLD HANGJAI

Azon a márciusi estén sorra haltuk a pillanatokat.Hihetjük-e azóta, hogy van valami fontosabb,

mint lábunk alatt a talaj biztonsága? Magunkra gondolok, és rátok, és rájuk, és

megadás-íz a szám.Hallom a rózsák borulásának neszét, Veronica, kit

addig alig ismertem,

hallom, amint eldl benned a visszhang, keresztbe fordul, s nem

marad, csak ez a nem-te-vagy pillanat.És mi lehet bennünk elbbvaló az ember,

az emberség féltésénél?




BÉKE

Hol volt hol nem volt

egyszer a békemadárlátott táj fészkelt a tenyerébeöregek súgtak félve riadtakmeghaltaks újra feltámadtakfém villant elhullás nehéz fényea gyilkolóan szép búzavetésbeférfiak léptek nyugodt meg zaklatottaks egyrl beszéltek amíg hallgattakés odakígyóztak a semmibl

latyakos tengelyroppantó utakbaljós topogó körbentettesnek vágynaktükörnek szemtanúnak ²áldozatin félelmes némánsemmibe kúszott a tört seregmegfoghatatlan messzi körszorult engedett szorult engedettnyugodt meg zaklatott férfiak lépteks egyrl hallgattak amíg beszéltek

fém villant elhullás nehéz fényea gyilkolóan szép búzavetésbeöregek súgtak félve riadtakfeltámadtaks újra meghaltakfurcsa madár fészkelt a tenyerébehol volt hol nem voltegyszer a béke

LÉPÉSNYIRE

Szúrós sziszeg cseppek verdnek a csúcsokhoz² pár méterrel fönnebb kezddik az id ²az Id mely tüskéivel ránkmeredkötözi emeli fel-fel a hegyeket




Itt még fák fognak szegek kötelekminden mozdulatra átüt a szikla szívedenélesre fent arcod a lét bokrait vágjaItt már a csönd ² iszonyú idd Golgotája

Sóhajok pányvái oldódnak feszesednek:innen már csak egy lépést kell tenned...

FÁK

A nagymadarak siratóénekét hallomvéres tollfoszlány szivárog át a hangon

Híg forróság zsugorítjaföldbe visszanyomja a fákatlevelek ágakfatörzs-csonklenyomatai szállnakpréseli sziklamegrzi homokrétegerdvé változnak a lépteka dolgok hirtelensárga virággá bomlanak

És azután mi leszkedvünkbl szárnyainkbólmi marad

A nagy madarak karma csodáságak emlékét rziföldbe temetett csrükblezüst levélke n ki

BEFEJEZÉSEK. AZ ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR

Mi virágzik bennedaz omlások felé?hány bezúzott ablakvált már a lelkeddé?




S most melyik télbe futnál?hányadik vacogásba?papírba öltözötten

magadra nem találva

REGGELI ÓRA

A csillagok közt kelt huzatvégtelen füzetet lapozfelébred házastársunk: az árnyékmegrajzolja fölénk a napot

Külön kis árnyék lesz a szívrajta ingaként két veselapoz a füzetben a szél² a mánus elmutat messzire

VÉDTELENSÉG

Törött kis fütty is felisebezhets szilánkok között rejtegetnek

Mélyben ropog egy csillag csendjehal akad a leheletrecsendre zúgások halásznakszívbe úsznak a síkos vásznakharap a víz a hálók vérecsontosul szemek kötelére

A kinyílt ég magában lapozpottyannak eleven csillagoknyüzsögnek minit a falánk lepkékmegzizegtet a védtelenség

Kerítéshez kötött lovat:oldjátok szomorúságomat




A MEGKÖVEZETTNEK

Te akinek sebhelye nem lehet márhiszen sebed a víz a fagy a táj

kvé vált örömmel köveznek tégedhogy megmaradásodon üthessenek léket

Nem látják kuporgatott erdetmutasd hogy fáj ² szedd csak rá ket ²mert annyi gyönyört zársz a tenyeredbeátszúrni iszony-szöggel se lehetne

Állasz örömmel megkövezveörömfává ütve sebezve

Gyümölcseidnek r a szárukbújj át magadon ² csukódj rájuk

TEREMTÉS

A nemlétnek micsoda árnyfejeárnykeze árnyszavaa nemlétnek micsoda árnya ²

hol az árnya?A nemlétnek melyik elágazásán jöttek fel a szavak homlokodighogy érinthessék a csillagotszétnézni okosan a világbanmint aki valamit elhagyottkeresni valami átok-szép mesétmelynek homokjai ² borok gyöngyeszívünk földjén nem pereg szét

A mi földünk ólom a mindenségenezüst bokraink e szavakNyiss fel bennünk pecsétet záratrózsáink meg ne haljanak




Szeretném sajtó alá rendezni a történelem megírat-lanul maradt verseit.

BÜNTETÉS

Világnyi hallgatásüres kérdjel-koponyák

hosszúszárú csönd-virágkötjelek tétova karnyújtása

felgyújtotthús-szagú haragokzárójelek szemközti torzsalkodása

roppantó villogású látomásfelkiáltó csontok panasza

leszállni képtelen sikongás-madáridézjelek kínos billegésevéraláfutásos idk torz rendje

hármaspontú tovaloccsanásmereng es-virágok

«

Hiányzó pontok büntetéseMeghallod-e még egyszer

a csönd bocsánatát?

Minden kérdés - még a kétségbeesett is - egybenvigasz, feloldozás. Ha ezt nem ismernénk el, az em- beri beszéd értelmét vonnánk kétségbe.

ALKONYAT

Íme amikor fölfakad a csönds elmondhatatlan maraderd elfeketült kézkékbe fagyott alkonyat




A hallgatásból ntt ez az arctndés tengerébl buggyanttorkomra gyöngyöt álmodott

Valahonnan eddig villog a fájdalom

villám

ok fáit rejti az erdultrahangok lüktet záporábavalamennyi virág egyszerre belezendül

A szavak mögül most elmozdul a tér csillagtól csillagig futó estekikezdi földemet ± tletek hozzámig sötétül ± csak az alkonyat utcájaegy szál remegésbe burkolvacsak a fasor két könyörg keze

Visszatérésem

hídjai ezek a képzetekbe

FÉLTEKÉK

Szárad a hajnal ágaez a 365. napórateljes ketyegéssel körbejárja a földets elkattan tndéseidnél

Hervad a déli magasságez a csönd mely kivált a ragyogásbóls árnytalan szökkenésekkelszeli a lég réseitkiköt hangtalan világoknál

FELEDÉS ÉVSZAKAI

Eljön az ideje ismers arcok tavaszánakide dörren egy bimbó valamelyik márciusból² tél hiányharangja: kerek bánat ²zöld szembl f sercen szétzúzza az arc rögeitEljön az ideje ismers arcok tavaszának




Formáltam ezt a dombotés hová lett kezemszavakat raktam a csönd faláraés számra dlt a sejtelemnéztem öröklét-szín vágyat

s két szemem üregétrig nyitó virágot

Eljön az ideje az emlékeknekbarátság-érmeket szeles gyönyör napokatváltunk be tejre olcsó borras nem tudunk velük mihez kezdeniA mosoly szüntelen lecsöppena kenyérben még elvágunk

valami drága tájata sóba visszaszédül a tengers töprengés szalvétájatörli a szájatEljön az ideje üvegvárosok csilingelésének a pusztáns csak állunk dermedten mintha szíven ütött valamide szívünk milyen mindenségnyi csöndbe zárvasötét és sötét között szemhéjunk van-e

Eljön az ideje az idnek

s csak ülünk ígymagunkra csukott téllel a mindenségbenvárunk biztosan csendül dallamotelfeketedett karú napok évszakok

Napóleon Szent Ilona-i gondolataiból: Napok óta kí-sért egy barikád mögötti k látványa. És a mozdulat,ahogy valaki megragadta, mint én késbb a koronát.




AZ ELJÖVEND HA JNALOK

Ez a hatalmasodó, elgyengít várakozás ²Üvegfény súlytalanságok lengenek

egy távoli, áradó kupolában,minek a csöndjét nem hallani.Gyomrunkban meztelen madárfelel ütemesen: mostantól mindenegy másik lehetségen túl történik.

Az is becsukódik,a száj, melyben ott az ígéret helye ²rozsdavörösen megsznik a kötésegy eljövend seb fölött,

eltévednek az utolsó ecetfáka nyílegyenes éjszakában,harmat hull arra, amit kérdezett.Fövenybl emelkedik súlyosan a kar,iszalagok lazulnak, folyondár enged,az els merev mozdulatok,a fény, a leveg,a dolgok vakító éle kivetüla visszahozhatatlan pillanat számlapjára,végtelen lassan belenyílunk a térbe:

a beszélgetés véget ért.




TÁBLÁK

Mért dobjuk le mit elveszünka tüskés fény honnan zuhog ránk

ki szegzi át naponta velünkaz öröm tízparancsát?

A csönd táblája ajkadonaz enyémre kérdések járnakköveim mégsem adhatoma dobáló halálnak

Modern kép: kicsinyített földgolyón egyetlen em-beróriás. Nyúl egy gyertyaláng után. Vajon kioltanivagy megóvni tenyerével?

IDJÁRÁS

Esett ma is egész nap az idegekben

pocsolyában topog gyönyör lehetségfelveri magát teherkocsikkal hulló levéllelA lélek sivatagain felhs termeketiskolapadot lázat sodor a szélSr pillanatokban csöpögkimossa az ész vezetékeit

Ismeretlen évszakok edényébengyönggyé fagyott a kérdés feleletEsett ma is egész nap a lélekben² mélybe csúszhatunk holnap ²de fázni nem szabad:tündökl fehér közeleg




REGGELI HAVAZÁS

Hó hullCsajkovszkij óezüst zenéje

szállong ködpuha téli délelttbenTávoli üvegek mögé képzeli magát az emberhogy áttetszbb legyen tisztább fémesebbés rejtettebb amikor testén átsugárzik a szomorúságés árnyat vet a csöndes havon

Hullnak csak hullnaka hangok fehér szirmailerakódnak a csönd túloldalánmélyül a tél hallhatóvá

válik egy virág halálaaz idegekben az éjismeretlen surranású állataia mész ijedelme a só dadogásahalott katonák lelkében a fegyvermost kattan utolsóthallani amint régi képekenleroskad a százéves kerítésa szívben ledl a visszhangmég egyszer meghal minden

és még egyszer felszakadaz alkonyi szlskertek magányalaza ködliliomban vérz bibevalaki arcaahogy kilyuggatja a hóa lehetséges tájata lehetséges hangok gyötrelmétmelyre lehull nagy pelyhekbenCsajkovszkij zenéjemintha mindenkit egyszerre lepne beugyanaz a hatalmas közös álom

És mitl olyan szomorú mindezhogy árnyat vet a csöndes havon?

Állunk ketten a fehérségbl kirajzolódó hídon.Egyik korlát a te gondolatod, másik korlát az én gon-dolatom.




VIHAR

Egy Szervátiusz-domborm alá

Kristály-kötelek zúzzák az erd termeitleszakad a bgés a vadtehenekrls mint selyem-hártyákkal béleltketts tölcsér trombitát felkapja a széls a kecskék mekegése mint kilttléggömb pukkan a levegbenbárányok bégetése mint egymásrazuhanó halott vezetékekés csikók nyerítése mint horzsolt üvegtáblákés mind a nyög morgó sikongó

vicsorgó állat ahogy rohanészveszejtn száguld belegörnyedverettegve szökell döbbenettl vakon iramlikfélelem z egybe mókust és vadkantviszik a gyönge hajtást zúznak tavalyi ágattiporják a kegyetlen zöld vérrel öml tájatfelrúgnak bársony-szerelm fészket ²kiontják a némaság buborékaitfélelem öbleit hajszálcsövecskéit

Csak az ember állpenész-zöld-zengés örvénylésben² úgylehet ² hangtalan

VARROTTAS

Visszapörögnek szemembe mindaz elveszített gyöngyök,az agyontaposott vfélybokréta,verfényben és füstben távozók arca.




Ebben az idtlen visszafelé-virágzásbangondolatok nélkül, lelkifurdalás nélkül,ott reked idegeinkben a sóvárgás,csak a fáradtság foszlányaibíborlanak a testben,

mint egy elmúlt örökkévalóságrólszóló emlék.

Felszakadnak-e valaha az írott rózsák?Visszazuhan-e az égi kékbefejünk alól az egyetlen madár?Lassan csukódik a szalag tulipánja,ahogy egyre messzebbre nézünk,övek, ingvállak csokrai szállnak, keringenek,hihetetlen türelemmel bágyadnak el

a valaha világító színek ²De hát hova hullhatna az a fekete gyöngyvirág,mi lenne az ággyal, a székkel,a menyasszony elvillant mellényével?

SZERELMEINK KIFÉNYESEDNEK

És végül a szerelem, ami bármilyen ragaszko-

dást megnevezhet. Szeretek egy utcát, egy gesz-tenyevirágot, egy földet, szeretem egy Ady-vershangulatát.




SZ

Hozunk egyre hozunk magunkbaidegen leveleket a széllel

és ki tudná a szemünk mit akarbefogni egyetlen nyilallássalés mért tnnek el tömör határoka semmibe visszalépdel nyárralAz egyensúlyban egyetlen apró nyílásfoszló der és készül megnyugvásItt valami beleárvul az szbevalami észrevétlen üresednekifakulnának a napkarikákha tudnád . . .

és ha tudnám hogy ezzelén vagyok aki utoljára szentelszi szavakat hulló szerelemnekszél vidd el ² szél hozd meg

Üres a leheletnyi téregy bukó levél beleérs elérhetetlenséggel telítdnekhalkuló szn keringések

FÁZVA

Amirl nem is szólhatnék másnakringatok fáradt paripákat

Aki félte bennem a szépetkét csönd között nem fehérlett

Mióta nem jár hozzád az álmomkirajzolódsz a délutánon

És telet hintek ² magam is fázva ²Vigyázz a vad nyáj szegény farkasára!

Kabátod alatt mennyi lom² bordám szívem kalárisom




KÖLTNK

Költnk ti csontos csúnyákfzni nem tudó idegesek

rézzel foldjátok a reggelts estétek arca felreped

Kancsóitokban felsírnakparázzsá érett rózsáktálak kongnak szívetekenmesétek felaprózzák

A föld még inkábbelfehérül bennebb

kiültök kesk alámint az idben kinnfeledtek

Hányas fal hányas magányalökdös egyre bennebbahol emlék már csak a szós a téglák feleselnek

Könnyeitek nagy poharakhányódnak elmosatlan

roppan a porcelánfény árnyily ólmos sugarakban

Szél zúzza nádasaitokat² ti vékony sóhajtások ²szembl fúj mindig a világbármerre fordulnátok

HANGSZERSZÓLÓK

I

Van Gogh lángnyelv ciprusa a hegedéjjeli nádasok zaklatott fehér álmakönnyei kuszaságunkat hegeszt csillagokmosolya vizek metszéspontjába zárva




II

Elsüllyedt hajók sírnak így a tenger szívébenisten kezéért nyújtóznak templomokvalaha él házak voltak az orgonák

kiket lakatlan mindenség kínozott.

III

A hegytetkön sorba állnakhúsukban puha ezüst sajognyílnak mint szomorú virág a fuvolákszétomlanak mint ég oszlopok

MONOLÓG

Félek ² senki sincsVárok ² nem érkezikMegyek ² utol senki nem érImádkozom ² süket istenemHallgatok ² nem kérdez a sötétSzó kell nap kell ² hát van-e még?

Vas kell szobor hússzem hogy lássakfélni magamtólhogy mást ne bántsakvillám kell ami megölhetkés hogy ne sértsen ami élesdorong mi agyonsújt ² legyen fényes!

ELS KÍVÁNSÁG

Lennék sósabbkövesebb lágyabbesburkaa zuhanásnak




rézpénzre váltott utakonbolyong egy kihagyott nyugalom² akár az almák tévedéseparázslom hited telébe

Lennék a homok dermedésea kicsapottak veszteségekedvem lugassá nyúlhatnafürtök nem férnének rajtanem nne szememben árnyékhlt borok szévé válnék

AZ ÖREG HALÁSZ

Uram ² mit tehetnékmikor elszökik kertemkanalam törött szemüvegems álmaimban kitartóanvisszanéz kezemrea tenger áldott sójaSzívemben egy torz kis jószág araszolaz irdatlan vizek felé

a részeg létnekitt megbicsaklik a lábaNekem nem adatott megaz összeomlás erejea boggá kuszálódó térbenazt se tudommagam hogy végezzem beVágyaim meghaladták a kerteketannyi napkitörés foltozza arcomhogy egy csontot is szerethetek




ÉS A TENGER

A nagyhalak sorra felúsztak az égbese pikkely se váz csak a

kopoltyúk frész-zenéjecsábítón megfoghatatlanul

Se bárka se zpusztíthatatlan akaratvalahol megállniaz esk alattbeleharapni e földtorokhasító horgábaÉrted Hemingway:

a tenger kiokádna

Felszámolom fölösleges közérzeteimet. Azt tartommeg, ami valamennyiünkben világol.

VALAKIKÉRT

Mert vannak akik elfelejtik

uram sose ródd fel nekikés vannak akik meg se tettékuram hadd hogy elfelejtsék

És vannak akik megbántákne oltsd ki bennük a máglyáts vannak akiket várás égethozd el nekik a hazatértet

És azoknak akik szóltakszívükig küldd a hajókats akik hallgattak elttedhidd el hogy k az ersek

És vannak akik akarnakuram ezeknek irgalmazzs akik mégis tovább mennekállíts szoborként szerelmet




BETAKAR MA JD

Fáit az erd éjbe fekteticsillagpaplanos mindenségbe

kiterítem hát magam én isgondolatod lebeg ágyán

Elejti tisztásait a kézforrások hajszálát kihúzzamegnyugvás ajtaján fordítfelírja magát az éj falára

Szívemben lámpát olt a szélszempillámmal takarózom

fehér madarak forgolódnakálmuk ívén magam maradtam

Lehet a holdra gondolszértelmetlen fényekrehiányzó sugár fájdul hirtelenmegjelölhet kékes varázzsal

A földbe terítem magamegy-szögben nyaraimmal

zek félelme ragyog átminden hajnalon testemen

Egyetlen hazám ez a földitt és így az éjszakábanszeress szeressbennünket is betakar majd egy csillag

A REGGEL

Álmod mélye Vajon oda láthatsz?Szárnyas virradat aljánmagára rebbent derengmadár: szinteség




Vakító pihéi Hová? Minek?Fordul a magasságtiszta búzája szemeldaranyát: számonkérni

Üres Álomtisztatáj mögötti lépcskfészeknyi csöndHány alakban?

Andromakhé tör utat magának az id üvegfalain.Ráborul egy ledlt görög oszlopra.

BEHAVAZOTT

Ez a behavazott táj ittmindaz amiért érdemesDombjai összejárnak a titok alattsúgnak s egyszer meglépnek észrevétlen

Marad a hóirdatlan kupolájaHorpadások

A táj áttnt egy másik tájbaa simogatás más füvekbea teljesség forrásban csillanszél imbolyog a karjaidbana becéz csönd elbuzogtavasz lesz fényl illatok

Ez a behavazott sejtelemszívembe olvadt fémként szivárog

Márciusi pusztító hó szakad Janus Pannonius kivi-rágzott mandulafájára.




SZOBOR-VERS

Berzsenyi emlékének

Ebben a leszáradt ágú évszakbanahol most laknom engedtetettóriás cseresznyék barackok napórája fordulszorongás mázsája billenlefordítható minden vérrel vert pipacs

Szomorú verseket írnak valahol barátainks belemormolják a titkosemészt éjszakábaSzederjes levelek hullnak a csöndre

Mert eljött újra a vershullás idejehatalmas birs röfög a selymes szekérenelgurult sáros bizakodásokérett-sárga fénye a szónakalkonyba önti az érzékeketvalami ismeretlen hatalomés a szerelmek ² kiszórva a négy égtáj felé ²lassan érinthetetlenné távoznakgyökérré ággá rendezdnek

és nem érezni márhogy lágyak voltakszomorkás nyáríz-gyönyörkÍme az szi versek szobra:papír-merev arcidegszelíd domborzatú csal(ód)ásokmakacs völgymélyi tévedésekés ím a zöld szív ág pengéjeott függ átszúr valahány szbetnd keser mosolynem pirosít fel tiszta szókatnéznek valahová a szavainkzöldenmesszeés a lakhatatlan éveka szemgödör táján valaholés az orr kiáltó hegygerincemelyen a cédrus (Csontváryé)




minden idkre elhagyottés a száj bíborral bealvadt omladékacsönd-sárga fnéma eskalkony-nesz

hitekhlt avar

És ott a szemek zöld árulásamely mégis elmond valamitszi versek sáros szekér-zötyögésébl

ARANY JÁNOS : A WALESI BÁRDOK

Forgatókönyv

Világló szem költk az sz vetítvásznánElmúlás-igézet szó: miért énekelnek a bárdok?

Hatalmas egész vásznat betölt arckinagyított késpenge-vonásokmár-már szemfájdító ragyogás

a pórusokon átvilágítés sokáig így mozdulatlanulperceken át nyugtalanító csendbencsak a bvölet csak a szalag surrogásaa félelmetessé nhetés csodája vacogásamegtapadva a retinánbelesulykolódva az agybalélegzetállítón felejthetetlenül

Megtörik a varázsEnyhe alig követhet mozgás: árnyjátékokmintha egy hajszálpuha bolyongó dallam isvagy hajló íves harmatos rózsaegy kés határozottan felismerhetnapró fénypont szrten távoliankelmék kupák botoksegélykérn egy ni arcfele negyede majd egészen eltnik




csak a szeme maradpontosan a dalnok homloka közepénés most úgy tnik mintha három szeme lennede mi tudjuk hogy az ráadás-szems bár akad akit zavar

ott fog maradni a jelenet végéigCsillogó mének mintha álombanpontosan az ajak vonalánúszó sörénnyel balról jobbrasugdosó mezben sehová sem vezetlépcsk fövegek kardokmajd ugyanaz a dallamtöredékersödve kígyózva vészesebbencsaholó lompos ebekláthatatlan zsákmány utáni száguldásban

aranypalást fölött üres sisakcsillanó tálcákon étkekillatuk belengi a játékteretegy hirtelen kintt fszálremeg sokáig a gyönge alkonyatbanaz a gombost-fény egyenletesen közeleg² gyertyaláng? fáklya? máglyatz? ²s a hanga oltárain eloldódik a szél

Majd kifényesedve tisztán világlón

egyedül az arc a bárd óriás arcaDe csak egy villanatraNézi tndn az ókelta íveketmindentudón vagy mit sem értnMiért nem énekelnek a bárdokazon az éjjelen miért nem?

És aztán távolodón zsugorodvaszáll az éj vörös emeletei mögöttegyre mélyebbreCsak az a zeng ert dübörg kórusmely lebeg sokáig utána

i t lél k i k fölött

Documents

Emlék jelen időben