Erdei séta egy kisfiú szemével

De ahogy már beljebb lépdelsz,Rád tör a vágy, a kíváncsiság.

Mi lehet ott a távolban?Futsz, csak futsz, és meg sem állsz.

Erdő mélyén csodát látsz,Óriás az, faóriás.

Felmászol rá, körülnézel,Mesebéli a világ.

Széles, odvas lyukba benyúlsz,Tested remeg, mit találsz?

Méhet, mókust, apró férget?Drágakövet? Száz csodát!

S ha fáról újra földet érsz,Új kaland vár, futsz tovább.Ott van távol málnabokor,

Érzed már az illatát.

Málnabokor sűrűjébenFurcsa lényeket találsz,Zöld hátú ékszerbogárRejtekhelye csigaház.

Jóllakott pók hálót sző épp,Gondos munka, nem vitás,

Ágak-bogak sűrűjébenSzitakötő, lódarázs.

Milliónyi apró élet,Tágra nyitod szemed, szád,Fantáziád meg-meglódul,

Fák mögött sárkány tanyáz.

Girbe-gurba fának ágaKardod, mi mindent legyőz.

A távoli tisztás mélyénLegelész egy barna őz.

Büszke állat - oroszlán jön,Karddal rohansz ellene,De te mire elérhetnéd,

Nincsen már csak hűlt helye.

A sok futás, kaland, játékFárasztja lábad, karod,

Éhes vagy, és álmos is vagy,De a szemed fényesen ragyog.

Ha a fák mögé lemegy a Nap,Kézen fog az anyukád,

Gyere fiam, vár már apa!A vacsora, a meleg ágy.