EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata

II.

A fejlődés viszontagságai

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, 1993

TARTALOMJEGYZÉK

A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata II.

A fejlődés viszontagságai

Az élet első éve (Vikár György)...................................................................... 5

Utak és tévutak a gyermek fejlődésében (Nemes L ív ia )................................33

Az anya-gyermek kapcsolat Bálint Alice és Bálint Mihályelmélete szerint (Virág Teréz).................................................... . . 53

Az „attachement”-vita Bowlby elméletéről,Zazzo nyomán (V. Binét Ágnes) ................................. .........................70

Három könyv a főemlősökről (Hermann Imre) ............................................ 94

Szeparációs szorongás és gyermeki gyász I. (Varga Zsuzsa) . . . . . . . 104

Szeparációs szorongás és gyermeki gyász II. (Barta Anna) ....................... 123

Gyászreakciók a gyermekkorban (Vikár György) ................................. 129

A gyermekkori fóbia (Virág Teréz) ........................................................ 150

A gyermekkori hisztériáról (Molnár Irén )............................................... 164

Kényszerneurózis és gyermekkor (Vikár György) ...................................172

A koragyermekkori pszichózisok hipotézise (Nemes L ív ia ).......................186

Elméleti és gyakorlati problémákaz antiszociális személyiség körül (György Júlia)..............................203

Család nélküli gyermek (Bíró Anna) . . ..................................... 224

A kórházi tartózkodás hatása a gyermekre (Alpár Zsuzsa) .......................229

Gyermekkori pszichoszomatika (Halász Anna)......... ......................... 238

Az evési zavarokról (Binét Ágnes) ......................................................... 248

A tik (Hofíer Éva).................................................................................. 263

A gyermekkori enurézis néhány kérdése (Gergely Béla) .......................... 277

A serdülőkor pszichoterápiája (Vikár György)........................................ 290

3

Az élet első éve R. Spitz nyomán

Elméleti bevezetés

Amióta a pszichoanalitikus kutatás az én-pszichológia felé fordult, a libidó tárgya (objekt) az érdeklődés középpontjába került. Freud már a Drei Abhand- lungen-ben bevezeti azrobjekt-vátasztás fogalmát. De későbbi munkáiban csak ritkán tér vissza erre, és mindig a szubjektum szemszögéből. Tárgyválasztásról, tárgymegszállásról, a tárgy megtalálásáról beszél, de csak kivételesen objekt kapcsolatról. Könyvében Spitz az anya és gyermek közti kölcsönös kapcsolatot teszi vizsgálat tárgyává. Megfigyelésekből és kísérletekből kiindulva megpróbál fényt deríteni arra, hogyan szolgálja ez a kapcsolat az önnfenntartást, és a személyiség lelki és testi megalapozását. Freud ismételten figyelmeztet arra, hogy az újszülött önmagában nem maradhat életben. Az élet első éve az életben maradás és az e célt szolgáló alkalmazkodási eszközök kialakításának jegyeBén telik el. Az anya nyüjt Mindent ami ehhez~szuksege . 'Ennek eredmenye egy— komplementer kapcsolat: egy dladrSpitz Freud-JaTepVeznen az újszülöttet pszi- chológiai szempontból differenciálatlannak tekinti. Nincs még tudata, percepci­ója, se tudatos, se tudattalan pszichesTunkciói. Differenciálatlan egész, amiből az egyes fűnkciák-fokozatosankükiiiülnek el. Eközben különbséget tész~érés és 'fejlődés között. Érés filogenetikusán megalapozott funkciók és magatartásmó- 'dök manifesztálódása különböző életszakaszokban. Fejlődés funkciók és maga­tartásmódok megjelenése, melyek az organizmus és a külvilág kölcsönhatására alakulnak ki. Ebben a korban nincs még pszichoanalitikus értelemben vett én és nincs mód szimbolikus értelmezésre. Az utóbbi a nyelvhez kötött. Elhárító­mechanizmusok sincsenek. Az első életévben csak fiziológiai előfokozataikat találjuk meg.

Munkájában felhasználja a pszichoanalízis legfontosabb alapfeltevéseit, a lelki élet szerkezetére, dinamikájára a libidó ökonómiára stb. vonatkozóan. Ebből kiemeljük a t-n k vlv£t, <t.i. lelki j li mrlt; az élményés az öröklött tényező összeiátszása-réyén iön létre) valamint az alkalmazko- dás szempontját (Hartmann, Erik són, fipitz) mintlen ps;dchés .folyamat a kü1-~~ világgaLlért kapcsolatba.,

A veleszületett ténvezokhárom részből tevődnek össze:f.~orök és2. intrauterin történések3. Szülés alatti történések.A külvilágrtenyezok közt első helyen áll az anya-gyermek kapcsolat. Ez

egyrészt alapvetően különbözik minden más szociális kapcsolattól, másrészt a szociális kapcsolatok ebben in statu nascendi tanulmányozhatók. Eredetileg biológiai kapcsolat, mely az első életévben pszichés szimbiózissá fejlődik. Azért

egyedülálló a szociális kapcsolatok közt, mert az anya és a gyermek pszichés struktúrája alapvetően különbözik. Ebből egy kizárólagos és aszimmetrikus kapcsolat alakul ki, amit Georg Símmel (1908) diádnak nevezett. Az újszülött külvilága egyetlen személyből, az anyából vagy a pótanyából áll. Ennek ellenére nem kevésbé valóságba ágyazott. A családtagok vagy a gyermekotthon tagjai­nak egymáshoz való viszonya és szerepei kihatnak rá, de a hatás egyetlen személyen keresztül érvényesül.

De mit jelent a libidó tárgya? Preud szerint az ösztön tárgya az, amin vagy aminek segítségével az ösztön a célját eléri. Lehet a saját test egy része is. Az élet folyamán többször változhat, néha nagyon gyorsan változik. Ugyanaz az objekt több ösztön kielégítésére szolgálhat. A libidó objektje,ellentétben az aka­démikus pszichológia objekt-fogalmával, nem konstans, és önmagával nem min­dig azonos. Az újszülöttnek még nincs objekt-kapcsolata, ez az első életév föl a- mán alakul ki~. Ebben a fejlődésben három fázis található:

~1. j)bjekt nélküli fok,2. üzobjekt előfutárok foka,3. 'a'válódi libidó-objekt foka^

Az objekt nélküli fok

Ez többé-kevésbé a primer nárcizmus időszakával esik egybe. Ebben az időszakban tudat és tudattalan én és Es még nem különül el. Az újszülött egyes funkciói még nem szerveződnek egységgé. (Kivéve azokat, amelyek a továbblé­péshez nélkülözhetetlenek.) Ebben a stádiumban az újszülött nem tud egy tár­gyat a másiktól megkülönböztetni, se egy külső tárgyat a saját testétől. Nem éli meg környezetét olyasminek, ami tőle elkülönül. Az anyamellet, amely szük­ségletét kielégíti, táplálja, még önmaga részének tekinti. Az élet első heteiben és hónapjaiban az újszülött érzékelését igen magas ingerküszöb vecti^^Az"észle­lés szinte kizárólag az interoceptív és proprioceptfv rendszerre támasjptődíkrHa

■"az ingerküszöböt mégis küTvilagi inger tŐrTat az~ujszüTött Heves kínnal (Un- lust) reagál. Kínreakciókat a születéstől kezdve észTelunKT'Azo at a spekuláció­kat, amelyek szerint az embrió már az uterusban kínt, kedvetlenséget fejez ki, Spitz romantikus elképzelésnek tartja és bizonyíthatatlannak. Hasonlóképpen elveti a szülési trauma értelmezéseit, amit egyesek minden későbbi szorongás alapjának tekintettek. (RanTTT924)-2^szülést figyelt meg. A komplikációmentes szüléseknél az újszülöttek kínreakcióinak felfogható magatartása csak pillana­tokig tartott, és meg sem közelítette azt az izgalmat, amit az ezüstnitrát szem- becseppentése okozott.

Az első órákbsn és napokban csak egyetlen emocionális megnyilvánulás figyelhető meg: egyfajta negatív színezetű izgáfom.- Ennek a kinyilvánításnak ellentéte nem az o'rom,"Kiiiema íiyugaluui. Úgy tűnik, az élet kezdetén ez a két pszichés megnyilvánulás a harmadik kizárásának elvét tükrözi, ennek a logikai törvénynek mintegy fiziológiai alapját adja.

Felmerül a kérdés, hogyan fogja fel az újszülött azokat a külső ingereket, amelyek érzékeléséhez mégis eljutnak? A számtalan érzékeléslélektani vizsgá-

6

lat közül csak M. von Senden (1932) vizsgálataira hivatkozunk, amelyeket vele­született szürkehályoggal operáltakon végzett, és melyeket Riesen (1947) ké­sőbb csimpánzokon kísérletileg megerősített. Kivétel nélkül azt találta, hogy az első időben a látás adományát egyáltalán nem fogták fel áldásnak. Elnyerték a látás képességét, de látni nem tudtak. Ezt hónapok vagy évek alatt kellett megtanulniuk. Többen nem tanulták meg teljesen életük végéig. Ezek az embe­rek optikus ingerek hiányában, tapintás, hallás, szaglás alapján alakítottak ki maguknak egy összefüggő világképet. A rendelkezésükre álló érzékszervi moda­litások révén értelmes kódot nyertek, amelynek a jelentését ismerték, amelyet az emléknyomok szövedékével vonatkozásba tudtak hozni. Számtalan optikus inger hirtelen beáradását a kommunikációs teória nyelvén szólva zavaró, elvi­selhetetlen lármának találtak.

Az újszülöttnél a helyzet természetesen más, mint azoknál, akik felnőtt vagy növekvő korban tanultak meg látni. Az újszülöttnek is meg kell tanulnia az ingerek jelentését. Minden ingernek jelentéssel telített tapasztal a tt,á.-kell átalakulnia. És csak azután lehet olyan jel, mely más jeleknek mellérendelhető. amiből egy koherens világkép felépíthető.

Mik ennek a folyamatnak a feltételei?

1. a magas ingerküszöb, amely védi az újszülöttet túl sok inger beáramlá­sától, (az idő nagy részét alvásban vagy homályállapotban tölti)

2. ebből következően az egyes ingerek beáramlása és jelentéssel telítődése csak lépésről-lépésre következik be,

3. az önmagában zárt világ, amelyben az anya gyermekét minden ingertől óvja, erre szolgál a hálós ágy, a gyermek öltöztetése stb.,

4. az anya segít a pvprmpknek az ingerek feldolgozásában azáltal, hogy szükségleteit kielégíti (táplálás, tisztábatevés)

5. anysrés^gyermek kölcsönös...kapcsolata, amit Spifez dialógusnak„ne­vez. Ez az anya és gyermek részéről akció-reakció és úiabb akció egymást kö- vető ciklusaiból állEnnek során válnak a jelentés nélküli ingerek jelentéssel teli szignálokká. Mégis, már a kezdeti .időben látunk magatartásmódokat. _ melyek strukturálnak és bonyolultnak tűnnek. .Nyilván veleszületettek. Ilyen pl. a csecsemő kereső magatartása, ami orientációs mozgásokkal kezdő­dik, majd a mellbimbó megragadása és szopás követi. Vagy a csecsemő ritmi­kus kéz- és lábmozgásai is kisérik őket. Intenzitásuk bizonyíthatóan össze-_ függ,a gyomor fejlődésével. Miféle ingerek váltják ki ezeket a magatartásmó­dokat? Á szerző véleménye szerint olyan ingerek, amelyek többnyire nem a perifériás érzékelés útján fejtik ki hatásukat, hanem egy belső érzékelési rendszer útján, amelyet coenesthésiás organizációnak nevezT Extenzív viszce- láris~érzék'éte3f5T van S2ö: "Központjai az aútonőm irtagTOndszerbeR--vannak. Aff&ktugok.-farmájébgff:nyTtvTi:nul~m£g. Spitz itt receptív ff l l y a m a t o k y é í , 'Kögy ezt a fajta érzékeléstjaagkíilnnhöztesse a percepciótól. A későbbi-fejlő- 3es egy más érzékelési rendszert juttat előtérbe, amit diakritikusnak nevez.Ej-aperifériás érzéks^ P T O ^ b a r,ws 1 frr ¿y int^uzfv. kfiztonttttf-tat-ggy-

7

kéregben vannak, kognitív folyamatokban manifesztálódnak, ide tartoznak ag^mrioikodási-folyamatok-is.---- ------------- ---- -------.—

—- Spitz szerint asféffi'befi csecsemőnél vannak átmeneti zónák vagy szervek ajsét^őrgSftizáfcioTíözt. Ide tartozik pl. a? orális zóna {egyrészt az orr belseje, a nyelv,'a íágyszájparcftás és a buccák belső nyálkahártyája, másrészt az ajak, áll, orr és a buccák). Egy másik ilyen átmeneti szerv van a belső fülben. Az átmeneti szervek, amelyek a~belső recepció és a külső percepció közt közvetítenek, nagy szerepet játszanak a táplálékfelvételben.

A coeneszthésiás organizáció a későbbi fejlődés során háttérbe_szorul, de .befolyását áz ember érzéseire, gondolkodására és cselekvéseire sóhasenTvészíti el/Jelzései általában a tudattalanban maradnak. Két nyomós okunk van, hogy á~személyiség ökonómiájában nagy szerepet tulajdonítsunk a coenesthésiás or­ganizációnak.

1. a diakritikus organizáció belőle fejlődik, kapcsolataik sohasem válnak szét teljesen, neurológiailag sem.

2. Az egész életen át tovább funkcionál - mint az élet forrása - noha megnyilatkozásaira a nyugati civilizáció féket rakott. Veszélyhelyzetekben^ ar­chaikus erők elsodorják ezt a féket, félelmetes afíektus’ok, súl os pszichoszoma­tikus betegségek/ pszichikus reakciók tanúi leszünk? "*** ~ A nyolcadik napon a reakciók kezdenek specifikussá válni. Az első hét végén kezd a csecsemő külső jelzésekre reagálni. A célra irányult magatartás első nyomai bukkanak fel - a reakciók, amelyek a feltételes reflex mintájára zajlanak le. A vízszintes helyzetbe felemelt csecsemő fejét a felemelő melle felé fordítja. Mindegy, hogy a felemelő férfi vagy nő. Ha vertikális helyzetben tart­ják, ez a reakció nem következik be.

Ebben a korban, egészen az első hónap végéig, akkor „ismeri fel” az em­lőt, ha a szájába bevezetik és csak akkor, ha éhes. Ha azonban az éhség mi­att ordít, egy ideig nem tudja az ordítást abbahagyni, még ha az emlőbimbó a szájában van is. Hosszabb orális ingerlés szükséges. Ez a nirvána elv ural­mát mutatja: a kínző feszültség (Unlust) azonnali levezetést tesz szükséges­sé.“ Amíg ez tart,, a. külső-érzékelés szünetel. Wolfgang Köhler 1925-ben egy Tuserlétben demonstrálta ezt a törvényt7~?TÍcutyát egy olyan rács mögé he­lyezte, mely két végén nyitva volt. A rács elé húst helyezett. Rendes körül­mények közt a kutya megkerülte a rácsot és elvette a húst. Ha több napi éhe­zés után tették a rács mögé, erre nem volt képes, nem tudott elszakadni a hús látványától, nem tudta abbahagyni kísérleteit, hogy a rácson átmásszon, míg teljesen ki nem merült.

Az első. hónap végén a csecsemő a közeledő embert már megkülönbözteti a környező tárgyaktól?Ez az első optikus észlelés. Ha aí ségtSToraító csecsemő- höz lépünk, megnyugszik és ajkaival szopó mozgásokat végez. Ez a reakció csak szoptatási időben váltható ki. Három héttel később: ha a csecsemő emberi arcot észlel, azt koncentrált figyelemmel követi.

A szoptatások alkalmával a csecsemő az anya arcát fixál ja._Az anyai arc Jjsszjakapcsolódik- szükségletek kielégítésévelvTreWcsak á szoptatás alkalmá­val, hanem számtalan más vofratktrzásban is:—

Föl felismeri (öröm-kí

Mi’ az időpo ókra vág kát nem miatt a módszei

1.teni, mi1

2.fiziológi

3.lyek ela az észle

Hkisgyer Húsz é’ - aki P

Télmény hogy e: megró

\Világo fel. Eb

1tése fe — 5

szerez háron össze-

isebés:bebur

felisrteszt!hóna

az el:

csecs

8

rtoznak a

¡y szervek belse e, a : ajak, áll,: átmeneti nek, nagy

szorul, de fiS-yeszíti van, hogy liésiás or-

m válnak

a - noha ekben ar- hoszoma-

első hét agatartás nintájára melle felé ben tart-

l” az em- ség mi-

nlőbimbó elv ural- íikséges- í-ben egy nogé he- bs körül- íapi éhe- akadni a násszon,

ibözteti a secs mő- kció csak >eri arcot

ínyai arc alkalmá-

Az észrevevés bölcsője (Die Wiege dér Wahmehmung)

Fokonként követtük a csecsemő előrehaladását egy érzékelési benyomás felismerésében és újra felismerésében. Láttuk, hogy a__szükséglet-kielégítés (öröm-kín élmény) ebben a fej 1 ő dé sbe njosz e

Mivel a mában a genetikai szempont a vezérelvünk, menjünk vissza arra az időpontra, amikor ez a funkció éppen megkezdődött. Utólagos rekonstrukci­ókra vagyunk utalva. Ebben az életkorban a személyekből verbális információ­kat nem nyerhetünk, de az újszülött integrálatlan ellentmondásos mag tartása miatt a megfigyelés sem sokat mond. A szerző tehát a következő bonyolult módszert használja:

1. Beleéli magát a csecsemő szubjektív helyzetébe és megpróbálja megfei- teni, mit, hogyan érez.

2. Az így nyert feltevéseket összeveti a megfigyelhető tényekkel és neuro- fiziológiai adatokkal.

3. Összeveti az észleléseit a felnőttek bizonyos regresszív jelenségeive , ame­lyek elalvásnál, éb edésnél, álomban és pszichózis ián jelentkeznek. Végül azokkal az észlelésekkel, amelyeket Senden a vakon születettek műtétje után tett.

Ha visszagondolunk saját gyermekkorunkra, valami sejtésünk támad a kisgyermeki érzékelésről. M nden olyan nagy volt: az utcák, házak, kertek. Húsz évvel később mindez összezsugorodott. Mi nőttünk meg közben, az ember- aki Protagorasz szavai szerint „minden dolgok mércéje”.

Támpontot kapunk Senden kísérleteiből: egy 18 éves lány (No.65.) első élménye a műtét után: különböző erősségű világosságot lát. Nem biztos benne, hogy ezek a benyomások a szemen keresztül jutnak el hozzá. Csak úgy győződik meg róla, hogy eltűnnek, ha a szemét behunyja.

Valószínűleg a csecsemő is hasonlóan lát, amidőn szemét először kinyitja. Világosságot lat, és nem formákat. Az érzékelés szemhez kötöttségét sem ismeri fel. Ebből következik:

1. Az észrevevés.. diffúzán kezdődik. Az érzékszervi modalitások elkülöní- tése fejlődési folyamat .exfidxoénjífi.

2. A felnőtt értelemben vett eszrevevés nem jelenik meg rögtön, meg kell szerezni, tanulási folyamat eredménye. Pl. egy paciens (No. 17.), 18 éves fiú: három nappal a műtét után a fény kiteijedt mezejét látta, amelyben minden össze-vissza és mozgásban volt. Tárgyakat nem tudott megkülönböztetni.

A lokalizáció és á mélységészlelés is hiányzott. Úgy láttak színeket — írja a sebész — mint ahogy a lakk vagy a tőzeg szagát észleljük, amely behatol és beburkol, anélkül, hogy egy meghatározott alakot kitöltene.

Ezek a betegek az alakokat még 13 napi gyakorlás után is csak úgy tudták felismerni, hogy szüleiket tekintetükkel mintegy körültapogatták. (A Bühler tesztben egy pirosra csíkozott gumilabdát mutatnak a gyereknek. A negyedik hónaptól kezdve tekintetével gondosan körüljáija.)

Ha az operáltaknak figurákat mutattak, különböző alakúakat, többen mar az első napokban különbséget - de csak egy különbséget - észleltek.

Fantz (1957, 1958) ellenkező eredményre jutott csirkékkel és 15 hetes csecsemőkön végzett kísérleteivel. Azt találta, hogy a csirkék már az első perctől

9

kezdve formát, nagyságot és három dimenzionalitást fel tudnak ismerni. (Ez náluk életfontosságú.) (Az embernek viszont nem kell már kezdetben a saját táplálkozásról gondoskodni, ezért akkor még a vizuális orientáció és diszkrimi­náció fölösleges.)

Közelebbről megnézve Fantz csecsemőkön végzett vizsgálatait, ezek nem állnak ellentétben Senden észleléseivel. Ugyanis az ő vizsgálataiból is csak az következik, hogy a csecsemők különbséget észlelnek, nem az, hogy formát ész­lelnek. Fantz nézetei és Spitzé között fogalmi különbség is van. Ugyanis Spitz szerint a látás észrevevési aktus, amely apperceptív folyamatot foglal magába. Fantz mást ért látás alatt, az appercepciót figyelmen kívül hagyja. Az appercep­tív funkciót a kisgyermek tapasztalatok útján alakítja ki, és ezeket a tapasz­talatokat egy másik személlyel való érintkezés, az objekt-kapcsolat kialakulás során szerzi meg. Senden is utal rá, hogy operált betegeinél a látás megtanulá­sában affektusoknak is szerepük volt.

Láttuk, hogy a látás eleinte összefolyik más érzékelési formákkal. Hogy áll a dolog más érzékszerveknél?

Valószínű, hogy a kezdeti érzékszervi észlelés összefolyik a coenestheziás észrevevéssel, éppolyan diffúz és lokalizálhatátl&n: ~ Az a zóna, ahol a kettő találkozik és specifikus észrevevésTéhétövé válik; a száj és a szájüreg.

' A születéstől kezdve (sőt a foetusnál is) ennek a hónának az ingerlésére keresési reflex váltódik ki. Csak a fogóreflex állítható mellé. Ehhez tartozik az ujjszopás, ami HofFert (1949 és 1950) támasztja alá a kéz és a száj kapcsolatáról vallott nézetében. Izakower az elalvás pszichopatalógiájának tanulmányozása kapcsán odajutott, hogy a szájüreg kombinációja a kézzel valószínűleg az első én-struktúra modellje.

Izakower azt találta, hogy felnőttek elalvásánál én-regresszió jön létre, amely együtt jár valamilyen homokos, száraz érzéssel a szájban. Ezt összefüg­gésbe hozta Senden pacienseinek észleléseivel, akik vizuális érzeteiket a tőzeg vagy a lakk szagával hasonlították össze. Az első észrevevésekben van valami kellemetlen, paraesthesia szerű.

Az átmenet (áttérés) a közvetlen észrevevéstől a távolsági észrevevésig, a tapintástól a látásig nagyjelentőségű fordulat a csecsemő fejlődésében. Amikor a gyermek szopik, szájában érzi az emlőbimbót, miközben látja az anya arcát. Mindkettő ugyanannak a tapasztalásnak a része. Amíg azonban az emlőbimbó a szájából többször kicsúszik, az anya arca állandóan jelen van; e kontakt észre- vevés a velejáró kielégüléssel együtt átmenetileg elvész, a vizuális nem. így a kisgyermek mindinkább az optikus észrevevésre hagyatkozik, megtanulja, hogy ez az állandóbb és megbízhatóbb. Valószínű, hogy a konstancia-jelenségek kez­dete is ide vezethető vissza. Az egyes érzékelési módok fokozatos kifejlődése egy eredetileg differenciáltalan észreVövésből - Spitz véleménye szerint - a biogene­tikus alaptörvényt követi (Iíaeckel).

Polák Endre és Spitz (1964-65) vizsgálatai szerint a háromdimenziós ala­kok megkülönböztetése a kétdimenzióstól a harmadik hónapban következik be.

~!'X3ctig a csecsemő re agáTHöiz ony o§~gestalt~ks£alikásákra;-' phntTKTzgás,’*de~nincs mélységészrevevése.

Más érzékszervi működések területén is történtek vizsgálatok. Pl. Goldfarb (1958) skizofrén gyermekeket elhúzódó akusztikus visszajelentések­

10

ii. (Ez i saját krimi-

k nem sak az át ész- 3 Spitz agába, jercep- ,apasz- akulás anulá-

ogy áll

theziás i kettő

rlésére ozik az ilatáról lyozása az első

i létre, szefüg- a tőzeg valami

résig, a Amikor i arcát, jimbó a t észre- i. így a ¡a, hogy ;ek kez- lése egy rlogene-

;iós ala- ezik be. e nincs

ok. Pl.intések­

nek tett ki. Ez rájuk súlyos traumaként hatott, pánikállapotba kerültek. Felme­rül, hogy ezeknél a gyermekeknél a különböző észrevevési módok fejlődésében és integráltságukban egy kritikus periódusban valami zavar következett be. Integrációjuk hiányos volt vagy egyáltalán nem következett be. Az áttérés a közvetlen észrevevésről a távolságira - adott esetben az akusztikusra - elkésve vagy megzavartan következhetett be.

Nem szabad elfelejteni, hogy az észrevevés kialakulásához emoeronális kvalitásoknak, őrömnek és kínnak szerepe van. Aktivitásnak és passzivitásnak is. Valamennyien a szükségleti feszültségjrfiatoáójáként-lépnek fel, 'Ömhaldelé- gítéssel csökken, majd nyugalmi állapot váltja fel.

Freud az észrevevést (érzékelést) orális jellegű magatartásmódként írta le, ami a bekebelezésnek felel meg. Az észrevevés során az én kis próbamegszállá­sokat végez. Az észrevevés tehát, Craig kifejezését használva, apetencia funk­ció. Az elhárítás csak jóval később jut szerephez. Az észrevevés mégis - már kezdettől fogva - az egész magatartás szabályozójaként funkfijpnál. Ebben elein­te a szájüreg játszik vezető szerepet, de három segédszerv e észíti ki a múlocle1 gét: a kéz, a labirintus és a bőr___

.A kézujjak már az első időtől kezdve ritmikus mozgást végeznek szoptatás közben, ami úgy tűnik, a szopás .ritmusát veszi át. A labirintus szerepére utal, hogy a nyolcadik naptól kezdve bizonyos testHélyzgtSk szopási reflexet váltalak ki. Mindkettő már az önészlelés kezdetét jelenti (persze, ez meg nem tudatos eszrevevés, csak egy egységes érzés).

A bőr szerepére utalnak azok a meglepő laboratóriumi észlelések, hogy egyes emlősállatoknál az anyai nyalogatás az urogenitalis-, a gastrointestinalis- és a légzőapparátust aktiválja. (N.f. Ashley Montague (:1950-53-63:) vonja le ezt a következtetést Reyniersr (:1946-49:) és Hammet (:1922:) kísérleteiből.) Steril körülmények között felnevelt patkányok elpusztultak, amíg ezt az össze­függést nem ismerték. Nedves vattával az anyai nyalogatás pótolható volt.

Ezek. az „érzések, amelyek a szájzónából, labirintusból. bőrhőlr kézmozgás- ból származnak, sajátos élmenyégyseggé olvadnak össze, és a szopás ritmusá-

”hoz kapcsolódva az élet elején folyton ismeílődnekTFeltStlStőfen valamllyen em- Téknyőmot hagynak vissza. Freud már"1900-ba»~utelt arra, hogy az első’emlék­nyomok valószínűleg az első kielégülést hozó feszültségoldó élmény emléknyo­mai, amely egy izgalmat nyugvópontra hoz.

A gyermek első érzékelései nem diakritikus, hanem coenesthesiás szin­ten zajlanak. Felnőttnél a coenesthesiás rendszer működése protopathiás ér­zéseket vált ki. Ezek általában kellemetlenek. Pl. a hsgó mozgása tengeri be­tegséget okoz. A tengeri betegségben érdekesen mutatkozik meg a labirintus, a gyomorbéltraktus, a bőrfelszín, a kéz és a száj összefüggése, hiszen tünetei: hányás, szédülés, verejtékezés, a bőr sápadtsága, nedves kezek és erős nyál­elválasztás.

Akisgyermek labirintusa sokkal erősebb ingerlést is baj nélkül elbír, mint a tengeri vihart. Viszont ugyanazok a szervek, amelyek összefüggését a labirin­tussal a tengeri betegség szindrómája látványosan mutatja - a csecsemőnél az önérzékelés alapjai. Ezek érzékelésmodusa (a labirintust kivéve) a tapintás. Láttuk, milyen út vezet a tapintástól a távolsági észrevevésig (a látásig). Lát­tuk, milyen szerepe van a frusztrációnak abban, hogy az anyai arc érzete a

11

táplálékfelvétel érzékelési egészétől eldifferenciálódik. Szép példája ez annak: hogyan kapcsolódik össze érés és fejlődés.

Mindeddig nemigen beszéltünk affektusokról. Valójában azok a kín- és örömmegnyilvánulások, (kezdetben az örömmegnyilvánulás helyét a megnyug­vás foglalja el) amelyek a szükségleti feszültséget és a kielégülést kisérik, af- fektelőfutárok. Az átmeneti a közvetlen érzékeléstől a távolsági érzékeléshez ügy jön létre, hogy a szükséglet és a kielégítés közé idő ékelődik, tehát frusztrá­ció útján. Ugyanez a valóságvizsgálatnak is alapja (Realitátsprüfung). Freud is utal rá, hogy ennek előfeltétele a kielégítést nyújtó objekt elvesztése.

Az első észrevevéseket, amelyek még a szájüreghez kötöttek, a növekvő és kielégítés után megnyugvó szükségletek, a primer kín- és örömaffektusok foly­tonos dagálya és apálya következményének ismertük fel. Az érzékelés később is azonos összefüggésben fejlődik j y: affektusokkal. Minden pszichoanalitikus tud- *• jaThogy az észrevevés mennyire függ az afféktű soktól. Ezek beszűkíthetik, „sco- tomizálhatják”. Éppen ezért törekszik a tudomány a jelenségeket egy érzelmek­től mentes skálán rögzíteni. Ez az u.n. tudományos módszer ragyogó eredmé­nyeket hozott, de az élőlényekre és különösen az emberre alkalmazva hiányos, szimplifikáló. Az affektusok mindeddig nem voltak mérhetők.

Az objekt előfoka

A második hónaptól kezdve az emberi arc privilegizált, vizuális észrevevéssé válik amit a csECSSmőjmnden-má^ülvitógi^tárgj^ólTnégfeüIönböztet. Áharma-

~3íJTTiónaptól kezdve egy új, specifikus és fajra jellemző reakció jelentkezik. A cse- 'csemő képes már arra, hogy egy pszichés élményt szomatikus koordinációval kife­jezzen: nevezetesén a foléhajló emberi arcra rámosolyog. Ennek meghatározott fel- ' tételei vannak: látnia kell a két szemet ésaz^amiaíf [vagy a szájnak) valamilyen mozgást kell végeznie. Hasonló reakciót semmi más nem vált ki, a táplálás maga sem. 145 gyermeket vizsgáltak meg, szociális és nemzetségi szempontból különbö­ző származásúakat. A megfigyelt gyermekek 98%-a így reagált fiiggetlenül attól, hogy a meglátott arc ismerős volt, avagy idegen, vagy milyen volt a bőrszíne. Ez a reakció időben pontosan elhatárolt. Csak 2%-nál jelentl^etUtéthónapes-ker-előtt. és idegen arclátványra nemJelf>ntkf»zik-tQbhet hathónapos koron túl. Ekkor már a szeretet társainak Iai3^ák.ferm a mosolyt..— "Kísérletekkel tisztázzák, hogy az inger, ami a mosolyt a két-hat hónap közt kiváltja, nem valódi „objekt” - a mosoly nem jelent még valódi objektreláci- ót. A reakciót kiválté inger nem ombcrj-partixer -tifigLszemély, nem libidó-objekt- hanem egy szignál. Egy mozgó alakzat, amely hoTnTokból, két szemből és orrból áll. Az inger centruma, a két szem. A személy, aki ezt az ingert jelenti, felcserélhető.“ A reakció nyomba n,me szűrit]C~áfnírit a kísérletező arca nem szemtől szémbe van a csecsemővel, hanem profi Ba"fordul. Kitűnik akkor is, ha egyik szemét eltakarja. Fehér papírlapok ségítslS^ vtrhd takart ák Hz ‘ arclk ü 1 ön -

'"bSző'részéit. Kiderült hogy ha az arc alsó részét takarják el, a reakció még kiváltható, ha a felsőt, nem. Viszont a mosoly széthúzásával (mint amikor egy vadállat a fogait mutogatja) a mosoly erősebben volt kiváltható. A reakciót nemcsak emberrel, hanem papírmasé figurával is ki lehet váltani.

12

_ Nem objekt tehát a kiváltó inwr nnk nnnnk Hnfnkn Felmerül a kér­dés: egyTnechaniluisan működő bábu nem nevelhetné-e fel gyermekeinket? Nem, és hogy miért nem, ez valójában a későbbiekből fog kikerülni. Egyelőre csak annyit: a fejlődéshez egy „dialógus” szükséges anya és gyermek közt, kölcsönös akciók és reakciók egymást követése. Ennek során nyújtja az anya gyermekének, amire szüksége van, és a gyermek is anyjának, noha az utóbbi kevésbé közismert.

Miközben a gyermek anyja minden mozdulatát tekintetével, követi, és en­nek során sikerüfaz anyai arcból egy rajz áláT^^totT ftst'alfőt)^IkülömfeteTSs rögzíteni^kkor a"z ajiya~együttmífKodésével egy jelentéssel teli elemet emelt ki,

“STküIvilág jelentés nélküli dolgainak káoszából. Nem más ez, mint egy tanulási folyamat. A filmfelvételek megmutatják, hogy az anyai test, a mellek, a kezek érintése számtalan ingerrel szolgál a csecsemőnek, aki az anyai testen tanulja meg a tapintást, mélyérzést és egyensúlyérzést. Ehhez" szinte mar alig Ketf ozzáfűznünk, hogy~az~anvai háng~jelenli ai élső életfontosságú akusztikus

ingert,, amelv a hftszécffánuTáshnz nélkülözhetetlen.-” A csecsemő saját^hangja is fontos "szerepet játszik a passzivitásból az

aktivitásba való átmenetben. Kezdetben a hang egyszerűén a feszültsegTevéze- teslt szolgaija.' AJiarmácíík hónaptaljíezdve a gyermek megkülönbözteti saiát hangját a külvilágból jövő hangoktól. ASokon~n5h tu3~uraBcoJni, a sajátján igen. Figyeli" saját hangját, játszik vele, la-lázó hangmonológokkal kísérletezik.Az első akusztikus utánzásban a gyermek önmagának echóz. {lat hónappal később ezt a tapasztalatot használja fel, amikor az Emyai hangokat kezdi utá­nozni. EzTegyébként a nárcisztikus fokról a valódi objekt-kapcsolatra valő'átté-— rest iá jelzi. Eközben valami más is történik. A hangok - fokozatosan alig észrevehetően - szemantikus jelzésekké válnak. De mielőtt ez bekövetkezne, nagy dinamikus változások zajlanak le a gyermekben.

Mindez az anya-gyermek kapcsolat sajátos, affektív klímájában zajlik.A szeret’e£"és~gyengédség, amit az~arrya gyermeke iránt ~ére«r-ez-,az objektet számára kiapadhatatlanul érdekessé teszi. A gyermek tapasztalatai azért nyernek fontosságot, mert az anyai affektusok^gázdagítják, színezik.TÉzeEre az áfféktusokra a gyermek azután affektusokkal reagal.~Számos tényező" be­folyásolhatja ezt az érzelmi klímát. Pl. a mosoly korábbi vagy későbbi megje­lenése a csecsemének az etetésnél tanúsított magatartása (pl. jó evő-e vagy rossz, éjszaka is fel kell-e hozzá kelni stb.) vagy az anya személyisége, neuro­tikus problémái - kiegyensúlyozott-e vagy aggódó, esetleg tudattalan bűntu­dattal, vagy ellenséges érzületekkel a gyermek iránt, stb. Nem téveszthetjük szem elől a többiszemélv szerenét a környezetben, sem a szociális, gazdasá- — gi7 kulturális, Faktorok, sem a történelmi korszak, sem a hagyomány hatását.De mindezek a hatások kezdetben -.nagyrészt az első.életévből - az anyán keresztül érvényesülnek. Ügyancsak nem téveszthetjük szem elől az ideg­rendszer éyá^érrelrT^entn'ségét - éz"aztinEaxu-6gv amáasi-'foIyamattaiJíaS3“

^5ol^ ik-T)SS7re7~a~ftxnkciók bégyaRorlásával, ami az anya-gyermek kapcsolat- Ean jats zídttrfe—

Az első" objektelőfutár képzésének nagy az elméleti jelentősége.a) Ezen a fokon tér át a csecsemő a belső ingerek recepciójáról a külső

13

b) Ez az átmenet csak úgy jöhet létre, hogy az öröm - kínelv kizárólagos

rEalitás-elv múködésbe-lép. lifeidm __ ^c) A tápyr..hjQgy. a csecsemő„most. már egy. emlékriyűmaLiaz emberi arc)

meg tud őrizni, a Ipfki apparátus tagolódására utal tudatra tudatelőttesre és tudattalanra.

d) Itt mutatkozik meg, hogy a gyermek képessé vált a megszállás mennyi­ség egyik funkcióról a másikra, egyik emléknyomról a másikra való áttolására. A rajzalak (Zeichen Gesatlt) felismerése azt jelenti, hogy az érzékszervi benyo­más szenzoros reprezentációjáról a megszállást áthelyezi egy emléknyomra (ér­zetről -képzetre).

e) A képesség, hogy megszállás kvalitásokat áthelyezzen egyik emlék­nyomról a másikra, megfelel a gondolkodás freudi definíciójának.

f) Ez a fejlődés egy csökevényes én felmerülését is jelzi - elkülönülését az Es-től. Éz az én már képes ce!ira'iiytys7 n1 mOTnáTt"cseTéEvésre, bármennyire ügyetlenek és eredménytelenek ezek Az izomműködés koordinálása egy cél érdekében része annak, amit Hartmann konfliktusmentes én szférának nevez. Az én eme archaikus előfutáránál már felismerhetjük a szintetizáló tendenciát.

Spitz szerint a szintézisre való hajlam az élőlény általános tulajdonsága.g) A magas ingerküszöb védőszerepét fokozatosan az Én veszi át azzal,

hogy az ingerek közt válogat. Ez teszi lehetővé, hogy a mozgásos reakciók közt is válogatni tudjon.

h ), Végül a mosolyreakció fellépte a szociális kap£solatQk.kezdetét Jelenti az embernél.

Ennek a 3 hónapos korban fellépő jelenségnek 9 aspektusát soroltuk fel. Ennek a 9 aspektusnak a konvergenciáját kiindulópontnak vesszük és a későb­biekben egyik-másikat majd részletesebb vizsgálat tárgyává tesszük.

A gyermeki psziché plaszticitása

Az ember a preformált magatartásmódok minimumával jön a világra. Az első életévben — az alkalmazkodási kényszer nyomása alatt számtalan készsé­get sajátít el. Soha többé nem tanul meg ilyen rövid idő alatt ilyen sokat. Ez az emberi fejlődés plasztikus időszaka.

Ez alatt az idő alatt több stádiumon megy át. A mosoly felléptével vé- getér a differenciálatlanság stádiuma, ami egyben az emberi élet leginkább segítségre szoruló időszaka. Az első három hónap végén a teljes védtelenség és passzivitás időszaka lezárul, és a csecsemő kezdi kipróbálni és kiszélesíte­ni azt, amit eddig elsajátított. Ez a kipróbálás egy objekt előfutárral való fo­lyamatos interakciók során történik. Interakciók az előző stádiumban is vol­tak, de ezek jellege megváltozik. Mostantól kezdve a gyermek és a jövendő libidó objekt cselekvések eredményeit cseréli ki. Ebben a cserében éli meg és kutatja a gyermek jelenlegi készségeinek határát. Amikor egy kémiai reakció beáll, az elemek egy új vegyületben egyesülnek, arról beszélünk, hogy a ve- gyület in statu nascendi van, ami azt is jelenti, hogy még könnyen bomlé- kony. A kisgyermek is — noha már megszületett — még in statu nascendi van.

Az átmenet két időszak közt sajátos sérülékenységet jelent. Minden időszak­nak megvannak a jellegzetes traumái. Ugyanaz a történés, ami pl. az első szakaszban nem trauma, a harmadik szakaszban könnyen kivédhető, a má­sodik szakaszban súlyos következményekkel járhat.

így pl-1. Ha egy 3 hónapos gyermeknek megmutatjuk a mosolygó és bólogató

maszkot, rámosolyog.2. Ha egy 7 és 1/2 hónaposnak mutatjuk, utánakap, ki akarja emelni a

szemét, és közben igyekszik a megfigyelő térdére felkapaszkodni.3. Ha egy 14 hónapos gyermekhez közeledik a megfigyelő, aki időközben

barátnője lett és fölrakja a maszkot, a gyermek rémülten menekül a szoba sarkába. Ha leveti a maszkot, a gyermek egy idő után megnyug­szik, de a maszkot sokáig nem meri kézbe venni, végül rábeszélésre kézbe veszi és szeme körül kezdi harapdálni.

Mi történt?A 3 hónapos csecsemőnek még ningfr-obfékQer csak-objelEtglófutága. Nem

tesz különbséget barát és idegen közt.A 7 és 1/2 hónapos az objektkcpy^défr-stádiumában van. A kétféle kapcso­

lat keveredik. Örül az új játéknak, de ebbe a barátnojeTÍS~bevönja:A 14 hónapos objektrelácroban van-az -anyával. Emellett a mellékebjektek-

kel es barátokkal is. De ezeket paég-f&kénfe-külsó t.nlajfkmwigaikról ismeri mpg.A maszk gonosz varázslatként hat. Később is megőrzi vele szemben félelmét, majd dühét. Hiányzik az a folyamat, amit Piaget reverzibilitásnak nevez.

Ha az én szerepét nézzük:az első stádiumban egy-csökevényes 4n--van-&sakT-amely véd4-funkciáját

csak úgy tudja ellátni, hogy az anya kiegészítő éa-kéntműködik.A második stádiumban az én már betölti irányító szerepét, szolgálja a

gyermek vágyait, szükségleteit, törekvéseit és vonakodását. De még nem tölt be védőfunkciót._

A harmadik stádiumban már védőfunkciót tölt be, vészjelet ad, szorongás j§s menekülés az eredmény^ ~~ ” ~~~~

Ez á megfigyeléssorozat azt mutatja, mennyire különbözik a reakció egy ingerre az élet különböző stádiumaiban. Ez nem jelenti azt, hogy a gyermek az első életévben ijesztően törékeny lény. Minden életkor bizonyos ingerekre érzé­keny, de korántsem minden mégha ez mcgüly érfrrrsrPlr ha egy felnőtt ~ embert 15 percig megfosztanak az oxigéntől, ez halálos katasztrófát jelent. A születés alatt ez nemcsak ártalmatlan, de szükséges is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az újszülött érzéketlen, még ha nem is tud érzéseiről beszámolni. A fantázia és beleélés hiánya olyan szörnyű követ­kezményekhez vezethet, mint pl. a csecsemőkön érzéstelenítés nélkül végzett masztpidektomia.

Úgy tűnik ugyan, hogy a csecsfimő.jűbhan-viseli-a^ájdalmaVrrtrrrt-a-felnűtt, mégis Spitz meggyőződésejiogy ezek a fájdalmak valamilyen pszichés heget hagynak vissza, melynek később jelentősége TeKeC.

fannak traumák,,amiket-^feftgyermek sokkal-nehozobben y»acV-miat1a_ felnőtt. Pl. a kfirai-hospitafeséeiQ. (Robertson filmjére hivatkozik: „A two year old '

~goés to Hospital” 1953).

15

Az első életévben a pszichés struktúrának több olyan változása észlel­hető, ami szinte teljes átformálódást, reorganizációt jelent. Ebben a nagy át­alakulásban vannak tényezők, melyek a folyamatot uralják. Spitz ezekre az organizátor fogalmát vezeti be. így nevezik az embriológiában különböző bio­lógiai fejlődési vonalak konvergencia pontjait. Centrumok ezek, amelyek ha­tása minden irányba kisugárzik. Pl. egy ilyen fordulópont előtt az embrió egyes részeit máshová lehet transzplantálni és akkor azonosulnak a környe­ző szövettel. Utána ez már nem áll.

Spitz szerint a kisgyermek pszichés fejlődésében is vannak hasonló kriti­kus csomópontok. (Glove „kritikus fázisokról” beszél.) Egy ilyen kritikus csomó­pontnak az ismertetőjele: a tekintetet viszonzó mosoly. Ez csak a látható jel. Azt jelzi, hogy az addigi pszichés áramlatok integrálódtak és organizálódtak és most mint a pszichés szisztéma elkülönült egységei működnek. Ezek a fordulópontok, ezek az organizátorok a fejlődés szempontjából nagyon fontosak. Csak ha az egyik már megszilárdult, akkor haladhat tovább a fejlődés a következő organi­zátor felé. Ha ez a megszilárdulás a külvilág hiányos integráló működése miatt nem következik be, a fejlődés elakad. Az érési folyamat továbbhalad. Érés és fejlődés közt egyensúlyzavar lép fel.

Az anya-gyermek kapcsolat szerepe a kisgyermek fejlődésében

A kisgyermek külvilága az anya. Ennek a külvilágnak a hatásai egy élő, reagáló és fejlődő egészre irányulnak. Most először a csecsemőnek azokat a reakcióit tesszük vizsgálat tárgyává, melyeket az anya hív elő. Nemcsak az anya tudatos bánásmódjára gondolunk, sokkal inkább arra, hogy az anya egy folyamatosan változó ingert jelent a gyermeke számára. Az ösztönlevezfiíés - különböző cselekvések formájában - a csecsemőnek élvezetet'jelent. Mindenki, aki egy csecsemőt megfigyelt, láthatta a gyönyört, amit a pólyábőTvaló kiszaba­dulás vált ki. A gyermek élvezetét még növeli, ha ilyenkor tréfáiban egy part­ner, az anya részt vesz. Az odatörleszkéöés á párEHGrhez hétrői-hetfET'grőtel- jésebl en jelefitkézík- X^siker örömet szerez, az eredményes magatartást a cse­csemő megismétli, végül uralja. Azt a magatartást, ami j nidárcHoz vezet, el-

'""hagyjaJPanulási folyamat ez, arfálóg azzal, amit az iskolapszichológia „tríal and ~error”-nak nevez~5§^amit-a-jútalom és büntetés erősít. További erősítő tényező, hogy az anya a gyermekének azt a tevékenységétrjagí^y-eaátnáfa kellemes, előmozdítja. Ha az anya hozzáállása gyengéd és anyaiakkor á gyermeknek ngyszötván- min den tevékenysége örömmel tölti el. Ez a gyermek számára a fejlődést megkönnyíti.

Spitz meggyőződése, hogy inkább az anya tudattalan hozzáállása a döntő, mint a tudatoS^Ez két forrásból eréd. P& jSg^kefcaígy hfybateánli: n szabáTyozá-

—sek- szektora („Steuerungsbereich”,'^Sector of controTs”). Szoros összelüggesben áll az anya felettes énjével. A másik inkább az anya léa-jdaáliábdl ered és ,'^könnyítéseknek,’--n«vezhetjülí.'!Í^ utóbbi felszabadító hatású. Az előbbi viszont

""a "Szociális beilleszkedésnek és.a későbbi Abwehr mec anizmusoknak az alapja.A gyermeknek kívánságait és fantáziáit részben le kell gyűrnie, hogy a közös­

ség befogadja. Az anya számára az együttélés gyermekével a gyermeki magatartás

16

észlel- agy ét­ikre az iző bio- rek ha- embrió :örnye-

ó kriti- csomó- jel. Azt is most jontok, ha az

organi- b miatt írés és

in

így élő, okát a sak az ya egy setés - idenki, iszaba- y part- 'feTötel- ; a cse- zet, el- lal and inyező, rtemes, léknek nára a

döntő,ttyozá-jesbenfed ésaszontlapja.közös-itartás

tűrése egykor legyőzött bűntudattal terhelt és mégis oly értékes vágyainak és fan­táziáinak újraéledését jelenti. (Spitz megfigyelt egy irgalmas nővért a lelencház­ban, aki pólyázásnál úgy látta, hogy a csecsemőnek erekciója van és az öröm és a felháborodás keverékével hangjában felkiáltott: „Nézzétek a kis disznót!”)

Visszatérés a kisgyermekkor ösztönszabadságába a felnőtt számára ti­los és veszélyes. Éppen ezért az anyának Folyvást védekeznie Kell a kisgyer­mek csábításai ellen - fólvonultafiai 'elhárító mecfaanizmusaitv-tasadnia.kell, eltolni, ellentétbe Fordítani, scotomizálni és plfbjtani—EknzTTpTTaz igazságai " tudva-tudatlán me^hffMTsífiá~^mást tesz. mint-amit mond. Végül az iskolás­gyermeknek azt' a jól ismert* magatartási szabályt állítja tel: „ne tedd, amit teszek, tedd amit mondok”.

Azegyik hatásos módszer: az aggódás. A gyermeket folytonos veszélyektől kell óvni. A küzdelem az üjjszöpással kezdődik, az onanizálás elleni szankciók­ban éri el^sücspontjáres~vegüriiz eTso sze^iTálTs'lrnpt^tatTrnind^^obbí'Tdő- pőntra való"kTtolásáéft~fDtyikr------------- — -— ----—— ------- ----- — ----------— -----

Anya és gyermek közt sajátos kommunikáció jön létre. Tulajdonképpen nem is értik egészen: egy jó anya honnan tuBjaTaTgj sniiekt! kívánságait. Sajátos beleélő képességről van szóT Kiegészítő páFja'énnek az á"képesség,-amivel a gyermek anyja hangulatait észi*éves7], Ludatüis~é5~ETldTlttMlaii rágyaifa-feagáL,__

Hogyan jón létré éz á'TTőmmunikacio? Freild EntWUif einer Psyiihologie c. halála után megjelent korai munkájában utal rá, hogy a kisgyermek a szükség­leti feszültséget nem tudja megoldani, csupán emóciókat tud nyilvánítani, mellyel valaki másnak a figyelmét felkelti. (Az embernek ez a kezdeti kiszolgál­tatottsága - úja- ősforrása minden morális motívumnak.)

A csecsemő komTmnikán'ÓF -^p?k»7pi filogpn^tiknFnn és párhu­zamba állíthatók az állatok kommunikációjával. Ez Fajtól Függően különbözik.

Hísmeretes pl. a méhek tánca. FriSclT(19cil) Konrad Lorenz (1935) és Tinbergen (1951) számos emlősállatnál, valamint halaknál és madaraknál kimutatta, hogy közlési módjuk emocionális állapotokat kiFejező magatartásokból és hangokból áll. Ezek nem személynek szólnak. A Faj többi tagjaira ingerként hatnak (pl. a kutyák ugatása). Bieren de Haan (1929) „egocentrikusnak” nevezi az állatok beszédét (piageti értelemben) szemben az allocentrikus emberi beszéddel. Az embernél az ontogenetikus Fejlődés erre a filogenetikus alapra rakódik rá, allocentrikusan intendált kommunikációvá változtatja szemantikus jelek és jelzések segítségével. Ennek a Fejlődésnek legnagyobb teljesítménye a szimboli- zációs funkció.

Különbséget kell tenni jel, jelzés és szimbólum közt.Jel egy érzékszervi benyomás, melyet a tapasztalat valamilyen tárgy, vagy

szituáció megélésével köt össze (pl. Folt: kanyaró).Jelzés: olyan jel, amelynek kapcsolata valamilyen tapasztalattal közmeg­

egyezéses.Szimbólum olyan jel, mely egy tárgyat, szituációt, cselekvést, gondolatot

helyettesít (képvisel?).A felnőttek szimbólumokkal érintkeznek egymással. Akisgyermek az any­

jával jelek segítségével kommunikál.Egy kommunikációs szisztéma hallgatólagos Feltétele, hogy a partnerek a

hozzájuk érkező inFormációkat Felvegyék. Tudjuk azonban, hogy a kisgyermek

17

észrevevése a születést követő hónapokban még nem alakult ki. Fokozatosan tolódik el az első életév folyamán a receptorból a perceptor felé. Az első észreve- vések a coenesthesiás organizációt érik. Ezek az észrevevések nem lokalizáltak és elkülönültek, mint a diakritikus rendszeré, hanem diffuzak - egész-jellegűek, mint a szervreakciók. Ezt a recepciót és a megfelelő reakciókat olyan jelek és ingerek váltják ki, amelyek nonverbálisak, nem irányítottak, az állatok egocent­rikus kommunikációjának a fokán állnak.

Három kérdés vetődik fel:1. Hogyan és miért fog fel a gyermek coenesthesiás jeleket egy olyan

korban, amikor még diakritikus jeleket nem képes felfogni?2. A felnőtt ember milyen magatartásmódjai foghatók fel ilyen jelekként?3. A felnőtt általában miért nem reagál rájuk?1. A tanult kommunikáció első fokon a feltételes reflex. Kísérletileg bizo­

nyították, hogy a csecsemő első feltételes reflexei az egyensúlyváltozás ingerére alakulnak ki. Ez a mélyérzés ingerlése, ami a coenesthesiás organizáció része. Emellett mivel a szenzórium még nem működik, ezért a coenesthesiás recepció intenzívebben jelentkezik. Végül ennek a működéséhez kötött a csecsemő élet­ben maradása.

2. Azok az ingerek ésjelek, amelyek a csecsemőt az első hónapokban elérik, a következők: egyensúlyváTtözás. feszültség Ű2.0m. stb.Y tesiíartáSr hő­mérséklet és testi érintkezés, ritmus, tempó, időtartam^hangmagasság, hang-

"szíñ, vibráció, rezonancia, zaj és valószínűleg pgy másik jel, amit a felnőttsem tud szavanna toglamí

3. A felnőtt ember konuauiiik' 'ójából ezek a jelzések teljesen hiányoznak <r. egyTzSmantfküs E.zimból turend£^erh^Etié«üőket. Akinél a xégebbHcom- -mSuKacros kategóriák felfogása nem-tñnt-el tdj.g,sen¿jiz eiüfc_a nyugati kultúraátlagemberétől, túlérzékenynek és labilisnak számít., frvintpl műveszek,lcöltők, aEröb¥ták;~fífiIzsíkűsok, táncosok- sEb. Á nyugati emberben valósággal félelem él a coenesthesiás észrevevéstől. Az anya a terhesség, szülés, szoptatás idején regresszív processzuson megy kéfésztül és &z~az ősi észrevfrv^ggméaCmegint Közzáféftíetové válik számára:

———- Amit a csecsemő felfog, azok affektív jel zések^-amelyek az anya kedély­állapotából származnak. Egy ilyen kommunikáció állandóan folyik anya és gyermeke közt anélkül, Kftfyaz anya szükségképpen“ebbőT valamitis ész­re venn c:' ~ —--7---—

(Shaping the Personality c. 1953-as filmjére hivatkozik, de hozzáteszi, hogy ott csak a felszínt mutatta be.) Ilyen affektív átáramlás (kicserélődés) nyomása alatt formálódik a gyermeki személyiség. Traumatikus élmények sze­repe minimális. 1947-ben mutatta ki, hogy a nenrfeisérf apríí. tnrfgnéspk

Tmmülácíoja a fgMo^T^eKtívlkTTmának neveZfézt." Affektív hatások játszanak szerepét olyan pszichés folyamatc¡kEan7~iTrint -érzékelés, észrevevés, gondolko­dás, cselekvés. Az akadémikus pszichológia újabban az affektivitás egész prob­lémáját megkerüli, miközben motivációról beszél. A pszichoanalitikus teória kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy minden pszichés folyamatnak pl. érzékelésnek, gondolkodásnak, cselekvésnek libidó megszállások eltolása az elő­feltétele, amelyeket az egyén is, a külvilág is mint affektusokat, affektív folya­matokat vesz tudomásul.

Mivel az affektív élmények az első életévben az anya-gyermek kapcsolat, keretében minden más fejlődésnek is úttörői, az objekt előfutár megjelenése kezdete a külvilág tárgyaihoz való kapcsolatoknak. Miután a gyermek mar megszerezte a képességet,- hogy az emberi arcot felismeije, még két hónapig tart, amíg az üveget megismeri, ezt a számára megszokott tárgyat. Az a tény, hogy a csecsen ó első kapcsolata p.gv Rmhej3--l^nveF?Tferk^4-M^aa^Minden későbbi szociális kapcsolat erre épüL-IttJigzdődik ag_aiölyamatr&m&ly- írskr Bprán-a csecgefnŐBoTszociális^emberTlénv, emberi értelemben vett Zoon pofiticon válik. Ebben a kgpcso at )a , y affalKír lfnmmnniVámn alapul reilik Ft kfiTnnKség az emberi Doirs~^~a~termesz állam közt, ahol a kapcsolatok kémiai és fizikai hatóanyagokon, szagokon, ízeken érintésen alapulnak.

Az emberi faj teljesítményeit az tette lehetővé, hogy két lábra állt. Ezáltal felszabadult a keze (a munkára) és a száj és az orális zóna a kommunikációra. Eredetileg a kéz funkciója támasztás és járás, a szájé a táplálékfelvétel. Ez az evolúció során megváltozott; amikor -a-marmok-fl fákon kezdte ¿kör-* kapaszkodó funkciója Wt. pb i^vhen a t,ánlálék&g&r?és funkciójának egy részét is átvette a szájtól. Ezáltal a száj funkciói megkevesbedtek. A hangadás fontossá- ^ növékedett, amit a majmok állandó karattyolása bizonyít (Geschinatter). A primateseknél és az embernél a hangadás és mimika a szociális kifejezés szük­séges fajfenntartó eszközeivé váltak.

Eközben a kéz sok funkciót átvett a szájtól, pl. az utódgondozásban, tisztogatásban, a szexuális aktus segítésében. Az utódok táplálása és gondo­zása frontális, szemköztállásban nemcsak lehetővé, de magától értetődővé vált. Ez csak madaraknál, primateseknél és az embernél fordul elő. Azonban a madarak arca merev, nem fejez ki emóciókat. Az embernél az arcizomzat és a hang mindinkább alkalmassá vált affektusok kifejezésére. Az emóciókat ki­fejező testtartások és magatartásmódok szerepe mindinkább csökkent, ezek mindinkább sematikussá, jelzésszerűvé váltak. Megértésüket a pszichoanali- tikusnak újra meg kellett tanulnia.

Az érzelmi fejlődésben nem csupán az örömtelies. hanem a kínnal teli affek'tirsökn"aFTs ~szérépük van. 1 ar elTTTTfilk"HZ"irrom fFektuso'klrak'A^egye- aik hónapto ezdve a gyermekszívu l.lfcnTS%et~mutat, ha áz~emETTparCner eltá­vozik tőle. A hatodik hónaptól kezdve a gyermek sír akkor is, ha játékát veszik el tőle. Az első eletév második felében a gyermek már ki tudja keresni több játékszer közül a kedvenceij^Qröm és kía-a-kót-kiomelkedő élmény. — Magányos csúcsként magasodnak ki a kisgyerek affektív közönyéből. Az egyik ilyen szem­beszökő élmény az objektelőfutár megjelenése, mely a szükséglet kielégítését végzi és szociális mosolyt hív elő, a másik a partner távozása, amit frusztráció­vá! jár, és sírást vált ki. Mindezek hatékonysága a szükségletkielégítés és frusztráció váltakozásában rejlik - olyan történésekben amelyek hosszú időn át naponta számos alkalommal ismétlődnek.

Az a megállapító hrogy af fekLfv-sgín aetű élmények elősegítik a szituá­ció kuisoTíísérőjelenségei em éknvomainak szerzéaét-áF röpzrEfeétrosszhang- bafTvári" a kétféle sze z.ö. us. ú 1 o fclfogáaoak Megfigyelték,tTögy"síréisz hatására emléknyomok tárolása nagymértékben meggyorsult. Ez összefügg"azzal, hogy az állatok coenest esiás organiz cioja szembesző kőbb, mint az emberé. A régebbi feltételes reflexes kísérleteknél tula donkép-

19

pen antropomorph szempontok érvényesültek. Ez tette a feltételes reflex ki- Aalakulását olyan hosszadalmassá. ba

Az affektív folyamatok mélyén rejlő' ösztönimpulzusoknak a gondolkodás -kialakulásában nagy a jelentőségük. Freud a gondolkodást próba-cselekvésnek eztekinti, mely energiamegszállások eltolásával történik. Ennek azonban előfelté- ebtele: emléknyomok szerzése. Spitz szerint a szociális mosoly az első gondolkodá- kosi folyamatnak tekinthető. (Ösztönkielégítéshez kapcsolódó affektív színezetű gyemléknyomok összevetése az észleléssel, ítéletalkotás, az ösztönkielégítés anti- mcipációja.) Freud 1925-ben az ítéletalkotás vizsgálatában arra az eredményre hejutott, hogy a valóságvizsgálat egyik feltétele, hogy olyan objektek veszendőbe mentek, melyek egykor kielégülést nyújtottak. Az „Unlust”-nak a negatív affek- njtusnak is lényeges szerepe a fejlődésben. id

Gyönyör és kín a lelki apparátus fejlődésében és a személyiség formálásá- ban’Egyformán T ő n f T á “bái®eíyíIOiHfiETiB51 ináktTválnánk,~ez megzavarná

aciótma^au^^^zerkenyszeríti ránk.^z^l^^ataí^^fmsz^^^rl^sziilés h(~7riTtttT~asphvTTnv mfthrarmagzati keringés-átállását a tűdől egzésréTiTeriyszerítT. er~'~~Erzt~T(6 veti azeK s ég és szomjúság, mely az újszülöttet aktivitásra készteti és az er

I, moly a gyermek növekvő autonomizmusát hozza magá- nivaTTTgy TiaTág a fejlődés lépésről-lépésre - frusztrációkon át. És a mai nevelés, amikür ezt meg akarja takarítani Tgyerékflek 'mkábfe-íríievelők nyugodt lelki- mismeretét szolgálja, mint a gyerek érdekét. A

A valóságvizsgálat nem egyetlen funkciója az én-nek, amelynek kialakulá- Ssához frusztráció szükséges. A frusztráció bizonyos mennyisége nélkül, amelyet gtaz életkorhoz mérten kell adagol n i , elakad. Szepen őeldáz- lezák ezt a Harlow-kiserletben a gather-together majmocskák. Majompárokat linevelt fel, akik az egész időt egymásba kapaszkodva töltötték. Ezek sohasem s;fejlesztettek ki magukban olyan tevékenységet, ami a felnőtt majmot jellemzi, se szociális, se szexuális téren. A külvilággal kapcsolatba sem léptek. Ez törté- Snik, ha egy ösztöntörekvés nem szenved semmiféle frusztrációt. k

Mikor frusztrációról beszél, természetesen nem verést ért alatta, hanem olyanfajta korlátozást, ami egy gyermek nevelése közben szükségszerű és csak f(észszerűden engedékenységgel kerülhető el. k

rli

A libidióobjekt képzése_ t

■Hat-nyolc hónap közt a kisgyermek viselkedésében jelentős változást ész- rlelünk. A mIamifíElMlönbséget tesz barát és idegen közt. Ha idegen közeledik hozzá, a szorongás különböző jeTeifTnro±^fr.^Ydűníetét szégyenlősen lesüti - avagy szemét eltakarja kezeivel — vagy felemelt ruhájába temeti arcát, vagy 1hasravágódik az ágyában, takaró alá bújik, esetleg sír, vagy kiabál. A különböző Tviselkedésmódok közös nevezője a kontaktus elutasítása, az elfordulás, több-ke­vesebb szorongás kíséretében. i

.-Spite-szerint-ea smalndi,-szamnpás első jelentkezése. A szorongás fejlődésé- r~tben három fokatkülönböztet meg. A szülési traumát elveti."Az újszülött negatív

~~affektusai diffúz feszültség] áIIapotban^és-Ternrelr-4eveaetésében jelentkeznek. i

20

A nyolcadik héttol kezdve a kinyilvánítások átstruktúráltabbak, specifikusab- bak. Azonban még mindig csak kifejeznek valamit - az anya számára érthetően- de a gyermek részéről még közlési intenció nélkül. A harmadik hónapban ezekből egy kód képződik, amely már felhívás a környezet felé. Az éhségkiáltást etetés követi. Olyan ez, mint egy feltételes reflex, csak ezúttal nem a környezet kondicionálja a gyermeket, hanem a gyermek a környezetét. Itt kezdődik a gyermek mindenhatóságának érzése. De a post hoc ergo propter hoc is itt jelenik meg, a kauzális gondolkodás kezdete. Ha A-t mindig B követi, akkor A-nak hatalmában áll B-t felidézni.

Ebben az időben már vannak félelmi reakciók, amelyek kellemetlen élmé­nyek emléknyomaihoz kapcsolódnak. De a 8 hónapos szorongást olyan inger idézi elő..amelyről még nincs emléknyom?"-- ----_— -----------------

Mi történhetett?Hipotézisünk a következő: Az anya eltávozására már a 4-6 hónap közti

gyermek is kedvetlenséggel reagál.TTS'RorcapoygyefíiiElrgzm’üngásá'traz-okozza; Kcfgy Hem"Sz anya-áz^akj kű iik-hozzaTaKmelrln^zéTeges^ét várja. A felnőtt ember arca~most már nem rajz-alak, hanem emberi arc, amit~az anyai arc emlékével hasonlít össze. Ez az ítélőképesség fejlődését jelzi, és egyben megjele­nik az első szerelmi tárgy, akit minden mástól meg tud különböztetni.

1954-ben Székely egy olyan elméletet fejtett ki a 8 hónapos szorongás magyarázatára, amely a Spitzével szögesen ellentétes. Biológiai alapon indul el. A szem-homlok alakban a filogenetikus „ellenség-séma” kiváltó ingerét látja. Szerinte az anya közeledésére a gyermek az első hónapokban szorongással rea­gál. A tekintést viszonzó mosolyban (szociális mosoly) ennek a szorongásnak legyőzését látja azzal, hogy a szem-homlok alakzatot partialobjektté alakítja libidinózus megszállással. A 8 hónapos szorongás idején ez a partialobjekt visz- szanyeri archaikus, félelemkeltő ingerjellegét.

Noha a szemek az állatvilágban valóban „ellenségszignált” jelenthetnek, Spitz átvizsgálva saját anyagát, a gyermeknél nem tudta megerősíteni Szé­kely nézetét.

Ha a szemek a gyermeknél valóban veszélyt jeleznének, az arc oldalra fordítása megkönnyebbülést kellene jelentsen. Ennek ellenkezője történik. Azon kívül nem észlelt a csecsemőnél az anya közeledésére semmi olyan magatartási reakciót, melyet félelemként lehetett volna értelmezni. Székely nem tesz kü­lönbséget szorongás és félelem közt.

A 8 hónapos szorongásra megjelenik a pszichés-fejlődés második orp-ani?a- tora. A követkéző változások érnek meg, jutnak kifejezésre és érkeznek el cso­móponthoz ebben a reakcióban.

1. Szomatikusán az idegpályák myelinizációja elég előrehaladt ahhoz, hogy az érzékszervek diakritikus funkciót, végezhessgnek^a . affektusok koordinációja lenetsegessé~váTiíT éiTa törzs-izomzat — átirányított cselekvés szolgálatába

és eírvefisulVO'zás szaHályozajaKoz]2. EleP'eildQ-AmlpVnyOTri nrryn^wrt-nllj(-¡7h< -rwőnfjTr -

kább Komplexszé válhasson. A gondolkodási folyamatok és az ebből eredő cse- '"tekrés-surnregmduláya uz'éiTszisztémák működésének egyik alapja.

3. A pszichés organizáció számára — éppen az irányított cselekvésformák megjelenése miatt — lehetővé válik az affektiv feszültség irányított, intencionált le-

21

vezetése. Ez a pszichés ökonómiá javítja. Az én rganizációja strukturálttá válik, énésTSs7én és külvilág, én és nem én elhatáröTó3ik. AHbidinózus és ágfesszí’rösz ' íon lassánEülönválik. Mindez egyobjektkapcsolátonbelül, affektusok és magatar­tásmódok kölcsönhatásaként alakul ki és az objekt felépítésében kulminál. Megje­lennek az első Abwermechanizmusok is, mindenek előtt az identifikációk.

Abehavioristák szerint ez az objekt csupán egy tárgy, ami kognitív konstanciát nyert Azonban nem közömbös, hogy ez az első tárgy a kognitív konstanciát nem csu­pán az optikus, hanem az affektív szférában is, vagy elsősorban ott nyerte el

—A-S-hÓnapos szorongás időpontja ingadozóbb, mint az e< dig eírtjelfínsége- ké. Ez arra vezethető visszarEöiv^kétindi^uümnEapcsPlátahak kövejkeamé^ ye. Egy diácTbelscT világában alakuk-A külvifágesal^ultúra tenyezőííoíis függ.

Érre Margaret Mead müveiben számoFTrappáns peldaTnytíjtTPTT Baii szigetén az apa igen hamar helyettesíti az anyát A Samoa törzsnél egy anya helyett az anyafigurák egész sora gondoskodik a gye mekről. Anna Freud megfigyelése szerint azok a gyermekek, akiket gyorsan változó gyermekgondozónők neveltek fel, képtelenek egy anyai személyhez kötődni - a diád helyébe bandákát helyez­nek. Ezek az osszehasonlító kulturpszichológiai adatok arra figyelmeztetnek, hogy milyen hibákat kell elkerülnünk.

Az ösztönök szerepe és fejlődése

Eddig az objektkapcsolatok fenomenológiáját fórként tipikus és strukturá­lis szempontból néztük. Most megnézzük, a dinamikus szempontot, elsősorban az ösztönöket. Születés után z még-nom di e e ci "ló nak el gymástól. EzLaz elsó~lKaraíYriiohápVinn,Jcfw -Q'7iT-- b°. események soíánT'melyek az anya és gye meke interakciói. Ekkor a libidinózus és agresszív ösztön élesen elkülönül. Ugyanis az obiektelőfútár idetén a gvermftknekmégXét^Kipk±ip van, egy jó és egy rossz. Ez' a preambívalens stádium (Ábrahám 1916). Egy jó anya,

—akfloSlégíti és’ gy'rossz, aki megtagadja ragyái kié égítését Az egyik a libidót, a másik az agressziót köti magához. A kettő egyesülése csak a hatodik hónán

^^ységgX^K^fekétele'ennekr^^eml^e^^m^gorzo tevekeTíységének és ay én mfeegráló'képessegenek fejlődése. Az_anya jó aspektusai sokkal erősebbek, mint a rosszak, és ezért ezen első obiektkapcsölátBán a libidinózus nsztöojik-waxinflk

^•tiílsiílvban De'áz „objektek” összeolvadásávalaz ösztönök is összemosódnak.Az anya « jn'ps~?n!ictgg b^MT<nzn1~g1t^éTbfrálliÜiflHTrTTz p vik~ 7?^messze-

menoen kulturális be atásoktól függ. Pl. a második világháború előtt előírtak az anyának — Am kában — hogy e zelenTmegnyilvánulások nélkül, 1 árgyilagosan ke­zeljék gyermekeiket, pontosan tartsák be a szoptatási időket stb., ne öleljék ne csó­kolgassák ókét. Legfeljebb a homlokukra adhattak egy csókot.

1940-től kezdve nagy fordulat következett be az ellenkező irányba, amely végül egy olyan nézetben csúcsosodott ki, hogy a gyermeket meg kell szoptatni, valahányszor ilyen kívánságot árul el. Ez túltápláláshoz vezetett. Mindkét irányzat túlzás volt.

22

t

hi qvönvör kedvéért. A következő lépésben már a motoros levezetést is korlátoznia kelth ez szükséges; oíyan folyamatókhoz, mint'a göndölkudátt, ítélelalkulás. IlOgy-gr gyermek ezeket a korlátozásokat megtanulhassa, ebben nagy szerepe van a jó és rossz objekt egyesülésének egy személyben, az anya személyében.

A fejlődés továbbhaladása a második organizátor megjelenése után

A személyiség ettől kezdve gyorsan strukturálódik. Komplexebb szociális kapcsolatok állnak elő. A gyermek fogékony lesz tilalmak és engedélyek iránt. Résztvesz szociális játékokban. A nekigurított labdát visszagurítja. Ha kezünket nyújtjuk, kezet ad. Ha játék közben azt mondjuk határozott hangon: „Nem, nem”, fejünket rázzuk és ujjunkkal fenyegetjük - játékát félbeszakítja. A tér kitágul. Ad­dig az ágy rácsáig ért. Ha játékot nyújtottunk feléje, kezét kinyújtotta, de csak a rácsig. Most - 2-3 héttel a nyolcadik hónap után — kinyúl a rácson át és a játékot meerapafljá.1S~gszj§!es ^üBeremdálÓdik ~RKKpn_az pry lmpk az úttörők. Két hó­nappal azután, hogy a gyermek anyját minden mástól meg tudja különböztetni - már az egyik játékot is megkülönbözteti a másiktól, kiválogatja a kedvenc játékát.

Ekkor, ha egy csengettyű végére hosszú zsinórt kötünk, a csengettyűt megszólaltatjuk, majd a zsinórt a gyermek ágyába helyezzük, a zsinór segítségé­vel ágyába húzza a csengettyűt. Ez az első lépés az eszközhasználat felé.

Az első év végén árnyaltabb magatartás-módok jelennek meg. Meg tud­juk különböztetni egyrészt a féltékenység, ingerültség. HuRTfriOTségr-birtote piTvágy érzelmeit, másrészt íT spprptpt, t-EjTészkedés, ragaszkodás7~oröm, ellgege^EsegTfzeTmenr. ' —w

Ebben az időben az azonosítási mechanizmus már iól felismerhető. A gyer­mekek 10%-a már 3-4 Konapios korban utanözza a felnőtt arckifejezését, de ezek kivételek. Ebben az időben éppúgy, mint az észlelés, az utánzás is globális. A csecsemő utánozza a száj széthúzását vagy csücsörítését. Igazi utánzás a 8-10 hónap közt jelenik meg. Pl. labdagurításnál a gyerek utánozza a felnőtt arckife­jezését. Az arckifejezés utánzása még gondolati tartalom nélkül játszódik le, tehát csak előfutára az identifikációnak.

.Az anya beállítottsága, a diád érzelmi klímája gyorsíthatja vagy lassíthat- jajjJgjlMést A7 anya utánzása, cselekvési minták átvétele a gyermek növekvő önállósodásához vezet.

A beszéd előtti stádium végén tartunk. Ettől kezdve a szociális kommuni- ^ácroTTiirrdinkáblTSzémantilíusjelzésekkeltörtenilí. EbbenliFrdobeTr-máf-szeie— pelnelTsza'v^k', de' erek“még7 űri. globális szavak, verbális gesztusok. Tárgyat is jelentenek, de cselekvést is, vágyat, hangulatot.

Az emberi kommunikáció erdete és kezdete(A psziché harmadik organizátora)

A második organizátor megjelenése előtt az anya közlései a gyermekhezjnfnf.tak' pj Rt.iiil kw.rlv* a pyp.rrTH -rri zgagi

"képgssege mind naivabb, birtokba veszi az~egész szobát. Ilyenformán megnő az anTarterre-szgygüe'. MindTevésbé iránvítiagyermékétközvetlenűT,~rniridgyak-

23

rabban a távolból, szóval, mimikával. Természetesen az anya eddig is beszélt gyermekéhez - a szoptatás, tisztábarakás stb, tevékenységét szavakkal kisérte

amire a gyermek hosszú, lalázó monológokkal válaszolt. Ezeknek azonban csak hangulati a tartalmuk.. Most azonban mirid gyakrabban hangzik-feLezJa szó: „nem, nem”. Felemelt ujj és fejrázás kíséretében. Egy idő múlva ezt a gyermek maga is átveszi.

Ezzel megj e l e n i k s z e m a n t i k u s jelzés a gyermek életében. Eddig is használt szavakat-™ de ezek kátértelmúek_ voltait. Ez U &5Ö! „Ifíama”

~jeí§n tette a személyt, de azt is: „éhes vagyok”, azt ísr~,'jol érzem magam”. A „nemlrz.figyértelmű.

A tagadás gesztusának birtokba vétele szóban és mimikában - egyben az _ dscfaíásztrakt fogalom megjelgaáSiéLisjidzLa-^SöíSEÍp^icEe^i. .Nemve^et? ''hetjük le égyiSroröetTáz utánzásból. Ugyanis nem ugyanazokban a helyzetekben

használja, mint az anyja. Éppen ellenkezőleg: amikor a gyermek cselekvési késztetése a szülői tilalommal összeütközésbe kerül, vagy amikor a szülői köve­telménnyel szembeszegül. Ez egyben ugyanannak a gesztusnak alkalmazását jelenti különböző általa választott helyzetekben — a helyzetek közös vonásainak összevonását, absztrakciót. Spitz szerint ez nem magyarázható szenzorius em­léknyomok kumulációjával. A következő tényezőknek tulajdonít szerepet:

A Zeigamik kísérletből tudjuk, hogy 'befejezetlen feladatok tartósabb em­léknyomot hagynak vigs^a, rmnt-fl-befejezettek—A szülői heavahknzaT b

. j ie k i cselekvés végigvTglét megakadályozza Ezek a cselekvesek teháTkönnyeb-_ ben repröaMbáffiStolT ---------------• - ,

Ezen túlmenően az anva minden .nem” .ja •jffflVliv fm«i7trnrin n számára Egyben - akár egy tárgyat nem kap meg, akár az objektkapcsolat 'aítala'ittvant módját akadályozzuk meg - ösztönfrusztrációról van szó. A sza­vak, gesztusok a tilalom az élmény, amelynek során a~früsztracio történik és ennek emléknyomai specifikus affektív megszállást nyernek. Ez egy olyan kor­ban történik, amikor a gyermeki személyiség metamorfózison megy keresztül, a nárcisztikus kor passzivitása elmúlt, az aktivitás hulláma önti el. Ez objektkap- csolatában is megmutatkozik Az aktivitás visszaszorítását nem tűri-könnven»A. frusztráció kínt jelent és az Es^bőlaz agresszió előtörásét-hívia ki.

A gy ermeTT Fri n'fti ktresba- kejjijTAz^iiiyához fűződő libidinózus kapcsolata és az anyára irányuló agressziója ütközik össze..A kiút egy elhárító mechaniz­mus. az identifikáció megjelenése. Azé a formáé. an5t^T~Freud ugynevez: azonosítasa támadóval. ” ^

' ""A'folyamat~-feefrát'a következő: a tagadó gesztust és a „nem” szót a gyer­meki én mint emléknyomot bekebelezi. Az affektív kín-megszállás a képzetről leválik, ez a leválasztás agresszív nyomást hív elő, ami asszociálódik az énben az emléknyommal. Mihelyt erre a fokra eljutott, megkezdődhet a dac-korszak.

A-^em ”-birTOkba-jyétel£-a harmadikorganizátor megjelenését jelzi. Mesz- szemenő változások kiindulópontja. "

A támadóval való azonosítás szelektív folyamat. Az anya magatartása három részre bontható: a kifejezés (szóban, mozdulatban), a tudatos gondolko­dás és az affektus. A gyermek ebből megérti a kifejezést - nem érti meg az anya gondolkodását, racionális gondolkodásra még nem képes - és globálisan felfogja az affektust. Ebben az időben tulajdonképpen két affektust különít el: az érte és

az ellene valót. Ez azelőtt is így volt, de az affek tus-nyilvánítás módjában lénye­ges fordulóponthoz értünk. A cselekvés helvéha-a sgó-láu, a közvetlen kommuni- káció helyébe a távolból történő —s

Ez taían^iüIeglWt'ft&al ) d 111 npnnt az egyén és a fai fejlődéséb e- Itt kezdőSik a zőon politicon. A tagadás, amely az első szemantikus jelzés és az első elvont fogalom - agresszió megszállások útján jön létre. Spitz szerint ez minden absztrakcióra jellemző. Első lépés: az észlelésről bizonyos elemeket agresszív energiafelhasználásával lehasítunk. Második lépés: az én szintetizáló tevékeny­ségével lehasított elemeket egy szimbólumba vagy fogalomba vonja össze.

A gyermek először a mimikái gesztust veszi át. Már az első év végén fejrázással fejezi ki a tagadást. A fejrázás nem fejezi ki a tagadást valamennyi kultúrkörben, de mégis legelterjedtebb tagadógesztus a földgolyón. Biológiai és nem fiziológiai gyökerei vannak. Szopás előtt a csecsemő kereső mozgásokat végez, közben fejét ide-oda forgatja. Mirkowsky (1932) kimutatta, hogy kereső mozgások már a harmadik hónaptól kezdve a foetusnál kimutathatók. Mások emlős állatoknál mutattak ki hasonló mozgásokat a szoptatás előtt.

Ebben az időben tehát a fej forgatása közeledő mozgás, mely a harmadik hónaptól kezdve fölöslegessé válik és megszűnik. A hatodik hónaptól funkciója megváltozik. Most már a gyermek ha az étellel megtelt, elfordítja fejét az emlő­től vagy a kanáltól. Mindkét esetben motoros magatartásról van szó, amelynek funkciója van. Az első esetben a táplálék felvevése, a másodikban a táplálás előli kitérés. A fej fordítása csak a 15. hónapban válik egy olyan gesztussá, amely absztrakt gondolatot fejez ki, amely személynek szóló közlést tartalmaz.

Az igenlő fejmozgás semmiképpen sem állítható a tagadó mellé, noha ép­pen úgy világszerte elterjedt. Itt azonosításról, mint elhárító mechanizmusról aligha lehet szó, hiszen minden magatartás kezdetben igenlő jellegű, kielégülés­re törekszik. A kereső mozgásokban fejbólintás nem szerepel. Ellenben a 3. hónaptól kezdve, amikor a csecsemő nyakizmait már innerválni, fejét tartani tudja, - ha a szoptatásnál kicsúszik az emlő, egy bólintó mozgással fölé hajol. Ellentétben afeirn7ássa|, yr| p 1 v n pk. fimk c i rí jnjt fejlődés során változik, a fejbólin-t5s~ megőrzi eredeti megerősítő szerepét. A masöclTk'eletév foiyaman~S7Bmafttis_-luls gesztussá válik'

„Igen” és „nem” fejlődéstörténete jól jellemzi az archaikus magatartás- módok későbbi sorsát. Egyben alátámasztja Freud hipotézisét az ősszavak antíthetíkus jelentéséről.

III. rész A patológia

Láttuk az első obje^Jkap^alatJ«etimlását_és annak három fontos fordu-iQpontját^orgTrmzatőrát! ' ——------ /

, e sót a szociális mosoly megjelenése jelzi és megfelel az ohjektelóTu- tár foknál?? 'v — 2,^A második jele a 8 hónapos szorongás és mepfelel a valódi obiektkép- z esnek." " ---- ----—

25

3. A harmadik jele a tagadó gesztus és szó elsajátítása és ez együtljár az Iső íjwí'

Itattuk, hogy a gyermeki személyiség valamennyi összetevője az objekt- kapcsolat keretében fejlődik. így a percepció, az én-fejlődés, az emlékezet, a

' ‘ go^öITto?tfe"TTZ-3^ Ennek az'egész folyamatnak föhajtóereje az affektivitás. anya és gyermeke~Tt zt lejátszódó affektív kölcsönha-

-- -4ásokrNÍ5fmairs esetben az anya és gyermefe 4t©lcsöö«8€n--öctínek_egymásnak. .Abührdah&n-asr-a&aktív ka&e&elatban v-a4a-m.i zavar_támad. pl- az anya hiánya vagy patológiás személyisége, férjével való rossz kapcsolata, az anyaság elutasí­tása, vagy az anya neurózisa stb. miatt, ott a gyerfik»éi-pateiügiás-jeí««6ége.k gépnek fel.

Ezeket a zavarokat két fő csoportra oszthatjuk;I. Az anya-^ypT-mpk Vappsnlnt, inrHp-Wpt (ungeeignet-alkalinatlan)Tl~7tz'anva^n/errnek kancsolnt rpszhpn vawJzeljesen hiányozik- Az V¿~np nnvn ^AirVmhTxTkrreráíTQnf.kónfc-hat^A második cso-

portbán affektív hiánvhelegségről van szó.

I. Pszichotoxikus zavarok

A) Leplezetlen elutasítás

1.) Prinif;r.aktív elutasítás,Az anya elutasítja az anyaságot, ez a hozzáállása a terhességéhez és a gyer-

mekhe2^gy^ánt-.-Va}ószÍTrŰle‘ agenitális szexualitáshoz is. Agyermekekmeghal- nak vagy elha£p4áfe-oket:~tegiobb csotbon örekbefegadó szűlőkhözJterülneE..

2.) Primer passzív elutasítás'• AganyaR nem tűdnalT'SEőpíatni (noha az emlőből tej fejhető). Az emlőbim­

bók fíeín emeIEMrrek~eiŐ7 aTneTInfek nincs turgora, az anya érzéketlen, merev arccal szoptat, tárgyként bánik a gyermekével. Az újszülött könnyen~ktffiiá"ba Kerül, és életét nehéz megmenteni. Kevésbé kiélGzetf'eseteTctíen a csecsemők

4^ányrmkrA3regyi1t"tlyérresitBen három hét múlva az anya grippében megbete­gedett. Amíg távol volt, a gyermek nem hányt. Hat hét múlva az anya vissza­tért, és 48 órán belül a gyermek ismét hányt.

B) Primer aggodalmaskodó túlgondoskodás

Levy írta le 1943-ban az anvai overprotection tünetcsoportját. A fogalmat eléggŰla5an”haszn áljuTT

Spitz ezt a jelenséget találta meg a „háromhónapos kólika” hátterében. Ezek a gyermekek a harmadik hét végétől a harmadik hónap végéig minden délután bőgnek. Széklet normális, időnként kisebb hasmenések. Atropinnak igen csekély a hatása. Lewin és Bell (1950) 28 ilyen csecsemőt írtak le, vala­mennyit anyjuk „self demand” rendszer szerint szoptattak. A tiineteket nagya­nyáink módszerét követve, cuclival azonnal meg lehetett szüntetni.

26

Különböző szerzők hipertóniásnak írják le ezeknek a csecsemőknek az izomzatát, különösen a hasizmokat. Intégetbenjneveit csecsemőknél a három hónapos kólika sohasem fordult elő.

Spitz szerint két teiWézS~Óspzeiátszása hozza létre: ^ázoinzat fokozott tónusa és spasmuskésESége, mint alkati tényező ás a szorongó - esetleg revtett bűntudata miatt szorongo"-^ggodafffiasköHóanya nem tudiaiilismerni.^olrvsa.

"■ gyermek mikor sir~ehseg miafT, fis mikor más okból éstúLg^akran megszoptat- jár A túlterheTTemeszTotraktus feszültséget hoz Iétre~a gyermek a feszültség

~ lizOnnálTTevezetpgpt TWv n ja'—pfr£ phhpn gjgPTban i'wnk wi. aVáTTtatTán rendelke­zésre. A 3. hónap után azért szűnik meg a betegség, mert az aktivitás növekedé­sével ajeszültséglevéziétés számoajy ű^lnyítilrnreg:----——_ ______

C) Manifeszt aggodalmaskodásban megnyilvánuló ellenséges érzület

. Ilyen anyai beállítódást talál a csecsemőkori ekcémánál. Ez a kórkép az első éV-Tná^^iOe^KnlgEl3fcEIg5la!I52§5^EJx!során kimúlik. Nem sikerült se a sten- Htas~terén elkövetett hibákra, se allergénekre vissza veZf.Ull. A börtönhöz csatolt csecsemőotthonban 15%-ban fordult elő (202-ből 28). Ezeket hosszú időn át figyel­ték anyjukkal együtt. A csecsemőknél a bőr-reflexek feltűnő élénkségét találták. Az anyák infantilis személyiségeknek bizonyultak (tesztek, megfigyelés alapján),

'“akik szorongva gondozták gyermekeiket, nem mertek hozzájuk nyúlni, gyakran másokat'kertek meg, hogy tegyekToket tisztába. IldiigtuLaLLák, högy egy ilyen pici lénynek a TegkiseToD elovigyázatíaniagTi~megáfthat. Ez a túlzott óvatosság már rejtett agresszióra volt gyanús. Ez azonban az anyák viselkedésében lg riiégmutat™ között: pl. Véletlenül megszúrtak vagy leejtették gyermeküket. Ez az anyai gon­doskodás szorongással és agresszióval keverve ellentmondásos affeMTvjelzeseket nyújt' a gyermekhekTA'Pavlov-laboratórium egyik kísérletében a bőrről vallottak IrrfellélteTT-TCflexeker, a bőr különböző pontjainak ingerlését serkentő és gátló in­gerként használták. Ha ezeket a pontokat túlságosan közelítették egymáshoz, ak­kor kísérleti neurózis támadt. Az egyik kutyánál (később többnél) azonban nem kí­sérleti neurózis lépett fel, hanem ekcéma. Hasonló helyzetben van a csecsemő, amikor az anyától származó ingereket ellentmondó jelzésekként kell feldolgoznia.

Spitz szerint itt is két tényező működik közre: tr^bőrTőkozottreTte^^rleKgoyalgé"2. "AFanyak részéről - testi - bőrérintkezés kerülése, ami a gyermek számá­

ra megnihezTírax^árir’primer .«nyál sdjdL lécének tekintse. A^tjs jrrgmflíatn ánk, a bőr libidinózus megszállásáról yan szorEzek~á ffVerffiekgft egész érzelmiTejlődésúkbén elniajadtí^^'5g~ékcemás gyermekeknél nem völt észtelhető & ílivolc hónapos! s r»r?inffi s.

D) Gyors oszeillálás elkényeztetés és ellenségesség közt

Az intézeti gyermekeknél gyakran, találkozunk, a,jaktálás tünetével. Az első év második felében kezdődik, először térd-} után ülő és álló helyzetben is,

27

Spitz Katherina M. Wolffal együtt átvizsgálta a csecsemőotthonban nevelt gyermekeket autoerotikus tevékenység szempontjából. Azt találták, hogy a 170 gyermekből 87 az első életév egy bizonyos idejében jaktált. 83-nál ilyen jelenséget nem észleltek. Örökletes vagy kongenitális tényezőre ezt a különbsé­get visszavezetni nem sikerült. Az okot a külvilágban kellett keresni. Az intézet­ben táplálás, higiéné, játék, stb. minden gyermek számára ugyanaz volt. Az egyetlen varialitás külvilági tényező: az anyai magatartás. Ag anyák személyi­ségét a következő, vonások jellemezték:, extrovertáltak voltak, gyorsan kötötte* iríEenzfv, pozitív érzelmi kapcsolatokat és agressziójukon hiányosánüráTKödtak. Gyakran voltak induIátMtöréseik. Infantilis' személyiségük miatt ezek követ­kezményeit felmérni nem tudták: A börtönben gyermekűk volt az egyetlen, aki felé erzelmi labilitásuk korlátlanul megnyilvánulhatott. Gyermekükhöz való vi­szonyukban a„túláradó gyengédség váltakozott dühvei és dii^aiaggaT.'. ES az ellentmondó magatartás a gyermelTszamara megnehezíti egy egeszseges libidó- objekt kialakítását. A Jó” és a „rosszl obiekLnem egyesül.-Ahol nincs stabil obiekt. ott a lövendő kapcsolatekban^em^lakiil-kLRp-v mep;határoaftfrtrelvárási modell. Minden új kaPCSolatLkalandr-kísftrlet-fts-veszély-

AzZő^ieEIKaucsolat hiányos kialakulása miatt a libidionózus ösztön au­toerotikus tevékenysegben vezetődik le. Ázerogon zónák~rnellett, nrnferrrtlapro- san-erogerrizátt zónák' is találhatók, pl. gyermekek a fülűket csipkedíTT, haju^ MrTmzögatíalC^ÍTÍuTtáf~^pgrjak7 Freutfnreg^Hirpít;jn. "húg v inkébb-ag-inger

vni,nftsége-vá ja~kT á"gyönyörérzést, és nem a testrész, amit ér. Ilyen gyönyört kiváltó inger a ritmus. ' “

Az orális, anális zónákra, genitáliákra, stb. vonatkozó autoerotikus tevékeny­ség már az objekttel való kapcsolat nyomán mint szekunder narcizmus jön létre. A jaktáló gyermeket az.oiiban-íi4iiáfty©3H«afektdatlauail3ektkapcsolat nem engedi kmőni á pnmer narcizmusból; mplynplf tárává a prypi-mpk sajat teste? ’

E) Azanya ciklikus hangulatváltozásai

A börtönhöz csatolt csecsemőotthonban 16 csecsemőnél, az akkori létszám 10%-nál az első jáletá^Máge.-felé koprofágia lépett fel. Igen ritka tünet. Spitz egész anyagában (393 csecsemőtfi^eItSkTíltígrsziszíema£IIa^^)'eEBen"az élet­korban csak ennél a 16-nál észlelte. A 9. és 15. hónap közt jelentkezett. A gyermekek magatartása igen sajátos volt. Ágyukban ülve vegy állva, kezükben dió nagyságú székletdarabokból kisebb golyókat készítenek és ezeket szájukba dugdossák. A hozzájuk közeledő felnőttre barátságosan rámosolyognak. A szék­letdarabokat neki is kínálgatják.

Korábbi tapasztalatok alapján itt is az anya-gyermek kanr.solat. zavarát, tételezték fel. Ezért megvizsgálták az anyáR ’izemélyiségét és a következő meg­lepő 'eredményre jutottak. A 16-ból 13-nál pszichózist diagnosztizáltak, 11 dep­ressziós volt, 2 paranoid. 3 anyának nem^ltTtegnóa^^egyezék' küzntwifkös-

'Tságöt'kŐvéCefreT!Á~'TTopFflfág'~gyermekek anyái közt 69% volt depressziós, a nem koprofág

^&rras!^ls^anxáÍ^ozrcsaÍr^%T-A^presB7fy^^115ir2^6 hónapig~tartoTEakT Ez­alatt az idő alatt az anyák Lúlgondoskodással leplezett erős tudattalan ellensé-'

28

ges 'ViMÍl^W-fnnl-itt’Tlr -gyewaekeik irányában, r' koprofág gyermek anyja hibá­jából sérüléseket szenvedett, pl. megégtek, leforrázták őket, egyet az anyja fejére ejtett, egy majdnem megfulladt a fürdőben. 7 esetben az anya az első hónapokban szeretetet mutatott gyermeke iránt, aztán~vált ellenségessé. 5 esetr-~ ben az ellenkszőfét latták. T4-rőT hiányosak a feljegyzesek.)

A koprofág gyermelt sajátos állapotban van, ami a pszichiátria körébe tarto­zik, de nincs számára megfelelő meghatározásunk. 10 közülük deprimált benyo­mást keltett. Ez nem azonos az anaklitikus depresszióval. Anaklitikus depresszió­nál a gyermek csak a depresszió oldódása után mutat orális tüneteket. Emellett a koprofág érdeklődést mutatnak környezetük iránt, csak sajátos módon.

_ Ösztöndinamika szempontjából a koprofág gyermek elég ideig áll kancso- latbán egy szerető anyával ahhoz, hogy az öbTéktlcéiOiZŐdgFlneg I j jon. Aztán

itleig" varTTcan csólaiban egy ellenséges anyával ahhoz, hogy egy uj oBjekt- ial.aV.i11 j n ■ Hhrl nbjpkf mppns veszenJMbe-mtígy.' A székiéi egy

Csaját testéből származó réSzpami szekuncíer”narcis z d ku s megszállás tárgya lesz. A depressziós anya a saját orális tendenciáival indukálhatja a gyermeket. Fontos szerepe van a fejlődési fázisnak. A koprofágia olyan korban lép fel, amiéppen átiTipnet a? firfllitá ri r.n nr. rm litnr, -kfi-Tt: ~Z ' *----------------- '

Anna Franci kifejezése szerint a gyermek követi anyját a depresszióljaJSpitz ehhezfhozzáfűzi, hogy megvalósítja az anya tudattalan oi áliy bek ebei e2otendenci- áját. Akoprofágiánál teKaflTkövetkező három réfevans --------* I~. Az an amit a üv ellnek visszatükröz. Ez előfutára azidentifikációnak.* 2. Reakció a jn~nhjekt, elvesztésére.

■tf'A Í?zis- specifikus tényező, (orális-anális)

F) Az anya tudatosan kompenzált ellenséges érzülete

Erre nagyon kevés példánk van. Nehéz észrevenni. A gyermek reakciója: hiperthymia; kifejezetten csak egy későbbi korbanmagatartása tudatna konfliktusból ered. Á~

—exhibnrórusfiTkíelégülést nyújt - nemTIBiHoöbjtíkL Ezt'aZ anya maga l^észreve^ TzíTíunfudata van, kesernyeseii kenetteljes gyengédséggel" kuilipyiizál. Ez a inagaFartás "rendszerint értelmiségi szülőknél tördul elő. Az apa rendszerint agresszív, munkájában sikeres, a gyermekhez való kapcsolaCaBafTerzeíSnidús,

JiaagcaT4áé«lcéTrt'd'urv'a. ------ *------ ~ “* “<---- "Agyerm'ékék tárgyakkal ügyesen bánnak (a szülők bűntudatuk miatt játé­kokkal árasztják el őket) a második életévben hiperaktívak, interperszonális kapcsolataikban közönyösek és a közeledést ellenségesen fogadják. Abba a tí­pusba tartoznak, amit John Bowlby (1946) agresszív hiperthymiásnak nevez.

II. Affektív hiánybetegségek

Az eddig felsorolt tünetcsnnortokért egy-kvalitatív ténvp.ző volt felelős, az anya^Tzemetyísége7~ézert került a vizsgálatok középpontjába. Most olyan tünet­

29

csoportokra tért át, ahol kvantitatív tényezőyeLkell számolni:.-az anva fizikai T távollétével, betegség, halál, "vagy a gyermek kórházbaszállítása stb. miatt. Az anvanoHM vag^glégteleiiTVagy praktikusmr imTCg~jelénTA anyai afféktivitás áramlása a gyermek Tele~rlszben, vagy teliesenTyTanyzik. Ennek megfeleljen . két töneibcsoportötiszIélflmkiazJaiiak]itiEiiis3epressziőtés ahospitalizmust.

A) Az anaklitikus depresszió

123 gyermeket figyeltek meg hosszabb időn át a csecsemőotthonban (ez a szám később 170-re emelkedett). A gyerm ek ek trihhs~égp j.űlVap7 rn5~fE;i n élt, az anyával, jól táplálkoztak, derűsek voltak. Az első év második felében még- is~~kjyalt~ p.pv csoport. szamszennt tíz gyermek, akik előbb sírósalTjettek, majff”ézt a kontaktustól való idegenkedés váltotta fel. Az idő nagyreszet'

-ágygkhan hastikm~flk v i~ t f I tf ttfkT-fcjtHrit a külvilág életében'"nem kívántak resztvenni.

" ~ áTTapnTRéFtlárom hónapig tartott, folyton romlott. Testsúlyuk visz-szaesett, egyesek álmatlanságban szenvedtek. Arckilejezésük~ merev volt. A kapcsolat felvétele, .mind nehezebbé vált7~Egves es etekfiérTlsJk érült elutasító magatartásukat oldani, ezek ilyenkor kétségbeesetten kapaszkodták a felnőtt- ber: ~~

- Híj az állapot 3 hónannál tovább tartott, letargiába ment át, a motoros meglássúbodás kifejezettebbé vált, az arckifejezés merevsége állandósult, a fej-

^Valamennyi gyermeknél egy közös adat szerepel: anyjuk a 6. és 8. hónap között kb. 3 hónapos mppsraEttáB nélküli időre elkerült. t.oh'ik .(pl. betegség ffllatt). A vi^zaesésa fejlődésb.en arányos volt az anva távollétének ideiébe. Az

fejlődül PRezdett, azonban a fejlődés finn ni n.Lnztliben lendült fel ismét, mennél hösszaBEyHEaiavűIIét.“ Ázért beszél anaklitikus depresszióról és nem egyszerűen depresszióról, mert itt a depresszió a szükségletet kielégítő obiekt eltűnésének közvetlen következmé­nyé. A felnőtt depressziójában egy szadisztikus felettes-én üldözése is szerepel.

Súlyos anaklitikus depressziók csak ott léptek fel, ahol előzőleg ió volt az anya-gyermek kapcsolat. (65,5%” súlyos, 27% könnyű). Ahol a kapcsolat nem volt ió. csak ^%-ban lépték fel knnnvn depressziók. Ezek is inkább az elscf„pszidfö-~ toxikus” ártalmak következményének tekintendők.

B) Hospitalizmus

Ez az anvai fiffektiisak feljoa-megvonásának a következménye. Ha a gyer- mek elsoeleitévében az ohiektkancsolat, több7 mint öt hónapig hiányzik, fokozódó

tünetei jelennek "meg, ami legalábbis rész­ben irrevPT-yihilisnpk tűnik. Az előzetes anya-gyermek kapcsolatnak úgy látszik itt nincs kíKatása.a betegség lnfulvái-iát-a. “

A lelencházban 91 gyermeket figyeltek meg. Az első 3 hónapban szkját vagy más anyák szoptatták őket. Ezalatt átlagos csecsemőként fejlődtek. Á 37 hónap ”ütán anyát és gyermekét elválasztották egymástól.-Ettől kezdve £e3tTIfig~min­denképpen megfelelő ellátásban részesültek.Tápláfék, higiéné, orvosi és gyógy­szeres ellátás ugyanolyan volt, mint bármely hasonló intézetben. Ellenben egy nővér 8 gyermeket gondozott (valójában - szabadnapok miatt - 12 is jutott egy nővérre). Azt mondhatnánk, az anyai érzelmeknek — amit más gyermek kap - csak egy tizede jutott ezeknek a gyermekeknek. Az anaklitikus depresszió tü­netei léptek fel, míyd három hónap múlva egff~~uj~sz’indróma: á rnőtőrmm meglassűBodoft, a gyermekek teljesen passzívvá vaítak, hátukon teküdtek az ágybáh7 T^éhf~1ütóTtak''el ahhoz^a főkhöz;, hogy hasra tudtak volna fordulni. Arckifejezésük üres volt, a szemek koordinációja elmaradt. A motilitas: athetoiJ HiözgásökTa emlékézTeTo" mozgásokat, végeztek. A tesztek a fejlödésí"kvocienseksulTyecTésélTnűtatták. A másoHílTeTetevben a normánakéves kórflkban - keves kivétellel - me^nénTtuHtiEüIni állni árni. beszélni. A halálozási arányszám nőtt. Míg a csecsemootthonban 4 év alatt mindössze 2 'halálesetet észleltek, majd az onnan kikerült gyermekek közt ismét kettőt, a lelencházban a személyiségfejlődés és a szomatikus fejlődés is elakadt, m^jd az infekciók iránti fogékonyság is nőtt. Az első évben 27 gyermek halt meg (29 !j%),

'—a máOTcHk'évHé'n V (7,3%). Ezek a gyermekek úgy foghatók fel, mint akiket affektíve kiéheztettek. A tűngtSlr~a''stressz tünetével állíthatók párhuzamba.

"&~szenzoros deprivárírWaíáTl a trikna 1 számnsTkísérlet foglalkozott az nrobhi idő­ben. Az affektív deprivációval alig, de a kettő nem választható el élesen egy­mástól. 'Mennél ma asahhrendíí faltát -'f i rf'j lil ni iTcövetke'zmények. Haríow majmainál az affektív depriváció következményei már irreverzibilisek.

Az anaklitikus depresszió és a hospitalizmus bizonyítják, hogy az ob- jektkapcsolatok durva hiánya a zöm^lyiségfej 1 ó'dés minden területén elakad iMsKöz" vezetTMindannak amití^pitz nehany~nagy anyagon végzett megfi- "gyétésre és kísérletre alapozva atalmas elvi építményben kifejt, az el­lenpróbája a hospitalizmus. Tudjuk, hogy a történeti sorrend fordított: előbb figyelte meg a hospitalizmus és az anaklitikus depresszió jelenségét és az­után dolgozta ki szisztematikusan az első objektkapcsolatok és a személyi­ségfejlődés összefüggését.

Feltételezi, hop-y a korai objektkapcsolatok súlvns zavara, vapv hiánvossá- ga hegeket hagy vissza a leiekben, amelyekből később betegségek indulhatnak ki: pszichózisok, pszichoszomatikus betegségek, antiszociális fejlődés stb., áfta? Iában a kontaktusteremtés sülyos zavara. Az analitikusok azért észlelték- az m3űlatáttétel jelenségét neurotikusok kezelésében, mert ezeknél a zavarok nem az első életévben voltak, hanem az Ödipusz-konfliktus idején. Ma már tudjuk, hogy az un. nárcisztikus neurotikusok is képesek indulatáttételre, de ehhez a terápiás technika nagyfokú változtatása szükséges, pótolni kell valamennyire az első objektkapcsolat hiányosságait. Ezeknek a lelki sérüléseknek a diagnózi­sában a fixációk megfigyelése nyújt támpontot.

A kutatási eredmények felvetik a megelőzés kérdését. Ez azonban már társadalmi feladat. A pszichiáter nem tehet mást, mint hogy közli a vizsgálati eredményeit, esetleg javaslatait. Az utolsó három század társadalmi és ideoló­

giai változásai nem kedveztek az első objektkapcsolatok zavartalanságának. A ' “pSfriarcíiális családszerkezet széthullásához és a nőnek a családtól vaK'novek-

Vü'táVQ'lléléhez'vezetTeir. Az erédménv'a fíatalkon kriminalitás növekedésén, a *TretrfSzis5E"és pszichózisok szamának szaporodásán mérhető le. Valamint~3z eTtensúlyőzásirt ti'-TT hr)zrjtT'triT?':Yni nj> k "r.trriTó'tn áfi. T'e ha csillagászati szám* ban Tíepeznének"ki pszichiátereket, az is csak enyhítené a begt. Egy megelőző szociálpszichiátriára lenne szükség. Az első objektkapcsolatok zavara vagy elég- telensége olyan következményekkel jár,amelyek a tarsacTálom alapjait tíkrEtnocionális nyomorékokat hoz létre, akikre a „morális insania’- múlt százá- ditogalma illik, akiknek soha nem volt alkalmuk libidinózus kapcsolatot megél- ií!7ánaklitikus objektet alkotni, indulatáttételes képességük is sérült.

„-Akiktől4BeffiMmlák-az...ér.za]mUápláIékntT annak egyetlen segítsége az erő­szak. A szeretetében megcsalt gyermeknek felnőtt korra csak a gyűlölet marad.

1970. március

IRODALOMJEGŸZÉK

Spitz, René A.: Vom Säugling zum Klein-Kind. 1968. E. Klett (The first Year of Life 1965.)

32

Utak és tévutak a gyermek fejlődésében Anna Freud nyomán

(Nemes Lívia)

A könyv első része a gyermek megismerésének pszichoanalitikus forrásá­val, a második a gyermek és a felnőtt analízis különbségeivel, az utolsó rész a terápia útjaival és lehetőségeivel foglalkozik.

A középső önálló részeket fogjuk ismertetni, amelyek a gyermek normális és kóros fejlődésének folyamatait kutatják. Ezek a fejezetek a diagnózis, a prog­nózis kérdéseivel, a fejlődési zavarokkal és a patológiás fejlődéssel foglalkoznak. Arra keresnek választ, hogy a fejlődő gyermek milyen megnyivánulásaiból dönt­hető' el normális vagy kóros fejlődése.

I. A normális gyermek fejlődése

A korai diagnózis és profilaxis. A gyermekanalitikus a pszichoanalitikus intézményekben megtanulja feltárni a beteg múltját, tüneteit visszavezeti a kezdeteire. Útmutatás nélkül marad abban, hogy megítélje a patogén befolyá­sok jövőbeni hatását, megjósolja a fejlődés jövőbeli irányát, hogy belenyúljon a gyermek külső életkörülményeibe, hogy a szülőknek tanácsot adjon, vagy általá­ban, hogy a neurotikus, pszichotikus és disszociális fejlődés elkerülésében együttműködjék.

A nevelés a patológiástól a normalitás felé fordítja a figyelmet. A pszichoa­nalízis a normális fejlődés megismerésére nagy lépteket tett az utóbbi évtize­dekben éppen a gyermekanalízis nyomán. A felnőtt analízisben a normalitás csak az analízis eredményessége (munka-, élvezőképesség) szempontjából jön tekintetbe. A gyermekanalízisben elsősorban merül fel a normalitás kérdése.

A szülők és nevelők számos kérdésre várnak választ a pszichoanalitikus- tól: az anya egyedül gondozza-e a gyermekét, vagy segítséget vegyen igénybe; életfontosságú-e, hogy ne váljon el tőle akkor sem, ha a nagyobb gyermek, férj, család rovására megy; melyik életkor az, ami károsodás nélkül viseli el ilyen elszakadást? Mi az előnye vagy hátránya a mellnek vagy üvegnek, a szigorú vagy laza beosztású táplálásnak? Melyik a legalkalmasabb időpont a tisztaság­ra szoktatásra? Meddig egyetlen objektum az anya, mikor kezdenek más felnőt­tek vagy gyerekek szerepet játszani a kisgyermek életében? Hány éves kortól helyes, ha óvodás? Ha sebészeti beavatkozás szükséges (tonsillectomia), melyik életkorban viseli el a legjobban? Melyik gyermek funkcionál jobban szabad vagy kötött iskolában? Melyik a megfelelő kor a szexuális felvilágósításra? Mi a legkedvezőbb korkülönbség testvérek között és mikor tudja elviselni a testvér jövetelének hírét? Hogyan viszonyuljanak a szülők az autoerotizmushóz? Leg­jobb az ujjszopást, onániát szabadjára hagyni; ugyanez vonatkozik gyermekek egymás közötti szexuális játékára? Mi a legjobb módszer a gyermek agressziójá­val szemben? Mit tudjon a gyermek az adoptálásról és mennyit tudjon a termé-

33

szetes szülőkről? Jobb-e az egésznapos iskola mint az internátus? Jobb-e a serdülőknek a családon kívül élni, amikor a szülőkről való leválás belülről is »tűi megkezdődik? tarl

Első megközelítés: Nincs általánosan érvényes válasz, csak olyan, amely fe n az egyes gyermek személyiségét és fejlődésének múltját figyelembe veszi. Á töm fejlődési kor nem azonos a kronológiai korral. Az érzelmi fejlődés és a szociális gye alkalmazkodás tempója között ugyanolyan küfönBségek lehetnek, mint a testi' >,ho növekedésben és az értelmi fejlődésben. sér<

Nehezebb a második lépés: a szülőkkel meg kell értetni a számukra ide gén gyermeki érzésvilágot. Amit ők terveikben és szándékaikban logikusnak, ás ■s értelmesnek és külső követelményeknek megfelelőnek tartanak, azt a gyer­mekek belső realitásuknak, fejlődési konfliktusaiknak és szorongásaiknál! megfelelően élik át. Az analitikusnak ebben a kétféle realitásban közvetítő szerepet kell játszania.

Példák a félreértésre: az objektkapcsolat terén a kisgyermek elsősorban egocentrizmusában különbözik az érett felnőttől. A primer nárcizmus fázisá­ban több szüksége van anyjára, mint később, de szükségletei kielégítésére vonvan nagyobb szüksége anélkül, hogy megértené az önálló személy szerepét, sebAmi az anyában végbemegy, saját személyére vonatkoztatja. A család többi púttagjához való fordulását, munkáját, hangulatváltozásait, betegségét, halálát ~frusztrációnak éli át. Kistestvére születése azt jelenti, hogy az anya hűtlen, hezvele szemben ellenséges. ron

Testi éretlensége folytán a szülők szexuális aktusát pregenitális fantáziák- Kérra fordítja át, az apa részéről brutális támadásnak érzi az anyával szemben, és íEz megnehezíti identifikációját a férfi támadóval és a női áldozattal és ké- " —sőbb szexuális identitása bizonytalanná válhat. A szexuális felvilágosítás nizsikertelenségéért a szexuális apparátus éretlensége a felelős. Innen szármáz- kelnak az infantilis szexuális teóriák. kér

Az infantilis gondolkodás nemcsak kvalitásban, hanem kvantitásban is különbözik a későbbiektől: a szekunder folyamatok viszonylag gyengék a pri­mer folyamatokkal szemben. Primer folyamatnak nevezi Freud azt a lelki te- bérvékenységet, amely az örömelv uralma alatt áll; az élet korai szakaszában jesihallucinatórikus vágyteljesítés, később a fantázia nagy szerepe a gyermek já- isirtékában, mjyd felnőttkorban a nappali álmodozás. A primer folyamat a kínos vágellen elfelejtéssel védekezik. A szekunder folyamat a realitáselv uralma alatt nyea külső érzékietekkel kerül kapcsolatba: figyelem, megjegyzés, emlékezés, oldítélőképesség, képzetek kialakulása és gondolkodás teszik lehetővé a halasz- ősztást, és végeredményben a szükséglet és élvezet biztosítását. A szekunder fo- em lyamat gyengesége okozza, hogy a gyerek látszólag megérti pl. hogy be kell vilivennie a keserű orvosságot, el kell viselnie az orvosi beavatkozást, diétát kell nőitartania. Mégis az ijesztő esemény közeledtével egyre jobban szorong, a pri­mer gondolkodásfolyamatban a sebészi beavatkozás súlyos testi sérülés, a be- keltegágy fogda, a diéta büntetés. A szülők, akik ilyen dolgokat engednek meg- ur£történni (jelen vagy távollétükben) a gyerek fantáziájában védelmezőből őszellenséggé változnak.

További különbség az időbeli oreientáció. Az ember az időtartamot ösztön- rétfolyamatai vagy énje szerint méri. Az ösztönimpulzusok nem tűrnek halasztást, eve

fúr34

„türelmetlenek”, kielégülésre törnek. Türelem, halasztás, várakozás az énhez tartoznak, a gondolkodás fejlődésével épülnek be a pszichés apparátusba. A felnőtt objektív segítséget, órát, naptárt vesz igénybe. A gyerek szubjektív ösz­tönfolyamatai szerint méri az időt, vagyis szükségletei és vágyai szerint. A gyermek én-apparátusának fejlettségétől függ, hogy mit tart „rövidnek” vagy „hosszúnak”, elviselhetőnek, vagy elviselhetetlennek. Gyakori, hogy a gyermeki sérelem abból származik, hogy a felnőtt idegen mértékegységgel mér.

Ezek a félreértések traumatikus élményeknek, szorongásoknak, patológi­ás változásoknak, gátlásoknak és tünetképzéseknek lehetnek a kiinduló pontjai.

II. Pszichikus fejlődésvonalak

A fejlődés részint részösztönökre, részint én és felettes én instaneiákra vonatkozik. A szexuális osztonök feijloŰég tlS libidofázisok egymásra következé: sében ismerjük Törális, anáFszadisztíkus, fallikus fázis, latencia, prepubertás, pubertás és geni'táíitasT)r AragrggSZÍÖS-ggzCöftről feltessEilk, bflgp jafigMáMfafái B Ühiáé fttjKrl"^ hez vannak rendelve: harapás, bekebelezésvágv mint Vfngás,rombolás, gonoszkodás az anál-szadizmus megnyilvánulása; uralkodni vágyás, Kenceges7go~g a faliikus szakasz-vonása; disszociális magatartás a prepubertasé és a pubertásé. ~ “ “ ~ ~—----

Az en~a ..valóságérzék” fejlődés fázisain (Ferenczi) és az elhárítás mecha­nizmusok kronológiáján megy keresztül. (A7Freud 1936T'Á felettes én a sziilők- "kel való azonosítás folyamatán és ji. szülői autoritás fokozatos belsővé válásán“ keresztül fejlődik. Áz intellektuális fejlődés megítéTesereT az analitikus is áz

~akadémilaxs pszichológia intelligencia vizsgálatait alkalmazza.Ez a széttagolás azonban elégtelen, ha a fejlődés és a nevelés kérdései­

ben akarunk eligazodni, ahol nem a részek, hanem a lelki apparátus össztel­jesítménye a fontos. Itt elengedhetetlen az ösztön és az én kölcsönhatásainak ismerete és azoknak a szabályszerűségeknek felállítása, amely az egyes élet­vagy fejlődési szakaszokra jellemzőek. Ilyen szakaszkövetést ott a legköny- nyebb összeállítani, ahol a tekintetbe jövő hatásokat a személyiség mindkét oldala felől alaposan ismerjük: pl. a szexualitás és az agresszió fejlődését az ösztönök oldaláról, a tárgykapcsolat fejlődését az én oldaláról, amelyek az ember szerelmi életének előrehaladó alakzataiban találkoznak és egyben fel­világosítást adnak az e tekintetben elért érettségéről vagy éretlenségéről, normalitásról vagy abnormalitásról.

A gyermeki személyiség megítélésénél is hasonló a feladatunk: követnünk kell, hogyan hatnak az ösztön és az én egymásra: hogyan halad a belső világ uralása és a külvilághoz való alkalmazkodás: hogyan veszíti gyakran erejét az ösztön- és fantáziaszabadság az ösztönuralom és a racionalitás/rovására.

Ilyenfajta fejlődésvonal sokféle területen felállítható: pl. a táplálkozás te­rén, ahol a szakaszok egymásutánja a csecsemő stádiumtól a felnőtt racionális evésszokásaihoz vezet; a tisztaság terén a kezdeti nevelési harctól az ürítési funkciók automatikus uralásáig; a testi higiénia terén a gondozó személytől az

35

önállóságig; az egykorúakkal való kapcsolatban az egoizmustól és közömbösség­től a barátkozásig és szolidaritásig; a saját és anyja testével való játéktól és „átmeneti tárgyaktól” (mackó, baba) a játékig és a munkaképesség kezdetéig.

Az előrehaladás azokban a szakaszokban minden esetben az ösztön-én és felettes én kölcsönhatásainak eredménye, vagyis az érés, struktúrálódás és alkalmazkodás egymásra hatásai. Az ebből adódó fejlődésvonalak a legkevésbé absztrakciók, hanem valósághű képek a gyermek fejlődéséről.

Tigikus_fejlődésvonal az infantilis függőségtől a felnőtt szerelmi életig:1. Biológiai egyseg~ánva~és^rvermek között; az éleíTcezcfetén olyan fázis,

amelyben az anya nárcizmusa kiterjed a gyermekre és a gyermek az anya személyét nárcisztikus miliőjébe vonja (Hoffer 1952).vEzt a perió­dust autisztikusra és szimbolikusra lehet osztani, ahol az élszákadás- szorongás és~á'z"önaTIosag vágya ellentétes irányúak (MáhTer)7A~fej]ő-~ dés'minden egyes pöntjá számos zavamaFléHet a forrása, amely erre á*

'"szakaszra jellegzetes.2. Támaszra szorúltsagvagv rész-ohiekt szakasza (M. Klein), a tárgykap­

csolat előszakasza; a tárgyválasztást nem az én. hanem a szükséglét és az ösztöniinpulzus irányítja. Ez a libidómegszállás pozitív, de~nenr

,-kfmstans,“abbamar&d sTvagjTíuelégülésével. A nyugalom állapotában az egyén a nárcisztikus 1 ibidéfa-t-ét-v+ &za.

3. "Tényleges tárgykanese-lat «gakaa/a: fu^atlen a szükséglet kielégítésé­ül, konstansan egy személvnek szól.

4.

5.

fázis ambivalens kapcsolata; libidó és agresszió

i iHipális f i ,,. »TvtVrrr-n Kjgyáaafc célja mindkét, defőként egyik szülőfe-iránvul óa nmáaikkal rivalizál. Kíváncsiság, exhi- bíció, hencegés vannak előtérben. Kislán oknál az ödi usz komplexus fér'ÍTgB'5rraz~anvara íxaH^üfoaBX&zdődik és az anára iránvnlóvá. nőies- sé-atafeJTaE

6. "ATatencia periódus; az infantilis szexuális pregenitális impulzusok las- sairteCBenűgstftiiHk, U7 /wttpusg,'-k-offlpTexu g olnVihliiiirv. A .gyermek íibi- dinózus megszállásainak nagyrészát vis&gavonia a szülakráTTaz egyko- TÜakra, taíutokráTcsoportvezetókre. idpálfi^nr-íkm g7pmélytelen ideá­lokra ré'lja^'afóll és szuETímált érdeVTődésekre irányítja. A^szülőijdeál- Ban való csalodas fanliű aét&fcberrTivHvámil (családregény, ikerfantázi-

7. A prepubertás a tényleges pubertás előfoka, ahol előtérbe kerülnek azfott viígfM-tie ksáliílódáaar

zóna uralma alá helyezni. Á pubertás lezárul, ha ez a lépés és~uj hetero­szexuális szerelmi tárgymégs^áltás acsaládon kivül'bikei üh------------

A régen isméit Péjlődééi vónáT ismétlésé praktikum kérdéSSlTalkalmazásá- ban új lehetőségeket nyit.

Megértjük pl., hogy a sokat vitatott elszakadás az anyától miért vezet különböző következményekhez. F|a a i~vermek a bicl6dai ervs tr fázisában (1) lej jsly-álaszt-v-a az anyától;-az oredjuénv az elszakadásos szorongás_(Bowlby,

36

1960). Ahol az anya a kielégítést nem teljesíti (2) az individualizáció (Mahler, 1952), anakíitikus depresszió“(SpfCz7 1946) vagy más hiányjelenségek (James 1960) vagy hibás én (Winnicótt 1955) kővétkezikTje. Ha az anái-szadisztíkus f á z i s b a n " n e m találnak * tárgyai,' vagy a taigy"' bizonytalan, ott a libidó és agresszióTtevérecféséirek ill. fúziójának zavarai lép­hetnek fel és a ^ esszív-destruKtfv kovefkezfHgrmyel iá hatnak, amelyék minden nevelői behatásra befolyásolhatatlanok maradnak. (A. Freud, 1949). ~* TT’Karmadik szakaszban a gyermek már jobban elviseli az elszakadást,.

Minél konstansabb a tárgykapcsolat. vigyT¥minél Függetlenebb a szeretett sze­mély jelen yagytáwIlététöl,lRr^~1á^fTÍpp£ kicllgítóotől vagy nit.gvnTmstft, ahnal tovább tarthat az elválás anélkül, hogy traumatikus következménye len- nfeTEz vonatkozik a kórházi tartózkodásra, szülők távollétére, óvodai belépesre,

''amelyben a gyermek életkora sohasem mértékadó.- A preődipálás ambivalencia (4) magyarázza a gyermek lármás beleka-

paszkodását az~anyjaba. TevedetT a~ szül ok t o 1, ti a ezen szakasz végén már ví- szonterzelmeketl te liesítménveket) várnak, amelyek csak az ötödik szakasz- ban_ következnek be. ~ *—

A gyermek- nem képes a közösségbe beilleszkedni, mielőtt a libidóját a szülókrftl~a~gygrgkt3ysakra attenné (t>). Azokban az esetekben, ahol az ödipusz- líomplexum vége elhúzódik és a gyerekgFTnFántilis neurózisa a normálisnál hosszabb ideig az 5. szákászFan tartja, a közösségbe való beilleszkédésTzavaía-" ít, hiányos iskolai erdeklódeset,. iskolai szorongást és honvágyat találunk" az otthoni rend után.' Az adoptált gyerek számára a legkritikusabb a latencia periódus (6), ami­

kor a szülőkben váTS csafódáS ainilgyis elkerfllhetetfen s a cbaláJfairtéziák arról szólnak, hogy a gyerek nem is saját szüleié. A adoptáció valódisága ilyenkor a legfájdalmasabb élménnyé fokozódhat..7"! A~szűblimálás az ödipusz-fázisban lép fel (5) és a latencia periódusban (6) fejlödilTTélíesse~^preüiibertáábain~visszaestjri mutatkozik, amely nem nevelési fíiha vagy Hibás fejlődés, hanem a fejlődésnek megfeleld regresaz!o~a'koraFibi (2.3.4TfokráT

A serdülő leválásának jogát a családról (8) épp olyan komolyan kell venni, minta-kisgyerek belekapaszkodási jogát az anyjába, vagy.minden~gyegekJogát az 1-7 szakaszban az autoerotikus kielégülésre.

A testi önállóság fejlődésvonala

Bár a testi én fejlődése megelőzi az én többi fejlődését, a gyerek testi önállósága mégsem következik be előbb, mint érzelmi és morális függetlene­dése a szülőktől. Az anya nárcisztikus beállítottsága a gyerek testével szem­ben kiegészül a gyermeknek az anyával való testi egység érzésével. A test és az énhatárok elmosódnak, ezt kezdetben elősegíti a belső és külső határok összekeveredése. A gyermek úgy használja anyja mellét, arcát, haját, mint sajátját, azt várja tőle, hogy szükségleteit, mint sajátját érezze. Amilyen mér­tékben uralják a csecsemőt saját testi impulzusai, olyan mértékben képtelen azok kielégítésére, kivéve az autoerotikát, amely bizonyos mértékig fuggetle-

níti őt a külvilágtól. Minden egyéb tekintetben — alvás, táplálkozás, ürítés és testi higiénia, betegségtől és balesettől való megóvás - hosszú időn keresztül az anyai kontrolitól függ

A csecsemőkorszak ól a racionális evésig

Évekig tart, amíg a gyermek alkalmassá válik arra, hogy evés-szükségle- tét kielégítse, azaz éhsége és étvágya szerint egyen azt és annyit, amihez kedve van, és ebben ne befolyásolja a gondozó személyekhez való viszonya és tudatta­lan fantáziái. Ennek a fejlődési útnak főbb állomásai:

1. A csecsemőkori táplálkozás mellről vagy üvegből, amelyet az óra vagy a gyerek éhségérzete szabályoz. Ennek zavarai részint a normális táplá- lékszügségle és kiürítés ingadozásaiból, részint az anyai^eállftottSSg- KSÍ es táplálás közüli aggödaTmaskodásbóí erednek. Későbbi nehézség­hez vezethet á várakozás az “evésre, túl- vágy- árülT5plálás, elutasított’ étellel való Tcényszertápl Tá . amely megzavarja kielegulescAz evés

'rrtéllétt orális örömöt okoz~az uiiszouasT vagy mint tuggetlen autoeroti- kus kielégülés vagy mint a táplálkozás eléfiitára, kísérője, pótléka vagy 'zavara.

2r~Kz elválasztás a gyermekből vagy az anyából kiindulóan. Az elválasztás módjától függ, hogy a gyermek később az orális öröm megvonása ellen protestál és eveszavarokat mutat-e. Az étel íze, konzisztenciája kedvelt vagy ölUtasítött lehet!

3. Átmenet a tápláltság és az önálló evés között, a kanál használata előtt űr kéa hasznáíatarA fanya ^a~STíSSal5g pszichikusje lentos^~ fhég e j/beesil.

4. Órtsftlrt V^r-állnl ¿c vnH. u .1 A? ellentétek anva és gyermek között amennyiségről áttevődik a formára, a szép evésre. Az orális szükséglet ezen a fokon az~édes~seg szeretetében nyilvánul meg. Uiabb nehezségek •a-tisztSTsSgra szoktatással léphetnek fel, mint reakciókepzőHéFTundor) eftöi® j ^ f i f a B t á s r a ^ " ' ~

5. Az ödipuszkorban a tápláló anya háttérbe kerül, infantilis szexuálistantaziaböl eredő

és ürítésiTeakciókénződése aválo-

,ga.Lás. ,6. A látenciában csökken az evés szexualizálása, az étvágy megnövekszik.

firréKut 1»Itelmiar' ! v::rnTfr*nrti? ^ T r r g i g K Í » rTieii az egy.ni íz1 és. vagy idiöszinkrázia, hajlam az ivásra és dohányzásra^

A 2. szakasz-a«-«lválasataa-£s ui gtelek bevezetese. különösen fontos .a, diagnoszta számára. Itt mutatkozik az egyémnefeszóp eofízérvatívnak vagy haladónakTKögy áz újat kívánatosnak vagy fenyegetőnék, a megszokott k'elé- gülésről való lemondásnak éli-e át. Ez a mód könnyen áttevődhet más fejlő­dési területekre.

Az anya és táplálék azonossága .az„el ső négy szakaszban objektívei^bizo­nyítja, amit~^--aiTyáK7szu5>el ÍTOnérezn^raTápMlék<ttr--¥Í8szTrütagítá^yerek

38

ellenséges, amire az anyák a maguk részéről érzékenyen és negatívan szoktak béállnir'Magyaráxatöt nyer tövabbá, högy vSölFevészavar eltűnik, ha nem az Siíya, hanem semleges személy etet. Ismert peTda, amikor a gyerek jól eszik az~ nvnifrtt-M+nj idegcobftD, ¿6-<g anyja jelenlétében ismét rosszul. Meg­értjük továbbá, hogy a traumatikus leválás miért okoz evészavart. A leválási fájdalom állapotában vagy teljes táplálék elutasítást (anyapótlék eíStásílásí7~ \frgy ttifaat-étvágyaHa* CPW W HÉ* stnnbolihufl p tlrikdt WBPBB) találunk.

~Ez b. szakasz evdsnchcafltípfí-bel.gn ^ptanrigU-J^tfjikttrsárrak kifejezése (nem külső objektív konfliktus) és így föggetleíTaz anya jelen1 vagTtávollHétÖl- szintén fontos differenciál diagnosztikai támpont.

1 A 6. szakaszban az infantilis eveszavar-yégetér. A növekvő önállóság az evés- ben ngTTTFagyTerét áloLlső harcra, csak belső ellentétre. A manifeszt evésvágy konflikmaba kerül látenlTelloTtottból származó intoiefaHciával bizonyos ételeK, evésszokások, mennyiségek iránt. Nem ritka, hogy a pubertás rövid periódusában nbrmálisevés_vari,majd felnőtt neurotikus gyomor- és bélzavarok lépnek a gyer­mekkori evészavarok helyébe.

A tisztaságra szoktatástól a tisztaságig

Itt nem úgy történik, mint az előzőekben, ahol az eredeti ösztönszármazék megmarad, csak célja-gátolt ösztön-kielégüléssé alakul, hanem a részösztön (analitás, uretralitás) ellentéttel helyettesítődik, reakcióképzéssé válik. A pszi­chikus instanciák és a külvilág közti harc különösen jelentős.

1. A zelső fázisban korlátlan vizelet- és székletürítés van. E fázis hossza nem ^ ‘’Íréitől,; KanéiiT az adott erkölcsöktől, szokásoktól, orvosi előírásoktól függ, amelyek az anyára M íistgyá^olnáL. j8^jü!{H®Ö*^KUrfálUDÍr országok és szociális rétegek között. A szoktatás megindulhat a születés

"után néhány nappállfeitételesTeflexkialakítása) vagy a 2.-3. évben. -----2. Ezzel ellentétben a következő szakasz érés és nem környezeti befolyás

eredménye. Az orálisról"az anális szakaszETa való átmenettel megnő á MítartatonT libidinozus megszállása és ezzel a gyerek ellenállasa az ürítéssel szemben. A széklet ebhen az időszakban magasra értékelt és csalTkz anya kedvéért^ándékképpen adia oda a gvermekTÜWanakkör a székleturités agresszív jelentésű, fegyver az anya~vránti. harag és csalódás fejezésére.Agyermek magatartásában is több függ a külvilág halasaitól, mint, más ösztön- Vagy én-fejlődésnél. Némely anya itt is, mint a táplálkozás- nal meg tudja erezni a gyerek első szükségletét, közvetítő szerepet tud játszani a gyerek piszkosság szeretete és a külső követelmények között. Mások számára saját anális reakcióképzésük folytán az undor, tiszta­ság, rendesség olvan-fekórtogynem tudlak tolerálni a gvenfrek piszok- igényét-Ailsztacágra- EoktatáB^ZlSgfu, a pontos hely és idő betartása fT'gyerekbm hasüirft5~könokságot_ kelthet. Az jmya-gyerek ltözti harc koveíkezmenye kapcsolatuk romlásán Ihvül 'a későbbi karakterkép- zodésben ;s-mCTmmtatkozHat: makacsság. pedalTtjjTra, kényszemetrrp- tikus hajlam.

39

3. Ebben a fázisban a gyerinqk,átveszi el felnőtt követelményt, azonosítja |jjiagát vele. A kiürítés fiinkciók uralma a primitív te leEESíTSfi normális 1 maaavá~^^ik77TKarc~az"affaliS' éi urelrálrs~impulztrsefe-ég-az-ellEnük I irányuló elhárítási módok belső konfliktusában folyik~"VégüTmegjele- | ft niR á piszokV iT szem?>éni ufw!rf, tisztaság rnint^izEösTt^ az | oElfojtott visszatérése ellen. A kiürítés rendszerességével az éh új tutaj- I dohságokat szerezT^ntoCTág",leTkíismeretessS&rníeg5izliiitoság. A bél- I 1< tartalom magasra értéFeiése eltolódik a takarékosság, a gyűjtés irányába. I Ezek a szerzem eriyeR azon bán í^gQgtitUwióyai ésa követelmények belsővé | válásával jönnek létre az ödipusz korszak után. Á preo(íipgirs~Tcörban T3Ta | tar^kapcsolaTIjTa^ffltáMtolnfu^aFe^ofltroII. AgyereTTpTlnár meg- j szokta, hogy otthon a bilibe, vagy a WC-be csináljon, idegen helyre még 1 nem viszi át ezt a képességet. As anyát/ll való elszakadás visszaesést b

~ flltftfehat esiv/. nrit w nprnsszi'v Bldala4w»het pintérbe (pl. óvoda).4. E fázisban éri el a gyerek a záróizmain való uralkodás biztonságát. Az | ti

ödipusz korszak után ez a beállítódás függetlenedik a RulvilágtÓl -és bkapcsolataitól^neutralizált autonóm én és felettes én tartalom lesz t(Har^áhn’lBz^wMeiF'aCCönoniia). k

zA saját testért való felelőtlenségtől a felelősségig h

fA saját testért való felelősség érzése nem következik be előbb, mint az evés f(

és szobatisztaság önállóságában. A gyerek átengedi a testét a jó anyának, aki smegóvja a betegségtől, balesettől. O maga egészen a vakmerőségig nem törődik svele. Csak az anya távollétében vagy hiányos gondozása következtében kezd figyelni egészségére, ami azt jelenti, hogy saját testét hipochondriásan védi. r

1. Az érésfolyamat első foka az élet első hónapjai, amikor az_^gresszió rbelülrőllífféréTörduirEz a változás életfontosságú, korlátozza az önsé- trulFst~Tkaparas!!"haranás) és csak mjmníáir^teiTTfeTrciat' tart meg ké- rsobbre. Ez a fejlődés részint ingervédelem a fájdalommal szemben, ré- lszint a gyermeki testnek az anyai nárcisztikus libidóval való megszállá- Tsán yugszik. A gyermek olyan mértékben védi és óvja a testét, ami- elyen mértékben az anya szer^i ot. (Eás3‘ffrajTnok izolációja } **" ' é

2. -Aitövetkező lépes az énfejlo3esjEte- a külvilág felé fordulás, a dolgokkővetEizmériveThe való belátás, a valóságelvnek megfelelő veszélyek lfélismiréae. A gyermek védi magát a tüztöl, víztől, eséstől. Ébersége persze nem egyenletes, mép- soká'g szüksége van anyai védelemre. i

3. Az önállóság fejlődése nem zariil féaddí g7¿míg a nveiék 'nem képes (megérteni az alapvető higiéniai és orvosi előírásokatrViszonylag korán jtariufja meg^Tíogy nem niiiideii élitílű, a Ldlcvco kellemetlen, s fontos jtestét tisztántartani. Ezek nemcsak az önuralom, hanem a betegség ielkerülés, vagy betegség esetéi az orvosi előírások betartása szempont- jjából is fontosak. Amíg a gyermek bűntudatból vagy kasztrációs jfélelemből nem kezd gondoskodnTsaját testiről, addig ilyen beállított- lságiHégen tőle. H or máITs~mogOT~ugy viselkedik, Mintha itebe^lljjfetlen 1volnaj- meg tiicfná magát védeni es az anviara hagvia egészsége és 1

40

biztonsága megőrzését._Az anyai gondozó és védő szerep a szimbiózis utölsó máraőványa, amit aTéTnövo"gyerme : utoljára enged el.

A további fejiodési ~vona1ak~ggak~pgMá - amelyek nyomán az analitikus felnőtt rekonstrukciókból és gyerek megfigyelésből maga is további szakaszbé- osztásokat csinálhat egyes fejlődési vonalakról.

Ilyen példái: az egoizmustól a barátkozásig és a társadalomba való beil­leszkedésig; az autoerotizmustól a játékszerig és a játéktól a munkáig.

III. A regresszió mint pszichikus fejlődési faktor

Nem minden fejlődési zavar magyarázható a leírt folyamatokkal. Nehezeb­ben áttekinthetők a regresszióval párosuló eltérések.

Az organikus - anatómiai, fiziológiai, neurológiai - növekedés érthetővé teszi a fejló'désfolyamat kettős feltételhez kötöttségét az örökléstől és a külső behatástól. A testi fejlődés egyenes vonalú az éretlen gyermektől az érett felnőt­tig - eltekintve a súlyos interkurrens betegségtől. Csak az élet végén az öreg­korral válnak visszafejlődővé megszerzett vonások.

A pszichikumban is előzetes terv alapján bontakoznak ki az ösztönszárma­zékok, impulzusok és afíektusok, az intellektuális és morális készségek a külső hatásokkal való kölcsönös függésben. Az analógia azonban ezzel végetér. A fizikai fejlődésben a progresszió, az előrehaladás az egyetlen erő. A pszichikus fejlődésben ellentétes irányú jelenségekkel, a fixációval és a regresszióval is számolni kell. Csak a progresszív és regresszív erők kettős erőjátékának feltárá­sa vezet a pszichikus fejlődésfolyamatok sorsának megértéséhez.

Freud 19lá-heiL. az Álornfejtéshez fűzött jegyzeteiben három fait,a rep­ressziót írt le: a) topikus regresszió: a pszichikus izgalom a lelki apparátus motoros vegétől az érzékelő vegehez folyik vissza. ezexTnyugszík a hallúcina- tórikus vágyteljesi^s~^~raSöirális gondTTtkmjásKnl ^llentetben. l>) időbeli, t\;T- ressziór későb'bT pszTchíkus struktúrák korábbiakra nyúlnak vissza, c) formá- lis regresszió: primitív ábrázolásmódok a fejlett kifeipy'ésfnrmviu; bftSén. Mindbárom regresszió a legtöbb esetben összeesik, mert az időben korábbi, e|yszersminT ftifmalisan primitív és a pSíztülTílals topikában közelebb van az észlelés végződéshez.

Bár a regresszió formái hasonlóak lehetnek, különbözőek ahhoz, hogy újra megvizsgáljuk.

Az analitikus munkában az idői regressziót és hatását a libidofejlődésre ismerjük a legjobban. Amit a regresszió érint, az részint az objektválasztás (visszatérési a legkoraibb objekthez) és az objekt-kapcsolat formája (visszatérés az infantilis függőséghez), részint az ösztönorganizáció a maga egészében (a pregénitalTsTazishoz való visszatérés agresszív kísérő jelenségeivel). Az ösztön­regresszió gyakoriságát az~ösztönfejlódes "speciális tolyarttatávul magyarázzuk, amely nem sajátja a fizikai fejlődésnek: egyetlen fázis sem tűnik el véglegesen az egymásra következő libidó és agresszió fokokból és hozzátartozó objektumok­ból. Az ösztönenerma fő része előrehaladó mozgást, végez, de különböző rész- kvantitások nvitvahagviák visszafelé az utat, fixációs pontokat kéoeznek múlt- b’eiiösztöncélokhoz és objektumokhoz. (Fixáció az autoerotikán és nárcizmuion,

41

a korai anya-kapcsolaton, a preödipális vagy ödipális függőségen, az oralitáson vSgy~ófáHsT^nibahzn!tigon, &i gnálsradiznrcrsqn vagy anália passzivitáson náli egoijfeliirizmuson, exhibición stb.). Ilyen fixáciok t,raumátiküg'éhirénvgk~~-'a pre lekl ggnftális f'ázis ösztönvágyai excesszív frusztrációinak vagy excesszív kielégulé mól íélfiek — e?etinif nyei. Követ kezményéJbéli nem számít, ht'gy eT&llnényttk tuda méi toTvagy tuJafFaTah. az én »Ital «-.liVarlnt/. vagy e l t ^ t t hng. félémagukhoz kötik az ösztönenergiákat, visszatartják az előremozgást és ezáltal sérültté teszik a további ösztön és szerelmi életet. nen

A fixációs pontok és a regresszió kapcsolata soha nem volt kétséges. Freui efwidézet 1916-ból: „Minél erősebb a fixáció a fejlődésben, annál kiterjedtebb lesz a tékkülső nehézségek okozta regresszió egészen a fíxációig.” Fixánins pontok vonzóé rriúi reiének a későbbi ösztönfunkciók könnyen áldozatul eshetnek.

Konkrét esetekben nem'élég megalTapiTáiiTT-pl". Kógy á "beteg kasztrációi reg félelem hatására az anális vagy orális fázisra regrediált. Szükséges tudni a me regresszió formáját és ter jedelmét. Lehet, hogy visszahúzódott az "apával való rivalizálástól és nem mert fantáziábairhelyé~réTépni~áz*~gunyg~birtok1ábábaii. ígj ja t aranyával való kaj'tsi lnl« kuiisUiriK maradt, fit a hozzá tüzödö szexuáTis izgal rollmák - mint korábban - onániában vezetődnek le. A regressziónak ugyanez a meleírása (regresszió a fallikus-ödipális szintről orális vagy-tmáfe-fokTa}-jetentheti érz azt is.~~faCTgv~targy k uiislai lüiTttTa3ta fe 1 es !TT^ébT)i ?elTő3feöek megfelelően a 5 é tárnaS^Keresés íep~glőLéfbt!. A~szerelmi tárgyban nem a személyt keresi, hanem me Mélegülésének célját és eszközét, ami a szerelmi élet alacsonyabb színije, a tos kapcsolat sekélyebb, a hűtlenség és kapcsolatcsere gyorsabb. A regresszió har- gyí madik lehetősége a szexuális izgalom lefutására vonatkozik. ATtlihikái képből az ehrnTfk-«-íáH»ktis 4fffnrrf?r-és>-nr imr~irt7Uhfk_[nagasFoku éhség, szomiúság. vizelési raj: és^z^k^tferTBgerben' helyetresítfolnglc pó

A gyermekpraxisban viszonylag könyebb ezeket a regresszió formákat kei megkülönböztetni. Némely fiúnak az izgalom pillanatában kifejezett erekciója van, mások kiszaladnak a szobából vizelni vagy székelni, megint mások sürgő- nél sen édességet vagy inni kívánnak. S2#|

A fixádé s pontok és regresszió összefüggései csak a z ösztön föl va m a tokra kö: vonatkoznak. X fixáció lényege egyszer átélt kielégülés megtartásával és éner- ^rakvarrtrtáHokkal való megszállásában van, ezek a folyamatok az énben nem bai játszanak szerepet. Az én-regressziót más törvényszerűségek szabályozzák. tai

A gyermek ’viselkedese“ és~ETTiapirendTTez“vaTífáTka 1 ma zkö3asá termé- fái szetesen nem egyenletes. Ezen sem szülők, sem nevelők nem csodálkoznak. Könnyű meggyőződni róla, hogy nincs a gyermeki életnek olyan területe, amely nem mutat időleges (normális^TOgressziótrak^-az-éBhftHik«iébaivSlZa moz- tai g"asban, a valóságvizsgálatban, beszédben, gondolkodásban, vagy szociális alkal- ros mazkoHasE n. Á gyermeki viselkedés megbízhatatlahf bízönyösTe^szség, amely egyidőben már fennállt, vagy bizonyos fokot ért el, a másik pillanatban eltűnhet fáj vagy lecsökkenhet. Ilyen visszaesések inkább normálisak, mint abnormálisak, a “—tai gyerek értelmetlen szavalfaf KorcTőssz’e,“vissz yik~a lis^tüiíígbá'ii, a kőnstnik- tív játékból a rombolásba, autoerotikus ténykedésbe, a szociális alkalmazkodás- ":rej ból az egoizmusba.

Váratl an^látszólag motiválatlan előrehaladás is bekövetkezhet:- a cse- mi csemő~égyik napról a másikra e választhatja magát, üvegre vagy üvegről ka- *szi

’ ’szí42

nálra, folyékony táplálékról darabosra térbet át. Idioszinkrázia egyes éte­lektől eltűnhet, ujjszopás, onánia, kedvenc babával való játék, alváscere­mónia ugyanígy. Hosszú tisztaságra szoktatási harc egy pillanat alatt ered­ményessé válhat. Rossz, agresszív gyerekek néha egy éjszaka alatt gátolttá, félénkké válnak.

A szülők az ilyen változásokat a nevelés eredményének szokták felfogni és nem gondolnak arra, hogy inkáSE traumátikus' vagy Szorongásos élmények eredményeiről ván sző, amelyék ff gyermeki ösztönétertdö előHfvégét készítet­ték elő. (Hát még a pszicfi ológusoíTmennyi1fc üeiií gunduliiak ra, ha gyors ered­mény l érnek el!)

A szerző 1930-tól próbálja vizsgálni a gyermeki gondolkodásban azt a regressziót, amely éber tudatállapot mellett a másodlagos gondolkodásról a pri­mer gondolkodásfolyamatra csúszik vissza. Az eredmények nem kielégítőek.

Ilyen regressziók előfordulhatnak gyermekanalízisben, ha a gyerek be tud­ja tartani az alapszabályt ( vagy ami a gyereknek megfelel belőle): az én-kont- roll enged, az elhárítás csökken, fantáziák, impulzív viselkedés, tudattalan ele­mek kerülnek elő. Ilyen kedvező esetben megfigyelhető, hogy a logika, valóság­érzék háttérbe szorul, eltolások, ismétlések, túláradások lépnek a helyébe. Egy 5 éves gyermek pl. az un. „kisvilággal” játszott, olyan figurákat választott, melyek a tényleges családi veszekedéseket dramatizálták. Majd a játék fokoza­tosan kikerült az én-kontroll alól, s már nemcsak az apa és anya, szülők és gyerekek veszekedtek, hanem az abszurditásig menően a tűzhely a szekrénnyel, az asztal a székkel stb. Hasonlót mutatnak gyermekrajzok: a gyerek hadihajót rajzol két ágyúval, majd elöntik a papírt vízalatti és vízfeletti ágyúcsövek. Hara­pó állatok (krokodil, tigris) hasonlóan az álomhoz a legképtelenebb kapcsolatba kerülhetnek. (Lásd még a bábozás álomelemeit is).

íjaaonlÓL-éxu£gressziót találunk elalvás előtt normális gyermeknél is. Mi- nél fáradtabb, annál inkább lépnek tel hangúlatmgadozasok, kisgyerekes Bé- sáéiLa legtnsphh nk.ra Hnhkit/lins te3ti győngédfaágiHéiW/'&rTfljlwkbő] nap­közben már régen kinőtt.

Harmadik megfigyelése saját iskoláskora, amikor a lányok az utolsó órák­ban már nagyon fáradtak voltak, s a tanár már nem volt képes fegyelmet tartani köztük. „Buta libáknak” nevezte őket, ő tudta, hegy igazságtalan, csak fáradtak. De azt még nem tudta, hogy a fáradtság kedvez az én-regressziónak.

Kris óvodában figyelte meg a regressziós tempót.Reggel a gyerekek frissek, konstruktívan tevékenykednek. Minél tovább

tart az óvoda, annál inkább előtérbe lép a verekedés, rosszaság. Frusztrációt rosszabbul tűrnek, sírósakká válnak, kitörések gyakoribbak.

Más szerzők másfajta nyomást is megfigyeltek: ilyen a hetepséfr testi féjdajflmr.láz..A viselkedésTegresszió az alvás, evés, tisztaság, játék terén rau-

rTatk)zik ilyen korTBeteg gyereket a környezet isltisgyereknekkezeí. Traumati™ *Eus élmények, szorongás, elszakadas nemggaTrXTií5xdóra.~hari?m az _énre is Vegresszíven hatnak.

Az én-regresszióban közös, hogy a visszafelé mozgás nem a fixációs pontig megy-Vissza - ilyen az énben rtincg"~~ÍT5Ti^m a feilodési szin1SeIüjn£gf?ele]Q szerzemények visszacsúsznak. Az anyjától elválasztott gyerek pl. elveszti be- 'szédkedvét, újra ágybavizel.

43

Ahogy í kisgyer k én e felépül funkcióinak kifejlődése kellemetlen (Unlust) élményekkel jár. A Belső és külső világ jobb Jsmere.t& ellentmond az SröDqfénl eredeti elképzeléseinek. A realitás elv uralma megnehezíti a gyors vágykielégu-

" iestT'A~Tobh emlékezet az öröm, kín, szorongás élményekre egyaránt kiterjedj A szintézis funkció elkerülhetetlenné tesz konfliktusokat. A gyerek szenved a kínérzések rohamától és az én elhárítás-mechanizmusokat hív segítseguT- “ A taga lás, amely a külső kíningerek ellen tórául, megzavarja az észlelés­funkciót. Elfojtás és reakcióképződés az en-azonos (ichgerecht) tudatos tartal-l makat ko látó zák vagy megkerülik, kivonnak területeket az én uralma alól. I Mindhárom mechanizmus korlátozza az emlékezést. A projekció a szintézis! funkciót zavarja.

Enteljesítmények fel- és leépülése egyidejű. Mialatt az érés, fejlődés és J alkalmazkodás azjen uralmat kiterjesztik, addíg’a kin-elhantas ellenkezik irá­nyú: Í^3iÍn^i^rése^Sn5K5iká^'a1ceTr^p1T5fr^nrnn pn~' knnth ktnsns rnpp taflcarítást jelenti. Nem csodálható, hogy a progresszív és a regresszív folyama-' tők váltakoznak és nehezen áttekinthető klinikai képet eredményeznek.

A kifejtettek értelmében a regresszió normális folyamat, a fejlődésben!az alkalmazkodást szolgálTa. Ami nyitva tartja az utat a gyermek j

szamara "égi magatartásmódokhoz és kiél ígülésekhez, az lehetővé teszi, hogy a jelen kínos élményeit el tudja viselni anélkül, hogy ezek eluralkodjanak rajta. A regresszió a külvi laghozTval ó alkalmazkodásban nem kevesebb, mint az elhárítás a belső világ ¿TlenTmindKetEő ¡Tnörmalís egyensúly megtartasaval kapcsolatos.

Van azonban kevésbe kívánatos ~nlHala is Csak akkor gyakor JLfigész-ség megta tó hatást, ha rövid ideig tart és spontán v: sszafe’ ődik íreverzibilis). Pj-. a fáradtságot az alvással kipihenjük; normális fejlődésnél azt várjuk, hogy a betegség vagy elválás okozta regresszió sem legyen sokkal hosszabb,1 mint ami okozta. Ijedtségélmény, szorongás, súlyos betegség és csalódás azonban olyan fejlődési visszalépést eredményez, amely nem áll spontán helyre. Az ösztónenergiák olyan célokhoz kötődnek, amelyek nem felelnek meg a gyermek korának, a további fejlődés megsérül és kisiklik. Ha a reg­resszió nem időleges, hanem permanens, a normális fejlődés elemei is elvesz­tik szerepüket és patogén tényezőkké válnak.

Azt kutatjuk - íija A. Freud -, hogy megbízható kritériumokat találjunk, amelyek a permanens és idő eges regressziót megkülönböztetik. Csak ha megta­láltuk, tudjuk előre megmondani, hogy a gyermek normális vagy patológiás irányba fejlődik-e. Minden fáradozásunk ellenére eddigi tudásunkkal nem va­gyunk képesek egy visszafelé mozgás kezdetén megítélni, hogy milyen mélyre fog nyúlni, meddig fog tartáni, és hogy kihatásaiban átmeneti állapot lesz követ­kezmények nélkül (Ugyanígy vagyunk a gyógyulással, arról sem tudjuk mindig, hogy „spontán”-e vagy terápiás hatású.)

Belátásunk a regresszió normális és abnormális szerepébe lehetővé teszi, hogy megértsük, mozgása miért kettős irányú és hogy a visszalépés éppoly fontos, mint az előrehaladás. Megé ;jük, hogy a gye mek magatartása időnként megtorpan: pl. ha betegség esetén a korai időkből való alvás- és evésszokások előjönnek; ha a szorongás nyomása alatt nagyobb gyerek is védelmet és vigaszt keresve a preödipális anyakapcsolat formáihoz tér vissza. Kezdjük azt felismer­ni, hogy az egészséges fejlődésnek nem előnyös, ha a felnőttek ilyenkor kritiku-

>44

sak és visszautasítok és ezáltal a gyerek elfojtást és gátlást szenvedve a múlt­hoz vezető utat nyitja meg.

A nem harmonikus személyiségfejlődés tehát az okok során múlik. A fejlő­dés gyorsabb és lassabb lépései, a regresszió különböző mértéke és tartalma találkoznak és keverednek. Nem csoda tehát, ha az individuális különbségek olyan nagyok, az eltávolodások az egyes fejlődésvonaltól olyan eltérőek, hogy szigorú normák felállítása lehetetlen. Az előre- és visszalépések kölcsönhatásai a normális fejlődés számtalan variációit éredmeáyezfietik.

IV. A patológiás fejlődés

A normális és patológiás közötti átmenet folyékony, inkább nagyságrend­ben, mint lényegében különböznek egymástól. A pszichikus egyensúly részint belső instanciák egymás közti, részint a külvilághoz való viszonyukon nyugszik, vagyis olyan viszonyokon, amelyek állandóan ingadoznak. Az ösztönenergiák egyes fejlődési szinteken spontán fellépnek és eltűnnek, pl. a látenciában csök­kennek, a pubertásban és a klimaxban nőnek. Az énerő és felettes én befolyás csökkfin.. ha. ezek._az instanciák nyomás alatt vannak, fáradtsag' álláffatbáh. betegség esetén és öregkorban. A vágy-megszállások növekszenek tárgyvesztés

esetén.'' Freud' mondja, hogy a hpteg-ség praktikus összegező fogalom, diszpozícióknak és~éíményeknek kell találkozniuk, fiögy”ennek a szummádonak a küszöbét~aüepie7~hógy ennék következtében főTyamafosan sok személ^Jpp át a? ppré^séges osztályból a neurotikus .hptpgáh#» eTsőKlcal csekélyebb szám teszi meg az utat visszafelé.

Gyermekeknél még sokkal nehezebb megvonni a natárt, hiszen az Es és én folytonos ingadozásában vannak, alkalmazkodás és elhárítás, kedvező és beteg­gé tevő behatások egymásba folynak, minden fejlődési lépés magában rejti meg­torpanások, gátlások, regressziók veszélyét. Az én és az ösztön különböző tem­póban fejlődnek, így előrehaladásuk egyes fejlőŰésrszakászbaiíiTSTTdfe] 1 ertésSéget oktSzKaE. íeloTeges vagv-tar.tó&_regmsfizinT:>i 07"vpTe-th et—Rövi den; a ■ psaiebikus egyensúlyt megzavaró hatások száma nem felbecsülhető.

A diagnosztának nehéz a helyzete, a klasszifikációs rendszer kevés segít­séget nyújt. A gyermekanalízis sokat fejlődött technikában és a normális fejlő­dés megértésében. De az osztályozásban kénytelen konzervatív maradni, meg kell elégednie felnőttekre szabott diagnózisokkal, a pszichiátria és a kriminoló­gia kategóriáival. Ezek a régi formák rosszul alkalmazhatók a gyermekkor új pszichológiájára és elégtelenek a diagnózishoz és a kezelésmód kiválasztásához.

A deskriptiv és dinamikus (metapszichológikus) gondolkodás ellentmond egy- másnate"Az'egyík a manifeszt tünete e , a ~Sflra-látens okoka^b 'tja-öesze. Valamely betégség^apőFTeírasa és rendszerezése csak a felületin kielégítő. TsTem tesz semmit hozzá, hogy megértésünket elmélyítse, lényegbeli különbségeket ki­dolgozzon. Pl. dühroham, vándorlási kedv, elszakadási félelem - ugyanazt a klini­kai képet mutathatja a felületen, manifeszt magatartásban és tünetekben, de di­namikus struktúrában különbözők és különböző beavatkozást igényelnek.

A dühroham pl. a kisgyereknél korának megfelelően ösztönimpulzusainak motoros- affektiv qzet.p.s minthogy más kiút'a ebben a korban még nincs. Ez

45

a tünet magától megszűnik, m e vt elég é fitt, a pv rftk énie. ogv s e e eté- si módokatTmegnyisson (kuíonösena beszéd fejlődésével). Ugyanez a tünet düh- és agresszió-kitörést jelenthet a külvilág ellen, amelyet ha neir*"Eiid;1siietnirfi£yát sZgifielye, elérhető tárgyak eilen fordul. HárínaHiklehetőség, hogy a dűhroham valójában szorongásrohamokat helyettesít. Pl. ha a fób ás gyereket védekezési lehetoségetol megfosztják éa mégla ÜLlcaía' vagy iskolába kényszerítik:

Hasonló a helyzet az un. csavargással (kóborlással). Némely gyerek elsza- lad hazulról mert otthon kellemetlen történéseknek van kitéve^vagy libidinózTis lcjtöttsp.ge a családhoz gyenge. Némelyek iskolakerülők, mert félnek a tanártól vfagv a gyp.rAV tA rsa k tó l |~rossz fenulók és^TSunt,etest~szeretnék elkerülni. ItTaz okok külsők és a körülifiények változtatásával lahp.t segníp.ni. Mgsoknál Iielső tudattalan késztetés vezet csavargáshoz, hogy a régi objektumot keressék. Üeskriptíve nem helyes, hogy elfutnak, de metapszichológiailag kóborlásuTc cél­irányos. Ilyen esetekben külső behatásnak nincs eredmenye, belső változtatás csak analitikus értelmezéssel érhető el.

Mostanában gyakori diagnózis a „Treni ungsangst” (élsz kadásos szoron­gás), de gén különböző, ha kisgyereknél, latenciakorú gyermek iskolai szoron­gásánál vagy intézeti gyermek honvágyánál lép fel. Első esetben a biológiai szükséglet sérüléséről van szó, s csak az anyával való újraegyesülés segíthet Második esetben a szorongás oka a gyermek ambivalenciája; a szülők jelenlété- ! ben a szeretet és gyűlölet kiegyensúlyozott, távollétükben növekszik a félelem, hogy ellenséges érzései és halálkívánságai teljesedni fognak, a gyerek aggódik a szülőkért, hogy szyát magától megóvja őket. Itt a szülőkkel való újraegyesülés | csak felületesen segít, a tüne csak az analitikus belátással enyhülhet.

Diagnosztikus terminológiá nem alkalmazható továbbá egyformán felnőtt­re és gyerekre. A szokásos diagnózisok felnőttre vonatkoznak, nem hagynak , teret a fejlődési zavaroknak megkülönböztetve azokat a konfliktus okozta tüne­tektől. Pedig az a megkülönböztetés a gyermek pszichopatológiájában rendkívül jelentős. Fejlődési szintjüktől függ, hoflv«n ítáljfiV mapr ? [rvormeki lopást, ha- , zugságot. a» i •ihiiXiÚT.*----- 2t~gyermel<knri pszichikus zavar súlyosságának mértéke minden inkább,mint epveítelmű. "Felnőttnél három kritériumot tartunk számon: I. "íTtünéti frfrr íjt^tl'v' rfnyőfipq crfm Vp p*1! H fl ravnrteljéSííményekre. Ez k a kritéríu nők nem alkalmazhatók gyermekre.------1. A tttMtekrói tudiuk. hog a fellffd&s EiT.’m nem ugyanazt jelentik. mint

később. Gyermeki gátlásnak, tünetnek, szorongásnak nincs minden ' esetben patológiás következménye, a normális fejlődés kísérőjelenségei |

lehetnek. Bizonyos fejlődési fázisokban megjelenhetnek tünetértékű je- •■4erreégek, amelyek eltűnnek, ha az alkalmazkodás új szakaszba lép,~~

' vagy ha tetőfokát túlhaladja. Mégis megtanultuk, hogy ezeket a múló tüneteket komolyan vegyük, figyelmeztetes, mennyire hajlamos beteg­ségre a gyerek. A zavarok gyakran csak látszólag tűnnek el, új szaka- szokban más zaVüfrfc helyultesink, hetikul hagynak h-iira, atnélyek

•kiiictúlópontjai lehetnek későbbi tunetkepzodesnek. ue nagyjából még1 s igaz 1 ogy a gyér ekk rban latszofag Villyütí Itlnetek is újra eltűn­

hetnek. A gyerek pl. feladja fóbiás elkerüléseit, kényszerneurotikus előv gyázatosságát, alvás- és evészavarait, amikor a szülők pszicholó-

46

gushoz fordulnak, mert kevésbé félelmetesek a tüneteket okozó fantázi­ák, mint a fenyegető beavatkozás. Hasonló okból tűnnek el a tünetek a kezelés kezdetén. Tüneti javulás gyerekeknél tehát még kevesebbet jelent, mint a felnőttnél.

2. Hasonló a helyzet a szubjektív szenvedéssel. Felnőtt akkor határozza el magát kezelésre, ha szenved zavaraitól. Gyereklíél a szénvedes örmnF gubáiméin mond sérmníTaTTSzichikus zava'r meglétérol~vagy súfyxrssá-

* 5r5t A szorongás kivételével, amit a gyerek nehezen visel el^ te lr iott inkább énvecf a tünetektől, mint a gyerek. A fóbiás és kényszeres 'turrei'Strpi. a szorongás és a kín elkerülésére Szolgálnak, a gyereknek kedveznek és ami emiatt a normális élet korlátozását illeti, a felnőttet inkább zavaija, mint a gyereket. Etvágyzavar, válogatás, alvászavar, indulatrohamok a gyerek részéről én-azonosak, és csak az anya szem­szögéből zavaróak. A gyerek csak attól szenved, hogy a környezet sza­bad kiélésüket gátolja. Szégyellt tüneteket is, mint bevizelés, beszéke- lés, jelentéktelennek igyekeznek feltüntetni. Neurotikus gátlások gyak­ran odavezetnek hogy a gyerek visszavonja libidóját minden félelmet keltő tevékenységtől és ezzel korlátozza minden érdeklődését, amely az aktivitás és örömszerzés rovására megy. Az autisztikus, pszichotikus, szellemileg visszamaradt gyerek szenved legkevésbé zavaraitól, a szü­lők annál inkább.A gyerekek mástól szenvednek: szenvednek a fejlődési körülményektől, “vagyis a frusztrációktól. k0vetélmértvektflI~ég~a1EaImazkodási nehézsé­gektől, amelyek függővé teszik őket a külvilágtól ésü^>szichikus_appa- *h£ius éféllenségevel függenek össze. Legkisebb korban a gyerek szük­ségleteit és ösztönvágyait képtelen kielégíteni, az elszakadássá felelem, az irreális elvárások miatti csalódások forrásai a kín és szorongás élmé­nyeknek. Az ödipálás fázisban a gyerek szenved a féltékenységtől, riva­lizálástól, kasztrációs félelemtől. A legnormálisabb gyerek sem .boldog hosszabb ideig, sírás és düh nem ritkán szakítja meg a harmóniáját. Minél jobban fejlődik a gyerek, annál erősebben reagál affektív módon a mindennapi élet történéseire. Nem is váijuk tőlük, hogy felnőtt mód­jára uralkodjanak értelmeiken belátással vagy belenyugvással. Sőt ép­pen arra gondolunk, hogy a túl nagy passzivitás és belenyugvás kisgye­reknél organikus séralésJ*v&gy n epTassúbcdott önfejlődés eredménye. Az a gyefé¥r~aKi 'ellentmondás nélkűrhajlandó~^lvafai-^güíéjét6t. az ITálószínűleg - kiil sn vapv helsn okokból - nincs eléggé kötve Iibidinózu- jpmZAkik a szeretet elvesztését nem élik át fenyegetonék7gyanúsak 'az autizmusra. AhoLa-bűntudat hiányzik, hiányozhat.a_no^á lis~fefett,es

'~én fejlődés^. Fájdalmas belső konfliktusok az ára a személyiség kibon- takozásának!’ bármennyire paradox, a szUhÍHktív ferififllom-a-normátis fejlődéshez tárRWlk tís lltílil ítóllitilö ni'Eg'belőle a patológiás fejlődés.

3. f i teljesítményzavar is tévútra vezethet ágyermekpraxisban. Mint tud­ójuk, a gyerek teljesítménye nem állandó, hanem fokról-fokra, néha órá-ról-órárS változik. Fix pontokat nem lehet találni az előre es hatralépé-

rseiDen, amelyek a normális fejlődéshez tartoznak. Rosszabbodás egyes funkciókban lehet gátlás vagy visszamaradás.

47

Azt sem tudjuk, melyik gyermeki teljesítményt nevezzük életfontosságú­nak. Fontos a játék, a tanulás, a szabad fantáziatevékenység, az objektkapcsolat melege, alkalmazkodási képesség, de ezek nem foglalhatók össze a felnőtt „sze­relmi” vagy „munkaképességével”. A szerző 1945-ben egyetlen képességet tett fel, a normális fejlődés képességét. Ez azt jelenti, hogy a gyerek befussa a fejlődési fokokat, kibontakoztassa személyiségét, eleget tudjon tenni a külvilág követelményeinek. Amíg ez a folyamat zavartalan, a fellépő tüneteket könnyen vehetjük. Ha a fejlődés megáll, a gyerek kezelésre szorul. _

A fejlődési folyamatokat kell diagnosztikai kritériumokká*tenni. Az eddigi diagnosztikus kategóriák erre elégtelenek. Csak ha megszabadulunk a tünet kategorizálásától, tudjuk kutatni, hogy milyeirtbktírSfTeTa'gyérek Osztüll-érrés felj^es_eiijjgjk)desé, högyan strukturálódik a személyiség: vagyis belsó mstarici- ákhogvan különülriek el egymástól és mi a viszonyÚKeg'^Msn^nögy~a~feilő- desaz örömelvnek és a primer folyamatoknak, vagy realitáselvnek és a szekun- der folyamatoknak félel-é tfiég inkább, hogy a gyerek fejlődése megfelel^B~kürá- nak, kuiaéitítl-"ü"v'ügy vibüzamaradőlt fis milyen tekintetben; a normálislejlő- düút « patológia •¿TinU.llft mrtr, \afe3 rkgrtSBZiflk tahílhatfk^;, mi­lyen kitcrTedŰStr^fflilveii fia.áriCs~pontokkal.' Csak az ilyen vizsgálat teszi lehetővé, hogy a normál fejlődés eltéréseit és

zavarait kapcsolatba hozzuk egymással és megvilágítsuk a gyerekpatológia főbb tényezőit.

Patológiás következményei lesznek annak, ha a szeméi iség különböző

¡Igei»] \i I Ki j SK « rm 1*1 n in IIV4IIEgyenetlenség lehet a fejlődésvonalak között. Ezek a fejlődés normális

keretéibe tTTi Uv-iiíK ésisHk aKKi i kiiii<lülf ljontjai zavaroknak, ha várható kiter­jedésüket túllépik.

Utóbbi esetekben szülők és nevelők tanácstalanok. Az ilyen gyerekek elvi- selh?íetléne^^várjákH UiiiíUtel, \ tiyzckLdt'Stk írllnt Ji'.Lszt'Lársi'.k, ntrri illenek £gy társaságba sem,~Tolytgy)6S fzgatgFEsagtlk miatt önmagét k~Í3 boldogtalanok és Elégedetlenek. Nem illenek belemegy diagnoszTTKai kategóriába sem^abnormali-

rTasuR csak a fejlődési vonalak szempontjából érthetők, a különböző irány oKBan nem állnak kancsolatban egymássar*~MagaslÖkú intelligenciájuk

~~rngR^~Téíiesítménnvel iár együtt, az egykorú társTTabcsoTatuk is rossz. A tánta^ Iziaélet túlteng, sápra s^oktátasulc eredmenytelon. Ezt a kevfcri/étiológiájú,

48

nehezen áttekinthető tüneti képet a deskriptiv diagnózis rendszerint „prepszi- chotikusnak”, „határesetnek” látja.

Más esetben intelligencia zavarnak vagy hiányzó koncentrációnak szokták diagnosztálni, amiből az első nem áll és a második csak a megjelenés módja. A vizsgálatnak itt azt kell felderítenie, hogy a hiba az örömelvből a realitáselvbe vaTo~'átmériétnel van-e; vagy a pregénítális tórekveSfek hiányos uralásában. vagy a fevekfenység” örömének megkésett eltolódása a íeladarmégöldáiara: vagy az 5g^es~tgnyezo~együtt játszik szereped ~ 1 ~ ~

Patogen regresszió. Az átmeneti és tartós regresszió a lelki apparátus min­den részét érintheti. Ahol az énben és felettes énben indul meg, az ösztönszár­mazékokat csak másodlagosan vonja maga után. Az én és felettes én vesztesége­inek következtében sérül az elhárítás, ösztönökön való uralkodás, indulatroha­mok, irracionális viselkedés és karakterváltozás léphet fel. Ilyen személyiség- változást olyan élmények okoznak, amelyre az én nem volt felkészülve és trau- matikusan hatnak: szorongás, elszakadás, szeretett személyben való csalódás, amely az identifikáció feloldásához vezet.

Lehet, hogy a regresszió az Es oldalról indul és az én-instanciák olyan primitív ösztönszármazékokkal találják magukat szemben, amellyel nem~tucl- nak kijönni Lehetséges, hogy ilyen esetben az ösztönregressziót én és felettes enregresszió követi, az én lecsökkenti igényét, hogy az ösztönnel egyetértésben maradjon. Az egyensúly megmarad, az ösztönregresszió következménye én-azo­nos, de az össz-személyiség sérül az infantilizmus, disszocialitás és ösztönkiélés irányában.

Az ösztönregresszió»másik módja - amit az analízisből jobban ismerünk - hogy az éninstanciák korán téilettek] szekunder autonómiát érnek el, vagyis viszonylag függetlenek az ösztönéleTEtoTfflüi'üiiaiiii 1950), aktorza2í~gSz£5Tireg­resszió én-idegen. Szorongás, feleróso t elhárítás, s ha az sikertelen, kompro- misszum, vagyis tünetképzés jön létre az én és az ösztön között. Szorongásos Hisztéria, fobia, pavor nocturnus. kényszeres tünetek, cprpmn'm?TErffiTt;Tsn]rés Wakterneurózisok ezen az álanon keletkeznek.

Konfliktus és szorongás jelentősége a diagnózisban

A normál fejlődés fázisokon keresztül történik, amely a személy eredeti egységéből különböző instanciák összekapcsolódásához vezet, ez a személyiség struktúra. A differenciálatlan pszichikus massza először Es és én lesz, két mű­ködésterület különböző célokkal, szándékokkal és munkamódokkal. Ezt követi az én feloszlása az énre és fölérendelt felettes énre és énideálra, amely az én felett kritikai és vezető funkciót gyakorol. Hogy ezen az úton a gyerek milyen messzire jutott vagy milyen messzire maradt vissza, két dologban manifesztáló­dik: konfliktusainak speciális formája és a hozzárendelt szorongás.

A konfliktusok három formáját különböztetjük meg gyermekkorban: külső, be fejve vált és belső!

Á külső konfliktusok a gyermeki személyiség és a külvilág között játszód­nak leT a külvilág zavarja a gverek örömszerzését. Ilyen magatartás a külvilág részéről elkerülhetetlen, amíg a gyerek nem tudja ösztönimpulzusait uralni,

49

vagyis amíg énje az Es-szel egybeesik. A külső konfliktusok a az éretlenség ismérve, amelyek ha a későbbi időkre fennmaradnak vagyis reg- Tésszíven úíFaélodnék’, Skkör ebből a szempontból azegyénOnfantilisnakrievez-

"zukTFélelmei, amelyek ezekhez a konfliktusokhoz rendelődnek a gyerek fejlő- H ^T^gTFol^átőrfirpgően különbözők, közös bennük, hogy a külvilágból erednek. Az

idői fejlődési sor valószínűleg a következő: az elpusztulástól való félelem az anySTgöncfo sk o d á s elvesztésekor (öbjekt el vesz teselTFji ol ógi ai egység időszáká-B •KarnffiTnrnngas a szeretet elvesztésétől, (mikor már kialakult a konstans objekt-1, kapcsolat); szorongás a kritikától és büntetéstől (amikor a gyerek az an ál-sík- disztikus szinten agresszióját a szülőkre projiciálja, amely növeli a tőlük való félelmet) kasztrációs szorongás (a fallikus-ödipális fázisban).

A belsővé vált szorongás (verinnerlicht) akkor jön létre, amikor a gyer­mekház onosítva a szülőkkel követelményeiket sajátjának tar£ia~es á szülői autoritást a felettes én nagyrészt átvette. A konfliktusok továbbra is a vágy- teljesítés és megvonás kéidései'korul vannak, de nem a gyerek~esTa kÜTső "tsfcjekturiiok köpött nyilvánulnak meg, hanem a belső életben, a pszichikus instanciák között, ahol az énnek kell döntenie az ösztön vágy kielégítése és a felettes én követelményé~között! A szorongás vagyis a bűntudat a fetettes én- TrH v a n Ahol VHTntjj.da pq ípIhfltnrrnK'a.nLalitvilciis számára nem kétséges, hogy , .a gyermekben a fpjptt.es én kialakult.

A hrl.sA. konfliktus formában a külvilágnak nincs szerepe, az én és Es organizációjának különbözőségéből adódnak. Ellentétes ösztönszármazékok £sl •effektusok: szeretet-gyűlölet, aktivitás-passzivitás, férfiasaái^nni easáfr-ft-primer folyamatban nem kerülnek összeütközésbe, de~"az én érésével és a szintézis | fünkcro'k'ialgkülásavai az én organizád^aES^áliaa-venni.az-eXlentétes.~.tartaF

-rrESkaETHa’ az Es tartalom felerősödik a7 én fenvegotéfook foma fel, ez belső -feeftfíiktust eredményezT

A diagnosztának nagy segítséget nyújt, ha különbséget tud tenni külső, belsővé vált és belső konfliktus között. Első esetben a körülmények változtatása gyógyuláshoz vezethet, a cpfrítsé^ kell, de nem nehézmegközelíteni, a harmadik a legnehezebb („unendliche Analyse”).---- 'Általános tulajdonságok jelentősége a diagnózisban és prognózisban. Első­sorban az énnek az Unlusthoz és frusztrációhoz való beállítódásától függ a szublimációs képesség, a szorongás híylam és a progresszív tendenciák intakt- sága. Ezek eredete részint a veleszületett konstitucióban, részint a legkoraibb élményekben van.

A gyerek számára, hogy egészséges maradjon vagy azzá váljon, messzeme­nőén áttol ftigg, hogy milyen mértékben képes az én a frusztrációt elviselni,

—itietver-aa ilyen alkitllSTakkor kiVáti.oix Unlust-ot uräTni. A kiilönhségek már a legkisebb korban nagyon nagyok. Némely gyerek számára az ösztönvágy kielé­gítésének feltorlódása vagy korlátozása elviselhetetlen. Semmi sem tudja kielé­gíteni az eredeti szükségleteken kívül, a pótkielégülést elutasítja. Ilyen maga­tartás rendszerint az oralitásból indul ki és később kiteljed más területekre. Más gyerek ezzel ellentétben sokkal könnyebben kielégíthető. Ugyanazokat az ösztönkorlátozásokat elviseli, elfogad pótkielégülést. A diagnoszta számára nem kétséges, hogy az első gyerek egyensúlya veszélyeztetettebb. A gyerek, aki meg­szokja, hogy nagymennyiségű kínost tartalékoljon, primitív elhárításmódokat>

50

(tagadás, projekció és primitív lefutásmódokat) düh, harag, indulatkitörések) fog alkalmazni.

A második típusú gyereknek több a lehetősége, hogy ösztönenergiákat neut- ralizáljon és a célja-gátolt, elérhető kielégüléseket eltolja (szublimációs képesség).

A szorongás-uralom a másik döntő vonás. Az analitikus tapasztalat arra tanítTHogy nincs szorongásmentes gyérek, különböző fejlődésfokokhoz különbö­ző szorongásformák tartoznak mmFniö'rmátil5''kiSéfőjeIeüséf£ttk: áz elszákadágüs-

'"Szorongás és anya-gyermekközti biológiai egysegtokanaETa szeretetelvesztésé- ISTvaló szorongás a konstans tárpvkancsolatnak. a kasztrációs szorongás az ődipusz-fázisnak a bűntudat, a felettes én képződésnek lelel meg. Á~prognózis •szamara kevesebbet mond a szorongás formája és intenzitása, többet ti szöFön- gástrratoffl kepessége, amellyel kütönbózó egyenek kűlflnbüző inéitékbüirrendel- Tngznek és amelytőlvegsősorban a lelki egyensúly függ.

Az a gyerek, akinek minden szorongás elviselhetetlen, neurotikusán veszé- lyeztétett. Énje mindén külső es belső veszelyt igyekszik elhantam, Tagadni vagy elfojtani', minden külső veszélyt a külvilágra igyekszik projiciálni vagy minden szorongás vagy fenyegetés veszélytől fóbiásan visszahúzódik. A szoron­gás elkerülése minden áron túl sok elhárítási mechanizmust mozgósít és neuró­zishoz vezet.

Jobb kilátásai vannak annak az egyénnek, akinek énje a szorongást nem kerüli el, hanem aktívan közelíti: megértéssel, logikus gondolkozással, a külvi­lág aktív megváltoztatásával, agresszív ellenintézkedésekkel. Az ilyen én a szo­rongás nagyobb mennyiségét tudja uralni, kevesebb elhárítással, kevesebb kompromisszum- és tünetképzéssel tud kijönni. A szerző jegyzetben hozzáfűzi, hogy a szorongás-uralom nem tévesztendő össze a túlkompenzálással, az első esetben a gyerek közvetlenül védekezik a fenyegető veszély ellen,~az utóbbi

'Tóbiásán kerüli a veszélyt. ísakower pélidaja egy szorgTTgáEü^TgyéfélcTirregfr élé- 'seboi: „a katona is fél, de nem törődik vele”.

Progresszív és regresszív tendenciák. Az előre és visszafelé haladó ten­denciák mint en egyénnel kulonbozoek. Vannak gyerekek, akik mindenUTat ö ríiel fogádnak, örülnek az uj etelnek, mozgékonyságnak, függetlenedés­nek aü "anyáiul. Nincs fontosabb számukra, mint hogy nagyok legyenek, ha­sonlóak a felnőttekhez és sérelemmel vesznek tudomásul minden ilyen irá­nyú akadályt és nehézséget.

Más gyerek számára minden előrehaladás lemondás a régi öröm forrásai­ról ésTTrnrtrflygTrfeTélrriétfcg. NéKéz az ilyen gyereket bármiről leszoktatni, sokk-

'nak éli át. JNem akafriSgy lenni, fél az anyát és a megszokott környezetet elhagyni, fél az idegentől és később a felelősségtől.

Akinél a felnövés-ttágva-Ragysbb. mint; a rfttrrosKziÓF. tnnd^riák _az-a-£fvf;rek a hosszadalmas betegséget én-érésnek használja fel, a kistestvér születését úgy éli át, bogy ú ffiiTr Tinágy”. ~AHö 1 a regressziós tendenciák erősebbek, d gyerek a beteg­ség algtTiht'antihs lesz^az újszülöttet irigyli és helyébe akar lepnT ' ~~

Ézek'a különbségek riiafrnns7.tikai értékűek. Az első típus minden előreha­ladásból örömet szerez, pozitívan hat érésére, fejlődésére, alkalmazkodására. A második tipusú, akinek minden fejlődésfok veszély fixációs pontokat alakít ki,

'egyensúlya könnyebben megbomlik, visszahúzódó hajlama kiindulópontja lehet ‘szorongásnak, elháritásnakTTHJm utikus megof<Ié~s~naF

Metapszichológiai fejlődésprofil (dinamikus, genetikus, ökonómiai és strukturális szempontokból.) A szerző a profil felállításánál arra figyelmeztet, hogy egyes tényezőket önmagukban összefüggés nélkül nem lehet megítélni. Meggyőződése mint analitikiisnak7hogy az öröklés nem határozza meg egyedül az ember fejlődési so sát: még organikus sérüléaEk'tfó,5t3lleteEfűsok, vakságé is küíthrbozoTpszíchíkus következményekhez vezetnek a külső befolyásoktól függő­en. Hogy a szorongások patogén hatásúak lesznek-e, nem formájuktól vagy erősségük 61 függ, hanem attól a módtól, ahogy a gyermeki én fel tudja dolgozni. A traumatikus hatások nem o vashatókje a gyermek manifeszt élettörténeté­ből, vagyis nem egy esemenv oEiektív fontosságától füpp. hanem szubjektív hqf ásá±ALjL spftriális gyerekre. A feladat az, hogy a kapott anyagot szerves egészbe rendezzük.

A profil tar alma: adatok, tünetek, családtörténet és historikus tényezők. A gyermek belső élete a személyiség felépítése alapján: dinamikus erőjáték az instanciák között, Es és én erőviszonyok alka mazkodása a külvilághoz, stb.

1970. november

IRODALOMJEGYZÉK

Freud, A: Wege und Irrwege in der Kinderentwicklung Stuttgart, 1968.(Utak és tévutak a gyermek fejlődésében.) Angolból (1965) átdol­gozta a szerző.

52

Az anya-gyermek kapcsolat Bálint Alice és Bálint Mihály elmélete szerint

(Virág Teréz)

Bálint Mihály (1896-1971) orvosi diplomáját Budapesten 1920-ban szerez­te, bölcsészdoktori oklevelét 1924-ben, Berlinben. 1931-39-iga Budapesti Pszi­choanalitikus Intézetet vezette. 1939-ben emigrált Angliába. 1968-tól haláláig az Angol Pszichoanalitikus Társaság elnöke volt. Felesége Székely-Kovács Alice- az analitikus irodalomban mint Bálint Alice ismert. 1917-ben ismerkedtek meg az egyetemen, ahol Bálint Alice matematikát tanult. Barátságukból szere­lem, majd házasság lett. Bálint Alice az elsők között volt Magyarországon, akik feltárták a gyerekszoba ajtaját a mélylélektan problémái számára. Analitikus kutatási területe a sajátos anya-gyermek kapcsolat vizsgálata volt.

Házasságuk után néhány hónappal mindketten ugyanazon a helyen kezd­ték meg analitikus kiképzésüket Berlinben, Hans Sachs-nál. Egy idő után mind­ketten Ferenczihez mentek analízisbe, kiképzésüket nála fejezték be. Bálint Alice 1939-ben halt meg.

I. A Budapesti Iskola

Mielőtt a Bálint házaspár munkásságának ismertetésére rátérnék, gon­doljuk együtt át, hogy milyen nehézségek előtt áll az analitikus kutató, ami­kor a legkoraibb anya-gyermek kapcsolat természetére akar választ kapni. Kísérleti feltételek egyáltalán nem állnak a rendelkezésére. A gyermeket nem lehet az egyik dobozból a másikba tenni, egyik anyától a másikhoz adni, de meg sem lehet kérdezni, hogy mondja el, amit érez. így a kutatás egyetlen eszköze a megfigyelés marad. De ez sem egyszerű, hiszen ugyanazt a jelensé­get - pl. a csecsemő mohóságát, kielégítetlenségét - különböző módon lehet magyarázni.

A Budapesti Iskola a megfigyeléseknek a speciális módját választotta, az analitikus szituációt, az indulatáttételt. A szálak, mint majd annyiszor látni fogjuk, Ferenczihez vezettek. Ferenc^volí_az_tJsórjaki-í*lfit5#t4t--aiTar-Ltigx_az analitikug.texá.RÍa során kialakult induíatáttételes helyzetben egy nagyon korai tárgykapcsolat maradványai jelennek meg, amely nagyon hasonlo a gyermek Svához fűződő érzelmeihez. Turimfc~h7n<v Freiid analfzrstjirrek közéPDUiiL'rában fiz ódipális korszak problémái álltak, a neurotikus személyiségfejlődés fő táma­dási pontjának is ezt a szakaszt gondolta. Bár műveiben az anya-gyermek kap­csolat is megjelenik, klasszikus modellje a szülő-gyermek hármas kapcsolat volt, és ezen belül elsősorban az apához fűződő ambivalens érzések vizsgálata. Freud vizsgálatai, megfigyelései kiteijedtek az ödipális kor körüli instanciák kialakulására, az azonosítás, a felettes-én képződés menetére. A 3—5 éves gyer­mek életében már nagy szerepe van a mentális működésnek, a megértésnek. így Freud analíziseiben a megértésnek, a belátásnak igen nagy szerepe volt. Az

53

indulatáttétel jelenségének is inkább az intrapszichés hatásával, mint az inter­perszonálissal foglalkozott.

Ferenczi azáltal, hogy az indulatáttételben az anyához fűződő legkoraibb érzelmek megjelenésére hívta fel a figyelmet, megnyitotta az utat a preödipális korszak vizsgálata felé. De ezen túlmenően, az analízis során kialakult indulat­áttételes helyzet is más színezetet kapott az anyához fűződő érzelmek felszín- rehozásával.

A Budapesti Iskola - Ferenczivel az élén - ezzel a megfigyeléssel, majd az ebből levont elméleti megállapításokkal írta be magát az analitikus elmélet történetébe. Az elsők között foglalkozott a gyermek legkoraibb tárgykapcsolatai­nak kialakulásával.

A 30-as évek közepén a csecsemőről alkotott pszichoanalitikus nézetek nagyon különbözőek voltak. Két iskola alakult ki, a londoni és a bécsi. Mindkét iskola Freud (1931) híres megállapításából indult ki. ,A gyermeki szeretet mér­téktelen, kizárólagosságot követel, nem engedi részlettel kielégíteni magát. Má­sik jellegzetessége azonban, hogy nincs igazi célja, képtelen teljes kielégülésre, és ez az alapvető oka annak, hogy arra van kárhoztatva, hogy csalódjék, és hogy helyet adjon egy ellenséges attitűdnek.” „Ebből fakad az a szemrehányás, hogy az anya túl kevés tejet adott és nem szoptatta elég ideig. A modem civilizáció körülményei között ez gyakran igaz, de talán nem olyan gyakran, ahogy azt az analízisekben állítják. Talán kifejezi a gyermek általános elégedetlenségét. Mintha a gyermekeink örökre csillapíthatatlanok maradtak volna, mintha soha nem szoptatták volna őket elég hosszan. Ilyen nagy a gyermeki libidó kapzsisá­ga, mohósága.” ,A libidó ezen első impulzusai olyan nagy intenzitással rendel­keznek, amelyek nagyobbak minden későbbinél és összemérhetetlenek minden más erővel.”

Freud ezen leírásait elfogadjuk mindannyián. A tényeket adja, minden magyarázat nélkül. A londoniak ebben látják a gyermeki tehetetlenség, kielégí- tetlenség és ambivalencia okát. A londoni iskola megkísérelt választ adni arra, hogy miért olyan sírós, kielégületlen a csecsemő. A kielégületlenséget, az orális mohóságot a született szadisztikus megnyilvánulásnak, a kifelé forduló halál- ösztönnek tartották. Mivel a csecsemő kielégítése a környezettől függ, a csecse­mő a szükségleteivel fellépő feszültségeket egy állandóan ható traumás élmény­ként éli át. Hogy ezt megszüntessék, fokozatosan feladják a nárcisztikus min­denhatóságból származó biztonságukat és mindenre gyűlölettel és agresszivi­tással reagálnak. Ezek az érzések kezdettől fogva a különböző objektekre vagy önmaguk ellen irányulnak. Mivel ezeket az erősen negatív érzelmeket a gyenge, fejletlen én nem tudja elviselni, a csecsemő a tárgyakra projiciálja. így a csecse­mőnél egyfajta paranoia fejlődik ki; túlságosan érzékennyé válik és hevesen reagál minden gondatlanságra vagy indifferens attitűdre, mely őt a környezet részéről éri. A londoni iskola nem tud választ adni arra, hogy ebből a nárcisz­tikus, ellenséges agresszív világból hogyan alakul ki mégis a csecsemőnél a realitásvizsgálat.

A bécsi iskola kétségbevonta az orál-szadizmus érvényességét a legkoraibb csecsemőkorban. Abban is kételkedik, hogy az ember képes lenne életének a legkoraibb élményeire tudatosan emlékezni úgy, hogy ezek szavakban kifejezhe- tők lennének. És mivel a közvetlen csecsemő megfigyelések ebekre a kérdésekre

54

nem adnak pontos választ, valamint a felnőtt viselkedése nem alkalmas arra, hogy abból vissza lehetne következtetni a csecsemőkori állapotra, olyan nagy­nak látták a nehézségeket, hogy szkeptikusok voltak abban, hogy a freudi meg­figyelésekre választ tud-e adni a pszichoanalitikus kutatás.

Külön megemlíteném, hogy egyik iskola sem tudott választ adni a cse­csemő és a kisgyermek autoerotikus tevékenységére. Általában Freud elkép­zelését fogadták el, aki szerint az autoerotizmus a primer nárcizmus korsza­kának szexuális megnyilvánulása, modell a külvilágtól való elfordulásra, az önmaga megszállására.

1937-ben a Budapesten rendezett Pszichoanalitikus Konferencián e két nézettel vitázva foglalta össze először Bálint Mihály a Budapesti Iskola állás­pontját az anya-gyermek kapcsolatról.

A Budapesti Iskola szerint:1. A csecsemő élete a primer vagy primitív tárgyszeretettel kezdődik.2. Ez a primer tárgy kapcsolat a lelki fejlődés elkerülhetetlenül szükséges

foka, ebből vezethetők le az összes későbbi tárgykapcsolatok - és megfordítva, minden későbbi tárgykapcsolatban fellelhetők ezeknek a primitív tárgykapcso­latoknak a nyomai.

3. Ez a tárgykapcsolat nem kapcsolódik valamilyen erogén zónához, tehát nem orális, anális, genitális, mint az autoerotizmus vagy a nárcizmus, hanem egy önmagában sajátos tárgyszeretet. Bálint különös jelentőséget tulajdonít en­nek a megkülönböztetésnek, mert ennek alapján lehet szétválasztani az ösztön­cél fejlődését a tárgykapcsolat fejlődésétől.

4. E primer tárgykapcsolatnak biológiai alapja van, az anya-gyermek duálegység. Ez azt jelenti, hogy anya és gyermeke ösztönösen, kölcsönösen függ­nek egymástól és mindegyik kielégíti magát anélkül, hogy a másikra figyelnie kellene. Egyszerűbben: ami az egyiknek jó, az a másiknak is jó.

5. Ezt a szoros kapcsolatot a mi kultúránk nevelési szisztémája túl korán elszakítja. Ebből következik az anyába való kapaszkodás tendenciája - és gyer­mekeink elégedetlensége, mohósága, kielégíthetetlensége.

6. Ha az ösztönös vágy a testi közelség által időben kielégítést nyer, akkor beáll egy csendes, nyugodt jóérzés. Az erről való lemondás azonban nagyon heves reakciót vált ki, és ha a frusztráció nagyon igénybeveszi a gyermeket, ennek reakciójaképpen jelennek meg a csillapíthatatlan kívánságok, vágyak, amelyek hasonlítanak a kábítószer utáni vágyhoz.

A fenti megállapításokhoz egymástól függetlenül három magyar analiti­kus, Bálint Alice, Bálint Mihály és Hermann Imre külön-külön jutottak el. Mindhárman az analitikus helyzetből indultak ki. Ehhez azonban mindhárman más-más kiegészítő tudományos megfigyelést tettek.

A) Hermann második anyagforrása az összehasonlító pszichológia - a fő­emlősök tanulmányozása volt.

Míg a főemlősök az extrauterin élet első hónapjait az anya testébe kapasz­kodva töltik, az embergyermeket túl korán, erőszakosan leválasztják az anyá­ról. A megkapaszkodás szükségletére egy sor ösztönös, helyettesítő szimptóma utal: az alvó helyzet, a Moro-reflex, a kéz és száj erotika, a veszélyhelyzetben a

55

megkapaszkodás. A gyermeknek az a vágya, hogy meghosszabítsa az anya-gyer­mek duálegységet.

Hermann-nak ez a megfigyelése tovább megy Bálint Alicenál és Bálint Mihálynál, és azt állítja, hogy a legkoraibb korban már a csecsemő aktív visel­kedésével állunk szemben. Ennek az aktivitásnak az a lényege, hogy a csecsemő meg akar kapaszkodni kezével, szájával az anyjába, tehát az anya az aktivitás tárgya. Aktivitása az élet legkoraibb szakában tárgyra irányul. Helyesebb azt mondani, hogy szopik a csecsemő', mint azt, hogy szoptatják. Ennek az aktív megkapaszkodásnak a maradványai később is megfigyelhetők a felnőtt szexuá­lis életben, a neurózisokban és az analitikus szituációban. Hermann elveti a primer nárcizmust és az anyába való megkapaszkodást tartja a későbbi tárgy­kapcsolatok előfutárának. így a szadizmust és a mazochizmust is le tudja vezet ni e korai tárgykapcsolatból.

B) Bálint Mihály második anyagforrása a szexualitás vizsgálata volt.Az analitikus szituációban azt találta, hogy betegei kisebb vágyakat kezd­

tek támasztani vele szemben. Olyanokat kértek, hogy fogja meg a kezét, szólít­hassák őt a keresztnevén, kapjon vagy adjon kisebb ajándékot. Ha ezeket 3 kívánságokat elutasította, heves agresszióba ütközött, ha teljesítette, a beteget kellemes, nyugodt jó érzés töltötte el. Ferenczi tapasztalatain ,/elbátorodva” megbeszélte pacienseivel, hogy azokat a kívánságokat, amelyek beleférnek az analitikus helyzetbe, ki lehet elégíteni. így jutott el az „újrakezdés” fogalmához.

E kívánságokat analizálva Bálint Mihály fontos felismerésre jutott.1. Ezek a vágyak mindig tárgyra irányulnak, és csak a környezet elégíthe­

ti ki ezeket, így a kielégülés soha nem autoerotikus.2. Ha a kielégítés időben és intenzitásban jókor következik be, akkor

olyan nyugodt, csendes jólét következik be, amelyet enélkül nem lehet megfigyelni.

A frusztráció utáni állapot hevessége vezette el Bálint Mihályt ahhoz a felismeréshez, hogy ezeknek az örökösen visszatérő tendenciáknak a gyökerét a csecsemőkorban keresse, és olyan naív primer reakcióknak tekintse, amelyek­nek története van a paciens életében, és hogy ezek hasonló csecsemő vagy kisgyermekkori frusztrációk eredményei.

C) Míg Bálint Mihály és Hermann Imre csak a paciens, azaz a gyerek szempontjából vizsgálta a korai tárgykapcsolatokat, „egy nő kellett ahhoz - írja Bálint Mihály hogy a duálegységet megvilágítsa az anya oldaláról”. Ez a nő Bálint Alice volt. Legfontosabb eredménye az volt, hogy felismerte, hogy az anya-gyermek kapcsolatban a két partner libidinózusan egyenlő. Az anya ugyanolyan mértékben kap és ad, mint a csecsemő. Az anya úgy éli meg gyermekét mintha saját testének egy része lenne - ahogy a csecsemő is így éli meg az anya testét. Az anya azt teszi a gyermekével, amit akar, mintha nem lenne saját, külön érdeke, és megfordítva. Ezt a szeretetet nevezte el primitív, egoisztikus szeretetnek: lényege - ami jó nekem, az neked is jó! Eb­ben a kapcsolatban nincs különbség a saját érdek és a tárgy érdeke között, ez a szeretés feltételezi, hogy a partner vágya egyenlő a s^ját vággyal. Az az

56

igény, amely ezen a harmónián túlmegy, elviselhetetlen; félelmet vagy ag­ressziót vált ki.

Ez a kapcsolat az analízis során is megjelenik, az analitikus és a beteg között.Az egoisztikus szeretet másik megfigyelhető jellemvonása az ilyen jellegű

tárgykapcsolatban a paciens paranoid érzékenysége - aminek jelentőségéről később még szó lesz.

Gondoljuk végig e három különböző megfigyelés eredményét:Mindháromban megtalálható a vágy: egyesülni az elvesztett tárggyal,

megkapaszkodni, eggyé válni az anyával, illetve az analitikussal. A felnőtt em­ber ehhez a végső célhoz az orgazmussal jut el a legközelebb. A hipotézis így állt össze: ha a felnőtt ember életében a tárgykapcsolatoknak ekkora jelentősége van, akkor lehetetlen, hogy az élet kezdete a tárgykapcsolatok nélküli nárciszti­kus világ lenne.

Mint láttuk, a Budapesti Iskola a freudi megfigyelésre a következő .vá­laszt adja:

Mivel a csecsemőt túl korán elszakítják az anyjától, megkapaszkodási ősz töntörekvését nem elégítheti ki. A sírása jelzés: vegyék fel - törődjenek vele. Ujjszopása, autoerotikus tevékenysége - mint majd látjuk — kísérlet arra, hogy megteremtse magának az elvesztett harmóniát; az anya-gyermek duáluniót. Általános kielégületlensége nem a halálösztön kifelé fordulása, hanem a korai, elviselhetetlen frusztrációkra adott válasza. A londoni iskola csupán a heves reakciókat tanulmányozta, amelyek már az elszenvedett lemondásokra épültek és a szerető, megértő környezet által nyújtott igazi kielégülés csendes, nyugodt jó érzése elkerülte a figyelmüket. A lármás, vehemens jelenségeket tartották fontosnak, a csendeset jelentéktelennek. A bécsiek - bár felismerték e nézet egyoldalúságát, mégsem tudtak választ adni a feltett kérdésekre, mivel nem tudtak kikerülni a primer nárcizmus elméletéből - hiszen ez a hipotézis kizárta a külső tárgykapcsolatok minden lehetőségét. A Budapesti Iskola a primer nár­cizmus hipotézisének elvetésével választ tudott adni számtalan olyan jelenség­re, mint az autoerotizmus, a pregenitális organizáció, a valóságérzék fejlődése, melyre a primer nárcizmus elmélete nem adott választ.

A továbbiakban ezekről a jelenségekről lesz részletesen szó.

II. Az autoerotizmus

A primer nárcizmus elméletének sarkpontja az autoerotizmus. Freud az autoerotizmust mint a primer nárcizmus korszakának tipikus kielégülési for­máját írta le. Lényege: a gyermek saját testén találja meg kielégülésének tár­gyát. Libidóját bevonja a külvilágból, hogy saját testét szállja meg. Mivel a gyermek az ujjszopást tanulás nélkül is gyakorolja, a freudi rendszerben az autoerotizmus is primer. így Freud a primer nárcizmus mellé felveszi a primer autoerotizmust.

Bálint Alice a csecsemő és kisgyermek autoerotikus tevékenységét a tárgy- kapcsolatokkal való összefüggésben vizsgálta. Ez a szemlélet az egyén biológiai meghatározottsága mellé - már a harmincas évek elején - felvette a társadalmi hatásokat. Ezt a gondolatot szeretném egy kicsit nyomatékosabban megfogal­

57

mazni. A Budapesti Iskola az ösztönök mellett a személyiség fejlődésében a társadalmi hatásoknak, tehát a nevelésnek erőteljesebb hangot adott, mint ed­dig az a pszichoanalízis elméletében megszokott volt. Ennek a gondolatnak a megjelenését több helyen követjük majd. Bálint Alice 1933-ban az ember érzel­mi életének alakulását éppen erről a társadalmi oldalról kívánta megközelíteni, „A szeretet fejlődése és a valóságérzék” c. tanulmányában. Az ösztönök, tehát a biológiai meghatározottság mellé felvette a társadalmi, nevelési hatásokat - és mivel ennek az anya a legkoraibb közvetítője -, vizsgálni kezdte az anya szere­pét a gyermek érzelmeinek fejlődésében.

Ferenczi volt az első, aki az autoerotizmus mögött egy egységes törekvést feltételezett: vissza az anyaölbe, az intrauterin életbe.

A születés után a környezet megpróbálja pótolni a csecsemőnek az elve­szett boldogságot, és felkínálkozik az elveszett tárgy helyébe: az újszülöttet ringatják, pólyázzák, melegen, csendben tartják. Ferenczi ezt az állapotot neve­zi passzív tárgyszeretetnek. Passzív, mert nem a gyerek szerzi meg azokat a tárgyakat, amire a kielégüléshez szükség van, tárgyszeretet, mert a külvilágra van szüksége, hogy kielégüljön.

Annak, hogy a születés után a tehetetlen csecsemő kielégítése a környezet­től függ, nagy jelentősége van az érzelmek fejlődésében. Bálint Alice a csecsemő korai érzelmi hangulatát összefüggésbe hozta az autoerotizmussal.

Míg a kisgyerek saját testét hamar birtokba tudja venni - gondoljunk az ujjszopásra - addig a környezet szeretetét, gondoskodását nem tudja irányítani, így ha nem kap elég szeretetet, akkor fokozott mértékben folyamodik az autoe- rotizmushoz, vagy Ferenczi kifejezését használva: az autoplasztikus kielégüléshez.

Ferenczi az autoerotizmust próbálkozásnak fogta fel arra, hogy a csecsemő ennek segítségével visszatérjen az anyaölbe. Mi inkább úgy mondanánk, hogy megteremtse az anya-gyerek duálegységet. Az ujj, a száj, a kéz, a genitale, a béltar­talom segítségével a gyerek eljátssza az áhított anya-gyerek egységet. Freud ezt az állapotot írta le nárcizmusnak, azért tartja nárcisztikus jelenségnek a magzati ál­lapotot és az alvást, mert akkor megszűnnek a tárgykapcsolatok.

Valójában - írja Bálint Alice - nincs olyan állapot, amelyben a tárgykap­csolatok megszűnnének. A csecsemőnél és a felnőttnél, alvás közben a tárgykap­csolat a libidó szempontjából megvan, csak a valóságérzék nincs azon a fokon, hogy egy különálló tárgyat fel tudna fogni, „Ha a nárcizmus kifejezést használ­juk, akkor a valóságérzék szempontjából írjuk le a jelenséget, ebből a szempont­ból nincsenek tárgyak, mert nem lehet ezeket az éntől különválasztani. A libidó számára az anyaöl mint tárgy, öröktől fogva megvan.”

Az alacsony realitásszintnek megfelelően a csecsemő a külvilág egy részét, mely a kielégítést szolgálja - az anyamellet -, bevonja saját énjébe. De annak, hogy a libidó tárgya a külvilágban van, nagy jelentősége van az érzelmek fejlődésében.

Az autoerotizmusnak, mint a saját testen talált kielégülésnek és a külső tárgytól kapott kielégülésnek van egy optimális egyensúlya. Hogy az autoerotiz­mus önmagában elégtelen, annak bizonyítéka az, hogy ha a csecsemő számára na­gyon frusztráló a külvilág, akkor az autoerotizmus szenvedéllyé válik. Ilyenkor a játékos autoerotizmusból szenvedély lesz. A gyermek egész libidóját beleveti és nárcisztikussá, agresszívvé vagy mindkettővé válik. Ha azonban a hiányzó szere­tetet megkapja, ha a szeretetigénye kielégül, akkor ez az állapot feloldódik.

ni

A.

58

A másik véglet, amikor a nevelés erőszakosan leállítja az autoerotikus kielégülést. Ezekben az esetekben Bálint Alice a gyerek túlzott ragaszkodását találta az anyához vagy az anyahelyetteshez. Az ilyen gyerekek, majd felnőttek a legkisebb távollétre is szorongással válaszolnak. Telhetetlen mohósággal úgy kapaszkodnak környezetük személyeibe, mint egy csimpánz.

A harmadik lehetőség a nem túlzott korlátozás. Az autoerotizmus enyhe megengedése megerősíti a tárgykapcsolatokat és kedvezően befolyásolja a ne­velhetőséget.

Mintha létezne egy optimális egyensúly a külső tárgykapcsolatból szárma­zó és a belső, autoplasztikus módon szerzett kielégülés között és ezek együtt adnák az ősi intrauterin boldogság legmegfelelőbb pótlékát.

A csecsemő jóérzése ki van szolgáltatva a külvilágnak. E külvilágról lehet nem tudni, de nem lehet nélküle meglenni. Hogy a gyermek jóérzése a világban biztosítva legyen, lassan a passzív szeretést fel kell váltania az aktív, szociáli­san elismertnek. A gyermeknek azt kell tudomásul vennie, hogy akit szeret, az nem egy vele. Azt kell megtanulnia, hogy képes legyen barátságos lenni akkor is, ha a gondozó a kielégítését szünetelteti. Ehhez, az aktív szeretet eléréséhez két feltételre van szükség:

1. az én és a külvilág megkülönböztetése, hogv az én nem egyenlő a szere­tett tárggyal

2. a feszültség elviselése, hogy aki elment, az visszajön.Az idevezető út nem könnyű. Hiszen a csecsemő - mint arra már utaltunk

- az anyával való szimbiotikus kapcsolattal kezdi életét. Most egy másik vona­lon, ennek a kölcsönösen egymásra utalt kapcsolatnak a megváltozását fogjuk követni Bálint Alice: Az anya iránti szeretet és az anyai szeretet c. 1939-ben publikált tanulmánya alapján.

Az anyai szeretet sem olyan ideális, ahogy azt elképzelni szeretnénk. A primitív népek például a gyermekgyilkosságban nem látnak gyilkosságot, a család belső ügyének tartják. Ez az anya részérói megnyilvánuló archaikus szeretet. Róheimtől tudjuk, hogy az ausztráliai anyák, akik különben nagyon jó anyák, ha hús-éhségük volt, megették a magzatukat. Tulajdonuknak tekintet­ték a csecsemőt, azt csináltak vele, amit akartak.

A kihordást, a születést, a szoptatást, a babusgatást az anya részéről Bálint Alice olyan ösztönmegnyilvánulásnak tartja, amit csak a gyermek segít­ségével lehet kielégíteni.

A tartós testi közelség mindkét félnek egyformán élvezetes. Ebből a köl­csönösségből fakad a gyermek bizalma anyja szeretetében. Ez a bizalom azon­ban később megrendül és a kapcsolatot az anya bontja fel. Bálint Alice hangsú­lyozza, hogy az említett ösztönös szeretet csak az egészen kicsi gyereknek szól. De az anya számára soha nem nő fel egészen a gyermek, hiszen ha felnőne, nem lenne többé a gyereke. így nemcsak a gyermeki, de az anyai szeretet is nélkülözi a realitást és ezáltal majdnem teljes megfelelője a gyermeki szeretetnek. Ebben a harmonikus kapcsolatban az ösztöncélok egymásra vannak utalva. Felesleges a gond a másik jólétéért. Ezt a szeretetet nevezi Bálint Alice ösztönös anyaság­nak, szemben a kulturális anyasággal.

Mivel az anya-gyerek egységet közvetlenül nem váltja fel a felnőtt szexuá­lis kapcsolat, az intervallum alatt az érzelmi életre a valóság elv uralmát kell

kiterjeszteni. Ehhez is az anya ad segítséget. Az ösztönös kötődést az anya ösztönös elutasítása követi, és akkor kiderül a különbség az anyai és a gyerme1 szeretet között: míg az anya egyetlen és pótolhatatlan, a gyerek pótolható. A gyereknek le kell válnia az anyáról, meg kell békülnie azzal a gondolattal, hogy az anyának saját érdeke van, önálló, tóle független lény. A csecsemőkorbél kinövő gyermek már nem kellemes az anyának, de a gyermek még a naív egoizmust követeli. A kölcsönösség felbomlik. A gyereknek alkalmazkodnia kell az anya kívánságaihoz, hiszen szüksége van a szeretetére, gondoskodására, Ezzel kezdődik érzelmi életében a valóságérzék uralma.

Bálint Alice tehát megkülönbözteti a szeretésnek két formáját - az anyai és a gyermeki szeretetet. Mindkettő nélkülözi a realitást. Ahogy a gyermek növekszik, az anya kilép az archaikus, valóságérzék nélküli szeretetből. Az anyai szeretet azért válik a gyermek számára oly fontossá, mert az anya egyesí­ti magában a kétféle külvilágot: azt, amelyik kérés nélkül adja magát és azt, amelyet keserves erőfeszítéssél kell megszerezni.

A harmonikus kapcsolat megteremtéséhez az autoerotizmusnak és a tárgy által nyújtott kielégülésnek van egy optimális aránya. A környezet hidegségét a gyermek ellensúlyozni tudja az autoerotizmussal, de a kielégítő környezet nél­kül életben maradása nincs biztosítva. Az, hogy a kielégüléshez szükséges tárgy a külvilág része, megindítja a külvilághoz való alkalmazkodást. Ebben a felfo­gásban az autoerotizmus nem a primer nárcizmus kielégülési formája, hanem az elérhetetlen tárgyak pótlásának eszköze. Az elvesztett anya, az elveszett harmónia hallucinatorikus úton való felidézése, kísérlet az anya-gyerek duálu- nió megteremtésére.

Bálint Alice megközelítéséből azt is jobban megértjük, hogy nem az a jó, ideális anya, aki csecsemőjének, kisgyermekének állandóan rendelkezésére áll. A jó anya ösztönösen megérzi az elviselhető frusztrációk fokát, és a kielégítés és a frusztráció arányát optimális szinten tartja. Ezzel tanítja meg gyermekét a realitáshoz való alkalmazkodásra.

III. A pregenitális organizáció

Bálint Mihály Kritikai megjegyzések a libidó pregenitális organizációjához c. 1935-ös tanulmányában új módon veti fel a libidó pregenitális organizációját. Szerinte azt a kérdést még senki sem tette fel, hogy az u.n. orális, anális, genitális fejlődési sorrend, illetve az ahhoz kapcsolódó szeretet-formák miért az ismert sorrendben követik egymást. Bár Freud e fejlődési sor előtt leírt egy megelőző állapotot, amit polimorf perverz állapotnak nevezett el, az erogén zónák libidinózus megszállását biológiai aspektusból vizsgálták.

Mint a bevezetőben említettem, a Budapesti Iskola szerint a legkoraibb tárgykapcsolatok viszont nem valamilyen erogén zónához - tehát orális, anális, genitális zónához - kötöttek, hanem egy önmagában sajátos tárgyszeretetet jelentenek. Ennek a sajátos tárgyszeretetnek felel meg a polimorf perverz álla­pot. A két felfogás közti különbség felismeréséhez ismét az analitikus gyakorlat vezette Bálint Mihályt.

A gyermekanalízisek során kiderült, hogy 2-4 év között, de még koraibb korban is fellépnek neurotikus megbetegedések - hisztéria, kényszemeurózis, skizofrénia, tehát jóval az ödipális korszak előtt. A felnőtt betegek neurotikus panaszainak oka is sok esetben ebben a korai, tehát pregenitális korban gyöke­rezett. Mintha Bálint Mihály nekünk írná a további sorokat: „Egyetlen gyermek- analitikus sem hagyná abba a kezelést, ha a gyermek életében a pregenitális tárgykapcsolatok dominálnak, ha a gyermek csak bosszantani tudja a környeze­tét, ha figyelme csak a kiválasztási funkciók felé orientálódik, ha az orális megtermékenyítésben vagy az anális születésben hisz, vagy azt hiszi, hogy min­den nő kasztrált, vagy, hogy a mamának pénisze van.”

Az analízis a gyermek autoerotikus tevékenységére is kiterjed. Ilyenkor mindig az derül ki, hogy az autoerotizmus sem tárgytalan. Úgy kell kezelni, mint amivel a gyermek a környezet ridegségét képes egyensúlyozni.

A felsorolt panaszok az élet egyetlen, korszakában sem tolerálhatok, és minden életkorban patológiásnak tekinthetők.

Bálint Mihály felfogásában a dac, az infantilis fantáziák, a negatív ödi- pusz-konfliktűs analizálhatósága azt bizonyítója, hogy ezek a jelenségek - ugyan­úgy, mint az autoerotizmus - a környezet frusztrációinak az eredményei, és nem a biológiailag meghatározott, egymást követő sorrendben kialakuló erogén zónák fejlődéséhez kapcsolódó pszichés megnyilvánulások. Hogy a csecsemő po­limorf perverz, azt jelenti, hogy az egész teste élvezetre van beállítva, egész teste alkalmas ingerlésre. Ennek az állapotnak az agystruktúra fejlődése is megfelel, hiszen az erogén zónáknak megfelelő' agyi struktúrák még nem külö­nültek el. Minden testi ingerlés még könnyen irradiál.

Az egész test természetesen tartalmazza az ún. erogén zónákat is, amely azonban a száj - tehát a táplálékfelvétel szervének kivételével - nem biológiai, hanem a környezet, a nevelés hatására emelkedik ki és válik az is­mert sorrendben erogén zónává. Bálint Mihály szerint a pregenitális tárgy- kapcsolatok egymást követő fázisainak nem biológiai alapja van, hanem az művileg előállított. Elméletére legjobb bizonyíték az összehasonlító antropo­lógia. Róheim leírta az ausztrál és pápua törzseket, ahol az orális és anális szeretet formái hiányoznak. Margaret Mead ugyanezt tapasztalta Szamoa és Guinea törzseinél is. De a genitális szerelem, amit Ferenczi után aktív tárgy­szeretetnek nevezünk, szintén művi forma. A passzív szeretetból ered és mint Bálint Alice rámutatott, fájdalmas úton kell megtanulni. (Termé­szetesen ez a megállapítás a genitális szerelemre és nem a genitális kielégí­tés módjára vonatkozik.)

Bálint Mihály szerint amit eddig genitális szeretetnek neveztek, helyesebb lenne aktív tárgyszeretetnek nevezni.

A passzív tárgyszeretettől egyenes út vezet az aktív tárgyszeretethez. A passzív szakaszt helyes polimorf perverznek nevezni, mert ebben potenciá­lisan benne van a kielégítés összes későbbi módja, a tárgykapcsolatok min­den lehetséges formája. Hogy ezek közül melyik fejlődik ki, melyik lesz ural­kodó a többi között, az attól függ, hogy melyik tudja ezek közül leggyor­sabban a primer célt (szeretve lenni, kielégítve lenni) elérni, de ez a kielégí­tés a környezettől függ. Bálint Mihály szerint, ha a gyereket helyesen nevel­nénk, akkor nem kellene végigküzdeniük a pregenitális tárgykapcsolatok rá-

61

juk kényszerített állomásait. Szeretném hangsúlyozni, hogy Bálint nem az erogén zónák alacsonyabb ingerküszöbét, tehát könyebb ingerelhetó'ségét vi­tatja, ez t.i. valóban biológiailag determinált. Figyelmünket ebben a tanul­mányban is a nevelésre, a társadalmi hatásokra irányítja.

IV. A felnőtt és a gyermeki szeretetigény különbsége

Az egészséges gyermek tárgykapcsolataira a gyengédség-igény jellemző. A neurotikus gyermekekre a gyűlölet, agresszió vagy a passzív visszahúzódás. Mindkét megjelenési formája a gyermeki szeretetnek visszavezethető' a gyer­mek egyéni élettörténetére.

Az egészséges nevelés fó' feltétele a gyermek és a felnó'tt között lévó' szere­tő' kapcsolat. Ez a megértés visszavezethető' az extrauterin élet legelső napjaira. Tudjuk, hogy a csecsemő sírni kezd, ha megbomlik a közte és környezete közti jó kapcsolat. Szobatiszta gyerek ismét enuretizál, ha környezetében csalódik. Az autoerotizmus felerősödik, szenvedéllyé válik, ha a gyermek szeretet-igényét nem elégítik ki.

Bálint mind az egészséges, mind a neurotikus fejlődést a gyermek tárgy­kapcsolataival hozta összefüggésbe. A passzív tárgyszeretet mellé a gyengédsé­get, az aktív tárgyszeretet mellé a szenvedélyességet rendeli. Másrészt Ferenczi nyomán a gyengédséget a gyermeki és a szenvedélyességet a felnó'tt szeretethez kapcsolja. Az ebből a különbségből fakadó traumás helyzetre már Ferenczi felfi­gyelt A nyelvzavar a felnőttek és a gyerekek között c. művében. A nyelvzavar lényege: a felnó'tt érzéki, szenvedélyes szerelemmel közeledik a gyerekhez, aki azonban - biológiai alkatánál fogva - gyengédségre vágyódik.

Ennek a nyelvzavarnak a megértéséhez Bálint szintén az analitikus gya­korlatból jutott el. Az újrakezdés előtt megjelenő kívánságokat olyannak tapasz­talta, amit Freud gyengédségnek, céljában gátoltnak nevezett. A kielégítés nyu- i godt, csendes jóérzést eredményezett, de a kielégületlenség olyan vehemens kitöréseket aktivált, mintha e primitív vágyak kielégítetlensége vagy kielégítése ! élet-halál kérdése lenne.

Ebben a passzív tárgyszeretetben Hermann ismerte fel az anyában való ( megkapaszkodás igényét. Erre a felismerésre alapozta Bálint Alice a gyermek I félelmét a leeséstől.

Freud az ember ősfélelmének a születési félelmet tekintette. Erre épül | a gyerek három legkoraibb félelme, az egyedülléttől, a sötéttől és az idegen személytől. Ehhez teszi hozzá Bálint Alice a leeséstől való félelmet, melyet ősibbnek, tehát a születési helyzethez közelebb állónak tart, mint az említett három félelmet.

A leesési félelemben az a legfontosabb, hogy ebben a saját biztonság fél- I tése, a halálfélelem és a szeretett személy elvesztésének a félelme összekap- [ csolódik.

A gyerek számára a táplálás mellett a tartás a környezet szeretetének a közvetítője. Azt, hogy a csecsemő a nyugodt és biztonságos tartást kedveli, mindenki tapasztalta, aki csecsemőt fogott a kezében.

Visszatérve Bálint Mihály gondolatához: ha a csecsemő kívánságait nem teljesítik, akkor heves reakciók jelennek meg, ha kielégítik, akkor meg­jelenik egy nyugodt jóérzés. Ezt az állapotot nem csak a nevelők, hanem az analitikusok is félreértették.

A gyermek szenvedélyes követelését úgy tekintették, mint primer, szü­letett agresszív megnyilvánulást. Elfelejtették, hogy még soha nem találko­zott senki született rosszal. A rosszaságnak, agressziónak megvan az előzmé­nye. A szenvedés tesz gonosszá. A gyermek rosszasága eltűnik, ha az okot megszüntetjük.

A másik félreértés is a szenvedélyességból származott. Azt hitték, hogy amit ilyen szenvedélyesen kell követelni, az szenvedélyes élvezetet, orgasztikus állapotot okoz. Bálint is az újrakezdés megfigyelésével tanulta meg, hogy ezeket a szenvedélyes követeléseket jelzéseknek kell tekinteni, mint egy nagyon korai korszak maradványait, amikor a csecsemő vagy kisgyermek vágyait a frusztráló környezet következetesen nem elégítette ki.

Míg Freud a gyengédséget mint céljában gátolt erotizmust írja le, Bálint szerint a gyengédség egybevág a gyerek primer szeretetével és ez a vágy az egész gyerekkorban megmarad. A nyelvzavar itt is megjelenik. A felnőtt szeret­né a gyereket érzékien szeretni, de ha meg akarja magának tartani a gyerek szeretetét, erről le kell mondania. A lemondás azonban nem mindig sikeres. Éppen az újrakezdés előtt szokott megjelenni a beteg emlékezetében annak a gyerekkori helyzetnek a képe, amikor visszaéltek a bizalmával. Ennek a trau- más helyzetnek nem elég a tudatosítása. A paciensnek azt is meg kell tanulnia, hogy félelme valamikor reális volt, de most már felnőtt és több izgalmat képes elviselni.

A jellemképződésben a büntetéstől való félelem mellett Bálint felveszi az inadekvát izgalom elkerülésére kialakított védekezést is. Mivel a veszedel­mes izgalom ugyanúgy, mint a büntetés - a közelállóktól fenyeget, teljesen érthetővé válik az oly jól ismert neurotikus paradoxon: Minél erősebb a von­zalom, annál nagyobb a nemi izgalom, így a szorongás veszedelme. Ezért szű­kül be a neurotikus szeretőképessége, és ezért köti az élvezeteket merev, tel­jesíthetetlen feltételekhez.

Bálint végül összekapcsolja a büntetéstől való félelmet az izgalomtól va­ló félelemmel. A büntetés, a megvonás a szülőknek nagy kielégülést, izgal­mat jelent. Ezért a büntetés a gyermek számára az inadekvát izgalmak közé sorolható, mely mögött a végső elemzésben a halálfélelem húzódik meg. A túl nagy nemi izgalom valóban reális veszedelem, tehát halálos fenyegetés a gye­reknek.

Megint többet tudunk a szülő-gyerek kapcsolatról. Az egészséges fejlő­dés a gyengédség, a neurotikus a büntetés, a túlizgatás mentén alakul ki. Az ártalom oka: a felnőtt nem olyan érzelemmel közeledik a gyermekhez, amely a gyermek biológiai alkatából következik, hanem saját erotikus igényeinek megfelelően. De most már tudjuk, hogy ez a felnőtt részéről a passzív tárgy- szeretés túlélő formája.

63

V. Archaikus szeretet, depresszív és paranoid pozíció

Hermann Imre azt írta Bálint Mihályról, hogy érdeklődésének középpont-1 jában állandóan két egymással szorosan összefüggő kutatási terület állt: a szexu-1 ális fejlődés és az emberi kapcsolatok alakulása. Analíziseiben is elsősorban ez, foglalkoztatta. Az újrakezdés jelenségének pontos feltárása szinte állandóan foglalkoztatta. 1952-ben régebbi megfigyeléseit tovább gazdagította azzal, hogy M. Klein elméletét a csecsemő legkoraibb korszakáról - egy kis változtatással - be tudta építeni saját elméleti rendszerébe.

így jutott el ahhoz a feltételezéshez, hogy a csecsemő életében három korszak különíthető el; az archaikus szeretet korszaka, ezt követi a depresszív, majd a paranoid korszak.

Mivel az ismertetés célja nem a pszichoanalitikus technika, hanem az anya-gyerek kapcsolat, így csak a felnőtt betegek analíziseiből levont, igen rövid következtetésekre tudok kitérni.

Bálint megfigyelte, hogy az újrakezdéseket megelőző és követő pszichés je­lenségeknek két típusa figyelhető meg. Ezek részben paranoid, részben depresszív reakciók. A paranoid szakaszban vagy - Klein után - paranoid pozícióban a beteg a világot úgy éli meg, hogy abban mindenki ellenséges, rossz, irigy. A beteg ebben az állapotban minden hétköznapi eseményt magára vonatkoztat, úgy éli meg, hogy minden ellene irányul. Bálint ismét - a már általunk jól ismert - kérdést tette fel: vajon milyen volt az a környezet, ami a betegnek ezt az állapotát annak idején ki­váltotta. Ennek a korszaknak az analizálása egy szeretetlen, indifferens környezet képét mutatta, amely a gyermekben félelmet és gyanakvást ébresztett. Az ebben a fázisban befejezett analízisekre jellemző, hogy az analizált jól adaptálódik, nincs neurotikus panasza, szexuális élete rendben, bár hideg és színtelen. Kritikája túl­zott, de nem inkorrekt. Nem érzi betegnek magát. - Ha analíziseiben ezen a kor­szakon túljutott, megjelent a depresszív pozíció képe. A beteg ilyenkor túlérzékeny, az az érzése, hogy őt nem lehet szeretni, értéktelen, jobbnak kellene lennie, de nem tud.

Emögött a homlokzat mögött is megtalálta a tipikus környezeti hatást, amely a mély nárcisztikus sebet okozta. Ez az a korszak volt, amely a passzív tárgyszeretetet követte, de még nem tudott kifejlődni az aktív tárgyszeretet. A depresszív pozícióban a beteg azt érezhette, amit a kisgyerek érezhet: Nagyon fáj, hogy senki nem szereti olyannak, amilyen, senki nem szereti úgy, ahogy azt ő szeretné.

Ha nem sikerül az analízissel megakadályozni a visszaesést a paranoid állapotba, akkor egy nagyon fájdalmas procedúra kezdődik el. Előbukkan a beteg lényének egy olyan oldala, amelyet valóban nehéz szeretni, Klein kifejezé­sét használva: a nem jó oldal.

Az analízis segítségével a két rész: a jó és rossz (lásd M. Klein anyamell elméletét) között egy fájdalmas harc kezdődik, amikor az én egyes részeit, a rosszat fel kell adni.

A harc idején a paciens már három dolgot tud:- tudja a viselkedések történetét- tudja, hogy ezek valamikor védekezések voltak

- tudja, hogy ezek a reakciók azokkal a személyekkel szemben lépnek fel, akik számára a legfontosabbak.

Magas emocionális értékükből arra lehet következtetni, hogy ezek az érzé­sek az archaikus tárgykapcsolataik utolsó túlélő formái, az örök vágy maradvá­nyai: szeressék feltétel nélkül, ne kelljen a realitást vizsgálni.

Ez a depresszív folyamat nagyon hasonlít a gyászhoz. A gyász is adaptáció és a depresszió minden formája erős szekunder nárcisztikus vonásokat mutat.

Ha az analitikus ezen a szakaszon is sikeresen átsegíti a betegét, akkor jut el az újrakezdéshez, éri el azt az állapotot, hogy önmagát elengedje, és képes legyen relaxált tárgykapcsolatok kialakítására.

Ennek két feltétele van:- a paranoid félelmek lebontása- felkészítés bizonyos mennyiségű depresszió elviselésére.Ahogy a paranoid és a depresszív pozíció jelenségeit vizsgáljuk és megért­

jük, úgy bukkan elő Bálint szerint az archaikus tárgyszeretet, amely nem más, mint minden ember legkoraibb tárgykapcsolata. A három fázisnak az analízis­ben különböző a sorsa. A paranoid és depresszív pozíció érzései nem vihetők át az egészséges, felnőtt életbe. Az archaikus szeretetet meg kell erősíteni és át kel] alakítani a felnőtt kornak megfelelő aktív (genitális) szeretetté.

Ezekből a klinikai megfigyelésekből Bálint jogosnak tartja azt a feltétele­zést, hogy az archaikus tárgyszeretet, a depresszív pozíció és a paranoid attitűd megismétlései az ember legkoraibb tárgykapcsolatainak.

VI. Primer szeretet

Bálint Mihály primer nárcizmus helyett a külvilággal való primer kapcso­lat elméletét javasolja. Ez a primer szeretet. Bálint az agressziót szekunder jelenségnek tartja, amely a frusztráció következménye.

Minden emberi erőfeszítés célja a mindent átfogó harmónia helyreállítása a külvilággal. A szadizmus és agresszió ezzel az erőfeszítéssel nem egyeztethető össze. Az agresszió és az erőszak hasznos, sőt élvezetes is lehet, amíg a harmó­nia állapota be nem következik, de a harmóniában már nincs szerepe. E’z a legerősebb oka annak, hogy teóriáját „primer szeretetnek” nevezi.

A primer nárcizmus szerint az embernek alig, vagy nagyon kevés kapcso­lata van a külvilággal. Ebben a világban csak egyetlen objekt van, az önmaga, az én, vagy az Es. Az egész libidó erre koncentrálódik.

Bálint a primer nárcizmus cáfolatát biológiai ténnyel magyarázza. A külvi­lágtól a fő túsz függősége feltétlen. Nagyobb, mint a csecsemő vagy felnőtt bár­milyen függősége. Normális fejlődéshez a külvilág a fotusz szükségleteinek ele­get kell, hogy tegyen. Ettől minden eltérés súlyos következményekkel jár, még az életet is veszélyezteti.

Ha ezt a konstellációt vesszük a libidóeloszlás modelljének, akkor a főtusz külvilági megszállottsága nagyon intenzív. Intenzívebb, mint a csecsemőé vagy felnőtté. Valószínű, hogy a magzat számára a külvilág nem differenciált, nincse­nek benne objektek, és strukturálatlan. Nincsenek közte és az individuum kö-

65

zött éles határok. A külvilág és az individuum kölcsönösen áthatolnak egymás­ba, és egy harmonikus összeolvadásban léteznek. Példa erre a hal a tengerben. Értelmetlen megkérdezni, hogy a szájüregben lévő víz a halhoz vagy a tenger­hez tartozik-e.

A placentában összeolvadnak, egymásba hatolnak a főtusz és a külvilág- [ anya. Más példa erre a bennünket körülvevő levegő. A levegő-külvilágnak egy­szerűen ott kell lennie. Amíg elég levegőt kapunk, ezt természetesnek tartjuk, és a levegőt nem tekintjük tőlünk elválasztott objektnek. Szükségesnek tartjuk és felhasználjuk. Amint azonban kevés a levegő, hatalmas jelentőségű lesz és nyilvánvalóvá válik a valóságos megszállása.

Bálint szerint az élet kezdetén az egyén olyan állapotban születik, mely j biológiailag és libidinózusan igen intenzív kapcsolatban van a külvilággal. A főtusz és a külvilág harmonikusan összeolvadnak, kölcsönösen áthatolnak egy­másba. Ebben a világban nincsenek objektek, csak szubsztancia és határok nélküli kiterjedés. A megszületés olyan trauma, mely ezt az egyensúly-helyzetet i felborítja, és radikálisan megváltoztatja a külvilágot. Valóságos halálfenyegetés mellett kényszerít alkalmazkodni az új életformához. Ezzel kezdődik a szétválás i az egyén és a külvilág között. A szubsztanciából objektek válnak ki, beleértve az ént is, a korlátok nélküli kiteijedés harmóniája összeomlik. Az összeolvadó, egymásba folyó szubsztanciával szemben az objekteknek szilárd körvonalai és éles határai vannak. Ezeket a jövőben tudomásul kell venni és respektálni kell.A libidó többé nem egyenletesen áramlik az én ből a külvilág felé, a felmerülő objektek koncentrálásokat és csökkenéseket iktatnak ebbe az áramlásba.

Bálint szerint a korai libidinózus megszállások háromfélék:1. Maradványai a korábbi külvilág-megszállásoknak, amelyek a megjele­

nő tárgyakra lesznek átvíve2. Más maradványai az eredeti külvilág-megszállásnak, melyek az énbe

lesznek visszavonva, mint másodlagos vígasztalások az elszenvedett frusztrációkért, azaz nárcisztikus és autoerotikus megszállások.

3. Újabb megszállások, amelyek az én szekunder nárcizmusából lépnek elő.A csecsemő számára eredetileg a legtöbb tárgy érdektelen vagy frusztráló.

De egyesek a kielégülés forrásaivá válnak. Ha a gondozó nem érzéketlen, akkor a külvilág egyes részei megtartják az eredeti primer megszállásukat. Ezek vál­nak primer objektté. Ilyen primer objekt - első helyen - az anya. Sok ember számára a négy alapelem archaikus anya-szimbólum: a víz, a föld, a levegő és a tűz. A sikeres analízis egy fázisában az analitikus felveszi a primer objekt jellegét, és fel is kell azt vennie.

Bálint a megkapaszkodás elméletét továbbfejleszti és az analitikus hely­zetben megfigyelt viselkedésből két karakterológiai típushoz jut el, az oknophil és a philobat jellemekhez. Az oknophil a tárgyhoz erősen kötődő - philobat az állandóan kereső, képességeket kifejlesztő embertípus.*

Az oknophil számára a tárgyak életfontosságú támaszok. Minden fenye­gető elválás a legnagyobb félelmet rejti magában. Az oknophil csak a tárgy |

I

* okno - szóösszetételekben -gyorsan oknophil - könnyen szerető b a t - szóösszetételekben - gátolt philobat - nehezen szerető (görög)

Az oknophil számára a tárgyak életfontosságú támaszok. Minden fenye­gető elválás a legnagyobb félelmet rejti magában. Az oknophil csak a tárgy szoros közelében érzi jól magát, a tér- vagy időbeli távolságot félelmetesnek, veszélyesnek él át.

A magányosság ellen leggyakoribb védekezés a megkapaszkodás. Mivel a tárgynak ilyen nagy jelentősége van, nem lehet rá figyelni, figyelmet szentelni. Nem lehetnek önálló érdekei, mindig ott kell lennie és használhatónak kell lennie.

Az ilyen objektkapcsolatnak következményei:- a tárgy túlértékelése - amely nem feltétlenül nárcisztikus megszállást

jelent- a fejlődés fékeződése azáltal, hogy a személy nem képes függetlenné

válni a tárgyaktól.A philobatikus számára a tárgyak érdektelenek, megbízhatatlanok, sőt

kockázatosak. Hajlik arra, hogy a tárgyaktól barátságos távolságban éljen. Az ember jobban teszi, ha elkerüli őket. Az elkerüléshez azonban ügyesnek kell lenni, hogy a mozgási szabadságát, harmóniáját az egyén biztosítani tudja. Az ilyen objekt nélküli kiterjedésben vannak hegyek, sivatagok, tengerek és levegő. Ezek a lehetséges primer objektek világába tartoznak. Mégis - a fílobatikus tárgykapcsolatainak zöme megcsonkul.

Bálint szerint e három kapcsolatnak (harmonikus összefolyás, oknophil, philobat) minden analízisben, amelyben a regressziók megjelennek, benne kell lennie. Bálint először az analízisekben figyelt fel ezekre a kapcsolatokra - és ezekből a megfigyelésekből alkotta elméletét.

Hol van ebben az elméletben a nárcizmus helye? Bálint szerint minden nárcizmus szekunder jellegű. Közvetlenül a frusztráció váltja ki, mely a személy és a külvilág között fennáll. Amit eddig harmonikus összeolvadásnak élt át önmaga és a külvilág között, ott elvonja a tárgymegszállásokat a külvilágtól, s visszavezeti a fejlődésben lévő énhez.

A felnőtt szeretet

,A nárcisztikus tárgyválasztás célja - íija Freud 1914-ben - szeretve len­ni.” A nárcisztikus tárgyválasztás azt jelenti, hogy az egyén önmagát vagy magához hasonlót választ szerelmi tárgynak. A nárcizmusból nem következik, hogy az egyén vágya az, hogy szeretve legyen. Ellenkezőleg. Ha valaki a libidó­ját a külvilágtól visszavonja vagy rá sem irányítja - akkor számára a külvilág érdektelen. A passzív magatartás - hogy szeretve legyünk a passzív objekt- kapcsolat alapvető része. Erre a fokra a szeretet egoista formája jellemző, a képtelenség arra, hogy a tárgy érdekeit és jólétét figyelembe vegyük. Ebben különbözik a felnőtt szeretettől. A tárgynak és a külvilágnak nem lehet s^ját érdeke. Egyetlen dolga van csak - a harmónia védelme. Minden libidinózus erőfeszítés végső célja az eredeti harmónia megóvása vagy helyreállítása.

Példa erre az orgazmus érzése, amely már figyelembe veszi a partner érdekeit. A szerelemben átélt harmónia-élmény hasonlít arra, amit Freud óce­án-érzésnek írt le. Ez hasonlít a primer szeretethez.

67

A felnőtt ember számára a harmónia megteremtésének Bálint a következő módjait írta le:

- orgazmus- vallási extázis- művészi alkotás- regresszív stádiumok az analízis alattE rövid pillanatokban az egyes ember megéli, hogy minden diszharmónia

megszűnik a világban, hogy az égyén a külvilággal zavartalan, kölcsönös megér­tésben egyesül egy harmonikus kölcsönös összefolyásban.

Végezetül szeretnék utalni arra, hogy Hermann az anyába való megka- paszkodási ösztönt tartja primernek, veleszületettnek. A megkapaszkodás így még koraibb korszakra utal, és magába foglalja mind a szeretet, mind az ag­resszió lehetőségét. A megkapaszkodás kielégítése mentén a görcsösen kapasz­kodó kezek megszelídülnek és simogatóvá válnak. A frusztráció mentén az ag­resszió és szadizmus jelenik meg. Ha ezt a kiegészítő lépést beiktatjuk a bálinti gondolatsorba, akkor már a fejlődés további menete megegyezik Hermann és Bálint felfogásában.

Tudjuk, hogy a bálinti primer szeretetet sem az etológia, sem a klinikai meg­figyelések nem igazolják. Ahol szeretet van, ott az agresszió is megjelenik. Ezért mindig jelentkezik egy utalás mindkét emóció közös ősére, a megkapaszkodásra.

1976. március

68

IRODALOMJEGYZÉK

Bálint Alice: A szeretet fejlődése és a valóságérzék, in: Lélekelemzési ta­nulmányok. 1933. Somló Béla Budapest, 30-40. old.

Bálint Alice: Az anya iránti szeretet és az anyai szeretet, in: Anya és gyer­mek. Pantheon Budapest, 1941. 39-57. old.

Bálint, Alice: Love for the Mother and Mother love 1939. in: Bálint, Michael:Primary Love and Psycho-analytic Technique, Tavistock Pub­lications, 1965. 91-109. old.

Bálint Alice: A gyermeki félelem egy sajátos alakja. Anya és gyermek.Pantheon, 1941. 65-70. old.

Balint, Michael: Critical Notes on the Theory of the Pregenital Organization of the Libido (1935). in: Primary Love and Psycho-analytic Tech­nique. Tavistock Publications, 1965. 37-58. old.

Bálint, Michael: Early Developmental States of the Ego.Primary Object-Love (1937) in: i.m. 74-90. old.

Bálint, Michael: Contribution to the Symposium on the theory of the Parent- Infant Relationship (1961) in: i.m. 145-147. old.

Bálint, Michael: Character Analysis and New Beginning (1932) in: i.m. 151- 164. old. Magyarul: Jellemanalízis és újrakezdés, in: Lélek­elemzési tanulmányok (1933) 65-79. old.

Balint, Michael: New Beginning and the Paranoid and the Depressive Syn­dromes (1952) in: i.m. 230-249. old.

Bálint, Michael: Primary narcissism and primary love (1960). KülönlenyomatFerenczi Sándor: Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között.

In: A pszichoanalízis és modem irányzatai.Gondolat, Budapest, 1971 pp 215-218.

Freud, Sigmund: Über die weibliche Sexualität (1931) In: Sexualleben, Studien­ausgabe, Band V. Fischer Verlag. Frankfurt a.M. 1976, pp 273-294.

Hermann Imre: Megemlékezés Bálint Mihályról Orvosi Hetilap 115. évf. 14.sz. 809-810. old., 1974.

Az „attachement”-vita Bowlby elméletéről, Zazzo nyomán(V. Binét Agnes)

A vita története

1972-73-ban René Zazzo levelező vitát rendezett, képzeletbeli szimpóziu­mot hívott össze az Attachement kérdésében. Ennek anyaga könyvalakban is megjelent, ezt a könyvet ismertetem.

Emlékeztetőül: Az attachement - Bowlby feltevése szerint olyan ösztönös viselkedés, amelyneY^ovetkezménye az anya kozelsegenèk“fenritarîasà" CSFëR- -lúgia ¿Szerint az azonos konzekvenciájú viselkedések akkor is egy kategóriába sorolhatók, ha megjelenési formáik különbözőek.) Funkciója az, hogy a kis álla­tot vagy a kis gyermeket megvédi az ellenségtől: aTagadozökfoT/íTletve a gyér- mekrablólúl. A Ihegtelelo ellenkező irányú viselkedés felnőttnél az ivadékgondo­zás. Az attaclumtnl kialakulásának kritikus időszaka TTei és 6 hónap kozott vanr6 hó és 6 év között a ipçnnt.pn?TWhh. Valódi megnyilvánulasá lokomóciöVioz Van kötve. Elemei: szopás, kapszkodás, követesTsíras, mosoly.

" “A könyv tortenete - amint ezt Zazzo a vita lezárás után írt bevezetőjében elmondja - a következő:

Miután megismerkedett Bowlby-nak 1969-ben megjelent könyvével, arra a véleményre jutott, hogy ha az attachement jelenség olyan elsődleges szükséglet, amelynek biológiai mechanizmus van a hátterében, akkor olyan alaptényt is­mertünk meg, amely megváltoztathatja eddigi elgondolásainkat a fejlődés né­hány alapvető kérdéséről.

Ezért nagyon meglepte, hogy Bowlby munkája Franciaországban sem az akadémikus pszichológia, sem a pszichoanalízis részéről nem talált méltó fogad­tatásra. Mint mondja, elsősorban ez a - szerinte ellenállást takaró - hallgatás ösztönözte őt arra, hogy hosszabb tanulmányban fejtse ki gondolatait.

Ez a tanulmány 1972-ben jelent meg. Nagyon heves reakciókat váltott ki. Sokan úgy fogták föl, mint támadást a pszichoanalízis ellen. Volt, aki örült neki, volt, aki fel volt háborodva. Zazzot azonban — saját állítása szerint — cikke megírásában elsősorban nem az a szándék vezette, hogy a pszichoanalízis mel­lett vagy ellen provokáljon vitát.

Idézem, hogy világosan lássuk viszonyát a pszichoanalízishez: „Nem tarto­zom azok közé — íija —, akik úgy vélik, hogy a pszichoanalízis ismeretelméleti szakadékot teremtett tudományunkban, s hogy a pszichológia története Freud előttre és Freud utánra tagolódik. De mindig érdeklődtem a tanításai iránt, nemcsak azért, mert társadalmi és kulturális jelenségnek látom, hanem azért is, mert kifejeződik benne az igény egy olyan pszichológiára, amely még nem létezik. Amit elutasítok benne - és nem csak benne - az a rendszerszellem. A tézissé tévelyedett hipotézis. Vajon lényege ez a pszichoanalízisnek? Nem va­gyok illetékes felelni rá. Tudom, hogy több Freud van és nagyon nagyon sok freudizmus.

70

S íme - folytatja - túl a Csatornán és túl az Óceánon kettős áramlat jelentkezik: a pszichoanalízis apálya és sok pszichoanalitikusnak az az erőfeszí­tése, hogy megfeleljen a kísérleti módszer bizonyítási követelményeinek. Bowlby ezeknek a pszichoanalitikusoknak egyike.”

Zazzo el akart gondolkozni egy olyan elméletről, amelynek a létezése sze­rinte biztosan egyet jelent a libidó tagadásával, s talán a tudattalan tagadásával és minden metapszichológia elutasításával is.

A cikkére kapott reakciókon felbátorodva, kedve kerekedett szervezetté tenni a vitát. Gyermekpszichológusokhoz, gyermekpszichiáterekhez, etológu- sokhoz, pszichoanalitikusokhoz fordult, azt javasolva, hogy hozzanak létre egy imaginárius kollokviumot, amelynek az ő cikke a vitaalapja. így jött létre ez a kollokvium, amelynek anyaga 1974-ben jelent meg nyomtatásban a Delachaux et Niestlé kiadónál. (209. oldal.)

A vitának 11 résztvevője van: John Bowlby, három etológus: H. Harry, F. Harlow, K. Lorenz és Rémz Chauvin - a párizsi René Descartes egyetemen az állatszociológia tanára. Pszichoanalitikus pszichológusok, gyermekpszichológu­sok és gyermekpszichiáterek: René Spitz, Serge Lebovici pszichoanalitikus pszi­chiáter professzor, a párizsi Alfréd Binet Centrum igazgatója, Dániel Widlöcher pszichoanalitikus gyermekpszichiáter, Didier Anzieu pszichoanalitikus, a Nan- terre-i egyetem tanára, Francois Duyckaerts pszichológus, pszichoanalitikus, a liége-i egyetem tanára. A gyermek- és szociálpszichológus Philippe Malrieu, s egy gyermekneurológus pszichiáter, Cyrille Koupemik.

Zazzo tanulmánya

Lássuk tehát Zazzo tanulmányát. Talán nem fölösleges néhány szóban őt magát is bemutatnom. Marxista elkötelezettségű fejlődéspszichológus, Wallon tanítványa és szellemi örököse. Közös benne mesterével a problémák kartéziá­nus szellemben való megragadása, a gondolatok átbocsátása az értelem szigorú rostáján - tiszta, világos érvekkel és ellenérvekkel. Kételkedését a rendszer­alkotásban - vagy inkább a rendszeralkotókban - szintén Wallontól kaphatta. Különbözik azonban Wallontól abban, hogy Zazzo ragyogó stiliszta. Tudjuk, Wallonról ezt nem lehet elmondani. Érdekes, hogy Zazzo a magyar Wallon válogatáshoz írt előszavában így jellemzi mesterét: „Nem tartozott azok közé, akik éles vitákkal hívják fel magukra figyelmet: Tudós volt, olyan tudós, akinek nem adatott meg az a készség, hogy élvezetes könnyedséggel beszéljen a pszi­chológiáról, sem az, hogy mint sokan mások, meghökkentse hallgatóit.” Zazzo- nak éppen ez adatott meg. írásait magas hőfoka ellenére ritkán érezzük ag­resszívnak. Inkább talán szónokiasnák. És kevésbé eredetiek, mélyek Wallon- nál. Iker-könyvét, fejlődéslélektani munkáit, klinikai diagnosztikai könyvét, cik­keit sokan ismerik nálunk.

Tanulmányának címe tehát: Az attachement. Az érzelmek eredetének egy új elmélete.

Az attachement elmélet megjelenése forradalmi esemény a lélektanban,

korról való tudásunkat helyezi új alapokra: feltárja az affektivitás elméletét, és újra megteremti az egykor meglévő kapcsolatot az állat gyerekkora és az ember gy erekkora között.

Az állatlélektan csak úgy, mint a fejlődéslélektan, az evolúciós elméletnek köszönheti létét, ennek hatása alatt tette meg első lépéseit. Indulásukra tehát, közös eredetük folytán, a biológiai szemlélet a jellemző. Zazzo véleménye szerint a pszichikus biológiai gyökereire való ráirányulás az egyik létrehozója a pszicho­analízisnek is. De - siet hozzátenni, hogy az állatlélektan és a fejlődéslélektan későbbi szétválásáért megintcsak a freudi metapszichológia a felelős.

De, ahogyan az állatlélektan és a fejlődéslélektan kezdeti egyesülése a spiritualista tudat-mítoszt rombolta le, úgy ez a második találkozásuk talán a „tudattalan mitológiáját” fogja lerombolni.

Ez a második találkozás Bowlbynak köszönhető. „Hogy az attachement-el- mélet a lélekharangot húzza-e meg a pszichoanalízis fölött vagy újjászületését adja-e hírül - írja Zazzo - azt a jövő fogja eldönteni.”

Tanulmányában áttekinti, hogy szerinte hogyan jelentkezett az attachement fogalma, milyen megfigyelésekre támaszkodik, milyen fajta kísérletekre adott indí­tékot, a gyermeki viselkedés milyen más mintáinak lép helyébe, milyen régebbi elgondolások térnek vissza és nyernek megerősítést benne és általa, s végül azt is, hogy néhány alapkategóriának milyen revizíóját vonja maga után.

I. E bevezető után Zazzo annak a gondolatnak az implikációit gondolja végig, hogy az Attachement elsődleges szükséglet. Nem az evés örömének, nem is az anyai gondoskodásnak a következménye. (Bowlby; az attachement-t pri­mer tendenciának tekinti. A „primer” fogalmát a tanuláselmélet szerint hasz­nálja: elsődleges az a tendencia, amely „autonom módon jön létre, másodlagos pedig, ami derivált, olyan elsődleges tendencia, amely egy primitív rendszer tanulás útján létrejött eredménye.” Ez tehát nem jelent időrendet, nem vonatko­zik valamely életszakaszra.)

Eddig - főleg az angolszász fejlődéslélektanban - úgy gondolták, hogy a gyerek tanulással jut el a tisztán biológiai állapotból a társas lény státuszáig. Miller és Dollard, Mussen és munkatársai, és sokan mások azon a véleményen vannak, hogy az alapvető szükségletek kielégítése teremti meg apródonként a pszichikus függést, ez alakítja ki fokozatosan a másik emberre való emocionális igényt.

Hasonlóan képzelte el régebben a pszichoanalízis is. Az újszülött egyetlen elsődleges szükséglete a táplálkozás. Ebből alakulnak ki az őt a külvilághoz fűző kapcsolatok. A táplálkozási ösztön célja: a feszültség csillapítása, tárgya pedig a táplálék. Mivel a táplálékot az anya nyújtja, később ő válik az ösztön tárgyává. A kötődési tárgy tehát ilyen módon másodlagos.

Ezt a gondolatot a pszichoanalitikus iskola a libidó, az orális aktivitás és a rátámaszkodás elméletével konceptualizálta. - A táplálkozási szükséglet kielé­gítését egy libidinózus természetű kielégülés kiséri. Ez az utóbbi rátámaszkodik a táplálkozási szükségletre, majd fokozatosan egyre jobban elkülönül és önálló örömforássá illetve kielégülési lehetőséggé lesz.

A szexualitás a libidó rátámaszkodásával születik meg a táplálkozás szük­ségletéből - s később, ugyanígy, rátámaszkodással, születik meg a szerelmi tárgy a szexualitásból.

72

De mi a sorsa ennek a két konstrukciónak, a tanulás-elméletnek és a pszichoanalízisnek, mi marad belőlük, ha bebizonyosodik, hogy az attachement „primary drive”? Mennyiben módosulnak az eddigi élképzeléseink a szexualitás genezisről és az affektivitás eredetéről?

Ez a legfontosabb kérdés - mondja Zazzo - amelyből, mint fa törzséből az ágak, sok-sok további kérdés nő ki. A kérdést nyitva hagyja s rátér a fogalom kialakulásának történeti elemzésére.

II. Az 1958-as év két korszakot alkotó cikk megjelenésének éve. Az egyik Harlow cikke a szeretet természetéről, a másik Bowlby-é az anyához fűződő kapcsolat természetéről.

Harlow rézuszokon mutatja ki, hogy a táplálkozásnak koránt sincs olyafi nagy szerépeTaz“anya es gyereke- küzLi ói zelmT1r3TH olat~leEré,'jöttében, mint hittek. A kontaktus-szükséglét az újszülöttben is előbbre való az éh- ségirél. A szerelHTfek a születés pillanatától fogva nem a tej a legfontosabb "taplaieka.

Bowlby az 1958-as cikkében nem hivatkozik Harlowra. Áttekinti a gyerek­anya kapcsolat természetére vonatkozó pszichoanalitikus irodalmat. Először Freud gondolatainak útját vizsgálja. Megállapítja, hogy Freud csak későn - 1926-ban - mélyedt bele a problémába. Mivel gátolja az az elképzelés, hogy a libidó kezdetben autoerotikus, csak lassan, kis lépésekben jut el az első kötődé­sek fontosságának felismeréséhez. Más szerzőkről, M. Klemről, M. Ribbleról, R. Spitzról Zazzo megállapítja, hogy elvont kijelentéseik a „másodlagos drive” el­méletével vannak összhangban, közvetlen megfigyeléseik viszonyt a korai kötődé­sek elsődlegességére utalnak. Idézem: „Végül a magyar iskola pszichoanalitiku- sainál (Hermann Imrénél, Bálint Mihálynál és Alice-nél) az ő 1930 és 1940 között kifejtett gondolataiban találja meg Bowlby annak az új elméletnek az explicit változatát, amelyet az etológusok ettől teljesen függetlenül konstruáltak és tettek próbára.”

Egy évvel később - folytatja Zazzo - a 21. a Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszuson fejti ki először Bowlby a saját álláspontját, akkor hivatkozik először Harlowra. Itt mondja ki azt is, hogy az emocionális függés kifejezést - mindazzal, amit magában foglal — el kell vetni, s az Attachement kifejezést ajánlja helyette.

III. Bowlby azonban sokkal messzebre megy ennél - szövi tovább Zazzo a gondolatmenetét. Ha az attachement elsődleges szükséglet, akkor nemcsak a rátámaszkodás fogalma válik fölöslegessé, hanem például a libidó torlódás, (fel- halmozódás) hipotézise, Drei Abbandlungen és a Hemmung, Symptom und Angsí-ban kifejtett szorongásjelzés hipotézise is.

S bár az 1959-es előadásában Bowlby még kompromisszumokat keres — pl. a táplálkozás - oralitás — és az attachement reláció között — mire 1969-ben az Attachement and Loss I. kötete megjelenik, Bowlby gondolatrendszeréből az egész freudi metapszichológia eltűnt. E könyvben nincs többé szó sem tudatta­lanról, sem ösztönről, sem libidóról. Vagyis Bowlby eljutott a libidó nélküli pszichoanalízishez.

IV. Tekintsük át az. etológia és a pszichoanalízis találkozásának előzményeit.A találkozás történetében két konvergáló út. két vezető téma rajzolódik ki.

Az etológusok részéről az imprintirig, az analitikusokreszeről az'anyahoz fűző­

73

dő-kopesotat-megszakadása. S e két területről elindulva „kölcsönös keresztlépé­sekre” került sor a két tudományág között. (A francia négyes egyik figuráját nevezik így - chassé-croisénak. Zazzo ezt az alcímet adja a most tárgyalt rész­nek: Előrelépések és kölcsönös keresztlépések.)

4z etológusok azokat a zavarokat figyelik meg az állatgyerekeken, amelyet a pszitAológujok’ az~eTnbergyereken ismertek fel. HárIow~~Spitzét Utánozza, el- szákílja az auyaKőz fűző kapcsolatot; - ailatroTlevén szó - kedvére variálhatja az elszakadás életkorát, tartamát, súlyosságát.

Néhány analitikus — és néhány nem analitikus gyermekpszichológus szin­tén azt kérdezi, hogy vannak-e az embergyereknek olyan veleszületett válasz-1 rendszerei, amilyen az állatnak az imprinting, amelyek tehár primer, autonóm módon biztosítják az anyához fűző kapcsolatot.

A gyermekpszichológusok úira felfedezik a mosoly jelenségét, s úgy talál- ják, hogy ebben az emberi Attachement viselkedésben a pszichiküsnaff alizioló-1 giaifaói'VSlo előbuKKanását követhetjük nyomom

* Ugyanakkor az etolóéusok ismét szeparációs kísérleteket folytatnak_gye- rek-e*HlősökkéTrS~3z a a iák, hogy az anya elvesztése - a kiskecskeben csak Űgy 'rrrirrnrlíTH'rö'ZUSzbinT- irreverzibilis zavarokat okozhat.

Újra létrejött tehát az-egytiriules. AtrTi természetesén nem jelenti az ember­nek az állatra való redukálását. Idézem: ,A legutóbbi évekig azt gondoltuk, hogy a kisgyerekkor drámai konfliktusai és zavarai a mi fajtánk osztályrésze. Ma tudjuk, hogy erről szó sincs. Sokáig azt hitték, hogy az állat teljesen kész ösztö­nös megoldásokkal jön a világra, az embernek viszont a fiziológiai apparátusok kivételével, mindent meg kell tanulnia. Ma látjuk, hogy az ösztönnek és a tanulásnak, az embernek és az állatnak ez az éles szembeállítása hamis. Egyik­nek is, másiknak is majdnem mindig szüksége van hosszabb-rövidebb tanulás­ra; egyiknek is, másiknak is megvan a több vagy kevesebb veleszületett válasz­rendszere, s feltételezzük, hogy ezek a rendszerek egyikben is, másikban is bizonyos kritikus periódusokban aktivizálódnak.”

Az attachement viselkedés a válaszrendszerek egyike.V. Ezzel együtt következett be egy másik találkozás is:Az etológia és a fiziológia felismerései egy új energetikai modell kidolgozá­

sához vezettek.Lorenz és Tinbergen első modellje - az 1950-es publikációig - még a hidro­

dinamikai vagy energia-rezervoár modell, csakúgy, mint Freudé.Eszerint az ösztön specifikus energiája úgy halmozódik fel, mint egy sze­

leppel ellátott tartályban. Kielégülésre tendáló feszültség esetén libidó-energia gyülemlik fel. A feszültséget kínos érzés kiséri, oldása pedig - a modell szerint a szelep kinyílása - a kellemesnek a forrása.

Később azonban az etológusok észreveszik, hogy á tények ellentmondanak ennek a konstrukciónak. Felfigyelnek rá, hogy a viselkedések többsége nem egy cselekvés végrehajtásával fejeződik be, hanem egy ösztönző helyzet jelenlétével. Pl. ha a ragadozó odébbáll, a menekülés abbamarad vagy az embernél a csecse­mő abbahagyja a sírást, amikor az anyja megjelenik, stb. S a szexuális aktus sem a vágyat, sem a szerelmet nem apasztja el. - Ezt a gondolatot Bowlby teljes egészében a magáévá tette.

74

A veleszületett válasz-rendszereket - folytatja Zazzo - nem lehet a hidro­dinamikai modellre visszavezetni. Ehhez az új fogalomhoz kínálja a kibernetika az új, a negatív feed-back modellt.

VI. Milyen következtetések adódnak abból a feltevésből, hogy létezik egy elsődleges ragaszkodás-jelenség, amelynek a magyarázatához nincs szükség a libidó fogalmára?

Freud úgy gondolta, hogy a libidó átalakulásai vezetnek el fokozatosan a szerelemhez. Az etológusok viszont az állati viselkedés legkorábbi formái­ban felfedezik az attachement-t, a gyengédségi reakciót, a szeretet feltétlen szükségletét.

S ezzel az emberről és az állatról alkotott képünk kegyetlenül össze- kuszálódott.

Zazzo hosszasan idézi Lorenz Salamon király gyűrűje c. munkájából a csókák szerelmi életének, udvarlási szokásainak leírását.

(A csóka egy évvel a szaporodás előtt találja meg a párját. Az udvarlás kerek egy esztendeig tart. S ezalatt kölcsönös gyengédség és törődés jellemzi a jegyespárt. - Egyébként a későbbi házaspárt is. - A csókák viselkedéséről Lo­renz ezt írja: „Túlontúl emberi, semhogy igaz lehetne? Ez a „túlontúl emberi” - feleli rá ő maga - majdnem mindig valami „ember előtti”, olyasvalami, ami bennünk és a magasabbrendű állatokban közös.”)

A hajdani pszichoanalitikusok - írja Zazzo - minden bizonnyal ezt monda­nák, hogy ez nincs ellentétben a pszichoanalitikus elmélettel, a serdülő csóka viselkedése heteroszexuális aktivitás, s az, hogy a szexualitás jóval az érettség előtt létezik és megnyilvánul, azt éppen az analitikusok mutatták ki.

Ha ez így van, akkor már „csak” azt kell tudnunk, mit jelent tulajdonkép­pen a szexualitás. Lehet, hogy a freudizmusnak ez a „quaestio vexata”-ja, legké­nyesebb kérdése. - Erre a kérdésre egyetlen módon felelhetünk, ha a szerelmi viselkedés, a szeretet-viselkedés eredetéig megyünk vissza.

Ezt a lépést a leghatározottabban Harlow tette meg. Harlow új korszakot nyitó cikkének címe: The natúré oflove. Egy utóbbi, 1970-es kongresszusi beszá­molójának pedig ezt a címet adta: Megteremtett szeretet, elvesztett szeretet, újra megtalált szeretet. - Miért beszél ilyen kitartóan a szeretetről? Mert szün­telenül finomított kísérleteiben százféleképpen észlelte a szeretet elsőbbségét, erejét és éltető szükségességét. Fölfedezte, hogy a majomnak az anyjával való kontaktusa „semmivel sem helyettesíthető jóérzést és biztonságot ad”, s olyan emóciót teremt, amelynek ereje és tartóssága szinte hihetetlen.

Perdöntő ebből a szempontból az árva, az anyátlan anyák története. Az anya oldaláról ez megmutatja, hogy az anyához való kapcsolat az első feltétele a későbbi szexuális kiegyensúlyozottságnak és a szociális alkalmazkodásnak. A gyerek oldaláról a szeretet elsődleges természetére és a kötődési szükséglet elnyomhatatlan erejére hívja fel a figyelmet. Kettejük oldaláról, illetve a kapcso­lat szempontjából pedig: a kicsi által nyújtott pszichoterápia hatékonysága alá­támasztja a fizikai kontaktus alapvető szerepét.

Freud szerint a szexuális ösztön átalakulásaiból lesz a szerelem. Az új perspektívában viszont éppen megfordítva: a magasabbrendű állatok és az em­ber számára a szeretet az elsődleges, a szeretet készít elő a nemiségre. Ember­

id

nél szexualitás - állatnál szerelem. Két magyarázó elv paradoxona — ahogy Zazzo írja.

VII. Az új megfigyelések által kínált hipotézis tehát a fordítottja a Freudénak.De hogy lehet az - folytatja Zazzo hogy egy hibásan alkotott fogalom

századunk, civilizációnk credojává lett? Zazzo a magát marxistának és neo-freu- distának valló Erich Fromm-ot idézi. E szerzó' szerint azért következett be ez az értékcsere, mert a mi férfi-dominanciájú társadalmunk megrontotta a szerel­met, s a nó't, a szexuális tárgyat az öncélú ösztönkielégülés eszközévé fokoztak.

Való igaz - mondja Zazzo - hogy a freudi modell lényegében férfi-modell, hogy az Elektra-komplexum csupán az Ödipusz-komplexum homályos tükörké­pe - röviden -, hogy a libidó lényegében férfias.

A pánszexualitás - folytatja - „kétségkívül Freud freudizmusában a legér­telmesebb”. Korunkban jelentkező túlzásai, és zavarosságai a mai ember csaló­dottságát, megcsúfolt értékeinek megtagadását, magányosságérzését tolmácsol­ják. A jelen zavaros elméletei abból a meggyőződésből fakadnak, hogy a társada­lom egyetlen funkciója az egyén megkínzása és kiherélése.

A pszichoanalízis egy másik trendjét is erre lehet visszavezetni. Azt, hogy a mai pszichoanalízisben mint valami varázsszó, megjelenik a másikhoz való f viszony. Ez a fogalom Freud rendszerében nem szerepel. (Meg kell jegyeznem, hogy ez nem teljesen pontos, a Gyász és melankólia a tárgykapcsolattal foglalko- | zik. A Laplanche-Pontalis féle pszichoanalitikus szótár is úja, hogy ezt a téve­dést gyakran elkövetik.)

Zazzo szerint Freud azért hanyagolja el a tárgykapcsolatot, mert ösztönel­mélete a biológiai individualitásra van összpontosítva. Mindennek visszavezet- hetőnek kell lennie a létfenntartás és a fajfenntartás fiziológiai szükségletére. I Fenntartás nélkül fogadja el a biogenetikai alaptörvényt: az ember gyerekkora csupán a filogenezis megismétlése. A magyarázatot a múltban kell keresni - a 1 biológiai múltban; a társadalom nem ad hozzá semmit.

Zazzo a Bevezetés a psychoanalízisbe 23. fejezetére hivatkozik, ahol Freud a libidó filogenetikus eredetével foglalkozik, továbbá poszthumusz munkájának az Abriss-nak arra az állítására, hogy a fajok története az Es-ben játszódik le.

A tárgykapcsolatnak fontos helyet biztosító analitikusok közül Zazzo Bá- I lint Mihályt említi meg.

VIII. A szexualitás elsőbbségének kimondása a maga idejében megmutat- I ta, hogy az ember és az állat között a szakadék nem áthághatatlan. Napjaink­ban viszont a magasabbrendú állatok viselkedéséből az Attachement, a ragasz- I kodás primátusára, s a szeretet primátusára lehetett következtetni. Maradt I tehát az állat-modell, csak megfordult a jelentése. Az etológusok friss tekintetére volt szükség ahhoz, hogy felismerjük: társas állatok vagyunk magunk is, s a • kötó'désünk megelőzi szexualitásunkat.

Az ember társas természetének hangsúlyozásával először Marx-nál talál- [ kozunk. Marx megkülönbözteti az emberi természetet általában s az egyes történelmi korszakokban. Különbséget tesz az állandó és a relatív ösztönök között. Előbbieknek a társadalmi feltételek legföljebb a formáját tudják megvál- I toztatni, utóbbiak a társadalom szerveződésének valamely meghatározott for­májából jöttek létre. (Ilyen pl. a fukarság.) A világhoz való viszonyulás, a másik ! ember szükséglete, a szerelem - belső szükséglet. Zazzo a „Szent családiból

idézi a következőket: „A férfi és a nő közötti viszony a legtermészetesebb viszony az emberi lények között.”

De a pszichológiában sem Bowlby az első, aki felismeri, hogy az ember születésétől fogva társas lény. E gondolat első tudományos kifejezése Freud első írásaival egyidejű. Zazzo James Mark Baldwin-t idézi. Baldwin amerikai pszichológus, Hegel követője, a fejlődéslélektan egyik ősatyja. A gyermek és a faj mentális fejlődése c. munkájában 1897-ben azt írja, hogy az én-nek és a másiknak közös gyökere van, kezdetben mindkettő organikus: érzetek aggre­gátumaiból tevődik össze. Lassanként a mások utánzása révén differenciáló­dik az én-ről való érzés. A másikról való érzés pedig a tudatos én gazdagsá­gának arányában gazdagodik. - A biológiai és a társas tehát már a gyermek­pszichológia őskorában elkülönül.

A Baldwin utáni szerzők közül Zazzo utal Pierre Janet-ra; s végül - min­denek előtt -, Wallont idézi. Tudjuk: Wallon az egész életművében arra töreke­dett, hogy megvilágítsa a biológiai és a társas viszonyát, azt, hogy az én és a másik egyszerre alakul ki, s a socius a komplementaritás - a kölcsönös kiegé szülés - vitális szükségletéből jön létre.

Ami pedig Zazzo saját munkásságát illeti, amelyet Wallon és Gesell együttes hatása érlelt, ennek - amint mondja, „az ikreket használva ürügyül” - szintén a socius az eredeti dualitás a vezető gondolata. ,A másikhoz való viszony az ontoge­nezisben elsődleges, biológiailag determinált tény - íija ikerkönyvének II. köteté­ben. A könyv 1960-ban jelent meg, de a szöveg keletkezési ideje 1958.

Nevezetes évszám: Bowlby és Harlow ugyanebben az évben adják közre már említett munkájukat. Csakhogy a walloni hagyomány, valamint az etológu- sok és a társasra orientált pszichoanalitikusok között van egy nagyon lényeges különbség. Éspedig az, hogy az utóbbiak fedezték föl, hogy a társas jelleg nem az ember kizárólagos sajátossága, hanem az állatvilágban is létezik. Ma már tudjuk, hogy még egy újszülött állat sem elszigetelt élőlény.

IX. Mindennek ismeretében kell a pszichoanalízis tudományának újra fel­tennie a biológiai determinizmus kérdését, s a biológia és a pszichikus közötti átmenet, az előrelépés kérdését — írja Zazzo.

Freud álláspontját elemzi: A Jenseits des Lustprinzips-bői (1920) idézi a következőket: „A biológia valóban a korlátlan lahetőségek területe, a legmegle­pőbb felvilágosításokat várhatjuk tőle és nem láthatjuk előre, milyen válaszokat fog adni néhány évtized múltán a neki feltett kérdésekre. Talán olyanok lesznek ezek a válaszok, hogy az egész mesterséges hipotézis-építményünk össze fog omlani, mint egy kártyavár.”

Zazzo tanulmányának ez a része ezt az alcímet kapta: Freud kártyavára és próféciái. - A kártyavár kifejezés többször visszatér a szövegében, Widlöcher- nél is előfordul. Utánanéztem az eredetiben - idegennek tűnt FVeudtól. Az utolsó mondat így hangzik: „Vielleicht gerade solchs, durch die unser ganzer künstlicher Bau von Hypothesen ungeblasen wird.” Kártyavár tehát nincs. Umblasen=körülfújni, körüllengeni. Vagyis: nem összeomlik, hanem meginog. Érdekes, hogy ez a parányi túlzás hogyan hamisítja meg a gondolatot.

Mi maradt az építményből? És milyen válaszok jöttek 50 év alatt? - teszi fel a kérdést Zazzo. Mi maradt Freud két legfontosabb hipotézisből, a tudattalan és a libidó hipotéziséből?

77

Freud feltevései a XIX. század második felére jellemző fiziológista model­lek átfordításai a pszichikum nyelvére. De Freud azzal, hogy beiktatott egy harmadik tagot a test és a lélek közé, semmit sem oldott meg. Az átmenet problémája teljes egészében fennáll.

A libidó-energia modellje Helmholz-tól ered. Freud a maga részéről Fech- nerre hivatkozik, aki szerint lelki jelenségek magyarázatához mindig szükség van valamilyen erőre vagy energiára.

Freud azonban pszichikus energiát feltételez. - Később megváltozik a felfogása: a libidót és az önfenntartás ösztönét az Eros-ban egyesíti, amely harcban áll a destrukcióval, a halálösztönnel. Megváltozik felfogása a tudat­talanról is. Az nem szubsztanciális többé, nemcsak az Es instanciája, hanem a felettes én-nek is vannak tudattalan meghatározói. (Énről Zazzo sem itt, sem máshol nem beszél!)

Mintha Freud - a maga evolúcióba vetett hitével — megsejtette volna, hogy az ember nem elszigetelt lény, de csak metaforikusán, vitalista nyelven tudta ezt kifejezni. Addigi tudományos modelljei már nem elégítették ki, de más mo­dellek még nem álltak a rendelkezésére. Sok tanítványával ellentétben úgy véli, hogy a pszichikus apparátus általános sémája a magasabbrendű állatokra is érvényes. (Erről már szó volt. Zazzo itt megint az Aóms-ból idéz.)

Kétségkívül téves az az elgondolás - írja Zazzo - s különösen Freudra nem áll, hogy a tudományos mű lényegét a modelljei teszik. Ezeknek legjobb esetben az állványzat szerepe jut: s még nem tudhatjuk, mi marad az építményből, amikor majd az állványzat végérvényesen leomlik.

X Tanulmányának utolsó, összefoglaló részében sorra veszi azokat az alapfogalmakat, amelyeket - szerinte - az Attachement elmélet megjelenése folytán át kell értékelni. Mi az, ami megváltozott? Mi maradt problematikus, nyitott kérdés? Mi az, amivel szembehelyezkedik?

Ami változott: Nem hisszük többé, hogy a szerelem a szexuális szük­séglet következménye, mert olyan szükségletnek ismertük meg, amely „be van írva” az állati természetbe. - Tudjuk, hogy a szociabilitás nemcsak ellentmondásban nincs a fiziológiai tendenciákkal, hanem még csak el sem választható tőlük: része a biológiainak, akárcsak az éhség, a szomjúság vagy a nemi ösztön.

Ebben látja a Bowlby-féle koncepció és az etológiái felfedezések „forradal­mi fordulatát”. A „szociálisnak” a biológiaiba való integrációja irreverzibilis ismeretünk lett.

Változatlanul nyitott kérdés azonban - íija, hogy a másik ember biológiai szükséglete az embernél egy bizonyos értelemben negatív okból ered-e, az újszü­lött kezdeti tehetetlenségéből, ahogyan Wallon gondolta - vagy hogy a veleszü­letett válaszrendszerekben kell-e a meghatározóit keresni. — Nyitott kérdés a veleszületett és a szerzett problémája is.

Amit nem fogad el: Nagyon ügyelni kell azonban arra - mondja - nehogy a társadalmat a biológiaiban véljük feloldani. A társadalom nem vezethető le a társhoz való kapcsolódásból.

Ezt a hibát az attachement-nak minden teoretikusa elköveti, de gyakran találkozunk vele a socius teoretikusainál - vagyis a franciáknál - is. Pedig „egy bizonyos terjedelem fölött minden társadalom, minden emberi csoport olyan

78

valóságszintet jelent, amely meghaladja az egyént, amely felülemelkedik rajta. Az ontogenezisben a csoportba való integrálódás nem azonos az attachement biológiai mechanizmusával.

Az attachement viselkedése nem azonos a társas viselkedéssel, hanem annak előkészítője.

Ami pedig az affektivitás fogalmát illeti, ezzel nincs mit kezdeni. Holiszti­kus fogalom, nincs operacionális értéke. Freud sohasem használja, Wallon igen ritkán. Ha meg akarjuk tudni, mi az, ami emóciót kelt bennünk, akkor elsősor­ban a másikhoz való viszony természetét és eredetét kell tanulmányoznunk.

Az attachement-ra vonatkozó munkából megismert tények ehhez döntően járulhatnak hozzá, de meg nem oldották.

Végül - ezt már utóíratban jegyzi meg - óvakodni kell attól, nehogy az etológia új őrületté, hóborttá váljék. Nehogy elkezdjük az ember viselkedését minden további nélkül állatmodellekre redukálni. A viselkedésmódok hasonló­sága nem bizonyítéka a filogenetikus folytonosságnak s a viselkedésben szere­pet játszó mechanizmusok azonosságának sem.

A vita

Rátérünk tehát a vitára.Zazzo elküldte cikkét a felsoroltaknak és hozzászólásukat kérte. A beér­

kezett válaszokat újra szétküldte - elvileg mindegyiket mindenkinek, gya­korlatilag ez így valószínűleg nem volt keresztülvihető. Általában két-három hozzászólás érkezett egy-egy szerzőtől. Retten - Spitz és Lorenz - nem cikket írtak, hanem levelet. Néhányan hosszabb tanulmányban fejtik ki koncep­ciójukat - például Harlow, Aoizieu, Duyckaerts. A vita barátságos, komoly, lojális. Egyedül az etológus R. Chauvin ragadtatja el magát. Ötször szólal meg, utolsó három rövid megnyilvánulása azonban már nem tartalmaz egye­bet, mint azt az óhaját, hogy szabaduljon rá a pokol minden ördöge a pszicho- analitikusokra.

Vitáról beszélünk, pedig nem igazán az, mert mindenki a magáét mondja. Többen csak a saját álláspontjukat, gondolataikat fejtik ki, vannak akik nem is reagálnak közvetlenül a Zazzo által felvetett problémákra, sőt néhányan Bowlby elméletére sem.

Zazzo a tanulmányokat csoportosítás nélkül, a beérkezés sorrendjében közli. Kivételt tesz Bowlby első rövid hozzászólásával és Harlow új adatokat tartalmazó tanulmányával. Ezeket teszi első helyre. O maga egyáltalán nem szól bele a vitába. Talán ennek a rendezetlenségnek is tulajdonítható, hogy a könyv rendkívül változatos, szinte kalandos olvasmány. Mivel azonban így ne­héz lenne követni, én némileg csoportosítottam az anyagot. Először Bowlby két hozzászólását ismertetem. Után az etológusok intervencióit. Ezután térek rá az analitikusok álláspontjainak ismertetésére. Végül pedig a vitazáró tanul­mányokat, Kaupemik, Harlow, Lebovici, Bowlby hozzászólását foglalom össze.

Bowlby

Bowlby a Zazzo tanulmányára egy kétoldalas választ küld. Az attache- I ment-elmélet történetét foglalja össze. - Az anyai gondoskodás hiányának kö- I vetkezményeire felfigyelő kutatók közül négy szerzőt említ: Lévy-t 1937-ból, | saját magát (1940) és a fiatalkorú tolvajokról szóló monográfiáját (1944), Bender | és Yarnell csecsemőotthoni megfigyeléseit (1941) és Spitzet: a hospitalizmus I cikket (1945) és az anaklitikus depresszióról szóló tanulmányt. (1946-ból.)

A tolvaj-monográfia az alapja az 1951-ben kiadott Maternal Care and ■ Mentái Health-nek, amely a WHO későbbi elnökének „rábeszélésére” készült.

Az etológia alkalmazásáról a következőképpen számol be:1951-ben „egy barátja” felhívta a figyelmét Lorenznek egy sajtó alatt lévő I

munkájára. 1951 nyarán egy Julián Huxley-vel folytatott személyes beszélgetés I hatására kezd etológiával foglalkozni. 1952: Oxfordban egy „kis” kongresszuson . rövid beszámolót tart, ez 1953-ban meg is jelenik. - Ezen a kongresszuson jelen I van a WHO elnöke, „akire olyan nagy hatással van” Bowlby előadása, hogy I rábeszéli: foglalkozzon tovább etológiával.

1953-ban Genfben találkozik Lorenz-zal. Ugyanebben az évben megismer­kedik Hinde-del és barátok lesznek. Hinde a Tavistock-on folytatott kutatások I hatására kezdi el rézuszokon tanulmányozni az anya-gyerek kapcsolatot.

Harlow szerepéről: Bowlby úgy véli, hogy Harlow Spitz-nek a hatása alatt I volt. (Emlékszünk: ilyesmit mond Zazzo is.) 1957 szeptemberében hangzik el I Harlow-nak az az előadása, amely 1958 elején The Natúré ofLove címen jelenik I meg. - Bowlby maga pedig - 1957 júniusában mutatja be a cikkét a British I Psychoanalytical Society-nek - s az is 1958-ban jelenik meg.

A két cikk tehát független egymástól.(Az embernek hiányérzete van. Ha már csak a történethez szól is hozzá, egy-

részt miért csak időrendet közöl, másrészt miért nem mond valamit gondolatainak a belső fejlődéséről is? Hogy lehet az, hogy minden „külsó' hatásra, rábeszélésre” I stb. történik? És főleg: miért ilyen szegényesek az irodalmi hivatkozásai?)

Második hozzászólása a kötet 14. tanulmánya. Hogy mi jutott el hozzá a meg­előző cikkek közül, az sajnos nem derül ki. (Ebben a cikkében senkivel sem polemi- I zál az előtte szólók közül, pedig akkor már Harlow, Lebovici, Widlöcher is szólt.)

Újra elmondja felfedezésének történetét. Ezután arról beszél, hogy azért I lett analitikus, mert a 30-as, 40-es években az anyához fűző kapcsolat zavarait csak ez az irányzat kutatta. A freudi metapszichológia azonban soha nem elégí­tette ki - egyedül a tárgykapcsolat elmélete érdekelte. Érdekesnek tartotta M. Klein felfogását, de hiányosnak, mert Klein egyedül a táplálkozás, a szopás körülményeit tartja meghatározónak. - Klinikai tapasztalatai sokasodván, bele kellett őket illeszteni valamilyen elméletbe. Idézem: „Ha jól emlékszem” - au- tent que-je m’en souvienne” - abban az időben egyetlen olyan elmélet sem volt, amellyel e tapasztalatokat magyrázni lehetett volna.”

Érdemi mondanivalójának lényege a vezérlés-elméleti ösztönmodell kifej­tése. - Állatnál az imprintinget, embernél a gyerek lecsillapodását az anya láttára sem a freudi hidrodinamikai modellel, sem pedig a drive redukció elmé­letével nem lehet megmagyarázni. - E folyamatok modellje a negatív feed back; ha a folyamat elérte célját, a rendszer működése leáll. A gyerek meglátja az

80

anyját és megnyugszik. Az attachement viselkedés tehát biológiailag ugyan­olyan alapvető, mint a táplálkozás vagy a szexuális viselkedés.

Szeretném itt felhívni a figyelmet egy ellentmondásra: Bowlby az 1958-as cikkében Hermann megkapaszkodás-elméletét 1933-ra teszi. - Mellesleg 10 évet téved - ezt Hermann a francia kiadásban meg is írja. - Ebben az 1958-as cikkben nem úja, hogy a 30-as 40-es években nem ismerte Hermann elméletét - ami egyébként is teljesen valószínűtlen - de ezek után különös, hogy 1972-ben azt állítja: „ha emlékezetem nem csal” „nem volt ilyen elmélet”. - Továbbá: Bowlby nemcsak a Zazzo által felvetett kérdésekre nem tér ki, hanem saját állításaival is hiányérzetet kelt. Nem lehet pl. megérteni - amint a könyvéből sem - mire alapozza, hogy a gyerek egy bizonyos proximitás (értsd: distancia) fenntartására törekszik. — Nem fejti ki véleményét az oralitás kérdésében sem. Nem tér ki a rátámaszkodás problémájára. Nem vitatja meg, hogy a negatív feedback elv minden ösztönfolyamatra érvényes-e. Hogy vajon a csecsemőnél pl. a táplálkozási ösztön működésében csak a jóllaktam, tehát nem eszem többet” elv érvényesül-e. Ha igen, hogyan képzeli el az ösztön-anomáliák létrejöttét. Tudjuk - Hermann szerint az ösztönfolyamatok nem a negatív, hanem a pozitív feed-back modell szerint működnek. De erről most nem beszélek részletesen.

Az etológusok

A vitában három etológus vett részt. A legrangosabb köztük Konrad Lorenz. Az ő szövege nem hozzászólás, hanem részlet egy Zazzoval folytatott levélváltásból.

Rövid levelében Bowlby nevét ki sem ejti.„Engem nagyon érdekel az attachement és annak elvesztése. De mi inkább

bond behaviomak (kapcsolódó viselkedések) nevezzük.”Majd arról beszél, hogy munkatársa, Wolfgang Wickler a legkülönbözőbb

állatfajokon tanulmányozza a páros kapcsolat minden formáját. Egyetért Zazzo­val abban, hogy Bindungról (bond, lien) csak akkor beszélhetünk, ha ki lehet mutatni azt a sajátos mechanizmust, amely két egyedet összetart. - Ilyen sajá­tos mechanizmust ismerhetünk fel a heteroszexuális párkapcsolatban és persze a szülő-gyermek kapcsolatban is, amely azonban a fajfejlődésnek csak egy ma­gasabb szintjétől fogva tanulmányozható.

A két egyed összetartozását, együttlétét determináló fiziológiai mechaniz­musok a különböző állatfajoknál egészen különbözőek lehetnek. Mások a rák­nál, mint a kutyánál, a libánál stb.

Egyetért Zazzoval: az általuk vizsgált jelenségekhez valóban egészen új fogalmat kellene alkotni, hiszen a kapcsolat (liaison) pusztán funkcionális foga­lom. (Kellene!)

Wicklert éppen az az eset érdekli, amikor a különböző mechanizmusok azonos funkciót - azonos kapcsolat-funkciót - töltenek be. (Pl. egy averziós viselkedés.)

Egyébként Zazzo cikke nagyon érdekelte.(Ez a levél alighanem úgy értelmezendő, hogy Lorenz Bowlby-t nem veszi

komolyan. Mintha sem Bowlby, sem az attachement feltevése nem is létezne.)

81

Harlow első hozzászólása inkább önálló tanulmány, mint vitacikk. Definí- I cióval kezdi. Az affektivitás olyan viselkedések és a mögöttük rejlő folyamatok I együttese, amelyek megteremtik és fenntartják a fajta tagjait egymáshoz fűző kapcsolatokat. Tehát alapvető szociális viselkedés. Az affektivitás-kifejezés imp­likálja, hogy a szociális kötelékeknek vannak bizonyos közös tényezőik, de az egyes affektív rendszerekben más-más változók játszanak szerepet. Azért hasz- I nálja szívesebben az affektivitás kifejezést, mint az attachement-t, mert ezt túl szűknek érzi, nem foglalja magában mindazokat a változókat, amelyek egy faj szociális viselkedésében szerepet játszanak. Az affektivitás széles körébe nem- I csak a közelség- és kapcsolatteremtő viselkedéseket lehet besorolni, hanem a disszociális viselkedéseket is: a leválást és az elszakadást.

Nincs egy és oszthatatlan affektivitás, hanem különálló affektivitás-rend- szerek vannak. Ezek - bár a fejlődésben egymás után következnek, s bár a i későbbi normális működésnek feltétele a korábbinak a normalitása - nem te­kinthetők egymás folytatásának. Új minőségek, új egységek. S ha ez így van, nem fogadhatja el, hogy lenne egy egységes és oszthatatlan libidó - amint Freud gondolta.

Az 5 affektív-rendszer felsorolása után (ezeket ismerjük) - azt fejtegeti, ' hogy a heteroszexuális rendszer normális működését két másik rendszer: a gyerek-anya és a gyerek-gyerek rendszer normális működésének kell megelőz­nie. Ezért nem fogadható el Freud álláspontja a szexualitás prioritásától.

A gyerek-gyerek rendszer a, későbbi normális szexuális viselkedés szem­pontjából fontosabb, mint a gyerek-anya rendszer. Ennek a kísérleti bizo­nyítéka, hogy a születése után azonnal elválasztott és 80 napig totális szociális I izolációban nevelkedett rézusz, ha utána - változatlanul anya nélkül - egykorú- [ akkal kerül össze - a sérülést 2 héten belül kiheveri és egészségesen fejlődik. - Ha azonban az izoláció kiteljed arra az időszakra, amikor az egykorúakkal való kapcsolat ki szokott alakulni, (vagyis ha a majom 6—12 hónapig izoláltan ma- j rád) akkor utána már nem alakul ki interakció, sem az egykorúakkal, sem a másneműekkel.

Mind a gyerek-anya, mind a gyerek-gyerek rendszerben elsőrendűen fontos­nak bizonyult a testi kontaktus. Ha az állat az első életévben testi kontaktushoz I tud jutni - akár egykorú társakkal, akár anyjával -, nem válik sérültté. Ezt tá- * masztják alá újabb kísérletei is, amelyek a testmeleg rendkívüli fontossága mellett tanúskodnak. Egyetlen esetben részesítették a kicsik előnyben a drót-anyát a mű- I anyával szemben: amikor a drót-anya fűtve volt (születésük után 2 hétig). Egy ré- zusz-csecsemő egy hideg rongyanyát kapott: egyetlen egyszer csimpaszkodott rá, elmenekült a ketrec másik sarkába és egy hónapig ott gubbasztott.

Természetes körülmények között az Attachement és a Détachement (a leválás) együtt található meg a majomnál. Az újszülött normális kapcsolódása az anyjához kedvez a szeparációs viselkedésnek. Az anyában való megkapaszko­dás „deszenzibilizálja, dekondicionálja” az idegentől való félelmet. (Az ismert játéktárgy kísérletekre hivatkozik itt.) A szeparációnak három oka lehet. 1. gye- rekrablás — különösen fán élő majmoknál gyakori; 2. az anya eldobja; 3. a | gyerek indul explorációs útra.

2. Megfigyeltek anyákat, akik a még szopó gyereküket is lelökték maguk- | ról. Hansen laboratóriumi feltételek között vizsgálta olyan anyák viselkedését,

akik miután gyengéden gondozták gyermeküket, egy idő után részlegesen vagy teljesen elutasították. Kiderült, hogy ez a viselkedés kb. 100 nappal a szülés után kezdődik, majd kb. 50 napig fokozódik. Ekkorra a gyerekek megtanulják kiválasztani a megfelelő pillanatot, amikor az anya mégis engedékenyebb.

Vita van a kutatók közt arról, hogy a leválásban az explorációs késztetés­nek-e vagy az anya elutasító viselkedésének van-e nagyobb szerepe. Azt is vizsgálták, hogy ez a kettő milyen hatással van egymásra. Hinde szerint az anyáról való leválásnak az alapmechanizmusa az, hogy az anya eldobja a kicsit, s nem a környezeti késztetések a meghatározók. Suomi viszont úgy találta, hogy az explorációs késztetés játszik nagyobb szerepet. — Ez a vita nem dőlt el — mondja Harlow. (Át kellene gondolnunk az explorációs késztetés összefüggését a keresési ösztönnel. - B.Á.)

Elgondolásainak Bowlby elméletéhez való viszonyáról csak ennyit mond: közös bennük, hogy a gyerek-anya kapcsolatot mindketten elsődleges és több tényezőből összetett viselkedésnek tartják, s erre nagyjából egyide­jűleg jöttek rá.

(Harlow második, összefoglaló jellegű tanulmányát később ismertetem.)A harmadik etológus résztvevő R. Chauvin. - Első hozzászólásában pon­

tokba szedi az etológia általánosan elfogadott téziseit az emlősök gyerekkoráról (valójában főleg majmokról van szó.) Ezek a következők:

1. Az anyával való kapcsolat döntő hatással van a későbbi fejlődésre, s független a táplálástól.

2. Az anya vagy a társak megvonása irreverzibilis sérüléseket okozhat.3. A szociális kontaktus korai megvonása nemcsak a szexuális viselkedést

károsítja, hanem a társas viselkedést is.4. Az egykorú társak pótolhatják az anyát. Sőt: a csak anyával nevelt -

társakról megfosztott - majom szexuális viselkedése betegebb, mint a csak tár­sakkal - anya nélkül - nevelkedetté.

5. Ennek az az oka, hogy az ifjú hím az anyával nem párosodik. Az in- ceszt-tilalom egész életen át tart, és az az oka, hogy a hím számára az anya domináns állat marad. (Makakuszoknál a dominánssá váló hímnek minden nősténnyel szabad közösülnie, de ő gyakran inkább otthagyja a csoportját, mint­sem hogy az anyával közösüljön.)

6. Az egymással folytatott játékokban és manipulációkban a szexuális tevékenység jóval a párosodási képesség előtt jelenik meg. (Ha ez így van, miért ragaszkodik vajon Harlow ahhoz, hogy az egykorúak közti affektív rendszer egészen más, mint a heteroszexuális rendszer? — B.Á.)

7. Az anya azonban a gyerekei számára nem szexuális tárgy. Ez más emlősöknél is, madaraknál is így van.

8. Mindazonáltal a szexualitásnak távolról sincs akkora szerepe a kisma- jom életében, mint azt pl. Zuckermann gondolta.

9. A gyerekeket az egyes fajok más és más módön nevelik, helyesebben, a gyerekeknek a felnőttekkel való kapcsolata fajonként nagyon pltérő. Pl: a macacusokat, a páviánokat kezdetben csak az anyjuk neveli. A langur újszülött­jét a csapat nőstényei kézről-kézre adják.

10. A gyerek amikor a hím a hátán sétáltatja - osztozik ennek szociális rangjában, tehát esetleg fölébe kerekedik anyjának.

83

t

11. A nevelés a szexuális érettségig nagyon engedékeny, akkor azonban a domináns hímek szigorú megszorításokat alkalmaznak. A szigor mértéke fison­ként változik.

12. Az anya a különböző nemű gyerekeit nem egyformán neveli. Fiával engedékenyebb, nagyobb távolságra engedi el, mint a lányát.

13. Család - vagyis apa, anya, gyerek - a majomnál ritka dolog. Az anya s,ok hímmel közösül. A gibbon azonban családban él. így a kicsinek kevesebb a szociális kontaktusa, mint a népes hordákban élő fajok gyerekeinek.

Ezeknek az értékes adatoknak a közlője még négyszer szólal meg a vitá­ban. Mind a négy megnyilvánulása dühödt kirohanás az analitikusok ellen. Mást nem is tartalmaz. Elsősorban „la pauvre Mélanie”-t veszi célba. De nem érvel, hanem csak indulatoskodik. „hatóságilag kellene előírni az analitikusok­nak, hogy csak úgy foglalkozhatnak a gyermeklélektannal, ha munkájukban 99% a tapasztalati módszer és 1% a hipotézis”.

Több etológus hozzászólás nincs.

Az analitikusok

Rátérek az analitikusok álláspontjának ismertetésére.Az 1974-ben meghalt R. Spitz-től Zazzo levéltöredéket közöl. Spitz arra a

kérdésre reagál, hogy Bowlby az attachement-t primernek tekinti.Mint tudjuk, Spítz elfogadja a primer nárcizmus hipotézisét, a tárgyvá­

lasztást anaklitikusnak tartja, s a gyerek kezdeti függőségére vezeti vissza. Szerinte is: az ösztön rátámaszkodik egy olyan szükséglet kielégítésére, amely az életbenmaradáshoz nélkülözhetetlen.

Erre hivatkozva emlékeztet — igen kategorikusan — arra, hogy a tudo­mányban kétféle hipotézissel dolgozunk: A közvetlenül megfigyelt tények konCeptualizálásai az elsőfokú vagy elsőrendű hipotézisek. Ezeket azután el­lentmondásmentes rendszerbe illesztjük bele - így jönnek létre a másodfokú hipotézisek.

Freudnál a libidó egy ilyen másodfokú hipotézis. De, hogy van ez Bowlby-nál?Volt egy elsőfokú hipotézise, amit megfigyelésekből alkotott. Fogta magát,

kiszélesítette ezt másodfokú hipotézissé, és elnevezte attachement elméletnek.- Ezzel valójában nem tett egyebet, minthogy a libidót, teljesen jogtalanul egy másik fogalommal helyettesítette.

(Véleményem szerint Spitznek igaza van abban, hogy az attachement el­sődlegessége Bowlby-nak nem a megfigyeléseiből következik, hanem a spekulá­cióiból. Más kérdés, hogy a libidó megtámaszkodásának elgondolása jól össze­egyeztethető Bálint és Hermann koncepciójával, tehát olyan elméletekkel, ame­lyek a tárgykapcsolat elsődlegességét nem spekulációkra és etológiái analógiák­ra alapozzák. — B.Á.)

Serge Lebovici a fejlődéslélektani koncepciójában Spitzcel ért egyet. Há­rom alapelvet emel ki.

1) A legfontosabb az újszülött teljes függősége, ráutaltsága az anyjára. A gyerek kezdeti egysége az anyával, az anyai gondoskodással, ráutaltságból kö­vetkezik, tehát másodlagos.

Lebovici fontosnak tartja, hogy a gyerek „a maga archaikus reflexeivel egy elsődleges kapcsolat modalitásai szerint reagál.” - de megismerni csak nagyon fokozatosan ismeri meg az anyját. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy „az anya megszállása megelőzi az anya észlelését. ”

Abban is egyetért Spitzcel, hogy az egymást követő szerveződések során, amelyek közül az első a személyre irányuló mosoly, a tárgy alapozza meg az ént.

A 8 hónapos kori szorongás - az idegenre adott negatív reakció - bizo­nyíték arra, hogy ebben a korban már van fantázia-tevékenység. A gyerek kez­deti kielégülés-hallucinálástól eljutott a tárgy hallucinálásáig, vagyis a távollé­tében való felismeréséig.

Mindezt azért tartja fontosnak hangsúlyozni, hogy aláhúzza: a kezdeti ráutaltság olyan — szinte csak az embernél meglévő —, princípium, amely meg­határozza a későbbi fejlődés útjait.

2) Ezeket az elveket persze nem minden analitikus fogadja el. A francia spiritualisták - Lacan, A Gréen - úgy vélik, hogy a tárgykapcsolat történetének előtérbe helyezése - vagyis az időben való organizálódás hangsúlyozódása - ellentétben van a tudattalan egyik működési elvével, az időtlenséggel.

Ezért ezek sokkal mélyebb rokonságban vannak azokkal a pszichoanaliti- kusokkal, akik az attachement-t elsődlegesnek tekintik mintsem ők maguk gon­dolnák. így Ferenczivel (a thalasszális egyesülés gondolatával) Bálintékkal, M. Klein követőivel.

3) Véleménye tehát az attachement kérdésében: Anélkül, hogy az etológiái felismeréseket alábecsülné, úgy véli, hogy a pszichoanalitikus számára az ilyen ösztönös viselkedés nem több, nem más, mint az alap. Az öröklött program nem egyenlő a lelki jelenséggel, hanem ennek kiindulópontja. Pl. az agresszió terüle­tén: az analitikus nem a fajtaközi agresszióval találkozik, hanem agresszív fantáziákkal. Az emberi társadalmat bizony nem védi úgy a programozott szo­ciális kapcsolatok merevsége, mint az állatokat.

Az attachement alapténye nem mond ellent a freudi metapszichológiá- nak, amely éppen az ösztöndinamika viszontagságait és a libidó-energia útja­it akarja követni.

Lebovici tehát a freudi hipotézisek keretén belül törekszik megérteni a gyerek-anya viszonyt, s úgy véli, hogy ez eddig Winnicott-nak sikerült a leg­jobban.

Konklúziója: Elfogadhatjuk, hogy a ragaszkodás-viselkedés mivel geneti­kai programon alapul, szükségszerű: a lelki élet azonban ott kezdődik, ahol erre a szükségszerűen adott programra esetlegességek (egyéni sorsmegoldások) kez­denek ráépülni. A pszichológust - különösen a pszichoanalitikust elsősorban az utóbbiak érdeklik.

(Lebovici észreveszi, hogy az attachement-nek nincs jelenség-világa. Azt is észreveszi, hogy az újszülött „ősi reflexekkel reagál egy elsődleges reláció moda­litása szerint”. De ragaszkodik a másodlagossághoz, valószínűleg azért, mert a freudi elmélet keretein belül akar maradni. - Megint a megkapaszkodás-elmé­letre lenne szükség, amelyre nagyon sok jelenség épül rá és amelyben a libidó megtámaszkodásának is helye van. - B.Á.)

Dániel Widlőcher tanulmányát azért ismertetem részletesebben, mert Bowlby az utolsó hozzászólásában erre tér vissza. Zazzo a Bowlby munkájának

85

olvastán úgy látja, hogy közeledni tud a pszichoanalízishez. Ez örvendetes len- i ne. Csakhogy Zazzo egy olyan pszichoanalízishez közeledik, amelyet, mint I mondja, Bowlby megszabadított a kényelmetlen hipotézisektől, a libidótól, a I tudattalantól. Mivel az állítása némi bizalmatlanságot fejez ki és bizalmatlansá- I got is kelt, meg kell vizsgálni, mennyiben helytállóak Bowlby állításai és Zazzo- I nak a belőlük levont következtetései.

1. Bowlby egyaránt bírálja az oralitás eredetére és az oralitás funkciójára I vonatkozó elméleteket.

Az eredetére vonatkozóan:Nem fogadja el sem a rátámaszkodás, sem a „csábítás” elméletét vagyis,

hogy az anyának indukáló szerpe lenne,sem pedig az orális bekebelezés szimbó- I likus jelentőségét. - Ehelyett azt állítja, hogy az oralitás veleszületetten adott j Attachement viselkedés öt összetevőjének egyike. — Elegáns megoldás — mondja , Widlöcher, de vajon kielégítő-e?

Az oralitás funkciójára vonatkozóan: Bowlby kifejti, hogy a gyereknek az anyához való viszonya nem az oralitásban összegeződik.

Widlöcher: - Igaz, ámde nem eredeti gondolat. M. Ribble pl. 30 évvel ezelőtti munkájában, egyforma fontosságot tulajdonított az orális, coenestetikus és taktilis ingerlésnek, valamint az anya hangjának.

2. Bowlby azonban nem áll meg a bírálatnál — folytatja Widlöcher — s arra, hogy az oralitás nem elégséges magyarázó elve a gyerek-anya kapcsolatnak, egy egész ösztönelméletet épít rá.

Freud az ösztönelméletében - korának biológiai modelljeit követve — két alapelvnek akart eleget tenni. Az egyik, hogy az ösztönmegnyilvánulások soka­ságát minél kevesebb alapösztönre redukálja, a másik, hogy az ösztönműködé­seket egységes modellre vezesse vissza.

A libidó-energia hipotézise mindkét elvnek megfelel. A libidó-elvvel mint­egy ellensúlyozni akarta biológiai tudásunk elégtelenségét.

(Ezzel kapcsolatban Widlöcher emlegeti Freud „kártyavárát”, ami nincs.)Bowlby - akárcsak Freud - a biológiára szeretne támaszkodni. S mivel a

modern biológia felfedezései minden eddigi ösztönosztályozást elavulttá tettek, ő olyan elméletet keresett, amely ezeknek megfelel.

Csakhogy így egy jogosulatlan lépést tett: összekeverte a magyarázat kü­lönböző szintjeit: a biológiai szintű és a pszichológiai szintű magyarázatot.

Freud nem esett ebbe a hibába, ő tudta, hogy az élet- és halálösztön pl. igen termékeny magyarázó elv a pszichoanalízisben - a klinikumaban is - de elemi biológiai megfelelőjük nincs.

3. A hidraulikus vagy a humorális modell csakugyan túlhaladott. E tekin­tetben Bowlbynak a modem biológiával összhangban lévő elmélete valóban na­gyon értékes. Örvendetes, hogy ezt Zazzo kiemelte, mert ezzel „gondolkodásra késztette az agyakat”.

Csakhogy itt egy megkülönböztetést kell tennünk. Ha a libidó-energiáról való elgondolás meg is ingott, magát a libidót mint az emberi szexualitás törté­neteinek leíró elméletét nem vethetjük el. A klinikumban a kisgyerek vágyai és a felnőtt vágyak között tapasztalt folytonosság arra int, hogy ezek között geneti­kus kapcsolat van. A libidó változásainak feltételezése egyáltalán nem azonos az egységes alapösztön vagy valamilyen humorális eredet feltételezésével.

86

4. Jdlatnál szerelem - embernél szexualitás.” Zazzo-t úgy látszik, ez a kérdés érdekli igazán - még jobban, mint az ösztönelmélet, mert beleillik az ő szociálpszichológiai szemléletébe, s annak örül, hogy Bowlby egy olyan elmélet­hez csatlakozik, amelyben a szeretet s az emberi kapcsolat nem a szexualitás származéka, hanem megfordítva, a szeretet elsődleges.

De Bowlby is azt mutatja, hogy a gyermeki szexualitásnak a primer attachement-ben van az eredete. A genetikus láncolat tehát az ő gondolatme­netében is megvan. Hát nem mindegy akkor, hogy mit tekintünk alapnak?

De vigyázni kell arra is - folytatja Widlöcher - hogy az etológusok bi­zony antropomorf nyelven fejezik ki magukat, s szerelemnek neveznek stabil, merev ösztönös viselkedési sémákat. Pedig a természet nem ismer sem szexua­litást, sem szerelmet, hanem csak fejspecifikus programok szerint szerveződő ragaszkodási (attachement) típusokat. A szexualitás vagy a szerelem elsőbb­ségén vitatkozni visszalépést jelenthet a funkció-lélektanhoz vagy a morali­záló pszichológiához.

(Ehhez a szép érveléshez azt teszem hozzá: érdekes, hogy Zazzo Marxra hivatkozik, mint a szexuális felszabadulás legelső hirdetőjére, és mégis tiltako­zik ellene, hogy a szociabilitásnak ez a jelenség lenne az alapja. - B.A.)

5. Való igaz, hogy Bowlby-nál az interperszonális reláció nagy szerepet kap. Ez a gondolat azonban nemcsak hogy nem ellenkezik a pszichoanalízissel, nem one body psychology - hanem two bodies psychology, s hogy az interperszo­nális kapcsolat akkor is elválaszthatatlan része a pszichoanalitikus elméletnek, ha vannak analitikusok, akik ezt nem ismerik el.

6. A legvitásabb pont: a tudattalan „mitológiája”. Bowlby valóban nem dolgozik a tudattalan fogalmával, mert a csecsemőmegfígyelésekben nem talál­kozott vele. Klinikus kérdésekről azonban lehetetlen lenne a tudattalan nélkül beszélni. Az attachement viselkedések fejlődésének s az első társas kapcsolatok kialakulásának időszakában nincsenek még konfliktusok, nincs elhárító rend­szer stb. Ezért nem fordul elő Bowlby-nál a tudattalan, ez azonban nem jelenti azt, mintha elméletileg tagadná

7. Végül: osztozik Zazzo-nak abban az álláspontjában, hogy Bowlby hozzá­járult az ösztönök biológiai alapjainak tisztázásához. De egyrészt nem Bowlby az első analitikus és nem is ő az egyetlen, aki etológia iránt érdeklődik. Más­részt a pszichoanalízis gyakorlatára ez nincs hatással. Az analitikus terápia heterogén anyaggal dolgozik. Egy része a klinikai megfigyelésekből származik - pl. a szexualitás elmélete - más része leíró hipotézis, amelynek segítségével az anyag egy koherens személyiség-modellbe illeszthető be, pl. a tudattalan elmé­lete; - s végül vannak magyarázó hipotézisek, amelyek bizonyos folyamatok természetét és eredetét szeretnék megvilágítani, (ilyen pl. az ösztönelmélet.) A pszichoanalízisben van helye új elméleti felismeréseknek, új fogalmaknak, de nem szabad, hogy ezek elhomályosítsák a klinikai tapasztalatokat és az ezeket konceptualizáló régi fogalmakat.

Didier Anzieu hosszú tanulmányának címe: ,A bőr. Az élvezettől a gondolko­dásig.” (Érdekes, M. Klein hatása érződik egzaktnak nem mindig mondható, kissé nagyvonalúan általánosító írásán.) Saját elgondolását fejti ki, amelyet - mint mondja - ilyen részletesen itt ír le először, és egyeztetni próbálja őket Bowlby és Harlow elveivel. Ezt az elgondolást ismertetem, mert közelről érint bennünket.

A primer attachement viselkedés - vagyis egy nem szexuális termé-1 szetű ösztön felfedezésének a jelentősége a pszichoanalitikus számára az, hogy felhívja a figyelmet eddig elhanyagolt dimenziókra. Véleménye szerint az újszülött és a csecsemő világában a bőrnek legalább akkora szerepe van, mint a szopásnak, a jóllakottságnak, az anya testéről és a saját testről alko­tott fantazmáknak.

A bőringerlés elsődleges örömforrás, ugyanolyan jelentőségű, mint az ora­litás. Diffúz, differenciálatlan örömet nyújt, szemben az oralitás intenzívebb, | lokalizált örömével.

Megvan a saját fejlődésvonala: egészséges és beteg fejlődésvonala egya­ránt. — Egészséges fejlődés esetén az erotikához vezet, abnormális fejlődés ese­tén szexualizálódik. Pl. homoszexuális nőknél vagy mazochistáknál. A mazo­chistát t.i. az a fantázia kiséri, hogy elszakad a közös bőre az anyjával, erotizál- ja ezt az elszakadást és ezért nem tud másban kielégülést találni, mint epider- mális kegyetlenkedésekben. (Sadgerra hivatkozik, mint Hermann).

Analízisekben sokszor jelenik meg a saját test fúziója az anyatesttel; félelem a megkopaszodástól, megnyúzástól. A mazochizmus ebből a félelem­ből ered.

A bőrérzékelés normális fejlődése az alapvető biztonságérzéshez vezet, kóros fejlődése az alapvető bizonytalanság érzéséhez és perszekúciós gondo­latokhoz.

A bőr két funkciója: burok és barrier, ehhez járul még, hogy mint az első kölcsönösségek színhelye, a szocializálásnak is eszköze.

A pszichikus apparátus első differenciálódása - az én legelső elkülönülése— bőrérzékeléssel történik. Szimbolikus reprezentációja alakítja ki az ént. A legkorábbi én a bőr-én.

Az oralitás és a bőr viszonya a figura-háttér percepció alapmodellje. Ennek a bőr-énre visszavezethető figura-háttér relációnak az útja az elvont gondolko­zásig vezet: olyan fogalmak kialakításához, mint a súly, a tömeg, a gravitáció, a teljesség. Nem részletezem ezt tovább és nem is igyekszem a saját nyelvünkre átfordítani. Azért említem meg, mert nagyon érdekes, hogy ez a tanulmány milyen közel kerül Hermann gondolataihoz és hogy Anzieu leírásában milyen ingoványosnak tűnik az, ami a megkapaszkodás elméletében teljesen megalapo­zottnak látszik. Ezért nagyon röviden utalok Hermann ösztön-elméletének erre vonatkozó részére.

A bőrnek, a megkapaszkodás passzív szervének elsősorban az anyától való elszakadást aktívan megismétlő „bőrápolásos szolgálatban” van nagy szerepe. A groomingot Hermann a majomnál alapvető szociális jelenségnek tartja és leírja, hogy szexuális és szociális jellegét őelőtte már mások is észrevették. Embernél regressziós megnyilatkozás, megvannak a sajátos áttételes formái is.

Fontos szerepe van a bőrnek a genitalitáson kívüli nemiségben is; a bőrin­gerlés az extragenitális szexualitás egyik kiváltója. - A szadizmus és ellentét párja, a mazochizmus a megkapszkodási ösztön regresszív eltorzulásából kelet­kezik. Ha a libidó az erősen frusztrált megkapaszkodási ösztönre támaszkodik rá, a kapaszkodás a másik számára fájdalmas belemarkolássá, körmök belevá- jásává stb. torzul, és ez okozza az élvezetet. A mazochista pedig „saját testének perifériájára tolja át az elszakadás konfliktusát.”

A nagyedik analitikus résztvevő, Francois Duyckaerts, Metapszichológia és pszichológia c. hosszú és nem mindig világos tanulmányát nem ismertetem. Ezzel végére is értünk az analitikusok intervencióinak.

Mivel Philippe Malrieu hozzászólása sem tartalmaz lényeges új gondo­latokat, erről sem beszélek, hanem rátérek az összefoglaló tanulmányok is­mertetésére.

Vitazáró tanulmányok

Cyrille Koupernik gyermekpszichiáter, a pszichomotoros fejlődést kutat­ja. Három hozzászólásában szubjektív, szenvedélyes hangot üt meg. Olykor élesen bírálja a pszichoanalízist (indulatos haraggal csak „Melániát, a javas- asszonyt”), néhol gúnyolódik is, de tiltakozik az ellen, hogy vele akarják elve­retni a port az analitikusokon, pedig azokhoz évtizedek óta olyan attache­ment fűzi, amit Harlow lenne hivatva kategorizálni. (:Nem Bowlby, hanem Harlow!:) - Csak harmadik, összefoglaló intervencióját ismertetem, ezt is egészen röviden.

Bowlby érdemét elsősorban abban látja, hogy az anya-gyerek kapcsolat vizsgálatát, amely a 40-es, 50-es években szinte tömeghisztéria lett, Bowlby valóban igyekezett tudományos alapra helyezni, határt szabva a különféle túlzó és megalapozatlan nézeteknek. Az is biztosra vehető, hogy az ösztön-kielégülés­től függetlenül létrejövő tartós, mély interperszonális kapcsolatnak biológiai alapja van. Koupernik egyetért Zazzoval: a másik szükséglete emberben is, állatban is önálló biológiai funkciót betöltő, elsődleges szükséglet.

Bármilyen örvendetes azonban, hogy Bowlby egyeztetni akarja a pszichoa­nalízist az etológiával, s a másik lény szükségletének biológiai funkcióját hang­súlyozza, ő (Koupernik) úgy érzi, túl szép a menyasszony. Nem hiszi, hogy az emberi viselkedést merev, irreverzibilis sémákra lehetne visszavezetni. Félő, hogy ha ilyen merev elkülönítésekkel próbálkozunk, végeredményben a régi, akadémikus funkció-pszichológiához térünk vissza. (Ezt mondta Widlöcher is!) Mert nem szabad elfelejteni, hogy a lelki élet vizsgálatába mégiscsak a pszicho­analízis forradalma lehelt életet. Ezért — attól tart, hogy ez a „scientizmus” ez a „tudománykodás” a szemlélet, amely egyenlőséget tesz a gyereknek az anyjához való viszonya és a radarnak a bombázó repülőgéphez való viszonya között - tévútra viszi a pszichológiát.

Harlow az összefoglaló állásfoglalásában nem mond újat.Helyesebben nekem új az, hogy mennyire nem ismeri a pszichoanalízist

és hogy olyan ellenséges vele, amennyire nem ismeri. Szerinte a meta- pszichológusok vagy pszichoanalitikusok betolakodott idegenek a tudo­mányban. Nem törődnek a megfigyeléssel, semmibeveszik a kísérletet. Nem átallanak egy verbális expozét - t.i. a beteg közléseit - tenni meg az elméle­tük alapjává - azt a dialógust, amit indoktrinált beteg az indoktrináló anali­tikussal folytat le.

Orális szakasz valóban van - írja. Sőt a két fázisa is megfigyelhető a majomnál: Az egyikben a szopás, a másikban a rágás dominál. De hogy lehet azt állítani, hogy ez libidinózus, hogy bármi köze lenne a szexualitáshoz? - Az

89

újszülött kismajmoknak csakugyan vannak szexuális megnyilvánulásai. De mi I közük ezeknek a szopáshoz? Mi közük a mellhez? Mi közük a szájhoz? „A majom I nem téveszti össze az ajkat a szeméremtesttel”.

(Elgondolkoztató, hogy vajon a pszichoanalízisnek ezért a nemismeréséért, I félreértéséért csak ő felelős-e vagy a „metapszichológusok” is. - A legjobban I persze az érdekel, hogy hogyan viszonyulna a megkapaszkodás-elmélethez va- I jón, ha ismerné, fenntartaná-e azt a véleményét, hogy a pszichoanalitikusnak I egyetlen funkciója van a tudományban, s ez a viszálykeltés? - B.A.)

Lebovici zárszavának főbb pontjai: Hálásak lehetünk Zazzonak, amiért I alkalmat adott az együttgondolkodásra. Ez az episztoláris kollokvium akkor I is termékeny volt, ha nem is volt a szó igazi értelmében eszmecsere, vagyis ha a résztvevők a hozzászólásaikban meg is feledkeztek Zazzo kérdéseiről és I nem az ösztön, a libidó, az infantilis szexualitás és a tudattalan fogalmára I vonatkozóan foglaltak állást.

Tanulságosnak tartja Bowlby és Harlow álláspontjának konvergenciáját. I Bowlby hozzászólásából jól kirajzolódik gondolatmenetének kialakulása. Neve a I szeparáció hatásának elemzéséből vált ismertté, ezután a deprivációt vizsgálta I és a tárgyvesztés tanulmányozásáig jutott el.

Munkáiban végig követhető Ferenczi és Bálint gondolatmenete, a primer ( nárcisztikus kapcsolatok óceánisztikus fúziójától a tárgykapcsolatok törté- I netének, viszontagságainak tanulmányozásáig.

Azt is megértjük, hogy a „vezérlés” és a feed-back modell alkalmazásával I Bowlby olyan érveket találhatott, amelyek felbátorították az etológiái munkák I felhasználására.

(Az a benyomásom, mintha Lebovici nagyon tapintatosan arra célozna, hogy Bowlby három forrása - a budapesti iskola, a vezérléselmélet és az etológia- az elméletében nincs igazán integrálva. - B.A.)

Ami pedig Harlow összefoglaló tanulmányát illeti: — írja Lebovici — ez nagy segítséget ad ahhoz, hogy felismerjük az imprinting és az attachement-fogalom értékét és hogy elgondolkozzunk az összefüggéseken a genitalitás fejlődése és az I anyával, az egykorúakkal való első szeretetkapcsolatok között.

Az olyasfajta közelítéseknek, mint Bowlby-é vagy Harlow-é nem alábecsü­lendő a jelentőségük. Tovább növeli a behaviorista munkáknak az eddig is tekintélyes számát.

A lelki működéseknek, a pszichikus feldolgozás módozatai vizsgálatának azonban e tudomány problematikájában nemigen jut hely. Egymás mellett ta­nulmányozzák az intrapszichikus és az interperszonális konfliktusokat, s ebből a juxtapozícióból összetévesztés lesz - példa rá a család-pszichiátria.

Lebovici továbbá nem vonja kétségbe az integrációra törekvő interdisz- ciplinális kutatások fontosságát. Sok más analitikussal együtt kételkedik ab­ban, hogy a pszichoanalitikus rekonstrukció eredményei egy szintre hozha- tók-e a közvetlen - gyerek vagy állat - megfigyelésekkel. A pszichoanalitikus természetesen látja a szeparáció és a tárgyvesztés következményeit. De a freudi metapszichológia kontextusába illeszti ezt bele. Az anya a későbbiekben akkor is azonosítási tárgy lesz, ha kezdetben az attachement-nek volt a tár­gya. Az attachement-ből, amelyet Bowlby-val együtt úgy tekinthetünk, mint programozott viselkedés-együttest, születik meg az introjektív identifikáció,

és ez már nem más, mint fantázia, és az a funkciója, hogy megvédjen a köte­lékek elszakadásától, elvesztésétől.

„ N e m szeretném - íija befejezésül - ha ez a lojális, őszinte és barátságos vita elfeledtetné velünk a pszichoanalízis tanítását: azt, hogy az újszülött maga­tehetetlensége nemcsak az attachement-viselkedést alapozza meg, hanem a füg gő viszonyt is. Az erre utaló fantáziák megmutatják, nincs okunk arra gondolni, hogy a libidófogalom felett eljárt az idő.”

Végül Bowlby „zárszava”. Mindössze három oldal.„Nehéz lenne mindegyik hozzászólással kapcsolatban állást foglalnia - írja

- annál is nehezebb, mert a francia tudása hiányos” (?)Főleg Widlöcher tanulmányára szeretne ragálni. Hálás neki, „amiért ilyen

precíz és rokonszenves perspektívában” helyezte el az ő elgondolásait az attachement-ről. Widlöcher is, Lebovici is megértette, hogy az I. kötet csupán első közelítés. Csak az a célja, hogy előkészítse a Il.-at, amelyben a pszichoanali­tikus fogalmakat átteszi a modern biológia fogalomrendszerébe. (Ez a II. kötet azóta megjelent, 1973-ban, Separation, Anxiety and Anger címmel. 444. oldal.) Ennek ellenére: az ösztönös viselkedésnek a vezérléselmélet fogalmait felhasz­náló elmélete máris integrálható a kognitív folyamatok lélektanával, amint ezt egyébként Piaget már régen felismerte.

A csecsemő életének első hónapjaitól kezdve „reprezentációs modelleket” alakít ki az őt körülvevő világról. E világ legfontosabb szereplője az anya. Követ­kezésképpen lelki életét és viselkedését a második életévtől kezdve egyre inkább az önmagáról és anyjáról alkotott reprezentációs modellek határozzák meg — ezek szabják meg, hogy mit észlel a világból, hogyan értelmezi észleléseit, és hogyan cselekszik. E modellek tóbbé-kevésbé tükröződései az anyáról szerzett tényleges tapasztalatainak. Mindez a II. kötetben válik majd igazán világossá. Ott fejti ki, hogy ezek a korai modellek az élet során viszonylag állandóak, „felnőtt korig akkor is, ha az életfeltételek gyökeresen megváltoznak”.

A felnőttben ezek a modellek többnyire részben vagy teljesen tudattala­nok. „S mégis irányítják a viselkedését.” (!)

Példának egy olyan klinikai jelenségre, amely az attachement és a kog nitív pszichológia fogalomrendszere alapján gyógyítható, a gyászt hozza fel. Freudnak Die Ich-Spaltung als Abwehrvorgang c. 1938-as tanulmányára hi­vatkozva állapítja meg, hogy a szeretett személy halálára való reakció olykor patológiás irányt vesz:

Bár a beteg tisztában van vele, hogy a szeretett személy nincs, a keresésé­re indul, mert a betegben egyszerre két egymással összeegyeztethetetlen modell él, esetleg tudatosan is - ebben az esetben beszél Freud az énhasadásról. - Más esetekben a régi modell tudattalan. Ilyenkor a beteg látszólag értelmetlen csele­kedeteket hajt végre, szorongásos és depressziós állapotainak okait a terápiá­ban nem könnyű feltárni.

Bowlby az ilyen betegek kezelése során azt tapasztalta, hogy ha sikerül a modelleket felismerni és elemezni, akkor a beteg lassanként feladja az inadek- vát régit, az adekvát új kedvéért.

Ez a rövid leírás arra szolgált — írja Bowlby —, hogy megmutassa, ho­gyan teszi lehetővé az attachement elmélet „néhány pszichopatológiai kulcs- fogalom ” megértését, azt például, hogy egy modell „inadekvát, tudattalan és

91

mégis követjük”. Reméli, hogy a harmadik kötetben ezeket a problémákat is sikerül majd tisztáznia.

* * *

Nágyon röviden három megjegyzést szeretnék hozzáfűzni:1. Érdekes, hogy ebben a vitában, amelyet a genetikus lélektan egyik

legrangosabb szakértője rendezett, éppen a fejlődéslélektani hozzájárulás na­gyon szegényes.

2. Érdekes, hogy milyen kevés a jelenség (a megfigyelés) és milyen sok a spekuláció. Ez nem az én beszámolómra jellemző, hanem a könyvre.

3. Úgy gondolom, hogy a Budapesti Iskola híveinek ismerniük kell Bowlby elméletét és ennek visszhangját. Én nagyon sokat tanultam belőle, s tovább foglalkozom a témával. Egybe akarom vetni t.i. Bowlby világszerte el­terjedt elméletét Hermann pszichoanalitikus ösztönelméletével, amely mint tudjuk, 50 évvel előzte meg Bowlby elméletét és Harlow kísérleteit. Hermann elmélete az anya-gyerek kapcsolatra vonatkozik, egyaránt támaszkodik a bi­ológiai felismerésekre, klinikai-pszichológiai megfigyelésekre, gyermeklélek­tani tapasztalatokra és kultúrtörténeti adatokra. Együtt van benne az ösztö­nös viselkedésre jellemző biológiai állandóság és az egyéni változatosság (amit Lebovici és Widlöcher reklamált), helyet kap benne a megkapaszkodás mellett ennek elhárítása, az elszakadás, és ellentéte, a keresés is. (Harlow- nak a kísérleti eredmények alapján megfogalmazott követelése.) Magyaráza­tot nyer benne a kontakt-konform (Harlow) és a bőr szerepe (Anzieu). Felis­merései nem ellentétesek a freudi ösztöntannal; sőt ezt építí tovább. Nem el­lentétesek a metapszichológiával, sem a tudattalannal, a libidóval, az infanti­lis szexualitás elméletével. A lelki élet egészséges és beteg megnyilvánulása­inak roppant széles körére teijednek ki.

Alaposan át szeretném gondolni továbbá, hogyan viszonyul a vezérlésel­méleten nyugvó s a negatív feed-back-re alapozott ösztönmodell az ösztönörvény hipotéziséhez, az ösztönfolyamatok pozitív feed-back modelljéhez.

Bowlby elmélete csalódást keltett. - S ha valaki úgy véli, hogy elfogultak vagyunk - igaza van, azok vagyunk. Elfogultságunk arra int, hogy az összevetést fokozott szigorral végezzük el. Úgy vélem, hogy Hermann megkapaszkodás-elméle­te a legszigorúbb konfrontáció próbáját is kiállja.

1976. május

92

IRODALOMJEGYZÉK

L’attachement (A kötődés). D. Anzieu, E. Bowlby, R. Chauvin, Fr. Dyckaerts, H.H. F. Hai low, C. Koupernik, S. Lebovici, K. Lorenz, Ph. Malrieu, R. A. Spitz, D. Widlöcher, R. Zazzo tanulmánya. - Delachaux et Niestlé 1974, 209 oldal

f

Három könyv a főemlősökről(Hermann Imre)

A húszas években kezdtem, a harmincas években folytattam azt a gyakor-1 latot, hogy a pszichoanalitikus közönséggel megismertessem az esedékes új irodalmat a főemlősökről, és ebből következtetéseket vonjak le az ember lélekta-1 nára. A következőkben újra felveszem ennek a gyakorlatnak a fonalát. Három szerző könyvéről lesz szó. A pszichológiával foglalkozó csak hálás lehet nekik I önfeláldozó adatszolgáltatásukért. Az összehasonlításban derül ki, hogy mi az ember, mivel indult, mit rejt magában ősi örökségként.

Az első könyv szerzője Julié Macdonald, floridai asszony, két teenager gyermekkel és egyelőre még férjjel, elhatározza, hogy otthonában hamadryas I páviánt fog nevelni. Sikerült szereznie egy kb. másfél éves nőstény példányt. J Abu nevet kapta.

A pávián keze áll legközelebb az emberéhez, bár egész szervezetét illetően a csimpánzé az elsőség. Abu kezdetben negligálta a tejet, sajtot, húst, de idővel főtt sonkát is evett, tejet ivott (a vadon élők tojást is esznek).

Kezdeti félelmét már az első héten legyőzte, mézet nyalogatott a nő ujjáról, ha az félrenézett. Játékbabát kapott, amit megszeretett és magával vitt fekvő-1 helyére. Nemsokára már groomolta is a nőt. (Bőrápolásos szolgálat)

Abu folytonosan kereste az ismerős felnőttek társaságát, ritualizált han- | gos köszöntéssel üdvözölte a vendégeket, prezentált nekik, végül groomolta és csókolta őket. (A társaság e folytonos keresése talán az anyjához kötött fiatal I állat magasabb formában megjelenő kapaszkodáspótléka. A vadonban élő pávi­án csoportban él.) Abu egyébként a játékbabát is groomolta. A groomolás szem­mel láthatóan örömteli és megnyugtató tevékenység; nevezetes jelenség, amire még visszatérünk, hogy a gyengébb groomolással csendesíti le a feléje agresszí­ven közeledő dominánsabb állatot. Sikertelen grooming után displacement, pl.orrvakarás jelentkezik.

Ha Abut magára hagyták, sokszor viharos dührohammal, tantrummal felelt. Ez érthető, hiszen a vadonban halál várt volna rá. Ha nevelője ment valahová, Abu veletartott, belecsimpaszkodott a vállába, erősen fogta a nyakát, haját.

Maga találta ki a bújócskajáték egy formáját (itt emlékeztetek arra, hogy szerintem az elbújás a megkapaszkodás részösztöneként felismert keresési ösz­tön elhárítása). Abu labdával is szeretett játszani.

Hang és szagérzékelése fejlettebb, mint az emberé. Specifikus hangok fi gyelhetők meg köszöntésre, ijedtségre, elégedettségre, játékra, élvezetre, távo­zásra, tantrumban. Gyors kézmozgás fenyegetést jelentett.

A szerző tisztaságra szoktatással is megpróbálkozott. Sikere is volt, Abu az edénybe ürített, de csak nevelője jelenlétében; ha az eltávozott, minden felbo rult és játékká alakult. Felettes én kifejlődésről tehát - éppoly kevéssé, mint a csimpánzoknál - nem lehetett szó.

Körülbelül két- két és fél éves korában kezdődött a pubertás. Megjelenik, kezdetben csak mérsékelten, a nemi bőr és a menstruáció. Az emberekkel szem-

94

ben való prezentálás - a nemi bőr mutogatása - gyakoribbá vált. Be kellett szerezni egy férjet, így megjelenik a hím Amon. Kezdeti ismerkedés után bekö­vetkezik a meghágás. Egymásutánban vagy 36 alkalommal történik (háromne­gyed óra alatt), mindegyik aktus két-három lökésből áll, kivételesen nyolcból. Abu a szokáshoz híven elismerte Amon dominanciáját, és csak akkor evett, amikor Amon már teletömte pofazacskóját.

A koitusz körül mind a két fél magatartása ambivalens volt. Abu nem akarja a közeledést, védekezik, tele lesz sebekkel. Különösen a deturgescencia (a nemibőr izgalmának visszafejlődése) idején fokozott a harc kettőjük között. Végül Abut kórházba kellett szállítani, ahol belehalt sebeibe. Megdöbbentő e közlés, mert azt mutatja, hogy a nőstény nemcsak a csoportnak a hím dominanci­ájáért, a nő birtoklásáért folyó harcában pusztulhat el - amely harc a Zucker- man által megfigyelt kolóniában szinte kivétel nélkül a nőstény halálával végző­dött - hanem a két egyed közt folyó viaskodásban is. (Persze tekintetbe kell vennünk, hogy mindkét esetben mesterséges környezetről volt szó.) És méltat­nunk kellene azt a lehetőséget, hogy Abu a latencia bizonyos formáját élte át, amiről később még szó lesz. így a félj túl korán jelentkezett.

A szerző mások észleléseit is közli. De Voor látta, amint a hím pávián mellett elhal a nőstény. Eleinte a hím ezt nem veszi tudomásul, de miután a holttestet eltávolították, ordított szomorúságában. Apatikus lett, vissszautasí- totta az ételt.

Marai homoszexualitást észlel hím páviánoknál, nősténynél pedig hím magatartás felvételét. Maszturbáció nem ritka vadon és fogságban.

A másik könyv Hans Kummer zürichi zoológia professzor kutatásainak leírása. A szerző Etiópia Danakil sivatagos vidékén fekvő ősrezervátumában figyelte a hamadryas páviánok életét.

Különválasztja az öröklött jelleget az alkalmazkodó magatartástól, és azo­kat az erőket keresi, amelyek az utóbbiakat alakítják. Ezt nem mint pszicholó­gus, hanem mint zoológus teszi, tehát az alak, a struktúra, a processzus, a funkció, az onto- és filogenezis, az evolúció érdekli.

A főemlősök csoportokban élnek (group). Háromféle csoport (legkisebb egy­ség) van: sokhímű csoport, egyhímű csoport és pár. A csoportok bandában egye­sülhetnek. Csoportfenntartó processzus a torkon kibocsátott hang, valamint a groomolás.

A hamadryas páviánok egyhímű csoportokból összeálló bandákba verődve élnek. Az egy hímhez kisebb számú, kisebb növésű nőstény tartozik, továbbá még nem egészen felnőtt hímek és hím és nőstény gyerekek. Nincs harc az egy-hímek között, de figyelik egymást, sőt prezentálnak is egymásnak. Az oest- rusban lévő nőstény prezentál a hímjének. A kopuláció nincs megengedve a kisérő, nem domináns hímekkel, bár szikla mögé bújva megpróbálják. Ha a vezető hím ezt észreveszi, megtámadja, megharapja nőstényét, a hím sértetle­nül továbbállhat. A nő nélküli hím éretlen leánygyermeket rabol és magához szoktat, iniciális csoportot alkot.

Menet közben a nőstény követni kénytelen hímjét, kikap, ha nem teszi. A nőstény ilyenkor sír és vizel, de követi a hímjét. Ha idegen csapat nősténye betéved a bandába, küzdelem kezdődik a hímek között a nőstényért. A terüle­tért nem küzdenek. Az anya a kis gyermekét menet közben magával viszi, az a

95

hasszőrébe, fejlettebb korában hátszőrébe kapaszkodik. (Csimpánz nem tömörül ily stabil groupba, sokhímű csoportja, bandája szétfolyó, promiszkuitásos).

Étkezésüket illetően a páviánok vegetáriánusok, de rovart is esznek. Mint a majmok általában, azonnal elfogyasztanak minden elfogyaszthatót (csak a csimpánz visz magával ételt bizonyos távolságra). Egymással kommunikálnak, de ez csak hic et nunc közlést jelent. Nincs múlt, nincs jövő.

Incesztusra rhesus majomnál van az emberihez párhuzam, páviánoknál ritka, mert megmarad a kicsi-nagy kapcsolat lényege. Specifikus gátlás van fiú és anyja között, apa és lánya között pedig'az előbb említett lányrablás gátolja az incesztust.

A főemlős hím általában agresszívebb és dominánsabb, mint a nőstény, inkább ő vezeti a csapatot, messzebbre kalandozik. A nősténynek védelmet nyújt erejével, fogaival a zsákmányra leső vaddal szemben. Ritkán a nőstényé a vezetés, esetleg az elhatározás a cselekedetre, a célra a nőstény szerepe, de az iniciativa a végrehajtásra, a „most” a hímé.

Ezek tulajdonképpen kialakult szerepek, és mint nemi különbségek jelent­keznek. A nemi különbözőség már kiskorban megmutatkozik: A hím agresszí­vebb, anyját gyakrabban hagyja el. Fiatal majmok közül a hímek inkább keresik egymás társaságát, mint fiatal nőstények egymásét. A nőstények új tárgytól jobban félnek, mint a hímek. Hím hamadryas nem hagyja el beteg nőstényét. A támadás közös akcióként megy végbe, támadás és menekülés alternálásával.

Tanulás a majomnál, éppúgy, mint az embernél, utánzás által történik. Jelentősége van itt a rokoni kapcsolatnak: Anya-gyerek, testvérek egymástól tanulnak. Az életkor is sokat számít. Újat tanulásnál az új sok további újat szülhet.

A majom nem technikájával tűnik ki, hanem szociális viselkedésével. Is­meri csoporttársait, elfojtja a haragot, vagy agresszióit másra, más csoportbeli­re, idegenekre helyezi át. Kummer kísérletileg kimutatta, hogy vetélytársi hely­zetben a birtokon kívüli elfojtja agresszióját. Az agresszió ellenlábasa a bandá­ban az attrakció.

Kummer az előbbi eseteket (haragelfojtás, stb.) adaptációnak fogja fel. Van adaptáció a területhez és a klímához. A nagy csoport - mint jobb védekezési lehetőség - szintén adaptáció. Az egy-hím csoport az anya-gyermek kapcsolatra emlékeztet. Kummer szerint ennek is, és az egész hamadryas nagy csoportnak is régi, filogenetikus gyökerei vannak. A modifikációk sokszor a filogenetikus állományra épülnek. Az adaptáció nem-genetikus példája viszont, hogy sok-hí- mű promiszkuitásos csoportbeli anibus nőstény, mint ezt a kísérlet kimutatta, egy órán belül megtanulta, hogy hamadryas csoportba kerülve a hamadryas egy-hímet kövesse, holott ez nem a szokásos viselkedése. (Azért nem kell ehhez genetikus alkalmazkodás - mondja - mert saját fajtestvérei más természetű környezetben az ott célszerűbb egy-hím csoportot alkotnak).

Azt, hogy az alkalmazkodás vagy filogenetikusán történik vagy felszíne­sebb modell útján, kiegészíthetjük azzal, hogy az emberi én-alkalmazkodásban is van mindkettőnek analógiája. Ez tudniillik vagy regresszió útján megy végbe (Ferenczi szerint regresszió a nárcizmusra, és Kris szerint „regresszió az én szolgálatában”), vagy tudatos-tudatelőttes nem regressziós modell felhasználá­sával. Ferenczi regressziós ösztönt vesz fel, amely az új szituációban való szük­

96

ségszerű alkalmazkodást megindítja. A regressziós ösztön az énben primitívebb, nárcisztikus gondolkodást enged meg, és így az analógiát a primitív, mágikus gondolkodásban azonosságnak tekinti és erre épít. Ilyenforma Bólyainál a vona­lak korai elszakadása, ami egyenlő az ő korai elszakadásával anyjától. Az utób­bi, felületesebb probléma-megoldó alkalmazkodásra például kínálkozik G.Th.Fechn^r pszichofizikai alaptörvénye amelynek „modellje” a nemzetgazda­ságból ismert számtani és mértani haladvány, vagy a kis gyermek növekedésé­nek állandóan csökkenő tendenciája. Másrészt példa lehet Einstein tér-idő el­mélete, aminek modelljéül nem szerintem, hanem a nyelvész, Jakobson szerint, Einstein vele jó barátságban lévő svájci házigazdájának, Wintelernek nyelvésze­ti újitása -„configurational relativity” - szolgálhatott.

Külön kell megemlékeznünk az anya-gyermek kapcsolatról. A főemlős csecsemőt főleg anyja gondozza. O táplálja és magán hordozza csecsemő­jét,aki kezével, lábával hasi szőrzetébe kapaszkodik. Idővel különválnak, de, ha a kicsit játszótársai bántalmazzák, anyja rögtön felveszi és a többieket megfenyegeti. Csoporttársakkal szemben az anya véd, de vadállattal szem­ben a hím. Sok fajnál az anyát a csoporttársak támogatják, főleg fiatal vagy érett nőstények. Ezek felveszik vagy groomolják a kicsit. Egy esetben az anya meghalt, a gyereket a nagynéni adoptálta. Néha felnőtt hímek is érdek­lődnek a gyerek iránt, viszik a hátukon. Hamadryas hím adoptál is gyereket, ez későbbi háremhez is elvezet.

Ha e könyv szerzője, Kummer szerint az egy-hímű társadalmi rendszer egyik genikus gyökere az anya-gyermek korai kapcsolatában keresendő, akkor a főemlősök legtöbb fajtájában elterjedt grooming gyökere régi elképzeléseim sze­rint, szintén ebben lelhető fel.

A majmok groomingja szerintem megismétli, dramatizálja a csecsemő megkapaszkodását anyja szőrzetébe, a keresgélést benne a megkapaszkodás helye és az emlő után, de az anya foglalkozását a csecsemője szőrzetével is. Régebbi elgondolásomat Zuckerman annyiban erősítette meg, hogy a groomin- got az anya bundájában való élettani keresgélés egyenes folytatásának tartja. Sok kutatónak az a felfogása, hogy a grooming minden társadalmi vonatkozás kiindulópontja, tehát oda módosítható, hogy e kiindulópont a majmoknál a groo- mingon keresztül az anya-gyermek kapcsolat. A grooming nemcsak a gyerek megkapaszkodási függését dramatizálja és a keresgélést anyja szőrzetében, ha nem a tőle való traumás elszakadást is.

A harmadik könyv története: Egy nyolc éves angol kislány, Jane elhatá­rozza, hogy ha felnő, Afrikába megy, hogy vadállatokal éljen együtt. Húsz éves lehet, amikor vágya beteljesül, Afrikába jut; Leakey, neves antropológus ajánlatára Tanzánia nyugati határán, a Tanganyika tó közelében kialakított rezervátumban csimpánzok megfigyelésére kap megbízást. Kezdetben anyja is segítségére van, később csatlakozik hozzá jövendő férje, a gyakorlott állat­fényképész, Lawick, társa a megfigyelésben. Kezdetben a vadonban csak nagy messzeségben lát csimpánzokat, ezek óvatosak, félnek az embertől. De évek türelmével megtörik a jég. A csimpánz a lány közelébe merészkedik, majd kezéből elfogadja a banánt. Goodall a csapat minden tagját néven tudja nevezni, az egyes tagok individuumokká lesznek. Közben a cambridgei egye­temen befejezi tanulmányait.

97

Miket tapasztalt ő és férje? Gazdag leleteik tartalmát a következő témák köré csoportosísítják.

Hierarchia.- A vezérhím szerepét időnként más-más töltötte be. Jane megfigyelte, hogy Mike miként lett Vezérhím. Fogott két kannát a csimpán­zok részére berendezett étkezőhelyen, és nagy kiabálással és robajjal az eddi­gi vezető felé tartott. Goliath ezzel a fegyverrel szemben gyöngének érezte magát. Igazi küzdelem ekkor nem is volt, de egy év is kellett hozzá, kogy Mike helyzete megerősödjék. Goliath nem hagyta magát küzdelem nélkül. Végülis hangos, ideges hangadások mellett groomolni kezdte Mike-ot, ezzel le is mon­dott vezérszerepéről.

A hím csimpánz mindig kész fenyegetni az alárendeltet, de arra is kész, hogy az így megijesztettet testi érintéssel, átöleléssel megnyugtassa. Hímek között, de nőstények között is baráti párok alakulnak ki, ezek rendszerint eredetileg testvérek. Szokatlan jelenség, hogy nőstény megtámadjon nála erő­sebb hímet.

A csecsemő (infant - az első négy év, az elválasztásig). Az újszülött még nem tud erősen belekapaszkodni anyja hasi szőrzetébe. Ez is veszélyt rejt, de még veszélyesebb a placenta, ami a köldökzsinór útján a csecsemőn lóg. Az anya nem tesz semmit e veszélyek (ágakba beleakadás) elhárítására, sok újszülött eltűnt e veszélyek folytán a szülés utáni első napokban. A hímek és a gyerekek közel mennek, hogy vizsgálják a csecsemőt, a testvére groomolja. Az első napok­ban anyai segítség nélkül tehetetlen. Öt hónapnál fiatalabb csecsemő anyai felügyelet mellett él, és testvérei kivételével nem érintkezhet más csimpánzzal. Öt-hat hónapos korában az anyja hátán lovagol. Kezdetben az anyja segíti abban, kogy az emlőre találjon: az első évben minden órában három percet szopik. A második évben a gyerekek már messzire elkalandoznak anyjuktól, de több éven át függésben maradnak tőle. Az első négy évben szopnak és anyjukkal hálnak. (A mostanában a Mindanao - Fülöp szigetek - föltalált „kőkorszaki” embereknél az anya 3-4 évig szoptatja gyermekét). Ha izgalom kezdődik a csa­patban vagy más veszély fenyeget, visszarohannak anyjukhoz. Sok anya túl óvatos. Ez alatt a négy éves függőségi idő alatt a gyerekek fokozatosan urai lesznek a fizikai környezetnek. A közösség minden tagja részéről határtalan türelmet élveznek. Idejük egy részét játékkal töltik, ez nevetéses játék, hasonló az ember csiklandós játékaihoz. Van támadó játék is, a hímeknél korábban, mint a nőstényeknél. A hímeknél korán megkezdődik az érdeklődés a nőstények nemi bőre iránt, kísérletet is tesznek a nőstény meghágására (1 - 4-5 év). Ha meglátnák hímet és nőstényt párosodni, megfigyelik és hasonlóképp cseleked­nek. Az elválasztás négyéves korban kezdődik, de eltarthat egy évig is.

A gyermek (4 -7 ill. 8 év).- Az elválasztás idején az anya mind többször utasítja vissza a szopni készülő gyermekét. A gyermek mind fokozottabban letargikus lesz. Külön fészekban alszik, az anyja fészke mellett. Az újra-egye- sülések az anya és elhagyott gyermeke között melegek, groomolják egymást, jelzéseként a groomolás szociális fontosságának (és szerintem az anya-gyermek kapcsolatból való eredetének). A hím gyerek, bár ő is kétségbeesik, ha törté­netesen messzebbre szakad el anyjától, függetlenségét tőle előbb kezdeményezi, mint a nőstény. Már hatéves korában esetleg napokig távolmarad, más csim­pánzok társaságában. De idősebbek társaságában óvatos, növekedőben van rés-

pektusa a felnőtt hímek iránt. Ez ahhoz vezet, hogy csökken vagy egészen elmarad a nemi izgalomban lévő nőstények általuk való meghágása, ami eddig oly gyakori volt: amikor a hím gyerek 6-7 éves lesz, a domináns hím letiltja az addig szabadjára engedett genitális tevékenységet.

A juvenilis hím rendes körülmények között nagy respektust mutat anyja iránt is. A fiatal fiúk játéka komoly. Fiatal páviánokkal is játszanak. Tanulásuk direkt obszerváció.

Az adoleszcens (pubertáló - 8-14 év a hímnél, 7-8 a nősténynél.)Nehéz és frusztráló idők ezek, kínosabbak a hím részére. A hím testileg

érett 7-8 éves korában, de még növésben van; szociálisan éretlen. Tíz-tizenegy éves korban még mindig respektust mutatnak anyjukkal szemben, sietnek meg­védeni, ha fenyegetik. Ekkor még nem egyesülnek a szociális groomolásban, néhány méternyire kívül maradnak attól a helytől, ahol az érett hímek groomol- ják egymást. A felnövő nőstény 7 évesen kerül adoleszcens korba, anyjánál marad, sokat tanulhat anyjától, aminek hasznát veheti későbbi életében. A fiúk azonban elhagyni kényszerülnek anyjukat, és felnőtt hím társaságot kell keres­niük. Csak 13-14 évesen kerülnek be a dominancia hierarchiába, amit a felnőtt hímek alkotnak. A nőstények még vagy két évig nem lesznek vonzóak számuk­ra. Körülbelül 9 évesen következik el az idő, amikor a nőstények nemi bőre végleg kifejlődik. Testvérek között előfordul nemi kapcsolat, de csak ritkán, anyjukkal nem volt megfigyelhető.

Itt megszakítom a könyv ismertetését, hogy a mondottak kapcsán kifejt­sem a lappangási időre vonatkozó - ugyancsak régen közreadott - elmélete­met. Freud tudvalevőleg azt találta, hogy az ember-gyereknél körülbelül az ötödik életév a nemiség korai kivirágzását hozza, igen sok fantáziával, eroti­kus kívánsággal: beáll az „első serdülőkor”. Utána, az ödipális konfliktus ko­ra után, viszont viszonylagos sorvadás, a lappangás kora következik: ebben a szexualitás nemcsak hogy nem fejlődik tovább, hanem inkább visszafejlődik. Freud ezt a folyamatot - bár a nevelés szerepét is látja benne - elsősorban biológiai okra vezeti vissza. Szerinte az emberi lappangási idő, vagyis a nemi élet megindulásának időszakos késleltetése, más állatfajnál ismeretlen. Ami­kor az embert oly állatfajtól származtatja, amely 5 éves korban válik ivar­éretté, ezzel azt is állítja, hogy a főemlősök ivarérése 5 éves korban követke­zik be. Nevezetes, hogy a korabeli biológus, Bolk és az ugyancsak ebben az időben működő bécsi egyetemi zoológia tanár, Versluys ugyanezt vallják (úgy gondolom, Brehm híres könyve nyomán). ,A gorilla nősténye öt évesen ivar­érett” - írja Verslyus. Mindezzel szemben Zuckerman megfigyelte, hogy a csimpánz serdülésének menetébe két évig is eltartó szünet iktatódik közbe. A Brandes által megfigyelt orang fiú 4 évig is elhúzódó gyenge nemi próbál­kozásokról volt nevezetes, valóságos lappangási idő nélkül - persze, ez az el­húzódás is valami a lappangásból. Most idevehetjük Goodall fenti megfigyelé­seit is. És visszautalhatok Abu sorsára. Abu visszautasításai látenciája miatt következhettek, és ezt Amon nem respektálta.

Mint biológiai oknak szerepet tulajdoníthatunk a nemi ösztönalap geni- kus gyengeségének, aminek jele az egész főemlős családban az os penis elsor­vadása ill. az orángnál és az embernél a nemi bőr hiánya. Szerepe van annak a szabálynak, amely szerint a nagyobb testhossz kitolódó nemi érési idővel

jár. Ez a szabály zavarossá válhat, a filogenezis reprodukciójában elveszthe­ti érvényességét, különösen ha, mint az embernél, óriásnövésű ősfajtákkal kell számolni. Ekkor az ontogenezis nem tudja követni a filogenezist, a nemi érés folyamata zavarba jön. De emellé oda kell állítanunk a másik, nem bio­lógiai, hanem pszichoszociális okot, ami részben filogenetikusán, részben ontogenetikusan érvényesül.

Ez utóbbi ok a főemlős-társadalomnak az eddigiekben is ábrázolt domi­nancia szerkezetében gyökerezik. Mint különösen Goodall megfigyeléseiből lát­juk, míg a felnőttebb hímeket a domináns hím szigorúan kordában és nőstényei tői távol tartja, a fiatalabbnak a nemi érintkezés végrehajtását inkább megen­gedi. Fiatal állatok, hím és nőneműek, sok nemi szabadsággal rendelkeznek, nem érzik őket vetélytársaknak, úgy látszik, mintha minden hetero- és homo­szexuális kapcsolat nyitva állna számukra. A felcseperedő nőstények a felnőtt nőstényekben ébresztenek féltékenységet, bár ez a reakció jelentőségében nem éri el a vezető hím féltékenységét. Goodall adatai e feltevésemet most bizonyos­sággá érlelik. Ez pedig azt jelenti, hogy a csimpánzok genitalitásánák fejlődése valamelyik pontján megtörik, ekkor vége a nemi szabadság nagyobb fokának és kezdetét veszi a lemondás, amelyet az erősebb állatok dominanciaerejétől kor­dában tartott társadalmi rend megkövetel.

Mielőtt a hím állat a maga ereje segítségével nem verekszi ki helyét társa­dalma rendjében, nincs számára normális és rendszeres nemi élet. Ezt az idő­közt örökletesen tételezve fel, vonatkozásba hozhatjuk az emberi lappangási időszakkal, mely az első pubertást követi. A hím és a nőstény majmok helyzeté­nek fent leírt különbsége a nőstény alacsonyabb testhossza mellett talán meg­magyarázza a nőstények és emberi lányok koraibb nemi érését is.

E „pszichoszociális modellen” túl, az emberi társadalomban persze azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a kisebb gyermeknek szülei közelében általában nagyobb nemi szabadság jut osztályrészül, mint a nagyobbaknak. így pl. kis­gyermeket sokkal inkább veszi apja, anyja az ágyba mint a nagyobbat, nemi viselkedését és nyilatkozatait sokkal inkább szokták ,játéknak” minősíteni. Részben éppen erre a kezdeti szabadságra, későbbi tilalomra alapította Ferenczi a korai gyermekkor szexuális traumáját illető nézeteit.

De térjünk vissza Goodall könyvének ismertetésére.Anya és gyermeke.- Az 5 éves Merlin már rokkant csimpánz volt, amikor

polio áldozata lett. Letargikus és morózus volt. Körülbelül 3 éves korában, amikor még szopott és anyjával, az öreg Marinával hált, anyja meghalt. Három hónapra rá volt Merlin újra látható, amint legidősebb bátyját, a 13 éves Mift, aki fiatal öccsét adoptálta, követte. Merlin fokozatosan legyöngült, agresszív lett társaihoz, egymás után kihúzta saját szőrszálait, amint önmagát groomolta. Három más kisgyermek szintén elvesztette anyját, kettőt közülük idősebb test­vérek adoptálták. Beata a depresszió hasonló tüneteit mutatta, mint Merlin, kevesebbet játszott, de azután állapota javult. Nem lehet tudni, hogy túlélte-e a bajt. Sorema a legtragikusabb árva volt. Éppen elmúlt egyéves, amikor anyja meghalt. Hatéves bátyja adoptálta, de tejet ő sem tudott adni. Két hét múlva holt tetemet hordott. Cindy hároméves korában vesztette el anyját; felnőtt nős­tény vette pártfogásba. Sokkal gyorsabban jelentkeztek a depresszió tünetei, mint a másik hároméves árvánál, és két hónappal anyja halála után nem volt

100

többé látható. Előfordul, hogy az anya nem akaija tovább szoptatni gyermekét, akkor ennek viselkedése megváltozik és veszedelmesen kezd hasonlítani az árvák magatartására. így lett Flint egy abnormis fiatal. Az anyához tartozás érzésének erősségét mutatja, hogy egy szociálisan érett 18 éves hím még mindig sok időt tölt öreg anyjával.

Az anyára jellemző az óvatosság: csak akkor nem ellenzi a kicsi elcipelé- sét, ha az idősebb testvér nem láthatáron túlra cipeli és ha potenciálisan ag­resszív hímek nincsenek a közelben. Megjegyezendő - mint különbség, szemben az emberi családdal - hogy az apának semmi szerepe nincs a kicsi életében.

Szexualitás.- Az adoleszcensek kivételével, a hímek promiszkuitásban él­nek. A nőstényekben féltékenység él, ami agresszivitásban mutatkozik meg, ha új fiatal nőstény jelentkezik. A nőstény megy a hímhez, nem fogad el bármely hímet. Agresszivitásában a hím a nőstény klitoriszát harapja. A koitusz fél percig tart, és sokszor grooming követi.

Grooming.- Kölcsönös grooming rendes körülmények között a csimpánzok idejének tetemes részét tölti ki. Megnyugtató a kézrátevés a testre, fejre, ami groomingba megy át. Hímek inkább egymást groomingolják, mint nőstényt vagy fiatalt. A groomolás nem megy át homoszexualitásba. Stressz vagy izgalom hatására a hím meghágási mozdulatokat tehet hímen, immisszió nélkül. Meg­nyugtatásul önmaga vagy a társ genitáléját érinti.

Tisztaság.- A fészket tisztán tartják, csak betegen vizelnek be.Eszközhasználat és készítés - Kétféle eszközt használnak és készítenek.

Termeszek fészkébe vékony ágakkal hatolnak be, majd kihúzzák, hogy lenyalva megehessék a rajta lévő termeszeket. Az eszköznek használt ágakat megfoszt­ják leveleiktől. Ha foldmélyedésben víz van, amihez másként nem juthatnak, faleveleket gyömöszölnek össze, szájukban puhára rágcsálják, és ezzel merítik magukhoz a gödör vizét.

Húsevés.- Bár főtáplálékuk növényi, kisebb madarak, emlősök húsát sem vetik meg. De, ami meglepő, páviánokra is vadásznak, hogy húsukon megosz­tozzanak. Ezt a jelenséget Goodall fedezte fel, és Teleki tanulmányozta tovább ugyanott egy éven át (Géza Teleki: The Omnivorous Chimpanzee. Scient. Amer. 1973. Jan. p. 33-42.) Nevezetes szerinte a kooperáció a vadászatban és az élelem elosztásban. Feltűnő, hogy saját életközeli barátaikat, akik kicsinyeivel az ő kicsinyeik játszottak, támadják meg és eszik meg. Az elmélet szerinti nagy szakadék ember és majom között szűnőben van - mondja Teleki. Az Atkinson- Freud által felvett őshorda-küzdelemre nincs adat, de - helyette? - jelentkezik ez a fajrokonok elleni közös támadás és a közös lakoma.

Összefoglalómban ismételnem kellene az eléggé sűrített adatokat. Ehe­lyett felhívom a figyelmet a csecsemő megkapaszkodásának és a groomolásá- mk mind a három könyvből kiütköző fontosságára a főemlősök életében. Ed­digi tudásunkat itt azzal egészíthetjük ki, hogy a fiatal csimpánz élete első napjaiban szintén nem tud elég erővel megkapaszkodni anyja szőrzetébe, ahogy az ember sem tudna. Az ellenvetés - hogy ti. az embernél nincs az újszülött tanúsága szerint megkapaszkodási ösztön - elméletünkkel szemben elesik.

101

A megkapaszkodásnak és a groomolásnak a főemlősök rendjében megmu­tatkozó átfogó jelentőségével kapcsolatban felvetődik az összehasonlító lélektan kérdése: hogy van ez az embernél?

Harmincnál is több évvel ezelőtt foglaltam össze ezirányú vizsgálataimat és tapasztalataimat. Erről rövid áttekintést nyújtok.

Az első jelenséget illetően két kiindulási pontom volt: a csecsemő és a gyermek kézerotikájának megállapítása egyrészt, a megkapaszkodás megnyil­vánulásainak figyelése másrészt. Az előbbi közvetlen megfigyelésekből adódott (a kézujjak kifeszítése szopáskor), de hozzájárult felnőttek (festők) pszichoanalí zise is. Ehhez kapcsolódóan csecsemők, ujjukat szopó gyerekek megfigyelése arra mutatott, hogy itt az orális összetevőn kívül a fogó kéznek is nagy szerepe van. A kéz, amelynek egyik ujja a szájban van, oly erővel fogja át az orrot, a szájpadlást, hogy az ujj onnan csak nagy erővel húzható ki; más esetekben, míg az egyik kéz ujja a szájban van, a másik kéz fog valamit, megkapaszkodik valamibe. A megkapaszkodási késztetésről a csecsemő alvó helyzete is árulko­dik: a karok a megkapaszkodás helyzetét veszik fel, könyök a melkas oldalán van, az ökölbe szorított kezek a fül mellett. Elalvásnál a csecsemő (és a már nagyobb gyermek is) vagy anyjába kapaszkodik vagy pótló tárgyba (vánkos, baba, játék). Van kisgyerek, aki csupán úgy tud elaludni, hogy anyja fogja a kezét. Egy hároméves, egyedül alvó kislány ujját szopva aludt mindig el, és amikor efelől megkérdezték, azt felelte: „mert egyedül nem tudok elaludni”. A kisgyerek mindent fogni akar, anya-gyerek egységet akar létrehozni, kettőjük duálegységét; kirakós játékában a páros csoportosítás vezet. Szorongásában az anyjától való elszakadást érzi, megnyugszik, ha anyja karjába veszi. A hajnak, szőrzetnek, prémnek nagy vonzó ereje van számára, a felnőttek hajával szeret játszani. Felnőttek analízise is sokat elárul. Egy nőbeteg pótló emléke: kiskora bán lépcsőn ül és jóbarátjának, egy nagy kutyának nyakát erősen átfogja. Ez a mozdulat megmaradt férfi kapcsolataiban. Fiát görcsösen magához kötötte. Pa­nasza szédülés, azaz nincs, akibe belekapaszkodhatna. Onánia-fantáziákba nem ritka a haj belejátszása, például egy nőnél: férfi a fanszőrzetét tépdesi.

Az emberi csecsemő tehát az anya szőrtelensége miatt nem tud beléka paszkodni, de a megkapaszkodás ösztöne él benne és éberen „figyel”, hogy érvé­nyesülhessen. A kisgyermek koron túl a szublimálás útjai is követhetők. Az én- fejlődésben a felettes én és én kapcsolata megfelel az anya-gyermek megkapasz kodási kapcsolatának. A gondolkodás fejlődése is rátámaszkodik a duálegység- re, az „és”, a „vagy”, a „ha-akkor” relációk kifejlesztésében.

A grooming az embernél eredeti teljes formájában nem mutatható ki, de eltorzultan — inkább az agresszió irányába fordulva — megjelenik, mint bőrcafa tok élvezettel kisért letépése, körömrágás, mitesszerek kinyomása saját szemé­lyen, de máson is. Ugyancsak agresszív formája van társadalmi síkon, amikor a más fajbelit „ártó féregnek”-nek nevezi, megfosztja emberi méltóságától és kité­pi a közösségből.

Minthogy azonban a grooming embernél agresszív formáján kívül a maga teljességében nem mutatkozik, figyelemre méltó különbség is van az emberi és a majomtársadalom között: az embernél nincs ritualizált, megnyugtató grooming (itt Lorenzre is kell gondolnunk, aki pl. kutyájánál megfigyelte a ritualizált békülést), a kézrátevésen megáll a megnyugtató gesztus. Az embernek nincs

102

veleszületett módja a békítésre, a barátság kifejezésére. Ez a hiány az emberi társadalomban van olyan fontos, mint az agresszió elburjánzásának sokat vita­tott kérdése.

1973. október

IRODALOMJEGYZÉK

Julie MacDonald: Almost Human. The Baboon: Wild and Tame.Chilton Co.Publishers, Philadelphia and New York.1965.

Hans Kummer: Primate Societies. Group Techniques of Zoological Adaptation.Aldine-Atherton Inc.Chicago. 1971.

Jane van Lawick-Goodall: In the Shadow of Man.Photographys by Hugo van Lawick.Houghton Mifflin Co.Boston.1971.

103

A szeparációs szorongás és a gyermeki gyászreakció Bowlby elméletében

(Varga Zsuzsa)

Szeparációs szorongás

A tanulmányban Bowlby az alábbi gondolatmenetet követi:

I. Ismerteti a szeparáció jelenségét - azt, hogy hogyan reagálnak 172-3 éves kisgyerekek az anyjuktól való elszakításra (pl. kórházban, csecsemőotthon bán).

II. A megfigyelt viselkedésekből kiemeli azokat, amelyek minden gyerek­nél előfordulnak, ennek alapján hipotézist állít fel arra nézve, hogy milyen magatartás és élmény szekvencia kíséri az elszakítást.

III. A hipotézist elhelyezi a pszichoanalitikus elméletekben.A továbbiakban az elméletek felől közelít a tények, ill. azoknak és sajál

hipotézisének igazolása felé:IV. Áttekinti elsőként a szorongással kapcsolatos pszichoanalitikus elmé­

leteket.V. Ezek közül kiemeli azt a primer szorongás-elméletet, amely a kapasz­

kodással összefüggő ösztönös válaszrendszerek szerepét hangsúlyozza a szoron­gás keletkezésében.

VI. Megpróbálja elméleti úton igazolni a kapaszkodással kapcsolatos ösztön jelentőségét, olyan módon, hogy megvizsgálja, hogy a kapaszkodási ösztön biológiai funkciójában hol jelentkezik a szeparációs szorongás jelensé ge. Itt elsősorban a félelemmel és a félelmet kiváltó helyzetekkel kapcsolatos elméleteket rendszerezi és összefüggésbe hozza a pszichoanalitikus ösztön-el- méletekkel.

VII. Miutána kezdeti hipotézisét elméleti úton megmagyarázta, állatokon és kisgyerekeken tett megfigyelésekből példákat sorol fel az elmélet igazolásául. Ezekben a szeparációs szorongás hátterében álló kapaszkodás-ösztönnel kapcso­latos válaszrendszerek - az anya-gyerek kapcsolat érzelmi és kognitív szem­pontjait megvizsgálva olyan kérdésekre ad választ, mint pl. mely életkor a legkritikusabb az anya-gyerek kapcsolat sérülése szempontjából (1); miért,(2); milyen bejósolható következményekkel járhat (a) a korai, (b) a későbbi életkor­ban elszenvedett szeparáció.

VIII. A tanulmány utolsó fejezetében a patológiás mértékű szeparációs szorongás hátterét keresi, megpróbálja meghatározni azokat a legfontosabb szempontokat - és itt elsősorban a nevelésre, az anya-gyerek kapcsolat termé­szetére épít, valamint elméleti megfontolásokra - amelyek egyes neurotikus és pszichopátiás megbetegedésekben döntő szerepet játszanak.

104

Kisgyerekeken tett megfigyelések

1948 óta a Tavistock Child Development kutatócsoport rendszeres feljegy­zéseket készített olyan 12 hónap és 4 év közötti gyerekek viselkedéséről, akiket ebben az életkorban valami miatt elválasztottak anyjuktól és egy ideig gondozó­nők neveltek. A fóljegyzések alapján több tudományos cikket publikáltak, egy tudományos film is készült (Robertson filmje). Bowlby és munkatársai megfi­gyeléseiket 15—30 hónapos, kórházban vagy csecsemőotthonban tartózkodó gyermekeken végezték. Olyan gyerekeket vizsgáltak, akiknek korábban jó kap­csolatuk volt anyjukkal; az intézettén, kórházban nem p.p v . hanem több, rend- szenflTfialal gondozónő foglalkozott velük, egyikkel sem tudtak állandó kapcso­latot kialakítani. Ezeknél a gyerekeknéf olyan viselkedésmintákat tapasztaltak [szulók, gondozónők beszámolói és saját mé0Tgy6lé5) aTOTl3r5k 61 külíjiiíLlie(,»—» szakaszra oszthatók - elsősorban annak alapján, húgy hogyan reagálnak az anya lálDgatasara. Ezeknek a szakaszoknak Bowlby a tiltakozás (1), kétségbeeses (X), és e sza adás (3) (angolul: protest, dispair, detachment) nevet a ta." A kezdeti ijZakasz, a üUllkö2Ú.$ TCTTilTSZglfaE fanijÉS efcsa '" 'íj+ml néhány hétig tarthat. Ezalatt a gyerekek meglehetősen nyugtalanok, szemmel látható­an igyekeznek visszaszerezni anyjukat, és úgy látszikThogy nagyon reményked­nek?ennek sikereben. Ugyanakkor minden más személyt elutasítanak"!

f Ezt Ritreli a kétséí beesés szakaszai amikor a TTVUglalan"mozga TTk csökken­nek, ehelyett azonban gyakori a sírás. Inaktív magatartás és növekvő reményte- lenség látszik a gyerekeken.

harmadik, ' ulkttttfnülés szakaszban látszólag javulás figyelhető-iReg~a gyerek már elfo;;aclja~a~göndozást, néha rá is mosolyog a gondozónőre. Az anya mindennapos látogatásakor azonban nem a megszokott módon viselkedik: nem csimpaszkodik rá. nem sirTfenmm elfoidal va^v ¿üVlfetlz., mim; aki nenTveSz tudomást, a atogatásról.

Hangsúlyozni kell, hogy az elsőkét szakis? a pyerpke nélfigyelhető meg, akiknek az anyjukkal váTőlcapcsolata nem sérült már korábban. *álíiT<éigen. azoknál rögtön elkülönülés történik!

A 3 viselkedés-formát 3. ugyancsak iól elkülöníthető, de szorosan összefüg­gő mechanizmus ill, lelkiállapot kísér: A tiltakozást (hvi ermotilitas) a szepará­ciós szorongás, a kétsépheesest a szomorúság és a pvász. az elkülönülést az elhárítás. N^m véletlen, hogy a pszichoanalitikusok a három leTTTa ápottal ill. mechanizmussal éppen ellenkező' sorrendben találkoztak. így pl. Freud a három közül elsőként az elhárítással találkozott és tette azt már munkássága kezdetén elmélete kiinduló fogalmává. A gyász folyamatával csak később kezdett foglal­kozni (Gyász és melankólia, 1917). A szeparációs szorongás pedig az 1926-ban megjelent Gátlás, tünet, szorongás c munkájában kapott központi helyet. Hang­súlyozom, nem véletlen, hogy először ismerték fel az elhárítás, azután a gyász és utolsónak a szeparációs szorongás jelenségét: valószínű ugyanis, ho y a leg­több neurotikus fcstfigság: VnWWiyasrtlinr lai/itszórfik P7~a három"egymást követő esemény. Márpedig a het.egség a tünetéről ismerhető fel, a tünet vfezont mindig telhárításnák a következménye. Ez a gondolat mar freud GattQs;'tllhet, szoron- gas c. munkájának zarosoraiban megtalálható. „A szorongás a tárgy

105

elveszítésének veszélyére adott reakció; a gyászt kísérő fájdalom az elvesztett tárgyról való lemondásra való reakció; az elhárítás pedig lehetőséget ad ahhoz, hogy a szorongás és a fájdalom elviselhető legyen.” Bowlby a freudi gondolatme­nethez hasonlót követ.

Ami Freud számára a három jelenség megismerésében problémát jelen­tett, az a sorrend volt; „vajon az elhárítás előzi-e meg a szorongást vagy a szorongás az elhárítást?”

Meglepő, hogy a legtöbb pszichoanalitikus a szorongás ill. a tünetek kelet­kezésében milyen sokáig nem ismerte fel a szeparáció élményének döntő jelentő­ségét. Ehelyett a bécsi iskola a kasztrációs szorongást és a felettes én szorongást tartotta a legfontosabbnak. Melanie Klein a szorongást az agresszióra, a halál­ösztönre vezette vissza. Ugyancsak későn ismerték fel a szeparációs szorongás patogén szerepét. Bár Dorothy Burlingham, Anna Freud, Spitz közvetlenül megfigyelhették, hogyan reagál a csecsemő az anyától való elszakadásra, még­sem tették a szeparációt az elméleteik központjává. Elsőként Levy, Bowlby és Bender tételezett fel szoros összefüggést a pszichopátia bizonyos formái és az anya-gyerek kapcsolat súlyos sérülése között.

A következő fejezetben azt keresi Bowlby, hogy a pszichoanalitikus szoron- gás-elméletekben hol szerepel, ill. hol lehet elhelyezni a szeparációs szorongást. Először röviden összefoglalja a legfontosabb szorongás elméleteket. Mindeneke­lőtt leszögezi. hogsLháx_az egyes analitikus iskolák nagyon különböző nézeteket, vallanak a szorongás eredetéről, abban az egyben egyetértenek, hogy a szoron-

• gáa bemintképpen isem ülagyáráalialú pusztán a külbő'VéSzélyhelyzettel.Tnin- fteirképpeil bulsö, oszToriös folyamatokkal függ össze, htat különböző elmeletet

'Ismertet, olyan sorrendben, ahogyan azok az irodalomban megjeténEekTÉzek afateöTTkülönböznek, hogy más-más ösztönökre, folyamatokra vezetik vissza a szeparációs szorongást. --------- -----~~

I. Freud - transzformált libidó elmélete — ezt Freud a Három értekezés o szexualitásról c. müveden íejti ki (19Ü5) és 1926-ig tartja az alábbi nézetet: a kóros szorongás a szomatikus eredetű, kielégítetlen szexuális izgalom átalaku­lása során keletkezik, elsősorban olyan helyzetben, amikor a kisgyereket elvá­lasztják az általa szeretett személytől.

II. Ránk elgondolása az un. Születési trauma elmélet:Szepai auukor 5 gyei eküén megismétlődik az anyaméh elhagyásának kí­

nos élménye.III. „Szignál” teória - elsősorban Freud és Snitz elmélete: az anva távnjlé-

tébeR-a-gytnreinrulóníéle traumás e menyeknek van kitéve, amelyeket el akar kerülni, ezért szorongással jelzi a kellemetlen élmény bekövetkezésének je lentő­ségét (mint ahogy a fájdalom is figyelmeztet a már meglevő vagy várható beteg­ségre,). A szorongásnak ebben az elgondolásban tehát meghatározott funkciója van. Ennek az elméletnek három változata létezik, ezek abban különböznek hogy mi az a traumatikus helyzet, amit a gyerek el akar kerülni.

1. Valamilyen belső egyensúly megbomlása, ami a kielégületlen testi szükségletekből származik.

2. A szexuális élvezet kénességének teljes megszűnése.3. A nárcisztikus trauma - ez Spitz felfogásában szerepel.

106

IV. MelanieTKlein a szeparációs szorongást arra vezeti vissza,iiQgy_az anyjával szemben ambivalens, p-yprak azl hiszi, az anya azért nincs jplp_nrmprt. n (gyerek) felfalta. Ez az ún. depresszív szorongás elmélet.

V.” Ugyancsak Melanie Klein elmélete az üldözéses szorongás. A gyerek a sa­ját agresszióját az anyára proíciaTTarira? m^ hirinvgfofflwaiirK i^ ^ éh át.' VI. Végül pedig James, Suttie és Hermann a szorongást az anva-gverek

kapcsolat sérülése ok ózta priífTftT; tovább nem redukálható válasznak tartja. Bowlby ennek a Primer imroneán -clnovozóst-adta. Megiepyzi- tinpv ő maga ez utóbbi elméletet fogadja el, mert ez a leginkább összeegyeztethető' azzal az általa javasolt hipotézissel, hogy a gyerek anyjához való kötődésnek hátterében számos primer és meghatározott biológiai értékhez kötött, ösztönös válaszrend­szer áll. Ha ezeknek a válasz-rendszereknek a kielégülése akadályba ütközik, a gyerek szorongást él át. így születéskor az izoláció körülményei sírást, valami­vel később kapaszkodást, követést váltanak ki a gyerekben és ezek az erők folytonosan hatnak, amikor az anya nincs közvetlen testközelben. Bowlby ez­után összehasonlítja a primer szorongás-elméletet a két freudi (transzformáit libidó és szignál), illetőleg a ranki születési trauma elmélettel. Megállapítja, hogy az utóbbitól látszólag csak annyiban tér el, hogy a születéskor átélt trau­ma, szorongás a szeparációból fakadó primer szorongás egy speciális fajtája. Valójában azonban ennél lényegesebb különbség a kettő között az, hogy Bowlby igazi szeparációs szorongást a l.r.pknraihh hÁimpqkhnn még nem. t.ét.ele*fer~ "^TSz^ egesz elméletnek ez az egyik centrális kérdése, később, az elméleti megfontolásoknál még visszatérünk rá.) A Freud-féle transzformáit libidó elmé­let abban különbözik a primer szorongás-elméletektől, hogy Freud más termé­szetű ösztönre. e l j=ngnrban a? nr'-ilij-á.g.rn ¿c? .m u n i -ua.go ti v fgsT ’a - f L

szorongást. (A másik centrális kérdés tehát a szeparációs szorongásban az, hogy fftitym-természetű ösztönerőkkel függ össze, később erre is visszatérünk.) A szig­nál elmélet abban tér el Bowlby-étól, hogy a szorongást tanult, de legaTábbis {ffi'mitív formában tanult, kondicionál jelenségnek t.aaz anticipációt, a szimbólumalkotás korai formáját. (Itt Bowlby lényegesnek" tartja a kondicionált és az anticipált szorongást elkülöníteni. Az előbbi ugyanis -bar tanuiason, memórián' alapul, valahol mégis küielebb áll a primer szoron­gáshoz, annál fogva, hogy primitív tanulási, szinte automatikus folyamatokat tartalmaz. Az anticipált szorongás viszont már előfeltételezi a dolgok tér és időbeli állandóságának, az ok-okozati kapcsolatoknak a felismerését.) Végül a két M. Klein féle elmélet eltér Bowlbyétól, mind a szorongásban rejlő ösztönerők természetének kérdésében, mind pedig abban, hogy mely életkor kritikus a szeparáció élményét illetően. (M. Klein ugyanis az oralitást tartja elsődlegesnek és ő is mint Ránk a legkorábbi életkorra helyezi az első szeparációs szorongást.A szeparációs szorongásra vonatkozó eddigi elméleti megállapítás tehát az, hogy az egy primer-szorongás, ami akkor keletkezik, ha a kapaszkodással kap­csolatos ösztönös válasz-rendszerek (pl. sírás, csimpaszkodás, követés) aktiválód­nak, de nem tudnak kielégülni és ami igazán csak kb. a 6. hónaptól érvényesül­het. Ebben a megállapításban ellentmondás, hogy a szeparációs-szorongás pri­mer, de 6 hónap előtt valójában nem létezik: Ezt az ellentmondást Bowlby ké­sőbb, az elméleti bizonyítás során feloldja, és egyben kiderül, hogy olyan primer szorongásnak tartja a szeparációs szorongást, amelyhez később agyerek fejlődé­

i n

se során tanult folyamatok is hozzájárulnak. Ez lesz az a pont, ahol majd eltér a Hermann (James, Suttie) féle primer szorongás elmélettől.

Természetesen nem állítja Bowlby, hogy a kapaszkodáson kívül más ter­mészetű ösztönerők kielégületlen aktiválódása nem vezet primer szorongáshoz, mégis az egyik leggyakoribb, leginkább patogén természetű szorongásnak a szeparációs szorongást tartja.

A következőkben ennek elméleti és tapasztalati szempontból történő alátá­masztásáról lesz szó. Még mielőtt erre rátérnénk, meg kell jegyezni, hogy Bowlby a kapaszkodást némileg eltérően értelmezi a megkapaszkodás ösztöné­től. Egy korábbi tanulmányban (Az anya-gyerek kapcsolat természetéről, 1958.) megállapítja, hogy a kapaszkodással kapcsolatos magatartás számos egyenran­gú ösztönös válaszrendszereket foglal magába, mint; csimpaszkodás, követés, sírás, nevetés, szopás. Ezért kerüli az ösztön szó használatát, helyette ösztönös válaszrendszert említ. Mind az 5 válaszrendszer kielégülést kell nyerjen ahhoz, hogy a kapaszkodás igénye ne szenvedjen frusztrációt.

Elméleti megfontolás: Ugyancsak az említett cikkre hivatkozik Bowlby, amikor ismerteti az ösztön-kritériumokra vonatkozó nézetét. Ebben kifejti, hogy az ösztönös viselkedés-mintáknak minden esetben meghatározott biológiai értékük van, mégpedig olyanok, amelyek elsősorban az egyén vagy elsősorban a faj fennmaradása szempontjából fontosak. Ez az egyik ösztön-kritériuma. A má­sik az, hogy az ösztönös viselkedést két komplex mechanizmus irányítja, az egyik az aktiválódásért, a másik a befejeződésért felelős. Az aktiválódáshoz tehát egy folyamatosan ható belső impulzus szükséges, a befejeződéshez valamilyen szituáció (legyen az a szó szoros értelmében vett hely, vagy tárgy, méginkább személy).

Azt hiszem, nem kérdéses, hogy az előbb említett ösztönös válaszok (szo­pás, csimpaszkodás, követés, sírás, nevetés) aktiválódásábanhogyan érvényesül a biológiai funkció. Nem ilyen egyértelmű azonban a biológiai funkció szerepe a válasz-tendencia terminálódásában. (Bowlby hangsúlyozza, hogy ebben nem egyszerűen egy negatív feed-back folyamatról van szó. A biológiai funkció szere­pe egy példán keresztül világítható meg, ez az ijedtség. Az ijedtség rendszerint két egymással összefüggő ösztönös válasz-rendszer aktiválódását kisérő szub­jektív élmény, ezek közül az egyik a menekülés (a másik a megdermedés - erről most nem szólunk.) A menekülés fogalma magába foglalja azt, hogy az egyén (ember vagy állat) egy veszélyhelyzetből, - valahonnan eltávolodik valahová, olyan helyre, ami biztonságot nyújt. A kis állatoknál veszélyhelyzetben ez a valahová-való menekülés nem egyszerűen helyet jelent, hanem egy másik álla­tot, rendszerint az anyaállatot. (Az ember-csecsemő számára is veszélyhelyzet­ben meghatározott személy, az anya közelsége jelent biztonságot.) Ezt a jelensé­get, vagyis azt, hogy egy ösztönös válasz-tendencia meghatározott egyénre vagy az egyének meghatározott csoportjára irányul, Bowlby a már említett tanul­mányában monotrópiának nevezte el. Hivatkozik persze arra, hogy a monotró- pia egyelőre leíró jellegű, nem kellőképpen megmagyarázott fogalom. Állatok, emberek megfigyelése alapján azonban valószínűnek látszik, ld. állatok párzá­sa, kisgyerek reakciója az anyától való elszakításra stb.... Bowlby ugyan nem említi, de én el tudom képzelni, hogy a monotrópiának is van „biológiai értéke”. T.i. a féltékenység „ős formájára”, a szülők koituszának megfigyelésére és a

108

testvérféltékenységre gondolok. Hermann íija az Ember ősi ösztöneiben, hogy „...alig van esemény, mely félelemkeltőbb lenne a gyerekre nézve, mint a szülői koitusz megfigyelése... Az anyába való fogódzás ily lehetetlenülésekor megfo- gódzik ágyának rácsába, de minden ízében remeg, mert nincs már biztos talaj a számára...”A monotrópia ilyen értelemben a biztonság elvesztés-félelmének, ill. az erre való reakciónak - t.i. annak az igénynek, hogy „csak engem szeressenek”- projekciója lenne. Mivel a kapaszkodás-ösztönben Bowlby a monotrópiát leg­alább olyan fontosnak tartja, mint a kapaszkodási reakcióban rejlő fiziológiai szükségletek kielégülését (szopás, meleg, egyensúlyérzet fenntartása stb.), ezért érthető, hogy bizonyos életkor előtt nem tartja a kapaszkodást, ill. ennek sérülé­sét olyan kritikusnak. (Egy bizonyos kor előtt ugyanis monotrópiáról nem be­szélhetünk.) Másrészt viszont a kapszkodáshoz tartozó sírás és mosoly - a többi hárommal ellentétben olyan viselkedés-tendenciák, amelyeknek a kielégítése nem a gyereken múlik, hanem kizárólag a környezeten, az anyán. A „monotró­pia” így a mosolyra, sírásra is érvényes. A gyerek kognitív fejlődésében viszont ez a fajta monotrópia kb. a 6. hónap táján jelenik meg, és 9 hónapos korra válik viszonylag stabillá, (ld. Piaget, Spitz megfigyelései.) Ezzel indokolja tehát Bowlby azt, hogy az igazi szeparációs szorongás 6 hónap előtt nem létezhet, ill. azt, hogy a szeparációs szorongás a kapaszkodással kapcsolatos ösztöntendenciákra ve­zethető vissza. (Nem pedig a szexualitásra, ahogy Freud gondolta és nem is pusztán az oralitásra, amit M. Klein gondolt.)

Tapasztalati tények, amelyek a szeparációs szorongás-elméletet alátámasztják

I. Több állatfajnál - madaraknál, emlősöknél megfigyelhetők a szorongás­ra utaló jelek, ha a szülőktől eltávolítják őket. Ismeretes a kiskacsák ijedtség-re­akciója, a „kétségbeesett” hápogás, ha elvesztik az anya-figurát.

Három majomkölyök példáját ismerteti Bowlby., mind a három nagyon hasonló ahhoz, ahogy a kisgyerek viselkedik anyja távollétében. Az egyik egy Vicki nevű csimpánzkölyök esete. Víckit egy Mrs. Hayes nevű hölgy 3 hónapos korában adoptálta. Mrs. Hayes leírja, hogy Vicki 4 hónapos korától egyész nap a nevelőanyjába csimpaszkodott, ölében ült amikor dolgozott, ha egyedül akarták hagyni, visítani kezdett és a nevelőanya lábába kapaszkodott, nem akarta elen­gedni, míg ölbe nem vették.

A másik történet a Kellog-házaspár Gua nevű csimpánz-leányáról szól. Guát 7 hónapos korában adoptálták. Ettől kezdve 9 hónapon keresztül „folyto­nos nélkülözhetetlen” igénye volt, hogy valaki ismerősnek a látó- és hallóközelé­ben lehessen. Ha szabadon engedték, akkor sem kóborolt messzire. A legna­gyobb büntetés volt számára, ha egyedül egy szobába zárták vagy ha séta közben - mert nem sietett eléggé - maguk mögött hagyták. Mindig szenvedett, ha egyedül maradt. Jól ismert Harlow és Zimmermann megfigyelése: nyolc rézusz-csecsemőt nyolc héten keresztül, hetente kétszer néhány percre elválasz­tottak a mamájuktól és egy ismeretlen szobába tették őket, ahol olyan tárgyak voltak, amelyekről ismeretes, hogy fölkelti a majom érdeklődését. Ha a rongy­

109

mama nem volt jelen, akkor a kölykök rémületükben a falhoz lapultak és nem játszottak, ha a mű-anya jelen volt, akkor kezdetben odaszaladtak hozzá, erőtel­jesen belekapaszkodtak, később manipulálni kezdtek a tárgyakkal, de időnként visszatértek a mű-anyához. Ehhez hasonló kísérletet végzett Liddel kecskéken, és egészen hasonló viselkedést tapasztalt.

A két csimpánzlány, Vicki és Gua történetéből az is kiderül, hogy mind a ketten egy meghatározott személyhez ragaszkodtak különösen, Vicki a nevelőany­jához, Gua a nevelőapjához. Embergyerekre ugyanez jellemző, Kellogék pl. össze­hasonlították Gua viselkedését a saját, 2 és fél hónappal idősebb fiúgyerekükével. Amikor a szülők elmenni készültek otthonról, a fiún is, Guán is a szorongás nyil­vánvaló jelei mutatkoztak.

Az egy meghatározott személyhez való ragaszkodást, ami embernél 6 hó­napos korra alakul ki, igazolja Schaffer megfigyelése. 28 hetesnél idősebb és fiatalabb gyereket figyelt meg a kórházban. Mindegyik gyerek fél évnél fiata­labb volt. A 28 hétnél fiatalabbak viszonylag hamar hozzászoktak az új környe­zethez, semmi feltűnőt nem mutattak, legfeljebb kissé csendesebbek voltak a szokásosnál. Amikor az anyjuk meglátogatta őket, nem látszott rajtuk, hogy lényeges különbséget tesznek anya és idegen között. Hazatéréskor sem voltak különösen nyugtalanok, inkább „megtévesztőnek” vélték az ismét új környeze­tet, gyakran kifejezéstelen arccal figyeltek.

A 28 hetesnél idősebb gyerekek a kórházban folyton sírtak, nyugtalanok voltak, az anya látogatásakor és otthon belécsimpaszkodtak, míg idegenektől elfordultak. Ezek a megfigyelések is, Spitzéi is arra utalnak, hogy 6 hónap előtt a gyerekek nemigen tesznek különbséget idegen és ismerős személy között. (Spitz - maszkra, rajzolt arcra is mosolyognak).

A legkorábbi hetekben tehát a kapaszkodással kapcsolatos ösztönös vá­lasz-rendszerek egy része - a szopás, a sírás elsősorban már aktív. Az egy meghatározott személy preferálása (aki leggyakrabban az anya) csak az első életév második felében alakulhat ki, következésképpen igazi szeparációs szoron­gás is csak ettől kezdve jelentkezhet.

6 hónapos kor után a kapaszkodással összefüggő viselkedésekben, így a szeparációs szorongásra való hajlamban is jelentős változások észlelhetők. Kellogék is leírják, hogy Gua 15 hónapos korában hirtelen különösen nagy szeretetet követelt, folytonosan a nevelőapa ölében akart lenni, kiabált, ha letették, egy pillanatig sem lehetett egyedül hagyni, már az ajtó kinyitásakor is a nevelőapa után rohant.

Kisgyerekeknél ez az „akceleráció” (t.i. a szeretet igényben) kb. 2-3 éves korra jellemző. Ebben az életkorban a gyerekek különösen érzékenyek az anya érzelmi reakcióira, hanglejtésére, arckifejezésére. Súlyos nevelési hibát követ el az a szülő, aki szeretet-megvonással büntet. Fairbairn és mások hangsúlyozzák, hogy az ilyen eljárás különösen megnöveli a gyerekekben a szeparációs szorongásra való érzékenységet.

A fejlődés során embereknél is, csimpánzoknál is a kapaszkodással kap­csolatos válaszok fokozatosan módosulnak. Egyrészt nem aktiválódnak olyan hirtelen, másrészt kevésbé intenzívek, harmadrészt egyre növekvő tárgykörre kiterjednek. Nem eléggé ismert ennek az átalakulásnak az oka. Talán azt lehet gondolni, hogy a csecsemőkorban a hirtelen, intenzív aktiválódás a biológiai

110

funkció nagy szerepével magyarázható, (állatnál elsősorban meneküléskor, ami­kor még kénytelen veszély-helyzetben az anyába kapaszkodni.)

Ezzel kapcsolatban még egy elméleti kérdés merül fel: vajon a kényeztetés még érzékenyebbé teszi-e a gyereket a szeparációs szorongásra, vagy nem? Freud úgy gondolja, hogy igen. M. Klein hasonló véleményen van, ő azonban ennek a me­chanizmusát úgy képzeli el, hogy a túl erős kötődés az anyához a gyerekben azt a félelmet keltheti, hogy elveszíti ezt a számára legfontosabb személyt. Következés­képpen a túl szoros függéstől is fél a gyerek. Ez a folyamat áll M. Klein elképzelése szerint a túl korai függetlenedés hátterében.

A patológiás szeparációs szorongás eredete

Korában már megállapította Bowlby, hogy minden olyan helyzetben, amelyben néhány ösztönös válasz-rendszer aktiválódását nem kiséri kielégülés, primer szorongás lép fel. A klinikumból vett tények arra utalnak, hogy az a szorongás amely a gyerek anyjától való elválasztásának a következménye, pato- gén jelentőségű. A kérdés az, hogy miért.

1. Egyrészt az embercsecsemő viszonylag hosszú ideig mozgáskorlátozott. Kapaszkodási igényének kielégülése ekkor még nem rajta, hanem másokon, elsősorban az anyán múlik.

2. Másrészt, már említettem, hogy szoros összefüggés van a kapaszkodást és a menekülést közvetítő ösztönös válasz-rendszerek között. Ezért ha a gyere­ket elválasztják az anyától, akkor nemcsak primer szorongást él át, hanem ijedtséget is: nincs aki biztonságot nyújtson számára. Ezért olyan riasztó ez a helyzet számára és ettől olyan hevesek a reakciói.

3. Harmadrészt, éppen a biológiai érték fontossága miatt ezek a válasz­rendszerek folytonosan aktivációra készek, hirtelen aktiválódnak, nagyon inten­zívek, eltérnek más ösztönerőktől, pl. a táplálkozástól, amelynek az aktiválódá­sa, ill. gyengülése bizonyos periodicitást mutat, és nem folytonosan aktiválásra kész, mint a kapaszkodás.

4. A szeparációs szorongás patogén jelentőségéhez hozzájárul az is, hogy a szeparáció igen könnyen gyűlöletet vált ki a szeretett személlyel szemben.

5. Végül pedig lényeges szempont, hogy az az életkor, amikor a kapaszkodási reakciók a legintenzívebbek, egybeesik a kontrollfunkciók kialakulásának kezdeté­vel. így a szeparáció élménye a szabályozó funkciók súlyos konfliktusához vezet­het.

További kérdés az, hogy lehet, hogy néhány gyerek a szeparációra neuroti­kus szorongással válaszol, míg más nem. A kérdés eldöntéséhez hozzásegít az irodalmi áttekintés. 5 különböző hipotézist ismertet Bowlby arra nézve, mi lehet az oka a túlzott szeparácios"szorongásnal<]

1. Konstatucionális tényezőit:1. .Nehány gyerek veleszületetten több libidinális igénnyel rendelkezik,

mint más, jobbaTrszfell Ved á kielegules TuSriy ábau. fFTCTTd)' 2. Egyes gyerekekben erősebb a halálösztön; mint másokban.

111

II. Környezeti tényezők:TT A szüléskor és a legelső időkben elszenvedett trauma megnöveli a szo-

~Z7 A túlzott libidó-kielégí ^ a. gyftrok később egyre na­gyobb mértékben igényli azt, és nehezebben viseli el a kieléeíTellfeiitíéiíet. (Freű37^9Ő57^917, 1926)

3. Az aktuálisan elszenvedett szeparáció élménye felerősítheti a szepará­ciótól, a szereteTelyesztőbólCíl való félelmei. (EJelbtun,~1943, B. 19híX~TJgyánez

'lehet a következmény, ha a szülő szeretet-megvonással fenyegeti vagy bünteti a gyerekét. (Suttie, 1935, Fairbairn, 1941.)

Bowlby szerint nincs elegendő bizonyíték az első négy hipotézis alátámasz­tásához, Különösen nehéz az első kettőt, a konstitucionális tényezőket ellenőriz­ni, a jelenlegi kutatási technika mellett erre nemigen van lehetőség. Nem tartja valószínűnek Bowlby, hogy a születéskor elszenvedett traumának olyan súlyos következményei lennének. A túlzott szülői szeretettel összefüggő gondolat figye­lemre méltó, de nem egyértelmű.

Különös - mondja Bowlby, hogy Freud írásaiban nem találkozunk ezzel a gondolattal. Ehelyett a veleszületett túlzott libidinális szükségletek és a túlzott szülői gyöngédség szerepe mellett foglal állást. Az ilyen gyerekek idő­sebb korban is nehezen viselik el, ha a környezet a szeretet nyilvánvaló jelét nem mutatja.

Nem tudni, Freud miért vallotta ezt a nézetet, Bowlby mindenesetre nem ért vele egyet. Valószínűleg az a gondolat vezette Freudot, hogy a túlzott szülői szeretet a gyerek iránti tudattalan gyűlölet túlkompenzálása (Három érteke­zés). A lényeg tehát Bowlby szerint nem a túlzott szeretet, hanem a szülői gyűlö­let. A tapasztalat is az, hogy ha a gyereket kezdettől fogva Jól” szeretik, idősebb korára a legnagyobb biztonságérzete alakul ki.

A másik, ami miatt Freud a túlzott szeretet káros következménye mellett foglal állást az lehet, hogy nem ismerte fel, a gyerek anyjához való szoros kötődésének igazi súlyát. Bár a Gátlás, tünet, szorongás c. munkájában fölveti azt a lehetőséget, hogy; „a gyermekkori neurózis összefügg”... azzal a hosszú idővel, amíg a kisgyerek függés és önállótlanság állapotában kénytelen lenni... (ez) létrehozza a legkorábbi veszélyhelyzetet és annak az igényét, hogy szeres­sék”. Ennek ellenére Freud nem vonta le azt a következtetést, hogy a primer kötődés sérülése vagy az attól való fenyegetettség milyen kártékony lehet.

A következőkben Bowlby pontokba foglalva ismerteti azokat a tényezőket, amelyeket ő a legfontosabbnak tart a túlzott szeparáeós szorongás kelétKezesé- Beír A gondolathoz egyrészt súlyos szorongáskeltő események közvetlen megfi-

' gyelése, másrészt analitikusan orientált klinikán tett megfigyelései vezették, ahol nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is foglalkoznak.

1. Aktuális szeparáció elszenvedése (Edelston, Prugh, Heinicke, Schaffer megfigy^érit;i is tírre uuilnak. kúiliáuból vagy más idegen környezetből való haza­térés után (nem túl hosszú idő után!) a gyerek hamarosan igen szorosan „hozzáköti magát” az anyához, és gyakran szorong attól, hogy az esemény megismétlődik.

2. Ha a szülő a szenarációt vagy a szeretet-megvonást fenyegetésnek használja, különösen érzékennyé válik a gyerek a szeparác!o'tBhgtöségéré7~T

112

3. Az anya pozitív érzelme gyakran tudattalan fryiilnWt.pl kpypi-prlíki agyerek f l i e g é * ™ — ---------------

4.%MásÍ£gta aktuális élmény, pl. hozzátartozók betegsége, halála. A gyerek ilyen esetEenljggát magát érgzhetHBlelosnekr gyilkosnak, ezért eTűtasítoHnak. Persze ezen kívül más tényezők is szerepet játszhatnak a kóros szeparációs szorongás keletkezésében. Ugyanakkor az említett tényezők valóban fontos sze­repéről is csak alapos tanulmányozás, megfigyelések után lehet meggyőződni. És még ez esetben sem elég ezeket a forrásokat önmagukban kezelni; meg kell érteni, hogyan hatnak a gyerek emocionális fejlődésére.

A fenti állításokat alátámasztja M. Kiéin megfigyelése; gyerekek, akik szokatlanul szorosan kötődtek anyjukhoz, gyakran tudattalanul gyűlöletet érez­tek az anya iránt. M. Klein klinikai megfigyelései szerint az ilyen gyerek az analitikus órán gyakran kirohan a szobából, vagy az analitikustól fél, vagy attól való félelmében, hogy az anya már nincs a folyosón, meghalt, vagy nem szereti őt.

Itt megint egy látszólag megoldhatatlan kérdés merül fel:Vajon a gyűlölet előzi-e meg a szorongást vagy a szorongás a gyűlöletet. M.

Klein elméletében a gyűlölet, a szadista impulzus az elsődleges, a szorongás másodlagos. Bowlby szerint mind a két lehetőség elképzelhető, azonban a két lehetőség nem egészen ugyanaz. Ha a gyűlölet az elsődleges, akkor feltétlenül elfojtás előzi meg a szorongást. És ez az (mint arra a kis Hans esete, M. Klein esettörténetei is utalnak), ami az intenzív szorongást megkülönbözteti a kóros szorongástól. A szorongás tehát az elfojtás útján válik patológiássá.

Végezetül a ézeparanns .»nrnnjr^s mp,g egy patologikus formáját említi BowlbyTOI annak hiányát. A pszichopata karakterre jellemző ez, arra"a”sze- hlélyre, aKTiTek d’Z anyjáliu/ Vtflii kapcsolata a legkorábbi elet,korban súlyos sérü­lést szenvedett vagy soha nem kapott igazi szeretet. Ez az a típus, akiről a tanulmány elején megállapítottuk, hogy az anyától való elszakadásra azonnal plkiilnniílp.Rsel válaszol. anélkül, hogy ezt megelőzné a tiltakozás és akétségEeé- sés szakasza.

Végkövetkeztetés

A tanulmányban ismertetett nehéz, talán túlságosan elvont elméleti meg­fontolások ellenére klinikai megfigyelések álltak Bowlby érdeklődésének a kö­zéppontjában. O ig és Robertson is megdöbbentően gyakran találkoztak az is­mertetett viselkedés szekvenciával, (tiltakozás, kétségbeesés, elkülönülés). Az is megdöbbentő, hogy neurotikus betegeiknél milyen gyakran fedezték fel atíéurö- zis hátterében~a íb szeparáció rongast. sosor an eze ; vezetEeJTI őwíbytaz elmélet megalkotásához. Ebben a szeparációs szorongást az anya-gyerek kap- csolatra vezeti vissza. Az anya-gyerek kapcsolatot tanulmányában számee-ösz- föTIős"valasz-rendszerre (sírás, nevetés, szopás, csimpaszkodás, követés) vezeti vissza. Ezek aktiválódása az anya jelenlétében kapaszkodási reakciókhoz vezet. Ha az aktiválódásukkor az anya éppen nincs jelen, tiltakozás, ezzel együtt szeparációs szorongás élménye lép fel. Ez a formula egyszerű, tényeken alapul, valamint közvetlenül összekapcsolható a szeparációs szorongás a szomorúság és

113

gyász jelenségével. Freud a Gátlás, tünet, szorongás c. művének utolsó fejezeté­ben felfigyel a szeparációs szorongás és a gyász szoros összefüggésére. Ugyan­csak ez lesz a témája a következő' tanú mánynak, amelynek címe:

Szomorúság és gyász kisgyermekkorban

A bevezetőben Bowlby áz első tanulmányára hivatkozik, amikor azt mondja, hogy „a szeparációs szorongás az anya-gyerek kapcsolatra vezethető vissza. A gyerek anyjához való kötődése számos, többnyire nem orális jellegű ösztönös válaszrendszerrel magyarázható. Ezek az ember öröklött viselkedés­repertoárjához tartoznak. Amikor aktiválódnak és az anya-figura jelen van, akkor kapaszkodás-reakció lép fel.”... „Ha olyankor aktiválódnak, amikor az anya-figura éppen nincs jelen, szeparációs szorongás, ellenkező, tiltakozó vi­selkedés következik be.” Ebben a tanulmányban Bowlby azt a nézetét ismer­teti és teszi vita tá gyává, hogy ha a kapaszkodást közvetítő válaszrendsze­rek aktiválódnak és az anya hosszabb ideig távol van, a kisgyerek szomorú­sággal és gyásszal válaszol. Ma már sokan elismerik, hogy a 6 hónap és a 3-4 éves kor között elszenvedett „anya-vesztés” komoly sérülést okoz.

Ekörül az állítás körül sok vita folyt az irodalomban. Kérdések merültek fel, mint pl.: lehet-e 6 hónapos korban gyászról beszélni, mi jellemzi azt a tárgykapcsolatot, amelynek sérülése gyászreakciót válthat ki stb. Ez a tanul­mány egy öt cikkből álló tanulmány-sorozat része. A cikk első felében a gyere­kek és a felnőttek gyászreakcióit hasonlítja össze Bowlby - tapasztalati tények alapján, annak igazolásául, hogy a gyermeki szomorúság és gyász, néhány szemponttól eltekintve, nem különbözik a felnőtt ilyen reakcióitól. A jelen tanul­mány második felében Bowlby áttekinti az ezzel kapcsolatos irodalmat, néhány pszichoanalitikus nézetét bővebben ismerteti - így Freudet, A. Freudét, Abrahá- mét, Spitzét, M. Kleinét, Winnicottét - hogy csak a legfontosabbakat említsem; (a többi három tanulmányra, amelyekben alacsonyabb rendűek gyászreakcióval, a gyász pszichopatológiai vonatkozásával foglalkozik Bowlby - nem térünk ki.)

Mindenekelőtt azonban fontosnak tartja néhány olyan fogalom tisztázását, amely ebben a tanulmányban gyakran előkerül.

. Gyásznak nevezi Bowlby a tárgyv szté t követő reakciók sorába tartó ó o van lelki folyamatokat, amelyek általában a tárgyról való lemondáshoz vezetnek. _

" A szomorúság (Bowlby értelmezése szerint) a tárgyvesztést követő, a gyászt kísérő szubjektív állapot egy része. (Egyesek - íVv Winnimt.t. a gyáy elnevezést a kedvező kimenetelű folyamat.nkr~T<nrTátozza - Bowlby ez ellen fizzál érvvel, hogy a pszichoanalízis egyik fő eredménye éppen az, hogy a pszi- chopatológiát integrálja az általános személyiségelmélettel, így nem különít el fogalmakat aszerint, hogy kedvező, vagy kedvezőtlen kimenetelűek-e.)

A depresszió olyan - gyászhoz tartozó folyamat (állapot) - mondja Bowlby -. amelyben a személyre céltalanság, kedvetlenség, dezorganizalt visefltedés jellemző' A patolopiás depressziót, tehát, a khnilfíii r i i in ^ '^ r Tsr.wlhv r/pjrmrz - Szív megbetegedésnek vagy melankóliának neyezi.------Meglepőnek találja Bowlby, hogy sok pszichoanalitikus leírásban (ezzel atárgykörrel kapcsolatban) nem szerepel a szomorúság és a gyász kifejezés. Első­

114

sorban Ferenczi 1916, 1926; Jones, 1948; Bálint, 1952; Faibaim, 1952; és A. Freud: Én és az elhárító mechanizmusok c. 1936-ban megjelent tanulmányára gondol. Annak ellenére, hogy Freud, Abraham és M. Klein gyakran hangsúlyoz­zák a kisgyerekkori gyász és szomorúság pszichopatológiai hatását. Az ok, ami miatt az utóbbi felismerés ellen sokan tiltakoznak az lehet, hogy a tárgyvesztés­reakciókat a gyermeki nárcizmus elméletébe akarják beleilleszteni. A „nárciz- mus” elnevezés énes személyre emlékeztet, akinek a követelései túlzottak és indokolatlanok. Valójában kissé félrevezető Abrahám és mások nézete, akik az anya és az anyai szeretet elvesztését a gyermeki nárcizmus súlyos megsértéseként értelmezik.

_ Ezt a hibát M. Klein, Bálint, Fairbairn, Winnicott és mások nem követték el. Ok azt tartják, hogy a gverek ösztüTTös válaszai ke ileTKTl ftípva l.áru v-k resn természetűek. Azonban az anya-gyerek kapcsolatot elsősöl'ban üí uialildbja~ve- fgtik visszaTlg^riar^ve yf.éshen az_.a.ny?iriTfill elvesztését tekinEflrpatogén ’Jelentőségűnek és - különösen M. Klein az elsó' néhány honappftartja kritikuc • mnk. Ei í ül Mvébben az irodalmi áttekintéskor lesz szó.

A következőkben Bowlby összehasonlítja a gyermeknél és a felnőtteknél megfigyelt gyászreakciókat

A szeparációt kísérő' viselkedés-szekvencia második szakaszában - mint láttuk - a gyerekre növekvő' reménytelenség, kétségbeesés jellemző. Apati- kus, magábaforduló, folyton sír. Ennek az állapotnak csak a legutóbbi évtize­dekben adták a szomorúság elnevezést. ( A. Freud, D. Burlingham, Spitz - egy filmjének címe: Szomorúság: Egy gyermekkori veszély) Először a felnőt­teknél _m^figyelt gyász-reakrióVat. íria le Bowlhv Lirídemann (1944)~és Klarris közvetlen fö Hegy zései nvnmán. LindemanníOiT klinikai esetről szá- íSofbe (1958), neurotikus és nem neurotikus gyászoló személyekről. Marris. 72, 25 és 55 év közötti özvegyasszonnyal készített interjút. A két leírás sok közös elemet tartalmaz, olyanokat, amelyek más leírásokban (pszichoanalitikus, szociál-pszichológiai) is hasonlóak. Bowlby a megfigyelt viselkedés-formákat Öt pontban fngrlaljg n«7i> r "

* ' 1. a gondolkodás és a viselkedés még az elveszett tárgyra irányul27'gyakran valakivel szemben ellenségesek '3r se^ftseget Kernek ~4. kétségbeesettek, visszavonultak, cselekvéseik dezorganizáltak5. "u.) tárgy-kapcsolatot keresnek

Néháhy példa mmdegyik~pönthoz:1. Az elvesztett tárgyra centrált gondolkodás és magatartás.Marris paciensei beszámoltak arról, hogy gyakran úgy tettek, mintha a

féljük még élne, pl.: „teát készítettem neki...beszélgettem a fényképével...” Ez jól összeilleszthető azzal a freudi formulával, amely a Gyász és melankóliá-bán olvasható: „...A valóságvizsgálat jelezte, hogy a szeretett tárgy nem létezik többé, és most arra törekszik, azt követeli, hogy a személy az egész libidóját vonja vissza a tárgytól. Ez a törekvés érthető módon ellenállásba ütközik - általános megfigyelés, hogy emberek mindig nehezn adnak fel libidinális pozíci­

115

ót, még akkor is, amikor már helyettes kínálkozik. Ez az ellenállás olyan erős lehet, hogy a realitástól való elforduláshoz, a tárgykapcsolat hallucinációs pszi­chózis útján történő újra megjelenítéséhez vezethet...”

2. Az ellenséges magatartással kapcsolatban Marris beszámol egy asz- szonyról, aki egyszer indokolatlanul nekiment az orvosának, később bocsánatot kért tóle, egy idő múlva pedig depresszívvé vált. Máskor az agresszió az énre irányul vagy az elveszett személyre.

3. Segítségkérés; vigasztalás-keresés törekvésekről ír Shand megfigyelt je­lenségek alapján. A segítségnyújtás azért nehéz, mert a gyászolók gyakran indoko­latlan követelésekkel állnak elő, sokszor maguk sem tudják, mit akarnak.

4. Előbb-utóbb felfogják a halált, ilyenkor gyakran céltalannak, üresnek érzik az életet. Az emberektől visszahúzódnák, nem törődnek az evéssel, a munkával. Jellemző az érzelmek kiszámíthatatlan ingadozása. Gyakran az ad­dig automatikus cselekvések nehézkessé, megerőltetővé válnak. - ezek elsőgör- ban Lindemann megfigyelései.

5. Ezután egy átmeneti szakasz következik, amely egyben a gyász legvég­ső fázisa. Erre a szakaszra új tárgykapcsolat keresése jellemző, amelynek gyak­ran az elveszett tárggyal való kapcsolat a mintája. Az átmeneti szakaszban - amikor már a személy lemondott az elveszett tárgyrólMTé'meg nincs kialakult úi targykapcsolat -, gyakran promiszkuitai figyelhető meg, mind férfiaknál, mind ■hőknél. (.Waller, iybi; Eliot, iyt>b megfigyelése nyomán) ' "------ ^“kisgyerekek gyászreakcióit (az anya elvesztését kísérő reakcióit) első­sorban Helene Deutch (1919), Robertson (1952), A. Freud, D. Burlingham és saját följegyzései alapján jellemzi Bowlby. Helene Deutch (1919) úgy találta, hogy a kisgyerekek az anya-figura elvesztésére még akkor is kétségbeeséssel, gyásszal reagáltak, ha otthonuktól nem szakadtak el, és ha egy ismerős sze­mély „helyettesítette” az anyát.

A kórházba, csecsemőotthonba kerülő gyerek azért sír folyton, azért reagál olyan érzékenyen a környezetváltozásra, mert az anya hiánya a legfontosabb „környezeti változás”. Az a körülmény, hogy kórházban, csecsemőotthonban ide­genek között van, még növeli a gyerek kétsegbeesését, de alapvetően nem külön­bözik attól a helyzettől, amikor az anya hiánya az egyetlen változás (a környe­zetben). Mivel Bowlby feltevése az volt, hogy a gyermeki gyászreakciók hasonló természetűek a felnőtt reakcióihoz, nézzük most meg, miben hasonlók? *

1. Mint a felnőttnél, gyerekeknél is megfigyelték, hogy az elvesztés után (már a tiltakozás szakaszán túl vagyunk!) a magatartás egy ideig még erősen anya-központú. Bár a tiltakozás szakaszára jellemző nyugtalanság, kiabálás csökken, szó sincs arról, hogy a gyerek „elfelejti” az anyát. Ellenkezőleg, Robert­son az Egy 2 éves kórházba megy c. filmjének (1952) szereplőjéről följegyezte, hogy érzelem nélkül ismételgette ezeket a szavakat: ,Akarom a mamát, hova ment a mamám”. Máskor a mama-szót fölcserélte valamilyen versikében előfor­duló szóval, vagy egy játék nevével. Ugyanezt figyelte meg Robertson egy másik kisfiúnál is, csecsemőotthonban. Más gyerek - kórházban - az ápolónő beszámo­lója szerint, bohóckodással szórakoztatta magát, ugyanakkor gyakran az ajtóra pillantott és suttogta: „nemsokára jön az anyukám”. — Pedig megmondták neki, hogy az anyja két napig nem látogatja meg. B. Robertson és Rosenbluth (1952) - egy 3 éves és 2 hónapos kisfiúról a Hampstead Nursery-ben a következőket

116

jegyezte föl: megígértették vele, hogy jó lesz, nem sír, különben nem látogatja a mamija. A kisfiú az első nap nem is sírt, ehelyett azt mondogatta magának, hogy a mama nemsokára hazaviszi, eközben a fejét rázta. A következő 2 napon egyre jobban rázta a fejét, és egyre automatikusabban ismételgette az előbbi szavakat: „jön a mamám, föladja a kabátomat és hazavisz.” Ez a viselkedés egyre monotonabbá vált, s amikor rászóltak, hogy hagyja abba - magában ismételgette tovább a szavakat. Később a szavakat mozdulatokkal helyettesítet­te - fölvett egy képzeletbeli kabátot, ugyanakkor egyre jobban tikkelt.

Tehát a gyerek tárgyvesztést követő viselkedésére is igaz az a már emlí­tett freudi állítás, hogy az emberek nem könnyen adnak fel egy libidinális pozíciót.

2. Szintén felnőtt reakcióhoz hasonló a gyereknél is megfigyelt ellenséges - ség. Erre utalnak Robertson (1953), Heinicke (1956) A. Freud, D. Burlingham *fÖÍ}£gyzései. Az ellenséges magataitás hnl hiznnyos felnőttre, hol önmaguk- rairányult, Kbl mjntjenkire. aklYfil kap^olatbap voltak

5 Ugyanúgy, mint a felnőttekre, a gyerekre is jellemző a segítségkérés. Gyerekeknél azonban ez ellentmondásosabb, néha a magatartás éppen az eílen- feez^ét tükrOZT Legalábbis kezdetben minden új kapcsolatot visszautasítanak, ugyanakkor egy gondozónőbe csimpaszkodva zokognak az anya után. Az idege­nek elutasítása azonban nem tart örökké. Egy idő után a gyerek is új tárgykap­csolatot keres. Hogy ezt hogy sikerül kialakítani, az persze a körülményektől függ. Ha nincs egy állandó személy, akihez kötődhetne, akkor szinte törvénysze­rűen énessé válik, a későbbi kapcsolatai felszínesek, nem tartósak. Az egyik leggyakrabban vitatott kérdés, hogy milyen hosszú ideig tart a gyermeki gyász.

VA. Freud; D. Burlingham szerint 1 és 2 év közötti gyereknél rövid ideig tart, ebben eltér a felnőtti reakciótól. Robertson kórházban, csecsemőotthonban vég­zett megfigyelései, és másoké is pl. a Hampstead Csecsemőotthonban tett megfi­gyelések ennek ellentmondanak. Deutch úgy találta, hogy a legkedvezőbb eset­ben is 8 napig tart a gyász állapota. Heinicke (1956) megfigyelése, hogy 16-26 hónap közötti gyerekeknél, akiknek pedig a csecsemőotthonban módjukban állt viszonylag stabil kapcsolatot kialakítani a gondozónővel, a gyászreakciók 2-3 hétig is eltarthatnak.

Hogy mi az oka annak, hogy Heinicke, Robertson, Bowlby megfigyelései ellentmondanak A. Freudénak, arról szintén majd az irodalmi áttekintésben beszélünk. Előzetesen annyit, hogy részben a megfigyelés körülményei okozzák az eltérést, részben az, hogy a gyász fogalmát nem egészen ugyanolyan értelem­ben használják. A. Freud ugyanis csak azt az átmeneti időszakot nevezi gyász­nak, míg a gyerek elutasítja a gondozást idegentől. B. ezzel szemben azt állítja, hogy a gyerek már akkor is elfogadja az etetést, gondozást, amikor a gyász egyéb jelei még nem tűntek el.

Az eddigi elmondottakból tehát valóban úgy tűnik, hogy nagyon hasonlóak a gyermeki és a felnőtti gyászreakciók. Logikus lenne feltételezni, hogy nem­csak a tapasztalati tények hasonlók, hanem azok a folyamatok is, amelyekkel a tények magyarázhatók. Természetesen vannak különbségek, Bowlby nézete szerint azonban ezek a különbségek többnyire abból adódnak, hogy maga a gyász folyamata többféle lehet.

117

N.

Irodalmi áttekintés

A kisgyerekkori szomorúság és gyász jelenségével kapcsolatos pszichoanaliti­kus irodalmi vita középpontjában két kérdés áll. Az egyik az, hogy beszélhetünk-e igazi gyászról ebben a korban (tehát 3-4 éves kor eló'tt). Vagyis az az élmény, amit a gyerek a szeretett tárgy elvesztésekor átél, valóban szomorúság és gyász-e? A másik, hogy amennyiben igen, tulajdonképpen mit gyászol ilyenkor a gyerek?

Sajnálatos, mondja Bowlby, hogy az analitikusok, akik szerint létezik igazi gyász és szomorúság már csecsemőkorban is, azt elsősorban az orális kapcsolat sérülésére, résztárgy elvesztésére vezetik vissza, t.i. az anya mellére. (Bemfeld, M. Klein, Winnicott, Fairbaim). Mások - így A. Freud, D. Burlingham, Spitz, Robertson, Abraham felismerik, hogy kisgyerekkorban az e^ész-tárgy-kapcsolat sérülése a patogén, ugyanakkor ennek a folyamatát nem azonosítják azzal a folyamat-lánccal, amelybe a gyász illeszkedik.

Nézzük meg először Freud elképzelését. Bár elég korán felismerte egyes lelki megbetegedésekben a gyász szerepét, a kisgyerekkori gyász létét és jelen­tőségét csak az utolsó évftihpn mnnHia ki ill. 'TTángsülyöZzaT'A Gáft£ts;~tünet,-J s£örü7l^rüTő"lsÓ oldalalliTyTnezőpontból közelíti meg a gyász problémáját. Ezt ^»«^előzően r 'g_úgy véli, hogy a ..szeparációra adott afíek±ívreakció....a fájda­lom es agyász, Itenr-TTccfig szorongás” £~ffáttá?r,'~fünet, ¡¡¿üryngás^EafC'már kímon dja; hogy- sztmjngást~vaTE ki a'Sz'gparáció. Végül azt a kérdést teszi fel, hogy mikor vezet a tárgyvesztés szorongáshoz és mikor gyászhoz? Azt feleli erre, hogy „a szorongás a tárgyvesztés veszélyére adott válasz, a fájdalom a tárgy aktuáTTFeTVgsrfcégérs^A-gvásypéHigannáka^feíadatnalTá'ÓjésTESg^iTDgv a7tárgymLlemolI^íHlC^EbEm"ákönyvei en freud olyan gyerekek reakcióit elemzí7akíkhek az anyjuk elutazott vagy meghalt. A szorongásról ezt úja: „Nem kétséges, hogy szorongásról van szó, de az arckifejezésekből, a sírásból úgy tűnik, hogy fájdalom is jelen van.” Ennek pedig az lehet az oka, hogy „még nem tudják megkülönböztetni a végleges elvesztést az időleges eltávolodástól.” Freudot tehát csak egy kis lépés választotta el annak a realizálásától, hogy ha a gyerek napokig, hetekig nem látja viszont az anyját, akkor a fájdalom intenzív­vé válik és elkerülhetetlenül gyász-állapot következik be. Ezt a fontos lépést azonban Freud nem tette meg, valójában soha nem ismerte fel a szomorúság igazi mélységét kisgyerekkorban, sem pedig a patogén hatását.

Bernfeld volt az első, aki (közvetlen megfigyelések alapján) igazi jelentősé­get tulajdonított a kisgyerekkori gyásznak. O azonban az anyamelltől való flsztas ftimAnyphAn idtto annoi,- lÉ cgét,. Valószínű lög azért túlozta eí az elvá­

lasztás szerepét, mert 12 hónaposill. annál fiatalabb gyerekekről készítette följegyzéseit. Másrészt nem vette figyelembe azt a hosszú időt, amíg a gyerek - a szopáson túl is - inztenzíven kötődik anyjához.

Melanie Klein nézete ehhez egészen hasonló. Az anva-gverek kapcsolat dinamikájában az oralitást tartja elsődlegesnek, így alargyv es zTeiTél mén véljen ázlinyamell elvgijZlébél: A r s aprrkfrnn az anyamellet az anyá-

"vaT^SiiaáaMtja^KntiTőgy az"eTválasZtá^rtegőptímálisabb esetben fél éves korra esik, ezért atfy ász és a szomorúság jelenségében az első hónapokat tartja kriti­kusnak Ez az elgondolása elsoáorball ö R B ttO lttÍK A l ald| r ir A j. e lbűtrEgy 6 éves kislány kényszerneurózisa címmel publikálta, 1924-ben. A másik kettő A

118

gyermek analízis pszichológiai elvei című 1926-ban publikált tanulmányban ta­lálható, ill. ennek egy későbbi változatában, melynek címe: Gyerekek pszichoa­nalízise,, 1932. Az első eset egy Erna nevű kislányról szól, aki álmatlanságban szenvedett, félt a betörőktől, kényszeresen szopta az ujját, maszturbált, néha depresszív volt. Az analitikus órákon kiderült, hogy túlságosan ragaszkodott anyjához, emögött azonban ellenségesség húzodott. Emiatt nagyon félt a szülei­től, különösen az anyjától, M. Kleint idézve ez egy „szokatlanul nyilvánvaló projekciós mechanizmuson alapult”. M. Klein a tüneteket Erna orál- és anál- szadizmusával hozta összefüggésbe, ezt pedig az anyamelltől való elválasztás­kor átélt frusztrációra vezette vissza.

Bowlby valószínűleg jól ismeri Erna esetét és úgy véli, hogy egyáltalán nem nyilvánvaló M. Klein következtetése. Ugyanez a problémája a másik két M. Klein esettel is. Mind a kettőben az abnormálisán erős oral-szadizmusra, az elválasztásra hivatkozik M. Klein. Trade történetéből Bowlby egy álmot ismer­tet, amit a 3 és fél éves kislány mesélt M. Klemnek: az álomban Trade anyjával Olaszországban volt (az álmot megelőző hetekben valóban ott nyaraltak), és nem hozott neki a pincér málnaszörpöt, mert elfogyott. M. Klein az álmot úgy interpretálja, hogy Trade még mindig szenved az anyamelltől való elválasztás miatt. Bowlby ezt a következtetést sem tartja meggyőzőnek.

A harmadik történet Ritáról szól. Rita anyja súlyos kényszerneurotikus volt M. Klein tehát konstitucionális tényezők szerepét tartja fontosnak. M. Klein gondolkodásában az oralitással kapcsolatos tünetek magával az orális kapcsolattal függnek össze. Ma már - mondja Bowlby 1959-ben - nyilvánvaló, hogy az orális megnyilvánulások, mint pl. ujjszopás, mohóság nem egyszerűen az elválasztáskor átélt frusztrációnak a következményei, hanemaz anyai szgre- tét.~Kiany~á7iak7~ZS~anya-gyerek kapcsolat sérülése autoeroíízmüshoz^ezethet. Bowlby néz~c;tg~szcrmt ha az elválasztás idejen az anya addig pozitív attitúdje nem változik, és az el vála ^ ^ r > r p? nnmagaban m^'rík n7.bat.Komőlysérülést a gyerekben.

Vannak esetek, amikor nem lehet az orális kapcsolat frusztrációját elkülöní­teni a nem orális természetű kapcsolatot ért frusztrációtól. Kluckhohn, (1947), Albino, Thompson (1956) és mások gyerekeknél megfigyelték, hogy a szopási idő­szak gyakran 2-3 évig is eltart. Az elválasztás többnyire összefügg kistestvér születésével vagy az anya elutazásával. Ilyenkor a gyerekeknél kétségbeesés, ag­resszív megnyilvánulások, depresszió figyelhető meg, de kérdés, hogy ez minek tulajdonítható: az orális kapcsolat sérülésének, vagy az egyéb körülményeknek,

Radóegy _1928:as laaulaiá£i 'ábaft-ktf^tiT-hogy-a-^er£^ szertetipénve első­sorban az orális igényeire vezethető vissza, így a szoptatás salkapcs^lato^élrné- nyéknek ¿'öílto~szerepTTTTvnr> a későbbi szi málviségr n Wrnnrrnr fplfn.gása ettőTcsak kissé tér el. Annyiban, hogy a szoptatás fogahnáfföterjSsztí arra az "égés7. goílclozasí eljarasra imothermg technique). amelyben a gyerek 9 és 18 Kőna- jros Kora' között részesül. Úgy véli, hogy a gyász KedvezoTamefifete szSiftpoQjjábpl*nagyui) iia jy jelentősége vTtn a fukuzaüjsaii történő ctvúlurrrtáinok:------------* 'Faírbairn egyetért M. illem es WlluncoLl írezetevel. A gyerek függőségét az _ orális függőséggel azonosítja, afeilőrlés qypmpontiából leginkább kritikus időszak­nak az első életévet tartj^Egyes kóros megnyiívanuláSökat „a korai esa^résőfebi ^mliHftgisban-átélirésémenyek... regresszív újra-aktiválódására” vezet vissza.

119

Az analitikusok másik tábora - A. Freud, D. Burlingham és SpitzjEelis- mertgr'faoy / .-ariy?r-i4TC5ztését-.ri,fvcTek~T^gz^árgv~^eszteseként~élj át. Bowlby szerint a primer nárcizmus elmélete összeegyeztethetetlen az általuí megfigyelt jelenségekkel.

A. FreueLés-Dorathy Eurlinaharn a háború idején történt megfigyeléseikből vonták le azt a következtetést, hogy bár nem kételkednek a kisgyerekkori szo­morúság mélységében - nem hiszik, hogy az 1-2 éveseknél néhány napnál tovább tarthat. UgyanakkőF~a~ráFgy'Rapcso 1 átok kialakulásának zavarát nem

"■"Kozzák összéfüggésbe a csecsemő- vagy kisgyerekkorban előfordult gyászfolya­matokkal. Véleményük szerint 2 évnél fiatalabb gyerek a szó szoros értelmében vett gvászOlasra még np.m képes, ugyanis ilyenkor meg nem alakult. Iri-g-vnln- sagvizsgálat. Az anya elvesztésére adott reakcióját tehát az öröm-elv (öröm-kín elv) vezérli, ami pe< íg sót al egyszerú5K~~Eppen ezert „...a ] ísgyere hamaro­san léífordulaFan^enüeícétölgondőlatban”... ha az anya elhagyja „... és, bár kezdetben önkéntelenül (nem szívesen), de elfogadja a felkínált vigaszt” - id. A. Freud - D. Burlingham-től. Bowlby legfőbb éllenvetése ezzel szemben az, hogy már a legkorábbi hónapokban is, a tapasztalat-szerzés útján megindul az ösz- tgn-én követeléseinek szabályozása, erre utal Piaget elmélete, a perceptuális és kognitív fejlődéssel kapcsolatban.

A. Freud pedig azt állítja, hogy az anya hiánya a gyerek számára a testi szükségletek kielégületlenségét jelenti. így a karakter-torzulásokat arra vezeti vissza, hogy a nárcisztikus libidó nem tud tárgy-libidóvá alakulni, (szemben tehát M. Kleinnel, Bowlbyval, akik szerint a kóros karakterelváltozás a hiányo­san kielégített tárgy-libidóval függ össze.) Spitz az Anaklitikus depresszió c. munkájában bemutatott jelenséget depressziónak tulajdonítja és nem gyásznak, mivel „a tünet progresszív és irreverzibilis.” Ez a felfogás azt az előfeltevést tartalmazza, hogy a gyász valamilyen én-elhatároló folyamat (Self limiting); ha nincs mód én-elhatárolásra, akkor válik a tünet irreverzibilissé. Nem kétséges Spitz megfigyeléseiből, hogy 6 hónapnál korábban nem jelentkeznek gyász-reak­ciók. Egy 1953-as tanulmányában már Spitz is elfogadja, hogy az anya elveszté­se „progresszív gyász-reakcióval” jár, de csak akkor, ha nincs megfelelő személy, aki az anyát pótolja.

. Spitz ugvanakkor-felállított egy hipotézist az általa kórosnak nevezett _ jelenség magyarázatára. Ez a feltevés lérívp.p-php.n a fremii Tnp.lankólia-eTnTffTptre

vezétfetg~Tt5SzC~Ténvege7 nogy a z ap"rpss?in a? ¿n felé fordul. Hogy~mílyen* rm5ám;^TS~vbnaní(^an Spitznek Vét glkápzalésa van A? egyik elképzelés

szerint a mozgáskorlátozás miatt (pl. mert kórházban rácsos ágyban létezik -~gtET77t márpedig a mozgás egyik fontos feladata áppan -i? aprpgsyiv r|i-jye leveze-

tése. (Ugyanezzel a mechanizmussal magyarázták a melankólia keletkezesét, a **különbség annyi, hogy melankólia esetén a szuperego fordította az agresszív

drive-ot az ego felé, míg a motoros aktivitás gátlásakor szuperego nélkül is befelé fordul az agresszió.) A másik elképzelés (a depresszió keletkezéséről) az, hogy a gverek agresszív rl rí v s pcmrá¡jiu. 1 _LLküi'la az elveszett tárgyat visszasze-

fcrezm. ~ —iBowlby két szempontból vitatkozik az elmondottakkal (Spitzcel, a befe-

lé-fordult agresszió kérdésben). Egyrészt nem tartja valószínűnek, hogy ép­pen a rácsos ágy - mozgáskorlátozottság miatt kerülne a gyerek kétségbeesés

120

állapotába — semmilyen ehhez hasonló környezeti feltételt nem tart elegendő­nek a gyász keletkezéséhez. Másrészt ő nem tapasztalta, hogy 1 évnél idő­sebb gyerekek olyan „gyanúsan kevéssé” lennének agresszivek. Egy évnél fia­talabbaknál egyetért ebben.

Feleslegesnek tartja tehát az agresszió szerepét összekapcsolni - vagy felcserélni — a legfontosabb kapcsolat sérülésével. Spitz valószínűleg alábe­csüli a fájdalmat, amely normál gyász esetén is jelentkezik, (megjegyzi Bowlby, hogy Freud nem követte el ezt a hibát: „...csak azért nem tűnik szá­munkra ez az attitűd patológiásnak, mert olyan jól meg tudjuk magyaráz­ni...” (id. 1917-es művéből).

Bowlby véleménye valójában az, hogy „egyrészt meg tudjuk magyarázni, másrészt mégsem tűnik patológiásnak önmagában, csak patológiás tünetekhez vezethet”. (Spitz megfigyeléseire hivatkozik itt.)

(Két analitikus egyetért Spitzcel abban, hogy az általa leírt eset nem szomorúság, mert kedvezőtlen kimenetű - ez a kettő Rochlin és Winnicott. Ők ketten ugyan más folyamatokra vezetik vissza a gyermeki szomorúságot, Roch­lin a primer nárcizmus sérülésére, Winnicott a primer tárgykapcsolat sérülésé­re.)

A primer nárcizmus mQ(jy,,rá7:7a a melanknliát Abrakom(RövuT tanulmány a libidófejlődésről, 1924), azonban nem kapcsolja össze a gyász és szomorúság jelenségekkel.

Az ismertetett irodalmi adatok tehát azt mutatják, hogy a legtöbb analiti­kus a gvefmélcRÖri sZóriWÜság és jelenséget Igen lényegesnelTtartja aVftsffiKi sgftmftlyispjj nlnkuliín nrrmpontjnhól. annak ellenére, hogy.bizpnyos kér­désekben még mü is snk pIlpntmnnHá«; van-k.öjrtiüf

Végkövetkeztetés: Bowlby tanulmányának kettős cé\ja van. Egyrészt rá akar mutatni a kisgyermekkori gyász és szomorúság realitására már csecsemőkorban is (6 hónap után). Ebből a szempontból Bowlby Freudnak azt a gondolatát igyeke­zett kiterjeszteni, melyet a Gátlás, tünet, szorongás utolsó oldalain fejt ki.

Másrészt azt az általánosan elterjedt nézetet akarja megkérdőjelezni, amely szerint a tárgy-kapcsolat kialakításának képessége szorosan összefügg az anyamelltől való elválasztással. A tények nem igazolják ezt a feltevést, ami persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem fontos. Nem kell tehát az elválasz­tás szerepét elhanyagolni, de nem szabad, hogy elhomályosítsa sokkal fontosabb élmények szerepét - t.i. az anya-gyermek kapcsolat sérülésének élményét. Minthogy a felmerült kérdések nagyrészt megfigyelésekből származnak, így a korrektség azt kívánja, hogy a következtetéseket további megfigyelésekkel elle­nőrizzük. Ugyanakkor számos olyan elméleti kérdés merül fel, ami a pszichopa- tológiában már régóta központi probléma. Pl: Milyen folyamatok alkotják a gyászt, hogy változnak ezek a folyamatok attól függően, hogy mely életkorban éri a személyt? Mi a feltétele annak, hogy a gyászt patológiásnak nevezzük? Milyen körülmények befolyásolják a tárgyvesztésre adott válasz formáját és lefolyását? Miféle személyiség-torzuláshoz, pszichiátriai tünetekhez vezethet?

1975. november

121

IRODALOMJEGYZÉK

Bowlby, J.: Grief and Mourning in Infancy and Early Childhood. - Psycho- an. Study of the Child. XV. k. 1960.

122

Szeparációs szorongás II. Szomorúság és gyász kisgyermekkorban

(Barta Anna)

Három szerző: Anna Freud, Max Schur és René A Spitz tanulmányát közli a „The Psychoanalytác Study of the Child” XV. száma (megjelent 1960-ban). Mindhá­rom tanulmány azonos címet visel: „Discussion of Dr. John Bowlby’s Paper”.

írásaikban bírálják Bowlby elméletalkotó törekvéseit, írnak a szakkifeje­zések eltérő módon való használatából eredő félreértésekről, s közlik saját meg­figyeléseiket, illetve elméleti megkülönböztetéseiket - így pl. Max Schur az anya-gyerek kapcsolat alakulásáról, valamint az orális szak jelentőségéről a személyiségfejlődésében.

Anna Freud írása első részében az elméleti megközelítésben mutatkozó különbségekről ír:

Bowlby veleszületett ösztönt feltételez, mely a gyermeket anyjához köti, s a gygrmek viselkiSegTjtrdabél-a-kapcsolatbntrfflétve a kapcsolat korai szétszakí­tásából származtatva magyarázza. Anna Freud az analitikus számára nem tart- jaTjárh_atü útnak a Bow ib V"ákafrTT»sL>kozrfte;st— mint mondja -fneta feíelnEaeg áz analitikus gondolkodás követelményeinek, a pszichoanalitikus nem tud fog­lalkozni az ösztönnel önmagában, csak annak mentális reprezentációival. Ha­sonlóan: az analitikus nem tud foglalkozni azzal, mi történik a külvilágban, hanem azzal, ami a lelki életben regisztrálódig

Anna Freud az elméleti félreértéseket két pontban élezi ki:1.) Az anya-kötődés és az örömelv kérdése:Bowlby elsődleges és másodlagos drive-ról beszél, s kritizálja az analitiku­

sokat, hogy ők az örömszerzést tekintik elsődlegesnek, míg az anya-kapcsolatot másodlagosnak - holott fordítottnak kellene lennie a sorrendnek.

Anna Freud ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy egyetért Bowlbyval ab­ban, hogy a gyermek anyjához való kötődése elsődlegesen biológiai szükséglet­ből származik és életbenmaradását biztosítja, de nem ért egyet Bowlby rangso­rolásával. Ugyanis az örömelv nem ösztönreprezentáció sem elsődlegesen, sem másodlagosan. A metapszichológiai elképzelés szerint egy elv, mely vezeti a mentális aktivitást az éretlen és elégtelenül szerveződött személyiségnél. Átöleli a mentális folyamatokat, s az anya-gyerek kapcsolatot is irányítja. Nem lehet az anya-gyerek kapcsolatot és az örömelvet rangsorolni, valamelyiknek is elsőbbsé­get biztosítani, mintha mindkettő hasonló mentális jelenség lenne.

Anna Freud így zárja le ezt a kérdést: A biológiai kötődés eredményezi a viselkedés fontos~patternjei£7melye!Ta~gön3ozas~aItal aktiválúdn dkrEzzél pár­huzamosan hat a veiészúletett keszenlet a libidóval való személy-kótödésré -

T~a2zal a személlyel valósul meg a kötőflés. aki irondostcodík a 5 5 *53; szűks&de- teinek kielégítéséről, a kellemes tapasztalatokról.

~2j A másik kiélezett pont &z infantilis narcizmus kérdése:Bowlby kétli, hogy e korai életkorban nárcizmus létezik - úgy látja, hogy a

gyermek teljesen anyjához kötött. Ez a félreértés a terminusok használatának

különbözőségéből ered, mondja Anna Freud. Bowlby a gyermek önelégült, a külvilágtól elforduló viselkedését íija le nárcizmusnák - utalva rá, hogy ez gyermeknél nem adekvát viselkedés. Ez így van, de a metapszichológiai elkép­zelés nem viselkedésként értelmezi a nárcizmust, hanem a libidó-eloszlás korai fázisaként. Ebben a fázisban a feltevés szerint libidinális egyensúly áll fenn, hasonló egyensúly, mint az intrauterin életben. A gyermek magában képtelen fenntartani ezt az állapotot. A fenntartás az anya jelenlététől, gondozásától függ, aki az első tárgy a világból. (Ebben a szakaszban nincs a tárggyal kapcso­latban libidinális változás).

Klinikai oldalról az elszakadás után leírt három fázis kérdéséhez hozzá­szólva Anna Freud nem tartja helyesnek a „denial” -tagadás- kifejezést. Nem tagad a gyermek, inkább úgy tekinthető ez a szák, mint a megnyilvánuló gyász­reakció hiánya. Ez az analitikus felfogás szerint védekező mechanizmusként érthető - védekezés a külső realitás (anya hiánya) felismerése ellen vagy véde­kezés a gyász elviselhetetlen érzése ellen. Mindenesetre az első két szakaszban látható a gyermek törekvése, hogy fenntartsa a libidinális kapcsolatot a hiányzó tárggyal. A harmadik szakasz dinamikus, analitikus felfogása szerint azt jelen­ti, hogy a kötődés nincs megtagadva, csak aktuálisan visszavonta libidóját a tárgytól a gyerek. A libidó visszavonása a viselkedés oka, ezért látja helyesebb­nek Anna Freud, ha a tagadás helyett a visszavonás fogalmát használjuk.

A gyászreakció időtartamáról:Anna Freud nem fogadja el Bowlby állítását, hogy a gyermek és a felnőtt

gyá&zreákcíója azonosTEár a megfigyelésekben azonosnak látszan az alanfu- ^Hsatrképez ő' föTya rTiTrlTn éitt ázon o s.

**--- Az aiUll ilTküs elmélet szerint a felnőtt gyászreakciója a személy erőfeszíté­se, hogy a külvilág tényeit (a kötődés tárgyának elvesztését) elfogadja; lelki életében bizonyos változások jönnek létre. (Visszavonja libidóját az elvesztett tárgytól, azonosul az elvesztett tárggyal). Ezek a folyamatok olyan mentális kapacitásokat feltételeznek, melyek bizonyos, hogy éretlen személyiségnél még hiányoznak: valóságvizsgálat, realitáselv, az ösztön-én tendenciák feletti részle­ges én-kontroll. 1

Míg a mentális érettség nem megfelelő, míg a tárgyállandóságot nem érte el a*gyérmeTTa~íiBidófejlődésEen ~add g a vesztésre adott reakcióit az öröm-kín ~éTv~ számtalan ~pirimitiv es''diféH~p~arancsa vezeti. Anna Freud megftgvefegg. Kogy~Eisgyermekeknél a gyászreakció néhány órától hónapokig terjedhet, míg a

gyászreakci01 a általában egy év. A kisgyermekkori gyászreakciók élKüzó- Tfásá pgEölögias“esetben közelíthet 5~telnó'ttéhez. —" "' Befolyásolja az időszaEclThTJgy vtni-e pötló-tárgy, milyen idős a gyermek, mily«rszrn£ueR'TáV^y^ápiC^a’talrs~tmlyén ffe.ll ttaégu volt az eme a szeKfrátro előtt. A targyallandósag kialakulásához legközelebb érve a gyermek gyászreak- rtöjanák elhúzódása mindjobban közelít a felnőttekéhez.

Anna Freud felveti, hogy vizsgálni kellene, mennyi idő szükséges a gyermeknek ahhoz, hogy egy tárgykapcsolat megszűnésé után másikat ala­kítson ki. Felveti, hogy a megfigyelt esetekben a gyermekek nemcsak anyjuk­tól, hanem egész családjuktól el voltak szakítva. Nem vizsgálták eddig, hogy

124

ha az anya elhagyja a családot, s a gyermek a családban marad - hogyan módosul a gyászreakció.

Végül a szeparációt követő patológiás változásokat csoportosítja Anna Freud.a) pszichoszomatikus zavarok (alvás^evés-, légzőszervig) "■b) "regresszió az ösztönfeilődésben (primitív maffffesztációk: kapaszkodás, r~^arnökr viselkedés, autoerotlküS tendenciák, éretlenebb agresszív vi­

selkedés, libidó - agresszió fúziója...)c) regresszió az énfejlődésben (beszéd, kontroll, adaptáció)d) a libído^megosztás felborulása: (saját testét szállja meg - hipochondria,

pszichösiömatiküs tünetek, self image, autisztikussá válik)! 'Max Schur B lfcgnnguM) lianpaőlyt pb-fatit nnnscHct'dés természetének

tárgyalására helyezi: veleszületett vagy tanult reakciókról beszélhetünk-e?Bowlby az IRS (inger-reakció séma) válaszokat veleszületetteknek, primer

válaszoknak tartja, melyek struktúrálódásában a tanulásnak kevesebb, az érés­nek több szerepet tulajdonít.

Schur utal az etológusok és biopszichológusok vitáira e tárgyban és helyte­leníti Bowlby merev ragaszkodását ahhoz az állításhoz, hogy az IRS válaszok veleszületettek, - hiszen még az etológusok (Tinbergen, Lorenz) is módosították elképzeléseiket és az ösztön-viselkedés kialakulásánál a veleszületett és tanult válaszok „kéz a kézben” együttes fejlődéséről beszélnek.

Sehur a következő formát ajánlja az ösztön-viselkedés magyarázatára:Minden egyed rendelkezik egy veleszületett struktúrával - mely a percep-

tív és végrehajtó apparátusok egy specifikus együttesét tartalmazza -, a vele­született hajlam teszi lehetővé, hogy kialakítsa a szükségletek specifikus össze­tételét, s teszi alkalmassá az egyedet növekedésre, érésre és a tanulás speciális fajtáira. Az érés, fejlődés és a környezet hatására alakítja ki bármelyik fenotipus a drive-ok faj-specifikus együttesét (embernél kívánságokat is) és azt az ösztön-vi­selkedést, mely garantálja az egyed és a faj túlélését. A fejlődés során a környe­zettel való interakció egyre fontosabb tényező az ösztön-viselkedés kialakulásá­ban - míg alacsonyabbrendű állatok viselkedése tanulással kevésbé befolyásol­ható, a magasabbrendűeké egyre inkább a környezet függvénye.

Bowlby ezt nem vette figyelembe - pedig a tanulás, a környezet szerepére több szerző felhívja a figyelmet, így pl. Schneirla kismacskák anyjukkal való kap­csolatát vizsgálva a tanulásnak tulajdonít fontos szerepet (Schneirla bioszociális- kapcsolatnák nevezi ezt a kötődést). Freud az ösztön-késztetést a biofiziológiai tör­ténések pszichológiai történésekké alakulásával magyarázza. ...„az ösztönkészte­tések az organizmus belsejéből eredő stimulusok pszichikai megfelelői”... Az embe­ri kívánságok, vágyak kialakulásában - mint azt az Álomfejtésben is láthatjuk - az emléknyomok a környezeti tényezők fontosságára derítenek fényt.

A környezettel való interakció során alakul ki egy iól szervezett én-strúk- túra^r;r~Tiz~áfÍRrrtájd2rszer*ve:-Bowfey- easel-a^olyamattal sem foglalkozik^ az én-pszichológiát mellőzi, és ösztönölnék tekint olvan strukturakatT melvekgtTT jíszichoanalitikus elmélet a fejlődés eredmeniyének tárC " ~ ~~----Bowlby á2t"Sltíga7lfggya'pszK:hoanalitikuooln-kűlönbséget tesznek elsődle­

ges és másodlagos drive között, de ez nem igaz.Schur leszögezi, mit állítanak a pszichoanalitikusok:

125

- a gyermek ösztön-késztetésekkel születik, melyek vágyakként jelent­keznek,

- az ösztön-késztetések tárgykeresőek,- a gyermek egyfajta hajlammal születik, mely képessé teszi, hogy tárgy­

kapcsolatot alakítson ki anyjával. Ehhez egy átlagos szükségletkielégítő környezet fontos.

A pszichoanalitikus elmélet szerint tehát az anya-gyermek kapcsolat hosszú fejlődés eredménye, melyben a fiziológiai és pszichológiai szintek inter­akciójának folyamata követhető. Ezzel szemben Bowlby elképzelésében pre-eg- zisztenciális ösztön-késztetés létezik (a „tie” -kötés- jelen van már születéskor) és csak kevés tanulás szükséges az anya-gyermek kapcsolat kialakulásához.

írásának további részében Schur az oralitás, a szeparációs szorongás és a depresszió kérdéséhez szól hozzá.

Az oralitás tárgyalásánál Bowlby csökkenteni igyekszik az orális szak jelentőségét, így szembekerül az analitikus tapasztalatokkal és a direkt megfi­gyelésekkel: hospitalizmus, stimulus-megvonásos pszichózis, Freud utalása az éhezés veszélyére kisgyermekkorban, valamint Schneirla tapasztalatával, aki azt látta, hogy az etetés adja a funkcionális centrumot a kismacskák szocializá- lódásához.

Felhívja Schur a figyelmet arra, hogy milyen nagyjelentőségű a személyi­ségfejlődésben az orális szák:

- az örömelv alapja az első emlékképekhez tartozó feszültségállapotok, illetve ezek csökkenésének élménye - a másodlagos processzusok, s a valóságelv alapja a késleltetés élménye.

- a külső és belső megélésének alapja (HofFer) ebben a szakban különül el.- a gyermeki szexualitás felismerésével a pszichoszexuális fejlődés egyik

fázisát reprezentálja.A szeparációs szorongás kérdésében Bowlby azt állítja, hogy a primer

félelem oka, ha az ösztön-válasz-szisztéma nincs kielégítve, képtelen befeje­zést nyerni. Bowlby a kapaszkodás és követés szerepét emeli ki és negálja a fiziológiai szükségletek kielégítésének a fontosságát. Állatmegfigyelésekre hi­vatkozik, ahol az élet első pillanataiban az állat azért eszik, hogy szopjon. Bowlby szerint tehát a gyerek azért eszik, mert szopnia kell, azért, alakul ki anyjával való kapcsolata, mert követnie kell, kapaszkodnia kell, hozzá kell menekülnie - s ha ezek a válaszok nem fejeződnek be, akkor szeparációs szo­rongás alakul ki.

Schur úgy véli, hogy Bowlby értelmezésében az ok és a következmény felcserélődik.

A depresszió és gyászállapotok fejezetben Schur a pszichoszomatikus kom­ponensek szerepét emeli ki; pszichoszomatikus rendellenesség az énfejlődés előtt is előfordul a félelem és a depresszió vonatkozásában egyaránt, mivel mindkettő előfutára pszichoszomatikus történés.

- a gyerek számára az anya minden táplálék („nutriments”, Piaget szó- használatával) a legkoraibb életkorban,

- az anya hiánya hevessé, vaddá teszi a gyermeket, Spitz úgy nevezi ezt a szakaszt Selye után, hogy a stressz-reakciók exhausztív fázisa.

126

Nem hanyagolható el a gyermek félelmének, depressziójának magyaráza­tánál a fiziológiai történések szerepe. Ezen kívül depresszív állapotokban a hormonok serkentődésére illetve gátlására is gondolnunk kell.

René Spitz az indulati viselkedések megfigyelésében, megítélésében han­goztat Bowlbytól eltérő véleményt:

Az ellenséges viselkedést az anya visszatérése után nem tapasztalta (egy évnél fiatalabb gyermeknél). Ennek az életkorbeli különbség lehet az oka (Bowlby 18 hónaposnál idősebb gyerekeket figyelt meg, Spitz 12 hó alattiakat).

fiowlby elutasítja, hogy a gyermek önmaga ellen fordítja agresszióját, ami­kor képtelen azt a külvilág ellen fordítani. (Schaffer és Callender megfigyelései­re hivatkozik.) Spitz felhívja a figyelmet, hogy e két szerző más körülmények között.végezte megfigyeléseit, mint ő - egyrészt nem volt teljes a megvonás (a gyermekeket naponta látogatták), másrészt a leghosszabb megvonás nyolc hét volt, de volt csupán négyhetes is köztük.

Itt kitér Spitz az időtartam kérdésére. Azt tartja, hogy a három hónap utáni megvonásnak végzetes következményei lehetnek. A 3-5 hó közti megvo­nást reverzibilisnek tartja, de az ennél hosszabbnál kétségei vannak.

Fontosnak tartja hangsúlyozni a protest jelenségekkel kapcsolatban azt, hogy a heves agresszív viselkedés gyógyítóbb, mint azok elfojtása, ezért fontos, hogy a gyermeknek módja legyen agresszív megnyilvánulásokra. Kiemeli a mo­toros cselekedetek lehetőségének fontosságát, s felhívja a figyelmet, hogy az ágybafektetés ezeket a reakciókat nagymértékben gátolja.

Bowlby megközelítését kritizálva felemlíti Spitz, hogy a megfigyelt jelensé­gek leírása nem elég a pszichoanalitikus elméletalkotáshoz. Figyelembe kell venni az ösztön-én, én, felettes én állapotát és a dinamikai nézőpontot.

Bowlbynál mindezek hiányoznak - nem foglalkozik a libidó és agresszió eloszlásával sem. Amikor dinamikáról beszél, az ellenségesség, gyűlölet, fájda­lom, szeretet - Bowlby értelmezésében - viselkedés, így leírása behavioriszti- kus; pszichoanalitikus interpretálásra nem alkalmas.

1975. november

127

IRODALOMJEGYZÉK

Freud, Anna.:

Schur, Max.:

René Spitz:

Discussion of Dr. John Bowlby’s Paper. Studi of the Child. XV. kötet. 1960. Discussion of Dr. John Bowlby’s Paper. Studi of the Child. XV. kötet. 1960. Discussion of Dr. John Bowlby’s Paper. Study of the Child. XV. kötet. 1960.

The Psychoanalytic

The Psychoanalytic

The Psychoanalytic

128

Gyászreakciók a gyermekkorban(Vikár György)

Előadásom a gyermeki gyász irodalmát tárgyalja, amit az előadás második felében néhány saját megfigyeléssel és gondolattal egészítek ki. A szakiro­dalomból elsősorban Erna Furman A Child’s Parent dies. Studies in Childhood Bereavment című (Yale University Press) 197,4-ben'megjelent könyvére alapo­zok, amelyet Anna Freud a témakör legjelentősebb feldolgozásának tart. Emel­lett felhasználom Sigmund Freud: Trauer und Melancholie című 1915-ös tanul­mányát, Anna Freud és Dorothy Burlingham, Robertson James és Bowlby köz­leményeit, gyermekpszichiátriai tankönyvek néhány erre a témára vonatkozó adatát. A gyermeki gyász pszichológiai rendelésen ritka, de gyakorlatilag fontos problémát jelent, tehát önmagában is figyelmet érdemel. Teoretikus jelentősé­gét azonban főként abban látom, hogy a pszichotrauma, tünetképzés, traumafel­dolgozás viszonylag jól megragadható mintáját nyújtja. A nyomban felvetődő kérdést: a gyermek reakciója közeli hozzátartozó elvesztésére mennyiben hason­lítható más pszichotraumák hatásához és mennyiben különbözik tőlük, az elő­adás során többször is érinteni fogom.

Freud Gyász és melankólia című tanulmánya felnőtt betegek megfigyelé­sén alapul. Néhány fő gondolatát mégis ismertetem, mert ezek tovább élnek a szakirodalomban és a gyászmunka pszichoanalitikus teóriájának máig alapjai. Freud abból indul ki, hogy a melankólia fő tünetei, a fájdalmasan nyomott hangulat, a külvilág iránti érdeklődés csökkenése, a szeretőképesség elvesztése, mindenfajta aktivitás gátlása, az önvádlásokig és önleleplezésekig menő önleér­tékelés, amely a bűnösségi téveszmében pri el csúcspontját - az utolsó tünet kivételével a normál gyászban is megtalálhatók. Az egyiket mégis betegségnek tekintjük, a másikat egy fájdalmas esemény természetes következményének. Mi történik a gyász során? Elveszítettük azt, aki addig a libidó tárgya volt. A szeretett személyt - vagy valamit, ami a helyébe lépett: a hazát, a szabadságot, egy eszmét stb. A realitásérzék azt parancsolná, hogy a libidót vonjuk meg a nemlétezőtől és fordítsuk a létező világ felé. Erre azonban a gyászoló nem képes, libidója továbbra is kötve marad ahhoz, aki már nincs. Innen a fájdalmas hiány­érzet, a külvilág iránti érdeklődés kialvása, érzelmi rezonancia-készség és akti­vitás gátlása stb. A neurózistanban különben is tapasztaljuk, hogy a libidó nehezen hagyja el régi pozícióit. A gyász során egy ideig minden az objektre vonatkozó emlék túlmegszállása következik be, majd ezt követi a libidó vissza­vonása lépésről lépésre. Ez a gyászmunka. Mindez nagyon hasonló a melankóli- ához. Mégis van két lényeges különbség.

1. A melankóliás is úgy viselkedik, mint aki gyászol, de az elvesztett libidó-objekt gyakran nem tudatos.

2. Az önvádlások. És jellegzetes freudi fordulattal ezen a jól ismert tüne­ten át ragadja meg a kórkép lényegét. Ha odafigyelünk ezekre az önvádlásokra- írja - mindinkább úgy tűnik, ezek a vádak, amiket a beteg önmagára vonat­koztat, valójában egy másik személynek szólnak. Az elvesztett libidó objektnek

129

ugyanis, ákivel a beteg énje egy részével azonosul és ezt az ént az énjének egy másik része (később ezt felettes énnek nevezte) úgy gyötri, vádolja, leleplezi, mintha egy külső személy volna. A szeretett tárggyal való azonosulás azonban nárcisztikus tárgyválasztásnak felel meg, és mint mechanizmus, az orális szak­nak, a szeretett tárgy bekebelezési törekvésének. Az étkezés megtagadása sú­lyos melankóliás pszichózisban a törekvés elhárításával magyarázható (Abra- ham). A melankóliások olyan személyek, akik szeretetükben ambivalensek, tárgyválasztásukban nárcisztikusak és ezen prediszponáló faktorok talaján tárgyvesztés hatására nárcisztikus regresszióba kerülnek.

Freud fenntartja a lehetőséget, hogy megállapításai csak a depressziós betegek egy csoportjára érvényesek - más esetekről az a benyomása, hogy talán szomatikus eredetűek. Ugyanakkor - és számunkra most az a lényeges - hason­ló mechanizmusok a gyászmunka során is megjelenhetnek, de akkor patológiás gyászról beszélünk.

Freud nem foglalkozott a gyermekek gyászreakciójával. Ha azonban prob­lémánkat még általánosabban vetjük fel és azt nézzük, hogyan reagál a gyer­mek az elszakadás traumájára, Freud egyik apró, de alapvető megfigyelése legalábbis érinti tárgyunkat. A kisfiúra gondolok, aki a „túl az örömelven” című műben az ismétlési kényszer első példája lett. Amikor anyja elment hazulról, ez a nagyon jól nevelt gyerek sohasem sírt. Ellenben azt játszotta, hogy apró tárgyakat hajigáit el a szobában és közben egy „ó” hangot mondogatott, ami a másféléves gyermeknél a német „fórt” szót (el) helyettesítette. Freud tanúja volt a gyermek boldog örömének, amikor talált egy gombolyagot, amit úgy tudott a fóggöny mögé hajítva eltüntetni, hogy utána a kezében maradt fonál segítségé­vel vissza is ránthatta.

A gyermeki gyászreakciók sajátosságai csak a második világháborútól kezdve —a l i í > 1 pm fnVngyába. Anna Freud és Dorothy Burlinghamí935-tól kezdve közölték mfigfi gyűléseiket az anyjuktól e)váTaszLOLL.~tntezetben elhelyezett kistrvormekefe-réaelkeáónéról. Angliáról van szó, ahol a nagyvárosok

~gyBffiía[teit igyekeztek a biztonságosabb vidéken elhelyezni, hogy a bombázások traumájától megóvják őket, tehát szüleik többnyire éltek. Megállapítják, hogy a gyermek kezdeti heves affektív reakciója az elszakadásra hamarabb lezajlott,

’ mintáltalában a felnőtteké (néhány órától három hónanigTarrotti. feilftrfórefik elTéntmon da so sa n~ l a k n TT nunT'a családbanfieveíkedett gyermekeké. (Ez alighanem az intézetben uralkodó nagy mozgási• szabadságnak volt k öszonhető.) Viszont számos fontos területen, mint az emoci- onalitás, a beszédfejlődés, a tisztasági szokások elsajátítása, elmaradtak koruk ■átlagához Kepe stTSpitz 1945 től sorozatosan közölt vizsgálatai felhívtáka fi- Í*yelmet~arra, hogy az első életevekben az anya (vagy ¡Aliyáfpúllú személy) hiánya a gyermelfgielébeii UTityCTrsúlyuij szémelyi segkarosító hatású. Az első két életévbeín~az"anya elválasztására bekoveikezo súlyos allapotot - amely az objekt-konstancia kialakulásától, tehát kb. a hatodik hónaptól kezdve lép fel erre a traumára - „anaklitikus depressziónak” nevezte el, hogy megkülönböz­tesse a későbbi depressziótól, amelyben elvileg a felettes én reakciója elengedhe­tetlen. Robertson James és Joyce (1952-től) kórházba került gyermekeket figyel­tek meg és filmfelvételekkel illusztrált tanulmányaikban meggyőzően mutatták ki, hogy az anyától elszakadt gyermek kezdeti heves sírását követő megnyugvás

nem valódi, hanem pszichés veszélyt rejt magában, a kezdeti viharos reakció elmaradása pedig súlyos lelki sérülést fed fel. BowIbjUI959/60) ezekhez .^vizs­gálatokhoz kapcsolódvfr-MrgyaJja a gyermekielŰ^ászreaEaoítr^arőm fázist küTonifc~el Tá~tflt akozás, a kétségbeeses és a tagadás szafeáfe-A-gyá?zt az objektre ifeglVu o ösztönös kapcsolat trusztracióntrra^_fn[rin fpjLjjrureakciój ának is igazolásként etológiái megfigyelésekre hivatkozik. Csak uta- 'lok most arra, hogy az anyatol való SfezakS3assalrimakTitikú?71epresszióval, gyermeki gyászreakciókkal, hospitalizációval kapcsolatos második világháború alatti és utáni vizsgálatok szétfeszítették a pszichoanalitikus elmélet addigi kereteit és az elméletképzés reformjára késztettek. A freujü knnrp.pdnhfln az

mint, biológiai forrásból eredő libidinózuá^zuRségletek kielégí- *1ffiffjéíenik meg, a libidó egy resze csak teiló'Jéa fül V a Im^.dag'aaxmilizáíédtk-és v trk~tT?zIafrérzelnuT^ará-toc ombori ozöfegrf^stak-^Taítóereiévé. Az anya-gyer- meJTlüipcsolatra vonatkozó új észl^Éiaük a’ZfrnlSaínazirml

""íbleiiíűségt; ennél J^ibí^jnaga a kapcsolalT!T?>emh&j -ekm r)eüj^(%l£j^gowTby ÜTOl'iála jelzi a küszködést>ra«l «7 úi tónygTTvaggSk meré^ sojTha^volriánrival szakító küszködést. A mi helyzetünk könnyebb, mert a megkapaszkodási ösztön elmélete inkább lehetővé teszi, hogy hidat verjünk az ösztönös és tanult, a biológiailag motivált és értelmi szociális magatartás között.

Bowlby nézetei éles kritikát váltottak ki a korabeli analitikus iroda- lom^TTAnna FrffScTes rKéné SpTlv, szeiüére'veUk, liogy^égy etológiai^áücgtfr séTnátr^lkalma^~t>él^vesl:ól'~tiatávffs korú gvrrfStek^krR: nmcs~T e1<rntettel az életkori különbségekre,~a~ pszichés Ktru'Rtdrá^fejlef.ts^gi t'oKara (.például az én és a felettes en kialalüHasára), a hbidó-okonmmái a (náreisztikus és ob- jekt-libidó viszonya) stb. *---------

Azóta az elszakadási traumával, gyermeki gyásszal kapcsolatos irodalom tengernyire duzzadt. A kérdésnek különös hangsúlyt ad. hogy e^yes nszichiát.- riai vizsgálatok későbbi depressziósok kórelőzményében feltűnő nagy"számban (4t%HateÍtak az egyik h/ülűkuiai-iialálát (Brown Fr. D E ur^^nTtnd-üfríMhnbd Bereavment^Joumai ívient'.'CdéUiB 10¥í-2űá=277., 1961.) Guy és Gongé (1967) különösen a knrai-árvaság és a felnőttek reaktív depressziója közt_taiáLkap€So- latSTTVitatárgya a skizofrénia és "Korai itA-asag etiolomai kapcsolata (Berry H. BrnrsfteTd W. Í93Y., Uranvílle-Urosmann K. 195b., Watt, JN. í!7Nicholi, A. 1979). A pszichoszomatikus betegségek közül a colitis ulcerosánál találtak gyakori kor­relációt a^gvasszal (Lortfemaan- 4950.). Az irodalmi adatok mindenesetre megréng drfek olyárTfeltevést, hogy a fel rLnlfw áfeíQ 55EmeÍd~ gyásznak kesnfrfííjís ícbi- átrai megbetegeHeiekbenprediszponáló, esetleg patogenetikus szerepe lehet.‘ A“Katvanas évektől kezdve egy clevelandi analitikus Rütató"csoport a gyer­

meki gyászreakciók tanulmányozását választotta témájául. Erről a munkáról számol be Erna Furman A Child’s Parent Dies című könyvében. 15 éves kor alatt 23 gyereket vizsgáltak és kezeltek. 14 ezek közül heti ötszöri analízisben részesült, 2-6 évig. Kilencet a megmaradt szülőfél kezelte az analitikus irányí­tásával, aki hetente egyszer foglalkozott szülővel, gyermekkel. Ezeket a gyer­mekeket egy speciális óvodában is megfigyelték. Kizárólag olyan eseteket vettek az anyagba, ahol az egyik szülő halt meg. Hangsúlyozzák, hogy semmilyen más tárgyvesztés - máaAozzátartogé-halála^-váláa. elutazás~stb. figTfl hasonlítható

íesőbbi életkorban bekövetkező árvaságseni, "inerL "S_s&rd'CTlo'v á gy

felnőtt kapcsolatok hálózatában él és soha többet semmilyen objekt kapcsolat -Tiem jelentheti sZcUiiárangfranazt. amir'Tusffl^rmgkkpTb^í~a sitülökrA koíiw

későbbi' fejezeteiben azonban elismerik,~TTogy más e 1 szaka3asi traurnák reakciói bizonyos hasonló vonásokat tartalmazhatnak, mint a gyermeki gyász. Elsősor­ban az analízisek anyagára építenek. Más pszichoterápiás megfigyelések is ta­nulságosak lehetnek, de nem nyújthatják azt a betekintést a lelki dinamikába, mint az analízis - íiják.

Erna Furman szisztematikusan bontja ki a könyv 9 egymásra épülő, de bizonyos fokig egybeeső tartalmú fejezetében a korai árvaság egész problémáját. A terápiás segítség lehetőségének izgalmas kérdéséből indul ki, ehhez kapcso­lódva tárgyalja a lelki szenvedés és gyász pszichológiáját, a gyászmunkát, a gyászreakciót befolyásoló sajátos körülményeket, a korai árvaság következmé­nyeit a személyiségfejlődésre, a depresszióval és apátiával kapcsolatos megfi­gyeléseket és az utolsó fejezetben összeveti saját eredményeit az eddigi iroda­lommal. Én most főként a II. és VI. fejezetet - a terápiás segítség módját és a gyermeki és a felnőtt gyász közötti különbség tárgyalását ismertetem, a többi fejezet fontos mondanivalóira ezekkel kapcsolatban utalok.

Pácienseikkel folytatott munkájuk során szembe kellett nézniük a fáj­dalmas ténnyel: mennyire tehetetlen az ember egy szeretett személy halála esetén. Tudomásul kell vennünk ilyenkor saját segítőképességünk határait. Már az is visszásnak tűnhet, hogy egy ilyen esetben egyáltalán módszerekről beszélünk. Bizonyos, hogy segítségünk csak akkor lehet eredményes, ha az elárvult gyermek érzéseinek és helyzetének teljes akceptálásából és tisztele­téből indulunk ki. Azt is tudnunk kell, hogy minden eset egyedi, mástól kü­lönböző variánsokat tartalmaz.

Egy kisgyermek, aki anyját vagy apját elvesztette, a!?t egy olyan semmihez sem hasőTTÍÍíhato pszíclTésTerFTelés erte, ami tov 3i~&zeiaélyiségfejlódásét ve- szélyezteti. Ez a veszelyTtkerülhetoTKa az~eTvesztett szülőt a lehető legrneTygff béA meg tudla gyászolni. Három feladat áll előttünk: erősítenünk keTl a?rflfáLag érőket, amelyek ~5~gyermeket a gyászmunkára kécgsffik. segítenünk a halállal Itawetrl-al^s^EgTtgneseirés érzések felcföígozasafés támogatnunk, hogy a terhelgs

őzben én-funkciót fenn tudja tartani] “ "—■— ---------- ----------------~~Mmél érettebb és TéTkiÍeg>gésgségesebb-a-gvermekr annál tnhh a remé­

nye ,~Kőgy a s z e'm ely 1 segitárő sód ás a né 1 küléli át a szülő halálát. Azt találták, hogy aÜieKézségelr'egV XÉSZEUflyán r^om^Knnt^pj.lőrinm'pTTrt-rfÓTnaBaóL.faif 'fl amelyek már a tragikus esemény olntt mogVoTHnHtolr Minden személyiség faktornak jelentősége lehet — ezeknek azonban valamiféle lajstromát felállí­tani, faktoranalitikusan elemezni ez idő szerint nem áll módunkban. Néhány aspektust tudunk csak kiemelni. Azt találták, hogy a yvermp.k jnhhan megér- ti a szülő halálát, ha már előzőlgg^vőlF valamilyen fogalma a halálról. Min-

~dun gyurmák tftlülkonik a liulill tlnygvel, legalábbis bogarak, kis~ állatok pusztulásával. Már a két éves gyermeknél megtalálhatjuk a konkrét halál­képzet kezdetét, ha a felnőttek segítenek neki ilyen élményei feldolgozásá­ban. Szinte minden gyermek találkozik a tágabb környezetéhez tartozó fel­nőttek halálával is. A halál tényének megértése minden gyászmunka előfelté­tele. Megfigyelésük szerint a halál vallási vagy filozófiai felfogásának közlése a kisgyermekeket csak megrémíti és megzavarja, ugyanis olyan absztrakt

132

gondolkodásra való képességet tételez fel náluk, ami még nem fejlődhetett ki. A latencia-korban a gyermek képes már arra, hogy elvont vallásos képzetek­kel egészítse ki a konkrét élményszerű megértést, de nem pótolja azt. Minél szorosabb volt a gyermek viszonya a meghalt személyhez, annál nagyobb" satrksiége vajTraTTüT sáLul elkülönítse magát. mcsTnielott ifttgflekLuáli-" 9arr~fe]doTgÖzEatná a történteket. Közeli hozzátarTftztí'iTaláíá esetén minden-

akinek Tn~gg~KéH küzdenie Ivarját halálfélelmével, megbizonyosodnia arról, hogy a halott sorsa nem az övé. Ez a szüleihez kötött, önálló létét még teljesen meg sem élő kisgyermeknél nagyon nehéz. Ez a nehézség akkor hidalható át, ha a gyermeknek lehetősége nyílik rá, hogy megmaradt családtagjaival be­szélhessen a halálról, emlékezhessen rá stb. Ha zavarbaejtő kérdést tesz fel, legjobb, ha a szülő a kérdés okát firtatja és annak megfelelően felel rá. Min­den bonyolult válasz csak megzavarja a gyermeket - még ha aggályos igaz- ságszeretetből fakad is. (Például ha az anya arra a kérdésre, hogy „most meg kell neked is halnod mama?” azt feleli: „nem tudom” vagy „egyszer minden ember meghal”.)

Az óvodáskorú fypr^ekeknek gondot okozhat, hogy nem haragos indulatai okoztáR-lTa halálát. Vagy, ha a megmaradt szülővel szentben ÍT5ragot~~erez, aggOrfrrar ¿niMfe— Mátéért. Klótordult, Tíogy szülők beszelni mdlak'*erről és fftégnyugtathatták őket, az emberek nem attól halnak meg, hogy valaki halálu­kat kívánja. A pvprmpk a tartozói vifipIVeHgsre mjQtá-zódik. Segítseg, ha a hozzátartozokbeszelmtudnak a_gyermeknek arról, hogy

'i&irmSguk hogyan élték át a szeretett szemelv halaTatTErreTazonbarrsokan csak akkor képesek, amikor már egykís idő Elmúlt és sajSt gondolataik valamennyi­re tisztázódtak.

A gyermek képessége, hogy elviselje saját. személyütán*^-rtz~nCTd~íarosz(^ornaápof döntő jelentőségű a gyász feldol-gozásában. Ez a kielégítetlen vágyódás közös.fermait követő Más fejezetekben azonban kifejti, hogy a kettő köztlényeges különbség van, például egy válást követően a gyászmunka teljes végig- vitele és a libidó teljes visszavonása nem lehetséges. Akkor sem lehetséges, ha a halál ténye nem biztos. A gyermek vágyódást érezhet az objekt-konstancia ki­alakulásának idejétől kezdve. De akkor ez az érzés még primitív, differenciálat­lan, a gyermek toleranciája csekély és az indulat levezetése csak szomatikusán történhet meg. A második év második felében azonban már differenciálni tud szomorú és haragos indulatok között és - a felnőttek segítségével - érzéseit verbalizálni is tudja.

Hogy mennyire képes egy gyermek a vágyódás kínzó belső feszültségét elvisehnrag-lmfóiibüző Lél!í>^zÖkCTTűgg.~AT! ti"sa.játossgigolt?s közrejátszanak, *5*-gyeffflok életkord is éa regebbi frusztrációkkal kapcsolatos óTnTprjvpTFIa a frúsztracSfcmértóko,. vagy tartama-nrcgbsSSfa'a' gyermek4átőképesrgégét.~3k-

"ktrrelHárító mec Hnn\?mnsnkhnz nviil. Akkor - átmenetileg vagy tartósan - elveszti a már megszerzett képességét a gyász és harag érzéseinek észlelésére, elviselésére és kifejezésére. De ugyanígy elvész az a képesség, ha a frusztrációk­tól túlzottan megkímélték, ha ezen képességeit „nem gyakorolhatta”.

Végül a vágyódás elviselése nagymértékben függ attól, hogy milyen segít­séget nyújtanak a környezetében lévő felnőttek. Egy régebben ismerős, a gyer­

133

mekkel szimpatizáló és bizalmát megnyerő személy, például egy nevelőnő, sokat segíthet. Sppntgppr| 1-, n7 n+tW»4-^rm4Uinór.yol| crplácnl például SLZ étkezés rendje, változatlan marad. A gyász sikeres elviselésétTegjobbáiraz-^E^tiyha-a.

■permek a óla gondoskodó felnőtt szeretetében.ésZgorulaaRodásában teljesen biz lüs lehet. A faidalmas ¿.rz esek tol megóvni azonban senki semTiuajá.' Nem is ez a feladatunk, hanem a gyásszal kapcsolatos érzések feldolgozásában kell segítségére lennünk.

Felvetődik a kérdés: ki segítsen ebben és miképpen? A legalkalmasabb erre a feladatra az. akit a ha lá leset. a lepmélvebben súitott. TriTTtt a megfrra- radt ~S2tflgfeTr~EKhez azonban olyan személyiség szükséges, aki a halál szo- rongást keltő élményével szembe tud nézni, a veszteség érzését el tudja visel­ni és a gyász terhét magára veszi. Természetesen nincs ember a földön, akit ilyen megrázó élmények időnként le nem győznek, vagy nem menekülne el előlük néha elhárító mechanizmusok segítségével. Mégis nagyjából, egészé- ben a szülő a minta, az ő segítségével képes a gyermek saját érzéseit tudo- másul venni éselvi^eínT

Ha a Iáit rövidebb-hosszabb betp^áp e lőz i meg, a gyermeket- san és korának megfelelő színvonalon tájékoztatni kel] aLbeteg állapotáról. Szá- mub megfigyelés bizonyítja, hogy a baj eltitkolása a gyermek el'ottúgyls sikerte- len. Amíg csak lehet, fenn kell tartani ¿:.1^mmiiniÍ^p.iót a^em ekTs~aszülő közt. Fia a beteg állapota megengedi és külseje még nem változott meg ijesz t ő e n , iiiek~1jenntartozkoclhaI a betegszobában es ott szoko^tlatekait, vagy tanulását folytathatja, hiszen a gyermektől nem várhatoneTThogy ~csénd-

-beii, Letlenul üljön. Ha időnként egy csokor mezei viraggal vagy maga készítette r a j z z s L i riérrnyel kedveskedik a betegnek, ezzel enyhíthetjük a tehetetlenség érzését és az ambivalencia kiéleződését követő későbbi bűntudatot. Amikor a halál már e lk e r iil^p to tlp n p gyermek már nem találkozhat a h a ld o k lóval*-

Hefefohon sem beszélhet vele, akkor a gyermekben sziikségkénnen felmerulfügk "SggalyoE~Ezek e válaszolni kell, tapintatos formában közölve a halál veszélyét ~nr— hozzáfűzve, liugy-az uivüü meg valamit megpróbál, vágy pedig mégíéüz iTurTHent, hogy a beteg ne szenvedjen.

Különösen nehéz a helyzet, ha a halál hirtelen következik be. például egy autóbalesiFFövetkeztében, esetleg a gyermek iftlrnlgFeTíérT. Helyes, ha az élet­ben maradt felnőtt nem ringatja magát olyan illúzióban, hogy a gyermelTügy-

*"3ém”vett észre semmit. Hanem, mint ő maga képes rá, megbeszéli a gyermekkel a történteket, és esetleg téves észleléseit helyreigazítja. Há a felnőtt nemJbSsaél« -k ö g ö acn á td lt 'L l 'a g éd ía rÓ ^ a k knr p g y nphp?.pn á ftn rh p tn ?~Q U .a i„na l^^ jo p]

gát a yyérmektől. Természetesen nem terhelheti meg minden részlettel a gyer- ’'meket. De megeiigedheti maganak, hogy jelenlétében gyászoljon, sírjon, mert* akkor a gyermek nem marad egyedül gyászává! es osztozhat az ó lajdalmában.

Kérdést: részt vegyen-e a gyermek a temetésen?-] eszén kis gyerrfieket otthon lehet hagyni, egy általa jól ismert felnőtt társaságában, aki pontosan

"tájékoztatja, hogy a többiek hol vannak, es mi történik a szertartáson JtScsit nagyobb gyermeket azonban mar ajanlatos kivinni, egyreszt mert másként

“úgy erezne, hogy a család kizárja egy fontos eseményből, másrészt meg a 'TesZVétfel g U'TTh téseft gjggggg jgjjjj f felfed bál. A U|V.SZLslatTg T mu- "tatja, hogy ha az életben maradt anyát vagy apát nem fogja el a pánikszerű

134

szorongás a halott láttán, a gyermekek még azt is el tudják viselni. Általá­ban jól elviselik egy vallási vagy etnikai közösség ilyenkor szokásos szertar­tásait és viselkedését, ha a környezetét áthatja a meggyőződés, hogy „ennek így kell történnie”. Ha a megmaradt szülőfél és a gyermek az első napok ér­zéseit és feladatait együtt átélték. akkor a legnezebbien Ilii vannak és~~a gyászmtmkánafr aTáRráfTnűígvetették!*“ ’"Az'^ísoTíapöKat azonban nehéz korszak követi, amikor a lelki fájdalomhoz

gyakran anyagi gondok és az életkörülmények újjászervezésének gondja is tár­sul. Ha mód van rá. az életforma változatlanságára kell törekedni - ha ez lehetetlen7a gyermek akkor is maradion minél ismernsfthh kömypgpt.hp.n Az ismerős környezetben ugyan minden a halottra emlékezteti - tehát az első hetekben törvényszerűen elhárításmechanizmusokkal védekezik - mégis a gyászmunkát a körülmények változatlansága, Q biztonságot kömyezeEmejT könfivíti..Tudomásul kell vennie a halál tényét, irreverzihilitását - de azt is, hogy őt magát és legközelebbi hozzátartozóit most nem fenyegeti közeli halálát. Az első látogatás a sírhoz, kellő előkészítéssel, inkább kedvező hatású. A meg-

meknek rendszerint szüksége van a £&lnőtt-&egítségér%4i6gy-emlékeit és érzesé- it ve balízálni tudja. Egészen kis gyermekek rendszerint cselekvésben emlékez­nék, nem szóban (például telveszik a meghalt apa kalapját,). A halottra emlekéz- teTo tárgyak, íenyképek még a felnőttnek is támpontjai, összekötő kapcsok az elmúlt és jelen életük között. A gyászmunkának integráns része az azonosulás az elvesztett objekttel. A gyermeknek segítenünk >^gy az a7npnci|lác tív aspektusa bontakozzék ki, létrejöhet ugyanis a halott negatív tul^jdonságai- raípErtragikus sorsavai, betegségével is. Emlékűéül eyy serdülő-lány betegem­re, aki a-yí ead(jleszcenciaban vesztette el anyját. Igen szoros, de ambivalensen színezett kapcsolat fűzte hozzá. Viselkedését messzemenően meghatározta, hogy az anyja folytatásának érezte magát. Félt, hogy ha felnőtt lesz, férjhez megy, gyermekei születnek, neki is meg kell halnia. Bizonyos élethelyzetekben úgy érezte, hogy sima arcbőre alatt ráncok húzódnak meg. Nem volt nehéz rájönnünk, hogy az anyja ráncait érzi a bőre alatt.

Problémát yfiühfit fpl gyász hnfaj.n’rnrp, amikor a gyászolónak vissza kell vonnia libidóját az elvesztett objekttől, és új tárgyra átvinni. így ellenállást válthat ki, ha ez idő előtt történik. De hosszú idő után is egy új személy :zTl5vcltrapaTagy nevelőanya - megjelenése a csflládhnn-nln n-jSfn~Kp|y he lép, a gyász érzéseit újra felidézheti. Nehéz korszak ez a gyermeknek és az ni sziilnnek e ^ arantr-f>prhár- memiVirglsVtharös eleinte. a tapasztalat azt mutatja, hogy az úikat^sölatsikere- nglrfegjobb bizosítéka. ha a régi ohiekt-kapcsolat, in s kielépítő voltl '

Á szeretet tárgyának elvesztését törvényszerűen gvászreakció követi. A gyász~Sulyossága, lefolyása, jellege, a gy ászmunka ered mén vességelmTönböző iatofrrniTTiip-frvén vp A pyá ármunkára vafn képesség függ a következőktől: ”

• A szellemflelki kapacitastol. ameTvetlaz é étkor a Téjlcfdési-süint. és•gffiailadottságok szabnak meg. —

• A~szerepto I, amelyet az elvesztett obiekt, a pváaznln életében játszott.• Az elveszte- : oE• 'Életének előző és későbbi eseményeitől.

Például: egy családban meghal az apa, hátrahagyva feleségét és három gyermekét. A legkisebb 12 hónapos, libidója szinte még teljesen az anyához kötött. A középső gyermek egy 3 éves lány, már sokkal erősebben kapcsolódott az apához, a fallikus fázis elején állt. Leginkább veszélyeztetettnek tekinthető az ödipálás korszak végén járó 5 éves fiú. Az anyát is súlyosan érinti a csapás, de libidója megoszlik férje emléke, gyermekei, s^ját szülei, valamint barátai között. A gyász megélését azonban nemcsak a fejlődési fázis és a libidó eloszlás szabja meg. A legkisebb gyermek hosszabb ideig kórházban feküdt, tehát az anyját is nélkülöznie kellett. Az anya - legjobb megoldásként - saját szüleihez költözik. Ez számára megkönnyíti a gyász elviselését, a gyermekeknek viszont megnehezíti. A nagyszülőkkel ezideig nem volt közeli kapcsolatuk. így most egyelőre csak az anyával és egymással vigasztalódhatnak. Az 5 éves fiúnak még a bűntudattal is küzdenie kell, hogy időnként megbántotta apját. A gyászreakci­ót, a tárgyvesztés feldolgozását tehát a fejlődési fázison kívül számos élettörté­neti tényező befolyásolja.

Ahhoz, hogy a gyermek egy obiekt után vágyakozást érezzen. el kell int.nia az olyt ktk OiísTancia szintjéig. Tűz leghamarabb azelső életév második felében itövetkgZTk be." Ha ez TI mii hp a r^irtó-wirrTgvnn ac aam I rn-hraKptmeg, ami a gyászmunka integráns része. Ez azt jelenti, hogy libidóját nem, vagy eiüak hiányojan tudja új tárgy altra átvinni, érdeklődése elszegénvedTKTfejlődésé- bea-etekad. ami visszaeseshez vezethet, olyan én-hinkcióban,~lgtnt~JáTás--és. beszedstb. ATefTodesi visszaesés nehezen^~egyesék sz ~ínt~T%rHesen TíEm is hozhálo hilyre. A stabil objekt-kapcsolat elérése után is, majd az análszacfisZti- kus lazisban az objektreprezentánsok még nem különülnek el világosan a „self’- től és a külső realitással is csak kevéssé illenek össze. Testi és lelki stressz hatására hasadhatnak, kialudhatnak, vagy összemosódhatnak az én-nel. A szükségletek tartós kielégületlensége esetleg nem is teszi lehetővé az objekt- konstancia kialakulását (amihez szükséges, hogy a libidó és agresszív készteté­sek, amelyek az objektre irányulnak, ötvöződjenek és egymást egyensúlyban tartsák. (A fallikus fázisban az objektreprezentáns még az előző korszakok jellemzőit is magában hordhatja.)

Minden kapcsolatnak része az amhivalencía. A tárgyvesztés általában az első időben a gyülöletkomponenst erősíti fel. Az orálszadisztikns és análsznriis?-

atÍkU5~Sfcakban az agresszió belekeveredése különösen erős lehet, akadályozhatja a gyászmunkát. szerző azonban ehhez a megállapításhoz hozzáfűzi, hogy

" sajat eséteikben ilyenfajta agresszióval nem találkoztak. Ellenben találkoztak későbbi fázisokban is kiélezett ambivalenciával olyan esetekben, akiknél koráb­bi élmények hatására a fázisnak megfelelő ösztönkeveredés nem történt meg.

Minden gyermeknek és minden felnőttnek szüksége van rá, hogy szeres­sen és szeressék. Mindpn nhipkt.-kapnsnlqt, bármely életkorban is kötődött, tar- talmaz nárcisztikus igényt eskielégülést is. Kezdetben a szülőhöz fűződoTTáp-

~csolat fSlcéilt UárrlsZtiRus é«~ha megszakad, a nárcisztikus kielégülés) teTSes hiányától a gyermekmeg"is liallratTEz azonban ep-észen Ing gypftnpkpkrp érvé-

‘'nVHsr-Kócőhbi ólntlr Vmn- ^ rmbe r j áicisztikus kielégülését a „self’ nárciszti­kus megszállásából, funkciók autmómiájaTíoTes'inas szerelmfTTtgelrrellTől niferí- ti'.--Fontegr~hüRY_a- I.M rt>~ve'ij2t6ij ne •ZTrvarjg ^ gg^ázöTmalrTTunlmok ^ k a meg- ázattSsát, amelyek a gyászmunkahoz!sijíkséges.ek, mirrTaz_emlékezés, az észle­

136

lés, az objektkonstancia, érzelmek engedélyezése és elviselése. Ezek a szerzemé- rí^EÍT'áz érés eredményei, de függnek attól, mi volt a "gyermek viszonya az elvesztett objekthez és az elvesztés milyen körülmények között következett be. Nyilvánvaló, hogy az anya elvesztése egészen mást jelent a gyermek számára, mint egy testvér elvesztése. De az anya halálát is másképp tudja feldolgozni, ha magára hagyják, mint ha például a gondozásnak egy részét eddig is gyermek- gondozó látta el, aki továbbra is vele marad, a család élete a szokott környezet­ben zajlik és a felnőttek segítenek neki a halál megértésében. Figyelembe kell vennünk, hogy az anya személye már egészen korán - az első élethónapok után- több, mint csupán a szükséglet - kielégítés forrása. Ismételten tapasztalták, hogy a gyermek nem helyezte át hamar libidóját egy új személyre, aki szükség­leteiről gondoskodott, hanem inkább egy ilyen személy jelenlétében tudott gyá­sza igazán kibontakozni.

Visszamenően a kisgyermekkor azon időszakáig, amikor a gyermek elsó' lépéseit teszi, valamennyi páciensünk őrzött emlékeket az elveszett objektről. A latencia-korban és a serdülőkorban ezek az emlékek gyakran szóban fogalmom zódtak meg. Előtte viszont nem egyszer aktivitások megismétlésében, amelyek a szeretett objekthez fűződtek. Az emlékezés feltétele hogy a felnőtt a gyermek­nek engedélyezze az_£ralékaz,és~r - a vele járó vágv*iVn7.á«sal sfflnrnggy^uriló-

1 kekkel egyutt - é s még maga is részt vegyen benne. Például egy 11 évesleahy neür luduLtTméghalt anyjara visizaemlékezniTmert pár évvel azelőtt az anya egy halálesetnél önmagának megtiltotta az emlékezést. A gyermekek a libidó­megszállás visszavonására akksE-képesefe;l ijl iTHníTil4^u^nJSű»Mcgni és vágyakozással. A .sp.rrfíili" rn n fi In "H mim fii(jtj -innyin* a ^ yezet reakciójá­tól.

TTrnegszállás visszavonása mellett az identifikáció a gyászfolyamat másik lényeges összetevője. Ha túlszárnyalja a libidó-megszállás visszavonását^ a sze­mélyiséget megmerevítheti. Az orális és az anális szakban az identifikációk primitív, ösztönfűtött jellege okozhat problémát. Jól strukturált identifikációk általában a gyászmunka egészséges eredményét segítik elő. Már a második életév második felében találkoztak ilyennel. Viszont nehézséget okozhat, ha az azonosulás az obiekt, p;jy_kedvp7.nt1pri tn 1 n jdonságával Tto ros aspektűsaváFKIÍ- vetkezik be. Ugyancsak problémát okozhat a félelem az azonosulástól, egy hiF lőtt objekttel, és hiányos felvilágosítás a halál körülményeiről.

Különösen q Vial^^-La-a-iialáLváratlan volt, vagy erőszak követ-kezmenve A a^armeket nemcsak a kapcsolat és a szükséglet-kielégites megsza­kadás riasztja ilyenkor, hanem a szeretett személy testi sérülései is.

A tárgyválasztás jelentősége és hatása az életkornak és fejlődési fázisnak függvénye. A kisgyermek fő kapcsolata az anya és csak másodsorban az apa. A fallikus öHiffilas s?akhan a pvprme.k n ek~rm-mjk e. t,l ő egyaránt fontos. Kiesésük a cnr /A. cArrff,j i />,■ TT1 rónói■ r, 1.fpi_jveget. A latencia-korban^^yeríirelrs^éme-‘Tvisép'pnpk fiianstmkbírája mií|- Vpc? szülei szükségesek ahhoz, hogy lelki HEéglodését megszilárdítsa, harmonizalja és gazdagítsa/A'szülői objeklek a gyeT- ■‘mác yzémélyiségét kulonbozo eletkorban'mas és más módon gazdagítják: A cse1 csemcT és kisgyermekkorban a testrinB^ pftéa^pfe^^pnnt.i S7prepe van...A iss na jyobb gyermek egyet-mást mar maga is tehet, más embereket is segit-

ségül hívhatTEbben a prelátencia-korban a szülők az ösztönkontrollTlTvalöság^

137

érzék és az azonosulások kifejlődésében szükségesek. A latencia-korban a gyer­mek fokozatosan függetlenné válik, családon kívül is szerez"Kap^STitotolrat Az

e ciíTe so ;iben a szufo nek meg véclö szerepük vanT de ez nem elengedhetetlen.------Noha a gyermeknek már az óvodáskorban vannak pajtásai és testvérei islehetnek, akiktől nárcisztikus kielégülést nyerhet, nárcisztikus egyensúlya még kizárólag a szüleitől függ. A gyermekkor után már nem borulhat fel a narciszti- kus egyensúly ilyen mértékbenegyetlen szeméiv~éTvesztásfiitfl]. — kivéva-egészen kTveFéTáseh tragikus eseteket. Hasonlóképpen az objektlibidó sem koncentráló­dik sohatöbbé úgy egy személyre, mint a kisgyermek kurban. Ezért a szülő

*elvészteseE~a' gyermekkorban tJfaülüiiféle félhottkon tárgyvesztéssel nem állít­hatjuk párhuzamba.

Erna Furman kissé elméleti ízű, az én-pszichológiai terminológiájában megfogalmazott megállapításai nyomban eleven élettel telnek meg, amikor ese­tet ismertet. Példaként Addinek, a néger kislánynak a történetét idézem. (Myron W. Goldman volt az analitikusa.)

Addi anyja meghalt röviddel a gyermek 4. születésnapja előtt. Analízise 5 éves korában kezdődött, hat évig és négy hónapig tartott, hetente ötször. Ami­kor befejezték 12 éves és 4 hónapos volt.

Anyja halálakor két nővérével az anyai nagyszülőknél lakott. Néhány nap­pal előbb szállították oda a gyermeket, miután Addi anyja kórházba került. Egy vérképző-szervi betegség végső stádiumában volt, beszállítása előtt orrából, fü­léből és szájából folyt a vér. Régebbi kórházi ápolásai idején is a gyermekek a nagyszülőknél voltak. Ismerős, szerető környezetbe kerültek. Csakhogy nagy­anyjuk hazugságokkal igyekezett megkímélni őket minden kellemetlen informá­ciótól. Titkolva előlük az anya betegségét és halálát is.

Az apa - egy jó megjelenésű, művészi adottságokkal rendelkező, de krimi­nális személyiség —, már régebben külön élt. Most kijelentette, hogy nem kíván gyermekeiről gondoskodni, a nagyszülőkre bízza őket. A nagyanya ezt sem kö­zölte a gyermekekkel, csupán annyit, hogy az apa elutazott.

Anyja haláláról Addi egy szomszédasszonytól értesült. Ugyancsak ez a szomszédasszony mesélte el egy évvel később, milyen volt a temetés, az anya hogyan feküdt a koporsóban. Addinek ekkor a nyaka megmerevedett. Orvos­hoz vitték, organikus eltérést nem találtak, és miután egy pszichiáter elbe­szélgetett a gyermekkel anyja haláláról és apja elleni haragjáról, a tünet el­múlt. Később azonban újra és újra jelentkezett. Néhány hónapra rá Addi egy napközi otthonba került, ahol a nagyanyja kívánságára pszichoanalitikus ke­zelést kezdtek nála.

Addi családja egy zsúfolt négergettóban lakott és munkanélküli segélyből élt. A szomszédságban nyílt és erőszakos szexuális jelenetek napirenden voltak. A nagyszülők maguk szolid családi életet éltek. Addi apja azonban ivott és ittas állapotban gyakran brutálisan viselkedett. Egy évig börtönben is ült, Addi akko­riban kezdett járni.

Addi tünetei, amiért kezelését kérték: visszatérő nyakmerevségek, hata­lomvágya testvéreivel szemben, nyakassága, szófogadatlansága otthon, szórako­zottsága az iskolában, alvászavar. Anyja halálával kapcsolatban zűrzavar ural­kodott benne. Azt hitte: anyja még él és vissza fog térni. Analízise elején Addi a

138

terapeutát a saját családjáról kérdezgette. Amikor a terapeuta visszafordította ezeket a kérdéseket Addi szüleire, a gyermek először azt mondta: Apja megölte az anyját - de aztán helyesbített: anyja beteg volt, meghalt.

Vágyódása kielégíthetetlen volt. Szemeivel szinte mindent felszívott magá­ba, de utólag nem emlékezett arra, amit látott. Szemeit forgatva,,varázsolni” tudott. így meg tudta duplázni a terapeutát. Szó volt arról, hogy így másképp tudja látni a dolgokat, mint ahogy vannak, meg tudja őket szépíteni, ahogy nagyanyja is megszépíti az életet hazugságaival. Arra is képes, hogy az embere­ket átvarázsolja, például a terapeutát az anyjává. Ekkor még szóba hozhatták az anyja utáni vágyakozását. Beszélhettek a féltékenységéről, amit érez, amikor más gyermeket lát az utcán anyjával, vagy amikor a testvéreit dicsérik. Majd azok a sötét jelenetek jutottak eszébe, amikor apja az anyját verte. Mindezt részleteiben újra át kellett élnie. Egyszer azt mondta analitikusának: „Egy titkot akarok neked mondani”. De titok helyett kérdéseket tett fel: „Ivott az én apám? Megverte a mamát? 0 maga evett és minket hagyott éhezni? Nagyapá­nak és nagymamának kellett nekünk enni adni, mert ő nem adott?” És mind­ezekre a kérdésekre szomorúan ő maga válaszolt: „Igen”.

Kezdetben agresszív volt a terapeutával, aki ezt egy idő múlva korlátozta, mondván, hogy ezzel fokozza bűntudatát és bűnhődés utáni vágyát. Ekkor tudta elmondani, hogy bűnösnek érezte magát anyja halálában. Egyszer ő követelte, hogy az anyja engedje be apját a lakásba, aki aztán az anyját megverte. Egy ideig azonosított a sebesült, vérző anyával. Arról fantáziáit, hogy egy autó elgá­zolta. Szerette volna, ha a terapeuta tűvel szurkálja. Ekkor merültek fel az ó'sjelenet emlékei. Emlékezett rá, hogy ilyenkor ijedtében az ágy alá bújt. Harc, betegség, orvosi vizsgálat és szexualitás emlékezetében összemosódott. Anyjá­hoz hasonlítani egyszerre volt félelmetes és kívánatos. De a szeretet és a fájda­lomokozás az anyjához való viszonyában is összefonódott. Lázadozott, amikor valaki az óvodában a gyermekek haját akarta megfésülni. A következő terápiás órán a kedvenc babája haját fésülte és húzta - ahogy anyja fésülte őt egykor.

Testvéreivel egy ágyban akar aludni, noha nagyanyja külön ágyat szer­zett neki. Ez részben védekezés volt maszturbációs késztetései ellen. Más­részt visszaemlékezés anyjára, aki az apa távollétében - hogy magányát eny­hítse - őt gyakran ágyába vette és együtt nézték a televíziót. Miután mindezt megbeszélték, alvászavara elmúlt. Két évvel az analízis megkezdése után Ad­di családjában megjelent egy nagynéni, aki nagyon hasonlított anyjához. Igen szoros érzelmi kapcsolatba kerültek. Mégis a nagynéni elutazása után a test­vérei nyíltan búsultak, ő viszont a szomorúság semmi jelét nem mutatta. El­lenben nyaka megmerevedett és a kezelési órákról korábban ment el, passzi­vitását aktivitásba fordította ő „hagyta el” a terapeutát. Majd visszaemléke­zett rá, hogy anyja orvoshoz járt egy időben, mert több gyereket akart. Addi- nek úgy tűnt, hogy aki tőle elmegy, vagy teherbe esik, vagy meghal. A tera­peuta és Addi most megértették, hogy a merev nyak az anyával való azono­sulást jelenti, akit - a gyermek képzeletében - fölizgattak és megöltek, vala­mint anyját a koporsóban, ahogy a szomszédasszony elmondta. Bizonyos szempontból azonban az apa személyes és szexuális jellemzőit is.

Csak azután, hogy átdolgozták Addi érzéseit, amelyek saját valóságos élet- történetével, halál és szexuális keveredésével és a sérült anyával való azonosí­

tással álltak kapcsolatban, tudott a halál tényével foglalkozni. Érdeklődött: hogy néznek ki az emberek holtan. Sikerült hiperaktivitását úgy értelmezni, mint küzdelmet a hullamerevség ellen. Majd első ízben látogatta meg anyja sírját. Nagyanyja ennek a folyamatnak ellene dolgozott. „Minek mész a temető­be - mondta - ott csak csontok vannak.” Máskor viszont, ha Addi szófogadatlan volt, megfenyegette, hogy anyja kijön a sírból és meglátogatja álmában. (Tehát a nagymama sem realizálta egészen a halál tényét.)

A szomorúság érzését azonban nehezen fogadta el. Érdeklődött, hogy mit éreznek az emberek, amikor meghal valakijük. Például, amikor Kennedy elnök meghalt? Martin Luther King meggyilkolása után dühvei támadt az analitikus­ra. Indulatát az az értelmezés sem tudta leszerelni, hogy haraggal szomorúsá­gát akarja elnyomni. Egy napon szomorú pillantású koreai gyerek képét látta az újságban, akinek a szülei meghaltak. Mélyen megrendült, de tagadta, hogy bármi közösséget erezne saját sorsával. Ebben az időben sokat nézte a terapeu­ta arcát. A szomorúság jeleit kutatta rajta. Szomorúsága időnként inadekvátan előtört. Órákig sírt olyan igazságtalanságok miatt, amelyek más gyermeket értek. De a csábító és elhagyó apával való azonosulás, és a félelem, hogy ha az ember melegséget mutat, megsebesítik, mint a mamát, visszatartotta az érzel­mektől. Végül az indulatáttétel vezette rá a szomorúság élményére. A terapeuta úgy értelmezte Addi kutató tekintetét: a szomorúság azon jeleit keresi rajta, amiket egykor anyja arcán látott. A nagymama is megerősítette, hogy az anyja gyakran volt depressziós. Felelősnek érezhette magát anyja szomorúságáért. Legalábbis ez juthatott kifejezésre az önvádban, hogy megnehezíti a terapeuta életét. Végül képessé vált valódi szomorúságra, például nagymamája betegségé­vel vagy barátnője elutazásával kapcsolatosan vagy apja hibáinak felismerésé­nél.

Sokáig félt attól, hogy nem ismeri meg az emberek arcát, ha egy ideig távol voltak. Miután anyja szomorú arcával kapcsolatos, emlékeit átdolgozták, ez a félelem elmúlt.

Ödipális érzéseinek még sokáig a halott anya és a távollevő apa volt a tárgya. Majd ezek az érzések a terapeutára összpontosultak. Arról ábrándozott, hogy elveszi a családjától és férjhez megy hozzá. Félt, hogy a terapeuta felesége bosszút áll rajta. Elbújt, ha fehér nőt látott a rendelő felé közeledni, hátha a terapeuta felesége az. A terapeuta ezt a fantázia-szövögetést úgy értelmezte, mint védekezést a nagyszülőkre vonatkozó hasonló érzések ellen — ily módon akarja elkerülni, hogy a nagyanyjával összeütközésbe kerüljön. Nem hitte, hogy nagyszülei még szexuális életet élhetnek. Ezt úgy értelmezték: el akaija kerülni a kisgyermekkori fájdalmas élmények ismétlődését, amikor szülei együtt vol­tak, és ő kitaszítottnak érezte magát. Később mégis át tudta vinni ödipális érzéseit a nagyszüleire és feldolgozni, amiben segítséget jelentett, hogy jó nagy­szülei voltak, alkalmasak szülőimágónak. Ekkor már az iskolában is lépést tudott tartani, bár a matematika nagy nehézséget jelentett számára.

Végül anyja halálát előbb volt képes feldolgozni magában, mint azt a tényt, hogy apja elhagyta. Súlyos nárcisztikus sérelemként élte meg és csak lassan vette tudomásul, hogy apja maga is problematikus személyiség és visel­kedése nem személy szerint neki szól. A serdülőkor küszöbére ért, amikor apja visszatért a városba. Az apa csábítóan kezdett vele viselkedni, ő azonban nem

140

állt kötélnek. Apja jelenlétét arra használta fel, hogy reális képet alkosson róla. Amikor menstruációja megindult, még egyszer nagy szorongásokat élt át, mert a menstruációs vérzést nehezen tudta anyja elvérzésétől különválasztani.

Amikor a kezelés után, mint adoleszcens lány találkozott a terapeutával, azt mondta: képes arra, hogy megértse saját testét és távol tartsa magát azoktóla,szexuális manipulációktól, amelyekkel kortársai izgatják magukat. Mint nő egységes énképet alkotott magáról, és képessé vált arra, hogy szelektíven azono­sítson a környezetében élő emberek egészséges aspektusával.

A gyermeki gyásszal kapcsolatos kutatások eredményét a következőkben foglalhatjuk össze:

1. tátgyaeMtÓl a r'vermek feflfidfr OMcméMüúaét-komoly mérték­ben károsíthatja. Ez a károsító hatás kivédhető, ha a gyermek a gyászt

‘'"melyen at tudja élni.2. A gyász sénel? előfeltétele n hnlnl t^wwnnWérzelmi és in tellek tuá-

“ ése es saiaTKalálfelelmének eloszlása. ~ " 1 -----------3?* KedvezoTeltétel, ha a környezet változatván marad, és szükségletei

kielégítéséről egy biztonságot nyújtó személy gondoskodik, aki felé ''majd libidója fordulhat.----------- ~ “

4."T,eguagyubb segítséget a gyermeknek a trauma feldolgozásában az a *~felnflu nyújthatja, aki maga is gyászol es a gyermeknfek t ad~5rra,hogy gyászaban resztvegyen”

5. 'A'gyás.iimnikáiidk háiunrfÖ összetevője van: a szomorúsággal és vágya­kozással teli'^ígszaemlékezés a hatottra, gzonostrifls a hal°ft hizo- “ nyos tulajdonságaival (.kedvezőtlen esetben hibáiválpbetegségével), és alibidó visszavonása. Kz a három-öj^nf^janiLLzál^lt^Rtl -bizo­

nyos tokig teUÖdési 'snrrpnHot is jplftnf6. A gyászreakció lefolyása függ attól, hogy a pszichotrauma a gyermeket

méláik tüzlsbnn Crtfc, '¿l TlVr sztett ofcjekt mit jélenuit a'SwS-fnara. es az elvesztés maga milyen eiettorteneti esemenyek kontextusá­ban illeszkedik be. ' ~----- — -— -_____________ "

7. na a gyász patologikus vonásokat tartalmaz, vagy elmarad, és ennekfcövetk oa V4«Iii£k_fe11 ó d es e henhián vtün éte1rr-rrsRtfe ~5z n ma ti -kxis betegségek jelentkeznek, pszichoíefápiá segitségével^az-^lháDtott élmei'iVUk kk ^rfcelmek t p Is zi n r f >h ozEalnk. rí s feTdcJgozh a tők.

Egy idd óta ügyeljük osztályunkon a gyermeki gyászreakciókat, valamint átnéztük ebből a szempontból egy év - az 1977-es esztendő - beteganyagát. Noha a gyászreakciót tágabban értelmezzük, mint Furman, az esetek száma nem volt nagy. Összesen 36 esetet találtunk, ahol a tünetek nyomban egy elszakadási trauma után bontakoztak ki. (Az elszakadási trauma csak hat eset­ben volt közeli hozzátartozó halála - a többi a szülők elutazása, a szülő vagy a gyermek hosszabb időre kórházba kerülése stb.) Említettük, hogy a gyászreakci­ók nem csak önmagukban érdekelnek bennünket, hanem mert a pszichotrauma tünetképző szerepének és elaborációs eshetőségeinek viszonylag jól megragad­ható mintáját jelentik. Ebből a szempontból tanulságos, hogy a 36 esetből csak háromnáltaláltunk kifejezett depresszív tünetekefe-P eaeLlibil szöfüliaás. B ebeír bétrmagSfártászavar, 10 esetben B7.finV*prT<mqj.j../i ocotb^n iskolai teliesítménv- romlayTésetben dadogás. zavarok, s ómat zálúíendefte^.

141

álltak előtérben. A tünetek jellegét inkább az életkor, mint a kiváltó trauma *szabta meg. így a szfinkterzavart es a dadogást kisgyermekkorban/ a szoftn- gást, a teljesítményromlást, a vegetatív tüneteket és a manifeszt depressziót ffikább az iskoláskorban találtuk, mig a magatartaszavar (agr^gzMtás, Riper- Tmtrtilitásj bármely korcsoportnál jelentkezhetett. Feltételezhető, hogytoÉF eset­ben feldolgozatlan gyászreakciók hinták meg a regresszív és szomatizaTo~ttinet- k^pzes különféle"formái mögött.

Az utóbETTdő'ben néhány saját esetem nyomán mindinkább az a benyomá­som támadt, hogy az irodalom nem szentel kellő figyelmet egy lényeges mozza­natnak, ti. a halálesetet követő tudattalan fantázia-szövögetéseknek, illetve ezt kizárólag, mint elhárító mechanizmust „tagadást a fantáziában” (Anna Freud nyomán) - értelmezi. Mint például Addi szemforgatását, amikor „varázsol”. Holott feltevésem szerint ezek a fantáziák a trauma feldolgozásának is szolgála­tában állnak, legalább is jól követhető jelzéseket adnak az elaborációs folyamat stádiumairól.

Elgondolásom megvilágítására három esetet idézek, kiemelve belőlük azt, ami a téma szempontjából demonstratív.

LM. A., 5 éves fiú (felv. 1979. III. 21.) szülei mintegy két éve elváltak. De

nem a válásból eredő problémák miatt jelentkeztek. Ot hónapja a fiú anyai nagyapja meghalt. A különélő apa kívánta, hogy a gyereket nézze meg pszicho­lógus, mivel úgy látta, a haláleset rossz hatással volt rá. Az anya nem látott a gyerek viselkedésében problémát, de három héttel korábban történt valami, ami őt is elgondolkoztatta.

A nagyapa a harmadik szívinfarktusába halt bele egy éjszaka, kórházba már nem tudták szállítani. A gyerek aludt. A temetésre sem vitték ki. A gyer­mek és nagyapja között voltak konfliktusok, mert az öregúr nehezen bírta a kisfiú élénkségét.

Amikor a gyerekkel közölték a halált, először azt mondta: „Nem igaz.” Aztán meglepő tárgyilagossággal: „Most már nem láthatjuk, csak a'fényképét nézhetjük, meg a hangját hallhatjuk a magnóról”. Nem sírt. Mintegy három hete - tehát több mint négy hónappal a halál után - kinyitottak egyezekrényt, amelynek mélyén egy ott heverő prémdarab meglebbent. A gyerek nagyon meg­ijedt. Amikor már kissé megnyugodott, azt játszotta: a prém egy halott állat, el kell temetni. Fekete anyaggal leterítette a szőnyegen.

A gyerek élénk érdeklődő, jól kapcsolódik, a terápiában szívesen játszik. Többféle játékot kipróbál és otthagy. Majd kiköt az iskola-játéknál. Egyszercsak az iskola mögött kórházrészt rendez be. „Egy baba beteg lett”. „Beteszek sok ágyat, iskolában kell kórház.” A kérdésre, hogy miért kell egy iskolában kórház? így felel: „Hátha megbetegszik valaki”. Még néhány alkalommal találkozunk, bármivel is kezdődik a játék, a kórház, a gyógyítás téma valamilyen formában mindig előjön.

Ebből az esetből jegyezzünk meg annyit: a gyermekben egy ízben elváltoz­tatott formában és félelmet keltően felbukkan a fantázia, hogy a halott vissza­térhet. Ez ellen temetéssel védekezik.

A kezelés során - ami néhány alkalommal inkább csak pszichológiai vizsgálatnak és megfigyelésnek tekinthető, mint terápiának - a pszichotrau-

142

mát egészében nem jeleníti meg, annak csupán egy részaspektusát: félelmet a halott sorsában való osztozástól. A játékát úgy fordíthatnánk le; nagyapa meghalt, mert nem szállították idejében kórházba, tehát mindig kell lenni kórháznak a közelben.

II.A következő' eset már világosabban mutatja egy elfedett gyászreakció jel­

lemzőit, a halált követő sajátos fantázia-tevékenységet is.E. C. 15 éves fiú ügyében először nagyanyja keres fel 1979. VII. 11-én. A

fiút az elmúlt években szörnyű csapások érték. 1977-ben az anyját holtan talál­ta ágyában. Szívhalál volt, embólia. Telefon feküdt a hasán, a kagyló lelógott az ágyról. Az apa felesége halálába sehogysem tudott belenyugodni. Nyomban utá­na öngyilkos akart lenni, valahogy lebeszélték. Még másfél évet élt, 1979. már­cius 1-én reggel hatkor kiugrott az ablakon. A fiú még aludt. Akkor tudta meg az apja halálát, amikor a rendőrök becsöngettek.

A temetésen sírt, utána is még elég sűrűn. A temetőbe is kijárt. Az utóbbi időben már nem sír. Ellenben ingerült, feledékeny, szokásaitól eltérően elhall­gat otthon dolgokat, nem tud hosszabb ideig figyelni. Tanulmányi eredménye erősen romlott. A fiú maga - hosszúra nyúlt, gátlásosán viselkedő, barátságosan mosolygó kamaszfiú - idegességről panaszkodik. Ezt nagyapjával való konflik­tusára vezeti vissza, beleszól a dolgaiba, rászól, amikor a barátaival kártyázik stb. Szóba hozom a szüleit, kérdésekre válaszol, elszomorodik, igyekszik szaba­dulni a témától. Beszélgetést kezdeményezek gyerekkori emlékekről. Először is óvodáról mesél. Eszébe jut egy játékelefánt, amit az óvónő eldugott, és ő megta­lált. A család életére terelve a szót, karácsonyi ünnepségekről mesél, konfliktus- mentes, feszültségmentes emlékképeket idéz fel.

Laza pszichoterápiás kapcsolatban maradunk. Úgy gondolom, hogy ily mó­don fejlődését figyelemmel kísérhetem, és ha szükséges, alkalmas időben a kezelést elmélyítem. A nagyszülőkkel is igyekszem megértetni a gyerek sajátos lelkiállapotát, az ingerültség összefüggését a csapásokkal, amik érték. Az új iskolaévben a fiú már jobban tanul, figyelemzavara nagyrészt megszűnt. Érdek­lődése a jelenre beszűkült. Sokat jár moziba, sci-fi, pornó és vígjáték érdeklik. Egy ízben azonban szorongásos álmokról beszél, és szóba hozza az „UFO”-kat. Elmond egy történetet: Franciaországban egy teherautón utazó férfit az „UFO”- k elragadtak. Nagy fényességet látott, aminek csészealj alakja volt. A férfi egy hét múlva saját ágyában tért magához. Semmire sem emlékezett, ami a hét során történt. Következő alkalommal szánkózásról mesél. Dicséri a jó havas időt. Majd kiderül, hogy újabban álmában beszél. Múltkor nagyanyja hallotta, amikor álmában azt mondta: valaki zörög az ablakon. Kérdésemre folytatódik az „UFO”-téma. Egy héttel azután, hogy a múltkori történetet hallotta, a köze­lükben lévő repülőtér felől este egy fényes pontot látott közeledni. Nagyon meg­ijedt, aztán látta, hogy a fényes pont megfordul, eltávolodik. Nagyanyja szerint repülőgép volt, de ő azt nem hiszi, mert annak kettős lámpása lett volna.

Ebben az esetben jól követhető, hogy az elviselhetetlenül nyomasztó él­ményanyag elhárítás tárgya lesz, a gyászt kisérő agresszív indulatok áttolódnak és projiciálódnak és az én-fejlődés átmenetileg elakad. Valójában sem a szellemi teljesítőképesség, sem az érzelmi rezonanciakészség még teljesen nem állt hely­

143

re, noha javuló tendencia észlelhető. Ugyanakkor megjelennek emlékek eltűnt tárgyak megtalálásáról, eltűnt emberek előkerüléséről, valamilyen kozmikus történésről. Fantáziák, amelyek izoláltan maradnak - összefüggésüket a pszi- chotraumával csak mi sejtjük, a fiúnak fogalma sincs róla.

DDLKövetkező esetünkben ennek a folyamatnak további kibontakozását is

láthatjuk.V. Zs. 5 éves leány (felv. 1978. III. 15.) apja egy endogén depresszív fá­

zis elején önakasztás következtében meghalt. A gyermekkel, aki szerencsére nem volt jelen, azt közölték, hogy apját autóbaleset érte, majd egy idő múlva, hogy a kórházban meghalt. A gyermek a szomorúságnak csak kötelező jeleit mutatta, ellenben nyugtalan, követelőző, anyjába csimpaszkodó lett. Egy idő múlva erotikus érdeklődése fellángolt. Társaságban feltűnően vonzódott fel­nőtt férfiakhoz, ölükbe mászott. Sikongott, ha a televízióban szerelmi jelene­tet látott. Az első vizsgálatnál Sceno-teszttél egy tavalyi Balaton-parti nyara­lási jelenetet rak ki - az egész család együtt ül a kertben. Kérdem, mire em­lékszik a nyaralásból? Elmeséli, hogy akkor egy kis lapát és egy szita beesett a kútba, de másnap mindkettőt felhúzták. Háromnegyed évvel később iskolá­ba megy, ahol viselkedése nyugodt, beilleszkedő. Ellenben egy éjjel szorongva riad fel, anyjához kéredzkedik és elmondja álmát: az előszobában egy fogason férfikabátot, nadrágot és kalapot látott lógni, mintha az egy ember lett volna. Pszichoterápiás foglalkozáson semmi sem utal arra, hogy éberen foglalkoz­tatná az, amit eszerint álmában tudott. Autóbalesetet játszik le nagy hévvel, rajzai az elhárítást, a távolítást tükrözik: sziget a holdban, felhők az égen. Ellenben elmondja egy álmát: „Egy nagy lódarazsat láttunk, akkor az fölült lovára, aput megcsípte, aki felment az égbe.”

Ennek az esetnek bizonyos vonásai hasonlítanak az eddigiekhez. Kezdet­ben itt is a traumatikus élmény elhárítása jellemző, és a magatartás bizonyos zavara, regresszív viselkedés, agresszivitás, az erotikus érdeklődés fellángolása talán úgy értelmezhető, mint a trauma egyik részaspektusának feldolgozási kísérlete. „Hogy érhetek felnőtt nővé, ha nincs férfi a háznál?” - kérdezhetné a leány és a nemi identitás elbizonytalanodását nemiségének túlhangsúlyozásá­val küzdi le. De felfogható úgy is, hogy az apa utáni vágy jut kifejezésre ezekben az acting outokban. Itt is megjelenik a történet az elvesztett és megtalált tárgy­ról, mint az előző esetben. Csakhogy itt egy további lépést is látunk. Ugyanis maga a traumatikus élmény is megjelenik álomban, majd az azt követő álomban egyfajta belenyugvás az apa elvesztésébe: felmegy az égbe. (Szememre vethet­nék, hogy manifeszt álomtartalmat értelmezek és ez önkényes, nem megenged­hető. De, ha meggondoljuk, hogy ez az álom milyen kontextusban jelent meg, megelőzte egy másik álom, amely tagadhatatlanul rejtett tudást fejezett ki, ugyanazon az órán a rajzok felhőket, holdbéli szigetet ábrázolnak, akkor az álom-fantázia anyag együttesének ez legalábbis egyik lehetséges értelmezése. Egy analízisben ez az értelem természetesen esetleg egészen más tudattalan vonatkozásokkal egészülhetne ki.)

Ami mindhárom esetben közös, az egy burkolt fantázia a halott visszatérésé­ről. A fantázia nem nyíltan jelentkezik, hanem áttételes formában. A kisfiú meg­

144

ijed egy meglebbenő állatprémtől - majd kéri, hogy temessék el. A serdülő fiú „UFO”-król beszél, akik egy embert eltüntetnek, majd visszahoznak. A kislány já­tékokról, amelyek beesnek egy kútba, de újra felszínre kerültek. Ezek a fantáziák izoláltan jelentkeznek - a gyermekek viselkedése egyébként jól adaptált és gondol­kodásuk kissé beszűkültén a valósággal foglalkozik - és nem vezethetők vissza val­lásos vagy mitológiai képzeteket tartalmazó ismeretanyagra.

A történet, hogy valaki leszáll a holtak birodalmába, és onnan visszatér, szinte minden nép mitológiájában előfordul és „Orpheusz-motívum”-nak nevezi a hiedelem-kutatás. Egy ősi, kollektív tudattalan tartalom, „archetípus” bukkan fel ezeknek a gyermekeknek a gyászreakciója során? Anélkül, hogy ezt a lehető­séget eleve elvetném, megkísérelem ezeket a jelenségeket a trauma-átélés és trauma feldolgozás formai törvényszerűségeiből levezetni, ahogy Piaget vezeti le az álom sajátosságait - a többi álomelmélettel egyezkedve, vitázva - a gyermeki gondolkodás törvényszerűségeiből.

Gondoljuk át a trauma elaborációjának menetét egy másfajta esetben, Elszakadás és gyász ugyan itt is bizonyos fokig szerepet játszik. A trauma azonban nem halál, hanem válás és annak körülményei.

Az 5 éves fiút két éve tartó enkoprézise miatt utalják osztályunkra, rende­lésünkre. A szobatisztaság szabályos időben kialakult. 3 éves, amikor a szülők összevesztek és elváltak. Az apa, akihez a gyerek nagyon ragaszkodott, elköltö­zött. Egyszer részeg állapotban be akart hatolni a lakásba, bekiabált a folyosóra nyíló ablakon át, fenyegetőzött, az anyát durva szavakkal illette. A gyerek akkor nagyon megijedt és néhány hétig enkopretikus lett. Ez a tünet akkor spontán elmúlt. De amikor néhány hónap múlva óvodába adták, újból jelentke­zett, és azóta is tart. Csak bilire hajlandó ülni, WC-re nem megy ki, de bilire is csak anyja jelenlétében, aki azonban ezt nem tudja megvárni, mert reggel mun­kába siet. Különben is roppant elfoglalt, tele ambícióval, érettségire készül esti gimnáziumban, autóvezetői tanfolyamra jár. Előzményekből: veszélyeztetett terhességből komplikációmentes szülés (3600 gr.). Anyja csak rövid ideig szop­tatta, mert mastitist kapott. Nagyon korán ültették bilire, féléves korában, és már másfél évesen szobatiszta volt. (A túl korai tisztaságra szoktatást ma a szfmkterzavaroknál prediszponáló tényezőnek tartják.) Egyébként családi és előzetes anamnézisben értékelhető eltérés nem volt. A közeli kórház sebészeté­ről irányították hozzánk, ahol Paraffin-olaj rendszeres szedését írták elő. Ezt én is helybenhagytam, és a gyereknél pszichoterápiát kezdtem. ■

Első játékai a nemi identitás elbizonytalanodását, kasztrációs félelmeket jeleztek. Első rajza: pénisz-alakú gomba, magas torony. Majd babát és vitorlás­hajót kér. Leszedi a baba kalapját, majd visszarakja. Kiszedi a vitorlát a csónak­ból, berakja a babát. Aztán azzal küszködik, hogy a baba és a vitorla is benn legyen a csónakban. A tűzoltóautóban hosszan huzigálja ki a létrát. Én gyurmát veszek elő és embert formálok. „Bácsi” - mondja. „Honnan tudod, hogy nem néni?” - kérdezem. Nem felel, hanem gyurmából kört formál és azt mondja: „Lyuk”. Aztán sorozatban tojást rajzol és megjegyzi: a tojásban benne van a kiscsibe. A következő foglalkozásokon harci játékok váltakoznak női szerepjáté­kokkal, például főzőcskézéssel.

És most álljunk, meg egy pillanatra! Az anamnézisből tudjuk, hagy a gyer­mek tünete egy nagy konfliktus következtében lépett fel: a szeretett apa elment,

145

de előzőleg még megfélemlítően viselkedett, fenyegette az anyát. A traumatizáló élményből azonban egyelőre semmi sem jelenik meg a pszichoterápia elején. Ismét egy részaspektus bontakozik ki. Mintha a fiú azt mondaná játékaival: elment az apám, itt maradtam két nővel (anyjával, nagyanyjával), most nem tudom, fiú vagyok-e vagy lány? A tünet értelmezésének kérdésébe most nem megyek bele. Toldásunk alapján spekulációk lehetségesek. Megpróbálhatnánk megmagyarázni, miért éppen az anális fokra történt a regresszió, hogy függhet össze a kasztrációs komplexummal és esetleges terhességi fantáziákkal, vala­mint másodlagos nyereségként hogyan uralja a gyermek tünete segítségével az anyját. Illetve hogyan kapaszkodik ennek segítségével. De nem állíthatom, hogy a pszichoterápia során ezekhez a valószínű feltevésekhez kellő anyagot kaptam volna. A nemi identitásért való küzdelem viszont sokáig vezető témája maradt a kezelésnek. Az apával való konfliktus ebben a kezdeti időben csak pillanatokra villan fel. Például autókat ütköztet és megjegyzi (bizonyos elégedettséggel), hogy apja nemrég karambolozott. Két bábjáték is tartozik ehhez az időszakhoz. Az egyikben a vasorrú bába üldözi Brumit, a másikban az elefánt nyuszit üldöz, majd a katona megmenti. Az anyját megnyerjük, hogy töltsön több időt a gye­rekkel. Ez valóban átmeneti javuláshoz vezet, amit visszaesések szakítanak meg. A visszaesések többször kapcsolódnak az apa elmaradt látogatásaihoz. Majd következik egy korszak, amikor folyvást különbséget tesz játékok között: „ez fiúknak való, ez lányoknak való.” Az utóbbiakat félrelöki. Ezután egy ideig nem hajlandó projekciós játékra. Szinte minden órán kártyázni akar. Nemcsak ellenállás ez, hanem az apjával való azonosulás kísérlete - egy hétvége után kezdődött, amit apjával töltött a Balatonnál, az apja az estét kártyapartival töltötte. Majd körülbelül egy évvel a kezelés megkezdése és egy hosszú periódus után, ami kártyázással, versenyjátékokkal telt fel, bejelenti, hogy bábozni akar. A játék a következő: Kutyabábut keres. A farkas meg akarja enni a leányt - vagy a vadászd, de a kutya észreveszi a farkast és a vadász lelövi. Kígyó meg akaija marni a vadászt — a kutya megvédi. Azt játszom, hogy a leány megvásá­rolja a kutyát (két forintért), hogy legyen védője és puszit ad neki. Kérdi, hogy tudja-e már, hova kell pisilni, kakilni? A fiú kicsit zavartan így válaszol: „Taní­tottuk!” - majd határozottabb hangon: „és megöli a rossz állatokat”. A gyerek valójában ebben a projekciós játékban jeleníti meg először a konfliktust, amikor apja megfenyegette anyját, és a kutya hősi szerepében akkori passzivitását korrigálja. A játékban megjelenő fantázia strukturáltabb az eddigieknél: tartal­mazza az elhárítás elemeit (az apa kettős alakban, mint támadó farkas és védő vadász jelenik meg, a traumát a pozitív befejezés meg nem történtté teszi, az azonosulást az aktív férfias szereppel a kutya alakjában és magát a szorongást keltő, traumatizáló jelenetet. Ez időben egybeesett az első hosszabb tünetmen­tes periódussal. Visszaesések még kb. egy évig előfordultak, úgy tűnik: összefüg­gésben álltak az anya életének változásaival. Újabb egy évvel később - hosszú tünetmentesség után - az ertkoprézis ismét jelentkezett, amikor az anyja életé­ben egy új partner bukkant fel. Néhány pszichoterápiás ülés után elmúlt. Ami­kor a gyereket utoljára láttam, anyjával jó kapcsolatban élt, az iskolában sikere­sen haladt előre.

Négy esetet ismertettem, háromnál közeli hozzátartozó halála, a negyedik­nél a szülők viharos konfliktusát követő válás volt a tüneteket kiváltó pszicho-

146

trauma. A kórelőzmény, a tünetképzés, a traumatizáló élmények elaborációs folyamata tartalmi részét tekintve a négy esetben teljesen különböző. Azonban, ha azt nézzük, hogy a pszichoterápia során a gyerek hogyan viselkedik, mit játszik, milyen emlékeket, álmokat mesél el - különösen, ha ebből a gyermek képzeleti tevékenységére következtetünk - néhány hasonló vonás tűnik fel. Amivel a terápia kezdetén találkozunk, az mind a négy esetben a traumának egy kevésbé jelentős részaspektusa volt. így a kisfiúnál, aki elvesztette nagyap­ját, az elmaradt kórházba szállításhoz kapcsolódó betegség, illetve halálfélelem. A serdülő fiúnál az agresszív feszültség, ami a nagyapai nevelés korlátaiban talál tárgyat. A kislánynál és az enkopretiküs kisfiúnál az apa elvesztésétől megzavart nemi identitás. Ezek a részletek talán a hermanni széli preferencia elve alapján választódnak ki. Mint ahogy Addi tünete is a koporsóban fekvő anya merevségét utánozza, az egész tragikus élménysorozatnak — szülők vere­kedése, apa eltűnése, anya betegsége, elvérzése, elszállítása stb. - utolsó tagját. Eközben magára a pszichotraumára vonatkozó emlékek is felbukkannak, illetve ezek áttétele fantáziába, nem csupán „tagadás és fantáziába-menekülés”, ha­nem első félénk kísérlet a veszteség átélésére. Az enkopretiküs fiúnál láttuk, hogy a kezdeti elhárítást, a trauma-feldolgozást kifejező játékokat, rajzokat - bizonyos lappangási idő után - egy lényegesen Etrukturáltabb fantáziajáték követte, ami a traumatizáló élménynek több elemét jelenítette meg áttételes formában, egyben az eddigi elhárítómechanizmusokkal is ötvözte. Az elárvult fiúnál és a kislánynál a trauma átélésének és az elhárításnak egy ilyen kompro­misszumával nem találkozunk. De az utóbbinál jeleit látjuk a belső küzdelem­nek, amit énje folytat a tragikus valóság valamilyen elviselhető formáiban való átéléséért. Ezeknek az eseteknek és néhány más megfigyelésnek alapján meg­kockáztatom a következő állítást: ha egy pszichotraumától megzavart gyermek képzeleti tevékenységét figyeljük, a fantáziák egyfájta strukturálódási folyama­tát észlelhetjük, a trauma újraélésének és az elhárításnak mind több eleme ötvöződik bennük egységgé. Ez a folyamat bizonyos fokig párhuzamosságot mu­tat a klinikai javulással. Ez a strukturálódási folyamat mint tendencia van jelen- nem biztos, hogy sikerül. Benne tükröződik, ahogy az én küzd a belső folyto­nosságot megszakító traumával. Amint megfogalmazásomból kitűnik, spontán folyamatra gondolok, valamilyen „sebgyógyulásra”, amiben a terápiának inkább csak katalizáló szerepe van. Ez nem változtat azon, hogy kezelésünk tudatosí­tásra, a realitással való szembenézésre és az adekvát érzelmek átélésére törek­szik. A traumát követő képzeleti tevékenységet eszköznek tekinthetjük, amivel az én önmaga számára fokozatosan elfogadhatóvá teszi a elfogadhatatlant. A fel­dolgozás tempóját, a személyiség teherbíróképességét pedig tiszteletben kell tar­tanunk.

Végezetül nem kerülhetem el, hogy néhány kritikai megjegyzéssel ma­gam hívjam fel a hallgatóság figyelmét állításaim vitathatóságára, hipoteti­kus érvényére. Minden, amit állítok, kevésszámú megfigyelésen alapul - no­ha ezek nagyon impresszionálók. Még az a szakmai gondolkodásunk számára plauzibilisnek tűnő következtetés, hogy az elvesztett és megkerült tárgyak, emberek története mögött tudattalan fantázia rejlik a halott visszatéréséről, is csak feltevés, amit csupán nagyszámú hasonló megfigyelés valószínűsíthet­ne. Azt nem hallgathatom el, hogy megállapításom a fantáziák strukturáló-

147

dási folyamata és a klinikai javulás párhuzamosságáról egyelőre inkább csak impresszió. Tekintsék az előadottakat munkahipotézisnek, talán néhány hasznos szemponttal egészíti ki beteg-, illetve gyerek- megfigyeléseinket. Biz­tosnak csak az látszik, amit Freud tulajdonképpen már 60 évvel ezelőtt az ismétlési kényszer felfedezésekor megállapított és a gombolyagot gurító gyer­mek esetével példázott: a személyiség az egyszeri pszichotraumát csak kis adagokban való ismételt átéléssel képes megemészteni. Orpheusnak vissza kell nyernie Euridikét, hogy válóban elveszíthesse.

1980. február

148

IRODALOMJEGYZÉK

Barry, H., Bousfield, W. (1937):Incidents of Orphanhood among 1500 Psychotic Patients. J. of Genet. Psychology 50, 198-202

Bowlby, J. (1960): Grief and Mourning in Infancy and early Childhood. The Psychoan. Study of the Child 15.

Brown, F. (1961): Depression and Childhood Bereavement. J. of Ment. Science 107,754-777

Freud, A., Burlingham, D. (1943): War and Children. New-York. Intern. Univ. Press.

Freud, S. ([1915]1917): Mourning and Melancholia. S. E. XIV. London. The Hogarth Press.

Furman, E. (1974): A Child’s Parent dies. Studies in Childhood Bereavement.Yale University Press. New-Haven-London

Granville-Grossman, K. (1966): Early Bereavement and Schizophrenia. Brit. J.Psychiat. 112,1027-1034

Guy, M., Tongue, W. (1967):'liie late effects of a Loss of Parents in Childhood.Brit. J. Psychiat. 113, 253-259

Hermann, I. (1921): Über formale Wahltendenzen. Zschr. f. Psychol. 87, 345- 363

Hermann, I. (1923): Die Randbevorzugung als Primärvorgang. Intern. Zschr. f.Psychoan. 9,137-167

Hermann, I. (1976/1936).Clinging-Going in Search. The Psychoan. Quarterly Vol. XLV. 5-36

Lindemann, E. (1950): Modification in the Course of Ulcerative Colitis in Rela­tionship to Changes in Life Situations and Reactions. Life Stress and Bodily Disease. Res. Publ. Ass. Nerv. Ment. Dis. 29, 706

Robertson, J. and J. (1971): Young Children in Brief Separation. Ps. a. Study of the Child. 26,264-315

Spitz, R. (1965): The first Year of Life. Int. Univ. P. N.Y.

149

A gyermekkori fóbia(Virág Teréz)

I. A fóbia etiológiája

A gyermekkori fóbia kezelése egyidejű a gyermekterápiával. Freud korai művében, a kis Hans fóbiájának klasszikus, indirekt kezelését leíró tanul­mányában a gyermekkori fóbiának öt fő jellemzőjét állapítja meg:

1. A fóbia az ödipális korszak félelme, tünete2. Oka a kasztrációs szorongás3. Mechanizmusa az áttolás4. A fóbia hisztériás neurózis5. A fóbia kialakulása mögött meghúzódó dinamizmus feltárásával bizo­

nyítva látta a gyermekkori szexualitás jelentőségét.A legfontosabb analitikus megközelítése az volt, hogy a fóbiának értelme

van, és a valódi félelem tudattalan.Az analízis feladata az, hogy megvilágítsa a fóbia értelmét, azaz tudatosít­

sa a tudattalan félelmeket és fantáziákat.Röviden összefoglalom a kis Hans fóbiájának történetét. A tanulmányból

úgy tűnik, hogy a fóbia kialakulásának két szakasza volt.

1. Előkészítő traumák:

Anya maszturbálni látta gyermekét és megfenyegette, hogy levágja a pisi- lőjét. Talán ez keltette fel az érdeklődését; kezdte az állatokat figyelni.

Hans 3 és 1/2 éves, mikor kistestvére születik. Az anya otthon szül, - a gyermek hallja nyögését (régen a WC-re is elkísérte anyját), látja a véres lepe­dőket, edényeket, mindazok után, hogy azt mondták, a gólya hozza a kis­testvért.

Hogy milyen erős félelmet váltott ki mindez a gyermekből, arra elég két eseményre utalnunk: felkiáltására: „De hát az én pisilőmből nem jön vér!” - és: testvére születése utáni betegségére. Lázas torokgyulladása lesz, lázasan mond­ja: „Nem akartam kistestvért.” Később fürödni látja és megállapítja: ,A pisilő még kicsi.”

Egy év telt el testvére születése után, amikor 4 és 1/2 évesen, felismeri a nemek közti különbségeket.

2. Az agora-fóbia megjelenése

5 éves, amikor a fóbia elkezdődik. Tünete: fél az utcára menni. Érdemes mégegyszer elgondolni a betegség előtti eseményeket- Pár nappal a fóbia megje­

150

lenése előtt sírva ébredt, azt álmodta, hogy anyja eltűnt mellőle. Másnap sírt, mikor a pesztra sétálni vitte. Anyját akarta látni. Következő nap anyja viszi sétálni az állatkertbe, de akkor is sírt, attól félt, hogy egy ló meg fogja harapni. Harmadik nap a szorongó gyermek onanizált, figyelmeztették, hogy vegye el a pisilőjéről a kezét. Az ezt követő napon kezdődik el az agora-fóbia.

Freud a fóbiát a következő módon értelmezte:- A fóbia célja, hogy a kisfiú anyjával maradjon. Felveti az erotikus

vágy elfojtását, t.i. a gyermek gyakran aludt anyjával egy ágyban. Feltehe­tően a szexuális izgalom csapott át szorongásba és a szorongássá lett libidó fixálódott.

- A ló harapástól való félelmet összefüggésbe hozta az onánia-tilalommal. (Nem szabad a pisilőhöz nyúlni.)

- Annak felismerése, hogy a nőknek nincs pisilóje, felkelthette a gyermek kasztrációs fenyegetését, félelmét.

Mindezek a félelmek a fóbia mögött tudattalanul húzódtak meg. A fóbia „haszna”, hogyha a gyermek nem megy az utcára, anyjával maradhat, akitől az elszakadást oly nehezen tudta elviselni. Erre utalt szorongásos álma is.

A gyermekkori fóbiával részletesen foglalkozott Freud az 1917-ben megje­lent Bevezetés a pszichoanalisisbe c. előadássorozatában. Megállapította, hogy a fóbia mögött szorongások, félelmek húzódnak meg.

Itt röviden követnünk kell Freud gondolatmenetét a szorongás vizsgálatá­ban. Freud megkülönbözteti egymástól a reális és a neurotikus szorongást. A reális szorongás a külvilágból jövő fenyegető veszélyre lép fel. Célja a veszé­lyes helyzetből való menekülés. A neurotikus szorongás indulatának forrását és mintaképét a szülés aktusában látja. A szorongást összefüggésbe hozta a szoros­sággal, a szülés alatti hypoxiás állapottal, illetve az anyától való elszakadással.

Itt megemlíteném, hogy Hermann felfogásában az ösztönök örvényszerű lefutásának okát találta a szülés mindent magával ragadó izgalmában és a szorongást az anyától való elszakadásban.

A neurotikus szorongás egyik fő megjelenési formája a fóbiás viselkedés. A fóbiánál az ideges folyamatnak két szakaszát különbözteti meg Freud:

- Az elfojtott libidó szorongássá alakul. E szorongás külső veszélyhez kötött.

- Elkerülni a külsőként kezelt veszélyt azáltal, hogy a külső veszély a félelmetes libidót helyettesíti.

A fóbia, mint védekezési rendszer persze igen gyenge — írja Freud —, mert a „vár, amely kifelé egyre megerősítette magát, belülről támadható.” Stanley Hall felsorolását, hogy mi minden lehet a fóbia tárgya: sötétség, hernyó, kihe­gyezett él, tömeg, szabad levegő, kígyó, vér, egyedüllét, nyílt térség, egér, zárt helyiség, híd, macska, zivatar, közlekedés, pók stb., „amelyek úgy hangzanak, mintáz egyiptomi tíz csapás”, Freud az alábbi három csoportra redukálja:

1.) A félelmetes tárgyak-2.) A félelmetes helyzetek-3.) Macska, egér, közlekedési eszközök stb. által kiváltott félelmekre,

amelyeket nem lehet reálisan megérteni, mivel nem általános félelmi tárgyak vagy képzetek.

151

Freud különbséget tesz a hisztériás szorongás és a kényszeres beteg szo­rongása között. Míg a hisztériás beteg nem tudja megmondani, hogy mitől fél, szorongását a halállal, a megőrüléssel, vagy más távoli dologgal kapcsolja össze, addig a kényszeres beteg, mintha nem szorongna mindaddig, amíg a kényszeres cselekvésben meg nem zavarják. A kényszeres betegnél a szorongást elfedi a kényszercselekvés, azaz a tünetképzés helyettesíti a szorongást.

De vajon mi lehet a szorongás oka? Freud szerint szorongást okozhat:— a külső, reális veszély- a belső, irreális veszély, ami nem más, mint a saját libidó.A továbbiakban kövessük nyomon a szorongás kifejlődését a gyermekben.

Azt tapasztaljuk, hogy a gyermek reális szorongásai tanultak, hiszen a „tanu­lás”, „tapasztalat” előtt belenyúl a tűzbe, kimászik az ablakpárkányra stb. A ne­velés ébreszti fel a gyermekben a reális szorongást, hogy tanuljon meg félni a félelmes dolgoktól, helyzetektől.

Ezzel szemben a gyermek szorongásának nagyon kevés köze, van a reális szorongáshoz. A gyermekkori szorongás mintaképe az anyától való elszakadás és az első fóbiái is - a sötéttől, egyedülléttől való félelme is - ezt a feltételezést erősítik meg.

Ennek ismeretében másképpen kell néznünk a gyermek szorongásait, ha tudjuk, hogy nem kell fenyegetni, ijesztgetni ahhoz, hogy féljen. Sok szülő gya­kori védekezése a pszichológus előtt: „Tessék elhinni, soha nem ijesztgettük a gyereket!”

A fóbiák analíziséből megtudtuk, hogy a gyermekkori szorongás felhasz­nálatlan libidóból származik, mely folytonosan átalakul reálisnak tűnő szo­rongássá. - Csekély külső veszélyre tolja át a fóbiás az elviselhetetlen belső veszélyt.

De mi lehet a mechanizmusa ennek a kihelyezésnek, a belső félelem külsővé tételének? Nem lehetne összehozni a külső veszéllyel, a reális szo­rongással?

A fóbiánál világosan alakul át a belső veszély külsővé, azaz a neurotikus szorongás látszólag külső szorongássá. Vegyünk egy példát. Az agóra-fóbiánál kiderül, hogy a beteg belső indulataitól fél, pl. ő akarja, hogy elcsábítsák, de egy eltolást végez és így most már egy külső veszélytől fél: „Elgázolja valami az utcán.” A kihelyezés feszültség csökkentése úgy jelenik meg, hogy a külső ve­szély elől van menekülési lehetőség, a belső veszély elől viszont csak úgy lehet elmenekülni, ha a személy fóbiaképzéssel védekezik.

A külső és belső veszély átalakulásának azonban van egy filogenetikus útja is. A kasztrációs félelem, amit ma neurotikus, tehát irreális szorongásnak tartunk, valamikor Freud hipotézise szerint szintén reális félelem volt, hiszen a büntető apa kasztrálhatta fiát.

A szorongás ősformája az anyától való elszakadás, a szülés, a megszületés a fiziológiás mintája. Akisgyermek szorongása levezethető fizikai gyengeségből, de szorongása mögött nem reális félelem húzódik meg, hiszen a reális veszély elkerülésére megtanítják, hanem irreális félelme, melynek az anyától való elszakítása a mintája. Ezért az első fóbiák tárgya: félelem a sötéttől, az egyedül­léttől, majd ez a félelem vezet át a kasztrációs szorongásba.

152

Végül a reális és irreális félelem sem választható el élesen egymástól. Freud hipotézise szerint, a férfiaknál fellépő, ma irreálisnak tűnő kasztrációs félelem valamikor szintén reális félelem volt, melyet az onánia-tilalmak, a kö­rülmetélés és más jellegű fenyegetések is fixálhatnak, mint: „Hogyha nem leszel jó, nem szeretlek” vagy „intézetbe adlak”.

A szorongás és félelem kialakulásával Hermann is foglalkozik Az ember ősi ösztönei című művében (1943). Mindkét érzést a jövőre irányuló indulatok­hoz sorolja a várakozással, a reménnyel és a gonddal együtt. A szorongás indu­latának fontos sajátosságaként említi, hogy a szorongó az objektív valóságot a képzelt valósággal cseréli fel. Hivatkozik a gyermekkor elteijedt félelmére és szorongásaira. Ezeket összefüggésbe hozza a gyermek azon jellemvonásaival, hogy bátortalan lesz, ha új tárggyal, helyzettel, ismeretlen emberrel találkozik. Ambivalens: fél is és érdeklődik is irántuk.

Az új tárgy megismerése során a gyermek bátortalansága tehát kétirányú, akarja is, de fél is tőle.

A gyermek szorongásának, félelmének, mint Hermann megállapítja, csak egy iránya van. Valami elől menekül és ugyanakkor valakihez siet. Itt tehát nincs ambivalencia. Ha ezt a helyzetet a fóbiás viselkedésre alkalmazzuk, azt jelenti, hogy a szorongó gyermek a tárgyakkal, új helyzettel nem próbál megba­rátkozni, hanem a tárgyak félelmetessé válnak és a rémült gyermek ijedtében védelemért az anyjához szalad.

Biológiai szemmel ez világos beszéd: a gyermek biológiailag nem ónálló lény, védelmet, segítséget, menedéket az anyánál keres. A szorongás biológiai­lag veszélyt jelzó' berendezés, annál is inkább, mivel e jelzéssel együtt ideiglenes védelem kínálkozik az anyába való megkapaszkodásra.

Hermann szerint a szorongás magva az ó'shelyzet. Az egész indulatot ez vezeti: az anyához való szoros hozzátartozás, illetve e helyzet elvesztésének a veszélye. Hermann a szorongást és félelmet a kővetkező gondolatokkal vilá­gítja meg:

A) A fantázia szerepe szorongást kiváltó helyzetek valóság-felfogásában„Aki csak kevéssé ismeri a gyermeket, tudja, hogy a fantázia szerepe

milyen gyorsan foglalja el nála a valóságot. A gyermek azt mondja a másiknak, hogy most oroszlán lesz. Semmi hatás. De most állati hangot ad és bár a másik maga előtt látja a gyermektársát, nem tudja hova legyen félelmében. Sőt, ami még furcsább, a kisoroszlánon is látszik a félelem.

Egy kislány fél a tehéntől és a tehénbőgéstől. Ha testvére ijeszteni akarta, elég volt a bőgést a szeme előtt utánozni. De a hangjelzés ijesztő vol­ta még tovább terjed. Ha megkérdezték a gyermektől, miért fél a tehéntől, azt mondta: »Mert úgy csinál: muu«, de ezt csak suttogni merte, mert saját hangja is ijesztő volt számára.”

B) PótképződményekA lélekelemzés arra tanít - írja Hermann - hogy az eredeti félelmi tárgy

sokszori helyettesítés útján más-más tárgyat tolhat előtérbe. A helyettesítés kétirányú lehet:

1.) Külső vagy valóságos áttolás történik a félelmetes személyről más félelmetes személyre vagy tárgyra (pl.: az anyáról, az apáról szakállas emberre, lóra, kutyára, stb.).

153

2.) A szorongás nem a félelmet kiváltó tárgyat helyettesíti, hanem a védel- mül kívánt hozzátartozót, tehát az anyát. Ebben a helyzetben az „én” a szoron­gást az „Es”-nek adja át. Az „Es”, mint ősibb struktúra az anya reprezentánsa, úgy viselkedik, mint a leválasztó, elutasító anya Ez a szorongást nem csökken­ti, ellenkezőleg, fokozza a magárautaltság érzésével. Ezáltal a szorongás elmé­lyül. A szorongásban hajlamosak vagyunk az objektív valóságot képzelt valóság­gal felcserélni. Ezek a felismerések közelebb visznek bennünket a gyermekkori fób'ák megértéséhez. Gyermekkorban az elszakadás az anyától még aktuális félelem (kórház, bölcsőde), a gyermek még az újjal való ismerkedés stádiumá­ban van, és ha az elszakadástól az anya maga is fél, akkor a gyermek a veszély- helyzetben magára marad.

A következőkben rátérek arra, hogy a közvetlen gyermekkezelések a gyer­mekkori fóbia dinamikájában milyen újabb felismeréshez vezettek.

Freud a fóbiát az ödipális korszak neurózisának tartotta. Az azóta megfi­gyelt és kezelt gyermekek analízise azt bizonyítja, hogy manifesztálódhat a fóbia a preödipális korszakban is.

Modem szerzők a fóbia kialakulásában nagy szerepet tulajdonítanak a pregenitális fázis benyomásainak és fixációjának.

A pszichoszomatikus panaszokkal kezelt gyermekek és felnőttek analízise arra hívta fel a figyelmet, hogy kölcsönös vonatkozás van a pszichoszomatikus betegség és a fóbia kialakulása között. A fóbia általában a colitissel és az aszt­mával alterál.

Míg a fóbiát Freud a hisztériás neurózishoz sorolta, ma a fóbiát a hisztéri­ás neurózis és a kényszerneurózis között helyezzük el, de közelebb a kény­szerneurózishoz.

A fóbiaképzésben a Freud által ismertetett áttolás mellett vizsgálnunk kell az izoláció, a projekció, az ambivalencia, valamint a nárcizmus szerepét is.

Afóbiás gyermek és felnőtt egy mágikus világban él, ahol a gondolatok a min­denhatók. Állandóan fantáziáinak és, mint erre Freud rámutat, a kény­szerneurotikus meg van győződve gondolatai, érzései, jó és rossz kívánságai min­denható voltáról. A kényszerneurotikusnál a gondolkodás a cselekvés helyébe lép.

Ferenczi a kényszemeurotikus betegnél jelentkező mindenhatósági érzést a gyermeki gondolkodás fejlődési fokára való regrediálásnak tartja, amelyet még az is jellemez, hogy a gátló, halasztó, megfontoló gondolkodást a gyermek még nem tudja vagya és cselekvése közé iktatni. Vágyát azonnal tett követi. Példával szemléltetve: ugyanolyan természetesen akarja kezével elérni a lám­pát, mint a holdat.

A mindenhatóság érzését Ferenczi visszavezeti a magzati állapotra, ahol valóban „minden” megvolt. „De a csecsemő, mint egy mágus, irányítani tudja maga körül a világot. Etetik, fürdetik, ringatják, csak éppen sírnia kell ehhez.” Végül Ferenczi kiemeli, hogy a mindenhatóság érzését a beszéd kialakulásának kezdetére is átmenti a kisgyermek. Kevés és egyszerű gondolatokba foglalható vágyát, szinte a gondolatait is, figyelmes környezete k'találja. Ilyenkor a gyer­mek igazán bűverejűnek érezheti magát. Vagyis a gyermek a gondolatok és szavak mágikus világában él. Ferenczi szerint a kényszerneurotikus gondolko­dása erre a gyermeki fokra regrediál.

154

A magam részéről gyermekkori fóbiaképzésnél a mágikus gondolkodás fixációját emelném ki.

A továbbiakban kövessük a gyermekben a mágikus gondolkodás fixációjá- nak útját.

Egy bostoni kutatócsoport 50 fóbiás gyermek anyjának személyiségjegyeit vizsgálta azzal a szándékkal, hogy megtudják, milyen típusú anya gyermeke fixálódik ezen a gondolkodási szinten.

A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy az anyák tudatosan nagy erőfe­szítéseket tettek, hogy „tökéletes anyák” legyenek. Ebben az igyekezetükben képtelenek voltak a gyermek privilégiumait a fejlődésnek megfelelően fokról- fokra visszavonni. A gyermek szükségleteihez való aktív anyai alkalmazko­dás még évekkel azután is megvolt, anélkül, hogy erre szükség lett volna. Az anyák arra törekedtek, hogy elhárítsanak minden bajt, amely a gyermeket a külvilágból érheti.

De vajon milyen múlt húzódott meg az anyák ilyen jellegű viselkedése mögött?

A kikérdezettek rossz anya-gyermek kapcsolatban nőttek fel. Gyermekko­rukban elszenvedett sérelmeiket tudatosan nem akarták továbbadni gyerme­küknek. Viselkedésükkel szinte azt mondhatnánk, maguk is varázslatot kíván­tak elkövetni: saját rossz csecsemő- és gyermekhelyzetüket korrigálni gyerekük életében. Ha már az anya nem lehetett „tökéletes” gyermeke anyjának, legyen ő „tökéletes” anyja gyermekének. Az anyák azt az érzést táplálták magukban, hogy nélkülözhetetlenek a gyermek szükségleteinek kielégítéséhez, a gyermeket fenyegető veszély elhárításához. Ezek az anyák nem tudták kialakítani azt a helyes arányt, meddig kell gyermekük rendelkezésére állniok.

A csecsemő egészséges fejlődéséhez az szükséges, hogy feszültségét enyhítsék.Ezek az anyák attól féltek, hogy képtelenek lesznek ellátni a gyermek

gondozásával kapcsolatos feladatokat. Emögött a félelem mögött, mint a kikér­dezésből kiderült, két ellentétes félelmük húzódott meg:

1.) Félelem a gyermek végnélküli kívánságaitól.2.) Félelem, hogy a számára érthetetlen helyzetben nem tud a gyermek

kívánalmainak megfelelni.ad 1. az anya arról számolt be, hogy szoptatás alatt attól fél, hogy nem tud

elég tejet adni gyermekének. Bár a gyermek hízott, abbahagyta a szoptatást és áttért a cumisüvegre.

ad 2. Egy másik anya terhessege alatt azt álmodta, hogy a gyermek sír, mert éhes és ő nem tudja megszoptatni.

A gyermek igényeinek ilyen túlzott felnagyítása arra utal, hogy az anyá­ban felébrednek saját gyermekkori teljesületlen vágyai. És, bár felnőtt, a sóvár­gások tudattalanul benne vannak és ezeket most saját gyermekébe vetíti. Az ilyen anya gyermeke iránt érzett dühét úgy éli meg, mint amilyen saját anyja dühe lehetett ő iránta. Az egyidejűleg történő kettős azonosítás okozza azt a problémát, hogy a frusztrált gyermek anyját is frusztrálja.

A frusztráció regressziót hoz létre, amely feléleszti az anya preverbális memóriáját, ezáltal saját fejlődésének preverbális, orális függőségi szakaszát. Ha az anya visszaemlékezése saját gyermekkorára pozitív, ez abban jelentke­zik, hogy túlteszi magát a pillanatnyi csalódáson és frusztráción és ugyanúgy

155

szereti és gondozza majd gyermekét, mint ahogyan őt gondozta és szerette az anyja. De ha a csecsemő sírása az anyából nemcsak védő gondoskodást vált ki, hanem félelmet is, amely saját csecsemőkori orális konfliktusából származott, akkor az egyensúly negatívvá válik. Ennek mentén megjelenik a kettős azonosí­tás: egyrészt anyjával, másrészt gyermekével. Ez viszont azt jelenti, hogy gyer­meke számára ő lesz a „rossz, frusztráló anya” és anyja számára a „rossz, frusztráló gyermek”.

Hogy az anya elkerülje maga számára elviselhetetlen dühét, mellyel fel­éleszti sa át konfliktusát - tudatosan harcol, hogy a gyermekben a frusztrációt és a feszültséget minimális szinten tartsa. Védi minden félelemtől, fájdalomtól és szenvedéstől.

Az ilyen anya nem tudja elképzelni a szeretet és harag együt es létezését. Mivel az anya a haragot állandóan kioltja a gyermekben, a gyermek nem képes rájönni arra, hogy a fantáziáit veszélyek a valóságban nem következnek be. Az anya állandóan készenlétben van arra, hogy elkerülje azt a helyzetet, hogy „én nem vagyok jó anya, mert a gyermekem gyűlöl engem”. Nehezíti a helyzetet, ha a szülők között nincs összhang a neveles tekintetében, például az apa büntetni akarja a gyermeket, az anya azonnal a gyermek védelmere kel. Ez a kölcsönha- tas néhány évig fennmaradhat, míg hatása kitör a gyermekből. Ezek az élmé­nyek együtt hatva erősíthetik egymást. Az anyából és gyermekéből szorosabb összetartozási érzést válthat ki. A függőségi ambivalencia leköti az agresszív érzéseket. A düh szorongássá alakul át. Ahogy a szorongás nő, a gyermek egyre nehezebben viséli el, hogy anyjától elválasszák.

Az az anya, aki önmagára vetítve érzi át gyermeke gondját, képtelen a gyermeknek korának megfelelően segíteni és ezzel a magatartásával váltja ki a gyermekben az összeomlást.

Az anya tulajdonképpen azzal akadalyozza meg gyermeke fejlődését, hogy eltúlozza a gyermeki mindenhatóság érzését és ezzel fixálja gyermekében a „mágikus” gondolkozást.

Válaszul a gyermekben az a vágy fejlődik ki, hogy csak ő birtokolja az anyját. Ugyanakkor az anya élete értelmét abban látja, hogy óvja gyermekét. Kifejlődik a gyermekben az az érzés, hogy hatalma van anyja felett. Ha ezek- után a gyermek szembetalalja magát külső es belső problémákkal, olyan elha- gyatottságot érez, amelyen képtelen uralkodni.

A fóbiaképzés kialakulásának összefoglalása:A kisgyerek biológiailag nem önálló lény. A reális félelemre környezete tanítja meg. Ezzel szemben az irreális belső ösztönfelelmeket születésétől kezdve ma­gával hozza. A szorongás mintaképe az elszakadás az anya testétől. A szülés mindent magával ragadó izgalma az ösztönök mindent magával ragadó örvény­szerű lefutásának a félelmét okozzák.

Ha a csecsemőt, a kisgyermeket az anya nem tudja megnyugtatni, megta­nítani a benne lévő feszültséget oldani is és elviselni is, optimális szinten kielé­gíteni és frusztrálni a gyermek kívánságát, akkor a gyermek nem tud túljutni a mindenhatóság érzésének fázisán, hiszen az anya mindig rendelkezésére áll. Függőségéből származó agressziója nem talál levezetést, nem érhet el soha arra a fokra, hogy ellenőrizni tudja: indulatos kívánságai nem következnek be a valóságban.

156

A gyermek mágikus birodalma egy- vagy kétszemélyes. A varázslat: „Aka­rok valamit”, csak itt érvényesül. Ezek között a feltételek között nem tud a gyermek énje megerősödni. Szorongása felett képtelen uralkodni, hiszen szoron­gását anyja mindig átvette. Ha kikerül a szűk családi birodalomból, már nem érvényesül a mágia. Megszűnik az én-központúság, a gondolatait is aggódva leső közjönség.

Ebben a gyermek számára idegen világban a reális félelmek, követelmé­nyek, teljesítmények felnagyulnak és átkapcsolnak az irreális félelemre: ha nem ellenőrzi a mamát, a mama meghalhat. Hiányzik a gyenge én kontrollja, a valóság, a realitás felmérésének a képessége.

A gyermek-mágus hasonlítható a primitív népek mágusára. Hatalma nem a tudáson, hanem félelmen alapul. Tudományával nem tud a természet felett a uralkodni, kezeivel és szavaival tesz kísérletet arra, hogy uralkodjon felette.

II. Az iskolafóbiaA gyermekkori fóbiák közül a iskolafóbiával kívánok foglalkozni. Ennek

egyik oka az, hogy e mögött a tünet mögött számtalan, már korábbi fóbia, félelem, pszichoszomatikus betegség húzódik meg. Mindennapi munkánkban érdemes felfi­gyelni arra, hogy az óvodából, iskolából gyakran hiányzó, különböző'betegségekben szenvedő' gyermekek esetében valójában nem iskolafóbiáról van-e szó?

Másrészt az iskolafóbia röviddel megjelenése után, tehát fixálódás eló'tt azonnal lehetetlenné teszi a fóbiával való együttélést. így rövid időn belül segít­séget fog a szülő vagy a pedagógus kérni, ellentétben pl. az állatfóbiával, amit a szülő sok esetben vagy természetesnek tart, mert maga is fél a fóbiát kiváltó állatoktól, vagy azt váija, hogy gyermeke „kinövi” a félelmet.

Az iskolafóbiát szélesebb értelemben használom - ugyanúgy, mint az an­golszász irodalomban, ahol idesorolják az óvodától, sőt bölcsődétől való pánik­szerű ijedelmet is.

Johnsohn 1941-ben észlelte az iskolafóbiának az anya-gyermek kapcsolatból származó legfontosabb jeleit. Felismerte, hogy az iskolától való félelem kifejezi a gyerek azon szorongását, hogy a hosszú függőség, ami anyjához fűzte, megszakad.

Eisenberg 1958-ban egy tanulmányában azzal foglalkozik, milyen transzak­ciók előzik meg az anya és gyerek között azt a félelmet, mely az elszakadásánál manifesztálódik.

Johnsohn (1956) arra a tényre mutatott rá, „hogy gyermeknél idegesség soha nem jött létre izolált körülmények között”. A gyerek félelme mindig szoros kapcsolatban van az anya idegességével, ezért javasolta az iskolafóbia elnevezés helyett a „szeparáció-szorongás”-t, mivel ez jobban tükrözné a fóbia mögött meghúzódó dinamikát.

Más szerzők viszont az anya ellenséges impulzusait tartják a legfontosabb károsító tényezőnek, mely a gyermekben a szorongást kiváltja, illetve az anyá­ról a gyermekre átviszi.

A felsorolt szerzők rámutatnak arra, hogy az iskolafóbia valódi pszichone- urózis, mely tudattalan fantáziákon és konfliktusokon alapul.

A tudattalan félelem racionalizálódik az iskolától való reális félelemben.

157

/

Sok pszichológusnak az a véleménye, hogy a fóbiás gyermeket rábeszélés­sel, okoskodással, egyszóval a józan ész erejével kell az iskolába visszaküldeni, és élni kell a büntetés és jutalmazás módszerével is.

Bármilyen fontosnak tartjuk, hogy a gyermek minél előbb visszakerüljön az iskolába, a terápia célja nem korlátozódhat erre az egyetlen feladatra. A cél az, hogy a gyermek szorongás nélkül viselje el az iskolát. Ha a szorongás oldása nélkül kényszerítjük vissza az iskolába, ezzel elsősorban a pszichoszomatikus betegségek előtt nyitunk utat, hiszen az általános orvosi felfogás szerint az asztma és a colitis megalapozottabb, jogosabb távolmaradás az iskolától, mint a gyermek tiltakozása, hogy nem akar iskolába menni.

Az iskolafóbia kezelésénél különbséget kell tenni:1.) akut és krónikus2.) traumás és indukált típus közöttFigyelembe kell venni, hogy mikor alakult ki a fóbia: a látenciában, a

latencia előtt vagy az adolescenciában.Kollégiumi diákoknál is gyakran kezdődhet el fóbia, amely arra mutat,

hogy az ifjú képtelen arra, hogy szüleitől távol legyen. Ebben az esetben is az iskolafóbiát eltakarhatják más szimptómák, így pl. pszichoszomatikus megbete­gedések, karakterzavarok vagy súlyos esetben mentális leromlás. Mindezek cél­ja jól érthető: hazamenni a kollégiumból végleg vagy legalább egy időre.

A következőkben az előbb említett szerzők esetekkel illusztrálják az isko­lafóbia különböző formáit.

1. Akut iskolafóbiaBármely életkorban kezdődhet, nemcsak az iskolaév elején. Akut iskolafó­

biánál egy-két interjú alatt feltárható a traumát kiváltó esemény, melyet, ha feltárunk a gyermeknek, szorongása oldódik és képes újra iskolába menni.

A traumás esemény gyakran azt a félelmet hozza felszínre, hogy. az anya meghal. E félelem mögött az a félelem húzódik meg, hogy nem tudja kontroll alatt tartani az élet és halál összes dolgait. A fóbiát kiváltó traumás esemény gyakran reprezentálhatja a gyermek szeparációs félelmét, hogy szülei vagy sa­ját maga betegség vagy baleset áldozatai lesznek.

Az előbb felsorolt fóbiás mechanizmusok, az ambivalencia, a mágikus gon­dolkodás azt eredményezi, hogy a gyermek egyenlővé teszi tudattalan halálkí­vánságát a realitással.

Péter 7 éves, iskolafóbiája egy nap hirtelen az iskolai gyülekezés alatt kezdődött. Rémülten rohant haza megnézni a mamát. A következő nap vissza­utasította, hogy iskolába menjen.

Amikor pszichológushoz került, már három hete nem volt iskolában. Az első ülésen a pszichológus az első félelmi roham körülményeit kívánta a gyer­mekkel megbeszélni. A gyerek elmondta, hogy amíg gyülekeztek, a másik szobá­ból zongoraszót hallott. Hirtelen valami „furcsát érzett”, nagyon szomorú lett és vágyódott az anyját látni.

A zenéhez Péter a temetést asszociálta. Nagynénje temetését, aki akkor lett öngyilkos, amíg fia az iskolában volt. Az iskolában Péter attól félt, hogy anyjával is megtörténhet az, amit haragjában az anyjának kívánni szokott.

158

A pszichológus megnyugtatta Pétert, hogy más gyerek is szokott dühében mindenfélét kívánni, és ő attól fél, hogy kívánsága megvalósul.

A gyerek előtt világos lett, hogy fél az iskolába menni, mert az ő anyja is meghalhat, mint az unokatestvére mamája. Az iskolafóbia ezt a félelmét szün­tette meg, hiszen anyja mellett lehetett, ellenőrizhette cselekedeteit.

Az értelmezés után a gyermek ismét képes lett iskolába menni.

2. Indukált iskolafóbiaDiagnózis szempontjából a leglényegesebb faktor, hogy nincs látható, kül­

ső' trauma. Míg az akut fóbia mögött drámai esemény húzódik meg, az indukált fóbia bonyolultabb, mert a gyermek traumatizálása a patologikus szülő-gyerek kapcsolatból következik.

Az indukált iskolafóbia kezelése kétféle lehet:Indirekt terápia alkalmazása a latenciakorig terjedhet. Mivel a szülő indu­

kálja a fóbiát, a szülő kezelése nemcsak ajánlatos, hanem elkerülhetetlen.Az 5 éves John fóbiáját apja indukálta. Az apa analízisben volt, mikor

gyermeke visszautasította, hogy óvodába menjen.Az apa szégyellte, hogy fiával problémák vannak, úgy érezte az ő hibája,

hogy a gyermek reggelenként viharos jeleneteket rendez. Félt, hogy fiát analízi­se miatt elhanyagolta.

A gyerek nem tudott válaszolni arra a kérdésre, miért nem akar óvodába menni. Azelőtt önként, örömmel ment társaihoz. Az analitikus ismerte a családi dinamizmust, az apa személyiségét, így gyorsan lehetett a gyereken segíteni.

Az apa gyerekkora óta fóbiás személyiség volt. Szintén indukált fóbiája volt. Apja, akiről John problémái előtt csak pozitív emlékei voltak, kereskedelmi utazó volt. Félt egyedül autózni, így rendszeresen magával vitte gyerekét — John apját - akinek sokszor órákig kellett az autóban apjára várakoznia.

Az apa analízise feltárta, hogy azért engedte át fóbiáját a fiának, hogy eljátszhassa az aggodalmas apa szerepét. A gyermekkel való azonosításban fenntartotta az analitikushoz fűződő kapcsolatát: amíg a családban problémák vannak, nem lehet befejezni az analízisét. Az okok feltárása után John abba­hagyta a reggeli jeleneteket. Ismét képes volt, hogy óvodába menjen.

A késői latencia vagy prepubertás-korban már a gyermeket kell kezelni, s csak ha valamilyen különleges indoka van, akkor kell a szülőt bevonni a terápiába.

A 8 éves Harry iskolafóbiája az utolsó évben vált intenzívvé. Az indukáló az apa volt, aki a kezelésre vitte. Az anamnézis feltárta, hogy apa és fia között már csecsemőkortól kezdve szoros kapcsolat volt. Az apa büszke volt, hogy a gyermek mindig tiszta volt. Mindig megtörölte az orrát, mert „nem akart gusz­tustalan és taknyos lenni”. A gyerek az iskolai WC-t soha nem használta. Volt egy fiatalabb testvére, akinek az ikerpárja szülés után pár nappal meghalt. Ekkor Harry két éves volt. Ez az esemény nagy mértékben hozzájárult a szülők későbbi szorongásához. Harry 4 és 1/2 éves volt, amikor apja bevonult katoná­nak. Ekkor született a harmadik gyerek, egy kislány, aki az anya figyelmét és idejét Harrytól elvonta. Az anya a három gyerekkel két évig a nagyszülőknél lakott, ahol a gyermek jól érezte magát.

159

Mikor apja leszerelt, vissza akarta szerezni a fiát. Úgy intézte, hogy a gyermek csak vele tanulhatott. A gyermek első neurotikus válasza apja hazatér­te után alvászavara volt, mely kapcsolatban volt későbbi iskolafóbiájával. Harry apjával egy szobában aludt, aki szinte minden éjjel felébredt. Az iskola kezdetén megszaporodtak a megfázások és a torokgyulladások. A gyerek sokat hiányzott az iskolából. A család a régi lakásból elköltözött és a gyermekeket új iskolába íratták.

Ettől kezdve határozottan elutasította, hogy iskolába menjen. Az apa kép­telen volt tolerálni a gyermek neurotikus viselkedését. Büntetővé és energikus­sá vált. Az iskolába kényszerítés kévetkezménye az volt, hogy rendszeres hasfá­jás és hasmenés lépett fel. Mivel a gyermek a WC-t már előzőleg sem használta az iskolában, naponta többször hazarohant, hogy az otthoni WC-t használhassa Sem a fenyegetés, sem a verés, sem a megvesztegetés nem használt. Ekkor vitte apja pszichológushoz, de ott nyíltan lekicsinyelte a pszichiátriát.

Képtelen volt elfogadni, hogy gyermeke neurotikus. Úgy érezte, hogy a gyerek viselkedése az ő gyengeségét bizonyítja. Mágikus fordulatot várt, ami a gyermeket az iskolában tarthatja. Az anya sem volt a terápiához felhasználha­tó, elfoglalta kislánya gondozása.

A 8 és 1/2 éves korban felvett Rorschach teszt nagy agresszív elfojtásra utalt. Mentális leromlásnak nem voltak jelei, de az exploráció gyors személyi­ségromlást mutatott. Az erős, elfojtott destruktív impulzusok szomatikus beteg­séget eredményeztek: hasfájás, hasmenés, ziháló légzés, mely egy induló aszt­ma-féle volt. Lidérces álmaiban halál és erőszak ötvöződött. Mikor felébredt, képtelen volt különbséget tenni álom és realitás között.

A terápia az apa és fia közötti latens homoszexuális kapcsolatot tárt fel. Az ödipális konfliktus intenzitásából és a kasztrációs szorongás manifesztációjából következtettek vissza az apa visszatérését követő alvászavarokra. Az analízis feltárta a gyermek félelmét is, hogy a kontrollját elveszti és valami rettenetes dolgot művel, valakit megöl. Almainak és fóbiájának ez volt a legfőbb jellemvo­nása. Az álomból való felriadás és az iskolából való hazaszaladás jelentette a kísérletet arra, hogy tudattalan vágyait tudatából távoltartsa. Belső ösztönfélel­mét fejezte ki éjjel álmaiban és nappal az iskolafóbiában. A kezelés közben Harry elfogadta a terápiás kapcsolatot, de az apa nem tudott kibékülni a hely­zettel. Úgy döntött, hogy fiát katonaiskolába adja. A terapeuta véleménye sze­rint a depresszív és paranoid apa hozzáférhetetlen volt a pszichoterápia számá­ra. így a beteg apától való elkerülés önmagában is gyógyhatású volt.

A krónikus iskolafóbia kezelésének sem az a célja, hogy a gyermek mielőbb visszakerüljön az iskolába. Ez egyenlő lenne az akut szimptóma elfojtásával. A kezelésben a hangsúlyt a neurózisra kell helyezni, aminek az iskolafóbia csak a manifesztációját jelenti. Ha nem tudjuk a szülő patológiás kapcsolatát a gyer­mekéhez megjavítani, a kezelés még akkor sem vezet sikerre, ha a gyerek bizonyos időre visszakerül az iskolába. Ezekben az esetekben a különböző visz- szaesések elkerülhetetlenek, különösen a pubertásban és az adoleszcenciában.

A pubertás-kor az ifjúkor kritikus fázisa. A gyermeket biológiai és pszicho­lógiai stressz özönli el. Ez az oka annak, hogy az intenzív és visszatérő fóbiák gyakran ekkor jelennek meg.

Ennek bemutatására szolgál a 15 éves Fred esete.

160

Fred már a bölcsődében fóbiás volt. Sok problémája volt a korai iskolaé­vekben is. Sokat hányt. Gyakran hiányzott az iskolából különböző pszichoszo­matikus betegségek miatt. A szülők többször visszautasították a pszichoterápi­át. A gyerek gyógyszert szedett, gyakran volt kórházban, majd számtalan ne­hézség után tért vissza az iskolába. Az anya nem dolgozott, ha a gyerek beteg lett az iskolában, hazatelefonáltak és ő értement.

13 éves korban anorexia lépett fel. Nagyon lefogyott. Egy pszichiáter kór­házba utalta, erre egy másikat kerestek fel a szülők, aki trankvillánssal kezelte. A fiú a sok hiányzás ellenére nagyfokú intelligenciával meg tudta tartani tanul­mányi eredményét. Valahányszor visszakerült az iskolába, a pozitív szakaszban „elfelejtették”, hogy a gyermek visszautasította az iskolát.

A 14 éves korban felvett Roschach vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy a gyermek frusztrációs helyzetre fóbiával és pszichoszomatikus megbete­gedéssel válaszol.

Fred esetében is káros volt az iskolába küldés azelőtt, hogy a fóbia mögött meghúzódó okokat feltárták volna. Az állandó hazatelefonálgatások, az anya gyakori megjelenése az iskolában azt eredményezte, hogy iskolatársai bolondot csináltak belőle. Az osztályfőnök megjegyzései sorozatos nárcisztikus sérelmet okoztak.

Fred állapota a megfelelő kezelés nélkül súlyosbodott. 15 éves volt, amikor analitikushoz került. A szülők kórházba akarták a gyereket helyezni, de az apát meg lehetett győzni arról, hogy kezeltesse magát és analitikusan orientált pszichológushoz küldje a fiát.

Ebben a korban közvetlenül a gyerekkel kell foglalkozni, ugyanakkor a szülők kezeléséről sem mondhatunk le.

Ezzel szemben az adoleszcensek esetében csak minimális kontaktus tart­ható a szülővel. Helyesebb a szülőkkel a problémákról csak a terápia előtt beszélni, a terápiás szerződést is ekkor kell a szülővel megkötni. Ha szükséges, a kontaktust telefonon lehet a terápia alatt tartani. Ha később a szülőknek is terápiára van szükségük, keressenek fel egy másik analitikust és a terapeuták tartsák a kapcsolatot egymással.

Az indukált krónikus és traumás krónikus iskolafóbia között nem könnyű a differenciáldiagnózis. Mindkét esetben az iskolafóbia már régen fennáll és azokra a körülményekre, melyek az akut traumát okozták, csak nagyon torz formában vagy egyáltalán nem emlékeznek.

Általában az a tapasztalat, hogy az indukált krónikus iskolafóbiánál a gyermek egész személyiségfejlődése megzavart. A fóbiás gyermek egész neurózi­sát egyetlen területre, az iskolára lokalizálja. Ha kezelés nélkül visszakény- szerítjük az iskolába, a legtöbb esetben pszichoszomatikus betegség alakul ki. Légúti megbetegedések, asztma, colitis. Saját terápiás munkámban bőrgyulla­dást, viszketést, sőt alopéciát is tapasztaltam.

A kezelés során a pszichoszomatikus szimptómák csökkennek. Ekkor buk­kan elő a fóbia mögül az anyával való szimbiotikus kapcsolat, mely nem szakadt meg kellő időben.

A traumás iskolafóbiás gyermekek kezelése arra világít rá, hogy a gyer­mek első tárgykapcsolatai, ősztön- és énfejlődése az orál- és análszakaszban megnyugtatóbb volt, mint az indukált esetekben. Talán ez az oka annak, hogy a

161

traumás iskolafóbia az Ödipális fázis nagy érzelmi feszültségében jelentkezik. Természetesen, ha a traumás iskolafóbiát nem kezelik, elkerülhetetlen, hogy megjelenjen a karakterváltozás.

Az indukált és traumás iskolafóbia különbségeinek összefoglalása:1. Traumás iskolafóbia főleg az ödipális fázisban jelentkezik.A gyermeknél az anál- és orális szakasz fejlődése megfelelő volt. A terápia

csak a gyerek kezelésére szorítkozik és amíg a panasza akut, 1-2 ülésben meg­oldható.

A traumás iskolafóbia kialakulását különböző traumák sorozata előzi meg, hasonlóan a traumás neurózishoz.

2. Indukált iskolafóbia bármelyik fejlődési szakaszban jelentkezhet. Az anya-gyermek szimbiotikus kapcsolaton, valamint a fóbiás szülővel való azono­sításon alapul. A kezelésben a gyermek koránák megfelelően latencia-korig az indukált terápia, prelatenciában, a direkt és az indirekt terápia ötvözete, míg a pubertáskor csak a gyerek direkt terápiája alkalmazható.

Az analízis célja mindkét típúsú iskolafóbiánál módosítani a védekező mechanizmusokat: az elfojtást, az izolációt, a projekciót és az áttolást.

A tudattalan konfliktusok feltárásával és feldolgozásával a gyerek énje a terápiás kapcsolatban megerősödik, alkalmassá válik arra, hogy konfliktusát a realitásban oldja meg.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az iskolafóbia traumás neurózis. Di­namikájában a szorongásos hisztéria és a kényszerneurózis között helyezkedik el, de közelebb van a kényszerneurózishoz.

Végül a terápia célja nem az, hogy a gyermek minél előbb visszakerüljön az iskolába. A cél a neurózis gyógyítása, aminek az iskolafóbia csak egyetlen manifesztációja.

Befejezésül még egy utalást tennék Hermann gondolatára. A felsorolt pél­dákból azt láthattuk, hogy nem azok a gyerekek szaladnak védelemért az anyákhoz, akiknek szerető, biztonságot nyújtó anyja van. A ,jó anya” képes a távolságon keresztül is jelen lenni. A Jó anya” gyereke a tárgyakhoz, helyzetek­hez pozitív érzelemmel közeledik. Menekülésre csak ritkán kerül sor, de akkor megnyugszik, ha anyjába kapaszkodhat.

De ha az anya maga is fél saját belső indulataitól, akkor a gyerek mellett nem képes a teret tágítani, ellenkezőleg, beszűkíti. A gyermek, hogy anyja mellett lehessen, elfordul a világtól.

A fóbiás gyermeknek ahhoz kell segítséget adni, hogy az anyába kapaszko­dó, görcsbe merevedő keze játék és könyv után nyúljon. Szeme, amit kény­szeresen az anyján kell, hogy tartson, észrevegye a világ érdekes, színes jelensé­geit. Anyjához vagy apjához fűződő szimbiotikus kapcsolata feloldódjon és képes legyen korának megfelelő' társas kapcsolatok kialakítására.

1971. november

162

IRODALOMJEGYZÉK

Bornstein, B.: The Analysis of a Phobic Child Some Problems of Theory andTechnique in Child Analysis. Psychoanalytic Study of the Child 1949. 3/4

Coolidge, J. C., Tesmann, E., Waldfogel, S., Wilier, M. L.: Patterns of Agression in School Phobia. Psychoanalytic Study of the Child XVII.

Ferenczi S.: A valóságérzék fejlődésfokai és patologikus visszatérésük. Ford.:Józsa Péter, in: A pszichoanalízis és modern irányzatai. - Buda Béla válogatása. Gondolat, 1971. 196-215

Freud, S.: A pszichoanalízis. Öt előadás, 1909. Ford.: Ferenczi Sándor.Budapest, Dick Manó, 1919

Freud, S.: Bevezetés a pszichoanalízisbe. Ford.: Dr. Hermann Imre. Somlókiadás

Freud, S.: A lélekelemzés legújabb eredményei. Ford.: Dr. Lengyel József.Ampelos könyvek, 1943

Hermann Imre: Az ember ősi ösztönei. Összehasonlító vizsgálatok a pszicho­analízis és a főemlősök biológiája alapján. Pantheon, 1943

Schurmann, A.: Observation of a Phobia. Psychoanalytic Study of the Child 1949. 3/4.

163

A gyermekkori hisztériáról(Molnár Irén)

1888. febr. 22. Charcot bemutatott egy 14 éves hisztériás gyereket. - Az, hogy gyermekkori hisztéria létezik, régóta ismert tény. Pl. a középkor boszor: kánypereiben mindig találunk leírást gyermek résztvevőkről.

Az I. világháború után inkább a felnőtt hisztéria infantilizmusának tanul­mányozásával foglalkoztak. A gyermekkori hisztéria iránti érdeklődés elmúlt, sőt még az elnevezés is mint hogyha kiveszett volna az irodalomból. Ez nyilván nem azzal függ össze, hogy maga a jelenség eltűnt volna, hanem egyfajta antinozológiai szemléletmóddal. Nem szívesen alkalmazzuk gyermekre a felnőtt pszichiátria megjelöléseit.

Hogy ez mennyire így van, nézzük meg néhány statisztikát:Bernheim M. és Kohler G. (1949) ötszáz kartont nézett át, s hisztéria

diagnózist 1,6%-ban talált.Hirmann A. (1958) tíz és fél év alatt kórházban kezelt 10935 gyerekből 28

hisztériást talált. (Fr.o.)Az Országos Ideg-Elmegyógyintézet Gyermekosztályán is nagyon ritkán

adnák hisztéria diagnózist, inkább hisztériás reakciókról, teatralitásról, szoma- tizációról beszélnek.

Más statisztikák az életkor és a nem szerint próbálnak összefüggéseket megállapítani.

Durtell és mts-ai 500 felnőtt hisztériás anamnézise alapján úgy találták, hogy a betegség (az első hisztériás megnyilvánulás) 11 és 33 éves kor között kezdődött.

A legtöbb szerző elfogadja, hogy hisztéria nem fordul elő 4 éves kor alatt, és leggyakrabban 9-10 éves kor körül kezdődik.

Vaugelade megkülönböztet enyhe hisztériás tüneteket, amelyek egyfajta fiziológiai labilitásra vezethetők vissza, és tartós szervezett tüneteket, a tulaj­donképpeni hisztériát, mely 10 éves kor előtt ritka.

A nemre vonatkozó statisztikák kiemelik, hogy a hisztéria gyakoribb lá­nyoknál, mint fiúknál. S lányoknál korábban is kezdődik (5 és 10 év között), fiúknál 10-15 év között.

Öröklés és környezet viszonya:Ebben a kérdésben igen sok a vita. Egyesek hisznek egy hisztériás konsti-

túció létezésében. Mások öröklött diszpozíció létét hangsúlyozzák. Az ikerkuta­tások ebben a kérdésben nem hoztak eredményt.A környezet hatása és a családi konfiguráció:

Proctor J. T. statisztikájában 13%-ban szerepel hisztéria diagnózis, de ennek 33%-a a néger gyerekek közül került ki (a négerek a populációnak csak 10%-t alkotják).

Egy genfi kórházban is végeztek statisttikai felmérést; s azt találták, hogy az összes hisztériás gyerek emigrált vagy áttelepített szülők gyereke.

164

Kraepelin szerint hisztéria főleg az utolsó szülött gyereknél fordul elő, s leggyakrabban késői gyerekeknél.

Ljunberg L.(1957): Az anya és lánya hisztériás megbetegedése között szig­nifikáns összefüggés mutatkozik. A kedvezőtlen környezet (törvénytelen gyerek, félárva vagy családtól távol nevelkedő gyerek, rossz házasságban élő, vagy el­vált szülők gyereke) az esetek 35%-t adja.

A hisztériás járványok szűk csoportokban fordulnak elő, pl. iskolai populáció.Palmer (1892) leírja egy német falu fiatal lányainak hisztériáját, amely

mozgászavarokkal, hallucinációkkal, szomnolenciával volt jellemezhető.Hirt L. (1892) hasonló jelenséget figyelt meg egy sziléziai város iskolás

lányai között. Érdekes, hogy a tünetek nyári szünetben mindig elmúltak, iskola­év kezdetén újra jelentkeztek, (a 70 tanulóból 20 „betegedett meg” mind lányok, a 32 fiúból egyet sem érintett a járvány.)

Thépold (1955) brachiális neuralgia járványt figyelt meg egy leány-iskolá­ban. A járvány néhány nappal azután tört ki, hogy a tanítónő bekötött karral jelent meg az osztályban, s szörnyű fájdalmak gyötörték. A legfiatalabb és a legjobb tanulók betegedtek meg elsőnek. A 33 tanuló közül 30 szélsőségesen extrovertált volt. A 3 introvertált igen enyhe tünetet produkált, s ráadásul, egyedül ők hárman, a bal karjukon, úgy hogy a betegségből semmi előnyük nem származott.

A hisztéria helye a klmikumban

Babinski az idegrendszer organikus sérülései és a funkcionális zavarok szétválasztásának módjait igyekezett megtalálni. Szerinte a hisztéria olyan spe­ciális pszichikus állapot, amely egyrészt u.n. primitív zavarokban, másrészt, járulékosan, másodlagos zavarokban nyilvánul meg. A primitív zavarokat az jellemzi, hogy szuggesztióval előidézhetők, s meggyőzéssel megszüntethetek. A másodlagos zavarok igen szorosan alá vannak rendelve primitív zavaroknak. Babinskinek köszönhetjük, hogy el tudjuk különíteni a neurológiai zavarokat a hisztériás zavaroktól (melyeket Babinski pithiatikus tüneteknek nevez). De a hisztéria definíciójának értelmet kellett adni, mert ahogy Glaparede megjegyzi, a halált nem definiálhatjuk úgy, hogy „arról a jelenségről van szó, amely egész biztosan előidézhető guillotine-nal.”

Freud, akinek a hisztériáról szóló első tanulmányai ugyancsak az organi­kus ill. hisztériás bénulások szembeállítására vonatkoznak, Breuerrel együtt mélyen elemezte a hisztéria jelenségét, mint konverziós neurózist. A konverzió egy tudattalan morális konfliktus pszichikus összetevőinek fixációja és áttevő- dése az organikus aktivitásra. A hisztériás neurózis kompromisszumot hoz létre az affektív tendenciák ill. ezek elfojtására irányuló erők között. Innen a neuró­zis ökonomikus jellege.

Babinski teóriája a szuggesztió és meggyőzés eléggé homályos mechaniz­musainak megjelölése ellenére- implikálja, hogy olyan zavarról van szó, amely a személyiség dezintegrációjának szintjén jön létre.

P. Janet szerint a hisztériás zavar a tudat korlátozott szerepének követ­keztében jön létre, amely a kifejező funkciók abnormális plaszticitásához vezet.

165

Ezt a jelenséget E. Kretschmer is leírta, hipobulikus v. hipnoid megnyilvánulá­sok révén, olyan jelenségekről van tehát szó, amelyek igen alacsony akarati ill, tudati szinten jönnek létre.

A neurológiai megbetegedéseken túl a hisztériát el kell különíteni az egyéb neurotikus zavaroktól is.

Henry Ey szerint meg kell különböztetni hisztériás neurózist, szorongásos neurózist és kényszemeurózist. A hisztériás neurózis szomatikus áttolással jel­lemezhető. A szomgásos neurózis a félelem és bizonytalanság érzésének konflik­tusos létezési formája. A kényszer az én egységét veszélyeztető tudattalan im­pulzusok ellen létrejövő védekezés. Ey megjegyzi, hogy a fóbia melyet Freud a szorongásos neurózishoz sorol, igen közel áll a hisztériához. A fóbia egy képze­letrendszerben játszódik, a hisztéria pedig egy szomatikus kifejező rendszerben.

El kell még különíteni a hisztériát a pszichoszomatikus szindrómától. A hisztériás szomatizáció pszichogenesise tisztán látható, a pszichoszomatikus szindrómában már nagyon távol vagyunk a pszichikus élettől.

P.O. Racamier érdekesen hasonlítja össze a hisztériás és a pszichoszomati­kus betegeket: „mindkettő testi úton oldja meg konfliktusait, betegségéből mindkettő másodlagos hasznot élvez. De míg a hisztériás konverzió a konfliktus kifejeződése, a pszichoszomatikus zavar elfojtott érzelmek, impulzusok hatásá­nak a következménye. A hisztériás beteg számára teste eszköz, a pszichoszoma­tikus betegnek áldozat. Az első beszél a testével, a második szenved benne.”

Azt mondhatjuk, hogy a hisztéria a tudattalan nyelve, amely testbeszéd­ben fejeződik ki. A hisztériás tünet elfojtott tartalmak szimbolikus kifejeződésé, egy kiáltás nélküli segélykérés. Egyrészt felhívja a környezet figyelmét, más­részt a tünet közvetlen kielégülést ad ( elsődlges nyereség).

A hisztéria legfontosabb összetevője a szomatikus mozzanat. De egyedül ezzel nem magyarázható meg. Szomatizáció más megbetegedéseknél is előfordul (különböző személyiségzavaroknál pl. dadogás, pszichoszomatikus betegségek­ben, sőt pszichózisban is, főleg a kataton típusú skizofréniában). Más szóval arról van szó, hogy a tünettel nem magyarázható meg a neurózis. Kontextusá­ban kell megérteni, definiálni, vagyis megnyilvánulási formái mellett meg kell keresni azokat a személyiségjegyeket, amelyek mentén kialakulhat.

A hisztéria patogenezisének megértéséhez nézzük meg, milyen pszichikus jellemzők fordulnak elő ebben a folyamatban. Három mozzanatról fogunk be­szélni.

1.) szomatikus mozzanat2.) rohamszerűség3.) teátrumAmikor pl. ezt a három jegyet a projektív tesztekben külön jelöljük, tuky-

donképpen a klasszikus hisztériát szétbontjuk három tünetcsoportra. A teatrali­tás is, paroxizmalitás is előfordul aktuálneurotikus szinten, nemcsak pszichone- urózisban.

1.) SzomatizációGyereknél, s főleg minél kisebb a gyerek, a dinamikus konfliktusok főként

a szomatikus mechanizmusok disszfunkciójában fejeződnek ki, s nem bonyolult

166

pszichológiai szimptómákban. Amikor a mentális funkciók még nem alakultak ki, a gyereknek a teste kínálja az egyetlen kommunikációs lehetőséget. Az autoplasztikus készség kisgyermekkorban teljesen normális funkció. A gyermek funkcionális zavarainak, pszichoszomatikus tüneteinek persze nem ugyanaz az értelme, mint a felnőttéi A csecsemő pl. egyformán sírással fejezi ki, minden kielégítésre váró szükségletét. A kisgyerek egy szinkretikus beszédet valósít meg testével, egyértelmű szimbólumról még nem beszélhetünk ekkor. A kítanu- lás útja a fantáziatevékenység. A fantazmák tagolják a szinkretikus beszédet tagolt beszéddé, amelyet a konverziós tünet reprezentál. Számos funkcionális vagy pszichoszomatikus zavar eltűnhet, amikor a pszicho-affektív fejlődés kö­vetkeztében létrejön a pszichológiai, szenzoriális és motoros feszültségelvezetés lehetősége, és amikor az organizmus plasztikus kifejezési formák elsajátításával megtanul zavar nélkül reagálni. Az is lehetséges, hogy a szomatikus funkció zavarai később mentális, karakter vagy viselkedési zavarokkal együtt jelenik meg, de a legkülönbözőbb megnyilvánulások előfordulhatnak alternálva is, az aktuális helyzet, a kor, a fejlődés szerint. Hisztéria akkor lesz, ha a testbeszéd fixálódik, a gyermek később sem tanul meg plasztikus kifejezési formákat. A gyereknél pszichoszomatikus mechanizmusok végigkövethetőek a születéstől a serdülőkorig.

A pszichoszomatikus tüneteket most nem vesszük sorra, de foglalkoznunk kell a tünetválasztás problémájával. A tünet szervének kiválasztása nagyjából a következő összetevőktől függ:

a. A szervezet pszichoszomatikus érettségétől az érzelmi konfliktus idején.b. Brain damage = locus minoris resistentiae. Ez azt jelenti, hogy a legfej­

letlenebb vagy beteg szervre tevődik át a feszültség.c. Tendencia van arra, hogy ott jöjjön ki a tünet, ahol a fejlődési feszültség

van. Beszéd kialakulásának idején beszédzavar, írás olvasás kialakulásának idején pszeudodebilitás. (A hiszteroid pszeudodebilitás 6 éves kor után alakul ki, és Weingarten szerint a gyereknek a szülői és pedagógusi nyomással: „értel­mesnek kell lenni” való szembenállását fejezi ki.)

d. A fantazmák fejlődésének megfelelően is keletkezhet tünet, ez a szim­bólum felé vezető út. Ez késői vonás (3 éves kor után) pl. közismert a hányásnak a terhességi fantáziával való kapcsolata.

e. A gyerek pszichoszomatikus konstitúciójának megfelelően (öröklés, szü­letési rendellenességek) a szülők attitűdje a gyerek fejlődése idején.

Ugyancsak érdekes a szomatikus összetevő perzisztenciájának és ismétlő­désének problémája. Ennek az un. „habitude hysterique” - nek a mechanizmu­sait Kraetsmer a következőképpen írja le:

A hisztériás a testével való beszédről nem tud lemondani, ez a feszültsé- gáttolási mód fixálódik nála. A funkció egyre könnyebbé, egyszerűbbé, automa- tikusabbá válik, függetlenedik az akarattól, sőt szembehelyezkedik vele.

A modern tanulási elméletek szerint a tünet azért marad fenn, mert kielé­gített egy szükségletet. Később teljesen függetlenedik a szorongást kiváltó szi­tuációtól, saját magáért létezik. Ebben az értelemben a neurotikus szindróma másodlagos, tehát nem oka, hanem következménye a hisztériás habitusnak. A másodlagos nyereség tartja fenn a tünetet, az érzelmi zavar meggyógyítása után is.

167

2.) Rohamszerűség

A hisztériást emocionális paroxizmalitás jellemzi, időnként emocionális kitörésekben vezeti el a lelki izgalmat (tantrum vagy décharge émotional). Ennek a tünetnek a lényege a lereagálás (energiaelvezetés), mely közvetlen kielégülést nyújt.

A hisztériás rohamszerűségének három fajtája van:- dühkitörés (crise de colére): nem bírja tovább a feszültséget elviselni,

szabad utat enged neki.- katalepsziák: A beteg megbénul, abbahagyja azt a cselekvést, amit ép­

pen csinál, s hosszabb, rövidebb ideig (néhány perctől néhány óráig tarthat ez a roham) szoborrá változik.

- Charcot típusú nagyroham (Arc de cercle)

Freud A hisztériás rohamról általában1 (1909) című cikkében kifejti, hogy a hisztéria pszichoanalitikus kezelésében meggyőződhetünk a következőkről:

A.) A rohamok nem egyebek, mint a motilitás nyelvén elmondott, mozgá­sokra projiciált, pantomimszerűen ábrázolt tudattalan fantáziák.

B.) Hisztériás betegek gyermekkorának vizsgálatából kiderül, hogy a hisztériás roham tulajdonképpen a gyermekkorban folytatott és később abbaha­gyott autoerotikus kielégülés pótlását célozza.

C.) A hisztériás görcsös roham a coitus ekvivalense.

A.) Azt várná az ember, hogyha végignéz egy rohamot, megérti az abban ábrázolt fantáziát, de ez csak ritkán sikerül. A cenzúra hatása alatt ugyanis a fantázia a pantomim ábrázolásban ugyanolyan torzításokon megy keresztül, mint az álomban, s így érthetetlen mind a beteg tudata, mind a megfigyelő számára. A torzítást létrehozó erők is és a technika is ugyanaz, mint az álom­munkában. Tehát a hisztériás rohamot is értelmezni kell, úgy, mint az éjszakai álmokat.

1.) Ilyen torzítás, ami miatt a roham érthetetlenné válik, a sűrítés. A beteg ugyanabban az anyagban egyidejűleg több fantáziát ábrázol, vagy egy­szerre két különböző szerepet játszik, a fantáziában megjelenő két különböző személlyel azonosítja magát. Freud egyik nőbetegét említi, aki egyik kezével (mint férfi) leszakítja magáról a ruhát, ugyanakkor a másik kezével (mint nő) magához szorítja.

2.) Rendkívül torzító hatású az ellenkezőbe fordítás (ami szintén jellemző­je az álommunkának is). Pl. a rohamban a beteg úgy ábrázolja az ölelést, hogy karjait görcsösen hátrahúzza, míg két keze a hátgerince fölött találkozik. A nagy hisztériás rohamokból ismert „Arc de cercle” valószínűleg nem más, mint erélyes tagadása annak a testtartásnak, amely alkalmas a szexuális érintkezés­hez.

3.) Zavaró hatású az időbeli sorrend megfordítása a fantáziaábrázolások közben. Ennek megfelelőjét is megtaláljuk az álmokban. így pl., ha egy hisztéri­

1 Freud. cikkének itt következő ismertetését Kónya Olga: Hisztériás jelenségek című. 1972. januári előadásából iktattuk ide.

ás nő elcsábítási fantáziájának tartalma az, hogy egy pádon ül a parkban és olvas, szoknyáját kicsit felhúzza, hogy a lába látható legyen, egy férfi közeledik felé és megszólítja, ő elmegy vele egy másik helyre, ahol „gyöngéden érintkez­nek egymással”. Rohamában úgy játssza el ezt a fantáziát, hogy a görcsös állapottal kezdi, ami a coitusnak felel meg, azután felkel, bemegy a másik szobába, ott leül és olvas, végül egy képzelt megszólításra válaszol.

B.) Az esetek nagy részénél magában a rohamban is visszatérnek tudatta­lanul az autoerotikus kielégülési formák. (Maszturbáció érintéssel, vagy a com­bok összeszorításával, nyelvmozgással, stb.) A hisztériás rohamban a beteg pon­tosan megismétli azokat a feltételeket, amelyek mellett annakidején szándéko­san igyekezett az autoerotikus kielégüléshez eljutni.

Freud a hisztériás rohamban fellépő öntudatelvesztés magyarázatát is megadja. Az öntudatelvesztés abból a tudatkiesésből ered, amely minden intén- zív szexuális kielégülés csúcspontján érezhető (így az autoerotikusnál is).

C.) A hisztériás roham a coitus ekvivalense; az elfojtott libidó motorikus levezetésének útja a rohamban nem más, mint a coitus akció minden embernél készen álló reflex-mechanizmusa, amely olyankor válik manifesztté, mikor az egyén korlátlanul átadja magát a szexuális aktusnak.

3.) Teátrum

Ennek a tünetnek a fő vonása a szerep szerűség. A gyerek egy nárcisztikus szerepet játszik, melyben önmagát figyeli. J.Lacan szerint minden ember folytat magában egy dialógust, az én és a „másik” dialógusát. (Magában szerepet ját­szik a másik előtt.) Hisztériánál a „másik” csak néző és nem szabályozó. Ha ez hangsúlyozott formát ölt, nincs többé spontaneitás, csak teátrum.

Ez a teória még egy szempontból érdekes: a pszichopatizálás folyamatát is érthetővé teszi. A pszichopátia irányába való fejlődésnek az az útja, hogy a szomatikus mozzanat egyre inkább háttérbe kerül, ugyanakkor a teatralitás megmarad. Ez a Cleckley féle pszichopátia felfogásába is beleillik. 9-12 év körül már sejteni lehet, hogy a gyerek fejlődése milyen irányba halad majd tovább. Ahogy a nárcizmus nő, a „másik” (altrui) szabályozó szerepe egyre jelentéktele­nebbé válik. Ebből a szempontból a serdülőkor igen kritikus, mivel az én hiper- trófiája igen hangsúlyozott ebben a életszakaszban.

Patogenezis

Az irodalom vitatja, hogy vannak-e olyan személyiségjegyek, amelyekre a hisztériás fejlődés épülhet.

Warot és Maurin szerint nem beszélhetünk standard személyiségről, és két klinikai típust különböztetnek meg. Az egyik inkább enyhe debilekre jellem­ző: feltűnő és látványos jelenetek rendezése, a környezettől való extrém függés (Rorschachban ezt a szuggesztibilitás és impulzivitás mutatói jelzik). A másik a

169

magas intelligencianívójú, inkább koartatív gyerekeknél fordul elő. Ez a máso­dik típus igen sok diagnosztikai problémát vet fel (pl. anorexia nervosa).

A hisztéria patogenezisére vonatkozóan a pszichodinamikus teóriákat is­mertetjük röviden.

Számos szerző egyetért abban, hogy a hisztéria kialakulásának ideje az ödipusz konfliktus megoldásának idejére esik. Tipikus identifikációs zavarok jellemzők a hisztériára. Mások pl. J.T. Proctor szerint az ödipusz anyag mellett egy regresszív, orális és inkorporációs vágy is szerepet játszik. A hisztériás szexualitásban mindig pregenitális, orális vágy szerepel, s nem genitális. Ennek elfojtása ill. áttolása a hisztériás tünet. A hisztériás betegek, ha elérik a libidó­fejlődés genitális szintjét, regresszióval lemondanak róla, s az infantilis genitá­lis szakaszra csúsznak vissza. De a legtöbb esetben fixáció történik az infantilis genitális szinten.

Számos szerző igen korán beszél hisztériáról. Pl. Anna Freud egy 18 hóna­pos csecsemőnél figyelt meg funkcionális bénulást, D.W. Winnicott pedig kon­verziós jelenségeket írt le csecsemőkorában. Proctor vitába száll velük: szerinte inkább arról van szó, hogy a csecsemőkor kezdetén létezik egy primitív feszült­ségelvezető mechanizmus szomatikus szinten, amely deskriptív szempontból azonos a hisztériával, de dinamikus értelemben ez nem hisztéria még, mivel az én és az Es még nem eléggé elkülönült és gyakorlatilag egyáltalán nem választ­ható külön az én és a test. A szimptómák ebben az esetben konstitucionális pszichikus és pszichobiológiai mechanizmusok, melyeket az éretlen, primitív pszichikus apparátus valósít meg, s amelyekben az én és az Es még egybefolyik.

1972. február

170

Ajuriaguerra, J. de.:

IRODALOMJEGYZÉK

Manual de la psychiatrie de l’enfant. Masson et Sie. 1970

171

Kényszerneurózis és gyermekkor(Vikár György)

A kényszertünetek olyan gondolatok, érzések, késztetések melyek a tudat­ba a kényszer érzésével lépnek, onnan akarattal el nem űzhetek, a gondolatá­ramlás menetét ’smételten megzavarják, noha jelentkezésüket egy különös han­gulat, vagy indulati állapot nem indokolja és a beteg maga is értelmetlennek, kórosnak tartja őket, küzd ellenük. Ez a definíció, mely eredetileg Westfaltól de ebben a kibővített formában Bumkétól származik, differencialdiagnosztikai cé­lokat szolgál. Ezekre most csak utalunk. Pl. a skizofrén processzus bizonyos szakában lehetnek kényszerképzetek, de a beteg állásfoglalása határozatlan, nem küzd ellenük. A depressziós bűntudatos, szégyenteljes vagy kisebbségi gon­dolatai is jelentkezhetnek a kényszer élményével, de a hangulateséssel szoros összefüggésben. A postencephalitises kényszerek elkülönítésére a definíció így sem ad elég alapot, az elkülönítés az anamnézis és a kényszerek egyszerű, elemi jellege alapján történik (pl.: clasomania, koprolalia). Majd látni fogjuk, hogy gyermeknél ezek a szempontok nem egészen érvényesek.

A meghatározás adós marad a kényszer érzésének közelebbi leírásával, ezt evidencia-élményként kezeli. Ha pontosabban megnézzük mit jelent: egy paradoxonra bukkanunk. T.i. arra, hogy ezeket az érzéseket, képzeteket, gon­dolatokat, késztetéseket a beteg önmagától idegennek, elutasítandónak tart­ja, ugyanakkor semmi kétsége, hogy ezek mégis az ő képzetei, érzései, kész­tetései. Tulajdonképpen természetesebb a pszichotikus állásfoglalása, aki azt a gondolatot, mely tőle idegen, külső erőtől származtatja. A kény­szerneurotikus azonban, mintha az egyik oldalon tudná, amit a másik olda­lon nem, t.i., hogy ezek a gondolatok személyiségének egy részével mégis kapcsolatban állnak. Távolabbi perspektívában ez már a kényszerneurózis fő elhárító mechanizmusára: az izolációra utal.

A paradoxonok sorozata ezzel nem ér véget. A kényszerneurózis rendkívül ritka betegség. A Völgy-utcai neurózis osztály 5 évi anyagában, tehát kb. 4000 eset közül, mindössze 42 kényszeres beteget találtam, ezeknek csak felét tekin­tettem valódi kényszemeurózisnak, a többit kényszeres karakter pszichés vagy szervi okból bekövetkező dekompenzációjának. Ajouriaguerra közli Judd sta­tisztikáját, aki 405 gyermekből csak 34-et talált kényszeresnek, de a kény- szemeurózis kritériumának csak 5 felelt meg. Ugyanakkor átmenetileg jelent­kező kényszerképzetek és kényszeres ceremóniák sokkal elteljedtebbek, nem köthetők egy neurózisformahoz, még kórosnak sem tekinthetők mindig. Ki nem számolta a lépcsőfokokat vizsga előtt és döntötte el magában, hogy páros vagy páratlan hoz szerencsét!? Hányán töprengtek a serdülőkor egy bizonyos idősza­kában olyan kérdéseken, mint Griesinger töprengési kényszerben szenvedő be­tegei, pl.: hogy a világ véges-e vagy végtelen. Ugyanez a Janus-arcú betegség, mely tüneteivel egyrészt a babona és a civilizációban fennmaradt mágikus gon­dolkodás-töredékek no mái lélektani jelenségeivel tart rokonságot, másrészt olyan szindrómákat produkál, melyekről nehéz elhinni, hogy nem jelentenek

172

elmebetegséget. Mindez arra indította a kutatókat hogy a kényszerneurózis gyökértünetét keressék. Legrand du Saulié „kételybetegség”-nek nevezte, - az állandó kételkedés valóban jellemző. P. Janet a pszichoszintézis intenzív gyen­geségét tételezte fel, tehát egy alkati tényezőt. Általában az a vélemény, hogy a kényszerbetegség meghatározott karakterszerkezet talaján alakul ki: tisztaság­szeretet, pedantéria és örökös lekiismereti aggályoskodás jellemzi ezt a karak­tert. (Rokon az „anális karakterrel”: pedantéria, makacsság, takarékosság — de lényeges más vonásokat is tartalmaz). Viktor E. Franki a százszázalékosság világnézetéről beszél. Hartmann azt találta, hogy a Zeigarnik-fenomen a kény­szeresekre nem érvényes: egyformán emlékeznek a befejezett és a befejezetlen feladatokra. A kényszeresekre tehát jellemző, hogy nem jutnak el a befejezett­ség érzéséhez, semmit sem tudnak magukban befejezni, lezárni. Fedem muta­tott rá arra, hogy ez a halállal kapcsolatos - minden befejezés, lezárás, továbblé­pés, átlépés a küszöbön, átlépés egyik utcakőröl a másikra a halált jelenti. Hasonlóan gondolkodik - egészen más szemléletből kiindulva - Göppert, aki az ajtó-bezárás, küszöb-átlépés körüli kényszeres szertartásokat az időhöz való vi­szonyra vezeti vissza, arra a félelemre, hogy egyik időszakaszból a másikba lépjen. Ez egyben jelzi a kényszeresek tendenciáját, hogy időbeli viszonyokat a térre kivetítsenek. Mindezekben a fejtegetésekben a kényszeres karakter és a valódi kényszerneurózis közt a határ elmosódik. Az utóbbi ugyanis ritka és jól körülírható kórforma: fiatalkorban kezdődik, a beteget változó intenzitással az öregkor küszöbéig elkíséri, kényszerképzetek egy csoportja és mágikus jellegű kényszeres ceremónia jellemzi, amelynek rejtett értelme egy szeretett személy­re irányuló fiktív veszély elhárítása. Ez a „halál-klauzúra” (Stekel), ami a beteg­től nagyon nehezen tudható meg. Hermann szerint a tüneteket örvényszerű lefolyás jellemzi. A belső parancsok és tilalmak időnként annyira felerősödnek, hogy a beteget szinte tudatzavart állapotba hozzák.

Felnőtt kényszerneurotikusok gyakran emlékeznek vissza gyermekkori tünetekre. Pl. egy számolási kényszerben szenvedő fiatalember úgy emlék­szik, hogy tünete 5 éves korában kezdődött. A kertkaputól a házig terjedő utat négy lépésben kellett megtennie. Akkoriban született az öccse. Esti imá­jában külön fel kellett sorolnia a család tagjait, hogy Isten tartsa oltet élet­ben. Később 4, vagy egész számú többszörös volt a bűvös szám, egészen az érettségiig, mikor elhatározta, hogy szexuális kapcsolatot keres magának. Ettől kezdve 5 lett a szorzószám.

Egy gimnazista misophobiája és kézmosási kényszere a serdülőkorban kezdődött el, mikor látta, hogy padszomszédja az orrát piszkálja. Arra gon­dolt, hogy véletlenül hozzáérhetett. Betegség-belátása sokáig ingadozó volt. Kényszerét anyjára is átvitte, követelte, hogy ő is folyton mosson kezet. Ha nem tette, akkor obszcén szavakkal szidalmazta. Emlékezett rá, hogy kis­gyermekkorában a kulcsokat mindig meg kellett igazítania a zárban, hogy ki ne hulljanak. 10 éves kora körül azt játszotta unokahúgával, hogy az ujjaikat ropogtatták - kinek hányszor roppan, annyi szeretője van. Később lelkifurda­lása volt a játék miatt, arra gondolt: kezét tönkretette. Ez heves szorongást okozott, mivel zongoraművésznek készült. Ezután kezdődött misophobiája, ami már környezetének is feltűnt.

173

I

H. Pitres és N. Regis (1910) statisztikája szerint 100 felnőtt anankasztikus közül 46 állította, hogy első tünete 5-15 év között lépett fel. Ezzel szemben gyermeklélektani rendelésen úgyszólván soha nem találkozunk a felnőtt kény- szemeurózishoz hasonló szindrómával. Kétségtelen, hogy a gyermekek ezeket az élményeket még a felnőttnél is jobban magukba zárják - de nem ez az egyedüli ok. Találkozunk ugyanis kényszeres jelenségekkel, de ezek megítélése rendkívül nehéz. Pl. 3 éves kor körül, tehát amikor a gyermek a mágikus-ani- misztikus világképben él - játékok és szokások könnyen ritualizálódnak. Pl. az elalvás előkészületei valóságos kényszeres ceremóniává változnak: a betakarás- nak minden este ugyanúgy kell történnie, a mackó vagy játékbaba el kell, hogy kísérje a gyermeket az ágyba, az anyának minden este ugyanazt a dalt kell énekelnie. Normál lélektani jelenség ez, de - mint Lebovici és Diatkin rámutat­nak - a szülők intoleranciája vagy aggódásból fakadó túlzott toleranciája fokoz­hatja a gyermek elszakadási félelmét és a szertartást fixálhatja.

Ajuriaguerra szerint a kényszeres karakter első jelei a latenciakorban mu­tatkoznak. Ez az én megerősödésének, az elhárítómechanizmusok megszilárdu­lásának kora. A gyermek szemben találja magát a társadalom követelményei­vel, kialakul szyát személyiségének és feladatainak tudata, egy valósággal talál­kozik, mely nem az örömelvre épül. Ekkor mutatkozhatnak először aggodalmak, melyek a tökéletességre-törekvésből és saját tökéletlensége érzéséből adódnak. A tanulás, a szülők szeretete, a halál, a lelki és testi tisztaság mind szorongó aggodalmakodás tárgya lehet. (L. Michaud). A kényszeres magatartás megnyil­vánulásai jelentkezhetnek: gyakori mosakodás, elalvás előtti szertartások, foly­tonos rendezgetés, számolás, kémyszer, hogy megérintsen vagy, hogy ne érint­sen meg tárgyakat, a leckék ismételt ellenőrzése stb. Egy kis felnőtt áll előt­tünk, aki túlzottan ellenőrizi önmagát, aggodalmaskodó, perfekcionista, kifeje­zésmódjában választékos, pszichomotóriuma gátolt, füzetei mindig tiszták, lec­kéi mindig tökéletesek. A precizitásra törekvés miatt a gondolatáramlás folya­matossága akadályozott. Az érdeklődés igen erősen körülhatárolt lehet, pl. csak az elektromosság érdekli vagy csak a vonatok, sport vagy szépirodalom. Dührs- sen kiemeli az agresszíven perfekcionista szülők patogén szerepét.

A gyermekkor kényszeres jelenségeit vészjeleknek kell tekintenünk. De semmiképp sem állíthatjuk, hogy köztük és a későbbi kényszemeurózis közt egyenes az összefüggés. Anna Freud írja, hogy a megfegyelmezhetetlen és ag­resszív 4 éves gyermekből később kényszeres karakter vagy kényszerneurotikus válhat. Gyermekkori hisztéria vagy fóbia a felnőttkorban neurosis anancasticá- ban folytatódhat. A felnőttkori kényszemeurózishoz teljesen hasonló gyermek­kori tünetek, pl. kézmosási kényszer egy későbbi skizofrén processzus előfutárai lehetnek. Mindenesetre a gyermekkorban, még az adoleszcenciában is, a pszi­chés struktúrák állandó mozgásban, fejlődésben, átalakulásban vannak és en­nek megfelelően a tünetek változhatnak vagy eltűnhetnek.

Pl. 11 éves gyermeket hoznak hozzánk azzal a panasszal, hogy este szoron­gásos állapotok fogják el, amikor a tárgyakat és saját bőrét is vastagnak érzi. A kezelés során latens konfliktus rajzolódik ki a fiú és apja közt, akihez egyébként igen szeretetteljes, gyengéd kapcsolat fűzte. Majd ezek a tünetek elmúlnak. Elalvás előtt kényszeres aggodalom jelentkezik: folyton szülei halálára kell gon-

174

dolnia. Csak úgy hajlandó elaludni, ha apja felolvas neki. Majd ez a tünet is elmúlik - ehelyett nyílt konfliktus bontakozik ki a fiú és apja közt.

Egy 14 éves leányt pubertás-krízise elején ijesztő kényszerképzetek kínoz­zák: „Hazaérkezve vértócsát talál majd az ajtó előtt, szüleit megölték vagy ő ölte meg őket hirtelen indulatból.” „Apja szexuális életet akar vele élni, ő egy tőrrel leszúrja.” A heves szorongásokkal, kényszerképzetekkel jellemzett állapotból disszociális magatartás bontakozik ki. Majd a kezelés során az is elmúlik. Jelen­leg nincs manifeszt neurotikus tünete, környezetébe beilleszkedik, sokat fantá­ziái, olvas, intellektualizál, apját adorálja, családon kívüli kapcsolatoktól - át­meneti próbálkozásoktól eltekintve inkább visszahúzódik.

A gyermekkori kényszerek tehát biztos prognosztikai támpontot nem nyúj­tanak. Majd látni fogjuk, hogy ezeknél a gyermekeknél sokban hasonló pszicho- dinamikai tényezők működnek, mint a felnőtt neurózis anancasticánál. Amit nem tudunk megmondani az, hogy pillanatnyi konstellációról van-e szó, vagy az én elhárító mechanizmusainak tartós szervezéséről. Pontosabban meg kellene ismernünk azokat a gyermekkori feltételeket, amelyek mellett kény­szerneurózis kialakulása várható, hiszen ez a kezelés megválasztásának és el­mélyítésének döntő szempontja lenne. Nézzük meg most milyen gyermekkori feltételek rekonstruálhatók felnőttek analíziséből.

Freud 1909-ben közölte Bemerkungen über einen Fali von Zwangsneurose című tanulmányát. Egy 27 éves fiatalember analízisét ismerteti és ezzel kapcso­latban fejti ki nézeteit a kényszemeurózisról. Az esetet érdemes részletesebben bemutatni, ezen keresztül szemléltethetjük a kényszerneurózis sajátos elhárító mechanizmusait és bepillanthatunk a kényszemeurotikus világába, amelyben - von Gebstattel szavaival - minden túlmutat önmagán, valamit jelez - piszkot, veszélyt, bűnt, halált - és a jelzések mögött - ellentétben a paranoiddal - még csak valóság sincsen.

A beteg panasza: gyermekkora óta, de különösen az utolsó négy évben kényszerképzetektől szenved. Ezek főleg aggodalmak, amelyek két szeretett személyre: az apjára és egy hölgyre vonatkoznak, akit nagyon tisztel. Emellett vannak kényszerimpulzusai, pl., hogy borotvával vágja el a nyakát, valamint ezekre vonatkozó tilalmai. A kényszerekkel vívott küzdelmeiben éveket veszí­tett tanulmányaiban.

A beteg fő kényszertünetét a második órán mondja el:Nemrég hadgyakorlaton volt. A gyakorlaton összekerült egy századossal,

aki előszeretettel mesélt rémisztő történeteket. Egy pihenő alkalmával pl. el­mondta, hogy Keleten használnak egy borzalmas büntetést: a bűnös farához egy edényt kötöznek, amibe patkányokat eresztettek. A patkányok azután befutják magukat. (Freud leírja, hogy miközben a beteg ezt mondja, arcán nemcsak borzalom, hanem valamilyen élvezet kifejezése is látható.) Amint a beteg ezt a történetet meghallotta, ez a kényszergondolata támadt: ezt a büntetést két, számára fontos személyen végre fogják hajtani; t.i. a hölgyön, akit szeretett, valamint több éve halott apján. Ezt a veszélyt nyomban egy szokásos formulával igyekezett elhárítani mindkettőjükről, ami kézlegyintésből állott és abból a mondatból: „Mi is jut eszedbe!” Ez a kényszergondolat azóta kínozza.

A betegség kitörésének volt néhány fontos előzménye, ami csak hónapok­kal később, nem egyszer odavetett megjegyzésekből derült ki. Nem sokkal a

175

beteg apjának halála után kezdődött. Az apa súlyos állapotban volt, de az orvos a krízist csak két nappal későbbre jósolta. Igaz az apa halála úgy következett be, hogy a fiú nem volt mellette, aludt Emiatt súlyos lelkifurdalása volt, gyil­kosnak érezte magát. Az apa ha ála után a fiúnak nagyon kedvező házasság kínálkozott, amelynek révén nagy vagyonhoz jutott volna és betársulhatott vol­na egy vállalatba. Ekkor azonban szakítania kellett volna a „hölggyel”, nagy szerelmével. A házasság tervét anyja támogatta és nyilván apja akaratának is megfelelt volna, aki a „hölgy”-gyei való kapcsolatát sohasem helyeselte. A terv annál vonzóbb lehetett, mivel azonosíthatta magát apjával, aki szintén házas­ság révén alapozta meg jó módját. - A kitűnő házasságban élő szülők közti ingerkedésekből a fiú már régóta tudta, hogy apja előzőleg egy szegény leányt szeretett. Ennek a szuggesztív mi tának a hatása alól nem tudta magát kivonni- viszont szerelmével sem tudott szaki ani. A betegség az abból eredő tartós munkaképtelenséggel a döntés elhalasztását tette lehetővé, hiszen így tanul­mányait nem tudta befejezni. Mindkét motívumnál az izoláció elhárító mecha­nizmusával találkozunk. Az egyik esetben egy igen erős affektus, bűntudat - mint látni fogjuk - leválasztódik bizonyos gyermekkori eseményekről és áttoló­dik egy olyan személyre, melyben teljesen ártatlan volt. A másodiknál egy kép­zetcsoportot, melynek erős affektusokat kellett volna megmozgatni, affektív töl­tésétől teljesen megfoszt. Tagadja, hogy a gazdag házasság terve bármilyen vágyat keltett volna benne. Ez a feltevés csak az analízis vége felé, az indulat­áttétel során bizonyosodik be, mikor Freud leánya köré sző egy hasonló vágyfan­táziát. (Az izoláció azt jelenti, hogy az emlékek nem szorulnak ki a tudatból, mint a hisztériára jellemző elfojtásnál, hanem összefüggésük válik tudattalanná és a hozzájuk tartozó érzelmi-indulati töltés külön válik.)

A kezelés során sorra fény derül a tünetek értelmére. Erre csak néhány példát említek. Betegünknek gyakran volt szuicid késztetése. Egy alkalom­mal vizsgájára készült, mikor a „hölgy” elutazott beteg nagymamájához. Megfeszített tanulás közben egyszer csak az jutott eszébe: mi lenne, ha bo­rotvával elvágná a nyakát. Kivette a szekrényből a borotvát. Ekkor az a gon­dolata támadt: „Nem ilyen egyszerű ez. Oda kell utaznod és az öregasszonyt el kell tenned láb alól.” Ez a kényszerképzet egy tudattalanban lezajló dühro­hamnak felelt meg. Neheztelt szerelmére, hogy számára nehéz időben magá­ra hagyta. Különösen neheztelt az öregasszonyra. Csakhogy a gondolatok itt fordítva jelentek meg a tudatban.

Először az önmagára kimért büntetés és csak másodszor a vágy, hogy az* öregasszonyt eltüntesse az útból. Egy másik alkalommal, mikor kedvese eluta­zott a városból, arrébb rúgott egy követ az utcán, mert az a kényszerképzete támadt, hogy a hölgy arra utazik majd és kocsija a kőtói megsérülve felborulhat Pár perccel később eszébe jutott, hogy ez képtelenség. Visszament és a követ az előző helyére visszarakta. „Meg nem történtté tevés”-nek nevezzük az elhárítás­nak ezt a módját, amikor egy kényszeres ceremónia egy szándékot eleve sem­missé tesz, vagy az egyik kényszercselekedet korrigálja a másikat. Ebben az esetben az ellentmondásos cselekvésben az ambivalencia tükröződött. Ennek csak pozitív összetevője tudatosult: a szeretet. A hölggyel szemben érzett harag­ja tudattalan maradt. Ellentétben a hisztériával - írja Freud - ahol az ellenté­

tes törekvések egy kompromisszumban egyesülnek, a kényszertünetben mind­két tendencia külön-külön megvalósul.

A „patkány-komplexum” megoldása a gyermekkorba vezet vissza és egy­ben elvezet a betegség eredetéhez. A betegség kiindulópontja ugyanis a fiú­nak apjával való rejtett konfliktusa. A beteg az apját nagy szeretettel és ra­gaszkodással vette körül. Egy ilyen túlhajtott tiszteletteljes vagy túl-aggódó érzelemnél nem egyszer reakció-képződményról van szó. így nevezzük azokat a túlhangsúlyozott karakter-vonásokat, amelyek egy veszélyes ösztöntörek­vés ellentétét fejezik ki és ennek fékentartására szolgálnak. Pl. az anál-eroti- ka reakció-képződményeként alakul ki a túlzott pedantéria. Túlzottságuk az áttörés veszélyét jelzi, mint ahogy egy állam is azon a gyarmaton tartja a legerősebb csapattesteket, ahol a felkelés veszély nagy. Freud azonban ebben az esetben elfogadja, hogy a fiú szeretete apja iránt őszinte volt. Mégis rej­tett ellentét volt köztük, ami a tudattalanban fennmaradt, mivel forrása nem apadhatott ki. Az ellentétre először a gyermekkori szexuális emlékeknél de­rül fény. 4 éves kora körül szeretett a nevelőnők szoknyája alá bújni, őket öltözködés közben meglesni. Majd az a félelme támadt, hogyha egy nőt mez­telenül lát, meghal az apja. Ebben az időben olyan félelme volt, hogy szülei hallják az ő gondolatait, azokat is, amikről ő nem tud. Ha imádkozott, az ima szavait istenkáromló gondolatok keresztezték, úgyhogy az ima kezdőbetűiből rövidített formulát készített, amit gyorsan kimondott este. 12 éves korában szerelmes volt egy lányba. Arra gondolt, ha őt valami csapás érné, pl. az apja meghalna, a leány kedvesebb lenne hozzá. Az első coitus közben az jutott eszébe: „Hiszen ez nagyszerű, ezért az ember megölné saját apját!” Freud kü­lönböző jelekből arra következtetett, hogy az apa, mint a kisgyermekkori onánia - vagy más szexuális jellegű cselekedet megzavartja szerepelhetett a gyermekkorban. Mikor az analízisben ehhez a ponthoz eljut, ekkor hall elő­ször a betegtől egy történetet, ami nyílt konfliktust mutat az apával. Mikor kisgyermek volt, apja egyszer nagyon rilegverte. A verés előzménye az volt, hogy megharapta a nevelőnőjét. A kisfiúból ez mérhetetlen dühöt váltott ki és mint valamifajta szidalmakat, tárgyak neveit kiabálta az apjának: „Te lámpa, te törülköző, te tányér!” Az apa a kisgyermek elemi indulatkitörésén megdöbbenve a verést abbahagyta és azt mondta: „Ebből a gyermekből vagy nagy ember lesz vagy bűnöző.” Soha többet nem verte meg őt. De ez a jelenet benne is mély félelmet hagyott vissza a veréstől és különösen saját indulata­itól.

A patkány-képzet egyik értelme tehát, hogy őmaga a patkány, aki gyer­mekkorában kicsi volt, piszkos és harapott. Freud ezenkívül még számos más fonálon megy végig és deríti ki a tudattalan tendenicákat, amelyek a patkány- ötletbe sűrítődtek. Nem követhetjük végig az egyéves analízis töredékesen kö­zölt anyagát sem.

Még két vonatkozását említjük. Az infantilis teória szerint a gyermek per anum jön a világra. A betegnek egyik nagy fájdalma volt, hogy a „hölgy”-nek egy nőgyógyászati műtét következtében nem lehetett gyermeke. (Hogy a patkány gyermeket is jelenthet, ez akkor derült ki, midőn az asszociációk során felbuk­kant Ibsen „Kis Ejolf’-jából a patkánymamzel alakja.) A másik a coitus per

anum, ami a betegnek nem egyszer eszébe jutott szeretett személyekkel kapcso­latban és különösen taszító képzet volt.

Ennek az egy esetnek az ismertetése remélhetőleg közelebb hozza, de teljesen nem mutathatja be azokat a tapasztalatokat, amelyekre Freud a kény- szemeurózisról vallott felfogását alapozta. Nézetei következőképen foglalhatók össze: A kényszemeurózis egy örökletes és egy környezeti faktor találkozásából alakul ki. Az öröklött tényező: az análszadisztikus ösztönkomponens erősebb ingerelheiősége. Ha ehhez 3 éves kor körül, tehát az u.n. anális korszákba« pszichotraumák sorozata járul, akkor a libidó részben ennek a korszaknak az ösztönkielégítési módjaihoz fixálódik. Ezen a fixációs ponton a fejlődés áthalad, de ha az ezt követő ödipális-fallikus korszakban vagy később, a genitális kor­szakban az egyént valamilyen újabb lelki megrázkódtatás éri, akkor a libidó regrediál az análszadisztikus stádium ösztön-szerveződési szintjére. Ennek a korszaknak vágyai, vágymegvalósító fantáziái, indulatai jelentkeznek - de mivel az én számára elfogadhatatlanok -, csak megváltoztatott formában, mint tüne­tek jelenhetnek meg a tudatban. Mivel a 3 év körüli korszak egyben a mágikus világkép és a gondolat mindenhatóságának kora, a kényszerneurotikus a tünet­képzésben és az elhárításban is ennek a korszaknak a lelki munkamódjait használja fel. A tünetek középpontjában egy szeretett személyre irányuló ag­resszió és ennek elhárítása áll. Az agresszió halálkívánásban, ill. a tudatban ennek megfordításaként: mint indokolatlan aggodalom jelenik meg. A gondolat egyenértékű a tettel a mágikus világképben - a veszélyt tehát meg kell szüntetni - ez nem történhet másként, mint gondolati aktussal, vagy egy jelképes ce emóniá- val. Az elhárító mechanizmus, mely a kényszemeurózisra jellemző: elsősorban az ellentétbe fordítás és az izoláció (az élmény és a tünet közti kapcsolatot megszakítja, az affektust leválasztja a képzetről) az affektust esetleg áttolja egy másik, néha igen jelentéktelen részletre, kényszercselekvést végez a tiltott ösz­töntörekvés fantáziáit következményeinek meg nem történtté tételére és olyan tulajdonságot fejleszt ki magában, mely a tiltott ösztöntörekvés irányával ellen­tétes (pl. altruizmus), ez a reakcióképzó'dmény.

Az anális korszak jelentőségét azóta is minden analitikus kutató megerősí­tette. Dührssen 1969-ben ugyancsak azt állítja, hogy a kényszemeurózis vala­mennyi esetében a sorsdöntő pszichotraumák 3-4 éves korban játszódtak le. Ennek a korszaknak a jellemzőit azonban inkább a szociális adaptáció, mint az ösztönfejlődés oldaláról világítja meg:

1.) A környezet akkor támaszt először követelményeket a gyermek önural­mával szemben, megkívánja, hogy cselekvésében és szavakban is korlátozza magát. Különösen a verbális kifejezésmód korai korlátozásának tulajdonít nagy szerepet a kényszerképzetek kialakulásában.

2.) A tisztaság és a szfinkter-kontroll kialakulása (ami heves küzdelem tárgya lehet a gyermek és környezete közt és megtagadása a gyermeki dac egyik korszak-specifikus megnyilvánulása.)

3.) A számfogalom első megjelenése.4.) A mágikus világkép.Az öröklött ösztonalkat jelentősége vitatott. Japán kutatók egypetéjű és

kétpetéjű ikrek összehasonlító vizsgálatánál azt találták, hogy a kény­szerneurózisnál egypetéjű ikreknél magasabb a konkordancia - magasabb a

178

többi neurózisokhoz képest is. De hasonló vizsgálatok eredményeit ma már a skizofréniánál is kétellyel fogadják - a későbbi vizsgálók ugyanis gyakran nem igazolták az előzőeket. A felmenő ágon szereplő kóresetek sem meggyő­zők - a kényszerneurózis súlyos betegség és mint miliő-tényező, azonosítási minta is hathat az utódokra. Az ilyen „kulturális öröklés”-nek érdekes pers­pektívája tárul fel Hermann felfogásából.

Bizonyára feltűnt, hogy Freud ismertetett esetében felettes énről nem esett szó. Ez természetes, ugyanis 1909-ben ez a fogalom még nem született meg. Freudnak később az volt a nézete, hogy a kényszemeurotikus felettes énje rendkívül szigorú. Hermann 1929-ben egy éléttörténeti mozzanatra hívta fel a figyelmet, melyet kényszereseinél ismételten megtalált és amely a családi morál sajátos ellentmondásosságára utalt. 1960-ban még részletesebben fejtette ki azt a nézetét. Azt találta ugyanis, hogy a kényszemeurotikus egyik szüléje vagy a család más, tekintélyes tagja, aki magatartásában látszólag hipermorális, élete egy bizonyos szakában bűnöző volt és összeütközésbe került a törvénnyel. A betegben ennek hatására mintegy kettős felettes én alakul ki, az egyik morális magatartást követel tőle, a másik kriminálisát. A kényszertünetben ez a krimi­nális tendencia és ennek elhárítása jut kifejezésre. Egyik betege pl. azzal a kényszerképzettel küzd, hogy egy gyermeket dobott a csatornába. Ezért csator­nanyílásokhoz ismételten vissza kell térnie, hogy meggyőződjön róla, a bűntet­tet nem követte el. A beteg apja tekintélyes orvos, aki évekkel azelőtt katonai szolgálatban állt, onnét azonban megvesztegethetősége miatt fegyelmi úton tá­volították el. Kellő juttatásért fiatalembereket felmentett, azaz „kidobott” a ka­tonaságtól. Emellett, amikor a beteg született, az apa a csenevész kisfiút meg­látva azt a kijelentést tette, hogy az újszülöttet az ágy alá kellene dobni. A beteg tehát tüneteiben apja kriminális énjével azonosította magát, majd ennek fantá­zia következményeit elhárította.

Egy másik betege kényszeresen felemelt minden papírdarabot az utcán, a cigarettacsikkeket is kiemelte a hamutartóból, mert különben - ez volt a kény­szeres motiváció - a feleségével valami baj történik. Az értéktelen papírdara­bokkal zsebében, félve a feltűnéstől, tolvajként surrant el. A beteg vallásos polgári családból származott. Anyja azonban rendszeresen követett el áruházi lopásokat. Emiatt egyszer a rendőrség is elfogta. Ezeket a bűnöket a család mélyen titkolja, a gyermek mégis tudomást szerez róluk.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ennek alapján a kényszemeurózis és a kriminalitás bizonyos fajtái között egy családon belül alternáló összefüggés mu­tatkozhat, mely azonosítás és metakommunikációs közlések útján jöhet létre és nem génikus öröklődéssel.

A gyermekek közvetlen vizsgálata és a felnőtt kényszerneurotikusok analízi­séből leszűrt következtetések után most nézzük meg a gyermekkori kényszerek problémáját egy írói visszaemlékezés tükrében. Balázs Béla 1940-ben Moszkvában kezdte el önéletrajzi regényének írását. Tervét így indokolja: „Rendkívül kalandos életet éltem. Sok országban, sok városban, sokféle nép közt hányódtam, sokféle szociális és kulturális áramlat sodort magával, sok-sok politikai vihar részese vol­tam... Mindenesetre sok sokszínű és mozgalmas mesélnivalóm van... Ezután meg­születik a könyv: az Álmodó ifjúság, mely mindössze két városban játszódik, Lőcsén és Szegeden és egyetlen igazi témája: a gyermekkor.

179

Harmadik fejezetében a titokzatos veszélyről ír, amely ellen kisgyermek- korában védekezett. Ez a veszély megfoghatatlan volt. Nem az emberekből jött. Noha meggyőződése volt, hogy nem a szülei gyermeke, de tudta, hogy szeretik őt, vigyáznak rá. Az emberekről azt gondolta, hogy van egy másik életük, amit előtte titkolnak. - Marinka, a cselédlány egy másik országban talán, hercegnő- mégis kivétel nélkül bízott mindenkiben, akit ismert. Mégis úgy érezte: ismeret­lenek törnek életére, meg akarják mérgezni. Ez ellen szakadatlan, figyelmes pontossággal védekezett: „Ez sokféle és gyakran eléggé bonyadalmas varázs­mozdulattal és szertartással járt - írja -. Reggel, ha a mosdóhoz léptem, a szájmosó poharat, mielőtt használtam, háromszor megfordítottam. A fogkefét is először balkezembe vettem, csak azután a jobb-ba. Mert csak így lehetett a méreg erejét elvenni. Senki sem vette észre, ha az ebédnél a kést háromszor oda-visszacseréltem a tányér két oldalán, mielőtt az evéshez láttam.”

Már ennek a leírásnak hallatán is nehéz elnyomni ezt az érzést, hogy a mágikus ceremóniákkal elhárított szorongás tudattalan konfliktusból származ­hat, amelynek kirobbanása nagy veszéllyel járna és, amelynek kompenzációja az emberekbe vetett naív bizalom. Valóban, Balázs Béla gyermekkorában tuda­tosan anullálja a veszélyt, szinte vakon rohan bele kudarcokba, szégyenhelyze­tekbe, néha életveszélybe. Majd látunk rá példát. Ebben az időben az ambiva­lenciának egy másik - még racionalizált, de szintén a kényszertünet határát súroló példáját adja:

„Mikor már este ágyban feküdtem, anya eloltotta a lámpát és kiment a szobából, akkor felmeredtem a sötét mennyezetre, úgyszólván Isten láthatat­lan arcába és ilyeneket suttogtam: - Szemtelen Isten! - Pimasz Isten! - Csir­kefogó Isten! - aztán gyorsan behunytam a szemem és szinte elalélva a rette­géstől, vártam a büntető dörgést és villámlást.” Az ítélet elmarad és a károm­lások állítólagos célját - t.i. hogy bizonyosságot szerezzen Isten mindenttudá- sáról — nem éri el.

Mit olvashatunk ki az önéletrajzból ezeknek a tüneteknek lélektani hát­teréről?

Balázs Béla - eredeti nevén:Bauer Herbert - apja magyar tanár volt, irodalmár, akinek fiatal korában nagy tudományos karriert jósoltak. Tekinté­lyes, szigorú ember és sajátosan makacs. Jövendő élettársát - a szép német nevelőnőt -, egyszer futólag látta az 1879-es szegedi árvíz izgalmas kavargásá­ban - ez a találkozás felejthetetlen maradt. Másfél évvel később felkereste Németország Elbing nevű városkájában és feleségül vette. Balázs Béla azt állít­ja, hogy nem emlékszik anyja csodálatos szépségére, (amit pedig kisgyermekko­rában még látnia kellett). Kínosan érinti, amikor 18 éves korában Budapesten öreg professzorok áradozni kezdenek róla:

- Milyen szép volt a maga édesanyja! O, gyönyörű!„Idegen öregember reszkető keze szorongatta melegen az enyémet, és na­

gyon messzi, kerülő úton felém áradó melegség titokzatos és izgató hulláma csapott meg.” - írja.

A család életében, nem sokkal a fiú születése után, súlyos törés következik be. Bauer tanár úr egy érettségi vizsga alkalmából egyik szegény diákja védel­mében olyan élesen összecsap feletteseivel, hogy büntetésből Szegedről a távoli határvárosba, Lőcsére helyezik. A gyermeknek a történelmi múltú felvidéki

180

város a megelevenedett mesevilágot jelenti - az apának azonban tudományos pályafutásának - szép reményeinek végét. Noha a gimnázium irodalmi érdeklő­désű diákjainak bálványa lesz, lelke mélyén keserű, megtört. Élete végén önkín­zó iróniával hasonlítja magát a hajótörött angolokhoz, akik a lakatlan szigeten is megőrzik ünnepi öltözéküket és szokásaikat, úgyhogy mikor évtizedek múl­tán a partra vetődött tengerészek megpillantják őket divatjamúlt ruháikban összeaszottan, amint egymás előtt hajlonganak, kísérteteknek nézik őket és elmenekülnek.

Ez a tekintélyes pedagógus és harcos humanista a gyermekét - aki élete végéig csak tisztelettel tudott rá gondolni - kegyetlenül verte. Akkor is, amikor kémiai játékok közben a lombik felrobban és vér csurog a szeméből - előbb kapja meg az apai pofont és ezek után az elsősegélyt. Akkor is, amikor már félnapja benne ragadt egy barlang szájában fejjel lefelé - társai otthagyták, nadrágjára tűzve egy felírást: „Ez a Bauer Herbert”. Végül apja érte jön, meglát­ja lábait kilógni a barlangból. „Hátsó felem úgy kézhez kínálkozott - írja - mintha a hegy maga tálalta volna elébe. Nem tudott ellenállni nevelő szenvedé­lyének és mielőtt még hozzáláttak volna a mentéshez, előbb jól elnáspángolt. Én pedig már az első ütésnél ráismertem az óvó, védő, jó apai páholásra. A bizton­ság örömét éreztem a verésben. Tudtam, hogy meg vagyok mentve, és megvált­va a félelem kínjától. Apám volt és nem történhetett most már semmi bajom.” Azt állítja, hogy soha nem haragudott az apjára, mert érezte, hogy a veréssel ó't védi. Azt gondoljuk, hogy a harag mégis meglehetett, a kisgyermeki halálkívá­nás is, csak a bálványozott apával szemben nem tudatosult. Mindenesetre Balázs Béla viszonya a halálhoz, különös, ellentmondásos, valójában tagadja érvényességét.

Gyermekkorában sok családi történetet hall, legendákat, melyek hősei távol élnek vagy már eltávoztak az élők sorából. „Már akkor voltak olyan képzelődéseim - írja -, hogy házunk falán valahol valami hátsó ajtó nyílik, amelyen keresztül el lehet jutni az elmúlt események színhelyére. Valami rejtett hátsó udvarban talán még ott élnek az árvíz, a napsütötte Vas utca és a távoli Elbing, és minden egyéb történt dolgok. Oda vannak elrakva, de nem múlnak el.”

Mintha ismerős dallamot hallanánk, mikor ezt olvassuk - a dallamra utalás ezúttal nem pusztán hasonlat, hiszen ez a gondolat a „Kékszakállú her­ceg várá”-ban ölt majd testet és Bartók zenéje teszi világhírűvé.

Amikor apja meghal, nem tud sírni, de nem mer bemenni hozzá a szobába, megnézni őt holtan. Közben egy legendát épít ki magában, amelyben tagadja apja halálát. Láttuk a Freud „Rattenmann”-jának analíziséből, hogy kettős vi­szonyban állt a halállal. Egyrészt tünetei középpontjában az aggodalomba bur­kolt halálkívánás állt, másrészt hatályon kívül helyezte a halált, hiszen apját még azután is meg kellett óvnia a „patkánybüntetéstől”.

Balázs Béla azok közé az önéletrajz-írók közé tartozik, akik nyíltan valla­nak a gyermekkor szexuális élményeiről, - legalábbis arról, amit emlékezetük megőrzött. Az análerotikára - ha a verés örömmel, kínnal vegyes élményét nem számítjuk ide - csak halvány gyanújelet találunk: „Ha a palatáblán krétából és köpésből fehéres-szürke vastag nedv keletkezett és az ember ujja hegyével raj- zolgatott benne, akkor sajátságosán árnyalt, dombomnak ható alakzatok jöttek

létre, melyek mindenféle lényhez és néha még emberhez is hasonlítottak.” - Mintha egy anális szülési teória nyoma csillanna át itt.

A kisgyermekkori onániáról nem ír. Ellenben beszámol egy különös játék­ról: „Ha csukott szememet ujjaimmal nyomogattam, akkor sötétviolaszín folt jelent meg, melyet narancssárga vagy különös zöld udvar vett körül... Ezek.is olyan színek voltak, melyeket valódi tárgyon sohase láttam, amiért is úgy tűn­tek fel, mintha valami más, mégpedig tiltott helyről idéztem volna elő és mintha ez a szemgolyót nyomó játék vétkes lett volna”. A játékhoz kapcsolódó bűntudat gyanússá teszi, hogy egy megelőző onania helyébe lépett. Mindenesetre szexuá­lis kíváncsiság és nézelődés ösztöntörekvésére - úgy is mondhatnánk: a látás libidinózus megszállására - több adatot hoz. Itt már nem szorulunk spekuláció­ra. 6-7 éves korában lát először tudatosan nemi aktust egy cserjés szélén, véletlenül bukkan rá a szerelmes-párra, meglesi őket. Rendkívüli módon megle­pi, hogy „semmi durvaság nem volt a dologban.” Ez világosan mutatja, hogy volt már előző elképzelése és az szado-mazochisztikus jellegű volt. (Előszeretettel ütött agyon békákat - szenvedélyes vadsággal, ugyanakkor utálattal és félelem­mel szívében.) 10 éves korában tanúja lesz, amint egy náluk lakó kosztos diák a 20 éves cselédlányt leteperi. Meglepő módon hosszú ideig ártatlan birkózásnak nézi dulakodásukat. Ebben a viadalban férfias összetartásból a fiúnak segít. Parancsára lefogja a lány fejét. A 10 éves fiú a prepubertás küszöbén fokozódó izgalommal éli át az elébetáruló jelenetet, noha értelmét csak lassan fogja fel. Még nem „tudja” miről van szó, amikor már így érez: „Szívem vad verését halántékomban éreztem. A verekedés forró mámora öntött el, mely gyakran elragadott, hogy üssek, rúgjak, karmoljak, valami elementáris, állati ösztön sötét szédületében.” Majd felismeri a helyzetet és így folytatja: „Ijedelem cikká­zott át rajtam, mikor Károly Marinka szoknyáját emelte és észrevettem, miről van szó. Mégsem eresztettem el Marinka fejét. Fehér combjai világítottak a sötétben. Mint megpattant erekből szakadt ki belőlem az eddig ismeretlen ör- jöngő nemi kívánság, először tudatosan. Egész testem reszketett, sírtam és sikoltottam. Lenyomtam Marinka fejét. Hiszen csak folytatása, legmagasabb felfokozása volt ugyanannak a sötét ösztönnek: verni, ütni, harapni, szétmar­cangolni a legyőzött zsákmányt.”

Balázs Béla állítja, hogy ennek az élménynek hatására öntudatában az egészséges, harmonikus szerelemnek végzetes hasadása keletkezett, mely so­káig helyrehozhatatlannak bizonyult. „Osztálybűn”-nek nevezi, nem alaptala­nul. De láttuk, hogy ennek a végzetes hatásnak voltak bizonyos előzményei a lelki előtörténetben.

Megtaláljuk tehát az igen kifejezett és szigorú moráltól fékezett agresszi­ót, a szadi sztikus részösztön kifejezett megnyilvánulásait. Nyomós adatok alap­ján feltételezhetjük, hogy apjával ambivalens kapcsolata lehetett, melynek sze- retet-összetevője a tudatban maximálisan felerősödött, míg a harag rejtve ma­radt, csak tünetekben nyilvánult meg. Felfigyelhetünk arra is, hogy a gyermek, aki sok példáját adja kitűnő megfigyelő-tehetségének, anyja arcát nem figyeli meg és nem emlékszik rá, csak már idős korából. A haláikívánás nem jelenik meg a tudatban - ellenben egy különös fantázia, mely a halál élét elveszi, meg nem történtté teszi. A halottak egy kapu mögött élnek, csak nem lehet belépni hozzájuk. Majd visszatérünk rá, hogy nemcsak a halál kétértelmű ebben a

182

fantáziában. A kapunak is kettős értelme van, nemcsak a múltat rejti el, hanem az igazi életet is (valószínűleg a szülők előtte rejtett életét). Az apa múltjában szereplő fegyelmi ügy - noha később az igazságért való kiállás modellje lett Balázs Béla számára - a gyermeknek meglehetősen zavaró lehetett volna, ha egyáltalán utat enged magában a kételkedésnek.

A gyermekkori kényszerek azonban elmúltak. A kamaszkorban nem tá­madnak fel újból. Az önéletrajz 18 éves korban véget ér. Nincs adatom arra, hogy Balázs Bélának felnőttkorban voltak-e neurotikus panaszai, a történelmi események forgatagában élő író és politikus aligha lehetett súlyos anankaszti- kus. Miközben a forradalmi mozgalom aktív résztvevője az „izoláció” csodálatos képességével őrzi a maga sajátos jelképekkel és misztikummal telített írói vilá­gát. Az életműben újból és újból felbukkannak a gyermekkori képzelet motívu­mai. A „Kékszakállú herceg várá”-ban az elmúlt asszonyok koronásán és palást­ban lépnek elő a kapu mögül. A kétértelmű halál-motívum más írásaiban is felbukkan. Egyik első világháborús novellájában a katona az igazi tartalékba kerül, ahonnét nem küldik többet harctérre. Az olvasó csak fokozatosan jön rá, hogy a halottak tartalékáról van szó. Egyik meséjében egy szerelmespárról szól, akiket fal választ el egymástól, csak zenei hang - zongora és ének - révén ismerik egymást - a férfi végül csak az asszony fejfáját láthatja meg, azon nincs név, csak kottafejek. A szem nyomásával előidézett színörvények - a belső képvilág emléke is visszacseng a „Kékszakállú” prológjában:

„Szemem pillás függönye fentTapsoljatok, majd, ha lement.”

Tárgyunkra centrálva figyelmünket, nem tértünk ki részletesen azokra a szociális tényezőkre, amelyek pedig Balázs Béla későbbi életútjára döntő hatás­sal voltak. Apja magyar zsidó volt, aki saját felekezetével alig tartott kapcsola­tot és fiát erős magyar nemzeti érzésre nevelte. („Azt akarom, hogy fiam tősgyö­keres magyar városban nőjjön fel, tökéletesen megtanulja anyanyelvét és ma­gyar talajban eresszen gyökeret.” - hagyja meg halála előtt a feleségének.) Anyja német. Egy németajkú felvidéki kisvárosban nő fel, luternátus közösség­ben, mely nem zárja ugyan ki, de teljesen be sem fogadja. A társadalmi különb­ség a gazdag, nagymúltú szász polgárság és a szegény tót iparosság, parasztság közt nagyon szembeszökő - a két réteg gyermekei közti hagyományos csaták szenvedélyes állásfoglalásra kényszerítik. Ezek a korai szociális élményekben rejlő ellentmondások fokozottan fogékonnyá teszik társadalmi igazságok felis­merésére és nosztalgikus vágyat keltenek benne egy igazi közösség iránt, mely­be úgy léphet be, mint saját „eklézsiájába”. Ebben a nosztalgikus vágyban azon­ban a társadalmi valóság egy kora gyermekkori fantáziával találkozik: a kapu mögött ott áll az „igazi élet” és egyben a meg nem történtté tett halál. A „kapu motívum” mégegyszer felbukkan az önéletrajzban, már a serdülőkor idején - de most már nem múlt idők ködlovagjai, hanem a nép az. amelyhez keresi és nem találja az ajtót.

Balázs Béla önéletírását két okból hoztam ide. Egyrészt légkörében köze­lebb hozza a gyermekkor szorongással, indulattal, bűntudattal teli világát, melyben a mágikus ceremóniák megjelennek a környezet előtt teljes titokban.

183

Másrészt látványosan mutatja, hogy azok az erők (hogy ezt a pontatlan, de érthető kifejezést használjam) melyek küzdelme a neurotikus tünetekhez vezet, az élet során magasrendű teljesítmények társmotívumává válhatnak.

Három úton próbáltuk megközelíteni kényszerneurózis és gyermekkor kapcsolatának problémáját: kényszeres gyermekek megfigyelésével, felnőtt kényszerneurotikusok analíziséből levonható következtetésekkel és egy író öné­letrajzi vallomásán át. Kérdésünkre egyértelmű választ nem kaptunk. Nem tudtunk megállapítani olyan gyermekkori feltételeket, amelyekből a későbbi neurosis anancastica kialakulására biztos prognosztikai következtetés vonható le. Amit meg tudunk állapítani, azok ösztöntendenciák és elhárító-mechanizmu- sok, azonosítási folyamatok és a személyiség elaszticitása, valamint a miliő és a nevelés atmoszférája és esetleges patogén jellemzői. De, hogy ezen faktorok egymásra hatásából és egymással való küzdelméből végül neurózis bontakozik-e ki, vagy egy karakteropátia vagy a szublimáció felé haladnak - ez előttünk még ismeretlen, talán előre kiszámíthatatlan tényezőktől függ.

1972. március

184

IRODALOMJEGYZÉK

Ajuriaguerra, J. de.: Manuel de la psychiatrie de l’enfant. Masson, Paris, 1970Balázs B.: Álmodó ifjúság. Magyar Helikon, Budapest, 1967Balázs B.: Misztériumok. Nyugat, 1912Balázs B.: Halálos fiatalság. Magyar Helikon, 1974Balázs B. naplójából. Kritika. 1975/9,10,11Dührssen, A.: Psychogene Erkrankungen bei Kindern und Jugendlichen.

Yandenhoek-Ruprecht, Göttingen, 1971 Federn, P.: Über einen alltäglichen Zwang. Int. Zsch. f. Ps. A. 15, 214-21,

1929Freud, A.: Wege und Irrwege in der Kinderentwicklung. Huber-Klett,

Bern, Stuttgart, 1968 Freud, S.: Bemerkungen über einem Fall von Zwangsneurose. (1909) Ges.

W. VII. Fischer, Frankfurt a.M., 1972 Hermann, I.: Die Zwangsneurose und ein historisches Moment in der Überich-

bildung. Int. Zschr. f. Psa. 15, 417-480, 1929 Hermann, I.: Beobachtungen über die Zwangsneurose. Acta Psychoth. et

psychosom., 1, 81-88,1960 Göppert, H.: Zwang und Zwangsneurose. Zschr. f. Psychoth. 14, 3, 81-95,

1964Griesinger: zit. KailaInouye és mtsai: Progress of Neur. 1966Kaila, K : Über den zwangsneurotischen Symptomenkomplex. Kopenha­

gen 1949Janet, P.: . Nevroses et idees fixes. Paris 1914Lebovici, S., Diatkin, R.: Les obsessions chez l’enfant. Revue Franc, de psycho-

an. 21, 5, 647-681, 1957 Legrand du Sauelle, H.: La folie du doute. Paris, 1875Michaud, L.: Les obsessions chez l’enfant. Rev. Neuropsych. infant. 9-10,

467—493,1957Pitres, N., Regis, E.: Les obsessions et les impulsions. Paris, 1910 Pavlov, I. P.: Előadások a nagyagyféltekék működéséről. Akadémiai kiadó,

Budapest, 1953Rajka T.: Adalékok a kényszerbeteg gyermekkorához. (Előadás 1972)VikárGy.: A kényszemeurózis formái. Ideggyógyászati Szemle, 289-299,

1964Quint, H.: Über die Zwangsneurose. Hogrefe, Göttingen, 1971

185

A kora gyermekkori pszichózisok hipotézise(Nemes Lívia)

Mahler magyar származású pszichoanalitikus.A 30-as években Bécsben kapott kiképzést. Mint a könyv bevezetésében úja, már a bécsi nevelési anács- adói munkájában felfigyelt olyan látenciákon! gyermekekre, akiknek klinikai képe nem illett bele a neurózis nozológiai kategóriáiba, de organikusnak sem lehett tartani őket.

Az egyik ilyen esete egy 8 éves fiú, aki nem tudott az iskolai követelmé­nyeknek megfelelni és otthon sem tudott a realitáshoz alkalmazkodni. Az anyjá­tól folytonos törődést várt, akinek ki kellett találnia gyermeke gondolatait és vágyait. Bizarr álomvilágba húzódott vissza, amelyet gyakran dühkitörés kísért. Néha vad fantáziavilágát ágálta: apja keménykalapjában, sétabotjával járkált abban a meggyőződésben, hogy ő az apa és a világ ura. Az analitikusnak két szerep jutott: vagy a fiú át nem élt énjének kiterjedése lehetett vagy megnövelt énjének eszköze. Olyan passzívan kellett viselkednie, mint egy bútordarabnak, a gyerek ilyenkor az emberi objektumok létét - apa, báty, anya, osztálytársak, analitikus - semmibe vette.

Megfigyelései nyomán az volt a benyomása, hogy az ilyen gyerek abban hasonlít alapvetően a csecsemőre, hogy nincs a világra hangolva, egyfajta ho­mályállapotban él, vagyis hiányzik a cél, hogy elválasztott individuális egység legyen. Ilyenmódon a tárgyi és személyi világ nem differenciálódik benne, csak bizonyos élettelenítő mechanizmusok érvényesülnek. Ezeket azonban 1960-ban állapítja meg, a 30-as években meg emocionális ellenállás tartotta vissza attól, hogy a gyermekkori pszichotikus zavarok létezését elismerje.

A 40-es évek kezdetén a new-yorki pszichiátriai intézet gyermekambulan­ciáján és a columbiai egyetemen találkozott ismét olyan gyermekekkel, akiknek klinikai képe a felnőtt skizofrénekére hasonlított. Rövid idővel ezelőtt írta le Kenner (1942) a korai autizmus kórképét, de felismerése a gyermekpszichiátriai körökbe csak lassan hatol be. Ezzel az értékes és korszakalkotó leírással való vitában, a pszichoanalitikus tézisek dinamikus és genetikus nézőpontjának al­kalmazásával alakítja ki azután Mahler a gyermeki pszichózis szimbiotikus eredetének elméletét, és ezzel a szimbiózis jelentőségét az emberi fejlődésben.

A normális és patológiás folyamatok megfigyelései nyomán két kérdéskör­re keres választ: 1. Hogyan sikerül a csecsemők többségének a pszichikus szüle­tés fokát elérni? Hogyan győzi le az anyával való szimbiotikus egység nyilvánva­ló homályállapotát; mi teszi lehetővé fokozatosan az anyától való leválást és a világ önálló észlelését? 2. Milyen genetikus és strukturális kísérőjelenségek hátráltatják a pszichotikust abban, hogy a pszichikus születést átélje, ill. hogy az anyafigurával közös szimbiotikus határból kicsússzon?

Az alkalmazott fogalmak

A szimbiózis szó a biológiából kölcsönzött, két organizmus kölcsönösen hasznos funkcionális kapcsolatát jelenti. A szimbiózist megelőző első hetekben túlnyomóak az újszülött alvás-közeli állapotai és hasonlóak ébrenlétei is, a libidómegoszlás intrauterin ősállapotára emlékeztet, amely egy zárt monadikus rendszer önmagának elégséges, hallucinatórikus vágyteljesítő képéhez hasonlít.

Freud 1911-ben a madárfióka hasonlatával él: „A külvilág ingereitől elzárt pszichikus rendszer szép példája a táplálékkészletével tojáshéjba zárt madárfió­ka, amely táplálékszükségletét autisztikusan tudja kielégíteni és az anyai gon­doskodás csak a meleg hozzáadására korlátozódik.”

Ebben a kvázi szimbolikus értelemben alkalmazza Mahler a normális au- tizmus fogalmát a szenzorium állapotára az első hetekben. A csecsemő - úgy tűnik - hallucinatórikus dezorientációban él, szükséglet-kielégítése saját min­denható autisztikus köréhez tartozik. Az újszülött ébrenlétei a homeosztázisra való szüntelen törekvésre koncentrálódnak. Az anyai gondoskodás hatását a szükséglet (éhség) okozta kín csökkenése közben nem tudja elkülöníteni más feszültségcsökkentő saját fáradozásaitól, mint vizelés, székelés, köhögés, tüsz- szentés stb. Ezen expulzív folyamatok hatása éppúgy, mint az anyai gondosko­dás által nyert kielégülés segítik a gyermeket abban, hogy idővel elkülönítse a ,jó” (lustvoll) és a „rossz” (unlustvoll) tapasztalatokat.

A primitív én veleszületett autonóm érzékelfíképességén keresztül lera­kódnak e két kezdetleges minőség emléknyomai. Feltehetjük, hogy ezek az eng- rammok kezdetleges differenciálatlan ösztönenergiával vannak megszállva. (Mahler u. Gosliner, 1955).

A második hónaptól megkezdődik a normális szimbiózis, amikor a csecse­mő úgy érzékeli saját funkcióit és úgy viselkedik, mintha anyjával együtt min­denható rendszert alkotnának: közös határon belüli kettős egységet. (Mahler elképzelése a szimbiotikus fázisról u.a. mintTh. Benedeké, aki 1949-ben úja le először). Benedek hangsúlyozza, hogy míg a gyermek függősége a szimbiotikus fázisban abszolút, addig a felnőtt partner számára ez a kettős egység egészen más jelentőségű és csak relatív. A szimbiózis ebben az értelemben csak metafo­ra. A biológiai szimbiózis kifejezést két különálló egyedre szokták alkalmazni. A csecsemő állapota differenciálatlan egybeolvadás az anyával, én és nem-én nincs elkülönítve. A belső és a külső elkülönítése egy olyan kezdeti projekcióval kezd kialakulni, hogy minden kínos észlelést - akár kívülről, akár belülről támad - a szimbiotikus belső miliő közös határán kívülre próbál helyezni, (kive­títeni) Ez az észlelés magában foglalja az anya alakját is gondozás közben. Bizonyos átmeneti éber, nem tevékeny állapotban képes a csecsemő a szimbioti­kus miliőn kívüli ingereket befogadni. (A kezdetleges energia (amelyhez a diffe­renciálatlan „Ich-Es” tartozik), még libidó és agresszió keveredést tartalmaz. Mint különböző szerzők rámutattak, a szimbiózis libidinózus megszállása meg­védi a kezdetleges ént időelőtti, nem-fázisspecifikus igénybe vételtől, stressz- traumáktól. (Kris).

A szimbiózis lényeges vonása a csecsemőnek az az illúziója, hogy az anyával - a valójában fizikailag különálló egyénnel - közös határú szomato- pszichikus mindenható összeolvadásban él. Erre a fokra az én pszichotikus

187

dezintegrációban regrediál, s ezt nevezte Mahler 1952-ben a kanneri autizmus- , tól elkülönített szimbiotikus gyermeki pszichózisnak.

Az emberi faj önfenntartó funkciójához tartozik, hogy emocionális kötődés­sel, egyfajta szociális szimbiózissal kiegészüljön. Ez a fiziológiai és szocio-bioló- giai függés az anyától fokozatosan vezet az alkalmazkodáshoz vagyis az én alkalmazkodás organizációjához, strukturális differenciációjához, az énhez. I Mint Ribble (1943) rámutatott, a csecsemő' az anyai gondozás útján a vegetatív I reakciótól a szenzorikus tudatossághoz és a környezettel való kapcsolathoz jut el. A libidinózus megszállás szempontjából ez a libidó progresszív eltolódását jelenti, mégpedig a test bel sóból (főként a viszcerális szervekből) a testperifériá­ra.

Ebben az értelemben javasolja a szerző, hogy a primer nárcizmus fázisát-a j freudi koncepciót, amelyet nagyon hasznosnak tart - két alszakaszra bontsuk. Az I extrauterin élet első heteiben olyan szakaszról van szó, amely az abszolút primer nárcizmust foglalja magában, ez volna normál autizmus. A csecsemő az anya köz­vetítő szerepét képtelen felfogni. A második alszakasz a tényleges szimbiózis (3 hó­naptól), amelyben már nincs abszolút nárcizmus, a csecsemőnek már homályos ér- . zéklete van a szükségletkielégítő részobjektről, bár a teljhatalmú szimbiotikus két- I tős egységben, aki felé libidinózus módon fordul (Schur, 1966).

Az öröm-kín szekvenciákkal összhangban következik be a test-én repre­zentánsok elhatárolódása a szimbiotikus mátrixon bélül. Ezek a reprezentánsok rakódnak le a „testsémában” (Schilder 1923).

Csak attól kezdve közvetítenek a test-reprezentánsok - amelyek a kezdet- ’ leges énhez tartoznak - külső és belső érzékietek között. Az én részint a reali- I tás, részint az ösztönkésztetések hatására alakul. A test-én a selfreprezentán- I sok két fajtáját foglalja magában: a testkép belső magját amelynek a határa a I téstbelső és az éntől elválik, a másik a szenzorius benyomások külső rétege, amely a „test-self-et alkotják. (Bergmann 1963).

A testséma szempontjából fontos fejlődési lépést jelent a főként proprio- és eneteroceptív megszállás eltolódása a test perifériájának szenzoriperceptív meg- I szállására. Ennek jelentőségét Mahler csak a gyermeki pszichózis pszichoanali- I tikus kutatása közben ismerte fel. Tudjuk továbbá, hogy a megszállásnak ez a jelentős eltolódása a test-én képződés lényeges előfeltétele. További, párhuza­mosan futó lépés az agresszív, nem neutralizált energiák projekcióval történő kihelyezése a test (self) határán kívülre.

A csecsemő és a kisgyermek belső érzései képezik a self magját. Ezek I maradnak az „önérzet” (Selbstgefuhl) középpontjában és e köré létesül az identi- I tás érzés (Identitátsgefühl). Az érzékelő szerv — ahogy Freud nevezte „az én periferikus kérge” elsősorban önmagunk és a külvilág elhatárolódására szolgál. Ez a két intrapszichikus struktúra alkotja közösen a selforientáció kereteit (Spiegel 1959).

A normális fejlődés szakaszai a szimbiózistól az individuációigAz emberi csecsemő hiányos biológiai előkészítettsége az önálló létre faj­

taspecifikus forrása az anyán való meghosszabbodott, abszolút függésnek. E biológiai hiány következménye az anya-gyermek szimbiózis. Mahler elgondolá-

188

sa, hogy az anya-gyerek kettős-egység szimbiotikus állapotából a meginduló individuális lét bizonyos tapasztalati előfutárai rakódnak le, amelyek a veleszü­letett konstitucionális tényezőkkel együtt határozzák meg minden emberi indi­viduum testi és lelki felépítését.

Arról, hogy mi mehet végbe a csecsemőben, van némi képünk a szimbioti­kus diádon, a jellegzetes gondozási helyzeten keresztül. De az én-képződés előtti szakaszt az autisztikus fázist nagyon nehéz megfigyelhető jelenségeken keresz­tül meggyőzően leírni. Kétesebb extrapolální a preverbális viselkedés adataiból mint hipotéziseket alkalmazni, amelyek későbbi életszakaszok regresszív visel­kedésének megfigyeléseiből vannak levezetve.

Mahler hipotézisének és munkamódszerének kialakítása a pszichotikus gyerekekkel való mintegy 10 éves foglalkozás közben született. A patológiás és regresszív megnyilvánulások vizsgálatán keresztül jutott el az emberi lét szim­biotikus eredetének hipotéziséhez. Ezután kezdett rendszeres kutatásokba, amelyek kétirányúak voltak. Megpróbált az anya és a gyermek között olyan terápiás módszert kialakítani, amelyben a „szimbiotikus viszony” korrigálására törekedett. A terapeuta mintegy összekötő tagként szerepelt. Mindinkább növe­kedett az a meggyőződése, hogy a pszichotikus alapzavara abban a képtelenség­ben áll, hogy nem tudja önmagát és az anyát mint szétválasztott egységeket észlelni és nem tudja az anyát mint „iránypontot a valóságos világban”, mint külső ént felhasználni. Ez ellentétben áll normális gyermek ill. más patológiás kategóriába tartozó gyermekek viselkedésével.

Ezzel párhuzamosan egy másik vizsgálat indult azzal a kérdésfeltevéssel, hogyan fejlődik a differenciáció és önmaga határainak kialakítása normális gyermeknél. (Ilyen irányú adatok eddig nem álltak rendelkezésre). Ez a vizsgá­lat bifokális és stichpróba-szerűen kiválasztott anya-gyermek párok megfigyelé­sén nyugodott, annak a hipotézisnek a megalapozásához, hogy átlaggyereknél létezik egy normális és általános leválási és individuációs folyamat, amely a normális szimbiotikus fázisból indul ki.

Mahlert vizsgálati eredményei ahhoz a meggyőződéshez vezették, hogy a normális egyénnél az anya szocio-biológiai használata - ahogy Spitz nevezi „a Self külső fele” - majd a szeretett tárgy későbbi emocionális rendelkezésre állása a leválási és individuációs folyamat lényeges előfeltétele. Ezt a folyama­tot nevezi a második, pszichikus megszületés élménynek, amelyet egy lassú és nagyon fokozatos „költési” folyamathoz hasonlít. (A szükséglet helyét a vágy foglalja el (Schur 1966).

Az újszülött első heteiben túlnyomó az alvásközeli állapot. A libidómegosz­lásnak arra az intrauterin állapotára emlékeztet, amelynek modellje a zárt monádikus rendszer, amely hallucinatorikus vágyteljesítésében önmagának elégséges. A táplálkozás és gondozás hatására a csecsemő fokozatosan kapcso­latba lép a külvilággal, feladja vegetatív-viszcerális regresszióját. Az energia­megoszlás szempontjából ez azt jelenti, hogy az ösztönenergia fokozatosan áthe­lyeződik a test belsejéből (főként az alsótest szerveiből) a perifériára. Fontos fejlődési lépés a főként proprio-enteroceptív eltolódása a perifériára perceptív fejlődési lépés a főként proprio-enteroceptív eltolódás a periféria perceptív meg­szállása felé. (Ahogy Freud nevezi, a test én-kérge felé).

189

Ismerjük a pszichotikus perifériás fájdalom-érzéketlenségét épp úgy, mint a félelemmel telített enteroceptív (a test belsejéből jövő) túlérzékenységét, ame­lyek alátámasztják, hogy ez a megszállás eltolódás nem jött létre.

Az autisztikus fázis legfontosabb funkciója, hogy a szervezet homeosztázi- sát születés után a megváltozott körülmények közt, foként fiziológiai mechaniz­musokkal fenntartsa.

John Benjámin (1961) azt találta, hogy 3—4 hetes csecsemő fiziológiai ér­zés-krízisen megy keresztül, amelyet az EEG vizsgálatok alátámasztanak. Meg­nő a külső ingerek iránti érzékenysége. A feszültségcsökkentő anyafigura segít­sége nélkül - az ingerek eluralják a csecsemőt, amelyet fokozott kiabálással és egyéb motoros megnyilvánulással fejez ki. Ez a krízis - Mahler szerint - az autisztikus héj megrepedését jelzi, vagyis a negatív, megszállás nélküli inger­korlát szétesését. Ezt kezdi pótolni (a már említett megszállás eltolódás segítsé­gével) egy pozitív védő és kiválasztó ingerkorlát, egy félig áthatolható membrán, amely az anya-gyermek dyadot zárja körül. £

A szimbiotikus fázist a gyermek növekvő figyelme és az ingerek affektív megszállása jellemzi. „Emlékszigetek” keletkeznek a külső és a belső, önmaga és mások megkülönböztetése nélkül. A szimbiotikus szakasz legfontosabb nye­resége a specifikus kötés létrejötte anya és gyermek között, amely a specifikus mosoly-reakcióban jut kifejezésre (Spitz és Wolf 1946.)

5-7 hónapos korban éri el a tetőpontját a manuális, taktilis és közeli vizuális kutatás, az anya szája, orra, arca, bőre felé. így kezdi a gyermek meg­különböztetni érintés és észlelés tapasztalatait azoktól, amelyek a saját testéből származnak és eddig globális szenzorius átélés voltak. Ezekben a hetekben fedezi fel az anyán lévő élettelen tárgyakat: bross, szemüveg stb. A szimbiotikus kettős egységen belül kezd maga köré pillantani, visszahúzódik az anya testétől, hogy jobban lássa és hogy kitekintsen a szimbiotikus körből, amikor játékért nyúl. Bújócska játékok kezdik érdekelni. Ezek az explorációs sémák később az ismeretlen és bizalommal telt összehasonlításának kognitív funkciójává fejlődnek.

A differenciálódás első szubfázisában (4-5-től 10 hóig) teszi a normális gyer­mek az első kísérletet, hogy az addig teljesen passzív ölbeli létből testi értelemben leváljon. Szívesen kivonja magát az anya öleléséből vagy ha motorikusán képes rá, kicsúszik az öléből, de szívesen mellette marad vagy visszakúszik a lábaihoz játsza­ni. A gyermek letapogató összehasonlítást végez anyja és mások, ismeretlen és ismerős között. Úgy tűnik, pontosan meg akaija ismerni mi az anya: ízét, szagát, kinézését, csengését. Megismeri, mi tartozik az anya testéhez és mi az, ami levehe­tő onnan. Megtanulja megkülönböztetni anyját mindenki mástól.

A szimbiotikus fázis optimális lefutása esetén, ahol a „bizalomteli várako­zás” túlnyomó, az idegen iránti kíváncsiság és csodálkozás is túlnyomó elem. Azoknál a gyerekeknél, akiknél nem fejlődött ki optimális önbizalom, (Erikson) hirtelen félelem törhet ki az idegennel szemben, vagy hosszabb ideig tart, amíg az idegennel megbarátkozik. Ezek a jelenségek fontos támpontjai a tárgykons- tanciának, szocializációnak és az affektív tárgykonstancia első lépése, (M. véle­ménye szerint Spitz a 8 hónapos szorongás jelenségében összemossa a várakozá­si feszültség csalódása és az idegenre adott reakció különbségét.)

Az ősbizalom és az idegentől való félelem Összefüggését tovább vizsgálták. (1968) Azt találták, ahol az anya ambivalensen, parazita módon, erőszakosan

190

/

vagy fojtogatóan viselkedik, ott a differenciáéit) folyamata megzavart. Ez a dis- tancia keresés akkor is a libidinózus tárgy megalkotásának tűnik, ha némely esetben ezt az észlelést negatív affektus hatja át.

A differenciálódás alszakasza kereszteződik egy gyakorlási periódussal, amely a leválási folyamat második alszakasza. A korai gyakorlási periódusban az anyától való eltávolodás rúgkapálásban, mászásban és felállásban nyilvánul, míg a tényleges gyakorlási periódus szabad járásban, elszaladásban. Három megkülönböztető és mégis kapcsolódó fejlődési lépés mutatkozik abban, hogy a gyermek különállása kezd tudatosodni, s ezek kölcsönösen befolyásolják egy­mást: gyors testi differenciálódás az anyától, speciális kapcsolat elérése vele és az anyával szorosan összefüggő én-apparátus funkcionálásának kezdete.

Az új autonóm teljesítmény az anyához való kapcsolat új sémájának nyitja meg az utat, hogy a csecsemő kiterjessze érdeklődését az anyáról az őt körülve­vő tárgyakra: takaró, pelenka, játékszer, cumisüveg. Megvizsgálja szemével és a többi érzékszervével, főként száj-kéz zónával (Hoffer 1949). Egyes tárgyak át­meneti tárgyakká válnak (Winnicott 1953). Ezekre az aktivitásokra az érdeklő­dés és odaadás jellemző, de ebben az érdeklődésben elsőrangú az anya.

A mozgásapparátus érésével gyakran annyira elmerül tevékenységében, hogy anyja jelenlétéről hosszú időre elfelejtkezik. Bizonyos körülmények között azonban testi közelségre van szüksége.

A korai gyakorlási alszakasz optimális eltávolodása az anya körüli négy­kézláb mászkálás. Az anya azonban kiinduló bázis, a gyermek visszatér, ha „emocionális feltöltésre” (tankolásra) van szüksége. Ebben a szakaszban foko­zott elszakadásos szorongás figyelhető meg olyan esetben, amikor a gyermek lát­szólag elfelejtve anyját elmerülten játszik, de felpillantva elvesztette látóteréből.

Meglepetéssel tapasztalta a szerző, hogy a szabad és előre haladó mozgás nem az anyához, hanem az anyától elvisz. Ebből is láthatjuk, hogy a normális gyermekkel veleszületett, hogy autonóm érése bizonyos pontján anyjáról levál­jon, és saját individuációját kifejlessze. A járás fokozott valóságfelfedezést tesz a gyermek számára lehetővé, és mint egy varázsló, uralkodhat saját világán. Ez a célra irányuló aktív agresszióval esik egybe.

Az anya lemondása a gyermek testének birtoklásáról nélkülözhetetlen fel­tétele a normális leválásnak és individuációnak. Legtöbb anya megérzi ezt, és ő maga is felszabadul saját testének altruisztikus átadásától vagy más esetben az anya nehezen mond le erről a szoros testi kapcsolatról.

Mahler szerint a szabad mozgás az első feltétele a gyermek önértékelésé­nek, a gyermek szinte megmámorosodik saját képességeitől. El van ragadtatva felfedezéseitől, a kitáguló világtól, és úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne a világba és saját hatalmába. A szabad mozgás megtanulása az anyától való eltávolodás és visszatérés örömén kívül azt is tartalmazza, hogy a világot fel­egyenesedve, más látószögből ismeri meg. A szabad mozgás mutatja a megfigye­lő számára leginkább a „költési folyamat” végét és a pszichikus születést. (Ezt a folyamatot Mahler körülbelül az egy-másfél éves fejlődésének tudja be.)

Ebben a gyakorlási szakaszban a gyermek a felnőttvilág természetes cso­dálatát is élvezte, különösen az átlagosan nyújtó anyánál (Winnicott). Ha az anya csodálatát mutatja, növekszik a gyakorló kisgyermek nárcizmusa, önsze- retete. A kezdeti spontán csodálatot később provokálja exhibíció formájában.

191

A csodálatnak ez a módja, amelyet nem is kell szavakban vagy gesztusokban kifejezni, elősegíti az autonóm én-funkciók fejlődését, de növelheti a kisgyermek nagyzásérzését és túlzott önértékeléshez vezethet. Hasonló módon növekedhet a bimbózó én készenléte, hogy visszatükrözze a szeretett tárgy csodálatát. A gyor­san növekvő ismeretszerzéssel együtt a már nagyjából struktúráit énben fokoza­tos intemalizáció történik, amely Jacobson (1954) értelmében valódi én-identifi- kációhoz vezet.

Ezért az autonómiáért azonban drágán kell fizetni. A 16-18 hónapos gyer­mek mind kevesebb örömet talál önmagában (ideál-énjében), kezdi magát rosz- szul érezni, ha az anya nincs mellette. Hangulatesést találunk, tevékenysége csökken, érdeklődése a külvilág iránt leapad, figyelmét befelé fordítja. Úgy tű­nik, mintha énjének másik állapotát szeretné bekapcsolni, azt az állapotot, ami a szimbiotikus partnerral eggyé tette. Különállásának növekvő tudata - részint az eltávolodás, részint a kognitív fejlődés következtében - mintha megnövelné az anya iránti szükségletét, hogy megossza vele minden új élményét. Ezért nevezi Mahler ezt az aiszakaszt az újraközeledésperiódusának.

A gyakorlási szakasz teljében a kisgyermek kezdi sejteni, hogy a világ nem az övé, hogy saját módján kell bánni vele, hogy nem elég vágyakozni vagy vágyának kifejezést adni, hogy viszonylag kicsi, gyámoltalan és különválasztott egyén. A kisgyermek anyja felé törekvő magatartásának módja és kiterjedése utal az individuációs folyamat normális módjára.

A kisgyermek fokozatosan megtanulja, hogy a szeretet tárgyai különálló személyek, saját egyéni érdeklődéssel. Fokozatosan és fájdalmasan kell szülei nagyságáról és mindenhatóságukban való részvételéről lemondania. Ezek gyak­ran drámai harcok és indulatkitörések közepette játszódnak le. (Az indulatkitö­rések jelentőségét Mahler abban látja, hogy a kifelé irányított agresszió vissza­húzódik a selfre. Az internalizált agressziót a felettes én előfutárának tekinthet­jük.)

Ebben a fejlődési alszakaszban fordulópont következik be, amelyet újrakö- zeledési krízisnek nevezhetünk. 18 hónaptól megfigyelték, hogy a gyermekek buzgón kezdik növekvő autonómiájukat gyakorolni. Nem szeretnek azokra az alkalmakra emlékezni, amit nem tudtak egyedül megtenni. Különállónak, nagy­nak, hatalmasnak kívánnak lenni, és ezzel a kívánsággal ellentétben az anya minden vágyukat mágikusan elégítse ki, annak elismerése nélkül, hogy a segít­ség kívülről jön. Ez a legtöbb esetben növekvő érzékenységgel,* elégedetlenség­gel, hangulatingadozással járt, indulatkitöréseket okozott. Az újraközeledést tehát gyorsan váltakozó vágy jellemezte: az anyát részint visszautasítani és részint szavakkal és ténylegesen rácsimpaszkodni. Az ambitendencia kifejezés erre a magatartásra a legtalálóbb. A 18-22 hónapos gyermek ambivalenciáját mindkétirányú egyidejű kívánság jellemzi.

A gyermek legnagyobb öröme ebben az időben az önálló mozgás és kuta­tás, interakcióba lép az élettelen világgal. Elbújás és utánzás játékok válnak legfőbb időtöltéssé. Az a felismerés, hogy az anya különálló személye a világban van, azzal a tudattal is jár, hogy a többi gyermeket is mint különálló egyéneket szemlélje és önmagát különbözőnek tar? a többi gyermektől. Ezt mutatja, hogy azt akarja bírni és csinálni, amit a n ' ? gyermek vagyis tükrözni, utánoz­ni, bírni, ami a másik. Ehhez az összehasonlításhoz tartozik a nemi különbsé­

1ÍV.

gek felismerése a másik gyermeken, a kislányok nyíltan kimondják, hogy penist szeretnének. Ezzel a jelentős fejlődési fokkal fellép a „nem”, a harag és az agresszió, ha a kívánt célt nem tudja elérni. Természetesen - úja Mahler - nem tévesztjük szem elől, hogy ez a fejlődési szakasz az anális fázis közben van, s annak a vonásai - anális megtartás, féltékenység, irigység és negatívizmus - jellemzik e korszakot, de az anatómiai nemi különbség iránti érdeklődés is előbb jelenik meg, mint régebben feltettük.

Az anya személyisége szerint reagál ebben a szakaszban emocionális áten­gedéssel, játékos részvétellel vagy kevésbé kívánatos módokon. Ha az anya kielégítő objektlibidóval nyugodt módon rendelkezésre áll, ha a gyermek kisebb rosszaságaiban részt vesz, ha játékosan belemegy utánzó, extemalizáló és inter- nalizáló kísérleteibe, akkor át tudja segíteni abban az időszakban, amikor még inkább a gesztusok uralkodnak és a gyermek még nem tudja magát verbálisán kifejezni. A két éves kor végén, három év elején az anya emocionális részvétele a kisgyermek gondolkozásának kibontakozását, realitásvizsgálatát és önmérését meg tudja könnyíteni. Kedvező esetben a kisgyermek ezen a ponton az emocio­nális tárgykonstancia útján van. Ha a leválás és individuáció normálisan folyik le, akkor a gyermek 3-3 és fél éves korában egyre inkább tud az „egész anyára” reagálni és képes felismerni, hogy ugyanaz a személy tudja őt megnyugtatni és összezavarni is. A latencia közeledtével a gyermeknek már világosan fel kell ismernie nemcsak azt, hogy az anya valami különálló tőle, elválasztott és komp­lex, hanem más személyek és ő maga is különálló és komplex. Ott kell tartania, hogy képes legyen saját belső érzéseit szabályozni és „próbacselekvéssel” (azaz gondolkodással) megítélni a Jót” és a „rosszat” vagy röviden: el kell fogadnia az objektív konstancián keresztül jutva a realitáselvet.

A gyermekkori pszichózisok etiológiája

Mahler a veleszületett vagy ázerzett vitát hipotetikusnak és fölöslegesnek tartja. Autisztikus vagy szimbiotikus-pszichotikus gyermek megfigyelése alap­ján úgy gondolja, hogy a gyermekkori pszichózis primer etiológiája abban áll, hogy a gyermek képtelen a homeosztázishoz szükséges katalizáló anyai közvetí­tést felhasználni (észrevenni), amely vagy veleszületett, konstitucionális vagy pedig nagyon korán, a méhen kívüli élet első napjaiban vagy első heteiben szerzett tulajdonság. Úgy tűnik, hogy itt egy előre meghatározott deficitről van szó. Mahler megfigyelései nem igazolják azokat az elméleteket, amelyek főként vagy kizárólag a „skizofrenogén” anyát okolják. Célravezetőbbnek tartja a prob­lémát a freudi kiegészítő sor formájában felfogni:

a) Ha a legsebezhetőbb autisztikus és szimbiotikus fázisban egy érett cse­csemőt halmozott és súlyos traumatizáció ér, ennek pszichózis lehet a következ­ménye, amelyet a külvilágban az emberi objekt már nem képes mint katalizátor vagy puffer az ellenkező pólus felé befolyásolni.

b) Másrészt az alkatilag súlyosan terhelt, túlérzékeny vagy sérülékeny gyermeknél a normális anya nem elég ahhoz, hogy a veleszületett defektust katalizáló, csillapító és polarizáló hatásával ellensúlyozza.

Felveti azt a problémát, hogyan alakul az individuáció folyamata azoknál a gyermekeknél, akiknél az anya elvesztése realitás, vagyis olyanoknál, akik anakli-

193

tikus depresszióban szenvednek, intézetben nevelkednek, koncentrációs táborban töltötték első életéveiket vagy folyton változó nevelőszülőknél nőttek fel.

Provence és Lipton (1962) bebizonyították, hogy az intézetben felnövő any­juktól megfosztott gyermekeknél bizonyos időpontban - ha megkésve is - min- 1 den primitív tulajdonság megmutatkozott. Ezek a tulajdonságok az érési idővel teljesen megegyező időben léptek fel és csaknem teljesen függetlenek voltak I környezeti tényezőktől. Másrészt ezek a tulajdonságok röviddel megjelenésük után - ahogy a szerzők mondják - már a törzsön kiszáradtak, mert nem kaptak I megfelelő „tápanyagot” vagyis az emberi objekttől való ösztönzést. Bár az inté­zeti gyermekek már az első életév második felében érzelmileg súlyosan vissza- I maradottnak tűntek, mégis úgy látszott, hogy veleszületett az a képességük, I hogy az „emberi tápanyagnak” minden cseppjét magukba szívják.

Spitz 1945-46-os vizsgálataiból tudjuk, hogy az anaklitikus depresszióban ; szenvedő gyermekek, akik az első év második felében elvesztették anyjukat, I megpróbálták visszanyerni az elvesztett objekt világot, ami annyit jelent, meg­próbáltak póttárgyat találni. Ha azonban nem találtak ilyenre, akkor olyannyi- I ra legyengültek, hogy a szó szoros értelmében belehaltak a szimbiotikus tárgy elvesztésébe. Azokban az esetekben, ahol visszakapták az anyát, és ha ez az I elválás után nem sok idő múlva történt, mielőtt még a sebezhető én irreverzibi- I lis károsodást szenvedett volna, akkor a gyermek ismét egészséges lett.

Csodálkozhatunk az egészséges csecsemő elképesztő gyógyulási képessé­gén. Hasonlóan az intézeti gyermekek azon képességén, hogy az emberi táp- I anyag minden cseppjét magukba tudják szívni. A. Freud és Sophi Dann (1951) írták le azokat a gyermekeket, akik életük első éveit koncentrációs táborban töltötték. Anyjukat brutálisan elszakították tőlük, extrém nélkülözéseknek vol­tak kitéve, mindig új emberekre voltak bízva, akik megint eltűntek, és akik I maguk is a terror állandó nyomása alatt álltak. Míg ezek a gyermekek képtele­nek voltak bármilyen szimbiotikus kapcsolatot kialakítani, egymással szoros kapcsolatot kötöttek, és egy sem szenvedett gyermekkori pszichózisban. Willíam Goldfarb (1945) vizsgált változó nevelőszülőknél felnőtt gyermekeket, aki na- I gyón sok esetben egyik családból a másikba kerültek. Kedvezőtlen körülménye- I ik ellenére is képesek voltak valamilyen pótlást találni az anyai gondoskodás ! elvesztéséért. Ha később neurózissal, karakterzavarökkal vagy pszichopátiás nehézségekkel kellett is fizetniük, mégis sohasem vesztették el a realitással I való kapcsolatukat. Azt kell feltételeznünk, hogy kezdeti énjük képes volt meg- 1 őrizni valami emléknyomot arról, hogy korábbi szükségleteiket egy külső embe­ri objekt elégítette ki; hogy valami maradt abból a bizalomteljes várakozásból, hogy az anyai gondoskodásnak még ilyen nyomorúságos pótlását is képesek I voltak integrálni. Fel tudták használni saját testük autoerotikus segélyforrásait I és valószínűleg az „átmeneti tárgyakat” is.

Ezzel szemben az autisztikus vagy primer szimbiotikus pszichózisban szenvedő gyermekek anamnézisében nem látjuk semmi nyomát annak, hogy valójában hosszabb időre elválasztották volna őket anyjuktól. Az esetek többsé­gében nem fordult elő a szimbiotikus objekt valóságos elvesztése, eltekintve azoktól a rövid elválásoktól, amelyeket a legtöbb normális gyermek az első 2-3 évben.átél. Az objekt valóságos elvesztése tehát nem etiológiai tényezője annak, hogy ezek a gyermekek pszichotikus módon szakítottak a realitással.

194

Diagnosztikus meggondolások: Mahler 1952-ben írta le először a szimbioti­kus szindrómát, amelyet élesen elhatárol a Kanner által 1944-ben leírt autiszti- kus szindrómától. Azóta némileg revideálta a gyermekkori pszichózisok osztá­lyozását, ma már nem lát olyan éles határt a két diagnosztikus forma között.

Az autisztikus szindróma. Szocio-biológikus szempontból az autizmus fixá- lódást vagy regressziót jelent a méhen kívüli élet primitív fokára, amelyet „nor­mális autisztikus szakasznak” neveztünk. Legfeltűnőbb, hogy a gyermek egyál­talán nem vesz tudomást anyjáról, mint a külvilág képviselőjéről. Úgy tűnik, mintha nem is létezne a reális világban való tájékozódás irányító pontja. Úgy tűnik, hogy a gyermek saját magát, sőt még teéti Selíjét sem különbözteti meg a külvilág élettelen tárgyaitól. Mintha veleszületetten hiányzott volna vagy na­gyon korán elvesztette volna az élő és az élettelen eredeti megkülönböztetésé­nek képességét. (Monakov szavával: protodiakrízis). Ez a negatív hallucinatóri- kus magatartás olyan korai, hogy nem lehet eldönteni, vajon sajátos aktív elhá-’ rítás-e az anyával szemben, nem lehet felismerni pszichikus tartalmát és jelen­tését. A megfigyelések azt mutatják, hogy a primeren autisztikus gyermek gon­dozás közben nem mutat semmiféle várakozást, nem tesz mozdulatokat valami­nek az elérésére, nem mutat mosolyreakciót. Jellemző rájuk, hogy nagyon tud­nak ragaszkodni valamilyen élettelen tárgyhoz, de az anyával szemben közöm­bösek. Az anyák így írják le: „sosem volt simulékony odabújó, nem szerette, ha bárki megölelte vagy megcsókolta. Sosem sírt, nem is vette észre, ha kimentem a szobából. Sosem kért segítséget.”

Minthogy az anyai segítséget nem tudja felhasználni, póttájékozódást te­remt magának, hogy a külső és belső ingerekkel el tudjon bánni. Nagyon körül­határolt, zárt világot teremt. Ahogy Kanner jellemzi: kényszeres kívánság, hogy maradjon minden változatlan, egyforma, sztereotip foglalkozás néhány élettelen tárggyal, nagyon kevés cselekvésmintával. Nem tűr semmiféle változtatást élet­telen környezetében.

Az organikus és szimbiotikus szindrómától főleg abban különbözik, hogy az autista gyermek önmagában, egyedül elégedettnek látszik - hacsak békében hagyják. Túlnyomórészt mutisztikusak, vagy ha beszélnek, nem használják a beszédet érintkezésre. Élettelen fétis-tárgyaikkal vagy képzelt objektekkel gesz­tusokkal beszélnek. A beszédet szignálnak használják, ezekkel a jelzésekkel és a gesztusokkal parancsolnak a felnőtteknek, hogy mint „megvalósító szerv” mint élettelen gép szolgáljanak nekik, akár egy kapcsoló vagy emelő. Ugyaneze­ket a szignálokat használják, ha megpróbálják az élő részobjektet kényszeríteni arra, hogy kívánságukat teljesítse.

Jellemző rájuk, hogy testfelületük és nyílásaik nem erotizáltak, nagyon csekély a testfelület libidós megszállása. Ez a magyarázata (az emóciók hiányá­val együtt), hogy könnyen szoktathatok tisztaságra, hogy érzéketlenek a fájda­lommal szemben. A kevés autoerotikus kielégülés könnyen felcserélődik egy­mással. Autoerotika helyett inkább autoagresszív vonásokat mutatnak: fejüket a falba verik, harapják, megsebesítik, megcsonkítják önmagukat. Ezek a tény­kedések mintha azt a célt szolgálnák, hogy megszállják saját határaikat, saját testüket élőnek érezzék, patológiás kísérlet arra, hogy önmagukat, egységérzé­süket sőt talán identitásukat erősítsék.

195

Mi az értelme ennek az autizmusnak, mi a funkciója? A klinikai megfigye­lés szerint az autista gyermek legfeltűnőbb jellemzője, hogy elszántan küzd minden emberi, szociális kapcsolat következménye ellen. Úgy tűnik, differenciá­latlan, rudimenter, sérült én-jük számára túl nagy megterhelést jelentene érzé­seik, gondolataik, mozgásaik fölött úrrá lenni, ezeket bármilyen szelektív és korlátok közé szorított módon is irányítani. Nem tudnak szembeszállni a külvi­lág váratlan és nem kívánt stimulációjával. Nem képesek közvetíteni belső és külső ingerek között. Úgy tűnik a külső valóságot úgy élik meg a saját sztereo­tip, korlátok közé szorított „realitásuk” mellett, mint a folytonos nyugtalanítás elviselhetetlen forrását. Ez ellen építenek masszív, negatív hallucinációs inger­korlátot olyan pszichotikus elhárító mechanizmusokkal, mint a külső és belső relitás lélektelenítése (dezanimációja) és de-differenciációja.

A szimbiotikus szindróma. A szimbiotikus pszichotikus gyermek éretlen énje úgy tűnik, hogy fejlődésében eljutott a szimbiotikus szakaszhoz, a differen­ciálódás kezdetéhez, elérte a szükségletkielégítő részobjekt stádiumát. Anamné- zisükben szélsőséges reakciókkal találkozunk azokkal a jelentéktelen kellemet­lenségekkel szemben, amelyek az én-funkciók normális gyakorlásához tartoz­nak. Pl. hónapokra megszünteti a járás-próbálkozást, mert egyszer lehuppant; a szülők magatartása talán tudattalanul valamiben megváltozott, amely trauma­ként hatott. Újabb kutatások kimutatják, hogy a realitással való szakításnak van valami előzménye, kiváltó oka, amely lényegében elválási, megsemmisülési pániknak bizonyul, mint pl. beíratás az óvodába, kórházba kerülés, testvér születése.

Az első évben ritkán fordul elő magatartási rendellenesség. Az anyák eset­leg túl érzékenynek, sírósnak tartják őket, alvászavarok mutatkozhatnak. A zavarok a fejlődésnek azoknál a keresztútjainál lépnek fel, amelyek az anyától való leválást okozhatnák és a gyermeknek a realitás egyre nagyobb részét kelle­ne uralnia önállóan. így veszélybe kerül a mindenhatóság illúziója és súlyos pánikreakciók lépnek fel. Ezek a reakciók rendszerint a 3-4. évben mutatkoz­nak vagy az ödipális konfliktus tetőpontján. Fejlődésében úgy tűnik, a realitás­sal való szakítást a motorikus koordináció készíti elő, amely az anyától való leváláshoz vezet, később pedig az ödipális szituáció bonyolult emocionális köve­telmények a gyermeket pszichotikus pánikreakciókba sodorhatják.

A súlyos pánikreakciókat követik a helyreállítási törekvések (Restitutions­bemühungen), amelyeknek célja a nárcisztikus fúziót, az illuzórikus eggyélevést az anyával és apával fenntartani vagy helyreállítani. Ezt hallucinációkkal pró­bálják megvalósítani a nárcisztikusan szeretett és gyűlölt mindenható anyával. (Olykor az anya és apaképek sűrítődnek.) A realitás vizsgálat fixálódik vagy regrediál a szimbiotikus kapcsolat csalfa, mindenható fokára. A self és nem-self határai összemosódnak, sőt még a testi-én lelki reprezentánsai sincsenek vilá­gosan körülhatárolva.

Ebben a folyamatban szem előtt kell tartani, hogy a 2.-3. évben a központi idegrendszer érése ugrásszerű, vagyis az én-apparátus érése meggyorsul. Ez nagyjából független a környezeti és emocionális hatásoktól. Az emocionális fejlő­désnek lépést kell tartania ezzel a szomatikus érési folyamattal, utói kell érnie. Ha a kisgyermek nem tud fokozatosan leválni, akinek énje nem tud az anya énjétől elkülönülni, differenciálódni, túlkerülni a normális fejlődés szimbiotikus

196

szakaszán, akkor egyre nagyobb a diszkrepancia a két tényező között, s az önállósodásra egyre nagyobb pánikkal reagál. Az én struktúrája szilánkokra forgácsolódik szét. Ez rendszerint akkor következik be, amikor nem sikerül az integráció a biszexuális azonosítás fokán a libidós megszállás tárgyának elvesz­tése következtében.

A pszichoszexuális érés előre meghatározott és ennek megfelelően halad előre, a tárgykapcsolatok fejlődése és a valóságvizsgálat nem feltétlenül követi. Úgy tűnik, a testséma nemiszerveiben a libidómegszállás külső hatásoktól füg­getlenül következik be. Ez megszállás-eltolódásokat okoz abban az értelemben, hogy a pregenitális fázisban a testséma reprezentánsok libidóval megszálltak, amelyek a biszexuális azonosításokon keresztül előkészítik a szilárd szexuális identitást. Úgy tűnik, a testséma integrációjának ez a második szakasza egy sor fontos feltételtől függ:

1. a pregenitális fejlődési szakaszok sikeres integrációjától;2. sikeres azonosítástól a hasonnemű szülővel;3. az én képességétől, hogy a self-re vonatkozó emlékeket, elképzeléseket

és érzéseket hierarchikus rétegzett, libidósan megszállt organizációvá, a self- reprezentánsok organizációjává alakítsa. Ezek a self-reprezentánsok további integrálódása a látenciában összefügg a nemhez tartozással és későbbi puber­táskori alakulásával.

Az 1952-ben élesen elhatárolt kétféle pszichotikus szindróma kutatását további 15 éves megfigyelés követte. Mahler megfigyelései során azt tapasz­talta, hogy a két szindróma között számos átmeneti forma van, a széles spekt­rum egyik végén a primer autizmus, másikon azok az esetek, ahol a szinbioti- kus szindróma van túlsúlyban. A differenciál-diagnózis gyakran csak kezelés közben válik lehetségessé, mert a szekunder autizmus, amely rendszerint mu- tizmussal jár, elfedi a már megtett fejlődési utat, ahonnan regrediált.

Ilyen kevert autisztikus-szimbiotikus eset terápiáját mutatom be röviden: Violet 2 és 1/2 éves korában került anyjával együtt kezelésbe. Violet szülei nagyon fiatalok és meglehetősen infantilisek voltak a gyermek születésekor. Anyja nagyanyjánál nevelkedett brutális, szadisztikus környezetben egy béna nagybácsi társaságában. Szülei korán elhagyták. Nagybátyja röviddel házassá­ga után meghalt, s a fiatalasszony visszatérő rémálmai ebben az időben, hogy felkelt a koporsóból, sem élő, sem holt, mint egy fótusz összezsugorodott. Ehhez tartozik egy asszociáció, hogy apja babát ajándékozott neki 3 éves korában, amelyet máig is megőrzött. A 22 éves anya számára a gyermek a babát - most élőt - reprezentálta. Violet születése után az anya depressziós lesz, ez apja halálával esik egybe. Hirtelen megváltozik a csecsemővel: csak a szoptatásra korlátozódik, nem beszél hozzá, nem nevet rá, nem fordul hozzá érdeklődéssel. Nem tudja szimbiotikus szükségleteit kielégíteni, ill. inkongruens módon, el­lentmondóan: nagyon szoros kapcsolat volt köztük szopás közben és a szünetek­ben teljes visszahúzódás. Hogy a gyermek konstitucionálisan sérült, normális vagy fejletlen volt-e, nem tudjuk. Az első 9 hónapban rengeteget sírt. Erre anyja dührohamokkal, sőt testi agresszióval reagált. Nem tudjuk talált-e a gyermek autoerotikus kielégülést saját testén, csak azt, hogy 9 hónapos korában megpró­bálta székletét szétkenni. Anyja dührohamot kapott, a szétkenés nem ismétlő­dött. Első hónapokban szemével anyját fixálta, amikor szoptatott, rámosolygott,

197

9. hónapos korában gügyögött. 15. hónapos korában minden kontaktus-keresés abbamaradt. Úgy tűnt, ebben az időben csúszott tévútra, nem reagált emberek­re, nem okozott neki örömet. Az orvosnak ekkor tűnt fel különössége.

Mint a kezelés elején kiderült, a gyermeknek bizarr bánásmódban volt része. Szülei muzsikusok, Violetet kizárták amikor gyakoroltak, a gyermek ilyenkor dühkitöréseket kapott, fejét a földhöz verte, karjával, lábával rúgka- pált. Anyja azt hitte, majd abbahagyja a dührohamot, ha látja, hogy nincs eredménye.

Amikor a terapeuta először látta a kislányt, mutista volt. Arckifejezése üres, élettelen, nem néz senkire. Nagy és kis mozgásai jól koordináltak. Nem reagál a pszichológus hangjára. A pszichológiai teszt nagyon jó eredményt mu­tat. Neurológiai eltérést nem találtak.

Anyja a gyermek destruktivitására és szeretetlenségére panaszkodik, to­vábbá alvás- és evészavarokra. Violet még nem szobatiszta, gyakoriak dühkitö­rései és nem beszél. Amióta mászni tud, s egyedül marad, széttépi a könyveket, elharapja a lemezeket, darabjait szétszórja a szobában. Az anya elmondja, hogy kommunikáció csak a zongora hangjain keresztül van közöttük, a gyermek csak akkor mosolyog. Fantasztikus hallása van, nagyszerű zenei tehetség, szinte mindent lejátszik, amit hall. Ha apja gyakorlás közben nem úgy játszik, mint a lemezen hallott nagy muzsikus, a gyermek dührohamot kap.

A pszichológiai megfigyelés szerint Violet anyja skizoid,. aki gyilkossági impulzusait distancia tartással és izolálással hárítja el.

A terápia hármasban történt. Az anya kezdetben hasonlóan rigid, mint a gyermek. A terapeuta első közeledései: soha nem szemből közeledett, nem lépett a gyermek látóterébe, inkább hátulról közelítette, mint egy párnára, rá lehetett támaszkodni. Kezét úgy engedte át, mintha Violet kezének meghosszabodása lenne. Egy idő múlva a gyermek hozzásimult, hagyta magát etetni. Otthon az anya elé tett egy tányért, majd otthagyta. Itt megfigyelhető volt, hogy az anya titokban belenyúl a gyermek tányérjába, elcsen az ételéből. Később az anyát és gyermeket a terapeuta együtt etette, a jelenet itt is ismétlődött. Fizikai kontak­tust szappanbuborékokkal hozott létre. A gyermek meztelen hasára fújta a buborékot, ami mosolyt váltott ki. Énekelt és zongorán kísérte. Kialakult egy- egy zenei hangzás és a játék összefüggése: vonattal, építőkockával, egymással. A terapeuta „átmeneti tárgy” volt, ,jó anyai elv”. Ha a gyermek ütötte magát, értelmezett: „Ez fáj, ne bántsd Violetet, kedves kislány. Haragszol Violetre, de mi szeretjük, nem akarjuk, hogy bántsd.”

Az anyát fokozatosan sikerült bevonni a terápiába. Elmesélte, mi történt otthon. A gyermek közben a zongorán adott dühreakciókat vagy melódiával kisérte anyja beszámolóit. Improvizált és azokkal a darabokkal emlékezett, amiket otthon gyakoroltak. Egyik nap az anya szokásos dühös hallgatásba burkolózott. Megközelíthetetlensége ilyenkor riasztó, Violet xilofonon játszott egy dallamot, amelynek ilyesmi a szövege: szeretlek kedvesem. Az anya fokoza­tosan kapcsolatot kötött a terapeutával és negatív indulatait a gondozónőre projiciálta.

A zongora volt Violet számára a pszichotikus fétis. Egyidejűén szerette és gyűlölte. Megrontotta egész gyermekkorát, elvette tőle szüleit, de a hangvilág oldotta fel izoláltságát. Terápiája későbbi szakaszában értelmezni lehetett a

198

zongorán kifejezett reakcióit. Együtt játszottak négykezest a terapeutával, any­jával. A gyermek variációkat talált ki dórban vagy mollban hangulatai szerint, s ha a terapeutának nehézségei voltak a transzponálással, megtanította rá.

A terápiás folyamat többször megzavart: kétszer terapeuta változás tör­tént és a nyári szünetekben az anya nem vállalta a gyermeket, intézetbe adta. Ezek a változások mindig újra válságba sodorták. Regrediált az autisztikus fokra, de hamarabb lehetett ezen a regresszión túljutni, mind kezdetben.

6 éves korában, a terápia utolsó évében iskola-előkészítőbe járt. Ebben az időben a terápiában babákkal játszik, a babára vetíti az iskolában történteket. Rajzolni kezd, a színeken keresztül keres kapcsolatot. Emberrajzai kifejezőek, képes ezeket a realitás helyettesítésére felhasználni. 4 és fél évesen figyel elő­ször fel a nemi különbségekre. Az anya észrevette, hogy egy kisfiú látogatása után Violet szappanbuborékot spriccel a lába közé. Egy év múlva apja teste iránt érdeklődik, meg akarja fogni penisét. Anyját visszautasítja meztelenül. 6 éves korában megjelenik rajzain a nemi különbség. Beszédfejlődése az utolsó nyári szünetben nem esik vissza, sőt az anyjához fűződő szavakat tartja meg, beszéde szavakból, majd egész mondatokból kezd összetevődni. Ha dührohamok törnek is rá, nem fenyegetik létét. Képessé válik érezni, sírni és anyjához gyen­géden közeledni.

Következtetések

Mahler elképzelései a normális autisztikus és szimbiotikus fázisról, a levá­lás és individuáció szakaszáról genetikus konstrukciók, amelyek elsősorban a tárgykapcsolat fejlődését foglalják magukban. Kiegészítik az orális-anális-falli- kus fázis elgondolását, vagyis az ösztönfejlődés konstrukcióját azokkal a formá­ló hatásokkal, amelyek az én-fejlődést és a tárgykapcsolatot érintik.

Komplex, cirkuláris kölcsönhatás van az előrehaladó ösztönfejlődés, az érésben levő én és a leválási folyamat között, amelynek eredménye a self-és objekt-reprezentánsok differenciálódása. A tudatos észlelésrendszer érése (az én kérge), nyitja meg az utat a csecsemő számára, az első hetek autisztikus fázisá­ból - a primer nárcizmusból (Freud) vagy az objekt nélküli fázisból (Spitz) — a szimbiotikus fázis irányába. Az autisztikus fázisban fennáll a fiziológiai homeo- sztázis feladásának veszélye, ekkor még csak fiziológiás életfenntartási mecha­nizmusok állnak a túlélésre rendelkezésre.

A szimbiotikus fázis összeesik azzal, amit A. Freud (1963) szükségletki­elégítő tárgykapcsolatnak nevez. A. Freud (1965) és Spitz (1965) „részobjekt” fázisnak nevezik ezt a szakaszt. Úgy tűnik, a szimbiotikus objektnek először egy elmosódott szenzorius benyomása (Gestaltja) alakul olyan objektté, aki gondo­zásával feszültségcsökkentő. Engramok keletkeznek a ,jó anyai elvről”, vagy reprezentánsok az összemosódott self-objekten belül. Ezek felkeltik a megköny- nyebbülésből jövő „bizalomteli várakozást” a mindenható, elmosódott, differen­ciálatlan anya-gyermek tartományból. A szimbiotikus fázisban a szükséglet vággyá alakul Schur (1966), vagy ahogy Mahler nevezi, a sóvárgás (Sehnen) affektusa váltja fel az objekt nélküli feszültségállapot szükséglet (Verlangen) érzését. Az előbbinek már pszichikus jelentősége van.

199

A szimbiotikus fázis veszélye a szimbiotikus tárgyvesztés, amely ebben a stádiumában az énben integrált alkotórész elvesztését jelenti és ez magában foglalja az önpusztítás fenyegetését.

A szimbiotikus fázis fordulópontja (az elsó' év 3. negyede) a self differenciá­lódásának kezdete megindul a leválási és ezzel a individuációs folyamat. Ez a folyamat kb. 2 évig tart (6—30 hóig) érés és fejlődés, autonóm és konfliktusos, intrapszichikus és külső eredetű komponenseket tartalmaz. A normális leválás és individuációs folyamat a gyermeknek az a fejlődésbeli készsége, hogy anyjá­tól függetlenül és elválasztottan funkcionáljon és ebben örömét lelje. A leválás ebben az összefüggésben olyan intrapszichikus folyamat, amely a szimbiotikus tárgytól a self megkülönböztetéséig vezet. Ez az anya optimális fizikai és emoci­onális rendelkezésre állása nyomán fejlődik ki.

Az anyától elvált funkcionálás - amely olyan atmoszférában folyik, hogy az anya emocionálisan rendelkezésre áll - képessé teszi a gyermeket elszakadá- sos szorongását legyőzni, amely akkor következik be, amikor a selftől differenci­ált objekt-reprezentáns már tudatos. Kis mennyiségű elszakadásos szorongás valószínűleg minden elváló funkcionálásnál fellép és fontos következménye a személyiségfejlődésnek.

A leválás és individuációs folyamat két különböző, de egymástól függő fejlődést tartalmaz. Egyik a kisgyermek gyorsan haladó individuációja, amely az önálló én-funkciók fejlődéséből áll. Ezekre koncentrálódik a gyer­meki önérzet. A másik paralell fejlődésvonal a gyermeknek az a növekvő tu­data, hogy anyjától függetlenül funkcionál, (amelyet eddig énjével összemosó­dott külső részének érzett). Ez a fejlődési vonal valószínűleg az objekt-repre- zentánsra koncentrálódik.

A leválás és individuáció stádiumának különös veszélye a tárgyvesztés. Mahler hangsúlyozza, hogy ezt az elhagyatottság érzését, amely önmaga külön- választottságának, szeparáltságának érzése, elkülöníti attól, amit Bowlby sze­parációs szorongásnak nevez. Bowlby azt érti elszakadásos szorongáson, hogy a szeretett tárgytól való fizikai elválás zavarokat vált ki, Mahler egy elkerülhetet­len intrapszichikus érzést ért alatta, amelyet egy veszély-szignál vált ki szoron­gást okozva. Ez a veszély-szignál mindaddig kiváltódik, amíg a tárgykonstancia létre nem jön, vagyis az anya képe intrapszichikusan rendelkezésre nem áll a gyermeknek, ahogy a tényleges anya táplálta, vigasztalta és szerette. A tárgy­konstancia elérése után (3-4 évtől) a főveszély az anya szeretetének elvesztése, bár a kettőt nehéz szétválasztani.

A szeretet elvesztése és a tárgyvesztés növelik az agressziót az orál- és análszadisztikus fázisban, miközben a gyermeknek azért kell küzdenie, hogy a tárgyat erős ambivalenciája ellenére megtartsa. A 2. év végén, 3. év elején a tárgyvesztés félelmét a kasztrációs félelem váltja fel. Amikor a gyermek észreveszi az anatómiai nemi különbségeket - szokásosan a tisztaságra szok­tatás tetőpontján és anális szorongásokkal komplikálva - különösen a lányok ambivalenciája nő anyjukkal szemben, mivel az anya nekik nem adott penist.

Az anyai szereteten és saját ambivalenciájának elfogadásán keresztül válik a kisgyermek képessé self-reprezentánsait neutralizált energiával meg­szállni. Ha az anya részéről hiányzik a tényleges vagy fantáziáit elfogadás,

200

akkor a gyermek önértékelésének deficitjéhez és ebből következően nárcisztikus sérülékenységhez jut.

A leválás és individuáció fázisa a tárgykonstancia létesülésében kulminál, innentől kezdve mint én-funkciót kell tekintetbe venni. Az objektkonstancia három aspektusát emeli ki: >

1. Az anyai imágó intrapszichikusan rendelkezésre áll úgy, ahogy ko­rábban a valóságos anya. Ez a folyamat Összefügg a bizalomteljes várakozás­sal (Benedek 1938) és az ősbizalommal (Erikson 1950). Ha ez a folyamat megindult, a gyermek az anya távollétében akceptálni tud valaki mást ill. kvázi szimbólumát (pl. szék, amin ült). Ennek a belső képnek az elviselő ere­je teszi képessé a gyermeket arra, hogy szimbólumként használja, amíg az anya testi valóságában visszajön.

2. Az anya imágója főként libidinózus és neutralizált energiákkal van megszállva, hacsak nem szükségszerűen postambivalens. (A gyermeki pszichó­zis szempontjából kiemelendő, hogy itt a self- és az objekt-reprezentáns agresz- szív energiával van megszállva, s ez felelős a regresszióért a tárgykonstancia fokáról a szimbiotikus fokra.)

3. A tárgykonstancia akkor biztosított, ba az énnek már nem áll rendelke­zésére az objekt imago széthasadásos elhárítása. Hasadás alatt azt a klinikailag megfigyelhető jelenséget érti, hogy ambivalens indulatok esetén is meg tudja őrizni anyja távollétében a vágyott és szeretett tárgy képét és el tudja választa­ni gyűlölt képétől. A sóvárgás a ténylegesen távollevő anyára irányul, a harag az éppen jelen lévő személyre. Ha az anya visszatér, az ambivalens érzések ismét az anyára összpontosulnak, vagyis a reprezentánsok nem projiciálódnak és nem hasadnak szét hosszabb időre.

Az objekt konstancia elérése függ az ambivalenciától. Minél erősebb és minél hosszabb ideig tart, annál nagyobb a regresszióra való hajlam és annál nagyobb a tendencia, hogy a szorongás nyomása alatt az elhárítás az objekt képének hasadása szerint következzék be.

Két tényező különbözteti meg a normális és patológiás regressziót:1. A pszichotikus regresszióban az ösztönkeveredés (defúzió) van az ösztö­

nök között és túlnyomó az agresszió. Az agresszió mennyisége és minősége, a neutralizálás hiánya gyakorolnak erős hatást a pszichotikus tünetekre. Pl. a fejét a földhöz verő gyermek mintha önmaga tönkretevésére törekedne. Ez el­lentétben áll azzal az autoerotikusan színezett önregresszióval, amikor pl. a gyermek saját magát vakaija vagy harapja. Ezek a sztereotip cselekvések úgy tűnnek, mintha a testhatárok és a test-én határainak libidós megszállása he­lyettjelennének meg.

2. Ha a pszichózis elhatalmasodik a gyermekben, akkor következményei vannak az érésben és fejlődésben és alapvető zavarok a struktúrában. Az én­struktúra és a self-, objekt-reprezentánsok regressziója ezeknek az elemeknek fragmentációjához vezet a self és objekt részei újból összevegyülnek és hibás kapcsolatok különböző kombinációiba olvadnak. Furer pszichotikus fétisnek ne­vezi azokat a részreprezentánsokat, amelyekben a személy és tárgy nem vá­laszthatók világosan el és minőségüket ösztönmegszállásuktól függően változ­tatják.

A szimbiotikus pszichotikus szindróma klinikai képéből arra lehet követ­keztetni, hogy a korai szimbiotikus kettős-egység helyreállítására törekszik. A gyermek úgy viselkedik, mintha mágikus kontrollt gyakorolna az objekt felett és nem különbözteti meg önmagától. Kapaszkodás és célirányos elszakadás re­akciók, amelyek egy normális 2 évesnél megfigyelhetők, nem a szimbiotikus pszichózis ismérvei. Ellenkezőleg, ezek a szimptómák extrém negativizmus vagy a szeretett tárgyba egyidejű kapaszkodás és ellökése. Ebből következtethe­tünk egy olyan intrapszichikus konfliktusra, amely egyidejűen az objekttal való felolvadást és az objekt általi elnyelés félelmét tartalmazza.

Ebben a restitúciós elhárításban a pszichotikus gyermek nem a ténylege­sen észlelt személybe kapaszkodik, hanem egy erősen redukált, kiégett, lélekte- lenített konkrét szimbólumba. Az anya helyére egy átmeneti tárgyat tett, akitől sztereotip módon folyamatosan menekül. Ezt a processzust nevezte Mahler fenntartási mechanizmusnak, amely a tárgykapcsolat és az elhárító mechaniz­musokat helyettesíti.

1975. december

IRODALOMJEGYZÉK

Mahler, Margaret S.: Symbiose und Individuation. Band I.: Psychosen im frühenKindesalter. Ernst Klett Verlag, Stuttgart, 1972. (angol: 1968)

202

Elméleti és gyakorlati problémák az antiszociális személyiség körül

(György Júlia)

Probléma bőven akad, de ezek között is legelső tisztázandó pont az anti­szociális személyiség körül a szemlélet teljesen hibás volta. Nincs a pszichiátriá­nak még egy olyan tárgya, mely annyit vitatott, visszautasított, majd befoga­dott, majd ismét kitagadott volna, s az általános szemléletben oly dogmaszerű csökönyösséggel tartanák magukat alapvető, s magára a társadalomra káros, igazságtalan és veszélyes tévedések, mint az u.n. bűnöző emberrel kapcsolatos elképzelések és indulatok.

A korai középkor az elmebeteget is bilincsbe rakta, míg Pinel, a nagy francia orvos, le nem vette róluk a bilincset, hogy gyógykezeléssel helyettesítse azokat, de az elmebetegek gyógyításának helyessége ezentúl nem volt vita tár­gya és töretlen vonalban halad előre. Clifford Beers, az akkori elmegyógyin­tézettől sokat szenvedett beteg, gyógyulása után néhány pszichológussal és pszichiáterrel mozgalmat indított előbb csak az elmebetegek gyógyításának, az utógondozásnak megvalósítása céljából, majd a mozgalom nemzetközivé izmoso­dása után minden mentális sérültség megelőzésére általában, de az u.n. bűnöző sorsát ez még akkor sem érintette.

U.n. bűnözőt mondottam. Ez a kis szócska, akár a homouzión s a homoiu- zión, két élesen szembenálló tábort jelentett és sajnos jelent ma is. Az egyik táborba tartoznak ma azok a szociológusok, biológusok, pszichológusok, pedagó­gusok, pszichiáterek, sőt jogászok egy csoportja is, vagyis azok a szakemberek, akik a bűnözéssel kapcsolatban a humán faktort kutatják és az antiszociális állapotú személyiség rehabilitációját tartják szem előtt, a másikba tartoznak mindazok, akik a tettből indulnak ki, annak gazdasági, vagy társadalmi, illetve erkölcsi kihatásait mérik fel, s az annak alapján álló BTK előírásai szerint büntetést, megtorlást követelnek. Itt található sajnos ma még a jogtudomány képviselőinek jelentékeny része, az egész büntetést végrehajtó apparátus és úgyszólván az egész társadalom. A harc tehát egyenlőtlen erőkkel folyik. így az új, a kutatási tényeken alapuló szemlélet csak igen lassan mehet át a köztudat­ba. A küzdelem még abban is hasonlít az említett történelmi eseményekhez, hogy a viszontagressziót követelő tábort rengeteg indulat fűti és felháborodottan utasítják el azt a megoldást, hogy a bűnös ne szenvedjen; mert csak így áll helyre az erkölcsi világrend és nyer elégtételt az emberrel veleszületett u.n. sens morál.

A bűnöző fizessen. Ezzel a jelszóval alkották a törvényt évszázadokon keresztül és a kemény visszaütéstől várták egyrészt a bűnöző megbánását, megjavulását (lásd bírói kihallgatások jegyzőkönyveit: a bűnöző nem mutatott „megbánást”), másrészt az általános elrettentést, az u.n. „General Prevention”-t. Évezredek teltek el,amióta a bűnök megtorlása és ezzel megelőzni akarása folyik, és pedig a legkegyetlenebb eszközökkel - a rabszolgakortól kezdve, ami­kor a rabszolga ura a legkisebb vétségért, vagy anélkül is elvehette a rabszolga

203

életét a középkoron át, amelyben a legváltozatosabb szadisztikus kínzások előzték meg a halált, vagy a bebörtönzést -, s mégsem szűnt meg a bűnözés áradata sem tegnap, sem ma, legfeljebb korszakonként jellege változott. Ennek ellenére nem szűntünk meg ezt a teljesen célszerűtlen, s a bűnözést, sőt a bűnözési recidívákat egyenesen kitenyésztő eszközöket tovább használni. De, hogy azért nem lehet egyöntetűen a jogász világot elmarasztalni, körvonalaz­nom kell azt a nagyszerű mozgalmat, melyet mai alakjában éppen nagy és kiválóan humanista gondolkodású jogászok hívtak életre, s mely nemzetközi szervezetet ma ,JDéfence Sociale” név alatt ismerünk. Ennek a már több világ­részre kiterjedő mozgalomnak alaptétele, hogy a társadalom igazi védelmét nem a bűntett megtorlása, hanem a társadalomellenes állapotú egyén reszocializálá- sa és a bűnözés megelőzése nyújtja. A társadalmi védekezés mozgalmának volta­képpen évezredekre visszanyúló előzmenyei, illetőleg előfutárai voltak mind­azoknak a kimagasló gondolkodóknak állásfoglalásaiban, akik úgyszólván min­den korban felbukkantak, mint világos szigetek a kor sötétségében; de sajnos ezek a korukon túlmutató eszmék nem voltak alkalmasak arra, hogy a még arra éretlen társadalomban gyökeret verjenek, így nem tudták megváltoztatni sem koruk szemléletét, sem igazságszolgáltatását.

A görög ókorban, ahol a rabszolga „Vogel-frei” volt, Platón már megsej­tette a helyes társadalmi védekezés ideálját, amikor különbséget tett gyógyít­ható és nem gyógyítható bűnözők között és három intézménytípusra tett ja­vaslatot.

1.) átmeneti cella-szerűség kisebb vétségek számára.2.) Városoktól távoleső telep a gyógyíthatatlan bűnözők számára, ennek

neve a „büntetésnek helye”3.) Azok számára, akik reedukálhatók, illetve gyógyíthatók, a helyet a

„megbánás házá”-nak (Sophronisterion- nak) nevezte.A bűnösség és megbánás fogalmai természetesen elválasztják a termé­

szettudományos gondolkodástól, bár amikor a bűnöző bizalmát iparkodunk visszaállítani az embertársak és külvilág felé és az újjáéledt életigenlésen át bizonyos katartikus állapoton kívánjuk átvezetni, az nincs messze attól az ál­lapottól, melyet Platon megbánásnak nevez. Kijelenti még, hogy a bűnöző tettét nem szabad akaratából teszi. Ezért a bűntevő éppen úgy részvétet ér­demel, mint a beteg és gondosan kell kezelni. De még előbb, a kínai törvé­nyek is, szemben sok más nép törvényeivel, akik a tettre adott büntetésben a bűn kiegyenlítését látták, mutatnak egy-egy villanásszerű utalást a későbbi Défence Sociale irányvonalára, amikor 1050 körül Kr.e. bizonyos esetekben a megbánás lehetőségéről beszélnek és ezekben az esetekben el akarják törölni a halálbüntetést. Különösen jellegzetes gyakorlat volt a „szép- kövön-ülés”. A törvényszék ajtajában volt egy kő, arra ült a delikvens 2-13 napig, hogy annak a kőnek szimmetrikus vonalairól elgondolkodjék; ebben a természet harmóniáját szemlélje, s hogy ezen keresztül megbánva tetteit magjavuljon. Voltaképpen ez is vallásos meditáció a panteista szemlélet szerint, akik a természet törvényszerűségeiben és harmóniájában látták az Istent.

A középkorban híres Carolina Constitutiont - V. Károly törvénykönyvét- 1532-ből gyakran citálják, mint a Défence Sociale mozgalom előfutárát, amely szerint a veszélyes bűnözőt addig kell tartani a börtönben, míg veszélyessége

204

tart. (Persze ez a törvény abban az időben maga is veszélyes lehetett, mert sok visszaélésre adhatott módot.) Ez a szempont később az olasz jogtudományban Ferri és Garofalonál visszatér, akik elvetik a bűnöző religiózus fogalmát, s helyette a veszélyes ember természettudományos fogalmát vezetik be ugyan­csak azzal a javaslattal, hogy a bíró ne a tett, hanem a tettes állapota alapján intézkedjék, tehát ne ítélkezzék. Sajnos ez a javaslat sosem ment át a joggya­korlatba, pedig időszerű volna ma is, persze a gyógykezelés minden alakjának megkísérlése mellett, szemben a mai joggyakorlattal, mely annál hamarabb en­gedi vissza a bűnözőt, minél veszélyesebb, hiszen az u.n. korlátolt beszámítható- ság enyhítő körülményt jelent.

Ha a Défence Sociale mozgalom előfutárának megfelelő gondolatokat kö­vetjük, választóvízszerűen minden korban kétféle emberi magatartást külön­böztetünk meg. A középkorban például, amikor a legkegyetlenebb tortúrák do­minálták az igazságszolgáltatást, az egyik embercsoport ezt azzal a vallásos hipokrita jelszóval tette, hogy a vezeklés a bűnöző lelkének legjobb orvossága. Ugyanakkor a másik hang, a karitász -persze sokkal gyengébb- hangja, ugyan­csak vallásos alapon, a kínzások és a halálbüntetések ellen küzdött. Mórusz Tamás 1516-ban a munka eszközeivel keresi a reedukáció útjait és állítja, hogy a bűnözőt humánus módon kell kezelni, s természetesen a halálbüntetés ellen szól. A XVII. században La Bruyère írásaiban ugyancsak tiltakozik a kínzás ellen. 1703-ban XI. Kelemen pápa intézetet állít fel veszélyeztetett fiatalkorúak számára, melynek homlokzatán az a latin jelmondat állt, hogy sokkal helyesebb a még ártatlanokat védeni, mint a bűnösöket büntetni. A XVIII. században ezek a hangok egyre hangosabbá váltak, különösen Montesquieu argumentál a bün­tetések enyhítése mellett. Felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a tett körül­ményeit is figyelembe kell venni a büntetések kiszabásánál. (Joggya­korlatunkban most itt tartunk.) Majd a felvilágosodás írói és a francia forrada­lom lép sorompóba; 1789-ben elhangzik az emberi jogok deklarációja, két évvel később megjelenik az új francia Code, amely speciális elbánást léptet életbe a fiatalkorúakkal szemben és ismét felhívja a figyelmet a tett motívumainak fi­gyelembevételére. Idesorolható a kvékerek mozgalma a börtönök megjavításáért még mindig vallási és humanista alapon. (190. paragrafus 1913. Fővárosi Kerü­leti Bíróság.)

A legnagyobb fordulatot azonban 1876-ban Lombroso könyvének, a L ’uomo delinquente megjelenése hozta, nagy csapást mérve az indeterministákra, va­gyis a szabad akaratból bűnöző ember fikciójára. Nagy érdeme, hogy a tettről a tettesre fordította a figyelmet és ezzel lerakta a bűnözés természettudományos kutatásainak alapját annak ellenére, hogy állításai, mely szerint a bűnözőn veleszületett biológiai determinánsok, anatómiai stigmák találhatók, teljesen tévesek voltak, s hosszú időre tévútra vitték mind az olasz, mind a német kutatásokat. Érdeme, hogy az új szemlélet alapján kialakult egy új jogi iskola is, a pozitivisták mozgalma. Egy zseniális jogász, Fr.v.List a megalapítója. Ő a bűnözést már a következőképpen határozza meg: minden bűntett egyrészt a bűntevő személy sajátosságainak, másrészt a büntevőt a tett pillanatában körülvevő társadalmi körülmények produktuma. Ennek a nagy jogásznak szintetikus gondolkodásában a kriminológia biológiai ága tehát már nem mint egyedüli út szerepel, hanem résztvesz benne a szociológiai és pszichológiai té-

205

nyező is, tehát teljesen megfelel a mai komplex kóroktani szemléletünknek, ha tartalmilag el is tér tőle. Az ő szociológiai tényezője ugyanis még nem a dialekti­kus materializmust, pszichológiai tényezője nem a mai dinamikus pszichopato­lógiai szemléletünket tartalmazza.

Ez a mozgalom, melyhez a már említett Ferri és Garofalo is tartozott nem tarthatta magát sokáig a joggyakorlatban; egyrészt, mert szemlélete a klasszi­kus joggyakorlatot veszélyeztette, másrészt a tömegek ezzel ki nem elégíthető indignációja, voltaképpen szadizmusa miatt. Azonban ha az u.n. joggya­korlatban nem is verhetett gyökeret- annak legnagyobb kárára, de a tudo­mányos kutatásból, a természettudományos szemléletből többé nem volt kikü­szöbölhető: és bár még jobban kiéleződött a helyzet a két tábor között, Fr.v.List, Van Harell, és Adolf Prins annál nagyobb lendülettel indítják el - most már jól körülírt doktrínává dolgozva ki - a „Défence- Sociale” mozgalmat. Ez 1899-ben volt, de igazi kiterebélyesedését a mozgalomnak csak a XX. század hozta meg. A század elején az első világháború előtt a mozgalom még mindig csak elméleti síkon marad, igazi nagy gyakorlati jelentősége csak az első világháború után kezdődött, amikor már törvényhozási síkon is éreztette hatását.

1919-1939 között mind az európai, mind az amerikai jogalkotásban érez­hető volt ez a hatás, különösen a megelőzés szelleme. Ugyanakkor nagyszámú mentálhigiéniás intézmény létesült. Egy amerikai lap, a „Commonwealth Fond”, miután Amerikában már létrehozta s^ját intézményét, London minden kerületében is szervez egy- egy Child Guidance klinikát (1928 körül már mű­ködtek, s túlnyomórészben játékterápiával foglalkoztak). Ekkor már szó van speciális pszichiátriai osztályok felállításáról a visszaeső krónikus bűnözők szá­mára. Hangsúlyozzák, hogy az antiszociális ember alaposabb tanulmányozására I van szükség, hogy valóban védekezhessünk ellene, megindul a kollaboráció a pszichiáterek és jogászok között, legalább is a Défence Sociale keretében, ami- I kor a második világháború, mint elemi csapás mindent leállít és lerombol. A törvényhozásban visszaállítják a megtorló primitív eljárásokat. Csak a fasiszta rendszerek bukása után éled újra Európában a humanista Défence Sociale mozgalom. Nemzetközi kongresszusára gyűlnek össze most már a szociológu­sok, jogászok, biológusok, pszichiáterek és pszichológusok a társasággá alakult Défence Sociale keretében, melynek első elnöke ismét egy kiváló olasz jogász, F. Gramática volt.

1948-ban az Egyesült Nemzetek keretében is külön szekció alakult a Défence Sociale célkitűzésével. A fasiszta államok szellemi atmoszférája után nem volt meglepő, hogy az emberiségnek az a bizonyos fejlettebb csoportja igen heves reakcióval válaszolt. Gramática ekkor egy rendkívül merész tervet dolgoz ki, melyben minden büntetést a törvényből el akar törölni, helyettük egy új szociális törvénykönyvet akar alkotni, melynek egyetlen feladata lett volna az antiszociális embert visszavezetni a társadalomba.

Ekkor adja ki a nagy svéd jogász és igazságügyminiszter, Kari Schlyter is híres jelszavát: „Ürítsétek ki a börtönöket”. Ez alatt azt értette, hogy ne börtö­nökbe zárják a pszichésen sérült embereket, hanem más, megfelelőbb intézmé­nyek keretében kell nem a megtorló, hanem a rehabilitáló munkát elvégezni. Ezek a tervek azonban túlságosan merészek voltak ahhoz, hogy a társadalom, főleg a jogász társadalom elfogadja. Magának a Défence Sociale-nak tagjai kö-

206

zött is ellenzéki csoport alakult ki, akik siettek letörni ezt az extrém irányzatot, azt kívánták, hogy a Défence Sociale társasága egyelőre egy minimálprogramot dolgozzon ki. A többség ezt az álláspontot fogadta el, élére Marc Ancel, neves olasz jogász állt, aki ezután munkatársakkal együtt kidolgozta az új doktrínát, amelyik már nem volt forradalmi, hanem nagyon is mérsékelt reformista volt. Ezt nevezik új Défence Sociale-nak. A Défence Sociale büntető politikája azon­ban az új keretek között is fenntartja a humanista kiindulási alapelveket: az egyén védelmét, s az emberi méltóság tiszteletben tartásának elvét. Az állam nem lehet elnyomó szerv, kötelességei vannak állampolgáraival szemben, akkor is, ha az bűnöző, akinek joga van a szociális readaptáció elnyeréséhez, más szóval a gyógyuláshoz. Az új „Défence Sociale” azonban fenntartja, mert a társa­dalom rendje érdekében elkerülhetetlen szükségességnek ítéli meg, egy törvé­nyes rendszer fennmaradását, melyben a büntető törvények játsszák a legfőbb szerepet a bűnüldöző szervek és intézményekkel együtt. (Meg van mentve a BTK és ez a lényeg.) Mint mondták, nem eltörölni, hanem tökéletesíteni akarják a törvényt, de ismét csak a klasszikus jogrendszer szerint járnak el (indetermi­náció és büntetés). Alaposan eltér tehát az első megfogalmazástól, azoktól, akik a tudományos felismerések alapján és bátran le akarták vonni a végső konzek­venciákat, csak éppen nem számoltak a jogászvilág és általában a tömegek felzúdulásával - tehát a realitással. A reformerek partizánkodóknak bélyegzik a forradalmi csoportot és haragusznak, mert miattuk néha még mindig hibás megvilágításban látják, főleg a jogász- társadalom a Défence Sociale mozgalom törekvéseit. Nem győzik elhatárolni magukat azoktól. Az új megfogalmazás terjedt el tehát, de a benne rejlő ellentmondások miatt súlyos konfúziót terem­tett ismét az általános szemléletben. Igaz, hogy az utóbbi időben is még sokféle támadás éri őket. Felforgatóknak, titkos kommunistának nevezik őket, egy má­sik francia katolikus jogász csoport a katolicizmus nevében támadja őket, ugyanakkor, amikor XXIII. János pápa a börtönökben tett hosszú látogatásai nyomában magáévá tette a szociális reintegráció törekvéseit, és kritika tár­gyává tette némely katolikus doktrinér írásait, követelve a börtönök megrefor­málását.

A támadások ellenére a mozgalom él és fejlődik, bár a küzdelem még tart.Ennek a rendkívüli jelentőségű mozgalomnak az ismertetését, mely pár­

huzamosan halad a nemzetközi mentálhigiéniai mozgalommal, egyrészt azért tartottam szükségesnek, mert szemlélete, legalábbis a minimálprogram, az eu­rópai és amerikai jogelméletbe is bevonult, de legfőképpen azért, mert ahogy az adaptálatlan gyermeket nem lehet a szülők kooperációja nélkül rendbehozni, éppen úgy olyan atmoszférában, ahol a bűnüldöző szervek és az azt körülvevő társadalom legalább bizonyos fokig nem tette magáévá a Défence Sociale elveit, nem lehet az antiszociális személyt sem rehabilitálni.

A szemléleti zűrzavar azonban nemcsak a joggyakorlatban okozott problé­mákat, érezhető ez a pedagógusok és az orvosok szemléletében és gyakorlatában is. Másrészt megmutatkozik ez a kriminálpszichológiai kutatás minden pontján’, az etiológia, a személyiségstruktúra és a reedukáció terén is. írók, filozófusok és hivatott nagy pedagógusok részben humanista eszmék, részben sikeresen elvégzett nevelő munkájuk alapján mindig is bíztak az antiszociális gyermek és felnőtt reedukálhatóságában.

207

Locke és Rousseau pl. az etiológiát illetően a tabula rasa álláspontján állnak, mely szerint az embe fehér lapkent születik, s az életkörülmények írnak reá később mindent. Rousseau, aki maga is egy órásmester tolvaj kisinasa volt, ezt így fejezte ki: „nincs eredeti romlottság az emberiségben, nincsen egyet­len vonás sem, melyről nem lehetne kimutatni, hogy az hogyan került oda.”Pes- talozzi, akiről még szó lesz, továbbá Basedow és a körülötte csoportosult filan- tropisták, Salzmann pl. azt vallják, hogy a gyerek minden hibáját a nevelő keresse önmagában, és végtelen humanitással és gyógyító attitűddel foglalkoz­nak a veszélyeztetett gyermekkel (igaz, sajnos ezidó'tájt Pestalozzi kivételével csak a gyermekek egy bizonyos rétegével). Az antipólus Lombrosotól kezdve minden biológiai kutatás az alkattantól a legújabb sejttanig voltaképpen azokat a stigmákat keresi, amelyek ab ovo determinálják az egyént a bűnözésre, s így megkülönböztetik minden törvénytisztelő embertől. Ez a diszkriminációs törek­vés nemcsak arra jó, hogy a törvénytisztelő embert a bűnözés fölé helyezze, hanem arra is, hogy felmentse a felelősség alól a szűkebb és tágabb közösséget.

Gyakran hallunk az ambulancián olyan kijelentéseket, hogy ezt az apjától, vagy anyjától, nagyanyjától örökölte, a vérében van, amikor a legsúlyosabb és legismertebb nevelési ártalmakról ugyanazoktól a szülőktől már értesültünk. Hasonlóan gondolkodik a pszichológiailag iskolázatlan pedagógus is, aki ugyan­olyan naturalista módon nevel - s esetleg, saját kiegyensúlyozatlan személyisége folytán igen rosszul -, éppúgy, mint a szülő.

A tabula rasa álláspontját sajnos nem oszthatjuk, de a másik pólusét sem, mert nincs olyan alkat, hormonzavar, génikus vagy kromoszóma adottság, melyből a közismert és anamnézisekben törvényszerűen ismétlődő, ezért specifikusnak mondható pszichés ártalmak nélkül antiszociális szindróma alakulna ki.

Az okok tehát - mint már többször leszögeztük - komplexek, melyben biológiai adottságok mint ún. testi előfeltétel szerepelhetnek, de a mentális sérültségnek ebben a csoportjában a társadalmi behatások, körülmények a döntőek. Ezt nemcsak az anamnézisek jellegzetesen ismétlődő volta, de a hi­vatott pedagógusok munkaja, éppúgy mint s^ját ambuláns és gyermekotthoni tapasztalataink is igazolják: a szindróma reverzibilis, tehát nem biológiai fá- tum!

Az orvosoknál is hasonló a helyzet és észlelhető a feszültség, a polaritás. Mint említettem, az elmeorvosok a múltban a bűnözővel való foglalkozást, gyó­gyítást, kivált, ha tetteivel gazdasági előnyre tett szert, egyáltalán nem tekin­tették pszichiátriai feladatnak. Emlékszem az egyik kongresszusról egy elmeor­vos felháborodott tiltakozására: „ csak nem fogjuk az elmeosztályokat bűnözők­kel megtölteni”. Abban az időben a mindenáron organikus hátteret kereső orvo­sok azokat a megbetegedéseket, amelyek mögött organikus eltérést nem talál­tak, „csak” funkcionálisnak nevezték, mellyel szinte szimulánsoknak.bélyegez­ték őket (különösen állt ez a hisztériára). A visszaeső súlyos bűnöző, ha már nem lehetett abnormális magatartását nem meglátni, „morál insanity” volt, mely alatt azt a képtelenséget értették, hogy egy egészséges személyiségnek egy ponton, etikai téren - persze veleszületetten - kiesése van. Talán a színvakság­gal analóg módon képzelték el. Újabban, s ez az organikus szemléletűek utolsó mentsvára, az u.n. funkcionális megbetegedést, ha nem volt konzumált elmebaj, vagy oligofrénia, elnevezték pszichopátiának. Ha ez alatt a szó igazi tartalmát

208

értenék, „lélekben szenvedő”, akkor nem lenne kifogásunk ellene, ez a gyűjtőnév azonban megint csak valami veleszületett testi, illetőleg idegredszeri stigmati- záltságot, valami csökkentértékűséget jelent, mely döntően diszponálja hordozó­ját valamilyen mentális megbetegedésre.

Az elme- és idegorvosoknak pszichopatológiailag és főleg a dinamikus pszichológiában is jobban képzett csoportja nem fogadja el a pszichopátia homá­lyos és megbélyegző gyűjtőfogalmát, s e területen megkülönböztetnek neuróziso­kat, narkomániákat, perverziókat, antiszociális állapotokat és pszichogén pszi­chózisokat, elkülönítve azokat az endogén, vagy exogén ártalmakon nyugvó pszichotikus processzusoktól. E kórformáknak alapvető közös vonása van:

1.) Bizonyos általános, valamiféle biológiai adottság mellett specifikus környezethatás alatt jönnek létre.

2.) A delikvens ösztönéletét nem tudja a mindenkori közösség követelmé­nyeihez adaptálni.

3.) A korai, sőt legkorábbi gyermekkorban kezdődik, mint a felnőttkori neurózis, tehát van infantilis disszociális fejlődés, esetleg kora gyermekkori kriminalitás. A korai kriminalitás és habituális bűnöző állapotok néha spontán, a miliő kedvező változásával, vagy érés folyamán megszűnhetnek a pubertás előtt - ha azon túl megmaradnak, már súlyosnak mondható az állapot de főleg visszafejleszthetők szakmai beavatkozással. Természetesen ez minél ko­rábban történik, annál radikálisabban és gyorsabban érhető el gyógyulás.

Felmerülhet a kérdés, mi az oka annak, hogy az egyik inkább a neurózis, a másik inkább az antiszociális irányba fejlődik. A válasz nem könnyű, annál is inkább, mert az antiszociális esetekben sok elfojtott szorongást, általában neu­rotikus vonást, a neurózisnál sok elfojtott agresszivitást, antiszociális indulato­kat találunk. Gondoljunk pl. a kényszemeurotikusokra, akiknél a hatalmas agresszióval való telítettséget és antiszociális impulzusokat csak a rendkívül erőteljes, felettes én funkció, vagyis a lelkiismeret represszív munkája és az egyéb elhárító mechanizmusok tartanak féken.

Sokan gátolt agressziójú bűnözőknek nevezik a kényszemeurotikusokat. Megemlítem itt Hermann Imre tapasztalatait is a kényszeresek környezetéről. Azt tapasztalta ugyanis, hogy ha valamelyik szülőnél, többnyire az egyébként szeretve tisztelt apánál, kriminalitás, vagy annak tendenciája fordult elő, akkor a gyermek kettős morált fejlesztett ki magában, amely kényszemeurotikussá tette; erősen küzdött a benne lévő antiszociális tendencia ellen.

Ha megvizsgáljuk a szorongásos neurotikus gyermek fantáziáját, igen gyak­ran erős agresszivitás vágyát találjuk bennük. Az antiszociálisnál viszont, aki ag­resszióját a külvilág felé átengedi, inkább nagyzolásos fantáziákat találunk, mert megalázott, önérzetileg gyakran megtépázott, s a mélyben igen szorongásos lényét ez megnyugtatja. Vagy gondoljunk a kényszeres csavargóra, aki saját agressziója elől fut, melyet előbb a külvilágba projiciál, s most már a külső veszély elől mene­kül. Egy gyermek, aki állandóan szökött otthonról, agresszivitása részben lopások­ban, részben fantasztikus meséiben nyilvánult meg. Hol fivérét, aki állítólag verte, máskor meg anyját, akiről úgy érezte, hogy megcsalta, elhagyta kisebb testvére megszületésekor, hozta kínos helyzetbe. Fivéréről azt mesélte, hogy betörő és ezért Aszódra került, mostohaapjának pedig azt, hogy mialatt távol volt, anyjához különböző bácsik jártak. Másrészt az antiszociális állapotúaknál viszont gondol­

209

junk arra a sok téves cselekményre, melyekkel a bűnözők magukat feljelentik, sze­mélyazonossági igazolványukat ottfelejtik, akiknél előbb van egy mély alapvető bűntudat, s azután következik be a külső' büntetést provokáló, antiszociális táma­dás. (Reik típusú bűnöző). Vagy gondoljunk arra a súlyosan szorongásos nyugtalan állapotra, mely a recidiváló bűnözőt, vagy szexuális perverzei hatalmába keríti, mielőtt a tettet elköveti, épp úgy, mint a kényszemeurotikust, amíg kényszeres ce­remóniáit el nem végzi.

Az egyik fő különbség itt, hogy a kényszemeurotikus kényszeres impulzu­sát énjétől idegennek érzi, csak a kényszer érzése tudatos benne, amely azonban tudattalan bűntudattal van kapcsolatban, s melynek elmulasztása esetén úgy érzi, valamilyen bajt hozna rá - pl. a vízcsapot háromszor kell kinyitni és becsukni, különben aznap nem sikerül felelete, tehát valamilyen büntetéstől fél.

Az antiszociális személyiség viszont elfogadja a kriminalitásra irányuló impulzust, azonosítja is magát vele, tehát nem érzi idegennek énjétől, de racio­nalizálja azt, s ugyanazt hiszi önmagáról, mint a külvilág, hogy a zsákmányért teszi, ahogy egy poszthipnotikus állapotban levő ember is racionalizálja önmaga előtt a hipnózisban kapott parancsait, pl. háromszor felmegy az emeletre, azzal racionalizálva, hogy fenthagyott valamit. Annak ellenére, hogy - amint láttuk - a két állapot: a neurotikus és az antiszociális mind a fejlődés menetében, mind abnormalizálódott ösztönös indulati életében sok hasonlóságot mutat fenomeno- lógiailag, de pszichés anamnézisükben és struktúrájúkban jól felismerhető kü­lönbséget is mutatnak.

Az antiszocialitást, illetőleg a kriminalitást termelő miliőártalmat, anamnéziseket mindnyájan jól ismerjük: rideg szeretetlenség, igazságtalan­ságok, a megalázó, önérzetet sorvasztó diszkrimináció, s az ubikviter brutali­tás, főleg ha az egyik szülő sem alkalmas a másik okozta ártalmak kompen­zálására.

A neurotikusnál bizonyos vonatkozásban polárisán más a helyzet. Itt nem hiányzik a szülői gondoskodás, sőt néha a túlzott gondoskodás sem. Itt találjuk a szorongásos szülőket, akiket igen gyakran tudattalan bűntudat gyötör. Egyik esetünkben az anya küretet akart végeztetni, vagy elválni egy harmadikért, de meggondolta, s éppen a születendő gyermek miatt a házasságban maradt A gyereket születése után rettenetesen féltette, nagyfokú nyugtalansága miatt hozta rendelésünkre és sírva mondta el, hogy éjjel is felkel, betakarja, nehogy megfázzon. Óvodába sem engedi, annyira félti. A gyermek természetesen szo­rongásos hipermotil volt, de aligha csak átörökléses alapon. Hosszan kellett a bűntudatos anyával foglalkozni, amíg óvodába engedte a gyereket és nem ízlelte meg a vizet, mielőtt inni adott neki, hogy nem túl hideg-e. A túlzott szorongáson kívül más esetekben az u.n. kényeztető anya túl-aktivitással, mely mindent a gyermek helyett akar tenni, akadályozza meg a gyermek minden spontaneitá­sát, szabad mozgását, s ezzel zavarja meg a gyermek egészséges fejlődését. Az ilyen szülők túlbuzgóságukban gyakran igen erőszakosak is, a gyermek minden ténykedését irányítani akarják, etetésben, öltözésben, majd a tanulásban. A gyermek az erőszakra azonban daccal, makacssággal válaszol, mert a gyermek semmit sem tűr rosszabbul, mint az erőszakot, bármilyen forrásból fakadjon is az, s ez viszont a gyermek-szülő közötti kapcsolatot éppen a legkritikusabb

210

időszakban megronthatja, s ez akadályozza a gyermeket a szülői igények elfoga­dásában.

A majomszeretettel nevelőknél viszont & gyermek nem érez elvárásokat, őt minden körülmények között szeretik, nincs ok az ösztönimpulzusok azonnali kielégítéséről való lemondásra, s ez sem vezet egészséges felnőttséghez.

Az ilyen gyermek gyakran oly erősen szorong és kapaszkodik szülőjébe, hogy magatartása később teljesen konformmá válik. Az ilyen erősen kapcsolódó szülők viszont a pubertásos leválást sem engedélyezik, maguk sem képesek erre, s a felnőttkori elválni nem tudásnak, sok rosszul sikerült házasságnak ez a gyakori háttere. A túlgondoskodó szülő gyermeke tehát lehet erősen egocentri­kus, a szülőtől, s az élettől is folyton irreálisan követel, nem szokta meg a lemondást ösztönös impulzusairól, esetleg irreális Eldorádóban él. De a két alapösztön, Erős és az agresszivitás fúzióban maradnak egymással. Az így ne­velt gyermek nem válik agresszív, antiszociális támadóvá a világ ellen. Nem tartoznak ide az álkényeztető szülők, akik voltaképpen közönyösek a gyermek­kel szemben, nem foglalkoznak vele még a szükséges mennyiségben sem, de önmaguk helyett játékkal, pénzzel, egyéb ajándékokkal helyettesítik szülői sze- retetüket. Ezek a gyermekek azok, akikről azt mondják, kényeztetettek voltak és azért züllöttek el. A valóságban elhagyottak voltak és azért züllöttek el.

Az előbb leírt környezetekben felnőtt gyermekeknek tehát van kivel azono­sítaniuk magukat, s ez meg is történik, így felettes énjük, sőt én-ideáljuk is erősen kifejlődhet. A realitáshoz való viszonyuk azonban, minthogy ösztönéletük átalakítása nem kielégítően történt, s így libidinózus ösztöneik infantilisek ma­radtak, nem kerül egyensúlyba, magatartásuk tehát gyakran egocentrikus, adaptálatlan. A neurotikus gyermeknél az ellenkező nemű szülőfél szerető mel­lette állása az Ödipusz szituációból fakadó bűntudatot erősen elmélyítheti, mely ezután a pavor noctumustól kezdve a legsúlyosabb kasztrációs félelmi fóbiákig fokozódhat.

Visszatérve az antiszociális állapotúvá torzult gyermek fejlődéséhez, szembeötlő a pszichés ártalmak ellentétes volta. Az anyától korán elhagyott, vagy szeretetlenül kezelt gyermeknél a.legelső és döntő reakció az érzelmi elfor­dulás az emberektől, tárgyaktól. Ennek következményei determinálják azután az abnormális fejlődés további állomásait. A külvilágtól való elfordulással jár a szeretet visszavonása és elfojtása, majd bizonyos reaktív depresszió állapota, majd apátia. Nem igaz tehát, amit az antiszociális állapotúakról mondanak, hogy nincsenek érzelmei, ezek csak inaktívvá váltak, s a tudattalanba süllyed­tek. Ennek következtében érzelmi hozzáférhetősége erősen csökkent, más szó­val rapportképtelenség, nehezen nevelhetőség állapotába kerül. Ezzel az indula­ti állapottal együttjár szellemi fejlődésének meglassulása, elvont fogalmak ki­alakulásának és a beszédfejlődésnek késése is. Ez a kapcsolat az érzelmi, indu­lati és szellemi élet között később is megmutatkozik. Ha javul az előbbi, jobban kibontakozik az értelmi színvonal is. Az ösztönfejlődés korábbi fokon rögzül (nincs kinek a szeretetéért lemondani).

A pozitív érzelmek különválása az agressziótól, tehát az élettani fúzió megszűnése következtében az agresszió neutralizálása és későbbi korban aktivi­tássá szublimálása nem következhet be. Ez az egyik forrása annak, hogy a züllött egyén nem szeret és nem képes kitartóan dolgozni. Ehhez járul a per-

211

spektívátlan, depresszív kedélyállapot, valamint a felelőtlenség, mely az etikai struktúrák elégtelenségéből, más szóval a lelkiismeret kellő fejlettségének hiá­nyából ered. H. Zulliger, aki sokat foglalkozott a gyermeki lelkiismeret kialaku­lásával, megállapítja, hogy bár veleszületetten, tehát potenciálisan mindenkinél megvan, de csak a szeretetteljes érzelmi nevelés tudja kifejleszteni. A szerető­képességgel mindig együttjár a lelkiismeret.

A legdöntőbb fontosságú különbség a neurotikusokkal szemben, hogy a fejlődő gyermeknek a jelenlevő stabil szerető apa és anya hiányában, tehát modellek híján nincs lehetősége magában az apa-anya személyét és azok erköl­csi magatartását, követeléseit és tiltásait, más szóval egy szilárd erkölcsi réteg­ződést felettes énként kialakítani.

Minthogy a gyermeknek vagy nem volt lehetősége szeretni, vagy érzése korán ellenkező előjelet kapott, ennek következtében később sem képes szilárd kapcsolatokra, azonosításokra, tehát erős én-ideálja felépítésére, így a gyermek általánosságban gyenge énűvé válik. Ez több funkció elégtelenségét fogja jelente­ni. Az én-gyenge ember nem képes:

1.) az énnek a világtól való elkülönítő élményére. A kettő összefolyik ben­ne, mint a kisgyermekben. így irreális fantáziavilágban él. Ennek nappali álmo­dozások, konfabulációk és fantasztikus hazugságok a következményei. Gondol­kodása mágikussá és autisztikussá válik, mert ebben a vonatkozásban is alacso­nyabb fokon marad.

2.) Az én belső bamerje, ami a tudatost a tudattalantól elválasztja, ugyancsak elégtelenséget mutat, melynek következtében egyrészt infantilis im pulzusait, másrészt felgyűlt agresszív indulatait nem képes elhárítani, - bár bizonyos kompromisszumok után a gyenge én-barrier következtében tüneteit acting out alakjában éli ki.

Jellegzetes tünet és a kriminális tettek maifesztációja idején figyelhető meg, hogy a depressziós alaphangulat hipomán aktivitásban csap át. Akkor mutatkozik, amikor — rendszerint már a serdülő korban — kiszakad otthonról, a munkahelyét is elveszti, teljes kétségbeesésében rendszerint bűntett-szériát kö­vet el, amíg el nem fogják.

Nem felel meg a valóságnak az a feltevés sem, hogy a bűnöző, szemben a neurotikussal, érzelmileg gyökeresen elszakad családjától. Csak fenomenológia- ilag tűnik így, mert kriminalitásai kapcsán elszökik otthonról és munkahelyé­ről. A tudattalanba szorított érzelmi kötöttsége primer tárgyához erős, infantilis kötöttségben marad. Alexander, aki letartóztatott felnőtt bűnözőket egyéni ana­litikus pszichoterápiában részesített, írja: „Megrendítő élmény volt számomra, hogy az a robusztusnak látszó és brutális személy, aki gyakran késsel jött az analitikus órákra, egy alkalommal zokogásban tört ki, amikor öccséről került szó, akit anyja jobban szeretett”. Ambulanciánkon járt egy súlyosan züllött, a családtól látszólag teljesen elidegenedett 12 éves fiú, aki alig tudott félórát otthonában tartózkodni, már szökött el, ha kellett az ablakon át, és napokon át csavargott kis bandájával, amelyben akkor még nem lopott. Csomagot hordtak, s azután együtt étkeztek és szórakoztak. „Mindene a barátok” - panaszolta az anya. Amikor a kezelés és főleg az anya pszichés vezetése nyomán a helyzet megváltozott, az anya igen meg volt lepve, mennyi melegség, ragaszkodás és újból felbukkanó féltékenység árad ki a gyermekből, melyet azelőtt más nyelven

212

mondott el. Tehát érzelmileg valóban nem szakadt el, ez afféle sírva-vigadás volt csupán.

A külvilágban további valódi tárgyszeretetre, talán éppen infantilis lekö­töttségénél fogva, ebben az állapotban alig képes; de a magány elől menekülő gyermek vagy fiatalkorú keresi a családpótló kapcsolatokat. Ez viszi a gang-be, ahol hozzá hasonló korú és állapotú gyermekek között valamiféle kontaktust, sőt pozíciót talált, bár ez a kontaktus igen gyenge alapokon nyugszik. A gang-be azonban jól beilleszkedik, s ha nem ő a vezér, úgy a vezérnek, kit rendszerint én-ideálnak választ, engedelmeskedik.

A közös étkezések és szórakozások, a ruhacserék és tetoválások kétség­beesett kísérletek valódi kapcsolatok kiépítésére egykorúakkal és szembefor­dulás a felnőttekkel.

Egy cseh gyermekbíró megtalálta a helyes megoldást a gang, illetőleg egy huligánbandával kapcsolatban. Vezért adott a vezér mellé és egy célt! Építsenek maguknak egy klubhelyiséget és szervezzenek klubot. Romház is akadt, amelyet felépítettek. Saját klubszabályokat alkottak, mindössze egy prostituált nőtagot kellett kizárni, különben ílymódon az egész csoport szo­cializálódott. A züllött gyermek tehát voltaképpen maga mutatta meg az utat a pszichológusnak, hogy mire van szüksége és milyen módon reszocializálha­tó (lásdicsoportterápiák).

Áttérve a reedukáció kérdésére, nem árt tisztáznunk magunkban, mire is vállalkozik a rehabilitáló nevelő.

Egy ember pszichés fejlődésének bonyolult törvényszerűségeibe behatolni és azt alakítani, vagyis nevelni, minden esetben rendkívül nehéz feladat. A tárgy iránti nagy szeretetet, kíméletet és szaktudást igényel a már elhibázott nevelés korrekciója gyermékkorban is. Még inkább így van a külvilággal való circulus vitiosus következtében már kiépült idegrendszeri kapcsolatokkal és sokrétű reakciókkal megszilárdult felnőtt egyéniségével. Ne gondoljunk most arra, mi van e téren még ma is a valóságban, nehogy elrettentve a borzalmas látványtól, elveszítsük a bátorságunkat. Az elmúlt századokban is akadtak, akik elborzadtak, mégis nekiláttak, hogy egy szájjal kiigyák a tengert. Irreális vállalkozásnak tűnhet, de mégsem volt az. Pestalozzira gondolok, aki svájci hazájában a maga korában valóban túllátott és -lépett a korán.

Nézzük meg néhány megállapítását, összehasonlításul mai reedukációs munkánk alapvető szempontjaival:

1.) Az igazságszolgáltatás szétzúz, eltapos, megöl, sirassátok azokat a sze­rencsétleneket, akik az igazságszolgáltatás kezébe kerülnek.

2.) Sohasem bíróként, mindig pedagógusként közeledik a bűnözőhöz, amely érzelmi tartásának előfeltétele: „Achtung vor dem Menschen in ihm” (tisztelet az ő embervolta iránt). Távol állt tőle tehát, hogy valamiféle biológiai­lag megbélyegzett, csökkent értékű pszichopatát lásson benne.

3.) Meggyőződése, hogy a legsivárabb és legmegkérgesedettebb ember magatartását is meg lehet változtatni, megfelelően kímélve önérzetét - ahogy ó'kifejezi, „nemes magatartással” -, hogy az emberség a lélekre felemelően hat. Kivált, ha egy emberrel ez szerencsétlensége idején történik. - Mi egyéb ez, mint én-erősítés (Ego-support)?

213

4.) A bűnöző tettéért és sorsáért mindannyian, tehát a szűkebb-tágabb közösségek ( a család és az iskola), felelősek vagyunk.

5.) Ha a delikvens késznek mutatkozik a nevelő munkának alávetni ma­gát, a polgári elégtétel adva van. Lásd: amerikai feltételes ítéletek.

6.) A nevelés feladata megszüntetni az ösztönviszonyok zűrzavarát.7.) Az elrettentéstől nem vár prevenciót és hevesen tiltakozik a nyilvános

büntetés-végrehajtás ellen, mert meggyőződése, hogy a sérült ember a hideg kegyetlenség látványától még jobban destruálódik. (Talán ma megszüntetni próbálná a „Kék fényt”-t és a krimiket.)

8.) Kéréssel fordul a törvényhozókhoz, melyben azt írja: „Ha a törvényho­zásban emberiesség uralkodik és sugárzik le a néphez, akkor a polgárok egysze­rű csendes házában is felébred a jóakarat.” O is megállapítja tehát, hogy a gyermekkel való bánásmód, tehát a nevelői eljárások a családon belül párhuza­mosak az állam eljárásával bűnözőivel szemben. - „Mit Unmenschlichkeit bildet mán keine Menschlichkeit” (Embertelenséggel nem lehet emberséget képezni) -mondja. A munkaterápiát ő is szükségesnek tartja, de tudja, hogy a megfelelő érzelmi atmoszféra nélkül a munka kényszermunka lehet.

A svájci nevelői eljárások ma is őrzik ezt a szellemet az antiszociális emberrel kapcsolatban. „Er ist ein Mensch, wie wir” (Ugyanúgy ember mint mi). Ezt mondja a pedagógusvezető abban az ifjúsági otthonban, melynek 80%-ában bíróságilag elítélt fiatalkorúakat nevelnek és ezt mondotta a pedagógus-igazga- tó Svájc legmodernebb börtönében. Ezekben egyelőre terápiásán nem dolgozik pszichológus és pszichiáter. Amikor megkérdeztem, hogy mivel érnek el ered­ményt: iparkodunk megnyerni bizalmukat és emberszámba vesszük őket. Ezt tükrözi minden intézményüknek a külseje és belső berendezése is, a szép új épületek, a lakályos kis szobák, igaz, hogy bővebb pénzkeret áll rendelkezésük­re, de erre a célra szívesen adják.

A nevelőotthonban gondoskodás történik elegendő szabadidőről, szombat délután és vasárnap ki is mehetnek az intézetből, csak programjukat megbeszé­lik nevelőikkel - másrészt bent is bőséges lehetőség nyílik kultúrális szórakozá­sokra, stb. A kitűnően felszerelt műhelyek oktatói beállításuk előtt bizonyos pszichológiai és pedagógiai képzésben részesülnek a hangnem egyöntetűsége érdekében. A svájci pedagógusok, akikkel találkoztam, derűsek, nyugodtak, gyermekszeretők, emberségesek voltak, a fiatalkorúak szemében nem volt dac, sem sanda bizalmatlanság, érezhetően jó kapcsolatban voltak nevelőikkel.

Most már azonban összefogottabban kell rátérnünk reedukatív eljárása­inkra. Két csoportban fogjuk tárgyalni:

a.) a gyermekek és fiatalkorúakkal kapcsolatos nevelőmunka.b.) a felnőttekről is szeretnék szólni, ahol ma igen sok szép és prediktív

kísérlet folyik.A gyermekkel kapcsolatos eljárásoknál is két területről van szó, az am­

buláns terápiáról és a gyermekotthonok közösségi munkájáról. Az ambulanci­án latens vagy manifeszt antiszociális tünetekkel jelentkező gyermeknél te­rápiás eljárásunk természetesen a gyermek állapotától és a környezet együtt­működő képességétől függ. Munkánk tehát elsősorban ezeknek a feltárásával és komplex diagnosztikai munkával kezdődik. Kezdődő esetekben gyakran elegendő a szülők pszichológiai, vagyis érzelmi áthangolása, ezzel a legfőbb

214

nevelési ártalmak kiküszöbölése, hogy az antiszociális szindróma (a gyermek dacos, agresszív, szembefordult magatartása, esetleg kisebb lopások otthon­ról) megszűnjék. A gyermeknél ezentúl már esetleg a tanulásban nyújtott se­gítség, a kapcsolat fenntartása a barkácsoló műhelyen keresztül, esetleg hosz- szú távon a tanácsadó pszichológussal is, elegendő. Az otthoni atmoszféra és a gyermek érzelmi-indulati életének megjavulásával egyébként rendszerint szellemi teljesítőképessége is megjavul. Ennek nyomában pozíciója az iskolá­ban és otthon is rendeződik, tehát jó kölcsönhatás indul meg. Más esetben, ha a gyermek állapota súlyosabb, úgy a gyermeket korának megfelelő techni­kával egyéni terápiában kell részesíteni.

A manifeszten kriminális, súlyosabban antiszociális gyermekkel, vagy fia­talkorúval a pszichoterápiát több fázisban kell elvégezni.

Legelső feladatunk a dacos, bizalmatlan, ellenünk fordult gyermek bizal­mát visszaszerezni, vele lehetőleg erős érzelmi kapcsolatot létesíteni. (Az indu­latáttétel feszültségében dolgozni.) Amíg ez nem alakult ki, az antiszociális személy nem nevelhető. - A pozitív érzelmi kapcsolaton keresztül tér vissza a remény arra, hogy érdeklődése a külvilág iránt is bizonyos fokig visszatér, önmagába zártsága meglazul, szorongása csökken. Ebben az állapotban, szoron­gásokkal küzd ő is, hiszen izoláltnak érzi magát. - Amikor meglátta és megérez­te a pszichoterapeuta iránta való abszolút jóakaratát, mellette-állását, gyűlöle­te, agresszív indulatai lelohadnak s a nevelőhöz kapcsolódó érzelmen keresztül megenyhülnek indulatai eredeti szeretettárgyával, anyjával, apjával szemben is.

A terapeuta nevelő, akivel ilyenkor azonosít, s ezáltal énje a beépített új ideállal erősödik és új életorientációt is kap, most már elébetárhatja előbbi életének életvitelének célszerűtlen és számára sok csalódást és sérülést okozó voltát. Ennek belátása, feldolgozása után már nem destruktív impulzusaival ért egyet, a destruktivitást már nem engedi akadálytalanul keresztül, hanem meg­erősödött énjével képes felvenni velük a küzdelmet. A beteg bizalma ekkor már szilárd, tudja és akarja a közös célt, bizalommal tárja fel fantáziáit, életkorának megfelelő alakban.

Ha a gyermekkel párhuzamosan a terapeuta a szülők áthangolásán is dolgozott, valamint az iskolai nevelőket is informálta és szemléletüket helyes beállításba juttatnia sikerült, ennyi elegendő is lesz egy jó ciklus megindítása számára. Ha azonban az antiszociális szindróma mögött súlyosabb neurotikus konfliktus is van ismétlési kényszerekkel, úgy a terápiát ezek után a dinamikus pszichológia szabályai szerint folytatják. Egyébként a terápia problémái és tech­nikája most már teljesen azonosak lesznek a neurotikusok kezelésével. Az ese­tek zömében azonban erre nincs szükség az antiszociális szindróma megszűnése után, különösen fiatalabbaknál a megváltozott környezet hatása tovább gördíti a dolgot az adaptáció felé (Aichhom).

Súlyosabb személyiségzavarokkal küzdő neurotikus- züllöttség jegyeit mu­tató agresszív gyermekek és főleg pubertásos fiatalkorúaknál, sőt fiatal felnőt­teknél (25 évig), akiket ma együtt kezelnek a 16-18 évesekkel, célszerűbb a reedukációt gyógynevelő otthonokban folytatni. A közösségi eljárások bizonyos fokig hasonlóan a vázolt egyéni terápiához - ebben minden szerző megegyezik - itt is több fázisban történnek. Az első fázis, ahogy T.H. Hart de Ruyter, a

groningeni gyermekpszichiátriai klinika vezetője kifejezi: „A gyermek elsősor­ban találja meg exisztenciális biztonságát (basic trust), vagyis találjon legalább egy felnőttet, akihez bizalommal és szeretettel kapcsolódhat. (De Ruyter hang­súlyozza azonkívül, hogy mélyebbre ható terápiát antiszociálisnál csak akkor szabad elkezdeni, ha az én már elég erős az emotív ingerek elviselésére teljes dezintegráció nélkül.)

Az első fázisban olyan atmoszférát kell teremteni, Vagyis a gyermekotthon ekkor a maga teljességében úgy működik, mint az anya viszonya a bébihez, akivel szemben a környezet semmiféle követelményt még nem támaszt. Célját tévesztett magatartás volna ebben a fázisban az agresszivitásra újabb nyomást gyakorolni, mert az robbanáshoz vezetne, hanem amennyire lehetséges, fokoza­tos lecsapódáshoz kell juttatni.

Ezt a manővert azonban nagyon kevés család tűmé el viszontagressziók nélkül, ezért is szükséges ebben a fázisban a megfelelő gyógyintézeti keretbe helyezés. De Ruyter ebben is megegyezik Redl, Aichhorn és más gyógyító gyer­mekotthonok gyakorlatával, a mi néhai szabadsághegyi otthonainkéval is. Aichhorn az agresszióról szóló fejezetben igen plasztikusan mutatja meg a gyó­gyulási folyamat egyes fázisait. Az első a féktelen acting out korszaka, melyben a nevelők a legnagyobb türelemmel, szelídséggel, minden ellenreakció, és persze szankció nélkül dolgoznak. A gyerekek ezt rendszerint gyengeségnek minősítik és magatartásukat féktelenül folytatják. Aichhomnál azért folyt le ez ilyen szélsőségesen, ahogyan leírja, mert ezek a többi antiszociális gyermektől is elütően a legfeltűnőbbek, a legagresszívebbek voltak, akik minden csoportban tűrhetetlenül viselkedtek és amint Aichhorn mondotta, a szükségből erényt kovácsolva külön csoportba fogta össze őket. De hasonló jelenséget láttunk az első fázisban Makarenkónál is. Aichhorn megbeszéli nevelőivel a teljes passzivi­tást és türelmet. A kibírhatatlan izgalmak miatt a nevelőnőket másik kettővel kell kicserélnie. Aichhorn mindenki aggályoskodása ellenére kitart a végsőkig, amikor egyszerre észreveszi, hogy a vakmerőnek látszó akciók mögött már nincs valódi indulat; álagressziók mutatkoznak, majd végleg megtörik a harcias, pro­vokatív állapot (földreveti magát és zokog). - Soká tartott az első fázis, „mert azok a gyermekek- mondotta Aichhorn - soha mást, mint brutalitást a külvilág­tól nem kaptak” („Allé waren fürchterlich geprügelt werden” - Mindegyiket rettenetesen verték), egyébként is lásd anamnéziseiket. Nem voltak képesek hinni az emberiesebb magatartás őszinte és tartós voltában, amikor azonban erről végleg meggyőződtek, zokogásban törnek ki. A sírás a legbiztatóbb jelen­ség a züllött bűnözőnél egyéni és közösségi kezelésben egyaránt. Ez jelentheti a szeretet újbóli felbuggyanását az elfojtott állapotból a kemény gyűlölet- kéreg alól, tehát a közösségbe való visszakapcsolhatóság reményét. Ezután igen ra­gaszkodókká válnak, de hihetetlenül érzékenyek, labilisak és féltékenyek.

A következő fázisban - s ez is közös minden pszichoanalitikusan vezetett otthon vezetőjénél, (így ugyanazt írja le munkájában Hági, Argelander, stb., amit Aichhorn már Winkelmayer pszichológus munkatársára bízott) - követke­zik a fokozott megterhelés. A külső élet előrelátó, óvatos, rendkívül finoman differenciált magatartást igényel - mondja Aichhorn. A pszichológus szándé­kosan nem volt ezután egyenletesen nyugodt és barátságos, néha türelmetlen­séget, elégedetlenséget, rossz hangulatot mutatott, stb. Az agresszivitás le­

216

csillapodásával és természetesen a nevelőkhöz kötődő érzelmek megszilárdulá­sával egyesek jelentékenyen magasabb szellemi teljesítményt mutattak. A gyer­mekeknek a nevelőhöz való pozitív kapcsolatából új pozitív kapcsolat alakult ki a gyermek-csoport tagjai között is, mely így egységgé kovácsolódott. Énjük ezál­tal is erősödik és a külvilághoz való kapcsolatiak, ezzel együtt adaptáló képessé­gük helyreállt. Az otthonok közösségi élete most már rendszeres napirenddel, produktív munkával, örömlehetőséggel és az egyre erősödő összetartozás at­moszférájában halad előre. Az otthonokban a közösségi reedukatív munka mel­lett egyéni terápia is folyik. Pl. Aichhom munkája a sikkasztó ifjú házipénztá­rossal: Szándékosan helyezte egy olyan szituációba, amelyben gyenge énje és a benne már kiépült ismétlési kényszer várhatóan beleviszi a deliktum elköveté­sébe. Amikor ez valóban megtörtént, s a pénztáros Aichhom tudomására hozta a dolgot, behívatta magához, s könyvtárrendezés közben távolról kezdve és egyre jobban megközelítve a dolgot, a belső feszültség és szorongás olyan forr- pontjára hozta a fiatalkorút, hogy az az izgalomtól csaknem megbénult és kiejti kezéből a könyvet. Ekkor Aichhom most már direkt rákérdez izgatottságára. A fiú eddig úgy tett, mintha nem venné észre izgalmát, most mindent bevall. Amikor a fiatalkorú úgy érzi, most mindennek vége, az elkerülhetetlennek lát­szó katasztrofális pillanatban Aichhorn az eseményeknek egy ellentétes fordu­latot ad, úgy hogy a szorongás hirtelen meghatottságba csap át: kölcsönadja a hiányzó pénzt és segíti melléállással, feloldja a szorongást. Ez olyan katarktiku- san hatott, hogy a lopás soha többé nem ismétlődött. Egy ambuláns esetre emlékezem: 11 éves fiú időnként valamit lop, utána napokra eltűnik, s ezt sztereotip módon állandóan ismétli. Egy alkalommal kezelés közben pár percre egyedül hagytam a szobában, amikor visszatértem, észrevettem, hogy állandóan mosolyával küzd. Ezt a jelenséget a sikeres deliktum után már ismertem, azon­nal retikülömhöz léptem és ahogy sejtettem, egy papírpénz hiányzott belőle. Most ezt az esetet a szokásos terápiás módon kezdtük feldolgozni, tehát nem mint kárvallott, aki haragszik, sem mint ítélkező bíró, tehát egyáltalán nem úgy, mint a környezet mindeddig, reagáltam, hanem megmaradva nevelőjének, ki vele együtt keresi a megoldást, hogy ettől a tünetétől miként szabaduljon meg. Ez is katartikusan hatott, az addig megszokott láncolata az eseményeknek megszakadt és a gyermeknél a lopás többé nem ismétlődött. Kezelése termé­szetesen még soká tartott.

Most áttérünk a felnőtt bűnözők ma már Európa szerte folyó rehabilitáló munkájára, amelyek szervezetileg a legkülönbözőbb keretek között folynak: sok helyen a pszichiátriai klinikákon külön osztályokon (Basel, Wien, stb.), másutt a börtönökön belül (Franciaország, Svájc), ismét másutt speciális külön intéz­ményekben, u.n. szocioterápiás intézményekben. - Ez egyre jobban elterjedt, mert sok helyen felismerték, hogy ez a legalkalmasabb keret és egyes szerzők szerint ezek lesznek a börtönök jövendő utódai (Schlieter). E területen elsősorban három úttörő kísérletről kell szólni: az angol, dán és a holland kísérletről. E. Glover, aki pszichoanalitikus módszerrel 30 éven át kezelt egyénileg felnőtt bűnözőket, kutatási vezetője volt a londoni pszichoanalitikus intézetnek, majd alapítója a „Bűnözést kutató és gyógyító intézettnek 1931-ben, melynek utóda a mai Portmann klinika. Statisztikai adatai szerint a háború előtti években kezelt bűnözőknek 59,5%-a nem mutatott visszaesést. Rövid és hosszú terápiákat is

217

csináltak kb. 150 órában két év alatt. A kezelés lényegesen aktívabb techniká­val folyt, mint a neurotikusoké és szükséges volt a beteg környezetének rende­zésével is kiegészíteni: ebben is hasonlít az elmebetegek gyógyítására. (0 is szükségesnek tartja előzetesen alaposan feltárni az összes etiológiai tényezőket, ezért a diagnosztikában team munkát tart feltétlen szükségesnek, amelyben a tapasztalt analitikus pszichiáteren kívül idegorvos, pedagógus, pszichológus és pszichológiailag képzett social worker vegyen részt. Itt tehát még a klasszikus, bár módosított egyéni pszichoterápia folyik.

A dán intézet Herrstádtwerterben van Koppenhága mellett. 1935-ben in­dult, de néhány évvel ezelőtt egy újabbat is indítottak Jütlandban (Horsensben). Ezekben a hangsúly a munkaterápián van, mellyel a személyi felelősség kiépíté­sét célozzák. Ehhez kitűnően felszerelt ipari műhelyekkel rendelkeznek az inté­zeten belül. A távozás előtti időben már kijárnak az intézetből külső mezőgazda- sági, vagy kertészeti munkára. A fokozatos kilépés ma már minden rehabilitáló intézetben és korszerű börtönben közös gyakorlat. Itt pszichoterápiát csak azok­nál végeznek, akik maguk jelentkeznek problémáikkal. Egyéni és csoportterá­pia is folyik.

A harmadik a H. van dér Hoeven klinika Utrechtben. Ez a Roosenburg pszichiátemő vezette intézet 1955-től kezdve működik. Súlyos visszaeső bűnöző­ket vesz fel, akik büntetésük letöltése után veszélyes állapotuk miatt nem ke­rülhettek vissza a társadalomba. Fennállása óta 253 pácienst kezeltek 18-60 éves korig nőket és férfiakat. 1964-ben 85 delikvens élt a házban és 30 már kinn lakott, csupán bejárt kezelésre. Ezekhez van 70 alkalmazott, akik között a vezető pszichiáteren kívül még 4 elmeorvos, 3 pszichológus külső, és 1 pszicholó­gus belső szolgálatra, 1 pszichológus pedig kizárólag a személyzet mellett áll és tanáccsal segíti őket. Ezenkívül ott működik még mindkét nemből 28 gyógy­pedagógus, ezenkívül munkavezetők, tanítók, adminisztrátorok, ápolók, stb. A páciensek egy része bent lakik és bent dolgozik a klinikán, mely az ideg- gyógyászati klinikához van csatolva. Egy másik csoport bent lakik, de külső munkaadónál dolgozik. Egy harmadik rész kint lakik és dolgozik, de bejár pszichoterápiás kezelésre és a szociális gondozók törődnek vele. A páciensek kiválasztása a Központi Szelektáló Intézetekben történik, pszichésen és jellemi- leg feltűnő, többnyire visszaeső bűnözőket kezelnek. A páciens maga választhat­ja meg, hogy egyszerűen valamelyik gondozási intézetbe megy-e, vagy a kliniká­ra, ahová csak azokat veszik be, akik késznek mutatkoznak terápiára. A beuta­lás meghatározatlan időre történik. Kis csoportban, egyszerű, de lakályos szo­bákban élnek. Munkaidő heti 48 óra, s a kereset is megfelel egy külső munkás jövedelmének. A jó munkát jutalmazzák, de a fizetés 4/5-ét levonják a kezelésre és az eltartásra. Átlagban 10 holland forintot kapnak hetenként tetszés szerinti elköltésre. Aki semmit sem dolgozik, 40 centet kap, amikor a többieket fizetik. Időközönként választanak maguk közül egy elöljárót, aki a napi beosztásról gondoskodik és beleszólása van az adminisztrációba, a házi fegyelem kialakítá­sába, a szabadidő alakításába, stb. Többnapos campingeket is szerveznek. Ilyen­kor, ha volt is egy-egy szökő, az többnyire napok, vagy órák múlva visszajött. A páciens családjával is próbálnak létrehozni kapcsolatokat. Minden páciens egyé­ni terápiában részesül, hetenként 1-6 órában, az átlag heti három. Az egyéni terápia után néha csoportterápiában is részesítik a betegeket. A csoport 7-8

218

páciensből áll, vegyes nemű és két terapeuta vezeti. Erről dr. Sluga azt úja, nem jó csak egy terapeuta, mert elkerülhetetlen, hogy autoritás jellege legyen, amely az erre nagyon érzékeny antiszociális beállítású betegben ellenállást, sőt agressziót ébreszthet. Másik előnye, hogy a két terapeuta egymás magatartását kontrollálhatja. A betegről kapott összes megfigyelést (a munkahelyen, a cam- pingek idején a társakkal, a saját családdal, a külső kapcsolatokkal stb.) időn­ként összegyűjtik és a team megvitatja. Felismeréseikben tehát megegyeznek Aichhom, Dürssen, Glover, Mitscherlich, Redl, Sachs, Zulliger, Schurmedeb-bel, akik pszichoanalitikus isméretek és kutatási eredmények alapján bűnözök terá­piájával foglalkoznak.

Itt a lényeg az - mondja Roosenburg, hogy embereknek, akik többnyire soha eddigi életükben normális családi életet és szociális kapcsolatokat és folyamatos nevelést nem ismertek, most először volt lehetőségük tartós kontaktusra emberek­kel és tárgyakkal. Itt lassan a realitáshoz vezetik őket, felelősségteljes cselekvésre nevelik és szisztematikusan készítik elő a külső életre. Távozásuk után még sokáig szakszerű gondozásban részesülnek. A terápiás sikeren kívül rengeteg értékes anyagot szolgáltat a kutatásnak, és amellett ezt a munkát az is igazolja, hogy csak töredékébe kerül annak, amit a bűnöző a társadalomnak okoz.

E három úttörő intézményen kívül ma már Amerikán kívül is majdnem minden európai igazságügyi intézményben foglalkoznak felnőtt bűnözők pszichés és szociális terápiájával, a közös cél mellett más-más jelleggel. Hol­landiában és Nyugat-Németországban van a legtöbb szocioterápiás intézet.

Gashwindt egyik cikkében, melyben az európai szocioterápiás intézetekről számol be, érdekesen vázolja az olasz intézményeket és azok szemléletét. Ugyanis, ahogy Svájcban Pestalozzi szemlélete él még ma is, úgy Olaszország­ban a Lombroso-i szellem, és az összes intézményekre ez nyomja rá a bélyegét. A biologizmus az olasz kriminológiát jellegzetesen determinista szemléletűvé tette. A biológiai minuszvariáns bűnözőt a társadalom kiközösíti. Az egyoldalú biologizmus mellett a szocioterápia itt a börtönben teljesen háttérbe szorul. Ez jellemzi az igazságügyhöz tartozó gyógygondozó intézeteket is. Ezek is elsősor­ban kutatásra és nem gyógyításra irányított intézetek. Hat ilyen intézet van kaszárnyákból, vagy kolostorokból átalakítva. Ilyen pl. Aversiában Nápoly mel­lett működő 800 ágyas intézet, mely hat pszichiáterrel dolgozik pszichológus nélkül. Eelső tervezete egy átlagos gondozási intézetnek felel meg különleges biztosító berendezésekkel, uniformisos rendőrséggel, de vezetője egy főorvos. Egyetlen pozitívumuk, hogy a munkalehetőségek kiválóak és a foglyok jól keres­nek. Munkahelyükön intézeti ápoló ügyel fel rájuk. Az olasz igazság­ügyminisztérium ezen kívül Róma mellett Rebibbiában Lombroso örökségének folytatására épített egy kriminológiai kutató és kísérleti állomást, ahol a bűnö­zők minden típusa vizsgálatra kerül. Ez az intézmény pszichiáter vezetése alatt áll és két részre, egy megfigyelő diagnosztikai és egy u.n. terápiás részre oszlik. A stáb specialistákból áll, azonkívül pszichológia és kriminológia iránt érdeklő­dő és átképzett tisztviselőkből. Egyedül a megfelelő pályára irányítással foglal­koznak igen alaposan, és ebben csakis a hajlamot, és a képességet veszik tekin­tetbe, nem az intézet gazdasági érdekeit. Modern iparágak is vannak: televízió, fogtechnika, automechanika, stb., mert fontos reszocializáló tényezőnek tartják, hogy a kikerülő gondozott magasabbrendű polgári pályára kerüljön, mint aze­

219

lőtt volt. Szerintük ez csökkenti a recidíva veszélyét. Persze ez csak olyanoknál elegendő, akiknél a kriminalitásnak nincsenek mélyen pszichopatológiai gyöke­rei. Ifjúsági otthonaikban, ahol 18-25 éves korúak vannak, csoportterápia folyik, de az utógondozás egyáltalán nincs kiépítve.

Kereteiben másképp, de szellemében hasonló a helyzet Franciaországban. Présneauban Páris mellett van központi szelektáló állomásuk: előbb mindenki oda kerül, aki 2 évnél többre van ítélve, és onnan a neki legmegfelelőbb büntető intézetbe, nem a beteg pszichés szükséglete, hanem veszélyessége szerint, mert a biztonsági intézkedések különbözőek az egyes intézetekben. Szocioterápiájuk igen gyenge kivitelű, s ez a börtönökön belül folyik. Szocioterápiás intézetük egy régi kastélyban Chateau Thierryben van átképzett hivatalnokokból rekrutáló- dott személyzettel, akik egy bejáró pszichiáterrel konzultálnak. Ez az intéz­mény más intézmények tehermentesítésére szolgál, 80 ágy férfiak számára és ugyanolyan nők számára. Főleg nem beszámítható, vagy korlátoltan beszámít­ható bűnözők befogadására szolgál.

Svájc e téren ahhoz a tradícióhoz tartja magát, hogy vagy fegyintézetet, vagy gyógyító, gondozó intézeteket tart fenn és nem állít fel speciális szocioterá­piás intézeteket. A szocioterápiás gondolkodás azonban indirekte mégis érvé­nyesül néhány éve felállított rendkívül modem börtöneikben, melyek szerveze­tükben vetekednek a szocioterápiás intézetekkel. Ilyen van Sacseristben és Hin- delbankban, első elítéltek számára (rácstalan, polgári ruha, beszélő, látogatá­sok, kimenő, műhelyek, ebédlő, tanfolyamok, pedagógus-igazgató). E modem börtönök létezése bizonyos fokig megtörte az ellenállást a régi, igen rossz intéz­ményeknél is, bizonyos rivalizálás alakult ki, amely kétségtelenül jót fog tenni. Egy régi típusú börtönben Regensburgban pl. egy pszichoanalitikus vezette cso­portterápia folyik egy fiatal pszichológusnő koterapeutával együtt, állításuk sze­rint a börtönigazgatóval igen jó kooperációban.

Az osztrák viszonyok hasonlóak a svájciakéhoz. Egyetlen kísérleti intéz­mény működik dr. Sluga vezetésével, aki erről 1969-ben beszámolt. Minthogy ő a csoportterápia belső folyamatairól is ír, erről pár szót még szólnom kell. Rámutat a súlyos nehézségekre, melyek az elítélt bűnözők pszichoterápiájá­nál adva vannak. Először is a neurotikusnál szereplő u.n. szenvedés nyereség helyett a bebörtönzöttnél a szabadság-megvonás utáni állapot reális kínja van. A nagyon fontos kapcsolat kiépítése is akadályozott, ha az orvos azok­hoz az autoritásokhoz tartozik, akik őt fogva tartják. (Hollandiában egyes in­tézményekben különválasztják a gazdasági adminisztratív csoportot a pszicho­lógus- pszichiáter-csoporttól). A rehabilitációnál náluk nemcsak a lelki kon­fliktusok feloldásáról van szó, hanem a reális nehézségekről, amelyek a tár­sadalomba való visszatérésnél, az exisztencia újraépítésénél adódnak. A pszi­choterápia klasszikus kritériumairól le kell tehát mondani. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy pszichoterápia és szabadságvesztés-büntetés össze­egyeztethetetlen, ez azonban nincs így, mint ezt már az előbb vázolt több pre­cedens tanústja. Ha azonban a nagyon keveset érő szabadságvesztéses bünte­téseken lényegesen változtatni akarnánk, az egész büntető eljárási gyakorla­tot meg kellene változtatnunk - mondja Sluga -, ami nem volna nagy szeren­csétlenség - mondja a Défence Sociale radikálisabb szárnya. Amerikában egyébként gyakran előfordul, hogy feltételes ítéletet hoznak, mely szerint ha

220

a bűntevő aláveti magát rendszeres pszichoterápiának, úgy szabadlábon ma­radhat. Persze így is kényszer alatt áll, ezt azonban a szabadabb életben a terapeuta a kezelés folyamán könyebben leépítheti, mint a bebörtönzöttnél. A klasszikus, egyéni pszichoanalitikus terápia részben a szakképzett pszichiá­terek és pszichológusok kellő száma hiányában, részben a bebörtönzöttség speciális helyzete miatt nehezen vihető keresztül. Elsősorban tehát ökonó­miai okból, de bizonyos specifikus, terápiás előnyökért is fordultak a szakem­berek újabb módszerekhez, a dinamikus pszichológián nyugvó csoportos pszi­choterápiához, mely sok esetben jól megoldotta a dilemmát. Sluga három pontban foglalta össze a csoportpszichoterápia hasznosságát:

1.) A csoportban való élet érlel, legyen az család, iskola, vagy munkahely stb. A fogoly életében túlnyomórészben magatartási zavart mutatott, amelynek rendezése leghamarabb ott következik be, ahol az megnyilvánul, a csoportban, melyet gyakorlótérnek, vagy „sociales Vorfeld”-nek nevez.

2.) A büntetésben lévő bűnözőben az u.n. ősbizalom mintájára ősbizalmat­lanság, súlyos bizalmatlanság van, mely elsősorban minden autoritás ellen irá­nyul. Ha a terapeuta esetleg egyéni kezelésben, ahol elkerülhetetlen az autori­tás-jelleg, mond valamit, az önérzetileg súlyosan sérült és ezen a ponton túlér- zékeny beteg ezt már agresszióként, azaz nárcisztikus sérülésként élheti át és mint említettük, viszontagresszióval, az agresszió nála specifikus nyelvén, eset­leg csak oppozícióval válaszol. Azok a felismerések azonban, melyek a csoport tagjaitól, a vele egyenlőktől jönnek, az én-gyengék számára kevésbé provokáló- ak és feldolgozhatóak.

3.) A bűnöző csoport tagjainak élettörténete sok hasonlóságot mutat, s így gyorsabban kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy kriminális irányú fejődésüknek kritikus részleteit a másik élettörténetében felismerhessék. A terapeuták a cso­portban a munkát célszerűen a börtönélet aktuális problémáival kezdhetik el. Az eközben kifejlődött csoportdinamika megadja az alapját a következő fázis­nak, amelyben a terapeuta a kriminalitást az életfeladatok hamis, illetve téves megoldásának, vagy egy hibás fejlődés eredményének mutatja fel. - Azt hiszem, hogy ezt jóval később ajánlatos szőnyegre hozni. A csoportterápiában is helye­sebbnek tartanám előbb a szilárd bizalom atmoszféráját bizonyos célravezető manipulációkkal, esetleg előzetes egyéni beszélgetésekkel megteremteni. - A személyiség-tényezők és a külvilág szerepét a kriminális életstílus kialakulásá­ban már a csoport tagjainak kell megállapítani.

Nagy fontosságot igénylő és fontos feladata a terapeutának az is, hogy a fogoly későbbi, a szabad életre vonatkozó terveit, a valóság lehetőségeihez úgy hozza közelebb, hogy ne bátortalanítsa el az amúgy is gyenge énű személyisé­get. A távolság mértéke, amely a beteg fantáziáit tervei és a valóságos lehetősé­gek között van, a beteg irrealitásának, s jövendő frusztrációs lehetőségeinek, a visszaesés valószínűségének is a mértéke. A terapeutának ilyenkor gyakran ki kell lépnie a neutrális magatartásból, mely a szabályos analitikus magatartás követelménye.

A hosszú időre szabadságától megfosztott antiszociális egyénnél még szá­mításba kell vennünk azt az állapotot is, mely idővel a börtönben kifejlődik, ő ugyanis a kifejezés tartós kiesésében is szenvedhet. Eletmegnyilvánulásai a belső élet monotóniájától beszűkültek és sztereotipizálódtak. Érzelmi, indulati

221

élete mindinkább ellaposodik. Zavar támad a gondolkodásban, elszegényednek asszociációi. Hipochondria, bizonyos kényszerek, infantilis, regresszív maga­tartás és kontaktuszavarok észlelhetők, melyek egyre bizonytalanabbá teszik a szabad élet tartalmaival és személyeivel szemben. Ezt az állapotot funkcionális pszichoszindrómának nevezik, mely arra szolgál, hogy bizonyos fokig elzáija a külvilágtól: elutasítja, mert nyugtalanítja. A terapeutának meg kell támadnia ezt a kóros egyensúlyt, hogy a beteget ismét a valósághoz közelítse, de csak az én erősítése által, amely az önértékelés fokozását is jelenti egyidejűleg, amely a foglyoknak majd lehetővé teszi nagyobb feszültség elviselését is.

A csoportterápia elkezdésének időpontját is jól meg kell fontolni. Első elítéltnél, aki rövidebb ideig van benn, már a szűrőben történt osztályozás után azonnal meg kell kezdeni, mely ezután távozásig tart. Ilyenkor a terapeuta az először elítéltek reaktív depressziójával is szemben találja magát. Lehetséges, hogy ilyenkor izolációra, nagyobbfokú introverzióra kerül sor, mely esetleg a fogolytársak részéről agressziót vált ki. Ilyenkor esetleg egy rövid egyéni terápia elvégzése válik szükségessé. Más okból súlyos a helyzet a hosszú időre elítéltek­nél. Itt Sluga azt tapasztalta, hogy ezeknél kezdetben erős bűnhődési vágy nyilvánul meg, melyet személyes beszélgetésekben is elárulnak. Ezeknek tartal­ma részben önvádlás, részben a büntetési idő betöltésére vonatkozó tervekkel foglalkoznak. A pszichológiai jellegű beszélgetést gyanakvással fogadják, és a distancia jövendő, szabadulás utáni életükhöz oly nagy, hogy a terápiának lé­nyeges része, az arra való előkészítés, ekkor még elesik. Legfeljebb a jóvátétel gondolata kerülhet szóba és lehetne a csoportos beszélgetéseknek kiinduló pont­ja. Ezért rendszerint a csoportterápiákat csak távozás előtti időben szokták elkezdeni. Van egy olyan gyakorlat is, ahol korábban kezdik intermittálóan. A börtönben folytatott pszichoterápia hangsúlya azoknak a kriminogén ténye- zóknek rekonstrukcióján van, amelyek az egyént fejlődésében idevezették. Sluga szerint egyéni pszichoterápia a letartóztatási intézetben ritkán indikálható, csakis külön e célra szolgáló intézetben célszerű, de a csoportterápia az ő ta­pasztalatai szerint itt ideális. Ez utánozza a társadalmat, lehetőséget ad ágálás- sal való lereagálásokra és egy bizonyos kondicionáló tényező is járul hozzá. A csoportpszichoterápiá az én megerősítésére, a felettes én rekonstrukciójára, má­sokhoz való kapcsolatok létesítésére, és egy reálisabb önértékelés elérésére ké­pes, - mondja Dr. Heim, az ederweeni (Hollandia) különleges szocioterápiás kísérleti intézmény vezetője. Nem képes azonban a megkötött libidó mobilizálá­sára, továbbá a múlt traumás élményeinek felnyitására és az egész anyag feldol­gozására, amelyre az egyéni terápia képes.

A Baden-Württenberg-i börtönkórházban Dr. Mauch pszichiáter pszicho- farmakonokat, szexuál-bűnözőknél hormon-terápiát, sőt néha kasztrációt is al­kalmaz; utóbbit újabban törvény is szabályozza. De a lényegesebb része a keze­lésnek mégis a csoportos pszichoterápia, mondja Mauch, amellyel igen jó ered­ményeket ér el - az összes többi adjuvánsa a csoportterápiának.

A sikeres csoportterápiának még egy nagyon lényeges kiegészítője, melyet minden ezzel foglalkozó szakember hangsúlyoz, hogy a terápia homogén at­moszférában sikeres: ezért a legtöbb intézményben az ott dolgozó szakemberek energiájának kétharmadát (Hollandia) a személyzet állandó továbbképzésére fordítják, van ahol állandóan kíséri munkájukat egy pszichológus, résztvesznek

222

a team megbeszéléseken. A csoportpszichoterápia tehát jót ígér e téren és tech­nikája állandó fejlődésben van (lásd Hidas, Malevsky). Elvben az egyéni terápia is lehetséges antiszociális felnőttnél, de a külső realitás akadályozza a megvaló­sítást (szakemberhiány). Minden terápiánál szebben beszél azonban a preven­ció. Legsürgősebb tennivalónak ezen a téren a nevelők nevelését, pszichológiai képzését tartanám, bárhol működjenek is azok a bölcsődétől óvodán és iskolán át a börtön, ill. szocioterápiás intézeti nevelőig.

Ami pedig a büntetéseket illeti, nemcsak a családi nevelésből kellene kiir­tani, hanem az elmondottak alapján a bűnözők rehabilitációjából is.

A kemény kéz alaposan résztvett a bűnözők kitermelésében, nem vehet tehát részt a reedukációban. S végül hadd idézzem itt még egyszer Zulligert, aki 1956-ban egy stuttgarti kongresszuson, melynek központi tárgya volt: „Gyógyí­tani büntetés helyett”, ezzel a mondattal zárta előadását:

„És a bosszú? Nincs jogunk a, bosszúra? A bosszú az enyém - mondja az Úr! Engedjük át az Úrnak, ami az Úré.” És kíséreljünk meg emberré válni. Még nem vagyunk emberek, ha embernek születtünk, küzdenünk kell azért, hogy azzá váljunk.

1970. október

IRODALOMJEGYZÉK:

Aichhom, A : Verwahrloste Jugend. Intern. Psa. Verlag. Wien. 1931. Alexander, F., Staub, H.: Der Verbrecher und seine Richter. Intern. Psa. Verlag.

Berlin 1928.Zulliger, H.: Schwierige Schüler. H. Huber. Basel 1947.Zulliger, H.: Horde - Bande - Gemeinschaft. Klett Stuttgart 1961.

Család nélküli gyermek(Bíró Anna)

A. Freud és D. Burlingham a II. világháború alatt három londoni csecse- mőothonban végeztek megfigyeléseket 0-3 éves korú gyermekeken.

A gyerekek részint a háború következtében, részint pedig családi okokból kerültek az intézetekbe különböző korban és különböző időtartamra. Egy részü­ket látogatták a szülők, és később haza akarták vinni, másik részüket nem.

Éppen az utóbbi gyerekek - akik nem kerülnek majd vissza a családba, további sorsa veti fel a szerzőkben a következő kérdéseket: az otthontalan gye­rekek fejlődésének az örökbefogadás vagy az intézeti nevelés szolgáltat-e kedve­zőbb lehetőségeket? Ugyanis az addigi megfigyelések szerint az intézeti gyere­kek külsőleg semmiben sem különböznek a normál körülmények között nevelke­dőktől. Abban a pillanatban azonban, amint kikerülnek az intézetből, kiderül, hogy jellemfejlődésükben súlyos zavarok vannak. Alig illeszkednek be jobban a társadalomba, mint a teljesen magukra hagyott gyerekek.

Vajon mennyiben függnek össze ezek a súlyos zavarok az intézet és a család közötti különbséggel, és van-e olyan módszer, mellyel az ilyen zavarokat el lehetne kerülni?

A szerzők ezekre a kérdésekre keresnek választ az intézeti gyerekek fejlő­désének megfigyelésével.

Általában - mondják - a fejlődés során, fejlődési szakaszról szakaszra, hol az intézeti, hol a családi nevelés kedvezőbb.

A születéstől a hatodik hónapig: a gyerekek jobban és egyenletesebben fejlődnek az intézetben, mint az otthon élő és nem szopó gyerekek. Legjobban azok a gyerekek fejlődnek, akikhez anyjuk bejár szoptatni az intézetbe. Ennek oka valószínűleg a kedvezőbb anyagi-higiéniai feltételekben és a szakszerűbb gondozásban rejlik.

Az intézeti gyerekeknek ritkábban vannak emésztési zavaraik u.i. az anya szorongása nem kíséri a gyerekek rosszulléteit.

A hatodiktól a tizenkettedik hónapig terjedő időben a családban élő gyerekek elevenebbek, élénkebben reagálnak személyekre, magasabb szinten játszanak.

Az intézeti gyerek csak később reagál új arcokra, az utánzásban is lema­rad. Ennek oka, hogy a gyerek az intézetben nem tud egy személyhez kötődni, így érzelmileg kielégítetlen marad. Ugyanis az intézetben általában több személy, kizárólag a gondozás időtartama alatt és a gondozás céljából foglalkozik vele.

A második életév elején a helyzet megváltozik részben az intézet javára: az intézeti gyerekek mozgása fejlettebb, mivel szabadabban mozoghatnak, és együttműködésüket már igen korán igénylik és hasznosítják.

Nyelvi fejlődésükben elmaradnak. Két éves korban átlagosan két szót tud­nak, és beszédfejlődésük további üteme is lelassult. Ennek okai, hogy a nem beszélő gyerekek közötti kommunikáció nem igényel beszédet, másrészt hiány­zik a szülő és a gyerek szoros kapcsolata, amely a gyereket utánzásra, a beszéd utánzására is késztetné, m^jd az utánzás révén új ismeretekhez juttatja.

A nyelvi fejlődésnek két, egymástól független alapmotívuma közül a hang­adás autoerotikus és orális öröme az intézeti gyerekeknél éppúgy felfedezhető mint a családban élőknél. Egyéves koruk előtt ők is éppen olyan sokat gagyog­nak. A másik motívum, a kommunikációs szükséglet, amelynek alapja az anyá­val, a másik személlyel való kapcsolat, éppen a kapcsolat hiányában nem fejlő­dik. Ebben a korban - mondják a szerzők - az anyával való kapcsolatnak különleges jelentősége van. Később, egy-két év múltán, amikor ennek jelentősé­ge csökken, a beszédfejlődésben észlelt eltérések ismét megszűnnek. Azoknál a gyerekeknél, akik már tudnak beszélni, amikor az intézetbe kerülnek, nincs ilyen elmaradás.

A beszédfejlődésben hirtelen megugranak a gyerekek, ha akárcsak egy-két hétre hazakerülnek. Visszatérésük után azonban ismét visszaesnek.

A szobatisztaságra szoktatás területén is elmaradás mutatkozik az intéze­ti gyerekeknél. A gyerek ugyanis csak a szeretett személy kedvéért tud lemon­dani szükségleteinek közvetlen kielégítéséről, A tisztaságra szokást a kölcsönös utánzás is gátolja. Az intézet kedvezőbb higiéniai feltételei e tekintetben nem jelentenek sok előnyt.

A táplálkozásra előnyösen hat az anya hiánya. A gyereket kezdetben a táplálék érdekli, és csak később terjed ki az érdeklődése a táplálékot adó sze­mélyre. Az intézeti gyerek a táplálékot önmagáért igényli, anélkül, hogy közbe­ékelődnék egy személy.

Az egyetlen nehézség amit megfigyeltek, a túlzott falánkság. A gyerekek egy másik kielégüléssel igyekeznek az anya hiányából eredő ösztön szükségletet pótolni.

Az evés örömét megnövelheti az intézetben a nagyobb mozgási szabadság és választék az ételekben, valamint a társas együttlét.

A fejlődés eddig leírt területein az intézeti gyerekek fejlődésének üteme az otthon élő gyerekek fejlődéséhez képest felgyorsult vagy lelassult. Érzelmi éle­tük fejlődési vonala azonban más, mint az övék.

Alapszükségleteik nyilván megegyeznek, de az intézeti gyerekeknél az anyakapcsolat szükséglete kielégítetlen marad. Erre a helyzetre az intézeti gye­rekek vagy úgy reagálnak, hogy eleve lemondanak arról, hogy szeretetüknek tárgyat találjanak, és így később a szeretet magasabbrendű formái sem alakul­hatnak ki, vagy pedig állandóan új és új anyafigura meghódítására indulnak. Válogatás nélkül mindenkihez kapcsolódnak, de végül mindig csalódottak.

Ezek a gyerekek állandóan együtt vannak a kortársaikkal. Nincs olyan felnőtt, akinek a védőszárnyai alá időnként visszatérhetnének. Egy olyan kor­ban kell önmagukat, tulajdonukat, jogaikat megvédeniük, s a másikat figyelem­be venniük, azaz szociálissá válniuk, amikor a gyerekek normális körülmények között még aszociálisak.

Ebben a helyzetben többek között olyan érzelmi kapcsolatok is létrejönnek a gyerekek között, amelyek nagyon hasonlítanak a felnőttekére. Sorra leírják a gyerekek különféle érzelmeit és kapcsolatait.

Gyakran agresszívek egymással. Az intézetben több agresszivitást figyel­tek meg a gyerekeknél, mint a családban. A gyerekek vagy azért agresszívek egymással, mert nem érzékelik, hogy a másik is szenvedő lény, vagy akkor, ha egy tárgy vagy egy személy birtokbavételében akadályozza őket a másik; azaz,

225

ha féltékenyek vagy irigyek. Az intézeti gyereknek több alkalma adódik az irigységre és a féltékenységre, mivel a tárgyakon és a felnőttön is osztoznia kell. Másrészt a társai is gyengébbek, mint a családban az idősebb testvérek. Ezért több az agresszivitás.

Tizenöt-húsz hónapos koruk körül a gyerekek rúgnak, egymás haját húzzák, egymás fejét ütik, fellökik egymást. Csak bizonyos típusú gyerekek köpködnek vagy dobálnak. Az agresszivitás utóbbi formái három éves kor után gyakoribbak.

Ha kitör valahol az agresszió, akkor futótűzként szétterjed a csoportban. Az eredetileg nem érdekelt gyerekek is bekapcsolódnak.

A gyerekek kezdetben, amíg társaikat tárgyakként kezelik, nem is veszik észre, hogy ártottak. Később felfogják ugyan, de inkább örülnek, hogy a másik sír. Végül az azonosítás következtében sajnálják a másikat, vagy a gondozónő­höz tartozásuk miatt bánják amit tettek. Ez azonban nem akadályozza meg őket a tett elkövetésében, de utólag helyre akarják hozni.

Az agresszió elleni védekezés képessége csak később, három éves kor után alakul ki. Kis gyerekek sokszor jobban megvédik magukat, mint a nagyobbak.

Könnyen azonosítanak az áldozattal, és így vigasztalják egymást, és vál­nak ellenségessé a támadó féllel szemben. Pl. 21 hónapos kisfiú ujját vigaszta­lásképpen társa szájába teszi. Hasonló azonosítás következtében segítenek egy­másnak. Pl. 21 hónapos kislány erőlködve húzza cipőjét. Odamegy egy 23 hóna­pos kisfiú és átveszi. Arcán erőlködő kifejezés. A kislány egy ideig nézi, majd ő is átveszi az erőlködő arckifejezést.

A gyerekek - mint a családban a testvérek - fékezőleg is hatnak egymás­ra. Egymás miatt és hatására el kell fojtaniuk agresszivitásukat, falánkságuk stb. egy részét. A másikra vagy az erősebb vagy a valamiben fejlettebb gyerek tud hatni a félelem ill. a csodálat útján. Pl. egy 21 hónapos kisfiú magas tornyot épít, egy 21 hónapos kislány láthatólag szét akarja rombolni. A kisfiú ránéz és azt mondja: „nem, nem!” A kislány elkezdi az építéshez a kockákat adogatni a kisfiúnak.

A játék egyszerű elvétele helyett sokszor cserét ajánlanak a másiknak. Korán megtanulják ugyanis, hogy a másik dühös vagy sír, ha megkaparintják a játékát. Pl. 19 hónapos iker kislányok; egyikük szeretné a másik játékát. Szó nélkül egy hajkefét nyújt, mire a másik odaadja a játékot.

Leírnak nagylelkű gesztust, pl. 21 hónapos kisfiú papírdarabka mögé bú­jik, és azt mondja: „kukucs”. 20 hónapos kislány vágyakozva nézi a papírt. A kisfiú kettétépi, és most már együtt kiabálják: „kukucs.”

Néha napokon, heteken, hónapokon keresztül is tartanak egyes barátsá­gok, különösen ikreknél. Az ilyen kooperáció vagy egymás segítése nem csak egy játék idejére szól. Ilyen ismétlődő játék pl', egy 19 hónapos kislány kedvenc helyén ülve kiabálja: „még, még!”, és a mellette ülő helyet ütögeti. Erre rend­szerint egy 21 és egy 18 hónapos kislány jön, és ül mellé. Lábukkal dobolni kezdenek. Ha más jön, az első kislány azt kiáltja: „nem, nem!”

A baráti kapcsolat kifejezésére példa: Ralph (3;4) és Henry (2;7) régóta barátok. Egyszer Ralph felfedez egy könyvben egy „H” betűt és felkiált: „ez Henry meg én!”, és egész délután keresi különböző könyvekben a „H” betűket.

226

Ezt mindig ugyanezzel a felkiáltással kíséri. Kiderült, hogy a kisfiú a „H” betűt két egymást átölelő barátnak látta.

Megfigyeltek bizonyos szerelmi játékokat, érzelemnyilvánításokat, ame­lyek emlékeztetnek a felnőttek szexuális viselkedésére, érzelemnyilvánításaira. Pl. Paul (2;0) és Sophie (1;9) ágyuk végében állnak és átölelve tartják egymást, amikor a gondozónő bejön. A gondozónő elmosolyodik, és a kisfiú is rámosolyog, majd két keze közé fogja a kislány fejét és csókolgatni kezdi. Tóm (20 hónapos) fellöki Stellát (17 hónapos) és a hasára ül, m jd himbálódzni kezd. Ezt szemmel láthatólag mindkét gyerek élvezi. Majd Tóm hirtelen felkel, Stella utánanéz. Délután, amikor Stella meglátja Tomot, lefekszik a földre a délelőtti pozicióban, de Tóm nem kezdi újra a délelőtti játékot.

A leírt társkapcsolatok nem tölthetik be a hiányzó gyerek-szülő kapcsolat helyét. Az általában a szülőkre irányuló érzelmek az intézeti gyerekben fejletle­nek és kielégületlenek maradnak, de készen állnak arra, hogy manifesztálódja­nak, amint erre lehetőség kínálkozik.

Az intézetben egy-egy fiatal gondozónő lát el három-négy vagy üt gyereket. Egy-egy gyerek és a gondozónője között olyanféle kapcsolat alakul ki, mint az örökbefogadó anya és gyereke között. Az így létrejött mesterséges család gyerek­tagjai között a féltékenységnek és a toleranciának olyanféle keveréke jön létre, mint a családban a testvérek között.

Az így kialakított anyakapcsolat az elszakadási traumával még mindig kisebb károsodást jelent, mintha a gyereknek egyáltalán nem volt ilyen kap­csolata.

A gyerekek igen posszesszív módon kapcsolódnak az anyahelyettéshez; annál követelődzőbbek, minél többször éltek át elszakadási traumát. Minél in­kább érzik, hogy a kapcsolatot az elszakadás veszélye fenyegeti.

Az ösztönkielégülésekről és - frusztrációkról szóló fejezetben leírják, hogy a különböző autoerotikus tevékenységek általában gyakoribbak, vagy időben ki tolódnak az intézetben. Ennek oka, hogy az anyahelyettessel nem alakulhat ki az intimitás, amely kezdetben jellemzi anya és gyermeke kapcsolatát.

Az ujjszopás nem biztos, hogy gyakoribb az intézeti gyerekeknél, időbeli ha­tára mindenesetre kitolódik. Agyerek vigasztalásképpen menekül az ujjszopáshoz.

A jaktálás bizonyos gyerekeknél automatikusan fellép, ha mozgásukban korlátozzák őket. Ilyenkor szabadabb térben szűnik. Olyankor is észlelték, ha a gyerekeket betegségük következtében izolálják.

A fej beütögetése, mint a tehetetlen düh és a frusztráció kifejeződése álta­lában egyéves kor körül volt észlelhető rendszerint valamilyen tiltást követően. A gyerek dühös, kiabálni kezd, ütögeti a fejét, majd sír. Ha egy csoportban egy gyerek elkezdi, futótűzként terjed, éppúgy mint az agresszió.

A maszturbáció általában csak két és fél éves kor után válik gyakorivá, és úgy tűnik, nem gyakoribb, mint az otthon élő gyerekeknél.

A leírt autoerotikus jelenségeknek két közös vonását emelik ki: hogy teljesen lekötik a gyerek figyelmét, és hogy menetüket az ismétlődés, növekedési tendencia, intezívebbé válás tendenciája, kulminációs pont felé törekvés jellemzi.

A gyermeki exihibicionizmus is frusztrálódik az intézet körülményei kö­zött. Ennek következtében mindenkire kiteljed és minden alkalmat megragad a

227

kielégülésre. A gyerekek fürdéskor meztelenül ugrálnak, mutogatják okosságu­kat, ruháikat, betegségüket, bizonyos esetükben nemiszervüket.

A gyermeki kíváncsiság kielégítésében az intézet feltételeinél fogva esetleg többet nyújthat mint a családi otthon. Az intézet azonban mesterséges környe­zet. Kívülesik az életen, és annak megismerésére kevés lehetőséget ad. Az inté­zeti gyerekek a külső világot az intézet mintájára képzelik el. Erre mutatnak kérdéseik és megjegyzéseik. Pl. egy kislány kérdezi: „A Hold ottmarad egész éjjel az égen? O az éjszakás?”

A szexuális kíváncsiságról a következőket írják: a gyerekek a csoportban mindenki testét ismerik. A fiúk és lányok közötti különbséget átlagosan egy és másfél éves kor között veszik észre. Általában azonban az egyezéseket hangsú­lyozzák, a köldök és a mellbimbók érdeklik őket. A különbség a kislányokat általában lehangolja.

A gyerekeknek nincs alkalmuk arra, hogy a felnőttek mindennapi életét, testét, szexuális szokásait megfigyeljék. Ezért minden új részletnek rendkívüli jelentősége van. Pl. a gyerekek összesereglenek, ha a gondozónő haja kibomlik.

Az apa szerepe az intézeti gyerekek előtt homályban marad. Apjukat több­nyire még anyjuknál is ritkábban látják. Az apák többnyire félszegen és passzí­van viselkednek ebben az elsődlegesen női és gyermeki világban. Az apa helyét senki és semmi nem tölti be az intézeti életben.

Igaz, hogy a kisgyermek számára az anya személye nélkülözhetetlenebb, bajában is őt hívja, míg apjáról többnyire keveset beszél. De két éves kortól az apa személye a gyerek jellem- és személyiség-formálódásában nélkülözhetetlen.

A gyerekek a halott apáról - nyilván védekezésképpen - többet beszélnek, mint az élőről, különböző fantáziákkal életre keltik. A szerzők részletesen leír­ják három gyerek hosszú idó'n keresztül folytatott fantázia szövögetéseit távollé­vő ill. ismeretlen apjukról.

Az intézeti gyermekek személyiségének fejlődéséről a következőket mondja. Az intézeti gyerekek éppúgy utánozzák a felnőtteket mint az otthon élő gyere­kek (a látogató szülőket, a gondozónőt, az orvosnőt).

Három és öt éves koruk között a fiúk férfias attitűdöt vesznek fel. Sok eset­ben apjuk vagy saját maguk nevében házassági ajánlatot tesznek a gondozónőnek

Á kislányok kb. két éves kortól anyásan viselkednek a kisebbekkel és babáikkal. Gyakoriak a papás-mamás játékok, stb.

Azonban valódi azonosítás és egészséges felettes én csak erős kapcsolat talsyán alakulhat ki. Tehát az intézeti nevelés sikere azon múlik, hogy az inté­zetben ki tudnak-e alakítani erős kapcsolatot az ott nevelkedő gyerekekkel.

1970. február

IRODALOMJEGYZÉK

Burlingham, D. and Freud, A : Infants without families. 1947 London

228

A kórházi tartózkodás hatása a gyermekre(Alpár Zsuzsa)

innét kezdődik „Kedves Anyuci!

megkérem, hogy holnap gyere értem, mertha nem jösz sírni fogok érted gyere gyere gyere értem szia szia nemlátlak gyere, gyere értem, rósz nélküled itt csak kicsi babák vannakkönyörgök, hogy holnap gyere értem puszit küldök.gyere értem nem akarnak velem jáccani a gyerekekazért mert nem ismernek a gyerekek ésnemjáccanak velem, a kezemből vettek vért és ahátamból is vettek vért, gyere értem mert már meg gyógyultamnem látlak, ászt mondta a doktoméni, hogyholnap jöhecc értem, már jöhecc mert othon márcsaka gyógyszert kell be venni gyere értem a hátuljára is írtamvalamit

öcsi irta

nagyon de nagyon de nagyon de nagyon rósz itt lenni anyuci, nem innét kezdődik a másik feléről anyucika olvazsd el, merrt fontos levél olvazsd el mindet, gyere értem, gyere értem, gyere értem sírtam is ma érted, gyere el, mert megint sírni fogok érted

(Még 38-szor van leírva: gyere.)VÉGEVÉGE”

(Egy 7,5 éves kisfiú levele anyjához a kórházból.)

Három cikk referálására kerül sor:Anna Freud: „A testi betegség szerepe a gyermek lelki életében” c., ame­

lyet 1952-ben publikált, James Robertson: „Hospitalizált kisgyerekek elválasz­tási traumája”, amely 1958-ban jelent meg, és végül Lucie Jessner: „Megfigyelé­sek latencia-korban lévő gyerekeken a kórházban”: 1959-ben adták ki.

I. Anna Freud a kórházi élménytől függetlenül a testi betegség szerepét elemzi a gyermekkorban:

Szülők gyakran beszámolnak arról, hogy egyes neurotikusnak tekinthető zavarok a lábadozás időszakában léptek fel gyermeküknél. Ezek nagy része már korábban leküzdött problémák ismételt fellépése volt, mint pl.: ágybavizelés, encopresis, alvászavarok.

229

Más gyerekeknél úgy tűnik, mintha az élmény hozzájárult volna érésük­höz, fejlődésükhöz.

Először a betegápolás, - ezen belül az orvosi előírások - következményeiről beszél. Ezek csupán a betegséghelyzet mellékhatásai, de lényegesek, mert kevés szülő képes arra, hogy semmiféle „nagy ügyet” ne csináljon a gyermek betegsé­géből. A gyermekek nagy többsége soha nem érzi magát annyira körülszeretve, agyondédelgetve, mint épp ekkor. Különösen sokgyerekes családokra áll ez. - A beteg gyerek ekkor éri el azt a célt, amit egészségesen képtelen kivívni magá­nak: az anya egyedül csak az övé.

A legtöbb szülő ebben a helyzetben szögre akasztja nevelési elveit, követ- kezetlenné, engedékennyé válik. De sutba dobják a pszichológiailag helyes neve­lési gyakorlatot is és erőltetik az evést, hazudoznak, becsapják a gyereket.

A gyerek nem érti anyja színeváltozását, és felgyógyulása után képtelen lemondani a betegség alatt megszerzett örömnyereségről. Mindezeket a hatáso­kat a szerző úgy foglalja össze, hogy a betegség alatt az érzelmi atmoszféra változik meg.

Ha megvizsgáljuk a betegséghelyzet hatását a felnőttekre, megállapíthat­juk, hogy joggal érzik veszélyeztetve emberi méltóságukat, hiszen mindannyian úgy érezzük, mintha gyámoltalan kisgyerekekké válnánk.

Ebből nem következik az, hogy gyerekként könnyebb elviselni a szituációt. Ugyanis pontosan azokat a fejlődésben lévő funkciókat állítja le a betegápolás, melyek a gyermek személyiségfejlődésének fontos mérföldkövei: pl. önálló evés, tisztálkodás, öltözködés. Ezáltal a betegápolás mesterséges regressziót okoz és azok a gyerekek lesznek a legrosszabb paciensek, akik nehezen regrediálnak.

Az orvosi előírások közül a mozgáskorlátozás, a diéta és a gyógyszerszédés hatásait elemzi a szerző.

A mozgáskorlátozást a betegség legsúlyosabb velejárójának tekintik a gyere­kek. Totyisok, akik még alig tanultak meg állni, súlyos betegen is, erejük végső pontjáig fogják a kiságyat és csak alváshoz fekszenek le. A sebészi és ortopédiai beavatkozás miatt immobilizált gyerekek reakciói igen változatosak: - egyeseknél mozgás-sztereotípiákat - tik-szerű mozgásokat - figyelhetünk meg;

- mások különböző elhárító-mechanizmusok kialakításával próbálják elvi­selni a természetellenes állapotot (Érdekes módon, ha a korlátozást némiképp könnyítik, de nem oldják fel teljesen, ezek a gyerekek dühkitöréssel reagálnak.);

- ismét másoknak egy végtag immobilizálása - neurotikus gátlásként - átterjedhet egyéb, egészséges testrészekre;

- s végül velük ellentétben vannak olyan gyerekek, akik más funkciók túlfejlesztésével, - mint pl. beszédkészség - kompenzálják állapotukat.

Általános tapasztalat az, hogy az agresszivitás fokozódik a mozgáskorláto­zás időszakában. Erre a jelenségre L. Jessner cikke bővebben kitér.

Az étkezési korlátozások általában nem jelentenek ilyen súlyos nehézsé­get, az akut betegségek természetes velejárója az étvágycsökkenés. Krónikus beteg gyerekekben azonban a tartós diéta kialakítja a „más”-ság érzetét - külö­nösen áll ez cukorbetegekre.

Nagyobb zavart okoz a diétánál egyes anyák magatartása, akik nincsenek tekintettel az étvágycsökkenésre és gyereküket betegen enni kényszerítik. A gyors lefolyású betegség így válik idült étkezési zavar kiindulópontjává.

230

A gyógyszerszedés akkor jelent nehézséget, ha az a gyerek fantáziájában anyai büntetést testesít meg. Rendszerint a gyógyszer rossz ízével szokták raci­onalizálni az ellenkezést. Különös jelentőségűek a hashajtók, amelyek a székle­tet a gyerekből közreműködése nélkül kényszerítik ki és kiszolgáltatottnak érzi magát miattuk.

Mind az ételmegvonás, mind a mozgáskorlátozás azért is jelent nehézséget a beteg gyerekek kezelésében, mert ezeket egészségesen büntetésként szokták kapni.

A betegápolás következményei után a fájdalom és a szorongás hatásait vizsgálja a szerző.

Köztudott, hogy a gyerekek azonos mértékű fájdalmat különböző módon viselnek el. Ez úgy lehetséges, hogy hajlamosak különböző testi szenzációkért külső tényezőket okolni. - Ez fantáziamurika eredménye. Azt a gyereket tekin­tik bátornak, aki azáltal, hogy kevésbé áll fájdalomhoz fűződő tudattalan fantá­ziák hatása alatt, könnyebben is viseli el magát a fájdalmat. A szorongás a fájdalomélményt fokozza és emlékezetessé teszi. Ezért a gyerekek fóbiás igyeke­zettel próbálják elkerülni.

Egyéves kor alatt minden kellemetlen feszültséget fájdalommal élnek meg, ezért a reakció hevességéből nem lehet következtetni az inger-erősségre. Még 2-3 éves korú gyerekek is egyforma hevességgel védekeznek pl. az oltás és a kvarcolás ellen, holott az oltás fájdalommal és szorongással, míg a kvarcolás csak szorongással jár.

A gyerekek érzelmi életében a passzív alárendeltség nagy szerepet játszik. A szerző úgy találja, hogy elsősorban emiatt szereti meg a gyerek a fájdalmas beavatkozást végző orvost és nővért, s nem pedig mazochista vágyak azok, amelyek a jó kapcsolatot meghatározzák.

Befejezésül a betegség hatására fellépő érzelmi változásokat tárgyalja Anna Freud.

Egyes anyák, akiknek gyerekükhöz jó szemük van, megfigyelik és a betegség előszelének tekintik azokat az érzelmi változásokat, amelyek a betegséget beve­zetik

Jó érzelmi légkörben nevelkedő gyermekek ilyenkor zárkózottá válnak, unatkozva húzódnák be egy sarokba. A betegség ideje alatt szemüket a falra függesztve visszautasítanak minden közeledést, anyai kedveskedést és ezzel nem csekély rémületet keltenek, holott csupán arról van szó, hogy érdeklődésü­ket a külvilágtól saját testükre irányították, mely erre a betegség miatt igen­csak rászorul. Ezt a jelenséget a szerző kedvezőnek itéli.

Velük ellentétben, egy másik típusba tartozó gyermekcsoport a betegség hatására túl igényessé válik és szinte úgy viselkedik, mint egy csecsemő, aki teljes mértékben az anyai gondoskodástól függ.

A gyógyulást mindkét esetben az jelzi, amikor a gyerek ismét a külvilág iránt kezd érdeklődni.

II. Rátérek Robertson cikkének ismertetésére.Anna Freudtól a betegség általános hatásairól hallottunk, Robertson té­

mája a kórházba fektetett kisgyermek elszakadási traumája.Hogy ezt a kérdést jelentőségéhez méltóan tárgyalhassa, előzetesen képet

ad az egy- ill. kétéves gyermek anya-kapcsolatáról. Egyéves korában kizárólag

231

az anyához kötött a gyerek, majd kétéves korára mindkét szülőfélre kiterjed függősége, de anyjához fűződő kapcsolata még ekkor is hangsúlyosabb. Ennek biológiai és szociális alapja van: szüksége van a védelemre és csak ritkán engedi el anyja szoknyája szélét. Az anyja intuitíven reagál erre az igényre és eleget tesz a gyerek testi és érzelmi kívánságainak. így a szülők minden baj elhárítói- vá lesznek a gyerek szemében, s a világ biztosnak, stabilnak tűnik. A kisgyerek érzelmi csere utáni igénye - hogy ugyanis szeressék és szeressen - csak a családban valósulhat meg tökéletesen. S ha megvalósul, a gyerek később képes­sé válik arra, hogy a családon kívül is intakt kapcsolatokat létesítsen.

Ha a gyereket akkor fektetik kórházba, amikor anyja iránti igényei ilyen szenvedélyesek és kisajátítóak, amikor kizárólag szülei jelentik számára a biz­tonságot, akkor ezt az élményt súlyos visszautasításként éli meg, csalódást okoz. Ebben az életkorban a kisgyermek nem képes belátni, hogy kórházba kerülését egészségi állapota tette szükségessé; csak azt érzi, hogy anyja, aki neki olyan nagyon hiányzik, akinek reagálnia kellene sírására - nincs jelen. Sértve érzi magát és haragszik cserbenhagyójára.

Amikor hazamegy, kapcsolata anyjával megváltozik, rosszul alszik és eszik, regrediál a tisztasági szokások terén és az anya rövid távollétére is pá- nikosán reagál.

Rövid bennfekvés után hamar rendeződnek a zavarok, azonban némely gyereknél azt látjuk, hogy biztonságérzete megrendült. Feltehetően arról van szó, hogy a traumatikus élményt a még kialakulatlan pszichés struktúra képte­len feldolgozni és a fejlődés leblokkol.

15 évvel ezelőtt, 1958-ban mondta ki Robertson, hogy paradoxon, ha ak­kor, amikor a gyermeknek a legnagyobb szüksége van rá, alkalmanként csupán egy rövid látogatást engedélyeznek az anyának.

A paradoxon abban rejlik, hogy a klinikai személyzet teljesen más mérté­ket alkalmaz a kórházi gyerekekre, mint saját családjára.

Ugyanaz az anya, akiről otthon teljesen nyilvánvaló, hogy kizárólag ő tudja ellátni a gyereket, a kórházban csak „zűrt” csinál. Ugyan teljesen nyilvánvaló az is, hogy a kórházba kerülő gyermek milyen boldogtalan, s hogy otthon is csak lassacs­kán jön rendbe, az orvos- és nővérképzés mégsem fordít elég figyelmet e kérdésre.

Több szerző egybevágó megfigyelése igazolja, hogy a gyerekek boldogtalan­ságának az anyától való elszakítás az oka: ezt 4 éves kor alatt még a kedvező osztályos körülmények és a naponkénti látogatás is csak kevéssé enyhítik. Itt Prough, Voughan, és Faust vizsgálataira hivatkozik Robertson. Konklúzióként Faust megállapítását idézi:

„4 éves kor alatt a mégoly nagy szeretet, vagy megértés sem képes jóvá­tenni az anya távollétét. Ha az orvosok megértik, hogy az érzelmi közérzet milyen elválaszthatatlanul kapcsolódik a testi közérzethez, megoldják azt a gondot is, hogy az egyik szülő a befektetett gyerekkel ottmaradhasson. És ha csak orvosi álláspontról gondolkozunk, akkor is át kell adja a helyét a régi osztályos rendre és a fényesített padlóra gondoló szemlélet annak, amely a gyerek emocionális igényire is tekintettel van.”

Vajon a kórházi személyzet nem fogja fel ezt a problémát? Nem vethetünk a szemükre sem közönyt, sem embertelenséget, de olyannyira hétköznapi a frissen érkező betegek kétségbeesése, hogy úgy fogják fel, mint valami elkerül­

232

hetetlen stádiumot, amit a gyereknek végig kell csinálnia. Ennek nyomán fog­lalkozási közöny alakul ki, hiszen segíteni nem tudnak. Elviselhetetlen lenne, ha mindegyik befekvő gyerek kétségbeesésén ugyanúgy megrendülnének, mint annak idején, amikor az elsőt látták. Végül elaltatja a felnőttek lelkiismeretét az is, hogy betegeik egy idő után láthatólag megnyugszanak, mintha a szülőket „elfelejtették volna”, s az élmény egyáltalán nem lenne fájdalmas. - Azt szokták mondani: „A gyerek beszokott.”

Ha igaz lenne, hogy „beszokott”, s ha valóban olyan kiegyensúlyozott lenne, mint azt a felületes szemlélő látja, akkor hazatérve nem okozna ne­hézséget felvenni az elejtett szálat és viselkedése ugyanolyan lenne, mint be­fektetése előtt volt.

A továbbiakban az ü. n. beszokási folyamat három fázisát ismerteti a szerző, melyek:

1) protestálás2) kétségbeesés3) tagadásKezdjük a protestálással ezek megtárgyalását. A gyerek iszonyú erős vá­

gyat érez az őt otthagyó anya iránt. Sír, mert elváija, hogy sírására reagálni fog. Zokog, toporzékol, de közben feszült figyelemmel lesi az ajtót, mely mögött a mama eltűnt. Ebben az állapotban visszautasítja a kontaktuskeresést.

Sírása lassanként monotonná válik, szótlan és apatikus lesz. Ez az anya fölötti mély gyász stádiuma, amit a kórházban fekvő gyerek igen nagy intenzitással él át. Ebben az időszakban van a legtöbb vita a látogatás fölött. „Már olyan jól beszokott az anya jövetele előtt” - mondják. Holott a látogatás csak apatikus reményvesztettségéből zökkenti ki és a haragot hozza a fel­színre.

Még a korosztály legidősebb tagjai; a 3-4 évesek is, akik megértik már, hogy az anya nem tűnik el örökre, hanem periodikusan megjelenik, hazamene­telük után haraggal és félelemmel reagálnak az elhagyásra.

A kisebb gyerekek nem képesek beletörődni abba az örökkévalóságba, mely két látogatás között eltelik. Szoros anya-gyerek kapcsolat iránti vágyukat még a naponkénti látogatás sem csillapítja!

A tagadás stádiuma azoknál a gyerekeknél következik el, akik hosszabb időt kénytelenek kórházban tölteni. (6-12 hónapot). Ezt az időszakot szokták úgy jellemezni az osztály dolgozói, hogy betegük „beszokott”. Itt jegyezném meg, hogy a beszokott szót a szerző mindig idézőjellel használja.

Tehát a gyerek most már kontaktusképesebb, barátságosabb, mint a ko­rábbi időszakban volt, ugyanis képtelen tartósan elviselni kétségbeesése inten­zitását. Anyja helyett olyan személyt próbál keresni, akit szerethet. Ez termé­szetesen anyja iránti érzelmeinek elfojtásával jár együtt. Ebben az időszakban nem ismeri meg a látogatására érkező anyát és békésen viseli el távozását. Ez a folyamat a szerző szerint még a naponta látogatott kisgyerekeknél, is lezajlik. Sőt, ami még ennél is szomorúbb, hogy kibocsájtáskor nem akar anyjával men­ni, hanem a nővérbe csimpaszkodik. Talán ezek a jelenetek bizonyítják a laikus szemlélőnek is a legélesebben a kórházi tartózkodás traumatizáló hatását.

A hosszan kórházi osztályon tartózkodó kisgyerek egy idő után eljut odáig, hogy elutasítja magától az anyáskodás minden formáját. Míg családi környezet-

ben ez joggal aggodalmat vált ki, addig a gyerekosztályon az önállóság jelének tekintik.

A gyereknek primér igénye, hogy anyjához, vagy egy anyahelyettes sze­mélyhez igen szoros kapcsolat fűzze. Ha egy gyerek elveszti az anyját, a rokon­ság erre intuitíven úgy reagál, hogy megpróbál lehetőséget teremteni egy anya­helyetteshez való kötődésre. A kórházi osztályon azonban a gyerek a nővérek állandó változását észleli a háromműszakos beosztás és a kisnővérek állandó vándorlása miatt. Ez az osztályról személytelen képet alakít ki a gyerekekben, s a nővérek legodaadóbb szeretete sem képes biztonságigényüket kielégíteni, hi­szen, ha műszakjuk lejár, eltávoznak, szabadnapot Vesznek ki, más osztályra helyezik őket, stb.

így a gyerek, aki kezdetben az anyát pótló személyt látta ápolójában, a leválások ismétlődése miatt leszokik az érzelmileg igénybevevő, kockázatos kontaktusteremtésről. Kapcsolódásai ezek után a lehető legfelületesebbek lesznek.

A látogatók, a környezet csak addig lesz fontos számára, míg anyagi ter­mészetű ajándékokat kap és míg kielégíti változatosság iránti igényét. Mivel hiszékenyen kapcsolódott, tehetetlenül áll újabb emberi kapcsolatok előtt, s I csak azt várja, hogy mi az a minimum, amit belőlük kicsikarhat.

így érthető, hogy hogyan válnak egyes gyerekek, akik a fejlődés ezen kritikus | stádiumában kórházban voltak, pszichopatává, szeretetre képtelen emberré.

A szerző katamnesztikus vizsgálatai alapján 8 év távlatából állítja, hogy minden nyomonkövetett gyermeknél maradványtüneteket észlelt, melyek egye­diségükben is változatos képet adtak, de egyiküknél sem hiányoztak. Ezek kö- I zül a legjelentősebbek: a kontaktusteremtés nehézségei, az egocentrikusság, rossz, vagy gyenge koncentrálóképesség, mely az intellektuális lehetőségek tel jes kiaknázását akadályozza.

Összegezve: Robertson a hospitalizáció két nagy veszélyére irányította fi­gyelmünket:

- a traumatikus élményre, amelyben keverednek a betegség és a beavat­kozások okozta fájdalmak az anya elvesztése fölött érzett fájdalommal:

— s végül a másik veszély a szeretetmegvonás élménye.

III. Az eddigiekben a kisgyerekek hospitalizációjáról szóltunk Robertson nyomán. A látenciakor kórházi élményeit Lucie Jessner elemzi, mégpedig há­rom szempontból:

1) Az én-funkciók megváltozása;2) A testről alkotott képzet megváltozása;3) Fenyegetettség érzés, amely a szeretet tárgyának elvesztése nyomán jön létre.Elemezzük tehát legelőször az én-funkciók megváltozását.A test fokozott érzékelése, észlelése és ennek funkciója:A latenciakorban a gyerek számára saját teste helyett az érdeklődés és a

kíváncsiskodás középpontjába mások teste kerül. Ka megbetegszik, a belső szerveket és azok funkcióit misztikus hiedelmekkel magyarázza. Például a gyo­mor-bél traktus betegségében szenvedő gyerekek betegségük magyarázataként azt szokták mondani, hogy „valamit meg kellett, hogy egyek kicsi koromban”. A has tartalma rendszerint felfoghatatlan, alattomos és piszkos. Colitis ulcerosás

gyerekeknél észlelték, hogy szappant és fogkrémet ettek, hogy beleiket megtisz­títsák. Egy kisfiú pedig mintegy öngyógyításként azt határozta el, hogy állatpre- parátor lesz: madarakat és mókusokat tömött ki: eltávolítva a piszkos tartal­mat, tiszta töltelékkel pótolta azt. így meggátolta a széthullást és halálfélelmét is legyőzte azáltal, hogy létrehozta a halhatatlanságot.

A második én-funkció a realitás tudatosítása.Azáltal, hogy a betegség és halál fogalmakkal a latenciakorú beteg közvet­

lenül találkozik, elveszti kortársai elhárítási lehetőségét, hogy ugyanis: „Ez velem nem eshet meg”, vagy: „Csak az öregek halnak meg,” stb.

Azok a pusztító impulzusok, melyek korábban játékban és fantáziában for­dultak elő, most hirtelen valósággá válnak. E kontrollálatlan erőkkel szemben úgy képes védelmet találni, hogy projiciálja őket. Pl. egy colitises kisfiú, amiatt aggódik, hogy nem mérgezi-e meg őt a nagymama által beadott gyógyszer.

Ezután a belső, ill. a külső világ fölötti uralom tárgyalására tér át a szerző.A latenciakorban a feszültségeket és az agressziókat többé-kevésbé elfo­

gadható módon motoros aktivitás révén oldja meg a gyermek. A betegség azon­ban ebben megakadályozza és ezáltal regresszióhoz, pánikállapothoz vezet.

A gyerekek többféle módon igyekeznek szorongásaikat, félelmeiket elhárítani.Az egyik jellemző fajtája ennek, hogy babájával orvososdit játszik.Másik - kevésbé veszélytelen módja - hogy gyógyuló sebeiket elvakarják.

Pl. egy dermatitises kisfiú így dünnyögött ágyában: „Új anyut, új nővért, új viszketést akarok.” Viszketési ingerre, vagy anélkül történő vakaródzás saját identitás-érzésének, teste fölötti uralmának visszaszerzését célozza.

Az egyik legfontosabb elhárítási forma az orvossal, ill. a nővérrel történő azonosítás. így változhatnak át gonosz impulzusaik gyógyító tevékenységgé.

Egyes kialakulóban lévő kontrollfunkciókat - mint pl. az exhibicionista és voyeur tendenciák elleni reakcióképzést - a betegség azáltal zavarhatja meg, hogy a kórházi osztályon az öltözködés, a kezelések, valamint egyes esetekben a székelés-vizelés is nyílt színen zajlik.

További én-funkció, melyet a betegség megzavarhat, az örömelvből a reali­táselvbe való átmenet. A felnőttben kialakult már az egészségre való várakozás készsége. A 6-10 éves gyerek azt szeretné, hogy fájdalmai azonnal megszűnje­nek, azonban jövőbeli egészsége nem izgatja. Mivel egyesek a betegséget bünte­tésként élik át, úgy érzik, hogy ez valamely vétségük következménye. Emiatt megnő a maszturbáció következményeitől való félelem, s mivel olyan megenge­dett élvezet is, mint az evés tilossá válhat, korábbi konfliktusmentes tevékeny­ségek is konfliktusossá lesznek.

Térjünk át ezután a testről alkotott képzet megváltozására.A betegség azáltal változtatja meg a saját testről alkotott képet, hogy érzi,

más lett, mint barátai, osztálytársai és ezáltal csoportidentitását veszti el.Ennek elhárításaként vannak gyerekek, akik tüneteiket hevesen tagadják,

hogy önmagukról alkotott képüket fönntarthassák.Más gyerekek pszichoszomatikus tünetképzéshez folyamodnak, s egy-egy

tünetet tartósan fenntartanak, mivel konfliktushelyzetük megoldását jelentheti a betegség.

Egy chorea minor miatt korábban kezelt és meggyógyított kislány esetét említi a szerző. 6 éves korában négy hónapon át feküdt kórházban. Ezt követően

235

I

öt alkalommal kellett felvenni őt osztályra choreiform mozgások miatt. A car- diológus tünetét pszichoszomatikusnak ítélte. A betegség hátterében a követke­ző szituációt tárták fel: a gyerek szülei 3 éves korában elváltak. Az anya a kislányt túlzó és féltő gonddal nevelte. A gyerek visszahúzódó, csendes félszeg és érzékeny volt. Az anya a későbbiek során ismét férjhez ment. Az új házasság­ba félje három saját gyerekét hozta. A betegség lehetővé tette a gyermek számá­ra, hogy anyjával korábbi, kisgyermekkori intim viszonyát visszaállítsa.

Mint a korábbiakban szóltunk róla, a szerző harmadik elemzési aspek­tusa a fenyegetettség-érzés vizsgálata, mely a szeretet tárgyának elvesztése mi­att jöhet létre.

Egyes gyerekeknél azáltal alakulhat ki ilyen veszély, hogy szüleik tehetet­lenségét betegségükkel szemben úgy értelmezik, hogy ők a baj okozói, azaz azért hozták létre a betegséget, hogy gyermeküket büntessék. Természetesen ezek az érzések súlyosan károsítják a szülőkkel való identifikációt.

Más gyerekek képesek ez ellen küzdeni, hogy szüleikkel a szeretetteljes viszonyt fenntarthassák és ebből kellő támogatást nyeljenek.

Összefoglalásként a szerző néhány lényeges kérdése definíciószerű rövid­séggel válaszol.

a) Milyen volt a gyerek a betegség előtt? Ez azért fontos probléma, mert azokban a betegségekben is, ahol a pszichés faktorok kevéssé játszanak szere­pet, döntő fontosságú az egyedi reakciók kialakulásában, hogy a gyerek mennyi­re volt szorongó, érzelmi kapcsolatai milyen hőfokúak voltak, továbbá, hogy egyéb traumatikus élményei nem maradtak-e feldolgozatlanul.

b) Van-e különbség a latenciakorban egy betegség és más, potenciálisan traumatikus élmény közt? Az igenlő választ a szerző azzal indokolja, hogy a betegség esetében a szorongáson és a regresszión kívül specifikus jelenségek is fellépnek, mint az érdeklődés visszavonása a külvilágról a saját testre, az én- funkciók gyöngülése, a motoros kifejezési lehetőségek károsodása.

c) Van-e különbség a betegségre adott reakciókban a latenciakorban és későbbi életkorokban? Az igenlő választ e kérdésnél az támasztja alá, hogy a motilitás - mint jellemző reakció - legátlása a feszültségek megoldását gátolja, és ezáltal, vagy regresszióhoz, vagy szorongáshoz vezet, amikre a latenciakor­ban lévő beteg különböző elhárító-mechanizmusok életbeléptetésével reagál.

1973. december

236

IRODALOMJEGYZÉK

Freud, A.: Die Rolle der körperlichen Krankheit im Seelenleben des Kin-ders. in: A. Freud: Kranke Kinder. Frankfurt Fischer V. 1972. 107-122 pp.

Jessner, L.: Beabachtungen an Kindern im Krankenhaus in der Latenzpha­se. in: Handbuch der Kinderpsychotherapie. II. München-Basel 1969. 849-864 pp.

Robertson, J.: Das Trennungstrauma des Hospitalisierten Kleinkinders. in: Handbuch der Kinderpsychotherapie. II. München-Basel 1969. 837-848 pp.

237

*

Gyermekkori pszichoszomatika(Halász Anna)

Sokáig a gyermeki pszichoszomatikát a felnőtt betegek gyermekkorából közelítették meg, az elváltozásokat a gyermeknél nem in statu nascendi vizsgál­ták. A jelenkor kutatásainak épp az a nagy érdeme, hogy a betegség megjelené­sének pillanatát ragadja meg a gyermeki fejlődés keretén belül.

Most azonban egy újabb veszély jelent meg: minél jobban ismerjük a gyer­meki pszichoszomatikus tünetképzés mechanizmusát, annál inkább hajiunk az elsietett általánosításra a felnőtt tüneteit illetően, elfeledkezve az érési folyama­tokról. A kutatások két nagy, egymással vitázó irányzatból merítenek:

- egyrészt a pavlovi fiziológiai iskolából,- másrészt a tulajdonképpeni pszichoszomatikus patológiából, amely a

pszichoanalízisből fejlődött ki. A két irányzat elvi és módszertani kü­lönbsége, hogy az egyik a jelenségek hogyanját, s másik a miértjét ku­tatja.

A bevezető elvi megállapításai után Ajuriaguerra kézikönyve a ma pszi­choszomatikusnak tartott betegségeket sorolja fel.

Pszichoszomatikus betegségek:

1. Asztma2. Emésztési rendszer pszichoszomatikus zavarai

a) az első 3 hónap kólikájab) periodikus hasfájásc) hányásd) ulcus (peptikus)e) colitis ulcerosa

3. Szív-és érrendszer betegségei4. Endokrin zavarok5. Bőrbetegségek6. Migrén és egyéb fejfájások

i 7. Ophtalmikus betegségekEzek közül, az idő rövidsége miatt csupán négynek az ismertetésére vállal­

kozom: a leggyakrabban előforduló betegségre, az asztmára, az ekcémára, vala­mint érdekessége miatt az allopéciára, és a gyermekkori colitis ulcerosa-ra.

Nem győzzük elegét hangoztatni - íiják a szerzők -, hogy csak azokat a betegségeket hívjuk pszichoszomatikusnak, amelyek tartós, vagy átmeneti testi elváltozással járnak, eredetükben azonban lelki történés következményei. Ilyen betegség az asztma is. A légzőműködés már a születés pillanatában megjelenő funkció, mely reflexes, és humorális úton váltódik ki részben a légzőközponto- kon keresztül, és (ez szabályozza a légzésritmust, részben dienkefalikus közpon­tokon keresztül) a szervezet igényeihez adaptálja a légzést. Az asztma a be- és kilégzés ritmusának elváltozása, melyet légcsőspazmus és nyálelváltozási zavar

238

kísér, a jelenlegi (70-es) elméletek szerint az asztma a szervezet védekezése irritáló, idegen allergén anyagok ellen, de csak akkor, ha ezekre az anyagokra a szervezet túlérzékeny. De ha fel is ismerünk egy ilyen túlérzékenységet - jöttek rá később - a roham nem váltódik ki kötelezően, sőt allergén jelenléte nélkül is kiváltódhat roham.

Az asztma tehát multifaktorális betegség: allergén-, klimatikus-, endokri- nális- és érzelmi jelenségek játszanak benne szerepet.

Pszichés faktorok a gyermeki asztma mechanizmusában különböző módon nyilvánulhatnak meg:

- a roham vagy tünet kiváltó okai lehetnek,- az asztmás gyermek személyiségének lehetnek jellemzői,- a szülők pszichés zavarain keresztül játszhatnak szerepet,- a környezeti vagy pszichoterápiás változások a roham jellegét és számát

átalakíthatják.

1. A roham kiváltó vagy meghatározó tényezői:L. Rees szerint az esetek 12%-ában a betegség pszichoszociális stressz

következtében jön létre. Miller és Baruch 90 esetből 77-nél talált lelki inci­denst az első roham előtt (heves házastársi jelenetet, vagy szeparációt, ilyen félelmet, stb.) Más szerzők az allergiás tényezőt tartják kiváltó oknak, elis­merik az érzelmi konfliktus szerepét is, de csak mint a betegség fennmaradá­sának egyik okát.

2. Az asztmás gyermek személyiségét sokan specifikusnak tartják, első sorban dependensnek. Alcock szerint Rorschach tesztjük halmozottan mutat csökkent reaktivitást, túlérzékenységet az emberi kapcsolatokra, intellektuális gátlást, zavart a tárgykapcsolatokban, és gyengeséget az elhárító mechanizmu­sokban. Szerinte az asztmás gyermek szado-mazochista kielégülést nyer tüneté­ben, mely a szorongató lelki zavar következménye. Soulé szorongó asztmatiku­sok mellett agresszív és dinamikus asztmatikusokat is talált, olyanokat, akik az iskolában kötekednek és verekednek. A szerzők egy másik csoportja azonban úgy véli, hogy nincs egyáltalán specifikus asztmás személyiség.

3. Vannak-e asztmára hajlamosító szülők? - teszi fel a kérdést a kézi­könyv szerzője. Úgy tűnik, erre a kérdésre a szerzők többsége, kiemelve az anya elsődlegességét, igennel válaszol. Miller és Baruch úgy látja, hogy az anya visszautasító és dominálja az apát. Mások szerint az anya szorongó, de vissza­utasító és agresszív, aki gyermeke túlóvása mögé rejti visszautasító érzelmeit. J. Block az anyák három típusát írja le:

Az első, sebezhető, szorongó, aki félti kompetenciáját, sem nem meleg, sem nem adakozó, és erősen projektív tendenciát mutat. Ez a depriváló anyatípus.

Az anyák második típusa magas intellektuális aspirációkkal rendelkezik, szorong, de képes szeretni.

A harmadik típusú anya magabiztos, kompetens és produktív, aki impul- zív és depresszív vonásokkal is rendelkezik.

A három típus közül a depriváló anya a leggyakoribb az asztmatikus gyermekeknél. A szerző szerint az asztmára hajlamosító anya állandóan véde­

239

kezik, másokat óv, az elvárásokra érzékeny, mivel mások megerősítésére szük­sége van, gyakran hibáztatja magát. Az ilyen anya mellett a gyerek nyugtalan, bizonytalan és kiszolgáltatott, örökös szeparációs félelemben él és állandó de- pendenciában. A védelemkeresés és a függetlenség elérése közt feszülő embiva- lencia az asztmatikus gyeTek személyiségének alapja.

Amennyiben az anya is asztmatikus - mondja M. SperVing - kölcsönös, függésen alapuló pszichoszomatikus reláció jön létre. Ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy az agresszív anya megszabaduljon bűntudatától, hogy a túlóvó anya ezt kiélhesse, és hogy a gyermek betegségén keresztül kifejezhesse konfliktusát és ambivalenciáját: függést a betegségen át, a függetlenséget az anyai függőség beindításán keresztül.

A betegség-indukciót egypetéjű ikreken vizsgálta Leiberman és Lipton. Eredményeiket M. Sperling is megerősíti, nevezetesen, hogy még két iker asztmájának lefolyása is különböző, mivel anyjuk különbözően bánik velük. Mintha csak az egyik gyerek betegségét kívánná az anya, azét, akit jobban dominálhat.

Bizonyos esetekben az anya az egészséges testvért elutasítja, míg a bete­get — kompenzatórikusan — speciális figyelemmel veszi körül.

Ahol az anya asztmás, ott az örökletes alap mellett az anyával való identi­fikáció is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Az ilyen anya tudattala­nul is fokozottan figyel a légzőszervekre. Mivel az asztma nagyon nyugtalanítja még egészséges családokban is a környezetet, középpontba helyeződik, és a légzőszervre való fokozott figyelést váltja ki.

4. A környezet módosító hatásai c. fejezetben a szerzők egy olyan témát vizsgálnak, melynek kérdésessége számunkra nem vitatott. Felvetik ugyanis azt az orvosi tapasztalatot, hogy a környezetükből átmenetileg kiszakított aszt­más gyerekek átmenetileg tünetmentessé válhatnak. Abranson szerint például a szüleiktől elválasztott eratek 40%-a rövid időn belül gyógyul. Mintha csak kételyeinkre válaszolna, hozzáteszi, hogy azért az elválasztás még nem oldja meg az asztma problémáját. A dependens gyerek függőség igényét ugyanis az elválasztás növelheti.

Az analitikusok magának az asztma rohamnak sajátos értelmet tulajdo­nítanak. A roham, mechanizmusát illetően a légzőműködés archaikus mecha­nizmusából ered, mely az újszülöttnél a sírás és a kiáltás. Ezek a jelzések a verbális kommunikáció előfutárai. Ebben az értelemben, ahogy már Alexan­dernél is hallottiak, a roham preverbális kiáltás, vagy ki nem fejezett kiáltás, melyben a hívás és protestálás egyaránt kifejeződik (lásd görcsös sírás). Bos- tock szerint az asztma a gyermeki kiáltás „megfagyott modellje”, ami feltehe­tően a legkoraibb hónapokra vezethető vissza. (3 hónapos korig pl. a csecse­mők könny nélkül sírnak.)

5. Az asztma kezelése:Minden szerző megegyezik abban, hogy az asztmát gyógyszeresen kezel­

ni kell. Szteroidokat azonban csak indokolt esetben szabad adni, - mondják,- mivel rászokást okozhat. Purcell számomra meglepő dolgot állít. Szerinte ugyanis azoknak, akik kórházban a szteroidoktól gyorsan gyógyulnak, az

240

asztma konfliktusuk eszköze, míg azoknál, akik nem gyógyulnak a szteroi- doktól, az asztma valószínűleg genetikus háttéren jön létre. Az egyéb kezelé­si módok közül - írják egyes szerzők - a családi környezetből való kiszakítás, a szanatóriumi elhelyezés, ha csökkenti is a feszültséget, ritkán hoz tartós változást, mivel az otthon újra kiválthatja a rohamot. Azt, hogy az esetleges szanatóriumi elhelyezés éppen a szeparáció miatt még súlyosbíthatja a hely­zetet, egyetlen szerző sem említi.

A pszichoterápiát majd minden szerző javasolja, ki csak a gyereknek, ki az anya-gyerek fegyüttesnek. Egyesek a következő tanácsokat látják szükségesnek adni a családnak: ne ritualizálják a gondozást, ne rettegjenek a rohamtól, hagy­janak a gyermeknek több szabadságot, az anya legyen jelen, de ne legyen túl óvó, vagy közönyös. Nem a tünet értékének csökkentéséről van szó, hanem a túlszorongó lélegzetvisszafojtott figyelés csökkentéséről, mely figyelés magát a tünetet is kiválthatja.

Összefoglalva tehát a következő elméletek élnek egymás mellett az aszt­mát illetően:

- allergia elmélet,- szorongásos és bizonytalan állapotok hatása, mely fokozott nyálkahár­

tyaműködést okozhat, vagy csökkentheti a szervezet ellenállását, vagy elősegítheti az allergiás hajlamot.

- a tiszta pszichodinamikai elmélet, mely szerint az asztma pregenitális konverziós neurózis, vagy összetettebb jelenség.

Bőrbetegségek

Mondhatjuk, hogy a bőrünk hű tükre a lelki befolyásoknak. A pszichogal- vanikus jelenséget az a megfigyelés alapozta meg, hogy az emóciók hatására a bőr elektromos potenciálja ingadozik. Milyen lelki hatások játszanak szerepet az ekcéma kialakulásában? Az ekcéma elsősorban szintén allergikus eredetű betegség. Az ekcémás gyerek, a leírások szerint, érzékeny, szorongó, egocentri­kus és bizonytalan. Anyja szintén szorongó, túlóvó, visszautasító, vagy mindket­tő, aki gyermekét dependenciában tartja. Abramson szerint a betegséget a nem organizált és a fel nem ismert harag váltja ki. Spitz a korai, nem tipikus ekcéma kapcsán azt fejti ki, hogy az ekcémás csecsemők két sajátos ártalomnak vannak kitéve (az ilyen ekcémát Spitz első sorban intézeti körülmények közt figyelte meg.) Az egyik, hogy az ilyen gyermek anyja infantilis személyiség, aki a gyer­mek iránti ellenséges érzéseit szorongásba öltözteti. Az ekcémásnak veleszüle­tett hajlama van a megnövekedett bőrválaszra, ami a bőrpercepció lelki repre­zentánsának fokozott megszállásához vezet. Ez a tipikus ekcéma a születés utáni második félévben kezdődik, és spontán gyógyul az első év vége felé. Spitz szerint ennek az a magyarázata, hogy a már játszó gyerek függetlenedni kezd az anyjától jövő jelektől, képes a megzavart tárgykapcsolatokat olyan stimulu- sokkal helyettesíteni, melyeket maga ér el, képes az anyai stimulusokat más személyekkel való kapcsolatával helyettesíteni.

241

Az ekcéma mellett a hajhullást említi még a könyv a gyermeki pszicho­szomatikus bőrbetegségek közt. A szerzők megkülönböztetnek olyan hajhul­lást, mely érzelmi sokkra adott reakció, és olyat amely személyiségtényezők­től függ. Ilyen személyiségjegyek a döntés és agresszióképtelenség, dependen­cia. A hajhullatós gyerek gyakran érzi magát elhagyatottnak, mely a gyászo­lóhoz teszi hasonlatossá.

Hehlman és Griesemar mindegyik vizsgált esetükben (20) találtak reális vagy szimbolikus vesztést a tünet megjelenése előtti hetekben. Öt allopéciás típust írnak le:

- A legfiatalabbaknál traumatikus elválasztás játszik szerepet.- Később fenyegető vagy valódi elhagyás a betegség kiváltó oka.- A legidősebb betegek élettörténetében is fellelhető volt vesztés vagy

elhagyás. Az ezekre adott szorongást azonban magasan elaborálták.- A hajhullást testvér születéséhez is lehetett asszociálni, és- más, jelentős személy elvesztése is kiválthatott allopéciát.

Colitis ulcerosa

A kiváltó tényezők közt a következőket szokták emlegetni: fertőzést, , elégtelen táplálkozást, neuromusculáris érzékenységet, vaszkuláris allergiás j tényezőket és végül érzelmi hatásokat. Súlyos betegség. A kiváltó okok há­rom fő csoportba oszthatók (Engels): már meglévő biológiai tényezőkre, pszi- | chés rendezetlenségre és stresszhelyzetre. A kolitiszes gyermek Prugh sze- I rint: passzív, merev, gátolt, nárcisztikus, érzelmileg éretlen, dependens. Erős érzelem megnyilvánulásait, haragját és ellenérzését nem képes kinyilváníta- j ni a szülőkkel szemben.

A szülők - Pinch és Hess szerint - sajátos munkamegosztásban élnek, az apa passzív, és az anya agresszívan domináns. Az apa-fiú kapcsolat alacsony I érzelmi hőfokú, míg az apa-leány kapcsolat mély, majdhogynem csábító. Gyako- [ ri az erős testvérféltékenység is. A legtöbb esetben már a betegség kitörése előtt találtak érzelmi, neurotikus zavart, mint alvászavart, enurézist, körömrágást, ujjszopást, stb. A szerzők szerint a kolitiszes gyerekek személyisége erősen hasonlít a felnőtt kolitiszesekére, karakterükben kényszeresek, beszűkültek, defenzívek, gyakran bűntudatosak. Noha ezen vonások általánosnak tűnnek, { még sincs olyan karakterjegyük, mely egyértelműen magyarázná, miért éppen kolitiszesek lesznek ezek a gyerekek.

Úgy tűnik tehát, hogy nincs primér kapcsolat lelki zavar és gasztro-intesz- tinális tünet közt, nincs specifikus jegye a kolitiszeseknek, ami elkülöníthetné ! őket más kényszeres, asztmás vagy egyéb neurotikusoktól.

A szervválasztás kérdésére érdekes választ adnak ezek a szerzők. Úgy vélik, a szervválasztásban első sorban a „lelki örökség” játszik szerepet (nem a testi), és amely örökség közös családi attitűdöt határoz meg a fiziológiai műkö­désekkel szemben. Ez az attitűd nem feltétlenül pszichopatológiai jelenség, gyakran tudatlanságból ered.

Sommerschild sem lát szoros korrelációt a pszichopatológiai háttér sú­lyossága és a betegség tartama, súlyossága közt. Davidson pedig egyenesen

242

azt állítja, hogy ahány szerző, annyi kolitiszes személyiségjegy. Szerinte csak egy bizonyos: a beteg érzelmi életében beálló pozitív változás, pozitív módon hat vissza a betegségre.

Egy asztmás eset:

Tibit serdülő korában ismertem meg, amikor fő tünete tanulási problé­ma volt. Az átlagos képességű fiú a bukás szélén állt. Gyerekkorát az asztma határozta meg. Ötször fordult meg rövidebb, hosszabb időre számára rossz emlékű szanatóriumokban. A 16 éves fiú kisgyereket meghazudtoló módon dependens volt, szolgaian követte a tanár utasításait, elképesztően udvarias volt, amiért a gyatra tanulmányi eredménye ellenére tanárai szerették. Tibi anyja egészségügyi dolgozó volt. Precízen írta le fia gyerekkori betegségét, ennek minden orvosi részletével. Erezhető volt, hogy fiához a betegségen ke­resztül közeledett, és az is, hogy a betegségből kinövő nagyfiúval továbbra is kicsiként bánt. A teljesítményvisszatartást a depedencia következményének, valójában tünetváltásnak értékeltem. A fiú különben hangszeres zenésznek készült, tehetségesen trombitált. A passzívan elszenvedett légzési zavar ak­tív, elaborált kifejezésmódot nyert.

Egy esetrészlet a colitis problémájához:

Egy másik serdülő esetemről a terápia során derült ki, hogy volt egy rövid kolitiszes epizódja, amellyel kórházban is volt. Anyjáról azt mesélte, hogy szíve­sen vizsgálgatta őt gyermekkorában úgy, hogy közelhajolva, aggódva nézte - nincs-e valami baja. Anyja különben híres volt arról a szomszédság körében is, hogy kitűnő gyógymódokat ismert apróbb nyavalyákra. Utólag úgy vélem, hogy az anya erős fiziológiás érdeklődésének szerepe lehetett a kolitisz kiváltódásá- ban. Az anya tűlóvó gondoskodása különben a serdülőből heves ellenállást vál­tott ki. A fiú mindenáron függetlenedni szeretett volna szüleitől úgy is, hogy az egészségbe menekült. Kiderült, hogy évek óta még csak náthája sem volt.

Elméleti problémák:

Magától értetődő lenne-e, ha a felnőtt pszichoszomatika leírási módját alkalmaznánk a gyerekre is - indítja a kérdést Ajuiraguerra. A felnőtt betegsé­gét a funkcionális és infantilis organizáció felől közelítjük meg, melyre érett ember analíziséből következtettünk. A tényleges gyermeki pszichoszomatika csak fejlődésében és fejlődési fázisában vizsgálható, számot vetve a gyermek érési folyamataival. M. Fai kétli, hogy a korai években izolálható lenne egy tisztán pszichoszomatikus forr. a, mivel gyermeki sajátosság az, hogy a gyermek szociálisan első sorban az anyjától függ, és nem tudja szükségleteit kielégíteni.S. Morgalin szerint a gyerek szomatikus lehetőségei plasztikusabbak és fonto­sabbak a felnőtténél. A gyerek fejlődésének első évében például nem választható

243

külön a testi és lelki fejlődés, tehát nem beszélhetünk külön testi és külön lelki okról sem. A gyermeki pszichoszomatikában a funkció saját organizációjának dinamizmusában fejeződik ki.

A gyermekanalitikusok közül Sontag a pszichoszomatikus zavart úgy ér­telmezi, hogy az protestáció a szülői bánásmódra, melyet ez a zavar meg is változtathat. Úgy véli, az ilyen esetek pszichodinamikája különböző, nincs tipi­kus családi környezetre adott tipikus manifesztáció.

Pinkerton is hasonló álláspontot képvisel, mivel szerinte sincs két egyfor­ma eset. A zavar egy olyan fiziológiai kifejezésmód, amely a gyerek konfliktusát fejezi ki szüleivel szemben. De még ugyanaz a paciens is ugyanarra a stresszre különböző kifejezésmódot alkalmazhat. Nincs pontos magyarázat arra, hogy az egyik pszichoszomatikus zavart a beteg miért preferálja jobban a másiknál. A szerző úgy véli, hogy nincs sem specifikus ok egy adott pszichoszomatikus za­varnál, sem specifikus személyiségtípus egy adott szindrómánál.

A legtöbb szerző azonban az anya-gyerek kapcsolatot tartja tipikusnak. M. Sperling úgy véli, hogy a pszichoszomatikus gyerek anyja saját konfliktusait viszi át gyeremekére úgy, hogy ssyát személyiségének egy részét projiciálja rá. Szükséglete, hogy uralja a gyereket olyan intenzív lehet, mintha a gyerek saját testének része lenne. R. Spitz az anya-gyerek kapcsolat jelentőségét vizsgálta, különös tekintettel a pszichotoxikus ártalmakra. Szerinte a gyerek pszichés ártalmai az anya-gyerek kapcsolat elégtelenségének következménye - mint ahogy ez mindannyiunk számára ismeretes. Az anyai attitűd szerint osztályoz­za a betegségek etiológiáját, és két fajta zavart különböztet meg. A pszichotoxi­kus ártalom a nem-alkalmazkodó anya-gyerek kapcsolat következtében jön lét­re, míg kvantitatíve elégtelen kapcsolat hiánytünetet okoz.

Az első típusú ártalmak:- primer visszautasítás az újszülöttnél kómát vált ki,- primer és excesszív szorongásos gondoskodás az első három hónapban

kólikát vált ki,- szorongással álcázott gyűlölet ekcémát vált ki,- ciklikus kedélyhullámzás fécesszel való játékot vált ki,- tudatosan kompenzált gyűlölet hipertímiát okoz,- a hipermotilitás mögött az ellenséges és becéző magatartás oszcillációja

húzódik meg.A második típusú ártalom súlyossága szerint anaklitikus depresszióhoz,

illetve teljes affektív sorvadáshoz vezet. Soulé úgy véli, hogy a Spitz által leírt ártalmak oka az anyai jelzések gyengeségében vagy ellentétességében rejlik. Anya és gyermeke közt ugyanis minden pillanatban tranzakció zajlik, mely kölcsönös egyensúlyi állapot fenntartására törekszik. Ha a homeosztá- zis valamely oknál fogva felborul, a csecsemő funkcionális zavart fog produ­kálni. Ily módon minden tünet kompromisszum, mely az egyensúly vissza­állításának érdekében jön létre, kifejezésmód, mely voltaképpen a csecsemő harmadik jelzőrendszere.

A sokféle pszichoszomatikus elmélet közül néhány általános érvényűnek tűnik: ilyen az életkori sajátosságok szerepe és az anya tulajdonságainak meg­határozó szerepe. Az életkor szerepe a gyermek érési folyamatai miatt kap hangsúlyt.

244

Az első év pszichoszomatikus betegségeiben Aubry hat hónap előtti és hat hónap utáni pszichogenetikus betegségeket különböztet meg. Hat hónapos kor előtt a gyermeknek csak feldarabolt képe van saját testéről, objektív kapcsolatai még megalapozatlanok. Az anyjával való feszültségekre anorexiával, diarrhéval, hányással reagál. Hat hónap után, a tükörstádium belépésével, a gyermek auto­nóm testképe már kezd kialakulni. Szomatikus reakciói már differenciáltabbak, de még mindig az oralitáshoz kötöttek. Tipikus betegségek: anorexia, székreke­dés, stb. Ezzel szemben sem az asztma, sem az egyéb allergiás betegségek korai megjelenésének okát nem ismerjük — írja.

Wolframm úgy tapasztalta, hogy az asztma 1-7 éves korban kezdődik, és a prepubertásban többnyire elmúlik. Ennek oka talán az, hogy a gyerekek ekkor már nagyobb önállósághoz jutnak, különösen a fiúk. Az anya meghatározó sze­repét a szerzők többnyire kétféle módon értelmezik. Egyik csoportjuk úgy véli, hogy van bizonyos betegséghez tartozó tipikus anyai magatartás, míg másik csoportjuk úgy látja, hogy nem létezik oksági viszony az anya típusa és a beteg­ség között. Az utóbbiak szerint ugyanis a gyermek születése új kapcsolatmódot teremthet, és az anyában rég elfojtott mechanizmusokat kelthet életre. Azt kell megértenünk elsősorban, hogy mit jelent az anya számára a gyerek.

M. Gerard azt javasolja, hogy részletesen figyeljük meg az anya viselkedését éppúgy, mint a gyerek reakcióit, és akkor látni fogjuk hogyan hatnak egymásra.

A szerzők a pszichoszomatikus konstituciót, ezt a nagyon bonyolult fogal­mat többféleképpen is magyarázzák. J. Richmond szerint széles individuális variáció van az autonóm idegrendszer reakcióiban, az újszülött szívritmusától a bőrhőmérsékletig. Ez az anya részéről nagy rugalmasságot követel. A feszültség szabályozása fontos a csecsemő szomatikus és fiziológiás homeosztázisának a megvalósításához. M. Fries az újszülött veleszületett ellenállóképességére hívja fel a figyelmet, mely a környezet fenyegetésével szembén alakítja a viselkedést.

M. Fein a következő személyes faktorokat tartja veleszületettnek: az ag­resszióval szembeni ellenállás küszöbét, az önizgatás örömére adott reakciót, és a nárcisztikus szükségletet. Ezeknek a tényezőknek bármelyike részt vehet a gyermek pszichoszomatikus profilja kialakításában.

A szervválasztás kérdésével akár konstitucionális, akár konfliktusos, szá­molni kell. R. Spitz rámutat, hogy a szervválasztás függ a fejlődés adott időpont­jának jellegzetességétől, és hogy bizonyos zavar megjelenik adott korban, és eltűnik később, amikor a személyiség már más módon tudja kifejezni magát.

Pszichoszomatikus tünet megjelenése nem kizárólag a zavaró konflik­tustól függ, hanem kapcsolatban van a szervek működésének érettségével és a pszichés fejlődéssel is.

M. Schur az individualizáció fejlődése és a szomatizálás kapcsolatát vizs­gálja. Kölcsönös függőség van ebben a kezdeti periódusban a központi idegrend­szer érése és a motoros apparátus fejlődése, a homeosztatikus folyamatok stabi­lizációja és a szekunder gondolkodási folyamatok felmerülése közt, ami az én­fejlődés lényeges része.

Ebből a szempontból Schur megkülönböztet „deszomatizációt és reszomatizá- ciót.” A deszomatizáció fejlődési folyamat, amelyben a pszichikus energiák egyre inkább pszichikusán (nem szomatikusán) válnak kontrolláltakká, és ez egyben a másodlagos folyamatok előtérbe kerülésének felel meg. Regresszió esetében reszo-

245

matizáció jön létre, mely az előbbi folyamat fordítottja, azaz a primer folyamatok térnek vissza. Ez a neutralizáció csődje. A neutralizáció ugyanis a fiziológiai stressz elleni védelmi rendszerek egyike. E korai korszakban a szomatikus jelensé­gek az én- funkciókhoz kapcsolódnak. Az én regressziója, különösképpen a primer folyamatok visszatérése az én egy másik fontos funkciójának csődjét eredményez­heti: az agresszió neutralizálásának képességét. Az egyéni reakciók a regresszió jellegétől függnek: míg az én egy választott, kontrollált regressziót képes tolerálni, sőt keresni és örömét lelni benne, addig a szorongásos regressziót az én belső ve­szélynek éli meg. Mi következhet ezekből? Az én reménytelen vállalkozásba kezd­het az egyensúly és a szekunder gondolkodási folyamatok visszaszállítására, és megkísérli, hogy újra neutralizált energiákkal operáljon. Ha ez sikerül, az ered­mény - kontrollált szorongás, ha a helyreállítási kísérlet meghiúsul, akkor az én teljes regresszióba kerül, a kontrollálatlan szorongás prédájává válik. E két véglet között számos átmenet lehetséges. A kontrollált és nem kontrollált szorongás fo­galmai megfelelnek a kontrollált és nem kontrollált agresszió fogalmainak. A szó matikus agresszív manifesztáció - a szorongáshoz hasonlóan - számos kvantitatív és kvalitatív árnyalatban nyilvánulhat meg.

* * *

Ajuriaguerra az eddig ismertetett gyermeki pszichoszomatikus elmélete­ket strukturalista szemléletű rendszerben foglalja össze. Többek között ezt írja: „Minél inkább saját biológiai törvényei szerint működik a rendszer, (gyerek), annál kevésbé van kapcsolatban a külvilág akcióival; minél inkább módosítja a mechanizmus aktivitását a külvilág, annál inkább a környezet feltételeire jön létre új funkcionálási modell (viselkedés? érzelem?) Ha bizonyos időszak végére ez a modell függetlenné válik, a szülők sztereotip attitűdjére mégis felerősödhet, így egyfajta „viszcerális karakterológia” jön létre, mely látszólagos autonómiája ellenére az időben létrejött organizáció eredménye. Az a leírás, melyet a gyerek és a szülő személyiségéről adunk, csak statikus karikatúrája egy gazdag, dina­mikus fejlődésnek, mely többé kevésbé labilis vagy reverzibilis szindrómához vezet. Abban a korszakban, amikor az érzelmek nem manifesztálódnak, sem akcióban, sem beszédben, a konfliktus kiáramlik a vegetatívum felé, anak- ronisztikusan vagy túlzott megszállásokon keresztül. így, ha a szerveknek a fejlődés adott pillanatában volt is szimbolikus értelmük, ezt a jelentésüket később elvesztették, bizonyos fejlődési fázisban azonban retrográd úton vissza­térhetnek a szomatizációhoz.”

1980. május

246

IRODALOMJEGYZÉK

Ajuriaguerra, J. de: Manuel de la psychiatrie de l’enfant. Masson et Sie. 1970. Les maladies psychosomatiques. 775-811. old.

247

Az evési zavarokról*

(Binét Ágnes)

A gyermeki neurózisokról Freud még azt íija, hogy „a gyermeki neurózisnak tipikus jelentése van” a felnőtt neurózisa szempontjából a gyermeki neurózis a fel­nőtt neurózis előképének tekinthető. (GesW VII. 37. 1909. A kis Hans.) Továbbá, hogy a gyermeki neurózis kb. annyival járul hozzá a felnőtt neurózis megértéséhez, amennyit a gyermeki álom ad a felnőtt álmainak a mgértéséhez. (GesW XIII. 31. 1918. Aus dér Geschichte dér infantilen Neurose.) És: „Ezeknek a gyermeki neuró­zisoknak a tanulmányozása megóv a felnőtt neurózisok félreértésének számos le­hetőségétől.” (GesW XI. 378 1916/17. Vorlesungen sur Einführung in die Psychoa- nalyse). Ugyanitt: „Ha egy későbbi életszakaszban neurózis lép fel, akkor az anali­tikus munka során kiderül, hogy az a megfelelő gyermeki neurózisnak egyenes folytatása.” (378.)

A. Freud megállapítja (Wege und Irrwege in dér Kinderentwicklung 1964): Régebben amikor gyermekanalízis még csak „válogatott beteganyagon” folyt, amilyen a kis Hans, meg a Farkasember, akkor azt várták, hogy ezeket a felnőtt rekonstrukciókból megismert neurózisokat találják majd meg a gyerekeknél is.

De amikor a munka kiszélesedett és már nemcsak magánpraxis volt, ha­nem gyermekambulanciák és klinikák létesültek, akkor az analitikus terapeu­ták az ismert anyag mellett sok idegen anyaggal is találoztak: a nem világos, nehezen áttekinthető klinikai képek sokaságával („eine Unmange von unklarer,schwer durschchaubaren klinischer Bildern aller Art”..... 141 1), - amelyeketelső megközelítésükben nem lehetett az ismert etiológiába besorolni.

Az első meglepetést, csalódást az okozta, hogy gyerekeknél a tünet - elté­rően a felnőttektől - genetikusán nem mindig épül, nem mindig szervül bele a személyiség egészébe, hanem ugyanolyan gyakran elszigetelt marad, vagy más eredetű, más természetű tünetekkel és karaktervonásokkal együtt jelentkezik.

Pl. nem rikán találunk kényszerneurotikus tünetet — elalvási ceremóniát - kényszerszerű számolást olyan gyerekeknél, akiket egyéb sajátosságaiknál fog­va hisztériásaknak kell tekinteni. És ugyanígy a kényszerneurotikus gyerekek­nek is vannak hisztériás konverzióik, fóbiáik, pszichoszomatikus tüneteik. Vagy szociálisan alkalmazkodó, általában lelkiismeretes gyerekek gyakran követnek el egy-egy disszociális cselekedetet. Vagy: némelyik otthon nehezen kezelhető gyermek az iskolában egyike a legengedelmesebbeknek, stb.

Ehhez járult még az a tapasztalat, hogy a gyermekkori neurózisok formái nem mennek át „minden további nélkül” a megfelelő felnőtt neurózisba. Az ellenkezője a gyakoribb: Egy „rossz” négyéves az agresszív viselkedésével, aho­gyan nincs tekintettel másokra, a „Triebhaftigkeit”-jeivel nagyon hasonlít egy fiatalkorú bűnözőhöz - és mégis teljesen jogtalan lenne - és diagnosztikai hiba lenne — ezt a gyermekkori állapotot a felnőtt, illetve fiatalkori zavar-előzmény­nek tekinteni. A négyéves fent leírt viselkedése könnyen lehet pl. kény- szemeurózisnak, vagy kényszeres karakter kialakulásának a kezdeti stádiuma.— Vagy meglehetősen gyakori, - ha nem is általános—, hogy egy korai fóbia, vagy

248

egy szorongásos hisztéria később kényszemeurózissá alakul. Egy klasszikus tüneteket mutató kényszemeiirózis pedig, amely a felnőtt formától semmiben sem különbözik, később talán skizofréniává lesz. És így tovább:

Ha ezeket a felnőtt-gyerek eltéréseket és meg nem feleléseket mélyebben végiggondoljuk, beláthatjuk, hogy megvan a magúk jó oka.

A neurózis (a gyermeké, csakúgy, mint a felnőtté) erők összeütközése. Az ösztönerőké és az én erőié. A gyermekben még ha valamelyik részösztön regre- diál is bizonyos fixációs pontokra, a még nem beteg én-instanciók az érési és fejlődési folyamatok eredményeképpen változnak. Halálkivánság, agresszív visel­kedés, „tisztességtelenség” a négyéves szintjén még ego-szünton (Ichgerecht) és űberichgerecht, de egy következő szinten az én már nem vállalja, elutasítja ezeket - mint énidegen tényezőket, ill. elemeket. S ezzel a tünetek a disszociális- tól a kényszer felé tolódnak el. - S megváltoznak az én fokozatos érésével a rendelkezésre álló és felhasznált én-mechanizmusok is. Háttérbe szorulnak az olyan testi védekezési módok, mint a konverzió és a „kikerülés” és átadják a helyüket a gondolkodásban végbemenő elhárításoknak. Pl: számolás, mágikus formulák, meg nem történtté tevés, izoláció, s ha ezek az elhárítások működésbe lépnek, akkor a hisztériás tünetek el is tűnnek és kényszeres tünetek lépnek a helyükbe.

Hisztéria és kényszer együttes előfordulása (Mischgebilde) azzal is megya- rázható, hogy a hisztériás gyerekek az anál-szadisztikus fokon is „beszereznek” tüneteket, s ezekben a tünetekben az erre a szinte jellemző elhárítási küzdelem jelenik meg. Vagy: a gyermeki kényszerneurózisok még magukon viseli, mint korábbi fejlődési szintek maradványait, a gyermek fejlődése során Járulékosan” szerzett, tárgy nélkül lebegő szorongásokat, fóbiákat, stb. Ha már kisgyermek- korban is megtaláljuk az erős ambivalenciát és a merev kényszeres magatar­tást, akkor a prognózis nem nagyon kedvező.

Az ilyen jelenségek nemegyszer a hasadás jelei, egyenetlenségekről tanúskod­nak, s mint ilyenek gyakran a későbbi pszichotikus (skizofrén) szétesés előjelei.

Az eredeti elképzeléstől és várakozástól eltérően tehát a későbbi tapasz­talatok a következőket mutatták:

1) Gyermekeknél a patológiás megnyilvánulások nem ritkábbak, mint fel­nőtteknél, sőt gyakoribbak.

2) Gyerekeknél találunk:a) típusos gyermekneurózisokat, kényszertüneteket, ceremóniákat,

szorongásos rohamokat, fóbiát és pszichomotoros zavarokat, karak­ter elváltozásokat, stb. Továbbá: gyermeki pszichózisokat, autiszti- kus állapotot, stb.

b) de ennél sokkal gyakrabban találunk a fenti neurózis és pszichózis-faj­ták magva körül sok változatos, másféle állapotot, ill. megnyilvánulást.

Többek közt:Fontos készségek nem organikus hátterű késedelmes kialakulását: pl.

retardációt a motorium fölötti uralomban, a beszédkészségben, a vizelés, széke­lés feletti uralomban, az iskolaérettségben, stb.; a libidó-megszállás zavarait', az ösztönök fölötti uralom hiányát, öndestruktív tendenciákat — pl. a sokat bal- esetezó gyerekek. Találkozunk azzal, hogy az ösztönök és az én szerveződése nem írté el a fallikus-ödipális fokot. Ebben az esetben neurózis nem alakulhat ki.

249

Előfordul, hogy az elhárító mechanizmusok fejletlenek, alacsony fokúak. Ilyenkor nem kompromisszumos képződmények jönnek létre, henem az Es erő időnként betörnek az énbe.

Olyan eset is van, amikor a gyermekben nem alakult ki „befolyásos" felettes én.

Ez abban nyítlvánul meg, hogy a gyereknek nincsenek morális igényei, nincsenek belsővé vált konfliktusai, nincs bűntudatélménye.

A pszichoanalízisnek ezeken a területeken nincsenek eléggé kidolgozott pszichodinamika magyarázatai, amelyek a változatos klinikai képek megértését I lehetővé tennék. A leírt megnyilvánulások némelyike valóban lehet egy későbbi neurózis előállapota, átalakulhat valamilyen típusos neurózissá.

Más megnyilvánulások viszont inkább sikertelen próbálkozások neurózis kialakítására, többé-kevésbé eredménytelen kísérletezések arra, hogy kedvezőt- i len külső és belső feltételek közt rövid életű egyensúly alakuljon ki.

A. Freud megkísérli elkülöníteni, diagnosztikailag felismerni a gyerekek­nél előforduló különböző klinikai képekben, hogy melyek a későbbi neurózis előállapotai és melyek azok a múló zavarok, amelyeket a gyermek majd „kinő”.

Az utóbbiakat „fejlődési zavaroknak” tekinti és a következőket úja róluk: (143. 1. skk.)

A fejlődés által meghatározott, a fejlődés eredményeképpen létrejött zavarok:Egyrészt a gyermek helyzetéből fakadnak, abból, hogy a gyermek függ a

környezetétől.Másrészt abból származnak, hogy maga a fejlődés nagy erőpróbát jelent a

gyermek számára, közelebbről a gyermeki én számára.(Érdekes és tulajdonképpen szép, hogy egy felnőtt klinikus hogyan „fedezi

fel” a gyermekit. Híven az irányzathoz, amelyet képvisel, nem a mások tapasz­talataiból, hanem a s ját élményeiből. Nem hivatkozik a genetikus gyermeklé­lektanból jóformán senkire. Jelenségekben szegényebb elméleti ismeretekben is szűkebb kört felölelő ilyen módon a könyve, de rendkívül hiteles!)

Részletesen tárgyalja a gyermeki függőség következményeit:Mielőtt a gyermek valamelyes önállóságig jut el, minden igényének a ki­

elégítésében a külvilágtól függ. Ha az anya, vagy a gondozó nem a gyermek szükségleteihez szabja a vele való bánásmódot, akkor a fejlődésben zavar áll be, az alapvető funkciók fejlődése patológiás irányba tolódik el (elalvás, evés, vize- lés, székelés, egyedülléttől való félelem.)

Ez a következők miatt nagyön fontos:A. Freud szerint — mint említettük — egy zavar akkor állandósul, ha a

gyereknek a környezetével van konfliktusa. A különböző pszichikus instancia belső konfliktusa szükségszerű; ez az, amit fejlődési jelenségnek nevez, ez az, amit a gyermek kinő. A gyermeki neurózis a gyermek és környezete közötti I konfliktus terméke.

(Fontos, első pillanatra meghökkentő gondolat. De könnyű vele megbarát­kozni; a neurotikus gyermek szociálisan sérült.)

Túl könnyen siklunk át afölött, mondja A. Freud, hogy a gyeinek szükség­letei és a mi kultúránk szokásai, ill. szabályai között nagy a diszkrepancia. Hogy pl. a gyermeknek van egy egyéni elvárásritmusa, ez azonban nem azonos

250

a környezetének az elvárásaival. Természetesnek vesszük, hogy itt a gyermek az, aki enged, pedig ez az, ami neurotizál.

Felsorolja az említett négy alapfunkciót:Az étkezést illetően itt ennyit mond: Még mindig igen ritkán bízzák rá a

gyerekre azt, hogy mikor, mit és mennyit, később, hogy hogyan szeretne enni. Ezzel szemben gyakori, szinte megszokott, hogy a gyermek türelmetlenül várja, hogy megetessék, éhes, vagy hogy kényszerítik az evésre, amikor nincs kedve enni, mert itt az ideje.

Erőszakot teszünk így a természeten, írja, s ez az erőszak, akármilyen jó szándékkal alkalmazzuk is, zavaróan ékelődik be a a vágy és a megvalósulás közé és akadályozza a kielégülési élmények síma lefolyását.

Sok ilyen zavarnak elejét lehetne venni, ha a csecsemőgondozásban a kezdet kezdetétől értelmesen számolnának a gyermek szükségleteivel. Pedig ha egyszer egy zavar fellépett, azt már nehéz kiküszöbölni. Akkor is nehéz, ha az anya hajlandó még az elvárását is megváltoztam, (illetve ha képes erre.) Mert a testi, vagy az ösztönszükségletekkel kapcsolatban átélt lemondások (Versagen) és Unlust érzések a gyermek emlékeiben is kötve maradnak ezekhez a szükségletek­hez. Más szóval: az Unlust megszállás csökkenti az ösztönerőt, vagyis a kielégü­lés aktív keresését és így szóbanforgó ösztön hozzáférhetővé válik későbbi neu­rotikus konfliktusok és gátlások számára. Ezt is részletesebben tárgyalja az 1964-es cikkében.

Szülők nemritkán félnek attól, hogy ezek a viszonylag ártalmatlan gyer­mekkori zavarok előjelei, első megnyilvánulásai a későbbi, életveszélyessé is váló táplálék-visszautasításának, az anorexia nervosának és ennek elkerülésére kérik a pszichoterápás beavatkozást.

Ez a félelem alaptalan.A fenti leírt zavarok nem patológiás elváltozások tünetei, hanem fejlődési

sajátosságok és mint ilyenek viszonylag rövid életűek. Aggodalomra csak annyi­ban adnak okot, amennyiben az evési folyamatnak minden „ Unlustja” csökkenti az evési kedvet és ezzzel csökkenti a további normális fejlődés esélyeit, vagyis segít előkészíteni a talajt a következő fejlődési fokozat zavarának.

Végül: bár önmagában egy-egy ilyen zökkenőnek nincs patológiás jelen­tése, minél kiterjedtebbek az evészavarok a gyermekkorban, annal több esély van arra, hogy később neurotikus gyomor- és bélpanaszok fognak fellépni.

A pszichoanalitikus gyermekterápiákban az evéssel kapcsolatos problé­mákra az elválasztás után jelentkező zavarok hívták fel a figyelmet.

Itt is először közvetve: felnőttek terápiájában, azután közvetlenül: gyer­mekek megfigyelése vagy kezelése során.

Pető Endre külön tanulmányban foglalkozik az anya érzelmi viszonyulásá­nak a szerepével a szoptatásban (Sáugling und Mutter, Z. f psa pád XI. 1937.3/4), Edith Sterba a tisztaságra szoktatás és az evészavarok összefüggései­vel foglalkozik, Fenichel és mások az evési tilalmak és gátlások és a későbbi intellektuális tevékenységek gátlásainak összefüggésével.

Emmy Sylvester egy négyéves lánygyermek pszichogén anorexiáján mu­tatta be az anya- gyermek kapcsolat hatását a betegség létrejöttéj e és lefolyásá­ra. (Analysis of Psychogenic Anorexia in a Fouryear-old. The Psa Sludy of the Child. I. Í945. 167-187).

251

Az orálszadizmus és az orális bekebelezési vágy elfojtásának következte- I ben létrejött táplálék-visszautasítást Freud íija le: A „Gyász és Melankóliá”- 1 bán, leíija továbbá Abraham és M. Klein.

Az ilyen típusú pszichoanalitikus tanulmányok jelentősége abban állt, j hogy fényt derítettek bizonyos speciális evési zavaroknak, főleg a súlyosabbak- 1 nak az eredetére és jelentőségére.

Az evési funkció elsődlegesen a biológiai, a testi táplálkozási szükséglet I szolgálatában áll és mint ilyen hozzáilleszkedik azokhoz az Es-ből és az én- I bői származó erőkhöz, amelyek az önfenntartásnak, az egyén fennmaradásá- [ nak az irányában hatnak.-

Igy az evési funkció is kívülmarad a pszichés konflikutosk szféráján (1.1 I Hartmann: Konfliktfreie sphäre).

Másrészt viszont az evési funkció szexuális és agresszív megszállás alá [ kerül és így olyan Es-erőknek válhat a szimbolikus reprezentánsává, amelyek I szembenállnak az énnel.

A táplálkozási szükségletet a gyerek mint éhségérzetet éli meg. Az éh- I ség keltette kínos feszültség a gyereket cselekvésre sarkallja: sírásra, később I arra, hogy enni kérjen, vagy hogy maga szerezzen magának ennivalót. Az éh- I ség csillapulását a gyermek mint kellemes élményt éli meg. S mivel a kis- I gyermek magatartását az örömelv uralja: a kín kerülése és az örömszerzés, a I táplálkozás elsődleges önfenntartási szükségletét az evéssel való örömszerzés I vágy megerősíti.

Ennek megfelelően az evési funkciónak háromféle zavara lehet:1. A szervezetbe bekövetkezett olyan változások, amelyek közvetve, vagy I

közvetetlenül támadják a szervezetben a túlélés, a fennmaradás drive-ját, vagya táplálkozás szükségletét, ezek az organikus evészavarok.

2. Az evési funkció örömszerző jellegének zavara: vagyis magának az ősz- ' tönfolyamatnak a zavarai.

3. Az evési funkció szexualizálása vagy agresszióval veló megszállása, | ami azt eredményezi, hogy a táplálkozás konfliktusba kerül az énből fakadó erőkkel. Ez szorongáshoz, gátláshoz és más neurotikus tünetképződéshez vezet. I Ezek a neurotikus evésszavarok.

Organikus táplálkozási zavarok

Az organikus táplálkozási zavarok nem tartoznak a pszichoanalízis ha­táskörébe, kivéve azokat az eseteket, amikor ezek nem organikus zavarok- I nak lesznek a kiinduló pontjai, vagy ilyenekkel kombinálódnak. Súlyos beteg­ség esetén, gyengeség esetén, kimerült állapotban, vagy a gyógyulás bizonyos szakaszaiban a szervezet alacsonyabbrendú alkalmazkodási formákra kény­szerül, s a táplálkozási szükséglete a kísérő éhségérzettel együtt csökken. Ilyenkor a gyermek „fiziológiai okból” rossz evő.

Ha az organikusan beteg gyerektől - akár, ha orvosilag valóban fennálló okból - azt kívánják, hogy többet egyék az étvágyánál, vagy ha ilyenkor az anya, a saját megnyugtatására kényszeríti étvágytalan gyermekét az evésre, akkor az egyébként egyszerű helyzetbe emocionális tényezők keverednek. Az

252

evés harccá alakulhat anya és gyermek között, s e harcban a gyermek kifejezés­re juttathatja az anya felé irányuló aktív szadisztikus, vagy az önmaga felé fordított mazochista tendenciáit. Ennek a csatának a megnyerése fontosabbá válhat a gyermeknek, mint az, hogy a visszatérő étvágyát kielégítse. Ilyenkor a rossz evés túlélheti a betegség vagy gyógyulás időszakát, sőt kiindulása lehet tartós, nem organikus evészavaroknak.

Ha azonban a gyermek a betegsége alatt az étkezést az étvágyához szab­hatja, akkor a szükséglet fokozódásával a táplálékfelvétel is megint eléri a normális, a betegség előtti szintet.

Az ösztönfolyamat zavarai

A gyerek életében az éhség csillapítása az első ösztönkielégítési lehetőség. A köztudatban is úgy él, hogy az a csecsemő, aki jól táplálkozik, az egy boldog, megelégedett gyerek. Amennyiban és amennyire az anya biztosítani tudja az evési szükséglet kielégítését és ezzel kellemes élményhez juttatja a gyermeket, annyiban (és annyira és akkor) teljes a harmónia a gyermek, az ösztön szűk ság­iét és a környezet között.

Másrészt viszont egyetlen anya sem ad úgy enni a gyermekének, (1946.) hogy ne kényszerítene rá egy táplálkozási rendet. S ez a környezet első komoly beavatkozása a gyermek vágyaiba.

Az első évekre vonatkozó táplálkozási előrírások a csecsemő testi funkcióinak beható ismeretére vannak alapozva. Angliában is, Amerikában is évről-évre keve­sebb az olyan anya, aki ne követné a medical officerek és a védőnők tanácsait.

A „toddlerek” — totyogók - a már vegyes koszton élő 1-2 évesek táplálására vonatkozóan a középosztály hasonló módon kér és kap tanácsot, ezeknek a gyerekeknek a táplálása az anya személye mellett függ a család többi tagjának étkezési szokásaitól és körülményeitől is.

Nagyobb gyerekeknél az étrend „megtervezésére” csak akkor kerül sor, ha óvodai, vagy iskolai étkeztetésben vesznek részt.

így azután van olyan gyermek, akit orvosi-higiéniai szempontok alapján táplálnak, etetnek, mások táplálkozásában előítéletek, gyakran túlhaladott álláspontok, sőt babonák érvényesülnek, amelyeket az anyák az előző nemze­dékből hoznak át.

A gyerek mindig azt, úgy, annyit és akkor kap enni, amit ahogyan, amennyit, amikor a környezet, amelyben él, egészségesnek és számára előnyösnek ítél.

A mi kultúránkban meghonosodott táplálkozási módokban közös vonás az, hogy maximálisan figyelembe veszik a testi egészséghez, növekedéshez és fejlő­déshez szükséges fizikai követelményeket és kevéssé, vagy egyáltalán nem ve­szik figyelembe az örömöt, amelynek indítékként kellene jelen lennie a táplálko­zásban.

Az, hogy egy gyerek mennyi örömöt talál az evésben, az csak részben függ attól is, hogy milyen módon jut hozzá a táplálkozáshoz. Ugyanilyen mértékben függ a testi kívánalmak teljesülésétől is. A gyermek számára az étkezés akkor örömteljes, ha azt ehet, amit kíván (szeret), annyit - olyan sokat, vagy olyan keveset -, amennyit akar.

253

A minden gyerekre egyformán kötelező „átlagos” étkezési előírások azon­ban, melyek megszabják a táplálkozás minőségét, mennyiségét, a táplálkozás gyakoriságát és módját, elkerülhetetlenül beavatkozást jelentenek az evés örömteljes voltába. Az elmúlt évtizedekben a gyerekek számára előírt étrend hajlott a szigorú és merev szabályozásra és kevés teret engedett egyéni ingado­zásoknak. A közelmúltban néhány szerző, elsősorban Gesell és Ilg, egyre jobban kezdi hangsúlyozni az egyéni különbségek jelentőségét a gyermekek táplálásá­ban, és megengednek bizonyos egyéni változásokat, ingadozásokat. De a termé­szetes folyamatba való beavatkozás ténye az ilyen nagyobb rugalmasságot enge­dő étrendi javaslatok esetén is fennáll. A hagyományos táplálkozási szokások mellett elkerülhetetlen, hogy a csecsemők és a kisgyerekek még akkor sem kapnak többet enni, ha történetesen még éhesek, a szopósgyermek kivétel ebben is, bár van olyan anya, ha nem is sok, aki leveszi a mellről, vagy, hogy evésre vannak kényszerítve akkor is, amikor már nem éhesek, vagy hogy azt etetjük velük - egészségi okokból - amit nem szeretnek, hogy édeset kapnak, amikor pedig savanyúságra áhítoznak vagy megfordítva. És nagyon gyakori az is, hogy etetik a gyereket, amikor pedig maguk szeretnének manipulálni az étellel.

Mindez fusztráció, Unlust-érzés, amely ilyen módon hozzákapcsolódik az étkezési aktushoz.

Ami az etetés időpontját illeti, az időpont kötött, a gyermek pedig máskor, vagy mást is szeretne enni, akár azért, mert éhes, akár az ösztön kielégítésért, vagy hogy magányát és más kínos emocionális állapotait enyhítse.

A kötött időpont még egy szemponból hátrányos a gyermekre és ez a várakozás.

Éhesen várni ételre ez a gyermek számára nem ugyanaz az élmény, mint a felnőtt számára. A csecsemőben az ösztönös vágyak nyomasztóan sürgetőek, azonn aliságot kívánnak.

Nincs még szervezett én, amely a vágyteljesítést képes lenne halasztani a gondolkodási funkciók segítségével, vagy más mechanizmusokkal. Éppen ezért a csecsemőben és a kisgyerekben a szükséglet kínos feszültségét semmi más nem enyhítheti, csak az azonnali kielégülés. Ha éhes csecsemőknek vagy toddle- reknek várniuk kell az ételre, akár csak perceket is, akkor az aktuális, a megélt hiányélmény olyan kínzó lehet, hogy amikor az étel megérkezik, már nem tud­ják élvezni.

A felsorolt helyzetek és alkalmak mindegyikében tehát kellemetlen kínos élmények öröm helyett. S ha a táplálkozási élményeket túl gyakran kíséri csaló­dás, elégedetlenség, frusztráció, akkor az egészen elronthatja a gyermek atti­tűdjét a táplálkozással szemben.

Az, hogy kívülről írjuk elő a gyermeknek, hogy mit, hogyan, stb. kell enniök, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a táplálkozást vak ösztönös cselekvés­nek tekintjük, amelyben nem érvényesül az a diszkrimináció és önszabályozás, amely pl. az állatkölykökben megvan. Azt feltételezzük ezzel, hogy embernél ez az ösztön merevebb, mint állatnál.

Anna Freud szerint ez alaptalan feltételelzés. Clara Davis 1928-ban és 1935-ben publikált vizsgálataival valószínűsíti ezt. (Clara Davis idézett vizsgá­latát Illingworth, Gesell és Ilg könyve, valamint Falk Juditnak (1968) egy kéz­iratos tanulmánya alapján ismertetem).

254

Davis 5 gyermeket figyelt meg folyamatosan az elválasztástól kezdve több éven át 36.000 étkezés alkalmával. A csecsemők, később a kisgyermekek elé minden alkalommal 12 egyszerű ételt tettek le, teljesen szabadon választhattak, hogy mit és mennyit esznek. Eleinte átlagosan 2-3 féle ételt fogyasztottak, később egyre több étel iránt mutattak érdeklődést és eljutottak egy összetétel és mennyiség szempontjából teljesen kiegyensúlyozott étrendhez. Egy-egy túlka­pás nagyritkán előfordult, pl. az egyik gyerek egyszer 10 hónapos korában öt, egy másik 2 1/2 éves korában tíz tojást evett meg, de a megfigyelés ideje alatt nem volt egyetlen gyomorrontás, hányás, hasmenés, székrekedés sem; nem volt táplálkozási probléma és mind az öt gyerek kifogástalanul fejlődött.

Ezeknél a gyerekeknél tehát a táplálkozási funciót kísérő öröm is ép maradt.A gyermek individuális szükségleteivel nem számoló, kívülről előírt ét­

rend azonban szükségszerűen vezet el a táplálkozáshoz kapcsolódó öröm el­vesztéséhez, vagy legalábbis csökkenéséhez. A Lust-élmény, az örömélmény, csak akkor hiánytalan, ha az ösztön kielégítése, az éhség csillapítása nem üt­közik akadályokba. A csecsemőnek nemcsak az éhezés, vagy az erőltetés je­lent kielégülési akadályt, őt már az is frusztrálja, ha a kielégülést feltételek­hez kötjük.

Az én szerveződése előtt a kielégülést feltételekhez kötni ellentmondás: hiszen az ösztönt „megzabolázni” a külvilág nem képes, erre csak az én képes. Ha a külvilág beavatkozik, amíg nincs még kialakulva az én, akkor szükségsze­rű az élvezőképesség csökkenése a szóbanforgó területen.

Neurotikus evészavarok

Az evés az összes testi funkciók közül az, amelyik leginkább épül be a gyermek érzelmi életébe és a legtöbb alkalmat adja a libidinózus és az agresszív tendenciák megnyilvánulására.

1. Evés és tárgykapcsolat összefüggéseAz újszülött önmagára centrált lény. Amikor nincs feszültségi állapotban,

akkor nincs kapcsolata a külvilággal. Amikor testi szükségletek, vágyak sürge­tik, akkor időleges kapcsolat jön létre, de a szükségállapot szűnésével, tehát az éhség csillapodásával a kapcsolat is megszűnik.

Az evés az a terület, amelyben a csecsemő először kapja, először éli meg a vágyteljesülés és az öröm élményeit.

Ez lenne - Anna Freud szerint - a nárcisztikus szeretet, a primer nárciz- mus szakasza.

Fokozatosan,, ahogy a gyermek egyre jobban megtanul más élménykvalitá­sokat is felismerni, mint az élvezet, meg a kín, a libidómegszállás átterjed a táplálkozás élményéről a táplálékra, s az utóbbi válik örömforrássá.

Ez már egy második, átmenetinek tekinthető szakasz a tárgykapcsolat fejlődésében, a gyermek „szereti” a tejet, a mellet, az üveget. Azért átmeneti ez a szakasz, mert amint kialakul a stabil tárgykapcsolat, vagyis az én és a külvilág stabil szétválasztása, akkor a szeretet áttevődik az élelmet adó személyre, az anyára vagy a gondozónőre.

255

A mellről szoptatott gyerekeknél a mell és a tej egyaránt az anyának egy része, és ezért van az, hogy a mellről szoptatott gyereknél az átmenet a nárcisz­tikus fokról a tágylibidó fokára simább, zökkenőmentesebb. Anya és táplálék az elválasztásig egyazon pszichikus jelentésű. (Egészen az ödipális szintig az.)

A hirtelen elválasztás mindig a libidófejlődés zavarával jár együtt, kivéve azokat az eseteket, amikor a gyermek sohasem szopott mellről. Ez más konstel­láció, a veszélyei is mások.

Az elválasztáskor megváltozik a gyerek viszonya az anyához, a változás­hoz nem minden gyerek tud könnyen alkalmazkodni, s ez gyakran nyilvánul meg úgy, hogy a gyermek a táplálékkal szemben mutat ellenállást.

A tudattalan an a gyermek és az anya egysége akkor is megmarad, ami­kor a gyerek tudatosan már régen szét tudja a kettőt választani.

Az evéssel kapcsolatos konfliktus-viselkedést - az evészavarokat - nagyon gyakran ez a tudattalan egység magyarázza meg.

A gyerek étvágytalan, vagy csökken az étvágya. A lelki történés ilyenkor az, hogy az anyával való konfliktusok (a tudattalan azonosság talaján) áttevőd­nek az anyáról az ételre.

Az anyával szembeni ambivalencia kifejeződhet, mint: a túl sok evés, vagy az étel visszautasításának váltakozása.

Az anya iránti bűntudat kifejeződhet, mint: az étel élvezetének képtelensé­ge. (A gyerek bűntudata folytán nem képes elfogadni az anya szeretetét, nem képes elfogadni az ételt.)

Testvérféltékenység kifejezésre juthat falánkságban, mohóságban (az anya szeretetét igényli, ételt igényel.)

Az ödipusz konfliktus elfojtása után az étel visszautasítása lehet az anya megszerzésére i ányuló szexuális fallikus vágyak elhárításának következménye.

Az anyák gyak an „alá is játszanak” ennek a tudattalan azonosításának „az én kedvemért...!”

Gyermekének tudattalan fantáziáit megváltoztatni az anya természetesen nem tudja. De viselkedésével, cselekedeteivel erősítheti, facilitálhatja a gyermek egészséges fejlődését. Ez azt jelenti, hogy a józan ész határain belül rábízza a gyermekre táplálkozási szükséglétének a kielégítését.

2. A táplálkozás és az orális örömök viszonyaA szopás és az infantilis szexualitás orális fokozatának kapcsolata olyan

szembeötlő, hogy az analitikusok gyakran esnek abba a hibába, hogy minden gyermeki evészavart az oralitás zavarának diagnosztizálnak.

A szopás kétféle kielégülésre ad lehetőséget: csillapítja az éhséget és

_ a szájnyálkahártyák izgatásával orális örömöt biztosít.Érdemes itt az orális zóna erogeneitásának bizonyítására Hermannt idéz­

ni (Az ember ősi ösztönei 161. skk). Majom és ember szájzónájának funkcionális összetartozása anatómiailag: „A főemlősök szőrtelen ajkát, /jéz-felületét a.........tapintószerveknek ugyanez a fajtája, a Meissner-féle testecskék látiák el.Ugyanezek vannak az emberi nyelv elülső részén..... (162. 1.) De nemcsakmajom és ember, hanem embernél száj és kéz, sőt sl szájon, a kéz és a szemben ugyanolyan a végbunkó az ember külső nemi szerveinek bőrében és szemének

256

kötőhártyájában. És tovább embernél: hasonló felépítésű szövetek „testecskék” vannak az emberi kéz és láb fel só' felületén és a mellbimbó közelében. Más végbunkók azonosak az ember vörös ajakszegélyében, szemének kötőhártyájá­ban a glans penis bőrében és a clitoris bőrében, továbbá az emlőbimbó hánya alatt (162). Hermann Imre, tehát mindig kéz-száj rendszerről beszél, sőt kéz­száj, - szemrendszerről, és hangsúlyozza ezek funkcionális összetartozását em­bernél és majomnál, valamint különböző szervekben.

Visszatérve A. Freudhoz: hangsúlyozza, hogy az orális öröm az egész élet során kísérője marad minden táplálkozási helyzetnek. Amikor a kisgye­rek áttér a vegyes táplálkozásra, akkor az orális öröm kiterjed az ételek ízé­re, konzisztenciájára is.

A libidófejlődés orális szakaszában a gyermek a táplálkozási helyzettől függetlenül is keresi és megszerzi magának az orális örömet, az ujj szopásnak mint autoerotikus aktusnak a különböző formáival. Ez helyettesítőjévé is válhat az evésnek, pl. ha várni kell a táplálékra, vagy ha a táplálkozás abbamarad, mielőtt a gyermek jóllakna, vagy kielégülne. Az ujjszopásnak később nagyon fontos szerepe van, mint általános vigasztalásnak, pl. ha a gyerek egyedül van, elalvás előtt, stb. s ekkor már teljesen független a táplálkozástól, különvált tőle. Az evés öröme, az orális öröm és az anya, táplálék azonosság szorosan össze van fonódva. A. Freud szerint ez a magyarázata annak, hogy az orális tendenciák az anyához fűző kapcsolat első hordozói.

Az orális attitűdök éppen azért ugyanolyan döntőek a gyermek-anya kap­csolat alakulásában, amilyen döntő szerepe van a gyerek anyjához való kapcso­latának a táplálkozáshoz való viszony kialakulásában.

3. Az evés és az agresszió ösztönének kapcsolataAbraham (1924) az orális szakaszt két alszakaszra bontja:A korai orális szakasz alaptevékenysége a szopás, a tárgykapcsolatban ez

a preambivalens, ambivalencia előtti időszak.A következő alszakaszban a harapás libidinózus tevékenység, ezt orálsza-

disztikus szakasznak nevezte el. A tárgykapcsolatban akkor jelenik meg az ambivalencia. Abraham szerint az orálszadisztikus szakasz a fogak megjelené­séhez van kötve. A bekebelezés ezen a fokon a tárgy destrukciója, ezért jelenti ez azt is, hogy a tárgykapcsolatban ambivalens. (A libidó ugyanarra a tárgyra irányul, amire az agresszió.)

Abraham azt állítja, hogy a fogak megjelenése után az evés agresszív aktus a táplálékkal szemben, - vagy eltolással - a táplálékot adó személlyel szemben.

(M. Klein: az orálszadizmus nincs a fogzáshoz kötve, a szadizmus az egész orális szakaszra jellemző, ő nem is orális szakról beszél, hanem orál- szadisztikusról.)

Az orál-szadisztikus fantáziákat a tudat kiszorítja, nem tűri még az élet fejlettebb szintjén sem. Olyan elhárító mechanizmusokat mozgósít ellenük a gyermek, melyek fejlődésének adott szintjén a rendelkezésére állnak.

Következményük az evés gátlása - belső letiltása - a harapás, a nyelés, a rágás zavarai.

Ezek a zavarok a „toddler”-korban szoktak tetőzni, érdekes módon ugyan­akkor, amikor a gyermek szabadon használja a fogait agresszív harapásra, akár

257

a többi gyermekkel, akár pedig az anyjával szemben, tehát az evés területére korlátozódnak.

Ha az elhárítás nem vezet teljes sikerhez, ennek feltétlenül később is marad észlelhető nyoma. Komoly mértékben csökkenhet pl. az evéshez fűződő öröm.

Ezek a gyerekek bűntudatot éreznek, ha ízlik nekik az étel, és csak külső kényszerre esznek. Lassú evők, meg nem rágott falatot tartanak a szájukban hosszú ideig. Olyan evési faxnijaik vannak, amelyekben nyomonkövethető az a félelem, hogy megsértenek, vagy elpusztítanak egy élőlényt. Ilyesmi jelzi: „Nincs-e a tojásban félig kikeltett csirke?” Ezek a gyerekek nem szeretnek cso­koládéból készült ember-, vagy állatfigurákat enni; nem eszik meg az ismert állatok húsát. A vegetáriánizmusnak is gyakran itt kell keresni az eredetét.

Szélsőséges esetben az orál-szadizmus elleni védekezés neurotikus kopla­láshoz vezet. Ilyenkor a tárgyakra irányuló agresszió a saját testet szállja meg, s ez az utóbbi ilyen módon életveszélyesen van fenyegetve.

4. Az evés kapcsolata az anális élvezetekkelAmikor más által etetett gyerekek aktívan, a kezükkel manipulálnak a táplá­

lékkal és eközben maszatolnak, ez A Freud szerint NEM azért van, mert ügyetle­nek.

A maszatolás anál-erotikus aktivitás, amely az exkrementumokról el van tolva az ételekre, elsősorban olyanokra, amelyek színben és konzisztenciában emlékeztetnek a székletre.

Ez a magatartás valamikor a 11 hó körül kezdődik, (A. Freud ezúttal megjelöl életkort), kulminációja pedig egybeesik az anális részösztön kulminációs pontjával.

(A Freuddal itt nem érthetünk egyet. A kéz nem a maszatolással kapcso­lódik hozzá az evéshez, kéz és száj kezdettől fogva résztvesz az evésben, a gyerek belekapaszkodik a mellbe, szorítja az üveget. A kéz illetve a végtag már a majomnál is résztvesz a szopásban. (L. Hermann fejtegetéseit, ő idézi Allesch megfigyeléseit egy fogságban született csimpánzról. Embergyereknél Hermann írta le a „Spreizen” jelenséget. (Az ember ősi ösztöne 163 1.)

Megfigyelés egy 9 napos lányról: „Szopáskor az ujjak szétterpesztve, kife­szítve, -„extrém extenzióban”-, ha elmozdítják őket rögtön vissztérnek az eredeti helyzetbe. Hermann hivatkozik többek közt Wallonra, aki „ugyancsak azt ész­lelte, hogy a kéz kifeszítését a gyermeknél nyomon kíséri a száj feltárása és viszont analóg mozdulat következik mindkét testrészen egyszerre.” (Az ember ősi ösztönei 164 1.)

Abban A Freudnak valószínűleg igaza van, „hogy a maszatolás későbbi, csak a kéz szerepét nem látja, a megkapaszkodási ösztönt és a rá visszavezethe­tő gazdag jelenségvilágot nem ismeri, és ezért a tárgykapcsolat fejlődését is másképpen képzeli el.”)

Visszatérve A. Freud tanulmányához, ha a környezet tűri a maszatolást, akkor az anális élvezet nagy mértékben fokozza az evés örömét. És azok a gyerekek, akiknek szabad az ételt szétkenniök, tehát akik az anális aktivitást letiltás nélkül áttolhatják az orálisra, azok szerinte hamar abbahagyják az étellel való maszatolást, nem ügyetlenek, sőt kifejezetten ügyesek az evésben és könnyen tanulják meg a kanál használatát (önként átengedik a kanálnak a kéz szerepét.)

258

Ha viszont a gyermeket a környezete túl szigorúan akadályozza az orális analitásban, ez rontja a gyermek étvágyát és rontja a gyermeknek az anyjához való viszonyát.

Az anális tendenciák elfojtásának mindig van következményük a táplálko­zásra. Minél hirtelenebb és merevebb a tisztaságra szoktatás, annál súlyossabbak.

Az undor-reakció képződés; az énnek a műve. Visszaparancsolja a tudatta­lanba az exkrementum iránti érdeklődést, s ez az elhárított vágy az ételek közül is egyre többre terjed ki, azokra, amelyek alakjuk, konzisztenciájuk révén emlé­keztetik őt a tiltott „piszkos” dologra.

Ennek eredménye: heves viszolygás pépes ételektől, kenhető ételektől, zöld, vagy barna ételektől, vagy felvágottól, néha minden krémtől, vagy mártás­tól. Es így tovább.

Az orális „szoktatás” és a tisztaságra szoktatás tehát szorosan összefügg.E két libidófejlődési fok összefüggő volta tapasztalatilag is igazolható. Ha

latenciakorban lévő gyereket arra kényszerítenek, vagy akár csak buzdítanak, hogy „viselkedjenek tisztességesen”, egyenek szépen, akkor majdnem mindig van egy kis anális regresszió: a WC-ben maszatolnak, szétkenik a székletüket, (ha meg a székelés körül támasztunk követelményeket, akkor biztosra vehetünk valamelyes orális regressziót.)

Az orálitás és az analitás „keveredését”határozottan észlelhetjük a2 orali- tásból az analitásba való átmenet során is: a gyermekben kapcsolatba kerül az evés (az, hogy magához veszi a táplálékot) és székelés (az, hogy kiadja magából az exkrementumot) - a száj és a végbél között is.

Edith Sterba a már idézett cikkében hangsúlyozza ezt a kapcsolatot: az étel visszatartása a szájban ekvivalens a székletnek a visszatartásával.

5. Az evés kapcsolata bizonyos tipikus, fallikus fantáziákkalAz Odipus-korszak konfliktusainak szorongásai elől sok gyermek talál me­

nedéket abban, hogy a libidófejlődés regrediál a fallikus fokról korábbi fokokra.így jönnek létre pl. szájon át való közösülési fantáziák. Utóbbiakat meg­

erősítheti, ha a gyerek lát fellációt - amint ez gyakran elő is fordul.A száj szexualizálása (és ennek elfojtása) veszélyezteti az evési funkciót,

hisztériás tünetek kialakulását eredményezheti, pl. glóbus hystericust, vagy hisztériás hányást.

Egy tipikus gyermeki szexuális elmélet, hogy a gyerek a szájban fogan és végbélen át születik meg. (Orális foganás, anális születés). Ebben a gyermeki elméletben a belek töltik be az anyaméh szerepét.

Az ilyen fantáziákat szorongás és bűntudat kíséri, s ez vezethet az étel visszautasításához (a teherbeesés elhárításának vágyképpen), kövérségtől való irtózáshoz (szintén, mint terhességi vágy-elhárítás).

Ha az orális fokon való fixáció és az erre való regresszió erős, akkor a megtermékenyítés vágya úgy jelentkezhet, mint félelem attól, hogy megmérge­zik, s ez komoly evési zavarokat eredményez.

A szülőkkel valló szexuális versengésből és a szülők halálának kívánásá­ból származó bűntudat vezethet ahhoz a mazochista vágyhoz, hogy a gyermek nem akar felnőni, s ez is kifejezésre juthat az evés megtagadásában.

259

A kislányok pénisz-irigysége kiindulópontja lehet péniszleharapási fantá­ziáknak, amelyekben orál-szadisztikus és fallikus elemek kombinálódnak. A hisztériás hányás tünetének ez gyakori háttere.

A szerző a könnyebb tárgyalhatóság kedvéért különítette el egymástól ebben a tanulmányban az evési zavarok három típusát: az organikus zavarokat, az ösz­tönfolyamat zavarait és a neurotikus evészavarokat. Hangsúlyozza azonban, hogy a klinikai gyakorlatban ezek nem különülnek el ilyen élesen. Az organikus evésza­var kiindulópontja lehet nem organikus zavaroknak. Neurotikus zavarok könnyeb­ben lépnek fel ott, ahol az evési funkciónak az élvezetszerző jellege csökkent.

Az evészavarok elkerülésének legbiztosabb módja az, hogy a gyermeknek íy- szülöttkortól kezdve megfelelő önállóságot biztosítunk. Ez egyben az étvágynak is a legbiztonságosabb őrzője.

A. Freud Wege und Irrwege című könyvében (147-149. o.k) mégegyszer sorraveszi az evési zavarokat fejlődési sorrendben:

1.) Az első zavarok a szopás körül léphetnek fel. Okuk többféle lehet:az anya részéről: az emlő alakja, vagy hogy a tej kevés, vagy a szoptatástól

való idegenkedésből származó nehézségek,a csecsemő részéről lehet magával hozott testi zavar, pl. nem kifejlett

szopási reflex.Lehetnek pszichés zavarok automatikus válaszként az anya szorongására,

vagy ambivalenciájára.2.) A következő kritikus időszak az elválasztás. Ennek az időszaknak a

zavarai elkerülhetőek, ha a mell, vagy a cuclisüveg megvonása nem hirtelen, hanem fokozatosan történik.

Ahol azonban a csecsemő, illetőleg a kisgyermek traumának éli meg az elválasztást, ott különféle negatív következmények jelentkezhetnek.

Negatív beállítódás a táplálékfelvétellel szemben, új ízekkel szemben bi­zalmatlanság, szokatlan ételek visszautasítása, csökkent libidómegszállás az oralitással összefüggő területeken, vagy ellenkezőleg, a hirtelen elválasztott gyerekek egy része később az élete során folyton éhes, mohó.

3.) A következő fokon, amikor a gyereket még etetik, de maga még legfel­jebb a kezét használja, - emlékszünk, hogy Anna Freud azt mondta, hogy ekkor az anya és a táplálék pszichikus jelentősége egybeesik. Ekkor kerülhet sor arra, hogy az evés „harci kérdés”, preferált terület arra, hogy a gyereknek az anyával szembeni ambivalenciája kifejezésre jusson.

Egy klinikai példa: egy kisgyermek az anyja iránti haragját nemcsak azzal fejezi ki, hogy kiköpi az ételt, amit az anyja a szájába adott, hanem még gondo­san le is kaparja a nyelvéről az ételmaradékot.

Harc lehet akörül, hogy mit eszik, bizonyos ételeket nem hajlandó, máso­kat nagyon szeretne, mennyit, hogyan eszik. Itt még a hogyan arra vonatkozik, hogy nyugodtan kell ülni, nem szabad szaladgálni evés közben.

4.) A negyedik fok az önálló evés időszakának zavara, az undor bizo­nyos ételektől. Ez a tisztaságra-szoktatásból származik, a reakcióképződés én-mechanizmusával; undorodik az exkrementumoktól, s ez eltolódik az ana- litásról az oralitásra.

5.) Az Ödipusz-korszakban, anya és táplálkozás már nem egyenlő, infanti­lis szexuális fantáziák vannak az előtérben:

260

a gyermek megtagadja a táplálékfelvételt (az elhárított terhességi fantáziákra vezethető vissza)megtagadja a húsevést, ez kannibalisztikus, szadisztikus vágyaknak az elfojtá­sa (olyan környezetben, amely nem vegetáriánus).

A latencia-korban sajátosan jellemző evészavar nincs.

1971. január

261

IRODALOMJEGYZÉK

Freud, Anna:

Freud, Anna:

The Psychoanalitical Study of infantile Feeding Dis­turbances. Psa Study of the Child II. 1946. 119-132. Wege and Irrwege in der Kinderentwicklung. Stutt­gart 1968. - angolul 1965. (Utak és tévutak a gyer­mek fejlődésében.)

262

A tik(Hofíer Éva)

R.Cruchet szerint a tik hirtelen, parancsolóan, akaratlanul és abszurd módon, szabálytalan időszakonként megismételt, elszigetelt, vagy komplex együttest alkotó mozdulatok végrehajtása. Ezek objektíven egy meghatározott célhoz adaptált cselekedetet képviselnek. Megjegyezendő - ahogyan azt Meige említi -, hogy végrehajtásukat gyakran késztetés előzi meg, elfojtásuk rossz érzést okoz, hogy a tikket akaraterővel és eltereléssel fel lehet függeszteni és hogy az álommal megszűnik. A különféle szerzők észleleteiből ki lehet emelni bizonyos klinikai jellegzetességeket. Mindnyájan említést tesznek a mozdulat hirtelenségéről, Meige és Feindel különbséget tesznek a clonicus és tonicus tikkek között azzal, hogy az utóbbiak állandó jellegű erőltetett attitűdök. Tevé­kenységekként szemlélve, a tik hasonlít bizonyos szokásos gesztusokhoz, azon­ban (Charchot szerint) „természetes cselekedetek karikatúrája”, mivel túlságo­san hirtelenül, túl szaggatottan, túl változatosan jelenik meg: ezek a jellegzetes­ségek vezettek oda, hogy a tikkeket egyesek funkcionális jellegzetességük sze­rint ismertették. A tik alkalmatlan, céltalan, terméketlen és egyben hiányos cselekedet; gyermekenként, sőt ugyanazon egyénnél is változik, hajlik a teijesz- kedésre, a helyváltoztatásra, a körülményekhez, helyzetekhez és testhelyzetek­hez igazodó változásokra. (Janet)

A tik lokalizáltsága és formái

Arc-tik: szemhéj (pislogás, szemmeresztés, hunyorgás) szemöldök, orr, homlok, ajak, (harapdálás, szopás, csücsörítés, fintor, vicsorítás), nyelv (fütyü­lés, nyaldosás, krákogás), állkapocs.

Fej- és nyak-tik: fejrázás, üdvözlés, igenlés, tagadás, forgatás.A törzs- és a végtagok tikje: váll(vonogatás) kar, kéz, ujj (vakarás) (szőr-

babrálás, köröm-rágás), törzs (üdvözlés, hintázás, rázás), has, ugrás-tik (lépés­váltás, polka-lépés).

Légzési tik: az ilyen ticben szenvedők szaglásznak, szipognak, horkanta- nak, fújnak, ásítanak, köhögnek, zokognak, csuklanak, laryngo-facialis tik (a krákogáshoz arcmozdulat csatlakozik).

Hangképző tik: ezek közel állnak az előzőekhez, de különböző hangok képzésével járnak, artikulátlan kiáltás, Ugatás, hápogás, morgás, krákogás.

Emésztési tik: nyelési tik, légnyelés, böfögés, hamis székelési késztetés.Verbális tik: állandóan azonos szótagok, szavak, mondatok kiejtése, ezek

gyakran trágárak. (Ferenczi szerint kapcsolat a koproláliával)E felsorolás nem túl érdekes, mert a tik igen változékony és gyakran

változtatja helyét. Egyes szerzők azonban hírt adtak bizonyos izomcsoportokra korlátozott tik féleségekről.

263

A iikkelőgyermek személyisége

Rouart különbséget tesz a tikkelő gyermekeknél, kétféle személyiség-típus I között. Az egyik jól adaptált, az iskolában jól szereplő gyermek; a tik a családi I környezetben felmerülő nehézségek egyetlen szembetűnő megnyilatkozása, mindazonáltal ezek gyakran szorongó, infantilis gyermekek és végeredményben I kicsiny neuropataként viselkedtek. A második típushoz tartoznak azok, akik az iskolában is és otthon is állhatatlanok, féktelenek, figyelmetlenek, ezek jobban I extravertáltak, mint az előbbiek, náluk a tik a környezethez való inadaptáció- | nak paroxizmális megnyilvánulása, amihez féktelenkedő, erőszakos, agresszív és félelmi magatartásformák járulnak. Ezenkívül Ruart hangsúlyozza a tikke­lők nárcisztikus fixációját és szadisztikus beállítottságát, ez utóbbi gyakran | ellenkezés formájában nyilvánul meg és talán összeolvad ezen rendellenes moz- I dulatoknak a fogalmával, melyeknek egyik funkciója a család irritálása lenne. A tik ugyan a szülők elleni agresszió, azonban a szülők részéről erős bírálatot és megtorlást vált ki. Ezek szerint a szadisztikus hajlamok mazochisztikus vá­gyakkal kapcsolódnának össze. Mindebből következik, hogy a tikkelő gyermek I karakterét csak a környezetével összefüggésben érdemes vizsgálni. Megjegy- I ezendő, hogy többnyire egyetlen gyermekről van szó. A családi környezet több­nyire feszült, az anya túl igényes és szorongó, egyes esetekben sok mident megenged és eltűr, máskor pl. az onániára szigorú megtorlással reagál. (Nevelé­si módszer: szidás, drill, figyelmeztetés, büntetés). A család a tikket igen nehe- I zen viseli el, ellenséges és agresszív szándékot lát benne. A család arra törek- I szik, hogy büntesse a tikkelést, ennekfolytán a gyermekben erős bűntudat kelet­kezik.

Ferenczi szerint a tik-betegek infantilisak, az örömelv által vezéreltek. I Nagyfokú nárcizmusuk és hiperszenzibilitásuk folytán képtelenek a testi inge- I reket elhárítás nélkül elviselni. Könnyen ingerelhetőek, fáradékonyak, befolyá- solhatóak, hajlamosak a szenvedélyekre, testi fájdalmakat és megterheléseket nehezen tűrnek el. A túlérzékenység és hiányos önuralom - pszichés és motoros téren - jellemzi őket. Saját testük, vagy egyes testrészeik erős libidó megszál- I lottság alatt áll. Hajlamosak a hipochondriás önmegfigyelésre.

Gerard szerint: a gyermekek kezelés előtt gátoltak, szerények, bátortala­nok, felnőttekkel szemben megnyerő modort tanúsítanak. Különböző félelmek társulnak a tünethez, éjszakai felriadások, a szülőktől való elveszés félelme, a sötétségtől és sérüléstől félelem. Több nárcizmus mutatkozik náluk, mint más hasonló korú gyermekeknél; kérkedésben, önzésben nyilvánul meg. Gyerektár­sakkal való kapcsolataik nem jók. (Önállótlanok, dependensek. Aprólékosság, bűntudat.)

Valamennyi esetben a szülők nagy súlyt helyeztek a gyermek intellektuá­lis sikereire, valamint a konformista, nem-agresszív viselkedésre. Az anyák alapjában szeretőképesek, de gyermekeikkel szemben kontrolláltak. Barátságo­sak a személyes kapcsolatokban és ambiciózusak a munkában. Pedánsak, per- fekcionisták és konformisták minden területen. Túl gondosak és aggályosak, a gyermekek önállósulási és aktivizálódási törekvéseit letiltják.

264

A tik diagnosztikája t

A tie általában könnyen diagnosztizálható, a diagnózis éppen a mozgások jellegén és a beteg személyiségén alapul. Meg kell különböztetni bizonyos ab­normális mozgásoktól, ezek: chorea-mozgás, szálemezés, különféle klónikus mozgások, arcspazmus, Jackson-féle epilepszia, encephalitis után visszamaradt mozgások. Progrediáló agyi folyamatoknál fennálló ritmikus mozgások.

Ezenkívül meg kell különböztetni a sztereotip, motoros szokásoktól és a test-manipuláló szokásoktól.

A tik etiologiája

(Gerard: 10 fiú, 3 lány, nálam: 12 fiú, 5 lány, Mahler és Gerard szerint: fiúknál gyakoribb.)

A tik leggyakrabban 6-8 év között jelentkezik (Gerard: 6 év alatt és puber­tásban ritkán) olykor a pubertásban. A beteg neme semmiféle szerepet nem játszik. Úgy látszik, hogy a primitív népeknél nem fordul elő, bár ezt nem bizonyították be teljes biztonsággal. A tik jó mentális képességű egyéneknél fordul elő.

Charcot nagy jelentőséget tulajdonított a tikkelők átöröklési körülményei ismeretének. Kétségtelen, hogy a tikkelők felmenői, vagy oldalági rokonai kö­zött gyakran találhatunk tikkelőket, sőt jelentős számban neuropatákat, vagy pszichopatákat. Gyakrabban meglepő kapcsolat található a tik és a kényszer között a családi körben. Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon nem a kényszer örökletes-e és abba ágyazódik bele a tik, vagy vajon nem következkezménye-e az egyik is, meg a másik is a kezdeti nevelési hibáknak.

Korábbi szerzők nagy súlyt helyeztek az utánzás jelentőségére- Meige és Feindel szerint: „Semmi sem terjed olyan ragályosan, mint a tik az arra hajla­mosak között.” - Kanner bizonyos zavarokat észlelt a tikkelő gyerekek anamné- ziseiben, nevezetesen enurézist, pavor noctumust, táplálkozási problémákat, túlérzékenységet, félénkséget, fáradékonysagot, ekcémát, emésztési görcsöket, asztmás rohamokat, stb.

Levy kiemeli a tik etiológiájában azokat a mozgáskorlátozásokat, ame­lyek a nevelés tiltásaiból származnak. Szabad mozgástól megfosztott állatok­nál is megfigyelt a tikhez hasonló mozgásokat, pl.: istállóban álldogáló lovak fej-dobálása, vagy ketrecbe zárt medvék ringatózása. Idesorolja az intézetben nevelkedő kisgyermekek jaktáló mozgásait. Úgy találja, hogy ezek a mozgá­sok csökkennek vagy megszűnnek, ha a fizikai bezártság feloldódik. Ebben a cikkében nem kiséreli meg Levy elkülöníteni azokat a tik féleségeket, melyek a szabadság hatására megszűnnek és azokat, amelyek minden szituációban folytatódnak.

Dr.György tipikus környezeti nevelési ártalomnak tartja. Az erőszakos, túlpedáns, vagy szakadatlanul dirigáló szülőket teszi felelőssé a tünet kialaku- kásáért.

A tik patogenézise

A különféle kórfejlődési elméleteket némileg sematizálva három típusba I lehet sorolni: 1.) organikus, illetve funkcionális elmélet, 2.) a pszichogenetikus I elméletek, 3.) a pszichomotoros elméletek.

Az organikus, ül. funkcionális elmélet. Az első szerzők főleg arra helyeztek I súlyt, hogy különbséget tegyenek a tik, a görcsök, és a görcsös rángások között és hogy e különféle típusú heves mozdulatok kortikális, illetve szubkortikális mechanizmusát tárgyalják. A fertőző encephalitis epidemica vezetett a sérülé- ses elmélet kibontakozására. E betegség következményeként ismertettek ugyanis egyes, a tikhez erősen hasonló mozgásokat. Nem áll azonban rendelke­zésünkre olyan észlelés, amely bizonyítaná a tik sérüléses eredetét. - KWilson szerint a szokás-tik hasonló a kondicionált reflexhez. Az ingerre jelentkező moz­gás-válasz újból megjelenik egy olyan stimulusra, amely felidézi az elsőt.- A magyarázatoknak ezen csoportja abból a feltételezésből indul ki, hogy a tikkelő mozdulataiban szerepe van az agykéregnek, így ezeket a mozdulatokat egy felsőbb szinten kialakult reflexnek tekintik. Yates és Jones elfogadják azt a hipotézist, hogy a tik gyakran olyan kondicionált válasz, melynek célja, hogy enyhítse az impulzus-állapotot, melyet eredetileg egy traumatizáló helyzet vál­tott ki. Ez a traumatizáló helyzet annakidején erős félelmet okozott és kiváltott egy menekülő, illetve támadó mozdulatot, amely megerősödik, ha a mozdulat időben összeesik a stimulus megszűnésével, vagy azt előidézi. A továbbiakban a stimulus generalizálódásának jelensége folytán kondicionált félelem, (szoron­gás) váltódik ki, ezt a félelmet csökkenti a mozdulat végrehajtása. Ilyképpen a tik kiváltódhat bármilyen egyéb stimulusra és erősen rögzült szokássá válhat.

Pszichogenetikus elméletek. Ezek az elméletek arra helyeznek súlyt, hogy a tik funkcióját értelmezzék. Rouart szerint a tik kifejező mimikája olyan konflik­tusnak, amely egyrészről az elfojtott erők, másrészről azon erők (a családi felet­tes én) között keletkezik, amelyek az előbbieket a gyermekben elfojtják. Figye­lembe véve a kérlelések és fenyegetések ellenére megismétlődő tik kihívó jelle­gét, azt az elkeseredést, amit a környezetből kivált kétségtelen - közli Rouart hogy „a tik értelme: szándékos agresszivitás”. A megtorlások és a szigorú bánás­mód révén, amelyet kivált, a tik bűntudatot és büntetés-igényt fejez ki. Értelme ugyanaz, mint egy akarat ellenére tett vallomásé, amilyen pl. a kényszeres pirulás. Ehhez kényszeres és látványos jellegével is hasonlít. A tik értelme olykor közvetlenül érthető, máskor elmélyültebb elemzést igényel, mivel helyet­tesít valamit. Motoros jellegéből, befejezettlenségéból, eltitkoltságából kifolyóan ügy jelentkezik, mint valamilyen tiltott, vagy végre nem hajtható cselekedet pótlása, vagy ilyen cselekedet utánzása. „Előfordulhat, hogy több jelentése is van, ezeket sűrítve tartalmazza.”

A klaszikus szerzők egyetértettek abban, hogy pszichológiai tényezőket tulajdonítottak a tiknek és rámutattak a kényszerrel fennálló gyakori kapcsola­tukra.

Ferenczi a tiknek az onániával való egyenértékűséget hangsúlyozza. Úgy véli, hogy a tikben szenvedő gyermekben valóságos izomerotizmus található. Szerinte a tik ugyanolyan titkos tett, mint a maszturbálás, minthogy bűntudat­tal jár és ebből kifolyóan önbüntető jellege van; így egyidejűleg titkos is és

266

provokáló is. Emellett a szenvedés elhárítására is szolgál gyakran. Kompro­misszum az erotizmus és a bűntudat között. Alátámasztják az agresszív tenden­ciák, melyek a szülők büntető magatartásától megerősödnek. A tik olykor függ­vénye, vagy maradványa valamely testi megbetegedésnek, vagy traumának, pl.: orrhúzogatás nátha után, pislogás conjunctivitis után, speciális mozdulatok fáj­dalmas gyulladások után. Úgy értelmezhető, hogy a beteg szervet patoneuroti- kus libido-h almoz ás önti el, mely megmarad a betegség elmúltával is. - A gyak­ran csak lokális túlérzékenysége a tikkelőknek á traumatikus eltolásra vezethe­tő vissza, a motoros megnyilvánulások viszont elhárító reakcióként szerveket ért ingerek ellen. Ferenczi szerint szokás-tik és patoneurotikus tik különíthető el. A szokás-tiknél a fokozott nárcizmus melllett a banális külső inger előhívja a motoros szimptomát. A patoneurotikus tiknél a sérült szervet, vagy annak rep­rezentánsát abnormális libidó-megszállás önti el. Az ehhez szükséges energia- mennyiséget a genitális szexualitásból vonja el a beteg, ez a potencia és normá­lis genitális érzés zavarát eredményezi. Az áthelyezésnél nemcsak az energia mennyisége, hanem minősége is felülre tolódik át, innen a tik által érintett testrészek genitalizálódása (ingerelhetőség, hajlam a ritmikus simogatásra, oly­kor formális orgazmus.) A tik mozdulatok eredetileg a szenvedés elhárítására szolgáltak. Egyesek menekülésszerű reflexeket mutatnak, mások aktív elhárí­tást, megint mások maga ellen a személy ellen irányulnak (fájdalom-okozás, kaparódzás, önmaga csipkedése). Tehát úgy a szadizmus, mint a mazochizmus megtalálható bennük.

A tik sok hasonlóságot mutat, úgy a konverziós hisztériával, mint a kény- szerneurozissal. Azonban míg a hisztériánál az elfojtott patogén anyag libidó- objektekkel (személyekkel) kapcsolatos, s csak testi tünetekben kerül kifejezés­re, addig a tiknél a trauma és az én-emlékezés az autoerotizmus vonalán ha­lad.- A kényszermozgásokat az különíti el a tiktői, hogy a kényszermozgás kínos, félelmetes gondolatok távoltartására szolgál, a nárcizmus nem játszik szerepet benne.- A tik gyermekeknél leggyakrabban a látenciában lép fel, ez az a kor, amikor leghajlamosabbak a pszichomotoros zavarokra.

M.Klein is jelentőséget tulajdonít annak, hogy a tik kapcsolódik valami­lyen maszturbáló fantáziához, amelynek tisztázása feltétlenül szükséges a gyó­gyításhoz.

Abraham megállapítja, hogy a tik csak két szempontból különíthető el a kényszemeurózistól. Egyrészt a tikkelők nem mutatják azt a megszállottságot, amely a kényszeresekre jellemző. Másrészt a tikkelő csak kényelmetlennek éli meg tünetét, míg a kényszerneurotikust súlyos félelem kényszeríti bizonyos mozgások végzésére. Feltételezi, hogy a tikben van agresszív komponens és erotikus elem is.

Mahler szerint a tik az általános testi motilitás problémáival kapcsolatba hozható. Az izmok, vagy izomcsoportok akarattalan, megismétlődő, céltalan és logikátlan mozgásának tartja. E mozgások azonban a tik megindulásakor inten­cionálisak és célra irányulóak. Állítja, hogy a tikben szerepet játszik úgy az erotikus, mint az agresszív komponens, tartalmaz provokatív, erotikus agresszi­ót az anya, vagy apa ellen. Fontosságot tulajdonít annak a konfliktusnak, mely a paciens fokozott mozgásigénye és a környezet letiltása között fenáll.

267

Levy a pszichogén tikét akarattalan, céltalan, gyors, ritmikus mozgások nak definiálja, mely kívül esik a gondolkodási folyamaton. Olyan impulzus elfoj­tása, melyet az egyén vagy veszélyesnek, vagy szégyenteljesnek tart. - Kialaku­lásában szerepet játszik az agresszív vagy szexuális ösztön és a veszély elhárítá­sa is.

A pszichomotoros elméletek. M. Meige és E.Feindel is hangoztatták már, hogy a tikben szenvedőknél valóságos motoros-hiány található. Számos más szerző is észlelte a motoros instabilitást. Gyakran van kapcsolat a pszicho­motoros bizonytalanság és a tik között; megkísérelték, hogy teszt-sorozatok­kal kimutassanak valamilyen pszichomotoros személyiség-típust a tikben szenvedőknél.

A tik neurodinamikájáról szóló tanulmányában David Levy megjegyzi, hogy a mozgáskorlátozások következményeképpen alacsonyabb pszichofizioló- giai fokokra történő regressziókat és ilyképp valóságos automatikus tevékenysé­gek felbukkanását lehet észlelni. Ennek ellenére T.Berkmann abban a tanul­mányában, mely csonttörés, illetve csontmegbetegedés miatt huzamosan immo- bilizált gyermekekről szól, megemlíti, hogy tik nem volt észlelhető. (Heine-Me- dineseknél sem.) Feltételezése szerint ennek az a magyarázata, hogy a tik olyan mozgás-korlátozás eredménye, amellyel valamilyen konfliktus jár együtt.

A tikkelők személyiségéről szóló művében M.Mahler azt állítja, hogy olyan egyénekről van szó, akik képtelenek arra, hpogy a neuromuszkuláris funkciókat ellenőrizzék. Szerinte a tikben szenvedők szorongó, gátolt, könnyen deprimált, passzív gyermekek, közöttük nagyobb számban fordulnak elő a fiúk. A neuro­muszkuláris szervrendszer alapvetően a hímneműeknél az agresszivitás szék­helye. Érthető a tik kifejlődése a latencia időszakában, vagyis az ödipális fejlő­dés után, mivel ebben a korban a családi kapcsolatok agresszív módon csakis a lokomotorosság területén nyilvánulhatnak meg. Ezek szerint a tik a motoros zavarokra hajlamos egyéneknél jelentkezhetne, mégpedig az ebben az életkor­ban igen gyakori konfliktusok során.

Felmerül az a kérdés, hogy milyen mértékben lehet egyértelmű patogéne­sis segítségével magyarázatot szolgáltatni a tik valamennyi változatához. -S.Lebovici megjegyzi művében, hogy az organikus betegségek esetében, az idió­táknál és az elmebetegeknél is észlelhető a tik, amit egyedül a pszichogenezis segítségével nem lehet magyarázni. Úgy véli, hogy amikor a tik a klinikai kép leglényegesebb mozzanata, akkor különbséget kell tenni a múló tik között, mely a gyermek számos nervózus szokásaihoz hasonlítható (és amelyet fenntartással kell ugyan szemlélni a későbbi érzelmi egyensúly szempontjából) és a krónikus tik között, mely tartós betegség és jellegzetes neurotikus állapot kisérő-jelensé- gére. Az ilyen tik a kényszemeurózis és a konverziós hisztéria esetében észlel­hető.

Mi úgy véljük, hogy van különbség egy túlérzékeny egyén szokás-tikje, egy pszichomotoros instabil egyén tikje, az olyan tik között, mely csupán tettetett és automatizált póz reakciója és végül az olyan között, amely mélyebben beágyazó- ott a beteg személyiségébe, azaz a ritualizálódott tik és a kényszer tik között

Ez utóbbi esetekben a tik a mélyebb személyiséget fejezheti ki, míg az előbbiek­ben esetleg csak valamilyen zavar megnyilvánulása, mely utóbb erősebben, vagy gyengébben beintegrálódik a pszichomotoros személyiségbe. Az eljárás és á

268

prognózis ez esetben attól fog függni, hogy milyen korán kezdődött a beavatko­zásunk, mely annál kedvezőbb lesz, minnél kevésbé vált a tik szokássá.

A tik kezelése\

A tik különféle kezelési módjait osztályozhatjuk úgy, hogy megkülönbözte­tünk gyógyszeres, motoros és pszichoterápiás kezelést.

A különféle gyógyszerek alkalmazása többnyire csak csekély változást eredményez, kivéve - bizonyos esetekben- a Haloperidol alkalmazását. (H.Con- nel, J.A. Corbett, és D.J. Hosne.)

A pszichomotoros kezelés rendeltetése, hogy csökkentse a motoros instabi­litást. Közvetlenül a tik leküzdésére szolgál. E. Brissaud módszere két eljárás kombinálásán alapszik: a mozdulat immobilizálására és az immobilizáló mozdu­latra. H.Meige nyomán ez a módszer pszichomotoros fegyelmezés néven terjedt el. Ezt a technikát Meige további eljárásokkal egészítette ki: (Ferenczi-nárciz- mus) tükör-gimnasztikával, ez a tik során megnyilvánuló mozgás végrehajtása az egészséges oldalon, - módszeres izomlazítő gyakorlattal és a tükör segítségé­vel ellenőrzött gyakorlatokkal. Yates és Jones ezeket a technikai fogásokat saját kondicionálási elméletükből kiindulva újból felfedezték. Az ő eljárásuk abból áll, hogy a mozdulatot akaratlagosan ismételtetik. E szerzők, valamint D. Watton elég kedvező eredményekről számolnak be.

A relaxáció is elég jó eredményeket hozhat (J. de Ajurisguerra, J.P. Sichel, R.Durand, de Bonaingen).

S.Lebovici szerint a kezelés típusának a tikben szenvedő beteg szemé­lyiségéhez kell alkalmazkodnia. Ha instabilis egyén tikjéről van szó, a gyó­gyító törekvések előterében a pszichomotoros reedukció áll, ezt gyakran izo­lációs kúrával hajtják végre, amely gyógyszeres kezeléssel kombinálódik. A hisztériás tik rövid pszichoterápiával és egyben a szülőkkel folytatott pszichoterápiás beszélgetésekkel javítható. A kényszerneurotikus tik pszicho­motoros terápiát igényel és ehhez csatlakozóan pszichoanalitikus kezelést, amely esetleg hosszadalmas lesz.

E különféle gyógymódok eredményei igen változatosak. A könnyebb in- stabilitások esetében a gyógymód gyakran beválik, azonban az új tik felbukka­nása sem ritkaság. A hisztériás tik gyakran teljesen megszűnik, de ha a gyer­mek nem részesül pszichoterápiában, előfordulhat, hogy más jellegű hisztériás tünetek jelennek meg. Megjegyzendő, hogy a kényszeres betegeknél a tik bizo­nyos fajtái hajlanak a spontán gyógyulásra, a terapeuta azonban jól teszi, ha magának a kényszernek a kezelésével törődik és nem veszi figyelembe a tünet megszűnését. Megjegyzendő, hogy E.Torup egy 237 tik-észlelést felölelő katam- nesztikus vizsgálat során 2-15 évi visszatekintéssel 50 %-os spontán gyógyulást állapít meg.

Gerard elméleti és gyakorlati következtetései a tik kialakulásáról az én- fejlődésben.

13 kázus analíziséből szűri le a szerző. Valamennyien 1 évig, vagy annál tovább voltak kezelésben. A tik megnyilvánulási formáját tekintve van köztük pislogó, száj-rángató, nadrághúzogató, stb. mozdulat; rövid rendszertelen időkö­

269

zökben jelentkező kontrák túrája egyes izmoknak, vagy izomcsoportoknak. Aka- rattalan mozgások, a páciens többnyire nem is tud róla. Valamennyi esetnél ismeretesek a körülmények és a tik kialakulásának az ideje. A kezelés alatt a paciens karakter-pattemjeit felfedi és a tünet kialakulásában közbejátszó dina­mikus faktorokat megvilágítja. Alaposan gyermekeseteket kiértékelni csak a szüléit viselkedésének, gyermekük iránt tanúsított attitűdjük ismeretében le­het, mert a karakter-fejlődés és a szimptóma-választás így válik világossá.

A gyermekek kora 3 és 10 között van a kezelés idejében. Egyetlen eset kivételével a tik évek óta fennáll és a szülőknek nem okoz problémát. A kezelés­re valamilyen más szimptóma miatt hozzák a gyermeket. A 13 gyermek közül 10 fiú és 3 lány.

A tik helytelen útra került védekező mechanizmus - mondja. Míg egész­séges helyzetben a kisgyermekkori agresszió részben kiélésre kerül, részben szublimálódik konstruktív úton: különböző játékok, barkácsolás, sport, stb. e gyermekeknél a nevelés tiltásai, büntetéstől, szeretet-elvesztéstől való fél­elem miatt elfojtás alá kerül. Képtelenek a természetes védekezésre, ha olyan élményben van részük, melyben a bántalmazástól, sérüléstől való fél­elem dominál.

Bár az irodalom szerint a tik alkalmatlan, céltalan izomgörcs, az esetekből kiderül, hogy a kezdetén a tik mindig egy alkalmas válasz az elárasztó trauma- tikus élményre. Csak később, mikor a tik más szituációkban fordul elő, akkor tűnik alkalmatlannak.

A traumák, melyeket kiváltó okként megneveznek, más, hasonló korú gyermekeknél heves izom-válaszokat váltottak volna ki; kiabálást, elfutást, dühkitörést, vagy egyéb fizikai rohamot. Ilyen természetes válaszok ezeknél a gyermekeknél lehetetlenek voltak, a szülők korlátozó magatartása miatt. Ezért reagáltak a traumára kis-izom válasszal. Különböző faktorok működnek közre abban, hogy a gyermek a szülők agresszió-gátló magatartását elfogadja. A gyer­mek alkalmazkodása az anya szeretetének, magatartásának vágyából fakad. Ez a vágy minden kisgyermekben jelen van, de csak akkor hat eredményesen, ha tapasztalja az anya szeretetének örömét, valamint a szeretet-megvonást, a visszautasítást. Minthogy ezeknek a gyerekeknek az anyái gyengédek voltak, ha a gyermek ,jó”, azaz nem agresszív volt, de szilárdak, következetesek voltak az igényekban, az alkalmazkodás terén és helytelenítették, ha a gyermek nem engedelmeskedett. így a gyermek korán megtanulta, hogy az anya szeretetét úgy tudja megtartani, ha saját aktivitását korlátozza (evés, tisztára-szoktatás, balkezesség). - A konfliktus, melyet a gyermeknek ebben a helyzetben meg kell oldania, tipikus ösztön-konfliktus az agresszív impulzusok és a szeretet és füg­gőség iránti vágy között.

A konfliktus feloldására a legegyszerűbb és legkorábban megtanult én­mechanizmusok; a tiltakozás, a megtagadás. - Jobban elaborált elhárító mecha­nizmusokra (szublimáció, projekció, konverzió, meg nem történtté tevés) nem képes a gyermek. Részben mert énje még éretlen, részben mert az anyák becs­vágyó magatartása nem enged utat az ügyetlen kísérleteknek.

Az esetek tárgyalásánál kitűnik, hogy a tik ugyanazt a célt szolgálja, mint sok más neurotikus tünet: tiltakozás az ösztönös vágy direkt kifejezése ellen és részleges kielégítése ugyanezen vágynak.

270

A tiknél az ismétlési kényszer jelenségével találkozunk. - Nemcsak az ismétlődő traumatikus élmény elhárítására szolgál, hanem általánossá válik és minden félelemkeltő szituációban előfordul. Ez a jelenség az izoláció eredménye, a traumatikus élmény elfojtás alá kerül, izolálódik a félelemtől, s így a félelem minden esetben a tik kiváltója.

Az irodaimban gyakran felvetődik, hogy a neuro-muszkuláris rendszer konstitucionális adottsága állhat a szimptóma hátterében. Azonban az egyetlen esetben sem találta Gerard a fokozott hipermotilitást. A szülők gyakran panasz­kodtak erről, azonban a gyerekek mozgáskészsége az életkornak megfelelő volt. Az anyák igénye a nyugodtság, fegyelmezettség, alkalmazkodás irányában tette elviselhetetlenné számukra a normális gyermeki aktivitást.

Ferenczi és Mahler szerint a tik nem gyógyítható a pszichoanalízissel. Gerard nem tapasztalja, hogy a tik ilyen makacs tünet ha a patogén faktorokat kellően analizálják, a tünet megszűnik és a beteg meggyógyul. A katamneszti- kus vizsgálatok is jó eredményt mutatnak. - Felnőtteknél azonban szerinte is csak ritkul a tünet, de tökéletesen nem gyógyítható. Néhány gyermeknél is újból visszatért a tik, amikor a szülőit visszaestek perfekcionista attitűdjükbe.

Ez a különbség gyerekek és felnőttek kezelésének eredményében össz­hangban van a gyermek-kezelésekről nyert általános tapasztalatokkal. A fejlődő gyermekben a reakciós módok még nem épültek be olyan mélyen, mint a felnőtt- be.- Azonkívül ha a gyermek környezetében változás áll be, s nincs már kitéve azoknak a károsító hatásoknak, melyek a tünetet kiváltották, akkor extenzí- vebb és rövidebb kezelés is hatásosabb lehet, mint felnőtteknél.

Eset

Róbert 10 éves, általános félős magatartása miatt kerül az analitikushoz.- Magas, jó felépítettségű fiú, barátságos és félénk. Aprólékoskodó mozdulatokat és riadt arckifejezést mutat. Száj-tikje van; szorosan összezárja ajkát és morog. Félelmei pánik-reakciókat mutatnak, ha egyedül marad otthon. Nem mer egye­dül utazni buszon, vagy villamoson és nem hajlandó elmenni pajtásaihoz játsza­ni.- A szülőknek az adja meg a végső lökést ahhoz, hogy kezelésbe vigyék, hogy egy délután egyedül hagyták otthon egy órára, hazaérkezésükkor hisztérikusan sír, reszket, csak az orvos tanácsára beadott szedatívummal lehet megnyugtat­ni.

A gyerek mindig félős volt, de jelentősen emelkedtek a félelmek néhány hónap óta, mióta a nyári campingezés szóba került. Ambivalens a tervvel szem­ben, tart a honvágytól, de szeretne is barátokkal menni, akik vidáman készülőd­nek a sátorozásra.

Róbert anyja vonzó, barátságos, 39 éves asszony. Büszke a jól szervezett háztartására és a társadalmi szervezetekben elfoglalt pozíciójára. - Állítja, hogy jól meg tudott oldani minden nevelési problémát, míg Róbert félelmei nem váltak ily komollyá. A ükről úgy vélekedik, hogy el fog múlni idővel, ha a gyerek megtanul uralkodni magán, úgy mint ahogy más területen is megtanult ural­kodni magán. Az anya becsvágyó, ambiciózus a gyerek sikereire, máris terveket sző a pályaválasztásukra vonatkozólag.

271

Az apa joviális ember, sokat van távol otthonról. Nagyon kevés időt tölt a gyerekekkel, ilyenkor teljes engedelmességet és az ő kívánságaihoz való tökéle­tes alkalmazkodást kíván tőlük.

Róbert bátyja, Richárd 14 éves, alkalmazkodó és iskolai sikerekben gazdag fiú. 4 éves kora óta asztmás, időnként rohamai vannak. Öccsét „Babá”-nak, „gyává”-nak csúfolja. Kisebb korában kegyetlen volt vele szemben, anyja követ­kezetes ellenőrzésére ezt feladta és most már inkább csak lenézi.- Bár az anya hangsúlyozza, hogy egyformán szereti mindkét fiút, mégis büszkén beszél Richárd iskolai sikereiről, jó modoráról és szégyenkezve Róbert tüneteiről.

Róbert korai fejlődése normális volt. Üvegből táplálták, simán tért át a pépes, darabos kosztra. A tisztaságra-szoktatás idejére az anya nem emlékszik, de tudja, hogy nehézségek nélkül érte el a gondozónő, aki 7 éves koráig gondozta a gyermeket. Ez a gondozónő merev, perfekcionista volt, szigorú elvekkel. Az anya büszke arra, hogy a gondozónő elejét vette minden agresszív problémának és Róbert szívesebben játszott csendesen, ahelyett, hogy vad és aktív lett volna. A gyerektársaságtól távoltartották, hogy ne ragadjanak rá az ilyen rossz példák. Az anya maszturbációról nem tud, de biztos benne, hogy a nörsz megbüntette volna, ha észleli. Tudomása szerint Róbert soha nem tett fel szexuális tárgyú kérdéseket és nem is kapott ilyen felvilágostást.

Négy éves korában kezdett óvodába járni. Minden reggel szinte rátapadt nevelőnójére, s kérte, hogy ne hagyja ott. De az határozottan elutasította azzal, hogy már nagy fiú, s összeszidta, ha sírt. Később megbarátkozott az óvodával, de soha sem lelkesedett érte.

5 1/2 éves korában történt, hogy Richárddal és annak barátaival az alag­sorban levő szobában villanyvonattal játszottak. Ez az idősebb barát fellációra kényszerítette azzal a fenyegetéssel, hogy megöli, ha kiabál, vagy elmondja valakinek. Ezen az estén Róbert visszautasította a vacsorát, nyöszörgött és neheztelően nézett bátyjára. Kényszerítésre Richárd elmondta a történteket, de kitartott amellett, hogy Róbert összeszorította ajkát és a fiú pénisze nem hatolt be a szájába. - Mindkét fiút összeszidta az anya és Róbert azt mondta, hogyha ő hagyta volna egyedül játszani a nagyfiúkat nem lett volna része ebben a kínos élményben - Másnap megjelent a tik. Ettől fogva nagyon félt egyedül maradni, éjszakai felriadások és álomban való beszélgetés is társult a tünethez.

A következő évben jelentkező nehézség a tanulásban való gyenge ered­mény volt. Bár I.Q.-ja 138, csak osztálya legalsó szintjére jutott el. Tanítója ezt a figyelmetlenséggel és álmodozással magyarázta.

A terápiás beszélgetésekre lelkesen jött, és őszintén kijentette, hogy sze­retne túljutni félelmein. Alkalmanként sakkozni kívánt, de túlnyomó részben verbális síkon folyt a terápia (kétszer hetenként egy éven át). - Fantáziáiban ő egy szupermann (felsőbbrendű ember), mágikus hatást tud gyakorolni ellensé­geire, az ördögszerű lényekre, akik meg akaiják őt semmisíteni. Egy másik fantáziában, — mely azon óra után merült fel, amikor a félelmeiről és bátyja iránti gyűlöletéről volt szó- ördögök farkát szaggatja le, amint egyet letép, másik jön a helyébe és mindig hosszabbak. Az ördögök teljesen belebonyolódnak a farkak láncolatába. Ez alatt nagyon nagyon izgatott lesz, sűrűn tikkel, hango­san nevet.- Leszakít egy spárgát egy húzós játékról, felugrik a heverőre: „Látod így megy ez”- módja izgatottan. Maga köré csavarja a spárgát, s úgy tesz,

mintha meg akarna attól szabadulni. Majd bedugja a spárga egyik végét nad­rágja elejébe. Az analitikus megjegyzi, hogy így inkább pénisznek látszik, mint faroknak. Ijedt pillantást vet rá ás megkérdezi: „Miért különbözőek a péniszek? Néha egész nagyok és merevek. Olykor az enyém is!” - A magyarázat után (hogy a nagyság arányos a korral) az analitikus megkérdi: „Mikor láttál olyan nagyot?” -Erre oly erős'tikkelésbe kezd, hogy alig tud megszólalni. Végül meg­szólal: „Nagyon régen, apáét és Richárdét”; „és még?” - „Hát mondta neked anyu... akkor az alagsorban” - Bátorító gesztusra: „Dehát miért merevedik meg? Tudom, Richárd megmondta, hogy bébit lehessen csinálni.”

Néhány szexuális információ után képes volt a fellációs traumájáról, rém­képeiről, félelmeiről beszélni. Álmaiban egy óriás a péniszét (máskor egy botot, kardot) akarta az ő torkába dugni.

Álmában mindig egyedül volt és segítségért akart kiabálni, de nem jött ki hang a torkán. Ezen elmondás alatt szünetelt a tik, magatartása is megint nyugodt lett.

A következő alkalommal elmondja: „Gondolkoztam azon a bolondos ötle­ten, hogy a bébik a szájban készülnek. Tudod, egyszer meglestem apát, hogy van-e még pénisze.” Vihogva hozzáfűzi: „Azt mondtam: véletlenül nyitottam be a fürdőszobába.” Majd: „Véletlenek előfordulhatnak a mi családunkban.” Az analitikus rátereli a szót a szülők szigorúságára, erre Róbert hosszan fejtegeti, hogy otthon mik a tilalmak és a követelmények. Eközben kiderül anyja iránti érzelmi ambivalenciája. Az analitikus értelmezi; minthogy nagyon szereti any­ját, szeretne engedelmeskedni és ezért nehéz számára akritízálás.

Ez után a beszélgetés után az anya elpanaszolja, hogy a fiú otthon szemte­len, nem akar rendesen mosakodni, visszautasítja olyan dolgok elvégzését, me­lyeket azelőtt automatikusan elvégzett. Eközben a tik feltűnően csökkent és Róbert már hajlandó pajtásokhoz elmenni játszani, de iárművön még nem mer utazni. Kérkedik növekvő bátorságával és fantáziájában éjjeli kalandokra indul, míg szülei otthon aggódnak érte.

Az utolsó álom, mely úgy tűnik, hogy a tik befejezését jelenti, félelmetes számára. Egyedül van egy tágas, üres helységben és egy félelmetes alak ki­nyújtja kaiját, hogy megragadja őt. Róbert beleharap a kezébe és akkor veszi észre, hogy ez a bátyja.- Reszket, amikor felébred, de mondogatja magában: „Meg fogom ölni!” Az álom felidézésekor nyugodtan tud beszélni bátyja iránti dühéről és arról, hogy milyen gyakran terrorizálta őt testvére. Ezt nem mond­hatta el soha, mert a szülők Richárdnak fogták pártját. „Én nem tudok semmit jól csinálni. Richárd ügyes, én ügyefogyott vagyok.” Az analitikus emlékezteti félelmeire a fellációs kísérlettel kapcsolatban, és felveti, hogy a tik védekezés lehetett a támadás ellen és ugyanakkor védekezés saját ellenséges indulataival szemben, mely harapásban nyilvánult volna meg.- Az elengedettsége és a tik teljes megszűnése igazolta az értelmezés helyes voltát.

A gyermek kezelése mellett a terapeuta időközönként foglalkozott az anyá­val. Segített neki felazítani perfekcionista követelményeit Róberttel szemben. Az anya képes volt változtatásokra a részletekben, melyeket az analitikus átbe­szélt vele, de egészében a régi maradt, csak több toleranciát mutatott az ag­resszív viselkedéssel szemben, mint régebben.

Róbert, miután félelmei csökkentek, részt tudott venni a pajtások közös játékában, sportolásban. Agresszív energiáit apróbb engedetlenségekben, szófo- gadatlanságban engedte el. A szorongás lazulásával arányban iskolai szórako­zottsága javult és jelentősen emelkedett a tanulmányi eredménye. Még nem volt I 12 éves mikor résztvett a táborozáson és ez a két hónap teljes boldogságban telt el. Ebben az esetben megfigyelhetjük a tik kialakulását egy gyermeknél, kinél az agresszív megnyilvánulásokat letiltotta a nörsz és az anya. Az anya ezenkí­vül rendkívül igényes volt a mágas teljestményekre és a jólnevelt viselkedésre. I A tik egy trauma következtében lépett fel, mellyel szemben képtelen volt adek- vátan védekezni, 1./ saját agressziójától való félelmében, 2.1 halálfélelemből.- A tik reprezentálja egy védekező mozdulat maradványát az ajkak összeszorítását és a mozgást, mint segélykiáltást.- A család elhagyásától való félelem saját agressziójával szembeni protestálás.- A félelem a bosszútól, mely megsebzésben nyilvánulhat meg, a trauma magmutatta neki saját képtelenségét az egészséges védekezésre.

Összefoglalás

A tik minden esetben olyan traumatikus élmény következménye, mely felkelti a sérüléstől való félelmet. Akis-izmok védekező válasza, mely a trauma pillanatában célszerű, később azonban céltalanná válik. Helyettesíti a nagy izommozgásokat, melyek agresszív indulatokat fejezhetnének ki. A mechaniz­mus a szülők magatartása következtében alakul ki, akik szigorú büntetéssel, vagy teljes szeretet-megvonással érik el, hogy a gyerek agresszív indulatait elfojtsa.

French szerint ez a védekező mechanizmus akkor alakul ki, ha az én sikeres törekvése egy cél irányába törést szenved. Ez pedig akkor fordul elő, ha a ösztönös feszültség túl erős, vagy túl nagy a szakadék az ösztönigény és annak teljesítése között. E körülmények eredményeképpen az én fixálódik az akadály- I nál, mely meggátolja a cél sikeres elérését. Az akadályozó okok a következők lehetnek: 1.) az emóciók intenzitása, 2.) csekély, vagy inadekvát fejlettsége a kognitív folyamatnak, 3.) küzdelem a dominanciáért különböző célok között. Ilyen körülmények között pótmegoldás alakul ki, melyet védekező mechaniz­musnak nevezünk és amely neurotikus szimptómában nyilvánul meg.

Ha megvizsgáljuk a körülményeket, melyek a gyermekeknél a tik fellépé­sekor fennálltak, igazolva látjuk French meghatározását.- A cél, amelyért a gyermek küzd: a szülő szeretetének megtartása, elfogadott csökkentésével az aktivitásnak. Ezt megszakítja a traumatikus élmény, mely erős, agresszív indu­latokat mobilizál. Az énben konfrontálódik a két ellentétes impulzus, melyek ellenkező célok felé küzdenek. Lehetetlen kielégítően egyeztetni, mert mindket­tő emocionális töltése oly intenzív. Azonkívül az intellektuális fejlődés még nem áll azon a fokon, hogy megfelelő racionális kompromisszumot találjon a két impulzus számára.- Az én tehát olyan megoldást keres, mely megfelel a szülői kívánalomnak, amely elítél minden normális gyermeki aktivitást. így az én fixálódik az akadálynál, a traumatikus élménynél és kompromisszumos megol­dást talál, amely kielégíti részben az összeütköző impulzusokat és kifejezi a

274

társuló emóciókat.- A tik elhárítja a veszélyt, részleges pótlása az impulzus kifejezésének és mellette megtartható a szülők szeretete.- A neurotikus maga­tartás vezet az én beszűküléséhez. Ez világosan látható a tik esetében, mikor a gyermek én-reakciója minden félelemkeltő helyzetre tikkel reagál, ahelyett, hogy egészséges reakciókat alkalmazna az adott helyzetre. Differenciáltan rea­gálni új helyzetekre képtelen, mert korlátozva van az ismételt erőszaktól és a személyiségfejlődés retardált. A személyiségfejlődés akkor térhet újból a normá­lis útra, ha a folyamat, mely a tikhez vezetett, feldolgozásra kerül. Ez pszicho­terápiával és a szülők megváltozott viselkedésével érhető el. Ezen új környezeti kereten belül az én,- melyet már nem nyomaszt a szorongás, képes megszaba­dulni a régi mechanizmustól, a tiktői és megpróbálkozik új, konstruktívabb megoldásokkal tágítani az én beszűkültségét.

1971. február

IRODALOMJEGYZÉK

Ajuriaguerra, J. de: Manuel de la psychiatrie de l’enfant. Masson et Sie. 1970. Ferenczi, S.: Psychoanalytische Betrachtungen über den Tic. 1921.Gerard, Margaret W.: The Psychogenic Tic in Ego Development. 1946.Meige, Henry és Feindei, E.: Der Tic, sein Wesen und seine Behandlung. 1903.

A gyermekkori enurézis néhány kérdése(Gergely Béla)

I. A záróizom kontroll anatómiai, fiziológiai bázisának idegrendszeri fejlő­dése

A vizelés ingere a húgyhólyag bizonyos feszültségi állapota. Amennyiben a vizelet mennyisége 20-40 víz-cm-nyi nyomást gyakorol a hólyag falára, a húgy­hólyag összehúzódik és ezzel együtt kinyílik az u.n. belső sphincter, a húgyhó­lyag belső záróizma. Ezt a rendszert a szakrális gerincvelőből eredő paraszim­patikus rostok látják el, melyek a nervus pelvicusban haladnak, majd átcsatolva jutnak a megfelelő izomrostokhoz.

A vizelés tényleges megindulásáért azonban az u.n. külső sphincter ha­rántcsíkolt rostjai felelősek. Ennek zárása és nyitása történhet akaratlagosan, még akkor, ha már a belső záróizom nyitott. Ezt a záróizmot, mely tehát elsősor­ban felelős a vizelés megindulásáért, a szakrális szegmentumból induló nervus pudendus látja el motoros idegekkel.

Dr. Bálint Péter a központi idegrendszerrel összefüggő vizelési reflexről beszél.Ajouriaguerra hangsúlyozza, hogy a rendszer működésének feltétele a

rendszer bizonyos érettségi foka és használata kulturális normákon alapszik.Hogyan megy végbe a záróizom kontroll idegrendszeri fejlődése? Egyéves

korig a hólyag feszülése automatikusan kiváltja az ürítést. Ekkor még akaratla­gos szabályozás nincs. Az akaratlagos szabályozásért felelős harántcsíkolt záró­izmok csak szoktatás után működnek. így kialakul előbb a nappali, majd az éjszakai vizeletvisszatartás.

A záróizomkontroll nem veleszületett, az anatómiai — fiziológiai rendszer léte még nem elegendő a mechanizmus kialakulásához. A kontroll a rendszer érésének és szoktatásnak az eredménye.

Higgins felteszi, hogy kb. 10-12 hónapos korban az idegrendszer képes bizonyos asszociációkra, pl.: ülő helyzet a bilin a vizeléssel kerül összefüggésbe, de amikor a gyermek újabb képességekre tesz szert és újabb dolgokat tanul meg, akkor a fejlettebb dolgok eltörölhetik az eredeti asszociációkat és így pl.: kb. a 20. hónapban már mozdulatokkal mutatja, hogy pisilni akar. Amikor pedig beszélni kezd, a szó válik a vizelés jelzésévé.

Néhány szerzőnél a vizelés problémája a húgyhólyag érettségéhez kötó'- dik. Lauret mérte a nyomást, amely a nem visszatartható vizelést meghatá­rozza, mérte a hólyag feszülésének megfelelő teljesítést, nézte a hólyag össze­húzódását s feltöltődés folyamán és vizsgálta a folyamat tudatos, vagy nem­tudatos jellegét.

A tisztaságra szoktatásA tisztaságra szoktatás a gyermektói nagy áldozatot követel. Nem érez

sem undort, sem szégyent, még sokáig nagyon jól meglenne úgy, ahogy addig volt az ürülékével. Minthogy testének minden része érdeklődést kelt benne, az

277

ürülékei, melyeket mint testének egy részét fog fel, szintén érdekesek. A csecse­mő, amikor valamivel ismerkedik, kezével tapogatja és szkjába veszi. S ekkor hangzik el a megrökönyödött hangsúllyal mondott: „pfuj, nem szabad”. A sok­szor hallott és észlelt undorodó „pfuj” benne is kialakít kondicionált reflexként ellenszenvet, undort ürülékével szemben. Ez tekinthető a tisztaságra szoktatás első lépésének.

A második: az ültetés. Az éjjelire ültetés megkezdésének időpontja rendkívül változó. Becsvágyó és a pelenkamosást nem kedvelő anyák sokszor már akkor elkezdik a tisztaságra szoktatást, amikor a gyerek még ülni sem tud. Bilivel együtt ölbe veszik, vagy az ágy sarkához kötözik. Hat hónapos korban, amikor a csecsemő általában ülni kezd, a legtöbb szülő elkezdi bilire ültetni.

Rotter az 1945-ben írott könyvében azt íija: ha 2-3 éves korban kezdik is a rendszeres szoktatást és akármilyen keveset törődnek ezzel a kérdéssel, a gyer­mek 4 éves korig tisztává válik, és sokkal derűsebben esik át ezen a korszakon. A tisztaságra szoktatás ilyen későn való kezdése ma már azért is megvalósítha­tatlan, mert 3 éves korban csak akkor veszik fel óvodába a gyereket, ha már szobatiszta. A mai felfogás az, hogy a tisztaságra szoktatást a legjobb 2 éves korban kezdeni. Akkor 2-3 hónap alatt el lehet készülni vele. - De Rotter is leszögezi a továbbiakban, hogy a tisztaságra szoktatásnál feszültségek elviselé­sére tanítjuk a gyermeket és arra, hogy a környezet kívánságaihoz alkalmaz­kodjék. Tehát szociális alkalmazkodást is tanul.

Freud nyomán ma már közismert, hogy a gyermek a tisztaságát egy bizonyos személy iránt érzett szeretetéhez köti. A gyermek a közvetlen ösztönkielégülésről le­mond, a kielégülés szublimált módját választja nevelőinek szeretete fejében. Statisz­tikai adatok nem állnak rendelkezésre, de úgy gondolom, hogy kedvezőtlen hely­zetiben van az a gyermek, aki bölcsődés, tehát a váltakozó gondozónők és az este és reggel kapkodó ideges anya között kell megosztania a szeretetét.

II. A sphincter-kontroll társadalmi vonatkozásai

A sphincter-kontroll elválaszthatatlan a társadalmi összefüggésektől. Mint Bally megjegyzi az állatok zöme véletlenszerűen ürít, de vannak bizonyos állatok, mint például a kutya, amelyeknél az ürítés és elsősorban a vizelés valamiféle üdvözlési rítusként, vagy személyes területük határának megjelölé­sére szolgál. Mindkét esetben az állat társas kapcsolatainak rendszeréről van szó. Azt monhatjuk tehát, hogy a vizelésnek a kutyánál fiziológiai funkciója mellett társadalmi funkciója is van.

Az embernél a sphincter-kontrollal kapcsolatos attitűd eltérő - az egyes társadalmi formációk szerint. Dubois az Alor sziget lakóiról írott tanul­mányaiban megjegyzi, hogy az ottani anyák érdeklődése rendkívül hamar meg­szűnik a kérdés iránt. Semmiféle erőfeszítést nem tesznek annak érdekében, hogy megtanítsák gyermeküket járni, beszélni, vagy záróizmuk működését sza­bályozni. A gyerekek általánosságban mégis szobatiszták 3 éves koruk körül és semmiféle tendenciát nem mutatnak arra, hogy székletükkel játsszanak, a cons- tipatio pedig ismeretlen náluk.

278

A Navahos indiánoknál az anyák szelíden alkalmazzák a tisztasági szabá­lyokat. Csak akkor, amikor a gyerek már beszélni tud, akkor kezdik a magyará­zatot és a nevelést, a gyerek sohasem érzi úgy; kénytelen magát alávetni egy külső akaratnak. A sphincter működését célzó diszciplínát inkább védelemnek, mint erőszaknak érzi.

A Manus-törzseknél, az Amiroti-sziget lakóinál viszont rendkívül korán kezdik az erőszakos nevelést. A hangsúly a szégyenletesnek tartott funkciók szabályozásán van. Az anyák, mondja Mardiner, már 2-3 hónapos gyermekeik­nél megkezdik a nevelést.

Whitting és Child 1953-ban a különböző' társadalmaknak 75 féle típusát tanulmányozzták. A különböző nevelési módszerek között vannak közös fakto­rok, de a gyakorlatban nem lehet konstans tényezőket meghatározni a szigor, vagy a türelem tekintetében. Úgy látszik, hogy a nevelési módszerek nem fejlőd­hettek ki bizonyos kulturális fejlettségi fok elérése előtt, de valószínűleg bizo­nyos specifikus magatartásformák előzményeiben is gyökeredznek. Anthony e tanulmány adatai alapján 1957-ben háromféle társadalmi típust állított fel aszerint, hogy az anya a szoktatásban szigorú, mérsékelt, vagy könnyed maga­tartást tanúsít-e. Az amerikai és angol anyák a „szigorú” kategóriába kerülnek, minthogy kultúrájukra az analitás jellemző.

A primitív kultúrákban a gyerek a szabad ürítés gyakorlatáról áttér egy kulturálisan elfogadható gyakorlat fokára - a nevelés, szoktatás olyan egyszerű, hogy soha nem válik lelkiismereti kérdéssé.

Ezzel kapcsolatban felmerül az az érdekes probéma, hogy a szoktatásnak ugyanaz a technikája az egyik kultúrában rendkívüli magatartásbeli zavarokat okoz, míg egy másik kultúrában nehézségnek nyoma sem látható.

Anthony 1957-ben megjelent tanulmánya szerint nem látszik lényeges kontinuitás az egyes generációk tisztaságra szoktatási gyakorlatában, noha bizonyos egyéni esetekben megfigyelhető', hogyan hat a nagymama módszere az anyára. Davis 1946-ban folytatott alapos felmérése szerint a vizsgáltak 68%-a volt szobatiszta 6 hónapos kora előtt, míg tíz év múlva Klatskin azt tapasztalta, hogy ez a szám 6%-ra csökkent. Bár a nevelés valamennyi szek­torában a szigor általános csökkenése, enyhülése tapasztalható, igen nagy azoknak a szülőknek a száma, akik gyermekük enurézise miatt fordulnak ta-

1 nácsért a szakemberekhez.Nouriskier 1952-ben Franciaországban végzett felmérése szerint az anyák

38%-a a gyerek 5 hónapos kora előtt megkezdi a tisztaságra-szoktatást, 41% 6 és 9 hónap között és 18% a gyermek 10-18 hónapos korában.

Melyek a gyermeknél a sphincter-kontroll szakaszai? Ez, amint láttuk, az érési, a társadalmi és az érzelmi tényezőktől függ. Gesell „Baby” tesztjé­ben lerögzíti a normákat. Ezek szerint: A gyermek 15 hónapos korától fogva fokozatosan szabályozni kell az ürítést, úgy, hogy 24 hónapos korára elérje a nappali szobatisztaságot. Az éjjeli kontrollt a 18. hónap körül ajánlatos kez­deni.

A 24. és 26. hónap között a gyereknek el kell érnie az éjszakai tisztaságot, azzal a feltétellel, hogy éjszakénként egyszer felkeltik.

A 36. hónap után a gyerek autonómmá válik ürítési szükségletei megvaló­sításában.

279

A vizsgált 639 esetből (franciák) 56% volt szobatiszta 2 éves kora előtt, 17% 2 és 3 éves kora között 16% 3 éves kor után. A vizsgált gyerekek 10 %-a még nem volt 3 éves és nem volt szobatiszta.

Roberts és Schoelkob 1951-es tanulmányában megjegyzi,hogy a sphinc- ter-kontroll függ attól, hogy az anya milyen mértékben vesz részt a szokta­tásban azáltal, hogy éjszaka fölkelti a gyereket, nappal pedig felhívja figyel­mét szükséglete elvégzésére. Két és fél éves gyerekek csoportjában, akiknek szülei a középosztályhoz tartoztak, azt tapasztalták, hogy 56% volt éjszaka szobatiszta és kb. ugyanilyen százalékban nappal. 40 %-uk még több, mint kétszer bevizelt havonként - 40%-a a gyerekeknek maguktól felkelt éjszaka, vagy anyjukat hívták. E két szerző megfigyelte a nemek szerinti különbséget is. Az anyák szerint a lányok kevésbé vizelnek be, mint a fiúk. A fiúknál négyszer több anyai figyelmeztetésre volt szükség, mint a lányoknál. Szerzők megjegyzik, hogy ez az eltérés nem feltétlenül függ össze a vizelési funkció­val.

A sphincter-kontroll zavarai

Gyermekkori enurézis

Enurézisnek azt az állapotot nevezzük, amikor a vizelet-ürítés kontrollja- nappal, vagy éjjel - nem működik. Nem szándékos, nem tudatos, a fiziológiai érettség ideje után - ami klasszikusan a gyermek 3 éves kora - jelentkezik, vagy folyamatosan fennáll.

Az enurézis lehet elsődleges, vagy másodlagos, primér enurézisre a sphinc­ter-kontroll manifesztálódásának retardálása jelemző. Másodlagosnak, szekun- demek akkor tekinthetjük, ha egy, már többé kevésbé hosszabb szobatiszta periódus után jelentkezik. Hallgren szerint másodlagos enurézis áll fenn abban az esetben, ha a gyermek 4 éves kora előtt már legalább egy évig megszakítás nélkül nem vizelt be.

Az enurézis két fajtája közül az elsődleges a jóval gyakoribb, Hallgren az általa vizsgált esetek 85%-ában, Schächter és Cotte 97,93%-ában, Launay és Fayol 75%-ában primér enurézist állapított meg. Ezzel kapcsolatban Du- ché kívánatosnak tartja megkülönböztetni az „enurézisnek azt a formáját, amely nevelési hiba, rossz szokások következménye.” Duché ezt „kongenitá- lis” enurézisnek nevezi. Ez a szerző számos megfigyelés alapján kijelenti, hogy ha a csecsemőt minden vizelése kezdetének pillanatában kvázi tetten- érnék, igen hamar eljutna abba a stádiumba, amikor jobban szeretne száraz lenni, mint nedves. S^ját megfigyeléseire és Wertheimerre hivatkozik, aki úgy véli, hogy a csecsemő tulajdonképpen azért vizel be, mert a környezete nem tanulta meg az ő primitív nyelvét. Bevizel, mert nem értik meg, mert rákényszerítik, hogy bevizeljen, ám ezt nem minden tiltakozás nélkül teszi, hanem sír.

Duché megállapította, hogy esetei nagy részében a csecsemők vizelése az ébredés utáni időre esett.

280

A másodlagos enurézis előfordulása sokkal ritkább. A szerzők adatai ren- kívül változóak, ennek oka részben az is, hogy különböző korosztályokat vizsgál­tak. Az előfordulás arányszáma 21 és 58 % között változik.

Hallgren minkét nembeli serdülők prolongált primer enurézisével kap­csolatban Schachterre hivatkozik, aki felhívja a figyelmet ennek a kérdésnek különös problémáira. Schächter és Cotte 1950- ben 916 enuretikus gyérek vizsgálata kapcsán megállapította, hogy 358 primer enuretikus közül 296, te­hát 82.65% Tízéves korára elérte a végleges sphincter-kontroll fokát és ki­mondták, hogy minden olyan esetben, amikor a tünet még tízéves kor után is fennáll, prolongált enurézisről kell beszélnünk. A megfigyelt csoportban 8.15% volt azoknak az aránya, akik csak 13 és 17 évük között jutottak el a szobatisztaság fokára.

Egy másik csoportosítás szerint a szerző megkülönböztet elszigetelt éjsza­kai, elszigetelt nappali, és nappali-éjszakai enurézist.

Hallgren statisztikája szerint a megoszlás a következő': a csak éjjeli enure- tikusok aránya : 65%, a nappal is és éjjel is bevizelőké 32% , s a csak nappalia­ké: 3%. Az enuretikus gyerekek többsége, elsősorban a primér enuretikusok, minden éjjel vagy csaknem minden éjjel bevizelnek. Halllgren szerint csak 14% azoknak az aránya, akik csak egyszer egy héten, vagy még ritkábban vizelnek az ágyba.

Az enurézis ritmusa igen változatos. Eszerint megkülönböztethetünk rendszeres, szabálytalan és megszakításos enurézist. Ez utóbbira hosszabb, szá­raz intervallumok jellemzőek. -Végül az utolsó, az epizodikus enurézis, amelyre a rövid periódus jellemző, gyakran csak két-háromszor fordul elő. Az ilyen epi­zód lehet epilepszia, családi válás, gyermekotthonba való elhelyezés, nyugtalan­ság, például vizsga-okozta nyugtalanság, vagy pszichoterápiás, vagy pszichoa­nalitikus kezelés következménye.

Az enurézis gyakorisága számos szerző vizsgálata alapján a gyermekné­pességnél 5 és 38 % között mozog. Ez az eltérés a kor-környezet- és műveltség­beli eltéréseknek is függvénye. A legmagasabb mutatók nem reprezentánsai az általános népességnek. Bakwin statisztikája is ezt bizonyítja. O a Belleveu Hospitalban, tehát kórházban megfigyelt 1000 gyerek között 26% enuretikust talált; az általános népesség körében végzett felmérések viszont csak 15%-ot mu­tattak ugyanabban az időben .

Ami a nemek közötti megoszlást illeti, valamennyi szerző adatai meg­egyeznek abban, hogy a fiúknál nagyobb százalékban fordul elő enurézis, mint a lányoknáll.

Több szerző foglalkozott annak vizsgálatával, hogy milyen gyakori az enu­rézis az egyes családokon belül. Bakwin, minthogy azt tapasztalta, hogy a szü­lők igen gyakran nem veszik figyelembe, hogy ők maguk is ágybavizelők voltak, arra gondolt, hogy megbízható vizsgálatot kellene tartani egymással kollégális viszonyban lévők csoportja körében. A vizsgált 25 orvoscsalád mindegyikében legalább egy enuretikus gyermek volt. Kiderült, hogy 23 szülő, 17 egyéb család­tag volt maga is gyermekkorban enuretikus. Az olyan családok vizsgálatánál, amelyekben egyetlen enuretikus sem volt, csak három szülőnél állt fenn gyer­ekkori enurézis. Bakwin kibbucokban és ikreknél véégzett vizsgálatai alapján

úgy véli, hogy az enurézisre való hajlam örökölhető.

281

Kaffmann a kibucokban élő gyerekek körében végzett vizsgálatai alapján kijelenti, hogy a születésük után hamarosan csecsemőotthonokra bízott gyer­mekeknél az enurézis arányszáma megegyezik a családban nevelkedőkével (mindkettőnél kb. 11%, ami öt és fél - 12 éves gyerekekre vonatkozik). Az enuretikus gyerekek szülei önként beszámolnak saját esetükről. Az egyik csa­ládnál három egymásután következő generáció életén húzódik végig az enuré­zis, de csak a család nőtagjainál.

Az enuretikus gyermek személyisége

Sokan kísérelték meg, hogy meghatározzák az enuretikus személyiségét.Hitschmann úgy találja, hogy az uretrális libidót szolgáló, elengedő, tehát

a vizeletet folyni hagyó detrusor működéséből: a bőkezűség és a közlékenyig vonása adódnék. De leszögezi, hogy ez ritkán tapasztalható, mert az ugyanak­kor még ható anális eredetű jellemvonások, mint a rendszeretet, takarékosság, makacsság, az előbbit kiegyensúlyozza.

Jones szerint becsvágy jelemzi az enuretikust, ami a vizeléskörüli versen­gésre vezethető vissza.

Róheim azt gondolta, hogy rátalált az uretrális erotika karakter-képző hatására - Közép-Ausztrália bennszülötteinél. Ez a nép, amely vizelési szükség­letét jártában, állva, ültében, szégyenérzés nélkül elégíti ki, mértéktelen adako­zási kedvével, ceremóniáiban a pénisz exhibiálásával tűnt ki.

L. Kanner1. nyugtalan, hiperaktív, ingerlékeny2. sírós, rosszkedvű, könnyen feldühösödő3. pimasz, dühös, makacsDumic az enuretikus lányokról írott tanulmányában szembeállítja egy­

mással a passzív, lusta lányokat a szembeszegülőkkel, akik fiús tulajdonságra vágynak.

A két szerző szerint nem lehet egyfajta enuretikus személyiséget leírni.Gerard enuretikus gyermekeknél a nemek szerinti normák ellenkezőjét

találta. A fiúk passzívak, visszahúzódóak, önmagukat alábecsülök, félénkek, akiknek nagy szükségük van a támaszra. A lányok ezzel szemben függetlenség­re vágynak, rivalizálnak a fiúkkal és ambiciózusak. Mindkét nemnél megtalál­ható a szorongás, a lidérces álmok, az éjszakai felriadás.

D. A. Duche nem talál semmilyen egységet az enuretikusok különböző karakterologiai leírásaiban, és úgy véli, hogy merő illúzió lenne egy olyan pszi­chológiai profil megrajzolása, amely minden enuretikusra érvényes.

Véleményem szerint sem létezik uretrális személyiség. Mint említettem, Gérard úgy találta, hogy a lányok függetlenségre vágynak, rivalizálnak a fiúk­kal. Ilyen enuretikus lány is van. Valószínű, lehet, hogy ebben az esetben az egyik, a tünet keletkezésében résztvevő determináns a Freud által leírt pénisz- irigység, amely a fiú genitáléjával való összehasonlításból adódik. Ez a magatar­tásban, fiús vonásokban mutatkozik. De ez az enurézist létrehozó okoknak csak egyike, s még azt sem mondhatjuk, hogy gyakran találkozunk vele.

282

Az enurézis patogenezise, kifejlődése

Az enurézist kialakító tényezők közül hárommal szeretnék foglalkozni. Ezek közül a spina bifida occulta (a gerinccsigolyaívek záródási hiánya, mely felett a bőr záródott) és a mély alvás tulajdonképpen kívül esik előadásom témáján, hiszen leszögeztem, hogy csak a pszichogén eredetű enurézissel fogok foglalkozni. De ezekre a tényezőkre az orvosi vizsgálatok és saját tapasztalataik alapján gyakran hivatkoznak a szülők.

Liebermann a spina bifidát mint locus minoris resistentiae-t írja le és a primér enuretikusok 86%-nál találta meg. A spina bifida szerinte funkciolabili- tást, illetve fokozott hólyagingerlékenységet okoz, s ez megnehezíti, esetleg meglassítja a sphincterek akaratlagos beidegzését. Tehát nem zárja ki, de meg­nehezíti a tisztaságra szoktatás lehetőségét.

Zappert az enurézist hólyagneurózisnak tekinti és elveti azt a Fuch féle teóriát, mely szerint a spina bifida lenne az enurézis oka, hiszen a gyermeki enurézis-esetek 25%-a normális röntgen-leletet mutat.

Én magam Horányival értek egyet, aki szerint a spina bifida okozhat vizelési zavart, de az akkor nappal is jelentkezik. Kiterjedt vizsgálatai szerint a spina bifida nem fordul elő nagyobb számban az enuresis noctumában szenvedő gyermekeknél, mint az egészségeseknél.

Az alvás mélységének igen sok szerző tulajdonít nagy szerepet. De inkább abban egyeznek meg, hogy az enuresis noctuma esetében a bevizelés a mély álom periódusában következik be. Gastaut EEG. vizsgálatid azt mutatják, hogy az elalvás utáni 93.perctől a 162. percig jelentkeznek a hipnikus, alvás alatti vizelési automatizmusok. A szülők és sok orvos is úgy gondolja, hogy az éjjeli ágybavizelők mélyebben alszanak, mint a többi gyermek. Azt, hogy nehéz felkel-

| teni alvó gyereket, az enuretikusok szülei tapasztalták, de nem enuretiku soknál - minthogy erre nincs szükség - ilyen tapasztalat kellő számban nincs. Tény, hogy sok ilyen mély alvót sikerült már rendbehoznom.

Harmadikként a szülők, illetve a környezet szerepéről kell beszélnünk.A primer enuretikusoknál a nem megfelelő tisztaságra szoktatás az ered­

ménytelenség oka. Ez lehet túlságos engedékenység a gyermek ösztönigényével szemben, vagy túl korai és szigorú szoktatás. Ebbe a hibába gyakran éppen azok az anyák esnek, ahol az egyik szülő volt enuretikus. Sok szerző az enurézis örökletes voltáról beszél. Én úgy vélem, hogy van hajlam, konstitucionális adottság, de ehhez az élményt, a kiváltó okot az ilyen szülők elnéző - hisz az anyja is kinőtte vagy túlszigorú nevelése adja. Gyakran, amikor az apa volt enuretikus, elnéző magatar­tásával elrontja az anya nevelési törekvéseit.

Igen gyakran a túlzott tisztaság, rend megkövetelése elleni permanens for­radalom fegyvere az enurézis. Az olyan otthonokban, ahol csak papucsban sza­bad a lakásba lépni, ahol a szőnyeg rojtjainak mindig párhuzamosan kell feküd­ni a parkettán, ott találja gyakran a leghatásosabb eszköznek a bosszúra az enurezist a gyerek, melynek bepiszkolt ágynemű, pizsama, bűz az eredménye. Egy 9 éves kislány paciensem már éppen elaludt volna, amikor az anyja felkelti, hogy mossa ki a kádat, mert fürdés után piszkosan hagyta ott. A kislány felkel, kimossa a kádat, de azután azt mondja az anyja, hogy az előszoba ajtónál lévő linóleumot is mossa le, amin a cipők állnak. A gyerek éjjel bevizelt. Másnap

283

elmondta, hogy a kád kimosását még elfogadta, de hogy pont este kell még a linóleumot is lemosni, amikor már majdnem leragadt a szeme az álmosságtól, az szörnyen feldühítette.

A kistestvér születése is kiváltó ok lehet, ha akkor születik, amikor még a tisztaságra szoktatás nem fejeződött be, de később is regrediálhat. Az ok gyakran maga a születés és nem az, hogy anyja a csecsemő ápolása miatt őt elhanyagol­ja, sem az a tapasztalat, hogy a kicsinek nem kell vigyáznia magára. Amíg a kisbaba ideje nagy részét ágyban alvással tölti, nem borítja fel testvére addigi életmódját. De, amikor mászni kezd és főleg, ha neki kell a kicsire vigyázni, túl sok haragot vált ki belőle és vágyat, hogy ő legyen a kicsi. Kisöccs születésekor tapasztalja a lány, hogy a fiú genitáléja más, mint az övé. A kislányok általában anyjukat szokták okolni anatómiai balsorsukért. A péniszirigységből fakadó fél- tékenységi harcban az anya ellen fordul, s ez egyik kiváltó oka lehet az enuré- zisnek is.

A kisgyermek valamilyen részösztön útján való kielégülésről csak a szere­tet kedvéért mond le, melyet érte kárpótlásul kap. De ez a szeretet egy bizonyos korig nagyon is személyhez kötött. Ha ezt a személyt elveszti, akkor egyúttal feladja a már elért kultúrfokát is, nem hajlandó lemondani a közvetlen kielégü­lésről. Ezért vált ki regressziót, ha a nagymamánál nevelkedett gyerek 3-4 éves kora körül, amikor még nem stabilizálódott eléggé a szfinkterkontroll, az anyá­hoz kerül. Ugyanez történik, ha óvodába kerül, ha kórházba viszik, (bár ennek fordítottja is ismert, hogy az enuretikus a kórházban nem vizel be. Ennek illusztrálására hadd mondjam el egyik esetemet, amikor egy süketnéma gyere­ket hoztam rendbe pszichoterápiás kezeléssel. A süketnéma kisfiú családja kö­rében, vidéken élt. Minthogy ott semmiféle tanulási lehetőség nem volt, a szülők 7 éves korában a budapesti Süketnémák Intézetébe adták. Az addig szobatiszta gyerek az intézetben éjszakánként ágybavizelt. Az idegen környezetben teljesen riadtan viselkedett, magányos, szinte elszigetelt volt, hiszen még jelbeszéddel sem tudta megértetni magát. Az intézet -ideggyógyászhoz fordult, az küldte hozzám. Először szkeptikusan fogadtam a dolgot, el nem tudtam képzelni, ho­gyan kezdjek hozzá egy süketnéma gyerek kezeléséhez. Felhívattam a szülőket és megbeszéltem velük, hogy eleinte minél gyakrabban látogassák meg a gyereket.

A nevelőtanárnak, aki a gyereket hozzám kísérte, elmagyaráztam, hogy minden valószínűség szerint a család, az otthon elvesztése, plusz még a kommu­nikációs lehetőség hiánya okozza az infantilis regressziót. Arra kértem, hogy bánjanak igen türelmesen és gyengéden a gyerekkel. A tünet néhány hét alatt valóban megszűnt.

Az is előfordul, hogy a gyerek a nagyobbal rivalizál. Az ágybavizeléssel azt akarja elérni, hogy az anya vele foglalkozzék és „hagyja a nagyot másra.”

Egyes esetekben a szülők házaséletének megfigyelése is kiválthat a gyerek­ből olyan izgalmat, amely enurézist idéz elő. Az ilyen esetekre feltétlenül érvényes Freud megállapítása, mely szerint az enurézis pollució ekvivalens.

Gyakran tapasztalható, hogy a fiúgyerek az anyával alszik egy szobában, sokszor a távollevő apa helyén, s amikor hét végén megjön az apa, visszaküldik ágyába, vagy szobájába, amire, mintegy a Paradicsomból való kiűzetésre, a gyerek enurézissel felel.

284

Lévyné érdekes példával illusztrálja, hogy az enurézis gyakran pollúció ekvivalensnek tekinthető. Megfigyelt többek között egy 5 éves menhelyi kisfiút, aki teljes szeretetlenségből egy öreg nevelőanya mellől került kedvezőbb környe­zetbe, egy kedves fiatal nő gondozásába, akivel aztán egy ágyban aludt. Néhány hónap múlva elkezdte éjjelenként levizelni gondozónőjét. Ez nyilván akaratától teljesen független polluciószerű folyamat volt.

A most következő részben az enurézisnek mint szimptomának az értékéről fogok beszélni, illetve azt szeretném megvizsgálni, hogy mit fejez ki ez a szimptóma.

Freud szerint ^Az enuresis nocturna” ott, ahol nem epileptikus rohamnak felel meg, nem tekinthető másnak, mint pollúciónak. A fiúcsecsemő erekciója a vizelés megindulásánál szintén az uretrális és genitális apparátus eredeti össze­tartását fejezi ki. Szétválásuk a központi idegrendszerben csak a pubertás ideje körül megy végbe. Ezzel magyarázható, hogy az enurézis nagy része a pubertás­ban megszűnik.

Hermann két adalékkal járul hozzá az en uresis nocturna problémájához. Az elsővel bizonyítja az éhezés és az erős vizelési inger közötti kapcsolatot, s úgy gondolja, hogy az enuretikus tünet kiváltója vagy aktuálisan átélt éhezési perió­dus, vagy egy régebbi csecsemőkorban megélt éhezésnek alvás közben történő újra-felidézése. Másik gondolata azokra az esetekre vonatkozik, amikor a gyer­mek környezetének számára fontos tagjaival való azonosítás útján lesz enureti­kus. Itt elsősorban olyan szülőkről van szó, akik nem ágybavizelők ugyan, de nem tartják be a tisztasági szabályokat, nem tiszták, mocskosak vagy gusztusta­lanok. Fürdőkádba vizelő anya, gátlástalanul flatuláló gondozatlan, vagy ■- a család éjszakai nyugalma érdekében virágvázába vizelő apa gyerekeinél tapasz­talt enuretikus tünetet. Ezekben az esetekben nagyon is ambivalens, úgynevezett gúnyos azonosítással állunk szemben.

Sadger szerint enurézis csak ott lép fel, ahol fokozott kéjérzés van, melyet vagy a vizelés aktusa, vagy az illető saját testének levizelése idéz elő. Úgy találta, hogy az enuretikusoknál a bőrfelület erogenitása fokozott. Valóban igen sok enu­retikus alszik tovább nedves állapotban, sőt felébredés után is vizes pizsamában marad. Véleményem szerint kérdés, hogy melyik itt a döntő motívum, hogy nem a csecsemőkori állapot megismétlése okozza-e a kellemes érzést. Ferenczi ennél is tovább megy, szerinte az enuretikus tünet az ember egyéni vonatkozásában az anyaölbe való visszavágyódást fejezi ki, filogenetikus vonatkozásban pedig visszavágyódást a nedves elembe, az ősállapotba, a tengerbe, tehát talasszális regressziónak fogható fel. Magam is sokszor gondolok arra, de bizonyítani ter­mészetesen nem tudom, hogy az enurézis bizonyos eseteiben szerepe lehet a magzatvízben eltöltött intrauterin állapotba való, természetesen tudattalan visz- szavágyódásnak. Pontosabban úgy gondolom, hogy a megfelelő aktuális kiváltó okok - az otthon elvesztése, szülők válása, stb., stb., - ébreszthetik fel valami­képpen az elvesztett eredendő „otthon”, az anyaméh emlékét. Ez alkalommal nem térhetünk ki ennek a kérdésnek részletes megtárgyalására. Mindenesetre azt hiszem érdemes elgondolkodni azon, hogy a csecsemő újszülött korától kezd­ve szeret fürödni, ha előtte keservesen sirt, a testhőmérsékletű vízben elhallgat, menyugszik. A fürdés, a vízben való fekvés általában kellemes az ember számá­ra, a gyerekek, különösképpen az enuretikusok rendkívül szeretnek pancsolni, vízben játszani, rajzaikon is gyakran ábrázolnak tavat, folyót, tengert.

285

Az előbbieket elfogadom, de kizárólagosságukat tagadva hangsúlyozni sze­retném, hogy a szerzők általában nem figyeltek fel eléggé az enurézis egy má­sik, véleményem szerint igen lényeges jelentésére. Megemlítik ügyein, de inkább csak a felsorolások között, nem pedig kiemelve, hogy az enurézis nagyon gyak­ran az agresszió, ezen belül a bosszú kifejezése, mint Lévyné mondja: harci eszköz a környezet bizonyos tagjaival szemben. Egy 15 éves enuretikus fiúbete­gem egyik álmához következőt asszociálja: őmaga locsolja kertjüket, miközben megjelenik a szomszéd fia,hogy összeszedje az ő kertjükbe áthajló diófájuk ter­mését. Előzményként elmondta, hogy szomszédukkal, a fiú apjával, haragos viszonyban vannak, az meg szokta verni őt, tehát fél is tőle. Az asszociáció folytatása: locsolás közben úgy irányítja a gumicsövet, hogy a szomszéd fiát élje a vízsugár és az ne tudja összeszedni a diót. - Kérdésemre, hogy mit válaszolna, ha a szomszéd ezért felelőségre vonná, azt felelte: hiszen én máskor is szoktam locsolni, én csak a kertet locsoltam. Ez az eset a bosszúállást kifejező enurézis modelljének tekinthető. Locsolással bosszút áll, de ezért felelősségre nem von­ható. Ugyanennél a betegnél számos esetben tapasztaltam, hogy akkor vizelt be, amikor előző nap, esetleg este, apja rendcsinálásra kényszerítette. A locsolási jelenetben is tulajdonképpen az apa, a szonszéd fiú apja ellen irányul az agresszió, hiszen attól fél. Vannek esetek, amikor a bosszú, a harag nem ilyen könnyűszerrel kihámozható. Egy ötéves enuretikus kislány betegem anyja pa­naszkodott, hogy két ízben előfordult már, hogy a kislány olyankor vizelt be éjszaka, amikor előző nap ő azt ígérte neki, hogy másnap elmennek a nénjéhez, akit a kislány nagyon szeret. Először úgy tűnhet a dolog, mintha a kislány az öröm okozta izgalmat vezette volna le az ürítéssel. Kérdésemre, hogy hogyan viseli el általában a gyerek az ígéret elhangzásától a megvalósulásig ívelő fe­szültséget, az anya azt felelte, hogy rendkívül rosszul, most is pörölt vele, hogy miért nem azonnal mennek a nénihez. Haragudott tehát az anyjára és bosszút állt rajta. A kislány szülei veszekedős, indulatos emberek, a gyereknek azonban elvből sohasem engedték meg, hogy harci eszközökkel, puskával, stb-vel kato- násdit játsszon - kénytelen volt tehát más harci eszközhöz folyamodni. Megjegyzem, hogy az apa is enuretikus volt pubertásos koráig. A kislány két hónap óta szobatiszta.

A következőkben az enuretikus gyerek terápiájáról szeretnék beszélni, nem átfogóan, a kérdés minden lényeges részletére kitérve, inkább csak vitain­dítónak.

Az eddig elmondottakból mindenekelőtt két tényt szeretnék kiemelni; az egyik az, hogy a tisztaságra szoktatás egyik alapfeltétele, hogy a gyermek az ösztönös kielégülésről egy szeretett személy kedvéért, vagyis annak szeretete fejében mond le. A másik, hogy a szekunder enurézisnek hátterében minden esetben, de a primér enurézisek jórészénél is pszichés okokat találunk. Úgy gondolom ez a két momentum szabja meg elsősorban azt, hogy milyen módoza­tot kell keresnünk az enuretikus gyerekek terápiájában. Ebből kiindulva néz­zünk meg néhányat a leggyakrabban alkalmazott módszerek közül.

1. A vízelvonás: Elsősorban orvosok ajánlják, hogy a gyerek délután öt óra után már ne igyék folyadékot. Ez a módszer a pszichés tényezőket nyilvánvaló­an nem érinti. Én kifejezetten rossz módszernek tartom, mert a legtöbb gyerek titokban mégis iszik vizet, és az emiatt benne támadó lelkiismeretfurdalás fo­

286

kozza félelmét, a tilalom meg természetesen az agresszióját, másrészt pedig, ha szomjasan fekszik le, alvás közben is gyötri a szomjúság-érzet,nyilvánvaló, hogy mindenképpen előtérbe kerül a víz gondolata, márpedig maga a vízre való inten­zív gondolás is vizelési ingert vált ki. Helytelen ez a terápia egyszerűen azért is, mivel a nem enuretikus ember bármennyit is iszik - délután vagy este-, még­sem vizel be. Tapasztalatom szerint - hiszen sok gyermek került már hozzám vízelvonó terápia után - ez a módszer általában nem is já r eredménnyel, s ha mégis, akkor annak egészen más oka van, de erről majd később.

2. Talán a leggyakrabban alkalmazott terápiás mód; az éjszakai felkeltés. Ennek a módszernek a célja tehát a kondicionált reflex kialakítása. Mechanikus módszer ez is, akár az előző. Rendkívül kegyetlennek tartom mind a környezet, mind a gyerek számára, ebből következőleg a gyerek és legszűkebb környezeté­nek kapcsolata szempontjából is. Ennek a módszernek kényelmetlenségét és kegyetlenségét többnyire maguk a szülők is érzik, s ezért gyakran fel sem keltik egészen a gyereket, aki tehát félálomban végzi el szükségletét - ezzel aztán éppen azt kondicionálják, amit meg akarnak szüntetni, nevezetesen azt, hogy a gyerek alvó állapotban ürítsen.

A mechanikus módszerek között, amelyek tehát egyáltalán nem érintik a tünet hátterét, okait, a különböző gyógyszeres terápiákat is meg kell említe­nünk, idesorolva azoknak a gyógyszereknek az alkalmazását, amelyekkel az alvás mélységét akarják csökkenteni, holott egyáltalán nem bizonyított tény, hogy az enuretikusok mélyebben alszanak, mint a többiek.

Bár helytelenítem ezeket a módszereket, el kell ismernem, hogy alkalma­zásuk számos esetben eredménnyel jár. A sikeres eredményt azonban nem ma­ga a mechanikus módszer idézi elő, hanem az, hogy pozitív kapcsolat alakul ki a gyerek és a terapeuta között, a terapeuta lesz az a szeretett személy, akinek a kedvéért a gyerek lemond szükségletének ösztönös kielégítéséről, akitől ezért dicséretet, elismerést, szeretetet kap.

De vajon nem képzelhető ez el a vízelvonás, fölkeltés, gyógyszerek nél­kül, csupán megfelelő indulatáttétel megteremtésével? Szerintem nagyon is elképzelhető.

Minthogy régóta foglalkozom enuretikusok terápiájával, én is igyekeztem kialakítani a magam módszerét. Szeretném ezt most néhány szóval ismertetni. Nem azért, mintha azt hinném, hogy ez az egyedüli üdvözítő módszer, hanem mert azt tapasztalom, hogy a gyakorlatban jól beválik. Statisztikus adatokkal az általam kezelt esetekről nem szolgálhatok, de nem is mond különösen sokat a kis számok statisztikája.

Módszerem pszichoterápia, amely azonban annyiban eltér az általános pszichoterápiái gyakorlattól, hogy lényegesen több benne a pedagógiai elem. A gyerek kap tőlem egy napokra beosztott,nyomtatott kartonlapot, amelyen min­den száraz éjszakát, vagy, ha nappali bevizelő is, akkor nappalt is, piros ponttal jelöl. Ezt a lapot az óra elején bemutatja, - ha van piros pontja éreztetem vele örömömet, elismerésemet és a sikertelen éjszakák előtti napok eseményeit meg­beszéljük. így közösen igyekszünk kihámozni, felsznre hozni, hogy milyen aktu­ális okok - melyek között igen gyakori az elfojtott agresszió - váltották ki a bevizelést. Az óra további része természetesen a gyermek korának megfelelő pszichoterápiái módszerrel folyik. A felszínre kerülő nevelési hibákat a szülők­

287

kel megbeszélem, s igyekszem elérni, hogy változtassanak magatartásukon. Bizonyos esetekben arra is szükség van, hogy a piros pontokért valamiféle jutalmat kapjon a gyerek. A terápiás órának ez a része tulajdonképpen egy késői tisztaságra szoktatásnak felel meg. Erre azért van szükség, minthogy az ágybavizelés ösztönközeli kielégülés lévén, akár, mint pollúció-ekvivalenst, akár, mint agresszió-kiélést, akár, mint előadásom első részében felsorolt egyéb jelenséget tekintjük is, a lemondásért a gyereknek mindenképpen kárpótlásra, a szeretett személytől kapott valamiféle jutalomra van szüksége. A jutalmat a tisztaságra szoktatás elsődleges kisgyermekkori szakaszában anyai mosoly, helybenhagyó fejbólintás jelezheti. - Minthogy az enurézis az esetek többségé­ben rendkívül erősen szokássá rögződött tünetté vált, bármilyen optimális mó­don felszínre kerül is a pszichogén ok, bármennyire sikerül is azt a betegben tudatosítani, ez önmagában legtöbbször nem elég a gyógyuláshoz, fokozott szük­ség ván a szoktatásra, azaz a pedagógiai módszer kapcsolására. Igen fontos az alapos, minden részletre kiterjedő anamézis felvétele és különösen tisztázni kell benne, hogy mi történt a gyerekkel a családban, vagy esetleg a tágabb környeze­tében az enurézis kezdetét megelőző időben, vagy primér enurézis esetében 2 és 3 éves kora között. Az anamnézisből néha olyan tények derülnek ki, amelyek ismeretében esetleg a szokásos terápiától eltérően, egy-egy nevelési tanács­adással frappáns eredmény érhető el. Ennek illusztrálására elmondanám egy 15 éves fiú esetét. Primér enuretikus volt, s a testileg rendkívül fejlett erős fiú a szüleivel egy szobában aludt és éjszakára egy lepedővel szabályszerűen bepó­lyázta magát. Eljutott tehát egészen a serdülőkorba ebben a mesterségesen prolongált csecsemőhelyzetben, amikor semmi sem ösztönözte, hogy erről le­mondjon és szoros közelségben aludt a szülőkkel, állandó szexuális ingerlés közepette. A szülőkkel való megbeszélés után igen határozott hangon azt mond­tam a gyereknek: „Te már nagy fiú vagy, nem vagy csecsemő, semmi szükséged a pelenkára. Külön szobában fogsz aludni, mint az a nagy fiúknak kijár, olvasó­lámpát kapsz, olvashatsz, rádiózhatsz ameddig jólesik, s ha pisilni kell, kimész a WC-re. Az eredmény csakugyan frappáns volt, az enurézis egyik napról a másikra megszűnt.

Korántsem azért hoztam fel éppen ezt a példát, mintha azt akarnám vele mondani, hogy általában ilyen egyszerű, ilyen eredményes az enurézis gyógyítá­sa. Csupán azt akartam illusztrálni vele, hogy mennyire nem lehet sémákat, szabályokat alkalmazni a módszer tekintetében.

1971. március

288

IRODALOMJEGYZÉK

Ajuriaguerra, J. de: Manuel de la psychiatrie de l’enfant. Masson et Sie. 1970. Hermann, I: Zur Frage des Bettnässens. Acta Paedopsychiatrica 1961.

28, 308-311.Kertész-Rotter L.: A gyermekek lelki fejlődése. Cserépfalvi Bp. 1946.Lévyné F.K.: A gyermek ágybavizelésérői. in: Lélekelemzési tanul­

mányok. 105-123. Somló, Bp. 1933.

* * *

A referátum óta a tárgyban megjelent magyar nyelvű tanulmány:V. Binét Agnes: Adalékok a sphincter—kontroll zavarainak etológiájához.

in: Klinikai gyermekpszhichológiai tanulmányok. Akadé­miai Kiadó 1988. 56-71. old.

289

A serdülőkor pszichoterápiája(Vikár György)

1920-ban S. Freud Über die Psychogenese eines Falles von weiblicher Ho­mosexualität című tanulmányában egy 18 éves homoszexuális lány analízisét közli. Töredékes az analízis és maga a tanulmány is. A 18 éves kor is két korszak határa, az adoleszcenciának tulajdonképpen már vége, bár a serdülőko­ri problematika még elevenen él. Mégis érdekes Freud közleményét közelebbről szemügyre venni, mert a serdülőkor pszichoterápiájának több kulcskérdése már itt is felbukkan.

A jó megjelenésű, előkelő származású fiatal leány már hosszú ideje szenve­délyesen ragaszkodik egy 30 év körüli társasági hölgyhöz, akinek erkölcsei ké­tesnek mondhatóak. A család véleménye szerint közönséges kokott, aki több férfival tart fenn kapcsolatot. A viszony csupán azért maradt plátói, mert a hölgy eddig a leányt elutasította, csupán annyit enged meg, hogy a kezét csókol­gassa. Valójában ez nem az első ilyen szerelme a lánynak. 13 éves korában nagy szeretettel vesz körül egy kisfiút, akit a játszótéren látott, de félévvel később érdeklődése elfordult tőle. Attól kezdve felnőtt nőkért rajongott. A hölgy iránti szerelme csupán az eddigiek közül a legszenvedélyesebb.

Otthon gátlástalanul hazudik, hogy apja figyelmét kijátssza és szerelmé­vel találkozzon. Ugyanekkor az utcán szívesen mutatkozik együtt a hölggyel, nem törődve jó hírével. Egyízben apja szembetalálkozik velük, villogó szemmel néz rá - mikor a hölgy megtudja, hogy a szembejövő férfi az apja volt, szigorúan ráparancsol, hogy többet ne jöjjön hozzá. A lány erre elrohan és villamos elé veti magát. Csak a véletlenen múlik, hogy komoly sérülés nélkül megússza. Ez az esemény annyira megrendíti a szülőket, hogy félévvel később a leányt analízisbe viszik.

Ezekben az esetekben - írja Freud - ahol az analízis kedvező feltételei nincsenek meg (önkéntesség, gyógyulási szándék, szubjektív szenvedés) a keze­lés két szakaszra oszlik szét. Az első szakaszban a beteget mintegy bevezetjük a módszer ismeretébe, feltárjuk az előzményeket, konstrukciónkkal kedvet csiná­lunk a kezeléshez. A második szakaszban a beteg a problémáin dolgozik. Hason­lít ez egy mai utazáshoz - írja. Az utazás első fele különböző hivatalokba való járkálással telik el (útlevél, vízum) de közben egyetlen lépéssel sem mozdultunk el szülővárosunkból. Mikor már minden együtt van, indulhatunk el a távoli országba.

Az ötlet az analízis „bevezető szakáról”, amit Freud úgy mellékesen elhul­lat (tudtommal ezen az egyetlen helyen) később többször is feltámad a pszicho­analízis történetében. 10 évvel később Anna Freud a gyermekanalízist csak egy ilyen bevezetéssel tartja lehetségesnek. (Az utolsó években ezt az álláspontját revideálta.) Évtizedekkel később Spiegel felveti, hogy a serdülők analízisében szükséges lenne egy ilyen bevezető szakasz. Dührssen serdülők analitikus pszi­choterápiájában tulajdonképpen az első szakaszt fejleszti ki önálló módszerré: eléggé ritka időközben találkozik a beteggel, megbeszéli vele a problémáit, ősz-

szefüggéseket világít meg, felvilágosítást ad, bizonyos fokig lélektani ismerete­ket közöl. Ez a főként a rációra építő pszichoterápiás attitűd első pillanatban meghökkentő lehet számunkra, azonban mint én-erősítő kezelésnek ebben a korban meglehet a jogosultsága. Mindenestre meggondolandó, amit Freud emlí­tett betege mondott az analízisének eme első szakaszában: úgy érzi magát, mint akit egy pompás múzeumon vezetnek végig, érdekes leletekre mutatnak, amiket egy lomyonon keresztül megszemlél. (Megjegyzendő, hogy az említett szerzők közül egy sem hivatkozik a bevezető szak kérdésében a bécsi mesterre.)

Freud technikai újítása ahhoz az eredményhez vezetett, hogy sikerült eb­ben az esetben összefüggően feltárnia a homoszexualitás eredetét anélkül, hogy bármilyen gyógyulást ért volna el. Röviden összefoglalva a helyzet a következő volt: A lány a gyermekkorban épp úgy az apjához ragaszkodott az ödipális korban, mint minden más leány. Majd ezt a vonzalmat átvitte bátyjára. A serdülőkor elején az ödipusz komplexum újra feléledt, tudattalan fantáziáiban gyereket akart az apjától - ezt jelezte vonzódása a kisfiúhoz a parkban. Ennek az újjáéledt ödipusz szituációnak a csúcspontján az anya teherbe esett és fiú­gyermeket szült. Az anya maga is még élnivágyó szépasszony volt, a leány természetesen riválisa. Az az esemény, hogy az apja helyette az anyját terméke­nyítette meg, mély csalódást jelentett. Elfordult a férfiaktól, anyaimágókat szállt meg vonzalmával. Ez az azzal az előnnyel járt, hogy apján bosszút állha­tott és egybén kitért az anyjával való rivalizálási konfliktus elől. A szülők ponto­san ennek megfelelően viselkedtek: az apa felizgatta magát és mérhetetlenül felháborodott, az anya jó kapcsolatban maradt a lánnyal, bizalmasa lett.

A lány hangoztatta, hogy szereti apját, az ő kedvéért veti alá magát az analízisnek, noha nem kíván „meggyógyulni.” Freud azonban úgy látta, hogy a szeretet mögött mély ellenséges érzés élt a lányban az apjával szemben, amit az analitikusra is átvitt és ami érzelmi energiáját lekötötte.

Az volt a véleménye, hogy ennek a negatív indulatnak a tudatosítása nélkül az analízis nem haladhat előre, viszont ennek a felszínrehozása az ellen­séges érzések olyan áradatát hozná be a kezelésbe, ami az orvos és betege közti kapcsolatot szétrobbantaná. Ezért a közeledést megszakította és azt ajánlotta, hogy a leány egy analitikusnőnél folytassa a kúrát. Ma úgy gondolnánk, hogy éppen ennek az ellenséges érzésnek a felszínre hozása, újraélése, és átdolgozása az indulatáttétel kapcsán lett volna az analízis útja. Éppen serdülők pszichote­rápiája során gyakori, hogy rejtett ellenséges érzéseket kell felismernünk és módot adnunk arra, hogy a beteg verbalizálja őket. De fél évszázaddal később könnyű kritizálni, amellett egy kapcsolat teherbírását csak az döntheti el, aki benne van.

A közleményből azt emeltük ki, ami tárgyunkat érinti. Láttuk, hogy a serdülőkor elején mint támad fel újra az ödipusz komplexum. Az egészséges fejlődés feltétele, hogy a serdülő újjáéledt ödipusz komplexumát az azonos nemű szülővel (mai megfogalmazásban: heteroszexuális nemi. szereppel) azonosítva a részösztönöket a genitalitás vezető szerepének alárendelve, az ödipális libidofi- xációtól új társaskapcsolatok útján fokozatosan megszabadulva oldja meg. Lát­tuk, hogy a kezelés egyik akadálya az én hiányos közreműködési kézsége. A serdülő még nem önálló személyiség, gyakran nem a saját jószántából megy kezelésbe. A probléma, amiért hozzák, inkább a környezet számára nyomasztó,

291

mint saját maga számára. Freud megpróbálja ezt a nehézséget tefchnikai eszkö- I zökkel áthidalni.

Nem esik szó a serdülőkori terápia egyik legfőbb akadályáról (mint postpu- I bertásos esetnél nem iá tűnhetett fel), t.i. az én relatív gyengeségéről. Anna Freud 1937-ben a Das Ich und die Abewehrmechanismen című könyvében hívja fel a fi­gyelmet erre a problémára: a kamaszkorban az én a hirtelen megerősödött ösztö­nökkel szemben a viszonylagos gyengeség állapotába kerül, ez a serdülőkort a pre- pszichotikus állapotokhoz teszi hasonlóvá - legalábbis a kezelés indikációja szem­pontjából. Amikor az énnek minden erejére szüksége van, hogy az ösztönkészteté­seket meg tudja fékezni és a társadalmi normák keretein belül tudja tartani, akkor az elhárító mechanizmusok fellazítása veszélyes lehet. Mint tudjuk, a pszichoana­litikus módszer elsősorban az elhárítást veszi célba, mely a kezelés során mint el­lenállás jelentkezik. Csak ennek a lebontásával juthat hozzá a traumatikus élmé­nyekhez és az ezek nyomát őrző tudattalan fantáziákhoz, melyek a neurotikus tü­netek forrásai. Anna Freud ezért ebben korban a legnagyobb óvatosságot ajánlja- a kezelés inkább elégedjen meg az én támogatásával.

Több, mint két évtizeddel később, 1959-ben Anna Freud összefoglalta mindazt, amit a pszichoanalízis a serdülőkor megismeréséhez adott. Ekkor is még eléggé szkeptikus a kezelés kilátását illetően. Felveti a kérdést: mi az oka a mélylélektani kezelés gyakori kudarcának ebben az életkorban? A serdülőkort két olyan lelkiállapottal hasonlítja össze, mely közismerten nagy nehézséget I jelent az analízisben: a szerelem és a gyász állapotával. Mindkét esetben arról van szó, hogy a pregenitális és preödipális, illetőleg ödipális fixációk ugyan gyermekkori objektektől alakultak ki, de az objekt, vagy teljes értékű imágója éppen jelen van vagy éppen most veszett el. A kamaszkorban is az ödipális objektek nemcsak, mint gyermekkori emlékek vannak jelen .hanem a maguk eleven valóságában a gyermeket még vonzásában tartják vagy éppen most kell róluk lemondani, ami szubjektive egyet jelent az objekt elvesztésével.

Anna Freud is az ödipális érzések újraéledését tartja a serdülőkor kulcs- problémájának és e kor valóságos jelenségeit az ellenük való védekezésből veze­ti le. Négyféle elhárítást talált a pubertásra jellemzőnek.

1.) A libidó áthelyezését egy új objektre. Fő feltétel, hogy az új objekt semmiben se hasonlítson az ödipális érzések tárgyához. Ugyanakkor maguk az érzelmek még erősen ödipális jellegűek. Az áthelyezés hirtelen és nagy intenzi­tással következik be. Ha ez sikeres, akkor az analízis eleve reménytelennek tekinthető.

2.) Az indulatok ellentétbe fordítása: a szeretet gyűlöletbe, a tisztelet megvető kritikába csap át. Nyilvánvaló, hogy egy erős kötődés elleni védekezés­ről van szó. Ha a serdülő analízisbe kerül, ezeket a negatív indulatokat átviszi az analitikusra. Az indulatok olyan erővel jelentkezhetnek, hogy az analitikus eszközeivel nem tud úrrá lenni rajtuk és a kezelés hajótörést szenved.

3.) A libidó visszavonása az énbe. Hipochondriás aggodalmak, önértékelé­si problémák, nagyzásos fantáziák állnak a tüneti kép előterében. Analitikus kezelés eredményes lehet. Ha az objekt kapcsolat ismét lehetségessé válik, egy olyan részeredményre jutunk, mellyel rendszerint megkell elégednünk.

4.) Regresszió a valóságvizsgálat elutasításával. A serdülő mintegy el­veszti egyéniségét, fantáziavilágban él, különböző szerepekbe éli bele magát,

292

különböző képzelt és élő személyekkel azonosít. A kép pszichózishoz áll közel. (Szabályos analitikus kezelés tehát kontraindikált.) Kiemel azonban egy olyan helyzetet, amit az .analízis feltétlen indikációjának tart, t.i. ha normális testi fejlődés mellett a serdülés szokásos lelki jellegei nem jelentkeznek.

Későbbi analitikus kutatók is leírják ebben a korban az ödipusz komple­xum reaktiválódását — bár ennek értékelésében, mint látni fogjuk, bizonyos változás következett be. Azonban az addig a libidófejlődésre koncentrált szemlé­let az Én-pszichológiával - s a társaslélektan beáramlásának hatására új szem­pontokkal egészült ki. Erikson ebben az életkorban az énfejlődés döntő mozza­natának az identitásért vívott küzdelmet tartja. Identitás alatt nem csupán az élet során bekövetkező azonosítások összességét érti, hanem azok integrálását egy új egységbe, mely a külvilág részérói is megerősítést nyert. Van gyermeki identitás, mely a serdülőkorban felbomlik. A gyermeknek képe van arról, hogy ő milyen, környezete milyennek látja, mit várnak el tőle, mivel tudja környezeté­nek tetszését elnyerni és milyen viselkedést kell kerülnie. A serdülőkor végén magát mint felnőttet kell definiálnia. Olyan felnőttként, akinek adottságai és magatartása hivatásának, társadalmi helyzetének és nemének megfelelőek, va­lamint visszajelentést kell kapnia, hogy környezete is megfelelőnek tartja. A serdülő saját szociális helyzetében nem találja identitását, mint ahogy megvál­tozott testméreteivel sem tud bánni eleinte, mozgása elveszti gyermeki lekerekí- tettségét és még nem nyeri el a felnőttkori ökonómiát. Identitás-válságából gyakran szélsőséges azonosítások útján keresi a kiutat: azonosítás népi hősök­kel, galerivel, eszmei vagy politikai mozgalomal, stb.

A serdülőkor fázisspecifikus feladatait tehát a következő három pontban foglalhatjuk össze:

1.) A részösztönök a genitalitás szupremációja alá rendeződnek.2.) A szülői családhoz fűződő érzelmek elvesztik libidinózus töltésüket

úgy, hogy a serdülő képessé válik libidóját családon kívüli objektre átvinni.3.) A felnőtt társadalmi szerepének fokozatos elvállalása, ennek során új

identitás kialakítása.Ez a hármasság azonban csak szemléletünk prizmájának fénytörésében

bomlik fel három összetevőre. A valóságban egyetlen folyamatot látunk, mely­nek összetevői legalábbis szorosan összefonódnak. Az egyéni .pszichoterápiában, ha eléggé mélyreható, azt találjuk majd, hogy a szexuális probléma feltárása különös hangsúlyt kap. Valójában a szexuális momentumok a többi pszichés összetevővel szoros összefüggésben jelentkeznek. Hogy ebben a korban még a szokottnál is nagyobb súlyt kapnak, annak több oka lehet.

A.) A serdülőkorban hatalmas átalakulás zsylik, melynek legszembeszö- kőbb vonása a szexuálhormonok szintjének nagyarányú emelkedése. Ez a szexuális feszültség (késztetés) ugrásszerű megnövekedéshez vezet, a lelki élet szinte ennek árnyékában zajlik, minden pszichés folyamat könnyen libidinózus töltést kap. Hozzájárul ehhez, hogy a mi kultúránk a biológiai érés és a szexu­ális élet megkezdése közé mindenképpen moratóriumot akar közbeiktatni.

B.) A prepubertás a részösztönök megerősödéséhez vezet. A genitalitás uralma a pubertás során csak fokozatosan alakul ki, néha csak a serdülőkor végére. A részösztönök normális esetben is még sokáig önálló életet élhetnek. Szinte szemünk előtt zajlik a szexuális ösztön szerveződése több összetevőből. A

293

serdülőkorban ez a folyamat tudatközeiben zajlik, egyes részletei tudatosulhat­nak és ilyenkor számos aggodalom forrásává válnak.

C.) Mint mondottuk: szexuális momentumok a lelki élet többi összetevőjével összefüggésben jelentkeznek. így pl. beilleszkedési nehézség vagy a partnerkeresés kudarca esetleg visszavezethető pregenitális fixádéra vagy ödipális kötődésre. De a fordítottja is lehetséges, a serdülő beilleszkedési nehézségei, vagy a partnerkere­sés kudarca miatt regrediál pregenitális fixációra, menekül preödipális vagy ödipá­lis kötődéséhez. Mindez nem jelenti azt, hogy a kamaszok pszichoterápiája során a szexuális problémára különösen rá kell kérdeznünk. Ha mi hozzuk szóba, azt leg­feljebb biztatásképpen tesszük: „Erről is lehet beszélni” jelezzük vele. Akamaszkor pszichoterápiájára még inkább érvényes, mint más életkorokban, az a szabály: mindig abból a problémából kell kiindulnunk, amit a beteg hoz. De ha az őszintesé­ge légkör kialakul .alighanem előkerül a szexuális probléma is, és meglepő szám­ban találkozunk perverziótól való félelemmel is.

Az említett megfontolások és a serdülőkorban kezdett analitikus kezelések gyakori kudarca miatt egy időban olyan álláspont alakult ki, hogy pszichoanalí­zis a pubertás ideje alatt kontraindikált. Ma már ezt az álláspontot csak a pszichoanalízis olyan ellensége vallja, mint Lángén. Valójában analitikus egyé- ni- és csoportterápiák világszerte folynak. Azonban igen nagy nehézségekről számolnak be: az elhárító mechanizmusok folytonos változása, az indulatáttétel hirtelen átcsapásai pozitívból negatívba lehetetlenné teszik, hogy a terapeuta a kezelési módszerét következetesen keresztül vigye, sőt félelmet keltenek benne, hogy a felkavart indulatokon nem tud úrrá lenni. A veszély azonban korántsem oly nagy - a fő komplikáció a kezelés váratlan és korai megszakadása. Mégis - ezen nehézségek és a serdülőkor pszichológiai és szociológiai jellemzői miatt valamennyi szerző eltér a klasszikus módszertől, metodikai vagy legalábbis technikai változásokat lát szükségesnek. Spiegel és Dührssen elgondolásait már hallottuk. De azok a szerzők is, akik kezdettől fogva — állításuk szerint — analiti­kus módszert használnak - ezt bizonyos fenntartásokkal teszik. Hoxter pl. óv a szülőkre vonatkozó interpretációktól, mert ezek az otthoni konfliktus kiéleződé­séhez vezethetnek. Harley értelmezéseit fázisspecifikus célok szolgálatába álít- ja. Viszont helytelennek tartja, ha az analitikus bármilyen analízisen kívüli tevékenységbe hagyja bevonni nagát, pl. szociális manipulációba, mert az az indulatáttéte] értelmezését lehetetlenné teheti. Ugyanékor pl. Scherer szüksé­gesnek tartja bizonyos esetekben az indulatáttételben felkínált szerep elfogadá­sát, hiszen még fejlődő és szociálisan függő helyzetben lévő gyermekekről van szó, úgyhogy adott esetben el kell vállalnunk szülői feladatokat is, ha nincs, aki helyettünk azt megtegye. Eissler fontosnak látja a terapeuta nagyfokú rugal­masságát, szükség esetén a technika változtatását.

A következőkben M. Harley 1970-ben megjelent közleményét ismertetjük. Nagy érdeme, hogy az analitikus módszert igen árnyaltan használja és mind a serdülőkor problémáit, mind a saját terápiás elgondolásait konkrét esetekben demonstrálja.

Harley közleménye (1970) a korai serdülőkor problémáiról szól, de megállapí­tásai nem korlátozódnak erre a fázisra, többé-kevésbé a serdülőkor egészére érvé­nyesek. Három problémacsoportot ragad ki:

1.) A korai kapcsolatfelvétel problémái

294

2.) Problémák, amelyek a korai serdülőkor indulatáttételes megnyilvanu lásaiból származnak.

3.) Problémák, melyek a korai serdülőkorban lévő fiú perverz maszturbá- ciós szokásaiból és passzív homoszexuális érzéseiből erednek.

Saját technikájáról az elején annyit mond: az analitikus módszert az első órától kezdve használja és végig a kezelés egész ideje alatt. Technikáját azon­ban adaptálja az én érettségi fokához és a szorongás és nárcisztikus érzékeny­ség fázisspecifikus vonásaihoz, valamint interpretációit is olyan megvilágításba helyezi, hogy ezek a fázisspecifikus célok irányába hassanak. Ez nemcsak azok­ra az interpretációkra vonatkozik, amelyeket kimond, hanem azokra is, amelye­ket nem mond ki, mert nem segítenék elő fázisspecifikus célok megvalósítását.

Az analitikus módszer feltétele, hogy az analitikus úgy nyújtja magát, mint aki érdeklődést és beleérzést tanúsít, de semleges marad és tiszteletben tartja a serdülő autonómiáját. Kizár minden nem analitikus intervenciót vagy manipulációt a beteg környezetében. Ezt kezdettől fogva fontosnak tartja a későbbi áttételes jelenségek értelmezéséhez és a későbbi (!) terápiás szerződés megkötéséhez.

Mint ismeretes: a serdülőknek kezdetben nincs világos elképzelése az ana­litikus szerepéből. Inkább a régi képviselőjét látja benne, mint az újat, a szülők folytatását, a felettes én megtestesítőjét. Ezt tudjuk. Ellenben gyakran elfelejt­jük, hogy a serdülő ösztönkielégüléséhez kereshet támaszt az analitikusban, ami viszont veszélyt jelent személyiségének ama része számára, mely ösztön- kontrolit keres. így pl. abban a törekvésünkben, hogy a rapportot létrehozzuk, elveszítjük semlegességünket, primer objektnek kínáljuk fel magunkat-valam módon jelezzük, hogy a serdülő pártján vagyunk a szülővel szembeni dacos, agresszív érzéseiben, pedig ezek az érzések szorongást, bűntudatot fednek fel. Nincs még egy korszaka az emberi életnek, amikor regresszió és progresszió erői ilyen intenzitással küzdenének egymással. A serdülő felhasználja regresszi­ójához a társait, de egészen más a helyzet, ha egy felnőttet, pl. az ana tikust látja ebben a szerepben. Ez csak növeli gyanakvását és félelmét. Úgy érzi, hogy valaki, aki nála hatalmasabb, szabad utat enged az össztöneinek, átengedi őt szexuális fantáziáinak. És ha egy gyermekkori csábítás története szerepel az előzményben, úgy ez a tudattalanban most az analitikussal megismétlődik. Azt állítja, különösen azokban az esetekben erős a tudattalan vágy az önkontrollra, ahol a serdülő nagyon dacos és lázadó, és a szülők elleni tiltakozáshoz nyíltan támaszt keres az analitikusban. Ilyenkor kiemelkedő fontosságú, hogy felfigyel­jen a kontroll utáni vágyra, mint az analízis egyik vagy legfőbb motivációjára. Pl., egy 13 1/2 éves leány feltehetően kényszerből jött a rendelőbe. Egy noteszt fektet a térdére, egész idő alatt ebbe ír. Szerző hiába próbálja szóra bírni. A kérdésre: mit ír? - ingerülten válaszol: egy tanulmányt a Rend hátrányairól. Az analitikus az óra végén azt mondja: látja, hogy most nem igényli a segítségét. Ha majd meggondolja magát, hívja fel őt telefonon.

Egy év múlva jelentkezik. Elpanaszolja, hogy szülei az „idegeire mennek”. Két interjú után kiderül, hogy elveszti önuralmát a maszturbácios konfliktus­ban. A jelenetek, melyeket szüleivel és bátyjával rendezett, nyilvánvalóan azt a célt szolgálták, hogy bevonja őket szexuális izgalmába. Az iskolába menés gya­kori visszautasítása se pusztán dacot jelentett, mint ahogy ezt szüleivel el akar-

ta hitetni, hanem abból a félelméből is származott, hogy az osztályban ülve a szexuális izgalom elborítja. Paradox módon az a vád, hogy szülei túlságosan kontrollálják, lényegében azt tartalmazta, hogy megfosztják őt az önkontrolltól. Úgy képzelte ugyanis, hogy ösztönfeszültségein csak társaival való szüntelen együttes aktivitás segíthet. Ez azonban inkább állandósította a feszültséget, nem csökkentette.

Ez a lány az első órát a szülők elleni panaszokkal kezdte. Követelte: az analitikus jáijon közbe szüleinél, engedjenek meg neki több szabadságot, enged­jék sétálni a Central parakban, stb. Analitikusa nyugodtan végighallgatta, az­után azt mondta: eddig a külső problémáiról beszélt, most beszéljen a belsőkről, hiszen az ő munkája főként erre irányul. Ez volt attitűdje később is, amikor a követelések időnként fenyegetésekké fokozódtak. A második óra végén megálla­podtak: a lánynak meg kell tudnia, mi történik belül ahhoz, hogy ő uralkodhas­son az érzésein és ne azok őrajta.

Az első órán az analitikus megjegyzi: a lánynak nehéz őt másnak tekinte­ni, mint a Rend egyik képviselőjének. A lány erre cigarettát vesz elő, rágyújt. Majd elmondja: szülei nem tudják, hogy ő dohányzik, sőt drogokat is szedett | már. Következő alkalommal megjegyzi: „Nem kellett volna azt a megjegyzést tennie a Rendről. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta nem felnőtt.” Az analitikus azt feleli: inkább azt jelenti, hogy nem az anyja.

A rendről tett megjegyzésében az analitikus túl sokat tett a bizalom meg­nyeréséért, a hanghordozásban is lehetett valami finom eleme a csábításnak.

Az a benyomás, hogy túlságosan is tekintettel vagyunk a serdülő szoron­gásra, szégyen- és bűntudat érzése, ha belső életéhez nyúlunk. Annyira tisztel­jük nárcisztikus sérülékenységét, annyira félünk, hogy elriasztjuk, hogy esetleg megfosztjuk az igazi segítségtől. A serdülő, ha önszántából megy analitikushoz, tudja, hogy oka van erre a lépésre. De az ok mellett lehet egy másik ok. Egy szimplifíkált példa: a tudatos ok a tanulási nehézség. A háttérben ott a kasztrá- ciós komplexum, ami abban a diffúz félelemben fejeződik ki, hogy valami borzal­mas történik vele,ami megváltoztatja. Ha az analitikus felveti a lehetőséget, hogy a beteget bizonytalan, nehezen meghatározható érzések fogják el, amikor az iskolával kapcsolatba jut, - ezzel megkönnyebbülést érhet el. Ez persze csak egy lépés előre, amelyet sok másiknak kell követni. Reméli, hogy az olvasó mindebből nem gondolja azt, hogy szerinte el kell vetni az óvatosságot és hogy ne támaszkodjunk saját tapasztalatunkra, érzékenységünkre és intuiciónkra. Csupán azt akarja mondani, ha nagyon elősegítünk bizonyos elkerülési tenden­ciákat, többet veszthetünk, mint nyerünk.

Most áttér az indulatáttétel kérdésére. A serdülők annyira benne élnek iskolai problémáikban, társas kapcsolataikban, hogy könnyen elfelejthetjük: az indulatáttétel állandóan jelen van. Közli ezzel kapcsolatban egyik megfigyelé­sét:

15 éves fiú: egyetlen gyermek, szülei frusztráló magatartása áll panaszai középpontjában. Nem is alaptalanul. Anyja lányt akart, ezt hangoztatta is. Sohasem fogadta szívesen fiús megnyilvánulásait. Rábízta alkalmazottaira, akik nem sokat törődtek vele. Apja üzleti ügyekben gyakran távol volt.

Az analízis első időben azzal telt, hogy a terapeutától meg akarta kapni eddig kielégítetlen vágyainak kielégítését. Az analízis első éve ilyen kísérletek

leleplezésével telt el. Egy év múlva ez a törekvés csökkenni látszott. A fiú belebonyolódott valamilyen szerelmi ügybe egy leánypajtásával. Ebben nagyon nehézkesnek bizonyult, ami kasztrációs komplexumára volt visszavezethető, és arra a félelmére, hogy genitáliái nem adekvátak. Miközben a lánnyal való kap csolatát tárgyalták, a fiú tetszetős értelmezéseket talált ki, saját álmait értel­mezte. Valamilyen intellektuális pszeudoanalízist alakított ki. Mikor á szerző ezt a viselkedését úgy értelmezte, mint izolációs tendenciát, megsértődött. A következő órán a fiú nárcisztikus érzékenységéről volt szó és arról, hogy milyen nehézségeket okoz ez a leánnyal való kapcsolatában. A fiú most is értelmezett és az analitikus, hogy helyreálítsa betege előző nap megingott nárcisztikus ekvilibriumát, nagyon engedékeny volt. Egy idő múlva a fiú úgy viselkedett, mint egy kielégült gyermek. Dicsérte az aznapi „nagy analízist”. Mondta, mennyivel jobban érzi magát máris. Az analitikus érezte, hogy túllőtt a célon és átgondolta eddigi munkáját. Ekkor rájött, hogy a beteg intellektuális gimnaszti­kája a gyermekkori exhibiciós játék megismétlése volt, amit annak idején anyjá­nak is produkált. Ilyen módon pregenitális regresszióhoz segítette hozzá, így nyújtott neki korrektiv érzelmi élményt.

Előfordul, hogy a korrektiv érzelmi élmények az analízis melléktermékei. Azt hiszi, sokan egyetértenek vele, ha azt mondja; a korrektiv érzelmi élményt az infantilis történések rekonstrukciójával kell nyújtani az analízisben.

Végül a perverz maszturbációs szokások kezelésére tér át, Olyan fiúkra gondol, akiknél a perverz hajlamok előre jelezték a serdülés beál tát és ezek inkább tartós pregenitális fixációt jelentettek, mint időszaki regressziót.

Általában nem nehéz serdülő fiúkat a maszturbációról beszéltetni, különö­sen, ha az ember a fázis specifikus testi érzésekkel kapcsolatban említi ezt. Ha azonban a serdülő onániája állandó vagy perverz szokásokkal társul, akkor erős ellenállásba ütközünk. Egyetért Lauferral, aki azt állítja, hogy ezekben az ese­tekben a maszturbáció nem tekinthető segítségnek az én számára, hogy újjá­szervezze magát a genitális szupremációja során.

Pl. 13 éves fiú önként jött analízisbe. Koránál idősebbnek látszott, az iskolában vezér volt, mégis bizonytalannak érezte magát az iskolai csoportban. Félt, hogy nagyobb fiúk, férfiak megtámadják őt az utcán vagy éjszaka. Úgy érezte, fiit az idő, rögtön itt lesz a felnőttkor és ő nem készült fel rá. Noha számolta a napokat, mikor vezethet már autót, arra is vágyott, hogy maradjon minden változatlan. Ha elutazott hazulról, a konyhában elrejtett egy üvegkupa­kot, amit hazajövet újra megtalálhat, jeléül, hogy semmit sem változott.

Az analízis eső ideje az apja iránti ellenséges érzéseivel telt el. Anyját inkább adakozó preödipális anyának állította be, nem ödipális ideálnak. Kaszt­rációs félelme is könnyen felfedezhető volt. Az analitikussal nagyon udvarias, de elmenet mindig becsapta az ajtót.

Kasztrációs félelme korai élményekkel volt összefüggésbe hozható, mely­nek anyjával és más nőkkel voltak kapcsolatban. Az analitikusnőt tudattalanul anyja „kasztráló” aspektusával azonosította. Kasztrációs fenyegetésnek élte át, hogy elveheti tőle „perverz maszturbációs szokásait”. Anna Freud írja: A passzív homoszexuális fantáziák vágyat fejezhetnek ki az elvesztett férfiasság után és ezek megszüntetese először kasztrációs félelmet vált ki.

15 éves volt a fiú, amikor az analitikusnő szóbahozta, hogy talán azért nem beszél maszturbációjáról, mert fél, hogy ez abnormális, és ha az analízis megszüntetné, elvesztené potenciáját. Pedig tőle függ, mit változtat saját ma­gán. Erre kitört: „transzvesztita” vagyok. Elmondta, hogy anyja blúzát és bugyi­ját veszi magához, a bugyit penise köré tekeri és lánnyal azonosítja magát. Fél, hogy ha ezt elhagyja, nem lesz többet ejakulációja.

Freud óv attól, hogyha aktivitásról és passzivitásról beszélünk, az egyiket primernek tekintsük, a másikat pusztán védekezésnek. „Ha a védekezés nőies­ség ellen oly energikus, vajon mely forrásból merítené erejét, ha nem a férfias irányból ered.”

Éppen ezért a szerző óvakodik attól, hogy serdülők aktív férfias megnyil­vánulásait a passzív homoszexuális tendenciák elhárításaként értelmezze. Ha a serdülő maga jut erre a belátásra, akkor is megjegyzi: ezek a megnyilvánulások jelzik az irányt, amerre fejlődni akar. Általában könnyebb a rejtett aktivitást az analízisbe behozni, mint a rejtett passzivitást. A szerzőnek a fenti esetben sikerült az utóbbit is a kezelés tematikájába behozni. De ilyenkor is szükséges a destruktív törekvések analízise. Pl.: a „transzvesztita” fiúnak olyan fantáziái voltak hogy az anyjuk után síró kis gyerekbe tűket szurkál. Egy ízben elárulta, hogy kezelés előtt onanizált. Úgy érezte, ezzel az analitikusnőt valamitől megvé­di. Nem sokkal később (15 és 1/2 éves akkor) kezelés közben - behunyja a szemét. Majd azt mondja: úgy érezte, mintha aludt volna és olyan álmokat élne át, amelyeket egy gyárban készítettek. Az analitikus érzi, hogy a fiú énje erősí­tésre szorul. Megjegyzi: könnyebb változtatni valamin, amit az ember maga gondol ki, mint amit géppel állítottak elő. Ezután a fiú elmondja; azt álmodta, hogy apró nőket tart a markában, ezeket megalázza, ruhájukat letépi. Ez a fantázia, amely mindössze kétszer bukkan fel az analízis alatt, a kasztráló anyával szembeni dühöt fejezi ki. Nem tudjuk megállapítani, egy kamaszkori perverz tendenciából felnőttkori perverzió lesz-e vagy sem. A szerző fontosnak tartja ezen tendenciák elemzését, mert ezek nem tartoznak a fejlődést elősegítő regressziók közé. Amikor az analízisben a pregenitális fixációk elemzéséhez ért, úgy találta: ödipális érzések tömege áramlott be az analízisbe. Mintha a serdü­lők éreznék, hogy a heteroszexuális fejlődéshez az ödipusz komlexum átélése szükséges. Ez egybevág Anna Freud észlelésével, t.i. hogy a háborús árvák először anya figurát keresnek maguknak. Csak ezután tudják átvinni libidóju­kat egy megfelelő szexuális partnerra.

M. Harley önként kezelésre jelentkező serdülőket analizál éveken ke­resztül, akiknek a kezelés céljáról és módszeréről némi fogalmuk van már kezdetben is. Egészen más körülmények között dolgozik, mint mi. Mégis, mi indokolja, hogy esetelemzéseit ismertessük? Úgy gondolom ahhoz, hogy egy serdülőnek pszichológiai segítséget nyújthassunk, először is értenie kell, hogy mi játszódik benne is le. Csak részletesen feltárt esetekből meríthetünk olyan ismereteket, amelyek segítségével a kevésbé részletesen feltárt esetek megértését megkísérelhetjük.

Összefoglalva: Megtanulhattuk, hogy a serdülőkori fejlődés három fő as­pektusát: a biológiai érést, a fokozatos érzelmi leválást a szülői családról és új identitás kialakulásának a felnőtt társadalmi szerepében egyformán figyelembe

298

kell vennünk és egymással szoros összefüggésben szemlélnünk. Láttuk, hogy a kezdeti pszichoterápiás próbálkozások gyakran kudarcot vallottak a beteg tar­tós együttműködési kedvének hiánya miatt. Egyben az én relatív gyengesége az ösztönerőkkel és azok lelki reprezentánsaival, érzelmekkel, fantáziákkal szem­ben a terapeutákat is visszariasztotta. A kezelés sikerét technikai és metodikai változásokkal igyekeztek biztosítani. Eközben a szemléletnek finom, de határo­zott változása észlelhető. Míg évtizedekkel ezelőtt úgy tekintették ezeket a bete­geket, mint akiket valamilyen neurózistól vagy karakter rendellenességtől kell megszabadítani, és történetesen serdülők; ma inkább úgy tekintik őket, mint serdülőket, akiknek fázisspecifikus célokat kell megvalósítaniuk és ennek int- rapszichés akadályait kell lélektani tudásunk segítségével megérteni és felolda­ni. Véleményem szerint ilyen módon a serdülő énjével végre közös plattformot találhatunk, hisz ebben a korban ez jelenti a valósághoz való adekvát alkalmaz­kodást.

1973. május

299

IRODALOMJEGYZÉK

Duhrs sen, i

Freud, A.:

Freud, A :

Freud, S.:

Harley, M.:

Hoxter:

Langen, J.,

Spigel:

Psychogene Erkrankungen bei Kindern und Jugendlichen. Verl. für Med. Psychologie, Vanderhoek-Ruprecht, Göttingen 1954 The Ego and the Mechanims of Defence. Hogarth Press London, 1976Adolescence. The Psychoanalytic Study of the Child, Vol. XIII., 1958Uber die Psychogenese eines Falles von weiblicher Homosexualität. Gesammelte Werke XVII. Fischer Frankfurt 1972 On some Problems of technique of analysis of early Adolescents. The Psychoanalytic Study of the Child Vol. XXV, 1970 The experience of Puberty and some implications of Psychotherapy. In.: Pines, M.,Spoerry, Th. (ed.): Psychotherapy of Adolescents, Karger, Basel-New-York, 1965

Jaeger, A.: Die Pubertätskrisen und ihre Weiterentwicklungen. Arch Psychiat. u. Neur. 205, 1964 zit. Freud, A.