Párhuzamos vizsgálatok

JELENTÉSEK

A MAGYAR FELSŐOKTATÁS

MINŐSÉGÉRŐL

8

Budapest

2015

Párhuzamos vizsgálatok: általános orvos, fogorvos, gyógyszerész

osztatlan mesterszakok

Párhuzamos vizsgálatok: általános orvos, fogorvos, gyógyszerész

osztatlan mesterszakok

Budapest

2015

© Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság

Kiadja:

a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság

Budapest, Krisztina krt. 39/B, 1013

Felelős kiadó: Szántó Tibor

Szerkesztette: Szabó Szilvia

ISSN 1786-5069

E-mail: [email protected]

Internet: http://www.mab.hu

Nyomdai munkálatok: CYPRESS Nyomdai Szolgáltató Kft.

Felelős vezető: Ónodi Róbert

http://www.mab.hu/

Jelentések a magyar felsőoktatás minőségéről 8.

5

Tartalomjegyzék

Bevezető 6

A Látogató Bizottságok névsora 8

ÁLTALÁNOS ORVOS KÉPZÉSEK 10

Áttekintő értékelés a hazai orvosképzés országos helyzetéről 11

Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar 25 Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar 34 Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar 41 Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar 50

FOGORVOS KÉPZÉSEK 61

Általános értékelés a fogorvos képzés országos helyzetéről 62

Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar 69

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar 78

Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar 88

Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar 96

GYÓGYSZERÉSZ KÉPZÉSEK 105

Általános értékelés a gyógyszerészképzés országos helyzetéről 106

Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar 116

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar 125

Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar 132

Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar 141

Melléklet 149


6

Bevezető

Méltó örökösök

Nemzetünk kiváló, világhírű orvosprofesszorainak csak néhány géniuszát sorolva:

Bókay János, Korányi Frigyes, Markusovsky Lajos, Semmelweis Ignác,

Szentágothai János munkásságát máig méltán állíthatjuk példaként a jelen és jövő

orvosainak. Az orvostudományok és tudományágainak hazai művelőire jogosan

tekinthetünk büszkeséggel ma is, az e területen hagyományosan folyó felsőfokú,

egyetemi szintű képzésünk minőségének, jó hírének megőrzése pedig az érintett

intézményekkel közös és szép feladatunk.

2014-ben a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság – nyolc év elteltével –

immár másodszorra is lefolytatta az általános orvos, a fogorvos és a gyógyszerész-

képzés felelősségteljes és sok munkával járó párhuzamos akkreditációs vizsgálatát

és értékelését. Köszönet illeti a látogató bizottságok és a MAB titkárság e feladat-

ban résztvevő munkatársainak alapos és kritikus szemléletű munkáját, mely nem-

zetközileg is elismert képzéseinket vette górcső alá. Mindhárom szakon folyó osz-

tatlan mesterképzés nagy előnye, hogy hazánkban négy helyre koncentráltak, és,

hogy a jövő orvosai, fogorvosai a mindennapi gyakorlattal a képző egyetemek kli-

nikáin ismerkedhetnek meg, gyógyszerészei is potenciális munkahelyeiken tölthetik

szakmai gyakorlatukat. Orvosképzésünkről tudnivaló, hogy a hatodéves hallgatók

határon átnyúlva, más országokban, számos helyen a világban akkreditált kliniká-

kon és gyakorlókórházakban folytathatják utolsó, gyakorlati évüket, illetve pl. a

német nyelvű képzésben tanulók akár a teljes klinikai képzést Németországban.

Nem véletlen az sem, hogy igen jelentős a külföldi hallgatók érdeklődése az orvos,

fogorvos, illetve gyógyszerész-képzést folytató magyar egyetemek iránt, melyet

nagyban segít elő, hogy német és angol nyelven is folynak a képzések.

Napjaink orvosai, fogorvosai és gyógyszerészei igen nagy kihívásokkal kell szem-

benézzenek. A természettudományok exponenciálisan bővülő ismeretei és ezeknek

a gyakorlati medicinába való beépülése, mind új és újabb technikák bevezetését

eredményezi a gyógyításba. A sebészet ezen a téren kiemelkedő technikai arzenállal

új alapokra épült, gondoljunk csak a laparoszkópiás beavatkozásokra, vagy a leg-

korszerűbb katéteres szívműtétekre, de az egész orvostudományt forradalmasította

az informatika és alkalmazása, mikor az agyműtéteket már számítógépeken irányít-

ják.

Az ötéves képzésben végzett fogorvosok oklevelükkel immár a praktizálás jogát is

megszerzik, a hazai képzés tartalmában a szükséges mértékben megújulva adja meg

erre a felkészítést.


7

A molekuláris biológia eredményei egyre jelentősebb mértékben alakítják / alakítot-

ták át a gyógyszertant. A rekombináns nukleinsav technikák nemcsak a betegségek

diagnosztikájában váltak úttörővé, hanem új gyógyszerek előállítását is előremozdí-

tották.

Így napjaink orvostudományi képzései számos új diszciplína megismerését és elsa-

játítását is megkövetelik, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy például az

orvosképzésünk világhírét az is megalapozta, hogy olyan, már klasszikusnak tekint-

hető agykutatási iskolánk van, melyet Szentágothai János alapított. Ez az agykutatás

a mai értelemben alapvetően anatómiai szerkezet és funkció vizsgálatok feltárására

épül, mely tudásanyag hozzátartozik a korszerű idegtudományok műveléséhez, s

míg ez más, külföldi orvosegyetemeken kiszorulóban van, a magyar orvosképzést

ez helyzeti előnybe hozva hazánkba vonzza a külföldi hallgatókat is.

Az akkreditációs vizsgálat alapját adó szakos önértékelések az egyes képzések és a

képző intézmények problémáit is feltárták, ez a minőségbiztosítás szempontjaiból

nézve igen fontos. A mindenkori kormányzat számára pedig mindenképp figyelem-

re érdemes, hogy az orvos, fogorvos és gyógyszerészképzés a mostanra jócskán

felduzzadt, jelenlegi hallgatói létszámában túlterhelt, s ez az értékes kutatások, mű-

helymunkák kiteljesedésének, a személyes, egyedi produktumoknak kárára válhat.

Az eddig elismert, jó hírű oktatásunk minőségét veszélyezteti, ha a felvett létszám-

hoz pl. nincs elegendő nagyelőadó terem és megfelelő klinikai képzési kapacitás. Itt

a fiskális szemlélet csak a minőség romlásához vezet.

Megnyugtató ugyan, hogy orvosprofesszoraink, oktatóink méltó örökösei híres

magyar elődeiknek, sajnálatos körülmény, hogy elkötelezettségüket – ahogyan más,

a felsőoktatásban elkötelezett tanárét sem – méltó javadalmazással nem ismerik el.

Budapest, 2015. augusztus 26.

Balázs Ervin

a MAB elnöke


8

A Látogató Bizottságok névsora

Általános orvos LB:

Elnök:

Muszbek László MTA r. tagja, prof. emer. Debreceni Egyetem, Klinikai

Kutatóközpont

Tagok:

Fehér Erzsébet DSc, prof. emer, Semmelweis Egyetem ÁOK, Anatómi-

ai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Varró András DSc, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem ÁOK

Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet

Jermendy György DSc, c. egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem, Bajcsy-

Zsilinszky Kórház III. Belgyógyászati Osztály, osztály-

vezető főorvos

Kosztolányi György MTA r. tagja, prof. emer. Pécsi Tudományegyetem ÁOK,

Klinikai Központ, Orvosi Genetikai Intézet

Ligeti Erzsébet MTA r. tagja, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem

ÁOK, Élettani Intézet

Nagy Zoltán DSc, egyetemi tanár, Pannon Egyetem, MIK, főigazgató,

Országos Klinikai Idegtudományi Intézet (OKITI)

Oláh Attila DSc, egyetemi tanár, Széchenyi István Egyetem, Petz

Lajos Egészségügyi és Szociális Intézet, orvosigazgató,

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház

Fogorvos LB:

Elnök:

Márton Ildikó DSc, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem FOK, Konzer-

váló fogászati tsz.

Tagok:

Gera István CSc, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem FOK, Paro-

dontológiai Klinika

Laczkóné Turzó Kinga PhD, egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem

FOK, Orálbiológiai és kísérletes fogorvostudományi tsz.

Szabó Gyula CSc, tanszékvezető egyetemi tanár Pécsi Tudomány-

egyetem Klinikai Központ, Fogászati és Szájsebészeti

Klinika

Anton Sculean PhD, professzor Universität Bern, Svájc, visiting pro-

fesszor, Szegedi Tudományegyetem FOK

Fügedi Gergely hallgató (DOSZ) SE Klinikai orvostudományi doktori

(mindkét bizottságban) iskola

http://www.stoma.u-szeged.hu/karunkrol/tanszekek/oralbiologiai-kiserletes

http://aok.pte.hu/index.php?page=egyseg&egy_id=330&m_id=3233&nyelv=hun&menu=adatlap


9

Gyógyszerész LB:

Elnök:

Blaskó Gábor MTA r. tagja, intézetigazgató Servier Kutatóintézet Zrt.

Tagok:

Botz Lajos PhD, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem ÁOK,

Gyógyszerészeti Intézet igazgató

Greiner István PhD, kutatási igazgató, Richter Gedeon Nyrt.

Halmos Gábor PhD, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Biofarmácia tsz.

Novák Krisztina DSc, egyetemi tanár, Semmelweis Egyetem GYTK,

Gyógyszerészi kémiai Intézet

Révész Piroska DSc, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem

GYTK, Gyógyszertechnológiai Intézet

Ferdinand Devinsky prof. ing. DrSc Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovákia

Póczi Dorottya hallgató (DOSZ) SE Gyógyszertudományok doktori iskola

Ruff Éva MAB-referens

http://www.humanelettan.usn.hu/


10

ÁLTALÁNOS ORVOS KÉPZÉSEK

akkreditációs jelentés

a MAB 2014/10/XII/1 számú határozata

2014. december 12.

Előző akkreditáció: 2006/2/II/1/1/1-4 sz. MAB határozat


11

Áttekintő értékelés a hazai általános orvosképzés országos helyzetéről

Az általános orvos osztatlan mesterszakon négy hazai egyetemen folyik képzés:

Debreceni Egyetemen Általános Orvostudományi Kar

Pécsi Tudományegyetemen Általános Orvostudományi Kar

Semmelweis Egyetemen Általános Orvostudományi Kar

Szegedi Tudományegyetemen Általános Orvostudományi Kar

Általános helyzet

A legutóbbi, 2006-os akkreditációs vizsgálat és értékelés eredményeképp az általá-

nos orvos osztatlan mesterszakon folyó képzés mind a négy hazai képzőhelyen

akkreditációt nyert 2014-ig. A SE-n a magyar, az angol és a német nyelvű, a DE-

n, a SZTE-n és a PTE-n a magyar és az angol nyelvű képzések ugyancsak eddig,

feltétel nélkül akkreditálhatók voltak, s időközben a PTE-n a német nyelvű képzés

is akkreditációt kapott.

A nemzetközi elfogadottság egyik jelentős mutatójának tarthatjuk, hogy a hazai

orvosképzést illető magyar akkreditációs gyakorlat megfelelőségét, az amerikai

gyakorlattal („standards and processes”) való harmonizálását az USA külföldi or-

vosképzések akkreditációját vizsgáló szervezete (NCFMEA) 2011. október 21-i

döntésével újabb hat évre elismerte. Az elismeréshez számos feltétel teljesülése

kellett, legfontosabb a magyar orvosképzésben külföldi (nem EU országbeli) klini-

kai gyakorlóhelyként igénybe veendő kórházak, klinikák helyszíni szemlével járó

akkreditációs vizsgálatának lefolytatása, általános gyakorlatként való bevezetése.

Ezt az érdekelt négy hazai orvosképzés vezető képviselőinek konszenzusán alapuló

2010/10/VI. sz. MAB határozat rögzítette. Az elismerés fenntartása majdhogynem

folyamatos ellenőrzéssel jár, a MAB az orvosképzésekről évente minőségi helyzet-

jelentést kell kapjon, és értékelést kell adjon. Az NCFMEA legközelebb 2015 őszén

tart meghallgatást székhelyén, Washingtonban a „magyar ügyben”. Tudnak az ez

évi teljes áttekintő vizsgálatról is, eredményét is ismerni fogják, várják.

A most lefolytatott vizsgálat és az értékelés módszertani szempontból a nyolc évvel

ezelőttihez hasonlóan elsősorban a kapott írásos önértékelések anyagára támaszko-

dott. A bekért anyagok összetettsége, az orvosképzés – és ezáltal bemutatásának –

specialitásai okozhattak némi nehézséget, vagy a beadandókra vonatkozó útmutatás

nem volt mindenre kiterjedően egyértelmű, de ezúttal kiegészítő információk beké-

rése, vagy a látogatáson való rákérdezések is gyakrabbak voltak. A látogatások

módszertanában továbbra is a párhuzamosság figyelembevételére törekedve, az

egyes karokon hasonló – de természetesen nem mindegyik – egység vizsgálata,

tevékenységének felmérése történt meg. Ilyenek voltak az orvosi elméleti intézetek

(anatómia, élettan, patológia, biokémia, genetika, farmakológia, mikrobiológia,

laboratóriumi medicina), a klinikumból pedig a belgyógyászat, sebészet, traumato-


12

lógia, onkológia, nukleáris medicina, neurológia, gyermekgyógyászat, valamint a

népegészségtan oktatási kérdései. Nem sok esetben, de ahol mód nyílt rá, a gyakor-

lati képzésről való közvetlenebb információszerzést preferálták a látogatók. Bár a

vizsgálat tárgya a graduális képzés minősége, az orvosképzés esetében a posztgra-

duális (szakorvos)képzéssel, illetve a doktori képzésbe való továbblépéssel való

kapcsolat bizonyos mértékben szintén a vizsgálódás látókörébe került. Talán a ko-

rábbinál is nagyobb hangsúly helyeződött a hallgatói vélemények figyelembevételé-

re, amire a hallgatói találkozók, a hallgatói önkormányzatokkal való konzultációk,

valamint ezúttal még az elektronikusan a hallgatókhoz eljuttatott „survey monkey”

típusú kérdőívek kiértékelése, az elégedettségi felmérés is adtak lehetőséget. Ezek,

mint mindig, sok hasznos információhoz juttatták a vizsgálódókat.

A részletesebb elemzés előtt előre kell bocsátani, hogy a hazai orvosképzés ma is a

hazai felsőoktatás egyik vezető ereje, teljesítménye nemzetközi szinten is nagyra

értékelt, piacképes, színvonalának fenntartása és javítása országos érdek. Tovább-

fejlesztése érdekében érdemes lenne mind a humán tényezőbe, mind az infrastruktú-

rába befektetni. Annál is inkább, mert a jelen vizsgálat során vizsgált minőségi jel-

lemzőin már mutatkozik a felsőoktatásban, az egészségügyben, a munkaerőpiacon

és főként az orvostársadalomban az elmúlt évtizedekben végbement változások,

történések lenyomata, amelyek ezt a komplex képzést egyelőre kedvezőtlenül érin-

tik. A magyar képzési rendszerben a leghosszabb, 12 féléves, és (még támogatott

formában is) minden érintett oldaláról a legköltségesebb graduális képzést végző

felsőoktatási intézményeket az általános financiális gondok érzékenyen érintik,

„túlélési” stratégiák kialakítására ösztönzik, ha ugyan nem kényszerítik. Keresniük

és kihasználniuk kell a lehetőségeket, amiket az orvosképzés és a pálya általános

nimbusza, a végzettek keresettsége, az irántuk és a képzésüket végzők iránt mutat-

kozó nemzetközi érdeklődés, igény kínál az egyre tágabbra nyíló világban. Ez jelen-

tős, esetenként újszerű, ugyanakkor nem kevés problémát okozó távlatokat nyitott a

hazai orvosképzés előtt.

A képzési és kimeneti követelményeknek (KKK), valamint az akkreditációs

feltételeknek való megfelelés, a képzési folyamat és eredményessége

A képzések tartalma, arányok, korszerűség, ismeretátadás és –ellenőrzés, a fej-

lődés útjai

2006-ban az általános orvos osztatlan mesterképzési szak képzési és kimeneti köve-

telményei (KKK) is megújultak, formailag és valamelyest tartalmilag átalakultak

kompetenciaalapú követelményekké. Az előírtaknak való megfelelés pontos megál-

lapítását nehezítették, hogy pl. az egyes önértékelésekben a tan-tervek megadásánál

nem feltétlenül követték és nem egyformán jelezték a KKK szerinti ismeret-

felosztást, vagy a válaszhatóságot és szabályozását nem adták meg egyértelműen,

egész pontos összehasonlítást nem lehetett végezni. Mindazonáltal a négy képzés


13

közölt adatai, tanterve alapján a szakmai tartalmat, a szakmai kompetenciák megva-

lósításának programját illetően lényeges eltérések nincsenek.

Régóta ismert erőssége a magyar orvosképzésnek a kiemelkedő mélységű elméleti

ismeretek átadása, a tudományos megalapozottságú felkészítés, és változatlanul

jellemzője is mind a négy hazai képzésnek. Örvendetes, hogy a korábbi akkreditá-

cióban felvetett tartalmi változtatási javaslatok is zömmel megvalósulni látszanak

pl. a (sebészeti) műtéttan, kötelező tárgy már Budapesten is, az etika (orvosi etika,

bioetika) mindegyik tantervben szerepel, helyesen általában a 3-4. évben, egyedül

Pécsett az első évben. A nagyobb óraszámban oktatni javasolt farmakológia-

farmako-terápiai ismeretek is így jelennek meg a tantervekben, jelenleg Szegeden a

legnagyobb óraszámban (≈200 óra), a többi helyen 120-140 tanórás tárgy. A tartal-

mában messze nem egységes és nem tisztázott „komplementer medicina” tárgykör-

ben a hagyományos, hivatalos orvosképzés álláspontja a Magyar Tudományos

Akadémia állásfoglalása alapján kialakulóban van, érthetően és talán szerencsére

nem is valósult meg ezen „ismeretek” beemelése a tantervekbe, bár a pécsi önérté-

kelésben utalnak arra, hogy voltak próbálkozásaik, amik nem jártak, nem is igen

járhattak sikerrel – már csak a jelzett bizonytalanságok okán sem.

Mostanra aktuálissá vált felvetni a megelőző orvostan és népegészségtan ismeret-

körrel kapcsolatban, hogy ugyan a KKK külön nevesíti is az orvostudományi alap-

ismeretek között mindkettőt, a szakmai kompetenciák között is önállóan szerepel

(primer, szekunder és tercier prevenció), mégis mintha nem lenne kellő súlyuk a

kurrikulumokban. 10 kreditet egyedül a debreceni képzésben rendelnek hozzá, de a

szegediben pl. csak 6 kreditet. Pedig a prevenció oktatásának fontossága, nem

kétséges, szakmai és társadalmi jelentősége a múltbélinél inkább nagyobb, a tantár-

gyak súlya viszont nem.

Nem szerencsés, hogy az elmúlt másfél évtized talán legnagyobb jelentőségű isme-

retbővülése, az orvosi, vagy klinikai genetika fragmentáltan jelenik meg a képzőhe-

lyek többségében, az egyik képzőhelyen pl. a humán genetika öt tanszék oktatásá-

ban is szerepel. Ez gondot okoz a hazai leckekönyvek nemzetközi, ekvivalencia-

célú megjelenítésekor. Kívánatos, jó gyakorlat az lenne, ha minden képzőhelyen

önálló orvosi /klinikai genetikai tanszékek/intézetek működnének, és megfelelő

szintű lenne a tárgy számon-kérése is. Sem a mikrobiológia diagnosztikai aspektu-

sainak, sem a diagnosztikai preklinikai/klinikai tárgyaknak az oktatása - talán a

patológia kivételével - nem kap kellő hangsúlyt a kurrikulumokban. A képalkotó

tárgyak oktatása a szakterület privatizációja óta nem tud talpra állni, sehol nincs

mögötte jól egységbe szervezett, a nukleáris medicina és a radiológia tárgyakat

megfelelő mélységben, óraszámban és technikai háttérrel oktatni képes intézet,

vagy más egyetemi szervezeti egység. A klinikai biokémia/laboratóriumi medicina

oktatása gyakorlatilag a minimálistól a kívánatos szintű oktatásig széles határok

között változik, a képzés csak egy képzőhelyen (Debrecen) van a megfelelő helyen.


14

A jogszabályban, az általános orvos szak KKK-jában, a gyakorlati ismeretekre

előírt legalább 65%-os mérték a különböző módon megadott tantervekből megálla-

píthatóan közelítőleg megvan, ám az érintettek visszajelzései szerint az előírt, elvárt

szakmai kompetenciák megszerzéséhez a megvalósítás síkján nem bizonyul elegen-

dőnek – többé vagy kevésbé, de egyik képzésben sem. A hazai orvosképzés általá-

nos kiválóságát elismerve, már a nyolc évvel ezelőtti értékelés is rámutatott a kép-

zések e gyengéjére, a gyakorlati, klinikai képzés megvalósításának problematiká-

jára. Az elméleti ismeretekhez kapcsolandó gyakorlatok betervezésének és megva-

lósításának, ezen ismeretek gyakorlati készségekkel való megtámasztásának leg-

gyakrabban kapacitásproblémák, esetenként a nem megfelelő elkötelezettség szab-

nak határt. Emellett a klinikai tárgyak oktatásában a korszerű igények követése nem

eléggé általános, pl. az onkológia/onkoterápia oktatása nem önálló tárgy minden-

hol, ugyanígy az orvosi rehabilitáció sem. A gyakorlati, klinikai képzéssel kapcso-

latos tartalmi problémákat is jeleztek a hallgatók mindegyik meglátogatott karon.

A kurzusok jellege, módszertana, értékelés és ellenőrzés, hatékonyság, eredmé-

nyesség

A kurzusok jellegét tekintve a klasszikus előadás/gyakorlat oktatási modell alapozza

meg az oktatást. A gyakorlati képzésben a vizsgáló módszerek elsajátítása, a fizikális

vizsgálat, az EKG, Doppler vizsgálat végzése, Rtg képek, CT/MR képek értékelése

révén szerezhetik/szerezhetnék meg a hallgatók az előírt készségeket. Sajnos általános

véleményük, hogy nem elégséges erre a lehetőségük. A legtöbb gyakorlaton a cso-

portlétszám igen nagy (10-20 fő), ezek sokkal inkább hasonlítanak kiscsoportos elő-

adásokra, mint mondjuk egy valódi betegbemutatásra. Viszont így például a leggya-

koribb halálokokhoz vezető betegségek tünettanának, kórlefolyásának, terápiájának

megismerése sem teljes, pl. az onkológiai kezelés, stroke ellátás, vagy a coronária

betegségek ellátásának megszerezhető ismeretei nem alapozhatók meg kellően.

Skill laboratóriumok már mindegyik képzőhelyen működnek, kapacitásuk máris

szűkösnek bizonyul. A klinikai tárgyak gyakorlati oktatásában a blokkosítás még

csak a debreceni képzésben valósult meg, már harmadik éve népszerű tantervi ele-

me az oktatás-szervezésnek. Másutt az oktatók a hallgatói létszám miatt nem tartják

megfelelőnek, sikeresnek ezt az oktatási formát, és valóban csak akkor éri el a cél-

ját, ha kis csoportokban és akkreditált, nívós oktatógárdával rendelkező oktatókór-

házak bevonásával történik. Amihez viszont a megfelelő gyakorlati képzőhelyek

körét majd mindenhol bővíteni kell. A belgyógyászati gyakorlati oktatás nehézsége-

inek leküzdésében most nagy reményt fűznek a blokk-szerű tematikus oktatás beve-

zetéséhez, megszervezése jelenleg több helyen zajlik is. Ugyanis a belgyógyászat

tényleges betegágy melletti oktatása általában kevéssé felel meg a hallgatói elvárá-

soknak – és az előírásoknak sem. A külföldi (nem magyar nyelvű) hallgatókat érin-

tő külön gond, hogy – bár legalább a német nyelvű hallgatók a klinikai képzésre

visszatérnek hazájukba (legalább is egy részük) – az angol nyelvű képzések hallga-


15

tói egy részének klinikai képzése Magyarországon történik, és problémás a bete-

gekkel való kommunikációjuk, miután a magyar nyelvet többségük nem sajátítja el

az ehhez szükséges mértékben.

Sajnos a hallgatók – legalább is, akikkel mód volt találkozni – nem azt jelezték,

hogy a hazai és vezető nemzetközi szaklapok olvasása beleférne hallgatói életükbe,

érdeklődésükbe, az interneten hozzáférhető irodalom olvasása is leginkább csak

akkor, ha kikerülhetetlen. Még messze nem általános az evidenciákon nyugvó dön-

téshozatal gondolkodásmódja sem, maga az ismeretkör (bizonyítékon alapuló or-

voslás) is csak a képzések felénél (SE, SZTE) fordul elő a kurrikulumban kötelező-

ként, a többi helyen választható.

Meg kell állapítani, hogy túlburjánzóan sok az ÁOK-k által meghirdetett, vagy leg-

alább is az önértékelésekben szabadon választhatónak jelzett tárgy, nemegyszer

100 körüli tantárgy csak a kari kínálat, zömmel persze szakmai jellegű kurzusok. A

tudományegyetemeken folyó orvosképzésben ehhez még hozzájön a teljes egyete-

mi, felvehető kurzuskínálat, amely lehetőséggel az orvostanhallgatók talán nem is

tudnak élni. A jogszabályi előírás, az összkreditek legalább 5%-a, itt 18 kredit (pl.

min. 9 db, két kredites tantárgy), valamint a választhatóságot lehetővé tevő, leg-

alább 20%-kal szélesebb kontingens (pl. min. 15 tárgy) felkínálása tehát mindenhol

teljesül, messze-messze többszörösen is, ami ilyen oktatói leterhelés mellett leg-

alább is elgondolkodtató. Ezek felvételénél szinte kizárólag a kreditgyűjtés a szem-

pont a hallgatók egy részénél, s az ösztöndíj-rendszer is inkább a felületes látszat-

teljesítményt preferálja, a komoly, nehéz tárgyak jeles eredménnyel történő elvég-

zése nem biztosít maximális ösztöndíjat. Érthető, hogy a sok, könnyen megszerez-

hető választható tárgy abszolválása a népszerűbb út.

Az ismeretellenőrzés rendszere a hagyományos, a vizsgák (szóbeli és teszt), szigor-

latok, gyakorlati jegyek, a számonkérés körülményei, feltételei többnyire megfelelnek

az előírásoknak, ahol hiányosságot, eltéréseket jeleztek a hallgatók, azt leginkább az

erre is kiható személyi-oktatói szűkös kapacitáshiány okozta, és ritkán, de előfordul

egyedi, nem megfelelő oktatói hozzáállásból adódó szabálytalanság, lazaság, esetleg

sérelem, konfliktus. Ezekre a külföldi hallgatók „érzékenyebbek”, visszajelzéseik is

határozottabbak, de nem mindig érnek célba, mintha érdekképviseletük nem lenne

elég kialakult. A képzési folyamatot illetően egyes hallgatói gondok, általában is, nem

tűnnek jól becsatornázottan célba-érőnek. Ez felveti a hallgatói önkormányzatok

(HÖK) megfelelő működésének kérdésességét is. A vizsgára való elektronikus jelent-

kezésnél általános probléma, hogy a megnyílás időpontjában komoly technikai szer-

vezést és ügyességet igényel az, hogy a hallgató az általa eltervezett időpontra be

tudjon jelentkezni. Sokszor már a tárgyfelvételnél is ez a helyzet. Korábban a záró-

vizsgák tapasztalatai az elsajátított elméleti ismeretek túlsúlyát igazolták vissza, ez

nem látszik változni. Nem szerencsés, hogy a kompetencia-kívánalmak – a visszajel-

zések szerint – többnyire formálisak, elsajátíthatóságuk realitása kérdéses.


16

Az általános orvosképzésben a végzési arány mindig is meglehetősen magas volt,

ez változatlanul így van. A tudvalevőleg nem könnyű, hosszú képzés hallgatói mo-

tiváltak, alacsony a lemorzsolódás, a magyar nyelvű képzésben általában 10% körü-

li, az idegen nyelvű képzésekben magasabb, de csökkenő tendenciájú. Mégis, annak

ellenére, hogy a szakra való bekerülés magas pontszámokkal történik, maguk a

hallgatók és az oktatók is jelzik, hogy jó lenne még egy felvételi szűrő, valamiféle

alapvető „alkalmasság” (kényes kérdés!) személyes megítélése, előzetes felmérése,

mint korábban, a jóval kisebb létszámoknál pl. a felvételi beszélgetés. Kérdés, hogy

egy ilyen nagy létszámú, ráadásul többnyelvű jelentkezői csoport esetében ennek

milyen reális és egyben a célt szolgáló megvalósítási lehetőségei vannak.

Az elméleti ismereteken túl az általános orvosi kompetenciák kialakításának kulcs-

eleme a gyakorlati modul, ezért képzési körülményei, színvonala, korszerűsége az

orvosképzés minőségének, és minősége hitelesíthetőségének (akkreditáció) is, fon-

tos tényezője. A gyakorlati képzés erősítésére – talán a korábbi akkreditációs érté-

kelésben tett határozott ajánlás hatására is – történtek örvendetesen előremutató

lépések, pl. ilyen irányú tantervmódosítások, a jövő útjának tekinthető skill-laborok

létesítése. A korábban is kifogásolt helyzet több körülmény együtthatása okán végül

is összességében mégsem javult.

Személyi feltételek, képzési létszám és kapacitás

Az általános kapacitásgondok a korábbiakhoz képest inkább mélyültek, azzal

együtt, hogy bizonyos trendek, mint a hallgatói létszám növekedése, az idegen

nyelven folyó képzések szélesebb körűvé válása, a nemzetközi jelleg erősödése

önmagukban kétségtelenül örvendetesek, hiszen ez hozzájárul az orvosképző helyek

és ezen keresztül a magyar felsőoktatás nemzetközi elismertségéhez, és nem lebe-

csülendő extra forrásokat jelent mind a képzést végző egyetemeknek, mind az egye-

temek székhelyeinek. Egyelőre ennek az előremutató nyitásnak a pozitív velejárói

mellett erősebben nyilvánultak meg a benne rejlő veszélyek, ami nem kevéssé aggá-

lyos, elhárítására cselekedni kell.

A számadatok alakulását mutató összeállítás mindezeket jól szemlélteti:

Intézmény

hallgatói összlétszám az általános orvos szakon (fő) hallgatószám változása (%)

(a 2005-ös létszám a 100%) 2005/2006 2013/2014

magyar külföldi* összes benne

külföldi % magyar külföldi* összes

benne

külföldi % magyar külföldi* összes

DE 986 627 (a) 1613 38,9% 1305 1468 2773 52,9% 132% 234% (a) 172%

PTE 797 300 (a)

1307 39% 980 715 (a)

2263 56,7% 123% 238% (a)

173% 210 (n) 568 (n) 270% (n)

SE 1425 718 (a)

2949 51,7% 2390 1174 (a)

4343 45% 168% 164% (a)

147% 806 (n) 779 (n) 97% (n)

SZTE 898 324 (a)

1396 35,7% 1297 658 (a)

2206 41,2% 144% 203% (a)

158% 174 (n) 251 (n) 144% (n)

össz. ill.

átlag 4106 3156 7265 43,4% 5972 5613 11585 48,5% 146% 178% 159%

külföldi*: angol és/vagy német nyelvű képzésben résztvevő.


17

A 2005-ös adatok azt mutatták, hogy az összlétszámban a SE hallgatói között találha-

tó a legtöbb külföldi. 2013-ra az arányuk a legnagyobb mértékben Pécsett és Debre-

cenben nőtt, éppúgy, mint az összhallgatói létszám, de a külföldi hallgatók száma

továbbra is a SE-n a legnagyobb (1953 fő), bár arányában itt kicsit csökkent (51,7%

» 45%). A hallgatói létszám ilyen mértékű növekedése (átlag: 159%) – jó, ha válto-

zatlan és nem csökkenő létszámú oktatói háttérrel, már a képzések minőségét, kivite-

lezhetőségét veszélyeztető tényező. Az elmúlt évtizedektől kezdődően, és egyre erő-

södően az idegen nyelven folytatott, költségtérítéses („fizetős”) orvosképzés az

érintett egyetemek működésének és az oktatók megtartásának nélkülözhetetlen forrá-

sa lett, s a jelenlegi financiális feltételek mellett ennek visszafordítása, redukálása

ellehetetlenítené az orvosképzést. Emellett, ez a mai napig a legnagyobb volumenű

hazai idegen nyelvű képzés a térségben egyre fontosabb munkahely-teremtővé válik.

Az itt tanuló hallgatók – a három vidéki városban a fővárosinál jobban követhetően –

igen jelentős pénzforgalmat generálnak, ami egy városi költségvetésben komoly

idegenforgalmi és foglalkoztatási tényező (lakás, megélhetés, szórakozás, közlekedés

stb.). (Pl. konkrét debreceni számítás szerint a város szélesebb vonzáskörében az

idegen-forgalomban foglalkoztatottak és a képződő bevétel 50%-a a DE-n folyó ide-

gen nyelvű képzéshez kötött!) Ráadásul az itt végzett orvosok diplomájukkal – még

jellemzően – a magyar orvosképzés jó hírét viszik a világ számos országába, nem

túlzás azt állítani, hogy a hazai orvosképzés napjaink egyik legexportképesebb ter-

méke. E terméket előállító szellemi tőke megtartása, sőt növelése ezért nemcsak a

képző egyetemek számára alapvető érdek, hanem össznemzeti jelentőségű is. Ugyan-

akkor azt is látni kell, hogy a volt kelet-európai blokkban egymás után nyílnak az

angol nyelvű képzést nyújtó fakultások, akik alacsonyabb árért nyílván alacsonyabb

színvonalú képzést nyújtanak. A jó versenyhelyzetben maradáshoz is elengedhetetlen

a jó hírnév, jó minőség, megfelelő – személyi és tárgyi – feltételek biztosítása – a

jelenleginél feltétlenül kielégítőbb módon!

A fentiekben vázolt helyzet markáns változást hozott az orvosképző egyetemek

tradicionális („humboldti”) feladatrendszerében, az elméleti intézetekkel szembeni

kettős (oktatás – kutatás) és a klinikákkal szembeni hármas (oktatás – gyógyítás –

kutatás) elvárásokban. A szűkülő financiális háttér miatt az egyetemek egyre bőví-

tik a „fizetős” képzésüket (ez a személyi kiadásokat megkönnyíti, a kapott pénzek

az oktatók megtartásának, saját életüknek, létüknek is fontos részét képezik). Kö-

vetkezményként a többosztatú feladatrendszerben az oktatás jelentős túlsúlya jele-

nik (jelenne) meg – ha ez még fizikailag lehetséges (lenne). Az oktatási teher mér-

tékét fokozza, hogy a legtöbb intézet, klinika létszámleépítést volt kénytelen el-

szenvedni, a klinikusok túlterhelése általános. Az elméleti intézetekben ez az okta-

tási túlterhelés a kutatás rovására megy, vannak olyan korábban tudományos mű-

helyként is jegyzett elméleti intézetek, ahol a kutatómunka gyakorlatilag minimális-

ra redukálódott. Ennek nemcsak a kutatás látja kárát, de ez hosszabb távon az okta-

tás színvonalának csökkenésével is jár.


18

Az egyidejűleg két/három nyelven oktatás feltételei nem is mindenhol egyformán

megfelelőek, illetve a külföldi hallgatók oktatásának kényszere ebben a helyzetben

könnyen a magyar nyelvű oktatás rovására megy. Mind a külföldi, mind a magyar

hallgatók között érzékelhetően általános volt a gyakorlati képzéssel kapcsolatos érthe-

tő és jogos panasz, elégedetlenség. A minden tekintetben (kvalitás, gyakorlottság,

idegen-nyelv tudás, kapacitás) megfelelő gyakorlatvezetői háttér folyamatos biztosí-

tása mindenhol gondot okoz, maradéktalan teljesítése változatlan feltételek mellett

aligha reális. Jelezték azt is, hogy a jelentős bevételeket generáló fizetős hallgatóknak

nincs mindenhol érdemi, önálló és hathatós képviselete az egyetemen belül.

Mindezek következtében a tradicionális, kettős vagy hármas elvárások rendszerében

a feladatok ellátásának színvonala elkerülhetetlenül csorbát szenved. Az oktatással

túlterhelt oktató orvosok/kutatók tudományos munkája érezhető (és érthető)

módon visszaszorul, ráadásul a klinikusok egyre nehezebben tudják egyeztetni az

oktatási feladatokat még a betegellátással is, a gyógyító, kutató feladatok mellett az

oktatói tevékenység esetenként háttérbe szorul. A túlterhelés öngerjesztő módon

erősödik: a frusztrált oktatók elhagyják a pályát, az országot, egyre kevesebben

vállalják mindezeket.

Az orvos végzettségű oktatói utánpótlás problémája akutan bérezési kérdés: a nem

egyetemi klinikai betegágy mellett minimum kétszeres nettó bérért tud elhelyez-

kedni a frissen végző, mint egyetemi intézetben. Egyes szakmákban (pl. anatómia,

mikrobiológia) vészesen csökken az orvos-oktatók száma, már ma is jelentkeznek

problémák a tanszékek utódlásánál, a „hiányszakmákban” a probléma nem csak a

létszámhiány, de érthető módon a nem megfelelő kutatási, publikációs teljesítmény

is. Az orvosi felsőoktatásban – elméleti intézetekben is – már csak a tárgy oktatása

során az orvosi szemlélet közvetítése miatt is szükséges az orvosi végzettségű okta-

tók meghatározó részvétele. A szakorvosjelöltek oktatásba bevonása nem pótolhatja

a nagy gyakorlatú klinikai vezető szakember részvételét a gyakorlati képzésben,

pedig egyes kényszerhelyzetekben ez egyre nagyobb mértékben jellemző, és még

így sem ritka a gyakorlati foglalkozás elmaradása, pótlására esetleg már nincs lehe-

tőség – és ez elfogadhatatlan!

Ebben a helyzetben az oktatási és velejáró terhelés csökkentésének legkézenfek-

vőbb megoldása a korábbi leépítések részbeni kompenzációjaként – és a magyar

nyelvű képzésben a kialakult orvoshiány miatt is – az egyetemi oktató-állomány

bővítése lenne. A hallgatók (köztük a „fizetősök”) létszámának korlátozása a finan-

ciális kihatások okán aligha vállalható. Az oktatói állomány és az infrastruktúra

bővítésére meg kell teremteni a feltételeket, rendszerszintű változtatásokat kell

megfontolni.

Az is felmerülhet, hogy mivel az egyetemeken a belső elszámolások elsősorban az

oktatás mennyiségi mutatói (óraszámok) alapján működnek, az intézetek általában

az óraszámok növelésére törekszenek, az oktatás minőségi mutatóira kevesebb fi-

gyelem terelődik. Ez is egyik összetevője lehet az oktatók erős túlterhelésének,


19

emellett a szükségesnél magasabb óraszám rontja az oktatás gazdaságosságát is,

összemossa a fontos és járulékos költségeket. Amikor a hallgatók esetenként a

szakmai hangsúlyokat hiányolják, akkor arra is utalnak, hogy egyes tárgyak tanóra-

számai sem tükrözik minden esetben az ismeret szakmai mélységét, nehézségét,

elsajátításához az optimális arányt a tanórák és az egyéni munka, tanulás, felkészü-

lés viszonyában. Megfontolandó ilyen szemszögből is áttekinteni a képzések tan-

óraszám szerkezetét. Az óraterhek – szigorúan szakmai szempontok és az oktatási

hatékonyság megtartása alapján javasolható – mérséklése előnyére válna a túlterhelt

hallgatóknak és oktatóknak egyaránt.

Az is kézenfekvő és a megfelelő akkreditációs feltételek fennállása esetén jó, elfo-

gadható gyakorlat, hogy az idegen nyelven folyó képzés külföldi hallgatói a klinikai

gyakorlati modul féléveit, az elméleti ismeretek átadását követő éveket részképzés-

ként nem a hazai intézményben, hanem annak székhelyén kívül végzik – szigorúan

kidolgozott együttműködési megállapodás alapján, ellenőrzötten megfelelő képzést és

gyakorlati lehetőségeket nyújtó külföldi, európai klinikán, oktatókórházban, vagy

egyéb orvosi képzőhelyen. Erre már van jó példa (pl. SE – Hamburgi Asklepios Cam-

pus), alapja a szabályos akkreditációs megítélést magába foglaló eljárás lefolytatása,

és pozitív megítélés esetén a képzés felelős, körültekintő, minőség-centrikus felfogás-

ban való folytatásának biztosítása. Ilyen irányú törekvések más intézményben is van-

nak, támogatásuk kulcsa a külföldi partner nyújtotta képzési lehetőségek, adottságok

egyértelmű, szabályszerű megléte, a rögzített hazai és nemzetközi standardokon ala-

puló akkreditációs elvárásoknak megfelelő, a minőséget nem veszélyeztető és a ma-

gyar intézmény által kiadott oklevél hitelét nem rontó képzés biztosítása. Minden

esetre az pozitívum, ha a nemzetközi kapcsolatok, a külföldi kórházi (klinikai) gya-

korlatok egyre szélesebb körben kerülnek be a képzésekbe.

Tudományos háttér, a képzéshez kapcsolódó kutatások, tehetséggondozás, pá-

lyakövetés

Mindeközben az orvosképzés személyi, oktatói háttere tekintetében nemcsak a szin-

ten tartás, hanem a minőségi fejlesztés is országos érdek, bár már az előbbi is nehéz.

Ehhez kiemelkedő oktató-kutató egyéniségek megnyerése szükséges (egy ki-

emelkedő egyéniség akár két kutatói generáció időtartamára is kihat). Mindegyik

vizsgált képzőhelynél látható a törekvés, a sikerhez viszont stabilitásra van szük-

ség. Egy felelős vezető (dékán, intézetvezető) tudjon 5-8 év távlatában kötelező

ígéretet tenni.

Az alábbi gondolatok elsősorban az egyetemi klinikák helyzetére irányulnak, ahol a

kialakult helyzet nem csak a kutatást, hanem a betegellátást is veszélyezteti.

Az egyetemi klinikákkal szembeni hagyományos hármas elvárástól semmiképp

nem szabad eltekinteni: az a tény, hogy ott történik a leendő orvosok képzése, ahol

a legmagasabb szintű gyógyító- és klinikai kutatómunka folyik, az orvosképzés

sajátos, egyedi értéke. Az elvárást azonban értelmezni és definiálni intézményi szin-


20

ten kell, ugyanakkor ki kellene dolgozni és általánosan elfogadottá tenni az egyénre

szabott egyetemi életpálya rendszert! Az egyetemi klinikák orvosai számára ne

azonosan magas szintű teljesítés legyen az elvárás mindhárom területen! Célszerű

lenne egy kiváló és sikeres kutató oktatási feladatait arányosan mérsékelni, vagy

egy jó oktatói adottságokkal rendelkező munkatárs betegellátási, kutatói aktivitásá-

val szembeni elvárásokat alacsonyabb szinten meghatározni. Ugyanígy egy ágymel-

letti tevékenységben kiváló szakember kutatói teljesítményével szemben is mérsé-

keltebbek lehetnének az elvárások, hiszen pl. a hiányszakmákban nem csak a lét-

számhiány a probléma, de érthető módon a kutatási, publikációs teljesítmény is. Ez

utóbbira egyébként több helyen már példa is van kiváló szakmai képzettséggel ren-

delkező klinikai főorvosok esetében. Sok értelmetlen frusztrációt és értéktelen, fe-

lesleges áltudományos munkát lehetne így kiiktatni. Az egyénre szabott elvárásokat

akár határozott időre szólóan is meg lehetne határozni (pl. ha egy orvos kutatói pá-

lyázatot nyer, arra az időre csökkentett elvárások fogalmazódjanak meg oktatási és

betegellátási feladatait illetően). A mindhárom területen kiemelkedőt nyújtók pro-

duktumát természetesen a rendszernek el kell ismernie: ők jelentik a vezetői után-

pótlást. A klinikai főorvosok iránti igényt egy sajátos hazai tendencia is fokozza. A

vidéki egyetemi klinikák és a városi önkormányzati kórházak egyesülése folyama-

tosan napirenden van. Ez az egyébként kétes hatékonyságú integráció túlméretezett

egységek létrehozásával jár: egy szervezeti keretben kell biztosítani egyrészt a leg-

egyszerűbb egészségügyi szolgáltatásokat a helyi lakosság számára, másrészt az

innovatív orvosi fejlesztéseket, az új tudományos-technológiai lehetőségek bevoná-

sát az orvoslásba. A kétféle tevékenység számára eltérő szervezeti keretre, finanszí-

rozásra, munkaritmusra van szükség, de eltérő a mindennapos rutin jó színvonalú

végzése és az innovatív fejlesztés személyi igénye is a szakemberek egyéni ambíci-

ója, motivációja tekintetében.

Az orvosképzést végző egyetemeken folyó kutatás másutt alig elérhető lehetőséget

kínál a klinikai kutatásokra és az elmúlt években egyre nagyobb hangsúllyal meg-

fogalmazott transzlációs kutatásra. Sajnos a hazai klinikai kutatás a sui generis kli-

nikai problémából indított, klinikus által kezdeményezett, páciensek kellő számú

bevonásával, esetenként elméleti intézetek és klinikák együttműködésén alapuló

kutatás messze lehetőségei alatt teljesít. A hazai klinikai kutatások célzott támoga-

tása az ETT pályázatok támogatottsága híján gyakorlatilag megszűnt. A klinikai

kezdeményezésű kutatói projekt finanszírozására aligha található pályázati lehető-

ség. Az ambiciózus klinikusok külföldi munkacsoportokhoz küldik a páciensek

adatait, mintáit, a hazai egyetemi hierarchiából hiányoznak a külföldön gomba-

módra szaporodó klinikai kutató központok, melyek a klinikai kutatások infrastruk-

turális bázisai. Ráadásul a nagy oktatói feladattal terhelt egyetemi kutató az elérhető

pályázati rendszerekben olyan kutatókkal kell versenyezzen a támogatásért, akik

független kutatóintézetekben tevékenykednek, nulla vagy minimális oktatási felada-

tokkal.


21

Az egyetemeken folyó orvostudományi kutatások fő színterei a szinte kivétel nélkül

dokumentáltan kiváló, kutatóinak eredményeivel hazai és nemzetközi elismertséget

egyaránt kivívott doktori iskolák, magasan kvalifikált (MTA tagjai, MTA doktorai,

egyetemi tanárok) törzstagokkal és oktatókkal.

A tehetséggondozás a karokon elsősorban és egyöntetűen a tudományos diákkörök

és szakkollégiumok működtetésével, emellett különböző keretekben (pl. demonstrá-

tori rendszer), tehetséggondozó programokkal támogatottan valósul meg. Az elmé-

leti tanszékek jól felfogott érdekből ezen az úton igyekeznek kiválasztani az oktató-

utánpótlást, előny számukra, hogy a képzés első éveiben már felfigyelhetnek az

érdeklődőkre, a klinikumig eljutó tehetséges hallgatók már többnyire tudományos

diákkörben dolgoznak. Mindamellett mindegyik meglátogatott belgyógyászati és

gyerekgyógyászati klinika, de más klinikák is komoly erőket összpontosítanak a

tudományos utánpótlás kinevelésére, beleértve a TDK-s hallgatókat és a PhD-

képzésben résztvevőket egyaránt. Ez külön örvendetes, mert a PhD programokban

egyre kevesebb a klinikus érdeklődésű végzett orvostanhallgató, több helyen is

érzékelhető a biológusok előtérbe kerülése. Az orvostudományi területen a TDK és

PhD hallgatók konferenciái, prezentációi, produktumai igen magas szintűek. A te-

hetséges hallgatók, akik erős motivációval készülnek a jövőre (gyakran külföldre),

imponálóan jó teljesítményt nyújtanak.

A szakorvosok, rezidensek szabályozott, szervezett képzése a vázolt, nem éppen

ideális feltételek között folytatott graduális képzésen túl az orvosképzést végző

intézményeknek speciális feladata, amit a teljes magyar orvosképzés a lehetőségei

és legjobb tudása szerint, tiszteletreméltó odaadással végez.

A végzettek pályakövetése (DPR) – már csak a szakorvosképzés révén is – min-

denhol megvalósul. A kapott információk és adatok, a felhasználói szféra igényei és

jelzései egyben megalapozzák a minőség-fejlesztési terveket, a visszacsatolás révén

azt jól szolgálják. A hazai kilátások tekintetében nem kis gond a külföldre távozás,

ottani továbbtanulás trendjének erősödése már a frissen végzett orvosok körében is.

Infrastrukturális feltételek

Az oktatás alapvető tárgyi feltételei mindegyik orvosképzésben adottak, (ahol ez

kritikus (pl. SZTE Belgyógyászat) ott az intézményi értékelésnél jelezzük), az előa-

dótermek, elsősorban az új beruházásokban elkészültek korszerűek, bennük az el-

méleti oktatás feltételei jók. Kubaturális gondok azért majd mindenhol adódnak,

talán a campus jelleg nyújtotta előnyök miatt is jelenleg Debrecenben a legjobb a

helyzet, Pécsett és Szegeden folyamatban vannak felújítások, átköltözések, remél-

hetőleg mielőbbi pozitív végeredménnyel. Budapesten a „klinikai negyedben” épü-

lő, hatalmas új, modern klinikai egység bizonyára nem csak a betegellátást, de a SE

orvosképzését is jól fogja szolgálni. Mindazonáltal jelenleg a hallgatói létszámnö-

vekedés a kapacitáshatárokat mindenhol túlfeszíti, vagy inkább már meg is haladta.


22

Az elméleti intézetekben a gyakorlati képzések helyszínei az intézményeken belül

általában megfelelőek, a klinikákon a különböző adottságok szerintiek. Nagyobb

gond a gyakorlatvezetés személyi feltételeinek biztosítása (ld. ott), és mint már azt

is jeleztük, az, hogy egyes gyakorlatokon az egyszerre résztvevők száma olyan ma-

gas, hogy nem reális a gyakorlat értelmes megtartása, levezetése. Ez szigorúan véve

talán nem infrastrukturális gond, de a megoldás egyik útja mindenképpen a fizikai

lehetőségek bővítése, pl. újabb skill laborok kialakítása, valamint a bevonható gya-

korlóhelyek körének átgondolt és felelős bővítése, esetleg gyakorló osztályok bevo-

nása, akkreditációja lehet. A külső gyakorlóhelyek minőségbiztosításának alapja az,

hogy ezek a szakorvosképzésben megfelelőnek talált, akkreditált osztályok, vagy

kórházak.

Már jó ideje gond a képalkotó eljárásokkal foglalkozó klinikák/tanszékek eseté-

ben, hogy keveredik az akadémiai jelleg a magánszektorral. Néhány helyen ez ko-

moly feszültség forrása, sem fejlesztést, sem hosszabb távra tervezést nem tesz lehe-

tővé.

Az oktatási segédletek, szakkönyvek, tankönyvek – már amihez vannak – minden-

hol elérhetőek, az angol és német oktatásban ugyanez jellemző az anyanyelvi kézi-

könyveket illetően. Az előadások anyagát a legtöbb helyen, de nem mindenhol,

elektronikusan is közreadják. Több tanszék, intézet saját jegyzetet ad ki, mégis álta-

lános panasz, hogy fontos szakmai tárgyaknál (pl. belgyógyászat, sebészet) a szá-

mon-kéréshez, a vizsgára való felkészüléshez nem adnak meg egyértelmű irodal-

mat. Vagy biokémiából például van jó tankönyv, ez a szakorvosképzést is szolgálja,

de a graduális képzés anyaga nincs elkülönítve. Esetenként több tankönyv is van, és

ha a hallgató nem tudja, hogy melyik az elfogadott, esetleges, hogy éppen az adott

vizsgáztató által preferált /elfogadott szakirodalomból készült a vizsgázó, vagy

nem, s amint jelezték, következményei persze a hallgatót sújtják.

A hallgatói tantárgyfelvétel, vizsgára jelentkezés informatikai rendszere (Neptun,

ETR) a nagy létszámok miatt az egyidejű használatkor szinte mindenhol komoly

nehézségeket okoz hosszú évek óta, ez a helyzet is megoldást kíván.

Az orvosképzés minőségfejlesztését célzó általános javaslatok

Hosszabb távon a magyar orvosképzés elismerten jó minőségének fenntartása,

hírnevének csorbítatlansága érdekében továbbra is aktuális a képzés gyakorlati

oldalának erősítése, az előírt szakmai kompetenciákon belül a készség jellegűek

elsajátíthatóságának érdemi figyelembe vétele.

A korszerű orvoslásra felkészítés igényével javasolt a kurrikulumokat újra

áttekinteni, az elemzésben jelzett, esetenként alulreprezentált ismeretkörök

(orvosi prevenció stb.) súlyát növelni, oktatásukhoz a kedvezőbb feltételek ki-

alakítására törekedni, a tanóraszám-szerkezetet is áttekinteni.

A képzések minőségének megőrzéséhez a valódi képzési kapacitásokhoz kell


23

igazodni, csak azok alapján javasolt tervezni, azaz pl. a képzés volumenének

nagyfokú növelése, több idegen nyelven képzés folytatása csak a megfelelő fel-

tételek biztos megteremtését követően történhet.

Ehhez az ismert minden nehézség ellenére konkrét lépések kellenek:

- A személyi feltételek terén még változatlan hallgatószám mellett is szüksé-

ges az oktatói kör bővítése, elsősorban a klinikumban oktatóké, ahol a meg-

felelő szakmai kompetenciájú, gyakorlott oktatók, gyakorlatvezetők elégte-

len száma miatt a klinikai gyakorlati képzés jelenlegi helyzete a legaggá-

lyosabb. Tágabb kitekintésben pedig a személyi feltételekre vonatkozó

elemzésben fentebb jelzett, rendszerszintű elmozdulásra lenne szükség: az-

az az orvosképzésben oktatók-kutatók számára egyénre szabott egyetemi

életpálya modellt célszerű kidolgozni és felkínálni.

- Ezzel összefüggésben a tárgyi feltételek, az infrastruktúra fejlesztése,

mindenhol a klinikai gyakorlóhelyek körének bővítése, a gyakorlati képzés

nyújtására alkalmas helyek biztosítása, akkreditált gyakorlókórházak és

gyakorló osztályok rendszerének kialakítása szükséges.

A hallgatói vélemények, a valós megelégedettségi szint biztos ismerete és fi-

gyelembe vétele, a visszacsatolás stabil rendszere elengedhetetlen a képzések

reális önképéhez, minőségbiztosításához, fejlesztési terveik, stratégiájuk alakí-

tásához. Ebben nagyobb odafigyelés, előrelépés szükséges.

A korábban létezett pályázati rendszerek mintájára újra szükség lenne:

- tisztán felsőoktatási, kutatási pályázati rendszerre, ami fedezné a kuta-

tói-oktatói utánpótlás képzésének (TDK, PhD, posztdoktor) laboratóriumi

költségeit. Jelenleg a kutatási költségeket az OTKA (időközben megszűnt),

MTA, TÁMOP (?) finanszírozza, ahol az egyetemi munkacsoportok a nem-

oktató intézmények pályázóival szemben hátrányos helyzetben vannak.

- az orvos-egészségügyi felsőoktatás területére kialakított kutatási pályázati

rendszerre, s ebben klinikai kezdeményezésű pályázati lehetőségek létre-

hozására, törekedve arra, hogy egyenlő versenyhelyzetbe lehessen hozni a

felfedező kutatást folytatni kívánó, de oktatással terhelt egyetemi kutatókat

és az oktatással nem terhelt, kutatóintézeti kutatókat.

Az orvos-képző helyeken a klinikai központok létrejöttével átalakulóban van a

klinikai betegellátás/oktatás struktúrája, mely átalakulás a különböző egyete-

meken különböző fázisban van. Az átalakulás során valós veszély a képzés és a

betegellátás strukturális szétválása, ami befolyást gyakorolhat a képzés minősé-

gére. Ezért javasoljuk e változásoknak az orvosképzésre gyakorolt hatását moni-

toreljárásban megvizsgálni az érintett egyetemeken - két év múlva, 2016-ban.

A korábban önálló „orvosegyetemek” – a Semmelweis Egyetem (korábban SO-

TE) kivételével – 14 évvel ezelőtt integrálódtak, karai lettek az adott város (Deb-

recen, Pécs, Szeged) tudományegyetemi intézményének. Az integrált egyeteme-


24

ken belül is történtek további strukturális változások; például, ahol „centru-

mok” (mint a DE Orvos és Egészségtudományi Centrum) alakultak, ott ezek

időközben, vagy nemrégiben megszűntek. A Semmelweis Egyetem gyakorlati-

lag szakegyetemként működött, s ez a jellege egy karának, a „TF”-nek a kiválá-

sával teljessé vált. Az immár majd másfél évtizedes időszak tapasztalatait fel-

dolgozva szükségesnek látjuk az integráció orvosképzésre gyakorolt hatásának

objektív értékelését, leszögezve, hogy a hazai, négy önálló képzőhelyen folyó

orvosképzés fenntartása, jó minőségének, nemzetközi ismertségének és elis-

mertségének megtartása fontos, szakmai és nemzeti érdek.


25

Debreceni Egyetem

Általános Orvostudományi Kar Akkreditációs minősítés

általános orvos

osztatlan mesterképzési szak

előző akkreditációs MAB határozat:

2006/2/II/1/1/1 – feltétel nélküli,

8 évre szóló akkreditáció magyar és

angol nyelvű képzésre

2014/10/XII/1/1 sz. MAB határozat

A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés akkreditá-

ciós feltételeknek való folyamatos megfele-

lése esetén –2019. december 31-ig hatályos

magyar és angol nyelvű képzésre,

2016. december 31-ig lefolytatandó moni-

torvizsgálattal a klinikai képzés körülmé-

nyeinek alakulását illetően.

Az általános helyzetértékelésben az orvosképzéseket érintő Klinikai Központok fel-

állításával és működésével kapcsolatban jelzettek, valamint az alábbi értékelésben a

gyakorlati, klinikai képzésre vonatkozó megállapítások kapcsán kerül sor időközi,

monitor vizsgálatra 2016-ban.

Minőségértékelés

1. A képzési és kimeneti követelményeknek, valamint az akkreditációs feltéte-

leknek való megfelelés

2. A képzési folyamat és eredményeinek elemző értékelése

A képzés tartalma

A képzési program összességében koherens, a KKK előírásait követő tanterv alap-

ján, korszerű ismereteket átadó oktatást valósít meg. Az alapozó és preklinikai tár-

gyak – a hallgatók jelzései alapján is – megfelelő mélységű tudást és jó alapot adnak

a klinikai modulhoz (pl. műtéttan tantárgy a manuális alapokhoz, propedeutika tan-

tárgy a betegvizsgálathoz és anamnézis felvételhez stb.). A klasszikus, orvosi jellegű

biofizikai ismeretek – egyébként magas színvonalú – oktatásában kérdéses, hogy (a

budapesti képzéséhez hasonlóan) ennek részletessége indokolt-e az általános orvosi

tudás megszerzése szempontjából.

A szakmai (kötelező és kötelezően választható) tárgyak tartalma megfelelő. Általá-

ban is, de leginkább a klinikai ismereteknél az elmélet és gyakorlat aránya továbbra

is kényes kérdés, van, ahol a képzési célt megfelelően szolgáló (pl. Fül-, Orr-, Gé-

gészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika), van, ahol nem eléggé. Például a Neurológiai

Klinikán, valamint a Pszichiátriai Klinikán oktatottak esetében a kompetenciák jobb

elsajátítása érdekében az elméleti és gyakorlati képzés arányának felülvizsgálata

javasolt.


26

A kurzusok jellege, módszertana

Az ismeretátadás módozatai zömmel a hagyományos orvosképzésben szokásosak,

tantermi előadások, kapcsolódó szemináriumok és a hallgatók által elvégzendő gya-

korlatok. Az előadások látogatottsága – saját jelzésük szerint is – többnyire gyér, kata-

lógus általában nincs, az előadások anyaga ugyanakkor online elérhető. Van ahol köte-

lező jellegű szemináriumokat is tartanak (pl. Biokémiai és molekuláris biológiai Int.),

klinikán is lehetővé teszik a konzultációs órákat, a tananyagot letölthető elektronikus

formában felteszik a honlapjukra, ez jó gyakorlat. A klinikai tárgyak oktatása korsze-

rű, ugyanakkor követi a klasszikus hagyományokat. Az elméleti megalapozás mellett

jó a gyakorlati képzés keretében a betegvizsgálat, diagnosztikai módszerek ismerete,

az adatok integrálása a differenciáldiagnosztikai készség kialakítása.

A többi képzőhely közül elsőként valósult meg a blokkosítás, amit a hallgatói oldal

egyhangúan pozitívan fogadott, az oktatók részéről néhány intézetben viszont ellen-

állásba ütközik. Az persze leszögezhető, hogy a blokk-oktatás a magas hallgatói

létszám mellett nem eredményes, pl. nem biztosítja a közvetlen hallgató-beteg kap-

csolatot. A klinikai oktatásban a blokkosításra főként a szülészet állt rá. Itt új, ígére-

tes kezdeményezés jelent meg a gyakorlati oktatásban: a hallgatók kis létszámú cso-

portokban, rotációs rendszerben kerülnek ugyancsak csoportokra osztott oktatói

gárdához. Minden hallgató névre szóló, fényképes azonosítót kap, amit az oktatói év

során viselnie kell (a rendszer jól szervezettnek tűnik – hallgatói vélemény még nem

volt ismert). Határozott elmozdulás észlelhető, részben kényszerből, a kiscsoportos

oktatástól a szemináriumi jellegű oktatás felé. A klinikákon a létszámhiány és a mű-

téti leterheltség következtében – elsősorban a sebészeti jellegű szakmákban – elő-

fordul ugyan, hogy elmaradnak a gyakorlatok, ezt azonban (talán a meglepően jó

oktató/hallgató viszonynak köszönhetően is) sokkal kevésbé sérelmezik, mint ahogy

azt más egyetemeken tapasztalható volt. Mindehhez persze hozzájárul, hogy az okta-

tók minden esetben igyekeznek pótolni az elmaradt órákat. A külföldi hallgatók

kritikusabbak, nehezményezik, ha hazaküldik őket gyakorlatokról, mert „az oktatók

elfoglaltak”, jelezték, hogy a blokkgyakorlatokhoz nem kapnak minden esetben

megfelelő beosztást/programot. Mindezzel együtt a hallgatók megítélése szerint

alapvetően irracionálisak az elvárások a gyakorlati készségekre vonatkozóan (a ki-

adott gyakorlati kiskönyvben meghatározott célszámok nem, vagy alig teljesíthetők,

kevés a gyakorlat, a lehetőség a manuális készségek elsajátításához). A gyakorlato-

kat nagyon sokszor nem szakorvosok, hanem fiatal szakorvosjelöltek tartják.

Az egyetem kiválóan használja a környező nagyméretű és jelentős betegforgalmú nagy

kórházak adottságait, minőségbiztosítási gyakorlatuk az oktatókórházi, valamint klinikai

gyakorlóhelyként való igénybevételt illetően az akkreditációs elvárásoknak megfelelő. A

klinikai tárgyak blokkosított oktatása részben ezekben az oktatókórházakban valósul

meg. A hallgatók pozitívan értékelték, hogy a gyakorlati képzés ezeken a helyeken va-

lóban kis létszámmal, a klinikusok napi munkájához kötődve, a beteg sorsát végigkövet-


27

ve történik. A külső gyakorlati helyen a kisebb leterheltség miatt jobbak a lehetőségek a

gyakorlati ismeretek bővítésére és manuális készségek fejlesztésére.

A hallgatói visszajelzések alapján az oktatási anyagok, tankönyvek néhány esetben

elavultak, nincsen megfelelően naprakész kiadás. Előfordul, hogy angol könyvekből

oktatnak (ami önmagában előnyös), illetve több, eltérő forrásból kérnek számon, s, ha

erről – mint volt rá példa – nincs megfelelő információ, nem minden esetben egyér-

telmű a számonkérés alapját képező anyag, akkor ez a vizsgákon konfliktushoz vezet.

Külföldi részképzés főként a klinikai gyakorlati ismeretek elsajátításának szakaszá-

ban történik.

Értékelés és ellenőrzés

A folyamatos értékelés valamint a vizsgák rendszere átgondolt és alapos. A szorgalmi

időszakban írásos és bónusz pontos felmérést alkalmaznak. A legfontosabb vizsgák

írásbeli és szóbeli részből állnak, és megfelelő intézkedések történnek a hallgató reális

tudásának felmérésére. A külföldi hallgatóknál gyakori a „puskázás”, ezért speciális

eszközökkel kiszűrik a külső kapcsolattartásra alkalmas eszközöket. Külön kiscsopor-

tos vizsgáztatást végeznek sok-sok felügyelővel. A szigorlatok jellege döntően szóbeli,

ahol a kezdeti számonkérés majdnem mindig gyakorlati felismerés. A hallgatók buká-

sa az első vizsga után általában 40-50%, de a második és harmadik vizsga után a le-

maradás, vagy új tantárgy felvétele kb. 5-10%. A legtöbb bukás az anatómián és a

biokémián van. A külföldi hallgatóknál a lemorzsolódási arány magasabb.

A hallgatói vélemények inkább pozitívak, összességében elégedettek az oktatás szín-

vonalával, az értékeléssel, az oktatók és hallgatók közti kapcsolattal. A vizsgaidőpon-

tok megfelelő időben és megfelelő mennyiségű hellyel (150%) kerülnek kiírásra. A

kiírt vizsgahelyeknél megkülönböztetik az A, B és C vizsgát, ez könnyíti a vizsgafel-

vételt. A számonkérés során problémát okoz, hogy a tananyag naprakész tankönyvek

hiányában töredezett, nem minden esetben egyértelmű, hogy mi képezi a számonkérés

alapját, a hallgatók nem tudják minden esetben, hogy mely könyvből mely részeket

kell tudniuk. (Esetenként az előadások gyér látogatottsága itt „visszaüt”.)

A szakdolgozati témaválasztást nagymértékben irányítja a TDK munka, ezt a jó

gyakorlatot a szak vezetése támogatja.

A képzés eredményessége, hallgatói létszámadatok

A magyar nyelvű képzésben a magas felvételi pontszámmal bekerülők jó felkészültsé-

gűek, motiváltak, a lemorzsolódás nem több 10%-nál. Az angol nyelvű képzésnél a

végzősök aránya nem tükrözi a hallgatói eredményességet, mert az elméleti alapozó

képzésrészt, az első három évet követően a hallgatók jelentős része otthon folytatja

tanulmányait. Ezzel együtt, az itt kiadott diplomák száma is növekvő számú.

Az önálló kutatáshoz szükséges ismereteket mind kurzusok formájában, mint a TDK

keretein belül oktatják.


28

Személyi feltételek, a képzési létszám és a kapacitás

A szak, valamint a tantárgyak felelősei magas szakmai kvalitású oktatók-kutatók a

debreceni orvosképzésben is. Az egységek, elméleti intézetek és klinikák vezetői

többségében az MTA doktorai, egy akadémikus, s a tantárgyfelelősök és további

oktatók között is sok a magas minősítésű, széles nemzetközi tapasztalatokkal ren-

delkező szakember, akadémikus. Problémát jelent bizonyos szakterületeken (anató-

mia, mikrobiológia stb.) az orvos végzettségű oktatói utánpótlás hiánya. Az Ana-

tómia, szövet- és fejlődéstani intézetben csökkent az orvosok, és megemelkedett a

biológus végzettségű oktatók száma és aránya, ami a klinikai orientációjú anatómia

oktatását már veszélyeztetheti. A nem orvos-oktatók, bár lelkiismeretesen elsajátít-

ják a tanítandókat, de a szintézisben, a megfelelő hangsúlyok megtalálásában, és az

orvosi tevékenységben betöltött jelentőség hangsúlyozásában, ezáltal az érdeklődés

felkeltésében elmaradnak orvos kollégáik mögött, az orvosi elméleti képzésben ezért

általában nagyobb arányban kívánatos az orvos-oktatók foglalkoztatása.

Az elméleti képzést végző egységek közül négy kiemelkedő intézetben olyan meny-

nyiségű tudományos támogatást sikerült elnyerni, amiből az oktatásban részt vevők

számát megduplázzák. Ezzel az egyéni terhelés elviselhető mértékű marad. A ki-

sebb, vagy a kisebb grant-szerző képességű egységekben az oktatási terhelés he-

lyenként meghaladja a magas szintű egyetemi oktatásban még elfogadható mértéket.

Az Anatómián például próbálják megőrizni a követelmények magas szintjét, ami

egyre nehezebb, évről-évre nő a hallgatók száma, míg az oktatói létszám nem emel-

kedik. A Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetben a leterheltség csak azért

kisebb, mert sok a PhD hallgató és a „postdoc”, és mindenkinek részt kell vennie az

oktatásban. Ezzel együtt az előadások színvonalasak, a felelősök tudományos minő-

sítettsége kiváló, 2 akadémikus, 3 MTA doktor és több habilitált dolgozó oktatja a

tárgyat, a legújabb kutatási eredményeket itt is beépítik a tananyagba, amint hason-

lóképpen a Patológián is, ahol a létszámot emelni is tudták. A Fül-, Orr-, Gégészeti

és Fej-Nyaksebészeti Klinika a szakvizsgával rendelkező szakorvosok egy része

elmegy külföldre dolgozni, még épp elégséges a létszám.

Az egyébként természetes és kívánatos egyetemen belüli átoktatás (FOK, NK, EK)

is növeli az oktatók leterheltségét, még nyilvánvalóbb a több szakon párhuzamosan

folytatott oktatási feladat ellátásához végképp elégtelen oktatói létszám – már kö-

zép- vagy éppen rövidtávon is. Az évről-évre emelkedő hallgatói létszám, különösen

a külföldi hallgatóké, s az ezzel járó idegen nyelvű, extra oktatási feladatok követ-

keztében is egyértelműen „csúcsra járatott” üzemmódban működik a rendszer. Több

szervezeti egységben már egyetlen gyakorlott oktató kiesése is megoldhatatlan prob-

lémát jelenthet.

A helyzetnek talán elkerülhetetlen velejárója – még az egyébként nagy többségében

kiváló oktatói körben is –, és a hallgatói vélemények ezt jelzik is, hogy az oktatók

szakmai felkészültsége között jelentős eltérések állnak elő, amely megnyilvánul a


29

hallgatóknak nyújtott segítség mértékében és az óraadás, a leadott tananyag minősé-

gében. Ennek csökkentése kívánatos.

Összegezve megállapítható, hogy a személyi feltételek minőségi szempontból (mi-

nősítettek aránya) megfelelő, az oktatói kapacitás azonban szűkös, bővítése szük-

séges. Az évfolyamonkénti 200-200 fő körüli magyar és külföldi hallgató az oktatói

létszámhoz viszonyítva túl magas, elsősorban a klinikusok betegellátási és oktatási

terhei túlzottak. Az elméleti intézeteknél pedig az átoktatás jár extra terheléssel. A

látogatás idején a „Centrum” (OEC) megszűnésének hatása már annyiban érzékelhe-

tő volt, hogy az átmeneti helyzetben az átoktatás értékét máris nem kapják meg az

intézetek, s főként a klinikai, gyakorlati oktatás megszervezése terén a megváltozott

keretek, a még kialakulatlan helyzet vet fel problémákat.

Tudományos háttér, tehetséggondozás

A szakhoz kapcsolódó számos egységben (intézetekben és klinikákon egyaránt)

nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatási teljesítményű munkacsoportok működ-

nek. Ezek a szakmai műhelyek történelmileg egy-egy kiemelkedő képességű, mar-

káns kutatóegyéniség által elindított kutatási profilból nőttek ki. A nemzetközi is-

mertség és elismertség olyan széles szakmai látókört biztosít, ami garantálja a kép-

zés korszerűségét és az oktatók kritikai szemléletét. Emellett a kiemelkedő kutatást

végző oktatók „kritikus tömege” vonzza a jó képességű fiatal kutatókat (TDK, PhD),

ami elengedhetetlen a hasonlóan magas szintű oktatói utánpótláshoz. Ez a pozitív

visszacsatolás tisztán észlelhető több szervezeti egységben, és egyértelműen rámutat

az egyetemi működés legfontosabb elemére, ami a kiemelkedő kutatási teljesítmé-

nyű, kisugárzással rendelkező tanárok megnyerése és alkalmazása. Egy másik érde-

kes tendencia is tapasztalható: egyre több az olyan, PhD fokozatot már megszerzett,

vagy azon dolgozó, orvosi diplomával rendelkező fiatal, akik egyforma mértékű elkö-

telezettséget éreznek a beteggyógyítás, valamint a kutatás iránt. Lenne tehát személyi

alapja a hazánkban oly ritka, de nagyon szükséges megosztott gyógyító-kutató mun-

kaköröknek, ami a magas szintű klinikai kutatás elengedhetetlen feltétele.

A minősített, kiváló oktatók-kutatók vezetésével működő tudományos csoportok

révén évről-évre emelkedik a publikációk száma. Számos kollaborációs munkakap-

csolat van az intézetek között, más karokkal és más egyetemekkel is. Az elért tudo-

mányos eredményekről az intézeti üléseken évente beszámolnak.

A kutatási lehetőségek elsősorban a kar erős alapkutató laboratóriumi lehetőségei

miatt jók. Kiváló szakmai műhelyek jöttek létre pl. a Biokémiai és Molekuláris Bio-

lógiai Intézetben, több 100 milliós összegű elnyert pályázat (OTKA, Lendület,

TÁMOP, nemzetközi, stb.), az Anatómiai Intézetben is számos sikeres pályázat tette

lehetővé a korszerűen felszerelt szövettani gyakorlók és a bonctermek kialakítását,

vagy a szükséges modernizálást. A Patológiai Intézet úgy látja, kevés grantot tudtak

csak elnyerni. Több más intézetben is jó, sőt példaértékű (Biofizikai és Sejtbiológiai


30

Intézet, Orvosi Vegytani Intézet) a tudományos teljesítmény, azonban visszatérő

panasz, hogy a túlzott oktatási teher kedvezőtlenül hat a tudományos tevékenységre.

Például a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet tevékenységét a hallgatóbarát,

lelkiismeretes oktatás jellemzi, ezt a nagyszámú hallgatói elismerés is jelzi. A tudo-

mányos eredményesség viszont szerényebb, bizonyára ezzel összefüggésben. Mél-

tánytalan is, hogy a tudománymetriai elvárások, de főként a pályázati rendszerek

elvárásai az egyetemi intézetek kutatói számára ugyanazok, mint az oktatást nem

folytató egyetemen kívüli kutatóintézetek kutatói számára.

A klinikai kutatások elsősorban a nagyértékű klinikai diagnosztikai műszerparkhoz

kötöttek. A képalkotó diagnosztika kiszervezésével viszont nem a klinikai kutatás,

hanem az üzleti megfontolások a meghatározóak. Ezért az a kar törekvése, hogy

ezeket a cégeket „rászorítja a szerződési kötelezettségek betartására”, vagy pedig a

kiszervezett szolgáltatások visszaszerzése a jelenlegi vezetés feladata, amennyiben

ezt a jogi keretek lehetővé teszik.

A hallgatói TDK aktivitás az elmúlt öt évben folyamatosan, kis hullámzással növe-

kedett, a pályamunkák száma minden évben meghaladta a százat, s egyre több a

díjazott is. A főbb elméleti intézetekben számos tudományos diákkörös hallgató

tevékenykedik, a klinikákon általában kevesebben, de pl. a Fül-, Orr-, Gégészeti és

Fej-Nyaksebészeti Klinika és a Belgyógyászati Intézet számos tanszéki egysége is

komoly figyelmet fordít a tehetséggondozásra, utánpótlás nevelésre is. Magas a

TDK előadások száma, s ha a konferencia elnöke az előadást jónak, kiválónak ítéli

meg, akkor az szakdolgozati témává válhat, így évente 8-15 előadás és szakdolgozat

kerül ki az intézetekből.

A tehetséggondozás fontos eleme a kiemelkedő hallgatók számára elérhető ösztön-

díj, valamint kitüntetések rendszere. A tudományos diákköri lehetőségekről, az

egyetemi tehetséggondozó rendszerről (DETEP) a hallgatók nagy része kellően in-

formált, emellett a számos Erasmus lehetőségről is tudnak.

A továbbtanuló, PhD hallgatók különböző doktori iskolákhoz tartoznak, 80%-uk

államilag támogatott, a többiek költségtérítését az intézet magára vállalja. Összessé-

gében a tehetséggondozás és az oktatói utánpótlás-nevelés a karon (és az intéz-

ményben is) láthatólag fontos, és gyakorlata mintaszerű.


A debreceni orvosképzés infrastrukturális feltételei hazai szinten kiemelkedőek, és

nemzetközi szinten is igen jók. Az egyetem egyik legfőbb erőssége a campus jelleg,

az egyes intézetek, klinikák egy telephelyen, elérhető távolságban vannak, ami je-

lentős időmegtakarítást eredményez és megkönnyíti az órák beosztását, a hallgatók

képzőhelyek közti mozgását. Az elméleti oktatáshoz általában megfelelő méretű,

modern technikai felszereltségű tantermek és gyakorlók állnak rendelkezésre. A

meglátogatott gyakorlótermek tágasak, barátságosak, megfelelnek a korszerű elvárá-


31

soknak és előírásoknak. Az elmúlt néhány évben két jelentős új épület állt az elméle-

ti oktatás szolgálatába, ezekre nagy szükség volt. A „Biokémián” az előadótermek,

oktatási segédletek kiemelkedő színvonalúak. Speciális hallgatói laboratóriumokat

építettek ki, ahol a hallgatók gyakorlati időn túl is használhatják a felszerelt terme-

ket. Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani, valamint a Patológiai Intézetben a hall-

gatói szövettani gyakorlati termek mellett számos egyéb kiválóan felszerelt laborató-

rium áll rendelkezésre a TDK-s és PhD hallgatók számára. Megépítették az un. „cső-

postát”, ahol a kivett szövettani anyagok perceken belül kerülnek a laboratóriumba,

vagy a szövettanra. A két intézet közösen használja a szövettani metszetek bemuta-

tására a digitális metszetnézést. Az oktató által vetített képen a hallgató a „tárgy-

asztal” mozgásával végigpásztázza a metszetet, még a mélységet is állítani tudja.

A bonctermek felszereltsége kiváló. A klinikai gyakorlatok terem-ellátottsága sajnos

nem ennyire jó – pl. az Ortopédiai Klinika nem rendelkezik megfelelő oktató helyi-

séggel. A Farmakológiai Intézet megtekintett infrastruktúrája is szegényesnek, sőt

elavultnak tűnt. Ezen feltétlenül változtatni kellene, hiszen a farmakológia a modern

orvostudomány egyik kiemelkedően fontos területe és átmenetet képez az elméleti

és klinikai kutatások között. Ezt a kérdést érdemes szisztematikusan átvizsgálni.

Viszont egyes manuális szakmák infrastrukturális feltételei, az oktatásra használt

termek felszereltsége igazán kiválóak. Szimulációs modellekkel felszerelt skill labo-

ratóriumuk 2012 óta működik.

A gyakorló-, oktatókórházi rendszernek a gyakorlati oktatás szolgálatába állítása meg-

felelő, a képzésben jó a helye a hallgatók szerint is. Az egyetem az akkreditált kórhá-

zak számát bővíteni kívánja, ez a gyakorlati készségek elsajátításának további jó lehe-

tősége. A Debreceni Egyetem a saját külföldi hallgatók származási országainak meg-

felelően eddig a legaktívabb és szabálykövetőbb a külföldi klinikai gyakorlóhelyek

akkreditációjának kezdeményezésében, illetve a lebonyolításban.

A könyvtári ellátottság igen jó, a hallgatók könyvtári anyagokhoz való hozzáférése

megfelelően biztosított. Az előadások anyagai online és az intézetek által szerkesz-

tett jegyzet formájában is elérhetők. Számos kritika érte az egyetem NEPTUN in-

formatikai rendszerét, amely tárgy- és vizsgafelvétel során rendszeresen összeomlik,

ennek oka lehet többek közt, hogy az összes évfolyamnak egyszerre nyitják meg.

3. Minőségbiztosítás, minőségfejlesztés rendszere és eredményei

A szak „gazdája”, menedzselése, belső, rendszeres minőségbiztosítás, DPR

A szakgazda kar természetesen az Általános Orvostudományi Kar, a szak felelőse a

hazai hagyományoknak megfelelően a kari vezető, a mindenkori dékán. A karon

belüli szervezeti egységek együttműködése megfelelő. A HÖK képviselve van az

egyetem minőségirányítási és jogorvoslati bizottságában, azok gyűlésein rendszere-

sen részt vesz. A szak irányításával kapcsolatban is vethet fel problémákat a Klinikai


32

Központ kialakítása körüli bizonytalanság, a láthatólag párhuzamos akadémiai és

klinikai vezetési struktúra alakulása. Ez működhet bizonyos kedvező személyi

együttállások esetén, de hosszútávon nem biztosít intézményi garanciát az akadémiai

szempontok egyértelmű érvényesülésére a klinikai álláshelyek betöltésénél.

Minden intézet és klinika ISO minőségbiztosítási rendszert alkalmaz. A minőségbiz-

tosítás a kari vezetés törekvéseinek tengelyében van. Az ellenőrzendőkhöz és felada-

tokhoz felelősök vannak rendelve. A tanulmányi felelősöket bevonják az ellenőrzés-

be, a hallgatói elégedettségi vizsgálatokba, a hallgatói önkormányzattal a karon az

együttműködés jó. A hallgatók által felvetett problémákat a kar vezetése igyekszik

megoldani, nyitott a hallgatói megkeresésekre (mind magyar, mind angol nyelven

írásban kapott hallgatói visszajelzések alapján). Az évközi problémákat csoportveze-

tői rendszeren keresztül kommunikálják, adott évfolyamon egy csoport kb. 25 fő

hallgató, a csoportvezető tartja a kapcsolatot a hallgatókkal, az évfolyamfelelőssel és

a HÖK-kel. Minden félévben, minden felvett tárgy értékelésre kerül anonim felmé-

rés keretében (OMHV, oktatói munka hallgatói véleményezése). A kérdőívek elekt-

ronikus kitöltése egyelőre nem megoldott, a véleményező lapokat kézzel töltik ki a

hallgatók, kiértékelésük elektronikusan történik. A kapott eredményeket a minőség-

biztosítási felelős az un. „Feed-back” Bizottsággal és a dékáni vezetőkkel megtár-

gyalja. Minden intézet megkapja a saját eredményét az értékelés átlagértével együtt.

Az intézet vezetője a felmerült problémákra a megoldás lehetőségének és végrehaj-

tásának bemutatását elküldi a Minőségbiztosítási és Minőségügyi Bizottsági Tanács-

nak. Volt rá példa, hogy az intézetvezető helyett a dékán döntött személyi kérdés-

ben, ahol az intézetnek meg kellett válnia egy oktatójától. A debreceni orvosképzé-

sében példaértékű a minőségi oktatók jutalmazása, a pályázati alapon elnyerhető

oktatói/kutatói ösztöndíj, ami részben folyamatos magas szintű aktivitásra ösztönöz,

részben lényeges tényező a minőségi oktatógárda megtartásához.

4. A szak összefoglaló értékelése (jelen, jövő) C-SWOT analízisüket is figyelem-

be véve

Önértékelésük reális, SWOT analízisük megállapításait a látogatás és az értékelés

visszaigazolhatja.

Legfőbb erősségeik valóban a kampusz jelleg, az erős elméleti képzés, magasan minő-

sített oktatói kör, kiváló kutatói műhelyek, kiváló infrastruktúra, a minőségbiztosítás-

ban a szervezettség, és az akkreditált kórházak rendszere, valamint, hogy sok modern

intézet, diákjóléti intézmény épült az elmúlt időszakban, s jó az oktató-hallgató vi-

szony, és nem utolsó sorban jó a magyar és külföldi hallgatók kapcsolata is.

Tudott gyengeségük pl., hogy az előadások látogatottsága alacsony, az oktatók le-

terheltsége nagy (átoktatás, klinikán a gyógyítói tevékenység). A fejlesztések során

az elméleti, alapozó képzés súlya a klinikai képzés rovására túlnőtt (pl. a genetika,


33

molekuláris biológia, sejtbiológia oktatása), az orvosképzés, mint elsődleges cél

jobban szem előtt tartandó.

Komoly veszély, hogy sikerül-e az egyetemi struktúra átszervezésében a Klinikai

Központ kialakítása az oktatást megfelelően szolgáló, működőképes módon. A kar-

hoz tartozó egyes szervezeti egységeknél érezhető a bizonytalanság, még nem egyér-

telmű a kinevezési, felelőségi rend, a forrás felosztás rendje stb.

Feszültséget okoz, hogy a képalkotó eljárások működtetése terén szervezetileg keve-

redik az akadémiai jelleg és a magánosított jelleg, a kiszervezett diagnosztikai mo-

dalitások hátrányosak az egyetem orvosképzési céljainak megvalósítása szempont-

jából, sőt azok elérését e téren veszélyeztethetik is.

Összefoglalva: a debreceni általános orvos képzés színvonala megfelel az elvárá-

soknak, az elméleti képzés erős, a klinikai, gyakorlati képzés és oktatói háttere erősí-

tendő. A klinikai szakaszban a gyakorlati oktatás blokkosítása sikeres volt, a hallga-

tók nagyon elégedettek vele. A négy hazai orvos-képző intézmény közül itt a leg-

jobbak az infrastrukturális adottságok, a hallgatói elégedettség szintje a legmaga-

sabb. Viszont az oktatók aggodalma a további irányítási modellt és finanszírozást

illetően jelentős.

Javaslatok, ajánlások:

Az erős elméleti képzésen túl, a klinikai gyakorlati képzés erősítése, ahol

szükséges az elmélet-gyakorlat arányának felülvizsgálata, a színvonal további

emelése.

A sikeres blokkosítás további kiterjesztése, beleértve az oktatókórházak ré-

széről megvalósítható elméleti képzési lehetőséget is.

A személyi feltételek terén elengedhetetlen a kapacitás bővítés, elsősorban

klinikus oktatókkal. A külföldi hallgatók létszámának további egyoldalú

növelése már veszélyezteti az oktatás, elsősorban a klinikai tárgyak oktatásának

színvonalát.


34

Pécsi Tudományegyetem


általános orvos





angol nyelvű képzésre, 2011-ig el-

végzendő monitorvizsgálat a német

nyelvű képzésre, aminek eredménye:

2012/8/VIII/23 – a német nyelven

folyó képzés is 2014-ig akkreditált.


A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés akkreditáci-

ós feltételeknek való folyamatos megfelelése

esetén –

2019. december 31-ig hatályos magyar,

angol és német nyelvű képzésre,

2016. december 31-ig lefolytatandó

monitorvizsgálattal a klinikai képzés

körülményeinek alakulását illetően.









A képzés tartalma

A közölt tantervből (nem könnyen) megállapíthatóan a képzés végül is tartalmazza

az általános orvos képzésben előírt kötelező ismeretanyagot. Igaz, hogy a szak

KKK-jában írtaktól helyenként eltérő csoportosításban, alapozó ismeretekhez sorol-

va néhány törzstárgyat (pl. belgyógyászat, bőrgyógyászat, családorvostan stb.) és

viszont (pl. kórélettan, gyógyszertan stb.), de ezek tantervi helye többnyire megfele-

lő. Az orvosképzések közül a nukleáris medicina oktatása itt a leghangsúlytalanabb;

a kötelező radiológia tárgyon belül nagyon kis óraszámban valósul meg. Érdekes és

remélhetőleg hasznos a „közegészségtan” tárgy ismereteinek – a többi képzéstől

eltérően – 6 félévre (1-2-3., 6-7-8. félévekre), sajnos többnyire csak 1 kredites kur-

zusokra való szétosztása. Ez azért részben biztosítja a kapcsolódó diszciplínákkal

párhuzamos oktatást, részben az ismétlődő impulzusok révén esetleg maradandóbb

emlékképet hagy a hallgatókban a prevenciónak az orvostudományban, az orvosi

gyakorlatban betöltendő jelentőségéről. Az ismeretkör fontosságát és összetettségét

azonban az összesen 8 kreditesre szabott tartalom nem tükrözi, sem ebben, sem a

többi orvosképzésben.


35

A kötelező (≈290 kredit) és választható kurzusok aránya az előírtak szerinti. A tan-

tervben a gyakorlatnak, vagy szemináriumnak jelzett foglalkozások aránya az elő-

adásokhoz viszonyítva az előírt mértékű. Ugyanakkor a hallgatói visszajelzések

(nagyszámú, írásos vélemény) – elsősorban a klinikai gyakorlatok valós szakmai

hozadékát, hatékonyságát nem találják elegendőnek. Szerintük a képzés túlságosan

elméleti, a hangsúlyok nem az orvosi szakmai tárgyakra, főként nem a készségek

elsajátítására esnek. Szinte egyöntetű véleményük, hogy az elméleti tárgyak oktatá-

sához képest a klinikai képzés alacsonyabb színvonalú is, a gyakorlati képzés mesz-

sze nem elégséges.


A kurzusok klasszikus felosztásban, tantermi előadásokból és gyakorlatokból állnak,

egyes helyeken szemináriumi foglalkozásokkal kiegészítve. A Biofizikai Intézet

curriculum-fejlesztési tevékenysége kapcsán a team based learning módszer alkal-

mazását tervezi az orvosképzésben. Jó irányú fejlesztési lépés lehet, hogy a képalko-

tással összefüggő virtualis imaging tanszék megalakítását is tervezik.

Bár az önértékelésben kötelező tanóra-látogatásról írnak, a látogatáson kapott infor-

mációk szerint a tantermi előadások látogatottsága igen alacsony, a klinikai tárgyak

óráin nincs katalógus. Hallgatói vélemények szerint sok esetben egysíkú, monoton a

tananyag átadása, az órák színesítését várnák el. De van követendő, jó gyakorlat is, a

Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, amely mintapéldája lehet annak, hogy a hallgatók

érdeklődését és aktivitását hogyan lehet felkelteni. A többi orvosi képzőhelytől elté-

rően, ebben a műtéttani intézetben nem válik ketté az elméleti (kísérleti jellegű) és a

gyakorlati, klinikai szemlélet, elsősorban bizonyára azért, mert vezetője maga is

gyakorló klinikus. A három nyelven is kiadott saját jegyzet is példaértékű. Az okta-

tási segédanyagok a sebészeti jellegű tárgyakhoz publikusak, a hallgatók számára

hozzáférhetők. A gyakorlati képzésben a Neurológiai Klinikát lehet kiemelni, mint

az egyik jó példát, a hallgatók elismerését számos, az „év oktatója” oklevél jelzi. A

traumatológián szellemes módon biztosítanak lehetőséget a gyakorlati képzésre,

legalábbis az érdeklődők számára: az ügyeleti rendszerben részt vállaló medikusok a

vizsgára jelentkezés során előnyt élveznek. A Patológiai Intézet által felkínált, a

medikusok számára is elérhető ismeretszerzési lehetőség az „érdekes esetek fóru-

ma”. Szokatlan, hogy a kórélettani oktatási tematikában nem egyeztetnek a kórbonc-

tannal, attól teljesen független az oktatásuk.

A hallgatói véleményekben – mint a többi képzésnél is – megjelenik, hogy a klinikai

tárgyaknál a csoportok túl nagy létszámúak (20-25 fős), ez a betegvizsgálatot nehe-

zíti, a gyakorlatok sokkal inkább hasonlítanak kiscsoportos előadásokra, szeminári-

umokra, mint valódi betegbemutatásra, betegvizsgálatra.

További probléma a szétdarabolt órarend, a sok rövid gyakorlat, közöttük sok holt-

idővel. A blokkosított oktatás bevezetésére igen nagy a hallgatói igény a klinikai tár-


36

gyaknál, a szakvezetés határozott szándéka – korábbi kedvezőtlen tapasztalataikon

túllépve –, hogy 2015-től megvalósítsa, bevonva az oktatókórházak kapacitásait is.

A gazdag és korszerű felszereltségű skill laboratóriumuk ezévi működésbe állítása

komoly előrelépés a gyakorlati képzés javításában.


A vizsgák részben írásban, részben szóban zajlanak, ezeket sok hallgató általában is

túl szigorúnak, az oktatói hozzáállást kevéssé hallgatóbarátnak, segítőkésznek érzik.

Nem érzékelik a számonkérésben sem megnyilvánulni az alapozó, elméleti ismere-

tekhez képest a későbbi szakmai törzsanyagnak a nagyobb súlyát, fontosságát, a

készségek elsajátíttatásra törekvést a képzésben és az ismeretek ellenőrzésében. A

látogatás pl. a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben nem volt eléggé meggyőző

arról, hogy a számonkérés szigorúsága, részletessége teljes összhangban lenne a

gyakorló orvosi kimeneti követelményekkel. (Ez a jelzett „túlzás” egyébként a láto-

gatott többi képzőhely elméleti intézeteinek számonkérési gyakorlatára is jellemző

volt. Talán meglepő, de volt, hogy túl könnyű, fajsúlytalan számonkérésre is tettek

utalást a hallgatók, több helyen is, sehol nem az elméleti tárgyaknál.) A kevesebb

elméleti tananyag alaposabb begyakorlással elmélyültebb tudást és jobb vizsgaátla-

gokat eredményezhetne.

A szakdolgozati témaválasztásnál itt is támogatják, hogy a hallgatók TDK tevékeny-

sége, benyújtott dolgozatai, témái megjelenjenek a diplomamunkákban. A záróvizs-

ga az egységes országos mintát követi.


A végzési arány a többi képzőhelyéhez hasonló, a magyar nyelvű képzésben az el-

múlt évek átlagában ≈80%-os és emelkedő tendenciájú, az angol és a német nyelvű

képzésben alacsonyabb, jórészt a képzést már nem itt, Pécsett befejezők magas ará-

nya miatt.

A képzés során a kutatáshoz kellő ismeretek átadásával biztosítják a hallgatók felké-

szítését a továbblépésre.


A szakfelelős, valamint a tantárgyak felelősei tudományos fokozattal bíró, általában

magasan képzett szakemberek, az elméleti tárgyak esetében többségük az MTA

doktora. Az oktatói óraterhelés magas, az oktatók jelentős részénél – ha nem is a

szakon, de a karon, tehát más képzésekben oktatva összesen – heti átlagban 20 óra

körüli, de jeleztek ennél jóval magasabbakat is. (A személyi feltételeknél, a teljes okta-

tói kört bemutató táblázatos összeállításban néhány oktatónál egészen irreális, 70-80-90

körüli átlagolt heti óraszámok szerepeltek, két esetben 120-130 óra! bizonyára félreér-

tett kalkuláció alapján.) A klinikusok folyamatos, nagyfokú leterheltsége itt is szo-


37

morú realitás, más oldalról más a probléma: egyes elméleti intézeteket jelenleg az

elnéptelenedés fenyegeti, az oktatói korfa helyenként magas, csökken az orvos vég-

zettségűek száma, egyre több a biológus és egyéb végzettségű oktató. Egyre kevésbé

vonzó az elméleti oktatói status, gond lesz az utánpótlás. Biztató, hogy többek kö-

zött pl. a Biofizikai Intézet oktatói gárdája is fiatal, humánerőforrás politikája is elő-

retekintő.

Komoly gond az elvándorlás, magas a migráció a környező városokból is elsősor-

ban Budapest felé, és külföldre. A Radiológiai Klinikáról például az elmúlt években

10 radiológus szakorvos távozott külföldre – ez rövidtávon nem pótolható, csak

hosszú távú szisztematikus építkezéssel lehet a munkaerő elvándorlást megakadá-

lyozni. A TIOP pályázat kapcsán bevállalt, az NMI-t és a Radiológiai Klinikát érintő

összevonás kapcsán rendkívül fontos a leendő összevont intézetet vezető személy

kiválasztása.

A PTE az általános orvosképzésben az elmúlt 6-7 évben igen dinamikusan (több

mint 50%-kal) növelte a hallgatói létszámot, különösen az idegen nyelvű oktatásban

résztvevőkét, de nem látszik, hogy ezzel arányosan növekedett volna az oktatói lét-

szám. Az oktatásba bevonható segéderők (PhD hallgatók) aránya a meglátogatott

legjobb intézetek esetében is legfeljebb az oktatói létszám fele, teljes leterhelésük

sem jelent valódi megoldást. A három nyelven is folytatott képzés még fokozottabb

terhelést ró az oktatókra, pedig a hallgatók létszáma egyébként is meghaladja azt a

mértéket, ami optimálisnak tekinthető. Az oktatói kapacitás kifejezetten szűkös, a

csökkenés megállítása, majd a létszám bővítése mindenképpen indokolt.


A PTE általános orvosképzésében számos országos és nemzetközi hírű kutató-

egyéniség vesz részt. A tudományos finanszírozás, valamint a produktum kérdéskö-

rét összesített adatokkal bemutató fejezetből jelentős tevékenységű munkacsoportok,

jó publikációs összteljesítmény (összes IF: 1740), elnyert nagy pályázatok (Lendü-

let, Nemzeti Agykutatási Program, EU-s stb.), hazai ipari szereplőkkel (Richter Ge-

deon Nyrt,- Pécsi Egészségipari Innovációs Központ Zrt) való együttműködés ol-

vasható ki. A személyes látogatás, több nagy pályázat nyertesével való találkozás

több információt adott, kedvező képet mutatott. A meglátogatott intézetek többsége

törekszik aktív kutatók nevelésére, ill. odavonzására, a minőségi utánpótlás biztosí-

tására. A kutatómunka, felkészültség és tudományos szemlélet kiváló többek között

pl. a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben, a Kórélettani és Gerontológiai Intézet-

ben. Az Idegsebészeti Klinika az integrált klinikai idegtudományi szemlélet, a kuta-

tás és oktatás együttesének kiváló képviselője, elsősorban a PhD és a szakorvos kép-

zésben aktívak, jó együttműködésben a Neurológiai Klinikával. Nemzetközileg el-

ismert publikációs teljesítményű a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet okta-

tói-kutatói gárdája, bár itt felvetődött, hogy az intézet számára előnytelenül alkalma-


38

zott óraszám/kreditpont elszámolás, amely miután részben alapja az intézeti létszá-

mok központi kari szintű finanszírozásának, gátolja az orvosképzés egyik fontos

elméleti intézetének fejlődését.

Hatalmas előrelépést jelentett a színvonalas kutatómunka feltételeinek megteremtésé-

ben a Szentágothai Kutatóközpont (Science Building) elkészülte. A PTE vezetése igen

jó stratégiát dolgozott ki az épület lehetőségeinek hasznosítására, ebben kiemelkedik a

hazai orvos-képző helyek közül. A perspektívikus tervezés és működtetés első ered-

ményei igen bíztatóak és kedvezően befolyásolják a tehetséggondozást is.

A leterheltség és az egyre növekvő létszámhiány természetesen itt is negatív módon

befolyásolja a kutatói munkát. A tudományos munka, publikációs tevékenység erő-

sítendő - és a tervek között szerepel is – pl. a Pathológiai Intézetben, ahol, mint je-

lezték az oktatóknak a német nyelvű oktatás nehézséget jelent.

Hogy a közelmúltban megnyílt kutatóközpont mennyire tud szervesen beépülni az

orvosképzés intézményrendszerébe és az ismeretátadásba, tananyagba, valamint

milyen módon biztosítható folyamatos magas szintű működése, azt majd a követke-

ző évek tapasztalata dönti el.

A hallgatók az önálló kutatáshoz szükséges ismereteket zömmel a tudományos diák-

köri tevékenység kapcsán szerzik meg. Ez egyúttal a doktori képzésbe való tovább-

lépésre is előkészít, jelentősége van tehát az oktatói-kutatói utánpótlás biztosításá-

ban. Ennek megfelelően kezelik is, TDK börzét szerveznek minden évben, az intéze-

ti/klinikai nyílt napok is fórum a lehetőségek megismertetésére. A karon a medikus

hallgatók TDK aktivitása az eredményekben is tükröződik. A sikeres szakdolgozat-

hoz is elvárt a saját kutatási eredmények felmutatása – ami feltételezi, hogy minden

hallgatónak van is lehetősége kutatás végzésére a tanulmányai keretében, másként az

elvárás nem is lehet jogos! A tehetséggondozás további terepei a szakkollégiumok,

ezek hazai és külföldi konferenciái. Kiváló, kiemelkedően eredményes TDK-s hall-

gatókat egyebek mellett demonstrátori ösztöndíjjal is támogatnak.


A pécsi általános orvosképzés nagy kubaturális értéke a központi elméleti épület,

amelyben a legfontosabb intézetek foglalnak helyet. Nagy előny ez a hallgatók szá-

mára, de az oktatók közötti szakmai kapcsolatot, tudományos együttműködést is

nagymértékben segíti. A központi elméleti épület felújítása azonban sürgető feladat.

A Szentágothai Kutatóközpont nyújtotta lehetőségek a tudományos kutatás további

fejlesztésének remélhetőleg újabb lökést ad.

Ugyanakkor a klinikák elhelyezkedése a jelenlegi (átmeneti?) szétszórtság miatt

nem optimális, a hallgatói véleményekben megjelenik a széttagoltság okozta nehéz-

ség, közlekedési időveszteség, a rövid klinikai foglalkozások közötti hosszú utazási

periódusok hátrányos volta. Egyes klinikai egységek tárgyi feltételei gyengébbek a

hazai átlagnál, még kórházi összehasonlításban is. Pl. a Psychiátriai és Psycho-


39

terápiás Klinika épülete elavult, a körülmények korszerűtlenek. Általában jobb a

helyzet, pl. az Onkoterápiás Intézet a régió onkológiai központja, új korszerű épü-

letben működik, az ehhez csatlakozó fekvőbeteg részleg átépítés előtt áll.

Az elsődleges fejlesztési célok a klinikai gyakorlati helyiségek számának növelése,

és a klinikai skill-labor adta lehetőségek kihasználása az oktatásban. Ezen kívül

folyik a Klinikai Tömb tantermének felújítása és több kisebb oktatóterem kialakítá-

sa. A hallgatói létszám növelése egyre szükségesebbé tette az új oktatási termek és

megfelelő multimédiás szemináriumi termek létrehozását. Annyiban mégis kérdéses

a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtése, hogy a tervben nincsenek olyan,

audiovizuális eszközökkel felszerelt helyiségek, ahol megoldható lenne 6-10 fős

csoportok oktatása.

A gyakorlóhelyek, oktatókórházak köre kialakult, számos hazai, régióbeli és azon

kívüli kórház, azok megfelelő osztályai, amelyek a szakorvosképzésben akkreditál-

tak, a graduális orvosképzés klinikai képzési szakaszának oktatási és gyakorlati szín-

terei, ezeket illetően minőségbiztosítási gyakorlatuk az akkreditációs elvárásoknak

megfelelő. Az utalás a németországi, Bielefeld-i Elisabeth Krankenhausban folyó

(?), vagy folytatandó (?) gyakorlati (?) képzésre, illetve annak oktatókórházi „akkre-

ditációjára” viszont nem egyértelmű, és nem tükrözi a külföldi klinikai gyakorlóhe-

lyek akkreditációjában kialakult, a 2010/10/VI. sz. MAB határozat szerinti hazai

gyakorlat alkalmazását sem.



A szak gazdája az Általános Orvostudományi Kar, amely Pécsett emellett a fogor-

vos, és egyelőre még a gyógyszerész osztatlan mesterképzési szakokat is gondozza.

Az általános orvos szak felelőse ezért itt nem is az ÁOK dékánja, hanem a képzés

vezetésével megbízott, az irányításban járatos egyetemi docens orvos-oktató. A kép-

zésben résztvevő, karon belüli szervezeti egységek együttműködése kialakult, a mi-

nőségbiztosítási rendszerük az egyetemi rendszerbe illeszkedően működik, a dékán

és a minőségügyi vezető felügyeli. Határozott, egyértelmű elvárások vannak az okta-

tói előrelépéshez szükséges teljesítményről, a vezetés igyekszik pénzforrásokat biz-

tosítani a minőségi oktatók támogatására.

A Kurrikulum Bizottság részvételével történik a tantervek felülvizsgálata, aktualizá-

lása, hangsúlyt fektetnek arra, hogy az alapozó és a klinikai tantárgyak oktatásába

beépüljenek a legújabb kutatási- és gyógyító gyakorlatban bekövetkező változások.

Mérik a hallgatói elégedettséget, az egyetemi feed-back rendszer működik, szerve-

zett módon zajlik a hallgatói visszajelzések értékelése, de az eredményeket az egyes

szervezeti egységek eltérő mértékben és módon veszik figyelembe.


40

4. A szak összefoglaló értékelése (jelen, jövő) C-SWOT analízisüket is figye-

lembe véve

Önértékelésük, elemzésük összességében reális, törekvéseik, terveik a hazai és a nem-

zetközi elvárásoknak megfelelő képzés folytatására irányulnak. A graduális képzésben

részt vesznek az oktatási feladatok ellátásán túl a tudományos kutatásban is aktív sze-

repet játszó munkacsoportok. A két tevékenység aránya, legalább is a vonatkozó bevé-

telek arányát tekintve féloldalas: 2013-ban az idegen nyelvű oktatásból származó be-

vétel 4,6Mrd Ft volt, míg az OTKA által támogatott kutatásokból összesen mintegy

1,5Mrd Ft folyt be (az egyszeri beruházást biztosító források nélkül számolva). Az a

látogatáson szerzett benyomás, hogy a kar oktatói nagyobb tudományos potenciállal

rendelkeznek, mint ami jelenleg számokkal mérve megjelenik.

Erősségük a magas szintű elméleti oktatás, számos kiváló kutatói műhely, sikeres

pályázatok, ígéretes megvalósult és folyamatban lévő fejlesztések. Gyengeségeik: az

(itt is) egyre kevesebb általános orvos végzettségű oktató, a helyenként nem megfe-

lelő korfa, probléma lehet a vezetői utánpótlás. Nagy az oktatói túlterheltség, a kuta-

tók és oktatók elvándorlása kifejezettebb. A gyakorlati képzés gyengeségei, a romló

gazdasági körülmények miatt is gyengülő infrastruktúra.

Javaslatok, ajánlások

Az erős elméleti képzésen túl, a klinikai gyakorlati képzés erősítése, színvona-

lának és hatékonyságának emelése, az elmélet-gyakorlat arányának felülvizsgála-

ta, a szak KKK-jában előírtakhoz és esetenként a többi hazai képzéshez is kissé

jobban illeszkedő program-fejlesztés. A blokk-oktatás bevezetése, legalább né-

hány nagyobb tárgy esetében.

A személyi feltételek terén elengedhetetlen a kapacitás bővítés, elsősorban kli-

nikus oktatókkal. A külföldi hallgatók létszámának további növelése a lét-

szám és kubatura fejlesztés elmaradása esetén itt is veszélyezteti az oktatás

minőségét. A három nyelven történő oktatás megfelelő feltételeinek biztosítása

nagy kihívás és felelősség, átgondolása javasolt.

A képzéshez kedvezőbb (hallgató-barátabb, kevésbé szétszórt) infrastrukturális

háttér biztosítása.

A kiemelkedő tudományos teljesítményre képes oktatók megszerzésének és

megtartásának programját erősíteni ajánlott. Hosszabb távon ezzel biztosítható

a hazai valamint nemzetközi forrásból származó bevételek növekedése, az okta-

tásba is bevonható szakemberek számbeli növekedése, az oktatási teher eloszlása,

és végső soron az oktatás minőségének emelése. Az idegen nyelvű oktatásból be-

folyt bevétel a 2006. és 2013. közötti időszakban több mint hétszeresére növeke-

dett. Egy részének visszaforgatása a tudományos kutatás humán tényezőjének

fejlesztésébe erősíthetné a kutatás-fejlesztés hátterét.


41

Semmelweis Egyetem


általános orvos




8 évre szóló akkreditáció magyar,

angol és német nyelvű képzésre


A (akkreditált)


ciós feltételeknek való folyamatos megfelelé-

se esetén – 2019. december 31-ig hatályos

magyar, angol és német nyelvű képzésre,












A képzés tartalma

A képzés tartalmát tükröző tanrendi szerkezetben korábban felvetődött hiányosságok

kiküszöbölésére történtek ugyan lépések, megalakult pl. a Klinikai genetikai tanszék

és a Laboratóriumi medicina tanszék, de ezen tanszékek által oktatott (oktatandó)

tárgyaknak a helye a kötelező tárgyak között nem megoldott, ill. nem kielégítő. Ko-

rábban az I. Szülészet-Nőgyógyászat („klinikai genetika 1”) és a II. Gyermekgyógyá-

szat („klinikai genetika 2”) oktatta, jelenleg a Genetikai, Sejt és Immunbiológiai

Intézet „genetika és genomika” címmel kötelező 4 kredites tárgyként oktatja, illetve

a Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete csak kötelezően választható

(3+3 kredites) tárgyként. Ez utóbbi nyilván ki is maradhat egy végzett hallgató isme-

reteiből, diplomájából, ami az elmúlt évek óta folyamatosan fejlődő orvosi genetika

súlyához mérten nem fogadható el, ez a hiány a nemzetközi „piacon”, az elfogadott-

ságban hátrányt jelent. (Egyébként az intézetnek a divatot követő elnevezése helyett

az Orvosi Genetikai Intézet elnevezés a nemzetközi gyakorlathoz (Medical vagy

Clinical Genetics, Medizinische Genetik) jobban igazodó név lenne.

A laboratóriumi medicina nem súlyának megfelelően szerepel az oktatásban, a

tárgyhoz tartozó gyakorlatokat pl. olyan oktatók oktatják egy másik diszciplína, a

kórélettan keretében, akiknek a mindennapi diagnosztikával semmiféle kapcsolatuk


42

sincs. Hasonló módon a klinikai onkológia helyzete is megoldásra vár. A sejtbioló-

gia tantárgy integritása mintha az elmúlt öt évben megbomlott volna; más a tárgy-

kört gondozó szervezeti egység, a Genetikai, Sejt és Immunbiológiai Intézet immu-

nológiát oktat, a sejtbiológiát helyette a medikusoknak a két „biokémiai” intézet

(Orvosi Biokémiai, ill. Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai)

oktatja. A sejtbiológiai ismeretek szerepelnek más tantárgyak tananyagában (anató-

mia, biokémia, kórélettan) is, mint alaptantárgyat egy keretben, a kurrikulum elején

célszerű oktatni, illeszkedve a tradicionális és a nemzetközileg domináns ismeretát-

adási mintákhoz.

Néhány éve bevezették a 4. félévben a belgyógyászati propedeutika oktatását, a ta-

pasztalatok vegyesek. A többi képzésben ezek az ismeretek később kerülnek sorra.

A kötelezőnek jelzett tárgyak, ismeretek aránya jó, 80% feletti, de sajnálatos pl.,

hogy a szerencsére kötelező, (4 kredites, 56 órás) radiológia mellett a nukleáris

medicina csak a nagyszámú kötelezően választható tárgy egyikeként van jelen.


A többi hazai orvosképzéshez hasonlóan a budapesti képzésnek is mindig az erős –

talán a legerősebb – elméleti alapozás volt a jellemzője, ez most is változatlan, az

egész oktatás alapvetően az elméleti képzés kifejezett túlsúlyát tükrözi. Az első két év

követelményei igen magasak, ehhez képest a klinikai tárgyak oktatásában, különösen a

gyakorlati képzésben, lényeges hiányosságok tapasztalhatók. A hallgatói találkozáson

e tekintetben erős kritikai hang dominált, ugyanakkor számos jó kezdeményezést el-

ismeréssel nyugtáztak. Az aneszteziológia és intenzív terápia oktatási gyakorlatát pl.

kiemelkedően jónak tartják. Itt egészen kis létszámú csoportokra bontva, rendkívül

szervezetten és átgondoltan történik az oktatás, állandó és precíz feed-back rendszerrel

kiegészítve. A Szív és Érsebészeti Klinikán a gyakorlati oktatás már blokkosított rend-

szerben zajlik. Az adott részterületek oktatását minden esetben az arra szakosodott

team-ek végzik, a hallgatók rotációs rendszerben hétről-hétre forognak az egyes okta-

tói csoportok között. A műtétek zárt láncú közvetítése éppúgy megoldott és a napi

rutin része, mint a legkorszerűbb, elektronikus oktatási segédanyagok használata. A

Szülészeti Klinikán bevezetett blokk gyakorlatok is sikeresek.

Komoly kritikai észrevétel volt az oktatók hibájából ismételten meg nem tartott gya-

korlatok után a felelősségre vonás hiánya (pl. Sebészet, Ortopédia), egyes kliniká-

kon az oktatói helyiségek hiánya (pl. Neurológiai Klinika), a kompetencia lista sebé-

szeti klinikákon történő ignorálása (ennek pl. a Transzplantációs Klinika speciális

profilja miatt eleget sem tud tenni). Sajátos jelenség, hogy ugyanazon a karon,

ugyanazt a tantárgyat a különböző klinikák más és más tankönyvből oktatják, eltérő-

ek a követelmények is (ld. a négy intézetben folyó sebészeti oktatást). Több jel és

hallgatói vélemény is arra utal, hogy mintha egyes klinikai tárgyak, gyakorlatok

tematikája nem lenne rögzítve. A klinikai gyakorlatokat gyakran szakorvos-


43

jelöltek tartják, az erős terhelés okán több-kevesebb lelkesedéssel. Ekkora hallgatói

létszám a gyakorlati oktatásban így is kezelhetetlen, ezek a gyakorlatok praktikusan

kisebb létszámmal zajló szemináriumnak felelnek meg. 18-20 medikussal a sze-

mélyre szabott beteg vizsgálat nem képzelhető el reálisan, a betegbemutatás esetén a

többség csak passzív szemlélő. A helyhiány és a klinikus oktatók túlterheltsége - a

már említett példák mellett - igényelné a blokkgyakorlatok kiterjesztését. A klinikai

gyakorlati képzés túlterheltsége és az infrastruktúra elégtelen volta miatt szükséges

lenne az oktató kórházakra való támaszkodás. A színvonalas oktató kórházak,

oktató osztályok tekintetében a főváros áll a legjobban, itt csak a városon belüli távol-

ság jelenik meg, ennek ellenére Budapesten a legkevésbé kihasznált ez a lehetőség.

A Magyarországon elsőként megvalósított, majd 2013 elején pályázati támogatással

jelentősen kibővült Skill centrum örvendetes, pozitív elmozdulás a gyakorlati képzés

erősítésére egyes készségek elsajátításában. A skill típusú oktatás átszövi a teljes

orvosképzési kurrikulumot és megjelenik szinte az összes klinikai tantárgy oktatásá-

ban. Fejlesztése, további bővítése nyilvánvalóan fontos.


A számonkérés módjai a szokásosak, vizsgák, gyakorlati jegyek, szigorlatok. Ritka

dolog, de a hallgatók főként néhány klinikán esetenként az ismeretellenőrzésnél a

következetes szigort is hiányolják. Előfordul, hogy az írásbeli tesztes számonkérések

eredményének megtekintését számukra nem teszik lehetővé. Többen a társaikkal

szembeni kritikájukat is kifejezték a nem korrekt, vagy e professzióhoz nem illő

hallgatói magatartást illetően, szükséges, hogy ennek megfelelő konzekvenciája

legyen az intézmény részéről. A szakdolgozati témaválasztás, értékelés, a záróvizsga

az egységes országos mintát követi.


A jelzett hallgatói panaszok ellenére végül itt is jó arányban eredményes a képzés,

mind a magyar nyelvű, mind az angol nyelvű képzésre felvetteknél a végzősök ará-

nya magas, a lemorzsolódás legfeljebb 5-10%-os. A német nyelvű képzésben a

hallgatók egy része az alapozó, elméleti képzést követően a SE hamburgi campusán

folytatja tanulmányait, más részük pedig nem is a SE-n, hanem esetleg másutt a

hazájában szerzi meg a diplomáját.


A szak felelőse, a tantárgyfelelősök és a képzés számos további oktatója kétségtele-

nül az orvos-szakmai elithez tartozik, magas szakmai kvalitású, tapasztalt, kiváló

oktatók és kutatók. Az elméleti intézetek vezetői és az általuk gondozott tantárgyak

felelősei zömmel az MTA doktorai, számos esetben az Akadémia tagjai. A személyi

állomány „minősége” tehát itt is jó, sőt kiemelkedő, a híresen erős elméleti képzés


44

szilárd alapját adja. Gondok viszont már itt is jelentkeznek, ezekben az intézetekben

gyenge az oktatókra ható vonzó- és megtartó erő. A heti óra terhelésnél számos

esetben irreálisan magas számok (20 felett, esetenként harminc és egy esetben 40

felett) szerepelnek egyes vezető oktatóknál. Az orvoskar oktatói más egyetemeken is

oktatnak, a meglévő magas óraszámokat és a túlterhelést figyelembe véve, ennek

indokoltsága erősen kérdéses. Sok helyen előnytelen az oktatói korfa, hiányzik a

középgeneráció, a Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézetben pl. kiugróan magas az

oktatók átlagéletkora. Érthető és pozitív megoldás pl., hogy az ambiciózus Család-

orvostani Intézet tudatos válogatás és előképzés után bevonja az oktatásba a környe-

ző alapellátói állományt. Nem történt lényeges előrelépés a párhuzamosságok fel-

számolásában. A már említett kórélettan - laboratóriumi medicina oktatásában meg-

lévő párhuzamosságok mellett nem látszik indokoltnak a két élettani intézet, két

anatómiai intézet, s feltehetőleg a két patológiai intézet fenntartása sem. S a klinikák

területén is vannak megszüntetendő párhuzamosságok.

A teljes, 6 éves képzés minőségének biztosításához, a felduzzadt hallgatói létszámú,

három nyelven (és más szakokon is) folytatott oktatás komplex feladatainak megfe-

lelő szintű ellátásához azonban így is elégtelen az oktatói létszám, főként a

klinikumban igen szűk a kapacitás.

Mindezek után kevéssé érthető a budapesti képzés szervezésében a külső gyakorla-

tok helyszíneként általánosan igénybe vett oktatókórházak negligálása. Egy súlyos

gondokkal küzdő, elégtelen gyakorlati képzés esetében kézenfekvő megoldás a kül-

ső, megfelelően akkreditált kórházi osztályok képzésbe történő bevonása lenne, úgy

tűnik azonban, hogy még a fővárosi, nagy forgalmú kórházak lehetőségeit sem ve-

szik igénybe. Mindazonáltal minőségbiztosítási gyakorlatuk a hazai klinikai gyakor-

lóhelyként való igénybevételt illetően az akkreditációs elvárásoknak megfelelő.

Jó megoldás viszont a német nyelvű képzésük szervezésében, hogy a 7-12. féléves

tanulmányait a német hallgatók egy szűkebb, 40-50 fős csoportja a Semmelweis

Egyetem és a Hamburgi Asklepios Centrum együttműködésében, székhelyen kívüli

részképzés keretében végzi. A képzés körülményeit az egynapos látogatásról készült

jelentés elemzi, ennek fontosabb megállapításai a következők:

Mind a látogatók, mind a hallgatói interjúk igazolják a hamburgi campuson a

Semmelweis Egyetem megfelelő reprezentációját, érdemi szakmai részvételét,

illetve felügyeletét, minőségszemléletének érvényesülését az itt folyó képzés-

ben a rektori biztos, ill. a dékáni biztos személyén keresztül. Időközben a SE

szervezeti és működési szabályzatának módosítása révén az Asklepios Campus

egy képviselőjének szavazati joga lett az ÁOK Kari Tanácsban.

A hamburgi képzés struktúrája, teljes tanmenete megegyezik a Budapesten fo-

lyó orvosképzés 7-12. féléveinek szakmai tartalmával, felépítésével, követel-

ményeivel. Éppen ezzel kapcsolatban fel is merült a következő kérdés: a Buda-

pesten végző hallgatók (nagy valószínűséggel) Magyarországon, a Hamburgban


45

végzők viszont Németországban fognak orvosként tevékenykedni, a két ország

egészségügyi rendszere, az orvosi tradíciók, társadalmi elvárások viszont több

vonatkozásban eltérőek. Ennek kapcsán megfogalmazódott, hogy a sajátságok-

hoz illeszkedő hangsúlyok befogadásának lehetősége fokozná a kimeneti felké-

szültség szintjét, javítaná az itteni oktatás célszerűségét, hatékonyságát.

A Hamburgban folyó képzés erőssége kétségtelenül az, hogy a harmadévtől itt

tanuló hallgatók alacsony létszámú, 5-7 fős csoportokban igen eredményes

gyakorlati képzést kapnak. Elsajátíthatják a betegvizsgálati és alapvető diag-

nosztikai technikákat (fizikális vizsgálat, vérvétel stb.), rendszerint 1 betegre 2

hallgató jut, valamint kellő mennyiséget asszisztálnak sebészeti területen. A

kórházban a fekvő- és a járóbetegek készséggel közreműködnek az esetorientált

oktatásban, így egyelőre nem érzik szükségét az oktatásba skill-laborok bevo-

násának, noha bizonyos területeken (pl. újraélesztés, szülés) alkalmaznak mes-

terséges eszközöket, bábukat. A campus klinikái egyetemi oktatókórházként

működnek más német orvosegyetemek számára is.

Az oktatók zömmel kvalifikáltak (professzor, docens), tudományos minősítést,

habilitációt az ország más egyetemein szereztek, 90%-uk minősített, kb. 190 fő

rendelkezik PhD vagy az eggyel alacsonyabb „dr. med.” német fokozattal. Elmé-

leti kutatómunkát nem, de klinikai kutatást végeznek. A gyakorlatvezetők jól fel-

készültek, túlnyomó részben szakvizsgázott orvosok, osztályvezetők. Az oktatók

részére külön képzést indítottak, amely az oktatási készségek fejlesztését célozza.

A campuson kiválóak az infrastrukturális feltételek, a tantermek, szemináriumi

termek modernek, jól felszereltek. A betegágy melletti oktatást nyújtó Asklepios

St. Georg oktatókórház a közvetlen szomszédságban van, csak a szemészeti és

szülészeti-nőgyógyászati klinika eléréséhez kell közlekedési eszközt igénybe

venni. A campuson felszerelt könyvtár működik, ahol internetelérés és egyéb

szükséges szolgáltatás biztosított. A teljes oktatási épületben a wifi kapcsolat el-

érhető, de hiányolják a hallgatók az EduRoam rendszer elérhetőségét.

A tantárgyak és vizsgák a magyar NEPTUN rendszeren keresztül kezelhetők. A

vizsgák háromnegyede szóbeli, rendszerint két vizsgáztatóval zajlik. Az együtt-

működés kezdetén a vizsgáztatáson jelen voltak, vagy Skype kapcsolatba léptek a

SE oktatók is, az időközben kiépített video-kapcsolat révén immár vizsgáztatás

részben-egészben Budapestről is történhet. Az oktatás minőségére jó fényt vet a

hallgatói záróvizsgák értékelése: a SE budapesti írásbeli tesztvizsgáival összeha-

sonlítva a hamburgi campuson végző hallgatók eredményei jobbak, a szóbeli

vizsgáké gyengébbek, ami a szigorú számonkérést valószínűsíti.

Megoldandó probléma és mélyrehatóbb megbeszéléseket igényel a tudományos

diákköri munka intézményesítése a hamburgi részképzésben is.


46


Visszatérő panasz, hogy a túlzott oktatási teher kedvezőtlenül hat a tudományos

tevékenységre, ez kétségtelenül itt is érzékelhető. Ezzel együtt az önértékelés adatai

és a látogatás tapasztalatai is tükrözik a kiváló szellemi hátteret, az egyes intézetek-

ben és a kutatást szolgáló központi egységekben a kutatás személyi és jórészt az

infrastrukturális lehetőségeinek is a meglétét. A kutatás, a publikációs aktivitás és

eredményessége, a tudománymetriai adatok a SE ÁOK-n imponálóan magasak. Az

egész egyetemhez, és nem kimondottan a karhoz tartozó 7 doktori iskolában magas

szintű, az egyetem orvosképzésének is nemzetközi elismertséget adó tudományos

tevékenység folyik. Az oktatásban a kutatási eredmények, a legújabb ismeretek

részben az oktatók egyéni indíttatásából, másrészt a legtöbb intézetben magas szin-

ten végzett tananyag-fejlesztési tevékenység eredményeképpen jelenik meg.

A tehetséggondozás keretei itt is a tudományos diákkörök, szakkollégiumok, és te-

hetséggondozó programok. A tehetséggondozás a Semmelweis Egyetemen példás, a

jól működő TDK mellett itt a legjobban kiépített a szakkollégiumi rendszer, a Korá-

nyi Szakkollégium működése és az egyetem által nyújtott infrastrukturális támogatás

példaértékű. Ilyen a Kerpel-Fronius Tehetséggondozási Program is, amely a hallga-

tók legtehetségesebb, legjobban teljesítő és legaktívabb 1%-a számára nyújt a tehet-

ségük mind teljesebb kibontakoztatását célzó szervezett programokat és ösztöndíja-

kat. A fiatal tehetséges oktatók számára kialakított belső tudományos pályázatok (pl.

Merit díj) is léteznek.


A fővárosi helyzet realitása, a campus jelleg hiánya, a szakon oktató intézetek, klini-

kák területi szétszórtsága jelentősen kihat az oktatásra. A hallgatók vándorlásának

időigénye könnyen szétzilálja a tantervi időrend betartását. A Tűzoltó utcai elméleti

intézeti konglomerátum ez alól kivétel, és minden bizonnyal javítani fogja a helyzetet

a folyamatban lévő felújítás is (külső klinikai tömb). Jelenleg azonban az egymástól

jelentős távolságban lévő telephelyek közötti ingázás rengeteg időt és energiát emészt

fel. Bizonyos klinikák ágyszámuknál fogva is alkalmatlanok a gyakorlati képzésre, itt

a kis betegszám miatt sokszor nincs megfelelő páciens arra, hogy a tematikában soron

következő kórképeket demonstrálni lehessen. Más, speciális feladatot ellátó helyen

(pl. Transzplantációs Klinika), nincs lehetőség az acut kórképek bemutatására.

Az egyes szervezeti egységek infrastrukturális adottságai persze különbözőek, egye-

netlen a fizikai kapacitás, de szinte mindenhol szűkös, a folyamatosan növekvő

létszámú hallgatóságnak helyenként a befogadása is gond (pl. I. Anatómiai Intézet,

Családorvostani Intézet). Vannak jó megoldások, pl. a Semmelweis Egyetem méltán

híres bőrgyógyászati hagyományait folytató Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai

Klinika jól szervezett, felszereltsége, tárgyi feltételrendszere egy 2009-ben a Norvég

Alaptól nyert 1 Mrd forintnak köszönhetően kiemelkedő. A klinikán 5 alapítvány is


47

működik, melyekkel a betegellátás és az oktatás feltételeit próbálják megteremteni.

A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetben a gyakorlati oktatást segítő laboratóriumok

felszereltsége igen jó, oktatási adatbázis kialakításával a korszerű elektronikus okta-

tási feltételeit tudták megteremteni. A Farmakológiai Intézet a létszámhoz képest

nagy oktatási terhelésű, kutatási profiljait tekintve átalakulóban levő intézet. Az

oktatógárda fiatalítása folyamatban van, a kutatási infrastruktúra a karon a szeré-

nyebbek közé tartozik.

Egy korábbi, 2010-es MAB ajánlás Laboratóriumi Medicina Intézet létrehozását

szorgalmazta a Budapest területén működő diagnosztikai laboratóriumokban zajló

szakmai tevékenység összehangolása, egységes szakmai protokollok alkalmazása és

metodikák kialakítása céljából. A különböző klinikák és intézetek elszeparált labora-

tóriumaiból a SE létre is hozta azt (LMI), a szakmai tevékenység egységesítése

azonban még nem ért véget, ill. menet közben törést szenvedett. A képalkotó diag-

nosztika esetében az egyetemnek dönteni kell a hatékony struktúra kialakításában (a

magán szektor bekapcsolása a technika igényes képalkotó diagnosztikai ellátásba és

az oktatásban valamennyi orvos képző hely esetén igen komoly nehézségeket okoz.

A PET diagnosztika kiprivatizált, a Nukleáris Medicina tanszék betegellátásból

származó bevételei nem teszik lehetővé az oktatáshoz és betegellátáshoz szükséges

folyamatos infrastrukturális fejlesztést. A Radiológiai Klinika nem rendelkezik MR

berendezéssel, CT berendezései sem korszerűek. A SE-n a képalkotó diagnosztika

széttagolt, nem egységes, és ez nem csak oktatási, hanem a klinikai diagnosztikai

munka szervezési problémája is. A Korányi project építkezéseivel összefüggésben

sem látják tisztán a jövőbeni megfelelő műszerezettség lehetőségét, allokációját.



A szak gazdája a SE Általános Orvostudományi Kar, a szakért és menedzseléséért a

mindenkori dékán a felelős, munkájában közvetlenül három helyettese segíti. Az

oktatással, kutatással, hallgatói tanulmányi ügyekkel és szolgáltatásokkal kapcsola-

tos feladatok ellátására, koordinálására a szenátus, illetve a kar is számos kompetens

állandó bizottságot hozott létre. A karon folyó képzés minőségének biztosítására, az

egyes feladatok koordinálását, ellenőrzését az ÁOK intézeteiben és klinikáin kijelölt

felelősök, megbízottak és belső auditorok végzik. Az ISO 9901-2008 szerinti tanúsí-

tás nem terjed ki valamennyi szervezeti egységre. A Klinikai Központ és a kari ve-

zetés viszonya nem tisztázott, ami szerkezeti nehézségeket okozhat.

A karon félévente rendszeresen történik az oktatói munka hallgatói véleményezése,

az egyetemi kiértékelés eredményei jóval magasabb hallgatói elégedettséget jeleztek

annál, mint amit a látogatás kapcsán a hallgatók a személyes találkozás, illetve az

írásos véleménynyilvánítás során tudattak. A Hallgatói Önkormányzat (HÖK) sze-


48

repe, részvétele pl. az oktatásszervezést és fejlesztést, hallgatói oldali minőségbizto-

sítási és érdekvédelmi feladatkört illetően nem tűnik kielégítőnek, hatékonynak, s

viszonya a szak-, illetve kari vezetéssel nem felhőtlen, biztosan javítható, erre töre-

kedni mindkét részről általános érdek.

Sajnálatos, hogy az idegen nyelvű képzésben tanulók és a magyar hallgatók között a

kommunikáció lehetőségei messze kihasználatlanok és ebben az évek során sem

változott a helyzet. A külföldi hallgatók igénylik az USMLE-re történő felkészítést,

valamint több információt szeretnének kapni a TDK munkába bekapcsolódás lehető-

ségeiről. A Kari Tanácsban nem arányuknak megfelelően kaptak képviseletet, erősí-

teni kell képviseleti rendszerüket és súlyukat a HÖK-ön belül is.


be véve

Az előző akkreditációs értékelésben felvetett kifogások, javaslatok az esetek egy ré-

szében megvalósultak, más részében a megvalósulás elkezdődött, de megakadt, míg a

javaslatok egy része - különböző objektív és szubjektív okok miatt - nem került meg-

valósításra. Utóbbi az oka annak, hogy analízisükben a gyengeségek között az előző

akkreditációs vizsgálatban készült önértékelésükben szereplő gyengeségek egy része

ismételten előkerül. Ettől függetlenül önértékelésük, analízisük nagyrészt reális.

Erősségeik valóban a kiváló elméleti képzés, magasan minősített, nemzetközi

elismertségű oktatók-kutatók. Az, hogy az idegen nyelvű képzések bevételei nagyon

fontos bevételi forrásuk, az nyilvánvaló, ez financiális „erősség”, de a képzés erős-

ségének egyértelműen akkor tekinthető, ha az erre vonatkozó minden visszajelzés (a

hallgatóké is!) olyannyira pozitív, ami viszont nem állítható.

Gyengeségeik közül a legfontosabb, hogy a személyi és infrastrukturális kapacitás

tovább szűkült, a jelenlegi oktatási feladatok ellátásához, a három nyelven is folyó

képzés folytatásához aligha elegendő. Az oktatói állomány túlterhelt, a tantermi, gya-

korlótermi feltételek egyenetlenek, a szakon oktató intézetek, klinikák területi szét-

szórtsága kedvezőtlen. Jól látják, hogy a kutatóik és az egyes szervezeti egységeik

közötti, orvosképzésre vonatkozó kommunikáció gyenge. Emellett említést tesznek a

szervezeti felépítésükben mutatkozó párhuzamosságokról, a néhány tárgy oktatásában

az évfolyam-megosztás miatti esetleges különbségekről, viszont a fejlesztési lehetősé-

geknél ezekre vonatkozóan javító jellegű elképzelésekről nem szólnak.


Az elismerten erős elméleti képzésen túl, a klinikai gyakorlati képzés erősítése,

ezzel, és az oktatási fegyelem erősítésével, valamint ahol aktuális, ott a teljes év-

folyamra az egységes tartalmú és színvonalú ismeretátadás biztosításával a szín-

vonal további emelése, különösen a gyakorlati képzés tekintetében.


49

A klinikai gyakorlati képzés feltételeinek (személyi, tárgyi) jelentős javítása,

színvonalának és hatékonyságának emelése. Javasolt átgondolni a külső gya-

korlatok helyszínéül igénybe vehető, számításba jövő (jobbára fővárosi) kórhá-

zak („gyakorló kórházak”) és az oktatókórházi minősítés általuk alkalmazott je-

lenlegi rendszerét, ez utóbbi kör bővítését – természetesen a szigorú minőségi

elvárások megtartásának bázisán.

A klinikai gyakorlati oktatás szervezésében javasolt a blokkosítás bevezetése,

illetve kiterjesztése.

A nagy létszámú, három nyelven folyó oktatás valós képzési igényeit figyelem-

be véve a személyi feltételek javítása, az oktatói kapacitás bővítése szükséges.

A hallgatói vélemények, a valós megelégedettségi szint ismerete és figyelembe

vétele, a külföldi hallgatók jogos igényeinek figyelése, a HÖK és a kari vezetés

megfelelő viszonya fontos, a képzés minőségét is érintő tényezők, törekedni kell

az optimalizálásukra.


50

Szegedi Tudományegyetem


általános orvos





angol nyelvű képzésre


A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés akkreditációs

feltételeknek való folyamatos megfelelése

esetén – 2019. december 31-ig hatályos









A 4 féléven át folyó német nyelvű részképzés akkreditációt nem igényel.





A képzés tartalma

A közölt tanterv a szak KKK-jában nevesített főbb ismeretköröket, lényeges tantár-

gyakat tartalmazza, az elmélet és gyakorlat aránya, kreditszáma az előírtakat követi,

bár helyenként következetlen, és túl konzervatív, jobban kellene tükröznie az orvos-

tudományban az elmúlt (két) évtizedben bekövetkezett nagyarányú változásokat. Az

örvendetes, hogy a képzés első három évére vonatkozó tanterv 2013-ban jelentős

változáson ment át, amit az önértékelésbe bekerült anyag még nem mutat. Elmondá-

sukból azonban tudható, hogy pl. az anatómia, szövet- és fejlődéstan ismeretek át-

adása 4 szemeszteresről 3 szemeszterre csökken, remélhetőleg a tárgy átstrukturálá-

sa kredit-kiméretben, tanóraszámban és főként szakmai tartalmában is az általános

hazai gyakorlathoz igazodik, ami ennél az igen fontos alapozó ismeretkörnél elvárás,

az esetleges kreditátvitelnek és elismerésnek is alapja. A bemutatott tantervben az

alapozó ismeretek közül hiányzik a neurobiológia, a sejtbiológia és immunológia

önálló tárgyként való megjelenítése (bár utóbbi szerepel a kurrikulum reformban).

Az alapozó preklinikai tárgyak között – egyedül itt – nincs kötelező klinikai bioké-

mia/laboratóriumi medicina tárgy. Utóbbit nem helyettesíti a választható tárgyak

között történő szegényes megjelenítés.


51

Az összefüggő szakmai gyakorlat nélkül a kötelező tárgyak összesen 247 kredit

értékűek, arányuk 80% alatti, nem szerencsés, nem szolgálja jól az elvárt szakmai

kompetenciák egységes, biztos elsajátítását a kötelezően választható tárgyak ilyen

tömege, magasabb aránya. Több olyan ismeret kerül így ebbe a kategóriába, ami

kötelező tárgyként a törzsanyagba, való (pl. az orvosi genetika), emellett egyrészt az

oktatói tevékenység fragmentálódását okozza, különösen a biológia, sejtbiológia,

genetika, molekuláris medicina oktatásában a tananyagok közt sok így az átfedés.

Másrészt ez a hallgatók ismereteinek heterogenitását is növeli. Érzékelhető a struk-

túra előnytelensége a hallgatói oldalról is; panaszolták, hogy nehéz a kellő mennyi-

ségű választható tárgyat felvenni, a szabad idősáv szűk, valamint, hogy többnyire

nem az érdeklődésük, hanem csupán órarendi, egyeztetési szempontok érvényesül-

nek a tárgyfelvételnél, akkor aztán válogatás nélkül, kapkodva veszik fel azokat,

hogy a teljesítendő kreditmennyiséget elérjék. A szakmai hangsúlyok persze elvesz-

nek, szívesebben vennék a lényeges, főtárgyak súlyának emelését. A kötelezően

választható tárgyak között egyébként is túltengenek az elméleti intézetek által meg-

hirdetett tárgyak, jóval kevesebb a lehetőség egyes klinikai szakterületeken az elmé-

lyedést elősegítő választható tárgyak felvételére.

A szakmai törzsanyagban is vannak aránytalanságok, nem érthető például, hogy az

igazságügyi orvostan miért 3+3 kredites, miért több mint pl. a neurológia (3+2), vagy

miért kétszer annyi, mint az aneszteziológia-intenzív terápia tantárgy. Érthetetlen az

összevont népegészségtan-igazságügyi orvostan szigorlat a 10. félév végén, a két disz-

ciplínának alig van köze egymáshoz. Egyébként a népegészségtan ebben a képzésben

két féléves, összesen 6 kredites tárgy, viszonylag magas óraszámmal (60 óra elmélet +

60 gyakorlat). A nukleáris medicina önálló, kötelező tárgyként itt sincs jelen, a radio-

lógián, ill. a biofizikán belül oktatják, valamint a 7. félévben a kötelezően választhatók

között található 1 kredites tárgyként. Pedig fontos lenne a képzésben korábban (3-4.

szemeszter), egy rövid, kötelező tárgyként a legfontosabb klinikumok részévé tenni az

általános orvostól elvárható nukleáris medicina tananyagot. Nem érthető a szülőszoba

gyakorlat önálló szerepeltetése.

Az egyes évfolyamok, szemeszterek kredittartalma nem kiegyensúlyozott, az első

években 23-25 kreditesek a szemeszterek (pedig az alapozás egyforma és egyenlete-

sebb kellene legyen), negyedéven pedig majd 40 kredit körülit kell emiatt felvenniük

a hallgatóknak. A klinikai modul tanterve is megújítás előtt áll.

Örvendetes az intézmény tájékoztatása, hogy a kurrikulum reform folytatódik – re-

mélhetőleg a jelzett aránytalanságok, hiányosságok orvoslása megtörténik.


A kurzusok zömmel az orvosképzésben hagyományosak, tantermi előadások, ahhoz

kapcsolódó szemináriumokkal és a hallgatók által elvégzendő gyakorlatokkal, melyek

aránya számszerűen talán megfelelő, de a valóságban nem elég, a hallgatók itt is ke-


52

veslik, az elméleti képzést tartják erősnek, a gyakorlati, klinikait a képzés gyengéjé-

nek. Kiemelik viszont az előnyeit a közelmúltban beindított „skill” labornak, ahol

modelleken lehet a lényeges beavatkozásokat (pl. újraélesztés, műtéttan stb.) gyako-

rolni, de máris nagyobb rá az igény, mint a lehetőség, a kapacitás. Másik pozitív pél-

daként említették a hallgatók az aneszteziológia, a belgyógyászat, valamint a szülészet

gyakorlati oktatásának szervezését, ahol hosszabb, összefüggő időt tölthetnek el.

Az előadások látogatottsága – legalábbis a klinikai tárgyakat illetően – alacsony, ami

negatív spirált gerjeszt: a kevés hallgató miatt esetenként felkészületlen, kezdő elő-

adók adják le az anyagot, ami további érdektelenséget, és a hallgatók számának to-

vábbi csökkenését eredményezi. Egyes tanszékek az oktatási segédanyagokat (e-

learning) nem adják ki a hallgatóknak, attól tartva, hogy így még alacsonyabb lesz a

tantermi részvétel aránya. Több elméleti intézetben a tantermi előadásokon nem

tartanak katalógust, a gyakorlatokon való részvételt azonban regisztrálják. Probléma,

hogy az anatómia tantárgy keretében nem biztosítanak tanórán kívüli gyakorlási

lehetőséget a hallgatóknak, a hivatalos (egyben kevés) gyakorlati órán kívül konzul-

tációs, illetve egyéni bonctermi gyakorlási lehetőségük legfeljebb a TDK-s és PhD

hallgatóknak van, a többségnek nincs, amely jelentősen nehezíti a számonkérésre

való felkészülést – jelezték a hallgatók.

A Biokémiai Intézetben kötelező szemináriumi foglalkozást vezettek be, itt a kötele-

ző gyakorlati óraszám kevesebb, mint a többi orvosképzésben, viszont sok a kötele-

zően választható kurzus. Amint a Magatartástudományi Intézet által oktatott tárgyak

között is, ahol kedvelt a „saját élmény” oktatási forma, a pszichológiai képzésben

van kurzus, melyben színészek játszák el a beteg szerepét. Hallgatói gond már csak

a túlzsúfolt órarendbe pl. a magatartástudományi tárgyak beillesztése. A Klinikai

Mikrobiológiai és Diagnosztikai Intézetben a rutin eljárások mellett a legújabb vizs-

gálati módszereket is alkalmazzák és oktatják a hallgatóknak. A kórélettan tárgyban

a legmodernebb kutatási eredmények kerülnek ismertetésre, de hallgatói megjegyzé-

sek szerint nincs kellően egyeztetve a kórélettan és a kórbonctan oktatása. Az inté-

zet kicsi, az oktatási feladatok aránytalanul nagyok, az előadásról jegyzetet a hallga-

tók előre kapnak, így követni tudják az anyagot.

A patológiai képzés klasszikus, minden hallgató saját metszetsoron és mikroszkóp-

pal végzi az elemzést. A boncolási gyakorlat 2-4 asztalon zajlik, a csúcslétszám 60

hallgató. Szervdemonstrációt óránkénti váltásban 2-2 csoportnak tartanak, a hallga-

tók a boncteremtől üvegfallal elválasztott, amfiteátrumszerű konzultációs helyiség-

ben figyelik, amint a csoportonként 2-3 beöltözött hallgató a szerveket megvizsgálja

és az elváltozásokat TV kamera és mikrofonok segítségével társaiknak demonstrálja.

A Neurológiai Klinikán a tantermi előadások mellett szemináriumi foglalkozások is

folynak. Az idegsebészet kötelezően választható tárgy, az érdeklődés kiemelkedő, a

féléves tárgyat több mint 100 hallgató veszi fel. Idegsebészeti tankönyv nincs, jegyzet


53

segíti az oktatást, illetve lehetőség van a műtétek zárt láncú követésére. A klasszikus

idegsebészeti műtétek mellett a hallgatók megismerik a neurotraumatológiai ellátást is.

A gyakorlati képzésben általános probléma a magas csoportlétszám, akár 20-25 fő.

A gyakorlatokat főként szakorvosjelöltek, sőt rezidensek tartják, s a klinikusok le-

terheltsége miatt (ami a létszámhiány miatt valós és akceptálható probléma) a gya-

korlatok esetenként – a sebészeten rendszeresen – elmaradnak, külön indoklás és

többnyire pótlási lehetőség nélkül, előfordul, hogy gyakorlatok helyett is inkább

szemináriumi jellegű beszélgetések zajlanak. Az sem kedvező, hogy a betegek egy

része nem járul hozzá, hogy medikusok is jelen legyenek a vizsgálatuknál, amihez

sajnos az oktatók is asszisztálnak. A hallgatók száma messze meghaladja azt a lét-

számot, ami a klinikai gyakorlatok során kezelhető lenne. Panaszolták, hogy ha

egész évben ugyanaz a csoportvezető oktatja a saját hallgatóit, minden héten a saját

profiljának megfelelő beteganyagot demonstrálja nekik, akkor is, ha a tematika egé-

szen más. A különböző profilú belgyógyászati klinikák esetében ez még szembetű-

nőbb probléma. Az aneszteziológiáról viszont pozitívan nyilatkoznak a hallgatók, ott

megoldották, hogy a gyakorlatokon 2-3 fős csoportokra osztva tudnak oktatni. A

szülészeten kívül nincs valódi blokkosított oktatás, itt viszont amellett heti rendsze-

rességgel 1,5 órás foglalkozásokat is tartanak. Másutt a klinikumban viszont általá-

ban az egyes klinikai tárgyak csak ebben a heti 1,5 órában kerülnek oktatásra, amely

rendkívül kevés, az elméleti és preklinikai modulban az óraszámok megfelelőbbek,

bár ott is számos előadás helyett több szemináriumot, gyakorlatot igényelnének.

Kívánatos a blokkosított oktatás általánosabb bevezetése és az oktató kórházak bát-

rabb bevonása klinikai tárgyak képzésébe. A blokkgyakorlatok tervezett kiterjeszté-

sénél azonban a szervezettségre jobban kell majd ügyelni, jelenleg a teljesítendő

feladatok vezetésére való „gyakorlati kiskönyv” rendszer nem jól működik: rend-

szertelenül kapják meg a hallgatók, volt olyan évfolyam, ahol elmaradt ezek kiosztá-

sa; emellett túlzott, teljesíthetetlen elvárásokat is tartalmaz.

Összegezve; a 2012/2013-es tanterv-reform megcélozta az alapozó és preklinikai

képzés területén az óraszám csökkentést, a hazai orvosképzéshez való igazodást és a

klinikumra való gyakorlati felkészítés megerősítését, mindazonáltal e célkitűzések

érzékelhetően csak kis részben teljesültek. A képzésben a hallgatók szerint kevés a

lehetőség a manuális készségek elsajátítására, ez jobban múlik az önszorgalmukon,

mint az oktatási rendszeren, és az elvárások betartatásában sem elég következetesek.

Azt is jelezték, hogy a „súlyozott kreditek” alkalmazását az ösztöndíj elosztási rend-

szerben nem tartják jónak, a törzsanyag ismereteinek teljesítését, az ezzel elért

eredményességet javasolják figyelembe venni. Ez nyilván összefüggésben van a

válaszható tárgyaknak a kötelezőkhöz képest itteni különösen magas számával és

arányával, bár ez a felvetés az ösztöndíj elosztást illetően másutt is megjelent.


54


A folyamatos értékelés, a számonkérési rendszer átgondolt, a legfontosabb vizsgák

írásbeli és szóbeli részből állnak, és alkalmasak a hallgató reális tudásának felméré-

sére. Több helyen évközben is van számonkérés (pl. demonstráció), amely vagy

részjegye a félévi jegynek, vagy teljesítése feltétele a félév elfogadásának (pl.

Anatómai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet). A szigorlatok mindig írásos és szóbeli

részből állnak. A hallgatók jelezték, hogy esetenként az írásbeli vizsgán kitöltött

tesztek utólagos megtekintése problémás, ezen változtatni kell, mert súlyosan sérti a

tanulmányi és vizsgaszabályzat előírásait.

Az önértékelésben említett „problem based learning” elvek nem jelennek meg kon-

zekvensen, inkább oktatótól függ az alkalmazása, és a számonkérések legkevésbé

ilyen alapon történnek – jelzik a hallgatók. Valamint, hogy az ismeretanyag, pl. az

élettan és kórélettan tantárgyaknál nem épül következetesen egymásra ugyanazon

témákat más szempontok szerint és súlyozással tanítanak, emiatt a számonkéréseken

konfliktusos helyzetek adódnak. A látogatás során alkalom nyílt megtekinteni egy

elméleti vizsgát, történetesen a Bőrgyógyászati Klinikán, ahol ez az elvárásoknak

megfelelően zajlott, és a tapasztaltak és visszajelzések szerint példás odafigyeléssel

történik a medikusképzés, annak elméleti és gyakorlati része egyaránt.

A szakdolgozati témaválasztásban itt is gyakori a TDK munka folytatása, amit a

szak vezetése támogat is.

A záróvizsga az egységes országos mintát követi.


A sok jelzett hallgatói panasz ellenére végül is a képzés jó arányban eredményes, a

magyar nyelvű képzésre felvetteknél a végzősök aránya megfelelő, az első vizsgát a

hallgatók 80%-a sikerrel zárja, a második utóvizsga után is csak 5-10%-os a lemor-

zsolódás. Az idegen nyelvű képzésnél a végzősök aránya nem tükrözi a hallgatói

eredményességet, mert az alapozó, elméleti képzést követően a hallgatók jelentős

része hazájában folytatja a tanulmányait, német nyelvű képzés eleve csak az első két

évfolyamnak folyik.


Mind a szakfelelős, mind a tantárgyak felelősei magas szakmai kvalitásokkal ren-

delkeznek. Az elméleti intézetek többségében a tantárgyfelelősök az MTA doktorai,

széles nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberek. Van, ahol sikerült je-

lentős hatású (és grant-szerző képességű) fiatal munkatársat nevelni, ill. alkalmazni,

de jellemzőbb az utánpótlási gond, részben a külföldre vándorlás okán is.

Bizonyos szakterületeken (pl. anatómia, mikrobiológia stb.) problémát jelent az

orvos végzettségű oktatói utánpótlás hiánya. Ez a legkifejezettebb az Anatómia,

szövet- és fejlődéstan Intézetben, ahol a gyakorlatvezetők között már ugyanannyi a


55

biológus végzettségű, mint az orvos. Pedig, amint a jelek mutatják is, az oktatandó

tananyagban a megfelelő hangsúlyok megtalálása, az orvosi tevékenységben betöl-

tött jelentőség hangsúlyozása, és ezáltal az érdeklődés felkeltése tőlük várható, ezért

kívánatos az orvosi alapozó képzésben általában, és ezen a képzési helyen is na-

gyobb arányban foglalkoztatni orvosi végzettségű oktatókat. A Radiológiai Kliniká-

ra pl. minősített oktatók csak a TTIK Fizika doktori iskolán keresztül kerülhetnek a

rendszerbe – megfontolandó egy klinikai orientáltságú doktori iskolán belül az orvo-

si képalkotás oktatói utánpótlását biztosító témák kiírása, témavezetők, törzstagok

megjelenése. A kis létszámú Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék 4 minő-

sített oktatóval (1 egyetemi tanár, 1 docens, 2 tanársegéd) a TTIK biológusképzésé-

ben is oktat, bizonyára hangsúlyosabban, mint az orvosképzésben a 2 kredites, csu-

pán a választhatók közé tett molekuláris medicina tárgyat. A tanszék helyzete, okta-

tási feladata átgondolást kívánna.

Egyedüli a hazai orvosképző-helyek között a két mikrobiológiai szervezeti egység –

egy általános mikro-biológiai profilú (Orvosi Mikrobiológiai és Immunbiológiai

Intézet) és egy diagnosztikai profilú (Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet)

– megléte, ami itt régi interperszonális ellentétek miatt alakult ki, erősen kérdéses,

hogy a két külön intézet fenntartása ma is indokolt. Az utóbbi oktatása az általános

orvos képzésben alulreprezentált, a diagnosztika oktatása elsősorban az ő feladatuk

lenne. Egyébként mindkét intézet oktatómunkájával a hallgatók elégedettek.

Az intézetek zömében az oktatói terhelés különböző mértékben ugyan, de magas;

akár heti 20-22 óra gyakorlat, vagy előadás, még a PhD hallgatók oktatásba bevoná-

sával, vagy éppen vendégoktatók segítségével is. Az egyetem más karai által igé-

nyelt átoktatás további terheket jelent itt is, mint mindenhol. Komoly erőfeszítésbe

kerül, hogy maradéktalanul megtartsák az előadásokat, a gyakorlatokat és le tudják

bonyolítani a vizsgákat. Nem ritka, hogy egy minősített oktató „kiesése” nagy gon-

dot okoz, majdhogynem lehetetlen megszervezni a pótlását, azaz „csúcsra járatott” a

rendszer, indokolt az oktatói kapacitás bővítése. Azonban az oktatási tevékenység

bevételéből humán erőforrást fejleszteni a központi elvonások magas szintje miatt

nem lehet – a központi elvonások csökkentése mellett az egyes tanszékek, klinikák,

intézetek átlátható költségvetése szükséges, melyre a tervezhető oktatási tevékeny-

ség épülhet.

A klinikákon az orvos-oktatók felé megfogalmazott hármas elvárás (betegellátás,

oktatás, kutatás), az alacsony szakorvos létszám és a fokozódó mértékű betegellátás

jelent rendkívüli terhelést. Ez a helyzet pl. az Onkológiai Klinikán, emiatt kevés a

realitása az onkológia/ onkoterápia/ molekuláris onkológia oktatás tematikájában a

bővítésnek, az alacsony tanóraszámok emelésének, pedig ez kívánatos lenne.

A Patológiai Intézetben az (évi?) kb. 700 boncolás és kb. 20 000 biopsziás anyag,

valamint a két tannyelvű oktatás a 8 szakorvos munkatársra rendkívül nagy terhet ró.


56

A Szülészeti és nőgyógyászati klinikán az oktatói gárda korfája nem kedvező: a

szakvizsga után nagy az elvándorlás, a 35-45 éves korosztály kis létszámú. A Gyer-

mekklinikán az elmúlt években elmaradt fejlesztések után az új vezetés bátor kezde-

ményezése nyomán problémaorientált szemináriumi, kiscsoportos oktatásra töre-

kednek, akár a nagyelőadások óraszámának rovására is; a tantermi előadások látoga-

tottsága ugyanis nem kielégítő. A diplomások kormegoszlása itt sem előnyös, hiány-

zik a középgeneráció.

A Radiológiai Klinika és a Nukleáris Medicina Intézet oktatási feladatai, az általuk

oktatott tananyag erősen összefügg, a két terület kiszervezettséggel összefüggő

szakmai és humán erőforrást érintő problémái hasonlóak, megfontolandó az össze-

kapcsolásuk, pl. egy Orvosi Képalkotó Intézet létrehozása. Ezt a terjedő hibrid rend-

szerek is indokolttá teszik, nem beszélve az USA-ban és az EU-ban tapasztalható

trendekről.

A hallgatók tanulmányi ügyeinek intézéséhez a Dékáni Hivatal személyi feltételei jók.

A külföldi hallgatók általános informáltsága az alsóbb évfolyamokban jobb, később

kevésbé az.


A szakhoz kapcsolódó számos egységben, intézetekben és klinikákon, nemzetközi

szinten is kiemelkedő kutatási teljesítményű munkacsoportok működnek. A SZTE

ÁOK kiváló tudományos műhelyeiben, doktori iskoláiban színvonalas és eredmé-

nyes PhD képzés folyik, a végzettek száma a képzésben belépőkhöz viszonyítva

megfelelő. (Nehezen érthető az egyéni PhD felkészülők nagy száma.)

A teljes képet nézve viszont a szervezeti egységek tudományos teljesítménye egye-

netlen, vannak egészen kiválóan teljesítő tudományos műhelyek és elfogadhatatlanul

alacsony tudományos produktumot nyújtók. Az elméleti intézetek zömmel előnyö-

sen kihasználják az SZBK térbeli közelségét és szellemi potenciálját. A Farmakoló-

giai és Farmakoterápiai Intézetben (és pl. az Orvosi Vegytaniban is) akadémiai ku-

tatócsoport is működik, számos nemzetközi együttműködésben vesznek részt, magas

IF lapokban közlik elért eredményeiket. Hasonlóan aktív és eredményes a kutatás-

ban (évente 40-50 vagy még több IF) a Biokémiai Intézet, az Élettani Intézet, a Kli-

nikai Mikrobiológiai és Diagnosztikai Intézet, az Orvosi Vegytani Intézet, s az Orvo-

si Fizika és Orvosi Informatika Intézet is. A tudományos teljesítményben mutatkozó

jelentős különbségek részben bizonyára a betegellátó és oktatói feladatok eltérő

nagyságának, terheinek tulajdoníthatóak. Ezzel együtt is igen alacsony a tudomá-

nyos teljesítmény, a kutatás minősége és mennyisége pl. az Anatómia, Szövet és

Fejlődéstani Intézetben. Vagy ilyen a Kórélettani Intézet, a Laboratóriumi Medicina

Intézet, az Orvosi Genetikai Intézet, valamint a klinikák közül pl. az Arc, Állcsont és

Szájsebészeti Klinika, a Fül-Orr-Gégészeti Klinika, az Idegsebészeti Klinika, Uroló-

giai Klinika. Viszont kiemelkedően jól teljesít a Neurológiai Klinika, a Bőrgyógyá-


57

szati és Allergológiai Klinika, az I sz Belgyógyászati Klinika. A nemzetközi ismert-

ség és elismertség azért is fontos, mert széles szakmai látókört, kritikai szemléletet

jelent, emellett a kiemelkedő kutatást végző oktatók „kritikus tömege” vonzza a jó

képességű fiatal kutatókat (TDK, PhD), ami elengedhetetlen a hasonlóan magas

szintű oktatói utánpótláshoz. Lényeges, hogy a vezetői megbízásoknál elsődleges

szempontként érvényesítsék a tudományos teljesítményt.

A képzésben az önálló kutatáshoz szükséges ismereteket mind kurzusok formájában,

mint a TDK keretein belül gyakorlatban is oktatják. A hallgatók realizálják és érté-

kelik ezt a tevékenységet. Az intézetekben számos szakdolgozat és TDK-s előadás

készül, az elmúlt időszakban a legkevesebb éppen az anatómián, sokkal több pl. a

Biokémiai Intézetben, ahol az itt kutató hallgatók közül az országos TDK konferen-

cián öten értek el I. helyezést 2013-ban. A szakkollégiumi tevékenység kiépítése,

szakkollégium akkreditációja és intenzívebb működés fontos lenne.

A tudományos diákköri tevékenységről a magyar hallgatók megfelelően informál-

tak, kellő kutatási lehetőség áll rendelkezésre, azonban a külföldi hallgatók nem

minden esetben értesülnek ezekről. A külföldi tanulási lehetőségekről (Erasmus,

IFMSA) a hallgatók az egyetemi és a HÖK forrásokból tájékozódnak.


A SZTE ÁOK oktatási infrastruktúrája elmarad a többi hazai orvosi képzőhely

adottságaitól. Különösen hiányzik egy modern elméleti tömb. Az elméleti intézetek

a közel 100 éves Dóm téri épületekben többségében megoldották a kutatáshoz szük-

séges modern laboratóriumok kialakítását, de a körülmények nem optimálisak. A

gyakorlótermek száma és méretük éppen elegendő, de több épület távolságban van-

nak (a vezető oktató nem fog véletlenül, két másik feladat között besétálni).

Meglepő az egyetemi források centralizálásának mértéke. Az egyik legnagyobb

óraszámú tárgyat oktató, jelentős kutatási potenciálú intézet vezetőjének nem kelle-

ne, hogy gondot okozzon 2-3 MFt-os kutatási beruházás. Nem biztos, hogy ez vonzó

körülmény külső pályázók számára.

A Klinikai Központ beilleszkedése az oktatás struktúrájába viszont a három vidéki

orvosképző egyetem közül a SZTE esetében a legszerencsésebb, s a jövőben várha-

tóan itt fog a legkevesebb problémát okozni.

A gyakorlati képzés tárgyi feltételei azonban jelenleg nem jók. A klinikai beruházá-

soknál nem találták meg azokat a lehetőségeket, melyek a betegellátást célzó beru-

házás szempontjainak teljesítése mellett az orvosképzés számára is biztosít legalább

bizonyos lehetőségeket. A középtávú stratégiai tervben megcélzott új oktatási tömb

megvalósítására rövidtávon lenne szükség. Ilyen körülmények között kissé nehezen

érthető a német nyelvű (rész)képzés felvállalása. A képzési létszámot nem kívánják

továbbfejleszteni, de a jelenlegi struktúra, kubatura már a jelenlegi létszámnak sem

felel meg.


58

Igen jól felszerelt és kihasznált a nemrég óta működő skill labor, sok területen azon-

ban nem pótolja a klinikai gyakorlatot. Ezzel együtt erős pozitívum, már csak azért

is, mert a látogatás során tapasztalni lehetett, hogy pl. a Szülészeti Klinikán (is) a

klinikai gyakorlati oktatásban erősödik a tendencia: egyre több beteg nem egyezik

bele, hogy hallgatók foglalkozzanak velük. Az új klinikai épületben viszont egész

egyszerűen hiányoznak a gyakorlati oktatás feltételei. A korszerű, 1-2 ágyas kórter-

mekbe nem fér be a hallgatóknak még csak egy kis csoportja sem. A belgyógyászati

klinikákon kevés az oktató helyiség. A csoportos foglalkozások számára nincsenek

megfelelő termek, a folyosók végén kialakított, leválasztott sarkokban folynak sze-

mináriumok. Az I. Belklinikán a látogatás időpontjában a gyakorlati oktatás a lép-

csőházban zajlott, a hallgatók a lépcsőn ültek, az oktató a lépcsőkanyarban állva

magyarázott. Mint elmondták, ez hosszú évekre visszanyúló, érdemben nem változó

körülmény. Az onkológiai képzést behatárolja, hogy a klinikán a betegellátó felada-

tok rendkívül nagyok, és a fejlesztések ellenére az épület adta lehetőségek nem jók.

Az egyetem nem használja ki kellően a vidéki oktatókórházak potenciális lehetősé-

geit, pedig erre Szegeden már évtizedekkel ezelőtt volt lehetőség, ami nagyon sike-

resen működött. Az évközi gyakorlati képzésbe való fokozottabb bevonásuknak

bizonyára határt szab a földrajzi távolság. Minőségbiztosítási gyakorlatuk mind-

azonáltal ezek oktatókórházi, illetve hazai klinikai gyakorlóhelyként való igénybe-

vételét illetően az akkreditációs elvárásoknak megfelelő.

A Gyógyszertani Intézetben és a Klinikai mikrobiológiai és diagnosztikai Intézetben

az infrastrukturális feltételek kiválóak. Nemzetközi támogatással és regionális pá-

lyázatokkal számos modern műszert tudtak beszerezni, egyes műszereik még így is

elavultak, és a fokozott igénybevétel miatt gyors az amortizáció. A Biokémiai Intézet

műszerállománya is kiváló a nemzetközi pályázatok miatt. Sikerült speciális labort

is kiépíteni (flow cytometria) és a szegedi lézer központhoz is kapcsolódnak. Sajnos

az oktatók-kutatók számára kevés a dolgozószoba, remélik, hogy a Sebészeti Klinika

elköltözése után a felszabaduló hely megoldja a problémát. Az Anatómia, szövet és

fejlődéstani Intézetben csak a külföldi hallgatók férnek el az előadóteremben, a ma-

gyar hallgatók előadásait a központi nagy előadó termekben kell tartani, minden

szemléltető eszközt magukkal kell vinni, ami nagyon megterheli az előadókat. Mint

már szó volt róla, hiányzik a hallgatóknak a konzultációs lehetőség, de erre a nagy

magyar hallgatói csoportlétszámok miatt sem személyi állománya, sem helye nincs

az intézetnek. A Patológiai Intézet kiköltözésével talán sikerül valamit javítani, új

könyvtárat és kutató laboratóriumokat kiépíteni.

Nem kedvező, hogy a Dékáni Hivatal szétszórva, több épületben működik, compute-

reinek száma kevés.

Az elméleti és preklinikai modul ismereteihez a tananyag és tankönyvellátottság

megfelelő, a kiegészítő anyagokat közös online felületen elérik (egy-egy intézet

kivételével). Fontos lenne az Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet e téren


59

kiemelkedő tudására építően erősíteni az elektronikus tananyagok készítését, a

blended learning kialakítását, megvalósítani egy egységes e-learning rendszert. Ér-

tékes az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet tananyagfejlesztő tevékenysé-

ge, egy rendkívül sikeres, és az általános orvosképzésben már országos szinten is

elterjedt jegyzetet írtak.



A szak gazdája az Általános Orvostudományi Kar, menedzselése a dékán valamint

az 5 különböző területért felelős dékánhelyettes vezetésével megfelelő. Meggondo-

landó több apró szervezeti egység erőinek optimalizálása. Például a radiológia terü-

letén az egészségügyi szolgáltató tevékenység kiszervezett formában történik, ez

hatással van a Radiológiai Klinika oktatására, humán erőforrás tervezésére is. Fon-

tos, hogy a kiszervezett területen dolgozók egyetemi, oktatói karrierje biztosított

legyen. Amennyiben az egyetem és a szolgáltató között a szerződés erre garanciákat

fogalmaz meg, akkor ennek érvényt kell szerezni, ha nem, akkor a szerződést módo-

sítani kell, amennyiben lehetséges a humán erőforrást (radiológusokat, radiográfuso-

kat) az egyetemnek kell alkalmazni.

Az oktatói minőség biztosítása terén a színvonalat kedvezően befolyásoló lépés volt,

hogy a habilitáció megszerzését a docensi kinevezés előfeltételévé tették. A karon

félévente rendszeresen történik az oktatói munka hallgatói véleményezése (központi

szervezésben, anonim módon), amelyet az egyetem kiértékel és érdemben reagál

rájuk. A hallgatók évfolyamgyűléseken szervezett formában, személyesen visszaje-

lezhetnek az oktatási dékánhelyettesnek az őket érintő ügyekkel kapcsolatban. Az

évközi problémákat aktívan működő csoportvezetői rendszeren keresztül jelezhetik

az egyetemi vezetés felé (csoportvezető, évfolyamfelelős és a HÖK közreműködé-

sével). A hallgatói elégedettségi írásos véleményeket a Dékáni Hivatal és a Minő-

ségbiztosítási és minőségfejlesztési részleg dolgozói elektronikusan feldolgozzák,

emellett meglepetésszerűen ellenőrzik a gyakorlatokat és az előadásokat. Az észre-

vételükről írásos dokumentációt készítenek, amit az ott dolgozó oktatóval is aláírat-

nak A kapott eredményeket a Dékáni Hivatal megküldi a megfelelő intézetvezető-

nek, amennyiben probléma van valamelyik oktatóval, akkor javaslatot kér annak

megoldására. Már többször volt arra példa, hogy egy-egy oktatótól meg kellett válni

az intézetnek.

Hiányosság, hogy az egyetem szenátusában a külföldi hallgatók nincsenek képvisel-

tetve.


60


be véve

Összességben megállapítható, hogy önértékelésük és a látogatáson tapasztaltak alap-

ján a szegedi orvosképzés színvonala az európai és hazai normáknak nagyrészt meg-

felel. Megjegyzendő, hogy a CSWOT analízisük „minősége” meglehetősen vegyes,

van az erősségek és a fenyegetettségek között is több nem ide tartozó, vagy a gradu-

ális orvosképzést figyelemreméltóan befolyásoló tényező (pl. a PhD képzésre, vagy

a szakorvosképzésre vonatkozók), néhány esetben a megállapítás mértéke vitatható.

Erősségek kétségtelenül az elméleti képzés, egyes, megnevezett intézeteik valóban a

nemzetközi élvonalban vannak, s eredményes a tehetséggondozásuk is.

Gyengesége a gyakorlati képzés, a feltételek elégtelensége főleg szervezeti és infra-

strukturális oldalról, valamint a személyi feltételek problémái, az oktatók túlterhelé-

se. Az itt jelzett „elméleti-klinikai oktatás aránya eltolódása” nem értelmezhető.

Lehetőségeiket, s egyben tennivalóikat is jól látják.


Fontos a megkezdett kurrikulum-reform folytatása, a molekuláris szemlélet

erősítése. Átgondolásra érdemes a nagy klinikai tárgyak súlyának erősítése és a

szétaprózott választható tárgyak arányának csökkentése, a hazai „jó gyakorlat”

figyelembe vétele a tananyagtartalomban, tantervszerkezetben.

A klinikai gyakorlati képzés színvonalának és hatékonyságának emelése, a

klinikai képzésben is a blokkosított oktatás bevezetése kívánatos. A gyakorlati

képzésben a kórházi osztályok fokozottabb bevonása, feléjük jól meghatározott

oktatási minimum feladatok meghatározása, a hallgatók szöveges értékelése és

annak személyes visszajelzése.

A személyi feltételek javítása, az oktatói kapacitás bővítése szükséges. Fontos

a kiemelkedő teljesítményű kutatók vonzása és megtartása.

A kutatási tevékenység, tudományos eredményesség terén mutatkozó egye-

netlenség orvoslására a karnak stratégiát kellene kialakítani, hogy a gyengén

vagy egyáltalán nem teljesítő szervezeti egységek tudományos munkájának in-

tenzitása növekedjék.


61

FOGORVOS KÉPZÉSEK


a MAB 2014/9/X/1 sz. határozata

2014. október 31.



62

Általános értékelés a fogorvos képzés országos helyzetéről

A fogorvos osztatlan mesterképzési szakon négy hazai egyetemen folyik képzés:

Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar

Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar

Általános helyzet

A hazai fogorvos képzés is magán viseli a hazai felsőoktatásban, az egészségügy-

ben és a(z) (orvos)társadalomban az elmúlt évtizedekben végbement kedvezőtlen

változások, történések jegyeit. Az általános financiális gondok, a felsőoktatási in-

tézmények majd mindegyikét érintő elvonások, forrás-csökkenések következtében

az orvostudományi képzési területnek ez az egyik leginkább gyakorlat-, eszköz- és

anyagigényes képzése szinte direkt módon került nehéz helyzetbe.

Tekintettel arra, hogy 2005 óta a fogorvosi végzettséggel jár az önálló fogorvos-

doktori működési jog, az egyetemi oktatásnak még nagyobb a felelőssége a gya-

korlati készségek, tudás és képesség kialakításában, hogy az alapvető jártasság a

diagnosztika és terápiás eljárásokban minden végzett „kezében” legyen. Ugyanilyen

irányú elvárás még a szabályozott szakmák között a fogorvosképzésre is vonatkozó

új, Európai Uniós irányelvek (ADEE, PCD dokumentum) betartása, valamint a kor-

szerű, magas minőségű oktatás kívánalmainak, az európai minőségi standardokra

épülő hazai akkreditációs elvárásoknak való megfelelés. Erre mind a négy hazai

képzőhely törekszik – lehetőségeiknek jobbára megfelelő eredményességgel.

A négy képzés előzményei különbözőek, a legkorábban Budapesten, a Semmelweis

Egyetemen indult és teremtett hagyományt a fogorvosképzés, jelenleg a SE FOK-on

majd két évtizede a magyar mellett angol, illetve német nyelven is oktatnak. Hason-

lóképpen folyik a fogorvosképzés idegen nyelven is 10-15 éve Szegeden és Debre-

cenben, majd 2006 óta Pécsett is.

A legutóbbi, 2006-os akkreditációs vizsgálat és értékelés eredményeképp a fogorvos

szakon folyó képzés mind a négy képzőhelyen akkreditációt nyert 2014-ig, a SE-

n a magyar, az angol és a német nyelvű, a DE-n az angol nyelvű képzés is ugyan-

csak eddig akkreditált, és a SZTE angol nyelvű képzése is kapott akkreditációt. A

2006/2007-ben a PTE-n indult angol és német nyelvű fogorvos képzés még nem

esett akkreditációs vizsgálat alá.

A képzési kínálatnak ez az utóbbi évtizedben történt bővülése hallgatói létszám-

növekedéssel is járt – egyes képzőhelyeken akár a többszörösére is duzzadt a hallga-

tószám. Az általánosan szűkös anyagi források miatt talán érthető, de mindenképpen

sajnálatos, hogy a bővülésnek – elsősorban a „fizetős” (főként külföldi) hallgatók


63

felvételének – fő motivációja a forrás-kiegészítés, vagy akár a teljes képzés finanszí-

rozhatósága, fennmaradása volt, ma is az, és alig érvényesülő szempont az összhang

a valós képzési kapacitással, aminek több összetevője is van. Az egyes önértékelé-

sekben ezt többé-kevésbé jelzik, a harmonizálásra törekszenek is, de a hallgatói vé-

lemények egyértelműen tükrözik hol a tárgyi feltételek (berendezések, felszerelés,

anyag-ellátás), hol a személyi feltételek (oktatói kapacitás, nyelvtudás stb.), hol a

megfelelő szervezettség (gyakorlati lehetőségek, beteganyaghoz jutás stb.) terén

őket érintő hiányosságokat. Az egyes képzések akkreditációs értékelésében erre

részletesen ki kellett térni, mert a minősítést, az akkreditáció időbeli hatályát és az

esetleges időközi vizsgálat szükségességét döntően ez befolyásolta.

A képzési és kimeneti követelményeknek, valamint az akkreditációs feltételek-

nek való megfelelés, a képzési folyamat és eredményessége

A képzések tartalma, arányok, korszerűség, ismeretátadás és –ellenőrzés, a fejlő-

dés útjai

A fogorvos osztatlan mesterképzési szak képzési és kimeneti követelményei (KKK)

2006-ban a kompetenciaalapú követelményekre való átállás jegyében megújultak,

kissé átalakultak. A fentebb már jelzett fontos változás, a fogorvosi szakképzettség-

gel járó önálló működési jog is megkívánta az elsajátítandó szakmai kompetenciák

részletesebb megadását, rögzítését a KKK-ban. A jogszabály ezeken túl meghatá-

rozza a képzési program szerkezetét, a főbb ismeretkörök kredittartományait, azon

belül nevesíti az érintendő ismereteket, a gyakorlati ismeretek arányát, a diploma-

munkához rendelhető krediteket, és egyéb jellemzőket is megad. Ezen előírtaknak

való megfelelést vizsgálva a négy képzés közölt adatai és tanterve alapján, kisebb-

nagyobb eltérések mindegyikben vannak. Ezt szemlélteti az alábbi összehasonlítás,

amely az ismeretkörökre a szak KKK-jában előírtakkal* összevetve mutatja a kötelező

tárgyak kredit- és óraszám viszonyait. (*A KKK-ban előírtak a teljes ismeretkörre vonatkoznak, benne a kötelezők és a választhatók)

A kötelezőnek jelzett tantárgyakhoz rendelt kreditértékek és tanóraszámok

az egyes tantervekben (a szakmai gyakorlatok nélkül)

képző

intézmény

KKK 7.1. Alapozó és előkészítő klini-kai ismeretek (125-159 kredit)

7.2. Szakmai törzsanyag (115-131 kredit)

kötelező tár-

gyakhoz rendelt

összes kredit

(100%) tanóra Alapozó ismeretek

(80-100 kredit)

Előkészítő klinikai

ismeretek (45-59 kr)

Klinikai ismeretek

(25-31 kredit)

Fogászati klinikai

modul (90-100 kredit)

DE 103 kredit (43%) 49 kredit (21%) 23 kredit (9,4%) 64 kredit (26,6%) 239 kredit

1364óra 772 óra 465 óra 1051 óra 3652 óra

PTE** 126 kredit (52,5%) 114 kredit (47,5%) 240 kredit

1872 óra 1856 óra 3738 óra

SE*** 109 kredit (36,5%) 56 kredit (18,7%) 22 kredit (7,4%) 112 kredit (37,5%) 299 kredit***

1715 óra 798 óra 427 óra 1659 óra 4508óra

SZTE 84 kredit (35%) 46 kredit (19,2%) 25 kredit (10,4%) 85 kredit (35,4%) 240 kredit

1560 óra 968 óra 403 óra 1770 óra 4701 óra

** A PTE tanterv megadásának módja miatt ez a valószínű (nem biztos, hogy pontos) megoszlás.

***A SE tantervében a 299 kreditben a kötelezően választhatók is benne vannak.


64

Az utolsó oszlop adatait, a szakmai gyakorlatok nélküli „kötelező” összkredit-

számokat vizsgálva csupán egy képzés (SE) adatai (299 kredit kötelező, ill. a kapott

visszajelzés szerint a kötelezően választható tárgyak) tükröznek eltérést az egyes

kredittartományokra előírtaktól, és a választhatóságra vonatkozó előírásoktól (15

kredit szabadon választható), melynek következtében az összkreditszámra (300)

előírtaktól is. Ez ésszerű kredit-allokációval korrigálható – és szükséges is.

A debreceni képzésben a kisebb eltérések mellett inkább az a feltűnő, hogy éppen a

fogászati klinikai modulban ennyire alacsony (64) a kötelező ismeretekhez rendelt

kreditszám. A 103 kredites kötelezően választható ismeretek kínálatában ugyan sok

az idetartozó elektív tárgy, bizonyára olyan a szabályozás, hogy választják is ezeket,

és nem kerülhetik ki, mindenesetre szokatlan a szerkezet. Jó viszont és – az alább

jelzett módosítással ugyan –, de követhető gyakorlatnak tűnik az itt bevezetett dip-

lomamunka előkészítő kurzusok rendszere, amely a képzés utolsó négy félévében

felvéve folyamatos felkészülést, metodikai előkészítést és a konzulenssel történő

folyamatos konzultációt biztosít a hallgató számára. Azt azonban figyelembe kell

venni, hogy a szak KKK-jában előírt, a diplomamunkához köthető 20 kreditet a

hallgató nem szerezheti meg (teljesen) „részletekben”, mert az tulajdonképpen csak

a diplomamunka sikeres megvédésekor jár! Esetleg a 20 kredit kisebb része (pl. 4x2

kredit) adható a kurzusok számon kért teljesítésekor, s a többi a védéskor.

A fogorvosképzések tanóraszámai a jogszabályban a „nappali” képzésekre előírt,

szemeszterenként legalább 300 órát, a 10 félév alatt tehát legalább 3000 tanórát

mindenhol lényegesen felülmúlják, az összes tanóraszám inkább 5000 óra, vagy

afeletti, jelezve ezzel is a képzés egyetemi szintjét, erős elméleti alapozás-

szükségletét, és ugyanakkor kiemelt gyakorlati képzés igényét. A fenti kimutatás

szerint a SZTE FOK képzésének a legmagasabb a 240 kreditnyi kötelező ismeretek-

hez tartozó tanóraszáma, ez a közölt, új, 2013 óta érvényes kurrikulumuk szerint

valamelyest csökkent, 4700 helyett kb. 4500 óra lett.

A képzési tartalmakat általánosságban nézve, megállapítható, hogy ahhoz, hogy a 10

szemeszteres képzés a kialakított kompetenciák révén az önálló munkavégzésre

alkalmassá és képessé tegye a végzős fogorvosokat, új képzésfejlesztési stratégiát

kell alkalmazni, szükséges a kurrikulumok újbóli áttekintése, szakmai konszenzus-

sal általános tartalmi megújulása. Ebben a SE FOK önértékeléséből átvett alábbi

elméleti alapvetés, néhány sarokpont megadása segíthet:

1. Az elméleti és az általános orvosi ismereteket átadó tárgyak tartalmában, mind

az elméleti, mind a gyakorlati képzésben, tovább kell törekedni a fogorvosi spe-

cifikumok kiemelésére, az élettani és patológiai alapok megadására, amelyek

ismeretében könnyebben megérthető a sztomatológiai betegségek kóroktana.

2. A preklinikai képzésben egyre nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kezelési pro-

tokollok „skill-labor” szintű szimulálására és gyakorlására a betegek védelmére

és a csökkenő tancélos beteglétszám kompenzálására.


65

3. A klinikai képzésben lépéseket kell tenni a „problem based learning” típusú

kiscsoportos szemináriumok bevezetésére. Ennek keretében a hallgatók a diag-

nosztikus és kezelési terv készítési készségét lehet hatékonyan javítani. Ez

azonban csak a hagyományos, nagy összefoglaló tematikus előadások kiegészí-

tőjeként képzelhető el.

4. Az oktatásnak teljes egészében „evidence based” alapon kell állnia, ez csak

folyamatos tananyagfrissítéssel és az oktatók intenzív tudományos munkája és

„up to date” irodalmi ismereteik alapján képzelhető el. Ezért tovább kell szor-

galmazni, hogy a fogászati klinikai tantárgyak kurrikuluma, követelményrend-

szere, de alapvető szakmai szemlélete is a legkorszerűbb ismeretek jegyében

egységesítésre kerüljön

Mindezek megvalósítását szervezeti változások is elősegíthetik, ezirányú elmozdu-

lást jeleznek pl. a SE FOK-on az alábbiak:

- Fogászati általános propedeutika tanszék létrehozása a fogorvosi beavatkozások

műveleteinek elsajátítására fantomfej gyakorlatokon. A tanszéken oktatott tárgy

keretében a hallgatók egységes szemlélet és egységes eszközrendszer segítségé-

vel tudják elsajátítani a szükséges terápiás megoldásokat, technikai lépéseket.

- Diagnosztika tanszék létrehozása azzal a céllal, hogy a hallgatók egységes szem-

léletű diagnosztikus gondolkodást és sürgősségi ellátást tudjanak elsajátítani.

A képzési folyamat, az oktatási és az ismeretellenőrzési módszerek hasonlóak, több-

nyire a hagyományosak, bár a korszerűsítés igénye és jelei mindenhol mutatkoznak.

A nagyszámú külföldi hallgató megjelenése is felveti bizonyos változtatások szük-

ségességét. Például, mivel a képzés második felében a hallgatók és betegek szemé-

lyes kontaktusa, a megfelelő kommunikáció fontossága előtérbe kerül, figyelemmel

kell lenni a külföldi hallgatók magyar nyelvi készségére, annak elősegítésére, vala-

mint azt vizsgálni és értékelni kell. Erre alkalmas módszer lehetne pl. egy megfele-

lően összeállított, kb. 300 magyar szakmai és általános kifejezés számonkérése tőlük

alapvizsga keretében a II-III. évben.

Személyi feltételek

A hazai fogorvosképzésben az oktatás és kutatás személyi feltételeinek megítélése

meglehetősen összetett, mind mennyiségi, mind minőségi oldalról megközelítve

jelentkeznek az orvosi-fogorvosi szakma sajátosságai, többarcúsága. Például hogy a

képzés ismeretanyagának alapozó, elméleti és preklinikai modulja az általános orvo-

si tananyaggal nagyrészt egyező, e tárgyak oktatói is az általános orvosképzésével

azonosak, három képzés esetében ez másik kar (ÁOK) általában magasan kvalifikált

oktatóinak bevonását jelenti. E képzésrész háttere tehát annyira tekinthető megfele-

lőnek, amennyire az orvosképzés elméleti (és részben már klinikai) oktatásának

személyi feltételei azok, miközben már mutatkoznak a nehézségek abban, hogy so-

kuknak az oktatás-kutatás-betegellátás hármas elvárás-rendszerében kell megfe-


66

lelően teljesíteniük. A fogorvos-szakmai ismeretanyag átadásában is ez a sajátosság

a tapasztalható gondok egyik forrása, s ha lehet még kifejezettebb. Hangsúlyossá

teszi az a kettősség, hogy bár a fogorvosi szakma vonzó, a fogorvosi oktatói pálya

nem az, jövőképét ki kellene alakítani. Ez a külföldi példák alapján az egyetemek-

hez, azok szakintézeteihez kötődő szakorvosképzés reformjával oldható meg. Olyan

szakvizsga követelményrendszerrel, ahol a tudományos munka nemcsak a PhD fel-

készülésen belül szerveződik, hanem a szakorvosképzés programjában is, akár „átjá-

rást” is megteremtve. Így a szakorvosi képesítés szűkebb körű lenne, presztizse

emelkedne és a jelentkezők motivációja is erősödne. Az oktatói pályakép vonzóbbá

tételével lehet csak biztosítani az utánpótlást, az oktatói minőséget, a megfelelő mi-

nősítettséget.

Jelenleg a négy képzésben a teljes oktatói kört (az ÁOK-s, ill. általános orvos okta-

tókkal) tekintve a mennyiségi és minőségi mutatók, a minősítettség mindenhol ma-

gas. A fogorvosi szakmai modulé közel megfelelő, ezen belül a fogászati klinikai

ismeretek, készségek elsajátításában közreműködő oktatóké megnyugtató mértékben

a SE FOK-on, elfogadhatóan a DE FOK-on, kisebb mértékben a SZTE FOK, és az

oktatói körben való alkalmazás mértékét is vizsgálva a legkevésbé a PTE fogorvos-

képzésében kielégítő. Különböző mértékben, de minden képzőhelyen a szakvezetés

egyik fontos feladata a személyi feltételek biztosítása, a humánerőforrás fejlesztése.

Az oktatói korfa elemzése ezeknél a képzéseknél nem egyértelmű; a „teljes” oktatói

kör, a bevont nagyszámú általános orvos oktatót tekintve nem igazán informatív, a

csak a fogorvosi modul oktatóit nézve már inkább. Ott viszont az oktatásba bevon-

tak (szakorvosok, gyakornokok, rezidensek) sokféle „alkalmazási” módozata miatt

érthetően kedvezően alacsony az átlag-életkor, ami viszont többnyire a kvalifikált-

sági szinttel nem áll összhangban.

A képzéshez kapcsolódó kutatások, szakmai műhelyek

A fogorvosképzés tudományos háttere – amint maga a képzés is –, sok szállal kötő-

dik, erősen beágyazott az orvostudományi kutatásokba, annak speciális területe. Az

általános orvoskari együttműködések mellett mindazonáltal mindenhol mutatkoznak

a saját kutatási területek, tudományos műhelyek eredményei, illetve kialakításának

jelei, pl. igen sikeres Orálbiológiai tanszék a SE-n, Orálbiológiai és kísérletes

fogorvostudományi tanszék megalakulása a SZTE-n, vagy éppen újabb területek felé

fordulás és kooperáció Debrecenben az Anyagtani kutatólaboratórium működtetésé-

vel. A PTE-n a képzés tudományos hátterét az ÁOK Klinikai orvostudományok dok-

tori iskolában működő önálló, Alap és alkalmazott kutatások fog és szájbetegségek-

ben programjuk adja.

Mindazonáltal megállapítható, hogy kifejezetten a fogorvostudományi kutatások

színteréül szolgáló, annak önálló doktori iskolai keretet adó szerveződés egyedül a


67

DE FOK-on valósult meg ezidáig, bizonyítva a diszciplína valós, önálló tudományos

értékeit, és jelezve e területen a kutatás fejlesztésének követhető útját.

Mint már több helyütt volt rá utalás, az oktatók szinte általános nagymértékű leter-

heltsége nem jó alapja az aktív kutatómunkának, sok erőfeszítést kíván, örvendetes,

hogy azért jut figyelem a hallgatók bevonására is a kutatásba, az élénk TDK-s tevé-

kenység mindenhol jellemző.


A korszerű, minőségi fogorvosképzésben kulcsfontosságú a megfelelő infrastruktú-

ra, modern kezelők, felszerelés, berendezések, eszközök és speciális anyagok meglé-

te, valamint egy szokványosan nem is ide sorolható, sajátos, az orvosképzés klinikai

képzési szakaszában fontos tényező a „beteg-anyag” rendelkezésre állása. Mindezek

biztosítása az egyes képzőhelyeken a lehetőségeik függvényében eltérő szinten való-

sul meg. A szerencsésebb, ehhez jobb anyagi forrásokat megmozgatni tudó egyete-

meinken (SE, DE) a helyzet e tekintetben jó, Szegeden és Pécsett a karok rendkívüli

erőfeszítései árán többé-kevésbé kielégítően megoldott, további fejlesztések, kapaci-

tásbővítés mindkét helyen kívánatos.

Gazdaságossági és oktatás-minőségi szempontból is előnyös lenne a hallgatói anyag

és eszközhasználati rendszer átalakítása, a fogászati preklinikai és klinika gyakorla-

tok optimális színvonalának elérését biztosító műszer- és anyaglista összeállítása.

A képzési létszám és kapacitás, eredményesség, tehetséggondozás

A 2006-os képzési létszámokhoz képest változás, növekedés mindenhol történt, az

idegen nyelven folyó képzési kínálat bővülése is ez irányba hatott. A korábban is

nagyobb létszámú képzéseknél az emelkedés kisebb mértékű, a SE-n a magyar nyel-

vű képzésnél kb. 50%-os, de az angolnál több mint kétszeresre, a felfutó német

nyelvűben 13-ról 72 főre nőtt a hallgatószám. Nagyobb mértékű volt a változás a

debreceni képzésben, mind a magyar (133 » 291), és még kifejezettebben az angol

nyelvűben (103 » 372). Szegeden és Pécsett a magyar hallgatói létszám kb. 50%-os

növekedést mutat, az idegen nyelvű képzések beindulása pedig kb. 130, illetve 200

fős hallgatószám növekedést jelentettek. A motivációk érthetők, a nyitás a külföldi

hallgatók felé mindenhol előrelépés, húzóerő is, és nem utolsósorban a költségtéríté-

sük okán gazdasági kérdés is, mondhatni kényszerűség a finanszírozhatósági prob-

lémák megoldásában. Sajnálatos tény azonban, hogy a valós – személyi és tárgyi –

képzési kapacitások többé-kevésbé tudtak csak lépést tartani a bővüléssel a fentebb

is elemzett okokból, és ez a fogorvosi szakmai kompetenciák megfelelő kialakítását,

a képzés magas minőségének, jó szakmai hírének fenntartását veszélyeztetheti. A

hallgatói visszajelzések tükrözik a gondokat, komolyan veendők, és felhívják a fi-

gyelmet a létszámbővítés lehetőségének felelős megítélésére, mint alapkövetelmény-

re a minőség védelmében.


68

Az öt év alatt végzettek aránya a budapesti képzésben a legmagasabb (80-90%), a

többiben alacsonyabb (60% körüli), de emelkedő tendenciájú, és sehol nem a

nyelvvizsga hiánya az ok, inkább a képzési idő elnyújtása, illetve az idegen nyelvű

képzéseknél a nehezebb előrehaladás, vagy egyéb távozási okok.

A tehetséggondozás terepei minden képzőhelyen legfőképp a tudományos diákkö-

rök, a külföldi részképzésekben, pl. Erasmus programokban való részvétel ismert

lehetőség, de mindenhol erősítendő. A doktori képzésre való továbblépésre mind-

egyik egyetemen lehetőséget adnak az orvostudományi (jobbára klinikai) doktori

iskolák, azok fogorvosi orientációjú programjai, illetve Debrecenben az egyetlen

önálló hazai fogorvostudományi doktori iskola. Sajátos helyzet a fogorvos (és orvos)

képzésben hogy a PhD képzés és a szakorvosi, rezidensi képzés „viszonya” nem

kellően tisztázott, rendezett, átjárhatósága vagy annak hiánya sok probléma alapja.


A KKK előírásainak a pontosabb betartása (kredittartományok stb.), valamint

a fogorvosképzésre vonatkozó EU irányelvek szem előtt tartása szükséges.

A fogorvosi szakmai sajátosságok fokozottabb megjelenítése az alapozó elmé-

leti és klinikai tárgyak tartalmában,

A képzés szakmai megújítása a korszerűsítés jegyében, egységes tantervfej-

lesztés, újabb tankönyvek megjelentetése, az e-learning technikai lehetőségeinek

kihasználása

A számonkérési módszerek fejlesztése, átgondolása, különös tekintettel a külföl-

di hallgatók alapvető magyar nyelvi készségének meglétére, annak számonké-

rése legkésőbb a képzés III. évében.

Javasolt a négy képzés tantervének ésszerű összehangolása, különös tekintettel

a mobilitás, a kreditátvitel szempontjaira is.

A hallgatói létszám emelését és a képzési kínálat bővítését idegen nyelvű képzés-

sel minden esetben meg kell, hogy alapozza, indokolja és igazolja a valós oktatási

kapacitás és a minőségi képzés feltételeinek megléte. Ehhez szükségesek:

- Megfelelő személyi feltételek; kellő számú minősített vezető oktató és gya-

korlott, megfelelő oktatói hozzáállású gyakorlatvezető biztosítása a fogászati

klinikai képzési szakaszban.

- A korszerű, minőségi oktatást-kutatást lehetővé tevő infrastruktúra

(kubatúra, felszerelés, kezelőegységek, speciális anyagigény) általános, hall-

gató-arányos biztosítása mindegyik képzőhelyen.


69

Debreceni Egyetem

Fogorvostudományi Kar Akkreditációs minősítés

fogorvos


legutóbbi akkreditációs MAB határozat:

2006/2/II/1/2/1 – feltétel nélküli, 8 évre

szóló akkreditáció magyar és angol

nyelvű képzésre

2014/9/X/1/1 sz. MAB határozat

A (akkreditált)

A szak akkreditációja

– a képzés akkreditációs feltételeknek

való folyamatos megfelelése esetén –

2019. december 31-ig hatályos

magyar és angol nyelvű képzésre.




A képzés tartalma

A több évtizede folyó debreceni fogorvosképzés tanterve a szak aktuális képesítési

követelményeiben előírtakkal összhangban van, a kredittartományokra megadott

számszerű előírásoktól vannak eltérések, legszembeötlőbb a fogászati klinikai mo-

dulnál (bizonyára kötelezőként) jelzett ismeretekre szánt mindössze 64 kredit, ami a

kötelezően választható ismeretekből éppen elérheti az előírt min. 90 kreditet, de nem

bizonyosan, és tulajdonképpen szokatlanul alacsony. A választhatósági előírások

mindenesetre bizonyosan teljesíthetők. Meg kell még jegyezni, hogy a diplomamun-

kához köthető 20 kredit tulajdonképpen csak annak sikeres megvédésekor jár (ld. az

általános értékelésnél is).

A bemutatott tanterv szerint a kötelező tárgyak összes tanóraszámának (3650) kb.

egyharmada elméleti ismeretek átadását jelzi, a gyakorlati ismeretekre előírt leg-

alább 65%-os arány tehát már így is teljesül, hasonló arány valószínű a kötelezően

választható tárgyak köréből is, és ehhez járul még az előírt mértékű, összesen 10 hét

nyári szakmai gyakorlat.

A főbb ismeretkörökhöz rendelhető tantárgyak jórészt megfelelően biztosítani tudják

majd az ismeretek egymásra épülését – néhány kivétellel: pl. nem szerencsés az

anatómia alapozó ismeretek átadását csak a 2. szemeszterben kezdeni, mert ez egy

fontos „motiváló” tárgy, valamint a hagyományos anatómiaoktatástól eltérő gyakor-

lat a neurobiológia külön tárgyként kezelése. A tanmenetben talán szokatlanul előre,

a második szemeszterbe tették az általános és orvosi genetika tárgyat, ami mint a

szakmai törzsanyag klinikai ismeretei közé tartozó tárgy a többi képzés gyakorlata

szerint (SE, SZTE) a képzés második felében kerül sorra. Egyébként a képzés szak-

mai tartalmát tekintve a fogorvosi specifikumok figyelembe vételét már az elméleti

és az általános klinikai ismereteknél is a leginkább a debreceni képzés valósítja meg

azáltal, hogy a négy képzőhelyből elsőként, kari keretben, összesen 6 speciális elmé-


70

leti és általános orvosi koordináló tanszéket állított fel, amelynek vezetői a kar állo-

mányába kerültek. Ez nem csak az elméleti tárgyak oktatásának összehangolását,

hanem a fogorvosi szakmai követelményekbe való adaptálását is biztosítja.


A képzés személyi feltételei a formális akkreditációs elvárásoknak összességében

megfelelnek, az oktatók több mint 90%-a AT oktató, a szak felelőse megfelelő

szakmai kompetenciával rendelkező egyetemi tanár. Az oktatói minősítettség ki-

emelkedően magas (≈90%), 4 fő az MTA doktora. A tantárgyfelelősök is az elvárá-

soknak megfelelően minősített oktatók, a szakmai feladatok ellátásának terhei azon-

ban egyenetlenek, az alapozó és az elméleti tárgyak vonatkozásában – kis részben a

karon túlnyúló (AOK, NK) oktatói részvétel okán is – kétségtelenül megfelelőek,

viszont a fogorvosi klinikai tárgyak esetében a helyzet már nem ilyen megnyugtató;

összesen 3 vezető oktatóra hárul az összes fogorvosi klinikai tárgy felelősi tisztje.

Az oktatói létszám a maxillofaciális mellett a gyermekfogászat és fogszabályozás

szakterületeken is nagyon alacsony. Ehhez hasonlóan a nagyon sok kurzust hirdető

fogpótlástan és konzerváló fogászati terület oktatógárdája is fejlesztést igényel, mert

a jelenlegi, igen nagyszámú hallgatóság, amennyiben 2-3 év múlva a klinikumba

kerül, az oktatói gárda kapacitását jóval meghaladó mértékű oktatási terhelését jelen-

ti majd, s ez a képzés minőségét veszélyezteti.

Értékelendők a szak- és kari vezetés erőfeszítései a minősített oktatói kör fejlesztésé-

re, erre doktori iskolájuk egyedülállóan jó lehetőségeket ad, emelkedett is a fiatal,

PhD-t szerzettek száma, azonban a klinikumban a vezető oktatók száma még mindig

kevés, mindössze 4. Szerencsére az oktatásban és vizsgáztatásban részt vesznek az

elméleti és általános orvosi tanszékek és klinikák oktatói, kutatói, valamint külső

szakemberek is. A folyamatosan növekvő hallgatói létszám, és különösen az immár

a magyar hallgatói létszámot is meghaladó – az országban az egyik legmagasabb –

külföldi fogorvostan-hallgató felvétele mindenképpen a személyi, elsősorban a kli-

nikai szakterületi háttérnek, de az általános kapacitásnak is a bővítését máris szüksé-

gessé teszi.

A külföldi hallgatók írásos véleményei alapján az elégedettség – ha nem is teljes –

de nagyobb fokú az elméleti ismereteket átadó oktatókkal, és jóval csekélyebb a

gyakorlati képzésben közreműködőkkel, főként az angol nyelvi készségük és tanítási

hozzáállásuk okán.

Az oktatói körben a koreloszlás nem optimális, bár jó az, hogy sok a fiatal, (13 ta-

nársegéd, 14 adjunktus), de a vezető oktatók száma (7 egyetemi docens, 6 egyetemi

tanár), mint fentebb elemeztük bizonyos irányban növelendő, feltűnő, hogy a kutatói

(tudományos munkatársi, főmunkatársi) státusz hiányzik.


71

Tudományos háttér

A debreceni fogorvosképzés tudományos háttere az évtizedes, kiemelkedő kutató-

munka eredményeképp erős. Kiemelendő a szak felelőse (Hegedűs Csaba profesz-

szor) által vezetett és szervezett Anyagtani kutatólaboratórium, amely a kar igen

sikeres pályázati aktivitása (OTKA, TÁMOP, kb.170 MFt támogatás) következtében

jelentős összegű műszerbeszerzéseket valósít meg. Előnyös, hogy területileg szerve-

sen integrálódtak a DE többi kara által nyújtott kutatási infrastruktúrába, így jelentős

kollaborációban (pl. a TTK-val) olyan alapkutatásokat folytathatnak, amely biztosít-

ja a kiemelkedő nemzetközi tudományos aktivitást, IF-os cikkek közlését, igen jó

feltételeket teremtenek a doktoranduszok számára is, emellett pl. az Instron készülék

az oktatásban is hasznosul.

A kutatás keretét a 2010-ben indult, a hazai fogorvosi képzőhelyek között egyedülál-

lóan itt megvalósított, önálló Fogorvostudományi doktori iskola adja. Vezetője a

korábbi szakfelelős (Márton Ildikó egyetemi tanár, DSc), a doktori képzés jól szer-

vezett, a témavezetők tapasztaltak, kutatási pályázataik sikeresek. Az iskola megala-

kulása óta több PhD-védés történt, jelenleg is jelentős a képzésben részt vevők szá-

ma, bár meg kell jegyezni, hogy többségük (elméleti) orvos, illetve biológus, csak

kisebb hányaduk fogorvos.

A doktori iskola mellett működő tudományos diákköri és tehetséggondozó progra-

mok előkészítik a kiváló hallgatókat a további tudományos munkára. Jelentős a hall-

gatói aktivitás az országos diákköri konferenciákon, amelyből az első önálló fogor-

vos szekciót 2012-ben éppen a DE FOK rendezte meg.


A debreceni fogorvosképzés infrastrukturális adottságai fejlődtek az utóbbi évtized-

ben a legszembetűnőbben, köszönhetően bizonyára annak is, hogy a kari vezetés

nagyon jól együtt tudott/tud működni az egyetemmel, annak többi egységével, és a

város vezetése is időben felismerte a FOK fejlesztésében rejlő potenciált. A fejlődés

folyamatos, legkedvezőbben a klinikai oktatás és preklinikai labor feltételei erősöd-

tek, bár a 2004-ben felújított Parodontológiai tanszék infrastruktúrája, műszerezett-

sége, adottságai jelenleg a többihez viszonyítva lényegesen szerényebbek.

Az elméleti oktatást egy 100 fős előadóterem és több kisebb szemináriumi terem

szolgálja, kiemelendő, a hazai képzésben egyelőre egyedülálló, digitális tervezésre

és komputerrel segített forgácsolásra kialakított 10 munkahelyes CAD/CAM oktató-

terem, amely nemzetközi színvonalú, korszerű ismereteket közvetít, a hallgatók

oktató irányítása mellett a teljes számítógépes tervezést gyakorolva ismerik meg az

új technológiát. A képalkotó diagnosztikában ugrásszerű fejlődést jelent a CBCT

készülék üzembe helyezése, ezzel a terápia-tervezés széleskörű, pontosabb megvaló-

sítása, ami által a digitális fogászati diagnosztika praktikus alkalmazása jut közel a

hallgatóhoz.


72

Kiemelhető még az utóbbi években a sérült együttműködési képességű betegek ellá-

tását javító, 2x10 kezelőegységes osztály kialakítása teljes aneszteziológiai és őrző

háttérrel együtt, ez a vonatkozó nemzetközi standardoknak eleget tesz, kapacitása jól

tervezett és kihasználható, ellátja a régió ilyen irányú igényeit.

Itt is meg kell jegyezni, hogy bár a jelenlegi, meglehetősen alulfinanszírozott norma-

tív állami finanszírozás mellett érthető kitörési pont az idegen nyelvű képzésbe ilyen

nagyszámú „fizetős” hallgató felvétele – a képzésük két-három év múlva a

klinikumi „infrastruktúra” terén is (pl. megemelkedő betegszám igény) már gondot

fog okozni, ezért elkerülésére időszerű lépéseket tenni.

A Debreceni Egyetemi- és Nemzeti Könyvtár (DEENK) Magyarország második

legnagyobb könyvtára, emellett igénybe vehető a Kenézy Élettudományi Könyvtár

gyűjteménye is. A hallgatói visszajelzések alapján az oktatási anyagok, tankönyvek

elég sok esetben elavultak, nincsen megfelelően naprakész kiadás, ismeretanyag. Az

előadásokat nem érik el minden tárgy esetén az arra kialakított elektronikus felüle-

ten, és az intézetek egy része kérésre sem adja ki az órai anyagokat, amely megne-

hezíti a felkészülést. Hasonló panaszokat a külföldi hallgatók is jeleztek írásban.

A debreceni egyetemi kampusz a FOK hallgatóinak is biztosítja az optimális képzés

(tanórai és egyéni munka) feltételeit, valamint a hallgatói szolgáltatásokat: internet,

könyvtár, emellett kiemelkedően jók a szabadidős, sport és szociális feltételek, lehe-

tőségek. A kollégiumok kielégítik mind a magyar, mind pedig a külföldi hallgatók

igényeit.

A képzési létszám és kapacitás

A debreceni fogorvosképzésben mostanra a hallgatói állomány jelentősen megemel-

kedett, a hivatalos (OH -FIR) adatok szerint jelenleg 291 magyar és 372 külföldi

hallgató aktív státuszú a képzésben. Az utóbbi években hivatalosan jelzett fogorvos-

képzési kapacitás-maximumuk minden évben betelt már a magyar nyelvű képzésbe

felvettekkel. Képzésükben most a hazai legnagyobb összlétszámú külföldi hallgató

megjelenésével a valós képzési kapacitásuk nem tarthatott lépést, ekkora létszám

igényli az oktatói/kutatói létszám növelését is. A DE FOK jelenlegi 6 elméleti és 5

klinikai tanszéke a jelenlegi oktatási feladatokat még éppen el tudja látni, de kérdé-

ses, hogy a jelenlegi nagyon magas létszámú 1-2. évfolyam klinikumba kerülésével

a bár nagyon fejlett, de limitált számú kezelőegység fogadni tudja-e a fogorvosi

gyakorlati képzésben az ideálisan 5-8 fő hallgató/oktató kiscsoportos létszám mellett

a hallgatókat. Ha nem, akkor ez a minőségi képzés folytatását aggályossá teheti.

A hallgatók írásos véleményükben már így is jeleznek – főként a gyakorlati képzést

érintő – problémákat, amiknek csak a növekedése várható, ha nem történik megfele-

lő lépés a kivédésére.


73



A képzés közölt tantervében az elméleti, általános klinikai elméleti és gyakorlati

tárgyak aránya optimális, az oktatás tantermi előadások, kiscsoportos szemináriu-

mok, laboratóriumi és pre-klinikai laboratóriumi gyakorlatok, ágy és szék melletti

klinikai gyakorlatok formájában zajlik, illetve a klinikai fogászati gyakorlatok kis-

csoportos képzési formában. A terápiás folyamatok jelentős része négykezes kezelé-

si rendszerben történik, erre itt a kari fogászati osztályok kezelőegységi felszereltsé-

ge kiváló feltételeket biztosít. A négy kezes rendszerben két lehetőség adódik: vagy

asszisztenst alkalmaznak és a hallgató 100%-osan orvosi szerepben készül fel, vagy

50-50%-os asszisztens-orvosi szerepben dolgozik. A debreceni oktatás a hazai társ

egyetemekkel összhangban ezt a rendszert alkalmazza, mert a személyi és infra-

strukturális feltételek erre szervezhetők. Ezt a rendszert a hallgatók elfogadják.

Kiemelkedő a klinikai fogorvosi tárgyak oktatásában a holisztikus szemléleten ala-

puló integrált gyakorlati képzés, a négyféléves komplex fogászati tárgy, amelynek

során a hallgató egy helyen, ugyanazon a betegen sajátíthatja el a különböző szakte-

rületekre eső diagnosztikai, kezelési módszereket, a szakdiszciplínák integrált al-

kalmazását, a megfelelő kompetenciákat. Ugyanakkor kérdéses, hogy az ehhez ké-

pest viszonylag alacsony számú szakgyakorlat (szájsebészet, parodontológia,

gyermekfogászat) elegendő lehetőséget biztosít-e majd számukra a speciális beteg-

anyag megismerésére és a terápiás irányelvek elsajátítására.

A fogorvosi kompetenciákra felkészítés egyre erősebb manuális gyakorlást kíván a

felkészülőtől, így fokozódó kényszer a gyakorlati óraszám növelése az elméleti óra-

szám rovására akkor is, ha ennek szervezése sokkal nagyobb személyi és anyagi-

eszközi ráfordítást kíván. Mint már fentebb is jeleztük, a hallgatók igénylik a gya-

korlati foglalkozások lehetőségének tágítását, kompetens és „minőségi” (külföldi

hallgatók esetében a sokkal jobb angol nyelvtudású!) gyakorlatvezetőket.

Jelentős számban hirdetnek meg választható tárgyakat, ez is jól szolgálja a folyama-

tos tanulást. A negyedévtől négy szemeszteren át meghirdetett, kötelezően választ-

ható diplomamunka előkészítő kurzus az időben történő felvételével folyamatos fel-

készülést, metodikai előkészítést és a konzulenssel történő folyamatos konzultációt

biztosít a hallgató számára. Ez a gyakorlat követhető a többi fogorvos-képzésben is.

A tanulás segítésében korszerű nyomtatott és elektronikus források biztosítottak (töb-

bé-kevésbé) mind magyar, mind idegen nyelven. A tanszékek emellett egyéni konzul-

tációs lehetőségeket és olyan szabadon választható kurzusokat hirdetnek meg a hallga-

tóknak, amelyek hozzájárulnak az adott szakterület mélyebb megismeréséhez.


74


A számonkérés az egyetemi tudásfelmérés konvencionális formáival történik, ebben

jó módszer az évközi munka folyamatos ellenőrzése, a betegkezelés előtti komplex

kezelési tervek megbeszélése, emellett az évközi tesztírások, amelyek feltételei a

gyakorlati jegyek megszerzésének és a kurzus aláírással történő elfogadtatásának.

Felvetődött egy, a biokémia kurzussal kapcsolatos probléma, nevezetesen, hogy

mivel itt nem előírás a harmadév megkezdéséhez a biokémia szigorlat teljesítése,

több hallgatónak ez még az utolsó években, sőt a végzés előtt is hiányozhatott. Ez

viszont elkerülhető lenne, ha a harmadéves klinikai biokémia kurzus előfeltételé-

nek megadnák a biokémia vizsga teljesítését.

A záróvizsga a többi képzőhellyel összehangolva, egy időben, egységes teszt alapján

zajlik, amely kiegészül a gyakorlati és szóbeli vizsgaelemmel. Így egyrészt az elmé-

leti tudás kontrollja, emellett az integrált gyakorlati tudást a diagnosztikai folyamat

és a kezelési terv összeállítására építve teszteli.

A vizsgaidőpontok megfelelő időben, számban és módon kerülnek kiírásra. A kül-

földi hallgatók jelezték, hogy a szóbeli vizsgákat meglehetősen szubjektívnek talál-

ják, inkább az írásbeli vizsgákat részesítenék előnyben. A Neptun rendszer működé-

sére a hallgatók itt is panaszkodtak.

A képzés eredményessége, hallgatói létszámadatok, tehetséggondozás

Az elmúlt 5 évben megduplázódott a diplomát szerzettek száma, a bemutatott adatok

és írott információk szerint a lemorzsolódás csökkenő mértékű, a 2012/13-as tanévben

pl. a magyar nyelvű képzésben az öt éve felvettek számával azonos számú diplomaki-

adás történt, amihez tudni kell, hogy a kreditrendszerű oktatás többéves átfedésre is

lehetőséget ad. Az angol nyelvű képzésben kiadott diplomák száma alacsonyabb, bár a

bekerültek, ha szükséges, az első év megkezdése előtt felzárkóztatási program elvég-

zése után kezdik meg a tanulmányaikat, az arra rászorulóknak a felvételi eljárásukat

koordináló DE Nemzetközi Oktatási Központ felvételi előkészítő kurzust szervez.

Az 1. helyen jelentkezők száma a vizsgálati időszakban azonos szinten maradt a

magyar programban. A hallgatók az állami finanszírozásba magas pontszámmal

kerülhetnek csak be, és az önköltséges hallgatók pontszáma is jelentősen emelkedett

a korábbi évekhez viszonyítva.

Az egyetemi tehetséggondozó programról (DETEP) és a tudományos diákköri tevé-

kenység (TDK) lehetőségeiről a hallgatók kellően informáltak, mind közvetlenül az

elektronikus tájékoztató rendszeren, mind a hallgatói önkormányzaton keresztül. A

hallgatók hagyományosan a PhD képzés keretén belül folytathatják tanulmányaikat,

csatlakozhatnak már meglévő kutatási témákhoz, vagy kezdhetnek újakat.


75

A debreceni végzettek diplomáját minősíti, hogy majdnem mindenki elhelyezkedik a

régióban, nagy részük bekapcsolódik a szakorvosképzésbe, néhányan külföldön

találnak munkalehetőséget.


A szak „gazdája”, menedzselése, belső minőségbiztosítás, DPR

A szakgazda a DE Fogorvostudományi Kar, a szak felelőse a mindenkori dékán,

most két éve éppen Hegedűs Csaba egyetemi tanár, vezetési feladataiban a két

dékánhelyettes, az Oktatási Titkárság vezetője, valamint az öt kari bizottság segíti. A

feladatok és a hatáskörök megfelelően el vannak osztva. Az Oktatási Igazgatóság jól

szervezett, különböző feladatköröket ellátó egységei vannak.

A karon az ISO 9001:2008 szabvány szerint működik a minőségbiztosítási rendszer,

amely az oktatás és kutatás mellett kiterjed a fekvő- és járóbeteg ellátás, a diagnosz-

tikai tevékenység, a műszaki és pénzügyi folyamatok, a szolgáltatás és az ezeket

irányító átfogó tevékenységek ellenőrzésére. Az oktatók alkalmasságát, a hallgatók

tudásszintjét és az oktatási folyamat ellenőrzését, az oktatók hallgatói véleményezé-

sét, az infrastruktúra kapacitásának megfelelőségét, a képzés paramétereinek a

KKK-val való összhangját, és a végzettek elhelyezkedését monitorozzák.

Az oktatók alkalmazásának szabályozásával és a hallgatók tudásszint felmérésével

(érettségi vizsga) törekszenek a képzés minőségének biztosítására, fejlesztésére. Az

oktatási-tanulási folyamatban a Neptun rendszerben nyerhető statisztikák a mérv-

adók, figyelmet fordítanak a dolgozói/oktatói teljesítmények elismerésére is. A hall-

gatói elégedettségmérés eredményei folyamatosan javuló tendenciát mutatnak 2006

óta, a magyar hallgatók esetében lineáris az emelkedés, a külföldi hallgatók körében

változó az elégedettségi index. A HÖK képviselve van az egyetem minőségirányítá-

si és jogorvoslati bizottságában, azok gyűlésein rendszeresen részt vesz.

A hallgatói előmenetel követése a konvencionális módszerek alkalmazásával törté-

nik, az oktatók többsége ezek működtetésében szerzett több évtizedes tapasztalatot.

Minden félévben, minden felvett tárgy anonim értékelésére kerül sor (OMHV, okta-

tói munka hallgatói véleményezése). A felmerült problémákra a megfelelő szinten

reagálnak; az évközi tanulmányi problémákat a működő csoportvezetői rendszeren

(évfolyamon belül kb. 25 fős csoportok) keresztül kezelik, a csoportvezető tartja a

kapcsolatot a hallgatókkal és a HÖK-kel, havonta gyűlés formájában kommunikál-

nak. Az egyetemi vezetés nyitott a hallgatói megkeresésekre.

A diplomás pályakövető rendszert (DPR) a karon még nem alkalmazzák, azonban az

alumni mozgalomba bekapcsolódva egyre szorosabb kapcsolatot tartanak a végzett

debreceni diákokkal.


76


be véve

C-SWOT analízisük reális, jól látják a képzésük erősségeit és lehetőségeit, s a sajá-

tos, helyi problémák mellett, helyenként ezek között, az országosan jellemzőket is

felsorolják.

Kétségtelenül külső korlát, és egyre romló körülmény az oktatás állami támogatásá-

nak drasztikus csökkenése, a járó- és fekvőbeteg OEP-alulfinanszírozottsága, a fog-

orvosi pálya társadalmi megítélésének romlása és az a tény, hogy a hallgatói létszám

szignifikáns emelkedésével nem tud lépést tartani az oktatói létszám emelkedése. Ez

a helyzet azért is veszélyes, mert kénytelenek a források biztosítása érdekében to-

vábbi feladatokat vállalni, mint pl. a külföldi oktatás felduzzasztása, mert e bevéte-

lek nélkül a kar működésképtelen lenne. A kötött oktatási feladatok kiosztásával

viszont elkerülhetetlenül elsősorban a hosszabb távú célok és feladatok teljesítése

sérül a mindennapos feladatok teljesítése érdekében.

Fő erősségeik elsősorban az országosan kiemelkedő infrastruktúra, a minősített ok-

tatók jó aránya, magas szintű elméleti-gyakorlati oktatás, jó hallgatói szolgáltatások

és nem utolsó sorban a túlterhelt oktatók és dolgozók lelkesedése, szakmai elkötele-

zettsége.

Felsorolt gyengeségeik jó része (alacsony közalkalmazotti bérek, oktatói túlterhelés,

az előadások alacsony látogatottsága, néhány klinikai tárgyhoz tankönyv hiánya stb.)

nem is annyira debreceni specialitás, hanem mind a négy képzőhelyen jellemző gond.

A kitörési lehetőségek között mindenképpen említendő az EU pályázati elvei alap-

ján az egyetem előnyös regionális elhelyezkedése, amely lényegesen nagyobb lehe-

tőséget biztosít a felzárkóztatási pályázatokban való részvételre, mint a központi

régióbelieknek. Érthető az idegen nyelvű oktatás jelenlegi létszámának megtartása

adta előny, kérdés, hogy az ehhez társuló minősített oktatói létszám emelése milyen

távon valósítható meg.

A veszélyeztető tényezők alatti felsorolás átfogó összefoglalása annak, hogy a fogor-

vosi egyetemi szféra miért nincs versenyhelyzetben más társadalmi területekhez

képest, és világosan mutatja azokat a szempontokat, amelyeket speciálisan a fogor-

vos képzésben napi renden kell tartani.


A KKK előírásainak betartására (kredithatárok, diplomamunka kreditmegszer-

zése) ügyelni kell.

A tantervben néhány tartalmi korrekció javasolt:

- az anatómia és az orvosi genetika tantárgyak tantervi helyének ésszerűsítése a

javasoltak szerint,


77

- néhány klinikai tárgy (gyermekfogászat, szájsebészet, parodontológia, fogsza-

bályozás) szokatlanul alacsony óraszámát emelni javasolt, hogy az integrált

gyakorlatok során e tárgyak specifikuma biztosítva legyen,

- a harmadéves klinikai biokémia kurzus felvételéhez előfeltételnek javasolt

megadni a biokémia vizsga teljesítését, hogy a hallgatói előrehaladás jelzett

anomáliái elkerülhetők legyenek.

Mindenekelőtt emelni szükséges a klinikumban a vezető oktatók számát, mert

még a klinikai szakorvosokat figyelembe véve is erősen kérdéses, hogy az erősen

megemelkedett számú külföldi hallgató klinikumba kerülésével az oktatási fel-

adatok – kiváltképpen a fogászati klinikumban érvényes kiscsoportos oktatás –

elláthatók lesznek. Általában is emelni kell az oktatók/kutatók létszámát, hogy

igazodjon az emelkedő összhallgatói létszámhoz; szorgalmazni a minősített okta-

tók előrelépését és habilitációját, betölteni a tudományos munkatársi és főmunka-

társi státuszokat. Kézenfekvő megoldás a tehetséges fogorvostan hallgatók karon

tartása a PhD és a rezidens rendszerben.

Az Erasmus csere-programban való aktívabb részvétel javasolt, ez javítja a hallga-

tói elégedettséget, a más képzőhelyek megismerése tágítja a hallgatók és oktatók

látókörét, emellett, további nemzetközi szakmai kapcsolatok is kialakulhatnak.

Az infrastrukturális fejlesztések hatékony kihasználása az oktatási betegellátási

és tudományos területeken és a további fejlesztések költség-hatékonyságának,

kihasználásának elemzése. A klinikai kutató infrastruktúra bevonása a gya-

korlati oktatásba, az egyes módszerek és részeredmények folyamatos beépítése

az oktatási programba.


78



fogorvos


legutóbbi akkreditációs MAB hatá-

rozat: 2006/2/II/1/2/2 – feltétel

nélküli, 8 évre szóló akkreditáció a

magyar nyelvű képzésre


A (akkreditált)


– a képzés akkreditációs feltételeknek való

folyamatos megfelelése esetén –


magyar, angol és német nyelvű képzésre

A szak akkreditációja, tekintettel az alábbi értékelő részben, illetve a Minőségfejlesz-

tési javaslatok alatt felsoroltakra, 2 évre, 2016. december 31-ig hatályos. Ez idő

alatt a jelzett hiányosságok orvosolására lépéseket kell tenni, ehhez intézkedési

tervet kell készíteni 2015. szeptember 30-ig. A 2016-ban lefolytatandó akkreditá-

ciós vizsgálat eredményétől függően változik majd a (magyar, angol és német nyel-

vű) képzésekre vonatkozó akkreditáció hatálya.




A képzés tartalma

A képzés tartalmát tekintve leginkább a hazai hagyományos kurrikulumot követi,

bár bemutatott tantervükből (nem könnyen) kiolvashatóan az előírt ismeretkörök

KKK szerinti besorolását nem pontosan tartva (pl. az előkészítő klinikai ismereteket

egyenesen a törzsanyaghoz írták). Nagyobb gond, hogy mintha az első négy sze-

meszterhez összesen csak 90 kreditnyi (kötelező) tantárgyat rendeltek volna, és a

válaszhatók (elektív) csoportjába kerültek egyes, a KKK-ban nevesített ismeretek

(pl. magatartástudomány, genetika, amik így akár ki is hagyhatók! Választható is-

mereteket talán ezért (is) először a szakmai törzsanyagban a 4-5. szemesztertől jelez

a szak KKK-ja, ezt tanácsos tehát követni a kb. 120 kredit-teljesítéséhez az első 4

félévben.

A fogászati klinikai modulra előírt 90-100 kredit helyett talán 80 kredit látszik (vagy

annyi sem). A jelzett problémás tantervszerkezet (és a bemutatás kevéssé informatív

módja) miatt egyáltalán nem biztos, hogy az előírás teljesül, félő, hogy az általános

orvosi tárgyak aránya a fogorvosi gyakorlathoz képest túlzott marad, illetve, hogy a

nagyon nagyszámú kötelezően választható tárgyak közé kerültek olyan fontos szak-

mai törzsismeretek, gyakorlatok, amik nem lehetnének kihagyhatók. Ezzel sem a

KKK, sem az EU direktívák előirányzataival (63/35 %-os arány a fogorvosi tárgyak


79

javára) nem harmonizál. Szokatlan az alapozó tárgyként előírt népegészségtan (itt

közegészségtan) tárgynak a 9. szemeszterben való oktatása is.

A kurrikulum 80%-át teszik ki a kötelező tantárgyak, a fennmaradó 60 kreditnyi

ismeretanyag (-20 kredit a diplomamunkára, amit nem jeleznek!) tekintetében bősé-

ges a választási lehetőség. A tanórák száma 3732 kötelező, plussz a 3374 óra vá-

laszthatóból a valóban választott kb. 800 óra, valamint 320 óra szakmai klinikai

gyakorlat.

Hallgatói vélemények szerint az általános orvosi ismereteket átadók jól felkészültek,

azonban a tárgyak többsége nem kellően „fogászat-orientált” (a fogorvostan-

hallgatók az előadásokat az általános orvostanhallgatókkal közösen hallgatják).

Számos alkalmazott irodalom, tankönyv nem naprakész, elavult.


A képzés személyi feltételeinek hiányosságait a korábbi, 2006-os akkreditációs

jelentés is határozottan leszögezte, javítását (oktatói túlterhelés, minősített okta-

tók kritikus hiánya) feltétlenül szükségesnek ítélte. Sajnálatos, hogy az eltelt idő-

szakban e téren érdemi előrelépés nem történt. Az egyes részleteket tekintve a

formális teljesülés mögé nézve, a szokásos minőségi mutatókat (minősítettség, al-

kalmazási típus (AT/AE arány), kredit- és óraterhelések) figyelembe véve az elvárt

feltételek változatlanul nem biztosítottak. Az értékelés szempontjából nem adek-

vát, nem valós információ a képzésbe bevont oktatók közölt száma, mivel tulajdon-

képpen a potenciálisan részt vevők számát adja meg, és ez meglehetősen torzít.

Tudvalevőleg a fogorvosképzés sajátossága, hogy a képzés első két évében, az ala-

pozó modul főként orvosi és kevéssé fogorvosi ismereteinek átadása mindenhol az

általános orvos képzés oktatóinak bevonásával történik – a különböző megoldások

okán különböző mértékben! Ha nem csak az adott tárgy felelősét, hanem az akár 10-

12 potenciális oktatót is beszámítják, (mivel hogy melyikük tartja a kurzust, az vál-

tozó, csak az adott félév órarendjének elkészítésekor derül ki), akkor jöhet ki az itt

közölt, többszáz oktató. A törzsanyagnál és a klinikai képzésben részben hasonló a

helyzet, bár ott már csak a fogorvosi ismeretek, készségek átadói szerepelnek, ese-

tenként ott is több oktató, mint ahányan adott félévben ténylegesen oktatnak. A vá-

lasztható tárgyak oktatóinak teljes körét is ideszámítva tovább nő az oktatószám

majd félezerrel.

Érdemes tehát a fogorvos-szakmai tárgyak oktatói körét elemezni a valós értékelés-

hez, és akkor a helyzet egészen más: a képzés 38 fogorvos oktatójából 13 fő oktatói

státuszú, közülük mindösszesen 4 vezető oktató (2 egyetemi tanár, 2 egyetemi do-

cens), 3 adjunktus és 6 tanársegéd. Az oktatásban résztvevő további 25 személy: 10

szakorvos (4 részmunkaidős), 4 fogorvos gyakornok (részmunkaidős), 7 központi

gyakornok és 4 óraadó. Ebben a körben a minősítettség 21% (8 fő), a csak a teljes

munkaidőben alkalmazottakra (AT) számítva 26,7%, ami még egy ilyen fokozottan


80

gyakorlatorientált, szakmailag gyakorlott oktatókat igénylő mesterképzésben is szo-

katlanul alacsony és minőségi aggályokat vet fel.

Mindezek után az oktatói kreditterhelés sem kiegyensúlyozott – bár a megadott

adatok erre nézve messze nem adekvátak, egyes tantárgyfelelősöknél 40-80-120!

kredit értékű ismeret gondozását jelzik, ami biztosan rossz értelmezésből fakad. A

sok esetben, fontos ismeretek átadóinál megadott heti átlagolt óraterhelések magas

száma viszont bizonyára valós, és ugyanarra az oktatói háttér-elégtelenségre utal,

amire a fentebb elemzett többi mutató.

A szakfelelős (Nagy Ákos PhD) habilitált egyetemi docens, szakmai kompetenciája,

kredit- és óraterhelése (1 tantárgycsoport, 9 kredit, átlag heti 11 óra) megfelelő, nem

aggályos. Számos szakmai törzstárgy felelősei (és oktatói) – a fentiekből következő-

en – nem minősítettek, tanársegédek, magas kredit-terheléssel (pl. operatív dentistry

– tanársegéd felelős – 26 kredit). Pozitívum, hogy mivel 2006 óta a magyar mellett

angol és német nyelvű képzést is folytatnak, gondot fordítanak az oktatók idegen

nyelv ismeretének fejlesztésre, jelenleg az idegen nyelvű oktatásban érintett majd

minden oktatójuk rendelkezik PROFEX orvosi szaknyelvi vizsgával, legtöbbjük

angol és német nyelvből egyaránt.

Az oktatói utánpótlás elégtelenségének (rész)megoldására a rezidenseket három évre

státuszba veszik, segédoktatóként közreműködnek a gyakorlatokon, valamint PhD

témákat kezdenek, így kedvező lett a koreloszlás az „oktatók” között, az átlagéletkor

40 év.


A szakterületi sajátosságok okán a fogorvosképzésben oktatók kutatómunkáját is erő-

sen korlátok közé szorítja a hármas feladatrendszernek (oktatás – kutatás – betegellá-

tás) való megfelelés, s még ráadásul az alacsony létszám és az igen magas gyakorlati

óraterhelés. A csak a szakhoz kötődő oktatói kör teljesen önálló pályázati tevékenysé-

ge az alacsony ráfordítható aktivitás és a pályázatok rövid időtartama miatt gyakorlati-

lag nem reális, inkább társulásban pl. társegyetemek fogorvos-kutatóival, ill. a PTE

ÁOK többi oktatójával-kutatóival, intézeteivel együttműködésben van esélyük kutatási

pályázatok elnyerésére, ilyeneket 2009 óta el is kezdtek. Az első ígéretes publikációk

(és a hozzá kapcsolódó PhD fokozat szerzések) megteremtik az alapját közös kutatási

pályázatok benyújtásának (pl. az Anatómiai, az Orvosi mikrobiológiai, vagy a Nép-

egészségtani intézettel stb.). Pályázatokon megszerezhető forrásként az ÁOK Kutatási

Alapja segíti a senior kutatók további kutatási tevékenységét, ill. a fiatal kutatók fejlő-

dését, remélve, hogy a központi finanszírozás a jövőben javulni fog.

A PTE-ÁOK Klinikai orvostudományok doktori iskolában a képzés tudományos

hátterét jól szolgáló önálló programjukban (Alap és alkalmazott kutatások fog és

szájbetegségekben) 10 aspiránsuk vesz részt, további 4 aspiráns egyéb programok-

ban kutat. Jellemző, hogy a Fogászati klinikára jelentkező szakorvos jelöltek egyéni


81

felkészülőként csatlakoznak a doktori iskolához, a nappali képzés nem népszerű, mert

akkor késve kerülnek be a szakorvosképzésbe.

A programban adódó forrásokból, a fenti alapból és saját bevételeikből fedezik a

jelenlegi kutatási költségeiket. A doktori programjuk vezetője (Olasz Lajos egyetemi

tanár) társpályázó és résztvevő a Debreceni Egyetem FOK Konzerváló fogászati

tanszéke vezetője által koordinált OTKA kutatásban 2013-2016 között, és jelenleg

elbírálás alatt van egy OTKA kutatása, melyben témavezető, főpályázó. Publikációs

eredményességük mutatói 2008-2013 között: 66 cikk, (50 angol nyelvű, 16 magyar).


A képzés egyre növekvő hallgatói létszámának kiszolgálására az elméleti oktatáshoz

két nagy oktatóterem (az egyik 108 fős, jól felszerelt (hálózatba kötött számítógép,

5,1-es hangrendszer, kivetítő, DVD- és videó lejátszó), és több kisebb szemináriumi

terem áll rendelkezésre. A fogorvosképzés szaktárgyainak oktatása mellett az általános

orvos képzés keretén belül oktatott tantárgyaik kari oktatási infrastruktúráját is igény-

be veszik, ha éppen a Fogászati és Szájsebészeti Klinika keretei szűknek bizonyulnak.

A klinikai gyakorlati képzésben igen kevés, csak 28 egységkészülékük van, számu-

kat növelni szeretnék 35-re. A 2014. évi költségvetés megfogalmaz fejlesztési terve-

ket, mintegy 60 millió Ft-ot tudnának itt átcsoportosítani épület-átalakításra és esz-

közbeszerzésre. Az Arc-, állcsontsebészeti osztály a Megyei Kórház épületében jobb,

korszerűbb feltételek között kap helyet, így épületük II. emelete felszabadul, ahol

oktatóhelyiségeket és a személyzetnek szobákat akarnak kialakítani.

A gyakorlati készség kialakításához fontos helyszín a tanlabor, 24 manuális készség-

fejlesztő egységgel (fantom, mikromotor, kézidarabok). Fejlesztési terveik között

szerepel a tanlabor bővítése, „négykezes-kezelés” tanítására alkalmas munkaállomá-

sok kialakítása, kamerával felszerelt oktatói munkaállomás kiépítése, hallgatói klini-

kai gyakorlatos munkaállomások bővítése. A fejlesztések megvalósulásával a hall-

gatói létszámot is emelni szeretnék, így a „fajlagos” javulás nem lesz egyértelmű…

Hallgatói vélemények szerint a gyakorlati órákon nagyon nagy a zsúfoltság, a

forráshiány miatt az eszköz- és géppark erősen elavult és szegényes (pl. rendsze-

resen hiányzik az izoláló). A könyvtári infrastruktúra és számítógépterem biztosított.

A kiegészítő oktatási anyagoknak, jegyzeteknek, előadásoknak nagyjából a fele ér-

hető el a hallgatók számára, az online felületre kevés intézet tölt fel anyagot, amely

megnehezíti a számonkérésekre való felkészülést. A tanulmányi osztályon kialakí-

tott rendszer, amelyben minden hallgatót egy ügyvivő „visz végig” a tanulmányi

évein keresztül, működik.


Jelenleg a hallgatói összlétszám a magyar nyelvű képzésben 180 fő, a 2006-os 116

fővel szemben. Mint fentebb már szó volt róla, a képzési kapacitásukra, az akkori


82

személyi feltételek gondjaira, hiányosságaira a MAB értékelés 2006-ban egyér-

telműen kitért. Erre kevéssé érthető és inkább megalapozatlan lépésnek tűnik

az angol nyelvű képzés azonnali, majd a korábban csak elég sajátos részkép-

zésként folytatott német nyelvű képzés teljes beindítása, és általában is az erő-

teljes létszámnövelés – mindez 2006-ban még változatlan (és elégtelen) személyi

és egyéb feltételek mellett! A hivatalos (FIR) adatok szerint az összlétszám jelenleg

az angol nyelvű képzésben 149 fő, német nyelvű képzésben 60 fő, szándékaik ezen

létszámok további emelése. A szak optimális bővítési és fejlesztési kilátásai mellett

450 fős (250 magyar, 200 angol- és német) maximális összlétszámot látnak reálisnak

– ennek megalapozottsága erősen kérdéses, legalább is a megfelelő minőségű

képzés szempontjait is figyelembe véve!

Hallgatói vélemények szerint a valós képzési kapacitáshoz képest a létszámuk

túlzottan magas, a gyakorlati helyiségek zsúfoltak, elegendő eszköz, anyag nem áll

mindig rendelkezésre. Általában is több gyakorlati lehetőséget és több gyakorlatve-

zetőt igényelnének. A fogorvosképzés kiemelkedően gyakorlat-igényes, a színvona-

lat csak úgy lehet biztosítani, ha a hallgató/oktató arány alacsony (ideálisan 5-8 fő

hallgató/oktató), erre kell törekedni.



A 2006-os akkreditáció óta eltelt időszakban a képzésben jelentősen nőtt a

fogorvostudományi szakterületen meghirdetett választható tárgyak köre (bevezetés

az implantológiába; orális diagnosztika; fogorvosi praxisszervezés és menedzsment;

fogorvostörténet; fogászati anatómia; fogszabályozás stb.), lehetőség van a választ-

ható tárgyak kreditpontjait akár kizárólag fogorvosi tárgyakból összegyűjteni. Kellő

idő eltelte és hallgatói érdeklődés esetén – nyilván szakmailag indokolt esetben – a

tantárgy bekerülhet a kötelező tárgyak körébe, példa erre az esztétikai fogászat tan-

tárgy, amit a 2012/13. tanévben már kötelező tárgyként oktattak.

A folyamatosan zajló gyakorlati képzés részeként az alapozó modulhoz preklinikai

és klinikai gyakorlatok tartoznak, itt elsősorban a tanlabor, skill-labor gyakorlatok

dominálnak, céljuk felkészíteni a hallgatókat a páciensek kezelésére. A preklinikai

tárgyak oktatása a tanlaboratóriumban megoldott, de a laboratórium fejlesztésre

szorul. A klinikai modulban már a klinika betegein végeznek vizsgálatokat és keze-

léseket a hallgatók. A dento-alveoláris sebészet és parodontológia tantárgyak kere-

tén belül jelenleg demonstrációs pácienseken történik meg a szakma alapvető fogá-

sainak bemutatása a gyakorlatvezetők által. A fogorvosképzés alap-, szak- és emelt

szintű ellátási területéhez több körzet, illetve régió tartozik, jó tehát a beteg-anyag

biztosítása, van módjuk a hallgatóknak sokféle beavatkozást elvégezni, bizonyos

esetekben begyakorolni is.


83

A már jelzett zsúfoltságtól eltekintve - előnyös továbbá, hogy a klinikai gyakorlatokon

a magyar és a külföldi hallgatók együtt dolgoznak, egymásnak asszisztálnak, ami

nagyban segíti a külföldi hallgatókat, a magyar hallgatóknak pedig az angol vagy né-

met szaknyelv elsajátítására hasznos. A klinikán többféle egységkészülék működik,

emellett több fogtechnikai laboratóriummal állnak kapcsolatban, ahova a hallgatók

ellátogathatnak és saját betegük fogpótlásának készítését vagy más technikai folyama-

tokat figyelhetnek meg.

A kötelező, összesen 10 hetes nyári szakmai gyakorlatok a klinikán, vagy akkredi-

tált külső rendelőkben zajlanak, összesen 320 órában. Egy rendelő akkreditálásának

feltételei azonosak a szakorvosképzésben történő akkreditációval. A gyakorlat el-

végzését minden esetben szakorvos igazolja és értékeli, emellett a hallgató tevé-

kenységnaplót vezet, az általa készítendő dokumentált beszámolónak ez is része.

A kurrikulum fejlesztése mellett TÁMOP programon belül többnyelvű oktatási segéd-

anyagok fejlesztése is zajlik, a cél olyan digitális oktatási segédanyag fejlesztése, ami-

nek segítségével a hallgatók a teljes kurrikulumban tudnak vertikálisan tájékozódni: az

elméleti alapoktól a preklinikai és klinikai ismereteken át akár a záróvizsgára készülve

is, az adott problémakörben egyszerűen visszakereshetők a témához kapcsolódó elmé-

leti alapok.

Hallgatói vélemények szerint a fogászati tárgyak oktatása szervezett, óraelmaradás

nem jellemző, de panaszkodtak, hogy csökkentek az elméleti óraszámok, azonban a

vizsgakövetelmények változatlanok (a számon kért anyag mennyisége nem csök-

kent, ez egyre kevésbé fér bele az oktatási időbe), patológián nem boncolnak tete-

met; orálpatológián nincs betegbemutatás stb.

Az Erasmus program adta lehetőségekkel – a gyakorlati időszak kivételével – jobbá-

ra élnek, évente jönnek-mennek hallgatók, oktatók. Egyes helyeken problémát jelent

a kredittranszfer (pl. Marosvásárhelyről csak a preklinikumba jöhetnek, mert ott más

a képzés, mint a szakon).


Az ismeretellenőrzésre a számonkérés szokásos módszereit alkalmazzák a TVSz.

vonatkozó szabályainak megfelelően – bár a közölt tantervben a számonkérés mód-

jának csak vizsgát írnak, hogy kollokvium, vagy gyakorlati jegy-e, azt nem jelzik. A

hallgatók elméleti ismereteinek és gyakorlati készségeinek, az elsajátított kompeten-

ciáknak az ellenőrzése a tanrendben előzetesen rögzítve, szorgalmi időszak alatt és a

vizsgaidőszakban történik. A gyakorlati tudásuk számonkérése a manuális készséget

javító laboratóriumi munka esetén gyakorlatos minősítéssel (ötfokozatú skálán),

betegellátó tevékenység esetén minimumfeltételeknek való megfelelés igazolásával,

illetve rendszeres beszámoló és prezentáció készítésével történik. A gyakorlatokon

teljesítendő elvárásokat a tantárgyleírások szabályozzák, amennyiben a követel-

ményt nem teljesíti a hallgató, lehetőség van a félév aláírásának megtagadására.


84

A záróvizsga követelményeit a vizsgaidőpont előtt legalább három hónappal közzé-

teszik. A záróvizsga írásbeli része központilag összeállított írásbeli teszt formájában

történik, szóbeli részén a bizottság elméleti kérdések feltételével, valamint a gyakor-

lati kompetenciák (betegvizsgálat, anamnézis felvétel, kezelési terv készítés) vizsgá-

latával méri fel a vizsgázó felkészültségét.

A hallgatók kb. 80%-a a szakmaspecifikus tanszékeken választ témát, kb. 15%-uk a

szak és a kar egyéb szakjai által közösen meghirdetett témák közül (pl. alapkutatást

végző intézet és klinikai tanszék együttműködése), kb. 5%-uk pedig a szaktól füg-

getlen, a kar egyéb szakán meghirdetettek közül választ. Sajátos gyakorlatuk, hogy a

szakdolgozat minősítése nagymértékben függ a hallgató saját tudományos tevékeny-

ség-végzésétől, jeles osztályzatot csak az a hallgató kaphat, aki saját tudományos

tevékenységét dolgozta fel, amihez remélhetően hozzátartozik az, hogy minden

hallgató részére biztosítva is van a kutatási téma/lehetőség, különben ez a gyakorlat

megkérdőjelezhető.

Hallgatói vélemény, hogy a vizsgaidőszakra kellő mennyiségű helyet nyitnak, meg-

felelő létszámmal (jelzésre az egyetem bővíti a keretlétszámot is). A számonkérés az

esetek többségében következetes és reális, a számon kért anyag egyezik a leadottal.

Elegendő szakdolgozat-téma kerül kiírásra, a témavezetői tevékenység megfelelő.


A kapott adatok alapján mind a magyar, angol és német nyelvű fogorvosképzésük

iránt nagyjából azonos, háromszor akkora a kereslet, mint amennyi hallgatót fel

tudnak venni, van tehát válogatási lehetőségük. Mindazonáltal a képzés során nagy a

lemorzsolódás az angol mellett a magyar képzésben is, miközben a nyelvvizsga nem

akadály, a felvettek több mint 90%-a rendelkezett ezzel, a végzetteknek pedig évek

óta 100%-a. A német nyelvű képzésben a nagyon alacsony (3-4 fő) végzős-szám

oka, hogy majd az összes hallgató a szászországi szerződés kapcsán már a képzés

felétől nem itt tanul, és nem is itt fejezi be azt. Az angol és német programban a

felsőbb évfolyamokon tapasztalható lemorzsolódást a finanszírozott magyar nyelvű

képzés hallgatói létszámemelése kiegyensúlyozottabbá teszi.

A szak kutatói-oktatói jelentős időt és energiát fordítva figyelnek a tehetséggondo-

zásra, a kiemelkedő képességű hallgatók rendszerint már a képzés első két-három

évében bekapcsolódhatnak a TDK, illetve a Grastyán vagy a Szentágothai Szakkol-

légium munkájába. A kiváló TDK-sok a többi ösztöndíj lehetőség mellett demonst-

rátori ösztöndíjat is nyerhetnek.

Jól szolgálja a képzést és a kutatást a könyvtári háttér is, akár otthonról is elérhetőek

azon elektronikus teljes szövegű folyóiratok, amelyekre az egyetem fizet elő. A Fo-

gászati Klinika számára beszerzett kötetek száma meghaladja a 300-at, ebből 100

főleg angol nyelvű könyv az elmúlt 10 évben került beszerzésre és többségük szoro-

san kapcsolódik az oktatott tantárgyak elméleti tudásanyagához.


85

Hallgatói vélemény, hogy a tudományos diákköri tevékenységre a kellő lehetőség adott,

informáltak a témában. A külföldi gyakorlatokra való kiutazás rendszere (pl. Erasmus)

nem igazán működik, kevesen jelentkeznek, a külföldön végzett gyakorlat miatt a leg-

több esetben csúsznak a tanulmányaikkal, emiatt kevésbé motiváltak a hallgatók.


A szak „gazdája”, menedzselése, belső, rendszeres minőségbiztosítás, DPR (intézke-

dések, reakciók)

A szakgazda a PTE Általános Orvostudományi Kar, a szak vezetési, valamint az

oktatási, kutatási és betegellátási területeket érintő fejlesztési stratégiájának nyilván-

valóan illeszkednie kell a kari tervekhez. A szakfelelős (Nagy Ákos PhD, habilitált

egyetemi docens) egy személyben felel a szakon folyó magyar és idegen nyelvű

oktatásért, a gyakorlati képzés feltételrendszerének biztosítása a Klinikai Központ

Fogászati és szájsebészeti klinika igazgatójával közös feladatuk. Munkáját segíti a

szakvezetés, klinikai és oktatási minőségbiztosítási felelős, a Tanszékvezetői Tanács,

gazdasági ügyekben a Klinikai Központ Finanszírozási Osztálya, az ÁOK Gazdasági

Igazgatósága és a PTE Gazdasági Főigazgatóság illetékes osztályai.

A karon egységesen a CERTOP által minősített, MSZ EN ISO 9001: 2001 minőség-

irányítási rendszert és szabványait alkalmazzák. A szak vezetője felelős a minőség-

politikai célokban megfogalmazottak elérésének biztosításáért a szakon, meghatá-

rozza az elérendő célokat és beszámol a célok megvalósításáról, irányítja a mérést,

elemzést és fejlesztést. A vezetés együttműködik a Feedback Bizottsággal, és a Kli-

nikai Központ Minőségbiztosítási Igazgatóságával a belső auditok lebonyolításában.

Külső auditot nem jeleztek, ami aggályos.

A szak és hallgatói HÖK képviselete gyenge, a nemrég alakult fogorvostanhallgatói

bizottságnak nincs önálló költségvetése. Ennek ellenére a panaszkezelés rendszere

működik (csoportvezetőkön és a HÖK képviselőn keresztül), az egyetemi vezetéssel

a kapcsolattartás megvalósul, a szakfelelősi fogadóórák is rendszeresek.

Hallgatói észrevétel, hogy az egy éve indult új visszajelzési (feedback) rendszerből

még sem a külföldi, sem a magyar hallgatók nem látnak eredményt; illetve az ered-

ményeket nem kommunikálják megfelelően a hallgatóság felé. Ugyanakkor a hallga-

tók kényszerítőnek érzik a bonus rendszert, ami szerint 24 órával korábban vehet fel

vizsgát az a hallgató, aki kitölti a feedback kérdőívet. Egyébként a rendszer alapve-

tően jól felépített, oktatói oldalról egyre nagyobb támogatást kap.

Az oktatói minőség, szakmai fejlődési lehetőség biztosítása okoz gondokat. A fog-

orvosképzésben tudvalevőleg a gyakorlati képzésnek, azon belül a kis csoportokban

zajló hallgatói gyakorlatoknak, a kedvező oktató-hallgató aránynak kiemelkedő je-

lentősége van. Ennek biztosításához azonban az oktatói óraterhelések rendkívül

felszöknek, érthető módon nem sok lehetőség, idő és energia marad számukra a

tudományos munkára.


86

A PTE 2010-ben TÁMOP támogatással csatlakozott az országos Diplomás Pályakö-

vető Rendszerhez (DPR). Az előírtak értelmében intézményi szinten került lebonyolí-

tásra, így az ÁOK-n sem szakonkénti bontásban történt az adatok elemzése, amelyet a

PTE Marketing Osztály kutatásszervező munkatársai végeztek. A fejlesztés iránya az

intézményi DPR vizsgálatok karspecifikusabbá tétele, az ehhez szükséges források

biztosítása. A PTE ÁOK esetében ezen túlmenően indokolt ezt a karon belül működő

szakokra külön elvégezni, mert az elmúlt években jelentősen megváltozott a munka-

erő-piaci helyzet, már nem általános gyakorlat, hogy az itt végzettek automatikusan a

szakképzésbe, vagy a PhD képzésekbe kapcsolódnának be. Az egyes szakokon vég-

zettekre vonatkozóan jóval specifikusabb és validabb adatokat kell tehát szerezni.

A korábbi, 2006-os vonatkozó MAB határozat a legégetőbb problémaként a szemé-

lyi feltételek elégtelenségét emelte ki, ezek javítására, az „oktatói túlterhelés csök-

kentésére és az egyes szakterületeken a minősített oktatók kritikus hiányának korri-

gálására” történtek is intézkedések, lépések:

- A PTE KK folyamatos létszámcsökkentéssel terhelt környezetében az állomány 7

státusszal bővült 2006 óta. A minősítettség nőtt: az elmúlt években a szakhoz köt-

hető 5 oktató szerzett PhD fokozatot, 1 fő habilitált, 1 fő lett az akadémia doktora.

- „A megfelelő oktatói utánpótlás megoldására” 2009 óta a klinikára jelentkező

rezidenseket állományban tartják a harmadik – un. klinikai praxis gyakorlat – év-

re is. Ebben az időszakban lehetőséget biztosítanak számukra a gyakorlati okta-

tásban való részvételre, illetve PhD kutatási témákban folyó kutatásokhoz is csat-

lakozhatnak. Néhányan azóta akadémiai karriert választottak, rész-, ill. teljes

munkaidős állásban jelenleg is a klinikán dolgoznak.

- A tanszéki struktúrájukban változás az, hogy az oktatási feladataik specifikációja

mentén tovább bontották, megalakult a Gyermek- és ifjúságfogászati tanszék.


be véve

C-SWOT analízis reális, képzésük, helyzetük erősségeit, gyengéit és lehetőségeit

nagyrészt jól látják, főként sajátos, helyi problémákat sorolnak fel, illetve néhány

országosan jellemzőt is.

Kétségtelenül sajátos külső korlát a nem önálló kari létből következően, bizonyos

pályázati források kiesése, valamint külső gyakorlati képzőhelyek korlátozott lehe-

tősége, és főként a jelenlegi kubaturális, infrastrukturális gondjuk a gyakorlati oktatá-

suk fő telephelyével, a Dischka Győző utcai klinikaépülettel.

Az ÁOK-hoz tartozás jár bizonyos előnyökkel (a kar oktatási és kutatási potenciálja,

infrastruktúrája használata, doktori iskolai részvétel önálló programmal stb.), így ez

most érthetően az erősségek közé sorolódik, a gazdasági, gazdálkodási stabilitás és a

hallgatói tehetséggondozási gyakorlatuk szintén. Az oktatói kör minősítettségében


87

mostanra történt örvendetes javulás kétségtelen, de ettől még a szakmai-személyi

feltételek összességben nem éppen az erősségük.

Felsorolt gyengeségeik valósak, köztük az igen jelentős oktatói túlterhelés nem any-

nyira hangsúlyos, mint lehetne, bár kétségtelen, hogy az oktatók kutatási lehetősége-

ire, előrehaladásukra is kifejezetten negatív a hatása. Sajnos ebből is további humán-

erőforrás gondok következnek: a klinikai fogorvosi és oktatói munka nem vonzó, az

elméleti intézetekben is alig fordul elő fogorvos végzettségű oktató, ez megnehezíti

a fogorvosi szemlélet kialakítását az alapozó modul tantárgyainak oktatása során stb.

Előrelépési lehetőségek között említik az európai régiós szakmai együttműködést

Horvátországgal, és külföldi oktatási programjuk kiterjesztését a posztgraduális- és

továbbképzés területére. Ez utóbbi az oktatási kapacitásuk bővülése nélkül nem reális,

tehát csak az ugyancsak idesorolt fejlesztéseket (bérköltségek fedezete, műszerpark és

egyéb oktatási eszközrendszer) segítő financiális megoldás, a megtermelt bevételeik-

nek a képzésbe való visszaforgatásával valósítható majd meg. Bizonyára az önálló

Fogorvostudományi Kar alakítása is számos pályázati forráshoz nyitná meg az utat.

A veszélyeztető tényezők, hasonlóan a többi képzőhelyhez: finanszírozási nehézsé-

gek, a munkaerőhiány, romló versenyhelyzet a magánpraxissal szemben az eszköz-

park amortizációja és a közalkalmazotti fizetések messze nem versenyképes volta.


Szükséges a tanterv kialakításánál a KKK előírásait és az egyéb általános előírá-

sokat (kurrikulum reformnál az EU direktívák elvárásait (ADEE - PCD doku-

mentum) figyelembe kell venni.

Feltétlenül emelni kell az oktatók/kutatók létszámát és a minősítettekét is – kü-

lönösen a gyakorlati képzését –, hogy igazodjon a meglévő hallgatói létszámhoz,

és csökkenjen az oktatók túlterhelése. Tudományos munkatársi és főmunkatársi

státuszokat is érdemes létrehozni, hogy erősítsék a képzés tudományos hátterét, po-

tenciálját. Az oktatói utánpótlás megoldásához megfontolandó a megfelelő pályáza-

tokban való részvétel (pl. TÁMOP), amivel az oktatói jövedelmek kiegészíthetők.

Elengedhetetlen az oktatási infrastruktúra fejlesztése; olyan tanlaboratórium

kialakítása, amelynek egy részében a rendelői körülményeket lehetne szimulálni,

másik részében pedig a fogtechnikai laboratóriumi feltételeket.

Az e hiányosságok orvosolására megtett, ill. tervezett lépéseket ismertető intézke-

dési terv készítése és bemutatása szükséges 2015. szeptember 30-ig, előkészítésül a

2016-ban lefolytatandó MAB monitor1 vizsgálathoz.

A szakra vonatkozó DPR vizsgálatok elvégzése javasolt.

Az Erasmus csere-programban való részvétel fenntartása, erősítése, a gyakorlati

képzésben is a lehetőségek kihasználása célszerű.

1 Helyesen: nem monitor, hanem újabb akkreditációs vizsgálat, lásd 78. oldal: „A 2016-ban lefolytatandó akkreditációs

vizsgálat eredményétől függően változik majd a (magyar, angol és német nyelvű) képzésekre vonatkozó akkreditáció hatálya.”


88

Semmelweis Egyetem


fogorvos




szóló akkreditáció magyar, angol és

német nyelvű képzésre


A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés akkredi-

tációs feltételeknek való folyamatos meg-

felelése esetén –


magyar, angol és német nyelvű képzésre




A képzés tartalma

A Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán több mint hat évtizede folyó fog-

orvosképzés teremtette meg a képzés hagyományait, ennek megfelelő kurrikulumot

követ. A bemutatott tantervük szerint a szak KKK-jának számszerű előírásait csak

részben követik, mindjárt elsőként komoly eltérés van a képzés összkredit-számában

– a szabadon választhatók nélkül 299 kredit, azokkal együtt pedig legalább 314! A

tantervet a KKK előírásait betartva úgy kell kialakítani, hogy az összesen 300 kredit

megszerzése a kötelező és kötelezően választható tárgyakon túl a 15 kreditnyi

szabadon választható tárgyakkal együtt legyen biztosítva. Emellett a főbb ismeret-

körökre megadott kredittartományokra, és az abban nevesített ismeretek megfelelő

besorolására, és ezzel összhangban a vonatkozó EU direktívák (ADEE, PCD doku-

mentum) számszerű elvárásaira (pl. 65/35%-os arány a fogorvosi/orvosi tárgyakra) is

figyelemmel kell lenni. Kisebb-nagyobb eltérések az előírtaktól e téren is vannak.

Mindezeket egy kevésbé mechanikus kreditallokációval (heti 1 tanóra=1 kredit telje-

sen egyformán minden ismeretre, elméletre, gyakorlatra) korrigálni lehetne, s az álta-

lános orvosi tantárgyak súlya és aránya a fogorvosi tantárgyakhoz képest is csökken-

ne. E főként számszerű eltérésektől eltekintve a program szakmai tartalma a képzési

cél elérését, a megfelelő kompetenciák kialakítását alapvetően jól szolgálja. Az alapo-

zó tárgyak megoszlása, a preklinikai kurzusok időrendje, egymásra épülése megfelelő.

A tanórák száma (a választhatók nélkül) 4830, ebből gyakorlati órákhoz rendelt 2835

óra (58,7%), ez az összesen 9 hét szakmai gyakorlattal biztosan az előírt mértékű

(min. 65%), bár meg kell jegyezni, hogy a szakmai gyakorlatra min. 10 hét az elő-

írt! A szerzett információk szerint a tananyag és a szakirodalom korszerű.


89


A képzés személyi feltételei adottak, az alapozó tárgyak nagy részének oktatói az

ÁOK kiváló tanárai, a preklinikai tárgyakban is biztosított, jól szervezett az oktatási

feladatok ellátása. A teljes képzés 58 tantárgyának felelősi feladatait 42 oktató

(ÁOK+FOK) végzi, közöttük a minősítettségi arány (78,5%) és a szint is magas, 11

fő (10 oktató az ÁOK-ról) az MTA doktora, egyikük fogszakorvos. A fogorvos-

szakmai törzsismeretek átadásában tantárgyfelelősként a kar 12 vezető oktatója vesz

részt, közülük többen jelen vannak az országos és nemzetközi szakmai testületekben

is. Előrelépés – talán a korábbi akkreditációs értékelések és MAB ajánlások nyomán

is –, hogy a minősített oktatók száma növekedett – bár a hallgatói létszám is jelentő-

sen nőtt. A vezető oktatók habilitációjának szorgalmazása továbbra is kihívás, de a

javulást jelzi, hogy 2010 óta 5 vezető oktatójuk habilitált.

Az oktatók kredit- és óraterhelése jelentős, legelőbb is a szakfelelősé (38 kredit)

haladja meg pár kredittel az elfogadható maximumot (35 kredit), és a közölt heti

óraterhelése (20,6 óra) is igen magas. A szakon oktatók több mint 80%-a az intéz-

ményben teljes munkaidejű, AT oktató, a fogászati klinikai modul megadott 12 tan-

tárgyát tekintve három felelősnek nagyobb az oktatói terhelése 25 kreditnél, ez elfo-

gadható. A valós óraterhelések viszont – mint mindenhol – nagyok, az oktatóktól

ugyancsak elvárt kutatási tevékenységet, a szaktudományos fejlődés lehetőségét

hosszabb távon ez is erősen nehezíti.

Az oktatási feladataiknak a magyar mellett, angol és német nyelven is eleget kell

tenniük, ez további megterhelést jelent. A karon biztosítani kell még a posztgraduá-

lis szakképzési feladatok ellátását is.

A tantárgyfelelős oktatók korfájában erős maximum jelentkezik az 1950-1959 kö-

zött születettek korcsoportjában, az oktatók majdnem fele (19 fő a 42-ből) tehát 55

évnél idősebb, köztük 1970 utáni születésű oktató nincs is. Egészen más a kép a

képzésbe bevont nagyszámú (407) összes oktató tekintetében, itt a maximum (114

fő) éppen az 1970-80 között születettek csoportjában van.


A képzéshez kapcsolódó kutatásokban a kar saját munkacsoportjai is egyre újabb

szakterületek felé fordulnak, mint a sejt és molekuláris biológia, genetika, biológiai

szövetregeneráció, anyagtani kutatások, modern képalkotó eljárások stb. Felismerték

annak szükségességét, hogy több szervezeti egységet, esetleg egyetemet és más

szakmai partnereket összefogó, klinikai és elméleti/experimentális szakmai hátteret

integráló kutatásokat indítsanak el. A kutatási programok integrálódása, az elnyert

pályázatok mértékének növekedése és a nemzetközi szakmai kapcsolatrendszer ki-

szélesedése növelte az eredményességet, amely elsősorban a nemzetközi tudomá-

nyos publikációk növekvő számában mutatkozott meg. 2008-2013 között 85 in

extenso közlemény publikáltak (IF: 173, idézettség: 483). Jók az eredményességi


90

mutatói az Orálbiológiai tanszéknek, az egyes szakklinikáik tudományos teljesítmé-

nye közel kiegyensúlyozott, szembetűnő a Parodontológiai klinika vezető szerepe.

Örvendetes, hogy korábbi MAB ajánlással is egybeesően az MTMT adatbázishoz

kapcsolódott a kar is, valamint folyamatosan bővülnek a kar oktatóinak, hallgatóinak

nemzetközi kapcsolatai, pl. az Orálbiológia tanszék által elnyert NIH támogatás is

tudományos munkásságuknak egy fontos elismerése.

A másik dicséretes tényező, hogy a pályázati források mellett (OTKA, ETT,

TÁMOP, KMIP) a kar belső kutatási pályázatokat hirdet, nagymértékben segítve

ezzel a fiatal kutatók, PhD hallgatók munkáját. Az elmúlt öt évben 16 fő szerzett

PhD fokozatot, biztosítva ezzel a kar minősített oktatói utánpótlását.

2011-ben az egyik nemzetközileg legrangosabb fogorvos-tudományi kutatásokat

bemutató konferenciát, az IADR-CED meetinget a SE FOK szervezte.


A fogorvosképzés infrastrukturális feltételei a karon igen jók elsősorban a 2007-ben

megnyílt Oktatási Centrumnak köszönhetően. Az épület a legmodernebb diagnosz-

tikai eszközökkel ellátott és a legkorszerűbb oktatástechnikai feltételeket biztosítja

(tökéletesen felszerelt kezelőegységek, előadó- és szemináriumi termek, modern

fantomfej gyakornoki egység (60 fős), fantom laboratórium (30 fős), fogtechnikai

laboratórium (vállalkozási formában). Jól működő a WIFI rendszer, modern a

könyvtár, amely mind a hagyományos, mind pedig az elektronikus információ át-

adására alkalmas (a világon megjelenő fogorvosi folyóiratok 90 %-a PDF formá-

tumban elérhető, letölthető). A szolgáltatások minőségével a hallgatók elégedettek,

de jelezték, hogy a vizsgaidőszak alatt a számítógéppark, ill. a kölcsönözhető köte-

lező tankönyvek mennyisége nem mindig elegendő.

A Semmelweis Egyetemen az elméleti képzés feltételei szignifikánsan javultak a

NET átépítésével és különösképpen az új elméleti oktatási központ, az EOK meg-

nyitása után, s mivel a fogorvostan-hallgatók mindhárom nyelvű képzésben az ÁOK

hallgatókkal megegyező infrastrukturális feltételek mellett tanulnak, ez több orvosi

tantárgy (pl. anatómia, patológia) oktatásában az országban egyedülálló feltételeket

biztosít számukra is. Egyes klinikai tárgyak oktatása is az ÁOK klinikáin folyik, az

orvostanhallgatókkal azonos oktatási feltételekkel.

Az Oktatási Centrum, a 2004-ben felújított Arc- állcsont–szájsebészeti és fogászati

klinika, valamint a 2013 tavaszán Fogászati és Szájsebészeti Oktató Intézetként a

Semmelweis Egyetembe integrált Központi Stomatológiai Intézet biztosítja a hallga-

tók számára a nyári gyakorlatok penzumának teljesítését is.

A Szájsebészeti klinika külön telephelye felveti a képalkotó diagnosztika szervezési

nehézségét, különösen akkor, ha az utóbbi klinikán a CBCT háttér nincs biztosítva.


91

Modern infrastruktúrát és kutatási kapacitást nyújt a karon 2012-ben létrehozott

Anyagtudományi Kutató Központ – nemcsak a kari, hanem egyetemi, hazai és nem-

zetközi tudományos együttműködésekre is jó alapot biztosítva a műszaki és fizikai

tudományok területén. Ehhez kapcsolódóan kiemelendő a fogorvosi anyagtan fizikai

alapjai tantárgy kifejlesztése és a magyar/angol/német nyelvű jegyzet megalkotása,

ami országszerte. hiánypótló.

A hallgatói szolgáltatások közül a kollégiumi férőhelyek számára és általánosságban

az állapotára – egy kollégium kivételével – nem volt panasz, ellenben a sportlétesít-

mények és a sportolási lehetőségek csekély számát kifogásolták a hallgatók, bár

bizonyára kedvezően fogadták, hogy a szakvezetés lépéseket tett a testnevelési kur-

zusok flexibilissé tétele érdekében, a szoros csoportbeosztáshoz nem ragaszkodnak,

ill. tantermi előadások és gyakorlatok után utolsóként kerülnek megtartásra ezek az

órák. Kiemelték még a Neptun rendszer megbízhatatlanságát.


A 2012/13-as tanévre a teljes hallgatói létszám az öt évvel ezelőtti 721-ről 833-ra

emelkedett, ebből 348 fő külföldi. A kifejezetten fogorvos-szakmai törzsképzésben a

kari oktatói állomány bővítése hiányában az évfolyamonként 150 főt megközelítő

hallgatói létszám részére pl. a klinikai modulban szükséges gyakorlati képzés kivite-

lezhetősége, ill. minősége (kiscsoportos oktatás, kezelőegységek száma) a jövőben

veszélybe kerülhet. A fogorvosképzés tudvalevőleg kiemelkedően gyakorlatorientált

képzés, a szakma gyakorlásához szükséges, előírt kompetenciák, gyakorlati készsé-

gek megszerzését, az oktatás színvonalát csak úgy lehet biztosítani, ha a hallgató-

oktató arány ebben a képzési szakaszban alacsony, ideálisan 5-8 fő hallgató/oktató,

amit még a jelenlegi kari oktatóbázisuk és az országosan kiválónak számító felsze-

reltségük sem tud nyújtani. Törekvéseik, pl. tanulmányi szerződés a szakorvosjelöl-

tekkel (a szakvizsga megszerzése után annyi időt még töltsenek el a karon, amennyi

időt a szakképzés során töltöttek), örvendetesek.

Leginkább a preklinikai és propedeutika munkahelyek száma áll arányban a kompe-

tenciák elsajátításánál leírtakkal, máshol a manuális hozzáférés korlátozott és a gya-

korlat valószínűleg demonstrációs jellegű.

A hallgatói írásos vélemények határozottan kapacitáshiányt jeleznek - leginkább ma-

guk a gyakorlati lehetőségek és emellett a gyakorlatvezetők vonatkozásában. Tekintet-

tel arra, hogy 2005 óta a fogorvosi végzettséggel jár az önálló működési jog, fokozott

a jelentősége a gyakorlati készségek, tudás és képesség kialakításának, hogy az alap-

vető jártasság a diagnosztika és terápiás eljárásokban minden végzett „kezében” le-

gyen. Egy 150 fős évfolyam képzésében ennek megvalósítása a legjobb szervezettség

mellett is nagy kihívás. A klinikai gyakorlati felkészülés szempontjából semmiképpen

nem növelni, inkább csökkenteni ajánlatos a hallgatói létszámot.


92



A fogászati modul kurzusai konvencionálisak, és a szakdiszciplínák elméleti és gya-

korlati tudásanyagát lényegében lefedik. Az ismeretátadás módjai, az előadások, sze-

mináriumok, gyakorlatok megfelelő arányúak a közölt tanterv szerint. A hallgatói

írásos vélemények viszont zömmel és határozottan a gyakorlati képzés elégtelenségét

jelzik; kevésnek tartják a gyakorlati készségek elsajátítására kapott lehetőségeket és a

gyakorlatvezetői segítség mennyiségét és minőségét, kerülnék a párban való kezelési

gyakorlatokat, keveslik a betegekkel való találkozást stb. E panaszoknak egy része

nyilván orvosolható, de vannak a lehetőségeknek nyilvánvaló és sajnálatos korlátai is.

Az oktatókórházaknak és rendelőknek a képzésbe vonásával elsősorban a nyári gya-

korlatok teljesítésekor számolnak. Itt is meg kell említeni, hogy a közölt adataik sze-

rint tantervükbe a KKK-ban előírt legalább 10 hét helyett csak 9 hét nyári szakmai

gyakorlatot illesztettek, és a jogszabályban nevesített szájsebészeti gyakorlat sem

szerepel közte. Pedig a gyakorlati képzés már említett jelentősége miatt keresni kell a

gyakorlati ismeretátadás lehetőségeinek bővítési módozatait, pl. a Fogászati és szájse-

bészeti intézetben még több kihasználható kapacitást lehetne feltárni a nyári gyakorla-

tokon kívül, mert a nagy beteganyaggal rendelkező tanszék további integrálása a gya-

korlati képzésbe több hallgató-beteg találkozást eredményezhet.

A tankönyv, jegyzet, előadás anyagának korszerűsítését a klinikák, tanszékek fo-

lyamatosan végzik, mindazonáltal az önértékelésükben említett törekvések mellett

és azzal párhuzamosan, szükséges lenne az időszerű szakirodalom még hangsúlyo-

sabb beépítése. Az igényes szakirodalom olvasásával felkészítést kapnának a hallga-

tók a folyamatos önképzésre, s a könnyen avuló ismeretek miatt az állandó innová-

ció iránti érzékenységre. Ez szakmai fejlődésük kiinduló pontja lehet.

A karon jelentős TDK munka folyik egyetemi és azon kívüli kollaborációban. A

hallgatók jelezték, hogy Erasmus részképzésre nincs lehetőségük, (pedig lenne rá

igény), mivel a szakvezetés bonyolultnak tartja a megszervezését (kurrikulumok

közti különbségek, stb.), pedig ezt megfelelő koordinációval és adott esetben egyéni

tanrend kialakításával meg lehet valósítani.


Az értékelés és a tudásellenőrzés formái főként a konvencionális egyetemi módsze-

rekkel (évközi tesztek, demonstrációk, gyakorlati jegy, félévi kollokvium, év végi

szigorlat) valósulnak meg írásbeli vagy szóbeli formákban - a Tanulmányi és Vizs-

gaszabályzatban lefektetett szabályok alapján.

A szakdolgozati témák elegendőek, kiválasztásuk a 7. szemeszterben történik. Kiírá-

suknál figyelembe veszik a hallgatói kívánságokat is, a téma gyakran fedi a hallgató

TDK munkáját is, így saját kutatási eredményeivel is gazdagíthatja, emelheti a szak-

dolgozata színvonalát.


93

Az évi 2 záróvizsga írásbeli része az „Államvizsga Tesztkönyv”- Fogorvosi Ismere-

tekből kiválogatott tesztkérdésekre adott válaszokból áll. A szóbeli vizsga beteg-

vizsgálattal indul, majd szóbeli felelettel folytatódik. A hallgató részjegyeket kap,

mely a szakdolgozat és a teszteredmény jegyével együtt adja a záróvizsga jegyet. Ez

jó gyakorlat, követésre ajánlott.


A hazai fogorvos-képzőhelyek közül hagyományosan az SE FOK-on a legmagasabb

a felvételi ponthatár, a jelentkezők száma közel ötszöröse a felvételi kapacitásuknak.

A diplomáig a hallgatók több mint 80%-a eljut, jellemzően az első két év során van

lemorzsolódás, ill. többszöri tantárgyfelvétel, ami késlelteti a diploma megszerzését.

A nyelvvizsga nem jelent akadályt a diploma megszerzésénél: a hallgatók több mint

90%-a, esetenként majd mindenki rendelkezik már nyelvvizsgával a felvételi előtt.

A tehetséggondozás hagyományosan a már említett tudományos diákkörök (TDK)

keretében eredményesen folyik, s jól megalapozza a továbblépést is a doktori (PhD)

képzésbe, melyre a karon folyó kutatásokhoz csatlakozva, vagy éppen új szakterület-

re lépve, közvetlen lehetőségük van az ilyen irányultságú végzetteknek. Az

Orálbiológiai tanszék központi szerepet vállal a kutatási és tudományos feladatok-

ban. Mind a graduális, mind a PhD hallgatók személyes megnyilvánulásaikban teljes

nyitottság volt érzékelhető, készek az együttműködésre és az oktatói oldal aktivitá-

sát, a szakmai vezetést is jónak ítélték. A PhD hallgatók a kurzusokat – ha nem is

mindet – megfelelőnek tartják, a molekuláris biológia és a statisztika kurzusokat

pedig kiemelkedően jónak.



A szakgazda kar mindenkori dékánja a szak felelőse, egy éve történt éppen a kar és

így a szak élén vezetőváltásra, azóta Hermann Péter egyetemi tanár a szakfelelős,

aki kiválóan irányítja, menedzseli a képzést, biztosítja a működésben a folytonossá-

got. Munkáját dékánhelyettesei, a kari bizottságok (Kutatási, Tudományos, Nemzet-

közi Kapcsolatok, ill. Utazási Bizottság; Klinikai és Gazdasági Bizottság; Szak- és

továbbképzési Bizottság) és a FOK Kari Tanácsa, valamint a Dékáni Hivatal appará-

tusa segíti. A kari vezetés kiegyensúlyozottan dolgozik, elfogadottsága az egyete-

men belül nagyon jó, ami a fogorvos képzés „érdekvédelmét”, minőségbiztosítását

és fejlődési lehetőségeit is bizonyára jó alapokra helyezi.

Feltűnő, hogy a Kari Tanácsban kevés a hallgatói önkormányzati (HÖK) képviselet:

2 szavazati jogú és 3 tanácskozási jogú hallgató mindössze.

A Semmelweis Egyetemen az oktatás, kutatás-fejlesztés, betegellátás és szolgáltatás

minőségének biztosítása egységes rendszerben (ISO 9001:2008 szabvány és MEES


94

01 v.), a SE Minőségbiztosítási Kézikönyvében foglaltak szerint történik. A SE-FOK

minden szervezeti egysége működése 2014. május 29-ig e szabványok szerint tanú-

sított. A 2010-es intézményi akkreditáció kapcsán megfogalmazott MAB ajánlások

nyomán a karon is egységes minőségirányítási rendszer került bevezetésre, amely-

nek folytatása ajánlott a jelenlegi rendszer lejárta után is.

A korábbi vonatkozó MAB határozatok észrevételei alapján számos minőségjavító

intézkedés, kedvező irányú reakció történt. A személyi feltételek már említett javu-

lásán túl pl.

- a különböző kari és nem kari elméleti intézetek közötti kollaboráció bővülése

(pl. a Genetikai, sejt és immunológiai, illetve az Anatómiai Intézettel),

- oktatási és betegdokumentációs eszközök beszerzése (betegdokumentációs és

képfeldolgozó szoftver, CBCT berendezés, fejmikroszkóp beavatkozás rögzíté-

sére, élőben történő kivetítésére stb.).

- Az egyre romló finanszírozási rendszerben a kar anyagi stabilitásának megőrzé-

se, a zavartalan és magas színvonalú oktatás és betegellátás biztosítása érdeké-

ben bevezették az idegen nyelvű szakképzést (nagy érdeklődés az idegen nyel-

ven végzett hallgatók, és a külföldön dolgozó kollégák részéről), valamint a kül-

földön akkreditált programba való becsatlakozás (implantológia és

dentoalveoláris sebészet területén egyhetes tanfolyamok tartása), ami a klinikát

és a munkát végzőt – szerződés alapján – plusz bevételhez juttatja.

Az egyetemen 2010. óta működő Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) keretében,

az Educatio Nonprofit Kft-vel együttműködve és az országos kutatáshoz illeszkedve,

minden év tavaszán online kérdőíves felmérést végeznek az 1, 3 ill. 5 éve végzettek

körében, illetve hallgatói motivációs kutatást az összes aktív hallgató körében. A

DPR kutatások eredményei szerint a Budapesten végzett fogorvosok jó munkaerő-

piaci pozícióban vannak, gyorsan találnak munkát, döntő részük az egészségügyi

ellátásban dolgozik, és külföldön is van igény az itt végzettekre.


be véve

A fogorvosképzésük C-SWOT analízise realista, a kar és a szak vezetése ismeri

helyzetét.

Általánosságban jól látják erősségeiket, ezek nagyrészt vitathatatlanok (hazai és

nemzetközi hírnév, hagyomány, kiemelkedő pozíció az országos fogorvosképzés-

ben, kiváló infrastruktúra és munkakörnyezet), bár a mindezek folyományaképp

kialakult magas hallgatólétszám (angol, német nyelvű hallgatók és magyar fizetős

hallgatók magas száma) inkább egy nagyon fontos és kívánatos financiális biztonsá-

gi tényező, mint feltétlen erősség.


95

Felsorolt gyengeségeik egy része saját, helyi gond, nagyobb részt azonban sajnálatos

módon a többi magyarországi képzőhelyre is jellemző, és leginkább az elégtelen

finanszírozás közvetlen, illetve indirekt hatásaként előálló problémák (alacsony bér-

színvonal a szakdolgozóknál, magas fluktuáció az orvosi és a szakdolgozói gárdánál,

költségvetési keretek elégtelenek, kutatási tevékenység beszűkül stb.) tünetei.

Így a közölt lehetőségeik jó része is a fenti gazdasági, finanszírozási csapdahelyzet-

ből való kikerülés módozatait vázolja (erőforrások optimalizálása, önállóbb gazdál-

kodás kialakítása, oktatás piaci megszervezése, OEP elszámolások pontosítása, kül-

földi hallgatók után befolyt bevételből nagyobb rálátás, nagyobb részesedés, költ-

ségtérítéses beavatkozások növelése, orvosok érdekeltté tétele stb.).

Mindezek után a fenyegetettségük is – sajnos – jórészt országosan érvényes ezen a

képzési területen.

Egyet lehet érteni azzal a megállapításukkal, hogy ha a központilag támogatott széles-

körű posztgraduális szakorvosképzésre a magyar fogorvosképzés az elkövetkező

években sem számíthat, akkor olyan képzésfejlesztési stratégiát kell alkalmazni, amely

arra irányul, hogy a 10 szemeszteres képzés a kialakított megfelelő kompetenciák

révén az önálló munkavégzésre alkalmassá és képessé tegye a végzős fogorvosokat.

E cél irányában a SE FOK-on a kurrikulum reform útját követik, ehhez elméleti

alapvetést tettek, szervezeti fejlesztéseket hajtottak végre, ill. vettek tervbe, és tenni-

valókat fogalmaztak meg a humánerőforrás fejlesztése terén is.

Mindezek a fogorvosképzés általános tartalmi megújulását jól felvázoló megállapí-

tások, s ezért az általános értékelő részben, mint a képzés kurrikulum-reformjának

lehetséges sarokkövei kerülnek felvetésre.


Szükséges a KKK előírásainak (összkreditszám, kredittartományok, szak-

mai gyakorlat időtartama stb.) betartása, valamint a kurrikulumnak a fogor-

vosképzésre vonatkozó EU irányelvek (ADEE - PCD dokumentum) szerinti

korszerűsítése.

A személyi feltételek javítása:

- az oktatók/kutatók létszámának emelése, az emelkedő hallgatói létszám-

hoz igazítása, s ennek folyományaként (is) az oktatói terhelés csökkentése;

elsősorban a szakfelelős kredit- és óraterheléséé,

- fiatalabb oktatók/kutatók alkalmazása a korfa javítása és az utánpótlás biz-

tosítása érdekében.

Az Erasmus csere-programban való aktívabb részvétel (hallgatói elégedettség ja-

vítása, hallgatói és oktatói látókör szélesítés, további nemzetközi kapcsolatok stb)

Sportolási lehetőségek bővítése.


96



fogorvos




szóló akkreditáció a magyar nyelvű kép-

zésre, 2010-ig elvégzendő monitorvizsgá-

lat az angol nyelvű képzésre (elmaradt!)


A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés akkre-

ditációs feltételeknek való folyamatos

megfelelése esetén


magyar és angol nyelvű képzésre

A szak akkreditációja, tekintettel az alábbi értékelő részben, illetve a Minőségfejlesz-

tési javaslatok alatt felsoroltakra, valamint az intézmény (SZTE) és a kar (FOK)

akkreditációs vizsgálatának esedékességére, 2 évre, 2016. december 31-ig hatályos.

A jelzett hiányosságok orvosolására megtett korrekciókat, ill. tervezett lépéseket

ismertető anyaguk bemutatása alapján a szak akkreditációs vizsgálata ezzel a leg-

közelebbi akkreditációs eljárással összehangoltan fog történni. Ennek eredmé-

nyétől függően változik majd a (magyar és angol nyelvű) képzésekre vonatkozó

akkreditáció hatálya.




A képzés tartalma

A képzés bemutatott tanterve a KKK számszerű előírásait pontosan követi, a főbb

ismeretkörök a megadott kredittartományokba illeszkednek. Az elméleti, általános

klinikai elméleti és gyakorlati ismeretek, tantárgyak aránya optimális. A tanórák

száma (a választhatók nélkül) ≈4700, ebből gyakorlati órákhoz rendelt 2880 óra

(61%), ez az összesen 12 hét (előírt: min. 10 hét) szakmai gyakorlattal az előírt

mértéket (min. 65%) biztosan eléri.

A tantárgyakból ítélve a tanagyag követi a fogorvostudomány fejlődését, és mutatja

a korszerűsítési törekvések jegyeit. Az új, 2013/14-től érvényes kurrikulum szerinti

alapozó tárgyak (pl. a már a FOK-on oktatott fizika, biológia) megfelelő fogászati

orientációjúak, jó alapot adnak a klinikai képzéshez. Meg kell jegyezni, hogy egyes

tárgyak (pl. gnatológia, fogászati implantáció, esztétikai fogászat stb.) izolált elő-

adása akkor eredményes, ha beépülnek a fogászati alap szakdiszciplínákba, és meg-

jelennek integráltan a klinikai képzés befejező kurzusain. A fogorvosi diagnosztika

és kezeléstervezés kurzusra szánt 15-15 óra elmélet+gyakorlat kevésnek tűnik a tan-

tárgy valószínű tartalmához, céljaira. Örvendetes, hogy az új tantervben a fogászati

klinikai modulban az integrált fogászat, mint komprehenzív fogászati gyakorlat meg-


97

jelenik. Mindemellett a maxillo-facialis sebészet hangsúlyosabbá lehetne – tekintet-

tel a hagyományosan fejlett arc-, állcsont-, szájsebészetükre és a fekvőbeteg háttérre.

Bár a gyakorlati összóraszám számszerűen az elvárt mértékű, a hallgatók – egyes

visszajelzések szerint – kevésnek érzik a klinikai modulban a gyakorlati lehetősé-

geket, az időt a manuális készségek elsajátítására, így a gyakorlati pontrendszer által

elvárt kritériumok teljesítését bizonytalannak, nehéznek tartják.


A szak felelőse egyetemi tanár (Nagy Katalin), a kar további vezető oktatói, vala-

mint az ÁOK-n oktatott alapozó tárgyak felelősei kétségtelenül megfelelnek az akk-

reditációs követelményeknek a szakmai kompetencia, minősítettség és (talán egy

kivétellel) alkalmazási típus (AT vagy AE) vonatkozásában is. Ellenben a fogorvosi

klinikai tárgyak felelősei és oktatói tekintetében a helyzet más, vet fel aggályokat.

A 85 kreditnyi modul 15 tárgyának 6 felelőse formálisan az elvárásoknak majd-

hogynem megfelel, minősítettek és mindannyian teljes munkaidőben alkalmazott

(AT) oktatónak vannak jelezve, bár egyiküknél az AT alkalmazásnak, a felelősi és

oktatási feladatok ellátásának realitása kérdéses, tekintve, hogy mindeközben Buda-

pesten magánpraxist folytató fogorvosról van szó, így talán részmunkaidős (AE) egye-

temi docensi alkalmazása életszerűbb lenne. A közel 100 kreditnyi klinikai tárgy

felelősi/oktatói feladatai kredit- és valós óraszámban is igen nagy terhet ró tulajdon-

képpen nem több mint 5 oktatóra, szűkebben véve csupán 4 vezető oktatóra!

Összegezve megállapítható, hogy bár most minden tanszéken javult a tudományos

fokozattal rendelkezők aránya és száma, a kar állománya 2012-ben, illetve 2013-ban

komoly kutatási tapasztalatokkal rendelkező munkatársakkal bővült, akik közül ket-

ten az MTA doktorai, három fő pedig PhD fokozattal rendelkezik. Ezzel a kar tudo-

mányos potenciáljának erősítése mellett a 2011-es MAB ajánlásban megfogalmazot-

taknak megfelelően nőtt az oktatói-kutatói karban a minősítettek száma, de tovább

kell szorgalmazni a vezető oktatói létszám emelését és a minősített oktatók előrelé-

pését és habilitációját. A fiatal gárda ígéretes, de hiányzik a középmezőny, azok a

35-40 év körüli minősített adjunktusok, akikből belátható időn belül docensek és

habilitált oktatók lehetnek. A magyar és külföldi hallgatók is egyértelműen jelzik,

hogy kevés az oktató (szakorvosok mellett rezidensek is oktatnak), nem elég a

gyakorlatvezető, a meglévő oktatói állomány jelentősen túlterhelt.


A képzés tudományos hátterét adó kari kutatói teljesítmény különösen az elmúlt 2

évben jelentősen javult, köszönhetően részben az interdiszciplináris kooperációnak,

valamint az Orálbiológiai és kísérletes fogorvostudományi tanszék megalakulásá-

nak. Előnyös a képzésük számára, hogy területileg szervesen integrált az ÁOK, va-

lamint a SZTE más karának is a kutatási infrastruktúrájába, emellett kiterjedt nem-

zetközi kapcsolatrendszere is hozzájárult az elmúlt évek publikációs eredményessé-


98

géhez, tudományos közleményeik megjelenéséhez hazai és nemzetközi, impakt fak-

toros folyóiratokban. A kari kutatásokhoz köthető publikációk száma az elmúlt öt

évben a 2008-as 7-ről 17-re nőtt, az összesített IF 10-ről 32-re.

Fokozódó mértékű és egyre eredményesebb a hallgatók tudományos diákköri tevé-

kenysége, valamint ígéretesen alakul a végzettek és fiatal kollégák PhD képzésbe

kapcsolódása, jelenleg is öten vesznek részt a karról PhD képzésben, és 10 fiatal

szakorvos egyéni képzési formában készül a tudományos fokozat megszerzésére.

Készítettek PhD disszertációt külső, vendégoktatók is (Rózsa Noémi, Sofia Aroca,

Anton Sculean, Urbán István), akik végül is nem járultak hozzá a kari oktatói körben

az utánpótláshoz, de tudományos kutatási részvételük, hatásuk bizonyára pozitív.


A Szegedi Tudományegyetemet érintő több milliárdos központi elvonás nem tette

lehetővé, hogy a Fogorvostudományi Kar 2007-es megalakulásakor bemutatott ter-

veknek megfelelően egy teljesen új, funkcionális kari épületet alakítsanak ki, így a kar

a saját bevételeiből komoly erőfeszítések árán, korszerűsítéseket és felújításokat haj-

tott végre. 2011-2012 között TAMOP projekt keretében alakított ki egy új, korszerű

betegkezelő-oktató rendelőt, amely egyszerre 18 hallgató gyakorlatát segíti elő. A

kilencből egy munkaállomás demonstrációs célokat szolgál. 2013-ban a szemben lévő

épület megvásárlásával 1300 m2- területtel bővültek. A régi „A” épületben maradtak a

betegellátó egységek, a régi tanterem, és a nagy fantom labor, valamint a másik

szárnyban a Dékáni Hivatal, az új „B” épületben három új tanterem és egy szimuláci-

ós laboratórium került kialakításra, valamint ide költözött a Tanulmányi Osztály és az

új, főként kutatási profilú Orálbiológiai és kísérletes fogorvostudományi tanszék labo-

ratóriumai és dolgozószobái. Ezekkel a szükségszerű fejlesztésekkel sikerült javítani a

fogorvosképzéshez, prevencióhoz és betegellátáshoz szükséges alapvető feltételeket.

A fejlesztések ellenére a kari klinikai kapacitás még mindig nem látszik elegendőnek a

jelenlegi magyar és angol hallgatói létszám megfelelő kiscsoportos oktatásához, külö-

nösen nem a tervbe vett első éves magyar és angol felvételi keretek emeléséhez. A

jelenlegi (összesen 100 fő körüli) IV-V. évfolyam-létszámokat alapul véve is csak

szűkösen elég a graduális képzés hallgatóinak rendelkezésére álló összesen 56 egy-

ségkészülék, s amennyiben az elkövetkező két évben jelentősen nem növelhető a kli-

nika kubatúrája és a kezelőegységek száma, a felérkező nagyobb létszámú, jelenlegi

alsóbb évfolyamok klinikai oktatási feltételei tovább fognak romlani. A megvásárolt

irodaépület javított az irodai jellegű oktatói szobák kapacitását és több oktatóhelyisé-

get teremtett, de a klinikai betegellátó és székmelletti oktatókapacitást nem.

A szakfolyóiratokhoz való hagyományos és digitális hozzáférés, online felületek,

könyvtári infrastruktúra biztosított. A magyar nyelvű tankönyvek és tankönyv fejeze-

tek írásában és szerkesztésében is igen aktív és eredményes volt a kar az utóbbi évek-

ben.


99


A jelenlegi képzési létszámuk hivatalos FIR adatok szerint 215 fő a magyar képzés-

ben 136 az angol nyelvűben, összesen tehát 351 fő, a pécsi képzés hallgatói létszá-

mánál valamivel kevesebb, így a legalacsonyabb a négy képzőhely között. A bővítés

– mint mindenhol – itt is tervezett, annak ellenére, hogy a valós oktatási kapacitásuk

a minőségi képzést lehetővé tevő határt erősen feszegeti mind a személyi – különö-

sen a minősített, valóban „AT”, vezető (klinikus) oktatók alacsony (és még egy-

gyel csökkent) számát –, mind a tárgyi feltételek jelenlegi helyzetét tekintve. Nem

látszik, hogy a tervezésében szempont lenne, hogy amennyi a szimulációs laborban

a férőhely, annyi a felvehető hallgató, pedig ez ajánlott. Nagyobb létszámnál, a gya-

korlati óraszám szervezésével még elérhető elfogadható teljesítmény, de félő, hogy a

hallgató a minimumkövetelményt nem, vagy nehezen tudja teljesíteni. Várható,

hogy a gyakorlati képzés súlypontja a laboratóriumi munkára kerül, mert a klinikai

képzés számára a beteganyag egyre nehezebben áll rendelkezésre. A hazai fogor-

vosképzés klinikai részében a négykezes kezelési rendszerben a hallgató 50-50%-os

orvos-asszisztensi szerepben dolgozik, ha nem is minden szakterületen, mert van,

hogy a gyakorlati oktatáson belül is csak demonstrációs (pl. beteg bemutatás vagy

műtét bemutatás) jellegű a gyakorlat. Itt is ez utóbbira van biztosan kubatura, beteg-

anyag és oktató.

Most, a kifejezetten elismerésre méltóan, saját erőből, nehezen kiküzdött fejleszté-

sek ellenére is a szegedi FOK kari klinikai kapacitása még mindig szűkös, képzési

adottságai, lehetőségei ismeretében a jövőbeni létszám-fejlesztési tervek, a magyar

és az angol képzésben a felvételi keretek emelése túlzónak tűnnek, és a mennyiségi-

vel szemben inkább a szakmai-minőségi szempontok érvényesítése, a kiscsoportos

oktatás erősítése javasolt. A kapacitás megállapítása akkor valós, ha a hallgatói lét-

számnövelés együtt jár a klinikai infrastruktúra igényelt fejlesztésével, a kezelőegy-

ségek számának további növelésével, hogy az oktatás feltételei tovább ne romolja-

nak. Az átlagosan 40 fős évfolyamban a gyakorlati képzési kapacitásra a hallgatók

még nem panaszkodnak túlzottan, de a még több gyakorlati lehetőség, oktatói

irányítás és eszköz iránti igényüket kifejezik.



A képzési folyamatban a kurrikulum fejlesztése során határozzák meg, hogy az ala-

pozó, előkészítő és a klinikai ismeretek milyen kurzusok formájában kerüljenek

átadásra a kompetenciák elsajátításához. A különböző módszertani megoldások ará-

nya egyelőre megfelelő. A képzésben 4-5 hallgatóra szervezhető egy gyakorlatveze-

tő, a gyakorlatot szakorvos irányítja, a rezidensek erős felügyelettel kapcsolódnak

be. A tervezett létszámfejlesztések szerinti mennyiségi szempontok érvényesítésével


100

szemben a kiscsoportos oktatás erősítése kívánatos, eddig is ez volt a szegedi képzés

egyik erőssége.

A visszajelzések szerint az oktatók felkészültek, az előadások, szemináriumok érthe-

tőek, követhetők. A külföldi hallgatók jelezték, egy-egy intézetben előfordul, hogy

elmarad előadás (pl. operative dentistry). A kevés és leterhelt oktató miatt a mód-

szertani segítségnyújtás nem mindig hatékony. Az önértékelésben jelzett „evidence

based” oktatás a hallgatók észrevételei szerint a gyakorlatban kevéssé valósul meg.

A magyar, de különösen az angol hallgatók erős kritikával szóltak a konzerváló fo-

gászat tantárgy gyakorlati követelményrendszeréről, a penzum teljesítésének a fel-

tételeiről, és arról, hogy a négykezes rendszerben a négyórás klinikai gyakorlat so-

rán a fele időben, amikor mint orvos dolgoznak, alig tudják befejezni a munkát, s ha

nem fejezik be, akkor elveszítik a pontot. Kritikával illeték a Konzerváló fogászati

tanszék egyes oktatóinak magatartását és negatív pedagógiai attitűdjét.

Külföldi tanulmányutakon való részvételre számos lehetőség van, pl. Erasmus ösz-

töndíj keretében a 12 egyetemmel megkötött aktív kétoldalú szerződések alapján (pl.

egy szemeszter spanyol, német vagy török egyetemen).


Az ismeretellenőrzési, értékelési rendszer és a módozatok a hagyományosak. Ahol

manuális jártasságot követel a kompetencia, ott a minimum követelményrendszert

alkalmazzák, szigorúan szervezett, igénybe veszi a beteget, az oktatót és a hallgatót

egyaránt. Javasolható, hogy a kézikönyvek mellett az információátadásban minél erő-

sebben a kiválasztott közleményekre épüljön a tananyag, mert így az irodalom olvasá-

sára a hallgatók felkészítése erősebbé válik. Erre az informatikai egyetemi háttér adott.

Vizsgaidőszakra kellő időt adnak, megfelelő vizsgaalkalommal, de jelezték, hogy az

egy tárgyon belüli el-térő tankönyvek miatt a számonkérés egyes intézeteknél nem

következetes, a hallgatók nem tudják pontosan, hogy milyen anyagot mely forrásból

tanuljanak. Az írásbeli tesztek utólagos megtekinthetősége biztosított.

A hallgatók megfelelő segítséget kapnak a szakdolgozatok témaválasztásához és a

dolgozatíráshoz.

A záróvizsga írásbeli része országosan egységes, a további részében itt a társegyete-

mek vizsgáztatóinak bevonásával szervezett vizsgán a hallgatóknak sorsolás útján

kiválasztott betegekről kell teljes körű diagnózist felállítani és kezelési tervet készíteni,

ami alapján egyértelműen lemérhető a hallgató által megszerzett kompetencia készlet.


A szegedi fogorvosképzésben az elmúlt öt évben a felvettek száma a magyar kép-

zésben változatlanul évi 50 fő volt, az angol nyelvűbe a végül is beiratkozottak szá-

ma kis ingadozással 30 körüliben stabilizálódott. A képzés során a hallgatói létszám


101

csökkenése jelentősen az alapozó és a preklinikai modulok idejére esik. A diplomát

szerzők aránya kissé emelkedik, de még mindig jelentős a lemorzsolódás, vagy a

végzési idő elhúzódása (30-40%), amit a nyelvvizsga hiánya nem magyaráz, mert a

felvettek immár 100%-ának a belépéskor már megvan a kellő nyelvtudása és vizsgá-

ja. A fogorvosi diploma mellé évek óta egyre többen szakirányú végzettségként

„egészségtudományi szakfordító-tolmács” oklevelet is szereznek zömmel angol-

magyar relációban.

Tudományos diákköri tevékenységbe a hallgatók az önértékelés szerint zömmel a IV.

évben kapcsolódnak be, többnyire szakdolgozatuk kidolgozását segíti ez majd elő

számukra. A TDK-s aktivitás emelkedő, 2013-ban már OTDK konferenciát tartott a

kar, és helyezéseket is elértek hallgatói. Továbblépésre számukra a SZTE Klinikai

orvostudományi doktori iskola „Fogorvostudományi kutatások” alprogramja ad lehe-

tőséget. A kiváló és aktív hallgatók az ÁOK intézeteiben demonstrátorként is tevé-

kenykedhetnek, a kari lehetőségek kihasználása még csekély mértékű, főként a IV-V.

évesek nagyfokú leterheltsége okán. Az Orálbiológiai és kísérletes fogorvostudományi

tanszék kiemelt feladata a tehetséggondozás.


A szak „gazdája”, menedzselése, belső, rendszeres minőségbiztosítás, DPR (in-

tézkedések, reakciók)

A szak felelőse a 2007-ben önállósult kar első dékánja, (Nagy Katalin) egyetemi

tanár, elismerésre méltóan sok erőfeszítés árán, a meglehetősen korlátozott lehetősé-

gek maximális kihasználásával irányítja, menedzseli a kart és a képzést. Munkáját

dékáni tanácsadók, a FOK Kari Tanácsa, valamint a Dékáni Hivatal apparátusa

segíti. A minőségbiztosítás terén a kari öttagú Minőségbiztosítási Bizottság feladata

a kari szakmai sajátosságok figyelembevételével elősegíteni az intézményi rendszer

kari megvalósítását, működtetni a tanúsított integrált minőségirányítási rendszert

(ISO 9001:2009 és MEES), gondoskodni a folyamatok állandó javításáról, megelőző

és hibajavító tevékenységekről. Törekvésük, hogy olyan oktatási folyamatot működ-

tessenek, amelynek megvan a biztonsága és nem sért betegellátási érdekeket.

Az oktatók alkalmazásában szinte kizárólagos forrás a fogorvosi évfolyamokról

kiválasztott legjobb képességű diplomások. A kar kellő nyitottságot mutat olyan

természettudományos képesítéssel rendelkező munkatársak alkalmazására, akik

elkötelezettek a fogorvostudomány kérdéseiben kutatni és oktatni. Úgy tűnik, hogy

az alkalmazott szakértők azonosulni tudnak a fogorvostudományi kérdésfeltevések-

kel és a kutató csoportok hatékonyan dolgoznak. Mindazonáltal az elméleti oktatás-

hoz jobban, a gyakorlati képzéshez kevésbé tudják megfelelő számban biztosíta-

ni a felkészült minősített oktatókat, a magánszektorban tevékenykedő tapasztalt,


102

külső szakemberek, nem oktató státusú szakorvosok, szakfőorvosok bevonása az

akkreditációs feltételek teljesítését nem oldja meg.

Az oktatói munka hallgatói véleményezése (OMHV) kétszer papír-alapon, kétszer

elektronikusan történt, az eredményekről a dékán és a Minőségbiztosítási bizottság

elnöke kap tájékoztatást, valós visszacsatolást, esetleg érdemi intézkedést a nyilat-

kozó hallgatók nem jeleztek.

A képzés korszerűsítése érdekében folyamatosan fejlesztik a tananyagot, a fogor-

vosképzés specifikumait figyelembe vevő, átfogó, EU konform kurrikulumuk 2013.

szeptember 1-től került bevezetésre. A szakra vonatkozó EU-direktíváknak való

megfelelésüket a nemzetközi szakmai szervezet is elismerte.

Az eszköz és infrastrukturális fejlesztés legsürgősebb tennivalóit valamelyest meg-

oldották, de az oktatási épületek egyike sem a fogorvosképzésre tervezett ingatlan.

A kubatúra fejlesztése új épülettel változatlanul megvalósítandó feladat, annál is

inkább, mert a hazai tapasztalatok alapján a fogorvosképzésbe beruházni megtérülő

befektetésnek számít.

A szakmai-szervezeti felépítésre vonatkozó korábbi MAB határozati ajánlásnak

részben megfelelően történt előrelépés, az alapozó tárgyak oktatását végző koordiná-

ló tanszékek megalakultak, de a klinikai modulban maradt az eddigi szerkezet, itt

megbízott kurzusvezetők felelnek a fogorvostanhallgatók előadásaiért és gyakorlata-

iért. A MAB elvárásaiban leginkább a tudományos teljesítményben sikerült az előre-

lépés, a publikációs aktivitás javulása szembetűnő.

A külföldi hallgatók a HÖK-ben és az egyetemi vezető szervekben is képviselve

vannak. Az évközi problémáik megoldásához mind a magyar, mind a külföldi hall-

gatók eredményesen fordulnak az egyetem felé, a kapcsolattartó személyekről meg-

felelően informáltak. A panaszkezelést elősegítő csoportvezetői rendszer jól műkö-

dik. A külföldi hallgatók képviselői (évfolyamonként 5-5 általuk delegált hallgató)

minden félév végén részt vesznek egy személyes egyeztetésen a kar dékánjával ún.

„Semester Overview”-n.


be véve

A C-SWOT analízisükben a felsorolt külső korlátok egy része az ismert, országosan

jellemző nehézségek reális jelzése, emellett sajátos, helyi problémájuk, hogy pl. a

külföldi hallgatóknál Budapest kétségtelenül prioritást élvez, valamint a fő gyenge-

ségük alapja, a komoly infrastrukturális problémájuk megoldását erősen korlátozó

tényezők, a szűkös erőforrások – minden szinten.

Az erősségek között talán kissé sok a menedzsment és a vezetők kiváló működését,

érdekérvényesítését méltató, helyenként trivialitásnak tűnő kijelentés, de a kiépített

kapcsolatrendszerük, a kari teljesítményük, eredményeik hazai és nemzetközi színté-


103

ren való bemutatása, valamint, hogy a jelentős saját bevétel gazdaságilag életképes-

nek tartja a kart, az ténylegesen pozitívum. Hasonlóképpen valós és erősítendő érték

a hallgatók és oktatók közötti kiegyensúlyozott kapcsolat – a közölt hallgatói panasz

ellenére is. Az angol programon tanuló hallgatóknál ezt jelenleg feszültségek terhe-

lik, amelyek bizonyára megoldhatók toleránsabb hozzáállással.

A gyengeségeikre vonatkozó megállapítások reálisak, tényfeltáróak és további ana-

lízisre adnak alapot. Elvezetnek a következtetéshez, hogy a fogorvosi oktatói jövő-

képet ki kell alakítani, a szakorvosképzés reformját, viszonyát a PhD képzéshez, az

átjárhatóságát és átfedését meg kell oldani.

A lehetőségek megállapításánál érthetően dominálnak a financiális helyzet javítását

célzók (erőforrások maximalizálása, költségtérítéses szolgáltatások stb.), de megje-

lenik az oktatói életpálya modell kialakítása, valamint az infrastrukturális előrelépés,

mint kitörési pont, és kétségtelenül ezek a kulcspontok. Emellett átgondolandó le-

hetne még a klinikai anyag- és eszközhasználati díjak ésszerű átalakítása.

A veszélyek, fenyegetettségek egy része sajnos a lehetőségeknél felsoroltakat „sem-

legesítők”, a való helyzet jelenleg ismert korlátozó tényezői, zömmel a felsőoktatás

országos gondjai.


Tovább erősítendő a kurrikulumban a szakdiszciplinák integrációja (integrált

fogászat), a befejező kurzusok részaránya, amint azt a komprehenzív fogászat be-

vezetése az új tantervben jól jelzi. Javasolt az esetleges tematikai átfedések kor-

rekciója egyes kurzusokban (pl. fogászati implantáció).

A személyi feltételek javításához a legfontosabb a klinikumban a vezető okta-

tók létszámának emelése, a mindössze 4 vezető oktató mellé továbbiak bevoná-

sa, a klinikákon a hallgatói létszámhoz képest alacsony oktatói státusz bővítése.

Az elmúlt 2 évben jelentősen emelkedett számú külföldi hallgatóságnak a

klinikumba kerülésével a kiscsoportos oktatás további fenntartásához még a kli-

nikai szakorvosokat figyelembe véve is elengedhetetlen egy ilyen irányú előrelé-

pés. Ez együtt kell járjon a tantárgyfelelősi megbízások – lehetőség szerinti –

arányosabb elosztásával az ismeretanyag hatékonyabb gondozása érdekében.

Az infrastruktúra fejlesztését illetően a kar vezetésének legfontosabb feladata

elérni, hogy az egyetemi vezetői elkötelezettség tovább szilárduljon, és felismer-

jék a FOK és a fogorvosképzés új modern épületben való működtetésének már

akár rövidebb távon is mutatkozó előnyeit.

A fogorvos képzésük jelzett hiányosságainak orvosolására lépéseket kell tenni,

ezeket az intézkedéseiket, ill. megvalósítási tervüket a soron következő, legközeleb-

bi akkreditációs eljárásban (várhatóan a 2015/16-os tanévben esedékes SZTE intéz-

ményakkreditáció) a benyújtandó (kari) önértékelésükben kérjük bemutatni. Ennek


104

az eljárásnak a keretében történik majd meg 2016-ban a szakra vonatkozó akkre-

ditációs vizsgálat is, melynek eredményétől függően, az elvártaknak megfelelő

pozitívumok megállapítása esetén a szakakkreditáció hatálya kiterjeszthető lesz

akár a megadható öt évre, már 2016-ban.


105

GYÓGYSZERÉSZ KÉPZÉSEK


a MAB 2014/9/X/2 sz. határozata

2014. október 31.



106

Általános értékelés a gyógyszerészképzés országos helyzetéről

A gyógyszerész osztatlan mesterszakon négy hazai egyetemen folyik képzés:

Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar

Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar

Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar

Általános helyzet

A hazai gyógyszerészképzés helyzete – a felsőoktatás ismert nehézségei közepette,

és az intézmények nem kis erőfeszítése nyomán – legfeljebb részlegesen stabilnak

mondható. A tapasztaltak alapján ugyanis igen komolyak a financiális gondok, ez

közismerten általános hazai probléma, majd az összes képzés kapcsán elmondható

(pl. a szakképzési hozzájárulás teljes kiesése és egyéb elvonások stb.). Ennél a kép-

zésnél azért fokozottabb a jelentősége, mert a képzések gyakorlatigényesek, és a

jóval nagyobb oktatói igénybevételt és költséget jelentő gyakorlati órákat jószerivel

nem lehet kiváltani előadásokkal és szemináriumokkal. Mindegyik képzőhelyen

érzékelhető a törekvés a minőségi oktatás, a kutatás és a szakmai fejlődés, fejlesztés

fókuszba állítására, még ha erre lehetőségeik, és ennek következtében eredményeik,

több okból különbözőek is. Mások a négy képzés előzményei is, több évtizedes,

nagy hagyományú a képzés Budapesten és Szegeden, fiatalabb, de már időközben

több mint 10-15 éve folyik Debrecenben és Pécsett.

Az utóbbi évek fejleményeként a gyógyszerész szakma kitartó szorgalmazására

megvalósult, hogy a képzés kimeneteként 2009 óta a gyógyszerész szakon oklevelet

szerzett személyek is jogosultak a doktori cím, rövidített jelöléssel: dr. pharm.

használatára.

A legutóbbi, 2006-os szakakkreditációs vizsgálat és értékelés eredményeképp a

gyógyszerész szakon folyó magyar nyelvű képzés mind a négy képzőhelyen akkre-

ditációt nyert 2014-ig, emellett a SE, a SZTE és végül a DE angol nyelvű képzése is

ugyancsak eddig akkreditált. Azóta, 2009-ben a PTE-n is elindult a gyógyszerész kép-

zés angol nyelven, három éve pedig a SE GYTK-n a német nyelvű képzés is.

A kínálat-bővülés jelentős hallgatói létszám-növekedéssel is járt – ha nem is min-

dig teljes összhangban a valós képzési kapacitással. A közismerten szűkös anyagi

források mindenesetre mindegyik képzőhelyen bővültek ezzel valamelyest, ugyan-

akkor a képzések minősége, különösen az idegen nyelven folyóké nem minden te-

kintetben tart lépést a bővítési folyamattal. Legalább is a hallgatói vélemények tük-

röznek némi elégedetlenséget, hol a tárgyi feltételeket (felszereltség, műszerezett-

ség), hol a személyi feltételeket (oktatói kapacitás, nyelvtudás stb.), hol a megfelelő

szervezettséget (pl. gyógyszertári szakmai gyakorlat magyarul nem beszélő külföldi


107

hallgatóknak) illetően. A gondokat többnyire ismerik a képzést folytatók, az orvos-

lásukra tett lépések azonban nem mindenhol kielégítőek, ezért is fontos az egyes

képzések akkreditációs értékelésében is erre kitérni.

Az általános helyzet-értékeléshez hozzátartozóan meg kell jegyezni, hogy a gyógy-

szerészképzés 21. századi szerepkörének betöltésénél, így megítélésénél fontos

szempont kell(ene) legyen a szakmailag indokolt, egyetemeken belüli, kari kapcso-

latok kiépítettsége, jó értelemben vett közös kurzusok, együttműködések stb. kiala-

kítása. Látni kell, hogy ehhez már az egyetemen meg kellene kezdeni a gyógyszeré-

szeknek a természetes szövetségeseikkel (orvosok, fogorvosok, diplomás ápolók) a

megfelelő (munka)kapcsolatok kialakítását, ez ugyanis a későbbi szakmai működé-

sük tekintetében is meghatározó lehet. Vannak a karközi kapcsolatokra jó és kevésbé

követendő minták is hazai egyetemeinken, de mintha az utóbbi években a gyógysze-

részképzések sem mindenhol a közeledés, hanem éppen a távolodás jeleit mutatnák

e tekintetben – tisztelet a kivételnek.

Azt is tudni kell, hogy az európai képzés jóval heterogénebb, több eltérést is mutató

annál, mint amilyennek rendszerint láttatjuk/láttatják. Alapvetően két irány látható; a

hagyományos, hosszú évtizedek alatt alig-alig változtató, EU direktívát talán ponto-

sabban követő (pl. Németország, Magyarország, Ausztria), valamint azért az EU

direktíván alapuló, de beteg - betegség orientáltabb képzés (pl. Anglia, Hollandia,

Spanyolország, Írország). A kettő közül az utóbbi feleltethető meg viszonylag köny-

nyen az USA, Kanada és Ausztrália képzésének. A gyakorlatban (munkahelyeken)

mintha az utóbbi képzés sikeresebb lenne, a napjainkra megváltozott követelmé-

nyeknek és az újabb kihívásoknak ez tudna jobban megfelelni. Ugyanakkor a világ

egy másik régiójában, a Távol-Kelet legfejlettebb államában, Japánban a hatéves

gyógyszerészképzésben a németországinál is alaposabb a természettudományos

alapozás.

Mindezekre figyelemmel kell megfontolni a képzés fejlesztését, újabb irányainak a

kijelölését, elsősorban a hatástanra és a biofarmáciára jobban építő gyógyszerész-

képzést ajánlott kidolgozni és bevezetni.

A képzési és kimeneti követelményeknek, valamint az akkreditációs feltételek-

nek való megfelelés, a képzési folyamat és eredményessége

A képzések tartalma, arányok, korszerűség, ismeretátadás és –ellenőrzés, a fejlő-

dés útjai

A gyógyszerész osztatlan mesterképzési szak képzési és kimeneti követelményei

(KKK) 2006-ban a kompetenciaalapú követelményekre való átállás jegyében

megújultak, kissé átalakultak. A jogszabály a képzés célja és az elsajátítandó kom-

petenciák megadásán túl a képzési program szerkezeti felépítését, a főbb ismeretkö-

rök kredittartományait, azon belül az érintendő, nevesített ismereteket, a képzésben

a gyakorlati ismeretek arányát, a diplomamunkához rendelhető krediteket és egyéb


108

jellemzőket határoz meg. Az előírtaknak való szigorú, számszerű (elsősorban for-

mai) megfelelést vizsgálva a négy képzési program közölt adatai és tanterve alapján,

kisebb-nagyobb eltérések mindegyikben vannak.

Ezt szemlélteti a szak KKK-jában az egyes fő pontok ismeretköreire előírtaknak a

kötelező tárgyakkal összevetett kredit- és óraszám viszonyait mutató alábbi összeha-

sonlítás:

Az egyes tantervekben kötelezőnek jelzett tantárgyakhoz rendelt kreditértékek és tanóraszámok (a szakmai gyakorlatok kivételével)

képző

intézmény

KKK 7.1. Alapozó ismeretek

7.2. A szakmai

törzsanyag isme-

retkörei kötelező tár-

gyakhoz rendelt

összes kredit

(100%)

tanóraszám

a) Alapozó elméleti ismeretek és gya-

korlati készségek

(70-95 kredit)

b) Orvosi-biológiai elméleti ismeretek és

gyakorlati készségek

(60-80 kredit)

összesen

Szaktudományi elméleti és gyakor-

lati ismeretek

(100-160 kredit)

DE* 77 kredit (30%) 57 kredit (22%) 134 kr. 124 kredit (48%) 258* kredit


PTE 65 kredit (29,3%) 50 kredit (22,5%) 115 kr. 107 kredit (48,2%) 222 kredit


SE 91 kredit (37,8%) 49 kredit (20,3%) 140 kr. 101 kredit (41,9%) 241 kredit


SZTE 71 kredit (29,6%) 47 kredit (19,6%) 118 kr. 122 kredit (50,8%) 240 kredit


* A DE gyógyszerész tantervből a kötelező tárgyak megállapítása nem egészen bizonyos, így a hozzájuk rendelt

összes kredit (és tanóraszám) sem teljesen az, lehet, hogy választhatók is vannak benne, tehát inkább kevesebb.

Az utolsó oszlop adatainál a szakmai gyakorlatok nélküli „kötelező” összkredit-

számokat a választhatóságra vonatkozó előírások szempontjából vizsgálva, számsze-

rűen a PTE tantervében látszanak biztosan megvalósíthatónak, a többiben nem pon-

tosan, közelítőleg. Általánosságban ugyanis, ha egy tantervben 238-nál több kredit

van rendelve kötelező tantárgyakhoz, akkor a szakdolgozat (+10 kredit) és a szakmai

gyakorlat (+ min. 22 kr.) mellett már nem férnek bele az előírt mértékű választható

tárgyak: a kötelezően választható 15%, ami csak a szakmai törzsanyagra vonatkoztatva

is legalább 15 kredit, valamint 15 kredit szabadon választható. (Egyébként a 2006-os

értékeléskor az akkori tantervek szerint a kötelező tantárgyi kreditek 235 - 242 kö-

zöttiek voltak.)

A tantervek összeállításában mindezek mellett még figyelemmel kell lenni a gyógy-

szerészképzésre vonatkozó EU direktívákban nevesített ismereteknek lehetőleg ön-

álló és kötelező tárgyakban való megjelenítésére is.

Az összevetésből az is megállapítható, hogy a 7.1. alapozó ismeretek kredittartomá-

nyába (min. 130 kredit) tulajdonképpen már a kötelező tárgyak révén is illeszkedik

biztosan a SE, és valószínűleg a DE képzési programja, a kötelezően választhatókkal

együtt pedig bizonyára a másik kettő is. Eltérés a „belső” arányokban és abban van,

ahogyan az egyes programok megjelenítik a KKK 7.1.a), ill. b) csoportjába sorolt

ismereteknek megfeleltethető tárgyakat. Kitűnik, hogy a 7.1.b) bio-medicinális isme-


109

retekre előírt kredit-tartomány alsó értékét sem érik el egyik képzés tanterve szerint

sem – legalább is szigorúan csak a KKK szerint ebbe az ismeretkörbe nevesítetten

besoroltakat tekintve. Remélhetőleg a valós szakmai tartalmak alapján már más a kép,

és az előírtak itt is teljesülnek. Viszont, ha a 2006-ban bizonyára konszenzussal létre-

jött KKK-nak ez az előírása az azóta folyó oktatási gyakorlatban általánosan mégsem

valósulna meg, és ennek megalapozottságát egységes szakmai megfontolás támasztja

alá, akkor szakmai kezdeményezésre van mód a KKK-ban módosítás elérésére. Pl. az

orvosi-biológiai ismeretek kredit-tartományának a 60-80 kreditesről lejjebb vitelére,

vagy az idetartozó ismeretek újragondolására, éppenséggel a bővítésére. A gyógysze-

részet nemzetközi tendenciái, valamint a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban és

kórházakban, klinikákon dolgozó gyógyszerészek (azaz a végzettek több mint 80%-a)

munkakörében megkövetelt ismeretek és kompetenciák alapján azonban semmikép-

pen sem a visszalépés lenne a képzőhelyek számára a kijelölendő cél, hanem éppen

ezen követelmény mielőbbi tartalmi, érdemi kitöltése a képzésüknél. Ez lenne össze-

egyeztethető a munkáltatók által évek óta folyamatosan hangoztatott és számos szak-

mai sajtóban is kifejezett igényeikkel is. Ennek az ismeretkörnek a 2006-os hasonló

adatokkal való összevetése azt mutatja, hogy a kreditértékek majd mindenhol kissé

emelkedtek, de az arányok és az egyes intézmények tantervében a szerkezeti, (besoro-

lási?) különbségek változatlanok.

Összességben is nézve az alapozó ismeretek súlyát, felmerül a kérdés, hogy az ala-

pozó és a kifejezetten szakmai ismeretekre jelenleg előírt kreditarányok megtartása

mellett is biztosan korszerű, a gyógyszerészi szakismereteket ésszerűen és hatéko-

nyan átadó, a képzési célt mindenben teljesítő-e a képzés. Sok tényező utal arra,

hogy a gyógyszerészképzés alapjait időszerű áthangolni, nagyobb mértékben

célszerű a hatástanra, terápiás ismeretekre, gyógyszerészi gondozásra, valamint a

biotechnológiára és a biofarmáciára koncentrálni már az alapozó és a szakmai tár-

gyak egymás közötti arányának meghatározásakor is. Ezeken túl, a kor piaci igénye-

ire való figyelést mutatná pl. az alapvető klinikai (betegség) ismeretek, egészség-

megőrzési, prevenciós és táplálkozás-élettani ismeretek oktatása. A gyakorlatorien-

táltság kívánatos erősítését jelentené a törekvés a problémamegoldó-képesség fej-

lesztésére és a lexikális tudás átgondolt csökkentésére. Amennyiben a magasabb

szintű szerves kémiai vagy fizikai-kémiai tudás inkább csak az iparban, kutatásban

elhelyezkedő gyógyszerészek számára elengedhetetlen, akkor ezen tárgyak mélyebb

ismerete, lényegi kifejtése inkább csak az ilyen irányú szakgyógyszerészi képzésben

lenne indokolt, és választható tárgyakkal lehetne is a későbbi szakképzésbe való

bekapcsolódást előkészíteni. Ugyanakkor minden jel arra mutat (a jelzett hallgatói

igények mindenképpen), hogy a graduális képzésben a szaktárgyak elsajátítását tu-

datosan előkészítő, szakmaspecifikusabb tematika kialakítása indokolt az alapozó

tárgyaknál, de e két tárgy (szerves kémia, fizikai kémia) vonatkozásában különösen.

Ez természetesen egyáltalán nem kérdőjelezi meg az említett kémiai alapismeretek

jelentőségét, az analitikai kémia is változatlanul lényegi kell legyen az alapozó tan-


110

tárgyak között. Ugyanakkor szükséges, hogy a képzésben kellő súllyal és megfelelő

tartalommal legyenek jelen a vállalkozási ismeretek, menedzsment, marketing,

egészségügyi ellátások gazdasági kérdései (finanszírozás stb.), farmakoökonómia,

kommunikációs ismeretek, mert a jelen gyógyszerészeinek ilyen tudásra is szüksé-

gük van, ha a megváltozott gazdasági környezetben boldogulni kívánnak. Ilyen irá-

nyú elmozdulásra jó példa lehet a PTE képzésének gyógyszerészi ismeretek I-IV.

modulja. Örvendetes és előremutató a biotechnológiai, nanotechnológiai ismeretek

megjelenése a tantervekben (pl. a SE-n) a választható tárgyak között.

Az alábbi ábrán a főbb gyógyszerész-szakmai tantárgycsoportba sorolt tárgyak

összóraszámának alakulása mutatja, hogy az egyes képzőhelyeken az adott ismeret

átadásának mi a tanóra felkínálásával jelzett súlya. (A különböző tantárgy-

nevezéktan miatt ez csak közelítőleg igaz, biztosan nem pontos!!!)

A képzőhelyek közötti átjárhatóság szempontjából ugyan nem annyira a tanóraszám,

mint a tantárgy kreditszáma és a tantervbeli helye a fontos, azért kívánatos lenne

mindkét jellemzőnek, tehát a kreditallokációnak és az ismeretátadás módjának

(előadás, szeminárium, gyakorlat) és mértékének (tanóraszám) az összehangolása,

egységesebb felfogása mind a négy egyetemen folyó gyógyszerészképzésben.

Ugyancsak megkönnyítené a kredit-átviteli elbírálást, a szakmai tartalmak összeha-

sonlíthatóságát a curriculumok tantárgyai nevezéktanának harmonizációja.

Természetesen a képzési célt, a kialakítandó kompetenciákat és a számszerű előírá-

sokat szem előtt tartva a szakmai ésszerűség keretei között az egyes képzőhelyen

lehetnek, és vannak is hangsúlyeltolódások, különbségek a tanóraszámban, típusban

és a számonkérések alkalmazott módjában is.

Ugyanakkor nem indokoltak az eltérések, pl. a szigorlati vizsgatípusnál, amely

számszerűen túl tág határok között (8-15) változik a négy képzésben, és mivel tud-


111

valevőleg beszámít a diploma minősítésébe, célszerű az egységesebb alkalmazása.

Fontos lenne a hagyományosan zajló záróvizsga egységesítése, tárgyainak azonos

kijelölése és részjegyeinek egységes figyelembevétele (elégtelen részjegy esetén ne

lehessen folytatni a vizsgát).

Kiemelendő a szegedi képzésben bevezetett új rendszerű szóbeli záróvizsga, ahol

is integrált gyógyszerészi ismeretek számonkérése történik egy, a praxisban előfor-

duló gyakorlati probléma feldolgozása alapján. A 3 éve gyűlő tapasztalatok jók, a

módszer, mint jó gyakorlat figyelemre méltó és követésre javasolt.

Az egyetemi szintű, osztatlan mesterszakon folyó gyógyszerészképzés elismerten

nehéz, erős elméleti alapozású és emellett gyakorlatigényes képzés, a mintatantervé-

ben felkínált tanórák száma mindegyik képzőhelyen mindig is meglehetősen magas

volt, és az elmúlt 10 évben ebben sem történt számottevő változás. A képzés során a

kötelező ismeretek elsajátításához felkínált összes tanóraszám a „kötelező krediteké-

hez” hasonlóan alakul a négy képzőhelyen, kb. a 3150-3600 óra tartományban. A

választható tárgyak közül is felvéve a szükségeseket, végül a felkínált, ill. igénybe vett

tanórák az egyedi hallgatói oldalról bizonyára elérik, sőt meg is haladják a 4000 órát.

Az előírt szakmai gyakorlat (6 hónap záróvizsga előtt, 2+4 hónapos bontásban)

mindenhol megvalósul a képzésben, ez már önmagában legalább 720 óra, a képzés

2. és 3. évét követő nyári gyakorlatok többnyire 120 órásak. A szakmai gyakorlatra

előírt 22-24 kredites tartományba illesztést pontosan nem mindenhol tartják be –

legalább is a közölt tantervekből ez látszik. Minden esetre a látható jelentős különb-

ségek a szakmai gyakorlatok kredit- (17(?)-32) és óraszámában (720-1360) nem

indokoltak, az erre előírtakkal is ellentétesek.

A helyszínek az intézmények által vizsgált, megfelelő oktatási minőséget biztosító

közforgalmi gyógyszertárak, valamint kórházi/klinikai/gyógyszeripari képzőhelyek

lehetnek (bár az EU direktívák csak gyógyszertári gyakorló-helyszint nevesítenek).

Az idegen nyelvű oktatás kapcsán felmerülő jogos hallgatói igények (kommunikáci-

ós lehetőségek angol nyelven) kezelése még megoldatlan. Felmerül az is, hogy a

külföldön tölthető gyakorlatok rendszerét (megengedett időtartam, képzőhely

"akkreditációja", elfogadott országok stb.) mielőbb ki kellene dolgozni, és feltétlenül

egységes eljárást kialakítani a négy képzőhelyen. Ez segítené az angol, ill. a német

nyelvű képzésben tanulók gyakorlati képzését, a hazai képzőhelyeken a külföldi

hallgatók számának növelését.

A szakmai gyakorlati képzési szakaszok (nyári 1-1 hónap, ill. záróvizsga előtti 6 hó-

nap) egyébként is sokkal nagyobb "hozzáadott értéket" kellene, hogy jelentsenek a

képzésben. Ehhez a potenciális (gyógyszertári, kórházi-klinikai gyógyszertári és ipari)

gyakorlóhelyekre kiterjedően egységes tematika, téma- és elvégzendő feladatjegy-

zékre lenne szükség, ami gyógyszerész gyakorlati képzési leckekönyvben (konkrét

téma-megjelölésékkel) rögzítve lenne, és a feladatok elvégzését gyakorlati oktató

gyógyszerészek igazolnák. Ezzel jelentősen lehetne emelni a gyógyszerészképzés


112

valós, ellenőrizhető szakmai tartalmú gyakorlatorientáltságát – különösebb újabb erő-

források bevonása nélkül, a meglévő képzési idő szakmailag jobban „kézbentartott”

kitöltésével. Szükség van ehhez egy országos központi, hiteles gyakorlati (közforga-

lom, kórház, ipar) képzőhely jegyzék felállítására, az egyes helyeken az oktató

gyógyszerész, esetleg a potenciális idegennyelv-használati lehetőség megadásával. Ez

annál is időszerűbb, mivel meg kell jegyezni, hogy a szakmai gyakorlatok – nyilván a

jelenlegi valós helyzetet tükröző – dokumentáltsága, részletei az egyes önértékelések-

ben bemutatottak alapján nem igazán ismerhetők és ítélhetők meg. Az előzőekben

vázoltakkal összhangban általánosan az alábbiakat kellene mindenhol tudni a gyakor-

latok szakmai tartalmáról, szervezéséről, dokumentálásáról:

(1) Mik a tulajdonképpeni egyetemi elvárások a gyakorlati képzőhelyekkel (gyógy-

szertári és kórházi) szemben;

(2) Milyen szempontok szerint engedik meg a hallgatóknak, hogy egyéb gyakorlati

képzőhelyen is rövidebb időt tölthessenek el a hallgatók (pl. gyárban, kutatóhe-

lyen, hatóságnál, nagykereskedőnél, külföldi gyógyszertárban)?

(3) Ki, mikor, milyen szempontok alapján és milyen gyakran aktualizálja a vonat-

kozó tematikákat, egyeztetik-e ezt a gyakorlati képzőhelyekkel;

(4) Kik lehetnek oktató gyógyszerészek (a hallgatók valóban hozzájuk kerülnek-e?);

(5) Milyen rendszeres és folyamatos felkészítést biztosít az egyetem a gyakorlati

oktatói részére?

(6) Milyen dokumentációt kell leadni a hallgatóknak a gyakorlatokról (és ezek

milyen módon kerülnek elbírálásra és ki által);

(7) Van-e az egyetemnek bármilyen visszajelző rendszere erről a képzési időszak-

ról (gyakorlati oktatóktól és/vagy hallgatóktól)?


A hazai gyógyszerészképzésben az oktatás és a hátteréül szolgáló kutatás személyi

feltételei általában és alapvetően adottak. A gyógyszerész szak több diszciplínára

kiterjedő szakmai tartalma mutatkozik abban is, hogy a képzésébe más karok oktató-

inak bevonásával biztosítható az ismeretek átadása, az így összeálló oktatói kört

mindegyik képzőhelyen e diszciplínák kvalifikált képviselői alkotják. Az oktatói

minősítettség mindenhol 50% feletti, a SE és a SZTE képzéseiben ez még maga-

sabb, és itt különösen jó a magas minősítésűek (DSc, MTA tagja) aránya is, a debre-

ceni képzésben ez kissé elmarad az elvártaktól.

Az újabban indult (DE, PTE) képzésekben örvendetes, és továbbra is kívánatos, a

felelős karokon a szakintézetek gyógyszerész képzettségű oktatói számának és ará-

nyának javulása.

Az oktatói korfák eléggé hasonlatosak, az egyes korosztályokat tekintve nagyon

kiugró egyenetlenségek nincsenek, de mindenhol erőfeszítéseket kíván a megfelelő

minőségű oktatói utánpótlás biztosítása.


113

A képzéshez kapcsolódó kutatások, szakmai műhelyek

A szak említett multidiszciplinaritása okán többirányú kutatások eredményei is meg-

jelennek a képzést támogató tudományos háttérként, a kifejezetten gyógyszerész-

szakmai kutatások, műhelyek és eredményeik helyenként nem könnyen azonosít-

hatók, de a fejlődés, kibontakozás jelei az újabb képzőhelyeken is mutatkoznak,

egyes erősségeik, irányultságuk már kitűnik. Mivel "méretük" (össz-oktatói, kuta-

tói szám stb.) jelentősen eltér, korrektebb, ha a tudományos teljesítmények össze-

vetése nem csak a számszerű scientometriai mutatók (publikációk száma, IF, idé-

zettség) figyelembevételével történik, hanem az oktatói/kutatói körre, esetleg a hall-

gatói számra is tekintettel, az így nyerhető kép árnyaltabb. Minden esetre a tehetség-

gondozás, a hallgatók bevonása a kutatásba, aktív TDK-s tevékenység mindenhol

jellemző.

A kutatási pályázatokon való részvétel minden képzőhelyen nagyon fontos, a szűkös

anyagi forrásokat is valamelyest javító tényező, jellemző ugyanakkor, hogy néhány

nemzetközi pályázati lehetőség kihasználatlanul marad (pl. EU Dunai stratégiája,

Horizon 2020, IMI-JU).


Az erősen műszer és berendezés-igényes képzések tárgyi feltételei változó mérték-

ben és színvonalon adottak. A legégetőbb az infrastruktúra, főként a kubaturális

fejlesztés szükségessége a Semmelweis Egyetem GYTK-n, valamint Szegeden,

legalább is a főépületi elhelyezésüket illetően. Aggasztó, hogy a kilátások, lehetősé-

gek éppen e hagyományos és magas színvonalú oktatást-kutatást folytató intézmé-

nyeknél ilyen csekélyek, pedig a jelenlegi körülmények, a kíméletlen állagromlás,

már a minőséget veszélyeztető tényezők. A korszerű műszerezettség iránti igény és

elvárás általánosan jelentkezik, a szándék és törekvés megvan, a források kevésbé.

A képzési létszám és kapacitás, eredményesség, tehetséggondozás

A 2006-os képzési létszámokhoz képest változás, növekedés mindenhol történt, a

nemrég indult képzések felfutása okán ez a DE és a PTE képzéseiben jelentős, kb.

kétszeres. Az idegen nyelven folyó képzési kínálat bővülése is ez irányba hatott,

de az eddig is népesebb képzéseknél az emelkedés kisebb mértékű, a SE-n kb. 25%-

os, Szegeden kb. 15%-os volt. Az egyes – valós – képzési kapacitások többé-

kevésbé tudtak lépést tartani a bővüléssel az ismert és fentebb elemzett okokból. A

hallgatói visszajelzések nagyon súlyos gondokat még nem jeleznek, de komolyan

veendők, és a létszámbővítés lehetőségének felelős megítélése – mint mindenhol – a

minőség védelmében alapkövetelmény.

A végzettek aránya három képzésben magas (80-90%), a pécsi képzésben alacso-

nyabb (60% körüli), de azt is tudni kell, hogy az általános tendencia, nevezetesen a


114

képzési idő megnyújtása, a viszonylag „fiatal” képzéseknél a rövidebb eltelt idő

miatt a végzettek arányát jobban befolyásolja.

Emellett az eredményességi mutatókat befolyásoló – sajnálatos – tény az is, hogy

ezeknek a képzéseknek az esetében is a felvett hallgatók tudásszintje elég alacsony,

különösen a természettudományos ismereteik (kémia, matematika, fizika, biológia)

hiányosak, és az utóbbi 5-10 évben még tovább is csökkent a középiskolákban vég-

zettek tudásszintje ezen a területen. Ez az egyetemek számára – el nem ismert –

többletfeladatot jelent (szintrehozás).

A tehetséggondozásra minden képzőhelyen figyelmet fordítanak (TDK, esetleg szak-

kollégium), a külföldi részképzésben való részvétel (pl. Erasmus) még nem igazán

gördülékeny. A doktori képzésre való továbblépésre mindegyik egyetemen lehetőséget

adnak az önálló gyógyszertudományi doktori iskolák, amelyek bár eredményesen, jól

működnek, az a vélemény általános, hogy 3 év nem elég a PhD fokozat megszerzésé-

hez, és az állami ösztöndíj összege alacsony, nem fedezi a megélhetést.


A képzések mindegyikében figyelemmel kell lenni a KKK előírásainak, vala-

mint a gyógyszerészképzésre vonatkozó EU irányelveknek a pontosabb betar-

tására – a gyógyszerész-szakmai fejlődés, korszerűsítés lehetőségének a szem

előtt tartásával.

Célszerű a gyógyszerészeti szakmai sajátosságok fokozottabb megjelenítése

az alapozó tárgyak tartalmában, pl. a természettudományos és bio-medicinális

ismeretek gyógyszerész-hallgatókhoz való ésszerű adaptálása.

Javasolt a korszerű gyógyszerészképzés és a felhasználók igényelte újabb isme-

retek megjelenítése – szakmai konszenzus alapján, tehát egységesen, tanterv-

fejlesztés, megújítás az alábbi területeken:

- A gyógyszerhatástani és biofarmáciai ismeretek súlyának növelése bizonyos

alapozó, ill. orvosi-biológiai ismeretek, tárgyak rovására (pl. fizikai kémia,

szerves kémia, ill. gyógyszerészi növény- tan), de úgy, hogy e tárgyak szak-

mai tartalma és alapozó ismeretként változatlan fontossága – a mai

gyógyszerészképzés sajátos igényeit átgondolva, ahhoz jobban illeszkedve –

ne sérüljön, megmaradjon.

- A gyógyszerhatástani tárgyakon belül ki kellene térni a homeopátiás gyógyítási

eljárások pontos helyzetének ismereteire, a sarlatánság elleni fellépésre.

- Meggondolásra javasolt a klinikai (betegség) és egészségtudományi (pl.

egészség-megőrzési, prevenciós és táplálkozás-élettani) ismeretek, valamint

néhány alapvető és alkalmazott gazdaságtudományi (pl. vállalkozási, me-

nedzsment, marketing, egészségügyi finanszírozás, farmakoökonómia stb.) és

kommunikációs ismeret beillesztése a curriculumba.


115

Szükséges a négy képzés tantervének ésszerű összehangolása, különös tekintet-

tel néhány nem indokolt, vagy nem szerencsés különbségre:

- egységesebb felfogás, harmonizálás, a mobilitás, a kreditátvitel szempontjainak

is szem előtt tartása a tantárgyak nevezéktana, a kredit-hozzárendelés, a tan-

óraszámok és a számonkérési módok (gyakorlati jegy, szigorlatok száma) vo-

natkozásában, valamint a gyakorlati képzésben, a szakmai gyakorlatok kredit-

és óraszámában az indokolatlan eltérések kiküszöbölése

- elengedhetetlen a szakmai gyakorlatok dokumentáltságának, szakmai tar-

talmainak (tematika, feladatjegyzék), az elvárásoknak és a teljesítés ellenőrzé-

sének (pl. gyakorlati leckekönyv stb.) egységessé tétele, rendszer kidolgozása,

az ehhez szükséges országos központi, hiteles gyakorlati képzőhely-jegyzék

felállítása. Emellett ki kell dolgozni a külföldön tölthető gyakorlatok rend-

szerét és erre is egységes eljárást (akkreditáció) kell kialakítani.

- országosan egységes szerkezetű és követelményű záróvizsga-rend kidol-

gozása és megvalósítása.

A hallgatói létszám emelését és a képzési kínálat bővítését idegen nyelvű kép-

zéssel minden esetben meg kell, hogy alapozza, indokolja és igazolja a valós ok-

tatási kapacitás és a minőségi képzés feltételeinek megléte.

Meg kell oldani a korszerű, minőségi oktatás-kutatást lehetővé tevő infrastruk-

túra (kubatúra, felszerelés, műszerezettség) általános biztosítását mindegyik

képzőhelyen.

Meg kell állítani a gyógyszerészképzések távolodását egymástól, és az egye-

temen belül, karok között egyaránt, és tovább szorgalmazni a kapcsolatok ki-

építését a gyógyszerészek természetes partnereivel (orvosok, fogorvosok, diplo-

más ápolók).


116

Debreceni Egyetem

Gyógyszerésztudományi Kar Akkreditációs minősítés

gyógyszerész


szakindítási MAB határozat:

1995/8/XI/13, majd 2000/4/IX/6,



szóló akkreditáció magyar nyelvű

képzésre


A (akkreditált)


ciós feltételeknek való folyamatos megfele-

lése esetén – 2019. december 31-ig hatályos



monitorvizsgálat előírásával

az angol nyelvű képzésre.

A 2016. december 31-ig lefolytatandó monitorvizsgálatban az angol nyelven fo-

lyó képzés jelzett gyengeségeinek korrekciójára tett lépések eredményességét ítéli

majd meg MAB.




A képzés tartalma

A képzés a szak KKK-jában előírtakkal összhangban, ha azt nem is mindenben pon-

tosan követve folyik: a curriculum az oktatott tárgyak körét, tartalmát, azok arányát

és egymásra épülését tekintve megfelel a gyógyszerészképzés követelményeinek. A

KKK 5. pontjában írt kredittartományokba kisebb eltérésekkel illeszkednek a főbb

ismeretkörök, pl. az orvosi-biológiai ismeretek 57 kredit, az előírt tartomány pedig

60-80, valamint a szakmai gyakorlatra előírt 22-24 kredit helyett a tanterv csak a

záróvizsga előtti összefüggő gyakorlatot mutatja egyértelműen, és ez 18 kredit, ha

pedig az önértékelésük adatlapján jelzett, a 2. és 3. év végi 2x120 órás gyakorlati

blokkot is hozzászámítjuk, akkor 26 kredit. Mindazonáltal összességben az alapozó

ismeretek (134 kredit) az előírt kredittartományba esnek. A tantervben egyes össze-

sített számadatok (pl. összkreditek, vizsga-számok) hibásak, és a bemutatás módja

miatt a tantervükből biztonsággal nem állapítható meg a kötelezően választható is-

meretek előírt min. 15%-os arányának (KKK 7.2. pont), valamint a 15 kredit szaba-

don választható ismeretnek a biztosítása, inkább az tűnik ki, hogy ezek „helye” a

képzésben – legalább is az előírt mértékben nincs meg.

Tantervük szerint a gyógyszerészképzésre vonatkozó EU direktívák (2005/36/EC)

nem mindegyike teljesül, pl. a gyógyszerész képzési programokra előírt ismere-

tek/tantárgyak közül néhány a debreceni gyógyszerész-tantervben nem azonosítható


117

(pl. növény- és állatélettan tantárgy nincs, csak gyógyszerészeti növénytan és humán

élettan), valamint az ugyancsak előírt toxikológia sem kötelező tárgy.

Felmerül, hogy néhány tantárgynak jelenlegi helye a curriculumban talán nem opti-

mális, pl. a szerves kémia I. elmélet és gyakorlat oktatása a 2. szemeszterben, illetve

a gyógyszertechnológia I. elmélet és gyakorlaté (receptúra) a 4. szemeszterben. En-

nek újragondolása szakmai szempontok (hallgatók túlzott terhelése az I. éven, illetve

a gyógyszerek anyagismeretének hiánya II. éven, stb.) mellett azért is indokolt, mert

a többi hazai gyógyszerészképzésben ezek a tárgyak később kezdődnek, ami a hall-

gatói mobilitást egyik képzőhelyről a másikra igen megnehezíti.

A szaktárgyak zömének oktatása jelenleg a DE GYTK 6 tanszékén és 1 kihelyezett

tanszéken folyik, ez a képzés ≈50%-át jelenti. Az alapozó természettudományi és

orvos-biológiai tárgyak oktatásában továbbra is az egyetem több kara, az ÁOK (64 kr)

és a TTK (65 kr.), valamint 1 tárgy erejéig a Népegészségügyi Kar (NK) átoktatással

vesz részt. Ennek elszámolási módját, tiszta viszonyokat teremtve rendezte a kar.

A korábbi, 2006-os MAB akkreditációs értékelés a képzés egyik hiányosságaként

jelölte meg, hogy a gyógynövény és drogismeret szakmai tárgy óraszáma alacsony és

nincs önálló tanszéke. Javító intézkedésként az óraszámot emelték és a TTK Gyógy-

növénytani tanszékén, habilitált egyetemi docens vezetésével Farmakognózia rész-

leget hoztak létre. Itt a magas színvonalú tudományos kutatás- és oktatás feltételei

adottak, e keretek között a tantárgy oktatása speciális gyógyszerészeti szempontból

is megfelelő szakmai színvonalon történik. Az oktatási egység vezetője közvetlenül

a TTK dékánja alá rendelt személy. A szakmailag felkészült, kutatói tevékenységet is

folytató oktatógárda megléte jó alap lehet, hogy később önálló tanszékként a GYTK-

hoz csatlakozhassanak - lehetőleg néhány éven belül. A korábbi helyzethez képest

időközben (valószínűsíthetően) megtörtént bizonyos tárgyak (szervetlen és analitikai

kémia, patológia) gyógyszerészhallgatóknak szánt tematikájának egyértelmű, szakma-

ilag indokolt elkülönítése a más szakok (pl. vegyész-, vagy általános orvos) hallgatói

számára oktatott anyagétól, és az előadások már nem összevontan történnek. Az erre

való törekvés, azaz a gyógyszerészi képzés specifikumainak határozott megjelenítése

több más „átoktatott” tárgy esetében is mindenképpen kívánatos.

A debreceni gyógyszerészképzés egyik specifikumát a gyógyszeripari szakirányú

ismeretek oktatása adja, amelyet a TEVA Gyógyszergyár Zrt-vel közösen kialakított

kihelyezett Ipari gyógyszergyártás tanszék létrehozása alapozott meg. Ez lehetősé-

get ad a hallgatóknak, hogy a 8. és 9. szemeszterben gyakorlati képzésben vegyenek

részt a gyár szervezésében, és jól szolgálja a kar célkitűzését, hogy a gyógyszeripar-

ban hasznosítható tudással bocsássa ki végzős hallgatóit.

A képzés tantervének és tárgyainak fejlesztése folyamatos. Jelentős eredmény a

biofarmácia, klinikai gyógyszerészet, klinikai farmakológia tárgyak bevezetése. A

vállalkozói ismeretek oktatásának elemei is megtalálhatók egyes tárgyak tematikájá-

ban (pl. a gyógyszerészi szervezés és management, a gyógyszertári adminisztráció,


118

valamint a jogi ismeretek gyógyszerészeknek) de még nincs a kínálatban a mikro- és

makroökonómia önálló tárgyként való oktatása, ami legalább választható tárgyként

itt is kívánatos lenne.


A képzés személyi feltételei megfelelnek az akkreditációs elvárásoknak. A karon a

működéshez biztosított a szükséges oktatói állomány, amely folyamatosan bővült;

2005-ben 30 fő, a minősítettek aránya 66 %-os volt, jelenleg teljes munkaidőben

foglalkoztatott 41 fő, az oktatásban résztvevő összes, 91 oktató 45%-a. A minősített

oktatók aránya jó, 62,6% (57 fő), bár sajnálatos, hogy a kar 6 elméleti tanszékén

csak két tanszékvezetőnek van MTA doktori címe. Kívánatos, hogy több tanszéken

is (pl. Gyógyszertechnológia, Biofarmácia, Klinikai farmakológia stb.) szorgalmaz-

zák e kiemelkedő tudományos teljesítményt jelző cím megszerzését. A szaktárgyak

oktatói zömében gyógyszerész végzettségű oktatók, ezek aránya (jelenleg 10 fő)

még mindig alacsony, számuk további növelése változatlanul javasolt.


A karon a gyógyszerészeti tudományok különböző területein folytatnak nemzetközi

kapcsolatokkal is bíró tudományos kutatást. Ezekhez az anyagi hátteret jelentős pá-

lyázati támogatás elnyerése (TÁMOP, RETR, OTKA, ETT, HURO) biztosította, 2006

óta összesen 762,8 MFt és 383 ezer Euro. A meglévő, főleg amerikai (Univ.

Tenesse, College of Pharmacy-val fennálló) tudományos kapcsolatokat a kar vezeté-

se igyekszik kihasználni arra is, hogy graduális és PhD hallgatók tanulmányutakon,

cseregyakorlatokon, részképzésen vehessenek részt. Kiváló kapcsolatrendszert alakí-

tottak ki a régió gyógyszergyáraival és más hazai ipari partnerrel, melyek számára

kutatási szolgáltatásokat végeznek, valamint közös pályázatokban vesznek részt.

Ugyanakkor hiányoznak a külföldi pályázatok, pedig a lehetőségek megvoltak (7.

FP) és megvannak (az EU Dunai stratégiája, Horizon 2020, IMI-JU).

A publikációs tevékenységük az elmúlt években 18-32 idegen nyelvű cikk/év között

volt, ami alatta marad a többi képzőhely publikációs aktivitásának. Örvendetes vi-

szont, hogy az összesített impakt faktorok az utóbbi 5 évben emelkedtek (IF: 70/25

cikk → 100/32 cikk), ami némi minőségi javulást jelez.

A szakmai alkotótevékenység eredménye az elmúlt két év során benyújtott, a termé-

szetes növényi hatóanyagokat tartalmazó termékeket érintő, két szabadalom is.


A képzés infrastrukturális feltételei többnyire jók. E területen nagyon jelentős fejlesz-

tések történtek, úgy az egyetem egészében, mint a karon. Kiemelhető a középüzemi

gyógyszergyártás oktatásához létrehozott új tanlabor. Az előadótermek, gyakorlati

laboratóriumok és egyéb közösségi terek jól szolgálják az oktatást, erről az oktatók és


119

hallgatók zömmel elégedetten nyilatkoztak. Különösen jó, korszerű a felszerelése a

Technológia tanszéknek, több más laboratórium műszerezettsége kevésbé jó, de a

megújítás jelei örvendetesek. A kar épülete, benne a dékáni hivatal, az egyetemi

gyógyszertár stb. esztétikus kialakítású, méltó egy gyógyszerész karhoz. Az elméleti

tömbben három szintet foglalnak el a kar intézetei, s itt is rendezettek a körülmények,

esztétikusak az irodák, jól felszereltek a laborok. A könyvtár, mely a gyógyszerész-

hallgatók rendelkezésére áll, jól felszerelt, könnyen megközelíthető és akadálymentes.

A hallgatók részéről felmerült igény, hogy a záróvizsga előtti gyógyszertári gyakor-

latot ne csak közforgalmú és kórházi/klinikai gyógyszertárban tölthessék, hanem egy

részét a gyógyszeriparban is. Az angol nyelvű képzésnél a megnövekedett létszám

miatt várhatóan problémát okoz a megfelelő nyelvtudással bíró akkreditált oktató

gyógyszertárak biztosítása. A szak vezetése dolgozik ennek megoldásán. Az angol

nyelvű képzés hallgatói azt is jelezték, hogy nincs lehetőségük a „betegekkel” angol

nyelvű kommunikációra, ami számukra hátrányos a végzést követően. Örülnének, ha

angol nyelvterületen lehetne eltölteni a gyógyszertári gyakorlat egy részét. Ez felveti

a külföldi gyakorlati helyek akkreditációját.


A karon a graduális képzésben tanuló hallgatók száma az önértékelés szerint 2014-

ben 528 fő, a 8 évvel ezelőtti 214 főhöz képest e létszámnövekedést a keretszám

emelése és az angol nyelvű képzés elindítása eredményezte, mellyel a kar a megál-

lapított maximális kapacitását szinte teljes mértékben kihasználja. Az utóbbi öt év-

ben az évenként felvettek száma 68 és 80 fő között változott (keretszám 80 fő), eb-

ből költségtérítéses kevesebb, mint 10%. Az angol nyelvű képzésen folyamatosan

emelkedett a létszám 22-ről (2008/2009 tanév) 37 főre (2012/2013 tanév). A vezetés

határozott szándéka, hogy a forráscsökkenést az angol oktatásból származó bevétel

növelésével pótolja.

A számított hallgató/oktató arány kedvezően alacsony: 5,8 (528/91), még a 82 fő AT

oktatóra (6,4) is jó, illetve a gyógyszerészi szaktárgyak tekintetében a kari oktatókra

korrigálva (12,9) sem túlzottan magas.

A doktori iskolában 30-35 fő tanul, egy részük gyári ösztöndíjas.



Az előadások és gyakorlatok módszertana megfelel az általános egyetemi gyakorlat-

nak. Az előadások látogatottságára ellentmondó információk vannak (magas, kb. a

létszám kétharmada ↔ alacsony), míg a gyakorlatokon a részvétel, annak kötelező

jellege miatt 90% feletti. A hallgatók a tárgy indulásakor tájékoztatást kapnak a köve-

telményekről, a kurzusok teljesítésének feltételeiről, a lehetséges maximális hiányzás-


120

ról és a pótlás lehetőségéről, a számonkérés módjáról stb. A lexikális tudás hányada

még mindig magas a tárgyak zöménél, de törekvés figyelhető meg a problémamegol-

dó, egyedi aktivitást igénylő tanulási módszertan felé. A korszerű ismeretek és tanítási

módszerek megjelenését a magyar és a külföldi hallgatók is erősen igénylik, idetartozó

megjegyzés, hogy néhány oktatónak, gyakorlatvezetőnek az előadóképes angol nyelv-

tudását több hallgatói kritika érte. Ez is odafigyelést kíván.

A kötelező szakmai gyakorlatok magyar és angol nyelven – vezetői oktatóik beszá-

molója szerint – meg-felelő oktatási minőséget biztosító gyógyszertárakban és ipa-

ri/kórházi képzőhelyeken folyik. Mindazonáltal e gyakorlatok dokumentáltsága,

részletes bemutatás híján az önértékelésükből nem igazán ismerhető meg. Ez a hiá-

nyosság több képzőhelyen is jellemző, a helyzet elemzése ezért az általános értéke-

lésnél történik.


A vizsgák eloszlása arányos a szemeszterek között. A féléves tárgyakat általában kol-

lokvium zárja. Egyes tárgyaknál, azok fontosságára való tekintettel „kiemelt kollokvi-

um” megnevezés szerepel, és 11 szigorlat van, (bár ilyen vizsgatípusokat a hatályos

törvény (Nftv.) nem nevesít). A tananyag számonkérése (dolgozatok, írásbeli és szó-

beli beszámolók formájában) megfelelően dokumentált. Fontosnak tartják a szakszerű

kommunikáció elsajátítását a leendő partnerek (betegek, orvosok) felé, ezért a szóbeli

vizsgáztatást alkalmazzák a szigorlatok mellett a szaktárgyak esetében a kollokviu-

moknál is, s még az utóbbi években jelentősen növekvő hallgatói létszám mellett is

több szóbeli vizsgát tartanak, segítve ezzel is a hallgatók verbális kifejezőképességé-

nek fejlesztését. A rendszeres laborgyakorlatok folyamatos számonkérést is jelente-

nek, és a számos írásbeli számonkérés és demonstráció is folyamatos évközi tanulásra

késztet. Ugyanakkor a hallgatói vélemények szerint sok az évközi számonkérés, vala-

mint a kizárólag tesztírásos ismeretellenőrzést, vizsgáztatást nem tartják célravezető-

nek, főként az orvosi-biológia tárgyaknál, mint pl. az élettan vagy az anatómia, ame-

lyeknél kifejezett igényük ezen ismeretek „testreszabása”, a gyógyszerészi tudás-

igényhez való igazítása, és hallgatóbarát hozzáállás, több oktatói segítség az ismeretek

és készségek gyógyszerészhallgatók számára is sikeres elsajátításához.

A záróvizsga elméleti részében négy tárgy szerepel, hasonlóan más (SE, PTE) in-

tézményekéhez. Különbség azonban a többi képzőhely vizsga-szabályától, hogy itt a

záróvizsga bármelyik részjegyének elégtelensége esetén is folytatható a komplex

záróvizsga. Ezt a gyakorlatot célszerű felülvizsgálni. Összességében a számonkérés

módja, a kompetenciák elsajátításának ellenőrzése megoldott.


A lemorzsolódás (pl. évfolyamismétlések miatt, stb.) a leadott adatokból 2014-ben

már nem következtethető ki (2006-ban 18% volt). Más képzésekhez hasonlóan a


121

hallgatók "kiesése" elsősorban az alsóbb évfolyamokon tapasztalható. A képzés

eredményessége tükröződik a felvettek és diplomát szerzők arányában, ami jó, az

elmúlt évek során a felvettek 90-95%-a szerzett diplomát. Nyelvvizsga hiánya miatt

csak 2-3 hallgató nem vehette át oklevelét az abszolutórium évében. A lemorzsoló-

dás az angol nyelvű oktatásban sokkal jelentősebb. Ennek egyik oka lehet a külföldi

hallgatók felkészültségének, tudásszintjének, a tanulásban haladási képességek kü-

lönbözősége, alacsonyabb szintje, minden esetre a látogatás kapcsán körükből szer-

zett információk szerint egyes esetekben az oktatóik előadóképes angol nyelvtudá-

sának elégtelensége is az előrehaladásukat negatívan befolyásoló tényező.

A tehetséges hallgatók egyéni képzését az egyetemi tehetséggondozó programmal

biztosítják, átlagosan 2-3 hallgató kap lehetőséget évfolyamonként, hogy tudomá-

nyos munkáját ösztöndíjjal támogatva végezhesse.


A szak felelőse a kar vezetője, a mindenkori dékán a magyar és az angol nyelvű

képzést illetően is. A kutatás, kutatás-fejlesztés és PhD képzés felelőse a DE Gyógy-

szertudományi doktori iskola vezetője.

Az egyetem ISO alapú minőségbiztosítási rendszerének eljárásaihoz illeszkedően

2008 óta az OEC (Orvos- és Egészségtudományi Centrum) Minőségügyi Központ

által szervezetten a kar éves szervezeti önértékelést végzett, ennek részeként elége-

dettségi felmérések is történtek, ennek eredményei a hallgatók, a karon végzettek és

a munkaerő-piaci partnereik számára elérhető.

Az oktatásban résztvevők „szakmai minőségének” biztosítására kialakult módszere-

ik vannak: munkájuk két oldali (szakmai vezető és a hallgató részéről történő) érté-

kelésére, az eredmények visszacsatolásra rendszeresen sor kerül. Az önértékelés

szerint a hallgatói visszajelzés kapcsán történtek is az oktatást érintő intézkedések. A

látogatás kapcsán kapott jelzések alapján úgy tűnik a külföldi hallgatók észrevéte-

lei kevesebb figyelmet kapnak.

Oktatási segédletek vonatkozásában történtek fejlesztések, a kar saját jegyzeteket biz-

tosít a hallgatók részére, amelyeket időről-időre aktualizálnak. Komoly előrelépést

jelentett, amikor a TÁMOP fejlesztés keretén belül tíz, interneten elérhető jegyzetet

jelentettek meg. A hallgatók, beleértve az angol nyelvű képzését is, általában elégedet-

tek a tankönyv és jegyzet-ellátottsággal. Problémaként különösen a magyar, de az

angol hallgatók is, a korszerű gyógyszertechnológia tankönyv hiányát jelezték.

A tudományos diákköri élet aktív, a tanszékek, intézetek egyaránt fontosnak tartják

ennek a munkának ösztönzését, a tehetséges, kutatásra motivált hallgatóikat ered-

ményesen irányítják a doktori iskolájuk felé, több PhD hallgatójuk teljesítménye

nemzetközileg is figyelemre méltó.


122

A karon a legutóbbi akkreditációs látogatás óta (amikor is ez "kritikus", sürgősen

megoldandó kérdésként merült fel) az oktatást szolgáló egységekben lényeges, a

képzés színvonalát emelő jelentős területi, infrastruktúra-fejlesztés történt, pl. a

Biofarmácia Intézet infrastruktúrájának megerősítése is a képzésben elfoglalt szere-

pével összhangban történt.

A hallgatói szolgáltatások zömmel megfelelőek, kényelmes a hallgatók számára,

hogy a kollégium pár méterre van az oktatási épületektől, az aljában, könnyen meg-

közelíthető helyen található a hallgatói iroda, melynek nyitva tartása ideális, a hall-

gatói igényeknek megfelelő. A hallgatói élet élénk, a Hallgatói Önkormányzat mű-

ködésének egyik pozitívuma, hogy a magyar és a külföldi hallgatók ismerik egy-

mást, közöttük jó, élő a kapcsolat. Ugyanakkor a külföldi hallgatók több odafigye-

lést, törődést igényelnek a szakvezetés és a szervezés oldaláról.

A kari felmérések alapján a végzetteik elhelyezkedési lehetőségei jók, a pályakövetési

(DPR) vizsgálatok során kapott adatokat, jelzéseket a stratégiai tervezésben felhasz-

nálják, illetve konkrét intézkedéseket is tesznek (pl. középüzemi gyakorlati helyek

fejlesztése, a pályaorientáció segítésére „szakirányú” kurzusok bevezetése stb.)


be véve

A DE GYTK-n folyó gyógyszerészképzés a nagy(obb) múltú debreceni természet-

tudományos és orvosképzésből nőtt ki. A képzéssel szemben támasztott jogszabályi

és akkreditációs elvárásokat a képzőhely teljesíti, s a legutóbbi akkreditációs vizsgá-

lat óta folytatja a felzárkózást a korábban indított (SE, SZTE) képzésekhez, sőt önál-

ló képzési arculat sikeres kialakítását is megkezdte. Kiemelt kutatási területeiket a

mindenkori ipari fejlesztési problémák, és a gyógyszeres terápia eredményességének

javításában jelölték ki. Mára az első helyen ide jelentkezettek száma és a kiemelkedő

külföldi hallgatói érdeklődés is igazolja a képzőhely eredményes és színvonalas

oktatási programját. Az innen kikerülő szakemberek a munkaerőpiac igényeit a ha-

zai megszokott színvonalon kielégítik.

14 pontban sorolják fel azokat a meglévő külső korlátokat, amelyek működési lehe-

tőségeiket behatárolják, e tényezők túlnyomó része mind a négy magyarországi

gyógyszerészképző helyet azonosan érinti. Ide sorolják pl., hogy a gyógyszerész-

képzés kurrikulumának egyeztetési és engedélyezési eljárása nehézkes.

Komoly problémának látják az oktató közforgalmú gyógyszertárakban a nyelv-

tudás hiányát, amit mindenképp meg kell oldani, lévén az angol nyelvű képzésben

a hallgatók nagyon igénylik a személyes kapcsolatok kialakulását a gyógyszertár

gyógyszerészeivel, valamint azokkal a személyekkel, akikkel gyógyszertári gyakor-

latuk alatt kapcsolatba kerülnek.


123

Kissé túlzóan, 28 pontban foglalják össze erősségeiket, (gyengeségeiket csak 6 pont-

ban), helyenként ellentmondásosan, hiszen ha minden pozitívum helytálló lenne, ak-

kor a gyengeségek között nem szerepelne az a dokumentálható tény, hogy „a hallgatói

részvétel az előadásokon alacsony”, miközben azt is állítják, hogy a részvétel kielégí-

tően magas, közel kétharmados. Hasonlóan ellentmondásos a „tananyag jó része írott

formában rendelkezésre áll (saját magyar és angol nyelvű jegyzetek, print out-ok)”

erősség, az alatta közvetlenül megjelenő „néhány tárgy esetében nincs olyan jegyzet

vagy hivatalos tankönyv, amely csak a graduális oktatásban elvárt tananyagot tartal-

mazza” gyengeséggel. Korrektebb lett volna 6-8 ténylegesen meglévő olyan erősséget

felmutatni, amelyek képzésük attraktív voltát hangsúlyozzák ki. Ilyen erősség lehet a

klinikai gyógyszerészet elméleti és gyakorlati oktatásának kiemelt színvonalú oktatása,

továbbá egyedülálló lehetősége itt a hallgatóknak, hogy speciális ismereteket szerez-

hetnek, a TEVA-hoz kihelyezett Ipari gyógyszergyártási tanszék által. Jó gyakorlatot

követnek pl. a biofarmácia ismeretek átadásában: a külföldi aktivitásokat nagy figye-

lemmel kísérik, évente 8 -10 amerikai szakmai kiválóságot hívnak meg, 50:50 oktató-

csere a terv. Oktatási együttműködése van a tanszéknek franciaországi intézetekkel.

A 6 pontban felsorolt gyengeségeik valósak, és az önértékelésben utalások is vannak

ezek megszüntetésére. Sajnálatos módon hiányzik az önértékelésből és a SWOT analí-

zisből is, hogy a kar oktatóinak, kutatóinak tudományos teljesítménye alacsonyabb,

mint ami a kari létszám, a műszer és az egyéb infrastrukturális ellátottság alapján el-

várható. Kivétel a biofarmáciához kapcsolódó publikációk és előadások, mely terület

egyben a jövő egyik kitörési pontja lehet a kar tudományos fejlődésében.

A 9 pontban felsorolt fejlesztési és előrelépési lehetőségeik többsége a források bő-

vítésére irányul, legnagyobb léptékű a TEVA Gyógyszergyárral való kapcsolatok

bővítése. Felmerül a kérdés, hogy a Richter Gedeon Gyógyszergyár debreceni rész-

legével miért nem kívánnak hasonlóan szoros kapcsolatot kialakítani. Sajnos az ok-

tatás színvonalának és hatékonyságának növelésére nem fogalmaztak meg célkitűzé-

seket csupán a hallgatók elhelyezkedésének segítése és a hallgatói ügyintézés ru-

galmasságának fokozására gondoltak.

A 7 pontba foglalt veszélyeztető tényezők nagymértékben átfednek a többi gyógysze-

részképző hely hasonló értékelő megállapításával. A DE GYTK-n a többi képzési

helynél hangsúlyozottabban jelzik a felvett hallgatók természettudományos ismere-

teinek egyre romló voltát, ami sajnos nem helyi, hanem országos probléma.

Összefoglalva: a debreceni gyógyszerészképzés önértékelő analízise majdnem min-

den szempontból megállja a helyét. A terjengősen felsorolt erősségek között vannak

olyanok, melyek nem igazán tényleges erősségek. Hiányzik a kutatómunka tényle-

ges érdemi értékelése, így ennek a tényezőnek a gyengeségek közötti megjelenítése,

és így persze a kutatás intenzitásának és színvonalának növelésére irányuló törekvés

terve is, miközben megvan a kitörési lehetőségük a biofarmácia hazai fellegvárává

való emelkedésre.


124


Egyes alaptárgyak (szerves kémia) és szaktárgyak (gyógyszertechnológia I.)

tanrendben elfoglalt helyének felülvizsgálata, általában is fokozottabb harmoni-

záció a hazai gyógyszerészképző helyek tanmenetével (ld. általános elemzés-

rész), valamint a gyógyszerészi közgazdaságtan (makro- és mikro-ökonómia)

tárgy meghirdetése (választhatóként) a curriculumban.

A KKK előírásainak, valamint a gyógyszerészképzésre vonatkozó EU irány-

elveknek a pontosabb be-tartása.

A kari szakintézetek számának növelése a Farmakognóziai részleg néhány éven

belüli átvételével, a meglévő intézetek, tanszékek oktatói kvalifikációjának

(DSc, egyetemi tanár) emelése.

Az angol nyelvű képzés hallgatói számára a megfelelő gyógyszertári szakmai

gyakorlat biztosítása helyben vagy angol nyelvterületen, valamint – a kapott jel-

zések kapcsán – az oktatóik előadóképes nyelvtudásának tesztelése, ha szük-

séges, akkor javítására intézkedések megtétele.

A karon folyó tudományos kutatás eredményességének fokozása, a publikációs

aktivitás növelése és a tudománymetriai mutatók javítása.

A korszerű gyógyszerészképzés igényeinek megfelelő műszerezettség teljes

körű biztosítása.

Készítsenek operatív tervet az általuk is ismert, valamint az e jelentésben is

jelzett – elsősorban az idegen nyelven folyó képzést is érintő – gyengeségeik

kiküszöbölésére.


125



gyógyszerész


szakindítási MAB határozat: 1999/6/VII/16


2006/2/II/1/3/2 – feltétel nélküli, 8 évre szóló

akkreditáció a magyar nyelvű képzésre


A (akkreditált)

A szak akkreditációja – a képzés

akkreditációs feltételeknek való fo-

lyamatos megfelelése esetén –


magyar nyelvű képzésre.

A 4 éve indult angol nyelvű képzés csak legalább egy képzési ciklus záródása után,

tehát legkorábban a jövő évben kaphat teljes akkreditációs értékelést és minősítést,

amihez a MAB monitor vizsgálata meg-történhet, akár már 2015. december 31-ig,

akkreditációjáról a monitor-vizsgálat eredményétől függően születik majd döntés.




A képzés tartalma

A Pécsi Tudományegyetemen az Általános Orvostudományi Karon a képzés gyógy-

szerész szakon 2000-ben indult. A képzés struktúrája a szak érvényes KKK-ja elő-

írásait jórészt követi, az oktatott tárgyak (elnevezésük alapján) az elsajátítandó

szakmai kompetenciáknak megfelelőek, a vonatkozó EU direktíváknak (2005/36/EC)

már jóval kevésbé. Az elmélet (kb. 52%) és a gyakorlat (kb. 48%) aránya megfelel

a számszerű előírásoknak. A főbb ismeretköröknek az előírt kredit-tartományba

(KKK 7. pont) illeszkedése valószínű, de nem állapítható meg biztosan, mivel a

tantervben csak a kötelező tárgyak szerepelnek, a jelzett „257 kötelezően- és szaba-

don választható kurzus” egyben való megadása nem sok segítséget nyújt. A (meg-

adott módon) választhatókkal viszont a megfelelés előállhat, bár a szakmai gyakor-

lathoz az előírt 22-24 kredit helyett csak a záróvizsga előtti gyakorlat 18 kreditjét

jelzik, a 2x160 órás (nyári) szakmai gyakorlathoz pedig egyáltalán nem rendelnek

kreditet. Az aktuális (2013/14) tantervben nem szerepel a 10 kredit értékű „diplo-

mamunka”.

Az alapozó ismeretek egyes tárgyainak oktatása – mint a többi képzésben is – más

karon (TTK) történik és ezek itt sem „közkedveltek”, különösen a fizikai kémia. A

TTK-s tárgyak tematikájának a gyógyszerészi képzés elvárásaihoz illesztése itt sem

vált ki még teljes hallgatói megelégedést. Kiemelésre érdemes a képzésben a Gyógy-

szerészeti Intézet által oktatott „gyógyszerügyi ismeretek” összefoglaló néven futó

tantárgy-együttes, mely voltaképp öt egymásra épülő modulban (1. gyógyszerészet


126

történet; 2. farmakoökonómia; 3. és 4. gyógyszerészi gondozás, kommunikáció, bizo-

nyítékokon alapuló gyógyszerértékelés, stb. 5. szakinformatika) tanítja mindazon is-

mereteket, melyeket más karokon külön tantárgyként más-más intézetekben oktatnak.

A látogatáskor meggyőzően érveltek ezen „ernyőszerű” megoldás előnyeiről.


Az oktatás személyi feltételei alapvetően az akkreditációs elvárásoknak megfelel-

nek. A szak felelőse egyetemi tanár (dr. Perjési Pál) okl. gyógyszerész, szakgyógy-

szerész, a kémiai tudomány kandidátusa, a Gyógyszerészi Kémiai Intézet alapítója. A

szakintézetek jelenlegi 46 oktatójából 16 fő (35%) gyógyszerész végzettségű, ez az

arány még mindig alacsony. A minősítettségi arány jó, 63%, 29 fő, közülük 5 oktató

az MTA doktora. Az oktatók terhelése általában elfogadható, de nem egyenletes,

egyes intézetekben igen magas. A diplomamunka-konzulensi feladatok is különböző

megterhelést jelentenek az egyes tanszékeken, a legnagyobb a Farmakognóziai tan-

széken (38 db.), a Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai Intézetben (17 db.) és a

Gyógyszerészeti Intézetben (14 db). A Gyógyszerészi Kémiai Intézetben az oktatott

tárgyak számának növekedése és az idegen nyelvű képzés beindítása miatt létszám-

fejlesztésre van szükség. A külföldi hallgatók jelezték, hogy egyes oktatóik jobb

előadóképes angol nyelvtudása segítené őket az előrehaladásban, és ezirányú előre-

lépés el is várható.

A képzés „szűkebb” oktatói karának koreloszlási adatai szerint kb. 60%-a az okta-

tóknak 30-40 év közötti.


A szakon folyó képzés tudományos hátterét jelenleg a PTE ÁOK országosan és

nemzetközileg is elismert tudományos aktivitása és innovációs tevékenysége adja,

különböző típusú nyertes OTKA pályázat (K, PD, NN), TÁMOP, FP 7 és egyéb

programok jelzik. Hiányoznak viszont a külföldi pályázatok, pedig lehetőségek vol-

tak (7. FP) és vannak (EU Dunai stratégiája, Horizon 2020, IMI-JU).

A kari (ÁOK) tudományos tevékenység elmúlt öt évre vonatkozó scientometriai

mutatói imponálóak (1134 cikk, 206 könyvrészlet, 15 könyv, IF: 1740), mindebből a

gyógyszerészi szakintézetekben folyó tudományos aktivitás szerényebb voltát (30

magyar+61 angol nyelvű cikk, 1 könyv, 7 könyvfejezet, IF: 299,7). a kutatási terüle-

tek aktuális kialakításával és a műszerezettség megteremtésével hozzák összefüg-

gésbe a szak vezető oktatói. Az új kutatóközpontban lévő egységek valóban jól fel-

szereltek, és érthetően inkább a kutatást, mint az oktatást szolgálják, remélhetőleg

mielőbb mutatkozó eredménnyel. A tudományos aktivitásban élenjárók az alapító

szakintézetek, közülük elsősorban a Gyógyszerészi kémiai és a Gyógyszerészeti inté-

zet, a 2013-as év valóban erősen javuló eredményességéhez (összes IF: 72,6, a 2009-

es évi adat kétszerese) jelentős a hozzájárulásuk.


127


A jelenlegi képzési létszámot figyelembe véve a képzést szolgáló infrastruktúra

helyenként megfelelő/elfogadható, másutt inkább elavult, korszerűsítésre érett. Az

újabb intézetek újabb laborokat, épületrészeket jelentettek, és ezzel az infrastrukturá-

lis háttér bővülését eredményezték. Egyes egységek az egyetem területén elszórtan

találhatóak, de könnyen, gyorsan megközelíthetők. A régi szakintézetek közül a

Gyógyszertechnológiai, illetve a Gyógyszerészi kémiai intézet felszereltsége jó, labor

háttere, eszközei korszerűek. Az újabb szakintézetek műszerezettségét általában a

többi kari, orvosi intézet vagy a Szentágothai János Kutatóközpont biztosítja, más

esetben pedig külön anyagi támogatást kaptak a kari vezetéstől műszerek vásárlásá-

ra, laborok felújítására. A hallgatói vélemények több és korszerűbb eszköz- és mű-

szerigényt jeleznek, és – mint mindenhol – még több gyakorlatot szeretnének.

Az ismeretek elsajátítását segíti a PTE Könyvtára, különböző, az egyetemről elérhető

adatbázisok, bár ezekhez a hozzájutás csak 2 terminálon megoldott, és csak a

Micromedex és Cochrane-hoz van hozzáférés. Kevés a folyóirat (9), ebből is csak 2

külföldi. Előremutató, hogy az oktatók e-tananyagokat is írtak. Általános gyakorlat,

hogy a CooSpace adott felületére töltik fel az előadások anyagát, oktatási segédanya-

gokat, a hallgatók eredményesebb felkészülése érdekében. Több saját e-könyvük,

digitális tananyaguk (magyar és angol nyelvű) a TÁMOP pályázat keretében készült.


A képzési létszámot tekintve az eddig megállapított kapacitást (80 fő) csak részben

tudják kihasználni (34-60 fő+önköltséges formában évente 4-11 fő), de a tendencia

emelkedő, a 2013/14-es felvételek – bár alacsonyabb pontszám mellett – komoly

emelkedést mutatnak, jelenleg a magyar nyelvű képzésben 223 fő tanul.

Az angol nyelvű képzés a 2009/2010-es tanévben indult el. Az akkor betervezett

felvételi keretszám (20 fő) időközben 40 főre emelkedett, sőt meg is haladta azt.

Négy év átlagát tekintve, a 164 jelentkezőből 106 fő került felvételre, ez a fokozódó

érdeklődés jó szervezés és jó külföldi hírverés eredménye lehet. A kimenetről,

eredményességről még nincs adat. Az összlétszám a pécsi gyógyszerész képzésben

2013-ban 283 fő.



Az előadások és gyakorlatok módszertana az általános egyetemi gyakorlatnak meg-

felelő. A szaktárgyak oktatásával a hallgatók zömmel elégedettek, jónak, érdekes-

nek, színvonalasnak tartják az elméleti képzést és – persze – több gyakorlatot, job-

ban felszerelt laborokat szeretnének.


128

Az egyetemen kívüli gyakorlati képzés (nyári és záróvizsga előtti) szervezett, a többi

képzőhely gyakorlatához hasonló. A szakmai gyakorlóhelyek akkreditációja a szakve-

zetés feladata. A legtöbb hallgató a szakmai gyakorlatait a régió gyógyszertáraiban, az

ÁOK klinikáit ellátó Egyetemi Gyógyszertárban, illetve a régió kórházaiban működő

kórházi gyógyszertárakban végzi, adott tematika szerint. Megoldandó feladatot jelent

az angol nyelvű hallgatók záróvizsga előtti gyakorlatának megszervezése.


A számonkérések módja az általános egyetemi gyakorlatnak megfelelő. A vizsgák

eloszlása a szemeszterek között kiegyensúlyozott. A korábbi, 2006-os akkreditációs

értékelés észrevételezte a számonkérésben a gyakorlati jegy hiányát, ami sajnálatos

módon változatlan. Továbbra is csak vizsga (több-féléves tárgynál szigorlat) vagy

aláírás az ismeretellenőrzés módja, eszerint az elméleti ismeretek számonkérésének

része a gyakorlati készségek elsajátításának ellenőrzése – külön gyakorlati jegy nél-

kül. Ez általában is szokatlan és idegen a hazai gyógyszerész képzőhelyek gyakorla-

tától is, mivel a gyógyszerészképzés erősen gyakorlatorientált, indokolt ezt a típusú

kompetenciát, elsajátított készséget, tudást külön gyakorlati jeggyel kifejezni.


A magyar nyelvű képzésben diplomát szerzők aránya, 5 év átlagát tekintve, kb. 60%

(213 felvettből 132 szerzett diplomát), ami figyelemfelhívó arány, és remélhetőleg

egyéb tényezők mellett az igényes, jogos elvárásokat támasztó képzést tükröz.

Ugyanis a felvett hallgatók 91-98%-ának van nyelvvizsgája, ez tehát nem lehet

gond. Az angol nyelvű képzésben még nincsenek végzettek.

A tehetséggondozás terepe a kari TDK tevékenység, a PTE ÁOK TDK tanácsának

nyolctagú vezetőségében két képviselője van a gyógyszerészképzésnek. A sikeres

TDK hallgatóknak a végzés után továbblépési lehetőségük a bekapcsolódás a PTE

Gyógyszertudományok doktori iskolába. Jelenleg több gyógyszerész végzettségű

PhD hallgatója (3-4 fő) is van a doktori iskolának, a korábbi években 2 fő szerzett

doktori fokozatot a szakhoz tartozó intézetekben.

A graduális képzést követően, a többi képzőhelyhez hasonlóan, a gyógyszerészi

szakképzést és továbbképzést is biztosítják.


A PTE-n a gyógyszerészképzés „szakgazdája” az Általános Orvostudományi Kar, a

képzés jelenlegi vizsgálata is az ÁOK-hoz való tartozás jegyében történt. Ennek a

szervezési struktúrának van néhány előnye, de az önálló és felelősségteljes oktatás

szempontjából inkább hátrányai látszanak. Az önálló karrá szerveződés szándéka is-

mert, számos ez irányú intézkedést tettek már. A szakintézetek száma és személyi


129

állománya bővült, a korábbi (2002-2003-ban alakult) hat gyógyszerészeti szakintézet

(Gyógyszertechnológiai és biofarmáciai, Gyógyszerészi kémiai, Gyógyszerhatástani,

Toxikológiai, illetve Gyógyszerészeti intézet), valamint Farmakognóziai tanszék mel-

lett az utóbbi időben (2012-2013) létrehozott újabb tanszékek (Gyógyszerészi biológi-

ai, Gyógyszeres terápiai és a Gyógyszerészi biotechnológiai tanszék) látogatására is

volt mód. Azt meg kell állapítani, – még ha érthető is –, hogy a jelenlegi, a karrá szer-

veződés „átmeneti” állapotában az intézeti struktúra meglehetősen zavaros, nem biztos

még, hogy ki melyik karhoz, vagy melyik intézethez is fog tartozni, s ez a helyzet nem

kedvez a minőségi oktatásnak.

Képzési tevékenységük minőségbiztosítási és –fejlesztési feladatai az intézményi

Minőségfejlesztési Bizottság hatáskörébe tartoznak. 2013-ig a PTE karai, közte az

ÁOK is, ISO tanúsított volt, forráshiány miatt az újabb minősítés elmaradt. Az

egyéb várható szervezeti változások okán most nyilván az egyetemihez illeszkedő,

de a szükséges mértékben saját minőségbiztosítási rendszer kiépítése, a meglévő

elemek aktualizálása a cél.

Az oktatói minőség biztosítására, fejlesztésére van rendszerük, visszajelzést és telje-

sítményértékelést is végeznek, teljesítményértékelési szabályzatuk éppen adaptálás

alatt van. Jó, és bizonyára ösztönzőleg hat az oktatók teljesítményére az a pécsi gya-

korlat (ÁOK), aminek keretében a hallgatóktól legjobb minősítést kapott oktatók

beszámolnak az oktatási módszereikről rövid előadás formájában. (Ilyen megtisztel-

tetésben volt része a Gyógyszerészeti Intézet vezetőjének is, aki fontos szerepet tölt

be a klinikummal való kapcsolattartásban.) Mindazonáltal az oktatók hallgatói érté-

kelése (OMHV) messze nem tökéletes, az átoktatás minőségét a hallgatók kifogásol-

ták, visszajelzést várnak, de nem látják a változást, a hallgatói értékelés hasznát

számukra. Ez nem szerencsés, bizonyára a vélemény-nyilvánításukat negatívan fogja

befolyásolni. A kitöltés már elektronikus, motiváló tényező, hogy aki megteszi, egy

nappal előbb jelentkezhet vizsgára!

Az oktatók munkáját segíti az a gyakorlat is, hogy az ÁOK dékáni vezetése rendsze-

resen meghirdet finanszírozott nyelvvizsga előkészítő kurzusokat oktatók részére,

akik élnek is a lehetőséggel. Ennek köszönhetően a szak oktatói közül többen is

szereztek felsőfokú nyelvvizsgát angol nyelvből – remélhetőleg ennek pozitív hatá-

sai hamarosan a hallgatói oldalról is mutatkoznak majd.

Az egyetem 2013-ban komoly, részletes DPR felmérésben vett részt, a gyógyszeré-

szek részvételi aránya nem ismert, a szakra vonatkozó információk még nincsenek

feldolgozva.

A szak hallgatóinak (magyar és angol) visszajelzései jórészt pozitívak, fentebb jel-

zett, feltehetően jogos kritikai megjegyzéseik megfontolandók. Mindazonáltal zöm-

mel elkötelezettek Pécs és a szak iránt.


130


be véve

Működésük külső korlátait 12 pontban ismertetik, ezek – egy kivétellel - általáno-

sak, nem a pécsi gyógyszerészképzés helyi sajátosságai, de valós problémák. Az

egyetlen egyedi korlátozó tényező az önálló kari keretben folyó képzés hiánya,

megvalósulatlansága. A többi – mint pl. a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet, a

forráskivonások, az oktatói utánpótlás nehézségei, ennek következtében túlterhelé-

sük, a felvett elsőéves hallgatók heterogén képzettségi szintje, az átlagos szint fo-

lyamatos csökkenése sajnálatos módon mind a hazai gyógyszerészképzés többi kép-

zési helyén, illetve még általánosabban a hazai felsőoktatásban szinte mindenhol

jelentkező korlátozó tényezők. Megoldásuk szakpolitikai természetű meggondoláso-

kat, lépéseket igényelne, az akkreditációs megítélésen messze túlmutat.

A 20 pontban felsorolt erősségek talán kissé túlzóak, túl számosak és nem is egyen-

rangú súlyúak. Vitathatatlan pozitívum az orvos-biológia orientációjú képzési struktú-

ra, a PTE hagyományosan erős biológiai, orvosi és farmakológiai intézeteinek magas

szakmai színvonala, valamint gyógyszerészképzésük kiterjedt és gyümölcsöző szak-

mai kapcsolatai az ÁOK orvosi szakintézeteivel, klinikáival. Ehhez járul még a jó

infrastrukturális környezet (laborok, könyvtár, kollégiumok, informatikai háttér stb.).

A Gyógyszertechnológiai és biofarmácia intézet és a Gyógyszerészeti intézet nem csak

azért sikeres, mert gyógyszerész végzettségű, minősített szakemberek állnak az intéze-

tek élén, hanem mert a lelkiismeretes oktatás együtt halad az ezen intézetekben folyó

magas szintű gyógyszerésztudományi kutatómunkával. Mindazonáltal leginkább e két

intézetnek az átlagnál lényegesen magasabb színvonalú publikációs tevékenysége sem

tudja kompenzálni a képzés többi szervezeti egységének gyengébb tudományos, pub-

likációs aktivitását. Sajnálatos, hogy a működés gyengeségeinél ez nem merül fel és

akciótervet sem látni a publikációs tevékenység fokozására, színvonalának emelésére.

A 6 pontban felsorolt gyengeségeik közül háromban megismétlik azokat az orszá-

gos, egyetemi problémákat, melyeket már a külső korlátok között is felsoroltak (pl.:

financiális forráshiány, a közalkalmazotti bérek alacsony színvonala és az ebből

következő oktatói, kutatói elvándorlás, a maradók túlterheltsége). Talán érdemes

lenne önkritikusan a pályázati aktivitásuk eredményességét is vizsgálni, ennek foko-

zásával új források is jelentkeznének számukra, pl. a fejlesztési források, a kutatás-

fejlesztési lehetőségek bővítésére is. A tehetséggondozási programjuk sem bizonyul

kielégítőnek, és ez visszahat az utánpótlás megtartására is, az nem kizárólag jövede-

lemfüggő. Analízisükből hiányzik a projektekre lebontott akcióterv, nem tűnik ki a

működés gyengeségeinek javítása iránti elszántság, elkötelezettség.

A 14 pontból álló fejlesztési és előrelépési lehetőségek a német nyelvű gyógysze-

részképzés megindítása kivételével alapjában véve racionálisak és támogatandók.

Ugyanakkor – részben érthető módon – a számbavételre rányomja bélyegét a kari

önállósodási törekvés, ezzel sokban túlmutat a jelenleg folyó gyógyszerészképzés


131

fejlődési lehetőségein. A keveredés helyett érdemes lett volna csoportosítani a lehe-

tőségeket aszerint, hogy melyeket tudnak bármely körülmények között megvalósíta-

ni, és melyek azok, amelyek reálisan önálló kari szervezetben valósíthatók meg. (Jó

támogató indokrendszer is lehetne ez a csoportosítás az önálló karrá való átalakulás

folyamatában!) Jó kezdeményezés a biotechnológia mesterképzési szak, illetve a

gyógyszer-biotechnológia szakirányú képzés indítása, hisz e képzések igényelte

megfelelő oktatói háttér kialakítása, személyi bővítés a legalább 40 fős kari köve-

telménynek való megfeleléshez segítség lehetne, stabil helyzetet teremthetne.

A felsorolt 10 veszélyeztető tényező mindegyike reális, de különböző súlyú. A már

több szempont szerint is felmerült és elemzett kari szerveződés a pécsi gyógysze-

részképzés továbbélését és működésének konszolidálását, további fejlődési pályájá-

nak megalapozását nagymértékben segítené, a veszélyek egy részét kikerülhetővé

tenné és a tapasztaltak szerint erre az átalakulásra meg is érett a helyzet, mind a szak

oktatási és kutatási tevékenységét, mind az ÁOK-n belül elfoglalt helyzetét tekintve.

Összefoglalva: a PTE ÁOK-n folyó gyógyszerész képzés SWOT analízise reális, és

az erősségek további erősítésével, a gyengeségek korrekciójára akcióterv készítésé-

vel, az előrelépés lehetőségeinek kihasználásával, valamint a veszélyeztető tényezők

kiiktatásával a képzés fejlesztendő, önállóságában erősítendő, és a bizottság vélemé-

nye szerint ezt az önálló karrá szerveződés is jól szolgálhatná.


A szak képzési struktúráját, a kreditek kiosztását biztosan a KKK-ban előírtaknak

megfelelően kell a tantervben megjeleníteni és az előírt mértékű (15%) kötelező-

en választható tárgyat megfelelően beilleszteni, a gyakorlati képzést is hang-

súlyossá tenni – megfelelő kredit- és óraszámokkal. Célszerű az elnevezésekben

és szakmai tartalmakban az EU direktívákra is figyelemmel lenni.

Változatlanul ajánlott az ismeretellenőrzésben a gyakorlati jegy alkalmazása, a

többi képzőhellyel való harmonizáció jegyében.

Mielőbb megoldandó a Gyógyszertechnológiai és biofarmáciai intézet vezetői

posztjának betöltése.

A tudományos teljesítmény növelését elősegítendő, a bel- és külföldi kapcsolat-

rendszerüket felül kell vizsgálni és újragondolni, jól működő kapcsolatokat kiépí-

teni, a külföldi pályázati lehetőségeket is figyelni, kihasználni.

A jelenlegi, kevéssé átlátható szervezeti struktúrát fel kell, hogy váltsa egy tisztá-

zott, jól szervezett képzést biztosító struktúra. Az önálló karrá szerveződés

szándéka támogatható, amennyiben annak személyi, tárgyi és szervezeti feltétele-

it megteremtik és a fenti minőségjavító ajánlásokat is figyelembe veszik.

Az angol nyelven folyó képzés minősége, feltételei az első ciklusa lezárultával,

akár már 2015. december 31-ig, monitorvizsgálat keretében vizsgálandók, kü-

lönös tekintettel a szervezeti struktúra várható változására is.


132

Semmelweis Egyetem


gyógyszerész




8 évre szóló akkreditáció



A (akkreditált)


– a képzés akkreditációs feltételeknek

való folyamatos megfelelése esetén –


magyar és angol nyelvű képzésre.

A 3 éve indult német nyelvű képzés csak legalább egy képzési ciklus záródása után,

tehát legkorábban 2 év múlva kaphat teljes akkreditációs értékelést és minősítést,

ehhez a MAB monitor vizsgálata megtörténhet akár már 2016. december 31-ig,

akkreditációjáról e vizsgálat eredményétől függően születik majd döntés.




A képzés tartalma

A hazai gyógyszerészképzés nagy múltú intézményében folyó képzés a szak KKK-

jában foglaltakkal nagyrészt összhangban van, de a főbb ismeretkörök arányaira

számszerűen előírtaktól több ponton eltér, bár az önértékelésben bemutatottak alap-

ján az eltérések nem minden esetben állapíthatók meg teljes biztonsággal és ponto-

san. Az önértékelésükben (31. o.) írtak szerint a 7.1. alapozó ismeretek orvosi-

biológiai ismereteire a KKK-ban előírt 60-80 kredites tartományt „áttervezték” 40-

60 kreditesre, és közölt tantervük szerint ezt tartják is. Ennek korrekciójára vannak

tartalék kreditek (pl. az elsősegélynyújtás), illetve a valós szakmai tartalmak alapján

idetartozhatnak ismeretek, tantárgyak. A kötelezően választható ismeretek előírt

arányának (KKK 7.2. pont, min. 15%), valamint a 15 kredit szabadon választható

ismeretnek a biztosítása a tantervük alapján viszont nem állapítható meg, illetve a

bemutatottakból inkább az tűnik ki, hogy ezek, főként a szabadon választhatók „he-

lye” a képzésben – legalább is az előírt mértékben nincs meg. Egyértelműen hibás és

korrigálandó, hogy a diplomamunkára a KKK-ban előírt 10 kredit helyett mindenhol

(a magyar és az idegen nyelvű képzésben is) 15 kreditet illesztettek be. Valamint, a

gyógyszerészképzésre vonatkozó EU irányelvek (2005/36/EC) pontosabb betartásá-

hoz hozzátartozna az alapozó ismeretek között a fizika tárgy oktatásának megjelení-

tése is, bár ilyen tartalmat bizonyára a biofizika tantárgy magába foglal.

Az elmélet (49%) és a gyakorlat (51%) aránya – számszerűen – az előírtaknak

(min. 40% gyakorlati ismeret) megfelelő, ugyanakkor a hallgatókban nem ez az

érzet alakult ki, a gyakorlati képzés mértékét és minőségét – talán a nagy hallgatói


133

létszámok és a kevéssé korszerű felszereltség miatt is – nem találják kielégítőnek.

Az viszont örvendetes, hogy a nagyszámú kötelezően választható tárgy között meg-

jelennek a biotechnológia fő ágai, mint a nanorendszerek és a bioanalitika, ezek

jelentik a legújabb ismeretek átadását.

Az oktatási tevékenységben a 6 gyógyszerészkari intézet mellett a SE ÁOK intézetei

és az ELTE TTK tanszékei vesznek részt, ahhoz hasonlóan, ahogyan azt az oktatandó

ismereteknek a medicinával és a természettudományokkal való szoros kapcsolata

okán a többi hazai képzés is megoldja. Az orvos-biológiai ismeretek átadásában a

SE ÁOK (50-60 kr.), az alapozó természettudományiakban néhány tárgy erejéig a SE

EKK két oktatója átoktatással vesz részt, az ELTE TTK (36-39 kr.) egyes tanszékei

pedig a két intézmény közötti oktatási együttműködési megállapodás alapján „külső

beoktatást” végeznek. Ez ugyan szakmai aggályokat nem vet fel, ennek van sok

évtizedes hagyománya, csak éppen 8 tantárgy felelősei és oktatói más intézmény

saját (AT) oktatói, itt vendégoktatók (V), az akkreditációs személyi feltételek teljesí-

tésénél tehát a SE-n nem vehetők figyelembe. (Ld: Nftv. 26. § (3) Az oktató – füg-

getlenül attól, hogy hány felsőoktatási intézményben lát el oktatói feladatot – az

intézmény működési feltételei meglétének mérlegelése során, illetve a felsőoktatási

intézmény támogatásának megállapításánál egy felsőoktatási intézményben vehető

figyelembe. Az oktató, írásban adott nyilatkozata határozza meg, hogy melyik az a

felsőoktatási intézmény, amelyiknél figyelembe lehet őt venni.) Erre a MAB koráb-

ban is felhívta a figyelmet, ennek ellenére sem történt ebben előrelépés.

A tantárgyi struktúra biztosítja az ismeretek egymásra épülését, a képzés hagyomá-

nyos szerkezetű, az alapozó tárgyak készítik elő a szaktárgyi ismeretek, készségek

elsajátítását. A képzés általános megújítása, korszerűsítése pl. a munkaerőpiac és a

szakterületi változások okán, vagy az erős tradíciók miatt a többi, kisebb létszámú és

tradíciójú gyógyszerészképzéshez képest mintha kevésbé rugalmasan történne.


Az oktatás személyi feltételei – az ELTE-s vendégoktatók bevonásától eltekintve –

megfelelnek az akkreditációs formai elvárásoknak. A szak felelőse a kar dékánja,

egyetemi tanár (Zelko Romána DSc,), a kar egyik szakintézetének is vezetője. A

tantárgyfelelősök megfelelő szakmai kompetenciával és tudományos minősítéssel

rendelkező tapasztalt oktatók. Jelenleg a képzésben 47 GYTK–s oktató vesz részt,

ebből 18 tantárgyfelelős. 33 oktatónak van PhD fokozata, 10 fő pedig az MTA dok-

tora. Munkaköri beosztás szerint 12 egyetemi tanár, 14 egyetemi docens és 18 fő

adjunktus, illetve tanársegéd.

Az oktatói kör korfáját elemezve, a 45-55 év közöttiek vannak legkevesebben, ma-

ximumok vannak az alatti és főképp a feletti korosztályokban. A 30-50 éves korosz-

tályú oktatók csekélyebb számát a korábbi akkreditációs értékelésben is megjegyez-

te a MAB, sajnálatos, hogy ez lényegesen nem változott.


134

Az oktatók terhelése irreálisan nagy. Ezt korábban is észrevételezte a MAB, de

újabb státuszok megszerzésére nem nyílt lehetősége a karnak, sőt a német nyelvű

képzés 2011-es indításával tovább növekedett az oktatók terhelése, ami már a minő-

ségi oktatást veszélyezteti, ezért sürgős intézkedések indokoltak a képzésért felelő-

sök, a kar, ill. az egyetem vezetése részéről. Örvendetes a fiatalok bevonása az okta-

tásba, de ez önmagában nem oldja meg a professzorok, docensek túlterhelésének

gondját, bár valamelyest csökkenti azt.

A hallgatói visszajelzések a képzés minőségéről az oktatói háttér vonatkozásában

összességében inkább jók, de a magas, a valós oktatói kapacitást meghaladó hallga-

tói létszám minőségrontó hatását érzik és szóvá is teszik. Az angol nyelvű képzés-

ben résztvevők jelezték, hogy számos esetben nem a kurzus meghirdetője tartja az

órákat. A német nyelvű képzés hallgatói egyes oktatók német nyelvtudását nem

tartják megfelelőnek. Ez utóbbi az évek során nyilván csiszolódni fog.


A GYTK oktatóinak tudományos teljesítménymutatói kiemelkedőek, a Semmelweis

Egyetem karai közül a legmagasabbak; 2009-2013 között 564 tudományos publiká-

ció közül 324 cikkük jelent meg referált folyóiratban, ezek összesített IF-a: 951, a

független hivatkozások száma 5880.

A SE Gyógyszertudományok doktori iskola két programjában az egyetem más karai-

nak oktatói is tanítanak. Az elmúlt 5 évben 86-an léptek be a doktori iskolába, és a

sikeres képzést mutatja, hogy 69 doktorandusz végzett is ez idő alatt, ennek is köszön-

hetően magas a publikációs aktivitás. A publikált eredmények folyamatosan bekerül-

nek az oktatásba, megjelennek az új jegyzetekben, tankönyvekben, s az előadás anya-

gaiban is. A tudományos tevékenységhez kapcsolódó tehetséggondozás is eredmé-

nyes, ezt a TDK konferencián szerzett helyezések és egyéb elismerések is jeleznek.

A gyógyszerészképzés tudományos hátteréül szolgál még a Gyógyszerhatástani Intézet,

illetve a Gyógyszerészi Kémia vezetőinek irányításával működő két MTA kutatócsoport

is. Számos projekt (TÁMOP, OTKA, NKFP) támogatja a kutatómunkát és a műszerbe-

szerzést. Külön ki kell emelni a Richter Gedeon Gyógyszergyár és a kar közötti együtt-

működés keretében végzett ipari gyógyszerfejlesztő munkát. A szakintézetek kiterjedt

kooperációs munkát folytatnak más karokkal és társintézetekkel. A nemzetközi együtt-

működések közül kiemelkedő a japán Josai Egyetem Gyógyszerésztudományi Karával

kötött együttműködési megállapodás, valamint a személyekhez, illetve kutatócsoportok-

hoz kapcsolódók. Mindazonáltal alacsony a részvétel a külföldi pályázatok közül pl. az

EU Dunai stratégiában, a 8. FP – Horizon 2020-ban, nincs aktivitás az IMI-JU-ban.


A Semmelweis Egyetem gyógyszerészképzéséért felelős Gyógyszerésztudományi

Kar oktatási és kutatási színvonalához és eredményességéhez képest igen mostoha


135

infrastrukturális feltételek között fejti ki e tevékenységét. Az oktatás és kutatás hely-

színe négy, különböző helyen levő épület (Hőgyes E. u., Üllői út, Nagyvárad tér,

Tűzoltó utca) oktatótermei, hallgatói- és kutatólaboratóriumai. A Hőgyes tömb álla-

ga folyamatosan romlik, jó ideje olyan, hogy a jelenlegi, magas hallgatói létszám

mellett az oktatás, kutatás csak korszerűtlen, szűkös, mondhatni méltatlan körülmé-

nyek között folyik. A változtatás szükségességét a MAB már minden korábbi akkre-

ditációs vizsgálata kapcsán jelezte, a fejlesztés megindítását szorgalmazta, minded-

dig – bizonyára az intézményi lehetőségek korlátai miatt – eredménytelenül. Idő-

közben felmerült a tömb bővítésének lehetősége a volt Schöpf-Mérei Kórház irányá-

ba, de egyelőre csak terv maradt. A helyzetet kizárólag központi támogatással lehet

megoldani, vagy közvetlen állami, vagy erősen célzott egyetemi beruházás keretén

belül lehet az épületeket korszerűsíteni és a rendelkezésre álló területet bővíteni. Ez

mindenképp a következő évek kiemelt programja kell legyen.

Hasonlóan elhasznált, elöregedett az oktatást és a kutatást szolgáló kari műszerállo-

mány jó része. A laborok állaga és felszereltsége igen különböző, a Hőgyes laborok

állapotát, helyenként nem kielégítő felszereltségét a hallgatók szóban és írásban is

észrevételezték. Kielégítően felszereltek a hallgatói laborok a Gyógyszerészeti Inté-

zetben és a Farmakognózia Intézetben, itt a megtekintett laborgyakorlaton a hallga-

tók megfelelő vezetéssel különböző feladatok megoldásán dolgoztak, műszeres mé-

réseket végeztek, jegyzőkönyvet írtak, a laborban védőfelszerelést használtak. Más

intézeteknél a kutatáshoz kapcsolódó, többnyire korszerű eszközökkel felszerelt

labor segíti a tudományos munkát (Gyógyszerészi kémiai, Gyógyszerhatástani, Szer-

ves vegytani intézet), itt a műszereket és eszközöket sikeres pályázati és ipari

együttműködés révén szerezték be. Két számítógépes terem ad lehetőséget a hallga-

tóknak a gyógyszertári informatikai szoftverek megismerésére, illetve ezek a számí-

tógépes hatóanyag és gyógyszerforma tervezés kurzus (Egyetemi Gyógyszertár,

Gyógyszerügyi szervezési intézet) helyszínei.

Változatlanul sok időt vesz el az egyes oktatási egységek közötti utazgatás, ezt a

hallgatók előnytelennek érzik.


A SE GYTK gyógyszerészképzésére jelentkezők száma évek óta sokszorosan meg-

haladja a felvehetőkét, a kar a megállapított (de nem feltétlenül valós!) képzési ka-

pacitását (összesen! évi 160 fő) teljes egészében ki tudja használni, és a magasan

tartott felvételi pontszámokkal a jól felkészülteket felvenni. A költségtérítéses kép-

zésben résztvevők (2013-ban 3 fő) főleg „másoddiplomások”, így összesen 657 a

magyar nyelvű képzésben tanulók száma. Emellett a több évtizede folyó angol nyel-

vű képzés hallgatói létszáma az elmúlt években emelkedett, jelenleg 102 fő, a két

éve indult német nyelvű képzésnek pedig 31 hallgatója van, és itt is a létszám növe-

kedésére lehet számítani. A létszámbővítés előtt célszerű figyelembe venni a hallga-


136

tói jelzéseket, pl. a német hallgatókét az esetenként problematikus oktatói előadóké-

pes német nyelvtudásról, a német nyelvű oktatási anyagok (jegyzetek, előadás anya-

gok, gyakorlati segédletek, tematikák) hiányosságairól, vagy az általános visszajel-

zést a valós személyi és tárgyi kapacitás elégtelenségéről, az infrastruktúra korlátai-

ról stb.. A számított hallgató/oktató arány 11,8 (790/67), a GYTK intézetek 43 AT

oktatójára számítva (18,4) is elfogadható, bár a 2006-os helyzethez képest, amikor is

az arány 628/85, azaz 7,4 volt, nyilvánvalóan nem kedvezőbb.



A képzési folyamat a bemutatottak és látottak alapján nagyrészt dokumentált, talán a

szakmai gyakorlatok tartalmi előírásai, dokumentálása, követése kevéssé - jórészt

hasonlóan a többi képzőhelyéhez (ld. majd az általános javaslatoknál). Az ismeretát-

adás módjai (előadások és gyakorlatok) az általános egyetemi gyakorlatnak megfele-

lőek, módszertana egyes hallgatói visszajelzések szerint nem elég korszerű, igényel-

nék a megreformálást. Az egyetemen kívüli, külső gyakorlati képzés (nyári és záró-

vizsga előtti) szervezett, az ún. akkreditált szakmai gyakorlóhelyeken folyik, jelen-

leg a kar nyilvántartásában 557 akkreditált gyakorlóhely szerepel (529 közforgalmú

gyógyszertár, 21 intézeti és 7 gyógyszervizsgáló kutatóintézet). A SE-n immár há-

rom nyelven is folyó gyógyszerészképzés még határozottabban felveti az idegen

nyelvű kommunikációs lehetőség nehézségét egy hazai gyógyszertári gyakorlaton

levő külföldi hallgató esetében. A gyógyszergyárak is szívesen fogadnak nyári gya-

korlatra hallgatókat, évente 40-45 főt. (Itt meg kell jegyezni, hogy az EU vonatkozó

irányelvének megfelelően záróvizsgát megelőzően csak gyógyszertárban eltöltött szak-mai gyakorlat fogadható el. A hazai – egyébként a MAB által is javasolt – gyakorlat

éppen pár éve az igényeknek megfelelően bővült, pl. a gyógyszergyári lehetőséggel, de

csak ezen kívüli, nyári gyakorlati lehetőségként.)

A tananyagok és a szakirodalom korszerűségét elsősorban a kurzust meghirdető

tudományos fokozattal rendelkező oktatók garantálják. A korszerű ismeretek elsajá-

títását segíti a Központi Könyvtár, valamint a kari és az intézeti könyvtárak adatál-

lománya, bár ezekben kevés a számítógép, főként a működő.

Az utóbbi időben kerültek kiadásra a Gyógyszerészi kémia, a Gyógyszeres terápia

biofarmáciai alapjai c. tankönyvek, valamint egy e-book segíti a hallgatók felkészü-

lését Farmakognózia-fitokémia-gyógynövények alkalmazása címmel. A gyakorlato-

kat jegyzetek kiadásával segítik, továbbá előadásvázlatokat és gyakorlati előiratokat

bocsátanak az idegen nyelvű hallgatók rendelkezésére – több-kevesebb megelégedé-

sükre. Hallgatói vélemény szerint az élettan tankönyv nem megfelelő a felkészülés-

re, nagyon hiányzik a gyógyszertechnológia tankönyv, mivel a korábban használt

Rácz-Selmeczi könyv már nem kapható, sok a kivetített anyag a tantermi előadáso-

kon, nehezen követhető, különösen az angol nyelvű diákok jelezték ezt a problémát.


137

Elhangzott az is, hogy többször szemináriumot tartanak gyakorlat helyett, s a hallga-

tók nem ismerik előre a féléves tematikát és a követelményeket. Ezek a képzés-

szervezés gyengeségei.


A számonkérések módja az általános egyetemi gyakorlatnak megfelelő, bár meg-

jegyzendő, hogy a szigorlatok száma a többi hazai képzésénél jóval több: 16 (+ a

szakdolgozatvédés), talán azért, mert szigorlatnak jelzik az összes két vagy több

féléves tárgy mellett két esetben az egy féléveset is – ami értelmetlen. A hallgatók

szerint a tanterv kissé feszes, de a vizsgák eloszlása a szemeszterek között eléggé

kiegyensúlyozott, a felkészülést esetenként nehezíti a (már fentebb jelzett) megfelelő

tankönyv hiánya, vagy éppen a kellő egyéb információ, tájékoztatás elmaradása.


A magyar nyelvű képzés eredményességét tükrözi a végzettek elég magas aránya, öt

év átlagát tekintve kb. 20%-os a lemorzsolódás. A magyar hallgatók idegen nyelv

ismerete itt nem gond, a felvettek 91-98%-a nyelvvizsgával rendelkezik. Nem is

annyira a kimaradás, lemorzsolódás jelentős, mint inkább a képzési időtartam növekedé-

se, ugyanis többen nem 4 félév alatt, hanem 5-6 félévre elnyújtva sajátítják el az alapozó

ismereteket. Ez a tendencia feltehetően visszaszorul, ha a felvett hallgatók természettu-

dományos előképzettsége valamelyest javul, s jobban megalapozza az egyetemi tan-

anyag elsajátítását.

A karon a tehetséggondozás jól működik, a hallgatók közel 20%-a végez TDK mun-

kát, eredményesen szerepelnek a különböző versenyeken, az elmúlt időben pl. két

fiatal kapott Junior Prima Díjat, és ritkaságnak számítóan négy végzett gyógyszeré-

szük kitüntetéses doktori diplomát és a Köztársasági Elnök aranygyűrűjét. A sikeres

szereplések előkészítik a PhD képzésre jelentkezést és bejutást is. Lehetőséget ad

erre a doktori iskolájuk, bár tudvalevő, hogy az állam és más szponzorok által támo-

gatott 3 év a doktori képzésben ezen a szakterületen (is) csupán a kísérletes munka

befejezésére elegendő, emellett az állami ösztöndíj összege alacsony, nem fedezi a

megélhetést, és ez nem éppen vonzó perspektíva.

A kar, a többi képzőhelyhez hasonlóan, lehetőséget biztosít gyógyszerészi szakkép-

zésre és továbbképzésre. Ki kell emelni, hogy a szakképzésre jelentkezettek létszá-

ma 100 fő fölötti, ami további oktatási terheket ró az oktatókra.


A szak felelőse – bizonyára a magyar és az idegen nyelvű képzést illetően is – a

hazai gyakorlat szerint itt is a kar vezetője, a mindenkori dékán, aki a kari oktatási,

kutatási tevékenységet rendszeresen értékeli a Kari Tanács ülésein. A GYTK önálló

minőségbiztosítási rendszert egyébként nem működtet, követi a SE Minőségirányítási


138

Kézikönyvében rögzített előírásokat, a kar tevékenységének értékelését az intézményi

Minőségbiztosítási Bizottság végzi. Külső audit eredményeképp a SE-GYTK Egyetemi

Gyógyszertár Gyógyszerügyi és Szervezési Intézet működése ISO 9001:2008 szabvány

szerint tanúsított volt, éppen ez évben lejáró érvényességgel. Az egyetem rövidtávú

stratégiájában szerepel a kar további szervezeti egységeinek és oktatási intézeteinek a

minőségbiztosítási rendszerhez történő csatlakoztatása.

A három nyelven folyó oktatás ténye büszkeséggel tölti el a kart, ugyanakkor ez az okta-

tói minőség, megfelelő idegennyelv-tudás és az előadói, tanári képességek fejlesztését,

kapacitás-bővítést is igényel – s amint azt visszajelzések mutatják, van e téren tennivaló.

Az oktatók jelentős része rangos külföldi egyetemeket is megjárt szakember, s szakmai

kapcsolataik a szomszédos, magyarlakta régióban is jók, a Marosvásárhelyi Orvos- és

Gyógyszerésztudományi Egyetem oktatóival rendszeres oktatói csere-programokat bo-

nyolítanak, magyar és angol nyelvű vendég-előadásokat tartanak.

A tananyagfejlesztésre a gyógyszerészeti tudomány és a gyógyszerészi praxis fejlődé-

sével összhangban törekszenek. Az oktatott tárgyak tematikájának aktualizálása intézeti

keretben történik, 25%-nál nagyobb mértékű tematika-változtatásról, vagy új tantárgy

meghirdetéséről a kari Programakkreditációs Bizottság javaslatára a Kari Tanács dönt. A

gyógyszertári tevékenységek mellett egyéb szakterületek (ipari technológia, gyógy-

szerkutatás, gyógyszeripar, gyógyszerellenőrzés) ellátásához szükséges ismeretek

oktatásának folyamatos fejlesztése – a szóban elhangzottak alapján – kiemelt cél a

karon, s történtek is módosítások a különböző szakterületeken dolgozó gyógyszerész

kollégák, a hallgatók, a frissen végzett, rezidensképzésben résztvevő hallgatók visszajelzé-

sei alapján mind a graduális, mind a posztgraduális képzési tematikákban.

Rendszeresen tartanak tanulmányi versenyeket egy-egy tárgy befejező szakaszában,

vagy több tárgyra kiterjedően, s a legjobb helyezettek jutalmazása (pl. látogatás a

CERN-be stb.) komoly motivációt jelenthet.

A Tanulmányi Osztály munkájának értékelése változatos (szubjektív) volt, legin-

kább rugalmatlannak minősítették a hallgatók – nincs kizárva, hogy egyszerűen csak

szigorúan szabálykövető hozzáállása miatt.


be véve

A SE gyógyszerészképzésének önértékelő SWOT analízise – ha részletekbe nem is

menően – a realitás talaján marad. Egyes állításai más szemszögből is nézhetők, pl. az,

hogy a kémiai alapozó és szaktárgyi képzés erőssége a képzésüknek, ami valóban az

lehet az ipari munkakörre való felkészítésben, ugyanakkor az általános gyógyszerész-

képzés feladatai között lényeges az elsősorban patikai szolgálatot ellátó gyógyszeré-

szek képzése, s ebben a kémiának a vegyészekéhez hasonló mélységű ismerete nem

ugyanolyan elsődleges, mint az ipari gyógyszerészképzésben. A budapesti gyógysze-

részképzésben a szerves kémia és a fizikai-kémia oktatása kétségtelenül erős, sőt kissé


139

túlhangsúlyozott, ha figyelembe vesszük, hogy a jövő a hatástanra és biofarmáciára

jobban épülő gyógyszerészet. Ehhez jobban illeszkedne egy valamelyest újragondolt

képzési szerkezet (óraszámok, kreditek, tematikák), s ebben a szerves kémia és a fizi-

kai-kémia tananyagának ésszerű csökkentése, „szakmaspecifikusabb” tematika kidol-

gozása. Ez nyilvánvalóan az – egyébként képzésük egyik erősségét is jelentő – ELTE-

vel való továbbra is szoros együttműködésük keretében kell, hogy megtörténjen. Erős-

ségeik között kétségtelen a karnak a képzést támogató, kiemelkedően eredményes

kutatási tevékenysége, amit oktatói fejtenek ki, és ebbe a munkába a tehetséges hallga-

tókat is idejekorán bevonják, sikereik kimondottan imponálóak.

Képzésük gyengeségeit, gondjaikat nem igazán fejtik ki, csak két ponton érintik, ez a

látogatás kapcsán tapasztaltakat nem teljesen tükrözi. Pedig vannak jelei, mert bár a

hallgatói elégedettség a magyar és az angol nyelvű oktatásban elég magas, a német

nyelven megindult oktatásnál ez nincs így. A német nyelvű kurzusoknak nem a szak-

mai tartalmával, hanem a nyelvi szintjével elégedetlenebbek a hallgatók, ami érthető

is, hiszen az Ausztriából, Németországból jövő hallgatók anyanyelve a német, s nyil-

ván kritikusabbak a magyar oktatók előadóképes német nyelvtudásával szemben. E

téren a feltételek mindenképp javítandók, szükséges az oktatói kar bővítése, nyelvtu-

dásuk fejlesztése. Az is felvetődhet, hogy a jól működő angol nyelvű képzésükbe csat-

lakoztatva a német nyelvűt, sokkal kevésbé jelennének meg a nyelvi problémák, mert

itt éppen nem az angolt, mint anyanyelvet használó országok hallgatói (Anglia, USA,

Ausztrália) tanulnak, hanem a görög hallgatótól az iráni hallgatóig nagyon sok nemze-

téi, s velük a kommunikáció angol nyelven nem látszik problémásnak.

Önértékelésükben a GYTK fejlesztési és előrelépési lehetőségei között hangsúlyoz-

zák a kutatás körülményeinek javítását, ami természetesen fontos és érintik az okta-

tást is (diákköri kutatások lehetőségeinek fejlesztése, doktoránsok nemzetközi kon-

ferencián való részvétele), de eközben nem szólnak a kifejezetten az oktatási munkát

konkrétan fejlesztő programok kidolgozásáról. Hangsúlyosabb lehetne a jogi, vállal-

kozói és management ismeretek oktatása, és a minőségbiztosítási ismereteknek a

jelenleginél harmonizáltabban, egységes rendszerbe foglalva, egy adott tárgy kereté-

ben történő oktatása is.

Elemzésük szerint a legnagyobb veszélyeztető tényező, hogy kevés a karon az állás-

hely, az oktatói státusz, és ez az utánpótlás szempontjából hátrányos. Az államilag

finanszírozott posztdoktori álláshelyek korlátozott voltát is ide sorolják, bár az OT-

KA és az MTA posztdoktori álláspályázatai (évi 40, ill. 84 fő) nem kevés lehetőséget

adnak, érdemes megcélozni őket is.

Összefoglalva: a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának kicsit

szűkszavú önértékelő SWOT analízise helyes megállapításokat és helyes célkitűzé-

seket tartalmaz, talán egy kicsit a kutatás és nem az oktatás elsőrendű igényeit hang-

súlyozva.


140


Figyeljenek a KKK előírásaira (kredittartományok, szakdolgozati kreditérték

stb.), és az akkreditációs személyi feltételek, elvárások (ELTE vendégoktatók,

közös képzés?) pontosabb betartására.

Javasolt a képzés szerkezetének az értékelésnél jelzett irányú átgondolása (hang-

súlyeltolódás).

Szükséges az oktatói terhelés csökkentése (irreálisan magas az óraszám néhány

professzor esetében, továbbá a Gyógyszerészeti Intézet oktatóinál), s a valós oktatói

kapacitások felmérése az oktatási kínálat és/vagy létszámbővítést megelőzően.

Változatlanul kiemelten ajánlott és a minőségi oktatás szempontjából szükséges a

Hőgyes-tömb rekonstrukciója, illetve bővítése, mert már a jelenlegi hallgatói lét-

számmal is túlzsúfolt, s az épület állaga folyamatosan romlik. Az általános mo-

dern műszerezettség, és ahol ez időszerű, ott a berendezések korszerűsítése is el-

engedhetetlen.

Mindezek megvalósítását célzó intézkedéseik, ill. terveik bemutatását kérjük a

Semmelweis Egyetem 2014/15-ben esedékes intézményakkreditációs eljárása kere-

tében, részben a 2014. december 15-ig beküldendő intézményi önértékelési anya-

gukban, illetve legkésőbb az intézményi akkreditációs látogatás megkezdéséig –

várhatóan 2015. március 15-ig. (Ez szükséges ahhoz is, hogy a minőségbiztosítási

rendszerük valós működése pl. a GYTK-t érintően megítélhető legyen, pl. azáltal is, hogy a jelzett szükséges korrekciók, a valós kapacitáshoz igazodás és főként az infrastruktu-

rális fejlesztések irányába valódi elmozdulás megtörténtek-e.)

A német nyelvű képzés – amennyiben külön képzésként fenntartják – monitor-

vizsgálata szükséges a képzés egy ciklusa végeztével – legkorábban 2016-ban –,

mivel jelenleg csak a 6. szemeszternél tart.


141



gyógyszerész




8 évre szóló akkreditáció



A (akkreditált)


ciós feltételeknek való folyamatos

megfelelése esetén –2019. december 31-ig

hatályos magyar és angol nyelvű képzésre




A képzés tartalma

A SZTE GYTK a hazai gyógyszerészképzés nagy hagyományokkal bíró intézménye,

folyamatosan törekszik a képzés korszerűsítésére, hangsúlyt fektet arra, hogy piacké-

pes, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő gyógyszerész végzettséget adjon. A tan-

terv felépítése – amennyire a megadottak alapján megítélhető – a KKK előírásait jó-

részt követi, az elmélet (kb. 58%) és a gyakorlat (kb. 42%) aránya éppen megfelel a

számszerű előírásnak. A főbb ismeretköröknek az előírt kredit-tartományokba (KKK

7. pont) illeszkedése itt sem teljes, pl. az orvosi-biológiai ismeretek kötelezőként csak

47 kredit, az előírt tartomány pedig 60-80 kredit. Így az alapozó ismeretekre előírt

min. 130 (70+60) kreditnél kevesebbet (118 kr.) terveztek kötelező, illetve kötelezően

válaszható tárgyakból, és a szabadon válaszhatókból sem valószínű a különbség teljes

pótlása. Ez az alapozó tárgyak arányának az utóbbi években történt további csökkenté-

sével alakult így, ezzel helyet és időt kívántak biztosítani újabb szakmai tárgyaknak

(gyógyszerügyi szakigazgatás, gyógyszerészi közgazdaságtan stb.). (Itt (is) érdemes

megjegyezni, hogy a hallgatók még így is kevesebb alapozót és több szakmai ismeretet

preferálnának, pl. a gyógyszerészi gondozást egy helyett két féléves tantárgynak sze-

retnék.) Bővítették a szabadon választható tárgyak kínálatát a gyógyszerkutatás új

területeivel (pl. nanomedicina, molekuláris biológia határai, makromolekulák a gyó-

gyászatban stb.). Gyakorlatorientált képzési kimeneti cél elérését szolgáló tárgyakat

vezettek be: fitoterápia; étrend-kiegészítők; gyógyszerészi kozmetológia stb. A helyes

szakmai kommunikáció elsajátításához és gyakorlásához, officinai körülményeket

szimuláló tangyógyszertárat alakítottak ki. A záróvizsga előtti összefüggő szakmai

gyakorlathoz a tantervben nem írnak kreditszámot, az adat-összesítésből lehet követ-

keztetni, kb. 19 kredit marad rá a teljesítendő 300-ból, a KKK-ban a szakmai gyakor-

latra előírt 22-24 kredittel szemben.

Súlyos aránytalanságok nincsenek, az ismeretek egymásra épülése is megfelelő, az

oktatás, a kutatás és az innováció egységének megteremtésével kívánják biztosítani

a képzés magas szintű tudományos alapját, valamint gyakorlatorientált célkitűzéseit.


142

Az alapozó tárgyak egy részének oktatása az egyetem más karainak (TTIK, ÁOK)

intézeteiben, tanszékein folyik. A legutóbbi akkreditációs eljárás óta megvalósult több

alaptárgy kari "integrációja", azaz a GYTK intézetei által történt átvétele. A tantárgyi

tematikák és a képzési helyszínek teljes körű harmonizálása azonban mintha nem feje-

ződött volna még be, példa erre az általános kémia - analitikai kémia, ahol is a hallga-

tók joggal elégedetlenek a szétszórt oktatással. Pl. általános kémia a TTIK-n, kvalita-

tív analitika a GYTK-n, itt, kvantitatív analitika a TTIK-n, szervetlen kémia és az

analitikai jellegű gyógyszerészi kémia I-II., valamint a gyógyszerészi kémia III. gya-

korlat a GYTK-n, stb.). Megoldás lehet az összes analitikai tantárgy egy intézet alá

helyezése, és az oktatási tematikák és tantárgyi követelmények összehangolása.


Az oktatás személyi feltételei összességében megfelelnek az akkreditációs elvárá-

soknak. A szakfelelős (dr. Hohmann Judit) egyetemi tanár, DSc, a kar dékánja. A

képzés 53 tantárgyának 40 tárgyfelelős oktatója megfelelő szakmai kompetenciájú

és igen jó arányban magasan minősített, 13 oktató az MTA doktora, ketten az MTA

rendes tagjai. Gyógyszerész végzettségű közülük 14 fő (35%). A képzésben résztve-

vő TTIK és ÁOK intézetek oktatóival a teljes létszám 176 fő, illetve talán reálisabb

a doktoranduszokat leszámítva a 160 fő, 73%-uk minősített (2 akadémikus, 29 DSc,

19 CSc, 79 PhD). Ez a személyi állomány a karon folyó gyógyszerészképzés magas

szintű természettudományos és medicinális hátterének záloga.

A közel 600 aktív hallgatóra az összes résztvevő oktatóval számított hallgató–oktató

arány persze nagyon alacsony (≈ 3,8), csak a kari oktatókra számítva ennek többszö-

röse (≈ 15).

A kari oktatói létszám a jogszabályban előírt alsó határon (40) mozog, korrekt he-

lyettesítés már alig oldható meg, és ez már aggályokat kelthet. Az egyetemen is je-

lentkező generációs utánpótlási űr itt is mutatkozik, friss docensek, professzorok alig

vannak. A teljes oktatói kör kor szerinti megoszlásában egy kisebb maximum az 55-

65 év közötti oktatóknál van (40 fő), a 35 év alatti oktatók aránya ≈20%, a 65 évnél

idősebbeké valamivel kisebb. Az oktatói kredit- és főleg az óraterhelés nem ki-

egyensúlyozott, két intézetben is jelentkezik komoly létszám probléma: a Klinikai

gyógyszerészeti intézet (3 oktatott tárgy) és a Gyógyszerfelügyeleti intézet (4 oktatott

tárgy) létszámfejlesztése elkerülhetetlen, valamint a Gyógyszer-analitikai intézetben

(2 oktatott tárgy) is indokolt.

A meglehetősen gyakorlatigényes gyógyszerészképzésben fontos ennek személyi

hátterét is megfelelően biztosítani, ami a hallgatói visszajelzések szerint maradékta-

lanul itt sem sikerül, a gyakorlatvezetői „kapacitás” szűkös, „minőségük” (oktatói,

szakmai gyakorlottság stb.) elég heterogén. Az angol nyelvű képzésben résztvevők

kritikával illették a gyakorlatvezetők egy részének nyelvtudását, míg az előadó pro-

fesszorok és docensek nyelvismeretével elégedettek voltak.


143


A GYTK a Szegedi Tudományegyetem kiemelkedő tudományos teljesítményt nyúj-

tó egysége, amely eredményességével jelentősen járult hozzá a kutatóegyetemi stá-

tusz elnyeréséhez. Tudománymetriai mutatói (összesített IF: 260) kimagasló nem-

zetközi publikációs tevékenységet tükröznek, több intézetben folyik nemzetközileg

elismert kutatómunka és kutatói utánpótlás-nevelés. Pályázati eredményességük

imponáló, nemzetközi tudományos kapcsolataik fejlesztésére nagy hangsúlyt fektet-

nek. A számos élő együttműködés közül, az oktatás szempontjából kiemelhető leg-

fontosabb partnereik: University of Toledo (USA), Medical Univesity Kaohsiung

(Taiwan) és a Marosvásárhelyi Orvos és Gyógyszerészeti Egyetem.

Átgondolt műszer és kutatási kapacitásfejlesztésük szorosabb együttműködés kialaku-

lását célozza a hazai és nemzetközi gyógyszeripar szereplőivel. A Gyógyszertechnoló-

giai intézet – pályázatok segítségével a közelmúltban kialakított – műszerparkja elis-

merésre méltó, és lefedi a gyógyszerfejlesztés legújabb irányaihoz szükséges infra-

struktúrát, amire jelentős ipari fejlesztési együttműködések alapíthatók. Szintén ki-

emelkedő a Gyógyszerkémiai intézetben folyó többirányú, szintetikus kémiai kutatás,

valamint a természetes anyagok kutatása a Farmakognóziai intézetben. Az újabb okta-

tási egységek kutatási tevékenysége most van erősödőben, felzárkózásuk kívánatos.


Az oktatás, kutatás infrastrukturális eszközeit folyamatosan fejlesztik, ennek egyik

eredménye a Dékáni Hivatal épületében kialakított tangyógyszertár. Egyetemi szol-

gáltatás a videokonferencia, ami ingyen van, ez sokat segít a nemzetközi kapcsola-

tok kialakításánál, fenntartásánál. Az előadótermek és laboratóriumok felszereltsége

többnyire megfelelő, az informatikai rendszer működik, a hallgatók számára a TIK

és a CooSpace rendszereken keresztül érhető el a szakirodalom és az elektronikus

tananyag. A kollégiumban lakó hallgatók az internetes rendszer lassúságára, míg az

angol hallgatók a könyvtár korai zárására tettek észrevételt.

Összességében azonban a szakgazda kar jelenlegi elhelyezése, kubatúrája messze

nem ideális, a hallgatóknak csak a szaktárgyakat tekintve legalább három helyszínre

kell járniuk. A központi épületet eredetileg nem oktatási-kutatási célra tervezték és

ebből számos nehézség fakad, mint a kémiai laboratóriumokból kiáramló kellemet-

len szagok, a helyszűke, a terjeszkedés lehetőségének korlátja. A régi épületek már

nem felelnek meg a mai légtechnikai és tűzvédelmi követelményeknek sem. A kari

vezetés eltökélt szándéka, hogy egy új, korszerű, valamennyi intézetet befogadó kari

épület létrejöjjön, de egyelőre ennek anyagi forrásai nem látszanak.


Az elmúlt évek szakos felvételi keretszámát (2012-ig 155 fő) eddig csak kb. 60%-

ban tudták kihasználni, kivételt jelentett a 2012-es tanév, mikor 95%-ban (147 fel-


144

vett hallgató). 2013-ban az Oktatási Hivatal a keretszámot 120-ra csökkentette, ezt a

redukált kapacitást maximálisan kitöltötték. Az angol nyelvű oktatásban kb. 20-25

(fő/év) hallgató tanul, ami elmarad a lehetőségeiktől.



Az előadások és gyakorlatok módszertana az általános egyetemi gyakorlatnak meg-

felelő. A vizsgálat során éppen meglátogatott tanórákon (gyógyszerészi kémia és

gyógyszertechnológia tárgyakból) didaktikusan felépített, jól dokumentált és tartal-

milag megfelelő előadások hangzottak el. A hallgatói részvétel viszont nem érte el

az 50%-ot. Az előadások látogatására negatívan hathat, hogy minden előadásanyag

elektronikus formában szabadon hozzáférhető és letölthető. A meglátogatott drog-

ismeret gyakorlaton a hallgatók a végzendő feladattal kapcsolatban jól felkészültek-

nek bizonyultak. A gyakorlati órákon való részvétel kötelező és mindössze a gyakor-

latok 25%-át lehet igazolással mulasztani, ezt meghaladó hiányzások esetén a félév

nem fogadható el. A képzésben a hagyományos módszertan mellett törekvés van a

problémamegoldó feladatok bevonására. Az új típusú záróvizsgára való felkészítés

megkezdődik a vonatkozó tárgyak oktatása során, a cél a hallgatók szintetizáló kész-

ségének kialakítása, fejlesztése.

A külső gyakorlati képzés (nyári és záróvizsga előtti) jól szervezett, ún. akkreditált

szakmai gyakorlóhelyeken folyik, jelenleg a kari elbírálást követően nyilvántartá-

sukban 56 közforgalmú gyógyszertár szerepel gyakorlóhelyként. Az oktatásban

résztvevő helyeknek 4 évente kell kérniük az újabb engedélyt, ez lehetőséget ad a

kari felülvizsgálatra. Mivel a külföldi hallgatók gyógyszertári gyakorlata itt is vet fel

(nyelvi) problémákat, újabban a gyakorlóhelyi kiválasztásnál szempont pl. az ango-

lul beszélő szakgyógyszerész vezető. A szakmai gyakorlatok tematikája, az elvég-

zendő feladatok részletezése a kari honlapon olvasható, letölthető.


A számonkérések módja az általános egyetemi gyakorlatnak megfelelő. A vizsgák

eloszlása a szemeszterek között kiegyensúlyozott, a szigorlatok száma 8, a szegedi

képzésben a legkevesebb. A hallgatók a vizsgaidőpontok számával, a vizsgák légköré-

vel általában elégedettek. Az írásbeli vizsgáknál a többválasztós tesztekkel szemben

határozottan preferálnák, jobbnak tartják a kifejtéses, esszészerűt. Egy konkrét pana-

szuk is volt: az idei évben, fizikai-kémia tárgyból számolási gyakorlatból kb. 70 fő

bukott meg, akik közül többen még január folyamán is ennek teljesítésén dolgoztak,

ezért több tárgyból nem tudtak levizsgázni. A felvetett probléma kivizsgálása és orvo-

solása természetesen a szakvezetés feladata – a hallgatói önkormányzat bevonásával.


145

Szakdolgozati témákat a kari intézetek és az átoktató karok (ÁOK, TTIK) intézetei

írnak ki. A hallgatók legnagyobb hányada (mintegy 30%) a Gyógyszerhatástani inté-

zetben készíti a diplomamunkáját, elég jelentős oktatási terhet róva ezzel az intézetre.

Nagyobb számban (kb. 15-15%-ban) készülnek még szakdolgozatok a Gyógyszer-

technológiai és a Farmakognóziai intézetben. Feltűnő az Egyetemi Gyógyszertár jel-

lemzően alacsony részvétele a szakdolgozók fogadásában, aminek oka lehet, hogy

szervezetileg az ÁOK-hoz tartozik. A jövőben a bevonásukat akkor is meg kellene

oldani, ha a GYTK általi működtetés elérése jelenleg nem célja a vezetésnek.

A SZTE GYTK-n a szóbeli záróvizsga új rendszerét vezették be, a képzőhelyek

között úttörőként. Ennek lényege, hogy a korábbi tárgyankénti (gyakorlatilag a tan-

tárgyi szigorlatot megismétlő) vizsgáztatás helyett, integrált gyógyszerészi ismeretek

számonkérése történik egy, a praxisban előforduló gyakorlati probléma feldolgozása

alapján. Minden szituáció megoldásához három területről kell az ismereteket integ-

rálni: hatástan, gyógyszertechnológia és gyógyszerügyi szakigazgatás. Az új típusú

vizsgáztatás bevezetése óta eltelt 3 év tapasztalatai azt mutatták, hogy a módszer

bevált, a hallgatókat az ismeretek szintetizálására készteti, és egyben nagyobb sza-

badságot enged a szakmai ismeretek összefoglalásának. Az oktatók véleménye sze-

rint a tudás, felkészültség értékelésére ez jó megoldás, követendő módszer.


A magyar nyelvű képzés eredményességét tükrözi a végzettek magas aránya (≈

87%), az örvendetesen alacsony lemorzsolódás, és hogy a nyelvvizsga hiánya miatt

diplomát nem szerzők hányada is 5 év alatt 20%-ról 5%-ra csökkent. Tendencia

viszont, hogy a diplomát sokan nem a mintaterv szerinti 10 szemeszter alatt, hanem

meghosszabbított tanulmányi idő alatt szerzik csak meg. Az angol nyelvű képzésben

a tanulmányaikat megszakító és hazájukba visszatérő hallgatók száma jelentős.

A karon a tehetséggondozás példaértékű. A hallgatók jelentős számban (40-50 fő)

végeznek TDK munkát és szerepelnek eredményesen a versenyeken. Egy éve szak-

mai előadásokat, és számos gyógyszerészeti vonatkozású programot (gyógyszer-

gyár-látogatás, gyógynövényismeretei túra stb.) szervező szakkollégium kezdte meg

működését. Erasmus programokban kevés graduális hallgató vesz részt, mert a kre-

dit-beszámítási nehézségek miatt ez többnyire csúszást jelent a tanulmányokban, és

ezt nem mindenki vállalja.

Mindezek azért jól előkészítik a végzettek jelentkezését a PhD képzésbe, sokan a

megkezdett kutatómunkát folyathatják doktori témájukként is. A doktori iskolában

tanulók elégedettek munkájuk irányításával és a tudományos kutatás infrastrukturá-

lis feltételeivel. Hasonlóan a többi képzőhelyhez, 3 év itt sem elég a PhD fokozat

megszerzéséhez, az állami ösztöndíj összege alacsony, nem fedezi a megélhetést.


146


A szak „gazdája”, menedzselése

A szak felelőse – bizonyára a magyar és az angol nyelvű képzést illetően is – a hazai

gyakorlat szerint itt is a kar vezetője, a mindenkori dékán. A szak vezetésében

együttműködők feladatait, hatásköreit a GYTK kari ügyrendje rögzíti. Ennek mel-

lékleteként jelez ugyan az önértékelésük Működési, valamint Módszertani Kézi-

könyvet, amik tartalmazzák a cél- és mutatószámrendszert, valamint a felelős veze-

tők feladatait, de a kari honlapon ezek nem lelhetők fel. Egyébként a kari minőség-

biztosítási rendszer 2007-re nyúlik vissza, az egyetemen a GYTK volt a „pilot” kar.

A rendszer Felsőoktatási Minőségi Díjat kapott, így az egyetem is ezt kezdte alkal-

mazni. A minőségbiztosítást a PDCA logika mentén folytatják.

Hangsúlyos a munkavállalói, munkatársi elégedettség mérése, „Oktatói, kutatói ér-

tékelési ügyrendet” is kialakítottak, az oktatók 4 évenkénti beszámolója alapján tör-

ténik a véleményezés.

A képzésről és oktatóiról a hallgatói vélemények beszerzése elektronikus úton nem

működött, visszatértek a működőképesebbnek bizonyuló papíralapú rendszerre. A

diplomás pályakövető rendszer (DPR) most alakul, iroda már van, a működés jelei,

eredményei még nem érzékelhetők.

Az oktatást segítő hallgatói szolgáltatásokra kevés a panasz (pl. rövid könyvtári nyitva

tartás). A kurzusok tankönyv és jegyzetellátottsága megfelelő, a tantárgyak közel

80%-ához van jegyzet vagy tankönyv rendelve. Minden kurzus esetén legalább az

előadás-vázlat elektronikusan hozzáférhető a hallgatóknak az egyetemi CooSpace

rendszeren keresztül, bár előfordul, hogy csak későn, így nem tudnak a vizsgára idő-

ben felkészülni. Jelezték, hogy a kollégiumokban az internet hozzáférés gond. Néhány

tankönyv hiánya különösen az angol nyelvű oktatásban gondot okoz a hallgatóknak.

4. A szak összefoglaló értékelése (jelen, jövő) C-SWOT analízisüket is figyelembe

véve

A SZTE GYTK a hazai gyógyszerészképzés nagy hagyományokkal bíró képzőhe-

lye, a szak vezetése folyamatosan törekszik a képzés korszerűsítésére, s arra, hogy

piacképes, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő gyógyszerész végzettséget ad-

jon. A kari oktatók meggyőzően jelenítették meg, hogy a képzés egészében is (és

nem csak az általuk oktatott tantárgyakban) gondolkodnak, jól ismerik a társintéze-

teket is, azokkal kiváló oktatói és eredményes, rendszeres kutatói kapcsolatokat

tartanak fenn. A hallgatói „egyetemi” pályafutások szinte személyes oktatói nyomon

követése példamutató, akár az egész hazai felsőoktatás számára.

A képzésük analitikus önértékelésében a külső feltételek, korlátok elemzésében tett

állításaik tulajdonképpen helyesek, bár többnyire nem helyi, hanem inkább országo-

san is jellemző gondok. Például ismert, és sajnos általános hazai negatívum, hogy az


147

oktatói-kutatói fizetések alacsonyak, nem vonzóak, ez minden hazai felsőoktatási

intézményt hasonlóan érint. A középiskolából a felsőoktatásba, konkrétan a képzé-

sükbe belépők felkészültségének csökkenő színvonala is országos probléma, hason-

lóképpen ilyen az innovációs járulék lehetőségének megszűnése, továbbá a TÁMOP

pályázatok alacsony műszer-beszerzési kvótája is.

Helytálló a megállapítás, hogy infrastrukturális helyzetük, különösen a kar központi

épületének állapota, aggasztó. Az itt elhelyezett öt intézet zsúfolt, korszerűtlen, a kar

tudományos és oktatási tevékenységéhez méltatlan körülmények között dolgoznak,

ez a hely rövid időn belül alkalmatlan lesz a feladatok ellátására. A kari épületállo-

mány bővítése, korszerűsítése valóban elengedhetetlen.

Szeged közvetlen környezetébe nem települt gyógyszeripar, így kevesebb a lehetőség

az ipari kapcsolatok megteremtésére, nehezebb a hallgatók gyári gyakorlatának szer-

vezése, de a helyzetre a megoldást az intézménynek és a karnak meg kell találnia.

A 9 pontban felsorolt erősségek mindegyike helytálló és komoly versenyelőnyt biz-

tosítanak számukra a többi gyógyszerészképző hellyel szemben, az erősségek meg-

tartása és továbberősítése hozzájárul a SZTE, azon belül a GYTK nemzetközi elis-

mertségéhez. Kiemelendő erősségük a jól kiépített és működő minőségbiztosítási

rendszer, minta is lehetne valamennyi gyógyszerészkar számára.

Érdekes kettősség, hogy saját értékítéletük szerint gyengeségnek tartják a helyenként

merev és túlzottan hagyománytisztelő felfogásukat, ugyanakkor a képzési struktúrájuk

a szükségesnél kisebb mértékben mutat párhuzamosságot más hazai gyógyszerészkép-

zésekével. Jelen vizsgálat szerint viszont ez az egyik legjobb gyógyszerészképző hely

a hasonló hazaiak között. A kor követelményeinek megfelelő hangsúlyt adnak a kép-

zésükben a gyógyszerhatástan, a gyógyszertech-nológia és a biofarmácia ismeretek-

nek. Kezdeményezőkészségüket tükrözi a karon unikálisan bevezetett új rendszerű

szóbeli záróvizsga, mely az integrált gyógyszerészi ismeretek számonkérésén alapul és

azt méri, milyen felkészült a hallgató a közforgalmú gyógyszerészi tevékenységre.

Érdekes jelenség, bár a SZTE GYTK Gyógyszerkémiai intézetében folyik a nemzet-

közileg is kiemelkedő színvonalú és hatékonyságú kémiai kutatómunka, ami bizo-

nyára erős kémiai irányultságot és igényességet is fed, mégis a gyógyszerészhallga-

tók itt panaszkodtak legkevésbé a szerves kémia, illetve a fizikai kémia túlzottnak

vélt súlya, magas követelményei miatt. Lehet, hogy ez a modern gyógyszerésztudo-

mányi oktatásnak szakmailag a leginkább megfelelő, jó képzési struktúrájuknak

tudható be, minden esetre a jó gyakorlatnak egy példája.

Tényleges gyengeség lehet talán a kontaktórák magas száma, kevesebb teret enged-

ve ezzel az önálló hallgatói munkának (bár ez nem bizonyított) és az erős oktatói

terhelés miatt az ő kutatómunkájuknak – dicséretes, hogy eredményességük így is

igen jó, valamint a végzett hallgatókkal való nem megfelelő szintű kapcsolattartás,

főként hogy erre nem látszik megoldási terv készítési szándékuk.


148

A 8 pontban összefoglalt fejlesztési és előrelépési lehetőségek közül 6 önerőből

megvalósítható, e téren a kari vezetés határozottan előre kíván lépni, megfelelő ter-

veik, megvalósítási elképzeléseik vannak. A két további lépéshez is vannak elgondo-

lásaik, de ezek megvalósításához külső segítség és külső együttműködő partnerek

szükségesek. Elsőként a fő kubaturális problémájukhoz hasonló gondot, a hallgatói

kollégium felújítását, korszerűsítését, számítástechnikai gépparkjának megújítását

kívánják megoldani, ehhez külső forrásokat találni.

A kredit-allokáció rendszerének fejlesztése, az átjárhatóság megfelelő szabályozása

és biztosítása érdekében a SZTE társkaraival egy szervezettebb, magasabb szintű

együttműködés szükséges, melynek eredményeképp lehetővé válna egy hatékonyabb

és átjárhatóbb felsőoktatási rendszer kiépülése.

A felsorolt 4 veszélyeztető tényező közül a legfontosabb a szakmai színvonal meg-

tartásának lehetősége, annak tudomásul vételével, hogy a képzésbe belépő, középis-

kolát végzett hallgatók átlagos felkészültsége folyamatosan romlik. Ez komoly ve-

szélyeztető tényező, mind a színvonal tarthatósága, mind az egyetem hallgató vonzó

képessége szempontjából.

Összességében a SZTE GYTK gyógyszerész képzés SWOT analízise reális, előre-

mutató és feladatkijelölő. Az elemzésből kitűnő egyes problémák, kérdések megol-

dása a szak és a kar vezetésének lehetőségein túl mutat, ebben külső segítségre, el-

sősorban anyagi támogatásra szorul, amit e vizsgálat és értékelés is indokoltnak tart.


Szükséges a KKK előírásainak (kredittartományok, szakmai gyakorlat kre-

dit-kimérete) pontosabb betartása – figyelemmel a gyógyszerészképzésre vo-

natkozó EU irányelvekre is.

Új kari oktatási épület létrehozásával a kubatúra jelenlegi gondjainak megol-

dása, az oktatási szétszórtság (pl. analitikai kémia) megszüntetése.

Az Egyetemi Gyógyszertár intenzívebb bevonása a gyakorlati képzésbe és a

szakdolgozók téma-vezetésébe. (Ezt már a korábbi MAB értékelés is javasolta!)

Létszámfejlesztés azokban az intézetekben, ahol ezt az oktatás igényli és/vagy

az oktatási leterheltség akadálya a színvonalas kutató munkának és ezzel ver-

senyképesség csökkentő tényező.

Az angol nyelvű képzési kapacitás jobb kihasználása hatékonyabb hallgató

toborzással.

Az angol nyelvű képzésben is a minőségi feltételek biztosítása, pl. a tankönyv-

ellátás javítása, a részt vevő fiatal oktatók nyelvtudásának előmozdítása, segítő

intézkedések meghozatala, valamint törekvés a külföldi hallgatók gyógyszertári

gyakorlatában mutatkozó (nyelvi) problémák megoldására.


149

Melléklet

szak Intézmény, kar előző MAB

határozatok

új akkreditációs

minősítés,

határozatszám

hatály monitor

ált

alá

no

s o

rvo

s o

szta

tlan

mes

terk

épzé

si s

zak

DE

Általános Orvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/1/1. – 2014-ig akkreditált magyar és angol nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/10/XII/1/1

MAB határozat

2019. december 31.


2016. december

31-ig lefolyta-

tandó monitor-

vizsgálat

a klinikai képzés

körülményeinek

alakulását

illetően

PTE

Általános Orvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/1/12. – 2014-ig akkreditált magyar és angol

nyelvű képzés, 2012/8/VIII/23. – a német

nyelvű képzés is 2014-ig

akkreditált

AKKREDITÁLT (A)

2014/10/XII/1/2 MAB határozat

2019. december 31.

magyar, angol és


SE

Általános Orvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/1/3. – 2014-ig

akkreditált magyar, angol

és német nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/10/XII/1/3

MAB határozat

2019. december 31.

magyar, angol és


SZTE

Általános Orvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/1/4.– 2014-ig akkreditált magyar és angol

nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/10/XII/1/4

MAB határozat

2019. december 31. magyar és angol

nyelvű képzésre

fogo

rvo

s o

szta

tlan

mes

terk

épzé

si s

zak

DE

Fogorvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/2/1. - 2014-ig

akkreditált magyar és angol nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/9/X/1/1 MAB határozat

2019. december 31. magyar és angol nyelvű képzésre.

PTE

Általános Orvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/2/2. - 2014-ig

akkreditált magyar nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)


2016. december 31. magyar, angol és

német nyelvű képzésre.

2015. szeptem-

ber 30-ig elkészí-tendő intézkedési

terv

SE

Fogorvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/2/3. - 2014-ig akkreditált magyar, angol és német nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)


2019. december 31. magyar, angol, német

nyelvű képzésre

SZTE

Fogorvos-

tudományi Kar

2006/2/II/1/2/4. - 2014-ig

akkreditált magyar nyelvű képzés, 2010-ig elvégzendő

monitorvizsgálat az angol

nyelvű képzésre (elmaradt!)

AKKREDITÁLT (A)



nyelvű képzésre

gyó

gys

zeré

sz

osz

tatl

an m

este

rkép

zési

sza

k

DE

Gyógyszerész-

tudományi Kar

1995/8/XI/13.,

2000/4/IX/6.,

2006/2/II/1/3/1. - 2014-ig akkreditált magyar nyelvű

képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/9/X/2/1

MAB határozat


nyelvű képzésre

2016. december

31-ig lefolytatan-

dó monitorvizs-

gálat az angol

nyelvű képzésre

PTE

Általános Orvos-

tudományi Kar

1999/6/VII/16., majd

2006/2/II/1/3/2. - 2014-ig akkreditált magyar nyelvű

képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/9/X/2/2

MAB határozat

2019. december 31. magyar nyelvű

képzésre

Monitorvizsgálat

az angol nyelvű

képzésre - ha már

van végzett évfolyam.1

SE

Gyógyszerész-

tudományi Kar

2006/2/II/1/3/3. - 2014-ig

akkreditált magyar és angol

nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/9/X/2/3

MAB határozat

2019. december 31.


Monitorvizsgálat

a német nyelvű

képzésre - ha már van végzett

évfolyam.

SZTE

Gyógyszerész-

tudományi Kar

2006/2/II/1/3/4. - 2014-ig akkreditált magyar és angol

nyelvű képzés

AKKREDITÁLT (A)

2014/9/X/2/4

MAB határozat


nyelvű képzésre

1 Utólag korrigálva (2016. március 8.)

Documents

Párhuzamos vizsgálatok