27
t t. Az els ben a szándék jelen van, és a beszél már megnyilatkozása el tt észreve szi ezt; csak izután igyekszik magától visszautasítani a szándékot, amiért az elszólásban talál kárpótlást. A második csoport_ ban az eiutasítás mélyebben lappang; a szándék már beszédbeli megnyilvánulása elótt sem vehetó észre. csodálatos, hogy még ez sem gat rya e tendenciát abban, hogy az elszólás elóidézésében szerepeljen! Éz a viselkedés konnyíti meg azonban, hogy megmagyarázzuk az elszólás lefolyását a harmadik csoportnál. Merész leszek és íiilteszem, hogy az elvátésben rnég olyan torekvés is megnyilvánulhat, amely hos"vabb id, ta, taián nagyon hosszri id ta, visszaszorult, észrevét_ len maradt, és ezért a.besiél egyenesen le is tagadhatja, De hagyják a harmadik csoport problémáját figyelmen kíviil; a tobbi eset meg_ figyeléséb l azt á kovótkeztetést kell levonniok, hogy ualaminek a kimon, dáiára irán\uló saánd,ék uisszaszorítása elengedhetetlen faltétele annak, hogy ekz lás keletkezhessék. Most már állíthatjuk, hogy továbbjutottunk az elvétések megérté_ sében. Nemcsak azt tud.juk, hogy lelki aktusok, amelyekben értelmet és szándékot ismerhetiink íiil, ne mcs ak azí, hogy két kiilonbciz szán_ dék interferenciájából keletkeznek, hanem ezenkíviil azt is, hogy az egyik szándék aktor nyilvánul meg a másik szándék megzavarásában, h'a kivitelez ése bizonyos foki g akad ály ozv a van. Miután megz avarták, válhat csak zavar6vá" Ezzel íermészetesen még nem jutottunk el az elvétéseknek nevezett jelenségek tokéletes magyarázatához, Rogton további kérdéseket látunk felmeriilni és általában sejtjtik, hogy minél messzebb jutunk a megértésben, annál tobb alkalom adódik majd írjabb kérdések foltevéséie " Például aztkérdezhetjiik, miért nem torté_ ,rik -i.rd." sokkal egyszer bben. Ha egy bizonyos szándékot vissza akarrrnk szorítani, aheiyett hogy végrehajtanánk, akkor ennek a visz_ szaszorításnak rigy kellene sikeriilnie, hogy semmi se fejez djék ki a szándékból; ,rugy k.rdurcot is vallhatna, rigy, hogy a visszaszorított szándék tijkéletésen kifejezésre jutna. Az elvétések azonban kompro_ misszum eredményei, mindkét szándéknak íélsikert és íélkudarcot jelentenek, a veszéIyeztetett szándék sem nem szorul egészen háttérbe, iem nem jut _ egyes esetekt l eltekintve * a maga egés,zébe n éwérryre. Elgondoihatjuk, hogy bizonyos foltételeknek jelen kell lenniok ahhoz, ho*gy ilyen interferenciás vagy kompromisszumos eredmények kelet_ keíáenek, de még csak nem is sejthetjiik, miíélék lehetnek ezek a ftiltételek. Alig hiszem, hogy ezeket az el ttiink ismeretlen viszonyokat folderíthetnénk, ha az elvétések tanulmányozásába még mélyebben belemeriilnénk. sót inkább sziikségessé válik, hogy elóbb még a lelki 52 éIet más sotét teriileteit kutassuk át; csupán az ott elénk keriil analó- giák adhatják meg a bátorságot azaknak a loltevéseknek a megfogal- mazásához, amelyek az eliétések mélyebbre nyriló felderítése céljából szrikségesek. Es még valamit! Megvannak a maga veszélyei annak is, ha mint ezen a teriileten szoktuk, kis jelekkel dolgozunk. Van egy lelki betegség, a kombinációs paranoia, amelynél korlátlanul felhasználják az ilyen kis jeleket, és én természetesen nem fogok amellett kardoskod- ni, hogy az ezek alapján lolépiilt kijvetkeztetések egyt l egyig helye- sek. Ilyen veszélyektól csak megfigyeléseink széles alapja, a lelki élet Iegkrilonboz bb teriiletein tapasztalt hasonló benyomások gyakori megismétl dése védhet meg. Itt tehát abbahagyjuk az elvétések analízisét. De hadd figyelmez- tessem Onoket még valamire: tartsák meg, kérem, emlékezetiikben példaképiil azt arn dot, ahogyan ezeket ajelenségeket foldolgoztuk. Ezen a példán láthatják, mik a céljai a lélektanunknak. Nemcsak leírni és osztályozni akarjuk a jelenségeket, hanem meg is akarjuk órteni ket, mint a lelki er kjátókának a jeleit, mint célrator tenden- ciák megnyilvánulásait, amelyek egyiitt vagy egymás ellen kiizdenek. A lelki jelenségek dinamikus fiilfogására tórekszink. Az észlelt jelensé- geknek, a mi íiilfogásunkban, háttérbe kell szorulniok a csupán filté- telezett torekvésekkel szemben. Az elvétéseknél tehát nem akarunk mélyebbre hatolni, de futólag még egyszer végigkalandozhatunk ezen a teriileten, amelyen már isinert dolgokat fogunk viszontlátni, és egynéhány rij dolog nyomára is akadunk. Emellett az elsz lásnak az imént folállított hármas beosz- tásához tartjuk magunkat, és hozzávessziik a mellérendelt formákat, rigymint az elírást, íélreolvasást, íélrehallást, az elfelejtést, ennek az elfelejtett tárgy szerinti alosztályait (tulajdonnevek, idegen szavak, szárrdékok, benyomások elfelejtése) és a balfogást, ,,elrakást", elveszí- tést. A tévedések, amennyiben számba johetnek, részben az elfelejtés- hez, részben a balfogáshoz csatlakoznak. Az elszólást már behatóan tárgyaltuk, és mégis van még hozzátenni- valónk. Az elszóláshoz kisebb érzelmi jelenségek kapcsolódnak, me- lyek korántsem érdektelenek. Senki sem szólja el magát szívesen; saját elszólásunkat sokszor nem vessziik észre, a másét mindig. Az e|sz lás bizonyos értelemben ragadós is; nehéz az elsz |ásr6l beszélni anélkiil, lrogy magunk is bele ne esnénk. Hiszen az e|sz lásnak a legegyszer bb íbrmái, amelyeknek nem kell kiilon<is folvilágosításokat adni rejtett lelki folyamatokról, motiválásukban ktinnyen átláthatók. Ha például valaki egy hosszír magánhangzót rtjviden ejt ki, egy ennél a sz nál^ 53

Sigmund Freud - Az Elvétés

Embed Size (px)

DESCRIPTION

Sigmund Freud egy olyan munkája, melyben az elvétés fogalmát tárgyalja és szemlélteti különböző irodalomelméleti illetve nyelvészeti síkon.

Citation preview

Page 1: Sigmund Freud - Az Elvétés

t t. Az els ben a szándék jelen van, és a beszél már megnyilatkozásael tt észreve szi ezt; csak izután igyekszik magától visszautasítani a

szándékot, amiért az elszólásban talál kárpótlást. A második csoport_

ban az eiutasítás mélyebben lappang; a szándék már beszédbeli

megnyilvánulása elótt sem vehetó észre. csodálatos, hogy még ez sem

gat rya e tendenciát abban, hogy az elszólás elóidézésében szerepeljen!

Éz a viselkedés konnyíti meg azonban, hogy megmagyarázzuk az

elszólás lefolyását a harmadik csoportnál. Merész leszek és íiilteszem,hogy az elvátésben rnég olyan torekvés is megnyilvánulhat, amely

hos"vabb id, ta, taián nagyon hosszri id ta, visszaszorult, észrevét_

len maradt, és ezért a.besiél egyenesen le is tagadhatja, De hagyják

a harmadik csoport problémáját figyelmen kíviil; a tobbi eset meg_

figyeléséb l azt á kovótkeztetést kell levonniok, hogy ualaminek a kimon,

dáiára irán\uló saánd,ék uisszaszorítása elengedhetetlen faltétele annak, hogy

ekz lás keletkezhessék.Most már állíthatjuk, hogy továbbjutottunk az elvétések megérté_

sében. Nemcsak azt tud.juk, hogy lelki aktusok, amelyekben értelmet

és szándékot ismerhetiink íiil, ne mcs ak azí, hogy két kiilonbciz szán_

dék interferenciájából keletkeznek, hanem ezenkíviil azt is, hogy az

egyik szándék aktor nyilvánul meg a másik szándék megzavarásában,h'a kivitelez ése bizonyos foki g akad ály ozv a van. Miután megz avarták,válhat csak zavar6vá" Ezzel íermészetesen még nem jutottunk el az

elvétéseknek nevezett jelenségek tokéletes magyarázatához, Rogtontovábbi kérdéseket látunk felmeriilni és általában sejtjtik, hogy minélmesszebb jutunk a megértésben, annál tobb alkalom adódik majd

írjabb kérdések foltevéséie " Például aztkérdezhetjiik, miért nem torté_

,rik -i.rd." sokkal egyszer bben. Ha egy bizonyos szándékot vissza

akarrrnk szorítani, aheiyett hogy végrehajtanánk, akkor ennek a visz_

szaszorításnak rigy kellene sikeriilnie, hogy semmi se fejez djék ki aszándékból; ,rugy k.rdurcot is vallhatna, rigy, hogy a visszaszorítottszándék tijkéletésen kifejezésre jutna. Az elvétések azonban kompro_

misszum eredményei, mindkét szándéknak íélsikert és íélkudarcotjelentenek, a veszéIyeztetett szándék sem nem szorul egészen háttérbe,

iem nem jut _ egyes esetekt l eltekintve * a maga egés,zébe n éwérryre.

Elgondoihatjuk, hogy bizonyos foltételeknek jelen kell lenniok ahhoz,

ho*gy ilyen interferenciás vagy kompromisszumos eredmények kelet_

keíáenek, de még csak nem is sejthetjiik, miíélék lehetnek ezek a

ftiltételek. Alig hiszem, hogy ezeket az el ttiink ismeretlen viszonyokatfolderíthetnénk, ha az elvétések tanulmányozásába még mélyebbenbelemeriilnénk. sót inkább sziikségessé válik, hogy elóbb még a lelki

52

éIet más sotét teriileteit kutassuk át; csupán az ott elénk keriil analó-giák adhatják meg a bátorságot azaknak a loltevéseknek a megfogal-mazásához, amelyek az eliétések mélyebbre nyriló felderítése céljábólszrikségesek. Es még valamit! Megvannak a maga veszélyei annak is,ha mint ezen a teriileten szoktuk, kis jelekkel dolgozunk. Van egy lelkibetegség, a kombinációs paranoia, amelynél korlátlanul felhasználjákaz ilyen kis jeleket, és én természetesen nem fogok amellett kardoskod-ni, hogy az ezek alapján lolépiilt kijvetkeztetések egyt l egyig helye-sek. Ilyen veszélyektól csak megfigyeléseink széles alapja, a lelki életIegkrilonboz bb teriiletein tapasztalt hasonló benyomások gyakorimegismétl dése védhet meg.

Itt tehát abbahagyjuk az elvétések analízisét. De hadd figyelmez-tessem Onoket még valamire: tartsák meg, kérem, emlékezetiikbenpéldaképiil azt arn dot, ahogyan ezeket ajelenségeket foldolgoztuk.Ezen a példán láthatják, mik a céljai a lélektanunknak. Nemcsakleírni és osztályozni akarjuk a jelenségeket, hanem meg is akarjukórteni ket, mint a lelki er kjátókának a jeleit, mint célrator tenden-ciák megnyilvánulásait, amelyek egyiitt vagy egymás ellen kiizdenek.A lelki jelenségek dinamikus fiilfogására tórekszink. Az észlelt jelensé-geknek, a mi íiilfogásunkban, háttérbe kell szorulniok a csupán filté-telezett torekvésekkel szemben.

Az elvétéseknél tehát nem akarunk mélyebbre hatolni, de futólagmég egyszer végigkalandozhatunk ezen a teriileten, amelyen márisinert dolgokat fogunk viszontlátni, és egynéhány rij dolog nyomárais akadunk. Emellett az elsz lásnak az imént folállított hármas beosz-tásához tartjuk magunkat, és hozzávessziik a mellérendelt formákat,rigymint az elírást, íélreolvasást, íélrehallást, az elfelejtést, ennek azelfelejtett tárgy szerinti alosztályait (tulajdonnevek, idegen szavak,szárrdékok, benyomások elfelejtése) és a balfogást, ,,elrakást", elveszí-tést. A tévedések, amennyiben számba johetnek, részben az elfelejtés-hez, részben a balfogáshoz csatlakoznak.

Az elszólást már behatóan tárgyaltuk, és mégis van még hozzátenni-valónk. Az elszóláshoz kisebb érzelmi jelenségek kapcsolódnak, me-lyek korántsem érdektelenek. Senki sem szólja el magát szívesen; sajátelszólásunkat sokszor nem vessziik észre, a másét mindig. Az e|sz lásbizonyos értelemben ragadós is; nehéz az elsz |ásr6l beszélni anélkiil,lrogy magunk is bele ne esnénk. Hiszen az e|sz lásnak a legegyszer bbíbrmái, amelyeknek nem kell kiilon<is folvilágosításokat adni rejtettlelki folyamatokról, motiválásukban ktinnyen átláthatók. Ha példáulvalaki egy hosszír magánhangzót rtjviden ejt ki, egy ennél a sz nál^

53

Page 2: Sigmund Freud - Az Elvétés

bekovetkezett tetsz legesen indokolt zavar miatt, akkor helyette egynem sokkal utána kovetkez rovid magánhangzót megny jt és rijabbnyelvbotlást kovet el, amivel az el bbit akarja kiegyenlíteni. Ugyan-igy, ha egy kett s magánhangz t homá|yosan és hanyagul ejtett ki,például eu-t vagy oi-t ei-nek,jóvá igyekszik ezt tenni azzaI, hogy egyrákovetkez ei-t eu-ravagy oi-raváltoztat. Itt rigy látszik fontos, hogya hallgató azthiggye, a beszél nek ktizombos, miképpen bánik anya-nyelvével. A második, kiegyenlít eltorzitásnak egyenesen az a célja,hogy felhívja a hallgató figyelmét az els re és tudassa, hogy az azel adó figyelmét sem keriilte el. A nyelvbotlás leggyakoribb, legegy-szeriibb és legjelentéktelenebb esetei sszevonásokbóI és hangzási el -

revetítésekb l állnak, amik igónytelen beszédrészeken nyilvánulnakmeg. Hosszabb mondatban például akként szóljuk el magunkat, hogya szándéknak megfelel beszédintenció utolsó szava korábban hang-zik el. Ez bizonyos tiirelmetlenség látszatát kelti, mintha szeretnénkmár a mondattal készen lenni, és á|ta|ában ennek a mondatnak akozlése ellen, vagy egyáltalán a beszéd ellen irányuló némi ellenkezés-r 1 tan skodik. Igy határesetekhez jutunk, amelyekben az elsz lásnaka pszichoanalitikus és a kozónséges élettani folfogása kózotti krilonbsé-gek sszekeverednek. Fóltessziik, hogy ezekben az esetekben a beszéd-intenciót zavar szándék van jelen; ez azonban csak a jelenlétetjelezheti, de nem magát a szándékot. Az a zavar) amit el idéz , aztánhangzásí befolyásokat vagy társításos vonzásokat kovet, és a figyelem-nek a beszédintencióról való elvonásaként fogható fol. De sem ez afigyelmi zavar) sem az életre kelt társításos hajlamok nem érintik afolyamat lényegót, Ez mégis csak utalás marad a beszél szándékátzavat szándék létezéséte, csakhogy itt ennek a szándéknak természe-tét nem lehet a hatásából rigy kitalálni, mint az elsz lásnak mindenmás jobban kiFejezett esetében.

Az elírás, amire most rátórek, az elsz6lássa1 olyannyira megegyezik,hogv nem r.árhatunk .jabb szempontokat. Talán adódik azonl,lanmég itt is egy kis tallóznivaló. Az oly elterjedt kis elírások, clsszevoná-sok, kés bbi, kiilonósen az utolsó szók korábbi leírása, megint általrá-nos kedvetlenséget mutatnak az iráshoz és a befejezést siirget tiirel-metlenséget; az elirás kifejezetteblr esetei folismerhet vé teszik a zava-ró szándék természetét és célját. Altalában tudjuk, hogy ha egylevélben elírást találunk, az ir jánál nem volt minden rendben, dehogy mi dolgozott benne, azt nem lehet mindig megállapítaní. Azelírást sokszor éppoly kevéssé veszi észre az, aki elkoveti, mint azelszólást. Felt n aztán a kovetkez megfigyelés: vannak emberek,

54

akiknek szokásukká vált, hogy minden levelet, amit megírtak, elkiil-dése el tt még egyszer elolvasnak. Mások nem szokták ezt megtenni;de ha kivételesen eg"yszer mégis megteszik, akkor mindig alkalmukakad egy-egy foltíín elírás felfedezésére és kijavítására. Hogyan ma-gyarázhat ez? Ugy látszlk, mintha ezek az emberek mégiscsak tud-nák, hogy a levél megírásakor elírták magukat. Valóban higgytik ezt?

Az e|irás gyakorlati jelent ségéhez érdekes probléma kapcsolódik.'lalán emlékeznek egy H. nevíí gyilkos esetére, aki igen veszedelmeskórokozó baktóriumtenyészeteket szerzett be magának tudománvosintézetekt l olyképpen, hogy baktériumkutatónak mondta magát, deezeket a tenyészeteket arra használta fol, hogy hozzá kozelálló embe-reket ezen a legmodernebb módon tegyen el láb alól. Mármost ez azcmber egy zer egy ilyen intézet vezet ségéh ez intézett levelében a nekikrildott tenyészetek hatástalanságáról panaszkodott, ekózben azon-ban elírta magát, és ezeknek a szavaknak a helyén ,,az egereken( Mtiusen) vagy tengeri malacokon (Meerschweinchen) végzett kísérle-teimnél" világosan ez volt olvasható ,,az embereken (Menschen) vég-zett kísérleteimnél". Ez az e\irás feltrint az intézet orvosainak is; degy tudom, semmifele kovetkeztetést sem vontak le belóle. I{os, mit

gondolnak Onok? I{em kellett volna az orvosoknak az e]írásbanvallomást látniok, és vizsgálat megindítását kérniok, ami a gyilkostidejekorán megakadályozta volna munkájábanl Nem vá]t ebben aztlsetben ez elvétésekr l vallott folfogásunk nem ismerése egy gyakorla-tilag jelentékeny mulasztás okává? Nos, én azthiszer.rr, egy ilyen elírásirz én szememben bizonyára nagyon gyanírs lenne, de vallomáskéntvaló flolhasználásának nagyon nyomós ok állja az tját. I\em ilyent:gyszeríí a dolog. Az elírás bízonyára brinjel, de onmagában még neml<:tt volna elégséges a vízsgálat megindításának elrendelésére, Azt,lrogy ez az ember mások megfert zésének a gondolatával foglalkozik,rrrindenesetre elárulja az elirás, de nem lehet eldonteni, vajon ez agorrdolat valamely íélreérthetetleniiI kárt okozó szándéknak vag;zt:sak egy gyakorlatilag jelentéktelen fantáziának min sril-e. S t az islt:hetséges, hogy az, aki ily módon hibázott, teljes szuhjektív.jogosuit-sirggal tagadja ezt a fantáziát, és mint valami t le teljesen iávol állótrltasítja el. Ha majd kés bb szemiigyre vessziik a lelki és az anyagivalóság kozti kiilonbséget, ezeket a lehet ségeket még jobban meglilgják érteni. Ez azonban ismét olyan eset, amelyben egy elvétés,rrtólag, nem is sejtettjelent séget nyert.

Afélreoluasásnál oly lelki helyzetre bukkanunk, amely az elsz lásét I& az elírásét l határozottan krilonbozik. A két egymással verseng

55

Page 3: Sigmund Freud - Az Elvétés

szándék egyikét itt érzékszervi behatás helyettesíti és talán ezértkevésbé ellenálló. Hiszen az, amit olvasni kell, nem tulajdon lelkiéletiink terméke, mint például az, amit írni akarunk. Ezért az e eteknagy tobbségében a félreolvasás teljes helyettesítésból áIl. Az olvasan-dó szót, rendszerint a szóhasonlóságra támaszkodva, egy másikkalhelyettesítjiik, anélkiil hogy tartalmi viszonynak kellene fennállni aszciveg és a íélreolvasás eredménye.- kozott. Ebben a csoportban alegjobb Lichtenberg példáj a: Agamemnón angenommen helyett, Ha a zav a-ró, a félreolvasást okozó szándékot meg akarjuk ismerni, a rosszulolvasott szoveget teljesen mell zhetjiik, és az analitikus vizsgálatotezzel a két kérdéssel kezdhetjiik: milyen ijtlet meriil fel els ként afélreolvasáskor, és milyen kciriilmények kozott tijrtént a téves olvasás.Némelykor ez utóbbiak ismerete egymagában is elegend a felreolva-sás filderítéséhez, például ha valaki bizonyos szrikséget érezve járkálegy idegen városban, és valamelyikház els emeletén nagy táblátIátezze| a folírással: Klozetház. Eppen csak annyi ideje van, hogy elcso-dá|kozzék rajta, hogy a tábla olyan magasan lóg, miel tt folfedezné,hogy pontosabban megnézve a táblán Korzetház| olvasható. Másesetekben éppen a szoveg tartalmától fuggetlen íélreolvasás kívánbeható analizist, amit a pszichoanalitikus technikában való jártasságés bizalom nélkiil nem lehet elvégezni. Tobbnyire azonban konnyeb-ben fel lehet deríteni a félreolvasást. A helyettesített sz az Agamemnónpélda szerint minden további nélkiil elárulja azt a gondolatkort,amelyikból a zavarás kiindult. Ezekben a hábor s id kben példáulmindennapos dolog az, hogy városok és hadvezórek nevét, továbbáa katonai kifejezéseket, amik állandóan koriilzsongják az embert,minderrhová beleolvassuk, ahol hasonló szóképpel találkozunk. Amiérdekli és foglalkoztatja az embert, az ily módon az idegen és mégérdektelen helyébe lép. A gondolatok utóképei elhomályosítják az qszemléleteket.

A félreolvasásnál is bóven vannak olyanfajta esetek, amelyekbenrmaga az olvasott sz veg ébreszti fol azt a zavar szándékot, ami általaztán tobbnyire éppen az ellentétévé alakul át.Yalami nemkívánato-sat kellene olvasnunk, és az anal;izis ritján rájoviink, hogy az olvasottszoveg elutasítására irányuló er s vágyat kell a szoveg megvá7toztatá-sáért felel ssé tenniink.

A íélreolvasás els ként említett gyakoribb eseteiben az elvétésekszerkezetében fontos szerepet játsz két korrilmény szorul háttérbe:

lKorzett: f z. (Ásaerk.)

56

két szándék osszeiitkozése és az egyik visszaszorítása, amely aztán azclvétés eredményében keres kárpótlást. I\em mintha a félreolvasásnálvalamely ezzel ellentétes tény volna található, de a felreolvasáshozvezet gondolattartalom elótérbe nyomulása mégis sokkal foltíín bb,rrrint az er teljes visszaszorítás. Eppen ez akét tényez lép legkézzel-íbghatóbban elénk az elfelejtéses tévcselekvések legkiil nboz bb hely-zeteiben.

Valamely s zándék el"felej tés e szinte telj esen egyértelmíí, órtelmezését,rnint hallottuk, a laikus sem tagadja. A szándékotmegzavar torekvésnrindenkor ellentétes szándék, nem akarás, amir l csak azt kell mégtudnunk, vajon miért nern fejez dik ki másképpen, leplezetlenebbril.l)e ennek az ellentétes akaratnak a jelenléte kétségtelen. Néha sikeriilrnegtalálni egynéhányat azokból a motívumokból, amelyek ezt azcllentétes akaratot elrejt zésre késztetik, és mint elvétések, rejtekhe-lytikr 1 mindenkor elérik a céljukat, míg biztos elutasítás lenne asorsuk, ha nyílt ellentmondásként lépnének fel. Ha a szándék és al<ivitelezése kozé ókel dott a lelki adottságok fontos megváltozása,irrnelynek folytán a szándék keresztrilvitele szóba se johetne, akkor aszándék elfelejtése t llépi az elvétés kereteit. Nem csodálkozunk tobbérajta és belátjuk, hogy folosleges lett volna a szándékra visszaemlékez-rrl-ink, a szándék ekkor ideiglenesen vagy tartósan kialudt. Elvétésnekir szándék elfelejtését csak akkor nevezhetjiik, ha nem gondolhatunkilyen megszakításra.

A szándék elfelejtésének esetei általában oly egyhang ak és átlát-sz6ak, hogy éppen ezért érdektelenek vizsgálataink számára. Kéthelyen azonban mégis tanulhatunk valami tijat ezeknek az elvétések-nek a tanulmányozásáb l. Azt mondtuk, hogy a szándék elfelejtése,tehát végre nem hajtása, egy másik, vele ellentétes akaratra utal. Ezlrelytálló, de az ellentétes akarat, vizsgálataink eredménye szerint,kétíéle lehet: kcizvetlen vagy kcizvetett. Legjobban egy-két példa vilá-gíthatja meg, mit értiink ez utóbbiak alatt. Ha a pártfogó megfeledke-,tikr 7a, hogy gyámoltja érdekében szóljon egy harmadik személynek,gy ez azért tórténhetik, mert tulajdonképpen nem nagyon érdekl -

dik gyámoltj airánt, és ezért nem is szívesen szól érdekében. A gyámoltrnindenesetre ebben az értelemben fogja fol ajóakaró feledékenysógét.De bonyolultabb is lehet a dolog. A szándék végrehajtása ellen táma-rló akarat a pártfogóban más oldalról is származhat és más helyenlrvatkozhat be. Nem kell vonatkozásban állnia a gyámolítottal, ha-rrem, mondjuk, a harmadik személy ellen irányul, akit l a támogatástkórnie kell. Látják tehát, milyen meggondolások állnak itt is értelme-

57

Page 4: Sigmund Freud - Az Elvétés

zéseink gyakorlati alka|mazásával szemben. A gyámolított a helyesenértelmezett elfelejtés ellenére is abba a veszélybe kerril, hogy tulzottanbizalmatlanná válik és nagyon igazságtaIan lesz.jótevójével. Vagy: havalaki megfeledkezik egy megígórt találkáról, aminek a betartásáttinmagában el is határozta, akkor a leggyakoribb indoknak bizonyáraaz idegenkedés vélhet ezzel a személlyel való találkozást l. Az anali-zis azonban esetleg azt is kiderítheti, hogy a zavar szándék nemvonatkozik a másik személyre, hanem arra a helyre, ahol találkozniukkellett volna és amelyet valami hozzá fttz d kínos emlék miattkertilni akar. Vagy: ha valaki elfelejt egy levelet feladni, gy azellenállás támaszkodh atik magár a a levél tartalmára, de egyáItalábannem lehetetlen, hogy a levél onmagában teljesen ártatl,an és csupánazért esik az ellentétes szándék áldozatául, mert benne valami egymásik, régebben megírt levélre emlékeztet, ami már klválthatta azellentétes akaratot. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy itt az ellenté-tes akarat arr I a régebbi levélr l, ahol jogos volt, átviv dott ajelenlegire, amely ellen tulajdonképpen nem is irányulhatott. Látjáktehát, hogy jogos értelmezéseink alkalmazásakor tartózkodónak ésóvatosnak kell lenniink; ami lélektaniiag egvenértékíí, az gyakorlati-lag még rlagyoir sok értelmíí lelret,

Ilyen és ehhez hasonlójelenségek bizonyára folottébb szokatlanok-nak tiinnek Önoknek. Talán hajlandóak foltenni, hogy a ,,kiizvetett"ellenakarat a folyamatot már eleve kórosnak jellemzi. De biztosítha-tom Oncjket, hogy ez a jelenség el fordul a normalitás és az egészségkeretében is. ktilonben ne értsenek íélre. semmi esetre sem akaromanalitikus értelmezéseink megbízh atatlanságát magam is elismerni.Hiszen a szándék elfelejtésónek már tárgyalt sokértelmíísége csakaddig áll fionn, amíg nern keriilt sor az eset analízisére és csupán azáltalános el feltevéseink alapján értelmezziik. Ha az illet t analizál-.juk, mindenkor elegend bizonyossággal megtudjuk, vajon az ellen-akatat kcizvetlen-e, vagy honnan ered kiilonben.

Egy másik pont a kovetkez : Ha az esetek t lnyomó részébenigazoltnak látjuk, hogy a szándék elfelejtése ellenakaratra vezetheívissza, ez felbátorít bennrinket, hogy ezt a megoldást kiterjessziik azesetek olyan másik sorára is, amelyekben az analizált személy azáltaltrnk kikovetkeztetett ellenakarat létezését nem erósíti meg, ha-nern tagadja. Nézztik például azokat a nagyon is gyakori eseteket,amikor az ember megfeledkezik kiko}csonzótt konyvek visszaszolgáI-tatásár I, számla vagy adósság megfizetésér |, Báttan szemére vetjiikaz illet nek, hogy a konyveket meg szándékszik tartani és az adóssá-

5B

1iiit nem szándékozik megfizetni, amit tagadni fog, anólkiil hogyl,í,llcs lerrne a viselkedését másképpen megmagyarázni. Erre tovább,illítjuk, hogy valóban ez a szándéka, csak éppen nem tud róla;lrl,kijnk elég, hogy ez a szándék az elfelejtéstren megnyilvánult, Azillct erre megismételheti, hogy egyszerííen csak me {eledkezett arlrll<lgról. Most folismerhetik, hogy ez ahe|yzet azonos azzal, amelyik-lrlrl egyszer már voltunk.Ha az elvétések oly sokszorosan jogosuitnaklrizonyult értelmezéseit kovetkezetesen folytatni akarjuk, ez kikeriil-lrt,l,etlenné teszi annak a floltételezését, hogy vannak az emberbentiirekvések, amelyek hatékonyak lehetnek anélkiil, hogy az illet nekltrrlomása volna róluk, EzzeI azonban szembekeriiliink az életben és

lr lólektanban uralkodó valamennyi nézettel.'I'ulaj donneuek, idegen neuek , valamint idege n szavak elJelejtését ugyan-

igy "gy

ellentétes szándékra vezethetjiik vissza, amely kozvetleniilv,llgy kozve tve az illet névre irányul. Az ilyen kcizve tlen ellenszenvrenir az imént tobb példát hoztam fel. A kcizvetett ok azonban ittliiilonosen gyakori, és megállapítása tobbnyire gondos analízist kíván.lgy például ebben a háborris id ben, amely sok régi rokonszenviinkliiladására kényszerített benniinket, a tulajdonnevekre való emlékezó-lií,llcsség, a legkrilonosebb kapcsolatok miatt, er sen megfogyatkozott.Nr,rrrrégiben esett meg velem, hogy Bisenlnek, ennek az ártatlanlll()rva városnak a neve nem jutott az eszembe, és az analizís kimutat-t i r , hogy nem kozvetlen ellenséges érzrilet volí az oka, hanem hasonló-r;iga az orvietói Palazzo Bisenzi nevéhez, ahol pedig máskor tobbszori,s szívesen laktam. Ez ellen a névemlékezés ellen irányuló szándéknakit tnotívumaként lép itt elénk eI szcjr egy princípium, amelynek azitlt:ges tiinetek okozásában játszoít nagyszer jelentósége kés bb fellilg tárulni el ttiink, tudniillik: az emlékezetnek az a tart zkodása,lrogy olyasvalamire emlékezzék, amihez kellemetlen érzések kapcso-lrjtltak és amelyek a visszaidézésnél ezt a kínos érzést flolírjítanák. Azt,rrrlékezetb l vagy más lelki aktusbóI eredó kínos érzés e]keriilésénekilytltén szándékait, a kíntóI való lelki menekiilést nemcsak a névelfelej-lí,stlk, hanem sok más elvétés, mint póldául az abbahagyások, atí,vtlclések stb. végs ható motívumaiként ismerhetjiik el.

l)e rigy látszik, a tulajdonnév elfelejtésének pszichofiziológiailag|.iirrrrr,,cbb erz írtja és ezért olv esetekben is bekovetkezik, amelyek nemlliztrnyítják a kínmotívurn belevegyiilését. Ha vaiaki a nóvelfelejtésrelr;Ljlik, analitikus vizsgálattal megállapíthat nála, hogy nemcsak;rzí:rt esnek ki nevek az emlékezetéb l, mert nem szereti óket, vagytlrct,1, valami ellenszenvesre emlékeztetik, hanem azértís, mert ugyan-

Page 5: Sigmund Freud - Az Elvétés

az a néy nála egy másik képzettársítási kcjrhijz tartozik, amellyelbens bb vonatkozásban ál|. A név ott mintegy megrogz dik és távolmarad a tobbi, pillanatnyilag aktivált képzettársítástól, Ha a mnemo-technika brivészkedéseire gondolnak, akkor bizonyos idegenkedésselfogiák megállapítani, hogy neveket ugyanazon ósszefiiggések folytánfelejtiink el, aminóket ktiltinben szándékosan állítunk el , hogy nefelejtsiik el ket. A legfeltrin bb példák erre kiilonbóz személynevek,amelyek érthetóen, kiilonboz emberek számára egé zen kiilonbozIelki értóketjelentenek. Vegyék például a Tivadar keresztnevet. Egyu-seknek semmi kiilonosebbet nem jelent ez a név1 míg másoknál azatyjuk, a testvériik, a barátjuk neve, vagy a tulajdonnevrik. Az anali-tikus tapasztalat ekkor meg fogja mutatni, hogy az elóbbi személynem forog abban a veszélyben, hogy elfelejtse, hogy valaki idegenviseli ezt a nevet, ellenben a tobbiek á||and an hajlani fognak arra,hogy egy idegen személyhez ne kapcsolják azt a nevet, amely nálukbens bb kapcsolatokra van fenntartva. Ha mármost filteszik, hogyez aképzettársításos gátlás a kín-elv hatásával és ezenfeliil egy krizve-tett mechanizmussal egybeeshet, akkor tudnak majd csak az id legesnévelfelejtés okainak bonyolultságáról megfelel képet nyerni. A hoz-záért analizis azonban tcikéIetesen felderíti mindezeket az cisszefonó-dásokat.

A ben2omásokról és élmén3ekr l ualó medeledkefts még a tulajdonnévelfelejtésénél is világosabban és kizárólagosabban mutatja annak atorekvésnek ahatását, amely távoltartja a kellemetlent az emlékezés-t |. Ez az elfelejtés a maga egészében természetesen nem tartozik azelvétésekhez, hanem csak akkor, ha a szokott tapasztalataink mórté_kével mérve foltíin nek és indokolatlannak találjuk, tehát például haaz elfelejtés nagyon friss, vagy nagyon fontos benyomásokra vonatko-

-,zik, illetve feltíín hiányt okoz egy kiilonben jól felépített emlékezeticisszefiiggéssorban. Hogy egyáltalában miért és hogyan felejthetrinkel tcibbek kcizott oly élményeket is, amelyek bizonyára a legmélyebbbenyomásokat tették reánk, mint példáui"r.rrg. gyermekkJrunk ese-ményeit, az egészen más probléma, amelynél a kínos érzések elhárítá-sának is van ugyan bizonyos szerepe, de ez korántsem magyaráz megmindent. Hogy kellemetlen benyomásokat konnyen felejtiink, kétség-be nem vonható tény. Ktilonbtiz pszichológusok felismerték ezt, ésa nagy Darwinra oly mély hatással volt, hogy azt az ,,aranyszabályt"állította ftil, hogy azokat a megfigyeléseket, amelyek elméletére nézvekodvez tleneknek látszottak, kiilonos gonddal kell feljegyeznie, mivel

60

rneggy zódtitt, hogy éppen ezek nem akartak az emlékezetében meg-r:agadni.

Aki el szilr hall a kínos emlékezés elfelejtéses elhárításának err l azr:lvér 1, leggyakrabban azt az ellenvetésthozza fel, hogy inkább azttapasztalta, hogy éppen a kínos emlékek azok, amik nehezen felejthe-t, k, amennyiben, akaratunk ellenére is, mindig visszatérnek és gyo-tcirnek, így például a bántalmazásokra és megalázásokra való vissza-tlmlékezés. Ez a tény is igaz, de az ellenvetés nem helytálló. Fontos,lrogy idejében kezdjiink számolni azza| a ténnyel, hogy a lelki életcllentótes torekvések iitkilz - és kiizd tere' vá$tl nem dinamikusanliifejezve, ellentmondásokból és ellentétpárokból ál1. Valamely szán-tlék kimutatása nem zárja ki a vele ellentétes szándék lehet ségét;rnindkettó számára van elegendó hely, Csak azon mrilik; miképpenvise}kednek egymással szemben az ellentétek, milyen hatások indul-rrak ki az egyikb l és milyenek a másikból.

Az elvesztés és ,,elrakás" kiilonósen érdekel benniinket tobbszorosórtelmiik, szóval azoknak a torekvéseknek a sokszer sége miatt, ame-lyeket szolgálnak. Kozos vonás ,,alamennyi esetben, hogy el akartunkveszíteni valamit, más és más azonban az ok és a cél. Blveszítiinkvalamely tárgyat, ha megrongálódott, ha jobbal akarjuk pótolni, hamár nem kedves nekiink, ha olyan valakit l ered, aki iránt elhidegiil-tiink, vagy ha oly kiiriilmények koziitt szereztiik meg, amelyekre nemir,karunk tobbé visszaemlékezni. IJgyanezt a célt s7olgálhatja a tárgytlejtése, megrongáIása, eltorése is. A társadalom életében, á|Iit |ag,ivt tapasztaltak, hogy a valakire rákényszeritett és bázasságon kívrilszriletett gyermekek sokkal esend bbek, mint a tilrvényesek.Ehhez azt:redményhez nincs sziikség az rigynevezeít angyalcSinálók durvatnódszerére; bizonyos lazaság a gyermekápolás gondosságában mártrjkéletesen elegend lehet. A tárgyak meg rzésénél ugyanaz az esetíi;roghat finn, mint a gyermekeknél.

Am elvesztésre ítélhetiink tárgyakat anélkiil, hogy értékiik bármi-Iyen csorbát szenvedett volna, ha tudniillik az a szándékunk, hogyvalamit feláldozzunk a sorsnak, hogy ezzel egy más, íólve sejtettveszteséget hárítsunk el, A sorsnak ilyen megvesztegetései az analizistanriságai szerint még nagyon gyakoriak kozottrink, az elvesztés ezértgyakran onkéntes áldozat. Az elvesztés éppen így a dac és az tinbírás-kcidás szolgálatában is állhat; szóval átláthatatlanok egy tárgytólelveszítéssel megszabadulni kívánó szándék távolabbi motivációi,

A balfogás, mint más tévedés is, gyakran arra szolgál, hogy olyvágyakat teljesítsen, amelyekr l le kell mondani. A szándék ekijzben

6I

Page 6: Sigmund Freud - Az Elvétés

szerencsé véletlen álarcát olti magára. Ahogyan például egy bará-tunkkai tcirtént, amikor határozoItan akarata ellenére iátogatást kel-lett tennie a város k zelében, és az átszáIlóhelyen tévesen abba avonatba szállt, amely rijra visszavitte a városba; vagy ha valakiírtkozben, egy kozbens állomáson, mindenképpen hosszabb icleigszeretne tartózkodni, de bizonyos kote]ezettségei miatt ezt nem sza-bad megtennie, és aztán elszalasztja a csatlakozást, rigyhogy kényte-len az ritját kívánságának megfelelóen megszakítani. Vagy, amintpéldául egy betegemmel esett mcg, akinek megtiltottam, hogy akedvesét telefonon lolhívja, de ií ,,tévedésb 1", ,,gonclolataiba meriil-ve", hibás számot hívott fol, akkor, amikor nekem akart telefbnálni,

gyhogy egyszerre csak a kedvesével volt osszekapcsolva. A kozvet]errbalfogás szép és gyakorlatilag is jelent s példáját mutatja egy mérrrokmegfigyelése egy anyagrongálás el zményeinél:

,,Nemrégiben az egyeíem laboratóriumában tobb koilégámmaiegyiitt egész sor bonyolult rugalmassági kísérletet végeztem; ijnkéntvállalt munka volt, amely azonban tobb id t vett igénybe, nrintamennyire eleinte számítottunk. Amikor egy napon F. kollógámmalismét a laboratóriumba mentem, a koilégám elmondta, milyen kelle-metlen neki, éppen ma ennyi id elvesztóse, amikor otthon annyi másdolga lenne; tgazat kellett adnom neki és a mrilt hét egy eseményérecélozva tréf;ásan azt mondtam: Remélhetóleg ismét eI fog romiani agép, rigyhogy a munkát felbeszakíthatjuk és hamarabb hazamehe-tunk,

A munkabeosztásnál gy hozza a véletlen, hogy F. kollóga kapjaa sajtó szelepének ígazgatását, vagyis neki kell az akkumulátorból afolyadékot a szelep el vigyázatos kinyitásával lassan a hidrauiikussajtó cilinderébe beensednie; a kísérlet vezet je a manornótert figyeliés ha a kelló nyomást elérte, hangosan álljt kiált. Erre a vezénysz raF. megfogja a szelepet és teljes er vel - balra fordítja (minclerr szelepkivótel nélkiil jobbrazár dtk|).EzáItaI hirtelen az akkumulátor teljesnyomása érvényre jut a sajtóban, arnire a cs vezeték nincs berendez-kedve, rigyhogy rogton megpattan egy cs osszekottetés -jelentéktelengéphiba, ami azonban mégis arra kényszerít benntinket, hogy a mun-kát rlaára abbahagyjuk és hazamenjijnk. Jellemz kiilonben, hogyegy id mrilva, amikor err 1 az esetr l beszélgettiink, F. barátom azakkori nyilatkozatomra, amelyre pedig határozottan emlékeztem,egyáltalában nem akart visszaemlékezni. "

Ebb l gyaníthatják, hogy mindaz, ami személyzetiik kezét javaikoly veszélyes ellenségévé teszi, nem mindig ártatlan véletlenség. De

62

íijlvethetik azt a kérdést is, vajon mindig véletlen-e, ha orrmagunkonsériilést okozr"rnk és tulajdon épségiinket veszélyeztetjiik. Oly gondola-tok ezek, amelyeknek értékét alkaiomadtán, megfigyelések alapján,analízis segítségével megvizsgálhatják"

Tisztelt Halleatóim! Ez krlrántscnr tllirrcictl. anrit az cli-étést,kr lclnrolldhatnánk. Sok kutatni- és nrcgvitatlrivaló r,an mé:.g itt- Dc nlcgvagyok elégedve. akkor is, ha íejtegetéseink bizonyos mértékben meg-renclítették az Önok eddigi nézeteit, és készek bizonyos fokig rijabbrrézetek elíbgadására. Egyébkérrt beiátom, hogy egy máig móg tísztá,zatlarr tényáliással állnak Önok szemben. Az elvétések tanuirnányozá-sával nem bizorryíthatjuk be osszes tételeinket és egyetlen bizor ítá-sunk sincs pusztán eríe az anyagTa utaiva. Az elvétések nagy értéke,lt mi céljaink szernpontjából, abban van, hogy nagyon gyakori jelen-sóuck, a nraglr-rnk személyén is korrnyen megfigyelhet k, és keletkezé-si-ik cgyáltalán ncm tételezi fol a betegséget. Csak az egyik, r,álaszralrtm trréitatot1 kérdésuket szeretném a végén még megválaszoirri: Haaz enrbcrek, amint ezt számos példán láttuk, oly nagyon kozeleclnekirz elvétósck megértéséhez és sokszor írgy visclkednek, mintha átlátnákazok órtclmét, mikónt lehetséges, hogy ugyanezeket a jelenségeketinégis, egószen általánosan, véletlenségeknek, érteiem és jelent ségrrólkiili dolgclknak ttintetik fil és pszichoanalitikus magyaráz,atuknak<lly crélyesen el}ent tudnak állni?

Igazuk van) ez íijltíín és magyarázatra szorul. De ezt a magyará-zatot nem fogom megadni, hanem lassarrként r,ávezetem Onoketazclkra az osszefiiggésekre, amelyekb l nyilvánvalóvá lesz a magyará-,lat az én segítségern nélkiil is.

Page 7: Sigmund Freud - Az Elvétés

l(iilcrr.os, hogy alapjában véve milyen kevésre becsiiljk Önok a ielkitónyeket! Gondolják csak el, hogy valaki egy bizonyos anyagot vegyianaiízisnek vetett aiá és egy alkotórészéból bizonyos srilyt, ennyi megennyi milligrammot kapott._ Ebb l a srilymennyiségb t bizonyos k -vetkeztetések vonhatók le. IJgy vóIik-e, hogy a vegyésznek valaha iseszébe jutna, hogy ezeket a kovetkeztetéseket azzal az indokiássalkifogásolja: azízolált anyagnak más s lya is lehetett volna? Mindenkimeghajlik az el tt a tény el tt, lrogy éppen ez és nem rnás s lyadódott, és az eredményre bátran építi fil a további kovetkeztetése-ket. De ha az, a le]ki ténr, ál] ÖIlrik eliitt. hr,ev annak, akit megkórdcz-tek, egy adott ijtlete támadt, akkor rrem aclnak neki hitelt, és azLmondják, hogy éppen így másvalanri is eszébe juthatott volna! Örrok-ben ugyanis a lelki szabadság illriziója él, amelyr 1 nem szívesenmondanak le. Sajnálom, de ebben a legélesebben szemben állokÖnokkel.

Itt érvelésriket abbahagyják, de csak azért, hogy az ellenállást máshelyen kezdjék rijra, Tovább folytatják: Ertjiik, hogy ez a pszichoana-Iízis sajátos technikája, hogy problémáinak a megoldását magával azanaltzálttal mondatja el. Nos, vegyiink egy másik példát, azL, ame-lyikben az tinnepi szónok lolszóiítja a társaságot, hogy a íi5nok egész-ségére lolbologjenek (aufzustossen). Azt nrondja Ö., e..e, hogy azavar szándék ebben az esetben a becsmérlés; ez az) ami e lle ne szegula tisztelet kifejezésérrek. Ez azonban pusztán a, Ón értelmczése,amely az elsz 7áson ktutjl áIl megfigyelésekre támaszkodik. Ha ebbenaz esetben megkérdi az elsz lás elkovet jét, az nt.;m fogia megerósíte-ni, hogy becsmérelni akart, s t erélyesen tagadni fogja. Miért nemadja íbl bebizonyíthatatlan értelmezését ezzel a világos tagadássalszemben?

Valóban, most ez egyszer valami vaskosat találtak. Elképzelem azismeretlen iinnepi szónokot; valószínííleg az iinnepelt fíjnok asszisz-tense, talán már magántanár, fiatalember az éIet legszebb kilátásai-val. Szeretnék a ielkébe hatolni, vajon nem érzett-e mégis valamit,ami a. f nok megtisztelésére vonatkozó filszólításnak talán ellensze-giilhetett. IJgyancsak megjárnám, Ttire]met]en lenne és nekem tá-madna: ,,Hallja, de most aztán elég legyen a kérdezgetésb 1, klilon-ben baj lesz. Még tonkreteszi a karrieremet a gyanrisítgatásaival.Egyszeríien azért mondtam auÍstossent, anstossen helyett, mert ugyan-ebben a mondatbanel z leg rnár ké zer használtam az auf szocskát.Ez az, amit Meringer utóhangzásnak neve z, és itt további magyaráz-gatásnak nincs helye. Megértette? Punktum." Hm, ez meglep reak-

.)o

l iíl, valóban erélyes visszautasítás. Látom, hogy ezzela fiatalemberrelrr.rrl tudok boldogulni, de látom aztis;lám, iám, milyen fontos neki,lltpy v7 elvétósnek semmiféle értelme ne legyen.' -IalLn o".t i, ,lgyt:rliilják, hogy nem helyes, ha mindjárt ilyen gorombalesz,mikor én;lrrsztán csak eiméletileg érdekl ddm, de vég"re is, go"aoljak ó"at,rr.ki csak tudnia kell, mit akart monclani vol"ltaképp"er, é, ilii .,.*,

Vajon valóban tudnia keli-eP Ez volna itt eppé" a ké.dés.. N<-i, gondolják, most a markr-rnkban vagy. P,z'iat az Ón technikája,lrlrll<lm mondogatni. í!.a az az illet , aki ii elszólást elka,etie,-rrutumi,rly magyarázatotfíj,zhozzá, ami tetszik Önnek, akkor kijelenti, hogy1.1r, (l,véleménye az utolsó clontó bizonyítók. ,,Hiszen migu*o"aju]il)t: ha nent az Ón szájaíze szerint beszélt, akko..gyrr&...rur. ur'lillítia, hogy ez az ember nem számít, ennek,re* tiíi hitelt adni.

It,z,igaz is. De elébrik tárhatok egy hasonló e etet, ahol óppen ilyensziirnyíísóg.torténik. Ha a vádlott a bíró el tt beisme.i teitt, akkorlr llíró hisz a vallomásának; ha azonban tagacl, akkor a bíró nám hiszrrt,ki. Ha ez másképpen lenne, nem volna'igazságszolgatatas, Cs a.i l t -ott mutatkozó tévedések, cllenóre, mégiscák el"ketl tgudrr,r.,k .rt,;r trródszert.

l)e vajon bírák vagyunk-e ós az elsz lás elkovetíije vádlott? Hátr,ltt:k az elszólás?

.'.['alán még ezt a hasonlatot sem keiI elvetntink. De nézzók csai<,rrriIyen mélyreható kiiltinbségekbe utkozttink az elvétések látszólagtlly. ártatlan problémájának vizsgálat ánáI. oly krilonbségekn., u-.-lycket_jelerrleg nem is tudunk kiegyeniíteni. Á ni.orot é-s vádiottrótszrllti hasollat aiapján ideiglenes-egyezséget ajánlok fil Önáknek.lsrrlerjék

9l, hogy az elvétés értelme kttsegtélen ákko., hu a, uÁ-iliráltlttaga is elismeri ezt az értelmet. En enn-ek fejében .lirr.r"re.,., hogy;l uyani1611 értelemnek semnri kozvetlen bizoriyítéka ,lr.., ut t o.,'tul,tl itt,l:"Iizált megtagadja a foivilágosítást, vagy természetesen, ha nincslit,zlrí:l, hogy íblvilágosítást adhasson, nttoi, mint az iuazságszolgál-t;rtás esetében is, biínjelekre vagyunk utalva, anrelyek a clclrrtést tob-llí,-kevésbé valószíníívÉ

19*rik_ Á bí.órágrrut, gyu/o.ruii "i.r. m.,,,

tlrr gyi lrizonyítékok alapján is ki kell *urra",riu"á bííncisséget- ul ,,.*;illrrnk ily kónyszer clíjtt; viszont arra selx kényszerr-ilii"r] ir.g|-ily."l lii n idek értékesítéséról lemondjunk. Tévedés vr-,l,.a, ha irth']iné,rk,|

"]5|"u,lyd9mányok bárrnetyike csu lla szigor an bellizorr|tiriiiá" re-tt,lbíil áll, és nem rroltra igazunk, ha ilyet"kovetetné:nk . EzL a kovetel-rrrónyt csak egy tekinté]yek utárr. sóvárgó lólek állíthatja rot, u-"iyr."ksztikséglete, lrogy a vallási katekizmusái egy irrásikkal,t uaÁ, tudorná-

,39

Page 8: Sigmund Freud - Az Elvétés

nyossal pótolja. A tudománv r,ut9\iiTpsátran csak kevés megftilleb-'uá"rr.r.ri."

*t.r turart uiá, J.u.^r inkább o|yan á||itások,.amelyeket

a valószíníiség bizonyos folaru emelt, S t éppen ? j"d,*1l1os gon-

dolkodásmóa ir*"rtJtá.1 ,l-" ur,ha megelégs"ri.rt u bizonyosság ilyetén

i.gk r;ir,crcu.l, erl"'áplt _""tat"a vZgs megerósítések nélkiil is

folytatni tudjuk.Amdehonnanvessziikértelmezéseinktámasztékát,bizonyítékait

abban az esetben, ;;ik;. az ana|izá|tfolvilágosítása nem defit fenyt

az elvétés értelmérei Kiilonboz helyekr l; ets 9o1ba1.1indlárt az

elvétéseken r.ivtr ariá jer"",eg,kk,r való analógiábó1,..pétdául amikor

azt áIlítjuk, togy ;i,J" "É"totlásként ieléntkez eltorzitásának

1lrív^í|aza svalázkodó érte]me van, mint i szándékos névelferdítés-

"Eí.,n"ria?ril r.rr.i ,ri."ációból, amelyben az elvétés l, rtént, az

.i"Jrert. elkovet .g|é" j,rr,rnének és azoknaka benyomásoknak isme-

retéb 1, melyek rá á, eívétés el tt hatottak,,és amelyekre esetleg ezzel

az elvétésset ,rugi|. Rendszerint rigy tilrténik ez, hogy általános

alaoelvek szerint ari^pi6"r, meg az eli3tés értelmét, ami tehát eI szijr

H[l,iiur,;;,;;;il;"ér.. ionu,kozó foltevés, és ezután. a lelki

szituáció *.gui"rgá"luJuáL rrr.g.rasítést szerziink. Néha eljovend

eseményeket is be kái- "a""",i, amelyeket az elvétés rigyszóiván

;;j;i;;;*; hogy foltevéseink megerósítését megkapjuk .

Ezt nehéz uotn u" u],o n yi tan om] h a a nyel vbotlás. te riile tére kelle ne

szorítkoznom , a^ai itti, kí,,álko""ak egyes j.ópadák, |z a!,1tllemlh"._ ,ki esv n t el _akar kísérteni,bizonyára féIénk természe tu; azt az

I..-;;=;"'r:9"ti"éi';;;.; ehet é3,ihat, amit csak a? asszor.pl qk4:, g.z

;:};;.#r; # "tuár ;" ..ciy.",ru; ieb I valónak ismerer_n, ame1y

;itrr"" ^

gl,epl t'-'j; Yagy nC"iék a kovetkez esetet: A "Concor_;i;; ti'tá;gyíí[rá; vala'áelyik fiatal tag heves ellenzéki beszédet

tart és ennek foly;;;; u" "gyá l.t v_ezet it Vorschuss_ (el leg_) tag

uraknak r"Otitottu, u,i ,igyTáb"ik, a Vorstand (elnokség) és Ausschuss

(ráíurrt^any; s"uvakbál s,ííríísodik ossze. Gyanítani fogjuk, hogy az

ellenzékiesk.aere""i,",*ben valamil y en zai ar torekvés nyilvánult

meg, és ennek "ái-ká;. 1ehetett valamilyen elóleghez, Tényleg,

adatkozl nktar e.iotirti"t, hogy a szónok állandó pénzzavarral kiz-;;il ;; ;pp." .tt* tolcsoni'kér folyamodványt nyrij_tott be az

.gv*tir. ;z. Zav;;; tárekvésként tehát tényleq 9z a gondolat illesz-

iJáaa be: mérsékeld magad az e!|enzékieskedésben; hiszen ugyan_

azokr(;| van sz6, akikhez il legért folyamodtál,

Bóven r"obar}ráiok á)o"u" ilyen kozvetett bizonyítékokkal, ha a

másfajta elvéiések széles teriiletére térek át,

+0

Ha valaki elfelejt vagy minden er lkodése ellenére is csak nehezentud emlékezetében tartpni egy neki kiilonben nagyon ismerós tulaj-clonnevet, akkor kézenfekv az a foltevés, hogy válami kifogása vana név visel je ellen, rigyhogy nem szívesen gondol rá; vessék óisze ezze\annak a lelkiállapotnak a leírását, amelyben ez az elvétés tortént meg:

,,Y. r reményteleniil beleszeretett egy holgybe, aki róvid id mril-tánférjhez ment X. urhoz. Annak eilenére, hogy Y, rir már huzamosideje ismeri X. urat, s t rizleti osszekottetésben is áll vele , mindig jrarneg rijra elfelejti a nevét, írgyhogy tobbszor másoknál kellett kérde-zíískodnie, ha X. rirral levelezni akart."1

Y. rir nyilván nem akar tudni szerencsés vetélytársáról. ,,Említés set,ssék róIa."

Vagy: Egy htilgy az orvosáná} valami kozos ismer srikról kérdez s-k dik, de'csak á iea"yto, n.evét émlíti. Á há7asiááliáfTÚi".tt

"i"eit,Ilelejtette. Aitá"n bevallja, hogs, ezzel a házasságguT nugyon elégedet-lcn volt és barátn je íérjét nem kedvelte.2

A tulajdonnév elfelejtésér l még más szempontból is lesz mondani-valónk; most íiileg az a \elkiáltapot érdekel, amelyben az elfelejtésrncgesik.

valamely szándék elfelejtését egészen általánosan olyan ellentétesliramlatra lehet visszavezetni, amely nem akarja végrehajtani a szán-t[í:kot. Ám nemcsak mi gondolkodunk így a pszichiourraií"isben, ha-tlcm ez az emberek általános nézete, és ehhez az életbenragaszkodnakis, csak az elméle tben tagadják. A pártfogó, aki mentege ;ik avéden-t,<: el tt, hogy a kérésér l megfeledkezett, nem tisziázhatja magátcz,zel eI tte. A pártfogolt rogtcin ezt gondolja: nem tor dik a dologgál;trrlha megígérte, tulajdonképpen mégsem akarja megtenni. Bizony<lsv<lnatkozásokban ezért az óletben is tiltott dolog á megfeledkezés,ilyenkor, rigy látszik, megszíínik a kril nbség az elvétések népszeríi és;lszichoanalitikus flolfogása kozott. képzeljenek el egy háziisszonyt,irki

_a_ vendégét ezekkel a szavakkal fogadja: Micsoda, ma jcitt hoz-

zlirrk? Egészen elfelejtettem, hogy márahivtarnmeg. Vagy egy fratal-.trtbert, akinek be kellene vallania az imádottjárruk, hogy a légutóbbrrrt:sbeszélt találkárll megfeledkez ett. Bizonyára nem fogja bevallani,irrkább ott nyomban a legvalószínritlenebb akadáiyoka, rosiu kitalál-rri, amelyek akkor távolmaradásra kényszerítették és azóta-is lehetet-l.rrrré tették, hogy err l hírt adjon. Hogy katonai dolgokban az a

I C. G. Jung nyomán.I h. l\. Brill nyomán.

4|

Page 9: Sigmund Freud - Az Elvétés

menteget zés, hogy valarniról megfeledkeztem, mit sem.használ és

,r.rn u?d meg a intetést l, azt Áindnyájan tudjuk. és jogosnak is

tartjuk. Itt elgyszerre csak mindenki megegyezik 1bPu",_ hogy egy

H;;;r., "lrréié*

értelmes, és hogy mi ennek a jelent sége,,Miért nem

.r.s k'ij*r*.zetesek és teijesztilJii .ezt a belátásukat a tobbi elvétésre

ir, ,irie.,

nem vallanak vintén színt mellette? Természetesen erre is

van válasz.Haaszándékilyeténvalóeifelejtésénekértelmealaikuselttisily

k";a;r' kétséges, akkor annál kevésbé lepódhetnek meg azon,.hogy a

r."r,ár. ,,o\'n,]i,bi_,.,.l.lrz ét,telembe., használják lol_ezt az e]vétést, Aki

ia,ro ,,ug; olvasta önclk koziil B, Shaw Caesar ls Eleo,1ltitráját, etnléki:z_

het rá, "rros, u távoz,o Caesart az utoisó jelenetben az a gonclolat

nyO'.l,'t ogji volt rnég valami száncléka, amir l megfeledkezctt. Végiil

iíO...,t, Éágy *i ez: elb cs "ni Kleopátrától, A kolt nek ez a kis

.1.r.".t. oty filer-,yt tulajclonít a nagy.Cá9s arnak, amellyel nem renrlel-

i.".r, és amelyre r.e* i"s torekedeti. A tijrtónelmi forrásokból megtud_

ir"rl^t, rrágv Óu.ru, Kleopátrát maga trtán hívatta Rómába, és hogy

i<rJ"pá'rr'áával, Caesari,orrnal akkór is ott idózott, amikor Caesart

*"gjl,Ck, és a gyilkosság után .]T:":\yl, a városból,

Á ,"a,raét "1iÉl.;téré.r""k

esetei áItaIában oly világosak,. hogy alig

használhatók lel abbarr a torekvési_inkben, hogy az elvétés érte]ménekj"i.i, ,., lelkiállaprlt}lÉll vezessiik le. Forcluljtlnk czért,egv ,krili_lnosen'sokértclmíí

és át ,rem tetsz elvétés|-1ez, az eivcsztéshez és az elra_

káshoz. Azt, hogy az elvesztésben, ebben a benrrlinket gyakran oly

raj autr.rurur.' é.inl vóletlenben bizonyos szándékossággal nekii.nk ma-

s,lrrknak is résziink volna, aligha íbslák lrihetónek tartani. De b sége_

i* ^r.J""t ilycsfajta megfigyeléseÉ: Egy fiatalember elvesziti a ceru_

záját, pedigr,ugyor. ke<trrátJ.' Elózó napon levelet kapott a,sógorától,

u i"uéi ""Jkk.i u szavakkal végz dott: Egyel re sem kedvem, sem

id m nincs arra, hogy konnyeimíiségedet és lustaságodat támogas-

sain.l Az a ceruzapéáig eppé" sógorárrak az ajándéka y'1', P nélkiil

az ósszetalálkozás nélkill ié._ér"át..en nem állíthatnánk, hogy az

elvesztésben szefepe volt annak a szándéknak, hogy ett l a tárgytól

*.gr"^b.a"ljon. H^ro.,ló esetek igen gyakoriak, Az ember elveszít

,^ri^.ry tárgyat, }ra az adományozojáva| meghasonlott és nem akar

tobbé eálék iní rá,vagy olyankor isf ha magát a tárgyat nem szereti

tnár, és iiriigyet k.re, á..u,'hogy mással,.jobbal pótolhassa, !svu"-ii}.r, ,r_a"aet szolgáiatában á1l lórmészetesen a tárgy elejtése, eltorése,

1 B. Dattner nyomárr,

Á()a:

tiinkretótele. vugy véletlennek tarthatjuk azt, Il-a egy iskolás gyerrnek1:1lpen a sziiletésnapja el tt veszíti el, rontja el, tori ossze hisználatitilruyait, példáui iskolatáskaját vagy zseb rá.iát?

Aki maga is gyakran átétezte azt akinos hc-lyzetet, amikor képtelenvolt megtalálni valamit, arnit (l-maga rakott el, nem fogja elhinni azilyen elrakás szánclékosságát. Es nróeis gyakoriak az Jyan példák,;rrnelyekben az elrakás kísér koriilményei mutatnak u tárry ia.lgt.-ltcs vagy cirokre való eltiintetésének szándékára. Talán i'l"grrébbilyenfajta példa a ktjvetkezó:

}]gy fiatalabb korri férfi meséli: ,,Néhány évvel ezel tt íéireértésekv<lltak a házasságomban, íbleségemet trllságosan tartózkodónak talál-tam, és ámbár elismertem kitíín tulajdonságait, minden gyongédségrrtilktil éltiink egymás mellett. Egy napon sétájárót egy konyvetirozottrnagával, amií azért Vett meg, mert azt hitte, hogy errg.Á é.d.k.l.riíilg. Megkosz ntem a >figyelemnek< ezt a jelét, Áegígé.te,r, hogy ak nyvet el íbgom olvasni, az olvasand kk ;é helyezteÁ és tobbé nemtir"láltam meg. Hónapok mriltak el, id nként visszaemlékeztem erre az.lveszett konyvre, de hiába kutattam utána. koriilbeltil fél évvelkós b]b megbetegedett a t lr.ink krilorr lakó anyárn, akit nagvon szeret-tt,m. Feleségem odakciltozott, hogy az any sáí ápolja. A béieg áilapo-llr komolyra fordult,,és ebben a helyzetben feléségem legjobb tuiaj-tltlrrságai mutatkoztak,meg. Egy este nrindattól, Áit fel égem tett,t,l rasadtatva és hálatelten térek haza, Íróasztalomhoz lépek] mindenlrittározott szándék né]kiil, de mintegy az alvajár biztonságáva|liirryitom egy bizonyos fiókját és legeslegfcliil megtalál orn az oly ioká-iu lriába keresett, elrakott konyvet."

Az elrakás motivációjának megszíínésévcl véget ért ntaga az elra-klis is.

l{olgyeim és lJrainrl A végtelensógig szaporíthatnám a pélclákstlrát. De ezt nem akarom itt megtenni. A lrtindennapi étet pszictlipattlló-tli(iár_ l szóló konyvemben (megjelent el szor tgot-ben)i ki-ilonbe., isigt,rr b kazuisztikát találnak az elvétések tanulmárryozására,2 Mind-,,zck a_pé,ldák mindlg csak egy és ugyanazon eredményt szolgáltatják:r":rlószín vé teszik Önok ei tt, hogy az elvétéseknek megua., a tnag.uklit,lclme, és megmutatják, mikóppen lehet az értelme t a kisér trinetek-

I A magyar lordítás ]. kiadása I923-ban_jclent meg. 2, kjad.: Bibliotheca, lg5B.Il,rlrl._: Gcrgely Erzsébet és Lukács Katalirr.

'' I,)1lpe,n így A. Maedcr (írancia), A. A. Brill (angol), E..Jorres (angol),J. Stárckel lrolllrrrd) i:s mások gyírjtelnényeiben.

+3

Page 10: Sigmund Freud - Az Elvétés

ból kitalálni, vagy meger síteni. Ma rovidebbre szabom a mondandó-mat, mert most csak azt akarjuk elérni, hogy ezeknek a jelensógekneka tanulmányozásáb6| a pszichoanalizisre való el készrilethez támoga-tást nyerjiink. Csupán két megfigyelési csoportra kell itt még rátér-nem: a halmozott és cisszetett elvétésekre és értelmezéseinknek kés bbbekijvetkezend események által való megerósítésére,

A halmozott és ósszetett elvétések fajtájuk legkirívóbb példányai.Ha csupán azt akartuk volna bebizonyítani, hogy az elvétéseknekértelmiik is lehet, rigy kezdett l fogva ezekre szorítkoztunk volna,mivel ezeknél az értelem oly világos, hogy a legtompább agyba isbevilágít, a legkritikusabb ítélet el tt is megáll.

A megnyilvánulások halmozódása oly makacsságra vall, amely.jóformán sohasem lehet véletlen, a szándéknak azonban nagyon meg-felel. Es végiil az elvétések egyes fajtáinak egymással való felcserél dé-se megmutatja, hogy mi a fontos és lényeges az e|vétésben; neln- aformája vagy az az eszkóz, amelyet alkalmaz, hanem a szándék,amelynek szolgálatában áil, és amelyet a legkiilonbóz bb utakon akarelérni, El akarom mondani Önoknek az ismétl d elfelejtésnek egyesetét: E. Jones beszéli el, hogy egyszer egy levelet el tte ismeretlenokokból tobb napon keresztiil az ir asztalán hevertetett. Végiil rá-szánta magát és postára adta, de a ,,Dead letter ffice"-ból visszakapta,mert elfelejtette megcímezni. Miután megcímezte, rijból a postáravitte, ezrittal azonban bólyeget nem ragasztott rá. Most végril is megkellett cinmagának vallania, hogy a levelet nem akarja elkiildeni.

Egy másik esetben a balfogás az ,,eIrakás" -sal kombinálódik. Egyhtitgy a sógorával, aki híres míivész, Rómába utazik. A Rómában élnémetek meleg iinneplésben részesítik a vendéget, és tobbek kcizottegy antik aranyéremmel is megajándékozzák. A holgyet bántja, hogysógora nem becsiili meg eléggé ezt a szép darabot. Miután n vóreftilváltotta és ismét hazakertilt, a kicsomagolásnál folfedezí,hogy azérmet - nem tudja, miképpen - magával hozta. Azonnal értesítilevélben sógorát és bejelenti, hogy a megsz ktetett tárgyat másnapvisszakiildi Rómába. Másnapra azonban az érmet olyan iigyeseneltette, hogy nem tudja megtalálni és elkrildeni, és ekkor sejteni kezdi,mit jelent a ,,sz rakozottsága", tudniillik, hogy az órmet magánakakarja megtartani. l

Már az el bbiekben említettem Öntiknek az elfelejtés és tévedéskombinációjának egy példáját, amelyben valaki el szor megfeledke-

I R. Reitler nyomán.

44

zik találkájáról, másoclszor pedig azzal az elhatározással, hogy bizto-an nem fogia elfelejteni, nem a. megbeszélt &ábaÁj"i.,ii'r. ,.r.g,Bgészen hasonló esetet nrondott el élriényeiból "gy

uu'.á-to;, aki atu*domárryon kívul az irodalom iránt is érdekl dik. Ezt beszéli el:"Egynéhány évvel czel tt elfogadtam-egy bizonyos i.od.lr,i egyestile tvá.lasz.tmányi tagságát, mert

"ligy véltá, h";i ; ;á*;;il "a'ia*a*

színrehozatalának keresztrilvite'iébe" vatu*iEá, ;;já-; iicg.*..lehet. Rendszeresen részt vettem,habár nem sok cra.naaZsr.l, min-clen pénteken az iiléseken. Néhány hónappal ezel tt a f-i-szinházórtesített, hogy darabomat színre íbgia ho"ni, es ett tfog;u ,.rrár""r.-sen megtcirtént velem, h,oqv yz.gy"r,il"t ttósáir l .rg,rrtai-uir*. a^i-cl n elolvastam az, ön íráoait, a'áelyek ezekre

^ d"Tg"i.;;;áÁ^tlu,or-

rrak, szégyellni kezdtem a feledókenységemet, szemrehányásokat tet-[()m magamnak, hogy alávalóság, ha móst maradok ki, aáikor ezekreaz emberekre nincs már szrikségem,, és elhatáro"ru.", rrogru-l"gk,j".-lcbbi pónteken semmi áron neilr feiedkezem meg az ritcsiat. ui.raig{jb.ól és rijból emlékezetembe idéztem ezt az elhXtaroraroÁut,'r.ri.rd-1t.c]dig, amíg keresztril nem vittem és az iiléster.-

";i";"-Liári ,r.*lli:r:: .i:_s]|srobU csodálkozásomra az ajt t záría tuliltu,rn,

^,t1,1es mar véget ért, tudniillik tóvedtem a napbin: már szombat volt|''El_égsé órd ekes vol n a.a. hasonl ó megfi gyel ések gyííj tcr., árr?o.ru*.,ttlvábbmegyek; szeretné!, ha egy piilaiíart ,r"tiárrit urátru-u. ,rr-

l,,,,}l? uiil"yekben értelmezésri"nknek j v beli *.g"rári;r*. -eg

Ezeknek az eseteknek íii fe]tétele természetese n az, hogy a jelenlegiltllkiállapot ismeretlen el ttiink, vagy kérdéseinkkel nem tudiuk fel-t lirni. Ilyenkor érte|mezé.srink csak iá;térle", á.r*.rn.rO, ;-; -"-gtrnk sem akarunk a kelleténél nagliobb jelent séget *ru;ao.ri,ur.irrcki. Kés bb azonban el fordu].rulJái, ur. *..q;,r"r".i., rráii'e.'a-]]]:;1:: *.:lY.:",r."_** volt már u.,.,uk id.jé"-ir. E;irJ.."iára eg.v()ltam egy ;u házaspárnak, és hallottam, amint á'fiutu]urr"o.ryll{:ve[y6.mgnd.ja el legrijab!

9l1énré1, hogy miként kereste fol ismet,a,t. utazásr l való visszatérését.\"'v;l nup"Ó., hajadon n vérét, hogylr.vás.árolj_o-n vele, mint a régi id kben,'-i"r^ii. r.a'Jrr..i'áag"irrtán járt. Hirtelen foltíínt

"9F .sy r az ttrjtsó oldalá'n, e, .,ráue.ctrllclalba taszitva filkiáltott: Nézjcsak, hiszen ott megy L, rir" Elfelej-ltlltc, hogy az az r néhány hete a íérje. Megb orZuitu*" urc u,clbeszélésre, de kcjvetkeztetni nem ,n..t.rri, Ez a kis ttirténet csak évekn,,íl1,1jutot_t jra az eszembe, miután a házasság "

r"g."..;.rerl.-rrcbbril végzódott.

+5

Page 11: Sigmund Freud - Az Elvétés

A- Maeder egy holgyr l tesz említé,ll 1!i az eskiiv je el tti rrapon

elfelejtette *."yurrroiyi ruhájár lo.ipróbálrri, és kés este jutott csak

J' ,lrtt ", a várrón kétségbeeséséie. Maeder ósszefiiggósbe_ hozza.

ur.Í ur, álf.l.;térs.l azt, hágy a fiatalasszony nem19.}<1ra elvált a

á|aoOt. - Ism"erek .gy, j.t."i"g az.urát I elváltan ól hólgyet, aki

;;Éy;"" kezelési iigyiÍ"ér gyakian ieárrykori nevét írta aIá az okmá-

,.oii..u. évekkel "i"tb, ,oiéiatt ezt a nevet jból íiilvette volna,

i;;;;;;urrro,ryot.o1, akik a nász ton elrlesztették a jegygyííriíjii_

t .i, á, urr is tuclom, hogy házasságuk kés bbi a]akuiása értelmet adott

ennek a véletlennek, Ís most ",óg "gy

kirívó példa,_1T,ly.1:oTb""

sze rencsésebben r,ógz dcitt. Egy lríres német vegyészról beSZellK,. nogy

aházassága azért rrem jott tróiic, mert ell,elejtctte az esketó,s oráját, és

;;ri;; helyett labo]ratórirrmába ment. Volt oiy okos, hoey enlrél

"" .gi r.Lre.letnél abbahagyta a dolgot, és oreg korában agglegény-

ként ha}t meg.'lalán íiiimeriilt Önokben az az ótlet, hogy ezekben a péidákban

azelvétésekarégiekómenjének'vagyeljelénekfelelr-rekrneg.Való-ban ar, ómenek Jgy rés"e ,.".* .rolt Áás, mir,,t elvétés; amikor pélclául

valaki megbotloit vagy elesett, Más részriknek perszí] az. objektív

esemény és nem o ,rrrnj"t,lr. cselekeclct jelJege volt, De nenr is hinnék,

milyen'rrehéz sokszor riaiamely esernényné.l eldorrteni, vajorr az egyik,

,rugy u másik csoportba tartozik-e, A cseiekvés gyakran órti a módját,

ho[y pass"ív élmény kopenyébe burkolózzék,íti.r^t koziiliink horr"ub], éiettapasztalatra tekinthet vissza, való_

szírríileg bevallja magának, hogy sok csalódásnak és fájdairnas_megie-

p"rer""i elejétiehetie volna, há bátclrsága lett volna atta az elhatáro_

iar.", hogy az emberekkcl való érintkézésében az apró elvétéseket

el,ij el|eniértelrn ezze, és lolhasználj a még ti tkoi t sz ándékaik loltárásá_

.u.'Tobbrryi rehiánylík erre a bátárságjaz ember olybá tíinne T"ga-,.ut , Ínir],nu a tudomány keriiló üár jból visszatért volrra a babo_

nákhoz. Hiszen nem ,nindig valósilnak meg az el .jelek, és elrnélete_

inkból megérthetik, hogy nem is kell mindig beválniok,

1\EGYEDrK EIó,dDÁS

AZ ELVETtrSE,K(BEFIi.] F],Zl]S)

Flolgyeirn és Uraim! Eddigi íáradozásairrk eredményeképpen leszo-gezhetjrik és további vizsgálíldásaink alapjául veIletjtik, hógy az elvé-tóseknek megvan a maguk értelme . Méu eeyszer hángs lvozni akar-.juk, hogy rrem állítottuk - és céljaink érdekében nincs is sziiksógiinketre az állításra -, ho8y minden eryes elíiíbrduló elvétésnek megvana maga értelme, ámbár ezt va]ószíníínek tarl.om. Meeelégszii nk azzal,lra ilyen értelmet viszonylag gyakran kimutathatunk az elvétés kiilon-boz íajtáinál. Ezek a kiilonbrjz formák euyóbként ebbell a tekintet-ben kri] nbozóképpen viselkeclnek. ,t

"y.irrt otlásnál, elírásnál stb.talárr el fordu]nak tisztán ólettanilag mcgokolható esetek, az elfelejté-serr alapuló fajtáknál (név és szándék eiíblejtése, ,,elrakás" stb.) nenrtudok hinni az ilyenekben. e]vcszítés akacl valószirríilcg olyan is,amelyben elismerhetjtik a szándéktalanságot; az életben elóforclulótévedések áItalában csak bizonyos részben esnek a mi néz pontunkalá, Gondclljanak ezekre a megszorításokra, ha a továbbiakbáir abbólíbgunk kiindulni, hogy az elvétések lelki aktusok és két szándék inter-{brenci áj ábó7 sz ármaznak.

Ez a pszichoanalizis els eredménye. Mind ez icleig a lélektan mitsem tudott ilyen interferenciák létezésér 1 és arról a lehet ségr l, hogyezeknek ilyenfajta jelenségek a kovetkezményei. A lelki ttineményéi<viiágát tekintélyes terriiettel gazdagítottuk, és oly jelenségeket hódí-tottunk meg a ]élektan számára, amelyeket eddig nem uoroituk hozzá.

Allynk meg egy pillarratra még annál az állitásná|, hogy az elvété-sek ,,ielki aktusok". Tobbet mond ez netán, mint az u mái hangozta-tott kijelentéstirrk, hogy értelemmel bírnak? |{em hiszem; sot inkabbhatározatlanabb és íélreérthet bb amannál. Mindazt, amit a le]kiólettel kapcsolatban megfi gyelhettink, alkalomadtán lelki jelensógnektbgjuk nevezni. Ez att l ftigg majd, va.jon az egyes leiki mégnyiir,ánu-

+7

Page 12: Sigmund Freud - Az Elvétés

1ás kozvetleniil testi, szervezetbeli, anyagi hatásokból keletkezett_e, és

.uu.,.azesetbenvizsgálatanen1tartozikalél'ektanfiladataihoz,

".g| p.aig kozvetleniil más lelki foiyamatokból vezethetó-e le, ame-

t,.? áog;tt aztán va|ahol megkezd dik a szerves hatások sora. Az

JranUi eietet figyelembe véve neveziink egy jelenséget leiki folyamat-

,rut e* ,rért ,áárrr bb, ha nézetiinket .bb.,, a formában foglaljuk

;;;;., ., a jelenség értelÁes, ennek a jelenségnek értelm:,y1l E:'..']:T

alattjeleni séget. szándékot, tendenciát, és bizonyos lelkt osszelugge_

sek sórában,áló elhelyezkedést órtiink,"- Vu.,rruk még másléie jelenségek is, melyek kozel állnak ugyan az

ur.retérét r,.", d-e amelyekie e" a név már nem iilik rá. Ezeket ué_letten,

és t neti cselekuésnek *J"O:"r.. Ugyancsak megvan !,"":|,.?z indoko-

i"ri""rag, az igénytele.,seg és i j.ry"rytt9lenség, e_l9nfe.lti|, az,onba4_

,iiag.rri'n.n u"rolárl.g.rrc"gJ.tl.á. is. Aze lvétésekt l az ki_il1jnbozreti

*"f.""r..', hogy hiári],z* ÉetOt"t, egy másik szándék, amellyel ossze-

tiir.-orr,.r. és amáyeket megzavarnak]'Másrész t határ néIkiil átlolyn{1

;;;kb. a tagiejtesekbe éi mozclulatokba, anrelye|". u,, indulatok

r.ir.i." tr.i kaiié" srámítunk. E z ekhez a véle tlen csel ek edetekhez tar to,

zikmindeniátszad,ozvavégzett,Iátszólagcéltalanbabrálgatás.ruhá.;;;k;;; r'.rtrészeinken, á kez nk iigyébe es tárgyakon, szjnt gy

ezekrrek á cselekedetekrrek az abbahágyása, továbbá a clallamok,

;;i;;;;r;;áálá^u"r.. Azt az állítást ké"pviselem itt önijk el tt, hogy

*i.rá.r.k.r.k alelenségeknek értelmiik van és éppen olyan módon

értelmezhet k, Áint az- elvétósek; egyéb fontosabb lelki folyamatok

;-o;j.*r, teljes értékri lelki aktusok-. Mindazonáltal nem szándéko_

"á* iouánu id zni a lelki jelenségek teriiletének ennél az rijabb

kib viilésénél, hanem visszatérek aieivétésekhez, amelyekb l_ sokkal

uitugo,unuunkihámozhatjukapszichoanalízisfontoskérdéseit."-r***J"kesebb kérdések, aÁelyeket az elvétósekné1 foltettunk és

u-ely""kre még nem válaszoltunk , bl,zonyára a kovetkez k: azt mon-

áá,rrir., hogy"az elvétés kót kiil nboz szándék interferenciájának

;á;á"y.:amelyek kózí.l az egyik a megzavartnak, a másik a zava,

.o.ruto .rérrá"n.tó. A megzavari'szándékók nem késztetnek további

kérdések filtételére , d,e a"zavar ról tudni akarjuk el sz,ijr is azt,,vajon

mifeleszándékokazok,amelyekmásokzavaróikéntlépnekfol,ésnrásodszor, vajon min vis"ony van a zavar és a megzavart szándék

kozott?Engedjék nreg, hogy ismét az elvólást vegyem az.egész fajta képvi-

sel jéil ás hog/elóbb a második kérdésre válaszoljak,Áz elszólásnáI a zavar szándék tartalmi vonatkozásban á|lhat a

+B

ltregzavarttal; ekkor ellentmondást, illetve kiigazítást vagy kiegészi-tóst tartalmaz. Yagy pedig, és ez a homályosabb és érdekesebb eset,a zavar szándék tartalmilag semmiíéle vonatkozásban sincs amegza-varttal.

E két vonatkozás koziil az els re konnyen találhatunk bizonyítéko-liat a már említett és más hozzájuk hasonló példák kozcitt. Jóformánva.Iamennyi olyan esetben, melyben az elszílás az ellenkez t mondja,it zavar szándék a megzavattnak az ellentétét fejezi ki; az elvétés kétiisszeegyeztethetetlen torekvés konfliktusának ábrázolása. Az iiléstt,zenrrel megnyitom, de legszívesebben már be is zártam volna, ez azt,lrrok elszólásának az értelme. Egy poiitikai rijság, amelyet megveszte-utltlret séggel vádoltak, egy cikkében védekezik, és ennek a cikknekt,zekben a szavakban kellene kulrninálnia: Olvasóink ki fogiák áIlítani;v^ a bizonyítványt, hogy mindig a legtinzetlenebb m don szálltunksíkra a koz érdekében. A védelem megszovegezésével megbízott szer-licsztó azonban ezt iqa a leg ttl bb módon. Tehát ezt gondolja: Ígylit:ll ugyan írnom, de én másként tudom. Egy országgyíílési képvisel ,:rlii azt hangoztatja, hogy a császárnak gerincesen (riickhaltlos) meg kell;v. igazat mondani, belsejében hangot hall, amelynek merészségét lrrtecriad, és elszólásával a gerinceset gerirtctelenre (riickgratlos) formál-jir át.'

Azokban az Önok elótt ismert példákban, amelyek az cisszevonásr,,lrgy megrovidítés látszatát keltik, helyesbítésekr 1, toldalékokrólvagy folytatásokról van szó, amelyekben az els mellett egy másodiktitrckvés jut érvényre. Olyan dolgok kerriltek íttfelsaínre (Vorschein),rrrorrdd csak ki kereken, melyek disln ságok (Schweinerei)voltak; tehát:tltllgok 1um Vor schwein keriiltek. Azoiat, akik ehhez értenek, eg2ikl;tzének ujjain ósszeszámolhatja az ember; de nem, tulajdonkóppenrtr(lgiscsak egyetlen ember akad, aki érthozzá, tehát: eg1l ujján megszá-rlrolhatja. Vugy, az urarn ehet és ihat, amit akar.De hiszen Ön tudja,lltlgy én egyáltalában nem tíírom, hogy akarjon valamit; azaz: eheti,s ihat, arnit én akarok. Mindezekben az esetekben tehát az elsz lásrrrirsából a ínegzavart szándék tartalmából kcivetkezik, vagy ebbeliapcsolódik bele.

A két interferáló szándék kozotti viszony másik fajtája idegenszerri-lt,g hat. Ha a zavaró szándéknak a megzavart szándék tartalrnáhozst,tnmi kilze sincs, honnan ered és honnan van az1 hogy éppen ezenlr lielyen okoz zavart? A megfigyelés, amely itt az egyediili helyes

I A nómet Reichstagban, 190B novemberében.

+9

Page 13: Sigmund Freud - Az Elvétés

kacs sajtóhiba. A lap iinnepi alkalomról szóló tudósításában ez volt

otrrurnáta, ,,IJnter dén Anwesenden bemerkte man auch seine Hoheit,

á;K;r";;inzer^.,, Másnap az űjság megkísérelte a helyreigazítást.

Mentegetfizijtt s ezt írta: ,,Es hátté natiirlich heissen sollen: den

k"..pii"".n."' Ily esetekben szivesen emlegetik_a nyomda ótdógét,

*.gbiUo"a zottszéd székrónyt ,t_b: P |,|,j,zések értelme mindeneset-

.. t?l*.gy a sajtóhibák pszichofiziológiai elméletén,

Nem ti,áom, ismeretes-e Önók el tt, hogy a nyelvbotlást.sz.ándéko-

san is el lehet idézni, rigyszólván szuggerálhatjuk a1 ,elkovetését,Err l szól a kovetkez adoáa: Amikor egyszer egy kezd szinész azt

u á"to, szerepet kapta, hogy Aa orleans,ii<, zben jelentse.a királynak:

,n.. Corr.retaUte scrricit séín Schwert zuriick"," az egyik í szerepl'ázt a tréfát eszelte ki, hogy a próbákon a íélénk kezd nek e helyett

"-r"á".g helyett tobbsztjr" odur,igtu, ,,Der Komfortabel schickt sein

pferd zuriick"2 _ s valóban elértá vele a céIját, A szerencsétlen_csak_

"ii"" érrrl a módosított jelentéssel mutatkozott be az el adáson,

n3Íra tabbs" r figyelmeztették, vagy ta|án éppen azért,---A figy.l.*elrro"áás elmélete az elvétések minden ilyen apró sajátos_

,agái;é* deríti fel teljesen. D9 ?r.9ry ez az elrnélet még nem sziikség_

il"pp." hibás. Lehet, togy c*ak hibázik bel le valami, hogy valame-

lyás kiegés"itésre szorul, Zá r, urtán teljesen kielégít vé tenné. Egyéb_

kéntaz"elvétésekegynémelyikétmégmásoldalrólisszemiigyrevehet.jtik.

Válasszuk ki ktiziiliik á ,L;zqt_qk (vagy nyelvbotlást), ame|y az

.lvrtiések-ffi*"í régínkábE mb gfe] éi c élj ai nk n ak. D e épp ri gy _

válasz tha t_

nánk azelírást ,rágy u félreolirasást is. Végre is észre kell már venniink,

i,r.g' *i"a.., edáigi kérdésiink kizár |ag arra vonatkozott, hogy

;ii;., milyen korii"lmények kozcitt kóvetiink el nyelvbotlást, tehát

feleletet is csak erre kupt,r.,k. Ámde érdekl désiink más irány is

lehet: azt szeretnénk mágtud ni, hogyJalegqk glsaóLáilaié+t,éppen

ilven,s nem ar4olya., ulafot oltiitt; íi{rál foeíalkozhatunk azzal, ami

^'"u.l"nátiás folitan kideriil- B"eláthatják, hogy amig ezt a kérdést

_ "*-.-,"",:nem trsztaztuk, mrg az elszólás eredményét nem magyaráztuk meg,

*i.rauaaig e" a .jeierrség, noha élettani magyarázatot találtunk rá,

I AIap aztakarta írni, hogy ,,ajelenlévó.k kijzott láthattuk Ófensógét, a trónórijkost

is,,; a sajtóhiba roryta, u'iroiir.ii t.óno.okos) szó helyébe Kornprinl rcabonahel,ceq)

i...iir,, '. t.ry..igurita.ná i.áig ugyu.,uron betrik érielmetlen változata; Knorprin.,

( A lord.)2 ,,A Connétable (így hívták annak idején a_ francia hadsereg ve.zérét) visszakiildi

ma;l-t]' és a módosíio"ti alak: ,,A konflis visszakiildi lovát!" ( A ford,)

2+

lélektani oldalról nézve továbbra is véletlenség marad. Ha nyelvbot-lásba keveredem, a botlásra nyilván számtalan módom van) a helyessz t ezer mással cserélhetem fel, megszámlálhatatlanul sokíéleképpentorzíthatom el. Van-e .h4,t__y,alam:"_amil,rnegszabj,a,. hogy,va_l"a}i. adp_tíesetben annyi le,hti d{g'-\b,"' eppgn csy:bjasnvóe m_án"._tji.Ó_h ;imagát, vag}'a VélétIenszeizélye donti-e el ezt s így a felvetett kéráésiehasztalan keresiink értelmes feleletet?

Két szerz , Meringer és Ma2er (az egyik nyelvész, a másik elmeor-vos), 1895-ben megpróbálta az elszó]ás kérdését err 1 az oldalróImegkozelíteni. Példákat gyííjtottek, és ezeket mindenekel tt tisztánleíró szempontok szerint sorakoztatták fel. Mindez természetesen ma-gyarázalot móg nem ad, de ritmutatásul szolgálhat. A két szerz aszándékolt beszéd nyelvbotló eltorzulásait a kcivetkez képpen kiilon-bcizteti meg: fclcserélések,,_9_| rev_qtítése_k, utóhangzások, izóalakve-gyiilesek 1t'orrtamt"alio-r;';'r_t ql|;ii.r,t.;'.r.'6Xu"s;;ii,:uaor.i=i*. ,példá} a két szerz felsorolt . Felcserélés esete forogíbnn, amikor valaki uénuszi Milót mond ,,milói Vénusz" helyett, aszavak sorrendjének felcserélése; el revetítése: ás war mir auf derSchwest, . . auf der Brust so schwer;l utóhangzás lenne az ismert balui sike-riilt felkoszont : Ichfordere si." auf, auf das wohl unseres chefs aufzustos-sen!2 Ez a három{é]e nyelvbotlás nem éppen gyakori. Sokkal síírííbbenfbgnak olyan esetekkel találkozni, amelyekben a nyelvbotlást cisszevo-nás vagy szóalakvegyrilés idézi el , például, amikor egy rir ezekkel aszavakkal szólít meg az utcán egy holgyet: Wenn Sie gestatten, meinI"rtiulein, miichte ich Sie gerne begleirdigen.3 A keveréksz ban az elktsérésen(begleiten) kívril nyilvánvalóan benne van a megsértés (beleidigen) is.(Mellesleg, a fiatalembernek aligha volt nagy szerencséje ennél ah lgynél.) A helyettesítés példájára a két szerz azt az esetet hozzaf l, amikor valaki azt mondja: A preparátumokat beteszem a levél-szekrénybe (BrieJkasten), a keltetószekrény ( Briitkasten) helyett stb.

Az a rnagy ar ázat-kisérlet, amelyet a két__szer z példáinak gyrij temé-nyére alapít, teljes mértékben elégtelen, Ót< rigy vétit, hogy a szavaklrangjai és szótagjai kiilonboz értékiíek, és a nagyobb értékíí elem|reidegzése a kisebb érték ekét zavar an befolyásolhatja. Ebben nyil-ván a nem is oly gyakori el revetítésekre és utóhangzásokra támasz-kodnak; az elsz lások más megnyilvánulásai szempontjából ezek a

' Szóról szóra: A n vé... (ti. nóvéremen,..) a keblemen óiomsrllyt éreztem,' Szóról szóra: Folszólítom Önoket, hogy nokiink egészségére íélbologlenek 1an-

zu tossen : koccintsanak helyett),ri Ha megengedi, nagysád, szívesen elkt-sértem.

25

Page 14: Sigmund Freud - Az Elvétés

hangzásszerinti el nyben részesítések, ha ugyan egyáltalában,el for-

dulnak, számba sem jonnek, Hiszen, tobbnyire , akként szóljuk el

*ugrrrrtut, hogy valamely sz helyett egy másik, hozzá nagyon hason-

lótirondunk, és ezt a hásonlatosságoisokan elegend nek tartják az

.l*ára, magyarázatára, Példa egy ianár székfoglaló beszédének egy

-orrauru, ii U" nicht geneígt (geeigna), die Verdienste meines sehr ge-

schiitzten Vorgiingers zu wi.rdigá,' 'Üugy

,gy másik tanár: "A n i genitá-

iái iti.tO.r, ,oi'ktrater.,. párdon: kísé,let ellenére sem","A nvelv bo tl ás I e gs z o kás os ab b é9 e gys7 ers ln_lnd,,legíildín bb -forrr,r ája

"r;;i;;' ;;,= "."iÉo, ̂ .i be,. a, 7l|s:ntétét mop.djuk,annak,,annií_*

*";_il"i,ftrru;k. Ilyen esetekben terméizetesen nasy91. eltávolo-

;;;k;;il;rb.ti uo,uttozásoktól és a hasonlóság hatásaitól,.ehelyett

;;;;b"; iz ellentétek erós fogalmi rokonságára és_az asszociációban

mutatkozó folt n kozelségéie hivatkozhatunk. Vannak ilyenfajta

iá.J""rr"i példák. Képviseióházunk valamelyik eln ke egy alkalom-

,rrut .""t t.t a szavakkal_gyi,Lotía...mog. az iilést: Uraim, megállapí_

;;;.-. (számir) képvisel jeienlétét és czenn l-áe,ldrgry.az ulést,

Az ellentétes vonatkozáokhoz hasonlóképpen csáhríióan hat aztán

bármely más megszokott társítás, amely adótt alkalommal igen he-

iyá""Í" ".iaan

j"elentkezhet. Így például beszélik ,hogy,H, Helmholtz

.'g' g};;r".kéneli az ismert rottáiaia és nagyipar":,W,_|,i,T!nJ, gyer-

mekével kotiitt házassága alkalmából táitótt iinnepélyen Dubois_';;;;;;,;;;; tiriotag;, mondta a felkoszijnt beszédet. A nyilván

oompás telkoszijnt t ."'.t k.l a szavakkal fejezte be: Tehát éljen az uj

:;:r,'5;;*;;;ér--- iot,kr! Ez, természetesen, á,,ési.,9q 1ele v.o_|, tEnnek

"-iei"tanui névnek az osszekapcsolására a berlini kozonségnek épp

,igy ,á;á.' a nyelve, rnint a bécsinek mondjuk arra, hogy Rierlel és

B"eulel.-"í";;hát ahangzásbeli vonatkozásokhoz és a szóhasonlósághoz hoz_

"a-r.'ái*eg,r.r,iiirrk a sz társítások befolyásoló hatását.,|e e1 mó9

;;-;]ag. tz esetek egész sorában az elktjvetett nyelvbotlás okának

u t it,r,uTar^, rigy látszik, nem sikeriilhet addig, amíg figyelembe nem

.r"ur"tik az ilietZnek el_,bb kimondott, vagy csak elgondolt mondatát,

Tehát ez ismét az ut hangzás egy esete, mint amilyen a Me.r.inger á|tal

említett, csak távolabUraT3Ova, Ueg kell vallanom, nagyjíiban az a

U."jo*ar"*, mintha ezáíta| az e\si |ások megértését l messzebbre

k".tilttink volna, rnint valaha is voltunk!

t Nen vagyok hajlanrló (alkalmas)

méltassam.

26

arra, hogy nagyra becsiilt elód,ijm érdemeit

27

Mégis, gy hiszem, nem tévedek, ha kimondom, hogy az éppenmost megejtett vizsgálódás folyamán az elszílás példái valamennyi-iinkben olyan rij benyomást keltettek, amelynél érdemes lesz megáll-nunk. Megvizsgáltuk a íiiltételeket, amelyek alapján elszólás egyálta-lán keletkezhetik, azután azokat a hatásokat, amelyek az e7sz lás adtat.orzítások módját szabják meg, de az e|sz l,ás eredményét onmagá-ban, fiiggetlenril a keletkezését l, még nem is érintettiik. Ha erre isrászánjuk magunkat, akkor végiil bátorságot kell venniink, és megkell állapítanunk, hogy hiszen, néhány példában, annak is van értel-nte, ami az elsz lással jott a beszél nyelvére. Mit jelent az, hogyórtelme van? Nos, ez azt jelenti, hogy talán joggal tekintjtik az e7sz lás'cífektusát teljes érvényíí lelki aktusnak, amelyben tartalom és jelentésrryilvánul meg, s amely saját céljait is koveti. Mind ez ideig elvétések-r l beszéltiink, most azonban, rigy tíínik, mintha néha maga az elvétéscgészen helyes cselekedet lenne, éppen csak hogy annak a másik elvártvagy szándékolt cselekedetnek a helyét foglalta el,

Az elvétésnek ez az ónmagában való értelme, egyes esetekben,liózzt,llrlsható és lclrcismerhetctlen, Hq

^ *\_íp_"$,s,e]ób_áz.,s.ln ke.elssziLvaiva] brrl:i*,,qr,y_lÉ_l:" ulr,_"]y.+1."hogy mgglyit4á,.akkor azóknaklL korr.ilményéiiné'ii'ái-iíméiéte fotyiár,, -.t}.t t,;iÓ,tt ,, u, elszóláslt:játszódott, hajlandóak vagyunk arra, hogy ezt a tévedést értelmes-rtck taláIjuk. Az elnok semmi jót nem vár az iilést l, és szeretné, haitzcinnal berekesz,thgtné. Ennek az értelemnek a felmutatása, tehát arryelvbotlásnak az értelmezése, nem okoz semmi nehézséget. V.gy,;rlnikor egy holgy látsz lag elismeréssel kérdezi a másiktól: Ezt azt,lragadó rij kalapot bizonyára sajátkez leg Paccolta a//1 (felpróbálnilrr:Iyett), akkor a világ semmiféle tudományoskodása sem tarthatvissza attól benniinket, hogy az elszólásból ki ne halljuk azt anyilat-luv.atot, hogy: ez a kalap el van rontva. Vagy amikor egy erélyesnekislnert n ezt mondja: Az uram megkérdezte az orvostól, hogy milyentlií:tát tartson. Az orvos azonban azt mondta, hogy nincs sziikségetli(Lára, ehet, ihat, amit én akarok (was ich will, ahelyett hogy: waslr Iii| will) - akkor ez az elsz lás másrészt mégiscsak egy kovetkezetes| )r()gram felreismerhetetlen kifejezése.

I{cllgyeim és tJraim, ha kideriilne, hogy az elsz lások és elvétésekrrriigtltt nem csupán egy-két esetben, hanem azoknak egész sorábant,ittt í:rtelem, akkor elkeriilhetetlen, hoey az elvétéseknek ez az értel-

l l)crr l{ut aufPassen : a L.tlapot felpróbálni, AufPatlen : kontárkodni, iigyetlen-lrct l rri,

Page 15: Sigmund Freud - Az Elvétés

me, amelyr l eddig még nem esett szó, a legérdekesebbé váljék,szá-

,,,,r.rt.u, ás joggal Éattcit. szorítson minden más szempontot_ AkkoraztánÁnieriáziológiai és pszichofiziológiai tényez t mell zhetiink,

és rátérlretii nk az e9étések éitelmét , azaz je|entését, szándékát kutató,

tirrtan lélektani vizsgálódásokra. Az a szándékom, hogy tóbbfajta

megfigyelési anyagotiizsgáljunk meg ilyen szempontból, ^riniJratt u"orrtu1 er.e iát]é..rénk, fel szeretném szólítani onoket,

hogy egy másik nyomot kovessenek velem, Ismételten el fordult, hogy

r.áiár.'á nyelvbátlást, vasy egyéb elvétést használtak fel a k ltóiábrázotás eszkozéiil. É, u7L"y"r"agában véve is bizonyítja el ttiink,

i;gy ", elvétéseket, például az e|si lást, valami mély értelm dolog-

naf,'tartják, hiszen szándékosan haszná|ják, Mert ez nem rigy torté-

;ik, h.gi, a kólt véletlen tollhibát kiivet el, és ezt mondatja el azután

"v.rrU8áa, formájában A nyelvbotlással. tudomásunkra akar hozni

,rálu.,rit; meg is liereshetjiik, hogy mi lehet ez, vajon azt aka.qa,e

i.i.r.rl,'hogv" az illet személy sz'órakozott és fáradt, vagy migrén

iarnuianaTá. Ter-észetesen nem akarjuk trilbecsiilni, ha a nyelvbot_

lást értelemmel felruházva haszná|ja a kolt . Hiszen a valóságban

iehetne értelmetlen lelki véletlenség, vagy csak nagyon ritka esetben

kellene értelmesnek lennie, és a kolt nek joga lenne ahhoz, hogy céljai

érdekében értelemmel tetézve a lelki világba emelje, De azon sem

csodálkoznánk, ha a nyelvbotlásról a kolt t l tiibbet tudnánk meg,

mint a nyelvészt I vagy az elmegyógyásztól," -x, ilrrbtasnak ilyen"péld,áját táiálj;k a Wallensteinben (piccolomi_

ni, els felvonás, otodiklelenit). Max Piccolomini az e| z jelenetben

,"á.rrr.dely.sen a hercegpártlára kelt és_ekozben áradozott a béke,á|d,ásair í, amik utazásá "Iati

bontakoztak ki elótte, amikor Wallen_

,i.i" i.a"yat a táborba kísérte. Távozásakor atyjaés9z udvar kovete,

[,r.rt.rrt .rg, magukból kikelve maradnak a színen. Es most folytató_

dik az otodik jelenet:

qUESTENBERG: Ó iq, nat így vagyunk?

( s iir getu e, tiir elme tleniil )S mi csak nézzik, barátom, hogy hagy ittIlyen vakon) s nem hívjuk vissza sem,

Hogy itt rogton kinyissuk szemét?

OCTAVIO: (mél1 tiiPrenkedéséb l térue uissza)

Nekem már kinyitotta, , de abban,Amit azóta látok, nincs orijm,

(.)[]ESTEI{- S mit lát barátom?ljERG:

( X]'I'AVIO: Átkos utazásl(JUESTEN-

ltERG: Mifele utazás?( X]'TAVIO: Jójjón velem!

Kovetnem kell a végzetes nyomot,Szememmel látnom - jójjon csak velem...(magáual akarja uinni)

(.lt]|]STEN-l}tiRG: Hová?

( XI'I'AVIO: Ahhoz, akit kísért.(lt]E,STEN-

ltERG: (siirgetue) Kihez?( )C'[AVIO: (uáltoltat alon, amit mondani készUlt)

A herceghez. Gyerunk... stb.

( Ápri$ Lajos .forrtíttila )

()t:tavio eztakartamondani: Hozzá, a herceghez, de elszólja magátí,s ilz ,,ahhoz, akit kísért"-tel, legalább el ttiink, elárulja, hogy nagyonis.jtil íblismerte milyen befolyás váltotta ki a fiatal h s lelkesedését alli,kí,órt.

Móg hatásosabb példát fedeze tt fel O. Rank ShakesPeare-nél" A aelencei

Áulrnárban fordul az e| , abban a híres jelenetben, amelyben a szeren-, sí:s udvarló a három ládika koziil választ; talán legjobb lesz,ha Ranklrivicl lcírását itt lelolvasom.

,,t\ nllelubotlá., ktilt ileg igen finoman motivá]t és technikailag fénye-st:lr alkalmazott esetét találjuk Shakespeare A uelencei kalmárjában(lrirrrnadik felvonás, második.jelenet) , Ez az eset, hasonlóan ahhoz,irtrttllyet Freud a Wallensteinb ], hoz fel példának, elárulja, hogy aka;ltók az elvétésnek a mechanizmusáí és értelmét jól ismerik, és

li,ltr:szi, hogy a hallgatóság is megérti. Portiát atyja kényszerítette,lrtlgy sorsh zással válasszon férjet; mindeddig azonban a véletlen,(lr(]Ilcse megszabadította valamennyi kellemetlen kér jét l. Mikorvógiil l}assanióban fellelte azt a kér t, akihez val ban vonzódik, attóll;rlt, hogy Bassaniónak sem lesz szerencséje a sorshrizásban. Legszíve-lt,llllt:n megmondaná neki, hogy ez esetben is biztos lehet a szerelmé-lrt,lt, ítnt ettól a fogadalma visszatartja. Ebben a bels meghasonlásá-llilrr lrrotrdatja vele a koltó a kovetkez szavakat:

29

Page 16: Sigmund Freud - Az Elvétés

Ne siess, kérlek: várj egy-két napot,S aztán próbálj szerencsét, mert ha felsiilsz,

Elvesztem társaságodat. Ne még|

Valami bennem - nem a szerelem -Nem akar elveszíteni,

..... tanítanálak,Hogyan válassz. De ez eskiiszegés,Hát nem teszem. Csak majd ha elhibázol,Kivánom, bár kovettem volna el

Az eskiiszegés b nét. A szemedBlvarázsolt s kétfelé osztott engem,

Egikfelem tiéd, másik tiéd,

Illetue erqlém, így hát a tiéd,Minden a tiéd...

( Vas Istutín for dítása )

Tehát éppen annak, amit a lány csupán halványan akar je}ezni, mert

tulajdon[éppen titkolnia kellene, hogy már a vá|asztás el tt is egészen

a, ,é és ."e..ti, a kolt csodálatos lélektani érzékkel az elsz lásbannyílt utat enged, és ezzel a míivészi fogással tépe arra, hogy csillapít-

sa a s"e.elmés {érfi elviselhetetlen bizonytalanságát, csakrigy, mint a

hallgató ugyanígy hangolt fesziiltségét a váIasztás eredménye miatt."Látjuk, Ltgy Fo.tiu végezetiil mily finoman kozvetít a két kijelentés

kozoti, u-.Iiát az e|sz6|ás magában foglal, hogy miként oszlatja el

a koztiik fennáIló ellentétet és végiil mégis az elszólásnak ad tgazat,.

,,...így hát a tiéd,Minden a tiéd..."

Egyszer egy azorvostudománytól távol álló bolcselkedó is felfedte egy

*".gi.gy"érevel egy elvétés értelmét, és ezze| felmentett benniinket a,

t,ráta"s" taradahái tóI. Valpmennyien ismerik Lic ht enb e r get, ezt a szel_

lemes szatirikust (l742-1799), akir lGoethe azt mondotta, hogy ahol

tréfál, ott.gy problé*a van elrejtve. Nos, itt_ott atréfával a probléma

megoidára"i, 'f.ls"í.,re keriilhet. Lichtenberg elmés és szatirikus otletei

ka]t a kovetkez rrrondatot jegyzi fet: Mindig Agamemnónt olvasott

angen,mmenhelyett, annyira iimerte Homéroszt. Ez valóban a félreol_

vasás elméIete.kcjvetkez alkalommal meg fogiuk vizsgálni, vajon az elszólásokról

vallott nézetiinkben tényleg oszthatjuk-e a kolt k véIeményét,

30

HARMADIK ELOADAS

AZ ELVETESEK(FoLYTAIAS)

Holgyeim és 1Jraim! Mriltkoriban ^z

az otletiink támadt, hogy azclvétést ne a szándékolt és megzavart megnyilválruláshoz való viszo-nyában, hanem onmagában és onmagáért vizsgáljuk, s az volt abenyomásunk, hogy egyes esetekben megmutatja a maga értelmét.Megállapitottuk, hogy ha általánosabban is be lehetne bizonyítani,hogy az elvétésnek van értelme, akkor ez az értelem érdekesebbéválna számunkra, mint az elvétós keletkezése k rtilnrényeinek a vizs-gálata.

Egyezziink meg még egyszer abban: mit is értiink valamely lelkilitlyarnat ,,értelmén". Nem mást, mint azt a szándékot, amelynek aszolgálatában áll, és a helyzetét egy lelki oIozatban. A vizsgálatainktárgyául szolgáló esetek legtobbjében az,,értelmet",,szándék"-kal,,,tendenciá"-val is helyettesít}retjiik. Vajon csalóka |átszat, vagy azclvétés kolt i tlilbecsiilése volt-e te}rát, amikor szándékot véltiinklilllelni benne?

Maradjunk hívek az elszólás példáihoz, és tekintsiink át tobb ilyenrrrcgfigyelést. Ezek koziitt sok olyan esetet találunk, amelyekné| azclszólás szándéka, értelme nyilvánvaló. Itt vannak mindenekel ttí\7.0k az, qsetek, amelyekben a szándékolt Lifejezés he_lyébé al\Ilak azt:llentéte !ép, Az elnijk azt mondja a megnyitó beszédében:.A; iilésth tl zártnak nyilvánítom. Ez, ugyebár, felreérthetetlen. Elszólásánáli't1-trllme és száiiaéta az,hogy az iilést be akarja zárni.,,Hiszen ó magatttclnclja", ezt lehetne ráolvasni; csak szaván kell fogni. Ne vessékl<iizbe, hogy ez nem lehetségJes, hiszen tudjuk, hogy az rilést nemllczárni, hanem megnvitni akarta, és hogy maga is, akit pedig imóntlr:af6bb forumnak (instanciának) ismertiink el, meger sítheti ezt.l)líclejtik ekozben, hogy egyel re megegyeztiink abban, hogy az elvé-l(:sckct onmagukban vizsgáljuk meg; viszonyuk ahhoz a szándékhoz,

3l

Page 17: Sigmund Freud - Az Elvétés

amelyct rnegzavarnak, csak kés bb keriil majd sorra. kiilonben logi_

kai hibába esnénk, és ezzel a sz ban forgó problémát egyszerííen

biír,észmóclra eltrintetn énk, begging the question, ahogy az angolnrondja.

Mas esetekben, amikor az e\sz lással nern ponto an az ellenkezértelmii szót mondjuk, a nyelvbotlás mégis ellentétes értelmet fejezhet

ki. ,,Nem vagyok hajlandó az el dorn érdemeinek a mé|tatására,"

,,Hujlancló" .,im elleitét e az ,,alkalmas'1,1aP, dé nyílt vallomás és éles

el]entétben áI1 azzal a helyzettel, amelyben a szónok mondja,Ismét más esetekben a nyelvbotlás a szándéknak megfelel értelem:

hez egyszeríien egy másodikat csatol. A mondat ekkor rigy hangzik,mintiialami ossievonás, megrovidítés, tobb mondat tjsszesíírítése.

Ama bizonyos erélyes holgy példája: ehet és ihat, amit én akarok. Ezegyértelmíí azzal, mintha ezt mondaná: ehet és ihat, amit akar; de

l,ájon akarhat-e egyáltalán? En akarok helyette! Az elszólások sokszor

ill,er..5rrrdr,éseknek látszanak, például amikor az anat rnia professzo_

.á az orriiregr l tartott el adása után megkérdezi, vajon a hallgatókmegértették]", é" u, általános igenl válaszra így folytatja: Alig hi-szeá, mert azokat, akik az orriireget jól ismerik, még egymilliónyilakozu városban is egl ujjon... pardon, egy kéz ujjain cissze lehet

számolni, A rovidített beszédnek is megvan az értelme; azt mondja,

hogy csak egyvalaki van, aki ért a dologhoz.Á" eseteknek azon csoportjaival, amelyekben az elvétés, magaLlozvp

napfényre értelmét, szembeállíthatók azok, amelyelben az elsz lás.nal onrnagába.n semmi értelme nincs, amelyek tehát várakoásunk_nak határ zottan ellentmondanak. Ha valaki a nyelvbotlással kifor_

gat egy tulajdonnevet, vagy szokatlan hangsorrendeket állít ossze,

át t oi.igy látszik, ezek a nagyon is gyakran adódó jelenségek már el

is donti;tiék elutasító értelemben azt a kérd,ést, hogy van_e mindenelvétésben valami értelmes. Ha azonban kozelebbr l szemiigyre vesz_

szuk az ilyen péIdákat, kideriil, hogy ezeknek a torzitásoknak a meg_

értése is konnyíi, sót a krilónbség az ilyen lromályos és az el bbi világosesetek kozt nem is olyan nagy.

Egv r, akinél lova egészségi állapota felól érdekl dnek, így felel:

,Ja,'áas rlraut... Das dauert uielleicht noch einen Monat" (Igen, ez talán*eg

"gy hónapig is eltart). Amikor megkérdezik, hogy_mit akart

t"ti;ao"teppen mondani, megmagyarázza, hogy azt gondolta: ,,dassei éine trciiige Geschichte" (ezbizony szomor história), a dauert és

traurig szavak osszekeveredése hozta létre aztán a ,,draut" hangcso_

portot (Mei:inger és Mayer) .

32

*Másvalaki bizc.rnyos dologról mesél, amit rosszall, és így folytatja:,,Dann aber sind T'atsachen zum Varschwein gekom,men;'1De

'akkoroiy tények keriiltek/e/s{nre)... kérdez skodésie meger síti, hogy eze-kc,t a dolgokat disl,nóságoknak akarta bélyegezni vírschein (fels"zin) és,,Schweinerei" (disznóság) egyiittesen idézté[ eló a kiilonos'Vorschtueinszót (M, és M.).

Enrlékezzenek vissza annak a fiatalembe rnek az esetére, aki azt azism_eretlen holgyet el akarta kísérteni. Bátorkodtunk ezt a szóképzéstlltgleitenre (eikísér) és beleidigenre (megsért) szétbontani, és biztosakvoltunk ebbeli értelrnezésiinkben, anélkril hogy meger sítését kovetel-tiik volna. Láthatják ezekb l a póldákból, hosy aá elsz lásnak ilyenllomályosabb esetei is megmagyarázhat k két kiilonboz szálldékl)s-sze taiálko zásábol, int erJer en ciáj áb ó l ; a kilónbség mindossze ab banlill, hogy az egyik esetben az egyik szándék a *ásikut tokóletesenlrclyettesíti (szubsztituálja), pétdául amikor az ellentétét moncljuk,rlríg_másszor meg kell elégednie azzal,hogy eltorzítja vagy módositja,1is_vlsv onmagukban tobbé-kevésbé értelmes t e"e.ei.tcpz ctményeklicle tkezrrek.

Azt hissziik, ho-gy rnost rájottrink a nyelvbotiá,sok egy nagy részének;r titkára._Ha ezt elfogadjuk, i,gy rnás, eddig még rejtáiyes tportokatis nresérthetiink. A néveltorzításokat például nem tekinthetjuk gy,lrtley rnindig kót hasonló és rnégis kiitonbóz név vetélkedéser 1 vanszíl. De a másik szándé.kot nrégis kcrrrnyen kihárnozhatjuk. vaiamelyrrí,v eltorzítása a nyeivbotláson kíviil is elég gyakran ál fordr-rl mint;lról;álkozás, hogy a nevet rossz hangzásuvá vagy hangzása szerintvlr,lami alacsonyrend i dologra emlékeztet vé tegytlk; e,á lebecsmér-lí,srrek míívelt emberhez nem méjtó módja, mel}r l korán megtanullt"rttondani, de mégsem mond le róla szívesen. sokszor még készbb islr;rsználja egészerr alacsonyrendíi ,,élc" formájában. H"sy ennek at l ( v cltarzításrrak csa.k' egy kirívóan csrif pétd áj át idézzem,}8lemlí tem,l rrluy a francia koztársaság elnokének, poincarénak nevét napjainkban,\',-ltttltin.skarri- (sertéska,aj-)ra rrródosították. 1 Feltehet teiát az eI-:it. litsnál is ilyen becsmérl szándék, és ez aztán a tulajciorrnév eltorzí-t;'rsi'rban tor magának utat, Hasonl magyarázatok nyómulnak elótér-ll. clgondolásunk folytatásaként a kornikus vagy abszurd eiszóiásoklliztlnyos eseteiben. ,,Ich fordere sie auíl auf das wolrl unseres chefsrlrr/)ustossen" (i. 25. old.), Itt az iinnepi hansulatot váratlanul megza-vlrr ia egy olyan sz nak a befurakodása, amely gusztustalan képzete-

l"rlrrrt:iául point : pont; poIC : sertés; carré cle pclrc : sertéskaraj. (Aszerk.)

JJ

Page 18: Sigmund Freud - Az Elvétés

ket kelt, és mi, bizonyos gyalázkodó és ellenséges, beszédek.miltqja

;;;;;;, ai| fyu,,itr",át""T"-a,t, mint azt, hogy oiy tendencilr torek-

szik kifejez clésre, amely erélyesen ellentmond az e|éje tolakorlott

tiszteletadásnak és ";;JJ;;i ^r,u41 kifejezni: nehogy elhiggyétek,

ezt nem gondoltam k;;;Íy;, futyiilok J", u fickóra stb, Hasonló

"i*"JJá1- arr

"ry .rr"áiá;;í.;.; amályek _á_rtatlan

szavakból illetlene_

ket és trágárot ut ru,ui"" "U;i;:r,y,l?p:opó,^h,lyett,

vagy Eischeissuleib,

chen (tojássza.n cske)'E*,iiilrirráirr.ne" 1r.r,ei.i.szeletke) helyett (M,

és M.).Sok olyan embert ismeri,ink, akí az élvezetszerzés kedvéért ártatlan

szavakat szándékosan ,i,aga"a

torzít; ezt viccesnek is szánhatja, és

valóiában attól, akitál'iry?i n"rr"rrk, el szór meg ,kcll. tudakolnurrl<,

ffi'fi;;il;ff; ui""li-", vagy csak, nyelvbotlás volt,

}{os, így arány} irg .r"kéiy ta,^?r,agsir á; s"jclottuk v,ot5i,;] vete-

sek rejté}yétt A" etucta."tl ,r.rr, 1reíJtt".rre["k, hanem kclrnol1, lelki

aktusok, megvan ^,

jrá,rrir., te t tiitor]uoz",5 szánclck egyiittmíikoclé_

séból, illetve n.ry.r.t t,.n,- ._qi"ra, e]len való rniikócléséb l keletkez-

nek. lJe ezek rrtán ;;; ;; "ffi

,.,,to* órteni, hogY ? kérdések és

kételkedések ozonét ,r."rlar.áil zírdítani, és ezeket _el

kell intózrri és

nreg kcll válaszolni, ^jJ ,i,iá't munkánk ezen els ercdmónvérrek

oriilhetrrén k . l gaz,án n,i u t,u,onr Önóket elhamarkodott dijrr tésekbr-

belehajszolni. v"gyiit.iZ u tc.aer.i.et Szépen sorjában ós nrérlege}jiik

híivósen."-Ü;;" rnit akarhatnak önok nekem mondani? Vaion azt hiszem-e ,

hogy ez a magyaraz,"i. "ylr,n,tlások minden ese tére áll, vagy pedig

csak bizonyo, narryJj*;] Hó vajon kiterjeszthetjiik_e ,ezt a néZe_

tiinket az elvétések ;;'áj;i;;'ir, u'f.1."o1rráár.u, az elításra, elfelej_

tésre, balfog ásra, az,,.ir"iá,;"" stb.,? Mit jel,T:l,'lj:g]].:1.'r|'"U'U-

,.il iatr i"i"rés"etét,iekin tv e, ^Z

elfáraclás, az \zga|om, a szórakozott_

ság, a figyelmi ,"",;;;;;;,"aií nu,tan láthatjuk, hogy az elvétések

esvmással ,r.rr.rrg" kJ Íe"de"ciája kozril az egyik mirrclig nyilr,án-

;-#;"#Ji;;;;il;;r,, __ais. Mit kell tenn rrk, hogy ez utóbbit

kitalálhassur., e, rrul"i rrirr""r., higy kitaláltuk, hogyan bizonyíthat_

juk be, hogy az,r;;,;k u iuli'zi"t,, hanem az egyediiii helyes

mesoldás? Vu" *eg'"g|eU te,a"niva]ó_i rrk is? Ha nincs, akkor nra-

^.J f^l,rizrom. Em]ékezteietn oIroke t u..u, hogy macukkaI az elvété_

íJ;ilJill\^;;."r.?pp* ..^i|en ak,,rtunk iogláikozni, liogy a lanul_

mányunk tárgya .i,pa""" t?rdós pszichoo"ilitiku, vonat kozásainak

; {éil.,.í,il"iii. n)?iii.lt..""^ ^'tlr clést: miíaitlrk azr-rk a szánrlékclk

3+

,agy torekvések, amelyck nrirs szárrdókokat \/agy tenclenciákat ilyrrlódon megzavarhatnak, és milyen vonatkozások áilnak fónn a zava-ró ós megzavart tijrekvések kozt? Így munkánk a probléma megoldásaután kezd dik csak ri.jra.

T9iiát: vajon ez-e a. magl,aráza,ta a nyelvbotlások valamennyi ese-t éne,k? Fl a.jlok ennek elfogadásárir. óspcilie irzí,rt. t-tl <.rt.'alahi'rii l,szorlr lryclvbotiás valarncly esetót vizseáljtrk, tirlálurrk eíléle megolcliist.Azonban azt sem jchet bebizorryítani, hogy a nyelvbc.,tlás ily mecha-triztnus néikul Iétre ne johetne, Lehetsóger; d. ez. számurrkra eiméleti-lcg kozomb s, mivel azok a kcjvetkeztetések, amelyeket a pszichoana-lízisbe való bevezetós szernpontjából lc akarunk 1,onrri, iiirinállanakirkkor_is, ha magyarázatunk az elsz lásí csete knek csak egy toredókérevonatkozik, ez pedig alieha áll így. A kovetkcz kérdóiie, vajcln aztllszólásokra vonatkozó észleleteinket az elvétések más fajtáira is kiter-jtlszthetjtik-e, egyelóre igennel válaszolok. N{aguk is meg fognak gy -,,,, dni err I, amikor az elírás, balfogás stb. péidáit vesJztik-vizsgílatlrlá. Technikai okokból azonban azt ajánlom, hogy ezt a muirkátlla]asszuk el, amíg magát a rryeivbotlást alaposabbár. *eg nem vizs-giiltuk.

Ha elfogacljuk a nyelvbotlás itt leírt lelki mechanizmusát, behatób-llitrr meg kell vizsgálnunk, mit.jelenthctnek nrég számunkra a szerz kliltal cl térbe tolt egyéb tényez k, mint például a vérkerinsósi zavar,lt i íáradás, izgalom, sz rakozottság, a fi gyeim i,zav ar elméleie. Jegycz-,;í,k 3:s jól, nri ezeknek a térr,vez knek a létezéset nem tog"áj"k.,\ltalában nernigen |ordul el , }rogy a pszichoanaiízis kétségbe-vonnauirlarnit, amit más oidalról állítanak; csak r.endszerint hozzárcsz vala-rrri rjat, és alkalonradtán persze írgy adódik, hoey ez az eddig mell -z.iitt és most rijként odakeriilií tényez épperr lr leglényegesebb. Min-tlt,n tor,ábbi rrélkiil elismerjiik az élettanj hajlanrclsságnák konnyebb'.r

rsszu]létlren, vérkeringési zavarokban, kimeriilési állápotokban rejllrlrtását a nyelvbotlás kelletkezésóre; a nrindennapos éi személves ta-1lltsztaia.t meggy zheti Ön<jket erríjl. De mily keveset tudurrÉ ezzellll(,gmagyarázrril Mindenekel tt, ezek nem sziikséges filtéteiei a,z elvé-ltlscknek. A nyelvbotlás tokéletes egészségi ós normáiis testi állapotrIrtlllett éppen így megeshet. Ezeknek a testi tényczííknek tehát csaklvt. iv értékuk, hogy megkonnyítik, el segítik a nyelvbotlás sajátos lelkilrr.chanizmusát. Erre a viszonyra egyszer egy iiasonlatot haiznáitirm,1"1

czt__m9lt meg fogom ismételni, mert nem tudok jobbat helyette.'|',,gy9\ floi: sotét éjszaka sétálok valamely elhagyoit helyen és ".qyir trlná]ló rneetámad, elrabolja órámat és pénztáicámat. Minthogy a

-1J

Page 19: Sigmund Freud - Az Elvétés

ELSÓ ELŐADÁS

BEVEZETrSlliilgyeim és {Jraim! Nem tudom, hogy Önok koziil ki mennyit olva-stltt. vagy hallott a pszichoanalizisr l. Engem azonban el adásaimr,írrrc. Bevezetés a pszichoanalízisbe arra kotelez, hogy rigy tekint-st'rrr ()ncjket, mintha semmit sem tudnának és a legelemi'bbáktatásralcIrnc szrikségiik.

Annyit mindazonáltal feltételezhetek, hogy tudják, a pszichoanalí-zis tl'lyan eljárás, amely ideges (nervózus) betegek orvosi kezeléséresztllgír.l - ós itt mindjárt példát hozhatok arra, mennyire másképpen,tr4;,lrl<I,irn mer ben ellenkez leg megy végbe e téren sok minden, mintitz <lrvostudomány tobbi ágában. Altalában ha betegiinket valamely,szlirn/tra j gyógymódnak vetjiik alá, kisebbíteni szoktuk az azzal járrrclr<lzséseket s biztatólag nyilatkozunk a kezelés várható sikerér l.Ví,lt:nrónyem szerint jogunk van ehhez a viselkedéshez, mert ezzel asikr:r valószíníísógét fokozzuk. Ám, ha pszichoanalitikus kezelésbevrsziink egy neurotikus beteget, akkor másképpenjárunk el. Feltárjuk.líl(ttl ir módszer nehézségeit, id tartamát, a vele jár er feszítéseketí,s iilrlozatokat, ami pedig az eredményt illeti, megmondjuk, hogyttt,trt ígórhetiink semmi biztosat; a kezelés sikere az magatartásától,rrrt,górt,ósí:t l, alkalmazkodásától, kitartásától fugg. Persze alapos oka-ittk varrnak erre a Iátsz lag oly fonák viselkedésre, s ezekkel kés bbtirl;irr majd Önok is megismerkednek.

Ntls, ne vegyék zokon, ha egyel re Önokkel is hasonló módon fogok,,ljiirIri, mint az ilyen neurotikus betegekkel. Voltaképpen lebeszélem()rriikt,t arról, hogy másodszor is meghallgassanak. Evégb l elmon-tlrlttt trt<lst Önciknek, hogy milyen fogyatékosságokkal ke a pszicho-rrttirlízis oktatásának szriksógképpen számolnia, s mik a nehézségeiilllllítk, hogy valaki onálló ítéletet alkothasson fel Ie. Rámutatok majdtl1,1,it, ll()í{y eI képzettségiik egész irányulásának s minden gondolko-

ll

Page 20: Sigmund Freud - Az Elvétés

dásbeli szokásuknak elkerrilhetetleniil a pszichoanalízis ellenfelervé

kellene tenni önoket, s mi mirrdenben kellene erót venniiik onmagu_

kon ahhoz, hogy ezt az oszt,ijnszeríí ellenkezést lekiizdjék, H9sy kozlé-

,.im -ilyá., ,iágértost váltanak ki majd önókb 1 a pszichoanalízis

iránt, azítermésietesen nem tudhatom el re, de annyit megmondha-

at , t ogy el adásaim meghallgatásával nem tanulható meg a pszicho-

,"rri,if,l, vizsgálat, iileóe kezelés. Ha meg éppenséggel olyasvalaki

lenne önok ko"z tt, akit a pszichoanalízissel való futólagos megismer_

kedés nem elégít ki, hanem tartós kapcsolatba kívánna vele keriilni,

akkor az illet i nemcsak lebeszélem majd e szándékáról, hanem egye-

,r".", arrri fogom t le. A dolgok mai állása szerint aki e pályát

vá|asztaná, elire megfosztaná magát att ! a lehet ségt l, hogy.egye-

temeinken'eI rejussÁ, s ha, mini gyakorló orvos, kl|ép az életbe,

olyan társadaloámal kerril szembe, amely torekvéseit nem érti meg,

bizalmatlanul és ellenségesen tekint tá, és a lesben álló gonosz szelle_

_.it ..,irrd rászabaditji, Talán éppen a most Európa_szerte driló

háborri kísérójelenség.inot k vetkeztethetnek ezek légióira. _

Mindazonátal vai elég sok olyan ember is, akit az ilyentellemet_lensések ellenére is vonz íz, arnlb I számára rij megismerés fakad. Hanéháiyan önok kozril ilyenek, s triltéve magukat óv_ó intéseimen,

legkaz|tebb ismét eljiinnek, szívesen fogom látni az illet ket. Arraá.rba., valame.rnyien igényt tarthatnak, hogy megismerjék a pszi-

choanalízisnek az imént jelzett nehézségeit,

Kezdjiik mindjárt a kitépzéssel, a pszichoanalízis oktatásával kap_

csolatoJnehézsé{erkel. örrfix"t orvosi tanulmányaikban arra.szoktat_

ták, hogy lássanák. Látják az anat miai tészítményt, a kémiai reak-

cianat i'csapadéko t, ai izom megrovidtilését a hozzá tartoz idegek

ingerlése kovetkeztében. kés bb észlelhetik a beteget, bajának tiine_

tei, a kórcls folyamat termékeit, s t sok esetben, elkiilorrítetten a kór

okáz itis. A seÉészeti szakágakban tan i lesznek azoknak a beavatko_

zásoknak, amelyekkel a betégeken segítenek, s maguk is megkísérelhe_

tik azok étuegrérct. S t még-az elmekórtanban is, a betegbernutatás_

kor a beteg áegváltozott aicjátéka, beszédmódja, viselkedése számos

olyan meg"figy.'Íér.. nyrijt allalmat, amelyek mély nyomot hagynak

Öror.rr.". Íg} az orvostanár trilnyomórésztaz o|yanvezet és m.agya-

ráz szerepEÍ iátrr"u, aki Önoket valamely_ mrizeumon végigkíséri,

mialatt ö"or. á tárgyakkal kozvetlen kapcsolatba jutna]<, s azt.hiszik,

hogy saját észlelésii]i alapján gy zldhettek meg az rij jelenségek való_

ságáróI.i pszichoanalízisbe}, sajnos, mindez másképpen van. Az analitikus

|2

kczt:lés alatt se_ry}mi gcy_Éb, nem tcjrténik, m_i_lt az anahzált és az orvosz.itvakat vált egymással. {. beteg beszél, elmond letíínt élményeket ésli iss llcnyomásokat, panaszkodik, megvallja vágyai t és gerjedelmeit.Az rlrvos hallgatja, igyekszik a beteg gondolatainak folyamát vezetni,r l r t: gpróbálj a fi gyelmót bizonyos irányokba terelni, buzditja, felvilágo-síllisokat ad neki, s figyeli a megértésben vagy elutasításban megnyil-vlirlrrló reakciókat, amelyeket mindez a betegben kivált. Betegeinkllijókclzatlan hozzátartozói - akikre csak a szemmel Láthat éskézzel-íilgllató dolgok vannak hatással, leginkább olyan cselekmények, mint;rrrlirrílk a moziban láthatók- nem is mulasztják el soha, hogy ki neli,iczz, .k kétkedésiiket afel l, mikérrt lehetne ,,a gy gyitásban csupánlrcszóddel valamit elérni". Persze, amily rovidlát6 ez afelfogás, annyi-llr kijvetkezetlen is. Hiszen ugyanezek az emberek másfel 1meg olyanllizl<rszrn tudják, hogy a betegek a trineteiket ,,csak beképzelik". A szórp;ykrlr varázslat volt, s a szavak ma is még sokat megtartottaii Ósivirrli.zserejiikb l. Szavaival az egyik ember a másikat boldoggá teheti1,1rgy kétségbeesésbe kergetheti, szavak segítségével adja át a tanit atrrrliist a tanítványnak, szavai által ra.gadja rnagával a szónok alrirllgatók gyiilekezetét, s szabja meg ítéleteiket és elhatározásaikat.A sr.llvak indulatokat keltenek, s általános eszkozei az emberek kcjlcso-rriis ll<:íitlyásolásának. Nincs hát okunk lekicsinyelni a szavak alkalma-z;islil a pszichoterápiában, s megelégsztink vele, ha végighallgathat-irrk ltz analitikus orvos és a beteg kozti beszédet.

(lsirl<trouy mégezt sem tehetjiik meg. Az a beszélgetés, amelyb 1a;rsziclttlirrralitikus kezelés áIl, nem tíír meg haligatót; ezt a beszélgetéstrrltrt lt"ltr::t bemutatni. persze bemutathatunk az elmekórtani el adá-srllt il tanulónak neuraszténiás vagy hisztériás beteget is az aztánt,lrttrltl<liit panaszait és tiineteit, de semmi egyebet, Az analízíshezrlzriltsí,gr:s kcizlések el feltétele, hogy a beteget az orvoshoz bizorryt_lst:t zclltti kirpocs f zze;nyomban elnémulna, mihelyt egyetlen, számárakrrziirlrlli)s tanlit venne észre, Mert ezek a ktjzlések a beteg legbens bblr,Iki ólt,tílrc vonatkoznak, mindarra, amit, mint társadalmilag onállólp,yi,tr, lrrítsok elótt elrejteni kénytelen, s ezen tril arra is, amit mintr,liysí,gcs szcmélyiség, onmagának sem akar bevallani.

()lriik tt:hílt nem lehetnek fultanrii a pszichoanalitikus kezelósnek.( lll.rli lrrtIrlrnlrst szerezhetnek felóle, s így a pszichoanalizist a sz szoroslt lt,ltrrí,llt,tt <:supán hallomásból ismerhetik meg. Ez a mintegy másod-lt,zllól l<;tllrrtt oktatás egészen szokatlan feltételeket teremt az Önokrlllt,lirll<rltlisirlroz. Nyilván majdnem minden attói fiigg, mennyire,rrllr,r{trirk lrilclt aI-rnak, aki a pszichoanalitikus kezclésr 1 beszámol.

lJ

Page 21: Sigmund Freud - Az Elvétés

képzeljék csak el, hogy most rrem elmekórtani el adásra.jottek ide,

hurre* vála-i tórténeii tanfolyamra, és.. ennek az elóadója NagySándor éIetér l és hadi tetteiról beszél önijknek. Vajon rninek az

alapján adnának hitelt a szavainak? Az els pillanatban még.kedve_

z tiénebbnek tíínik a helyzet, mint a pszichoanalízisnél, hiszen a

t rténelemtanár éppoly kevéssé vett részt Nagy Sándor hadj_áratai-

ban, mint önok; á pr"ichou.ralitikus legalább olyan dolgokróI beszé1

Örrák.,"k, melyekben magának is szerepe volt, De aztán sor keriilarra, ami a t rténettudóst igazolja. tItalhat régi írók kozléseire, akik,rogy

^ug,rk kortársak voltak, vagy mégiscsak k zelebb állottak a

kéiáéses áeményekhez, tehát Diodórosz, Plutarkhosz, Arrianosz stb.

kilnyveire; *.rtuihut ábrákat a király megmaradt érmeir l és szobrai_

ról, s kézr l kézre adath atja az isszoszi csatát ábrázol pompeji moza_

ik fényképét. Ám, szigoi,iarr véve, mindezen okmányok csak azt

ui"or-,yi6aL, hogy már iégebbi nemzedékek is hittek Sándor létezésé_

ber., s't"iteirret irutoraganán, és így, e ponton, az önok kritikája ismét

sroÉorjuthat. Megfontolásuk eredménye az lesz, hogy nem minden

érdemej hitelt, vagy állapítható meg részleteiben bizonyossá_ggal,

amit Sárrdorrói elmóndu,.ik, d" mégsem gondolnám, hogy amikor a

tantermet elhagyják, kételkednének Nagy Sándor egykori létezésé-

ben. Dontés kí íeg két meggondolásra fog támaszkodni; az e7s az,

hogy az el adónak semmiféló elképzelhet oka nincs, hogy olyasvala-

-ii'állítrun valóságnak, amit maga sem tart annak, a második az,

hogy valamennyi rank maradt ttjrténelmi míí nagyjából ugyanrigy

adjá el u" "r.*ó.ry"ket.

Ha aztán a régi források vizsgálataba bocsát_

ko"znak, akkor ugyanezekre a mozzanatokra fognak iigyelni; a t,ijrté-

netírók valószíníí motívumaira s a feljegyzések egymással való meg_

egyezésére. A vizsgáIódás eredménye Naey sándor esetében bizonyá_

.á *.gry,rgtató leiz, de alighanem kétségesebbé válik akkor, ha o1yan

,".*C'tyfueg.k keriilnek ,r bu, mint Mózes vagy Nimród, De logy u

psrichá.rlJl izisr l tudósító szavahihetóségéve} szemben min kételye_

iret támaszthatnak, azt majd kés bbi alkalmakkor elég világosan

felismerhetik.Mostpedigjoggaltehetikfelakovetkezkérdést:Haapszichoana-

Iízis neÁ hitéÉsithet tárgyi alapon, s bemutatni sem tudjuk ezt az

eljárást, hogyan lehet akkór egyáltalán a psr,ichoanalízist elsajátítani

, áttitáruirru]k valóságáról megbizonyosodni? Ez az elsajátítás valóban

nem konnyíí, sok Jmber ném is tanulta meg rendes9"l d9 .azérttermészetesen mégis van járható rit. pszichoanalízist mindenki els _

sorban onmagán tarrulhát, saját személyiségének tanulmányozása

ru

lóvón. Ez nem fedi ugyan teljesen azt, amii onmegfiryelésnek nevez-rtt,k, de oda sorolhatjuk. Egész sor igen gyakori és általánosan ismertlr:lki jelenség van, és ezeket, némi technikai ritbaigazítás után, cinma-g/tn bárki analizis tárgyává teheti. Így szerz,i*.g á pszichoanalízisbenltlírt.jelenségek valóságáról és a pszichoanalízis nézeteinek)gaz,ár l akívlrrrt meggy z dést. Persze, ezen az. rlton csak bizonyos határig lehetr,|jutni. Jóval tobbre megy az, aki hozzáért analitikussal elemeztetitrlagát, saját énjén éli át az analízis keltette hatásokat, s kozbenrrrt:graearlja az alkalmat, hogy a másiktól a módszer frnornabb techni-ki'tjlrt ellesse. E,z, a kitíín rit terrnészetesen mindenkor csak az egyes.tttllr:r számára áll nyitva, eey egész hallgatócsoportnak egyszerre;rztlrrl;an soha.

A második nehézsógért, anrely a pszichoan alizishez való viszonyuk-lritrt ttrutatkozik, nrár nem az analízist, hanem Önijket magukat kellíi,1.1 ssé tennem, legalábbis amennyiben eddig orvosi tanrrlmányok;rtví,grlztck. El képzettségiik bizonyos irányt szabott gondolkodásuk-tritk, itmely me sze eltér a pszichoarralizist l. Önoket arra tarrították,lrrtgy ir zervezet funkcióinak és mííkodési zavarainak anatórrriai alap-j:rit rnc.górtsék, kémiailag ós fizikailas megmagyarázzák és biológiai-l:rg órtclmezzék, de érdekl désiike t egyáltalán nem terelték a lelki é]e tli,lí,, ltnrclyben pedig e csodálatosarr bonyolult szervezet mííkodésett,lózik. Igy a lélektarri gondolkodás meróben ismeretlcrr Öncik el tt,,ls ttt<,gszokták, lrogy bizalmatlansággal viseltessenek iránta, ne tart-s;ik lrrdományosnak, s átengedjók a laikusoknak, kolt knek, termé-sz.llri]lcsel knek ós misztikusoknak. orvosi tevékenységiik mindenllizrltrrryal kárát vallja ennek a korlátozásnak, hiszcn a beteg, azt,tttllt:t,i viszonylatok természetes rendje szerint, el szijr lelki arculatá-vlrl íiltrlul Onrjk felé, s felek, hogy a gyógyító befolyásból, amelyrelrrtt,ksztlnek, kónyszerriségb l ma.jd át kell engedniiik valamit a ku-t rtzslirktlak, a természetes gyógyeljárásokat mrivel knek és a misztiku-lrrkll;tk, irkiket pedig annvira lenéznek.

Ncrrr tóvcsztem szem el l azt a koriilményt, amely el képzettségiikl lrrgyirtí,kosságát menti, Híján vagyunk olyan bolcseleti sesédtudo-tttltttyttltk, anrely orvosi céljaikat szolgálhatná. Sem a spekulatír, filo-lrr|1;1, 11,111 a Ieíró lélektan, sem az érzékszervek élettanához kapcsoló-rl,, ritlylt.vtlzett kísórleti lélektan, amint ezt az iskolákban tanítják,ttr-trl lii,llt,s arra, houy a testi és a lelki jelenségek viszonyáról valamilr,rrzrrlillrlrlir rncgállapítást tegyen, s a lelki míikoclésekfelmerriló zava-t,rlr.rlt tttt,gílrtésé}rczutatnyisson.Azorvostudományorrbeliilazelme-lrrrt l;tlt lileIlrlkozik usyall azzal, hogy a meufigvelósre kertil lelki

l.'l

Page 22: Sigmund Freud - Az Elvétés

rerictrellenességeket leírja és klinikai kóregységekbe foglalja, árnde j

óráikbari ma uk u" .í*"orrrosok is kétkednek benne, vajon tisztán

ieíró nregáIla[itasaik megérdemiik-e a tudomány nevet,,Azoknak a

tiineteknek, ámelyekb 1 az elnrekórtani képek osszetev dnek,. sem

eredetét, ,"* -..hurrizmusát, sem kolcson s kapcsolatát nem isme_

.ir.; u reÉr. anatómiai szervében vagy semmiféle kimutatható elválto_

,á, ne^jár veltik, vagy az elváltozások olyanok, ameiyekból rájuk

világossálot deríteni .ré* t.h.t. Gyógykez_eléssel ezek a lelki megbete_

g"á;o.k ciak akkor befolyásolhatók, ha valamely más szervi bántalom

mellékhatásának bizonyulnak.Eppe,.ezahiányosság,amelynekpótlásáraapszichoanalízisttjrek-

*"ik] A pszichiátríának" edclig' nélkiilozott lélektani alapját akarja

*.g,r.t.ri, s reméli, hogy eljut áddig 1 k,ijzós eredetig, amely érthet vé

teszi a testi és a lelki "r"rá,

taláIkózását E cél érdekében sziikséges,

r.o|y *i"a.n tóle idegen anatómiai, kémiai vagy élettani természet í.1 iet"s feltevést távoitartson magától és tisztán csak lélektani segéd_

fogalmakkal dolgozzék; s tartok tóle, hogy éppen ezért fogják eleinte

idegenszeríínek érezni.Á kovetkezó nehézségért Önoket, el képzettségiiket vagy beállított-

ságukat nem okolom. Á pszichoanalízis. két megállapításával az_egész

.riiagot sérti, s rnagáravonja ellenszenvét;9 megá|lagítások eg-yike egy

inteilektuáÍs, málika egy- esztétikai_erkolcsi el ítéletbe iitkozik. Ne

becsiilj ék le az ily en elóíiéleteket; hatalmas dolgok eze,k, az emberiség

hus"rrós, s t sziiÉséges fejlódésének lecsapódásai, Erzelmi er k tartják

fenn ezeket, s a kiizdelem elleniik nehéz,Apszichoanalíziskellemetlenállításaikiiziilazelsrigyhangzik,

hogy a lelki folyamatok onmagukban véve tudattalanok, a tudatosak

..,r}á., .gy., ákt,rrai és része] az egész lelki életnek, Holott eddig,

épp"r, ellJákez leg, azt szoktuk meg, hogy a lelkit a tudatossal egynek

"egyiik. A tudatoiegyenesen a lelki meghatározó min ségének tartot-

t,ri, , urt mondtukl- hogy a léIektan a tudat tartalmairól szóló tan.

Nár, ." u, uronositás ol1imagától értet dónek t nik, hogy nyilvánva-

io tep,"t.rrségnek véljiik ai e|lenkez állítást, s a pszichoanalizis

mégró.., teheimást, mint hogy az ellenk9z t ál|itja; a lelki_és_a tudatos

u"o'rro.rágát nem fogadha6iét. Megha_tározása szerint a lelki jelensé_

|"t u, érZés, ago.,dittoaai , az akaiásfoiyamatai, s a. pszichoanalízis_

i"t ^"

az atías ontla, hogy van tudattalan gondolkodás és nem.tudott

akarás, Ezzel aztán.I.rrJ.5átr" otta a j zan tudományosság híveinek

rokonszenvét, afféle fantasztikus titkos tan gyanrijába_,kevererlett,

arnely a sotétben szeret építení és a zavarosbaii akai halászni. önók

l6

Il llll1,1;z(,l(:s(lrr tnóg nem érthetik meg, mi jogon tarthatok el ítéletrrektltr tl t,lrltlttt jeliegíí tételt: ,,A lelki jelenség egy a tudatossal", s nem,, 1tlrclik, rrrirr í'ejlódés vezethetett a tudattalan tagadásához, hal l |l \, l l l vil rr ilyen, s milyen el nnyel járhatott ez a tagadás, A szavakkalr.t|,, Itlcs jl'Ltóknak lrangzik, vajon egynek vegyiik-e a lelkit a tudatos-,rl, t,,rrly irztlrr t l is kiterjesszrik-e, és mégis biztosíthatom Önoket

,rrt,,l, |11lgy a tudattaian lelki folyamatok feltevése a világban és atrrrl,tttli ttyllirrr egyaránt lényegbevágóan rij irány tájékoz dást indíttttt Il

l,;,1rilv lttlvéssé sejt}retik, mily bens kapcsolat ííizi a pszichoanalí-.,t,rIlllr t,:tl irz cls merészségét a másodikhoz,melyre most térek rá.Ez,, ltt,tl;ik lí,tt:l, amelyet egyik eredményeként hirdet a pszichoanalízis,,r,. l ,rllrljir trgyanis, hogy a sz kebb és tágabb értelemberr csakis szexuá-lt,,tt,tli ttt,vt,zlret risztonkésztetések az ideg- és elmebetegségek keletke-lt ,i1,1}(,ll r,<,rrclkíviil nagy és jelent ségiikben eleddig soha eléggé nemrrrlll,tlrlll szcrcjpet játszanak. S t mi tobb, hogy ugyanezen nemil,r,rillli,srk ltl nem kicsinyelhet nrértékben részesek az emberi szellemlr 1,,rr r.t g;rs;r|l[l kulturális, míivészi és szociális alkotásaiban is.

l ,r;llrszliL|atom szerint a pszichoanalitikus kutatásnak ett l az ered-lttr rtl,r,lól viLlíl idegenkedés a leghatalmasabb forrása annak az ellen-,rll,r,,tt;rk, lr,rrtt:lybe a pszichoanalízis ritkozott. Tudni aka1ák, hogyanrtt.rgy,tt;iz.zttk czt mi? Ugy véljiik, hogy az emberiség akulturát, azr llt,irrtlisí,glt,tckt l sarkallva, az oszttinkielégítés megszorítása áránll ll llll(,ll(, lll()g, és teremti jórészt rijra meg lijra, amennyíben azl 11\,l l|, ;tz t,lttllcri kozosségbe rijonnan belép egyén az osztcinkielégí-1',,1,,l r,;tlt', lt,rrrrrndásban megismétii az osszességjavára hozott áldoza-1lr| ,\z rtrly íi,|lrasznált osztcjnerók kozott a nemi késztetések jelentós,l,,f lt,ll(,l i;rtszalrak; ezek a késztetések ekozben szublimáIÓdnak, azaz,t/í \ l1,1|ili r,í,|jlriktól eltérrilnek, és szociálisan magasabban álló, immárllr lll ,r/r,xlllilis t:(:lrlk felé irányulnak.Ez az építmény azonban ingatag,rl rr/l,rtt;ilis ilsztrjncik megfekezése nem teljes, minden egyes embert,,l!ttrll, ,r krrllrrrlrlis kozosséghez csatlakoznia kell, fenyegeti az a ve-,,l1,1\ , lrr l}ly r rcrrti ijsztijnei megtagadj ák az alkalmazkodást. A társada-lrrttt rl1, 1, r,,i.li, lr<lgy kultriráját mi sem fenyegetné jobban, rnínt az,Lta,t llr llll rllzlilrriik í'elszabadulnának s visszatérnének eredeti céljaikhoz..,\ 1,1l,t,l{l,tIrlttt tttlln szereti tehát, ha eredetének erre a kényes pontjárat tttlllrl,rlclik, st,lrrlgy sem vág óssze az érdekeivel, hogy az emberek aIl{ llll lrllzlrrtti)k r:rcjót felismerjék, s tisztába jdjjenek vele, mit jelent a|tr ttlI r,|r,| ;lz (:Hy()s cmber számára; nevel szándékkal inkább azt azrtl,tl t,rl,tlz(rllt;t, h<rcy a figyelmet err I az egész kérdésr I elterelje.

l7

Page 23: Sigmund Freud - Az Elvétés

!]zért nem szívelheti a pszichoanalízisnek el bb említett ktrtatási

".ed*e.,yet, s legszívesebterr esztétikailag visszataszítónak, erk lcsi_

i. j rárrrá.ior.ru"k vagy vesz ede.Jmesnek sz eretné b élye gez ni. Amde az

iffi.t1..r.,.tések neá kezdhetik ki a tudományos munka.tárgyilagos_

,rát *orrdott eredményét. Hogy az ellentmondás er teljessó válhas_

;;;, ;;' el bb intell.kt,ráli, tirre kell átjátszani, Az ember pedig,

,.ráér".r. szerint, hajlik arra, }rogy valótlannak tartsa azt, ami nincs

áva*; "r.r

o, uríánfo.rnyen tulá,ellene érveket is. A társadalom így

u'k.llé*.tlent valótlannaL tes"i meg, logikai és tárgyi érvekkel, de

órzelmi okokból kiizd a pszichoanalizls igaza ellen, s el ítéletként

."g^"k.aik ellerrvetéseihez minclerr megcáfolásra irányuló kísérlettel

szemben.Mi."orrban, Holgyeirrr és Uraim, bátran állíthatjuk, hogy e klfogá-

solt tétel felállításáá semmiféIe célzatosság sem vezetet_t benniinket.

í|y_"rn." annak a ténybeli vaióságnak akartunk kifejezést adni,

uir.ty., kemény munkával véltiink feiismerrri. nttrrt most is azzal a

i.g"rítra, hogy f.ttetl.niil visszautasítsuk ily gyakorla_ti szempontcrk_

;;k ^

tuciomáliyos munkába való belekeverését, mielótt megvizsgál_

i,rt ,rot.ru, ,rujon jogo, -e az az aggály, mely e szempontokat rárrk

akarja kórryszeríteni.--i;;, "l*or.dottum

rréhányat azok kijziil a nehézségek kóziil, ame_

ry.t u poi.iroanalízissel ,raló foglalkozásuk elé merednek, Kezdetnek

,áta, iouu is a kelleténél. Ha lé tuaiat kiizdeni ezekhatását, akkor

folytathatjuk.

MASODIK ELÓADÁS

AZ trLVtrTESEKll,,l1,yt,irrr í,s L]rairn! Munkánkat nem feltevésekkel kezdjtik el, hanem, 1, t vrzsglilóc]ással. Ennek tárgyául kiválasztunk bizonyos jelensége-i. l l, ,llll(,ly(,k rraeyorr gyakoriak, nagyon ismertek és nagyon kevésrrtl l1,1llirill;tlt rószestilnek, s amelyeknek annyiban nincs kijztik beteg-,r 1,|,,,r, irrtttlrtrryiben minden egészséges emberen megfigyelhet k.l, |, l,,rrsi,ut,k itz rigynevezett eluétések,]mint amikor valaki mondani,rk.rr r,rllrttti(, clc helyette más izót mond; az els4llás vagy nyelvbotlás;r,r1,\, lrlt llllyilrrcz az irásnál esik meg vele: az elírás,'tollhiba - akárl l/ll \,(,iili l,zt, akár nem; vagy, lra valaki olva ás kozben mást olrzas,!ltllll ,lltli ír,l,;t r,,agV nvomtatva van:.félreoltarl éppíqr,. tra tér,esenl r. r l l 1, r,r z l " l r t t t i t ht lzzá beszéInek: kallási félreér tés, persze anélkiil, hogyIr,rll1,1,,,1lcssí,r:í,rtck bármi szervi hibája volna. Az ilyen jelerrségek egyilt,l,rtlr t:;rl;lrrl,t.jir tlz elJelejtésen alapszik, de e,z az el[elejtés nem végleges,| ,ll|1.1ll lrizlrtty,<ls ideig tartó így ha valakinek valamely név nem jutl,i/l ll(,, ,rrrtclytlt pcdig.jól ismer és amelyre rendszerint ráismer; vagy,lr,r tirr,1,|1,|1,1|lit,zik valamely saán.dékának végrehajtásár l, ame|y aztán|,,,,, ,IrIr r,:lzi,llr,, jtrt, tehát éppen csak bizonyos id pontra esett ki az, tttlr l,r rcti,lliil. A.|elerrségek harmadik csoportjának nincs ilyen mriló|l llr 1,1 , trlt,t;tlltlzik az elrakás, amikor valaki valamely tárgyat bizo-tt1,,,, ltt,l1,I(, l(,sz, s aztán képtelen megtalálni * s az egészen hasonlót lt,t l lt,t ,,\z i(l sz<jl;zrn íbrgó elfelejtésfajta másképpen érint benniinket,l}llltl ,I rrrlisírilt" t:líi,lcjtések; csodálkozunk vagy bosszankodunk rajta,,illr l1r tl lrrlty í.rthetiinek találnánk. A felsoroltakhoz csatlakoznakl,tltrtt1 ll, lt:t,t,rlti.stlh, irrnelyeket ismét az ideiglenesség jellemez, így,llillltill lrizrrrryrls iclcig hiszi_ink valamit, holott elóbb tudtuk s kés b-lrr li l,rlitt,l trrrljrrk, hoey az a dolog másként van, és más hasonló,t itl,,ttIr,lzo t,lltt,v<,zóst:k alirtt ismert jelenséeek.

{ t|1 r,l,r,lt,li ,,zcl<, rrrclyt:krrek berrs rokonságát a német a k z<is,,ver"

l9

Page 24: Sigmund Freud - Az Elvétés

szócskával való rnegjelrjléssel is elárulja , (a magyar ,,el" vacy,,íélre" igekot vel 1AJbrd.]); szinte mind lényegteien, tobbnyire igengyorsan mriió jellegíiek, s nincs sok jelent sógiik az ember éietében.Ritká., forclul ei , hogy egyikriknek-másikuknak, teszem a tárgyakelvesztésérrek, lrizonyos gyakorlati fontossága van. Epp ezért kevéssé

is tor diink velr}k, lelki életiinkben csak gyonge indulatokat vá]tanakki stb.

Íme, e, az a.jclenségcsoport, amelynek a tanulmányozására figyel-miiket igénybe akarom t,cnni. Önok azonban kedvetleniil vetlrctikellenem: ,,Széles e viiágon, vagy a lelki élet szíikebb teriiletén, arrrryi

a nagyszeríí talány, a lelki zavaroknak annyi a folderítésre váró és

kutatásra érdenres csodája, hogy valóban korrnyelnríi játéknak tart-juk, ha munkánkat és érdekl dósiinket iiy semmiségekre vesztegetjiik.Ha megmagyarázná nekiink, hogyan láthat és hal]hat egy óp szemriés ép ftilri ember íényes nappal olyan dolgokat, amik nincsenek, miértérzi egy másik egvszerre csak iildozottnek magát a,zok részér l, akiketaddig kedves rneghittjeinek véIt, vagy miért hirdet, éles elmével meg-indokolva, olyan riilt gondolatokat, amelyeknek esztelenségót min-den gyermek átlátja - akkor tartanánk valamire a pszichoanalizist;de lra csak azza\ fogla|koztathat berrniinket, hogy miért esett meg azrinnepi szónokkal ez vasy az a nyelvbotlás, hogy miért rakta el aháziasszony rigy a kulcsait, hogy nem tud rájuk akadni - és más eíIéle

apró-csepr dolgokkal, akkor mi is okosabb dolgokra fogjuk fordítaniaz id nket és órdekl désrinket."

Tiirelem, Holgyeim és lJraim, felelném erre Önoknek. Úgy vélem,bírálatuk nem a helyes nyomon jár. Igaz, a pszichoanalízis nemkérkedhet azzal,hogy apróságokkal sohasem foglalkozott. Epp ellen-kezóleg: megfigyelési anyaga rendszerint azok az igénytelen tortóné-sek, melyeket a tobbi tudomány jelentéktelenségiik miatt feiredobott,szinte azt mondhatnám: a jelenségvilág hulladéka. De nem cseréli-eossze bírálatuk a problémák nagyságrendjét azza|, hogy mennyirefeltíinók a jeleik? |{incs-e sok nagy jelent ségíí dolog, amit bizonyoskoriilmények kozott és bizonyos id ben.csak halvány jelekb l ismer-hetiink fel? Konny szerrel mondhatok Onoknek tcibb ilyen helyzetet.Mily apró jelekb l kovetkeztetik a fiatalemberek Onok koziil, hogymegnyerték egy holgy vonzalmát? Nyílt szerelmi vailomásra, viharosolelésre várnak talán, s nem elég-e hozzá egyetlen, másoktói aligészrevett tekintet, futó mozdu|at, akár egy pillanattal is megnyrijtottkézfogás? Vu.qy, ha a rendórség kotelékében rralamely gyilkosságfuIderítésén fáradnak, valóban aztvánák talán, hogy a gyilkos íénykó-

20

;,l t r ,, lcljt,s liikcímét hagyja hátra tettének színhelyén, s nem fog'ák-e.,rrl,,,,,1ilii,;1;;t,rr homályosabb és bizonytalanabb jelekkel beérni, ame-lt,l ,r liltcst:tt cgyén nyomára vezetnek? Ne vegyrik hát semmibe az,1,r,, ;r,|r,lit,l; bel ltik kiindulva talán nagyobb dolgokra bukkanunk,l), lrl:izrtt 1lrr is gy gondolom, mint Önok, hogy a világban és atrrrllrtttlittylli,Lrr els sorban a nagy problémák számíthatnak érdekl dé-,lllllrll,, ( lslrklrogy, rendszerint vajmi keveset használ, ha eltokéIjiik,lr,,1,1 ttltls( rrrajd ennek vagy annak a nagy kérdésnek felderítéséhezl,rtrrtrl. lv>,t,,l,á. Cyakran nem tudjuk) merre is tegyiik a kijvetkezlr 1rl

,,1, l\ lrrcltlmányos munkában tobb kilátással biztat,ha azt ragad-1lrl, rrrt,g, lrrni éppen adódik, s aminek a kutatására mód kínálkozik.ll,r klllil;rllrllclssáagal, elfogulatlanul és el zetesvárakozásoktól men-t, rr i,izll1iiilriclurrk, meg ha szerencsénk is van, ligy meglehet, hogy,ttttt,ll ,tz iisszcliiggésnél fogva, amely mindent mindenekkel egybekot

.r [lrliil is ir rraugyal még azily igénytelen munka is utat nyit at r,rtr, 1 l.rit,tlí,st:k tanulmányozásához.

l,zl tttlltttlitnám, hogy lek ssem érdekl désiiket az esészsóges ember!,rt,,;,,l,r1, st,tlltllitmondó tévcselekvéseinek tanulmányozására. Most1,, ,lt1, 1,1rrlrrljunk valakihez, aki a pszichoanalizist l távol á1l, és kér-,|, :rttL rrrt,* tíile, hogyan tnagyarázza meg ezeknek a jelenségeknek.t, t lr rlortlrrl;'lsát.

|,,l,r:lr,rlt, litclnyára ezt feleli: Ó, az ilyesml,magyarázatra sem érd,e-li|t ,, ,l1lrti víllctlenek ezek. Hogy érti ezt az illet ? Azt akarja vele!|ltllll1,1|li, lrrluy vannak események, ha mégoly .jelentéktelenek is,,lttr, l1,,li liicsrrck a világfolyamat láncolatából, amelyek azon joggal,,ltrr, ||\,,,| lrrculijrténnek, akár el is maradhatnának? Ha valaki így,r 1it r lll,tt |)()llt()ll, áttori a természetes determinizmust, akkor halomrarIrrltllillc itz t,g(:sz tudományos világfelfogást. Szemére vethetjiik ak-|,r rt , lt1,1,y tttcttttyivel kovetkezetesebb ennéI még a vallási világszemlé-l, l t,,, ,trrril<,rlr rryrrmatékosarr hangsrilyozza, hogy egyetlen verébfióka,lf l!t |,(rll1rl111 [1, az, ereszr I Isten kiilónos rendelése nélkiil. Úgy véIem,, lttl,,,tttttli rlt:trt lesz rá kapható, hogy els válaszáb I ezt a kovetkezte-Ir ,l t r rttj;t lt,, Irtlttcm okosabbat gondol s azt feleli, ha éppen tanulmá-l1\ll"/,I r,zt,kt,l ir clolgokat, természetesen talál rájuk magyarázatoti al, ll,r rrrriltirtli,s lrpró kisiklásaival van itt dolgunk, a lelki munka pon-t,r t l,r r r,,,ililiv;r l, irlrrclyrrek feltételeit meg lehetne adrri. Hibátlanul be-,,.,lttt lrttlrl t,Ittl>tlritkkorszólja talánelmagát: l. hakisségyongétkedik,,i,lr,rrl1,1l. lr;r izg;rttltt,3,haegyébclolgoktrilságcrsanigénybe veszik.l . r |, .t rrrlri;illlrllítástlk konnyen igazolhatók, Valóban gyakran elvéti,| ,,,rrl, .rl,i í;i1,1rrlt, irkirrek a íljc fáj, vagy akinek migrénje van késziil -

21

Page 25: Sigmund Freud - Az Elvétés

berr. Hasonló koriitmények kozott konnyen esnek ki tulajdonnevek az

emlékezetiinkb l. Némely ember egyenesen megszokta, hogy a koze-

Ied migrént abból veszi észre, hogy eltiinedeznek fejéb 1 a tulajdon_

nevek" Áz izgatott ember szintén gyakran véti el a szavakat, de a

tárgyakat is: -,,balfogások" mutatkoznak, ha meg valaki szórakozott

vágyis tulajdonképpen ha figyelme valami másra tlsszpontosul ,

szemTl'eotl en megfeledkezik a szándékairól és sok más akaratlanciolgot míível. Koiismert példa erre a Fliegende Blatter_belt professzor,

akiilhagyja eserrry jét és elcseréli kalapját, mert megírandó konyvé_

,_rek u p.átiémáin toii az eszét. Hogy miként feledkeziink meg szándé_

t<ainkiól és ígéreteinkról, mert kozben átéltiink valamit, ami er sen

foglalkoztatott, u..u mindnyáj an saját tapasztaiatunkbó1 tudunk pél_

ciákat.-' Á"-rit ecldig mondottunk, az egészell órtelmesen hangzik, és mintha

e]lentmoncláitól sem kellene tartanunk. Talán rrem t lságosan érde_

kes, nem olyan, amilyennek vár,tuk. De vegyiik kozelebbr 1szrmiigy-re az eivétések magyarázatait, Azt taláijuk, hogy az elvétések 1étrejot_

tének feltételei nem egyformák. Rosszrrllét és rrérkeringésí zavar a

normális miíkoclés gátoltságának élettani oka; az izgalom, fáradtság,

a íigyelem elterel dése másfajta rnozzanatok, amelyeket pszichofizio_

lógáinak nevezhetnénk. Ez utóbbiakró1 konnyen alkothaturrk.eIméle_

tet". A fá.udtság, valamint az elterel dés, és talán az á|talános izga,lom

is a figyelem megoszlását okozza, amib l az kijvetkezhetik, hogy a

kérdései míiveletie nem irányu1 kell figyelem. Kiinnyen el íordul,hogy e .míívelet lefolyása ilyenkor nem zavartalan, vagy pontatlanná,raií|. Á*a. a gyongélkedés vagy a kilzponti idegrendszer vérellátásizavara a dont

'mozzanaíra, a figyelem megoszlására az el bb|hez

hasonló hatást fejthet ki, s így ugyanazt az ereclményt idézheti el .

Eszerint az elvétés valamennyi esete szervi vagy lelki okból lótrejott

figyelemzavar kovetkezménye volna."b,z

bizony kevés ahhoz, hogy pszichoanalitikus érdekl désiinket

lekosse. Habozhatnánk, vajon foglalkozzunk_e tovább is e tárggyal.

Ám ha jobban fontolóra vessziik a megfigyeléseket, nincs mindcnrendben az elvétések figyelmi elméletével, vagy legalábbis nem czkovetkezik magától értet d en a megfigyelésekb l. Azt tapasztaljuk,hogy olyan emberekkel is megesik, hogy elvétnek vagy elfelejtenck

,r^iá.rrit, aklk nemfáradtak, nem sz|rakozottak vagy izgatottak, hanem

minclen tckintetben normális állapot ak. hacsak nem akarjrrk utólag

éppen elvétéstik miatt izgatottnak nyilvánítani ket, holott k magu_

t ui .re* vallják annak. Nem is állhat a dolog oly egyszeríren, hoey

22

i l! \ lllll\,{,l(,It:t lr ráirányuló figyeiem fokozódása biztossá tenne, csok-1 , trr,,i 1,1,rliu vtlszólyeztetné. Van számos oly miíkodés, amelyet tisztá-t t ttIlr)ll|,llik(lsan, nagyon csekély figyelemmel és mégis egészerr bizto-rrr lr,rllrrtrk vílgre. A sétáIó talán alig tudja rnerre jár, de azért

llr l,ttl1,1 ,r lrclycs utat s nem téved el, hanem megáll, ha a célhoz ért.l , 1,,rl,rlrIlis rt,tt<lszerirrt sikeriil ez neki. A eyakoriott zongorajátékos.,rl, ll,ttl lr,,rry ráuondolna, a helyes billerrtyíít iiti Ie. Persze vele islll, }.l ,,||! r,lykrlr,-olykor, hogy felrenytil, de ha az automatikus játék aIrIrr l,r|,,t,l vt,szólyét novelné, akkor ez a veszély éppen a virtuóztlr tli r 1,1 t rrc lt,gitlbban, akinek játéka a nagy gyakorlat folytán teljes-,l 1rlrr | ,11111lrrrlrtikussá lett. A tapasztalás tehát ellenkez leg azt mutat-i,l lr,,1it, llzli trttls míikodés éppen akkor sikertil flolottébb biztosan, lratt, ttt l,,trltlttttl< rá ktilonosebben nagy figyelmet, viszont az elvétéslr t1,1r t,,tl,sí,|r, í,llpen olyankor lóphet fbl, amikor a lribátlan teljesít-.|ll ll\ lrrrtlkiviil lorrtos volna, s így a sziikséges figyelem bizonyárallt lIl l( r,,l,',rlili cl. Ily esetben a bajt,,izgatottságunkrrak" tulajdonít-tr,rtlrrl,, t1,1lt:t ttt,m értjiik, hogy az izgalom miért nem irányitja inkábblrltrr;lrlt.rrr ir ligye|met arra a teljesítményre, melynek sikeriiltén any-ttt lt,r l1ii,r,lisziink. Ha valaki fontos szónoklat, vagy szóbeli tárgyalásílll !lll, ll\1(,lvlltltlás folytán, az ellenkezójét mondja annak, amit mon-,1,1|ll ,/.lll(li,lrtlzrltt, akkor ezt a jelenséget az elvétés pszichofiziológiai,,1 p 1 l r 1i 1, t, l t, r r l t:l rrróletével aligha rnagy ar ázhatjuk meg.

\. r l,,,t,lí,slkllól még sok oly apró mellókjelenséget figyelhetiinkttlr }1 , ,|rrrclyt,kt:l nem érttink és amclyek megértéséhe z rrem jtrtunkl.,,;t lr lrlr ,rr ctlrliíri magyarázatokkal. Igy például, ha pillanatnyilagr llr Ir 1lr l(rrrrk vltlamilyen nevet, bosszankodunk miátTál sZeietnénktllltlrl, tt,lt,,rr t,Ittlí.kezetrinkbe idézni és nincs t le nyugtunk. Vajontltli t l rrtkr,ttrl ;r lttlsszankodónak oly szerlolótt ritkán figyelmét a kere-lil| ,rrrrt,t lr-tt,ltli, ;rmi szerinte ,,a nyelve hegyén van", noha annyira*l,,rl1,,, ,,,rtttil :Lztlttrral felismer, mihelyt hallja? Vagy vegyiik azokat{, l ll lt ltl, lrIrtiktlr az elvétések halmozódnak, lárrcszerrien kovetiktrl}1 t lr lr,.rltj;i k (:uynlást. El szor megfeledkezttink a megbeszélt talál-L l r r r r! r rl , tt l;tll, tt lszrlr pcdig - miután eltokéltiik, hogy semmi esetre semlt lr 1tlrrll r l liirltlrii|, hogy tévesen más órára emlékeztiink. Kertilíjlllrr11 11,1l 1,1iztittli rrrr:etalálrri valamely elfblejtett nevet, s ekozben kipá-lt,lr,1, ,1 lr;rrrrkltíll (:uy l]1ásik, amelv az els nek nyomára vezethetettt,illt t ll.t trrr)sl (,zt 2L nrásodikat kezdjiik el keresni, egy harmadiklilrrrl, r l, r,l, rl,y lrrvlilrlr.'l'udjuk, hogy ilyesmi nregesik a sajtóhibákkalIr ,t|}|l l1r,l,r,l ll szt,<líi clvétósének kell tekinteniink. Mondják, hogv,,tl,,ltt, lt,rl, l;zrrlililrlt,nrrlkrirta rijságba csriszott be egyszer ilyen ma-

,)aZ.)

Page 26: Sigmund Freud - Az Elvétés

rabló arcát nem láttam tis,ztán, panaszomat a legkozelebbi.rend rál-

lomáson a kovetkez ávukkal'udnám elí1: A magányoss:,g és sotélség'^,

i^iÁ, rnegrabolt. A rendórbiztos crre isy "1l?l"olh?tna: }]]gY

ia,rr*, o" h.!t.t.,r.,l, széls séges mechanisziikus lolfogás híve. Alla_

;i;r"k';"8 i,i.anU így'a tónyáíást: A s tétség védelme alatt, kihasz-

náIva a hely elhagyuioixagát, egy ismeretlen rabló kifosztotta ()nt,

Á;. ö" esetében tJgte.,y.g._"r"uu í"iaaat a rabló fo'kutatása. Talán a

rabiott hoimit is viiszaszerezbctjtik t le,'*Á"irri.rr,lfizic,lógiai

tényt,z,(*", izgalonr,,zervartság, figyeinii zayaí,

nyiivánvalóan nem "^*rJl^"j,:nc kozclebb a rnegoldáshoz, Iizek

csak beszécimódok, spinyolfalak, antelyek nrtjgé feltótlerriil be ke}l

nillantarrunk. n, u r.+'láeJt;i;;, ,.1"u',._,l ictéz'Le ir r cló az izqalmat,

: ffi;,ffi ;;j j,., .rir.á"iaua,. a í,uigrárihatások, a szóhasonlós ágok

ór';i;;r;k;;l r.ii"á"ro szokásos tár:ítások jclcnt sóg.ór szirrtcn figyc_

lemre kell méltatnunk. P".t, rnegkijnnyítilraz elszólást, amenrrvibert

t-U;iátk; utat, amel}en ha]adlrat l)e ha látorn aZutal rnagam el tt,

}rizonyos, hogy korreii,i r.go*l.Ehhez,.nic8 sziikségem varr ir mcltivá-

liár",'r,",gv .iLa"3uÁ ,rr^!u* és ezení,eltiier re, arnely ezen az (lton

elíjrevisz, Ezck a no"g:,"áric* szóbcii ,ollirtkozások tehát szintí:n csl,rk

.iár"siiai a nyelvbotlá-srrak, írgy, *]:,,t, u testi hajlamosságok, és volta-

képpen nem magyar*,io;" iondolják csak mcg, az t:setek t lnyontíl

részóben nem az a kortilmény zaiarja meg ? besz.édemet,, hogy zt

hzrsznált szavak hu,rf^*u.iileg rnásokia hasonlítanak, hogv az ellen_

tétiikkel szoros kapclsolatba" 7il"uk, vagy, hogv szokásos társítástrk

l.ra,rrr.ur. ki bel luk. A {ilozóius Wundt értelmezése szcrint móg zrzt

--^.g|".a"atot is találhatnánk, }rogy a nyelvbotlá, i,Y|:, keletkezik,

}ra testi kimeriiitség }cil,"_tán ur,assio.iációs hajlam felijikerekedik az

"gyé; t.r"Cd-szánáékuirkon. Ez nag},on szépen, hangzana, ha ncnl

mondanacllcntanlatapaszialatainkrrak.amclycktanusagaszerinlirzesetek egy rószébe., a Led",ij testi, niásik részében az asszociációs

tényezók hiányzanak,Kiilijnijsenérdekesszámomraazonbanakovetkezkérdésiik:nrily

módonlehetar.ct.gy*a''alinterfercrrciábalépótendenciátmegállir.nítarri. Valószíníileg'";; is sejtik, nrilyen srilyos,kóvetkezményekkcl

;:;. i;;;rra.,l r..r,a egyike, a. megzavart torekvés, mindig kétsi:g-

telen; az, oki u" elvcijui.t[áu"ri, isrne}i és be is ismeri azt. Kételkeclí:s_

;;á,_.;g"rdolár*-.r"pár, u_*ásik, .a zavaro tijrekvés adhat oktll.

N"r, *ai,rra1lottuk, és ónok bizanyára nem felejtették eI, logy az.

ese tek egy részében 'ez a másiktendencia éppen ilyen világos, Kitíínik

. "v.i" árras eredményéb 1, ha van bátorságunk ahhoz , hogy ezt il"t,

36

, rt |1111 111t ,,lfiluadjuk. A képvisel házielnók, aki az ellentétét morrclja,,,,, ,l , ,rrrril ;tkart, világos, hogy az tilést meg akarja nyitni, de éppenrl,,11 1rl.tl,rls, }rogy szeretné be is zárni, Ez olya.ri kézenfekv , hogy,lllllll (,|1.1ttt<:zrri való sirrcs rajta. De a tobbi esetben, amelyben a. ttrl It,r,r,kví,s csupárr eltorzitja az eredetit, anélkrii hogy onmaga

t,l1, ,, rr kili,jt,zí:src jutna, }roeyari hámozzuk ki itt az eltorzításból ar rr,, lt,rrtItlttt,iát?\. , ,;r,1.li .lsii srrrozatában nagyon egyszeríi és biztos móclon, tudni-

,lIrl rrlil.rrrrigy,, zrlrogyan a megzavart torekvést megállapítjuk. Hiszen, t l ,," r .tl.rriil a,beszéI t l kapjuk, aki az elsz Iás után rogton heiyre-,llrtl.r .tz l,r,r,<lt,tileg tervbe vett szovegezóst. ,,Das draut, nein, das,lrrt, ll vicllci<,Irt nor:h eincn Mtlnat" (I. 32. olcl.), Nos, a torzít

,l1,1, l.rll szittíótr vele mondatjrrk el. Megkórdezzlik t le: Kérem,lIlll ll Ill(rlrrll;r r:l1Ílrb, lrogy,,draut"? Erre aztváIaszolja: Azt akartamrrrrrtrr|,tlri ,, l)lls ist eirre traurige Gesclrichte" (Ez szomorri t rténet), és, lttt,tl, l,,;t,lllt,tl, a Vorscltwein elszólásbarr éppen így meger síti, hogy

r Ir,,,rrl .rl lrliltI,tzL nronclani: ,,Das ist eíne Schweineiei' (ez disznosá i,,l, r,l,rrr rrri,r,sól<clte magát és szavainak más irányt adott. A zavarlr itrIr Itr r.r rrr|pliillapítása itt tehát éppoly biztosan sikertilt, mint al l l t lt . l \ . r l l r,, N t,nt véletleniil folyamodtam oly példákhoz, arnelyeknekl l ,, l, ,, ,,:; tttt,gtlldása nem ered sem t lem, sern híveim valamelYiké-t,,t \1,1,1:; :;ziili,st':g volt mind a két esetben egy bizorryos beavatkozás-l t lrlrr,\ ,l rrrl,grrldáLst ei segítsiik. N,íeg kellett kérdezni abeszél t I,titl, tl .,,t,lt.r .l ígv nrzrgát, és mit tudna mondani elszóiásáról. Krilon-l,, lr lrl,trr .lsil<lrltt volna az e]szólás folott, anélkiil hogy tísztázníll, ll l.t t,,ltr,t, l)t, rrrihelyt megkérdezték, a magyarázatotmár az els,,r|, r, ,, l tttr t,,trlt;r. li]s íInc. látjak. cz a kis beaiatkozás ós erednrénl,t.,!i ll ll,.,r, It,,;ttt:t|Ízis, Ós mirrtaképe minden pszichoanalitikus vizsgá-lrtrr il . ,rtrtil ;t trlviillbiakban vógezni fogunk.

lll.rrrlrtll;:illrls;tttl;izalmat]zrnvagyok,hafelteszenr,hogyugyanab-l,,irr r |,tll,rtt.tílr;rrr, anrelyben a pszichoanalízis filmeriil Öncik elótt,l, lrtlr r lr;r,l ltz .llt,rllrllás is veie szemben. Nem volna talán kedvrik,llI l ,l., ,ll.rrv.lí,st,t,, h<ley az elszólást elkovet ember rnagyarázata, 1, rlt l|,ttt ltr.ltt rliintíi bizonyíték? Persze hogy igyekezne gondoljákl lrl,,l. l,,l:lrrrIil;ist,it az elsz lást *"e-rrgyuiárJ;, e, ekkorT<imondja,l , |,,, ,;,1r1,1r li)ltttt,r,iilíi tletét,ha ez a magyarázat számára alkal-lt1 l ll ll, l,rtllzlli. l)c crl,cl még rrcnr bizonyítja,hogy az elszólás tényleglrl r |,,It t l,, l,r,lrr,lsí,gt,s, hrlgy íay volt, de épprigy lehetett másképpent, l ,.,, llr 1ttllt;tlrltl rltllttil valirn.imás is, ami épp ennyire, vagy talánttli t, |1,|,l,,trt tltt.t],lclclt vrllrra.

Jl

Page 27: Sigmund Freud - Az Elvétés

váiasztaclhatja, világossá teszi, hogy azavarás oly gondolatmenetb l

indul ki, amely az 1l|et személyt roviddel el bb íbglalkoztatta, és ami

aztán i|y módon feiti ki utólagos hatását, akár kifejez dott már a

beszédben, akár nem. 'fehát valóban utóhangzásnak kell eltrevez_

ntink, de nem sztikségszeríien a kimondott szavak utóhangzásának,Itt sem hiányzik a képzettársításos ijsszefiiggés, a zavar és a megza_

vart kózott, ez az osszefiiggés azonban nem a tartalomban rejlik,hanem mesterségesen, gyakran nagyon is mesterkélt osszekot utakonkeletkezett.

Hallgassanak meg erre vonatk ozo|ag e gy egyszeríi pélclát, amit

*ugu*'figyeltenr meg. Szép f)olomitjainkban egy alkalommal két

turistának oltozott bécsi holggyel találkozom. Egy darabon elkísérem

ket, és kozben beszélgettink a turistaélet élvezeteir l, de kellemetlen

oldalairóI is. Az egyik holgy eiismeri, hogy az icl tciitésnek ez a módjanem kevés kérryelmetlenséggel jár. Azigaz, rnondja, hogy csóppet sem

kellernes, ha így egész áldott nap a napsiitésben mene teliink, és a blírzmeg az irrg egá""r, átizzad,. !]bberr a mondatban, egy helyen, egy kis

elaiiadást keiÍett legvóznie. Aztán fblytatja: Wenn man, aber dann nach

Hose kommt und sich umkteiden kann. . .| Ezt az, eiszólást nem analizáltllk,de azt hiszem, ktinrryen megérthetik. A holgynek az voit a szándéka,

hogy tokéIetes filsorolást ad.jon, ekként: bl zt, inget me_q nadrágot(iose), De az iilend ség okából elmaradt a nadrág filemlítése, aiegkoáelebbi, tartalmilag az el bbit 1 teljesen fiiggetlen mondatban

^".n.rbun a ki nem mondott szo ahozzá hasonló braza (nach Hause)

eitorzításaként a felszínre keriilt,Most aztán rátérhetiink régóta esedókes f kérdésiinkre: milyen

szándékok azok, amelyek _ szokatlan módon mások megzavarásár,aljutnak kifejezésre. Nos, természetesen nagyon kiilonboz ek, de'szeret_

,,érrk b..r.,uk filtalálni a kozos vonást. Ha ilyen szempontból átvizs-

gáiunk egy sor példát, ezek csakhamar három csoportra lognak oszla_

ii. a" el*á .sopo.tba tartoznak azok az esetek, amelyekben a zavaroirányzatismerétes abes,,z.él elóítt, és ezenielril mégaz elszóIást megel _

z |eg, érezhet is volt. így a Vorschwein e1sz lásban a beszéló nemcsak

azt hagyja helyberr, hogy azokról a bizonyos dolgokról eleve_a ,,disz_,róság'iiiéletét alkotta, hanem azt is, hogy szándékavolt ennek szóbeli

kifejezést adni, ett l azonban kós bb elállt. Egy második csoportba

sorólhatók azok az esetek, amelyekben a beszél a Zavar tendenciátszintén magáénak vallja, de arról nem tud, hogy ez éppen az, elsz Iás

l Ezt akarta mondani: Dc lra aztán hazaériink ós átijltózkijdhetrirrk",

50

el tt aktív volt benne, Elfogadja tehát elszóIásának általtrrrk ajánlottértelmezését, de bizonyos mértékben mégis csodálkozik rajta. Erre aviselkedésre talán konnyebben találunk példákat más elvétések koré-b l, mint éppen az elsz láséból. Egy harmadik csoportban abeszéIcréiyesen elutasítja azavar szándék értelmezését; nemcsak azt tagad-ja, hogy már az elszólás elíjtt is élt berrne, hanem azt a tényt is, hogycz a szándék eeyáltalábali lelrr-reriilt r,,tlln:i. F,mlékczzerlck a ..íiillli)ftj-gés"- (,lttlstos.sen) péIdára és arra a szinte ucivari:rtliln elutasításra,irmelyben a zavar szándék lolderítése miatt ez a szónok részesített.'t'uciják, hogy ezeknek az eseteknek a lolfogásában még nem jutottunkegységes néz pontra. En nem tor dnók a szónok ellenkezésével ósrendiiletieniil kitartanék értelmezésem mellett, Önok ellenben, iteygotrdoiom, mégis eilenkezésének a hatása alatt álinak ós fontolóraveszik, vajon nem volna-e jobb }emondani azllyen elvétések értelme-zésér I és nem keilene-e ezeket az analízis e} tti értelemben vett,tísztán élettarri aktusoknak filfogni. El tudom képzelni, mi riasztjavissza Önoket. Ertelmezésem magában íbglalja azt a fe\tevóst, hogyir beszél nél ol,v szánclókok órvónyestillretnek, amelyekr l maga mitsem tud, amelyekre azonban én, a jelek alapjátr kovetkeztetni tudok.Ilyen rijszer{í és kovetkezményeiben srilyós loltevés el tt nregtorpan-nak. Meg tudom órteni ezt és ennyiben lgazat adok Önijknek. Delillapítsuk meg: ha kovetkezctesen kitartunk az elvétésekr l vallott és

irnrrvi példával meser sített nézetrink mellett, nrirrden idegenkedésiikclat-ára is el kell szánniok magukat az em]ített floltevésre. Ha ez nemrill módjukban, alighogy megértették az elvétések mibenlétét, le kellríila mr:lndaniuk.

Id zz:Jrnk még egy keveset annál, ami a három c oportot sszekoti,alni a,z elszólás három mechanizmusában kozos, Ez, szerencsére,íélreisrnerhetetlen. A két els csoportban a beszéI elismeri a zavartcndenciát; az els ben hozzájárul ehl'ez még az is, hogy kozvetlentillrz elszólás el tt jetrentkezett. Azonban mindkét esetben uissaaszorítot-lák. A beszél elltatárolta, hogsl nem engedi a beszédben megualósulni, és ekkorslrilja el rnagát, uagtis a uisszaszorított tijrekués ekkor a besfil akarata ellenérenegnliluánul, amennlliben meguóltoztatj(t a megengedett szándék ktfejezését,rlkeueredik aele, aag) éPPenséggel a lteQére láP. Ez tehát az elszólás mecha-ttizmusa.

Álláspo.,tom szerint a harmadik csoportunkban észlelhet folya-lnat is a legteljesebb osszhangba hozható az itt leírt mechanizmussal.( ]sak azt kell fcltételezllern, hogy ezt a három csoportot a szándéknakl<iilonboz mélységekig való visszaszorítása ktilonbozteti meg egymás-

5l