SZABÓ ATTILA

AZ ÉN, A SZABADSÁG ÉS A SZELLEM

SZABÓ ATTILA

AZ ÉN,A SZABADSÁGÉS A SZELLEM

A TAROT NAGY ARKÁNUMAIMINT AZ ÉN-BEAVATÁS FOKOZATAI

AGAPEANUM KIADÓBUDAPEST

2011

© Szabó Attila, 2011

TARTALOM

Előszó.........................................................................................................................7

Az ember szellemi lénye és magasabb Énjének ébredése(Egy ezoterikus emberkép felvázolása. A tarot mint Én-fejlődés) ..........................11

A beavatás tarot-jaA tarot újraértelmezésének igénye ..........................................................................43

A tarot .....................................................................................................................57 I. A kozmikus princípiumok 1. – 5. ..............................................57 II. A Szubjektív Tudat fejlődése 6. – 16. ........................................67 A Gonosz eredete és kozmikus szerepe ......................................88 III. A Kozmikus Tudat kialakítása 17. – 21. ..................................103 Az Új Ember ..............................................................................113

Az utókor téves értelmezései .................................................................................114

Összehasonlítások .................................................................................................120

A képek a teremben ...............................................................................................122

A szellemi belső fejlődés szerkezete ......................................................................124 A 4x5-ös felosztás ............................................................................124 A 3x7-es felosztás ............................................................................130

A tarot huszonkét képe ..........................................................................................132

Az Én-beavatás fokozatai, avagy a Belső Út lépcsőfokai ....................................134

A Beavatás Terme .................................................................................................143

A szabad és morális Én új korszaka(Az ember és a világfejlődés a szellemi világkép nézőpontjából) ........................144

A Régi Világ és az Új Világ ..................................................................................196

Utószó ...................................................................................................................202

ELŐSZÓ

E könyv az ezoterika területére merészkedik el, ahol egyik legfőbb célja egyújemberfogalomkeresése,amelyméltólehetmagáhozazemberlényhezésamelykifejezisajátmegváltozottkorunkatis,annakújszükségletét,öntudatát.Mertsema tudományos,semahagyományosvallásivilágképnemad igaziemberfogalmat,az ember lényének egy olyan leírását és értelmezését, amely alapul szolgálhatnaegy valóban emberi világmegteremtéséhez. Úgy tűnik számomra, hogy ehhez amodern ezoterikának ishozzákell járulnia,amelyracionális,világosságratörekvőgondolkodásamellettazemberszellemi lényétishangsúlyozza,ígyegyújabb,egyharmadikutatvillantfelatudományésavallásközöttállva,hogyazembermivoltát,létezéseértelmétérthetőenmegfogalmazza.EbbőlanézőpontbólésetémátkutatvaigyekeztemegyösszefüggőképetfelvázolniazEmberrőlmintszellemi(kozmikus)ésföldilényről. Ezazonbankönyvemnektartalmilagcsakazegyikoldala.Amásikatarot, ennek huszonkétnagyarkánuma(azelső22színesábra),amelyetnemajóslásiértelembentárgyalok,hanemazún.BelsőÚt,aszellemiésmorálisfejlődéstükrében.Atarotnagy arkánumait az Én-fejlődés alapján követem végig, újraértelmezve nemcsakaz egyes képek jelentését, hanem magát a tarot-t is (beleértve ebbe a képekátnevezését és a képek adott sorrendjének megvilágítását). A tarot valójában amodernÉn-beavatástfoglaljamagában,eztrejtettékbeleazeurópaiújkorhajnalán,azÉnnekaztabelső,önteremtőútját,amelyaXX–XXI.századidejénváltigazánaktuálissá,létrehozvamagunkbanaszabadésmorálisÚjEmberminőségét.Atarotnagy arkánumain végighaladva képszerű formában ölt alakot és egyúttal teljesengyakorlati ábrázolásban jelenik meg az „okkult” emberfogalom. Könyvem tehátegyesítkétszempontot:egyezoterikusvilágképbeágyazottemberfogalomvázlatátés a tarot Én-beavatásánakgyakorlatát. Végig az a szándék vezetett, hogy egyfelől a jelenkor alapvetőenmaterialistairányultsága közepette érthetővé, elfogadhatóvá tegyem a szellem fogalmát ésvalóságát az emberben és a világban, talánmég azok számára is, akik többnyirebizalmatlanok a lét spirituális szemléletével szemben, másfelől valamiképpenmegalapozzam,avalóságrészekéntmutassammegamoralitást, amely nem valami sohamegnemvalósítható ideálazemberszámára,haneméppenséggelazemberilény legalapvetőbb oldala, amelyet ha végleg elveszítene magából, megszűnneembervoltais.Írásomegymorális világképkifejtéseis,valójábanennekérdekébentárgyalomakülönféleezoterikustémákatésokkultösszefüggéseketbenne. A könyv végső üzenete maga az az emberkép, amely egy szabad és morálisemberrelszámolalétben,ésazafelismerés,hogyazemberbelsőteremtőtetteitőlfüggazelkövetkezendőmárnemtermészeti,hanemszellemi evolúció.Aszabadságmostkezdődő, aKáli Júgátkövetőúj korszaka egyúttal az embermorális lénnyéválásánakisideje,amelymáregyúj,egymorálisabbemberivilágmegteremtéséneklehetőségéthordozzamagában.

�

Írásomban kifejezetten egy ezoterikus világkép kifejtésére törekedtem, illetveilyeniránybankerestemalétvalamilyenmagyarázatát.Ezazonbannemazismertvallási(akeleti,vagyakeresztény)világkép,mertettőléppúgyelhatárolódik,minta materialista, tudományos világképtől. (Ez különösen az átértelmezett Krisztus-fogalomra,Krisztusnakegyszellemi-kozmikusevolúcióvalvalóösszekapcsolásáraérvényes,amelyetkönyvemharmadikrészébentárgyalokrészletesebben.)Alegtöbbérintkezési pontot Rudolf Steiner antropozófiájával találtam, de ez inkább csakkiindulásvoltszámomra,nempedigegybeesés. Nem titok, hogy az ezoterikus, szellemi világképet nem lehet „bizonyítani”,hanem csak kijelenteni, felmutatni. Ennyiben inkább „eszme”, vagy „gondolat-rendszer”, és nem „tudományos tény”. Ettől azonban nem feltétlenül téves vagyhazug.Mertéppúgylehetséges,hogyigaz,éshogyvalamilyenvalóságotfejezki,méghaeztnincsismódközvetlenül,vagyaszokottformábanbizonyítani.Magaarejtélyestárgyaolyan,amelytúlvanatapasztalaton,azérzékszervekáltalnyújtottvilágon, sőtbizonyos fokig túlvanaz értelmen is, az értelemáltalmegragadhatólétsíkon.Létezésétazonbanmégsemlehetmindenkétségetkizáróantagadni. Alétbenazemberészlel,avagyérezegyolyan„misztériumot”is,amelymesszenagyobb léptékű és jelentőségteljesebb, mint az általunk belátható és érthetővilág. Amikor olyan szavakat használunk, mint lélek, tudat, személyiség, sors,mindenség, amikor ott állunk egy emberi lény születésénél, egymásik halálánál,amikorhallgatunkvalamilyenBach-zenét,vagyamikoregyáltalánmagaazemberilét mélységes rejtélyességével, eddigi – valljuk be – tisztázatlanságával szembe-sülünk,akkorfelvillanbennünk,hogyittvalamiképpentöbbrőlvanszóatudományáltaladhatóválaszoknál,ésnemelégítkibennünket,haatudománymagabiztosantagadja ezek létezését, vagy fizikailag-biológiailagmagyarázza.A szellemi létbenvalóhitmindenerőfeszítésellenéresemkiirtható.Lehetséges,hogyvanegyszellemi világmagyarázatis.Deminthogyezamásikdimenzió„objektíven”,érzékszervileg nemészlelhető,azértcsakegy„okkult”világképnyújtható róla,megismerésénekeszközenemaműszereskísérlet,hanemazintuitívgondolkodás.Nagyoniselképzel-hető,hogyezisegyérzékszervünk.Csaképpennemfizikai,hanemszellemi.–

Bizonyosokoknálfogvaszükségesnekérzem,hogyelőzetesennémiáttekintéstadjakekönyv tartalmárólés felépítéséről,megkönnyítveazOlvasó tájékozódásátbenne. Az ember szellemi lénye és magasabb Énjének ébredésecímű–mintegybevezetőszándékú,ezértegyes témáit tekintvecsakrövidrefogottésabővebbmagyaráza-tokatkésőbbrehagyó–elsőfejezetbenatarotegészgondolatkörénekmegalapozá-sához felvázolok egy ezoterikus emberfogalmat, amelyet egyúttal összefüggésbe hozokatarot-val,miközbenezutóbbitisáltalánosanjellemzem. A beavatás tarot-ja. A tarot újraértelmezésének igényecíműfejezetbenazeddigitarot-fogalomproblematikusságát taglalom, éskifejtema tarot kapcsolatát azÉn-beavatással. Kitérek a képek sorrendjének megfejtetlenségére (hiszen a tarot 22színesábrájamegvanszámozva),amipediglényegesszempontaBelsőÚtegymásra

�

következőfokozataitekintetében.–Korunknagyszükségleteegyúj tudatminőség megteremtése.Enneklétrejöttétszolgáljaatarotbeavatásais. A tarotcíműfejezetbena22nagyarkánum(mintnevükismondja:„nagytitok”)ezoterikus jelentésénekszámosvonatkozásbanújszerűértelmezésetalálható,ame-lyek könyvemben már egyértelműen a belső Én-fejlődés menetét, egyes állomá-sait fejezikki.Ennekalapjánúj elnevezéseket adokaképeknek,amelyek ígyegylogikus egymásutániságba rendeződnek tartalmilag.Ebbena részbena15.képnél– amelynekhagyományos elnevezése: „AzÖrdög”–beillesztettemegyhosszabbtanulmánytA Gonosz eredete és kozmikus szerepecímmel. A következő kisebb fejezetekben a képek egyes lényegbevágó részleteit vizs-gálom, ily módonmég kiegészítve az egyes képek jelentését és mondanivalóját,bizonyos elterjedt félreértéseket, illetve a képek egymással való összefüggéseittárgyalom,majdpedigaképektérbelielrendezésétmutatombe,ahogyanelhelyez-kedhetteka„BeavatásTermében”körbenafalonfelfestvevalahol,valamikor. A szellemi belső fejlődés szerkezetecíműfejezetbenanagyarkánumokatimmármintösszefüggőláncolatot,célirányosutatésbelsőleglogikuselőrehaladástíromle,felfedezveazt is,hogyaképekbizonyoscsoportokbankövetikegymást,amiáltal jólátláthatószakaszokraoszlikazemberiÉnbelsőszellemifejlődése. Ezek után A szabad és morális Én új korszaka című fejezetben egy modernés „mégis” szellemi világkép ábrázolását kísérelem meg, egy az Énből kiinduló ezoterikalegfontosabbeszméitvázolomfel,amelynekkétlegfőbbpilléreaszabadságés amoralitás.E részben korunk nyelvén és szemléletmódja alapján (amely nemfeltétlenül materialista) megfogalmazok bizonyos alapvető ezoterikus kérdéseketés témákat a világról és az emberről, amelyek ami időnkbenmár radikálisabbanmerülnekfel. A Régi Világ és az Új Világcíműzárófejezetegy„meglepetést”tartogat,egy23.képelemzését,utolsóoldalainpedigutalokkorunk„kozmikustitkára”,azezoterikusvilágszemléletáltalamleglényegesebbnektartottüzenetére.–

A könyv egésze egy szellemi beavatásfolyamat előrehaladómenetét is tükrözi,amely3részretagolódik,3szintbenfejeződikki:

I.szint:A felkészülés.(Azelsőkétfejezet.)Aszelleminézőpontkörvonalazása.Azénünkelőkészítése(méginkábbcsakfogalmilag)aBelsőÚtra.–Elméleti fok. II. szint: A megküzdés. (A tarot-fejezetek.) A belső szellemi erők mozgásbahozása,aktivizálása.Aszemélyes-énszerűbehatolásaszellemiségbe,abelsőtudatifalakáttörése.ABelsőÚt.–Gyakorlati fok. III. szint:A felelősség. (Azutolsókét fejezet.)AzÚjEmber látószögébőlvalórátekintésavilágra,azemberreésaszellemiségre.–Akarati fok.

�

Azemberiségazelmúltszázadokbanátéltegyintellektuális ébredést.Most egy morális ébredéstkellátélnie.

„Azemberaléttitkaibólcsakolyanmértékbenrészesülhet,amilyenmértékbenmegjelenik benne amorális tudat.Amoralitás tehát kihat amegismerésre is!Haugyanisimmorálisanbirtokoljavalakialéttitkait,azzalcsakmagárahozveszélytéspusztításleszavégeredmény.AKozmoszbanhatalmasszellemierőkvannak,éscsak amorálisanvezetettmegismerésneksikerülhet,hogynemfordítjamagaellenazokat. Az önzés végül is nemboldogulhatalétnagyerőivel,éscsakzűrzavarthozhatrájuk.Ezért az embernekjelenlegcsakegyprimitívismeretszintjevanaszellemivilágról,ésalétigazinagytitkaitnemismeriésáltalábanmégnemismerheti.Hogyebbenfordulatkövetkezzen be, ahhoz a morális fejlődésére lenne szükség, egy belső szellemi átalakulásra,amelyazonbanhosszúésfáradságosutatjelent.”Rudolf Steiner

AzEmbermissziójavalójábanszellemi természetű.Erresema tudomány,semavallásnemad igazimagyarázatot.Azelőbbi inkább tagadja,azutóbbibólpedigegyszerűenhiányzik (csak Istennekvanmissziója).A„tudatváltás”, a jövő tudata –abeavatás–azlenne,hogyazEmberszellemi(kozmikus)missziójáraébredünkrá,amitmindenkifeladatkéntotthordozmagában,asajátÉnjében,éseztatudatotbeishozzukahétköznapokba.AzEmbereküldetése:avilágmorális megváltása, morálisátformálásaaszabadságtalaján.EztfejezikiazÚjEmberésazÚjVilágfogalma. A tarot rejtett (és félreértett) tartalma, a nagy arkánumai által történőbeavatás,azÉn-beavatásvégsőcéljavalójábanez.

„Mielőttazemberamai tudatáhozeljutottvolna,egyálomszerűszellemi látásállapotában élt. Érzékelte a szellemi létet, de csak úgy, ahogyan álmában lát azember valamit. Ez volt az emberiség tudatának ősállapota. Az egyes embernekalig volt önálló Énje,ezértmégbeleolvadtaszellemivilágba.Csakönmagánkívültapasztalhattamagáta szellemit,ezérthakapcsolatbaakart lépnivele,akkornemmaradhatottmegsajátbensejében,hanemkikellett lépniemagántúlra,aszellemivilágba. Az emberi Én azonban idővel minél inkább kifejlődik bennünk, annálinkábbmár önmagunkban ismegtalálhatjuk a szellemit, ésmár nemcsak rajtunkkívüllehetéskellaztkeresnünk.”Rudolf Steiner

AMennyország„üres”!–Mert aki oda való,

azlentvanaPokolban:segíteniazottlevőknek,

hogy ők iskijussanakonnan.

10

Az ember szellemi lénye és magasabb Énjének ébredése(Egy ezoterikus emberkép felvázolása. A tarot mint Én-fejlődés)

Egy mondanivalójában igen jelentős, kitüntetetten emberközpontú ezoterikustanítást ismerhetünkmega tarot–valódieredetét tekintveérthetetlenül titokzatos–képsorozatában,amelyazősi,ókorikozmoszközpontú okkulthagyományhozköz-vetlenül nem is nagyon kapcsolható.Valójában nem tudjuk, hogy a tarot honnan származikés kiknek az alkotása,éséppenolyan rejtélyesaz is,hogymiért jelentmeg és miképpen terjedt el a világban fokról fokra, mégis megállíthatatlanul azelmúlt évszázadok során. Kétségtelen azonban, hogy mindez nem volt „teljesenvéletlen”,ésfogalmazhatunkúgy,hogyennek„ígykellettlennie”,mertazemberiségtudatifejlődésébenmindigidejébenésakellőhelyenjelentkeznekazokazerőkéseszközök is, amelyek a szellemi továbblépéséhez elengedhetetlenek. A tarot-val is ez a helyzet, pontosan akkor jött, amikor szükségünk lett rá, azaz amikormárérettekkéváltunkinformációibefogadásáraésfelhasználására,vagyisakkor jelentmegaszíntéren,amikormárvalóbaneljött„azőideje”.Mindenbizonnyalfontosszerepetfogjátszaniazemberiségelkövetkezendőspirituálisébredésében,ésannakegyreinkábbésegyrenyíltabbanaszellemieszköztárábafogtartozni,mintazegyiklegaktuálisabbéslegmodernebbismeretekethozókifejeződésiformája. Amaterialistavilágképbeközvetlenülnemillikbeleazanézőpontésvalóság-fogalom,amelyetazezoterikusvilágképbentalálunk.Ennekfogalmaiszokatlanokés abszurdak amaterialista tudomány felől nézve.Korunkmég nemvállalkozhattöbbre,mintaz„ezoterikus”ésa„tudományos”világképdualistaegyüttlétezésére,vagyisazigazikommunikációnélkülipuszta„egymásmellettiségükre”.Ekétvilág-képnek azonban az idők során egymást nem lerombolnia kell, különneműségükellenéresemegymásellenségei.Egyszerbizonyárael fog jönniazaz idő,amikoratudományazezoterikatárgyánaklétezésételismerveazezoterikalétjogosultságátsemfogjatagadni.Ígyavilágmegismerésénekcéljaésemberierőfeszítésekibékítiésegyesítimajdőket.Deehhezmindenekelőttannakelfogadásalenneszükséges,hogymagaazembervalójábankettőslény:nemcsakanyagi,hanemszellemilényis. Afizikaivilágképünkbemármindenkorkönnyenbetudjukilleszteniakülönféleújabbésújabbismereteinket,deazért,mertmagukezekazismeretekmindigcsakisa fizikai világra vonatkoznak.A nem-fizikai, a szellemi, az ezoterikus ismeretekszámára még nemigen rendelkezünk egy ezoterikus világkép általános és szilárdkereteivel, amelyen belül azonnal el tudnánk helyezni e más típusú és nem azanyagilétrevonatkozóismereteinket.Azezoterikustémákkal való ismerkedéstehátlegalábbisbizonyostürelmességet,elfogulatlanságotésnyitottságotigényeltőlünk. A tarot problémafelvetése, tartalma ésmondanivalója közvetlenül nemmindighelyezhető el a fizikaivilágképenbelül, hanemegy„másik”, egyezoterikus, egyszellemi világképhez tartozik. Ha ezt eleve elutasítjuk, akkor sem igazságértéke, semvalóságértékenemleszszámunkraazittkövetkezőknek.

11

1.

Ha végignézzük a tarot* huszonkét arkánumát, ezeket a jelbeszédes képeket,amelyeksokatsejtetőenvalaminagytitokra,avalóságmélyebbmegértésénekvala-milyenlehetőségérelátszanakutalni,azonnalszembetűnikazasajátosságuk,hogyezoterikushangulatukellenérenemaz„égivilág”viszonyaitésjelenségeitábrázol-ják.Vagyisközvetlenülnemannyirakozmikuslétösszefüggésekettalálunkeképe- ken,ésígynemisaszellemilétrégióibavalóvalamilyentitkosbetekintést,példáulnemalélek„túlvilágiútjának”leírásátígériknekünk,haneminkábbazazérzésünk,hogy itt csakis az emberi világban lejátszódó történések vannak előttünk, olyanhelyzetek,amelyekvelünk,földiemberekkelkapcsolatosak. Ugyanígymárelső ránézésre isvilágosanérzékelhető,hogyamégiscsaknagyjelentőségű,sőtsokszorfennkölthangulatúképekennemistenalakokatlátunk,akikennekmegfelelőenbizonyosvilágalakítóisteni tettekethajtanakvégre,számunkramindig rejtélyesnekmegmaradókozmikusméretűműveleteket, hanemembereketrajzoltak oda, valóban az ember alakját használták fel a mondanivaló jelzésére,ennélfogva kézenfekvő az a további felismerés is, hogy emberek által végzett– jóllehet szellemi és belső – cselekvéseket figyelhetünkmegaképeken.Ésmégakkoris,amikormagasabblétigazságok,kozmikusprincípiumokkifejezésérőlvanszó,mint az első öt ábra esetében: az alakokon itt sem látunk az istenimivoltraemlékeztető külsőségeket, emberfelettivé emelő monumentalitást, magasztosdicsfényeket,hanemteljesenemberszerűekamegrajzoltszemélyek,nohalátnivalóaszimbólumfunkciójuk,apusztaegyénilétnéltágabbjelentéstartalmuk. Hasonlóképpen,afigyelmesszemlélőszámárafeltűnikaképeknekazajellem-zője is, hogy a világ értelmezése, avagy egy világkép felvázolásának igényenem a mindenség egyetemessége felől, kozmikus messzeségek látószögéből,hanem éppenhogy az ember nézőpontjából történik, egy emberfogalom kifejtéseútján. Az emberi lélek oldaláról, az emberi lét viszonyain keresztül vannakfelvetve bizonyos alapvető témák és nagy igazságok. Vagyis közvetlenül nema Kozmoszba látunk bele e képek révén, hanem azEmberbe, az ember lényébe, azemberiÉnbelsőterületére,enneksajátosküzdelmeibe.Hamarmegállapíthatjuktehát a 22 nagy arkánum szemlélése közben azt, hogy a tarotmégoly ezoterikustanítása,tartalmisága–nemtagadvaezzelmagasabb,szellemibölcsességét–nemkozmoszcentrikusésezzelnemistencentrikus,hanemkifejezettenembercentrikus. A tarot világa az ember világa,a tarot tárgya az ember maga. A legdöntőbbbizonyítékaez annak,hogya tarotmégsem lehet–mint többenállítják–egyősi,ókori (egyiptomi),vagyéppenókorelőtti, amitológiai időkbőlszármazóvilágképtükröződése,tehátnemlehetennyirerégmúltbelieredetűsem!Ha bármelyik,azősihagyományonalapulókozmikusvilágképet,világmítoszttekintjük,

* Maga a „tarot” szóalak francia eredetű, ezért kiejtése is ennek megfelelően történik: ’taro’. (Vö.: Diderot.)

12

mindegyik szinte kizárólag az „égi világról” szól, az őslét, a létkezdet titkairól,a világegész leírásáról, az istenek világépítő tetteiről, az istenek egymáshoz valóviszonyáról, és éppene témákhozmérten az embervégletesönállótlanságáról, azistenektőlvalóabszolútfüggéséről,ésarról,hogyamiazemberilénybentalálható,azmindegyedülazistenektőlszármazik,vagyisamivéazemberlett,azcsakisazisteni teremtőaktusok eredménye.Az ősi hagyományban az ember teljesmérték-ben valami önállótlan, az isteni világtól mégmindenbenmeghatározott lénykéntjelenik meg. Az ősi világképekből teljesen hiányzik az emberi individuum és ebbőlfakadóanazemberiszabadság fogalma…Deészrevehetőenhiányzikerégi– különösen az egyiptomi –mitikus világábrázolásokbólmaga a szabadságprin-cípiuma, a szabadság „atmoszférája” is, mert ezt a belülről fakadó képességet, magábaa személytelen létbe szintebe sem illeszthető, abból sehogyan semmeg-magyarázható titokzatos tudatvonást még a felvonuló isteneknek sem igen tulaj-doníthatjuk.Az istenekmaguk is inkábbvalamiszükségszerűségeknek tűnnek fel, erőknek,kozmikusfolyamatoknak,létépítőhatalmaknak,ésmégönkényük,fantá-ziájuk, saját céljaik és cselekvéseik sem hordozzákmagukon igazán a szabadságvalódi jegyeit, hanem olyanoknak látszanak, mint akik csak valami AbszolútSzükségszerűségparancsolókövetelményeitteljesítiktetteikben. Minden régmúltbeli ezoterikus tannal, ősi hagyománnyal, ezeknek még ismert írásosemlékeivelösszehasonlítvatehátatarotegyikjellemzősajátosságaaz,hogyelsődlegesen nem amindenségről vagy a szellemi létről nyújt valamilyen leírást,nemazistenekrőlésrejtélyesvilágalakítótetteikrőlszámolbe,hanemközvetlenüléscélirányosanaz„Emberről”szól.Azemberlényébevezetbe,aztírjakörül,aztakarjamegfejteni.Legfőbbcéljánaknemalétegészábrázolásáttekinti,bárazerrőlvalóbizonyostudástmintegyfeltételeziésmárépíterre.Azembertavilágnélkülperszemegértenisemlehetne,hiszenemegértésérdekébenéppenhogyavilágban,a „létben” kell őt elhelyeznünk, vagyis a világegészben elfoglalt helye alapjánhatározható csakmeg az ember lénye is és állapíthatómeg tetteinek valós érték-tartalma.Valamilyen világértelmezés, kozmoszkép, sőt szellemfogalom természe-tesenkiolvashatóatarot-bólis,deinkábbcsakaháttérben.Amiazelőtérbenvan,amireafigyelemközvetlenülirányul,azazember,azőlényeéssajáttennivalói. A vallásokban, a hagyományos ezoterikában mindig egy általános kozmosz-képetadtakmegelőször,éscsakebbőlés ígyúgyszólván„utólag”vezették leazembert,azemberfogalmát.Atarot-banezfordítvavan.Előszöregyemberfogalomkerül elénk, ez van benne részletesen kidolgozva, és ebből kell eljutnunk egyvilágértelmezéshez, levezetnünk egy kozmoszképet, meghatároznunk azt, hogymi van az ember körül,milyen lét az, amiben található.A tarot újszerű és kissémeghökkentő üzenete az – avagy amintegy hagyományrombolóan a hagyománykorábbi kozmoszcentrikusságát láthatóan félretevő magatartása azt a felismeréstsugallja felénk –, hogy nekünk, embereknek az Emberből kiindulva kell és lehet megfejtenünk a Világot, sőt, éppenséggelmagán az emberfogalmon keresztül, az emberi mivoltmegértéséneksegítségévelfogunktudniegyúttalalegmélyebbenés alegmesszebbrebehatolnimajdaKozmosz(éstalánazistenlét)fogalmábais.

13

Azősi,ahagyományonalapulóvilágképekkitágulnak,felmerészkednekugyana létegész vagy az istenek gondolatilag meglehetősen absztrakt és emberileglegtöbbször követhetetlen világába, de ott nem találnak sokat az Emberről, nem tudják annak lényegét és keletkezése értelmét igazán megragadni.Haelárulnakéskifejeznekisvalamitudnivalótróla,aznemtöbbmerőáltalánosságoknál–példáulaz égi „származása”, a földi „elfajulása”, az isteni világbavaló jövőbeni „vissza-kerülése” –, ami nem szolgáltat elégséges tudást az ember számára ahhoz, hogyközelebbrőlmegértseönmagát,ésmegtudjaazt,hogymivégrevan,miahivatása,ésmitkellevilágbankezdeniea saját önállósult személyével, amennyiben kikerült azisteni,azégiharmóniából. Az ősi spirituális hagyomány, a belőle keletkező intézményesült vallások a legtöbbetamindenségről,az istenekről tudtak,dea legkevesebbetazemberről!...Eszméik és mondanivalóik elsősorban az istenekről és a mindenségről voltak,amiket kifejtettek a teogóniában (az istenek keletkezése) és a kozmogóniában (avilágkeletkezése), leírtákazégivilághatásátaföldivilágraazasztrológiában,meghatározták az emberek viszonyulását az istenekhez a kultuszban, közöltekbizonyos erkölcsi parancsokat, amelyek az emberek egymás közöttimagatartásátszabályozták, de mindeközben „az emberi lény maga” nagyobbrészt megmaradttalánynaketanításokban.Arégivilágmítoszokésvallásokmesszemenőenalárendeltésateljeskiszolgáltatottságigfüggőhelyzetet,avilágegészéhezmérvelekicsinylőenmellékes és elenyésző szerepet tulajdonítottak azember létezésének, és kezdettőlfogva meglehetős tanácstalanság vette körül azt a kérdést, hogy egyáltalán miszükségvanráamindenségben. Ahogyan a történelemködbevesző hajnalán az emberi lény ismég csak kelet-kezőbenvoltaföldi-fizikaivilágban,úgyvoltmégakkoribanazemberfogalma is üresésmeghatározatlan…Amindenség,azistenekkozmikusvilágamár„készvolt”,törvényeiműködtek, determinizmusa érvényesült, ezért lehetett rólamár tudássalrendelkezni, és eseményeit, belső összefüggéseit kikutatni és leírni. Az emberazonbanazírotttörténelemelőttirégmúltbanmégigaziújszülöttvolt,óvatosanéslassan haladt a fizikaiságba való leereszkedése, a tisztán szellemi létezésből valóátfejlődése az anyag világába, az egyedi lét újdonságát hozó körülmények közé.Ennélfogvaminden tekintetbenmég az isteni-kozmikus világhoz kötődött, lényétazmozgattaésalakította,bensejétaztöltötteki,ígyalelkiszférájábólmégteljesenhiányzott isazönállóság, a szubjektivitásérzeteésazönmegtapasztalásélménye!Azezekbőlakorszakokbólszármazó,majdazatlantisziidőkbenésazutánakövet- kező évezredekben, illetve a „történelmi” korokban is még továbbélő ősi világ-képekbenezérttalálunkolysokutalástazisteni-szellemivilágra,azistenektermé-szetére és földi lehatásaira, eseménydús megnyilatkozásaikra, ám alig hallunkvalamit az ember mivoltáról és evilági missziójáról.

14

2.

Az okkult történelemszemléletmindenkor eltért amaterialista történelemtudo-mánynézőpontjától.Azelőbbiazemberbenegyszellemiésnem-halandólénytlát, aki nemcsak a fizikai, hanem egy szellemi világhoz is hozzátartozik, és aki aszellemi létből„fejlődöttki”és„fejlődöttbele”afizikailétbe.Azutóbbiazembertlényegében egy anyagi és mindenképpen halandó lénynek tekinti, aki a – tudatnélküli–természetbőlfejlődöttki,éshalálakorodais„térvissza”,vagyistestévelegyüttalelkeiselenyészik.Azemberilénytermészetieredeténekfeltevéseazonbanértetlenül áll az előtt a kérdés előtt, hogy az „Emberben” olyan tulajdonságok ismegjelentek,amelyeka„Természetben”nemtalálhatókmeg!Ilyenekmindenekelőttakövetkezők:az öntudat vagy én-érzet, a moralitás és a szabadság. Atermészeti létezőkbennincsigazikülönbségakülsőlétésabelsőlétközött.Az emberben azonban kialakul egy belső élet, egy saját személyes világ, amelymár megkülönbözteti magát a külvilágtól. A természeti világból tehát hiányzikaz individualitás fogalma, az emberi világ ezzel szemben lényegében véve azindividuumok világa. – A természeti lények számára, másfelől, ismeretlen az atörekvés,hogyönmagukat„meghaladják”,éspéldáullegyőzzékragadozóvágyukat,vagyazellenségesfajok„kibéküljenek”egymással,vagyishogymoralizálódjanak,mert nem teremtenek maguknak a saját megváltozásukra sarkalló eszméket,nincsenek magukkal szemben támasztott értékköveteléseik, és így az adott létükkereteit meghaladó belső („szellemi”) céljaik.–Végül,atermészetiszituációknemkülönösebben bonyolultak, a természetes ösztönök alapján is el lehet boldogulnibennükésmeglehetoldaniőket,mígazemberiszituációksokkalkörmönfontabbak,nehezebba tájékozódása területükön,nemmindigalkalmazhatókrájuksablonok,ezért az ember gyakran mérlegelésekre, döntésekre, választásokra kényszerül,cselekvései tehát nem eleve és mindenkor determináltak, hanem sokkal inkábbbelőle indulnak ki, szabadságában áll bármit megtenni, és valójában mindenirányban nyitott az út előtte. Ha tehát az embert természeti lénynek tekintjük is, furcsa módon mégsem illik bele minden jellemzője a természetbe, más logikát követ, más törvények vezérlik, mint amelyeket a természetből kiolvashatunk. Haatermészettudományazembertestétatermészetrevezetiisvissza,azemberlelkét, szellemét, énjét,ésezzelindividualitását,moralitásátésszabadságátsemmikor semfogjatudniatermészetbőlmegmagyarázni,abbóllevezetni,ésnempusztánazelégségesadatokhiányamiattnemképeserre,hanemazért,mertkétféleműködést,eltérőbelsőlogikát,ellentétesminőségeketkellmindigtapasztalniaebbenazössze-hasonlításban,amelyeketnemlehetösszekapcsolni,egymássalrokonítani,egykalapalávenni.Haatestünkatermészetbőlvalóis,honnanvalóalelkünk,aszellemünk,az énünk? Ez az a kérdés, ami túlviszminketafizikaivilágon,atermészet„fölé” késztet tekintenünk, és a természeten kívülkutatjaamagyarázatlehetőségét.– Azalábbiakbankísérletetteszekegy„ezoterikusemberfogalom”vázlatoskifej-tésére,amitbevezetésülszánokatarottémájához.Atarotmélyésrejtettmondani-valóját nemérthetjükmeg, ha nemvalamilyen szellemi nézőpontú világkép felől

15

közelítünkhozzá.Néhányolyan,általamalapvetőnektartottszempontot,fogalmat,összefüggéstfoglalokösszerövidenakövetkezőkben,melyekegyezoterikus ember-fogalom kialakításának elemei közül nem hiányozhatnak. Így merőben másképplátjukmajdazembert,avilágot,mintahogyatudományazutóbbiegy-kétévszázadótaeztelénk tárja.Anagykérdésperszeaz,hogya fizikaivilágmellett létezik-eegyszellemilétis.Tegyükmostfel,hogyigen.Ésekkormeglepődvetapasztaljuk,hogy a szellemivilágmagyarázatkifejezettenmorális irányultságothordozésfoglalmagában!Ateljességrenemtörekedve,kezdjükmindjártadolgokközepébevágva.

Arégmúltkorokembereszámáramégegyértelművoltazembertermészetfelettihovatartozása és természeten kívüli eredete.Tudtakegyszellemi világmeglétéről,mert még érzékelték azt. Korábban, a földi-fizikai emberi lét megjelenése előttmint lelkekmagukisbenneéltekebbenaszellemivilágban.Deakkormégteljesenhiányzottbelőlükaszabadságésnemfejlődöttkibennükazén-érzetüksem.Ebbenaszellemilétben,a„másik”világbanharmóniaésszeretetvettekörülőket,deottnemébredhetteköntudatra.Azemberilénycsakakkortólkezdveérzékeliönmagátalétben,amikormárénszerű és szabadmegnyilatkozásokraképes.Amígtudatávalmégbeleolvadtaszellemivilágba,addigönmagárólsemlehetettkülönfogalma. Az Ember akkor kezdte tudatosítani önmagát, akkor vált önmaga számára is„valakivé”,amikorkülönváltaszellemi-kozmikusvilágtól,amikormárkülönbözni kezdett a szellemi dimenzióban található „egységléttől”.Az emberlény ezért csak a fizikai világ keretei között találhatott önmagára, csakis ezen a szellemi világon kívüli terepen fejlődhetett ki az éntudata és a szabadságélménye. Itt a halhatatlanés egység-természetű szellemi lelke fokozatosan beleereszkedett és mindinkábbbeleszokott a külső elkülönülést biztosító fizikai testbe, amely lehetővé tette szá-mára,hogyabbanegy„sajátlétre”tegyenszertésegyreinkábbszabadongondol-kodhassonéscselekedhessen,báreznemhirtelen,ugrásszerűenmentvégbe,hanemhosszúévezredeket,sőtalegtágabbantekintveegészföldkorszakokatvettigénybe. Ez a külső– testi–„elkülönülés”azonbanegybelső– lelki–„elkülönüléssel”isjárt:azemberilénybefelé,önmagafeléfordulásával,egoizmusamegjelenésével,és egyúttal a rajta kívüli lét elleni offenzíva, a birtoklás és az uralom erőszakosvágyával.Azemberafizikaisík„keménységében”lassanegyénnéválik,deezzelegyüttsajátbelső–máregyreszubjektívebb–világábanelveszíti a szellemi síkra jellemzőésottáltalamégbirtokoltszeretetképességet,amoralitást! Az ember ezt amoralitást, a szeretetre való képességet a földi-fizikai létbenmár csakis szabadmódon,amagaerejével–feltéve,haakarja–szerezhetimeg,szerezhetivissza. De éppenhogy a moralitásnak ebben a földi újra feltámasztásában találhatjamajdmegakozmikusansaját,egyedülőt illetővalódifogalmát,atulajdonképpeni„emberfogalmat”! Eztaszellemivilágbanhiábakerestevolna,mertannakegység-létében erre a sajátosan emberi tettre (a szabad moralitásra) neki magának mégnem is volt lehetősége, illetve ez ott nem is történt meg.Az ember a szellemilétben sohasem tapasztalta meg magát cselekvő, sőt teremtő lényként. Önmagátott „semminek” látta, akit bábuként mások mozgatnak, mások teremtenek, mint

16

egymagatehetetlenújszülöttet,mertvalóbanazemberaszellemivilágbelilétezéseidején–afizikaiságbavalóleereszkedéseelőtt–mégnemisvoltegyébannál. Ezazújszülöttazonbanazértfogantamindenségbenaszellemilétöléből,hogyegyszermajdelhagyjaaszellemivilágot,éselkerüljönegyidegen–afizikai–létbe,egy újabb szellemteremtő kozmikus színtérre, ahol a sajátlábárakellállnia,ésegyolyan útonmegindulnia, amelyen előttemég senki nem járt, amelyet előttemégsenkinem fedezett fel aKozmikusEvolúcióban...Ez akisEmber-újszülött való-jábanalétegyújteremtőörvényébeereszkedettalá,egymisszióvalmegbízva.

Mindezidáig ugyanis a moralitás, a szeretet a szellemi „egység-lét” talajánsarjadtkialétezőkben.Azújirányés„kozmikusterv”mostaztcélozzameg,hogyamoralitás,aszeretetafizikai„elkülönülés-lét”talajánisképeslegyenkifejlődnialétezőkben...Azegység-létben–aszellemivilágban–könnyűvoltmegteremteni aszeretetet.Azelkülönülés-létben–afizikaivilágban–azonbanamáregyénné lett emberlény előtt hatalmas akadályokmagasodnak fel, a szellemi világ számára isismeretlenerőkszegülnekveleszembe,amikoraszeretetlétrehozásaválikkülönösfeladatává.EzzelazEmber,akozmoszelegifjabbszülöttealélekpusztítóviharaiközé kerül, a tudat sötét és irdatlan erdejénekúttalan rengetegében találjamagát, aholmindenérthetetlen,mindenfenyegetőésmindenmégmeghódítatlan. Ámezazújszerű lénysajátmagábanhordjamindazokatazerőketéseszközö-ket,amelyekmajdképesséteszik,hogyutatvágjonasűrűben,hogykiérjenanap-fényre, hogy legyőzze az elkülönülés-lét káoszánakmégmegszelídítetlen rémeit.Szellemimagáraeszmélésének,különösenpedigmoralitásánakelsőigazipillanataazonbanazadöbbeneteséskezdetbenlebénítófelismerés,hogyaza„sötéterdő”nem rajta kívül van, hanem éppenséggel benne magában! „Leereszkedésekor” hozottmagávalvalamitazégifénybőlútravalóuléssegítőül,deittlentvalamilyensötétség, akadály, ellenerő is lassan beleépült a belső világába, amit immár sajátmagában hord lerázhatatlanul, kitéphetetlenül. Ha mindenkor valódi ellenfélkéntszembenállvais,deaföldisíkralezuhantemberújszerűlényébenvéglegösszeforrtegymással a Jó (az egység-lét, az „égi”mivolt) és aRossz (az elkülönülés-lét, a„földi”mivolt),ezekkétpetéjűikrekkéntülikmeglelkiszféráját.BennevanaFényésbennevanaSötétség:őaSárkánnyalmegküzdőlegkisebbKirályfi(amoralitás,aszeretet),ésőaKirályfirarontóésaztelpusztítaniakaróSárkány(azelkülönülés-tudat,azegoizmus).Ezekharcbanállnakugyanegymással,devégzetszerűenösszeisvannakláncolva,immárnemválhatnakelegymástólazemberenbelül. A Rossztól tehát az ember nem szabadulhatna meg úgy, hogy azt magábólegyszerűen kiűzi, a lényéből kiutasítja, vagyis nem „tagadhatja le” magában eztazoldalát, ésnem„menekülhetel”attól, amibensejét avilággal szembeállítja.ARosszatsajátmagánbelül,asaját lényébenkellmegváltoztatnia,aJóvalátitatnia,hogyazontúla„Rossz”(azelkülönülés-tudat,értsd:azindividualizálódás)márneromboló legyen,hanemmaga isbeletartozhassonavilágkozmikusharmóniájába.Így azemberéppenséggela saját, a benne levő Rosszát kapta munkája tárgyául! Mindenkiamagáét,azt,amitönmagában,asajátegyedi-személyeslétébenhordoz.

1�

Az ember morális tudatánakelsőfelfénylésetehátakkorjönel,amikorráébredarra,hogyaküzdőtérbennevan, asajátbelső világalettakozmikusteremtésújabbszíntere, ahol neki kellene a Teremtőnek lennie,nekikellenesajátmindenségébenmagátaJóteremtőjévétennie…Mintegya„jó”Makrokozmoszmintájáraésannakszellemi Intelligenciájához hasonlatosan most neki a saját „jó” Mikrokozmoszátkellenefelépítenie,kialakítania,önnönmagábanmegalkotnia. Miteháta„Rossz”azemberben?Miaz,amivelnekiharcolniakell,amitátkellformálnia,amit„Jóvá”kelltennie?Nemegyébez,mintéppenazindividuálissá válólénye!Magaazegyén mivolt,aszubjektivitás-érzet,a„saját”tudataproblematikusbenne, a tulajdonképpeni veszélyforrás, ez a lényében a még bejáratlan irdatlanvadon,amagábantaláltésegyúttalténylegesenvalamifelfedeznivaló„sötéterdő”.Mert az individualitás egy olyan létezés, amely még hiányzott a kozmikus világból, amelynek létére mindeddig nem volt példa a Szellem Evolúciójában. Éppen azért valami ismeretlen ez az emberben megjelenő új tudatfajta, mert egyénnécsakisúgyválhatottazemberilény,hogyaszellemivilágból,ennekkohe-rensésharmonikusrendjébőlaz„ősidőkben”–őtelőször–kiemelték,ésezzelazisteni-kozmikus„automatizmusok”nagyrészétfokozatosanelveszítette atudatából.Ennek következtében az öntudatra ébredt énjét közvetlenül már nem irányítjákmagasabb kozmikus törvények, „isteni eszmék”. Ezek legfeljebb csak tudatánaklegmélyebb–tudattalan–rétegeibenérvényesülnek.Nemválttehátteljesenfügget-lenné a kozmikus léttől! De abban a belső, személyes tudati szférájában, aholöntudata felragyogott, ahol énnek, egy önálló létezőnek érzimagát, ottmegkaptaa szabadságot, vagyis az isteni-kozmikus szükségszerűségtől áthatott mindenségegyetemes és személytelentörvényeitőlvalómentességet,ahol„amagauralehet”.Egyedisége tehát úgy keletkezett, hogy a tudatával avagy a tudatában „kikerült a szellemi kozmoszból”, nem érvényesülnek benne annak magasabb törvényei.AzEmberígyrészbenalegmagányosabb,alegelszigeteltebb,részbenalegrejtélyesebb,alegismeretlenebbésegyúttalalegkiszámíthatatlanabblétezőlettamindenségben.Ezzel aKozmikus Evolúcióba az emberlénnyel egy kockázati elem is került.Azegyénné válásismérveivalójábanismeretlenekaszellemivilágegységléteszámára.

Amikor földi történelme során kialakult az emberben a saját individualitása,amikor fokozatosanmegtapasztaltamár, hogy cselekvéseit szabadság is jellemzi,csakakkortólfogvakezdettlassankörvonalazódnielőttesajátlényénekfogalma is, embermivoltánakmeghatározása.Deminthogya tulajdonképpeniemberfogalmataz ősi bölcsességbőlnemmeríthette,mertabbansemmiehhezfoghatótnemtalált,vagyisegyolyanemberlényt,amelyténylegesenennyireindividuálisésszabadlenne (és így független a kozmikus-szellemi világ determinizmusától), mint amit mostsajátmagábanfedezettfel,azértvalódiönmegismeréseekezdeténszembetalálkozikasajátlényerejtélyénekkérdésévelis,megdöbbentőtitokzatosságával,sehovásemköthetőésigazánsehovásemtartozólétével.Minélinkábbtudatosítanikezditehátönmagát, annál bizonytalanabbá válik előtte az is, hogy tulajdonképpen mifélelényő,ésholahelyeamindenségben.Létezésénekemegválaszolatlanságaezért

1�

keresésre,sajátlényénekönmagaáltalikutatásárakényszeríti,vagyisegyszercsakazzalafeladattaltaláljamagátszembe,hogymeg kell ismernie,vagyamiugyanaz:meg kell határoznia önmagát, hogy éppen amaga számára tisztázni tudja emberilétesajátostitkait.Azemberlegalapvetőbbéslegégetőbb„örökkérdése”mindigisazvoltaszellemilétbőlvalókikerülése,azattólvalóegyrefokozódóelkülönüléseután,hogy„miazember?”és„miértvanezenavilágon?”.

Az ember individualitása és szabadsága tulajdonképpen már az ember fizikai lénnyé válásával megkezdődött, amit a „bűnbeesés” fogalmával jelölt az időveleltorzultvallásihagyomány,amikoregyúttalazÖntudat –ésnema„Tudás”–Fájá-nakgyümölcsébőlisszakítottazemberilény,amittehátéppenaföldiegyéni tudat, az énérzetlegelső,mégnagyonkezdetlegesmegjelenésénekképimegfogalmazása-kéntkellértenünk,amelyaszabadságnak,aszabadválasztásképességnekleszmajdahordozója.(Éppenezértkellettelhagynia a„Paradicsomot”,azazaszellemilétet.)Deezakkormégcsakalehetőségevoltazindividualitásnak,nemazigazi,kifejlettvalósága.Évezredekalattbontakozikki,erősödikmeg,csakhosszútörténelmikor-szakoksoránedződikmegazemberbena sajátindividualitásaésszabadságtudata. Azősiidőkbenazonbanezmégalig-aligpislákoltbenne,ezértvoltarégmúltbanakkora jelentősége a törzsnek, a fajnak, a népnek mint a szellemi létből hozottegységtudatnak,amilegfőkéntavallástudatformájábanfejeződöttki,ésamimindigalárendelt helyzetben tartotta, magába olvasztotta az egyént, nem tűrt semmiféleeltérést és külön utakat, így még az egyén teljes elnyomását és figyelmen kívülhagyásátjelentette,jóllehetezazegységtudatvédelmet,irányítást,biztonságélménytisnyújtottazegyediesülőemberlényeknekazújésismeretlenföldi-fizikaivilágban. Az ősi mitikus időknek e homogén egységtudata–bárezfajilagmármégiscsakdifferenciálódott – és ezzel az egyének személyiségnélkülisége mögött a földi-emberi világ és a szellemi-kozmikus világ között fennálló szoros, vagyis akkormégteljesennyitottkapcsolatállt,amelybeleárasztottaaszellemi-kozmikusdeter-minizmuslégkörétisazemberivilágba…Emagasabbdeterminizmussalszembennem lehetett védekeznie, azt nem lehetett magából kiiktatnia az emberi lénynek.Demégszükségeisvoltrá,mertazezútonleáradóintelligencia,tudás,bölcsességsegítetteabban,hogymegvesselábátaföldikörnyezetben,kialakítsaúj–fizikai– létközegébenazemberivilágot,ésrendelkezzenolyan– ingyenkapott–szellemiés kozmikus ismeretekkel, amelyek leírták számára amindenséget,megalapoztáktudományát,ésébrentartottákbenneaszellemi,anem-természetivilágemlékét.Ezazégideterminizmusazonbanmég lehetetlenné tetteazember individualitásánakésszabadságánakmegjelenését,valódikifejlődését!Egységben, egy közös tudatban tartotta az egyedeket, akiknek ezért még alig volt belső, személyes világuk, saját éntudatuk,éséppenennekköszönhetőenazegyesemberilénynekéséleténeknemvoltönértékesem.Azemberekbeolvadtaka rajtukkívülibe,pontosabban,a sajátbelső világukat még teljes mértékben elfoglalta, kitöltötte valami egyetemesség,valamifelettükálló„össztudat”.Deazemberlényegyúj evolúcióalanyakéntjelentmegaföldivilágban.Ehhezpedigbiztosítanikellettszámáraaszabadságotis.

1�

Ennekegyetlenmódjalehetettcsak:az,hogyakozmikus-istenibefolyás,azégideterminizmus kivonuljon a földi emberi létből…Az írott történelem korszaka aszellemivilág,aszellemidimenziófokozatosvisszahúzódásával, egyre szorosabb bezáródásávalazonos!Eztettelehetővéazutánazemberivilágvalódikialakulását,mind szélesebb kiépülését. Az ember a neki biztosított létterületen – relatíve –magáramarad,deezzelvégremegkezdődikszámáraazigazitörténete:aszabadság megtapasztalása, az egyediség kifejlesztése a lényében. Ez tudata spirituáliselsötétülését is jelentette, magasabb kozmikus kapcsolatai elveszítését, és így atudatlanság és a félelemmindaddig ismeretlen érzésénekmegjelenését is.Most asajátértelmére,önállóságárakellmajdhagyatkoznia,abbankellmegkapaszkodnia. A szellemi világnak ez a visszavonulása természetesen rendkívül lassan ésóvatosantörtént,egybeesettaKáliJúgaegészkorszakával,sőtmáraztmegelőzőenkezdetét vette. De minél inkább előrehaladt a szellemi dimenzió bezáródása ésközvetlen hatásának megszűnése, annál inkább kiüresedtek a kozmikus-szellemieredetűvallásoktanaiésrituáléiis,megerősödöttazemberilélekbenazegoizmus,akapzsiság,abirtokláskényszer,amásokmegvetéseésgyűlölete,azuralkodásvágyésakegyetlenség.A szabadság ára a moralitás leépülése volt… Lassan berendezte magáta„Pokol”aFöldön.Az„égi”moralitástmárnélkülözőföldilétbenmagáraeszmélőember,afizikaiságbanszabaddáésindividuálissáválóhajdaniszellemlényfokozatosan egy visszataszító és riasztó immorális társadalmi világot hozott létremagakörül,amelyostoba,igazságtalanésgyilkostörvényeknekengedelmeskedik.Eztavilágot–vagyamiugyanaz:önmagát–akozmikusan magára hagyott ember döntötte romlásba, de a szabadság magasabb – isteni – elve szerint neki kellmegmentenieis,akozmikusharmóniábaegyszerismétvisszaillesztenie! Csaklassanismerifel:azemberspeciálisanújszerűvégzeteaz,hogyönmagávalkellmegküzdenie.Pontosanamiatt,hogynekimárebbenaföldiLÉTSZFÉRÁBAN kellkialakítaniamagábanakorábbanszellemi,azégiMINŐSÉGEKET.Individuális lényével egyetemes értékeket kellene elsajátítania.Az elkülönülés közegében az egységet(aközösséget)kellenemegtalálnia.Asajátegoizmusától asaját moralitá-sához kellene elérkeznie.Gyűlöletét szeretetté kellene átformálnia.Fizikaiságába aszellemitkellenebefogadnia.Demindeztúgy,hogyközbenmegtartja,sőtmeg-erősíti egyéni tudatát, individualitását, személyes énje határait, éppen azért,mertaz embernek szabad lénykéntkell járniaújés ismeretlenútját.Aholazonbannemlétezikvagyelsorvadazegyéni-személyestudat,ottszabadság semlehetséges. Az emberi lét sajátos vonása így az, hogy egyszerre individuális és kozmikustermészetű,azazirányultságú.Kétkülönböző„világ”,avagytendenciaösszehango-lásátkelleneelvégeznie.Azegyedivé válás–ésezzelaszabadságtörekvés–éppúgya „missziója”, mint a kozmikussá válás, amelynek legfőbb tartalma számunkraa belső moralizálódás, vagyis a szeretet.Az emberben ez a két oldal valójábanelválaszthatatlan:együttésegymásraépülvekell – kellene –kifejlődniük.

A„földilénnyé”válóemberesetébenamoralitás, a morális érzékkialakításaasajátlelkébentehátmárcsakisaszabadság és az individualitás körülményei között

20

történhetmeg.Azembernekezakülönös tevékenységeazonbanmégsemteljesenfüggetlenaszellemiléttől.Nematörékenyszubjektíverőinkegyedüliharca,hanembeleágyazódik a létegészbe, a szellemiKozmikus Evolúció menetébe.Az emberimikrokozmosz-teremtés az isteni makrokozmosz-teremtés része.Amakrokozmosz Istenségeállazembermellé,akiönmaga Énjébőladjanekiazerőtésa képességete teremtő mikrokozmikus cselekvés megvalósításához. Az itt követett szellemivilágképiseztazembermelléálló,őtmagasabberejévelsegítő,sőtazemberbelsőmorális feltámadására kifejezetten felszólító énszerű Szellemi Erőt (istenlényt)úgy nevezi, hogy Krisztus.(Eza névnemisnév,haneminkábbfunkció.Értelme:„Én-ébresztő”.)Az Evolúció egy pontján azért ereszkedik alá az anyagi világbaŐmaga isazEmberután,hogyaztamagasabb– szellemi – Én-erőt ébressze fel, aktiválja benne, amely a teremtés további munkáját hivatott folytatni, de már azindividualizálódóföldi – és ennélfogva szabad – lényekben. Ezazemberbenlejátszódóbelsőmorális átalakulásazonban,amely,mintkitűnt,egyúttal a kozmikus világfejlődés centrális ügyét is képezi, a legkevésbé semautomatikus!Hiányzikbelőleaszellemivilágra(azegység-létre)jellemzőszigorúdeterminizmus. Ha nem így lenne, akkor hatalmi szóra, isteni parancsra kerülnebelénkaszeretet,amelyezzelnélkülöznémagábólaválasztást,aszabadságot.–Aszellemi világ legfőbb értéke a szeretet. Ehhez társulmajd az emberi világban aszabadság (vagyisazindividualitás).E két princípium együttes meglétére, egymást kiegészítésére és egymással való összefonódására fog épülni egy majdani Új Világ új szellemisége. (Ebben ismerhetjük fel aKozmikusEvolúció hosszútávú tervét.) DeKrisztusszámunkranemtennélehetővéaszabadságotmintalétúj princípiumát, ha erőszakkalkövetelnétőlünk,vagyhatalmávalélvekülsőlegesenhelyeznéelben-nünk aszeretetet.Hogyaszabadságalétbenvalóbanmegjelenhessen,Krisztusnak–ekozmikusanbeindulóúj, énszerű tudatevolúcióhordozójánakésképviselőjének(ld.később)–le kell mondaniairányunkbanmindenfélekényszerítésről,aszellemi világbanhasználtésottjellemzőegyetemesdeterminizmusról!Magánakazegyediembernekkellráébredniea szeretet jelentőségéreavilágban,ésnekikellrájönniearra,hogyezmimódonvalósíthatómegmindenekelőttasaját személyében. Aszellemilétviszonyaazemberhezezértegyszercsakteljesenújformátölt…Már nem az egységtudat mechanizmusán keresztül veszi fel vele a kapcsolatot,hanemcélirányosanésegyrefokozottabbmértékbenaszabadésindividuálisÉnjét akarja megszólítani, ezt keresi benne!A szellemi dimenzió bezáródása folyamánés annak ellensúlyozásaképpen most megjelenik egyvalaki a szellemi világból,és egymaga lépodaaz emberekhezaz istenektől elhagyott és „Pokollá”változottFöldön.Nemazösszességükhöz,nemanépükhöz,a törzsükhöz,a fajukhozszól,hanem az egyes emberi lényekhez, a szabad és individuális emberekhez, mind-egyikhezkülön-külön.Nemakényszerítés,akülsőparancsnyelvénbeszél,hanema ráébresztés, a meggyőzés, a bátorítás szavaival.A szabad emberben a morálisembertkeresi,azindividuálislénybenakozmikuslényt.Ésaszámukralegnehezeb-betkéritőlük:azt,hogyváltozzanakmeg…Demitjelentezmagasabbértelemben?Arra szólítja fel őket, hogy mostantól váljanak teremtő lényekké, kezdjék el

21

teremteni önmagukat.A szellemi dimenziótólmagára hagyott létük csak egyfajtahiánylét,szabadságukeddigcsakbizonyoseloldozottságvoltvalamitől,leszakadása kozmikus összrendről, de nem egy tényleges valóság felépítése ésmegjelenésebennük. E hiánylétüket most nekik kell újra feltölteniük valami valósággal. Akozmikus-szellemivilágértékrendjeszerintpedig„valósága”csakamoralitásnak, a szeretetnekvan.Amibőlezhiányzik,aznem-valóságos,hanempusztalátszatlét.

Az EmberfogalmánaklegmélyebbtitkaazemberiÉn.Az emberi Én evolúciója adja az Ember evolúcióját…A„szabadság”csakazemberiÉnbelső teremtő tettei révénkapértelmetavilágban.–Azember„Énjének”nézőpontjaazonbannemtelje-senazonosapartikulárisemberi „egyediség” látószögével,mert ezutóbbi inkábbaz egoizmus nézőpontjával esik egybe.Az emberÉnjében van valami kozmikus,valami isteni is.A legmagasabb rendű rejtély a világban.Még előttünk, emberekelőtt is.AzÉn tekinthető az ember szellemi valójának, szellemcsírájának. De ez nem egyszerűen a szellemi világból származik, amely lényegében véve szükség-szerű természetű és bizonyos értelemben személytelen, hanem inkább a szellemivilág„felett”létezőIstenség(azIsten-Én)szellemiségévelrokon,amelyszabad és személyes.VégsősoroninnenvalóazemberiÉn,tanítjaazezoterika.AzÉn azonban nemtöltikiazemberiszemélyiségegészét,hanemannakcsakvalamilegmagasabbrendűrésze,„szikrája”,mintegyaszemélyiségünk„legtetején”helyezkedikel,amelyképes érzékelni az isteni személyességet és az isteni szeretetet. Ennek az emberiÉnnek titokzatoskapcsolatavana szellemi lét legmagasabb, legtávolabbi régiójá- val: az Istenség individuális (tehát nem-személytelen) szférájával, amely Krisztus lényénkeresztülnyúltle,hatoltbeaföldifizikaivilágba,azegyediemberilélekbe.

Azembertehátelveszítetteaszellemivilággalvalóközvetlentudat-kapcsolatot, de cserébe megkapta az Istenséggel való közvetlen Én-kapcsolatot!… Az elsőszemélytelen,egységtudatszerűésdeterminista jellegűvolt;amásodikszemélyes,individuális és szabad. Az első külsőleges formák, tekintélyelvű intézmények,uniformizáló vallások alakjában működött eddig a Földön; a második kizárólagazemberiindividuális,szabadésmorálisÉnbenkeléletreésfejeződikki.Azelsőönállótlanságban tartotta, alávetette, magába olvasztotta az egyént, a második azemberönállóságátésszabadságáttűzikicélul.Azelsőmegszülteazemberszellemilényét,amásodikmegtanítjaazembertönmagát – szellemileg – továbbteremteni.A „szükségszerűségben” létező szellemi világ az Emberlény létbeli alapját adta.A „szabad és személyes” Istenségtől viszont az Emberlény a magasabb céljait, belső evolúcióját, létének értelmétkapja. Enneklegelsőkezdetekétezerévvelezelőttjelentmegaföldiemberivilágban.Bizonyos előkészítő Én-minőség ugyan már fel-felfénylett egyes nagy személyi-ségekben,deazegészemberinemszámára időszámításunkelőttmégelérhetetlenmaradt a szellemi Én mivolt aktivizálása.Az emberiség maga csak kétezer évelépettazÉn-fejlődésútjára!Deezisakkorméginkábbcsakalehetőségéthordoztamagában,nematénylegesvalóságát.Továbbiszámosévszázadnakkelletteltelnie,

22

hogymegérjenazegyesemberi lelkekbenazÉnmivolt,amelycsakareneszánsz korszakátólkezdődőenváltigazánláthatóváavilágban,akkor,amikoraföldiembe-ri tudat irányában a kozmikus szellemi világ bezáródása a legvégső szakaszába jutott.Ennekköszönhetőenésinnentőlkezdveviharosgyorsasággalhaladtelőreazemberi lény individualizálódása, szabad és független öntudatának kifejlődése. Ezegyüttjárta„túlvilágban”valóhiterőteljesmegcsappanásával,atermészetanyagi-ságafeléforduláshirtelenbeköszöntével,mígnemelérkezettamaterializmusXIX.századidiadaláhozésaXX.századteljesistentagadásához,sőtszellemundorához. AKáliJúgaezenutolsóötévszázadaeltüntetteazemberlátókörébőla szellemi dimenziót, a „külső” Istent… De azért, hogy mostantól felizzítsa és megérlelje a szellem minőségétazemberibensőben...Aszellemi léthezettől fogvamárcsakbefeléleheteljutni,azemberneksaját magábankellfeltámasztaniaaszellemierőketés értékeket, és szabadságára van bízva, hogy választja-e vagy nem a szeretetet.Haasorsávalnemis,deazindividuálislényemeghatározásának,megalkotásánakügyével immár teljesen ő rendelkezik, az ő kezébe lett helyezve.A külső „égi”kényszerítésekmegszűntekszámára.HogymilyenlegyenvégülisazEmberiLényamindenségben,aztezekutánnekikellmeghatároznia,eldöntenie.AzEmberfogal-mátdefiniáljaezentúlmagaazEmber!Amivéteremtiönmagát,azleszbelőle. Haazembertönkreteszisajátmagábanakozmoszegyúj lényéneklehetőségét,hazátonyrafuttatjaaKozmikusEvolúcióezenmostaniindividualizálódó szakaszát, ha a szabadságot mégsem képes a valóság harmonikus rendjébe beépíteni, azzalösszeegyeztetni és gazdagítani, akkor nem is lesz új lény a kozmoszban, vissza kell vonni az egyedivé válásnagycéljátalétezőktől,éselkelltörölniaszabadság adományátavilágban!Mindezazt fogjabizonyítani,hogynemadhatóegyediségésszabadságalétezőknek,ésvisszakelltérniaszemélytelen és szükségszerűtípusúrégi kozmosz világához…Az Emberen keresztül egy új teremtés történhetne, debebizonyosodhat,hogyezlehetetlen.Akkorakozmoszevolúciójaebbenaziránybannemterjeszkedhet.Máscélokatkelltalálnia,másféleteremtéstkellkipróbálnia.AzEmberlényötletekudarcbafulladhat,káosszalisvégződhet.Aszabad,individuálisésmorálislétező–azIstenségszemélyénkívül–alétbentalánnemmegvalósítható. Ez múlik rajtunk, ennek lehetősége is itt áll előttünk.Az „égi-földi” Ember:híd egy Új Világfelé!Haezahídbeomlik,szétpárolog,eltűnik,akkorazÚj Világ eszméjeiselenyészik...AzEmberlettőrzőjeazindividualitásnak és a szabadságnak aKozmikusEvolúcióban,mivagyunkahordozóiennekazistenitervnek!Deezek amoralitás, a szeretet nélkül nem illenek bele, nem épülhetnek be a kozmoszba.Ezérthanemleszünkképesekaszabadságotésazindividualitástátitatniaszeretet-tel,akkormintrombolóerőketkikelliktatniamindenségbőlőket…

AzittmondottakbizonyoselemeiRudolfSteinerantropozófiájábólszármaznak,ennek kozmikus világképéhez és embertanához kapcsolódnak, amelynek egyikleglényegesebb gondolata a lét minden síkján történő fejlődés. Az emberi világ összefügg egy szellemi világgal,amelynekfejlődésemáigsemértvégetéssemmikornemisfog.Alétsohasemállmegvalamilyenszintjén,egyadottszerveződésében

23

és felépítésében,hanemállandóanasaját továbbalakulásának lehetőségeitkutatja.Olyan tényezőket, erőket, körülményeket fejleszt ki magában, amelyek újabb ésújabblétminőségekmegteremtésétcélozzákmegéshajtjákvégrebenne.Emögöttvalamilyen isteni – nem-anyagi – intelligenciát,magasabb szellemiséget, teremtőtudaterőtfeltételezazantropozófia(általábanazezoterika).Azemberlényétpedignemcsupánönmagában,azeddiglezajlottemberitörténelmenbelül,illetveazanyagitermészetbőlmagyarázza,hanemelhelyeziegyvégtelenülkitágítottésnagyszabásúKozmikus Evolúcióban is, amely inkább valami tudatfejlődésre hasonlít, szellemi természetűelőrehaladásra,amelynekrészeéslényegesszereplőjemagaazEmberis.

3.

A szellemi világtól elfordulómodern ember a reneszánsz korszaka óta egyreinkább kizárólag az anyagi természetben kezdte keresni önmagát, minthogy azutóbbi fél évezredbenmár csak ez a világ maradt meg számára, mint olyan lét,amivel kapcsolatban állhat, amit érzékelni képes, és amimégmegőrizte számáravalóságértékét. A szellemi dimenzió determinizmusa visszahúzódott tőle, hogylehetővétegyeazegyediemberszabadságánakkifejlődését.Ezzelazonbanazemberegy teljességgel lélek és szellem nélküli, materiális és emberközömbös világottaláltmagakörül!Ahogyanvallásivilágképeazemberiszabadságotésegyediségetiktatta kiavilágból,újdonsülttudományosvilágképealélekésaszellemmeglététésminőségétiktatjakiavilágból…Aszellemvalóságátfelváltjaazanyagvalósága.Ígyazemberaz„emberfogalmat”mostatermészetilétkereteinbelülpróbáljamegtalálni,azanyagbóligyeksziklevezetni.Azemberlétegyedülállócsodájaatermészet„vak”mechanizmusainak szerencsés eredménye.A természet személytelen törvényeivelellenkezveazemberegyszerrejtélyesmódonöntudatrakeltannakspontánfejlődése,mindeddigtisztázatlanelhajlásasorán.Afizikai világegyetemfogalmalépaszellemi világ helyébe, a TermészetlétteremtőképességekerülazIstenséglétteremtőképes-ségehelyébe.Azemberazonbanebbenafizikai-kémiaivilágbanmégelveszettebb-nekérzimagát,mertezegyolyantípusúlét,amelyteljességgelszemélytelen, öntudat-lan és eszmei értékek nélküli,amelybensajátlététazemberijesztőenmagányosnak,életétcéltalannak,kozmikusanfeleslegesneklátja,amiáltalszükségképpenmegjele-nikszámáraegyrettenetesérzés:avilágtólvalóelidegenedettségérzése. Amaterialistáváválóvilágképealapján tehátazembera lelkit, a szellemitmársehol sem találjameg „kívül”,magában a világ szövetében.Ezért lesz kénytelen„befelé” fordulni,haalelki,aszellemioldalátmégsemtudjateljesen„elfelejteni”.A szellem nélküli külső lét–vagyisazembernekazazélménye,hogyaszellemit„kint” közvetlenül nem tapasztalhatja –a legnagyobb motiváló erő lesz számára abban az irányban, hogy a szellemit egyszer csak máshol keresse: ne kívül, hanem saját magában, az emberi Én területén...Amígaszellemivilágközvetlen érzékelése az ősidőkben,majd ezt követően a „túlvilági”meglétében való hagyományos hit valóságkénttüntettefelaszellemidimenziót,addigazemberelsősorbanönmagán

24

kívülrőlvártaaszellemit is.A„külső”istenségfogalmakifeléirányulóvátesziazembert,akicsak„kívül”juthatkapcsolatbaaszellemivel:akultuszbanazisteni,aszellemimindigkívülrőlközeledikazemberhez,aforrássohasemazembermaga.Demiután a szellemi világkülső valósága, közvetlen impulzusa visszahúzódott a földi tudat elől: eltűnt mint olyanmagasabb forrás is, ahonnan a szellem kiáradaz emberi világra!Az eredendően szellemi lény, az embermost egyolyan létbenérzimagát,amelyetönmagábanegyáltalánnemjellemezaszellemiés lelkioldal,és amelyben valósága csak az anyagi mivoltnak van. Ezért most ő maga kény-szerül valóságteremtő cselekvésre: a szellem teremtésének feladatábakell fognia!Megindulbenneazoffenzívabefelé, vagyis végre keresni kezdi önnön lényében is azistenit,akozmikusat,éséletreakarjakelteniimmára saját Énjébenaszellemit. Amaterialistavilágképmagasabbértelmevalójábanaz,hogyegyolyanúj szel-lemivilágképkifejlődéséhezvezessenel,amelymárazemberlényenbelül épül ki, ésamelylökőerőtadahhoz,hogyaszellemiségvalóságaazemberbelső világában jelenjenmeg, fejlődjönki…Aszellem(ésveleegyüttamoralitás) igazivalósága a földiemberbenmindeddignem jött létre.Dea földiemberevolúciórejtett célja éppen az, hogy valósággá váljon az emberben a szellemi (és így a szeretet).Aszelleminekezamárénszerűvalósággáválásaazonbannem is történhetettvolnamegegytúlvilágiszellemidimenziórairányuláskereteiközött.Ilyenkorazemberalapvetőenegyrajtakívüli,feletteállónaktekintettlétfeléfordul,ahangsúlyezenvan, nem pedig a saját belső világa minőségén és fejlődésén.A viszonya ehheza külső léthez, a számára transzcendens szellemi dimenzióhoz lényegében azönállótlanság, az alávetettség, az engedelmesség és a saját gondolkodásról valólemondásvolt.Ezeka tulajdonságoknemhordoznak teremtő képességeket, így az embertnemtanítjákmegarrasem,hogyönmagábanhozzalétreaszellemvalóságát.Ezutóbbihozazszükséges,hogyazegyediembervégreönmagafeléforduljon,ésvalami teremtő cselekvőerő, akarat jelenjenmeg benne. De hogy a belső Énünkigaziaktivitásbalendülhessenbennünk,előbbsaját magunkban kell megtalálnunk,felfedeznünk a szellemit, nemcsak rajtunk kívül keresnünk. Ez azonban újszerűés ismeretlenmértékű erőfeszítésekkel jár.ABelső Úthoz nemcsak „hit”, hanemszellemi bátorság és személyes küzdésképesség is szükségeltetik, nem annyiraegy külső dogmatika elfogadása, mint sokkal inkább egy önmagunkon végzettszemélyiségátalakítóténylegesgyakorlat. AKáliJúga,vagyisaSötétségKorszakavalójábanaszellemidimenzióvissza-húzódásának,„elsötétülésének” korszaka is, amikor leszakadt az ember a kozmosz vérkeringéséről,mertegyrekevésbéérzékelteföldiképességeivelaz„égivilágot”.Ezakéteseményegyésugyanazonfolyamat.Aszellemivilágvisszahúzódásánakfogalmacsakkülsőleg,objektívefejezikiazemberbenlejátszódóbelsőésszubjek-tív elváltozást: a szellemi lét nem-érzékelését, az ebben az iránybanbekövetkezőmegvakulását.Visszahúzódnivalaminekésnemérzékelnieztavalamit:ittugyanaztjelenti.A szellemivilágnem„eltűnt”,hanemazemberaz, akiben történtvalami, akikülönútratért.Ezazeseményazonbanmagábanhordozegymagasabbszükség-szerűséget,nemegyszerűenazemberelfajulásávalazonos.Maga a szellemi világ

25

vakította meg az embert, és tette magát érzékelhetetlenné az emberi lény számára, mertezvoltazemberszabadságánakésegyedivé válásánakfeltétele.Ezzelazonbanegy teljesen új típusú képesség lehetősége és vele egy nagyszabású tennivaló ismegjelent amindenségben.Az embernek a szellemi minőségeket és morális érté-keketmostmárönmagából fakadóan kellene érzékelnie, és ezeket egyúttal belsővalósággátennieasajátegyediesültszemélyében.Valóbanönteremtésrekényszerülaföldifizikaiságbazuhantésottszellemilegfokozatosankiüresedőemberlény,mertvalami létszerűenalapvetőtelveszítettmagából.Eztnekikellkorrigálnia,denem olymódon,hogyismétarégiformában„térjenvissza”,azősi,atavisztikustudattal„olvadjonbele”aszellemilétbe.Éppenezaz,amitörténelmilegkiszáradtbenne!Az újfajta érzékelésmástjelent:általanemaszellemidimenziót,valami„tárgyilétet”,hanem kifejezetten szellemi minőségeket, morális elveket, bizonyos magasabb eszméktudatszintjétleszképesközvetlenülérzékelniésmagábanmegteremteni. E képesség kialakítása fejeződik ki az emberi „Én-fejlődésben”. Mit értsünkazon,hogyazÉnmegindulegybelsőútonésegyreelőbbrehaladazon?Azt,hogyazemberönnönlényében–fokrólfokra–valamivalóságot,létetteremt.Demineka valóságát? Bizonyosminőségek és értékek valóságát. Nem tárgyi-anyagi való- ságothozlétre,hanemlelkiésszellemivalóságot.Az,hogyazember„megteremti”ezen értékeket és minőségeket magában, annyit jelent, hogy ezek az értékek ésminőségekazemberbentudatosan,vagyamiugyanaz:(már)belülről épülnek fel… Az Énmeglétebennünktehátvalamitényugyan,deegyúttalvalamifeladatis:felszólítás önmagunk szellemi megformálására, vagyis az imént említett teremtőbelső cselekvésre. –AzÉnkezdetbenegyfajta istenhiányos istenlét az emberben.MegvanbenneazIsten-Én(ahonnanszármazik)emlékeésannakbizonyosképes-sége,denincsmegbenneazIsten-Énvalósága (minősége).Egy ÖNMAGÁT vesztett istendarab… Az emberi Én ezért hordoz magában egy mélyen gyökerező éselpusztíthatatlanvágyat,hogyegyszereljusson,megérkezzen„valahová”–esetlegaMennyországba, vagy aBoldogságSzigetére –, de ami nem egyébnek a vágya benne,minthogymegtaláljaésmegalkossaÖNMAGÁT…AzemberiÉnaFöldöntulajdonképpen a benne szunnyadó Isten-Én nyomait keresi saját magában (és atöbbiemberben).AzemberiÉnegyiklegfőbbkihívása az,hogymikrokozmikusanésszemélyesen,asajáténhatáraiközött,individuálislényénekkereteinbelülépítsefel az Isten-Én magasabb minőségét, az általunk is elérhetőmorális értéktudatát. Ésazegyiklegfőbbadományaszámáraaz,hogyaztottvalóbanfelisépítheti.

Az ún.„Végidők” fogalmát érthetjük a szellemi világ – feladatra serkentő, azembertönállóságratanító–bezáródásának.A„Krisztus eljövetele”kifejezéstpedigtekinthetjükazemberiÉnszellemi aktivizálódásának,amikormáregyénenkéntésszemélyesen látunk hozzá a szellem felébresztéséhez önmagunkban. Krisztus, azIsten-Én előszörkülsőlegjelentmegaföldisíkon,hogyhírtadjonmagáról,ésarrólamagasabb Én-evolúcióról,amelyetvezetésképviselakozmoszban.Azeztkövetőésnemvalamelyidőponthoz(pl.aVilágvégéhez,azUtolsóÍtélethez)kötött,hanemfolyamatos „második eljövetele”már„belül”, bennünk történik, amihez nem testi

26

formábankellavilágbanfellépnie,hanemszellemilegkereskapcsolatotazemberrel,mégpedigazemberek Énjével.Deekkorsemelfoglalja,nemkiszorítja,vagyeltörliaz ember személyes,individuálisÉnjét,sajátkozmikuslényétültetveannakhelyébe,hanemazembernekadományozott–demég„alvó”–szellemiÉn-erőt segíti életre kelteni, feltámasztanibennünk,kinek-kinekasajátját,amivelazönteremtőmunkán-katmegvalósíthatjukésaszeretetistenimelegétmagunkbanlángralobbanthatjuk.Krisztusmagátamunkáthelyettünknemvégziel!Nemúgyésazzal„mentimeg”azembert,hogytétlennéteszi,hanemúgy,hogyképessétesziacselekvésre.Nemabajoktól„szabadítmeg”,hanemazaddigiénszerűtehetetlenségünktől.Akorunkbanegyreidőszerűbbé(ésmindsürgetőbbé)válóÉn-fejlődésbentehátmárazembersajátaktivitására,kezdeményezésérekerülahangsúly.Ésazembercsakezenönteremtő tetteirévénnyerielvalódiértékétavilágban,világosodikmegszámárahelyealétben,ésértimegsajátszerepétakozmoszfejlődésben.Eztmegelőzően,ebelső,énszerűcselekvésétnemvégezvemégnemvoltésnemislehetetttudomásamindezekről.

4.

A tarot-ban az embert állandó belső alakulásának menetében, újabb és újabbtulajdonságok, minőségek elérésében, az önmagával való küzdelmeiben látjukmajd.Feladatokés akadályok, erőfeszítés ésönteremtés: ilyennekmutatja a tarot az embert, az emberlétet, az embersorsot.A tarot szerint az ember a legkevésbé sem befejezett, hanem egymozgásban levő és fejlődő lény, akinek önmagát kellmegváltania!Minden,amibennetalálható,aznagyobbrésztméghiányosésfélkész. Szinteegysikerületlenműnekésteremtménynektűnik,akineksajátmagánakkellutóbbésmenetközbenhelyrehoznia abenne rejlőösszeshibát és elégtelenséget,amivel megterhelve találja magát, ha először őszintén önmagára tekint, éselfogulatlanul a szeme közé néz a saját, a szellemi világból kikerült lényének.Nemlehetelégedettönmagával,merta legtöbbigaziértékmégfogyatékosbenne éscsenevész.Csoda-e,haöli,pusztítjasajátvilágát,haértéktelennektartjaazt,amiemberi? Korábban feltekintett a szellemi világra, oda vágyakozott,mérhetetlenülcsodáltaazisteneket,miközbenönmagátéstársaitmegvetette,mertsemmagában,sematöbbiekbensemminagyotnemtalált,valamifeltételnélküligazánszerethetőt. De egyszer csak ráébred valamire, amiről kezdetben nem is tudott: az ember „nincs befejezve”,nemegymárvéglegesenlezárt,magábanmegkövesedettlétező!Ennélfogva az ember továbbteremthető…Képlékeny szellemanyagból áll, amelyéppenarravárakozik,hogyformálják, tökéletesítsék,felemeljék.Ésazemberlassanhozzákezdanagyműhöz:önmagateremtéséhez,önmagafeltámasztásáhozszellemiésmorálistetszhalálából.Azemberakkortalálráigazánönmagára,akkortudjameg,hogy ki is ő valójában ésmivégre van, amikor teremteni kezdi önmagát, amikormárvalamifeladatotislátazegyediesült lényében,vagyisamikorvégremegindulönmaga megalkotásánakmostmár a sajátmaga által kitűzött és sajátmaga általvágyottÚtján.

2�

Ezt az emberre váró hősi küzdelmet, az előtte álló ilyen belső cselekvéseit, alényébensorsszerűenmagábanhordozottjövőjét–azÚjEmbert–fogalmazzamegéstárjaeléatarothuszonkétnagyarkánuma. A tarot-banazemberfejlődéstábrázolták,amivégülisabennünklefolytatandóÉn-fejlődés.AzÉn-fejlődésazonban lényegébenvéveaszellemi-morális oldalunk fejlődése,vagyisbizonyosszellemiés lelkiminőségekmegszerzésénekésemberivalósággátételénekfolyamata.AzÉnfejlődésenemakülvilágonvalókierőszakolturalomnagyságávalmérhető le, amikorvalaki lerohanja és személyévelhatalmá-bantartjaavilágot,nemabelsőgőgéshiúságönmegkülönböztetőmodorábanölttestet,nemabbanjelentkezik,hogysajátmagunkatminélnagyobbraértékeljükésennélfogva mások fölé helyezzük, hanem arról szól, amikor individualitásunkbavalami többetésnagyobbathelyezünkel,minta saját individualitásunk…Vagyisamikor túlnövünk egyediségünk szűkre szabott birodalmán, és azt kitágítjuk olymértékben, hogy abba ne csak a saját partikuláris személyiségünk, hanemmásokis,sőt„azegészvilágis”beleférjen.Az Én-fejlődés az ebben az irányban történő fejlődés az egyénben.Deeza„kitágulás”egybenvalami lelki„finomodás” is, ezamennyiségi bővülés közvetlenül valamiminőségi fejlődés is, amelynek során aszemélyiségünk belsőleg átalakul, és – a szellemi világkép szerint – az Isten-Éntermészetéhez,minőségéhezválikhasonlóvá,avagykerülközelebb. Eztaz Isten-Éntazúgynevezett (szellemi,morális)ÉRTÉKEK közvetítik, írjákle nekünk itt a Földön.Az értékek útján nyilatkoztatja ki magát, a saját szabad,énszerűbelsővilágátazIsteniTudat…AzÉn-fejlődéstehátegyúttalaz értékekben való fejlődés is, vagyis a kozmikus (de éppúgy emberi) értékek elsajátításánakigencsaknehézfolyamata.EzértazÉn-fejlődéstmindaddigmesszirekerüliazember,amígmégnemfejlődöttkibenneazigényésazérzékazértékek világairánt.

A tarot 22 nagy arkánuma: 22 érték (alapelv), 22minőség (tudatminőség).Az– Isten-Én szubsztanciájából származó – emberi Én 22 építőeleme, tulajdonsága, 22funkciója.AtarotarkánumaiÉn-minőségek, az Én minőségei…EzekegyúttalazÉn feladatai is, amelyeketelkellvégeznie,hogykidolgozzaönmagáta földi indi-viduális viszonyok között.A 22 arkánum egy program az Én számára, amelynekmegvalósítása rá vár. Mindegyik képre úgy tekinthetünk, mintha ezt mondanáknekünk:„Legyenmegbenneda…”(ti.azatulajdonság,érték,amitkifejeznek). Ha kezdetben ezek az Én-minőségek nagyobbrészt az ember tudattalanjában isvannak:nem oda tartoznak,hanemazembertudatos,akaratiésszabadszférájához.Atudattalanbanvalógyülekezésükésmegbújásukcsakafizikaiságbavetettembersorsánaktükröződése:az isteni-emberi Énmélyálombankerülaföldiszíntérre,az individualizált emberlénybe. Magasabb minőségei, valóságos cselekvései embrió-állapotban,kifejtetlenülszunnyadnakazemberben,ésvárjákébresztőjüket,azájultCsipkerózsika-álmukbólvaló„felszabadítójukat”,aki„megváltja”őkettetszhaláluk-tól.CsakhogyezazÉrkezőegyszersmindnemvalamikülsőszereplő,hanemmagaazalvóÉn.CsipkerózsikaésaKirályfiegyésugyanazaszemély!AzÉnnekönmagátkellfelébresztenie,azalvónakmagátólkellaszemétkinyitniaéséletrekelnie.

2�

Az emberi Énmagában hordozza az Isten-Én potenciálját, de ezt neki a sajáterejéből kell felszínre hoznia, megszereznie, önnön lényében valósággá tennie.Haennekérdekébensemmitsemtesz,akkorörökrerejtve marad benne mindaz a vonásésképesség,amibennerejlik.DeatermészeténélfogvaszabadéscselekvőÉnsajátossorsaazemberlétbenaz,hogyvalódimegnyilatkozásai,magasabbminőségeiúgyszólván az emberlény tudattalan és nem-szabad tudatrégiójába zuhantak le,avagyottlettek„elhelyezve”.AzÉntilletőisteni-kozmikus természetű vonásokéstartalmak tehát eleintenincsenek azőközvetlenbirtokában, hanemmintegy rajtakívül vannak, a mélybe nyúló tudattalanterületén.Deezaz–istenieredetű–Énbenidővelegyegyreerősebbhiányérzetet,konfliktustokoz,ésaz irántukvalóvágyat keltifelbenne.AzÉntulajdonképpenegyfajtameghasonlásban,kettéosztottságbanlétezik először bennünk, vagy kerül bele az emberlénybe.A nagyobbik felemégalszik,akisebbikfeleeközbenmagához tér, illetveébredezőbenvan.AzÉnnekehelyzetbenönmagátkellfelolvasztaniaebbőladermedtségéből.Ezleszafeladata,maga az ÉnharcolazÉnért,vagymásképpenmondva:azÉnföldivégzeteaz,hogyönmagáért,asajátteljesfelébredéséértküzdjön… Az Én tevékenysége lényegében ezazönébresztés,azÉnneveezértjoggallehetneazis,hogy–azÖnébresztő.

Befeléistalálhatótehát azemberbenegybizonyostranszcendencia:asajáttudat-talanunk…Ahogyanfokozatosantranszcendenssé válta„külső”szellemidimenzió,ugyanúgy kezdetben transzcendens számunkra a „belső” szellemiségünk is!…Külső„bezáródása”utánaszellemi létnekcsakazemléke(ésnemavalóságosérzé-kelése) maradmegazemberben.Deabennünkjelenlevőszellemi tudatszféra is még csakvalaminem-tudatosformábanlétezik,nemazÉnnelmárátjártmódontalálhatóbennünk, hanem tudattalanul és éntelenül,éseztatudatrészthívhatjukmagunkban„tudattalannak”.Mégnincs szabadbejárásunk a területére, nemáll tudatos ellen-őrzésünkalatt,ugyanakkorerégiónkerősbefolyástgyakorolatudatosterületünkre,váratlankitöréseketvégezabban,hallatmagáról,demégegybelső idegenként. – A szellemi lét tehát–márcsak–belőlünk szól,ésnemkívülről,mintkorábban…Debennünképpannyira–még–transzcendens,mintamilyenkívüllettszámunkra...

A tudattalanunk a bennünk található, amintegy belénk sűrített szellemi, koz-mikuslétvalamilyenkivonata.Amitezzelszembenegónakhívunk,azazavalamibennünk,amikezdetbenteljesennélkülözmagábanmindenkozmikusat,mindenség-szerűt, vagyis az egó az „elkülönülést” biztosító, a teljesen partikuláris tudat-szektorunk.Azegónka földi-materiális létsík irányából ható erőmegnyilatkozása,azeztkifejezőtudatminőségbennünk,amelybeneredetilegsemmikozmikusságésszellemiség,ígysemmi(„morális”)világra-irányulásnincs,hanemcsakazegyedimivoltunk („önző”)önirányulása.Az egónk ezért természetéből fakadóan elhatá-rolódikésszembenállatudattalanunkkal.Azegónk„földi”,atudattalanunk„égi”eredetű.Azelőbbi„földitípusú”,azutóbbi„égitípusú”tudatfajtaazemberben. Az Én azonbanazaz„istenrész”bennünk,amelykapcsolatot teremt,hidatvera partikuláris egónk és a kozmikustudattalanunkközött.Kétirányúfeladatotvégez,

2�

deezvégül isugyanazacselekvés:egyrésztakozmikus tudattalanegyeselemeitbevezeti a partikuláris egóba,másrészt ezt a partikuláris egót kitágítja, vagyméginkább,beletágítja akozmikus tudattalan területére. AzÉnnekaFöldönazegóazelrendelt„lakóhelye”(azistenlétből„származva”,onnan„érkezve”azegóközegébeereszkedikbele),ésvalójábanennekkövetkezté-ben„alszikel”azÉn,amikorlekerülaföldiviszonyokközé.AzÉnszámáraaföldiegó egy olyannyira idegen (szellemtelen) lét, hogy annak szférájába behúzódvaelőszörúgyszólvánöntudatátveszti!AzÉnkezdetbenteljesenotthontalanésmintegymegdermed a fizikaiság világában született egó kozmosztalan hűvösségében,szellemihidegében.Deéppenazértjöttmagábaazemberlénybe,hogyannakföldieredetűegóját„felmelegítse”. Eztúgyvégziel,hogylassankéntmagáhoztérve,felébredvefokozatosanátvezetia tudattalanban tárolt szellemi, morális tulajdonságokat az egó területére. E kétfolyamatpárhuzamosantörténik,ésvalójábanegymástólelválaszthatatlan.(AzÉnfelébredésenemegyéb,minthogymár„cselekszi”asajáttennivalóit.)AzÉnezzelátformálja az egót, ennek partikuláris-földi természetébe kozmikus minőségeketjuttat.Azegónemakarjafelvennimagábaakozmikusságot,mertazasajátkülönbejáratúpartikularitásátveszélyezteti.AzÉn tehátgyakranharcbanáll azegóval.DeatudattalannalisvalamilyenmódonmegküzdazÉn,amennyibenkikellonnan szakítania,megkell keresnie, fel kell fedeznie benne a kozmikusminőségeket.Azegóvalösszecsap,harcol,atudattalanbanpedigkeres,felfedezazÉn. AzÉn igaziműködésénekmegkezdődése előtt a tudattalan-tudatrészünk és azegó-tudatrészünkellenfélkéntállszembenegymással!Vagyakozmikustudattalan uralkodikazegón,amikéntamúltbeliidőkben(vö.vallásitudat),vagyapartikulárisegó szorítjakiéshallgattatjaelakozmikus tudattalant,ahováegyre inkább jutotttörténelmesoránazember.Önmagában mindkettő a másikban egy idegen világot lát, amelyhez nem tud kapcsolódni, amelyet nem tud hasznosítani, és egyáltalán nem értik egymás másságát. (Az „égi” és a „földi” szféra, avagy az össztudat és azindividuálistudatellentéteez.) Az Én azonban az emberfejlődés egy pontján fellép, vagy munkához lát azemberben.Megkezdiösszedolgozniazegótésatudattalant,abennünklevőegyedi-partikulárisatésabennünklevőkozmikus-egyetemeset.ABelső Út az a folyamat, amelyneksoráneztvéghezviszi.ABelső Út–amitulajdonképpenazÉn útja–tehátegyarántkiterjedazegó-oldalunkraés a tudattalan-oldalunkra!AzÉnnekekettőtegymással kell megtermékenyítenie. E folyamat közben azonban mindkét oldaltátisformálja.Azegótkozmikussá és morálissá teszi,atudattalantartalmaitpedigtudatossá és személyessé.ÍgymindkéttudatrészsajátjellemzőjeazÉnközvetítésé-velátkerülamásikoldalra,ezzelközelednikezdenekegymáshoz,enyhülakezdetiellentétük,akülönneműségük. Atudattalantartalmaittehátmegvilágítja,az egó számára is érzékelhetővé teszi azÉn…Ezáltal fokozatosanmegtörika tudattalan transzcendens elzárkózottsága,és egyetemes tartalmai lassan beleáradnak az egó-tudatrészbe. A tudattalanbanmeghúzódó kozmikus tartalmak az egót ilymódon kiemelik „elkülönültségéből”,

30

„egoista” önirányultságából, és a mindenség, illetve az emberi világ irányában„szalonképessé”,ezekbeintegrálhatóváteszik.Azemberszemélyiségébentehátazegóvalamibefogadó,egy„kehely”, a tudattalanpedigvalami„raktár”.AzÉnaz a„munkás”–vagy„harcos”–,amelyazegyikbőlmerítvefeltöltiamásikat.

Eséma(tudattalan–egó–Én)alapjánis látjuk,hogymifélehatalmasés többirányú belső teremtés vár az emberre sajátmagában, és hogy bonyolult lényét alegkevésbésemlehetnemegragadnunkvalamihomogén,mégkevésbéegystatikusemberfogalomkereteiközött.–Atudattalanunkaszellemi kozmoszból(azegység-létből) származik.Az egónk a földi lét (az elkülönülés-lét) „terméke”.Az emberiÉnünkpedigazistenlétbőlvaló,azIsten-Énegydarabja,vagyszikrájabennünk. Ugyanakkorsenkitnetévesszenmegezahármasfelosztás,semakülönnévvelvalómegjelölés:minthaitt lennénekezekhárman,„mi”pedigvalaholott lennénkmellettüknegyedikként.Nemvagyunknegyedikek,hanemmindegyikmivagyunk.MivagyunkazÉnis,azegóisésatudattalanis.Ezeknem„mások”,mintmi,ésnem valami „külsők”, amelyek ránk telepszenek, manipulálnak, akarnak tőlünkvalamit.Mindenegyesemberegyilyen–sőtennélisbonyolultabb–összetettség.Az ember lénye különböző irányú tendenciákat hordozmagában, többféle tudati-lelkiszférábólépülfel. Azember tudatvilágának(kozmikus) tudattalanra, (partikuláris-földi)egóra és (isteni)Énrevalófelosztásaazonbannemcsupántudatunkháromegymástólmeg-különböztethetőterületétvagyműködéstípusátnevezimeg,hanemutalarrais,hogyhonnanjövünk,mikvagyunkésmivéleszünk,vagyisezafelosztásazemberilénytudatánakmúltját, jelenét és jövőjét,amagunkbanhordozottmúltat,jelentésjövőtiskifejezi,afölditudatevolúciónakaztafőirányát,amelyenvégigkellhaladnunk.

A tudattalan fogalmát az imént nem pszichológiailag tekintettük, hanem„ezoterikusan”.AzegótudatrészbenésáltaljelenikmegaFöldönaz„egyedilét”,ígya„rossz”,a„gonosz”lehetősége,a„hanyatlás”–vö.ezüst-, réz-ésvaskor–,vagyis a „kozmosztalanodás”, a „szellemfelejtés” folyamata,míg végülmaradan-dóanberendezibirodalmátaföldiemberivilágbanazegótudat.Manapságazemberilény egész tudatalatti tudatszférájában perszemár ott találjuk az egó kifejezettenszemélyreszólómegnyilatkozásaitis,azegyediemlékeit,tapasztalatait,leküzdetlenzavarait, félelmeit, vágyait, jellemző „lelki” mechanizmusait stb., amit különös-képpenapszichológiavizsgál.Atudattalanrejtélyesterületeazonban„kozmikus” és „szellemi”természetetismagábanfoglal,egóntúlitudattartalmakatésegófelettitudatminőségeket!Atudattalanszámunkra„zavaros”,„sötét”jellegerészbenéppenebbőlazegóntúlitermészetéből,akozmikusléptékeibőlfakad,amelymeghaladjahétköznapilátókörünket,ésnehezenfejezhetőki„földi”,racionálisfogalmainkkal.Dea tudattalanszféránk„zavaros”,„sötét”volta immárabból is származik,hogyennekeredetilegkizárólagkozmikusésössztudatszerűtartalmaiközéazidőksoránbeszivárogtak, lekerültek az egó, az egótudat saját megnyilatkozásai is, minden-féle egótípusú hordalék és salak, romboló egóerő, a szellemileg elsötétülő tudatú

31

egyediemberönző,erőszakos,szűklátókörűésegyéblelkivonásai,magánakaföldi„elkülönülés-létnek” a tudatminősége, és e két különféle tartalom valamiképpen„összeért”atudatalattitudatrétegeksíkján,amiáltalrészbeneltorzult,megzavaro-dott a tudattalan kezdetben – még az ősi „aranykorra” jellemző – harmonikusműködése.Alekerültegóhordalékazutánijesztőisteneketés–éppenaszellemilét-re,azistenekre,Istenrehivatkozva–embertorzító,ridegközösségtörvényeketpro-dukált.Azembertörténelmiegoizálódásátmagukazősivilágképekésistenképekisidőveltükröznikezdték:hatalommániát,gyűlölködést,részrehajlástéselnyomó,pusztítótörekvésekettulajdonítvaakozmikusvilágegésznekésazisteneknekis. A szellemi lét bennünk való emlékét és tudatvilágunkban való ilyen jelenlététhordozó kozmikus tudattalanba tehát az ember részben behatolhat az egóval is,vagyis egószerűen. Ez annyit jelent, hogy az egó a saját partikuláris nézőpontját,szemléletmódját, érdekét viszi be a tudattalan területére, ennélfogva ott nem is atudattalan kozmikus tartalmait érzékeli, hanem csak önmagát, a sajátmindenség-hiányosminőségét.Atudattalanazegószámáratovábbraissötétbenmarad,ésaz,amitazegóilyenkorlát,nemegyéb,mintasajátfelnagyítottéseltorzulttükörképe,amelymintegykozmikus,egó-felettiÚrjelenikmegelőtte.Deeztulajdonképpennemmás, mint a tudattalanban olykor nagy erejű szörnnyé változó egótudat, az ember saját egója, a saját elkülönülés-tudata.Az egó ezzel egyáltalán nem vesziuralma alá a tudattalant – nem „ismeri meg” –, hanem ott maga is csak valamiidegenkéntjelenikmeg,ésvalójábankiszolgáltatott,kaotikus,bizonytalanhelyzetetteremt magának annak területén. Ekkor a fel nem ismert kozmikus tudattalangyakranmagátazegótispusztítanikezdi,bekebelezi,szétmarja,azegóbanhordozott egyedi személyiségetfelbomlasztja. Azegyébkéntsemártalmatlanegó-oldalunkistehátbetörhetakozmikus tudat-talanterületére,aholasajátpartikuláristartalmait és céljaitösszeelegyítiatudattalankozmikuserejével,személyfelettiléptékeivel,ezáltalhatalmasan(már„betegesen”)felduzzadhat az emberben az egószerűség, és paradoxmódon éppen a tudattalan egyetemességét használja fel ehhez, de annak csak „formai” jellemzőit, az ener-giáját, a személytelenségét, nem a „tartalmit”,az eszmei és értékhordozó oldalát.Az Én viszontmásmódon kerül kapcsolatba a tudattalannal,mint az egó, éppenazért,mertnekimásféletartalma,céljai–rendeltetése–van,mintazegónak.AzÉnnem„elfoglalni”akarjaatudattalant,hanem„elsajátítani”,nem„kirabolni”,hanem„magábaépíteni”. Az egó ahhoz ragaszkodik az emberben, ami van. Az Én azt keresi benne,ami még nincs.Az egó-tudatrészünk nem akar hozzányúlni, nem akarja tágítania személyiségünket, hanem azt végsőnek veszi. Az Én továbbtágítani akarja aszemélyiségünket,ésegyáltalánnemtekintiadottalakjábanbefejezettnek.Azegómindenkor elégedett a személyiségünkkel,mereven őrzi fennálló formáját, azÉnnagyobbrészt elégedetlenvele, és arra sürgeti, hogyhaladjameg eddigi formáját. Azegóvisszahúz,azÉnelőretaszít.Azegótehátlényegébenvévenemfoglalkozikaszemélyiségünkfejlődésévelésnemisakarjaazt(hiszenezafejlődés„kozmikus”iránybatart,avagyamoralizálódásfelé),azÉnviszontezendolgozikbennünk.

32

Ígyazegó szempontja,mértékegységecsakönmaga: a sajátpartikuláris léteavilágban.AzÉnszempontja,mértékegységeellenbenavilág: a mindenség léte az egyénben.DeazÉneközbenmégsemazegómegsemmisítéséretörekszik!Azegótaz emberbennemeltörölni kell, hanemátformálni.Mert ha az egószerűön-érzésteljesenkihalnaazemberben,akkorelszemélytelenedneésmegszűnneegyedisége.

Ahogy a tudattalanunk egyfajta belénk építettautomatizmusmódján létezik ésműködik,azegóisvalamibelsőautomatizmusbennünk.Az egó az „elkülönülés-lét” automatizmusa…AzigazánszabadrészünkcsakazÉn.Azegó-megnyilatkozásainkis lényegébenbizonyos automatizmusok, amelyek azönhatárainkat, a partikulárislétünket védik,mintegy ösztönmechanizmusokmódjára.Vagyis azegó sem teljesterjedelmében„tudatos”azemberben,benneisfelfedezhetünkvalamiféletudattalanalszférát, amely magától működik, már tudatos kontrolljainkat megelőzően isműködésben van, és szinte szükségszerű módon érvényesíti bennünk a „földi”elkülönülés-létet!ValódiszabadságotcsakazÉnünk területén találunk,éscsak ittjelentkeznekszámunkraaválasztásokigazikonfliktusai. A kozmikus tudattalanunk nem ismer alternatívákat, hanem csak önmagát – akozmikusat–akarja;azegónképpúgynemismeralternatívákat,éscsakönmagát– a partikulárisat – akarja.Az Én helyzete a legbonyolultabb. Egyaránt szükségevanatudattalanunkraisésazegónkrais,dealapjábanvéveegyikhezsemtartozik, egyikkel sem azonos,ígyekéttudatrészünkegyoldalúságaisemjellemzik,ésnincsbenne egy olyan működési automatizmus, ami ezekben található. De pontosanennekköszönhetiazÉnamagaszabadságátés ígya teremtésrevaló lehetőségét!AzÉnnemmeglevőéselőrekészmechanizmusokbóláll,hanemhelybenszületőéspillanatnyiaktusokból…Atudattalanunkésazegónktehátegyarántautomatikusanműködik bennünk, nem kell külön ösztönöznünk őket arra, hogy érvényesítsékmagukat.AzÉnbelsővalóságaviszontcsakazakaratunkáltaljelenikmeg! Mégazöntudat,asajátszemélyeslényünkrőlvalótudatisvalamiautomatizmusmódján létezik, egyfajta tudati mechanizmus bennünk. Nem igényel erőfeszítést,hogyöntudatunkfennálljon,a legkevésbésemszabadságunkműveéseredménye.AzÉnebbebeleágyazódikugyan,detúlisnyúlikrajta,vagyistöbbannál,mintapusztaöntudat,amagunkrólvalótudat.AzÉnnemegyszerűenazön-tudat, hanem sokkalinkábbazön-reflexióazemberben.Ezutóbbinemamagunkrólvalópasszív„tudomás”, mint inkább egy olyan magunkra való aktív „irányulás”, amelybenönmagunkat megítéljük, valamilyennek minősítjük. Az öntudatban közvetlenül éljükmegésérzékeljükönmagunkat,azÉnbenviszontközvetetten,–azazittmár viszonyulunkismagunkhoz,úgyszólvánkívülrőlnézünkéslátunkráönmagunkra. Ha tehát rendelkezik is az ember az Énjével, ez a tény önmagábanmég nemminden.AzÉncsakakkortólkezdvelétezikténylegesenazemberben,havalóbanhasználnikezdjük,hamegjelennekszámunkraazokabelső célok és tettek, amelyek hordozásárahivatott.AzÉnünktehátsemnemazegónk,semnemazöntudatunk,hanemvalamiegyéb,valamimagasabbrendű,isteniprincípiumbennünk.Az Én az ember önteremtésre való KÉPESSÉGE, az önteremtés AKTUSA az emberi lényben.

33

Az Én egy olyan tevékenység bennünk, amikor az ember bizonyos magasabb minő-ségek és morális értékek alapján cselekszik.EcselekvéseknélkülazÉnmég„alszik”azemberben.AzÉn„felébredése”annyitjelent,hogyvégziezeketacselekvéseket. Ezekafajtacselekvésekazonbannincsenekmaguktól,nemindulnakbeautoma-tikusan,nincsmögöttükegyeleveműködőésőkethordozótudatimechanizmus! Az emberben ezen a területen az Énnekkellazeffélemechanizmusokhelyébelépnie,itt neki kell helyettesítenie az egyébként „szükségszerű”, vagyis ösztönös tudatimechanizmusokat.Az Énminden aktusa szabad tett, azaz cselekvései forrásánaknekikelllennie!Csakis a cselekvéseiben és a cselekvései által létezik az Én… Ezért asaját,márlátható,ténylegesléteisegyedültőlefügg.Csakazazegyetlenbizonyí-tékalehetabennünkvalójelenlétére,hogyvalóbancselekszik,hogymegnyilvánul. Az Én valóságatehátannyitjelent,hogynekünkbizonyoscselekvésekreképes-nek lenni.AzÉn fejlődéseennélfogvaaz,hogymagunkbanezekreacselekvésekrefokozatosan képessé válni...AzazÉn,amelyik„nemcselekszik”,az„nincsis”.Annálinkábbműködik bennünk azÉn,minél többféle ilyen cselekvést végez, ésminél tökéletesebben,hitelesebben formáljamegazokat.Az Én úgy jön létre, épül ki az emberben, hogy végigjárja e cselekvések elsajátításának útját.(Ld.atarot1.–21.képét.)Ésúgymarad fenn,hogyecselekvésekegyúttalasajátminőségeivé válnak.Ezabbanfejeződikki,hogybelsőmegszerzésüketkövetőenmárbelülről fakadóan, szinte észrevétlenül – „gondolkodás nélkül” – végezzük e szabad cselekvéseinket azéletegyeshelyzeteiben.–Atarot nagyarkánumaiazilyenÉn-cselekvések felsoro-lásai:ezekrészbenazÉn-létrejövésútjánakállomásai;deéppannyiramagánakazÉnnekasajátminőségei,azontulajdonságai,amelyekbőláll.

Az ÉnefejlődéssoránvezetielazEgó-EmbertaKozmikusEmberig(21.tarot-kép).AvagyazÉnmagaezaKozmikus Ember bennünk, amely fokozatosan létre-hozza önmagát, lépésről lépésre felébred alvómagzatállapotából.AzEgó-Ember mégcsakvalaminem-teljesember,egyféligkészlény.Mintilyen,mégnemillikbeleakozmosz-egészbe.AzEgó-Embertezértvalamiképpen„kozmosítani”kell. Az„egóban”,az„elkülönülés-tudatban”azemberlénymegkaptaazegyediség,az egyedi létezéslehetőségét.Deezazzaljárt,hogy„tudatrezgése”egyolyanhullám-hosszra lett áthangolva,amelynemazonosamorálistermészetűszellemidimenzióáltalánostudat-hullámhosszával(azegység-tudattal).A Kozmikus Evolúció azonban azt célozza, hogy ez a hullámhossz is megjelenjen a világban és beépüljön abba.De ez először egykozmikus anomáliát eredményez, és ellentétbe állítja a „földi”világot az „égivel”, az egyedi emberek létét a szellemi összléttel.Magát az egó-tudathullámhosszátistehátátkellhangolni,közelítenikellakozmosztudathullám-hosszához!Eztvégzielazemberbe„bekerült”–azIsten-Énnelrokon–Én...Ezazáthangolásazonbannemegyszerűenegyvisszahangolás,minthatévedéslettvolnaazegyediemberlétrejötte,ésfeleslegeslettvolnaakozmoszaddigirendjébőlvaló„kiszabadulása”,azattólvaló„elkülönülése”,hanemmegkellőrizniazegyeditudatújminőségétis...Anagyfeladatéppenaz,hogyazegyedi tudatot kell bevezetni a kozmikustudatba,vagyismagánakazegyedi tudatnakkellelsajátítaniaakozmikus-

34

morális tudatminőségeket.A „Kozmikus Ember” kifejlődése tehát az a folyamatis, hogy az „Egó-Ember”emelkedjenfel,alakuljonátamindenségbeillő lénnyé,amiugyanaz,hogymoralizálódjon,vagyisbelsőlegmegnyíljonavilágfelé.Eztaz Egó-Ember – értsd: a saját egó-oldalunk – egyedül, pusztán amaga elkülönülés-tudataalapjánnemlenneképeselvégezni,hiszenéppenakozmosztagadás,azere-detiegységtudat-létbőlvalókikerülésés ígyamoráltalanodás fejeződikkibenne.AzÉndolga az, hogy ebben a segítségére legyen.De ahogyan a kozmikusság, amoralitástekintetébenazEgó-Embereleintevak, az Én is még alszikbennünk.AzEgó-Embert úgy és azzal teszi látóvá az Én, hogy maga felébred.AzEgó-Embermorális érzékszerveleszazÉn…Deehhezelőbbmégmegkelljelennie!AzEgó-EmberáthangolásatehátazÉnönteremtésétfeltételezi.

5.

Ha a tarot képeire egy ilyen összefüggésben és „magaslatról” tekintünk, egyroppantmozgalmas élet és belső lüktetés bontakozik ki előttünk bennük. Látunkegyfejlődésisort,aztafolyamatot,ahogyanazÉnünk„létrehozzaönmagát”,foko-zatosanaktivizálódik(„felébred”)azáltal,hogyéletrekeltimagábanasajátminősé-geit.EzekreazÉn-minőségekreittcsakutalnitudunk,konkrétleírásukathamarosanlátnifogjuk. Ahuszonkétnagy arkánum tehát az embernek valamilyen alapvető Én-minősége, Én-megnyilatkozása.UgyanakkorezekazÉn-minőségekösszetettjellegűek,mind-egyikönmagábanegyegészvilág,többfélevonatkozásrejlikbennük,éskülönbözőjelentésrétegeik vannak. Bármelyik képet nézzük is, mindegyikben az egymássalrokonneműcselekvéseksokaságátfedezhetjükfel,tehátegyikarkánumsemegyet-lencselekvéstjelöl,haneminkábbcselekvésekegycsoportját,egymásbólfelépülőrendszerét.A tarot arkánumai az ember önmagához és a világhoz való általános viszonyulásának egy-egy lényegesoldalát, részterületét fejezikki,mindegyik egysokrétűésmagábanösszetettmagatartásformátfoglalösszeutalásszerűen. Ezekazemberiéletneknyilvánvalóanbizonyosalapszituációiis.Denemakül- világbólközelítő,rajtunkkívüllétezőéstőlünkfüggetlen(kedvezővagykedvezőtlen)külső szituációk,mint ahogyan a tarot-jóslásban többnyire értik őket, hanem leg-elsősorbanbelső,bennünklevőszituációk.Minden„belsőhöz”azonbantermésze-tesen tartozik valami „külső” is: a „belsőnek” a „külső”megfelelője.Ha példáulvalakibelülirigyvagynagyképű,ezkívülisjólláthatóanmegjelenikazilletővisel-kedésében és tetteiben.Az ember belső „szituációi”, Énjének belső „minőségei”tehátsohasemcsakazősajátszubjektívvilágátérintik,hanemnyomothagynakakülvilágonis,megjelennekazonnalkívülis.AmikorBelső Útról, belső fejlődésrőlbeszélünk, ez valójában magához a világhoz való viszonyunkkal kapcsolatos, éséppenhogyakifelé történő megnyílásunkfolyamatára,avilágfokozatosmagunkba fogadására vonatkozik.ABelső Út a világhoz, az emberekhez, amindenséghez,vagyisarajtunkkívüliléthezvezetőút!

35

Hogymekkoránakéshogymilyennek,mifélénektekintjükmagáteztavilágot,ezenmúlikminden.Vanakinekavilágakkora,hogyabbacsakasajátönösérdekeiférnekbele.Vanakineklegfeljebbegycsoporttal,egynéppel,egyideológiával,vagybizonyosérdekszövetséggelazonos.Avilágfogalmunkterjedelme nem valami eleve adottésmindenkibenegyformaméretű,hanemnagyonistőlünkfügg,ésegyénen-kéntigencsakeltérő.Ezaterjedelemazonbanmindenképpennövelhető,éseljuthatodáig is,amikormáremberiségben, történelemben,civilizációban,Földbolygóbangondolkodunk,sőtkitágulhatavilágmindenségigis. Azembertáltalábanaza törekvésmozgatja,hogyminélkisebbrevegyevilág-fogalmaterjedelmét.Minélinkábbnöveljükeztaterjedelmet,annáltöbbnehézségésegyúttalkövetelményjelentkezikszámunkra.Egykisvilágkönnyenáttekinthető,hamar kiismerhető. Ha azonban egyre nagyobbnak feltételezzük a világot, akkoróhatatlanulszembetalálkozunkazzal,hogyeztavilágotmégnemismerjük,alig-aligértjük,ezértmegjelenikamegismeréskövetelménye,mintkülönaktus,amiperszenagymunkát, jelentős belső erőfeszítéseket igényel tőlünk.Ha kis világban gon- dolkodunk, elegendőnek látjuk csak amagunk és a közvetlenül körülöttünk élőkgondjátviselnünk.Mindenki,akiazonkívülesik,márnemérdekelbennünket,ésasorsukrabízzukőket.Anagyvilágfogalomesetébenazonbanrögtönmegjelenikbennünk a nagyobb felelősségérzete,atöbbiekkelvalótörődésfelszólításais,amiszinténerősenmegterheligondtalanságra,kényelemrevágyóhétköznapiéletünket. Amilyen a világról alkotott fogalmunk, a világ-képünk, olyanok leszünk mimagunkis!Aminekhisszüka„külső”létmivoltátésfelépítését,olyanlétetépítünkfelmagunkban„belül”.Ha úgy képzeljük, hogy a világ elsősorban ameggazda-godásterülete,legfőbbcélbenneapénz,atulajdonésavelükjáróhatalom,akkorehhezfogidomulniaszubjektívvilágunkis,vagyisolyantulajdonságokat,képes-ségeketdolgozunkkimagunkban,amelyekazáltalunkelgondolt(kiértékelt)világtermészetével egybeesnek és abba jól beleillenek. Ha szerintünk a világban azemberekközöttlétrehozandószeretetéralegtöbbet,akkorezalapjánfogjukmeg-formálni a saját személyiségünket is. Az ember önmagával szemben támasztottigényeit,asajátszemélyiségképétésén-ideáljáttehátazhatározzameg,hogymilyena világrólalkotottképe,vagyisaz,hogyő maga mit vél a világ lényegének,ésezáltalmilyenfélevilágbanakarjamagátlátniéselhelyezni. Minél árnyaltabb, összetettebb, dinamikusabb külső világról van tudomásunk,annál árnyaltabb, összetettebb, dinamikusabb belső világra fogunk törekednimagunkbanis.Minélegyneműbb,színtelenebb,mozdulatlanabbszámunkraavilág,annálszűkebbrevonjukmagunkbanisaztahatárt,aminátlépnimárnemfogunk.Csakhogyez fordított iránybanéppannyira igaz.Akimagábanmindenkorhajlikaleegyszerűsítésekre,akimegrémülavilágbonyolultságától,akinemtudelszakadniahétköznapokbehatárolt(sablonos)nézőpontjaitól,aznemisfogeljutniegyolyanvalóságképhez, amely nagyobb léptékeket és igazi mélységeket foglal magában.Minél többkorlátvanbennünk,annál többkorlátothelyezünkavilágra is.Minélegysíkúbb, szürkébb, merevebb a lelki életünk, annál szürkébb, egysíkúbb ésmerevebb világot akarunk látnimagunk körül.Mint ahogyminél fogyatékosabb,

36

megkötözöttebb,haldoklóbbbennünkaszellem,annálszellemnélkülibbé,ésezzelrejtélyesmódonösszefüggve,annálmoráltalanabbáválikszámunkraavilágis.

Ígyazemberjellemzőcselekvései,alapvetőmagatartásformája,személyesbeállí-tottsága mögött mindig, de legalábbis többnyire, bizonyos eszmék, valamilyenfelismerések állnak. Ezek motiválnak bennünket abban, hogy miként nézzünk avilágraésmilyen tettekkelvegyünkrésztbenne.Akülönbözőfennállóeszmékésgondolatokközöttválogatni,egyáltaláneszmékhez jutni tehátdöntő jelentőséggelbírszámunkra.Minéltudatosabb,értékcentrikusabbéletetélünk,annálhangsúlyo-sabbhelyetfoglalnakelbennünkazeszmék,avalóságotmeghatározóésértelmezőgondolatok, és annál inkább keressük is az életben fáradhatatlanul a számunkrahelyesnekésproduktívnaktűnőalapvetőigazságokat. Ahogyan valamely cselekvéseket és bizonyos magatartásformákat ábrázolnaka tarot egyes arkánumai, ezeket lényegében a mögöttük meghúzódó eszmék ésszellemi igazságok alapján olvassuk ki a képekből.Az ember csak úgy haladhatelőrecselekvéseinekminőségetekintetében,haelőrehaladazönmagáraésavilágravonatkozó felismeréseiben is…Haatarotábrasorozatátaszűkebbértelembenvettbeavatásfolyamatánakvesszük,akkora22nagyarkánum22 felismeréstisjelent,amelybenafelismerésaktusamagánakabeavatásnakazeseménye.Kétségtelen,hogyegyikképnélsemegyetlenfelismerésrőlvanszó,vagyisnemegyszerűenhuszonkétdarab felismerést lehetmajd a végén összeszámolnunk, hanem inkább huszonkétfelismerés-csoportot találunk bennük, ahol mindegyik egy teljes problémakör,felismerések láncolata, amelyek mégis összetartoznak, egymásból következnek,mivelegybizonyosterületetvilágítanakmeg,egymeghatározottiránybavezetnek.Az arkánumokegymásra épülő sora tehát a bennünk levőeszmék és felismerések fejlődése is,nemcsakakorábbanmárkiemeltÉn-cselekvéseinké. Acselekvéseinkminőségébenvalófokozatoselőrehaladásunkhajtóerőiugyaniséppen a megszerzett felismeréseink lesznek! Ennyiben a tarot egy megismerési út is, aholmindig újabb és újabb igazságokra kell rájönnünk, állandóan újabb ésújabbfelismeréseketkelltennünkahhoz,hogyelőbbrejussunkabelsőfejlődésünk-ben,önmagunk„megalkotásában”.Éspontosanazért,mertazemberszabad lény.Haminden esetben valamiféle belénk építettmechanizmus alapján cselekednénk,akkor teljesen mindegy lenne, hogy vannak-e saját szubjektív eszméink, vagynincsenek, mert akkor ez a bennünk ható mechanizmus döntene arról, hogy mitkell tennünk. Ilyesmi jellemzi az állati létet.A tudatos életünk, a szabadságunk,az Énünk területén azonban nincs ilyenfajta determinizmus bennünk.Hogy tehát mit fogunk általában véve cselekedni, az előbb arra vár, hogy milyen elveket,nézeteketfogadunkel,milyenértékek,igazságokmellettdöntünk,minekazalapjánépítjük fel személyiségünket.A cselekvéseink tehát várják az eszméket, az őketirányítószempontokat,hogyvégülismerreforduljanak,milyeneklegyenek. Ennélfogvamindenki valójában egy önprogramozó lény. Önmagunkat, a sajátéletünket bizonyos eszmék, igazságok, értékek alapján vezetjük, csakhogy ezeketelőszörnyilvánmegkelltalálnunk,kikellválasztanunk,vagyisfelkellismernünk.

3�

A „szabadságunk” éppen azt jelenti, hogy önmagunk által programozhatjukmagunkat.Deezenmégsempusztánaztkellértenünk,hogynekünk,embereknekegyáltalánlehetőségünkvanerre,hanemsokkalinkábbazt,hogyráiskényszerülünkazönprogramozásra.Ésazemberafelismeréseirévénprogramozzaönmagát. A felismeréseknekezta szerepétbennünkperszenemigen lehet túlértékelnünksem.Sokembercsaknagyonkisrészbenvesziafáradtságot,hogymagaadjontudatá-nak,személyiségénekiránytéselveket,ésinkábbátengedieztamunkátmásoknak,a körülötte levő világnak, a hangadó tekintélyeknek, mindenféle ideológiának, atömegkommunikációnak. Eszméit, a felismeréseket így legnagyobbrészt kívülrőlkapjaésalegkevésbésemszabadondolgozzakimagában,amimegislátszikmajdenézeteisorsán.Amikértmalelkesedik,márholnapelfelejti,mertnincsissemmiköze hozzájuk, nem az ő saját, belülről fakadó felismerései voltak, hanem csakmások befolyásának időlegesművei.Arra utal ez, hogy ha az emberből hiányzik a saját felismerés, akkor a szabadcselekvésisméghiányzikbelőle… Azemberviselkedését, cselekvéseit, sőtegészszemélyiségealakulását is tehátmindenképpenvalamieszmeielőzimeg.Akérdésazonbanmindenkoraz,hogyezekaz eszmék külsőlegesen törnek-e belénk és pusztán bitorolják a belső világunkat,vagy pedig valóban a saját felismeréseinknek köszönhetjük-e őket, megszerzetttudásunk,fejlődőbölcsességünklenyomatai-ebennünk. A tarotnagyarkánumaintehátvégigtekinthetünkúgyis,mintbizonyoseszmékésigazságoksorán,amelyeketnekünkazéletbenfelkell ismernünk.„Felismerni”bizonyos eszméket azonban annyit is jelent, hogy nemcsak az általuk hordozottértékeknek jövünk a tudomására, hanem az eszmék, igazságok tartalmában rejlőproblémamélységbe,sajátbelsőtermészetükbonyolultságába,illetvenehezenmeg-ragadhatóságába és leírhatóságába is beleütközünk. Valamely eszme, életigazság„felismerése”nemamegismerésaktusvége,haneméppenséggelakezdete. Afelismeréseinkrészevagykövetkezőlépéseezértszükségképpenazértelmezés.Ki kell bontanunk absztraktságából az illető eszmét, nemcsak meg kell szabadí-tanunk szokásos leegyszerűsítéseitől, a közhelyes semmitmondásoktól, hanemmindmélyebbre,egyrebeljebbkellhatolnunkajelentésébe,felkelltárnunkbelsőösszetettségét és sokféle vonatkozását, rá kell ébrednünk a magában hordozottténylegesbonyolultságára.Akonkréteszmékbeésigazságokbavalóbehatolásfolya- mánazamegrendítőtapasztalatvárránk,hogyajelentésükegyretovábbéstovábbnyúlik, belevész a lét messzeségeibe, adott megértésfokuk mindig meghaladható, a jelentés „mélységszintje”, tartalmának bősége mindenkor továbbnövelhető! Ha tehát végignézve a tarot képeit megnevezzük is a bennük ábrázolt eszméket, ésakárel is fogadjuk igazságértéküket,azzalmégnemsokatcsináltunk.Atulajdon-képpeni feladat ezután jön, hogy ezeknek az eszméknek a valóságába kell bele-élnünk magunkat, avagy magát a valóságot kell tudnunk bennük megragadni ésrekonstruálni.Avalósággalvalóilyenközvetlenszembetalálkozáskísérletetörténikmeg az értelmezésben. Ezannyitisjelent,hogyabeavatásmegismerésoldalánaksohanemlehetvége.A beavatottságot, a beavatásfolyamatot már csak emiatt sem helyes statikusan

3�

kezelnünk, mintha egy ponton végre befejeződhetne, és nem lenne már továbbitennivalónk,fejlődnivalónk.Abeavatott–tudásánálésképességeinélfogva–végülisnemegyébbe,mintavalóságba,alétbevan„beavatva”,abeavatásavalóságba történő „beavatás”! Minden beavatottnak – és lassan mindannyiunknak ezzékell válnunk –magával a valósággal kell szembekerülnie,mondhatnánk, azt kell„megtalálnia”, ígyazanemkis tehernehezedikrá,hogyállhatatosanavalóságotkeresse és avalóságot akarjamegismerni.Erről azonban sohasemmondhatja azt,hogymárteljesenértiéshogyalegmélyebbmélységeiigbelelát.Aszellemibeavatástehátaztismagábanfoglalja,hogyegyolyanmegismerési útrakerülráazember,amelya„végtelenbevezet”,ésmostmárvállalnunkkelleztazörökös úton levést is, megismerésünknyomasztó(vagyéppenizgalombahozó)lezáratlanságát,azannaktermészetébőlfakadómindenkori nyitottságát… Az(ön-)beavatásmegkezdéseezértazzalisegyjelentésű,hogyazaddigáltalunklezárt és önmagában lezártnak is akart gondolatvilágunk megkövesedett falaináttörünk, vagy az addig csukott ajtaját végre kitárjuk, és megpillantunkmögötte egytávolbaveszőhosszúéskanyargósutat,amely„avalóságba vezet”,azazannakmégbehatóbbésmélyebbmegismerése,kikutatásafelétart.

Deéppenatapasztalatontúli,aszellemi, az ezoterikusmegismeréstárgyaiesetében már régtől fogva az a szokás honosodottmeg, hogy végső kijelentéseket tesznek róluk, miáltal látszólag megszabadulhatnak az igazság-keresés, a valóság-kutatás kellemetlenfeladatátólis.Avallásoktörténelmikiszáradásaéppenazzalokolható,hogylegfőbbspirituálistárgyaikatilletőenvégsőmeghatározásokratörekedtek,lezárt fogalmakatadtakróluk,ésvéglegesenmegiskívántakállniezeknél.AzIstenség,aLélek,aSzellemiLét(a„Túlvilág”)ésmagaaSzellem:azembergondolatainak,érzéseinek, kérdéseinek ilyen legátfogóbb, legegyetemesebb, egyúttal legrejtélye-sebb,legmegfoghatatlanabbtémáiranézveabszolút,vagyisbefejezettkijelentések-kelhozakodtakelő,azontúlpedigazigazságmegnyugtatóbirtokábanérezvemagukat fensőbbségesenúgybeszéltek,minthatovábbikiegészítőkijelentéseketmárnemislehetnetenniazokról,sőtegyefféleszándékegyenesenbűnlenne.Jólpéldázzaeztarómaiegyháztörténete,amelyazezoterikusfogalmakmélyítésénektörekvésétegypontontúlmesszemenőenmegtiltotta,kifejezettenüldözte,vagyistagadtaaszellemimegismerésbővíthetőségét,ésidővelmagaiselzárkózottennekfelvállalásától. Deafogalmakilyendogmávámerevítésekorazembercsakasaját–vagyegyadott korszak – megismerésfokánál állapodik meg, és e hagyományhűsége mégnembiztosítékarra,hogymegismerésénektárgyaivalóbankivannakmerítveigazimélységükbenésteljesterjedelmükben.Dogmatizmusbamenekülniazzaljár,hogymagátamegismerésiutattorlaszoljukelmagunkelőtt,ésígyelvesszükmagunktólannak lehetőségét is,hogyegyrészt továbbjussunkavilág,azembermégmélyre-hatóbbmegértésében,másrészt,hogymegragadjukélő-eleven valóságuk alakulásátamindenkori jelenben.A dogmatizmus valójában nem a lét igazságaihoz ragasz-kodik,amelyeknekfeltárásacsakisegyhosszúésállandóantartófolyamatbantör-ténhet,hanemcsupánazegyszerkimondott tantételekhezésméginkábbe tételek

3�

kimondóinaktekintélyéhez.Adogmatizmuscéljanemamegismerés,hanemannaképpen a berekesztése, eredménye nem a valósággal való eleven kapcsolat fenn-tartása,hanemazemberitudatelszakításaavalóságtól,éssajátmagábafalazása. Nagyon is összefügg ez azzal, hogymiféle szellemi-kozmikus világ-kép talál-hatóbennünk.Haezoterikus(vagyvallási)nézőpontunkolyan,hogyegymagábanmegkeményedett, változást nem ismerő szellemi világot feltételezünk, amelynek vonásai,törvényei,elveielsőbevezetésükutánmármozdíthatatlanok,tartalmaiban,árnyalataiban „örök” jellegűek, akkor ennek természetesen az a következményelesz, hogy egy ilyen világ adekvát kifejezését nekünk is végső, mozdíthatatlanfogalmakban kell elvégeznünk, és a magasabb dimenziót és annak kapcsolatát aföldi léttel valamiféle örökre érvényes módon kell leírnunk.Ezjellemeztetörténel-mesoránkülönösenakatolicizmust.Mintállította,aszellemivilágváltozhatatlan,befejezett és tökéletes, ezért leírása után kétségkívül a róla való fogalmaink isváltozhatatlanok, átírhatatlanok, megkérdőjelezhetetlenek lesznek. Eszméink velekapcsolatbannemfejlődhetnek,hanemcsakamáregyszermegadottmerevdogmák-hoz kell hűnek maradnunk. Isten tökéletességét abban állapították meg, hogy őis és szellemi környezete is változatlan, minőségében mozdulatlan. Egy fejlődő,továbbhaladó létet nem tekintettek tökéletesnek, hanem éppen abban látták a léttökéletlenségét,hatovábbalakulna,hafejlődne.Aszellemilétnektehátbefejezettnek is kell lennie, minden további belső alakítás rajta fogyatékossága bizonyítékalenne. Az ilyenfajta világképek a legnagyobb türelmetlenséget és merev elutasítástezért azokkal a nézetekkel szemben tanúsítják, amelyek egy dinamikus és belső mozgásban levő szellemiségrőlbeszélnek,ésazezoterikalegfőbbtárgyát,magátaszellemi világot fejlődésben levőnek tekintik.Ha ugyanis változik és alakulásban van a szellemi lét, akkor ezt a róla való fogalmainknak is tükrözniük, az idők haladtával követniük kell, azaz állandóan tovább kell írnunk a szellemi léttel kapcsolatos saját fogalmainkat is… Ha a szellemi világbanevolúció folyik, akkor mindenféle dogmatizmusalaptalanésidővelteljesenelszakadazélővalósághely-zetétől.Ezértmindendogmatizmuslegfeljebbamúltatfejeziki,denemajelent,ésmégkevésbéképesajövőtképviselni,arrafelkészülni. Azeszmék,amagasabb,szellemi igazságokfolyamatos, időről időremegújulóés a korábbiakhoz képest továbblépő értelmezéséről tehát semmiképp sem lenneszabad lemondanunk,ésmegértésüket semvalami ténynek,hanem inkábbvalamifolyamatnakkellenetekintenünk.Belső fejlődésünk újabb és újabb szintjeit elérve mindig újra is kell gondolnunk a világot, a világról alkotott korábbi nézetein- ket.Belső fejlődésünkmindenképpen a gondolataink, a látásmódunk fejlődése is,illetve ebben is kifejeződik. Ezért amikor elsősorban lezárt, befejezett igazságok elérésére törekszünk, azzal saját szellemi haladásunk lendületét is megakasztjuk! Ha megszerzett felismeréseinket, adott tudásunkat végsőknek tekintjük, amihezazontúlmárféltőnésnemritkánerőszakosanragaszkodunk,hafélünkafogalma-inkra, a nézeteinkre vonatkozó relativizmustól, a „még csak félig igaz” jellegük-től, ha elrettenünk az állandó továbbmélyítésük lehetőségétől és megijedünk a

40

továbbgondolásukra való örökös felszólítástól, ha visszariadunk az előttünk állómegismerésút lezárhatatlanságától,akkoridőveléppúgyelszáradbennünkamozgóés eleven – fizikai és szellemi – valósággal való kapcsolatunk, mint ahogyan emagatartássalmagunkatisbelülmegkeményítjük,rugalmatlannátesszük,szellemiterméketlenségreítéljük. A tarot nagy arkánumai esetében sem pusztán arról van szó, hogy bizonyosalapvető eszméket sorban tudatosítsunk magunkban, nem egyszerűen egy ilyenmennyiségimegismerést,extenzívismeretbővítéstjelentenek,hanemamaguksajá-tos módján arra is felszólítanak, hogy a már felismert igazságoknak, eszméknekegyúttalazintenzív,abefeléhaladóelsajátításáraistörekedjünk.Éppenaképiformahordozzaeztafelszólítást,hiszennemvalamiolvashatószöveget,nyelvilegkifejtettegzaktgondolatokat látunkmagunkelőtt,hanemábrákat, jelképeket,csaknagyonáltalános utalásokat találunk.A legelső, legkezdetibb szakasz a 22 nagy arkánumpuszta„felsorolása”,avelükvalóegyenkéntimegismerkedés,amikorsorravesszükőket, majd végül eljutunk az utolsók (a „Világ”, vagy a „Bolond”) fogalmánakleírásáig.Ezzelazonbanéppenséggelnemkerültünkelvalamivégállomásra,aholamegértésfolyamatnakhirtelenvégeszakad.Azarkánumokonvalóilyen–előszörméginkábbcsak–„mennyiségi”végigtekintéstkövetőenkezdődikcsakelazigazimunka, amikor már külön-külön mindegyiknél a bennük megjelenő elvek egyremélyebb felfogása, befogadása válik feladattá. A legnehezebb nem is a képekeszméinek,tartalmainakazonosítása,hanemsokkalinkábbafolyamatosbehatolásazokba, megértésük állandó mélyítése, a jelentésükben kifejezett valóság utánikutatás. Ezpedigmármindenkinekasajátügye,asajáterőfeszítéseinekkörébetartozik!Azarkánumokáltalánosjelentését,körülbelülibehatárolásátmegkaphatjukkívülről,másoktól,azaz„ingyen”,deabennükfoglalteszmékegyremélyülőjelentésszintjeit, vagyisasajátrólukvalófogalmainkminőségiérésfolyamatát mársenkisemkap-hatjameg„ingyen”ésmásoktól!Sajátbelsőszellemi-lelki,sőtmorálisfejlettségünkhatározza meg ugyanis azt, hogy az illető eszmének milyen jelentéstartományát ragadjukmeg, értsd: hogymilyen valóságmélység elérésére vagyunk képesek azeszménkeresztül,vagyishogymegismerőképességünkmilyenfokonműködik. Senki sem tud magába fogadni egy „mélyebb” jelentést, azaz nem képes a valóságegymégrejtettebbrétegénekérzékelésére,gondolatifelfogására,haehhezbelsővilágábanmégnemteremtettemegamegfelelőszellemierőketésfeltételeket,amelyeksegítségévelazonos„hullámhosszra”tudkerülniavilágtovábbijelentés-rétegeivel. Tárgyi tudás formájában, külsőlegesen és formálisan megnevezhetőkésközölhetőkugyanamagasabbeszmék,aszellemiigazságok,deezzelmégnemtörténikmegegyszersmindazilyentárgyitudásmegértésének és e megértés egyre mélyebb fokozatainak is az „átadása”, hanem ez teljesen az adott befogadó sajátszellemierejétőlésaddigelértbelsőérettségétőlfügg. Azeszmékrőlésmagasabbigazságokrólvalópusztatudomástehátcsakalegelsőlépés a világmegismerésében.Ami ezután jön, az az értelmezés, vagyis a belsőjelentésükegyremélyebbmegragadásánakállandóantovábblépőfolyamata.

41

Azeszmék,igazságokértékéhezvalóviszonyunkaz,hogy„felkellismernünk” őket.Az eszmék, igazságok tartalmához való viszonyunk pedig az, hogy „értel-meznünk”kellőket.Atarotegyolyanbeavatásiút,aholmindkettőtgyakorolnunkkell.

Az emberi megismerés a „valóság” – ésmost nem csupán a fizikaira, hanem aszellemireisgondolunk–kimeríthetetlenségekövetkeztébenilyenlezárhatatlan,aminemcsakextenzív,haneméppannyira intenzívértelembeniselmondhatóróla.Avalóságnakezakimeríthetetlenségearraisvisszavezethető,hogymagaisfolya-matosan fejlődik, önmagát állandóanminőségileg is továbbszövi és egyfolytában alakítja.A valóság nem csak kívül – az anyagában, eseményeiben, tényeiben –,hanem belül–aminőségében,aprogramjában,acéljaiban(aparadigmájában)–isváltozik.Ezértkellnekünkisminduntalananyomábanlennünk,őtmagátminden-kor figyelnünk, és újra és újramegismernünk…Ésezértkella sajátnézeteinket,a világ-képünket is időről időre újrafogalmaznunk, hasonlóképpen a bennünketlegközelebbrőlérintőember-képünket,azemberfogalmunkatis. Alételőrefeléhalad,tehátmegismerésünknekiselőrefelékelltekintenie.Amúltbölcsessége felhasználható,deegymagábannemelegendőa jelen,mégkevésbéajövőmegértéséhez.Csakakkorlenneelegendő,haalétnemfejlődneésmagábanmozdulatlan lenne. De ahogyan ezt a fizikai világról manapság már senki nemmernéállítani: a számunkraegyelőremégeléggé ismeretlen szellemivilágot semhelyes ilyennek feltüntetnünk. A középkorban a fizikai világot is és a szellemivilágotisváltozásnélkülinek,felépítésébenegyszersmindenkorrabefejezettnekésmindentörvényébenvéglegesnektekintették.Atermészettudománymegjelenéseótatudjuk,hogyafizikaivilágóriásiváltozásokatéltmeg,újabbésújabbösszetevőkés létszintek fejlődtekki benne, sohanem ismert nyugalmat.Amodernezoterika megjelenéseajelenkorbanmostaztazismeretet–üzenetet–hozzaszámunkra,hogya szellemi dimenzióra is érvényes a változás fogalma, ott is létezik előrehaladás és örökké tartó fejlődés! A Szellemtökéletlenségétéppenabbankellenelátnunk,hamerevésmozdulatlan,vagyis improduktív és mára már fantáziavesztett lenne. Tökéletességét éppen azmutatja,hogy lételemea teremtés, alapjellemzőjeakimeríthetetlenkreativitás, azújatalkotás,a„továbbgondolás”képessége,amiabbanfejeződikki,hogyállandóanfejlődik,azazújabb és újabb célokat tűz ki maga elé… E folyamatban az emberre is feladatokvárnak, sőtmagában az emberlényben történik most a kozmikusan új megjelenése és megteremtése! E továbbalakuló fejlődés egyik bizonyítéka lehetszámunkramagaatarotis.

42

A beavatás tarot-jaA tarot újraértelmezésének igénye

A tarot 22 nagy arkánuma aTANÍTÁS AZ EMBERRŐL.A „tarot” utat jelent, aBelsőFejlődésútját,az„arkánum”titkot,ennekazútnakarejtettségét,deegyúttalazigazimegfejtésétis.Atarot22képeegyszellemi-kozmikusüzenetarról,hogymiaz Ember, és mi a magasabb céljaaföldilétének.22képbeszéliel,hogymilyenbelső szellemi útonkellvégighaladnunkahhoz,hogyecéltegyszermajdelérhessük.

Pontosan nemmeghatározható időben, mindeddig ismeretlen hely(ek)en vala-mely féltveőrzöttkultikus terembena falonszínesképekvoltak láthatók. (Ehhezrögtönhozzákelltennünkazt,hogy„talán”,mertbiztosannemtudható.Miazonbanebbőlafeltételezésbőlindulunkki.)Ezekreolyanábrákat–alakokatéstörténéseket– festettek, amelyek egy ezoterikus szellemi beavatás menetét jelenítették meg.Itt gyűltek össze azok a „jövőbe tekintők”, az emberlét rejtélyét kereső „ébren levők”, akik érdemessé váltak ennek az ismeretnek az őrzésére és a róla valóelmélyültgondolkodásápolására.Magukezekazábrákugyannemmeríthettékki a mondanivaló minden részletét, a beavatási tartalom teljes „okkult” jelentését, de jókvoltakarra,hogyegyszerű jelképülésmintegyemlékeztetőül szolgáljanake beavatás menetéről az úgynevezett beavatottaknak, akik a további részleteket ésaképileglerajzolhatatlanösszefüggéseket,mélyebbértelmetasajátfejükben,amegszerzett tudásukban hordozták, amit már csakis szóban közölhettek azokkal,akikatitkostanbavalóbevezetésrebelsőlegéretteknekbizonyultak. Atörténelemrégebbivagyújabbviharaibanezeka„misztériumhelyek”feltehe-tőenmegszűntek,külsőlegiselpusztultak,ígyvelükegyüttazokafaliképekis,ame-lyeka„beavatási termekben”voltaktalálhatók.AzEmber„kozmikusszerepéről”,„földi rendeltetéséről”, a jövőbenbekövetkezőÚj Korszakról és azehhezvezető,azt megvalósító Belső Útról tudókaz ismeretlenségbehúzódtakvissza,miközbentalánszámukisegyrefogyatkozott.Ezamagasabbtudásazonbannemveszhetettel,sőtazarramégéretlennekmutatkozóemberiségelőlmegiskellettóvniazt.Ezért–valószínűleg–kislapokramásoltákátazegyesképeket,amelyeknekmegfejtésétcsakazértőkismerték,ésígyrejtegettékavelükszembenmindellenségesebbvilág-ban, türelemmelvárvaarraésreménykedveabban,hogyegyszermégméltó lehetazembererólaszólótitokmegismerésére,ésmárbelsőszükségletbőlkeresnifogjaeztatudást,amelybensajátegyedilétének„kozmikus”jelentőségéreés„magasabb”értelméreisválaszttalál. Ekicsinyítettformájukbanazonbanmagukaképekutóbbmégiscsakkikerültek avilágba,demárcsakegymagukban,mélyebbjelentésükismerőinélkül.Illetéktelenkezekbenegyfajtakártyajátékkáminősültek,de talánéppenezmentettemegőketa teljes megsemmisüléstől.A most már kártyalapokként továbbélő ábrák eredeti jelentése idővelnagyrészt feledésbemerült, ésmaradtakpusztánaképek.Valami

43

azonbankétségkívülrejtélyesvoltelapokon,amimegfejtéstkívánt.Megindultteháta képek exoterikus, azaz külsőleges magyarázása. Egyfelől bizonyos tudnivalókfennmaradtak, vagy kiszivárogtak ugyan a világba az egyes képekről, a beavatásfokozatairól,deezekcsakhézagosismeretekettartalmaztak.Másfelől,igyekezvénkitölteni e hézagokat, nekiláttak a képek újkeletű, az adott kor és terület sajátvilágnézetébőlkiindulóértelmezésének.Csakhogyilyenkorközvetlenülazábrákból próbáltakkövetkeztetniarejtettjelentésre.Ezamódszerazonbancsakfélsikerreljárhatott.Hiszen eredetileg az ábrákmegalkotói a támpontul szolgáló jelentéshezcsakkerestekegyképet,annakvalamilyenszemléletesábrázolását.Azokkultjelen-tés tehát akár egy másik képpel is kifejezhető lett volna. Vagyis nincs közöttükegyértelmű, szigorúmegfelelés, abszolút összetartozás, így az ábra sem vezet elegyenesútonazadottjelentéshez! Ezekaképekvalóbannem„önmagukat” jelentik,hanemvalamiszellemiigaz-ságot, egy ezoterikus mondanivalót. A szellemi tartalom megőrzése érdekébenalkottákmegezeketaképeket,amelyekazonbanmaguk–éppenmintpusztavizu-ális ábrák – teljesen nem meríthették ki a sokkal bonyolultabb eszmei, fogalmijelentéseket, hanem csak rövidítésül szolgáltak a jelentést magát jól ismerőknek,a világ és az ember ezen titkaiba „beavatottaknak”, akik ha ránéztek a rajzokra,azonnalértették,hogyazemberszellemiBelsőFejlődésének melyikszintjérőlvanszóvalamelyképesetében.Azábrákattehátfeltétlenülkiegészítettékszóbeliúton,vagyismagukaképeksemmiesetresemfedik leatulajdonképpenimondanivalót.Ennélfogva a „Magasabb Tudás”, a „beavatás” tényleges ismeretének egyetlenforrásakéntnemszolgálhatnak,hiszenerreönmagukbanvévenemisképesek. Azeredetimisztériumhelyek tanítóigyakorlatábanezekazábrákcsakegyfajtautalásoklehettek,segédeszközökvalamihez,denemközvetlenülafődolog:magá-nak a Tudásnak a kifejtése is egyben. E rejtélyes rajzok tehát rászorulnak egy„kifejtésre”,a fogalmi magyarázatra.Ezabelső jellemzőjükazonban jóalap lettarra,hogyazutókorértelmezőifantáziájátféktelenlendületbesodorja,amelyvégetnemérőszabadasszociációkbanrohantaleanémaképeket,éshogyazelkövetkezőszázadokbelevetítséksajáttudatuksokszorteljesenszellemnélkülitörekvéseitis. Magukhoz az összetett és pontosan értendő jelentésekhez eredetileg valóbannehéz lehetett megfelelő ábrákat találni és kitalálni, olyanokat, amelyek meg isőrzik a mondanivaló mélységét, ugyanakkor képi alakban tudják tolmácsolni aszellemitartalmat.Hacsakmitikusjelképeket,titkosjeleketvagymértaniidomokatalkalmaznak,akkorfennálltvolnaannaklehetősége,hogyezekértelmeazegymástkövetőgenerációkbaneltorzul,sőtazidőksoránelisvész.Ezértinkábbvalamilyenszituációt (ld. két nő között álló férfi), cselekményt (egy kocsit hajtó ember, egyoroszlántmegfékezőlány,toronybólkizuhanóemberek),illetve tárgyat (pl.akerék,azégitestek,egycsontváz),vagyszemélyt(aremete,afőpap,azuralkodó,abolond)használtakfelajelentésekjeleiként,mintamelyektalánkönnyebbenmegfejthetőklesznek még az egészen megváltozott jövőben is. Ám ennek a módszernek ismegvolt a maga hátránya!Az elkövetkezendő korokban ugyanis ezeknek a csak„utalásként”értettábráknakasajátkonkréttartalmaierősenkiszorítottákazokkult

44

mondanivalóbeléjükkódolt eredeti jelentését! Ígyakétnőközött álló férfi lapja leszűkült a szerelmesekre, vagy legalábbis a dilemma helyzetére, a csontvázatábrázolóképcsakahalált,azelmúlást,vagyvalaminekavégsőpusztulásátjuttattaaz emberek eszébe, a villámsújtotta torony egyenlő lett a szerencsétlenséggel, azösszeomlással, és egyvalamiféleóriáskerék látványátközvetlenül azonosították aszerencse forgandóságával.Ennek folytán a képekhajdani jelentése egyre inkábbelveszítetteokkultgondolatiságát,ahétköznapilátókörhözésigényekhezidomult,máreztszolgáltaésnemazemberszellemibeavatásánakmagasabbszükségletét. Abeavatásihelyekezoterikus tartalmú faliképeinekkis lapok formájában tör-ténőkikerüléseavilágbavégülisodavezetett,hogyennekakésőbbiekbenvalahola „tarot”nevet felvevő ábrasorozatnak az eredeti funkciója – a tanítás –háttérbeszorult,avagyerősenátértelmeződött. Ugyanis e képek jelentésének sejtett magasabb értelme, a szellemit kifejezőtitkosmondanivalójaés–hanemütközünkmegakifejezésen–aszellemivilágbólinspirált eredete úgy „őrződött meg”, hogy a kozmikusan egyre inkább magáramaradó, a szellemi tisztánlátását már végképp elveszítő és a földi anyagiságbaimmár teljesen belesüppedő ember az előtte közvetlenül már nem megnyilatkozó Szellemi Világ kíváncsi vagy kétségbeesett „kikérdezésére” használta e lapokat,és az Istenek, a sorsot intéző Magasabb Hatalmak túlvilági üzeneteit kereste bennükésvártaáltaluk!Vagyise titokzatosábrákkalösztönösen jósolni kezdett a szellemilegmár egyre elhagyatottabb világbanmagát egyre elveszettebbnek érzőember…Ajóslástevékenységepedigazontúljelentős hatássalvolt aképekértelme-zéséreis.Atanítóijelentésreráépültekésazokategyrevastagabbanbefedték–hateljesen nem is tagadták – a jóslási jelentések.A tanítás tulajdonságokat, emberibelső minőségeket jelölt ezeken a képeken, a jóslás ezzel szemben inkább élet-szituációk és külső történések jelzésére használta az ábrákat. A tanítás az emberkozmikus jövőjét rögzítette e képi formában, a jóslás a hétköznapi élet holnapjai után tudakozódott. Így az ábrás lapok által hordozott, a mintegy beléjük sűrített„megismerés” idővelmajdhogynemteljesenlefokozódotta„jövendőmondásra”. E ránk maradt okkult ábrák megértésének azonban éppen az a kulcsa, hogyazoknemkülsőszituációkat jelentenek,hanemabelső tudatfejlődésre,a szellemi ébredésünkre, a szellem bennünk való megvalósítására vonatkoznak! Az egyesképek az egyéni fejlődésünk bizonyos állomásait ábrázolják, azt jelölik, hogymilyen tulajdonságokat kell megszereznünk, milyen látószöget, szemléletmódotkellmagunkbankialakítanunkésegyremélyebbenelsajátítanunk,milyenújabbésújabbbelsőminőségrekellszerttennünkahhoz,hogyaz„IgaziEmberré”,a„JövőEmberévé”váljunk–mimagunk.Hapedigmárvalóban ezt a „kulcsot”kezdjükhasználniazeredetijelentésükmegfejtéseérdekében,akkorrészbensokfeleslegeséstöbbnyirelényegtelenvonástólszabadítjukmegaképekértelmezőiapparátusát,részben olyan gondolati mélységeket pillanthatunk meg magukban az ábrákban,amelyekáltalábanrejtvemaradnakamásfélemegközelítésekben.– Atarot-képeksorrendbenvannak,azazmáreredetilegszámokkalláttákelőket,aminemvéletlen,ésezszerencséremegőrződött–bármárigazifunkciónélkül–

45

a későbbi századokban is. Az elsajátítani való tulajdonságokat, cselekvéseketaszerintrendeztékel,hogyadottmivoltuknálfogvaegyrenehezebbaz alanyi meg-szerzésük,azönerőbőlvalólétrehozataluk.Egyre„magasabbra”kellemelkednünkmagunkban,hogybirtokolniésténylegesenművelnitudjukőket.Ezatermészetükezáltalegyszellemi,belsőfejlődéstismagábanfoglal,vagyisvalóbanegymásutánkövetkeznekezekatulajdonságok,ígya„megszámozásuk”döntősegítségetnyújt aképeksajátésegymássalösszehasonlítóértelmezésekor. Esorrendetazonbanmégsemkellmerevenértenünk.Semabbanazértelemben,hogyegyadottfokozattökéletesenkidolgozódikbennünkéscsakeztkövetőenjöhetmajd a következő fok, sem pedig úgy értve, hogy a későbbi fokozatokkal addignincs is semmi dolgunk, amíg az előbb levőkön végig nemhaladtunk.Valójábanmindegyik fokozattal – azaz belső tulajdonsággal és szellemi-lelki minőséggel – vanvalamilyenkapcsolatunk.Részbenannyiban,hogymindenkibencsíraformábanottvannaketulajdonságok,ésilyen-olyanszintenalegtöbbettalángyakoroljukisa hétköznapi élet színpadán; részben éppen ahiányuk utal rájuk, amit esetlegmimagunk is, de főleg a környezetünk többé-kevésbé észrevesz bennünk és szintemindigszenvedistőle…Akérdésegyfelőlaz,hogymennyiretudatosanirányulunkezekre az adott tulajdonságokra és belső minőségekre, másfelől, hogy mennyiresikeresen, vagyis hogy szilárdan ésmaradandóan kialakítottuk-emármagunkbanőketésműködnek-ebennünkminttetteinkmeghatározói. Ugyanakkoraképek,azazamegszerzendőtulajdonságoksorrendjemégiselárulvalami lényegeset a szellemi Belső Útról. Minden adott fokozat tulajdonképpenfeltételezi,sőtmagábanfoglaljaazelőttelevőket,mertnemtudnánkigaziviszonybasem kerülni velük, ha az őketmegelőző fokozatok eredményei a szükségesmér-tékben nem lennénekmármeg bennünk. Például a „Remete” (9. kép)magányosigazságkeresése lehetetlen lenne, ha előtte nem megy át az ember az „Igazság”(8. kép) fokozatán, amikor is megtanul különbséget tenni az igaz és a hamis, alényeges és a lényegtelen között, és felismeri az eszmék és magasabb értékek emberformálószerepét.Hiszena„Remete”világtólvaló(ideiglenes)visszavonulásailyenelőzményekrevezetendővissza,nempedigarra,hogyesetleg„megsértődött”volnaazemberekre,mertnemszolgáltákkiahiúságátvagyegyébönzőérdekeit.A „Remete”-tulajdonság bennünk már egy nagyfokú tudatosságra alapozódik, a gondolkodás erőteljes jelenlétére utal, amikor keresni kezdjük az élet értelmét.Az igaz és a hamis szétválasztásának–alátásmódunkatahétköznapitudatetekin-tetbenroppantigénytelenszínvonalaföléemelő–képességenélkültehátsohasemválhatnánk„Remetévé”,amelymindigisaKereső Emberszimbólumavolt. Hasonlóképpen,aszellemi felé forduló„AkasztottEmber”(12.kép)tulajdonságaiselképzelhetetlenlenne,hamárelőbbnemtörténikmegvalakibenamorálisérzékmegerősödése (10. kép), és ha nincsmeg az a belső igénye, hogyönmagátmeg-változtassa(11.kép).Lényegesútmutatástehátaképekfennmaradtmegszámozása,mertnemcsakegyfelettébblogikusösszerendezésétadjaaképeknek,hanemkiderülaz is,hogyahuszonkétnagyarkánumabeavatásegymásraépülő lépcsőfokainak„titkát”,aBelsőÚtgyakorlati megvalósításának mechanizmusátistartalmazza.–

46

ABelsőÚt valójában a lelki-szellemi emberfejlődés, a bennünk levő, demégcsak „félig kész” tudatunk saját erővel történő felemelése egy magasabb rendű Én-működésbe,avagyÉn-minőségbe,amimintilyenazemberenbelül,szellemilegjátszódik le. E folyamat képekkel történő, külsőleges, „figurális” érzékeltetése,analógiákban való ábrázolása nyilván csak valami félmegoldás lehet! E hosszan-tartó és küzdelmes belső fejlődés egyes állomásait azonban minél pontosabban kell ismernie az erre az útra lépő személynek. Végül is mit kell létrehoznunkmagunkban,miafeladat? Acélról,amegvalósítanivalókrólhatározotttudásunknakkelllennie,különbencsakbolyonganifogunkegyhatártalansivatagban,amelybensohasem tudhatjuk, hogy éppen melyik pontján állunk, és még mekkora az útelőttünk. Látnunk kell az irányt, érzékelnünk kell a haladásunkat. E nélkül az amagabiztosságsemőrződhetmegbennünk,amelymindenletérésésa látszólagostehetetlenségünkellenéresemengedifeladniaharcot,ésújraésújraa magunkbanvalóhitreösztönöz,arra,hogyképesekleszünkmindentvégigcsinálni. Abeavatás„nagyarkánumai”pontosanaztacéltszolgálták,hogyazembernekbiztosfogalmailegyenekazelőtteállóútmenetéről,ennekrészletesfelosztásáról,ésezzelarávárónehézségekrőlis.Ezértaképekneknemegyszerűenasorrendje voltafontos,hanemmaguknakaképeknekacímeis.Ezekbenvoltmegadvaugyanisa tulajdonképpeni„útvonal”a sokholtággal és tévúttal tarkítottBelsőÚthoz. Így aképekadottelnevezéseiabeavatásegyikleglényegesebbrészétképezték!Csakiserre épülve lehetett értelme a további tudnivalónak is: a képek sorrendjének. Hanincs tényleges információnk valamely út konkrét állomásairól, azok „neveiről”–ameghatározásukról–,akkorazállomásokpuszta„megszámozása”semnyújthatszámunkraigaziinformációt.Egy„üres”sorrendlesz,ésnemtudjuk,hogymiértkellbetartanunk.Ez történt a beavatási képekkel is, amikor utólagos értelmezésükbenmindinkábba rajtuk láthatókülső figurációkrakerültahangsúly,majdegyenesen azábrákontalálható„szereplők”nevét,azazfogalmátragasztottáktévesenhozzájuk.Ezzel a képeknek nemcsak az eredeti jelentése vált bizonytalanná és veszítetttartalmimélységeiből,hanemasorrendjükértelmeis. Alapvetőneklátszikezértatarot-képekátnevezésénekszükségessége!Ajelenté-sekmáregyébkéntisbizonytalanrögzítésemellettazegyestarot-lapokatazutókoraszerintnevezteel,amitközvetlenül„látni lehetett”azábrákon.Deezekanevekgyakranteljesenönkényesek,mertaképekenszereplőutalások–tárgyak,események,személyek–alapjánszámosesetbenbármiegyebetiskilehetneemelnicímadóul,amiéppannyiramegfelelhetneennekacélnak.Azígykapottlap-nevekugyanakkorsemmifélelogikusegymásrakövetkezést,valamitartalmisorrendetnemtükröznek,és ha nem lennének már eleve megszámozva az egyes ábrák: a ma használatoselnevezésekalapjánlehetetlenlenneegyvilágosegymásutániságotmegállapítanunkközöttük.Az ilyen külsőlegesmegnevezések örök rejtélynek hagynákmeg, hogypéldául az első öt személy, a „Mágustól” a „Főpapig”,miért az adott sorrendbenkövetkezik.Deugyanígyteljeshomályfednéaztis,hogya„Diadalszekeret”miértaz „Igazság” követi, a „Halált”miért a „Kiegyenlítődés”, vagy a „Torony” lapjautánmiért a „Csillag” jön, és a „Végítéletet” vajonmiért kell követniemég két

4�

lapnak, a „Világnak” és a „Bolondnak”.Ha az eredeti számozás elveszett volna,a legnagyobb – és talánmegoldhatatlan – fejtörés elé állítaná az utókort a tarot-képeksorrendjénekkérdése,amennyibenegyedülcsakazábrák„látványa”szerintmegadottelnevezésekretámaszkodhatna. A logikus egymásra következés felfedését erősen megzavarja az is, hogy azábrákatmáreleve„definiáló”,decsaka„látszat”alapjánkeletkezettlap-nevekből következtetnek visszaazeredetijelentésre.Ígypéldáula20.képbaljós„Végítélet”elnevezéseazégibüntetést,vagyakérlelhetetlenisteniszigortsugallja,tehátamitönmagábankifejezazadotttarot-lapnevéülválasztottvalamelyfogalom–ahalál,acsászár,abolond,aszerencsekerék,amértékletesség–,aztajelentéstvetítikrá, sőtsokszorteljesegészébenazonosítjákazábrákbabelekódolteredetijelentéssel. Egyrészt tehát nem az eredeti jelentésből alkottákmeg a képek –mahasznált– neveit. Másrészt az így utólagosan keletkező lap-nevekből határozták meg és építették fel az eredeti mondanivaló feltételezett jelentéskörét.Ezazeljárásazonbansohasemvezethetelaz„okkult”tartalomteljes,vagylegalábbismindigajóirány-banhaladófeltárásához.Ígyinkábbaztazutatkelljárnunkaképekmegfejtésekor,hogyelőszörrekonstruáljuk magát a szellemi jelentést–természetesenfelhasználvaitt az alapábra lényegi utalásait –, és csak ez után, a megtalálni vélt jelentésrealapozvaadjunkúj–vagyinkábbadjukvisszaisméta„régi”–neveketaképeknek.Ennekalapjánpedigbizonyítsukaképekadottsorrendjénekértelmét. A tarotlapjainak„hagyományos”,azazazutókortólszármazóelnevezései:1.AMágus2.AFőpapnő3.ACsászárnő,AzUralkodónő4.ACsászár,AzUralkodó5.AFőpap,ABeavatott6.ASzeretők7.ADiadalszekér,AKocsihajtó8.AzIgazság,AzIgazságszolgáltatás9.ARemete10.ASzerencsekerék,ASorskerék11.AzErő12.AzAkasztottEmber13.AHalál14.AKiegyenlítődés,AMértékletesség15.AzÖrdög16.ATorony17.ACsillag18.AHold19.ANap20.AVégítélet,AFeltámadás21.AVilág(22.)ABolond,AVándor

4�

Valóban látnivaló, hogy a képek ezen elnevezései alapján semmilyen értelmesláncolatnemfejeződikkiasorrendjükben,éscsakegymerőbenönkényesegymásrakövetkezés látványát nyújtják! Például a „Mágus” után miért jön két „nőalak”,őutánukmiért jön két „férfialak”?Mi értelme lehet annak, hogy a „Főpapnő” ésa „Főpap” nem egymás mellett van, és vajon a „Császárnő” miért előzi meg a„Császárt”?Azonkívül,hogyankerül azegészút „végére”,vagyisa„Világ”utánegy„Bolond”?Továbbámiért van előbba „Csillag” és csakutána a „Hold” és a„Nap”,hiszenköztudomású,hogyacsillagokmesszebbvannak,mintezutóbbikétégitest?És különösképpen: hogyan következhet a „Torony” – ami összedől vagyfelrobban,tehátvalamikudarc–utána„Csillag”,amimégiscsakvalami„fentlevő”,sőtegyenesenakijutása„kozmikussíkra”,aminekelőfeltételecsakisegymegfelelőérettség, az e tettrevalóalkalmasságunklehet. Kísérletet kell tehát tennünkarra, hogyújraértelmezzükésmárkifejezettenaz Én-fejlődés folyamatához igazítva meghatározzuk e képek eredeti jelentéseit, és azígykapottkonkréttartalmakhozvalamilyenrövidítő„címet”iskeressünk,vagyisúj elnevezéseketadjunkazegyeslapoknak. Ámatarot-képekhezaszellemibeavatásfelőlközelítőjelentörekvéseredményeinyilvánelfognaktérniajóslásnézőpontjábólkeletkezettértelmezésektől.Ajóslásaz ábrák„történéseiben”élethelyzeteketkutat, avárhatóeseményekelőrejelzését.Hapl.a„Napot”húzzuk:külsősegítségreszámíthatunk,haaz„Ördögöt”:veszélyekleselkednek ránk.A „Csillag” lapja reményekre jogosít, a „Halál” veszteségekrefigyelmeztet.Az „AkasztottEmber”-nél „bajbakerülünk”, a „Világ”-nál „minden jóra fordul”.Eképeket tehátkülső szituációkkifejeződéseikéntértik,ésha szó isesikeközbenazemberbelsőmagatartásáról,atudatiminőségéről,ezcsupánakülsőeseményekkapcsánmerülfel,ésazezekhezvalóviszonyulásraredukálódik.Vagyisatudatönmagábanvaló ésönmagátólfüggőfejlődésétnemtekintiajóslás,hanemcsupánakülvilághoztörténőnapikapcsolatábanérdekliaszemélyünk. A szellemi beavatás nézőpontja azonban éppenhogy a tudatunk önerőből valófejlődése,amibencsakmásodlagosszerepetjátszikakülvilágközvetlenhatásaránk.A„beavatás”ezértaszabad,azönmagát teremtőemberrelszámol,őhozzáfordulésintézimondandóját,míga„jóslás”esetébeninkábbegyönállótlanéskülsővezetésreszoruló, azt még erősen igénylő lénynek kell tekintenünk az embert, aki ennekmegfelelően nem is annyira önmagáról, hanem főleg a külső világ alakulásárólvár további információkat.Az egyes tarot-képek ezen újabb és sokban az eddigi„beavatási”magyarázatoktól iseltérő jelenértelmezéseiésaképekcélul tűzöttújelnevezéseiazonbanmárnyíltannemakülsőszituációkjelzésétszolgálják,hanemabelső Én-fejlődésünkleírásátésjellemzésétkívánjákmegadni.– Haatarot22arkánumában–a22képben–máraszellemi fejlődésünketérintő,szellemileg-lelkileg egyre érettebbé tevő és fokozatosanmindmagasabbra juttatótudatiminőségekésmagatartásbelitulajdonságok jelöléseitlátjuk,ésnemakülvilágváltozandó, végzetszerűen közeledő eseményeit fogjuk keresni bennük, amelyekjót és rosszat egyaránt tartogatnak, akkor egyúttal a képek eddigi jelentésbeli„hangulata”isjelentősmértékbenmódosulszámunkra.

4�

Az életben örömök és fájdalmak érik az embert.A (karmikus) sorscsapásokatnem szeretjük,mert csak a negatív oldalukat, a saját fájdalmunkat vesszük észrebennük.Deabelsőszemélyiségünkretettépítőhatásukat,alelkiprogresszívmeg-változásainkat hirtelen kikényszerítő, vagyis a belső fejlődésünket felgyorsító– sokszor egyáltalán beindító – szerepüket általában nem tudatosítjuk. Ezért amegrázóeseményeket,deéppenígyavilágkiszámíthatatlanságát,azélet leés felhullámzását, a küzdelmek kikerülhetetlenségét valójában elítéljük és negatívnakminősítjük.Hiszencsakmint„külvilági”dolgokattekintjükőket,amelyekegyedülcsak rombolnakbennünket,denemminta„belvilágunk”megtisztulásátelősegítőhatásokat, amelyek gyógyszerül szolgálnak jellemerőnk legyengülése, tartós szellemi sötétségünk és morális elégtelenségeink ellen… Ezt a hétköznapijellemzőnket a tarot-kártyák „hagyományos” értelmezése is magán viseli, amelya képekbe belevetítette a világgal szemben érzett emberi tehetetlenség élményétis. Több tarot-lap elnevezése ebből fakadóan olyan lett, hogy semmi jóval nemkecsegtethet számunkra! Mivel nem a szellemi erőnk által létrehozandó belsőtulajdonságok jelöléseit látták bennük, hanem a kívülről közelítő élethelyzetekét, amelyek oly gyakran meg is keserítik a sorsunkat: egyes kártyalapok máreleve negatív neveket és ezzel negatív jelentést vettek fel magukra, amilyenekpéldául a következő lapok. 10. kép:„Szerencsekerék” (az élet változandósága, a véletlen;deéppenígyavégzetszükségszerűsége,avilágbefolyásolhatatlansága);13.kép:„Halál” (elveszítés,végetérés);15.kép:„Ördög” (abűnök,aveszély); 20.kép:„Végítélet”(számonkérés,büntetés).Ugyaneztágabbértelembenelmond-ható az „Akasztott Ember” és a „Bolond”lapjárólis. Valójában egyik tarot-kép jelentése sem negatív, amilyenné a későbbiekbenátértelmeztek egyeseket, hiszen a Belső Úton az embernek természetesen nemnegatív tulajdonságokat kell létrehoznia magában, hanem pozitívakat. Ha nema világ felénk áramló kedvező vagy ártó tényeit, hanem a számunkra alapvetőÉn-tulajdonságok felsorolását látjuk a képekben, akkor eltűnik a 22 kép felett– tudniillika jósláskor–mindigott lebegőfenyegetőatmoszféra is,ésaképekentalálható minden egyes látnivalóban, azaz beavatási utalásban – történésben ésszemélyben–„jó”üzeneteket,pozitívmondanivalótfogunkérzékelni.A„negatív”ezentúlmárnemaképekben lesz,haneméppenséggelbennünk, amennyiben még nem tudjuk teljesíteni a képek által hordozott felszólítást a saját életünkben, afejlődésre mindenkor képes egyéniségünkben.A tarot-képekhez való ilyen meg-változottviszonyegyikfeltételeazonbanaz,hogy„újrakereszteljük”őket,ésbelsőtulajdonságok, cselekvések„neveit”adjukvégrenekik.– A tarotvoltaképpenitárgyánakáthelyezéseakülső(jövőbeli)eseményekkörébőlazemberitudatfejlődésterületére–amitmindenesetreteljesennemmellőzatarot-t jóslásra használó irodalom sem – semmiképpen sem fogja mérsékelni ennek az„okkult” ábrasorozatnak az eddigi – vagy ezutáni – jelentőségét az életünkben,és nem veszíti el érdekességét a világra nyitottOlvasó előtt sem.Ha idővelmárkevésbé–vagyakáregyáltalánnem–fogjákhasználnieképeketjóslásitevékeny-ségre, a ránk váró élethelyzetek már bekövetkezésük előtti kinyilatkoztatására:

50

újésmásismeretektanulmányozásáraválnakalkalmassáésnyújtanaknekünkmárinkábbasajátbelső életünkhözsegítséget.Hogyelőremegmondható-eajövő,hogyléteznek-eolyanszellemihatalmak,amelyekakérdezőelőleztnemistitkoljákel– neejelenpillanatfeladatalegyeneldönteni.Annyiazonbanegészenbizonyos,hogya 22 nagy arkánum valóban az Ember jövőjéről beszél, csak éppen egy egészenmásikértelemben.Magáról az Emberi Lényről tudósít ugyanis, aki a jelenben még „befejezetlen”, Útjának meglehetősen az elején tart, de csak őrajta múlik, hogy a Kozmikus Létben egyszer majd igazi alakjában megjelenjen. A jövőEmberének22alaptulajdonsága, elengedhetetlen jellemzője lesz.Ezekközül néhányra a képességet „ingyen” kapta, magasabb eredetre néznek vissza,deazilyenfajtameglétükmégiscsakvalamilehetőségbennünk,azigazikidolgo-zásuk, a tényleges életre keltésük ránk vár. Ezzel szemben a többi tulajdonságkialakítása és tökéletes formára hozása már teljesen a mi – és mint ilyen: nemkevésséhősies–feladatunk.Aszabaddöntésünktőlfüggalétük,csakasaját erőnkteremthetimegőketabelsővilágunkban.Amúltbavesző,eszmeiforrásáttekintvetisztázatlan eredetű tarot azt „jósolja” az eljövendő időknek, magának a földiemberiségnek–tehátnekünkis,most–,hogyminda22tulajdonságotmeg fogjuk tudni valósítani magunkban!Atarot22képevalójábanegy-egyfelszólítás, felszólíta-nakarra,hogymilyeneklegyünk,hogybelülmilyennékelleneválnunk.Atarot-banmegőrzött misztérium végső tartalma egy elementáris isteni-kozmikus felszólításaz emberteremtésre... Teremteni kell önmagunkat! Szellemileg-tudatilag-lelkilegmegkellteremtenünkazEmbert.Ezakettőteljesen azonos:asajátegyedilényünkés az Ember.Amikor önmagunkat teremtjük, akkor az Embert teremtjük. HogyazEmber továbbfejlődjönakozmikus-szellemi létben,ahhozönmagunkat,a sajáténünketkelltovábbteremtenünk.MertmagánakazEmbernekafogalmaésvalóságaa Mindenségben olyan lesz, amilyenné egyedileg mi magunk leszünk… Atarot-képektehátvalamiörökmisztériumotésidőtállójelentéstképviselnekéshordoznak.Végtelenmélységekbetudjákelvezetniabeléjüktekintőt,egykimerít-hetetlentartalmiságrejtőzikbennük,amiéppúgyvonatkozikanagylétösszefüggé-sekre,mintamiegyedilétünkre.Aképeknekteháttöbbfélejelentésrétegükvan: 1.AzEmberi LénylegátfogóbbKozmikusEvolúciójaésrendeltetése. 2.Azegyénbenlejátszódóvalóságosszellemi-tudati-lelkifejlődés. 3.Amegszerzendőtulajdonságok, belső minőségekfelsorolása. 4.Egyeskonkrétcselekvésekazéletben,amelyeketvagymegteszünk,vagynem. Aképekértelmezésébeneztajelentésbeliösszetettségetismegkellragadnunk. FelkellemelkednünkazEmber szintjére,amikorönmagunk titkaitkeressük!Egy szellemi nézőponthozkelleljutnunk,mertenélkülteljesenmegrekedünkésmenthe-tetlenülbeleragadunkatúlságosanisaföldönjáróhétköznapiszemléletmódunkba,amely azúgynevezett nagykérdések irántmeglehetősen érzéketlen, éskülönösena megválaszolásukra már nagyobbrészt képtelennek is mutatkozik. A tarot-banfellelhetőmély,azemberilénykozmikushivatásáravonatkozóigazságokatagondo-latierőfeszítésekreáltalábannemhajlandóhétköznapi tudatunk alapján tehátnemlehetvalóbanmegközelítenünkésmégkevésbébefogadnunk.

51

A mindenkiben megtalálható intuitív gondolkodáshoz kell ezért fordulnunk,ezt a magasabb képességünket kell mozgósítanunk magunkban ahhoz, hogy abeavatásegyáltalánjelentsenszámunkravalamit.Merta22nagyarkánumesetében nemazonnal,már „ránézésre”beláthatófogalmakkalésgondolatiösszefüggésekkelfogunk találkozni – amelyeket oly nagyon szeret, sőt egyenesen megkövetel ahétköznapiéletgondolatszegénységeésszellemierőtlensége–,hanem„utánakellmennünk” az elénk kerülő fogalmaknak, és „le kell merülnünk” az emberi lélekszellemi mélységeibe.Valóbanoda.Atarot-banlevőinformációkamiúgynevezettmagasabb Énünkhöz szólnak.A„hétköznapiénünknek”nincssokdolgavelük,deéppenezértmaradismegbennünkcsakvalami„hétköznapinak”. A beavatás ugyanis nem csupán annyit jelent, hogy bizonyos tárgyi tudásbanrészesülünk, megtudunk eleddig elrejtett titkokat, vagy másoktól kimondva hall-juk az addig számunkra megfogalmazhatatlannak látszót. A beavatás igazi lényege nemaz,hogy„ingyen”tárgyi ismeretekhezjuttat–ezcsakaszükségeselőfeltétel–, hanem sokkal inkább a tudati-szellemi tevékenységünk szokott működésének a„megemelése”, a tudat egy énszerűen intenzívebb formájának a megteremtése, nyugodtankimondhatjuk:egyminőségilegmagasabb rendű és értékűgondolkodás megjelenéseazegyénben,vagyisegytudatváltáselőidézésebennünk!Kétségkívülez a legnehezebb, ami a szellemileglegyengült,morálisanbizonytalan,sőtközöm-böskorunkemberérevár. Azigazibeavatásbanegyvalóságosbelsőfordulatrólvanszó.Nemegyszerűenegy új világképre szorul a jelenlegi emberiség, hanem sokkal inkább egy újtudatminőségre…Nempusztánvalamelyúj információfogjamegnyitniazemberelőttamegvilágosodáskapuját,hanemazamagábanmegerősödöttönálló szellemi tájékozódásképessége és a már belőle származó, általa kiküzdött értéktudata, amellyel elrendezi és – még inkább – újrarendezi a már birtokolt információités felépíti leendő világképét. Az a tudatműködési fok, gondolkodási erőtlenség,amihezmárolyjólhozzászoktunkahétköznapokban,csakaszellemiéslelkikáoszmegteremtéséhezésfenntartásáhozelegendő,deazabbólvalókitöréshezmárnem. A tudat egy ilyen erőteljesebbműködését hívhatjuk, elkeresztelhetjükSzellem-nekis!Abennünklevő„Szellem”–elsőmegközelítésre–voltaképpennemegyéb,mint a hétköznapok látókörét és igényszintjét meghaladó tudatfok.A hétköznapitudat a Kozmikus Lét nagy összefüggéseihez, az Élet bonyolult próbatételeinekmegértéséhez,azezekszámáraszükségestudatierőfeszítésekhezképest–„lassú”,nemképes utolérni azoknak „gyorsaságát”, vagy felemelkedni, kitágulni azoknakléptékeihez.A „sebességén” kell tehát változtatni. De ez a sebességnövelés nemvalamikülsőlegesgyorsuláslesz,hanematudattevékenységnekegybelsőintenzí-vebbé válása, egy olyan kifinomulása, amely messzebbre lát, mint a hétköznapilét ismertgondolkodása.Ilyenkornemannyiraazegyre„többet”,hanemazegyre„mélyebbet”,azegyre„igazabbat”keressük.Eza„gyorsulás” tehátnemmennyi-ségi növekedésről szól, hanemaminőségi fejlődésünkről.Mondhatjuk ezt így is:nem többetkell látnunk,minteddig,hanemmástkell látnunk,minteddig.Ebben a„másban”foglaltatikazis,amitúgynevezünk,hogy(emberi-kozmikus)Szellem.

52

A Szellemnemvalami semmibennünk, jóllehetmateriálisankétségkívül„nemkimutatható” részünk, hanem egy olyan magasabb rendű tudati minőségünk és teremtő képességünk,amelyhidatképezésösszekötbennünketazegyetemesszel-lemiséggel, az IsteniTudattal, annakminőségével. Illetékessége és valós szerepemesszetúlterjedahétköznapiemberilétünkkeretein,ugyanakkoralegfőbbfeladatamost mégis az, hogy a hétköznapi valóság és tudat területétasajátmagasabberőivelátjárja, azt színvonalában feljebb emelje, és ezzel a földi emberi világot értelmisötétségétőléslelkidurvaságaitólmegváltsa…ASzellemazabelőlünkfeltörőésminduntalan előrehajtó belső vágyunk és akaratunk, hogy az ember nemaradjonörökreolyan természetű,amilyennekmost látjuk.ASzellema többé válás„isteniprogramja” bennünk, de egyúttal az a saját erőnk és „mágikus” képességünk is,amellyeleztatöbbéválástmegvalósítjuk.ASzellem teremti bennünk önmagunkat és teremti bennünk az Embert. Hanemléteznesemmiszellemi az emberi lényekben, amiként ez az állatok esetében van, akkor a saját fejlődésük igénye sem létezne számukra,vagyisabelső világuk kimunkálásánakésfelemelésénekszükséglete. ASzellem–tulajdonképpenamagasabbÉn–egyfelőlbenne van minden egyes emberben,de többnyiremég„alszik”bennünk.Vagyismég„nemcselekszik”.De mitkellenecselekednie?Miből tudjukmeg,hogymár„felébredt”?Mindenekelőttabból, hogy valaki belülről elkezdi „önmagát teremteni”, már tudatosan alakítja a saját lényét a Jó – a Szeretet, a Szabadság és a Szellem – irányában.A tarot beavatása ezt a „jó irányt”mutatjameg, összefoglalja az általunk végzett, illetveelvégzendő emberi teremtésfolyamatot… Ez a beavatás tehát nem a hétköznapiéletünkönkívüllejátszódóesemény,nemtitkosszertartás,kultikusceremónia,hanem magábanaszemélyeséletünkbenjelenikmeg,annakvezetésétvesziát. „Az emberönmagát teremti.Az Ember teremti az Embert…”Ez volt a tarot-beavatáslegfőbbTANÍTÁSA AZ EMBERRŐL! Ebeavatásmenetenemegyéb,minta bennünk levő, e nagy feladatban szerepet játszóEmberi Szellem felébredésének és kifejlődésének folyamata, amely egyre inkább önállóan halad ezen az úton ésegyre nagyobbakat teljesít azon.A beavatás nem a kiválasztottság tudatát hozza,hanemavilággal,atöbbiekkelszembenifelelősségérzetét.Ésnemisamegdicsőülés tétlenélvezete,hanematevékenyönteremtésleszazeredménye. A„belső”milyenségünktőlfüggakülsőéletünk,acselekvéseinkminősége.Ésa„külső”cselekvéseinktőlfügg,hogyakörülöttünklevővilágnakmajdmilyenlesz a„belső”minősége.Avégsőokésvalódiforrásavilágmegváltozásábanmimagunkvagyunk.Ígycsakisönmagunkfejlődésevonhatjamagautánakülvilágfejlődését,amiittazis,hogyazemberiségfejlődését. A tarothuszonkétarkánumaazemberbentalálhatószellemirőltudósít.DemiazEmberi Szellem? Az Isteni Szellembőlegyrész,egyleszakítottdarab.EzértaSzellemhordozzabennünk éppúgy az istenikreativitást, mint az isteni moralitást, a Koz- mikusValóságekétnagyalappillérét.ASzellemaz,amiazembertképessétesziarra,hogykozmikuskiskorúságátvégremeghaladja,hétköznapitudati-lelkikorlátoltsá-gaibólkitörjön,ésmegvalósítsaléténekeredetiisteni-kozmikuscélját,azemberlétegymagasabbrendűfokát,avagyatulajdonképpeniemberfokot:azÚj Embert.

53

Azerrőlvalótudásésazerrevalóképességakorábbiidőkbenmégmeghaladtaaz emberi tudat befogadói erejét, ezért kellett ezt a szellemi tudást „elrejteni”– valójában őrizni –, és ezért tapadt minden ilyen „magasabb” ismerethez azúgynevezetttitokzatosságésminősítettékakívülállókfélhomályos„okkultizmus-nak”. Napjainkra azonban mindez már nem egy „ezoterikus”, azaz titkos tan ésismeret,hanemazidőksoránérettebbéválóésszellemilegegyrenyitottabbembe- riség számára már felfogható és teljesíthető információ lett. A Titkos Tudás, az okkultizmus lépésről lépésre kikerül a világba, megszűnik korábbi elzárkózása a hétköznapi valóságtól, éppen azért, hogy abba most már végleg behatoljon ésmeg isváltoztassaazt! Ígyazezoterika amikorunkbanazegyik leghatékonyabbúj eszközünkké emelkedik a belső emberformálásban, az egyén önteremtésében. Éskorunknaklegfőkéntezekaz ismeretekkellenekahhoz,hogyjövőjeislegyen.–

Atarot-képekezenértelmezésébennemegybőbeszédűésarészletekbenelveszőkifejtéstválasztottam,hanemajelentésmégegyértelműésvilágosankörvonalazottleírására törekedtem, röviden és tőmondatszerűen. A lényegi alapmondanivalótállt szándékomban megfogalmazni. A jelentés alkalmazása a világra, a bennerejlőmélységekésbelsőösszefüggésekkibontásaazOlvasóravár.Ezértapusztaelolvasásukmégnemhozhatjamegaztazeredményt,amire joggalszámíthatunk.Bele kell hatolnunk, körbe kell járnunk, mozgásba kell hoznunk ezeket a tömörösszefoglalásokat, az adott tarot-kép jelentésbeli kimeríthetetlenségét és tartalmá-nakkülönbözőgondolati„rétegeit”nyomonkövetniigyekvőpusztafelsorolásokat. AzOlvasó szellemi aktivitása, elszánt, türelmes elmélyedése, belsőönállósága ésigazságkereső„láza”nélkülnemnyithatófeleképekbekódolt„MagasabbTudás”.Megvalósításapedigmáregyedülaszabadakaratánmúlik. Mindenábraértelmezésénélegyhármasszerkezetetlehetmajdtalálnunk: 1.A kép leírása. –A képen látható személy, helyzet, történésmeghatározása,azábratartalmilaglényegeselemeinekkiemelése.Márezarészismagábanfoglalbizonyosértelmezéseketéselőkészítatulajdonképpenimondanivalóbefogadására. 2. A kép jelentése. – Az ezoterikus jelentés rekonstruálásának kísérlete. Atöbbsíkúmondanivalóegyesoldalait,annakegymásraépülőrétegeit,egyremélyülőmegértésszintjeitelkülönítettem,deezekegyegészetképeznekateljesjelentésben. 3.Aképjelentéséneknegatív formája.–Ajelentéslehetségestorzalakja,tévesmegvalósítása.Gyakranajelentésbenlevőtartalomtúlhajtása,eltúlzottmódja.

Aszámtalan tarot-kártyaközülnégyetválasztottamki,hogyalkalmunk legyenazösszehasonlításrais.Ezekbőltémánknakmegfelelőencsakanagy arkánumokat mutatombe,akis arkánumokatelhagyom.ATavaglione-féletarot-bólcsakmagukatazábrákatláthatjuk,aköréjükrajzoltasztrológiaistb.jeleknélkül.

Tavaglione-tarotMarseille-i tarot Waite-tarot

Ibis-tarot

54

* * *

Aképek szemügyrevételéhez és a hozzájuk fűzött szavakhoz teremtsünkmegmagunkbanegybizonyosbelsőszellemi atmoszférát.Alátómezőnkhagyjaelidőle-gesenahétköznapisíkotésemeljükfeladdigalegmagasabbkilátópontjáig,amicsak telik tőlünk.Egy olyan belső szellemi útra indulunk, amelyet a végső igazságok,azemberrevonatkozónagyeszmékvilágábankellmegtennünk.Nekönnyűspiri-tuálisizgalmakatvárjunkitt,hanemamegismeréstakarjuk,adolgokmélyérevalóbehatolást, saját tudatunk kitágítását. Gondolkodás, átélés, elmélyülés lehet csaksegítségünkre abban, hogy kitartsunk az emelkedőkön és ne legyen légszomjunk,amelyvisszakényszerít. Lépjünk be képzeletben tehát most mi magunk is abba a Beavatási Terembe, amelynek falán körös-körül ott látjuk felfestve a 22 színes képet…Időzzünktürel-mesenelőttük,mélyedjünkbelejelentéseikbe,engedjükbelénkhatolniőket.Hagyjunk nekikidőt,hogymindenteláruljanakmagukról,éshogyvalóbanszétáradjanakabelsővilágunkban.Ittnemapusztalátványafődolog,amelynélmegállhatunk.Aképnekvalódi gondolattá,alétezés,azemberlétmélységeit,„titkait”kifejezőeszmévé kell válniaszámunkra,hogyelérjecélját.Ehhezazátváltozáshozazonbanasajátbelsőmunkánkra, szellemi erőfeszítésünkre és megnyílásunkra van szükség, mert nemmagábanaképbenvanazinformáció,aszellemitartalom,hanem–BENNÜNK. Alegtöbbetcsakisönmagunktóltanulhatunk…Vagyisasajátlényünkkozmikusrészétől,abennünkaktivizálódószellemitől,asajátmagasabbÉnünktől. Csakisezazoldalunksegíthetabban,hogykapcsolatotteremtsünk,hogyvalóbanazonosuljunkésbefogadjuk,avagyfelébresszükmagunkbanavilágésazemberlétének magasabb igazságait,bennünketiskiteljesítőeszméit,amelyeklegfeljebbcsakszunnyadnak,desemmiképpsemhiányoznakbelőlünk. Csakhogyahogyigazaz,hogyasajátmagasabbÉnünkteremti, azaz emeli egyre feljebbahétköznapiénünket,éppannyiraigazezmegfordítvais:asajáthétköznapiénünknekisamagarészérőlnyitnia kellamagasabbÉnünkfelé,irányulnia kellrá,annak tevékenységét bennünk meg kell engednie.Ezekegymásraszorulnak,egymásnélkül nem sokat érnek,mert a földi létbenmindketten csak valami fél-lények amásiknélkül!Atarotszerinta„beavatás”arrólszól,hogyezekegymáshozeltalál-janakésegymássalvégképpösszeforrjanak,vagyismáregyüttésközösenvégreegyvalódiEgészetképezzenek.Ahétköznapi és a magasabb Énünknek ez az Egésszé válásaazemberszámáraelérhetőlegmagasabbésazegyetlenigaziUnio Mystica… EcéljegyébentehátinduljunkmostelazonaBelső Úton,amelynekalapeszméit,tennivalóit, egyes állomásait fogalmazták meg aBeavatás Termének fali képein.MagaezaTeremasajátszellemi benső lényünketjelképezi,amelybenlegbelülottvannakezekaprincípiumok,jelentések,delentatudattalanunkban,vagyisateljestudatosítást többnyiremég nélkülözve.ABelső Út az, hogy ezekért alámerülünkésfelhozzukőket tudatunkfelszínére.Efolyamatközbenkeltjükéletreéserősítjükmegmagunkbanfokrólfokraazemberlényésalétegészlegrejtélyesebbképességét, alegkevésbészavakbaönthető,legtitokzatosabbminőségét:a Szellemet.

55

A tarot

I.–AKOZMIKUSPRINCÍPIUMOK(amelyekazEmberbebelevannakoltva) (1.–5.)

1. A TEREMTŐ[AMágus]

Rendkívül erőteljes, belsőleg feszült, izzó tekintetű, ámmégis szeretetet sugárzóférfit látunk a képen, aki a Szellem Erejével teremt. (Lásd a „végtelen” jele afeje felett.)Magasba tartott bal kezében– a „szív” oldalán – aTeremtőAkaratotjelképezőPálcát (a „varázspálcát”) tartja, a jobb kezével pedig – amely az „erő”oldala – parancsolóan mutat lefelé, mintegy érzékeltetve a létre hívó, mágikusIsteniSzót,amelybeledübörögaKozmikusSemmibe:„Legyen!”ElőtteegyAsztaláll, amely a teremtőaktus misztikus Oltáraként értendő, rajta különféle tárgyaktalálhatók: a Teremtés céljai, de amelyek valójában az Isteni Mágus „lelkében”,lényébenvannak,éscsakaszemléltetéskedvéértábrázolták„kint”azAsztalonőket.Kezeinekellentétes irányakét létdimenziórautal:amegnyilvánulatlan (aSzellem„bensejében”levő,amégszunnyadó)ésamegnyilvánuló(amár„külső”léttéváló)világra.Amikénttehátegyfelől„fentről”eredminden,ami„lenti”,mindenlétesülésvégsőforrásaazIsteniSzellemiség,úgymásfelőlA Teremtőcsakönmagabensejét árasztjakiés formáljabelea rajtakívülivilágba,„külsővé” tesziazt,ami„belül”van.Másszóval,önmagából teremt, és ezáltala(bennelétező)„megnyilvánulatlant”„megnyilvánulttá” teszi, avagy alkotja és képezi tovább.Vagyisminden teremtés– ígyazemberi is–belülről, a szellemiből fakad!AbelsőSzellemi Teremtőerő a létezéstulajdonképpeniforrása.Ennélfogvaateremtésigaziképességemagunkbanis abbanésott–tudniillikbelül –keresendő.

–Az Abszolút Tudat.ALétvégsőForrása.–AszabadésszemélyesIsten-Én.–A Szellemiség. ALogosz,azEszme.–Alkotóerő.Képzelőerő.Az ÚJ kigondolása.–AbennünklevőSzellemteremtőképessége,sokoldalú kreativitása általában.–AzönmagátTeremtő Ember. Az Ember önteremtő képessége, azönmagára irá-nyuló és önmagát formáló szellemi-tudatiereje.–AzEmberbenrejlőbelsőkimeríthetetlenség,amegújulásvégtelenlehetősége.–AzAkaratazEmberben.

Negatívformája:Avilágegyreelőbbrejuttatásánakszándékátnélkülözőteremtés.–AmikorazÚjhoznemkapcsolódikaMinőség,azértékteremtésis.–Dilettantizmus.Teremtőerőnélkülavilágotmeghatározniakarni.

5�

2. A LÉT[AFőpapnő]

A Lét hatalmas léptékeit és mérhetetlen „súlyát” tartó két Oszlop között ül egymagasztosnőalak, akinekarcátFátyol takarja el.A jobbkezébenaVilágKulcsáttartja, a bal kezét az ölébe helyezett Világ Könyvén nyugtatja – ez egyes tarot-képekenpergamentekercs–,amelykivannyitvaés láthatókasűrűnteleírt lapjai.NemaKönyvbenéz,hanemelőrefelé,amesszeségbefúródikapillantása,mertaKönyv tartalma ő maga,ezérttökéletesenismeri.Őmindent„tud”.ÉsmindenhezvanKulcsa,merta lényemindent„átjár”,mindenbenbennevan.–AkétOszlopkülönböző színű, vagyisA Létben már megjelent a Kettősség, ami az eljövendősokféleségnek,mozgásnak, fejlődésnek a lehetőségét hordozzamagában. Ezmárnemamegnyilvánulatlan,még„belsőnek”megmaradó,önmagábanlevőIsteniEgysaját szférája,hanemamegnyilvánulóés tárgyi létté válóKozmikusValóság.Deitt aVilágnakmég csak a létszerű „alapját” avagy a legáltalánosabb „alapelveit”találjuk. Még dísztelen és hideg A Lét, csak a „semleges” világszubsztanciábólés az „érzéketlen” törvényekből tevődik össze. Hiányzik a Lélek és a Szeretet A Létnekebbőlalegelemibbéslegkeményebb„alaprétegéből”,amiremajdráépülminden elkövetkezendő – már „finomabb” – teremtés. Ezt fejezi ki az, hogy azidőtlenség légkörét árasztó nőalak arca szigorú és érzéstelen, „nem mosolyog”,mertmégnemis tudmosolyogni, ismeretlenszámáraa belülről fakadó melegség már magasabb minősége. De mégsem ellenséges a létezőkkel szemben, hanemcsak A Lét Teljességére kiterjedő rendkívüli felelősséget érezzük rajta, amelyaz apró részletekkel és a világ „kiszínezésével” nem foglalkozhat, mert óriásilétmechanizmusokat és képtelenül hatalmas méreteket kell egyben tartania, azazösszefüggő EgésznekkellmegőriznieA Létbekerülősokféleséget.

–A Személytelen Lét.ASzükségszerűség.ATörvényszerűség.–AmindentartalmatéslétezőtmagábanfoglalóésmagábaolvasztóLétegész.–Avalóság„vázát”alkotó,avilág„alapját”képezőlétprincípiumok és törvények.–Hidegszerűség,személytelenség,érzelemnélküliség.Amég„hideg”Fény.–ALét felépítésébenésműködésében található Intelligencia, Bölcsesség, Logika. –AzEmberbeletartozikegyNagy Egészbe,nemönmagábanáll,hanemrésze vala-minek.EztaNagyEgészetnemképesmaradéktalanulátlátni, teljesenmegérteni.(LásdFátyolanőalakarcaelőtt.)Ugyanakkormégislankadatlanultörekedniekell ateljesvalóságközelítőéstörvényeinekegyremélyebbgondolatimegismerésére.–AGondolkodásképességeazEmberben.

Negatívformája:Érzelemtelenség.Keményésrideglelkületazemberben.–Hideg,szenvtelen,túlracionalizáltgondolkodásmód.

5�

3. AZ ÉLET [ACsászárnő,AzUralkodónő]

Többnyireegydús,virágzótermészetiháttérelőttábrázoljákeztamármosolygó,széparcúésnőiesenjóidomúülőnőalakot.ŐmárLélekkelésSzeretetteltelilény – értsd: kozmikus princípium –, aki egy lehatároltabb szférában működik, egyszűkebb területenérvényesül,mint azelőző tarot-képmindent átfogó lénye.A Lét megtalálható itt is,de rejtettebb,amélybenható formában inkább.E terület igazi„úrnője” Az Élet, ami mindent átjár a maga sajátos melegével és lüktetésével,„lelket” lehel a létezőkbe és megeleveníti őket, millióféle változatban sokasítjameg önmaga belső lényegét bennük, általa mintegy meglendül és felpezseg avalóság:felsóhajtésbelülrőlmegremeg,mostmárfelujjongés„Életre kel” A Lét. –Abalkezébenezanőalakistartvalamit:egyPálcát,aminekfelsővégéneredeti-leg bizonyára Az Életet fakasztó Isteni Erő jelképe lehetett. E Pálcából idővelkirálynői jogar lett.–LáthatómégegykiterjesztettszárnyúMadár isaképen.Eze létszféránakaLélekhordozásáravalóalkalmasságát jelenti,szembena2.képenábrázoltlétbeliséggel,vagyishogycsakezenAz Élettelátitatottkozmikusszíntérenjelenhetmeg és fejlődhet egyre tovább az isteni eredetűLélekszerűség, illetve az emberi lénybe helyezett isteni Én, amely halhatatlan bennünk, mert egy nem anyagi, hanemegymagasabbrendűvalóság jelenlétea földiemberben.AzaMadár teháta „súlytalan” és „repülő” Lélek jelképe, amelyet nem köt az anyagiság, jóllehet ezaszellemivalóújramegújramegmerítkezikatermészetivilágközegében. Az Élet kozmikus princípiuma ugyanakkor nem azonosítható kizárólag aFölddel, a földi Természettel. Ott és abbanműködik talán a legintenzívebben ésa leggazdagabb formákban, avagy egy kozmikusan egészen sajátos minőségben,de részbenmég tisztánszellemi is,ésérvényesülésbelenyúlikaszellemidimen- ziókbais,aholmár–vagymég–nincsösszekötveazáltalunkismertfizikaisággal.Az Élet ezért nem csupán a fizikai életet jelenti, hanem a szellemi életet is, aszellemi létbenvaló„élőszerű”, szubjektív-alanyi, így tudatos létezés lehetőségét.–Többtarot-képenazülőnőfejefölött12Csillag(vagya„koronáján”:12ékkő)ragyog,amelyekazállatövet,annak12kozmikusjegyétjelképezik.Ezeknemcsaka személyes emberi sors meghatározottságát,hanemazember„égi”gondviselését, vigyázó-segítő „égi” védelmét is kifejezik. – A nő lába előtt a változékony ésegyúttal feminin Holdvékonysarlójafekszik.EznempusztánazIdőreutal,hanema Női Princípiumnakazebbenaléttartománybanvalómindentáthatójelenlétéreis.

–A Gondviselő Lét.AKozmoszmintŐs-Anya.ATermészetéletetfenntartóereje. –A Nőiség.Alelkimelegségetsugárzás.Afizikailétben:aszerelem ésanemiség. –Érzelemtelinek,gyengédnek,lelkilegadakozónaklenni,óvniésgondoskodni.–Széppéformálni,feldíszíteniavilágot,éskellemessé,boldoggátenniazt.–AzemberiLéleksajátosérzékenysége,azörömreésafájdalomravalóképessége. –AzÉrzésképességeazEmberben.

Negatívformája:Érzelgősség.Túlérzékenység.Ahamis,megjátszottérzelmek.

61

4. A FIZIKAISÁG [ACsászár,AzUralkodó]

A4.képenmárteljesen„leérünk”aFöldre,azanyagivalóságbaereszkedünkalá.Ez egy másik létszféra, mint a tisztán szellemi dimenzió, ide újabb és továbbitulajdonságokszükségesek,amelyekáltalezena sajátos földi síkonmegvethetjüka lábunkat. Ittnem lenneelégpusztán„szellemi lénynek”maradnunk,mert ezzelavilággalegy„sűrűbb”,nagyobb ellenállást produkáló létközeg keletkezett, amely nehezebbenformálhatóésbefolyásolható,mintatisztánszellemilét.Ezalétszféra„keményebb” és „merevebb”, ezért nagyobb erőfeszítést igényel benne minden cselekedet és teremtő tudati aktus! Ám A Fizikaiságnemönmagáértlétezik,haneméppenazért,hogyazEmberenkeresztülmagaaSzellemmégtovábberősödjönésúj vonásokra tegyen szert…Az Emberi Lénybe helyezett Szellem A Fizikaiság létsíkjánolyanerőketfejlesztkimagában,amelyeketcsakisittképesmegszerezni,ebben a Szellem számára valami„másvilágban”! – Egy„külső” (rajtunk kívüli)léttel szembesülni:ezalakítjaki igazána„belső” létet,ésezazútjaannak,hogykifejlődjön bennünk az isteni Én.–A Fizikaiság a Szellemet „lekötözi”, azért, hogy ezt aköteléketmagaaSzellemszétszakítsa, és az így támadtúj és saját erejénél fogva a Szellemasajátamoralitásának lehetőségétkiiktassaaKozmikus Világból, amely már nemcsak a Kettősséget, hanem a létezők egyediesülését is magábanhordozza.

–Az Elkülönülés-Lét.AzAnyag.AFöld.AzEvilág.–Egyértelműéséleshatárokalétezésben.Egymástólelkülönülő,önállólétezők.–A Férfiasság.Önmagunkmegkülönböztetéseésszembeállításaatöbbilénnyel.–Cselekvőképesség.Dinamikusság.Gyakorlatiasság.(Aférfialaknakcsakazegyiklábaállaföldön,amásikalevegőbenvan,azazmozdulniképes,indulnikészterveivégrehajtásáért.Nem „keresztbe teszi” uralkodóian a lábát e kép embere, hanemnagyon is lendületben van, a tettvágyfűtibelül,aktivitásajellemzője.)–AföldiEmberi Világ megformálása,kiépítéseés fenntartása. (Eképennemegykeménykezű, ellentmondást nem tűrő „hegemóniát” jeleztek, amely önmagábanvalamibelsőmozdulatlanságésmegmerevedettségis,hanemavilágbanpillanatrólpillanatrairányítójelenlétetkívánó,azújra és újra létrehozandó„élő”ésbelsőlegdinamikus„stabilitást”,azennekbiztosításáraképesrálátástakartákérzékeltetni.AférfialakjobbkezébenafénylőNapgömbvan,amiaSzellemiremint„égimintára”utal,vagya Teremtő ErőtjelképezőPálca,amiaképenjogarlett.)–AzEmberAnyaghoz kapcsolt kozmikus léthelyzete.–AzEmbermintFizikai Lény.

Negatívformája:Anyagiasság.Egyoldalúanyagelvűség.Azidealizmushiánya.–Túlméretezettegó-érvényesítés.Lelkimerevség,bezárkózás.–Erőszak.Ahatalommintcél.Ellenségeselkülönülés.

63

5. A SZELLEMI SZIKRA[AFőpap,ABeavatott]

Egy külsőmegjelenésében is nagy tudásúnak, aKozmosz legmélyebb titkaiba isbeavatottnak látszó embert látunkmagunk előtt, akinek arcán azonban a szellemigőgsemmifélejelétnemfedezzükfel.Mélyrehatolóerőspillantása,elgondolkodó,avilágnagyösszefüggéseibenelmerülőtekintete,gyengédés jóindulatúmosolya,belsőlegvégtelenülmagabiztos lényemeggyőzbennünket arról, hogyez avalakivalóbanbölcséslehettőletanulni.Fejénegyhosszúkás,háromrészretagoltSüvegvan, ami szintén csak valami „kihelyezése” és szemléltetése annak, ami „belül”található, ennek az embernek a tudatában és egész személyiségében. Bal kezehosszúaranyBototfog,amelynekfelsővégénegymásfelettszinténhárom,egyrekisebbedőkereszt figyelhetőmeg.Ez aHármasság azEmber alapvető felépítését ésegyúttalmagánakaKozmikus(Szellemi)Létnekarétegzettségétdemonstrálja.– Előtteegyaránt fedetlen fejű– fejdísznélküli–,deöltözetükbeneltérőkétemberül a „Beavatott” felé fordulva. Figyelemmel hallgatják, de a kezük gesztikulál,ami világossá teszi,hogynemegy„tekintély”előttgörnyednekalázatosan,hanem elevenkapcsolatbanállnakabölcsférfival,kérdeznek,hozzászólnak,ellenkeznek,vagyelismétlik,amithallottak,hogyvalóbanpontosanértsékaMagasabbTudást. A Magasabb Tudás az Útról szól, amit az embernek meg kell tennie, hogy a Kozmosz Szellemiségének avagy a SzellemiVilágnak egy új és majd valóban teljes értékű tagjalegyen.EzazÚtazonbannemvalaholrajtunkkívülkeresendő,hanemmagábanazemberi bensőben, mert ez az ember Szellemi Valójának az Útja,amely Útaző tudati-lelki Fejlődése is egyben,amelyneksoránésáltalvégülmeg-teremtimagában,a saját egyediségébenaSzellemrealitását. Az ember azonban „nem egyedül” indul el ezen az Úton. Az Isteni Szellem önmaga szubsztanciájából ésminőségébőlmindenkibe belehelyezett egy darabot,amelyaFizikaiLétsötétségébenazegyetlenvilágítófáklyánk,aSzellemiFényfelévezetőbelsőeszközünkésmagasabbképességünk.Ezaz„istenrész”tehátbennünkvan,magunkbankellfigyelnünkésmegtalálnunk!

–ASzellem Szikrája,Csírája bennünk.AzEmberbeültetettIsteni.–AképességaSzellemire.AzIsteniTudattalvalókapcsolatbakerüléslehetősége.–AszellemiBelső Tűz,amiképessétesziazembert,hogyfelfogja,elérjeésegyüttlángoljonaszellemi–„külső”–Világtűzzel,aVilágteremtősajátszellemitüzével,ésegyetakarjonvele,ugyanarra törekedjen,mintmagaaSzemélyesAbszolútum.–Ahitönmagunkban.Sajátegyediségünkésegyénilétünkértékességének tudata.–MindenemberbenottvanaSzellemi Való, A Szellemi Szikra,a„Beavatott”,amelyamiSzellemiVezetőnk,azIsteniSzellemképviselőjebennünk,amelytudmagárólaSzellemiről,annakminőségéről,éshírtadróla.–AzEmbermintSzellemi Lény.

Negatívformája:Gőgösség.Öntömjénezés.Felsőbbrendűség-tudat.

65

II.–ASZUBJEKTÍVTUDATFEJLŐDÉSE(6.–16.)

6. A SZABAD AKARAT[ASzeretők]

Egy útelágazásban egy férfi két különböző ruhájú nő között áll, akik más-másirányba invitálják. Lehetséges erre is és arra ismennie. Választhat két út között. Aférfi felett a fénylően sugárzóNapkorongvan, ahonnanegy–vagymagaaz–IsteniLényfelvontíjjalrácéloz:a saját szabadságképességébenrészesítiazEmbert.

–AzEmberspecifikuma,egyedülállóéscsakőtjellemzőismérveaKozmoszban.–AzEgyéni Létszabadsága.Abennünklevőszabadakarat.(Ezt„felülről”kaptuk,istenielrendelésállmögötte.LásdNyilazóaNapból.)Aszemélyes döntés,asaját megítélés,azegyénimérlegeléslehetőségeésegyúttalkényszere.–Azalternatívaszituációjaésterhe.Acselekvésilehetőségeknyitottsága.–Felelősség. „Minden tettem alakítja is a létet, valamilyennyomot hagy benne.” –Az Isteni Szükségszerűség hálója felszakadt,márnemkötimegésnem irányítja továbbazEmbert.Ezalehetőségeésafeltételeaz Egyéni Fejlődésnek.

Negatívformája:A„bármitmegtehetek”elve.Akorlátokatnemismerőszabadság. –Félelemésmenekülésasajátszabadságomlehetőségétől,azönálló- ságrámnehezedősúlyától.Nemmerek„szabad”lenni. –Nemvállalniafelelősségeta tetteimkövetkezményeiért,ésezzel nemvállalniönmagamatasajáttetteimben.Afelelősségáthárítása.

6�

7. AZ ÉN[ADiadalszekér,AKocsihajtó]

AKocsihajtóésaLovakaKocsivalegyüttazemberteljesszemélyiségétjelentik.EzenbelülvanésennekrészetehátAz Én–aHajtó–,amivalamimagasabbErőésKépesség,azÖnfejlődést akaró és lefolytató szellemi-lelki való bennünk, amely akülönböző tulajdonságainkat – a fehér és fekete Lovakat– felügyeli és koordinálja.

–Önirányítás.Az Én kormányozza és tartja össze a belső világunkat, miközbenvalamimagasabb–szellemi-„égi”–szempontotisérvényreakarjuttatnibennünk.–A „Középút” – amely csak egymaga halad pontosan előrefelé, vagyis a jó ésoptimálisirányban–megtalálása,amimindigalegnehezebb.Alelkünknekatulaj-donságokszélsőségeiéskilengéseiközöttiegyensúlyban tartása.–Önismeret.Önreflexió.Tudatosítanitudniatulajdonságainkat,aviselkedéseinket. –Asajátegyéni tudatvilágunkkialakítása,szubjektívtartalmaink, irányultságaink,nézeteink,abelsőgazdagságunklétrehozása.Abelsőelevenségazemberben.–Személyiségnek lenni.Önmagunkatdefiniálni,asajátvilágképünketkidolgozni.

Negatív formája:Akülvilágot, ennek mibenlétét és emberi környezetünket, ennek tanácsait,ismereteitnemvesszükfigyelembetetteinkbenésönmagunk vezetésében,hanem„csakmagunkrahallgatunk”.Önfejűség.

6�

8. A LÉNYEGLÁTÁS[AzIgazság,AzIgazságszolgáltatás]

EgyülőnőalakazegyikkezébenKardot,amásikbanMérlegettart.AKardszétvág, elkülönít,aMérlegegymáshozrendel,összehasonlít.

–AzIgazésaHamismegkülönböztetni tudása. (LásdaKardkettéválasztjaőket.)–Különbséget teszünk a Lényeges és a Lényegtelen között.–Az Igaz, a Lényegesmintiránytű,amihezviszonyítjukadolgokat,cselekedeteket.(Lásd a Mérleg két serpenyője.) „Megmérjük”, hogy valami jelentését, mivoltáttekintve mennyit ér,miavalódi„súlya”,azazbelsőértéke,igazságtartalma.– Értelmezés.Afogalmakmeghatározása.Mimitjelent?Összefüggésekbelátása.–Reálisviláglátás,valóságérzékelés.Előítéletmentesség.–Az értékek általában, a magasabb eszmék, a szellemi igazságok emberformálószerepének,azemberbelsőlényétmeghatározójelentőségénekfelismerése.

Negatívformája:Tévedhetetlennekhinnimagunkat.Azigazság„kisajátítása”.–Fogalmainkrugalmatlansága,fejlődésképtelensége.Dogmatizmus. –Másvilágképeketmerevenelutasítani.

�1

9. A BEFELÉFORDULÁS[ARemete]

ARemetenema„Bölcs”,hanema„KeresőEmber”.Aztszimbolizálja,amikorazember „kint”avilágbanmárnemtalálsemmi„bölcsességet”,ezért„belül” kezdi el keresnia„bölcsességet”…Arajzonegyöregembertlátunk,nagyszakállal,akirőlezértaztgondoltákaképetértelmezők,hogyezaszemélyéleteútjátmegjárvamárbirtokábajutottazéletigazságoknak.Azidőskülsőazonbannemerreutal,hanemarra, hogy valaki éretté vált önmagabelsővezetésére, abennünk levő szunnyadóSzellemi Szikra felizzítására–lásdaLámpástakezében–,amelyneksegítségévelmegindulhat ahosszúéserőfeszítésekkel teliútonabölcsességmegszerzése felé.Vagyis egy fiatal ember is lehetne a képen, mert nem az életkor dönti el vagyhozza meg az ilyen jellegű személyes szükségletünket és a Belső Útra lendítő szellemierőnket,amelyképesisvégigvezetnibennünketacélig.–Atáj,aholvanezazember,élettelenésdísztelen,senövényzetnincsrajta,senapsütésnincsfelette,egy„riasztó”és„szomorú”sivatag.Eza tájmagánakaRemeténekabelsőlelke!Mégnincsbennesemmi„megfogható”ésbiztosravehető,mégkopár,vagyismégcsak „keres” ez az ember, de nem „talált” is egyúttal.A választalanság élménye gyötri és ugyanakkor hajtja is előre… –Hiába látjuk őtmagányosnak, tulajdon-képpenmégsincs„egyedül”.Egyedülugyanisazazembervan,akitétlenéssemmitsemkezdönmagával.ARemetenem„meghúzódik”egycsendesbarlangban,nem„kiáll”azéletsodrából,hanemlátjukrajta,hogyvalamitnagyoniscselekszik, egy törekvés olvashatóleróla,deezacselekvéstisztánbelső.ABotakezébenvilágosansejteti, hogy „halad valamerre”, tevőleges ebben a helyzetében, nem pedig hevervalaholegyhomokdombtövébenlemondóan.

–ASzellemiirántiszükségletjelentkezése.– A külvilágtól való erősen manipulált és általunk eddig jórészt kontrollálatlanfüggésviszonyunk felismerése.„Olyanvoltam,amilyennekavilágakartlátni.”–Szakításahétköznapiember felszínességével, igénytelenés szűklátókörűvilág-képével.Elfordulásazálértékektől,kilépés akülsőjavakéspozíciókutánihajszából. –Akülső ürességbenvalócsalódás.–Keresés.Kérdezés.Adolgok,avilágértelménekkutatása.A„Miért?”kérdése.–Abelső űr,aszellemikitöltetlenségmegélése.(„Ki vagyok én?”)–Visszavonulás.Magunkramaradás.Számkivetettség.Hontalanság.–Azegyedüllételfogadása.„Abelső-szellemiutunkategyedülkelljárnunk.”–AzértékesetmárnemaKülsőben keresni, hanem a Belsőben.(Deezmég„üres”.)

Negatívformája:Közömbösségavilágiránt.

�3

10. A KÉT IRÁNY[ASzerencsekerék,ASorskerék]

AKerékegyikoldalalefelé,amásikoldalafelfeléfordul.Eznema„körforgásra”utal – egyszer fent, máskor lent –, hanem az ellentétes irányra. A Kerék felettvalamiFényességvanésegySzárnyasLény(akimagaaszellemifelétartóésaztmajdmagábafogadóEmber),amiaPozitív Princípiumot,aMagasabbMinőségetfejeziki.AKerékalattpedigSzörnyek,Kígyók(akik ittaszellemvesztettembertis jelképezik), vagy a lehúzó-elnyelő sötét mélységekre tett valamilyen utaláslátható (pl. aháborgó feneketlen tenger), amiaNegatív Princípium érzékeltetése. AKerékfelettésalattaVilágKét Pólusavan:aJó és a Rosszkozmikuserői!

–KülönbségtevésaJóésaRosszközött.AJótudatosválasztása.–Értéktudat.–A Moralitás, a Morális Érzék megjelenése az emberben.–Avilágdualitás,az„Ég”ésa„Pokol”,azazalétmorális polarizálódásának, két részreszakadtságánakésezekellentétességénekfelismerése.–AzÚt„felfelé”ésazÚt„lefelé”.–Alétmagaegyolyanmegpróbáltatás,amely–morálisan–vanakitletaszít,vanakitfelemel.Asajátegyénilétezésemönmagam próbára tevése, hogy melyik oldal, melyikértékpólusfeléfordulok,melyikhezvonzódominkább.–AJóésaRosszharcabennem.–„Hováakaroktartozni?”(„Milyen legyek én?”)–A„gondolkodás”kiegészül,megerősödikaz„értéktudattal”,továbblépehhez.

Negatívformája:Azértékpólusokközöttihányódás,morálishatározatlanság.Ittis, ottisszeretnénkérvényesülni,deigazánegyikoldalmellettsemköte- lezzükelmagunkat.Felváltvamindkétpólustengedjükhatnimagunk- ra, ennyibenmorálisan hol „felkerülünk”, hol „lecsúszunk”.Nem „előrefelé” a belső szellemi-morális fejlődés Útját járjuk, hanem „körbenforgunk”,nemhaladunk.

�5

11. A BELSŐ ERŐ[AzErő]

EgygyengédLányazelőttelevővadésüvöltőOroszlánthátulróllefogja,akezeit–mintvalamikantárt–kétoldalrólazOroszlánpofájántartja.AzOroszlándühöng, de tehetetlen a Lánnyal szemben! –A képen egyúttal azEmberfejlődés jelképe, a Szfinx is látható: alul egy állati test, és elöl illetve felül mintegy kimagaslikbelőle az emberalak, utalva arra, hogy mind az Emberlénynek a KozmikusEvolúcióban, mind az Egyénnek a hétköznapokban egy minőségi metamorfózist kellvégrehajtaniaönmagán.–ALányésazOroszláneszerintegyüttalkotjamagátaz embert, tehát ez a kép nem két különálló lény harcát és kapcsolatát fejezi ki,hanem ugyanazon személy saját belső viszonyulását önmagához.AzOroszlán az állati bennünk, a szellemivel át nem hatott alacsonyabb rendű részünk, avagy azilyenszerűmegnyilatkozásaink,cselekedeteinkésérzéseink.ALányabennünklevőSzellemi,amagasabbrendű,azállatfeletti.Deezmostmegkezdiátvenniazuralmataz emberben ennek alacsonyabb rendű természete, a Jót – amorálisat, a szellemit – nemismerővadéssötétrészefelett.

–Az önmegváltoztatás igénye.– Az önmagammal szembeni elégedetlenség. Az önmagammal való megküzdés szükségességénekfelismerése,elsőigazikezdetei,majdállandósulásabennem.–Tudatosítania hibáinkat,abelsőfejlődésünketakadályozótulajdonságainkat.–SzembefordulniabennünklevőLehúzó Erőkkel.Megfékeznimagunkbanazt,amicsak rombolni tud: gyűlölet, irigység, kapzsiság, bosszúvágy, hatalmaskodás stb. Eznemaztjelenti,hogyvéglegeseneltüntethetőlenneaLehúzó Erőkjelenlétének lehetőségebennünk,hanemannyit,hogymárfelügyeletünkalatttartjukőket:észre tudjuk venni és reagálnivagyunkképesekmindenkorijelentkezésükre.–Önuralom.Azindulatokmegszelídítése.–Azerőszakrólvalólemondás.–Megkezdődikbennünka„teremtés befelé”,amicsakisSzellemi Erővellehetséges.(Lásda„végtelen”–aSzellem–jeleaLányfejénél.)

Negatívformája:Önostorozás,önmagamörököshibáztatása.Értéktelenség-tudat. –Életidegenszigorúságahétköznapokban.Túlfegyelmezés.Aszketizmus. –Ösztönvilágunktúlzottelfojtása,vágyaink,érzelmeinkkiéletlensége.

��

12. A SZELLEM FELVÁLLALÁSA[AzAkasztottEmber]

Valaki kötélen egy gerendáról fejjel lefelé lóg az egyik lábánál fogva.A másiklábaszabadonvan,amiegyúttalmégisa„járásra”,a„mozgásképességre”,vagyisa „szabadságra” utal. A képnek nem az a mondanivalója, ami külsőleg látható– látszik– rajta,hanema„nem látható”ok felfedése,amie sajátospozíciómeg-indoklása, tudniillikazott függőemberbelső elhatározásának és szándékának az érzékeltetése, aminek alapján a hétköznapi gondolkodás számára ilyen furcsa éslehetetlen helyzetben találjuk. Ez nem egy passzív és tehetetlen lelki szituáció,hanem egymérhetetlenül aktív és célra tartó belső tudatforma, amibe őmaga, etettével a látószögét teljesen megváltoztató ember hozta magát, akartan és tuda-tosan.Vagyisezegyteljesenszabadcselekvésevolt!Aképbenrejlődinamikusság tehát nem „kívül” van és nem is kívül keresendő, hanem belül, az illető ember„fejében”,alelkében,azakaratában…AzAkasztottEmberállapotaígyvalójábana legkevésbé sem a kiszolgáltatottság, hanem ellenkezőleg, valami lendületességés felfokozottság:magaaz útra kelés. –Akezei is kifejezik, hogynincs ellenéreez a „testhelyzet”: nyugodtan és várakozóan ruhájának zsebeibe csúsztatja őket,mint aki biztos a dolgában és nem tart semmilyen külső veszélytől sem. De azutókortévedésemutatkozikmegabban,amikorafejjellefelélógóemberkezeitisösszekötözverajzoljákmeg,hogyezzelatehetetlenségétésapillanatnyitétlenségéthangsúlyozzákki.Ittazonbanéppenhogyegyaktívcselekvéstlátunk. Alábainemérintikmáraföldet,sőtazÉgfelémutatnak,felkészülvearra,hogy– jelképesen – majd oda is vigyék őt. Hiszen egyszeriben mindent fordítva lát, mintkorábbanaföldönállva!Egyújvilág,egyúj út lehetőségenyílikmegelőtte–amirearügyezővagyzöldellő faoszlopokisutalnakkétoldalt–,avagyazeddigicsupánbelsőelőkészületeimostcsapnakáta már a szellemit megcélzó valóságos cselekvésbe, aminek eddig inkább csak a lelki-tudati feltételeit teremtettemeg ésdolgozta kimagában.Mostantól fogva léptékeiben kiszélesedik a belső fejlődése, aszellemiönátformálása,mertmegjelentbenneegymagasabb rendű létbefogadá-sánakakarata.–Csakegybelsőlegmárerősemberhozhatjamagátehelyzetbe!

–AtudatosmegindulásaSzellemiirányában.A„felfelétörekvés”bennünk.– Egy szubjektum feletti egyetemes-kozmikus értékrend felé fordulni, megnyílni,kitárulkozni,egyasajátléptékeinketmeghaladóvilágtartalmatbefogadniakarni.–Asajáthétköznapiszemélyünkkorlátoltéskicsinyeslátószögénekmeghaladása, a középszerűségföldhözragadtszemléletmódjánakháttérbeszorulásabennünk.–Abelső elszakadásaz„anyagitól”, a szellemnélkülitől, akisszerűtől. (A Befelé-fordulásbanezmégcsakegykülsőelfordulás,avilágtólvalóvisszavonulásvolt.) –VállalniaszellemiBelsőÚtgyakorlatát,avalóságoskivitelezését.–„Útnakindulás.”Kitartás.Céltudatosság.Elkötelezettség.

Negatív formája: Beszűkülés. Elszakadás a realitástól. Egyoldalú misztikus-idea- listairányultság.Vallásostúlbuzgóság.Vakhit.Tekintélytisztelet.

��

13. A FÉLELEMNÉLKÜLISÉG[AHalál]

Ahalálolyanvalamiaföldiéletbenazemberszámára,amihezaleginkábbtársít-ható a félelemérzése.Mégaz „Ördögtől” sem félünkannyira,mint a „Haláltól”.Máregyholttestlátványaisbizonyosirtózatotkelt,dealegnagyobbpánikotasajáthalálunk lehetőségekor éljük át.A valódi szellemiÚt,maga a Szellemi Lét nemközelíthető meg igazi bátorság nélkül! A Félelemnélküliség tulajdonságára talána legtalálóbbanéppenahalálképével lehetutalni,mintaminéla leginkábbszük-ségünkvanagyakorlására,hiszenazegymélyrőlfeltörőfélelmetváltkibennünk.– Eredetileg ezen a tarot-képen nem a megszemélyesített „Halál” volt ábrázolva,hanem egy emberi csontváz,egy„hulla”.Mertnemarrólvanszóeképesetében,hogy „jön aHalál, kasza a kezében ésmindent letarol”, amelyhelyzetrevalóbancsakegyetlenésszerűreagáláslehetséges:afutás,amenekülés!Denemvalószínű,hogy egy efféle cselekvést és a mögötte meghúzódó lelki állapotot tartottakvolna szükségesnek az ember belső szellemi útján való további haladásához. A megszemélyesítettHalál itt csakegykésőbbi félreértés.Aképenegyhullavan,amelyalegvilágosabbanúgyismerhetőfel,hamárcsontvázlettbelőle.Azemberilényszámáraazéletnélküli–ésazemberesetében:azénnélküli– test látványaegy teljesen idegenszerű lét vagy állapot megmutatkozása, amit sohasem lehetigazán felfognunk ésmegszoknunk.A kép arról szól, hogy egy halott ésmaga ahalálminteseményegyérzéstváltkibelőlünk:afélelmet.Defélelmetnemcsakahalállalszembenérezhetünk,hanembármiegyébbelszembenis.Aképnemmagát a „halált”akarjaábrázolni,hanema„félelmet”magunkban,amelyátjárbennünketpéldáulegycsontvázat látva. (Haesetlegegykatonát rajzoltakvolnaeképre,akivalakit éppen megöl, nem feltétlenül a félelem tulajdonságára asszociálnánk.) – Ahogyan félelmet érzünk és elborzadunk egy élettelen és éntelen testre pillantva,vagytágabbanmondva,ahogyanfélünkazelmúlástól,ahaláltólittafizikaiéletben,ugyanúgy félünk a Szellemitől is, mert ismeretlen és egészen más mineműségű,mintamegszokottföldilét,afizikaiság.Afélelemlegyőzésemindáltalában,minda Szellemire vonatkozva azonban hozzátartozik a belső-szellemi fejlődésünkhöz.A Szellem Felvállalása [AzAkasztott Ember] tulajdonságának megszerzése utáncsakúgy tudunkmajdvalóban„járni is azÉgben”,hamegvalósítjukmagunkbanA Félelemnélküliség tulajdonságát.Enélkülugyanisnincsodabejárás, legalábbis nemvolnaszabadabekerülés.Ekövetelménytehátamivédelmünketszolgálja.

–Szembenézniazzal,amielőszöridegenszerűnek,félelmetkeltőnekmutatjamagát. –A belső félelmeink terhét elbírni.Azáltalunkmégnemirányíthatószituációkbólnem elmenekülni, hanem ott maradni.Helytállás.Rendíthetetlenség.Bátorság.–Azáltalunkismertvilág,azazamegismeréshatáráig elmerészkedni, azt keresni.–Legyőznia szellemi világravonatkozófélelmünket.Kutatnia látható mögöttit.–Hinni a saját elpusztíthatatlanságunkban, az Énünk halhatatlanságában!

Negatívformája:Belsőpánik.Szorongásavilágtól.Rettegésatermészetentúlitól.

�1

14. A SZELLEM MINŐSÉGE [AKiegyenlítődés,AMértékletesség]

EgyangyalszárnyasNőiAlakmindkétkezébenegy-egySerleg–Korsó–van,ésaz egyikből átönti annak tartalmát a másikba.Az a Serleg, amelyikből folyik ki a víz: sötét színű, vagy ezüstből van. Az a Serleg, amelyik most befogadja afolyadékot:világosszínű,vagyaranybólvan.AkétSerlegnincsegymagasságban,hanem a kiürülő feljebb helyezkedik el, a megtöltődőt pedig ez alá tartja azezzel foglalatoskodó személy. Ezzel egyértelműen közölve van a folyás iránya, vagyis hogy a töltés nemoda-vissza történik, hanemegyirányú: az egyikSerleg- ből átkerül a víz a másikba. A képnek az idők során már teljesen félreértettelnevezése – „Kiegyenlítődés” – abból az önkényes kiegészítésből fakad, amely„mozgásba hozza” a rajzot, és az éppen vele ellentétes figurációt, mozdulatot ismellé ragasztja,azazminthaezaszemélyazegyikSerlegbőlamásikba felváltva töltögetné a vizet, hol az egyik kezét emelve fel, hol amásikat. Ennek azonbanellentmondaképhatározottjelzése,hogyaSerlegekkülönbözőek:afelsőelhasznált,kopottas,csúnyább,azalsóviszontúj,makulátlan, fényesebbésdíszesebb.Avala-honnan valahová tartás mondanivalóját megerősíti egyes tarot-képeken még azis, hogy a Nőalak a folyadéköntés közben a partról belép az előtte fekvő folyóvizébe: egyik lába még a száraz, homokos talajon, az „innenső parton” van, amásikkal azonban már benne áll a vízben, és nem látszik rajta olyan szándék, hogyhátra fog fordulni,megint visszalépve lábával a partra! Itt tehát valamilyenelőrehaladást kell látnunk képileg megfogalmazva, semmint az ember úgymondkülönböző személyiségoldalainak – tudniillik a kétféle Serleg tartalmának – akiegyenlítését, összeelegyítését, még kevésbé az egymással való mérséklésüket, amely téves feltevésbőladódott aképmásikelnevezése is, a„Mértékletesség”.Esoronkövetkezőfokozatonnemvalamifélebelsőkiegyensúlyozásnak,önmegféke-zésnek,hanemsokkalinkábbazátváltozásnak jöttelazideje!–Hogykifejezettenegy fejlődést kell értenünk e lap jelentéseként, azt elárulja az a további utalás is–amennyibenegyvízbelépőembertábrázolnakaképen–,hogyazalábavanmégaszárazon,amelyikoldalonarosszabbikSerlegvan,ésazalábalépavízbe,azazelőrefelé,amelyikoldalonaszebbSerlegettartja.Itttehátazalaknakalegkevésbésem a keze mozog – megfordítván a töltésirányt, a Korsók elhelyezkedését –,hanemalába:lépelőre,vagyisőmagaelindultvalamerre.Ugyanakkore14.képennem mindig található efféle folyó és vízbelépés, amely a kétféle hely és hollét –minőség–megkülönböztetésévelazelőrejutást, a továbbhaladást ennyire nyíltan ésérthetőenjuttatjakifejezésre,deebbenazesetbenahonnan-hovájelzésétmégismegoldjákúgy,hogyazöntőszemélytesteívesen elhajlik a díszesebb, a nagyobb Serleg felé, mondhatnánk, lendületből tölt, nemcsak a kifolyó víz ömlik, hanem atesteis„húz”valamerre,egyértelműenelmozdulanemesebbiktárgyfelé. Világosan érzékeltetik a képen azt is, hogy ez az ember milyen irányba tart,avagyhogymitjelképezazaranylóésazábrázolásokbantöbbnyirenagyobb méretű Serleg.ANőalakfejétugyanisvalamisugarakbanszétáradóTűzveszikörül,illetveafejetetején,vagyahomlokánegykisFényteliKörlátható,amelyvalamialapvető

�3

belső-szellemi változást, átalakulástárulelerrőlaszemélyről.Többtarot-képenaNőalakmögöttatávolbanmárfeltűnikaNapis–mintegyfelkelőbenvan,ahajnaltjelzi–,amiszinténaztsejteti,hogyennekaszárnyasemberlénynekmárbizonyosbetekintése van a Szellemibe, azt valóban átéli-érzékeli,annakrealitásaimmárkezdmegszületnibenne. Ugyanezt a „fejlődést a szellemiekben” jelentik természetesen a Szárnyak is,amelyekmindigisaz„emelkedést”ésa„belsőemelkedettséget”voltakhivatottakjelképezniazemberiségokkultképnyelvében.DeezaNőalak semmiképpensemegy„Angyal”,akieleveotttartózkodikaszellemirégiókban,ennélfogvanekinemiskelleneodakívülről„belefejlődnie”,ráadásulaSzellemiNapsemolyantávolrólfénylenefeléje,–hanemaz„Emberről”vanszóezenatarot-képen,akibenaföldiSötétségmostelőszörmegtörik,ésvalódiszellemiFényszikrázikfelbensejében!Akét különbözőSerleg is ezek szerintmagával az öntő egyénnel azonos, vagyisaz ő belső világa, amost bekövetkező szellemi átalakulása jelenikmeg előttünk eképiformában.Azegyik(azezüst,afénytelenebb)Serlegbőlátönti lelkétamásik(azarany,a„napszerű”)Serlegbe.–Apartrólbelépavízbe, aSzellemVizébe.– Nemazmár,akivolt,hanemegyújbelsővilág,egyúj minőségjelentmegbenne! A 14. képmondanivalójamaga aMinőség fogalma, amárminőségi fejlődés, amikorszellemiutunkonelőször történikmegbennünkazacsakazEmberlétbenlehetséges igazi csoda, hogy önmagunkat meghaladjuk, a meglevő földi-emberikorlátainkon áttörünk, a kozmikusan elsötétülő tudatunkbanmimagunk gyújtjukmegaszellemiFényt,ésutánamegyünkazelőlünkvisszahúzódóIsteninek.

–A Szellem Minőségének érzékelése, értése.–ASzellemiirántiintuitívérzék,belsőfogékonyságkifejlődésebennünk.–A Szellemi emberi fogalmátmegtisztítjuk a külsőségektől, és a belső lényegét, a„mélységét”,a„titkát”,a „minőségét”keressük,majdéljükát.Ehhezeljutnicsakúgylehet,hamimagunkisbelülújjászületünk,azaz„feltámad”bennünkaSzellem.

Ahhoz, hogy bennünk egy tényleges szellemi minőségi változáskövetkezzenbe: felkellfognunk,megkellragadnunkmagánakaSzellemnekamivoltát,aSzellemMinőségét is! Egy már belső minőségi átalakulás nem származhat bennünk aszellemiség puszta külsőségeiből, a róla való absztrakt fogalmakból, a neki való szolgai alárendelődésünkből.Áhitat,dicsőítésittegyáltalánnemelégésnemsegítrajtunk,mert ezekbenmég csakmagunkon kívül találunk valami Szellemit,mintahogymindeddig(6.–13.)csakis ott kerestük…DeaSzellemitrealitáskéntmostmagunkbankelllétrehoznunk!ASzellemettehátmárnemegyszerűen„imádnunk”kellvalaholrajtunkkívül,hanemfeltámasztanunksajátmagunkban.DeaSzellemet feltámasztani nem lehetséges a „külsőségeiből”, abból, ami a Szellemnek csupánazáltalunkkitalált, számunkra felhígított,hozzánkalkalmazkodott, elmaterializáltésezzeleltorzított„külsőoldala”.Nema„látható”,hanema„láthatatlan”–acsakgondolható,acsakátélhető–oldaláhozkelltudnunkegyreintenzívebbenéssokré-tűbbenkapcsolódni,odakell–a„minőségi”mélységeibeéslényegébe–„átkerül-

�4

nünk”, „belépnünk”. Ez pedig már egy rendkívül aktív és egy igazán önteremtő cselekvésmegjelenéseleszbennünkaSzellemirányában.ABelső Fejlődésefokántehátazembernekahhozkelleljutnia,hogymárA Szellem Minőségét isérzékelje,értseavilágban,mertcsakezáltalleszképesaSzellemteljesenfelébredniésvalósá-gosan léteznibenne!Aleginkábbmegfoghatatlanban,alegkevésbédefiniálhatóban,a legnehezebbenkifejezhetőben: a szellemiMINŐSÉGBEN kell változnia, vagyismostmáraSzellemigazimagasabb minőségétismegkellmagábaszereznie,amiegyvalódibelsőtudatváltásthozelaszámára.

Negatívformája:Kapkodásaszellemiúton,afejlődéssürgetése,türelmetlenkedés.

�5

15. AZ EGOIZMUS LEGYŐZÉSE[AzÖrdög]

Egy – valójában – álarcos Lény égő Fáklyát – Tüzet – tartva az egyik kezébenegyEmelvényenáll,amelyhezkétember–egyférfiésegynő–vanodaláncolvaa nyakánál fogva, ahogyan a kutyákat kötik ki az ólhoz a pórázzal. A Lénymaga fedetlen,ésvagynemnélküli,vagya férfiésanőinemi jegyeketegyarántmagánhordja,vagypedigkifejezettenhímnemű.Denevérszárnyatvisel,vagyisaz„éjszaka”,a–szellemi–„Sötétség”világábólvaló.Mégisafejénél(bárcsakegyestarot-lapokon)tompa,deszuggesztívFénysugárzódikszét,érzékeltetve,hogykoz-mikus erőlakozikbenne,éshogyvalamikozmikus–tehátszellemi–funkcióttöltbemeglehetősen ijesztőésvadalakja.Láthatólaguralkodikazelőtte levőkön.Azemberekfején,aLényhezhasonlóan,„ördögszarv”nőttki,ésőkismeztelenek,aminálukaztjelzi,hogyalegbelsőlelkirétegüksíkjánszemléljükőket,alegmélyebbalapfelépítésükbe láthatunkbe.ALényegyikkeze,vagya fáklyás,vagyamásik,felfelémutat,amásikkezepediglefelé.EzamozdulatismertA Teremtő [AMágus]lapjáról…Fáklyájávalmintegyhajtjaazelé„bekötött”kétembert,amipedigAz Én [ADiadalszekér] szituációjára emlékeztet.Hasonlóképpen azEmelvény is, ami aDiadalszekér,aKocsimásaitt.–A15.képmagáraafizikai síkra és a földi emberre utal(lásdpentagrammaazÖrdögfejénél),azehelyenjellemzőemberilétállapotra.Csakittlétezikéstörténtmeganemekkettéválása,amiazegyénné válásútjaisvolt.Anemnélkülilélekazanyagbanvagyférfi,vagynőitestbenél:ezérthangsúlyozzákkianemijegyeket.Deeznemminősítés,vagyelítélés,hanemcsakténymegállapítás.

Alátszatellenéreeképnemanemiségetésakéjsóvárvágyakatbélyegzimeg,hanem a bennünk levő egoizmusról szól.Az úgynevezett „ördögi kísértések” éscsábítások mindig az „egoizmus” felé akarnak terelni bennünket, valójában az egoizmusunkat szólítják meg és „ingerlik”. Minden,ami„rossz”avilágbanasajátönzéseinkbőlfakad,azönzéstulajdonságaállmögötte.Demiezavalamibennünk,és miért ennyire nehéz megfékeznünk, vagy szembenéznünk vele? E téma messzire vezetel,ezértszükségesnektűnheta15.képrejtélyesalakjárólvalamilyenelőzetesfejtegetésbeiktatásaide,amitnekünkismegkellmostkísérelnünk. A Gonosz létének megindoklása és a hozzá való viszonyunk egyre behatóbbmegismerése teljesennemnélkülözhető semavilágegész, sem az emberi morális cselekvések jobbmegértése számára.Eddigi tarot-utunkonmostérkeztünkeloda,hogyetémábamélyebbenbepillantsunk.–AGonoszfogalmánakalábbiezoterikusés kikerülhetetlenül kissé „metafizikai” elemzésében tisztán gondolatilag közele-dünkaléttitkaihoz,éppenazért,mertadotttárgyunk–aGonosz – eredetét tekintve valójábannemvalamimateriáliselvéslétezés,hanemteljességgelszellemi.

��

A Gonosz eredete és kozmikus szerepe

A Szellemi Kozmoszeredetilegcsakaz„Egységet”ismerte.MagaaSzellemiségelevevalamiegységlét.Mindenösszefüggbenne,mindenegymásértvan,mindentaharmóniaural.ASzellemiLéttörvényeiugyanisnemegyfajta„semleges”,hatá-sukattekintve„közömbös”természeti-fizikaitörvények,hanemmorális törvények! „Lakói”, létezőimindenkor törekednek és vágynak a harmóniára, az egységre, aszeretetre,a„Jó”-ra.DeaSzellemiLétmaganemisanyagiság,hanemtudatiság.Nema fizikai anyaghozhasonlóa „közege”,hanem tudatbólvan.E tudatiságnakpediga legmélyebbbelsőtermészeteés legalapvetőbbmeghatározójaamoralitás, amiazisteni–hívjukmostígy–„Abszolút Tudat”-bóláradbelealétegészbe.EzazAbszolútTudat semmit semengedaSzellemiKozmoszellen fordulni,hogyeKozmoszszilárdfennállásaésharmonikusműködésenekerüljönveszélybe.EztaLétreirányuló„védelmet”, a Lét ilyen „megvédését” nevezzük moralitásnak. ASzellemiKozmoszejellemzőjénekésígyegységeésharmóniájamegőrzésé-nekbiztosításaazonbanolymódontörtént,hogyazAbszolút Tudat minden létezést éslénytalehetőlegteljesebbmértékbenbelülrőlátjártésuralt,mintegyközvetlenül„bennükvolt”ésígymorálisan„szemmeltartott”.AKozmosz„morális”jellege,atudatos„jósága”ennélfogvaegyüttjártazzal,hogybelőleegyúttalminden„szabad-ság” is hiányzott és valami abszolút szükségszerűség nehezedett rá.A moralitástehátvalójábancsakannakköszönhetőenálltfennaszellemivilágegészben,hogyelháríthatatlan magasabb törvényként hatolt bele minden egyes létezőbe.Vagyisaszellemilényeknem„maguktól”voltakmorálisakésjók,hanemazAbszolútTudatbennükvalóilyenközvetlenjelenléteésérvényesülésefolytán. A világnak azonban egy még magasabb minőségi vonását jelentené az, ha amoralitásra a létezők önmagukból fakadóan is képesek lennének.Vagyis a jóság,amoralitás fennállásának a Létben nem egyedül azAbszolút Tudaton, hanem az egyes létezőköniskellenealapulnia…Ezegybelsőlegmégerősebb,moralitásában– „Lét-védelmében” – még szilárdabb Mindenség kialakulását eredményezné.Megjelenik tehátazaddigzárt–éscsak látszólagbefejezett–világegész tovább-teremtésének,minőségi továbbfejlődésénekszükséglete.ALétaddigi„külső”ala-kulását követnie kell a létezőkmár saját magukon belüli – az ő alanyiságukbanlejátszódó–fejlődésének.AMakrokozmoszátfogókifejlődéseutánannak továbbifinomítása immáraMikrokozmoszban történik,azazazegyes létezőksaját tudat-szférájában.Aze feladatrakiválasztott lény, akinekelőszörkellmegindulniaegyilyenbelsőtudatalakítóútonésakiennekfolytánazegészszellemivalóságszámáravalamiújatfoghozni–azEmber.Amára szabadságonalapulóésegyénileg meg-teremtettmoralitáselvétkellmajdbevezetnieaSzellemiKozmoszba!EzzelaLétújmorálisszilárdságalétrehozásánaknagymissziójavárrá,ennekroppantfelelőssé-gévelésaszellemilényekszámáramindeddigismeretlenbelső küzdelmeivelegyütt. E nagy cél érdekében azonban aKozmosz addigi szükségszerűségét fel kellett törni valahol,rendjét,azellenállhatatlanulérvényesülőmoralitását–jóllehetcsak

��

részlegesen–fel kellett függeszteni,úgyszólvánegyszigetetkülönítveelakozmi-kusszellemiségnagyóceánjában,aholmegkezdődhetettaSzellem egyleendőtulaj-donságánakafokrólfokratörténőkialakítása.E„szigetet”Fizikaiságnak,azAnyagterületének, a Fizikai Világegyetemnek nevezzük, de amelynek kitüntetett szín- helyeazemlítettkozmikusfordulatbanaFöldmaga,afizikaiFöldbolygó,amelyreésamelyköréösszpontosulcélirányosanmindenszellemieseményésfolyamat,amiszerepetjátszikaKozmikusTudat,aSzellemiLétjelenlegievolúciójában. A fizikai létmód valami átformált és leárnyékolt szellemi létezés, egy kihűlt vagymegkeményedett tudatiság, azazaSzellemiségegyfajta„félműködésben”és„lelassulásban”,amelynekazarendeltetése,hogyazisteniszükségszerűség abszo- lút dominanciája megtörjön rajta és a szellemi-tudati egységlét kohéziós erejemérséklődjön benne... Ezzel lehetővé váljon a létezők tudatának egymástól valóelkülönülése,vagyisalétezőkönállósodása,egyediesülése,amimajdhordoznileszképes bennük a szabadság új tulajdonságát, mint ami a Kozmikus Moralitás újforrásakéntléphetfel.Ennekkövetkeztébennemcsak„felülről”,azAbszolútTudatfelől, hanem „alulról” is, az (egyedivé váló) létezők felől is biztosítva lesz aLétmoráliseszméinek,értékeinekmárénszerűenfellépőtudatosakarása–aSzeretet. NemafizikaiságlétrejöttevoltazonbanaMindenségújiránybantörténőfejlődé-sénekakezdőpontja,mertezcsakegykésőbbifejleménybenne.Előszörisaleg-alapvetőbbet,magánakazilyenirányúfejlődésnekazeszméjét és így a hajtóerejét kellett létrehozni. Az Abszolút Tudatnak meg kellett teremtenie a „Mérget”, a„BomlasztóErőt”,aztazeddigmégnemlétező„Oldószert”,egyazújevolúcióhozszükségesúj kozmikus princípiumot, ami a Kozmosz addigi természetének szöges ellentételesz!AzAbszolútTudatnaklétrekelletthozniaegyazŐszámáraisvalamiteljességgelnonszensz-létet: tudniillikazEgységésaHarmónia tagadását, a Lét-fennállásésLét-védelemamorálisgyűlöletét,aRendbőlvalókiszakadás,avilággalvalószembefordulás„istentelen”elvét,vagyisazÖnmagától,asajáttermészetétőlvaló eltávolodás mindaddig ismeretlen programját és világot alakító lendületét. Ezcsakisolymódontörténhetettmeg,hogyÖnmagát,asajátlényét,önnönmorálisminőségétkivonta azAbszolútTudat valahonnan,mintegymegszüntetteMagát aLétnek egy cseppjében,Önmagától üresen hagyta azt.Az így keletkező létdarabvagy„mesterségesenelőállított”létezőazúgynevezettGonosz.Ezaztacélthivatottszolgálni,hogyne érvényesüljön valahol – abszolút mértékben – az Isteni Szükség-szerűség,aKozmikus Moralitás.Deott,azonahelyen,aholaműködésreengedélytkap,megteremtődikaszabadságújlehetőségeaMindenségvégtelenülhatalmasésszigorúanösszefüggőtudattengerében.Mertcsakisaszabadságerejehozhatjalétreazegyeslétezőkbenkeletkezőésígymárbelőlük kiindulómoralitást. A Gonosz tehát egyfajta vákuum, a közvetlen isteni jelenlét és így az isteni szükségszerűségfelfüggesztése,amiazonbanegyúttalazisteni-kozmikusmoralitás hiányaésnem-érvényesülése is leszekülönösvákuumonbelül…AGonosz létét,megjelenését a Kozmikus Világban tehát maga az Abszolút Tudat, az Istenségtette lehetővé. Semelyik létező sem lett volna képes az eredeti szükségszerűség- ből kilépni, a tudatiság moralitását magában kikapcsolni, és szembehelyezkedni

��

a valóban „Abszolút” Tudattal. E kilépéshez és tagadáshoz már szabadság, aszabadságravalóképességkellettvolna,depontosanezhiányzottmagábólaLétből,aKozmikusValóságból, így a létezőkből is.AGonosz tehát annyiban „ártatlan”,hogy nem őakarta asaját megjelenését,akülönvalóismeretlentermészetét,hanemmaga azAbszolútTudat, amely ezzel a Lét egy új evolúcióját kívánta elindítaniegymerőbenúj tulajdonságkialakulásáttűzvekicélul:amoralitás,aszeretetmárkényszernélküli,azazmár magukbólalétezőkbőlfakadó gyakorlását. A Gonosz valójában az Egységből való kilépés, az Egésztől való elszakadáselve,aminekkövetkeztébenjelenhetcsakmegazegyéni lét, a saját tudat érzete a létezőkben…Amígnemlehetségeselkülönülésa„homogén”összléttől,egymeg-különböztetésvalamelylétezőésakülvilág,azazalétegészközött,addigazegyénilét,asajáttudatérzetesemlehetségesavilágban!Hapedigezutóbbiaknemállnakfenn, akkor amoralitás, a szeretet is csakvalami szükségszerű formában, csupánegyfajtabelső automatizmuskéntműködikalétezőkben.AGonoszelsődlegesfunk-ciója a létszerűelkülönülés, ezért hozzamagával a „tagadás”, az „ellentét” elvét.A neve ezért lehetne az Elkülönülés Szelleme is. Egy rendkívül rejtélyes isteniprincípiuméslétformálóerőműködikrajtakeresztül. Általa a kozmikus tudatóceán bizonyos tudatcseppjei leszakadnak az összes-ségről,ecseppekkörévalamiféleelválasztófalaképülnek,hogymegteremthessékés megőrizhessék „identitásukat”. Így nemcsak a létegésztől, hanem éppannyiramáregymástóliselkülönülnekezekazelkerítetttudatdarabok,ésmegélhetikaztazisteniérzéstmagukban,hogy„önmaguk”…RajtukkívülaKozmikusValóságbansemmilyenlétezősemélhetiát igazánazt,hogyővalamiegyébis,mintazÖssz-tudat és annak Rendje.Deezekazelkülönülőlétezők,tudatokegyarántmegélhetikmárazt,hogyRészekéshogyEgészek.EgyRészmindenkor függazEgésztőlésbeletartozik abba, az Egészmagaviszontegyönmagátólmeghatározottlét.Lehet-séges lesz tehátmost egy olyan létezésforma, amely bár része egy nála nagyobbegésznek,mégiséppannyirahordozmagábanegysajátteljességetésegészmivol-tot,egybelső önállóságotis, amitmármegőrizabbanazesetbenis,hogyrészeazösszlétnek.Az Elkülönülés Szelleme a létegész egyes Részeinek megadja ezt az„Egész”-tudatot,amitsemmilyenkorábbi„Rész”-létező(lény)mégnemismertésneméltát.Deezaz„Egész”-tudategymérget isönt,az„elkülönülés” mérgét az ilyennéváltlétezőkbe:ezekmárnemérzikmagukatcsakRészeknek,akikszükség-szerűenhozzátartoznakegyrajtukkívüliEgészhez,ésegyszeribennemmásokértésanáluknagyobbEgészért,aKozmoszértakarnakélni,hanemtisztánönmagukért, asajátEgész-létükért!Alétezőkbehelyezett„Egész”-tudat,amimaganemegyéb,mint az elkülönülés és az önállóvá válás, létrehívja bennük a valóság egy addigismeretlenésteljességgelújmegnyilatkozásátis:azönmagukért élést, az önzést…AzElkülönüléselveígyamásokkalvalószembekerülést,atöbbiektőlvalóelhatá-rolódásvágyát,ésamiezzeljár,agyűlöletet ésazerőszakotisbelevetiavilágba!Avégsőcélazegyénilegésszabadmódonműveltmoralitáslesz,azösszlétegysé- génekésharmóniájánakmegerősödése,azútodaazonbanamoralitásleépülésével,akifejezetttagadásával,azösszlétbelsőmegzavarásávalésbomlasztásávalkezdődik.

�0

AGonoszamaga legeredetibbértelmében tehátazakozmikusszellemielvésteremtőistenierő,hogyalétezőkelkülönüljenekavilágtólésatöbbilétezőtől,ésönmagukra irányuljanak,önmagukonbelülhozzanaklétreegyénszerű középpontot, amivelelőszöradatikmegnekikazalehetőség,hogy„önmagukká” váljanak… ASzellemiKozmosz korábbi tudati egységtermészete ilyet semmikor sem tettvolnalehetővé,mertabbanúgyszólvánmindenátjártmindentésmindenugyanarraafelsővezérlésreműködött.Azegyébkéntönmagábanszemélyes és énszerű isteni AbszolútTudat teljes és elháríthatatlan jelenléte a világban a létezőket valójábanszemélytelenné tette,amelyekszámszerűségükellenéresemképeztekvalódiindivi-duális„sokaságot”,hanemcsakegylényegébenönállóságésegyedivonásoknélkülitudati„egységet”.ASzellemiKozmosznakezazállapotaésvilágamondhatnimégazonosvoltazAbszolútTudat–azIstenség–sajátbelsőállapotávalésvilágával. AGonoszEszméjénekmegteremtéseelőttiSzellemi KozmoszttekinthetjükezértazIstenségmégcsupán „belső” életének,avagyegyTőlemégnemmegkülönböz-tethetőlétbeliségnek,amelybenmaguk a létezőkazAbszolútTudatnakcsakegyfajtavégrehajtó„tevékenységei”voltak,vagyisinkábbszemélytelen„létmechanizmusok”, semmintmagukbankialakultvalóbanindividuális„én-lények”. Ez az „én-lény”-teremtés igazán csak akkor indult meg, amikor azt a tudati egység-létet feltörte az Abszolút Tudat és megkezdte benne a kozmikus tudatiság differen-ciálását, oly módon, hogy véget vetett a saját szükségszerűségként ható és működő jelenlétének a Kozmoszban, azt enyhítette vagy részlegesen feloldotta, vagyis ami-kor az Elkülönülés – a„Gonosz” –Eszméjét belevetette a Létbe, és ezt ezzel a lépé-sével egy valódi belső –alétezőkön belüli – mozgás, egy akkortól kezdődő új típusú fejlődés útjára bocsátotta.E tettével a létezők önálló belső világának kialakítása felé fordult, és ezáltal már a szabadságuk lehetősége irányába terelte a létalakulást. AGonosztehátegyrombolóerőugyan,devalójábana személyes „én-lények” teremtése és ezzel a szabadság kifejlődésefelétörellenállhatatlanulutat!Azistenivilágterv szerves része és nem nélkülözhető eszköze.Az eredeti homogénszerű,személytelen Egységbe „vájja bele” kérlelhetetlen karmait, de voltaképpen azért,hogyidővelegyúj,egymáregyénileg isdifferenciáltés ilyenmódonsokszínűbbEgységbe legyenfoglalhatóaKozmikusTudatiság.Ez ígyegy„szabadabb”világmegalkotásáraválikmajd alkalmassá, amit a létezők is a sajátukénakérezhetnek,mertbenne–mintmáregyediesültlények–immárrésztvehetnekönmagukbelsőirányításábanésezzela saját lényük teremtő építésében. AGonosz teháthavan is,nemazértvan,hogyavilág szétessenvagyelpusz- tuljonáltala!Ezcsakazalakjáhozhozzátartozólátszat.Lényegénekmegértéseaz,hogyfelismerjükkettős szerepét.Valóbanelkülönítiésegymássalszembeállítjaazegyeslétezőket,őketmagukattévemegönmagukközéppontjának,aminekfolytánönmagukat fontosabbnak,értékesebbnekkezdikérezni,minta többihasonló léte-zőt,mitöbb,azegészvilágegyetemet.Hogyezamagukba záródás–amiazönállólétükkialakulását és továbbimegerősödését szolgálja–valósággáváljonbennük,aGonosznakazafőfeladata,hogyazegyedi létezők„elfelejtsék”arajtukkívüli„Egész”ésa„Többiek” fogalmát,ígyezek„védelmét”is:aszeretetet,amoralitást.

�1

A Gonosznak éppen ez a tevékenysége váltja ki bennük önmaguk abszoluti-zálását, önimádatát és végletes önérvényesítését a külvilággal szemben, önmagukmindenmáseléhelyezését,röviden:azönzés tulajdonságát,amitehátközvetlenülegybeesik az immoralitással, a mindig kifelé, a többi lény felé irányuló szeretettagadásával.Minthogy a rajtukkívüliEgész, azÖsszlét fogalma– így a jóság, aszeretet, amoralitás – elhalványul bennük: kezdetben nincs is semmi fékező erőa lényükben,amieztaz„önistenítést”mérsékelné,vagyakármegakadályozhatná.Féknélkülhaladhatnaktehátazönzés„lejtőjén”,azönmaguk-érzetmámoratelje-senkitöltiőket,ígyamegkapottszabadságukbanegyedülcsakasajátén-kultuszukkiélésétkeresik,amiegyúttalúgyiskifejezhető,hogymintegyhozzá vannak láncol-vaasaját önzésükhöz,úgyszólvánrabszolgáilettekabeléjükköltözöttElkülönülés Szellemének, ésezentúlközvetlenülmárezazúr felettük,nempedigamoralitástsugárzóésazönzésselteljesenellentétestermészetűAbszolút Tudat. Ezekazújszerűlétezők–vagyismimagunk,azemberek–aSzellemiKozmoszegyelkerítettszigeténteháta „Gonosz” uralma alá kerültek,mertazIstenségáltalszámukrakiosztottmagasabb feladatuk a létevolúcióban az, hogymagukbanhor-dozzákaz„elkülönülés”–azindividualizálódás–tulajdonságát,átitatódjanakveleésabelsőminőségükkéváljon.Deezcsakúgyvoltlehetségesésmegvalósítható,hogy a lényükből bizonyosmértékig ki kellett lépnie az Istenségnek,mert csakisazIstenség–azazabelőlefakadószükségszerűség – hiánya teremtheti meg annak feltételét,hogyalétezőkegyönállólétet,egybelsőéssajáttudatiságotalkossanakmegmaguknak! Ennek további és előrevívő szerepe van a világegész elkövetke-zendőalakulásában,amelyfölötttervezőibefolyásátésirányítóierejétvélhetőenezutánsemveszítielazisteniAbszolútTudat.AzEmberazonbanegyolyanszellemilénnyé vált ebben az egészen sajátos új kozmikus szituációban, akinek a belsőtermészetében és alanyi állapotában a kozmikusEgységről való tudomás teljesenletompult,mintegyalszik,ámazElkülönüléstudataegyoldalúan fel van erősödve.Deéppenséggelennekaz„istentelen”helyzetnekköszönhetőazis,hogyazEmber a legegyénibb és a legszabadabblétezőlettaKozmikusValóságban! Azembernekperszenemcsupánegyénilénynekésszabadnakkelllennie,hanemezek mellett ismét morálisnakis. Ezt azonban már csakis a saját erejéből teheti meg! (Hiszenezisvoltacél.)AzIsteniSzükségszerűségreugyanisközvetlenülmárnemtámaszkodhat,aszellemilétbenhatóKozmikusMoralitás„mechanizmusára”,amelybenneiscsak„automatikusan”hoználétreamorálisértékeketésaszeretetet.EnnekrégiérvényesülésemegszűntazemberbenazElkülönüléselvénekhatására,amelyvégérvényesen az emberbe került és a legmélyebb lelki alaprétegeiig beleivódott.De a tudatevolúció nem megrekedt az Elkülönülés elvével, a Gonosszal, hanemellenkezőleg,éppenveleindultbe.ASzellemiKozmosztudatiságábanegy újtulaj-donságnakéserőnekkellmegjelennie:annak,hogymagukalétezőkisképeseklegye-nekaszeretetbelsőteremtésére,egyéni-személyesakarására,ne csak az Abszolút Tudat. Deezazőesetükbenhogyanfejlődhetki?Éppenúgy,hogyabeléjük helye-zett elkülönülés-tudat–vagyisaz„Egész”-tudat–elhatalmasodóegyeduralmával,kétségkívülegyoldalúválettjelenlétévelkellmegküzdeniük magukban!

�2

Alétezőkegyediségétkialakító„Egész”-tudatnak–amelyvalójábantovábbraiscsakvalamiRész-létezés,egypusztacseppjeanagytudatóceánnak–egyszerodakell eljutnia, hogy ne pusztán önmagára irányuljon, hanem az „igazi” Egészre, amindenlétezőtmagábanfoglalóÖsszlétre,vagyisatöbbi létezőre is – az önmagára való irányulása mellett.Nem az a céltehát, hogy az egyedi létezők ismét elveszít-sék az „Egész”-tudat tulajdonságát, azaz a saját magukban egy önálló létet való érzetüket, mondhatnánk így is: az én-tudatukat, mert ezzel a szabadságképességétisazonnalelveszítenék,amipedigazegészúj–morális – evolúciócéljaésértelme(vö.a„Rész”-tudatnemfoglalmagábanszabadságot),hanemakitűzöttcélennéljóval nehezebb:mind a két „Egész” – a kozmikus is és az egyéni is – legyen meg és maradjon meg bennük! Egyrészt azönmagukat, az egyediségüket ésönállóságukatmegszülő„Egész”-tudat, amelyvoltaképpenegyfajta istentudat és isteni minőség, azAbszolútTudatjellemzővonása,másrésztaKozmoszhoz,aVilághozvalóhozzátartozásérzéseésakarásaislegyenmegbennük,vagyisaKozmikusMoralitás,aSzeretet,amiszinténazAbszolútTudatbólveszieredetét. A „régi” Szellemi Kozmosz csak az egységlétet és a moralitást fejezte ki,szabadságnélkül.AzElkülönülésSzellemecsak a szabadságot és az egyéni létet képviseli, az egységlét és amoralitás nélkül.AzEmber feladata lesz az, hogy e kettőt egyesítse, így az elsőolyan lényremutatmajdpéldát aMindenségben, akimindkét elvet egyaránt magában hordozza: azEgységet is és az Elkülönülést is, vagyis a moralitástéppúgy,mintaszabadságot.Ennekmegvalósításáhozazonbanaz szükséges, hogy az ember saját magában fokozatosan „átprogramozza” azElkülönülésSzellemét,ésaztezáltalasaját–mármorális–uralmaalákényszerítse. AzElkülönülésSzelleme tulajdonképpen egykettősséget tartalmaz, amit észrekell vennünkbenne.Egyszerrekét elvet hordozmagában: a szabadságot is és az önzéstis!AzegyikezekközülnélkülözhetetlenaKozmikusEvolúciótovábbialaku-lása számára, mert a Szellemi Kozmosznak szüksége van a szabadságra ahhoz,hogymegkezdhesse azAbszolútTudat által kitűzött új ésmagasabb rendű belsőműködését.Ezegybeesikazzalanemtitkoltcéllal,hogyazisteni AbszolútTudatsaját morális és szabad mivoltához váljon hasonlatossá immármagaaKozmosztudatisága is–ez leszazújKozmosz,az„Új Világ” –,még közelebb kerülve ily módonazAbszolútTudatminőségéhezésvalóditermészetéhez. AzAbszolútTudatszükségszerű formában történőjelenléteaMindenségbenésaz ilyenfajta viszonyulása a létezőkhöz ugyanis a létteremtésnek valójában csakvalami kezdeti szakasza volt,nemavégsőformája!Mivelaszellemilétezőkmagukmégnemvoltakképesekbelülről és önerőből amoralitás, a szeretet teremtésére,azértazAbszolútTudatnakközvetlenüljelenkellettlenniemindenlénytudatában,Nekikellettképviselnieésfenntartaniabennükamoralitást,éslényegébenezvoltaKozmikusTudatiság eddigi szükségszerű típusú szellemi működése. (Ez a régiKozmosz, a „Régi Világ”.) De ez a létezőkben csak egymorális automatizmust eredményezhetett.Aszabad cselekvésükrevanszükség,hogyegymárvalóbansajátmoralitásra,egybelőlükfakadószeretetképességreszerttegyenek.

�3

A létezőket – egyelőre csak azEmbert – amorális szükségszerűség alól tehátfel kellett szabadítani,azIstenségáltalbiztosítottmorálisegységlétbőlfokozatosan ki kellett bocsátani,hogyamoralitásmajdaniigaziteremtőivélehessenek.Szabaddáválásukalapjábanvéve– tudniillikazAbszolútTudat szándékaszerint–éppenamoralitás,aszeretetérdekében történt,hogyezenazútonegyújabbkohézióserőépüljönbeleaLétbe.EzértazAbszolútTudatazEmbertőlmintazelsőilyenjellegűlénytőlaztvárja,hogyvalóban„szabad” legyen,–dene legyen„önző”…Vagyisnem lesz megkötve a tudata a szükségszerűség által,deeztazállapotátnekizárólagamagahasznárafordítsa,nekihasználjaésöncélúankisajátítsa,azazemegkapottszabad létében se feledkezzen meg a világról, atöbbiekérdekéről.AzElkülönülésSzellemétőleltérőenazIstenségtehátarraszólítjafelazembereket,hogyszabadok és önzetlenek legyenek–mintamilyenŐmaga–,amiegyúttalegybeesikaGonoszún.megváltásával is.Ezmindakkormegtörténik,amikor„szabadságunk”ellenérenemélünkaz„önzés”lehetőségével,eztalehetőségetelhárítjukésvisszautasítjuk,ésaszeretet,amoralitáselvétszolgáljukmárasajátszabadságunkeszközével is. AzElkülönülésSzellemébenrejlőrombolóerőtezzelmegszelídítjük,ésemármora-litástteremtő cselekvésünkkel ígyőtmagátisaSzellemiKozmoszésaKozmikusMoralitás szolgálatába állítjuk, vagyismi magunk visszahelyezzük oda, ahonnan azAbszolútTudatkiemelte:akozmikusegységbeésösszlétbe,ésabelőlefakadó„mérget”,amiteddigjelentettavilágszámára,éltető„gyógyszerré”változtatjuk. Az ember nagy kozmikus feladata tehát az, hogy azElkülönülés Szellemének egyikoldalátmegőrizzeésápoljamagában:aszabadságot,amásikoldalátviszontleépítse és hatástalanítsa: azönzést.AzElkülönülésSzelleme általunk így tisztánpozitíverővéválik,amelymáraKozmoszjaváraszolgálésannakmegújulásátbiz-tosítja,haaszabadságotamoralitással–azönzésnélküliséggel–kötjükössze. Eza sajátos feladatazonbanazembertőlmérhetetlenerőfeszítést, egyvalóbanteremtőjelenlétetésaktivitástkövetel,egyolyanhősiesküzdelmet,amellyelteljesenegyedül áll aKozmosz létezői között.Az egyénivéválása, a belsőönállóságánakegyrefokozódókifejlődése,azegyreszabadabbáválásának lehetőségeugyanisazembert részben felszabadítja ugyan egy homogenizáló és szükségszerű lét hatásaalól, részben azonban be is zárja önmagába, a saját egyedi létének keretei közé!Minthogymárönmagát érzékeli a legintenzívebben és a saját lénye van hozzá alegközelebb: ez azönmaga-érzet egyúttalmindenegyebet elhomályosít körülötte.Bármieseményben,tárgybanésszemélybenezértlegtöbbszörcsakannakeszközétlátja,hogyeztazönirányultságát–befelé–minélteljesebbenkiélvezhesse,ésazönérvényesítését–kifelé–maradéktalanulfenntarthassa.Egoizmusa végül is nem egyéb,mintennekazönmaga-érzetnekazélvezete,ésalegfőbbmozgatójaéppenaz, hogy félti elveszíteni ezt az ön-élvezetét. Ennekatörekvésénekésszintebelsőlelki törvényének a visszaszorítása, legyőzése a legnagyobb próbatétel, ami ezzelaz egyedivé váló lénnyel történhet! Hiszenmorálissá válása érdekében valóban le kellene mondania a saját lénye túlzó érvényesítéséről, egyediségének magábakellene fogadnia a többi egyedi lény érvényesülését és szeretetét is, és fel kellene áldozniasajátönimádatát.Ezpedigmindazzalellenkezik,amilyeneddigvolt.

�4

Az egyedi emberi lény tehátkapottvalamitakozmikusvilágteremtésben,amitnekimagánakmégisrészbenvisszakelladnia,csaka„felét”szabad„elfogadnia”!Aszabadságotigen,azönzéstnem.Ekettőtelkellválasztaniaegymástól,megkellkülönböztetnieőket,felkellismernieanemazonosminőségüket,méghavalóbanegyütt és látszólag elválaszthatatlanul jelentek ismeg előtte. Olyan követelményez,amierősenpróbáratesziazegyénnélettembert,akihezelőszörmenthetetlenülhozzánőésteljesenkitöltiazönzésbefelémámorító,dekifeléveszélyestulajdon-sága.Azemberilénynekazonban,akitovábbraisbeletartozikakozmikusösszlétbe,éscsakvalamiillúzióaszámára,hogyténylegesenegy„sajátuniverzumba”kerültvolna,amelymindenben„önellátó”lehetésnemszorularajtakívülilényekcselek-véseireésszeretetére:egyszermégiscsakmegkelltalálniaakapcsolatotésnyitniakellarajtakívülivilágfeléis,magábakellfogadniaalétvédelmétszolgálóértéke-ket,mertindividuálislényecsakígymaradhatmega Szellemi Kozmosztagjaként. Önzésecsakvalamikezdetistádiumnakszámít,aszemélyes „én-lény”-teremtés egy kiiktathatatlan bevezető szakaszánakfunkciójávalrendelkezik,aminazember-nekátkellhaladniaugyan,deegyúttaltúlkelllépnieisrajta.Szabadságát tovább kell vinnie magával az úton, de önzését maga mögött kell hagynia,mintamicsakidőlegesenjátszhatottszerepetsajátbelsőlénye,autonóm öntudatakialakulásában. Az Elkülönülés Szelleménekegyikfelétígymagunkbanmegtartjuk,amásikfelétmagunkbóleltávolítjuk.Arajtunkvalókorlátlanuralmánakvégetvetünk,ésimmára saját uralmunk alá helyezzük őtmagát, azaz a benne kifejeződő – a személyesén-lényeket létrehívó–kozmikuserőtéselvet:az„Elkülönülés” teremtőisteniprincí-piumát. A Gonoszt – az Elkülönülés Szellemét – az ember legtöbbször valami önállólénynektekinti.Demégezsemakadályozhatjamegabban,hogyaztegyúttalsajátmagában iskeresse, fogalmazvánúgy,hogyazElkülönülésSzelleménekmindkétoldalaegyarántbennelakozik,nemcsakaszabadság,hanemazönzésis.Vagyisnemcsupánrajtunkkívül–azazmásokban–kellmindigkeresnünkasötétebbikoldalát,hanem saját magunkban is rá kell találnunk.Azegyedimegnyilatkozásainkban,asajáttulajdonságainkbankellaharcotvele–azönzésünkkel–felvennünk. Ámez nemazt jelenti, hogy az ember valami eredendőenbűnös vagygonosz lény,akimindörökkéilyenismaradna,hanememelnékiebbőlegykülsősegítség,azistenikegyelem.Azisteni kegyelem ezzel ellentétben egyenesen az volt, hogy a „Gonosz”azemberbehelyeződött,mertcsakisígyválhatottszabad lénnyé,éscsakmint„szabadlény”hozhatvalódihasznotésteljesíthetvalamifunkciótaSzellemiKozmoszösszléteésmoralitásaszámára!A„Gonosztólvalómegszabadítás”ezértéppenséggelnemazistenikegyelemfeladata,mertezzelŐmaga,azAbszolútTudatrombolnáleaztaművétésújkezdeményezését,amitbelevetettavilágba:azilyenkülsőlegeskegyelemtettévelcsakvisszaállítanáismétaszükségszerűséguralmát,azŐközvetlenjelenlététalétezőktudatában,ésígyaszabadságukat törölnéelbennük.A Gonosztól,vagyismostmárfogalmazhatunkúgy,hogyaz Elkülönülés Szellemé-nek egyoldalú és eltúlzott működésétőlamifeladatunkmegszabadítanimagunkat,úgy,hogyasajátszabadságunkgyőzedelmeskedikasajátönzésünkfelett.

�5

Ha nem lennemeg bennünk a Gonosz és nem kellene egy küzdelmet lefoly-tatnunkvele,akkoraszeretet,azazavilágmorálisvédelménekakarásasemalakul- hatna ki bennünk. A szeretet tulajdonságát senkinek sem lehet készen átadni!Legfeljebbcsakkülsőlegérvényesítenilehetalétezőkben,amittett isazAbszolútTudatmindeddig.Deígyaszeretetcsakegyfajtaparancskéntéltbennük,kötelezővolt,mert az isteni szükségszerűségnek nem lehet ellentmondani.Ha azonban ezmárkivonulbizonyoslényektudatiságából,ésottátveszihelyétaGonosz,azazazistenimoralitáshiánya, akkorőkaszeretetújmegjelenéséhezmárcsakÉn-erőből, a saját egyéni erőfeszítéseik folytán juthatnak el! Deéppenebelső küzdelmükben keletkezik,illetvehozzáklétreazújésisteniképességüket:aszeretetteremtésének képességét!Azistenimoralitáshiányát megtapasztalvafejlődik ki bennük az a mo-rálisteremtőképesség,amitmindaddigcsakazAbszolútTudatbirtokoltmagában… AzElkülönülésSzellemére,aGonoszratehátazértvoltszükség,hogyakozmi-kus össztudattól elkülönülő egyedi lények keletkezhessenek (az első igazán ilyen lényazEmber),ésebből fakadóanszabadon cselekedhessenek, szabadságukáltalpedigmárők magukteremtsékmegmagukbanaszeretetet – azaz a Lét és Értékei védelmét. A „Gonosz” végső funkciója tehát valami „jó”, működése éppen a SzellemiKozmoszmajdanimégfokozottabbösszetartóerejétésmégszilárdabbharmóniájátszolgálja!Ehhezazeredményhezazonbanegyút (és éppenaBelső Út)vezet, ésnemegykönnyenérhetőel.DeközvetlenülnemmagaazElkülönülésSzelleme,aGonosztesziavilágot„jó”-vá,haneméppenmi,azEmber!Azelőbbiehhezcsakazelőfeltételeketteremtimeg:a saját belső morális próbatételeinket…Ezeksoránésazakadályoklegyőzéseáltalfejlődikkiéserősödikmegbennünkaszeretetmárszabadgyakorlása,aszabadakaratbólkeletkezőmorális készség és morális erő.–

AGonosznagyrejtélyeavilágbansemmiképpsemtisztázható,havégsőeredetétnemegyennyireátfogó,alétegészrekiterjedősíkonvetjükfel.Megléteésműködé-secsakittésígykaphatértelmet,különbenmaradszámunkraateljesabszurditása,az,hogysehogyansemilleszthetőbeegyátláthatóésharmonikusmindenségbe,ésamelynekcsakegyetlencéljavan:azemberivilágkifejlődésénekmegakadályozása,azemberlét,azemberminőségvégsőlerombolása.EttőlaGonosztólcsakfélnilehet,éppenazért,mertteljesenmegérthetetlen,kikutathatatlan,ésnincssemmilyenellen-szerünkveleszemben,amivelmegállíthatnánk.DeezaGonosznakcsakegyabsztrakt fogalma,amikormégsemmitsemértünkbelőle. AGonoszrólalegfurcsábbtudnivaló,hogyteljességgelösszefüggamoralitással,abennünkkialakítandószeretettel.AGonoszelvemögött–„kozmikusan”–valaholaSzeretetelveáll,ésezazösszefüggésbizonyáraazegyiklegnagyobbfejtörőszá-munkra.De éppen az ember feladata eztmegfejteni, aGonosz titkát nekünkkellleleplezni.HaaGonoszfogalmátazElkülönülésSzelleménekfogalmárafordítjukle, akkorvilágossáválikkapcsolata az individualizálódással és a szabadsággal, ame-lyekcsakisazemberbentalálhatókmegaKozmikusLétben.HaaGonoszfogalmátazemberenkívülrehelyezzük,akkorfélelmetesleszésvégsősoronlegyőzhetetlen.

�6

HaviszontaGonoszfogalmátazemberenbelülrehelyezzük,akkormárreményünklehetavelevalószembenézésreésamajdanisemlegesítésére.AGonoszabsztraktfogalma(aSátánstb.)másranemjó,csakafélelemkeltésre,ésnemistudjuk,hogymit kellene tennünkvele szemben, sőt a legteljesebb tehetetlenségérzetet ülteti elazemberben.AGonosznakeza(vallási)fogalmakiszolgáltatottátesziazembert,éppenhogy teljesenpasszív lénnyéakarjadermeszteni, aki legfeljebbodamenekül–félelmében,éssokszorcsakisezért–Istenéhez,hogymegvédjetőle.AGonosznakezafogalmaéppolyanértelmetlen,mintanekitulajdonítottcselekvések.AGonoszvalóbanvalamiszellemitényezőéserőavilágban,deteljesenmástípusúéscélú. Az „Elkülönülés Szellemének” imént leírt fogalma megkísérelte a Gonoszabsztraktfogalmátlehozniameghatározatlanságködösszférájábóléstartalommaltöltenimeg.Kiderült,hogyahogyanembermivoltunkat(egyediségünketésszabad-ságunkat)éppenabennünkvalójelenléténekköszönhetjük,úgyemberirendelteté-sünkisvelekapcsolatos:meg kell találnunk azt a formáját, amely nem veszélyt hoz a világra, hanem abba már harmonikusan beleépíthető és abban örökérvényűen meg is tartható.AzemberlénymissziójaaKozmikusLétbentulajdonképpenez.

*

Azemberneknemazénjérőlésaszabadságárólkelllemondania,hanemazegoiz-musáról.Neméntelennékellválnunk,hanemönzetlenné,aminemugyanaz.

��

–Tudatosítanimagunkbanaz„Elkülönülés Szellemének”kettősmivoltát:megadjaazegyénilétetésaszabadságot,deezekkifejlődéséhezbelénkültetiazönzéstis.–Legyőznimagambanazt az „ördögi”kísértést, hogyönmagamat tegyemmegaviláglegfőbbközéppontjává.(„Mindencsakértemvan,mindenkiértemlegyen.”)– Megküzdés az egoizmusunkkal. Megkeresni magunkban és szembenézni abennünk levőGonosszal,ésújiránybafordítani:az önzésnélküliségre megtanítani.–MegkellszelídítenünkaGonoszprincípiumát:azElkülönülésSzelleménekado-mányát, az individualitásunkat megtartjukmagunkban, de ki kell egészítenünk a moralitással.Úgykell „elkülönülnünk”avilágtól, hogye külön létünkben mégis magunkontúlra,atöbbilényre,avilágegészreisirányuljunk,vagyisaGonoszelve,az„Elkülönülés”mellettegyúttalakozmikus„Egységet”és„Harmóniát”,azazezekvédelmét: amoralitást is érvényesítsük.Azembermegmaradegyénnekezután is, deegynempusztánönmagárairányulóegyénmár.–AzElkülönülésSzelleme–mennyireostobánhangzana így:az„Ördög”–nem eltűnik belőlünk,hanemmegmarad,demáregyolyanformábanvagytermészettel,amely úgy tartja fenn a saját „elkülönülésünket” a világtól – azaz az individuali-tásunkat–,hogyezarajtunkkívüli létneknearombolója legyenésneuralkodniakarjon a világon.Az Elkülönülés elve csak az adott egyénre, az ő individuálisléténekmegőrzésérevonatkozzon,deneterjedjentovábberőszakosanakülvilágrais,vagyisazegyénneakarjaasajátelkülönültlétébebeolvasztaniatöbbilétezőt,azaz ne rendelje alá a saját érdekeinek őket.Az ember aKozmikusErőből saját használatra kapott erőketnearrafordítsa,hogyatöbbieketönmagaszolgáivátegye!Azelkülönülés,azén-érzetbennelevőtulajdonságáttehátneavilágellenhasználjafel.–Azegoizmus„ördögirabláncára”vagyunkfűzve.Demegkellfordítanunketarot-képenlevőszituációt:nekünkkellaGonoszt láncontartani,amikocsinkelékellbefogni.Aképarraemlékeztet,hogymiakiindulóhelyzet, a „kozmikus”eredetűlelkialapszituációbennünk,dearrafelszólítás,hogyehelyzetetmegfordítsuk.–Az„Ördögről”csakazutántudhatunk,hogyaSzellem magasabb Minőségétmárvalóban érzékeljük ésmegjelent bennünk. Csak a bennünkmegszülető „Angyal”tudja leverni a bennünk működő „Ördögöt”. (Vö. 14. kép, A Szellem Minősége [AKiegyenlítődés],amelyenazangyalszárnyaslénymagaazember.)Az„Ördög”–asajátegoizmusunk–mindigolyanalakotveszfel,hogynelegyenfelismerhető avalódijellege,atulajdonképpeni–önző–természete.Ezértmindigálruhábanvan,megszépíti és ezzel igazolja magát, vagyis immorális volta azonosítatlan marad.CsakA Szellem Minőségénekérzékeléseésbelsőmegszerzéseutánésáltalhullle az „Ördögről” – a Gonoszról – a lepel, és lesz már színről színre látható, leszmegtalálhatóbennünk,illetveléphetünkbevilágának díszletei mögé, hogy ott meg-küzdjünkveleésvalóbanelvegyüktőleafelettünkvalóhatalmát.–Asorsbelikihívásoknak,azéletmegpróbáltatásainakelfogadása,magunkravétele.A nehézségekben azt keresni, hogymi az üzenetük, miképpen segítenek nekünkabban, hogy legyőzzük a saját egoizmusunkat.A külső bajok romboló erőit saját magunkatépítőbelsőerőkkétranszponálni!(Aszenvedésmorálisanátalakít.)

��

–A JónakÚtján találkoznunk kell aGonosszal is – értsd: azElkülönülésSzelle-mével–,abennünklevőegoizmussal!Felismerjük,hogyakülönfélekifelépusztító,másokat letaroló tulajdonságainkmögött (amelyekkelA Belső Erő fokátólkezdvenézünk szembe) az egoizmusunk áll, a sajátmagunkra való egyoldalú leszűkülé-sünk.Azegoizmusmagánakaföldielkülönülés-létnekavonása,amelyA Fizikaiság létsíkját jellemzi.Mint a földi szférába koronként ismételten lekerülő-megszületőlények, minden egyes inkarnációnkban újra és újra szembesülnünk kell és meg kell küzdenünk ezzel a tudatminőséggel.A földi elkülönülés-lét azonban összefügg a szabadságunkkal, az egyénként létezésünkkel is, amelyek elválaszthatatlanok azemberimivolttól.AzemberaFöldönmindigegyilyenkettősségethordozmagában:az Elkülönülés Szellemének egocentrikus és önző természetét, de ugyanakkor aKozmikusTudatiság, aKozmikusÖssztudat INDIVIDUALIZÁLÓDÁSÁNAK isteni szándékátis!(Lásdaz„Ördög”fejénélszellemi-kozmikusFényvanatarot-képen.)A földi „Sötétség” álarca mögött tehát valójában valami nagyon is pozitív van,egy leendő„Világosság”:az egyediség és a szabadság kifejlődése a Kozmoszban. Az Elkülönülés SzellemeaSzellemiKozmosztovábbfejlődéseérdekébenkeletkezett ésenneknevébentevékenykedik.Ámcsakáltalunk–ésbennünk–válhatJóErővé!–AFérfi Mivoltprincípiumánakmegerősítésemagunkban.EzazElkülönülésSzelle-mének „lázadó” ereje, a homogén egységből való kitörés, a korlátok szétfeszíté-sének energiája és lendülete bennünk. –A Szellemi Kozmosz egységléte a NőiPrincípiumotviselimagán,aGonoszelkülönülésepedigvalamiFérfiPrincípium.A Férfi Mivolt „tisztán” tehát egyfelől valami „gonosz” minőség: az „öncélú”elkülönülés,a„gőgös”és„erőszakos”önmegkülönböztetés.Mégismásfelőlnélkü-lözhetetlen is a kozmikus-szellemi evolúció számára, mert az individualizálódás pozitíverejéthordozzamagában!Azembernekmindakétprincípiumraszükségevan,mert egyaránt kellmorálissá, illetve emellett egyénné és szabaddá is válnia. AzembernektehátrészbenmegkellszelídíteniemagábanazElkülönülésSzellemét(aFérfiPrincípiumot),részbenmegiskellszilárdítaniamagábanazt.ANőiPrincí-pium,azegységtudatmagunkbafogadásaa17. fokon(Adni [ACsillag]) történik.Most a feladat a Férfi Princípium minőségének helyes elsajátítása, ami morálisiránybafordításamellettaz önmagunk személyes határainak meghúzásához való erő megőrzése is, az „Elkülönülés Szellemében” levő én-védő erő további birtoklása.– Az ember tudatosítja magában az önzés és a szabadság egymástól valóelválasztásánakszükségességét.Legyőziegoizmusát,deeközbenalegkevésbésemveszítielszabadságát.Nemaszabadságunkrólkelllemondanunk,hanemazegoiz-musunkról…Haekettőtnemkülönböztetjükmeg,akkoratovábbiútisbezáródikelőttünk, mert ahhoz már egy fokozott szabadságképesség lesz szükséges, amit éppenazáltalszerzünkmeg,hogya szabadságunkat megtisztítjuk az egoizmusunktól ésaszabadságotamoralitásszolgálatábaállítjuk.

Negatív formája:Az „önzésünk” legyőzését – így a bennünk szükségesmorális fejlődést és átalakulást–azonosítaniaz„egyéniségünkről”ésa„szabad- ságunkról”valóönkéntes–engedelmesvagyálszent–lemondással.

��

16. A SAJÁT ALAP[ATorony]

E tarot-kép az igazibelső szilárdságmegteremtésére szólít fel.AToronymindeneddigiszilárdságomat jelképezi,deamelymégiscsakvalamikülső – rajtamkívüllétező–támaszomvolt.EbbemostbelecsapaVillám,felülről,azÉgből,ésössze-dönti!KigyulladaTorony,lehetetlentovábbottmaradnom,kikellugranombelőle.Mostmárnemtartozomahhozarégiénemhezsem,amelyazerejétkívülről kapta,deazújénemsincsmégteljesenfelépítvebennem,amelynekerejebelülrőljön,egybelsőforrásbólfakad.Zuhanok,semmiszilárdnincsa talpamalatt,semmikülsőbe márnemtudokmegkapaszkodni.ASzellemmintkülsődogmaésaSzellemmintbelsőbizonyosságközöttlebegek,egymindenfogódzónélküliűrbenúszom.Fejjellefelévagyok:az„Égben”akarokjárni,deazÉgnek– a Szelleminek – mégnincsigazirealitásabennem.Ehhez azonban csak a saját erőm vezethet el! Anemáltalamkiküzdöttutak,azingyenvárt,másoktólremélt„mennybemenetel”vágyamárnemtud félrevezetni. Úgy érzem, hogy elveszítettem mindent kívül, egyedül csak asajátÉnemmaradtmeg,csakarraszámíthatok,csak annak hihetek! – Az Égbőljön aVillám, tehát egymagasabb erő, egy isteni akarat húzódikmeg amögött, hogyaToronymegremegjenés az emberkiessenbelőle.AzÉg felévezetőútonmagaaz Istenség kényszerít arra, hogy belsőleg igazán önállóvá váljunk, vagyis hogy magunkmögötthagyjukalelki függőségetakülsőtekintélytől,amindigegyolda- lúanmegfogalmazottideológiáktóléshelyivilágképektől,agyakrancsakbizonyosönérdekeket szolgáló hitrendszerektől, és hogy önerőből kialakítsuk magunkban asaját gondolkodást,szellemünk,énünkfüggetlenségét – az önmagunkon alapulást.

– Külső vezetettség nélkül lenni. Magamra utaltság. Csak magamra támaszkod-hatom.Csakazésannyivagyok,ami„én vagyok”, vagyis ami „bennem”van.–Azemberigazáncsakönmagábantudmegkapaszkodni, vagyis abban, amilyenné önmagát tetteazéletesorán,illetveamivé ő maga formálta magát.–TalálkozásaSemmivel,aLétmeghatározatlanságával,amikoraValaminekameg-léte és önértéke nem evidens.HogylegyenaValamiéshogymi legyen az:ezrajtamismúlik,tőlemisfügg.–HanemisgyőzésérvényesülaSzellemkint,a„külső”Létben, annyi szellemi legalábbis létezik, ami bennem van. Ha az egész világértéknélkülivé,üressé isválna, saját magamban fenntartom,megvédemésőrzömaz értékszerűt, a fénytelit! „Ha akár nem létezik Isten sem,megcsinálom én azt, amitŐistenneaLétVilágosságaérdekében,hogyavilágnakértelmelegyen.”–A támponttalanságban támpontokat teremtek.–Megértem,hogyvalójábannekemmintegyénnekkellmoralitását, eszméit, érté-keit tekintve felépítenem, meghatároznom, teremtenemavilágotésönmagamat.–Átélem,hogymagamra kell vennem aLét terhének(ígyvédelmének)egyénilegrámesőrészét,ésnekem kell hordoznom és tartanom annakrámnehezedősúlyát.–MegjelenikaSzabadság Valóságabennem.MostlettemigazánSzabad Lény.

Negatívformája:Gyökértelenség.Semmihezsemtartozás.Önelvesztés.

101

III.–AKOZMIKUSTUDATKIALAKÍTÁSA(17.–21.)

A belső szellemi fejlődés folytatódik, demár nem a szubjektív tudatunkon belülimunkaéstökéletesedésafeladat,hanemakozmikustudatkiépítésemagunkban.

17. ADNI[ACsillag]

AképenameztelenNőiAlak felettaKozmikusVilágot,vagyszűkebbenvéve,aNaprendszertlátjuk:középenaNap,amitfélkörben–kehelyalakzatban–alulról-oldalrólkörbevesza7Bolygó(aMerkúrtólaSzaturnuszig,amelyekközéittaHoldisbeleszámít).ANapmintegybeleereszkedikaBolygókáltalalkotottfélkörbe,detágabbanértve,magábaaKozmikusVilágba,hogyfényétéséletethozóerejétmeg-osszaavilággal–önmagát abbabelesugározva.Avilágennekköszönhetőennemegymagárahagyott,sorsárabízottlét,amelya(fizikaiésegybenszellemi)Nap tüze nélkülhamarelsivárosodna,kihűlne,rideggéválna.DeaNapad, felmelegíti maga körülavilágot.–AruhátlanNőiAlakaNapnakeztatevékenységétszimbolizálja.Mind a két kezében egy-egy Korsó van, és azokból kétfelé önti ki a vizet, a Szeretet, az Élet Vizét. Féltérdre ereszkedő pózban közel húzódik, érzelemtelien lehajolcselekvésetárgyához,nempedig„felülről”ésa„távolból”,vagyisnemönteltenésuralkodóian „adakozik”.AzegyikKorsó tartalmát amögötte levővirágzó földre,amásikét az előtte levőmélysötét vízbe – tengerbe – folyatja. Nem néz le oda,ahová kiömlik a víz, nemmérlegeli, hogy hová önt és ki fogja kapni.Csak adniakar,asajátlényétátnyújtaniavilágnak,magábólsemmitsemvisszatartanielőle.„Vegyétekamimvan,értetekvagyok.”Mintegybelsőszükségletből„ad”, ahogyan azanyaagyermekének,vagyaszerelmesnőaférfinak.EzavonásaKozmoszésaz Istenség „Női Oldala”.Azemberivilágbanezta női nemhordozza,képviseliésárasztjaszétbenne.–AKozmoszbanmindenlétezőadvalamita többi létezőnek,semmisemcsakönmagáértél,hanemazEgészértis.Deezmegfordítvaméginkábbfennáll:aKozmosz-EgészaRészeiértél,mintahogyalegfőbbvilágalkotó,azAbszolút TeremtőisaVilágért,asajátTeremtéséért,azegyeslétezőkvégtelensokaságáértél.

–Megosztaniavilággalazt,amibennemvan,amiénvagyok,ésazt,amiazenyém.–Ellenszolgáltatásnélküladni,nemvárnicserébesemmit.–Nemválogatniabban,hogymikoréskinekadok.(Nemcsakhangulattólfüggőenvagyszimpátiából„adni”,hanemmagambanmindigkészneklenniecselekedetre.)–ASzeretetérzéseáltalában.Együttérzés.Önzetlenség.Jószívűség.Segítőszándék.–ANői Mivoltprincípiumánakénszerűmegerősítésemagunkban.„Egységtudat” a világgal.–Kifeléfordulás,amagamonkívülivilágrairányulás.Ahangsúlyátkerül avilágra.

Negatívformája:Nemamegfelelőmódon és időbenadni.Nemaztadni,amitkell.

103

18. A SZELLEMIT KÖZVETÍTENI[AHold]

Egy sötét, kietlen táj felett a Hold világít, vagyis az egyetlen fény e vidéken a Hold.AHoldmögött – éppenegyvonalbanvele–ott látjukaNapot is!Egyfajtanapfogyatkozás-alakzatbanállakétégitest:aHoldkülsőperemementénaNapbólcsakegyvékonyszeglet látszikkörben,úgyszólvánglóriátképezaHoldkerületekörül. De a Hold itt nem eltakarja a Napot, hanem ellenkezőleg: a Nap fényéttükrözi, közvetíti, továbbítja oda is, ahová a Nap közvetlenül még nem ér el… AHoldfényevisszautalaNapfényére,aNapottükrözivissza,azőfényevalójábana Napé, és a Holdon keresztül jut ide – bár egyelőre csak – valami visszfény anapszerűségből.A Holdnak tehát nagy a felelőssége, tőle függ, hogy miként ésmennyire érvényesül e félhomályos vidéken az igaziVilágosság. –A lenti tájon nemtalálunkemberilényt,aszellemitmárhordozóistenképmást,hanemcsakállatilényeket – két Kutyát, vagy két Sakált –, amelyek mégis az egyetlen számukra látható fény felé fordulnak: aHoldat (értetlenül) bámulják, vagy éppen veszettülmegugatják. Az itt lakókat még nem jellemzi a már belülről kiinduló, önerőre támaszkodó fejlődés, szellemileg itt még nincs mozgás és előrehaladás, hanemmindenstagnál,visszafelé húz.(Lásd:Rákaképen.)DevékonyÖsvénykanyarogamesszeségfelé,jelezve,hogyeterméketlen,élettelenéjszakából is vezet út felfelé, vagyishogyvankiútesötétségbőléselvadultságból,és talánéppenazáltal,hogy a Holdrendületlenülsugározza,továbbítjaideaNapfényét,melegét.

–ASzellem,aKozmikusságközvetítője lenni.Továbbítani,továbbadniaSzellemit.–Világítanianemszűnő,atartósSötétségbenis.Eljuttatni,belevinniazAlacsonyabba(a„Sötétségbe”)aMagasabbat(a„Fényt”).(Lásd:FényesőhullaHoldból.)–Előlegeznia„Napot”,aSzellemitott,aholmégnincsuralmon.– Tudatosan belemenni a szellemnélkülibe, oda, ahol a Szellem, a Jó még nemérvényesül,hogyottaSzellemit,aMorálisatátnyújtsukésmegismertessük. (Márnemcsakönmagunkfejlődéseacélunk,hanemavilág,atöbbiekfejlődéseis.)–Érintkeznimerni,ütközniavilágbanaSötétségErőivel,hogyaFénnyel,aJóval,a Szellemivel szembesítsük.Képviselni, kimondani a Szellemit, kiállni aMorálismellett!(Aképenalulésfelülkétellentétes világnézegymássalfarkasszemet!)–Aktívsegíteniakarás,cselekvősegítségnyújtás.Nemcsakakkor„Adni”, amikor véletlenszerűenszembetalálkozunkéselénkkerülaszükségésabaj,hanemmeg-keresni azt, hogy hol kell adni, felkutatniazt,aholrászorulnakarra,hogykapjanak. –Magasabbrendűcélokatszolgálni.ASzellemieszközévélenni.Feladatvállalás.

Negatívformája:Önmagunkattennimegmásokmércéjéül.Ön-rangosztás. –Ráerőltetnivalakireazt,amitmégképtelenbefogadni.Fanatizmus. –Az illúziót,anem-valóságothozni.Félrevezetni.Az igazság,azértékek álarcátfelvéveahamisatésértéktelentterjeszteni.Afelismerhetetlenségig „összedolgozni”azigazatésahamisat,hogymárnelehessenmegkülön- böztetniőket.Kiszolgálnia szellemtelennel is megelégedőátlagigényeket.

105

19. A BELSŐ MEGNYÍLÁS[ANap]

Két ember, egy férfi és egy nő áll egymást mellett, egymás kezét fogják, vagyátkarolják egymást.Meztelenek. (Egyes szemérmes és itt is csak a „külsőt” látóés a test nemiségében rosszat sejtő tarot-lapokon, tévesen, az ágyékukat vékonylepel fedi.)–FelettükaNapvan,amelybódítómelegsugárzással tekint le rájuk. AzemberpárvalamilyenalacsonyFalelőttáll,amelynekköralakúívetöbbtarot-képenaztsejteti,hogyaFalkörbefutkörülöttükegybiztonságosszigetetformázva:itt belül a „Rossz” Princípiuma már nem létezik, nem képes megjelenni e kétemberlényjóindulatúszereteteésszabadakaratánakerejefolytán.

–Abelső megnyílás embertársunk felé.A teljes lelki-érzelminyitottság.Amásikember magunkba fogadásánakképessége.Akonkrétésszemélyes Szeretet.–Amásik ember szubjektív és egyénileg partikuláris érdekét ismagunkra venni, a saját érdekünkké tenni:„észrevenni”,„megérteni”,„helyetadni”aző érdekének.–Önkorlátozás.Mások szabadságát érvényesülni engedni, akár a saját szabadsá-gunkrovásárais.Lemondaniamagunkérdekérőlamásikemberérdekénekjavára,haszemélyesboldogságavagybelsőfejlődésénekútjaezttőlünkígykívánja.–Áldozathozatal.Önfeláldozás.Ezazerőfeszítésa„Szeretet”,ésnemarajongás! –AzÉnemnekegymásikszemélyÉnjével,alegbensőlényével,alegmélyebblelki-szellemiközéppontjávalvalóintimkapcsolata.(„AzÉnjétkeresembenne.”)–A személyiségbeli álarcok, szerepek, pózok levetése, amelyek mögé korábbanelbújtunk, visszahúzódtunk érdekből, védekezésül és amegtévesztés céljából.AzÉnünk„mez”-telen,mostmárnem„takargat”semmitamásikemberirányában.–AzÉnünke„mez”-telenségéhezazonbanmárkét emberkell!Ebelsőminőségünkvégső kialakításához nem vagyunk elegendőek egymagunk, csak abban, ami ittrajtunkmúlik.Azembereketekintetbenmárfüggnekisegymástól,vagyisevonás-nakamagunkbanvalóteljesmegvalósításacsakakkorlehetséges,haamásikember-ben is létrejött e tulajdonság, azaz ha végigjárta magában azt a fejlődést, amelyehhezazérettséghez juttatja.Az emberek igazán„mez”-telenné – „napszerűvé”– csak együtt válhatnak!Ezakapcsolat–tulajdonság–csakisEgyénésEgyénközöttlehetséges,amikorisazindividualitásunkszólítjamegéskerülviszonybaamásikszemélyindividualitásával.Ezéppenaztjelenti,hogysablonoknélkül,konkrétan,azadottszemélyhez„igazítva”,magunkatővele„egyeztetve”kelleztlétrehoznunk,ésminden egyes emberrel külön-külön kialakítanunk...EgyedülezazEgyének között megteremtettindividuáliskapcsolatlehetazalapja–azigazi Közösségnek.

Negatív formája:A saját egyéniségünk, a szabadságunk leépítése amásik ember irántifeltétlenszeretetünkben.Érzelmikiszolgáltatottság. –Asajátlelkimegnyílásomrahivatkozvaugyaneztkövetelnimásoktól. –Áldozataimért,szeretet-tetteimértföldielismerést és égi jutalmatvárni.

10�

20. A SZELLEM VALÓSÁGA[AVégítélet,AFeltámadás]

A kép nagyobbik felét képező felső részében egy tüzes lángnyelvekkel körülvettkeretben, amely ontja magából a fényt és sűrű aranyló sugarai lehatolnak a képalsórészébe,egynőalak,egyÉgiLényjelentmeg,akihosszúnyelűTrombitáttarta kezében, és lefelé, a Föld felémesszire zengve és kitartóan fújja azt. Szárnyaivannak,afejénélegyfényeskör,aTrombitáhozegyZászlótfog,rajtaKereszt.Alulemberek láthatók, akik meztelenek és éppen kelnek ki a Koporsóikból. Szellemi ébredésükboldogsággaltöltielőket,karjaikattöbbennevetvekitárják,mertegy új és másik létbe, egy magasabb dimenzióba kerülve találják magukat.

–A fizikai érzékelés természetétől ésműködésétőlmár nem függő, attól teljesenelszakadniképesúgynevezetttiszta gondolkodáskialakítása,amelynekeredményeiés felismerései a gondolaterőművei,ésamelynektárgyaafizikaimögöttiszellemi.–Szellemimegismerés. AmagasabbSzellemiségrejtettigazságainakmegragadása, aszellemifolyamatok,eseményekbelső logikájánakkiismerése,ezektartalmánakésösszefüggéseinekfokozatosésegyremélyülőelsajátítása. Ezoterikus világkép.–ASzellemiLét(dimenzió)valóságáról valóbelsőbizonyosság.A Szellemi Világ-hoz tartozástudataaföldiemberben,azazzalvalószellemi-lelkiegységérzete.–ASzellem Közösségeazemberekközött.ASzellemavalódiközösségalakítóerő.

Negatív formája: Nem a magasabb Énünk útján és segítségével, és nem annak morálistartalmaivaléscéljaivalhatolnibeaSzellemiVilágba.

10�

21. A KOZMIKUS TUDAT[AVilág]

AKozmoszt jelképezőzártkörformábanegymeztelenNőt látunk,kitártkarokkalaVilágfelé.(Egy10gyöngyszembőlállónyakláncotvisel.)Kezében A Teremtő két mágusiPálcája.Enőalakmaga azEmberi Lény, akiközéppontihelyet foglal el aVilágegészbenésdöntőszerepevanbenne.ANőlép: nembefejezettaVilág,hanemfejlődiktovább,most már az Ember által is.–Anégyallegorikusalak(Ember,Sas,Bika,Oroszlán)együttateljesemberiségetjelképezi,illetvemagátaz„Embert”.

(A21.képteljesebbésvalóbanokkultmegértéséhezhozzátartozikegytudnivaló,amellyel az ezoterikus világképben találkozunk. Eszerint a Szellemi Kozmoszban 9szellemi hierarchia–létteremtőéslétfenntartószellemi-kozmikuscsoport–létezik ésfejtkihatást,amelyekazIstenségtőlegyretávolabbiés„lejjebblevő”lépcsőfokot,azanyagi-földivalósághozegyreközelebbiműködésiszintetisjelentenekésképvi-selnek.Mindegyiküknekvanegyalapvetőfunkciója,amelybeleáradaKozmoszba. 1.Szeretetszellemek/Szeráfok 2.Harmóniaszellemek/Kerubok 3.Akaratszellemek/Trónok 4.Bölcsességszellemek/Küriotészek 5.Mozgásszellemek/Dünamiszok 6.Formaszellemek/Exuziák 7.Korszellemek/Archék 8.Népszellemek/Arkangyalok 9.Angyalok Ezekhezcsatlakozikmajdatávolijövőben,aszellemiKozmikus Evolúciósoránegy mégcsakmostszülető,újabb ilyenhierarchia-csoport:azEmber.–AzEmberaHierarchiákszempontjábólugyanLEGALULtalálható,deazEvolúciófelőlnézveLEGELÖLvan.AzEmberilyenfajtakettősséget,sőtellentétethordozólényébeneddigtöbbé-kevésbé –defejlődésefolyamán:egyrekevésbé–azelőbbijellemzőjedominált.Mostkerülátahangsúlyvégérvényesenazutóbbira!–AKozmikusEvolúciójelenlegiszakaszában tehátazEmberképviselimagáteztazevolúciót,benne játszódik le.)

–AKozmikusTudatbennünk.A Kozmikus Ember.–ASzellemi Kozmosz és az Ember igaziés legmélyebbkapcsolatának,azEmbermivoltának,létezése miértjénekés kozmikushelyénekmegértése.–TudatosítaniésvállalniazEmberhivatását,szerepétaVilágevolúcióban.–Emberiségtudatazegyénben.–Azegyéni tudat akarati, gondolati és érzésbeli azonosulása, összhangjaaVilág-egésszel.AzEmbermintkozmikusan teremtőlény.–AzIsteni Nézőpontmegjelenésebennünk.Világfelelősség.–AzIstentűzbennünk.–AzEmbermint10. hierarchia(aSzabadságHierarchiája,avagyazÉn-Hierarchia).

Negatívformája:BeleveszünkazAbszolútumba,azŐs-Egybe.Eltűnünk Istenben.

111

ABeavatásiÚtvégetért,azÉn-fejlődésbetetőződött,azemberteremtésvégbement.(6.–21.,dealegtágabbantekintve:1.–21.fokozat.)Mijöttlétre,miakozmikusés szellemi eredmény?

AZ ÚJ EMBER[ABolond,AVándor.–A Felfedező]

Mintegyavilágvégén,az„ÓperenciásTengerenistúli”tájonkönnyedénlépkedegyfiatalember.Céltudatosansietvalamerre.AbalvállánegyBotontartvaaBatyujátviszi, de a jobb kezében is – egyes tarot-képeken rügyező vagy virágzó, tehát élő – Bototfog,ahosszúvándorutakejólismertkellékét.MögötteegyKutyafutugatvaésmegpróbálbeleharapniazigyekvőemberlábába,decsakanadrágjátérielésaztszaggatja.Azifjúazonbanrásemhederít,nemtörődika támadóval,hanemhaladmagabiztosan.ÉppenelőttevégetérazÚt,ésmáraSzakadékföléemeliisazegyiklábát.A fejét feltartja és a Szakadék fölé néz, nem bele.Mintha látna valamit atávolban,amihívogatnáésamitőmagaköszöntene.

ARégiKozmoszmindenértékétmegszerezteazEmber(ottvanaválláravetettBatyujában).MagaaRégiKozmoszaKutya,amelymármögöttevan,ésnemérti,hogy hovámegy tovább az Ember. Féltőn avagy erőszakkal vissza akarja tartaniazEmbertattól,hogyelhagyjaarégi(azeddigi)világot.DeazEmbernézőpontjafeljebbvanmár,mintaKutyáé,aRégiVilágé.OlyanÚj Létetlátatávolban,amitcsak ő lát egyedül.Az Ember biztosan lépked előrefelé, már nem keres, hanemtudja,hogymerrekellmennie.MegtaláltaalétÚj Értelmét.BelelépaSzakadékba= azÚjVilágba. Ez csak aRégiVilág számára „Szakadék”, valami „Nem-létező”,mert a Régi Világ nem látja és nem tud róla. De az Ember a Szakadékba nem„belezuhan”,hanemottvalamiszilárdra lép.CsakazEmberszámára,aző tudataszámára létezikezazújszilárdság,alétÚj Alapja, ami magában az EMBERBEN található!...AzEmbereművévelaSzellemiVilágegyÚj Teremtője lett.Őa10.hierarchia. Beleviszi a Szabadságot a kozmikus Szükségszerűségbe, beleárasztjaa Személyes Egyénlétet a személytelen, individualizálatlan Összlétbe… Ő maga önmaga forrása. Céljait maga tűzi ki, tetteit maga hajtja végre, eszméi, értékeibelőle fakadnak.AzEmber már individuálisan valósítja meg az IsteniMivoltot,azt,amitIstenönmagában,azővégtelenléptékeibenélát.EzzelegyÚjKozmosz,egy ÚJ VILÁG felépítésébekezd Istennel!Csakőkketten tudják,hogyvalójábanmirőlvanszó,hogyalétnekmiazÚj Célja.Ésmostmármegfordítva,azEMBER válikaRégiVilág,azeddigiKozmoszmintájává, példaadójává, őselvévé.ŐtfogjakövetniaRégiVilág.AzEmberlettaKozmoszÚj Beavatója!Istenhezhasonlatossávált,Isten-tudatvanbenne:Isten-felelősség a Világ iránt…Ésegészfejlődésemit szolgált, mit tesz még élőbbé, még erősebbé a Létegészben? – A SZERETETET...

Negatívformája:Avilággalszembenitürelmetlenség.Ajeleneszméinekéseszmé- nyeinekcsakafonákoldalátlátnimeg.Kiábrándultság.Világfájdalom.

113

Az utókor téves értelmezései

A tarot-nak feltehetően ősmintául szolgáló és a tarot-kártyákban „kiszivárgó”eredeti beavatási képeknapjainkignemmaradtakfenn.AközépkorvégiEurópábanismeretlen helyről és szellemi forrásból, és egészen rejtélyes módon felbukkanónagy arkánumokbizonyáramármagukisvalamilyenmásolatok voltak, amelyeket utóbbhozzáillesztettekegyadottkártyajátékhoz(aképnélkülikis arkánumokhoz).Azábrákatmindigújrarajzolták,amimagánviselteazilletőkor,országéskultúrahelyiszemléletét,arajzolószemélyeksajátízlésvilágát,ezáltalazegyestarot-képekmanapságmártöbbféleábrázolásbanléteznek.Különösenazutóbbiidőkbenszám-talantarot-pakliésezzeltarot-értelmezéslátottnapvilágot,amelyektöbbé-kevésbémegőriznekbizonyospárhuzamokat,denemkevésrészletbenjelentősenelistérnekegymástól.„Abszolút” tarot tehát nem létezik, egy olyan képsorozat, amely teljesen autentikus lenne, mert az utókor már mindenütt rányomta bélyegét és gyakrantorzításaitalapokábráira.Debizonyosfőmotívumokróltudnilehet,hogyhitelesek,minthogyalegrégibbvagyalegtöbbtarot-változatbanfeltűnnek,méghaeltérőképimegfogalmazásbanis.Néhányelterjedtésjellemzőtévedéstszükségesmegemlíte-nünk,mertmegnehezítikvagyéppenlehetetlennéteszikaszellemibeavatás,avagyaBelső Útegyesfokozataitkifejezőképekmegértését.

3.kép.–Az Élet [ACsászárnő] AképenlevőMadárértelmezéseazidőksoránmárnemtűnttúlkönnyűnek.Alegrosszabbnak az látszik, amikor valami sasformának ábrázolják és egy pajzsrafestvelátható,szinteatróntermekhatalmatsugárzólégkörétidézve.AsúlytalanésrepülőMadárka–azemberiLélek–ígyösszetéveszthetőlettahatalomjelképeivel,amelyek valóbanmegilletnének egy császárnőt, ha csakugyan azt látnánk ezen a 3.tarot-képen.AzÉlet,azÉrzésképesség,aNőiségtermészetesenalegkevésbésemkapcsolatosahatalommal,haneméppenazolyantulajdonságokkal,amelyekannakszögesellentétei.Haviszonte3.képheznemistársítjukahatalomfogalmát,akkorvajon miért kell hívnunk ezt a személyt „császárnőnek”? –A tarot történetébena főalakok (vagy főesemények) téves megítélése gyakran vezetett oda, hogy akörülöttük levő tárgyakat és jelképeket a későbbi magyarázók „átrajzolták” azátértelmezettfőalakújelnevezésénekmegfelelően,vagyis„hozzáigazították”aképrészleteitazújértelmezéshez.Ebbőlegyeklektikusképegészésazeredetijelentéselferdítése keletkezett. Így például a„Császár” a fején idővelmár igazi koronátvisel, a kezében országalma és uralkodói jogar van, és természetesen trónon ül.A „Császárnő” ugyancsak hasonló külsőségekkel lett ellátva, ám ehhez furcsán társul például a híresMarseille-i tarot-ban (18. század) az, hogy emellett – kissémárelnagyoltanugyan–angyalszárnyaiisvannak.Aszárnyakbizonyáraazeredetiábrázolás utóemlékei lehetnek és egyértelműen a szellemire utalnak, e 3. tarot-képnőalakjánakkozmikusjellegére.Egy-kétévszázaddalkésőbbmáregyszerűruharedővagyleomlófejdíszszalaglettaszárnyakból,hiszencsászárnőtkellettlátniaképen.

114

6.kép.–A Szabad Akarat [ASzeretők] „Szeretők”-ként (szerelmespárként) értve e képet a felső NyilazóAlak egyestarot-lapokonvalamelyiknőrecéloz.Ezaztalátszatotkelti,minthaaválasztásezenégiszemélydolgalenne,nempedigaférfiéottlentakétnőközött.HaazafentiszárnyasalakvalóbancsakÁmorlenne,akikiszemeliszerelmeinketéskényszeríta választásra, akkor ez a tarot-kép valóban nem is szólhatna a saját döntésről ésa szabadságról, hanem csak a vak szerelemről. Ez esetbenmiért van két út, kétkülönböző ruhájú és természetű nő a képen? És láthatólag a férfi még a döntéselőtt áll, egyik nő felé sem fordul határozottan, azaz még nincs eleve eldőlve,hogymi történikmajda továbbiakban.Hiába is célozazÉgiNyilazóvalamelyik–többnyireaszemrevaló–hölgyfelé,mégisőt,aférfitlessük,hogyvajonmitfoghatározni,merreindul.Egyembersajátválasztásakétlehetőségközül–errőlszól ezakép,nempedigaszerelemromantikájáról.Aközépenállóférfiszabadondönt,nembefolyásoljákavagyparancsolnakráanőksem,hogymittegyen. Amennyibenegyébtarot-lapokonazaképtetejénlevőisteniszemély,akikezé-benfelhúzottíjjallefelé céloz,–helyesen–aférfitveszicélba,ezsemaztfejeziki,hogyaválasztóférfiszabadságalenneegyilyenútonkorlátozva,mintegyfelülrőlmeghatározva és irányítva a férfi döntését.ANyilazóAlakmozdulata azt jelenti,hogy valami legfelső égi – isteni – tulajdonság és cselekvés került le a Földre,az Emberbe: a Szabadság, a Szabad Akarat. Ez egymagasabb eredetű képességbennünk,magátólnemkeletkezettvolna,alehetőségétazEmbercsakmegkapta. ANyilazóAlak téves ábrázolása az, amikor egymeztelenpufókkisgyereknekrajzolják,Ámornak, aki nem felel tetteiért, összezavarja az embereket és sokszor csakbajtzúdítavilágra. Inkábbegyfennköltésnagyerejű,végtelenülhatározottlényt kell ott elképzelnünk!Mellékessé vált, vagy csak az érzelmek, a szerelemmelegeként értették a NyilazóAlaknak azt a jellemzését és kilétemegnevezését,hogya rajzonaNapveszikörül,vagymég inkább:a Napban van, onnan lövi ki nyílvesszőjét!A „Nap” az Isteninek, a Szelleminek a jelképe. Ennek a lénynektovábbáSzárnyaivannak,amiugyancsakaszellemisíkraésösszefüggésekreutal.Itt nemegy a szabadságunktól éppenhogymegfosztó istenlényről van szó, aki azuralhatatlanérzelmekviharaibataszítjaazembertpajkosésönkényeskedőcsínyjei-vel.Az azÉgi Nyilazó az Istenség maga, aki saját szabadságképességét ülteti el bennünk…Ennélfogvaaképennemisegyleendő„szerelmespár”látható–amelyéppen a zavaró rivális eltávolítását fontolgatja –, hanemmaga a Szabad Ember, akinek elengedték a kezét, nem kényszerítik a lét szigorú szükségszerűségei, hanem maga járhatja az útját, szabadon választhat az előtte fellépő lehetőségek közül.

12.kép–A Szellem Felvállalása [AzAkasztottEmber] E rajz egy fontos részletben pontatlan.AzAkasztott Ember a kezét valójábannemcsípőreteszi,zsebredugjastb.,hanemefordítotttesthelyzetbenkitárjafelfelé,egyedénytvagykelyhet formálakarjaival, jelezve,hogykitárulkozik az Ég felé, befogadni kész a Szellemit.A késői korok felfogása a „tétlen” vagy „megkötött”kezekről–utalvaezzelegypasszívállapotra–aképmondanivalójátösszezavarja.

115

15.kép–Az Egoizmus Legyőzése[AzÖrdög] A nemiséggelkeverikösszeetarot-lapjelentését,amimindenképpenaközépkorivallási dogmák belevetítése a képbe! Rendszerint a perverz szexualitás légkörétakarjákaképreidézni.Deezenafokonnemazállítólag„állatias”szexuálisvágyak-kal,nematestvallásilag„erkölcstelennek”minősítettbelsőérzékitüzévelkellmeg-küzdenünk.Ígya15.képnemisszólhatanemiélet„bűnös”kiéléseiről,egyáltalánanemiszenvedélyekről,semazokesetlegesvisszaszorításáról,legyőzéséről!Csakaközépkorievilág-idegen,valójábanéppenaföldiszerelemérzésta túlvilágiIstenfeléirányítórómaiegyház„üdvtana”azonosítottaanemiséget –amelyéppenhogyazemberreirányul–az„Ördöggel”,miutánazistenhitakadályozójánakkiáltottákkiaszexuáliséleterőket.Anemiségazonbanönmagábannemhordozilyenszellem-ellenesfunkciókat,ezértkülönkitiltanisemkellaszellemiútját járóegyénéleté-ből.Az előző fokon (A Szellem Minősége [AKiegyenlítődés]) a belső világábanmindelőbbrejutóemberazalacsonyabb,szellemnélkülibbszintjétmárelhagyta,ésegymagasabb,szellemmel telibbbelsőminőségethozott létremagában(átöntötte lelkét az arany Serlegbe, és ezzel felragyog számára a távolban a szellemiNap).Azemberittelértbelsőfejlettségébőlmárönkéntkövetkezikaszexualitástalelki-séggel is áthatómagatartása, amelyet nem kapcsol össze egy érzelmileg féltékeny istenrosszallásával,ésígyabűntudattal.Azemberi érzelmeket átmelegítő,abensőt megnyitó, az empátiát fejlesztőnemiélménymegvetésepusztító,lélekrombolóelv! A 15. képen valóban valami „szörny”, valami sötétséget hordozó alak van,de sem nem azokkal a külső jegyekkel van felruházva, ahogyan a középkorikeresztény világkép az Ördögöt – a saját Ördögét – elképzelte, sem pedig nemolyan funkciók tartoznak hozzá, amelyek az Ördög kisszerű középkori alakjátjellemzik.Ez a lény egy kozmikus hatalmasság, kozmikus funkciókkal, akitmegkellértenünkahhoz,hogyneellenünkrelegyen,hanemaszolgálatunkraálljon.Azokkulttanokképnyelvébenerrealényrevagykozmikuserőreinkábba„Sárkány” alakjáthasználhatták,amelykifejezterombolóműködését,deaztis,hogynemegysunyi,rosszszándékú,kárörvendő,elcsábítóésmindigidegenruhákbaöltözködő,magátnemvállalóhazuglény,amilyenné–velünkegyütt–a„mi”Ördögünklett,hanemrészbennyíltanaz,ami,részbenszemélytelenülműködik,önmagábannincskülön személyisége.Megelevenedéséhez a mi énünkre van szüksége, amikor mimagunkakarunkarabszolgáilenni,gáttalanműködéstbiztosítvaazáltalaképviseltminőségnek:azegoizmusnak.–Amegszemélyesített „Ördög”fogalmakifejezettenegyemberihazugság, jellemzőpéldájaazálszent ésmagátmindig szebb színbenfeltüntetni akaró embernek, aki a saját tulajdonságait, az önzését, gyarlóságait éslegmocskosabbbűneitkivetítimagántúlra,önnöngonoszságábólegyönállóléttelbíróGonoszLényt csinál,majdmegfordítja az irányt, és azontúlmár azt okolja, erajtakívüllétező„másikszemélyt”,hogyőbennevalamirosszéssötétegyáltalánkeletkezhetett.Önmagátmindenkorártatlannaktekinti,ésmindenértaztaGonoszLényt,azÖrdögötteszimegfelelőssé–„bűneinkazÖrdögsugallatai”–,mintakicsábításának csupán szenvedő áldozata a hiszékeny és könnyen megtéveszthetőemberi faj. Vagyis a „Rossz” forrása egyedül az a rajtunk kívüli lény lenne, de

116

sohasem mi magunkvagyunkez a romboló ésgonosz forrás.Az emberönmagátillető hazugsága tehát megteremt egy „külsőleg létező” hazugságot: az „Ördög”– túlságosan is emberi – fogalmát és alakját.A 15. tarot-képet ezért a különfélebelevetítésektől és eltorzításoktól való megtisztítás érdekében a legkevésbé semlenne szabad „Az Ördög”meglehetősenközépkorihangulatotidézőelnevezésévelilletnünk. Eképmásfelőléppenalényegéttekintvehiányos.Ama„sötét”Lényfejefölött–ígyképzeljük–egycsillagokból álló köralakzatvoltlátható,amiaSzellemiLétzártságát ésharmóniáját jelképezte.Akörnekazonbanaz egyikpontjánhiányzott egy csillag,mintegymegbontvaezt azártságotésezzelegyütt feldúlvaazaddigizavartalanharmóniát.Egycsillagtehátkissémesszebbragyogottasajátkorábbi,deimmárelhagyotthelyétől,vagyismárkívül álltaköralakúláncolaton,elkülönült az addigivilágrendtőlésmárnemtartozottvolt„csillagtársai”közé.EzszemléletesenkifejezteaképenlevőLény„múltját”ésegyúttalbelső–aromboló–természetét, de a kozmikus fejlődésben betöltött – látszatra negatív, de valójában előrevívő – nehéz és hálátlan szerepét is: az Elkülönülés Princípiumának hordozását, amivel nálahatalmasabberőkmegbízták.

16.kép–A Saját Alap [ATorony] Etarot-képenvalójábannemaToronyafőszereplő,hanemazEmber,akizuhan.Ezért inkább „Zuhanás” lehetne a címe, semmint az, hogy „Torony”! A belsőönállósodásrólbeszélezakép,önmagunk,azIstenibőlszármazóÉnünk rendkívüli –mondhatnánk kozmikussá váló –megerősödéséről, és a legkevésbé sem annakösszeomlásáról, végszükségéről, szerencsétlenségéről. Az alakok a levegőben vannak,ígyfejezikimondanivalóját:akülsőkapaszkodóknélküliállapotot,atalaj-nélküliséget akép.Azalakoknem„lezuhannak”,hanem„zuhannak”!Ezért nagyfélrefogalmazása a képnek, amikor aToronyból kieső embereket a későbbi értel-mezésúgyrajzoltameg,mintakik„leértek”aföldreéséppenösszetörikmagukat.A16.kép„sorsa”azegyiklegjellemzőbb,amitörténikatarotnagyarkánumaival,ha szituációkként tekintikőketésnemvalamilyen lelki-szellemi tulajdonság rajz- beli jelzéseként. Itt nem egy torony dől össze, nem ő csinál valamit, hanem azuhanókkal történik valami, ők cselekszenek.Továbbá észrevenni valómozzanata képen, hogy a tornyon a „robbanás” csak felül következik be, tehát a „villám-becsapódás”csakazokatérinti,akikmárképesekvoltakodafelkerülni!Alulugyanisatoronytovábbraisérintetlenüláll,arégiszilárdságában,vagyisakikott„laknak”,azokatnemisfenyegetiazaveszély,amiafentieketérte.Ugyanakkorvillámmégsohanemdöntöttösszeépületet,különösennemegyennyirevastagfalúésvárszerűerődítményt,vagyisazavillámnemegykülső„szituációra” figyelmeztet,hanemegybelső„tulajdonság”megjelenésétfejeziki,mertcsakvalamiSzellemi Erő lehet az,amiképesa„Torony”tetejénekekibillentésére. Első ránézésre a szemlélő persze valami büntetésre gyanakodhat. AhogyanBábel Tornyánál is történt: a túl magasra törtetők, „az Eget ostromlók” végülúgyisvisszazuhannak,–mertaz„Ég”azemberszámáramegközelíthetetlen,vagy

11�

túl messze van. Ez esetben e tarot-kép vajon mit is akarna mondani? „Vigyázz,mert lecsap rád az isteni büntetés, ha túl közelmerészkedsz azÚrhoz!”ABelsőÚt, avagy a beavatás – ami ugyanaz – azonban éppen arra szolgál, hogyminél hasonlóbbakká váljunk az Isteni Minőséghez; tehát igenis felfelé kell töreked- nünk,egyreközelebbkellkerülnünkazégimagasságokhoz.–Dehaakövetkezőtolvasnánk ki ebből a képből, az sem vezetnemesszire: „Aki felhatolna az Égig,azcsakazelpusztításaérdekében tennéezt.Megnepróbáld tehát,hogyégigérőtornyot építs magadban!” –Az „Éghez” közelíteni valóban nem lehet a „Pokol”erőivel.EztazonbanmárnagyonistudjaaToronytetejérevégrefelérkezőember,mertéppenaz„imént”,a15.fokon(Az Egoizmus Legyőzése [AzÖrdög])küzdöttmeg sikeresen saját bensejében az Égre egyedül veszedelmes erőkkel! Közel kerülése az Éghez nem egy támadás előzménye, hanem eddigi szellemi útjánakkivívott eredménye, vagyis nem bűn, hanem érdem, nem büntetni való, hanemelismerni, ennélfogva az Ég sem visszavetni akarja őt azzal a villámmal, hanemtovábbi haladását biztosítani! Ez pedig a szellemi önállósodás új próbatétele ésegyúttalmajd–bizonyára–asikeresmegvalósításais. Azt a tornyot tehát azért kellett felül „felrobbantva” ábrázolni, hogy világos legyenakövetkező:ahelyetelkellhagyniaazotttartózkodónak.Kikellugrania!Számáraa„torony-létnek”vége.Ugyanakkornemafizikainehézkedéstörvényéberejtettékelaképbőllevonhatótanulságot–amagasrólle-esni–,hanemaki-esés, a kívül kerülés élményébe:itta„szelleminehézkedés”(akülsőlegkapotteszméktőlvaló tekintélyelvű függés)mindeddigérvénybenlevőtörvényénekafelfüggesztésekövetkezik be, hasonlóan a fizikai súlytalansághoz, amikor szabadon lebegünk atérben,merttúljutottunkagravitáción. A 16. kép azonban egy kettős folyamatot mutat be egyetlen ábrán.A legtöbbtarot-lapon ennek megfelelően nem egy, hanem két kieső embert látunk. De eza két ember ugyanaz a személy!Ezen a fokonugyanis először elhagyjuk a külsőtekintélybe való kapaszkodásunk eddigi magatartását – lásd a lebillenő Koronát ( = „Tekintélyt”) aTorony tetején! –, és ezáltalmár „magunkra leszünk utalva”,egy támpontok nélküli „űrbe” kerülünk.Mintegy zuhanunk a „semmiben”. Ez amegpróbáltatásaennekafejlődésifoknak.Ezután viszont megszerezzük a szabad ésmorálisSaját Alapunkat,ésmárbiztosantartjuk magunkatalétbenáltala.Ezateremtő tetteennekafejlődésifoknak.Aképbelsőösszetettségétúgyérzékeltették,hogy egyrészt egy fejjel lefelé zuhanó embert mutattak, de másrészt saját maga mellé őtmagátmég egyszer odarajzolták, akimár vízszintes helyzetbe került, ésrepül a saját kiterjesztett karjai segítségével, szilárdan fennmaradva amagasban!Ezzelkifejeződöttazis,hogya16.képnemvalamiszerencsétlenségre,netánegybennünket érintő égi büntetésre utal, hanem egy megszerzett újabb tulajdonságképezi igazi tartalmát, egy dicsérni való új képességünk, amely még magasabbszintrevezetbennünketfejlődésiutunkon.Hiszena„Torony”utána„Csillag”jönésakozmikuségitesteksora,a„Hold”, a „Nap”,ahovábetörtfejjel,kificamodottvégtagokkalalighatudnánkfelkerülniésvilágukbabehatolni,hanemcsakisa most megszerzettújerőnkkeltehetjükeztmeg!

11�

17.kép–Adni [ACsillag] Aképvalójábannemegycsillagrólszólatöbbiközöttésnemisacsillagokróláltalában,hanemmagátaNapotjelenítimeg,annakkozmikus,életet adószerepét.Aképelnevezése („ACsillag”) sehovásemvezetésérthetetlenmaradkapcsolataaz ott cselekvő személlyel! – Éppígy a Nőalakmozdulata nem passzív reményt,a jövő jobbrafordulásában való bizakodást fejez ki – ami szintén előfordul a képhagyományosértelmezéseként–,hanemegyolyan tettet,amiteljesenbelőleárad.

18.kép–A Szellemit Közvetíteni [AHold] Kétoldalt nem az emberi kultúra jelzésére szolgáló – sokszor díszes – több-emeletesépület(vár,bástya)magasodik,hanemkéthatalmas–könnyennemszét-málló–csupasz szikla.Ezeképpenazmutatják,hogymégnincs„emberikultúra”elterjedveevidéken,teljesenhiányzikaSzellemjelenléte.AHoldravonítókutyáksemarejtelmekkelteliéjszaka–vagyamintsokszorhiszik:asejtelmesenmiszti- kus ezoterikus tevékenység – „izgalmas” hangulatát idézik, hanem a szellemileg alacsony színvonalat,amelymég„megugatja”aFényt,aVilágosságot.Idevilágítbe aHold,akönnyűgyőzelemreményévelnemáltatvamagát.

19.kép–A Belső Megnyílás[ANap] Van ahol nem két meztelen embert látunk, hanem egy meztelen kisgyereketlovonülve.Ezaképimegfogalmazásnemterjedhetodáig,hogyérthetőenkifejezzeazt abensőségeskapcsolatot, amicsakemberés emberközött lehetséges.Nema„gyermekkéválás”ittafőmondanivaló–megszületikbennünkaz„ártatlanság”–, hanem a szeretetre való igazi képesség, ami csakis egymásik emberrel szembenjelentkezhetbennünk,illetvemérhetőle,tehetőpróbára.

20.kép–A Szellem Valósága [AVégítélet,AFeltámadás] A kép „Végítélet” elnevezése csak egy betegesen pesszimista vagy rosszmájúlelkület találmánya lehetett. Puszta ránézésre is inkább a jóval reménykeltőbb„Feltámadás” nevet lenne csak szabad használnunk a képre.A várható büntetés semmifélekellékétésfelvonulásátnemészleljükitt,ésasírjukbólkilépőembereka rettegésneksemmilyenjelétnemmutatják.Aképhangulatanemafélelem,hanemaz ujjongás. Figyelemreméltó ugyanis: az égbenmegjelenő szárnyas angyalalaknem kardot – egy fegyvert – tart a kezében, hanem trombitát – egy hangszert!Arca sem borzadályt kelt az emberekben, hanem éppen bizalmat és fellélegzést,valami önkéntelen és szíves odafigyelést, mert nem egy zord és kérlelhetetlen isteni Bosszúállómeglehetősenvisszataszítólátványatárulelébük,hanemamesszehangzóhangszerrelhatalmasattrombitálóangyallényé,akinekorcájakétoldaltgömbölyűenfelfúvódik boldog igyekezetében, amint az embereknek kihirdeti hosszú FöldiÁlmuk befejeződését, mert a saját lelkükben-tudatukban végre kettéhasították az igaziValóságoteltakaróLátszatokFátylát.Azangyaltehátnemis„sorakozótfúj”valamilyenszámonkéréshez,vagyéppenaz„ÉgiKirály”trónjaelőttlezajlókatonásszemléhez,hanemasajátbelsőszellemi feltámadásuk tényét közlivelük.

11�

Összehasonlítások

– A Női és a Férfi Princípium kétszer, két helyen jelenik meg. Az Élet-ben [ACsászárnő]ésA Fizikaiság-ban[ACsászár]amateriális, a testi, a természeti, az inkábbkülsőleges,ösztönösmegnyilvánulásáttaláljuk.Az Egoizmus Legyőzésében [Az Ördög] és az Adni fokozaton [A Csillag] ezzel szemben a Férfi és a NőiPrincípiumnaka szellemi, azÉn-tevékenységbengyökerező, tehát egy tudatosabb ésmáramoralitásterületéheztartozómegnyilatkozásafejeződikki.

–Az„Ördög”„ostorként”akezébentartegyfáklyátésbefogjaazemelvényeeléazembert,amivisszautalAz Én-re[ADiadalszekér].AmikéntazÉnünkfelépíteni akarjaaszemélyiségünketésvezeti valamimagasabbszempontalapjánazembert,azegoizmus–az„Ördög”,avagya„Gonosz”–isirányítani akar belül bennünket, deazzalacéllal,hogylerombolja mindazt, amit az Énbennünkmármegteremtett.

–A Kozmikus Tudat [AVilág]képénlevőNőalak–akimagaazEmber–kezében két „mágusi” Pálcát látunk.Az Új Ember [ABolond] is kétBotot fog, egyiket avállánviszi,amásikraagyaloglásábantámaszkodik.Ekéttárgyvalójábanugyanaz:a„Bolond”Botjai aTeremtő Erő isteniPálcái, tehátnempusztakülsőkellékekaképen,hanemarajtaszereplőszemélybelsőjellemzésétszolgálják,tudatának,képes-ségeinek„kívülábrázolt”megjelenítései.Az,hogyekétegymásutánkövetkezőképenmindkét–egyébkéntegyarántlépő-gyalogló–személykezébenkét tárgyattalálunk,bizonyossáteszi,hogyakétszereplőisugyanaz:a21.képentalálhatóNőalakmagaakésőbbi„Bolond”(az Új Ember)!Azegyikazértnőnemű,mert„mindentmagábafogadott” és a Kozmosznak már „gondviselője”. A másik azért hímnemű, mert„önmagábólteremt”,ésaLétnekmáraktív„alakítója”,„formálója”. A„Mágus”csakegyetlenPálcáttartakezében,a„Bolond”kettőt.Eztnemúgykellértenünk,hogyazEmbernagyobbteremtőképességgelrendelkezikimmár,mintaz Isten, hanem úgy, hogy A Teremtő tevékenységét, világalakítómunkájátmostfolytatja Az Új Ember asajátbelsőkifejlődéseután,ámvelevalamiújismegjelenikaLétben,amiavilágteremtéskezdetén,amikorA Teremtő még„egyedül”–avagya szükségszerűség formájában –művelte azt, nem voltmegtalálható aKozmikusValóságban.AzEmber teháthozzátesz valamilényegesetésújatavilághoz!Ezisaztmutatja,hogyalegkevésbésemkörbenjáraLétfejlődése,bizonyoselértcsúcs-pontutánlerombolva,majdidővelismételölrőlkezdvemindent,hanem„spirálisan”haladegyrefeljebbésegyremesszebberedetiKezdőPontjától,aKozmikusTudatakkori általánosminőségétől.Az Emberi Lény ezek szerint nem aVilágegyetemjelentéktelenporszeme,ésnemisegy„bűnös”éshaszontalankinövésrajta,hanemlétteremtő feladatai vannak benne, és az Istenség társaaKozmoszszellemi-tudatiépítésében!Nemazelőbbi,hanemazutóbbiiránybólésminősítésbőlkelleneezértmindenkortekintenünkönmagunkrais,ésígytermészetesenaKozmoszekülönösésmegkülönböztetettlétezőjéreis:magáraazEmberre.

120

Haatarot-kártyákban„A Világ”lapján–mintgyakranmegesik–csakegyetlen Pálcát tart a kezében aMindenség középpontjába helyezettNőalak, akkor észre-vétlenmaradazemberfejlődésbenneábrázoltvégeredményénekminta21fokozatzáróakkordjánakszoroskapcsolataés lényegiösszefüggéseminda legelső,mind alegutolsó–azutánakövetkező–személlyel,ti.a „Mágussal” és a „Bolonddal”.

– Az emberi szabadságra két kép utal közvetlenül az összes tarot-kép közül: A Szabad Akarat [A Szeretők] és A Saját Alap [A Torony]. Mindkettőre egy„Égből jövő” behatást, egy felülről való isteni lefelé irányulást is odarajzoltak.A Szabad Akarat esetében egy ÉgiAlak nyilaz rá az emberre, A Saját Alapnál egyÉgiVillámcsapbele – nemegy toronyba, hanemmegintcsak– az emberbe, hogyaztkövetőenaszabadságlehetőségévelélvevégezze,és–amásodikképnél– már még fokozottabban szabadon és önmagán alapulóan folytassa további belsőszellemiútjátazember.Ezaztfejeziki,hogyszabaddá lenniegyistenifelszólításszámunkraésbennünk!…AzEmberaSzellemiKozmoszbanegykiválasztott lény, amitéppenaszabadságelnyerésemiattmondhatunkelróla. Vagyisa„szabadság”fogalmamaga közvetlenül nem azonosítható a „gonosszal”, a „bűnnel”, a „láza-dással”,az„engedetlenséggel”,amikéntolyanfáradhatatlanulakartakerrőlmindigismeggyőznibennünketaszabadságunktólasajáturalmukatféltőésállandóanegyisteni diktátorszigorúságárahivatkozóegyestörténelmivallásiegyházakésállamiintézményrendszerek.Valójábanazemberiszabadságkibontakozásátnemengedni,ezt az isteni képességet az emberben elsorvasztani és eltaposni akarni az igazigonoszság,amelyegyúttalannakisútjábanáll,hogyazember–sőt,azEmbermintkozmikus lény–valóbaneltaláljonabenneélőmagasabbszellemiséghez éppúgy,mintarajtakívüllétező–szabad – Istenségeszméjéhez.

–A legrégebbi tarot-kártyákban„Az Igazság” a 8. helyen,„Az Erő” pedig a 11.helyenállt.A20.századelejénA.E.Waitesajátmegfontolásaialapjánfelcseréltee két képet, és így aWaite-féle tarot-banönkényesen átszámoztaőket:„Az Erő” a8.helyrekerült,„Az Igazság” a11.-re.A rajzaimiatthíresséés elterjedttévált Waite-tarot számos további tarot-kártya mintájául szolgált, így napjainkban márvegyesentalálkozunkekétképkétfélemegszámozásával. A Belső Útszempontjábólezafelcserélésazonbantévedésnekbizonyul,ésmeg-zavarjaafokozatokegymásraépüléséneklogikáját.A11.fokegyfordulóponta22ábra fejlődésmenetében,mintegykét részreosztja az emberbelső szellemi érésé-nekésküzdelmesönteremtésénekfolyamatát.Aszellemiönbeavatásmárténylegesgyakorlata kezdődik meg utána, amely nem bizonyos „igazságok” felismerésénmúlik, hanem az igazi „belső erő” megjelenésén az emberben, aki már valóbana közelébe kerül a Szelleminek, azt egyre inkább képes magában valóságosanfeltámasztani, szembenakorábbi, inkábbmégösztönöséskeresőmagatartásával,amelymég egyfajta távolságot fejezett ki a Szellemitől, ennek csak „elméletéig”emelkedett,demégnemjutottelmagábana„valóságáig”.A11.fok,A Belső Erő azafordulópont,amikorezenahatáronvégreáttörünk.

121

A képek a teremben

11.A Belső Erő [AzErő]**********

10.A Két Irány [ASzerencsekerék] 12.A Szellem Felvállalása [AkasztottE.] 9.A Befeléfordulás[ARemete] 13.A Félelemnélküliség[AHalál]8.A Lényeglátás[AzIgazság] 14.A Szellem Minősége [Kiegyenlítődés] 7.Az Én[ADiadalszekér] 15.Az Egoizmus Legyőzése [AzÖrdög] 6.A Szabad Akarat[ASzeretők] 16.A Saját Alap[ATorony]–––– ––––5.A Szellemi Szikra[AFőpap] 17.Adni[ACsillag]4.A Fizikaiság [ACsászár] 18.A Szellemit Közvetíteni[AHold]3.Az Élet[ACsászárnő] 19.A Belső Megnyílás[ANap]2.A Lét [AFőpapnő] 20.A Szellem Valósága[AVégítélet]1.A Teremtő [AMágus] 21.A Kozmikus Tudat[AVilág]

Az Új Ember[ABolond]

(AképekilyenelrendezésétaBelsőFejlődésszerkezeteindokolja.Lásdott.) Abalésajobboldalon10-10képvan.Abejárattalszembenafőfalonközépenegyetlen képet látunk, amely az emberi önteremtés, önmegváltoztatás jelképe. (ABeavatásTermének legfőbb tanítása azönteremtés.)Az innenső falonviszont,aholazajtóvan,nincskép.Csakmagánazajtónláthatóegykép.–AbelépőelőszörszembenafőfalonA Belső Erőképétpillantjameg.Majdvégignéziakétoldalfalat.Legutoljára,akilépéskorveszicsakészreAz Új Ember [aBolond]képétazajtón.

A „Bolond” képebelül az ajtón volt és nem a falon… Eredetileg azért sem volt száma,mertnem afalon–vagyisatöbbiképközött–volt található,hanemmintegya kijáraton, az ajtón. –A 22-es számot azért tulajdoníthatta neki az utókor,mertkétségkívüla22.helyen vanatarot-képeksorában,vagyisazatudnivalófennmaradta későbbi évszázadokban is, hogy a „Bolondnak” a 21. kép, a „Világ” után kell jönnie.De a legrégebbi tarot-ábrázolásokban semmilyen számnemvolt a lapján!Ezértegyes tarot-kártyákbana„Bolondot”önkényesenáttettéklegelőreésanullaszámátadtákneki. Anullávalvalójelöléseazonbanértelmetlenség,hiszenhaőazelsőkép,méga„Mágus”előtt,akkorértelemszerűenaz1-esszámotkellettvolnakapnia! A „Mágus” azonban a Lét kezdete és elindítója, nélküle nincs semmi,másodikhelyen tehátnem lehet. Ígyaz1-es számegyértelműena „Mágusé”.Haviszonta„Bolondot”mindeneléakarjuktenni,abbólamegfontolásból,hogyőaza–beavatandó–személy,akimajdvégighaladazegészbeavatásifolyamaton,akkorszámáravalóban csak a nullamarad, ami az1-es „előtt” áll.Egyolyan személytazonban,aki„mégsemmitsemcsinált”ésabeavatásszempontjábólteljesen„üres”ésszellemitartalomnélküli,feleslegeslettvolnakülönjelölni.

122

A„Bolond”nemisazútelejétjelképezi,haneméppenséggelavégét,azt,amikormármindenmegszerezhetőtbirtokolmagábanvalaki–magaazEmber–,amitezazÚtnyújthatszámára.A„Bolondnak”ezértsemnemnulla,semnem22-esaszáma,hanemnincsen száma,számnélküli,jelezveezzelazt,hogyazegészBelső Útonmártúlvan,azazegyúttalmárkívül állefejlődésiegymásrakövetkezésen,atarot-képekbelsőleg összefüggő és jelentésegészét tekintve zárt során. Mert a „Bolondnak”,az Új Emberneknemegyújabbön-teremtőfeladatavan,hanemmárvilág-teremtőfeladata, vagyis nem önmagára irányul a tevékenysége, hanem a létre, a külsővilágra!Nemasajátbelsőlényétkellmegformálnia,hanemarajtakívülivalóságot.Az Új Ember„bolond”jellegecsakaRégiVilággalvalókapcsolatáraértendő,éppenarra, hogy ő közvetlenül már nem kapcsolódik a Régi Kozmosz meglétéhez ésminőségéhez,hanemegyÚj KozmoszkialakításábansegédkezikaVilágteremtőnek:túlnéz a mögötte levő világon, avagy előrenéz egy ismeretlen másik világ felé!Vagyis„elhagyja”aRégiVilágot,„kimegy”egyújba.Eztrendkívültalálóanésszelle-mesen fejezte–volna–kiaz,hogyaBeavatásTermében– feltevésünkszerint– belül az ajtóra festették fel „A Bolond” képét, érzékeltetve a beavatandóval azt,hogy amiként ő is távozik majd e teremből, végignézve és végiggondolva a 21fejlődésifokozatjelentését,ugyanígytávozik az Új EmberisaRégiVilágból,alétegyeddig fennállóállapotából.Akilépőneofita ezzel az élménnyel– a legutolsó képpelalelkében–hagyjaelatermet,ésezmaradmegbennevégsőmondanivaló-ként:végigjárniésbeteljesíteniazemberiÉnfejlődését,ésazutánnekikezdeniannak,amimiattazegészbeavatásiutunktörtént.„Egyúj létminőségkialakításaavilágbanazEmberiLényáltal”–eztjelenti„A Bolond”képeésalakja…Éseztazegyetemesfelszólítást mint legmagasabb rendű eszményt, de egyúttal mint gyakorlati célt vittemagávalmindannyiszor a többimár beavatott személy is, amikorkiléptek a BeavatásTerméből.– Akétoldalfalonaszembenlevőképekszámainakösszegemindig22!Afőfalon A Belső Erőszáma11,aminekösszegeszintén22,vagyisAz Új Ember„helyének”száma,akiaKozmoszúj beavatójalesz,ésakimárnemtartozika21képegybe-függőláncolatába.A22-esszámra–vagyisaz ajtóra, a kijáratra – való ilyen nyo-matékosutalásjelzi,hogyateremfalánmegjelenítettigazságokcsakönmagukbanképeznekegyzártegészet,delétezikegyennélisnagyobbtovábbiösszefüggésésegész,amelybentovábbfolytatódikafejlődésútja!Magaamozgáséshaladásörök,nemérvégetsemmilyentetőponttalsem,méghaazújirányajelenlegilátókörün-könegyelőrekívülisesikésaszellemihorizontunkonmesszetúlnyúlikazatudatiminőségésténylegestennivaló,amia belőlünk kifejlődő Kozmikus Emberrevár…A legkevésbé sem mellékes, hogy „A Bolond” „A Mágus” és „A Világ” közöttáll,akétlegjelentősebb,„legnagyobb”képközött.Ezisutalarávárófeladatnagysá-gára,léptékeireésaKozmoszbanbetöltöttszerepénekjelentőségére.Az Embernek a Mindenségben missziója van, és létezésének igaziértelmecsakisaz lehet,hogy adni képes valamit a Létnek,olyat,amitcsakőtudmegadnineki,amireőkészültfelésszenvedettmegérte,hogyegyszeraMindenségvalódiésteljesértékűtagjalehes-sen,akimárrésztveszavilágvédelmezőfenntartásábanésalkotóteremtésében.

123

A szellemi belső fejlődés szerkezete

A 4x5-ös felosztás

Az5+5és5+5képközöttafelezőpontonA Belső Erő[AzErő]van,ésazegészfolyamaton kívül állAz Új Ember [ABolond].

AKOZMIKUSPRINCÍPIUMOKI. 1. A Teremtő [AMágus] 2. A Lét [AFőpapnő] 3. Az Élet [ACsászárnő] 4. A Fizikaiság [ACsászár] 5. A Szellemi Szikra [AFőpap]

ASZUBJEKTÍVTUDATFEJLŐDÉSEII. 6. A Szabad Akarat [ASzeretők] 7. Az Én [ADiadalszekér] 8. A Lényeglátás [AzIgazság] 9. A Befeléfordulás [ARemete] 10. A Két Irány [ASzerencsekerék]

*** 11. A Belső Erő [AzErő]

III. 12. A Szellem Felvállalása [AzAkasztottEmber] 13. A Félelemnélküliség [AHalál] 14. A Szellem Minősége [AKiegyenlítődés] 15. Az Egoizmus Legyőzése [AzÖrdög] 16. A Saját Alap [ATorony]

AKOZMIKUSTUDATKIALAKÍTÁSAIV. 17. Adni [ACsillag] 18. A Szellemit Közvetíteni [AHold] 19. A Belső Megnyílás [ANap] 20. A Szellem Valósága [AVégítélet] 21. A Kozmikus Tudat [AVilág]

Az Új Ember [ABolond]

124

A 21 lépcsőfokból álló Én-fejlődés tulajdonképpen három alapvető szakaszrakülönül el.A középső azonban kétszer olyan terjedelmes,mint amásik kettő, ésönmagánbelülkétrészbőltevődikössze.Ezértvégülisnégyszakasztkülönböztet-hetünkmeg a teljes sorrendben, amelyek aszerint jellemezhetők, hogy az emberegyreaktívabbszerepetjátszikbennük,egyreinkábbasajátkezébevesziönátalakí-tásának munkáját az egymás után következő szakaszok folyamán, ezáltal egyretudatosabbanésegyrehatékonyabbanlépfelsajátbelsőfejlődésében.

AKOZMIKUSPRINCÍPIUMOK

I. 1. – 5. A Teremtő––A Szellemi Szikra Ezaszakaszazemberlényétalegáltalánosabbanfogalmazzameg,azokat a tulajdonságait írja le,amelyekazegésznemét jellemzikésmint„kozmikus létezőt” megilletik.Az akarat, a gondolkodás, az érzés képessége bennünk, az ember mint fizikai és szellemilény.Egyúttaletulajdonságaitösszeiskötöt- tékvagyvonatkozásbahoztákavilágmindenség,alétegészegyes„rétegeivel”, alapprincípiumaival,mintamelyek„belekerültek”azemberfelépítésébe,belső tudatminőségébe, illetve utalnak sajátos léthelyzetére és az ebből következő rendeltetéséreaKozmikusValóságban,mindenekelőttmagán aFöldön.

ASZUBJEKTÍVTUDATFEJLŐDÉSE

II. 6. – 10. A Szabad Akarat ––A Két Irány Minden igazi belső szellemi fejlődés feltételeit találjuk meg ebben a szakaszban. Ittmár egykonkrét egyénrőlvan szó, akinek sajátmagánakkell létrehoznia azokat a belső előkészületeket, amelyek a szellemi-lelki alapját teremtikmeg a bennemegkezdendő emberfejlődésnek. Ezek: a szabadságra valóképességének tudatosítása (6),énjének érvényesüléseés irányítói erejea személyiségefelett(7),logikuséslényegrelátógondolkodásánakkiképzése(8), önmaga szellemi-lelki lénye befejezetlenségének felismerése (9), a morális érzületnek,amoralitásbelsőszükségleténekkialakulásabenne(10). Mindezek megléte azonban csak valami félút, korántsem a végállomás, mertefelsoroltötalapfeltétel–amelyekegyébkéntamindennapiéletszámárais alapkövetelmények – tartalmilag bármilyen irányban felhasználhatók, avagy eltéríthetők, vagyismegmaradhatnak teljesen a hétköznapok keretei között is ésegymateriálisvilágképenbelül,deakáregykommerszspirituális-misztikus látómezőtsemmeghaladva.Azigaziszellemifejlődésünkbeneszinteninkább mégcsak„elméletileg”viszonyulunkalétnagykérdéseihez,azembervalódi hivatásáhozésa szellemiség fogalmához, ígymagáhozabennünkkialakítani valószellemimivolthoz is,ésebbőlkövetkezőena„kozmikus”ésa jelenlegi földitudatunkszámára„transzcendens”SzellemiVilághoz.

125

*** 11. A Belső Erő ASzubjektívTudatunk fejlődésébena fordulópontot jelentieza lépcsőfok. Az előtte levő szakasznak a csúcspontja és az ezután következőnek a beindítója.Belsőszellemierőinkigaziösszpontosulásátjelképezi,amikormár a „gyakorlatban” is képessé válunk a szellemit érvényesíteni magunkban. Ez csakis abban mérhető le, hogy mennyire tud valóságosan felülkerekedni bennünk a szellemi a szellemnélkülivel és szellemalattival szemben, illetve a morálisazimmorálissalszemben.Mindezekasajátszemélyünkbentalálhatók, így egyúttal az önmagunkkal való megküzdés kapujához érkeztünk most el, amelyenvagybelépünk,vagyonnanvisszahátrálunk.A Belső Erőnk e küzde- lemhez nem származhat bennünk egyéb forrásból,mint a szellemiből, a saját szellemünkből,mert egyedülennekvanmegazaz igénye,hogyönmagunkat átalakítsuk,éspontosanezamagunkkalszemben támasztott ilyen igény hoz- hatja csak létre azt az erőt is, amellyel képesek lehetünk az önátformálásun- kat ténylegesen megvalósítani, azaz végigküzdeni... Akinek efféle „igénye” nincs,annak„ereje”semleszönmagátvalóbanmegváltoztatni!EzértA Belső Erő képe aBeavatásTermében joggal állhatott a főhelyen, egyfajtaSzellemi Oltárgyanánt,ésegymagában,nembeolvadvaéselveszveatöbbiképközött, mertvalóbanfordulópontotjelképezazegyénifejlődésünkben:tulajdonképpen csak vele kezdődikmeg az önteremtés az emberben, ami az egész Belső Út lényege,mondanivalójaés„titka”.Ezértistaláljukavégtelen jelétazOroszlán fölé kerekedő, de nem egy külsőleges erőszak eszközével élő, hanem már a Szellem „láthatatlan”, „isteni” erejét használó Nőalak feje felett!Ahogyan A Teremtő [AMágus]–aki felett szinténott láthatóavégtelen jele–világot teremt a Szellem Erejével, ugyanúgy a mi saját Belső – szellemi – Erőnk önmagunkat, az egyéni világunkat lesz képes teremteni. Most jelenik meg bennünktehátaSzellemelőszörgyakorlatilag,ésaSzellemelsőilyenjelent- kezéseszámunkravalami–erő.

III. 12. – 16. A Szellem Felvállalása ––A Saját Alap A Szubjektív Tudat fejlődésénekmásodik ésmár valóban tettekkel beszélő szakasza kezdődik meg A Szellem Felvállalásának belső magatartásával. Ittmár–vagyinnentőlfogva–nemcsaktapogatózunkaSzellemirányábanés félig-meddig még ösztönösen követjük orientáló értékeit, hanem kifejezetten melléállunk, és már valóban tudatosan és akarattal indulunk meg a Szellem –aBeavatás–Útján.ASzubjektívTudatemásodikszakaszában,szembenaz elsővel,márnemcsakegyelőkészítetttudatialapésegymegszerzettbelsőerő áll a rendelkezésünkre,hanemegyéni fejlődésünkszámáramárkikristályoso- dik a cél is,amifelétörekednifogunk.Csakmostválikbennünkelőszörcéllá a Szellem! Ennekleszazakövetkezménye,hogyegyreközelebbrőlisérezzük a Szellem igazimivoltát, sajátos „atmoszféráját”, a rá jellemző – számunkra kezdetbentalánnyomasztóés„túlbonyolult”,ezértidegen–világát.Alegfőbb változás bennünk azonbanmégis az, hogy kezdünkmár lépést tartani a nem

126

„majaként” létező, hanemaz „igazi” valóság intenzitásávalműködőSzellemi Világsaját ritmusával.Abelsőéletünk,alelkifolyamataink„üteme”,atudati felfogóerőnk, a tudatmozgásaink „sebessége” ehhez idomulva és ennekmost elszántananyomábaeredvefokozatosanfelgyorsul.Gondolkodóibátorságunk mértéke messzemenően megnövekszik. Képesek leszünk szembenézni olyan dolgokkal és kérdésekkel, amelyekkel korábban nem tudtunk és többnyire nemismertünk.Egyreönállóbbakkáésbelsőlegegyreszilárdabbakkáválunk. Mindinkábbmegjelenikbennünkésérezzükismagunkbanasajátszabadságunk hatóerejét és önformáló szerepét, amit a szellemi fejlődési utunkon egyre magasabbra érkezve immár egyre kevésbé nélkülözhetünk. Ezt a III. szakaszt nyugodtannevezhetjüka Belső Szabadság kialakítása szakaszának, amelyben az Emberkozmikusanújszerűlényéneklegdöntőbbspecifikumátdolgozzukki magunkban, és ezzel azEmberfejlődésmár hosszú korszakok óta legvártabb eredményét mutatjuk fel a „Szellemi Világnak” és nyújtjuk át a „Kozmikus Összlétnek”.–Azitttalálhatóötfokozatmindegyikénvalóbanerősenpróbára lesz téve a szabadságra való képességünk. A Szellemi irányában történő szemléletmód-változásunkrasenkisemkényszerítbennünket,sőtahétköznapi világgal szembenállva kellmajd ezt cselekednünk!Ha nincsmeg bennünk a szabad elhatározás e tettünk számára, akkor nem is fogunk elindulni soha a BelsőÚtmostmáregyremeredekebbenemelkedőetovábbirészén(12). A bármiféle és bárkitől való félelmünk szintén a saját szabadságunk terü- letéhez, ennek megméretéséhez tartozik, mert valójában minden félelem és gyávaságcsakaszabadsághiányabennünk…Aki„szabadon”,vagyisönmagára támaszkodvaésmagábanbízvalépfelazéletben,annakegyesakármeglehető- senéleshelyzeteiben,azavalóságosveszélyekvagyfenyegetettségekközepette semleszkiszolgáltatottjaafélelmeinek,merttudnifogjamagáról,hogyelőbb- utóbbkivonjaszemélyéta helyzethatásaalól,ígynem„végleges”számáraaz ilyen adott külső szituáció sem.Félelmeink legfőbb forrásaugyanis az, hogy kiútjáttekintvemimagunk„lezárjuk”,azazránktetthatásában„véglegesítjük” magátahelyzetet,mintamirenincsegybelőlünkkiindulómegoldás.Ésvaló- jábanettől félünk,asajáterőnkésszabadságképességünkhiányától, nem is a szituációbanmegjelenőkülsőerőktől…Ahősöksohasemamiattvoltakhősök, hogynemmértékvolnafelaveszélynagyságát, hanem amiatt, hogy önmagukat soha nem veszítették el a veszélyben, önmagukról hitték, hogy a veszéllyel szembenézvefölébetudnakkerülni. Egy addig ismeretlen területre (a Szellemibe) behatolni ugyanilyen „félel- metes” lehet.De itt is azoka törvényszerűségekuralkodnak, amelyeka saját szabadságunkravezethetőkvissza.Vállalniegyismeretlenvilággalvalótalálko- zásközbenkeletkező félelmeinket, a fellépőértelmezőibizonytalanságainkat, a kezdeti szükségszerű tájékozódásképtelenségünket: nem kis bátorság a ré- szünkről!De egy ilyen ismeretlenvilág csakúgynyitjamegmagát előttünk, ha elszántan valóban be is hatolunk a területére, tehát ha megszerezzük és megőrizzükaktivitásunkat,kezdeményezőkészségünketetalálkozásban(13).

12�

Az ezután következő három fokozaton egyre intenzívebbé válik bennünk a valódi szellemi tevékenység, és ennek folytán igazi eredményeket fogunk tudni felmutatni a mindinkább már minőségi síkon és árnyalatokban zajló belsőfejlődésünkben.Ittmár legelsősorbanasaját teremtőképességünkrekell támaszkodnunk,amelymindvégigittvoltbennünk,fokozatosanébredezett,de csakmostantólfogvakezdvalóbanműködni,ésmárszámunkraisláthatóváés lététtekintve„bizonyítottá”válni.Azemberekkorszembesülmagábanigazán az önteremtés nagy misztériumával, felemelő sikereinek boldogító érzetével éppúgy, mint „emberfeletti” nehézségeinek izzasztó poklával és számunkra mindig keménynek bizonyuló próbáival. – Ennek előfeltételeként felfénylik bennünk egy intuitív képesség, amely már egyértelműen mutatja a magasba vezetőutat,minthogymindenkorfelismeri a szellemit, a Szellem minőségét (14). EzáltalaSzubjektív Tudatunkkimunkálásánakésbennerejlőlehetőségeiteljes életre keltésénekavégsőszakaszárajutunk,aholalegnagyobbösszecsapásokat éljükmegsajátmagunkkal,személyiségünkindividuálisvoltával.Eküzdelem nemkönnyenelérhetőeredményeazlesz,hogyegyedilényünkáltalunkimmár megközelíthetővé tett belső magjában „felszabadítjuk” a szabadságunkat a hozzátapadóegoizmusunktól(15).Ennekkövetkeztébenmindamoráliserőnk, mindaszabadságunkvégtelenülmegszilárdul,miáltalegyreközelebbkerülünk az„Éghez”is,mertegyúttalfeljutottunkasajátszabadságunk„tornyának”isa tisztánmorális „tetejére”,ahonnanmárcsakfelfelé,az egyén léptékein túlnyúló értékek,tulajdonságokésismeretekfelévezethetatovábbiBelsőUtunk(16).– ASzubjektívTudatfejlődéséneke2.szakaszaszinténcsakvalamielőkészület volttehátakövetkező,mégmagasabbszintre,aKozmikusTudatbefogadására.

AKOZMIKUSTUDATKIALAKÍTÁSA

IV.17. – 21. Adni ––A Kozmikus Tudat Amostkövetkezőésutolsószakaszbanszerezzükvisszaelveszítettkozmi- kus tulajdonságainkat és képességeinket, amelyeket eredetileg az Összlétben birtokoltunk, még ha nem is pontosan ugyanilyen formában. Ezek magának a Szellemi Kozmosznak a morálisjellemvonásai,demindeztmimár–eltérően a világegész többi létezőjétől – szabadon és egyénileg akartan sajátítjuk el, minden külső kényszertől mentesen, az Isteni Szükségszerűség korábban általánosan jellemző közvetlen jelenlététől és irányítói befolyásától immár függetlenül,vagylegfeljebbcsakaSzellemiVilágbizonyostávolifigyelmétől kísérve.Azelsőháromtulajdonságközvetlenülmorális,a másokért való élés kozmikus törvényét fogalmazzameg:önmagunk képességeinek felajánlását a világszámára(17),avilágszellemi ébresztésébenvalórészvételünket(18),és abelsőmegnyílásunkata többiemberfelé,akiknek érdekeit már a sajátunké- nak tudjuk érezni(19).AzutolsókétlépcsőfokaaBelsőÚtnakésmagánakaz Emberfejlődésnekamorálismelletttudati-gondolatitermészetűis,ésazEmber

12�

ésaKozmoszkapcsolatáraderít fényt.MegismerjükésmegértjükaSzellemi Valóságot(20),éselfoglaljuk(felfogjukésvállaljuk)eddigüresenálló létteremtő helyünketaMindenségben.Az„Ember”(a10.hierarchia)ezideigmégcsaklehe- tőségvolt,mostepusztalehetőségbőlvalóságlett.Ezzel ténylegesen megjelent benne és általa – az első szabadon morális lény a Szellemi Kozmoszban(21).

Az Új Ember AzEmbermagasabbrendeltetésénekéslétezéseértelménekmegvilágosodása bennünk.„Az emberi ÉnszabadésönmagátátalakítótetteitőlfüggaKozmikus Jövő,magánakaSzellemiKozmosznakasorsa!”AzEmberiLényöntudatossá válása, saját kozmikus értékének, jelentőségének és nélkülözhetetlenségének tudatosítása.EmberésIstenazonos és közösvilágteremtőcéljánakbelátása. A Belső Építést követnie kell, követni fogja a Külső Építés. Az emberi Benső felépítéseutánésmárarraalapozva,mintáulazthasználvajönmajdlétre aJövőKozmoszábanamegígértmorális, individuális és szabad – ÚJ VILÁG.

* * *

A 4x5 + 1 + 1-es felosztás világosan tagolja az emberi Én-fejlődés egyes főszakaszait, így a 22 kép egymásutániságán nekünk sem „egyetlen lendülettel” kellvégigtekintenünk,nemtévekülönbségetazegyre„előbbre”haladótarot-képekmondanivalójaközött,hanemlegelsőlépéskéntéppenaztismerhetjükfel,hogyjólláthatócsoportokbarendeződnekaképek,amelycsoportokközöttlényegesminő-ségieltérésekvannak,azemberfejlődésmásésmásszintjétkülönböztetikmeg. Az első (1. – 5.) és anegyedik (17. – 21.) ilyen egység kozmikus természetű, aSzellemiKozmosszalkapcsolatos,abennükfellelhetőtulajdonságokésismereteka Kozmoszból erednek, vagy oda vezetnek.Azelső csoportazEmberbelsőfejlő-désének a lehetőségét,akiindulópontjátteremtimeg;anegyedikcsoportefejlődésvégpontját,tehátabennerejlőtulajdonképpenicéljátállítjaelénk. A második (6.–10.)ésaharmadik(12.–16.)egység–közrefogvaa11.fokotavagy tulajdonságot – az ember saját szubjektív világát öleli fel, ahol önmaga egyedi lényévelkell„találkoznia”,azzal„megküzdenie”,aszellemivel fokozatosan átitatnia, és önmagát alkalmassá tennie arra, hogy partikuláris egyedisége kozmi-kus jellemvonásokéskozmikus tudati léptékekbefogadásáraváljonmajdképessé.Ez a szubjektív – közvetlenül az egyénre irányuló – fejlődésszakasz aBelső Út legterjedelmesebbrésze,a 6.foktól a 16.-ig tart,tehát11 fokból (2x5 + 1) tevődik össze. Ez a magában kettős egység a Szabadsággal „kezdődik” és „végződik” (A Szabad Akarat[Szeretők] és A Saját Alap [Torony]),ésennekmegfelelően–azemberiszabadságképességünknekfeladatotésmunkátisadva–azigazinagybelsőharcokattartogatjaszámunkra!A11.fok,A Belső Erő jóllehetkülönhelyetfoglaltelaBeavatásTermében,ezcsakaszubjektívfejlődésünkbenbekövetkezőforduló-pontotemelteki,deaminemegymagábanelszigeteltegységnekveendő,hanemalegteljesebbenbeletartozikazelőtteésazutánalevőcsoportokfejlődésmenetébe.

12�

A 3x7-es felosztás

Ebbenafelosztásban–amelyahetesszámérvényesüléséreutal,amelyrőltudjuk,hogymindazegyéni,mindpedigakozmikusfejlődésbenalapvetőszerepetjátszik–háromfejlődési ívetpillanthatunkmeg,háromfővégeredménnyel.

I.1.–7.A Teremtő ––Az Én Ez a lefelé ereszkedő –kozmikus–fejlődésbemutatása,amelyazIstenséggel kezdődik,aLétlegmagasabbpontjával,ésannak„lenti”,„legalsó”megjelené- sével,aKozmikusViláglegújabbszereplőjévelzáródik:azemberiÉN-nel.

II.8.–14.A Lényeglátás ––A Szellem Minősége Eza szakaszazt ábrázolja, ahogyanazemberiÉn szellemileg fokozatosan megtaláljaéskidolgozzaönmagát„lent”afizikaivilágkörülményeiésnehezítő feltételei között, megtapasztalván saját magában az értelem tévedéseit (8), a hétköznapi élet „világi”hazugságait és álértékeit (9), amoráltalanságot és arosszindulatot(10),aszubjektívemberigyarlóságokatésazoknakerőszakos- ságát (11), – és ezekkel szembefordulva kialakítja magában ellenszerüket… MajdelőkészülmagasabbrendeltetéséreaSzellemihezvalóodafordulás(12), szembenézés (13)ésátélés (14)tekintetében.EzafejlődésiegységaSZELLEM minőségénekmegszerzésébentetőződik.

III.15.–21.Az Egoizmus Legyőzése––A Kozmikus Tudat Ebben történik meg a felfelé emelkedésfolyamata,amelyhasonlóanazelső nagyszakaszhoz,szinténkozmikustartalmakkalkapcsolatos:elkellsajátítani benneaz„új”(15.–16.)ésa„régi”SzellemiKozmosztudatiésmorálisjellem- zőit.Ennekafejlődésiívnekavégeredményeabelsőtermészetébenésszellemi képességeibenkozmikus lénnyéváló,azönerőből ismét ilyenné lett EMBER.

Az Új Emberefelosztásszerint(3x7=21…+1)láthatólagnembefejezi az eddigi fejlődésisort,haneméppenséggelelkezd egyújat,egykövetkező teljes kört, amely- benmárő(mint10.hierarchia)A TEREMTŐ,a„Mágus”,vagyisőleszaz„1.kép”!

* * *

E felosztás további árnyalatokat árul el a belső szellemiÉn-fejlődés bonyolultösszetettségéről.A„kozmikus” és a „szubjektív”szakaszok„egymásbatolódását”,azemberibelső fejlődés„zsilipjeit”,akozmikusésazegyéni„szintkülönbségek”közötti összekötő elemeket és tulajdonságokat vehetjük észre a segítségével,ha összevetjük az előző tagolással, a 4x5-ös felosztással. Ilyen tudnivaló, hogyA Szabad Akarat és Az Én egyaránt valami kozmikus (vö. 3x7-es felosztás) ésegyéni (vö. 4x5-ös felosztás) princípium bennünk, bizonyos értelemben ide is és odaistartozik!Amipedigmárazemberfejlődésigazimélységeibevezetel:hogy

130

ugyanezelmondhatóAz Egoizmus Legyőzése és A Saját Alap megszerzése fokoza-tokrólis.Márvalamikozmikusat isművelünk(vö.3x7-es felosztás),amikoregyéni fejlődésünkben(vö.4x5-ös felosztás)ezeknekbelsőkimunkálásándolgozunk. Hasonlóképpenjólészrevehetőlesza3x7-es felosztásbanazazösszefüggésis,hogymi képezi az egymás után következő szakaszok, a három nagy fejlődési ívhajtóerejét, illetvemegvalósításukalapját.Mindigazelőzőszakaszvégeredménye tekinthetőakövetkezőszakaszfelépüléseeszközének, avagy mozgató alanyának. Az I. szakaszban az alap és a hajtóerő magaA TEREMTŐ.A TEREMTŐ-től(vagyisaTeremtővel, az Abszolút Tudat általéssegítségével)jutelavilágalakulásazemberiÉN-ig,amelyeszakaszvégeredményelesz.InnentőlkezdveazonbanazEmbermáregyreinkábbegyedülésönmagátvezetve–önmaga teremtését végzi… A II. szakaszban tehátAZ ÉN-től (vagyis azÉn-nel) eljutunk aSZELLEM-ig, ésaIII.szakaszbanA SZELLEM-től (vagyisaSzellemmel)eljutunkazEMBER-ig!(Ekifejezéseketugyanakkornemereven tekintsük,hanemcsakegy terminológiai használatnak. Természetesen az alany mindannyiukban azonos, amely „állandóalanyt” egyaránt nevezhetnénk „Énnek” is, „Szellemnek” is, vagy „Embernek” is.Mindhárommimagunkvagyunk,deegyre„kozmikusabban”.) AZ („igazi”) EMBERmintateljesfejlődésfolyamat,aháromszakasz„legutolsó”végeredménye pedig ugyanígy egy következő – számunkra részleteiben egyelőremég nem belátható – nagy fejlődési ív alapja és eszköze lesz a távoli kozmikusjövőben!VagyisaTarot22arkánumafolytatódik majdegymásikarkánumsorban... Alétrejöttfejlődési„végeredmények”mintakövetkezőszakaszokhajtóerői:TEREMTŐ ÉN SZELLEM EMBER … AZ ÚJ KOZMOSZTUDAT (1.)I.(7.) II.(14.)III.(21.)

* * * Az értelmes és belsőleg önálló Olvasóra bízzuk, hogy maga fejtse továbbés egyre mélyebben hatoljon be az emberi lét itt követett nagy titkaiba.A tarot képeinekefentiértelmezésenemdogma,hanemegylehetségesmegközelítés,amelymegfér a további kiegészítésekkel és nyitott a helyesbítésekre is. –A képek általhordozottszellemijelentéseketbizonyáranemlehetegyfelületesrápillantásalapjánmegítélnünk.Újraésújraelőkellvennünkőket, ismételtenátgondolnunk, tágítvasajátmagunkbanahelyüketésazegyreintenzívebbbelsőérvényesülésüket. A tarot 22 nagy arkánumán végighaladni: valóbanbeavatást nyújt, a szellemi Én-beavatás Útjára jutunk általa. Gondolati megértése után a gyakorlati meg-valósításakövetkezik,amegismerttulajdonságok,nézőpontok,képességekéserőkéletrekeltéseasajátegyéni lényünkben,asajátéletünkben.Nagyokakövetelmé-nyek, amelyekkel szembetalálkozunk, megerőltető a munka, aminek kitesszükmagunkat,derendkívüliazeredményis.Asajátéletünkésavilágléténekértelmé-hezjutunkközelebb,asorsunkatmármagunkkezdjükformálniefelismeréseknekköszönhetően, és egyre valóságosabb, átéltebb, hatékonyabb lesz bennünk a sajátlegértékesebbrészünk:a Szellemi Valónk, az isteni-kozmikus eredetű és a ránk váró lelki-szellemi teremtésre egyedül képes – magasabb Énünk.

131

A tarot huszonkét képe

I.AKOZMIKUSPRINCÍPIUMOK(1.–5.)Összetartozásukatazülő testhelyzet fejeziki,kivévea Mágust,akinekdinamikus,teremtőlényétállvaábrázolták. II.ASZUBJEKTÍVTUDATFEJLŐDÉSE(6.–16.)Alegkülönfélébbhelyzetek.

III. A KOZMIKUS TUDAT KIALAKÍTÁSA (17. – 21.) A képek kozmikusjellege, egyúttal csoportszerű összetartozása felfedezhető abban, hogy mindegyik egy felső és egy alsó részre van felosztva (felül aKozmikusVilág látható).A21.képenviszontekétszféramárteljeseneggyéválik–aKozmikus Emberalakjában. Aszámozatlanutolsóképenafelosztásnemfüggőleges(fentiéslentiszféra),hanem vízszintes, amit a szakadéknakkelljeleznie:innensőéstúlsóoldal(MúltésJövő).Az alak helyes ábrázolásaaz,hanemvisszafelé,a21képfelétart,hanemjobbirány-ban,előrefelé,azaz„kifelé”halad.

Az Én-beavatás fokozatai,avagy

A Belső Út lépcsőfokai

I.–AKOZMIKUSPRINCÍPIUMOK(amelyekazEmberbebelevannakoltva) (1.–5.)

1. A TEREMTŐ

–Az Abszolút Tudat.ALétvégsőForrása.–AszabadésszemélyesIsten-Én.–A Szellemiség.ALogosz,azEszme.–Alkotóerő.Képzelőerő.Az ÚJ kigondolása.–AbennünklevőSzellemteremtőképessége,sokoldalú kreativitásaáltalában.–AzönmagátTeremtő Ember. Az Ember önteremtő képessége, azönmagára irá-nyuló ésönmagát formáló szellemi-tudatiereje.–AzEmberbenrejlőbelsőkimeríthetetlenség,amegújulás végtelen lehetősége.–AzAkaratazEmberben.

2. A LÉT

–A Személytelen Lét.ASzükségszerűség.ATörvényszerűség.–Amindentartalmatéslétezőtmagában foglalóésmagábaolvasztóLétegész.–Avalóság„vázát”alkotó,avilág„alapját”képezőlétprincípiumok és törvények.–Hidegszerűség,személytelenség,érzelemnélküliség.Amég„hideg”Fény.–ALét felépítésébenésműködésében található Intelligencia, Bölcsesség, Logika. – Az Ember beletartozik egy Nagy Egészbe, nem önmagában áll, hanem részevalaminek. Ezt a Nagy Egészet nem képesmaradéktalanul átlátni, teljesenmeg-érteni. Ugyanakkor mégis lankadatlanul törekednie kell a teljes valóság közelítő és törvényeinek egyre mélyebb gondolati megismerésére.–AGondolkodásképességeazEmberben.

134

3. AZ ÉLET

–A Gondviselő Lét.AKozmoszmintŐs-Anya.ATermészetéletetfenntartóereje. –A Nőiség.Alelki melegségetsugárzás.Afizikailétben:aszerelem ésanemiség. –Érzelemtelinek,gyengédnek,lelkilegadakozónaklenni,óvniésgondoskodni.–Széppé formálni,feldíszíteni avilágot, és kellemessé,boldoggá tenniazt.–AzemberiLéleksajátosérzékenysége,azörömreésafájdalomravalóképessége. –AzÉrzésképességeazEmberben.

4. A FIZIKAISÁG

–Az Elkülönülés-Lét.AzAnyag.AFöld.AzEvilág.–Egyértelműéséleshatárokalétezésben.Egymástólelkülönülő,önállólétezők.–A Férfiasság.Önmagunkmegkülönböztetéseésszembeállításaatöbbilénnyel.–Cselekvőképesség.Dinamikusság.Gyakorlatiasság.–AföldiEmberi Világ megformálása,kiépítéseésfenntartása.–AzEmberAnyaghoz kapcsolt kozmikus léthelyzete.–AzEmbermintFizikai Lény.

5. A SZELLEMI SZIKRA

–ASzellemSzikrája,Csírájabennünk.AzEmberbeültetettIsteni.–AképességaSzellemire.AzIsteniTudattalvalókapcsolatbakerüléslehetősége.–AszellemiBelső Tűz,amiképessétesziazembert,hogyfelfogja,elérjeésegyüttlángoljonaszellemi–„külső”–Világtűzzel,aVilágteremtősajátszellemitüzével,ésegyetakarjonvele,ugyanarra törekedjen,mintmagaaSzemélyesAbszolútum. –Ahitönmagunkban.Sajátegyediségünkésegyénilétünkértékességének tudata. –MindenemberbenottvanaSzellemi Való, A Szellemi Szikra,a„Beavatott”,amelya mi Szellemi Vezetőnk,azIsteniSzellemképviselőjebennünk,amelytud magárólaSzellemiről,annakminőségéről,éshírtadróla.–AzEmbermintSzellemi Lény.

135

II.–ASZUBJEKTÍVTUDATFEJLŐDÉSE(6.–16.)

6. A SZABAD AKARAT

–AzEmberspecifikuma,egyedülállóéscsakőtjellemzőismérve aKozmoszban.–AzEgyéni Lét szabadsága.Abennünk levőszabad akarat.A személyes döntés, asajátmegítélés,azegyéni mérlegeléslehetőségeésegyúttalkényszere.–Azalternatívaszituációjaésterhe.Acselekvésilehetőségeknyitottsága.–Felelősség. „Minden tettem alakítja is a létet, valamilyen nyomot hagy benne.” –Az Isteni Szükségszerűség hálója felszakadt,márnemkötimegésnem irányítja tovább azEmbert.Ezalehetőségeésafeltételeaz Egyéni Fejlődésnek.

7. AZ ÉN

–Önirányítás.Az Én kormányozza és tartja össze a belső világunkat, miközbenvalamimagasabb–szellemi-„égi”–szempontotisérvényreakarjuttatnibennünk.–A „Középút” – amely csak egymaga halad pontosan előrefelé, vagyis a jó ésoptimálisirányban–megtalálása,amimindigalegnehezebb.Alelkünknekatulaj-donságokszélsőségeiéskilengéseiközöttiegyensúlyban tartása.–Önismeret.Önreflexió.Tudatosítanitudniatulajdonságainkat,aviselkedéseinket. –Asajátegyéni tudatvilágunkkialakítása,szubjektívtartalmaink, irányultságaink,nézeteink,abelsőgazdagságunklétrehozása.Abelsőelevenségazemberben.–Személyiségnek lenni.Önmagunkatdefiniálni,sajátvilágképünketkidolgozni.

8. A LÉNYEGLÁTÁS

–AzIgazésaHamismegkülönböztetni tudása.–Különbséget teszünk a Lényeges és a Lényegtelen között.–Az Igaz, a Lényegesmintiránytű,amihezviszonyítjukadolgokat,cselekedeteket.„Megmérjük”, hogy valami jelentését, mivoltát tekintvemennyit ér, mi a valódi „súlya”,azazbelsőértéke,igazságtartalma.–Értelmezés.Afogalmakmeghatározása.Mimitjelent?Összefüggésekbelátása.–Reálisviláglátás,valóságérzékelés.Előítéletmentesség.–Az értékek általában, a magasabb eszmék, a szellemi igazságok emberformálószerepének,azemberbelsőlényétmeghatározójelentőségénekfelismerése.

136

9. A BEFELÉFORDULÁS

–ASzellemiirántiszükséglet jelentkezése.– A külvilágtól való erősen manipulált és általunk eddig jórészt kontrollálatlanfüggésviszonyunkfelismerése.„Olyanvoltam,amilyennekavilágakartlátni.”–Szakításahétköznapiember felszínességével, igénytelenés szűklátókörűvilág-képével. Elfordulás az álértékektől, kilépés a külső javak és pozíciók utáni hajszából. –Akülső ürességbenvalócsalódás.–Keresés.Kérdezés.Adolgok,avilágértelménekkutatása.A„Miért?”kérdése.–Abelső űr,aszellemikitöltetlenségmegélése.(„Ki vagyok én?”)–Visszavonulás.Magunkramaradás.Számkivetettség.Hontalanság.–Azegyedüllételfogadása.„Abelső-szellemiutunkategyedülkelljárnunk.”–AzértékesetmárnemaKülsőben keresni, hanem a Belsőben.(Deezmég„üres”.)

10. A KÉT IRÁNY

–KülönbségtevésaJóésaRosszközött.AJótudatosválasztása.–Értéktudat.–A Moralitás, a Morális Érzék megjelenése az emberben.–Avilágdualitás,az„Ég”ésa„Pokol”,azazalétmorális polarizálódásának, két részreszakadtságánakésezekellentétességénekfelismerése.–AzÚt„felfelé”ésazÚt„lefelé”.–Alétmagaegyolyanmegpróbáltatás,amely–morálisan–vanakitletaszít,vanakitfelemel.Asajátegyénilétezésemönmagam próbára tevése, hogy melyik oldal, melyikértékpólusfeléfordulok,melyikhezvonzódominkább.–AJóésaRosszharcabennem.–„Hováakaroktartozni?”(„Milyen legyek én?”)–A„gondolkodás”kiegészül,megerősödikaz„értéktudattal”,továbblépehhez.

11. A BELSŐ ERŐ

–Az önmegváltoztatás igénye.– Az önmagammal szembeni elégedetlenség. Az önmagammal való megküzdés szükségességénekfelismerése,elsőigazikezdetei,majdállandósulásabennem.–Tudatosítani ahibáinkat,a belső fejlődésünketakadályozótulajdonságainkat.–SzembefordulniabennünklevőLehúzó Erőkkel.Megfékeznimagunkbanazt,ami csak rombolni tud: gyűlölet, irigység, kapzsiság, bosszúvágy, hatalmaskodás stb.Eznemaztjelenti,hogyvéglegeseneltüntethetőlenneaLehúzóErőkjelenlétének lehetőségebennünk,hanemannyit,hogymárfelügyeletünkalatttartjukőket:észre tudjuk venni és reagálnivagyunkképesekmindenkorijelentkezésükre.–Önuralom.Azindulatokmegszelídítése.–Azerőszakról való lemondás.–Megkezdődikbennünka„teremtés befelé”,amicsakisSzellemi Erővellehetséges.

13�

12. A SZELLEM FELVÁLLALÁSA

–Atudatos megindulásaSzellemiirányában.A„felfelétörekvés”bennünk.– Egy szubjektum feletti egyetemes-kozmikus értékrend felé fordulni, megnyílni,kitárulkozni,egyasajátléptékeinketmeghaladóvilágtartalmatbefogadniakarni.–Asajáthétköznapi személyünkkorlátoltéskicsinyeslátószögénekmeghaladása, a középszerűség földhözragadtszemléletmódjánakháttérbeszorulásabennünk.–Abelsőelszakadásaz„anyagitól”,aszellemnélkülitől,akisszerűtől.–VállalniaszellemiBelsőÚtgyakorlatát,avalóságoskivitelezését.–„Útnak indulás.”Kitartás.Céltudatosság.Elkötelezettség.

13. A FÉLELEMNÉLKÜLISÉG

–Szembenézniazzal,amielőszöridegenszerűnek,félelmetkeltőnekmutatjamagát. –A belső félelmeink terhét elbírni.Azáltalunkmégnemirányíthatószituációkbólnem elmenekülni, hanem ott maradni.Helytállás.Rendíthetetlenség.Bátorság.–Azáltalunkismertvilág,azazamegismeréshatáráig elmerészkedni, azt keresni.–Legyőznia szellemi világravonatkozófélelmünket.Kutatnia látható mögöttit.–Hinni a saját elpusztíthatatlanságunkban, az Énünk halhatatlanságában!

14. A SZELLEM MINŐSÉGE

–A Szellem Minőségének érzékelése, értése.–ASzellemiirántiintuitívérzék,belsőfogékonyságkifejlődésebennünk.–A Szellemi emberi fogalmátmegtisztítjuk a külsőségektől, és a belső lényegét,a„mélységét”,a„titkát”,a„minőségét”keressük,majdéljükát.Ehhezeljutnicsak úgylehet,hamimagunkisbelülújjászületünk,azaz„feltámad”bennünkaSzellem.

ASzellemetmárnemegyszerűen„imádnunk”kellvalaholrajtunkkívül,hanemfeltámasztanunk sajátmagunkban…De aSzellemet feltámasztani nem lehetségesa„külsőségeiből”,abból,amiaSzellemnekcsupánazáltalunkkitalált,számunkrafelhígított,hozzánkalkalmazkodott,elmaterializáltésezzeleltorzított„külsőoldala”. Nem a „látható”, hanem a „láthatatlan” – a csak gondolható, a csak átélhető – oldaláhozkell tudnunk egyre intenzívebben és sokrétűbbenkapcsolódni, oda kell–a„minőségi”mélységeibeés lényegébe–„átkerülnünk”,„belépnünk”.ABelső Fejlődésefokántehátazembernekahhozkelleljutnia,hogymárA Szellem Minő-ségétisérzékelje,értseavilágban,mertcsakezáltalleszképesaSzellemteljesenfelébredni és valóságosan létezni benne!A leginkább megfoghatatlanban, a leg-kevésbé definiálhatóban,alegnehezebbenkifejezhetőben:aszellemiMINŐSÉGBEN kell változnia, vagyismostmár aSzellem igazimagasabb minőségét is meg kell magábaszereznie,amiegyvalódibelsőtudatváltásthozelaszámára.

13�

15. AZ EGOIZMUS LEGYŐZÉSE

–Tudatosítanimagunkbanaz„Elkülönülés Szellemének”kettősmivoltát:megadja azegyénilétetésaszabadságot,deezekkifejlődéséhezbelénkültetiazönzéstis.–Legyőznimagambanazt az „ördögi”kísértést, hogy önmagamat tegyem meg a világlegfőbbközéppontjává.(„Mindencsakértemvan,mindenkiértemlegyen.”)– Megküzdés az egoizmusunkkal. Megkeresni magunkban és szembenézni abennünk levőGonosszal,ésújiránybafordítani:az önzésnélküliségre megtanítani. –MegkellszelídítenünkaGonoszprincípiumát:azElkülönülésSzelleménekado-mányát, az individualitásunkat megtartjukmagunkban, de ki kell egészítenünk a moralitással.Úgy kell „elkülönülnünk”avilágtól, hogyekülön létünkbenmégismagunkontúlra,atöbbilényre,avilágegészreisirányuljunk, vagyis a Gonosz elve, az„Elkülönülés”mellettegyúttalakozmikus„Egységet”és„Harmóniát”,azazezekvédelmét: amoralitást is érvényesítsük.Azembermegmaradegyénnekezután is, deegynempusztánönmagárairányulóegyénmár.–Asaját„elkülönülésünk”avilágtól–azazazindividualitásunk –arajtunkkívülilétneknearombolójalegyenésneuralkodniakarjonavilágon.AzElkülönüléselvecsak az adott egyénre, az ő individuális léténekmegőrzésére vonatkozzon, de neterjedjentovábberőszakosanakülvilágrais,vagyisazegyénneakarjaasajátelkü-lönült létébe beolvasztani a többi létezőt, azazne rendelje alá a saját érdekeinek őket.AzemberaKozmikusErőbőlsaját használatra kapott erőket ne arra fordítsa, hogy a többieket önmaga szolgáivá tegye!Azelkülönülés,azén-érzetbenne levőtulajdonságáttehátneavilágellenhasználjafel.–Asorsbelikihívásoknak,azéletmegpróbáltatásainakelfogadása,magunkravétele.A nehézségekben azt keresni, hogymi az üzenetük, miképpen segítenek nekünkabban, hogy legyőzzük a saját egoizmusunkat.A külső bajok romboló erőit saját magunkatépítőbelsőerőkkétranszponálni! (Aszenvedésmorálisanátalakít.)–A Férfi Mivolt princípiumának megerősítése magunkban.EzazElkülönülés Szel- lemének„lázadó”ereje,ahomogénegységbőlvalókitörés,akorlátok szétfeszíté-sénekenergiájaéslendületebennünk,amiazindividualizálódáspozitíverejéthor-dozza magában.–Azembernekrészbenmeg kell szelídíteniemagábanazElkülönülésSzellemét (a Férfi Princípiumot), részben meg is kell szilárdítania magában azt.AzutóbbiaFérfiPrincípiumminőségénekhelyes elsajátítását jelenti,amimorálisiránybafordításamellettaz önmagunk személyes határainak meghúzásához való erő megőrzése is, az „Elkülönülés Szellemében” levő én-védő erő további birtoklása.– Az ember tudatosítja magában az önzés és a szabadság egymástól valóelválasztásának szükségességét. Legyőzi egoizmusát, de eközben a legkevésbésemveszíti el szabadságát.Nema szabadságunkról kell lemondanunk, hanemazegoizmusunkról...Hiszenszabadságképességünkésennektudatosanmorálisharcanélkülnemislennemivellegyőzhetőazegoizmusunk.Éppenhogyasaját „szabad-ságunk”foggyőzniasaját„önzésünk” felett!Eküzdelemsorána szabadságunkat megtisztítjuk az egoizmusunktólésaszabadságotamoralitásszolgálatábaállítjuk.

13�

16. A SAJÁT ALAP

– Külső vezetettség nélkül lenni. Magamra utaltság. Csak magamra támaszkod- hatom.Csakazésannyivagyok,ami„én vagyok”, vagyis ami „bennem”van.–Azemberigazáncsakönmagábantudmegkapaszkodni, vagyis abban, amilyenné önmagát tetteazéletesorán, illetve amivé ő maga formálta magát.–Belső önállóság.Sajátés független gondolkodás.Önmagunkon alapulás.–TalálkozásaSemmivel,aLétmeghatározatlanságával, amikor a Valaminek a meg-léte és önértéke nem evidens.HogylegyenaValamiéshogymilegyenaz:ezrajtamismúlik,tőlemisfügg.–HanemisgyőzésérvényesülaSzellemkint,a„külső”Létben, annyi szellemi legalábbis létezik, ami bennem van. Ha az egész világértéknélkülivé,üressé isválna, saját magamban fenntartom,megvédemésőrzöm az értékszerűt, a fénytelit! „Ha akár nem létezik Isten sem,megcsinálom én azt, amitŐistenneaLétVilágosságaérdekében,hogyavilágnakértelmelegyen.”–A támponttalanságban támpontokat teremtek.–Megértem,hogyvalójábannekemmintegyénnekkellmoralitását, eszméit, érté- keit tekintve felépítenem, meghatároznom, teremtenem avilágotésönmagamat.–Átélem,hogymagamra kell vennem aLét terhének(ígyvédelmének)egyénilegrámesőrészét,ésnekem kell hordoznom és tartanom annakrámnehezedősúlyát.–MegjelenikaSzabadság Valóságabennem.MostlettemigazánSzabad Lény.

III.–AKOZMIKUSTUDATKIALAKÍTÁSA(17.–21.)

17. ADNI

–Megosztaniavilággalazt,amibennemvan,amiénvagyok,ésazt,amiazenyém. –Ellenszolgáltatásnélküladni,nemvárnicserébesemmit.–Nemválogatniabban,hogymikoréskinekadok.(Nemcsakhangulattól függőenvagyszimpátiából„adni”,hanemmagambanmindigkészneklenniecselekedetre.) –ASzeretetérzéseáltalában.Együttérzés.Önzetlenség.Jószívűség.Segítőszándék.– A Női Mivolt princípiumánakénszerűmegerősítésemagunkban.„Egységtudat” a világgal.–Kifelé fordulás,amagamonkívülivilágrairányulás.Ahangsúlyátkerülavilágra.

140

18. A SZELLEMIT KÖZVETÍTENI

–ASzellem,aKozmikusságközvetítőjelenni.Továbbítani,továbbadniaSzellemit. –Világítanianemszűnő,atartósSötétségbenis.Eljuttatni,belevinniazAlacsonyabba (a„Sötétségbe”)aMagasabbat(a„Fényt”).–Előlegeznia„Napot”,aSzellemitott,aholmégnincsuralmon.–Tudatosan belemenni a szellemnélkülibe, oda, ahol a Szellem, a Jó még nemérvényesül,hogyottaSzellemit,aMorálisatátnyújtsukésmegismertessük. (Márnemcsakönmagunkfejlődéseacélunk,hanemavilág,atöbbiekfejlődéseis.)–Érintkeznimerni,ütközniavilágbanaSötétségErőivel,hogyaFénnyel,aJóval,a Szellemivel szembesítsük.Képviselni, kimondani a Szellemit, kiállni aMorálismellett!–Aktívsegíteniakarás,cselekvősegítségnyújtás.Nemcsak akkor „Adni”, amikor véletlenszerűenszembetalálkozunkéselénkkerülaszükségésabaj,hanemmeg-keresni azt, hogy hol kell adni, felkutatniazt,aholrászorulnakarra,hogykapjanak.–Magasabbrendűcélokatszolgálni.ASzellemieszközévélenni.Feladatvállalás.

19. A BELSŐ MEGNYÍLÁS

–Abelső megnyílás embertársunk felé.A teljes lelki-érzelminyitottság.Amásikember magunkba fogadásánakképessége.AkonkrétésszemélyesSzeretet.–Amásik ember szubjektív és egyénileg partikuláris érdekét ismagunkra venni, a saját érdekünkké tenni:„észrevenni”,„megérteni”,„helyetadni”aző érdekének.–Önkorlátozás.Mások szabadságát érvényesülni engedni, akár a saját szabadsá-gunkrovásárais.Lemondania magunk érdekéről amásikemberérdekénekjavára,haszemélyesboldogságavagybelsőfejlődésénekútjaezttőlünkígykívánja.–Áldozathozatal.Önfeláldozás.Ezazerőfeszítés a„Szeretet”,ésnemarajongás!–AzÉnemnekegymásikszemélyÉnjével,alegbensőlényével,alegmélyebblelki-szellemiközéppontjávalvalóintim kapcsolata.(„AzÉnjétkeresembenne.”)–A személyiségbeli álarcok, szerepek, pózok levetése, amelyek mögé korábbanelbújtunk, visszahúzódtunk érdekből, védekezésül és amegtévesztés céljából.AzÉnünk„mez”-telen,mostmárnem„takargat”semmitamásikemberirányában.–AzÉnünke„mez”-telenségéhezazonbanmárkét emberkell!Ebelsőminőségünkvégső kialakításához nem vagyunk elegendőek egymagunk, csak abban, ami ittrajtunkmúlik.Azembereketekintetbenmárfüggnek is egymástól,vagyisevonás-nakamagunkbanvalóteljesmegvalósításacsakakkorlehetséges,haamásikember-ben is létrejött e tulajdonság, azaz ha végigjárta magában azt a fejlődést, amelyehhezazérettséghez juttatja.Azemberek igazán„mez”-telenné–„napszerűvé”–csakegyütt válhatnak!Ezakapcsolat–tulajdonság–csakisEgyénésEgyén között lehetséges,amikorisazindividualitásunkszólítjamegéskerülviszonybaamásikszemélyindividualitásával.Ezéppenaztjelenti,hogysablonoknélkül,konkrétan,azadottszemélyhez„igazítva”,magunkatővele„egyeztetve”kelleztlétrehoznunk,és

141

minden egyes emberrel külön-külön kialakítanunk...EgyedülezazEgyének között megteremtettindividuáliskapcsolatlehetazalapja – az igazi Közösségnek.

20. A SZELLEM VALÓSÁGA

–A fizikai érzékelés természetétől ésműködésétőlmár nem függő, attól teljesenelszakadniképesúgynevezetttiszta gondolkodáskialakítása,amelynekeredményeiés felismerései a gondolaterő művei,ésamelynektárgyaafizikaimögöttiszellemi.–Szellemimegismerés.AmagasabbSzellemiségrejtettigazságainakmegragadása,aszellemifolyamatok,eseményekbelső logikájánakkiismerése,ezektartalmánakésösszefüggéseinekfokozatosésegyremélyülőelsajátítása.Ezoterikus világkép.–ASzellemiLét(dimenzió)valóságárólvalóbelsőbizonyosság.A Szellemi Világ-hoz tartozástudataaföldiemberben,azazzalvalószellemi-lelkiegységérzete.–ASzellem Közösségeazemberekközött.ASzellemavalódiközösségalakítóerő.

21. A KOZMIKUS TUDAT

–AKozmikusTudatbennünk. A Kozmikus Ember.–ASzellemi Kozmosz és az Ember igazi és legmélyebbkapcsolatának, azEmbermivoltának,létezése miértjénekéskozmikus helyének megértése.–TudatosítaniésvállalniazEmberhivatását,szerepét aVilágevolúcióban.–Emberiségtudatazegyénben.–Azegyéni tudat akarati, gondolati és érzésbeli azonosulása, összhangjaaVilág-egésszel.AzEmbermintkozmikusan teremtőlény.–AzIsteni Nézőpontmegjelenésebennünk.Világfelelősség.–AzIstentűzbennünk.–AzEmbermint10. hierarchia(aSzabadságHierarchiája,avagyazÉn-Hierarchia).

AZ ÚJ EMBER

–AzEmberiVilágmoralizálódásában, a Morális Emberbenvalóhitünk.–Az Én, a Szabadság és a Szellemeszméjénekhordozása,képviseléseavilágban.–ASzellemiKozmosztovábbfejlődése mellett való kiállásésakarat.

* * *

Akövetkezőoldalhoz:aBeavatás Termének innenső(alsó)részeaTerem„kozmikus” fele,abelső(felső)részea„szubjektív” fele.(Ld.aképeket!)AKijárat(az ÁTJÁRÓ), aholazÚjEmbertlátjuk,valójábanaSzellemiLétbevezet:aMúltbanonnanjöttünk,aJövőbenodamegyünk.ÍgyaBeavatásTermeazEmber Útját is jelképezi:bele-ereszkedésétaföldi-anyagivilágbaésfelemelkedését(visszajutását)aszellemibe.

142

A Beavatás Terme

A szabad és morális Én új korszaka(Az ember és a világfejlődés a szellemi világkép nézőpontjából)

1.

Az 5000 évesKáli Júga (Sötét Korszak) a 20. században véget ért amodernokkultizmus szerint.AKáli Júga attól volt „sötét”, hogy az ember – az Ember –végletesenelszakadtaszellemikozmosztól,belenyomódottazanyagi-fizikaivilág-ba,nemcsakkülsőleg,hanembelsőlegis,ennekfolytánkialudtakbenneamagasabbképességei,elhalványodtakkozmikusismeretei,elveszítetteazősitudást,ésennekhatására majdnem teljesen elfelejtette saját szellemi mivoltát, a benne találhatótermészetfelettiségetis,amiabbanfejeződöttki,hogyidővelmáralighasználta,sőtteljesenmegisszűntszámáraaszellemfogalma. Legfeljebbcsakalélekrőlvoltszómégezután,ezazonbanéppenabbankülön-bözika szellemtől,hogybennemárnemfeltételezünksemmilyenmagasabb koz-mikus entitást, valamiféle „isteni” természetet és „tökéletességet”, és különösennemtulajdonítunknekikozmikus feladatokat,igazielhivatottságot,csakvalamiföldihatóerőtésilletékességet.(Deamaterialistatudománytest-centrikusságakövetkez-tében már a lélek fogalma is veszélybe került, és napjainkra csak egy kizárólaganyagi-természetilénytszabadlátnunkmagunkban.) A szellem és a lélek fogalma bizonyos értelemben valóban nem azonosítható, mert közvetlenül nem esnek egybe, hanem az emberlény két különböző síkjáravagyoldalárautalnak.Alélekvalamiszemélyesebb,egyedibb,partikulárisabbvalóbennünk, a szellemvalamiegyetemesebb,kozmikusabb„része”,megnyilatkozásaaz emberi lénynek.A lelkében az ember önmagára mint szubjektumra irányul, aszellemébenviszont–ésezennekasajátosjellemzője–azembervégülismásrairányul:avilágra,sőtkifejezettenegyszellemilétre,ésennektitokzatoskozmosz-felettimozgatójára,azegyetemes,deéppannyiraszemélyes IsteniTudatra,amely-nekszellemitermészeteéscselekvésétmeghatározóeszméi, értékei az emberben is többé-kevésbémegtalálhatók. Így a szellem szintén az emberhez tartozik,mikénta lélek, de ennél szélesebb összefüggésekbe, világléptékek közé és a távolba vesző kozmikus időegységekbehelyeziazembert,tehátmesszetúlmutatabennünketköz-vetlenül körülvevővalóságon.Az ember jelenkori tudati ébredése azzal is azonos, hogyújrafelidéziazelveszítettéselfelejtettkozmikusságot,vagyistudatilagismé-telten beletágul a kozmikus léptékekközé, avagykitekint az anyagit és szellemitegyarántmagábanfoglalómindenségbe,deamitmostmárÉn-erőivelvégezel,tudatosmódon,ésnemolyanösztönösszellemilátóformában,mintazősidőkben. Amindenség, a létegész az ezoterika (és a vallások) szerint nemcsak a fizikaivilágegyetem, hanem egy ezen túl található még hatalmasabb szellemi-tudati létbeliség is.Az ember szellemileg értett „elalvása” abban is kifejeződött, hogya „történelmi”korokkal kezdődőenmindinkábba fizikai létre szűkült le és ennek szellemhiányos mivoltához idomult a tudata…Az ember szellemi „felébredését”

144

ezértúgyismeghatározhatjuk,hogyatudatamegintkapcsolatbakerülakozmoszmagasabb szellemi típusúlétbeliségévelis,amiéppolyanvalóságéséppolyanvaló-ságos,minta fizikai lét,csaképpenbizonyosokoknál fogvanemvoltszámunkraérzékelhető–ésegyrefokozottabbannem–aKáliJúga5000évealatt. Azemberezenidőközbenelveszítetteaszellemét,hogykidolgozzamagábanalelkét...Akozmikus súlyok lekerültek a válláról, azegyetemes elvek és ismeretek kihúzódtak a tudatából, hogy egyedi lénye (mozgás-)szabadsághoz jusson éskifejlessze magában individualitását. Megszűnt fölötte a szellemi világ, hogy kialakuljon benne a saját világa, az egyedisége. Az ember individuális belső lénye ennélfogva teljesen a fizikai léthez kötődött, mert abban jött létre és abból nyerte tartalmait...Azembertehátteljesenmagábazáródott,személyiségemegerősödött,de egyúttal kozmosztalanodottis,éskiszáradtbenneazisteni-kozmikusmoralitás. A Káli Júga „sötét” volta tehát az individualizálódás nagy folyamatát biztosí-totta, ennek ismert ellentmondásoskövetkezményeit isbeleértve.Letelte azonbannemazindividualizálódáslezáródását,eltörléséthozzamagával,hanemefolyamatkiegészítését egy másik, egy további folyamattal. Az „individualitást” most meg kell tölteni a „kozmikussággal”, a „szellemiséggel”. Újramegnyílnak a szellemikozmosz kapui, de a leáramló – valójában az emberben aktivizálódó– kozmikuserőkésszellemiértékek,ismeretekmárazidőközbenkialakultindividuális lényekbe fognakkerülni!„Lekerülésük”–avagy abennünkvaló„felébredésük”–azonbanmégsemautomatikus,haneméppenhogyaz így létrejött individuálisképességekre„számítanak”,aszabaddálettembersajáttevékenységére„várnak”,hogyazembermár egyénileg és akaratlagosan fogadja be őket, és belsőmikrokozmikus világáttudatosanfeltöltsevelük. A kozmikusság így megjelenik a földi terepen az ember tudatában és egészszemélyiségében. A lélekhez most ismét hozzákapcsolódik a szellem, társulnakegymással,ésezzelmégtovábblépazEmberiLénysaját–belső–evolúciójában.Ennek a belső evolúciónak az a sajátossága, hogy szabad feltételek között zajlik,valójábannincsigazikényszerítőerőmögötte,amiéppannyiramegkönnyítő,mintmegnehezítőkörülmény.Azemberrevanbízva, hogymit csinál, lehet akár teljestétlenségbenis,hanemismindenkövetkezménynélkül.Deugyanakkorazember-nekegyedülkellvégrehajtaniaazt,amitjónaklát,végülisönerőből,ésmagaáltalmeghatározva,hogymitésmennyitfogtenni.Mindenkiannyirajutelőre,amennyirehajlandó,mindenkiannyitvállalakozmikus-szellemitartalomból,amennyitelbír.Máraszellemünkbenisfejlődni–nem„kötelező”,hanemcsakszabad… De éppen ez a kötetlenség az igazi nehézség! Parancsra fejlődni sokkal köny-nyebb lenne,mintmagunktól fejlődni.Szabadnak lennünk sokkalnehezebb,mintlelki automatánakmegmaradnunk.A szabadságugyanis arra szólít felbennünket,hogyelhatározásaink,tetteinkokailegyünk,mitűzzünkkibizonyosbelsőszellemicélokat,amelyekegyébkéntsohanemjelennénekmegavilágban,vagyisarraszólítfel,hogyvegyükmagunkraakezdeményezés szerepétésvalódi forrásává váljunkasajátszemélyünkalakításának.Másszóval,aszabadságunkarravalólenne,hogyteremtsükönmagunkat.

145

Bizonyosértelembenazonbanjoggalállíthatóazazelőszörtalánbizarrnaktűnőmegfogalmazás, hogy az „ön-teremtés” szellemileg nagyobb fáradtságba kerül,mint a „világ-teremtés”.Mert„befelé”teremtenimindigfájdalmasis,míg„kifelé” teremteni inkábbélvezet.Valakinekönmagátátalakítaniaküzdelmesebb folyamat,mintarajtakívüllétezővalóságot.Avilágbanalegkisebbcselekvésismárláthatóváltozást, elmozdulást idéz elő.A saját lényünkben többnyire csakhosszúharcoksorán,esetlegnagymegpróbáltatásokatkövetőenésnemkevésidőelteltévelszokottjelentkeznivalamiaprócskajavulás,újerény,egyaddigmégnemhasználtképes-ség.Akülső,fizikaivilágminthafogékonyabblenneaváltozásokra,mintamisajátbelsővilágunk!Demiértvanezígy,ésmiértolyannehézszámunkraaszabadság terhe?Ezegyolyankérdés,amitsohasemtudnánkmegválaszolniegyedülafizikaivilágkép segítségével, vagyis azonbelülmaradva.Csak a fizikaiságon túl tekintőezoterikusvilágképnézőpontjaáltaltalálhatunkerremagyarázatot. E világkép szerint maga a fizikai földi lét a tisztán szellemi kozmoszbólmintegy„kihelyezett”,azon„kívülre”kerültvalóságszféra.Ennekköszönhető,hogybenne csak erősen visszatartottan és legyengülten érvényesül mindaz a szellemitörvényésmagasabbmorálistermészet,amiamindenségfizikaiságontúli létének elidegeníthetetlensajátja.HaezekaFöldönjelenisvannak,akkorsemegyláthatóformában és nem a felszínen, hanem elrejtőzve a természeti folyamatok mögé, és lehúzódva az emberi lény tudattalan mélyrétegeibe. A földi világ azonban avilágevolúcióban„szándékosan”lettilyen,mertaztacéltszolgáljakialakulásával,hogy az isteni szükségszerűség távolabbrakerüljönazegyedilétetkapottemberekvilágátóléstudattevékenységeitől,biztosítvaszámukraevisszahúzódásávalasaját cselekvés és a szabad döntés lehetőségét.Csakis itt, a földi fizikaiságközegébenlehetséges és alakulhat ki a szabadság a létezők számára. Az embernek azonban a szabadság ezen új művelésében egy olyan tudatiságot, tudatminőséget és belsőtudatierőtkelllétrehoznia,amelyeddig még sohasem létezett a szellemi kozmosz-ban! Maga a szellemi világ eredeti mivolta és természete számára teljességgelismeretlenezatulajdonságésbelsőcselekvés–aszabadság–,amitazembernekmégis fokozatosan ki kell fejlesztenie ésmeg kell alkotniamagában (ismétlődő)földiéleteisorán,fizikaitestbezárvaésegyedilénynektalálvamagát. Ennyiben a mi szabad emberitudatunknakolyanfeladatavan,amihezaszellemivilágból nem is szerezhet inspirációkat, nem kaphat onnanmagába építhetőmárelőrekészelemeket,amelyek lerövidíthetnékelőtteállóútjátésmegkönnyíthetnékannaknehézségeit!Mertvalójában a „szabad lényre” nincs egy másolható modell számunkra a (szellemi és fizikai) kozmoszban, hanem nekünk magunknak kell ennek a modellnek is lennünk saját magunk számára.Ezértaszabadlényfogalma iscsakolyanmértékbenvilágosodikmegelőttünk,amilyenmértékbenmárvalamitényleges valósággáváltbennünkaszabadságasajáttevékenységünkeredménye-ként…Igazánszabadnaklenniannyitjelent,hogyvállalni aszabadságot,elfogadniazönmagunkonalapuláskönnyűneknemmondhatóterhét,éscselekedniaszabaddöntést az élet egyes helyzeteiben, amely döntés először mindig befelé irányul,sajátmagunkra, itt hoz létre valami változást, avagy alapozmeg egymagatartást

146

bennünk, és csak ezt követően fordul és vonatkozik a külső világ eseményeire. Bele kell tehát teljesen ereszkednünk a szabadság szituációjába és meg kell élnünk magunkban a szabadságot, amennyiben „emberré lettünk” a mindenségben. Ezazonbanazemberilényföldiléténekcsupánazegyikoldala.Amásikabban aszinténránkhárulóteremtőtennivalónkbanvan,hogyemegkapottszabadságun-kat amoralitás szolgálatábakellene állítanunk, a szeretet „evilági”megvalósításaérdekében felhasználnunk, de éppen azon sajátos körülmények közepette, hogyaz isteni-kozmikusmoralitás szükségszerű érvényesülésemárhiányzik ami földivilágunkból.Eztafajtamárteljesenszabadonvégzettmoráliscselekvéstviszontakozmikusmúltbanmég soha nem tapasztalta meg azEmbermint tisztánszellemilény,deazegészszellemikozmoszsemismeri.AKozmikusMoralitás,aSzeretetelve a mindenségben mindeddig csak szükségszerű módon és formában létezett.Vagyis a Szeretet és a Szabadság két nagy princípiuma mindezidáig még nemvolt „összeérintve” benne, ezek nem „találkoztak” egymással, és ezért még sohanem is vették felmagukba egymásminőségeit…Ráadásul természetüket tekintvemintha egészen ellentétes irányultságúak lennének, szinte kizárják egymást, vagy legalábbisnehezenösszeegyeztethetőkneklátszanak.ÉsazEmbernekkelleneelőszöregyesítenieekétkülönneműprincípiumot!Eztkifejezhetjükúgyis,hogyaz Ember-nek úgyszólván a semmiből kell teremtenie valamit, egy eddig még nem létező tudat- minőséget kell kialakítania, és a hozzá vezető kitaposatlan úton végighaladnia. (Ezugyanaz,amiaBelső Út.Ésezazoka,hogymiértolyanküzdelmesszámunkraaz „önteremtés”.)Azavalami tehát, amita„semmiből” kellene így megteremte-nünk, nem egyéb, mint egy szabad és morális új belső világ a létezőkben, amitnekünkasajátlényünkbenkellkihordanunkésvégül megszülnünk. AzEmberreilymódonnemkisfeladathárulakozmoszszellemievolúciójában.AKozmikusTudatbólkaptaőisasajáttudatát,mintabbólegycseppet.DeeztaKoz-mikusTudatotazEmberneka saját tudatán belül egyolyanúj tulajdonságrakellrávezetnie,egyolyanegészenújfajtacselekvésműveléséhezkelleljuttatnia,amelymindeddig nagyobbrészt hiányzott magából a Kozmikus Tudatból. Mindezidáigugyanisaszellemikozmoszbanaszellemi-kozmikushierarchiák(ld.rólukkésőbb)tudattevékenységealapjábanvéve„kifelé”irányulóvolt,azazavilágotműködtette,a mindenséget alakította és gondozta, és csak figyelmük adott tárgyát és főkéntaz Istenség valamely megnyilatkozását látták és érzékelték, de önmagukat nem.Csakaszabadság princípiumánakbevetéseakozmoszbahozzaelaztafordulatot,hogy a szellemi lények fokozatosan képesek legyenek az ön-megpillantásra,márönmagukraistudjanakreflektálni,és„tudatosíthassák”a saját lényüket.Ezegyrésztodavezet, hogy lassanként önállósodnak belül,már személyesebb, individuálisabb természetűvéválnak.Másrészt–jobbesetben–kialakulazaképességük,hogymármagukvégzikasajátmorális irányításukat.Ezzelegyolyanbelső lét jelenikmegbennük, amely az Istenség eddigi őket vezető szerepét részbenmármagára tudjavenni–átvállalja.Ezavégüliskozmikusésavilágegésztérintőnagyjelentőségűszellemi folyamatelőszörazEmber tudatábanjátszódikle,őtterhelimegaligelbír-hatósúlyával,ámmegadjanekialétezőkelőtteddigismeretlenönállóságérzetetis.

14�

Az Emberben most már mindinkább individualizálódó Kozmikus Tudat azonban egyúttal fokról fokra elveszíti a saját régi, bejáratott és stabil morális működését. Azemberi lénynek ezért egyfajta„kézi vezérlésre” kell átkapcsolnia!Hapéldáulmavalakiszabadakaratábólegyhelyzetben„jó”voltésamoralitástérvényesítenitudtamagában,ezmégnembiztosítjaarról,hogyholnapisugyanígymegfogjaezttenni.Holnapéppannyiramegkellküzdenieérte,ésmegintegyszabadcselekvés-aktusban kell választania a „Jót”,mert nincs benne egymorális automatizmus a„Jó”irányában,hanemazilyentípusúautomatizmushelyénegyedülaszabadsága, a szabad döntésképessége áll. A Kozmikus Moralitás „magától” – mint eddig,az isteni szükségszerűség hatására –már nem érvényesül benne!A fizikai létbenkialakuló és ennek megfelelően először „egoistává” formálódó egyéni emberi tudat ilyenformán azt a saját természetével kezdetben messzemenően ellentétes, nemkevésséküzdelmesésvalóbanegyedülállófeladatotkaptaaSzellemEvolúciójában,hogy önmagát egyénileg tanítsa meg a szeretetre, és már valóban személyesen küzdje ki magánakaszellemilétrejellemzőistenieredetűtudatminőséget–amoralitást. Ámeztavonásátegysajátos fejlődést igénylőbelső teremtő út soránhozhatjacsak létre. Ennek lefolyása közvetlenül nem kapcsolódik a (szellemi) kozmosz egész eddigi fejlődésmenetéhez, hanem abban egy teljesen új szakaszt képvisel.AzEmbernek (sőtmeglehet: a leendő10. hierarchiának) éppen ezt a csakőt érintő„külön fejlődését”,aző„saját útját” fogalmaztákmegabbanabeavatásban,amita tarot nagyarkánumainakképsorozatafejezki.Atarotaztazegyéniszabadbelsőfejlődéstábrázolja,ahogyanönerőbőlkialakítjamagábanvalakiamoralitást,élet-rekeltiasajátszemélyébenamorálisértékeket,egyénkéntkitágulazegyénentúli léptékekhez,miközbena fizikaiságáltal letompított tudatában feltámasztjaaszelle-met, amelyebennelejátszódófolyamatnakegyarántazalanya is és a tárgyais. A „beavatás”maga tehát több annál,mint aminek rendszerint hiszik: „okkult”ismeretek, szellemi „titkok” elsajátítása, bizonyos „mágikus” hatalommegszerzése aléterőiésembertársainkfelett.Különösenatarot-félebeavatás legfőbblényegenemez,hanemsokkal inkábbegy emberminőség kialakítása, egy ezt megvalósító Belső szellemi Útra kelés, ésazezenazÚtonmindelőbbrejutóésegyremagabiz-tosabb haladás…A beavatás tulajdonképpeni tartalma és tette az emberteremtés, mondhatni, egy „új ember” általunktörténőmegalkotásasajátmagunkban. A szel- lemi világról szerzettmégolymagasrendű ismeretek egész tömege sem ér önma-gában annyit – sem számunkra, sem a szellemi világ számára –, mint egyetlenvalódi lépésmegtétele a sajátÉn-fejlődésünkben, legyen az akár a legcsekélyebberedmény, a legkisebb győzelem is a végső és távoli célhoz képest. Az igazimisztérium a teremtés, és az Ember az első olyan lény a világban, akinek eztönmagával szemben lehet megtennie, aki az említett értelemben önmagát teremt-heti. Csakis az Ember kiváltsága a szabadság, a szabadság pedig az a lehetőség,hogy egy létezőönmagát alkothatjamegvalamilyenné.A szükségszerűség csak a „külső létet”képesalakítani,aszabadság azonban a „belső lét”formálásáralétre-hívott eszköz, amely már kötelezi is az ilyen tulajdonságot magukban hordozólényeket az önteremtésre. Ígyválikezisegyszemponttáazembermegítélésében.

14�

2.

Kikerülttehátazemberbőlamorális szükségszerűség,hogybelépjenazemberbe a szabad moralitás. Ez ugyanannak az eseménynek a másik oldala, hogy meg- szűnt az emberben a kozmikus összlét működéstípusa, és megjelent az ember- ben az egyedi lét cselekvésformája.A szükségszerűséget felváltja a szabadság, azösszességbenvalólétetkövetiazegyénkéntlétezés.Hatalmasfordulatezaszellemivilágevolúcióban,letérésazeddigi„jártútról”,ésegyúj ösvényvágásakezdődikmega Kozmikus Tudatfejlődéséneképpannyira„égi”,mint„földi”történetében.(Ennek képviselőjeKrisztus.)Amorális szükségszerűség kihúzódása az emberből perszeközvetlenülnemhozzalétreaszabadmoralitást,hanemennekcsakalehetőségeelőttnyitjamegazutat.Azemberrevár,hogyebbőlalehetőségbőlvalóságotformáljon,ésegyszermajdvalóbanelidegeníthetetlensajátosságalegyenaszabadmoralitás. A szellemi kozmosz nézőpontjából tekintve a tulajdonképpeni emberfejlődés nematermészetivilágmeghódítása,vagyatárgyijavakatilletőtechnikaihaladás,hanemazembertudatiságánakfejlődése,belső-szellemi világánakalakítása,amely-nek legfőbbgerinceazemberszabadmoralitásánakkibontakozása,amármorális szabadságkiépítéseazemberitudatban.AKáliJúgaannakakorszakavolt,amikortöbbé-kevésbé még érvényesült a morális szükségszerűség, ami az ősi és újabbvallások intézményeiben és tantételeiben öltött testet… De a lassan kibontakozó individualizálódásegyreinkábbellentétbekerültazegyéniszabadságotmindenkortagadóvallásirendszerekkel,acsakis tekintélyelvűuralmukkalésazegyesembermaguknak igényelt szellemi vezetésével.A Káli Júga vége valójában a szellemi és belső Szabadság Korszakának kezdete, amikortól az egyéneknek morálisan már maguknak kell a cselekvéseik mögött állniuk, már nekik kell felépíteniük az ilyen jellegű saját belső tudatiságukat, a cselekvéseiket meghatározó értékorientációjukat.Ezentúl amoralitást nélkülöző szabadságra és amoralitást létrehozó szabadságraegyaránt lehetőség van, ésmár teljesen az egyénenmúlik és rá van bízva, hogymerre indul el a most fellépő és mindinkábbmár az ember belső-tudati teremtő tetteitőlfüggőÚjKorszakban. Idővel ugyanis a morális szükségszerűség utolsó maradványai is fokozatosankiszorulnakazemberiségszellemiéletéből,avallásiszigor,atúlvilágibüntetéstőlvaló félelem egyre kisebb szerepet fog játszani az emberek morális döntéseiben(a „rosszak” esetében éppúgy, mint a „jók” esetében), és a moralitás egyetlen valóban működő alapja AZ EGYÉNBE HÚZÓDIK: mindenki maga lesz – vagynem lesz – a forrása, de az egyéb eddigi külső ösztönzők lassan elapadnak. És ezzel az egyéni szabad moralitásmegteremtésénekmeredekútjáhozérkezikel azemberiség. Az emberiség morális létezése nagy mértékben veszélybe kerül akkor, amikor a szeretetjelenléteavilágbanmindinkábbmárcsakazegyénekenfogmúlni!Deígya személyes morális felelősségükiseddigmégsohanemtapasztaltmértékbenmeg-növekszik.Ezértváltazegyreinkábbebbeaziránybatartókorunkbanfontossáaz,hogyazemberekvégrevalóban–éstörténelmilegszintemost először – rálépjenek

14�

az ún. Belső Útra, a szabad moralitás képességének kialakítását célzó szellemifejlődés útjára, amin manapság már mindenkinek magának és jobbára egyedül,önmagára támaszkodva kell végighaladnia a hétköznapi valóság talaján állva ésenneksokszorhátráltatókörülményeiközepette.MertazÚjKorszakemberiségé-nek spiritualizálódásávalegyüttjárazamagasabbeseményis,hogyaszellemivilág részéről mindinkább az egyes ember kezébe adatik önmaga sorsának alakítása.Ezoterikus értelemben az ember a Földön a jövőben „szellemileg” egyre inkább – avagy már „teljesen” – szabaddá válik saját belső világát tekintve. Ezzel függösszeazis,hogymárnemkülső(pl.vallási)intézményeknek,hanemazegyesembe-reknekkellhordozniukamoralitásésaszeretetügyétaFöldön,ésmegteremteniükannakmindenkorivalóságát a fizikai síkon.Azelőbbiekvégül is sohasemvoltakképesekmegvalósítaniaszeretetetavilágban,legfeljebbcsakafogalmáttartottákéletbenbenne.Hogytehátmilyen„belül”azegyesember,ezenfogmúlniajövőbenavilágmorális minősége, a szeretetésagyűlölet„harca”,másszóvalazemberekközöttiéletelviselhetőségevagyelviselhetetlensége. Ezazelőttünkállómorális fejlődésegyúttalazemberiségfelnőttéválásának,deezzeljövőjénekisafeltétele!Haazemberiségerrenemképes,vagyishaegyedeinemválnakönmaguktól,tehátmárszabadonmorális lényekké, akkor semmi egyéb nemfogjatudnimegmenteniőketabelsőszellemielsorvadástól,afelgyorsulólelkiinfantilizálódástól, az egoizmus egyre kegyetlenebb uralmától, és ennek egyeneskövetkezményeként a hétköznapi élet kaotizálódásától és a földi civilizáció lassútörténelmiösszeomlásától.Ebbőlislátható,hogyazÉn-beavatás,azazazegyénileglefolytatottbelső morálisfejlődésnemvalamifölösluxuséslegfeljebbcsakegyeskiválasztottakra tartozó titokzatoskodó ügy, hanem létszükséglet az emberiségszámára. Az emberiség nem politikai vagy jogi úton fogja végül elnyerni igazibelső–szociális–harmóniáját,hanemMORÁLIS ÚTON,vagyisnemelsősorbanazintézményekmegreformálása, hanemaz EGYÉNEK megváltozása következtében!Éséppenezutóbbitjósolja megnekünk,vagyamiugyanaz:erreszólít fel bennünket a tarot is, amelynek megalkotói kétségkívül hittek isebben. Az „evilágban” a KozmikusMoralitás – avagy csak egyszerűen: a szeretet – tekintélyelvű intézmények általi hordozásának befejeződése, ezek eddigi irányítóiés közvetítői szerepének lassú kialvása folytán minden emberre egyúttal a teljesmorális lepusztulásvár,hamostmársaját magukbannemteremtikmegamoralitásforrását, ezáltal biztosítva a szeretet érvényesülését, sőt első igazi megjelenésétnemcsakönmagukban,hanemrajtukkeresztülmagábanaföldi világbanis. Azintézményesültvallásokbanartikulálódóéskülsőlegesformáikbantestetöltőmorális szükségszerűség ugyanis a lefolyt történelmikorokban csak „kívülről” és„felülről”, parancs formájában, a kényszerítés és fenyegetés eszközeit használvaközvetítette az embernek a szeretet princípiumát (lenézve és elnyomva eközbenaz emberi lényt magát). E módszer azonban mégsem érte el célját a már egyreinkább individuummá és szabaddá váló földi ember esetében, akinek ezúton –minttapasztalható–nemisváltigazánsajátjáváaszeretet.Bármiföldivagyégibüntetés kilátása sem akadályozhattameg az önirányult és egoista embert abban,

150

hogya„GonoszBirodalmává” rendezzebeaszámára terepülkapottevilági létet, aföldifizikaivilágot,akozmikusvalóságbanazegyetlenigazánemberiszínteret. A szabad moralitásban viszont éppenhogy „belülről” építjük felmagunkban aszeretetet,nemabüntetéstőlvaló félelem,hanemabelátás és a belső hajlandósá- gunk leszamotiválóerőnk,ezértlehetegyszermajdaszeretetbőlmárigazivalóságbennünk,amitnemparancsragyakorolunk,szolgaianengedelmeskedveegynálunknagyobbföldivagykozmikushatalom szigorának,hanemmárminden külső kény-szer nélkül fogjuk megtenni,egyedülasajátszabad akaratunkbólkövetkezően. Ezamásodikútvagymódszer(akrisztusi)–szembenazelsővel–aszeretetföldimegvalósulása érdekében tehátmármesszemenően az ember teremtő aktivitásáratámaszkodik,ésazerreafeladatravalóbelsőérettségét,azahhozvalószemélyesfelnövésénekképességétfeltételezi isróla. Vagyisegyenrangú,sőtelsődlegesfélkéntbevonja az embertaszeretetbennetörténőkialakításánakfolyamatába...Merttudjaés elismeri, hogy az ember ilyen irányú teremtő jelenléte nélkül egyáltalán nemmegvalósíthatóezenaszellemivilágonkívüliterepenmagaamoralitás,amorálisérzület! AszeretetaFöldöncsakáltalunk,asajátelhatározásunkbólkiindulvakeletkezhetbennünk,mertnincsegyébszereplőésnincsmáserő,amelyaztottkivitelezhetné.Aszellemikozmoszmaga–mostmár–közvetlenülnemépítifeléstartjafennazemberbenaszeretettulajdonságátésgyakorlását,hanemvárjaazt,hogymitegyükezt meg, és nem közvetlenül követeli,hanemsokkalinkábbcsakreméli azt, hogy az embervégülamoralitástteremtőlénnyénövikimagát.Azembercsakisígyválhat majd a mindenség teljes értékű és abban már valóban szerepet játszó tagjává,aki maga is teremtő lényként jelenik meg annak kimeríthetetlen és örökké tartóevolúciójában. Csakazoknakalényekneklehetakozmikusvalóságban„teljes értéke”ésvalódi„szerepe”, akik teremteni képesek benne, vagyis akik maguk is továbbteremteni tudják a saját hatókörükön belül a létet.AzEmberesetébenezateremtésiterületés teremtenivaló–MAGA AZ EMBER,azősaját,márindividuálisésvalóbanszabad belső világa. A morális szükségszerűség és a szabad moralitás tehát két különböző út ésmódszeraszeretetföldimegvalósítására,azembermorálisfelemelésére,a„gonosz” legyőzéséreazemberilényben.Azelőbbivalójábanmáramúlthoztartozik,améglelkileg és belsőleg kialakulatlan emberiséghez, amelymég dogmákon, tekintély-tiszteletenésazezeketkinyilvánítókülső intézményeken,ezeknekparancsuralmánkeresztülfejtettekihatását.Azutóbbiajövőrekészítelő,ésmáraszemélyesemberiÉnen és annak szabad akaratánkeresztülkívánmegjelenniavilágban. Legfőbbkülönbségükazonalapul,hogyazEmberfogalmátéslényételtérőmódon értelmezik, nemugyanannak látják, és ebből következőenmáshogyan is szólítjákmeg,azazviszonyulnakhozzá.Azegyikegyönállótlan,külsőlegvezethető,sőteztis igénylő,másokbakapaszkodólénytcsináltazemberből.Amásikegyönmagánalapuló,önmagátteremtőlénytakarfaragnibelőle,akiképesleszasajátmagasabb–morális–rendeltetéséttudatosítani.Azegyikazembertőlelvetteahitetönmagában,

151

amásikazemberthinnitanítjaönmagában.Azegyikaporbataszítottaésrabságbantartotta az egyént, amásik inkábba felegyenesedésreösztökéli és ráébreszti sajátszabadságára.Azegyikbefalazta,tiltottaéselfordultaszeretetteremtéséreegyedülképesgondolkodóésérzőemberi bensőtől,amásikmegakarjaaztnyitni,éskeresi vele a kapcsolatot. Az egyik csakis oly módon látta lehetségesnek a „gonoszt” –aszeretettagadást–letörniazemberben,hogyehhezmagátazembertkellletörni,akaratában legyengíteni, Énjében elsorvasztani,–azért,hogy„ne legyen ereje” a Rosszművelésére.Amásikviszontúgyképzelia„gonosz”elleniküzdelmetmagunk-ban, hogyéppenazemberÉnjét kell megerősíteni, belül feltámasztani e küzdelem-hez,–azért,hogy„legyen ereje” a Jógyakorlására…Ezkétféleút,kétfélemódszerés kétféle emberfogalom. Az elsőhöz az eddigi Régi Ember, a másodikhoz azeljövendőÚj Embertartozik. AzEmbernagykozmikusútjaazonbanaSzükségszerűségtőlaSzabadságfelétart!AzEmberegyolyanszellemilény,amelyaKozmikusTervnekmegfelelőenaszabadságszituációjábalettkilökveésvalóbanszabadságravanítélve…KorunkbanmindenNegatívErőazértharcol,hogyazembermegmaradjonaszükségszerűség –újabbésújabbformákatöltő–tudatiállapotában.MindenPozitívErőpedigazértküzd,hogyazembertovábbkerüljön–morális–szabadságánakkifejlődésében,ésőmagaasajátbelsővilágábanegyreszabadabbáváljon. Detalánéppenmagaazembertörekszikaleginkábbarra,hogymégmegmarad-jon a szükségszerűség valamely formájánakkeretei között, és hogyminél inkábbelodázza nem irigylendő, bár mégis nagyszerű sorsát: a szabadságot. Mert aszabaddá válásnemcsakvalamielőrelépésazevolúcióban,valamifeltámadásegylényben,ésegyedülállólétbelifelemelkedés,szem-ésszellemkápráztató megdicső-ülés a kozmoszban, hanem a fájdalommegjelenéseisaLétönmagátkibontóhatal-masésvégsőlényegéttekintvetitokzatosfolyamában.Aszabadságprincípiumávalésállapotávalbelépettavilágbaabelső küzdelem, és e küzdelemmel egybefonódva megjelentaszenvedés is.Aharmonikusésboldogszellemivilágsemmit sem tudarrólakínrólésegyremeredekebbenemelkedőkeresztútról,asajátegyediségébebezártlényrémületéről,aránehezedőterhekalattösszecsuklóhaláloskimerültségé-ről,amicsakisazemberlétsajátja,afizikaiságbanfuldoklószellemi lény kiszabott végzete.Mindezéppenazért jellemziőt,merta Szabadság Keresztfáját kénytelen vinniföldiéletében.–AzEmbera„SzabadságHierarchiája”.Aszellemihierarchiákanevükben foglaltegyes isteni-kozmikus (lét-)elveket testesítikmegésműködte-tik. Az ember missziója a kozmosz átformálására hivatott szabadságprincípium hordozása.ASzabadLénysorsaígyaz,hogyeztazelvettapasztaljaéséljemegmagá-ban.Ezazelvazonbanegylénybenbefelé dolgozik,befeléfúrjamagát,alényenbelülteremtmegegysajátosminőséget.Ezértszerttenniráigenkeménymegpróbáltatásis. Az Istenség, avagyaKozmikusEvolúcióazembertől egya létbenmégszinteteljesen ismeretlen belső önállóság kifejlődését, mindeddig csak az Istenségrejellemző személyes autonomitást vár...Az„egyetlen” és „nagy” (isteni-kozmikus)Egymellett és körül valamiértmeg kell jelennie „sok” és „kicsi” (isteni-emberi)Egynek – az egyes emberi lények Énjébenhelyetkapva.VajonazisteniEgyezáltal

152

a Teremtést bennünk folytatja, ésmost „szétszórja”, azaz „továbbadja”Magát is, önnön lényének egy eddig még visszatartott minőségétazáltalalétrehívottvilágba,Önmaga„képét”, „hasonmását”helyezvemégelazEmberben,mertakozmikuslétegészben még ez a rész hiányzott Őbelőle?… De mi Isten és Ember legjellemzőbb hasonlósága, a tulajdonképpeni rokon vonásuk?Mitjelenta„saját képére”formáltságunk?Talánlegelsősorbanmagátaszabadságot, a „szabadnak lenni”élményétéslétállapotát…Ésmitjelentaz,hogy„Istenhez hasonlatosakká” kell válnunk? Talánazt,hogyténylegesenésvállaltan,részbenléthelyzetünkbőlfakadóankényszerfolytán,részbenönerőbőlésönmagun-kat ilyenné teremtve – szabad lényekké kell válnunk… De „szabadnak”, vagyis„Egynek” és „Énnek” lenni valami rendkívüli kihívás és próbatétel a világban.Alegnehezebb,amicsakelképzelhető. Azemberilénynemtudja,hogymiértazasorsaésrendeltetése,ami,ésmégisbenne van az a merészség és elszántság, hogy amit végül mégiscsak felismer asaját sorsának és rendeltetésének – azt elvállalja és véghezviszi. És talán csakaz Út legvégén, amikor beérkezik az Istenség, az Ősterv által kitűzött és elrendelttávoliésmindaddigismeretlencélba,tudjamegaválasztarra,hogy–MIÉRT?… Miért van az ő egész lénye? Miért került bele ő is a mindenségbe? Miért voltnélkülözhetetlen abban? Valójában mi is volt az, amit ő adni tudott a világnak,a létegésznek, az Istenségnek azzal, hogy létezett, hogy léteznie kellett. Hiszenlétének tulajdonképpen csak abban az esetben van valami magasabb értelme, ha őmaga(is)„volt valamiért”,„betöltött valamilyen szerepet”avilágban. Eszerepjobbmegértésefeléviszimindenbizonnyalazapillanat,amikorarraakérdésre, hogy minek az érdekében van a szabadságegyáltalábanésegyúttalönnönegyéni szabadsága: azt a feleletet adja, hogy a szeretet érdekében!A szabadsághaöncélésa szabadsághaeszköz –eszköza szeretet érdekében–, ezazanagykülönbség,amielélép,azabelsőútelágazás,aholtaláljamagátazembertudatoso-dásánakelsőperceiben,ésamitnekimagánakakkorésazutánismindenkorel kell döntenie.A szabad lénynek azt a hozzátartozó és számára kikerülhetetlen kérdéstkellmegválaszolnia,hogyvajon miért létezik a világban szabadság? Mireszolgál?Miértlett„kitalálva”,milehetazértelme? Deezakérdésfogjaelvezetniahhozatovábbikérdéshez,illetveazabbólkövet-kezőegyrehatározottabbfelismeréshezis,hogyvajonvan-evalamijelentőségeéscéljaannak,vagyteljesenmellékesésegyszerű„véletlen”azatényavilágban,hogyminden kiszolgáltatottságunk, kényszerűségünk mellett egészen biztosan és tőlünk el nem vehetően–szabadok is vagyunk…Úgytűnik,hogyaszabadság„miért”-jénektisztázásavezetheticsakelazembertasaját létezése „miért”-jének tisztázásához.A szabadság megértése nélkül az ember lénye is érthetetlen, vagy ami ugyanaz,félreértettmarad.Azembertmegérteniannyi,hogyaszabadságotmegérteni…Mertazembertitokigazinyitja:aszabadság.

153

3.

Az Ember létének végső titkai minden bizonnyal túlvezetnek az Emberen, és valaholegészenmessze,talánmagánakazIstenségnek,azŐsforrásnakatitkaiban gyökereznek,éscsakonnankaphatnakigazimegvilágítást.Ezértönmagát,asajátlététéskülönösmivoltátfeltehetőenmindaddignemisérthetimegmaradéktalanulés teljesen az Ember, amíg a létegészt, legfőképpen pedig ennek legrejtettebb ésszellemi minőségét tekintve legtitokzatosabb középpontját, az Isteni Tudatot a számáraelérhető szintenésmértékbenmégnemértettemegésnem tudotthozzászellemilegfelemelkedni. DeEmberésIsten(Krisztus)megismerése és átélésetalánnemiskétkülönmeg-ismerésiésátélésiaktus,hanemegyetlenésugyanazonfolyamat!AhogyanazEmbertnem lehet megismerni az Istenség és a kozmosz megismerése nélkül, éppenúgymagátazIstenséget sem lehetne megismernünk az Embermegismerésenélkül.AzEmber megértése feltétlenül beletartozik az Istenre vonatkozó megértésünk folyama-tába.MintahogyanazEmberönmegvalósításaegyúttalazIstenséghezvezetőútis. Az Isten „emberré lett”, és azEmber „istennéválik”.E kifejezések azt jelzik,hogy mindkét részről fennáll az egymáshoz közeledés, az egymásból részesedés szükségleteésmagasabbvágya.Titokzatosmódonvalamitegymástól tanulnak meg.Saját jelenlegiútjukaz,hogyegymásttapasztalják meg!AzEmbermagábafogadja az istenlétben található minőséget, az Istenség magába fogadja az emberlétben található minőséget… Mindketten mozgásban vannak, mégpedig egymás felé, hogy ezzel megújítsák avilágot,magátalétet.Azisteni és az emberi összeérintése, egyesülése hozza el azt az ÚJ VILÁGOT, ami majd a létegész, az Ember, sőtbizonyos értelemben és valamiképpen az Istenségmegváltása is lesz egyszerre… Közöséslegfőbbtitkuktalánebbenvan. Az ember tehát nemüres kézzel, nemegykiüresített, tartalomnélküli tudattalés elszemélytelenedett, éntelenített szolgai lélekkel érkezikmegmajd egyszer azIstenséghez, hanem ÖNMAGÁT HOZZA, az emberlét újszerű és hasonlíthatatlantapasztalatait,megéléseitnyújtjaátNeki.AzEmber„istenivéválása”nemaz,hogyfeladja ember voltát, beleolvad Isten saját létébe, azŐ emberfeletti Személyébe,vagyvalamielszemélytelenítőabszolútEgybe,hanemazEmber„istenivé válását” helyesebblenneúgyértenünk,hogyazéppenhogya saját „EMBERRÉ VÁLÁSA”...Ebelsőfolyamatvégigküzdéseleszazősaját„megistenülése”!„Embernek lenni”, „emberileg” érni el és teremteni valamit, szubjektíven és belülről, individuálisan és szabadon:ezazőigazisorsaéslegfőbbadnivalójaaszellemi-kozmikusvilágnak. Az eddig mondottakat a régi tudat, a hagyományos (vallási) világkép alapjánnyilván„istenkáromlásnak”isminősíthetnénk.DemiértkáromlásaazIstenségnekaz, ha az Ember léténekmagasabb értelme van, és hasznos és aktív szereplőnektekintjük a kozmoszban, aki végül is arra teremtetett, hogymaga is hozzátegyenvalamitavilághoz,nemindigcsakelvegyenbelőle?ÉsmiértlenneazIsteniLény„lealacsonyítása”az,hogytőlünk,küzdőésszenvedőtörékenyemberektőlelfogadvalamit?

154

Az Istenség a maga legistenibb vonását és mibenlétét, a SZELLEMIT most valójában az emberlétben, az emberformábanpróbálja ki, edzi és teremti tovább! Az Ember tapasztalatai az Istenség saját tapasztalataivá válnak,ŐtésVeleegyüttaLétetgazdagítjákésteszikérettebbé…Hatalomnélkülisnagyottenni;végtelenerőnélkülisbátornaklenni;amindentudásnélkülözéseközbenatudástokosanésfélrenemvezethetőenmégismegszerezni;asajátindividualitásérzeteésavilággalszembeni ellentétek ellenére is a világ felé kinyílni és hozzá hidat verni tudni; a szenvedések közben is amorális értékek, a „Jó”mellett kitartani; a félelmet iselviselni;agyűlöletetmagunkbanlegyőzni;azönzéstmegfékezni–eszituációkat azIstenségsohanemélteát,eszituációkmegoldásáraképestulajdonságokat még semmikor sem éltemeg…Hogymindeztmegtapasztalja,megismerje és egyúttalmár beleépítse egy a RégiVilágot követőÚj Világba: Önmaga egy darabját, azEmbert küldte előre, ezt a minden létsíkhoz hozzátartozó, de tudatában mégis magáramaradtésakaratábanmagárautalt lényt,akinekaTeremtésegyúj,soronkövetkező Oltárán a saját áldozatát kell bemutatnia – de semmiképp semmagát„feláldoznia”:önmaga lényét kell odanyújtania, felajánlania a kozmosznak, azért, hogyelmerüljönalétalakításegyújabbolvasztótégelyében,ésÁLTALA és BENNE az Istenség nekikezdjen egy mindeddig talán legnehezebb teremtésműveletbe: aszabadság és az individualitásistenelveinekmegformálásábaaLétben.– Az ember viszonya a földi világhoz, viszonya a szellemi léthez és viszonyaönmagához–eháromviszonyrendszertisztázásának,megismerésénekfeladatalép a szellemi létbőlkizuhanóés egyre szabadabbáváló– azaz az egyreönállóbbésegyúttal önmagát egyre gyökértelenebbnek érző – ember elé itt a fizikai síkon.Ha ebben a három irányban nem lát tisztán, ha a hozzájuk vezető úton valaholeltéved, ha a rá leselkedő illúziók elhitetik vele, hogymár célba ért és nincsmittovább keresnie, akkor a saját szellemiÉnjét érintő isteni teremtésterv is elakad,vesztegeltehetetlenül.Azember,éppenmertszabadlénylett,képesderékbatörni,eltéríteniaszellemivilágevolúciót.Csakazősegítségével,belső teremtő tetteivel történhetmegavilágelőrehaladása!Dehaazembernemérzimagátakozmikusvilágrészének,hanemállítjabeleszemélyétannakfejlődésébe,haúgyhiszi,hogy avilágvégetisérasajátszemélyesérdekeinekhatárainál,akkorhidegenfogjahagyni a földi léthez (az emberekhez), a szellemiséghez és önmaga magasabb Énjéhezvalóviszonyais.Ígyazezekirányábanfennállófelelősségérőlsemvesztudomást, ésaráhárulótennivalóitsemvállalja.Avilágmegismeréseésazabbanvalóhelyünktudatosításanélkülazembersohanemleszképes,semhajlandórésztvenniavilágSzellemiEvolúciójában.Magábazáródása,közömbössége, ismerethiányamindenttönkretehet,akozmikusvalóságnagycéljaitsemlegesítheti. De az emberi fejlődésben egy új időszaknak nézünk elébe. Ez amár valóbanszabad és önmagát teremtő ember Új Korszaka,amelyarégi,szellemilegbilincsbeverőelőítéleteketfokozatosanszéttöri,ésolyan új erőket, magasabb lelki-szellemi képességeket támaszt fel bennünk, amelyek korábban még nem léteztek az ember-ben! A tarotisannakazidőszerűvéváltésmostkibontakozószellemi impulzusnak arészeésterméke,amelyezeketazerőketésképességeketfelszabadítjabennünk.

155

4.

A tarotlegrejtélyesebbképeahuszonkétnagyarkánumközülmindenbizonnyalalegutolsó:a„Bolond”,a„Vándor”,a„Felfedező”,az„ÚjEmber”.Vajonmitakar mondanieza rajz,miazüzenete, ésmiért áll éppenőmindenneka legvégén?A„Bolond”alakjáhozfűződőtitokzatosság,„istenszerűség”,azaza„végsőmegoldás” birtoklása,a„továbblépés”képessége–akártyajátékbana„Bolondból”lettaJoker,amely„mindentvisz”,bármilyennehézségbőlkimenekít,valóbanúgy,mintvalami„isten”–egyolyanhangulatotkölcsönözeképnek,amelymintegykiemeliatöbbiközül, valamiféle saját nimbusszal ruházza fel, mert sejtjük szereplőjéről, hogy nem „átlagember”, és hogy erősen különbözik, sőt szemben áll a hétköznapoksablonvilágával.AhogyanaJoker lapjaa legerősebb, legütőképesebbakártyában,ugyanúgy a „Bolond” lapja a „legmisztikusabb” a tarot-ban.A legtöbb fejtöréstkiváltó,alegnehezebbenértelmezhető,mertazalakjavalaminagy titok őrzésére, az emberlétmegértését illetővalamilyenkulcsszerepbetöltéséreutal,amitegyikképsemtudamagasajátjelentésévelfelülmúlni.Atarot-banazutolsóképalegnagyobbrejtély,ezértaszokásosmegközelítéseiisalegellentétesebbek. Ez a személy vajon fellegekben járó idealista, vagy beszámíthatatlan gyenge-elméjű;mindentmagasabbszemszögbőlnéz,vagymindenengúnyolódik;mindenttud,vagyvalamimegbízhatatlanhazudozóésszélhámos;apusztulásbamegy,vagymegtalálta az átjárót a valósághoz? Mit csinál: céltalanul ődöng, naiv élvezettelszemlélgetiatarkavilágot,vagynemlát,nemhallsemmitmagakörülelszántútrakelésében?Kivertkutyaazéletben,vagyazéletfelettállóbölcs? Mindenaszellemreésatranszcendenciárairányulóhagyományosvilágképben,ősiokkulttanbanésvallásbantalálunkegyazemberlétrevonatkozólegfőbb végcélt, mintegyazembersorsbetetőzését,aföldiemberútvalamilyenégijutalmát,amiarrólszól,hogymileszazemberrel,avagymileszazemberből,amikorföldivalóságabefejeződik.Ezegyfajtaembereszményis,éslényegébenmindenősieredetűésígy„régitípusú”szemléletbenugyanaz.Ezkifejezettenaztállítja,hogyasokgyötrődés,küzdelemutánegy„másikvilágban”avégsőmegnyugvás,azönfeledttétlenségésaz individuális léttől való boldog megszabadulásvárazemberre.Aföldicselekvése-ketegyfajtaégicselekvésnélküliségköveti,akínokkaljáróaktivitástazelernyesztőpasszivitás,aszamszárát–alét-körforgást–anirvána.Azemberilyenszerűszellemimegdicsőülése („üdvössége”) azonban egyúttal az emberi lény eltűnése is lenne,vagyis az emberlét végső értelmeasajátembervoltunkfelszámolásalenne! Magában hordja ez az elképzelés azt a feltételezést, hogy a vallások „menny-országába”valóbejutás, vagya „nirvána” elérése amozgásnélküliség, a szellemimozdulatlanságbekövetkezésévelazonos.Eszerintaszellemiléttel,azIstenséggelvaló találkozás számunkramindenmozgásmegszűnése,mindenellentét és létezőkonfliktus végső elpárolgása is lenne.Amagasabb világokban valójában semmitsemkellcsinálni,ésmajdezjelentialegfőbbboldogságotasokatpróbáltéssokatszenvedett ember számára is. Nyugalomra vágyik és ott végre része lesz belőle.Vagypedig:aFöldönsokatháborgattaéskínoztaatudata,aszellemilétbenmajd

156

megkapja a tudat-nélküliséget, az Egyetemes Tudatban való feloldódással járóteljes ön-feledtséget.Mintha ennek az EgyetemesTudatnak a legfőbb jellemzőjea tudatvesztés, a belső némaság és belső üresség, a semmit sem gondolás lenne! Aföldizaklatottságmegváltásatehátöntudatunknakezazürességeéssemmisségelesz,egyénilényünkkioltása,elalvása,meghalása.„Meghalni”megyünkaszellemilétbe, személyiségünket, énérzetünket tekintve megsemmisülni! Ezt mégis örökéletnekésfeltámadásnaknevezik,mintakiknemgondoltákvégigasajátszavaikat. Vajon a „feltámadás” valóbanbeleolvadás lenne az Istenségbe, az „örök élet”valóban az egyéni létünk befejeződése lenne? Az Atya trónusa, vagy az isteni-egyetemesEgyszellemifénymagjakörégyűlniannyitjelent,hogymársohatöbbénemcsinálunksemmit,mindentevékenységetbeszüntetünk?Vajonnemvalamifélefogalomzavarnak tekinthető-e az, hogy a létteremtő, legaktívabb, legtevékenyebblénnyel, az isteniEggyel–vagynevezzükahogyanakarjuk–„egyesülni”, „talál-kozni”,akiformál,alkot, teremt, amiótacsaktudmagáról:amirészünkrőlmégis alegteljesebbpasszivitással,asemmittevésboldogságávalleszegyenlő? Arégiezoterikustanokban,deamostanivallásokbanis,azemberlétvégső kime-netele,aszellemivégcélésezzelmagaazembereszményvalójábannemegyéb,mintazember–akiegyén,mertcsakaddigember,ameddigegyén–eltörlése, eltüntetése, azaz ember voltánakleépítése!Ezlennehátahalhatatlan emberlélek, hogy a végén hirtelenszétpárolog,felszívódik,belehullésnyomavészavakítóisteniFényben?... A világ ezoterikus irányú értelmezésében egymásramindig hasonlítva, azonosminőséggel lép fel a túlvilágfogalom és az embereszmény. Ha a szellemi létet, azIstenséget–sajátvilágábanmégiscsak–passzívnakéshomogénnek,valójábantétlennek és üresnek képzeljük, akkor az oda kerülés, aVele való találkozás is apasszivitássalésazelüresedésselazonosazemberszámára.Haottcsend,nyugalom,békeéspihenésvan,akkorazembereszményisacsend,anyugalom,abékeésapihenés lesz. –Ha azonban azEgyet, az Istenséget, a szellemi létet tevékenynek, aktívnak, valóban teremtőnekgondoljuk,akkoravelükvalóközösség isaz ilyen-szerű tulajdonságokmegtapasztalását,azefféle„légkör”megélését fogja jelenteniszámunkra!Ezesetbena „mennyország” sema tunyaés zavartalanheveréshona és a „nirvána” sem a tárgynélküli gondolattalanság állapota lenne.Azazmég ott(vagyabban)semszűnikmegazélet,ateremtés,alétalakítás,hanemmásformábanugyan, de folytatódik, és ez az aktív, tevékeny jelleg lényegében mindenkor és mindenhol –afizikaiésaszellemivalóságbanegyaránt– fennáll. A „Bolond”képe,amelyalegutolsó,azaza„legtávolabbi”helyrekerült,ésígy bizonyára valami embereszmény megfogalmazásának is vehető: nem egy meg-dicsőült,glóriávalafejekörüli„beérkezett”és„megnyugvó”alakotmutat,hanemegy továbbra is cselekvő, az ismeretlen felé lépkedő embert, azaz olyat, akinekcéljaivannak,akimégfeladatokatlátmagaelőtt,akiszámáraalegkevésbésemértvégetasajátsorsa,aszemélyesélete.–Alegtöbbvalláseszményképea„Szent”, aki az Isteni Csendet vágyja, és feloldódik az Isteni Fényben, belefagy a Létbe.A tarot eszményképe a „Bolond”: a Továbblépő, a Felfedező, nem egy pusztakóborló„Vándor”,hanemazörökösenElőrehaladó,avilágújabbésújabbformáiért

15�

Megküzdő, amindigminden keretből és korlát közülKinövő, avagy a kereteketállandóanTovábbtágító,amindenkoraTávolbatekintő,aMesszebbrenéző,abelső-leg Nyugtalan, a kifelé Tettrekész.A Bolond nem a személytelen Isteni Fénnyel kereskapcsolatot,hanemaszemélyszerű Isteni Tűzzel,amelyvalamiélőbb,érzőbb,akaróbb isten-megnyilatkozás.A Szent az út végén belsőleg kialszik, cselekvésreképtelenné válik, és éppen ez elégíti ki.ABolond kreatív marad mindörökké, és nemismeriavégsőnyugalmat,acselekvésfeladását.ASzentcéljavalamikatartikusés elernyesztőboldogság elérése, aBolondcélja akatartikus és izgalomban tartóteremtés folytatása.VajonmelyikükhasonlíthatjobbanazIstenségre?Ésszámunkramelyiküklegyenakövetendőéslegmagasabbrendűembereszmény? Ebbenakétféle„ideálisember”modellbenszinténa„kétféle”világ–arégiésaz új – paradigmatikus különbsége fejeződik ki.A„Szent” úgy jut el sajátmeg-váltásához, saját tökéletesség-érzetéhez, vagy másképpen mondva, úgy keresi azIstenséget,hogy leépítiegyediségétésvisszaadjaszabadságát.A„Bolond” abban látja önmaga kiteljesítését és az Istenséghez való hasonlatosság elérését, hogykidolgozzaegyediségétésmegóvja,sőtmegerősítia(belülrőlfelépítettmoralitássalösszefonódó)szabadságát.Azelsőesetbenaszabadságazember„istenszerűsége”megszerzésének az akadálya, a második esetben annak éppen a feltétele, az odavezetőútnakszámít.ABolondatarot-banazelőttetátongószakadékfelettasajátbensejébőlképződöttSzabadsághídjánlépdelát!CsakisaSzabadLényelőttnyílik meg az út,egyedülőkerülhetátaszakadéktúloldalára,aminektalálóábrázolása,hogy a szikláról kilép a szakadék fölé („a levegőben jár”).A tarot Bolondjánaklegalapvetőbbjellemzője,legfőbbismérvemindenképpenaszabadság. Ezisaztmutatja,hogyatarotnemarégmúltban,hanemcsakisegyolyankorbanszülethetett meg, amikor már „aktuálissá” vált az emberi világban a szabadságfogalma,amikoreljöttannakazideje,hogyazemberasajátszabadságképességénektudatárajussonéskezdjemegteremteniennek„valóságát”magában. Azősivilágképbőlésakésőbbbelőleszármazóegyesvallásokbólméghiányzikaz Énfogalma!Azősiidőkbenazindividuális–földi–Énvalósszerepe,kozmikushelyemégnemkristályosodottki,mertténylegestevékenységesemkezdődöttmeg.Ezértazemberönmagalététpusztána„rosszal”,az„elszakadással”,aszellemilét„elveszítésével”azonosította.Az egyénné levésnekmégnemderültkiakozmikusfunkciója, és e történésnek csak a negatív oldalait tudatosították.Az egyéni lélek„börtönén”belülmégvalóbannemvolt„teremtés”,ezértaztszellemiszempontbólmég„üresnek”látták.Egyfajta szégyenérzet és bűntudat társult ahhoz az érzéshez, hogy egyén lett az ember, hogy magában elkülönült öntudata van, amely egyre inkábbel is felejti a kozmikus lét világát és annakértékeit, igazságait.Az emberezértazősidőkbenmindenáronvisszaakarttérniazelhagyottEgységbe,individua-litásabörtönétőlmegakartszabadulni. Azegyénnéésszabaddáválásterégmúltkorszakokban–denemkevésbékésőbbis – tehát bűnként élik meg!Az emberi éntudat keletkezésének látszólag semmiértelmenincs.Egytévedés,félrecsúszásvoltavilágalakulásban,amithamarvisszakellfordítani.Úgyvélték,hogyegyedülazembereltévelyedésévelokolható,vagyis

15�

azÉn-keletkezésmögöttnincsIsteniTerv,hanemazember-ÉncsakvalamivadhajtásaVilágFáján.Olyanvalami,amisohanemérikmegigazigyümölccsé,nemgazdagítjaalétet,hanemveszélybesodorja,ezértonnanlekellszakítani. Az egyénné és szabaddá válás megértése és elfogadása csak a jóval későbbi korokban válik lehetségessé, és Krisztus megjelenéséhez kötődik (ld. később).AzÉn-szerűKrisztus-erőkazonbancsakazutóbbiidőkbenkezdtékmegigazihatásu-kat, és juttatnakelegyúttalahhoza felismeréshez,hogyazemberi Énnek kozmi-kusmissziója van. Csak ezután tudatosulhat, hogy az embernek nem egyszerűen „visszatérnie” kell az Egységbe, hanem „továbbemelnie” kell azt az ember saját kiteljesedése által. Magasabb értelemben az Ember nem szakadt ki a kozmikusvilágból, hanemmost is benne van, de olyan sajátos és ismeretlen körülményekközött, amelyeknek igaziértelmételeintenem is ismerhette fel.Ebbenazújszerűközegben azonban valami szellemileg ÚJ készül és teremtődik. Az ember úgy„tér vissza” az Egységbe, hogy egyedi és szabad Énje létrehozza magában eztaz Újat, az Egységnek ezt az új minőségét: a szabadságot, a szabad moralitást. A „Szent”alakjaannakazősinézőpontnakfelelmeg,amelymégvisszamenekülniigyekszikazEgységbe,ésmégfeladja,feláldozzaegyediségét.Atarot„Bolondja” annakjelképe,hogyazemberi Énfelismerteésmárművelikozmikusmisszióját.– Azősi korokban az ember csakis azon az áron tudott „feljutni az istenekhez”,hogy kiiktatta, elfojtotta magában az „elkülönülés-tudatát”. A saját egyediségét„nemvihettefel”.Azújabb,modernidőkbenviszontéppenaszabadságmegszerzése lettazakulcs,amelymegnyithatjaelőttünkaszellemiségkapuját,mertazembermár csakis a szabadsága révén sajátíthatja el a szellemi világgal való morális együttrezgésképességétéstehetieztatudatminőségetvalósággáazegyedilényében.Amígeznemválikbennevalósággá,addigvalóban„kintkellhagynia”egyediségét,mert ezmég képtelen „együttrezegni” a szellemi dimenzióval.A régi beavatásokezért teljesen kikapcsolták a személyes tudatot az emberben, és emiatt voltak abeavatottszellemiélményeitranszszerűek,emiattjártaköntudatvesztéssel,éshason-lítottak valamiféle álomtudathoz, sőt halálállapothoz. Élményeit azonban ebbena formábanabeavatottneméreztea sajátjának,mintegy idegenként állt szembenspirituálistapasztalataival,csupánkülsőleg megfigyelte a szellemi dimenziót és nem belsőlegátélteazt,éppenazért,mert„lentmaradt”aszemélyes egyedisége, amibe élményeitfelvehetteésamivelamagáéivátehettevolna.Azemberekkorlegfeljebbcsakbetekintettaszellemilétbe,deezzelmégnemváltodatartozóváis. Aszemélyesegyediségjogostartózkodásihelyevalóbanmégsokáignemisleszaszellemidimenzió!Azemberlényúgynevezett„visszakerülése”aszellemivilágbaugyaniscsakakkorváliklehetővéakozmoszfejlődésben,amikorazemberténylegesen kidolgozzamagában a szellemi lét tudatminőségeit, valósággá teszi saját egyedi-ségébenannakmorálisértékeit.Az embernek a szellemi léthez való saját felnövését, a szellemi érettségét azonban a földi világban kell megszereznie,eztcsak itt lehetkidolgoznia,egymástkövetőföldiéleteisorán,egyediésszabadÉn-ereje segítsé-gével!Ahhoz,hogyaszellemi dimenzióbaazemberlényakozmikustudatevolúciósorán egyszermajdvalóbanvisszakerüljön létszerűen is, vagyis „örökkévalóan”:

15�

előbbittaFöldönkellszellemi lénnyéválniabelülazÉnjében,lelkében-tudatábanésegészindividualizáltbelsővilágában… E„modern”felismerésfolytánabeavatáscéljaésértelmemagaismegváltozik!Az új beavatásmár egy szabad és Én-hordozó embert igényel, aminek lényeges következményeivannakmagánakabeavatásnaka jelenbeli formájáraésa termé-szetéreis.Arégibeavatásaszellemidimenziórairányult,azújbeavatásviszontaszellemi minőségekre…Arégibeavatásaszellemilétvalóságábaakartbepillantani, azújbeavatásaszellemilétetazemberbenakarjavalósággá tenni.Azegyikcéljaaz istenélmény,amásikcéljaazemberteremtés.Azegyikaz„Égbe”akarbehatolni,a külső transzcendenciát keresi.Amásik az „Emberbe” akar behatolni és a belsőtranszcendenciát keresi, vagyis az ember lényében kutatja fel a transzcendens elemet… Az egyik az Isten–Ember viszonytszétszakítottságbanlátja,sőtegyenesenazellentétességükethirdeti,amásikazösszetartozásukatállítja,ésarokonszerűsé-güketismerifel. Régen a beavatás egy külön beavatót igényelt,ma az embernek önmagát kellbeavatnia.Aki önmagát nem képes beavatni, azt egy másik személy, a beavató sem lesz képes. Régen a beavatásfolyamat egyfajta rituálé volt, titkos körülményekközöttzajlott,elrejtőzveavilágelől,ésegybizonyosidőtartamotvettigénybe.Maa beavatásfolyamat maga az élet, nyitott és ismert körülmények között történik, avilágforgatagábaállítva,éséletünkegészidejérekiterjed.Arégibeavatáscéljaaszellemi dimenzió érzékelése,azodavalótudatibehatolásvolt,azújbeavatáscéljaaz Én-ébresztés lett, az emberi Éntudatimegalkotása. Ennek az új beavatásnak legfeljebb már csak része a szellemi látás, de nem ezadja legfőbbtartalmát,semigaziértékét.Aszellemi látónaképpúgyvégigkelljárniaasajátÉn-ébredését,eztsemmikorsemhelyettesíthetiamagasabbvilágokbavaló bepillantásának képessége, mint ahogy nem is ezzel a képességével fogjaelvégezni a sajátÉn-fejlődését, hanemcsakis abennekifejlesztettÉn-ereje segít-ségével.Csak az Én alkothatja meg az Ént, a szellemidimenzióbeli tapasztalatokönmagukbaneztnemidézikelő.AzÉnismeretenemnyerhetőaszellemivilágból,hanem egyedül a földivilágbelitapasztalatokésküzdelmekútján…AzÉnünket,azÉn„princípiumát”ésegyúttal„valóságát”önmagunkbankellmegélnünk,arajtunkkívülilétbennyilvánvalóannemlehettárgyunk. Az újabb idők legfőbb és legnagyobb misztériuma: az Én-misztérium... Mosta szellemi beavatás aktuális tárgya az Én-misztériumba való beavatás... A tarot huszonkét nagy arkánumaaz emberi Én misztériumát foglaljamagában, egy arrairányulóésaztfeltáróbeavatásfolyamatotrögzítésábrázol.Ezabeavatásamagareneszánszkori rejtélyes,a„semmibőlvaló”,„névtelen”és ígya legkevésbésemerőszakosmegjelenéséveliskifejezteazt,hogynembizonyosiskolákhoz,áramla-tokhoz,egyvalamelyvalláshozkötődik,ésnemsajátíthatókiegyolyanformában,mint valami zárt csoport tulajdona.Az emberi Én és teremtő szellemi missziójaösszemberi ügy, sőt valami kozmikus esemény.AzÉn-beavatás ezért nem külsőközvetítőket igényel, intézményeket, mestereket, tekintélyeket, akik mindenbenvezetnekbennünket,ésakiketcsakengedelmesenkövetnünkkell.AzÉn-beavatás

160

az EGYÉNügye,ennekmegfelelőenmindenekelőttönállóságotkövetel tőlünk,azönmagunkra hagyatkozás bátorságát feltételezi, amagunkat vezetés szabadságáraépül.Ezen azúton sokszor tévedhetünk,nagyokathibázhatunk,könnyen eltéved-hetünk. De ezmégmindig a kisebbik baj, mert ekkor is tanulunk, tapasztalunk,érünk, mindenkor meglehet azonban arra a reményünk, hogy magunkra támasz-kodvaegyszermajdvisszatalálunka jó irányba,éskijavítjukbaklövéseinket,úrráleszünk gyengeségeinken. Reménytelenné akkor válik a saját Én-ébredésünk, a legnagyobb veszély ebben akkor leselkedik ránk, hamástól várjuk a saját előre-haladásunkat, hamás személyében látjuk ennek biztosítékát, ha valakimásnak avédőszárnyaialáakarunktartósanbehúzódni.Nemabiztonságot kellene keresnünk mindenáron,hanemsokkalinkábbazúton levéslendületét,örököspróbálkozásait,távolba tekintését,merészségét kellene felvállalnunk.Ehhez nemmások erejébenkell megkapaszkodnunk, hanem éppenhogy önmagunk belső megerősödését kellelérnünk. Nem másoknak kell magunkat alávetnünk, hanem magunkban kellenehinnünk.AzÉn-beavatásfeladata,céljalegelőszörisezttudatosítaniazemberben! AlegértékesebbkincsaFöldönazemberiÉn.Miértaz?Azért,mertittszületik,ittformálódikki,ittkészülavilág,amindenségszámára!Rudolf Steiner a modern okkultizmus, az antropozófia megalapítója, az újabb ezoterika minden bizonnyalegyik legnagyobb alakja. Veleszületett szellemi látó képessége révén betekintésevoltamagasabb,érzékfelettidimenzióba.Azalábbimondatokatőfogalmaztameg. Az emberi lényaFöldönígyszólhatnamagához:„…Alákellettszállnomebbea sűrű fizikai anyagba, hogy abban az öntudatotmegszerezhessem.Hamagamratekintek, magamat én-lénynek érzem. Valamikor társa voltam az összes szellemilénynek, akikmár csak az éteri [szellemi] világba fellátó tekintet számára észlel-hetők.Közülükvalóvagyok,dealászálltam,hogymegfelelőensűrűformátöltsek.Azembermindentökéletességeebbőlaszellemivilágbólszármazik.Nemcsakazok,amelyekkelazembermárrendelkezik,hanemolyantökéletességekéstulajdonságokis,amelyeketazembernekmégcsakezutánkellmegszereznie.Egyvalamit azonban senki sem tud kivívni magának, aki nem szállt alá a fizikai síkra.Avilágmindenség-benvannakmégnagyobbtökéletességekis,mintazembertudatszintje;atudatnakegyébformáiisléteznek.Ahhozazonban,hogyatudatnakazasajátosformájameg-jelenjen,amitazemberfejlesztkiittaFöldönmagában,egylénynekalákellszállniaaFöldre,ésbizonyosszámúinkarnációnkeresztülasűrűanyagbankellmegtestesül-nie.Habár azok a szellemi lények, akiknek világábamost feltekintek, végtelenülmagasabb rendűek és tökéletesebbek, mint a földi emberek, egyvalami azonban még sincs meg az ő világukban, van amivel nem rendelkeznek: az emberi éntudattal.Magaaföldivilágazértvanitt,hogyeztazemberlénynekmegadja!…Értelmetlentehát azt állítanunk, hogy kint a szellemi világban emberi éntudat található.”… Az ember „csak a földre szállása révén fejlődött énné”.(A Kelet a Nyugat fényében. 1909 –Akiemelésektőlemszármaznak.) AzÉnmagaazonbannemolyanvalami,amikészenjelenikmeg.Készencsakalétrehozásafeltételeitkaptameg:aföldilétet,afizikaitestetésazÉn-szubsztanciát.Tényleges–belső–kifejlődése egy további aktus és hosszantartó folyamat, amit

161

maga az Én végez el és lényegében rá hárul.AszellemieredetűemberiÉnaföldi síkonnemútjavégéreért,nemmenthetetlenülelfajult itt ésbűnösenmegromlott,kiüresedett. Saját kozmikus története éppenséggel elkezdődik a földi létben valóelmerülésével! A mindenségben most van születőben az Én mivolt, amire még ismeretlentennivalókésbizonnyalnagyjövővárazelkövetkezendőkorszakokban,létevolúcióban. Amiidőnkben,aXX–XXI.századtólkezdődően,aKáliJúgalezáródásávalez afolyamatvalójábanfelerősödött,vagyatörténelemfolyamánigazilendületetcsakmostvett.Jelenkorszakunknaktehátnemazelszemélytelenedés,azeltömegesedésavalódiés tulajdonképpeni tendenciája,hanemellenkezőleg:az Énné válás! Ami ajövőbenazemberiségrevár,aznemazéntelenedés,haneméppenaz„énesedés”.Eztnagyerejűellenakciók,megtévesztések fékezhetik,amúltkiüresedett formái,a jövő hamis alternatívái megzavarhatják, de a magára eszmélő Én előtt az utat végülnemzárhatjákel. AzIsten-ÉnföldimásolatabennünkasajátemberiÉnünk...Azemberi lény ezért nemvalami jelentéktelen,értéktelen, aperifériánmeghúzódóaprócskaporszemavilágegyetemben, amelynekmegjelenése csak valami kuriózum, de létezése alap-jábanvéveteljesenmellékesésbármikoreltörölhető,hanemamagábanhordozottÉn-princípium révén valójában egy égi eredetű hatalmasság, valami kiolthatatlantűzalétben,amelya Szellem Evolúcióját rejti magában.Azemberaszeretet és a szabadság elsőegyesítőjeleszavilágban.Aszeretetkényszer aszabadságnélkül,aszabadságrombolásaszeretetnélkül.Akettőösszeérintéseegy új létlehetőség, egy új tudatfajtaakozmoszfejlődésben!AzemberÉn-fejlődéseeztaprogramotvalósítjameg, az emberi Éneztacélttűzikimagaeléföldilétezésében.Azembersorsaegyküldetés,léténekértelmeegyteremtés.

5.

A tarot és az Én itt elemzett ezoterikus témájával a materialista tudományosvilágkép nyilvánvalóan nem sokat tud kezdeni, és kevésbé lehet programszerűenhasznosítanivalamelyintézményiformánbelülis.Atarot egész területe az egyedi embert szólítjameg, amelyhelyenkéntgazdagabbésbonyolultabb létezést jelent,mint a tudomány bármikori tárgya, vagy egy szervezet külsőlegesműködése.Azegyediemberolyansajátosmélységeketésvalódititkokatsejt,illetvetalálmagában,amelyeknek felszínrehozatalábanésfokozatosmegértésébensemmilyenérdemlegessegítséget nem kapajelenlegimaterialista,tudományosvilágképtől.Atudománycsakaz érzékelhető világrólnyilatkozik,amelynekfogalmábaimmárnyilvánbeleértendőkannakszabadszemmelnemláthatófizikai-kémiaiszféráiis.Avalóságúgynevezettszellemisíkja,azérzékfeletti világtekintetébenazembermesszemenőensajátmagá-ra,önmagaegyediélményeireésmegismerőerejérevanutalva!Eza„láthatatlan”valóságszférasemmivelsemjelent„távolabbi”területetvagyközömbösebbtémákatszámára,mint a tudomány ismert tárgyköre.A tudomány előtt lényegében isme-

162

retlenmindaz,amiamoralitással,azemberiszabadsággal,azÉnneléshasonlókkalkapcsolatos.Ezekolyanbelső,„érzékfeletti”témák,amelyekmegközelíthetetlenekatudományszámára,amelyelsődlegesenakülső-személytelenvilággalfoglalkozik. Az ember azonban éppannyira egy belső világhoz is hozzátartozik, mint egykülsőhöz,éppannyirahordozmagábanegykutatnivalóbelsővilágotis,mintahogymindigegykülsővilágba is integrálódniakell.Amikorazemberebelsővilágábaigyekszünkbepillantani,akkorottnemegytermészettípusúvalóságottalálunk,hanem egy szellemtípusút. Ezek nem analóg valóságok. Ha az emberi bensőben csaka természet személytelen folyamatait véljük lehetségesnek és minduntalan azokatkeressük vissza, akkor az emberi lény lényegét tévesztjük szem elől.Az emberibensőminőségilegmásvilágotrejtmagában,mintatermészetvilága.Ekülönbségetaz emberbentalálhatólélek, vagy szellemadja.(Ezeketmostvegyükugyanannak.) Alélekegyolyanvalóságbennünk,amelynemérthetőmegaszemélytelentermészetmégolymélyrehatómegismeréserévénsem,mertegymásfélevilág,amelymásfélemegismeréstigényeltőlünk. Errőlanem-természetivilágrólhallanisemakaramodern természettudomány.Deazegyediembernagyonistudróla!Aléleklététnemlehetbizonyítanitudomá-nyoseljárásokkal,mégismindenegyesemberönmagában hordozza a bizonyítást és ameggyőződéstalélekvalóságáról.Aszellemilélekmeglétét–joggal–tagadhatja atudományatermészetterületén,desemmikorsemleszképesvéglegmegcáfolniaztazemberenbelül!Azemberazújabbidőkbenfelfedezteazanyagot,megismerteannaktörvényeit,folyamatait,deéppúgyfelfedeznivalóésegyremélyebbenmeg-ismernivalószámáraalélekszférájais.Azemberamegismerésbentehátnemcsakatermészetrejtélyeelőtttaláljamagát,hanememberilényénekrejtélyeelőttis,mertnemcsakegy testileg-anyagilag létező lény,hanemegy lelkileg-szellemileg létező lény is.Amennyiben azonban az ember felfedezimagában a lelket, annyiban fel fogjafedezniaztis,hogyahogyanatestéhezegytermészetivilágtartozik,ugyanúgyalelkéhezvalamiképpenegyvalóságosszellemi világtartozik. Errőlaszellemivilágrólmégkevesettudunk,mertegészhangadóvilágképünka természeti világ felé fordult és egyúttal arra szűkült le.A történelem hajnalánmégvolttudomásaazembernekerrőlazérzékfelettivilágról,sőtakkorezjobbanisérdekelte,mintafizikaivilág.Az individualitáskialakulásaérdekébenazonbana szellemi létnekelkelletttűnnieafölditudatelől.Azemberelveszítetteaszellemivilággalvalóközvetlenkapcsolatát,ésaföldilétviszonyaifeléfordult.Ennektöbbkorszakbanmegvalósuló, a jelenig elvezetőgrandiózus folyamatátRudolfSteinerantropozófiája lenyűgözőmódonmutatjabe.Minden, ami történt, szükségképpentörtént,voltcéljaésértelme.Dekorunkbaneljöttazidejeannak,hogyazegyoldalúszellemilétfeléfordulásésazegyoldalúfizikailétfeléfordulásutánaszellemiés afizikailétrőlvalóegyidejűtudomásjelenjenmegazemberiségtudatilátóterében. A szellemi világrólvalótudásazonbanAZ EMBERBEN TALÁLHATÓ SZELLE-MISÉGfelfedezésévelésújalapokontörténőkiművelésévelkezdődik!EzazemberiÉnterülete.CsakazÉnmivoltánakmegismerésevezethetielismétaföldiembertaszellemi világfelé.Ezeképpolyanmegismernivalótudásterületek,mintatermészet

163

világa.Ha csak a természetet ismerjükmeg, azzalmég nem fogjuk leleplezni azemberlényvégsőtitkát.Ehhezaszellemivilágotismegkellismernünk.Aszellemivilág megismerésében azonban egy belső intuitív megismerés szükséges, nem a személytelen természetre szakosodott tudomány absztrakt megismerési módja éstárgyi-technikaieszközei.Aszellemivilágbelülrőltárhatófel,nempedigkívülről,érzékszervileg.Ehhezazemberiképességekami időnkbenkezdenekmegjelenni,éséppenhogybelül,azÉnben.Ezekkelaképességekkelarégiemberiségmégnemrendelkezett,ezekcsakmostkezdeneknyiladozniakoronkéntismételtenújraszületőegyediemberlelkekben. Az ember a régi időkben képtelen lett volna úgymegismerni a természetet és annak sajátos törvényeit, mintmanapság. Ez egy belső-tudati fejlődés eredménye voltazemberben.Deezafejlődéstovábbhalad,ésmostmárarraiskiterjed,hogyaz ember a szellemi lét megismerésére is lassanként képes legyen. Az emberivilágban nemcsak társadalmi, gazdasági, politikai fejlődés történik, hanem egybelső, egy szellemievolúcióis.Ezutóbbinemakülsővilágbanjátszódikle,hanemmagában az emberi lényben…Ahogyanennekköszönhetőenazemberatörténelemsoránegyrematerialistábbtudatúvávált–kelletthogyváljon–,mostismételkezdegyre spirituálisabb tudatúvá válni, újra képes lesz befogadni a szellemi világrólvaló tudást, de ezt már nem a régi, atavisztikus álomszerű tudattal teszi, hanemsaját gondolkodásképességéthasználjafelehhez.A gondolkodás belső ereje nélkül ugyanis nem tárulkozik fel számunkra a szellemi lét, éppolyan sötétben marad, mint amilyenné vált az utóbbi évszázadokban, évezredekben.Azembercsakazújszerűszellemi-gondolkodásbelierőfeszítéseiáltallehetképesarra,hogymindmesszebbrebevilágítson az előlünk homályba burkolózó, írott történelmünk során egyretávolabbiváés rejtélyesebbéváló szellemivilágba.Ezaz emberimegismerés egy új tárgyát képezi, egy új perspektívát nyit meg előtte. Ahogyan a XVII–XVIII.században nekikezdtek egy új valóságterület, az anyagi természet feltárásának,ugyanaztjelentiaXX–XXI.századamegismeréstörténetében:mosta szellemi lét felfedezéséneknagykorszakáhozérkeztünkel.Mégmindennekazelejénállunk.– A szellemihez közeledés és a szellemiről való megbizonyosodás nem a külső bizonyítékokon múlik.Természettudományoskorunkbizonyítéknakcsakazttekinti,ami külsőleg-tapasztalatilag észlelhető, vagyis materiális létformája van. Így aszellem létét is elfogadnák, ha az valamilyen külső-anyagi formában nyilatkoznameg.Haazégbőlfényesangyalcsapatszállnaalá,haKrisztusfizikaitestbenmegintvégigvonulna a világon és közben számtalan kézzelfogható csodát tenne: ezmárbizonyítéknak számítana az anyagi természetre leszűkült tudatunknak.De valamiteljesképtelenségnektűnikszámáraaz,hogyegykülsőmateriálisalakotnemöltöttlétisvalóságnakvehető.Ígyatermészet közegén belül követeli a szellemönmagárólvalóbizonyítékait.Ennekparadoxmódonabbanaformábankellenemegtörténnie,hogyéppenatermészetrendjétszakítsákmeg,atermészetentegyenekerőszakota„szellemilények”.Csakvalami természetfeletti lehetne a bizonyíték a szellemiség létezésére!Atermészetfelettiittaztjelenti,hogyatermészetbe valaki önkényesen, rendbontóan beavatkozik, és annak törvényeit ideiglenesen felfüggeszti.Aszellemi

164

megjelenésekor azonban nem az anyaggal történik valami, hanem éppenhogy aszellemi típusú létezésekkel.Aszellemitnema természetvalamilyenellenpólusa-kéntkellelképzelnünk,egyfajtafordítotttermészetként,amikorazanyagtörvényeihelyilegvisszaszorulnakésszámukraidegentörvényeketvesznekmagukra.Haeztkívánjukaszellemiségbizonyítékául,akkorpontosanaztnemértettükmeg,hogyaszelleminematermészet„felett”van,hanematermészetenésannakrendszerén„kívül” áll, vagyis hogy a szellem titka és igazimeghatározása nem a természet-felettiség – ahogyanérteniszoktukeztakifejezést–,hanema természetkívüliség.Kívülállatermészeten,azanyagiságon,mertegy„másikvilág”,egy„másiklét”.Másféle létformája, más minőségei vannak, ennélfogva egy másik szemléletmódszükségesahhoz,hogy„tapasztalni”és„bizonyítani”lehessen. Korunk a szellemit az anyag egy nagyon finom formájának szeretné hinni, holottaszellemnemazanyagvalamilyenválfaja.Aszellemidimenzióésazanyagvilága között persze van valami lényegi kapcsolat is, amennyiben az anyagbabelehataszellem,létezésükvalamiképpenösszeérésátmegyegymásba.Aszellemés az anyag dimenzióinak e határszférájával, kapcsolódási pontjaival szintén lehet foglalkozni (például a gyógyításban).A lelket-szellemetmagában hordozó emberi lénynekazonbanaszellemneknemezzelarészévelvanalegfőbbdolga,hanemaszellem„szellemibb”oldalával,amelybenmársemmiféleanyagra-vonatkoztatottságnincs. A bennünk levő lélek egy „másik” világból való, egy teljesen nem-anyagi létből. Ezért a lélekről és az ilyenfajta szellemi létről „külső-materiális” bizonyítékközvetlenülnemadható,hanemcsakis„lélektípusú”és„szellemi”bizonyíték. A szellemi létnek ez az oldala ugyanis alapvetőenmorális jellegű.Ahogyan atermészet anyagból áll és épül fel, a szelleminek a saját dimenziójamoralitásból állésépülfel.Amoralitása„közege”,atörvénye.Ebbőlislátható,hogymennyiremásvilág,mintamoralitást teljességgelnélkülözőszemélytelen természetvilága.Ahogyan a szellem„kívül”állatermészeten,azanyagis„kívül”államoralitáson.Nemaszerintműködik,másalapelv irányítja.Azemberi lélek azonban„belül” állezenamoralitáson,ehheztartozikésnemazanyagszemélytelenségéhez. Az ilyen bizonyítékok iránt is tehátmeg kell szereznünk a fogékonyságunkat,különbennemcsakaszellemi világ,hanemasaját lelkünk létéről sem leszsemmi„bizonyítékunk”.Aszellemilétrőlésasajátlelkünkrőlvalólegfőbbbizonyítékainkugyanis éppen a morális bizonyítékok… Morális tetteink nem a természetből, azanyagvilágábólerednek,abbólegyáltalánnemmagyarázhatókmeg!Magyarázatukmáshonnanvaló.Hatehátaszellembizonyítékátkeressük,akkoraztnematermé-szet rendjénekfelfüggesztésébenkellenelátnunk(csodák,kísértetek,jelenésekstb.),hanemazemberibensőbenjelentkezőmoralitásban...Amoralitás,amorális cselekvés lehet az egyetlen hiteles és valódi bizonyíték a szellemi világ meglétére és sajáthalhatatlan–értsd:nem-anyagi–lelkünkténylegesvalóságára!Akiilyetönmagában nem tud felmutatni, vagy ezt képtelen érzékelni a körülötte élő többi emberben,annakvalóbansemmi„konkrét”bizonyítékanincsaszellemiről,mertakozmikus-szellemilétmindenmegnyilatkozásafelénk„bizonyíthatatlan”számunkra,minthogy aznemanyagiformábantörténik,vagyisérzékszervilegáltalunkészlelhetően.

165

A szellemi világ létét csak mi magunk bizonyíthatjuk be magunknak,mégpedigúgy és akkor, amikor morálisan cselekszünk, mert ilyenkor nem az anyagi természet törvényeiszerintviselkedünk,hanemegymásikléttörvényeiszerint,amellyelépp- olyankapcsolatbanállalelkünk,mintamilyenkapcsolatállfennatestünkanyagiságaésatermészetvilágaközött.Amorálisviselkedésamagamódjánéppolyancsoda aszemélytelenésmorálnélkülitermészetterületén,deezacsodanem„természet- feletti” jellegű, vagyis az anyag saját törvényeinek felfüggesztése, hanem valami „természetkívüli”megnyilatkozás,azazaszellemsajáttörvényeinek érvényesítése...A szellemi világmoralitása jelenikmegazembermorálisérzületébenéstetteiben.Ettőlvagyunkkét világ polgárai.Ígyazemberalegkevésbésemtermészetilénykéntképesamoralitásra ésnemminttermészetilényvégziazt,haneméppenhogyszellemilényként.Minthogy a moralitás gyökere nem a természetben van, hanem azon kívül található,azért„megokolása”aztfeltételezi,hogykilépjünkatermészetvilágából,ésottkeressükeredetét,ahovávalójábantartozikésahonnanlevezethető. A természetenkívül létező reális szellemi világ azonban a természetben kelet-kezett érzékszerveinkkel nem érzékelhető, azok számára „láthatatlan”.A szellemilétről magáról ezért ténylegesen – „bizonyíthatóan” – csak annyit tudhatunk,amennyi abból belénk került és bennünkvan…Aszellemilétetnem„kint”észleljük,hanem„belül”,sajátmagunkban!Nemakülsőcsodaazigazibizonyítéka,hanemabelsőcsoda:azemberbőlkisarjadómorális magatartás,azeztkifejlesztőszellemi fejlődés az egyénben… A moralitás iránti szükségletünk, a Morális Ember utánimélyről fakadó és a körülöttünk levőmindenmoráltalanság ellenére is kitörölhe-tetlenbelsővágyunkalegfőbbésszinteazegyetlenbizonyítékunkarra,hogyegymásikvilághozistartozunk,nemcsakamorálisansemlegesanyagitermészethez,éshogyegymásikvilágnakislétezniekell,nemcsakatermészettudományáltalfeltártésegyedülinekkikiáltottszemélytelenlétrégiónak.– Azemberekáltalábanúgyvélik,hogyaszellemivilágmeglétéreazistenek,azIstenlétealegfőbbbizonyíték.HavanIsten,akkorlétezikaszellemivilágis.HaIstennincs,akkoraszellemivilágsincs.Azateistakorezérttagadjaaszellemivilág,egyáltalánaszellemlétezését.Isten létét formálisan „bizonyítani” azonban nem is lehet,mertezmeghaladjafölditudatunklehetőségeit.Deeznemjelentiazt,hogyaszellemiségről semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezünk és nem is rendelkezhe-tünk!Abizonyítékmásbanésmásholtalálható,abizonyításmásformábantörténik. Havalóbanarrakellenevárnunk,hogyIstenlététbebizonyíthassuk,akkornemsok reményünkmaradna abban a tekintetben, hogy egyáltalán bármiféle szellemi létezésben higgyünk, és értelmét találjuk annak, hogymég egy ilyenfajta létet éslétminőségetiskeressünkavilágban.DevalójábannemisazIstenlétébenvalóhita feltételeaszellemibenvalóhitnek(ahogyavallásokállítják),hanemezfordítvavan:aszellemibenvalóhitazelőzményeésafeltételeazIstenbenvalóhitnek!ÍgynemisIstenlététkellbizonyítanunk,hanemaszellem,aszellemiséglétezését,amitabennünktalálhatószeretetben,azÉnáltalhordozottmoralitásbanfedezünkfel. AvallásokmindigazIstennel,azistenekkelkezdtékabizonyítást,ebbőlkövet-kezettpl.alélekbenésannakhalhatatlanságábanvalóhit.Ezvoltavakhit,mertIsten

166

lététevidenciakéntkellettelfogadni.Ezazevidenciaérzésviszontamodernkorbanmáreltűnt,develeegyüttaszellemiségésaléleklétébenvalóhitiselveszett,mertezeketazistenfogalombólkellett(volna)levezetni,amelyazonbanmárnemevidens. Ígyösszeomlottazistenfogalombólkiindulóvilágkép,deazistenfogalomraépülőszellemiembermagyarázatis:ahitalélekbenésannaktúlvilágilétében.Korunkban a sorrend megfordul.AzemberszámáramostmárinkábbazÉnésasajátmoralitásaaz evidens,ezértebbőlkellkiindulnia:ezazelsőlépés.Ezvezetielaszellemibenvalóhithezésegyszellemidimenzió létének feltételezéséhez:ezamásodik lépés.Csakezután jön,hogyebbena szellemi létbeneljut(hat) egy istenfogalomhoz, azIstenség létének feltevéséhez is. Istenben hinni tehát csak a harmadik lépés, nemazelső,mikénteztavallásitudatamúltbanmegkövetelte.–Amodernevidencia-sorrendtehátez:1.AszellemiÉnmegtapasztalása,abennünklevőmoralitás.2.Aszellemben,illetveaszellemivilágbanvalóhit.3.Azistenhit,azIstenbenvalóhit. Azistenfogalmakegyébkéntiscsakvalamiemberalkottafogalmakvoltak,ezérttörténelmileg ingatagok és tartalmilag relatívak, ennyiben könnyen el lehet szakadni tőlük.AzIstenlényepedigkülsőtapasztalatilagnemelérhetővalóságszámunkra, ezért nem lehetséges bizonyítékként sem felhasználnunk a szellemi lét igazolása érde-kében,ésmivelIstenlényefizikailagnemérzékelhető,azértlehetnemhinniisbenne.A szellemi világ léte tehát ezen az úton nem bizonyítható, és valóban az ilyen mód-szerenalapulókapcsolódásaszellemiséghezmáramárteljesenkiüresedett–dogma-tikusan, a gondolkodást elutasítva ugyanmég továbbél –, sőt modern anyagelvűkorunkban a szellemi világ teljes elfelejtéséhez, már magabiztos tagadásához éstudományos „megcáfolásához” vezetett. Ezért a szellemi létről való tudomás ésmeggyőződés immármáseszközöket igényel,a jártút járhatatlannávált,apuszta(isten-) hiten alapuló eddigi bizonygatások helyett valódi bizonyíték után kiált aszellemjelenlététmagábanmégiscsakérzőésarróllemondaninemakaróember. Deehhezvalójábannemiskellmessziremennie.Abizonyítéka lehető legkö-zelebbvan:sajátmagában.Régenalegmesszebbretávolodtakelazemberlénytől,ésamindenséglegmagasabb,számunkralegtávolabbipontjáról„kiáradó”Istenlényfogalmával„bizonyítottákbe”aszellemiséglétezését.HamásfelőlbeleisvetítettékazIstenségetatermészetjelenségeibe–„Istenmindenlétezőbenbennevan”–,ezzelmégsemhoztákigazánközelebb,mertekkoriscsakszemélytelen formájában volt bennemindenben,ésazemberszámáraegynövényben,azégzengésbenéppolyanfelfoghatatlanmaradt,mint a kozmosz égimagasságaiban.De az emberhez valóviszonyaisennekmegfelelőenalakult.Ezvolta„túlvilági”(atranszcendens)Isten,amelymint istenképazerőszakotésafélelemkeltéstsemnélkülözve tartottafenn aszellemilétrőlvalótudomástaföldön.Eza„túlvilági”,„emberkívüli”Isten,értsd:istenfogalomvoltaz,amelyikkésőbb„meghalt”,azazkiüresedett,amodernénszerű emberszámáratávolivá,idegenszerűvé,megragadhatatlanná,ígyaszellemiségfeléirányulásábanmindinkábbhasználhatatlannávált.Azújabbkorbanaszellemi létről valómeggyőződést ez az istenfogalom többémár nemvolt képes hordozni és azemberszámárabiztosítani.EtúlvilágiIstenfogalmánakfokozatos„halála”azonbanegyúttal magával rántotta a szellemi létet –annakfogalmát–is,azarrólvalóbelső

16�

bizonyosságunkat...Azateizmustkövetteamaterializmus,ésa„tudományosodó”,„anyagelvűsödő”emberiségmegnyugodott,hogyvégrekinőttamesékvilágából. Haazembernemlenneszellemi lény is,hanemcsak természeti-biológiai lénylenne,akkornemértevolnaveszteségazzal,hogyanem-természetivilágrólvalóelképzeléseitmagamögötthagyta.Alelkünkazonbanélőbizonyítékaegybennünklevőnem-természetivalóságnak!Alelkünk–tulajdonképpenazÉnünk–azadottszituációban:amaterialistavilágképáltalmárcsakazanyagiságraleszűkítettlétbenmost keresni kezdi saját identitását. Kívülrőlimmárateljesszellemi–szellemtípusú–sötétség veszi körül… Semmi szellemitnemérzékela„külső”világban.Habelülsemlennevalamiszellemibenne,akkor a tényleges szellemi elsötétedés várna rá, mert a szellem fényét kívülrőlmár semmi sem erősíti meg számára. Önmaga szellemiségének ügyébenmagáramaradt,annaklángjamárcsakbennepislákol,amelyetkívülrőlegyúttalnagyerőveligyekszik elfújni valami szellemközömbös és nemkevésbé emberidegenhatalom.Ez a szabadságszituációjaszámára:választhataszellemmellettvagyellen.Nincsparancsszó,nincsdogmahit,nincssemmikülső,amisajátszellemi mivoltát hang-súlyoznáelőtteésetérenfogódzóulszolgálhatnaszámára.Deezahelyzetnemcsakaszabadság,hanemateremtésszituációjais. Csakmostdöbbenhetrá,hogyővalóbanszellemilény,éséppenazértaz,mertőmaga valami szellemi teremtő erővelrendelkezik!Idáigkészenkaptamindazt,amibennevan.Mostminderreépítvetovábbkellvinnie,demármagábólkiindulvakellfolytatnia a saját lénye belső teremtését. Igazán csaka külső szellemi elsötétedés folyamánéshatásárafedezifelelőszörönmagábanaBELSŐ szellemiséget, önmaga individuálislényénekelidegeníthetetlenSAJÁT FÉNYÉT, amelymárnemvisszfény,hanem valódi, „belső eredetű”fényességbenne.Eddigakülsőés„transzcendens”fényelhomályosítottaabennetalálhatószellemit,mostéppenerreasaját szellemire ébredhetrá,arra,amimárcsakisbelőlefakad,azőműve,azőtetténekeredménye.Ésekkorfelfedezi,hogya„szellemi”valójábannemegyéb,mintmoralitás. Szellemi lénynek lenni elsősorban annyit jelent, hogy morális lénynek lenni! Alélekszellemszerűségérőlnemazalegfőbbtudnivaló,hogyafizikai testhalálautánalélekelhagyjaeztatestet,átlépegyszellemidimenzióba,aholtovábbraisél,vagyisaléleknemsemmisülmegatesthalálával.Alélek(azÉn)szellemi mivolta sokkal inkább abban keresendő, hogy moralitást – szeretetet – hordoz és képesmagábafelvenni,illetveavilágbaárasztani…–Amoralitás,aszeretetalétkozmikus- szellemi melegének forrása, a szellemimindenséget éltető tűz, amely a valóságotegybizonyoslétállapotbavagylétminőségbeemeli,amelynélkülazridegéscsupán„mechanikus-gépies”lenne.Ilyenafizikaitermészet.Aszellemikozmosztazonbanaszeretetkülönösésegyedülállóisteni tulajdonságajárjaát.Ezbiztosítja,hogyaszellemi kozmosz nem hideg és sivár.Amorálisan elsötétedő fizikai világban az emberi lélekfelfedezimagábanazt,hogyő is–haakarjaéshacselekszi–képeslehet önmagából fakadóan, azÉnjéből kiindulva a szeretet kozmikus melegénekteremtésére, és így ebbe a fizikai-természeti világba – ahol az emberi világ is talál-ható – valami (szellemi-lelki) fényt és életet hozhat, amelyet az nélkülöz magában.

16�

Aszellemilétbizonyítékáttehátazemberönmagában találjameg,abenneélőfelelősségérzetben,abelőlefakadószeretetben...Amagábanfokozatosanfeltámasz-tott moralitásaképezisajátszellemiÉnjefokozatosfeltámadásátis,amelyéppolyan– belső – tapasztalati valóság (evidencia) számára, mint a természeti külvilágtényeiéseseményei.EzzelatermészetimellettegyolyanSzellemi Kozmoszban is elhelyezimagát,amelyválasztadszámáraatestiségénkívülőtéppannyirajellemzőlelkiségelétezéséreis,annakeredetéreéssajátosjellegére,végsőmozgatórugóira. Azemberígy–amoralitásútján–egymagasabbrendűBELSŐ VILÁGOTtalálmeg,vagyinkábblépésrőllépésrefedez fel és alkot megmagában.Eztnemkaphat-tavolnameg semamaterialista tudománytól, semahagyományos (intézményes)vallástól.Valójábanezekegyikesemtudésezértnemisirányulazemberlényleg-mélyebbtudati-lelkiszférájára, a szellemi ÉNJÉRE, arra, ami az embert a természeti létbenmindenmás lénytől a leginkábbmegkülönbözteti, és legfőbb értékét, lété- nekértékességéthordozza.Ennekelsőésvalóditudatosításaaszabadésindividuális,azeredendőenszellemi,demárönmagaáltalmorálisembermegjelenésérevárt.– Érdekesmódonazelőszörolyannyirarejtélyesnektűnő,deutóbbmondanivaló-jában megdöbbentően célirányosnak és meglepően átláthatónak bizonyuló tarot megalkotói, a nagy arkánumok képeinek eredeti megrajzolói az emberfejlődés emajdani szellemi-belső fordulatát előrelátták, és azÚj Ember születésének most kezdődő korszakát a maguk részéről teljesen biztosra vették, mintha a múltban (azújkorhajnalán)mártudtakvolnaarról,hogynéhányévszázadelteltévelmilyenszellemi tendenciák lépnek fel az emberiség tudati életében…És éppen ez adottalkalmat a nagy félreértésre!A tarot valóban a JÖVŐT jósolja meg, szellemileg belelátotta jövőbe,–deegy teljesenmásikértelemben,mintahogyaneztkésőbbértettékésavilágbanrólaelterjesztették.Sokkalmélyebbjelentésekkódolódtakaképekbe,mintajóslásokáltalmegtudhatóvagymegtudnivéltjövőhetihétköznapiesemények.Atarotazembermársaját szellemi fejlődését,akozmikusevolúcióbanmegjelenőÚj Embert,abennünkaktivizálódómorális Ént LÁTTA ELŐRE, amely-nekelkövetkezendőésrávárószellemiBelső ÚtjátábrázoltaaBeavatásTermében. A tarot kétségkívül az emberi önteremtésről szól.Egészezoterikustartalmátkétalapvetőfogalomraegyszerűsíthetjükle,vagyvezethetjükvissza:aszabadságra és a szeretetre.Azegyiketműveljük,amásikat létrehozzukazarkánumokfokozatainvalógyakorlativégighaladásunksoránasajátszemélyeséletünkben.Ehhezazerőnkbelülrőljönésnemkívülről.Eztazerőtígybelülrőlis várjukésnekívülről. „Képesekvagyunkrá”–jósoljanekünkatarot.Azemberképesarra,hogyszabadlénylegyen,ésarrais,hogymorálislénylegyen. Ennek lehetőségét mindenképpen magában hordozza.Azemberazegyetlenolyanlény,amelyönmagát meghaladhatja, adottminőségétmagasabbraemelheti,mintvolteredetileg,ésamelyneképpeneztmegtenniasajátosrendeltetése...(Azemberegyúttalaza„nagykísérlet”is,hogy ez lehetséges-e:visszaél-eegykozmikuslényaszabadsággal,hamegkapja,aszabad lény hajlandó-earra,hogymorális is legyen?Haeznem ígyvan,hanem így lesz, akkor jövőjesemlesz.)ABeavatásTermétezzelatudattalhagyjaelatarotbeavatottja.Dehiszabban,hogymissziójátazembereltudjavégezni.Elszántanhisz:az Emberben.

16�

6.

AJóbanelmélyülni(amoralitástteremteni)nemaztjelenti,hogyegyre távolabb kerülünk aGonosztól, hanem azt, hogymind sajátmagunkban,mind a külvilág-ban egyre közelebb merészkedünk hozzá.A Jó útján járni nem azt jelenti, hogy aGonosszal–végre!–mársemmidolgunknincsésnemislehet,hogyörökremagunkmögött tudhatjuk, és egy csillogó, fennköltenmakulátlan világba jutottunk.A Jóútjáralépniannyitjelent,hogya Gonosszal szembenézni–magunkbanéppúgy,mintatöbbiemberben.DemivalójábanaGonosz?AGonoszalegkevésbésemvalami-féle természetifogalomés jelenség,amaterialista természettudományeszközeivelegyáltalánnemlehetnemegérteni.AGonoszvalamiszellemitípusúlét,nemkülső-tárgyi,hanembelső-tudati.Nemegyönálló lény, hanem egy tudatminőség, amely perszecsakislétezőlényekenkeresztülnyilvánulhatmeg.Próbáljunkbelelátni. A Gonosz az ÉRTÉKEKhiánya.Értékazintelligencia,azokosság,abölcsesség.A Gonosz ezek hiánya: az ostobaság, a szűklátókörűség, az előítéletek. Érték aszeretet,ajóindulat,azempátia.AGonoszezekhiánya:agyűlölködés,amásokmeg-alázása,atöbbiemberenvalóuralkodásvágy,arosszindulat.Értékazemberinagyság, az önálló és önmagátmeghatározó jellem.AGonosz ezekhiánya: a kisszerűség,a hazugság, a gyávaság, az aljasság, amegbocsátásra való képtelenség, a szürkeés fantáziátlan lelkület.Ha ezek ahiánytulajdonságok önálló létre tettek is szert,és külön megnevezéshez is jutottak, mégis valójában nem valami tényleges ésvalóságszerű létet fejeznek ki, hanem valamilyen valóságnak a jelen-nem-létét. A Gonosz valami olyan semmi-lét, amely mégis létnek látszik,sőtmagátállítjabeaz igazi létnek, jóllehetmindigcsakvalamihiányfogalombanképesalakotölteni,amikorvalamiértékésvalóságéppenhogyhiányzik,azadotthelyennincsjelen. Valamely megtörtént eseményt pontosan és lényegre törően elmondani, arróltudósítani: ilyenkor használjuk az igazság szót, mert a közlés hűen visszaadta amegtörténteseményt.Csakennekaközlésnekvanvalóságértéke,éstekinthetővaló-ságnak.Amegtörtént eseményhez csakis egy ilyen közlés tartozhat.A hazugság,amikorhamisanállítjukbeazeseményt,amikorelhallgatunkbelőleelemeket,vagyéppenhozzáteszünk,amikorkiforgatjukaszavakatésajelentéseket,aznemvalamivalóság,hanemannaképpenahiánya,avalóságnem-léte.AGonoszavalóságbólmindig valami valóságtalanságotcsinál,olyat,amibőlhiányzikaténylegesvalóság. Hafutásközbennagyotesikegykisgyerekésbeütimagát,akkorodaszaladunk,megnézzük,holvérzik,lábratud-eállni,felsegítjük,esetlegelkísérjükvalameddig.Ha kirepültek a tankönyvei az iskolatáskájából, akkor összeszedjük azokat is, ésbetesszükatáskájába,visszacsukvaazáratis.Egyvalóságoshelyzetigényelttőlünkegyvalóságoscselekvést.Ezvalóságvolt.Haellenbencsakottállunkamegbotlógyerek közelében, vagy érzéketlen arccal, üres tekintettel továbbmegyünk, nemtörődve azzal, hogy a segítségünkre szorul, akkor az ilyen cselekedet valamineka hiánya, amikor valami nem történt meg,amikorkiiktattunkmagunkbólvalamit,aminek lennie kellett volna. Ez is aGonoszmegjelenési formája, és éppen arrólismerhetőfel,hogyvalami hiányzik,valamielmaradt.

1�0

AGonosz tette az, hogy a valóságot, ennek értéktartalmát eltünteti, letagadja,„elfelejti”,alétbőlkiszakítmindenértékszerűt,ígyalétetkiüresítiésértékteleníti.DeaGonosznemegyfeketeijesztőkísértetazéjfélisötétszobában,hanemkintjáranappalifénybenazemberekalakjátöltvemagára.MindenkibenottvanaGonoszlehetősége,bármelyikmegjelenésiformájáróllegyenisszó.Azönzés,akapzsiság,azuralkodásvágy,azönhittségvagyarészvétlenséggyakransemmivelsemjelentkisebbveszélytésokozenyhébbkárokatavilágban,mintakifejezettkegyetlenségésatudatosrombolás.AzjárjaaJóútját,akimárészre tudja venni a Gonoszt, ezt a hiánylétet, nemcsakmásban,hanemsajátmagábanis...DeaGonosztekkorsemfogjasemkívül,sembelülegypusztakézlegyintésselelkergetni,köddéváltoztatni.AGonoszvanésműködik–mindkívül,mindbelül.Teljeseneltörölninemlehet,deszembenéznivelelehet,ésfokrólfokra,helyrőlhelyrevalamennyirevisszaszorítani.AGonoszelleniküzdelemaz,hogyazáltalaképviselthiányszerűséget,értékhiánytés valóságtalanságot „valósággal” töltjük fel, vagyis valódi értékeket, alkotó és morális cselekvéseket illesztünk be az általa kierőszakolt ürességbe, értékhiányosvákuumlétbe.AGonoszmárnagyondurvavagy tömény jelenléte egyhelyzetbenéppenaz,amikorkizárólagilyenhiánytulajdonságoktapasztalhatókvalakiben. A Gonosz fogalmát tehát itt tudatosan nem misztifikáljuk, nem valami meg-foghatatlan természetfeletti hatalomnak, egy önmagában létező szellemi lénynektekintjük, amely kívülről birtokba vehet valakit és az emberben az emberhelyett cselekszik.AGonoszvalójábana meg nem tett moralitás,azÉnjében felnemnőtt,éretlen ember...Ahogyan amoralitás, a szeretet csakis belső eredetű lehet, ennekellenpólusa,aGonoszisbelülről jön,azemberbelsővilágánkeresztülnyilatkozikmeg.–Mindegy,hogygonosz erőkaz embertkívülről ismindenkor támadjákéshatalmuk alá akarják vetni. Ez a földi létben úgyis kikerülhetetlen, a gonoszsága történelem során soha nem szünetelt, és valójában mindenkor uralta a világottársadalmilagis,eszmeileg-tudatilagis.A„külső”ésa„belső”Gonosszaladolgunkannyi,hogyészrevegyük,azonosítsuk, tudatosítsuk,ésa jelenlététellensúlyozzuk.Azellensúlyozásaz,hogymorálisanmegteszünk valamit, aminek megtétele ott és akkor hiányzikavilágból. MorálisnézőpontbólaGonoszhozvalótudatosviszonyulásottkezdődik,amikora Gonoszt nem tekintjük, nem fogadjuk el valóságnak, vagyis nem ismerjük elmegnyilatkozásairól,hogyezekavalósághozhozzátartoznak,hanemelvitatjukaztazigényét,hogyő,aGonoszavalóságrészétképezi.EttőltermészetesenaGonosznemleszkevésbévalóságosésténylegesenműködő,denemisazőoldalántörténikvalami változás, amikor egy ilyen magatartást felveszünk. Amíg az ember úgytekintiaGonoszt,hogyannakjogavanalétre,ésbelenyugszikazáltalateremtetthiányokba–azértékek,bizonyoscselekvésekhiányába–,addigaGonoszgáttalanulléphet fel és tarol le mindent maga körül. A gyávaságunk és önállótlanságunkfelbátorítjaaGonoszt,mertetulajdonságokkalelismerjük róla,hogyavalósághoztartozik,hogyhelyevanalétben.AGonosszalszembenkimondotthatározottNem! azegyetlen fegyverünkellene,amiveléppenavalóságtalanságotolvassuk rá, aztmondjuk a szemébe, hogy nem tartozik egy lenni érdemes valósághoz, hanem az

1�1

őlétecsakvalamisemmi-lét,együrességéshiány,amelynemhordozésnemfejezki igazi– emberi–valóságot.Mindeztperszenemcsakakülvilágban,másokkalszembencselekedhetjükmeg,hanem–ésmindenekelőtt–sajátmagunkbanis. A tarotmindenegyesarkánumaarrólszól,hogyvalamitéppenhogymegtegyünk, valamilyen belső-szellemi értéket magunkbanmegalkossunk.Ahogyan a Gonoszmindig valamit elhagy a létből, vagy kiszakít belőle valamit, azaz minduntalanelmulasztjaalétépítő,létmegőrzőcselekvéseket,atarotörökösmondanivalójanemegyéb,mintakülsőésabennünklevővalóságteremtésére,azeztvégrehajtótettre való felszólítás.Ezeka tettekmindig„beletesznek”valamit a létbe, akülső létbeéppúgy,mintabelsőbe.Atarotabbólindulki,hogyazembermégnemvalamikészlény,fejlődésétmégnemjártavégig,ezérttelevanhiányokkal–tudatilag-lelkilegésszociáliscselekedeteibenegyaránt–,ennélfogvaazemberevolúciótéppenabbanlátja,hogyazembert„felkelltölteni”bizonyostulajdonságokkal,értékekkel,ame-lyeketmégnélkülözmagában.AGonoszazazellenerő, amely ezzel a törekvéssel szembeszegül, az ember ezen hiánylétezését, szellemi ésmorális belső ürességeitállandósítani, végérvényesíteniakarja,ígyazemberifejlődéstjelenlegiadottfokán,a féligkészemberszintjén leakarjaállítaniésbefagyasztani.A tarota jövőfelőlközelít azemberhez,egyemberideáltvázol fel, ésehhezméria jelent.Ezzelegyperspektívát is állít az ember elé, fejlődési célokatmutat fel számára.AGonoszéppenazemberideálhiányátfejeziki,ajelenlegiemberttekintiavégsővalóságnak,éstagadjaazemberfejlődőképességét,jövőbelibelsőmegváltozásánaklehetőségét,az önteremtésre való elhivatottságát, amely az emberbe került és benne tevékenyÉn feladata lenne.AGonosz éppen az emberben levő (szellemi)ÉN-ről nem tudsemmit…Úgykezeliazemberlényt,mintakiÉn-telen,ígycsakő,aGonoszmarad,hogyazembertirányítsaésbelsőleg–amagaképére–megformálja.AGonoszleg-nagyobb rémülete az és mindenkori veresége akkor történik, amikor ezzel a szellemi Énneltalálkozikazemberben,amikorezazÉnfelmutatszámáraegyolyanalternatívátazemberben,amelyellentétesaGonoszlátókörévelésfelkínáltútjaival. A Gonoszműködése az emberben az, amikor az ember felhagy a saját evolú-ciójával,ésnemakarbelsőlegfejlődni.AzÉnműködéseazemberbenaz,amikorazemberfelismeribelsőlelki-szellemihiányait,ésönmagatovábbfejlődéséretörekszik.AGonosztehátéppenazÉn-fejlődésselellentétestényezőéserő.AGonosztitkábaígysemmiképpsemhatolhatnánkbeazÉnfogalmánakmegértésenélkül.AGonoszkifejezettenazÉnellentör,annakellensége,azÉn-fejlődésakadályozásamiattvanezen a világon... (Az „Elkülönülés Szellemének” fogalma tágabb jelentést foglalmagában,mintaGonoszfogalmánakitttárgyaltszűkebbjelentése.) Az Énvégzielbennünkahiánylétezésünk,azürességeinkfokozatosfeltöltését,ezeknek egy igazivalósággalvalóhelyettesítését.AzÉnéppenvalamicselekvés-természetazemberben,igazáncsakannyibanlétezik,amennyibencselekvőleglépfel.Cselekvése valamivalóságteremtés, az ember lényénekmár belülről kiindulóönteremtése, a Morális Ember magasabb minőségének megalkotása. A GonoszlétleépítőéshiányteremtőműködésévelszembencsakazÉnképesszembefordulni!Ezértisjött.AzÉnéppenaGonoszvégső hatástalanításamiattvanezenavilágon.

1�2

7.

Amoralitásnak, a szeretetnekmár nem a „kívülről” történő – személytelen ésszükségszerű– felvétele,hanema„belülről”–azÉn útján,a szabad akaratból– való művelése a kozmoszfejlődés mostani nagy szakaszánakÚj Princípiuma. Eprincípium legfőbb hordozója, a kozmikus valóságban ennek magvát elültetője:Krisztus.Krisztus maga nem az isteni szükségszerűséget, hanem az isteni szabad-ságot képviseli a világban. De a „SZABADSÁG” az Isteni Tudatnakaztazoldalát,legbelső, legszemélyesebb szféráját jelenti, amely mindeddig, vagyis az eddigi– a „régi” –Világevolúcióbanmég nem került kinyilatkoztatásra, a Létegészben ténylegesen még soha nem nyilvánult meg. Ez az Emberlét viszonyai között, az emberi lénybe helyezett személyes, de éppannyira isteniÉn földi létezésének teremtőcselekvéseibenad hírt először magáról... Ezért van az, hogy a „szabadság” a szellemi világban,develeegyüttazembermorálismissziójaszámáralétközegetbiztosító földi világbanismégalegismeretlenebb,alegrejtélyesebbésadottminő-ségét tekintve a legidegenebb isteni princípiumnakszámít. Az Istenség legmagasabb rendű tulajdonságaiközé tartozika szabadság is.Haegyedülcsakszükségszerűségjellemezné,akkorazIstenségnemlenne„Személy”, nem lehetne személyszerű, hanem csak „Lét” volna.A Létben – vagy mondjukígy:akozmoszban–csakszükségszerűségvan,önmagábanésönmagából eredőennem ismeri és nem tartalmazza a „szabadság” különös tulajdonságát. A Létbe –akozmoszba–csakazIstenséghozhatéshelyezhetszabadságot...A szabadság közvetlenül egy isteni princípium! A Léten, a kozmoszon KÍVÜLRŐL származik. Egy Lét feletti princípium.Aszabadság megjelenése a Létben nem is történhetett volna meg a Lét saját, rá jellemző törvényszerűségei alapján, belőle fakadóan. A Lét a szükségszerűség elvei szerint épül fel és így isműködik. Ha csak eza Lét létezne bármiféle személyszerű és szabad Intelligencia és Akarat nélkül–mintahogyaneztatermészettudományállítja–,akkoraszabadságelvénekseholnem lelnénk meg az okát benne, és egy szabad tudat fel sem léphetettvolnaegy ilyenLétben,ígymagaazembersem,tehátteljességgelhiányozniakellenebelőleaz egészen sajátos emberi világnak is. Ha testileg ki is alakult volna az emberiforma magasan szervezett tökéletessége és biológiai bonyolultsága, abban nemműködnesemmiféleszabadakaratéséntudat,hanemcsakazállatiszemélytelen és szükségszerűösztönirányítanátovábbraisaztabiológiailagfejletttestiséget.Pusztán állatembereklennénk,egyedibelsőésszabadszemélyiségnélkül. A fizikai természet csak „Lét”. Összműködése és rendszere nem tartalmazakarati és személyes elemeket, lényegében tudatnélküli.A szükségszerűség ilyenrendszerében minden szabadság-megnyilatkozás csak valami hibának számítana,a rendszer megszakadásának, amit sürgősen ki kellene javítani, vagyis azonnalkiiktatni.A szabadságot nem tudja magába építeni, megtűrni a szükségszerűség,mert különben egész valósága bármikor veszélybe kerülne, felborulna, szétesne.Szabadság ezért nem is található „kint” a Létben, hanem csak egyetlen helyen:„belül”,egyelhatárolttudatterületen,azemberÉn-tudatában!...Ezaszabadságugyan

1�3

nem terjed ki az emberlény teljes működési rendszerére, hanemmég tudatának is csupánegyvékonyszegletétjellemzi.Deottazembermegélhetiaszükségszerűsé-genvalókívülállást,aszabadcselekvésrevalólehetőséget,azönirányításélményét,ésamindezekalapjátképezőönmagáróltudást. Aszabadságazonbanelőszörmégnemhordozsemmilyenértéktartalmat,hanemcsak a szükségszerűségen való kívül kerüléshelyzete.Ám egy szabad lénynek is birtokolniakellmagábanaLétvédelménekképességét,akaratát,vagyisamorali- tást, a szeretetet.Csakhogyeztnekimáregykülönaktus soránkellmegtanulnia,mert szabaddá válása ennek szükségszerű érvényesülésétől megfosztotta! Aszabaddá válást ezért követnie kell a morálissá válásnak is, hogy a szabad lény netegyenkárt,nerendítsemegaLétharmóniáját.Deamoralitást,aszeretetképes-séget,amitidáigszükségszerűenés„ingyen”kaptakmegamagasabbszellemiviláglényei:aszabadlénynekmagátólésönerőbőlkellmegszereznie,magábaépítenie.Egy ilyenféle morális tudatépítést azonban mindezidáig nem tartalmazott a koz-mikusössztudat,aszellemivilágsem,ezértennekterületérőlnemistudnáeltanulniaszabaddálettlényazt,hogymikéntoldjamegsaját morális megalkotását. A szellemidimenzióbana szeretetvalami abszolút tény, egyfajta létközeg, így ismeretlen benne a szeretet „létrehozásának” problémája. Ez a létsík (a szellemihierarchiák világa) törvényszerűen hordozza magában a moralitást, az egység-tudatot,ebbőlkövetkezőencsakaparancs és a kényszerítésformájátismeri,hogyközvetítse az ember számára a szeretet fogalmát! A szabaddá vált emberlény amoralitás magában történő belső, akarati megteremtését igazán csak egy olyanvalóságszféra útmutatásai alapján sajátíthatja el, amelynek saját tulajdonsága aszabadságis.Ezavalóságszféraaszükségszerűtermészetűésműködésű(fizikaiésszellemi)LétenkívülállóéseLétfeletttalálhatószemélyes istenszféra, az Istenség Személye. Benne a szeretet nem valamilyen szükségszerű mechanizmus módjánáll fenn,hanemasajátszabadakaratiaktusánakeredménye.Aszeretetakarására és folyamatos fenntartására a földi világba lekerült szabad ember csak ettől aszemélyesistenszférátólkaphatösztönzést – a személyes Isten-Éntől. Ez a személyes istenszféra Krisztus lényében és közvetítésével ereszkedett alá,általalépettbe,hatoltbeleazaddigcsakszükségszerűLétbe,ésjutottelazabban szabaddá tett emberig… Krisztus átadja az embernek azt az istenképességet és istenerőt, amellyel a szeretet szabad módonfelépíthetőésfolyamatosanfenntarthatóolyankörülményekközöttis,aholhiányzikaszeretetbeépítettmechanizmusa,ennekautomatizmusa.Aszabadlényt,azEmbertcsakegymásikszabadlény,azIstenségtaníthatjamegaszeretetbelülről fakadó,tehátnem mechanizmusszerűművelésére. Ezatulajdonságnemaszellemidimenzió érzékelésén múlik, hanem a szellemi minőségek, eszmék és értékek érzékelésén…Tudást, ismereteket eredményezhet aszellemi látás, szeretetetazonbanközvetlenülnem teremtbennünk.Krisztusezértnem is a „kifelé irányuló” és „külső” tudást adó szellemi látást hozza el, hanem a „belülről keletkező”, a „belső eredetű” szeretetképességet, a szeretetteremtésre irányulóakaratotsegítikifejlődnibennünk,ésazehhezszükségessaját szabad Én-erőnketerősítimeg.Nemmagátaszeretetethelyezibelénk,készenésingyen,hanem

1�4

csakaszeretetáltalunktörténőmegalkotásánakmagasabbvágyát,belső szükségletét ültetielazemberben.Atöbbiazonbanonnantólfogvamáregyedülrajtunkmúlik,asajátszabadságunkmorálishasználatán,önmagunkilyenirányúbelsőteremtésén, a Belső Útfokozatosmegvalósításán. Az egyedi ember a szeretetszabadművelésébenéppúgymagáravanutalva,mintlegfelsőlétszférájábanmagaazIstenség…Azemberilénykülső támponttalansága és önmagából építkezésehasonlítaLétfelettállóésértefelelősségetvállalóIstenséghelyzetére.Mindkettőjüknél a moralitás eszméje, a szeretet érzülete belülről jön,vagyisszemélyes, individuáliseredetű.Ezabelső forrásazegyik legrejtélyesebbés legmagasabb rendű tulajdonsága létezőkben.A szellemivilág szellemi lényeit(a kilenc hierarchia-csoportot) csak átjárja a rajtuk kívüli eredetű szeretet, rájuksugárzódikazisteniŐsforrásból,dehaezahatásmegszűnnenáluk,akkorazaddigiszeretetképességükiskihűlne,mertcsak„kívülről”ériőketazIstenségbőlkiáradószeretetmelege,deeztnemőkhozzáklétremagukbanbelülről.A szeretetnek ezt a belülről fakadó képességét az ÉN hordozza, amely csak az Istenségben és az emberi lényekben található meg.AzIstenségelőszörazembernek–a 10. hierarchiának– adtaáteztatulajdonságát,azÉnmivoltot,ígyaszeretetbelső forrásának képességét is!AzembercsakazÉnjesegítségévelképesaszeretetetbelülrőlteremtenimagában. Tagadni az Éntazemberbentehátannyitisjelent,hogyaszeretetebelső eredetű képességét is tagadnibenne,minthogyezzel e képességhordozóját semmisítenékmeg.Az eddigi vallási világképek alapvető sikertelensége a szeretet földi meg-valósítása terén lényegébenazzalokolható,hogyegyrésztnemtudtakazemberbekerült (szellemi) Énről, másrészt, amikor ez kezdte szárnyait bontogatni a földiemberben, akkor éppen valami istenellenes dolgot láttak a bennünk nyiladozóindividualitásban.E tudatlanságukmiattmagát amoralitást is úgy kezelték, mint amiidegenazemberitermészettől,ezértaztazemberrerákellkényszeríteni,mertazembermagától,azazbelülrőlerresemnemhajlandó,semnemképesaztegyedülmegteremtenimagában.Azősikorokbanmégspontánulkeletkező„kozmikus”,majdakésőbbiekbenmárintézményesült,„evilági”vallásokígyvalójábanelszakítjákazembert a benne találhatószellemitől,tagadjákazemberbenazistenit.UgyanakkorevallásokcsakazÉntnélkülözőkozmikus-szellemi dimenzióra, avagy annak bizo-nyoslétfunkciókathordozóisteneire,illetveegyvalamilyenkülsőhatalmatképviselőIstenéreirányultak,nemegyénszerűIstenre. Krisztusföldimegjelenéseelőttnemisvoltmáslehetőségük,mertakkorazIsten-Énnekmégnemvoltközvetlenbehatásaaföldivilágra.DeaKrisztusnevétfelvevő,önmagát„krisztusinak”nevezőegyházmindenlátszatellenéremegintcsaknemaszabadésénszerűIstenséggel(azIsten-Énnel)vettefelakapcsolatot,hanemmeg-maradt a régi típusú világképnél,mertnem fogadtabemagábaaz (isteni jellegű,szabadésmorális)emberiÉn fogalmát...Ezértezazegyházszinténnemhirdettesemabelsőeredetűszeretetet,semazemberiszabadságot.Parancsokrahivatkozott,túlvilágibüntetésselfenyegetett,alelkierőszakraépítetteműködését,ésmegtiltottaazegyénbelsőönállóságát.Akeresztényvallásakozmoszmesszeségébőlazemberilétsíkra leérkező Krisztust, az Isten-Én hordozóját és reprezentálóját hamarosan

1�5

ismét egy túlvilági, transzcendens istenlénnyé tette, akivel az emberi Én nemtalálhattamegazigazi–amárénszerű – kapcsolatot,mertnemismerhettefelBenneönmagát, a saját személyes és szabad Énjével való rokonszerűséget. Ez a vallásKrisztusból éppenúgy egy „külső” és az emberekenuralkodó istent csinált,mintahogyanmindenKrisztuselőtti,ókorivallásbanazistenek(apoliteizmusban)ésazIsten(amonoteizmusban)azemberszámáracsakisvalami„külsők”voltak,amelyekfeletteésegyúttalszembenálltakazemberrel,ésamelyekasaját lényüket soha nem iskívántákmegosztaniazemberindividuálisÉn-szférájával. AközépkorikeresztényistenfogalomtehátnemvezetettelsemKrisztusmélyebb megértéséhez–azáltalaképviselt és elhozottÉnszerűséghez, ígyabelsőeredetűszeretetelvéhez–,semabennünktalálhatószellemiÉnhez.Mertlényegébenméga Krisztus megjelenése előtti ókori világképhez (ennek monoteista változatához)tartozott, amely nem ismerte el az individualitást,mivelmégnemtudottazemberiÉnről, és amely ígymég nem használta az Én-fogalmat sem. Ezért a keresztényvallás ismindenszellemit egyazemberenkívül található lénybe,a transzcendensIstenbesűrített,akiegymagahordoztaésbirtokoltaaszellemiséget. Általábanavallásitudateltávolítja(„kifelejti”)azemberbőlaszellemit,eztigaziformájában csak az emberen kívül tételezi.Az Ember–Isten kapcsolatot belsőlegszétszakítja,majdezutánkülsőleglétrehozegy látszatkapcsolatot,azúgynevezett„közvetítést”, a kultuszt, amit az egyházak végeznek. Mindez azért van, mert avallásokannakazősiemberitudatszintnekfelelnekmeg,amikormégnemfejlődöttki az emberi lényben az Én,ezértőmagamégvalóbannemtudott„személyesen”ésindividuálisankapcsolatottalálniaszellemiléthez,amagasabbkozmikusvaló-sághoz.Azegyénbeolvadtegynagyobbközösségbe,anépébe,afajába,ésegyúttalazonosult a vallási tudatformával, amelyben – az ő saját egyéni belső útját nemigényelve, sőt azt tiltva –„készen szállították neki” a szellemihez való viszonyt.Avalláseredetilegmindigegynépvallásavoltésnemazegyéné,valamelyvallásegyegésznépetfejezettkiésközvetítettaszellemifelé,nempedigamagábanállóegyént.Avallásitudattehátmindigvalaminéptudat,közösségtudat,tömegtudatvolt,és hasonlít a SzellemiVilág személytelen és szabadságnélküli „össztudatára”.Azilyenfajta „közösségtudat” azonbannemaz egyének szabadközösségét jelentette,hanemamégnemindividuálisemberek„nyáját”,amelybennincsésnemislehetett–nemvoltmegengedett–ténylegesegyénikülönbségatagokközött.Ezaközösségcsakegyszemélytelen(énfeladó)egységvolt,amelybeneltűntazegyén, mert még kisemfejlődöttabelsőszemélyisége,ésnemvolt„modern”közösség,amelymármagábanfoglaljaazÉnszerűséget,éssemmiképpensemnyomja el az egyént, annak individualitásátésszabadságát. Az ősi korokban ésmég a legutóbbi időkig is tehát a vallás és a vallási tudathordoztaaszellemihezvalóviszonyt,deamelybőlméghiányzottazemberszellemi Énjénekfogalma,ezértcsakegyszemélytelen viszonyulás volt a szellemi léthez, a magasabbérzékfelettivalósághoz.Avallásformájatehátbetöltöttegyfunkciót,azt,hogy az „éntelen”–értsd:asajátmagasabbszellemiÉnjétmagában még fel nem ébresztő–embert ráirányítsaaszellemiségrea földikörülményekközött.Amikor

1�6

viszont az Énszerűség(ígyaszabadságésabelsőmoralitásképessége)megjelenikazemberben,akkorezazősimúltbanlétrejött,egykorábbiemberiségszintheztartozótudatfajtamár akadályozza a (szellemi) Én felébredését és valódi kibontakozásátbennünk.Korunkbanvégreészrekellvennünkazittidővelkialakultanakronizmust. Amiidőnkszellemierőfeszítéseiközétartozikazis,hogyutattaláljunkegyújKrisztus-megértéshez.Krisztus–az Isten-Én–megismerésenemvalamiegyszeriaktus, amely valamely korban végleg lezárható lenne. Koronként folyamatosanelőrehalad, mert az emberlény szellemi fejlődésének adott szintjeihez Krisztus – az Én-ébresztő – mindig újabb és újabb, egyre mélyebb megragadása tartozik. Ajelenkorígyjuttathatelbennünketegyújésradikálisfelismeréshez,haennekvégiggondolásáhozmegvan bennünk a kellő bátorság és a valódi igazságkeresés.Ezafelismerésígyhangzik:Krisztusamagarészérőlnemegyújvallástalapított,hanemegyújmoralitást...Avalláslényegébenvéveegyistenkultusz,mindenegyébelememárcsakjárulékosésesetlegesbenne,igazábólkimerülazistenfogalomban(főlegamonoteista).DeKrisztus nem egy (újabb) istenfogalmat hozott, hanem éppen-hogy az Én-fogalmat! Az „Atya”valójábanakozmikusÉN,azIsten-Én.(Az„Atya”szinténnemegynév, mint ahogy a Krisztus sem az, hanem ugyancsak egy „funkció”, avagy egy„minőségmeghatározás”. Értelme: „Én-hordozó”, „Énnel rendelkező”, vagy pedigegyszerűen: „az Én”.) Így nem is valami istenkultuszt igényel (kifelé irányulást),hanem az ember Én-teremtését(befeléirányulást).Ezvoltazújdonság,azúj szövet-ség,anagyfordulat.Az„Atya”:azIsten-Én.A„Fiú”:azAtyánakazasaját„darabja”, vagylélekrésze,amelyleereszkedettafizikaiságlétközegébe.(„Akiengemlátott,azláttaazAtyátis.”)AzemberiÉn szinténegyilyen„darab”azIsten-Énből,szétosztvaazembereksokaságába,deezbennükkezdetbenmég„alvóállapotban”létezik,ezértbelső világukbanmég fel kell támasztani,öntudatra kelteni.Krisztus nemegyújkultikus-külsőségesvallásthirdetettegyújistenkultusszalaközéppontjában,hanemerreabelsőembericselekvésre, Én-teremtésreszólítottfel,vagyakartráébreszteni.Azembertasajátbelső világafeléfordította,nemegykülső,transzcendenslétfelé.Egyénszerű(azAtyáhozhasonlatos)új EMBERlétrejöttevoltalegfőbbmondani-valójaszámunkra...Jelenléteésmindenemberiésemberfelettitetteeztszolgálta.– Ezaz,amitnemértettmegaKrisztusnevébenfellépőegyház.Ezegyistenfogalmat terjesztett(nemkevéserőszakkal)avilágban,nempedigazemberbenfeltámasztandó(szabad ésmorális)Énszerűség elvét.AKrisztusrahivatkozó„vallást” az utókor alapította...Ésezazutókorvoltaz,amelyamagaáltalfelépített istenkultuszábanpusztánjárulékossá,melléktémávátetteazigaziüzenetet:aszeretetet,amoralitást. Az Isten-Én földre ereszkedése, vagyis Krisztus megjelenése óta azonban azemberi lényben megszületett és fejlődésnek indult az Énszerűség. Ez egy olyan szellemivalóság(képesség)bennünk,amelykialakítjabelsőautonómiánkatésképesazönteremtésre.DeezaszellemiÉncsakis individuális úton jelenhetmegésfej-lődhetkiazemberben,belülrőlésszabadon,önerőbőléskényszereketnélkülözve.Azemberi(magasabb)Én létezését tagadó és az ember szabadságnélküliségét hir-detővallásinézetekidejeezértvégérvényesenlejárt,mertnemegyeztethetőkössze

1��

sem az ember szellemileg megváltozott lényével, ami 2000 év alatt egyre inkábbelőrehaladt,sempedigazzalajelenkorbanidőszerűvéváltújnézőponttal,amelyaz„istenszerűt”márnemcsakkívül,akozmoszbankeresi,hanemazemberÉnjébenis. A régmúltbeli, ősi-mitikus időkben a szellemiségről, a szellemi világról valótudatéstudásakozmoszbóljött,aszellemihierarchiákvilágából,nempedigafelettük állóésrajtukkívüli(Én-szerű)istenszférából...Aszemélytelenszellemihierarchiák–amelyeknekvantudatuk,intelligenciájuk,denincsszabadságukésÉnszerűségük–küldtékleaszellemilétrőlvalóismereteketaföldivilágba.Ezekvoltakavallások.Haaszellemihierarchiákvalamifélelényekis,de–azezoterikusvilágképszerint–éppannyirabizonyoskozmikuslétfolyamatok,létmechanizmusokis,amelyekakoz-mosztfenntartjákésműködtetik.Tulajdonképpenők maguka(szellemi)Kozmosz.(AzIstenségőket–magából–létrehozvahoztalétreaKozmoszt.)Havanisvala-milyenönállóságuk,alapvetőenazIstenség(azistenszféra)irányításaésbefolyásaalattállnak.TekintetükmindigazIstenségfeléfordul,azistenszférábólérkezőutasí-tásokatkövetik.Ezértvilágukralényegébenaszükségszerűségjellemző.Eznemegy szabadvilág,hanemtörvényekbőlálló,szigorúanmeghatározottvilág,tehátLét-szerű, ésnemÉn-szerű.SzámukraazIstenségszemélytelenésszükségszerűjellegű. A szellemi hierarchiák működtek közre az eredetileg szellemi lényként élőemberlelkekfizikailénnyéválásában,éssegítettékazemberelső(ésmégsokadik)lépésétaföldilétben.Ehierarchiáktudata:kozmoszismereteésistenképe került be amitikusidőkemberivallási tudatába,azhatároztamegezt...Azírotttörténelemkezdetére azonban mindez részleteit illetően már messzemenően elhomályosult,eltorzultés szinteel is felejtődötta fejlődésnek indult földicivilizációban,csakalegfőbb vonása maradt meg egyértelműen: az Istenségtől való függésviszony, azalárendeltség,azengedelmesség,atörvényparancsuralma:vagyisaszükségszerűség. Az emberi vallások istenfogalma innen vette a mintát.A kozmikus-szellemi hie-rarchiák az Istenségnek alapjában véve csak a személytelen (a Lét-szerű) oldalátismerik,éscsakaztképesekkifejezni.Ők nem tudnak az Énszerűségről. Az Istenség (azAtya, az Isten-Én) azonbanKrisztusban (a Fiúban) „lejött” azemberhezésátadtaneki,megismertetteveleamásikoldalát:aszabadÉnszerűségét.Ez tehát egy teljesen más típusú tudat, mint amit addig ismert az emberiség. Nem a tartalmábanvanakülönbség,hanemaminőségében, nem az értékeiben van az elté-rés, hanem a módszerében.EzegymásfajtaIstenségről,vagyistenioldalróltudósít,ésakarjaaztátadniazembernek.AzIstenségnemismeriönmagakultuszát,ahogyanahierarchiákviszonyulnakhozzá,ésamiaföldi istenfogalmakban tükröződött.Őönmagáhozviszonyul,aminemkultikus(Lét-szerű),hanemÉn-szerűviszony. Itttehátegykülönbségetvehetünkészre,egy régi és egy új tudatot,magatartást,illetveegyáltalána szellemiséghez való kétféle viszonyulást,amitéppenKrisztusföldimegjelenéséhezkellkötnünk.–Az istenszféraminőségejelentmegazaddigcsaka kozmosszalkapcsolatbanállóemberivilágban!Ésezazistenszféranemistenkultuszt hozott,hanemszeretetkultuszt.AzistenkultusztnemazÉnművelte,hanemazössz-tudattípusúvallási tudat.AszeretetkultuszpedigazÉnútjánésmagábanazÉnbentörténik, –ésebbenazÉnbenjelenikmegelőszörésigazánaszabadmorális tudat.

1��

A (kozmikushierarchiáktólérkező)vallási tudatésannak jellegzetessége tehátcsakegybizonyosformájaazember szellemiségének, a szellemi léthez való emberi viszonyulásnak, immár azonban egy újabb ésmásik tudat lehetősége jelent meg, amely szintén a szellemire irányul, azt keresi és valósítja meg, de már nem kívül a kultuszban, hanem belül az egyénben.Ittaszelleminemvalamitranszcendenslét,hanemamoralitás...Vagyis:azIstenségmár„BELÜLRŐL”nézve,–ésnem„kívülről”, mikéntavallásitudatesetében(ld.azistenkultusz„külső”Istenét).Innentőlfogva az „istenimivoltban”márnemcsupánegyrajtunkkívülálló,tőlünkelkülönültkozmikus lénytkelllátnunk,hanemegybennünkismegtalálhatószellemi MINŐSÉGET (amiéppenazÉnszerűség, illetveaszabadságésamoralitás).Krisztusbannemegyszerűen egy isten-személy ereszkedett a földi-emberi világba, hanem egy isten-minőség... Azisten-személyhezlegfőkéntanekivalóalárendelődés ésatőlevaló félelem köt;azisten-minőséghezazonbanmindenekelőttazönteremtésbelsőaktusa. Ehhez az isteni MINŐSÉGHEZ csak az Én képes viszonyulni. (Mert az emberiÉn„isteniszikrája”az istenszférából való.)Ezérzékeli le és fejeziki a szellemit, amár„belső”Istenséget.IttmagaazÉnaközvetítő:mindenegyesembersajátmagaalakítjakiehhezaviszonyát.Eztismertefelésábrázoltaatarotis,amelyaKrisztussalkezdődő korszaknak megfelelően ezt az Ént és Énszerűséget hangsúlyozza azemberben, és ezt teszi meg a moralitás egyéni létrehozásafeltételének,nemegykülsőistenparancsairavalóhivatkozást.ÍgyKrisztus megjelenése után a szellemihez való viszonymárnema „túlvilági Isten”fogalmábanösszpontosul,hanemazemberi–deettőlmégnemkevésbéisteni–„szellemi Én”fogalmábahelyeződik.MertKrisztus,vagyisaz(isteni)Én-minőségcsakígyésezzelérhetőel,nemaz„istenkultusszal”. E kettőt lényeges megkülönböztetnünk, lévén más és más jelentés és emberiviszonyulás,belsőcselekvésjáregyüttvelük.AszellemiÉnesetébenpl.nemazemberbűnösségérőlfogunkbeszélni(mitöbb,azeredendőbűnről),hanemazemberfejlődő-képességéről,akileküzdikorlátait.Azember„megváltása”semabűneitőlvalómeg-váltáslesz,hanemegy isten-tulajdonság átnyújtása,közkinccsététele!Az ember nem az „istenimegbocsátásban”fogjalátnijövőjelegfőbbzálogát–bárezsemvehetőszó szerint,hiszenazUtolsóÍtéletabüntetésrőlisszólésapokolravetésről–,hanem az ember önmegváltoztató képességére kerül a hangsúly.Mint ahogynemúgy és akkor„teremtünkkapcsolatot”azIstenséggel,haelképzeljükmagunknakvalamilyen –többnyireazemberalakrahasonlító–képben,hanemhaegybelső MINŐSÉGET hozunk létremagunkban,avagyegyadotthelyzetbenmorálisan cselekszünk. AcsakisazEmberrelkötött„ÚjSzövetség”az,hogyazaddigmakrokozmikusan(Lét-szerűen)hatóésműködőIstenségátlépamikrokozmoszba, mintegy vakítóan felragyog az egyedi emberek Énjében,hogymajdrajtukkeresztülésvelükegyütttérjenvisszaegymárújszellemimakrokozmoszba,amelyetteljességgelátjár,még-pedigbelülrőlazÉnszerűség,ígyaszabadságis.AKozmikusEvolúciójelenleginagyperiódusábanamakrokozmoszIsten-ÉnjéneksajátÚTJAamikrokozmikusEmber-Én-ekszférájánátvezet,hogy ígyazéntelenSzellemiKozmoszvilágátújéletteltelítsemeg,újlendülettelteremtsetovább.Mondható,hogyazemberbenlejátszódóegyéni Én-fejlődés egyúttal amakrokozmikus IstenségÚtjaBENNÜNK, vagyis a

1��

Belső Út azIsten-Én,azIstenségegyfajtamikrokozmikus útjaaLétben,amikorezt a Létetmost nemmakrokozmikusan, hanemmármikrokozmikusan építi tovább,nemcsakszemélytelenül,hanemmárénszerűen isátjárjasajátmagasabblényével!De ezt maga az individuális ember végzi elsajátmagában,azistenlét,azistenerőneki adományozott egy-egy belső szikrájával... Mi magunk hajtjuk végre ezt azisten-utat azegyediesültésszabaddátettlényünkben,asajátszellemiÉnünk segít-ségével, amely ÚTlegfőbblényegeaszeretetbelső eredetűvétételeazemberben. Ezvalamikitaposatlanút,aKozmikusEvolúcióegyismeretlentudatminősége,amelyhezmostérkezettelazemberi lény.Egészeddigi történetecsakelőkészítésvolt erre, az ember mint szabad szellemi lény csak mostantól lép fel önállóan,és kezdi meg azt a szerepét és hivatását, amiért megjelent a kozmikus létben, aSzellem evolúciójában.Egyküzdelmesútelőttállunk,elérkeztünkabelső-énszerűemberteremtés kapujához, amikormagának a szelleminek is egy új formáját kellmegtalálnunk és fokozatosan kiépítenünk magunkban... A vallási tudat még aszemélytelenkozmikuslétössztudatánakmaradványa,aRégiVilágtudatminősége.Azújtudat,azÉNSZERŰ szellemi tudatazonbanmosthozzáfogegyÚj Ember és vele egy Új Világkialakításához,amelymárakozmikus-szellemidimenziófelettiistenszférából kapja legfőbb impulzusát, az Isten-Éntől, az isteni mivolt Énszerű-ségétől, amelynek „tüzét” Krisztus önnön lényében hozta el az emberi világba.Krisztus e tettévelmegváltotta az embert azÉNTELENSÉGTŐL, kiszabadította a SZEMÉLYTELENSÉGBŐL,amelyaddigazembertmintszellemilénytjellemezte.– AzIstenségbőlafölditudatunkkalcsakaztérthetjükmegigazánésteljesen,ami énszerűbenne!Aszabadföldiemberszámáraaz„isteni”mindenekelőttazzalesikegybe,avagyegyjelentésűazzal,hogy„énszerű”... AzIstenségbizonyáramesszetúlterjed azon a tartományon, ami Énszerűség benne. Ezzel a túlnani hatalmasterülettel van dolga a személytelen szellemi hierarchiáknak, amelyeknek kilenckozmikusszintjét,csoportjátsoroljafelazezoterika.(Vö.DionüszioszAreopagita.)Egykor,akozmikusjövőbenazEmberatizedikhierarchiávánövikimagát,belőleleszegyújabb tudati és teremtőszinta szellemikozmoszban.A 10.hierarchia az, amelyik elkezdett magában individualizálódni, énszerűsödni...Aszellemi-kozmikuslétben ez lesz az Én-Hierarchia, avagy a Szabadság Hierarchiája.AzemberezértazIstenségbőllegfőként,vagykizárólagaz Énszerűség érzékelésére képes és hivatott... NekimárazIstenségszemélyes, énszerű oldalátkellmagábanmegvalósítania!– Azeddigiekbenisláttukazonban,hogyabennünktalálható,illetvekifejlesztendőÉn-tulajdonságelválaszthatatlanaszeretetelvétől.– AzÉn,azÉnszerűségegyrésztazanagytitokavilágban,amelymindenkitegy megismételhetetlen és egyszeri lénnyé tesz.Mindenkiérzimagábanaz„Énvagyok”elvénekvalóságát.Másrésztnemisazo-nos közvetlenül azegyediszemélyiségünkkel,annaksokszor„egószerű”természe-tével,amivalamieltúlzottönmagunkrairányulásbennünk,egymagunkraleszűkültlátómező,amikor„csakmagunkatlátjuk”,hanemaszemélyiségünknekkifejezettenegymagasabbrendűműködésevagymagatartása.EbbenatekintetbenazÉninkábbvalami kozmikusat képvisel bennünk, a tartalma valami egyetemes. A tartalma ugyanisaKozmikus Moralitás.A forma, a mód azonban, ahogyan az emberben, az

1�0

Énjébenmegjelenikvagykifejeződikezazegyetemes-kozmikustartalom,azmégisvalami individuális,mertmimagunkteremtjükmegmagunkban.AzÉnneltehátegyolyantartalmatisfelmutatunk,amelynemasajátunk,hanemavilágegészsajátja!AzÉn,azÉnszerűség azonbanennekazegyetemestartalmiságnakegyolyanközve-títését,hordozásátadja,amelybenindividuálisanelsajátítottmódon,azadottegyénáltal jön létre ez a tartalom.Az „Énszerűség” tartalma tehát egyetemes, formája viszontindividuális;azaz:atartalmaamoralitás,aformájapediga belső eredet. Megtenniajót,amorálisatúgyis,haaztnemparancsoltanekünksenki,hanemmagáért a jóért tesszük, amit teszünk, amásik ember érdekétmagunkban tudato-sítva,ésnempusztán„istenfélelemből”cselekszünk:csakisezzelkezdődhetésezenalapulhatazigaziszeretet,avalódimoralitás,amelyegyedülcsakbelőlünkfakadhat,a legszemélyesebb lényünkből, és nem keletkezhet és művelhető egy túlvilágibüntetéstől valókisszerű félelmünkből, egy ebből eredőgyáva szolgalelkűségből.Azilyenalapokonnyugvómorálingatag,számítóéssokszorcsaklátszatkeltővolt. Amoralitás,aszeretetigazititkaaz,hogycsakbelülrőljöhet,individuálisan,azembersajátÉnjéből.Megjelenésemáshonnannemvárható,mögöttemint teremtőerőcsakmimagunkállhatunk.Azeztmegvalósítómagasabbrendű(szellemi) Én nem valami idegen „transzcendencia” bennünk, nem egy „külső” Isten jelenléte,egy belénk nyomulóÚr szava, hanem a saját szellemi mivoltunk. Ezért csakis azegyedi-személyes lényünk átélése és kiművelése során tudjuk ezt a szellemi-belsőÉntmagunkbankidolgozniéskifejleszteni.Aviszonyunkehhezazún.„magasabb”Énhezugyanaz,mintamiazönmagunkhozvalóviszony.Bárvalamikozmikus-isteni elemethordozunkáltalamagunkban,aviszonyunkhozzánemvalamiféle„vallási”viszony, hanem teljességgel személyes és intim.A belülről feltörő szellemihez, aszellemi Énhezviszonyulástehátnemegyvallásitudat.Avallásmindenkülsőségétnélkülözi.Vagymásképpenmondva: nem hit valamiben (egy rajtunk kívüliben),hanem teremtésevalaminek(egybennünklevőnek).Vagyismorális tudat. Az Énszerűség fokozatos kibontakozása az emberben egyúttal megváltoztatjaa szellemi léttelvaló „hagyományos”kapcsolatot is.Az Isten-Énhez,Krisztushozvaló már énszerű viszony szintén elveszíti „vallásos színezetét”, eddigi külsőlegközvetített, kultikus-ceremoniális formáját. (Az intézményes vallásokon belül eztpersze nem várhatjuk.) Ez a viszony valóban belsővé válik, személyes karaktert vesz fel, egyéni ügy lesz.AKrisztussalvalómindigkifelé megéltkapcsolatasaját magunkhoz történő viszonyulássá alakulát,kifejezettenazönmagunkhozviszonyu-lásformájátöltifel...MertaKrisztushozvalóúj(„modern”)viszonyismérveéppenaz, hogy elindultunk egy úton: az Én-fejlődés, az önteremtés, a magunk általlétrehozott, belső eredetű szeretet kialakításának útján...Ez a belső önteremtő ÚT lesz ezentúl a „viszony” Krisztushoz, az Isten-Énhez! –Ebbenakapcsolatbanmostmár nem„istenkultuszt” keresünk, hanemamoralitás impulzusát.Ezt ismerjük feligazilényegének.Amoralitáspedignemegyéb,minta felelősség a világ és a többi ember iránt.Amoralitásnematúlvilágra,hanemazevilágrairányul,itttaláljamegfeladatát,valójábanembercentrikus. (Az istenkultusznem feltétele amoralitásnak...Azelőbbivalódicéljanemisez.)Ezt az Utat járniteljesenrajtunkmúlik,tőlünkfügg,

1�1

ésnemigényliakülső-kultikusközvetítéstsem,hiszenezazÚtbennünk keresendő és bennünk történik.EzenazÚtonegybelsőénszerűMINŐSÉGvezetmajdminketelőrefelé,amelyeredetilegazIsten-Éntőlszármazott,deamelymárittvanbennünk,a saját egyediségünkben.Azigazi„közvetítő”tehátbelülrekerült:aszellemi Énünk az, amelyfelvettemagábaeztaminőséget,illetvekezdimagábanvalósággátenniazt. Krisztushoznemcsak„vallásiformában”(azistenkultusszal)lehetviszonyulni:ez korunkban valami „újdonság”, és első hallásramódfelett érthetetlennek tűnhet,szintevalamiabszurdumnak.Demiaz,hogyvallásiforma?Haennekleplemögébepillantunk,lényegébenaztkellészrevennünk,hogya„vallás”a szellemihez való viszonynakkifejezettenvalamiszervezeten, az egyházakonkeresztültörténőmódja!Amár„evilági”, „hivatalos”vallásokcélja sohasem az volt, hogy elvezessék az em-bertaszellemiségegyremagasabbezoterikusszintjeire,hanemcsupánaz,hogyazembereknek a szellemihez való viszonyulását egy ezt irányító intézményen belül tartsák,egyazegyéntmaguknakalárendelőszervezetenkeresztülműveltessék,ígyeztaviszonytasajátdogmáikáltalmindenkorfelügyeljék,vagyisaszellemirevalóáltalánosemberiirányulástegykülső intézmény,valamelyegyházáltalkisajátítsák, és teljesen kiiktassák abból az individuális (a szabad) viszonyulás lehetőségét.A„vallásiforma”tehátvalamiintézményfüggőségetjelentésahatalomelvétszolgálja. A szellemiazonbanidővelelsorvadéselhalazilyenföldi intézményekben!Habelekényszerítikamagasabbszellemitegyszervezetbürokráciájába,dogmatikájába,kultikus külsőségeibe, akkor a szelleminek az eredeti élőszerű, rugalmas, lüktetőjellege hamarosan elszárad, kiüresedik, elpusztul. A mi időnkben egy intézmény (a csoporttudat) már nem képes kozmikus és isteni lenni, hanem csakis valami földi és hétköznapi.Amiképeskozmikusésistenilenni,amiélőmódontudjaaszellemitmegélniésmegnyilatkoztatni:azazEGYÉN.Hiszenéppenazegyesemberhordozzamagábanmintisteni szikrátaszellemit,aszellemiségérzékelésénekképességét!Eztaténytazonbanazintézményesvallásnemfogadjael,mertakkorsajátlétjogosult-ságánakkérdésévelisszembekellenenéznie.Azilyenvallásszámáratehátmindigiselutasítandónakfogszámítaniazafelfogás,hogyazegyénnélküleisboldogulhat,sőtéppennélküleindulmegegyolyanúton,amelyszellemilegmagasabbravezet.– Krisztushoznemavallási tudaton, hanem a morális tudatonkeresztülviszonyulni(amitittmegkülönböztettünk),azaznemintézményesen,hanemegyújúton:belülről, önteremtően és egyénileg közeledni az Isten-Énhez, illetve a szellemitmásmódon,nemvallásosanfelfogni:ezaz,aminekátgondolásaakifejtettekalapjánittfelmerült. Ehhez az újszerű úthoz valóban önálló emberek kellenek, akik már magukkeresikaszellemmélyebbjelentését,ésnemelégednekmegakiüresedetteszme-sablonokkal, önkényes dogmákkal.Aki azonban nem akarja, hogy „elengedjék akezét”,akiönállóanelindulvamégmegriadazeléállónehézségektől,aznemisfoglemondaniarról,hogymásokvezessékéshogybeletartozzonegyígykapottlátszat-biztonságba.Egyénné válni éppolyankihívás,mintegyénként keresni a szellemit.Ezértcsakazolyanemberfogazeddigmondottakranyitottanreagálni,akiegyfelőlmárelégedetlenarégitípusúszellem-közvetítésformájával,másfelőlérezmagábanerőt ahhoz,hogy lassana saját lábára álljonés a szellemiségkeresésébena saját

1�2

magasabb Énjére hagyatkozzon.Korunkazonbanmárebbenaziránybanhalad,azÉnszerűségünkfelébresztésének(feltámasztásának)idejejöttel!Ajövőbenaszellem valósága egyre inkább csak azEGYÉNBEN lesz megtalálható és felfedezhető, aszellem minőségétittaFöldönmárcsakazEGYÉNfogjahordozniésképviselni. Ezmégsemazegyénmagáramaradását,elmagányosodásátjelenti.Atömegben,vagy egy külső közösségben is lehetmagányos valaki, egy szervezethez tartozásmégnembiztosítékarra,hogyazember–éppenséggelbelül–nelehetneegyedül.Azegyénelveszítvénakülsőlegesközösségkereteket,atöbbiegyéntfogjakeresni,máregyéneketakarkeresni!Ajövőfeladataaz,hogymagukazegyénekjussanakelegymáshoz,meglássákegymásbanazindividuumot,azembert,aszellemet.Necsakegy-egykülsőközösség,valamelyszervezet(egyház)önmegadótükröződésétvegyék észre ésméltányoljákegymásban,hanemamásikembernekavalóbanszemélyesésszabadÉnjéheztaláljanakel.Ezaztismagábanfoglalja,hogyebbenatalálkozásbanaz embernek a saját Énjét ismegkellnyitniaamásikemberfelé.Aközösségbenmég„elbújhatunk”,zárvatarthatjukabelsőlelkiszféránkat.Az egyén-egyén kapcso-latazonbanéppenarrólszólésegyenesenazarravalófelszólításszámunkra,hogymegnyissukmagunkat kifelé, individuálisan és énszerűen lépjünk fel a világban, márazÉnünkkeljelenjünkmegbenne. Ezpedigegyújfajta közösségalkotáscsírájaislesz.Egyolyanközösségé,amelyvalóbanegyénekbőláll,nempedigarctalanéséntelenlényekből,akikbencsakegyszemélytelen sablon lenyomatát lehet megtalálnunk, amelyet külsőleg erőltettekrájuk,kívülrőlillesztettekbeléjük.Azeddigi,demáramártartalmilag(szellemileg)kiüresedett nagyközösségek helyét felváltják a kisközösségek, amelyek spontánulés önállóan szerveződnek meg, és csak addig állnak fenn, amíg az élő szellemiatmoszféramegteremtéséreésalelkilegnyitottkapcsolatokfenntartásáraképesek.Anagyközösségekörökéletűekakarnaklenni,ésamikormárkiüresedtek,akkorismégerőszakosanragaszkodnakönmagukhoz.Akisközösségekcsakaddigakarnaklétezni, amíg őszinték és hitelesek, barátiak és egyéncentrikusak, és nem az élet-tartamukbanlátjákértékességükbizonyítékát. Nyilvánvalóanmagukazegyének is létrehozhatnakbizonyos(szellemi)közös-ségeket, egy cél nevében társuló szervezeteket. De ebbenmaga a szervezet soha nemkerülhethatalmipozícióba,egyszercsakatagjaifölénőveésazokatbirtokánakérezve, hanem mindig a benne található szabad egyének fogják ésszerűen meg-határozni, képlékenyen formálni és belsőleg folyamatosan újrateremteni az adott szervezetet.A szervezet nem fogja nyíltan vagy alattomosan uralni, gúzsba kötniaz egyéneket, például megmerevedve egy olyan állapotában, amelyet időközbenmármeghaladtak az állandóan fejlődő és belsőlegmindenkormozgékony tagjai,hanemazelevenegyéneketkellkifejeznie,akikvégülisnemaszervezetben,hanemsaját magukban látják a tulajdonképpeni megvalósítani valót. Ez már egy olyantársulás leszazegyénekközött,amelybennemazegyénekvannakaszervezetért,hanemaszervezetvanazegyénekért!Mindezazonbantermészetesenolyankreatívegyéneketfeltételez,akiknemsablonosak(agondolkodásukban),nemönállótlanok(alelkiségükben)ésnemcéltalanok(azakaratukban).

1�3

8.

Fejtegetéseinket azzal kezdtük, hogy a tarot alig kapcsolható azokhoz a koz-mikusvilágképekhez,amelyekarégmúltban,azemberiségősi,mitikuskorszakábankeletkeztek. Manapság úgy hisszük, hogy minden igazi bölcsesség csak a múlttanításaibóljöhet.Azidőksoránelfeledett tanokatcsakújrakellkeresnünk,ismétfelelevenítenünk,ésakkormegtudjukmindaztatitkot,amiazemberszellemilényé-revonatkozik.Azősitanokbólperszenemhiányzikazembervalamilyenleírása.Ezazonban az akkorikozmoszbaésszellemilétbevalóintegrációjárólszól,aKrisztusmegjelenéseelőttimindenségről.Ebbenazemberalapvetőenaszellemikozmosztólfüggött, és többnyire egy szigorú determinizmusba ágyazottan létezett itt a földisíkonis.Eztfejeztekipl.azasztrológia,amelyazemberttípusokbasoroljabe,bizo-nyos kozmikus sablonok érvényesülésétmutatjameg a földi személyiségünkben. Ittegyállandóésváltozatlan(„örök”)kozmoszrólvanszó,amelynekhatásaiavilágvégezetéigegyformánhatnak,töretlenérvényességgelésteljesszigorúsággal. Ezek az ősi kozmoszképek azonban nem tudnak a világlét eljövendő sorsáról: a szabadságról, mert még nem ismerik a Krisztus-impulzust, még pontosabbanmondva: hiányzik belőlük a Krisztus-impulzus. A Nap-kultuszokban ugyan márKrisztushomályosfogalmátéltékát,deKrisztusföldimegjelenéseelőttazŐigazititkát – a szabadságot és az Énszerűséget – még nem láthatták „színről színre”,egyértelműenésteljesélességgel.ANap-kultuszcsaksejtettvalamit,demégnemértetteesejtéseigazilényegét,mertakkoribanKrisztus(azIsten-Én)mégnemkezdte megnagytettét:aszabadság és az Énszerűségbelesugárzásátakozmikusvilágba.Ez ugyanis csak a kozmosz egy erre előkészített, „elkerített” helyén, a földi fizikaiság világában vehette kezdetét, innen indul ki, hogy ez az impulzus egyszer majd makro-kozmikus méretekben is szétáradjon a létben. Krisztus kozmikus útja a legfelsőistenszférábólaföldisíkfeléfokozatosanmentvégbe.AzősiNap-kultuszokidejénKrisztusmégcsakakozmikus-szellemiNap-szférábantartózkodotteközeledésben–ezértaFöldönaNapotimádták,demégnemtudtakmagárólKrisztusról–,ennél-fogva még személytelen és „kozmosztípusú” alakban írták le Őt a beavatottak,akinekvalódikapcsolatátaföldiemberilénnyelésléttelnemisderíthettékki.Ígyaz énszerű Istenségetmég összetévesztették, azonosították a személytelen jellegűkozmosz-működéssel.DeKrisztusnemaszükségszerűtípusú„kozmoszt” közvetíti az embervilágfelé,hanema személyes és szabad „istenszférát”,amelyrőlmindaddig alegkevesebbettudtakakozmosztanokatmagukbanhordozóősibölcsességek. Akozmoszbaazigaziváltozástnemismagaakozmoszhozza,hanemegyedülakozmoszfelettállószemélyesistenszféra.Akozmoszstatikusjellegű,szilárdságra,állandóságratörekvő.(Ezmégnemzárjakiatermészetanyagi,földievolúcióját.)Az istenszférahordozzaalétdinamikuselemét,aváltozáslehetőségét,afejlődéserejét.Deezamagaigazititkátazősidőkbenmégnemfedtefelamindenségnek,azt,hogyaz isteni mivoltban szabadság és Énszerűségisrejlik,éshogyakozmikusSzellemi Evolúció egyik legfőbb célja éppen ennek a tulajdonságnak és minőségnek azelültetéseavilágban.AmikorKrisztus„leérkezik”aFöldre,akkoréppenez a cél lesz

1�4

„hírül adva”,közölveavilággal,amiegy teljesen új és ismeretlen impulzus a világ számára. Ezen impulzussal egy rendkívüli, dinamikus, szinte mindent felforgatóelemrobbanbeleakozmikus létbe,mindenekelőttazemberi lény létközegébe!AKrisztus-impulzus az eddigi statikuskozmikusösszrendparadigmáihozaligköthető,egyújfejezetetjelentamindenségtörténetben.Hiábaismerjükakozmoszműködé-sétarégitanokfényében,aKrisztus-princípiummalegyolyanújvonásjelentmegalétben,amelyetazoknemtartalmaznak,vagycsakigentávoliutalásokban,amitmársejtenilehetettarrólKrisztusföldimegjelenéseelőtt.Ígyarégibölcsességlegalábbiscsakféltudássalrendelkezik,sőtnemisaleglényegesebbésidővel–napjainkban– egyreaktuálisabbáválóismerettel.Eztazismeretettehátnekünknemamúltban kell keresnünk,mertottcsak„tüköráltalhomályosan”,vagysehogyansemtalálhatómeg. Ez a személyes istenszférából származó és onnan közeledő új princípium a „külső” kozmoszban nincs benne!Abba még nem íródott bele, abban még nemváltlétté,valamilétezővalósággá,hanemcsakakialakulásstádiumábantalálható,képlékenyen,törékenyen,mondhatnánk,magzatállapotban,éséppenhogyaz emberi lényen belül, az emberi Én-szférában! Azősikozmosztudásazembertcsakkozmikus (amindenséghez tartozó) lényként ábrázolta, azúj tudás azonbanaz embertmintisteni (az Istenséghez tartozó) lénytmutatja be.Az ősi bölcsességet tehát ki kellegészítenünkazemberegyúj,mostébredezőoldalárólszólótudással. A tarot22képetulajdonképpennemarchetípusokatjelöl,bizonyos„örök”emberitudattípusokat, hanem22cselekvést, az énszerű, szabad földi ember belső eredetűakarati megnyilatkozásait,amelyekvalóbanazemberilénybőlindulnakki(ésnemakozmoszból),egyedülazemberenmúlnak,ésnincsenekmeg„készen”valamilyenmár létté keményedett formában a mindenségben. Ezek a tartalmak csak most kerülnek bele a létbe, a kozmoszba, és éppenséggel az ember által, az ember cselekvő magatartása, akarati jelenléte következtében. Ezért kell inkább valamiféleÚT-hoz hasonlítanieprincípiumokat,ésnemolyan„őselvekhez”,amelyekegyfennállóésmár régótahatókozmikusműködéstfejeznekki.Atarot-banábrázolteszmékaminden-ségbenmégnemváltakokokká,hanemegyelőrecsakcélokkéntvannakjelenbenne!Ezértazembertnemadeterminizmuskötihozzájuk,hanemaszabadság,vagyisazindeterminizmus.Ajövőfelőlhívnak,nemamúltfelőlparancsolnak.Nemazembert„valósítjákmeg”,mintamárlétezőkozmikusőselvekésarchetípusok,hanemmagaazember–mint10.hierarchia–valósítjamegőket,tesziőketigazivalósággá,hogyeprincípiumokcélbólegyszermajdokkáválhassanakakozmikusösszlétben. Ezt tudatosítva az ember felismerheti, hogy valóban teremtő feladat hárul rá,aktívszerepbenjelenikmegakozmikusevolúcióban,létépítőtevékenységgelbíztákmegabban.Az új emberfogalom e felismerés nélkül nem születhet meg.Azújember-fogaloméppenarrólszól,hogyaz emberben valami teremtő, a makrokozmoszra is kiható, sőt azt megváltoztató lényt lássunk,akinemegymásoktólmozgatottakarat-talanbábu,hanemalétteremtésbenmagaisMágus,Mester,Teremtő,amindenségegyújfelelősségteljesformálója.Ezazembermegítélésteljesenhiányzikavallások-ból, egyáltalán a kozmoszból kiinduló ősi bölcsességből.Egy még nem létező lét megalkotása az ember által–ezazelvcsakkorunkezoterikájábanjelentmeg.

1�5

A már megértett új Krisztus-fogalom, egyáltalán maga a Krisztus-impulzus révén tehát egy új emberfogalomhoz jutunk el.AKrisztus-impulzus egy valóban Új Emberlétrejötténeklehetőségebennünk.Ezazonbanegyúttalvalamimozgásbaés lendületbe kerülés, az eddigi sablonos, automatikusan működő statikus kere-tek közül való kilökődés is, egy izgalmakkal váró és veszélyekkel terhes valódifelfedezőútraindulás,amelyténylegesenazismeretlenfelévezet…Anem-változó,végérvényesen „elkészült” és „befejezett”, ugyanakkor – e minősítéssel rejtélyesmódonösszefüggve–alávetettnek,szolgaszerepűnek,porszemjelentőségűneklátott emberfogalmahelyettegydinamikus,fejlődésthordozó,alkotóerővelrendelkező,istenmércével mérhető ember fogalmát fedezzük fel a létegészben és éljük megmagunkban a Krisztus-impulzus tudatosítása után. A kozmosztól mindenbenszigorúan függő, attól ezer szállal gúzsba kötött ember régi képét követően egykozmoszt építő, abban szabadon fellépő, sőt éppen a saját teremtő erejére utalt ember újképebontakozikki előttünk. (Vö. az ember aSzabadság Hierarchiája.)Mindez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a lét alapvető meghatározottságaihirtelen megszűnnének az egyes ember életében, és a teljes meghatározatlanságállapotábankellenemagátéreznie.AzemberbenmegjelenőKrisztus-impulzus nem semmisítimegbennünkakozmoszalapvetőérvényesülését,dejelentősenkiegészítiazt,továbbfinomítja,egyminőségilegújformábavezetiát.Ezazonbankihat,illetvevisszahatakozmoszrais,annakeddigitermészetéreésazembertilletőműködésére. Aszellemikozmoszmagaisátalakulóbanvan.Azemberreirányulórégidetermi-nizmusátkezdielveszíteni.Afizikai-földisíkirányábantörténőlassú„bezáródása”egyúttal addigi meghatározó ereje fogyatkozását is jelenti, belső impulzusainakfokozatos elapadását.Aszigorúdeterminizmustmagábólkibocsátókozmikusműkö-dés energiája kimerült, a régimakrokozmosz-struktúra kiszáradt,már nem képesúgyhatniésabbanaformábanlétezni,ahogyanakozmikusősidőkbenlétrejött.Azamorálisistenimeleg,amelymindeddigátjártaaszellemimindenséget,kihűlőbenvan.Azahatalmasvakítókozmikusfény,amelymindeddigbevilágította a szellemi világot,sötétülnikezdett. Aszellemilétrőlnemcsakszámtalanismeretetközlő,hanemaztújmódonbemu-tatóSteinernekmindenbizonnyal leggrandiózusabb és egyúttal legdöbbenetesebbkozmikusképe,legezoterikusabbeszméjeaz,hogymaga a makrokozmosz elhalóban van… Múltbeli léte, fennálló formája nem „örökkévaló”, nem végérvényes,nem sziklaszilárd, hanem megingott, megroppant, foszladozik. De Steiner ehhezkapcsolódómásikkijelentéseéppolyanmegdöbbentő,mintazelső.Egy új makro-kozmosz van születőben, amelynek csírája éppen a földi lét, a Föld maga, ahol az új makrokozmosz eljövendő kozmikus fénye és morális melege egyszer majd hatal-masan felizzik, és innen fog kiáradni a szellemi mindenségbe és áraszt Új Életet abba...KrisztusazistenszférábólazértjöttaFöldre,hogyeztavilágléptékűátalakítófolyamatot elindítsa, és ezzel a kozmoszt megmentse. A krisztusi „megváltás” tehát nemcsak az emberi szférát érinti, hanem legelsősorban magát a (szellemi)makrokozmoszt.Az új makrokozmikus fény fellobbantásához azonban Krisztusnak szüksége van az emberi lényre, az ember mindeddig ismeretlen teremtő akaratára,

1�6

belső-énszerű morális cselekedetére, mert mi vagyunk az az áteresztő közeg, az a közvetítő, amely a Krisztus-impulzust először képes magába fogadni a mindenség létezői közül, mi vagyunk a létben az a kanóc, amelyen a krisztusi tűz, szeretetláng énszerűen felgyulladhat, és amelyen keresztül a kihűlt makrokozmosz újra átmele-gíthető, a halódó, megfakult szellemi világ ismét életre kelthető lesz. Amikor az Isten-Énhordozója a kozmikusmagasságokból leereszkedett az emberhez, akkor valójá- ban a 10., vagyis a Szabadság Hierarchiájához jött elenagyvilágcélérdekében!... Azemberilénytehátajövőmindenségekialakulásánakfókuszpontjábanáll,annak nemcsupánmellékszereplője,hanemKrisztussalegyüttegyenesenafőszereplője,akinekerrőlbizonyára tudnia iskell.AKrisztus-impulzus ígyvezet elbennünketegyteljesenújemberfogalomhoz,egyújemberképhezis.Deebbenátélünkegyúttalegyhihetetlen terhet, egy rendkívüli felelősséget is, ámnemkevésbéegyújszerűöntudatosságot,látvaazelőttünksorsszerűenmegnyílóénszerűUtatazÚj Világba. Haimmárharmadikoldaláróltesszükfelaztakérdést,hogymiaGonosztitka,akkorazelmondottakalapjánegyakozmosz történéseitésazember lényét illetőalapvetőössszefüggésre találhatunkrá. Itt természetesen továbbra isazezoterikusvilágképkereténbelülhaladunk,amivagy teljesabszurdumnak,vagyegyszerűenlégből kapott kitalálások kavargásának tűnhet a hétköznapi tudat, a materialistatudományosnézőpont,demégakonvencionálisvallásosfelfogásszámárais. Amikor a legtávolabbi ősidőkben a szellemi kozmosz determináló belső ereje mégtöretlenvolt,akkorcsak„jólények”léteztekbenne.A„rosszlények”megjele-nése avilágbanannyit jelent, hogyakozmikusmorálisdeterminizmushatása alól kiszabadultakbizonyosszellemilények,akikreezamagasabbdeterminizmus már nem volt képes teljes terjedelmében és abszolút hatásfokkal hatni. Minél inkábblegyengültazeredetilegcsak„jólényeket”alkotóésfenntartókozmoszdeterminiz-musa,annáltöbb„rosszlény”jelentmegbenne,akikmárnem,vagycsakrészlegesenhordoztákmagukbanazeredetimorálisimpulzusokat. Amoralitásilyennem-érvényesüléseaszellemilényekbenazonbanegyúttalazoklétszerű kiszáradását, valamiféle elhalásukat is jelenti, a kozmikus Élet bizonyosvégzeteselfonnyadásátbennük.Aszellemiségbencsakazéligazán,amimorálisis.AmoralitásilyenkiszorulásaegylénybőlegybeesikelénykiszorulásávalazÉletből, a szellemi élőszerűségből. Ahol nem érvényesülnek a morális impulzusok, ottegy elhalási folyamat is kezdődik az illető lényen belül! E halálerők amoralitáshiányában lépnek fel, miként a férgek az életet már nem hordozó tetemben. A„gonosszáválás”éppenaztmutatja,hogyakozmikus determinizmusegylétezőben nemérvényesül, hatástalan, ezértmorálisandeterminálatlan marad az ilyen lény. Ezagonosszáválástehátvalamiszabaddáválásis,deolyan,amelycsakimmorálisan tudviselkedni,úgymondcsakrombolés„rossz”.Minthogyezagonoszságvalamihalálerőmegjelenéseazilyennéváltlényekben,azértezekmárakozmikusÉletbőlis kezdenek kiszorulni, és lelkileg valami belső „pokol” felé sodródnak, de akárkülsőlegisegyfajtakozmikustemetőbe,ahováazilyen„kísérteteknek”,amorálisanéletteleneknek kell kerülniük, átadva őket az „örök enyészetnek”, ami itt a teljesszellemielszáradást,kiüresedést,aszellemikihűléstjelenti.

1��

A legérdekesebb,hogyazemberlénykialakulásaéssorsabeletagolódikebbeafolyamatba!A szellemi kozmosz determinizmusvesztésének folyamata egyedül az emberesetébennemvalamikudarcesemény,haneméppenazőszervesfejlődésénekútjaéseszköze…Azembernemcsakindetermináltlénnyéválik,hanemegyolyanszabadlénnyéis,amelyidővelmár sajátmagaképesfeltölteniamorálisanindeter-mináltbelsővilágátamoralitással,amireakozmoszegyéblényeinemképesek. AföldiemberbenmegjelenőindeterminizmusbaugyanisbelépaKrisztus-impul-zus, az isteni Énszerűségalkotóereje,morálisképessége…Vagyiseznemhagyjaüresenazembermindinkább indeterminálttáválóbelsővilágát,amikéntazebbenatekintetbenvalóbanüresenmaradta„rossz”szellemilényekesetében.Azembere makrokozmikuselhalásifolyamatbanegyedülállómódonaz istenszféra saját morális teremtő erejétkapjameg,amitaddigvagy„eltitkolt”,vagyavilággalismertetnimégszükségtelennektartottazIstenség.Ígyazemberakozmikuslétbenegyolyantulaj-donsággalrendelkezik,amelycsakbennevanmeg,akozmikus-szellemilényekben(ahierarchiákban)nincs,ezáltalegyolyantettreképes,amelyetcsakőtudmegtenni,deakozmikus-szellemilényeknem.Éppenezzelazonbanalkalmassáválikamorá-lisanegyreindetermináltabbkozmoszmegmentéséreis,amelyreKrisztussalegyüttcsakőképesabeleáradóKrisztus-impulzus hatására,azistenszféralegsajátosabbés akozmoszelőttmindeddigismeretlentulajdonsága,azÉnszerűségkövetkeztében. Azokagonoszlények–avagyerők,folyamatok–,amelyekimmárnemhordozzák magukban a kozmosz morális determinizmusát, de nincs meg bennük a szabadKrisztus-impulzussem:nemképesekérvényesítenimagukban amoralitást,ígysajáterejüketavilágellenfordítják,korábbiépítőhatalmukatmostpusztításrahasználjákfel.Deezbennükmárvalamihalálszerűség,egyfajtalelki-tudatibelsőpusztulásis.Azemberúgyőrzimegsajátlényébenakozmikus-szellemi Életet,hogyőbelülről,énszerűenépítifelmagábanamoralitást,valóbanakozmikusdeterminizmushatásanélkül, vagyis azt az okot és forrást, amit idáig a kozmikus determinizmus jelentett a moralitás számára, az ember áthelyezi saját magába, és már benne lesz megtalálható. Aszellemikozmoszbelsőelsötétülése,növekvőgonoszság-felhője,azazelhalási tendenciája ugyanakkor folyamatosan árad le a földi-emberi világba, és tölti felmagával azt!Amorális indeterminizmus kozmikus hullámai az egyedi embert iselérik,sajátindividuálismegnyilatkozásainkbanjelentkeznek, így ezzel a makrokoz-mikusfolyamattalnekünksajátmagunkbankellmegküzdenünk.Amorálisindeter-minizmuséppenhogyabelső világunkatfenyegeti,ezértmindenekelőttottkellveleszembenéznünk.EzabelénknyomulókozmikusGonosz-princípium, azaz szellemi-lelki élettelenedésegyolyanbelsőállapotkéntéstendenciakéntjelenikmegbennünk, amikorazembermáregyrekevésbévagyegyáltalánnemérezmagábanindíttatástarra, hogy ő maga bármit is a moralitás alapján cselekedjen, mert minden külsőmorálishatáséskényszerítésszámárateljesenközömbösséésimmúnissávált. A Gonosz pusztítófellépéseakozmoszbantehátazaddigiszellemideterminiz-mus kimerülésével,fokozatoslegyengülésévelpárhuzamosfolyamat.Arégimakro-kozmosz„elhalása”ekétfolyamategyüttesen:egyrésztarégitípusúdeterminizmuserejéneklassúelapadása,másrésztazígymorálisanmárindeterminált létezőkben,

1��

kozmikustendenciákbanmegjelenőrombolóerejűGonoszelszabadulása.Ezértegyúj lét,egyúj létműködésmegteremtéseválikszükségessé!Hafurcsán ishangzik:azújmakrokozmoszban azúj determinizmus a szabadság lesz… Vagyis abban a moralitástmárnemegykülső,kívülrőlközelítő ésparancs jellegűdeterminizmus tartjamajdfenn,ahogyanezarégimakrokozmoszbantörtént,hanemegybelső,egybelülről fakadó és önkéntesakarat.Az új makrokozmoszban a külső-személytelen DETERMINIZMUST tehát felváltja a szabad és énszerű AKARAT. Ezaszellemifejlődéstendencia–kozmikusevolúció–,ezazújfényésmelegamindenségbencsakis aFöldön, azemberivilágbanérhetmeg, és innenáradhatmajdkiazegészmindenségbe!A„visszaútaszellemibe”kifejezésvalódiértelmenemegyéb,mintezafolyamat.Aszellemútjaazanyagba,majdefolyamatmeg-fordulásavisszaaszellemibe:azúj makrokozmosznakaFöldről,azEmberbőlkiin-duló kialakulását jelenti, amelyetKrisztus isteni lénye vezet és Én-ereje biztosít.A legfurcsább, amit az ezoterikában hallhatunk, az a kijelentés, hogy a szellemivilágmegváltásaafizikaivilágbanésvilágbóltörténik.Afizikaisíkonlehetővéváltszabadság,a fizikaiságbankifejlődniképesÉnszerűségútjánállíthatócsakmegaszellemilételhalásának,elsötétülésénektitokzatosfolyamata! Azemberszellemi lény,ésahalálutánátkerülaszellemivilágba.Deottnemvalami boldogság-birodalomba kerülve érzimagát, ahol végre leheveredhet és azidőkvégezetéigúgy ismaradhat,hanemazt tapasztalja,hogyaz igazi történésés„nagyesemény”nem ott van,hanemodaátaföldilétben,ahol Krisztus előkészíti az új makrokozmoszt.Krisztustnemtaláljamegfentaszellemivilágban,mintahogymégottvoltidőszámításunkelőtt5000-ben,vagyéppen500-ban,hanem„lentvan”a földi szféraközvetlenközelében, és isteni erejét ott árasztja ki az emberlényre. A szabadság-evolúció és Én-evolúció a Földön történik, nem a szellemi világban…Ezért aszellemisíkraátlépettemberegyidőutánleküzdhetetlenvágyatkezdéreznimagában,hogyismétfizikaialakbanvisszaszülessenaFöldre,ésrésztvegyenazotttörténőfolyamatokban.Valójábanahalálutánaszellemivilágbanvalómindenkoritartózkodásunkcsakegygondoselőkészületéstudatos felkészülésazújabbfizikailétezésünkre,aholazÚjVilágfényénekmajdanifellobbanásáhozjárulunkhozzáamagunkkicsiny,desemmiképpsemnélkülözhetőszikrájával. Mi tehát a földi lét rejtett célja és egyúttal nagy próbatétele?Az új krisztusi –énszerű–kozmoszlétrehozása!Ezazeseményamiemberilényünkönkeresztültörténikmeg,amennyibenegyszabadésmorálisvilágépülfelbennünkéskörülöt-tünk,nemcsakemberiléptékeinkközött,hanemmakrokozmikusanis.Akozmoszhoz éppúgyhozzátartozunk,mintaközvetlenhétköznapikörnyezetünkhöz.Ekétszíntér összeisér,kapcsolatbanáll,nemválasztjaelőketmerevhatár.Nemhihetjük,hogyaszellemikozmoszhozsemmiközünknincs,éseléglehet,hacsakazúgynevezett„látható”világrólvantudomásunk.Saját szubjektív, belső világunkban éppannyira a makrokozmoszt is építjük, egyéni fejlődésünk azonos a kozmikus evolúcióval.Akétlétszféraelkülönültségecsaklátszat,aszellemiségésfizikaiságpolaritásacsakidőleges,mintahogyamindenség,aszellemikozmosz„elhalása”iscsakviszony-lagos,ésvalójábanegyújistenitervrészétképezi:egy új kozmosz megalkotását. –

1��

Ez az egész nézőpont nemigen fér meg a régebbi istenfogalommal és azzal,ahogyan az ember önmaga viszonyát képzelte hajdan a szellemi léthez. Akkoregy„statikus”kozmoszból indultki,ésebből fakadóanegy„statikus”–a trónjánnyugalmasanülőés„onnan fentről”uralkodó– Istent látott, akinek tevékenységekimerültabban,hogyszigorúanfigyelteavilágot,éshaannakugyancsak„statikus”rendjétvalaholmegsértenilátta,akkornyombanbüntetett.Enézetekszerintavilágstabilitásaazonmúlik,hogysemmiseváltozzonmegbenne,ésIstentulajdonképpenifeladataavilágmozdulatlanságánakmegőrzése.Azembernekegyilyenvilágbanaformális-külsőlegesengedelmességszerepemarad,afennállótörvényekaprólékosbetartása, és bűnemindig az, ha ettől a statikus világtól valamiben eltér.A világlezárt,merevésváltozásképtelen,azemberneknincssemmilyenrendeltetésebenne,semmit nem tehet hozzá ehhez a világhoz, és az úr–szolga formában viszonyulistenéhez. Így az ember is egy „statikus” lény, örökké ugyanaz és nem-változó, ha pedig valami vétsége, bűne van, abból csak az isteni kegyelem, az uralkodóimegbocsátás külsőleges aktusa mentheti fel. Minthogy pedig az ember soktekintetben igen kreatív lény, azért állandóan Istenhez kényszerül folyamodni,hogymegbocsássanekiestatikuséstágíthatatlanvilágbanemillőújításait,emberi megnyilatkozásait…IstenittBíró,akiszigorúanbüntet,vagykegyesenfeloldoz. E (vallási) világkép és istenkép megalkotói semmit sem tudnak a kozmikusevolúcióról,azIstenségmérhetetlenüldinamikus,alkotójelenlétérőlavilágban,éséppolyanközépszerűvilágot és Istenthisznekmagukkörül ésmaguk felett,mintamilyenközépszerűekőkmaguk.Csakmegneváltozzonsemmialétben,maradjonmindenugyanolyan,mikéntavilágkezdeténvolt–ezazalapelvük.Ezazalapelvazonban minden Életetnélkülözmagában,ésaszellemimegdermedés,aszellemikihűlés és elhaláskifejeződése, amelya legtávolabbáll aKrisztus-impulzustól és alegkevesebbetértettmegazemberből,azemberlényföldimissziójából. Acselekvő,dinamikusIstenség,akozmoszátalakulásánakeget-földetmegrázóeseménye,azemberaktív jelenléteavilágfolyamatbanazonbanegyteljesenújésmásfajta világképet eredményez! Isten érzelmes „imádata” helyett az emberben megjelenik a tettre kész részvétel„akarata”, és nem a külsőségekben kifejezett,számítóimádat,hanemezabelső viszonyfűziőtazIstenséghez.Nempusztánegyszellemi Isten meglétében „hisz”,hanemegyújés istenszerűbb–azazszabadésénszerű–Világot „akar”…Nemegykülsőistenalakotképzelállandóanmagaelé,hanemegybelsőistenminőségetkutatfelmagában…Nemavilágmozdulatlansá-gáhozragaszkodik,hanemavilágtovábbitökéletesedésétkeresi.Ittmindenaktívvá,tevékennyé,mozgalmassáválik,Istenis,aVilágisésazEmberis.EfelfogásalapjánÉletáradbeleönmagunkbais,avilágbais,ésnemkevésbéazistenfogalombais. A makrokozmosz megmentése,avilágmegváltása kétségkívül olyan cselekvések, amelyek nem illenek össze a világ felett trónoló isten hagyományos képével.Azutóbbiinkábbvalamidespotáhozhasonlít,azókoribirodalmakhatalomhozszokott,a hatalmukat féltőn-kegyetlenül őrző kényuraihoz, és bizonyára az ókor királyai-császáraivoltakamintákegyilyenistenfogalommegalkotásához.Acselekvő Istent, avilágformálásábantevékenyenrésztvevőKrisztustnemavilágfelettképzeljükel,

1�0

hanem benne magában a világban,akiéppenezértnemiscsúszó-mászószolgákatakarlátnibennünk,hanemegyszellemi-kozmikusfolyamatrésztvevőit,egyfeladatfelvállalóit, egy eszme megértőit, társakat, akik magukra veszik a világalakulásterhét és felelősségét önként, és nem kényszerből, félelemből követikŐt, hanemszabadon,pusztánamorális érzületükbőlfakadóan...Egyilyenistenneknemkülsőkultuszokra,látványosceremóniákra,hízelgőagyondicsérésekre,önfeladómegaláz-kodásokravanszükségeazemberrészéről,mertezekkelsemmitsemtudkezdeni.Csak egy hiú és dölyfös isten igényelhetné az ilyen emberi megnyilatkozásokat! A szeretetIsteneazonbankeresztülnézrajtuk.AszeretettulajdonságaBenneéppaztjelenti,hogynem önmagával van elfoglalva, hanem a világgal,ezértnemisasajátistenkultuszátvárjatőlünk,hanemavilágbanfellépőésavilágrairányulótevékeny jelenlétünket, avilágésönmagunk jobbá tételének szilárdakaratát, azt azújkoz-moszhoz feltétlenül szükséges, belőlünk magunkból kicsiholt-kipattintott szikrát, amelyazeljövendőmakrokozmikusvilágfényhatalmasfelvillanásánakrészelesz. Ígyérthetjükmegamagalegátfogóbbjelentésébenaztakrisztusimondást,hogy„Azért jöttem, hogy e világra Tüzet bocsássak.” Ezakészülődőújmakrokozmoszratett utalás is, a jövőben megjelenő, az elsötétedett „régi” kozmosz helyébe lépőKRISZTUS-KOZMOSZújésmostszületőtűzfényénekhírüladása.–Ésugyanígy:„Énvagyoka világVilágossága, aki engemkövet, aznem jár többé sötétségben,hanem övé lesz az Életnekvilágossága.” Ezek makrokozmikusértelműszavak. Krisztusnemuralkodóisten,nemparancsolóisten,ésmégkevésbébüntetőisten.Ezekegy„statikus”istentulajdonságailennének!Krisztusdinamikusisten,cselekvőésváltoztató isten,magábankozmikuscélokat hordozó isten, ÚTON LEVŐ isten, tevékenyisten.Ésvajoncsakkifeléilyen-e?Lehetséges,hogybefeléis„dinamikus”,hogy belülsem„statikus”?Mégnagyobbnaktűnhetelőttünkalakja,halegintimebbistentitkáhoztartozikazatulajdonsága–ennélfogvamagánakazistenszférának az atulajdonsága–is,hogyvelünkegyüttésakozmosszalegyüttőmagaisfejlődik,istenlétébentovábbiésegyremagasabbminőségeketteremtmegmagában!Amialeginkábbmegkülönböztetiastatikus,despotaistenektől,amibensajátÉnszerűsége a legalapvetőbb oldalában, a legistenibb vonásábanmutatkozikmeg, azt abban aradikáliskijelentésben,mindeddighiányzófelismerésbenfejezhetjükki,hogyKrisztus fejlődő isten. Ám hogy ez közelebbrőlmit takar, abbami, emberek – emostanitudatszintünkön–mégnemlátunkbele.– A régi – az eddigi – kozmosz tehát adeterminizmus elvén alapult, és ebben aformában történtaszellemikozmoszésazemberkapcsolata is.Ezegy„felülről”„lefelé”irányulókapcsolatvolt,vagyislényegébenegyoldalú,amikorazembermégteljesenkülsőlegesenésmintegypróbaképpengyakoroltaasajátfelfeléirányulásáta kultuszok merev ceremóniáiban, a kultikus rítusokban és áldozatokban. EbbenazállapotábanazonbanazemberbőlméghiányzottaKrisztus-impulzus,vagyisaz Én-erőésígyaszabadmoralitásképessége!Ezértazembertkívülrőlmégvezetnikellett,nemlehetettteljesen„szabadjáraengedni”,mertkülönbenőisarraasorsrajutottvolna,amiaszellemilétbenakozmoszmorálisdeterminizmusaalólkikerültlényeketfenyegette:aszellemielhalássötétésijesztőfolyamatavártvolnará.

1�1

Aszellemivilágdeterministahatásánakvisszahúzódását,a„bezáródást”azonbanegyúttalmegiskellettkezdeniittaföldisíkon,hogyezzelelőkészüljönazabelsőkitöltetlen, szabad helyazemberben,ahovámajdaKrisztus-impulzusistenimagjabelevethető. (De lásd a magvető példázatát!)Az emberben is tehát kialakul egyindeterminált szféra, ahol a kozmosz determinizmusamár nem érvényesül, hogyott megjelenhessen azÉnszerűség, a belső eredetű morális isteniÉn-erő... MajdKrisztus„lehozza”aföldi-fizikaisíkrasajátmagasabbimpulzusát,amelyahogyanvalamibelsőÉn-erőnek,egyúttalakülvilágrairányulóSzeretet-erőnekisnevezhető.(Én-erő = Szeretet-erő.) Ezzel kezdetét veszi a kozmikus Szabadság Korszaka –természetesenakkormégcsak„magként”ésnemvalódi,teljeskifejlettségében–,megindulakozmoszÉnszerűsödésénekhatalmasésújszerűfolyamata,amelyfoko-zatosanmegváltoztatjaazemberésakozmoszaddigikapcsolatátis. Innentől fogva az Emberlény maga is lassan egy új kozmikus „hierarchiává”kezd válni, olyan teremtő kozmikus szellem-csoportosulássá, amelyből a szellemikozmoszbankilencvanazezoterikushagyományszerint,ésamelyekazemberkoz-mikus létrejöttében,életben tartásábanés földi irányításábanvettek részt.Haezahatásukteljesmértékbennemisszűnikmeg,idővelazEmbermint10.hierarchia önmagábanegyreönállóbbáésakozmikushierarchiáktólegyreszabadabbáválik. Ahogyanazemberviszonyaaszellemivilághozidáigegyoldalúmódontörtént,ebbenmost fokozatosanegy fordulatkövetkezikbe.Mindeddigaz embermindigcsakkapottaszellemikozmosztól,mostvégreelkezdőisvalóbanadniakozmosz-nak.EztneveziSteiner„fordított kultusznak”.A „felülről” „lefelé” irányuló hatás megfordul, illetve kiegészül az „alulról” „felfelé” irányuló emberi hatással… Ez éppenmagánaka10.kozmikus-szellemihierarchiánakamegjelenésétésazújfajtaműködésétjelentialétben.Amiezenazemberhierarchián,–Steinerkifejezésével– a Szabadság Hierarchiájánmúlik,aznemmás,mintakozmoszindividualizálása,Énszerűsítése,akozmosztaszabadságprincípiummalvalómegismertetése,vagyis a Krisztus-impulzus bevezetése a szellemi-kozmikus valóságba, a makrokozmoszba! Atöbbi,azembernélmásvonatkozásbanmagasabbrendű9szellemi hierarchia ugyanisaKrisztus-impulzust –aszeretetésaszabadságénszerűösszefonódását– csakaz ember és éppen az egyedi ember saját belső fejlődése révén–aztáltalukérzékelveés átélve– ismerhetimeg, fogadhatjamagábaés sajátíthatjael,de semakozmosz„jólényei”,semannakmár„elszabadult”„rosszlényei”maguktólnemképesekKrisztusszabad és énszerű szeretetprincípiumánakbefogadására.Azembertehátvalóbanképesadnivalamirendkívülijelentőségűtésnagyotazegészminden-ségszámára,éséppenhogyemajdanitettemiatt„indítottákútjára”azősidőkben,éséppeneztvárjatőleajelenbenmagaaszellemivilág,a„régi”makrokozmoszis. Korunktól kezdve az ember a saját személyes cselekedeteiben most már kezdkisugározni valamit a kozmoszba, a szellemi hierarchiák felé, bontakozómorálisÉn-erejesegítségével.Amilyen mértékben történik ez, olyan mértékben fénylik fel a Föld, a Föld-szféra a szellemi mindenségben,hogyegyszermajdvakítóvilágosság-galberagyogjaazt.ÉsamilyenmértékbenmegszületikésmegerősödikittaFöldön,az emberlelkekben a szabad moralitás és az individuális Énszerűség, úgy veszti

1�2

érvényét és hal el a kozmosz régi princípiuma, a személytelen és szabadságtalandeterminizmuselve!AKrisztus-impulzusemberekbenmegfoganterejénekhatásáraegy új Ég és új Föld jelenikmeg a létben– ezt a kifejezést szinténmár konkré- tabbanérthetjük–,amelyegyalapvetőenújkorszakkezdetétjelentiamindenségben, akozmikusszellemivalóságban,ahováazemberis tartozik,sőtannakújformájalétrejöttébenteremtőenközreműködik.Haerrőlakozmikus perspektíváról, a szabad ésindividuális,azénszerűúj makrokozmosz, az Új Világszületésérőlnemtudunk,akkor sem a szellemi emberlénytésveleegyüttsajátegyénilétünket,semKrisztus világotátalakító lényét és elhozott megváltó impulzusátnemérthetjükmeg.– Haatarot-téshuszonkétképét,ahuszonkétÉn-cselekvést,Én-minőségetebbőlazaspektusbóltekintjük:aKrisztus-impulzusmagasabbtartalmát,nagylétformálóeszméjét, ennek„lekódolását” fedezhetjük fel bennük!ATarotÚt aKrisztusiÚt. De ez a Krisztusi Út–értsd:azÚjVilágkialakításánakTeremtő Útja–azemberbentalálható,illetvebennemagábantörténikmeg,máslétezőmégnemképesrálépni,ezaKozmikusEmber–a 10.hierarchia–SAJÁT KÜLÖN ÚTJA… Ezzel az ember egy nagy titka is kiderül itt.Maga azEMBERLÉNY ez az ÚT… Önmagát járja, a benne rejlő nagy kozmikus lehetőségeket hozza felszínre és fedezi fel, amikor ezen az úton halad. Haatarot-képeksorátmárbelehelyezzükaziméntvázoltkozmikus történésbe,akkorleszigazánvilágosamondanivalójukcéljaésértelme,éskapjákmegjelentésükigazisúlyát.Aképekegynagykozmikustitkotfoglalnakmagukban.Ezen az úton jön létre nemcsak az Új Ember, hanem vele együtt az Új Kozmosz is! Mit találhatunkmega tarot utolsóképében?ABolond képeés jelképesalakjatulajdonképpen magaKrisztus, illetve az Ő impulzusát befogadó ember.A tarotBolondjaelindul és útban van egy új világ felé,egyedülőlátelaszakadékmásikoldalára, egyedülőképesarra,hogyvégül áthaladjonazújkozmoszt a régikoz-mosztólelválasztószakadék felett.Éséppenazérttehetieztmeg,mertazÚJ VILÁG újminőségeBENNE MAGÁBAN FEJLŐDIK KI,asajátbelső világában! Ennyiben nemisegyismeretlenvilágfeléhalad,hanemegyolyanfelé,amelyalegközelebbállhozzá,amelyabennekialakultsajátosságokkalaleginkábbmegegyezik. Az ember sorsában foglaltatik, hogy az eljövendő világot megalkossa, egy én-szerűésszabad,egyszeretetenalapulólétet,amelymajdmagáraamindenségreiskihatássallesz.Azemberbelső világa,amagábanlétrehozottbelsőminőségemintegykülső világgá változikkörülötte a kozmikus jövőben.Az ember szellemi lény egyszellemimindenségben,amelyenbelülcsakegyideiglenesenmegkeményedettleg- belső magafizikaiságlétformája,afizikaivilágegyetem.Egykorezafizikailétsík– a szellemi világkép szerint – ismét visszaolvad oda, ahonnan kivált: a szellemidimenzióba.Akkormárcsakszellemilétlesz.Mindazabelsőszellemiség, lelkiség, amitazemberlétrehozottmagábanafizikailétkörülményeiközött,aföldiinkarná-cióisorán,akkormajdbeleáradmagábaaszellemivilágba,léttéválik,moralitássá, a szellemi kozmosz valóságközegévé...Akkor az ember már örökkévalóan, azaz szellemimódonfoglétezni,újabbéstovábbicélokattűzvekimagaelé...DeezcsakatávolijövőbenvárránkaKozmikusEvolúcióban.ElőbbaFöldönmégmegkellal-kotnunkmagunkbanazÚj Embermagasabbminőségét.Ezateremtésazemberlét.

1�3

9.

Ismeretesekbizonyoskrisztusimondások, amelyek a fentiek fényében részbenmáshogyanisérthetők,mintahagyományosértelmezések: „AzIstenOrszágabennetek van.”Lukács, 17,21 – AzIstenOrszága=azIstenMinősége,azazaszabadisteni Én.Az„IstenOrszága”,vagyisazisteniÉn, az isteni Én-princípium, ez az istenminőségmárBENNETEK VAN.(Magatokbankeressétek.Ezaszabadésindividuálisszellemi Énazemberben.) „AzIstenOrszáganem szemmel láthatóanjönel.”Lukács 17,20 – Nem fizikai-lagérzékelhetően,nem„külsőleg”(politikailag,hatalmilag)bevezetvejelenikmegésnemis így terjedel.„IstenOrszága”szellemivalami,egyérzékfelettivalóság,ezért létezéseközvetlenülnem láthatóakülsőérzékszervekszámára.Demégsema szellemi világban keresendő,mert IstenOrszága„eljön”, értsd: a földi-emberilétben születik meg, az ember belső világában, a személyes Énjébentámadfel. „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, hogymitcselekszik(milyen)azura.Titeket barátaimnak” – sokkalinkább: testvéreimnek – „mondalak, mert mindazt, amit az én Atyámtólhallottam” – amiazAtyámsajátja,amitNála,Benneláttam–, „tudtul adtam nektek.” János 15,15 –MegismertétekazIsten-Ént. EzazÚjViszonyarraszólítfel,hogytiisszabad,morálislénnyéváljatok. „AzigazságnakamaLelkét,amitavilág”–aszemélytelen és éntelen valóság– „nemképesbefogadni,mertnemlátjaésnemismeriazt:ti ismeritek, mert nálatok marad és bennetek él.”János 14,17 –Amegígértéselküldendő(értsd:azemberben megszülető,felébredő,kibontakozó)Szentlélek,vagymásmegfogalmazásbanSzent Szellemvalójában,avagybizonyára:azÉN, az Én-princípium!… Nemegyújabbisten-személy,hanem(ajövőben,most)azemberáltalaktivizálttudatminőség.– De: „Havalakiújonnannemszületik,nemláthatjaazIsten Országát (Minőségét).”– Nemérzékelheti,nemtudhatróla,nemértheti.Aszemélyesszellemi,azÉnszerűség (részben)mégalszikazemberben,aztkell(teljesen)felébreszteni,életrekelteni.Ezért: „Szükséges nektek újjászületnetek / belül megújulnotok!” János 3,3 és 3,7 „Akinek sokat adtak, attól sokatkövetelnek; és akire sokatbíztak, attól többetis kívánnak.” Lukács 12,48 – A szellemi Én kifejlesztése magunkban nem akönnyebbik,hanemanehezebbikútszámunkra.AzemberÉn-hordozó rendeltetése nagy(kozmikus-evolúciós)dicsőség,„megdicsőülés”,denagyteherésfelelősségis. „Azért jöttem, hogy e világra TÜZET bocsássak.” Lukács 12,49 – Az ÉN tüzét, belsőteremtőerejétésegyúttalmorálismelegét.Azisteni-emberiÉnvalamimozgáséserő,lüktetéséslendület,érzékenységéskezdeményezés:szabadság és szellem. „Még sok mindent kellene mondanom nektek,demostnemtudnátokmegérteni.Amikorazonbaneljönaz igazságLelke, elvezet titeket a teljes igazságra, ... és azeljövendődolgokatiskijelentinektek.”János 16,12 – Az akkori kor emberisége még nemfoghattafelazIsten-ÉnésazEmber-Énmélykozmikusmisztériumát,IstenésEmbermissziójátavilágfejlődésben.Deazidőkhaladtávalegyretöbbmutatkozikmeg számunkra az „igazságból”. Így a reneszánsz tájékán a titokzatos tarot ismeretlen megalkotóira is ez a krisztusiimpulzushatott,hogyerrőlamissziórólhírt adjanak.

1�4

* * * A tarot-bannemegycsupán„pszichológiai”jellegűszemélyiségfejlődéstfogal-maztakmeg,hanemazember„szellemi”ésezzel„morális”belsőkibontakozását.A tarotbeavatásiútjaabennünkszunnyadóSzellemreirányul,amagasabbÉnünk„feltámadásához”szükségestudatfejlődésfokozatait,azazfeltételeitírjale.Demagaa „Szellem” és a „szellemi Én” egy újkeletű és teljesen még nem is elsajátítottfogalomamikorunkban,amelynekmaterialistavilágnézetemégerősenellenállazemberilyenirányúszemléletének.Atarot-banmegismertbelsőfejlődéstehátsemmit semmondhat nekünk, ha e fogalmakról és a saját lényünkben való jelenlétükrőlmég nincs tudomásunk, vagy egyenesen tagadjuk magunkban őket. Hiszen nemfogadhatjuk elmagát ezt az „utat”, ha az „alanyát” nem tartjuk létezőnek, amelyezenazútonvanhivatvavégigmenni!Ezazútazonbansemmitsemjelentazalanya nélkül…Ahhozteháthogyértelmeésjelentéselegyenszámunkraabelsőfejlődésrőlitt mondottaknak, a Szellemet–asajátunkat–,azÉnt, azazebelsőszellemifejlődésAlanyátkellelőszörismegtalálnunkönmagunkban.Ámmeglehet,egyesesetekbenez szinte nehezebb feladatnak látszik,mintmagaazegészelőttünkállóésránkváróÚt…DeabennünkszunnyadóSzellemjelenlegitehetetlensége,egyfajtakrónikusanmély „alvása” és talán már az „örök nyugalmát” is magában rejtő végzete csakkorunk világképéből fakad, nem pedig BELŐLÜNK, akik nem csak az Anyag szülötteivagyunk.

Agyávalelki bezárkózás,azönzőháborítatlanság-vágy,agőgösönelégültség– megbéklyóz,ahomokbasüllyeszt,leállít. A kilépés a bizonytalanba, a ránk szakadó végveszély, a vállalt belső harc – meglendít,azÚtontart,előbbre juttat.

Elfogadnunkegyeszmét,követnünkegyértéketannyitjelent,hogyaztmagunk-banmegteremteni,általunk létrehozni,magunkból megszülni.Haeznem történikmeg,ha ezt nemakarjuk elvégezni, akkorvalamely eszme, értékmagától nem isfogmegjelenni bennünk!Csakmi adhatunk ezeknek belső valóságot.Ahogyan asötétbennemláthatókatárgyak,csakakkor,hafényvetülrájuk,úgyvagyunkmiisaföldiéjszakábanegyilyen fényforrásazeszmék,azértékekszámára,amelyekrenekünkkellodavilágítanunk,hogyláthatóvá váljanak–bennünk.

Akrisztusi„újjászületés” fogalma nem egyéb, mint a morális tudatkifejlődésebennünk, a Morális Emberfelébresztésemagunkban.Ezfölditettésesemény!

A tarotazemberiakaratotszólítjameg.Nemannyiratudás-ésismeret-beavatás,mint inkább azakarat beavatása.Az akarat nemamármeglevőre, hanemamégnemlétezőreirányul.Azakaratcélokatkeresmagának,olyantartalmakat,amelyekméghiányoznakavalóságból,ezértottvanrászükség,aholavilágtovábbalakulásatörténik,ahola létújabbformákba,minőségekbemegyát.Eztazakarati teremtőerőtazÉnünkhordozzabennünk.AzÉn-beavatás mindenekelőttakarat-beavatás.

1�5

A Régi Világ és az Új Világ

Rajzolta: Szabó Róbert

1�6

E kép helye is ebben a könyvben van. –Amikor már hosszabb ideje a tarot képeinésazokmondanivalójángondolkodtam,decsakazelső,mégmeglehetősenhiányos és elnagyolt vázlatoknál tartottam, a hétéves kisfiam elém tette ezt afilctollalkészültszínesrajzot,amitéppenakkorfejezettbe.–Miez,kérdeztemtőle.–Nemteljesentudom,mondta,deamikornekiültemegykicsit„valamitszínezni”,akkormagamtól„csakcsináltam”.–Félretoltamapapírjaimatazíróasztalon,hogyközösenmegszemléljükaművét.Minél továbbnéztema rajzot,annálkerekebbretágultaszemem,annálinkábbelakadtahangom.Arajznemegytájképvolt,fákkal,házakkal,akékéggel,hanemjelképek értelmes rendszere, egy tartalmi mondanivaló szemléletesérzékeltetése,valami„eszme”ábrázolása,amitmegkellettfejteni,amiarravárt, hogyértelmezzék, akárcsak a tarot-ban!Dehiszenén éppenerről írok, erről gondolkodom, ez a „festmény” összefügg a tarot-val, kapcsolatos az emberfejlődésévelésazegészjelenbelivilágkorszakkal!Azótaaképetegyszerűkeretbetettük, és végig ott volt előttema falon, amíg a fenti könyvetmegírtam.Sokszornéztem rá közben és merítettem belőle lendületet, igazolást, bátorságot, hitet.Szinte valami „üzenetet” éreztem benne, ami a kisfiam által jutott el hozzám,hogy „erről kell írnom”.A rajzmaga valóbanmegdöbbentő, és ha elfogulatlanultanulmányozzuk, észrevesszük azt is, hogy kifejeznivalóját tekintve hihetetlenülszabatosésegyértelmű. Elsőránézésrefeltűnik,hogyarajztelevan„különbségekkel”:akétHáz, illetve ezek felső tetőrészénekeltérőmérete.AKapuk számaésnagyságukakétHázon.A Keresztek „hollétének”, egymáshoz mért magasságának és saját „bonyolult-ságának”,„minőségének”különbsége.Azegyes„látnivalókat”ígyértelmeztem:Szivárvány=aSzellemiség,aKozmikusVilág,aMagasabbDimenzió,azEszmékFa=azÉlet,aLéterőNagy Ház=aRégiVilág(azeddigilétfennállás,emberitudatminőség)Kis Ház=azÚjVilág(azújemberitudatminőség) ANagyHázterjedelmes,kiépültésbiztosanáll.AKisHázaNagyHázoldalábólnőki,dea„teste” feleakkora,ésa tetőrészecsak féligkészült el, csonka.AKisHázmellettazonbanegylombozatábankeresztethordozóélőFaáll,amelyössze-köttetésbenvanaKisHázzal:alulatörzsehozzáérafalához,ésígyátáradabbaabelőlefakadófrisséleterő!(ANagyHázmellettnincsFa.) ANagyHázcsúcsafeléraSzivárványig,ésaKeresztjeteljesenaSzivárványbanhelyezkedik el. A Nagy Ház Keresztje egy egyszerű, „hagyományos” kereszt. AKis Ház csúcsamégmessze van a Szivárványtól, a Keresztje azonban sokkalbonyolultabb, gazdagabb tagolású, meglepően új formájú, és igazi jelentésébenszintemégnemisérthető…AKeresztekazadottHázak„minőségeit” jelzik,azt,hogy milyen eszmeiség, világkép található bennük, milyen tartalmiság hordozói. AkétHázközötttehátkülönbségvan„minőségüket”tekintve. ANagyHázonkétkapuvan,deezekkisebbek.AKisHázoncsakegykapuvan,deeznagyobb,mint amásikHázon levők.ANagyHázban tehát többenvannak,

1��

nagyobb tömeg özönlik be, könnyebb bekerülni. A kifejezetten a kép közepére helyezettKisHázbanegyelőrecsakkevesengyülekeznek,elégegyetlenkapuis,deanagyobbkapuméretaztjelzi,hogyidővelmár„hívogatóbb”leszezakapu. A Nagy Háznak tökéletesek az arányai, látjuk rajta, hogy mozdulatlan, stabilésbefejezett.AKisHázfeltűnőaránytalanságai–akapuhozképestkicsikafalai, afalmagassághozképestkicsiatetője,ésaKereszthatalmasméretéhezviszonyítvaaprócskamagaazegészHáz(lásdaNagyHázéssajátKeresztjeközöttiarányt)– azt az egyértelmű benyomást keltik, hogy ez a Kis Ház nem befejezett, hanemnövekvőben, fejlődőben van, fokról fokra terebélyesedik, tágul, emelkedik, így aKeresztjévelbiztosan„átszakítja”majdaSzivárványalsóhatárát. AkétKeresztméretkülönbségekétségtelennéteszi,hogyamostmégKisHáz,ha eléri saját teljes nagyságát, akkor sokkalmagasabb lesz,mint amellette levőNagyHáz, és az egymáshozvaló arányukmegfordul: aKisHáz lesz a nagyobb, amelyegyúttaltöbbembertésátfogóbb,„nagyobb”eszméket,magasabbszellemi-ségetleszképesbefogadniésannakoltalmatnyújtani. AKisHázKeresztjemégnincsbenneaSzivárványban,deéppenottmagasodikannak „határánál”, és várható, hogy mindjárt behatol a területére. A KozmikusVilágba tehát egy új elv, egy új jövevény készülődik, amely valami többet ésmélyebbetfogelhozniabba,mintamireamásikHázképesvolt.Aztazevolúcióspillanatotlátjukarajzon,amikorazÚjVilág,azÚjEmber–aKisHáz–magasabbeszmeisége éppen az előtt áll, hogy immár belépjen a szellemi-kozmikus létbe!Ez magának a történelmi jelennek, a mi korszakunknak a lényege.Mégnincsbentugyan,deezajövővárrá,ezazútnyíltmegelőtte. Érdekes látnivaló: a Nagy Ház mellett növekedésnek induló, felfelé törekvő„zsenge”KisHázfelerészéreráterpeszkedikaNagyHázkinyúlótetője,amelyígykeményenakadályozzaaKisHázatelőrehaladásánakútján. ElsőpillanattólfogvarabulejtettaKisHáznagyszabásúKeresztje.Bonyolult-ságamindenképpen valamimagasrendű szellemi igazság kifejeződésére utal. EztaNagyHáz„fogalmi rendszerén”belül semmiképpsem lehetmegértenünk,mertazt „meghaladja”. Ésmégsem ellenségeként tűnik fel,mert a tetején ugyanolyanKereszt látható, mint a Nagy Házon! Az éltető erőket kisugárzó Fa belsejébenszinténkeresztalakzat figyelhetőmeg.Véleményemszerinta„kereszt” jelképe ittnemvalamiegyházatésközvetlenülnemisakereszténységetjelöli,amelyegyébkéntismárrégótanemaz,aminekeredetilegszánták,hanemaszellemit és a kozmikusat fejeziki,amivelazemberiségakapcsolatátsohanemveszítetteelteljesen,mindigismagábanhordtanyomaitésemlékét,deegyretorzabbanésmindhalványabban.Ennek a SZELLEMINEKazadott,eddigi(tudat-)formájafejeződikkiaNagyHázKeresztjében,egyújabb,következő(tudat-)formájapedigaKisHázKeresztjében!Azelsőanem-énszerűbehatolástjelentiaszellemi-kozmikusvilágba,amásodikazember énszerűmegjelenésétjelképeziabban.AzelsőbennemÉn-erőkethasználtakecselekvéssorán,amásodikbanazÉn-erőkrévéntörténikmegakapcsolatkiépítéseésfenntartása.AzÉn-erőkazonbanazegyediemberreirányulnak,befelétárjákfel aszellemiséget,annakminőségét–azemberbenhozzákaztlétre.

1��

A kép azt sugallja: a világ fordulóponthoz érkezett el, a jelenünkben valami nagy erő feszül és készül áttörni – egy kozmikus esemény történik körülöttünk és bennünk! EkorszaklegfőbbtetteazemberiÉnkezdődőbelső feltámadása lesz… A „megváltás”asajátÉn-ébredésünk,amelynekrévénaMindenségetis„megváltjuk”a belénkhelyezett „Gonosztól”, és így egyolyanÚj Világot építünk fel az eddigszemélytelen-egyetemes Létben, amely nemcsak morális, hanemmár személyes-individuális is lesz, demindeközbennemcsak szabad, hanemmár ismét jó is.Ezvalami teremtés,vagyisnemtörténikmegmagától,éscsakbelőlünkindulhatki. Akrisztusimondáskorunkban jutott eloda,hogyvégrebeteljesedjen,amelyetsokáig félreértettek, mert „kívül” keresték az értelmét, de amely valójában ígyhangzott,avagyaztabelsőjelentéstfoglaltamagában,amicsakmostlettszámunkraérthetőésmárvilágosankimondható:Az ÉN az Út, az Igazság és az Élet. Az ember Rejtett Evolúciójaazistenivéválás,deezcsakazÉnáltaltörténhetmeg. Azemberlényigazimeghatározásanemaz,hogyamúltbanaz állatból fejlődött ki, hanemaz, hogy a jövőbenaz istenibe fejlődik bele…Akik az előződefinícióhozragaszkodnak,azoknemlesznekképesekvalódijövőképetnyújtaniazemberszá-mára,mertnemaszellemésmoralitásnélkülitermészet föléakarjákirányítaniazembert,hanemmárkifejezettenatermészetalá,amindenélőszerűségetésmindenlélekszerűséget nélkülöző személytelen gépi világba. Számukra az emberből ne„isten” legyen,hanem„robot”, lényene szellemi intelligenciáthordozzon,hanemgépi intelligenciát.Ami időnkben éppen ez a legalapvetőbb alternatíva került azemberelé:vagyatermészet„fölé”(aszellemifelé)vezetkozmikusevolúciója,vagyazemberivilágatermészet„alá”foglezuhanni.AzutóbbibanakrisztusiértelembennincsÉletésnincsIgazság.Odaistartegyút,deaznemakrisztusiÉn-evolúció Útja, mert az elszemélytelenedés, az éntelenedés, az uniformizálódás irányában halad. OttnemfolyikÉn-teremtés:semazÉn-princípiumotnemteremtikbenne,semazÉnmaganemválikteremtőerővéazemberben.Apusztulás,aszétesés,akáoszvilágaleszazaszellemiségszámára,deegyúttalvalamikiszáradás,megkeményedés,össze- záródásisalélekoldalárólnézve. KorunkbanaSzellemi legfőbbellenségeazemberbenmegjelenőteljesszellem-közömbösség és szellemfelejtés.Ezzel nem tudott és nem tud megküzdeni a Szellem régi formája, a Régi Világ szellemisége: a Régi Világ nem képes megvédeni azemberlénytavégsőszellemtelenedéstől!AzemberbenlakozóSzellemielfogtűnni,ha a Szelleminek egy ÚJ FORMÁJA,aKrisztusáltalmégidejébenbelénkültetettmagva:amagasabbÉnszerűségünknemébredfelbennünkésnemkezdielönmagátmegalkotni. Az emberben, akiben egyszer teljesen elhal a szellemi, hamarosan elfoghalnialelkiis,ésszámáracsakegyetlenlétlesz:atesti.Deazelőbbikettőtnélkülözveerreisavégsőpusztulásvár,nélkülüknemtarthatjafennmagátsem. Azemberiszellem,aszellemiembersorsavanakezünkben!Aszemélytelen gépi maradjonazemberenkívül,vagyisott,ahovávaló.Nefolyjonbeleazembertuda-tába,személyiségébe.Azemberenbelülviszonttámadjonfelaszemélyes szellemi, mert csak ez teszi emberré is.Korunkban a Szellemit megérteni annyit is jelent, hogyazEmberEvolúciójátfolytatnitudni...Haezelmarad,azleszazapokalipszis.

1��

De korunkat észrevehetően egyre erősebben jellemzi az ezoterikus hajlam.Azutóbbi időkmaterialista irányultságánaklátszólagosegyeduralmasemtudtakiölniazemberbőlaSzellemiirántivágyatésszükségletet.Jólmegfigyelhetőéskétség-telen,hogyazemberekismétkeresik,keresnikezdtékaSzellemit.Haennekgyakrancsakkülsőlegesoldaláigmerészkednekisel,ésolykorbeérikkevésselis,amélyebbésigényesebbtörekvéseksemhiányoznakmár.DehaaSzellemitazemberlényenkívülkeressük,akkormégcsakfélútonvagyunk.Minélinkábbösszekapcsoljukazezoterikát az ember rejtélyének kérdésével, minél inkább magában az emberbenfedezzükfelazezoterikaigazinagytémáját,annálközelebbkerülünkaSzellemi-hezis.AzEmberalegfőbbspirituálistéma.ASzellemiésazEmberösszefonódik,egybeesik.A szellemi úton tulajdonképpen az Embert keressük és az Embert kell megvalósítanunk.Ez földi létünkbena legkatartikusabbésegyúttala legnehezebbfeladatunk.Éséppenazértaz,mertmagánakazembernekatitokzatoslényevezetát bennünketaszellemiségszférájába!MivagyunkazátjáróaSzellemibe,bennünk,asajátÉnünkbenzengenekfelaSzellemihangzatai,amikatartikusérzésugyan,demegszólaltatásuk egy belső újjászületést, egymorális önteremtést igényel tőlünk,ami nagy küzdelmekbe kerül és igazi jellemerőt feltételez. De ez az út szép is.A belső sötétségből a belső világosság felé haladunk: a félénkségtől a bátorság felé, a tehetetlenségtől a tettvágy felé, a szűklátókörűségtől a bölcsesség felé, agyűlölettőlaszeretetfelé,aszabadságtalanságtólaszabadságfelé. Krisztuselőttalegfőbbigazságígyszólt:Ember, ismerd meg önmagad! Krisztusutánalegfőbbigazságígyhangzik:Ember, változtasd meg önmagad!Azelsőigaz-ságazembermúltjáraéseredetéreemlékeztetett,arra,hogyazemberszellemilényvolt, akimost a földi létbe ereszkedett alá és belezuhant az egoizmus szférájába. Amásodikigazságazemberjövőjéreésrendeltetéséreszólítfel,azttudatjavelünk,hogy az ember ismét szellemi lény lesz, de akinek ehhez meg kell haladnia földi egoizmusát,aztmegkelltisztítaniaamoralitásistenitüzével. Azemberléteígynemolyan,hogypusztánegyiknaprólamásikraél,avagynemcsakamának,apillanatnakél,hanemkapottegyperspektívátis,egyjövőlehetősé-gét,ilymódonmagában,azÉnjébenhordozegyfajtajövőbelátást, ahol önmagátlát-hatja,asajátkozmikuslényét,megújulva,átszellemiesülve,belsőlegmegtisztulva.A„jövőbelátás”eképességévelfokozatosankirajzolódikelőttünkazEmberfogalma, vagyis az az emberminőség, amelyhezmindenkormérnünkkellmagunkat, amelyföldilétünkbenazamagasabbmodellésistenimérce,amelyretekintvemegítélhet-jük,hogyholtartunkkozmikusevolúciónkban,nemkevésbépedig,egyénifejlődé-sünkben.Ajövőbelátástehát,ésígyatarotjövőbelátásais,az Ember-eszmére vonat-kozik, vagyis az Új Embercél-modelljére,ennélfogvaazemberlénynagymissziójáraéslegfőbbrejtélyére(azemberbőllesza10.hierarchia).Ezafajtajövőbelátásnemcsakember-megismerés,hanemember-teremtés,azazmárember-megváltoztatásis. A tarot többszörösen félreértett fogalmátéselhíresültvonását, a „jóslást”csakígyérthetjükmegigazijelentésében,ésfogjukösszekötniaKrisztus-impulzussal, az Új Világ megalkotásánakistenilegismerészszándékávalésakaratával.AzÚjVilágfeléhaladniannyi,hogyátmenniegyszakadékfelett,amelyvalójábanbennünkvan.

200

EmanuelHalpern

UTÓSZÓ

Azelőzőekbenvégighaladtunkatarotszellemibeavatásán.GondolatbanmagunkisbeléptünkatarotBeavatásiTermébe,sorrajártukazegyesfokozatokat,összképetszereztünkrólukéselőrehaladómenetükről,illetveegyszellemiemberfogalomhozjutottunkel,éskörvonalazódottelőttünkegyezoterikusvilágszemlélet. Láttuk,hogyatarotbeavatásanemazérzékfelettivilágra,hanemazemberivilág-rairányul,azemberlényére,megmaradtehátaz„innensőoldalon”,deittésebbenfelfedez és hirdet szellemialkotóelemeketis, tehátnemtagadjaegyszellemivilágmeglététésezzelazemberhalhatatlanlelkénekfeltételezését,illetveegykozmikus-szellemievolúciólehetőségétaMindenségben.Aszellemiségfogalmábanazonbanmégsem a szellemi dimenzióra tesziahangsúlyt(ezértnemegyújvallás),hanema szellemi minőségre.EgyMinőség (értékminőségésugyanakkoremberminőség)megszerzésében látja a leglényegesebb tennivalót és az igazi embertettet, nem aszellemivilággal,azúgynevezett túlvilággalvalóközvetlenkapcsolat (párbeszéd)kierőltetésében,amitmegtalálunkavallásokbanésnemkevésbéamodern,divatosezoterikus törekvésekben, ezen belül a jóslásban. Mindezt persze teljesen nemelutasítva,ahangsúlymégismásvalaminvan,másfélékacélokésacselekvések. Az ember legfőbb (kozmikus) tennivalója önmagamegalkotása. Ehhez képestminden zseniális tudománya a természetről és káprázatos technikai előrehaladásacsakmásodlagosértékű.Mindezekhozzátartoznakazemberfejlődéséhez,dekoránt- sem azonosak az ember valódi fejlettségével, az ember lényének ténylegesminő-ségével.A belsőleg (morálisan)még fejletlen ember a tudományt is immorálisanhasználhatja fel, és a fogyasztói társadalom is inkább csak az önzést, a szociálisérzéketlenséget,alelkieltompulásthozzakiazemberből(nembeszélveapolitikárólésapénzvilágról).Ezekönmagukbannemadnakmegoldástazembericivilizációszámára,éshamindenúgyhalad,minteddig,nincsmesszeavégsőösszeomlássem.Mertazembericivilizációaz emberlény minőségénmúlik,nemazanyagi(katonai,államhatalmi) erején és anyagi szükségletei minden irányú kielégítésén. Ha azembernemismerifel,hogyeddigitörténelménekésmostanijelenénekisalegfőbbproblémája Ő MAGA, a saját immorális lénye, akkor civilizációnk is csak egyreménytelenpróbálkozásmaradarra,hogytartósanberendezkedjünkalétben,mertamostaniemberalkalmatlanahosszútávúlétezésre,éselőbbvagyutóbbmindent(önmagátisbeleértve)elfogpusztítani.Jövőjénekezisegyikreálislehetősége. Azemberiségtörténelmébencéltjelentettavilágmegismerése,aFöldmeghódí-tása,atudományésatechnikakifejlesztése.Denemigenvoltcélmagaazember,azigazibelsőmegváltozása,azemberhumanizálása,moralizálása.Korunkbanjöttelazidejeennek.21.századivilágunkbanezmostfontosabbnaktűnik,mintegyújabbtudományosfelfedezésvagyegysoronkövetkezőtechnikaitalálmány,mertetárgyijavakkalsemfogunktudnimitkezdeniakkor,hamárnemleszember,akiazokathasználhassa.AzÚjViláglegelső,bevezetőtetteésprogramjacsakisazlehet,hogyaz embert tegye meg céllá,éssegítsemeghaladniönmagát,szabadonésmorálisan.

202

Azezoterikusköntösbenmegjelenőtarotüzenetevalóbanalehetőlegkellemet-lenebbszámunkra:amorálisfejlődésünk.Megmosolyoghatjukmintábrándozónai-vitást,hogyazemberátalakulhat,mindeznemváltoztatatényen:azemberproblémalegkényesebbközéppontjátérinti,nagyonisaföldönjármondanivalójávalésszem-léletével;nemrajongószéplelkűsködés,nem titkos szektatan,nemdivatezoterika.Olyanrólszól,amibenemszívesengondolunkbele,ésamitnemtudatosítanánk. Apolitikai(forradalmi)éstudományos(kodó)elméletekkudarcotvallottakjövő-programjaikkal,mert csaka társadalmiviszonyok,akülső intézményekátalakítá-sában látták a jobb jövőmegteremtésének lehetőségét.De az új intézményekben,a (látszólag) újabb társadalmi viszonyokban is csak a régi fajta ember élt továbbés cselekedett, így sok változás nem történt. A társadalom megújításának nagytitkaaz,hogynemfelülrőllefelétörténik,hanemalulrólfelfelé(legalábbisakettőegyüttesen, de az utóbbi ebben nem nélkülözhető). Az embernek kellene ahhoz megváltoznia, hogy egy emberközpontú társadalom kialakulhasson. Az embert perszenemlehetközvetlenüléskívülrőlmegváltoztatni,mertazerőszaklenne,ésalegkevésbésemlehetamorálisfejlődésérerákényszeríteni,mertazaszabadságottagadnámegtőle.Anehézségnagyobbésrafináltabb,mintbármiprobléma,amivelazembermindeddigtalálkozotttörténelmesorán.Deazembertalánmostértmegarra,hogyvégülezzelisszembenézzen:a saját lénye minőségével(beleértveebbetermészetét,előítéleteit,gondolatvilágát,ésperszetársadalmaegészműködését). Legelőszörisazonbanamoralitáseszméjét,értékétkellcélul tűznünkmagunkeléésavilágbanjólérthetőenkimondanunk,hogyatörténelem,aföldicivilizáció új irányt vegyen.A régi (immorális) világ elérkezett oda, hogy már tarthatatlanés nem folytatható. Fennmaradása, változatlansága a saját pusztulásunkkal, azemberilétleépülésévelazonos.Azegoistaemberbetöltötteküldetését,mostátkelladnia helyét amorális embernek. Ez a helycsere történelmi távlatú, és nem leszzökkenőmentes.Mindenesetreaznyilvánvaló,hogynemerőszakútjántörténikmegaz ember és a világmoralizálása. Csakis az egyedi emberek belső elhatározásánmúlhat, új morális öntudatuk felébredésén, avagy ennek további megerősödésén,egyújfajtaértéktudatelterjedésén.Deehhezszükségesneklátszikazemberszellemi lényének, magasabb Énjének, az emberi lélek szellemi eredeténekújratudatosítása,ígyegyszellemikozmoszhoz (ésevolúcióhoz)való tartozásának tudata is,azazamaterialistaemberképésvilágmagyarázatmeghaladása.Egyúj,mármorálisabbkornemlehetségesegyújemberfogalom,egyezoterikusemberfogalomnélkül. Ezazemberújöntudatosságaislesz,azimmárésvégrefelnőttéválóemberlény,azönmagáraésrendeltetéséreeszmélőemberlélekmegjelenéseazerremárrégótaváróMindenségben.Atörténelemigazifordulatáravanszükség,hogyazfolytathatólegyen.A fordulatmindenekelőtt az embermegítélésben lesz, az ember lényének,értékénekésavilágbanbetöltötthelyénekújragondolásában,azEmber mint földi ésegyúttalmintkozmikuslényönmagáhozvalóújviszonyulásában.Atörténelemepillanataibannemegyújabbvilágképvansoron,hanemegyújemberképkialakí-tása.Haekettőmindigisösszefüggött,ahangsúlymostmégisazemberrekerül,azemberfogalomra,amelynekrészévékelltennünk1.aszellemiséget,2.amoralitást.

203

Az ember csak addig tekinti a szellemi világot valami idegen, transzcendens létnek, amíg önmagátnem tekinti (ismét) szellemi lénynek...Saját szellemivoltá-nak fel nem ismerése tükröződött emberidegen, személytelen, vagyhatalmaskodó,büntetőészsarnokisteneiben(istenfogalmaiban)is.Mertazegoistaemberszámáraaz a távolság,amitőmagateremtettmegegyreegoistábbfölditudatával,azegyremoráltalanabb cselekedeteivel, csak állandóan növekedni látszott, míg végül azemberönmagalényét(szószerint)a„porba”taszította,márteljesenaszellemtelen,morálközömbösföldi szféráhozláncolta,magátazzalazonosította,ésmaradtszámá-raönmagaalacsonyrendűségénektudata,akinekaszellemiléthezcsakkétviszonylehetséges: a szolgaalázat és a félelem, az istenségnek pedig az embertől kapottminősítés: a zsarnokszerep.Vagyis amoráltalansága okozta torz istenképeit és aszellemivilággalszembenitávolságérzetét.Ígyvalóbanelmondhatjuk–deebbenazértelemben–,hogyasajátképéreteremtettemegesajátisteneit,önmagaminőségétvetítetteki egymagasabbvilágba,az istenekébe (az Istenébe), amelynek létezésétmégiscsakelfogadta.Azilyenistenekbőlpedigjogosanábrándultkiakésőbbikor,éslettateista,sokszoréppenavalódimoralitásnevében(lásdfranciafelvilágosodás). Haviszontazemberfelismerisajátszellemivoltát,ésönmagátegyúttalmorálislénynekistekinti,akkorújviszonybakerülamagasabbszellemivilággalis.Eznemlesz sem „idegen”, sem „transzcendens”, mert az ember saját magában ugyanazttaláljameg,amiottvan.Nemönmagátvetítikia szellemivilágba,az istenségbe,hanemaszellemivilágot,azistenségetvetítibeleönmagalényébe,mertúgyhiszi,hogyaz„behozható”és„beleisfér”azemberbe.Azelsőesetben(már)nélkülöztemagábólaszellemiminőséget (egoista lett),úgyvetítettekimagát„felfelé”;ezértérzett távolságot és idegenséget. A második esetben magában tudja a szellemit,mertfeltámasztottaaztasajátlényében;ezértnemérzi,hogyazúr–szolga viszony jellemeznékapcsolatát„felfelé”.Azegyikesetbennem„partnerekről”–„barátokról”(lásdaKrisztus-mondást)–vanszó,amásikbanigen.Ezutóbbinálakét„dimenzió”kapcsolatamárnemnyomasztó(áthidalhatatlantávolság,felfoghatatlanság)ésnemfeszültséggelteli(elnyomás,büntetés),mertvégreegymásrataláltak:azistenminőségmegjelentazemberben,illetveazemberazistenségbenmárnemegydespotát,Urat(hatalmaskodó-büntetőlényt)lát.–KrisztusKrisztuslett. Mindezeknek nagyon is köze van magához az emberfogalomhoz. Az emberlényének mérhetetlen leértékelése éppen a vallásból származott, ami beszivárgottapolitikátólkezdveahétköznapokba,ésáltalánoselőítélettévált.Paradoxmódonamiazembertfelemelhettevolna–ti.aszellemivel,azistenivelvalókapcsolata–, az taposta sárba és vette el tőleminden pozitív önértékelését.Amikor az embertistentelennek és szellemtelennek nyilvánították (a 869-es konstantinápolyi zsinatkimondta, hogy az embernem test–lélek–szellemhármassága, hanemcsak test éslélek),akkorkaptamegazemberavégzetesleminősítését.Azemberaszellemihez valóigaziviszonyánakfélreértelmezése,tévútravitelelealacsonyította,elértéktele-nítette,megalázta,ésnemtúlzás,haígyfogalmazunk:keresztrefeszítettemagátazEmbertis,ugyanarraazistensorsrajuttatta,amiaföldön,azeddigiegoista,álszent éséppenezértkönyörtelenvilágbanmindenvalódiszellemhordozólényrevárt.

204

Így azután az istentelenné-szellemtelenné tett – önmaga által ilyenné vált ésleminősítésévelilyennekhitt–emberIstenét,egyáltalánaszellemi szféra létezését utóbbmárkönnyentagadhattaamaterialista,azIstentőlaTermészethezmenekülőtudomány is.Az embermegszabadul „égi elnyomásától”, a számonkérő, szigorúIstenalakjától,deegyúttalvéglegesenelvészannakreménye,hogysajátmagábanvalami magasabb rendű, az egoizmus látómezejénél többre hivatott lényt fedez-hessen fel. A tudomány sem volt képes az ember igazi felértékelésére, mert azembert a morálközömbös természetből eredeztette (amely nem értékszempontok,hanemcsaklétszempontokszerintműködik;majombóllettünkésnemIstenből),ésnem isadottneki semmilyenemberprogramot, lelke,belsővilágaönteremtésénekeszméjét,mertatudománynakalélekrőlnincsistudomása,hiszencsakazanyagitermészetre,a„testre”irányul.Aszellemtelennéváló(ilyennektartott)embermosttovábbfogyatkozikéssorvad,ésmárléleknélkülivéisminősítik. Avallástehátazembertőlelvitattaaszellemet,atudománypedigalelket.(Azújemberfogalomakkorsemjönlétre,haekétoldalisorvadástnemtudatosítjukésezekokozóivalnemmerünkszembenézni.)Márcsaka testmarad,amely tudvalevőlegnemhordozmoralitástésnemhalhatatlan(nemtartozikegy„örökkévaló”világhoz).Azemberaligészrevehetőporszemavilágegyetemben,éseszményeileszűkülnek ahatalomra,apénzre,akorlátlanárufogyasztásra,ésmárcsakmindezekelveszté-sébenlátjaarávárólegnagyobbveszedelmet(szelleme,lelkenemérdekli). A visszaút tehát kézenfekvő: „vissza kell szereznünk”magunkba a lelket és aszellemet,ezekfogalmát,illetvebelsőcselekvését,ésavelükjáróértékminősítést.(EztfoglaljamagábanésfejezikiazÉnfogalmaésegészkoncepciója.)Azembertaz újabb ezoterika nézőpontjából tekinteni annyit is jelent, hogy lényét ismétfelértékelni,egyújöntudattal(denemönhittséggel)felruházni,visszaadninekiaztahelyetaMindenségben,amimegilletiésamitvalójábanbetölt,tudatosítanibenneaztazértékességet,pótolhatatlanságot,amitsajátlényejelentaKozmikusLétbenésEvolúcióban,ráébreszteniarraanekikiosztottlegmagasabbrendeltetésére(amora- litás és a szabadság egyesítése), amelyen áll vagybukik a földi és szellemivilágegészeljövendősorsa.Csakezutánjönnemindenegyéb,arészletek,afokozatosátalakulása társadalom,apolitika,a jogésahétköznapokszerteágazóviszonyai-ban. De amíg a szellemtelen, léleknélküli (Én-nélküli) emberről való hagyomá-nyos felfogásuralkodik,addigazönpusztítóésmásokatpusztítóembermegnemfékezhető és önmagával nem szembesíthető, magával szembeni vaksága nemgyógyítható.A nagykategória, a nagykeret: az emberfogalom átminősítése nélkülalapvetőtörténelmiváltozásbanhinnicsakillúzióéscélttévesztés. AzújemberfogalomazonbanéppenazÉn fogalmában,azÉn-fejlődésselnyertartalmat,amia tarot-baniskörvonalazódott.Azüreseszmény-puffogtatáshelyetta tarotegynagyoniskonkrétésgyakorlatiutatállítelénk,amelyneksegítségévelazemberfogalomtartalommaltelítődhet,valóbanéletrekelhetszámunkra,éstitkátfeltárhatja előttünk.A legfőbb információ itt az, hogyminden az egyénenmúlik,rajtunk, egyes embereken (nemaz államon, az intézményeken, nemanagypoliti-kán,ésnemisa–történelmi–szükségszerűségen, hanem az emberi szabadságon).

205

Az Ember tehátcsakúgylesznagykorúaMindenségbenésaFöldön,halelké- ben és személyiségében felnő és nagykorú lesz az egyén is.Az „egyénre” vár az„Ember”...Ránk,merthiszenmivagyunkazEmber.Nélkülünknemleszújvilág,csak velünk és általunk. Nélkülünk nem szabadulhat fel az Ember sem (és az„emberfogalom”),ígyveleegyüttmimagunksem,csakisasajáttettünkrévén.Hanagyisazár(afeladat,atennivaló,abelsőküzdelem),értékébennemcsekélyebbaz sem, amit cserébekapunk: egyújvilágés egyúj ember lehetőségét.Devajonazegészeddigitörténelemnemcsakazerrevalóelőkészületvolt-e,egyintelligensésmorális(nemagresszív)civilizációlassúkihordása, létezésefeltételeinekfokrólfokra történőkidolgozása,alanyának,azembernek folyamatosbelsőkimunkálása,mígnembekövetkezikazazidő,amikormárottállunkakapuelőtt,agyermekkor-bóla felnőttkorbaátvezetőhatárponton,amelyenvégreátkellhaladnunkésazújterepenokosanésszívvelmegindulnunk? Az emberi történelem elérkezett a felelősség kapujához (önmaga iránt és a világ iránt).Ha ezen kollektíve nem lépünk át, akkor történelmünk is végzetesenmegakad,deformálódik,ésazÚtmellettiárokbaborul,vagyisebbeszinténkollek-tívemajdbele is pusztulunk.Deez az emberlénykozmikuskudarca is lenne, akiily módon valóban megérdemelte, hogy „leminősítették”, ráolvasták szellem- ésléleknélküliségét,aki igazinagy tettekre,valódimegújulásranemisképes,porbóllett és porszemmaradt, és az isteni fény, a belső teremtőerő, a szeretet tüze nemtámadt fel benne kellőképp, végül is nem volt méltó és alkalmas nagy igényű,különlegesküldetésére,mert,mintkiderült,csakegyrosszulsikerültmelléktermékésselejt,aminekhelyetudjukholvan.–Ezisegyemberképlehet,amitmajdmásokrólunkalkotnakmeg. Érdekesmódonazembereddigiföldipályafutásasoránvoltvalami,amimégis- csakésmindigistudottrólaéshirdetteamorálisemberfogalmátésalakját,avagy(mostmár)kifejezettenazÉntmagában felébresztőÚjEmberszellemiségét.Ezaművészet, mindenekelőtt az irodalom volt, helyenként a képzőművészet, de nemkevésséakomolyzeneés (napjainkban)akönnyűzene is. (Ideszámíthatjukmégafilozófiát.)Nemmindenkorszakukbanugyan,ésnemmindenhelyen.Delegfőkéntazirodalmialkotásokban–ésmanapságezekmellémárfelsorakoznakafilmekis–egyértelműábrázolását találjukannak,hogymilyenabelül jóésmorálisember,avagymilyenküzdelmekvárnakazemberre,hogyilyeniránybanelőbbrelépjenésmorálistudatamegerősödjönbenne.Nemmondhatjuktehát,hogyfogalmunksincsésmég csak nem is hallottunk a „morális és szabad emberről”, vagy hogy ennekkialakításameghaladja erőnket.Denyilván a hétköznapi életben is számospéldáttalálhatunk rá, itt körülöttünk, bármerre nézünk. Éppenséggel nagyon is tudunk aszeretet jelentőségérőlazemberivilágban,csakáltalánossánemvagyunkképesektenni, semmagunkban,semakülvilágban.Mertehhezvalamiúj tudat, szemlélet-módiskellenebelénk,szinteegyújszemélyiség.Eztviszontteremtenünkkellene,önteremtenünk,ésettőlmenekülünk,ehheznemérzünkkedvetésbelsőindíttatást.Csakamimagátóljönésnemkerülerőfeszítésbe,vagynemekkorába,arravagyunkhajlandók.Csakhogyminélnagyobbhorderejűvalami,annáltöbbetkívántőlünkis.

206

Azembernek(azEmbernek)felkell(ene)nőniea saját nagy eszméihez.Azemberaz,amiazeszméi.Azeszmékrealitásátabennükvalóhit,arólukvalómeggyőződésadja,vagyisaz,hogyvalósággáváltak-eazemberben,azemberbelsővilágában.Azeszmék,ideálképektévedésenemaz,hanemegyeznekmegazemberenkívüliléttel(ésvajonmivelkellenemegegyezniük:atermészettel,avilágegyetemmel?),hanemha nem egyeznek meg az emberrel,azemberigazivagylegmagasabbrendűbelsőmivoltával, a tényleges képességeivel, a benne magában rejlő lehetőségeivel.Azemberolyankorhaladjamegönmagát,olyankoralkotésteremt,amikorezeketamégcsak benne rejlő lehetőségekethozza felszínre, azokat a lehetőségeket, amelyekreképesisvolt,demégnemváltottavalóraőket.Atudománymindigakülsőbőlindulki,akülsőlétetteszimegazigazságtámpontjává,ésazembernekiscsakmásolnia,tükrözniekelleztakülső létet,akkor járavalóság talaján.A tudománynemvesztudomástazemberbelsőteremtő(ésönteremtő)képességéről,lenéziafantáziát,ígyazelmélkedést-töprengéstisavilágnagykérdéseiről(aművészetetésafilozófiát),mindezeketképzelődésnektartjavalóságértéknélkül.Szerintenincsigazivalóságaannak,amiabelső létbenvan,azember lelkében-szellemében.Mertvalóságcsakaz anyag lehet.Márpedig tudjuk, hogy aművészet éppolyanvalóság körülöttünk, ésértékei,szemlélete,érzelmiségemindigishatássalvoltazemberekvilágára. Ugyanígy az eszmék is lehetnek valóságteremtők, de értelemszerűen az embervilágában, nem a természet világában, és legfőképpen az ember belső, énszerűszférájábanlehetnekilyenvalóságteremtők(aminekperszeéppúgykihatásavanazemberi társadalomra is).Az igazi emberfogalomhoz az is hozzátartozik, hogy azember higgyen abban, hogy eszméimegvalósíthatók,éshogyeszméitőmagaképesismegvalósítani.(Ittmostnetekintsük„eszméknek”abármiféleviláguralomelvétéscélkitűzését,azemberekelnyomásánakősikeletűvéltjogát,éshasonló,azego-izmusból születő tévhiteket. Ezekminthogy nem eszmék, hanem csak az erőszakés kegyetlenség önigazolásai, velük kapcsolatban soha nem volt kérdéses, hogymegvalósíthatók-e,mertaföldönazerőszakalegkönnyebbenmegvalósítható.) Azeszmék,azideálokmindig„előrefelé”néznekésirányulnak,azazegyolyantöbbletretörekszenek,amelymégnemkapottreálisalakotavilágban,ennyibenmégnem létezik.Az eszmék azakarat szintjéhez tartoznak, és ezzel azÉn területére, amelyÉn éppenhogy az akarati szféra és aktus bennünk.E három tehát – azÉn,az eszmék és az akarat – összekapcsolódik, összetartozik, mindig együtt jelenikmegésvanmunkában.Amégnemmegvalósultra irányulnak,amégcsakcélraésmegtennivalóra, azért, hogy ezt behozzák, beleformálják a valóságba, és azontúlazmár valóságos legyen.Majd jönnek újabb eszmék,mert az ember a saját léteegyébhiányosságait tapasztalva, vagy a fejlődésbenújonnan jelentkező távlatokatleérzékelveújabbtennivalókba,célokbaütközik,amelyeketazeszmékbenmondki. Az eszméknek, az ideáloknak tehát nem róhatjuk fel, hogy „nincs valóságuk”,mertéppenőkazok,amelyekkitapintják,hogyavalóságholhiányos,éstenniakar-nakehiányellenazzal,hogymegfogalmazódikbennükahiánypozitívellenképe,avalóság továbbépítése, tökéletesítése.Az eszmék valójában az ember önmagával szembeni elvárásai, az önmagával szemben támasztott magasabb igényei.Ezértaz

20�

eszmékben fejeződikkivalamelyemberfogalom tartalmassága is,mertmondható,hogyazemberfogalomvégülisilyeneszmékbőltevődikössze.Haabbannincsenekeszmék,ideálok,vagycsakalig,akkorazegyüresvagyigénytelenemberfogalom.Minéltöbbésminélmagasabbrendűeszméktalálhatókazemberfogalomban,annálmagasabb rendű ez az emberfogalom, vagyis az ember önmagáról alkotott ideál-képe.Atarotnagy arkánumai is ilyen eszmékazemberfogalomszámára. Mindezekkelaztisfeszegetjük,hogyatarot-bantanulmányozottÉn-fejlődés,az„ÚjEmber”,a„magasabbÉn”mennyibentekinthetővalóságnak?Hihetünk-eilye-nekben,vagyhahiszünkis,úgymond„mivanakkor”?–Abizonyosságratörekvésmindig is jogosult. De az imént felhozott szempontok ráébreszthetnek bennünketarra, hogy az ilyenfajta kérdéseket gyakran az olyan ember teszi fel, akimagát arealitásoktalajánállónaktartja,deakirendszerintbeletörődikabba,amimindenkorvan,akibőlhiányzikakreativitáséslendület,hogyavilágotmegváltoznisegítse,akilemondarról,hogyazembertöbbésavilágjobblegyen,vagyisakiből„azeszmékhiányoznak”,ezekneknincs„realitása”,„talaja”benne.AzÉn-fejlődéslétezikannakszámára, aki azt magában lefolytatja (végigküzdi); a magasabb Én létezik annakszámára,akiérzimagábanértékvilágátésteremtőerejét.Ezmindvalóságakkor,habennevalóság.Éshabenneezképesséváltvalóságlenni,akkorbizonnyalmásbanisképeslesz,avilágbanisterjednifog,nemcsakegyedülőbenneleszmeg.– VégezetülmégutalnékKrisztusésaszellemivilágtémájánakegyikaspektusára.Az ezoterikában, a szellemiség keresésében, ami napjainkban talánmég ugyanaz,óhatatlanulbeleütközünkebbe,ésgondolkodásrakésztet,állásfoglalásrakényszerít. Ha a szellemi dimenzió létezik, akkor akár hiszünk benne, akár nem: valósága van.Hanemlétezik,akkorakárhiszünkbenne,akárnem:nincsvalósága.Ahitünknemteremtimeg,hanincs;atagadásunknemsemmisítimeg,havan.Deaszellemilét, a „túlvilág”, ha létezik, csakis egy lét feletti lét, a (természeti) létenkívüli lét lehet. Mivelmiasajátlétdimenziónkhoztartozunk,azezentúlilétrőlnincsközvetlentapasztalatunk; vagyis azmindig ismegmarad számunkra valamilyen homályban,bizonytalanságban – amennyiben „lét”. De mint „minőség” jelenthet valamit azemberszámára,ésebbenazoldalábanmárúgyműködik,mintaz„eszmék”,ahogyaz imént szóvolt róluk.Csak ittvárhat ránkvalamibizonyossága szellemiséggelkapcsolatban, és ennyiben értelme lehet annak, ha az istenséget nem annyiralénynekképzeljükel(emberfelettimivoltában,ésmégismintegyszemélyt),vagyis nemmint„létet”vesszük,hanemmint„minőséget”.Ezzel többet tudunkkezdeni.Krisztusmint lény nem tudomhol van és hogyvégül is ki ő (mi az, hogy isten).Krisztus mint minőség azonban érthető lehet számomra (szeretet, szabadság,Énszerűség), és ha akarom, ezt aminőséget bennem találommeg, avagy bennemismegtalálom(mikéntŐbenne).EszerintKrisztusaföldivilágbannemmint„lét”(amiazérzékelés,vagyabelsőképzelettárgya)jelenikmeg,hanemmint„minőség”,„érték”(amiazakarat,érzésésgondolkodástárgya). Krisztus a szellemi világból átlépve a miénkbe földi-emberi testben is élt,hogy szóban és cselekvése által kapcsolatba lépjen az emberrel, és átadjamorális

20�

üzenetét nekünk és elvégezze kozmikus-szellemi tettét számunkra: az emberlényénszerűsítésének, az emberi (szellemi) Én aktivizálásának misztériumát. Azutánviszontismétátlépettanemanyagisíkra,éslényétvisszavitteoda(mégakkoris,ha aFöld-szféraközelébenmaradtésvalamilyenbefolyásavanisafölditörténésekre). Deamitvalóságkéntitthagyott,aza„minősége”:aszavai,atettei,azértékorientált-sága, illetőleg a belénk helyezett „istenszikrája”, az Én-erő és Én mivolt, ennekszellemicsírája,amelyetazótaazembermagábanhord. Krisztustehátazértnemtranszcendenslényszámunkra,mertasajátminőségét, vagyisasajátbelső világánakminőségét(annaklehetőségét)helyezteelazember-ben.ÍgytudKrisztusaföldidimenzióbana valóság erejévelhatni:tudniillikrajtunkkeresztül.Aszellemidimenzióbólkevésbéfejthetkihatástaföldiviszonyokra,jól-lehetahiteztállítja.Mindezösszefüggazemberszabadságával.Avallásúgyvéli,hogyazemberazIsten,azistenek„létével”(lényével)álleffektívkapcsolatban.Haígy lenne, sem szabadságunk nem lehetne, sempedig nem lenne értelme a belül- ről megteremtett szabad moralitásnak, így az Én-fejlődésnek (mert parancs és szükségszerűség állna mögötte).A szabadságot az teszi lehetővé, hogy a földönKrisztushoz, a szellemi világhoz nem „lét”-szerű, hanem „minőség”-szerű viszo-nyunkvan.(„Lét”-szerűmajdakkorlesz,haközösdimenzióbanleszünk.)A szelle-miségnek, a szellemi létnek nem elsősorban a dimenziójával kell érintkeznünk, hanem az értéktartalmával, értéktudatával, értékminőségével. – Krisztus lénye a földön egy hatásban fejeződik ki, ezt hívjuk Krisztus-impulzusnak. A Krisztus-impulzus azonban valójában a Krisztus-MINŐSÉG. Egy Minőség VAN JELEN, mégpedigéppenhogyazemberenbelül(ésennekkövetkeztébenazemberekközöttikapcsolatokban). A földön Krisztus jelenléte ennek a Krisztus-MINŐSÉG-nek a jelenléte, amely azonos a morális Énszerűséggel, avagy az énszerű Moralitással.Ezzelkelltudnunkkapcsolatotlétesíteni,eztkellmagunkbannapontamegidézni. A „szellemiségre” vonatkozó fejtegetéseinkben ezért került nagyobb hangsúlyannak minőségére és nem a dimenziójára. Ezért tettük át a (transzcendens) isten-fogalomról a hangsúlyt a szellemi Én-fogalomra,hiszencsakisazemberi-isteniÉn az, amely viszonyba tud kerülni az isten-minőséggel.Ugyancsak ezért beszéltünkKrisztussalkapcsolatban„morális tudatról”,ésnem„vallási tudatról”.Ezzelnemtagadtuk Krisztust mint lényt, akinek létét elfogadni hit kérdése, és több nem islehet.Krisztusbanviszontegyszellemiminőséget, egyértékorientációt, eszméket,ideálokat (az emberfogalmat) keresni már nem csupán „hit” kérdése, hanem egymeggyőződésé, az akarat kérdése, amelyeknek valósága, illetve valósággá tételeéppenséggelrajtunkmúlik. Sok esetben a „Krisztus mint lény” felfogása, elve sajnálatosanmellőzi, vagymeglehetősenháttérbeszorítjaa„Krisztusmintminőség”felfogását, ígyazemberésazistenségkapcsolatábanatávolságot,alényegikülönneműségethangsúlyozza.Ezzel Krisztusból egy uralkodó (bürokrata) istent csinál, és nem tud Krisztusigazi kozmikus és földi missziójáról, az általa vezetett Én-evolúcióról, azaz egyszabad és morális új világ megteremtéséről az emberlény segítségével, tapaszta- latai,küzdelmeifelhasználásával.A„Krisztusmintminőség”felfogásaellenbenúj

20�

viszony kialakítását teszi lehetővé a szellemi világhoz, egyáltalán a szellemiség- hez (ezen belül Krisztushoz) korunkmegváltozott és énszerűsödni kezdő embereszámára, mert egy újfajta tudat, a szellemi Én-tudat megjelenésére ad módot azemberben, aki a szellemitmára saját tulajdonának érzi és annakmorális értékeialapján cselekszik. Az új emberfogalomhoz így hozzátartozik egy új Krisztus-értelmezés is, amennyiben az embert szellemi lénynek is tekintjük, nem csakanyaginak,éselfogadjukazÉn-evolúcióelvétésazemberenbelülitényét.–

Atarotegésztémája,amellettekifejtettezoterikusvilágkép,azemberszellemilényének fogalma kétségkívül számos kérdést vethetett fel az Olvasóban, és azilyen szemléletmódnak természetesen igazolnia is kellmagát korunk előtt. Ennekigyekeztem elébemenni ezzel azUtószóval, amely később születettmintmaga a mű, amelyremár kívülről tekint rá,mégis olyan gondolati hátteret, nézőpontokatkeresett hozzá, amelyek indokolhatják a benne ábrázolt Én-fejlődés és az Énbőlkiinduló,azÉnrealapozottezoterikalététésigazságát. Mivelazemberszabadságraésgondolkodásrahivatott lény,mindigújabbutaknyílnakmegelőtte,újfelismerésekvárnakrá.Haajövőmárelevelétezne,ésabbabeleisláthatnánk,nemlenneszükségazemberierőfeszítésre. Valójában a tarot sem ebben az értelemben látott és lát előre a jövőbe: nem akülső napi (holnapi) eseményeket fürkészi ki,mondjamegmagabiztosan és közlikétségbevonhatatlanul (miáltal alapvetően tagadná az emberi szabadságot is, azemberalakítójelenlététavalóságban),hanemazemberegymagasabbrendűfogal-mát és az ennek kialakításához szükséges Én-fejlődést nevezi meg és írja körül. A jóslás és az Én-fejlődésegymássalhomlokegyenestellenkezőkoncepcióa tarot 22 nagy arkánumáról ésmagáról az emberről... Ha az egyik kompromittálta is avilágelőtta tarotnagy jelentőségűképeit,amásikfelfedeziabeléjükrejtettmélymondanivalót,abölcsességetéstanítást,amelyméltóbbazemberhezisésmagáhoza tarot-hoz is.A jövőnem„készen létezik”–mint egyesekállítják róla–, hanema jövő „a kezünkben van”, tőlünk függ, még akkor is, ha számunkra ismeretlentényezőkkelszinténterhelt(avéletlen,asorsstb.),amelyekkelmegkellküzdenünk,vagyelkellszenvednünkőket,hatásuknakkikelltennünkmagunkat,hogyáltalukmégis tanuljunk (fejlődjünk), tehát még eközben is aktívak maradjunk. A tarotéppenhogyaktívéscselekvőlénytszeretnelátniazemberben,akihiszönmagábanésazéletben,szembenajóslásterületével,amelypasszívlénytcsinálazemberből,olyat,akinembízikönmagábanésfélazélettől.Helytálláséstalálékonyságnélkülaz ember előtt valóbannemnyílnak távlatok, ésmindig csak egyolyan jövő felé halad, amely nem az övé,vagyisnemazőműve,kialakulásábansemmilyenszerepetnemjátszott,ésilyetmagánaknemisreméltbenne.Atarot-rólaközfelfogásaztatévesképetalakítottaki,hogyegyilyenpasszív,tehetetlenemberfogalmátterjeszti.De az Én-beavatás, az Én-fejlődés egész tematikája és irányultsága („minősége”)ennekellenkezőjétbizonyítottaszámunkra.Atarotvalójábanazembermellettállkiésazemberértharcol.Újmegítélését,„újraszületését”ezértjoggalvárhatjukel.

210

Ehhez még le kell szögeznünk a következőket, tisztázva bizonyos kérdéseket. A „tarot”mintbeavatásiábrasorozatcsaka22színeskép,csak a nagy arkánumok.Eredetilegakisarkánumoknemtartoztakatarot-hoz,csakkésőbbéskülsőlegesenillesztettékösszeekétcsoportot.(Amaitarot-ban22nagyarkánumés56kisarkánumvan,tehátösszesen78lap.)Akisarkánumoklapjaiegykártyajátékvoltak,eredetükfeltehetőlegazismertfranciakártya,céljukajáték,aszórakozás.Ekétcsoportössze-kapcsolása,egyetlenegységberendezéseteljesenhibridegészeteredményezett,semkülsőleg, formájukban,semjelentésükbensemmiközüknincsegymáshoz.Előszöris tehátel kell választanunk és határozottan meg kell különböztetnünk egymástól a nagy és a kis arkánumokat.Ittkétkülönbözőrendszerrőlvanszó,különbözőcéllaléskülönbözőeredettel,ennélfogvanemalkotnaksemmifélebelső,szervesegységet.Ígyazelsőtudatosítanivalóaz,hogyazeredetitarotnemkártyajátékvolt. Másfelőlnyíltankikellmondanunkaztis,hogyatarotelső22képe,azábrásnagyarkánumoktévedésből kerültek a jóslás területére!Eképekláthatólagnemilyencélrakészültek,hanemegészenmásfunkcióthordoztak:valamilyen,demindenbizonnyalazemberrelkapcsolatos„titkokat”kódoltakallegóriákbaerajzosformában.Atarot-valfoglalkozniaztjelenti,hogymegkísérelni e kódokat megfejteniésrekonstruálniaztatartalmat,amitismeretlenmegalkotóibelerejtettek.Azábráktartalma,látványasemmibensemutalarra,hogyjövőbelieseményekkikutatását,előrejelzésétszolgál-nák,demégarájukragasztottkülsőlegeselnevezéseksemhozhatókösszefüggésbeacsakisahétköznapokrészleteirekíváncsijövendőmondással.Bizonyítóerejevanannakis,hogyazegyesképekmeg vannak számozva(azazegysorrendetkövetnek,amit figyelembe kell venni – de mit, mi halad itt valamilyen kibontakozásban?),ésnem tetszőleges a „helyük”.Ezt a jóslás semmire sem tudjahasználni ésnincsis jelentősége a kártyavetésben. Éppolyanmegmagyarázhatatlan tehát az is, hogyezekkel a valamiféle zárt, belső rendszerbe illeszkedő képekkel miért kezdtekjósolni,mertezannyit is jelentett,hogyezta rendszert figyelmenkívülhagyniésazösszefüggésüktőlmegfosztottegyeselemeitkifelé,másraalkalmazni.Amásodiktudatosítanivalótehátszámunkraaz,hogyazeredetitarotnemjóseszközvolt. A tarot egy beavatás.Atarotnagyarkánumaiegyszellemibeavatáslépcsőfokaitjelenítikmeg.Magának az emberlénynek a végső titkait kódolták e képekbe,mártudjuk, hogy az Én-fejlődését. De a tarot reneszánsz kori rejtélyes megjelenésea világbanmég csak a kódok, a jelképek (szó szerint: a képek)bejuttatása volt a földi létbe, még nem a tartalmuk és jelentésükközléseisegyben.Ehhezszükségesvolt a történelem további haladása, az emberiség egy újabb tudatváltása.A tarotmegelőztekorát,ezértterjedtelrólaaz,hogyajövőrőlbeszél,ajövőttárjafel.Csakamikorunkjutotteloda,hogyegyreközelebbkerüljönaképekmegfejtéséhez,éshogyegyreérthetőbb,egyremélyrehatóbbértelmezésekszülessenekaképekvalódijelentéséről.AzÉn-fejlődés témája és ügye korunkban lett igazán aktuális. Ezértszámunkraatarotmárajelenrőlbeszél,rólunk.Atarotmondanivalójaésazemberbelsőérettségemostkeresztezteegymást,mosttalálkozottösszeéstaláltegymásra.Az ember végre önmaga lényében kezdte keresni azt, ami a tarot üzenete. Így a Beavatás Termébe,mindenkinekasajátjába,immárnincsakadálya,hogybelépjünk.

211

AgapeanumKiadó,BudapestFelelőskiadó:SeressAttila

Nyomtaéskötötte:RegiszterKiadóKft.Akiadóhonlapja:agapeanum.eu

Akiadóe-mailcíme:agapeanum@gmail.comAszerzőe-mailcíme:szaboattila999@gmail.com

éstelefonszáma:(061)4199625

ISBN978-963-89462-0-1