Szabad Gondolat

AntropozófiaThomas Meyer: Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája ésa megküzdés a gonosszal

Világhelyzet

Ertsey Attila:Tehénparádé

TechnikaPaul Emberson: Az Internet és a World Wide Web

ANTROPOZÓFIA

NEVELÉSMÛVÉSZET

SZOCIÁLIS ÉLET

2006. október 9/3

Szabad Gondolat

TARTALOMJEGYZÉK

SZABAD GONDOLATAz antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata

Szerkesztõbizottság:Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk

Kiadja: Natura-Budapest Kft.Felelõs kiadó: Tóth Márk

Felelõs szerkesztõ: Buella MónikaBorító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA

Nyomdai munka: Kintner Attila

ISSN 1418 4443

Olvasói levelek, hirdetések, információ:a szerkesztõség címére lehet beküldeni

1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46Honlap: www.szabadgondolat.huE-mail: info@szabadgondolat.hu

Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg.Elõfizethetõ a szerkesztõségben.

Éves elõfizetési díj: 2400 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIASeva: Találkozás - Ünnepélyes könyvbemutató a Szabad Gondolatok Házában 1Thomas Meyer: Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája és a megküzdés a gonosszal –

az Atlantisz utáni 5. kultúrkorszakban 7Thomas Meyer: „Te fogod az embert feláldozni, amely engem körülburkol”

A most közétett Júdás-evangélium és Leonardo Utolsó vacsorája 13Claudia Törpel: Dan Brown a Da Vinci kód címû könyvéhez –

Leonardo Utolsó vacsorája és Dan Brown Uterus-keresése 14Emil Bock: A hármas Mária-titok – A testiség nézõpontja 17

VILÁGHELYZETElisabeth Hersch: Alekszej Serbatov orosz fejedelem rendkívüli emlékezései arra a múltra,

amely a jelenkor bizonyos történéseit is megvilágítja 24Ertsey Attila: Tehénparádé 29

TECHNIKAFrisch Mihály: Ébresztõ! 33Paul Emberson: Az Internet és a World Wide Web 34Frisch Mihály: Idõjárás manipuláció (I.) 40Franz Jürgens: Történelmi és kortörténeti vázlat: A Nap okkult megmérgezése 47

OLVASÓI LEVÉL 51

HÍREK, KÖNYVISMERTETÕ 54

SzG 2006/3 1

ANTROPOZÓFIAANTROPOZÓFIASevaTALÁLKOZÁSÜnnepélyes könyvbemutató a Szabad Gondolatok Házában

TALÁLKOZÁS - Igen, így, csupa nagybetûvel!2006. május 26-27-én a Szabad Gondolatok Háza voltaz a tér, ahol az Arkánum Szellemi Iskola, a MagyarAntropozófiai Társaság és a Szabad Gondolatok Házaszámos tagja és munkatársa, antropozófus barátok ésnem utolsó sorban Thomas Meyer, mint meghívottvendég az ünnepélyes könyvbemutató alkalmából ta-lálkozott egymással. Mégpedig egy háromszoroskönyvbemutató alkalmából, ugyanis három új (ma-gyar nyelven új, ám mégis régi, régóta megjelenésreváró) könyv kerülhetett – ezen a hétvégén elõször – azolvasók kezébe magyar nyelven.

A könyvbemutatót Kálmán István bevezetõje* nyi-totta meg, aki beszédében felidézte azokat a személyi-ségeket, akik az antropozófiát Magyarországra hoz-ták, és biztosították a szellemi kontinuitást RudolfSteiner impulzusaitól napjainkig. Felemlítette olyanszemélyiségek nevét is, akik Rudolf Steiner közvetlenmunkatársai, követõi voltak, akiknek a neve azonbanhosszú évekig, évtizedekig tabunak számított Magyar-országon éppúgy, mint külföldön. Ennek következté-ben egyfajta amnézia lett úrrá az antropozófusok kö-rében, melynek feloldásához nagyban hozzájárult írá-saival és elõadásaival Thomas Meyer. Segítségévelfennmaradhatott az a szellemi áramlat, melynek alap-jait Steiner helyezte bele a világba. Magyarországonúttörõ munkát végeztek ezen a területen Bistey Zsuzsaés munkatársai, akik elsõként Emanuel Zeylmans: Kivolt Ita Wegman címû könyvét jelentették meg. Ebbea munkába kapcsolódott be az Ita Wegman Alapítványés a Natura-Budapest Kft. Így most három új hiány-pótló mû megjelenésének lehettünk tanúi:

Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz, egy euró-pai szellem

Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztéri-uma

Karl Heyer: A nemzetiszocializmus lénye és szán-déka és a német nép sorsa

Nem csak az embereknek, a könyvek íróinak, méga könyveknek is lehet történetük, sorsuk. Így van ezPolzer-Hoditz könyvével is. Polzer 1928-ban publikál-ta „Az európai közép misztériuma” címû könyvét,majd megjelenése után egy kis idõvel a kinyomtatottpéldányokat bezúzták**, s bár sok év telt el azóta,egyetlen új kiadást sem élt meg, még német nyelvensem. Szerencsére azonban a bezúzásig közel 600 pél-dány már elkelt belõle, így történhetett, hogy évekkelkésõbb Kálmán István az antropozófia egy magyarképviselõjének polcán rátalált. Így került azután ké-sõbb Kádas Ágnes kezébe, aki évekig ígérgette magá-nak – felismerve a könyv jelentõségét – hogy hozzá-kezd a fordításhoz. De ahogy már ez lenni szokott,mindig akadt fontosabb, sürgetõbb munka, így akönyv magyar nyelvre való átültetése továbbra is vára-tott magára. Körülbelül egy évvel ezelõtt Scherák Ma-rival való beszélgetésében említette, hogy milyen fon-tosnak tartja ezt a mûvet. Mari akkor azt válaszolta,hogy Terényi Éva már rég lefordította. Így jutott Ág-neshez a fordítás, melynek segítségével, munkatársai-val közösen dolgozhattak Polzer mûvén, egy éven ke-resztül. Ez vezetett ahhoz, hogy a könyv most, 2006.májusában kiadásra került, mely Kádas Ágnes elmon-dása szerint egy szöveghûnek és tartalomhoz hûnekmondható jó fordítás. Amit azonban az elmélyültmunka sem tudott még hozzátenni, az az a fény, amelyPolzer eredeti megfogalmazásaiból sugárzik. A fény,mely abból a szférából sugárzik át Polzer szövegén,ahonnan mondanivalóját meg tudta ragadni.

Karl Heyer könyvét Wirth-Veres Gábor fordította,ami igen nagy munka volt. Ennek a szövegnek a stílu-sa nagyon nehezen követhetõ. Sok közbevetéssel, igensokrétûen ragadja meg azt a problémát, mellyel foglal-kozik. Olvasása rendkívüli figyelmet igényel. Heyercsodálatraméltó tisztánlátással érzékelte a kor politikaieseményeit és a mögöttük rejlõ erõket. Az olvasó talánel is csodálkozik, hogy ezt a könyvet nem korunkban

* Kálmán István bevezetõ beszéde alább olvasható** Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztériuma: elõszó

SzG 2006/32

ANTROPOZÓFIA

írta, amikor már rendkívül sok dokumentum rendel-kezésünkre áll, hanem képes volt akkor, benne állva azesemények sodrában, betekintéshez jutni és ezt meg isfogalmazni.

Bistey Zsuzsa felszólalásában arról beszélt a hallga-tóságnak, hogyan kapcsolódott saját személyes sorsaés az õt körülvevõ emberek közösségének sorstörténe-te azokhoz a személyiségekhez, akik az antropozófiajeles képviselõi voltak. Õt magát 22 évesen (pszicho-lógusként), találkozva Rudolf Steiner munkásságával,elsõsorban az érdekelte, hogyan alakult annak a sze-mélynek a sorsa, aki az antropozófiát a világba hozta.Azt tapasztalta, hogy ha valaki azantropozófiával foglalkozni kezd, ak-kor az antropozófia lénye viszonoznifogja azt, és elkezd mûködni õbenne.Az életük úgy hozta, hogy megismer-kedhettek Emanuel Zeylmans-szal, ésáltala azzal a történettel, ami ItaWegmannal és az õt körülvevõ embe-rek csoportjával esett meg. Ezek hatá-sára kezdtek el foglalkozni egyes biográfiákkal, mint„szellemi ajtókkal”. Saját közösségében, de az egészország helyzetében is úgy látja, hogy egy szakadék fe-lé menetelünk. Polzer mintául szolgálhat számunkraéletével és írásaival, ahogyan képes volt aktívan benneélni a korban, melybe beleszületett, mégis objektívenvégignézni a pusztulást, ahová a kor emberisége tar-tott. Vállalta, hogy belép népe sorsába a maga ébersé-gével, és vállalta a halottakkal való kapcsolatot.

„Ha a szakadék felé megyünk is, soha nem lehettudni, mikor találunk egy hidat. Ezért a biográfiávalvaló munkát továbbra sem fogjuk feladni” – mondtaBistey Zsuzsa, majd egy Ita Wegmantól idézett sorralzárta beszédét: „Szeretni kell ezeket a folyamatokat!”

Thomas Meyer köszönetet mondott a magyar ba-rátoknak a könyvek megjelentetéséért. Egyfajta szimp-tómának nevezte, hogy ez a két könyv (a Polzer életé-rõl szóló és az általa írott könyv) egyszerre jelenhetettmeg, és éppen magyarul. Polzer mély kapcsolatot tar-

tott fenn Magyarországgal és a szlávokkal, ott azon-ban úgy tûnik, hogy a bolsevizmusnak nagyobb volt ahatása, mert Meyer úr azt a tevékenységet, amit ittMagyarországon igen, ott nem tapasztalja.

Különös, talán szintén szimptomatikusnak nevez-hetõ történet, hogy éppen aznap volt itt Budapestenaz õsbemutatója a „Rudolf ” címû musicalnek, amikora Szabad Gondolatok Házában a könyvbemutató zaj-lott. Ez a név Polzer könyvének (Az európai középmisztériuma) legfontosabb fejezetéhez vezet. RudolfSteiner ‘22-ben tartott karmikus elõadásai ösztönöz-ték ezt a fejezetet, mely Rudolf, osztrák trónörökösrõl

szól. Polzer maga is megfogalmazta, hogy RudolfSteiner hatására jutott ahhoz a betekintéshez Európá-ról, amibõl kiindulva ezt a könyvét meg tudta írni. Aház, ahol a könyv született – a Mariannsee partján –ugyanaz a hely, ahol hét évvel késõbb azt – azAntropozófiai Társaság közgyûlésén elhangzott – be-szédét írta, mellyel igyekezett jobb belátásra téríteni azelnökségi tagokat és a barátokat, hogy Ita Wegman ésmunkatársai kizárását, a társaság szétszakadását ezáltalmegakadályozza.

Polzer 1942-ben ismételten foglalkozni kezdettRudolf sorsával és Európa történetével. Ekkor ismer-kedett meg Paul Michaelis drámaíróval, és az õ hatá-sára írt egy drámát a trónörökösrõl. Thomas Meyernémet nyelven megjelent könyvében van egy rész,amelyben errõl ír, azonban fordítási nehézségek miatta magyar nyelvû kiadásból ez egyenlõre kimaradt. Azíró reményét fejezte ki, hogy hamarosan pótolva leszez a hiányosság. Elmondta, hogy bizonyos értelemben

‘Polzer mintául szolgálhat számunkra éle-tével és írásaival, ahogyan képes volt aktí-van benne élni a korban, melybe beleszü-letett, mégis objektíven végignézni a pusz-tulást, ahová a kor emberisége tartott.

SzG 2006/3 3

ANTROPOZÓFIA

véve itt egy misztérium drámáról van szó, ami igenmerész tett volt Polzertõl. Erejét ehhez abból meríthet-te, hogy különösen intenzív kapcsolatot ápolt a halot-takkal, melyhez Steiner adott számára útmutatásokat.Segítséget kapott tõle, hogyan teheti produktívvá a ha-lottakkal való kapcsolatát. Ebben Steiner Polzernek azapjával való kapcsolatára alapozott. Felhívta az ifjúPolzer figyelmét arra, hogy az apja intenzíven összevan kapcsolva fia szellemi területen véghezvitt tettei-vel. Polzer komolyan vette ezeket az utalásokat, tudta,hogy az apja jelenlétével ezentúl, mint realitással kellszámolnia. Az, amit ilyen módon Polzer átélt, hogy azembernek a halottakkal foglalkoznia kell, egy európaiõsmotívum, ami élt a múltban és élni fog a jövõben is.

Természetesen Thomas Meyernek is megvan a ma-ga sorstörténete, ami elvezette Polzer gróf biográfiájá-nak megírásához. Az 1980-as években ismerte megWalter Johannes Stein lányát. Meyer úr úgy tekint er-re a találkozásra, melyre talán visszavezetheti további20 év munkáját. Érdeklõdése megnyílt Steiner tanítvá-nyai iránt, s elsõként Stein disszertációját adta ki, melyaz elsõ olyan disszertáció, amit az antropozófiáról ír-tak. A két legértékesebb hagyaték Steineré után Steinés Polzer hagyatéka, többek között azért, mert mind-ketten széleskörû levelezést folytattak.

Meyer úr jelentõséget tulajdonít annak is, hogymaga is 39 éves volt, mikor hozzákezdett a biográfiamegírásához, épp mint Polzer, mikor Steinert elõszörhallotta. Ezt segítségnek tekintette, hogy bele tudja él-ni magát abba a helyzetbe, mikor Polzer átélte elsõ ta-lálkozását Steinerrel.

Az elsõ olyan Steiner elõadásnak, melyet Polzerhallott, a címe „Mi az önmegismerés” volt. Ez az elõ-adás Polzer egész további életére kihatott, így adódott,hogy életrajzának megírását Meyer úr erre alapozta.Steiner ebben az elõadásában beszélt az önismeretnégy szintjérõl:

1. fizikai szint – a hely és a kor, amelybe az ember be-leszületett

2. éteri szint – ezen a szinten arra kell irányítanunk afigyelmünket, amit az ember öröklésként, az örök-lési áramlásból hozott magával

3. asztrális szint – itt a reinkarnációra, a karmára irá-nyítjuk a figyelmünket, mi az, amit elõzõ életébõlhozott magával az ember

4. szellemi szint – itt a szellemi világ megismerésérõlvan szó, ahol az Én, az identitás született.

Ebbõl a négy szintbõl adódik a könyv tagolása,mely négy fejezetbõl és egy ötödik függelékbõl áll.

Szombati elõadásában Thomas Meyer – annak re-ményében, hogy olyan szempontokat tud adni a hall-

gatóságnak, melynek segítségével a késõbbiekbenönállóan is tudnak majd vizsgálódásokat végezni – avilágtörténelmi létesülés egyik alaptörvényébõl indultki: ez a polaritás törvénye.

„Minden fejlõdés harcon (ellentéteken) keresztülmegy végbe” – mondta Herakles, az ókori filozófus.Majd késõbb ezt juttatta érvényre filozófiájában –Steiner által a világtörténelem legnagyobb filozófusá-nak nevezett személyiség – Hegel.

Hogyan vannak jelen az ellentétes áramlatok a tör-ténelemben? A mindennapokban hozzászoktunk,hogy vagy csak az egyik, vagy csak a másik irányba te-kintsünk, és nem vesszük észre, hogy valójában kétirány között állunk. Például amikor arra irányítjuk afigyelmünket, ami keletkezik, nem vesszük észre, hogyezzel egyidejûleg valaminek el is kell tûnnie.

Steiner rámutatott arra, hogy az újabb történelmikorban két áramlat között találjuk magunkat:

Ezt a képet akkor érthetjük meg, ha megnézünkkonkrét történelmi eseményeket:

1534-ben egy olyan esemény játszódott le, amely-nek egész Európára nézve jelentõs hatása volt. Ebbenaz évben jelent meg az elsõ Bibliafordítás Luthertõl,aki úgy gondolta, hogy a Bibliát mindenki számárahozzáférhetõvé kell tenni, aki igényt tart rá. Ezt egydemokratikus impulzusnak tekinthetjük, melynek azu-tán a politikai életben is következményei lettek. Példá-ul, hogy a parasztság ettõl kezdve az élet egyéb terüle-tein is bele akart szólni az élet menetébe.

Ugyanebben az évben az arisztokratikus oldalról ismegjelent egy impulzus. A demokrácia oldaláról jövõáramlat tartalma az volt, hogy mindennek nyilvános-nak kell lennie, az embereket „nagykorúnak” kell te-kinteni, és elsõsorban a szellemi élet területén akartmindenki beleszólni a dolgok menetébe. S ugyanekkora másik oldalon jelentkezett ennek az ellentéte, ami el-sõként szintén a vallás területén lépett fel. Ekkor tar-totta elsõ összejövetelét tanítványaival PárizsbanLoyolai Ignác, akik késõbb megalapították a jezsuitarendet, majd ebbõl kiindulva életre hívták az ellenre-formációt.

A reformáció, mint egy szellemi demokratikus im-pulzus jelent meg; az ellenreformáció, ahol azt tartot-ták, hogy a legfontosabb dolgok nem nyilvánosak, ti-tokban kell õket tartani, arisztokrata impulzusként lé-pett fel vele szemben. Ez a két impulzus azután meg-formálta a történelmi létesülést.

Demokratikus

talán nincs ember, akine fûzne ehhez azáramlathoz jogosultreményeket

Arisztokratikus

gyakran figyelmen kí-vül hagyjuk ezt azáramlatot, mert a má-sikat tartjuk pozitívnak

SzG 2006/34

ANTROPOZÓFIA

Ahogy a demokratikus, úgy az arisztokratikus im-pulzus is, bár vallási területen jelentkezett elsõként,hamarosan politikaivá is vált, hiszen az egész életet en-nek megfelelõen akarták megformálni. Ezt az arisztok-rata impulzust, melynek legfõbb jellemvonása a szigo-rú titoktartás, a Páholy fogalommal fog-lalhatjuk össze, mely Angliából indult ki,és ugyanezen elvek alapján épült fel: „ke-vesek” akarják irányítani szigorú titok-tartás mellett a „sokak” életét.

Az 1700-as években páholyok sokasága jött létre avilág különbözõ városaiban, melyek kiindulópontjaAnglia volt, s ami innen kiindult, néhány év alatt be-hálózta egész Európát.

Mindeközben továbblépett a másik irány is. Jelen-tõs ebbõl a szempontból az 1789-es év, amikor megje-lentek a nagy demokratikus ideák: szabadság – egyen-lõség – testvériség (ugyanakkor ne feledjük el, hogyezek olyan ideák voltak, melyek az arisztokrácia irá-nyából jöttek). Mindháromra mondhatjuk, hogy jogo-sult, de csak akkor lehet megvalósítani, ha a nekikmegfelelõ szociális organizmus megjelenik. Ami azon-ban a mai napig sem jött létre. Ezért nem ezek vannakjelen, hanem a hiányukból származó konfliktusok,amelyeket viszont ki lehet használni, hogy néhányanmegvalósíthassák saját politikai érdekeiket.

Ami mára leginkább megvalósult, az egyenlõség,mint egyfajta jogérzés. Ezzel együtt ma egy olyan vi-lágban élünk, amikor minden jogot lábbal tipornak. Ajogérzés egyre erõsebb az emberekben világszerte, semellett egy olyan politikai élet zajlik, ami minden jo-got megszüntet, illetve pusztán papíron létezõvé tesz.Tehát még az egyenlõség sem vihetõ keresztül a jogiszférán. A másik két ideát pedig kifejezetten pervertáltformában alkalmazzák, méghozzá hihetetlen mérték-ben. A szabadság ideáját rányomják a gazdasági életre,a testvériség pedig egyre inkább a szellemi életre toló-dik. Tudományos közösségrõl beszélnek, azt mondják,hogy az ember egymaga nem juthat megismeréshez.Azaz csak akkor juthat az igazság megismeréséhez, hatagja a nevezett közösségnek.

Ez a három idea a mai viszonyok között csak konf-liktusokat tud okozni. Ez az egyik oka annak, hogySteiner a hármastagozódás ideáját a világba hozta,hogy ez a három ideál helyet találhasson.

Ha megnézzük ezeket, és a történelem egész áram-latában jelentkezõ polaritásokat, láthatjuk, hogy ezeka polaritások a szellemibõl indulnak ki, majd behatol-nak a politikába, és mára alászálltak egészen a gazda-sági életig. Megtehetjük, hogy mindezt belehelyezzükaz ötödik kultúrkorszak távlatába, melyben dûlõrekell jutnunk a gonosszal. Az egyik nagy konfliktusaennek a kornak a Jó és a Gonosz ellentéte.

Minden polaritásnál egyensúlyra kell töreked-

nünk. A polaritások felett fel kell ismernünk egy ma-gasabb összefüggést. A könyvben szó esik más polari-tásokról is: férfi és nõi szellem, Káin és Ábel, papi ésszabadkõmûves áramlat. Ezek a polaritások külsõlegnem leküzdhetõk, ha elõzõleg belsõleg, a gondolkodá-

sunkban ezt nem tettük meg. Amíg azt gondoljuk,hogy a Jó és a Gonosz szemben állnak egymással, nemrendelkezünk megértéssel, benne maradunk egy pusz-tán dualista szemléletben. Korunk feladata, hogy errõlaz ellentétrõl valóságos gondolatokat alkossunk.

Nincs örök ellentét, minden ilyen csak a tér-idõbenjelentkezik. „A világtervben minden jó” – mondtaSteiner. – „A gonosz az idõhöz tartozik, és aki azt gon-dolja, hogy létezik örök gonosz, az felcseréli az idõt azörökkévalósággal.” Fontos, hogy megragadjuk-e ezt ahármasságot:

1. Jó 2. Gonosz 3. Ezek felett álló szellemi egység

Az örökkévalóság a szellemnek, az idõ a léleknek,a tér a testnek felel meg. És Steiner mindhármat meg-szólítja. A mi mai gyakorlati problémánk az, hogykönnyebb számunkra a teret és az idõt, a testet és a lel-ket összeegyeztetnünk, mint egy tiszta tudatot kifej-leszteni a szellem és a lélek különbségérõl.

Ahogyan a geometriában megismertük, hogy apárhuzamosok a végtelenben találkoznak, ahhoz ha-sonlóan más ellentétek is csak akkor tudnak találkoz-ni, ha a végtelenbe eljutunk. A szellem leglényegesebbtulajdonságaként Steiner a végtelent adta meg. A vég-telenben egység van. Amíg a jó ellentéteként gondo-lunk a gonoszra, nem jutottunk el a jó megragadásá-hoz. Meg kell kísérelnünk a jó végtelen fogalmát meg-teremteni.

Ha a történelmi áramlatokra gondolunk, arra kellfigyelnünk, hogy az adott áramlatnak milyen hatásavan a történelemben. Mert ha nem így teszünk, depri-mált állapotba kerülhetünk, kilátástalannak fogjuk lát-ni a helyzetet, és azt, hogy bármit tegyünk.

Azok a gondolatok, melyekkel ebben a könyvbentalálkozunk, hozzásegíthetnek bennünket, hogyPolzerhez hasonlóan a legnagyobb tragédiával szem-ben is képesek legyünk úgy megállni, hogy azt maga-sabb nézõpontból szemléljük. Ezt azáltal tehetjük meg,ha nem hagyjuk, hogy a dualitás fogságban tartsonbennünket, ha képesek vagyunk felemelkedni a duali-tás felett álló szellemi egységhez.

‘Amíg a jó ellentéteként gondolunk agonoszra, nem jutottunk el a jó megra-gadásához.

SzG 2006/3 5

ANTROPOZÓFIA

Kálmán István bevezetõje az ünnepélyes könyvbemutatón

Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink, tisztelt Meyer úr!

A mai napra meghirdetett vernissage nem egyszerûen a most megjelenõ könyvek be-mutatása, hanem a Magyar Antropozófiai Mozgalom történetében egy pünkösdi ünne-pi aktus. Szeretném ezt egy rövid visszatekintéssel igazolni. Amikor mi még huszonéve-sen az antropozófiai mozgalommal találkoztunk, Magyarországon kommunista rend-szer volt, és egy illegális Antropozófiai Társaság mûködött. Antropozófiai irodalomhozalig lehetett hozzájutni, nem volt lehetõség nyugatra utazni, a nyugaton élõ antropozó-fusokkal kapcsolatokat ápolni. Kevesen tudtunk németül, néhány fordítástól eltekintvenem volt magyar nyelven antropozófiai irodalom.

A társaságban vezetõ szerepet vállalók: dr. Göllner Lajos, Szilágyi Jenõné, dr. BerendEndre, Dalmai Zoltán, Jankovics Lajos és Marica, Török Sándor kis csoportokban dol-goztak velünk, és így évtizedeken keresztül a bolsevizmus ellenére is megmaradt a szel-lemi kontinuitás. De az Antropozófiai Társaság története, és különösen az, ami RudolfSteiner halála után történt a társaságban és a mozgalomban, az tabu volt. Ez volt az okaannak is, hogy Albert Steffenen, Marie Steineren, Guenther Wachsmuthon és az akko-ri elnökségi tagokon kívül nemigen ismertünk más neveket. Ita Wegmanról és ElisabethWreederõl is csak elvétve hallottunk. Évtizedeken keresztül teljesen ismeretlen volt szá-munkra például Polzer-Hoditz gróf, Walter Johannes Stein, Eugen Kolisko, DanielNicol Dunlop és sokan mások Rudolf Steiner tanítványainak sorából.

A rendszerváltás során kiderült, hogy az antropozófia ezen úttörõinek munkásságáta nyugati országokban élõ antropozófusok jelentõs része sem ismeri. Csak a nyolcva-nas, kilencvenes években jelentek meg életrajzok Rudolf Steiner legközelebbi tanítvá-nyairól, közvetlen munkatársairól, valamint ekkor került sor mûveik új kiadására. Eb-ben jelentõs úttörõ munkát végzett Thomas Meyer, aki egymás után jelentette meg szá-mos dokumentációval ellátott hatalmas biográfiai mûveit Polzer-Hoditz, Helmut vonMoltke, Daniel Dunlop, Walter Johannes Stein életérõl és munkásságáról. EmmanuelZeylmans van Emmichoven tizenkét évet dolgozott Ita Wegmanról írt háromköteteskönyvén (a negyediket most fejezte be).

Az elsõ lépést annak érdekében, hogy az antropozófiai mozgalom úttörõi Magyar-országon is ismertté váljanak, Bistey Zsuzsa és munkatársai tették meg, amikor 2002 -2003-ban magyar fordításban megjelentették Emmanuel Zeylmans van EmmichovenIta Wegman biográfiáját. A munka folytatódott, és a mai napon újabb fontos szellemtu-dományos mûveket vehetnek kezükbe a tisztelt olvasók: Karl Heyer: A nemzetiszocia-lizmus lénye és szándéka és a német nép sorsa, Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai középmisztériuma – mindkettõt az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest kft kiadásá-ban – és Thomas Meyer: Ludwig Polzer-Hoditz, egy európai címû könyvét az ArkánumSzellemi Iskola kiadásában.

Az európai közép misztériuma, Polzer-Hoditz gróf legjelentõsebb mûve 1928-ban je-lent meg, de csak hatszáz példány jutott el az olvasókhoz, a többi Marie Steiner tilta-kozása következtében bezúzásra került. A könyv azóta sem jelent meg. A hatszázból egypéldány egy magyar antropozófus magánkönyvtárába került, ahonnan én – nem aka-rom szépíteni a dolgot – eltulajdonítottam, azaz kikölcsönöztem, és miután kiderült,hogy évekig senki, egyetlen antropozófus sem érdeklõdött utána, nem adtam vissza. Ké-sõbb vezeklésül egy tucat Steiner könyvet adtam a könyvtárnak.

SzG 2006/36

ANTROPOZÓFIA

Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft közös kiadásában megjelent Ludwig Polzer-Hoditz „Az európai közép misztériuma“, Karl Heyer „A nemzetiszocializmus lénye és szándéka“ cí-mû könyve, valamint az Arkánum Szellemi Iskola kiadásában Thomas Meyer „Ludwig PolzerHoditz, egy európai szellem“ címû életrajzi mûve.

Részlet Polzer könyvébõl:

„ Európa közepe: misztérium-tér. Megkívánja az emberiségtõl, hogy ennek megfelelõen viselked-jen. Annak a kultúrkorszaknak az útja, amelyben élünk, nyugatról jõve, kelet felé fordulva, ezen atéren vezet keresztül. A réginek itt metamorfozálódnia kell; Christian Rosencreutz kémiai menyeg-zõje utal erre, az antropozófia megmutatja nekünk az utat. Minden régi erõ elvész ezen a kelet felévezetõ úton; nem tud keresztülhaladni ezen a téren anélkül, hogy a szellembõl meg ne újulna. Hamégis ezt akarnák tenni, pusztító erõkké válnának; katasztrófákat szülnének. Ebben a térségben csakemberismeretbõl, emberszeretetbõl és emberbátorságból születhet meg az, ami üdvöthozóan tovább-haladhat a Kelet felé.“

(Ára: 2200 Ft)

Karl Heyer könyvérõl írja Johannes Tautz:

„Csodálatos az a tisztánlátás, amellyel Heyer a németországi politikai fejlõdést érzékeli. Már azokokban felfedezte a kihatásokat, és elõrejelzését 1935-ben négy pontban foglalta össze: „1. Hitlera háborút jelenti. 2. Ezt a háborút el fogjuk veszíteni. 3. Csak ez által szabadulunk meg a nemzeti-szocializmustól. 4. A nemzetiszocializmus csak akkor fog eltûnni, ha már az összes szörnyûsége a va-kok számára is nyilvánvalóvá vált” (Aus meinem Leben – Életemrõl, Basel, 1990).

(Ára: 3100 Ft)

Thomas Meyer maga így ír az életrajzi könyvrõl:

„Életrajzot írni egy olyan formátumú emberrõl, mint Polzer-Hoditz, akinek egész mûködésébenaz emberiség szellemi-szociális fejlõdése érdekében kifejtett magas fokú igyekezetet, kimunkált ké-pességeket és elõrevivõ, gyümölcsözõ tetteket találunk, igen nehéz feladatot ró az objektív és lénye-gi ábrázolás iránt elkötelezett íróra. (…) Szeme elõtt egy életút szellemi lényege lebegett, amelyetsemmiképpen sem ismerhetünk fel csupán az életfolyamat tetteinek, szenvedéseinek, lényeges és lé-nyegtelen dolgainak összegzése által. Ebben az életábrázolásban inkább arra helyezõdött a hangsúly,ami a jövõ számára gyümölcsözõ és meghatározó lehet.“

(Ára: 3500 Ft)

Mindhárom könyv kapható (hétfõn 9-17 között) illetve megrendelhetõ:Natura-Budapest Kft. 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41.Tel: 303 77 46e-mail: info@naturabudapest.hu

SzG 2006/3 7

ANTROPOZÓFIA

1. Az örökkévalóság pillanata az UUttoollssóó vvaaccssoorráánn

Leonardo da Vinci világhírû festménye nemcsupán mûvészeti és kompozíciós tekintetben aNyugat egyik legszebb és legmélyebb mûremeke;ez az alkotás egyúttal újra és újra szembesíti aszemlélõt a gonosz jelenségével és rejtélyével is.Ez a gonosz a legkevésbé sem csak Júdás alakjá-ban keresendõ, jóllehet Júdás a gonosz különösreprezentálójaként látszik megjelenni. Csak a fel-színes pillantás számára tûnhetne a festmény a jóés a rossz ellentéte kifejezésének, ahol a jó Krisz-tusban összpontosul és megoszlik a többi alakban,a gonosz pedig egyedül Júdásra korlátozódik.

Leonardo érettebb szelleme mindezt sokkal át-fogóbban gondolta el, és mûvészlelke valami mé-lyebbet akart kifejezésre juttatni. Ez különöskép-pen akkor mutatkozik meg, ha összehasonlítjukaz elkészült festményt annak legjelentõsebb elõta-nulmányával, amelyet ma a Windsor Castle Kirá-lyi Könyvtárában õriznek. Ezen az elõtanulmá-nyon azt a pillanatot ragadta meg Leonardo,amelyben Krisztus a megdöbbent tanítványokkalközli, hogy valaki áruló lesz közülük, és kimond-ja a szavakat: „Az lesz, akinek ezt a kenyérdarabotbemártom és odanyújtom.” „És bemártott egy fa-latot, és odanyújtotta iskarióti Júdásnak, Simonfiának. És miután Júdás a kenyérdarabot átvette,beleköltözött a Sátán sötét hatalma.” (János13.26) A munka során azonban Leonardo eltértattól, amire eredetileg a hangsúlyt helyezte, hogyti. Krisztus a kenyér-bemártás cselekedetével ki-nyilvánítja, hogy ki lesz az áruló; mégpedig egylátszólag egyszerû, mégis a kép mondanivalójáterõsen megváltoztató módon járt el. A befejezettkép az ezt a pillanatot közvetlenül megelõzõ örök-kévaló pillanatot rögzítette meg, amelyben mégteljesen eldöntetlen az, hogy ki lesz az áruló, ésamikor minden egyes tanítvány bárkire közülükés önmagára is gondolhatott. Ekkor volt az, hogyPéter, aki nem bírta sokáig elviselni a bizonytalan-ságot, áthajolt Júdás mellett Jánoshoz, a szeretetttanítványhoz, hogy kérdezze meg az Urat, kiregondol.

Ezt az örökkévaló pillanatot a János-evangéli-um ezekkel a szavakkal vezeti be: „Mondom nek-tek: valaki közületek el fog árulni engem. – Ekkora tanítványok zavartan mind egymásra néztek, va-jon kirõl beszél.” (János 13,21)

Ebben a pillanatban maga Júdás is egy meg-döbbent és tanácstalan kérdezõ a jelenlevõk kö-zött.

Mert mindeddig Júdás sohasem gondolt „áru-lásra”. A külsõ „sikerek” elmaradása miatt egyreinkább kétségbeesve és a Krisztussal szembeni nö-vekvõ ellenségeskedés láttán azonban a tanítvá-nyokat egy olyan szituációba akarta sodorni,amelyben Krisztus teljességgel fennkölt hatalmá-nak kellett volna megmutatkoznia az üldözõkkelszemben, amikor e hatalom kétségtelenné válik.Júdás ki akarta erõszakolni Krisztus hatalmánakgyõzelmét. Ez volt a tévedése. Krisztus hatalmáttúlságosan külsõleg értette, elszakítva attól a sza-bad döntéstõl, amit az egyes emberlelkeknek kelltanúsítaniuk irányában.

Így ebben az örökkévaló pillanatban Júdásnakse több, se kevesebb oka nem volt, hogy az „áru-ló” kilétét illetõ kérdést önmagára vonatkoztassa,mint bármelyik tanítványra. E pillanatban mindentanítványnak a lelke legmélyét kellett megszólíta-nia és a gonosszal saját magában szembenéznie.Ha ebben a pillanatban a tanítványok belsõ maga-tartásában különbségek léptek fel, az talán az volt,hogy Júdás alapjában véve a legkevésbé sem hitte,hogy Krisztus szavai az árulóról õrá céloznak. Epillanatban lehetõség szerint mindenki áruló.1

2. Az UUttoollssóó vvaaccssoorraa és annak szemlélõje

De nemcsak a tanítványoknak kellett ezen amódon önmagukat belül megszólítaniuk. Aki bele-gondol, hogy az Utolsó vacsorát a refektórium, egykolostor étkezõterme számára festették, amelynekegyik fala a festmény révén perspektivikusan meg-hosszabbodik, és aki belehelyezkedik az ott étkezõszerzetesek egyikének helyébe, az észreveheti,hogy ahogyan a mûvész beleilleszti ebbe a térbe afestményt, azzal minden leendõ szemlélõt is a

Thomas Meyer

LEONARDO DA VINCI UTOLSÓ VACSORÁJA ÉS A MEGKÜZDÉS

A GONOSSZALaz Atlantisz utáni 5. kultúrkorszakban

SzG 2006/38

ANTROPOZÓFIA

festészettörténetben a gonoszra vonatkozó nyitottkérdés mágikus körébe akart bevonni.

Így olyan módon ábrázolta Leonardo da Vincia grandiózus örökkévaló pillanatot, hogy nem-csak Krisztus összes tanítványa, hanem e képetszemlélõ minden egyes ember is felszólítható le-gyen arra, hogy a gonoszra való valóságos hajla-mát saját magában kikutassa.

Az Utolsó vacsora szemlélése közben tehát ar-ra érezhetjük ösztönözve magunkat, hogy a go-nosszal szembeni minden farizeusi magatartástólmegtisztítsuk magunkat. Ez a magatartás abbanáll, hogy a gonoszt mindig „kívül”, „másokban”keressük, és felszínesen úgy véljük, hogy Júdásegy „bûnbak” volt a világban levõ gonosz számá-ra, bizonyos fokig a gonosz „tengelye”, amelyetaz azt körülvevõ „jóknak”, akikhez a farizeusoktermészetesen magukat is hozzászámították, megkell fékezniük, le kell gyõzniük, meg kell állítani-uk és ki kell irtaniuk.

Így ösztönzi az Utolsó vacsora a megküzdést agonoszra való reális hajlamokkal, a gonosz gon-dolatok iránti reális képességgel és a gonosz tetteklehetõségével, ahogyan azok minden emberi lé-lekben ott rejlenek. Erre teszi Leonardo a fõhang-súlyt, és nem arra – miként még az elõtanulmány-ban, amely számára csak kiindulópontként szol-gált –, hogy valaki ezt vagy azt a gonoszságot kül-sõleg véghezviszi.

3. Júdás tette nélkül nincs Golgota

Azonban Krisztus az, aki a kenyérdarab át-nyújtásával alkalmat szolgáltat arra, hogy Júdásta sátán megragadja és csak most váljon valóságosárulóvá. Krisztus a döntõ pillanatban visszahúz-za védelmezõ kezét Júdástól, és csak innentõlfogva lehet és kell is Júdás korlátolt Krisztus-megértésének akadálytalanul kitörnie. Mint mármondtuk, hiányzik Júdásból a belátás a Krisztus-

Goethe Ahasvérusról, Krisztusról és Júdásról(…) „Hadd beszéljem el, hogyan képzeltem ezt a mesét, és milyen értelemmel akartam meg-

tölteni. Jeruzsálemben élt egy suszter, kinek a legenda az Ahasvérus nevet adta. Ehhez az alakhoz

drezdai vargám szolgáltatta a fõbb vonásokat. Felruháztam õt egy céhtársának, Hans Sachsnakkedélyével és humorával, s alakját a Krisztus-szeretet vonásával nemesítettem meg. Nyitott mû-helyében szívesen társalog az arramenõkkel, eltréfálkozik velük, és Szókratész módján gondol-kodásra ösztökéli õket, ezért a szomszédok is, mások is szívesen idõznek nála; farizeusok, szad-duceusok is be-benéznek hozzá, s tanítványai kíséretében talán a Megváltó is meglátogatja né-ha. A csizmadia, noha lelke csak e világ dolgaival törõdik, megkedveli Krisztus urunkat, és sze-retete fõként abban nyilvánul meg, hogy a magasztos lényt, akinek lelkét ésszel fel nem éri, min-denáron igyekszik megnyerni a maga élet- és gondolkodásmódjának. Unszolja Krisztust, lépjenki szemlélõdésébõl, ne járja az országot ilyen mihaszna semmittevõkkel, s ne próbálja a népet el-csalogatni a munkától és magához édesgetni a pusztába: a sokaság mindig izgatott, s ez nem ve-zethet jóra.

Az Úr is megpróbálja a vargát jelképesen kioktatni magasabb céljairól és eszméirõl, ám a bár-dolatlan ember nem fogadja be tanait. Mikor aztán Krisztus egyre nagyobb feltûnést kelt, köz-életi személyiséggé válik: a jóindulatú iparos egyre élesebben, egyre hevesebben beszél a lelké-re, bizonygatja, hogy ebbõl szükségszerûen zavargás, felkelés származik, és Krisztus maga ismajd kénytelen lesz pártvezérként föllépni, holott nyilvánvalóan nem ez a szándéka. A további-akban, mint tudjuk, Krisztust elfogják, elítélik, s Ahasvérus izgalma a tetõfokra hág, midõn Jú-dás, ki látszat szerint elárulta az Urat, kétségbeesetten lép be mûhelyébe, és jajveszékelve mond-ja el kudarcba fulladt tettét. Jézus követõinek legeszesebbjeivel együtt ugyanis Júdás szilárdulhitte, hogy Krisztus végül uralkodóként és a nép fejeként fog fellépni, így addigi érthetetlen té-továzása után erõszakkal akarta cselekvésre bírni az Urat, ezért ingerelte tettre a papságot, amelyaddig nem is mert erõszakosan eljárni. A tanítványok sem voltak fegyvertelenek és valószínûlegminden szerencsésen intézõdött volna el, ha Krisztus maga meg nem adja magát, és nem hagy-ja hátra a legsiralmasabb állapotban tanítványait. De Ahasvérus nem indul meg ezen az elbeszé-lésen, sõt még jobban elkeseríti a szerencsétlen exapostolt, aki végül is nem lát más kivezetõutat, mint hogy azonmód felakassza magát.”

Goethe: Költészet és valóság, 3. rész, 15. könyv (ford. Szõllõsy Klára)

SzG 2006/3 9

ANTROPOZÓFIA

hatás szabad-ság-karakterérevonatkozóan,és ezzel az a be-látás is, hogyannak megérté-sét csakis sza-bad módon le-het megszerez-ni és senkibõlsem kényszerít-hetõ ki. Ez a té-vedés – e szótnem absztraktértelemben vé-

ve, hanem úgy értve, hogy Júdásból valami alap-vetõ valóban hiányzik Krisztus megértését te-kintve – a kapuja a sátáni hatalomnak.

Volt-e Krisztusnak hatalma arra, hogy Júdásárulását megakadályozza? Kétségtelen, hogymegakadályozhatta volna Júdás árulását. De ak-kor hogyan történik maga az árulás? Elárulásnélkül lehetséges lett volna a Golgota? Mikép-pen mehetett volna végbe árulás, elítélés, ke-resztre feszítés, halál és feltámadás nélkül aFöld-történet legmagasabb, a halált legyõzõszabadságtette? Júdás tette nélkül nincs Golgota!

A világtörténelmi színpadon, ahogyan azt aJános-evangélium leírja, és ahogyan azt Leonar-do da Vinci ábrázolja, mindenekelõtt kétféle do-log világosan kivehetõ: 1. A gonosz a világbanvégül is egy magasabb lény által (akit itt Krisztusreprezentál) jóváhagyott, helyeselt valami, en-nélfogva nem létezik egy abszolút, azaz teljesenönálló gonosz. 2. Az igazi, magasabb jó a go-noszt magában foglalja, magában kell tartalmaz-nia, és nem pusztán dualisztikus módon a go-nosz ellentétét jelenti. Ezért Krisztus a maga kö-rébe befogadja a gonosz tett késõbbi hordozójátis. És a krisztusi akarat az, amely Júdásban a sá-táni hatalom akaratának érvényesülésére enge-délyt ad.

4. Idõ és örökkévalóság

Mindaz a jó, amely a gonosszal szembeállítha-tó, még nem a teljes vagy inkább az igazi jó,amely a rosszat magában foglalja. Rudolf Steineregyszer azt mondta errõl az igazi, magasabb jó-ról, amely a „jó” és a „rossz” ellentéte felett áll:„Minden, ami a világtervben van, az jó, és a go-nosz csak egy bizonyos ideig létezik. Ezért csakaz hisz a gonosz örök létében, aki az idõbelit ösz-szetéveszti az örökkévalóval. Így sohasem értheti

meg a go-noszt az,aki nememelkedikfel az idõbe-litõl azö r ö k k é -valóhoz.”2

Ez pedigegy harma-dik döntõszempont agonosz kér-d é s é v e lkapcsolat-ban: a gonosz valójában csak az idõ és az örökké-valóság e különbségének hátterével érthetõ meg.

Ez a különbségtevés azonban a nyugati em-beriségen belül a konstantinápolyi zsinat (869)impulzusa révén éppúgy el lett mosva, mint a lé-lek és a szellem közötti különbség. Ezért maminden egyes embernek küzdenie kell e különb-ségtevés tudatosításáért, ha a gonoszra vonatko-zóan egy világos, megfontolt magatartást akarkialakítani magában. Aki örökkévalóságon csakegy olyan idõt ért, amelynek nincsen vége, azmég nem kezdte el ezt a küzdelmet, mert ezzelarról tanúskodik, hogy az örökkévalóságot mégcsak idõbelileg képes elgondolni. Az örökkéva-lóság azonban az összes idõ felett áll, és ily mó-don nem ragadható meg az idõbeli fogalmakbanmozgó gondolkodással. Ha az „örökkévalósá-got” fel akarjuk fogni, akkor a „mulandóságot”nem ilyen vagy olyan jelenségnek, hanem magá-nak az idõnek kell tekintenünk. Ennek van kez-dete és van vége, és nem azonos az örökkévaló-sággal, amely akkor is fennáll, ha minden idõ el-tûnt, amiként fennállt már azelõtt is, hogy azidõ megjelent volna. Az örökkévalóság fogalmá-hoz nem jutunk el egy végnélküli idõbeli to-vábbhaladással, hanem csak annak tudatosításá-val, ami minden keletkezéstõl és elmúlástól(minden idõ poláris alapminõségétõl) függetle-nül fennáll, elmúlhatatlan, keletkezetlen és el-pusztíthatatlan.

Augustinus, a filozófus és egyházatya(354–430) volt az, aki az idõ és az örökkévaló-ság különbségérõl a legmélyebben, és talán alegvilágosabban gondolkodott.3 Tisztában voltazzal, hogy nincs értelme azt kérdezni: mit csi-nált Isten „az idõ megteremtése elõtt”? Mertakkor nem volt semmiféle „elõtt”. Augustinuserre a rosszul feltett kérdésre – amely egy idõ-fogalmat feltételez az idõtlenség megértéséhez

Leon

ardo

kép

más

a

Leon

ardo

tan

ulm

ánya

az

Uto

lsó

vacs

oráh

oz (

Júdá

s)

SzG 2006/310

ANTROPOZÓFIA

– egy pedagógiai és humoros válasszal felelt:pálcát faragott Isten a mihaszna kérdezõk szá-mára.

De megkérdezhetjük: mi történt Júdással ahalála után, akinek tette szükségszerû volt a gol-gotai esemény számára. Erre a szellemtudományegy grandiózus, egyeseknek talán meglepõ vá-laszt ad.4 Nem volt „ideje” a megbánásra: a ke-reszthalál után felragadtatott az örökkévalóságtörténésébe (Ewigkeitsgeschehen), átélte a feltá-madás ujjongását, amely az egész teremtésen –érzékileg és érzékfelettien – végigzúgott. A feltá-madás-tett kihatásának ebben a közös átélésébena Júdás-lélek kigyógyult abból az egyoldalúKrisztus-megértésébõl, amely a nagy következ-ményekkel járó tettéhez vezette.

5. Az 5-ös szám és az 5. kultúrkorszak feladata

De térjünk vissza Leonardo képéhez! Balrólnézve Júdás az ötödik helyen ül.

Ha a fejeket nézzük, akkor Péter feje átnyúlikaz ötödik hely szférájába. A számoknak nemcsakegy kvantitatív, hanem egy kvalitatív-lényegi olda-luk is van. Rudolf Steiner az 5-ös számról egyszeregy egészen más összefüggésben kifejtette: „Az 5a gonosz száma. Ezt a leginkább akkor értjükmeg, ha az emberre gondolunk. A maga fejlõdésesorán az ember négyességgé alakult, és ezzel a te-remtés egy lényévé (zum Schöpfungswesen).”(Értve ezen a fizikai test, az étertest vagy élettest[Bildekräfteleib], az asztráltest vagy vágytest és azemberi én négyességét, amelyben azonban az ént

Augustinus az idõ és az örökkévalóság különbségérõl

„Nem teljes tévedésben vannak-e azok, akik azt kérdezik tõlünk: mit csinált Isten, mielõtt azeget és a földet megteremtette? (…)

Akik így beszélnek, nem értenek téged, Isten bölcsessége, Szellem fényessége. Nem értik,hogy miképpen létesül a tõled és a benned létrejövõ. Igyekeznek az örökkévalót megragadni, deszívük még hiú, és csupán az egykor megtörtént és az ezután megtörténõ dolgokhoz tudnak ta-padni. Ki lehet képes arra, hogy egy kissé megálljon és egy keveset megragadjon a mindenkorszilárdan fennálló örökkévalóság ragyogásából, összehasonlítva azt a soha meg nem nyugvó idõ-vel, és látva, hogy semmi sem mérhetõ hozzá.

Mikor értjük meg, hogy a hosszúra nyúlt idõ csupán a sok-sok egymásra következõ történésrévén kapja meg hosszúságát, melyek azonban egyszerre nem mehetnének végbe? Nincs azon-ban semmi elmúló az örökkévalóságban, hanem jelenvaló abban minden. Ilyen abszolút jelenva-lóság azonban nem jellemzi az idõt. Ki ne látná, hogy minden múltbelit örökkön kerget a jövõ-beli, és minden jövõbeli az elmúltakból lép elõ, és hogy minden múlt és minden jövõ abból te-remtetik és nyeri eredetét, ami a mindenkor-jelenvaló? Visszatarthatja-e valaki az emberi szívet,hogy megpihenjen és lássa: az elmúlt és a jövendõ idõn a magában szilárdan álló, a sem nem ajövõbe tartó, sem nem a múltba térõ örökkévalóság uralkodik. (…)

Ha azonban valaki izgága lélekkel visszatekint a régóta lefolyt idõkbe, és csodálkozásba fog,hogy Te, mindenható Isten, aki mindent teremtesz és fenntartasz, ég és föld építõmestere vagy,miért voltál tétlen annyi számtalan századon keresztül, azelõtt, hogy e roppant mûvedbe bele-kezdtél volna: az térjen észre és figyeljen, mert csodálkozása tévútból fakad.

Mert hogyan is tudtak volna tovairamodni akkor a mérhetetlen századok, amelyeket Te mégmeg sem teremtettél? Hiszen Te vagy a századok okozója és megalkotója. Milyen idõk lehettekvolna azok, amelyek nem tõled kapták létezésüket? És miképpen haladhattak volna elõre, hamég csak nem is léteztek? Ha tehát minden idõk alkotója vagy, ámde lett volna már valamilyenidõ, mielõtt az eget és a földet megteremted, akkor hogyan is mondhatnánk, hogy Te tétlenülvárakoztál? Te hoztad létre magát az idõt, így nem telhetett el semmilyen idõ sem mindaddig,amíg az idõt meg nem alkottad. Ha pedig az ég és a föld teremtése elõtt nem is létezett idõ, hi-ábavaló a kérdés, hogy mit csináltál akkor? Mert nem volt még „akkor”, amikor az idõ sem lé-tezett.

Te nem is idõben elõzöd meg az idõt, mert így nem kerülhetnél minden idõ elébe. Te azon-ban minden múlt elõtt már ott vagy található fenséges örökkévalóságod szakadatlan jelenével ésfölébe magasodsz minden jövendõnek is.”

Augustinus: Vallomások 11. könyv

SzG 2006/3 11

ANTROPOZÓFIA

még mint alvó akaratcsírát tekintjük.) „Ha az em-ber csak négyesség maradt volna, akkor szüntele-nül az istenektõl lenne irányítva, természetesenmindig a jó felé; de önálló lénnyé sohasem fej-leszthette volna ki magát. Azáltal lett szabaddá,hogy ötödik tagként megkapott egy képességetmint csírát. Ezáltal azonban szert tett arra a ké-pességre is, hogy gonoszat tegyen. Mindenütt,ahol valami gonosszal találkozunk, ott az ötösségis megjelenik.”5

E szavak értelmében van Péter is Júdás mel-lett, akivel részlegesen felcserélve helyét az ötö-dik helyre kerül, bizonyos tekintetben a számárateljesen megfelelõ helyre. Júdás és Péter az egye-düliek a tanítványok közül, akiknél a gonosszalvaló megküzdés nyíltan kifejezõdik. Ahogyan Jú-dás a gonosz tett reprezentálója lesz, úgy lesz Pé-ter az árulásjelenetben az igazságot megtagadógondolkodás reprezentálója. Júdás és Péter vo-natkozásában beszélhetünk az ideiglenesen go-nosz akaratról (amely Júdásnál egészen a tettigsûrûsödik) és az ideiglenesen gonosz gondolko-dásról (amely Péter beszédében nyilvánul meg).

Látjuk Steiner szavaiból: a gonosz funkciójaaz embert illetõen összefügg a szabadság kifej-lesztendõ képességével.

Egy olyan lény, amely csak jó tud lenni, az bi-zonyos értelemben arra van ítélve-kötelezve,hogy jó legyen, magában hordozza a jóságot, deeközben hiányzik belõle a szabadság. A jóság ma-gasabb formája, amely a szabadságból szökkenszárba, még nem elérhetõ számára. A jóságnak eza magasabb formája azonban az, amelyet az em-berlénynek ki kell fejlesztenie. Ennélfogva csak aszabad módon elért jó a valóban emberi jó.

A szabadság másfelõl összefügg az emberigondolkodással is, amely nem ismer semmi kény-szerítést, noha a világban megváltoztathatatlantörvényekbe engedi bepillantani az embert, és ígymutat neki egy utat a megváltoztathatatlannal va-ló szabad kapcsolat irányában.

Az ilyenféle szabadságot Júdás még nem élimeg, és ez nyitja meg elõtte a kaput a mindenemberi szabadságot tagadó sátáni hatalom inspi-rációja felé.

Az 5-öst a szabadság számának is nevezhet-nénk, vagy ahogyan egyszer Ernst Bindel tette, „akrízis számának” a döntés, a választás értelmé-ben.

Ebben a vonatkozásban az Atlantisz utáni 5.kultúrkorszakban az egész emberiség a „krízis”idejét éli. Ez a korszak tudvalevõleg 1413-bankezdõdött és 3573-ig tart. A szabaddá válásbanminden egyes embernek el kell döntenie, hogy

milyen hatalom mellé akar állni. Ezt azonbancsak annak ismeretében döntheti el, ha egyúttal agonosz megismerésére is törekszik. És éppen eb-ben – a gonosz megismerésében – rejlik RudolfSteiner szerint az egész 5. korszak alapvetõ fel-adata. De ezt a feladatot nem kollektíven, hanemcsakis individuálisan lehet megoldani. Steiner aTörténelmi szimptomatológiában ezt így fejti ki:

„Ha meg akarjuk keresni a gonoszt az ember-ben, akkor azt nem a gonosz tettekben kell keres-nünk, amelyeket az emberi társadalomban ta-pasztalunk, hanem a gonosz iránti hajlamban kellkeresnünk, amikor valaki kedvét leli a gonosz-ságban. Elõször teljesen el kell tekintenünk azilyen hajlamok következményeitõl, amelyek egyadott embernél kisebb vagy nagyobb mértékbenbekövetkeznek, a pillantást a gonosz hajlamokrakell irányítanunk. És akkor megkérdezhetjük:melyik embernél hatnak a gonosz hajlamok azAtlantisz utáni 5. periódusban, amelyben mostélünk, vagyis az olyan hajlamok, amelyek ha ha-tásukban kifejezésre jutnak, akkor éppen a go-nosz cselekedetekben olyannyira szemléletesenmutatkoznak meg; kiknél mûködnek tehát a go-nosz hajlamok?

A választ erre megkapjuk, ha megkísérelünkelhatolni az ún. küszöb õréhez és igyekszünk va-lóban megismerni az ember lényét. Csak ekkorfog adódni számunkra válasz. Ez a válasz pedigígy hangzik: az Atlantisz utáni 5. periódus kezde-te óta a tudatalattiban minden egyes emberbenott rejlenek a gonosz hajlamok, a hajlam a go-noszságra.

Éppen abban áll az ember belépése az Atlan-tisz utáni 5. korszakba, a mostani kultúrperió-dusba, hogy az ember felveszi magába a gonosz-ságra való hajlamot. Radikálisan, de nagyon he-lyesen mondva a következõ fogalmazható meg:nincs olyan bûntett a világon, amelyre mindenegyes embernek a maga tudatalattijában –amennyiben az Atlantisz utáni 5. korszakhoz tar-tozik – ne lenne hajlama, legalábbis valami hajla-ma. Hogy vajon egyik vagy másik esetben a go-noszra való hajlam külsõleg egy gonosz cseleke-dethez vezet-e, az teljesen az egyéb körülmények-tõl függ, nem ezektõl a hajlamoktól. Látják, ké-nyelmes igazságokról nem szólhatunk, ha éppenmanapság kendõzetlenül ki kell mondanunk azigazságot az emberiségnek.”6

*

Ha valaki elég mélyen foglalkozik magában agonoszra való ilyen hajlamok témájával, az e lelki

SzG 2006/312

ANTROPOZÓFIA

hajlamok mögött egy adottponton beleütközik bizonyosobjektív szellemi lények te-vékenységébe. A szellemtu-domány mint Luciferrõl ésAhrimánról beszél róluk.

Így éppen a gonosszalvaló megküzdés a bensõnk-ben objektív-reális szellemilények elismeréséhez vezetel, amelyek bizonyos mó-don belehatni igyekeznek azemberbe, ami ártalmassá isválhat, ha az ember nem he-lyez határokat elébük. Eztazonban csak úgy tudja megtenni, ha nem riadvissza attól, hogy ezeket a lényeket – a Biblia azegyiket Sátánnak (Ahrimán), a másikat Ördög-nek (Lucifer) nevezi – egyre pontosabban meg-ismerje. És csak akkor, ha egyúttal összekap-csoljuk magunkat azzal a lénnyel, aki a GolgotaiMisztérium által kilépett az idõfelettiségbõl, ésaki az emberlelket a tér és idõ világából az idõ-felettiség és gonoszfelettiség világába akarja el-vezetni, tekinthetünk bele magába a világtervbe,amelyben – „minden jó”.

A 20. század eseményeire való tekintettel,ahogyan azok a közvetlen jelen eseményei is,minden ember ösztönözve van arra, hogy a go-nosz kérdésével komolyan foglalkozzon. Nemutolsósorban azok, akik még a legkevésbé seméreznek indíttatást arra, hogy saját bensõjükbena gonoszra való hajlamot kikutassák, hanemehelyett csakis a többi emberben keresik azt. A„kívül létezõ gonosz” zajos és szakadatlan meg-bélyegzése azonban nem egyébnek a jele, mint arémült menekülésé a bennünk létezõ gonoszelõl.

Ebbõl a menekülésbõl lép ki az, aki az év ekülönös idején elmélyed egyszer az Utolsó va-csorában, amit Leonardo da Vinci az emberiség-nek hagyott örökül.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer 6/6, 2002. április

Jegyzetek

1. Krisztus nemcsak átnyújtotta a falatot Júdásnak, hanem azáruló kilétét azonnal és egyértelmûen meg is nevezte. Ezt aJános-evangélium így írja le (13,27): „És Jézus azt mondtaneki (Júdásnak): Amit tenni akarsz, azt tedd meg hamar! –Az asztalnál ülõk azonban nem értették, hogy miért mond-ja ezt neki.” Vagyis a tanítványok a falat átnyújtására rögtönkövetkezõ felszólítást elõször egyáltalán nem hozták közvet-len kapcsolatba a lelkükben égõ kérdéssel, hogy Jézus az„árulót” kire értette. Ezt bizonyítja az ehhez kapcsolódómondat is: „Egyesek azt hitték, hogy mivel az erszény Júdás-nál volt, Jézus azt akarta mondani: Vedd meg, amire szüksé-günk van az ünnepre, vagy pedig, hogy adjon valamit a sze-gényeknek.”

2. GA 107, 1909. március 22.3. Augustinus: Vallomások 11. könyv4. Wilhelm Pelikan: Lebensbegegnung mit Leonardos

Abendmahl, Dornach, 1988, 52. o. – Ebben a jelentõs, vég-rendeletszerû mûben Pelikan felhívja a figyelmet a R.Steiner által megadott karmikus összefüggésre Júdás ésAugustinus között. De munkája hátterében az a FriedrichRittelmeyer által közölt benyomás is meghúzódott, ami1917. áprilisában ötlött fel ez utóbbiban, amikor R. Steinerberlini elõadásciklusát tartotta (A golgotai misztérium meg-ismerésének építõelemei GA 175), hogy Júdás és Leonardoda Vinci között karmikus összefüggés van. Ez az összefüggésaz elõadóval való szóbeli beszélgetés során megerõsítéstnyert.

5. GA 101, 1907. szeptember 15. – A zárójelben közölt ma-gyarázat Ernst Bindeltõl származik, akinek könyvébõl idéz-tük ezt a helyet. Bindel: Die geistigen Grundlagen derZahlen, Stuttgart, 1988, 55. o.

6. GA 185, 1918. október 26.

SzG 2006/3 13

ANTROPOZÓFIA

Thomas Meyer

„TE FOGOD AZ EMBERT FELÁLDOZNI, AMELY ENGEM KÖRÜLBURKOL”A most közétett Júdás-evangélium és Leonardo Utolsó vacsorája

Hogy Dan Brown A da Vinci-kód címû regé-nyével szinte egyidõben jelent meg elsõ alkalom-mal a Júdás-evangélium, abban a kor szellemihelyzetére nézve egy mélyen jelentõs szimptómátkell látnunk. Ezt egy rövid vizsgálódásban szeret-ném bizonyítani.

A feltehetõen a II. század közepén vagy végénkeletkezett és mindeddig csak angol nyelvenkiadott1 Gospel of Judas Krisztus elárulóját újfényben mutatja be. Júdás nemcsak mint a tizen-két tanítvány egyike jelenik meg, hanem mint egyolyan személyiség, aki tragikus és különleges sze-repére Krisztustól kapott mélyreható felkészítést.„Te ki fogsz emelkedni a többiek [a tanítványok]közül”, mondta neki Krisztus. „Mert te fogod azembert feláldozni, amely engem körülburkol.” Azilyen szöveghelyek révén megmutatkozik az, hogyez az evangélium éles különbséget tesz a kozmikusKrisztusszellem és az általa birtokba vett emberiburkok között, és Júdást mint e különbség isme-rõjét ábrázolja, amelyet késõbb a katolikus egyházegyre inkább a felismerhetetlenségig elmosott.Ebben és egyéb tekintetben is Júdás evangéliumáta gnosztikus filozófia és misztika hátterével kelltanulmányoznunk. Ennek az evangéliumnak a Jú-dása jól ismeri a gnózis és annak nagyszerû eon-tanának gondolati formáit.2 Így azt mondja Krisz-tusnak: „Tudom, hogy ki vagy és hogy honnanjöttél. Te Barbelo halhatatlan eonjából [birodal-mából] jössz.” Krisztus másfelõl a tanítványokhozaz emberi individualitások különbözõségeinek tu-datából beszél, amelyeket õ – ahogyan ezt márPlatón a Timaioszban tette – a csillagokkal hozkapcsolatba. Azt mondja: „Hagyjátok abba, hogyvitáztok velem. Mindnyájatoknak megvan a sajátcsillaga.” És Krisztus így szól Júdáshoz: „A te csil-lagod térített rossz útra téged.” Ez annyit tesz: Jú-dás örök individualitásának feladatai közé tarto-zott, hogy eljátssza azt a szerepet, amit valakinek– árulóként – el kellett játszania. Mert Krisztust atanítványoktól, akikbõl õ gyakran beszélt – egy-szer az egyikbõl, máskor a másikból – alig lehetettmegkülönböztetni. Mint Rudolf Steiner említi,könnyen összetéveszthették volna õt a töb-biekkel.3 Ezért a belsõ körbõl valakinek meg kel-lett mutatnia az üldözõknek az igazi Krisztust.

Krisztus Júdásnak mondott utolsó szavai ígyhangzanak: „Lásd, minden elmondatott neked.

Emeld tekintetedet a magasba, figyeld a felhõt ésa fényt abban, és a csillagokat, amelyek körülve-szik. Az a csillag, amelyik vezérli õket, a te csilla-god.” És erre ez következik: „Júdás felpillantottés látta a fénylõ felhõt, és belépett abba.”

Júdás és a gonosz rejtélye az 5. kultúrkor-szakban

Ez a most publikált (töredékes) szöveg alkal-mat ad arra, hogy a gonosz rejtélyét, amivel a Jú-dás-individualitás különleges módon összekap-csolódott, új fényben lássuk. A gonosznak a vi-lágtervben szükségszerû funkciója van. De csakmint engedélyezett gonosz mûködik. És éppenezt ábrázolja Leonardo da Vinci az Utolsó vacso-rában. Azt a pillanatot, mielõtt maga Krisztus agonosz mûködését kiszabadítja, amikor oda-nyújtja Júdásnak a falatot, ami Jánosnál így ol-vasható (13,27–28): „És miután ez a falatot át-vette, beleköltözött a sátán. És Jézus mondta ne-ki: Amit tenni akarsz, azt tedd meg hamar! – Azott ülõk közül azonban senki sem értette, hogymiért mondta ezt neki.”

Leonardo festményén Júdás az ötödik alak bal-ról számítva, akinek a háta mögött áthajolva a ne-gyedik helyen ülõ Péter feje látszik, aki Jánoshozfordul. Amíg az Atlantisz utáni 4. korszaknak –Steiner szellemtudományos kutatásai szerint – aszületés és a halál rejtélyét kellett megoldania, azötödik korszaknak a gonosz kérdésével kell konf-rontálódnia. Ez a mi idõszakunk nagy problémá-ja, és Júdás alakjának ezért van benne különös je-lentõsége.

Júdás és Leonardo da Vinci

Ha visszaemlékezünk az Europäer-ben már ko-rábban bemutatott (6/6, 2002. ápr.) karmikus ösz-szefüggésre, ami Júdás és Leonardo da Vinci sze-mélye között áll fenn, akkor különös súlyt kap az,hogy szinte egyidejûleg jelenik meg a Júdás-evan-gélium egy regényszerû támadással Leonardomestermûvét illetõen, és alig meglepõ, hogy Júdásalakját is megtámadják, mégpedig a modern evan-gélikus teológia oldaláról. A Baselben tanítóEkkehard Stegemann Júdást egyszerûen fiktívalaknak tekinti.4

SzG 2006/314

ANTROPOZÓFIA

Claudia Törpel

DAN BROWN A DA VINCI KÓD CÍMÛ KÖNYVÉHEZLeonardo Utolsó vacsorája és Dan Brown Uterus-keresése

Dan Brown teremtett valamit: regénye, A daVinci kód a több, mint negyvenmilliós eladott pél-dányszámával kirobbanó sikerré („megaseller”-ré) lett, amelyet idõközben parádés szereposztás-ban meg is filmesítettek. Hogy ez a regény ennyi-re sikeres, azt nemcsak az izgalmasan megírt szto-rinak köszönheti, hanem mindenekelõtt néhányprovokatív tézisének, amelyek Jézus Krisztus éle-tére vonatkoznak. Ezek a maguk robbanóanyagátabból nyerik, hogy a könyv elõszavában Brownazt a benyomást kelti, hogy itt reálisan létezõ éskomolyan veendõ dokumentumok felfedésérõlvan szó.

A következõkben a hatszáz oldalas regénynekcsak egy lényeges pontját akarjuk érinteni, azt,ahogyan Dan Brown értelmezi Leonardo da Vin-ci Utolsó vacsora címû mûvét. A híres falfestmény,amelyet a mûvész a 15. század végén alkotott amilánói Santa Maria delle Grazie dominikánuskolostor számára, Jézus Krisztust tanítványai kö-rében ábrázolja a pészach elõtti estén, az utolsóközös étkezésen. Az a pillanat látható a képen,amikor Jézus kimondja e szavakat: „Valaki közüle-tek elárul engem.” Ezzel teljesen különbözõ reak-ciókat vált ki, amelyekben megmutatkozik min-den egyes személy saját temperamentuma és jelle-me. Leonardo itt az eleven jelbeszéd (testbeszéd)mesterének bizonyul, amely az embereket indivi-

dualitásukban és a közösségen belüli összefüggé-sükben ragadja meg. Mindenkor ámulva álltak akép elõtt a látogatók, így Goethe is, csodálva a ki-fejezõeszközök gazdagságát, amellyel Leonardo aszemélyek saját jellemvonását meggyõzõen kifeje-zésre juttatja. A kép eszméje úgy tárulkozik fel, haengedjük magunkra hatni a kiegyensúlyozottkompozíció egészét: különbözõségeik ellenére isa tizenkét lélekminõség, amelyeket a tizenkét ta-nítvány reprezentál (Júdásé is), egy szerves egész-szé illeszkedik össze, mégpedig a tizenharmadikszemély révén, aki mind perspektivikusan, mindpedig lelkileg-szellemileg a közepet képezi, amelyfelé minden irányul.

Leonardo találó jellemzésének köszönhetõenaz apostoloknak még egy nevezetes elrendezése islehetséges, ahogyan ezt egy másolaton találták,amelyet Leonardo egyik tanítványa készített. AmiJánost, Pétert és Júdást illeti, akik egy hármas cso-portot alkotnak Jézus Krisztus jobb oldalán (azaza szemlélõ számára balra), ezek magatartását a Já-nos-evangélium egyik epizódja alapján értelmez-hetjük: a 13,2–30 szerint Péter megkéri azt a ta-nítványt, „akit Jézus szeretett” (vagyis Jánost),hogy kérdezze meg az Urat, ki az áruló. A festmé-nyen János, aki Krisztus mellett van ábrázolva,odahajol Péterhez, amikor Péter megérinti a vál-lát és a kérdést a fülébe súgja. Ez a történés Júdás

Rudolf Steiner ismételten rámutatott arra,hogy egy földön kívüli szemlélõ számára az egészföldi lét értelme semmi másból nem lenne jobbanmegérthetõ, mint Leonardo Utolsó vacsora címûfestményébõl. Kifejezõdik benne az, hogy a Földevolúciójában hogyan viszonyul egymáshoz a sze-retet, a szabadság és a gonosz, és hogyan fonód-nak össze ezek egymással.5

Ez a kettõs támadás, részben A da Vinci kódéLeonardo festménye ellen, részben a modern teo-lógiáé, amely kétségbe vonja Júdás személyéneklétezését, mélyrenyúló szimptómája annak, hogya jelenkori emberiség mennyire kevéssé hajlik ar-ra, hogy a kor legnagyobb problémájával – a go-nosszal történõ konfrontációval – bátran és amegismerés erejével szembenézzen.

A da Vinci kód és a mélyértelmû Júdás-evangé-lium egyidejû megjelenése (és nem kevésbé az a

törekvés, hogy Júdást „fiktív alaknak” tekintsék)ezt a konfrontációt mégiscsak ösztönözhetné.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer 10/8, 2006. június

Jegyzetek

1. The Gospel of Judas, National Geographic, Washington,2006.

2. Rudolf Steiner kitûnõ bevezetést nyújt a gnosztikus alap-szemléletbe a Krisztus és a szellemi világ címû ciklusánakelsõ elõadásában, GA 149

3. Pl. az 1913. december 10-i elõadásban, GA 1484. Bazkulturmagazin, 2006. május 3., 4. old.5. Lásd pl. az 1911. november 4-i elõadást: Die Evolution

von Gesichtspunkte des Wahrhaftigen, GA 132

SzG 2006/3 15

ANTROPOZÓFIA

háta mögött játszódik le, aki elõrefelé elhúzódvaaz asztalra támaszkodik, jobb kezében egy pénzeszacskót tartva, és pillantását mereven Jézusra sze-gezi, akirõl úgy érzi, hogy a legbensejébe belelát.A szituáció rendkívül drámai, annál is inkább,mert Péter a jobb kezében, amelyet a csípõjéhezszorít, egy kést markol meg. Leonardo nem min-den hátsó szándék nélkül éppen Júdást János ésPéter közé ülteti, úgyhogy neki hallania kell, amitPéter Jánosnak mond. Leonardo ezt a jelenetetannyira hihetõen adta vissza, hogy a három sze-replõ hitelességéhez semmi kétség nem férhet.Ehhez jön még az, hogy a tradicionális elképzelé-seknek megfelelõen Jánost nõi arcvonásokkal áb-rázolja. Külsõ alakjának lágy, elmosódó formái,odaforduló, odaadó testtartása és imára kulcsoló-dó kezei kihangsúlyozzák lényének bensõséges ésérzékeny mivoltát.

Most nézzük Dan Brown variánsát: a kiindu-lópont az az elképzelés, hogy a vacsorát bemuta-tó képen nem úrvacsorai kelyhet látunk. Ezt azzalmagyarázza, hogy Leonardo ismerte a kehelyszimbolikus jelentését, amely a nõiségre vonatko-zik. Ezt a nõiséget azonban Dan Brown szerintLeonardo nem mint kelyhet ábrázolta, hanemrejtjeles, kódolt(!) formában, mégpedig – lássatokcsodát – mint nõt! Ez a nõ pedig, aki itt János he-lyett ül Krisztus mellett, Mária Magdolna lenne,aki Brown történelmi verziója szerint egy királyivérbõl való asszony, aki állítólag Jézus Krisztussalházasságra lépett, sõt, egy gyermeket is szült neki.Mária Magdolna ezenfelül azonos jelentésû lennea Szent Grállal. „Õ volt a szent edény, õ volt a ke-hely, amely felfogta Krisztus királyi vérét”,amennyiben Mária Magdolna Krisztustól teherbeesett. „A Szent Grál Mária Magdolna…, JézusKrisztus királyi utódainak anyja”, olvassuk a re-gényben. Hogy Mária Magdolnában Jézus nõipandanját, kiegészítõjét kell látnunk, és hogy Le-onardo festménye a férfi és nõi mivolt fizikaiegyesülésének, összekapcsolódásának titkát jele-níti meg, a könyv szerint abban is megnyilvánul,

hogy Jézus egy felfelé mutató háromszög formá-jában van ábrázolva, amely a férfi mivolt szimbó-luma lenne (mint „rudimentális fallosz”), míg aközte és Mária Magdolna közötti tér lefelé muta-tó háromszöge a nõi mivoltra utalna.

Leonardo képén Péter azért viselkedik úgy,mert Krisztusnak az a szándéka volt, hogy MáriaMagdolnát tegye meg egyháza vezetõjévé. Ezváltja ki Péter méltatlankodását, aminek folytánodahajol Mária Magdolnához és a kezével fe-nyegetõ mozdulatot tesz, „mintha a torkát akar-ná elvágni”.

Még akkor is, ha mindezt egy szórakoztatógondolatjátéknak vesszük, amely a katolikusegyházon belüli kizárólag férfiak által viselt mél-tóságokat kérdõjelezi meg – mindennek Leonar-do festményéhez semmi köze nincs. Eltekintveattól, hogy a Péterbõl kiinduló fenyegetés láttánaz állítólagos Mária Magdolna nyugodt és hig-gadt reakcióján csodálkoznunk kellene, teljesentévesnek tûnik az, hogy Leonardo da Vinci Jánosábrázolásáról lemondott volna. Ami pedig aGrált illeti, ez csak Krisztus halála és feltámadá-sa által kapja meg a maga értelmét. A Grál-törté-netnek ezt a szellemi oldalát egyszerûen mellõzia regény, és fel kell tennünk azt a kérdést, hogyDan Brownban tulajdonképpen tudatosodott-e,hogy regényhõse valójában nem a Grált keresi,hanem a nõi Uterust, amire a „nõiséget” (mitöbb, az „isteni nõiséget”) redukálja. SigmundFreud örömét lelte volna ebben.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer, 10/8, 2006. június

A cikk megjelenése után az Europäer folyóiratkövetkezõ számában (10. évf. 9/10. sz., 2006.júl/aug.) egy olvasói levél jelent meg az íráshoz kap-csolódóan. Szerkesztõségünk közlésre érdemesnektalálta, mivel fontos további szempontokra hívja fela figyelmet ebben a sokat vitatott témában.

Rolf Cantaluppi (Basel) olvasói levele Claudia Törpel „Dan Brown A da Vinci kód címû könyvéhez” írása kapcsán

A da Vinci kód címû könyv és film hátterében valószínûleg többnek kell állnia, mint amit Claudia Törpelleír, még ha fáradozását természetesen korrekt megfontolásaival együtt antropozófiailag helyesnek ismondhatjuk. Ezért arra szeretnék ösztönözni, hogy valamivel mélyebben hatoljunk bele ebbe a témába.Építsük tovább a korábbi könyvekben lefektetett fundamentumon, így többek között a megemlített A szentGrál, A da Vinci kód és, sokkal átfogóbban, azoknak a számos kísérõkönyveknek alapján, amelyeknek írói

SzG 2006/316

ANTROPOZÓFIA

és írónõi gyakran egyetemi címet mondhatnak magukénak, a következõ téziseket: Mária Magdolna JézusKrisztus felesége volt és Jézus Krisztus gyermekeinek anyja, akik azután megalapították a Meroving-dinasztiát, és akik egyenes ágban egészen a mi korunkig jelen vannak. Így Jézus Krisztus csupán egy emberlenne, jóllehet egy nagyon magasan álló és rendkívüli ember. Ezzel a keresztelõ a Jordánnál váratlanul tel-jesen a semmibe foszlik. A halál a kereszten csak színlelés volt kábítószer segítségével, és a keresztrõl való– még idejében történõ – levételnek köszönhetõen és ellenszerek alkalmazásával Jézus életét megmentet-ték. Majd a család Dél-Franciaországba költözött és, mint mondják, a zsidó királyi ágat vitte tovább aMerovingokba.

A könyv és a film a Louvre igazgatója, Jacques Sauniére nevén keresztül ügyesen kapcsolatot teremtRennes-le-Chateau-val. Az ott 1885-tõl mûködõ Béranger Sauniére abbé széleskörûen ismert volt rejtélyestevékenykedésérõl: bizonyos tájterületek kutatása, megmagyarázhatatlan képességek, egy Mária Magdol-nának szentelt templom önhatalmú felépítése, kapcsolatai Európa-szerte, egyebek között a Habsburgokkal.Francois Mitterrand, aki nagyon magas fokú szabadkõmûves, 1981-ben felkereste az egykori lakhelyet ésa templomot Rennes-le-Chateau-ban. Így jött képbe, bár indirekt módon, Rennes-le-Chateau; a hely, ahola vizigótok kincsekkel teli fõvárosa állt. A könyv Rosslyn Chapel-ben ér véget, amely nem egy egyházi, ha-nem egy fontos páholyközpont. A film, másképp mint a könyv, Mária Magdolnára helyezi a hangsúlyt,mint a csupán emberi Jézus Krisztus utódainak megszülõjére, és Sophie Neveu-t kifejezetten a Mária Mag-dolnától a Merovingokon át folytatódó királyi ág utolsó leszármazottjaként mutatja be. A film egy MáriaMagdolna-vízióval fejezõdik be az üvegpiramisban a Louvre udvarán. Nagyjából ennyi az a jelenleg a nyil-vánosság számára elõadott téma, amit korlátlan eszközök segítségével belevertek a fejekbe. A filmben,amely csak gyenge változata a regénynek, feltûnik a szuggesztív és erõteljes kihangsúlyozása Jézus Krisztusdinasztikus ágának, aki egyszerû ember volt, Mária Magdolna tõle származó lányán át, a Merovingokon átSophie Neveu-ig; éppígy szó van még a Templomos-rendrõl és Prieuré de Sionról mint védõhatalomról.Ha figyelembe vesszük az egész világra kiterjedõ eszközbevetést a könyv és a film érdekében, akkor teljesjoggal megkérdezhetjük: nem sokkal több húzódik meg mind emögött?

Amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben Jeruzsálemet lerombolták, a frigyládát nyilvánvalóan nem találták meg,de a templom kincsét kimutathatóan magukkal vitték Rómába. Éppígy bizonyítható, hogy Alarich vezeté-sével a vizigótok Róma meghódítása után, Kr. u. 410-ben sok egyéb mellett ezt a templomi kincset is el-szállították. A nyomok elvesznek a vizigótok akkori fõvárosában, a fennsíkon Rennes-le-Chateau-nál. Má-ria Magdolna Dél-Franciaországban halt meg, és a fenti tézis szerint Jézus Krisztus is ugyanitt halt meg.

Menjünk most vissza Jeruzsálembe! Ott erõfeszítések történnek, hogy Jeruzsálemet és távolabbi kör-nyezetét megtisztítsák az araboktól, miközben az egész, magát civilizáltnak nevezõ világ hallgat, szándéko-san félre néz. Az alkalmazott eszközök nem ismernek határokat, és az emberi jogokat bakanccsal érvénye-sítik. Vannak információk, miszerint léteznek tervek és az anyag már készen áll, hogy a salamoni templo-mot újra felépítsék. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a templomi kincsekre. Tekintsük hát végig egy-szer az alkalmasint felénk közelítõ forgatókönyvet, és nézzük a konzekvenciákat:

Az évtizedek óta folyó kutatás a templomi kincs után sikerrel járt, mert már tudjuk lokalizálni. A (ha-mis) sírt – szorgalmasan kutattak utána –, a nem a kereszten, hanem Dél-Franciaországban meghalt JézusKrisztus sírját „megtalálták”. Mit fognak akkor a világ lakosságának tudtára adni a kontrollált és uniformi-záló tömegmédiák egész hatalmával? Egészen egyszerûen azt, hogy Jézus a júdeai királyok ágának tagjavolt, aki Franciaországban közvetlen utódokat hátrahagyva e királyi ágat továbbvezette. A kiválasztott népdinasztiája közöttünk él. Akkor a kereszténység számára Krisztus mint Isten fia a semmibe vész, egyszerû-en feleslegessé válik, kiiktatódik. A magát kereszténynek nevezõ egyház a maga hívõ közösségét már így iseléggé elbizonytalanította, ezt mintegy elõkészítve.

Szolovjevre utalva (Az Antikrisztus története) megkockáztatom kimondani, hogy igen hamar tanúi lesz-nek a következõknek. A templomi kincsnek köszönhetõen feltámad a templom Jeruzsálemben. Az újjáépí-tett jeruzsálemi templom, az Új Jeruzsálem lesz a centruma az Új Világrendnek.

Fordította: Szabó Attila

Forrás: Der Europäer, 10. évf. 9/10. sz., 2006. júl/aug.

SzG 2006/3 17

ANTROPOZÓFIA

Emil Bock

A HÁRMAS MÁRIA-TITOKA testiség nézõpontja

Ma Mária alakjának legmélyebb és rejtéllyel telititkáról, a máriai testiség titkáról fogunk beszélni.Mária történelmileg, fizikailag megtestesült alakjátvalójában Mária testi mennybemenetelének nemré-gen (1950-ben, a ford.) kihirdetett dogmája állítottaa Mária-kultusz elõterébe. Máriára eddig tulajdon-képpen még mindig mint egy égi-földi transzparens-re tekinthettünk. Nem kellett feltétlenül az egyszerPalesztinában testet öltött emberi személyiségre rá-néznie az embernek, hanem át tudta tekinteni és fi-gyelemmel telten érezni az ég lelkét, az ég királynõ-jét, aki változó képekben a kereszténység elõttiidõkben is a hívõk lelke elõtt állt. De az új dogmaezt az alakot úgyszólván végérvényesen a fizikailagtestet öltött Mária-alakjában sûrítette össze. Jóllehetaz elsõ pillantásra nem világos, hiszen testi menny-bemenetelrõl, az égi glóriába való testi befogadásrólvan szó, és itt ennek a Mária-lénynek a földi inkar-nációban hordozott testiségére gondolunk.

Ez a dogma különösen a protestantizmusbanváltott ki nagy megrázkódtatást, ahol nemcsak val-lásosan élnek, hanem azt a fajta gondolkodási mó-dot szokták meg, amely mindig távol akarja tartania szellemet az anyagtól. Idõvel beletörõdtek a vi-lágszemlélet kettõsségébe, ahol szétesett a szellemés az anyag, és ahol vallásos érzésekkel és fogal-makkal ugyan, de majdhogynem pogány érzülettela földi testiség szféráját érintették. És most ez az újdogma a vallással hirtelen nagyon energikusan be-lenyúl a földi testség és matéria szintjébe. Igen, sõtkihirdették, hogy ez a dogma tulajdonképpen adöntõ lökés a materializmus és nihilizmus ellen.Ténylegesen ez a dogma rendkívüli világnézeti je-lentõségû, nehézsége viszont nem egyedül abbanáll, hogy most felvetett egy új problémát, hanemhogy ugyanakkor akadályt állított ezen problémavalódi megoldása elé. A dogma felvetett egy kér-dést, amely döntõ a keresztény világnézet jövõjeszámára: felemelkedik-e az ember egy olyan világ-szemlélethez, ahol az anyagban megragadja a szel-lemet és átalakítja a földi matériát, vagy megakad

az absztrakcióban? Katolikus oldalról most márrészletes teológiai-exegetikus vizsgálat is csatlako-zott az új dogmához, és arra hívja fel a figyelmet,hogy a protestáns hitvallás tartalmazza „az emberitest feltámadása” címet is, anélkül, hogy világos el-képzeléssel kutatták volna a szellem és az anyag vi-szonyát. És néhány katolikus teológus egy filozófi-át kezdett el kifejleszteni a következõ módon: a ke-resztény megváltás nemcsak az ember lelkére vo-natkozik, hanem vonatkozik az egész emberre, te-hát a testre is. A Keresztény Közösségben tevékeny-kedõk számára mindez alapvetõ: kultusz és transz-szubsztancia, tehát az átváltozás titkának csak egy-féle értelme van az oltárnál, ha abból indulunk ki,hogy megtörténik a szellem hatása az anyagra, aföldi szubsztanciára. Ezt a Keresztény Közösségek-ben soha nem kérdõjelezték meg, és az egész mun-kát nem kezdtük volna el, ha nem láttunk volnamindehhez egy utat. De most elõttünk áll az a szük-ségszerûség, hogy ezen archimédeszi ponton át kellrendezni az egész materialista világnézetet, mivelnem lehet hirtelen elkülönítetten a hús feltámadá-sának csodájáról, a resurrectio carnis-ról beszélni,és egyébként pedig egy olyan világképet rögzíteni,amelyben az anyag megragadhatatlan és a szellemnevetségesen jelentéktelen, nincs hatalma, azanyagra is csak csekély befolyást gyakorol.

Mennyire fontos, hogy egyáltalán felvetõdött eza probléma, ugyanakkor azonban az egész protes-táns teológiát szét fogja zúzni ezen a területen. Csakegy kiút marad: visszamenni a reformáción túlra –vagy egy pillantást vetni elõre és komolyan venniazt a perspektívát, amelyet Rudolf Steiner életmû-vén keresztül nyitott meg, amelyben az ember mintgondolkodó és megismerõ ember a kereszténységlegmélyebb misztériuma elé tud lépni. Rövidenszólva: az eddigi hagyományos kereszténység, aho-gyan fõleg a protestáns teológiában manifesztáló-dott, mindig a lelki területen marad. De a lelki csaka lelkire tud hatni, nem pedig a testire. Csak amikorfelemelkedik az ember a lelkibõl a szellem

Emil Bock alábbi szövege egy 1950-ben elhangzott elõadássorozat harmadik része. A lejegyzettváltozat megtartotta a szóbeliség közvetlenségét. A katolikus egyház 1950-ben hirdette ki Mária testimennybemenetelének dogmáját, Bockot ez késztette elõadássorozatának megtartására.

SzG 2006/318

ANTROPOZÓFIA

valóságához, akkor jut az ember egy emelettel ma-gasabbra, ugyanakkor egy emelettel mélyebbre, mi-vel a szellemi tud hatni a testire. A szelleminek, haaz ember reálisan érti, van ereje hatni az anyagra.De a katolikus világ számára a 869-es dogma lehe-tetlenné tette a reális szellemihez, mint az ember-lény legfõbb tagjához való hozzáférést. Ezután azemberlény csak testbõl és lélekbõl áll. De ha a testi-ségre addig a fokig hat, hogy a testit ki tudja ragad-ni a halálból, hogy egy testi feltámadáshoz, egy tes-ti mennybemenetelhez vezet, akkor valahol megkell ragadni a szellemit. A katolikus nézet szerintnem tud szellemi lenni, ami az individuális ember-ben él, hanem csak az a szellemi, amit az egyházreprezentál, azaz egyedül az egyház szellemiségeképes csodálatos módon hatást gyakorolni a fizika-ira, tehát az átlényegülésre, feltámadásra, testimennybemenetelre. És ebbõl az az érdekes állapotkeletkezik, hogy ezen a módon, ahogy egy csodaáltal megtörténik a test megváltása és átalakulása, alegmélyebb materializmusban rekedhetünk meg. Aleginkább ismert körökben úgy képzelik el azután atestiséget, mint fizikait, ha az ember Mária testimennybemenetelérõl beszél. Jóllehet a hivatalosdogmatikus megfogalmazás óvatosabb, nyitva hagyminden ajtót mind a materialista, mint talán egy el-jövõ spirituális nézet számára is, de hagyják hogytörténjen, hogy a legtöbb ember a dolgokat olyanreálisan képzelje el, amennyire csak lehet, mikéntKrisztus vérének és testének átváltozását is durván,azaz materiálisan képzelik el, habár ez nem áll azegyház hivatalos kihirdetéseiben. Ez egészen vilá-gosan látható. Ha követjük fõleg a jelentõs jezsuitateológusok írásait a katolikus folyóiratokban, ame-lyek megkísérlik megalkotni az új dogma fogalma-it, láthatjuk, hogy itt világosan arról beszélnek,hogy az egész kereszténység értelmetlen, ha nemtételezünk föl egy szellemi erõt, amely a teljes em-bert, tehát az ember testét is áthatja. Végre vissza-kerül a látókörbe ez a gondolkodási–lehetõség. ÉsMária mennybemenetelét tekintve azt mondják,hogy Mária a testi megváltás elsõ példája. Amit azemberiség a jövõben csak az utolsó ítéletnél fogmegtudni, az egy különös kegyelmi csoda által ittegy máriai elõmegváltásban megtörtént, és már amegváltás egésze a testiségig valósággá vált. Összes-ségében az emberiségnek még hosszú utat kell be-járnia, amíg ez a esemény az egyedi esettõl az egészemberiségig eljut.

De azután tovább filozofál az ember és egy aka-dályba, mint egy látszólag megoldhatatlan problé-mába ütközik: Máté evangéliuma leírja, amintNagypéntek délutánján, amikor Krisztus a keresz-ten függött és meghalt, földrengés támadt, a föld-

rengés hatására kinyíltak a sírok, a holtak felemel-kedtek sírjaikból és megjelentek az emberek. Teháta Máté evangélium ábrázolása szerint már Nagy-pénteken végbement a testi feltámadás, ahol az em-berek, akiknek a legkisebb kapcsolatuk sem lehetetta Krisztus–eseménnyel, hirtelen feltámadnak sírjaik-ból. Ez a legkirívóbb materializmus megnyilvánulá-sa, mert ha az ember a Máté evangéliumot ezen ahelyen így érti, igazolja, hogy ebbõl a folyamatbólcsak materialista elképzelés ábrázolható. Itt nemolyan jelenetrõl van szó, ahol a sírok megnyílnak ésa csontok egymáshoz illeszkednek. A lélek felindu-lásával sokkal inkább egy szellemi esemény válik ér-zékelhetõvé, amely ténylegesen áthatotta a Golgotaegész környezetét. És amennyiben az ember eztnem érti meg, és a Máté evangélium ábrázolásáttisztán fizikailag érti, egyidõben érzékelhetetlennéteszi, amit Mária testi mennybemenetelérõl mintmáriai elõmegváltásról mondtunk.

Súlyos kérdés: hogyan lehet valódi értelmetnyerni a folyamatból, amely Mária mennybemene-telénél ténylegesen lejátszódott? A mi feladatunkcsak az lehet, hogy a kérdésnek pozitív értelembenutánamenjünk. És ebben az értelemben a mai beve-zetésben éljünk egy javaslattal, hogyan lehet talán ajövõben a krisztus általi megváltás hatását elképzel-ni az emberiség testiségére.

A materialista korszak eredménye, hogy az em-ber, ha az emberi testiségrõl beszélünk, csak a fizi-kai testre gondol, tehát arra, amit az ember halálaután a koporsóba fektetnek, és elégetik vagy elteme-tik. Ebbõl a pontból hosszú ideig nincs kiút, ha azember nem ismeri fel valamilyen formában az em-beri testiség sokrétûségét, és ha nem kezd el fogla-kozni alapfogalmakkal, amint azt Rudolf Steiner ki-fejlesztette az antropozófiában, és szívesen keresgél-ni valamilyen más utat. Az ember testisége, az em-ber burka nemcsak fizikai test. Még az ember lelkesem igazán önmaga, hanem egy testburok, amely-ben a szellemi emberlény lakik. És a lélektest és a fi-zikai test között van még az élettest, a képzõerõkbõlfonva, amelyek szervezetünket élve tartják és folya-matosan újra felépítik. Ha az ember elképzeli, hogytestiségének hármas összhangjában van lélekteste,életteste és fizikai teste, azután már egy lépéssel kö-zelebb került ahhoz a lehetõséghez, hogy a szellem– legyen ez az emberé, egyes szellemi lényeké vagyaz emberi éné, amely kapcsolatban áll a magasabbhatalmakkal, akiknek segítségét kérte – hat a testi-ségre. Mert a szellem, amit szellemi ideálként ma-gunkban hordozunk, ugyanakkor hat a lélektestre,azonnal érthetõvé teszi ezt. Nem elképzelhetetlen,hanem közvetlenül is megtapasztalható, hogy ön-uralommal, tervszerû munkával az ember egy

SzG 2006/3 19

ANTROPOZÓFIA

bizonyos fokú rendet tud teremteni lelkében. De azsem elképzelhetetlen, hogy a hatások annál mélyeb-bek, minél magasabban kapcsolta össze õket kegye-lettel telten az ember a szellemmel, úgyhogy azutána szellem végül nemcsak a lélektestre, hanem azélettestre és a fizikai testre is tud hatni. Ugyanakkorelõször nagyon nehezen képzelhetõ el a mai emberszámára, hogy a szellem átalakítóan tudna belenyúl-ni a szilárd földi testiségbe, a csontvázba. Fizikai tes-tünk valójában nem csupán szilárd állapotú részek-bõl áll, hanem mind a négy elem megvan benne: aszilárd, a folyékony, a légnemû és a meleg, a vérsze-rû. A hõtestre, amelyet magunkban hordozunk, aszellemi a lelkin keresztül egészen közvetlenül beletud hatni. Így igazán nem nehéz elképzelni, hogy aszellem az ember testét fokozatosan át tudja hatni ésát tudja alakítani.

De az ember szelleme – miként ezen a napon ismegbeszéltük, tulajdonképpen még fölötte van.Amire gondolunk, amikor „ént” mondunk, az egyprovizórikus elem. Mégis az, amit énként magunk-ban hordozunk, legyen még oly csíraszerû is, dolgo-zik a három burkon, és olyan mértékben, amint ahárom burkon dolgozik, átalakításával bele tudjavinni a földi valóságba saját magasabb lényének hár-masságát. Az ember, aki a bûnbeesés következtébengyenge és bûnös, alkalmatlan hogy ezt saját erejébõlvégrehajtsa. Ha a kegyelemmel, Krisztussal valóösszekapcsolódással lehetõvé válna az ember számá-ra, hogy lélektestét megragadja egészen a szellem-bõl, majd a halál után vagy a halál pillanatában az,amit lelkileg kiemel a tömör testiség burkából, márnemcsak lélektest, hanem az emberlény elsõ meg-váltott tagja lenne: a szellemlélek. Ez az, amit azantropozófia szelleménnek, Manasznak nevez. Éslehetõsége lenne az embernek, hogy a Krisztus-erõsegítségével megragadja a szellem által az élettestétis, majd a halál pillanatában nem csupán az éterikusvagy élettest oldódna ki a fizikai testiségbõl, hanemegy átalakított, átszellemesített étertest lenne ott,amelyet nem gyõz le a halál feloldó kényszere, ha-nem elragadja azt a haláltól. És ez lenne az életszel-lem, ahogyan az antropozófia nevezi, amely kifeje-zés Pál leveleiben is elõfordul. És ha végül az ember-nek lehetõsége lenne, hogy a szellemerõk által ke-gyelemmel telien a fizikai testet is megragadja és át-hassa, akkor a halál után a holttestet a sírra bízná,de ezen kívül a test átszellemesítésének eredménye-ként lenne egy nem rothadó szellemtestisége, a szel-lemember.

Kérem, képzeljék el egyszer csak tisztán mint fel-tételezést, hogy létezett korábban olyan ember és lé-tezni fog a jövõben olyan ember, aki a lélekorganiz-mussal meg tudja figyelni, ami a halál pillanatában

vagy a halál utáni fejlõdésben az érzékfölöttibentörténik. Majd nem csupán az válik láthatóvá, hogyaz elhunyt arca milyen vonásokat vesz fel fizikailag,hanem az is, amibõl egy megdicsõült fény tükrözõ-dik, amely fény gyakran a halottak arcára simul, ésakkor az ember észlelni fogja, ami a testbõl kiszaba-dult. Az ember látni fogja a feltámadás és a menny-bemenetel titkának kezdetét. Amikor Krisztus meg-halt a kereszten, már voltak a földön emberek, –még ha talán csak kettõ vagy három – akik látták,ami a megváltás csodájából a vérrel kifolyt: hogy ottegy átalakított élettest szabadult ki a fizikai burok-ból, mint egy megváltott test-tag, mint az örökkéva-ló élet. És három nap múlva, húsvét reggelén, fel-emelkedett a szellemtest is, egy átváltozott fizikai,egy földi anyagból kiszabadult testi szellemalak, egyszellemi testalak mindabból, amit átadtunk a földmélyének. Amikor Mária is meghalt, az emberekennek a halálnak a szellemfolyamatait érzésszerûenvagy világos alakban észlelték. Ezen alapul Máriamennybemenetelének õsi apostoli legendája.

Ezen az úton és egészen függetlenül minden dog-matikaitól az ember talán nyer egy kezdeti és sejtés-szerû megértést Mária mennybemenetelének misz-tériumáról.

Most fel kell tennünk a kérdést, miként jött lét-re csíraszerûen Mária életrajzában, hogy a szellemmeg tudta ragadni és át tudta hatni a sokrétû testi-séget. Ehhez át kell térnünk a fogalmi elemekrõl azábrázolás elbeszélõ formájába. Egyébként erre akérdésre csak úgy kapunk választ, ha Lukács és Má-té evangéliumában a két karácsonyi történet ábrázo-lásából és a még sok ember számára meglepõ és szo-katlan, sõt talán idegen tényekbõl indulunk ki, hogyott két különbözõ szent családról és egészen külön-bözõ eseményekrõl beszélnek. Az események elbe-szélését ezen keretekben csak vázlatszerûen és csaka témát érintve ábrázolhatjuk. Közelebbirõl „Agyermekkor és az ifjú Jézus” címû könyvben lehetutána olvasni.

Lukács és Máté evangéliumának mindkét kará-csonyi történetében egészen különbözõ események-rõl van szó. A pásztorok egy kisdedet imádtak, akinem azonos azzal, akinek a királyok ajándékaikatfölajánlották. És ezért két Máriával is van dolgunk.Ha magától értetõdõen tartjuk szem elõtt ezeket atörténeteket, csak akkor nyílik meg az út, hogy egy-szer a gondviselés alakjait olyan világosan megis-merjük, mint ez a világtörténelemben semmi másmódon nincs meg.

A szûz-szülés és a feltámadás mindkét rejtélyemögött a Krisztus-titok lebeg. A szüzesség a szülés-nél még jelen lehet, mert a régi kozmikus ártatlan-ság élõ maradt úgy, hogy a fogantatásba és a

SzG 2006/320

ANTROPOZÓFIA

szülésbe a Szent Szellem hatott bele. De a szüzességnem egy ember érdeme; a sors és a természet kivé-teles ajándéka. A feltámadás ezzel szemben, – és ez-zel függ össze a mennybemenetel rejtélye – csakolyan vívmány lehet, amiért mi a feltámadásra azt akifejezést használjuk, hogy Krisztus legyõzte a ha-lált, hogy gyõzelmet aratott a halál felett, ami felté-telezi, hogy egy harc elõzte meg. A római egyház ezta két misztériumot, a szûz szülést és a feltámadásmisztériumát, átvitte Jézustól Máriára. De itt kétkülönbözõ Mária-alakkal találkozunk, miután az atiszta, szûz lélek, aki a gyermeket a betlehemi bar-lang jászolában gondozta, nem az a Mária, aki Já-nossal a kereszt alatt állt, aki ezután JánossalEphesusban idõzött, aki Jeruzsálemben éltes asz-szonyként halt meg, és akinek halálánál az aposto-lok, bárhol voltak is a világban, olyan hatalmas él-ményük volt, mint lett volna akkor, ha a Jozafát völ-gyének ezen a helyén összegyûltek volna és együttnézték volna közvetlen közelrõl, ami azután Máriamennybemenetelének legendájában megtalálható. Akét Máriánál egy emberiség-polaritásról van szó,ahogyan ez mûködik a két fiúgyermeknél is, akik-nek születését a karácsonyi történetek tudatják ve-lünk.

A gyermek, akinek születésérõl a Lukács evan-gélium mesél, az a gyermek, akinek születése a föl-di sors legelsõ kezdetét jelenti. Õ nemcsak fiatal lé-lek, hanem egyáltalán a legfiatalabb lélek, mivel amiennek a kisdednek a lelkében fénylik, még soha sen-kinek a sorsát nem élte át a földi testiségben. Zavar-talanul hozza le a földre azt az égi szférát, amelyresoha nem vetült a földi bûnbeesés árnyéka. Ez épp-úgy egyszeri, mint az a tény, hogy Krisztus ember-formát öltött. Ez az, amelynek soha nem volt és so-ha nem lesz összehasonlítási alapja az egész világtör-ténelemben. És a lukácsi Mária, aki Zimmermannfiatal felesége Nazarethbõl, aki egy vallási rendbe ésa nazarethi esszénus közösség szokásaiba beágya-zódva él, átlényegült a kisdedtõl, hiszen õ is egészenfiatal lélek. Amikor egyébként egy ember megszüle-tik, már sok történeti elõzményt és sorsterhet hoz aföldre magával. Aki a megismételt földi élet gondo-latát fel tudja fogni, magától is megérti. De a lukácsiMária lelkisége egy tiszta égi lény, és ezért éppúgytisztán-elfogadóan adja át magát az égi Sophiának ésszívbölcsességben fénylõen annak, ami az égbõl su-gárzik.

A másik oldalon van a kisded, akirõl Máté evan-géliuma mesél. Õ nem olyan fiatal lélek. Inkább azemberiség legidõsebb lelke, egy egészen érett lélek,aki már végtelenül sok sorsot és földi eredménythordoz magában. Amikor aztán a három király el-jön keletrõl a gyermekhez, egy õsi bölcsesség-áram-

lat reprezentánsaiként jelennek meg, akiket mindigaz a lény vezérelt, aki ebben a Jézus-gyermekbenfénylik. Évezredek háláját adták át ennek a gyer-meknek, mert ez a gyermek évszázadok óta az em-beriség adományozója és vezetõje. A gyermek szüleisem gyermeki-fiatal lelkek, hanem öreg lelkek. Abetlehemi lakóhelyû apa annak a Dávidnak és Sala-monnak az a fia, aki Izrael királya lett volna, ha anép nem vesztette volna el királyi méltóságát és sza-badságát. Õ a népbõl azoknak a csendes trónköve-telõje, akik hisznek ennek a dinasztiának az újjáéle-désében. Ezért nem egy egyszerû, gyermeki férfi,mint a nazarethi Zimmermann, hanem a nép veze-tõi számára az az ember, akire mindenki figyelt.Éppúgy Mária is öreg lélek volt, akit a templomipapság adott hozzá. Egész fiatalságát Jeruzsálembentöltötte templom-szûzként, és nevelõi csodálkoztakazon, hogy a gyermek minden szava fölülmúlja a vi-lág minden bölcsességét. De ez nemcsak a szívböl-csesség kifejezõdése volt, hanem a tudásé és a gon-dolkodó erõé is. Már sok sorsot foglalt magában.

A jövõben egyszer valóban menjünk bele ezenkét karácsonyi történet különbségébe, amelyeketsoha nem fogunk tudni a legnagyobb bölcsességgelsem összegyûjteni, mert áthidalhatatlan ellentmon-dást hordoznak magukban. Az ember elõbb tanuljameg szeretni a gondviselést, hogy ezt a két áramla-tot össze tudja vezetni: az egyik a paradicsomi-bün-tetlenség sors nélküliséggel – a másik sorseredmény-ként bemutatva sok elért vívmányt, elszenvedettet,megharcoltat. És valóban a Krisztus-élet mindkétmisztériumára vonatkozik, a szüzességre és a feltá-madásra, akkor is, ha csak érzelmileg fogjuk fel, akét Máriára is, hiszen az egyik olyan szüzességethoz magával, hogy anyaként is szûz marad , mialatta másik mindkét feltételt hozza, részesül a feltáma-dás misztériumában, amelyet azonban elõször kellkivívnia.

Vagy másként kifejezve: a Lukács evangéliumanyai Mária lényében paradicsomi szüzesség van,egészen tisztán az õsi múltból – a másik Máriábanaz újonnan elért szüzesség lehetõsége van meg, haaz ember a sötétségen áttör ismét a fénybe.

Abban a reményben színezzük tovább a két Má-ria életének eseményeit, hogy ezekbõl a képekbõlazután fogalmak is keletkeznek egy mélyebb megér-tés számára.

A lukácsi Mária gyermekien tiszta szülei teljesenismeretlen, névtelen „egyszerû” emberek, akiketegyáltalán nem érintett meg az akkori modern kul-túra. Ez érvényes magára Máriára is. Sokkal fonto-sabb, hogy a paradicsomból származik, mintsemhogy egyáltalán voltak szülei. Amikor a bibliai ese-mények kezdõdnek, egy bizonyos Zimmermann

SzG 2006/3 21

ANTROPOZÓFIA

felesége, aki önmaga is egy fiatal, gyermeki lélek ésNazarethben az esszénus vallásos rend alatt álló te-lepülésen él. Tiszta szolgáló szeretetben folyik en-nek a két embernek az élete. Egyáltalán nem gon-dolnak magukra, és képtelenek még az egoizmusra.Egy bizonyos tavaszi pillanatban azután az az élmé-nye van Máriának, hogy megjelenik neki Gábrielarkangyal. Ez az a mód, ahogy számára tudatossáválik fogantatása. Gábriel arkangyal, a születés ark-angyalának alakjában mutatkozik meg számára aszellemi világ, amelybõl egy szellemi-lelki lénynekkell fogannia. És amint fogantatása tudatossá válikszámára, elõször megy át paradicsomi-büntetlenlelkén valami, mint egy földi sors-sejtelem.

Ugyanakkor ehhez az élményhez egy ösztönzéskapcsolódik, hogy induljanak útnak, hagyják el egy-szer Nazareth bezárt világát, és menjenek Júdeábaaz idõs Erzsébet rokonhoz. Koncentrált formábanképzett sorsot él ott át, amely mélyen beleivódik lel-kébe. A következõ hónapokban átéli János gyer-mek, Zakariás pap és felesége, Erzsébet fiának szü-letését. Már Jeruzsálem város közelsége és a tény,hogy Zakariásnak Ain-Keren , ahol feleségével la-kik, és Jeruzsálem között ide-oda kell ingáznia,hogy papi szolgálatát teljesítse, sorsot mutat Máriaszámára. És valóban sorsot képez, amikor azutánférjével, Józseffel a népszámlálás miatt NazarethbõlBetlehembe kell menniük, ahol a sziklabarlangban,az õsi hagyományos helyen megszüli a kisdedet. Ígya sors tiszta lélek-lényében egyfajta én-csírát képez.Az agg Simeon kihirdeti a templomban, ahol a régirend szerint Mária bemutatja a gyermeket: „Egykard fog átmenni lelkeden.” A lélek egészen más ál-lapotba kerül, hogy az ember a paradicsomból nemszállhat le a földre anélkül, hogy a fájdalom, a ne-héz sors régiójába be ne lépjen. Ennek ellenére min-dig el kell képzelnünk, hogy Mária szívébõl egy pil-lanatra sem hátrál meg az õseredeti égi tisztaság.Mindent ebben a bölcsességben dolgoz föl, amitszámára a sors hoz. Legyõzi a lelke. Nem vonja kimagát a fájdalom érzésébõl, a nehézségek érzésébõl,de világos arany fényt tud vetni rá, mert lelkét egé-szen átengedi az égi lénynek. Maga a világbölcses-ség aranyosan fénylõ világosságot önt szívébe.

A következõ 12 évben a gyermek Nazarethbennõ föl, és Mária figyeli a gyermek fejlõdését, akiegyébként elõször ismeri meg a földet, és mint egyégi álomból fokozatosan egy földi tudatba kell bele-nõnie. De különös módon ebben az idõben egy újsors jelenik meg azáltal, hogy egy másik család visz-szatér Egyiptomból, hogy a két család együtt él, éshogy a két gyermek mintha az õsidõkbõl mágnese-sen vonzották volna egymást: egy egészen fiatal ésegy egészen idõs lélek. Egy emberiség-polaritás. És

a két Mária hasonlóan rejtéllyel teli barátsággal kap-csolódik egymáshoz. Testileg talán ugyanolyan idõ-sek, de belülrõl egy egészen fiatal és egy egészenöreg lélek polaritását testesítették meg. Amit egy-másnak mondanak, az olyan, mint az ég és föld kö-zötti beszélgetés.

Azután jön a rejtéllyel teli Húsvét ünnepe Jeru-zsálemben, amikor a lukácsi gyermek 12 éves. Agyermek eltûnik, és csak három nap múlva találjákmeg a szülõk a templomban ülve. De teljesen átala-kulva találják meg. Most egy olyan elem beszél be-lõle, amit a szülõk eddig csak a másik gyermeknélérzékeltek. Nem veszett el szívjósága és szívbölcses-sége, amely közös tulajdonság az anyjával, de hirte-len arról tud gondolkodni és beszélni, amit a másik,valamivel idõsebb gyermek mondhatott és kinyilvá-níthatott. Most már nemcsak a csöndes szívbölcses-ség beszél belõle, hanem az emberiség egész életta-pasztalata, amely elõtte e másik gyermekbõl is be-szélt. Ez viszont egy rejtély elé állítja a fiatal anyát,aki még nem nõtt föl ehhez a feladathoz, és ebben ahelyzetben különösen fontos, amikor az evangéliumazt mondja, hogy Mária megõrzi lelkében a fiúgyer-mek szavait és felkavarja, mivel ez az új nyelv az el-sõ pillanatban nem érthetõ számára. De amint fel-veszi szívébe a gyermek beszédmódját, és átvilágítjaegy égi inspiráció aranyfényével, elkezdi megfigyel-ni, mirõl van szó. Összefügg ezzel, hogy a másikgyermek ezen esemény óta elhallgatott a jeruzsále-mi templomban. Már nem beszélt, és rövid idõ múl-va megbetegedett és meghalt. A valóságban egyesülta lélekszerû lukácsi Jézus és a salamoni Jézus gyer-mek egészen egyszerû lénye. A fiatal anyának ezt átkell élnie, és meg kell próbálnia megértenie. De erõtkap ebbõl, amikor megérti. És a földbõl hozza elõ,ami világosságként feltámad benne. Ez ugyanazon anapon történik, talán néhány nappal az idõsebbgyermek halála után, úgyhogy kapcsolatot mutat akét haldokló lélek, a fiatal Mária és a salamoni Jé-zus között. Együtt mennek át a szellemi világba.

Ha megkérdezzük, vajon Mária mennybemene-telének titka vonatkozhat-e már erre az eseményre,nem kell teljesen tagadni. Mivel az intenzív sors egyolyan észerõt képzett a tiszta lelki lényben, hogy ahalál után vagy a halál pillanatában már megtörtén-het valami a feltámadásból és csíra is keletkezhet va-lamibõl, ami nem megy a magasabb szférákba a ha-lál után, hanem tovább tud élni azzal, ami a földöntörténik. Mert a mennybemenetel titka azon alapul,hogy a lélek egy olyan erõt vívott ki, hogy tud az ég-bõl a földre hatni a halál fölött.

A lukácsi Mária élete átváltozott formában foly-tatódik a másik Mária életében. Hogyan lehetségesez? A lukácsi Mária fájdalommal megszerzett

SzG 2006/322

ANTROPOZÓFIA

sorslényegének eseményei elkísérik a földön és veleélnek, és így tudja teljesíteni az égi segélyszolgálatot.Ott van a fia, aki most így átváltozott. Ott van a má-sik Mária, aki elvesztette fiát, aki most birkózottmeg ezzel a sorsrejtéllyel. És itt segít inspirálóan aMária-lélek, aki elhagyta a földet. De általa segít aza lény, aki inspirálta a Mária-lelket már földi életealatt: maga az égi bölcsesség. És ez a segítség elkísé-ri most a náráreti Jézust is további útján.

A Máté evangéliumban ábrázolt Mária egy olyancsaládból származik, amely nem a névtelenségcsendjében élt, mint az a család, ahonnan a lukácsiMária származik. Nagyon jól ismerjük a szülõk ne-vét. Õk Joachim és Anna, akik jelentõs szerepet ját-szanak az apokrif evangéliumokban. Két idõs em-ber, akik a természet rendje szerint már nem szá-molhatnának gyermekáldással. Itt is belejátszik vala-mi, mint egy régi büntetlenség-titok. És azután aszülõk templomszolgálatra ajánlják föl a gyermeket,mint a különös és váratlan sors ajándékát. Már a ne-gyedik életévétõl mint templomszolga nõ föl, éskörnyezetében mindenki csodálkozott ennek a lé-leknek az okosságán, bölcsességén, érettségén. Ez-után következik az esküvõ, amelyet a nép érdeké-ben tartanak meg a betlehemi Józseffel, mert azegész nép jövõje attól függ, vajon lesz-e fia ennek aférfinak, aki most a királyi nemzetség utolsó sarja,akiben trónörökösként reménykedhetnek, ha vala-mikor visszaállítják Dávid királyi birodalmát. Ezértházasodik össze a betlehemi József egy lánnyal atemplomból, és az elsõ fiú, aki megszületik, termé-szetesen felkelti mindenki figyelmét, aki külsõ érte-lemben a messiási jövõre, tehát Salomo dinasztiájá-ra van beállítva. Jön a három király, de Heródes rá-vetíti árnyékát a történetre, József és Mária útnakindul a kisdeddel Egyiptomba. Hosszú évekigHeliopoliszban vannak, az õsi szent helyen. A gyer-meknek és a szülõknek is kapcsolatuk van az egyip-tomi beavatottakkal, a heliopoliszi papokkal, akiktalán csak mint betelepülõk éltek ott azóta , de so-kat hordoztak magukban a múltból, és ki tudták fe-jezni azt. A visszatérés után Mária és József a kis-deddel együtt eltûnik a haza, Názáret névtelenségé-be – ezalatt születik egy másik gyermek.Dramatikailag részleteiben ez minden. Názáretbenszigorú külsõ viszonyok közt olyan családként kellélniük, akikre ráirányul a nép figyelme. Egyesszénus kolóniában élnek, akik vagyonközösségetápolnak, alap-életszabályukhoz tartozik a földi tu-lajdonról való lemondás és szegénység. Senki semtudja, hogy ez a család itt merült alá. Máriának egé-szen más életmódot kell megszoknia. Ez sorssá vá-lik, gazdag tapasztalattá és érettséggé. Az elkövetke-zõ években az élet még számos gyermeket ad nekik.

Azután azonban meghal a nagy család apja, aki máridõs volt, és Mária özvegy lesz. Azután elszenvediazt az óriási megpróbáltatást, hogy legidõsebb fia ahúsvéti történet rejtéllyel teli összefüggésében meg-hal, amely történetbõl a másik Jézusgyermek oly át-változva kerül elõ. A lukácsi Mária is meghal, aki, eltudjuk képzelni, az idõsebb Máriának csodálatos tá-masza és segítsége volt, hogy beletaláljon ebbe aszokatlan életmódba, még ha ez a segítség talán egy-szerûen csak ennek a csöndes barátnõnek puszta je-lenlétében is állt. Amikor az özvegy az idõsebb fiahalála fölött szomorkodott, meg kellett tapasztal-nia, hogy éppen lelkének ezen fájdalma tette alkal-massá a meghitt Mária-lélek befogadására, aki mostmár testileg nem áll ezen az oldalon, de akinek kö-zelségét folytonosan érzi, mint egy fényt, aki to-vábbra is segít megértenie a drámai sorseseményt, ésaki áthatotta õt. A sors továbbra is súlyos. Egy egé-szen mély kapcsolatot nyer az elhunyt Mária fiához,habár nem õ hozta világra. De ez a mély kapcsolatabból ered, hogy a gyermekben most az az én él,akinek az idõsebb fiú alakjában egyszer életet aján-dékozott. Így õ az anyja, de nem fizikai, hanem bel-sõ, mélyebb értelemben. Ez a fiú azután 12 és 30éves kora között mélyen megragadó élményeket élát – ezt Rudolf Steiner ábrázolja –, amely által gyúj-tópontjává válik annak az állapotnak, amelyben an-nak idején az emberiség az éggel szemben állt. Átéliaz összes régi szent hagyomány végét, az üresjáratota zsidóságban, a pogányságban, a dekadenciát is,amely az esszénus rend hatalmába kerítésével fenye-get, és ez a három nagy kiábrándulás emberiség-fáj-dalmat ír lelkébe. Mária vele együtt érez mindent,miután a másik Mária halála óta van egy olyan ér-zõképessége, egy lelki ereje, egy szívlehetõsége,amely elõtte ilyen módon egyáltalán nem volt.

Amikor Jézus 30 éves lett, tehát a 30-as évei ka-rácsonya körül, egy olyan esemény történt, amely-nek különös jelentõsége volt saját maga és Máriaszámára is. Ebben az idõben olyan mélyen megéret-tek benne az emberiségtapasztalatok Istentõl telje-sen távoli volta, amelyet gyújtópontként egyesítettmagában, hogy több napra elhúzódó beszélgetésbenel tudta mondani anyjának. Bizonyos tekintetben le-tette a ránehezedõ terhet, és miután Mária részesültezekben a tapasztalatokban, egész lénye átváltozott,mert a fájdalom, amely nem személyes, hanem em-beriségfájdalom volt, a fiúból átment a mostohaanyára. Most ez az érett Mária-lélek, amelyben elõt-te már oly sok emberiségsors koncentrálódott, feltá-rult, és a lukácsi Mária égi lelke már nem csupán fö-lötte lebeg, hanem egyesülni tudott az õ magasabblénytagjával. A két Mária eggyé válása megtörténik.Ezentúl így testesül meg ez a csodálatos paradicso-

SzG 2006/3 23

ANTROPOZÓFIA

mi égi lélek a salamoni Mária öreg lelkében. És mi-vel ez megtörtént, Mária testiségében is átváltozott.Egy ember-én, amely a fájdalom által érkezett meg,itt egy olyan érettségi fokot ért el, hogy érettségenyomot tudott hagyni a testiségben. De nem egye-dül saját képességébõl tudta ezt, hanem egy maga-sabb erõ, a szeretet ereje mûködött közre fentrõl,úgy hogy – amint éppen utána olvasható RudolfSteiner ábrázolásában – megtörténhetett a szüzességvisszaállítása a testiségbe. Ezen a ponton azt látjuk aMária-biográfiában, amint belenyúl a szellem a tes-tiségbe és megváltoztatja. A paradicsom helyreállítá-sa, a szüzesség helyreállítása: ez egy kép, egy elõképlehet minden ember számára. A lukácsi Mária nemkivívta paradicsomi büntetlenségét, ez a természetajándéka, és nem lehet elõkép. De az a szüzesség,amelyet a már 44-45 éves Mária vívott ki fájdalmá-val, ez jövõcél, amely felé minden ember töreked-het, mert ez az erõ nem ajándék, hanem megszer-zett. Ilyen képekben az ember talán jobban megért-heti a saját rész és a kegyelem közötti viszonyt, minta teológiai definíciók által. Mivel a lukácsi Mária lé-nye átáramlik a másik Máriába, az az isteni is beletud hatni, amelyet a lukácsi Mária hordozott: az égiSophia. Ezentúl Máriát mint embert kell elképzel-nünk, aki nemcsak a leggazdagabb földi tapasztala-tokkal rendelkezik, hanem lépésrõl lépésre kaphat-ta meg az égi bölcsesség inspirációját.

A karácsonyi idõszakot, ennek a különös 30-asév szent éjszakáit Jézus és anyja közötti beszélgetésutócsengése töltötte be. De azután Jézus már nemaz, aki elõtte volt. Mintha elbeszélésével egész lé-nyét beleáldozta volna, és mint egy álomvándorlóállapotban elkezdené János vándorútját. 13 napigúton van. És január 6-án a Jordán folyónál meg-kapja János által a keresztséget. Ott megtörténikaz átváltozás is, mivel a Krisztus-én beleköltözik anázáreti Jézus-emberbe. Kivívta ezt az átváltozástis, mert a fájdalommal teli tapasztalás nélkül, ame-lyen keresztülment, nem lehetett volna Krisztus-hordozó. – Most két átváltozott ember van: Jézusés Mária.

Jézus összegyûjti a tanítványokat maga köré.Ezek a tanítványok az egész emberiség reprezentán-sai, az emberiség azon részének is, akik nem tudtákkövetni a történteket. Lényegében a tanítványokközött csak egy van, aki követni tudta az egészet: Já-nos. Ide tartozik Mária is azon átváltozás segítségé-vel, amely a Krisztus-élet három évében a Jordánkeresztelõ és a golgothai halál között végbementbenne. Ezért áll egyedül Mária és János a keresztalatt. Egyetlen más tanítvány sincs ott. De ez a kétember teljesen átél mindent. Átélik azt is, amit a kö-vetkezõ napok hoznak még. Pünkösd reggelén Má-

ria a tanítványok csendes központja, ahol a SzentSzellem elkezd emberszerûen hatni és nemcsak anõi nem által, mint az emberiség õsidejében. Most aférfiak részesültek benne. De Mária jelenlétét vilá-gosan megemlítik az apostoli történetekben. Nekinagyobb, intenzívebb része van a Krisztus-esemé-nyekben, mint a többi tanítványnak – Jánost kivéve,akivel azután Ephesusba megy és ott él éveken át.Végül 60-70 éves kor körüli nõként visszaköltözikJeruzsálembe és hozza magával sorsát, megfeleléskeletkezik a templom-ifjúságához. Miként sorsagyermekkorában négytõl 12-13 éves koráig a jeru-zsálemi templomba vitte, most élete alkonyán be-költözött a Coenaculum házba, ahol Jézus együttvolt a tanítványokkal az utolsó vacsoránál, aholmegjelent nekik mint feltámadott, és ahol õ össze-gyûjtötte õket pünkösd reggelén, amikor a SzentSzellem lángnyelvei alászálltak. Mária ebben a ház-ban rendezett be egy otthont, és ezen a helyen élteát templomifjúsága oktávját, és innentõl kezdve ittvan az új templomhely. Végül Gábriel arkangyalmegjövendölte halálát, azaz ismét átéli beáramlóana szellemi világot, és megtapasztalja a bekövetkezõhalálórákat. És úgy írták le, mintha a 12 apostolt avilág minden országából Jeruzsálembe hívta volna.Hallják ezt a hívást, és szellemben összegyûlnekMária halálos ágyánál, szellemben gyûlnek össze,amikor meghal, és összegyûltek, amikor 3 nap múl-va a Jozefát völgyi temetésnél még egyszer végbe-megy vele egy átalakulás, amely mindig a halál után3 nappal lép föl. Átélik, amint az elhalt testburok-ból kioldódik a kiszabadult lélekrész, és amintKrisztus fájdalma, halála és feltámadása feletti közösfájdalom és belsõ együttélés által az egész átkrisz-tusított lélek magába hordozza az életszellem ésszellemember visszfényét. Átélik, amint az egyes át-változások visszfénye felragyog, amely teljes erejé-ben a golgothai sírból fénylett fel. Itt nem csoda tör-tént, hanem megjelent az, amit a nehéz sors gyü-mölcseként elért és kivívott. A Mater dolorosa Ma-ter gloriosa-vá válik, és ez az új szüzességbe való át-változás egy ideaként, lelkesítõ képként, és mindenember céljaként állítható a lélek elé. A Mária-titokmagában rejt egy általános emberi titkot, amely ki-kutatható az emberlény megújuló viszonyának ke-resztényi értelmében.

Fordította: Buella Mónika és Sass Manuela

Forrás: Emil Bock: Das dreifache Mariengeheimnis, phoenixim Verlag Urachhaus, Stuttgart 2000. 2. kiadás

SzG 2006/324

VILÁGHELYZETVILÁGHELYZET

„Jogom van a múltamhoz” – ezt a címet adtaa nemrég New Yorkban elhunyt AlekszejPavlovics Serbatov orosz fejedelem a memoárjai-nak, amelyek elõször Oroszországban, posztu-musz jelentek meg. Mit kíván kifejezésre juttatniezzel a címmel? Nos, errõl önmaga beszél az elõ-szóban: Elõször a ’Jogom van az elveszett múlt-hoz’ címet akarta adni könyvének, utalva arra amúltra, amelytõl megfosztották, azaz arra az élet-re, amely a kezdet természetes folytatása lehetettvolna, ill. „normális” körülmények között lett isvolna.

A legrégibb orosz dinasztia sarja

Alekszej ugyanis 1910-ben Szentpéterváron,az akkor virágzó cári birodalom fõvárosábanszületett a legrégibb orosz dinasztiák közé tar-tozó egyik család sarjaként. Amíg az egykori cá-ri birodalom fõnemességének némely más le-származottja fáradtságot nem kímélve egészenÁdámig és Éváig vezette vissza családfáját, ad-dig Serbatov ennél szerényebb származássalrendelkezik: családfáját a IX. században létrejö-võ elsõ orosz államalakulat elsõ tartományi fe-jedelméig vezeti vissza. Mindkét szülõ családjá-nak, tehát a Serbatov és a Barjatinszkij család-nak a vérvonala is a Rurikidák dinasztiájánakalapítójától indul: Rurik a legenda szerint „atenger felõl”, azaz a skandináv területrõl jött,és Novgorodnál szállt partra, hogy békét te-remtsen a civakodó törzsek között, és államszö-vetségben egyesítse õket. A törzsek hívták õt,állítja a legenda, „mert hatalmas az orosz föld,de nem uralkodik rajta rend…”. Rurik 862-tõl879-ben bekövetkezett haláláig uralkodott, ésmegalapította azt az elsõ keleti szláv dinasztiát,amely 1598-ban halt ki, maga után hagyva azorosz operákban „zavaros korszaknak” neve-

zett, az utódlásért folytatott véres harcokkaltûzdelt hatalmi vákuumot, amely 1613-ban, aRomanov-dinasztia elsõ uralkodójának trónralépésével ért végett.

Addigra azonban Rurik utódai számtalanágon nemzettek utódokat, és kötötték össze sor-sukat a feudális nemesség legimpozánsabb csa-ládjaival; katonaként a törökök és a tatárok el-leni történelmi jelentõségû csatákban szereztekérdemeket, ahogy azt az ország történelmérõlszóló nagy hõsi eposzok is megéneklik. Fenn-maradásuk egészen 1917-ig, politikai és fizikailikvidálásuk idõpontjáig biztosítva volt.

Ez az a múlt, amelyet Alekszej önmagában ésaz emlékeiben hordozott, amely az õseirõl ké-szült festmények jóvoltából képekben is továbbélt benne, még akkor is, amikor tízévesen dél fe-lé indulva elhagyta a forradalmi zavargások súj-totta Szentpétervárt, majd Oroszországot isörökre. És ez a múlt volt az egyetlen dolog,amelyhez akkor is ragaszkodott, amikor évekkelkésõbb az amerikai bevándorlási hivatal hivatal-nokaival ült szemben. Amikor ugyanis amerikaiútlevelében nem akarták feltüntetni nemesi

Elisabeth Hersch

ALEKSZEJ SERBATOV OROSZ FEJEDELEM RENDKÍVÜLI EMLÉ-KEZÉSEI ARRA A MÚLTRA, AMELY A JELENKOR BIZONYOS

TÖRTÉNÉSEIT IS MEGVILÁGÍTJA

Serb

atov

más

odik

fel

eség

ével

SzG 2006/3 25

VILÁGHELYZET

címét, úgy jár túl a mit sem sejtõ hivatalnokokeszén, hogy a „fejedelem” címet oroszul,„Knyac” formában tüntette fel középsõ névkéntvezeték- és keresztneve között.

„Sokra fogja még vinni…”

Alekszej világra jöttekor éppen a csak het-venöt évente visszatérõ Halley-üstökös volt lát-ható Szentpétervár fölött. Ez különleges jel kelllegyen, gondolta az újszülött egyik asztrológiá-nak hódoló rokona, aki egy elismert szakértõvelel is készíttette Alekszej horoszkópját. Az egyet-len dolog, amire Alekszej Serbatov hajlott korá-ban is emlékezett még, az a horoszkópban adottkövetkezõ jövendölés volt: „…Élni Oroszor-szágtól távol fog, és meghalni sem fog visszatér-ni. Nagy hullámhegyek és hullámvölgyek fogjáktarkítani életét, de egyszer majd minden nyug-vópontra fog jutni, és sokra fogja még vinni…”.

És valóban: Serbatov élete során nem egyszertáncolt pengeélen.

Ugyanakkor nemcsak az élet és túlélés állan-dó váltakozása teszi jelentõssé e figyelemremél-tó férfi életének egyéni színpalettáját. Serbatovéletét érinti Oroszország történelmének legje-lentõsebb fordulópontja, élete olyan kristály,amelyben az 1914-es év és az 1917. évi forra-dalmak közötti Oroszország eseményei, vala-mint Európa és Amerika történelmének döntõpillanatai csillannak meg, és kerülnek személyesélményei révén új, autentikus megvilágításba.Serbatov ugyanis a XX. század történéseit dön-tõen befolyásoló államférfiakkal való találkozá-sai és beszélgetései révén betekintést enged ahatalom kulisszái mögé, és példaértékû helyze-tekkel világít rá, milyen erõk láthatatlan kezeimozgatták és – mint az világossá válik számunk-ra – mozgatják még ma is a szálakat.

Elõször azonban az éppen induló XX. századkörvonalai rajzolódnak ki Serbatov emlékiratai-ban. Az olvasó elkíséri a gyermek Serbatovot acsalád birtokain tett nyári utazásaira, ahol a földolyan végtelennek tûnik, mint Lev Tolsztoj„Mennyi föld kell az embernek?” címû híres pa-rabolájában. Halljuk a felnõttek beszélgetéseit,akik az 1914-ben kitörõ háború elsõ jeleit kom-mentálták. A cár egykori tanácsadóinak legszû-kebb köréhez tartozó férfiakkal az amerikaiemigrációban folytatott késõbbi beszélgetéseirévén azt is megtudhatjuk, hogyan zajlottak leés élezõdtek ki az események az udvar és a cárikormány szemszögébõl.

Egy orosz emigráns odüsszeiája

A forradalom elõtti élet, a cári udvar és a cá-ri családdal való találkozások pillanatfelvételei,az anyacárnõ gondterhelt megnyilvánulásai és azelmaradhatatlan angolkisasszony képe rajzoljákmeg azokat a személyiségeket és hangulatokat,amelyek a történelmet, mint egy távoli múlt jele-neteit oly autentikusan megelevenítik szemünkelõtt. Alekszej és családja odüsszeiájának elsõ ál-lomása Jalta, ahol sokakkal együtt a szentpéter-vári forradalom kísértetének távozását kívántákkivárni, további állomásai pedig Konstantiná-poly, Bulgária, Olaszország, Belgium, Franciaor-szág és végül Amerika. A felnövõ fiú emigráció-ba vezetõ útját és egyre inkább formálódó életétseregnyi különbözõ ember, barátok, hercegek,(trónfosztás elõtt álló) uralkodók, a felsõosztálytalajt vesztett tagjai, mûvészek és mindenfélemás eredeti személyiség teszi színesebbé.

Dél-Olaszországban Alekszej a Nápoly partja-inál tett egyik csónakkirándulása alkalmával ösz-szetalálkozik az akkor már híres íróval, Gorkij-jal, aki Alekszej nagynénjének villájában egy bõ-röndöt hagy megõrzésre, amelyet késõbb „a for-radalom üzletemberének” is nevezett milliomos,Alekszandr Parvusz, alias Izrail Gelfand vesz át.

Serbatov csak késõbb tudja meg, hogy aMinszk környékérõl származó, közgazdász vég-zettségû Parvusz volt az, aki kidolgozta a forra-dalom koncepcióját és 1915-ben az azt finanszí-rozni szándékozó német kormány elé terjesztet-te, hogy 1915 és 1917 között a birodalmi németkormánnyal szorosan együttmûködve a mind-annyiunk számára ismert eredménnyel lépésrõllépésre meg is valósítsa. Parvusz együttmûködöttGorkijjal, üzleteinek nyeresége pedig azoknak abolsevikoknak a kasszájába folyt, akiket Parvuszés Gorkij 1917-es hatalomra kerülésükig támo-gatott. Késõbb, életének utolsó éveiben Serbatovnevetve meséli manhattani lakásában, hogy há-zától nem messze laknak annak a férfinak a le-származottai, aki mérhetetlen vagyonát a forra-dalommal kereste, mind a mai napig megélhetéstbiztosítva utódainak.

Serbatov az Egyesült Államokba kerülve tör-ténelmet tanít az egyetemen. Amerika háborúbalépése után, mivel nem akar bevonulni az ameri-kai hadseregbe, tolmácsként kerül Európába,ahol végül katonai kémként alkalmazzák. Az1944-45-ös években Angliában, Franciaország-ban, Németországban, Ausztriában, és Csehszlo-vákiában szerzett élményei egy kalandfilmhez

SzG 2006/326

VILÁGHELYZET

hasonlatosak, ugyanakkor sejteni is engedik, mi-ért igyekezett a CIA Serbatovot késõbb eltánto-rítani attól, hogy megjelentesse emlékiratait.Nem mindennek lett volna szabad ugyanis nap-világot látnia, így annak sem, milyen lendületeskereskedelem folyt a náci elit azon tagjaival,akik a szabadságukat a kitelepített német államigyûjteményekbõl származó mûkincsekkel váltot-ták meg. Ezekben a tényekben keresendõ annaka magyarázata, miért jelennek meg az ehhez ha-sonló emlékiratok ténylegesen csak a szerzõ ha-lála után.

Találkozások Nyikolaj de Bazilivel

A háború utáni évek Európájának és Ameri-kájának legkülönbözõbb társadalmi köreibõlszármazó személyekkel való találkozásai közülpolitikai-történelmi szempontból két személlyel,nevezetesen Nicholas (Nyikolaj) de Bazilivel ésAlekszandr Kerenszkijjel való találkozása bizo-nyul különösen tanulságosnak. E két férfi egy-mástól függetlenül is megcáfolja azt az egyesekáltal még ma is képviselt nézetet, hogy az oroszforradalom, a cári birodalom bukása és a németcsászárság, valamint az Osztrák-Magyar Monar-chia összeomlása szükségszerû esemény volt.Ugyanez érvényes az Elsõ Világháború kitörésé-re is, amely az uralkodó nyugati közvélekedésszerint és számos történész álláspontja szerint isII. Vilmos német császárnak és vezérkari fõnöké-nek, Helmuth von Moltke-nak, illetve az oroszcárnak róható fel. A háborús állapot (mint elen-gedhetetlen elõfeltétel) és a kis külföldi csopor-tosulások által elõkészített forradalom közöttiösszefüggésrõl sem vesznek többnyire tudomást.

Serbatov Amerikában ismeri meg Nyikolaj deBazilit, miután Párizsban már a harmincas évek-ben alkalma nyílott arra, hogy az 1914-es oroszkormány egykori hadügyminiszterével,Gucskovval beszélgessen az akkori események-rõl. De Bazili már 30 éves korában, 1914-ben fi-gyelemreméltó karriert futott be, és a cári kor-mány külügyminiszterének, Szazonovnak a titká-ra lett. A forradalom után Franciaországba mene-kült, majd az Egyesült Államokba, késõbb Uru-guayba és Argentínába ment, ahonnan ismétNew Yorkba tért vissza. Serbatov visszaemlékszikarra, amit de Bazili egy nap elmesélt neki: „Ami-kor a német nagykövet, Pourtalès gróf Szentpé-tervárra jött, nemcsak egy – a hadüzenetet tartal-mazó – sürgöny volt nála, hanem egy második is,amely a Hágai Választottbíróság elõtti tárgyalás-ra vonatkozó német ajánlatot tartalmazta. Én a

hadüzenetet választottam, mert a háborút akar-tam. Tudom, hogy ez hiba volt, hiszen egyébkéntsemmi sem történt volna meg…”. Hogy de Baziliezen a ponton nem értékeli-e túl szerepét, azzalmost ne foglalkozzunk.

Serbatov mindig is Szazonov külügyminiszterttekintette a fõ felelõsnek, különösen annak an-golbarát magatartása miatt. „De Bazili mégis bû-nösnek érezte magát, és beszélgetéseinkben ezértújra meg újra visszatért az 1914-es évhez. Azt iselmesélte, amikor a háború után találkozottBethmann-Hollweg egykori birodalmi kancellár-ral, aki még akkor sem értette, miért nem kötötta cár különbékét Németországgal. Hogy miértnem, az teljesen világos: szavát adta a szövetsége-seinek, és saját, valamint Oroszország kárára kí-nos pontossággal be is tartotta ígéretét. Ha nemígy lett volna (ebben egyetértek de Bazilival), úgynem került volna sor a forradalomra”.

De Bazilinak II. Miklós cár lemondása és acár öccsének, Romanov Mihálynak a két nappalkésõbbi lemondása során is szerep jutott. DeBazili ugyanis fiatal életkora ellenére már 1917-ben a cári vezérkar tanácsosa volt, és elkísérte acárt szentpétervári inspekcióira és utazásaira.Amikor a cár a kezdõdõ zavargások hírére Szent-pétervárra akart utazni, a vonata a vágányokatzár alá vevõ felkelõk miatt Pszkovban rekedt. DeBazili volt az, aki megfogalmazta, és papírra ve-tette a cár lemondó nyilatkozatát. „Talán” – von-ja le a következtetést Serbatov – „ez a két doku-mentum, amely átment de Bazili kezén és meg-változtatta az orosz történelem menetét, [II.Miklós cár és öccse, Mihály lemondó nyilatko-zatai, melyek megpecsételték a cári dinasztiasorsát, és a hadsereg végsõ demoralizálásáhozvezettek – szerz. megj.] elegendõnek tûnt ahhoz,hogy de Bazili neve ne merüljön feledésbe. Ezazonban mégsem lett így, mert de Bazili a színfa-lak mögött játszotta szerepét…”.

Különös módon de Bazili a cári lemondó nyi-latkozat eredeti és másolati példányát is elhoztamagával Oroszországból. A dokumentum ké-sõbb a kaliforniai Stanford egyetemének könyv-tárába került. Az utóbbi idõben úgy hírlik, hogya múzeummá átalakított termet zárva tartják.„Így törlik ki az utolsó nyomokat is történelmiemlékezetünkbõl” – zárja gondolatmenetétSerbatov.

Különös, sorszerû esemény köti össze de Bazilités Romanov Mihály nagyfejedelmet, akinek le-mondó nyilatkozatát nem sokkal II. Miklósé utánde Bazili fogalmazta meg, vagy talán sugalmaztais (ami a cár öccsét ugyanakkor nem mentette

SzG 2006/3 27

VILÁGHELYZET

meg attól, hogy Szibériában megöljék a csekis-ták). Mihály fia és özvegye Párizsba menekültek,ahol fia ugyanazt az elitiskolát látogatta, mint deBazili fia. De Bazili a fiának ballagására kocsitajándékozott, amellyel a két fiatalember halálosbalesetet szenvedett. De Bazili errõl a követke-zõket mondta: „Ez volt a büntetésem azért, amitMihail Alekszandrovics nagyfejedelem lemondónyilatkozatával okoztam…”.

Találkozások Alekszandr Kerenszkijjel

Azoknak az éveknek a történéseire való emlé-kezés nemcsak de Baziliból, hanemKerenszkijbõl, az 1917 tavaszától õszéig mûkö-dõ ideiglenes kormány egykori miniszterelnöké-bõl is rossz érzéseket váltott ki, jóllehet utóbbifelelõssége valószínûleg sokkal nagyobb.Serbatov kérdésére, hogy kapcsolatban áll-e deBazilival, Kerenszkij így válaszolt: „Nincs ked-vem hozzá. Azok az idõk már rég elmúltak, azemlékei pedig nem éppen a legjobbak.”

„Sokan követtek el bûnöket azokban az idõk-ben” – kommentálja Serbatov a két férfival valótalálkozásait – „de õk ketten tényleg így is érez-ték. Azt hiszem, kettõjük együttmûködésénekkeretét a szabadkõmûvesség adta meg, és a cáricsalád letartóztatásáról szóló döntést talán ket-ten együtt hozták meg. Nyikolaj de Bazili nevesszabadkõmûves, a szentpétervári Sarkcsillag Pá-holy tagja volt.” Hetvenéves lehetett, amikorFloridában meghalt.

Az eredetileg ügyvéd foglalkozásúKerenszkijt, aki a cár lemondása után elõszörcsak az ideiglenes kormány igazságügy-miniszte-re volt, erõs becsvágy fûtötte. Annak a cseleke-detének, hogy az egyébként az ideiglenes kor-mány vég nélküli és egyben eredménytelen és ér-telmetlen tanácskozásainak színhelyéül is szolgá-ló Téli Palotát ért éjszakai támadás idején mi-niszterelnökként tûzparancs nélkül rendelte ki ajunkereket a palota védelmére, csak Vertinszkijközismert dala, a „Junkerek halálára” címû dalvolt a jutalma, amely még élete utolsó napjaibanis felszakította régi sebeit.

Serbatov Kerenszkijjel a harmincas évek Pári-zsában találkozik elõször. Kerenszkij másik kétpolitikussal, Ceretelivel és Melgunovval Berlin-bõl, Európa akkori fõvárosából érkezett, hogyFranciaországban kapcsolatokra tegyen szert.Amikor Serbatov apja értesül a találkozásról,megfenyegeti fiát: „Átkozott légy, ha tovább kö-zösködsz Oroszország sírásójával”. Sosem tudtamegbocsátani Kerenszkijnek a februári forrada-

lom eseményeit és a cár, valamint családjának le-tartóztatását. Serbatov és Kerenszkij útjai ezt kö-vetõen egy ideig nem keresztezik egymást, deKerenszkij Hitler elõl Párizsból nemsokára Por-tugáliába menekül, ahol megkapja a beutazásiengedélyt Amerikába. Serbatov tulajdonképpenmár Amerikában, 1947-ben köt ismeretségetKerenszkijjel.

Kerenszkij New Yorkban az orosz szociálfor-radalmárok által vásárolt, Napok címû oroszemigráns újság szerkesztõjeként tevékenykedik.Emellett ugyanakkor aktív tagja a „Szociálde-mokrata Szabadságért Harcolók Ligájának”, egyolyan ügyért harcoló szervezetnek, amely nyil-vánvalóan õt is régtõl fogva foglalkoztatja, éskülföldön sem hagyja nyugodni. Így Serbatovkérdését is (és bizonyára számtalan más történe-lem iránt érdeklõdõ ember kérdését is), miértnem akarta például az 1917-es zavargások egyet-len fõkolomposát sem elfogatni, mielõtt azokpuccsba foghattak volna, mindig ugyanazzal azérvvel válaszolta meg: nem akarta veszélybe so-dorni a szabadságot.

Ugyanakkor Kerenszkij retorikai és önábrázo-ló tehetsége ellenére sem tudta letagadni, hogyPárizsból nyomasztó élmények emlékét hoztamagával. Párizs orosz templomában, amely a RueDaru-n mûködött, fültanúja volt annak, ahogyegy anya így szólt lányához: „Nézd csak, ez a fér-fi vitte romlásba Oroszországot”.

Serbatov Kerenszkijjel elõször hármasban –Lenin egykori harcostársának, Zenzinovnak a je-lenlétében – találkozik. Kerenszkij e találkozásalkalmával önmaga számol be egy esetrõl: a Lisz-szabonból New Yorkba megtett hajóút során ta-lálkozott és megismerkedett számos más emig-ránssal, aki a németek által megszállt Franciaor-szágot hagyta el. Egyszer csak odalépett hozzávalaki: Olof Aschberg, Lenin egyik barátja, aPrombank (oroszul: ipari bank) igazgatója. „El-nök úr, tudja, ki vagyok? A nevem OlofAschberg. És tudja, hogy huszonöt millió arany-rubelt adtam Önnek a forradalomra?” – „Tu-dom. Aztán Trockijnak százmilliót adott.” – vá-laszolta Kerenszkij, és elzárkózott attól, hogy ke-zet rázzon a férfival. Valószínûleg ekkor nagyonelvhûnek tartotta magát.

Kerenszkij történelmi terhet akar kibeszélnimagából

Serbatovval folytatott beszélgetései soránKerenszkij zengõ hangja mindaddig magabiztoshangerõvel cseng, amíg számára kellemetlen

SzG 2006/328

VILÁGHELYZET

témákra nem terelõdik a szó. A beszélgetés fona-la újra meg újra a forradalomhoz tér vissza, ésSerbatovnak az a benyomása támad, hogyKerenszkijt hatalmas történelmi teher nyomaszt-ja, amelyet ki akar beszélni magából. Jóllehet hi-únak, bátornak és öntudatosnak mutatkozik,úgy tûnik, hogy a külsõ maszk mögött magá-nyos, meglehetõsen gyenge férfi bújik meg, aki-tõl mindenki elfordul, mert vitatott történelmiszemélyiség.

És valóban: Kerenszkijt az „elsõ” fehér emig-ráció elutasítja, árulónak tekinti. A Téli Palotamegrohamozásának éjszakáján amerikai egyen-ruhában menekül, amerikai gépkocsi szállítjaegy konspirációs lakásba. Az akcióról az egyikszemtanú, egy amerikai követségi dolgozó szá-mol be késõbb Serbatovnak. A Szabad Oroszor-szág nevû, párizsi szabadkõmûves páholyba ké-sõbb beépítenek egy ügynököt, Kornyilov egyiktisztjét és követõjét, hogy ölje meg Kerenszkijt.Ez a terv késõbb mégsem valósul meg.

Serbatov egyszer kérdõre vonja Kerenszkijt,hogy 1917. júliusában miért nézte tétlenül a bol-sevikok elsõ puccskísérletét, és miért nem lövet-te agyon a sarokba szorított fõszervezõket és Le-nint, akinek búvóhelyét ismerte.

„Hogy tehettem volna!? Azzal semmissé tet-tem volna azt a szabadságot, amelyért küzdöt-tünk. Sem Leninhez, sem Trockijhoz nem nyúl-hattam.”

„Ugyanakkor minden bizonnyal más megfon-tolások is szerepet játszottak döntésében” – fel-tételezi Serbatov, hiszen Lenin letartóztatásáraegy másik forradalmár, Breskova-Breskovszkajais próbálta rávenni Kerenszkijt, aki azonban eztvetette ellen: „És mi van a szabadsággal?”

Ugyanis éppen Kerenszkij volt az, aki a febru-ári forradalmat követõen igazságügy-miniszter-ként rendeletben engedte szabadon a Szibériá-ban fogva tartott politikai foglyokat, akik közülnéhánynak (így Ceretelinek és Breskovszkajánakis) ezzel lehetõséget teremtett arra, hogy hõs for-radalmárokká váljanak.

„A döntést páholyunk hozta”

„Az érdekelt, hogyan született meg az uralko-dónak és a cári család tagjainak letartóztatásárólszóló döntés. Kevesen tudják, hogy a cár fontoló-ra vette lemondásának visszavonását is. Erreugyan nem került sor, de szentpétervári megérke-zésekor tudtak errõl a tervérõl, és letartóztatták.

Hosszas vonakodás után Kerenszkij végül úgydöntött, hogy megválaszolja a kérdésemet: ’A le-

tartóztatásról szóló döntést páholyunk hozta.’ Anagyhatalmú szentpétervári Sarkcsillag Páholy-ról van szó.

Ezen a ponton hadd emlékeztessek arra, hogyTimasov professzor kivételével az ideigleneskormány valamennyi tagja szabadkõmûves és ígya monarchia esküdt ellensége volt. Õk voltakazok, akik ragaszkodtak az Orosz Köztársaságkikiáltásához.”

Serbatov következetes módon Kerenszkijazon döntésének okait is firtatja, hogy az egyéb-ként Kerenszkij által kinevezett és egységeivelSzentpétervár felé menetelõ, a várost a felkelõktûzfészkeitõl megszabadítani szándékozóKornyilov tábornok és Lenin közül végül miértépp az utóbbi mellé állt. Kerenszkij ugyanis a tá-bornokot az utolsó pillanatban elmozdíttatta ahelyérõl, és árulóvá nyilváníttatta azzal az in-doklással, hogy magához akarja ragadni a hatal-mat. Serbatovval folytatott egyik beszélgetése al-kalmával Kerenszkij kétségbeesetten kiáltott fel:

„Tudja milyen kín, ha látjuk, felfogjuk, és tu-datában vagyunk annak, amit tenni kell, és még-sem tudunk semmit sem tenni!?” – Azt jelenti eza teátrális sopánkodás vagy vallomás, hogyKerenszkij nem egyedül és szabadon döntött éscselekedett?

Ami a cári család további sorsát illeti, lett vol-na lehetõség a biztonságuk biztosítására.Mannerheim tábornok például Finnország felõl(amely akkoriban a cári birodalom egyik nagyfe-jedelemsége volt) menekítési tervet dolgozott ki,amelyet könnyen végre lehetett volna hajtani.Kerenszkij azonban tisztában volt vele, hogy acári család eltûnése az ideiglenes kormány létérenézve is következményekkel járt volna, és ez bi-zonyára fontosabb szempont volt.

A Kerenszkijt Serbatov szerint irányító, neméppen nyílt mozgatórugókra enged következtet-ni végül Kerenszkij végzetes döntése, hogy a cá-ri családot annak kívánsága ellenére sem engedimagánszemélyként a Krímbe utazni. A spanyolkirály, aki országának háborúból való kimaradá-sa révén bármely oldal mellé állhatott, meghívtaa cári családot, hogy Jaltán behajózva vitesse elmagát Spanyolországba.

„Túl veszélyes lett volna átutazni Ukrajnán.”– él ellenvetéssel Kerenszkij.

„Hazudik” – tiltakozik Serbatov. „Két hónap-pal késõbb Szentpétervárról egész családommalátutaztunk Ukrajnán, és semmilyen gondunknem volt.”

Márpedig csak ennek a körülménynek kö-szönhetõ, hogy megszülethettek Alekszej

SzG 2006/3 29

VILÁGHELYZET

Serbatov fejedelem egyedülálló emlékiratai,amelyek egy izgalmas évszázadon átvezetõ utatrajzolnak meg. Csak kívánni tudjuk, hogy minéltöbb nyugat-európai olvasóhoz jussanak el, ésszolgáljanak felvilágosításul, gazdagodásukra.

Ui.: Serbatov beszámol róla, hogy Kerenszkij1970-es halálakor két temetést is kapott: egyetaz ortodox rítus szerint, egyet pedig annak a sza-badkõmûves páholynak a szokásos rítusai sze-rint, amelynek tagja volt. Serbatov mindkét te-metésen részt vett. Még ott csengtek fülébenKerenszkij utolsó szavai, amelyeket halála elõttnem sokkal mondott neki: „Fejedelem, Ön való-színûleg megvet engem mindazért, amit orosz

miniszterelnökként tettem, és még inkább azért,amit elmulasztottam. Isten Önnel, és kérem, fe-lejtsen el engem. Én vittem romlásbaOroszországot…”

Forrás: Der Europäer, 10. évf. 2/3. sz. (2005/2006.december/január) 14-18. o.

Az (E. Heresch által fordított) valamennyiidézet a Pravo na prosloje címû orosz eredeti ki-adásból származik (Szretenszkij Monasztür,Moszkva, 2005). Az alcímeket a kiadó illesztettebe a recenzióba.

Ertsey AttilaTEHÉNPARÁDÉ

„Az amnézia ellen legjobb a cselekvés. A szö-veg csak azután jön.” Makovecz Imre mondtaezt, a tehénátcipelést említve.

Akkor tehát jöjjön a szöveg.Mi ez az egész tehén-õrület?Ha érzéseinket szólaltatjuk meg, az egész ele-

jétõl fogva gyanús. Idegenszerû, mesterkélt,trendi, olyan, aminek illik tetszenie, de nem tet-szik, valami liberális izé. Amikor pedig átvitték afiúk a liberális sátor elé, az ember azt mondja: navégre, ez igen. Jó helyre került.

De mi ez az egész? Ha meg kellene fogalmaz-ni, zavarban lennénk.

Vegyük nagyító alá, érzelemmentes tárgyila-gossággal.

A tehén-parádé nemzetközi projekt. Neve:Cowparade Budapest. Így, angolul. A világ nagy-városaiban jelenik meg, néhány hónapig ott tar-tózkodik, majd tovább vándorol. Kiindulópont-ja, iniciátora ismeretlen. A nemzetközi jelleg aztsugallja, valami korszerû, „modern” dologrólvan szó, ami haladó szellemû, nem illik lemarad-ni róla, kritizálni sem igen. Aki azt teszi, az ma-radi, mûvészetellenes, stb.

A menetrend elsõ lépéseként pályázatot írnakki a helyi mûvészeknek (2005. december), akikközül valakik nyernek, ezt követõen (2006. ta-vasza) elkezdõdik a szponzorkeresés, akinek si-kerül találni, annak a mûve elkészül. Június 30-án kerülnek ki a mûvek a város exponált pontja-ira, ahol szeptember 10-ig láthatóak. Év végénjótékony célra elárverezik az alkotásokat (beteg

gyermekeket segélyezõ alapítványok számára).A Cowparade nagy médiafelületen jelenik

meg. Szóvivõként a kopasz, fülbevalós és nõieshanghordozású Csikós Gergelyt bízzák meg.Számos politikus is exponálja magát támogató-ként (Demszky, Schiffer).

Budapesten 54 tehén készült el. A tehenekdarabja mintegy 1,5 mFt-ba kerül, ebben a mû-vész honoráriuma, a mû kiviteli költségei és a ki-helyezés díja szerepel. Az akció tehát közel 100mFt-ot mozgat meg.

Mirõl szól a projekt?Az õ szavaik szerint:

„2006. nyarán végre Budapesten is leszCowParade! A világ eddig több mint 30 vá-rosában megvalósult köztéri kiállítások kö-zös alapja, hogy tehénformákat használnakfel helyi mûvészek formabontó köztéri mû-vek megalkotásához. 1998-ban Zürich voltaz elsõ állomás, és késõbb többek közöttChicago, New York City, Houston, Lon-don, Dublin, Manchester, Brüsszel, Stock-holm, Prága, Varsó és Moszkva is komolyközönségsiker mellett mutatta be köztereina helyi alkotók tehén-mûveit. Sok évnyivárakozás után Budapesten is létrehozzukezt a pozitív kisugárzású közösségi él-ményt! A város rengeteg újdonságot tarto-gat még mindannyiunk számára! Megmu-tatjuk, hogy alkotó energiával és szellemes

SzG 2006/330

VILÁGHELYZET

A projekt gazdái szerint tehát:

ad.1 - ez mûvészet. Pozitív kisugárzású, közössé-gi élményt adó, szellemes.

ad. 2 – formabontó mûvek, helyi mûvészek általkészítve, a közös csak a tehénformák haszná-lata.

ad. 3 – a mûvek találkozási pontok, fórumok,ahol mindenki elmondhatja véleményét, te-hát a projekt egyúttal demokratikus, a városiéletet színesíti.

ad. 4. – a szervezõ a „FOCUS. brand activation”független márkaépítõ tanácsadó csapat. A tá-mogatók – a szponzor multicégek – valódikapcsolatot alakíthatnak ki a közönséggel.

Kérdéseink:

1. Mi a mûvészet?

A mûvészetnek nincs lezárt definíciója, demégis van lényege, esszenciája. Goethe szerintabban a korban, melyben az Ég és a Föld köztirégi kapcsok elszakadtak, a mûvészet maradt az

egyetlen közvetítõ a szellemi és az érzéki világközt. Más megfogalmazás szerint mûvészet az,ami megváltoztat. A görögök katarzisnak nevez-ték a mûalkotások átélésekor keletkezõ, tisztítóerõt. Ha már utcamûvészetnél tartunk, Beuysidézi a zürichi graffitis Harald Naegelit: „a meg-felelõ idõben, a megfelelõ helyen a megfelelõttenni: ez a mûvészet.” Beuys és Naegeli itt a je-lenlétre gondol. A valóság érzékelésébõl fakadóiniciatívára, amely a mûvészet maga. Beuys a fo-galmat kiterjeszti félreértett kijelentésével: min-den ember mûvész. Úgy érti: mindenkiben ottnyugszik egy eredendõ, individuális kreativitáscsírája, amit ha mozgásba hoz, alkotóvá válik,akkor az legyen bármi (utcaseprés, székcsinálás,gyereknevelés), az mûvészet. Beuys a mûvészetetnem korlátozza az ú.n. „hagyományos” mûvé-szet területére (festészet, szobrászat), de nemzárja ki azt sem onnan. A mûvészet mibenlétérõlszólnak Duchamp „ready-made” tárgyai is. Itt isdívik a félreértés, miszerint Duchamp a WC-csé-szét mûtárgynak tekinti. A mûvészet halálárólbeszél, e mûvek figyelmeztetések.

2. Mi a szórakoztatás?

Régi szóval: múlatás, az idõt múlatjuk. Élvez-zük a pillanatot, a fizikai létet, fogyasztunk, denem teremtünk. A fogyasztás mindazonáltal irá-nyulhat magasztos céllal készült mûre, de – ha azbennünket belül megváltoztat, már nem lehetszó szimpla szórakozásról. Ha viszont nem hagymaradandó nyomot, bízvást kijelenthetjük: szó-rakoztunk. A szórakoztatásnak és a mûvészetnekazonban semmi köze nincs egymáshoz. Ilyenfor-mán a szórakoztatóipar egésze a mûvészeten kí-vül esik. Ami mûvészet akad mégis arrafelé, azcsak Madách víziójához hasonló, ahol a falansz-terben Michelangelo nem képes visszafogni zse-nijét, s kicsit többet visz bele munkaköri köteles-ségébe, a széklábfaragásba.

3. Mi a tehén?

A tehén titokzatos lény. Az indiaiaknál szentállatként tisztelik, azonban a tradíció eredeti tar-talma mára kiürült, a szent tehén funkciótlanlett. Pedig éppen az antropozófia kutatásai mu-tatnak rá arra a megfigyelhetõ, de nem megfi-gyelt fenoménra, aki maga a tehén. A tehén ben-dõje a szakrális hely. Miért nem elégszik meg atehén egy olyan egyszerû gyomorral, mint ami alónak van? Mert nem az a dolga. A tehén gyom-ra elemzõ és átalakító laboratórium. Az állat

mûvekkel Budapest még jobbá varázsolha-tó. A kiállított tehén-inkarnációk helyszíneihónapokig közösségi pontok lesznek, ame-lyeket újra felfedezhetünk, fórumok, aholmindenki megállhat elmondani, megvitatnia véleményét. Célunk, hogy a kiállított mû-vek a rendezvény során élõ, izgalmas kap-csolatot teremtsenek az õket körülvevõ vá-rosi térrel, a városlakókkal, és élénkítsék felBudapest épületeit, tereit. A CowParadeBudapest szervezõje a FOCUS. brand acti-vation. A több mint két éve mûködõ füg-getlen tanácsadó csapat márkaépítéssel,márkázással kapcsolatos tanácsadást, stra-tégiai tervezést nyújt partnereinek. Egyedimárkaaktiválás megközelítésük többéveskutatómunka és számos esettanulmányeredménye.

A FOCUS. brand activation aCowParade kapcsán mutatja be Magyaror-szágon az innovatív és sikeres szponzorimegjelenés lehetõségeit, amelyek rácáfol-nak a hagyományos "szponzoráció =logotemetõ" beidegzõdésre, és amelyekenkeresztül az esemény támogatói valódi kap-csolatot alakíthatnak ki a CowParade kö-zönségével.

SzG 2006/3 31

VILÁGHELYZET

lassú emésztése közben elemzi a legelõ talajánakállapotát, és emésztése során úgy alakítja az át-haladó anyagot – melynek csak cca. 30%-áthasználja fel saját létfenntartására –, hogy azgyógyító trágyaként hagyja el szervezetét. Az is-tállótrágya a talajélet és ezzel a mezõgazdaságlétalapja. A tehén ugyanazért szent, mint a szka-rabeuszbogár, amely a trágyát, s vele a Napistengyógyító erejét a földbe juttatja. Errõl a mai vá-rosi ember és gyermeke mit sem tud. Tehénneljószerével nem is találkozik életében. Sajnos va-lós az a tény, hogy sok gyerek a tehenet lila-fehérMilka-tehénnek képzeli. Mi történik Magyaror-szág szürreális jelenkorában a tehenekkel? A tej-termelés „gazdaságtalan” mivolta miatt a „ma-gyar tarka” nevû, hagyományos marhafajta,mely jó tejet, jó húst és jó trágyát ad, kiszorul anagy hozamú, híg tejet adó, sovány húsú ésgyenge trágyájú amerikai Holstein-fríz fajta mö-gül. Mi lenne a valódi mûvészeti cselekmény maa világ nagyvárosaiban? Az, ha igazi teheneketlátnánk. Vagy azt, mit mûvelünk ma a tehenek-kel. S vajon miért a tehenet választották célpon-tul? Csak találgathatunk.

4. A mûvészet demokratikus?

A mûvészet individuális és szabad. Mintilyen, mindenki számára hozzáférhetõ, de tartal-mában nem demokratikus. Mint minden, ami aszellembõl származik, hierarchikus. Befogadásá-nak mikéntje a befogadó individuális képessége-itõl éppúgy függ, mint az alkotóétól. Buta, értet-len közönség esetén nincs befogadás. Buta, te-hetségtelen mûvésznek sem használ a vájtfülûközönség. A mûvészet azonban több húron játsz-hat egyszerre. A legmagasztosabb zenemûveket a„tanulatlan” kisgyermek ugyanúgy képes befo-gadni, mint a képzett mûértõ. A mûvészet mind-azonáltal nem demokratikus. Ezt minden alkotó– és minden befogadó – tudja.

5. Hol találkozhat a pénz és a mûvészet?

A mûvészetért – mint minden eredendõenszellemi termékért, a rómaiaktól örökölt elneve-zéssel – honorárium jár. A honorárium önkéntesadomány. A mûvész nem kéri, tarifát nem ad, el-fogadja vagy nem fogadja el azt. Az adományo-zónak viszont ki kell találnia, mi az, amivel nemsérti meg, hanem megtiszteli – honorálja – a mû-vészt. Az adomány érdekmentes, amit az adomá-nyozó a szellemért fizet, azaz mindannyiunk kö-zös forrásáért, ha úgy tetszik, lelki üdvéért. Ha

ez nem teljesül, a mûvész szenved, a szellem – ésa szabadságsérül. Ha a szponzorok itt nem a mû-veket támogatják, hanem kapcsolatot akarnaképíteni a fogyasztókkal, milyen kapcsolatról le-het itt szó? Ha megnézzük a szponzorok sorát(Tesco, UPC, CIB, stb.), kitalálhatjuk. PR-akcióról van szó tehát, a kapcsolat a fogyasztásörvén realizálódik, de ezt nem is tagadják: errõlszól a „brand activation”, azaz márka-aktiválásvarázsszava. A szponzorok nem érdekmentesen

SzG 2006/332

VILÁGHELYZET

mûködnek, tehát a mûvészet születése veszélybekerült.

A kérdések alapján lassan körvonalazódik akép. Egy üzletileg is jól felépített szórakoztató-ipari PR-akcióról van szó, melynek valódi céljarejtett. Kísérlet zajlik a Mûvészet és a Demokrá-cia támadhatatlan varázsigéinek védõszárnyaialatt, melyben tesztelik a közönséget, valószínû-leg a következõ, radikálisabb teszt elõtanulmá-nyaként, mint ahogy a Cowparade sem elõzmé-nyek nélküli. Évekkel ezelõtt volt egy kínosanhasonló akció, mikor a „helyi” mûvészeknek aCoca-Colás üveg adta az ihletõ formát.

A médiamegjelenés jól elõ van készítve. A célprovokáció és a fellépõ reakciók vizsgálata. A ki-választott médiaarc ezért is olyan, amilyen. Aközönség érzelmileg fog reagálni, azonnal rá-mondja: ez egy buzi (lásd: a honlap fórumát).Ha nem mondja rá, akad egy névtelen blogozó,az majd megteszi. Ezzel rögtön áldozatot lehetkreálni belõle és az egész ügybõl, ellenszenvessétéve az érzelmileg, visszakézbõl reagáló közönsé-get. Megfejelhetõ ez azzal, hogy jótékony ügyrõlvan szó; ki ne támogatná a Bátortábor és aMosolyország Alapítványokat?

Mindezek ellenére születhet mûalkotás, aszponzorok, a márkaaktiválók fondorkodása el-lenére is, a kiéheztetett mûvészek elé vetett mé-zesmadzag nyomán. Az 54 mû közt akad elgon-dolkodtató, értéküket mégis beárnyékolják anemzetközi tehéngyártó falanszter mûfaji korlá-tai, s maga az egész projekt valóságos célja, irá-nyultsága.

Az akció mögött komoly pénz- és kapcsolatitõke áll. Aki spontán érzelmi reakciókéntlesprayozza a mûveket, azt rongálásért meg lehetbüntetni. Holott a kommunikációs helyzet meg-lehetõsen egyoldalú, akár egy óriásplakát esetén,aminek lefújása szintén büntetendõ: a vélemény-formáló polgárnak nincs se pénze, se lehetõségeóriásposztert kitenni, aminek darabja több tíz-ezer forint, egyetlen válaszlehetõsége az, hogyráfest valamit. Ha ezt nem teheti meg, a véle-mény-nyilvánítás és a szellemi élet szabadságasérül. Egy poszter pedig nem mûalkotás. A mû-alkotás rongálása persze nem szép dolog. Meg-ítélésére nincs típusválasz. Beuys mûalkotásai-nak nagy részét akciói képezték, ahol a cselek-vés, a tett, illetve maga a mûvész volt a mûalko-tás. Amikor orrbaverték és eleredt a vére, ezt ve-hetjük rongálásnak is. Õ nem annak tekintette; avitát folytatta a vérzõ orral együtt, vállalva a be-fogadás okozta konfliktust. További meditációraad alkalmat a Szabadság téri szovjet hõsi emlék-

mû és az azt körülvevõ kordon, mûvészet és sza-bad vélemény-nyilvánítás témakörben.

A mûvek rombolása nem egyedi jelenség, arendezõk számítottak rá. Dublinban szétvertekegy tehenet, több helyen lefújták õket. Az ösztö-nök még mûködnek.

Hogyan értékeljük azonban az ominózus ol-vadt tehenet? Ez esetben egy tehénfagylaltot for-mázó mûalkotást állítottak gondosan a Szent Ist-ván Bazilika elõtti tér geometriai középpontjába,mely – mint egy elejtett fagyi – olvadtan tapadta földhöz, farát a templom szentélye felé mutat-va, feliratával ekként szólítva meg a miséreigyekvõ gyanútlant: ne nyalj! Az idomított mé-diakórus ezt a gesztust a szabad mûvészet meg-nyilvánulásának tekintette.

Furcsa helyzet állt elõ, mikor Õrfi József ésPapp Dávid építészek1 valamint két barátjuk,magukat „Deminem”2 mûvészeti csoportnak ne-vezve fogták a tehenet és átvitték a Városházaelõtti téren felállított Liberális Sátor elé3. Tettü-ket mûvészeti akciónak tekintik. A hatóság zava-rodott, kísérletet tettek az akció rongáláskéntvaló feltüntetésére, szabálysértési eljárást kezde-ményezve a mûvészek ellen. Az akciómûvésze-ken mégsem nagyon találnak fogást.

Õrfi József elnyerte a Heti Választól „A HétEmbere” megtisztelõ címet.

Mit is mondott Naegeli? : „a megfelelõ idõ-ben, a megfelelõ helyen a megfelelõt tenni: ez amûvészet.”

Itt valódi mûvészet születésének lehettünkszemtanúi.

Jegyzetek:

1. mindketten a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájánakhallgatói

2. az ismert Eminem nevû rockegyüttes neve után szaba-don

3. a sátor felállítása – mint kiderült – törvénytelen: közte-rületen, bérleti díj nélkül, a közbeszerzési eljárást meg-kerülve kampányrendezvényt és vendéglátóipari tevé-kenységet folytatnak benne

SzG 2006/3 33

TECHNIKATECHNIKA

Mindennapi tapasztalatunk, hogy belealszunk a minket körülvevõ világba, annak eseményeibe. Adolgok valahogy történnek velünk anélkül, hogy tiszta áttekintésünk lenne a történeteket mozgatóobjektív folyamatokról. Az áttekintés hiányában természetesen nem is gondolhatunk arra, hogy a fo-lyamatokban emberhez méltóan, aktívan résztvegyünk.

A legmélyebb alvás a technika világában észlelhetõ. Miközben egész világunk a minket körülve-võ környezet döntõen megváltozott, – hiszen szinte csak gépek vesznek körül –, semmit nem tudunkerrõl a technikáról, ezekrõl a gépekrõl. Meg kellene érteni, hogy a technika, a gépek világa hozzá-tartozik a Föld, a világ, az ember fejlõdéséhez, és ha ezeket elutasítjuk, vagy nem törekedünk a meg-ismerésükre, akkor a saját emberi fejlõdésünket utasítjuk el, gátoljuk meg.

A technika, a minket körülvevõ gépi világ nem önmagában rossz, hanem ahogy megteremtettük,ahogy használjuk, ahogy közremûködésükkel belebabrálunk a világmindenségbe. De ahhoz, hogymegtudhassuk, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”, mi az, ami az ember fejlõdését szolgálja, ehhez megkell ismernünk ennek a világnak a törvényszerûségeit, ahogy régen sem élhetett az ember a termé-szet világának bizonyos fokú ismerete nélkül. Ma viszont úgy élünk, úgy veszünk részt ebben a vi-lágban, hogy nem törekszünk a megismerésre.

A „részvétel” legfontosabb jellemzõje ma az alvás. Az alvás állapot jellemzi azt a kétféle magatar-tást, ahogy általában ma az ember megközelíti a technikát. Az egyik tábor elutasítja, mondva, hogyez az ördög mûve, és jobb errõl semmit sem tudni (és közben persze használja ezt a technikát), a má-sik tábor pedig lelkes, sokszor megszállott híve a gépi világnak, és abban a hiszemben él, hogy ezekcsak vasdarabok, melyeket az emberi elme szinte korlátlan hatalma irányít.

Ébresztõ, mielõtt késõ lesz! Figyelnünk kell azokat a folyamatokat, amelyek az ember-gép közösvilágában lezajlanak. Meg kell ismernünk ezeket a folyamatokat, fel kell hívnunk a figyelmet a fej-lõdésnek azon irányaira, amelyek ellentétesek az ember valódi céljával.

A „Szabad Gondolat” eddig is számos olyan cikket jelentetett meg, amelyek talán segítséget nyúj-tottak ezen világ megismerésére. Az ebben a számban megjelenõ három cikkel, és a jövõben, remé-nyeink szerint megjelenõ egyre több cikkel is ezt a célt szolgáljuk.

De kedves Olvasó, Ön nélkül ez hiábavaló.Ébresztõ! Lássunk munkához!

Frisch Mihály

ÉBRESZTÕ!

SzG 2006/334

TECHNIKA

Paul Emberson

AZ INTERNET ÉS A WORLD WIDE WEB

Több, mint egy fél évszázaddal ezelõtt – jóvalazelõtt, hogy a személyi számítógépet és azInternetet feltalálták, és még elõbb, mint ahogya www–t feltalálták – egy igen jelentõs személyi-ség beszélt a világnak az álmáról. Ez valahogyanígy hangzott: egy doktor ül az asztalánál, ame-lyen egy nevezetes készülék állt, a memex. Adoktor pácienseinek szimptómáin törve a fejét,bekapcsolja a memex-et, a képernyõre hívja apáciens adatait tartalmazó dokumentumot. Akészülék felhívja a figyelmét az elõzõ páciensekeseteiben elõforduló minden hasonló szimptó-mára. Felsorolja az orvosi irodalomban és a tan-könyvekben található ezzel kapcsolatos lényegesvonatkozásokat. A memex lépésrõl lépésre veze-ti a doktor gondolkodását ahhoz az információ-hoz, amelyre szüksége van a pontos diagnózisfelállításához. A memex-nek természetesen nem-csak az orvosok számára van jelentõsége. A je-lentõs személyiség szavai szerint:

Az enciklopédiáknak egy teljesen új formájafog megjelenni, melynél elõre összekötik háló-szerûen az egymáshoz kapcsolódó adatokat, ké-szen arra, hogy beletáplálják a memex-be és ottmegerõsítsék. Az ügyvédnek egyetlen érintésrerendelkezésre áll a teljes addigi praxisa, s a ba-rátai és a szakértõk ezzel kapcsolatos nézetei,véleményei és döntései. A szabadalmi hivatal-nok azonnal hozzáfér sok millió kiadott szaba-dalomhoz, megmutatva az utat az ügyfelet ér-deklõ minden részlethez. … A történész, hatal-mas kronológiai idõszakot lesz képes egybevet-ni egy másik nyomon futó szállal, amely csak akiemelkedõ részleteknél áll meg, és követnitudja a jelenkorba vezetõ nyomokat bármelyidõszakban, amely így minden civilizáción ke-resztül az adott idõponthoz vezeti õt. Egy újfoglalkozás jelenik meg, az „úttörõ”; õk azok,akik élvezetet találnak abban, hogy a megszo-kott közönséges feljegyzések hihetetlen mennyi-ségû tömegében megtalálják a használható út-vonalakat … Ilyen módon a tudomány kiala-kíthatja azokat a módokat, amelyek szerint azember elõállítja, tárolja, és ellenõrzi a fejlõdésdokumentumait.”,

„Ahogy azt gondoljuk”, Atlantic Monthly,1945. július.

Ahogy a neve is utal rá, a memex tehermen-tesítené az emberi lényt, hogy kifejlessze az em-lékezõképességét és a felelevenítés képességét.Ezenkívül felszabadítaná a gondolkodást a fogal-mat fogalommal való összekapcsolás terhe alólis: e kapcsolatok már készen állnak.

Furcsa összekapcsolni, de amikor ennek azigen jelentõs személyiségnek a víziója, a memexismertté vált a nagyközönség számára, ugyanab-ban a pillanatban egy másik álma – egy világotmegrázó álom – valósággá vált egy titkos helyen,az Új-Mexikói sivatagban. 1945. július 15-énreggel 5.30-kor egy pusztító erejû intenzív felvil-lanás történt, melynek fénye erõsebb volt, minta Napé. Ezután egy hirtelen hõhullám jött, me-lyet félelmetes moraj követett, mint egy lökés-hullám, áthaladva és visszhangozva a völgyben.Egy tûzlabda emelkedett fel gyorsan, melyet egygigantikus, 13000 méter kiterjedésû gomba ala-kú felhõ követett. A környezõ sivatag felszíneegy kilométer átmérõjû körben szilárd üveggéolvadt össze. A vezetõ tudós, J. RobertOppenheimer félelemmel és tisztelettel ezt sut-togta: „Én leszek a Halál, a világ elpusztítója”.Ami az igen jelentõs személyiséget illeti, aki ezta kísérletet lehetõvé tette: õ megmámorosodott.Számára ez személyes gyõzelem volt. A neveVannevar Bush, õ volt a Manhattan Projekt, és abomba készítésének atyja.1

Bush víziója a memexrõl évtizedekig izgattaa számítógépes mérnököket, éppenúgy, ahogy abomba víziója is kísértette az emberi gondolko-dást. A második világháborút követte a hideghá-ború, amely alatt az emberiség a Szovjetúnió ésaz Egyesült Államok közötti nukleáris háború ki-törésének félelmében élt. 1957-ben az oroszok-nak sikerült elször kilõni az ûrbe egy ûrhajót, ésaz amerikaiak meg voltak ijedve attól a lehetõ-ségtõl, hogy az ûrbõl nukleáris fegyverekkel tü-zelnek rájuk. Gyors intézkedésre volt szükség, ésDwight D. Eisenhower elnök létrehozta, aDARPA hivatalt (Defence Advanced ResearchProject Agency: Védelmi Fejlesztési-KutatásiProjekt Hivatala), hogy felgyorsítsa és koordi-nálja az amerikai rakéta- és ûrprojekteket. ADARPA katonai technológia területen elért, sokeredménye közé tartozik az elsõ valódi hálózatlétrehozása, mely összekapcsolta az egymástóltávollévõ kutató és védelmi állomások között

SzG 2006/3 35

TECHNIKA

lévõ számítógépeket. Ezt ARPANET-nek nevez-ték és késõbb Internet néven vált ismertté. (ADARPA ma is a katonai kutatást koordinálja azEgyesült Államokban. Jelenleg is folyik egy érté-kelõ projekt, azzal a céllal, hogy mikroprocesz-szorokat építsenek be a katonák agyába, ame-lyek megnövelik a érzékelõ kapacitásukat. 2)

Vannevar Bush koncepciója, a memex, 44 év-vel késõbb – látszólag véletlenül – realitássá váltegy olyan pillanatban, amely belsõ kapcsolatbanáll az atommaghasadás másik nagy fejlõdési lé-pésével. 1989-ben üzembehelyezték a világ leg-nagyobb részecskegyorsítóját, a nagy elektron-pozitron gyorsítót (Large Electron-Positronaccelerator). Ez óriási elektromágnes csöveknyolcszögletû gyûrûje, melynek kerülete 27 km,és 100 méterrel a CERN központ alatt a földbesüllyesztették. (CERN: Európai nukleáris kuta-tási központ, Svájc). Elektronokat és pozitrono-kat* vezetnek be a gigantikus gyûrû elektromág-neses terébe, ahol felgyorsulva egymással szem-ben körbe-körbe rohannak, 240 millió körtmegtéve, közben hihetetlen sebességre és lendü-letre tesznek szert. Végül egy addig elképzelhe-tetlen erõvel egymással szemben összeütköztetikõket. A részecskék új, kisebb részecskékké (mintpl. a Z-bozonok) hasadnak szét, olyanokká,amelyek eddig nem léteztek.3

A CERN épületében a mágneses gyûrûknélebben az idõben dolgozott egy fiatal szoftveresmérnök, Tim Berners-Lee. Õ osztotta Bush ál-mát a memexrõl, és már régen törte a fejét, hogyhogyan realizálható egy ilyen rendszer.

Tegyük fel, gondoltam, hogy minden infor-máció, amelyet bárhol számítógépben tárol-nak, össze lenne kapcsolva. Tegyük fel, hogy betudom programozni a számítógépemet, hogylétrehozzon egy teret, amelyben bármitöszekapcsolhatok bármivel.

Tim Berners-Lee: „Weaving The Web”, TexerePublishing Ltd., London, 2000.

Amint a gigantikus gyorsító végül mûködnikezdett, és a részecskék széthasadtak, a megol-dás végsõ formát öltött benne. Kigondolt egygyakorlati módot arra, hogy „létrehozzon hasz-nálható útvonalakat az egyszerû adatok hihetet-len mennyisége között”, éppúgy, ahogyan eztVannevar Bush elképzelte. Tim Berners-Lee arendszerét nagyon kis méretben sikerrel próbál-

ta ki, s az összekapcsolt útvonalak kicsiny háló-jának a „Hypertext”4 nevet adta. A Hypertextazt jelenti, hogy nemszekvenciális szöveg, amelyaz útvonalak mentén témáról témára (tárgyszó-ról tárgyszóra) ugrik. Rendszerére, amely ígymódon nyeri az információt, Berners-Lee egymeglehetõsen ambíciózus nevet talált neki:„World Wide Web”. De optimizmusa igazolódott;kicsiny hálója világméretûvé növekedett. Ígyszületett meg a Web a világ legnagyobb nukleá-ris kutatóközpontjában.

Ezek a történetek illusztrálják azt a furcsa jel-leget, amely az Internet és a World Wide Webegész fejlõdését jellemzi – a nagyobb elõrelépé-sek majdnem mindig kapcsolatban vannak azanyag atomi hasadásával. Vizsgáljuk meg moströviden ezt a jellemzõ momentumot.

Az Internet

A számítógépek azok a készülékek, amelyekenmegjeleníthetõ a feldolgozott általános informá-ció, többnyire szöveg, vagy kép formájában. Az aszéles körben elterjedt elképzelés, hogy a számí-tógép matematikai-számítási gépként fejlõdöttki, illetve hogy ilyen célra használjuk, ellentmonda történetének, a technológiájának és a legfonto-sabb alkalmazásának. Az adatfeldolgozási funkci-ót, amire mi a számítógépet használjuk, teljesrészletességében a XVII. században Lord FrancisBacon Verulam dolgozta ki, aki a bináris kódot iskitalálta, amint azt a „Gondishapurtól a Szilíciumvölgyig” c. könyvemben leírtam.

Az Internet a telefondrótoknak, kábeleknek,rádiókapcsolatoknak és más összekapcsoló egysé-geknek a fizikai hálózata, amelyek kb. egymilliárdmindenféle számítógépet egyesítenek egy hatal-mas, bolygóméretû hálózatban. Ez, hogy úgymondjam, a hálózat hardver része. Ezt meg kellkülönböztetnünk a World Wide Web-tõl, amelyetegy nagyon nagy számítógépes programnak, vagyprogramcsoportnak tekinthetünk, amely azInterneten fut, nagyjából ugyanazon módon, aho-gyan a szoftver egy része fut az egyedi számítógé-pen. A World Wide Web a legnagyobb és a legszé-lesebb körben használt szoftver az Interneten.

A korábban, a 70-es évek elején az ARPANETszámára kifejlesztett szoftver alkalmazásokközött – ezek az alkalmazások az Internetté vá-lás során vele együtt bõvültek – volt a SimpleMail Transfer Protocol (SMTP), késõbbi nevéne-mail, mely rövid üzenetek küldésére szolgált.

* A pozitron az elektronhoz mindenben hasonló részecske, csak a töltése pozitív.

SzG 2006/336

TECHNIKA

Eleinte a file küldés nehézkes eljárás volt, deidõközben erre a célra kifejlesztett szoftvereketírtak. Kezdett úgy tûnni, hogy ez használható al-ternatívája lesz a levélírásnak és a telefonbeszél-getésnek. De a kommunikáció stílusának és tar-talmának a tökéletesítése hozzájárult az írottszövegek hirtelen hanyatlásához. Még a közvet-len emberi kapcsolatokat is helyettesíthetné.

A World Wide Web

Az 1990-as évek közepétõl kezdve, amikor aWorld Wide Web mindinkább elérhetõvé vált,sok ember kezdte csatlakoztatni a számítógépétaz Internethez. A bõvülésnek ebben a kezdeti fá-zisában a Web hasonlított a memex-hez, ha nemis a fizikai mûködésben, de az elveiben. Ezutánegy jelentõs fejlesztés kezdõdött 1998-ban,amikoris a Web területén újításokat vezettek be,mégpedig abban az évben, amikor a létezés külsõfüggönye mögött fontos szellemi esemény játszó-dott le.5 Tim Berners-Lee ezt a fejlesztést így ne-vezte: „az álom második része: a Semantic Web”(Semantic=jelentéstan). A Semantic Web teljesfejlettségében az értelem, a megértés bizonyosképességével ruházza fel magát – elkezd majdgondolkozni. Amikor az egymáshoz kapcsolt út-vonalak, a keresõk (search engine) nemcsak aszókapcsolatokat és a beágyazott kódokat keresikmajd; elkezdik analizálni a megvizsgált informá-ciók jelentését és levonják belõle a következteté-seket. Az analitikus teljesítménynek ez a fajtájaaligha volt lehetséges az ezredforduló táján, aho-gyan ezt Tim Berners-Lee 1999-ben írta:

…az intelligencia olyan formája, amely kö-vetkeztetéseket tud levonni, eléggé bonyolultahhoz, hogy az emberekben megtaláljuk, nembeszélve a számítógépes programról. De egyegyszerûbb ok az, hogy nagyon kevés informá-ció van a Weben olyan formában, amelyet a gépmeg tud érteni. A Semantic Web megoldja ezt azegyszerûbb problémát – esetleg úgy, hogy egynagyobb probléma megoldását alapozza meg.

Tim Berners-Lee: „Weaving The Web”, TexerePublishing Ltd., London, 2000.

Ily módon a World Wide Web ideája tovább-fejlõdött, túl Vannevar Bush prófétikus vízióján,a memexen. Bár az alapvetõ funkciója, mint aho-gyan õ ezt elõre látta, még mindig az maradt,hogy „kialakuljanak módszerek, amelyekkel azember elõállíthatja, tárolhatja és ellenõrizheti a

fejlõdés dokumentumait, de egy még mámorí-tóbb álom formálódott a Berners-Lee vezetteWeb tervezõk agyában. (1994-ben Berners-Lee aMassachusetts Institue of Technology intézeté-ben /USA/ megalapította a World Wide WebConsortium-ot. A konzorcium útmutatást aján-lott a Webhez, hogy annak lehetõségeit és minõ-ségét fejlesszék).

De Berners-Lee saját víziója a Semantic Webrõlnem vette számításba azt a mértéket, amellyel máserõk majd mûködésbe lépnek. Az alapvetõen in-formációs rendszerként indult Web fokozatosanalapos mutáción ment keresztül, és egyre inkábbaz üzleti élet, a vásárlás, a csevegés, a szórakozta-tás, a háborús izgatás és a bûncselekmények feléfordult. Felmérések szerint napjainkban az illegá-lis tevékenységek és bûnügyek több mint felét azInterneten keresztül bonyolítják le.6 Még a kon-zervatív Encyclopedia Britannica is – amelyet alig-ha lehet rémeket látó forrásnak tekinteni – úgykommentálja, hogy „Az Internet békés természe-tének igénye ellenére, jobb, ha úgy gondolunk rá,mint az amerikai Vadnyugat modern meséjére –de úgy, hogy a seriff távol van”.7 A szellemtudo-mányos kutatás régóta megállapította, hogy ma-guk az erõk, amelyekkel az Internet mûködik –elektromosság, mágnesesség - nem semlegesek,hanem önmagukban immorálisak.8 Ez kétségtele-nül egy olyan tényezõ a World Wide Web tenden-ciájában, amely az emberi természetbõl a legrosz-szabbat hozza ki.

Ma a legtöbb állítás a World Wide Web és azInternet értékérõl, alkalmazási területérõl és le-hetõségeirõl félrevezetõ. Ezek kezdeményezõigyakran abszurd becsléseket adnak azoknak ahasznos információknak a mennyiségérõl, ame-lyeket általuk elérhetünk. Elfelejtik elmondani,hogy ezeknek az információknak a többségepusztán olyan adatok sokszoros másolata, ame-lyek a nagy adatbankok többségében közösek.Ez valami olyasmi, mintha egy gazdag embermegvásárolna száz könyvtárat, mindegyikbennagyjából százezer könyvvel. Akkor neki tízmil-lió könyve lesz – de nem tízmillió különbözõkönyve. A legtöbb témánál úgy fogja találni,hogy ugyanabból a könyvbõl száz példánya van.Az Internet esetében az aktuálisan on-line elér-hetõ információk nagy része olyan gyenge minõ-ségû, vagy egyébként is annyira pontatlan, hogyegy hivatásos szerkesztõ ezt nyomtatott formá-ban sohasem fogadná el. Nagy számú jó könyvetdigitalizáltak és tartalmukat felajánlották azInterneten keresztüli eladásra, de a nagyobb részüket nem. Ráadásul a felhasználóknak nincs

SzG 2006/3 37

TECHNIKA

közvetlen on-line hozzáférése az információ leg-lényegesebb részéhez. Nekik keresõt kell hasz-nálni, amely elõre kiépített útvonalakat követ.Azoknál a témáknál, amelyeknél még nem épí-tettek ki asszociatív kapcsolatot más területek-hez, ott nincs olyan útvonal, amit követni lehet.A Semantic Web tehát vagy eléri a valóságot,vagy nem. Idõközben Clifford Stoll High-TechHeretic /High-Tech eretnek/ c. elgondolkodtatókönyvében a következõkre mutatott rá:

Az Internet keresõprogramjai, amire sokanazt hiszik, hogy megoldják az információs igé-nyeket, annyi félrevezetõ információt szolgál-tatnak, amennyit csak a keresés eredménye mu-tat. A kereséseikbõl hiányzik a mélység és a ki-terjesztés: a keresõprogramok az összes Web ol-dal 60-90 %-át figyelmen kívül hagyják. … Akomputerizált keresõprogramok nem helyette-sítik egy jól katalogizált könyvtárban való ku-tatást. … A keresõprogramok és automatizálttárgymutatóval ellátott szoftverek alapvetõenszavakat keresnek és nem fogalmakat. Nem is-merik a nyelv árnyalatait, tartalmát és össze-függéseit. A szakértõk azt tanácsolják a Webenmegjelenõknek, hogy részletes struktúrát hasz-náljanak a leírásoknál, úgy, hogy a keresõprog-ramok fel tudják fedezni a lényegüket. Milyenkülönös, hogy a gondolatainkat úgy kell szer-vezni és közölni, hogy egy gépnek könnyû le-gyen elemeznie.

Clifford Stoll: „High-Tech Heretic“, AnchorBooks, New York.

Hogy a mai formájában létezõ Internetetmegfelelõ perspektívába tegyem, szeretném le-leplezni azt a sok mítoszt, amely körülveszi. Sokszempontból úgy kell tekintenünk, mint a legar-cátlanabb trükköt, amelyet valaha is játszottak anagyközönséggel. De ezek a külsõ szempontok.Egy fontosabb kérdés: mik azok a szellemi erõk,amelyek az Internet és a World Wide Web mö-gött tevékenykednek? Ebben a cikkben csak arravan helyünk, hogy magának az Internetnek aszellemi aspektusait tekintsük át. Ennek a témá-ja a felhasználók lelkére tett közvetlen hatás,amely nagyon mélyreható.

A bitek villámgyors áramlása…

Amikor egy billentyût lenyomunk a számító-gép billentyûzetén, akkor zárunk egy elektromoskapcsolót, amely – egy sor bonyolult mûvelet ál-

tal – egy kódolt jelet küld (elektromágneses im-pulzus sorozatot) a számítógép processzorába.Ez egy további elektromos impulzus sorozatotindít a képernyõre, miáltal a képernyõn renge-teg kicsi pont (pixel) villan fel, mátrix pontokkalelõállítva az abc betûinek, vagy egyéb jeleknek akontúrját. Ez a jel (karakter) megfelel annak,amely a lenyomott billentyûre van ráfestve. Egyfontos különbség van a számítógép-rendszer és arégi típusú írógép között: amikor egy billentyûtleütünk az írógépen, akkor a hozzákapcsolt kiskalapács, a domború nyomású betûtesttel neki-ütõdik egy festékszalagnak, miáltal a papíronmegjelenik egy karakter. A betû, vagy jel egész-ként jelenik meg, egyetlen mozdulattal. A számí-tógépben a karakter, vagy az információ valami-lyen morzsája soha nem egész – minden az elekt-romos impulzusok sorozatából áll össze, mely je-lek hihetetlen sebességgel követik egymást. Ez aszámítógépnek, az Internetnek és a World WideWebnek alapvetõ jellemzõje. Semmi mást nemtartalmaz, mint oda-vissza küldött elektromosimpulzusokat, melyek oly gyorsak – csak a sajátszámítógépünkben több milliárd impulzus má-sodpercenként –, hogy nekünk embereknek az abenyomásunk, hogy ezek teljes betûk, teljes ké-pek, teljes hangok, és hasonlók. De ez mind illú-zió – nincs információ, nincs szöveg, nincsenekképek: csak a ’bitek’ özöne.

A bitek áramlásának technológiája fordítottképe annak, ami mélyen a Földben történik, ab-ban a rétegben, amely a bolygó magját közvetle-nül körbeveszi, azt a magot, ahonnan a feketemágia elsõdleges, primér ereje származik (az ok-kultisták és a szellemtudomány szerint – az angolnyelvû folyóirat szerkesztõjének megjegyzése).Ezt az utolsóelõtti réteget – a nyolcadikat - azokkultizmusban „összetörõ”-nek nevezik. Min-den, amely megközelíti ezt az „összetörõ” szférát(mely magas szellemiségû, de gonosz ), apró da-rabokra törik. Minden morális kvalitás az ellen-kezõjére változik: a szeretet és a részvét utálattáés brutalitássá válik. Az Összetörõ erõit haszno-sítják az atommaghasadásnál, mint pl. az atom-bomba robbanásánál, vagy a gyorsítóban a ré-szecske-ütközéseknél. A számítógép látszólag azellenkezõjét teszi: az apró darabokból indul ki –a bitekbõl –, amelyek az információ egész

‘Minden morális kvalitás az el-lenkezõjére változik: a szeretetés a részvét utálattá és brutali-tássá válik.

SzG 2006/338

TECHNIKA

darabjává nõnek össze, de a valóságban egymástkövetik, a fény sebességével. Az apró darabkákpedig csak apró darabkák maradnak. Az Internetés a World Wide Web a Föld mélyén lévõ nyolca-dik szféra tökéletes tükörképévé válik. A Web-enmûködõ szellemi hatal-mak ugyanazok, mintakik az Összetörõ szférá-jában vannak. A szellem-tudományban Azuráknaknevezik õket. A Föld bel-sejének szféráiról, és azAzurákról sok informáci-ót találhatunk RudolfSteiner számos publikált elõadásciklusában. 9

Steinert szellemi kutatásai elvezették oda,hogy megfigyelje, hogy az Azurák hogyan kísére-lik meg az emberi ’Én’ széttördelését. ’Õk dara-bokra tépik azt’ mondja. Steiner azt is leírja,hogy hogyan vonják bele az emberi lényt a mo-rális romlottság környezetébe, mely aztán lehe-tõvé teszi számukra, hogy hatalomra tegyenekszert az ’Én’ felett. 10

A morális romlottság oly mértékû borzasztófellendülése, amilyet a világ eddig még nem is-mert – kemény pornográfia, pedofil fenyegeté-sek, prostitúció minden szörnyû formájában,stb. – amely jellemzi a World Wide Web fejlõdé-sét, mind-mind magán viseli az Azurák bélyegét.

A jövõ egy képét adta Steiner az 1921. május13-i elõadásában11 ahol leírja, hogy hogyan fogkibújni a Földbõl egy fészekalja gépszerû auto-matákra hasonlító iszonyú lény, melyek – jelle-gük szerint – az ásványi és növényi lét közöttfoglalnak helyet. Ugyanebben az idõben boly-gónkat egy háló fogja beburkolni, a kísértetiespókoknak a hálója, melyek óriási bölcsesség bir-tokában lesznek. Ezek a förtelmes ásvány-növényszerû pókok majd egymással egybefo-nódnak a legokosabb, de legfélelmetesebben go-nosz módon és külsõ mûködésükben, az árnyék-intellektusukkal mindent imitálni fognak, amitemberi lény kiagyalt.

Agyunk az Internethez kapcsolva

Néhány évtized alatt az Internet néhány nagyszámítógép között lévõ primitív információ-megosztó rendszerébõl kialakult a World WideWeb. A szolgáltatások hihetetlen mértékbentúltengenek, és ezeket már a legújabb mobiltele-fonokról is elérhetjük. Ebben a gyors fejlõdésbena következõ nagy lépés rövid idõ alatt nyilvánva-lóvá vált: a közvetlen összekapcsolódás. Ez imp-

licite benne van magában a mikroprocesszoroktervezésében, amelyek a neuron hálózatot má-solják le. Ezeknek a kivitelezése közelebb van,mint sokan aggódva gondolják.

Ma az oltás sok országban kötelezõ. A leg-

több ember nem akad fenn azon, hogy folyadé-kot fecskendezzenek a testébe, akár akarja, akárnem. A szilícium chipet sem utasítja majd vissza,amikor ennek a beültetése kötelezõ lesz, s amelynemsokára bizonyosan elkövetkezik. Ezek elein-te bõralatti beültetések lesznek, amelyet arrahasználnak majd, hogy az illetõt nyomon köves-sék, vagy az egészségét felügyeljék. Ezek már jólkifejlett technikák, és bizonyos területeken em-beren is alkalmazzák õket. A következõ lépés azlesz, hogy az agyba ültetnek be valamit, amellyelaz emberi elmét az Internethez kapcsolják. Ezena területen a kutatást hivatalosan is segítik és tá-mogatják, pl. az amerikai kormány és más orszá-gok is. A hardver nagy részét már kifejlesztettékés tesztelték. Hatalmas kereskedelmi érdeklõdéskíséri; az idegi protézisek (agyi chipek) potenci-ális világpiaca legalább százmilliárd dollár.

Igazán naívság lenne azt képzelni, hogy anagyközönség el tudja majd kerülni a jövõbelikötelezõ közvetlen hozzákapcsolódást azInternethez ilyen módon, hacsak a digitális szá-mítástechnikához való hozzáállásunkban nemtörténik nagy változás. Ha nem, akkor a fiata-labb generáció valószínûleg mindezt majd meg-tapasztalja az életében. Természetesen sokan üd-vözölni fogják. Az agy és a gép összekapcsolásá-nak be kell következnie; az igazi kérdés az, hogyhogyan jön majd létre? Az agyi chip és azInternet a helytelen út. Megkérdezhetjük ma-gunktól: az agyunk feletti kontrollt azAzuráknak akarjuk adni?

Legyünk a korunk emberei

Néha emlékeztetnek arra, hogy Steiner aztakarta, hogy az emberek legyenek tisztában ko-ruk technikai fejlõdésével és eredményeivel, s hogy azért kell ma használnunk a számítógépetés az Internetet, hogy korunk polgárai lehes-

‘...azért kell ma használnunk a számítógépet ésaz Internetet, hogy korunk polgárai lehessünk.Steiner ennél nagyobb félremagyarázását nehézelképzelni. Õ arra biztatta az embereket, hogymegismerjék, hogyan mûködik a technika.

SzG 2006/3 39

TECHNIKA

sünk. Steiner ennél nagyobb félremagyarázásátnehéz elképzelni. Õ arra biztatta az embereket,hogy megismerjék, hogyan mûködik a technika.Hány Internet-felhasználó tudja leírni azt, hogymi megy végbe a számítógépének mikroprocesz-szorában, vagy hányan tudnak megírni egy háló-zati packet-routing protokollt (a „protokoll” egymegegyezett mód arra, hogy a számítógépek ho-gyan, milyen „nyelven” beszélnek egymásal. Apacketrouting protokoll egy ún. csomag-kapcsolttechnológia, ami azt jelenti, hogy az internetenkis csomagocskákban érkeznek az információk,nem pedig folytonos áramlásban – a fordítómegjegyzése.) Az igazság az, hogy a felhasználóktöbb, mint 99%-ának a számítógép egy feketedoboz. Attól, hogy megtanultuk, hogy az egérrelhogyan kell rákattintani a ’Windows’ ikonra,még nem lettünk a mai kor emberei – erre acsimpánzokat is be lehet idomítani. Pontosanazért, mert az embereket rávették arra, hogyolyan készülékeket és rendszereket használjanak,amelyeknek a belsõ mûködése teljesen ismeret-len a számukra, az emberiség általában vak azInternet természetét illetõen. Ezalatt pedig veze-tõ szakemberek, akik jól értik az információstechnológiát – mint pl. Minsky (a mesterségesintelligencia atyja), Weizenbaum (Elizának, apszeudo-lénynek a megalkotója), Joy (a SunMicrosystems alapítója, amely a Web programo-zási nyelvének, a Java nyelvnek a kifejlesztõje) –hangot adnak a félelmüknek attól, amit õk ésmások életre hívtak.

Nincs-e itt az ideje annak, hogy felnyissuk aszemünket a digitális információs technológia

természetét illetõen, amely a mágnesesség és azeletromosság polaritásán alapul? Steiner nemagitátor volt, aki az újkeletû dolgok ellen prédi-kált. Õ, mint magas beavatott és a legteljesebbmértékben tisztán gondolkodó lény, a tudo-mány és technika mestere is volt. Megjósolta amesterséges intelligenciát és azt mondta, hogyez az emberiség hasznára lehet, hogyha a helyeserõket felhasználva fejlesztik ki.12 Rövid utalástadott arra, hogy melyek lennének azok a jóerõk. De Steiner világossá tette, hogy az elekt-romosság és mágnesség polaritásán alapulótechnikák, mint pl. a digitális elektronika, azgonosz. A tények õt igazolták. Nem kelleneSteinert komolyabban venni, és elkezdeni in-vesztálni a szellemi energiáinkat és emberi erõ-forrásainkat, hogy lefektessük egy jó informá-ció-technológia alapjait?

A fordítást a New View 2005/6. számában megjelent cikkalapján Varga Márta készítette

Megjegyzések és referenciák:

1. Dr. Vannevar Bush, aki Roosevelt elnök megbízható ta-nácsadójaként sürgette az elnököt, hogy indítson el egyteljesen kormányzati forrásból létrehozott tudományoskutatási projektet a bomba kifejlesztésére. Roosevelt be-leegyezett, és létrehozta az OSRD-t (Office of ScientificResearch and Development – Tudományos Kutatási ésFejlesztési Hivatal) V. Bush vezetésével. Az OSRD irá-nyította és pénzelte a Manhattan Projektet, amely kb. 2 000 000 000 dollárba került.

2. John Horgan: „Az agyi chipek elfeledett korszaka.”

Paul Emberson, aki eredetileg Leeds-ben (Anglia) élt, most az Anthro-Tech intézetben az éte-ri technológia kutatásával foglalkozik, Svájc és Skócia között osztja meg idejét. Az Anthro-TechAlapítvány egy svájci non-profit cég, melyet az 1980-as évek végén hoztak létre a Morális Tech-nológia kifejlesztésére, egy hosszú távú, nagy kutatási munka megvalósítására. Adományokbólalapították, s az egyének és szervezetek nagylelkûsége, akik felismerték ennek a kutatásnak aszükségességét, lehetõvé tette az Intézet számára, hogy felépítsék az e célra tervezett laboratóri-umokat és mûhelyeket, valamint hogy szerszámokkal és gépekkel szereljék fel a nagypontosságúmûszaki feladatok elvégzéséhez. Ezek a helyiségek 1989/90-ben épültek, a La Paternelle at LesScierne-d’Albeuve antropozófiai gyógyotthon területén, amely a svájci elõ-Alpokban, 1000 mmagaságban fekvõ hegyi falucskában található. A kutatások legfõbb célja, hogy kifejlesszék a mû-szaki technológiát és kidolgozzák a megfelelõ elméleti útmutatókat, támpontokat az éteri erõkáltal mûködtetett gépek konstrukciójára. A munka Rudolf Steiner szellemtudományán alapul.

A néhai Lawrence Edwards-szal, egy vezetõ és nagyrabecsült antropozófus tudóssal való tár-gyalás után az Alapítvány 1995-ben kiterjesztette kutatási tevékenységét a Skócia nyugati partja-inál levõ szigetre, Isle of Mull-ra. Lawrence, aki Strontian-ban élt – légvonalban egészen közelMull-hoz – Nagy Britanniában az Anthro-Tech elsõ tagja lett. 2001/2002-ben az Alapítvány Mullszigetén egy leányvállalatot alapított, egy intézetet, kutatási lehetõséggel.

SzG 2006/340

TECHNIKA

Scientific American, 2005. október. – A Nature-benidézve.

3. „Infiniment CERN”. CERN and Susanne HurterPublications, Geneva, 2004.

4. Ezt az új nevet egy számítógéptudománnyal foglalkozóíró, Theodor Nelson adta 1965-ben, aki az „Álom Gé-pek” c. könyv szerzõje.

5. 1998 (háromszor 666) volt az az év, amikor a hatalmasahrimáni lény, Sorat belépett és nagy hatalmat nyert aföldi élet fölött.

6. Egyedül egy ’kisebb’ Internet bûnügyi ágazatban – ún.spear-phishing (bizonyos társadalmi vagy kisebb üzletiközösségek meglopása az Internetes banküzletek során)– az IBM Global Security Index jelentése szerint több,mint 600 000 felderített bûntény volt 2005. júniusában.Az összes lopás és csalás az Internethasználókat éventetöbb mint 100 000 000 000 dollárral károsítja meg.

7. Encyclopedia Britannica 2005. ld.: Számítógépes bûnö-zés, Internetes csalás, kalózkodás, pénzhamisítás, gyer-

mekpornográfia, hackkerezés, szolgáltatás igénybevétel-ének el nem ismerése, vírusok és szabotázs címszavaknál.

8. Rudolf Steiner az elektromosságot úgy jellemezte, hogyimmorális és „a gonosz ösztönének” a hordozója. Ld. a„Lebendiges Naturerkennen” elõadásciklusból a 12. elõ-adást, 1923. január 28. GA 220. Rudolf Steiner Verlag,Dornach, 1982.

9. Ld. pl. Rudolf Steiner: „A szellemtudomány kapuinál”.GA 95 (szintén a GA 94, 96, 97)

10. Rudof Steiner: „Krisztus tette”. 1909. március 22. (GA107). Steiner Book Center Inc.

11. Ez a kép, amely a „Gondishapurtól a Szilícium-völgyig”c. könyv olvasóinak ismerõs, Rudolf Steinertõl való.„Az emberi evolúció aspektusai”, AnthroposophicalPress, New York, 1987.

12. Rudolf Steiner: „Krisztus újramegjelenése az éteri világ-ban”, Anthroposophical Press, 1983. Vagy régebbi pub-likálásban: „Az ezoterikus tudás hibás és helyes haszná-lata”.

Frisch Mihály

IDÕJÁRÁS MANIPULÁCIÓ (I.)

Bevezetés

„Az ég ellopott kékje”, „Globális kémiai bûn-tény az atmoszférában”, „Az ég szétrombolása”,„Hatalom az idõjárás felett – egy Isten nélküli tu-domány?” Ilyen és ehhez hasonló címekkel jelen-tek meg könyvek és újságcikkek az utóbbi évek-ben szerte a világon, de legfõképpen Svájcban ar-ról a hazánkban alig ismert jelenségrõl, amelyetúgy jellemezhetünk, hogy az ember „belebabrál”az õt körülvevõ égi szférákba.

Aki olvasta Paul Emberson: „A klónozásrólavagy az elveszett hierarchia” címmel a SzabadGondolat négy számában megjelent írását(amely most könyv alakban is megjelent), az ké-pet kaphatott arról, ahogy az ember az élet, aszületés titkába próbál belebabrálni mindenfajta,az ember és a világ valódi összefüggésére vonat-kozó szellemi áttekintés, ismeret nélkül.

Azt kell mondanunk azonban, hogy az ismere-tek ilyen hiánya mellett is megmaradt az emberi-ség nagyobb részében egyféle õsi félelemérzet,hogy mindezt csak óvatosan tegye, hiszen élõ-lényrõl van szó. A Föld és a környezete vonatko-zásában azonban alig-alig maradt ebbõl a féle-lemérzetbõl, hiszen úgy gondoljuk, hogy ez azélettelen világhoz tartozik, melynek törvényeit

nagyjából ismerjük, ezért a további ismeretekmegszerzése érdekében nagyobb veszély nélkül isbelebabrálhatunk ebbe a szerkezetbe.

Így lassanként kialakult egy új tudomány,amely akár gonosz szándékkal (fegyverként hasz-nálva), vagy úgymond jó szándékkal (a Földpusztulásával fenyegetõ globális felmelegedésmegakadályozása) megkísérel belebabrálni a Földorganizmusába. Mind a katonai, mind a polgárikísérletek közös jellemzõje, hogy a kutatást vég-zõk titkolni próbálják szándékukat, mert – ahogymondják – az emberek a tudatlanságukból eredõaggodalmaik miatt megakadályoznák ezen fontoskutatásokat. Ha pedig mégis kitudódik valami,akkor erre a jól bevált recept (lásd PearlHarbour, Kennedy gyilkosság vagy 2001. szep-tembere): „Ezek csak összeesküvés elméletek”.

Ugyanakkor – mint minden olyan esetben,amikor a valós tényeknek csak egy része válik is-mertté – számtalan egészen vad feltételezés, újság-cikk jelent meg errõl a témáról, de azt mondhat-juk, hogy az idõjárás manipulációjával kapcsolatosalapvetõ tényekben minden forrás megegyezik.

Az alábbiakban a fellelhetõ irodalom alapjánmegkísérelem ennek a szerteágazó, de a jövõnkszempontjából meghatározó folyamatnak a felvázolását. Az újság keretei és a téma rendkívül

SzG 2006/3 41

TECHNIKA

összetettsége nem teszi lehetõvé a jelenség teljesátvilágítását, ezt inkább csak egy munka kezdeté-nek gondolnám. Úgy is mondhatom, hogy a cikkegyféle figyelemfelhívás az olvasókhoz, remélve,hogy õk is továbbgondolják ezt a folyamatot, éstalán saját megfigyeléseiket is felhasználva elkez-denek kérdezni….(Gabriel Stetter, egy Svájcbandolgozó, dél-afrikai születésû és ebben a témábantalán legtöbbet publikáló újságíró azt írja az „Égszétrombolása” címû, a Tér és idõ címû újság2004/127-es számában megjelent újságcikkében,a svájci olvasókat közvetlenül megszólítva: „…nehiggyetek mindabban amit leírtam itt…,…hanem egy jól kiválasztott megfigyelõhelyrõl(például Bázelben a Rajna valamelyik hídjáról)néhány napon keresztül, napi rendszerességgelnézzetek az égre és azonnal meg fogjátok erõsíte-ni a megfigyeléseimet).“

Az áttekinthetõség érdekében két részben fog-lalkozom az idõjárás manipulációjával.

Már itt az elején le kell szögeznünk, hogy ittnemcsak az ún. „esõcsinálás”-ról vagy éppen en-nek a megakadályozásáról van szó, hanem a föld-rengéskeltésrõl, a mesterséges áradások, szökõ-árak elõidézésérõl és mindenféle széljelenséggelkapcsolatos manipulációkról. Ebben a számbanaz ún. „Chemtrails”-rõl, az atmoszférát kémiaieszközökkel befolyásoló eljárásokról fogunk be-szélni. A következõ számban pedig az ionoszférát(a Föld 60-100 km magasságában elhelyezkedõrétege) bombázó elektromágneses sugárzássalfoglalkozunk, melynek hatására alacsony frek-venciájú rádióhullámok keletkeznek. Ebben azún. HAARP technológiában keletkezõ sugárzás aföldre visszaverõdve felderítésre, de akár egy be-határolt tartományban minden élõ és élettelen el-pusztítására is alkalmazható.

Uralnunk kell az idõjárást! Chemtrails

Régi álma az emberiségnek, hogy uralja azidõjárást. Így a háborúk és az idõjárás kapcsola-tát régóta kutatja az ember. Sokáig például úgygondolták, hogy az ágyúzás esõt vált ki, de voltakolyan elképzelések is, hogy a harcoló katonák so-kat izzadnak, így megnõ a levegõ nedvességtar-talma, és ez esõt okoz. A tudomány mai állás-pontja szerint is háborúk folyamán több csapa-dék esik, melynek oka a tudományos magyarázatszerint az, hogy a keletkezõ füst és a porszem-csék, mint úgynevezett kondenzációs magvakelõsegítik az esõcseppek képzõdését.

Az idõjárás sokszor meghatározta egy csata,egy hadi esemény sorsát. Gondoljunk csak Napó-leon 1812-es vereségére az orosz télben, vagy aPearl Harbour-i japán támadás idõzítésére aCsendes-óceán ködös viharában. Ennek alapjánis érthetõ, hogy a katonaság mindig is érdekeltvolt az idõjárás kutatásában. Így az 1940-es évek-ben is az volt a vezetõ amerikai katonai körökegybehangzó véleménye „ha az idõjárást uraljuk,akkor kezünkben a hatalom.” Ennek a gondolat-nak a jegyében folytak már ebben az évtizedbenés azután késõbb is a kutatások.

Valószínûleg 1947. októberében történt az el-sõ élesben elvégzett idõjárás manipulációs kísér-let. A Projekt Cirrus* kutatási program keretébenegy katonai repülõgéprõl 35 kg szárazjeget injek-táltak a Georgia állam partja felé haladó hurri-kánba. Tudni kell ehhez, hogy a felhõkben végbe-menõ folyamatok során ahhoz, hogy esõ alakul-jon ki, elengedhetetlenül szükséges a jégkristá-lyok képzõdése. Sokszor elõfordul, hogy a meg-felelõ hõmérséklet ellenére sem indul meg a fel-hõkben a jégkristály képzõdése, hanem csak túl-hûtött víz keletkezik. Ha ilyenkor szárazjeget, az-az cseppfolyós széndioxidot adagolunk a rend-szerbe, akkor azonnal megindul a kristályképzõ-dés, az elnehezült víz-jég cseppek kihullanak afelhõkbõl és vízzé olvadva esõcseppként érkez-nek le a Földre.

Visszatérve a kísérletre, amikor beadagolták aszárazjeget, akkor a hurrikán hirtelen megfor-dult, és súlyos károkat okozva lecsapottSavannah város közelében.

A felmérések szerint 1500 ház megsemmisült,illetve megsérült, 4000 ember hajléktalanná váltés egy ember meghalt. A mai értékelés szerintnem valószínû, hogy ennyi szárazjég ilyen erõshatást gyakorolt volna a hurrikánra, de akárhogyis történt, a kísérletben érdekelt katonai körökszámára ez biztatást adott a kísérletek kiterjeszté-sére. Az álom tovább élt, a kutatás tovább folyta-tódott. 1952. augusztus 15-én az Anglia délipartjainál fekvõ Lynmouth felett a Royal AirForce repülõgépe a „Projekt Cirrus” keretében afelhõk injektálását ezüstjodiddal végezte el. Aspeciális módon elõállított ezüstjodid nagy vízfel-szívó tulajdonsággal rendelkezik, így jégkristá-lyokkal összekapcsolódva meggyorsítja a na-gyobb, a felhõkbõl kiesni képes jég-víz cseppekképzõdését. A beinjektálás hatására a város felett24 óráig tartó esõzés indult meg, melynek sorána város kis folyói hömpölygõ folyammá

* Cirrus egy pehelyfelhõ neve, amely a légkör magasabb rétegeiben keletkezik és jégtûkbõl áll.

SzG 2006/342

TECHNIKA

duzzadtak. Az áradás során 35 ember vízbe ful-ladt, 420 család elvesztette házát és minden ingó-ságát. A kísérletekrõl szóló aktákat azonnal titko-sították ötven évre és csak 2002-ben tették hoz-záférhetõvé. Az iratokból az derült ki, hogy aparti régióban végzett mûveletekben (az iratokszerint több kísérlet is volt) a mesterséges esõ ka-tonai célú felhasználását vizsgálták.

Azután tizennégy évvel késõbb már valódi há-borúban is alkalmazták az idõjárás manipulációt.Simon Hurst, a New York Times újságírója bizo-nyítékokat tárt fel arra vonatkozóan, hogy azamerikaiak a vietnami háborúban az Air Forcerepülõgépeivel 2600 esetben végeztek Vietnamés Laosz területén olyan berepüléseket, amelyeksorán felhõket injektáltak be. A „Popeye” névrekeresztelt titkos akciók „jól sikerültek”. A mon-szun esõzések erõsségét odáig lehetett fokozni,hogy a harci utak sárfolyammá váltak. Az injek-tálásokat fõleg az ún. Ho-Chi Minh ösvény vidé-ke, az észak-vietnámiak fõ ellátási útvonala fölöttvégezték. A nemzetközi felháborodás hatására azamerikai kongresszus meghallgatásokat tartott avietnámi háborúban végzett idõjárás manipuláci-ók kapcsán, ahol a vizsgálóbizottság egyik tagjamár arról beszélt, megengedhetetlen, hogy ma-gánszemélyek vagy csoportok beavatkozzanak azidõjárásba. A kongresszus végül semmiféle tiltástnem rendelt el. Sok huzavona után 1976. decem-ber 12-én az ENSZ plenáris ülése szavazta meg,hogy az idõjárás befolyásolását nem lehet katonaicélra használni. A rendelkezés 1978. október 5-én lépett életbe, de mint oly sok ENSZ- határo-zatot, ezt sem tartották be, illetve nem vettek fi-gyelembe, és a kísérletek változatlan erõsséggelfolytatódtak. A célokat azonban most már a köz-vélemény megtévesztésére nem katonai jellegû-nek állították be, hanem környezetvédelmi célú-nak mondták, és azt sejtették, hogy ezzel az em-beriséget fenyegetõ globális veszély hárítható el.Lehetett errõl beszélni, hiszen csak az utolsó év-

tizedekben évente háromszázezer ember haltmeg a rendkívüli idõjárás, a szökõárak, a hurriká-nok következtében, és 1980-tól napjainkig az eb-bõl származó anyagi károkat 1 billiárd dollárrabecsülik. Azt persze nem vizsgálták, hogy ehhez aszélsõséges idõjáráshoz nincs-e köze az emberakaratlagos vagy akaratlan beavatkozásának.

Mivel a legnagyobb pusztítást a különbözõfajta forgószelek okozzák, így érthetõ, hogy errekoncentrálódott az úgymond polgári kutatás.

A 1962. évben két neves idõjárás-szakértõ,Bob és Joan Simpson vezetésével végezték el a„Stromfury” (dühöngõ vihar) kísérleteket. A kí-sérletek alapideáját a forgást végzõ balett-táncostesttartása adta. Ha megfigyeljük a balett-táncosforgását, akkor láthatjuk, ahhoz hogy ezt a forgó-mozgást folyamatosan tudja végezni, (azaz hogyforgási impulzusa legyen) kezeit a testéhez kellszorítania. Amikor egy hurrikánban a hurrikán„szeme” (a lyukszerû középpontja) be és felhúzzaa levegõt a vihar centrumába, akkor ennek a for-gó viharfelhõnek a képe hasonlít a kezeit a testé-hez szorító balerinához. Ha a balerina oldalra ki-nyújtja a kezeit, akkor a fogása lelassul, sõt meg-áll. A kísérlet alapgondolata szerint elképzelhetõ,hogy ha a hurrikán „szemébe” egy gyûrûszerûenkiterjedõ „felhõt” injektálnak be (képszerûen afelhõ kinyújtja karját), akkor ennek a mozgása islelassul.

Az elsõ számítások alapján így akár 15 %-ossebességcsökkenés is elérhetõ. A nyolc napon átvégzett kísérletek negyedik napján a vihar kissélecsendesedett. Ezeket a kísérleteket azután az1980-as évek elején politikai nyomásra leállítot-ták, de más vonalon folytatódott a forgószelektanulmányozása. Ennek során egészen odáig ju-tottak el, hogy ezen jelenségek nem tanulmá-nyozhatók a meteorológiában és a földi tudomá-nyokban megszokott fizikai-kémiai törvényszerû-ségek alapján, hanem itt csak az ún. káosz modellek használhatók. Anélkül, hogy ebbe rész-

Katonai Chemtrails bevetés Wisconsin államban (USA) 2003. tavasza Chemtrails elektromágneses pulzációs jelenséggel együttesen Portland, Oregon 2004. március

SzG 2006/3 43

TECHNIKA

letesen belemennénk, csak azt jegyzem meg,hogy éppen az élet, az élet keletkezésének tanul-mányozása során jöttek rá a tudósok, hogy itt azélettelen világra vonatkozó törvényszerûségeketnem alkalmazhatják, és részben ennek az áthida-lására születtek a folyamatokat jobban megma-gyarázó káosz elméletek. Bár ezek az elméleteknem adnak igazi választ az élet keletkezésénekrejtélyére, egyfajta megérzést, sejtést tartalmaz-nak az élõ és az élettelen törvényeinek különbö-zõségére vonatkozóan. A tudománytörténetben akáosz elméletek keletkezését egy olyan pontnaktekinthetjük, amikor akár újra fel lehetett volnafedezni azt az õsi tudást, amely a Föld lényszerû-ségére utal.

De a kutatások más irányba mentek, az atom-technikához vagy a génmanipulációhoz hasonlóan.

A következõ lépés a XX. század végére tehe-tõ, ezt a korszakot utólag valószínûen„Chemtrails” korszaknak fogják nevezni. Achemtrails-ek (kémiai csíkok) a feljegyzések sze-rint 1997-98 környékén jelentek meg elõször azUSA légtere felett. Ezek a csíkok más tulajdonsá-gúak és más eredetûek, mint a „contrails”-ek, azúgynevezett kondenzcsíkok, amelyet a sugárhaj-tású repülõgépek, húznak maguk mögött. A su-gárhajtású repülõgép amely jellemzõen 10 000m magasságban száll, olyan nyomást hoz létre,melynek hatására vízgõz csapódik ki a levegõbõl,illetve apró jégkristályok keletkeznek. Az ilyenkondenzcsík általában néhány perc után magátóleloszlik. A chemtrails-ek egészen másképpen vi-selkednek. Ismerkedjünk meg a chemtrails vilá-gával. (Az itt következõ leíráshoz fõleg GabrielSetter két munkáját – „Az ég szétrombolása” és„Az ég ellopott kékje” – használtam fel.)

Ahhoz, hogy mélyebben belemenjünk a„Chemtrails” problémába, elõször ismerkedjünkmeg a folyamat megfigyelhetõ és már több száz-ezer ember által megfigyelt jelenségeivel.

5-15 repülõgép köröz az égen, akár városokfölött is, olyan 6000 méter magasságban. Az,amit az elsõ pillanatban kondenzcsíknak vélünk,az egy hosszabb megfigyelés után kérdésessé vá-lik. Ezek a csíkok hatalmas sakktáblaszerû rács-formát képeznek, és nem oszlanak fel, hanemmozdulatlanul állnak az égen. Sokszor gyöngysorjellegû formákat vesznek fel, mintha kis cseppek-bõl állnának. Kb. 30-60 percig maradnak így,majd ezután egy nyúlós, laza, felhõszerû masszá-vá állnak össze, mintha felvert tejhab lenne azégen. Néhány óra múlva a csíkok helyén márcsak egy diffúz ködfelhõ látható, de sajátos mó-

don ebben a tejlevesben még fehér zsinegekkéntfelismerhetõ a csíkok helye. A kezdeti kék égbolthelyett a megfigyelõ már csak ködöt lát, illetveamikor elõ-elõbukkan a Nap, akkor egy furcsaszivárvány jelenség észlelhetõ. Amit nem mindiglehet megfigyelni, illetve érzékelni: ilyenkor alégréteg hõmérséklete kb. 7 C°-kal csökken, és anedvességtartalma is extrém alacsonnyá válik,kb. 30 %-ra csökken. Egy ilyen furcsa repülõgépakció után még napokig hûvös és száraz idõ ural-kodik, sohasem esik az esõ, és sokszor csak egyhét után tér vissza az évszakra jellemzõ idõjárás.Az egészre a legjellemzõbb azonban a „WhiteSkies”, azaz a fehér ég a nyáron szokásos kék éghelyett.

Érthetõ, hogy aki tapasztalta ezt a furcsa je-lenséget, az elég hamar arra kezd gyanakodni,ezek a repülõgépek valami nem természetesanyagot bocsátanak ki.

Ha valaki felveti ezt a gyanúját, természetesenminden hivatalos helyrõl azonnal tagadják, hogybármiféle kémiai anyaggal is kísérleteznének. Azigazság kiderítését akadályozó minden erõfeszí-tés ellenére mára már körvonalaiban ismerttévált, hogy az idõjárás manipuláció nem összees-küvés elmélet, nem agyszülemény, hanem der-mesztõ valóság.

Az elsõ, alapvetõ ismereteket az 1991. márci-usában bejelentett, de katonai jellege miatt évek-kel késõbb ismertté vált szabadalmi bejelentésbõllehetett megszerezni. Két kínai származású ame-rikai kutató, David Chang és I-Fu Shih az ameri-kai Szabadalmi Hivatalnál bejelentett szabadal-mának címe: „A sztratoszféra »Welsbach« ré-szecskékkel való dúsítása a globális felmelegedéscsökkentése érdekében“. A szabadalmi leírás tar-talma egyértelmûvé tette az emberek félelmét,kémiai anyagokat juttatnak a légkörbe. A kutatá-sokat a két biokémikus a kaliforniai LawrenceLivermore National Laboratory központban vé-gezte. Egy olyan rafinált csúcstechnológiát dol-goztak ki, melytõl az emberiség egyik nagy prob-lémájának, a globális felmelegedésnek a megállí-tását remélték. A globális felmelegedés, az ún.üvegház-hatás oka leegyszerûsítve az, hogy azutóbbi százötven évben a fosszilis energiahordo-zók (szén, kõolaj, gáz) használata, illetve az abbólkeletkezõ széndioxid mennyisége oly mértékbenmegnövekedett, hogy ez már gátolja a hõ kisu-gárzódását a világmindenségbe, azaz a Föld kör-nyezetében csökken a hõcserélõdési folyamat.Ennek hatására lassan emelkedik a Föld hõmér-séklete, ez viszont a sarkokon oly fontos jég

SzG 2006/344

TECHNIKA

elolvadását eredményezi, egyéb vidékeken pedigsivatagosodási folyamatokat indít be. A kaliforni-ai intézet eljárása a szabadalom szerint ezen kívánsegíteni. A leírás szerint hordozóanyagra felvittWelsbach részecskéket kell a sztratoszférába ki-juttatni repülõgéprõl. A Welsbach részecskék pe-dig nem mások, ahogy megtudjuk, mint igen fi-nom eloszlású bárium és alumínium részecskék,amelyeket egy nem ismertetett összetételû mû-anyag hordozóra visznek fel.

A bárium szemcsék a légkörbe kerülve bári-umoxiddá alakulnak át, és a levegõ széndioxidjá-nak egy részét lekötik, ezzel csökkentve a meleg-házi hatást okozó gáz mennyiségét. Az alumíni-um részecskék egyrészt egy igen bonyolult foto-kémiai reakció során a hõt fénnyé, majd infra-sugárrá alakítják át, amely a Kozmoszba kisugár-zódik, és így csökken a Föld hõmérséklete, más-részt az alumíniumszemcsék visszaverik a Napsugárzó hõjét, és ez is hozzájárulhat a Föld vissza-hûléséhez. De a báriumsó és az alumíniumporkeverékének, a Welsbach részecskéknek még egyfontos sajátosságot tulajdonít a szabadalmi leírás,miszerint ez a keverék egy diffúz elektromos me-zõt létesít a kipermetezés helyén. Ez a mezõ azalacsonyfrekvenciájú rádióhullámokkal együttrezegve elektromos kisülést, ún. „Dry Storms”-t(száraz vihart) okoz, melynek során mesterségesózon keletkezik, amely – mondják a kutatók –befoltozhatja a kemikáliák (fluorvegyületek)okozta ózonlyukat. A leírás egyértelmûvé teszi amegfigyelõk által vizuálisan leírt jelenségeket. Asakktáblaszerûen kockázott égboltot a hordozóanyagra vitt alumínium és báriumszemcsék okoz-zák, és ezek a mûanyag hordozóra felvitt kémiaianyagok sokáig fennmaradnak. (A szabadalmi le-írás mint elõnyt meg is említi, hogy a részecskékhosszan megmaradnak lebegõ állapotban.) A máremlített furcsa szivárványt pedig az alumíniumfénytörése illetve fényvisszaverõdése okozza.

A jelen cikk keretei nem engedik meg, hogyrészletezzük a báriumsók és az alumínium mérge-zõ hatását, csak annyit említek meg, hogy azutóbbi évtized kutatásai alapján többek közöttmegállapították, hogy az Alzheimer-kór egyik ri-zikófaktora éppen az alumínium. Bizonyos kuta-tások arra utalnak – ezek persze nem hivatalosak– hogy az Egyesült Államok az ilyen,„Chemtrails” kiszórásnak kitett területein, a ki-szórást követõen statisztikusan mérhetõen meg-emelkedett a spontán orrvérzések, egyensúlyza-varok, krónikus fáradtság gyakorisága.

Visszatérve a kaliforniai Lawrence Livermore

National Laboratory kutatásaira és szabadalmibejelentéseire, az ügynek – sajnos, mondom én –van magyar vonatkozása is.

Teller Ede, a magyar származású Nobel-díjastudós neve jól ismert a világban. Híres és hírhedtember, hiszen a hidrogénbomba mellett az õ ne-véhez fûzõdik a neutronbomba feltalálása is,amely képes a hatáskörzetében minden élõlénytelpusztítani, miközben a környezetet, a házakat,tárgyakat érintetlenül hagyja. Ördögi gondolat!De nem kevésbé az a kaliforniai kutatóintézetbenfolyó munka, amely intézetet Teller alapította ésõ volt, aki ezért az egész ügyért 1994-1998 kö-zött lobbizott az USA kormányától kezdve aNATO-n át a legkülönbözõbb világszervezetekig.

Mi a bizonyíték, hogy az idõjárás manipulációjá-ra vonatkozó szabadalmat alkalmazzák is?

A kérdés persze jogosan felvetõdhet, és hiva-talos részrõl sokszor állítják is, hogy a szabada-lom csak papíron létezik, és a Chemtrails-ekmegfigyelésérõl szóló tudósítások csak agyré-mek. Pedig mára már nagyon sok bizonyíték ösz-szegyûlt, melynek egy részét szándékuk ellenére akísérletben résztvevõk szolgáltatták, de néhányanközülük lelkiismereti okokból is megszólaltak, ésakadt olyan vezetõ amerikai politikus, aki a sajtóelõtt jelentette ki, hogy a Chemtrails-ek haszná-lata valóság. Az alábbiakban csak néhány ilyenesetet említünk meg.

2001-ben jelent meg William Thomas: „Az égellopott kékje” címû leleplezõ könyve, amelybentöbbek között arról a kormányoktól függetlenszervezetrõl (Intergovernmental Panel onClimate Change – IPCC) ír, amely mint Nemzet-közi Klimatológiai Egyesülés több száz klímaku-tató részvételével az ENSZ védõszárnya alatt mû-ködik. A 90-es évek elején tartották azt a tanács-kozást, amelyen – a kiszivárgott hírek alapján – arésztvevõk többsége támogatta a szabadalom al-kalmazását, csak aggódtak a „fehér felhõ” hatásmiatt, ami esetleg árulkodó módon fényt derít akísérletekre.

1996. júniusában Tamzy J. House, az amerikailégierõ hadnagya két munkatársával együtt elõ-adást tartott „Weather as a force multiplier:Owning the weather in 2025” (Az idõjárás minterõsokszorozó: uralni az idõjárást 2025-ig) cím-mel.

A stratégiai jellegû elõadás vázolta, hogyan le-het haditechnikai eszközökkel elérni az idõjárásellenõrzését, befolyásolását világszerte legkésõbb

SzG 2006/3 45

TECHNIKA

2025-ig. Az elõadás szövege(amely az USA légierõ egyikWEB-lapján olvasható) egyér-telmûen a kémiai eszközök al-kalmazására utal, sõt megemlí-ti, hogy ezek a Tanker repülõ-gépekbõl szórhatók ki.

A közvélemény a legtöbb információt 2003.május-júniusban kapta meg. Ebben a különös tör-ténetben a „Chemtrails” problémát kritikusanmegítélõ honlapján egy kanadai kutató jelentke-zett, aki számítógépes modellezõként a Welsbachszabadalom alkalmazására létrehozott „TheShield” (pajzs) projektnek a munkatársa volt.(Valószínûleg a Livermore Intézet kutatójakéntvett részt a munkában.) Természetesen ilyen ano-nim írásnál mindig felmerül a hitelesség kérdése,de a közlemények, az információk elemzése, va-lamint egy kanadai kutató rejtélyes halála való-színûvé teszi a történetet. A „Deep Shield“-nekelnevezett kutató – aki ugyan egyetértett a pro-jekt céljával, mint a klímaprobléma megoldásá-val, de ellenezte a titkolózást – elmondotta, hogyez a Shield projekt az ENSZ égisze alatt mûkö-dik, részt vesz benne a WHO-nak (az ENSZEgészségügyi Világszervezete) az erre a célra lét-rehozott részlege, a NATO, valamint különbözõnagy civil légitársaságok. Az egész Shield Projektegy szigorúan szabályozott hierarchikus szerve-zet, amelyben szerzõdésileg biztosítják a titoktar-tást. A Shield Projekt – amelyben tehát katonai éscivil repülõgépekrõl szórják a kémiai anyagokat alevegõbe – bizonyos veszélyeit az abban résztve-võk jól ismerik, és a várható veszteségeket is elõ-re kiszámították. Eszerint az ötven évre tervezettprojektben 2 milliárd ember halála következhetbe – 40 millió ember évente – akik részben azidõsebb generációból kerülnek ki, de ezen kívül aszer hatására fellépõ légúti megbetegedések a leg-különbözõbb korú emberek korai halálát okoz-hatják. A „Deep Shield” elmondása szerint a pro-

jekt vezetõi azon az állásponton vannak – amelyvéleményt õ is elfogadja – hogy ez még mindigkisebb veszteség, mint amit a klímakatasztrófaokozhatna.

„Deep Shield“ részletesen elmondotta azt is,milyen kiegészítõ tartályt szerelnek fel a szer ki-szórására 1995. óta alkalmazott eljárásokban akatonai és polgári repülõgépekre.

Sokan vitatják, hogy valós személy-e „DeepShield“, de tény, hogy 2004. szeptember 26-ánegy középkorú kutató a Lawrence Livermore In-tézetbõl máig tisztázatlan körülmények közöttmeghalt. A hivatalos verzió szerint öngyilkos lett,saját garázsában ölte meg magát a gépkocsija ki-pufogógázával. Semmiféle búcsúlevelet sem ha-gyott hátra, és a családja szerint kizárt az öngyil-kosság.

Megemlíthetjük még Dennis Kucinich nevét– aki az amerikai Demokrata Párt képviselõje és2004-ben a párt elnökjelöltje volt –, aki bete-kintést nyerve az amerikai légierõ egyik titkosdokumentumába, azt követelte, hogy rendeljékel az ún. világûrt védõ fegyverrendszerek álta-lános tilalmát, ebbe beleértve a „Chemtrails”-eket is. Sõt 2003. júniusában egy nyilvános elõ-adáson is megerõsítette, hogy a kémiai idõjárásbefolyásolást használják a mindennapok gya-korlatában.

Aggodalmát fejezte ki Monika Griefahn, azAlsó-Szászország tartomány egykori környezet-védelmi minisztere, aki 2004. júliusában nyilvá-nos levélben hívta fel a német parlament figyel-mét, hogy az alumínium és báriumsók ilyen jellegû felhasználása, mérgezõ hatása miatt mi-lyen súlyos veszélyt jelent az emberiségre.

‘Eszerint az ötven évre tervezett projektben2 milliárd ember halála következhet be – 40millió ember évente – akik részben azidõsebb generációból kerülnek ki...

Az aluminium részecskéken történõ fénytörés következtében szivárvány.keletkezik. Stuttgart 2004. , augusztus

Porta Westfalica, Deutschland, 2004.szeptember

SzG 2006/346

TECHNIKA

Ha mindez ilyen veszélyes és a veszélyek egy ré-szét ismerik, miért teszik ezt?

Ezt a kissé naív kérdést sokan felteszik, a vá-lasz végül is egyszerû, de sok összetevõbõl áll.

A technológiát tûzön-vízen át akarók egyikcsoportja az egymással összefüggõ olaj-kémiai-katonai ipar lobbija. A Chemtrails-ek létezésénekfüggvényében más megvilágítást kap Bush dönté-se, miszerint Amerika nem írja alá azt az ún.kyotói egyezményt, amely korlátozza az országokszéndioxid kibocsátását. Nem látszott logikusnakBush ellenkezése, hiszen a veszélyeket õ is látta.De a Chemtrails-ek használata érthetõvé teszi adöntést, hiszen a kutatók számítása szerint való-színûsíthetõ, hogy a Chemtrails-ek 1-2 %-os haté-konyságuk esetén is megakadályozható a felmele-gedési folyamat 85 %-a, ami az ipari lobbinak aztjelenti, hogy a következõ 50 évben a fûtõanyagokmennyisége akár megduplázható. A hívõk másikcsoportját a katonaság adja, amely hadi célokraakarja a módszert használni. A Chemtrails-ek léteóta két harci cselekményben szinte biztosra vehe-tõen felhasználtak kémiai szereket.

1999. tavaszán a koszovói válság idején Szer-bia felett egy rendkívül különös idõjárási jelensé-get tapasztaltak. Annak ellenére, hogy egész Eu-rópa felett az égbolt ebben az idõszakban igentiszta volt – a Szatellit fotók felvétele szerint –Szerbia fölött egy összefüggõ fehér felhõtömegállt mozdulatlanul. A rendkívüli idõjárást az jelle-mezte – számtalan tanú leírása szerint –, hogyperzselõ hõség uralkodott, amelyet a NATO be-vetés végén sok kiégett földterület jelzett. A kü-lönös idõjárás csak Szerbia határain belül uralko-dott.

De Észak-Korea is megemlíthetõ, ahol az ez-redforduló környékén a több egymást követõ év-ben bekövetkezett hihetetlen mértékû szárazságoly mértékû élelmiszerhiányt, éhezést okozott,amely a 2000. évre teljesen destabilizálta a kom-munista vezetést. Érdekes módon ilyen szárazságegyik szomszédos országban – csak egész kis mér-tékben Dél-Koreában – sem lépett fel. A katonaikísérletekkel kapcsolatban érdekes megemlíteni,hogy csak olyan ország területén végeznek ma iskísérleteket (tehát nem bevetéseket), amely vala-milyen kapcsolatban áll a NATO-val. Ezt jellem-zi, hogy Svájc esetében a szakértõk szerint 1998-ban kezdõdtek a szórási kísérletek, pont abban azévben, amikor Svájcban egy népszavazás megerõ-sítette, hogy az ország tagja lesz a NATO ún.„Partnerség a békéért” elnevezésû szervezetének.

Még nyilvánvalóbb ez Horvátország esetén, aholugyanebbe a szervezetbe való belépés napján je-gyezték fel – nem hivatalos szakértõk – az elsõChemtrails szórást.

Az eljárás támogatóinak harmadik csoportjátazok alkotják, akik úgymond erõfeszítéseket tesz-nek az emberiség megmentése, a globális felmele-gedés megakadályozása érdekében. Álságosakezek a világmegmentõ gondolatok is, hiszen amódszert úgy jellemezhetjük – picit hasonlóan a2001. szeptember eseményeihez – mint amikorvalaki farkast kiált, majd magát a farkast hívja bea probléma megoldására.

Összefoglalás

Rendhagyó módon a cikk elsõ részének gon-dolati összefoglalását az olvasókra bízom, helyet-te még egy gondolatot, aggodalmat vetek fel,amelyet sok kutató megemlít.

Az amerikai légierõ az 1960-as években egyrendkívül átfogó vizsgálatot végzett a sztratoszfé-rában. A vizsgálat igen meglepõ eredményekethozott, miszerint hasonlóan az óceánok mélyé-hez, ebben a légrétegben nagy mennyiségben él-nek olyan baktériumok, gomba-spórák, de víru-sok is, amelyek a Föld felszínén ismeretlenek.Ezenkívül más, a baktériumoknál lényegesen ki-sebb életformákat is találtak az atmoszférában. Afelfedezõ Dr. Robert Folk a „nanobaktérium” ne-vet adta ennek a csoportnak. A nanobaktéri-umokkal kapcsolatban a kutatók attól tartanak,hogyha jobban elszaporodnak, illetve lejutnak aFöld felszínére, akkor nem lehet tudni, hogy rea-gál a légzõrendszerünk, a tüdõ, a védekezõ rend-szerünk ezen élõlényekre.

De hogyan függ ez össze a Chemtrails-ekkel?– kérdezheti az olvasó. Folk kísérletei szerintezen nanobaktériumok legkedvesebb tápanyagaaz alumínium...

Folytatás a következõ számban.

Az I. részhez felhasznált legfontosabb irodalmak

- Gabriel Setter: Die Zerstörung des Himmels(Raum und Zeit 127/2004.)

- Gabriel Setter: Das gestohlene Blau Chemtrails in derSchweiz (Journal Franz Weber Nr. 71. Január/Február2005.)

- „Macht über das Wetter” – eine gottlose Wissenschaft(Symptomatologische Illustrationen Nr. 48. december2005.)

SzG 2006/3 47

TECHNIKA

Franz Jürgens

TÖRTÉNELMI ÉS KORTÖRTÉNETI VÁZLAT:A NAP OKKULT MEGMÉRGEZÉSE

Hartmut Ramm azonos címû könyvét1 tárgya-ló, „A Nap sötét foltjairól” szóló recenziónkban2

már szót ejtettünk róla, hogy Ramm egyrészt rész-letesen bemutatta, milyen hatással vannak a nap-folttevékenység felerõsödésével járó napkitörések aFöldre, és milyen nem is sejtett mértékû katasztró-fák okozói lehetnek. Másrészrõl könyvének glosz-száriumában utal Rudolf Steiner késõbb még idé-zendõ Hágai Elõadásainak kijelentéseire, és közli,hogy az azokban foglalt fontos információk túl ké-sõn jutottak el hozzá ahhoz, hogy könyvének fõ ré-szébe dolgozza be õket. Ezért ma vegyük górcsõ aláa Nap XX. században tapasztalható (célirányos)okkult mérgezését, amelyre a Nap erõteljes kitöré-sekkel válaszol.

……MMeerrtt mmiinnddeenn eemmbbeerr,, aakkii cciiáánnkkáálliivvaall mméérrggeezziimmeegg mmaaggáátt,, hheellyytteelleenn mmóóddoonn kkaappccssoollóóddiikk bbee aaFFööllddrrõõll aa NNaapp ffeelléé ttaarrttóó áárraammlláássbbaa.. HHaa mmeeggffeelleellõõmmûûsszzeerreeiinnkk lleennnnéénneekk hhoozzzzáá,, aakkkkoorr mmiinnddeenn eeggyyeessaallkkaalloommmmaall kkiiss rroobbbbaannáásstt lláátthhaattnnáánnkk aa NNaappbbaann,,aammiikkoorr eeggyy eemmbbeerr cciiáánnkkáálliivvaall mméérrggeezzii mmeegg mmaaggáátt..EEzz ttéénnyylleegg áárrtt aa NNaappnnaakk.. AAzz eemmbbeerr kkáárroossííttjjaa aa vvii--lláággeeggyyeetteemmeett ééss aa NNaapprróóll FFööllddrree áárraammllóó eerrõõtt iiss,,mmiikkoorr cciiáánnkkáálliivvaall mméérrggeezzii mmeegg mmaaggáátt.. AAzz eemmbbeerrttéénnyylleegg hhaattáássssaall vvaann aa vviilláággeeggyyeetteemmrree,, hhaa cciiáánnkkáállii--vvaall mméérrggeezzii mmeegg mmaaggáátt,, aakkkkoorr ttuullaajjddoonnkkééppppeenn aaNNaappoott rroommbboolljjaa.. ÍÍggyy vvaann eezz mmiinnddeenn cciiáánnkkáállii--mméérrggeezzéésssseell……

Ramm idézi Rudolf Steiner 1923.10.23-án és1923.11.17-én Hágában tartott elõadásait, majdutal egy Michael Kalisch-sal 1998. júniusában ké-szült interjúra, valamint Kalisch ugyanabban azévben megjelent könyvére3, és a következõ követ-keztetést vonja le: „Az 1923.10.23-i elõadást igaz-ságtalanul említem csak gondolatmenetem margó-ján.” Így folytatja: „Steiner szavai értésünkre adjákugyanis, hogy a náci terror tömegmészárlásait és az1933 után feltûnõen megváltozott napfolttevé-kenységet úgy kell tekintenünk, mint amiket belsõtörvényszerû összefüggés köt össze egymással.” Hae jelentõségteljes felfedezés megfelelõ méltatásáraa könyv fõrészében lehetõsége nyílott volna, ak-kor Ramm mûve bizonyosan teljesen más iránytvett volna, de mindenek elõtt nyilvánosságot ka-pott volna. Szimptomatológiai történelmi esszéjé-ben, amely „A napfoltmaximumok befolyása a tár-sadalmi katasztrófákra” címet viselte, Ramm kizá-

rólag a bukottSzovjetuniónakszentelte figyel-mét. Ugyanak-kor lehetséges anyugati történe-lem szimptoma-tológiai szem-pontú vizsgálatais, különös tekin-tettel a ciánkálialkalmazásának jelenségére. Elég, ha csak emlé-künkbe idézzük: az Auschwitzban használt ZyklonB gáz nem más, mint a ciánkáli kereskedelmi elne-vezése.

A Halál Kereskedõjétõl Auschwitzig

Muaviia-Wilson4,5 elnöksége alatt, az I. Világ-háború idején teremtették meg annak alapját,hogy vezetõ amerikai iparmágnás- és bankárk-lánok – bizonyára teljesen tudatlanul – egy egészévszázadon át folytassák ciánkálival kapcsolatosbûntetteiket, és így a Nap okkult mérgezését. E di-nasztiák egyikét, amelyet különösen angolszász tit-kos rendek (szabadkõmûvesek) használnak fel azemberiség, sõt az egész kozmosz elleni bûntetteik-hez, Samuel P. Bush, az amerikai kormányzat maicégérének dédnagyapja alapította. Samuel P. Bushta Buckeye Steel Castings elnökeként 1918-ban, avilágháború utolsó évében egy Harriman nevezetûbankár intervenciójának köszönhetõen az államifegyverbeszerzést irányító igazgatónak rendelikalá. Új pozícióját az I. Világháborúban Rockefellerfegyvergyárának, a Remington Arms Corporation-nek a támogatására használja fel. A Remingtongyár Hitler rohamosztagát (SA) már 1933 elõttpisztolyok tízezreivel szereli fel6, és az amerikaiszenátus vizsgálóbizottsága még 1934-ben is a Ha-lál Kereskedõjének („Merchant of Death”) neve-zett fegyverkereskedõ 1918-as üzelmeivel foglal-kozik.

Samuel P. Bush fiát, Prescott Busht 1917-benbarátjával, Harriman-nel együtt felveszik a YaleEgyetem Skull&Bones („Koponya és Csontok”)nevû titkos klubjába. A sírrabló Prescott Busht(akit a Skull&Bones többi tagjával ellentétben tu-lajdonképpen nem a „bonesman”, hanem a

„Az

Aus

chw

itzb

an h

aszn

ált

Zyk

lon

B g

áz”

SzG 2006/348

TECHNIKA

„skullman” elnevezéssel kellene illetni, hiszen azapacs törzsfõnök, Geronimo sírjából kilopta an-nak koponyáját, hogy az a titkos rend új jelképelegyen) 1926-ban annak a Harriman Banknak azalelnökévé nevezik ki, amelyben többek közt Ro-ckefeller is részesedéssel rendelkezik. Néhány fú-zió után a bankház 1931-ben már a BrownBrothers Harriman („Barna Harrimann-Testvérek”) nevet viseli. Az 1926-ban alapítottUnion Banking Corporation-t (UBC) úgyszintén abonesman Bush vezeti. Emellett e kör gazdaságirészesedések egész sorát szerzi meg, illetve kap-csolt vállalkozásokat alapít, vagy vásárol meg (pél-dául a Hamburg-Amerika-Linie, mai nevénHapag-Lloyd AG nevû hajótársaságot). Különösfigyelmet érdemel azonban a bonesman-ek tevé-kenysége a német szén- és acéliparban. 1929-ben50 millió amerikai dollárért megszerzik Flick szi-léziai acélgyárának, a Consolidated Silesian SteelCorporation-nek az egyharmadát. Ennek a gyár-nak három üzeme késõbb kivétel nélkül az ausch-witzi koncentrációs tábor kényszermunka üzemevolt. Azok a szénbányák, amelyekben a BrownBrothers Harriman részesedést szerzett, ugyancsakSziléziában, Katowicében voltak; Harriman bank-ja Rockefeller leányvállalatával, az Anaconda-Copper nevû vállalattal közösen nem messzeAuschwitztól még egy gyár többségi részesedését ismegszerezte. Egy szó, mint száz: Rockefeller, aBrown Brothers Harriman és az UBC, mint egynegyven sziléziai üzemben/cégben szerzett részese-dést az ottani koncentrációs táborok környékén,amelyek foglyait kényszermunkára alkalmazta.

Ez tényleg árt a Napnak…

Azokról a csatornákról, amelyeken keresztül abonesman részt vett az auschwitzi haláltáborok fi-nanszírozásában, Gerald Brei már beszámolt7. Ehe-lyütt azonban egy szempontra különösen rá kell vi-lágítanunk: a Halál Kereskedõjének fia szerveztemeg, hogy a fent bemutatott halálszindikátus része-sedést szerezzen az I. G. Farben vegyipari vállalat-ban, amelyben végül közvetetten 16 ezer rész-vényt, azaz kb. 20%-os részesedést szereztek – szá-mol be a Financial Times Deutschland (FTD)2004.10.27-i száma8 a Brei által korábban írtkönyvrecenziónak az FTD számára átdolgozottváltozatában9. Más források6 arról tesznek emlí-tést, hogy Rockefeller vállalatának, a Farish általvezetett Standard Oil Co.-nak önmagában is 50%-os közvetett befolyása volt a német vállalatban. Haezeket a részesedési arányokat összeadjuk, akkor

könnyen kijön, hogy az angolszász tulajdonosokközvetetten kényelmes többséggel rendelkeztek.

Az I. G. Farben, amelyben a bonesman-ek kon-zorciuma közvetetten nagyrészvényes volt, gyár-totta azt a hírhedt Zyklon B gázt, amellyel a nácikaz auschwitzi és a többi koncentrációs tábor fog-lyait megmérgezték (hacsaknem azok már koráb-ban életüket vesztették a Brown BrothersHarriman és az UBC tulajdonában álló gyárakbanvégzett kényszermunkában). A Halál Kereskedõje– vajon e kétes titulus egyfajta örökletes címkéntvagy állandó jelzõként a család további generáció-ira is áthagyományozódott?

Halabjától a Pinatubo-ig…

Az apák bûnei harmadíziglen szállnak át fiaikra– szól egy õsi észak-német szólás-mondás. Mivel aklán bemutatását a Halál Kereskedõjével és fiávalkezdtük, ezért most a következõ két generációt ésNap-ellenes tetteit is nagyító alá vesszük. Az uno-ka, a Koreát bombázó George is (akárcsak késõbba dédunoka) felvételt nyert a Skull&Bones titkosszabadkõmûves rendbe, majd 1976-tól a CIA igaz-gatójaként, 1981. januárjától az öregedõ holly-woodi sztár, Reagan alelnökeként, 1989. januárjá-tól pedig elnökként irányíthatta a világhatalom gé-pezetét. A CIA-nál tevékenykedõ egykori igazga-tóhelyetteseivel, helyettes államtitkáraival és mi-nisztereivel, az impérium stratégiai szempontbóllegfontosabb pozícióiba bejuttatott Bakerrel,Brady-vel, Carluccival, Cheney-vel, Rumsfelddel,Sununuval, Wolfowitz-cal és társaival közvetlenülvagy közvetve immáron 30 éve irányítja – leg-alábbis – a nyugati féltekét.

Mér

gesg

áz t

ámad

ás H

alab

ja e

llen

SzG 2006/3 49

TECHNIKA

Amikor 1978. novemberében, az unoka Geor-ge CIA-igazgatói karrierje idején a guyanaiJonestownban 900 szektatag követ el kollektív ön-gyilkosságot, akkor ez – ciánkálival történik.Mindezidáig nem cáfolták meg azokat a híreszte-léseket sem, melyek szerint a szektafõnök, Jim Jo-nes, akit a tömeges öngyilkosság után golyóval afejében találtak meg, rajta volt a CIA bérlistáján10.Michele Sindona, aki annak az idõközben betiltottolasz titkos szabadkõmûves páholynak (Propagan-da Due) volt a tagja, amelynek tagnyilvántartásá-ban az 1816-os szám alatt Berlusconi volt olaszminiszterelnököt találjuk, 1986. márciusában egyszigorúan õrzött börtönben ciánkáli-mérgezésbenhalt meg. Abban az évben az unoka George azEgyesült Államok alelnöke volt; egykori CIA-ügy-nökök beszámolói alapján az USA a PropagandaDue (P2) páholyt havi mintegy 10 millió amerikaidollárral támogatta11,12. A múlt század nyolcvanaséveiben az unoka George kamarillása még jó ba-rátságban volt Szaddam Husszein iraki diktátorral.A ma már hadügyminiszterként tevékenykedõRumsfeld még le is fényképeztette magát a zsar-nokkal, annak kanapéján ülve. A halál e kereske-dõinek szoros összefonódását a hadiipari érdek-csoporttal már kellõen kitárgyalták (nem utolsósorban a Der Europäer hasábjain is). Valószínûtlen,hogy Irak az Egyesült Államoktól nem jutott hoz-zá azokhoz a fegyverekhez, amelyeket Szaddamfeltétlen meg akart szerezni. És az is valószínûtlen,hogy e korántsem jámbor kortársak ciánkálivalkapcsolatos gazdag tapasztalatait sem kamatoztat-hatta. Témánk szemszögébõl az Öböl-térség 1987.márciusát követõ történései igazán érdekesek:Szaddam ugyanis ekkor fogott hozzá, hogy a vidé-ki Kurdisztán lakosságát kiirtsa. Legsúlyosabbbûntetteként az 1988. március 16-án a kurdHalabja településen elkövetett tömegmészárlásttartják számon, amikor a Human Rights Watchadatai szerint mintegy 5000 embert gyilkoltakmeg a végrehajtott ciángáz-támadással13. A tudósí-tások összesen mintegy 60-180 mérgesgáz-táma-dásról számolnak be, a ciánkáli áldozatainak szá-ma tehát valószínûleg a többszöröse a Halabját érttámadás halottainak.

Vessünk még egy rövid pillantást 1991. júniu-sának már bemutatott, katasztrofális történéseire1,különös tekintettel Rudolf Steiner kijelentéseinekfényében: a mintegy 600 éve szunnyadó, fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán kitör, Japánt és Indiáttovábbi vulkánkitörések sújtják, a Grúziából kiin-duló földrengés továbbterjed Burmára, Új-Zéland-ra és a Szendvics-szigetekre, majd eléri Amerika

nyugati partjait (tengerrengés), Kínát és Indiát he-ves esõzések és az azt követõ súlyos áradások sújt-ják, Új-Zélandon pedig a rendkívüli hideghullámévtizedek óta nem tapasztalt havazáshoz vezet.

Valószínûtlen, hogy az 1944 februárja utánmutatkozó, hatalmas 18. napfoltciklus, amely már1947 májusában (a XX. század egyik legforróbb éslegszárazabb németországi nyarának idején) elérimaximumát és az 1778 óta tapasztalt legmagasabbhavi átlagot, nincs semmilyen összefüggésben azauschwitzi és más haláltáborokban ciánkálivalvéghezvitt, már említett gyilkosságokhoz. Valószí-nûtlen az is, hogy az 1986. májusától tapasztalha-tó 22. napfoltciklus, amely ugyancsak szûk háromesztendõn belül eléri a maximumát és az 1957 ótatapasztalt legmagasabb havi átlagot, nem áll (aSteiner idézett megállapításai szerinti okozati) ösz-szefüggésben a fent említett ciángáz-támadások-kal. A Pinatubo 600 év után bekövetkezõ, teljesenváratlan kitörése teljesen egyértelmû jele a törté-nések drámai mivoltának. Az már nem is meglepõ,hogy az idõsebb George Bush, a szabadkõmûvesangolszász titkos rendek tagja ugyanebben az1991. évben, méghozzá szeptember 11-én – azazazon a napon, amelyen a Vatikán hivatalosan is arómai anyaszentegyház részévé nyilvánítja a rómaititkos rendet (SJ)14 – hirdeti meg az ÚjVilágrendet…

Április 3-tól szeptember 11-ig

Jelenlegi elnökségét megelõzõen a dédunokaGeorge Texas kormányzója volt. Hivatali idejénekkrónikái különösen megvetendõ cselekedetkéntjegyezték fel, hogy személyében a halálbüntetés el-szánt pártfogója kormányozta az államot, aki meg-vetõen utasította el a kegyelmi kérvényeket, és –politikai téren – mindent megtett (vagy éppen el-mulasztott) annak érdekében, hogy a halálra ítél-tek részaránya növekedjen. George W. Bush poli-tikájának mindennapjait még ma is ez a hozzáálláshatározza meg. Ugyanez érvényes egyébként öcs-csére, Jebre (= John Ellis Bushra) is, aki Floridakormányzójaként folytatja – az elnökválasztás so-rán a bátyjának nyújtott, közismert „segítség” mel-lett – a bátyja által már elkezdett, alávaló gyakor-latot. Cselekedeteik megvetendõ, okkult jellegeakkor válik teljesen nyilvánvalóvá, ha azt is meg-fontoljuk, hogy a halálbüntetés végrehajtására azEgyesült Államokban nemcsak villamosszék vagyméreginjekció, hanem gázkamra is rendelkezésreáll. Abban pedig nem mást, mint ciánkálit használ-nak az ítélet végrehajtására!

SzG 2006/350

TECHNIKA

De térjünk vissza a legutolsó, 1996. májusábanjelentkezõ 23. napfoltciklushoz: George W. Bush2001. március 13-án, nem sokkal hivatalba lépéseután levélben közölte néhány szenátusi képviselõ-vel, hogy hivatali ideje alatt az Egyesült Államoksemmi esetre sem fog csatlakozni a kiotói éghajlat-védelmi egyezményhez.2001. március 29-én, az1998. óta hivatalban lévõnémet kancellár, SchröderGeorge W. Bush hivatalbalépésének alkalmából Wa-shingtonban tett látogatásasorán az újdonsült elnök is-mét megerõsítette a kimon-dott vétót; döntésénekmegmásíthatatlanságát méghivatalos jegyzõkönyvbenis rögzítették! A világ ener-giafogyasztásának – és kü-lönösen károsanyag-kibo-csátásának – több mint30%-ával „büszkélkedõ” ésígy a földi természeti erõforrások messze legna-gyobb pazarlójának minõsülõ ország elutasító ma-gatartása a szerzõvel, Hartmut Rammal folytatottegyik telefonbeszélgetésem7 alapján nyilvánvalóannem maradt következmények nélkül.

Közvetlen következményei a napfolttevékeny-ség felerõsödésével járó mindezidáig legnagyobbnapkitörések voltak április 4. és április 7., azaz ahúsvéti feltámadás napja között1. Ramm beszámolróla, hogy megérezte a Napnak ezt a reakcióját,mintha az elnök kijelentései földanyánkra, Gaiárahatalmas ütésként, lénye elleni közvetlen merény-letként sújtottak volna le. A napfoltok mindazo-náltal nem közvetlenül a Nap Föld felé nézõ olda-lán mutatkoztak, így energiájukat a világegyetemmás világai felé sugározták ki, és így áprilisbanmegkíméltek bennünket a közvetlen katasztrófá-tól. Ugyanakkor megjegyzendõ, hogy Ramm sze-rint 2001-ben ettõl az idõponttól kezdve folyama-tosan növekvõ napfoltszámot lehetett észlelni,mely növekedés szeptember 11-én érte el abszolútcsúcspontját! A következményeket már ismer-jük…

A tulajdonképpeni igazi Gonosz…

Muaviia-Wilson4,5 elnöksége alatt, az I. Világ-háború idején teremtették meg annak alapját,hogy vezetõ amerikai iparmágnás- és bankár-klánok, így különösen a Halál Kereskedõjének csa-

ládja egy egész évszázadon át folytassák a Nap ok-kult mérgezését. Nem kétség: a Halál Kereskedõ-jének klánja a gátlástalanság és pénzéhség jó pél-dája. De vajon tisztában vannak-e azzal e tisztelet-reméltó család tagjai, milyen sötét üzelmeket foly-tatnak cselekedeteik hátterében a fekete mágia

igazi bábjátékosai (akik két-ségeik eloszlatására bizonyá-ra Steiner mûveit is egytõl-egyig elolvasták, vagy leg-alábbis ismerik a tartalmu-kat)? Ha a jelenlegi elnökarcába nézünk (Dilldapp aDer Europäerben rendkívülérzékletesen ábrázolta márezt az arcot, nevezetesen:szem nélkül!), akkor az a be-nyomásunk támad, hogynem. Amit ugyanakkor azemlített klán a Halál Keres-kedõje által Auschwitzban /Katowicében és környékénmegkeresett dollárokkal ma-

napság mûvel, annak majd megfelelõ idõben máshelyütt kell a nyomába eredni…

Ha elolvassunk Eva Schweitzer8 és RudolfKohler6 fejtegetéseit az Auschwitzban használtZyklon B gáz (ciánkáli) gyártóinak / szállítóinakvalódi tulajdonosairól, Rudolf Steiner gondolataita Nap okkult megmérgezésérõl és Hartmut Rammkövetkeztetéseit a mindezzel végsõ soron kiváltottnapfoltmaximumokkal és napkitörésekkel kapcso-latban, akkor bizonyos mértékig meglepõdöttenállunk majd az azokból szükségszerûen adódó ok-okozati összefüggések elõtt (mind ami a Föld leg-gigantikusabb katasztrófáit, mind pedig ami a tet-tesek valódi szándékait illeti), teljesen világossá vá-lik számunkra a világot 1917 óta meghatározóeseménysorozat drámaisága, és elkezdjük sejteniRudolf Steiner következõ kijelentéseinek mélyebbértelmét15:

„…jelenkorunk katasztrofális eseményeiben azamerikai elem, mint a tulajdonképpeni igazi Go-nosz egyre jobban és jobban érvényesül…” és„…Ezekben az amerikai erõkben található meg az,ami Földünk végét lényegében okozni fogja, ezek-ben található meg az a romboló elem, ami végül aFöld halálához fog vezetni…”

Forrás: Der Europäer, 10. évf. 8. sz. (2006. június), 19-22. o.

Jeb

Bus

h, F

lori

da k

orm

ányz

ója

Mostoha idõjárási és útviszonyok közt indultunk a Szolnoki Waldorf-iskola szülõi köre által kez-deményezett I. Országos Waldorf-szülõ Találkozóra. A közös munka alatt kiderült az ég, majd ve-rõfényes napsütés kísért hazáig mindannyiunkat. Picit késõbb a résztvevõkre ismét “rámosolygott”a találkozó történéseit írásokba foglaló “Napsugár” különszáma.

Kispestrõl, nagy várakozással, Szabó Mária Myrtillel és Nyíri Andrással hárman utaztunk Szol-nokra, az egykori Tallinn iskolában meghirdetett I. Országos Waldorf-szülõ Találkozóra. Kíváncsi-an vártuk a szombati napra 9 órától délután 4 óráig meghirdetett igen izgalmasnak ígérkezõ prog-ramot, és azt, vajon hány intézménybõl leszünk ott.

A meghívó szerint a találkozó célja a Waldorf-óvodákban, -iskolákban szerzett szülõi tapaszta-latok megbeszélése, cseréje, kiemelt elméleti témája pedig a meghívott Mezei Ottóné, “OrszágosKlári” néni jóvoltából a Földdel való kapcsolat; a kertmûvelés, a biodinamikus gazdálkodás volt.

“Örvend az ég…”

Az öt iskolát képviselõ, csaknem félszáznyi vendéget Imrei István, a szolnoki iskola alapító ta-nára meleg szavakkal köszöntötte. Rövid bemutatkozások után, az örömteli találkozások soránmindannyiunkban megszületett hangulatra jól rímeltek az alapító pedagógus által, gitár kíséreté-vel megtanított elsõ ének, kezdõ sorai is:

“Örvend az ég vigassággal, dicséretekkelRagyogoznak sugárikkal, tiszta fényükkel…”

Ezután az elsõ ilyen jellegû találkozás, az egyfajta születéshez illõ hangulatunkat — a házigaz-da iskola kézimunka tanárának, Tasiné Györgyinek köszönhetõen – asztalokra terített, nagy fehértextíliákra vidám színekkel, mély értelmû formákkal is kifejezhettük. Az együttmûködések gyü-mölcseként létrejött alkotások utóbb a képviselt iskolákba vitték a közös együttlét jó hírét.

Rövid kávé-, tea-, süteményszünet következett. Mint megtudtuk, a szolnoki vendéglátók aMárton napi bevételeikbõl fedezték az alkotómûhellyé varázsolt ebédlõ egyik részében

SzG 2006/3 51

TECHNIKA

OLVASÓI LEVÉL

Jegyzetek:

1. Hartmut Ramm: Der Sonne dunkle Flecken. DieJahrtausendwende im Zeichen eines jungen kosmologis-chen Symptoms [A Nap sötét foltjai. Évezredforduló egyfiatal kozmológiai jelenség jegyében]. Dornach, 1998.

2. „Der Sonne dunkle Schatten” [„A Nap sötét árnyékai”].Der Europäer, 10. évf. 6. sz. (2006. április)

3. Michael Kalisch: Das Böse [A Gonosz]. Stuttgart, 1998.4. Ld. még: Rudolf Steiner: Kosmische und menschliche

Geschichte [Kozmikus és emberi történelem] (GA 170-174b) és Rudolf Steiner: Mysterienwahrheiten undWeihnachtsimpulse [A misztériumok igazsága és a Kará-csony impulzusai] (GA 180)

5. http://www.us-politik.ch/teil2.htm/Finanzierung

6. „Mit Bush-Kohle nach Auschwitz” [„Bush pénzén Ausch-witzba”]. Der Europäer, 9. évf. 2/3. sz. (2004. december)

7. „Die USA und der Holokaust” [„Az USA és aHolokauszt”]. Der Europäer, 9. évf. 4. sz. (2005. február)

8. http://www.ftd.de/so/br/1098712191930.html9. Eva Schweitzer: Amerika und der Holokaust [Amerika és

a Holokauszt]. München, 2005.10. http://www.de.wikipedia.org/wiki/Jim_Jones11. http://www.de.wikipedia.org/wiki/Propaganda_Due12. http://www.de.wikipedia.org/wiki/Michele_Sindona13. http://www.heise.de14. Der Europäer, 10. évf. 2/3. sz. (2005. december)15. Rudolf Steiner 1918.07.30-i elõadása (GA 181):

Erdensterben und Weltensterben [Földhalál és világhalál]

Félidõben Kecskemét elõttNapsugár Szolnokról

SzG 2006/352

OLVASÓI LEVÉL

megterített finomabbnál finomabb sütemények, a többféle illatos gyümölcstea, valamint a késõb-bi ízletes ebéd és a kakaós sütemény költségeit.

A sokak által jól ismert, kedves, fiatalos Mezei Ottóné bemutatkozásakor elmondta az egysze-rûség kedvéért, hogy Waldorf-berkekben õt sokan csak “Országos Klári néninek” hívják. (Ha be-legondolunk, ez nem csoda, hisz a biodinamikus gazdálkodással kapcsolatos ismeretterjesztésben,oktatásban valóban utolérhetetlen, szinte egyszemélyes intézménnyé nõtte ki magát.)

Mint szomorkásan megjegyezte, az ország 22 Waldorf-iskolájából 4-5 rendelkezik saját kerttel,a biodinamikus gazdálkodáshoz. Így nem csoda, hogy Solymárról Németországba utaztak ki ilyenelven mûködõ kertészet felkeresésére. Szerencsére most Nógrád megyében, Legénden egy ígére-tes próbálkozás kezdõdött.

“De jó-e valamire a kerti munka?” – Tette fel a kérdést, majd ekként folytatta: “Legfõbb orvos-sága a nemtudásnak! Fejleszti a kitartást, a koncentráló képességet, élõ ritmusra tanít, ami merõ-ben különbözik a napjainkat átható holt, rideg taktustól. Felmutatja az értelmes együttmûködésgyümölcseit.” A kerti munkából szerezhetõ életbölcsességre Klári néni a harmadikosok példájáthozta. “A csírázott búza édes ízét hamar felfedezték a gyermekek. Amikor az osztálytanítójuk meg-kérdezte tõlük: Szomorú-e a csírázott magok temetése? Azt válaszolták: Nem szomorú, édes!”

Örvend a Föld

Klári néni, gyakorló kertmûvelõtõl szokatlan módon szeretettel szólt még a gyomokról is, ame-lyek “… mindig azt gyûjtik be a kozmikus környezetbõl, amilyen tápanyagok az adott területenhiányoznak!”

Az elõadás végére a résztvevõkben még egy ráadás érv, érzés is kikristályosodhatott a Föld sze-retete mellett, hisz Klári néni folyamatosan sugárzó örök derûjét, életbölcsességét alighanem köz-vetlenül a Földanyától kaphatta évtizedes fáradozása során.

Az ebédet követõen Imrei István az érdeklõdõ vendégeket végigkalauzolva az iskola, óvoda ter-mein megosztotta velünk Waldorf-közösségük örömét a megkapott épület okán. Szolnok városönkormányzatának folyamatos, az iskola tevékenységét elismerõ támogatása évrõl-évre megte-remti fejlõdésük alapvetõ lehetõségeit. A szépséges termek mellett nem kevés szépséget rejtett ka-lauzunknak az a megnyerõ stílusa, amellyel sikerült intézményük különféle pártállású, indíttatásúszülõkbõl álló közösségét mozgósítani a közös célok elérésére. Emellett pedig, a szép épület láttánúgy tûnt, mindig jut energia a Waldorf-szellemiség, kifelé sugárzására is; akár a helyi önkormány-zat képviselõi, állami tanintézetei felé, nem beszélve az ország Waldorf-iskoláiról, ahonnan érkez-tünk. Sikerüljön sokáig ápolni az intézmény belsõ-külsõ harmóniáját!

Lássuk a szülõket!

Délután a meghívóban jelzett témákhoz négy csoportra váltunk. Az intézményeink szervezetifelépítésérõl meghirdetettet a házigazdák közül Szemõk György szülõtársunk fogadta. Ide egy kez-dõ és egy gyakorló iskolából érkeztek érdeklõdõk. Néhány rövid kérdés megválaszolása után kö-vetkezett a bemutatkozó beszélgetés. Kiderült, milyen fontos a konkrét körülményeket figyelem-be vevõ szervezeti felépítés, a szülõ-pedagógus partneri viszony, az ennek megfelelõ hangnemkommunikációjukban, az esetleges konfliktusok tisztázásakor. Ez a téma jól kapcsolódott a többicsoport munkájához is, hisz ha a nevelési helyzeteket szülõi szemmel kritikusan ítéljük meg, azegyedi esetekben nagy a szerepe a pedagógus és a szülõ viszonyának, általános probléma eseténpedig jó megoldási lehetõséget kínálhat egy alapos szabályrendszer.

A Waldorf-ünnepekkel foglalkozók házigazdája Derzsi Annamária volt, ahol kiderült, milyen fontosközös ünnepeink hangulata a gyermek-szülõ-tanár harmonikus, bensõséges kapcsolatának építésében…

A szülõ-tanár kapcsolatot közvetlenül taglalókat Bicskei Erika várta. Néhány a megbeszélt kér-dések közül: Miért választottad éppen ezt a csoportot? Iskolakezdéskor iskolát, vagy tanítót kerestél; a Waldorf-pedagógiát, vagy valamit, ami különbözik a hagyományos iskolarendszertõl?

SzG 2006/3 53

OLVASÓI LEVÉL

Elõfordulhat-e, hogy a család és az iskola értékrendje kibékíthetetlenné válik? Kivel beszéled megaz iskolával, tanítóval kapcsolatos esetleges problémáid? Néhány összegzõ gondolat: Fontos amegteremtett iskola iránti felelõsség, a folyamatos figyelem. Merjünk bátrak, õszinték lenni, nemszabad feladni, keresnünk kell a közös megoldásokat! Folyamatosan ápolni kell a “Waldorf-szerel-met”.

Iskolakerülést iskolakerüléssel?!

A “Nevelési helyzetek, problémák szülõi szemmel” téma nevet viselõ csoport a szülõi mester-ség további elmélyítésére vállalkozott. Játékos bemutatkozóval kezdte: “Mindentbíró” Marika,“Motivációs” Márta és vagy tíz társuk, köztük gyakorló pedagógusokkal, pár szóval gyermekeiketis bemutatva arra vállalkoztak, hogy választ keresnek például arra; Waldorf-pedagógiai eszköz-e agyerek kiküldése óráról? Hogyan kezeljük a gyerek dacosságát, ha nem akar iskolába menni? Mi-lyennek látja magát egy Waldorf-iskolás? Milyen helyzet adódhat, ha nem minden gyermekWaldorfba jár egy családban? Néhány válasz: Ha van mértéke a kiküldésnek, eredményes lehet.Az iskolakerülést pedig iskolakerüléssel is lehet gyógyítani(!); ha megoldható, ne menjen a gyer-mek pár napig, utána õ szeretné ismét az iskolát. A keresett és vélt megoldásoknak csak az idõ sza-bott határt. Beszélgetésünket képletesen, de valóságosan is legombolyítottuk egy záró játékkal: egygombolyag fonalat dobtunk egy kiválasztott társunknak, útravaló néhány jó szó kíséretében, s ez-zel a szép formával megjelenítettük a köztünk született új kapcsolatokat. Az eredeti ötleteket és ahatékony munkát csoportfelelõseinknek, Jezenrniczky Mártinak és Matuszkáné Barta Máriánakköszönhettük.

Kecskeméten folytatjuk!

A napot lezáró összegzõ beszélgetésbõl kiderült, hogy a szolnoki, ceglédi, kecskeméti, jászszent-andrási és a kispesti szülõk idõ híján sok kérdést meghagytak a következõ, Kecskemétre tervezett, eset-leg már nem csak egy napos következõ találkozóra. Az is felmerült, le kéne írni az itt történteket, vala-mint elég-e évente egyszer találkozni, és jó lenne egy közös szülõi Web-honlap mûködtetése.

A “Napsugár” kiadvány Bicskei Erika jóvoltából összeállt, mostani írásunkhoz is felhasználtuk,köszönet érte! A “Napsugár”-ba Szabó Gyöngyi telefoninterjú csokrot készített a résztvevõkkel. Ahálatelt vélemények egyöntetûen kifejezik, milyen jó volt otthon érezni magunkat Szolnokon! Akiadványt ismét elõvéve felmérhetjük, mivel sikerült elhatározásainkból megbirkózni év eleje óta,és milyen feladat vár még ránk a kecskeméti találkozóig.

Köszönet a szolnoki szervezõknek!

Deák József

SzG 2006/354

HÍREK, KÖNYVISMERTETÕHÍREK, KÖNYVISMERTETÕ

2006. június 26-án a Szabad Gondolatok Házában ünnepélyes könyvbemutató volt. Az ItaWegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. közös kiadásában megjelent Ludwig Polzer-Hoditz„Az európai közép misztériuma“, Karl Heyer „A nemzetiszocializmus lénye és szándéka“ címû köny-ve, valamint az Arkánum Szellemi Iskola kiadásában Thomas Meyer „Ludwig Polzer Hoditz, egyeurópai“ címû életrajzi mûve.

A bemutatón jelen volt Thomas Meyer úr is, aki másnap egész napos szemináriumot tartott az ér-deklõdõknek.

A Szabad Gondolatok Háza õszi rendezvénye

2006. november 10. (péntek) 16,00 – 20,002006. november 11. (szombat) 9,30 – 12,30 és 14,30 – 17,00

Thomas Meyer szemináriuma Rudolf Steiner biográfiájáról és missziójáról

Részvételi díj a teljes hétvégére: 1500 Ft

A Keresztény Közösség programjai 2006. õszén

Emberszentelõ szertartás Ispánkon szeptember 23-án, szombaton 9 órakor.Utána beszélgetés az evangéliumról Kaiser úr vezetésével.

A Budapesti Evangéliumi Kör szeptember 16-án, szombaton 10 órától 12 óráig tartja õszi elsõ ta-lálkozóját, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel várunk. A Keresztény Közösség megalakulásárólfogunk beszélgetni, amely 1922. szeptember 16-án Dornachban valósulhatott meg. Továbbá egyez-tetjük az evangéliumról folytatott beszélgetéseink idõpontjait. A helyszín ezúttal Hiller KlausnéSzende Sára lakása a Déli pályaudvar közelében: 1012 Bp., Kuny Domokos u. 9. (Csengõ: 52, Dr.Szende, földszint). Érdeklõdni lehet a 83/531-067 telefonszámon, elõzõ este és aznap pedig a buda-pesti 20 22 962 számon.

Beszélgetések az evangélium és életünk kapcsolatáról Gödöllõn október 2 és 30, november 27, de-cember 18, hétfõnként 18 órakor az Arany Árnika Központban (Szabadság u. 45). Érdeklõdni lehetBozókiné Tengely Annánál: Tel. 37/314-813 vagy 20/46-34-163 További idõpontok: 2007. jan.15, feb.12, márc.12, ápr.16, máj.14 és jun.11.

Õriszentpéteren beszélgetések kéthetente a Lukács evangéliumról és Rudolf Steiner errõl szóló elõ-adásairól. A következõ találkozó Michael ünneppel egybekötve szept. 27-én 18 órakor kezdõdik.Helye: Kovácsszer 5. Érdeklõdni lehet Strassenreiter Józsefnél: Tel. 94/428-042 vagy 30/444-66-34

A Keresztény Közösség részletes körlevele és további tájékoztatás kérhetõ Bozókiné Tengely Anná-tól: Tel. 37/314-813 vagy 20/46-34-163 E-mail: botean@citromail.hu

SzG 2006/3 55

KÖNYVISMERTETÕ

Könyvismertetõ

Az Ita Wegman Alapítvány és a Natura-Budapest Kft. kiadásában megjelent könyvek ismertetése

Paul Emberson: A klónozásról és az elveszett hierarchiáról

„A XX. században az emberiség megtanulta, hogyan lehet az anyagot átalakítani – atomi részecs-kékkel történõ bombázás révén – egyik elembõl egy másik elemmé. A század során így nagymérték-ben befolyásoltuk az ásványvilágot. A legújabb események azt mutatják, hogy a XXI. században meg-történnek az elsõ lépések az élõvilág átalakítására, amivel megkezdõdik az életfolyamatok fölötti el-lenõrzés megszerzése…

Amikor megpillantjuk a szaporodás emelkedett, kozmikus aspektusát, amelyet megkíséreltem vá-zolni Önöknek a mai napon, és gondolatainkat a géntechnológia felé fordítjuk, meg kell állapíta-nunk, hogy az ember mily vakon babrál valamivel, amelynek a megértését csak az igaz szellemtudo-mány útján lehet megkezdeni…

Meg kell értenünk, hogyan inkarnálódik az emberi lélek, és mi történik valójában, amikor a fizi-kai test kialakul az apa és az anya egyesülésébõl származó öröklési folyamatból, és hogy milyen vál-tozásokat eredményez a megtermékenyítésbe és az embrionális fejlõdésbe beavatkozó technológia.Mindezt világosan kell látnunk ahhoz, hogy felmérhessük a klónozás és a génsebészeti eljárások ha-tását az elementáris világra…

Dolly számos okból fontos volt, ahogy azt már említettem. Az egyik ok, hogy Dolly anyja egyskót feketefejû juh volt, anyja pedig egy hatéves finn dorset juh. Nem, kedves barátaim, ez itt nemtévedés. Dollynak két anyja volt. Nem volt apja. És ha emberi lénynél alkalmazzák ezt a technikát,akkor lehetségessé válik, hogy klónokat állítsanak elõ apa nélkül. A férfiak feleslegessé válhatnak…”

Ára: 1890 Ft

Karl Heyer: A nemzetiszocializmus lénye és szándéka és a német nép sorsa

„Csodálatos az a tisztánlátás, amellyel Heyer a németországi politikai fejlõdést érzékeli. Már az okokban felfedezte a kihatásokat, és elõrejelzését 1935-ben négy pontban foglalta össze:

» 1. Hitler a háborút jelenti. 2. Ezt a háborút el fogjuk veszíteni. 3. Csak ezáltal szabadulunk meg a nemzetiszocializmustól.4. A nemzetiszocializmus csak akkor fog eltûnni, ha már az összes szörnyûsége a vakok számára

is nyilvánvalóvá vált. «

Európa keleti felének alapvetõ átalakulásával újra fel kell tenni a német állam önmaga megértésének kér-dését. Ismeretesek a németek nehézségei identitásuk megértésében és leírásában. A német nép sorsát ku-tató Heyer érthetõvé teszi, hogy a nemzetiszocializmus katasztrófája után szó sem lehet a nemzeti ha-gyomány továbbírásáról, hanem új alapokat kell lerakni. Az újonnan létrehozandó építmény elemei aközép-európai szellemtörténet tudományos és szociális impulzusaiban találhatók, melyeket RudolfSteiner szellemtudománya állapított meg és fejlesztett tovább. Ebbõl a szellembõl nõ ki az az egységes-ökológiai gondolkodás, amely életbevágóan fontos a jelenlegi alapvetõ válság leküzdéséhez, és egy, alegnagyobb mértékben szabad, egyenlõ és szolidáris, önigazgató társadalmat megcélzó szociális akarat.

Ez a perspektíva Heyer ábrázolásából adódik. A németek a nemzetiszocializmussal önmagukat árulták el; ennek következményeire, a közép-euró-pai jövõbe vezetõ útra vonatkozó kérdéssel fejezõdik be a könyv: »Vajon elég sok német akarja-e eztaz utat járni?«“

Ára: 3100 Ft

SzG 2006/356

KÖNYVISMERTETÕ

Ludwig Polzer-Hoditz: Az európai közép misztériuma

Világtörténelmi sorselmélkedés Rudolf Steiner két fejtegetésével és tíz képpel.„Európa közepe: misztérium-tér.Megkívánja az emberiségtõl, hogy ennek megfelelõen viselkedjen. Annak a kultúrkorszaknak az útja, amelyben élünk, nyugatról jõve, kelet felé fordulva, ezen a térenvezet keresztül. A réginek itt metamorfizálódnia kell…Minden régi erõ elvész ezen a kelet felé ve-zetõ úton; nem tudnak keresztülhaladni ezen a téren anélkül, hogy a szellembõl meg ne újulnának. Ha mégis ezt akarnák tenni, pusztító erõkké válnának; katasztrófákat szülnének. Ebben a térségben csak emberismeretbõl, emberszeretetbõl és emberbátorságból születhet meg az,ami üdvöthozóan továbbhaladhat a Kelet felé.”

Ára: 2200 Ft

Korábban megjelent és még megvásárolható könyveink:

Dr. Rudolf Steiner és dr. Ita Wegman: A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása szellemtudo-mányos ismeretek alapjánÁra: 2500 Ft Rudolf Hauschka: SzubsztanciatanÁra: 3500 Ft

Jochen Bockemühl: ÉletösszefüggésekÁra: 1 500 FtDieter Brüll: Waldorf-iskola és hármas tagozódásÁra: 950 Ft

G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémákÁra: 400 Ft

Jakob Streit: ÁllattörténetekÁra: 850 Ft

Jakob Streit: És lõn világosságÁra: 950 Ft

Jakob Streit: Három lovagtörténetÁra: 900 Ft

Szabad Gondolat számonként 500 FtA korábbi évfolyamok számai: 200 Ft/db

Korábban megjelent, de jelenleg nem kapható könyveink:

G. Grohmann: Állattan és növénytan Rudolf Steiner pedagógiájábanFrisch Mihály: Az atmoszférikus keresztFrits H. Julius: A fenomenológiai kémia alapjaiWalter Johannes Stein: A nevelés feladata és az emberiség történeteJakob Streit: Mesékrõl, legendákról

A folyóirat ára: 500 Ft

DDrr.. HHaauusscchhkkaaKKoozzmmeettiikkuummookk

CCiittrroommooss ttuussffüürrddõõ

A mediterrán napsütés érlelte citromok frissítõ üde illata egy árnyalatnyigyömbérrel kombinálva ébreszti fáradt életerõinket, friss erõt ajándékoz. Az értékes karitévaj és sárgabarackmag-olaj bársonyossá teszi a bõrt, azápolás már a tusolással kezdõdik !A könnyû, krémes állagú hab különösen kíméletesen tisztít anélkül, hogyszárítaná a bõrt. A kökény termésébõl és a varázsmogyoró levelébõlkészült kivonatok teszik teljessé ezt a megelevenítõ kompozíciót.

Kapható 30- és 150 ml-es kiszerelésben