HÍD EVANGÉLIKUS MISSZIÓI MAGAZIN – Az Evangélikus Missziói Központ negyedévente megjelenõ kiadványa. * 2009. 3. szám * A szerkesztõség levelezési címe: Evangélikus MisszióiKözpont, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38–40., tel./fax: 06 1 400 3057, e-mail: evmis@lutheran.hu * Felelõs szerkesztõ és kiadó: Szeverényi János, e-mail: janos.szeverenyi@lutheran.hu,tel.: 06 20 824 5463 * Munkatársak: Balog Eszter, Bencze Imréné, Csorba István, Dankuné Tóth Éva, Fehér Charlotte, dr. Garádi Péter, Hulej Enikõ, Kis Ferenc Balázs, Kovács László, KõhátiDorottya * Grafikai tervezés, tördelés: Perl Andrea, Perl János (Kreatív Flotta Stúdió) * Nyomdai kivitelezés: Pauker Nyomdaipari Kft. * Kiadja az Evangélikus Missziói Központ, 1164 Budapest,Batthyány Ilona u. 38–40., tel./fax: 06 1 400 3057, e-mail: evmis@lutheran.hu, http://misszio.lutheran.hu, számlaszám: 11716008–20157087 * HU ISSN 1787–5749 * Egy szám ára 300 Ft,elõfizetési díj egy évre 1200 Ft * Megrendelhetõ a kiadónál. Az Evangélikus Élet hetilapban elhelyezett példányok ingyenesek. Adományokat kérünk és elfogadunk.

A HÍD EVANGÉLIKUS MISSZIÓI MAGAZIN elõfizetése egy évre 1200 Ft.

Megrendelhetõ írásban név és cím beküldésével az Evangélikus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38–40.

Adományokat az Evangélikus Missziói Központ számlaszámára lehet küldeni: 11716008–20157087.

SZEVERÉNYI JÁNOS

3Híd magazin

TartalomFÓKUSZBAN A HÁZASSÁG2 Hídépítés – hibaigazítás3 Menny és pokol4 Család és család5 Imádság6 Mozaik7 Vigyázzunk! Csökken a házasságok aránya!8 Holtomiglan-holtodiglan9 Mozaik10 Álláspont 13 Hûség14 „ÉN – TE-rólad el nem feledkezem!”16 Házassággondozás egyházunkban18 A házasság nem mûködik magától!21 Együttélés? Házasság?22 Kedves Házastárs Sorstársaink!23 „Felette nagy titok”24 Luther házassága 25 Könyvajánló26 Magda nélkül Magdával27 Hasznos információk

ÉLÕ VÍZ28 Tanuljunk egymástól! – Új reformáció29 Beszélgetés – Csak Istennel vagyunk erõsek 30 Hogyan tovább, egyház? – Hátszéllel. De milyennel?32 Tûnõdés – A lutheranizmus jelentõsége a zenében35 Tanúságtétel – A teológia mindenkié?36 Élõ ige – Szabadság, szeretet38 Vallomás – Tényleg igaz, amirõl prédikálunk!39 Rejtvény – Missziói kvíz40 Képes hírek – Missziói konferencia41 Hírek42 Hír* Derû – Pályázat állami gondozott gyerekeknek 43 Énekem az Úr – Rejts most el44 Országos Evangelizáció

zért is szeretem Jézust, mert õszinte, igaz.

Nem szépíti a valóságot: minden esetben helyes

az isteni doktor diagnózisa. Ezért van lehetõsége

az ige „megtartójának” arra, hogy átélje a terápia általi reha-

bilitációt.

Amikor a farizeusok a válásról kérdezik Jézust, és õ válaszá-

ban szokása szerint nem kertel, mismásol, ködösít (ahogy

sok egyháztag ma teszi), a tanítványokból (!) ez a reagálás

szakad ki: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó

megházasodni.” (Mt 19,10)

Talán már a kedves olvasó is érzett ilyesmit, csak nem mer-

te kimondani: ha én ezt tudtam volna…

Mivel korunkban alig tartja kordában hitbeli, etikai, szocio-

lógiai ok a házasságot, sokan könnyen feladják.

Képmutató szemforgatás nélkül valljuk be: van úgy, hogy el-

viselhetetlennek érezzük a házasságot (és a családot), de ha

vállaljuk a küzdelmeket, fejlõdésünket is segítõ bukásokat

és gyõzelmeket, akkor nem csak elviselhetõ lehet, hanem a

boldogság forrásává is válhat.

Jó együtt megélni éveket, évtizedeket; együtt szomorkod-

ni és nevetni, akár saját hibáinkon is.

Igen, a házasság menny és pokol is lehet. Úgy gondolom,

nem sokan kerülhetik ki ezeket az állapotokat.

Luther a Nagy kátéban hangsúlyozza: Isten segítségével

átélhetjük, hogy a hitvestárs az egyik legdrágább ajándéka

életünknek, a házasságban megküzdhetünk szívünk és éle-

tünk tisztaságáért, örülhetünk annak, hogy Isten e szüksé-

ges életrend által véd és áld minket. A reformátor tanítja,

hogy a házasság tilalma istenellenes, és helyre kell állítani

ennek a közösségnek a becsületét.

Azon senki sem vitatkozik ma már, hogy beteg, nagy beteg

a házasság intézménye korunkban.

Urunk, könyörülj rajtunk!

AMenny és pokol

Jó együtt megélni éveket, évtizedeket; együttszomorkodni és nevetni, akár saját hibáinkon is.

A Híd magazin 2009. 1. számá-ban, a 46. oldal bal felsõ sar-kában lévõ képen a Magyar Evan-géliumi Szövetség (Aliansz) veze-tõsége látható a budapesti Wesse-lényi utcai baptista templomban.A helyi lelkész nevét tévesen tün-

tettük fel. Helyesen: Kübler János. A hibáért elné-zést kérünk!

Hibaigazítás

A Híd magazin rászolgál a nevé-re. Igazán alkalmas a hídépítés-re, ezért többször rendeltünkbelõle több száz példányt. A szí-nes, hiteles szerzõket megszólal-tató kiadványra odafigyelnekazok is, akiket még nem érin-tett meg az evangélium.

Dicsérendõ a tematikus szerkesztés. A látogatá-sok során elszomorodva tapasztalom például azokkultizmus hódítását; ilyenkor nagy segítségetjelent az ezotériával foglalkozó szám.A reagálások is értékesek. Fiatal, sikeres, a maimédiás megjelenésre sokat adó vállalkozó barátikörében terjeszti a tõlünk kapott magazint, s be-szélget velük, velünk a témákról.Köszönet a Missziói Központnak a jutányos árontörténõ hozzáférésért, mert ezzel is segítik a he-lyi közösségek missziói tevékenységét.A Híd az élen jár teológiai tisztánlátásban ésébredési, az Úr Jézus Krisztus melletti elkötele-zettségben.Az Úr áldása legyen e munkán!

GYÕRI JÁNOS SÁMUEL

Hídépítés

7. oldal 15. oldal 20. oldal

Híd magazin

Ki ülsz az égben a vihar felett, Én Istenem, hallgass meg engemet!

Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog, Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon, A magyarra ne haragudj nagyon!

Ne haragudj rá, bûnét ne keresd, Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá, Istenem, atyám, El ne vesszen veszejtõ éjszakán!

Mert itt a népek nem tudják, mit ér, Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

szerinti, amit kedvünk szerint váltogat-

hatunk: „Önálló emberi lények cseleke-

deteiken keresztül alakítják és az elvárá-

sokhoz való alkalmazkodással reprodukál-

ják a nemi szerepeket és normákat.” Te-

hát lehetünk ezután is – talán (?) egy da-

rabig még? – férfiak és nõk, de ezzel

egyenrangú, ha férfiként férfival nõt ala-

kítunk vagy férfit, vagy hol ezt, hol azt.

Egyelõre ezután összesen hat nemi szere-

pet játszhatunk, amíg a sort ki nem bõvíti

a haladás: nõ kisfiúval, csecsemõvel, ku-

tyával, cápával, pókkal stb. A fejlõdés be-

láthatatlan. Szorgalmazzák, ma ez a volt

keresztény euroamerikai politika legfõbb

irányzata. A fõcsapás.

A válság nem gazdasági, nem ökológiai,

hanem családi. Isten családtagjai vagyunk

ugyanis a Megváltás óta. Nem egyszerû-

en az Úr képmásai, hanem barátai, Jézus

testvérei, társörökösei, sõt egyek is

fókuszban a házasság

4

alán nem untatnám a kedves ol-

vasót a romló házassági statiszti-

kákkal, melyek szerint egyre ke-

vesebb házasság köttetik a hajdan keresz-

tyén, vagy úgy is mondhatjuk, a fehér

ember által kialakított világban. Egyre

több a válás, egyre kevesebb a gyermek,

és annak is mind zavarosabb a viszonya

szüleivel. „Gyufáztam, na és? És akkor mi

van?” Vágja kihívóan egy hét-nyolc éves

kissrác az anyja szemébe. Mire a mama:

„Hallod, Pali, hogyan beszél velem Adriá-

nó? Azt hiszi, hogy õ parancsol nekünk!”

fókuszban a házasságAdriánó ezt nem hiszi, hanem mindenna-

pos tapasztalatból tudja. Így rendezte be

a család életét. Õ a fõnök, apja, anyja cse-

léd. Legfõbb föladatuk, hogy legkisebb in-

tésének is engedelmeskedjenek, külön-

ben küldi õket melegebb éghajlatra, de

beléjük is rúg, ha nem értenek a szóból.

Náluk a hit nem játszik.

Aranka boldog anyának képzelte magát.

Férje jól keresett, õ vezette a háztartást,

nevelgette a három gyermeket, olvasott,

megtanult angolul, kézimunkázott, gyön-

gyöt fûzött, mit ne mondjak, mesterfo-

kon. Férje azonban állandóan ócsárolta õt,

hogy bezzeg neki nincsen diplomája, mint

dr. Z.-nének és a még doktorabb H.-né-

nak. „Kirísz a társaságból, bezápulsz a

fakanál mellett.” Aranka a sok nógatásra

végül beiratkozott egy fõiskolára – kom-

munikáció, vagy hasonló szakra, mondják

az ilyesmire: büfé-ruhatár. Meg is szerez-

te a diplomát, és elhelyezkedett egy kul-

turális intézménynél, ahol hamarosan a

kis munkaközösség elismert tagja lett, és

férjét ostoba, sznob, bárdolatlan, kicsi-

nyes és unalmas fajankónak kezdte látni.

Olyannyira, hogy pár év múlva elváltak.

Egyedül neveli a gyermekeit. Újabb há-

zasság? Isten õrizz! Örülök, hogy megsza-

badultam!

Emil és Emília hét éve élnek együtt. Dip-

lomások, állásuk van, harminc körüliek.

Kérdem Emil édesanyját: „Mikor házasod-

nak össze?” „Soha. Már megöregedtek.”

Marianna édesanya volt, amíg a számító-

gépes szenvedély el nem ragadta. Egy vi-

lághálós szerepjáték során beleszeretett a

Varázslóba, aki amúgy Kanadában házfe-

lügyelõ, és tíz évvel fiatalabb nála. Föla-

jánlotta férjének, hogy éljenek hármas-

ban, de csupán csak olyankor, amikor Sis

ideruccan.

A sajtó mellett több magyar minisztérium

honlapján is olvashatunk a „gender main-

streaming”-rõl, amit a ködösítés kedvéért

angolul használnak. Nemi fõirányt jelent,

és a férfiak-nõk közti egyenlõséget tûzte

ki célul – látszólag. Hatalmas pénzeket

ölnek bele. „A nemek közti egyenjogúság

azt jelenti, hogy elfogadjuk és egyenérté-

kûnek tekintjük a nõk és férfiak közti

különbségeket és az eltérõ szerepeket,

melyeket a társadalomban játszanak. A

nemek közti egyenjogúság tartalmazza a

különbözés jogát. Ez azt jelenti, hogy

számba kell vennünk minden ma létezõ,

társadalmi osztályhoz, politikai vélemény-

hez, valláshoz, etnikumhoz, fajhoz vagy

szexuális beállítottsághoz fûzõdõ különb-

séget férfi és nõ között.” A hosszú mon-

datból dõlt betûvel kiemeltem az elrej-

tett lényeget. Istenadta nemünket ez-

után fölülírhatja a „szexuális beállítódás”

T

tábortûz, ének, hatalmas beszélgetések.

Szeretet.

CZAKÓ GÁBOR

lehetünk vele, ahogy János evangéli-

umában olvassuk az Utolsó Vacsora leírá-

sában. Az Antikrisztus csak rajtunk ke-

resztül támadhatja meg a teremtést,

ezért a mi szent családunkat kezdte ki.

Elhitette velünk, hogy a perc, a valót-

lanság, a látszat, a szerep, szóval a Semmi

fontosabb a bennünk élõ, s a mindannyi-

unkat egyesítõ Örökkévalónál.

Tegnap Bodméren jártam egy családnál.

Talán ötvenen lehettek, két idõs hölgy-

testvér leszármazottai, vejei, menyei,

négy nemzedék. Tizennégy éve minden

nyáron egy hétig közös gyermektábort

tartanak az általuk vásárolt nagy telken,

majd a következõ hétre a dolgozó szülõk

is megjelennek. Sátrakban laknak, s na-

ponta egy-egy alcsalád látja el a többie-

ket. Kisebb létszámban télen is összejön-

nek. Reggel közös áhítat, torna, nappal

játék, nyaralás, este néha vendég, mindig

„Gyufáztam, na és? És akkor mivan?” Vágja kihívóan egy hét-nyolcéves kissrác az anyja szemébe.

Fölajánlotta férjének, hogy él-jenek hármasban, de csupáncsak olyankor, amikor Sis ide-ruccan.

...mindig tábortûz, ének,hatalmas beszélgetések.Szeretet.

Híd magazin 5

Család éscsalád

Hogy nem szokott senkit se bántani, Lassú dallal szeretne szántani.

Édes Istenem, te tudod magad, A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses, Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán, Te tudod, hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét, Te tudod a Tisza sárga vizét.

Te tudod, hogy itt milyen szívesen Hempereg a csikó a füvesen.

Tudod a nyáj kolompját, ha megyen, Édes szõlõnket tudod a hegyen.

S keserû könnyeink tudod, Uram, Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan.

S hogy víg esztendõt várunk mindenért,S hisszük, hogy lesz még szõlõ, lágy kenyér.

Óh, keljetek a magyart védeni Ti Istennek lényes cselédei:

Uradnak mondd el, arany arcú Nap, Hogy kedveled te délibábodat!

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold, Hogy szebb tükröd a földön sohse volt!

Csillagok, értünk könyörögjetek: Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog... Könyörögjetek értünk, csillagok!

Szép Ernõ:

Imádság

nek az állami törvények elõtt. A külön-

bözõ szociális alapú támogatásoktól

kezdve, a családalapítással, otthonte-

remtéssel kapcsolatos hiteleken ke-

resztül, a gyermekvállaláshoz való jog-

gal bezárólag

azonos meg-

ítélés alá es-

nek a polgár-

jog szerint. A

házasságban

nem, de iga-

zoltan együtt

élõ párok vi-

szonyát élet-

társi kapcso-

latnak nevezik. Sõt ugyanezeket a

jogokat idéntõl már az azonos nemûek

is élvezhetik!

A KSH az 1970-es népszámlálás óta

méri külön azoknak a családoknak a

számát, akik nem házastársi, hanem

élettársi kapcsolatban élnek.

Az ábrán jól látható, hogy 35 év alatt

hogyan nõtt az élettársi kapcsolatokban

élõk aránya a házasságban élõk rovására

azokban a családokban, amelyekben pá-

rok élnek együtt. A 2005-ös 15%-os

arány durván 350 ezer családot jelent.

7Híd magazinHíd magazin

fókuszban a házasság

„A paráznaság miatt azonban mindenkinek

legyen saját felesége, és minden asszonynak sa-

ját férje.” (1Kor 7,2) „Ha azonban nem

tudják magukat megtartóztatni, házasodja-

nak meg, mert jobb házasságban élni, mint

égni.” (1Kor 7,9)

Ritka egyetértést találunk egy társa-

dalmi intézmény szociológiai és bibliai

meghatározását illetõen. A szociológia

legáltalánosabb definíciója szerint a há-

zasság a szexualitás legitimációja. És

Pál apostol is elsõsorban ezzel indokol-

ja a házasság szükségességét.

A házasság tehát vallásos eredetû tár-

sadalmi intézmény, és mint ilyen, az

elmúlt három-négyszáz év szekularizá-

ciós folyamatának része. Szekularizáció

alatt eredetileg az egyházi birtokok, az

egyházi vagyon elvesztését, világivá vá-

lását értették. Késõbb, a XX. század-

ban nyerte el a világ elvallástalanodásá-

nak jelentését. Ez azt jelenti, hogy a

mai, modern emberek számára az élet-

vezetési kérdésekben egyre kevesebb

szerep jut a vallási törvényeknek, a val-

lásos etikának, erkölcsnek. Így korunk

embere más etikai elveknek megfele-

lõen éli életét.

Európában általában elfogadott az a li-

berális felfogás, amely szerint nem szük-

séges házasságban élnie két embernek

ahhoz, hogy házasságban élõ polgártár-

saikkal azonos jogokkal rendelkezze-

A szekularizáció konkrétan tetten ér-

hetõ tehát a házasodási szokások meg-

változásában is, ami a társadalom meg-

változását illetõen arra hívja fel a fi-

gyelmet, hogy a páli üzenet, intelem

mára már elvesztette erejét és pedagó-

giai szerepét.

Ha figyelmesen olvassuk a korinthusi-

akhoz írott levél sorait, észrevehetjük,

hogy minden szenvedélyes intelme

testünk védelmét igyekszik szolgálni,

mégpedig azért, mert az nem a sajá-

tunk. Vigyázzunk, mert a társadalom

elfordult a házasság szentségétõl meg-

tagadva testünk szentségét is! Eluta-

sítva ezzel az örök életet és a feltá-

madást!

SZABÓ DÁNIEL

Híd magazin6 7

Vigyázzunk!Csökken aházasságokaránya!

MozaikGyûjtötte: Kis Ferenc Balázs

Én N. N. esküszöm az élõ Istenre, aki Atya, Fiú, SzentlélekSzentháromság egy igaz Isten, hogy N. N.–t igazán szeretem,hûséges házastársa leszekIsten rendje és igéje szerint,holtomig, holtáigel nem hagyomsem egészségében,sem betegségében,sem örömében,sem bánatában.Isten engem úgy segéljen. Ámen.

Háza

sság

i esk

ü

Egy lányos apa levele egy fi-ús apának, akinek a fia egynapon feleségül veszi majd alányát. Ugyan ez még odébbvan, de feltehetõleg úgy foga fiú a majdani feleségével bán-ni, ahogy azt az apjától látja.Hát itt az idõ jól bánni afeleséggel (pl. tévézés helyett)!

A teljes levél:http://www.christianitytoday.com/moi/familyman/2003/cmn31121.html

Mike Huckabee a házasságáról

Arkansas állam (USA) korábbi kormányzója; baptistalelkész; a 2008-as elnökválasztást megelõzõen a re-publikánus jelölésért második helyen végzett JohnMcCain mögött (aki majd elveszítette a választást Oba-ma ellen). Huckabeet a Republikánus Párt egyik lehetséges 2012-es elnökjelölt-jeként tartják számon. „Janettel, a feleségemmel májusban ünnepeltük a 33. házassági évfordulónkat.Számunkra minden évfoduló egy újabb csoda. Mindketten 20 évesek voltunk,épp egy éve házasok, a fõiskolán az utolsó szemesztert kezdtem, amikor Janetgerincében rákot diagnosztizáltak. Elmondhatatlan, hogy ez akkor engem meny-nyire letaglózott; két fiatal, még elõttünk az élet: senki sem gondolná, hogy min-dez megtörténhet. De mégiscsak ott álltunk és farkasszemet néztünk a halállal.Elõször azt mondták, hogy ha Janet túl is éli, deréktól lefelé béna lesz... tehátmozgássérült lenne a feleségem. Aztán amikor megtudtam, hogy nem lesz béna,a mûtétet követõ sugárkezelés miatt azt valószínûsítették, hogy nem lehetnekgyerekeink. Pedig nagyon akartam gyerekeket, el sem tudtam képzelni az életetnélkülük. Abban az idõben rengeteg gondolat cikázott át az agyamon... De egyvalami sosem: az, hogy elhagyjam õt. Ha Janet kerekesszékben ülne, vagy hanem lehettek volna gyerekeink, bizton állíthatom, hogy Janet ma is a feleségemlenne.” http://www.iwouldvoteforhuckabee.com/marriage.html

Milyen esetekben engedi meg Jézus a válást?

Farizeusok: „Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátani afeleségét?” (Mt 19,3)Jézus: „Mondom nektek, hogy aki elbocsátja a feleségét – a paráznaságesetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörõ.” (Mt 19,9)

A „PARÁZNASÁG” (PORNEIA) SZÓ JELENTÉSE A GÖRÖGBEN: 1. tiltott szexuális aktus

a. házasságtörés, paráznaság, homoszexualitás, leszbikusság, álla-tokkal való fajtalankodásb. közeli rokonokkal való szexuális aktus (vérfertõzés)c. szexuális aktus elvált férfival vagy nõvel

2. elvont jelentés: bálványimádása bálványok által való meggyalázás (bálványáldozati hús evése)

MI A BÁLVÁNYIMÁDÁS? Paráznaság, tisztátalanság, szenvedély, gonosz kívánság, kapzsiság. („Öljétekmeg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, atisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, amibálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten!” – Gal 3,5–6)

Egy meglepõen részletes és bibliailag összeszedett honlap alapján:

http://christiandivorce.1hwy.com

Egy napon és is após leszek

8 Híd magazin Híd magazin

rózsaszínû leányregények és

szappanoperák épp akkor ér-

nek véget, amikor az igazi élet

kezdõdik. A gyönyörû menyasszonyra és

a jóképû võlegényre szerelmet, szerete-

tet, emberséget próbáló hétköznapok vár-

nak. Vajon kitartanak-e egymás mellett?

A hetvenes évek közepén a lányokat már

az egyetemen elkapta a heveny esküvõ-

láz. Súlyosan fertõzõ kór volt, minek kö-

vetkeztében naponta újabb és újabb bol-

dogságtól ragyogó menyasszony csillog-

tatta meg a karikagyûrûjét, vagy mutatta

büszkén az indexét, amelyben már mint

„NÉ” szerepelt. Akkoriban az anyák

igyekeztek mielõbb beköttetni leány-

gyermekük fejét, biztos, ami biztos

alapon. A fiúk pedig hajlandónak mutat-

koztak a frigyre. No, nem állítom, hogy

némi nõi praktikára, finom nyomásgya-

korlásra nem volt szükség, de a szerel-

mes fiatalemberek elõbb vagy utóbb

beadták a derekukat. Nem érezték úgy,

hogy az igen kimondásával egy életre

megfosztattak a szabadságuktól, önren-

delkezési joguktól. Akkoriban az önmeg-

valósítás és a család fogalma nem számí-

tottak ugyanis ellentétes fogalmaknak.

Más kérdés, hogy ezek a viszonylag köny-

nyedén összehozott házasságok mennyire

bizonyultak életképeseknek. Sajnos

nagyon-nagyon kevéssé. Ha végignézem

a gimnáziumi osztályom névsorát, azt

látom, hogy a házasságok több mint fele

válással végzõdött. Sajnos, hoztuk az

országos átlagot!

Nehéz mûfaj, kétségtelen. Harmincne-

gyedik éve gyakorlom a férjemmel, de

9

nem állítom, hogy minden csínját-bínját

tudjuk. Az elején egyszerû dolgokkal

kellett megbirkóznunk: milyen színû le-

gyen a konyhabútor, habarva vagy rántva

csináljuk-e a tökfõzeléket, nyitott, netán

csukott ablaknál aludjunk mínusz tíz

fokban. Késõbb a helyzet fokozódott: ki

menjen a gyerekekért, vásárolni vagy a

szülõi értekezletre, meghívjuk-e a nagyit

a hétvégére, vagy legyünk inkább ma-

gunk, vehetünk-e új cipõt, amikor kilyu-

kadt a bojler…

Harmincnégy éve tanuljuk egymást, el-

sõsorban elfogadni. Tudomásul venni hi-

báinkat, gyengéinket, hogy nagyon má-

sok vagyunk. Nekem a legnehezebb azvolt, hogy a férjem nem hívõ. Ennekellenére ma már néha elkísér az is-tentiszteletre. Összecsiszolódtunk. Ösz-

szetartozunk. Amikor a villamoson haza-

felé zötyögök, boldogan gondolok arra,

hogy vár rám. S ha néha néhány napig

nincs velem, fizikailag fáj a hiánya.

A férjem soha nem vallott nekem szerel-

met. Ezért még ma is, ennyi év után,

elõfordul, hogy megkérdezem: – Sze-

retsz? De inkább csak játékból. Mert

szavak nélkül is tudom, hogy igen.

Minden nap hálát adok ezért az isteni

ajándékért.

JÁSDI BEÁTA

fókuszban a házasság

Magyarország több mintszáz éven keresztül azokközé az országok közétartozott, amelyekbenigen magas volt a házas-ságkötések száma. A férfiak nagy többsége,a nõk 90-100 százalékalegalább egyszer házas-

ságot kötött élete folya-mán. A hetvenes évekközepén kezdõdött a há-zasságkötések számá-nak csökkenése, és ez-zel – európai viszonylat-ban – a közepes házaso-dási készségû országokközé kerültünk.

MozaikGyûjtötte: Kis Ferenc Balázs

Holtomiglan-holtodiglan

Csökkenõházasodásikedv

MÉGIS1. Tûrjétek el egy-MÁSt. A gazdag ma-

gyar nyelv ilyen szépen fejezi ki azegyik ember más-voltát a másikhozmérten!

2. Tartsatok ki egy-MÁS mellett!3. Nézzétek el egy-MÁSnak azt, amit szeretnétek megváltoztatni!4. Hallgassátok meg egy-MÁSt!5. Fogadjátok el egy-MÁSt! Fogadjátok el MÁS-nak, fogadjátok el

MÁS-ként!

Fogadjátok el MÉGIS! Ez az indokolás nélküli, isteni, önzetlenszeretet. (Gyökössy Endre)

Néhány poén

– A házastársak többet keres-nek és többet spórolnak

– A házas szülõk gyermekeijobb eredményeket érnek elaz iskolában

– A házasok jobb egészségnekörvendenek

– A házasfelek jobb szülõk– A házas szülõk gyermekei

gazdaságilag sikeresebbek– A házas szülõk gyermekei

maguk is nagy valószínûség-gel hosszú házasságra szá-míthatnak

– A házas emberek tovább él-nek

– A házas emberek közöttkisebb az alkoholizmus

– A házas emberek boldogab-bak

– A házas emberek kb. feleannyi idõt töltenek kórház-ban

– A házas emberek kiegyensú-lyozottabb, biztonságosabbéletet élnek

– A házas emberek életviteleaktívabb

– A házas nõk kisebb eséllyelkitettek az otthoni erõszak-nak

– A házas emberek mentálisegészsége jobb

– A házas szülõk által felneveltfiúk kisebb valószínûséggelkövetnek el bûntényt

*Legalábbis az Egyesült Államokban

http://www.marriageworksusa.com/

Az õsegyházban a válást olyan erõsen tiltották, hogy ese-tenként még az özvegyek újraházasodását is gyanakvássalfigyelték. Kivételt inkább csak a hívõ és nem hívõ párokesetében tettek (1Kor 7 alapján). Késõbb, Augustinus nevezte a házasságot elõször „szent-ség”-nek, amelybõl annak feloldhatatlansága is eredt. A protestáns reformerek elvetették a házasság szentségétés annak abszolút feloldhatatlanságát. Míg Luther a hûtlen-séget, az elhagyást, az impotenciát és a házasélet megta-gadását is elismerte válóokként, addig Melanchthon márcsak az elsõ kettõt, amivel egy Kálvin hatására hozott genfivárosi törvény is egybecseng. A radikálisabb reformerek, mint például az anabaptisták,Máté 5,32-re hivatkozva csak a hûtlenséget ismerték elválóokként, viszont az evangélikusoktól és reformátusoktóleltérõen az újraházasodást már nem engedték.

Michael Gorman teológiai tanár cikke folytatódik, amibenarra is kitér, hogy mi történt a reformáció óta...ht tp://www.christianit y today.com/c t/2000/augustweb-only/46.0c.html

„A statisztikából az is kihámozható, milyen típusú kapcsolatokbizonyulnak idõtállónak. A legkitartóbbak azok a házasságok,amelyeket nem elõzött meg összeköltözés. Ezt követik a pró-baházasságnak is tekinthetõ, hosszabb-rövidebb idõre szólóegyüttélések, míg a házasságon kívüli együttélések a legke-vésbé tartósak.” http://hvg.hu/egeszseg/20090713_hazassag_parkapcsolat_hutlenseg.aspx

– Szörnyû – mondja a bálban a férj –a legnagyobb idiótáknak van a leg-szebb feleségük!

– Te kis hízelgõ! – öleli át azasszony.

Férj: Kutya egy életem van. Feleség: Az biztos. Sáros láb-bal jössz be, összepiszkítod anappalit és várod, hogy eléd te-gyem a kaját.

Mindig fogjuk egymás kezét. Haelengedem, rögtön vásárol valamit.

Megkérdeztem az asszonyt: – Hová mennél a házassági

évfordulónkon? – Valahová, ahol eddig nem jártam –

mondta. – Akkor a konyhát ajánlanám.

A házasság elõnyei – a statisztikák szerint*

Egy minap megjelent cikk a HVG-bõl

Válás és újraházasodás – Augustinustól Zwingliig

A

Híd magazin

fókuszban a házasság

z Akadémia közgyûlése szerint

tudósaink áttekintik nehéz hely-

zetünkben a legsürgõsebb és

legfontosabb tennivalóikat, és újult erõvel

folytatják a munkát. Szeretném szaporí-

tani gondjaikat ezzel a nyílt levéllel.

Ötven éve azt kell tapasztalnom, hogy

bûnösen elhanyagoljuk elsõ számú sors-

kérdésünk – létünk, megmaradásunk –

gondozását, szolgálatát.

Kerek ötven évvel ezelõtt váltott elégte-

lenre a születésszám Magyarországon.

Mérhetetlen züllésünk, pusztulásunk,

történelmi méretû eladósodásunk, elvé-

nülésünk jellemzésére elég, ha idézem

Jobbágyi Gábor professzor népesedésünk

számadatait is feldolgozó írásának néhány

sorát („Miért és hogyan irtja ki a magyar

állam saját népét” – Hitel 09/3): Ha a

jelenlegi állapotok maradnak, „a magyar

népesség teljes kipusztulása kb. 200 év

múlva következik be. A magyar állam

megszûnése legkésõbb 100 év múlva vár-

ható a jelenlegi folyamatok között.”

S még hozzáteszi: „Óvatos becslésem sze-

rint hazánkat az elmúlt 50 év család- és

gyermekellenes politikája miatt 3 millió fõ

emberveszteség érte… Az eddigiekbõl le-

vonható az a következtetés, hogy Ma-

gyarországon öt évtizede tudatos népirtás

zajlik”.

Egy nép sorsa alakulásáért elsõ számú fe-

lelõsnek a politikát szokás tartani, bár ez a

demokráciában nagyon is vitatható. Hi-

szen épp az a nagy találmány a demokrá-

ciában – bár meglehet, csak eszményi vál-

tozatában –, hogy a felelõsséget vissza-

csatolja magára a népre: válaszd ki sza-

badon, kikre bízhatod magad, családod,

néped sorsát, jövõjét, a te bûnöd lesz, ha

méltatlanokra bízod, és meg is bûnhõdsz

érte.

Ha az valóban demokrácia. Mert a

jelenérdek szolgálatának végképp elkö-

telezett, a feltétlen népszerûségnek ki-

szolgáltatott politika a demokrácia vezér-

lésére teljességgel alkalmatlan és képte-

len. A jövõt, a sorsépítõ távlatokat csak

kellõ fegyelemmel s olykor próbatevõ ál-

dozatokkal lehet szolgálni, ámde áldoza-

tok megkövetelése, élõsdi hajlamok korlá-

tozása, fogyasztói igények fegyelmezése

nem terem népszerûséget sem a pártok-

nak, sem a sajtónak.

Fél évszázad iszonyatos önpusztításával

érdemben, kellõ színvonalon, igazolható

eredménnyel nem foglalkozott sem a poli-

tika, sem a tudomány, sem a közvélemény.

II. János Pál írta az Élet Evangéliumában:

„Mindenkinek rá kell döbbennie, hogy a

jó és a rossz, a halál és az élet, a halál és az

élet kultúrája közti hatalmas és drámai

összeütközés elõtt állunk”.

Nos, már túl vagyunk rajta, a halál kultúrá-

ja országos méretben agyagba taposta az

életét Magyarországon. Népesedésünk

csõdje úgy elmélyült, a kötelezõ kísérletet

a felszámolására már nem is lehetne a

politikára bízni. Olyan távolra, sõt egyre

inkább szembekerültünk a népesedés

gondozásának, alakításának kívánatos,

stratégiailag kidolgozható vezérlésétõl,

hogy a tudományok sokkal-sokkal tevé-

kenyebb besegítését tovább nem nélkü-

lözhetjük.

A legsürgõsebb és legfontosabb történel-

mi tennivalónk ez, nyilván csak szerény

jelzését képviselheti ez a nyílt levél.

Kiindulhatunk akár abból, hogy az emberi

lét elsõ számú sorskérdése a népesedés

témaköre, társadalmak életképességének,

fennmaradásának fõ törvénye: az élet és a

javak újratermelése. Tartalmazza ez a fõ

törvény azt a nyilvánvaló következtetést

is, hogy aki a társadalom létalapjából, az

élet és a javak újratermelésébõl akarat-

lagosan kivonja magát, miközben élvezi és

fogyasztja élõ társadalmi környezetének

javait, vívmányait, segítségét, szolidaritá-

sát, ezt csak másokon élõsködve teheti,

noha errõl a világméretekben elhatalma-

sodó élõsködésrõl még a szakirodalom is

alig vesz tudomást, bár züllesztése, pusz-

títása az élet minõségében is, vesztett

mennyiségében is világszerte mérhetõ.

10 11Híd magazin

fókuszban a házasságtúlra is visszavezethetõ, s naponta hozza

jövõnket „a halál kultúrájába” belemor-

zsoló eredményeit.

Teljesebb a kép, ha hozzáfûzöm: nemcsak

anyagiakban premizáltak gazdagon a bal-

oldal gyerektagadó kedvencei, ha-

nem elõjogokban is. A sterilizáltak

az Alkotmánybíróság és a parla-

ment többségi határozatával

megkapták élethosszig a gyil-

kos élõsködés „szabadságjogát”,

hasonlóképp megkapták az egy-

nemû „házaspárok” is. A mûvi

abortusz törzsgárdája a magzat-

gyilkolás jogát és mindnyá-

jan a szinglikkel, az

akaratlagos gyer-

mektelenekkel

együtt megkap-

ták a jogot mun-

kabérük családot,

gyermekeket illetõ

nagyobbik felének

elsikkasztására és sza-

bad felhasználására.

Egy rápillantással felfog-

ható, hogy a népesedés té-

makörének ez az egyetlen

részlete is annyi szakmai, tudomá-

nyos, ideológiai problémát zsúfol össze,

amely a tudományok meghatározó jelen-

léte nélkül kezelhetetlen. Teljes a káosz.

Elképzelni is nehéz, hogyan lehetett

elhitetni százmilliókkal – köztük sok

tízmillió diplomással – azt az oktondi kép-

telenséget, hogy „az élet újratermelése”,

az utódnemzedékek világra hozatala,

szükségleteinek korszerû ellátása, felne-

velése, oktatása, munkába állítása, család-

alapítása (Theodor W. Schultz Nobel-díjas

közgazdász számításai szerint a nemzeti

jövedelem 30 százalékát igénylõ „jövõ

beruházásai”) magánügy, hobbi, jólesõ

idõtöltés: ki bélyeget gyûjt, ki kutyát tart,

ki gyereket nevel – ez a liberális világ

rendje.

És mit szól mindehhez a közvélemény?

A javak újratermelésébõl az élõsködõk

kimaradása legfeljebb az életszínvonalat

morzsolja le, nélkülözést okoz, esetleg

nyomort, de a társadalmat nem pusztítja

el, a történelem erre bizonyság. Az élet

továbbadásának megtagadása viszont a

legpusztítóbb, gyilkos élõsködési forma,

maga a halál, minthogy magát a társa-

dalom életét fogyasztja, éli föl.

Ha számításba vesszük, hogy a legna-

gyobb tömeghatású ösztönzõ az anyagi,

akkor az élet továbbadásának megtaga-

dásánál közvetlenebb ösztönzõkre is

vessünk egy pillantást, felmérések százai

mutattak igen hasonló eredményeket.

Találomra idézek egyet: Az eltartott nél-

küli keresõk jövedelmi fejadagja átlagosan

kétszerese, háromszorosa, három és fél-

szerese volt azonos munkát végzõk kö-

zött a három vagy több eltartottat

ellátó család jövedelmi szintjének. A

Százak Tanácsa nemrégiben rákérdezett a

„szociális” miniszterre, voltaképp egyben

a kormányra is: nem vennének-e példát

szociális érzékenységbõl az ókori rabszol-

gatartóktól vagy a középkori földesurak-

tól, akik felfogták, hogy a személyesen

elvégzett munkát az ezer év óta ha-

gyományos, családra méretezett ter-

mészetbeli bérrel (búza, szalonna, bocs-

kor, tehéntartás stb.) kell megfizetni.

Tehát ne csak az éljen meg belõle, aki

elvégezte a munkát, hanem az asszonya is

az általa szült és nevelt jövendõ anyákkal

és munkaerõkkel.

Adam Smith (Ricardo, Malthus) a termé-

szetbeli bérezés nyomvonalán fogalmazta

meg a közgazdaság és a demográfia bér-

elméletét, mely szerint a munkabérnek

fedeznie kell nemcsak a munkaerõ napi,

de távlati újratermelésének költségeit is,

tehát a család teljes ellátását lehetõleg a

kor színvonalán, a nevelés, a megélhetés,

az oktatás kiadásaival együtt. A tudomány

legyalázása és a népesedési csõd legdur-

vább, s meglehet leghatékonyabb életel-

lenes ösztönzõje az a tény, hogy a felnõtt

lakosság igen nagy, kétségkívül 90 száza-

lék fölötti többségének fogalma sincs a

munkabér családot illetõ nagyobbik felé-

nek a létezésérõl és szerepérõl. Politiku-

sok nagy többségének sincs

errõl fogalma, iskolák-

ban, egyetemeken,

országgyûlési

vitákban sosem

találkoznak vele.

Így alakulhatott ki

már nemcsak az el-

múlt fél évszázad-

ban, de jóval ha-

marabb az a

népirtó irány-

zatú jövedelemelosztás, amely

fejedelmi ajándékokkal premi-

zálja a társadalom pusztítóit, a gyilkos

élõsködést megvalósító sterilizáltakat, a

mûvi abortusz törzsközönségét, a meleg

„házaspárokat”, az új életformát megvaló-

sító szingliket, s általában is az utódlás

akaratlagos megtagadóit.

S ugyanekkor élethosszig bünteti nélkü-

lözéssel, nyomorral, kiszolgáltatottsággal

válogatottan azokat, akik mások helyett is

szülnek-nevelnek utódot. A népirtásra

ösztönzésnek ez a rendszere évszázadon

ÁLLÁSPONT

Nyílt levél aMagyarTudományosAkadémiához

A

tete. Az asszony

arca ragyogott. S

kéz a kézben

szálltak, repültek

a nyáresti dom-

bok fölött, keresz-

tül az életükön. Látták a kis templomot,

ahonnan elindultak. A násznépet, a ka-

vargást, a boldog sokadalmat. Az asszony

még ennyi év után is elpirult az együtt

töltött boldog órákra gondolva. Nem volt

más az életükben, csak õk ketten, egy-

máséi. Nem volt mitõl féljenek, soha nem

kellett bujkáljanak. Szégyenkezés nélkül

nézhettek egymás szemébe. S jöttek sor-

ban a gyerekek. Fokozatosan tanulták

meg becsülni bennük Isten ajándékát.

Belõlünk lettek, de mégsem tulajdonunk

õk – gyönyörködtek ugyanakkor leplezet-

len büszkeséggel rájuk tekintve. Gaz-

daggá sose váltak, de a szükségeset min-

dig megkapták. Mily könnyû volt most

átrepülni a nehéz, próbás idõket! A beteg-

ségek, szeretteik halála õket sem kerülte

el. Tavaszi fagy, nyári jégverés is sújtotta

két kezük munkáját. De hát nem voltak

egyedül, egymásnak feszíthették hátukat

a nehéz napokban. Ha az egyik csüggedt

el, bátorította a másik. Ajándék volt az is,

hogy egyszerre, egy idõben sose tört rájuk

fókuszban a házasság

Híd magazin

Tízezernyi levelet, hozzászólást, vitacik-

ket olvastam a népesedési viták témakö-

rében 35-40 év óta, az alábbi rövid rész-

letet jó nevû pályatársam – szociográfus,

publicista, szociológus – (alá nem írt) le-

velébõl idézem. A legáltalánosabban kép-

viseli a balliberális értelmiség szemléletét.

Nyoma sincs már ebben a munkabér csa-

ládot illetõ nagyobbik felének.

„Szólamokat pufogtatni persze lehet, de

az igazság mégiscsak az: civilizált társada-

lomban, ahol az ember már nincs vak ösz-

töneinek és a természet törvényeinek alá-

rendelve, az egyén szempontjából a gye-

rek lehet önzõ érdek, felelõtlenség vagy

többségében – merjük kimondani – hobbi

(tehát magánügy), mint teszem azt a bé-

lyeggyûjtés, a kutyatartás stb. Ha pedig

hobbi – és nyugodtan elfogadhatjuk, hogy

az –, ezt mindenkinek önerejébõl kell fi-

nanszíroznia! A gyerek tehát öncélú kedv-

telés, amelyben manapság a közösség

szempontja semmiféle szerepet nem ját-

szik. A nemzet pedig nem fog kihalni,

emiatt nem kell aggódnunk, mindig lesz-

nek olyanok, akiknek a gyerek a hobbijuk,

mint ahogyan kutyabarátok is mindig van-

nak, ha nem is kapnak kutyapótlékot és

kutyaólat…”

A tudományok igen tevékeny besegítése

nélkül itt már hiteles politika jó szándéka,

a java értelmiség nemzetféltése sem

állíthat meg bennünket a végpusztulás

lejtõjén. Hiszen kötetnyi terjedelemmé

szaporíthatnám azoknak az életellenes gó-

coknak a felvázolását, amelyek elvénült

társadalmunkat napról napra tovább pusz-

títják.

Íme néhány – csak címszavakban, kifejtés

nélkül:

Életellenes a csak a javak újratermelésére

alapozott, az élet újratermelésétõl, a tár-

sadalmi kontinuitástól függetlenített

nyugdíjrendszer.

Életellenes az évtizedek óta szívósan rek-

lámozott, fõrangra emelt értékrend szent-

halad a végpusztulás felé.

Ha Jobbágyi professzor számításai meg-

alapozottak, az utolsó történelmi pillana-

tokhoz érkeztünk, amikor még lehet re-

mény, hogy kellõ önfegyelemmel, több

évtizedes áldozatok vállalásával lefékez-

hetjük, megállíthatjuk pusztulásunkat.

Megítélésem szerint a számítások mega-

lapozottak, viszont a kellõ önfegyelmet és

áldozatvállalást én kétségesnek látom.

Ám akiben szikrányi tisztesség szunnyad,

ebben a helyzetben nem állhat félre, egy-

mással tusakodó hiteinktõl, világnézete-

inktõl függetlenül az önvédelem a legbel-

sõ parancs.

Külön hangsúlyt érdemel e nyílt levél leg-

fontosabb üzenete: tele a közéletünk

életellenes erõtényezõkkel, ma már ezek

szabják meg, ösztönzik, kényszerítik ki

ügyeink-dolgaink alakulását, naponta ta-

szigálják a magyarságot a megsemmisülés

felé. A halál kultúrájának ezektõl az ösz-

tönzõitõl a tudományok felmentõ serege

nélkül nem szabadulhatunk.

FEKETE GYULA

A cikk szerzõje író

háromsága – jólét, kényelem, szórakozás-

élvezkedés – megtoldva még a csúcsra

emelést a személyes karrier igézetével oly

mértékben életellenessé gyúrni az érték-

rendet, hogy gyermeket szülni, nevelni

csak a megtagadásával lehet.

Életellenes a médiára, elsõsorban az elek-

tronikus médiára bízott szocializáció. Ter-

mészetesen életellenes a magzatgyilkolás

szabadon igénybe vehetõ intézménye, a

manipulált „szabadságjogokba” öltözte-

tett „egynemûek házassága”, a kurtizán

életmódra becélzott sterilizáció, a drog, az

alkohol és így tovább. Az elvénülõ társa-

dalomban már az életellenes erõké a fõ-

szerep, voltaképp maga a társadalom vált

életellenessé. Hiszen az emberi lét alap-

konfliktusa voltaképp az élet igenlése és

tagadása, az adott korszerû és gyakran ne-

hezen felismerhetõ formákban. A politikai

harcok lényege is az életigenlõ és az élet-

ellenes erõk küzdelme, s ebben a küzde-

lemben könnyen eltévedhet, aki csak a

„jobboldali” vagy csak a „baloldali”, csak a

„nemzeti” vagy a „kozmopolita” mundé-

rokról ítél, csak azokra figyel.

Korunk legvalóságosabb „kétpártrendsze-

re” ez, megosztja a pártonkívüliek társa-

dalmát, de frontja átvonul belül a párto-

kon is, melyek csak annyiban különböz-

nek egymástól, milyen arányban tömörül

– nem annyira a tagságuk, inkább a vezér-

karuk – egyrészt az élet, a megmaradás

pártján, másrészt akarva-akaratlan, tudva-

tudatlan – a pusztulásén. Mert az élet és a

halál, a megmaradás és a pusztulás pólusai

közé rendezõdnek – nem ám csak a né-

pesedésben –, e pólusokra tájolódnak az

ilyen-olyan hatalmi törekvések, politikai,

ideológiai tusák, hitviták, manipulációk, a

gazdaság, a kultúra szövedékei.

Az elvénüléssel beáll a társadalom agóniá-

ja, minden lehetséges részletében életel-

lenessé telítõdik, maga az elvénült de-

mokrácia is gerontokráciává – vénuralom-

má – alakul, és már további önsorsrontás

nélkül is naponta gyorsuló mozgással

hûvös este lustán lopakodott az

erdõ felõl. Nyáresti illatokat so-

dort magával a meg-meglóduló

szellõ. Erjedõ gyümölcsök, tikkadt kuko-

ricás, száradó széna illata ölelkezett a pa-

tak menti lapulevelek fûszeres párájában.

Fáradt, poros emberek ballagtak az úton

otthonuk felé. A völgybõl felhangzott egy-

egy kiáltás, néha kocsizörgés zaja, halkuló

kutyaugatás.

Az idõs házaspár a dombtetõn ült egy

padon. Kedvenc helyük volt ez a pad, a

tekintet innen magába ölelte a tág teret, a

lágy dombokat, majd az erdõt, a távoli

hegyeket. Ha tehették, esténként kiültek

ide szemlélni a nyugodni készülõ világot.

No meg itt fogták meg elõször egymás

kezét. Mikor is? Az asszony tartotta min-

dig számon ezeket a helyszíneket és

idõpontokat – gondolta magában az öreg-

ember. De nagyon is régen volt az már! –

sóhajtotta magában.

– Ötvenhét évvel ezelõtt – szólalt meg az

idõs asszony. – Igen, emlékszem, éppen

ezen a napon fogtad meg elõször a kezem.

A férfi nem lepõdött meg, tudta, hogy

gondolataik és érzéseik is egybeolvadtak

már. Kezébe vette, s megsimogatta

felesége kezét. Köszönöm a Mindenható-

nak, hogy megszülettél! – mondta a tekin-

a kétségbeesés. A bántó szavakat mostan-

ra mind elfeledték, segítségükre volt az

átélt, megbocsátó szeretet. Az otthon vé-

dettséget biztosított a számukra. Jó volt

mindig hazamenni úgy, hogy bizonyosak

lehettek, otthon nem várja õket megle-

petés. Megtartó-hordozó szeretettel ka-

paszkodtak egymásba.

A szárnyaló emlékutazás egyszer csak vé-

get ért. Még a szerelembõl is maradt

öregségünkre – gondolta magában az

öregember. Ezek a fiatalok mennyi min-

dent nem tudnak még – kuncogott csen-

desen, s megszorította felesége kezét.

Ott a dombtetõn az öreg házaspár körül

lelassult az idõ. Feloldódtak a mindenség

harmóniájában. Észrevétlenül egyszerre

csak fává változtak. Megadatott nekik,

hogy nem kellett egymást eltemetniük.

Ha útjaid során két fát látsz valahol,

egymás mellett, különállón, gondolj arra,

hátha õk azok…

LUPTÁK GYÖRGY

12

fókuszban a házasság

Híd magazin 13

A

Hûség

– Ötvenhét évvel ezelõtt – szólalt meg az idõsasszony. – Igen, emlékszem, éppen ezen anapon fogtad meg elõször a kezem.

Életellenes a manipulált „szabad-ságjogokba” öltöztetett „egynemû-ek házassága”, a kurtizán életmód-ra becélzott sterilizáció, a drog, azalkohol és így tovább.

ságkötések száma (1948: 97.710; 2005:

42.791). Ennek és egyéb mutatóknak

„árnyékában” megduplázódott az egye-

dül élõk száma (1970: 594.759; 2001:

1.013.889), sõt 1970 óta megháromszo-

rozódott a nem házas együtt élõ párok

száma (1970: 61.896; 2002: 200.302).

Mindennek van egy, az egész társada-

lomra kiható negatív következménye: a

teljes vagy házaspáros családok száma

az elmúlt 30 évben mintegy 600.000-

rel csökkent (1980: 2.697.000; 2005:

2.065.000). Ez utóbbi tény különösen

drámai üzenetet hordoz: E ponton ér-

zékelhetõ leginkább a házaspárkapcso-

latok és a család válsága.

Mindeközben hányan keresik fel aCsaládsegítõ Szolgálatot, többenvagy kevesebben?E ponton is a számadatok a legbeszé-

desebbek. Az elmúlt rövid tíz évet fi-

gyelembe véve: 1999-ben 320-an;

2005-ben 908-an; 2008-ban 1470-en;

és ez évben az eddigi havi protokoll-

jaink, statisztikáink szerint a hozzánk

fordulók száma meghaladja majd az

ezerötszázat is. A probléma az, hogy az

emberek, párok, családok legtöbbje

„késõn” érkezik. Olyan ez, mint a da-

ganatos betegségek: minél késõbb

avatkozhatunk be diagnosztikusan és

terápiásan, annál rosszabbak az ered-

ményes segítés esélyei. De Istennek

hála, pozitív tapasztalataink is vannak.

Isten megfoghatóan velünk van. A köny-

nyebben kezelhetõ, ún. kommuniká-

ciós zavar problémák kommunikációs-

konzultációs tréningekkel könnyebben

oldhatók fel. De végül is Istennél nincs

könnyebb vagy nehezebb eset.

Milyen szakmai profilok szerint cso-portosítják az Önökhöz fordulók krí-ziseit? Kik dolgoznak Önnel, Önökkelegyütt?Egy egyházi-keresztyén teológiai ér-

tékrendet valló segítõ szolgálat is min-

denkit be kell, hogy fogadjon. Termé-

szetesen, ha valakinél a Jézusba vetett

hit dinamizálható a segítõ folyamat so-

rán, akkor az óriási segítséget jelent-

het. Mi egy adott válsághelyzet felol-

dására koncentrálunk, de ha a válságke-

zelés közben páciensünk nyitottá válik

a létezés átértelmezésére – hiszen egy

komoly válság a lét értelmét is kérdé-

sessé teszi, teheti a szenvedõ ember

számára – akkor Krisztusban mutathat-

juk fel ÕT mint megoldást. Persze, en-

nek el kell, hogy jöjjön a KAIROSZ-a,

az „üdvösség órája”.

Egyébként pár- és családterápia, ne-

velési tanácsadás, abortuszválság-keze-

lés, gyermekpszichológiai gondozás,

lelkivezetés, lelkigondozás képezik

szakmai profiljainkat. Vannak fõállású

szakember munkatársaink: védõnõ,

pszichológus, gyermekpszichológus,

lelkipásztor. Igyekszünk, hogy a jó szak-

maiság mellett munkatársaink hívõ ke-

resztyén emberek legyenek. No és itt

van Bethesda Gyermekkórházunk és

annak szakorvosi gárdája is, akik na-

tatisztikai adatok tükrébenmilyen a magyar családok lel-ki-mentális állapota, hiszen

riasztó a hír, hogy az elmúlt 50-60évben hatszorosára nõtt az elváltakszáma? Valóban ilyen riasztó a hely-zet?

Mivel a Népességtudományi Kutatóin-

tézettel szakmai kapcsolatunk van,

pontos adatokra hivatkozhatok. A válá-

sok száma nem nõtt hatszorosára, sõt:

alig duplázódott az elmúlt 50 évben

(1948-ban 16.590, 2005-ben mintegy

26.000 de jure válást regisztráltak).

Ennél differenciáltabb mutatókra kell

figyelnünk: az elmúlt 50 évben több

mint felére csökkent a polgári házas-

S

vagy a jog. Volt már nekem moszlim

páciensem is, akirõl kiderült, hogy bár

két felesége volt, de igazán csak az

egyiket szerette. És a válság itt robbant

ki: a két feleség ezt nem bírta elviselni.

Lehet, hogy a Korán megengedi a több-

nejûséget, de Isten egy férfi mellé egy

asszonyt ad. Így vagyunk kalibrálva.

Mi a jó házasság titka?„Alulnézetbõl” az értékek kölcsönös

ajándékozása, a kapcsolatunk határai-

nak közös õrzése, a félelem vagy fél-

tékenység nélküli szeretet, mely sza-

badságot ad a másiknak. „Felülné-

zetbõl” pedig a Kegyelem! No és ha sze-

mélyiségünkkel együtt fejlõdik házas-

ságunk is. Ez egy életen át tartó mun-

ka.

Mi az Igéje, amit az Önhöz fordulók-nak a szívére helyez?Az Ige – különösen a betû – nem re-

cept, egy adott szituációban Isten Szent-

lelke mondathat ki velem Igét, de

ugyanazt különféle élethelyzetekre

semmiképpen. Nekem van Igém, mely-

lyel Isten ebbe a szolgálatba állított, de

ezt 20 évvel ezelõtt én kaptam. Az anya

elfelejtkezhet gyermekérõl, de Isten

soha nem feledkezik el rólunk (Ézs

49,15–16).

KÕHÁTI DOROTTYA

segítõ munkája. A bûn az bûn, de Jézus

sem kárhoztatott, hanem feltárt és gyó-

gyított. Azon dolgozunk, hogy ne mi

„süssük rá” valakire, hogy bûnös, neki

magának kell felismernie ezt.

És a lelkészek felkeresik Önöket?Az elmúlt tíz évben 40 lelkészházaspár

és 10-15 lelkész egyén keresett fel ben-

nünket. A fentiek állnak rájuk is azzal a

megjegyzéssel, hogy a lelkészházaspá-

rok hajlamosak még hosszabb ideig

„jegelni” a problémájukat. Itt a legszo-

morúbb az, hogy több lelkésznél a ke-

gyességnek, a pietásnak nyoma sincs a

válságok idején. Kegyeskedés van, a

bibliaórán, de egyéni kegyesség nincs a

magánéleti krízisben. A legtöbben el-

felejtik, hogy magánéletük szerves ré-

sze a közéletnek. Az értékközlõ embe-

rek negatív magánéleti mintáikkal ren-

geteget ártanak, de ezzel ugyanígy van-

nak a politikusok, jogászok, orvosok,

pedagógusok is. Botránkozni mindig

azok botránkoznak, akiknek nagy szük-

ségük lenne jó mintára: a fiatalok és a

személyiségükben nem fejlett egyének.

Mondhatjuk hogy divatjamúlt a há-zasság?Nem! Nem a házasság intézménye van

krízisben, hanem az egyén van létvál-

ságban! A házasság nem lehet divatja-

múlt, mert Isten elsõ teremtési rendjé-

hez tartozik. Ugyanúgy, mint az állam

„ÉN – TE-róladel nem feledkezem!”

fókuszban a házasság

14 Híd magazin

fókuszban a házasság

gyon segítõkészek – mi pedig segítünk

az általuk hozzánk küldött embereken,

gyermekeken.

Említi, hogy hívõ emberek is válságbakerülhetnek. Mi a helyzet, amikor hí-võ emberek válnak? Kerülhetnek õk isilyen helyzetbe?Persze, hogy kerülhetnek! Mikor a Ge-

nezáreti tavon vihar tört ki (Mk 4), a

Jézust és tanítványait szállító halászha-

jó ugyanúgy viharba került, mint a

többi. A hívõ ember is eleshet, elfárad-

hat, sõt ki is éghet. Aki áll, vigyáznia

kell, hogy el ne essék (1Kor 10,12).

Még Illés próféta is elesett és válságba

került. Arról nem is beszélve, hogy

mikor az ember kapcsolati, lelki válság-

ba jut, a hite is viharba kerülhet. Van-

nak konok, makacs, enyhébb vagy sú-

lyosabb személyiségzavarral küszködõ

hívõ emberek is: az Igét ismerik, csak

önmaguk ismeretében akadtak el. Van-

nak hívõ emberek, akik önmaguknak

alkottak istenképet, de nem engedik,

hogy Isten teremtsen bennük új em-

bert. Aztán válság közben derül ki,

hogy istenük nem élõ Isten. Bizony vá-

lás is elõfordul keresztyéneknél is. Sok

„hívõ” házaspár nem tanul meg kom-

munikálni, viselkedni, és nem dolgoz-

zák fel otthonról hozott negatív családi

mintáikat.

Ítéletet nem mondhatunk. Munkánk

nem az erkölcsi ítélõbíró, hanem a

Beszélgetés Szarka Miklósreformátus lelkésszel, pár- éscsaládterapeutával, klinikailelkigondozóval, a Reformá-tus Egyház Bethesda utcaiHázasság- és CsaládsegítõSzolgálatának vezetõjével.

A szolgálat munkatársai

15Híd magazin

Híd magazin

fókuszban a házasság

16 Híd magazin

idõsebbek, köztük a presbiterek többsége

sem talál kivetnivalót.

Jegyesoktatásokon általában már az elsõ

beszélgetés során kiderül, hogy a házasság-

ra készülõ fiatalok együtt élnek.

Fájdalmas tény, hogy a társadalom egészére

jellemzõ házassági válság az egyházat is

elérte. Önáltatás volna azt mondani, hogy

nálunk sokkal különb a helyzet. Ha pedig a

lelkészcsaládok közismertté váló tragédiáit

látjuk, akkor még inkább érezzük, hogy

sürgõsen tenni kell a bajok orvoslásáért. A

krízisjelenségek között elsõként a lelké-

szek nagyszámú válását említhetjük, ám

korántsem csak errõl van szó. Nem dughat-

juk a fejünket a homokba, és szólnunk kell

arról a jelenségrõl is, amikor nem követ-

kezik ugyan be válás, de valamelyik fél

egyértelmû, adott esetben folyamatos hût-

lensége bizony szomorú tény. Létezik

azonban – lelkészek esetében is – családon

belüli erõszak, fizikai bántalmazás és lelki

terror, despotikus bánásmód a családta-

gokkal. A krízisnek olykor kirobbantója,

máskor következménye az alkoholizmus, a

számítógép-függõség, az anyagi visszaélés

vagy „csupán” az, hogy egy-egy lelkész

családját elhanyagolva – a szakirodalom ki-

fejezésével „workaholic” módon – a mun-

kába temetkezik.

Mit lehet tenni? Egyrészt szükség van a

biblikus és teológiai tisztázásra és ennek

nyomán a megfelelõ egyházfegyelemre. A

bûnt bûnnek kell nevezni – tudva és hir-

detve persze, hogy van bûnbánat és bûn-

bocsánat –, érvényesíteni kell a személyes

lelkivezetés gyakorlatát, és adott esetben

élni kell diszciplináris eszközökkel. A bib-

likus örökséghez ragaszkodva a leghatáro-

zottabban le kell szögeznünk például, hogy

egyházunkban egyaránt megengedhetet-

len az azonos nemû párok megáldása és a

homoszexuálisok lelkésszé szentelése.

Hazai egyházunkban egy kis – általam ve-

zetett munkacsoport – foglalkozik a lel-

készek házassági krízisei orvoslásának

szükségességével és lehetõségével. Mun-

kánk részeredményeit már a zsinat elé tár-

tuk, de sok még a feladat. El szeretnénk

érni, hogy házasságra és a lelkészcsaládok

speciális élethelyzetére való felkészü-

lés már az Evangélikus Hittudományi

Egyetemen megkezdõdjék. Nagy szerepet

szánunk a prevenciónak is. Ha a családi

válság legkisebb jelei mutatkoznak, azon-

nal keresni kell – lehetõleg közösen – a

megoldást. Ez elsõ szinten a barátokkal,

kollégákkal való intenzív kapcsolatápolást

és õszinte beszélgetéseket jelent, második

szinten pedig szakemberek bevonását. Le

kell tudni gyõzni az abból adódó gátlást

vagy szégyent, ha példának okáért egy lel-

készházaspár pszichológus vagy éppen

szexológus tanácsát veszi igénybe. A konf-

liktuskezelésnek a legkülönbözõbb formái

vehetõk hatékonyan igénybe: a prevenció

és terápia akkor lehet igazán hatékony, ha

az együtt jár a lelkészi szupervízióval.

Ezzel kapcsolatban a legújabb idõkben

számos jó kezdeményezés született.

Külön kell foglalkoznunk a gyermekek-

kel. Közismert tény, hogy lelkészcsaládok-

annak érvényesítése, hogy az elvált lelkész

munkaviszonya az adott gyülekezetben

vagy intézményben legalább átmenetileg

megszûnjön. Lelkigondozói törõdéssel kell

a megcsalt vagy magára maradt félhez for-

dulni. Szükségesnek látszik egyházunkban

is valamiféle házassági tanácsadó és há-

zasságot segítõ szolgálat felállítása, vagy

valamely egyház már meglévõ intézményé-

hez való kapcsolódás.

A fenti problémák egyházunk egészét

nyomorítják, ezért a bajok orvoslásának

szándéka is kiemelt feladattá kell, hogy

váljon. Egyaránt igaza van Pál apostolnak és

Jézusnak. Az apostol így ír: „Ha szenved az

egyik tag, vele együtt szenved valamennyi” (1Kor

12,26). Jézus pedig így tanít: „Simon, Simon,

íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint

a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fo-

gyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erõ-

sítsd atyádfiait” (Lk 22,31).

FABINY TAMÁS

ban õk sokszor hátrá-

nyos helyzetûvé vál-

nak, ami testi-lelki (be-

leértve hitbeli) fejlõdé-

sük szempontjából hát-

rányos lehet. Már csak

ezért is indokolt, hogy

a lelkészcsaládok rendszeresen keressék

annak alkalmát, hogy közösen el tudjanak

menni nyaralni, illetve év közben is tartal-

mas közös programokat szervezzenek. Cél-

szerû továbbá annak a lehetõségnek a meg-

találása is, hogy a lelkészházaspár alkalman-

ként néhány napig együtt, csak egymásra

figyelve lehessen. Ne váljék valósággá a

bibliai igének ilyen elferdítése: „Míg a gye-

rek tõle el nem választ…”

A lelkészházasságok védelmével kapcso-

latosan intézkedési csomagot állítunk ösz-

sze. Szükséges, hogy a válságba jutott há-

zasságban élõk a lelki és mentális, illetve

más nélkülözhetetlen segítséget megkap-

ják, s ezzel a válságot leküzdjék, és így a

válást lehetõség szerint megelõzzük. Az

egyház gyógyító szolgálata azt jelenti, hogy

az érintett felek megtalálják a bûnbánat, a

bûnbocsánat, a megbocsátás és kiengesz-

telõdés útját. Amennyiben mégis bekövet-

kezik a válás, akkor kívánatosnak látszik

fókuszban a házasság

lelkész megkéri a konfirmandu-

sokat, hogy írják be a füzetbe szü-

leik adatait. Egyikük ártatlan te-

kintettel megkérdezi: „Most melyik apu-

kámra tetszik gondolni?” Mert hogy más az

édesapa és a nevelõapa. Utóbbi személye

idõközben talán még változik is.

Egy lelkészkollégám meséli, hogy falujuk-

ban negyedszázada évente átlagosan még

húsz esküvõ volt, manapság sokszor egy

sincs. Nem azért, mert elöregedik a te-

lepülés, hanem azért, mert polgárjogot

nyert az élettársi kapcsolat. Ebben az

Házassággondozás egyházunkbanA

17

Fájdalmas tény, hogy a társadalom egészérejellemzõ házassági válság az egyházat is elérte.Önáltatás volna azt mondani, hogy nálunk sokkalkülönb a helyzet.

Híd magazin18 Híd magazin

fókuszban a házasság

Pszichológus, nyu-galmazott fõisko-lai tanár, a BibliaiHázassággondozóSzolgálat alapító-ja, vezetõségi tag-

ja. Elõadásokat tart az országban (né-ha Erdélyben, Felvidéken és Kárpátal-ján is) párkapcsolati és házassági té-mákban. A Biblia és Család címû lapszerkesztõje.

helyet is foglal fölöslegesen.” De mie-

lõtt visszaadta volna az ajándékozók-

nak, a szomszédasszonya megkérdezte

tõle: „Mariska, bedugtad a gép dugóját

a konnektorba, amikor kipróbáltad?”

Talán mi is úgy vagyunk a házassággal

(Isten ajándékával), mint Mariska néni

a háztartási géppel. A mellékelt „pros-

pektus” (a Biblia) fontos utasításokat

tartalmaz: „Rendeljétek alá magatokat

egymásnak!” „Szeressétek egymást!”

„A férfiak gondoskodjanak feleségük-

rõl, mint a saját testükrõl!” „Az asszo-

nyok tiszteljék a férjüket!” Mindezt

igyekszünk megtenni, de elõbb-utóbb

rájövünk: nem megy.

Hol van a hiba?

A bûnesetkor megszakadt a kapcso-

latunk az Élet Forrásával. Azóta csak

biológiailag élünk néhány évtizedig.

Isten nélkül lelkileg halottak vagyunk.

A halottak (az önzõ emberek) nem ké-

pesek szeretni és tisztelni egymást.

Isten „áramkörére” kapcsolódva nem

kérdés, hogy milyen érvek szólnak a

házasság mellett. A házastársi kapcso-

lat a legalkalmasabb eszköz arra, hogy

megvalósuljon bennünk Isten eredeti

terve: a társára figyelõ, önmagát hát-

térbe szorító, az Õ szeretetlényét tük-

rözõ (Isten képét hordozó) ember.

A házasság nem boldogságintézmény– mondják sokan. Akkor mi?A Bibliában nem szerepel ez a boldog-

mondás: „Boldogok a házasok.” De

tudnunk kell: a bibliai boldogságfoga-

lom nem azonos a komfortérzéssel. A

több mint száz boldogmondást így le-

hetne összefoglalni: Boldogok, akiknek az

Milyen érvek maradtak a házasságmellett a mai idõkben?Mariska néni csodálatos háztartási gé-

pet kapott ajándékba az unokáitól. Ez a

gép a mellékelt prospektus szerint

szinte mindent tudott: darált, mixelt,

dagasztott, fõzött… De a néni hiába

nyomkodta a megfelelõ gombokat, a

gép nem mûködött. Több heti próbál-

kozás után tette föl a kérdést: „Milyen

érvek szólnak amellett, hogy megtart-

sam ezt a gépet? Hiszen nem mûkö-

dik. Szobadísznek nem elég szép, meg

A házasság nemmûködikmagától!

Úrral helyreállt a kapcsolatuk. Közben le-

het, hogy nélkülöznek, szenvednek,

tûrnek, egymásban is csalódhatnak…

Mégis boldogok, mert Jézus Krisztus-

sal közösségben élnek. Boldog házas-

sághoz boldog emberek kellenek.

Hogy mi a házasság? Egy

férfi és egy nõ Isten színe elõtt kö-

tött, életre szóló szövetsége. Ha ezt a

szövetséget nem törik meg, hanem ra-

gaszkodnak az Úrhoz és egymáshoz,

akkor botlásaik és az egymásnak oko-

zott fájdalmak ellenére is boldog lesz a

házasságuk.

Hogyan tartsuk karban ezt a töré-keny közösséget; ha baj van, mit te-gyünk?Ne azzal kezdjük, hogy igyekszünk sor-

ban megvalósítani a házasságra vonat-

kozó bibliai útmutatásokat! Ez ugyan-

olyan lenne, mint ha a háztartási gép

egyes funkcióit próbálnánk mûködtet-

ni az áramkörre való csatlakozás nélkül.

„Hanem keressétek elõször Isten országát…”

Ismerjük fel, hogy Istentõl elszakadt (bû-

nös) emberként maximális igyekezetünk

sem elég! Fogadjuk el a bûnbocsánatot az

Úrtól, hogy mi is képesek legyünk

kiengedni társunkat „az adósok börtönébõl”

(Mt 18,21–35)! Ezután indítsuk el a kí-

vánt szeretetprogramokat!

lem, elfogadottság érzése -

hogy néhányat említ-

sünk a házasság elõ-

nyei közül.

A házasságnem boldogságin-tézmény – mondják sokan.Akkor mi?A házassági boldogság kérdése már a

kezdetekben eldõl. Ha valaki azért

akar házasodni, hogy boldog legyen, s a

párja is csak ezért, akkor az önzés ket-

tesben veszélye áll fenn. Ilyenkor va-

lószínûleg jobb, ha nem kötnek házas-

ságot. Sokkal vonzóbb megközelítés,

ha azért akarok házasodni, hogy a páro-

mat boldoggá tegyen, s ha ez sikerül,

akkor leszek én is boldog. Ha a párom

is ugyanígy gondolja, akkor ez remény-

keltõ házasság lehet. Ekkor a figyelem

központjában az áll, hogy mivel okoz-

hatok örömet, boldogságot a másiknak.

Ehhez igyekszem õt jól megismerni,

fantáziámat mûködtetni, majd ötletei-

met megvalósítani. Tehát árt a házas-

ságnak a párom nevelése, kritizálása,

sértegetése, megbántása. Fogadjam el

férjemet, feleségemet olyannak, ami-

lyen, hisz ezért házasodtam össze vele.

Mint mondják, megváltoztatni csak

egy embert tudunk – önmagunkat. Ha

lémák. Gyakrantart elõadáso-kat nevelésitémákbólaz

ország különbözõ városaiban, vala-mint pszichológiát oktat fõiskolán.

Milyen érvek maradtak a házasságmellett a mai idõkben?Nem a házasság van válságban, hanem

a házasság szereplõi. A Teremtõ alkot-

ta meg az egy férfi és egy nõ szövet-

ségére épülõ monogám, egy életre

szóló szeretetkapcsolatot. Ebbõl kö-

vetkezik, hogy ez jó intézmény, a vál-

ságot tehát a résztvevõk okozzák. Ha

valamivel nem a létrehozó elõírásai

szerint bánunk, s így az rosszul mû-

ködik, akkor nem bölcs dolog az alko-

tót hibáztatni ahelyett, hogy meg-

néznénk, mit ron-

tottunk el. Ha vala-

ki például a mosó-

gépet nem a keze-

lési utasítás szerint

használja, hanem pl.

filmet akar vele nézni, ne csodálkoz-

zon, hogy ez nem sikerül, s fõleg ne a

létrehozó mérnököt szidja.

A házassággal sokaknak az a bajuk,

hogy nem mûködik magától. A jó há-

zasság komoly munkát kíván mindkét

fél részérõl – önnevelés, türelem, egy-

másra figyelés, megbocsátás, folya-

matos párbeszéd, hatékony konflik-

tuskezelés stb. Ugyanakkor szeretet,

gondoskodás, baj és betegség esetén

kiemelt törõdés, magány ellen véde-

Szakpszichológus.Fõbb tevékenysé-gi területei: házas-sági, gyerekneve-lési, önismereti,életvezetési prob-

Dr. Pálhegyi Ferenc

Dr. Sallai János

Ha ragaszkodnak az Úrhoz és egymáshoz, akkorbotlásaik és az egymásnak okozott fájdalmak el-lenére is boldog lesz a házasságuk.

Körinterjú

Híd magazin

fókuszban a házasság

Híd magazin20 21

fókuszban a házasság

Együttélés?Házasság?

Sok ismerõsöm a házasságnál rontot-ta el az életét, mert csak akkor tudtameg, kit választott, amikor már ösz-szeköltöztek!

Az együttélésben önzés is van: Jólesz-e nekem a másik?

A házasság egyik szépsége, hogymire odáig jutunk, már sokat tu-dunk a másikról, de maradnakolyan dolgok, amelyeket csak a há-zasság kötelékében mutatunk megegymásnak. Hogy ezek között vanjó és rossz? Természetes. Feleslegestehát az összeköltözéssel modellez-ni, mert úgysem tudjuk az összeselképzelhetõ szituációt kipróbálni…

Nagy gond, ha csak ezt a két lehe-tõséget látjuk: „megismerni egy-mást” a házasság elõtt, vagy néhányév múlva minden tönkremegy. És haéppen a kipróbálás miatt megy tönk-re bennünk valami, amit aztán nemlehet helyrehozni?

Ha szeretem a másikat, akkor tisz-telem, és vigyázok rá, hogy testi-lelkitisztaságát megõrizze.

Sokakban van kapuzárási pánik, deezt nem kellene másra is kivetíteni.Nagyon frusztrál, amikor a legjobbszándékkal küldenek pl. az egyedülál-lók istentiszteletére…

Elég hosszú idõt töltöttem egyedül.Nehéz volt – elsõsorban a környe-zetem miatt; volt, aki megkérdezte,hogy a nemi identitásom rendbenvan-e. Semmi bajom nem volt, csak kiakartam várni az igazit. Érdemesvolt!

Isten teremtette a férfit és a nõt,hogy egymás segítõtársai legyenekmind a földi dolgokban, mind a lelkiépülésben.

A házasságot szent köteléknek tar-tom.

Ne feledjük, hogy Pál Krisztus és azegyház kapcsolatát a házasság képé-vel szemlélteti, tehát egy jól megéltházasság a mennyország elõképe.

A párkapcsolatnak idõnként meg kellújulnia. Erre jók pl. az áldás-istentisz-teletek, remélem, gyülekezetünkbenmég sokáig él ez a hagyomány.

Egy boldog kapcsolatban legalábbannyi az akaratlagos rész, mint alángolás.

Akik az „igaziban” a tökéletest kere-sik, könnyen kiábrándulnak. Lássammeg a társamban az Úr ajándékait, ésfogadjam el, hogy õ is bûnös ember!

Nem költöztünk össze a házasságkö-tésünk elõtt, viszont sok idõt töltöt-tem a páromnál, tehát félig-meddigúgy mûködött, mintha együtt élnénk.De nem az volt a cél, hogy „kipróbál-juk” egymást, egyszerûen jó volt együttlenni.Tudni kell: ha valamit elrontunk, ak-kor van bûnbocsánat. Fontos, hogyne legyen Isten elõtt titkolnivalónk.

Mi az öt és fél éves párkapcsolat alattegyszer sem aludtunk együtt. Ez oly-kor próbatételt jelentett, az egymásiránti szeretet és tisztelet azonbanmegtanított sok mindenre, ami biztosalapja a házasságunknak. Hálás va-gyok Istennek ezért az ajándékért.Isten adjon bölcsességet mindenki-nek, hogy a Neki tetszõ utat tudjaválasztani.

H. E.

Élénk levélváltás bontakozott ki a pestszent-lõrinci ifi levelezõlistáján, amikor felvetõ-dött az együttélés és/vagy házasság témá-ja. Huszonéves, keresztyén fiatalok vélemé-nyébõl szemezgettünk:

mindkét fél megteszi a másik iránti

szeretetbõl a maximumot, akkor jó esé-

lye van a boldog, hosszú életû házas-

ságnak.

Hogyan tartsuk karban ezt a töré-keny közösséget; ha baj van, mit te-gyünk?A házasság folyamatos karbantartást

igényel mindkét fél részérõl. Nem jó

megközelítés, hogy velem nincs prob-

léma, a másiknak kell változnia. Jól

hangzó önigazolásokban remekek va-

gyunk, de ez nem segít a házasságon.

Az egyik legfontosabb teendõje a házas-

pároknak, hogy rendszeresen beszél-

gessenek egymással. Enélkül távolodni

fognak egymástól. Volt olyan többgye-

rekes házaspárral dolgom, akik – el-

mondásuk szerint – két hét alatt ne-

gyedórát beszélgettek egymással. Kép-

zeljük el, milyen jó lehetett a kapcso-

latuk! Az, hogy nincs idejük egymásra,

számomra azt jelenti, hogy a párnak

nem fontos a másik fél, a kapcsolatuk.

Ami fontos, arra találunk idõt.

A házasság hatékony mûködéséhez

fontos a szeretet gyakori kimutatása a

másik iránt. A tipikus nõi kérdés: Már

nem szeretsz, drágám? Jelzi a szeretet

kifejezésének fontosságát (ezen a té-

ren talán a férfiak teljesítenek gyen-

gébben az esküvõ után). Fontos, hogy

legyen rendszeresen kettesben prog-

ramjuk – akkor is, ha vannak gyerekeik.

A nagyszülõk jelentõs szerepet játsz-

hatnak a gyerekfelügyelet biztosításá-

ban. Ajánlatos a felmerült konfliktusok

mielõbbi közös megoldása a házasság-

ban – nem halogatni, nem duzzogni,

nem idegenekkel, ismerõsökkel megbe-

szélni. Ha a párkapcsolatban komoly bajok

vannak, ne szégyelljünk szakemberrel

konzultálni! Hívõ házaspárnak hívõ szak-

embert tartok célszerûbbnek. A válást

nem tartom jó megoldásnak. Ne feledjük

el, hogy önma-

gunkat visszük

magunkkal a kö-

vetkezõ kapcso-

latba is! Inkább

közös munkával hozzuk rendbe házas-

ságunkat! „Vasat vassal élesítenek, és mindenki

a társa személyét csiszolja.” (Péld 27,17)

A házasság nem boldogságintézmény– mondják sokan. Akkor mi?A személyiségfejlõdés, az individuali-

záció legfõbb terepe. Nincs más kap-

csolatforma, ami akár megközelítené

azt a sokszínûséget, ahány szinten a

házasságban két ember egymásra hat.

Ebbõl adódik az önismeret, az önmeg-

valósítás annyi problémájával való

szembesülés és a kapcsolatformáknak,

a szerepviszonylatok lehetõségeinek

hatalmas gazdagsága. A fejlõdés lehe-

tõsége annál nagyobb, minél többszínû

problémával találkozunk, amik megol-

dásra késztetnek bennünket. A fejlõ-

dés a problémamegoldásokon keresztül

történik az életben.

Hogyan tartsuk karban ezt a töré-keny közösséget; ha baj van, mit te-gyünk?A legfontosabbnak a szeretetbõl szár-

mazó érzések kifejezését és a másik

empatikus megértésére való törekvést

tartom. A felmerülõ, kialakuló ellen-

tétek szükségszerûen jelentkeznek,

azt mutatják, hogy a házasság él és

mûködik. Ezek sokoldalú megbeszé-

lésén, az õszinte önelemzésen keresz-

tül gazdagodik személyiségünk és kap-

csolatunk. A megértés a problémák ki-

alakulása történetének megértését is

jelenti, melyek gyakran visszavezetnek

egészen a gyerekkorig, sõt elvezethet-

nek a családi történet rejtett múltjába

is, az „õsök szellemeihez”, amikkel

meg kell küzdenünk. A szeretet, ami a

másik javának az akarása, nem azonos a

másik egyszerû kiszolgálásával, hibái-

nak vagy akár kórosságainak való behó-

dolással, mert nem ettõl fejlõdik. Talán

a legfontosabb, hogy keressük a másik-

ban az isteni szikrát, az igazi méltósá-

gát, és azt segítsük!

Sz. J.

Pszichiáter, jungicsaládterapeuta,az Országos Pszi-chiátriai és Neu-rológiai Intézet(OPNI) volt Val-

láslélektani Osztályának fõorvosa.

Milyen érvek maradtak a házasságmellett a mai idõkben?A történelem legbeváltabb együttélési

formája. Az utódok szempontjából

egyértelmûen értékesebb fejlõdési le-

hetõséget biztosít. A házasok tovább

élnek. Az emberi kapcsolat csak tartós,

válságokon át vezetõ formában tud ko-

moly mélységeket elérni.

Dr. Süle Ferenc

Nem jó megközelítés, hogyvelem nincs probléma, a má-siknak kell változnia.

zt, hogy a házasság rejtelmes do-

log, nem kell bizonyítani. Erre

nézve „bizonyságok fellege” ta-

núskodik. Emberek õsidõk óta keresik a

kulcsot a szerelem és a házasság titkának

megfejtésére.

Korunk egyre fogyó szentimentalista en-

tellektüeljei a romantika bûvkörében élve

szívesen fordulnak a költõk felé. Jó lenne

elhinni, hogy a múzsák kinyitják a szezám

ajtaját! De a múzsák tanácsa oly sok költõt

megcsalt már, s a reájuk épített „csalfa vak

remények” a realitások kõszikláján porlad-

nak szét. Petõfi Sándor és Erzsike közösen

választott csillaga is kihunyt hamar.

Rohanó életünkbe egyébként is nehéz be-

letuszkolni a mûvészetet, a költészetet. A

mai többségnek a megbízhatatlan költõk

nem kellenek. Marad tehát számukra a

„megbízható(nak vélt) csillag”. Lehet,

hogy a médiumok egy részét a titok iránti

kíváncsiság, a rejtély megfejtésének igé-

nye menti meg a tönk szélétõl? Piacgazda-

ság van, szabad eszmeáramlás és verseny-

szellem. Miért éppen a horoszkópok len-

nének kivételek? De ha még azok bön-

gészése is idõt rabló, hát ott vannak – akár

a képernyõn is – a jósok.

Ám nem lehet mindenkit elvarázsolni.

Vannak tudományosan gondolkodók is.

Nekik látszólag kiutat jelenthetnek az új

pszichológiai diszciplína, a szexológia

kutatási eredményei.

Vajon szomorúságot okozok-e az olvasó-

nak, ha ezt mondom: sem a múzsáktól,

sem az égboltból, sem a szexológustól

nem kap olyan választ a házasság titkára

vonatkozóan, amely biztosíték lenne arra,

hogy nyugodt léptekkel indulhat az

anyakönyvvezetõ felé?

A titok az titok! Ezt a Szentírás is

megerõsíti. Sõt szerinte „felette nagy”. A

legnagyobb. A titkok titka. Csakhogy az

itt az Írásban kijelentetik. Mert Isten ki

akarja jelenteni az ember számára.

„…elhagyja az ember atyját és anyját, és

ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy

testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és

az egyházról szólok.” (Ef 5,31–32)

E versekben található „lebegtetés” maga

is a rejtélyt hangsúlyozza. Olvasom, olva-

som, és nem tudok

nyugvópontra jutni:

Mire gondol Pál? Mi-

rõl állítja az apostol,

hogy nagy titok? A há-

zasságról? Vagy Krisz-

tus és az egyház kap-

csolatáról? Választani

kellene, de nem

megy! Maradék erõm-

mel megpróbálok ki-

utat találni a csap-

dából: Talán mind-

kettõrõl? Igen, mind-

kettõrõl! Végre meg-

nyugszom. De csak

egy ideig.

Újabb nehézség: Le-

het-e egy szintre hoz-

ni a törékeny házasságot és a nagyon is

magasztos Krisztus-egyház kapcsolatot?

Nem esek-e hibába, hogy túlmagasztosí-

tom az elsõt, és degradálom a másodikat?

Vívódom. Némileg bátorít egy különös

párhuzam: a házasságnál is és a Krisztus-

követésnél (egyház) is egyaránt el kell

hagyni apát, anyát, testvért, házat; vagyis a

régi élet kereteit fel kell adni. Mind a két kap-

csolat identitásváltozást követel.

Igen, már kezdem sejteni a tikot! Szabad

egy nevezõre hozni a házasságot és a

Krisztus-egyház kapcsolatot! Mért? Mert

mindkettõt ugyanaz az erõ hozza létre, és

mindkettõt ugyanaz az energia élteti: az

isteni szeretet, az önzéstõl és érdektõl

mentes, önmagát feláldozni is kész

„agapé”. Hogyan? Úgy, hogy mind a házas-

ság, mind az egyház ugyanabból a forrásból

merít: A sziklát megnyitó golgotai kereszt

forrásából. A felette nagy titok és a megis-

merés kulcsa: a KERESZT.

Ugyanaz az erõ, amely Krisztus testét, az

egyházat a Fõvel egységben tartja, képes

és kész arra is, hogy megteremtse a házas-

társak teljes életre kiható egységét. „Lesz-

nek ketten egy testté”, lesz a „két” életbõl

„egy” élet.

A kereszt által vesz fel a házasság (s majd

a család) gyülekezetjelleget, a gyülekezet

pedig házasság-, illetve családjelleget

(„Krisztus menyasszonya”, „Isten gyer-

mekei”).

Végleg megnyugszom. Felette nagy titok,

de most már…, most már kezdem érteni.

LÁZÁR ATTILA

GAME OVER: olvastuk – nem a

számítógép képernyõjén, hanem séta

közben a pólóárus standjánál – „tanulsá-

gos” feliratot. A felirathoz tartozó kép is

beszédes: (még) mosolygó menyasszony

mellett búslakodó võlegény.

„A házasság olyan, mint az ostromlott vár.

Aki kinn van, be akar jutni; aki benn van,

kifelé törekszik” – jutott eszünkbe a

pólóról a házasság buktatóira, nehézsége-

ire vonatkozó, ám tréfának szánt gondolat.

Ez a világ képe a házasságról.

A köztudatban él egy másik házassági

modell is. Pl. a filmipar kasszasikerei bizo-

nyítják, mennyire vevõk vagyunk erre is.

Csak a szereplõk és a sztorik változnak, a

séma ugyanaz: egy fiú és egy lány sok aka-

dályt leküzdve a film végén elhomályosult

tekintettel mondja ki a boldogító igent.

Majd megjelenik a felirat: THE END, és

a folytatás valóban senkit sem érdekel.

Ránk is hatott ez a modell. Huszonegy

évvel ezelõtt mi is beteljesült örömmel

álltunk az oltár elõtt, mint akiknek nincs

más dolguk, mint hogy boldogan éljenek,

míg meg nem halnak. Aztán hamar ta-

pasztaltuk a tréfásnak szánt megjegyzé-

sek igazságmagvát is. Nem romlott meg a

házasságunk, az átlaghoz képest harmo-

nikusan éltünk, a gyereknevelés és a meg-

élhetés feladatai egymáshoz fûztek ben-

nünket. De már eltûnt

szerelmünkrõl a fény, szívünkbõl a

ragyogás. Akkoriban azt gondoltuk: ez

természetes, ez az, amit a „bölcsek” úgy

mondanak: A szerelem átalakul szeretet-

té. Ebben az idõben kaptunk meghívást a

Házas Hétvége (HH) közösségébe. Elõ-

ször megijedtünk: „Hát már kívülrõl is

látható, amit magunknak sem merünk még

bevallani?” Aztán tiltakozni kezdtünk:

„Ha nekünk lenne három szabad napunk,

el tudnánk azt tölteni saját magunk is!”

Harmadszorra azonban kötélnek álltunk,

és részt vettünk az Elsõ Hétvégén.

Nem volt katartikus élmény, mégis úgy

tapasztaltuk, hogy megváltoztatta kapcso-

latunkat. Valami olyat éltünk át, amit a

kánai menyegzõ ifjú párja: Jézus jelen van

házasságunkban, és az elfogyó öröm he-

lyett még nagyobb, még jobb örömöt ad.

A HH-n tudatosult bennünk, hogy a világ

modellje mellett Istennek is van terve a

házassággal, a mi házasságunkkal is. Õ arra

hívott el, hogy ne jelenjék meg a „GAME

OVER” vagy a „THE END” felirat, ha-

nem Isten szeretetének jelei legyünk a

világban. Ez a hivatás még nagyobb rangot

adott kapcsolatunknak. A HH közössége

pedig figyelmességével, testvéri nyitott-

ságával és õszinteségével segít bennün-

ket, és folyamatosan bátorít arra, hogy

miként a kapcsolatunk kezdetén, most is

keressük azokat az értékeket, amelyekkel

Isten megajándékozott bennünket a tár-

sunkban, és leleményes szeretettel gaz-

dagítsuk egymást.

A jónál is van jobb. Ezt tapasztaltuk meg a

HH-ban. Ismerünk olyan párokat is, akik

válás elõtt adtak még egy esélyt maguk-

nak az Elsõ Hétvégén való részvétellel, és

Isten ajándékaként élték át újra az elsõ

szerelem csodáját. A meghívásnál azonban

mindig hangsúlyozzuk, hogy a HH nem

válófélben lévõ házasok békéltetõ eljárása.

Olyan párokat hívunk és várunk, akik

néhány évi házasság után már tapasztalták

a hétköznapok szürke porát, de hajlan-

dóak tenni, dolgozni azért, hogy vissza-

nyerjék közös életük kezdeti ragyogását.

Ahogyan a legrendesebb lakásra is ráfér

idõnként a nagytakarítás, ahogyan növé-

nyeink is csak rendszeres ápolás, gondozás

mellett gyönyörködtetnek, vagy ahogyan

a futószalagról legördülõ autót is visszük a

százezres szervizelésre. Bár volt már rá

példa, de általában a töltõállomásra sem

akkor kanyarodunk be, amikor teljesen

elfogyott az üzemanyag. Elsõ Hétvégénk

óta ilyen töltõállomások számunkra a HH-

s alkalmak.

Ui: Ez itt nem a reklám helye. Ez az öröm

és hála kifejezése, és biztatás azok felé,

akik a jónál is jobbat keresik házasságuk-

ban. Jó munkát mindenkinek!

SZERETETTEL: BENCE ANDRÁS ÉS TIMI

A

Híd magazin Híd magazin 23

KedvesHázastárs Sorstársaink!

„Felette nagy titok”

22

fókuszban a házasság

ét nagy téma, amelyet az adott

keretek között még érintõlegesen

is nehéz lesz együtt és egyszerre

tárgyalni.

Ami Luther házasságát illeti, éppen úgy

került rá sor, mint a kolostorba vonulására

és a reformátorrá válására. Egyikre sem ké-

szült, hanem az esemé-

nyek sodorták bele ab-

ba, hogy elõbb szerze-

tes, majd reformátor,

végül házas ember le-

gyen. Tehát nem Lu-

ther döntött, ahogyan

azt ma so-

kan saját

lépéseiket

igazolandó

hangoztat-

ják, hanem

a Lélek

„kényszere” vezette mindhárom esetben.

Aki „másképp nem tehet”, annak nincs

választási lehetõsége, lépéskényszerbe

került.

Mindhárom esemény közös vonása, hogy

e „kényszer szülte” nagy elhatározásait

közvetlen környezete nem nézte jó szem-

mel: a szerzetesrendbe történõ belépését

az édesapja (1505), a reformátori tanító

tevékenységét egyháza (1515), házasság-

kötését pedig leghûbb barátja (1525) elle-

nezte. (Sok teológus véleménye szerint

Luther reformátori tevékenysége a Római

levél magyarázatával kezdõdött.) Luther

9. A házastársi kötelesség megtagadása:

„mulasztásos paráznaság”. (1Kor 7,1–8)

10. Az igaz szerelem Isten elõtt nyer iga-

zolást.

Az utóbbi Luther legmerészebb gondola-

ta, amely szó szerint így hangzik:

„Ha van oly kegyes pap, aki ellenegyébként senki más kifogást nem te-het, mint hogy gyarlóságból valamelyasszonnyal szégyenbe keveredett, demindketten úgy éreznek szívük mé-lyén, hogy örömest együtt maradná-nak a sírig igaz hitvesi hûségben,hogyha ezt jó lelkiismerettel tehetik,még ha szégyenüket nyilvánosan iskell viselniük: az ilyen két egyén Istenelõtt bizonnyal házastárs! És még hoz-záteszem, hogy az ilyen pap vegye elazt az asszonyt törvényes feleségül!”Luther tehát nem ajánlja senkinek a vad-

házasságot, a ma oly divatos együttélést,

viszont az Isten elõtti házassághoz sem a

világ, sem az egyház közremûködését

nem tartja szükségesnek, legalábbis elõ-

zetesen nem! Szívünk nem kartotékadat,

amit egy könyvbe (házassági anyakönyv)

csak úgy be lehet írni. Nem is liturgikus

„tárgy”, amit az Isten házában bemu-

tatunk. A kölcsönös, õszinte és igaz szere-

lem a döntõ, amely a házasságot Isten

elõtt érvényessé teszi! Ahogyan az Isten-

nek tetszõ imádság a belsõ szoba titka,

nem nyilvános, nem látványos, nem utcán

hangoztatott, úgy a szívszerelem is.

Végül a humorról se feledkezzünk meg!

Luther megemlíti, hogy házasságuk elsõ

évében az õ Katája mindig ott ült mel-

lette, amikor studírozott. Mivel nemigen

tudta, mit mondjon, egy alkalommal ezt

kérdezte tõle: „Doktor úr, vajon a burkus

hopmester az õrgrófnak öccse?”

WELTLER SÁNDOR

Híd magazin24 Híd magazin 25

Luther házasságaLuther a házasságról

Mottó: „Gombold be a kabátodat, Wladin!” (Mikszáth Kálmán)fókuszban a házasság

K késõbb sem bánta meg, hogy házasságot

kötött Bóra Katalinnal, sõt büszkén han-

goztatta és dicsekedett vele, mekkora

ajándék, ha valaki apácával élhet törvé-

nyes és boldog házasságban.

Ami pedig a másik témát illeti, Luther

valamennyi általam elérhetõ idevonatko-

zó írását elolvasva bizony csak ámulok,

hogy a házasság és család témájában is

mennyire idõtállóak a reformátor gondo-

latai. A Szentlélek „zsenialitásával” bátor

és szókimondó, és mindenkor egyedül a

Szentírásból merít, így hát nem csoda,

hogy „vize” örök életre buzgó forrássá lett

bennünk és közöttünk!

1. Istentõl való fenséges intézmény.

(1Móz 2,24)

2. Felette nagy titok, de nem szentség.

(Ef 5,31; vö. 1Kor 4,1; 1Tim 3,16)

3. Tilalma istentelen és káros: a szüzes-

ség nem magasabb rendû élet. (1Tim

4,3)

4. Igen a papok házasságára. (Tit 1,6;

1Tim 3,2)

5. Válások pedig vannak. (Mt 5,31; 1Kor

7,15 – Mózes szerint a szívünk

keménysége, Jézus szerint a paráz-

naság miatt!)

6. A házasság lényege: a hitvestárs

szeretete és megbecsülése. (Ef

5,21–30)

7. Ne szabj rendet Istennek! (Pl.: Dávid

és Betsabé házassága – 2Sám 11,27

szerint.)

8. Az elváltaknak tanácsos újra megháza-

sodniuk. (1Kor 7,9)

A házasságról szóló tanítása tíz pontban foglalható össze:

Könyvesboltjainkban gazdag kínálatot találunk a házassá-got és párkapcsolatot érintõ kérdésekrõl. Jelzésszerûennéhány könyvet ajánlunk, de mindenkit biztatunk, bátrankeresse a keresztyén értékrendû irodalmat e témában!

KeresztyénházasságA hazánkban legnépsze-rûbb bibliai szemléletûházasságról szóló könyvnyolcadik kiadása jele-nik meg a közeljövõben.Fõleg fiatal házasoknakés házasságkötés elõtt

állóknak ad hasznos, eligazító tanácsokat.

Veled egy életen átTeológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000

D. Szebik Imre szerkesztésében jelent meg a több-ségében evangélikus lelkészek által írt könyv. Aházasságra készülõdéstõl a gyermekvállaláson, aválságok kezelésén keresztül a nagyszülõvé válásigfoglalkoznak a különbözõ írások a házasság kérdé-seivel. Elsõsorban jegyespároknak ajánljuk, de ha-szonnal forgathatják a már régóta házasok is.

Selwyn Hughes: Holtodiglan holto-miglan – A jó házasság alapjai Harmat Kiadó, Budapest, 1995

A szerzõ azokat a bibliai alapelveket osztja megmásokkal, amelyek neki is segítettek saját há-zasságában a kapcsolati problémák megoldásában.A legértékesebb intézmény, a házasság bibliai alap-elveinek megismerése során az olvasók is felismer-hetik, felfedezhetik, hogy miként építhetik újjá vagyerõsíthetik meg saját házasságukat.

Gyökössy Endre: A boldogházasságSzent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest

Mitõl lehet boldog a házasság? Gyökössy Endre, azismert és sokak által kedvelt lelkész-pszichológuserre a leggyakrabban feltett kérdésre válaszol, fel-használva lelkigondozói naplójának feljegyzéseit ésa szakirodalom eredményeit.

Könyvajánlófókuszban a házasság

A.L.

A könyvek megrendelhetõk a kiadók-nál, illetve megvásárolhatók keresz-tyén könyvesboltjainkban.

Dr. Pálhegyi Ferenc könyveia témában:

Életünk iránytûjeEnnek a könyvnek az anyagát azok az elõ-adások alkotják, amelyek 1996 tavaszánhangzottak el a Ráday Kollégiumban. Azakkor tárgyalt témakörök semmit sem ve-szítettek aktualitásukból. Bár a politikaihelyzet sokat változott, a közgondolkodás-ban a liberális erkölcsi szemlélet hatásasemmit nem enyhült. Ezt a könyvet hívõpszichológus szerzõje eszméltetõnek és út-mutatónak szánja.

Szex és szerelemEz a kis könyv egy tizenévesek körében el-hangzott elõadást tartalmaz. Azt mondja ela fiataloknak, hogy a szerelem több a testivágy szublimációjánál. Ha a szexet levá-lasztjuk az elkötelezett szeretetrõl, nemnyújtja azt az örömöt és beteljesülést, amitTeremtõnk ajándékozott általa.

Õrjárat az etika körülRembrandt Éjjeli õrjárat címû képe jelkép-értékû lehet számunkra, aktuális etikai üze-netet közvetíthet. A világban éjszaka van,erkölcsi sötétség. Elvétettük az utat, sõt el-felejtettük azt is, hová tartunk. Honnan jö-het fény az éjszakánkba? Választ kell ad-nunk a kérdésekre: Kik vagyunk? Honnanjöttünk? Mi az életünk értelme? KicsodaJézus, és miért jött? Ha megtaláljuk a vála-szokat, felragyog a fény a mi éjszakánkbanis.

Híd magazin 2726 Híd magazin

fókuszban a házasság

Vágréti János:Magda nélkül Magdával

Elfogadni, megélniaz Örökkévalóság küszöbén

a megmásíthatatlan valóságokat.Jelt adni létezésünkrõl.

Ez a Küldetés. Üzenet a Végtelenbe.Üzenet -

választ várva,mindég csak várva.

Válasz nélkül, várva, várva,örökké várva.

Mást nem tehetek!

(IV. NAP)A megsejtések idejét élem,

ilyenek képeim.Megsejtések irányítják gondolataim.

Sejtelmes világ vesz körül.Magdára emlékezem.

(V. NAP)Idõ múlásával

mi is elmúlunk mindannyian.Marad utánunk a végtelen Idõ,aminek mi is részesei leszünk.Ez a törvény megmásíthatatlan.

Nyugodj meg, Lélek!Mindennek az ideje és a helye

életünk szakaszaiban.A bölcsesség utáni vágyakozásnak megjön

az ideje.

Mint a napkelténekés a napnyugtának.

(VI. NAP)Holnap és holnapután és azután.

Így telnek a napjaim.Közeleg a vég lassan.

Közeleg,várom

és nem ér váratlanul.Boldogság,

Örömteli élet.Az élet igazi öröm

és igazi csoda.Ha boldog akarsz lenni,

hasalj le a legkisebb virághoz.

(VII. NAP)Törvények és Parancsolatok léteznek

és létezni fognak örökké.Aminek meg kell maradni,

megmarad.Nincsenek véletlenek!

Kincseket keresõk vagyunk.A legnagyobb Kincs:

Életünk.A teremtett világ részesei lehetünk.

Ezt a Kincset ajándékba kaptuk,elfogadtuk és befogadtuk.

( )Vannak különleges és megmagyarázhatatlan

napok és hetek életünkben.Jó, hogy így történik.

Ilyen volt 2002 szeptember elsõ hete:Meglepetések sorozata.Magdára emlékezem.

* A szerzõ békéscsabai festõmûvész (1925–2004)

DR. PÁLHEGYI FERENCPSZICHOLÓGUS, CSALÁDGONDOZÓHONLAPJA:www.palhegyi-ferenc.com

BIBLIAI HÁZASSÁGGONDOZÓSZOLGÁLAT – felekezettõl függetlenbelmissziós házassággondozószervezet. Újságuk címe: Biblia ésCsalád, amit elõ lehet fizetni.www.bhsz.hu

REFORMÁTUS HÁZASSÁG- ÉSCSALÁDSEGÍTÕ SZOLGÁLATwww.misszio.reformatus.hu1146 Bp. Bethesda u. 8. tel.: 06 1 422 2797Szarka Miklós ref. lelkész, pár- éscsaládterapeuta, klinikai lelkigondo-zó tel.: 06 30 676 56 03e-mail: refhazassag.segito@bethesda.hu

NOVEMBER 9.Szükségletek és szerepkörök

NOVEMBER 16.A kapcsolat szakítópróbái

NOVEMBER 23.Egységet építõ konfliktuskezelés

NOVEMBER 30.A végállomáshoz közeledve

OKTÓBER 5.Mire jó a házasság és mire nem?

OKTÓBER 12.Miért nem mûködnek – és mitõlmûködhetnek – a Biblia házassá-gi tanácsai?

OKTÓBER 19.Mit rejt a másik útipoggyásza?OKTÓBER 26.Az egymáshoz illeszkedés mûvé-szete

NOVEMBER 2.A megszentelõdés útja a házas-ságban (Elõadó: Fûtõ Róbert)

Bibliai útikalauz a házassághozELÕADÁSSOROZAT2009. õszén hétfõ estéken 18 órakor a Ráday KollégiumDísztermében(IX. ker. Ráday u. 28.)Elõadó: Dr. Pálhegyi Ferenc

Fotó

: Sze

veré

nyi M

áté

(I. NAP)Magda, emlékeimben élsz

és élni fogsz Örökké.Így van jól.

Végigjártuk utunkat.Szép volt és Örök.

Itt élsz képeimben velem.Mindenkinek

Köszönet azért az erõért, amit kaptam,hogy tudtam segíteni az elesetteken(?).Tudtam tanítani és voltak tanítványaim.És vannak követõim(?), köszönöm(?) a

Teremtõnek.

(II. NAP)Mindig voltak, vannak és lesznek

megfejthetetlen Titkok.Azért vannak kijelölt emberek, mûvészek,hogy rajtuk keresztül közelebb kerüljünk

a Titkok megfejtéséhez.Sokan vannak és mégis kevesen,

akik úgy érzik:Õk a választottak.

A Kegyetlen Idõ mindent igazolvagy semmit.

A semmit, ami nincs.

(III. NAP)Álmodni

és szembenézni a valósággal.

hasznos információk

-

Új reformáció

Híd magazin Híd magazin 2928

élõ víz tanuljunk egymástól!

munkába állni, mert ekkor

– húszévesen – megbe-

tegedtem: egy megfázás

beszórta a tüdõmet, s eh-

hez még egy csalódás is

járult. A következõ év-

ben ismerkedtem

meg a férjemmel, õ

kezdett vigasztal-

gatni. Nem akar-

tam férjhez menni,

azt mondtam, nem sze-

retnék még egyszer csalódni.

De õ erre azt felelte, nem kalan-

dot keres, hanem életet egy

egész életre – azt hiszem, ez

volt a legszebb lánykérés.

Kis gondolkodás után igent

mondtam. Ismeretségünktõl

számítva pontosan tíz hétre össze-

házasodtunk. 63 éve, hogy együtt

vagyunk.

Nem volt ez túl gyors?Ha az lett volna, nem lennénk még min-

dig együtt.

Bennünket mindenben a szeretet moti-

vált. Nem azt kerestük: nekem jó legyen,

hanem hogy mi jó a másiknak. És ez köl-

csönös. Ezen alapul a jó házasság.

Születtek gyermekeik?Két szülésem volt. Az elsõ meghalt négy

és fél hónapos korában, a másik ‘48-ban

született. Két unokánk van, egyikük ve-

lünk lakik, ott van két dédunoka; aranyo-

sak, jól kijövünk egymással.

Isten segítségét tapasztalta-e?Egész életemben Õ vezetett. Nekünk

egymásra kellett találnunk a férjemmel,

így kerültünk közelebb Istenhez. Reggel,

este együtt olvassuk az igét, és megbe-

széljük, ha valami nagyon megérint ben-

nünket. És együtt imádkozunk.

Elég késõn kezdtem Isten szõlõjében

munkálkodni. Addig is jártam templom-

ba, de csak általános hitem volt. Tudtam,

hogy Jézus értünk halt meg stb., de ami-

kor 1986-ban egy csendeshéten megtér-

tem, egész más lett minden. Jézus szemé-

lyes Megváltóm lett, és neki átadhattam a

bûneimet.

Azelõtt sokat idegeskedtem, pl. hogy osz-

szam be a pénzem! Most nyugodt vagyok,

mert Isten segít, megelégedést ad, vagy

megmutatja, hogy ha nem kapunk meg

valamit, akkor arra nincs is szükségünk.

Õ adott erõt akkor is, amikor a tízéves

unokám balesetben meghalt. Csak Isten-

nel vagyunk erõsek. Mikor az ember le-

veszi róla a szemét, összeomlik. Velem is

ez történt. Mondta a férjem: Te, aki min-

ket erõsítettél, összeroppansz? És akkor

rájöttem, hogy magamnak tulajdonítot-

tam az erõt… HULEJ ENIKÕ

A reformátori örökség kettõs feladata:egyrészt megõrizni a keresztyén hit lé-nyegét, másrészt az egyház külsõ formá-ját olyan flexibilissé tenni, hogy az ne el-rejtse, hanem felhívja a figyelmet a belsõtartalomra – vagyis: bizonyságot tenni azegyház külsõ formájával a hit lényegérõla mai világban.

A gyülekezeteknek és az istentiszteletiformáknak másmilyennek kell lenniük,mint 2000 évvel ezelõtt, sõt attól is kü-lönbözniük kell, amilyenek 20 éve voltak.

Mosolyogni való, hogy Luther utódaimind a mai napig azon fáradoznak, hogyLuther nyelvét beszéljék a nép nyelvehelyett, ami Luther eredeti szándéka volt.

Baj, hogy a „krízist” általában azonosít-ják a „katasztrófával”. Az egyház mosta-ni krízise Istenünk teremtõ erejû provoká-

ciója, nem problémának, hanem sokkalinkább kihívásnak kell tekinteni.

Amit tagadunk, az nem gyógyítható.

A holnap egyházában az emberek elsõ-sorban nem követelményekkel, tantéte-lekkel vagy szabályokkal fognak találkoz-ni, hanem Jézus személyével.

Az olyan teológia képes rugalmas kere-teket létrehozni, amelynek egyértelmû aközéppontja. Ha homályos a középpont,a keretek megmerevednek.

Az olyan egyház, amely nem akar misszi-ói egyház lenni, mellõzi a Jézustól kapottfeladatot – és ezzel eljátssza létjogosult-ságát.

Az egyház senkin sem kérheti számon,hogy miként tért meg. Egy valamitõl azon-ban nem tekinthet el: nevezetesen attól aténytõl, hogy nincs keresztyénség meg-térés nélkül.

A probléma nem annyira az, hogy az em-berek elidegenedtek az egyháztól, hanemaz, hogy az egyház idegenedett el egyrejobban az emberektõl.

Luther híres mondatát: „Megáll az Isten-nek igéje” sok helyütt szó szerint veszik,és tényleg „hagyják megállni” – valahol akönyvespolcon!

Egyházunk lelkipásztor-központúságasúlyos teher mind a lelkipásztorainknak,mind a gyülekezeteknek. Az újszövetségigyülekezeteket nem lelkipásztorok, ha-nem munkacsoportok vezették.

A lelkipásztor teszi, amit elvárnak tõle,

ennek következtében a valóban szüksé-ges munka 90%-át nem végzi el. Nem azõ hibája. A rendszer maga rossz.

Csak aki nélkülözhetõvé teszi magát, aznélkülözhetetlen igazán.

Ahol hiányzik a vezetés, ott nem szabad-ság uralkodik, hanem az erõsebb joga.

A lelkipásztorok vezetõ szerepet töltenekbe, ezért szükséges, hogy le is lehessenváltani õket. A gyülekezetnek lehetõségetkell adni rá, hogy hét-nyolc évenként ki-nyilvánítsa: elégedett-e lelkipásztoramunkájával vagy sem.

Sokkal fontosabb, hogy emberekbe „fek-tessünk be”, mintsem hogy épületekbe.

Sok keresztyén esetében nem az a prob-léma, hogy nem tudnak eleget, hanemhogy tudásukat nem használják, hitrõlszerzett ismereteiket azonosítják magávala hittel.

A házi gyülekezetek létrehozása nem azegyház kivonulását jelenti a világból,hanem az egyház bevonulását a világba.

Egy pogány szemtanú így ír a másodikszázad keresztyénségérõl: „Nézzétek,mennyire szeretik egymást!” Felteszem akérdést: Írhatná ezt ma rólunk egy elfo-gulatlan külsõ szemlélõ? Ha pedig nem,mirõl ismerszik meg, hogy valóban ke-resztyének vagyunk?

Ha továbbra is nyakasan kitartunk aklasszikus egyházzene mellett, az egyreinkább a gyülekezetépítés gátjává maga-sodik.

Az istentiszteletnek az a módja, amelyetegyházunk ma általánosan gyakorol,„kifutó modell”.

Válogatta: A. L.

Klaus Douglass, német evangé-likus lelkész egyházépítõ tanácsa-it két nagysikerû könyvében adjaközre. Tételeit saját gyülekezetimunkája hitelesíti: az Andreasge-meinde aktív tagjainak száma – aközöttük végzett 17 évi szolgálatsorán – húsz-harminc fõrõl kéte-zer-négyszázra nõtt.A Híd evangélikus magazin 2009.1. számában közöltünk elõszöridézeteket Az új reformáció – 96tétel az egyház jövõjérõl c. köny-vébõl. (Kálvin Kiadó, Bp., 2002)(A 2009. 2. számban az Isten sze-retetének ünnepe c. könyvébõl ol-vashattak válogatást.) Most foly-tatjuk a szemelvények közlését Azúj reformáció c. könyvbõl, hogykedvet csináljunk az olvasáshozmindazoknak, akiknek fontos egy-házunk jövõje.

BALOGH GYULÁNÉ, Kati néni Lelkiszósz címû mûsorunk vendége volt.

1924-ben születtem. Édesapám hadirok-

kant volt, hamar meghalt. Édesanyám má-

sodik férje a házasságba hat gyermeket

hozott, úgyhogy nyolcan nevelkedtünk

együtt: a bátyám, én meg a hat gyerek.

Nõi szabóságot tanultam, de nem tudtam

EGY HALLGATÓNK VISSZAJELZÉSE A BALOGH GYULÁNÉVAL KÉSZÜLTINTERJÚRA:Nagyon köszönöm annak a 85 évesasszonynak a bizonyságtételét, akielmondta, mennyi betegségen, szen-vedésen ment keresztül, és mennyi-re tele van a szíve Isten iránti hálá-val. Példaadó számomra az õ hite,lelkesedése. Én még csak 75 évesvagyok, de sokszor úgy érzem, nincserõm tovább küzdeni. Hálás vagyokazért a bátorításért, amit ebbõl azinterjúból kaptam.

Csak Istennelvagyunk erõsek

élõ víz beszélgetés

idõre többször szóban, kevésbé írásban

felmerül a kérdés: Jó-e az egyháznak, ha

egyetlen országgyûlési képviselõ lelkészé-

nek tévés szerepléseinél hangsúlyosan jel-

zik, kiírják, hogy evangélikus lelkész?

Legutóbb nem kis nyilvánosságot kapott,

hogy az illetõ az egynemûek bejegyzett

élettársi kapcsolatáról szóló törvényt sza-

vazta meg a Parlamentben. Milyen misszi-

ói üzenete van az ilyen közszereplésnek?

Gondolom, nem vagyok egyedül a válasz-

szal: Rossz! Ugyanakkor az egyház veze-

tése mintha nem akarná vagy nem merné

levonni a konzekvenciákat. Csak nem a-

zért, mert nem kis politikai hátszél segíti

a politikus, országgyûlési képviselõ lel-

készt, amellyel – úgy gondolják – az egy-

háznak is számolni kell? Az Evangélikus

Élet elmúlt évtizedbeli számaiból ismer-

jük, ki mindenki fordult meg ebben a

gyülekezetben a nagypolitika egyik olda-

láról, a legmagasabb szintekrõl. Hogy en-

nek pszichés terhe fogva tartotta-e, tartja-

e – akár tudat alatt is – egyházunk veze-

tõit, azt csak õk tudják, ha egyáltalán meg

tudják mondani… Hogy ennek lesz-e

még ára, melyet az evangélikus egyház

fizet meg, nem tudom, de hogy már volt –

a lelkész közszereplései okán –, sokakkal

együtt tapasztaltam.

Református lelkésztestvérem mesélte

egyházáról, hogy az 1998-2002 közötti

idõben – ami a táborhelyek, konferenci-

aközpontok létesítését illeti – túlnyerték

magukat. Olyan sok létesült az akkori po-

litikai vezetés támogatásával, hogy azokat

ma nem tudják mind fenntartani. A politi-

ka ugyanis nem érti a lelki dolgokat. De

akkor legalább a lelki emberek szólnának

arról, hogy a „mindegy, csak jó sok pénz

jöjjön” gondolkodás mennyire messze van

attól, hogy csak azt valósítsuk meg, ami-

hez Isten adja a hozzávalókat, mert az így

megvalósultak nem csak „cikluséletûek”!

Ezeknél nem kell számolni („vágni a cen-

tit”), hogy mikor jön már egy kedvezõbb

széljárást biztosító kormány, hogy újra

megfelelõen tudjuk mûködtetni intézmé-

nyeinket. (Itt természetesen nem az álla-

mi fejkvótás egyházi oktatási és az elõzõ

rendszerben is már meglévõ szociális in-

tézményekre gondolok.)

Igen, ennél is, annál is velünk van a baj,

nem olyan szelet használunk az elõreha-

ladáshoz, nem olyan után ácsingózunk,

melyet Isten akar adni.

MáskéntA Híd magazin elõzõ számában olvastam

egy csaknem halott evangélikus gyüleke-

zet megújulásáról. Ez a közösség, az

enyémhez hasonlóan, a Budai Egyházme-

gyében van. Jó volt újra végiggondolni azt,

ami a szemem elõtt, a szomszédban tör-

tént két évtized alatt. A megtérések, élet-

újulások, megkötözöttségekbõl való sza-

badulások, gyógyulások mind a jézusi

idõkre emlékeztetnek. Igen, épületekben

is volt megújulás, de úgy, hogy ahhoz a

pártpolitikának semmi köze nem volt. Is-

ten szárnyaira vette a gyülekezetet, mert

nem kacsingattak sem jobbra, sem balra.

Mert lelkészükkel együtt nem akartak

másról tudni, „csak Jézus Krisztusról, róla is

mint a megfeszítettrõl” (1Kor 2,2). Mindent

az Úrra bíztak. És kaptak hozzá kedvezõ

lelki „hátszelet”, a Szentlélekét. Mennyi-

re más ez a szél…!

Örök kísértésAz egyháztörténet arra is tanít bennünket,

hogy az egyházakat, köztük a Magyar-

országi Evangélikus Egyházat is, mindig

megkísértette a hatalom, a korszellem és

a pénz közelsége. A kísértést nem ritkán

elbukás is követte, mely legtöbbször meg-

felelési és teljesítési kényszerekben nyil-

vánult meg. Olykor az az egyházvezetõ

lett a példakép, aki a legjobban tudott

lavírozni. Pedig a régi evangéliumi gyerek-

ének szerint „életed hajójának kormá-

nyosa csak Jézus lehet”. Az õ irányítása

alatt az egyház biztosan el tudja kerülni a

víz alatti sziklákat, melyek a sérüléseket

vagy a teljes süllyedést okozhatják. A laví-

rozás mindig kompromisszumokkal jár,

Híd magazin

melyek lehet, hogy az adott pillanatban

elfogadhatók, de hosszú távon az útirány-

tól való eltérést okozhatják. Attól az úti-

ránytól, melyet Isten jelölt ki Jézus Krisz-

tusban az övéinek.

Áldásra várvaNincs az a keresztyén ember, gyülekezet,

egyház, mely ne kérné, kívánná maga és

mások életére Isten áldását. Egy évtized-

del ezelõtt egy céges ügy kapcsán – mely

jogilag tiszta volt, de etikailag kevésbé –

kérdezte egy nagyünnepi templomba járó

katolikus ismerõsöm: „Lesz rajta Isten

áldása?” Sok irányból vártam volna segít-

séget az eligazodásban (igébõl, napi csen-

dességem alatt, igehirdetésben megszó-

lítva), de arra nem gondoltam, hogy ép-

pen õt használja fel az Úr a figyelmezte-

tésre. Igen, mert a lavírozások, a lelkiis-

meret elleni kompromisszumok, a hata-

lommal való barátság, a korszellemmel

való kacérkodás kioltják az áldásokat. Azo-

kat, amelyeket Isten készített, hogy ki-

áradó szeretetével megajándékozzon ben-

nünket, megajándékozza a hazai evan-

gélikus egyházat.

Van feladatunk, nekem és neked, kedves

olvasó: Figyeljünk és imádkozzunk! Fi-

gyeljünk az óegyház mai nap is érvényes

tapasztalására: „Az egyháznak egész Júdeá-

ban, Galileában és Samáriában békessége volt:

eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szent-

lélek segítségével számban is gyarapodott”

(ApCsel 9,31). És imádkozzunk együtt

azért, hogy olyan egyházunk, egyházi ve-

zetõink, gyülekezeteink és gyülekezeti

tagjaink legyenek, akik csak Istenre figyelve

tájékozódnak (tájékozódunk), hogy a Szent-

lélek – és csak Õ – akadálytalanul hajtsa

elõre hajónkat! GARÁDI PÉTER

élõ víz hogyan tovább, egyház?

Hátszéllel. De milyennel?

oka, hogy soha sincs „szélcsendben”. Min-

den kor és történelmi helyzet „szeles”.

Csak az a kérdés, mennyire. Ugyanakkor

az egyház Ura is mindig gondoskodik

„hajtóerõrõl”, a Szentlélek szelérõl. A nagy

kérdés, hogy melyik „szelet” használja az

egyház? Sorozatunk szempontjából pedig

az az érdekes, hogy a Magyarországi Evan-

gélikus Egyház milyen széllel haladt ed-

dig, és halad majd tovább?

A negyvenéves múlt csalfa szele1948 után az egyházban felülkerekedett

erõk úgy gondolták, hogy a megmaradás-

hoz, „tovább hajózáshoz” fel kell ismerni

az „új idõket”, és az eddigiekhez képest

más „szeleket is a vitorlába kell fogni”.

Ennek az lett az eredménye, hogy észre-

vétlenül a lelki szél kevésbé érte már az

egyház hajójának vitorláját, ellenben a

kommunista állam által diktált elvárások-

nak való több-kevesebb megfelelés haj-

totta egyházunkat. A pontosan ezzel a

múlttal foglalkozó egyházi Tényfeltáró Bi-

zottság eddig megjelent anyagai szomorú

bizonyítékot szolgáltatnak minderre. A lel-

kiismeret ellenében megkötött kompro-

misszumok – még akkor is, ha talán né-

hány száz ember lenne csak néven nevez-

hetõ (egyházi vezetõk, lelkészek, felügye-

lõk, presbiterek stb.), láthatatlanul és ész-

revétlenül rombolták az egyházat. Ennek

pedig egyetlen oka volt: más irányú hát-

széllel kezdett hajózni az egyház, mely

veszélyes vizekre vitte. Népe pedig tûrte,

esetleg egyenesen elfogadta, vagy jól

érezte magát ebben a nem jó irányba ha-

ladó hajóban. Nem vigasztal bennünket,

hogy a végeredmény – kiüresedett temp-

lomok, elfogyó gyülekezetek – Nyugat-

Európában is hasonló, pedig ott nem volt

kommunista éra. Az ottani egyházak mai

helyzete is igazolja a fenti igazságot, hi-

szen ott is hamis szél vitte a hajót: a fo-

gyasztás és a mammon szele. Amit a világ

diktált, azt ideologizálták meg az egyhá-

zak, vagyis a Lajtán túl is kötötték a ma-

guk kompromisszumait.

Ma is a politikaAki az egyházi közéletet figyeli, tapasztal-

hatja, hogy a pártpolitika ma is érzékeny

kérdés az evangélikus egyházban. Idõrõl

Állandó mozgásbanSokan úgy vélik, hogy manapság az egyház

egy helyben áll. Bezzeg a reformációkor

vagy ébredési idõkben! Akkor mozgásban

volt. Szeretném az elején leszögezni, hogy

az egyház mindig mozgásban van. Ennek

élõ víz hogyan tovább, egyház?

A hajózásban a hátszél mindig ked-vezõ. Évezredeken keresztül tapasz-talták ezt a hajósok, a felfedezõk, atengereken árut szállító kereskedõk.Az egyház õsi jelképe a hajó. AzEvangélikus énekeskönyv 359. olda-lán is láthatjuk ezt az ókeresztyénszimbólumot, éppen hátszéllel vitor-lázva. Vajon az egyház hajója számá-ra bármilyen hátszél kedvezõ? KedvesOlvasó, gondolkodjunk errõl együtt!

3130

A Szentlélek akadálytalanul hajtsa elõre hajónkat!

összejöveteleken mondhattam el, mi-

ként érinti a muzsikust az éppen aktu-

ális téma. Nem tagadom, kedvelem az

efféle kiruccanásokat. Kellemes dolog

néha-néha belekontárkodni ügyekbe,

melyeknek nem vagyok hivatott szak-

értõje. Így – korlátolt felelõsségû elõ-

adónak nyilvánítva magam – élhetek a

tévedés jogával, legfeljebb nem ért

egyet velem mindenki.

A kapcsolódási pont megkeresése álta-

lában érdekes feladat, és többnyire

eredményes is (feltéve, hogy nem vas-

kohászathoz vagy esetleg halbiológiá-

hoz kell keresni).

Itt és most tehát spiritualitás.

Érdemes meditálni egy kicsit róla, hi-

szen jelentése van bõven, Spiritus, az-

az szellem, lélek; spiro: lélegezni, élni;

inspiráció: a mûvész számára ihletett-

ség, az orvosi nyelvben: belégzés; spi-

ritus vini: a bor lelke, az alkohol. Ezen

a ponton jobb, ha nem megyek tovább…

A lelkiség, a szellemiség címszavakhoz

azonban van mondanivalója a muzsi-

kusnak.

A spirituális zenérõlAz ének úgy keletkezik, hogy léleg-

zetet veszek, azaz inspirálok, a léleg-

zetbõl hangot képezek, a hang dallam-

má formálódhat, mely gondolatok,

érzések kifejezésére alkalmas, megé-

rinti a lelket, tehát inspirál. Bizonyí-

tani nem tudom, de így lehet ez, mióta

ember él a földön.

A zene a leganyagtalanabb mûvészet –

szoktam mondani azt sugallva ezzel

Úgy hozta a véletlen, hogy a közel-

múltban több olyan rendezvényen vol-

tam meghívott elõadó, ahol nem kizá-

rólag tanult szakmámról, a zenérõl

esett szó. Pedagógiai, társmûvészeti

hallgatóimnak, hogy szerintem ter-

mészetesen felette áll minden más

mûvészeti ágnak. Az anyagtalanság vi-

szont komoly hátrányt jelent, mert ez-

által a zene sokáig nem volt konzervál-

ható. Az építészet, a képzõmûvészet,

az irodalom évezredes emlékekkel di-

csekedhet. A zenetörténet mindössze

néhány évszázadra tekinthet vissza.

Az Ószövetségben szó esik hangsze-

rekrõl, de sejtelmünk sincs, mit éne-

kelt Dávid, és vajon hogyan hárfázott

hozzá.

Pál apostol zsoltározásról, himnuszok-

ról, lelki (azaz spirituális) énekekrõl

beszél. Jó lenne tudni, hogyan hangoz-

hatott a gyülekezeti ének akkoriban!

Tudjuk, hogy késõbb, Ambrosius hatá-

sára a ritmikus ének terjedt el.

Augustinus így ír errõl: „Mennyit sír-

tam himnuszaid közben, úgy megha-

tódtam, amikor felcsendült a temp-

lomban a kedves ének. Velük az igazság

szállt szívembe, az áhítat tüze lángolt

fel bennem, és közben igen boldog vol-

tam.”

Ennek a ritmikus erõteljes dallamú

éneklésnek Gergely pápa vetett véget.

A lassú, kimért gregoriánt képzett

szerzetesek énekelték, a gyülekezet

passzív hallgató lett.

Mély tisztelettel hódolok a gregorián

szépsége és tisztasága elõtt, õszintén

boldogít, hogy ez a zene már hitelesen

fennmaradt. Inspiráló ereje engem is

megérintett. A Római szimfónia gre-

gorián variációk tételét a Szent Péter-

bazilikában éneklõ szerzetesek ihlet-

ték. Úgy hatott rám, mint egy idõu-

tazás, hogy ugyanez a zene ugyanitt

évszázadokkal ezelõtt ugyanígy hang-

zott. Más kérdés, hogy sem zeneileg,

sem spirituálisan nem pótolhatja a

közös gyülekezeti éneket, mikor is –

mint tudjuk – „ezrek ajkán egy szívvel

zendül” az ének.

tanára ezek szerint – csúf, de érthetõ

mai szavakkal szólva – kreatív alkatú,

manager-készségû, értékmentõ tiszte-

lendõ atya volt.

1524-ben három énekeskönyv látott

napvilágot a reformáció hazájában,

melyek közül a legjelentõsebb, a

Geistliches Gesangbüchlein 32

éneket tartalmaz „dem

reinen Wort gemaess” – a

tiszta tanoknak megfelelõ-

en.

A 32 énekbõl 24 reformátorunk

saját alkotása.

Luther Márton nagyszerû zene-

szerzõ volt.

Születésének 500. évfordulójára

komponáltam a Luther-kantátát,

ebben négy korált dolgoztam fel,

és mondhatom, nagy gyönyö-

rûséget és komoly di-

lemmát jelentett

a válogatás. Végül

is biztosra men-

tem, a feldolgo-

zott korálok dal-

lama és szövege is

Luthertõl való:

Jer, örvendjünk,

keresztyének (Nun

freut euch, liebe

Christen g’mein);

Erõs vár a mi

Istenünk (Ein

feste Burg ist

unser Gott);

Tarts meg,

Urunk, szent

i g é d b e n

(Erhalt uns,

Herr, bei deinem

Wort);

Adj békét a mi idõnkben

(Verleih uns Frieden gnaediglich).

Nem lehet célom itt és most az analízis,

de elhihetik, remekmûvekrõl van szó.

Az inspiráló reformációrólHosszú ideig elkerülte a figyelmem a

95 tétel bevezetõjének egyik kitétele,

miszerint: tisztelendõ Luther Márton

atya Wittenbergben a szabad mûvé-

szetek és a szent teológia mestere

és rendes tanára volt. Így most

innen követem meg utó-

lag. Tehetséges amatõr

zenésznek képzeltem,

holott profi volt a ja-

vából. Nem csoda te-

hát, hogy a reformációnak

az egyetemes kultúrára tett hatása

szinte felmérhetetlen.

Eszmélésem óta zenész fülemnek

zene a híres lutheri gondolat:

„Isten egyik legnagyobb és legdi-

csõbb adománya az ének, harag-

szik is rá a Sátán, mert sok kí-

sértést és gonosz gon-

dolatot ûz el vele az

ember. Az ének a

mûvészetek egyik

legjelesebbje. A

dallam megeleve-

níti a szöveget…

A zene az Isten

gyönyörûséges és

dicsõ adománya, egye-

nesen a teológia rokona.

Semennyiért sem ad-

nám oda az én

csekély zenei tu-

dásom. Rá kell

kapatni és ál-

landóan szok-

tatni az ifjúsá-

got erre a mû-

vészetre, mert

hasznavehetõ

embereket nevel!”

Négyszáz évvel késõbb meste-

rem és példaképem, a katolikus Kodály

szinte azonos eszmeiség alapján kezdte

el a zenei nevelést reformálni.

A szabad mûvészetek mestere és

Híd magazin

élõ víz tûnõdés

Szokolay Sándor

A lutheranizmus jelentõsége a zenében,mely Johann Sebastian Bach mûvészetében érte el csúcsát

33

élõ víz tûnõdés

„Die Protestanten wissen ja nicht,was sie in ihrem Choral haben.”

„A protestánsok nem is tudják, mi-lyen kincset jelentenek koráljaik.”Max Reger

Híd magazin Híd magazin

Az „Erõs várunk” három kezdõhangja, a

korál legmagasabb hangjai a Szenthá-

romságot szimbolizálják, mint három

bevehetetlen bástya törnek az ég felé.

Az õsellenség a legmélyebb hangokon

kígyózik, bemutatásához egy oktávval

mélyebb hangokat komponált Luther.

Egyik kedvencem a „Mennybõl jövök

most hozzátok” (Von Himmel hoch, da

komm ich her). Nem véletlen, hogy

Bach beépítette a Karácsonyi oratórium-

ba. Krisztus földre jöttét egy oktávnyi

lefelé tendáló, mégis örömteli dallam-

mal jeleníti meg.

A szöveg egyszerûen elragadó, mind a

15 versszak selyemmel, bársonnyal,

szarvasmarhával, szamárral együtt.

Igazi népének. Petõfi úgynevezett

népdalait juttatja szembe.

Kár, hogy a magyar énekeskönyvben

csak rövidítve szerepel. Nyilván soha

nem énekelnék végig, de olvasmány-

nak is gyönyörûség.

Hogy is mondta Max Reger?

Az Evangélikus EvangélistaA reformáció inspiráció volt a korabeli

muzsikusok számára.

Johann Walter és Conrad Rupf Luther

személyes felkérésére komponáltak

zenét az „új idõk új dalaihoz”.

Pachelbel, Buxtehude, de fõleg Hein-

rich Schütz és a többiek mûvészi

protestáns lelkületû egyházzene meg-

teremtésén fáradoztak. Weltler Jenõ

bácsitól sokszor hallottam, hogy Schütz

a legtisztábban lutheránus zeneszerzõ.

A rangsorolás, a címkézés mindig is

szubjektív kategóriák voltak, egy eset-

ben azonban objektív és minden vitán

felüli.

A lutheránus Johann Sebastian Bach

minden idõk legnagyobb zeneszerzõje.

Naponta illenék megköszönni ezt az

Úristennek. A zseniális teológus Lu-

ther esetében rácsodálkozunk a kivéte-

les zenei adottságokra, Bachnál pedig a

kivételes teológiai tudás tûnik fel akár

egy „egyszerû” korál hallatán is.

Maga az életmû – már amennyiben

ésszel egyáltalán felérhetõ – számomra

mennyiségileg és minõségileg sem ka-

tegorizálható halandó emberi mérték-

kel.

Idén, a Mozart-jubileum kapcsán tû-

nõdtem el a két géniusz életének sajá-

tosságain.

Mozart elképesztõen jól dokumentált

élete, a fennmaradt levelek, a gondo-

san megõrzött életmû a muzikológusok

kincsesbányája. Ehhez képest a Bach-

hagyaték hiányos. Hosszú életszaka-

szokról egyáltalán nem maradt fenn

dokumentum, és ami a legrettenete-

sebb: sok-sok mû is elveszett. Ne gon-

doljon senki telhetetlennek, de egy-

szerûen megáll az eszem, hogy öt pas-

sióból kettõ maradt fenn, kantáták

tucatjai hiányoznak, és még ki tudja,

mi minden! A róla szóló irodalom hem-

zseg a feltételes módtól, és tények

híján célirányos hipotézisekkel magya-

rázgatják manapság éppen azt, hogy

egy világi és egy egyházi mûben alkal-

mazott azonos téma vagy akár tétel hi-

teltelenné teszi a szakrális mondani-

valót.

Meggyõzõdésem, hogy Bach kivételes

teológiai tudása és egyedülálló zenei

adottságai által a lutheri reformációt

tette egyetemessé, missziót teljesített,

küldetése volt és van. Teljes joggal ne-

vezzük ötödik evangélistának. Ha tõ-

lem függene, tantárgy volna az evangé-

likus teológiákon Bach zenéje, és a lel-

késztovábbképzések nem múlhatná-

nak el egy – az éppen témához kap-

csolódó – kantáta meghallgatása nélkül.

És most a gyakorló zeneszerzõ szól

belõlem: Higgyék el, semmit nem

olyan nehéz kitalálni, mint szép dal-

lamot! A tény pedig az, hogy Bach a

zenetörténet legnagyobb dallamszer-

zõje.

Hívõ családból szár-mazol?Igen, kiskoromtól kezd-

ve látogattuk csalá-

dommal a gyülekezeti

alkalmakat, ami akko-

riban, a Kádár-rendszer idején nem volt

annyira magától értetõdõ. Bár lehet, hogy

most sem egyszerûbb. Nincs ugyan nyílt

üldözés, de sokféle külsõ nyomás van az

embereken, fiatalokon. Sok helyen látom

azt, hogy az Isten-kérdést, gyülekezeti

életet bogaras emberek klubösszejövete-

lének tartják. Nem hiába mondja az ige,

hogy a világ Isten bölcsességét bolondság-

nak tartja…

mint nap, és ez óhatatlanul bûnökhöz, sé-

rülésekhez, problémákhoz vezet. Ezeket

mindenképpen fel kell dolgozni, és to-

vább kell lépni. Nagyon hiányolom orszá-

gos egyházi szinten az ép lelkû keresz-

tyéneket. Sokszor a kívülállók csak azt lát-

ják, hogy milyen szegény, szerencsétlen a

hívõ ember, és hogy azért képtelen máso-

kon segíteni, mert magával is komoly

gondjai vannak.

Az ép lelkûséget és az ebbõl fakadó szol-

gálatot nagyon fontosnak tartom. Ahhoz,

hogy ez megvalósuljon, komoly igeolvasás-

ra és imádságra van szükség. És magára a

közösségre is, hiszen a hit – minden hí-

reszteléssel ellentétben – nem magánügy.

Széles körû ismereteid vannak a törté-nelem, a zene, a fizika és a teológiaterületén. Egy átlaghívõnek mennyirekell tisztában lennie teológiai kér-désekkel?Még idõsebb Gyõri János lelkész úr

mesélte: Egyszer az ország egyik legna-

gyobb, híresen értelmiségi hátterû evan-

gélikus gyülekezetében tartottak szeretet-

vendégséget, amire elmentek a nagytar-

csai parasztnénik is, akik mikor a hitkér-

désre került a sor, sok professzort megszé-

gyenítõ módon beszéltek Isten dolgairól.

A teológiát tanulni kell, de a mindennapi

életben (is) használható teológia Isten

munkájának eredménye. A tarcsai nénik

ezt nem könyvbõl tanulták, hanem Isten

kijelentéseire figyelve gyarapodtak hit-

ben, biblikusan megalapozott tisztánlátás-

ban. Fontosnak tartom hangsúlyozni: a te-

ológiai ismeretekben való jártasság nem

csak a lelkészek kiváltsága, hanem min-

den hívõ ember feladata. Az Isten dol-

gaiban való elmélyülés nélkül ugyanis

nem sokat ér a keresztyénségünk…

MÓZES MARGIT MELINDA

Mi a legfontosabb a gyülekezeti élet-ben? Az, hogy az Úr Jézus legyen középen. Ha

õ van ott, és rá figyelünk, akkor bármi

gond van, õ formál, és segít megoldani

ügyünket. Persze ez szépen hangzik, a

gyakorlatban azonban sokszor küzdelmes

és harcokkal teli.

Fontosnak tartom még, hogy a gyülekezeti

tagok otthonra találjanak a közösségben. Az

egyik legfontosabb alkalom a vasárnapi

istentisztelet, de ezen kívül kellenek a

különbözõ rétegalkalmak is. Nagy feladat

ezeknek a kiválasztása, mûködtetése, a

gyülekezeti tagok vagy külsõs emberek

bevonása, hogy így közelebb kerülhessenek

a gyülekezethez és végsõ soron az Úr

Jézushoz – mert ne feledjük, hogy ez a cél!

Mit tartasz fontosnak egy hívõ életé-ben?A lelki higiéniát. Sok minden történik

velünk, sok mindent cselekszünk nap

35

Az Úristen a mi egyházunknak

ajándékozta azt a felbecsülhetetlen

értékû adományt, amit Bach szakrális

életmûve jelent. Az oratóriumok, kan-

táták a nemes anyagokból kifogástala-

nul elõállított ékszerekhez hason-

líthatók, az orgonamûvek, korálelõjá-

tékok, feldolgozások tökéletes szépsé-

gû ékszerdobozok, foglalatok. A ze-

neszerzõi teljesítmény megdönthetet-

len csúcsa azonban a korál, a néhány

soros szent ének, megannyi tökéle-

tesre csiszolt drágakõ. A maga egysze-

rûségében bárki számára érthetõ, meg-

tanulható, énekelhetõ, alkalom arra,

hogy mindenki részese legyen a nagy

harmóniának a legmagasabb mûvészi,

esztétikai szinten.

Isteni adomány örökösei vagyunk.

Tudatában vagyunk-e egyáltalán? És

vajon méltóan sáfárkodunk kincse-

inkkel? Az adományozó véleményét

borítékolni tudnám… de nem mon-

dom ki, mert nagyképûség lenne.

Max Regerrel azonban ismételten

egyetértek.

élõ víz tûnõdés élõ víz tanúságtétel

A Lutheránia Énekkar tevékenysé-gének középpontjában JohannSebastian Bach zenei örökségé-nek ápolása áll.

34

A teológia mindenkié?

Dr. Matus Péter mérnök-fizikus aMagyar Tudományos Akadémia Szi-lárdtestfizikai és Optikai Kutatóinté-zetének munkatársa. Vallja, hogy a te-ológia, azaz az Isten dolgaiban valóelmélyedés nem csak a lelkészek dol-ga.

Sokszor a kívülállók csak azt látják,hogy milyen szegény, szerencsétlen a hívõ ember.

Fotó

: Cso

rba

Gábo

r

élõ víz élõ ige élõ víz élõ ige

36 Híd magazin Híd magazin 37

a zsoltár szava: „békésen beszélnek embertár-

saikkal, de rossz szándék van a szívükben” (Zsolt

28,3). Az új parancsolat szerinti felebaráti

szeretetnek tehát maga az ember a célja,

mégpedig személyválogatás nélkül. Nem-

csak a gazdagok, hatalmasok, tanultak, böl-

csek, jók és iga-

zak, hanem min-

denki. Ahol szá-

mításba veszik az

emberek szemé-

lyét, ott a szere-

tetparancsolat

megsemmisül!

3. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert helyes mértékkelmérnek.A szeretet mértéke: „mint magadat”. Semmi

szükség, hogy könyvekben kutakodj, taní-

tómesterek után szaladgálj, hiszen a

mértéket ezúttal magadból kell venned.

Ne mondd, hogy nem tudod, mit, meddig

és mennyiben kell cselekedned, hiszen

„közel van hozzád az ige, a te szádban és a te

szívedben van” (Róm 10,8). Azt pedig,

ahogyan önmagadat szereted, senkitõl nem

tanulhatod meg jobban, mint önmagadtól.

4. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert a kereszt próba-kövén állnak.

A bölcs teológusok ellenvetik: de hiszen

akkor mindezt nem csak a kegyelem, ha-

nem az emberi természet is megvalósít-

hatja! Válaszom: Bizonyos értelemben

igen, de csakis a keresztig! Mert az emberi

szeretet szolgálata a kereszt elõtt megtor-

pan. Hiszen az emberi természet azt tudja

szeretni, dicsérni, áldani, aki nem okoz

neki fájdalmat. Azonnal elfordul attól, aki

gyûlöletes, ellenszenves, gonosz, mert nem

a felebarátot, hanem annak jóságát és javait

szereti. Az igazi szeretet azonban nem riad

vissza a kereszttõl, „mindent elfedez, mindent

hisz, mindent remél, mindent eltûr”. Tehát min-

den szeretetnek igazi próbaköve a kereszt!

Ha valaki a kereszt alatt is megmarad a

szeretetben, akkor valóban a Krisztus

szeretetével ajándékoztatott meg. Aki vi-

szont megkeseredik tõle, az elsõ szeretetet

már elhagyta.

5. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert embertársaik kö-zelségét keresik.Óvakodjunk azoktól, akik csak szóval sze-

retnek; akik úgy imádkoznak, mint a szer-

zetesek a kolostorban, és úgy szeretnek,

mint a pap és a lévita a példázatban! Vigyek

bár végbe csodás tetteket, legyen nagy elis-

merésben és méltatásban részem az

emberek elõtt, az apostol sommás ítélete

rajtam csattan: „semmi vagyok” (1Kor 13,2).

Ezért különbséget kell tenni cselekedet és

jó cselekedet között! Jobb, ha valaki

egyetlen kisemberért fáradozik, mint ha

nagy templomokat épít, vagy kolostorban

szolgál.

6. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert a szeretet szívbeés kõtáblára írt törvényét a Krisztustörvényével együtt követik.Gyakran állítják szembe egymással a sze-

retet hármas törvényét, pedig az emberi

természet, az Írás és a Krisztus törvénye

egy és ugyanarról a szeretetrõl szól. Az

apostol szerint valamennyi törvény ebben

az egyetlen igében foglaltatott össze: „a

megtartása és magtartatása a szeretet alap-

ján állva nem mellõzhetõek, hiszen „a

szeretet mindent eltûr” (1Kor 13,7). Aki nem

így tesz, éppen a szeretet azon törvényével

kerül ellentmondásba, aminek megtar-

tására vállalkozott. Jézust követve se ágál-

junk a többi törvény ellen, „hogy ne botrán-

koztassuk meg õket” (Mt 17,27)! Ugyanakkor

komoly felelõsség terheli a törvényalko-

tókat, akik az új törvényeikkel egyre elvi-

selhetetlenebb terheket raknak az embe-

rekre – napjainkban is.

Dosztojevszkij utolsó kisregénye mind-

össze 23 oldal! Címe: Egy nevetséges ember

álma. Hõse egy „odúlakó”, aki nem segít

egy kislányon, aki haldokló anyjához hív-

ja… A regény befejezõ sorai elgondolkoz-

tató példázatul szolgálnak:

„Álom? Hogyhogy álom?! Hát az életünk nem

álom? Többet mondok: nem baj, ha ez soha se

válik valóra, nem baj, ha nem lesz Paradicsom

(hisz ezzel magam is tisztában vagyok!), de azért

mégis hirdetni fogom. Holott olyan egyszerû lenne

a dolog – egyetlen nap, egyetlen óra alatt, egy

csapásra rendbe jönne minden! Az az alapvetõ:

szeresd a többieket úgy, mint magadat. Ez a leg-

fontosabb, sõt ez minden, egyéb jóformán nem is

kell: akkor megtaláljuk a nyitját, hogyan kell

rendbe hozni mindent. Ez olyan régi igazság,

amelyet már billiószor elismételtek, olvastak az

emberek, de hát nem vált vérükké! » Az élet tuda-

ta több mint az élet, a boldogság törvényeinek

ismerete több mint a boldogság« – ez ellen kell küz-

deni! Én fogok is. Ha mindenki akarja, rögtön

rendbe jön minden…

Azt a kislányt pedig megkeresem.

És most megyek! Megyek!”

Dosztojevszkij tehát

elment, hogy azt a

kislányt megkeres-

se. És mi?

Luther kommentárja

nyomán –

W. S.

tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és képmutatás

nélküli hitbõl fakadó szeretetben” (1Tim 1,5).

Maga Krisztus is beszél az emberi termé-

szet szerinti szeretetrõl az aranyszabályban

(vö. Mt 7,12!). Nyilvánvaló tehát, hogy ez a

három törvény csak a mi téves magya-

rázatunkban különül el egymástól! Mert

3Móz 19,18 ugyanazt mondja, mint amit

Isten a szívünkbe írt, s amit maga Krisztus

is parancsol!

7. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert nem önmagukat,hanem embertársaikat szeretik.Vannak, akik szerint az embernek elõször

önmagát kell szeretnie, és csak utána a fe-

lebarátot. Érvelésük így szól: csak az tudja

úgy szeretni a másikat, mint önmagát, aki

elõször önmagát szereti. Az ige azonban

nem azt mondja: szeresd magadat és sze-

resd felebarátodat! Az ige így hangzik:

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” A

szeretet nem keresi a maga hasznát (1Kor

13,5; vö. Fil 2,4). Krisztus azt tanítja, hogy

az embernek meg kell tagadnia magát (Mt

16,24; Lk 9,23) és meg kell gyûlölnie az

életét (Lk 14,26; Jn 12,25). Ha ugyanis az

volna a szeretet, amit az ember önmaga

szeretetének alapján, magából kiindulva

gyakorol, úgy fölöslegessé válna a kegye-

lem! Röviden: Ne magad, hanem a másik

embert szeresd! És úgy szeresd, ahogyan

magadat!

8. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert ceremóniák nélkülszeretik embertársaikat.Végül felmerülhet még itt a

többi törvény megvetése:

Minek tartsuk meg, ha

ebben az egyben mind

benne van? Nem

úgy, atyámfia!

Mert az õsi szer-

tartások gyakor-

lása, gyakoroltatása, a

hagyományok és elõírások

szeretetben! Ennek a szabadságában élni

annyi, mint a törvény szolgálatából az Isten

gyermekeinek szabadságára eljutni: bûnbõl

kegyelemre, félelembõl szeretetre, Mózes-

tõl Krisztushoz, Krisztus által az Atyához!

2. Boldogok, akik a szeretet szabad-ságában élnek, mert az élet egyetlenigaz célja felé tartanak.Ez a törvény nem egyszerûen arra tanít,

hogy segítsük és szolgáljuk a felebarátot,

hanem arra, hogy szeressük. Sokunkra illik

Szabadság, szeretet - a szeretet szabadsága1. Boldogok, akik a szeretet szabadsá-gában élnek, mert Isten minden törvé-nyének összefoglalása a szeretet.Isten a törvényét egyetlen igében foglalta

össze. Ez nem a régi törvény új megfogal-

mazása és nem is az apostoli igehirdetés ál-

tal teljesedett be, hiszen „nem beszédben áll

az Isten országa, hanem erõben” (1Kor 4,20), a

Krisztus erejében, a kegyelemben. Az erõ

részünkrõl erõtlenségben nyilvánul meg,

akik a régi/új törvényt ebben az egyetlen

törvényben igyekezzünk megtartani – a

Luther nyolc pontban foglalja össze a Gal5,12–15 magyarázatát, és a keresztyénélet szabadságának alapkövére helyezi,amit Isten törvénye 3Móz 19,18 szerintparancsol: „szeresd felebarátodat, mintmagadat!” Az 1519-ben írt magyarázatátakár boldogmondásokká is formálhatjuk.

sárszentlõrinci asszonnyal beszélget-tünk, olyan énekek kerültek adásba,amiket Szeverényi János az egyik misz-sziói útján vett fel egy cigány gyüleke-zetben. Hol?A KárpátaljaB FelvidékC ErdélyD Vajdaság

9. Lelki szósz címû mûsorunk regionálisadókon hangzik el. Az alábbi négy kö-zül hárommal 2009. február óta va-gyunk munkakapcsolatban. Melyik rá-dióadó sugározza már évek óta a mû-sorunkat?A Sion Rádió (Beregszász – reformá-

tus rádió)B Európa Rádió (Miskolc – reformá-

tus rádió)C Rádió 17 (Budapest XVII. kerület –

világi rádió)D Szent István Rádió (Eger – katoli-

kus rádió)

10. Archív hangfelvételek hozzáférhetõkCD-n és kazettán. „A hit hallásbólvan” sorozat áldott életû szolgálat-tevõk igehirdetései, áhítatai közültartalmaz néhányat. Kié jelent megelõször?A Ordass LajosB Csepregi BélaC Zászkaliczky PálD Csepregi Zsuzsanna

A megfejtéseket a következõ címrevárjuk:EVANGÉLIKUS MISSZIÓI KÖZPONT, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38–40.

A helyes megfejtõknek jutalmat küldünk.

Összeállította: H. E.

C Életnek beszéde – Az Újszövetség hitelessége

D Hiszed-e ezt? – A halál, ahogy a Biblia látja

5. Ki a szerzõje azoknak az írásoknak,amelyek a magazin „Hogyan tovább,egyház?” rovatában jelennek meg?A dr. Szkaliczky Tibor, informatikusB dr. Fabiny Tibor, egyetemi tanár C dr. Gyõri József, mérnökD dr. Garádi Péter, halbiológus

6. Bánffy György színmûvésszel több kö-zös munkánk is volt. Melyik nem az õnevéhez kötõdik?A Elõadta Babits Jónás könyvét a

nyári missziói konferencián.B Megjelent Babits Jónás könyve

Bánffy György elõadásában CD-n és kazettán.

C Interjú hangzott el vele a regionális mûsorban és a Kossuth Rádió Evangélikus félórájában.

D A Híd magazin 2009/1. számában olvashattuk a vele készült beszél-getést.

7. A Deák téri templomban mindig októ-berben kerül sor az országos evangeli-zációra. Összegyûjtöttük az elmúlt négyév mottóját. Melyik a kakukktojás?A 2008 – Mi a jó? „Ember, meg-

mondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tõled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy aláza- tos Isteneddel szemben.”(Mikeás 6,8)

B 2007 – „Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6)

C 2006 – „Nem maradok tõled, nem hagylak el.” (Józsué 1,5)

D 2005 – „Aki hisz, az derûs, ésderûje Istentõl származik.” (XXIII. János pápa)

8. A rádiómûsorban elhangzó zeneszá-mok általában keresztyén könnyûzeneiCD-krõl valók. Amikor azonban a három

Híd magazin

élõ víz rejtvényan valaki, akivel jó ideje feszült-

séggel terhelt volt a kapcsola-

tom, s minél jobban igyekeztem

rendezni, annál rosszabb lett a helyzet.

Aztán a nyári gyülekezeti gyerektábor-

ban, melyen mindketten részt vet-

tünk, különös dolog történt…

Az egyik áhítatra a lelkész egy hatalmas

keresztet, egy csomó papírdarabot és

egy zacskó szöget hozott, és elmondta,

hogy lehetõségünk van felírni konkrét

bûneinket, terheinket egy cetlire és

aztán felszegezni a keresztre. Elsõre

kevés volt a papír, nem jutott min-

denkinek, így én segítõkészen tovább-

adtam a kezemben lévõ, még üres

cetlit, pedig tudtam, mit kellene ráír-

nom. Aztán rájöttem,

milyen gyáva vagyok!

Itt a lehetõség, hogy

ezt a dolgot letegyem

– és nem élek vele?

Felálltam, s kértem egy lapocskát…Nagy volt a jövés-menés: gyermekek és

fiatalok adtak helyet egymásnak a ke-

resztnél. Odatérdeltem én is a templo-

munk padlóján fekvõ kereszt lábához,

legtöbbet.

Ennyi volt az én

dolgom, a többi

már nem rám, ha-

nem az Úrra tar-

tozik.

Pár nap múlva meg-

lepetésként ért, amikor oda-

jött hozzám. Megbeszéltük,

ki mit rontott el, és mit értett félre a

másik viselkedésében. Õszinte és

konkrét szavak voltak, melyek rámu-

tattak: egyikünk sem akarta bántani a

másikat, csak…

Megtudtam, hogy õ is vívódott amiatt,

hogy beszélnünk kellene, de több ok

miatt is úgy érezte, ez most lehetetlen.

Pedig nem volt az, csak mindketten a

könnyebb utat választottunk: csupán

Istennek mondtuk el a gondunkat, és

megmagyaráztuk, miért nem lehet a

másikkal egyrõl a kettõre jutni. Aztán

jött Isten, és a keresztnél megállított

bennünket…

Döbbenetes volt ilyen kézzelfoghatóan

szembesülni azzal, hogy mennyire igaz,

amirõl prédikálunk: tényleg a kereszt-nél rendezõdnek a dolgok…

H. E.

de a szögeket tartalmazó

zacskót nem értem el. Ésakkor az a valaki adtakezembe a szöget, akivel a

feszültség volt! Micsoda

isteni dramaturgia!

Nagyon súlyosnak érez-

tem a kalapácsütéseket,

ahogy felszegeztem ket-

tõnk konfliktusát…

A táborzáró napon én

hirdettem az igét. Eszem

ágában sem volt ezt az

élményt elmondani, de Isten valahogy

kikényszerítette belõlem. Rá kellett

mutatnom arra a – bûn-cetlikkel tele-

rakott – keresztre, amit az egyik tá-

borozó fel is emelt magasra, s kimon-

dani: Krisztus áldozata nem csakáltalában a vétkeinkért történt, hanemnagyon is konkrét. Az Úr Jézus az itt ésmost rendezetlenségét, feszültségéthordozza, és békességet ad…Valaki ezután megszólított: Te ren-

dezted a dolgot az Úrral, de vajon az a

másik is elrendezettnek tudja kettõtök

konfliktusát Krisztussal és veled? Ha-

tározott nemmel válaszoltam. De tud-

tam, nem léphetek a másik felé, hisz

eddig is az erõlködéssel rontottam a

Mennyire ismeri a Missziói Központszolgálatát? – Nyári konferenciánkrésztvevõi a vetélkedõn érdekes,kreatív feladatokkal és e kvízzeltalálkoztak. Most Ön is tesztelhetitudását…

1. A magyar nyelvû rádióadásokat évtize-deken keresztül Terray László Norvégi-ában élõ evangélikus lelkész készítette. A kilencvenes években ezt Gáncs Pétervette át. A felvételeket eleinte egy tojás-tartókkal bélelt stúdióban rögzítették,de a hangszigetelés nem volt tökéletes.Melyik településen élt az a kutya, ame-lyiknek a hangja hallatszott az egyikmûsorban?A CinkotaB PécelC RákoskeresztúrD Nagytarcsa

2. Mi volt idén a kerületi missziói nap mot-tója? A Új kezdetB Közel van ÕC „Ami lehetetlen az embereknek,

az Istennek lehetséges.”D Van kiút a válságból!

3. Az Élõ víz füzetek sorozatban eddignégy kötet jelent meg. Melyik cím szere-pel rosszul?A 1. Akarsz-e szabadulni? Segítség

alkoholbetegeknek B 2. Iránytû – 28 téma keresztyén

szemszögbõlC 3. Szõkéné Bakay Beatrix: EvÉlet –

Lelki segély – A lelkipásztor válaszol

D 4. Vak voltam, most látok – Evangélikusok vallomásai

4. Az alábbi címeket a Híd magazinbanláthattuk. Melyiket nem Lázár Attilaírta?A „Tanúim lesztek” – A misszió

biblai alapjaiB Amikor Jézus egy rendõrrel talál-

kozik

Híd magazin38 39

Missziói kvízélõ víz vallomás

Tényleg igaz,amirõl

prédikálunk!

V

Híd magazin

élõ víz képes hírek * hírek

40

élõ víz képes hírek

Misszióikonferencia

Csákány Marianna énekes Kárpátaljáról érkezettA fáradhatatlan Bencze Imréné Ági néni

Csabay Árpád nagyváradi lelkész Vitai Ildikó elõadómûvész

A tési Széllelbéleltek együttes

Egyházi levelezõlistánkon jelez-tük, hogy a kárpátaljai nagydob-ronyi cigánygyülekezetnek szük-sége lenne gitárra. Egy lelkész-testvérünk azonnal felajánlotta ahangszerét, amit ki is vittünk ajúlius 18-án tartott csendesnap-ra. Képünkön az alkalmi férfikó-rus már ezzel a gitárral dicsõítiIstent.

A MISSZIÓI IRODA, A MISSZIÓI KÖZPONT ÉS A RÁDIÓMISSZIÓ HÍREI Események, szolgálatok

MÁJUS

Havi ökumenikus imareggeli

Útitársak missziói bibliaóra

Cigánymissziós konzultáció a Károli Gáspár

Református Egyetem Missziói Intézetében

Megemlékezés Kis Jánosról, a fóti kántor-

képzõ igazgatójáról az Evangélikus Belmisz-

sziói Baráti Egyesület (EBBE) rendezésében

Zsinati ülés

Szeretve szolgálni – szolgálva szeretni a

misszióban – elõadás a 2. Országos Fébé-

napon Budahegyvidéken

Országos lelkészkonferencia Balatonszárszón

Egyházmegyei missziói napon evangelizáci-

ós igehirdetés Kondoroson

Igehirdetés a Magyar Evangéliumi Szövetség

(Aliansz) közgyûlésén az Ifjúsági Bizottság

alakuló ülésén

Elõadás a misszióról és az együttmûködés

lehetõségeirõl a magyarországi koreai misszi-

onáriusok havi találkozóján Budapesten

Evangélikus börtönlelkészek konzultációja a

Gyõr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végre-

hajtási Intézetben

Kutyából nem lesz szalonna (?) – három

napos evangelizáció Dadon és Bokodon

„Megvizsgál az Úr minden szívet…” – elõa-

dás a várpalotai egészségnapon

JÚNIUS

Az Evangélikus Missziói Központ munkatár-

sainak kirándulása Piliscsabára

Részvétel Lorena Lucey mexikói igehirdetõnõ

szolgálatán a Kájoni János Ferences Házban

Nemzeti ökumenikus istentiszteleten igehir-

detés Zebegényben

Munkamegbeszélés Szabó Bertalan Péter

józsefvárosi lelkésszel

Megemlékezés Balikó Zoltán lelkészrõl az

EBBE alkalmán

A XXI. század egyháza – elõadás a veszpré-

mi gyülekezet napján Balatonalmádiban

JÚLIUS

Megbeszélés a cigánymisszióról Vanyarcon

Szabó Andrással és Rostás Judittal

Missziói Konferencia Piliscsabán (150 fõ!)

Megbeszélés Ilyés Brigitta angliai metodista

lelkésszel

Igehirdetések Kárpátalján – Szürtén, Gáton,

Nagydobronyban és két munkácsi ukrán-

orosz gyülekezetben

Megbeszélés Dieter Reitzner korábbi osztrák

KIE-titkárral

Családi bibliaóra Budakeszin

Hol a határ a szeretetben? – elõadás a pasaréti

gyülekezet ifjúsági konferenciáján Neszmélyen

Háromestés evangelizáció református ifjúsági

találkozón, a Csillagponton (Fadd-Dombori)

Jézus követése a családban és a világban

– elõadások a mezõpaniti (Erdély) ifjúság

konferenciáján

Elavult és modern elemek a liturgiában –

elõadás a XI. Fõiskolás Ifjúsági Keresztyén

Egyesület (FIKE) Szabadegyetemén az

erdélyi Algyógyon

Segítség, felnõttem! Lelki nagykorúság –

igehirdetés és elõadás az Erdélyi Ifjúsági

Keresztyén Egyesület (IKE) konferenciáján

Algyógyon

AUGUSZTUS

A nagy randevú az élõ Istennel és annak

hatása a gyülekezetben és társadalomban

– elõadás a budahegyvidéki felnõtt ifjúság

konferenciáján Balatonakarattyán

Szolgálatok a taliándörögdi fesztiválon:

Keresztyén típusú találkozások az Ember

Fiával; „Húzós kérdések a keresztyénség-

rõl” – bizonyságtétel és fórum;

Isten szereti a krokodilokat – evangelizá-

ció

Igehirdetés a nyírteleki gyülekezet csen-

desnapján

Hit és cselekedetek a mindennapokban –

Misszió – igehirdetés Fébé-konferencián,

Piliscsabán

Elõadás Martin Luther Kingrõl a béri

evangélikus cigánykonferencián

41Híd magazin

Közel százötvenen vettek részt az idei országos misszióikonferencián, melyre július 8-11. között került sor a pilis-csabai Béthel Otthonban. A mottó így hangzott: „Amilehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk 18,27)

Fotó

k: H

. E.

Fotó

: Jen

ei O

ttó

Híd magazin42

élõ víz hír * derû

43Híd magazin

„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

(Lk 18,27)

A 2009. ÉV IGÉJE

GYÕRI GÁBOR DÁVID:

TÖRTÉNETEK„Aki hisz, az derûs, és derûje Istentõl származik.”

(XXIII. János pápa)Derû

Az egyik Chicago környéki városka katolikus gyülekezetében hálaadó ünnepi misét tartottak. A jóökumenikus kapcsolatokból magától értetõdõen következett, hogy a helyi lutheránus lelkipásztoris részt vett az ünnepi alkalmon. Amikor az áldozáshoz érkeztek a liturgiában, a lelkésznõ semszeretett volna kimaradni a közösségbõl, ezért gondolta, ha nem is veheti magához a szentjegyeket, legalább egy áldást kaphat az oltárnál. Ahogy rákerült a sor, a plébános – aki egyébkéntjó ismerõse – legnagyobb meglepetésére neki is nyújtotta a kenyeret a szokásos mondattal:– The body of Christ. (Ez Krisztus teste.)A lelkésznõ azonban nem szerette volna, hogy ebbõl az „illegális” úrvacsorai közösségbõl bárkinekkellemetlensége származzon, zavarában visszakérdezett:– Are you sure? (Biztos vagy benne?)A plébános bizonyossága mindenféle értelemben megvolt…

A PESTSZENTLÕRINCI GYÜLEKEZET 2009. FEB-RUÁRI HÍRLEVELÉBÕL:Néha kicsit összekeverednek a betûk, ha az embersietve veti papírra õket. Legutóbbi számunkbanfeladott rejtvényre egyik hittanosunk a következõmegfejtést küldte:Kérdés: Ki a hamis pásztor, és mirõl ismerhetõmeg?Válasz: Az, akinek nem fontos a jány, ha bajban

van, otthagyja a juhokat…

Pályázat államigondozott gyermekeknek

2008-ban harmadik alkalommal hirdettek orszá-gos rajz- és fotópályázatot állami gondozásbanélõ gyermekek számára. A négyszáz beérkezettalkotásból harmincat díjaztak. A nyertes ké-pekbõl 2009. évi falinaptár készült. Nem titkoltcél, hogy a nehéz sorsú gyermekek és fiatalokközül minél többen találjanak rá a mûvészetre,leljenek örömöt az alkotásban, és a közben ka-pott elismerés erõsítse önértékelésüket.A szervezõ, a Roma Galéria vezetõje, Vári Zsoltmaga is állami gondozásban nõtt fel; gyermekko-rának egyik meghatározó élménye volt egyrajzpályázaton kapott elismerés.A pályázatot az Evangélikus Egyház cigánymisz-sziója is támogatta.

A díjkiosztás – sárga ingben Vári Zsolt

Derû

élõ víz énekem az Úr

HÍD EVANGÉLIKUS MISSZIÓI MAGAZIN, az Evangélikus Missziói Központ kiadványa. Az Evangélikus Élet elõfizetõi részére a magazin

ingyenes. Adományokat elfogadunk. Lapszámunk megjelenését a Sanansaattajat (Finnország), a Norea Radio Norway (Norvégia) és

a Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága támogatta.

09:45 Éneklés

10:00 Köszöntõ: Gáncs Péter

Evangelizáció

AMI LEHETETLEN ÉS LEHETSÉGES AZ EMBEREKNEK – Zászkaliczky PálAMI LEHETETLEN ÉS LEHETSÉGES AZ ISTENNEK – Szeverényi János

11:15 Szekciók, kerekasztal-beszélgetések

MINDIG VELEM, URAM – Csákány Marianna énekes, Kárpátalja (templom)

VISKY ANDRÁS: JÚLIA (monodráma) – elõadó: Dér Denisa (a gimnázium díszterme)

MIT TANÍT LUTHER AZ EVANGÉLIUMRÓL? – Dr. Fabiny Tibor teológus(gyülekezeti terem)

MI LESZ VELED, CSALÁD? – Sallai János családterapeuta (alagsori tornaterem)

HOGYAN FORMÁLÓDTAM MISSZIONÁRIUSSÁ? – Heikki Hilvo, Finn MisszióiTársaság (tornaterem)

HOGYAN VONJUK BE A GYÜLEKEZETEKET A MISSZIÓBA?– Paul-Gerhard és Helga Winterhof, Hessen-Nassau (12-es tanterem)

KIÁLLÍTÁS A KÜLMISSZIÓRÓL az Evangélikus Országos Múzeumban – tárlatvezetõ: Zalán Péterné

12:30 Ebédszünet (az Országos Egyház szerény vendéglátást biztosít)

14:00 Tanúságtétel

Peter Weigand bajor missziói igazgató, Mission EineWeltEmmanuel Kileo tanzániai missziói lelkész és mások

15:00 Evangelizáció (úrvacsorával)„…az ajtó elõtt állok…” (Jel 3,20) – B. Pintér Márta

15:45 Zárszó

Az alkalomra mindenkit szeretettel vár a Magyarországi Evangélikus Egyház.