Vizsgálatok, terápiás eljárások

Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2009.

Ápolói szakképesítések

Vizsgálatok, terápiás eljárások

Ápolási asszisztensek részére�

Készült az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával

Szerző:Czucz Péter

Karamánné Pakai Annamária

Szerkesztő:Dr. Oláh András

Lektor:Dr. Drexlerné Solymos Mária

© Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2009.Felelős kiadó: Vízvári László főigazgató

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változat kiadásának jogát is.

A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában

(fotokópia, mikrofi lm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.

Tartalomjegyzék

Bevezetés .................................................................................................................... 4

I. Beavatkozások ....................................................................................................... 5

1. Vércukor meghatározás ........................................................................................ 5 2. A szélcső alkalmazása .......................................................................................... 8 3. Injekciózás ............................................................................................................ 9 4. Vérvétel ................................................................................................................. 13 5. A beteg rekreációs folyamata a kórházi környezetben ........................................ 14 6. A fertőző betegségek felismerése ......................................................................... 15 7. Inhaláció ................................................................................................................ 18 8. Oxigénterápia ........................................................................................................ 20 9. Szondatáplálás ...................................................................................................... 2110. Beöntés .................................................................................................................. 2311. Hólyagkatéterezés ................................................................................................. 2612. Hideg-meleg terápiás eljárások (borogatások, fürdők, pakolások) ...................... 2913. Gyógyszerelés ....................................................................................................... 3714. Diagnosztikus és terápiás eljárások ...................................................................... 4115. Decubitus (nyomási fekély) ................................................................................... 5016. Általános higiénés műtéti előkészítés ................................................................... 5517. Sebkezelés ............................................................................................................. 5718. Testváladékok felfogása, mérése, vizsgálatra előkészítése .................................. 6019. Az ápolási dokumentáció vezetése ....................................................................... 65

II. Normák, szabályok betartása ............................................................................. 68

1. Ápolásetikai normák ............................................................................................... 682. Munkavédelmi és tűzvédelmi szabályok .............................................................. 70

Bevezetés

Kedves Tanuló!

Az OFA kórházi közmunkaprogram keretén belül az egészségügyi szakképzés egyik alapmoduljának jegyzetét tartja most a kezében, amely az ápolási asszisztensek számára készült. A modulfüzet illeszkedik a moduláris, kompetencia alapú szakképzés főbb fe-jezeteihez, de nem pótolja a számos kitűnő szakkönyv tananyagát, és nem pótolja a de-monstrációs termek gyakorlatait és az oktatók kiegészítő magyarázatait sem.

Célunk az, hogy a „Vizsgálatok, terápiás eljárások” című modul keretén belül meg-ismertessünk Önnel minden olyan gyakorlati vonatkozásban fontos diagnosztikus vizs-gáló eljárást és gyakorlati beavatkozást, melyek a mindennapi betegellátás során nél-külözhetetlenek.

A modul tananyagának felépítése a könnyebb tanulhatósági szempontokat fi gyelembe véve készült el, mely minden esetben tartalmazza az egyes megtárgyalásra kerülő témát érintő főbb fogalmakat, a tananyag elméleti részét, az egyes beavatkozásokhoz szüksé-ges előkészítendő eszközök listáját, a beavatkozások pontos menetét és nem utolsó sor-ban az ápolási asszisztens feladatait.

Az egyes anyagrészek végén ellenőrző kérdések szerepelnek, melyek segítséget nyúj-tanak a tananyag elsajátításában.

Eredményes tanulást és sok sikert kívánunk Önnek!

A szerzők

I. Beavatkozások

A fejezet célja:Megismertetni a tanulókat a diagnosztikai vizsgálatokkal kapcsolatos általános tud-

nivalókkal, bemutatni azokat a mindennapos terápiás eljárásokat, melyek biztosítják a beteg fi zikai szükségleteit, növelik komfortérzetét. Megismertetni a tanulókkal a tevé-kenységek folyamatát, a terápiás eljárásokhoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Felhívni a tanuló fi gyelmét a beteg szeméremérzetének tiszteletben tartására, valamint a beavatkozások esetleges veszélyeire, negatív következményeire. Rámutatni a keletke-zett hulladékok szakszerű kezelésének fontosságára.

Követelmény a fejezet elsajátítása után:Ön képes lesz: – Vércukortesztet végezni– Szélcsövet alkalmazni– Injekciózáshoz előkészíteni– Szubkután injekciót beadni– Előkészíteni vérvételhez– Segíteni a beteg rekreációs folyamatát– Felismeri a fertőző betegségeket– Inhalációs kezelést végezni– Előkészíteni oxigénterápiához– Közreműködni tartós szondatáplálásban– Beöntést végezni– Előkészíteni katéterezéshez– Hideg-meleg terápiás eljárásokat alkalmazni (borogatások, fürdők, pakolások)– Előkészíteni, segédkezni gyógyszerelésnél– Segédkezni a diagnosztikus és terápiás eljárásoknál, előkészítéseknél– Dokumentációt vezetni– Segédkezni műtéti előkészítésnél és utókezelésnél– Testváladékokat felfogni, mérni, vizsgálatra előkészíteni– Decubitust megelőzni, kezelni.

1. Vércukor meghatározás

A vércukorszint normálisan 3,9-6,1 mmol/l között mozog éjszakai koplalás után.Emelkedett éhomi vércukorszintről beszélünk, amikor az éhomi vércukorszint enyhe

emelkedettséget mutat, 6,1-6,9 mmol/l, de a cukorterhelési vizsgálat 2 órás értéke (va-gyis cukrot tartalmazó folyadék ivása után 2 órával) a normál tartományon belül marad.

A csökkent glukóztolerancia (cukortűrő képesség) olyan anyagcsere-állapot, amely a normális és a diabéteszes között helyezkedik el. Az éhomi vércukorszint enyhén emelke-dett lehet, 6,0-7,0 mmol/l, a cukorterhelési vizsgálat eredménye 7,8-11,0 mmol/l közé esik.

6 Ápolási asszisztens

Kialakult cukorbetegség esetén mind az éhomi vércukorszint (> 7mmol/l), mind a 2 órás terhelés végeredménye (> 11,1mmol/l) a kóros tartományban helyezkedik el.

A vércukorszint kényes egyensúlya felborulhat a másik irányba is: a hipoglikémia olyan állapot, amelyben a vércukor szintje rendellenesen alacsony. Okozhatja ezt a rosz-szul beállított inzulinpótlás is, amely adott esetben túl nagy mértékben csökkentheti a vércukorszintet. Hipoglikémia előfordulhat olyankor is, ha a beteg nem eleget vagy nem időben eszik, vagy evés nélkül túl sokat mozog. Az alacsony vércukorszintet gyor-san kell kezelni, mert súlyos következményei lehetnek. Az első tünetek: hirtelen fellépő erős éhségérzet, a beteg verejtékezik, fejfájás, szorongás, remegés, zavartság, kóma.

1.1. Az ápolási asszisztens feladatai a kapillárisvérből történő kézi műszeres vércukor meghatározás előtt

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztens kompeten-

ciájának megfelelően a minta vételéről (a mintavétel szükségessége, a mintavétel menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítés:– Kérje meg a beteget, hogy meleg vízzel mosson kezet. Fekvő beteg esetén a beteg

ágya mellé készítsen egy lavórba meleg vizet és mossa meg a beteg kezét.– A fennjáró beteget kérje meg, hogy foglaljon helyet egy széken.– Tájékozódjon a beteg jobb- vagy balkezességéről, és ennek ismeretében lehetőleg

kerülje el a domináns kéz ujjaiból történő mintavételt.– A hüvelykujjat és a mutatóujjat lehetőleg ne használja mintavételre.– Ne az ujjbegy csúcsát, hanem lehetőleg attól kissé oldalabbra eső területet válasszon

mintavételi helynek.b) Eszközök előkészítése:– egyszer használatos kesztyű – kézi mérőműszer a vércukorszint meghatározásához– tesztcsík a vércukorszint kézi műszeres meghatározásához– antiszeptikus törlő– steril vérvételi lándzsa vagy steril tű– vágott papírvatta– papírtörlő– veszélyeshulladék-gyűjtő tartály– lavór, törölköző– vesetál

1.2. Az ápolási asszisztens feladatai a kapillárisvérből történő kézi műszeres vércukor meghatározás során

1. Beteg azonosítása 2. Kapcsolja be a készüléket, és a használati utasítás szerint készítse elő a vizsgálat

elvégzéséhez. Megjegyzés: ügyeljen arra, hogy a készülék fajtájától függően kü-

Vizsgálatok, terápiás eljárások 7

lönbség lehet abban is, hogy a reagenscsíknak a készüléken kívül vagy a készü-lékbe helyezve kell lennie a vércsepp rácseppentésénél!

3. A beteg lógassa le azt a kezét, amelyen a kiválasztott ujj van, és közben gyengéden masszírozza azt a szúrás tervezett helyének irányába.

Megjegyzés: szorongatni, erőteljesen nyomkodni tilos, mert a vizsgálati minta ösz-szetételét befolyásolja.

4. Antiszeptikus törléssel tisztítsa meg a kiválasztott bőrfelszínt, és várja meg a teljes száradást.

5. A szúrás történhet steril tű vagy ujjbegyszúró eszköz segítségével.– Helyezze üzembe az ujjbegyszúró eszközt, szorosan illessze a kiválasztott min-

tavételi helyre, és a kioldógombot nyomja meg/vagy– Bontsa ki a steril tűt, majd az egyik kezével fogja meg a beteg csuklóját, a má-

sik domináns kezével határozott és laza mozdulattal 90°-os szögben szúrja meg az ujjbegy felső, oldalsó szélét.

6. Az első vércseppet törölje le papírvattával. 7. Gyengéden nyomja meg az ujj felső szakaszát, hogy a következő vércsepp elég

nagy legyen. 8. Tartsa a tesztcsík kijelölt felületét (a mérési zóna) nagyon közel a vércsepp felszí-

néhez, majd fi noman érintse hozzá, de ne kenje el a vért. 9. A készülék használati utasítása szerint járjon el, végezze el a mérést.10. A szúrás helyére tegyen papírvattát, és kérje meg a beteget, hogy szorítsa rá, szük-

ség esetén segítsen neki.

1.3. Ápolási asszisztensi feladatok a vércukormérés után

– Beteg A beteg nyugalomba helyezése A kóros értéket jelentse a felettesének!

– Eszközök Rakjon rendet a veszélyes hulladék, hulladéktárolás, ledobás szabályainak megfe-

lelően.– Dokumentáció

Feladatok

1. Készítsen elő vércukorszint méréséhez!2. Határozza meg a vércukor normál értékét!

Gyakorlati feladat

A gyakorló területen mentora segítségével: 1. Készítsen elő vércukor méréshez!2. Mérjen vércukor szintet!


2. A szélcső alkalmazása

2.1. Fogalomgyűjtemény

Flatulencia: fokozott bélgáz termelődésAmpulla recti: az utolsó vastagbél szakasz, a végbél külvilág felé eső szakaszaSkibalum: beszáradt széklet

2.2. A beavatkozás célja

A beteg alsó béltraktusában felgyülemlett kóros mennyiségű bélgáz kiürítése.

2.3. Az ápolási asszisztens feladatai a beavatkozás előtt

a) A beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztensi kompeten-

ciájának megfelelően a beavatkozásról (a beavatkozás szükségessége, a beavatkozás menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során a beteg megfelelő elhelyezése: oldalt fekve, a lábakat térdben behajlítva, a has alsó részéhez felhúzva.

b) Eszközök előkészítése: Egyszer használatos gumikesztyűk; steril, több méretű szélcső; síkosító (vazelin,

instilla gél); papírvatta; WC papír; ágytál; spatula; ágyvédelem (gumilepedő, haránt-lepedő); paraván; vesetál.

2.4. Az ápolási asszisztens feladata a beavatkozás során

1. A beteget az erre kijelölt helyiségben, jól elkülönítve készítjük elő a vizsgálat-ra.

2. Megfelelő testhelyzetbe fektetjük a beteget.3. Kizárólag csak a beavatkozás közvetlen környezetétben hagyjuk szabadon a beteg

testfelületét.4. Higiénés kézmosást végzünk, majd egyszer használatos gumikesztyűt húzunk.5. A beavatkozás minden egyes mozdulatát folyamatosan, jól érthetően, még a moz-

dulat kezdete előtt közöljük a beteggel. 6. Megfelelő mennyiségű síkosító anyagot viszünk fel spatulával a szélcsőre. 7. Nem domináns kezünkkel feltárjuk a végbélnyílást, és megkérjük a beteget, hogy

próbáljon meg lazítani. 8. Megtekintjük a végbélnyílás környékét esetleges műtéti heg vagy aranyeres cso-

mók után kutatva.


9. Amennyiben mindent rendben találunk, a steril szélcsövet lassú, de határozott mozdulattal felvezetjük kb. 5-10 cm-ig.

10. Amennyiben a beteg jelzi, hogy a bélgázzal együtt székletürítési érzése is van, ak-kor ágytálat helyezünk alá vagy felfüggesztve a beavatkozást a mellékhelyiségbe kísérjük.

11. A beavatkozás akkor sikeres, ha mindenféle szövődmény nélkül a beteg has puffa-dása, hasi diszkomfort érzete megszűnik.

2.5. Az ápolási asszisztens feladata a beavatkozás után

– Beteg: A szélcső eltávolítása után, ha szükséges, tisztítsa meg a végbélnyílás környékét. Helyezze a beteget nyugalomba.

– Eszközök: Az eszközök fertőtlenítése. Az eszközök sterilezése vagy eljuttatása sterilezésre. Rakjon rendet a veszélyes hulladék, hulladéktárolás, ledobás szabályainak megfe-

lelően. A gumikesztyűt veszélyes hulladékként kezelje.

– Dokumentáció

Kérdések és feladatok

1. Ismertesse a szélcső használatakor előkészítendő eszközöket!2. Mi a szélcső alkalmazásának indikációja?

3. Injekciózás

3.1. Az injekciózás lényege

Folyékony halmazállapotú gyógyszer bejuttatása a szervezetbe a tápcsatorna megkerü-lésével (parenterális módon), fecskendő segítségével.

3.2. Az injekciózás indikációi

– Szájon át való gyógyszer beadása lehetetlen (eszméletlen beteg, bénult garat-izom).

– A hatóanyag a bélben elbomlana, vagy onnan nem szívódna fel.– A betegnek hányingere van vagy hány.– Ha a gyomor-bélrendszer tehermentesítésére van szükség, pl. gyomorműtét

után.– Gyors hatás elérése érdekében.


3.3. Az injekciók leggyakrabban alkalmazott fajtái– Intrakután (bőr rétegei közé adott) inj.– Szubkután (bőr alá adott) inj.– Intramuszkuláris (izomba adott) inj.– Intravénás (vénába adott) inj.– Intraartériás (artériába adott) inj.– Intrakardiális (szívbe adott) inj.– Intratechális (gerinccsatorna subarachnoidális terébe adott) inj.– Intraarticuláris (ízületbe adott) inj.

3.4. Az injekciózás általános szabályai

1. A megfelelő személy– a megfelelő betegnek,– a megfelelő gyógyszert,– a megfelelő módon (és megfelelő körülmények között),– a megfelelő mennyiségben,– a megfelelő időben adja be.

2. Az injekció felszívása és beadása során kizárólag steril eszközöket szabad hasz-nálni.

3. Folyamatosan ügyelni kell a sterilitásra. 4. Ügyelni kell arra, hogy az injekció beadására kiválasztott terület sérülés- és fer-

tőzésmenetes legyen. Rendszeresen adott injekciózás esetén a beadási helyeken változtatni kell.

5. Minden injekció beadását követően a beteget fél órán keresztül szorosan meg kell fi gyelni az esetleges mellékhatások és szövődmények fellépése miatt.

6. Többfajta gyógyszert keverni (közös fecskendőben felszívni) csak akkor lehet, ha ezt a gyógyszerek használati utasítása, az adott helyen érvényes szabályozás (protokoll) lehetővé teszi, illetve a kezelőorvos ezt írja elő.

7. A beteget mindig tájékoztatni kell (kompetenciaszintnek megfelelően). 8. Mindig dokumentálni kell a gyógyszer beadását! 9. A felszívott gyógyszer ampullája csak a szövődménymentes beadás után dobha-

tó ki.10. A maradék gyógyszeroldatokat később nem szabad felhasználni!11. A gyógyszeroldatok ampulláját legalább 3× kell ellenőrizni:

– a gyógyszer kiválasztása során,– a felszívás előtt, – a beadás előtt.

12. A munkavédelmi szabályokra ügyelni kell és mindig betartani az előírásokat.13. Mindig használjon védőkesztyűt!14. Ha megszúrta magát, azonnal értesíteni kell a felettesét!


3.5. Az ápolási asszisztens feladata az injekció beadása előtta) A beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztensi kompeten-

ciának megfelelően a injekciózásról (az injekció szükségessége, az injekciózás me-netének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítés a beteg lehetőség szerint ülő vagy fekvő helyzetben legyenb) Az eszközök előkészítése: fecskendők (egyszer használatos, eldobható, steril); injekciós tűk (megfelelő mére-

tű, egyszer használatos, steril); beadandó gyógyszer; ampullareszelő; vattabuci; fer-tőtlenítő spray; ledobótál/vesetál; gumikesztyű

3.6. A gyógyszer felszívása

3.6.1. Felszívás folyékony gyógyszerforma esetén, ampullából 1. Beteg azonosítása. 2. Végezzen higiénés kézfertőtlenítést. 3. Vegyen fel kesztyűt. 4. Állítsa össze a felszívó tűt és a fecskendőt. 5. Fertőtlenítse az ampulla nyakát. 6. Törje le az ampulla tetejét; ha kell, használjon ampullareszelőt (megjegyzés: ha

a nyakrészen csíkot (színes, festett) vagy pöttyöt lát, az ampullareszelő használata nélkül feltörhető).

7. Távolítsa el a tű zárókupakját (védőkupak). 8. Szívja fel az oldatot. 9. Vegye le a felszívó tűt.10. Légtelenítse a fecskendőt.11. Helyezze fel a fecskendőre a beadó tűt – ennek zárókupakját ne vegye le!12. Mivel a beadó tű légtelenítéséhez is el kell távolítani a zárókupakot, azt csak köz-

vetlenül a beadás előtt, a betegágynál végezze el.13. Nem minden oldatot kell felszívni. Vannak gyárilag fecskendőbe csomagolt, elő-

készített szerek, illetve speciális formák, pl. Insulin.

3.7. Az ápolási asszisztens feladata az injekció beadása során

3.7.1. Szubkután injekcióA szubkután injekció során az orvos által rendelt gyógyszert a bőr alatti kötőszövetbe

juttatják. Az injekció beadásához az ápoló rövid (10-15 mm-es), vékony, 25-ös vagy 26-os méretű tűt és 1 ml-es tizedes beosztású fecskendőt alkalmaz. A beszúrás szöge 45°-90°-os.


Beadási helye:– Felkar felső külső harmada– A comb felső külső harmada– A comb elülső középső harmada– A has bőre– A tompor bőre– Hát bőre Megjegyzés: a heparin injekció beadására a legalkalmasabb terület a hasfal.

Kivitelezés: 1. Azonosítsa a beteget! 2. Ellenőrizze a lázlapon, hogy az orvos által előírt gyógyszer megegyezik-e az Ön

által felszívott gyógyszer nevével és mennyiségével. 3. Helyezze a beteget kényelmes testhelyzetbe (ülve vagy fekve). 4. Tegye szabaddá az injekciózás helyét. 5. Fertőtlenítse a bőrfelületet. 6. Légtelenítse a fecskendőt. 7. Egyik kezével a hüvelyk- és mutatóujjával kissé húzza össze a bőrt a beadás te-

rületén, ezt követően határozott mozdulattal, a megfelelő szögben és mélységben szúrja be a tűt.

8. A dugattyú visszaszívásával ellenőrzze, hogy a tű megfelelő helyen van-e (ha a visszaszívás során vér jelenik meg a fecskendőben, a tűt azonnal ki kell húzni).

9. Ha nincs vér, a gyógyszert lassan adagolva beadja.10. A beadás után a tűt határozott mozdulattal kihúzza.11. A szúrás helyére steril vattát helyez.

3.8. Az ápolási asszisztens feladata injekció beadása után

– Beteg: Helyezze a beteget nyugalomba. Betegmegfi gyelés:○ Allergiás reakciók○ Injekciózás szövődményei

– Eszközök: Rakjon rendet a veszélyes hulladék, hulladéktárolás, ledobás szabályainak megfe-

lelően.– Dokumentálás

Kérdések, feladatok

1. Ismertesse az injekciózás általános szabályait!2. Mondja el a szubkután injekció beadási helyeit!

Gyakorló feladatok

1. A gyakorlóterületen mentora segítségével készítsen elő szubkután injekció beadá-sához, végezze el az injekció beadását!


4. Vérvétel

4.1. A vizsgálat célja

Vérvétel során a centrális vagy perifériás keringésből diagnosztikus klinikai és mik-robiológiai vizsgálatokra vénás vagy artériás vért bocsátanak le alkalmilag szúrt érből vagy kanülből (a terápiás célú vénacsapolásról itt nem szólunk). A cél lehet még vércso-port meghatározás, a vér alakos elemeinek meghatározása, vérből láz esetén kimutatható kórokozók azonosítása.

4.2. A vizsgálat módja

– Direkt szúrt perifériás vérétel– Indirekt perifériás, centrális vagy artériás kanülből vett vérvétel

4.3. A beavatkozás kontraindikációi

– Gyulladt, fájdalmas bőrfelület– Vénagyulladás– Arteriovenózus összeköttetés– Egyéb beavatkozás zajlik az adott végtagon

4.4. Az ápolási asszisztens feladata a beavatkozás előtt

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatja az orvos/ápoló kompetenciájának

megfelelően a mintavételről (a vérvétel szükségessége, a vérvétel menetének ismer-tetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése: Az ápolási asszisztens segít a beteg elhelyezésében: a beteg lehetőség szerint ülő vagy fekvő helyzetben legyen a beteg felkarját szabaddá kell tenni

b) Eszközök előkészítése:Az ápolási asszisztens segít az előkészítésben: műanyag lepedő + textília a beteg ágyának

és ruházatának védelmére; steril gumikesztyű; karleszorító (strangulátor); bőrfertőtlenítés eszközei; tű (a zárt vérvételi rendszerhez használatos vérvételi tű, szárnyas tű) + harang; Vacutainer, vagy más zárt vérvételi rendszerhez tartozó vérvételi csövek; vattabuci, vágott papírvatta, papírtörlő; aerob és anaerob mintavételi csövek; vesetál


Feladatok

1. Készítsen elő vérvételhez!2. Határozza meg a vérvétel defi nícióját!

Gyakorló feladat

1. A mentora segítségével készítsen elő vérvételhez!

5. A beteg rekreációs folyamata a kórházi környezetben


Szomatikus: testi, testműködéssel kapcsolatosPszichés: lelki eredetűSzociális: az ember életkörnyezetével, életkörülményeivel kapcsolatos, ezen tényezők

által befolyásoltRekreáció: a szabadidő kulturált eltöltésének formájaImmobilizáció: tartós, hosszan tartó fekvés, mozdulatlanság miatt kialakuló szövődmé-

nyekkel járó állapot

A szabadidő kulturált formában történő eltöltésének megtervezése, szervezése, élet-módbeli tanácsadás a ápoló/ápolási asszisztens feladatai közé tartozik.

Azon belül is a jó közérzet, a jó érzés, a jóllét, a jó minőségű élet megteremtése. A mun-kában vagy más tevékenységben el-, megfáradt ember aktív kikapcsolódását, pihenését, felfrissülését, munkaerejének, munkavégző képességének (bővített) újratermelését jelenti.

5.2. A feladat elvégzése során az ápolási asszisztens célja

A rekreáció egyik célja az ember egészségének megszilárdítása, illetve szükség sze-rinti megújítása; harmonikus életvitel kialakítása, a jól megélt hosszú élet, alkotókedv, a pszichomotoros megújulási képesség és készség. Az az optimális fi zikai, lelki és szel-lemi teljesítőképesség állandósítása. Eszközül a drámai katarzis élményétől a szórakozás legkülönbözőbb válfajain, a táncon, a játékon és a hobbi tevékenységeken át a sport leg-különfélébb változatait használjuk.

5.3. Az ápolási asszisztens tevékenységei közé tartozik

– pozitív magatartásformák kialakítása– az ember jó szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtése– a kreatív cselekvő- és az optimális teljesítőképesség meg- vagy újratermelésére va-

lamint megújítására irányulnak


5.4. Mely betegeknél szükséges a rekreációs tevékenységek bevonása az ápolási folyamatba?

– immobilizációs szövődmények– hosszan tartó akut betegség rehabilitációja– krónikus betegségek– idegrendszeri megbetegedések


1. Határozza meg a rekreáció fogalmát!2. Milyen tevékenységek tartoznak a rekreáció során az ápoló feladatai közé?

6. A fertőző betegségek felismerése


Fertőző betegségeknek nevezzük azon megbetegedéseket, amelyeket specifi kus fertőző ágens vagy annak terméke hoz létre, és amelyek képesek közvetlenül vagy közvetve emberről–emberre, állatról–állatra, állatról–emberre terjedni. A fertőző ágens olyan élő organizmus (vírus, baktérium, gomba, parazita), amely fertőzést képes okozni. A fertőző betegségekben a betegség jellegét, súlyosságát, kimenetelét a szervezetbe jutott kórokozók mennyisége, virulenciája és a szervezet védekezőképességének ál-lapota határozza meg.

6.2. Az ápolási asszisztens feladatai fertőző betegségek során

6.2.1. Megfi gyelési feladatok– Fertőző betegség terjedési módja (közvetett-, közvetlen terjedés)– A fertőzés kapui (behatolási kapu)– Fertőző betegségek lefolyásának szakaszai (lappangási idő, bevezető szak, az ál-

talános tünetek megjelenése, a betegségre jellemző tünetek, lábadozás, gyógyulás)– Fertőző betegségek tünetei:

A) Aerogén fertőző betegségek:Vírus okozta fertőző betegségek:– Morbilli (kanyaró) tünetei: láz, kötőhártyagyulladás, felsőlégúti hurut, szájnyálka-

hártyán kiütés, 4-7. napon lefelé terjedő maculopapulosus kiütés, mely „korpádzó” hámlás kíséretében tűnik el. Szövődmény: tüdőgyulladás, középfülgyulladás, gége-gyulladás, agyvelőgyulladás.

– Rubeola (rózsahimlő) tünetei: enyhe légúti hurutos tünetek, fül mögötti és tarkótáji nyirokcsomók megnagyobbodása, először az arcon majd a törzsön rubeoliform ki-


ütések. Gyermekkorban enyhe lefolyású, felnőtt korban nem ritka a szövődményes eset (ízületi gyulladás, agyvelőgyulladás).

– Varicella (bárányhimlő) tünetei: láz, rossz közérzet, testszerte kiütések (macula-pa pula-vesicula-pustula-pörk). Szövődmények: tüdőgyulladás, szepszis, agyvelőgyulladás.

– Parotitis epidemica (mumpsz) tünetei: lázas állapot, a fültőmirigy és a többi nyál-mirigy 2-3 hétig tartó duzzanata, fájdalmas rágás és nyelés. Szövődmény: heregyul-ladás, hasnyálmirigy gyulladás, agyhártyagyulladás.

– Mononucleosis infectiosa tünetei: infl uenzaszerű tünetek, lágyrész duzzanat, ge-neralizált nyirokcsomó gyulladás, máj és lép megnagyobbodása. Szövődmények: tüdőgyulladás, szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás.

– Infl uenza tünetei: hirtelen kezdődő csillapíthatatlan láz, hidegrázás, fej-, izom- és torokfájdalom, köhögés, gyomor-bélrendszeri tünetek. Szövődmény: gyermek és idős beteg esetén tüdőgyulladás, melynek lefolyása súlyos lehet.

Baktériumok okozta légúti fertőzések:– Scarlatina (vörheny) tünetei: magas láz, hányás, fejfájás, skarlátvörös torok, lepe-

dékes nyelv, majd „málnanyelv”. Pontszerű kiütések testszerte. Egy hét után a kiütés elmúlik, lemezes hámlás a tenyéren és a talpon. Szövődmények: középfülgyulladás, vesegyulladás, reumás láz.

– Haemophylus infl uenzae meningitis tünetei: hurutos tünetek: láz, fejfájás, elesett-ség, majd a bejutó baktérium a többi szervbe is eljut, ahol gyulladásos folyamatot indít el, pl. agyhártyagyulladást. Csecsemőnél feszes kutacs, nyugtalanság, hányás, fokozott refl exek.

– Tuberculosis tünetei: fáradékonyság, hőemelkedés, éjszakai izzadás, köhögés, vé-res köpetürítés, nehézlégzés.

B) Enterális betegségek:– Dysenteria tünetei: bélgyulladás, fekélyképződéssel és vérzéssel, láz, fejfájás, hány-

inger, görcsökkel járó gyakori székletürítés véres-nyálkás széklettel. – Escherichia coli fertőzés tünetei: étvágytalanság, híg, nyálkás, bűzös széklet ürítése

a jellemző. A hasmenés következtében súlyos kiszáradás, majd keringési zavar lép fel.– Campylobacteriosis tünetei: fejfájás, láz, hányinger, hasi fájdalom, véres, nyálkás,

zöldes széklet. – Hepatitis „A” fertőzés tünetei: láz, hasi panaszok, sárgaság, máj és lép megnagyobbodás

C) Toxikoinfekciók – ételmérgezések– Salmonellosis tünetei: rossz közérzet, láz, hányinger, hányás, hasmenés, hasi gör-

csök, véres, nyálkás székletürítés, hirtelen kezdet. – Staphylococcus fertőzés tünetei: hányinger, hányás, hasmenés, súlyosabb esetben

vérnyomás csökkenés. Általában néhány nap alatt spontán gyógyul. – Botulizmus tünetei: általános tünetekkel kezdődik: fejfájás, hányinger, szédülés,

melyhez később jellegzetes tünetek: szemhéjcsüngés, kettős látás, látászavar, száj-szárazság, nyelési nehézség, beszédzavar társul. A letalitás 30-50%, oka keringési elégtelenség vagy légzésbénulás.

D) Haematogén és limfogén betegségek– Lyme-kór tünetei: legkorábbi a bőrtünet, mely jellegzetes a csípés helyén. Fejfájás,

láz, hidegrázás, nyirokcsomó megnagyobbodás. Évek múlva: ízületi gyulladás, szív-izomgyulladás, agyhártyagyulladás.


– Hepatitis „B” fertőzés tünetei: sárgaság, krónikus hepatitis-cirrhosisba mehet át, melynek következtében a májkarcinóma is kialakulhat.

E) Kültakarón keresztül terjedő betegségek – Tetanus tünetei: izomfájdalom, görcs, mely a mimikai izmokra is kiterjed, letális

a légzőizmok görcse. – Pediculosis: a tetvek élőhelyeiken vért szívnak, ezt követően viszketés, a vakarás

következtében hámhiány, a bőr bakteriális felülfertőződése.– Scabies tünete: az ujjak között, a csukló és könyökhajlatban többnyire éjszaka jelent-

kező viszkető érzés. A vakarás miatt hámsérülés, bakteriális felülfertőződés alakul ki.

6.2.2. A fertőzés terjedésének megakadályozását szolgáló legfontosabb eljárások

– fertőtlenítő kézmosások,– bőrfelület fertőtlenítése,– teljes személyi fertőtlenítés,– műszerek, anyagok fertőtlenítése,– helyiségek fertőtlenítése,– rendszeres takarítás, szellőztetés,– az ételek szállításának és szétosztásának előírásszerű kivitelezése,– a szennyes és tiszta textília kezelése,– hulladékkezelés,– betegek, személyzet fogékonyságának lehetséges csökkentése (védőoltások),– antibiotikum kezelés orvosi utasítás szerint,– kórházak működésének minőségi ellenőrzése,– ápolási eszközök kezelő- vagy ágyazókocsin való szállítása,– a szennyes ágyneműt műanyagzsákba, a veszélyes hulladékot szabály szerint kell

összegyűjteni, és az elszállításig külön helyiségben kell tárolni,– a szennyes textíliát tilos a székre, másik ágyra, padlóra dobni, és ügyelni kell arra is,

hogy az ápolási asszisztens ruháját, bőrét ne szennyezze,– az ápolási asszisztens ne rázza az ágyneműt, mert a légmozgás kórokozókat terjeszt-

het. Abban a kórteremben, ahol valamilyen beavatkozást végeznek, ne ágyazzon.– az ápolás során használt felszereléseket, eszközöket, munkavégzésre használt bútor-

felületeket szabály szerint kell fertőtleníteni,– Teljes személyi fertőtlenítést (fertőtlenítő fürdetést) kell az ápolási asszisztensnek

végeznie: fertőző környezetben végzett munka után a testfelület váladékkal történt részleges vagy teljes szennyeződése esetén a műszak átadása után minden olyan esetben, amikor ezt a körülmények indokolttá teszik

– az ápolási asszisztens gondoskodjon a beteg teljes személyi fertőtlenítéséről, és szükség szerint nyújtson segítséget ebben: a beteg felvételekor műtét előtt a beteg ápolása alatt szükség szerint,


– a munkaterületen észlelt kártevőket (rovarok) felettesének azonnal jelentse,– a műszerek, eszközök, anyagok sterilitását azok felhasználásáig tartsa fenn,– megbízás és kiképzés után alkalmazza a sterilizáló eljárásokat,– megbízás és kiképzés után végezze a sterilizálás egy-egy munkafázisát (előkezelés,

elkészítés és csomagolás, sterilizálás, utókezelés, tárolás, szállítás),– használjon gumikesztyűt minden ápolási feladatnál, ahol testváladékokkal érintkezik.


1. Ismertesse a morbilli, mumpsz, rubeola legfontosabb tüneteit!2. Melyek az ápolási asszisztens legfontosabb feladatai fertőző betegség esetén?

7. Inhaláció


Inhaláció: nagy nyomású levegővel történő gyógyszer vagy egyéb terápiás oldat bejut-tatása a légutakba

Mukózus váladék: tapadós légúti váladékPorlasztás: a folyékony alapállapotú anyagot magas levegőnyomással gáz halmazálla-

potúvá alakítjukAtelectasia: tüdőtágulatPneumonia: tüdőgyulladásBroncodilatátorok: tüdőtágítókMukolitikumok: köptetők

7.2. Az inhaláció célja

A légutakba juttani a belélegeztetés segítségével terápiás hatású gyógyszert. A gáz-cserét akadályozó patológiás elváltozások megelőzése, ill. kezelése. Tágabb értelem-ben ide tarozik az oxigénkezelés, a lélegeztetés és a respirációs fi zioterápia is. Szűkebb értelemben a légutak párásítását és gyógyszeres kezelését értjük alatta. Inhalációval broncodilatátorok (hörgőtágítók), antibiotikumok, mukolitikumok (köptetők), gyulla-dáscsökkentők és felületi feszültségre ható szerek vihetők a légutakba.

7.3. A belélegeztetés formái

Gáz belélegeztetés: oxigént, széndioxidot vagy gyorsan illó anyagokat (pl. étert) jutta-tunk ily módon a légutakba.

Nedves belélegeztetés: leghétköznapibb formája, amikor a beteg a párolgó gőzt léleg-zi be. Ilyenkor egy párologtatóba gőzölgő vizet vagy porladó folyadék alapú gyógyszert csepegtetünk. A beteg a porlasztó fölé hajol vagy az 50%-os maszk párologtatóját az arca elé helyezzük és belélegzéskor bekerül a légútba a párásított gőz.


7.4. PorlasztásA ködterápia az aerosol-elv alapján működik, vagyis a kívánt méretű részecskéket

szuszpendálja belélegzett levegőben. A porlasztás történhet gyári töltésű kinyomógázt tartalmazó sray-vel.

7.5. Az ápolási asszisztens feladata az inhaláció előtt

a) A beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztensi kompeten-

ciának megfelelően a beavatkozásról (az inhaláció szükségessége, az inhaláció me-netének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése Fennjáró betegnél megkérjük a beteget, hogy foglaljon helyet egy széken. Ágyban fekvő beteget félig ülő testhelyzetbe ültetjük.

b) Az eszközök előkészítése: gumikesztyű; porlasztó maszk vagy készülék; a porlasztandó oldat; rotaméter (áram-

lásszabályozó)

7.6. Az inhaláció menete

1. Beteg azonosítása.2. Higiénés kézmosás.3. Előkészítjük az alkalmazandó gyógyszert.4. Félig ülő testhelyzetbe hozzuk a beteget.5. Felhelyezzük az arcára az inhalációs maszkot vagy kezébe adjuk az inhalátort.6. A beteg nyugodt légvételek mellett egy-egy belégzéssel a légútjaiba juttatja a gyógy-

szert.7. Amikor a porlasztóból kifogyott a gyógyszer, lekapcsoljuk az áramlásmérőt. Megjegyzés: Amennyiben nedves belélegeztetési formát kell végrehajtani, tilos

a fekvő beteg ágyába tenni a tálat!

7.7. Az ápolási asszisztens feladata inhaláció után

– Beteg: Helyezze a beteget nyugalomba.

– Eszközök: Rakjon rendet a veszélyes hulladék, hulladéktárolás, ledobás szabályainak megfe-

lelően.– Dokumentálás

Kérdések

1. Mi a különbség a gáz belélegeztetése és a porlasztás között?2. Mi az inhalációs kezelés célja?


Gyakorlati feladatok

1. Gyakorlóterületén készítse elő önállóan az inhalációhoz szükséges eszközöket!

8. Oxigénterápia


Invazív: a szervezeten belüli, azt valamilyen külső behatolás során elérő eljárások ösz-szessége. Véres úton történő vizsgálat.

Non-invazív: ún. vértelen vizsgálat, mely során a szervezet valamely részébe behatolás nem történik.

Hypoxia: oxigénhiányPerfusio: áramlásEndotrachealis tubus: a légcsőbe helyezett szilikon eszköz, mely a légútbiztosítás esz-

közös módszere

8.2. Az oxigén adagolása

Az oxigén oxigénpalackból vagy falon lévő központi oxigéncsapból, illetve redukált nyomással jut el a beteghez. Az oxigénpalackot mindig rögzített állapotban, tartóállványon kell szállítani és a beteg ágya mellé szintén rögzítve kell állítani. Nem szabad fi gyelmen kí-vül hagyni, hogy bár az oxigén maga nem ég el, magától nem robban, de könnyen okozhat tüzet elektromos berendezésből vagy cigarettából szikra hatására, ezért a nagy koncentráci-ójú oxigén jelenlétében a gyúlékony anyagok könnyen lángra kaphatnak. Az O2-t adagoltan (kontrolláltan), párásítva és melegítve kell adni, így a nyálkahártyák is kevésbé száradnak ki. Az oxigénterápia csak akkor hatékony, ha a légutak teljesen átjárhatóak, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a beteg megszabaduljon a légúti váladékától.

8.3. Az ápolási asszisztens feladatai az oxigénterápia előtt

a) Beteg előkészítése– Pszichés előkészítés: Az orvos/ápoló kompetenciájának megfelelően tájékoztatja a beteget az oxigénte-

rápiáról (az oxigénterápia szükségessége, a kért együttműködés megbeszélése). Az ápolási asszisztens kompetenciájának megfelelően tájékoztatja a beteget az

alábbiakról:○ Hívja fel a beteg fi gyelmét a biztonsági előírásokra, szabályokra.○ Külön térjen ki a dohányzási tilalomra.○ Mutassa meg, hogy szükség esetén hol van a legközelebbi tűzoltó készülék.

– Fizikális előkészítése: Az ápolási asszisztens a beteget az ágyban kényelmes, félig ülő testhelyzetben he-

lyezi el.


b) Az eszközök előkészítése:Az ápolási asszisztens segédkezik az eszközök előkészítésénél: az oxigénbevitel mód-

jának megfelelő steril eszköz – kanül, maszk előkészítése; összekötő csövek; párásító desztillált vízzel feltöltve; katétersikosító; steril 0,9%-os NaCl oldat; nem allergizáló ragtapasz; áramlásmérővel ellátott oxigénforrás; az oxigénpalackot mindig tartóállvá-nyon kell szállítani és rögzítve a beteg ágya mellé állítani. Az oxigénpalack mindig kék jelzésű! Az ápoló köteles az oxigénterápia megkezdése előtt a színjelzést ellenőrizni, illetve a palackcsere esetén személyesen felügyelni a karbantartók összeszerelési mun-kálatait!

c) Környezet előkészítése:– Az ápolási asszisztens feladata, hogy a beteg és az egész kórterem biztonsága érde-

kében ellenőrizze a helyiségben található elektromos berendezések épségét, földelé-sét. Külön fel kell hívni a fi gyelmet a dohányzási tilalomra.

8.4. Az oxigénterápia menete

1. Beteg azonosítása.2. Higiénés kézmosást követően az ápoló összeköti az orrkanült a megfelelő áram-

lásértékre beállított, párásított oxigén vezetékével. A kanül két kivezetőcsövét a beteg orrlyukaiba helyezi el, majd a kanül szárát a beteg fülére teszi. Ezt kö-vetően folyamatosan ellenőrzi a kanül helyzetét és az oxigénáramlás sebességét, és orvosi utasítás szerint korrigálja! Ügyelni kell arra, hogy a párásító mindig fel legyen töltve! Figyelni kell a beteg orrnyílásait és mindkét fülét, nem alakul-e ki decubitus!

3. Az ápoló dokumentálja a történteket!

Feladatok

1. Mutassa be az ápolási asszisztens feladatait oxigénterápia során!2. Ismertesse az oxigénterápia eszközeit!

9. Szondatáplálás


TPT: teljes parenterális táplálás, ami teljes mértékben kikerüli a normál emésztő-rendszeri útvonalat és közvetlenül a vérbe jutva biztosítja az alapvető tápanya-gokat

Gastrointestinalis szövődmények: emésztőrendszeri szövődményekEnterális táplálás: emésztőrendszert érintő táplálásTápanyagok: a szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyagokTápláltsági állapot: egy bizonyos normál energia- és tápanyagbevitel


9.2. TáplálkozásAz egészség szempontjából a táplálkozás alapvető fontosságú szükséglet. Szerepe van az

élettani növekedésben, szövetek épségének fenntartásában, betegségekből, műtéték utáni felépülésben. Az immunrendszer sejtjeinek is megfelelő tápanyagellátásra van szükségük. A vezető mortalitási és morbiditási kórképek is kezelhetőek, gyógyíthatóak vagy megelőzhe-tőek az optimális táplálással, táplálkozással. Pl. cardiovasculáris betegségek, tumoros állapo-tok, diabetes mellitus, elhízás. A táplálkozás másodlagos célja a védekezőkészség fokozása, mindazon folyamatainak energetikai támogatása, amelyek feladata a szervezet védekezőkész-ségének fokozása a betegség/sérülés folytán kialakulható szövődmények megelőzése vagy a már létrejött szövődmények súlyosságának és következményeinek csökkentése érdekében.

9.3. Táplálási problémák kockázatának kitett betegek

– Azon betegek veszélyeztetettek, akik képtelenek elegendő mennyiségű és minőségű táplálékot bevinni.

– Emésztésük és felszívódásuk zavart szenvedett.– Műtét, vagy fejlődési rendellenesség áll fenn.

Leggyakoribb zavart okozó állapotok– Obesitas– Anorexia nervosa– Bulimia– Műtét– Rák és sugárkezelés– Immobilizáció

9.4. Nasogastricus szonda levezetése

9.4.1. A nasogastricus szonda célja– Lehetővé tenni a tápanyagbevitelt a gasztrointesztinális traktusba.– Lehetővé tenni a gyomortartalom kiürítését. – Enyhíteni a hányingert.

9.4.2. Az ápolási asszisztens feladata a nasogastricus szonda levezetése előtt

A nasogastricus szondát ápolói végzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozó vezet-het le, az ápolási asszisztens a beavatkozás során segédkezik.

a) Beteg előkészítése:– Anamnézis felvétel:– Az ápoló tájékozódik a beteg kórelőzményéből az esetleges módosító tényezőket il-

letően (műfogsor, Lidocain érzékenység, raptapasz allergia, orrsövényferdülés, vér-


zékenységgel járó kórképek, nyelőcső elváltozás, pl. varix, diverticulum, sinus be-tegségek, éberségi szint, együttműködési készség).

– Pszichés előkészítés: Az ápoló a beteget tájékoztatja az ápolói kompetenciának megfelelően: a beavatkozásról (a nasogastricus szonda szükségessége, a beavatkozás meneté-

nek ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése) az ápoló megkéri a beteget, hogy amikor a garatban érzi a szondát, akkor nyeljen.

– Fizikális előkészítése során az ápolási asszisztens az erre kijelölt helyiségben a be-teget ültesse székbe és adjon rá védőruhát.

b) Eszközök előkészítése:Az ápolási asszisztens segédkezik az eszközök előkészítése során: nasogastricus szon-

da 14-16 °C (hűtőszekrényben előhűtve); 1 db vizeletgyűjtő zsák; egyszer használatos nem steril gumikesztyű; csúsztató gél; Lidocain spray (local anaestheticum); vesetál; spatula; olló; leukoplaszt (5 cm hosszú, melyet középen 2 cm-re vágjon be az egyik vé-gén hosszában); géztekercs (vékony); 20 ml-es fecskendő + toldalék; fonendoszkóp; lak-musz papír; kémcső; 1 pohár víz; műanyag lepedő, textil lepedő; törlő kendő

Öntudatlan betegnél, ha a hagyományos módszer nem vezet eredményre: vezető nyárs; magil fogó; laryngoscop; szívó berendezés

Megjegyzés: A szonda bevezetésének megkezdése előtt csatlakoztassa a vizeletgyűjtő zsákot a szondához, ezáltal (annak levegővel való telődéséből) könnyebben észreveszi, ha a szonda a légutakba került.

Feladatok

1. Készítsen elő nosagastricus szonda levezetéséhez!

10. Beöntés

10.1. A beöntés lényege

Meghatározott mennyiségű folyadék bejuttatása a végbélnyíláson keresztül a vastag-bél alsó szakaszába, melynek célja:

– a székelés elősegítése a pangó vagy beszáradt széklet felpuhításával és a perisztalti-ka fokozásával

– a székrekedés időleges megszüntetése– a bél kiürítése diagnosztikus vizsgálatok, műtét vagy szülés előtt.

10.2. A beöntés szabályai

– Tisztító beöntés beadásánál a beteg legyen mindig fekvő helyzetben.– A beöntésfajtánál előírt magasság fölé ne emelje a beöntő kannát a beöntés kivitele-

zése során, ezzel is kerülve a víz hirtelen lezúdulásából adódó feszítő érzést. – Ne mulassza el a légtelenítést, és ne hagyja végig kifolyni a beöntő folyadékot.– Ne hagyja a beteget feleslegesen az ágytálon.


– A beöntőfolyadék ne legyen túl hideg vagy túl meleg. – Figyeljen a beöntés során, illetve az azt követő observatio során a lehetséges szövőd-

ményekre, illetve állapotromlást jelző tünetekre (nervus vagus ingerlés – bradycardia; vérzés; keringés megterhelés; fi zikai megterhelés).

– Mérje fel a beteg állapotát, az esetleges módosító tényezőket. – Tekintse át az orvos beöntésre vonatkozó rendelkezéseit.

10.3. Az ápolási asszisztens feladata a beöntés előtt


ciájának megfelelően a beavatkozásról (a beöntés szükségessége, a beöntés meneté-nek ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése: hozza megfelelő helyzetbe a beteget (Sims-helyzet – bal ol-dalára fektetjük, jobb lábát térdben felhúzzuk).

b) Eszközök előkészítése: beöntő szerelék; műanyag 1 literes beöntőkanna; üveg, mű-anyag összekötő cső; Gumicső; 2 db steril végbélcső (esetleg több méretben); kocher; síkosító krém (vazelin vagy paraffi n); megfelelő mennyiségű, felmelegített (testhőmér-sékletű) beöntőfolyadék; adalékanyag (szappan, só); infúziós állvány; egyszer használa-tos gumikesztyű; gumilepedő; harántlepedő; ágynemű; beteg öltözék; szoba-WC vagy elérhető WC; WC papír, vagy papírvatta; mosdótál, mosdókesztyű, szappan, törülköző; lenyitható beöntőasztal (ha van külön erre a célra szolgáló helyiség); ágytál (ágyban fek-vő beteg esetében); vesetál.

10.4. A beöntés menete

1. Azonosítsa a beteget! 2. Tekintse át az orvos beöntésre vonatkozó rendelkezését! 3. Mérje fel a beteg állapotát, utolsó székletürítésének idejét, normális székürítési

szokásait, végbélnyílás állapotát (aranyerek, berepedés), végbél záróizmának mű-ködőképességét!

4. Végezze el a beteg testi és lelki felkészítését! 5. Higiénés kézmosás! 6. Állítsa össze a megfelelő felszerelési tárgyakat és készítse a beavatkozás helyszí-

nére! 7. Hozza az ágyat vízszintes helyzetbe! 8. Amennyiben nem áll rendelkezésre külön helyiség a beavatkozás elvégzésére,

biztosítson elkülönülést az ágy körüli függöny behúzásával vagy a szobaajtó be-csukásával!

9. Húzzon gumikesztyűt!10. Készítse el a beöntőfolyadékot és készítse össze a beöntőfelszerelést (a beteg elő-

készítése miatt legyen melegebb a testhőmérsékletnél 1-2 °C-al!11. Csatlakoztassa a végbélcsövet a beöntőkanna csövéhez!12. Zárja el a beöntőkanna csövén lévő zárócsapot (ha nincs, használjon kochert)!13. Öntse az oldatot a beöntőkannába!14. Tegye a kannát az állványra!


15. Szoba-WC-t tegye szabaddá!16. A beteg alá helyezzen gumi- és harántlepedőt!17. Kérje meg a beteget, hogy tegye szabaddá altestét!18. Hozza megfelelő helyzetbe a beteget (Sims-helyzet – bal oldalára fektetjük, jobb

lábát térdben felhúzzuk)!19. Takarja le a beteget úgy, hogy csak a végbél területe legyen szabadon!20. Légtelenítse a csőrendszert, a kifolyó oldatot engedje az ágytálba!21. Tegye sikamlóssá a beöntőcső végét (ha a krém tégelyben van, használjon spatulát

a krém kivételéhez)!22. Tegye szabaddá a végbélnyílást a felső farpofa megemelésével!23. Kérje fel a beteget, hogy lazítson, lélegezzen mélyet és szájon keresztül lassan

lélegezzen ki!24. Közben vezesse be a végbélcsövet 8-10 cm mélységbe!25. Emelje a beöntőkannát a beöntéstípushoz szükséges magasságba, majd a cső le-

zárás alól való felszabadításával lassan juttassa be az előírt folyadékmennyiséget a bélbe!

26. Ha a betegnek eközben hasgörcsei vannak vagy a cső mellett az oldat kifolyik, zárja el a csövet, majd folytassa a beöntés adását nagyon lassú ütemben (1 liter folyadékot kb. 5-10 perc alatt)!

27. Ha a beöntőfolyadékot sikerült bejuttatni a bélbe – vagy valamilyen ok miatt meg kell szakítani a beöntés adását, zárja le a gumicsövet és lassú mozdulattal húzza ki a beöntőcsövet a végbélnyílásból úgy, hogy előzőleg helyezzen WC papírt vagy papírvattát a beöntőcső köré!

28. Húzza le a beöntőcsövet a gumicső végén lévő toldalékról és helyezze az előre odakészített ledobótálba!

29. A végbélnyíláshoz tegyen összehajtott papírvattát, majd dobja el a gumikesztyűt, mosson kezet és ismét húzzon gumikesztyűt!

30. Bíztassa a beteget a folyadék megfelelő ideig való benntartására, magyarázza el, hogy a has feszülése a bevitt folyadéktól van, kérje meg, hogy 5-10 percig tartsa ben a folyadékot!

31. Tegye a beteg közelébe a jelzőgombot, hagyja magára, de maradjon a közel-ben!

32. A beteg hívásakor segítse a beteget az ágytálra, a WC-székre vagy kísérje ki a kö-zeli WC-re!

33. Készítsen papírvattát vagy WC papírt a beteg kezéhez!34. Figyelje meg a széklet vagy a beöntőfolyadék jellegét (fi gyelmeztesse a beteget,

hogy ne öblítse le a WC-t, mielőtt megtekinti)!

10.5. Az ápolási asszisztens feladata a beöntés után:

– Beteg: Ha szükséges, segítsen a betegnek a végbél táját meleg vízzel és szappannal meg-

mosni. Segítse a beteget a kézmosásnál. Segítse a beteget vissza az ágyra, cserélje át a beteg ruházatát vagy az ágynemű

bármely részét, ha bepiszkolódott. Amennyiben nincs rá tovább szükség, távolítsa el a gumi- és a textillepedőt.


Takarja be a beteget és a beteg kényelmének megfelelően igazítsa meg a fejma-gasságot.

– Eszközök: Gondoskodjon az eszközök mechanikai tisztításáról, fertőtlenítéséről, sterilizáló-

ba küldéséről.– Dokumentáció.

Feladatok

1. Ismertesse a beöntés szabályait!

Gyakorló feladatok

1. A gyakorlóterületen mentora segítségével készítsen elő beöntéshez és végezze el a mű veletet!

11. Hólyagkatéterezés

11.1. A hólyagkatéterezés célja

A hólyagkatéterezés során gumi vagy műanyag csövet vezetnek be a húgycsövön ke-resztül a hólyagba. A benthagyott katéter folyamatos vizeletürítést tesz lehetővé. A ka-téter bevezetésekor aszeptikusan kell eljárni, mivel a vizeletelválasztó rendszer steril. A katéterezés történhet diagnosztikus és terápiás célból.

Diagnosztikus katéterezés célja:– Anuria esetén annak eldöntésére, hogy van-e vizelet a hólyagban– Reziduális (visszamaradó) vizelet mennyiségének eldöntése– Húgycső átjárhatóságának megállapítása– Alsó húgyutak képi ábrázolása hólyag/húgycsőtöltéssel

Terápiás katéterezés célja:– Vizeletretenció megszüntetése– Inkontinencia– Vizeletürítés pontos monitorozása pl. műtét alatt– Gyógyszerek hólyagba juttatása– Húgycsősérülések esetén sínezőként

11.2. Az ápolási asszisztens feladatai a katéterezés előtt

a) Beteg előkészítése– Pszichés előkészítés során a katéterezést végző orvos/ápoló a beteget tájékoztat-

ja kompetenciájának megfelelően a beavatkozásról (a katéterezés szükségessége, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).


– Fizikális előkészítése Az ápolási asszisztens megkéri a beteget, hogy feküdjön hanyatt, húzza fel a lá-

bait térdben, majd térdeit hajtsa szét. A beteg alá gumilepedőt és harántlepedőt helyez.

b) Eszközök előkészítése:Az ápolási asszisztens segédkezik az eszközök előkészítésénél: megfelelő méretű és

fajtájú steril katéterek (2-2-2 db); 2 db steril csipesz; 2 pár steril gumikesztyű; 2 pár gumi-kesztyű; steril katéter-csúsztató gél (Instilla gél); steril fecskendők, steril tűk; steril katéter dugó 2 db; fertőtlenítőszer (Octanisept oldat); steril 0,9%-os NaCl 2 × 10 ml; steril bucik; gumilepedő, lepedő; vesetál (ágytál), mosdótál; szappan; fürdőlepedő; mosdókesztyű; Steril kémcső vagy vizeletvizsgálatra szolgáló steril mintavételi edény 2 db; steril kocher; steril vizeletgyűjtő zsák; ragtapasz; izoláláshoz szükséges függöny vagy paraván.

Megjegyzés: steril katéterszett tartalma: steril katéterek (megfelelő méretű); steril vi-zeletgyűjtő zacskó; steril sikosító; steril lepedő; steril lyukaskendő; steril kesztyűk; steril kémcsövek; steril tálban dezinfi ciens oldat tamponokkal.

c) Kórterem:– paraván elhelyezése vagy függöny elhúzása– szobahőmérséklet biztosítása.

11.3. A hólyagkatéterezés nőbetegnél

1. A beteg azonosítása.2. Higiénés kézmosás.3. Az ápolási asszisztens feladata:

– Izolálja a beteg ágyát függönnyel vagy spanyolfallal. – Ágyvédelmet biztosít, a beteg alá gumilepedőt és harántlepedőt tesz. Megkéri

a beteget, hogy feküdjön hanyatt, húzza fel a lábait térdben, majd térdeit hajtsa szét, eléje vesetálat helyez. Takarja be a beteg felsőtestét.

– Vegyen fel egyszer használatos gumikesztyűt. Mossa meg a perineum területét szappannal és vízzel. Ezt követően dobja el a kesztyűt.

– Osztályos protokollnak megfelelően helyezze a katéteres tálcát a beteg ágyára vagy egy guruló kocsira. Nyissa ki a katéterszettet, rögzítse az ágyhoz a vizelet-gyűjtő zacskót és a kivezető csövét vezesse el a beteg térde alatt.

– Kösse össze a katéter végét a vizeletgyűjtő zacskóval, ha nincs egybekötve gyá-rilag.

4. A katéterezést végző orvos/ápoló steril gumikesztyűt húz. Ellenőrzi a katéterballon épségét úgy, hogy az előre feltöltött fecskendőből egy kevés folyadékot juttat a bal-lonba. Amennyiben nem szivárog, visszaszívja a folyadékot, és nem hagyja a fecs-kendőt a katéter közelében (szükség esetén elővesz egy másik katétert). A beteg alá helyezi a steril lepedőt és a steril lyukaskendőt úgy, hogy a perineum szabadon ma-radjon. Elhelyezi a steril dezinfi ciens oldatot tartalmazó tálat, csipeszt és sikosítót a steril lepedőre. Ezt követően a hüvelyk- és mutatóujjával széttárja a kisajkakat úgy, hogy bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával feltárja a húgycsőnyílás környé-két, a fertőtlenítő oldatból csipesszel vattacsomót vesz ki, és felülről lefelé irányított mozdulatokkal letörli a nagy- és kisajkakat, a hüvelybemenetet. Minden törléshez más vattacsomót használ. Minden törlésnél új steril bucit használ minimum három-szor. Ezután kihúzza a katétert a zacskójából és a katéter végére csúsztató anyagot


juttat. A műveletet steril lepedő felett kell végezni és ügyelni kell arra, hogy ne érjen hozzá semmihez.

5. Az orvos/ápoló a katétert óvatosan a húgycső nyílásához érinti, és megvárja, amíg a záróizom görcse oldódik. Megkéri a beteget, hogy mély lélegzetvételekkel lazít-son, közben lassan bevezeti a katétert 5-6 cm mélységig, míg vizeletcsorgást nem észlel. Ha steril vizeletmintára van szüksége, egy kevés vizeletet a tálba enged, Ön tartsa a katéter vége alá a steril kémcsövet és kb.10-20 ml-t csorgasson bele, majd rögtön helyezze vissza a kémcső dugóját. Az ideiglenes katétert addig tartja bent az orvos/ápoló, ameddig ki nem ürül a hólyag, 1000 ml-nél több vizeletet azonban nem szabad egyszerre lebocsátani. Ezután leszorítja a katétert és kihúzza a hólyag-ból. Állandó katéter esetén lassan feltölti a jelzett 15-20 ml folyadékkal a katéter ballonját. Ha a beteg fájdalmat jelez, visszaszívja a folyadékot és változtat a katéter helyzetén. A feltöltés után enyhén meghúzza a katétert, hogy akad-e, majd fi noman visszaigazítja a hólyagba és leveszi a fecskendőt.

6. A művelet befejezése után az ápolási asszisztens lazán rögzíti a katétert a beteg combjához.

11.4. Az ápolási asszisztens feladata az állandó katéter felhelyezése után

– Beteg: Helyezze a beteget nyugalomba. Az állandó katétert naponta gondozni kell:○ A külső nemi szerveket és a húgycsőnyílást antiszeptikus oldattal mossa le!○ A katéter húgycső körüli részén steril kenőcsöt alkalmazzon!○ A vizeletgyűjtőben lévő vizelet mennyiségét, színét, átlátszóságát naponta do-

kumentálni kell.○ Bevitel–ürítés ellenőrzése.○ Csere időpontját dokumentálni:

■ Gumikatéter 7-10 naponként,■ Szilikon katéter 3-4 hét.

○ Bármilyen elváltozást észlel, azonnal jelentse a felettesének!– Vizsgálati anyag: A steril kémcsőhöz csatoljon megfelelő kísérőlapot és juttassa el a laboratóriumba! Mérje meg a gyűjtött vizeletet!

– Eszközök: Tegyen rendet a beteg ágya körül, szedje össze a beteg ágyából az eszközöket, iga-

zítsa meg a beteg ágyát, szükség esetén cseréljen lepedőt. Mossa el a felszerelést, a hiányzó eszközöket pótolja.

– Dokumentáció.

Feladatok

1. Ismertesse a katéterezés célját!2. Ismertesse a katéterezés előtti ápolási asszisztensi feladatokat!3. Ismertesse a katéterezés utáni ápolási asszisztensi feladatokat!



1. Gyakorlóterületén mentora segítségével készítse elő a katéterezéshez szükséges eszközöket!

12. Hideg-meleg terápiás eljárások (borogatások, fürdők, pakolások)


Drain: folyadék eltávolítására szolgáló, valamely testüregbe vagy bőr alá behelyezett szilikon cső

Embolia: leszakadt vérrög tovasodródása az érpályábanGyulladás tünetei:

– Rubor – pír – lokális értágulat: a véráramlás fokozódik, az erek kitágulnak, az ér-fal áteresztőképessége (permeabilitása) nő, a gyulladt bőrterület kipirul

– Calor – melegség: helyi vérbőség következménye, fokozott véráramlás és a foko-zódó sejtanyagcsere következtében

– Tumor – duzzanat: szöveti folyadék felszaporodása– Dolor – fájdalom: fájdalomérző receptorok ingerlése és ingerületbe kerülése– Functio laesa – mozgáskorlátozottság: fájdalom és a szövetkárosodás következté-

ben + a felsorolt tünetek következtébenSepticus: fertőzöttThrombosis: vénás érfalra felrakódott vérrög képződés

12.2. A borogatás általános szabályai

1. Nedves borogatás esetén mindig ágyvédelmet kell alkalmazni.– Gumi vagy műanyag lepedő alkalmazása a nedvességnek kitett területek alatt

megfelelő méretben.– Vízhatlan lepedő alkalmazása, amely minden oldalon túlérő olyan textillepedő,

melyet lehetőleg úgy kell hajtogatni, hogy a szegett, varrott szélek ne irritálják, nyomják a beteg bőrét.

2. Az így előkészített ágyvédelmet simán, ráncmentesen kell a beteg ágyán – a szük-séges felületet letakarva – elhelyezni.

3. A nedves borogatások mindig 20-22 °C vízzel átitatott, majd alaposan kicsavart, és az ily módon elkészített vizes borogató ruhát kívülről fedő száraz borogató ruhából állnak.

4. A száraz borogató ruha mindig minden oldalról érje túl a nedves borogató ru-hát.

5. A nedves borogató ruhát különös fi gyelemmel, de a szárazat is úgy kell hajtogatni, hogy a szegett, varrott szélek ne kerüljenek közvetlen érintkezésbe a beteg bőré-vel.


6. A nedves borogatások megkezdése előtt a bőr felázásának elkerülésére alkalmazzon bőrvédelmet: kenje be a beteg bőrét vékonyan gyógyszert nem tartalmazó sima zsíros kenőccsel, erre a célra használjon sima vazelint.

7. Bőrfolytonosság hiánya, bizonyos bőrkiütések, bullák esetén az adott felületen ned-ves borogatás nem alkalmazható.

8. A száraz (hideg, meleg) borogatásokhoz használatos gumi, ill. műanyag, nylontöm-lőket MINDIG textíliába csomagolva kell a beteg bőrére tenni.

Megjegyzés: a fenti szabályokból is összefoglalható – nemcsak a borogatásokra vonat-kozóan –, hogy a beteg bőrével semmilyen vízhatlan eszköz soha a legkisebb felületen sem érintkezhet, ezeket mindig textíliával fedve kell alkalmazni.

Indoka:– kellemetlen érzés, izzadás– felázás, bőrsérülés veszélye– decubitus kialakulásának veszélye.

12.3. Fizikális lázcsillapítás

A normál testhőmérséklet 36,6 °C. A láz (latinul febris, görögül pyrexia) egy tünet, a testhőmérséklet rendellenes emelkedése. Az agyban a hipotalamusz „hőközpont”-ja okozza, mely a hőtermelés-hőleadás arányt átmenetileg megváltoztatja. A hipotalamusz megváltozott érzékenységét a kórokozók ellen védekező fehérvérsejtekből felszabaduló pirogén nevű anyag váltja ki. Amikor láz keletkezik, a bőr erei összehúzódnak (lúdbőrös-ség), izomremegés kezdődik fázás (borzongás, hidegrázás) kíséretében. A láz tetőpontján a fázás érzése megszünik, a bőr kipirul, a hőtermelés-hőleadás arány magasabb szinten sta-bilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus sza-porább lesz. A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, különösen a szívbetegségben szenvedőkét. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás miatt a hőközponti szabályozás visszatér a megszokott mederbe, a szervezet nagyobb hőleadással állítja be újra a normá-lis testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép fel. Az izzadás jelentős folyadék- és sóveszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás és a sokk veszélyeinek elkerülésére.

A gyógyszeres lázcsillapítás mellett a fi zikális lázcsillapítás (a hűtőfürdő, a törzs- vagy testborogatás) igen régi, gyakorlatilag mellékhatás nélküli hőcsökkentő módsze-rek. A fi zikális lázcsillapítást 38 °C fölötti testhőmérséklet csökkentésére önmagában, vagy a gyógyszeres lázcsillapítás kiegészítőjeként alkalmazzuk, orvosi rendelés nélkül is. A 38,5-39 °C esetében törzsborogatás, 39 °C felett a teljes test borogatása javasolt.

12.3.1. A fi zikális lázcsillapítás formái

– Hűtőborogatás– Hűtőfürdő

12.3.2. Hűtőfürdő nem alkalmazható

– Ha beteg ágyhoz kötött,– Ha a testfelületén sebzés, fekély, égés, szeptikus bullák, érkanül, drain, hasi katé-

ter…stb található.


12.3.3. Az ápolási asszisztens feladata a fi zikális lázcsillapítás előtt

a) A beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztens kompetenci-

ájának megfelelően a fi zikális lázcsillapításról (a lázcsillapítás szükségessége, a láz-csillapítás menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése Hűtőfürdő esetén: a beteget a fürdőszobába kísérjük, megkérjük, hogy vetkőzzön

le, ezt követően a testhőmérsékletű vízzel feltöltött fürdőkádba segítjük. Hűtőborogatás esetén: a beteget az ágyban kényelmes testhelyzetben kell elhelyezni.

b) Az eszközök előkészítése:– Hűtőfürdő során: vízhőmérő törölköző fürdőköpeny, papucs tiszta hálóruha tiszta fehérnemű tiszta ágynemű

– Hűtőborogatás során: ágyvédelem céljára gumi vagy műanyag lepedő harántlepedővel 2 váltás borogatóruha tiszta ágynemű törölköző tiszta hálóruha tiszta fehérnemű hólyagvédelemre száraz ruha

12.3.4. A fi zikális lázcsillapítás menete

Teljes testborítás: 1. A kórteremben a szobahőmérséklet ellenőrzése (minimum 22 °C). 2. Biztosítson ágyvédelmet. 3. Vetkőztesse le a beteget egészen. 4. Ügyelni kell a hólyagvédelemre: a húgyhólyagot az alhasra helyezett száraz ruhá-

val kell védeni. 5. A beteget tetőtől talpig állott vízbe mártott (18-20 °C) és kicsavart lepedőbe borítjuk. 6. A nedves borogatóruha fölé száraz lepedőt helyezünk, ügyelve arra, hogy a száraz

ruha mindenütt túlérjen a nedves borogatás szélein. 7. Helyezze nyugalomba a beteget és takarja be. 8. Ha a borogató ruha testhőmérsékletűre melegedett, cserélje ki a borogatást. 9. Az eljárást addig kell alkalmazni, amíg a láz 38 fok alá nem csökken!10. A lázcsillapítás befejezése után törölje a beteg bőrét szárazra, adjon rá tiszta háló-

ruhát, cserélje ki az ágyneműt.

Hűtőfürdő kivitelezése:1. A lázas beteget a fürdőszobába kísérjük.2. A fürdőkádba testhőmérsékletű vizet kell engedni. A víz hőmérsékletének ellenőr-

zése céljából használjon vízhőmérőt.


3. Kérje meg a beteget, hogy vetkőzzön le és segítsen a kádba történő beszállásban (szükség esetén használjon betegemelőt).

4. A hideg víz hozzáadásával a fürdővíz hőmérsékletét 30-28-26 °C-ra kell lehűteni. A hűtést úgy végezzük, hogy a hideg vizet kancsóból vagy a zuhany segítségével, a beteg lába felőli végén a fürdőkádba engedjük.

Ügyelni kell arra, hogy a lázas beteg bőrére a hideg vizet közvetlenül nem szabad ráengedni.

5. A fi zikális lázcsillapítás folyamata kb. 5-10 percig tart. Ha a beteg fázik, a hűtőfür-dőt felfüggesztjük.

6. Az ágyat – míg a hűtőfürdő zajlik – egy másik ápoló áthúzza.7. Segítse ki a beteget a kádból, ezután törölje szárazra a beteg bőrét mindenhol, adjon

rá tiszta hálóruhát, kísérje vissza a kórterembe.

12.3.5. Az ápolási asszisztens feladata fi zikális lázcsillapítás után

– Beteg: Helyezze a beteget nyugalomba. Mérje vissza a beteg hőmérsékletét. Megfi gyelési feladatok:○ A láz alakulásának nyomonkövetése. ○ Kardinális tünetek megfi gyelése.

– Eszközök: Tegyen rendet a fürdőszobában/kórteremben.

– Dokumentáció.

12.4. Borogatás alsó végtag mélyvénás trombózisa esetén

Ebben a kórképben a szövődményként fellépő tromboembólia megelőzésére a terápia fontos része a helyesen, pontosan és szakszerűen végzett borogatás.

12.4.1. Az ápolási asszisztens feladata a borogatás előtt

a) A beteg előkészítése– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztens kompeten-

ciájának megfelelően a borogatásról (a borogatás szükségessége, a borogatás mene-tének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése Kérje meg a beteget, hogy ne mozgassa a trombózisos végtagját a szövődmények

elkerülése miatt. Helyezze a beteget Trendelenburg-helyzetbe.

b) Eszközök előkészítése:– Ágyvédelem (vízhatlan lepedő + harántlepedő)– 20-22 °C vizes és száraz borogató ruha– Orvosi utasítás alapján Phenylbutason-os kenőcs és/vagy Venoruton gél– Centiméter szalag (lábkörfogat mérésére)


12.4.2. Az ápolási asszisztens feladata a borogatás során

A borogatás elkészítése:1. Egy gurítható munkaasztalon készítsen elő egy komplett borogatást, készítse el elő-

ször az ágyvédelmet, ezután a száraz, később a nedves borogatást.2. A nedves borogató ruhát úgy hajtsa, hogy a beteg feszülő, fájdalmas végtagjához

a varrott szél ne érjen.3. A száraz borogató ruha érjen túl a nedvesen.4. A nedves borogató ruha olyan méretű legyen, hogy a boka- és térdízületeket ne érje

el, mivel a borogatás hatására szövődményes ízületi gyulladás jelentkezhet.5. Az elrendelt kenőcsöt előre kenje rá a nedves borogató ruhára. Megjegyzés: az előkésztés és a kivitelezés lényege, hogy minél minimálisabb mozga-

tással borogassuk be a trombózisos végtagot.

A borogatás kivitelezése:1. Azonosítsa a beteget.2. Higiénés kézmosás.3. Az összes elkésztett réteget – a beteg lábát óvatosan, kb. 30°-os szögig emelve –

egyetlen mozdulattal húzza a beteg végtag alá, majd ugyanolyan óvatosan tegye le. 4. Hajtsa rá a lábra a nedves, majd a száraz borogató ruhát.5. Hozza a beteget Trendelenburg-helyzetbe.

12.4.3. Az ápolási asszisztens feladata a borogatás után

– Beteg: Helyezze a beteget nyugalomba. A borogatás cseréje kb. 2 óránként történjen, az éjszaka kivételével. Megfi gyelési feladatok:○ Tüdőembólia tünetei,○ Vitális paraméterek ellenőrzése.

– Eszközök: Tegyen rendet a beteg ágya körül, szedje össze a beteg ágyából az eszközöket, iga-

zítsa meg a beteg ágyát, szükség esetén cseréljen lepedőt.– Dokumentáció.

12.5. Hűtőzselé alkalmazása

12.5.1. A beavatozás céljaA hűtőzselé egy, a hideg száraz borogatás hatását kiváltó eljárás, melyet a következő

esetekben lehet hatékonyan alkalmazni:– Rándulás és fi cam esetén– Zúzott sérülések esetén– Olyan sérülésekkor, amikor csak a bőr alatti szövetek sérülnek, seb nem keletkezik– Gyulladt területek feletti fájdalomcsillapításra.A hűtőzselé alkalmazása lényegében megegyezik a száraz hideg borogatással.


12.6. Száraz hideg borogatás alkalmazása

12.6.1. Száraz hideg borogatás célja

Lokális gyulladás csillapítása, a gyulladás kórtani jelenségeinek (rubor – pirosság, calor – láz, dolor – fájdalom, tumor – duzzanat, functio laesa – adott terület működésbe-li kiesése) tüneti kezelése.

Az ilyen jellegű borogatást műtéti jellegű sebeknél lehet elsősorban alkalmazni. A seb-bel nedves anyag nem érintkezhet. Lehetőleg kettős védelmet kell biztosítani az ún. nem nedvesedő, mégis jól szellőző sebkötözők alkalmazásával (Op-site).

12.6.2. Az ápolási asszisztens feladata a száraz hideg borogatás előtt

a) A beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztens kom pe ten-

ciájanak megfelelően a borogatásról (a borogatás szükségessége, a borogatás mene-tének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során a beteg számára kényelmes testhelyzetet biztosítunk.b) Az eszközök előkészítése:– Jól záró gumi jégtömlő jégkockákkal megtömve (helyettesíthető jégakkuval vagy

dupla gumikesztyűvel) – 2 db száraz borogató kendő– A rögzítéshez szükésges gumipánt vagy rugalmas pólya– Ragtapasz

12.6.3. A beavatkozás menete

1. Azonosítsa a beteget.2. Higiénés kézmosás.3. A jégtömlőt gondosan csomagolja be a dupla borogató kendőbe, amennyiben gu-

mikesztyűt használ, szorosan gumizza vagy kötözze be, nehogy a beteg ágyába csorogjon a víz.

4. Figyelmeztesse a beteget, hogy először a hideg kellemetlen lesz, de rövidesen kel-lemes érzés váltja fel.

5. Helyezze a beteg megfelelő testrészére a borogatást.6. Ha a jégkockák teljesen elolvadtak, cserélje a jégtömlőt.


– Beteg: A beteg kényelembe helyezése Megfi gyelési feladatok○ Gyulladás tüneteinek nyomonkövetése○ Vitális paraméterek ellenőrzése

– Eszközök: Szükség esetén a jégtömlő cseréje


A borogatás befejezését követően rakjon rendet a beteg környezetében.– Dokumentáció.

12.7. Száraz, meleg borogatás alkalmazása

12.7.1. A borogatás céljaGörcsös jellegű fájdalom csillapítása.

12.7.2. Az ápolási asszisztens feladata a száraz, meleg borogatás előtt


ciájának megfelelően a borogatásról (a borogatás szükségessége, a borogatás mene-tének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során a beteg számára kényelmes testhelyzetet biztosítunk.b) Az eszközök előkészítése:– Meleg vízzel megtöltött jól záró gumitömlő– Borogatókendő

12.7.3. Az ápolási asszisztens feladata a borogatás során

1. Beteg azonosítása.2. Higiénés kézmosás.3. A termofort csomagolja be a borogató kendőbe.4. Helyezze a beteg megfelelő testrészére.5. Kb. 15-20 percenként cserélje a termofort.


– Beteg: A beteg kényelembe helyezése Megfi gyelési feladatok○ Fájdalom ○ Borogatás hatása○ Vitális paraméterek ellenőrzése

– Eszközök: Szükség esetén a termofor cseréje A borogatás befejezését követően rakjon rendet a beteg környezetében.

– Dokumentáció.

12.8. Párakötés

A párakötést a kültakarón kialakult gyulladásoknál alkalmazzuk, hogy a gyulladás elhatá-rolódjon a környezetétől (körülírttá váljon), és minél előbb befejeződjön a gennyképződés. Az így kialakult tályogot az orvos megnyitja (feltárja). A párakötés időtartama általában 24


órára, de ennél hoszabb idő is lehet. Bármely testrészre alkalmazható, sőt a szemészetben is alkalmazzák a jégárpa „érlelésére”, hogy az másnap könnyen eltávolítható legyen.

12.8.1. Az ápolási asszisztens feladata a párakötés előtt


ciájának megfelelően a beavatkozásról (a párakötés szükségessége, a párakötés me-netének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során helyezze a beteget kényelmes testhelyzetbe. A beavat-kozás helyét tegye szabaddá.

b) Eszközök előkészítése:– vazelin– géz– lavórban langyos víz– vatta– nylon(vízhatlan réteg)– netz-pólya

12.8.2. Az ápolási asszisztens feladata a párakötés során

1. Azonosítsa a beteget.2. Higiénés kézmosás.3. Az adott területet kenje be vaselin alapú kenőccsel.4. Helyezzen rá egy réteg nedves gézt, majd föléje langyos vizes kinyomott vattát

(vagy több rétegű vizes gézt).5. Ennek tetejére borítson egy vízhatlan réteget úgy, hogy az mindenhol túlérje a vattát.6. A vízhatlan réteg fölé helyezzen száraz vattát úgy, hogy az túlérje a vízhatlan réteget.7. Végül netz-pólyázással rögzítse a párakötést.

12.8.3. Az ápolási asszisztens feladata a párakötés után

– Beteg: A beteg kényelembe helyezése. A párakötés addig ismételhető, amíg az orvos úgy ítéli meg, hogy a tályog már

megnyitható. Megfi gyelési feladatok○ Fájdalom ○ Párakötés hatása○ Vitális paraméterek ellenőrzése

– Eszközök: A borogatás befejezését követően rakjon rendet a beteg környezetében.

– Dokumentáció.

Kérdések és feladatok

1. Ismertesse a lázcsillapítás módjait!2. Sorolja fel az ápolói feladatokat fi zikális lázcsillapítás előtt, alatt, után!


3. Sorolja fel a gyulladás klasszikus tüneteit!4. Ismertesse, milyen esetekben lehet hatékonyan alkalmazni a hűtőzselét?


1. Gyakorlóterületén készítse elő önállóan a hűtőborogatáshoz szükséges eszközöket, és az ápolási asszisztens kompetenciának megfelelően végezzen hűtőborogatást!

2. Végezzen lázas betegnél hűtőborogatást!3. Végezzen lázas betegnél hűtőfürdőt!

13. Gyógyszerelés


Gyógyszertan (farmakológia): az élő szervezetek és a működésüket befolyásoló anya-gok kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány. Részterület: orvosi farmakológia a be-tegség megelőzésére, diagnosztizálására, gyógyítására, az emberi szervezet műkö-désének javítására szolgáló anyagokkal – gyógyszerekkel foglalkozik.

Gyógyszer: olyan anyag vagy azok keveréke, vagy olyan készítmény, amely betegség megelőzése, diagnosztizálása, kezelése vagy élettani funkció fenntartása, helyreál-lítása, javítása vagy módosítása céljából emberi szervezetben vagy emberi szerve-zeten alkalmaznak.

13.2. Gyógyszerelési szabályok

– A gyógyszerelés 5 alapszabályát minden esetben szem előtt kell tartani:– megfelelő betegnek– megfelelő gyógyszert– megfelelő időben– megfelelő módon– megfelelő adagban.

12.3. A gyógyszerelés menete

1. Készítse elő a lázlapot/gyógyszerelő lapot/vizitfüzetet.2. Azonosítsa a lázlapon/gyógyszerelő lapon a beteg nevét, a kórterem számát, az ágy szá-

mát, a beteg számára kiírt gyógyszereket, a rendelt gyógyszer adagját, adagolási módját.3. Higiénés kézmosás, kézfertőtlenítés.4. Készítse elő a gyógyszerszekrényből/hűtőből az orvos által elrendelt gyógyszert.5. Ellenőrizze:

– a gyógyszeres üveg feliratát,– a gyógyszer lejárati idejét,– a gyógyszer hatóanyag tartalmát.


6. Amennyiben az ellenőrzés megtörtént, helyezze a gyógyszert a gyógyszerdoboz-ba a rendelésnek megfelelően.

7. Mielőtt visszahelyezi a gyógyszeres üveget a dobozba, kontrollálja a gyógyszeres üveg/doboz címkéjén megtalálható feliratot.

8. Ha szükséges, a gyógyszer bevételéhez vizet, teát készítsen a beteg részére. 9. Azonosítsa a beteget.10. Adja be a gyógyszert. 11. Győződjön meg arról, hogy a beteg bevette-e a gyógyszert. 12. Dokumentálja a gyógyszerelést.

Megjegyzés: Ha a körültekintő előkészítés ellenére mégis gyógyszerhiba történt (például a beteg nem megfelelő gyógyszert kapott, vagy nem a megfelelő mennyiségben, vagy az orvosi kiírástól bármi más módon eltért a gyógyszeralkalmazás), haladéktalanul jelezni kell az orvosnak, hogy a hiba korrigálható legyen, illetve a gyógyszerhatást meg lehessen fi gyelni. Az orvos dönt a további teendőkről, amit maradéktalanul be kell tartani. A gyógyszerelési hibát és annak okát rögzíteni kell az ápolási dokumentációban is.

13.4. Gyógyszerformák és adagolási módjuk

I. Szilárd gyógyszerformák

1. Porok:Felhasználás szerint:külső: hintőporok – szárító, hűsítő hatásúak, gombás fertőzések során alkalmazzák. belső: – osztatlan: gyenge hatású, a beteg adagolja – pl. savkötők – osztott: gyógyszerész adagolja2. Pirula: – Lágy, kis golyó alakúra formált gyógyszer.– Ritkán alkalmazzák, előállítása nehézkes, mikrobiológiai tisztasága nehezen bizto-

sítható.3. Tabletta– Gyárilag előállított, leggyakrabban alkalmazott forma. – Alakja, színe, mérete nagyon változatos.– Alapanyagból és segédanyagokból áll. Segédanyagok (tömegnövelés, ízjavítás, szín,

külső behatás elleni védelem). – Felhasználás: per os, sublingualis, rágó, szopogató, oldat készítéséhez, hüvelytabletta.4. Drazsé: cukor vagy más bevonattal ellátott, többnyire élénk színű tabletta.5. Kúp– Szobahőmérsékleten szilárd, testhőmérsékleten megolvad vagy feloldódik.Végbélkúp alkalmazásának célja:– helyi hatás elérése (gyulladás, pl. aranyér)– általános hatás elérése (ha szájon át nem lehet alkalmazni, a gyomor illetve a máj

kikerülése a cél, főleg láz- és fájdalomcsillapító, nyugtató hatás miatt)– Külön van felnőtt- és gyerekkúp.Hüvelykúp– csak lokális célra, különböző fertőzések okozta gyulladás kezelésére.


II. Lágy gyógyszerformák

1. Kenőcs– a bőr és a nyálkahártya kezelésére szolgál– ép bőrről a mélyebb rétegekbe való bejutás a cél– felszívódás rossz: vízoldékony anyagokat megfelelő segédanyagok és alapanyag

alkalmazásával tudnak csak átjuttatni a felső rétegen (szappanos lemosás, párakö-tés)

2. Szemkenőcs– Csak a szem kezelésére szolgál. Lassabban alakul ki a hatás, de tartósabb.3. Krém– Nagy víztartalmú kenőcs.4. Gél– Nagy olajtartalmú kenőcs.5. Paszta– Keményebb állományú, főleg szárító hatás elérése céljából alkalmazzák.

III. Folyékony gyógyszerformák

Felhasználás szerint:Külső használatra:– borogatás, ecsetelés, lemosás, szem-, orr-, fülcsepp, mucilagó– oldószere desztillált víz vagy higított alkohol– hatóanyagtartalmát %-ban fejezzük ki.

Belső használatra:– Kanalas: (alapanyag + oldószer + ízjavító, felnőtteknek evőkanállal, gyermekeknek

kávéskanállal; gyári készítmények esetén adagoló kanál mellékelve, főleg láz és kö-högés csillapítására adják.

– Csepp: a dugóba beépített cseppentővel adagolják.– Rektális oldat: (klysma) – gyors felszívódás.

Feltüntetni:– Külsőleg: hatszögletű vagy bordázott hengeres üveg címke: piros szegélyű

– Belsőleg:Hengeres üvegCímke: kék szegélyű

– Címke:Gyógyszertár neve, címe, telefonszáma,Készítő neveKészítés és kiadás dátuma.

Vegyes használatra:– Szuszpenzió: rázókeverék. Pl. külsőleg Zink-rázó, belsőleg antacidumok – Anta-

gél.– Emulzió: pl. külsőleg Dalacin–T, belsőleg: ricinusolaj.


– Aerosol: belégzésre, vagy bőr és nyálkahártya kezelésére. A permetszemcsék mérete fontos (1-5 μm) a sikeres inhalációs alkalmazás esetén. Aerosol, inhalasolum, spray. Pl.: astma bronchiale.

Parenterális: Elkerülik a gastrointestinalis rendszert.– Injekció: alapanyag + oldószer + tartósítószer – sterilitás, 1-2 ml hatóanyag %-os

koncentrációkban, adható i.v., s.c., i.m.– Infúzió: magasabb volumenű, 50-1000 ml lehet a hatóanyag, tartósítószert nem tar-

talmaz. Pl. ionpótlás, mesterséges táplálás, gyógyszeradás.

Egyéb:– Kivonatfélék: lehet szilárd és folyékony. – Tinktúra: növényi drogokból készített, általában alkoholos híg kivonatok.– TTS (transzdermális terápiás szisztéma): tapaszok. Bőrön alkalmazzuk, de szisz-

témás hatás céljából. Kikerülhető vele a máj, és tartós hatás biztosítható. Feltétel: lipidoldékonyság és nem túl nagy molekulatömeg. Pl. női nemi hormonpótlás, angi-na pectoris fenntartó kezelése.

13.5. Becseppentés

13.5.1. Ápolási asszisztensi feladatok a szemcsepp/szemkenőcs alkalmazása előtt

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolói kompetenciának megfe-

lelően a szemcsepp/szemkenőcs alkalmazásáról (a gyógyszer szükségessége, a szem-cseppentés menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése.)

– Fizikális előkészítése A beteget ülő vagy fekvő helyzetbe kell helyezni.

b) Eszközök előkészítése:– Steril szemcseppentő – Szemcsepp/szemkenőcs– Steril gézlap– Ledobótál/vesetál

13.5.2. Az ápolási asszisztens feladata a szemcsepp alkalmazása során

1. Azonosítsa a beteget.2. Higiénés kézmosás.3. Kérje meg a beteget, hogy hajtsa hátra a fejé, támassza meg, és nézzen fölfelé.4. A steril lappal húzza le a beteg alsó szemhéját. 5. Cseppentsen a külső szemzugba. Megjegyzés: óvatosan nyomja meg a fl akon alját, hogy egyszerre csak egy csepp szem-

csepp kerüljön a beteg szemébe. A cseppentő végével ne érintse meg a szemét, szemhé-ját, a környező területet vagy bármely más felszínt. Ezzel beszennyezheti az oldatot.


A szemcsepp használatát követően engedje el a beteg szemhéját, kérje meg a beteget, hogy csukja be a szemét, és 1-2 percig tartsa lehunyva.

13.5.3. Az ápolási asszisztens feladata szemkenőcs alkalmazása során

1. Azonosítsa a beteget.2. Higiénés kézmosás.3. Kérje meg a beteget, hogy hajtsa hátra a fejét, támassza meg és nézzen fölfelé.4. A steril lappal húzza le a beteg alsó szemhéját. 5. Helyezze el csíkban a szemkenőcsöt a belső szemzugtól a külső felé haladva. Megjegyzés: a tubus végével ne érintse meg a beteg szemét, szemhéját, a környező

területet vagy bármely más felszínt. Ezzel beszennyezheti a kenőcsöt.6. A szemkenőcs használatát követően engedje el a beteg szemhéját, pislogjon párszor,

hogy a kenőcs befedje a szem egész felületét. Kérje meg a beteget, hogy fi noman csukja be a szemét pár másodpercig.

Feladatok

1. Ismertesse a gyógyszerelés szabályait!2. Sorolja fel a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerformákat!

14. Diagnosztikus és terápiás eljárások

14.1. Csapolás (punctio)

14.1.1. Csapolás lényegeA csapolás olyan orvosi beavatkozás, melynek során valamely testüregből, néha üre-

ges vagy egyéb szervből folyadékot, váladékot nyernek. A csapolások végezhetők diag-nosztikus és terápiás célból.

A csapolásokat orvos végzi az ápoló/ápolási asszisztens segédkezésével.

14.1.2. A csapolások fajtái és célja

Mellkaspunkció: a pleura (mellhártya) két lemeze között lévő üregben felszaporodott folyadék eltávolítása. A beavatkozást diagnosztikus vagy terápiás célból végez-hetik el.

Haspunkció: a hascsapolás során a szabad hasüregben felszaporodott folyadékot távolít-ják el. A beavatkozást diagnosztikus vagy terápiás célból végezhetik el.

Lumbálpunkció: a subarachnoidalis térben a lumbális csigolyák magasságában a liquor cerebrospinálisban lévő folyadék lebocsátását jelenti egy speciális lumbálpunkciós tű bevezetésével. A lumbálpunkció végezhető diagnosztikus (nyomásmérés, minta-vétel) és terápiás célból egyaránt (agynyomáscsökkentés).

Sternumpunkció: kizárólag diagnosztikus célból végzett csontvelő vizsgálat.


14.1.3. Az ápolási asszisztens feladata a csapolások során

Az ápolási asszisztens feladata a beavatkozás előtt:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során az orvos/ápoló tájékoztatja beteget a beavatkozásról

(a punkció szükségessége, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során az ápolási asszisztens segít a beteg elhelyezésében a csa-polás fajtájának megfelelően: Mellkaspunkció előtt megkérjük a fennjáró beteget, hogy a széken lovagló ülés-

be helyezkedjen úgy, hogy a karjait a szék támláján helyezze el. A fekvő beteget a betegágyban oldalt fekve, párnák segítségével helyezzük el.

Haspunkció előtt a beteget megvizeltetjük, ezt követően testsúlyt és haskörfogatot mérünk. A beteget a megfelelő pozícióba helyezzük: fekve, kissé az ágy bal olda-lára, jobb oldalát párnával megtámasztjuk. A harántlepedőt a beteg alá helyezzük, a műanyag lepedőt a beteg bal oldala alá úgy, hogy a gyűjtőedénybe érjen.

Lumbálpunkció○ Ülő helyzetben: a páciens lovagló ülésben a székre ül, karjait a szék támláján

helyezi el, a fejét előre hajtja. Ha nem hagyhatja el az ágyát, a beteget félig ülő helyzetbe ültetjük, fejét előre hajtva. A vele szemben álló ápolónő a beteg vál-lára helyezi a kezeit és ebben a pozícióban próbálja rögzíteni.

○ Fekvő helyzetben: a beteget oldalt fekvő helyzetben, az ágy széléhez közel fek-tetve helyezzük el úgy, hogy lábai térdben felhúzva és feje előrehajtva legyenek.

Sternumpunkció előtt megkérjük a beteget, hogy félmeztelenre vetkőzzön le (szükség esetén segítkezünk). Férfi betegnél szükség lehet a mellkasszőrzetet le-borotválására. A beteget háton fekve helyezzük el.

– Beleegyező nyilatkozat meglétének ellenőrzése a tájékoztatás után.b) Eszközök előkészítése:– dezinfi ciáláshoz: jód, jódpálca vagy fertőtlenítő oldat (Betadin, Dodesept), steril

gömbtörlő, csipesz– érzéstelenítéshez: steril tűk, steril fecskendők, Lidocain, vattabuci– a csapolások fajtái szerint speciális csapoló eszközök, punkciós tűk– fedőkötéshez: steril gézlap, ragtapasz, olló– készenléti tálca az analeptikumokkal– ágyvédelemhez: textil és gumilepedő– punktátum felfogására szolgáló eszközök: lavór, vödör, üveghenger– vizsgálatkérő lap– a beavatkozásban résztvevők védelmére gumikesztyű, maszk, szükség esetén védőruha– a beteg izolálásához lyukas kendő vagy egyszer használatos izolációs szett– vesetál a használt eszközök részére– lepedő, biztosítótű (haspunkció során)– 10-15 db zsírtalanított, száraz, csiszolt tárgylemez (sternumpunkció során) – kihúzó tárgylemez (sternumpunkció során)– óraüveg, itatóspapír (sternumpunkció során)– 3,8%-os Na-citricum(sternumpunkció során)c) Kórterem:– paraván elhelyezése vagy függöny elhúzása– szobahőmérséklet biztosítása.


Feladatok

1. Sorolja fel a punkciók fajtáit!2. Hasonlítsa össze a lumbál-, ciszterna punkciók célját, emelje ki a különbözősége-

ket!3. Ismertesse a has-, mellkas-, lumbálpunkció előtti ápolói feladatokat, kiemelve a fek-

tetési módokat!

14.2. Biopszia

14.2.1. A biopszia céljaOlyan orvosi eljárás, melynek során vizsgálat céljából az élő szervezetből sejteket

vagy szöveteket távolítanak el. A szövetet gyakran mikroszkóp alatt vagy molekuláris biológiai technikákkal analizálják.

Májbiopszia: májbetegségek és bizonyos vérképzőrendszeri betegségek feltárása cél-jából elvégzett orvosi beavatkozás. Májszövet perkután vastagtű (core) biopsziával, vé-konytű (aspirációs) biopsziával, vagy ezek kontraindikációja esetén sebészi (laparotómia vagy laparoszkópia) úton nyerhető.

Vesebiopszia: a vesebiopszia (veséből vett szövetminta mikroszkópos vizsgálata) fő-ként a vese különleges ereit (glomerulusokat) érintő kórképek, illetve az akut veseelégte-lenség szokatlan okainak diagnosztikájában segíti az orvost. Gyakran vesznek mintát az átültetett (transzplantált) veséből, a kilökődés jeleit keresve.

14.2.2. Az ápolási asszisztens feladata a biopszia előtt

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés: A beteget tájékoztatja az orvos/ápoló: A beavatkozásról (a biopszia szükségessége, a vizsgálat menetének ismertetése,

a kért együttműködés megbeszélése). Májbiopszia során: A vérzés a biopszia után 15 napon belül bármikor megindulhat, a beteget arra ké-

rik, hogy ezen idő alatt olyan messze tartózkodjon a kórháztól, hogy oda legfel-jebb egy óra alatt beérjen.

A májbiopszia után gyakori az enyhe fájdalom a has jobb felső részében, ami néha a jobb vállba is kisugárzik, és általában fájdalomcsillapítóra megszű-nik.

– Fizikális előkészítése: a laborvizsgálat elvégzése (vércsoport, véralvadási vizsgálat) a vizsgálat előtti nap estéjétől a beteg nem étkezhet kérjük meg a beteget, hogy ürítse ki a hólyagját a beavatkozás vizsgáló ágyon vagy betegágyon történik. A beteg a hátán fekszik,

az ágy jobb szélén, fejét fordítsa balra, jobb karját tegye a feje alá. – Beleegyező nyilatkozat meglétének ellenőrzése a tájékoztatás után.


14.3. Műszeres vizsgálatok és sugaras eljárásokra való előkészítés

14.3.1. EKG–vizsgálat Az elektrokardiográfi ai vizsgálat alapvető kardiológiai vizsgálat, amely a szív elektro-

mos tevékenységét vizsgálja. Az elektrokardiogram (EKG) a szívverések alatt a szíven keresztülhaladó elektromos áramot jeleníti meg.

Az EKG-vizsgálat tájékoztatást nyújt a szív ritmusáról, a ritmuszavarokról, ingerkép-zési és ingerületvezetési zavarokról, a szív üregeinek nyomás- és volumenterheléséről, a kamrák falának megvastagodásáról. Felvilágosítást nyújt továbbá a koronária artériák szűkülete miatti vérellátási zavarokról, a szívinfarktusról, a szívizom gyulladásos meg-betegedéséről, elektrolit zavarokról, gyógyszerhatásokról.

Ápolási asszisztensi feladatok az EKG–vizsgálat előtt:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztensi kompeten-

ciának megfelelően a vizsgálatról (az EKG szükségessége, vizsgálat helye, ideje, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése: Mozgóképes betegnél vizsgálóhelyiségben, fekvő betegnél a kórteremben kerül

sor a vizsgálatra. Az EKG-vizsgálat előtt a beteg elhelyezése a megfelelő testhelyzetben:○ A beteget megkérjük, hogy feküdjön a hátára, tegye szabaddá a mellkast és

a vég tagokat, szükség esetén a férfi mellkast le kell borotválni (ehhez a beteg beleegyezése szük-

séges).b) Eszközök előkészítése:– EKG-készülék működőképességét az alábbiak szerint ellenőrizni kell: Van-e a készülékben elég papír Van-e a gépben kontaktanyag Meg kell vizsgálni az elektródák épségét és rendezettségét Helyezze áram alá a készüléket, amennyiben működik, ki lehet kapcsolni

– Tálcára kell készíteni: Alkoholt Papírtörlőt Szőrtelenítéshez egyszer használatos borotva szettet.

– Vizsgáló helyiség: Biztosítani a vizsgálati helyiség megfelelő hőmérsékletét (ablakok becsukása).

14.3.2. Légzésfunkció vizsgálat

Fogalomgyűjtemény:Vitálkapacitás (VC): a maximális ki-, ill. belégzés közötti térfogatkülönbség, amelynek

normális értéke 4800 ml körül van.Reziduális volumen (RV): a teljes kilégzés után normálisan még kb. 1300 ml levegő

marad a tüdőben.FEV: erőltetett kilégzési térfogat, 1 másodperc alatt.FIV: erőltetett belégzési térfogat, 1 másodperc alatt.


Tieffenau-index: A FEV és FIV-értékek birtokában kiszámolják, hogy a vizsgált sze-mély a vitálkapacitásának hány százalékát lélegezte ki vagy be 1 másodperc alatt. Ez a százalékos érték a légúti szűkület jelzője is egyben.

MMEF vagy FEF 25-75: maximális középkilégzési áramlási sebesség, a FEV 1-nél ér-zékenyebben jelzi a légutak szűkületét.

A vizsgálat lényege:Olyan noninvazív vizsgálat, amely a tüdő térfogateltéréseinek és a gázcsere zavarai-

nak kimutatására szolgál. A vizsgálat alkalmas a tüdő állapotának becslésére, a légzés-zavar eredetének meghatározására.

Előkészítés:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatja az orvos/ápoló a vizsgálatról (a lég-

zésfunkció vizsgálat szükségessége, vizsgálat helye, ideje, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

b) Eszközök előkészítése– A légzésfunkció vizsgálat számítógépes spirométerrel történik.

Feladatok

1. Határozza meg a Vitálkapacitás fogalmát!2. Ismertesse a légzésfunkció vizsgálat lényegét!

14.3.3. Ultrahangvizsgálat (UH, echográfi a)

Az ultrahangvizsgálat lényege:Az eszköz ultrahangnyalábokat bocsát ki a vizsgálni kívánt szerv felé, melyeket az

különböző mértékben fog fel, azonban nem nyeli el, hanem továbbítja a készülék fel-fogó részébe. Az így nyert „visszhangos” képet számítógép értékeli. A computer ana-tómiai részegységekre bontja a képet és így jeleníti meg az eszközhöz kapcsolódó kép-ernyőn.

A hagyományos ultrahang mindenekelőtt a tömör szervek (főleg a máj, a lép, a vese, a mellékvese és a hasnyálmirigy) vizsgálatára kiváló. Kimutatja a szervek méret- és alakváltozását, az esetleg bennük keletkezett folyadékkal teli jóindulatú cisztákat vagy a tömött, jó és rosszindulatú daganatokat egyaránt. A különböző érstruktúrákról (az ar-tériákról és a vénákról), valamint az egyes szervek keringési viszonyairól nyújt infor-mációt.

Előkészítés:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés: a beteget tájékoztatja az orvos/ápoló az UH-vizsgálatról (a vizsgálat szükségessé-

ge, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése). A hasi ultrahangvizsgálat esetén: A beteget tájékoztatja az orvos/ápoló:○ A vizsgálat mindig éhgyomorra történik, mivel egyébként a gyomorban, illetve

belekben lévő folyadék és gázok a vizsgálatot erősen akadályozzák.


○ Fontos az is, hogy a vizsgálat előtt nem szabad kávét fogyasztani valamint ci-garettázni, mivel ezek hatására az epehólyag összehúzódik és így nem vizsgál-ható.

○ Egyes esetekben előfordulhat, hogy bár a beteg éhgyomorra érkezik, egyes szer-veket bélgázok fednek és így csak korlátozottan vizsgálhatóak. Ennek oka lehet alkati, vagy lehet időszakos is. Ilyen esetben a vizsgálatot későbbi időpontban érdemes megismételni. A gyomor-bélrendszer vizsgálatára az ultrahangvizsgá-lat csak igen korlátozott mértékben alkalmas a bélgázok zavaró hatása miatt.

○ A rendszeresen szedendő gyógyszereket a vizsgálat előtt egy kevés vízzel be lehet venni.

– Fizikális előkészítése: A hasi ultrahangvizsgálat esetén: célszerű üres gyomorral megjelenni a betegnek

(előtte 4-5 órával már ne egyen). A kismedencei szervek vizsgálata: a vizsgálat általában telt hólyaggal történik.

A vizsgálatot megelőzően a betegnek kb. 1-1,5 liter folyadékot kell elfogyasztani, amiről az ápolási asszisztens gondoskodik. Amennyiben hasi vizsgálat is történik, a folyadékot csak ezután szabad meginni.

A vizsgálathoz a betegnek a vizsgálandó testrészt ruháitól szabaddá kell tennie. Közvetlenül a vizsgálat előtt kérje meg a beteget, hogy feküdjön le a vizsgáló

asztalra/ágyra, a vizsgálandó testrésznek megfelelően (háton- vagy hasonfekvő helyzet).

b) Eszközök előkészítése:– A vizsgálat eszköze: az ultrahang vizsgáló berendezés vizsgáló fejjel– papírvatta– kontakt gél– vizsgáló asztal, melyre minden beteg vizsgálata előtt helyezzen tiszta lepedőt– képrögzítő berendezés.

Feladatok

1. Ismertesse az ultrahangvizsgálat lényegét!

14.3.4. Computertomographia (CT)

A CT vizsgálat lényege: A computertomographia (CT) a radiológiai diagnosztika egyik ága. A CT olyan számí-

tógépes feldolgozáson alapuló technika, amely különböző szögekből készített röntgen-felvételek egész sorának elemzésére képes. A számítógép kétdimenziós, nagyfelbontású képeket szolgáltat az egyes szervekről pontosan úgy, mintha az illető szerv anatómiai szeleteit vizsgálnák. A CT-vel az agy és a gerincvelő különböző kórfolyamatait nagy pontossággal ki lehet mutatni. A hidrokefalusz, születési rendellenességek, daganatok, szélütés (stroke) következtében elhalt agyterületek, megrepedt vagy előtüremkedő porc-korongok CT segítségével diagnosztizálhatók. Emellett ezt az eljárást nem csak a diag-nosztikában használják, hanem a terápia hatásosságának ellenőrzésére is, így például agytályogok antibiotikus kezelése és daganatok sugárkezelése során. A felvételek elké-szítése alatt a vizsgált személynek mozdulatlanul kell feküdnie, különben a képek be-mozdulnak és elmosódottak lesznek. A vizsgálat maga a vizsgált testrésztől és a kívánt felbontástól függően 15 perctől egy óráig tarthat.


Előkészítés:– A koponya, a mellkas és a gerinc vizsgálatánál előkészületre nincs szükség.– A vizsgálatra nem kell üres gyomorral érkezni, de a vizsgálat előtt a bőséges étkezést

tanácsos kerülni, mert a kontrasztanyag hányingert okozhat. A hasi vizsgálatok előtt kb. 1 órával a betegnek kontrasztanyag-, nevezetesen bárium-tartalmú folyadékot kell innia, hogy a vizsgálat közben a kontrasztanyaggal telt belek a környező szer-vektől, kóros képletektől biztonsággal elkülönüljenek.

Feladatok

1. Ismertesse a CT vizsgálat lényegét!

14.3.5. Mágneses Rezonancia vizsgálat (MR)

A vizsgálat lényege:Az agy vagy a gerincvelő mágneses magrezonancia vizsgálata (MRI) mágneses tér és igen

magas frekvenciájú rádióhullámok segítségével hoz létre kifejezetten részletdús anatómiai képeket. Az MRI több neurológiai betegséget jobban kimutat, mint a CT, így pl. a lezajlott szélütés, a legtöbb agydaganat, az agytörzs és a kisagy betegségei és a szklerózis multiplex.

A vizsgálat során a személyt egy elektromágneses csőbe helyezik, majd pulzáló rádió-hullámok hatására a test szövetei rádiójeleket bocsáthatnak ki. Ezeket a jeleket alakítják át képekké. Az esetek negyedében a felvételek kontrasztosságának fokozására olyan anyagot adnak intravénásan, amelyet az erős mágneses tér kevéssé vonz (paramágneses kontraszt-anyag). Az MRI során nincs röntgensugár-terhelés, és a vizsgálat általában kifejezetten biz-tonságos. Követelmény, hogy a beteg mozdulatlanul feküdjön. A vizsgált testrésztől függő-en a felvétel elkészítése 10-90 percet vesz igénybe.

Az MRI nem használható olyan betegek vizsgálatára, akiknek pacemaker, fémkapocs vagy egyéb mozgatható, mágnesezhető eszköz van beültetve. Ezek a fémtárgyak ugyanis a mágneses térben elmozdulhatnak, felforrósodhatnak, illetve működésük egyéb módon is károsodhat. Vannak olyan fémeszközök, amelyekre nem hat az MRI, ilyen a csípőpro-tézis és a gerincmerevítésre használt fémrudak is. Ha az MRI nem alkalmazható, a CT a választandó vizsgáló eljárás. Lélegeztető készüléken lévő betegeket speciális, mágne-sezhető elemet nem tartalmazó lélegeztető gépre kell tenni, vagy a vizsgálat idejére bal-lonnal, maszkon keresztül kell biztosítani a szervezet oxigénellátását.

Feladatok

1. Ismertesse az MR vizsgálat lényegét!

14.4. Röntgen és kontrasztanyagos vizsgálat

14.4.1. Hagyományos röntgen vizsgálatA hagyományos radiológia a röntgensugárzásra épül. A röntgensugár nagy energiájú

elektromágneses (ún. ionizáló) sugárzás. Előállítására az ún. röntgencső (katódsugár-cső), az áthatolt sugarak képi megjelenítésére a röntgenfi lm, vagy átvilágítás esetében a röntgenképernyő szolgál. A röntgensugárzásnak, mivel a szöveteken áthatolva azokkal


kölcsönhatásba is lép, lehet sejtkárosító hatása, az élő szervezetben ún. biokémiai-bioló-giai elváltozásokat hozhat létre. Ez a veszély annál nagyobb, minél nagyobb sugárterhe-lés éri a szervezetet. Bár a modern röntgengépek felhasználásával a sugárterhelés nagy-mértékben csökkent, fontos, hogy csak annyi röntgenvizsgálat történjen egy betegnél, amennyi a diagnózis felállításához szükséges.

Előkészítés:a) Beteg előkészítése– Anamnézis felvétel: A hölgyek mindenképpen tájékoztassák a vizsgálat végzőjét, ha tudnak terhessé-

gükről vagy fennáll annak lehetősége, ugyanis a röntgensugaraknak magzatkáro-sító hatása lehet.

– Pszichés előkészítés A beteget tájékoztatja az orvos/ápoló: a vizsgálatról (a vizsgálat szükségessége, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért

együttműködés megbeszélése). Ékszert, szemüveget nem viselhet a vizsgálat során, illetve semmilyen fém tárgyat

nem tarthat magánál, mivel ezek megjelenhetnek a felvételen, ezáltal kitakarhatják a vizsgálni kívánt testrészt, csökkenthetik a lelet információértékét az orvos számára.

A röntgenvizsgálat teljesen fájdalommentes. A felvételhez szükséges esetleg kényelmetlen testhelyzet illetve a bizonyos ese-

tekben szükséges levegő visszatartás jelenthet némi kellemetlenséget. – Fizikális előkészítése ólomból készült védőruha felvétele az ún. gonádvédelem miatt, a felső tápcsatornai (nyelőcső-gyomor) röntgen vizsgálatra éhgyomorral kell ér-

keznie, az alsó tápcsatorna röntgen vizsgálata előtt pedig ki kell tisztítani a vastagbe-

let.

14.5. Endoszkópos vizsgálatok

14.5.1. A vizsgálat céljaAz endoszkópia a gyomor-bél traktus eszközös vizsgáló módszere. Az endoszkóp

maga egy fl exibilis, száloptikás eszköz, amely végén kisméretű kamerával felszerelt. A száloptika fényével és a kamera segítségével képernyőn végigkísérhető, megtekinthető a nyelőcső, a gyomor és a vékonybél nyálkahártyájának állapota is.

14.5.2. Endoszkópos vizsgálatok fajtái:

Bronchoszkópia: a hörgőrendszer látható részének (hörgőtörzs, lebeny és segmentum-hörgők szájadékainak) műszeres vizsgálata.

Oesophago-gastro-duodenoszkópia: a nyelőcső, a gyomor és a nyombél nyálka-hártyáján kialakult betegségek, rendellenességek felismerése (gyulladások, fekélyek, polypok, daganatok), diagnózis pontos felállítása, mintavételek kivitelezése, vérzések helyének megállapítása. Az endoszkópia végezhető diagnosztikus és terápiás célból (vér-zéscsillapítás, idegentest eltávolítása, polypeltávolítás).


Kolonoszkópia: a végbél (rectum), a szigmabél, a vastagbél illetve a vékonybél-vastagbél átmenet vizsgálatára szolgáló eljárás, melynek során a vizsgáló a nyálkahártya valós képét látja. Korábban száloptikás eszközöket használtak, jelenleg már a legtöbb laborban video-endoszkópok állnak rendelkezésre. Utóbbi esetben a 130-150 cm hosszú, hajlékony, irányít-ható véggel rendelkező, ujjnyi vastag eszköz végén mini-videokamera van, melynek jelét a vizsgáló külső monitoron fi gyeli. A vizuális megtekintéshez világítás is szükséges, ezt nagy fényerejű, hideg fényforrás biztosítja. Lehetőség van a vizsgálat során levegő és víz bejutta-tására és szívással való eltávolítására, melyek szintén szükségesek a vizsgálat elvégzéséhez.

Ano-recto-sygmoideoszkópia: a vastagbél alsó szakaszának (végbélnyílás, végbél, szig mabél) tükrözéses vizsgálata a vérzésforrások, tumorok, polypok, fekélyek korai fel-ismerése céljából.

Előkészítés:a) Beteg előkészítése– Anamnézis felvétele során tájékozódni kell: gyógyszerérzékenységről vérzékenységről véralvadásgátló gyógyszer szedéséről alapbetegségről (zöldhályog, epilepszia, szív-, tüdőbetegség) nőbeteg esetén terhesség fennáll-e

– Pszichés előkészítés: a beteget tájékoztatja az orvos/ápoló a beavatkozásról (a bronchoszkópia szüksé-

gessége, a vizsgálat menetének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).– Fizikális előkészítése: – Bronchoszkópia: a vizsgálatot megelőző napon éjféltől a beteg nem fogyaszthat ételt és italt Megjegyzés: ha a vizsgálatra déli 12 óra után kerül sor, akkor reggel egy csésze

folyadékot ihat a páciens tájékozódni kell a beteg gyógyszerérzékenységéről megkérjük a beteget, amennyiben kivehető műfogsorral rendelkezik, vegye ki a vizs-

gálat előtt. Bizonyos esetekben a vizsgálatot altatásban végzik, ilyenkor speciális előkészítés

szükséges (szakápolástan):– Oesophago-gastro-duodenoszkópia: Éjféltől a páciens nem ehet és ihat (minimum 8 órás éhezés szükséges) Megjegyzés: ha a vizsgálatra déli 12 óra után kerül sor, akkor reggel egy csésze

folyadékot ihat a páciens. Vizsgálat előtt:○ Szükség esetén orvosi utasításnak megfelelően a vizsgálat előtt 60 perccel

nyugtató adása, szekréciócsökkentő adása (im.).○ Ha a beteg műfogsorral rendelkezik, megkérjük, hogy vegye ki.○ Beteg elhelyezése: bal oldalára, fekvő helyzetben.

– Kolonoszkópia esetén: A vizsgálat étrendi (rost-, salakszegény étrend) és gyógyszeres előkészítést egy-

aránt igényel:○ A beteg a vizsgálatot megelőző két napban puffasztó ételeket nem fogyaszthat.○ A vizsgálat előtti nap reggelétől a beteg csak folyadékot, illetve folyékony éte-

leket fogyaszthat.


○ Éjféltől orálisan nem fogyaszthat semmit (min. 8 órás teljes koplalás szükséges).○ Az étkezési megszorításokkal párhuzamosan hashajtási módszerek alkalmazá-

sa is szükséges (keserűsó, beöntések sorozata, X-prep, G-oldat). A levegő befúvása, illetve az eszköz mozgatása kellemetlen érzést okozhat. Szük-

ség esetén a vizsgálat előtt fél-, egy órával nyugtató, fájdalomcsillapító (Dolargan) és szekréciócsökkentő (Atropin) készítményeket adnak injekció formájában (im). Bizonyos esetekben görcsoldók adásával egészítik ki (Mus co pan).

A vizsgálat előtt: a beteg elhelyezése fekvő helyzetben, bal oldalára. Megjegyzés: a terápiás beavatkozások előtt szükséges a vérkép, vérzési és alva dási

paraméterek ismerete (vérvétel), illetve véralvadásgátló (Syncumar, Mar farin), vér-le mezke-gátló (Aspirin, Astrix) szerek szedésének átmeneti felfüggesztése.

Ano- és rectoszkópia során:○ Ha a beteg bélműködése normális, nem szükséges étrendi megszorítás és a be-

lek forszírozott kiürítése. Sygmoidoszkópia során○ X-Prep adása.

Szükség esetén mindhárom beavatkozás előtt fél órával foszforos gyorsbeöntést lehet adni a betegnek (1 adag Microclisma), amely biztosítja az alsó 30 cm-es bél-szakasz vizsgálhatóságát.

A vizsgálat előtt: a beteg elhelyezése térd-könyök helyzetben, bal oldalán fekve.– Beleegyező nyilatkozat meglétének ellenőrzése a tájékoztatás után.

15. Decubitus (nyomási fekély)

15.1. Decubitus fogalma

A decubitus nyomás hatására létrejött körülírt szövetelhalás, melyet közvetlen nyomó, nyíró és súrlódási erők (vagy ezek kombinációja) okoz.

15.2. Decubitus etiológiája

I. NYOMÁSA beteg tömege odapréseli a szöveteket a csontvégekhez és a fekvőhelyhez. Ha egy

testrészre nagy külső nyomás nehezedik, rövid időn belül vérszegénység alakul ki (kis nyomás hosszú ideig szintén ártalmas). Az átlagos kapilláris nyomás 17 Hgmm, minden olyan külső nyomás, ami ezt meghaladja, kapilláris elzáródást okoz (azok a szövetek, melyek ezektől függnek, elpusztulnak, a kritikus időszak 1-2 óra).

II. NYÍRÓERŐ („előrecsúszási jelenség”)Ha a beteg az ágyában lecsúszik vagy felhúzzák (nem emelik), az indirekt nyomás

miatt a szövetekben szakadás, mechanikus károsodás jön létre, a mikrocirkuláció akadá-lyozott, a szövetek anoxia következtében elhalnak. A bőr és a bőr alatti réteg az ágyhoz tapad, az izomzat és a csontok a test mozgásának irányába mozdulnak! Akár 2 hétig is tünetmentes lehet a beteg.


III. SÚRLÓDÁSA nyíróerő része; a bőr felső, elszarusodó rétege sérül, felületes fekélyek alakulnak ki.A nedves környezet a hatást fokozza:– műanyag szék, – gumilepedő,– izzadás, – inkontinencia

15.3. Decubitus stádiumbeosztása

I. stádium – ép bőrben elszíneződésA bőr még látszólag sértetlen, meleg tapintatú, ödémás, lilás, vörös és nyomásra

ELFEHÉREDIK (vérszegénység miatt), a kapillárisokat ekkor 25-32 Hgmm-es nyo-más éri, a szervezet válasza a vérhiánnyal szemben, hogy a bőrben kétféle vérbőség alakul ki.

– Normál reaktív vérbőség – ez a helyi értágulat jele, ilyenkor a bőr ujjnyomásra el-fehéredik, általában 1-2 óráig tart, és ha ilyenkor megszűnik a nyomás, a folyamat reverzibilis.

– Kóros reaktív vérbőség: a nyomás tovább fennáll, mint 1-2 óra, az értágulat túlzott mértékű lesz, beszűrődések alakulnak ki, melyek a bőr alatti ödémák jelei. Ideje: kb. 2 órán túltól-2 hétig.

II. stádium – hámhiány, részleges bőrhiány– részleges bőrveszteség, mely az epidermist, dermist vagy mindkettőt érintheti– jellemzők: savós hólyagok, hámfosztottság

III. stádium – teljes vastagságú hámhiány– teljes mélységű bőrveszteség– elhalás– a faszciáig is terjedhet, de nem jut át rajta– fekélyek

IV. stádium – teljes bőrhiány, szövetelhalás– mélyrétegű roncsolódás– szövetelhalás– ín, izom- és csontszövet is sérülhet– bőr rétegeinek elhalása

Kockázati tényezők:– Inkontinencia– Immobilitás– Műtét utáni állapot– Cerebrovascularis megbetegedés (keringés)– Diabetes mellitus– Tápláltsági problémák (elhízás, anorexia)– Nem megfelelő folyadékbevitel– Ödéma – a szövetek vérátáramlása romlik


– Demencia – a nyomás keltette érzetet nem tudja felfogni– Parézis, plégia – hely-/helyzetváltoztatás– Malignus tumor betegség– Anémia– Szepszis – a fertőzés növeli a sejtek anyagcsereigényét– Kontraktúrák

Az Ápolási Szakmai Kollégium által megfogalmazott decubitus-megelőzés lépé-sei:

Decubitus prevenció – önálló ápolási asszisztensi kompetencia. A decubitus prevenció alapja a betegek ez irányú hajlamának, rizikójának a megismerése.

Az alkalmazott rizikóskálával megtalált, ténylegesen veszélyeztetett betegeket azon-nal (!) az adott skála pontértékei szerint (veszélyeztetett és erősen veszélyeztetett) kidol-gozott, protokollban rögzített prevencióban kell részesíteni. A prevenciót nagymértékben nehezíti, hogy a bőr mélyebb rétegeinek károsodása megelőzi a felszíni károsodásokat. Így a decubitusra utaló első jelek – ödéma, erthema – és a decubitus kialakulása között csak igen kevés idő telik el. Ugyanakkor, mivel a kialakult decubitus gyógyítása sokkal nehezebb és lényegesen költségesebb, mint a prevenciója, ezért a veszélyeztetett bete-geknél még a bőrjelenségek kialakulása előtt (!) meg kell kezdeni a megelőzést (profi la-xist), mert a kültakaró integritása, a kapilláris keringés minél további optimális szinten tartása csak így őrizhető meg.

Alapelvek: – Kerüljük el, hogy a beteg közvetlenül a kicsontosodó testrészein (térd, sarok, boka

stb.) feküdjön, hacsak ezt az általános ápolási terv nem kontraindikálja, de ekkor megfelelő nyomáscsökkentő készüléket (pl. váltakozó nyomású matrac) kell hasz-nálni.

– Mindent meg kell tenni azért, hogy a páciens bőrének állapotát optimalizáljuk.– Találjuk meg a váladék forrását – inkontinencia, izzadás vagy sebváladékozás –, és

ahol lehet, küszöböljük ki. Ahol a nedvedzést nem tudjuk megakadályozni, más bőr-sérülést megelőző módszereket kell alkalmazni.

– Minden olyan egyént, akiknél a nyomásfekély kialakulásának a veszélye fennáll, mozgatni kell, ha ez orvosilag nem kontraindikált.

– Minden beteget, akit lehet, bátorítani kell az önálló helyváltoztatásra. Azon egyéne-ket, akiket lehet, tanítsunk meg a nyomás elosztásának önálló változtatására 15 per-cenként.

– Alkalmazzunk nyomási fekélyt megelőző eszközöket, melyek a súlyelosztás, a te-hermentesítés, a stabilitás, a nyomáselosztás változtatásával és a beteg megfelelő testhelyzetének biztosításával járulnak hozzá a decubitus prevenciójához. (Ezek be-szerzésénél fontos szempont, hogy olyan minősítő bizonyítvánnyal rendelkezzenek, melyek igazolják, hogy alkalmasak a decubitus megelőzésére.)

– A kényelmi eszközök, nem specifi kus decubitus prevenciós eszközök.

A prevencióhoz javasolt tennivalókat, követelményeket a kockázati tényezők minél erőteljesebb mérséklése érdekében standard/protokoll formájában rögzíteni kell, mely-ben ki kell térni:

– a beteget elhelyezésekor – ülő vagy fekvő helyzet – a nyomási fekély kialakulása veszélyének csökkentésére (testhelyzet, súlyeloszlás, stabilitás),


– a beteg bőrének tisztán, szárazon tartására, a bőrápolás általános higiénés szabálya-inak betartására,

– az inkontinencia hatékony és hatásos kezelésére,– a külső mechanikai erők különböző hatásai elleni védekezésre,– az esetleges sérülések, újabb szövetkárosodások megelőzésére,– a megfelelő ágyfelület kialakítására (komfortérzés növeléséhez gyapjú/báránybőr

ágybetétek, alátétek használatára),– az aktív-passzív helyzetváltoztatás gyakoriságára (ún. forgatási tervre),– a beteg pozicionálásánál, mozgatásánál a kicsontosodó részek érintkezésének mini-

mumra csökkentésére (párnák, szivacsékek),– speciális nyomáscsökkentő vagy enyhítő, azaz a nyomási fekélyt megelőző készülé-

kek, eszközök alkalmazására (speciális matracok, ágyak),– a helyzetváltoztatáshoz használt eszközökre, – a helyzetváltoztatás – pozicionálás, mozgatás, átfektetés – során a súrlódó és nyíró

erők hatásának minimálisra csökkentésére és kiküszöbölésére (kézi áthelyezés, és/vagy speciális készülékek használatakor),

– a beteg tápláltságának javítására, a táplálkozási problémák felmérése alapján kiegé-szítő táplálék vagy helyettesítő diéta alkalmazására, amely kielégíti az egyén igé-nyeit és megfelel a terápia általános céljának. Amennyiben a probléma 48 órán belül nem rendeződik, a dietetikust értesíteni kell.

– a beteg és hozzátartozói oktatására.

A felmérés során alkalmazott standard mérési eljárás:A decubitus–kialakulás veszélyének mértékét szükségletfelmérés során standard mé-

rési eljárással kell meghatározni.

Decubitus prevenció eszközeiNyomáscsökkentő eszközök:– Speciális szivacsmatrac– Levegő feltöltésű, rekeszes szivacsmatrac– Nyomásváltoztatású légmatrac.Tehermentesítő eszközök:– Vízágy– Levegőpárnás matrac– Levegőpárnás ágy.

További eszközök:– Báránybőr– Speciális textíliák – antiallergének– Bioptron lámpa – (1981, Fenyő Márta), hideg sárgás fény, mely 2-3 cm mélyre jut,

neutrofi l granulociták, lymphociták számát növeli, IgG, IgM szintet növelik, az ér-végződések száma nő.

– Körömvirág – Calendula offi cinalis – antimikrobás hatású, I. II. std-ban használha-tók, felbontás után hűtőben kell tárolni, 20 perc a hatóidő.

A decubitus kezelés lépései – A folyamatos (permanens) nyomásmentesítés – a felfekvéses terület tehermente-

sítése nélkül a megfelelő vérellátás és így a környező szövetek életképessége nem


tér vissza. A szöveti terhelést csökkentsük speciális nyomáscsökkentő vagy enyhítő eszközök, valamint „forgatási terv” alkalmazásával.

– Sebtisztítás, az elhalt szövetek eltávolítása – a tiszta sebalap biztosítása miatt elen-gedhetetlen. Leghatásosabb és legkíméletesebb módja a mechanikus vagy sebészi módszerekkel kombinált enzimatikus feltisztítás, amit fehérjeoldó enzimeket tartal-mazó kenőcsök alkalmazásával érünk el. Végzése sebészeti módszerekkel kizáró-lag orvosi kompetencia, enzimatikus módszerekkel és speciális kötszerekkel (NaCl tartalmúak, alginát tartalmúak, aktív szén tartalmúak, hidrogélek, hidrokolloidok) orvos által átadott ápolói kompetencia folyamatos jelentési kötelezettséggel, mo-nitorizálással és dokumentálással. Szempontjai: ○ Az elhalt szövet eltávolítása a nyomási fekélyről a beteg állapotának és céljai-

nak megfelelően történjen.○ Az enzimatikus módszer akkor javasolt, amikor nincs sürgős klinikai szükség

a drenálásra vagy az elhalt szövet eltávolítására.○ Előrehaladott cellulitis vagy szepszis esetén sebészi sebtisztítást kell alkalmazni. ○ A száraz nekrotikumot el kell eltávolítani a fekélyről, ha ödéma, erithema van

jelen.○ Száraz nekrotikum eltávolítására alkalmazzuk a hidrokolloidokat, hidrogéleket.

E sebeket naponta vizsgáljuk meg, hogy megállapíthassuk, hol van szükség sebtisztításra.

○ A sebtisztítást, sebátöblítést steril 0,9%-os NaCl oldattal végezzük.○ Előzzük meg és menedzseljük a sebészi sebtisztításhoz kapcsolódó fájdalma-

kat.– Optimális sebellátás – melynek lényege a gyógyuláshoz szükséges optimális mikro-

környezet biztosítása. Ennek érdekében:○ Használjunk nedves mikrokörnyezetet biztosító kötszereket, hidrokolloidokat,

vagy lágy szilikont, vagy polimert, vagy habszivacs kötszereket.○ A feltisztított sebalapot védjük a különböző mechanikai behatásoktól, mely

a sebalapot védő hálókkal érhető el (szilikon tartalmú, antiszeptikus géllel imp-regnált).

○ Steril sebfedésre a seb állapotának és a váladékozás mértékének megfelelő seb-párnákat alkalmazzunk.

○ Az izmokat és a csontot elérő fekély esetén aktív sebészi kezelés szükséges.– Sebkötözés – az ápolási asszisztens az erre felhatalmazott ápolónak vagy az orvos-

nak segít.○ A kötszer feleljen meg a seb és a környező bőr állapotának, a fekély fokozatá-

nak, a váladék mennyiségének, a fertőzésveszély kizárásának.○ A kötszereket a gyártó előírásai szerint kell használni és cserélni. A gyakori

csere fertőzés forrása lehet. Az optimális fedőkötés a váladékot megfelelően tárolja, megfelelő gátja a baktériumoknak.

○ Megfelelő evidenciákon alapuló kötözési protokollok használata csökkenti a felesleges kötéscseréket.

○ Keményedő kötszereket ne használjunk, mivel nyomási sérülésekhez vezethet-nek.

– A környező ép szövetek védelme – a nyomási fekély körüli bőr védelmével, a köt-szerek megfelelő rögzítésével, a sebgyógyulást gátló okok kiküszöbölésével a seb-gyógyulás minél optimálisabb feltételeinek megteremtésére kell törekedni.


– Az infekció leküzdése – fontos része a kezelésnek. Ez magába foglalja a seb dezin-fi ciálását, kórokozók kitenyésztését a sebváladékból és az esetleges helyi és/vagy általános antibiotikus kezelést.

– A hajlamosító kockázati tényezők kiiktatása, kezelése – ami legalább annyira fon-tos, mint a seb helyi kezelése. Pl. malnutríció.

– Inkontinencia menedzselése – önálló ápolói kompetencia, folyamatos betegészlelés-sel és dokumentálással.

A fenti kezelési elveket a decubitus stádiumai szerint az adott környezet vonatkozásá-ban (profi l, betegösszetétel) részletesen kell meghatározni. A kezelések alatt, közben és után a higiénés- és a környezetvédelmi szabályok betartása kötelező (védőeszköz, hulla-dékgyűjtés, felülfertőzés elkerülése).

Valamennyi tevékenység és eredmény pontos dokumentálása, valamint a decubitus surveillance tevékenység végzése és értékelése, eredményeinek visszajelzése természe-tesen elengedhetetlen.

Egyéb ápolási tevékenységek– Az orvos által előírt gyógyszerelés (helyi, általános) és diagnosztikus vizsgálatok

szakszerű alkalmazása, lokális kezelésekhez előkészítés, kivitelezés – szakmai kom-petenciák szerint.

– Előkészítés, közreműködés diagnosztikus vizsgálatokban, mikrobiológiai mintavé-telezés, klinikai laboratóriumi vizsgálatok

– Fájdalommenedzselés – kötözéskor, mozgatáskor, nyomási fekélyt megelőző esz-közök használatakor önálló ápolási asszisztensi kompetencia, de a felettes ápolóval szükség szerint egyeztetni kell. A gyógyszerekkel történő fájdalomcsillapítás kizá-rólagos orvosi kompetencia: a nyomási fekélyhez kapcsolódó fájdalom felmérése és dokumentálása, menedzseljük a fájdalmat a fájdalom forrásának kiiktatásával vagy ellenőrzésével

(pl. sebkötözés, felületek változtatása, mozgatás) szükség esetén megfelelő, gyógyszeres fájdalomcsillapítás.

– Beteg pszichés vezetése.

Feladatok

1. Sorolja fel a decubitus megelőzéséhez szükséges eszközöket!2. Ismertesse a sebellátás általános irányelveit!

16. Általános higiénés műtéti előkészítés

Amennyiben az orvos műtétes kezelés mellett dönt, akkor a beteg gyógyulását az át-gondolt javallat, a megfelelő kivizsgálás és előkészítés, az adott esetben legalkalmasabb érzéstelenítés megválasztása, a műtét pontos technikai kivitelezése és a gondos utókeze-lés együttesen biztosítja.

Az ápolási asszisztensnek gondoskodnia kell arról, hogy a beteg tiszta állapotban ke-rüljön a műtőbe.


16.1. Az ápolási asszisztens feladata higiénés műtéti előkészítés előtt


ciájának megfelelően a higiénés műtéti előkészítésről (a műtéti előkészítés szüksé-gessége, a műtéti előkészítés menetének ismertetése, a kért együttműködés megbe-szélése).

– Fizikális előkészítése Fennjáró beteget a fürdőszobába kísérjük, megkérjük, hogy vetkőzzön le. Fekvő betegnél a higiénés műtéti előkészítést a kórteremben, a beteg ágyában kell

elvégezni.b) Az eszközök előkészítése: gumikesztyű; folyékony szappan; dezinfi ciens oldat; tö-

rölköző; egyszer használatos borotva; jól habzó dezinfi ciens (Ritosept); körömlakk le-mosó; tiszta hálóruha; ágyvédelem (gumilepedő); tiszta ágynemű

16.2. Az ápolási asszisztens feladata a higiénés műtéti előkészítés során

1. A fennjáró beteget a fürdőszobába kísérjük.2. Kérjük meg a beteget, hogy vetkőzzön le és segítsen a kádba történő beszállásnál

(szükség esetén használjunk betegemelőt).3. Kérjük meg a beteget, hogy zuhanyozzon le, miközben fokozott gonddal mossa

meg a műtéti területet és a köldökét is alaposan tisztítsa ki. Gyenge, idős betegnek szüksége lehet az ápolási asszisztens segítségére.

4. A nőbetegeket kérjük meg, hogy távolítsák el a kozmetikumokat, ezen belül a kö-römlakkot, szemfestéket és az ajakrúzst.

5. A tisztálkodás befejezése után a beteg törölközzön meg, biztosítsunk a beteg számá-ra tiszta hálóruhát.

6. Megkérjük a beteget, hogy az ürítési szükségleteit intézze el.7. Kísérjük vissza a beteget a kórterembe.8. Fejét egyszer használatos sapkával fedjük.9. Tegyünk rendet a fürdőszobában/kórteremben.

Megjegyzés: Fekvő betegnél az ágyában végezzük el a higiénés műtéti előkészítést. Ügyeljünk a be-

teg szeméremérzetének tiszteletben tartására.Amennyiben a műtét helyét szőrzet fedi, a borotválást a műtét előtt a műtő előterében

végzik el. Vigyázni kell arra, hogy a bőr ne sérüljön a borotválás közben.

Feladatok

1. Ismertesse az ápolási asszisztensi feladatokat a higiénés műtéti előkészítés előtt!

2. Ismertesse az ápolási asszisztensi feladatokat a higiénés műtéti előkészítés so-rán!


17. Sebkezelés


Seb: külső hatásra létrejött, körülírt szövethiányElsődleges sebgyógyulás: a sebgyógyulás ideális formája egyenes sebszélekkel és fer-

tőzés hiányávalMásodlagos sebgyógyulás: a sebgyógyulás zavart, a sebszélek egyenetlenek, a fertőzés

előfordulása gyakoriHeg: a sebgyógyulás utáni működésképtelen szövetféleségAkut seb: hirtelen behatásra bekövetkezett szövethiányKrónikus seb: hosszú, tartós hatás eredményeként kialakuló szövethiány

A sebzés jellemzői: sebfájdalom, vérzés, funkciókiesés. A sebgyógyulás folyamata függ: a bőr állapotától, a sebet kiváltó októl, a seb tisztasági

fokától, a sérülés súlyosságától, a keletkezés módjától és a szervezet általános állapotá-tól, a sejtek regenerációs képességétől (immunrendszer működése).

A sebgyógyulásnak két típusát különböztetjük meg: elsődleges sebgyógyulás (sanatio per primam intentionem) és másodlagos sebgyógyulás (sanatio per secundam intentionem).

Elsődleges sebgyógyulás (sanatio per primam intentionem) jellemzői:– A sebet éles, steril eszköz indukálta – műtéti seb– Szövetroncsolás minimális– Sebszélek összefekszenek– A sebgyógyulás a sebszélek felől indul meg– Fertőzés kialakulásának esélye csekély– Kevés a véralvadék, kevés a gyulladásos sejt– Sarjszövetképződés nincs

Másodlagos sebgyógyulás (sanatio per secundam intentionem)– A seb kialakulásának okai általában alkalmi sebek (mechanikai trauma útján kelet-

keznek)– A szövetroncsolódás jelentős – A szövethiány nagyfokú, a sebszélek nem egyesíthetőek– A seb gyógyulása a sebalapon kezdődik– A seb fertőzött, gyulladás alakul ki– Sok a szövettörmelék– Sarjszövet képződik.

A sebgyógyulás szövődményei– Vérzés– Fertőzés– Sebszétválás.


Az ápolási asszisztens az ápolóval egyeztetve – az ápolási folyamat felmérés részeként – rendszeresen ellenőrizze és dokumentálja a seb állapotát és mérje fel a gyógyulás fo-lyamatát. Amennyiben a sebet kötés fedi, azok minőségének ellenőrzése folyamatosan történjen.

Sebváladék vétele:A mintavétel indikációja:A különböző sebészeti beavatkozások után a sebszélek másodlagos gyógyulása ese-

tén gyulladásos váladék képződhet a műtéti területen valamint az egyenetlen sebszélek helyén.

Amennyiben a betegnek indokolatlan és tisztázatlan okok miatt láza van, akkor a seb-gyógyulás látható zavara esetén szokás a váladék mintájából vizsgálatra küldeni.

A beavatkozás előtti ápolási asszisztensi feladatok:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztens kompeten-

ciájának megfelelően a mintavételről (a mintavétel szükségessége, a mintavétel me-netének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során seb előfordulási helye dönti el a beteg elhelyezését a be-tegágyban.

b) Eszközök előkészítése:– Gumikesztyű– Steril mintavételi pálca + tartály– Ágyvédelem– Fertőtlenítő– Steril fedőkötés.

A beavatkozás menete:1. Beteg azonosítása.2. A beteget nyugalomba helyezzük. 3. Higiénés kézfertőtlenítés után gumikesztyűt húzunk, majd miután eltávolítottuk

a fedőkötést, a seb felszínéről a steril leoltó pálcával egy határozott mozdulattal beletörlünk a váladékba.

4. A mintavevő pálcát a zárható tartályba tesszük és a beteg adataival ellátott kérőlap-pal együtt a laboratóriumba küldjük.

Mikrobiológiai vizsgálatra alkalmas minta nyerésének formái:– a sebszélről aszeptikusan kimetszett szövetdarab laboratóriumba való eljuttatása ste-

ril, fi ziológiás sóoldatot tartalmazó steril kémcsőbe vagy a laboratóriumtól kapott dúsító táptalajba helyezve történik

– perkután tűaspirációval nyert minta: a fecskendőbe szívott gennyet, sebváladékot légteleníteni kell, hogy az anaerob kórokozók ne pusztuljanak el

– steril vattapálca alapos megforgatása a sebben: a mintavétel a szövetek mélyébe ha-tolva történjen, pl. diabéteszes láb esetén.

A mintavétel indikációi lehetnek:– fertőzött seb– szennyezett seb


– posztoperatív sebfertőzés kialakulásakor– gázgangréna gyanú esetén– ismeretlen eredetű bulla tartalom, szövetnedv.

A sebet akkor tekintjük fertőzöttnek, ha grammonként több, mint 105 baktériumot tar-talmaz.

A minta vétele és szállítása során fokozottan kell ügyelni a sterilitás és az aszepszis szabályainak betartására. Védeni kell a beteget és az ellátó team tagjait – az ápolósze-mélyzetet is – az iatrogén infekciók kialakulásának veszélyétől. A beavatkozás elvég-zése előtt és után a higiénés kézfertőtlenítés kivitelezése és a megfelelő védőfelszerelé-sek viselése elengedhetetlen. A mintavételt szakorvos vagy kiképzett ápoló végezheti. Lényeges elem a kísérő iratok pontos kitöltése is (beteg neve, osztály neve, kórterem, ágyszám, TAJ szám, klinikai diagnózis, a kezelő orvos neve, minta pontos megjelö-lése, a vizsgálati anyag anatómiai helye, alkalmazott mintavételi technika, mintavé-tel pontos ideje és az antibiotikum neve, ha a beteg kezelése során arra szükség van). A laboratóriumba juttatás transzport ideje lehetőleg azonnali, de a 30 percet ne haladja meg.

A sebkezeléssel kapcsolatos előkészítési feladatok:Az ápolási asszisztens csak segédkezik a sebkezeléskor.

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatja az ápoló kompetenciájának megfe-

lelően a sebkezelésről (a sebkezelés szükségessége, a sebkezelés menetének ismer-tetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése során az ápolási asszisztens segít a beteg megfelelő elhe-lyezésében. A seb előfordulási helye dönti el a beteg elhelyezését a betegágy-ban.

b) Eszközök előkészítése:Az ápolási asszisztens segédkezik az eszközök előkészítésében:– Sebkötöző kocsi vagy tálca– Egyszer használatos gumikesztyűk– Steril kötszerek– Steril oldatok a seb kitisztításához (0,9%-os NaCl, HO2, Betadine)– Egyszer használatos mintavételi csövek, leoltó pálcák– Ágyvédelemhez textil- és gumilepedő– Vesetál– Ragtapasz– Steril olló, csipesz– Steril fecskendők és tűk

Az ápolási asszisztens feladata a sebkezelés után:– Beteg: A beteg nyugalomba helyezése

– Eszközök: Gondoskodjon az eszközök mechanikai tisztításáról, fertőtlenítéséről, sterilizáló-

ba küldéséről– Dokumentáció.


18. Testváladékok felfogása, mérése, vizsgálatra előkészítése

18.1. Vizeletvizsgálat

Középsugárból (vagy tisztán ürített vizeletből) történő mintavétel:A laboratóriumi vizeletetvizsgálatra csak középsugaras vizeletmintát lehet külde-

ni.

A mintavétel előtti ápolási asszisztensi feladatok:

a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolási asszisztensi kompeten-

ciának megfelelően a vizeletvizsgálatról (a vizsgálat szükségessége, a vizsgálat me-netének ismertetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítése: Fennjáró betegnél:○ Kérjük meg a beteget a gáttájék megtisztítására (lemosására), ezt követően kér-

jük meg őt, hogy antiszeptikus törlővel törölje le a húgycső kivezető nyílá-sának környékét (férfi beteg: körkörös mozgással a húgycsőnyílástól elhalad-va; nőbeteg: a kisajkak széttárása után a húgycsőnyílás fölötti résztől elkezdve a végbélnyílás felé haladva).

Ágyban fekvő beteg esetén:○ A beteg ágyában végezze el a beteg gáttájékának tisztítását és az antiszeptikus

törlővel a húgycső kivezető nyílása környékének törlését a higiénés szabályok-nak megfelelően.

b) Eszközök előkészítése:– Mosdókesztyű– Szivacs– Beteg szeméremtájékának lemosására fekvő beteg esetén (mosdókesztyű, szivacs,

lavór, testmeleg víz, törölköző, ágyvédelem)– Mintavevő edény (zárható kupakkal)– Vizsgálati kérőlap– Gumikesztyűc) Kórterem előkészítéseFekvőbetegnél:– paraván elhelyezése vagy függöny elhúzása– szobahőmérséklet biztosítása.

A vizelet vizsgálatra vételének menete:1. Beteg azonosítása.2. A fennjáró beteget kikísérjük a mellékhelyiségbe. A fekvőbeteg alá gumilepedőt és

textíliát helyezünk.


3. A beteg gáttájékának tisztítása és az antiszeptikus törlővel a húgycső kivezető nyí-lása környékének törlése következik a higiénés szabályok betartásával (férfi beteg: körkörös mozgással a húgycsőnyílástól elhaladva; nőbeteg: a kisajkak széttárása után a húgycsőnyílás fölötti résztől elkezdve a végbélnyílás felé haladva). A fekvő-beteg alá ezután ágytálat helyezünk.

4. Szólítsa fel a beteget, hogy kezdjen vizelni. A kezdeti vizeletsugarat engedje a vi-zeletfelfogó edénybe, majd a mintavevő edényt tartsa a vizeletsugár alá, és fog-jon fel az előírásoknak megfelelő mennyiségű vizeletet (kb. 40-50 ml), vegye el a mintavevő edényt a vizeletsugár alól, és a beteg a WC-be (ágytálba) fejezze be az ürítést.

5. Zárja le a mintavevő edényt.6. A levett mintát a beteg nevével, születési adataival és a küldő osztály és orvos pe-

csétjével ellátott kérőlappal a laboratóriumba kell küldeni.7. Gondoskodjon a beteg komfortjáról és a környezet rendbetételéről.8. Dokumentálja a mintavételt.

Megjegyzés: az eljárás során ügyeljen a sterilitás fenntartására!

18.2. Orr- és garatváladék vizsgálata

18.2.1. A vizsgálat céljaA vizsgálat a felső légúti vagy melléküregi fertőzés kimutatására, a kórokozók típusá-

nak meghatározására szolgál.

18.2.2. Orrból történő vizsgálati mintavétel



– Fizikális előkészítés során megkérjük a beteget, hogy üljön le egy fejtámasszal ellá-tott székbe és hajtsa hátra a fejét. Fekvő beteg esetében emelje meg az ágy fejvégét kb. 45°-os szögben, a beteg válla mögé tegyen kispárnát, hogy a feje hátrahajtott po-zícióban legyen.

b) Eszközök előkészítése:– steril mintavevő edény + steril mintavételi pálcika– papírzsebkendő.

Az ápolási asszisztens feladata a mintavétel során:1. Azonosítsa a beteget.2. Helyezze el a beteget a fi zikális előkészítés során leírt testhelyzetbe.3. Kérje meg a beteget, hogy fújja ki az orrát.4. Vegye ki a steril mintavételi pálcikát és óvatosan vezesse be az orrnyílásba olyan

magasságig, ameddig könnyen halad.5. Mozgassa körkörösen a pálcát, miközben kifelé is vezeti.


6. Az orrnyílásból óvatosan kihúzott mintavevő pálcikát helyezze a mintavételi edény-be és azt zárja le.

Az ápolási asszisztens feladata a mintavétel után:– Beteg: A beteg nyugalomba helyezése

– Vizsgálati anyag: A steril mintavevő edényhez csatoljon megfelelő kísérőlapot és juttassa el a labo-

ratóriumba– Dokumentáció.

18.2.3. Garatból történő vizsgálati mintavétel



– Fizikális előkészítés során megkérjük a beteget, hogy üljön le egy fejtámasszal ellá-tott székbe és hajtsa hátra a fejét. Fekvő beteg esetében emeljük meg az ágy fejvégét kb 45°-os szögben, a beteg válla mögé tegyünk kispárnát, hogy a feje hátrahajtott pozícióban legyen.

b) Eszközök előkészítése:– steril mintavevő edény + steril mintavételi pálcika– nyelvlapoc– papírzsebkendő.

Az ápolási asszisztens feladata a mintavétel során:1. Azonosítsa a beteget.2. Helyezze el a beteget a fi zikális előkészítés során leírt testhelyzetbe.3. Kérje meg a beteget, hogy nyissa ki a száját, nyújtsa ki a nyelvét és mondjon (el-

nyújtott) eee-t.4. Ha szükséges, nyelvlapoccal nyomja kissé le a nyelvet, hogy megnézhesse, hol

vannak a garatban a leginkább gyulladt területek.5. Vegye ki a steril mintavételi pálcikát és vezesse be a szájüregbe egészen a garatig

úgy, hogy közben ne érjen az ajkakhoz, a fogakhoz vagy a nyelvhez. 6. Érintse hozzá a mintavételi pálcikát a leginkább gyulladt területekhez a garaton és

a mandulákon.7. Óvatosan húzza ki a mintavevő pálcikát, helyezze a mintavételi edénybe és azt zárja

le.

Az ápolási asszisztens feladata a mintavétel után:– Beteg: A beteg nyugalomba helyezése

– Vizsgálati anyag: A steril mintavevő edényhez csatoljon megfelelő kísérőlapot és juttassa el a labo-

ratóriumba– Dokumentáció.


18.3. KöpetvizsgálatA beavatkozás indikációja:A köpetből különböző kórokozók (tbc-bacillus, allergiás megbetegedésre jellemző

eo si nophil sejtek, különböző kristályok, esetleg rugalmas rostok) kimutatására kerül-het sor.

A beavatkozás előtti ápolási asszisztensi feladatok:



b) Eszközök előkészítése:– Egyszer használatos gumikesztyű– Köpőcsésze vagy a köpet felfogására alkalmas edény– Törlőkendő, papírvatta– Kérőlap.

A beavatkozás menete:1. A beteg azonosítása.2. A köpetet tiszta, kiforrázott, fertőtlenítő oldat nélküli köpőcsészében vagy Petri-

csészében, ill. köpettartályban kell küldeni a vizsgálatra.3. A vizsgálathoz egyköpetnyi mennyiség elég. 4. Daganatsejtek vizsgálata esetén a köpethez 4%-os formalin oldatot vagy abszolút

alkoholt kell tenni azonos mennyiségben, és a köpetet a vizsgálatkérő lappal a kór-szövettani laboratóriumba kell juttatni.

5. A köpet vizsgálata történhet:– A köhögéskor ürített köpetből. Mindig a reggeli első, mélyből jövő köpetet kell

vizsgálatra küldeni. Előtte fogat mosni nem szabad!– Gége-, légcső-, bronhusváladékból – elsősorban TBC baktérium vizsgálatára– Torokmosó folyadékból vírusvizsgálat céljára.

18.4. Hányadékból történő mintavétel

A mintavétel indikációja:A hányadék tartalmából különböző betegségekre vagy mérgezésekre (ételmérgezés,

gyilkossági vagy öngyilkossági kísérlet) lehet következtetni. A hányadék laboratóriumi vizsgálata így döntő adatot szolgáltathat, félretételének és/vagy laboratóriumba küldésé-nek elmulasztása súlyos hiba.

A mintavétel előtti ápolói teendők:




b) Eszközök előkészítése:– Egyszer használatos gumikesztyű– Vesetál– Papír törlőkendők– Egy pohár víz– Esteleges oxigénhiány estén orrszonda vagy orr-száj-maszk.

A mintavétel menete:1. A beteg amennyiben tudja, hányingere esetén előre jelzi a mintavétel időpontját,

a sugárhányása esetén csak a kiürült hányadékból tudunk mintát venni.2. A hányadék felfogására használatos eszköz a vesetál. 3. A bemutatásra és a laboratóriumi vizsgálatra félretett hányadékot egy másik vese-

tállal befedjük, és ráírjuk a beteg nevét és a kórterem számát.

18.5. Mintavétel székletből

Az ápoló feladata a mintavétel előtt:a) Beteg előkészítése:– Pszichés előkészítés során a beteget tájékoztatjuk az ápolói kompetenciának megfe-

lelően a mintavételről (a mintavétel szükségessége, a mintavétel menetének ismer-tetése, a kért együttműködés megbeszélése).

– Fizikális előkészítés Amennyiben a betegnél Weber-Bensidin-próba céljából kell a székletből mintát

venni, tájékoztatjuk a beteget, hogy a vizsgálatot megelőző három napon át dié-tát kell tartania. A diéta során kerülni kell az állati belsőségeket (vese, máj, véres hurka), mert a teszt nem tud különbséget tenni az emberi és az állati eredetű he-moglobin között. Továbbá kerülni kell a magas klorofi ll tartalmú ételek (káposzta, spenót) fogyasztását is.

A beteget amenyiben mozgásában korlátozott az ágyban, ágyvédelem melett ágy-tálra helyezzük, amenyiben járóképes, szoba-WC-re ültetjük vagy megkérjük, hogy menjen el a WC-re.

b) Eszközök előkészítése:– A mellékhelyiség előkészítése (akadálymentes, csúszásmentes, higiénikus)– Szoba-WC; gördülő WC-szék, ágytál – A beteg személyi higiéniáját, tisztaságát és a bőrvédelmet biztosító eszközök (folyé-

kony szappan, törölköző, tiszta hálóruha, tiszta ágynemű) – WC-papír, nedves törlőkendő– gumikesztyű– Vizsgálatra küldés eszközei Bakteriológiai vizsgálatra steril „Ty”- vagy „F”-tartály Rejtett vérzés vizsgálatához Petri-csésze Vér kimutatására Haemoccult-teszt Féreg-féregpete kimutatására celofáncsík vagy celofánsapka, melyet Petri-csészé-

ben kell vizsgálatra küldeni.c) Kórterem– paraván elhelyezése vagy függöny elhúzása– szobahőmérséklet biztosítása.


Az ápoló feladata a mintavétel során:– Beteg azonosítása.– Készítse elő a széklettartályt.– A beteg önellátó képességétől függően válassza ki a megfelelő eszközt a székletürí-

téshez.– Vegyen fel gumikesztyűt.– A széklettartály mintavevő kanalával vegyen kb. babszemnyi mintát a székletből,

helyezze a tartályba, egyúttal zárja le a tartályt.– A mintavétel során fi gyelje meg a széklet színét, annak állagát, konzisztenciáját.

Az ápoló feladata a széklet mintavétel után:

– Beteg Gondoskodjon a beteg higiénéjéről, komfortjáról.

– Eszközök: Az eszközök fertőtlenítése. Rakjon rendet a veszélyes hulladék, hulladéktárolás, ledobás szabályainak megfe-

lelően.– Vizsgálati anyag: A mintavétel után a tartályt lezárjuk, a beteg adatait a tartály külső tokján levő

azonosító papírra írjuk. A vizsgálati anyag laboratóriumba küldése vizsgálatkérő lappal.

– Dokumentáció.

19. Az ápolási dokumentáció vezetése


Ápolási folyamat: a WHO defi níció az ápolási folyamatról: „Az ápolási folyamat az egyének, családok és/vagy közösségek egészsége érdekében végzett jellegze-tes ápolási beavatkozások rendszere. Magába foglalja a tudományos módszerek alkalmazását a beteg vagy kliens, család vagy közösség egészségügyi szükség-leteinek meghatározására, a szükségletek kielégítésének tervezését, az ápolá-si tevékenység megvalósítását és az eredmények értékelését. Az ápolószemély-zet együttműködve az egészségügyi team többi tagjával és a kiszolgált egyénnel vagy csoporttal, meghatározza a célokat, prioritásokat állít fel, meghatározza a szükséges ápolást/gondozást, mozgósítja az erőforrásokat, ezután közvetlenül vagy közvetve ápolási szolgáltatást nyújt. Ezt követően értékeli az eredményeket. Az eredményekből származó információ visszacsatolásként szolgál a változások-hoz a további beavatkozásokban, hasonló ápolási/gondozási szituációkban. Ily módon az ápolás egy dinamikus folyamattá válik, amely alkalmas az adaptációra és fejlődésre.”

Ápolási dokumentáció: a betegellátás folyamatosságát elősegítő szakszerű, írásbeli kommunikáció; a betegápolás során előforduló események, adatok, információk át-adása és összevetése az ápolást végzők között.


19.2. Az ápolási dokumentáció tartalmi elemeinek kötelező minimuma

19.2.1. Az azonosítást szolgáló adatoka) A beteg azonosító adatai:

– családi és utónév,– születéskori név,– születési év/hó/nap,– lakóhely és tartózkodási hely,– társadalombiztosítási azonosító jel (TAJ).

b) Az egészségügyi, ápolási szolgáltatás helyszínének, időpontjának és az ellátásért felelős személy azonosítására szolgáló adatok:– a beteget ellátó intézmény, osztály/részleg megnevezése, kórterem és ágy jelölé-

se,– a beteg felvételének, áthelyezésének/elbocsátásának időpontja dátum, óra, perc

pontossággal,– a beteget felvevő és az elbocsátó ápoló neve,– a folyamatos ápolói munkarendnek és a beosztásnak megfelelően a beteg ellátá-

sáért aktuálisan felelős ápoló neve.

c) A betegek egyes jogaival összefüggő adatok:– a beteg kinek az értesítését kéri szükség esetén (név, elérhetőség),– cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes beteg esetében a betegjogo-

kat és egyéb, a beteggel kapcsolatos jogokat gyakorló személy neve, elérhetősé-ge,

– a beteg, illetve cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg eseté-ben a szülő/törvényes képviselő nyilatkozata a házirenddel, az ápolási beavatko-zásokkal és adatainak ápolási célú kezelésével kapcsolatban,

– a beteg, illetve cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg eseté-ben a szülő/törvényes képviselő nyilatkozata a betegazonosító (karpánt) alkalma-zásához történő hozzájárulásról vagy az alkalmazás elutasításáról.

19.2.2. Az ápolási helyzetfelmérés adatai

Az ápolási anamnézis felvételének időpontja dátum, óra, perc pontossággal.

Az ápolást jelentősen befolyásoló tényezők adatai közül:a) a beteg egészségi helyzetét és az ápolást jelentősen befolyásoló szomatikus és pszic-

hés tünet (panasz), állapot, szociális körülmény, életmód és életvitel, tápláltsági állapot, diéta,

b) az önellátás foka és mértéke, területei,c) lényeges egészségkárosodások,d) veszélyeztető állapot adatai.


19.2.3. A beteg ápolási szükségleteinek megállapítása

a) közvetlenül az ápolási helyzetfelmérés után az ápolónak elemezni és értelmezni kell az összegyűjtött adatokat, és ennek alapján meg kell állapítani és az ápolási dokumen-tációba be kell jegyezni a beteg ápolási szükségleteit, melyek ápolással kezelhetők,

b) ha az ellátás során változik a beteg ápolási szükséglete vagy az egészségi problémá-ra adott reakciója, akkor azt be kell jegyezni az ápolási dokumentációba, a változás időpontjával együtt.

19.2.4. Az ápolás tervezése

a) A beteg ápolási szükségleteinek alapján mérhető módon meg kell fogalmazni az ápolás céljait és elvárható eredményeit.

b) Az ápolónak ennek alapján célzottan kell az ápolói beavatkozásokat és ápolási eljá-rásokat megválasztani.

19.2.5. Az ápolási beavatkozás megvalósítására, kivitelezésére vonatkozó adatok

a) Az ápolás nem önálló funkcióinak alapján a kezelőorvos által diagnosztikus vagy terápiás tervben előírt ápolási beavatkozások adatai közül:– az előírt ápolói beavatkozás pontos, szabatos megnevezése,– a kivitelezés előírt/tervezett ideje,– az ápolói beavatkozást végrehajtó ápoló neve, – az ápolói beavatkozás tényleges időpontja, – a beavatkozással kapcsolatos ápolói megfi gyelés lényeges adatai,– a beavatkozással összefüggésben esetleg bekövetkező rendkívüli esemény és az

ezzel kapcsolatos ápolói intézkedés adatai.b) Az ápolás önálló és/vagy együttműködő funkciói alapján tervezett és megvalósított

ápolási beavatkozások adatai közül:– a tervezett/kivitelezett ápolói beavatkozás pontos, szabatos megnevezése,– az ápolói beavatkozás időpontja, – az ápolói beavatkozást végrehajtó ápoló neve, – a beavatkozással kapcsolatos ápolói észrevétel, megfi gyelés lényeges adatai,– a beavatkozással összefüggésben esetleg bekövetkező rendkívüli esemény és az

ezzel kapcsolatos ápolói intézkedés adatai.c) Az ápolás értékelése.d) Az ápolási asszisztens az önállóan végzett tevékenységeket rögzíti a dokumentáció-

ban (pl. az ürített vizelet mennyisége, a beöntés adásának ténye, a beöntés eredmé-nye, a beteg szájon át elfogyasztott folyadékmennyisége, testhőmérséklet, stb.).

Feladatok

1. Defi niálja az ápolási folyamat fogalmát!2. Sorolja fel az ápolási dokumentáció tartalmi elemeinek kötelező minimumát!

II. Normák, szabályok betartása

A fejezet céljaAz ápolási döntéseket és magatartást befolyásoló morális és etikai értékek ismertetése.

Olyan ismeretek elsajátítása, melyek hozzájárulnak a beteg/kliens személyiség tisztele-téhez, a másság elfogadásához, a beteg jogainak tiszteletben tartásához.

Megismertetni a hallgatókkal az általános munkavédelmi ismereteket. Az ápolási asz-szisztens képessé tétele a munkavédelmi szabályok értelmezésére, betartására, ellenőr-zésére. Megismertetni a hallgatóval azokat a munkavédelmi kötelezettségeket, jogokat, melyeket a munkavédelmi törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok minden állam-polgárnak a rá vonatkozó mértékben előírnak.

Követelmény a fejezet elsajátítása után:Ön képes lesz:– Betartani az ápolásetikai normákat. – Környezetvédelmi, tűzvédelmi eljárásokat alkalmazni. – Veszélyes hulladékot kezelni.– Munkavédelmi szabályokat betartani.– Munkavédelmi, tűzvédelmi eszközöket, egyéni védőeszközöket használni.

1. Ápolásetikai normák


Etika: fi lozófi ai jellegű tudomány, amelynek tárgya az erkölcs. Saját módszerével, kuta-tási területével értékeli és megfogalmazza az elvárt magatartásformát.

Erkölcs: a társadalom szempontjából, vagy bizonyos embercsoportok szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást meghatározó normák összessége. Reális embe-ri magatartás, amely mindenkor az adott társadalomban valósul meg az egyén ma-gatartásán keresztül. A görög „ethos” szóból származik, melynek jelentése szokás, jellem, gondolkodásmód.

Bioetika: az etikából ágazott le. Magába foglalja– Az orvosi gyakorlat kérdéseit (működési területén belül),– az orvosbiológiai kutatások etikai problémáit,– vizsgálja az egészségügyi ellátás társadalmi és közösségi szempontjait,– vizsgálja a biotechnológia és csúcstechnika hatásait,– feltárja az orvosi és ápolói gyakorlat területén jelentkező morális problémákat. Kapcsolatrendszerét elsősorban a civil társadalom által delegált szervezeteken ke-

resztül kívánja kiépíteni. Párbeszédet folytatni olyan alapvető kérdésekben, mint: a források elosztása, a gyógyszertámogatás rendjének kialakítása,


a betegjogok megfogalmazása, a csúcstechnológiák fejlesztése. Ápolásetika: a klinikai és ápolási szituációkban felmerülő speciális erkölcsi

problémákkal foglalkozik. Legfontosabb erkölcsi követelmény a beteg jóllété-nek biztosítása. Külön diszciplína (nem az orvosi etika része).

Autonómia: a személy önrendelkező képessége a választásra és szabadságra vonatkozó-an, továbbá hogy ezen választás szerint cselekedjen.

1.2. Az értékek szerepe az ápolói gyakorlatban

Az érték tükrözi a személy személyes hitét, attitűdjét a betegségről, az egészségről, az életről és a halálról.

Az embert körülvevő értékek:– szociális– erkölcsi– anyagi– esztétikai– eszmei– vallási– kulturális.

Az egyes értékek nem különállóan, hanem egymással összefüggően, egymásnak alá-, fölé-, illetve mellérendelten irányítják az egyes ember vagy közösség döntését.

Az értékek sorrendbe állítása nagyon gyakran konfl iktust okoz a személyes dönté-si helyzetekben. Az értékrend tisztázása az ápolói gyakorlatban nem azt jelenti, hogy az ápoló saját értékrendjét másra (betegre, hozzátartozóra) rákényszerítheti, hanem azt, hogy az egyén személyes értékhierarchiáját megpróbálja megérteni, és az ápolási szituá-cióban törekszik arra, hogy ezek az értékek ne sérüljenek.

1.3. Az egészségügyi etika alapelvei

Az Ápolói Szakkollégiumok Amerikai Egyesülete (1986) hét pontban határozza meg a hivatásos ápolói munka alapvető értékeit:

1. esztétika (a megnyugvást nyújtó tárgyak, események és személyek tulajdonságai)2. önzetlenség (mások jóllétének tiszteletben tartása)3. egyenlőség (azonos jogok és kiváltságok)4. szabadság (a választás vagy a tevékenységek gyakorlásának lehetősége)5. emberi méltóság (az egyén elidegeníthetetlen tulajdonsága)6. igazságosság (morális és jogi alapelveken alapuló méltányos eljárás)7. igazmondás (a tényekhez vagy a valósághoz való hűség).

Az ápolói kódex megfogalmazása szerint az ápoló négy alapvető feladata: – az egészség elősegítése – a betegség megakadályozása – az egészség helyreállítása – a szenvedés enyhítése.


Az ápolás iránti igény egyetemes – az ápolás magában foglalja az emberi élet, méltó-ság és jogok területét. Ezt nem korlátozhatja a nemzetiségi hovatartozás, a faj, a vallás, a bőr színe, az életkor, a nem, a politika, a társadalmi hovatartozás.

Az ápolónak az alábbi legfontosabb etikai alapelveket kell ismernie az ápolás so-rán:

– Személyiség tiszteletben tartása: Az ápolói, orvosi utasítások a beteg érdekében szükségesek, de azokat a megfelelő

módon kell közvetíteni. Az elkötelezett ápolótól a gondozás – mint morális cselekedet – megköveteli,

hogy képes legyen átérezni a beteg kiszolgáltatott, védtelen helyzetét. Az élet szentsége: minden személyt tiszteletben tart. Az élet minősége: támogatja a beteg céljait az értelmes élet kialakítására. A halál elfogadása: a haldoklót személyisége tiszteletben tartásával ápolja.

– Önrendelkezés: A cselekvés személyi szabadsága: támogatja a betegek döntéshozatalát. Támogatja a beteg kellő tájékoztatáson alapuló belegyezéshez való jogát.

– Függetlenség: Dönt, ha a beteg döntése kárt okozhat. Önmagára hagyatkozás: az autonómia akkor működik igazán, ha jelentőségében

az egész egészségügyi személyzet egyetért. – Ártalmatlanság: Nem szabad ártani: kerülje el az ápoló a szándékos károkozást, veszélyhelyzeteket

és az ápolási munka során előforduló ártalmakat. A beteg bántalmának megelőzé-se vagy kiküszöbölése minden lehetséges esetben.

– Hasznosság: Jó cselekedet végzése vagy elősegítése: nyújtson jó egészségügyi ellátást. Mérle-

gelje a várható hasznot és ártalmat. Válassza meg a beteg állapotának javítására szolgáló legjobb módszert.

– Igazságosság: Méltányosság vagy egyenlőség: szavatolja a források, mint pl. az ápolási ellátás

egyenlőségen alapuló elosztását. Határozza meg a betegek kezelési sorrendjét, pl. hogy a legnagyobb veszélynek kitett betegeket látja el először.

Feladatok

1. Határozza meg az alábbi fogalmakat: autonómia, etika, ápolásetika!2. Ismertesse a legfontosabb ápolásetikai alapelveket!

2. Munkavédelmi és tűzvédelmi szabályok

2.1. Munkahelyi biztonság és egészségvédelem

A foglalkozatás munkavédelmi feltételei:Az alkalmassági orvosi vizsgálatok végzése a foglalkozás-egészségügy feladata.


Az előzetes munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálat célja annak elbírálása, hogy a közalkalmazott alkalmas-e egészségi szempontból az adott munkakör betöltésére. Elő-zetes orvosi alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkavégzés kezdete előtt, az in-tézményen belüli áthelyezés esetén, ha a közalkalmazott olyan munkakörbe kerül, ahol a munkakör betöltésének előzetes feltétele az alkalmassági vizsgálat.

Mindezek fi gyelembevételével a munkavállaló közalkalmazott a munkahelyén a mun-kába állása előtt megkapja a szükséges balesetvédelmi és tűzvédelmi oktatást, melyet a mindenkori munkavégzése során be kell tartania.

Időszakos alkalmassági vizsgálaton a szervezett munkavégzés keretében foglalkozta-tottak vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából. Az adott intézmény munkavédelmi szabályzata tartalmazza az időszakos vizsgálatra kötelezettek körét.

Soron kívüli munkaalkalmassági vizsgálatot kell végezni:1. Ha a közalkalmazott, tanuló vagy hallgató egészségi állapotában olyan változás kö-

vetkezett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott munkakör egészséget nem veszélyeztető és biztonságos ellátására, a szakma elsajátítására, ill. gyakorlá-sára.

2. Ha az egészségügyi nyilatkozaton a nyilatkozatra kötelezett közalkalmazott, tanuló vagy hallgató az ott felsorolt tüneteket észleli magán, vagy a vele közös háztartás-ban élőkön.

3. Heveny foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció, eszméletvesztéssel járó vagy ismétlődő munkabaleset előfordulását követően.

4. A közalkalmazott munkavégzése nem egészségügyi okok miatt 6 hónapot meghala-dóan szünetel.

Záró vizsgálatot kell végezni:1. Külön jogszabályban szereplő emberi rákkeltő hatású anyagok tízéves expozícióját

követően.2. Benzol ill. ionizáló sugárzás négyéves expozícióját követően.3. Tevékenység vagy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor.4. Az idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, munkakörnyezet

esetén.5. Ha a foglalkoztatott a korkedvezményre jogosító munkakörben legalább 4 évet dol-

gozott a foglalkozás megszűnésekor.

2.2. Egyéni védőfelszerelés, védőeszközök

MunkaruhaAbban az esetben, ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasz-

nálódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.

VédőruhaAz egészségügyi intézmények egyes munkaköreiben munkaruha helyett védőruha kö-

telező. A védőruha adható a dolgozó védelmére, de adható közegészségügyi érdekből is, amikor a gondozott, ápolt embereket vagy a terméket (gyógyszer, élelmiszer) szükséges védeni. A védőruha nem a dolgozó, hanem a munkaadó tulajdona, kihordási ideje nincs.


A védőruha tisztítása, karbantartása a munkaadó feladata. A védőruhát nem szabad ki-vinni az intézményből, nem szabad otthon tisztítani.

A közalkalmazott életének, testi épségének megóvása érdekében a szükségleteknek megfelelően védőeszközöket, védőruhát kell rendelkezésére bocsájtani.

A tanulóknak ugyanolyan védőfelszerelést kell biztosítani, mint az intézmény közal-kalmazottainak azokban a munkakörökben, munkahelyeken, amelyekben védőfelszere-lés szükséges. Az itt használandó védőfelszereléseket a munkavédelmi szabályzatban határozzák meg. A védőfelszerelésnek kihordási ideje nincs.

A közalkalmazottat a rendelkezésére álló védőeszköz használatának elmulasztásából bekövetkezett munkabalesetért egyéni felelősség terheli.

Az egyéni védőeszközök jegyzékéből néhány mintát tartalmaz az alábbi lista:– a fej védelme: a leeső tárgyaktól védősisak véd, de használható sapka, fejkendő, haj-

háló a könnyebb sérülések ellen.– Hallásvédelem: elsősorban hangvédő sisak, füldugó.– Szem- és arcvédelem: váladékok, maró anyagok fröccsenése, fertőzés ellen véd

a szem üveg, maszk, arcvédő maszk. Röntgensugárzás ellen használható a sugárvé-dő szemüveg.

– Légutak védelme: porszűrők, gázszűrő és radioaktív gázszűrő.– Kéz- és kar védelme: a veszély típusának megfelelő védőkesztyű.– A lábszár- és a lábfej védelmére: különböző cipők, lábszárvédős csizma, biztonsági

csizmák. – A bőr védelme: védőkrémek, védőkenőcsök.– A törzs és a has védelme: védőmellények, -kabátok, -kötények mechanikai hatások

ellen vagy vegyszerek ellen.– Az egész test védelme: ide tartoznak a leesés elleni védőeszközök, a különféle védő-

ruhák és védőborítások.– Védőital, tisztálkodási és védőkészítmények.

2.3. Tűzvédelem

A tűz keletkezéséhez három feltételnek kell egy időben jelen lenni: éghető anyag, gyulladási hőmérséklet és oxigén. Az oltóanyagok lehetnek természetesek (víz, homok) és mesterségesek (kémiai úton előállítottak).

Tűzjelzés: a tűz észlelésekor azonnal értesíteni kell a tűzoltóságot a 105-ös telefon-számon.

A tűzjelzés tartalmazza:– A tűzeset pontos helyét.– Hol ég a tűz (a létesítmény mely területén, kórterem, lépcsőház).– Mi ég, mi van veszélyben, milyen terjedelmű (tűzveszélyes anyag jelenléte).– Van-e valaki életveszélyben.– A tüzet jelző neve, és a jelzésre használt telefon száma.

Tűzvédelmi alapoktatáson kell részt vennie minden új belépő dolgozónak a munkába állása előtt, valamint a szakmai gyakorlatra jelentkező hallgatóknak is.


Az alapoktatás megtörténte után a munkahelyi vezető a munkahely jellegének megfe-lelő gyakorlati oktatást szervez. Ismétlődő oktatásban vesz részt minden dolgozó szük-ség szerint, de évente legalább egy alkalommal.

Azok a dolgozók, akik az intézményen belül munkakört vagy munkahelyet változtat-nak és a változások a tűzvédelmi ismeretekre is kihatással vannak.

Az oktatás tárgya:– A munkahely, munkafolyamat tűzveszélyessége.– Tűz keletkezésének helyi lehetősége.– A vonatkozó, megelőző tűzvédelmi rendelkezések.– A tűzjelzés helyi módja és lehetősége.– Az elhelyezett tűzoltókészülékek használatának ismerete.– Tűz esetén a személyek és tárgyak mentésének szabályai a tűzriadó tervben foglal-

tak szerint.– A tűzvédelmi szabályok be nem tartásának következményei.

Az ápolási asszisztens ismerje meg az oltóanyag használatát.Az oxigénterápiát előírás szerint alkalmazza.Ismerje meg az intézmény kiürítési tervét.A dohányzásra vonatkozó rendszabályokat be kell tartania és tartatnia.Eszközöket, készülékeket, vegyszereket, gyógyszereket, éghető anyagokat biztonsá-

gos, zárható helyen raktározza, tárolja.

2.4. A fertőzésekkel szembeni védelem

Nozokomiális fertőzések szoros értelemben véve azok a fertőzések, amelyeket a beteg, a személyzet vagy a látogató a kórházban szerez.

A leggyakoribbak a következők:– Kórházi akut felnőtt osztályokon a húgyúti fertőzések– Pneumóniák– Sebészeti fertőzések– Szepszisek.

Krónikus osztályokon bőr- és lágyrész fertőzések, húgyúti, légúti és gyomor-bél fer-tőzések.

Nozokomiális fertőzések elleni küzdelem: azok az erőfeszítések, amelyeket a betegel-látás folyamán végeznek a fertőzési rizikó csökkentése érdekében.

Feladatok

1. Milyen munkavédelmi szabályokat kell ismerni az ápolási asszisztensnek a munká-ba állása előtt?

2. Milyen fajta védőeszközök állnak a munkáltató rendelkezésére?


ÖSSZEFOGLALÁS

A modulfüzetben azon diagnosztikai és terápiás beavatkozásokkal kapcsolatos ismeretek kerültek tárgyalásra, melyek a mindennapos betegellátás nélkülözhetetlen elemei. Az ápo-lási asszisztensnek pontosan ismernie kell a beavatkozások/vizsgálatok lényegét, a beavat-kozások/vizsgálatok menetét. Az ápolási asszisztensnek jelentős feladata van a betegek és a vizsgálati eszközök előkészítésében, a beavatkozás utáni betegmegfi gyelésben.

Összefoglalásként áttekintjük, mely területekre tértünk ki.Mindennapos beavatkozások:– gyomorszonda levezetés,– katéterezés,– szélcső alkalmazása,– fi zikális lázcsillapítás,– általános higiénés műtéti előkészítés.

Csapolások, biopsziák:– has-, mellkas-, lumbál-, ciszterna-, csontvelő punkció, – tű-biopsziás vizsgálat.

Műszeres vizsgálatok és sugaras eljárásokra való előkészítés:– EKG vizsgálat,– terheléses EKG,– légzésfunkciós vizsgálat,– EEG-vizsgálat,– röntgen vizsgálatok,– endoszkópos beavatkozások (bronchoszkópia, gasztroszkópia, kolonoszkópia,

rektoszkópia, jejunoszkópia, laparoszkópia),– UH-vizsgálat,– CT vizsgálat,– MR vizsgálat, – PET (Pozitronemissziós Tomográfi a) vizsgálat,– szcintigráfi ás vizsgálat.

Klinikai és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatok:– klinikai és mikrobiológiai laboratóriumi vizsgálatokhoz vér-, vizelet-, széklet- és vá-

ladékvétel,– vércukor meghatározás.

Gyógyszerelés, parenterális gyógyító eljárások:– gyógyszerelés,– injekciózás (szubcután),– hűtőzselé alkalmazása,– oxigénterápia,– inhalációs kezelés.

Normák, szabályok betartása:– ápolásetikai ismeretek,– tűz- és munkavédelmi szabályok.


Ezen ismeretek elsajátítása illetve a fejezetek végén megfogalmazott elméleti és gya-korlati feladatok megoldása, végrehajtása segítenek felkészíteni a leendő ápolási asszisz-tenseket a felelősségteljes ápolói, gondozói munkára.

Irodalomjegyzék

1. Baukó Mária – Kujalek Éva – Wetzelné Gál Anna: Az ápolás alapjai. Moduláris tankönyv. Budapest, Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2006.

Documents

Vizsgálatok, terápiás eljárások