HU

ISS

N 1

83

0-0

76

6

2005

ÉVES

JE

LEN

TÉS

A KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMA EURÓPÁBAN

2005

ÉVES

JE

LEN

TÉS

A KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMA EURÓPÁBAN

Jogi megjegyzés

A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontjának (European Monitoring Centre for Drugsand Drug Addiction, EMCDDA) ezen jelentését szerzői jog védi. Az EMCDDA nem vállal felelősséget vagykötelezettséget az ebben a dokumentumban lévő adatok felhasználásából eredő következményekért. Akiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az EMCDDA partnereinek, az Európai Unió tagállamainak vagy azEurópai Unió, illetve az Európai Közösségek bármely intézményének vagy hivatalának hivatalos véleményét.

Az interneten nagy mennyiségű kiegészítő információ áll rendelkezésre az Európai Unióval kapcsolatosan. Ezekaz Európa szerveren (http://europa.eu.int) keresztül érhetők el.

Ez a jelentés angol, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz,portugál, spanyol, svéd, szlovák, szlovén, bolgár, román és norvég nyelven érhető el. Mindegyik fordítást azEurópai Unió Szerveinek Fordítóközpontja készítette.

A katalógusadatok a kiadvány végén találhatók.

Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2005

ISBN 92-9168-237-3

© Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, 2005Sokszorosítás a forrás feltüntetésével engedélyezett.

Printed in Belgium

FEHÉR, KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA

A „Europe Direct” szolgálat segít választ találni az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre.

Ingyenesen hívható telefonszám (*):00 800 6 7 8 9 10 11

(*) Egyes mobiltelefoszolgáltatóknál nem engedélyezett a hozzáférés a 00 800-as számokhoz, illetve kiszámlázzák ezeket a hívásokat.

Rua da Cruz de Santa Apolónia, 23–25, 1149-045 Lisbon, Portugal Tel. (351) 218 11 30 00 • Fax (351) 218 13 17 11info@emcdda.eu.int • http://www.emcdda.eu.int

Tartalom

3

Előszó 5

Köszönetnyilvánítás 7

Bevezetés 9

Kommentár – az európai kábítószer-tendenciák meghatározása 11

1. fejezet

Új fejlemények a politika és a jogszabályok terén 18

2. fejezet

Az iskolák, a fiatalok és a kábítószer 27

3. fejezet

Kannabisz 36

4. fejezet

Amfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek 45

5. fejezet

A kokain és a krekk (crack) 56

6. fejezet

A heroin- és az injekciós kábítószer-használat 63

7. fejezet

A bűnözéssel és a börtönnel összefüggő kérdések 84

Hivatkozások 89

Előszó

A Kábítószer és Kábítószer-függőség EurópaiMegfigyelőközpontjának (KKEM) (European MonitoringCentre for Drugs and Drug Addiction, EMCDDA) idei évesjelentését olyan on-line elemek egészítik ki, melyekmagukban foglalják új, immár második éve megjelenőstatisztikai értesítőnket is, mely ma már több mint 200,mennyiségi adatokkal szolgáló, az európaikábítószerhelyzetet részletesen bemutatóforrástáblázatot tartalmaz.

Az EMCDDA már több mint tíz éve dolgozik az EurópaiUnió tagállamaival az európai kábítószer-jelenség átfogóképének kialakításán. Az idei éves jelentésben találhatóelemzés alapjául szolgáló, jelenleg rendelkezésre állóadatok mennyisége és minősége nem csupán azinformációt biztosító tudományos munkacsoportoktechnikai eredményeit tükrözik, hanem azt a tényt is,hogy Európa-szerte a szakpolitika-formálók elkötelezetttámogatói az adatgyűjtési folyamatnak, és készek arraforrásokat biztosítani. Ez konkrét példája annak, hogymilyen haszonnal járhat az európai szintű együttműködés.A tagállamok nem csupán a helyi kábítószer-problémáktekintetében különböznek egymástól, hanem abban is,hogy milyen válaszokat adnak erre a kihívásra. Akülönbségek ellenére mára már kialakult egy Európa-szerteérvényesnek tekinthető, közös megközelítés is a kábítószer-kérdéssel kapcsolatban. Jelenleg teljes egyetértés uralkodikabban a tekintetben, hogy az intézkedéseket a helyzetelmélyült ismeretére kell alapozni, továbbá hogy szükségvan a működő megoldásokról való ismeretek megosztásáraés – amikor csak lehetséges – az együttes fellépésre aközös eredmények érdekében. Ezek a törekvések akábítószerrel kapcsolatos új, európai stratégia éscselekvési terv részét képezik, és egyben ezen jelentéskulcsfontosságú témáit is alkotják.

Éves jelentésünk számos fontos kérdésre hívja fel afigyelmet, melyek azzal kapcsolatosak, hogy a kábítószer-használat milyen hatással van a polgárokra és azokra aközösségekre, amelyekben a polgárok élnek. Olyan,újonnan megjelent problémákat taglalunk, mint aserkentőszerek – különösen a kokain – Európa egyes

részeiben tapasztalt növekvő mértékű használata, vagy akábítószereket kipróbáló európai fiatalok folyamatosannövekvő száma. Nyilvánvaló, hogy az európai kábítószer-használat problémájára adott válasz még korántsemkielégítő. Ugyanakkor jelentésünkben néhány pozitívfejleményre is rámutathatunk; ezek közé sorolhatjuk akábítószer-problémával küzdők számára létrehozottszolgálatok általános bővülését, és a kábítószer-jelenségnéhány legkárosabb aspektusa tekintetében észleltstabilizálódásra, sőt csökkenő tendenciára utaló jeleket is.Ily módon e jelentés amellett, hogy felhívja a figyelmetnéhány megoldásra váró, kulcsfontosságú problémára,egyben arra is némi fényt vet, miként lehetne előrelépni azeurópai kábítószer-probléma hatékony kezelése terén.

Örömünkre szolgál, hogy idén ismét növekedettaz Európai Unió új tagállamai által rendelkezésünkrebocsátott adatok mennyisége. Amellett, hogybeszámolunk a kibővített Unióban tapasztalt helyzetről,lehetőség szerint közöljük a Bulgáriából, Romániából ésTörökországból érkezett adatokat is, illetve ismertetünknéhány, nemzetközi fejleménnyel kapcsolatos elemzést is.A kábítószer-probléma globális természete megköveteli,hogy Európára vonatkozó elemzésünket tágabbösszefüggésbe helyezzük. Jelenlegi legsürgetőbbproblémáink nagy része elválaszthatatlan a kábítószer-használat és a kábítószer-kereskedelemjelenségétől. A kábítószer-használat hatással vana globális egészségügyi helyzetre és fejlődésre,a bűnözésre és a személyi biztonságra, továbbáa nemzetközi biztonságra. Jelentésünk főként azeurópai helyzetet állítja középpontba, ugyanakkornem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogyglobális problémával állunk szemben.

Marcel ReimenAz EMCDDA igazgatási tanácsának elnöke

Wolfgang GötzAz EMCDDA ügyvezető igazgatója

5

7

Köszönetnyilvánítás

Az EMCDDA köszönettel tartozik a jelentés elkészítésében nyújtott segítségükért a következőknek:

• a Reitox nemzeti fókuszpontok vezetői és munkatársai;

• a jelentéshez szükséges nyersadatokat összegyűjtő szolgálatok minden tagállamban;

• az EMCDDA igazgatási tanácsának és Tudományos Bizottságának tagjai és az EMCDDA/Reitox hálózat technikaimunkacsoportjainak résztvevői;

• az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa – különösen a kábítószerekkel foglalkozó horizontális munkacsoport –és az Európai Bizottság;

• a Svéd Alkohol- és Kábítószerügyi Információs Tanács (CAN), az Európa Tanács Pompidou-csoportja, az ENSZKábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala, az Egészségügyi Világszervezet, az Europol, az Interpol és az AIDSJárványtanát Monitorizáló Európai Központ;

• az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja és az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala;

• Prepress Projects Ltd.

Reitox nemzeti fókuszpontok

A Reitox a kábítószerekkel és kábítószer-függőséggel kapcsolatos európai információs hálózat. A hálózatot az EurópaiUnió tagállamaiban, Norvégiában, a tagjelölt országokban és az Európai Bizottságban működő nemzeti fókuszpontok alkotják.A kormányaik felügyelete mellett működő fókuszpontok azok a nemzeti hatóságok, amelyek az EMCDDA-t ellátják akábítószerekkel kapcsolatos információkkal.

A nemzeti fókuszpontokkal való kapcsolatfelvételhez szükséges adatok megtalálhatók az alábbi címen:http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1596

Bevezetés

Ez az éves jelentés az Európai Unió tagállamai, a tagjelölt országok és Norvégia (amely 2001 óta vesz részt az EMCDDAmunkájában) részéről az EMCDDA számára országjelentés formájában rendelkezésre bocsátott információkon alapul. Azitt közölt statisztikai adatok a 2003. évre (illetve az utolsó rendelkezésre álló évre) vonatkoznak. A jelentésben szereplőábrák és táblázatok olykor csak az EU-országok egy alcsoportjára vonatkoznak; a kiválasztás ilyen esetben a tárgyaltidőszakra vonatkozó adatok elérhetősége alapján történik.

Az éves jelentés on-line változata 22 nyelven érhető el a http://annualreport.emcdda.eu.int. címen.

A 2005. évi statisztikai értesítő (http://stats05.emcdda.eu.int) tartalmazza az éves jelentésben megjelenő statisztikaielemzés alapjául szolgáló forrástáblázatok teljes sorozatát. Itt további, az alkalmazott módszertannal kapcsolatostájékoztatás, illetve több mint 100 statisztikai grafikon is található.

Az országok szerinti adat-profilok (http://dataprofiles05.emcdda.eu.int) a kábítószerhelyzet kulcsfontosságúaspektusainak magas szintű grafikus összefoglalását adják országok szerinti bontásban.

Ezt a jelentést három részletes áttekintés követi, melyek az alábbi témákat tárgyalják:

• kábítószerrel összefüggő közrendzavarás: tendenciák a politika és a megelőző intézkedések terén;

• a börtönbüntetés alternatívái: a bűnelkövető problematikus kábítószer-használók kezelése az EU-ban; és,

• buprenorfin: gyógykezelés, visszaélés és felírási gyakorlatok.

A kiválasztott témák csak angol nyelven, nyomtatott és on-line (http://issues05.emcdda.eu.int) formában állnakrendelkezésre.

A Reitox fókuszpontok által kiadott országjelentések a kábítószerekkel kapcsolatos problémák részletes leírását éselemzését adják országok szerinti bontásban, és megtalálhatók az EMCDDA weblapján(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=435).

9

Az európai összkép

Ebben a részben az európai kábítószerhelyzet főbbfejleményeiről és tendenciáiról adunk áttekintést. Ezt akülönféle forrásokból szerzett információkösszeillesztésével alakítottuk ki, egyaránt figyelembe vévea jelenleg rendelkezésre álló ténybázis erősségeit ésgyengeségeit. Az ez évi kommentár értékelést közöl arról,hogy a 2005-ről rendelkezésre álló új adatok hogyanjárulnak hozzá az európai kábítószerhelyzet közép- éshosszú távú tendenciáinak megértéséhez.

A polidroghasználat a kábítószer-használattal járóproblémák megértését és kezelését egyarántbonyolultabbá teszi

A jelentésben nagyrészt azt az elemzési módszert követtük,hogy a leginkább használt anyagok mindegyikét külön-külön megvizsgáljuk. Ez az anyagspecifikus szemléletfogalmilag könnyen értelmezhető, ezenkívül az az előnyeis megvan, hogy a kábítószer-használat legtöbb mutatójaszintén az egyes anyagokra jellemző viselkedésiméréseken alapul. E megközelítés hátránya viszont az,hogy nem tükrözi azt a tényt, hogy az európai kábítószer-problémákon belül a polidroghasználat(többféle kábítószer használata) jelentős tényező.A kábítószer-használat közegészségügyi hatásánakelemzésekor figyelembe kell venni a pszichoaktív anyagokegymással kölcsönösen összefüggő fogyasztásánakösszetett képét, amibe az alkohol és a dohány isbeletartozik. A kannabiszt például Európában gyakrandohánnyal keverve szívják el, ami kihatással van mind azezzel a viselkedéssel összekapcsolható ártalmakra, mind adrogprevenciós tevékenységek lehetséges módozataira.A kábítószerrel összefüggő halálesetek toxikológiaielemzése sokszor több anyag jelenlétét mutatja ki, azegyidejű alkoholfogyasztásról pedig köztudott, hogynöveli az akár a heroin, akár a kokain használatával járókockázatot. Félrevezető lehet továbbá az egy anyagraérvényesülő tendenciák középpontba helyezése, haeközben a különböző kábítószertípusok kölcsönösegymásra gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyjuk;ebben a jelentésben például szerepel néhány arra utalóbizonyíték, hogy a szintetikus opiátok elérhetőségenövekszik, ami a heroinhasználat tendenciáinakmindenfajta elemzésében fontos szempont.Hasonlóképpen érdemes megfontolni a különbözőserkentő kábítószerek használatában mutatkozótendenciák lehetséges átfedéseit, és az elemzésekben

mindenkor figyelembe venni, hogy az észlelt változásokmilyen mértékben tudhatók be a fogyasztási mintákbanbekövetkezett eltolódásoknak.

Összefoglalva, az európai kezelési központokbakábítószer-probléma miatt jelentkezők többsége többanyagot használ. A kábítószer-használat ezenkulcsfontosságú aspektusáról jobb beszámolásimódszereket kell kidolgozni, és további ismereteket kellszerezni arról, hogy a polidroghasználat milyen hatássallesz a beavatkozások hatékonyságára.

A fiatalok és a kábítószer – a kannabisz használatanő, ezen belül azonban eltérő minták vannakkialakulóban

A kábítószer-használat Európában továbbra is jellemzőena fiatalok, különösen a fiatal férfiak körében előfordulójelenség. A népesség körében és az iskolákban végzettfelmérésekből származó adatok hasznos betekintéstnyújtanak az európai kábítószer-használat mintáinakalakulásába az 1990-es évektől. Az idei éves jelentésbenszereplő adatok az alkoholról és egyéb kábítószerekrőlszóló európai iskolai felmérési projekt (ESPAD)vizsgálatából származnak, amely hasznos adatforrás aziskoláskorú népesség körében észlelt kábítószer-használatnyomon követéséhez és az időbeli tendenciákfeltárásához.

Az összes rendelkezésre álló adat összesítéséből kiderül,hogy a kannabiszhasználat országonként jelentőseltéréseket mutat. Bár az 1990-es évek közepe óta anövekedés volt a meghatározó európai tendencia, néhányországban valamivel stabilabb minta figyelhető meg.Például az Egyesült Királyságban, ahol annak ellenére,hogy az 1990-es évek óta kiugróan magas volt akannabiszhasználat aránya, ez az arány ebben azidőszakban mégis végig stabil maradt. Ezenkívül számos,alacsony előfordulást mutató országban nem történtnagyobb változás a kannabiszhasználat mértékében, ígyészakon Svédországban és Finnországban, délen pedigGörögországban és Máltán. Az ESPAD felmérés akannabiszhasználatban bekövetkezett legjelentősebbnövekedést 1999 óta az új tagállamokban tapasztalta.Az iskolai adatok és az általános népességi felméréseredményeinek elemzése arra utal, hogy Csehország,Spanyolország és Franciaország a legtöbb mérőszámtekintetében felzárkózott az Egyesült Királysághoz, ígyjelenleg a felsoroltak alkotják a magas előfordulási rátájúországok csoportját.

Kommentár – az európai kábítószer-tendenciák meghatározása

11

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

12

Európában növekvő aggodalom övezi akannabiszhasználat negatív hatásait, bár csak szórványosinformáció áll rendelkezésre arról, hogy e kábítószerhasználata milyen mértékű közegészségügyiproblémákat okoz. A kábítószer miatti kezelési igényekrőlEurópán belül rendelkezésre álló adatok szerint akannabiszt csak az opiátok előzik meg, bár a kannabiszmég így is csak az összes kezelési igény 12%-áért felelős,az összképet pedig az országok egy viszonylagkisszámú csoportjának helyzete befolyásolja.A kannabiszhasználat és a közegészségügyi vonatkozásokvalószínűsíthető összefüggésének megértéséhezfeltétlenül szükség lenne a rendszeres és intenzívkannabiszhasználatról szóló adatokra, azonban ez azinformáció jelenleg korlátozott. Bár a rendelkezésreálló adatok azt valószínűsítik, hogy Európában összesenmintegy hárommillió, zömében fiatal férfi használjanapi szinten a kannabiszt, az nem ismert, hogyez a csoport milyen mértékű problémákkal küzda kábítószer-használat következtében.

Mi a helyzet a problémás kábítószer-használattal – csökken-e az új heroinhasználók és az injekcióskábítószer-használók száma?

A kábítószer-használat nyomon követésében az egyiklegnagyobb módszertani kihívást azon emberek számánakfelbecsülése jelenti, akik a kábítószereket krónikus,különösen pusztító módon használják. Az ilyen típusúdroghasználat becslésére fejlesztették ki az EMCDDAproblémás kábítószer-használati mutatót, amely az EUlegtöbb országában elsősorban az opiáthasználatot,illetve az injekciós használatot tükrözi. A jelenlegibecslések 1,2 és 2,1 millió közé teszik a problematikuskábítószer-használók számát az EU-ban, ezen belül avalószínűsíthetően közelmúltbeli injekciós használók száma850 000–1,3 millió. A problémás kábítószer-használatelőfordulására vonatkozó időbeli becslések szórványosak,ami megnehezíti a hosszú távú tendenciákmeghatározását. Az EU-15 tagállamaiban azonban amutatók nagy vonalakban azt jelzik, hogy aheroinhasználatba bevont személyek számának a legtöbbtagállamban tapasztalt gyors növekedése valamikor az1990-es évek elején tetőzött, azóta pedig viszonylagstabil helyzet alakult ki. Ugyan több országból 1999 ótatovábbra is emelkedést jelentettek, a közelmúlttapasztalatai alapján ez egyáltalán nem volt általános,az előfordulásra vonatkozó becslésekből nem állössze egy következetes kép az EU egészére nézve.Külön említést érdemelnek az új tagállamok, mivelezekben láthatólag később jelentkezett a heroinprobléma,és helyzetük is képlékenyebb.

A problémás kábítószer-használat értékeléséhez továbbihasznos információforrásul szolgálnak a kábítószerrel

összefüggő halálesetek, illetve a kezelési igényekszámadatai. A kábítószerrel összefüggő (leggyakrabbanopiáttúladagolás miatt bekövetkező) halálesetekelemzése azt mutatja, hogy az áldozatok öregedőnépességet alkotnak, a nyilvántartott halálesetek számaa 25 évesnél fiatalabb kábítószer-használók körébenugyanis 1996 óta csökkent. Fontos kitétel viszont, hogyaz új EU-tagállamokból rendelkezésre álló – korlátozott –adatok szerint a haláleseteken belül a 25 év alattiakaránya egészen a közelmúltig emelkedő tendenciátmutatott, bár mára bizonyos mértékű stabilizálódásfigyelhető meg. Összességében úgy tűnik, hogy bár akábítószerrel összefüggő halálesetek száma az EU-bantovábbra is történelmileg magas szinten áll, devalószínűleg már elérte tetőpontját.

A legtöbb országban változatlanul a heroin az első számúkábítószer, amely miatt a páciensek kezelésrejelentkeznek. Néhány országban az újonnan kezeltpáciensek körében történetileg visszakövethetők aheroinhasználat tendenciái, és az abszolút számok 1996óta kismértékű csökkenést mutatnak. Ehhez hasonlóannémely országban az opiáthasználók populációjánaköregedését jelző tendenciáról számoltak be, bár ez amegfigyelés sem mindegyik ország esetében érvényesül,sőt, néhány új tagállamban – ismét csak korlátozottadatok alapján – az első alkalommal kezelésrejelentkező opiáthasználók viszonylag fiatalok. Néhányeurópai országban, konkrétan az EU-15 tagállamaiban,a kezelést kérő új opiáthasználók körében egy idejecsökken az injekciós használat, Európa egészét tekintvepedig az opiáthasználat miatt kezelésre jelentkezőúj páciensek kevesebb mint fele számolt be injekcióshasználatról. Ez a tendencia megint csak nem igaz azúj tagállamokra, ahol a szolgálatokhoz eljutóheroinhasználók körében változatlanul az injekciózásaz első számú beadási mód.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nem kaptunkegyértelmű választ a kérdésre, hogy valóbancsökkenőben van-e Európában a heroinhasználat,illetve az injekciózás. A mai kép sok tekintetben –a heroinhasználatba és az injekciózásba újonnanbekerülők számát nézve – pozitívabbnak tűnik annál,amit az 1990-es évek elején az EU-15 tagállamaibantapasztaltak. A tények azt mutatják, hogy sok országbanviszonylag stabil helyzet alakult ki, öregedő népességreutaló jelekkel, ami talán az előfordulási gyakoriságcsökkenését tükrözi. Az új tagállamok némelyikébenviszont, ahol a heroinproblémák elterjedése nem olyanrégen ment végbe, az injekciózás továbbra is az opiátokbeadásának első számú módja, a heroinhasználatjelenlegi tendenciái pedig a rendelkezésre álló adatokalapján nehezen értelmezhetők.

Kommentár – az európai kábítószer-tendenciák meghatározása

A kokain és más serkentőszerek használata –elégedettségre semmi ok

Európa továbbra is a serkentő hatású kábítószerek fontospiaca, és a mutatók alapján az amfetamin, az extasy és akokain használatának tendenciái Európa egészét tekintvemég mindig felfelé ívelnek. Az extasy több tekintetbenmegelőzte az amfetaminokat, így a kannabisz mögöttEurópa második leggyakrabban használt kábítószerévélépett elő. Az Egyesült Királyságban viszont, amely az1990-es évek óta minden tekintetben az extasy- ésamfetaminhasználat legmagasabb előfordulási arányaitmutatja, a nemrégiben végzett általános és iskolainépességi felmérés adatai mindkét kábítószerhasználatában egyaránt visszaesést jeleztek; viszonylagnagyarányú csökkenést az amfetaminok és valamivelvisszafogottabbat az extasy esetében. Ezzel együtt azEgyesült Királyságban más országokkal összehasonlítvamég így is magasak az előfordulási arányok, bár márkevésbé markáns különbséggel, mivel jó néhány országhasonló használati arányokról számolt be, hasonlóan akannabisz kapcsán fentebb vázoltakhoz.

A kokainhasználat előfordulásában Európán belül nagyeltéréseket találunk, de az általános tendencia itt is felfelémutat. A felmérések adatai azt jelzik, hogy akokainhasználat az 1990-es évek vége felé jelentősennőtt, különösen Spanyolországban és az EgyesültKirályságban, és a közelmúltban újabb, bár ezúttalkismértékű növekedésekre került sor. A közelmúltbelikokainhasználattal kapcsolatos, fiatal felnőttekrevonatkozó becslések már mindkét országban meghaladjákaz extasy és az amfetamin becsült használatát.

A serkentőszerek használatának közegészségügyi hatásaitEurópában nehéz számszerűsíteni, a tények azonban arrautalnak, hogy a jelenlegi fogyasztási mintákkalkapcsolatban nincs okunk az elégedettségre. A kokainnalösszefüggő kezelési igények szaporodnak. Bár azországok között e tekintetben jelentős eltérésekettapasztalhatunk, a kokain Európa-szerte az összes kezelésiigény körülbelül 10%-áért felel. A krekk kokain, a kokainegészségügyi és egyéb problémákkal különösenösszefüggésbe hozható formájának használata Európábankorlátozott maradt. A krekk használatáról szóló jelentésekáltalában néhány nagyobb városra korlátozódnak, de aze drogot használó közösségeken belül az ebből eredőártalom jelentős lehet. A serkentőszerekkel összefüggőhalálesetek számának értékelését Európában számosgyakorlati és módszertani kérdés nehezíti. Bár azopiátokkal összefüggő halálesetekkel összehasonlítva aserkentőszerekkel összefüggő halálesetek számaviszonylag alacsony, ez a szám növekedhet, és ajelentésekben valószínűleg alulreprezentált. A jelenlegrendelkezésre álló adatok ugyan nagyon korlátozottak,de számos ország jelezte, hogy a kokain az összes,

kábítószerrel összefüggő haláleset körülbelül 10%-ábanjátszott meghatározó szerepet. Az extasyval összefüggőhalálozás továbbra is ritka az EU legtöbb országában, bára beszámolási eljárásokon még lehetne javítani.

A világszintű tendenciát cáfolva Európában nincsjelentős metamfetaminproblémára utaló jel

A metamfetamin egy, az egészségügyi és társadalmiproblémákkal különösen összefüggésbe hozhatókábítószerként ismeretes. A metamfetaminproblémáknövekedése világszerte jelentős aggodalomra ad okot, ahasználati ráták pedig magasak vagy növekedni látszanakaz USA-ban, Ausztráliában, Afrika egyes részein ésDélkelet-Ázsia nagy részében. Európában a metamfetaminhasználata mostanáig a Cseh Köztársaságrakorlátozódott, ahol az ezzel a kábítószerrel összefüggőproblémák hosszú múltra tekintenek vissza. Európa másrészeiből csak elszórtan jelentették a metamfetaminelérhetőségét; néhány lefoglalásról, illetve esetenként aCseh Köztársaságból a vele szomszédos országokbaérkező behozatalról számoltak be. Tekintve azonban, hogysok európai ország szoros kapcsolatban áll a világ azonrészeivel, ahol a metamfetaminprobléma jelen van, ésfigyelembe véve a serkentőszerek európai piacánaknövekedését, a metamfetaminhasználat elterjedéséneklehetőségét nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ezért aprobléma folyamatos nyomon követése javasolt.

A kábítószer-problémákkal küzdő személyeket célzószolgáltatások kibővítése és továbbfejlesztése

A kábítószer-problémákkal küzdő személyek számáraelérhető szolgáltatások pozitív változást idézhetnek előmind a kábítószer-használó egyének, mind az őketkörülvevő közösség életében. Ezt a tényt számos nemzetidrogpolitika elismeri, és a kábítószer-problémákkal küzdőszemélyeknek nyújtott szolgáltatások kibővítése az EU régiés új kábítószerügyi cselekvési tervében egyarántkötelezettségvállalásként jelenik meg. Bár a kábítószer-problémákkal küzdő európai személyek ellátottságánakmértékét nehéz teljes mértékben feltérképezni, számosmutató határozottan arra utal, hogy mind a kezelésiszolgáltatások, mind az ártalomcsökkentést biztosítószolgáltatások jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ezenbelül a különböző szolgáltatástípusok jellege és köreországonként igen változatos. Az opiát kábítószerekhelyettesítő kezelése a szolgáltatás egyik olyan területe,amely az elmúlt évtizedben egyértelműen elterjedtté vált,különösen azokban az országokban, ahol az injekciósheroinhasználat szintje viszonylag magas. Európán belüla helyettesítő kezelés nem egészen 80%-át metadonnalvégzik, az erre szakosodott szolgálatoknál nyújtotthelyettesítő kezelésben pedig ugyanez az arány 90%feletti, de a buprenorfin is egyre népszerűbb gyógyszer-

13

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

14

A kábítószer-használat Európában még mindig alacsonyabb, mint az USA-ban – de az előfordulás becsléseinéhány területen már hasonlóságokat mutatnak

A kábítószer-használat szintje az USA-ban mindig is lényegesen magasabb volt, mint Európa országaiban. Ez nagyobbrészt mais igaz, de a közelmúltbeli használat (elmúlt évi prevalencia) adatainak összehasonlítása azt jelzi, hogy a kannabisz-, extasy- éskokainhasználat szintje a fiatal felnőttek körében néhány európai országban már hasonló az USA-ban mért szintekhez (lásd azábrát). A fiatal felnőttek körében előforduló extasyhasználat terén pedig az amerikai becslések el is maradnak több európaiország értékeitől, ami valószínűleg tükrözi Európa kiemelt szerepét e kábítószer használatának történeti fejlődésében.Összességében azonban az EU népességi átlaga minden mérésben alacsonyabb maradt az USA átlagánál. A széles körűkábítószer-használat sok európai országban az USA-nál később jelentkezett; valószínűleg ezt tükrözik az USA magasabbéletprevalencia-becslései (Lásd az 1., 2. és 3. ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben), amelyeket bizonyos mértékben ahasználati szintek időbeli összesített mutatóinak is tekinthetünk.

0

5

10

15

20

25

Gör

ögor

szág

Svéd

orsz

ág

Leng

yelo

rszá

g

Portu

gália

Finn

orsz

ág

Mag

yaro

rszá

g

Szlo

váki

a

Letto

rszá

g

Nor

végi

a

Írors

zág

Észt

orsz

ág

Hol

land

ia

Ola

szor

szág

Dán

ia

Euró

pai

átla

g

Ném

etor

szág

Span

yolo

rszá

g

Egye

sült K

irály

ság

(Ang

lia é

s Wal

es)

Fran

ciao

rszá

g

USA

Cse

hors

zág

%

A kannabisz-, extasy- és kokainhasználat életprevalenciája és elmúlt évi prevalenciája a fiatal felnőttek körében (15–34 évesek) Európában és az USA-ban

Közelmúltbeli (elmúlt év) kannabiszhasználat a fiatal felnőttek körében (15–34 évesek)

0

1

2

3

4

5

6

7

Gör

ögor

szág

Leng

yelo

rszá

g

Ola

szor

szág

Fran

ciao

rszá

g

Portu

gália

Dán

ia

Nor

végi

a

Finn

orsz

ág

Ném

etor

szág

Letto

rszá

g

Szlo

váki

a

Euró

pai

átla

g

Írors

zág

USA

Mag

yaro

rszá

g

Hol

land

ia

Észt

orsz

ág

Span

yolo

rszá

g

Egye

sült K

irály

ság

(Ang

lia é

s Wal

es)

Cse

hors

zág

%

Közelmúltbeli (elmúlt év) extasyhasználat a fiatal felnőttek körében (15–34 évesek)

Kommentár – az európai kábítószer-tendenciák meghatározása

alternatíva, melyet Európán belül a helyettesítő kezelésekkörülbelül 20%-ában használnak. (E kábítószerhasználatáról bővebb információkért l. az e jelentésheztartozó „kiválasztott témák” részben a „Buprenorfin:gyógykezelés, visszaélés és felirási gyakorlatok” részt.) Ajelenlegi becslések szerint Európában 500 000 fölé tehetőa kábítószer-helyettesítő kezelésben részt vevő személyekszáma, ami azt jelenti, hogy az opiátproblémákkal küzdőkegynegyede-fele részesülhet helyettesítő kezelésben.

Az opiátproblémákkal küzdő személyek számára ahelyettesítő kezelés nem az egyetlen választási lehetőség,de az egyéb terápiás megközelítésekről nem állrendelkezésre elegendő információ ahhoz, hogy ezekről aszolgáltatásokról megbízható EU-szintű becsléseketközölhessünk. A problémás opiáthasználók ellátásábanalkalmazott különböző modellek kidolgozása terénjelentős előrehaladás történt, és e terület hatékonyságát ismár viszonylag szilárd bizonyítékok alapján ítélhetjük meg.Ugyanez nem mondható el a többi kábítószertípusokhasználóiról, akik egyre nagyobb számban vannak jelenaz európai kezelési központokban. Például aserkentőszerek vagy a kannabisz miatt segítségre szorulókszámára legmegfelelőbb terápiás lehetőségekről sokkalkevésbé sikerült konszenzust kialakítani, pedig a páciensek

e csoportjait célzó hatékony kezelési lehetőségekkidolgozása valószínűleg egyre sürgetőbb feladattá válik.

Kábítószer-használat, HIV-fertőzés és AIDS –a beavatkozások egyre szélesebb körben állnakrendelkezésre, így az átfogó tendenciákatis befolyásolhatják

A kezelési szolgáltatások kibővítése nem az egyedüli olyanterület, ahol a problémás kábítószer-használóknak nyújtottszolgáltatások javultak. A tű- és fecskendőcsere-programok, amelyek keretében az injekciós kábítószer-használókat steril felszereléssel látják el, mára márgyakorlatilag az EU minden tagállamában megtalálhatók,és a legtöbb országban a középtávú tendencia etevékenységek skálájának és földrajzi hatóköréneknövekedése volt. Néhány tagállamban a gyógyszertárakis fontos szerepet töltenek be az ilyen típusú programoklefedettségének kiterjesztésében. Az erre szakosodottprogramokat gyakran beépítik a kábítószer-problémávalküzdőknek szánt tágabb szolgáltatásokba, különösen azalacsony küszöbű szervezetekbe, és így sokszor úgy istekintik, mint az aktív kábítószer-használókkal valókapcsolatfelvétel eszközét és a kezeléshez és másszolgáltatásokhoz esetleg elvezető utat.

15

0

1

2

3

4

5

6

Gör

ögor

szág

Letto

rszá

g

Portu

gália

Fran

ciao

rszá

g

Mag

yaro

rszá

g

Finn

orsz

ág

Nor

végi

a

Észt

orsz

ág

Leng

yelo

rszá

g

Szlo

váki

a

Ném

etor

szág

Euró

pai

átla

g

Dán

ia

Írors

zág

Hol

land

ia

Ola

szor

szág

Span

yolo

rszá

g

Egye

sült K

irály

ság

(Ang

lia é

s Wal

es)

USA

%

Közelmúltbeli (elmúlt év) kokainhasználat a fiatal felnőttek körében (15–34 évesek)

Megjegyzés: Az Egyesült Államokban a felmérést 2003-ban végezték, az életkortartomány 16 évtől 34 évig terjed, eredeti adatokból újraszámolva. Az európai országokban a legtöbb felmérést (19-ből 17-et) 2001 és 2004 között végezték, és a standard életkortartomány 15 évtől 34 évig terjed(egyes országokban az alsó határ 16 vagy 18 év is lehet). Az Európai átlagos előfordulási arányt a 15–34 éves nemzeti lakosság számával súlyozott nemzeti előfordulási arányok átlagának számolták (2001,Eurostat-adat).

Források: USA: SAMHSA, Office of Applied Studies, National Survey on Drug use and Health (Kábítószer-használattal és egészségüggyel kapcsolatosnemzeti felmérés), 2003 (www.samhsa.gov) és (http://oas.samhsa.gov/nhsda.htm#NHSDAinfo).Európa: GPS-11 táblázat az EMCDDA 2005-ös statisztikai értesítőjében. A Reitox országjelentések alapján (2004).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

növekedést tapasztaltak az új tagállamok némelyikében. Alegtöbb tagállamban a jelentések többsége a kábítószerekbirtoklásáról vagy használatáról számol be. A tagállamoktöbbségében a bűncselekmények túlnyomó része akannabisszal kapcsolatos; az ilyen bűncselekményekaránya 1998 óta a legtöbb országban vagy nőtt, vagyállandósult. Ezzel szemben a heroinnal kapcsolatosbűncselekmények aránya sok országban visszaesett.

Számos országban egyre nagyobb aggodalommal figyelika kábítószer-használat tágabban vett hatását aközösségekre. A leggyakrabban felmerülő témák többekközött a közbiztonsággal és a fiatalok kábítószereknekvaló kitettségével kapcsolatosak, és a „Kábítószerrelösszefüggő közrendzavarás” cím alá csoportosíthatók –ezt a kérdést az éves jelentéshez tartozó „kiválasztotttémák” rész részletesen tárgyalja, a büntetőjogi vonalatpedig a kábítószer-problémákkal küzdő személyeknek aszabadságvesztéstől a kezelés felé történő elterelésétcélzó stratégiák áttekintésének szentelt kiválasztott témaviszi tovább („Alternatives to imprisonment: targetingoffending problem drug users in the EU”, „Abörtönbüntetés alternatívái: a bűnelkövető problémáskábítószer-használók kezelése az EU-ban”).

Fejlemények a drogpolitikában – néhány közöselem, nemzeti különbségekkel

Amint e jelentésből egyértelműen kiderül, a tagállamokközött Európa-szerte nagy különbségek mutatkoznak minda felmerülő drogproblémák, mind pedig a politikák, illetvea beavatkozások mértéke és jellege terén. Ennek ellenérea kábítószerekkel kapcsolatos helyzet a legtöbbországban hasonlóságokat is mutat. Politikai szinten atagállamok általános politikai elkötelezettségüket fejeztékki egy kiegyensúlyozott, a tényeken alapuló válaszkidolgozása mellett, összhangban a nemzetközikötelezettségvállalásokkal. Ennek jegyében egyrésztelismerik, hogy a drogpolitika továbbra is nemzetihatáskör, másrészt viszont számítanak a fokozott európaiszintű együttműködésből származó lehetséges előnyökre.Ezek a szándékok fejeződnek ki az EU kábítószer-stratégiájában és cselekvési tervében. Bár az EU2000–2004-re szóló kábítószer-stratégiája és cselekvésiterve nem váltotta valóra a nagyra törő célok mindegyikét,mégis arról tanúskodik, hogy jelentősen javult atagállamok, az EU intézményei és a szakértői szervezetekegyüttműködése a kábítószerek elleni küzdelemben tettlépések és eredmények koordinálása és mérésetekintetében. Az EU 2005–12-re szóló új kábítószer-stratégiája ezt a folyamatot kívánja előmozdítani.

Az AIDS injekciós kábítószer-használat miatti előfordulásaösszességében egy ideje visszaesést mutat. Ezáltal az AIDSeurópai terjedésében az injekciós kábítószer-használatotmegelőzve a heteroszexuális kapcsolat vált a legfőbbkockázati tényezővé. Ez talán az 1996 óta egyre inkábbelérhető, igen aktív antiretrovirális kezelésnek (HAART),a kezelési és ártalomcsökkentési szolgáltatásokgyarapodásának és a leginkább érintett országokban azinjekciós kábítószer-használók csökkenő számánaktudható be. A WHO becslései alapján a legtöbb európaiországban a rászorulók több mint 75%-a hozzájut aHAART kezeléshez. A becslések szerint ugyanakkor többbalti országban gyenge a lefedettség, és valószínűleg eztükröződik az injekciós kábítószer-használók közöttújonnan diagnosztizált AIDS-es esetek számánaknövekedésében, legalábbis néhány országban e térségenbelül. Az új HIV-fertőzések arányai egy időben drámaianmegnőttek a balti országokban, de a legutóbbi arányokugyanennyire drámai visszaesést mutattak, valószínűleg alegnagyobb kockázatnak kitett népesség telítődésekövetkeztében; emellett néhány területen a szolgáltatásoknagyobb területi lefedettségének is lehetett némi hatása,bár ez vitatott.

Az EU más új tagállamai többségében a HIV előfordulásiarányai viszonylag alacsonyak maradtak, akárcsak az EU-15 számos tagállamában. A legtöbb olyan EU-országban, ahol az injekciós kábítószer-használókkörében a HIV történetileg magas előfordulási rátáitjegyezték fel, utóbb jelentős visszaesést, majdstabilizálódást tapasztaltak. Ez nem jelenti azt, hogy ezeka problémák eltűntek volna: az országos szintű tendenciákértelmezését megnehezítő módszertani nehézségekellenére néhány frissebb tanulmány új fertőzésekrőlszámolt be az injekciós kábítószer-használók bizonyosalcsoportjaiban, ami nyomatékosítja az éberségfenntartásának szükségességét.

Teljes körű jelentések a kábítószerek birtoklásáértvagy használatáért kiszabható jogi szankciókról

A kábítószerek és a bűnözés közötti kapcsolat legtöbbaspektusáról európai szinten nagyobbrészt hiányoznak azösszehasonlítható adatok. Ez alól leginkább akábítószerrel kapcsolatos törvénysértések képeznekkivételt, amelyek a kábítószerek felügyeletéről szólótörvény elleni bűncselekményként kerülnek nyilvántartásba.Bár az országok közötti összehasonlításokkal óvatosan kellbánni, úgy tűnik, hogy az 1990-es évek vége és 2003között az EU sok országában nőtt a kábítószerrelkapcsolatos törvénysértések száma. Különösen markáns

16

18

Bevezetés

A kábítószerek terén bekövetkezett politikai fejleményektekintetében az EU tagállamai között óhatatlanul nagyeltérések mutatkoznak, ami a nemzeti és európai szintűmódszerek sokféleségét tükrözi. Ez azonban nem zárja kiaz olyan közös sajátosságok meglétét, amelyeket érdemeselemezni.

A tárgyalt időszak során e jellemzők közül kiemelkedika kábítószerügyi stratégiák értékelésének módja akülönböző tagállamokban. A nemzeti kábítószer-stratégiavégrehajtását az EU számos országában értékelik. Bárhatásait a kábítószer-politika egészére még nem lehetmeghatározni, az értékelés máris ígéretes eredményekkeljárt: jobban megismertük a sikereket és a kudarcokat, ésegyes esetekben az értékelés eredményeképpen forrásokatcsoportosítottak át, hogy lehetővé tegyék amegvalósulatlan stratégiai célkitűzések elérését. Emellett azEU Stratégia és Cselekvési Terv 2000–04 értékelése jelentiaz első eredményt abban a fontos folyamatban, amelynekkeretében a tagállamok, az EU intézményei és a szakmaiügynökségek közösen a kábítószerek terén elért haladásfelmérésén dolgoztak. A tárgyalt időszak soránbekövetkezett egyéb politikai fejlemények között szerepela kábítószer-használatért kiróható büntetések csökkentése,illetve a kábítószer-kereskedelemért és a kábítószerrelösszefüggő, kiskorúakat veszélyeztető bűncselekményekértkiszabható büntetések szigorítása néhány tagállamban.

A kábítószer-politika stratégiaimegközelítése az Európai UnióbanAz Európai Tanács által 2004 decemberében elfogadottEU-kábítószer-stratégia 2005–12 figyelembe veszi akorábbi időszak (2000–04) során elért haladás végsőértékelésének eredményeit. Célja, hogy miközbentiszteletben tartja a Szerződésekben előírt szubszidiaritásés arányosság elvét, növelje a nemzeti stratégiák értékét.A kábítószerek tekintetében két általános célt tűz kiaz EU számára:

• az egészségvédelem, a jólét és a társadalmi kohéziómagas szintjének elérése – a tagállamok által akábítószer-használat és -függőség, illetve a kábítószer

okozta egészségügyi és társadalmi ártalmakmegelőzése és csökkentése érdekében hozottintézkedések kiegészítésével;

• a lakosság magas szintű biztonságának garantálása –a kábítószer-termelés, -kínálat és a határokon átnyúlódrogkereskedelem ellen tett intézkedések és akábítószerrel összefüggő bűncselekmények ellenimegelőző tevékenységek fokozásával, a tagállamokközötti hatékony együttműködéssel.

Ez a két cél tartalmazza az EU 2000–2004. évikábítószer-stratégiájában meghatározott hat prioritást.Az új stratégia ismét a kereslet és a kínálat csökkentésétegyaránt célzó intézkedésekből álló integrált,multidiszciplináris és kiegyensúlyozott megközelítésttükrözi. Középpontjában az említett két politikai terület, kétegymáshoz kapcsolódó motívum – a „nemzetköziegyüttműködés” és a „tájékoztatás, kutatás és értékelés” –,valamint a „koordináció” áll.

Az Európai Bizottság 2005 februárjában az EurópaiParlament és az Európai Tanács elé terjesztette az EU2005–2008 közötti időszakra szóló kábítószerrelkapcsolatos cselekvési tervéről szóló közleményét.A cselekvési terv összeállítása során konzultáltak azEMCDDA-val és az Europollal. A Bizottság kikérte a civiltársadalom véleményét is. A cselekvési tervet – amelyfigyelembe veszi az előző terv értékelésének eredményeitis – úgy építették fel, hogy minden intézkedés esetébenegyértelműen megnevezze az érintett szereplőket, ésmegjelölje az értékelés eszközeit, a mutatókat és a célokelérésére kiírt határidőket. Ez meg fogja könnyíteniaz intézkedések nyomon követő monitorozását, éshatékonyabb iránymutatást biztosít a terv végrehajtásátilletően. A Bizottság a cselekvési terv előrehaladásáróléves áttekintést, majd hatásfelmérést fog készíteni,mielőtt a 2009–2012 közötti időszakra szóló tervrejavaslatot tenne.

Az EU által kitűzött irányt követve a legtöbb tagállambannemzeti kábítószer-stratégiákat fogadtak el. A jelentésbentárgyalt 29 ország közül 26 nemzeti terv, stratégia vagymás hasonló dokumentum alapján folytatja nemzetikábítószer-politikáját. Ami a többi országot illeti,Olaszországban a Kábítószer-ellenes Tevékenységeket

1. fejezetÚj fejlemények a politika és a jogszabályok terén

1. fejezet: Új fejlemények a politika és a jogszabályok terén

19

(1) Bővebb információkért és meghatározásokért lásd az EMCDDA weboldalát (www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1360).(2) Erről a kérdésről Málta, Szlovákia és Törökország tekintetében nem áll rendelkezésre információ.(3) COM (2004) 707 végleges.(4) Európai Tanács (2004. december 16–17.) – Következtetések.(5) Ezek között található az EMCDDA–Europol statisztikai pillanatképek (1999–2004) (http://snapshot.emcdda.eu.int).

A kábítószer-stratégiák értékelésénekelső eredményei

Az EU kábítószer-stratégiáját (2000–04) a tárgyaltidőszak során értékelték. A 2004. október 25–26-ánülésező Bel- és Igazságügyi Tanács megvizsgálta aBizottság jelentését a végleges értékelésről (3). A jelentésazt kívánta felmérni, hogy a cselekvési terv milyenmértékben érte el a kábítószer-stratégia célkitűzéseit,valamint értékelte a kábítószer-stratégia, illetve acselekvési terv hatásait a kábítószerhelyzetre az EU-ban.Hozzájárult ezenkívül az új kábítószer-stratégiajóváhagyását (4) eredményező vitához. Az értékelésifeladat végrehajtásában a Bizottságot egy (a Bizottság, azelnökséget 2003–2004-ben betöltő négy tagállam, azEMCDDA és az Europol képviselőiből létrejött)irányítóbizottság támogatta. E feladat során komolyakadályt jelentett a pontos és számszerűsíthető operatívcélkitűzések hiánya.

A végleges értékelésről szóló közlemény és mellékletei (5)kiemelték a kábítószerek területén országos és EU-szintenelért főbb eredményeket, illetve a további fejlesztésreszoruló területeket. Ebben hangsúlyozták, hogyelőrehaladás történt a kábítószerrel összefüggőegészségügyi problémák előfordulásának (a humánimmundeficiencia vírus [HIV] fertőzést és a hepatitist is

Koordináló Nemzeti Bizottság 2003 márciusábanjóváhagyta a nemzeti tervet, amelyet jelenleg a régiókés autonóm tartományok szintjén mérlegelnek;Málta és Ausztria pedig jelezte, hogy a nemzetikábítószer-stratégia megfogalmazására és elfogadásárairányuló eljárások e jelentés megírásának idejénfolyamatban voltak (1).

Hét EU-országban fogadtak el új nemzeti kábítószer-stratégiát (l. az 1. táblázatot). Az EU drogellenesszemléletével összhangban láthatólag valamennyitagállam nemzeti kábítószer-stratégiájában érvényesülaz elv, hogy a kábítószer-politikáknak globálisnak ésmultidiszciplinárisnak kell lenniük. Ezzel együtt az egyesországok nemzeti stratégiáiban tartalmi szempontbólalapvető különbségek mutatkozhatnak például abeavatkozások végrehajtása terén, amely az alkalmazottterminológia egyezése ellenére eltérő lehet; a stratégiákértékelésének szerepét tekintve, amely a fontostól amarginálisig terjedhet; és még akár egyébként fontospolitikai módszerek elfogadása terén is, mint például azártalomcsökkentés. A megvizsgált 26 politikai vagystratégiai dokumentumban (2) éppen ez, azártalomcsökkentés kérdése osztja meg leginkább avéleményeket: 12 dokumentumban hangsúlyos helyenszerepel, kilencben az egyéb kérdések között tárgyalják,míg ötben egyáltalán nem említik.

1. táblázat: Új nemzeti kábítószer-ellenes stratégiák

NB: n. a. = nem áll rendelkezésre információ (= nincs adat).(1) A nemzeti fókuszpontok munkatársaitól kapott adatok.(2) A luxemburgi stratégiában a kínálat csökkentésére vonatkozóan számszerűsíthető cél nem áll rendelkezésre.(3) A ciprusi stratégiában megjegyzik, hogy a stratégia célkitűzésének teljesítése érdekében pénzügyi és emberi erőforrásokat bocsátanak rendelkezésre –

ennek számszerű részletezése nem szerepel a szövegben.

Ország Cím Ütemezés vagy Célkitűzések Számsze- Teljesítmény- A végre- Költségvetés az elfogadás rűsíthető mutatók hajtásért a végrehajtásra ideje célok felel

Észtország Nemzeti stratégia a kábítószer-függőség megelőzésére 2004–12 ✓ ✓ ✓ n. a. n. a.

Észtország A stratégia célközpontú cselekvési terve 2004–08 ✓ ✓ ✓ ✓ ✓

Franciaország Cselekvési terv a tiltott kábítószerekkel, dohánnyal és alkohollal szemben 2004–08 ✓ ✓ ✓ n. a. ✓

Ciprus Nemzeti kábítószerügyi stratégia 2004–08 ✓ n. a. n. a. n. a. ✓ (3)

Litvánia (1) A kábítószer-függőség megelőzését szolgáló nemzeti program stratégiája 2004–08 ✓ n. a. ✓ ✓ ✓

Luxemburg A kábítószerekre és kábítószer-függőségre vonatkozó stratégia és cselekvési terv 2005–09 ✓ ✓ (2) ✓ ✓ ✓

Szlovénia (1) Állásfoglalás a kábítószerekre vonatkozó nemzeti programról 2004–09 ✓ n. a. n. a. ✓ ✓

Finnország Kábítószer-politikai cselekvési program 2004–07 ✓ n. a. n. a. ✓ n. a.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

20

(6) L. a „Közkiadások a kábítószerek iránti kereslet csökkentése terén” című kiválasztott témát az EMCDDA 2003-as éves jelentésében(http://ar2003.emcdda.eu.int/en/page077-en.html).(7) Belgiumban, Spanyolországban, Franciaországban, Luxemburgban, Hollandiában, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban –a részletes hivatkozásokat l. az EMCDDA weboldalán (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1357).

beleértve) és a kábítószerrel összefüggő halálesetekszámának (az EU kábítószer-stratégiájának 2. célja)csökkentése, és különösen a gyógykezeléshozzáférhetőségének javítása (3. cél) terén. Az 1. célt – akábítószer-használat csökkentését – illetően nem voltjelentős előrehaladás; hasonlóképpen nem csökkent akábítószerek hozzáférhetősége se (4. cél). Ennek ellenérea 4. és 5. cél együttesen katalizátorként működve számosEU-szintű kezdeményezést idézett elő, amelyekmegerősítették a kábítószer-kereskedelem és -kínálat ellenibűnüldözési intézkedéseket. A terv időszakában többkezdeményezés indult a pénzmosás felszámolása(6.1. cél) és az előanyagok eltérítésének megelőzése(6.2. cél) érdekében, különösen az előanyagokkereskedelmének ellenőrzéséről szóló közösségijogszabályok módosítása révén.

A közlemény szintén hangsúlyozta a további kutatásszükségességét, például a kábítószer-fogyasztás és -függőség hátterében húzódó orvosbiológiai,pszichoszociális és egyéb tényezők terén, különöstekintettel azokra a területekre, amelyekről még mindignagyon kevés információ áll rendelkezésünkre (idetartozikpl. a kannabisz vagy a szintetikus drogok hosszú távúfogyasztása). Kiemelték az EU kábítószer-politikájánakmegfogalmazása során a civil társadalommal folytatottrendszeres konzultáció fontosságát. A Bizottság ezenkívüljavasolta az EU-stratégia ötről nyolc évre történőmeghosszabbítását, hogy két cselekvési terv időszakáraterjedjen, és ezáltal lehetővé váljon a kezdeményezésekteljes körű végrehajtása és végső finomítása a stratégiaicélkitűzéseknek való megfelelés érdekében.

A tárgyalt időszakban országos szinten számos említésreméltó értékelési gyakorlat zajlott le. Különösen nagyfigyelmet érdemelnek azok az értékelések, amelyeket anemzeti kábítószer-stratégia jegyében „szervezettebb”megoldást alkalmazó tagállamok hajtottak végre. Ennekelemei a célkitűzések hivatalos dokumentálása, a célokmeghatározása és számszerűsítése, a végrehajtásértfelelős hatóság megnevezése és a célok elérésére kitűzötthatáridő rögzítése. Ez a megoldás megkönnyíti azországok számára a teljesített feladatokról szóló jelentéselkészítését és a problematikus területek azonosítását, ígypontosan ott tudnak fellépni, ahol arra szükség van.

Ilyen megoldásra találhatunk példát Csehország, Írország,Luxemburg, Lengyelország és Portugália stratégiáiban,ahol a nemzeti kábítószer-stratégiák értékelésenyilvánvalóvá tette – vagy teheti – a teljesítettintézkedéseket és a még intézkedésre váró, befejezetlenfeladatokat. A portugál nemzeti kábítószer-stratégia 2004-es értékelése jó példa arra, hogy a szervezettmegoldás miként könnyítheti meg az előrehaladás

értékelését. A külső értékelők arra a következtetésre jutottak,hogy a portugál cselekvési terv harminc fő célkitűzése közüljó néhány területen történt előrehaladás: nyolcat teljesmértékben, tizet részlegesen sikerült megvalósítani, a többicélkitűzés esetében azonban az információ hiányamegnehezítette az értékelést, ötről pedig megállapították,hogy nem teljesült. Németországban egy irányítóbizottságothoztak létre (Kábítószer-függőséggel Foglalkozó NemzetiTanács) a 2003-as cselekvési terv végrehajtásánakirányítására és a végeredmény monitorozására.

A nemzeti kábítószer-stratégia elfogadása, illetve az előzőstratégia sikerességének értékelése néhány országban akábítószerrel összefüggő költségvetés növekedéséhezvezetett. Görögországban például az egészségügyiszolgáltatásokra fordított kiadások tartós emelkedéstmutattak; Magyarországon forrásokat mozgósítottaka stratégia teljesítetlen elemeinek finanszírozására;Luxemburgban pedig az egészségügyi minisztériumkábítószerrel összefüggő költségvetését emelték az 1999-es 1 millió euro körüli összegről közel 6 millió euróra2004-re. A kábítószerkérdésre fordított közkiadások ezzelegyütt a teljes közkiadásnak csak töredékét képviselikminden tagállamban (0,1% és 0,3% között). Ez részbenmeg is magyarázhatja azt a megfigyelést, hogy az EUterületén belül a gazdasági növekedés és az általánosköltségvetés ezzel járó módosításai, illetve akábítószerkérdésre fordított közkiadások szintjénekváltozása között nem fedezhető fel közvetlen összefüggés.

A közkiadás túlnyomó részét sok tagállambanváltozatlanul a kínálatcsökkentésre fordított kiadások teszikki (becslések szerint a kábítószerrel összefüggő teljeskiadás 68–75%-át) (6). Néhány országban viszont, ígyMáltán és Luxemburgban a keresletcsökkentésre fordítottkiadások egyértelműen meghaladták a kínálatcsökkentésköltségeit (a keresletcsökkentésre fordított kiadások akábítószerrel összefüggő teljes kiadás 66%-át, illetve 59%-át jelentették). Azonban nem derül ki egyértelműen,hogy a költségvetés felosztásának jelentett különbségeia politikai prioritások terén fennálló alapvető különbségetjeleznek-e, vagy az adatgyűjtés egyoldalúságát tükrözik.

Továbbra is probléma az információ elérhetőségénekhiánya a kábítószerkérdésre fordított közvetlen államikiadásokról. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy aterület iránti növekvő tudományos érdeklődés mellett (7) apolitikai elkötelezettség is egyre erősödik a kábítószerrelösszefüggő közkiadások azonosítása és meghatározásairányában, hogy a kábítószer-problémára fordított nemzetikiadást főelemként lehessen feltüntetni a költség-haszonértékelésekben. Az EMCDDA a Reitox hálózattal és azEurópai Bizottsággal közösen most olyan módszertanondolgozik, amelynek segítségével következetes és hiteles

1. fejezet: Új fejlemények a politika és a jogszabályok terén

21

(8) A kávézók legfeljebb 500 g kannabiszt tarthatnak raktáron eladásra, de ezt csak az illegális piacokon keresztül tudják beszerezni. Ez azúgynevezett „hátsó ajtó probléma”.(9) MILDT (2004), 43. o., a francia országjelentés idézi.(10) www.partywise.be(11) A „Talk to Frank” (Beszélj Frankkel!) kampány a kannabiszhasználattal járó kockázatokról (http://www.talktofrank.com/).(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i 1786/2002/EK határozata a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvésiprogram (2003–2008) elfogadásáról – Bizottsági közlemények, Hivatalos Lap L 271., 2002.10.9., 1–12. o.

becslések készíthetők a kábítószerrel összefüggőközkiadásokról az EU-n belül, amint azt az EU 2005-öscselekvési terve elő is írja.

Az első nemzeti és európai szintű értékelési folyamatértékes visszacsatolási mechanizmust jelent. Általa adöntéshozók tájékozódhatnak a döntések végrehajtásánakmértékéről és az ezzel járó költségekről, továbbá lehetővéteszi számukra, hogy fokozzák az erőfeszítéseket azokona területeken, amelyeken problémák merültek fel, illetveahol az értékelés kedvezőtlen megállapításokkal zárult.Bár nyilvánvaló bizonyíték még nem áll rendelkezésrea nemzeti stratégiáknak a kábítószerhelyzet egészéregyakorolt hatásáról (EMCDDA, 2004a), pozitív jelnektekinthetjük a „pontszámolásos” módszert, amelyremélhetőleg általános európai tendenciává válik majdaz egyes nemzeti kábítószer-stratégiák részletesértékelése formájában.

Viták a nemzeti parlamentekbenés a médiábanA kábítószer-jelenséggel kapcsolatos társadalmiaggályokat a média, illetve parlamenti viták is híventükrözik. A tárgyalt időszak során a parlamenti vitákravonatkozóan a Reitox-országjelentésekben szereplőadatok tárgya leggyakrabban az „ártalomcsökkentés”,illetve más, ebbe a kategóriába sorolható intézkedések,a „kannabiszhasználat” és a „kábítószerrel összefüggőbűnözés és a drogtörvények kapcsolódó módosításai”voltak.

A helyettesítő terápiák és az ártalomcsökkentőintézkedések előnyei és hátrányai a kábítószermentesmegoldásokkal összehasonlítva élénk parlamenti vitátkeltettek Csehországban, Észtországban,Franciaországban, Írországban és Norvégiában.Svédországban többek között heves politikai viták tárgyátképezte a tűcsereprogram véglegesítésére vonatkozójavaslat – noha a feltételeit szigorúan korlátozták volna –,Norvégiában pedig a „belövőszobák” ideigleneslétesítése (l. a nemzeti törvényekről és a közrendmegzavarásáról szóló kiválasztott témát).

A vitákban fontos téma maradt a kannabisz, különösenNémetországban, ahol a központi kérdés a fiatalokkannabiszfogyasztása volt; ezenkívül Luxemburgban ésPortugáliában felmerült az a javaslat, hogy a kannabiszlegyen orvos által rendelhető. Belgiumban,Csehországban, Németországban, Cipruson,Luxemburgban és Ausztriában a média rendszeresen

beszámolt a kannabiszfogyasztásról, illetvea drogfogyasztásról általában az iskolákban és a fiatalokkörében. Hollandiában a kannabiszültetvények(„nederwiet”) tetrahidro-kannabinol (THC)-koncentrációjának növekedéséről szóló beszámolók és azezáltal hatékonyabb kannabisz lehetséges egészségügyikövetkezményei vonták magukra a sajtó figyelmét.Lengyelországban is az összes anyag közül a kannabiszszerepelt a legtöbbet a médiában, a kb. 2500 kábítószerrevonatkozó híradás közül 865 erre vonatkozott. Alegalizálására irányuló törvénytervezeteket terjesztettekelő Belgiumban, Dániában és néhány hollandiai várositanácsban (a „hátsó ajtó probléma” megoldásaérdekében (8)), a legtöbb parlamenti képviselő és miniszterrészéről heves nyilvános tiltakozást idézve elő.

A kábítószertörvények várható módosításaFranciaországban és Olaszországban is a médiafigyelmének középpontjába került, és politikai vitátgerjesztett. Franciaországban abból a megfontolásbólvetették el a kábítószer-használatért kiróhatóbörtönbüntetést bírságra módosító javaslatot, hogy egyilyen módosítást esetleg „olyan jelzésként lehetneértelmezni, hogy a kábítószerek nem nagyon veszélyesek”,ami „ismét a használat növekedését, illetve fiatalabbkorban való elkezdését okozhatná” (9). Olaszországbanaz 1990-es törvény módosításáról folyó heves parlamentivitától visszhangzott a média, míg Csehországban a médiaés a politika figyelmét a kábítószer-birtoklás büntetésénekdifferenciálttá tétele vonta magára.

A média által közvetített üzenetek elemzése céljából esetikutatásokat végeztek Csehországban, Görögországban,Luxemburgban, Lengyelországban és Portugáliában;Belgiumban (10), Lengyelországban és az EgyesültKirályságban (11) pedig különösen a fiatalokat célzóországos médiakampányokat dolgoztak ki.

Új fejlemények az EU programjaibanés a jogalkotásbanA tárgyalt időszak során a kábítószerekkel kapcsolatosfontos EU-kezdeményezések történtek a közegészségügy,a kábítószer-kereskedelem és az előanyagok és szintetikuskábítószerek felügyelete terén.

Közegészségügy

A drogmegelőzés európai szinten szerepel aközegészségügyi program (12) egészséget meghatározótényezői között. A program 2004-es munkatervének

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

22

(13) HL L 335., 2004.11.11., 8. o.; l. még az EMCDDA 2004-es éves jelentését (http://ar2004.emcdda.eu.int).(14) HL L 47., 2004.2.18., 1. o.

középpontjában a 2003. június 18-i tanácsi ajánlás és azEU-szintű tevékenységek számbavételét szolgáló megfelelőalap kidolgozása állt, az EMCDDA bevonásával. ABizottság arra buzdította az érintetteket, hogy nyújtsanakbe javaslatokat az életmód felőli megközelítésben mindenpotenciálisan függőséget okozó anyaggal való visszaéléskezelésére, különösen a szórakozóhelyeken (pl. klubok,bárok) és a börtönökben. Kiváltképp nagy érdeklődésselvárta a kommunikációban a legjobb gyakorlat fejlesztéséreés a modern technikák alkalmazására, továbbá azismeretterjesztés javítására kidolgozott javaslatokat.A Bizottság 2004-ben négy projektet választott ki, ezeka kockázatvállaló magatartás megelőzését, a doppingorvosbiológiai mellékhatásaira vonatkozó nemzetköziismeretek harmonizálását, a kábítószer-fogyasztásra adottválaszokról meglévő tudás átadását, valamint a legális éstiltott kábítószerekről szóló webes információforrás újtagállamokra való kiterjesztését tűzték ki célul.

Kábítószer-kereskedelem

A kábítószer-kereskedelemmel szemben 2004-ben az EUszintjén számos eszközt fogadtak el. A 2004. október 25-i2004/757/IB tanácsi kerethatározat rendelkezésekethatározott meg a tiltott kábítószer-kereskedelem ellenibüntetőjogi törvények és a kiróható büntetések kötelezőalkotóelemeiről (13), és az ilyen bűncselekményekért atagállamokban kirovandó minimumbüntetés létrehozásávala kábítószer-kereskedelem visszaszorításának az egyikelső számú eszköze lett.

A Tanács 2004 decemberében megállapodásra jutott az újpszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről,kockázatfelmérésről és ezek ellenőrzéséről szólóhatározatról. Ez a határozat keretet biztosít az újpszichotróp anyagokra vonatkozó hatékonyinformációcseréhez, és előír egy mechanizmust ezek EU-szintű ellenőrzésére.

A Tanács 2004. március 30-án elfogadott egy ajánlásta lefoglalt kábítószerekből való mintavételre vonatkozóiránymutatásokról. Az ajánlás azt javasolja, hogy – aholezt még nem tették meg – a tagállamok vezessenekbe a nemzetközileg elfogadott iránymutatásoknakmegfelelő mintavételi rendszert. A Tanács emellettelfogadott egy kannabiszról szóló állásfoglalást és egyhelyzetjelentést a kábítószerek keresletének és kínálatánakcsökkentésére és a szintetikus kábítószerek kínálatárairányuló végrehajtási tervekről.

2004. február 11-én az Európai Parlament és a Tanácselfogadta a kábítószer-előanyagokról szóló 273/2004rendeletet (14). Ez harmonizált intézkedéseket állapít megegyes, a narkotikumok vagy pszichotróp anyagok tiltottelőállításában gyakran használt anyagok Közösségenbelüli ellenőrzésére és monitorozására nézve, az ilyenanyagok eltérítésének megelőzése érdekében. Atagállamoknak iránymutatásokat ad olyan intézkedésekelfogadásához, amelyek ahhoz szükségesek, hogyilletékes hatóságaik képesek legyenek ellenőrzési ésmonitorozási feladataik végrehajtására, továbbá tájékoztataz ilyen gyanús tranzakciók felismerésének ésbejelentésének módjairól. 2004. december 22-én aTanács elfogadta a 111/2005 rendeletet a Közösségés a harmadik országok közötti kábítószerelőanyag-kereskedelem monitorozására vonatkozó szabályokról.

A Tanács 2002. novemberi állásfoglalásának nyománaz Európai Bizottság 2004 novemberében tanulmánytnyújtott be a Tanács kábítószerekkel foglalkozóhorizontális munkacsoportja (HDG) részére a szintetikuskábítószerek felügyeletének általános és sürgősségi listásmegoldásáról. 2004 áprilisában ezenkívül javaslatokat istett a HDG-nek a szintetikus drogok EU-n belüli terjesztésihálózatainak feltérképezésére kialakított módszereklehetséges javításáról.

Új nemzeti törvények

A fiatalok

A tárgyalt időszak során több tagállam nemzeti jogábantörtént módosítások között találhatók olyan intézkedések,amelyeknek az a célja, hogy megóvják a fiatalokat abűnözőktől, illetve választ adjanak arra a lehetségeshelyzetre, amikor a fiataloknak esetleg kedvük támadkipróbálni a kábítószereket.

A védelem közvetlen vagy általánosabb megoldásoksegítségével biztosítható. Magyarországon a 2003.márciusi törvény célja, hogy megvédje a 18 év alattiakata narkotikumokkal való visszaéléssel szemben, ésa kiskorúakat érintő bűncselekményekért a felnőtteketszigorúbban bünteti. Észtországban a 2004 elejénbevezetett módosítások a legtöbb kábítószerrel összefüggő

Fenntartható egészségügyi megfigyelőrendszerlétrehozása

Egy fenntartható egészségügyi megfigyelőrendszerlétrehozása és működtetése a közegészségügyi program(2003–08) kulcsfontosságú célkitűzéseinek egyike. AzEurópai Közösség egészségügyi mutatókészleténekegységesítése érdekében a Bizottság konzultációkatfolytatott a tagállamokkal és nemzetközi szervekkel. Ebbena kontextusban az alapmutatók listájának tervezetébenhelyet kapott a „kábítószerrel összefüggő halálesetek” ésa „pszichotróp kábítószerek fogyasztása”, ezáltal erősítvea strukturális kapcsolódásokat az EMCDDA-val mintpotenciális adatszolgáltatóval.

1. fejezet: Új fejlemények a politika és a jogszabályok terén

23

(15) Young people and drugs: a legal overview (A fiatalok és a kábítószer: jogi áttekintés) (http://eldd.emcdda.eu.int/?nnodeid=5620).(16) Drug law and young people 2000–2004 (A kábítószertörvény és a fiatalok, 2000–2004) (http://eldd.emcdda.eu.int/?nnodeid=9937).(17) 1999 óta hét ország alkotott jogszabályt: Belgium, Franciaország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Szlovénia és Finnország.(18) http://eldd.emcdda.eu.int/?nnodeid=5036

Az iskoláknak nevelési és megelőzési stratégiákat kellbevezetniük.

Az Európai Kábítószerügyi Jogi Adatbázis (European LegalDatabase on Drugs, ELDD) 2003 októberébenösszehasonlító tanulmányt tett közzé a kábítószerekre ésa fiatalokra vonatkozó törvényekről (15), amely utóbba Bizottság által 2004 októberében az EU 2000–2004közötti cselekvési tervéről kiadott értékeléshez (16)felhasznált dokumentum alapjául szolgált. Az értékelés aztállapította meg, hogy (a 15-ből) 11 tagállam általelfogadott összesen 22 törvény a cselekvési tervbena fiatalokra vonatkozóan felvetett kérdésekre reagál.A törvények többsége alternatívát próbál biztosítani abörtönbüntetéshez képest, hat országban pedig olyantörvényeket fogadtak el, amelyek a kábítószer-használatelőfordulásának csökkentésére irányulnak, különösena fiatalok körében. Összességében azonban úgy tűnik,hogy az eltelt öt év során a jogszabályokban viszonylagkevés figyelmet fordítottak a cselekvési terv említettpontjaira. A fiatalkorú kábítószer-használó elkövetőketcélzó intézkedések beható elemzését lásd a börtönbüntetésalternatíváiról szóló kiválasztott témánál.

Ártalomcsökkentés

Az ártalomcsökkentés kérdéséről 2003 és 2004 folyamánszámos törvényt fogadtak el.

Franciaországban a 2004 augusztusában elfogadotttörvény ötéves közegészségügyi politikai tervet ír elő,amely a kábítószer-használókat érintő ártalomcsökkentésipolitikát beépíti a közegészségügyi szabályozásba,hivatalosan meghatározva és állami hatáskörbe vonva azártalomcsökkentést.

Finnországban a fertőző betegségekről szóló törvénytmódosító kormányrendelet kimondta, hogy azegészségügyi központokban dolgozó, fertőzőbetegségekkel foglalkozó szakértőknek megelőzőtevékenységet is kell folytatniuk, ideértve az intravénáskábítószer-használóknak nyújtott egészségügyitanácsadást és szükség esetén tű- és fecskendőcsere-programok végrehajtását. Luxemburgban a 2003.decemberi nagyhercegi rendelet a kábítószer-használókrészére tű átadására felhatalmazott létesítmények ésszakemberek meghatározásával szabályozza a nemzetitűelosztási programot. Ez a rendelet a steril tű birtoklását ésaz ellátást explicit jogszabályi úton engedélyező tendenciafolytatásának tekinthető (17); ezt támogatta az EU mostlezáruló 2000–2004-es cselekvési terve is, amely akórmegelőzés biztosításának fejlesztését szorgalmazta.További jogi információk az ELDD e témáról készítettáttekintésében találhatók: „A tű- és fecskendőcsere-programok jogi kerete” (18).

bűncselekmény esetében szigorúbb büntetéseket írnak elő,ideértve kiskorúak törvénytelen kábítószer-fogyasztásrakésztetésének bűncselekményét.

Dániában a bódulatkeltő anyagokról szóló törvényt 2004júliusában módosították; a kábítószerek terjesztéseéttermekben, diszkókban vagy hasonló, gyermekek vagyfiatalok által látogatott helyeken mostantól jelentősensúlyosbító körülménynek számít. Az ilyen bűncselekményekminden esetben szabadságvesztéssel büntetendők, ésa tervek szerint az ezekért kiszabott átlagosbörtönbüntetéseket egyharmaddal fel fogják emelni.Spanyolországban 2004. október óta hasonlóképpensúlyosbító körülménynek tekintik az iskolák közelébenfolytatott kereskedelmet, továbbá a kábítószer-kereskedelem bűncselekményekben közreműködő „fiatal”elkövetők korhatárát 16-ról 18 évre emelték. Angliábanés Walesben a Kannabiszos bűnüldözési útmutató(ACPO, 2003) megjelentetése iránymutatás az újjogszabályokhoz, amely tanácsot ad az olyanszemélyekkel való bánásmódhoz, akiket iskolák, ifjúságiklubok és játszóterek területén vagy környezetébenkannabisz birtoklásán érnek.

Lettországban a fiatalok kábítószer-fogyasztásánakproblémáját kezelő intézkedések között 2003decemberében két kormányrendeletet is elfogadtak.Az egyik a kábítószerrel visszaélő gyermekek (szülőibeleegyezéssel) kötelező intézményi gyógykezelésérevonatkozó eljárásokat ismertette, a másik pedig az olyanesetekben meghozandó intézkedésekről rendelkezik,amikor egy iskola területén kábítószert vagy másbódulatkeltő anyagot találnak. Angliában és Walesben akannabisz-bűncselekményekért letartóztatott 18 év alattiaktovábbra is megrovásban vagy utolsó figyelmeztetésbenrészesülnek, de a rendőrség vádat is emelhet ellenük, abűncselekmény súlyosságának függvényében. Az utolsófigyelmeztetés után a fiatalkorú elkövetőt egyifjúságvédelmi bizottság (YOT) elé állítják, amelyintézkedik a gyógykezeléséről vagy más támogatásról.

Csehországban a 2004-ben hatályba lépett fiatalkorúakravonatkozó igazságszolgáltatási törvény, amelynekelsőbbsége van az általános törvényekhez képest,módosította a büntető törvénykönyv hatálya alá tartozóbűncselekményekben részt vevő fiatalokra vonatkozófeltételeket. A büntetőintézkedéseket csak a szükségesesetekben kell kiszabni, a nevelő célzatú intézkedésekközött pedig megtalálható a kábítószer-használat tilalmavagy a kötelező gyógykezelés. A fogva tartással nem járóbüntetések maximumát a felnőttekre kiszabható mértékfelében állapították meg. Lengyelországban egy 2003.januári miniszteri rendelet rendelkezik a nevelési ésmegelőzési tevékenységek konkrét formáiról a kábítószeráltal veszélyeztetett gyermekek és fiatalok körében.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

24

(19) További részletekért l. az EMCDDA tematikus anyagát: Illicit drug use in the EU: legislative approaches (Tiltott kábítószer-használat az EU-ban:jogszabályi megközelítések) (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=7079).

Az Egyesült Királyságban 2003 augusztusábanmódosították a kábítószerekkel való visszaélésről szólótörvényt, amely az orvosok, gyógyszerészek éskábítószeresekkel foglalkozó szociális munkások számáralehetővé teszi, hogy az ellenőrzött drogokat recept nélkülbeszerző kábítószer-használókat legálisan ellássák orvositamponnal, steril vízzel, bizonyos keverőedényekkel(például kanalakkal, tégelyekkel, csészékkel és tálakkal) éscitromsavval. A norvég parlament 2004. júniusban háromévre elfogadta a kábítószer-injekciózó szobák kísérletirendszeréről szóló ideiglenes törvényt. A törvény a„belövőszobát” használóknak mentességet garantál egyadag kábítószer birtoklásáért és használatáért kiszabhatóbüntetés alól, és lehetővé teszi egy kijelölt „belövőszoba”2005. februári megnyitását.

Csehországban számos civil szervezet (NGO) nyújttablettatesztelő szolgáltatást az ismeretlen vagy nem kívántanyagok elfogyasztásával járó kockázat csökkentésére,bár az ilyen rendszerek törvényessége erősen vitatott.Büntetőperre 2003-ban nem került sor; az eddigi egyetlen,rendőrség által vádemelésre javasolt (2002-es) esetet azállamügyész elutasította. A legfőbb ügyészség azótairánymutatást adott ki e tárgyban.

E jogszabályi fejleményekkel összhangban az EU újstratégiája és cselekvési terve az ártalomcsökkentőszolgáltatásokat a tűcseréhez való fokozott hozzáférésiránti igényre adott általánosan érvényes válasznak ismeriel – a kábítószerrel összefüggő egyéni és társadalmiegészségügyi kockázatok csökkentése érdekében.

Büntetések

A tárgyalt időszak során több ország módosította akábítószerügyi jogszabályaiban a különböző, a fenttárgyaltaktól eltérő és kifejezetten a fiatalokat érintőbűncselekmények esetén kiszabható büntetések mértékét.Tavaly jelentették például, hogy Belgium és az EgyesültKirályság eredményesen csökkentette a nem problematikuskannabiszbirtoklásért kiróható büntetést. Belgiumban egy2005. februárban kiadott új irányelv tisztázta a csökkentettbüntetéstétel alóli kivételeket, és teljes bűnvádi eljárást írtelő a „közrend megzavarásával” járó esetekre. Ez lehetkannabiszbirtoklás olyan helyeken, ahol iskolás gyermekekcsoportosan előfordulhatnak, vagy azok közelében (pl.iskolák, parkok, buszmegállók), és idetartozik a „kirívó”birtoklás közterületen vagy középületben. Dániábana bódulatkeltő anyagokról szóló törvény 2004. májusimódosítása az államügyész körlevelével együtt kimondta,hogy a saját használatra szánt kábítószerek birtoklásaa korábban kiadott figyelmeztetéstől eltérően ezentúlbírsággal büntetendő.

Ezek a fejlemények a használók és kereskedők lehetségesbüntetései terén az elmúlt néhány évben végbement

változások mintáját követik, amiről az EMCDDA isbeszámolt (19). Belgium 2003-ban például újbűncselekmény-kategóriát hozott létre, amely lehetővéteszi, hogy a nem problematikus kannabiszfogyasztókesetében ne emeljenek vádat; Görögország öt évről egyévre csökkentette a kábítószer-használatért kiszabhatólegmagasabb büntetést; Magyarország pedig töröltebüntető törvénykönyvéből a kábítószer-használatbűncselekményét. Észtország 2002-ben megszüntette a kismennyiségű kábítószer ismétlődő használatának vagyhasználati célú birtoklásának bűncselekményét (a hozzátartozó, maximum három évig terjedő börtönbüntetésselegyütt), Litvánia viszont felvette a büntető törvénykönyvébea kábítószer-birtoklás bűncselekményét, és lehetségesbüntetéseként legfeljebb kétéves szabadságvesztést írt elő.Luxemburg 2001-ben dekriminalizálta akannabiszhasználatot, és a más súlyosbító körülményeketnem tartalmazó egyszerű kábítószer-használat esetében ahozzá tartozó börtönbüntetést eltörölte, Finnország pedigtörvénybe iktatta a kábítószer-használat bűncselekményét,amely kisebb maximális börtönbüntetéssel és gyorsítottügyészi büntetőeljárással jár. Portugália 2000-benközigazgatási szankciókat léptetett életbe a kábítószer-használatért, miközben Lengyelország ugyanebben azévben megszüntette a birtoklás bűncselekménye eseténkorábban meglévő mentesség lehetőségét. Ebből amintából azonban nem következik, hogy enyhülnének akára kábítószerek társadalomra gyakorolt hatásai felettifelügyelet – amint ezt a közrend megzavarásáról szólókiválasztott témánál bemutatjuk –, akár a fiatalokkörnyezetében történő kábítószer-birtoklásra vonatkozókorlátozások, l. fent.

A kábítószer-kereskedelemmel gyanúsított személyekesetében az általános tendencia a lehetséges büntetésitételek szigorítása. Dániában a kereskedésbűncselekményéért kiszabható legmagasabb büntetésmértékét 2004. márciusban több mint 50%-kal emelték.Észtország 2004 elején a legtöbb kábítószerrelösszefüggő bűncselekmény tekintetében szigorúbbbüntetéseket vezetett be, különösen súlyosbító körülményekesetén. Az Egyesült Királyságban a C osztályba tartozódrogok forgalmazásáért kiszabható legmagasabbbörtönbüntetés ötről 14 évre emelkedett. Az utóbbiévekben emellett kiemelt hangsúlyt helyeztek a kifejezettenfiatalok sérelmére elkövetett terjesztői bűncselekményekbüntetésére (l. fent) és általában a drogkereskedelembűncselekményére (Görögországban 2001 óta,Litvániában 2000-től, Írországban 1999-től).A kábítószer-kereskedelemért kiróható büntetéseknekez az egyhangú szigorítása tükröződik a tiltott kábítószer-kereskedelem elleni büntetőjogi törvények és a kiróhatóbüntetések kötelező alkotóelemeinek megállapításárólszóló 2004. októberi európai kerethatározatban is.

1. fejezet: Új fejlemények a politika és a jogszabályok terén

25

ki. Ennek egyik szakasza előírja, hogy azalkalmazottaknak biztosítaniuk kell, hogy a munkavégzésidején nem állnak semmilyen bódulatkeltő anyag hatásaalatt olyan mértékben, amely veszélyeztetné saját vagybárki más biztonságát, egészségét vagy jólététa munkahelyen. A tervezet előírja azt is, hogy haa munkaadó ezt ésszerű okokból megköveteli,az alkalmazott köteles alávetni magát bármilyenmegfelelő, indokolt és arányos vizsgálatnak, amelyetilletékes személy végez el.

A megelőzés sajátos környezetekben, így például amunkahelyeken kiemelt hangsúlyt kap az EU új cselekvésitervében. A célzott megelőzésre helyezett kiemelt hangsúlyellensúly lehet a kábítószer-használókra kirótt büntetéseksúlyosságának csökkenése felé mutató általánostendenciával szemben, ami talán a kábítószer-használatEU-n belüli előfordulása és gyakorisága miatti aggodalomeredménye. Ennek a tapasztalt jelenségnek a valódiméretéről azonban nincsenek egyértelmű adataink, ésa tényleges befolyásoltságon kívül bármilyen más okbólelvégzett drogteszt bizonyos nemzeti és nemzetközijogszabályok értelmében bonyolult személyes adatvédelmijogi kérdéseket vetne fel. Eközben tovább folyik atesztkészletek pontosságát és felhasználóbaráttulajdonságait javítani szándékozó magánberuházás.

Kábítószerek a munkahelyen

Két ország számolt be a kábítószerek munkahelyielőfordulásával kapcsolatos jogszabályi intézkedésekről.Finnországban a személyes adatok munkahelyi védelmérőlszóló törvény (759/2004) célja, hogy szabályozza ésfokozza az alkalmazottak személyes adatai védelménekjogát a munkahelyi drogteszt vonatkozásában. A törvénykötelezi a munkáltatót és az alkalmazottakat egykábítószer-ellenes program összeállítására, amelybenfelsorolják a megelőzési terveket, a gyógykezelésilehetőségeket és a kábítószertesztet igénylő munkaköröket.A felvételi eljárás során a drogtesztről szóló igazolást amunkaadó csak a sikeres jelölttől kérheti. A munkaadónakakkor van joga felhasználni az igazoláson szereplőinformációt, ha a munkakör pontosságot,megbízhatóságot, önálló döntést vagy éberséget követel,és ha a munkavégzés kábítószerek hatása alatt, illetvea kábítószer-függőség veszélyt jelenthet az emberi életrevagy egészségre, vagy jelentős kárt okozhat.A munkaviszony során az alkalmazottnak csak akkorkell ilyen igazolást bemutatnia, ha alapos gyanú merül fel,hogy kábítószerfüggő, illetve munkáját kábítószerekhatása alatt végzi.

Írországban a munkahelyi biztonságról, egészségről ésjólétről szóló törvénytervezetet 2004 júniusában hirdették

Kábítószerrel összefüggő közrendzavarás:tendenciák a politika és az intézkedések terén, azEMCDDA 2005-ös éves jelentésében: kiválasztotttémák

A drogpolitikáról folyó vitán belül a közrend megzavarásamind országos, mind európai szinten egyre nagyobbfigyelmet kap. A „kábítószerrel összefüggőközrendzavarás” kifejezéshez tartozó viselkedések éstevékenységek régóta léteznek a tagállamokban, tagjelöltországokban és Norvégiában. Nem új jelenséggel vantehát dolgunk, inkább csak egy új tendenciával adrogpolitikán belül – legalábbis néhány tagállamban –,amely arra irányul, hogy egy gyűjtőfogalomhoz sorolják ésösszevessék ezeket a jelenségeket, előfordulásukcsökkentését pedig a nemzeti drogstratégia egyikcélkitűzésévé emeljék.

Mennyiben közös ez a tendencia az európaiországokban? Létezik-e a fogalomnak kölcsönösenelfogadott meghatározása? Hogyan lehet értékelni a

jelenségek jellegét és mértékét? Milyen politikák irányulnaka kábítószerrel összefüggő közrendzavarás csökkentésére– függetlenül attól, hogy külön és kifejezetten erretervezték-e –, és milyen típusú beavatkozásokat hajtanakvégre? Van-e már bármilyen elérhető értékelési eredmény?Kialakultak-e a beavatkozás minőségi szabványai?Többek között ezek azok az alapkérdések, amelyekkel eza kiválasztott téma foglalkozni kíván.

A kábítószerrel összefüggő közrendzavarásnak az európaipolitikai vitában játszott szerepéről adott időszerűáttekintéssel az EMCDDA a jelenség természetéről és adrogpolitika e területén kialakuló tendenciákról ésintézkedésekről kívánja tájékoztatni a politikaidöntéshozókat és a nyilvánosságot.

Ez a kiválasztott téma nyomtatott formában és az internetencsak angolul érhető el (Drug-related public nuisance:trends in policy and preventive measures, EMCDDAannual report 2005: selected issues)(http://issues05.emcdda.eu.int).

27

A fiatalok alkohol- és kábítószer-fogyasztására vonatkozóösszehasonlítható adatok többsége a 15–16 évesdiákokon végzett felmérésekből származik. Az európaiiskolai felmérési projekt az alkoholról és máskábítószerekről (ESPAD) 1995-ben, 1999-ben és legutóbb2003-ban végzett felméréseket. A 2003-as felmérés(Hibell és mások, 2004) az EU 22 tagállamáról, valamintNorvégiáról és három tagjelölt országról nyújt adatokat(Bulgária, Románia és Törökország). A diákok kábítószer-használatáról más iskolai felmérésekből (pl. Hollandiából,Svédországból és Norvégiából) és az iskoláskorú

gyermekek egészségügyi viselkedéséről (HBSC) szólófelmérésből is érkeznek adatok, nagyon hasonlóeredményekkel.

A kábítószer-használat előfordulásaés mintái

Kannabisz

A legutóbbi, 2003-as ESPAD felmérés adataiból kitűnik,hogy a kannabiszhasználat életprevalenciája a

2. fejezetAz iskolák, a fiatalok és a kábítószer

Az európai iskolai felmérés projekt az alkoholról ésmás kábítószerekről (ESPAD): a fiatalok drog- ésalkoholfogyasztási tendenciái megértésének egyrefontosabb forrása

Az ESPAD fontos információforrásul szolgál az európaidiákok kábítószer- és alkoholfogyasztásáról, és az időbelitendenciák rögzítésének is felbecsülhetetlen eszköze. AzESPAD felméréseit 1995-ben, 1999-ben és 2003-banvégezték. A 15–16 éves diákok országosan reprezentatívmintáin alkalmazott szabványosított módszerek éseszközök segítségével színvonalas és összehasonlíthatóadatkészlet jött létre. Az ESPAD-ban való részvétel mindenfelméréssel egyre nőtt, EU-tagállamok és nem tagországokegyaránt részt vesznek a vizsgálatokban. 1995-benösszesen 26 európai ország vett részt a felmérésekben (azEU-hoz 2004-ben csatlakozott 10 országot is beleértve).Ez a szám 1999-re 30-ra emelkedett, a 2003-as felméréspedig már nem kevesebb, mint 35 országot fogott át,köztük 23 EU-tagállamot (az EU-hoz 2004-bencsatlakozott 10 országot is beleértve), három tagjelöltországot (Bulgária, Románia és Törökország) ésNorvégiát. Spanyolország nem vett részt a vizsgálatban,de a 2003-as ESPAD-jelentés a spanyol iskolai felmérés(PNSD) országos adatait is tartalmazza.

Az ESPAD iskolai felmérés összehasonlíthatóságát acélkorcsoport és az adatgyűjtési módszer és időzítésszabványosítása, a véletlenszerű mintavétel alkalmazása,a szilárdan felépített kérdőív és az anonimitás garantálásabiztosítja.

A felmérés kérdéseinek középpontjában azalkoholfogyasztás (életprevalencia, 12 hónapos és

30 napos prevalencia, átlagos fogyasztás, lerészegedés)és a tiltott kábítószerek használata állt (életprevalencia,12 hónapos és 30 napos prevalencia, annak felmérését isbeleértve, hogy a kábítószer-használat ezeken azidőtartamokon belül milyen gyakori volt).

Az EU-tagállamokban, tagjelölt országokban ésNorvégiában elvégzett 2003-as felmérés főbbmegállapításai közé tartoznak a következők:

• A kannabisz messze a legáltalánosabban használttiltott kábítószer.

• Az extasy a második leggyakrabban használt tiltottkábítószer, de a kipróbálása viszonylag alacsonymértékű.

• Az amfetaminok, LSD és más hallucinogénekkipróbálása alacsony mértékű.

• Bár használatának előfordulása viszonylag alacsony,a varázsgomba az EU tagállamai közül 12-ben alegáltalánosabban használt hallucinogén.

• A diákok által használt más anyagok közé tartoznakaz orvosi rendelvény nélkül kapható nyugtató- éscsillapítószerek (legmagasabb bejelentett országosszintjük 17%) és az inhalálószerek (országos maximum18%).

• A lerészegedés (meghatározása egymás után öt vagytöbb ital elfogyasztása) 30 napos prevalenciájajelentős eltéréseket mutat az országok között.

Az ESPAD-ról és az új jelentés elérhetőségéről szólóinformációk megtalálhatók az ESPAD weboldalán(www.ESPAD.org).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

28

(1. ábra). A különböző előfordulási arányok között isfelfedezhetők relatív eltérések. Az életprevalencia példáulCsehországban a legmagasabb, ugyanakkor a jelenlegi(múlt havi) használat Spanyolországban ésFranciaországban a legmagasabb (22%).

A kannabiszhasználat előfordulása szinte valamennyiországban magasabb a férfiaknál, mint a nők között.A nemek közötti különbségek hangsúlyosabbak azondiákok esetében, akik saját bevallásuk szerint életüksorán negyven vagy több alkalommal fogyasztottakkannabiszt (22).

Az idősebb (17–18 éves) diákok körében 11 tagállambanés Bulgáriában végeztek országos szintű iskolai felmérést.A kannabiszhasználat életprevalenciája ebben akorcsoportban a Cipruson feljegyzett 2% alatti értéktőla Csehországban mért 56%-ig változott, a jelenlegi (múlthavi) kannabiszhasználat a szintén Cipruson mért 1% alattiaránytól Franciaország közel 30%-os értékéig terjedt.Ciprus kivételével a felméréseket elvégző mindegyikországban magasabb prevalenciabecslések születtek az

15–16 éves diákok között Csehországban volt alegmagasabb (44%) (1. ábra). Az életprevalenciabecslésének legalacsonyabb (10% alatti) értékeiGörögországra, Ciprusra, Svédországra, Norvégiára,Romániára és Törökországra vonatkoznak. 25% feletti azarány többek között Németországban, Olaszországban,Hollandiában, Szlovákiában és Szlovéniában (27% és28%), míg az életprevalencia legmagasabb becsült értékeit– 32% és 40% között – Belgiumból, Franciaországból,Írországból és az Egyesült Királyságból jelentették. Alegtöbb országban 1995 óta folyamatosan nőtt azon diákokszáma, akik már kipróbálták a kannabiszt (20). Az országokközött azonban szembetűnő különbségek mutatkoznak.

A 15–16 éves diákokon végzett 2003-as ESPADfelmérések új adatai szerint a kannabiszhasználatéletprevalencia-értéke 3% és 44% között változik. 2% és36% között van azoknak a diákoknak a száma, akikbevallásuk szerint az elmúlt 12 hónapban használták akábítószert, míg az előző hónapban történt használatrólnéhány országban 0%, máshol viszont 19% számolt be (21)

1. ábra: A kannabiszhasználat életprevalenciája, előző évi és előző havi prevalenciája a 15–16 éves diákok körében, 2003

(1) A török számadatok a hat különböző régió mindegyikében egy nagyváros adatain alapulnak (Adana, Ankara, Diyarbakir, Isztambul, Izmir és Samsun).(2) A német adatok csak hat régió adatain alapulnak (Bavaria, Brandenburg, Berlin, Hesse, Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia és Türingia). (3) Spanyolország nem vett részt az ESPAD felmérésben. Az itt szereplő adatok egy 2002. november–decemberben elvégzett spanyol felmérésen alapulnak.

Ebben a kábítószer előfordulására vonatkozó kérdések az ESPAD kérdéseivel összehasonlíthatók voltak, de a módszer más aspektusai miatt a spanyoladatok nem szigorúan összevethetők.

Forrás: Hibell és mások, 2004.

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

%

Rom

ánia

Cip

rus

Törö

kors

zág

(1 )

Gör

ögor

szág

Svéd

orsz

ág

Nor

végi

a

Mál

ta

Finn

orsz

ág

Litvá

nia

Portu

gália

Mag

yaro

rszá

g

Letto

rszá

g

Leng

yelo

rszá

g

Aus

ztria

Bulg

ária

Dán

ia

Észt

orsz

ág

Ném

etor

szág

(2 )

Ola

szor

szág

Szlo

váki

a

Hol

land

ia

Szlo

véni

a

Belg

ium

Span

yolo

rszá

g (3 )

Fran

ciao

rszá

g

Egye

sült

Kirá

lysá

g

Írors

zág

Cse

hors

zág

Életprevalencia Előző év Előző hónap

(20) L. az EYE-1 (ii. rész) és EYE-1 (ix. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(21) A diákok körében előforduló kannabiszhasználat részletesebb bemutatását l. a 3. fejezetben.(22) L. az EYE-1 (iii. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

2. fejezet: Az iskolák, a fiatalok és a kábítószer

29

(23) L. az EYE-1 és EYE-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(24) L. az EYE-1 (vii. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(25) 2004-ben egy második Eurobarometer vizsgálat (Eurobarometer, 2004) is készült, A fiatalok és a kábítószerek címmel. Ebben a nemvalószínűségszámításon alapuló mintában a korábbi 2002-es felmérésben részt vevő 15 tagállamból összesen 7659, 15–24 év közötti fiatalt vizsgáltak.(26) L. az EYE-1 (v. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(27) L. az EYE-1 (vi. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(28) L. az EYE-1 (viii. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(29) L. az EYE-2 (iv. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(30) L. az EYE-2 (i. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(31) L. az EYE-2 (v. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

idősebb diákok között, mint a 15–16 éveskorcsoportban (23).

Csehországban 1999 és 2003 között 5%-kal nőtt azondiákok száma, akik elmondásuk szerint 13 évesen vagyfiatalabb korban próbálták ki a kannabiszt. Kisnövekedésről (1–3%) még tizenhárom EU-ország számoltbe (24). Csökkenést (1%) csak Hollandiából és az EgyesültKirályságból jelentettek.

Egy nemrégiben készült Eurobarometer (2004)vizsgálat (25) szerint a 2002-es 46%-ról 2004-re 50%-ranőtt azoknak a 15–24 év közötti fiataloknak a száma, akikúgy nyilatkoztak, hogy megkínálták őket kannabisszal.Ugyanebben az időszakban 65%-ról 68%-ra emelkedettazoknak a száma is, akik ismertek olyan személyt, aki márhasznált kannabiszt.

Az ESPAD felmérések azt mutatják, hogy szoros kapcsolatáll fenn a diákok kannabisszal kapcsolatos felfogása –mind a használattal járó kockázatokat, mind a kábítószerhozzáférhetőségét illetően – és a kannabiszhasználatéletprevalencia-értéke között. A kockázat és a prevalenciaközött fordított az arány (26), azaz a kockázat magasszintűként érzékelésével alacsony prevalencia jár együtt,és fordítva; viszont a hozzáférhetőség érzékelése egyenesarányban áll a használat életprevalenciájával (27).

A kannabiszhasználat tekintetében az átlagosnálmagasabb becsült prevalenciával rendelkező országokbanélő fiatalok feltehetőleg fokozottan hajlanak arra, hogy akannabiszhasználatot „normális” dolognak tekintsék.A kannabisz becsült életprevalenciájára vonatkozóanviszonylag magas értékeket közlő országok többségeugyancsak magas értékekről számol be az előző harmincnapban történt lerészegedés (a meghatározása egymásután öt vagy több ital elfogyasztása) tekintetében is (28),ami arra enged következtetni, hogy a két viselkedésegyazon életforma része lehet. Ez alól kivételt jelentFranciaország, Olaszország és Bulgária, ahol akannabiszhasználat viszonylag gyakori, de a lerészegedésviszonylag ritka.

Egyéb kábítószerek

A 2003-as ESPAD felmérésben 14 EU-s és tagjelöltországból jelentettek az amfetaminhasználatnál magasabbextasyhasználatot (29). Az extasyhasználatéletprevalenciája Dániában, Görögországban, Cipruson,Litvániában, Máltán, Finnországban, Svédországban,

Norvégiában, Romániában és Törökországban volt alegalacsonyabb (2% vagy kevesebb). Magasabb, 3–4%közötti prevalenciaértékeket jelentettek Belgiumból,Németországból, Franciaországból, Olaszországból,Lettországból, Ausztriából, Lengyelországból,Portugáliából, Szlovéniából, Szlovákiából és Bulgáriából.Az extasyhasználat legmagasabb életprevalencia-értékeitCsehországban (8%), illetve Észtországban,Spanyolországban, Írországban, Hollandiában és azEgyesült Királyságban jegyezték fel (utóbbiakmindegyikében 5%).

A különböző időszakokra vonatkozó előfordulásiarányokat tekintve megfigyelték, hogy az extasyhasználatlegmagasabb életprevalenciája 2003-ban 8% volt,szemben az előző 12 hónap alatti használat (közelmúltbelihasználat) 5%-os, illetve a múlt hónapban történt használat(jelenlegi használat) 2%-os értékével.

Az egymást követő felmérések alapján a 15–16 évesdiákok extasyhasználatának életprevalenciája általábanemelkedett az 1995 és 2003 közötti időszakban, alegnagyobb mértékben Csehországban, illetve a legtöbbúj tagállamban (30). Az 1999-es ESPAD felmérésből kapottéletprevalencia-adatok azonban néhány országbaningadozást mutatnak. Az extasyhasználat EgyesültKirályságban mért csökkenése 1999 előtt történt, ésrészben feltehetőleg annak tulajdonítható, hogy az 1990-es évek végén bekövetkezett extasyval összefüggőhaláleseteket a média széles körben bemutatta.

Pszilocin és pszilocibin – varázsgomba

Az úgynevezett „varázsgomba” pszichoaktív összetevői,a pszilocin és a pszilocibin szerepelnek az 1971. éviENSZ-egyezmény 1. jegyzékében, ezáltal valamennyitagállamban ellenőrzés alá tartoznak. A varázsgomba jogistátusa, illetve a termesztésére és fogyasztására vonatkozójogi korlátozások végrehajtásának mértéke azonbantagállamonként változik, azaz a gomba lehet ellenőrzött,nem ellenőrzött vagy ellenőrzött, ha „feldolgozottállapotban” van, ami jogilag nem egészen egyértelmű.

Az ESPAD felmérés először 2003-ban számolt bea varázsgomba fogyasztásáról. A varázsgombahasználatának becsült prevalenciája a 15–16 éves diákokkörében a részt vevő országok többségében meghaladtaaz LSD vagy más hallucinogén drogok értékét, vagymegegyezett azok előfordulásával (31). Ezen túlmenően az

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

30

egyéb prevenciós intézkedések épülhetnek. A dohány- ésalkoholfogyasztást támogató és azok magatartási hatásaitelnéző társadalmi normák jól ismert kockázati tényezőka tiltott kábítószerek és azok használata iránti együttérzőmagatartás szempontjából is (Becoña, 2002).A közhiedelemmel szemben a társadalmi normákaterősebben befolyásolják az ellenőrzési politikák, mint atömegtájékoztatási kampányok vagy nevelési megoldások(Hawks és mások, 2002; Canning és mások, 2004).Az Eurostat (2002) összehasonlítást végzett a dohány-ellenőrzési intézkedések és a gyermekek/serdülőkdohányzási mutatói között az EU tagállamaiban, ésösszefüggést fedezett fel a dohányzást ellenőrző politikákszigorúsága (a reklámozás tilalma, a vásárlási korhatár,korlátozások stb.) és a dohányzási szokások között.A serdülőknél a dohányzók aránya magasabb volt aviszonylag megengedő politikájú országokban (pl. Dánia,Németország és az Egyesült Királyság), mint a szigorúbbellenőrzésű országokban (pl. Franciaország, Svédországés Norvégia). Ismert, hogy a megelőző célúbeavatkozások hatása korlátozott, ha a társadalmi normákés politikák szembeszegülnek velük, vagy nem támogatják

extasyhasználattal szembeállítva a varázsgombaéletprevalenciája magasabb volt Belgiumban,Németországban és Franciaországban, és ugyanazon aszinten állt Csehországban, Dániában, Olaszországban,Hollandiában és Lengyelországban. A varázsgombahasználatának életprevalenciája Cipruson, Finnországbanés Romániában nulla volt, Németországban, Írországbanés az Egyesült Királyságban elérte a 4%-ot, Belgiumban,Franciaországban és Hollandiában pedig az 5%-ot is.A legmagasabb prevalenciát Csehországban mérték (8%).A varázsgomba tekintetében a tendenciák megállapításáhozszükséges adatok nem állnak rendelkezésre.

Új fejlemények a megelőzésbenAz egyének értékrendjét és viselkedését befolyásolja, hogysaját szociális közegükben mit fognak fel normálisként,és ez a fiatalokra különösképpen igaz. Ha a kannabiszkipróbálását „normális”, társadalmilag elfogadhatótevékenységnek látják (alacsony kockázatot és könnyűhozzáférhetőséget társítanak hozzá), ez döntőenbefolyásolhatja értékítéletüket és viselkedésüket akannabiszt illetően (Botvin, 2000). A megelőzésben teháta kihívás az, hogy a fiatalokat olyan szociális és kognitívstratégiákkal lássuk el, amelyek segítségével e hatásokatkezelni tudják. Ezért a prevenciós politikák hatékonyságátnem lehet a fiatalok kábítószer-használatára vonatkozóadatok, különösen a kipróbálás becslése alapján reálisanértékelni, mivel ezek társadalmi normákat tükröznek, nempedig valódi viselkedési problémát.

A megelőzést ehelyett egy sor egyértelmű kritérium szerintkell értékelni: alaposan körülírt célkitűzések, a nemzetistratégiákban a nemzetközi tudásbázis alapjánmeghatározott célcsoportok és intézkedések; minőség-ellenőrzési intézkedések; célzott megelőző intézkedésekés családi alapú megelőzés kidolgozása; olyan legálisdrogokra vonatkozó szabályozói intézkedések alapján,amelyek célja bizonyos fogyasztói magatartások elnézésétvagy jóváhagyását előidéző társadalmi normákbefolyásolása.

A prevenciós stratégiák értékelését illetően Franciaországés Olaszország új nemzeti stratégiái fontos előrehaladástjelentenek a korábbi politikájukhoz képest, mivel amegelőzés szerepe pontosabb meghatározást nyert,akárcsak a szervezett programok jelentősége és a kiemeltintézkedési területek. Szinte valamennyi tagállambannyilvánvaló tendencia az elmozdulás az inkább stratégiaimegoldások felé, és a tervezés egész folyamata soránegyre jobban számolnak a sebezhető csoportokkal.

Normatív és strukturális intézkedések

A legális drogokkal kapcsolatos ellenőrző intézkedéseksegítenek megteremteni a normatív alapokat, amelyekre az

2. ábra: Az iskolai politikák kidolgozása

Megjegyzés: Német ajkú lakosság Belgiumban = szórványosan megtalálható.Források: Reitox nemzeti fókuszpontok.

Ciprus

Málta

Belgium és Luxembourg

Ritkán vagy nem elérhető

Elszórtan felfedezhető

Nagyon gyakori

Rendszeresen rendelkezésre áll

Nincs információ

2. fejezet: Az iskolák, a fiatalok és a kábítószer

31

őket. Az EU és a WHO kezdeményezései (AspectConsortium, 2004) már megerősödtek ezen a területen, ésfokozatosan a tagállamok is egyre inkább összekapcsoljáka dohányzást szabályozó politikáikat a drogmegelőzéssel.

Iskolai megelőzés

Az iskolát valamennyi tagállamban az egyetemesmegelőzés legfontosabb helyszínének tekintik, ezértérzékelhetően nőtt is az iskolai megelőzésre helyezetthangsúly a nemzeti stratégiákon belül és e módszerszervezett végrehajtásában. Ezt tükrözi az iskolaidrogpolitikák bővülése (2. ábra) és az iskolák számárakidolgozott konkrét modulokból álló drogmegelőzésiprogramok, illetve a tanárképzés javulása.

A korábbinál több ország vezetett be szervezettebbdrogmegelőzési programot (Dániában elindult az elsőiskolai jellegű életvezetési ismereti program), néhányanpedig kibővítették a meglévőt (Németország), vagy mosttervezik a bevezetését (Franciaország és Olaszország,nemzeti stratégiájukban). 2003-ban a lengyel iskolákközül például 60%-ban hajtottak végre prevenciósprogramokat.

Görögország különösen jó példával szolgál a prevencióspolitikák terén a hagyományos, tájékoztatáson alapulóés individualisztikus (tanácsadó) módszertől valóelmozdulásra egy valódi közegészségügyi stratégiavégrehajtása felé, amely programalapú megoldások révénmaximálisra tudja növelni hatókörét. Görögországban aziskolai megelőzési programok száma 2000 és 2003 közötttöbb mint kétszeresére nőtt, a családi alapú programokpedig ugyanebben az időszakban megháromszorozódtak.Málta és az Egyesült Királyság szintén növelte aprogramalapú megoldások szerepét a prevencióspolitikában: a kidolgozott modellprogrammal (BlueprintProgramme) azt próbálja meghatározni, hogy a hatékonydrogmegelőzésre irányuló nemzetközi kutatás hogyanültethető át az angol iskolarendszerbe; alapjául pedig az abizonyított tény szolgál, hogy a kábítószerekre vonatkozóiskolai oktatás szülői részvétellel, médiakampányokkal,helyi egészségügyi kezdeményezésekkel és közösségipartnerségekkel kombinálva hatékonyabb, mint az iskolaibeavatkozások egyedül. Erre a programra a következő ötévre hatmillió fontot (8,5 millió euro) irányoztak elő (32).

Monitorozás és minőség-ellenőrzés

A megelőzés minőségének ellenőrzéséhez és javításáhoznagy szükség van arra, hogy előzetesen értelmes áttekintéstnyerjünk a meglévő tevékenységekről és azok tartalmáról. Atagállamok ennek megfelelően egyre nagyobb jelentőséget

tulajdonítanak a prevenciós programok monitorozásának;ezt példázza Németország (33) és Norvégia (34) újrendszere, illetve a magyar „Fény és árnyék” kutatásiprojekt, amely az iskolai prevenciós programok tartalmáról,célkitűzéseiről, módszertanáról, célcsoportjairól éshatóköréről gyűjtött információt. Csehországban szinténfolyik a monitorozás, akárcsak Flandriában, a Gingerrévén. Spanyolország sajnálatos módon abbahagyta azIDEA Prevención programot, amely a megelőzés területénhosszú évekig a legkidolgozottabb monitorozási ésminőségi rendszer volt Európában.

A megelőzésre vonatkozó információs rendszereka nem kellően hatékony gyakorlatok és programelemekelőfordulásának monitorozásában is segítenek. Példáulsok tagállamban még mindig gyakoriak a szakértők vagyrendőrtisztek által tartott egyszeri tanórák vagy előadások,noha a kutatások a beavatkozás e típusáról máregybehangzóan megállapították, hogy legjobb esetbenis hatástalan, vagy kifejezetten ártalmas (Canningés mások, 2004).

A prevenciós programok tartalmának felülvizsgálatára ésa hatékonyságról szerzett információ alapján annakkonkrét célcsoportokra való irányítására csak a megelőzésitevékenységek szisztematikus nyilvántartásával vanlehetőség. Elengedhetetlenül fontosak a prevenciósprogramok végrehajtására vonatkozó iránymutatások vagyszabványok, különösen az olyan országokban, ahola megelőzés erősen decentralizált.

A programok és tevékenységek tartalma

A programalapú megoldások számának növekedése ésa fokozottan szabványosított információgyűjtés lehetővé tettea prevenciós politikák tartalmának és irányainak áttekintésétés összehasonlítását az EU szintjén. Az információ általábannemzeti szakértőktől vagy szakértői csoportoktól érkezik,amelyeknek megbízható rálátásuk van országuk helyzetére,ezáltal szabványosított osztályozást tudnak összeállítani;vagy a monitorozott programalapú beavatkozásokravonatkozó számszerűsített adatokból származik, amelyeknéhány tagállamban, pl. Görögországban ésMagyarországon rendelkezésre állnak.

A legtöbb tagállam például a prevenciós megoldásrészeként az iskolákban bevezette a személyes és társaskészségek képzését. Az ebbe tartozó témák közöttszerepel a döntéshozatal, a problémamegoldás, a célokkitűzése és az öntudatosság, az empátia kifejezése ésközlése. Ez a bizonyítottan hatékony technika, amelyettársadalmi tanulási elméletekből vezettek le (35), mára a

(32) www.drugs.gov.uk/NationalStrategy/YoungPeople/Blueprint(33) PrevNet (www.prevnet.de).(34) www.forebyggingstiltak.no(35) A viselkedést úgy tekintjük, ami „más fontos személyek” szerepmodelljei, normái és viselkedése társas elsajátításának eredményeképpen alakul ki(Bandura, 1977). A kábítószer-használattal szembeni negatív viselkedés és a hatékony önvédelem tanulható, illetve kondicionálható. Ez a koncepció akortárs segítő modellek és a konkrét életvezetési készségi modell alapja.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

32

lassan ismerik el az információközlés korlátozott értékét akábítószer-használat megelőzésében (l. például a svédországjelentést). A kizárólag egészségügyi oktatásonalapuló megoldások szintén csak a kognitív folyamatokbefolyásolására korlátozódnak, és gyakran hiányoznakbelőlük a magatartási és társas interakciós képzésekkonkrét elemei. Ezek a megoldások a hatékonydrogmegelőzésről szerzett jelenlegi ismereteink ellenéremég mindig elterjedtek egyes országokban.

legtöbb tagállamban fontos módszertanná vált,még azokban az országokban is, ahol programalapúmegoldások nem léteznek (Franciaország, Luxemburgés Svédország) (2. táblázat). Észtország is beszámolt egytársas készségeket tanító könyv széles körű használatáról.

A tájékoztatás számos tagállamban továbbra is központiszerepet játszik a drogmegelőzésben (l. 2. táblázat). Csak

2. táblázat: Az iskolai megelőzés Európában

Minőségi szabványok/iránymutatások (1) Célkitűzések

Hatályos Kötelező A finanszírozás Elsődleges Másodlagoselőfeltétele

Belgium fl. Igen Igen Igen Nagyon gyakori Életvezetési készségek Tájékoztatás

Belgium fr. Igen Igen Igen n. a. Védő környezet Oktatási kapcsolat

Csehország Tervezik Igen Nagyon gyakori Önbecsülés Védő környezet

Dánia Nem Nem Tájékoztatás

Németország Nem Nagyon gyakori Életvezetési készségek Tájékoztatás

Észtország Nem Elszórt n. a.

Görögország Igen Igen Igen Nagyon gyakori Életvezetési készségek Oktatási kapcsolat

Spanyolország Tervezik Igen Igen Nagyon gyakori Életvezetési készségek Önbecsülés

Franciaország Igen Ritka Tájékoztatás Életvezetési készségek

Írország Igen Igen Nagyon gyakori Életvezetési készségek Önbecsülés

Olaszország Igen Rendszeres Tájékoztatás Életvezetési készségek

Ciprus Tervezik Igen Igen Elszórt Védő környezet Életvezetési készségek

Lettország Tervezik Elszórt Tájékoztatás Életvezetési készségek

Litvánia Nem Rendszeres Tájékoztatás

Luxemburg Igen Igen Rendszeres Oktatási kapcsolat Életvezetési készségek

Magyarország Tervezik Rendszeres Tájékoztatás Életvezetési készségek

Málta Nem Nagyon gyakori Tájékoztatás Életvezetési készségek

Hollandia Igen Nincs Tájékoztatás

Ausztria Igen Nem Elszórt Életvezetési készségek Védő környezet

Lengyelország Nem Rendszeres Életvezetési készségek Tájékoztatás

Portugália Igen Igen Igen Elszórt Tájékoztatás Életvezetési készségek

Szlovénia Tervezik Elszórt Tájékoztatás Életvezetési készségek

Szlovákia Nem Ritka

Finnország n. a. n. a. Jóléti szolgálatok biztosítása Tájékoztatás

Svédország Nem Rendszeres Védő környezet Társadalmi integráció

Egyesült Királyság Igen Nagyon gyakori Tájékoztatás Életvezetési készségek

Norvégia Nem Rendszeres Tájékoztatás Önbecsülés

Bulgária n. a. Elszórt Tájékoztatás Védő környezet

Románia n. a. Elszórt

Személyesszociáliskészségek

NB: n. a. = nem áll rendelkezésre információ.(1) Emlékeztetnünk kell arra, hogy a „minőségi szabványok/iránymutatások”-nak nincs közös európai definíciója, illetve, hogy a részletesség mértéke vál-

tozhat, ami befolyásolhatja az összehasonlíthatóságot.

2. fejezet: Az iskolák, a fiatalok és a kábítószer

33

A drogmegelőzéssel kapcsolatos ilyen megoldásokfennmaradásának két magyarázata van. Az egyik az azösztönös és hagyományos feltételezés, hogy akábítószerekről és a használatukkal járó kockázatokról szólóinformáció átadása elrettentő példaként hat. A másodikmagyarázat az ártalomcsökkentési mozgalmak általinspirált, egészen friss tendenciát tükrözi, amely azon ameggyőződésen alapul, hogy a viselkedési módszernélfontosabbak a kognitív készségek a fiatalok tanításában azátgondolt döntések és választások meghozatalára életüksorán. E technika támogatói úgy vélik, hogy adrogmegelőzés magatartás felőli megközelítése – példáulaz életvezetési készségek javítása – lekezelő, ésegyszersmind démonizálja a kábítószer-használatot(Ashton, 2003; Quensel, 2004); ehelyett a legjobb módszera szükséges kognitív eszközökkel, vagyis információkkalellátni a fiatalokat. Az eltérő hagyományok ellenére mindkétmódszer úgy tekint a az egészség-magatartásra és ezenbelül a kábítószer-használatra különösen, mintha azszemélyes racionális választás tárgya lenne, miközben azegészségtudományok terén teljes a konszenzus, hogy atársadalmi tényezők (szomszédság, kortárs csoport, normák)és a személyes tényezők (temperamentum, iskolázottság ésérzelmi készségek) nagyobb szerepet játszanak azegészség-magatartás és a kábítószer-használói viselkedésalakításában, mint a puszta ismeretek.

A kábítószer-használat normálisként és a kortárs csoportáltal szociálisan elfogadott tevékenységként való tévesfelfogása a legfontosabb olyan kognitív elem, amit amegelőzés befolyásolni tud. A kannabiszhasználat fiatalfelnőtteknél mért 30%-os életprevalenciája valójában aztjelenti, hogy e populáció kétharmada soha életében nemhasznált kannabiszt, és ez az igazán „normális” oldal.A fiatalok normatív hiedelmeit megszólító módszereketazonban (Reis és mások, 2000; Taylor, 2000;Cunningham, 2001; Cuijpers és mások, 2002) –bizonyított előnyeik ellenére – Európában ritkánalkalmazzák.

Célzott megelőzés

A nemzeti kábítószer-stratégiák és cselekvési tervek egyregyakrabban és egyre kifejezettebben említik a sebezhetőcsoportokat, akiket fokozottan célba kell vennia prevenciós intézkedésekkel. Ez a hangsúly különösenerős az új tagállamokban: Észtországban (utcagyerekek,kisegítő iskolák), Magyarországon, Cipruson, Máltán,Lengyelországban (rosszul működő családokból származóelhanyagolt gyermekek és fiatalok) és Szlovéniában.

Mivel a célzott megelőzés sebezhető célcsoportjaigyakran már tekintélyes tapasztalatokra tettek szerta legális és tiltott kábítószerek terén, a legtöbb célzottmegelőző beavatkozás a személyre szabott információkközlésére, az egyéni tanácsadásra és kreatív vagysportjellegű alternatívák felkínálására korlátozódik. Szem

előtt kellene tartani azonban, hogy az egyetemesmegelőzés átfogó társadalmi befolyásolási programjaibanhasznált technikák ugyanannyira hatékonyak, ha nemhatékonyabbak, mint a célzott megelőzés. A normatívstruktúra megváltozása (pl. ha valaki megtudja, hogya legtöbb társa helyteleníti a használatot), amagabiztosságot fejlesztő képzés, a motiváció és a célokkitűzése, csakúgy, mint a mítoszok helyreigazítása, igenhatékony módszernek bizonyult a sebezhető fiataloknál(Sussman és mások, 2004), mégis ezeket csak ritkánhasználják a célzott megelőzés keretében az EU-ban.A rekreációs körülmények között használt intervencióstechnikák azonban (l. „Megelőzés rekreációs körülményekközött”, 49. o.) többnyire a célzott információátadásformáját öltik.

Célzott megelőzés az iskolákbanAz iskolákban a célzott megelőzésen belül a fő hangsúlya válságintervencióra és a problematikus tanulók koraifelismerésére esik. A cél az, hogy iskolai szinten találjanakmegoldást, a tanulók lemorzsolódását vagy kicsapásátmegelőzendő, ami helyzetüket csak tovább súlyosbítaná.Programalapú megoldásokat kínálnak Németországban,Írországban, Luxemburgban és Ausztriában (Leppin,2004), Lengyelországban és Finnországban pedigtanárképző kurzusokat vagy iránymutatásokat biztosítanaka problematikus tanulók felismeréséről, a kábítószer-használatot is beleértve, illetve a megfelelő lépésekmegtételéről. A hagyományos egyéni megoldások közötttaláljuk az iskolapszichológusi szolgálatot (mintFranciaországban és Cipruson), amely (ön)beutalóalapján vehető igénybe. Írország új intenzív oktatási jólétiszolgálatot hozott létre, amely az iskolákkal és családokkalközösen azon dolgozik az oktatás szempontjábólhátrányos helyzetű térségekben, hogy biztosítsa agyermekek rendszeres iskolalátogatását.

Célzott közösségi megoldásokA célzott közösségalapú megoldások legnagyobbrészt azutcán élő sebezhető fiatalokat veszik célba. A skandinávországokban a „Nightwalkers” módszer jegyébenszülőkből alakult csoportok járőröznek az utcákon.Ausztria súlyos befektetések árán törekszik adrogmegelőzés, a szociális oktatás és a szociális munkastruktúrái közötti egyensúly javítására kurzusok, minőségiiránymutatások és közös szemináriumok segítségével, pl.az ifjúsági szociális munkások számára, rekreációskörülmények között. Ennek egyik célja az is, hogy azifjúsági szociális munka struktúráit fel lehessen használnia professzionális drogmegelőzési beavatkozásokhoz.Norvégia ugyanezen logika mentén ösztönzi az iskolák,gyermekvédelmi szolgálatok és szociális szolgálatokközötti együttműködést és az interdiszciplináriserőfeszítések fokozását. Ezekben a projektekbenNorvégiában, de Németországban és Hollandiában is,a RAR (gyors értékelés és válasz) módszereket (36)

(36) Egészségügyi Világszervezet: The rapid assessment and response guide on psychoactive substance use and especially vulnerable young people(http://www.who.int/docstore/hiv/Core/acknowledgements.html).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

34

a súlyos magatartási problémákkal küzdő gyermekekcsaládjának kifejlesztett képzési módszert, a szülőiirányítási tréninget (PMTO, Oregon modell) háromtelepülésen vezették be és értékelték. Két másik országbanaz iowai családerősítő programot (ISFP) hajtották végre.Ez a veszélyeztetett családoknak készült intenzív családiintervenciós program a diákoknak (10–14 éveseknek)szánt tanítási módszereket kombinálja a szüleiknek szólóoktatási programmal, így a család hozzáértéséneknövelésén és a szorosabb családi köteléken keresztülközelíti a drogmegelőzést (Kumpfer és mások, 2003).

A javasolt megelőzés iránti igény

A javasolt megelőzés középpontjában a kábítószer-problémák szempontjából magas kockázati tényezőjűkéntazonosított személyek állnak, például akoncentrációhiány/hiperaktivitás rendellenességben(ADHD) szenvedők. Az ADHD-val küzdő fiatalokrairányuló drogmegelőzési intézkedésekről azonbankizárólag Németországból és Svédországból számoltakbe. Németországban az ADHD előfordulására vonatkozójelenlegi becslések alapján a 6–18 év közötti lakosságonbelül 2–6%-ra tehető az érintettek száma, ami azt jelenti,hogy a gyermekek és fiatalok körében az egyikleggyakoribb krónikus kórképről van szó. Svédországbanaz ilyen gyermekek esetében alkalmazott megelőzésistratégia kognitív és társadalmi képzést egyaránttartalmaz, módszertanát pedig a prevenciós szakemberekképzése révén terjesztik. Mivel az elsődlegesegészségügyi ellátórendszer szinte minden iskoláskoralatti gyermeket elér, és a legtöbben járnak általánosiskolába, a veszélyeztetett gyermekek többségea szisztematikus szűrés és az ezt követő egyénibeavatkozások segítségével azonosítható.

Az olasz cselekvési terv határozott hangsúlyt helyez agyermekeknél és serdülőknél előforduló pszichopatológiaiállapotokra és súlyos magatartási problémákra, amelyekkorai felismerés esetén előre jelzik a kábítószer-használatotés a kábítószerrel való visszaélést. A felismert problémákközött szerepelnek magatartási problémák;a hiperaktivitás és figyelemhiány; kedélyhullámzássalkísért szorongás; bulimia és lelki eredetű elhízás;személyiségzavarok; interperszonális kommunikációsproblémák; poszttraumás stressz-szindróma; valamintpánikrohamok. Válaszként a terv az egyetemes és a célzottmegelőzést egyaránt előirányozza.

használják; ez az interjúkkal (kérdőívek, fókuszcsoportok)és/vagy a problematikus terület megfigyelésével kombináltgyors információgyűjtés (statisztikai anyag) módszere.

A magas kockázatú környékekre összpontosítóbeavatkozásoknak mára kialakult hagyománya vanÍrországban, az Egyesült Királyságban és – kisebbmértékben – Hollandiában és Portugáliában. Németország(Stöver és Kolte, 2003, a német országjelentés idézi) ésFranciaország most ugyancsak javasolt intézkedéseket etéren. Ezekben az országokban új fejleménynek tekinthető,hogy a drogmegelőzést konkrét, szociális kritériumokalapján meghatározott földrajzi területre irányítják.

A tagállamok a célzott prevenciós politikákcélcsoportjának meghatározásakor szintén egyre inkábbfigyelembe vesznek bizonyos etnikai csoportokat (pl.Írország, Luxemburg, Magyarország). Az etnikaihovatartozás fontos szempont például Magyarországon,ahol a roma népesség társadalmi és kulturális sajátosságaiés hátrányos életkörülményei következtében fokozottanki van téve a kábítószerrel összefüggő problémákkockázatának. Itt a kortársképzést, az önsegítőcsoportokat, a felügyeletet, a különféle prevenciósprogramokat és a romák számára nyújtott alacsonyküszöbű (könnyen hozzáférhető) szolgáltatásokat civilszervezetek (NGO-k) biztosítják.

Sebezhető családok

A hatékonyságát bizonyító adatok hiánya ellenére(Mendes és mások, 2001) változatlanul sok tagállamban(Németország, Franciaország, Ciprus és Finnország)népszerű az egyetemes, családi alapú megelőzés, főkénta szülőknek szervezett esti események, előadások,szemináriumok és műhelyek formájában.Görögországban, Spanyolországban, Írországban ésNorvégiában azonban érdekes fejlemények történteka családokkal közösen végzett célzott megelőzés területén,olyan innovatív koncepciók bevezetése révén, amelyeka kábítószer-problémával küzdő családokon/szülőköntúllépve felismerik a kábítószer-használatban szerepetjátszó társadalmi, gazdasági és kulturális tényezőket.Hollandiában a bevándorló szülőket célzódrogmegelőzési projektek értékelése azt a következtetéstvonta le, hogy a bevándorlásügyi hálózatokon keresztülbiztosított, a nőket és a férfiakat külön kezelőszabványosított beavatkozás járható, új útnak tűnik(Terweij és Van Wamel, 2004). Norvégiában az eredetileg

Portugáliában és Lengyelországban, a legmagasabbakatpedig Franciaországban (39,9%), az EgyesültKirályságban (43,4%) és Dániában (44,6%) találták.Közelmúltbeli használatról a fiatal felnőttek 3–22%-aszámolt be, a legkisebb arányban Görögországban,Svédországban, Lengyelországban és Portugáliában, alegmagasabban pedig az Egyesült Királyságban (19,5%),Franciaországban (19,7%) és Csehországban (22,1%); aközelmúltbeli előfordulás aránya 11 országot tekintve7–15% között mozog.

Előfordulás és használati módok

A kannabisz Európában messze a legáltalánosabbanhasznált illegális anyag. A legutóbbi lakossági felmérésekazt jelzik, hogy a felnőttek (15–64 évesek) 3–31%-aéletében már legalább egyszer kipróbálta ezt az anyagot(életprevalencia). Az életprevalencia legalacsonyabbarányait Máltán (3,5%), Portugáliában (7,6%) ésLengyelországban (7,7%), míg a legmagasabb értékeketFranciaországban (26,2%), az Egyesült Királyságban(30,8%) és Dániában (31,3%) találták. A legtöbbországban (az információt közlő 23 országból 15-ben)az életprevalencia 10% és 25% között van.

A felnőttek közül 1% és 11% közötti arányban vallották be,hogy használtak kannabiszt az előző 12 hónapban, ezenbelül a használat gyakorisága Máltán, Görögországbanés Svédországban volt a legalacsonyabb, ésCsehországban, Franciaországban, Spanyolországbanés az Egyesült Királyságban a legmagasabb. A legtöbbország (14) a közelmúltbeli használat 3–7% közöttigyakorisági arányát jelezte.

Az EU egészén belül a kannabiszt használó felnőttek(15–64 évesek) összlétszámát a rendelkezésre állóországos becslésekből számíthatjuk ki. Ennek gyakorlataarra utal, hogy az EU összlakosságának körülbelül 20%-a,azaz összesen több mint 62 millió ember már kipróbálta akannabiszt. Ez a szám a felnőttek kb. 6%-a, vagy több mint20 millió, ha a közelmúltbeli kannabiszhasználatot vesszükfigyelembe (előző évi prevalencia).Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok 2003-asországos kábítószer-használati és egészségügyi felmérése(SAMHSA, 2003) azt mutatta, hogy a felnőttek(meghatározása a 12 évesek és idősebbek) 40,6%-a márlegalább egyszer kipróbálta a kannabiszt vagy amarihuánát, 10,6% pedig elmondása szerint az előző12 hónapban is használta. A 18–25 év közöttieknélez az adat 53,9% (életprevalencia), 28,5% (előző12 hónap), illetve 17% volt (előző hónap) (37).

A többi kábítószerhez hasonlóan a fiatal felnőttek itt ismagasabb használati arányokról számolnak be.A 15–34 év közötti fiatal európaiak 11–44%-a nyilatkozikúgy, hogy már próbálta a kannabiszt, ezen belül alegalacsonyabb előfordulási arányokat Görögországban,

3. fejezetKannabisz

36

A lakosság kábítószer-használatának felbecsülése

A kábítószer-használatot az általános népességbenfelmérések útján értékelik, amelyek becslésekkelszolgálnak a populáció azon hányadáról, akik egymegadott időtartamon belül használtak kábítószert: egészéletük során (kipróbálás), az előző 12 hónapban(közelmúltbeli használat) vagy az előző 30 napban(jelenlegi használat) (1).

Az EMCDDA kidolgozta azon közös alapelemek sorát(„Európai modellkérdőív”, EMQ), amelyek az EU legtöbbtagállamának országos felméréseiben szerepelnek, vagyazokkal összeegyeztethetők. Az EMQ szerepel azEMCDDA weboldalán megtalálható jelentésben (2).A „kipróbálás” a felnőttekre jellemző jelenlegi helyzetmutatójaként korlátozott értékű információ (ugyanakkoraz iskoláskorú gyermekeknél fontos mutató lehet), de másmérésekkel együtt betekintést adhat a használatformákegyes aspektusaiba (a használat folytatása vagyabbahagyása) és a droghasználat terjedésénekgenerációs dinamikájába. Az „előző 12 havi használat”a közelmúltbeli kábítószer-használatot jelzi, noha ez ahasználat gyakran csak alkalmi; az „előző 30 napban”történt használat pedig a legutóbbi használatról ad képet,amelyben benne lesznek a rendszeres kábítószer-használók.

(1) Bővebb információkért a lakossági felmérések módszertanárólés az egyes országos felmérésekben használt módszertanról l.a 2005. évi statisztikai értesítőt.

(2) A kábítószer-használatról az általános népességen végzettfelmérések kézikönyve (www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1380).

(37) Megjegyezzük, hogy az amerikai felmérés kortartománya (12 évesek és idősebbek) szélesebb, mint az EMCDDA által az EU felméréseihezbejelentett (15–64 év). Másrészt a fiatal felnőttekre vonatkozó sáv (18–25 évesek) szűkebb annál, amit a legtöbb EU-felmérés használ (15–24 évesek).

(38) L. a GPS-2 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

3. fejezet: Kannabisz

A 15–24 év közötti európaiak közül 9–45% állítja, hogykipróbálta a kannabiszt; arányuk a legtöbb országban aszűkebb 20–35% közötti tartományba esik.A közelmúltbeli használatról (előző 12 hónap) 4–32%számolt be; e tekintetben az országok többsége a 9–21%közötti sávba tartozik (38).

Más tiltott drogokhoz hasonlóan a kannabiszhasználataránya is jelentősen magasabb a férfiaknál, mint a nőknél,bár a különbség mértéke országonként változik. Azéletprevalencia-érték tekintetében a férfiak és nők aránya1,25:1 és 4:1 között van (1 nőhöz képest 1,25–4 férfipróbálta ki), a jelenlegi használat aránya pedig körülbelül2:1 és 6:1 között változik. A felmérésekből az is kitűnik,hogy a kannabiszhasználat gyakoribb a városi, illetvea sűrűn lakott területeken. Az említett országok közöttikülönbségek tehát részben az urbanizáció eltérő szintjeit istükrözhetik, bár vannak arra utaló jelek, hogy a rekreációsdrogfogyasztás a városokból kezd átterjedni a vidékiterületekre.

A tény, hogy a közelmúltbeli használat, illetve a jelenlegihasználat értékei lényegesen alacsonyabbak az

életprevalencia-aránynál, azt jelzi, hogy akannabiszhasználat inkább alkalmi, vagy egy idő utánabbamarad. A legtöbb EU-országban a kannabiszt valahakipróbáló felnőttek 20–40%-a nyilatkozott úgy, hogy azelőző 12 hónapban, és körülbelül 10–20%-uk az előző30 napban használta („folytatási arány”).

A legfrissebb felmérések szerint a múlt havi használatiarányok az összes felnőtt 0,5–9%-ára (ezen belül sokország a 2–4% közötti sávban van), a fiatal felnőttek1,5–13%-ára (ezen belül sok ország a 3–8% közöttisávban) és a 15–24 évesek 1,2–16%-ára vonatkoztak(ezen belül sok ország az 5–10% közötti sávba tartozik)(3. ábra). Nagyon durva becsléssel élve azt mondhatjuk,hogy minden 10–20 fiatal európai közül 1 jelenlegikannabiszhasználó. A legalacsonyabb jelenlegiprevalenciaértéket Máltán, Görögországban,Svédországban, Lengyelországban és Finnországbanjegyezték fel, míg a legmagasabbat az EgyesültKirályságban és Spanyolországban.

A 2004-es éves jelentésben (EMCDDA, 2004a) az előző30 napi kannabiszhasználat gyakoriságáról közölt adatok

37

3. ábra: A közelmúltbeli (előző hónap) kannabiszhasználat a fiatal felnőttek (15–24 évesek) körében, országos felmérések alapján

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló legfrissebb országos felmérésekből származnak.Egyes országok fiatal felnőttek esetében az EMCDDA által használt standard életkortartománytól enyhén eltérő életkortartományt használnak. Az életkor-tartománybeli különbségek kismértékben felelhetnek az országok közötti különbségekért.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre, jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0 táblázatot a 2005.évi statisztikai értesítőben.

0

5

10

15

20

25

%

Gör

ögor

szág

(200

4; 1

5–24

n =

1 7

85)

Svéd

orsz

ág(2

004;

18–

24 n

= 1

171

)

Finn

orsz

ág(2

002;

15–

24 n

= 6

14)

Leng

yelo

rszá

g(2

002;

16–

24 n

= n

.a.)

Mag

yaro

rszá

g(2

003;

18–

24 n

= 9

43)

Szlo

váki

a(2

002;

18–

24 n

= n

.a.)

Letto

rszá

g(2

003;

15–

24 n

= n

.a.)

Portu

gália

(200

1; 1

5–24

n =

3 0

99)

Írors

zág

(200

2/03

; 15–

24 n

= n

.a.)

Észt

orsz

ág(2

003;

15–

24 n

= 3

29)

Nor

végi

a(1

999;

15–

24 n

= n

.a.)

Dán

ia(2

000;

16–

24 n

= 1

754

)

Belg

ium

(2

001;

15–

24 n

= n

.a.)

Hol

land

ia(2

000/

01; 1

5–24

n =

n.a

.)

Ola

szor

szág

(200

3; 1

5–24

n =

2 1

12)

Ném

etor

szág

(200

3; 1

8–24

n =

1 8

91)

Span

yolo

rszá

g(2

001;

15–

24 n

= 3

368

)

Egye

sült

Kirá

lysá

g(A

nglia

és W

ales

)(2

003/

04; 1

6–24

n =

5 4

29)

(39) L. a 2004-es éves jelentést (http://ar2004.emcdda.eu.int). Az információ az „elmúlt 30 napból 20 vagy több napon történt használatra” vonatkozik,amit a „minden- vagy majdnem mindennapi használat” kifejezés is jelöl.(40) A jelentésben való szerepeltetéshez túl későn érkezett az információ, miszerint Spanyolországban a 2003-as felmérés a fiatal felnőttek körében20,1%-os életprevalenciát állapított meg.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

ami megnehezíti az európai tendenciák meghatározását.Az országos felméréseket ideális esetben mindentagállamban egyszerre kellene elvégezni, mivel ezegyszerűsítené az eredmények országos szintű (időbeli) éseurópai szintű (országok közötti) összehasonlítását,elősegítve a kábítószerrel kapcsolatos európai cselekvésiterv eredményeinek értékelését.

A rendelkezésre álló különböző típusú (országos vagyhelyi háztartások felmérése, behívásos vagy iskolai)felmérésekből nyert eredményekből kiderül, hogy akannabiszhasználat az 1990-es évek során határozottannövekedett az EU szinte valamennyi országában,különösen a fiatalok körében, és néhány országbana kannabiszhasználat az előző években is továbbnőtt (4. ábra). Az Egyesült Királyságban, amely egészen2000-ig a legmagasabb számadatokat produkálta,a fiatal felnőttek kannabiszhasználata 1998 és2003/04 között viszonylag stabil maradt, és másországok (Franciaország és Spanyolország (40)) is kezdtekhozzá felzárkózni. Görögországban az 1998 és 2004közötti időszakban csökkenésről számoltak be.

Az új tagállamokban a főként iskolai felmérésekbőlrendelkezésre álló bizonyítékok arra mutatnak, hogya kannabiszhasználat jelentősen nőtt az elmúlt években.Ez többnyire az 1990-es évek közepén következett be,és a városi területekre, a férfiakra és a fiatal felnőttekrekoncentrálódott. Észtországban és Magyarországonfelnőtteken végzett egymást követő felmérések tettéklehetővé a közelmúlt tendenciáinak meghatározását(4. ábra).

Az 1995-ös, 1999-es és 2003-as ESPAD iskolaifelmérések (Hibell és mások, 2004) eredményeinekösszehasonlítása azt mutatja, hogy szinte valamennyi,a felmérésben részt vevő tagállamban és tagjelöltországban a kannabiszhasználat életprevalenciája a15–16 éves diákoknál 2%-kal vagy többel nőtt (5. ábra).Az előfordulás 1995 óta a becslések szerint ezen országoktöbb mint felében megduplázódott, vagy akár meg isháromszorozódott. A legmagasabb relatív növekedésfőként a kelet-európai tagállamokban következett be, ahol1995-ben a kannabisz tekintetében 10% alattiéletprevalenciát jelentettek. A kannabiszhasználatéletprevalenciájában folyamatos és észrevehető mértékűcsökkenést az ESPAD által vizsgált országok egyikébensem figyeltek meg a három felmérés során.

Az iskolai felmérésekből kiderül, hogy az EU-tagállamoka rekreációs és alkalmi kannabiszhasználat tekintetébenhárom különálló csoportra oszthatók. Az első csoportországaiban (ide sorolható Írország és az EgyesültKirályság) az életprevalencia magas (körülbelül 38–39%),

arra utaltak, hogy az előző hónapban kannabiszthasználóknak, többségében a fiatal férfiaknak, körülbelülegynegyede (19–33%-a) napi vagy majdnem napigyakorisággal használta (39). Becslések szerinta 15–34 éves európaiak között 0,9–3,7% a napikannabiszhasználók aránya, ami azt jelenti, hogyEurópában nagyjából 3 millió fő használja mindennapvagy majdnem mindennap az anyagot.

Tendenciák

A hosszú távú, következetes felmérések hiánya a legtöbbEU-ország esetében korlátozza a kábítószer-használattendenciáinak megbízható felismerését. Egymást követőfelmérések sok országban készülnek, ezek azonbanszigorú értelemben véve nem sorozatok: a harmonizációterén tett előrehaladás ellenére a módszerek és a mintáknagysága felmérésenként változik, gyakoriságuk pedignem mindig rendszeres. Ráadásul a felméréseket akülönböző országok nem ugyanabban az évben végzik,

38

4. ábra: A közelmúltbeli (előző év) kannabiszhasználattendenciái a fiatal felnőttek (15–34 évesek) körében, országosfelmérések alapján (1)

(1) A minta méretét (válaszadók) a 15–34 éves korcsoportban azegyes országokban és években a 2005. évi statisztikai értesítőbena GPS-4 táblázat mutatja be.

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló országosfelmérésekből származnak. Minden felmérés számadatai ésmódszertana megtekinthető a GPS-4 táblázatban a 2005. évistatisztikai értesítőben.A fiatal felnőttek esetében az EMCDDA a 15–34 év közöttitartományt használja (Dániában és az Egyesült Királyságban az alsóhatár 16 év, Németországban, Észtországban [1998] ésMagyarországon 18 év). Franciaországban az életkortartomány1992-ben 25–34 év volt, 1995-ben pedig 18–39 év.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre,jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

0

5

10

15

20

25

%

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Franciaország

DániaNémetország

Észtország

Görögország

Spanyolország

Olaszország

Magyarország

Hollandia

FinnországSvédország

EK (Anglia és Wales)

3. fejezet: Kannabisz

de az elmúlt nyolc év során nem változott. Ezekben azországokban a kannabiszhasználat hosszú múltra tekintvissza, magas előfordulási arányai pedig az 1980-asés 1990-es években alakultak ki. A másodikországcsoportban a diákok általi kannabiszhasználatéletprevalenciája jelentősen emelkedett az időszakban(akár 26 százalékponttal is). Ebben a csoportban találjukaz összes új kelet-európai tagállamot, továbbá Dániát,Spanyolországot, Franciaországot, Olaszországot ésPortugáliát. A harmadik csoportban a diákok becsültéletprevalenciája viszonylag alacsony szinten maradt(kb. 10% vagy kevesebb). E csoportban Európa északiés déli részéről egyaránt találunk országokat (Finnország,Svédország és Norvégia, valamint Görögország,Ciprus és Málta).

A felnőtteknél kevésbé egyértelmű a kép, mivel egyrésztkevesebb információ áll rendelkezésre, az elérhető adatokviszont sokkal inkább heterogének; de összességébenhasonló összkép figyelhető meg: a közelmúltbeli (előző év)kannabiszhasználat magas, de stabil az EgyesültKirályságban, néhány országban az elmúlt évekbenjelentős növekedésnek indult (pl. Dánia, Németország,

Észtország, Spanyolország és Franciaország), míg másországokban alacsonyabb becsült prevalenciát és kevésbétiszta tendenciákat mutat (pl. Görögország, Finnország ésSvédország). A következő 2–3 év új iskolai és felnőttekenvégzendő felmérései jobban meg fogják világítania kábítószer-tendenciák alakulásának bonyolult kérdését.

A kannabiszhasználat megelőzése

A fiatalok kannabiszfogyasztásának feltűnő növekedésemiatti aggodalmak egyes országokban vitákat idéztek előarról, hogy hasznos ellenőrző intézkedés lenne-e akábítószertesztek használata. Néhány ország már tettlépéseket ebbe az irányba, de a drogtesztelésiintézkedések egyelőre nem általánosak. Csehországbana média hírt adott vizeletvizsgálatok és kábítószer-keresőkutyák használatáról az iskolákban. Bár ezeknek azintézkedéseknek van némi támogatottsága, egy szakértőicsoport azt állapította meg, hogy az ilyen módszereket egyhatékony, korai megelőző stratégiában semmiképpen nemszabad megengedni. Az Egyesült Királyságban aziskolákra vonatkozóan újonnan bevezetett iránymutatások

39

5. ábra: A kannabiszhasználat életprevalenciája a 15–16 éves diákok körében az ESPAD felmérés 1995-ös, 1999-es és 2003-asfordulójában közöltek alapján

Megjegyzés: A csillaggal jelölt országok 1995-ben nem voltak szigorú értelemben összemérhetők az ESPAD felméréseivel. Spanyolország nem vett részt az ESPADfelmérésben. Az itt szereplő adatok az 1996-ban, 1998-ban és 2002-ben elvégzett spanyol felméréssorozaton alapulnak. Ebben a kábítószerelőfordulására vonatkozó kérdések az ESPAD kérdéseivel összehasonlíthatók voltak, de a módszer más aspektusai miatt a spanyol adatok nem szigorúanösszevethetők.

Forrás: Hibell és mások, 2004.

0

20

40

%

1995 1999 2003

Cip

rus

Gör

ögor

szág

*

Svéd

orsz

ág

Nor

végi

a

Mál

ta

Finn

orsz

ág

Litvá

nia

Portu

gália

Mag

yaro

rszá

g

Letto

rszá

g*

Leng

yelo

rszá

g

Dán

ia

Észt

orsz

ág

Ola

szor

szág

Szlo

váki

a

Szlo

véni

a

Span

yolo

rszá

g*

Fran

ciao

rszá

g*

Egye

sült

Kirá

lysá

g

Írors

zág

Cse

hors

zág

30

10

50

(41) http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=7022(42) http://eddra.emcdda.eu.int(43) Bővebb információkért l. az EDDRA weboldalát: Step by Step (http://eddra.emcdda.eu.int/eddra/plsql/showQuest?Prog_ID=36) és Early detectionand intervention with regard to problematic drug use and addiction (http://eddra.emcdda.eu.int/eddra/plsql/showQuest?Prog_ID=2088).(44) L. a TDI-2 (i. rész) és TDI-3 (iii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(45) L. még a kannabiszkezelés iránti igényről szóló kiválasztott témát az EMCDDA 2004-es éves jelentésében (http://ar2004.emcdda.eu.int). Az adatokelemzésekor a teljes eloszlás és a tendenciák vizsgálatához az összes kezelést nyújtó központban jelentkező pácienst figyelembe vettük, a páciensekprofilja és a használati minták pedig a járóbeteg-ellátó központok adatain alapulnak.(46) L. a TDI-2 (ii. rész) és TDI-5 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

A kannabiszra adott válaszokkal foglalkozók számára azegyik különösen nehéz kérdés az, hogy hol kell meghúzni ahatárt a megelőzési és a gyógykezelési nézőpont között.A kannabiszhasználatot társadalmi, kortárs és személyestényezők befolyásolják, és ezek a tényezők fontos szerepetjátszanak az egyén kábítószer-problémájának hosszú távúkialakulása kockázatában; így tehát a megelőző munkagyakran inkább ezekre a területekre, mint magára akábítószerre összpontosít (Morral és mások, 2002).Például az osztrák Ausweg projekt értékelése soránmegállapították, hogy a kannabisz-bűncselekményekértelső alkalommal feljelentett fiatalok a feltételezettnélritkábban tanúsítottak személyiségi hiányosságokat, amijelzi, hogy a helyzeti, társadalmi és kortárs befolyásfontosságát a droghasználat szempontjából többre kellértékelni, mint az egyéni pszichológiai problémákét(Rhodes és mások, 2003; Butters, 2004). Számos projektazonban a kannabiszt helyezi a középpontba, és adrogfogyasztásuk csökkentésében nyújt tanácsadást afiataloknak. Ennek egyik németországi példája a „Quit theShit” weboldal (www.drugcom.de), amely egy innovatív,honlapalapú tanácsadó program kannabiszhasználókrészére.

Gyógykezelési igényekkelkapcsolatos adatok

Az összes bejelentett körülbelül 480 000 gyógykezelésiigény közül első számú kábítószerként az esetek körülbelül12%-ában a kannabiszt nevezik meg, amivel az a heroinután a második helyet foglalja el. Az 1996–2003 közöttinyolcéves időszak során a kábítószer-problémák miattgyógykezelt összes új beteg között a kannabisz miattkezelésért folyamodók aránya sok országban legalábbkétszeresére nőtt (44), és a betegek száma is ugyanilyenarányban emelkedett. Ezt az elemzést azonban óvatosankell kezelni, mivel arra a korlátozott számú országraalapul, amelyek biztosítani tudják az időbeli tendenciákösszehasonlításához szükséges adatokat.

Összességében a kannabisz a heroin mögött a másodikleggyakrabban említett kábítószer a gyógykezelésre elsőalkalommal jelentkező páciensekről szólójelentésekben (45). Az országok között jelentőseka különbségek, így Bulgáriában és Lengyelországbanaz összes páciens 2–3%-a említi meg a kannabiszt, mígDániában, Németországban, Magyarországon ésFinnországban az összes páciens több mint 20%-a (46).

számos fontos kérdést vetnek fel, amelyeket adrogtesztprogram bevezetése előtt feltétlenül mérlegelnikell. Ezek között szerepel a megfelelő szülői beleegyezésbiztosítása (illetve a tanulók beleegyezése, ha őket ítélikilletékesnek), az a kérdés, hogy a tesztelés összhangbanvan-e az iskola nevelői kötelességével, valamint amegfelelő támogató szolgálatok hozzáférhetőségénekvagy egyéb szempontjainak figyelembevétele. Az iskolakábítószer-politikájába bele kell foglalni minden olyandöntést, amely a tanulókon elvégzendő kábítószertesztrevonatkozik. Az EMCDDA weboldalán olvasható egy rövidjelentés az iskolai drogtesztekről az EU-ban (41).

A kannabisz szinte kivétel nélkül mindig szerepel azegyetemes (nem célzott) drogmegelőzési programokban.Az a tény, hogy a média figyelmet fordít a fiatalokfokozódó kannabiszfogyasztására, és ezáltal burkoltan aztállítja, hogy a kannabisz használata egyre inkább„normálisnak” számít, kiemeli annak szükségességét, hogya fiatalok normatív hiedelmeivel is foglalkoznunk kell. Akannabiszhasználat fiatalok általi növekvő elfogadottságaokozta aggodalom vezetett azon prevenciós programokbevezetéséhez, amelyek a normális vagy elfogadhatóviselkedésről alkotott elképzeléseiket veszik célba. Ezt akérdést részletesebben a 2. fejezet tárgyalja. Sokbeavatkozás médiakampányokon, szórólapokon vagyweboldalakon keresztül elsősorban információt nyújt akannabiszról. A célzott megelőzésnek is van azonbannéhány érdekes példája, amelyek megtalálhatók azEMCDDA által kiértékelt megelőzési projektekadatbázisában, az EDDRA-ban (42). Ezek a rendszerektöbbnyire azokra a fiatal kannabiszfogyasztókrairányulnak, akik kábítószer-bűncselekményt követtek el,és részükre kínálnak tanácsadást, személyeskompetenciaképzést és több szervezet részérőltámogatást. Az ilyen rendszerek példája a FRED(Németország), az MSF-Solidarité Jeunes (Luxemburg),az Ausweg (Ausztria) és az Egyesült Királyságban működőifjúságvédelmi csoportok (YOT-ok).

A fiatalok kannabiszhasználatának magas előfordulásiaránya arra utal, hogy a droghasználat gyakran központikérdés az iskoláskorú gyermekekkel dolgozók számára.Az egyik, ígéretesnek látszó célzott iskolai prevenciósmegoldás a Németországban és Ausztriában bevezetett„Lépésről lépésre” program. Ez a program a tanárokatsegíti a tanulók drogfogyasztásának és problematikusviselkedésének felismerésében és kezelésében (43).

40

(47) L. a TDI-4 (ii. rész) és TDI-5 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(48) L. a TDI-3 (iii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(49) L. a TDI-22 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(50) L. a TDI-10 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

3. fejezet: Kannabisz

Az összes országot tekintve, ahonnan adatokkalrendelkezünk, a kannabiszhasználat miatt gyógykezelésrejelentkező páciensek aránya általában magasabb az újpáciensek között, mint az összes páciens között; ez alólcsak néhány kivétel van, ahol az arányok nagyjábólmegegyeznek (47). Ezzel együtt az 1996–2003 közöttinyolcéves időszakban a kannabiszfogyasztó páciensekaránya az összes, bármilyen kábítószer-fogyasztás miattgyógykezelésre jelentkező páciens között 9,4%-ról21,9%-ra emelkedett (48). Ezzel az elemzéssel azonbanóvatosan kell bánni, mivel ez arra a korlátozott számúországra alapul, amelyek biztosítani tudják az időbelitendenciák összehasonlításához szükséges adatokat.

A gyógykezelésben részesülő drogfogyasztók között aférfiak száma messze meghaladja a nőkét. A legnagyobbkülönbséget az arányok között a kannabiszhasználat miattgyógykezelésre jelentkező új pácienseknél találjuk (4,8 az 1-hez). A férfi-nő arány Németországban,Cipruson, Magyarországon és Szlovákiában magasabb,

Csehországban, Szlovéniában, Finnországban ésSvédországban alacsonyabb. Ezek az országok közöttikülönbségek kulturális tényezőket vagy akezelőszolgálatok szervezetében lévő esetlegeskülönbségeket is tükrözhetnek (49).

A kannabiszprobléma miatt kezelt személyek általábanviszonylag fiatalok; szinte valamennyi, a gyógykezelésreújonnan jelentkező kannabiszfogyasztó páciens 30 évalatti. A speciális kábítószer miatti gyógykezelésben résztvevő tizenévesek esetében gyakoribb az elsődlegeskannabiszprobléma diagnózisa, mint a többi korcsoportpácienseinél: a 15 évnél fiatalabbak között agyógykezelési igények 65%-ánál a kannabisz az ok,a 15–19 évesek körében pedig 59% ez az arány (50).

Az új páciensek kannabiszhasználatának gyakoriságábanhatározott különbségek vannak az országok között. A napikannabiszhasználók aránya az új páciensek közöttDániában és Hollandiában a legmagasabb, az alkalmi

41

A gyógykezelési igényekre vonatkozó mutató

A kábítószer-problémára gyógykezelést kereső személyekszáma hasznos betekintést nyújt a problematikuskábítószer-használat általános tendenciáinak alakulásába,és segítségével az európai kezelőlétesítményekszervezetéről és felvevőképességéről is átfogó képetnyerhetünk. Az EMCDDA gyógykezelési igény mutatója(TDI) (1) (2) egységes struktúrát biztosít a kábítószer miattgyógykezelést nyújtó létesítményekbe utalt páciensekszámának és jellemzőinek bejelentéséhez. Bár a TDI-adatok elvileg meglehetősen szilárd és hasznos áttekintéstadnak az erre szakosodott kábítószeres szolgálatokhozutalt páciensek jellemzőiről, bizonyos technikai okok miattóvatosan kell eljárni, ha a megállapításokat a teljesszolgáltatási skála klientúrájára szeretnénk kivetíteni. Mivelaz adatszolgáltató országok száma évről évre változik, azeurópai szinten meghatározott tendenciák értelmezésekorszintén körültekintően kell eljárni. Azt is figyelembe kellvenni, hogy az adatok lefedettsége országonként változhat(a lefedett egységek adatai megtalálhatók a statisztikaiértesítőben), és a gyógykezelési igényekre vonatkozóadatok részben a kábítószer miatti gyógykezeléselérhetőségét is tükrözik az adott országokban.

A gyógykezelési igények adatainak értelmezését ésösszehasonlítását megkönnyítendő, a következő pontokatkell szem előtt tartani:

• A kábítószer-használat miatt első alkalommalgyógykezelésbe lépő páciensek „új páciensek”megnevezés alatt szerepelnek. Ezt a csoportot azelemzés szempontjából fontosabbnak tekintjük a

kábítószer-használat tendenciáinak mutatójaként.Elemzések készültek az összes páciensről is. Ez acsoport magában foglalja az új pácienseket, illetveazokat, akik az előző évben megszakított vagybefejezett gyógykezelést követően a tárgyalt évbenvisszatértek a gyógykezelésbe. Nem rögzítették viszontazon páciensek adatait, akik a tárgyalt időszak soránaz előző években megkezdett gyógykezeléstfolytatták, megszakítás nélkül.

• Két adattípust gyűjtenek: összefoglaló adatokat agyógykezelési központok valamennyi típusáról,valamint részletes adatokat a gyógykezelési központoktípusai szerint (járóbeteg-ellátó központok,fekvőbeteg-ellátó központok, alacsony küszöbűszervezetek, háziorvosok, kezelőegységek abörtönökben, más típusú központok). A legtöbb országesetében azonban a járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátóközpontoktól eltérő központtípusokról csak szórványosinformáció áll rendelkezésre. Emiatt az elemzésgyakran a járóbeteg-ellátó központokra korlátozódik,mivel ezekről van a legtöbb adat.

• A TDI-adatok értelmezését a 2004-es Reitox-országjelentésekből kivont kvalitatív és a kontextusrajellemző információk is könnyítik.

(1) További részletekért l. az EMCDDA weboldalát a gyógykezelésiigényekről (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1420) ésinnen továbblépve a közös Pompidou-csoport–EMCDDAgyógykezelési igény mutató protokoll 2.0. változatát.

(2) Az egyes országok adatforrásait részletesen l. a TDI-1 táblázatbana 2005. évi statisztikai értesítőben.

(51) L. a TDI-18 (iv. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(52) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as kannabiszlefoglalások számárólOlaszország, Ciprus, Hollandia és Románia tekintetében nem voltak adatok; a 2003-ban történt kannabiszlefoglalások számát és a lefoglalt kannabiszmennyiségét egyaránt megjelölő adatok Írországról és az Egyesült Királyságról nem álltak rendelkezésre.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Lefoglalások

2003-ban világszinten összesen 1347 tonnakannabiszgyantát és 5821 tonna kannabisznövénytfoglaltak le. A lefoglalt kannabiszgyanta nagyobb részeNyugat- és Közép-Európában (70%), illetve Délnyugat-Ázsiában és a Közel- és Közép-Keleten (21%) került elő,míg a kannabisznövényből lefoglalt mennyiségekelsősorban az amerikai kontinensen (68%) és Afrikában(26%) koncentrálódtak (CND, 2005). A lefoglalásokszámát tekintve a kannabisz az EU valamennyiországában a vezető helyen állt, Észtország és Lettországkivételével, ahol 2003-ban az amfetaminlefoglalásokszáma magasabb volt. A mennyiség tekintetében szinténáltalában a kannabiszból foglalnak le a legtöbbet azEU-ban, bár néhány országban ezt 2003-ban másdrogokból lefoglalt mennyiségek megelőzték: azamfetamin Észtországban és Luxemburgban, a heroinMagyarországon és a kokain Lengyelországban.Történetileg nézve az EU-n belül a legtöbbkannabiszlefoglalás az Egyesült Királysághoz fűződött,mögötte pedig Spanyolország és Franciaországkövetkezett, ami valószínűleg most sincs másként (52). Ha azonban a mennyiséget nézzük, az elmúlt öt évbenaz EU-ban lefoglalt teljes mennyiség több mint fele

használókat, illetve a gyógykezelést megelőző hónapbankannabiszt egyáltalán nem fogyasztókat a legnagyobbarányban Németországban és Görögországban jegyeztékfel (51), ami valószínűleg a gyógykezelésre való beutaláskülönbségeit tükrözi. Németországban az újkannabiszpáciensek körülbelül egyharmada alkalmilaghasználta, illetve a gyógykezelést megelőző hónapbanegyáltalán nem használta a kábítószert, máshol viszont eza csoport mindössze a páciensek 11%-át jelenti, szembena körülbelül 60% napi fogyasztóval.

Lefoglalások és piaci információk

Termelés és kereskedelem

2003-ban a kannabisz változatlanul világszertea legáltalánosabban termelt és forgalmazott kábítószervolt. A termelés teljes becslését azonban megnehezítia kannabisz termelésének globális elterjedtsége ésellenőrzésének nehézségei (UNODC, 2003a).

A kannabiszgyanta nagyarányú termelése néhányországban, köztük különösen Marokkóban koncentrálódik,ezzel szemben a kereskedelem igen sok országra kiterjed(CND, 2004, 2005). A marokkói kannabisztermelésről azUNODC és a marokkói kormány (2003) által készítettfelmérés alapján úgy becsülték, hogy a Rif régió 2003-bana kannabiszgyanta világszintű termelésének körülbelül40%-áért felelt (INCB, 2005). Az EU-ban elfogyasztottkannabiszgyanta legnagyobb része Marokkóbólszármazik, és főként az Ibériai-félszigeten keresztül érkezikEurópába, bár az EU-országokba való továbbszállításszempontjából Hollandia is fontos másodlagoselosztóközpont (Bovenkerk és Hogewind, 2002). Az EU-ban 2003-ban lefoglalt kannabiszgyantaforrásországaként említették még többek között Albániát,Afganisztánt, Iránt, Pakisztánt, Nepált és Indiát (Reitox-országjelentések, 2004; INCB, 2005).

A növényi kannabisz termelése továbbra is az egészvilágon elterjedt, a potenciális termelést legalább 40 000 tonnára becsülik (CND, 2005). Az EU-ban 2003-ban lefoglalt növényi kannabisz származásiországai nagy változatosságot mutattak, így szerepeltközöttük Hollandia és Albánia, de afrikai országok(Malawi, Dél-Afrika, Nigéria) és az Egyesült Államok is(Reitox-országjelentések, 2004). Emellett az EU-tagállamok többségében van néhány helyi (szabad földivagy fedett) ültetvény, ahol kannabisztermékek előállításafolyik (Reitox-országjelentések, 2004).

42

A lefoglalások és piaci adatok értelmezése

Az egy országban történt kábítószer-lefoglalások számát akábítószerek kínálata és elérhetősége szempontjábólközvetett mutatónak tekintik, bár ugyancsak tükrözi abűnüldöző szervek erőforrásait, prioritásait és stratégiáit,valamint a kereskedők sebezhetőségét a nemzeti ésnemzetközi készletcsökkentő stratégiákkal szemben.A lefoglalt mennyiségek egyik évről a másikra nagyfokúingadozást mutathatnak, ha például az adott évben alefoglalások némelyike nagyon nagy. Emiatt a lefoglalásokszámát sok országra nézve meg kell vizsgálni, hogytisztább mutatót kapjunk a tendenciáról. A lefoglalásokszáma minden országban nagy arányban tartalmazkiskereskedelmi szinten történt kis lefoglalásokat.A lefoglalt kábítószerek származása és rendeltetési helyejelezheti a kereskedelmi útvonalakat és termelőterületeket,ez az információ azonban nem mindig ismert.A kiskereskedelmi szinten eladott kábítószerektisztaságáról és áráról a legtöbb tagállam beszámol. Azadatok azonban számos különböző, nem mindigösszehasonlítható vagy megbízható forrásból származnak,ami megnehezíti az országok közötti pontosösszehasonlítást.

(53) L. a SZR-1 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(54) L. a SZR-2 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(55) L. a PPP-1 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(56) L. a PPP-5 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

3. fejezet: Kannabisz

Spanyolországban volt található. A kannabiszlefoglalásokszáma (53) az EU szintjén 1998 óta többé-kevésbéemelkedő tendenciát mutatott, bár néhány országadatainak részleges közlése ezt az állítást kétségessé teszi,a lefoglalt mennyiségek pedig 2000 óta emelkednilátszanak (54).

Ár és hatás

A kannabiszgyanta kiskereskedelmi ára 2003-ban az EU-ban a spanyolországi grammonkénti 1,4 euro ésa norvégiai grammonkénti 21,5 euro között volt, míg

a kannabisznövény ára a spanyolországi grammonkénti1,1 euro és a Lettországban mért grammonkénti 12 euroközött változott (55).

A kannabisztermékek hatását az elsődleges hatóanyag,a tetrahidro-kannabinol (THC) mennyisége határozza meg.Az adatokkal rendelkező országokban 2003-bana kannabiszgyanta átlagos THC-tartalma kiskereskedelmiszinten 1%-nál kevesebbtől (Lengyelország) 25%-ig(Szlovákia) változott, míg a kannabisznövény hatása 1%(Magyarország, Finnország) és 20% (házi termesztésű,Hollandiában) között mozgott (56).

43

45

(57) L. az EYE-2 (iv. rész) ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Előfordulás és használatformák

A lakossági felmérések hagyományosan azt mutatják, hogya kannabisz után az amfetaminok a legelterjedtebbenhasznált tiltott anyagok, azonban használatuk átfogóelőfordulása egyértelműen sokkal alacsonyabb akannabiszénál. Ez a minta most több országban láthatólagváltozóban van; az extasy használata utolérte azamfetaminokét, és a kannabisz után a második helyrekerült mind a legutóbbi általános lakossági felmérések,mind az iskolai felmérések alapján. Például a 2003-asESPAD iskolai felmérésekben (Hibell és mások, 2004) aztállapították meg, hogy az extasyhasználat becsültéletprevalenciája az EU, Norvégia és a tagjelölt országokköréből 14 országban meghaladta az amfetaminét (57).Érdemes azonban emlékeztetni arra, hogy az extasy csakaz 1990-es években vált népszerűvé, szemben azamfetaminnal, amely hosszabb múltra tekint vissza.Ezt tükrözik felnőtteken nemrégiben végzett felmérések,amelyek szerint az amfetamin életprevalenciája 11országban, az extasyé 10 országban volt magasabb,ezzel szemben a közelmúltbeli (előző 12 hónap)extasyhasználat 15 országban volt magasabb, azamfetamin használata pedig csak ötben (két országbólmegegyező számokat jelentettek).

A közelmúltban végzett vizsgálatok szerint azamfetaminhasználat előfordulási gyakorisága a felnőttnépességben (15–64 évesek) 0,1% és 6% között mozogaz Európai Unió tagállamaiban, az Egyesült Királyságkivételével, ahol eléri a 12%-ot. A közelmúltbeli használategyértelműen alacsonyabb, 0% és 1,5% közötti, a skálafelső végén Dániával, Észtországgal és az EgyesültKirálysággal.

A lakossági vizsgálatokon belül a fiatal felnőttek (15–34 évesek) csoportját tekintve hasonló a kép, itt azamfetamin életprevalenciája 0,1% és 10% között van, csakaz Egyesült Királyságból jelentettek rendkívül magas,18,4%-os arányt. A közelmúltbeli használat 0% és 3%között mozog, ismét Dániával, Észtországgal és azEgyesült Királysággal a skála felső részén (6. ábra). Bár az életprevalencia-adatok az Egyesült Királyságbanlényegesen magasabbak a többi országénál, aközelmúltbeli amfetaminhasználat előfordulása (előző

A használat előfordulását tekintve szinte minden országbanvalamilyen szintetikus kábítószer áll a második helyena jelentések szerint a legáltalánosabban használtkábítószerek között. Ezen anyagok teljes használatiarányai a népesség egészében jellemzően alacsonyak,a fiatalabb korcsoportokban viszont jóval magasabbelőfordulási arányokat találunk, amelyek bizonyostársadalmi körülmények között és/vagy egyesszubkulturális csoportok körében különösen magasaklehetnek.

Az Európában használt szintetikus kábítószerek közöttserkentőszerek és hallucinogének egyaránt előfordulnak.Utóbbiak közül messze a legismertebb a lizergénsav-dietilamid (LSD), ugyanakkor ennek általános fogyasztásiszintjei viszonylag alacsonyak, és elég hosszú idejenagyjából stabilizálódtak. Egyes jelek arra mutatnak, hogyélénkül az érdeklődés a természetben előfordulóhallucinogén anyagok iránt; ezeket a jelentésben későbbtárgyaljuk.

Az amfetamin típusú serkentőszerek (ATS) megnevezés azamfetaminokra és a kábítószerek extasy-csoportjáraegyüttesen utal. Az amfetamin számos, a központiidegrendszert serkentő, kémiailag rokon kábítószermegnevezésére használt gyűjtőnév, amelyek közül azeurópai tiltott kábítószerpiacot tekintve az amfetamin és ametamfetamin a két legfontosabb. Ezek közül egyértelműenaz amfetamin a legáltalánosabban elérhető, bárglobálisan nézve a metamfetamin használatának szintjeemelkedik. Európában a jelentős metamfetaminhasználategyelőre Csehországra korlátozódik, bár a máshonnanérkező szórványos jelentések felhívják a figyelmet azellenőrzés fontosságára, mivel ehhez a kábítószerhez egysor súlyos egészségügyi probléma kapcsolható.

A kábítószerek extasy-csoportjának legismertebb tagja a3,4-metiléndioxi-metamfetamin (MDMA), de azextasytablettákban olykor más rokon analógok ismegtalálhatók. Ezek a kábítószerek, amelyeket néhaentaktogéneknek is neveznek (jelentése: „megérint belül”),olyan szintetikus anyagokat tartalmaznak, amelyekkémiailag rokonai az amfetaminoknak, de hatásuk némilegkülönbözik, mivel jellemzően a hallucinogén anyagoknálelőforduló hatásokat ötvözik.

4. fejezetAmfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek

(58) L. a 2003-as ESPAD iskolai felmérés eredményeinek részletes elemzését a 2. fejezetben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Spanyolországban és az Egyesült Királyságbanregisztrálták (7. ábra).

Mivel az extasy fogyasztása elsősorban az ifjúságrajellemző jelenség, érdemes elemezni a 15–24 évesek,illetve a 15–16 éves diákok körében észlelt előfordulásiarányokat. A 15–24 éves korcsoportban azéletprevalencia-arányok 0,4% és 13% között vannak, míga közelmúltbeli használat számadatai 0,3%-tól 11%-igváltoznak. Ezen túlmenően, mivel a kábítószer-használataránya ebben a korcsoportban a férfiaknál magasabb,mint a nőknél, a legtöbb országból a 15–24 éves fiúkkörében 4–16% közötti életprevalenciát és 2–8% közöttiközelmúltbeli használatot jelentenek. A jelenlegihasználatról (előző 30 nap) pedig – ami magábanfoglalná a rendszeres használatot – hét ország tettjelentést, 2–5% közötti arányban, ami azt jelenti, hogy a15–24 éves férfiaknál 20–50 fő közül egy az extasytrendszeresen fogyasztja. Ezek az értékek valószínűlegmagasabbak a városi területeken, és különösen adiszkókat, klubokat vagy táncos rendezvényeket

12 havi használat) nagyon hasonló a többi országbóljelentett arányhoz, és összességében továbbra is csökken.

A 15–16 éves diákok amfetaminhasználatáról új adatokjelentek meg a 2003-as ESPAD felmérésekben (58).Az amfetaminhasználat életprevalenciája 1%-nálkevesebbtől 7%-ig terjed; a legmagasabb országosbecslések a kábítószer közelmúltbeli és jelenlegihasználatát (előző 30 nap) 4%-ra, illetve 3%-ra teszik.

Az extasyt a felnőtt lakosság 0,2–6,5%-a próbálta ki, ezenbelül a legtöbb országban ez az érték az 1–4% közöttitartományba esik. Közelmúltbeli használatot a felnőttek0–2,5%-ánál jelentettek, a legmagasabb előfordulásiadatok Csehországot, Spanyolországot és az EgyesültKirályságot jellemezték.

A fiatal felnőttek (15–34 évesek) 0,6–13,6%-a számolt beaz extasy használatában szerzett tapasztalatról.A közelmúltbeli használatról (előző 12 havi előfordulás)0,4–6%-uk számolt be; a legmagasabb előfordulásiarányokat Csehországban, Észtországban,

46

6. ábra: A közelmúltbeli (előző év) amfetaminhasználat kiválasztott korú fiatal felnőttek – 15–34 és 15–24 évesek – körében, lakosságifelmérések alapján

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló legfrissebb országos felmérésekből származnak (l. a GPS-4 táblázatban a 15–34 éves korcsoportot).Egyes országok fiatal felnőttek esetében az EMCDDA által használt standard életkortartománytól enyhén eltérő életkortartományt használnak. Az életkor-tartománybeli különbségek kismértékben felelhetnek az országok közötti különbségekért.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre, jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0 táblázatot a 2005.évi statisztikai értesítőben.

0

2

4

6%

15–34 15–24

Cse

hors

zág

(200

2; 1

8–34

n =

1 0

02;

18–2

4 n

= 38

9)

Dán

ia(2

000;

16–

34 n

= 4

141

;16

–24

n =

1 75

4)

Ném

etor

szág

(200

3; 1

8–34

n =

3 7

75;

18–2

4 n

= 1

891)

Észt

orsz

ág(2

003;

15–

34 n

= 6

46;

15–2

4 n

= 32

9)

Gör

ögor

szág

(200

4; 1

5–34

n =

2 6

20;

15–2

4 n

= 1

785)

Span

yolo

rszá

g(2

001;

15–

34 n

= 6

915

;15

–24

n =

3 36

8)

Fran

ciao

rszá

g(2

002;

15–

34 n

= 7

24;

15–2

4 n

= 34

5)

Írors

zág

(200

2/03

; 15–

34 n

= n

.a.;

15–2

4 n

= n.

a.)

Ola

szor

szág

(200

3; 1

5–34

n =

5 2

31;

15–2

4 n

= 2

112)

Letto

rszá

g(2

003;

15–

34 n

= n

.a.;

15–2

4 n

= n.

a.)

Mag

yaro

rszá

g(2

003;

18–

34 n

= 2

319

;15

–24

n =

943)

Hol

land

ia(2

000/

01; 1

5–34

n =

6 6

87;

15–2

4 n

= n.

a.)

Leng

yelo

rszá

g(2

002;

16–

34 n

= n

.a.;

16–2

4 n

= n.

a.)

Portu

gália

(200

1; 1

5–34

n =

6 4

06;

15–2

4 n

= 3

099)

Szlo

váki

a(2

002;

18–

34 n

= n

.a.;

18–2

4 n

= n.

a.)

Finn

orsz

ág(2

002;

15–

34 n

= 1

240

; 15

–24

n =

614)

Egye

sült

Kirá

lysá

g (A

nglia

és

Wal

es) (

2003

/04;

16–

34n

= 8

590;

16–

24 n

= 5

429

)

Nor

végi

a(1

999;

15–

34 n

= 7

94;

15–2

4 n

= n.

a.)

(59) Meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai felmérésben használt kortartomány (12 évesek és idősebbek) szélesebb, mint az EMCDDA által az EUfelméréseihez bejelentett (15–64 év). Ezzel szemben a fiatal felnőttekre vonatkozó sáv (18–25 évesek) szűkebb annál, amit az EU felméréseinektöbbsége alapul vesz (15–24 évesek).

4. fejezet: Amfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek

rendszeresen látogató fiataloknál (Butler ésMontgomery, 2004).

A 15–16 évesek extasyhasználatára vonatkozó becsléseka 15–24 éveseknél tapasztalt arányoknál jóvalalacsonyabbak. A felmérésben vizsgált diákoknálaz extasy életprevalenciája 0% és 8% között volt,alacsonyabb közelmúltbeli (0–4%) és jelenlegi használatmellett (0–3%). A jelenlegi használat becsült arányaa legtöbb országban 1–2% között változik, kevéskülönbséggel a két nem tekintetében (Hibell ésmások, 2004).

Az összehasonlítás kedvéért: a kábítószer-használatról ésaz egészségről az Egyesült Államokban végzett 2003-asországos felmérés (SAMHSA, 2003) szerint a felnőttek

(ez a 12 éves és idősebb személyeket jelenti) 4,6%-aszámolt be az extasyval szerzett tapasztalatról, és 0,9%-nálfordult elő közelmúltbeli használat. A 18–25 éveskorcsoportból ugyanezen felmérés keretében 14,8% számoltbe a kipróbálásról, 3,7% a közelmúltbeli használatról és0,7% a jelenlegi használatról (előző hónap) (59).

Tendenciák

Az egymást követő vizsgálatokból származó adatokkalrendelkező országok túlnyomó többségében a lakosságifelmérések az amfetamin (8. ábra) és az extasy (9. ábra)közelmúltbeli használatának növekedését jelzik a fiatalfelnőtteknél. Az extasy tekintetében Németország ésGörögország a kivétel, ahol az előfordulási szintek nem

47

7. ábra: Életprevalencia és közelmúltbeli (előző év) extasyhasználat kiválasztott korú fiatal felnőttek – 15–34 és 15–24 évesek –körében, lakossági felmérések alapján

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló legfrissebb országos felmérésekből származnak (l. a 2005. évi statisztikai értesítőben azéletprevalencia tekintetében a GPS-2 táblázatot és a 15–34 éves korcsoportban előforduló közelmúltbeli használat tekintetében a GPS-4 táblázatot).Egyes országok fiatal felnőttek esetében az EMCDDA által használt standard életkortartománytól enyhén eltérő életkortartományt használnak. Az életkor-tartománybeli különbségek kismértékben felelhetnek az országok közötti különbségekért.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre, jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0 táblázatot a 2005.évi statisztikai értesítőben.

Cse

hors

zág

(200

2; 1

8–64

n =

2 5

26;

18–3

4 n

= 1

002;

18–

24 n

= 3

89)

Dán

ia(2

000;

16–

64 n

= 1

1 82

5;16

–34

n =

4 14

1; 1

6–24

n =

1 7

54)

Ném

etor

szág

(200

3; 1

8–59

n =

8 0

61;

18–3

4 n

= 3

775;

18–

24 n

= 1

891

)

Észt

orsz

ág(2

003;

15–

64 n

= n

.a.;

15–3

4 n

= 64

6; 1

5–24

n =

329

)

n.a.

Gör

ögor

szág

(200

4; 1

5–64

n =

4 3

51;

15–3

4 n

= 2

620;

15–

24 n

= 1

785

)

Span

yolo

rszá

g(2

001;

15–

64 n

= 1

4 11

3;15

–34

n =

6 91

5; 1

5–24

n =

3 3

68)

Fran

ciao

rszá

g(2

002;

15–

64 n

= 1

744

;15

–34

n =

724;

15–

24 n

= 3

45)

Írors

zág

(200

2/03

; 15–

64 n

= 4

925

;15

–34

n =

n.a.

; 15–

24 n

= n

.a.)

Ola

szor

szág

(200

3; 1

5–54

n =

n.a

.;15

–34

n =

5 23

1; 1

5–24

n =

2 1

12)

Letto

rszá

g(2

003;

15–

64 n

= n

.a.;

15–3

4 n

= n.

a.; 1

5–24

n =

n.a

.)

Mag

yaro

rszá

g(2

003;

18–

54 n

= n

.a.;

18–3

4 n

= 2

319;

15–

24 n

= 9

43)

Hol

land

ia(2

000/

01; 1

5–64

n =

14

045;

15–3

4 n

= 6

687;

15–

24 n

= n

.a.)

Leng

yelo

rszá

g(2

002;

16+

n =

3 1

48;

16–3

4 n

= n.

a.; 1

6–24

n =

n.a

.)

Portu

gália

(200

1; 1

5–64

n =

14

184;

15–3

4 n

= 6

406;

15–

24 n

= 3

099

)

Szlo

váki

a(2

002;

18–

64 n

= 1

405

;18

–34

n =

n.a.

; 18–

24 n

= n

.a.)

Finn

orsz

ág(2

002;

15–

64 n

= 2

377

;15

–34

n =

1 24

0; 1

5–24

n =

614

)

Egye

sült

Kirá

lysá

g (A

nglia

és W

ales

)(2

003/

04; 1

6–59

n =

24

422;

16–3

4 n

= 8

590;

16–

24 n

= 5

429

)

Nor

végi

a(1

999;

15–

64 n

= 1

803

;15

–34

n =

794;

15–

24 n

= n

.a.)

0

2

4

6

8

10

12

14

%

Életprevalencia (15–34) Közelmúltbeli használat (15–34) Közelmúltbeli használat (15–24)

(60) L. a TDI-4 (ii. rész) és TDI-5 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(61) L. a TDI-24 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Kezelési igényekkel kapcsolatos adatok

Az ATS használata csak elvétve fordul elő a kábítószermiatti gyógykezelés elsődleges indokaként. Néhány kivételazért akad: Csehországban, Finnországban ésSvédországban az ATS, konkrétan az extasynál nagyobbarányban az amfetaminok az összes elsődlegesgyógykezelési igény 18–50%-áért felelnek.Csehországban a bejelentett gyógykezelési igények többmint 50%-a elsődleges metamfetaminproblémáravonatkozik. Ezt tükrözik az új gyógykezelési igények is,ebből a szempontból Szlovákiát is beleértve (60). Ezenkívülaz újonnan gyógykezelésre jelentkező és adatokat közlőeurópai páciensek közül 11% említi az ATS-eketmásodlagos kábítószerként (61).

A 2002-es és 2003-as adatok összehasonlításábólkiderül, hogy az ATS-használók számának növekvőtendenciája folytatódott (+ 3,5%); 1996 és 2003 között az

emelkedtek, illetve az Egyesült Királyság, ahol e drogokhasználatának terjedése az elmúlt években (2002/03)megállt, azonban viszonylag magas szinten (9. ábra).

A fent említettek szerint az extasy használata már sokországban meghaladja az amfetaminét, ami azonbantávolról sem jelent visszaesést az amfetaminhasználatában. A sorozatos felmérésekkel gyűjtöttadatokkal rendelkező országok többségében azamfetaminhasználat (közelmúltbeli használat a fiatalfelnőttek között) valójában nőtt. Említésre méltó kivételez alól az Egyesült Királyság, ahol 1998 óta jelentőscsökkenést figyeltek meg az amfetaminhasználatban.Ez arra is magyarázatot adhat, hogy miért olyan kiugróanmagas az életprevalencia a közelmúltbeli használatszerényebb szintjeihez viszonyítva. Feltételezhetőugyanakkor, hogy az amfetaminhasználat visszaeséséta kokain- és extasyfogyasztás növekedése valamilyenmértékben kompenzálta (l. a 8. és 9. ábrát).

48

9. ábra: A közelmúltbeli (előző év) extasyhasználat tendenciáia fiatal felnőttek (15–34 évesek) körében, lakossági felmérésekalapján (1)

(1) A minta méretét (válaszadók) a 15–34 éves korcsoportban azegyes országokban és években a 2005. évi statisztikai értesítőbena GPS-4 táblázat mutatja be.

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló országosfelmérésekből származnak. Minden felmérés számadatai ésmódszertana megtekinthető a GPS-4 táblázatban a 2005. évistatisztikai értesítőben.A fiatal felnőttek esetében az EMCDDA a 15–34 év közöttitartományt használja (Dániában és az Egyesült Királyságban az alsóhatár 16 év, Németországban, Észtországban [1998] ésMagyarországon 18 év).

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre,jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Németország

Észtország

Görögország

Spanyolország

Franciaország

MagyarországHollandia

Finnország

EK (Angliaés Wales)

Olaszország19

90

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

0

1

2

3

4

5

6

7

8

%

8. ábra: A közelmúltbeli (előző év) amfetaminhasználattendenciái fiatal felnőttek (15–34 évesek) körében,lakossági felmérések alapján (1)

(1) A minta méretét (válaszadók) a 15–34 éves korcsoportban azegyes országokban és években a 2005. évi statisztikai értesítőbena GPS-4 táblázat mutatja be.

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló országosfelmérésekből származnak. Minden felmérés számadatai ésmódszertana megtekinthető a GPS-4 táblázatban a 2005. évistatisztikai értesítőben.A fiatal felnőttek esetében az EMCDDA a 15–34 év közöttitartományt használja (Dániában és az Egyesült Királyságban az alsóhatár 16 év, Németországban, Észtországban [1998] ésMagyarországon 18 év). Franciaországban az életkortartomány1995-ben pedig 18–39 év.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre,jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

EK (Angliaés Wales)

DániaÉsztországSpanyolország

MagyarországFinnországHollandia

Franciaország

OlaszországGörögország

Németország

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

0

1

2

3

4

5

6

7

8

%

(62) L. a TDI-23 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(63) L. a TDI-11 (i. rész) és TDI-11 (v. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(64) L. a TDI-10 (i. rész) és TDI-10 (v. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(65) L. a TDI-18 (iii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(66) L. a TDI-17 (iii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(67) Az extasyval összefüggő haláleseteket részletesebben az EMCDDA 2004-es éves jelentése tárgyalja (http://ar2004.emcdda.eu.int/hu/page038-hu.html).

4. fejezet: Amfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek

ATS miatt gyógykezelésre jelentkező páciensek száma12 EU-országban 2204-ről 5070-re emelkedett.

Az ATS miatt járóbetegközpontokban gyógykezelésrejelentkező új páciensek közül 78,5% amfetaminokat,21,4% MDMA-t (extasyt) használ (62). Az extasy miattjelentkező páciensek aránya Magyarországon,Hollandiában és az Egyesült Királyságban alegmagasabb.

A gyógykezelésre jelentkező ATS-használók közelegyharmada a 15–19 évesek, másik harmadaa 20–24 évesek közül kerül ki (63). Az ATS-pácienseknagy többsége 15 és 19 éves kor között használjaelőször a kábítószert (64).

A gyógykezelésben részt vevő ATS-páciensek közöttegyenlő számban képviseltetik magukat az alkalmi ésa mindennapi használók. Azokban az országokban,ahol az amfetaminhasználó páciensek aránya magasabb,a legtöbb páciens heti 2–6 alkalommal használjaa kábítószert (65).

Az amfetamin és az extasy beadása elsősorban szájon áttörténik (58,2%); a páciensek 15%-a azonban injekcióvalhasználja a drogot; néhány országban az ATS-páciensekközött 60% fölött van az amfetamint jelenleg injekcióbanhasználók aránya (Csehország és Finnország) (66).

Az extasyval összefüggő halálesetekAz opiátokkal összefüggő halálesetekkel összehasonlítvaaz extasyhoz köthető halálesetek viszonylag ritkák, denéhány országban nem elhanyagolható számbanfordulnak elő, ellenőrzésükön pedig még lehet fejleszteni.Az „extasyval összefüggő haláleset” megnevezésjelentheti azt, hogy az extasy szerepelt a halottibizonyítványon, illetve hogy a toxikológiai vizsgálatkimutatta a jelenlétét (sok esetben más kábítószerekkelegyütt) (67).

Bár a jelentéstétel nem harmonizált, a 2004-es Reitox-országjelentésekből kapott adatok azt jelzik, hogyaz EU legtöbb országában ritkák az extasyval kapcsolatbahozható halálesetek, különösen az olyanok, ahol kizárólagaz extasy lenne okolható. 2003-ban számos országbóljelentettek az extasyval összefüggő haláleseteket:Ausztriából (1, kizárólag az extasyval összefüggőhaláleset), Csehországból (1, feltehetőleg MDMA-túladagolás miatt bekövetkezett haláleset),Franciaországból (8, az extasyval összekapcsolható eset),Németországból (2, kizárólag az extasyval összefüggő

haláleset és 8 olyan, ahol az extasy más drogokkalkombinálva fordult elő – 2002-ben ugyanez az adat 8,illetve 11 volt), Portugáliából (a kábítószerrel összefüggőhalálesetek 2%-ában észlelték) és az Egyesült Királyságból(az extasyt 2000-ben 49, 2001-ben 76, 2002-ben pedig75 halotti bizonyítványon „említették”). Hollandia hét, akutpszichostimuláns mérgezésnek tulajdonítható halálesetrőlszámolt be, az érintett anyag megnevezése nélkül.

Az extasyval kapcsolatos sürgősségi kórházi ellátásrólkevés ország közöl adatokat. Amszterdamban azextasynak tulajdonítható, nem halálos kimenetelűsürgősségi esetek száma (holland országjelentés) 1995és 2003 között állandó maradt (akárcsak azamfetaminokhoz köthető eseteké), növekedett viszont ahallucinogén gomba és a gamma-hidroxibutirát (GHB)okozta sürgősségi esetek száma. Dániában (országjelentés)a serkentőszerek által okozott mérgezés miatti kórházifelvételek száma az 1999-es 112 esetről 2003-ban 292esetre emelkedett; ezekből a kórházi esetekből azextasyhasználathoz köthetők száma 1999-től 2000-ighatározottan emelkedett, anélkül azonban, hogy eztegyértelmű ilyen irányú tendencia követte volna, míg azamfetaminhasználattal összefüggő kórházi felvételek számaaz egész időszakban egyenletes emelkedést mutatott.

MegelőzésA mobil prevenciós projektek igazodnak a „rave”-kultúratöredezettségéhez, hogy így a fiatal rekreációs kábítószer-használók célcsoportját még el tudják érni, például azösszes „helyszínre” kihelyezett kapcsolattartóksegítségével. Azon országok közül, ahol korábbana tablettatesztelés működött, Németországban ésPortugáliában megszüntették ezt a gyakorlatot.Hollandiában a tablettatesztelést kizárólaglaboratóriumokban végzik, Franciaországban pedigjavasolták a helyszíni tablettatesztelés megszüntetését.E változások oka többek között az volt, hogy Nyugat-Európában ritkábban fordultak elő hamisított tabletták,ugyanakkor a gyakorlat törvényessége változatlanulvitatott. Csehországban azonban a tablettatesztelésiprojektek folytatódtak, bár a médiában rendszeres vitatárgyát képezték.

Megelőzés rekreációs körülmények között

Az új tagállamok egyre gyakrabban számolnak berekreációs körülmények között folytatott célzott megelőzésiprojektekről; különösen Csehország, Ciprus (mobil

49

(68) L. „A lefoglalások és piaci adatok értelmezése”, 42. o.(69) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as amfetaminlefoglalások számárólOlaszország, Ciprus, Hollandia és Románia tekintetében nincsenek adatok; a 2003. évi amfetaminlefoglalások számát és a lefoglalt amfetaminmennyiségét egyaránt megjelölő adatok Írországról és az Egyesült Királyságról nem álltak rendelkezésre.(70) L. a SZR-7 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(71) L. a SZR-8 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(72) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak, különös tekintettel az Egyesült Királyság adataira.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Lefoglalások és piaci információk (68)

Az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala(UNODC, 2003a) szerint az ATS-ek (a kémiailag rokonamfetamint, metamfetamint és az extasyt magában foglalószintetikus kábítószerek) termelését nehéz mennyiségiértelemben megállapítani, mivel „készen elérhetővegyszerekből készülnek, könnyen elrejthetőklaboratóriumokban”. Becslés szerint viszont a globális évesATS-termelés körülbelül 520 tonna (UNODC, 2003b).Az ATS globális lefoglalása 2000-ben tetőzött46 tonnánál, majd rövid visszaesést követően 2003-banismét 34 tonnára emelkedett (CND, 2004, 2005).

Amfetamin

A megszüntetett laboratóriumok száma alapján a globálisamfetamintermelés változatlanul Európábankoncentrálódik. Amfetamin-laboratóriumokat 2003-ban azEU nyolc országában fedeztek fel (Belgium, Németország,Észtország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia,Lengyelország, Egyesült Királyság). A 2003 folyamán azEurópai Unióban lefoglalt amfetamin forrásországai főlegHollandia, valamint kisebb mértékben Lengyelország ésBelgium voltak. Rajtuk kívül érkezett még jelentésÉsztországban és Litvániában előállított, majd a skandinávországokba szállított amfetaminról is. Azamfetaminkereskedelem továbbra is főként régiókon belülzajlik (Reitox-országjelentések, 2004; CND, 2005).

Az amfetaminlefoglalások nagy része is Európában történt.Nyugat- és Közép-Európában a 2003 folyamánvilágszerte lefoglalt teljes amfetaminmennyiség 82%-át,Kelet- és Délkelet-Európában 13%-át, a Közel- és Közép-Kelet országaiban pedig 3%-át találták (CND,2005). Az elmúlt öt év során a legtöbb amfetamint azEurópai Unión belül az Egyesült Királyság foglalta le (69).Az Európai Unió szintjén a korábbi növekedés azamfetaminlefoglalások számában (70) 1998-ban,mennyiségében (71) pedig 1997-ben tetőzött. Alefoglalások száma 2001-ben és 2002-ben ismét nőtt, deaz elérhető adatokkal rendelkező országokban tapasztalttendenciák alapján ez a növekedés 2003-ban talánmegállt vagy csökkent. A lefoglalt mennyiségek szinténingadoztak, de összességében úgy tűnik, hogy 2002óta újra nőni kezdtek (72).

Az átlagos felhasználói amfetaminárak 2003-bana Belgiumban, Észtországban, Görögországban,Lettországban, Magyarországon, Hollandiában és

információs egységek az éjszakai élet találkozóhelyein),Magyarország (három szervezet), Lengyelországés Szlovénia.

A beavatkozások tartalma jellemzően nem változik, és alegtöbb tagállamban igen hasonló formákat ölt, példáuldrogellenes diszkók, művészeti vagy színházi előadások,médiaanyagok (filmek, rajzfilmek stb.), szemináriumok,mozgó kiállítások és utazási élmények formájábannyilvánul meg (luxemburgi országjelentés).

A strukturális megoldások továbbra is fontosak.Olaszországban, Hollandiában és Skandináviábana hálózatba szervezést tekintik a drogmegelőzéselőfeltételének, az éjszakai kultúra befolyásolásánakcéljával. Ennek érdekében a prevenciós szakemberekfelveszik a kapcsolatot a rekreációs kábítószer-használatjellemző helyszíneinek tulajdonosaival (a hollandiai„kávézókat” is ideértve), illetve az éjszakai élet másrésztvevőivel, így a bárok biztonsági őreivel ésalkalmazottaival. Svédországban az ilyenbeavatkozásokat próbálják Stockholmon túl másnagyvárosokra is kiterjeszteni. Hollandiában a hasonlórendszerekről készült tanulmány ezzel kapcsolatban azta következtetést vonta le, hogy „a partik látogatói ésszervezői a vártnál sokkal felelősségteljesebb magatartásttanúsítanak az illegális kábítószerekkel szemben” (Pijlmanés mások, 2003). Az ilyen jellegű integrált módszerekazzal az előnnyel is járnak, hogy elvonják a nyilvánosságfigyelmét a nagyobb partikon folyó illegálisdrogfogyasztással járó epizódokról és sürgős orvosiesetekről, és ezek helyett a klubhálózat általánoskockázatait próbálják tudatosítani a lakosságban. Ebbe akategóriába tartoznak a biztonságosabb éjszakai életrőlszóló útmutatók, amelyek azonban még Európában nemterjedtek el igazán (Calafat és mások, 2003).

A honlapokon nyújtott egyéni on-line tanácsadástviszonylag új módszerként vezették be Ausztriában ésNémetországban (www.drugcom.de). Ausztriábanugyanezen elv alapján e-mailben is kérhető tanács az újbécsi drogsegélyközponttól, ahol a minőségiszabványokat is kidolgozták (FSW, 2004). A legtöbbdrogmegelőzési weboldal azonban többnyire egyszerűenszakértői tanácsokat nyújt, és nem kínál vitafórumot, mivelaz ilyen, fogyasztók által vezetett, kölcsönös tanácsadástvégző közösség hatékonyságára nincs alapos bizonyíték(Eysenbach és mások, 2004).

50

(73) L. a PPP-4 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(74) L. a PPP-8 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(75) L. a PPP-4 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(76) L. a PPP-8 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(77) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as extasylefoglalásokról Olaszország, Ciprus,Hollandia és Románia tekintetében nincsenek adatok; Írországról és az Egyesült Királyságról sem a 2003-ban történt extasylefoglalások számáról, sem alefoglalt mennyiségről nem voltak adatok.(78) L. a SZR-9 (iv. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(79) L. a SZR-10 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(80) L. a PPP-4 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

4. fejezet: Amfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek

Szlovákiában regisztrált 10 euro/gramm alatti ártól anorvégiai 37,5 euro/gramm értékig változtak (73).Az amfetamin átlagos eladási tisztasága 7,5%(Németország) és 50% (Norvégia) között mozgott (74).

Metamfetamin

Globális szinten, a termelt és forgalmazott mennyiségtekintetében a legfontosabb ATS a metamfetamin. 2003-ban a legnagyobb mennyiségeket változatlanul Kelet- ésDélkelet-Ázsiában (Kínában, Mianmarban, a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön) termelték és foglalták le, őketÉszak-Amerika (az Egyesült Államok) követi (CND, 2005).Az európai metamfetamintermelés sokkal kisebb mértékű.2003-ban titkos metamfetamin-laboratóriumokat fedeztekfel és jelentettek Csehországból, Németországból,Litvániából és Szlovákiából (Reitox-országjelentések,2004; CND, 2005). Csehországban az 1980-as évekelejétől számolnak be metamfetamintermelésről(UNODC, 2003a); ennek legnagyobb része a helyifogyasztást szolgálja, bár valamennyit Németországba ésAusztriába is csempésznek (cseh országjelentés, 2004).2003-ban a cseh hatóságok arról számoltak be, hogy azefedrin (a metamfetamin előanyaga) feketepiaci hiányakövetkeztében nőtt a márkás gyógyszerkészítményekbőlelőállított „pervitin” (helyi metamfetamin) termelése.Bár az EMCDDA nem gyűjt szisztematikusan adatokat ametamfetaminlefoglalásokról, Csehország, Németország,Litvánia és Norvégia mégis beszámolt ilyen, 2003-bantörtént lefoglalásokról. Rajtuk kívül Dánia jelentette még ametamfetamin egyre általánosabb jelenlétét a tiltott drogokpiacán, Lettország pedig a 2003-ban lefoglalt efedrin(0,8 tonna) mennyiségének növekedéséről számolt be(2002-vel összehasonlítva) (Reitox-országjelentések, 2004).

2003-ban a „pervitin” kiskereskedelmi áraCsehországban 16 és 63 euro/gramm között volt (75),a tisztaság pedig 50–75% között változott (76).

Extasy

Globális értelemben változatlanul Európa az extasytermelésének fő központja, bár ennek viszonylagosjelentősége, úgy tűnik, csökkenőben van, mivel az extasygyártása elterjedőben van a világ más területein is,elsősorban Észak-Amerikában, valamint Kelet- és Délkelet-Ázsiában (CND, 2005; INCB, 2005). A leleplezettextasylaboratóriumok száma 2003-ban világszerte

csökkent (CND, 2005); az EU-ban ilyen laboratóriumokata jelentések szerint Belgiumban, Észtországban,Litvániában és Hollandiában találtak (Reitox-országjelentések, 2004; CND, 2005). Az EurópaiUnióban lefoglalt extasy a jelentések szerint elsősorbanHollandiából, kisebb mértékben Belgiumból származik,bár Észtország és az Egyesült Királyság is szerepelszámos jelentésben a forrásországok között (Reitox-országjelentések, 2003).

Az extasykereskedelem még mindig erősen Nyugat-Európában koncentrálódik, bár akárcsak a termelés, azelmúlt néhány évben ez is az egész világon elterjedt(UNODC, 2003a). A 2003-ban lefoglalt mennyiségekbőlNyugat- és Közép-Európában 58%-ot, Óceániában pedig23%-ot találtak (CND, 2005). 2002-ben Hollandiaelőször előzte meg az Egyesült Királyságot az EU-n belüllefoglalt legtöbb extasy tekintetében (77).

Az extasylefoglalások száma (78) az EU szintjén az1998–2001 közötti időszakban rohamosan nőtt. 2002óta azonban a lefoglalások száma csökkent, és – azadatokat szolgáltató országokban tapasztalhatótendenciák alapján – ez a visszaesés valószínűleg 2003-ban is folytatódott. A lefoglalt extasy mennyisége (79)1998-tól 2000-ig meredeken, majd azóta lassabbütemben emelkedett. 2003-ban azonban a lefoglaltmennyiség szinte valamennyi adatszolgáltató országbancsökkent. Az extasylefoglalások 2003-as látszólagosvisszaesését (a számuk és mennyiségük terén egyaránt) azEU szintjén azonban meg kell erősíteni az egyelőrehiányzó 2003-as adatokkal – különösen az EgyesültKirályság adataival –, amint azok elérhetővé válnak.

2003-ban az extasytabletták átlagos utcai eladási ára anem egészen 5 eurótól (Magyarország, Hollandia) a20–30 euróig terjedt (Görögország, Olaszország) (80).

2003-ban a legtöbb tiltott kábítószerként árult tablettaelemzésekor pszichoaktív anyagként kizárólag extasyt(MDMA, a hatóanyag) és extasyszerű anyagokat (MDEA,MDA) találtak. Dániában, Spanyolországban,Magyarországon, Hollandiában, Szlovákiában ésNorvégiában az elemzett ilyen tabletták több mint 95%-atartalmazta ezeket az anyagokat. Két ország viszont,Észtország és Litvánia nagyobb arányban (94%, illetve76%) számolt be arról, hogy az elemzett tablettákkizárólagos pszichoaktív anyagként amfetamint vagy

51

(81) Ehhez a tartományhoz csak néhány ország, konkrétan Dánia, Németország, Franciaország, Luxemburg és Hollandia adatai szolgálnak alapul.(82) Az éves változások túlmagyarázásának veszélyét elkerülendő, fel kell hívnunk a figyelmet az LSD-lefoglalások kis számára.(83) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as LSD-lefoglalásokról Olaszország, Ciprus,Hollandia és Lengyelország tekintetében nem voltak adatok; a 2003-ban történt LSD-lefoglalások számát és a lefoglalt LSD mennyiségét egyarántmegjelölő adatok Írországról, Máltáról, Szlovéniáról, az Egyesült Királyságról, Bulgáriáról és Romániáról nem álltak rendelkezésre.(84) L. a SZR-11 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(85) L. a SZR-12 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(86) L. a PPP-4 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(87) Az 1997-es együttes fellépés az új szintetikus kábítószerekre vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről (HL L 167.,1997.6.25.) a következő módon határozza meg az új szintetikus kábítószereket: „azok a szintetikus kábítószerek, amelyek jelenleg nem szerepelnek azEgyesült Nemzetek Szervezetének pszichotróp anyagokról szóló, 1971. évi egyezményének jegyzékeiben, és amelyek hasonló fenyegetést jelentenek aközegészségügyre, mint a fenti egyezmény I. és II. jegyzékében szereplő anyagok, és korlátozott gyógyászati értékkel bírnak”. Ez az előanyagoktólkülönböző végtermékekre vonatkozik.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

2004-ben a tagállamok hat új szintetikus kábítószerrőlértesítették az EMCDDA-t, ezzel a megfigyelt anyagokszáma 25 fölé emelkedett. Ezek között vannak szubsztituáltgyűrűs fenetilaminok (főként a 2C csoportból, valamint aTMA-2, 4-MTA, PMMA stb.), triptaminok (mint a DMT,AMT, DIPT és különböző származékok) és piperazinok(BZP, mCPP). Információt gyűjtöttek és cseréltek ezekenkívül különféle egyéb anyagokról is, például néhánykatinonról (mint a szubsztituált pirrolidinek). Nem kértékviszont az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól azúj anyagok kockázatfelmérésének szentesítését, mivel azegyéni/közegészségügyi vagy társadalmi kockázatokrólnem volt elég bizonyíték.

Az EWS továbbra is megfigyeli a ketamint és a GHB-t,amelyek kockázatfelmérését 2000-ben végezték el. Bárbizonyos jelek arra utalnak, hogy e két anyag rekreációskörülmények között történő fogyasztása jelentős mértékbenterjedhet, a rendelkezésre álló bizonyíték egyelőre nemelegendő az előfordulás számszerűsítéséhez vagy EU-szintű tendenciák meghatározásához.

A jelentések szerint ketamint azonosítottak Belgiumban,Dániában, Görögországban, Franciaországban,Magyarországon, Hollandiában, Svédországban, azEgyesült Királyságban és Norvégiában. Legtöbbször fehérpor formájában foglalták le, de Franciaországból és azEgyesült Királyságból folyadék formájábanlefoglalt/beszerzett ketaminról is érkezett jelentés.Testfolyadékban és mintákban a legnagyobb számbanSvédországban és Norvégiában észlelték (51, illetve 30),de egyik országban sem jeleztek különbséget orvosi és azillegális használat között.

A GHB azonosításáról és előanyagainak – GBL és 1,4-BD(kereskedelmi forgalomban széles körben hozzáférhetővegyi anyagok) – lefoglalásáról Belgium, Csehország,Dánia, Észtország, Franciaország, Hollandia, Finnország,Svédország, az Egyesült Királyság és Norvégia tettjelentést. A GHB-t por és folyadék alakban egyarántsikerült lefoglalni.

2004 utolsó két hónapja során Belgiumból,Franciaországból, Olaszországból és Hollandiából

metamfetamint tartalmaztak. Az extasytabletták MDMA-tartalma nagyon változik mintánként (még az azonoslogójú tablettáknál is), országokon belül és országokközött egyaránt. 2003-ban a tablettánkénti átlagoshatóanyag-tartalom (MDMA) 54 és 78 mg között volt (81).2003-ban az extasyként árult tablettákban talált máspszichoaktív anyagok között szerepelt az MDA, MDE,PMA, PMMA, DOB, 5-MeO-DIPT, 4-MTA és 1-PEA(Reitox-országjelentések, 2004).

LSD

Az LSD gyártása és kereskedelme sokkal kisebb mértékű,mint az ATS-é. 2000-ig az Európai Unióban az EgyesültKirályság foglalta le a legtöbb LSD-t, ám azóta alegnagyobb számú lefoglalást már Németország (82)könyvelheti el (83). Az 1998–2002 közötti időszakban azEU szintjén mind az LSD-lefoglalások száma (84), mindpedig a lefoglalt mennyiség (85) folyamatosan csökkent,eltekintve egy stagnáló időszaktól 2000-ben. 2003-banviszont, kilenc év óta először, az LSD-lefoglalások számaés a lefoglalt mennyiségek egyaránt nőttek. Rendkívül nagymennyiségeket foglaltak le Spanyolországban,Franciaországban és Lengyelországban. Ez jelezhetiaz LSD-kereskedelem (és feltehetőleg a -használat)feléledését az EU-ban. Az Európai Unióban 2003-ban egyegységnyi LSD átlagos felhasználói vételára az egyesültkirályságbeli 4 euro és az Olaszországi 25 euroártartományban mozgott (86).

A korai figyelmeztetési rendszerrelkapcsolatos információk

Az EU új szintetikus kábítószerekről szóló 1997-es együttesfellépése (87) keretében létrejött európai KoraiFigyelmeztetési Rendszer (EWS) fő célja az új szintetikuskábítószerekre vonatkozó információ gyors összegyűjtése,elemzése és cseréje, amint ezek megjelennek az európaidrogpiacon. Az EWS a Reitox hálózaton keresztül tartozikaz EMCDDA égisze alá, és szoros együttműködést folytataz Europollal, amely országos egységeinek hálózata(ENU-k) révén fontos bűnüldözési információkkal látja el.

52

(88) Az atropin egy anticholinergikus hatóanyag, amely az Atropa belladonna természetesen előforduló alkaloidája. A súlyos mérgezés halálos lehet.

4. fejezet: Amfetamin típusú serkentők, LSD és egyéb szintetikus kábítószerek

számos olyan esetet jelentettek, amikor viszonylag nagyadag atropinnal (88) hamisított kokain okozott mérgezést.Amint a kombinált kokain/atropin mérgezés kockázatanyilvánvalóvá vált, az EMCDDA figyelmeztetést küldött azEWS-partnerek részére, amelyben javasolta a hálózataikés különösen az érintett egészségügyi hatóságoktájékoztatását a kokain-/atropinmérgezés jeleiről, hogy etüneteket még a korai szakaszban diagnosztizálni tudják.Ennek folyományaként sok tagállam koraifigyelmeztetésben hívta fel hálózatai vagy egészségügyihatóságai figyelmét a veszélyre.

2005 májusában az EWS-t megerősítette az 1997-esegyüttes fellépést felváltó tanácsi határozat(2005/387/IB). A Tanács határozata a fellépés hatókörétvalamennyi új pszichoaktív anyagra kiterjesztette(a kábítószerekre és a szintetikus drogokra egyaránt).Ezen túlmenően a mechanizmus lehetővé teszi agyógyszerkészítmények felvételét az új pszichoaktívanyagokról folytatott információcserébe.

Nemzetközi fellépés a szintetikuskábítószerek előállításaés kereskedelme ellen

Az EU-ban és a nemzetközi együttműködésben egyreinkább felismerik az ellenőrzött anyagok előállításáhozszükséges előanyagok monitorozásának és ellenőrzésénekfontosságát. A heroin, kokain, extasy és hasonlókábítószerek előállításához szükséges vegyi anyagokkalkapcsolatos éberség fokozásával lehetőség nyílik azellátást megszakító vagy akadályozó intézkedésekre. Ezena területen jelenleg három nagyszabású nemzetköziprogram működik: a kokain előállításában használt kálium-permanganáttal foglalkozó „Purple” művelet; aheroin előállításában használt előanyag, azecetsavanhidrid nemzetközi kereskedelmét nyomon követő„Topáz” művelet; valamint a „Prizma projekt”, amelynekfő célja a nyomozást az amfetamin típusú serkentőszerekelőanyagaként használt anyagoknak a belépésikikötőkben vagy tiltott kábítószert előállítólaboratóriumokban való lefoglalásáig elvezetni.E műveletek keretében az INCB-nek az elmúlt két év soránösszesen 20 227 tranzakciót jelentettek, és vannak arrautaló jelek, hogy ezek a fellépések a kábítószer-termelésreis hatással voltak.

A Prizma projekt különösen fontos a szintetikuskábítószerek EU-n belüli termelése szempontjából. Ez aterület nagy kihívást jelent, mivel az ATS termeléséhezfelhasználható vegyi anyagok sokaságában számos olyananyag akad, amelyek törvényes kereskedelmitevékenységekhez szükségesek, vagy ezek melléktermékei.

A Prizma projekt érdeklődési körébe tartozik még az extasyelőállításában használt szafrol nemzetközikereskedelmének monitorozása; a pszeudoefedrinttartalmazó gyógyszerkészítmények eltérítésénekmegakadályozása; valamint az 1-fenil-2-propanon tiltottelőállításában részt vevő laboratóriumok felderítése.Az e területen végzett munka nehézségei ellenére a Prizmaprojekt ösztönözni látszik a nemzetközi együttműködést,ami sikeres tiltó intézkedéseket eredményez. Ennek egypéldája az INCB (2005) legutóbbi jelentésében ismertetettegyüttműködés Kína és Lengyelország között, amineksegítségével fényt derítettek az 1-fenil-2-propanonLengyelországba irányuló nagyarányú csempészetére.

A szintetikus kábítószerek előállítása éskereskedelme elleni európai intézkedések

A szintetikus kábítószerek ellátása terén hozandóintézkedésekről szóló végrehajtási tervnek megfelelően aBizottság az Europollal együttműködve 2003decemberében jelentést készített a terjesztési hálózatokfeltérképezésére irányuló főbb többoldalú projektekjelenlegi helyzetéről és az EU szintjén, a tagállamokban ésa tagjelölt országokban e téren szerzett tapasztalatokról. Ajelentés kiemelte azokat a fő elemeket, amelyek az ilyenprojektekben elengedhetetlenül fontosnak tűnnek aműveleti előnyök megvalósításához. Azt is megállapította,hogy „a szintetikus drogokkal kapcsolatos különféleterületekről származó információk és hírszerzés integráltstratégián belüli összevonása előnyökkel járhat”.

Az Europol 2004 decemberében a CASE és a GENESISprojekt összevonásával létrehozta a Synergy projektet,amely egy húsz tagállam és egyes harmadik országok,az EILCS (Europol Illicit Laboratory Comparison System)és az EELS (Europol Ecstasy Logo System) támogatásávallétrejövő elemzési akta (AWF). A projekt továbbra istámogatja az „Átfogó cselekvés a szintetikus drogok ellenEurópában” (Comprehensive Action against SyntheticDrugs in Europe, CASE) projektet, az amfetamin-profilozással foglalkozó svéd kezdeményezést, valaminta hat tagállam szakértőit összefogó EJUP (European JointUnit on Precursors) egységet.

Az AWF összetevő biztosítja a szintetikus drogokkalés előanyagokkal kapcsolatos magas szintű bűnügyihírszerzés adatainak összegyűjtését és elemzését. Kiemeltfigyelmet fordítanak a bűnözőcsoportokra és/vagya meghatározó működési módokra.

Az EILCS összegyűjti a szintetikus kábítószereket előállítólaboratóriumokról és a hozzájuk tartozó vegyiszemétlerakó helyekről szerzett fényképeket és műszakiinformációkat, és így lehetőséget teremt a lefoglaltfelszerelések, anyagok és vegyi anyagok közötti

53

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Az EELS a jelentős lefoglalások esetében a működésimódról fényképi és alapvető igazságügyi információt állítössze, amivel lehetővé teszi a lefoglalások közötti, illetveaz azokból vett minták közötti egyezések azonosítását,a bűnüldözési információcsere, további nyomozás ésbizonyítékszerzési célú igazságügyi profilkészítéskezdeményezését, és a bűnözőcsoportok leleplezését.A szintetikus drogok előállításához használt felszerelésekkatalógusát (Europol Synthetic Drug Production EquipmentCatalogue) és az Europol Ecstasy Logo katalógusátrendszeresen frissítik és közzéteszik.

összefüggések felderítésére, az információcserekezdeményezésére, a nyomozás támogatására,a bizonyítékszerzési célú igazságügyi szakértőivizsgálatokra, illetve a bűnsegéd és társultbűnözőcsoportok azonosítására és leleplezésére.Az Europol az EILCS-en keresztül európaifókuszpontként tevékenykedik a Prizma projekt –Berendezések ágában, amely az ENSZ INCB – atablettázógépek és a szintetikus drogok előállításábanhasznált más felszerelések felkutatásának – világméretűnyomozástámogató programja.

54

(89) Ezek a nagyon durva becslések egyszerűen az országos előfordulási arányok tartományának középső részén szereplő előfordulási arányokonalapulnak (l. a GPS-1 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben). Meg kell jegyeznünk, hogy számos nagy népességű országban (Németország,Spanyolország, Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság) viszonylag magasak az előfordulási arányok, sok esetben magasabbak a számításhozhasznált tartománynál.(90) Meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai felmérésben használt kortartomány (12 évesek és idősebbek) szélesebb, mint az EMCDDA által az EUfelméréseihez bejelentett (15–64 év). Ezzel szemben a fiatal felnőttekre vonatkozó sáv (18–25 évesek) szűkebb annál, amit az EU felméréseinektöbbsége alapul vesz (15–24 évesek).

körülmények között (bárokban és diszkókban) fordul elő.Néhány országban azonban a rendszeres használatbizonyos formái sem elhanyagolhatóak.Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiábanés az Egyesült Királyságban a fiatal férfiak (15–34 évesek)1,5–4%-a számolt be jelenlegi használatról (előző30 nap). A városi területeken a kokainhasználat arányavalószínűleg lényegesen magasabb.

Egy nemrégiben több város részvételével elvégzettvizsgálat kimutatta, hogy a társadalmilag integráltnaknevezhető fogyasztók (diszkókban, klubokban vagymagánkapcsolatok segítségével toborzott) túlnyomótöbbsége (95%) szippantotta a kokaint; csak töredékükpróbálta elszívni vagy fecskendezni az anyagot (Prinzleveés mások, 2004).

A közelmúltbeli kokainfogyasztás (múlt évi előfordulás)nagyon durva becslésével, az összes felnőtt közülátlagosan 1%-os előfordulással számolva egész Európára3–3,5 millió főt kapunk. A jelenlegi használat arányaivalszámolva durván 1,5 millió fogyasztóról van szó (89).

Európán kívüli összehasonlítási pontként az EgyesültÁllamokban 2003-ban egy egészségügyi és kábítószer-használatra vonatkozó országos felmérésben (SAMHSA,2003) a felnőttek (12 évesek és idősebbek) 14,7%-avallotta be, hogy életében már használt kokaint, és 2,5%,hogy az előző 12 hónapban használt kokaint (90).A 18–25 éveseknél az előfordulási arány 15%(életprevalencia), 6,6% (előző 12 hónap), illetve 2,2%(előző hónap) volt. A 18–25 év közötti férfiaknál ez17,4%, 8,2%, illetve 2,9% volt. A kokainhasználatéletprevalenciája összességében a lakosság egészéttekintve az Egyesült Államokban magasabb, mint a magaselőfordulási arányokkal rendelkező európai országokban.Ez a különbség azonban a használatra vonatkozó frissebbfelmérések eredményei tükrében már nem olyannyilvánvaló, hiszen néhány európai országból az amerikaiadatokat meghaladó becslésekről számoltak be.

A kokainhasználat előfordulásaés használatának formái

A legfrissebb országos felmérések alapján a felnőttlakosság 0,5–6%-a vallotta, hogy életében már legalábbegy alkalommal kipróbálta a kokaint (életprevalencia),az élen Olaszországgal (4,6%), Spanyolországgal (4,9%)és az Egyesült Királysággal (6,8%). Közelmúltbelikokainfogyasztásról (előző 12 hónap) a felnőttekkevesebb mint 1%-a számolt be; a legtöbb országbanez az adat 0,3% és 1% között volt. Spanyolországbanés az Egyesült Királyságban a közelmúltbeli előfordulásiarányok meghaladták a 2%-ot.

Bár a kokain előfordulási adatai egyértelműenalacsonyabbak, mint a kannabiszra vonatkozóösszehasonlítható adatok, a fiatal felnőttek közöttihasználat szintje sokkal nagyobb lehet, mint a népességátlaga. A fiatal felnőttek (15–34 évesek) között azelőfordulás 1% és 11,6% között mozog, a legmagasabbszinteket ismét Spanyolországban (7,7%) és az EgyesültKirályságban (11,6%) mérték. A közelmúltbeli használat0,2% és 4,6% között mozog, 2% felett van Dániában,Írországban, Olaszországban és Hollandiában;Spanyolországban és az Egyesült Királyságban pedigmeghaladja a 4%-ot.

A kokainhasználat a férfiak között gyakoribb. Például aDániában, Németországban, Spanyolországban,Olaszországban, Hollandiában és az EgyesültKirályságban készült felmérések a 15–34 éves férfiaknál5–13% közötti életprevalenciát találtak. A közelmúltbelihasználat hat országban 3% fölött volt, közülükSpanyolország és az Egyesült Királyság 6–7%-osarányokról számolt be (10. ábra).

A népességben a kokain használata a fiatal felnőttkorikísérleti időszakot követően vagy megszakad, vagyalkalomszerűen, azaz főleg hétvégeken és kikapcsolódási

5. fejezetA kokain és a krekk (crack)

56

(91) A jelentésben való szerepeltetéshez túl későn érkezett az az információ, amely stabilizálódásra utal a 2003-as felmérésekben (az előző évielőfordulás a fiatal felnőttek körében 4,8%, szemben a 2001-es 4,6%-kal).

5. fejezet: A kokain és a krekk (crack)

Tendenciák a kokainhasználatban

A kokainhasználat lakossági vizsgálatokon alapulóegyértelmű európai tendenciáit továbbra is nehézmeghatározni (lásd a kannabisz tendenciáiról szólószakaszt). A kokainfogyasztás európai növekedésérőlazonban számos forrásból érkeztek figyelmeztetések, így ahelyi felmérésekből, táncos helyszíneken végzett célzottvizsgálatokból, a lefoglalások mutatóinak növekedésérőlés a problémákkal (halálesetek, sürgősségi esetek)kapcsolatos mutatók bizonyos mértékű növekedésérőlszóló jelentésekből.

A fiatalok közelmúltbeli kokainhasználata 1996-tól 2000-ig jelentősen nőtt az Egyesült Királyságban – azótaviszont viszonylag állandó maradt, bár az elmúlt évekbenenyhe növekedést figyeltek meg –, illetveSpanyolországban (91) 1999-től 2001-ig. Kevésbémarkáns növekedést észleltek Dániában, Olaszországban,Magyarországon, Hollandiában és Ausztriában (a helyifelmérések szerint), továbbá Németországban, némiingadozásokkal az 1990-es évek során (11. ábra).

A kokainnal összefüggő halálesetek

A kokainhasználat egészségügyi kockázataivalkapcsolatban egyre növekvő aggályok merültek fel,különösen a néhány országban megfigyelhető, növekvőtendenciát mutató rekreációs kokainhasználat miatt, amikülönösen a fiatalok csoportjai által látogatott helyszíneken(diszkókban, klubokban) jellemző. Bár a kokainnalösszefüggő halálesetek pontos számát nehéz felbecsülni,ez a mérőszám a fokozott kockázat hasznos mutatójalehetne, illetve segítene felismerni a kockázatoshasználatformákat. Ugyan Európában ritkának tűnnek azolyan akut halálesetek, amikor a kokain opiátok nélkül vanjelen, valószínűsíthető, hogy a jelenlegi statisztika nem tartjanyilván megfelelően a kokainnal összefüggő haláleseteket.A kokain okozta halálesetekről európai szinten korlátozottinformáció áll rendelkezésre, és a jelentések formája iskülönböző. A kokainfogyasztás az opiáthasználók közöttgyakori, ezért az opiáttúladagolásos esetek toxikológiaielemzése gyakran kimutatja a kokaint is, az egyébanyagokon, pl. alkoholon és benzodiazepineken kívül.

57

10. ábra: A közelmúltbeli (előző év) kokainhasználat az összes fiatal felnőtt, illetve a fiatal férfiak körében, országos felmérések alapján

Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló legfrissebb országos felmérésekből származnak (l. a GPS-4 táblázatban a 2005. évi statisztikaiértesítőben).Egyes országok fiatal felnőttek esetében az EMCDDA által használt standard életkortartománytól enyhén eltérő életkortartományt használnak. Az életkor-tartománybeli különbségek kismértékben felelhetnek az országok közötti különbségekért.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre, jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0 táblázatot a 2005.évi statisztikai értesítőben.

0

2

4

6

8%

Az összes fiatal felnőtt (15–34) Fiatal férfiak (15–34)

Dán

ia(2

000;

16–

34 n

= 4

141

)

Ném

etor

szág

(200

3; 1

8–34

n =

3 7

75)

Észt

orsz

ág(2

003;

15–

34 n

= 6

46)

Gör

ögor

szág

(200

4; 1

5–34

n =

2 6

20)

Span

yolo

rszá

g(2

001;

15–

34 n

= 6

915

)

Fran

ciao

rszá

g(2

002;

15–

34 n

= 7

24)

Írors

zág

(200

2/03

; 15–

34 n

= n

.a.)

Ola

szor

szág

(200

3; 1

5–34

n =

5 2

31)

Letto

rszá

g(2

003;

15–

34 n

= n

.a.)

Mag

yaro

rszá

g(2

003;

18–

34 n

= 2

319

)

Hol

land

ia(2

000/

01; 1

5–34

n =

6 6

87)

Leng

yelo

rszá

g(2

002;

16–

34 n

= n

.a.)

Portu

gália

(200

1; 1

5–34

n =

6 4

06)

Szlo

váki

a(2

002;

18–

34 n

= n

.a.)

Finn

orsz

ág(2

002;

15–

34 n

= 1

240

)

Egye

sült

Kirá

lysá

g(A

nglia

és W

ales

)(2

003/

04; 1

6–34

n =

8 5

90)

Nor

végi

a(1

999;

15–

34 n

= 7

94)

(92) Az adatok elemzésekor a teljes eloszlás és a tendenciák vizsgálatához az összes kezelést nyújtó központban jelentkező pácienst figyelembe vettük, apáciensek profilja és a használati minták pedig a járóbeteg-ellátó központok adatain alapulnak.(93) L. a TDI-5 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. Spanyolország adatai 2002-re vonatkoznak.(94) L. a TDI-4 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(95) L. a TDI-24 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

85-ről 2001-re 115-re, 2002-re pedig 171-re emelkedett,az 1993–2001 közötti időszakban összesen nyolcszorosnövekedés következtében). A 2003-as Reitox-országjelentésben Spanyolország arról számolt be, hogy2001-ben a kokain az összes kábítószerrel összefüggőhaláleset 54%-ában volt jelen; 39 esetben (az összeskábítószerrel összefüggő haláleset 8%-a) a halál opiátoknélkül következett be, ezek közül 21-et kizárólag a kokainokozott, ötöt pedig a kokain és az alkohol együttesen.

A rendelkezésre álló információk korlátozottsága ellenéreúgy tűnik, hogy a kokain a kábítószerrel összefüggőhalálesetek 1–15%-ában játszott meghatározó szerepetazokban az országokban, amelyek a halált okozókábítószer típusa szerint differenciált adatokat tudtakközölni; számos ország (Németország, Spanyolország,Franciaország és Magyarország) a kábítószerrelösszefüggő halálesetek arányát körülbelül 8–12%-banjelölte meg. Bár ezeket az eredményeket nagyon nehézEurópa egészére kivetíteni, ez évi több száz, kokainnalösszefüggő halálesetet jelenthet az EU szintjén. Igaz, hogya számadatok jóval alacsonyabbak az opiátok okoztahalálesetek számánál, a kokainnal összefüggő halálozásezzel együtt komoly és feltehetőleg növekvő problémátjelent; abban a néhány országban, ahol a tendenciákatmeg lehet becsülni, általában növekedést mutat.

A kokain fontos közrejátszó lehet a szív- és érrendszeriproblémák (ritmuszavar, szívizominfarktus, agyvérzés; l.Ghuran és Nolan, 2000) miatti halálesetekben, különösenaz erre fogékony használók körében, és sok ilyen esetészrevétlen maradhat.

Kezelési igényekkel kapcsolatosadatok (92)

Az opiátok és a kannabisz mögött a kokain a harmadikleggyakrabban megnevezett fő kábítószer a drog miattgyógykezelésre jelentkezők beszámolójában, és az EUegészét tekintve az összes gyógykezelési igény körülbelül10%-áért felel. Ez az átfogó szám azonban nagyváltozatosságot rejt az egyes országok szintjén: a legtöbbországban a kokain miatti gyógykezelési igények számaviszonylag alacsony, de Spanyolországban ésHollandiában a kokainhasználat miatt gyógykezelésrejelentkezők aránya 26%, illetve 38% (93). A legtöbbországban az elsődlegesen kokainhasználat miattgyógykezelést kérő új páciensek aránya magasabb, mintaz összes pácienshez képest képviselt arányuk (94). Akokaint másodlagos drogként a járóbeteg-ellátóközpontokban gyógykezelésre jelentkező új páciensek13%-a nevezte meg (95).

Kokain okozta halálesetekről 2003-ban számos ország tettjelentést (Reitox-országjelentések): Németország(25 esetben a kokain egymagában, 93 esetben másdrogokkal kombináltan volt jelen; 2002-ben a megfelelőszámadat 47, illetve 84), Franciaország (10 halálesetkizárólag a kokain miatt, egy esetben pedig egygyógyszerrel együtt), Görögország (két kokain okoztaeset), Magyarország (négy kokaintúladagolásoshaláleset), Hollandia (17 haláleset a kokain miatt 2003-ban, az 1994-es két esettől a 2002-es 37 esetig növekvőtendenciával), Ausztria (a kábítószerrel összefüggőhalálesetek 30%-ában találtak kokaint, de egymagábancsak három esetben, illetve egy esetben gázzal együtt),Portugália (a kábítószerrel összefüggő halálesetek 37%-ában találtak kokaint) és az Egyesült Királyság(a kokain „említése” a halotti bizonyítványokon a 2000-es

58

11. ábra: A közelmúltbeli (előző év) kokainhasználattendenciái fiatal felnőttek (15–34 évesek) körében,lakossági felmérések alapján (1)

(1) A minta méretét (válaszadók) a 15–34 éves korcsoportban azegyes országokban és években a 2005. évi statisztikai értesítőbena GPS-4 táblázat mutatja be.

(2) Dániában az 1994-es érték a „kemény drogoknak” felel meg.Megjegyzés: Az adatok az egyes országokban rendelkezésre álló országos

felmérésekből származnak. Minden felmérés számadatai ésmódszertana megtekinthető a GPS-4 táblázatban a 2005. évistatisztikai értesítőben.A fiatal felnőttek esetében az EMCDDA a 15–34 év közöttitartományt használja (Dániában és az Egyesült Királyságban az alsóhatár 16 év, Németországban, Észtországban [1998] ésMagyarországon 18 év). Franciaországban az életkortartomány1992-ben 25–34 év volt, 1995-ben pedig 18–39 év.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), amelyek lakossági felmérésekre,jelentésekre vagy tudományos cikkekre épülnek. L. még a GPS-0táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Dánia (2)NémetországÉsztország

Görögország

Spanyolország

Franciaország

Olaszország

Magyarország

Hollandia

Finnország

EK (Angliaés Wales)

0

1

2

3

4

5

6

7

8%

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

(96) L. a TDI-22 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben és A férfiak és nők közötti különbségek a kábítószer-használati formákban(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=7293).(97) L. a TDI-10 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

5. fejezet: A kokain és a krekk (crack)

Sok ország számolt be a kokainhasználat növekedésérőla gyógykezelésre jelentkező páciensek között; akokainhasználat miatt gyógykezelésre jelentkező újpáciensek aránya 1996–2003 között 4,8%-ről 9,3%-ranőtt, az elsődleges kokainhasználat miatt gyógykezeléstigénylő új páciensek száma pedig 2535-ről 6123-raemelkedett. Hollandiában 2003-ban első ízben, akokainhasználat miatt gyógykezelésre jelentkező újpáciensek száma meghaladta az opiáthasználat miattgyógykezelést igénylőkét. A Londonban összegyűjtöttgyógykezelési adatok elemzése alapján az 1995–96és 2000–01 közötti időszakban a kokaint fogyasztópáciensek száma több mint kétszeresére nőtt(GLADA, 2004), igaz, a kiinduló érték alacsony volt (735-ről 1917-re).

Ezeket az adatokat valószínűleg befolyásolja a krekkkokain (szívható kokainbázis) egyelőre kicsi, de növekvőproblémája, amelyről Hollandiából és az EgyesültKirályságból egyaránt érkeztek jelzések, mivel ezekben azországokban a krekk-kokain-páciensek számánaknövekedését észlelték az elmúlt évek során. Bár aproblematikus használók száma alacsony, a fogyasztókláthatólag néhány nagyobb városi területenkoncentrálódnak, így legjobban a városi alapúmegfigyelési jelentésekből tűnnek ki.

A krekk kokain használói általában a kokainporthasználókétól eltérő társadalmi háttérrel rendelkeznek.A krekk kokain fogyasztói esetében valószínűbb ahátrányos társadalmi helyzet, és bizonyos jelek arrautalnak, hogy az etnikai kisebbségi populációk különösensebezhetőek: Londonban a gyógykezelésre jelentkezőfeketék kétharmada elsődleges krekk-kokain-használó(GLADA, 2004), Hollandiában pedig a krekk kokain miattkezelt páciensek 30%-a nem holland származású. A krekkkokain okozta aggodalmak ellenére emlékeztetnünk kellarra, hogy – bár a kábítószer kifejezett kárt okoz ahasználónak és az őt körülvevő közösségnek egyaránt –ez a probléma továbbra is erősen Európára lokalizálódik.Meg kell jegyezni, hogy a krekk-kokain-pácienseket ezenbelül is túlnyomó részben két országból jelentették(Hollandia és az Egyesült Királyság).

Összességében nézve az Európában felmerülő, kokainmiatti gyógykezelési igények többsége nem köthető a krekkkokainhoz. Az új kokainos páciensek 70%-a kokain-hidrokloridot (kokainport) használ (legtöbben szippantjáka kábítószert), és a maradék 30% használja a krekkkokaint. Az új kokainpáciensek nagyjából 5%-abefecskendezi a kokaint.

Az elsődleges kokainhasználat miatt gyógykezeléstigénylő új páciensek többsége férfi (a férfiak és nők

aránya 3,7:1). A nemek megoszlásában az országokközött különbségek mutatkoznak (96). Olaszországban egyserkentőszerek, főként kokain használata miattgyógykezelést kérő pácienseken végzett vizsgálat aztmutatta ki, hogy a fogyasztók között a nők közelugyanolyan arányban vannak jelen, mint a férfiak, akokain és más serkentőszerek miatt gyógykezelést kérőkközött viszont a nemek aránya erősen eltolódik a férfiakjavára (Macchia és mások, 2004).

A kokaint elsődleges drogként használó új páciensek azátlagot tekintve idősebbek a többi drogfogyasztónál (azátlagéletkor 30 év, ezen belül a többség 20–34 évközötti); a páciensek kisebb, de nem jelentéktelen hányadaa beszámolók szerint a 35–39 éves korcsoportbatartozik (97).

A kokaint gyakran más kiegészítő kábítószerrel, sokszorkannabisszal (40%) vagy alkohollal (37%) kombináltanhasználják. A kábítószert injektálók között végzett helyivizsgálat azt mutatta, hogy egyes területeken kezdnépszerűvé válni a heroin és kokain egy injekcióbanbeadott kombinációja (ezt a kábítószert injektálók olykor a„speedballing” néven említik). Ha ez így is van, a legtöbbország átfogó gyógykezelési igényekről jelentett adataibólez nem tűnik ki, ezek szerint ugyanis csak a páciensek kisrésze számolt be a kokain és a heroin kombinálthasználatáról. Ez azonban nem mondható el mindegyikországról; így például Hollandiában a kokainhasználókravonatkozó gyógykezelési igények adatainak elemzésearra utal, hogy sok kokainfogyasztó valójábanpolidrogfogyasztó, és hogy a legnagyobb csoport akokaint és heroint egyaránt használókból áll (Mol ésmások, 2002).

A problematikus kokainhasználatgyógykezeléseA problematikus kokainhasználók gyógykezelésére – azopiáthasználat miatt szenvedőkkel ellentétben – nincsáltalánosan elfogadott és elterjedt farmakológiai kezelés.A tünetek szisztematikus enyhítését szolgáló gyógyszereketolykor felírhatnak a kokainhasználók részére, de ezekáltalában rövid távúak, és csak a kokainhasználattalösszefüggő problémák, például a feszültség vagy azalvászavar csökkentésére irányulnak. Hosszabb távúgyógykezelésre a kokainhasználóknak rendszerint azáltalános kábítószer-kezelőszolgálatok keretében nyíliklehetőségük. Összességében azonban akokainproblémákkal küzdő fogyasztók gyógykezelésilehetőségei fejletlennek tűnnek (Haasen, 2003). Ez talánkezd megváltozni, mivel néhány országban újgyógykezelési módokat dolgoznak ki a kokainproblémával

59

(98) L. „A lefoglalások és a piaci adatok értelmezése”, 42. o.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

korábbinál több információkérés futott be a kokainról ésa krekk kokainról, bár ezek a hívások százalékban mégmindig messze elmaradtak a legális drogokra ésa kannabiszra vonatkozó kérdésektől. Szaporodika kábítószerekkel foglalkozó szolgálatok munkatársairészére nyújtott továbbképzések száma a kokain és krekkkokain használatából eredő problémák megfelelőkezeléséről sok olyan helyszínen, ahol ez a jelenségviszonylag újnak számít (a hétvégi forgatag Dublinbanvagy a technoélet Bécsben).

A központi nagyvárosokban a kokain és krekk kokainhasználói szaktanácsadáshoz és gyógykezelésiajánlatokhoz juthatnak, például: Frankfurtban(Suchthilfezentrum Bleichstrasse: www.drogenberatung-jj.de), Barcelonában (Hospital Vall d’Hebron: www.vhebron.es), Bécsben (ChEck iT!: www.checkyourdrugs.at)és Londonban (www.cracklondon.org.uk).

Lefoglalások és piaci információk (98)

Termelés és kereskedelem

A tiltott koka legnagyobb forrása a világon Kolumbia,nyomában Peruval és Bolíviával. A világszintűkokaintermelés 2003-ban 655 tonnára rúgott, amihezKolumbia 67%-ban, Peru 24%-ban, Bolívia pedig 9%-banjárult hozzá (CND, 2005). Az Európában lefoglalt kokainlegnagyobb része közvetlenül Dél-Amerikából(Kolumbiából) vagy Közép-Amerikán és a karibi térségenkeresztül érkezik. 2003-ban az EU-ba importált kokainfő tranzitországai között volt Brazília, Venezuela,továbbá Argentína, Costa Rica és Curaçao (Reitox-országjelentések, 2004; CND, 2005).A tranzitterületek között szerepelt még Dél- és Nyugat-Afrika (INCB, 2005). Az Európai Unióbana fő belépési helyek változatlanul Spanyolország,Hollandia és Portugália (Reitox-országjelentések, 2004;CND, 2005; INCB, 2005).

Lefoglalások

A lefoglalások adatai alapján a kokain a harmadiklegintenzívebben értékesített kábítószer a világon,a kannabisznövény és a kannabiszgyanta után.A lefoglalt mennyiség tekintetében – 2003-banvilágszinten 490,5 tonna – a legnagyobbkokainkereskedelem változatlanul az amerikaikontinenseken (82%) és Európában folyt. Utóbbi felelősa világszerte lefoglalt kokainmennyiség 17%-áért, amiaz előző évhez képest növekedést jelent (CND, 2005).Európán belül a legtöbb kokainlefoglalás a nyugatiállamokban történik. Spanyolország az utóbbi öt évben

küzdő páciensek célzott gyógykezelésére; erre példa azAngliában jelenleg fejlesztés alatt álló, kifejezetten a krekkkokain használatára specializálódott szolgálatoklétrehozása (NTA, 2003).

A kokainproblémák gyógykezeléséről szóló szakirodalomtöbbsége amerikai tanulmányokból származik, ezért azeurópai viszonyokat nem feltétlenül tükrözi. Aproblematikus kokainhasználat gyógykezelésénekértékelése sajnálatos módon az EU-ban még mindig ritka,részben egyszerűen abból a tényből eredően, hogy akezelőszolgálatok történetileg nézve viszonylag ritkántalálkoztak kokainproblémákkal. A kokain miattigyógykezelés szakirodalmának egy rendszerezett európaiáttekintése (Rigter és mások, 2004) megjegyezte, hogya problematikus kokainhasználók között a gyógykezelésbetartása általánosan alacsony szintű, és nagyarányúa visszaesés. Egyes bizonyítékok azt igazolják, hogya pszichoterápia segíthet a fogyasztás csökkentésében,az akupunktúra hatékonyságát viszont a kokainproblémákkezelésében nem sikerült határozott bizonyítékokkalalátámasztani. Ezeket a megállapításokat azonbana terület terápiás beavatkozásaira nézve irányadó szilárdeurópai bizonyítékbázis hiányával együtt kell figyelembevenni. Például az sem derült még ki egyértelműen, hogya kifejezetten a kokainra irányuló beavatkozásokhatékonyabbak-e, mint a problematikus kokainhasználókbevonása egy nem drogspecifikus általános gyógykezelésiprogramba. Nyitott kérdés továbbá, hogy ki lehet-efejleszteni egy olyan farmakológiai kezelést aproblematikus kokainhasználók számára, amely a„standard kezelési lehetőséget” jelentené, ahogyan ametadon és buprenorfin standard módszerré vált aproblematikus opiáthasználat kezelésében. Meg kelljegyezni, hogy jelentős különbség van az opiátkábítószerek, illetve a serkentőszerek és a kokain testihatásmechanizmusai között, ami azt jelenti, hogy akábítószer okozta problémákra adható terápiás válasz isvalószínűleg igen eltérő lehet. Az Egyesült Államokbanjelenleg olyan beavatkozások kifejlesztésén dolgoznak,amelyek ideiglenesen blokkolnák a kokainhasználathatását a fogyasztóra; egyelőre érdeklődve várjuk, hogyaz említett munka nyomán születnek-e új kezelésilehetőségek a jövőben.

Az egészségügyi ártalmak csökkentése

Az elmúlt néhány évben a kokain és krekk kokainhasználatával járó egészségügyi ártalmak megelőzéséreés csökkentésére irányuló intézkedések gyors fejlődéstmutattak, és új, kifejezetten a kokainra és a krekkrevonatkozó információk váltak elérhetővé, különösen azinterneten keresztül. Belgiumban, Franciaországban ésPortugáliában a telefonos segélyvonalakon minden

60

(99) Ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as kokainlefoglalásokról Olaszország, Ciprus,Hollandia és Románia tekintetében nincsenek adatok; a 2003-ban történt kokainlefoglalások számát és mennyiségét egyaránt megjelölő adatokÍrországról és az Egyesült Királyságról nem álltak rendelkezésre.(100) L. a SZR-5 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(101) L. a SZR-6 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(102) L. a PPP-3 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(103) L. a PPP-7 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. Meg kell jegyeznünk, hogy a kokain átlagos tisztaságára vonatkozó 2003-asbecslések Csehországban és Lengyelországban kisszámú mintán alapulnak (n = 5, illetve 6).

5. fejezet: A kokain és a krekk (crack)

rendre az Európai Unió legnagyobb mennyiségeketlefoglaló országa volt. 2003-ban Spanyolországra jutottaz egész Európai Unió területén történt lefoglalásoknak,illetve a lefoglalt mennyiségnek több mint a fele (99).

Az 1998–2002 közötti időszak alatt a kokainlefoglalásokszáma (100) Németország és Portugália kivételével mindenországban emelkedett. Ugyanezen időszak alatt az EU-ban lefoglalt kokain mennyisége (101) ingadozott, denövekvő tendenciával. Az adatokat szolgáltató országoktendenciái alapján azonban a kokainlefoglalások számaaz EU szintjén 2003-ban csökkenni látszott(konkrétan Spanyolországban), miközben a lefoglaltkokainmennyiségek jelentősen nőttek (különösenSpanyolországban és Hollandiában). Úgy tűnik, hogy2003-ban kiemelkedően nagy mennyiségű kokainfogásoktörténtek az EU-ban.

Bár az Európai Unió néhány országa beszámolt krekklefoglalásáról, ezek néha nem különböztethetők meg akokainlefoglalásoktól. Ezért a kokainlefoglalások fentemlített trendje esetleg a krekkre is vonatkozik.

Ár és tisztaság

A kokain átlagos kiskereskedelmi ára (102) 2003-ban nagykülönbségeket mutatott az Európai Unióban;a Spanyolországban regisztrált 34 euro/grammés a Norvégiában tapasztalható 175 euro/grammközött mozgott.

A heroinhoz képest a felhasználói kokain átlagos tisztaságifoka nagy; 2003-ban a Csehországban ésNémetországban tapasztalható 32%-tól aLengyelországban tapasztalt 83%-ig változik (103).

61

63

(104) Bővebb részletekért l. a problémás kábítószer-használatra vonatkozó módszertani megjegyzéseket a 2005. évi statisztikai értesítőben.(105) L. a PDU-1 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

a kokainnal kapcsolatos kábítószer-problémák terén,viszont a problematikus kábítószer-használat megbízhatóidőbeli irányzatairól, amelyek a problematikuskokainhasználatot is magukban foglalják, nincsenekadatok. Németország és Hollandia a problematikuskábítószer-használó népességen belül a krekkhasználóinak növekvő arányáról számol be, noha eközbena problematikus kábítószer-használók teljes becsült számaHollandiában változatlan.

Előfordulás

A problematikus kábítószer-használat becsült előfordulásaaz 1999–2003 közötti időszakban a 15–64 évesnépességben 1000 főre vetítve 2 és 10 eset közötti(a becslések középértékének alapján), vagy a felnőttnépesség közel 1%-át jelenti (105). Az előfordulási arányoknagy változatosságot mutatnak az egyes országok között,bár amikor egy országon belül különböző módszerekethasználtak, nagyjából következetes eredmények születtek.A becslések nagyobb arányú előfordulást jeleznek Dánia,Írország, Olaszország, Luxemburg, Ausztria, Portugália,Spanyolország és az Egyesült Királyság esetében (6–10 eset jut 1000 főre, a 15–64 év közöttilakosságból), és kis arányokról számol be Németország,Görögország, Hollandia és Lengyelország (kevesebb mint4 eset jut 1000 főre, a 15–64 év közötti lakosságból)(12. ábra). Az EU új tagállamai és a tagjelölt országokközül csak Csehország, Lengyelország és Szlovéniarendelkezik jól dokumentált becslésekkel, ezek szerint őkaz alsó vagy a középmezőnyben foglalnak helyeta 15–64 éves népesség 1000 tagjára jutó 3,6%-os,1,9%-os és 5,3%-os értékekkel. A problematikuskábítószer-használat gyakoriságának súlyozott átlaga azEU-ban valószínűleg négy és hét eset között van a15–64 éves népesség 1000 egyedére vetítve, ami összesen1,2–2,1 millió problematikus kábítószer-használót jelent EU-szinten, akik közül 850 000 és 1,3 millió közötti agyakori injekciós használók száma. Ezek a becslésekazonban durvák, és finomításra szorulnak, amint egyre többadat áll rendelkezésre az új tagállamok részéről.

A helyi és regionális becslések alapján feltételezhető, hogya problematikus kábítószer-használat terén a városok ésrégiók között nagy különbségek mutatkozhatnak. A helyielőfordulásra vonatkozóan a legmagasabb becslések az

Európában a heroin rendszeres és tartós használata,a kábítószer-injekciózás, valamint néhány országbana serkentőszerek intenzív használata felelős a kábítószerrelösszefüggő egészségi és társadalmi problémák jelentőshányadáért. Bár az ilyen viselkedés az egyének kisszámára jellemző a népesség egészéhez viszonyítva,a problematikus kábítószer-használat ártalmai jelentősek.A probléma mértékének megértéséhez és a tendenciákidőbeli változásának figyelemmel kíséréséhezaz EMCDDA együttműködik a tagállamokkal a„problematikus kábítószer-használat” fogalmának újmeghatározásában, valamint a mértékének és hatásánakmérésére irányuló stratégiák kidolgozásában.

Problematikus kábítószer-használat

A problematikus kábítószer-használat operatívmeghatározása: „injekciózott kábítószer használata, vagyopiátok, kokain és/vagy amfetaminok hosszú távú, illetverendszeres használata” (104). A definíciók változatosságaés a módszertani bizonytalanság azt jelenti, hogy ezena területen nehéz megbízható becsléseket kapni,és óvatosan kell bánni az országok vagy az időpontokközötti különbségek értelmezésével.

A problematikus kábítószer-használat több fontoscsoportra bontható. Általában különbséget lehet tenniaz EU-országok többségében a problematikus kábítószer-használatért leginkább felelős heroinhasználat,illetve a serkentőszerek problematikus használata között,amely utóbbi leginkább Finnországban és Svédországbanvan jelen, ahol a problematikus kábítószer-használóktöbbsége elsősorban amfetaminhasználó. Ehhezhasonlóan Csehországban a problematikus kábítószer-használók tekintélyes részét hagyományosana metamfetaminhasználók alkotják.

A problematikus kábítószer-használat egyre sokrétűbb.A polidroghasználat problémája például egyrejelentősebbé válik a legtöbb országban, miközben néhányországban, ahol hagyományosan az opiátproblémákdomináltak, most más kábítószerek irányába történőváltozásról számolnak be. Spanyolországbana problematikus opiáthasználat becslései csökkenéstmutatnak, ugyanakkor növekedés tapasztalható

6. fejezetA heroin- és az injekciós kábítószer-használat

(106) L. a PDU-4 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

néhány országban viszont ez a legutóbbi évekbenstabilizálódni látszott. Az 1999–2003 közötti időszakra16 országból állnak rendelkezésre a becslések (Dániát ésSvédországot is számolva, amelyek csak az 1998–2001közötti időszakról rendelkeznek adatokkal, illetve azEgyesült Királyságot, ahol az adatok az 1996–2001közötti időszakból valók). A 16 ország közül hat számoltbe a problematikus kábítószer-használat becsültgyakoriságának növekedéséről (Dánia, Finnország,Norvégia, Ausztria, Svédország és az Egyesült Királyság),öt jelentett stabil előfordulást vagy csökkenést(Csehország, Írország, Németország, Görögország ésSzlovénia), további öt pedig az alkalmazott becslésimódszertől függően különböző tendenciákról tett jelentést,ami talán részben a problematikus kábítószer-használókkülönböző célcsoportjaira vonatkozik (Spanyolország,Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Portugália) (106).

Kábítószer-injektálás

Az injekciós kábítószer-használók esetében a károskövetkezmények veszélye nagyon nagy, ezért fontos

1999–2003 közötti időszakban Írországból,Portugáliából és az Egyesült Királyságból érkeztek, ezekközött az 1000 főre jutó esetek száma elérte a 16-ot(Dublin), 17-et (Beja), 24-et (Aveiro) és 25-öt (Londonrészei), sőt egészen 29-re (Dundee) és 34-re emelkedett(Glasgow) (13. ábra). A földrajzi változatosság azonbanmég a helyi szinten belül is nagy, így London egy másikrészében az előfordulást mindössze 6/1000 főrebecsülték. Ez azt jelzi, hogy hozzáférhető és megbízhatóhelyi előfordulási becslésekre szükség lenne sok másországban is, ahol a kábítószer helyi vagy regionáliselőfordulása különösen magas (vagy alacsony) lehet, demérések hiányában ez nem derül ki.

Bár jelentős fejlődés ment végbe a becslési módszerekterén, a megbízható és következetes történeti adatokhiánya megnehezíti a problematikus kábítószer-használatirányzatainak felmérését. Néhány országban abecslésekben történt változásokról szóló beszámolók,amelyeket egyéb mutatók is alátámasztanak, azt sejtetik,hogy az 1990-es évek közepe óta emelkedett aproblematikus kábítószer-használat (EMCDDA, 2004a);

64

12. ábra: Becslések a problematikus kábítószer-használat előfordulásáról az 1999–2003 közötti időszakban (1000 főre jutó esetekszáma a 15–64 éves populációban)

Megjegyzés: CR = Fogás-visszafogás eljárás (capture-recapture); TM = Kezelési multiplikátor; PM = Rendőrségi multiplikátor; MI = Többváltozós indikátor; TP =csonkolt Poisson-eloszlás; CM = Kombinált módszerek. További részletekért l. a PDU-1, PDU-2 és PDU-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.A szimbólum egy pont becslést jelöl, a sáv pedig egy bizonytalansági intervallumot, amely lehet egy 95%-os bizonyosság intervallum vagy egyérzékenységi elemzésen alapuló intervallum (l. a PDU-3 táblázatot). A célcsoportok a különböző módszerektől és adatforrásoktól függően kisséváltozhatnak, ezért csak óvatos összehasonlításokat szabad végezni. A spanyol becslés nem tartalmazza a problematikus kokainhasználatot; magasabbbecslés található a PDU-2 és PDU-3 táblázatban, amely ezt a csoportot is figyelembe veszi, de nem feltétlenül megbízható.

Forrás: Nemzeti fókuszpontok. L. még EMCDDA (2003).

0

2

4

6

8

10

12

14

1000

főre

jutó

ese

tek

szám

a

Cse

hors

zág

2003

TM

Dán

ia 2

001

CR

Ném

etor

szág

200

3 TM

Ném

etor

szág

200

3 PM

Ném

etor

szág

200

3 M

M

Gör

ögor

szág

200

3 C

R

Span

yolo

rszá

g 20

00 T

M

Fran

ciao

rszá

g 19

99 T

M

Fran

ciao

rszá

g 19

99 P

M

Fran

ciao

rszá

g 19

99 M

I

Írors

zág

2001

CR

Ola

szor

szág

200

3 TM

Ola

szor

szág

200

3 M

I

Ola

szor

szág

200

3 C

R

Luxe

mbu

rg 2

000

CR

Luxe

mbu

rg 2

000

TP

Hol

land

ia 2

001

TM

Hol

land

ia 2

001

MI

Aus

ztria

200

2 C

R

Leng

yelo

rszá

g 20

02 C

M

Portu

gália

200

0 TM

Portu

gália

200

0 PM

Szlo

véni

a 20

01 C

R

Finn

orsz

ág 2

002

CR

Svéd

orsz

ág 2

001

CR

Egye

sült

Kirá

lysá

g 20

01 C

M

(107) L. a PDU-2 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(108) L. a PDU-5 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(109) L. a PDU-3 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

a kábítószer-injektálást külön, a problematikus kábítószer-használat alapkategóriájaként kezelni.

Közegészségügyi jelentősége ellenére az injekcióskábítószer-használókról csak néhány ország közölországos vagy helyi becsléseket. A rendelkezésre állóországos becslések szerint a 15–64 éves népesség 1000egyedére vonatkoztatva az injekciós kábítószer-használókszáma egy és hat közé tehető, ami arra mutat, hogy azországok között jelentős különbségek vannak az injekcióskábítószer-használat előfordulása tekintetében (107).Az injekciós kábítószer-használatról a legmagasabbországos becslést Luxemburg közölte, a 15–64 éveslakosság 1000 egyedére hat főt, a legalacsonyabbatpedig Görögország, ahol 1000 főre mindössze egy esetjut. Bár az injekciós kábítószer-használat előfordulása abecslések szerint ritka, 1999 után Norvégiából bizonyosjelek alapján növekedéséről számoltak be, míg

Portugáliában a különböző becslési módszerek eltérőtendenciákat jeleznek (108).

A gyógykezelés alatt álló injekciós heroinhasználókhányadának elemzése markáns különbségeket mutat azországok között a jelenlegi injekciós kábítószer-használatelőfordulásában, valamint különféle időbeli tendenciáktekintetében (109). Néhány országban (Spanyolország,Hollandia és Portugália) a heroinhasználók viszonylag kishányada injekciózik, miközben más országokban a bevettmódszer még mindig a heroin injekciózása. Az EurópaiUnió néhány régi tagállamában, ahonnan adatok állnakrendelkezésre (Dánia, Spanyolország, Franciaország,Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság), akezelés alatt álló heroinhasználók injekciós kábítószer-használata csökkent. Ugyanakkor az új tagállamokban –legalábbis ahol rendelkezésre állnak adatok – szinteminden kezelés alatt álló heroinhasználó injekciót használ.

65

13. ábra: Országos és helyi becslések a problematikus kábítószer-használat előfordulásáról az 1999–2003-as időszakban (1000 főrejutó esetek száma a 15–64 éves populációban)

Megjegyzés: Fekete négyzet = minták országos lefedettséggel; kék háromszög = minták helyi/regionális lefedettséggel.A célcsoportok a különböző módszerektől és adatforrásoktól függően kissé változhatnak, ezért csak óvatos összehasonlításokat szabad végezni. Továbbirészletekért l. a PDU-1, PDU-2 és PDU-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. A helyi előfordulás becslésének mintája nagymértékben függ avizsgálatok elérhetőségétől és helyszínétől; ha azonban rendelkezésre állnak, a helyi becslések utalhatnak az országos átlagtól eltérő előfordulásra egyesvárosokban vagy régiókban.

Forrás: Nemzeti fókuszpontok. L. még EMCDDA (2003).

0

5

10

15

20

25

30

35

Cse

hors

zág

Dán

ia

Ném

etor

szág

Gör

ögor

szág

Span

yolo

rszá

g

Fran

ciao

rszá

g

Írors

zág

Ola

szor

szág

Letto

rszá

g

Luxe

mbu

rg

Mag

yaro

rszá

g

Hol

land

ia

Aus

ztria

Leng

yelo

rszá

g

Portu

gália

Szlo

véni

a

Finn

orsz

ág

Svéd

orsz

ág

Egye

sült

Kirá

lysá

g

1000

főre

jutó

ese

tek

szám

a

(110) L. a TDI-24 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(111) L. a TDI-5 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. (112) L. a TDI-3 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(113) L. a TDI-22 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(114) L. a TDI-10 (iii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(115) L. a TDI-11 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(116) L. a TDI-18 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. Csak Németország számolt be arról, hogy az új páciensek 70%-a csak alkalmilaghasznál, illetve az előző hónapban egyáltalán nem használt opiátokat.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Az utóbbi évtizedben e tendencia alakulásában országokközötti különbségeket is fel lehetett fedezni, ígyhatározottan csökkent a heroinhasználó páciensek számaDániában, Németországban, Hollandiában, Szlovákiábanés Finnországban, valamelyest nőtt viszont Bulgáriában ésaz Egyesült Királyságban (112).

A járóbeteg-ellátó központokat felkereső új páciensekadatainak elemzése lehetővé teszi az opiáhasználókprofiljának részletesebb leírását. Az elsősorbanopiáthasználat miatt gyógykezelést kérő új pácienseknél aférfiak és a nők aránya 2,8:1; a nemek aránya azonbanországonként erősen változhat, 5:1 és 2:1 között mozog,Ciprus kivételével, ahol a férfi-nő arány szélsőségesenmagas (11:1), illetve Svédországot leszámítva, ahola különbség nagyon alacsony (0,9:1), ráadásulaz opiáthasználók között a nők száma meghaladjaa férfiakét (113).

A legtöbb opiáthasználó 20 és 34 év közötti,a 30–39 éves korcsoportban pedig a páciensek több mintfele az opiáthasználat miatt jelentkezik gyógykezelésre.A jelentések egy öregedő opiáthasználó betegkörrőlszámolnak be; Hollandiában például az új opiáthasználópáciensek körülbelül 40%-a idősebb 40 évesnél.Kivételt jelent Románia és Szlovénia, ahol azopiáthasználók között egy nagyon fiatal populációt istaláltak (15–19 évesek) (114).

Az opiátok miatt kezelt páciensek többsége elmondásaszerint első alkalommal 15–24 éves kora között használtopiátokat, ezen belül a páciensek körülbelül 50%-a 20éves kora előtt használta először a kábítószert (115).Az első használat életkorának és az első gyógykezeléséletkorának összevetéséből kiderül, hogy általábankörülbelül 5–10 év telik el az első használat és az elsőgyógykezelési igény között. A fiatal korban kezdődőopiáthasználat gyakran magatartási problémákkal, illetveszociálisan hátrányos helyzettel jár együtt (az EgyesültKirályság országjelentése).

A legtöbb országban az opiát miatt kezelt páciensek60–90%-a naponta fogyasztja a kábítószert, néhányanviszont az előző hónapban nem használták, illetve csakalkalmilag használták; ennek az lehet a magyarázata,hogy egyes páciensek a gyógykezelés megkezdése előttfelhagynak a kábítószer-használattal (116).

A páciensek negyven százaléka injekcióban adja be akábítószert, másik 40%-a elszívja vagy belélegzi.A használati módok terén különbségek vannak a régi és az

Gyógykezelési igényekkelkapcsolatos adatok

Az összes kezelési igényből 60%-ot tekintenek opiát miattikezelésnek, noha sok esetben az elsődleges drogot nemtartják nyilván; az opiátok miatt kezelt pácienseknek pedigtöbb mint a fele (54%) ismerten injekciós használó, illetve10%-nak az injekciózási helyzete nem ismert. Az opiátokatemellett az új páciensek körülbelül 10%-a nevezte megmásodlagos kábítószerként (110).

Sok országban változatlanul az opiátok (főként a heroin)miatt kerülnek a kliensek gyógykezelésre, de az országokközött érdemi különbségeket lehet felfedezni. Az EurópaiUnió tagállamai és a tagjelölt országok három nagycsoportra oszthatók abban a tekintetben, hogy a kezelésalatt lévő népességen belül milyen arányban fordulnak előa heroinproblémával küzdők:

• 40% alatt – Csehország, Hollandia, Lengyelország,Finnország, Svédország;

• 50–70% – Dánia, Németország, Spanyolország,Írország, Ciprus, Lettország, Románia, Szlovákia;

• 70% fölött – Bulgária, Franciaország, Görögország,Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Szlovénia,Egyesült Királyság (111).

A jelentések szerint növekszik a sok évig gyógykezelésrejáró opiátpáciensek száma, csökken viszont az opiátokmiatti új gyógykezelési igények előfordulása (Reitox-országjelentések, 2004; Drug Misuse Research Division,2004). Néhány ország esetében 1996-tól 2003-ignyomon lehet követni a heroinhasználatot agyógykezelésre jelentkező új páciensek között, és ezekaz adatok a gyógykezelést kérők összlétszámát tekintveáltalános csökkenést jeleznek.

Határozottabban csökkent az opiátkezelés relatívhozzájárulása az újonnan kezelést kérő populációhoz,aminek oka az elsősorban más drogokkal kapcsolatosproblémák miatt kezelésre jelentkező páciensek számánaknövekedésében keresendő. Ez viszont visszavezethetőpéldául arra, hogy egyes opiáthasználók heroinrólkokainra váltanak (Ouwehand és mások, 2004), agyógykezelési rendszerek nagyobb differenciáltságára,ami által más problematikus kábítószer-használók számárais hozzáférhetővé váltak, vagy arra, hogy kevesebbhasználóból lesz új problematikus használó (hollandországjelentés).

66

(117) Csak azon országok esetében, amelyek adatai rendelkezésre állnak.(118) L. a TDI-17 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(119) L. a TDI-25 (ii. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. L. még a buprenorfinról szóló kiválasztott témát. Minden páciens legfeljebb négymásodlagosan használt kábítószert nevezhet meg.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

új tagállamok között (117) (14. ábra): az új tagállamokban60%-nál nagyobb arányban fordulnak elő az injekciósopiáthasználók, míg a régiekben ez az arány 60% alattmarad (Finnország kivételével, ahol a páciensek között78,4% az injekciós opiáthasználók aránya). Azopiáthasználók között az injekciós fogyasztók arányaHollandiában a legalacsonyabb (8,3%) (118).

Az új páciensek közül sokan az opiátok mellett más drogotis használnak, gyakran kannabiszt (47%) vagy alkoholt(24%). Ezen a téren is határozott országonkéntikülönbségek vannak: Csehországban és Szlovákiábana páciensek közel fele az opiátokat a kokaintól eltérőserkentőszerekkel együtt használja; Görögországbanés Máltán a páciensek 18%-a, illetve 29%-a az opiátokmellett másodlagos kábítószerként kokaint használ;Finnországban az opiáthasználók (főlegbuprenorfinhasználók) közül 37% számolt be másodlagoskábítószerként hipnotikumok és nyugtatók (főkéntbenzodiazepinek) használatáról (119).

A kábítószerekhez kapcsolódófertőző betegségek

67

14. ábra: Új injekciós opiáthasználó járó beteg páciensekaz összes új opiáthasználó számának arányában, országokszerint, 2003

Megjegyzés: Csak azokról az országokról készült jelentés, ahol voltak elsődlegesdrogként opiátot használó páciensek és/vagy az adatközlőországokról.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004).

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Hol

land

ia

Svéd

orsz

ág

Dán

ia

Egye

sült

Kirá

lysá

g

Ném

etor

szág

Gör

ögor

szág

Bulg

ária

Szlo

véni

a

Mál

ta

Cse

hors

zág

Szlo

váki

a

Finn

orsz

ág

Cip

rus

Letto

rszá

g

Átla

g

%

A HIV és az AIDS Kelet-Európában

A humán immundeficiencia vírusa (HIV) nemrégibenmasszív járványszerű elterjedést mutatott az injekcióskábítószer-használóknál Oroszországban és Ukrajnában,valamint a balti régió EU-tagállamaiban. Észtországban ésaz Orosz Föderációban az intravénás kábítószer-használattal összefüggésbe hozható, újonnandiagnosztizált fertőzések száma 2001-ben tetőzött,egymillió lakosra jutó 991, illetve 333 esettel. Ukrajnábanazonban a csúcsot korábban, 1997-ben érték el, amikoraz injekciós kábítószer-használók közötti széles körűfertőzés következtében 146 eset/millió fő arányt jegyeztekfel; ezt követően az injekciós kábítószer-használókkalösszefüggő, újonnan diagnosztizált HIV-fertőzésgyakorisága visszaesett, de a közelmúltban ismétemelkedett.

Az AIDS injekciós kábítószer-használóknál tapasztaltelőfordulása Lettországban és Ukrajnában gyorsan nő,ami arra utal, hogy az antivíruskezelés elérhetőségeés felvevőképessége valószínűleg elégtelen(l. „A hatékony antiretrovirális gyógykezelésa WHO európai régiójában”, 69. o.).

Injekciós kábítószer-használóknál újonnan diagnosztizáltHIV-fertőzések az EU kiválasztott országaiban,Oroszországban és Ukrajnában, a jelentés éve szerint

Forrás: Az AIDS Járványtanát Monitorizáló Európai Központ (EuroHIV)(2004).

Észtország

Lettország

Litvánia

Oroszország

Ukrajna

Eset

ek sz

áma/

egym

illió

lako

s

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1 000

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

(120) L. az INF-3 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(121) A Portugáliára és Olaszországra vonatkozó adatok nem korlátozódnak az injekciós kábítószer-használókra, és ezért alábecsülhetik a körükbenmérhető előfordulást.(122) L. az INF-1 és INF-8 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(123) L. az INF-8 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. (124) 25 évesnél fiatalabb injekciós kábítószer-használók: Lengyelországban 55 fiatal injekciós kábítószer-használó közül 33% fertőzött, Lettországban107 fiatal injekciós kábítószer-használó közül 20% fertőzött.(125) L. az INF-10 táblázatot és az INF-4 és INF-5 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben. (126) L. az INF-16 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Az előfordulási adatok azonban források sokaságábólszármaznak, amelyek összehasonlítása gyakran nehéz,ezért körültekintő értelmezést kívánnak.

A HIV-esetek bejelentésében tapasztalható növekedéseketa rendelkezésre álló szérumbeli előfordulási adatoktöbbnyire megerősítik; Lettországban például a vizsgáltinjekciós kábítószer-használók országos gyógykezelésimintáiban az előfordulás az 1997-es 1,5%-ról (5/336)2001-re 14%-ra (302/2203) nőtt, majd 2003-ban ismét7%-ra (65/987) esett vissza. Ausztriában, ahol azinjekciós kábítószer-használók HIV-esetbejelentési adatainem elérhetők, a kábítószerrel (közvetlenül) összefüggőhalálesetek országos mintái némi növekedésre utalnak,2003-ban 7%-ra (11/163) az 1998-as 1%-hoz képest(1/117), de a kis számok miatt a tendencia statisztikailagnem jelentős.

2002-ben és 2003-ban a HIV előfordulása az injekcióskábítószer-használók között – többnyire a kábítószer miattkezelteknél – nagy változatosságot mutatott azországokban és között, a bulgáriai 0%-tól,Magyarországon, Szlovénián és Szlovákián keresztülegészen a legmagasabb 37,5%-os értékig (54/144) egyolaszországi városban (2003, Bolzano – a kezelt, illetvefogva tartott használók) (120). Az országos mintákban alegmagasabb előfordulási arányokat (2002–03-ban 10%fölött) Olaszországban, Lettországban és Portugáliábantalálták (121); Spanyolországban a 2001-re vonatkozóadatok igen magas előfordulást jeleznek, frissebb adatokviszont nem állnak rendelkezésre (122). A regionális és helyimintákban a legmagasabb előfordulási arányokat(2002–2003 között 20% felett) Spanyolországból,Olaszországból, Lettországból és Lengyelországbóljelentették (123), bár néhány országról és területről, aholkorábban magas előfordulási arányok voltak, nem közöltekfrissebb adatokat. Lettországban és Lengyelországban ahelyi vizsgálatok a fiatal injekciós kábítószer-használókközött észlelt igen magas előfordulás alapján nemrégibentörtént HIV-fertőzést feltételeznek (124). A lengyel vizsgálatesetében ezt a friss terjedést megerősíti a 127 új injekcióshasználóból álló mintában mért 23%-os előfordulás (125).

Az előfordulás időbeli tendenciái szintén eltérnekországonként. Bár a balti régióban a közelmúltbanmegfigyeltek néhány kitörést, a HIV szérumbeli előfordulásaaz injekciós kábítószer-használóktól vett mintákban az1990-es évek közepe óta csökkenést mutat néhányleginkább érintett országban (Spanyolország,Franciaország és Olaszország), amit az utóbbi évekbenjellemző stabilizálódás követett (126). Ha azonban a

HIV és AIDS

A bejelentett HIV-fertőzések alakulása az utóbbi időben

A HIV erősen járványos terjedését figyelték meg a baltirégió új tagállamainak injekciós kábítószer-használóiközött, amit Kelet-Európában tömeges járvány előzött meg(EuroHIV, 2004) (l. „A HIV és az AIDS Kelet-Európában”rovatot). Az újonnan diagnosztizált esetek számaÉsztországban és Lettországban 2001-ben, Litvániában2002-ben tetőzött, ezután viszont az arányok nemrégibenradikálisan csökkentek. Ez a HIV-járvány injekcióskábítószer-használók közötti terjedésének jellemzőmintája. Azért keletkezik, mert rövid idő alatt a legnagyobbveszélynek kitett injekciós kábítószer-használók magjánakminden tagja megfertőződik, ezután az újabb fogékonyinjekciós kábítószer-használók hiányában visszaesik, eztkövetően pedig a nagy kockázatnak kitett új injekcióskábítószer-használók „toborzásának” arányától függőszinten stabilizálódik. Nem zárható ki azonban aviselkedés megváltozásának járulékos hatása, ami – haérvényesül – részben a specifikus beavatkozásokeredménye is lehet (l. „A kábítószerrel összefüggő fertőzőbetegségek megelőzése”, 71. o.).

A 15 tagú Európai Unió országaiban az újonnandiagnosztizált HIV-esetek száma az elmúlt évekbenviszonylag alacsony maradt, Portugália kivételével.Az összehasonlítás azonban az EU szintjén nem teljes,mivel az AIDS által leginkább érintett egyes országokróla HIV-esetekről beszámoló adatok továbbra sem állnakrendelkezésre (Spanyolország és Olaszország), illetvecsak most kezdenek elérhetővé válni (Franciaország).Portugáliában nagyon magas arányt, egymillió főre88 esetet mutattak ki, de ez erős csökkenésnek számít2000 óta (akkor az arány 245/1 millió fő volt). Acsökkenés ilyen mértékét fenntartásokkal kell értelmezni,mivel Portugáliában csak 2000-ben vezették be azeurópai adatbejelentési rendszert.

A HIV szérumbeli előfordulása

Az injekciós kábítószer-használók szérumbeli előfordulásiadatai (a fertőzöttek százalékos aránya az injekcióskábítószer-használók mintáiban) fontos kiegészítéstjelentenek a HIV-esetekről beszámoló adatok mellett.Az ismételt szérumbeli előfordulási vizsgálatok és adiagnosztikai tesztekből kapott adatok rutin monitorozásaigazolhatja az esetek bejelentései alapján kirajzolódótendenciákat, és konkrét régiók vagy körülményektekintetében részletesebb információt nyújthat.

68

(127) L. az INF-26 és INF-27 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(128) L. az INF-1 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(129) L. az INF-2 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

szérumbeli előfordulás magas és stabil, a fertőzésvalószínűleg folytatódik. Az új injekciós kábítószer-használókra vonatkozó adatok határozottan a fertőzésfolytatódására, sőt fokozódására utalnakSpanyolországban 1999 és 2000 között. Néhányországban (Franciaország 2001–03, Portugália1999–2000) az új fiatal injekciós kábítószer-használókravonatkozó helyi és regionális adatok valamilyen mértékű(fokozott) fertőzésre utaltak, de a minták mérete túl kicsiahhoz, hogy a tendencia statisztikailag jelentős legyen (127).Meg kell jegyezni viszont, hogy a HIV előfordulása azinjekciós kábítószer-használók körében 2002–03 soránszámos országban nagyon alacsony maradt. A HIVelőfordulása 1% alatt maradt Csehországban,Görögországban (országos adat), Magyarországon,Szlovéniában, Szlovákiában, Finnországban, Romániában(csak 2001-re vonatkozó adatok), Bulgáriában ésNorvégiában (Oslóra vonatkozó adatok). Ezen országoknémelyikében (pl. Magyarországon) a HIV és a hepatitis Cvírus (HCV) előfordulása egyaránt az egyiklegalacsonyabb az EU-n belül, ami kis injektálásikockázatszintre utal (l. a „Hepatitis B és C” szakaszt alább).

AIDS-es esetekLettországban az AIDS injekciós kábítószer-használathozkapcsolódó előfordulása az 1997-es 0 esetről 2002-benés 2003-ban a becsült 19 eset/egymillió lakosgyakoriságra emelkedett (128). Az EU-n belül alegmagasabb arányt azonban még így is Portugáliábanmérték, egymillió lakosra 33 esettel, bár ez a szám 1999

óta csökken. Az AIDS injekciós kábítószer-használat miattielőfordulása az EU-n belül az 1990-es évek elejéntetőzött, azóta csökken. A leginkább érintett országkorábban Spanyolország volt, ahol a csúcs 1994-ben azegymillió lakosra jutó 124 eset volt, 2003-ra azonban eza gyakoriság körülbelül 16 eset/millió lakosra csökkent.

Az AIDS előfordulásában az 1990-es évek végétőlmegfigyelhető csökkenés a rendkívül aktív antiretrovirálisterápia (HAART) 1996-os bevezetésének eredménye,amely a HIV-fertőzöttekben megakadályozza az AIDSkialakulását (l. a HAART-ról szóló rovatot). Az injekcióskábítószer-használók esetében a HIV-megelőzőintézkedések szintén fontos szerepet játszhattak, és néhányországban az injekciós használók számának csökkenése isközrejátszhatott (l. „Kábítószer-injektálás”, 64. o.).

Az éves előfordulási adatok azt mutatják, hogy míg az újAIDS-es esetek legnagyobb részét egészen 2002-ig azintravénás droghasználatnak kellett tulajdonítani, ezt afertőzési módot ezt követően megelőzte a heteroszexuálisnemi kapcsolat, ami a HIV járványtanában az elmúltévekben bekövetkezett változásokat jelzi (15. ábra). Megkell azonban jegyezni, hogy a fertőzési módok az egyesországokban nagymértékben különbözhetnek (129).

69

A hatékony antiretrovirális gyógykezelés a WHOeurópai régiójában

A hatékony antiretrovirális gyógykezelés (HAART)tekintetében meglévő lefedettségről készült WHO-becslésszerint az EU-ban és Közép-Európa legnagyobb részébena gyógykezelésre szoruló személyek több mint 75%-ánakvan hozzáférése a HAART-hoz.

A balti államok között azonban a lefedettséget Észtországés Litvánia esetében „gyengének” (25–50%), Lettországesetében pedig „nagyon gyengének” (25% alatt)becsülték. A lefedettség a becslések szerint a legtöbb kelet-európai országban „nagyon gyenge”.

A lefedettség kimondottan injekciós kábítószer-használatravonatkozó becslései nem állnak rendelkezésre, de avizsgálatok azt támasztották alá, hogy az injekcióskábítószer-használók gyakran nagyobb kockázatnak vannakkitéve a HAART kezeléshez való elégtelen hozzáféréstekintetében, mint a más úton megfertőződött személyek.

Forrás: WHO Európai Regionális Iroda, Health for All adatbázis(www.euro.who.int/hfadb) (betekintés ideje: 2005. március 8.).

15. ábra: AIDS-es esetek a fertőzési csoport és a diagnózis éveszerint (1987–2003), a bejelentési késedelmekre kiigazítva, EU

Megjegyzés: A három fő fertőzött csoportra vonatkozó adatok és a bejelentettterjedési csoport nélküli esetek adatai.HBM – homoszexuális és biszexuális férfiak; IDU – injekcióskábítószer-használók; HC – heteroszexuális kapcsolatokAz országok közül kimaradt Franciaország, Hollandia (arendelkezésre álló adatok nem fedik le az egész időszakot) ésCiprus (nem áll rendelkezésre adat).

Forrás: EuroHIV; 2003. december 31-ig bejelentett adatok.

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

2003

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

Diagnózis éve

HBM IDU HC Bejelentett terjedési csoport nélkül

AID

S-es

ese

tek

(130) L. az INF-2 és INF-11 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(131) L. még az INF-21 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben és Matheï és mások, 2005.(132) L. az INF-12 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(133) L. az INF-13 táblázatot és az INF-7 és INF-8 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

állnak rendelkezésre, és némely esetben a minták is túlkicsik. A rendelkezésre álló adatok alapján 2002–03-bana fiatal injekciós kábítószer-használók körében alegmagasabb előfordulási rátákat (40% fölött) agörögországi, ausztriai és lengyelországi mintákbantalálták, a legalacsonyabb előfordulást (20% alatt) pedigMagyarország, Szlovénia, Finnország és az EgyesültKirályság mintáiban (132). A HCV új (két évnél rövidebbideje injekciózó) injekciós kábítószer-használók közöttielőfordulására vonatkozó adatok még ennél iskorlátozottabbak, de annyi a 2002–03-ról elérhetőinformációkból kiderül, hogy a legmagasabb előfordulásiarányt (40% fölötti) a mintákban Belgiumban ésLengyelországban, a legalacsonyabb előfordulást(20% alatt) pedig Csehország, Görögország és Szlovéniamintáiban találták (133). Az 1992–2003 közötti időszakban

Hepatitis B és C

A hepatitis C vírus (HCV)-ellenanyag előfordulása azinjekciós kábítószer-használók között általában rendkívülmagas, bár az országok között és az országokon belülegyaránt igen nagy változatosságot mutat (130). Azinjekciós kábítószer-használók mintáiban 2002–03-ban60% fölötti előfordulási arányt jelentettek Belgiumból,Észtországból, Görögországból, Olaszországból,Lengyelországból, Portugáliából és Norvégiából, míg 40%alatti előfordulási arányokról számoltak be Belgiumból,Csehországból, Görögországból, Magyarországról,Ausztriából, Szlovéniából, Szlovákiából, Finnországból ésaz Egyesült Királyságból vett mintákban (16. ábra) (131).

A fiatal (25 év alatti) injekciós kábítószer-használókravonatkozó előfordulási adatok csak néhány országból

70

16. ábra: Országos és helyi becslések a HCV előfordulásáról az injekciós kábítószer-használók körében, 2002–2003

Megjegyzés: Fekete négyzet = minták országos lefedettséggel; kék háromszög = minták helyi/regionális lefedettséggel.Az országok közötti eltéréseket a különböző körülmények és/vagy vizsgálati módszerek miatt csak óvatosan szabad elemezni; az országos mintavételistratégiák változók.A spanyol és portugál adatok, illetve Csehország adatainak egy része nem injekciós kábítószer-használókat is tartalmaz, ezért esetleg alábecsüli azinjekciós kábítószer-használók közötti előfordulást (a nem injekciós kábítószer-használók hányada a mintákban nem ismert).Portugália, Szlovénia és Szlovákia adatai a gyógykezelésben lévő injekciós kábítószer-használók közötti előfordulásra korlátozódnak, és esetleg nemreprezentatívak a gyógykezelésben részt nem vevő injekciós kábítószer-használók közötti előfordulásra vonatkozóan.

Forrás: Reitox országos fókuszpontok (2004). Az elsődleges forrásokat, a tanulmány részleteit és a 2002 előtti adatokat illetően l. az INF-11 táblázatot a 2005.évi statisztikai értesítőben.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

%

Belg

ium

Cse

hors

zág

Észt

orsz

ág

Gör

ögor

szág

Ola

szor

szág

Mag

yaro

rszá

g

Aus

ztria

Leng

yelo

rszá

g

Portu

gália

Szlo

véni

a

Finn

orsz

ág

Egye

sült

Kirá

lysá

g

Nor

végi

a

(134) L. az INF-3, INF-14 és INF-15 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(135) L. az INF-9, INF-10, INF-22 és INF-23 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(136) L. az INF-14 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(137) Az európai kormányok képviselői a közelmúltban két konferencián erősítették meg partnerségüket a HIV/AIDS elleni harcban, és intézkedésekethatároztak meg az e területen adott válaszaik támogatására (dublini nyilatkozat, 2004. február, és vilniusi nyilatkozat, 2004. szeptember). A HIV/AIDS-re vonatkozó összes kulcsfontosságú EU-dokumentum megtalálható az Európai Bizottság közegészségügyi weboldalán(http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/aids/keydocs_aids_en.htm).(138) L. a NSP-2 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

a hepatitis C bejelentési adatai arra utalnak, hogyaz adatszolgáltató országokban a bejelentett hepatitis C-esetek túlnyomó többsége az injekciós kábítószer-használóknak tulajdonítható (a bejelentésektöbbnyire az akut fertőzés diagnosztizált eseteirekorlátozódnak) (17. ábra).

A hepatitis B vírus (HBV) markereinek előfordulása szinténigen változatos az országok között és az országokonbelül (134). A legteljesebb adatok a HBV-ellenanyagravonatkoznak, amely jelzi a fertőzés történetét, illetve –a negatívként tesztelt személyeknél – a védőoltáslehetőségét. 2002–03-ban az injekciós kábítószer-használók mintáiban 60% feletti előfordulástjelentettek Belgiumból, Észtországból és Olaszországból,ugyanakkor 30% alatti prevalenciáról számoltak beBelgiumból, Spanyolországból, Olaszországból,Ausztriából, Portugáliából, Szlovéniából, Szlovákiából ésaz Egyesült Királyságból (135). A hepatitis B bejelentésiadatai az 1992–2003 közötti időszakból,az adatszolgáltató országokban, az injekciós kábítószer-használók arányának növekedésére utalnak (136).

A skandináv régióban a bejelentett akut hepatitis B-esetektúlnyomó többsége az injekciós kábítószer-használóknálfordul elő, és a hepatitis B kitörései több országban isegybeestek az injekciós kábítószer-használatnövekedésével (Blystad és mások, 2005).

Az egyéb, kábítószerrel összefüggő fertőző betegségekrövid áttekintését lásd a 2004-es éves jelentésben(http://ar2004.emcdda.eu.int/hu/page074-hu.html).

A kábítószerrel összefüggő fertőző betegségekmegelőzése

Bár a tagállamok változatos, saját egyéni droghelyzetüketés politikai kontextusukat tükröző nemzeti politikáik szerintjárnak el e téren, az injekciós kábítószer-használókkörében terjedő HIV és más fertőző betegségek hatékonyleküzdéséhez szükséges fő elemek tekintetében egyreinkább európai szintű konszenzus látszik kialakulni (137).A megfelelő válaszok között szerepel a drogkezelésekhozzáférhetőségének javítása (WHO, 2005), az alacsonyküszöbű szolgáltatások fejlesztése, valamint a sterilfelszerelés és oktatási programok biztosítása, noha aztmeg kell jegyezni, hogy a szolgáltatások felsorolt elemeieltérő hangsúlyt kapnak az egyes tagállamokban.Különösen fontos, hogy megfelelő mértékben elérhetővéváljon az orális helyettesítő kezelés az injekciósopiáthasználók számára, mivel ez jelentősen csökkentia HIV terjedése szempontjából nagy kockázatú,kábítószerrel összefüggő viselkedést (Gowing és mások,2005; Sullivan és mások, 2005).

A tű és fecskendő hozzáférhetősége

A tű- és fecskendőprogramokat az 1980-as évek közepénindították el az Európai Unióban, az injekciós kábítószer-használókat fenyegető HIV-járványra adott azonnaliválaszként, és a programok az 1990-es években gyorsanelterjedtté váltak (18. ábra). Az államilag finanszírozottprogramok 1993-ra az EU jelenlegi 25 tagállamának mártöbb mint a felében és Norvégiában működtek. A tű- ésfecskendőprogramok ma Bulgáriában, Romániábanés Norvégiában, valamint az összes tagállambanrendelkezésre állnak, Ciprus kivételével, ahol viszonta steril felszerelés ingyen kapható a gyógyszertárakban,és mérlegelik egy hivatalos tű- és fecskendőprogramelindítását (138). Mihelyt az ilyen programokat bevezetikegy országban, a tű- és fecskendőprogramban részt vevőhelyszínek földrajzi elterjedése folyamatosan nő. Sokországban mára sikerült teljes földrajzi lefedettséget elérni,amiben számos tagállamban a gyógyszertárak is

71

17. ábra: Bejelentett hepatitis C-esetek, az injekciós kábítószer-használóként bejelentett esetek százaléka, 1992–2003

(1) Az adatok nem az országos szintre vonatkoznak.Megjegyzés: A: akut esetek; AK: akut és krónikus esetek; K: krónikus esetek.Forrás: Reitox nemzeti fókuszpontok.

Németország ACFinnország ACEK Skócia (1) C

Észtország ASvédország ACEK Lothian (1)

Luxemburg ACEK Anglia és Wales (1) ACEK Greater Glasgow (1)

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100%

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

(139) L. „A tű és fecskendő elérhetősége” táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(140) L. az EMCDDA weboldalán a fertőző betegségekre adott nemzeti válaszok áttekintését (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=10212).(141) L. a legfontosabb áttekintéseket az EMCDDA weboldalán (http://emcdda.eu.int/?nnodeid=5777).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

kétharmadában a kábítószer-használók körében terjedőfertőző betegségekre adott kiemelt politikai válasznaktekintik (140).

A tű- és fecskendőcsere-programokhatékonyságának bizonyítékaiA tű- és fecskendőprogramok hatékonyságát a HIV/AIDSelőfordulásának csökkentésében az injekciós kábítószer-használók körében az 1980-as évek óta vizsgálják (141).A WHO által 2004-ben közreadott szakirodalmi áttekintés

kulcsfontosságú partnerként működnek közre.Svédországban azonban az ország déli részén 1986-banelindított két program más területeken nem folytatódott,Görögországban pedig a tű- és fecskendőprogramokszáma korlátozott, és csak Athénban elérhetők (139).

Az EU országaiban és Norvégiában a tű- ésfecskendőprogramok általában szervesen beépülnek azalacsony küszöbű drogtanácsadó ügynökségekmunkájába (l. „A szolgálatok hozzáférhetőségéneknövelése” rovatot), a terepmunkába és ahajléktalanellátásba. Mivel a könnyen hozzáférhetőügynökségek sikeresnek bizonyultak az aktív kábítószer-használók elérésében, ezek fontos kiindulópontkéntszolgálhatnak a kapcsolattartás, megelőzés, oktatás éstanácsadás, illetve a gyógykezelésre beutalás számára.Azt is egyre nagyobb mértékben felismerik, hogy azalacsony küszöbű szolgáltatások létfontosságú platformotkínálnak a közösség azon tagjainak alapvetőegészségügyi ellátásához, a fertőző betegségekre valószűréséhez, védőoltásához és antivirális kezeléséhez,akiknek a hivatalos egészségügyi ellátásban valórészvétele különféle okok miatt nehéz.

A tű- és fecskendőcsere-programokat az EU 16 tagállamaés Norvégia a fertőző betegségek kábítószer-használókkörében történő terjedése megelőzésének elsődlegeseszközeként jellemzi, további hat tagállamban megszokottmódszernek minősítik, és az EU országainak

72

18. ábra: Tű- és fecskendőcsere-programok bevezetése az EU23 országában, Norvégiában és Bulgáriában

Forrás: Reitox nemzeti jelentések, 2004.

Az

orsz

ágok

öss

zesít

ett s

zám

a

0

5

10

15

20

25

30

Első tű- és fecskendőcsere-programElső állami finanszírozású tű- és fecskendőcsere-program

1983

1985

1987

1989

1991

1993

1995

1997

1999

2001

1984

1986

1988

1990

1992

1994

1996

1998

2000

A szolgáltatások hozzáférhetőségének növelése

Az „alacsony küszöbű” kifejezés olyan megvalósításikörülményeket jellemez, amelyek a kábítószer-használószámára megkönnyítik a hozzáférést a szociális ésegészségügyi szolgáltatásokhoz. Ahhoz, hogy ahozzáférési küszöböt csökkentsék, az ilyen szervezeteknekmegfelelő helyszínekre kell települniük, a pácienseikszükségleteihez igazított nyitvatartási időkkel, a késő estivagy éjszakai nyitva tartást is beleértve. Az alacsonyküszöbű szervezetek gyakran a terepre kihelyezettszociális munkásokon keresztül nyújtják szolgáltatásaikat.A szervezetek szolgáltatásainak igénybevétele kevésadminisztrációval jár, gyakran ingyenes, és nem szabjafeltételül a drogoktól való mentességet a páciens részéről.Az ilyen szervezetek azokat a jelenlegi kábítószer-használókat is célozhatják, akik korábban semmilyenegészségügyi vagy szociális szolgálattal nem álltakkapcsolatban, illetve elveszítették ezekkel a kapcsolatot.Szolgáltatásaik a használók „nehezen elérhető”csoportjait és a kifejezetten magas kockázatú csoportokat,illetve a kísérleti használókat veszik célba (például azáltal,hogy a klubokban, diszkókban és más „parti”-körülményekközött kínálják a szolgáltatásokat). Az alacsony küszöbűszolgáltatási forma az utcai szervezetekben, nyitottnappali segítőközpontokban és a terepen működőegészségügyi ellátóállomásokon, illetve a sürgősségimenedékhelyeken is alkalmazható. A könnyűhozzáférhetőségnek köszönhetően az ellátás átfogórendszerén belül ezek a szervezetek fontos szerepetjátszanak a kábítószer-használók „rejtettebb” vagy„nehezen elérhető” csoportjainak elérésében. Amellett,hogy a használókat megpróbálják rávenni, illetve beutalnia megfelelő gyógykezelésekre, sokszor „túlélésközpontú”szolgáltatásokat is nyújtanak, ideértve az élelmiszert,ruházatot, menedéket, steril injekciós felszerelést és orvosiellátást. Alapvető fontosságú helyszínt jelentenek azegészség megőrzését célzó üzenetek, illetve a biztonságoshasználathoz szükséges ismeretek és készségekterjesztéséhez azok körében, akik kísérleti jelleggel,függőként vagy problematikus módon drogokathasználnak. Emellett egyre gyakrabban gyógykezelésiszolgáltatásokat is nyújtanak.

(142) A hepatitisre vonatkozó bővebb információkért l. az EMCDDA weboldalát (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=10192).(143) A 14. Globális Tanácsadó Csoport jelentése: Bővített program az immunizációról, 1991. október 14–18., Antalya, Törökország, az EgészségügyiVilágközgyűlés 1992-ben fogadta el.(144) L. a hepatitis B-vakcinázási táblázatot (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=10192).(145) Szakértői tanulmány a hepatitis C-kezelés iránymutatásairól az injekciós kábítószer-használók számára(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=5826).(146) Ez az EMCDDA nemzeti szakértőkből álló csoportja által elfogadott definíció: a módszertani megjegyzéseket l. „A kábítószerrel összefüggő halálesetEMCDDA-definícióját” a 2005. évi statisztikai értesítőben és DRD Standard protokoll, 3.0 változat (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1419). Alegtöbb ország rendelkezik saját esetmeghatározással, amelyek jelenleg megegyeznek vagy nagyjából megegyeznek az EMCDDA definícióival, bárnéhány ország a pszichoaktív gyógyszerek miatt, illetve a nem túladagolás miatt bekövetkezett haláleseteket is beszámítja, általában korlátozott mértékben(l. a „A kábítószerrel összefüggő halálesetek nemzeti meghatározásai” a 2005. évi statisztikai értesítőben). (147) L. a DRD-1 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(148) L. a DRD-2 és a DRD-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

arra a következtetésre jutott, hogy meggyőző bizonyítékokvannak arra, hogy a steril injekciós felszerelésekhozzáférhetőségének javítása és használatánakgyakoribbá tétele az injekciós kábítószer-használókkörében jelentősen csökkenti a HIV-fertőzést, ugyanakkornagyobb arányú nem kívánt negatív következményre nincsbizonyíték (WHO, 2004). Az áttekintés azonban arra isrávilágított, hogy az injekciós kábítószer-használók HIV-fertőzésének ellenőrzése érdekében a tű- ésfecskendőprogramokat kiegészítő intézkedésekkel kelltámogatni. A tű- és fecskendőprogramokköltséghatékonyságát megvizsgálva de Wit és Bos (2004)arra következtet, hogy a tű- és fecskendőprogramokköltséghatékonynak bizonyultak a HIV terjedésénekmegelőzésében, és a HIV csökkentésén kívül továbbiérdemleges előnyökkel járnak, így például kapcsolatotteremtenek a kábítószer-használók nehezen elérhetőpopulációja és az egészségügyi és szociális szolgálatokközött.

A hepatitis megelőzése

A kábítószer-injektálás nagy kockázatot jelent a HBV- ésHCV-fertőzés veszélye miatt, és a kábítószer-használók50–80%-a az injekciós használat megkezdésétől számítottöt éven belül megfertőződik, ami krónikus fertőzésekhezvezethet, amelyek károsítják, majd végül elpusztítják amájat (EMCDDA, 2004b). Míg a hepatitis C ellen jelenlegnem áll rendelkezésre vakcina, a hepatitis B védőoltássegítségével hatékonyan megelőzhető (142).

Az elmúlt évtizedben számos tagállam felvette vagyvisszavette országos immunizációs programjába a hepatitisB-t, így az oltás ma már az EU legtöbb országában része agyermekek kötelező rutin oltásprogramjának. A WHOajánlását eddig csak Dánia, Hollandia, Svédország, azEgyesült Királyság és Norvégia nem követte (143).

Bár még el kell telnie néhány évtizednek, amíg végül nemlesz már jelentős kockázatnak kitett csoport, az EU legtöbbországában és Norvégiában már folyik a kábítószer-használóknak szánt célzott oltási programok végrehajtása.A célpopulációk elérése érdekében az oltást a kábítószer-használók számára könnyen elérhető kapcsolattartásipontokon, illetve egyre gyakrabban a börtönökben ishozzáférhetővé teszik (144).

A hepatitis B-immunizációs kampányokat gyakranösszekötik a hepatitis A elleni oltással és a hepatitis C-tanácsadással, -vizsgálattal és gyógykezelésre utalással.Noha hepatitis C-kezelést valamennyi országbannyújtanak, a gyakorlatban a hozzáférés a kábítószer-használók számára nehézségeket okozhat. Mivel ahepatitis C-gyógykezelés biztosításának irányításábanfontos eszköznek tekintik a hivatalos orvosiiránymutatásokat, az EMCDDA ezeket 2003–04-benelemzésnek vetette alá (145). A legtöbb iránymutatás akkorjavasolja a kábítószer-használók gyógykezelését, ha márleszoktak a drogról, illetve egy ideje szilárdan átálltak azorális helyettesítő kezelésre, ami három hónap és két évközött lehet. Minél frissebb útmutatókról van szó, annálvalószínűbb, hogy figyelembe veszik azokat a kutatásokatis, amelyek kimutatták a hepatológusokból és kábítószer-használati szakértőkből álló csoportok általimultidiszciplináris gyógykezelési módszer előnyeit akábítószer-használók szempontjából. A nemzeti útmutatókközelmúltbeli bővülése várhatóan javítani fogjaa gyógykezelési lehetőségeket, és fokozza azokeredményességét a kábítószer-használók számára.

Kábítószerrel összefüggő halálesetek

Heroin okozta halálesetek

Ebben a szakaszban a „kábítószerrel összefüggőhalálesetek” kifejezés azokat a haláleseteket jelenti,amelyeket közvetlenül egy vagy több kábítószerfogyasztása okoz, és általában röviddel az anyag vagyanyagok fogyasztása után következnek be. Ezeket ahaláleseteket „túladagolásnak”, „mérgezésnek” vagy„kábítószer okozta halálesetnek” nevezik (146).

Az opiátok az EU-ban bejelentett, tiltott anyagok okozta„kábítószerrel összefüggő halálesetek” többségében jelenvannak, de számos esetben a toxikológiai vizsgálat másanyagok, különösen alkohol, benzodiazepinek és –néhány országban – kokain jelenlétét is kimutatja (147).

1990 és 2002 között az EU országai évi 7000–9000túladagolásos halálesetet jelentettek be (148), ami erre azidőszakra nézve összesen több mint 100 000 halálesetetjelent. Ezek a számok minimális becslésnek tekinthetők,

73

(149) Az AIDS-es haláleseteknél megadott szám Európa nyugati területére vonatkozik (a WHO csoportosítása), és több nem EU-tag ország haláleseteit istartalmazza, pl. Svájc, Izland és Izrael.(150) L. a DRD-2 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(151) L. a DRD-7 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Szlovénia (négy metadon okozta haláleset). A 2003-asReitox-országjelentésekben Írország és Norvégia szinténjelentős számban tudósított a metadon jelenlétévelösszefüggő esetekről.

Mint minden opiátféle, a metadon is potenciálisan toxikusanyag, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a programrésztvevőinél a helyettesítő kezelés csökkenti atúladagolásos halálozás veszélyét. Számos tanulmányjelezte, hogy azok a halálesetek, amelyekben metadonjelenléte merül fel, valószínűleg inkább a tiltott, mintsem azorvos által felírt metadonhasználat eredményei. Mások azttalálták, hogy nagyobb veszélyt jelent a metadonfenntartókezelés első fázisa. Ezek az eredmények a helyettesítésiprogramok jó minőségszabványai biztosításánakszükségességét jelzik.

Fentanil és buprenorfin okozta halálesetek

Az elmúlt években a balti országokból jelentettek néhányolyan halálesetet, amelyekben a toxikológiai vizsgálatfentanilt talált, gyakran heroin kíséretében. Svédországországjelentésében 2003-ban 13, fentanillal összefüggőhalálesetről tett jelentést az injekciós kábítószer-használókkörében, míg a korábbi években ez csak elvétve fordultelő. Bővebb információért a buprenorfin szerepéről akábítószerrel összefüggő halálesetekben lásd abuprenorfinról szóló kiválasztott témát.

Az akut kábítószer-használattal összefüggőhalálesetek alakulása

A kábítószerrel összefüggő halálozás tendenciáiországonként (151), sőt akár régióról régióra is változnak, aheroin járványos terjedésének folyamatában,használatának előfordulásában, a kockázatimagatartásokban (pl. az injekciós használók aránya,polidroghasználat), a kábítószer-használóknak szántkezelés és támogató szolgáltatások biztosításában és talána heroin elérhetősége és jellemzői terén is meglévőkülönbségek következtében. A sürgősségi orvosiszolgálatok szervezetének és politikájának különbségeiszintén fontos szerepet játszhatnak.

Mindezeket a korlátokat szem előtt tartva, néhányáltalános tendencia azért megfigyelhető az EU-n belül,különös tekintettel az EU-15 tagállamaira, amelyekrőlhosszabb és szisztematikusabb adatsorok állnakrendelkezésre. Általános, markáns emelkedés volttapasztalható a kábítószerrel összefüggő halálozásbanaz 1980-as évek során és az 1990-es évek elején.Az 1990 és 2000 közötti időszakban néhány országbantapasztalható csökkenés ellenére az összesített növekedésiirányzat folytatódott, bár kisebb ütemben. 2000-ben

mivel valószínű, hogy sok országban nem minden esetetjelentenek.

Az opiátok túladagolása az egyik vezető halálozási ok azeurópai fiatalok között, különösen a városi területen élőfiatal férfiak körében (EMCDDA, 2004c). A túladagolásjelenleg az EU egészét tekintve az opiáthasználókkörében szintén az első számú halálok; 2001-ben példáulaz EU-15 tagállamai 8347 kábítószerrel összefüggőhalálesetről számoltak be, szemben az injekcióskábítószer-használókról bejelentett 1633 AIDS-eshalálesettel (EuroHIV, 2004) (149), habár a HIV-fertőzésköltségeit és lehetséges hosszú távú problémáit nemszabad alábecsülni.

A túladagoló kábítószer-használók többsége férfi, azesetek 60–100%-ában, de a legtöbb országban a férfiakaránya 75 és 90% közötti tartományban van. Atúladagolásos áldozatok többnyire húszas-harmincaséveikben járnak, átlagéletkoruk a harmincas évekközepére tehető (a sáv 22–45 év). A legalacsonyabbátlagéletkorokat több új tagállamban tapasztalták(Észtország, Lettország, Litvánia és Románia), közülüksokban ugyanis viszonylag nagy arányban fordulnak elő a25 évesnél fiatalabb túladagolásos áldozatok, ami ezenországok fiatalabb heroinhasználó populációjáttükrözheti (150).

Metadon okozta halálesetek

A 2004-es Reitox-országjelentésekben számos ország akábítószerrel összefüggő halálesetek jelentős részében ametadon jelenlétéről számolt be. Az információkat anemzeti terminológiának megfelelően közlik, és sokesetben nehéz pontosan felmérni, hogy a metadon milyenszerepet játszott a halálesetekben; néhány esetben valódimetadonmérgezésről van szó, míg más esetekben azanyag jelenlétét csupán megemlítik. Dánia jelentése szerinta metadon a mérgezés okozta halálesetek 49%-ában voltjelen (198 esetből 97-ben, amelyek közül 64 esetben csaka metadon játszott szerepet). Németország azt jelentette,hogy az esetek 23%-át „helyettesítő anyagnak”tulajdonították, amelyből 3%-ban az anyag egymagában(55 eset), 20%-ban pedig (354 eset) alkohollal ésnarkotikus kábítószerekkel együtt volt jelen, míg 2002-benez a szám összesen 30% volt (7% egymagában, 23%kombinációban). Az Egyesült Királyság 418 olyan esetrőlszámolt be, ahol a metadont „említik”, bár ez nemfeltétlenül jelent okozati összefüggést. Más országok ennélritkábban számolnak be a metadon jelenlétéről akábítószerrel összefüggő halálesetekben, példa erreFranciaország (nyolc eset egymagában vagy kombinálthasználatban), Ausztria (a halálesetek 10%-ában találtakmetadont), Portugália (az esetek 3%-ában fedezték fel) és

74

(152) L. a DRD-8 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(153) Ebben nem szerepelnek Belgium és Írország 2002-re vonatkozó számadatai (Írországban 2001-ben 88 eset fordult elő).(154) Egy egyszerű statisztikai Poisson-modell alapján. A Norvégiából származó rendőrségi adatok szintén egyértelmű csökkenést jeleznek 2003-ban.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

8930 halálesetet jelentettek, szemben az 1990-es6426 esettel (40%-os növekedés) (152). Az Európai Uniólegtöbb tagállamában a túladagolásos áldozatok egyreidősebbek, ami „öregedő kohorsz hatást” sejtet; ezkapcsolódhat a fiatal kábítószerfüggők toborzásábantapasztalható visszaeséshez (19. ábra).

2000 óta azonban az EU sok országából a kábítószerrelösszefüggő halálesetek számának csökkenésérőlszámoltak be. Az EU-15 tagállamaiban és Norvégiábanaz összesített szám a 2000-es 8930-ról 2001-re 8394-reesett vissza (6%-os csökkenés), majd 2002-ben továbbcsökkent 7122 esetre (153) (további 15%-os csökkenés).2003-ról csak 10 ország közölt adatokat, ezért az EU-banérvényesülő tendenciákról csak óvatos következtetéseketvonhatunk le. A 10 ország adatai alapján azonban 2003-ban 5%-os csökkenést lehet megfigyelni, ami csakegyharmada a 2002-ben észlelt csökkenésnek. A 2003-ravonatkozóan adatot szolgáltató 10 ország közül háromnövekedést jelentett, egyben nem történt változás, hatbólpedig csökkenésről számoltak be; ezek közül agörögországit (22%) és az olaszországit (17%) lehetettjelentősnek tekinteni (154). Ezek a fejlemények komoly

aggodalomra adnak okot, mivel előfordulhat, hogy akábítószerrel összefüggő halálesetek 2000 és 2002 közötttörtént csökkenéséért (közel 20%-os csökkenés) felelőstényezők 2003-ban megszűntek; ez különösen azértfontos, mert a kábítószerrel összefüggő halálesetek mégmindig történetileg magas, körülbelül az 1990-es évekkelmegegyező szinten állnak (20. ábra).

A 25 évesnél fiatalabbaknál a kábítószerrel összefüggőhalálesetek száma 1996 óta viszonylag folyamatosancsökkent, ami a fiatal injekciós kábítószer-használókszámának csökkenésére utalhat (19. és 20. ábra),Franciaország, Svédország és Norvégia kivételével az EU-15 legtöbb tagállamában tapasztalható csökkenővagy stabil tendencia eredményeként. Számos újtagállamban viszont a 25 évesnél fiatalabb áldozatokarányának egyértelmű növekedését figyelték meg az

75

20. ábra: A kábítószer-használattal összefüggő akut halálesetekáltalános alakulása az EU-15 tagállamaiban és a kábítószerrelösszefüggő halálesetek 25 év alatti áldozatai arányánakalakulása, 1990–2003

(1) A 2003-as számadat ideiglenes, mivel 2003-ra vonatkozóan csaktíz ország szolgáltatott adatokat. A 2003-as számadat azonországok adatain alapul, amelyek 2002-re és 2003-ra egyarántszolgáltattak adatokat.

Megjegyzés: Index: 1990 = 100. Az esetek számát évente és országonként a DRD-2 (i. és v. rész) táblázat mutatja be a 2005. évi statisztikai értesítőben.Belgium nem szolgáltatott adatot 1998–2001-ről, Írország pedig2002-ről. Az emiatt szükségessé váló korrekciókat az EMCDDA (2001)-ben meghatározott számítási módszer segítségével végezték el.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), az adatok az országos halottinyilvántartásokból vagy speciális (igazságügyi orvostani vagyrendőrségi) nyilvántartásokból származnak, a 2005. évi statisztikaiértesítőben a DRD-6 táblázatban megadott nemzeti definíciók alapján.

Inde

x: 1

990

= 10

0

80

100

120

140

160

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

(1 )

Átfogó index Index < 25

19. ábra: Tendenciák az akut kábítószerrel összefüggőhalálesetek áldozatai átlagéletkorának alakulásában az EU-15 néhány tagállamában, 1990–2001/03

Megjegyzés: Az ábra azokat az országokat mutatja, amelyek a jelentési időszaklegtöbb évére vonatkozóan megadták az áldozatok átlagos életkorát.Az információ a 2005. évi statisztikai értesítőben a DRD-6táblázatban bemutatott „nemzeti definíciókon” alapul. Angliábanés Walesben a „kábítószer-stratégiai definíciót” (DSD) használják. ONS = Office of national statistics.

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), az adatok az országos halottinyilvántartásokból vagy speciális (igazságügyi orvostani vagyrendőrségi) nyilvántartásokból származnak.

Ausztria

Németország

ĺrország

Olaszország

Luxemburg

Hollandia

Portugália

SpanyolországSvédország

EK - ONS

EK - DSD

Élet

kor (

év)

15

30

45

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

20

25

40

35

(155) L. a DRD-9 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(156) L. a DRD-6 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben. (157) L. a DRD-9 ábrát a 2005. évi statisztikai értesítőben.(158) Csak az EMCDDA „D válogatás”-ába tartozó eseteket tekintve, amely a tiltott drogokat tartalmazza. A nemzeti meghatározás sok pszichoaktívgyógyszerekből eredő esetet is magában foglal (75%).(159) A kábítószer-használók mortalitása az EU-ban: az új kohorszvizsgálatok végrehajtásának koordinációja, a meglévő kohorszok nyomon követése éselemzése, továbbá új módszerek és eredmények kidolgozása. EMCDDA-jelentés CT.00.EP.13, 2002 (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1419).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

különösen magas az injekciós használóknál.Az opiátfüggőség alacsony előfordulása ellenére ez a ténykomoly hatással van a fiatal európai felnőttek halálozására(Bargagli és mások, 2004).

Az opiáthasználók között a halál oka a túladagolásonkívül lehet az AIDS és más fertőző betegségek, illetve külsőhalálokok (balesetek, erőszak, öngyilkosság stb.).Azokban a kohorszokban, ahol a HIV-fertőzéselőfordulása alacsony, a fő halálok a túladagolás. AzAIDS-es halálesetek száma az elmúlt években jelentősencsökkent, még a nagy arányban HIV-fertőzött kohorszokkörében is, ami annak köszönhető, hogy a HAART kezelés1995 óta jobban elérhető (az összesített európaiszámadatokat l. fent) (159).

1990-es évek közepétől 2000–02-ig, ami a fiatalhasználók toborzásának fokozódására utal (155). Ezenkívülaz EU-15 szintjén 2000 óta megfigyelt csökkenéselsősorban a férfiaknál ment végbe (21,9%-os csökkenés).A nők esetében ennél sokkal visszafogottabb csökkenésttapasztaltak (14,5%), 2003-ban pedig, a férfiakkalellentétben, a nőknél a tendencia feltehetőenmegfordult (156).

Az új tagállamokra jellemző tendenciákat a rendelkezésreálló információ korlátozottsága miatt nehéz pontosanmeghatározni. Bár az egyes országok között fel lehetfedezni különbségeket, a rendelkezésre álló információ aztjelzi, hogy a kábítószerrel összefüggő halálesetek számaaz 1990-es évek közepén indult határozottabbnövekedésnek. Ezt támasztja alá a 25 évesnél fiatalabbáldozatok arányának növekedése is, ami a legtöbbadatszolgáltató országban az 1990-es évek közepe és1999–2000 között ment végbe (157). Az adatokatszolgáltató új tagállamokban 1996-tól az egészenközelmúltig a 25 évesnél fiatalabb áldozatok száma sokkalnagyobb mértékben nőtt, mint az összes áldozaté(21. ábra), ami igazolja a közelmúltban lezajlottjárványszerű terjedés elméletét. A tiltott anyagok miattihalálozás 2000 óta stabilizálódott vagy csökkentBulgáriában, Csehországban (158), Lettországban (2003-ban) és Magyarországon. Az elmúlt években ahelyzet összességében bizonyos mértékben stabilizálódnilátszik, de ezzel a megállapítással óvatosan kell bánni,mivel a jelentéstétel minősége és hatóköre sok országbanmég mindig korlátozott. A heroinhasználat feltételezhetőnövekedését, ami az 1990-es években az új tagállamokközül sokban valószínűleg lezajlott, a legutóbbi évekbenkiegyenlíthette a kezelési szolgáltatások biztosításánaknövelése vagy más tényezők, mégis nehéz megjósolni azezután várható tendenciákat (21. ábra).

Azt a következtetést lehet levonni, hogy bár 2000 és 2002között történtek pozitív fejlemények, valószínűleg olyantényezőknek köszönhetően, mint például az opiátokinjekciós használatának csökkenése számos országban,a kezelés szélesebb körű biztosítása, valamint azopiáthasználók számának lehetséges stabilizálódása vagycsökkenése, a jelenlegi számadatok hosszabb távúnézőpontból továbbra is magasak, és bizonyos jelek arrautalnak, hogy a javulás talán nem fog folytatódni.

Összesített halálozás az opiáthasználók között

Az opiáthasználók átlagos halálozása hússzor nagyobb,vagy még annál is magasabb, mint az azonos korúáltalános népesség halálozása. Ez a fokozott mortalitás

76

21. ábra: A kábítószer-használattal összefüggő akut halálesetekátfogó alakulása az új tagállamokban és a tagjelölt országokbanés a 25 év alatti áldozatok arányának alakulása, 1996–2003

(1) A 2003-ra vonatkozó számadat ideiglenes.Megjegyzés: Adatszolgáltató országok: Bulgária, Csehország, Észtország,

Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta és Szlovénia.Index: 1996 = 100. Az esetek számát évente és országonként aDRD-2 (ii. rész) táblázat mutatja be a 2005. évi statisztikai értesítőben.Fontos szem előtt tartani, hogy az index kiszámítása korlátozottszámú ország adatai alapján történt. Szintén meg kell jegyezni,hogy a 25 évesnél fiatalabb áldozatok tekintélyes részét Csehországés Észtország adja.Észtország nem szolgáltatott adatot 1996-ról és 2003-ról,Magyarország 2002-ről és Csehország 1996–2000-ről. Aszámítási módszert részletesen l. EMCDDA (2001).

Forrás: Reitox-országjelentések (2004), az adatok az országos halottinyilvántartásokból vagy speciális (igazságügyi orvostani vagyrendőrségi) nyilvántartásokból származnak, a 2005. évi statisztikaiértesítőben a DRD-6 táblázatban megadott nemzeti definíciók alapján.

Inde

x: 1

996

= 10

0

100

200

300

400

500

Index < 25 Átfogó index

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

(1 )

(160) L. az összefoglaló táblázatot: Stratégiák és válogatott intézkedések a kábítószerrel összefüggő halálozás csökkentésére(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=10 697).(161) L. az EU kábítószerügyi stratégiáját, 2005–2012 (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=6790).(162) http://eldd.emcdda.eu.int/?nnodeid=5173&pluginMethod=eldd.showlegaltextdetail&id=2603&lang=en&T=2(163) Európai jelentés a kábítószer-fogyasztó helyiségekről (http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1327).

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

Az opiáthasználók öregedésével a mortalitás fokozottanemelkedik, mivel a krónikus állapotokból (mint például amájzsugor, rák, légzőszervi megbetegedések,endocarditis, AIDS) eredő halálesetek összeadódnaktúladagolásos és külső okokból – mint például azöngyilkosság vagy az erőszak miatt – bekövetkezőelhalálozással (holland országjelentés).

A fentieken kívül a kábítószer-használók magasmortalitásához az életkörülmények és más, az önmagábanvett kábítószer-használattól eltérő tényezők(hajléktalanság, mentális betegségek, erőszak,alultápláltság stb.) is jelentős mértékben hozzájárulhatnak.Az e téren végzett tanulmányokból kiderül, hogy apszichiátriai betegek halálozása négyszer nagyobb, mintaz általános népességé (Korkeila, 2000), a hajléktalanoképedig az általános népességének három-négyszerese(Hwang, 2001).

A kábítószerrel összefüggő halálozás csökkentése

Válaszpolitikák

A kábítószerrel összefüggő halálozás jelentőscsökkentésére irányuló, 2000–04 közötti, EU-szintűpolitikai célt általánosan elfogadták a tagállamok. Az EU-15 tagállamai közül nyolc (Németország, Görögország,Spanyolország, Írország, Luxemburg, Portugália,Finnország és az Egyesült Királyság), továbbá négy új EU-ország (Ciprus, Lettország, Litvánia és Lengyelország)nemzeti stratégiai dokumentumaiba is beépítette akábítószerrel összefüggő halálozás csökkentését (160). Az atény azonban, hogy több új tagállamban még mindighiányoznak a megbízható információk a kábítószerrelösszefüggő halálesetek számáról, jelentősen akadályozzaa megfelelő válaszpolitika kidolgozását.

Az új EU kábítószer-stratégia (2005–12) nagy hangsúlythelyez a hozzáférés javítására azon szolgáltatásokköréhez, amelyek csökkenthetik a kábítószer-függőséggelösszefüggő morbiditást és mortalitást, és az e cél felé tettelőrehaladás egyik fő mutatójaként az első négyévescselekvési tervben (2005–08) a kábítószerrel összefüggőhalálesetek számát választották ki (161).

Beavatkozások

A kábítószerrel összefüggő halálozásra gyakorolt hatásáttekintve fontos beavatkozás a megfelelő gyógykezelésbiztosítása, különös tekintettel a helyettesítő kezelésre(WHO, 1998; ACMD, 2000; Brugal és mások, 2005).A helyettesítő kezelés gyorsan tért hódított Európában az1980-as évek során, illetve az 1990-es években méginkább, különösen az injekciós heroinhasználat magaselőfordulásával rendelkező EU-tagállamokban. Jelenleg az

EU-ban több mint félmillió heroinhasználó – ami aheroinhasználók becsült célcsoportjának egynegyedét-felét jelenti – vesz részt helyettesítő kezelésiprogramokban.

Azokban az országokban, ahol a problematikuskábítószer-használó populáció több mint fele helyettesítőkezelésen vesz részt, valószínűsíthető az injekcióskábítószer-használat szintjének és az ehhez kapcsolódókockázatos viselkedési formáknak a csökkenése, atúladagolásos halálesetek ebből következő csökkenésével.

Az Európai Tanács 2003-ban számos intézkedést ajánlottaz EU-tagállamoknak a kábítószerrel összefüggőhalálesetek számának csökkentésére (162). A kábítószer-függőség gyógykezelésének biztosítása mellett idetartozika túladagolás veszélyeiről és annak gyógykezelésérőlszóló információs és oktatási anyagok hatékonyabbterjesztése a kábítószer-használók, illetve társaik éscsaládjuk körében; valamint a szolgálatok számára nemelérhető használókkal terepmunka révén valókapcsolatfelvételt célzó proaktív megelőző stratégiák éskönnyen elérhető, vonzóbb drogszolgálatok. Az ajánlásvégrehajtásának mértékét és az általa elért hatásokat aBizottság folyamatosan értékeli, az erről szóló jelentéspedig 2006-ban várható.

A túladagolásos áldozatok demográfiai profilja azt jelzi,hogy leginkább a kezeletlen idősebb heroinhasználókatfenyegeti a kábítószer-túladagolás okozta halál. E kiemeltcsoport elérésében hatékony konkrét intézkedés afelügyelet alatt álló kábítószer-fogyasztási létesítményeklétrehozása (163). Ilyen szolgáltatások jelenleg 15 német és15 holland városban, valamint Madridban, Barcelonábanés Bilbaóban (Spanyolország), illetve Oslóban (Norvégia)működnek.

Az opiáthasználat kezeléseNémileg leegyszerűsítve, a problematikus opiáthasználatkezelésére rendelkezésre álló lehetőségeket három átfogókategóriába sorolhatjuk: ezek a gyógyszeresen támogatottkezelés (MAT), a gyógyszermentes kezelés és azelvonásos gyógykezelés (ez utóbbit itt részleteiben nemtárgyaljuk). Az opiátproblémák sikeres gyógykezelésénekazonban csak egy aspektusa a függőség és az elvonáskérdéseinek kezelése. A hosszú távú pozitív eredményérdekében valószínűleg ugyanennyire fontos az egyéntársadalomba való visszatérésének elősegítése, példáulmunkahely és a biztonságos lakáskörülményekmegtalálása, illetve a visszaesés elkerüléséhez szükségesszociális és életvezetési készségek kialakítása révén.Számos tanulmány megállapította már, hogy az

77

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

78

3. táblázat: A gyógyszeresen támogatott gyógykezelésekben alkalmazott anyagok Európában (a kísérleteket beleértve)

Ország Metadon Buprenorfin Dihidrokodein Lassan Heroin Naltrexon/ Klonidinfelszabaduló naloxonmorfin

Belgium X X X X X

Csehország X X

Dánia X X

Németország X X X X X

Észtország X X

Görögország X X X

Spanyolország X X X

Franciaország X X X

Írország X

Olaszország X X X X

Ciprus

Lettország X

Litvánia X X X

Luxemburg X X X

Magyarország X

Málta X X X X

Hollandia X X X X X

Ausztria X X X X

Lengyelország X

Portugália X X X X

Szlovénia X

Finnország X X

Svédország X X

Egyesült Királyság X X X X X X

Bulgária X X

Románia X

Norvégia X X

NB: Szlovákiáról és Törökországról nem áll rendelkezésre információ.Forrás: Standard táblázat a kábítószerrel összefüggő kezelések elérhetőségéről.

másrészt – bár sokkal kevésbé elterjedt – azantagonistákkal végzett kezelés (ilyen például a naltrexon).

A metadon szinte valamennyi tagállamban kapható(l. 3. táblázat), és változatlanul a leggyakrabban felírthelyettesítő anyag Európában. A gyógykezelési lehetőségekazonban az elmúlt évek folyamán bővültek. A buprenorfinma már a 26 adatszolgáltató ország közül 18-ban kapható.Az egyéb agonistákkal, illetve antagonistákkal (naltrexon,naloxon vagy klonidin) végzett gyógykezelés kevésbégyakori az EU területén. Az ellenőrzött heroinfelírásbevezetésének vizsgálata jelenleg Belgiumban is folyik,

opiátproblémával küzdő páciensek gyakran többszörlépnek be a kezelésbe, mivel a terápiás célokat, különösenaz absztinenciát nem feltétlenül sikerül az egyén elsőkezelési kapcsolatában elérni, de ez sokszor ismételtterápiás beavatkozásokkal elérhető.

Gyógyszeresen támogatott kezelés

A gyógyszeresen támogatott kezelésbe beletartozikegyrészt az agonistákkal (metadon, buprenorfin,dihidrokodein, heroin, lassan felszabaduló morfin),

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

79

4. táblázat: Helyettesítő kezelésben részesülő páciensek becsült száma Európában, 2003-ban

Ország Az erre szakosodott egységekben Az erre szakosodott egységekben Az erre szakosodott egységekben metadonkezelésben részesülő buprenorfinkezelésben részesülő helyettesítő kezelésben részesülő páciensek száma páciensek száma páciensek száma összesen

Belgium 1 922 48 1970

Csehország 368 204 572

Dánia 4 971 484 5 455

Németország 65 000 9 000 74 000

Észtország 60 13 73

Görögország 2 018 275 2 293

Spanyolország 88 678 36 88 714

Franciaország 15 000 13 000 28 000

Írország (1) 5 561 0 5 561

Olaszország 79 065 7 113 86 178

Ciprus 0 0 0

Lettország 67 0 67

Litvánia 332 n. a. 332

Luxemburg 133 10 143

Magyarország 750 0 750

Málta 698 0 698

Hollandia 12 000 n. a. 12 000

Ausztria (2) 1 796 1 667 6 413 (3)

Lengyelország 865 0 865

Portugália 9 765 2 743 12 508

Szlovénia 1 909 0 1 909

Finnország 170 430 600

Svédország 800 1 300 2 100

Egyesült Királyság 128 000 n. a. 128 000

Bulgária 380 0 380

Románia 400 0 400

Norvégia 1 947 484 2 431

Összesen (4) 422 655 36 807 462 412 (3)

(1) Ez az esetek számát jelenti, nem pedig az adott évben kezelt személyekét.(2) Ausztriában a páciensek körülbelül 46%-a nem metadonnal vagy buprenorfinnal végzett helyettesítő kezelésben részesül, ezért a végösszeghez ezt a

hányadot is hozzáadtuk, hogy az összesítés helyes legyen. Az arányok szerinti bontás az első kezeléseken alapul.(3) Az összesítésben kapott magasabb értéket az Ausztriában nem metadonnal vagy buprenorfinnal (túlnyomórészt lassan felszabaduló morfinnal) végzett

helyettesítő kezelésben részesülő páciensek becsült 2950 fős száma okozza.(4) n. a. = nincs adat. Az összesítések kiszámításakor a „nincs adat” bejegyzéseket 0-nak vettük, így tehát az itt megjelenő számadatok minimumértékek.NB: Szlovákiára és Törökországra vonatkozóan nem áll rendelkezésre információ.Forrás: Standard táblázat a kábítószerrel összefüggő kezelések elérhetőségéről.

Ausztria pedig szakértői véleményt kapott a krónikusopiátfüggők heroinnal támogatott kezeléséről, a meglévőnemzetközi programok eredményei alapján.

A legfrissebb számadatok azt mutatják, hogy 2003-bantöbb mint 450 000 páciens állt helyettesítő kezelés alatt azerre szakosodott egységekben az EU-ban (4. táblázat),

akiknek több mint 90%-a metadonkezelést kapott. Rajtukkívül további páciensek részesültek más anyagokkal (pl.dihidrokodein, lassan felszabaduló morfin vagy heroin)végzett helyettesítő kezelésben, illetve voltak, akik máskörülmények között, például háziorvosuknál kaptakhelyettesítő kezelést. Sajnos a helyettesítő kezelés evonatkozásairól jelenleg sok tagállamból nem állnak

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

használatáról 2003-ban már 14 ország számolt be, az1999/2000-es hattal szemben.

A harmadik, ámbár kevésbé elkülönülő irányzat aháziorvosok részvételének növelése a gyógyszeresentámogatott kezelés biztosításában. A háziorvosokbevonásáról 2000/2001-ben mindössze három tagállamszámolt be (Belgium, Franciaország, Egyesült Királyság)(Solberg és mások, 2002), ma viszont már az EU-15tagállamai közül 10-ben (Belgium, Németország,Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg,Hollandia, Ausztria, Svédország és az Egyesült Királyság),valamint az új tagállamok közül háromban megtörtént(Csehország, Málta és Szlovénia).

Gyógyszermentes gyógykezelés

A gyógyszermentes gyógykezelés a kábítószerektől valóhosszú távú tartózkodás elérése érdekében alkalmazottpszicho-szociális és oktatási technikákat jelenti.A gyógyszermentes gyógykezelés hagyományosanrehabilitációs otthonokban és hosszú távon történt,pl. terápiás közösségekben. Manapság is sokszorközösségi alapú.

A gyógyszeresen támogatott gyógykezeléstől eltérően –amelyről számos tagállamban központi nyilvántartástvezetnek –, a gyógyszermentes gyógykezelésre vonatkozónyilvántartás ritka, és csak elvétve fordul elő megbízható,egyértelmű, számszerűsített adat erről a kezelési módról.Bár a gyógyszeresen támogatott kezeléssel pontosan nemösszehasonlítható, a tagállamoktól érkező jelentések aztjelzik, hogy a tagállamok többségében, illetve EU-szintűösszesítésben is a gyógyszeresen támogatott kezelés aproblematikus opiáthasználók kezelésének elsődlegesformája. Ugyanakkor néhány ország (Észtország, Ciprus,Litvánia, Lengyelország és Finnország) a gyógyszermenteskezelés preferenciájáról számolt be a gyógyszeresentámogatott kezeléssel szemben. A gyógyszeresentámogatott kezelés és a gyógyszermentes kezelés szintjetöbb országban, nevezetesen Görögországban,Spanyolországban és Norvégiában, hasonlónak tűnik.

Új fejlemények a minőségbiztosításban

Több országban (Németország, Ausztria és Portugália)kézikönyveket adtak ki a kábítószer-kezelésben részt vevőorvosi személyzet részére. Az Egyesült Királyságkormányzati drogstratégiájának keretében tetterőfeszítések azt igazolják, hogy a költségvetésre,szervezésre, monitorozásra és munkatársakra fordítottbefektetések segítségével a várólisták lerövidíthetők, ígytöbb problematikus kábítószer-használó juthat be ésmaradhat benn a kezelésben. Angliában 2003–04-ben41%-kal több problematikus kábítószer-használó álltkapcsolatban a kábítószeres gyógykezelést biztosító

rendelkezésre megbízható adatok, következésképpen azEU egészére vonatkozó összesített számadatokat nem lehetmeghatározni.

Néhány ország azonban megbízható adatokat vagybecsléseket közölt a háziorvosoknál helyettesítőkezelésben részesülő páciensek számáról, ami fontosadalék az EU-n belül helyettesítő kezelésben részt vevőpáciensek teljes számának becsléséhez. 2003-ban aháziorvosok által metadonkezelésben részesülő páciensekszáma Franciaországban 8500 fő, Írországban 2682 fő,Luxemburgban 851 fő, Hollandiában pedig 930 fő volt.Rajtuk kívül Csehországban és Franciaországban 1200,illetve 70 000 páciens kapott buprenorfinkezeléstháziorvosától. Becslések szerint ebben az öt országbanösszesen 81 743 páciens részesült helyettesítő kezelésbenháziorvosánál. Figyelembe véve, hogy a szakosodottegységekben a helyettesítő kezelésben több mint450 000 páciens vesz részt, a helyettesítő kezelésbenrészesülő páciensek teljes száma biztosan meghaladja afélmilliót, és körülbelül 530 000 főt tesz ki. Mivel azonbanaz információ nem teljes, ezt az 530 000 fős adatot csakminimumbecslésnek tekinthetjük a helyettesítő kezelésbenrészesülő kábítószer-használók számáról.

A helyettesítő kezelések elérhetőségének mértéke jelentőseltéréseket mutat az EU-15 országai, illetve az újtagállamok és tagjelölt országok között. Bár az újtagállamok az összlakosság több mint 20%-át jelentik, ahelyettesítő kezelésben részesülő páciensek számánakcsak 1,3%-át teszik ki az új tagállamok és a tagjelöltországok lakosai (nem beleértve Törökországot, ahonnana helyettesítő kezelésről nem állnak rendelkezésre adatok).Az új tagállamok közül csak kettő, Csehország ésSzlovénia közölt becsléseket a problematikus kábítószer-használat előfordulásáról, és mindkét országra igaz, hogya helyettesítő kezelés a problematikus kábítószer-használók kisebb része számára elérhető (16%, illetve26%), mint az EU-15 átlagában (35%). Noha aproblematikus kábítószer-használat előfordulásáról a többiúj tagállamban és tagjelölt országban nincsenek becslések,a helyettesítő kezelés szintje egyértelműen elmarad az EU-15 tagállamokétól. Figyelembe véve a fertőzőbetegségek terjedésének magas kockázatát az országoknémelyikében, valamint a gyógyszeresen támogatottkezelés megelőző szerepét ennek korlátok közészorításában (l. pl. UNODC, 2002), a helyzetaggodalomra ad okot.

Az elmúlt években a gyógyszeresen támogatott kezelésenbelül két különálló tendencia van kialakulóban. Az első ahelyettesítő kezelés fokozott elérhetőségének tendenciájátviszi tovább, bár a növekedés egyre kevésbé határozott.Másrészről a gyógykezelésben adott anyagok terén isdifferenciálódás zajlott le; például a buprenorfin

80

(164) L. „A lefoglalások és piaci adatok értelmezése”, 42. o.(165) De ezt a hiányzó 2003-as adatokkal összevetve ellenőrizni kell, amint azok elérhetővé válnak. A 2003-as heroinlefoglalások számárólOlaszország, Ciprus, Hollandia és Románia tekintetében nem volt adat; a 2003-ban történt heroinlefoglalások számát és a lefoglalt heroin mennyiségétegyaránt megjelölő adatok Írországról és az Egyesült Királyságról nem álltak rendelkezésre.

6. fejezet: A heroin- és az injekciós kábítószer-használat

szolgálatokkal, mint 1998–99-ben, és a várakozási idő2001 óta kétharmadával csökkent. 2003–04-bena páciensek 72%-a vagy sikeresen befejezte a szervezettkezelést, vagy kezelésben maradt, szemben a 2002–03-as 57%-kal (NTA, 2004).

A gyógyszermentes kezelés megvalósításának körülményeiigen változatosak. Az országok egyik csoportjában(Németország, Görögország, Spanyolország,Franciaország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia,Lengyelország, Szlovénia, az Egyesült Királyság) aproblematikus opiáthasználók gyógyszermentes kezeléseelsősorban járóbeteg-ellátásban történik, míg az országokkisebb része elsősorban a fekvőbeteg-gyógykezelésrőlszámolt be (Írország, Olaszország, Ausztria), másországok esetében pedig nem volt egyértelmű dominancia(Svédország, Norvégia).

Szociális visszailleszkedés

A szociális visszailleszkedés meghatározása „bármilyen,a volt vagy jelenlegi problematikus kábítószer-használóközösségi beilleszkedését célzó szociális beavatkozás”.Három „pilléren” alapul: (1) lakhatás, (2) oktatás és (3)foglalkoztatás (a szakképzést is ideértve). Másintézkedések, például a tanácsadás és a szabadidőstevékenységek szintén alkalmazhatók.

A szociális visszailleszkedés kevésbé régi alapokkalrendelkező válasz a problematikus kábítószer-használatra,mint a kezelés, ennek megfelelően a megfigyelés ésjelentéskészítés ezen a területen szórványosabb. Néhányország a szociális visszailleszkedés terén tetterőfeszítéseiről minőségi értékelést is készített; jólefedettségről azonban sehonnan nem számoltak be.A jelentést tevő országok (Észtország, Írország, Málta,Hollandia, Románia, Svédország és Norvégia)egyöntetűen hiányosságokat találtak szociálisvisszailleszkedési szolgáltatásaik és/vagy programjaikterén. Ez alól az egyetlen kivétel Görögország, aholegyrészt a szociális visszailleszkedési programokelterjedtsége viszonylag nagy, másrészt az általuk elértpáciensek számáról is megbízható adatok állnakrendelkezésre.

Lefoglalások és piaci információk (164)

Az opiátok termelése, kereskedelme és lefoglalásai

Afganisztán egyértelműen világelső a tiltott ópiumelőállítása terén, különösen a művelés alatt álló teljesterület 2004-es újabb növekedését is figyelembe véve. Atiltott ópium globális termelése 2004-ben körülbelül 4850tonnára rúgott (2003-ban 4766 tonna), amelyhez

Afganisztán 87%-ban, Mianmar pedig 8%-ban járulthozzá. A világ ópiumtermelése az elmúlt öt év folyamánstabil maradt, 2001 kivételével, amikor az ópiummáktermesztésének Afganisztánban a talibán rezsim általfoganatosított betiltása drámai, azonban rövid életűcsökkenést eredményezett. A globális potenciálisherointermelést 2004-ben 485 tonnára becsülték (2003-ban 477 tonna) (CND, 2005).

Az Európai Unióban fogyasztott heroin termeléseelsősorban (növekvő mértékben) Afganisztánban történik,illetve az ópium kereskedelmi útvonalai mentén, konkrétanTörökországban (UNODC, 2003a; INCB, 2005), és kétfő kereskedelmi útvonalon éri el Európát. A történetilegfontos balkáni útvonal változatlanul kulcsszerepet tölt bea heroincsempészetben. A Pakisztánon, Iránon ésTörökországon való átszállítást követően az útvonalelágazik egy déli ágra Görögországon, Macedónia VoltJugoszláv Köztársaságon, Albánián, Olaszország egyrészén, Szerbián, Montenegrón és Bosznia-Hercegovinánkeresztül, valamint egy északi ágra Bulgárián, Románián,Magyarországon és Ausztrián át. Az INCB (2005)jelentése szerint 2003-ban a balkáni útvonal északi ágavált a heroinkereskedelem fő útvonalává. Az 1990-es évekközepe óta a heroint egyre inkább a „selyemúton”csempészik be Európába Közép-Ázsián, a Kaszpi-tengeren és az Orosz Föderáción, Fehéroroszországonvagy Ukrajnán keresztül (Reitox-országjelentések, 2004;UNODC, 2003a; CND, 2005; INCB, 2005). Bár ezek azútvonalak a legfontosabbak, 2003-ban Kelet- és Nyugat-Afrika, illetve az amerikai kontinens több országábólis jelentették Európába szánt heroinszállítmányok lefoglalását(CND, 2005; INCB, 2005).

Az importált heroinon kívül néhány opiát kábítószert azEurópai Unióban készítenek. Ez főleg házimákkészítményekre (pl. mákszalma, mákkoncentrátum azőrölt mákfejekből vagy mákszárakból) korlátozódikszámos keleti EU-országban, pl. Észtországban,Lettországban és Litvániában (Reitox-országjelentések,2004). Ezek a termékek 2003-ban a jelek szerintkülönösen Észtországban váltak ismét népszerűvé.

Volumen tekintetében 2003-ban a világszerte lefoglaltheroin legnagyobb részét változatlanul Ázsia (56%) ésEurópa (34%) könyvelte el. Európa részesedésenövekedést mutat, különösen a kelet- és délkelet-európaiországokban megszaporodott heroinlefoglalások miatt(CND, 2005). 1998 óta a legnagyobb számú ésmennyiségű heroinlefoglalások az Európai Unió országaiközül az Egyesült Királyságban voltak, akit a lefoglalásokszámát tekintve Spanyolország, az elkobzott mennyiségszerint pedig Olaszország követ a sorban (165). 2002-benaz Egyesült Királyságban volt az Európai Unió összes

81

(166) L. a SZR-4 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(167) L. a SZR-3 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(168) L. a PPP-2 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(169) L. a PPP-6 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(170) Norvégia esetében kis mintáról van szó (n = 8).

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

amelyeket a heroinhasználók általában helyettesítőkéntalkalmaznak –, Spanyolország, Litvánia, Svédország ésNorvégia 2003-ban ilyen lefoglalásokról is beszámolt(különösen a Rohypnoléról).

A heroin ára és tisztasága

Európában a heroin két formában fordul elő: azáltalánosan elérhető barna heroin (a heroin bázikusformája), valamint a kevésbé általános és drágább fehérheroin (só forma), amely tipikusan Délkelet-Ázsiábólszármazik. Az Európai Unióban 2003-ban a barna heroinátlagos utcai ára a jelentések szerint a belgiumi27 euro/gramm és a svédországi 144 euro/gramm közöttváltozott, miközben a fehér heroin ára 25 euro/gramm(Szlovákia) és 216 euro/gramm (Svédország) közöttmozgott (168). Ez az árkülönbözet valószínűleg az eladottkábítószer tisztaságát tükrözi.

2003-ban a barna heroin átlagos tisztasága az utcaiszinten az ausztriai 6%-tól a máltai 40%-ig változott az EU-n belül. A fehér heroin tisztaságáról csak néhányország közölt adatokat (169); ezek alapján átlagosan afinnországi 6% és a norvégiai 70% között volt (170).

heroinlefoglalásának körülbelül 30%-a, mind alefoglalások számát, mind a lefoglalt mennyiséget tekintve.

Az Európai Unióban lefoglalt heroin mennyisége (166) azelmúlt öt évben általánosságban véve nőtt, ezen belül2000–02 között stabilan magas volt, míg a lefoglalásokszáma ugyanebben az időszakban összességébencsökkent. Az adatokat szolgáltató országokbanmegfigyelhető tendenciák alapján az Európai Unióban aheroinfoglalások száma és ezek mennyisége 2003 ótacsökkenést mutat (167).

Fentanil és metilfentanil – a heroinnál csaknem 100-szorhatásosabb szintetikus opiátok – lefoglalásairól Észtország2003-ban ismét beszámolt, míg Lettország 2003-ban első3-metilfentanil-lefoglalását jelentette, Ausztriában pedig2004 januárjában foglaltak le először fentanilt.Észtországban a helyi piacon elérhető heroin rosszminőségét 2002 óta e két, „fehér kínai”, „fehér perzsa”vagy „szintetikus heroin” néven forgalmazott szintetikusopiát megjelenése kompenzálja (Reitox-országjelentések,2004).

Bár az EMCDDA egyelőre nem végez szisztematikusadatgyűjtést a benzodiazepinek lefoglalásairól –

82

Buprenorfin: gyógykezelés, visszaélés és felírásigyakorlatok, az EMCDDA 2005-ös évesjelentésében: kiválasztott témák

Az elmúlt tíz évben a buprenorfin mint a metadonalternatívája az opiátfüggőség gyógykezelésére egyreinkább elérhetővé vált Európában. Az eleintefájdalomcsillapítóként kifejlesztett buprenorfint az 1970-esévek végétől javasolják az opiátfüggőséggyógykezelésére. A kiválasztott témában bemutatásrakerül a buprenorfin bevezetése az opiátkezelésben az EU-15 tagállamaiban, valamint elterjedése ezekbenaz országokban és az új tagállamokban.

A buprenorfint hatékonyság és költség szempontjábólösszehasonlítják a metadonnal. Bemutatják abuprenorfinkezelés biztosítását Európában, ésösszehasonlítják azokat a tagállamokat, ahol azopiátfüggőség kezelésében elsődlegesen használt anyaga buprenorfin, illetve azokat, ahol a gyógyszeresentámogatott kezelést főként metadonnal végzik. Többekközött azt állapítják meg, hogy ma az EU-n belül agyógyszeresen támogatott kezelésben részesülő páciensekkörülbelül 20%-a kap buprenorfint, ugyanakkor epáciensek nagy része egy országban (Franciaország)található. A buprenorfin általánosságban már sok

országban elterjedt, de a páciensek tényleges száma atagállamok többségében továbbra is korlátozott.

A buprenorfint a lehetséges visszaélés szempontjából ismegvizsgálják. Az első jelzések azt mutatják, hogy abuprenorfinnal való visszaélés csak néhány országbanfordul elő, máshol ismeretlen. Beszámolnak abuprenorfinnal való visszaéléssel kapcsolatosbizonyítékokról meghatározott populációkban vagykorcsoportokban, illetve a buprenorfinnal visszaélőkkülönálló csoportjainak azonosítására tett kísérletekről. Bára buprenorfinnal való visszaélés miatti halálesetek nagyonritkák, a tudományos szakirodalom és az európai országoknémelyike beszámolt néhány halálesetről. A buprenorfinnalvaló visszaéléssel összefüggő halálesetek bejelentéseitösszehasonlítják a metadonnal való visszaélés eseteivel.

A kiválasztott téma következtetéseket von le a buprenorfinés a metadon relatív érdemeiről az opiátfüggőségkezelésében. A buprenorfin e szerint a gyógyszeresentámogatott kezelés könnyebb és szélesebb körben valóhozzáférhetőségének lehetőségét nyújtja.

Ez a kiválasztott téma nyomtatott formában és az internetencsak angolul érhető el. Buprenorphine: treatment, misuseand prescription practices, EMCDDA annual report 2005:selected issues (http://issues05.emcdda.eu.int).

(171) A kábítószer-bűncselekményekről szóló „jelentések” azért kerültek idézőjelbe, mert különböző országokban különféle fogalmakat írnak le(kábítószer-bűncselekménnyel gyanúsítottakról szóló rendőrségi jelentések, kábítószer-bűncselekmények vádjai stb.). Az egyes országokban használatospontos definíció tekintetében l. a kábítószer-bűncselekményekről szóló „jelentések” definícióival kapcsolatos módszertani jegyzeteket a 2005. évistatisztikai értesítőben. (2001-ig az éves jelentésekben a „letartóztatások” kifejezés volt használatban.)(172) L. a DLO-1 (i. rész) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben. A kábítószer-bűncselekményekről szóló „jelentések” adatai 2003-ban Dánia,Németország, Írország, Lettország, Szlovákia és az Egyesült Királyság tekintetében nem álltak rendelkezésre.(173) L. a DLO-2 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Kábítószerrel kapcsolatos bűnözés

A kábítószerrel kapcsolatos bűnözés azokat abűncselekményeket jelenti, amelyeket kábítószeresbefolyásoltság alatt vagy a kábítószer-használatfinanszírozása céljából követnek el; amelyek a tiltottdrogok piacának működésével összefüggésben fordulnakelő, illetve amelyek a kábítószerekre vonatkozójogszabályok megsértésének minősülnek. Az EU-n belülrutinszerűen csak az utolsó kategóriáról, azaz akábítószerrel kapcsolatos törvénysértésekről folyikadatgyűjtés.

A kábítószerrel kapcsolatos törvénysértésekről szóló„jelentések” (171) nemcsak a nemzeti jogalkotáskülönbségeit tükrözik, hanem a különféle jogalkalmazási ésbűnüldözési utak különbözőségeit is, valamint azigazságszolgáltatás szervei által a különbözőbűncselekményekhez rendelt prioritások és forrásokkülönbségeit. Ezenkívül a kábítószertörvények ellenibűncselekményekkel kapcsolatos információs rendszerekjelentősen különböznek az országok között, különösena jelentési és nyilvántartási gyakorlatban, azaz hogy mit,mikor és hogyan rögzítenek. Ezek a különbségekmegnehezítik az EU-országok közötti összehasonlításokat.

Az 1998 és 2003 közötti időszakban a kábítószer-bűncselekményekről szóló „jelentések” száma az EurópaiUnió legtöbb tagállamában nőtt. A növekedés különösenjelentős (kétszeres vagy többszörös) volt Észtországbanés Lengyelországban. A bűncselekményekről szóló„jelentések” száma azonban 2003-ban csökkentBelgiumban, Spanyolországban, Olaszországban(2001 óta), Magyarországon, Máltán, Ausztriában ésSzlovéniában (2002 óta) (172).

Az Európai Unió legtöbb tagállamában a legtöbbbejelentett kábítószer-bűncselekmény a kábítószer-használattal vagy a használati célú birtoklássalkapcsolatos (173), amely az összes kábítószer-bűncselekmény Lengyelországban tapasztalt 39%-ától az

7. fejezetA bűnözéssel és a börtönnel összefüggő kérdések

84

A kábítószer-használat és a bűnözés: néhány adat

Egy 2004-ben Csehországban elvégzett felmérés során aregionális főkapitányságoknál dolgozó rendőrtisztekbecslésükben azt állították, hogy a közönséges lopásokkörülbelül 40%-át és a rablások körülbelül 30%-átkábítószerek vásárlása érdekében követték el. Ugyanebbenaz országban a nyilvántartott bűncselekményekre vonatkozórutinadatok azt mutatták, hogy 2003-ban az összesbűncselekmény 0,7%-át követték el narkotikus vagypszichotróp anyagok befolyása alatt (az alkohol kizárásával)(cseh országjelentés).

Finnországban 2000–03 során a tiltott kábítószerek hatásaalatt elkövetett emberölések és testi sértések aránya sokkalalacsonyabb volt, mint az alkohol befolyása alattelkövetetteké (az emberöléseknél 6% a 64%-kal szemben,a testi sértéseknél 2%, szemben a 71%-kal) (Lehti és Kivivuori;a finn országjelentés idézi). Bár a kábítószerek jelenlétea rablásos bűncselekményekben az elmúlt évtizedbennövekedni látszott, az alkohol még mindig lényegesengyakrabban fordul elő (a rablások 43%-ában fordul elő azalkohol, 9%-ában vannak jelen kábítószerek).

Németországban a „közvetlen gazdasági kényszer okoztabűncselekmények” – olyan bűncselekmények, amelyeketnarkotikus kábítószerek, helyettesítő vagy alternatívkábítószerek megszerzése céljából követnek el – száma2003-ban 2568 esetre csökkent; ezek 70%-avényhamisítással vagy vénynyomtatványlopással voltkapcsolatos (BKA, 2004).

Lettországban a belügyminisztériumtól származórutinadatokból kitűnt, hogy 2003-ban az összes felderítettbűncselekmény 2,8%-át (2002-ben 3,1%-át) követték elnarkotikumok befolyása alatt álló személyek (Lettországországjelentése).

(174) Portugáliában a többi kábítószerrel kapcsolatos törvénysértés a „kábítószer-terjesztés/kereskedelem”-hez tartozik, mivel a kábítószer-használat/használati célú birtoklás cselekményét 2001 júliusában dekriminalizálták.(175) Norvégiában nem tesznek különbséget a fogyasztás nélkül történő „kábítószer-terjesztés/kábítószer-kereskedelem” és a „kábítószer-használat/terjesztés és -kereskedelem” között. Ilyenformán a többi kábítószerrel kapcsolatos törvénysértés kizárólag a „kábítószer-használathoz”kapcsolódik. (176) L. a DLO-4 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(177) A kábítószer-használat és a fogyasztásra szánt mennyiség birtoklásának dekriminalizálásáról szóló törvényt 2000 novemberében fogadták el, és2001. júliusban lépett hatályba.(178) L. a DLO-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(179) Hollandiában a „kemény drogok” a definíció szerint azok a kábítószerek, amelyek elfogadhatatlan közegészségügyi kockázatot jelentenek, úgyminta heroin, a kokain, az extasy és az LSD.(180) Az időszak adatait a következő országok részletezték a kábítószer, illetve a kábítószerrel összefüggő bűncselekmény eloszlása szerint: Belgium,Csehország, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia (csak a „könnyűdrogok”/kannabisz és a „kemény drogok”), Ausztria, Portugália, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság.(181) L. a DLO-5 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(182) L. a DLO-6 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(183) L. a DLO-7 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

7. fejezet: A bűnözéssel és a börtönnel összefüggő kérdések

Ausztriában és az Egyesült Királyságban tapasztalt 87%-igterjed. Csehországban és Luxemburgban a bejelentettkábítószer-bűncselekmények 91, illetve 46%-a akábítószer-eladással vagy kábítószer-kereskedelemmelkapcsolatos, miközben Olaszországban ésSpanyolországban – ahol a kábítószer-használat és ahasználati célú birtoklás nem számít bűncselekménynek –minden kábítószer-bűncselekmény az eladással és akereskedelemmel kapcsolatos. Végül Portugáliában (174) ésNorvégiában (175) a bűncselekmények 59%-a a kábítószer-használattal vagy kábítószer-eladással és a kábítószer-kereskedelemmel egyaránt kapcsolatos.

Minden olyan országban, ahol rendelkezésre állnak akapcsolódó adatok – Portugália kivételével – növekedett akábítószer-használat vagy használati célú birtoklás arányaa kábítószer-bűncselekményeken belül az elmúlt ötévesidőszakban, 1998 és 2003 között (176). A növekedésüteme általában lassú volt, azonban markánsabbtendenciákról adtak hírt Belgiumban, Luxemburgban ésSzlovéniában, valamint 2001-ig Írországban.Portugáliában a használattal összefüggő bűncselekményekaránya csökkenésnek indult 2000-ben, egy évvel azelőtt,hogy a kábítószer-használat és kábítószer-birtoklás tettemár nem minősült bűncselekménynek (2001júliusában) (177). 2003-ban Csehországból, Luxemburgból,Ausztriából és Szlovéniából is csökkenést jelentettek.

A legtöbb tagállamban a kábítószertörvény ellenibűncselekményekben leggyakrabban előforduló tiltottkábítószer továbbra is a kannabisz (178). Azokban azországokban, ahol ez a helyzet, a kannabisszalkapcsolatos bűncselekmények aránya 2003-banaz összes kábítószer-bűncselekmény 39%-ától(Olaszország) 87%-áig (Franciaország) terjedt.Hollandiában a „kemény drogokkal” kapcsolatosbűncselekmények (179) a meghatározóak (58%),míg Csehországban a kábítószerrel kapcsolatostörvénysértések többsége amfetaminokra vonatkozott(48%). A kábítószertörvény elleni bűncselekmények közöttvalamely meghatározott kábítószer relatív hányada többtényezőtől függ, többek között a bűnüldöző hatóságok

működési prioritásaitól, valamint az explicit vagy implicitstratégiai döntésektől a kábítószer-bűncselekményekkülönböző formáinak differenciált megcélzásával.

1998 óta a kannabisszal kapcsolatos kábítószer-bűncselekmények (180) aránya növekedettNémetországban, Spanyolországban, Franciaországban,Írországban, Litvániában, Luxemburgban, Máltán ésPortugáliában, miközben stabil maradt Belgiumban,Csehországban, Hollandiában, Szlovéniában,Svédországban és az Egyesült Királyságban, illetvecsökkent Olaszországban és Ausztriában (181).

Ugyanezen időszak alatt a heroinnal kapcsolatosbűncselekmények aránya az Európai Unió minden olyantagállamában csökkent, ahol adat állt rendelkezésre,kivéve Ausztriában és az Egyesült Királyságban, aholnövekedett (182). Ellenkező irányzat figyelhető meg akokainnal kapcsolatos bűncselekményeknél, amelyekaránya a kábítószer-bűncselekmények között 1998 ótanövekedett minden adatszolgáltató országban, kivéveNémetországot, ahonnan csökkenő tendenciárólszámoltak be (183).

A kábítószer-használók és a börtön

Kábítószer-használók a börtönökben

Az elítéltek közötti kábítószer-használat típusairól ésformáiról ritka és szórványos az országos rutininformáció.Az Európai Unióban hozzáférhető adatok nagy része helyiszinten végzett „ad hoc” tanulmányokból származik,amelyeket különböző méretű mintákon végeztek, aminagyon megnehezíti az eredmények (és a tendenciák)extrapolálását.

Az általános népességgel összehasonlítva,az elítéltpopulációban a kábítószer-használóktúlreprezentáltak. A legtöbb EU-s vizsgálatban az elítéltekközött a kábítószer-használat 50%-ot meghaladóéletprevalenciáját jelentették; de ez az adat széles sávbanmozog, 22%-tól 86%-ig a különböző elítéltpopulációk,

85

(184) L. a DUP-1 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(185) L. a DUP-5 (melléklet) táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(186) L. a DUP-3 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(187) L. a DUP-2 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.(188) L. a DUP-4 táblázatot a 2005. évi statisztikai értesítőben.

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

86

Az országok azonban a megfelelő segítségnyújtás terénkülönféle problémákról számoltak be. Észtországbanpéldául a szolgáltatások hozzáférhetősége bizonytalan;Lettországban nincsenek külön a kábítószer-használókszámára hozzáférhető szolgáltatások; Lengyelországbana kezeléshez hosszú várólista van; Svédország túlzsúfoltbörtönökről és a börtönök csökkentett személyzetiszintjéről számolt be; Romániában pedig a megfelelőjogszabályok hiányoznak. Cipruson hoztak néhányprevenciós intézkedést, ugyanakkor nincs integrálttámogatási program a fogva tartott kábítószer-használók részére.

Az oktatási és képzési tevékenységek általánosprevenciós stratégiának minősülnek. A legtöbbtagállamban és tagjelölt országban ilyentevékenységeket a fogva tartott kábítószer-használókés a börtön személyzete körében egyaránt végeznek.Ilyen tevékenységekről számolt be többek közöttÉsztország, Spanyolország, Ciprus, Magyarország,Románia és Szlovénia (Reitox-országjelentések).

A megelőzés másik eleme a gyógyszermentes egységeklétrehozása a börtönökön belül. A részvétel önkéntesalapon történik, a fogva tartott kábítószer-használónakáltalában írásban kell nyilatkoznia arról, hogy elfogadbizonyos feltételeket, például a rendszeresvizeletvizsgálatot. Ilyen egységek az EU-15 valamennyitagállamában léteznek. Az „új” tagállamok közüla legtöbb országban létrehoztak gyógyszermentesegységeket. Egy osztrák börtönben létrehozottgyógyszermentes zóna értékelése azt mutatta ki, hogya gyógyszermentes zónából szabadult személyeketlényegesen ritkábban ítélték el újra, mint a börtönhagyományos egységeiből szabadulókat (35%, szembena 62%-kal).

A börtönökben a gyógykezelés legelterjedtebb módja agyógyszermentes kezelés, amely valamennyi tagállambanrendelkezésre áll (Ciprus és Lettország kivételével), bárelérhetősége nem egyforma. A közösségen belülikezelőközpontok sok országban támogatást ésgyógykezelést, illetve utógondozást is nyújtanak,pl. Belgiumban, Csehországban, Görögországban,Luxemburgban és az Egyesült Királyságban.

A legtöbb országban a helyettesítő fenntartó kezeléselérhetősége a börtönben nem azonos a börtönön kívülielérhetőségével. A fenntartó kezelés csakSpanyolországban elterjedt, itt az összes elítélt 18%-a,illetve a fogva tartott problematikus kábítószer-használók82%-a részesül ebben a kezelésben. Luxemburg szinténnagy lefedettséggel rendelkezik e téren. A gyógyszeresentámogatott kezelések elérhetőségének jelentős

javítóintézetek és országok között (184). Az EurópaiUnióban a bebörtönzést megelőző rendszeres kábítószer-használat vagy kábítószer-függőségelőfordulása 8%-tól 73%-ig terjed (185).

A kábítószer-használók többsége csökkenti vagyabbahagyja a kábítószer-használatot a börtönben.Sok elítélt azonban a bebörtönzését követően is folytatja akábítószer-használatot, sőt, néhányan éppen a börtönbenkezdenek el kábítószert használni (és/vagy injekciózni). Arendelkezésre álló tanulmányok azt mutatják, hogy azelítéltek 8–60%-a számol be kábítószer-használatról abörtönben töltött idő alatt, és 10–42% számol berendszeres kábítószer-használatról (186).

A elítélteknél az injekciós kábítószer-használat általánosan15% és 50% között mozog; azonban néhány tanulmány1%-os, mások pedig 69%-os értékekről is beszámolnak.Ahol összehasonlítható adatok állnak rendelkezésre(Ausztria 1999, Anglia és Wales 1997–98), azok aztmutatják, hogy a fiatal bűnözők kisebb valószínűséggelhasználnak injekciós módszereket, mint a felnőttek, azelítéltek közül a nők pedig nagyobb valószínűséggel, minta férfiak (187). Az Európai Unióban készült több tanulmányalapján Bird és Rotily (2002) kimutatta, hogy a felnőtt férfielítéltek körülbelül egyharmada kábítószer-injekciózó.A Reitox fókuszpontok által szolgáltatott adatok tanúságaszerint az elítéltek 0,2–34%-a (188) injektált kábítószerta börtönbüntetés ideje alatt. Ez felveti a steril injekcióhozvaló hozzáférés és a higiénikus megosztási gyakorlatokkérdéskörét az elítéltekkel kapcsolatban, valamint a fertőzőbetegségek potenciális terjedésének problémáját.

A fogva tartott kábítószer-használók segítéseés gyógykezelése

Valamennyi tagállamban és tagjelölt országban működikvalamilyen rendszer annak biztosítására, hogy a fogvatartott kábítószer-használók segítséghez jussanak, bár aszolgáltatások köre és hozzáférhetősége terén jelentőskülönbségek mutatkoznak. Említésre méltó tendencia, hogyegyre inkább elismerést nyer az a tény, miszerint azelítéltek az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréstekintetében a lakosság többi részével megegyezőjogokkal rendelkeznek, a kábítószer-használók segítését ésgyógykezelését is ideértve (WHO Európai RegionálisIroda, 2002; ír, litván és finn országjelentések). Az elítéltekszámára elérhetővé kell tenni többek között a következőszolgáltatásokat: prevenciós stratégiák, agyógyszermentes programokat is beleértve, detoxikálókezelések, metadon és más helyettesítő kezelések,tanácsadás és oktatás.

7. fejezet: A bűnözéssel és a börtönnel összefüggő kérdések

növekedéséről többek között Franciaország számolt be,főként buprenorfinnal, illetve Írország (Reitox-országjelentések). Hollandiában a gyógyszeresentámogatott kezelésben csak azok a rövid ideig fogvatartottak részesülhetnek, akik már a bebörtönzésüketmegelőzően metadont használtak, Lengyelországbanpedig az első metadonkezelést nyújtó programot 14pácienssel egy vizsgálati fogházban vezették be.

Új fejlemények a fertőző betegségek megelőzéseterén a börtönökben

Észtországban 2003-ban javult a helyzet a HIVterjedésének megelőzése tekintetében. Az elsődleges

HIV-tesztek száma a 2002-eshez képest 2,6-szorosáraemelkedett, ugyanakkor a pozitív tesztek száma csakkismértékben nőtt. A teszt előtti és utáni tanácsadásiszolgáltatások szintén fejlődtek, mind mennyiségi, mindminőségi értelemben. Romániában a HIV/AIDS fogvatartottak és elítéltek közötti terjedésének megelőzését célzóprogramokat dolgoztak ki, néhány nemzetközi civilszervezettel (NGO-k) együttműködésben.

Egyedül Spanyolországban hajtanak végre módszeres tű- és fecskendőcsere-programokat a börtönökben. 2003-ban e programok keretében összesen 18 260 tűtosztottak szét. Hasonló programok bevezetése a többitagállamban és a tagjelölt országokban nem várható.

87

A börtönbüntetés alternatívái: a bűnelkövetőproblematikus kábítószer-használók kezelése azEU-ban, az EMCDDA 2005-ös éves jelentésében:kiválasztott témák

A börtön a problematikus kábítószer-használók számárakifejezetten ártalmas környezetet jelent, és általános apolitikai konszenzus az elvről, hogy a börtönbüntetést agyógykezeléssel kell felváltani. A kábítószer-használóbűnelkövetőknek felkínálható alternatívák szankciók széleskörét jelenthetik, amelyek segítségével azok a kábítószer-használók, akik a nemzeti jog szerint rendszerintbörtönbüntetéssel büntetendő bűncselekményt követtek el,késleltethetik, elkerülhetik, kiválthatják vagy kiegészíthetika börtönbüntetést. A kiválasztott téma középpontjábanazok az intézkedések állnak, amelyek rendelkeznek egykábítószerrel összefüggő komponenssel.

1960 óta az ENSZ és az EU megállapodásai, stratégiái éscselekvési tervei számtalan alkalommal hangsúlyozták ésmegerősítették azt az elvet, hogy a kábítószerrelösszefüggő bűncselekményekért az elítélés és büntetéshelyett gyógykezelést, oktatást és rehabilitációt kellbiztosítani. Ezt az EU tagállamai nemzeti jogukba isátültették, és büntetőjogi igazságügyi rendszereiket,valamint az egészségügyi és szociális ellátórendszereiketehhez az elvhez igazították. A fiatal kábítószer-használókat különösen fenyegeti az a veszély, hogya kábítószerek és a bűnözés ördögi körébe kerülnek, ezérta fiatalkorú elkövetők esetében kifejezetten az a szándék,hogy kerülni kell a börtönbüntetést.

A börtönbüntetés alternatíváját jelentő intézkedésekvégrehajtása azonban bizonyos problémákba ütközik azérintett különböző közigazgatási rendszerek és azok eltérőműködési elvei folytán. Történtek erőfeszítések azigazságügyi, illetve a szociális és egészségügyi rendszerekközötti rés áthidalására, különféle koordinációsszerkezetek és kezdeményezések révén, azaz a

rendőrség, a bíróságok és a börtönök, illetve akábítószeres gyógykezelést nyújtó szolgálatokegyüttműködésével. Sok esetben helyi szintű informálisegyüttműködési mechanizmusok jöttek létre a szilárdabbintézményesített formák előfutáraiként.

Az elmúlt évtizedben az EU-15 tagállamaiban egyregyakrabban folyamodtak a börtönbüntetés alternatíváihoz,bár némelyikben ez a tendencia stagnált, míg az „új”tagállamokban később kezdték meg az alternatívákravonatkozó jogalkotást és azok bevezetését.A problematikus kábítószer-használó bűnelkövetőkgyógykezelését általában az általános ellátórendszerenkeresztül biztosítják. A legtöbb országban a gyógykezeléstrendszerint bentlakásos rendszerben biztosítják, delehetőség van a járóbeteg-ellátó programokban valórészvételre is.

A gyógykezelésről mint a börtönbüntetés alternatívájárólszületett európai értékelő tanulmányok ritkák, és nemmindig zárulnak egyértelmű megállapításokkal.A kezeléssel kapcsolatban végzett más kutatásokkalösszhangban azonban a siker egyik fő mutatója akezelésben maradás, és a börtönbüntetés alternatíváinaképpen a kiesési (lemorzsolódási) ráta az egyiklegnagyobb problémája. A bizonyítékok arra utalnak,hogy a kezelés sikerességének a kezelés minősége azáloga, nem pedig a páciens kezeléshez vezető útja.A kezelés mint a börtön alternatívája láthatólag akkorműködik a legjobban, ha a kábítószerfüggőket motiváljáka kezelésre, ha az ellátó létesítmények helyes klinikaiszabványokat követnek, továbbá kellő számúés felkészültségű alkalmazottal rendelkeznek.

Ez a kiválasztott téma nyomtatott formában és az internetencsak angolul érhető el. Alternatives to imprisonment:targeting offending problem drug users in the EU,EMCDDA annual report 2005: selected issues(http://issues05.emcdda.eu.int).

ACMD (2000), Reducing drug-related deaths. A Report by The AdvisoryCouncil on the Misuse of Drugs, The Stationery Office, London.

ACPO (2003), Cannabis enforcement guidance, ACPO, London.

Ashton, M. (2003), The American STAR comes to England, Drug andAlcohol Findings 8, 21–6. o.

ASPECT Consortium (2004), Tobacco or Health in the European Union,az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg(http://europa.eu.int/comm/health/ph_determinants/life_style/Tobacco/Documents/tobacco_fr_en.pdf).

Bandura, A. (1977), Social learning theory, Prentice-Hall, EnglewoodCliffs, NJ.

Bargagli, A. M. és mások (2004), Drug-related mortality and its impacton adult mortality in eight European countries, 6. Europad konferencia,Párizs.

Becoña, E. (2002), Bases Scientifics de la Prevención de lassDrogodependencias, Delegación del Gobierno para el Plan Nacionalsobre Drogas, Madrid.

Bird, S. és Rotily, M. (2002), Inside methodologies for counting blood-borne viruses and injector-inmates’ behavioural risks – results fromEuropean prisons, Howard Journal 41(2).

BKA (Bundeskriminalamt) (2004), Polizeiliche Kriminalstatistik 2003Bundesrepublik Deutschland. BKA, Wiesbaden.

Blystad, H., Blad, L., Tulisov, A. és Aavitsland, P. (2005), Hepatitis Bin northwest Russia and the Nordic and Baltic countries: recent trendsand prevention activities, Eurosurveillance Weekly 10: 050310(http://www.eurosurveillance.org/ew/2005/050310.asp).

Botvin, G. J. (2000), Preventing drug abuse in schools: social andcompetence enhancement approaches targeting individual-leveletiological factors, Addictive Behaviours 25, 887–97. o.

Bovenkerk, F. és Hogewind, W. I. M. (2002), Hennepteelt in Nederland:het probleem van criminaliteit en haar bestrijding, Willem Pompe Instituutvoor Strafrechtswetenschappen, Utrecht.

Brugal, M. T., Domingo-Salvany, A., Puig, R., és mások (2005),Evaluating the impact of methadone maintenance programmeson mortality due to overdose and Aids in a cohort of heroin users in Spain,Addiction, megjelenés előtt.

Butler, G. K. L. és Montgomery, A. M. J. (2004), Impulsivity, risk takingand recreational ‘ecstasy’ (MDMA) use, Drug and Alcohol Dependence76, 55–62. o.

Butters, J. E. (2004), The impact of peers and social disapproval on high-risk cannabis use: gender differences and implications for drugeducation, Drugs: Education, Prevention and Policy 11, 381–90. o.

Calafat, A., Fernández, C., Juan, M., és mások (2003), Enjoying thenightlife in Europe: the Role of moderation, IREFREA España, Palmade Mallorca (www.irefrea.org).

Canning, U., Millward, L., Raj, T. és Warm, D. (2004), Drug useprevention among young people: a review of reviews, HealthDevelopment Agency, London.

CND (2004), World drug situation with regard to drug trafficking:report to the secretariat, Narkotikus Kábítószerek Bizottsága, az ENSZGazdasági és Szociális Tanácsa, Bécs.

CND (2005), World drug situation with regard to drug trafficking:report to the secretariat, Narkotikus Kábítószerek Bizottsága, az ENSZGazdasági és Szociális Tanácsa, Bécs.

Cuijpers, P., és mások (2002), The effects of drug abuse prevention atschool: the healthy school and drugs project, Addiction 97, 67–73. o.

Cunningham, J. A. (2001), Impact of normative feedback on problemdrinkers: a small-area population study, Journal of Studies on Alcohol 62,228–33. o.

De Wit, A. és Bos, J. (2004) Cost-effectiveness of needle and syringeexchange programmes: a review of the literature, In Hepatitis Cand injecting drug use: impact, costs and policy options, EMCDDAMonographs 7, a Kábítószer és Kábítószer-függőség EurópaiMegfigyelőközpontja, Lisszabon, 329–43. o.

Drug Misuse Research Division (2004), Trends in treated problem opiatesuse in the seven health board areas outside the Eastern Regional HealthAuthority, 1998 to 2002, Occasional Paper No. 13/2004,Drug Misuse Research Division, Dublin.

EMCDDA (2001), Co-ordination of the implementation of the EMCDDAstandard guidelines on the drug-related deaths in the EU Member States,and the collection and analysis of information on drug-related deaths,project CT.99.RTX.04, co-ordinated by the Trimbos Institute, A Kábítószerés Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, Lisszabon.

EMCDDA (2003), National prevalence estimates of problem drug usein the European Union, 1995–2000, CT.00.RTX.23, coordinatedby the Institut für Therapieforschung, München, a Kábítószerés Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, Lisszabon(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=1372).

EMCDDA (2004a), Éves jelentés, 2004: a kábítószer-probléma azEurópai Unióban és Norvégiában, a Kábítószer és Kábítószer-függőségEurópai Megfigyelőközpontja, Lisszabon.

EMCDDA (2004b), Hepatitis C and injecting drug use: impact, costsand policy options, EMCDDA Monographs 7, a Kábítószerés Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, Lisszabon(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=428).

EMCDDA (2004c), Drugs in Focus 13. Overdose – a major causeof avoidable death among young people, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja, Lisszabon.

Eurobarometer (2004), Young people and drugs, FlashEurobarometer 158, Taylor Nelson Sofres, Sajtó- és KommunikációsFőigazgatóság, Európai Bizottság, Brüsszel.

EuroHIV (European Centre for the Epidemiological Monitoring of AIDS)(2004), HIV/AIDS Surveillance in Europe, End-year report, 2003,No. 70, Institut de Veille Sanitaire, Saint-Maurice.

Eurostat (2002), Health statistics: Key data on health 2002, az EurópaiKözösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, Luxembourg, 58. o.

Hivatkozások

89

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Pijlman, F. T. A., Krul, J. és Niesink, R. J. M. (2003), Uitgaan en Veiligheid:Feiten en Fictie over Alcohol, Drugs en Gezondheidsverstoringen,Trimbos-instituut, Utrecht.

Prinzleve M., Haasen C., Zurhold H., és mások (2004), Cocaine use inEurope – a multi-centre study: patterns of use in different groups, EuropeanAddiction Research 10, 147–55. o.

Quensel, S. (2004), Das Elend der Suchtprävention, Verlag fürSozialwissenschaften (VS), Wiesbaden.

Reis, J., Riley, W., Lokman, L. és Baer, J. (2000), Interactive multimediapreventive alcohol education: a technology application in highereducation, Journal of Drug Education 30, 399–421. o.

Reitox-országjelentések (2004)(http://www.emcdda.eu.int/?nnodeid=435).

Rhodes, T., Lilly, R., Fernández, C., és mások (2003), Risk factorsassociated with drug use: the importance of ‘risk environment’,Drugs: Education, Prevention and Policy 10, 303–29. o.

Rigter, H., Van Gageldonk, A., Ketelaars, T. és Van Laar, M. (2004),Hulp bij probleemgebruik van drugs: stand van wetenschap voorbehandelingen en andere interventies, 2004, Trimbos Institute/NationalDrug Monitor (NDM), Utrecht.

SAMHSA, Office of Applied Studies, 2003 National Survey on DrugUse and Health (http://oas.samhsa.gov/nhsda.htm#NHSDAinfo).

Solberg, U., Burkhart, G. és Nilson, M. (2002), An overview of opiatesubstitution treatment in the European Union and Norway, InternationalJournal of Drug Policy 13, 477–84. o.

Sullivan, L. E., Metzger, D. S., Fudala, P. J. és Fiellin, D. A. (2005),Decreasing international HIV transmission: the role of expanding access toopioid agonist therapies for injection drug users, Addiction 100, 150–8. o.

Sussman, S., Earleywine, M., Wills, T., és mások (2004), The motivation,skills and decision-making model of ‘drug abuse’ prevention,Substance Use and Misuse 39, 1971–2016. o.

Taylor, B. J. (2000), Modeling prevention program effects on growth insubstance use: analysis of five years of data from the Adolescent AlcoholPrevention Trial, Prevention Science 1, 183–97. o.

Terweij, M. és Van Wamel, A. (2004), Ouders aan zet:opvoedingsondersteuning en verslavingspreventie voor allochtonen:succes- en faalfactoren, GGZ Nederland, Utrecht.

UNODC (2002), Contemporary drug abuse treatment: a review of theevidence base, az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala, Bécs.

UNODC (2003a), Global illicit drug trends 2003, az ENSZKábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala, Bécs.

UNODC (2003b), Ecstasy and amphetamines: global Survey 2003,az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala, Bécs.

UNODC és Marokkó kormánya (2003), Morocco cannabis survey2003, az ENSZ Kábítószerügyi és Bűnüldözési Hivatala, Bécs.

WHO (1998), Opioid overdose: trends, risk factors, interventions andpriorities for action, World Health Organization, Programme onSubstance Abuse, Division of Mental Health and Prevention of SubstanceAbuse, Genf.

WHO (2004), Effectiveness of sterile needle and syringe programmingin reducing HIV/AIDS among injecting drug users, Evidence for actiontechnical papers, WHO, Genf.

WHO (2005), Effectiveness of drug dependence treatment in preventingHIV among injecting drug users, Evidence for action technical papers,végleges változat, 2005. március, WHO, Genf.

WHO Regional Office for Europe (2002), Prisons, Drugs and Society,a Consensus Statement on Principles, Policies and Practices,WHO Európai Regionális Iroda, Genf.

Eysenbach, G., Powell, J., Englesakis, M., és mások (2004), Health relatedvirtual communities and electronic support groups: systematic reviewof the effects of online peer to peer interactions, BMJ 328, 1166. o.

FSW (Fonds Soziales Wien) (2004), Jahresbericht 2003, Fonds SozialesWien, Bécs.

Ghuran, A. és Nolan, J. (2000), Recreational drug misuse: issuesfor the cardiologist, Heart 83, 627–33. o.

GLADA (Greater London Alcohol and Drug Alliance) (2004),An evidence base for London crack cocaine strategy, Greater LondonAlcohol and Drug Alliance, London (http://www.london.gov.uk/mayor/health/drugs_and_alcohol/docs/coc_strategy_evidence.pdf).

Gowing, L., Farrell, M., Bornemann, R. és Ali, R. (2005), Substitutiontreatment of injecting opioid users for prevention of HIV infection (review),The Cochrane Library, 2005, Issue 2 (www.thecochranelibrary.com).

Haasen, C. (2003), előadás az EMCDDA „Conference on treatmentmonitoring in the EU and the EU action plan on drugs 2000–2004”konferenciáján, 2003. november.

Hawks, D., Scott, K., McBride, N., és mások (2002), Prevention ofpsychoactive substance use: a selected review of what works in the areaof prevention, Egészségügyi Világszervezet, Genf.

Hibell, B., Andersson, B., Bjarnasson, T., és mások (2004), The ESPADreport 2003: alcohol and other drug use among students in 35 EuropeanCountries, a Svéd Alkohol- és Kábítószerügyi Információs Tanács (CAN)és az Európa Tanács, Pompidou-csoport.

Hwang, S. (2001), Mental illness and mortality among homeless people,Acta Psychiatrica Scandinavica 103, 81–2. o.

INCB (2005), Report of the International Narcotics Control Board 2004,Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testülete: New York.

Korkeila, J. (2000), Measuring aspects of mental health, Themes6/2000, STAKES: Helsinki.

Kumpfer, K. L., Alvarado, R. és Whiteside, H. O. (2003), Family-basedinterventions for substance use and misuse prevention, Substance Useand Misuse 38, 1759–87. o.

Leppin, A. (2004), Vortrag zur schulischen Suchtprävention im Rahmender Fachtagung ’Qualität schulischer Suchtprävention’ am 20.04.04in Kärnten (http://www.schule.at/community).

Macchia, T., Giannotti, F. C. és Taggi, F. (2004), I servizi e le sostanzericreazionali: una rilevazione clinica in Italia, FrancoAngeli, Milánó.

Matheï, C., Robaeys, G., van Damme, P., és mások (2005), Prevalence ofhepatitis C in drug users in Flanders: determinants and geographicdifferences, Epidemiology and Infection 133, 127–36. o.

Mendes, F., Relvas, A. P., Olaio, A., és mások (2001), The challengeof prevention of drug use, IREFREA España, Palma de Mallorca(www.irefrea.org).

Mol, A., Van Vlaanderen, J. L. és De Vos, A. (2002), Ontwikkeling van decocaine hulpvraag in the ambulante verslavingszorg 1994–2000, IVZ,Houten.

Morral, A. R., McCaffrey, D. F. és Paddock, S. M. (2002), Reassessing themarijuana gateway effect, Addiction 97, 1493–504. o.

National Treatment Agency (NTA) (2003), New guidance on injectableheroin and injectable methadone treatment for opiate misusers, 2003.június 13-i sajtóközlemény (http://www.nta.nhs.uk).

National Treatment Agency (NTA) (2004), 54 per cent more drugmisusers get treatment in England, 2004. szeptember 30-i sajtóközlemény(http://www.nta.nhs.uk).

Ouwehand, A., Van Alem, V., Mol, A. és Boonzajer Flaes, S. (2004),Key figures addiction care 2003, IVZ, Houten (http://www.sivz.nl).

90

Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja

Éves jelentés, 2005: A kábítószer-probléma Európában

Luxembourg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala2005 — 90 oldal – 21 x 29,7 cmISBN 92-9168-237-3

ÉRTÉKESÍTÉS ÉS ELŐFIZETÉSEK

A Kiadóhivatal gondozásában megjelent, térítés ellenében kapható kiadványokat a világ

minden pontján megtalálható értékesítési irodáinkban kérheti.

Mi a teendő, ha szeretnék egy kiadványhoz hozzájutni?

Miután megtekintette értékesítési irodáink listáját, kérjük, válassza ki az Önnek megfelelőt,

és a rendeléshez lépjen kapcsolatba velük.

Hogyan juthatok hozzá az értékesítési irodák listájához?

• letöltheti azt a Kiadóhivatal honlapjáról: http://publications.eu.int/

• kérését faxon is leadhatja a (352) 2929-42758-as számon,

és mi elküldjük Önnek a kért listát.

ISBN 92-9168-237-3

,!7IJ2J1-gicdhj!

TD

-AC

-05

-00

1-H

U-C

Az EMCDDA-rólA Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja(EMCDDA) egyike az Európai Unió decentralizált hivatalainak. 1993-banalapították, Lisszabonban található, és a kábítószerekkel és kábítószer-függőséggel kapcsolatos átfogó információk központi forrása Európában.

Az EMCDDA objektív, megbízható és összehasonlítható információt gyűjt,elemez és terjeszt a kábítószerekről és a kábítószer-függőségről. Enneksorán az európai szintű kábítószer-jelenség bizonyítékalapú képét vázoljafel a célközönségnek.

A központ kiadványai elsődleges tájékozódási pontot jelentenek szélescélközönség számára, beleértve a szakpolitika-formálókat éstanácsadóikat, szakembereket és a kábítószeres területen dolgozókutatókat, valamint – tágabb értelemben – a médiát és az általánosnyilvánosságot.

A jelentés az EMCDDA éves áttekintését tartalmazza az Európai Unióbantapasztalható kábítószer-jelenség vonatkozásában, egybennélkülözhetetlen referencia azoknak, akik a kábítószerekkel kapcsolatoslegfrissebb európai eredmények iránt érdeklődnek.