1

Bernard Lietaer – A Tőke Tíz Típusa

Kivonat Bernard Lietaer (ejtsd: lietár) “Tudatos

Városok, Tudatos Gazdaságok” című könyvének “Új

tőke teremtése” című harmadik fejezetéből.

A könyv “Creating Wealth” címmel jelent meg, mely a

kiadó döntése volt. Lietaer azonban a könyvet

“Intentional Cities, Intentional Economies” címmel írta,

ahogyan erre a könyvben az író az előszavában utal.

Politikai Döntéshozóknak, valamint ökofalvaknak és tudatos

életközösségeknek kötelezően ajánlott könyv, lefordításra ajánlott.

Bernard Lietaer – Creating Wealth c. könyve az alábbi oldalon tekinthető meg:

https://www.amazon.com/Creating-Wealth-Growing-Economies-Currencies-

ebook/dp/B005MRA6UK/

A szerző első magyar könyve Pénz és Fenntarthatóság

címmel készült el, számos rendkívül magas

tudományos fokozatú szaklektor közreműködésével.

Kapható a http://penzesfenntarthatosag.hu oldalon.

Ezt az összefoglalót a Helyi Pénz Szoftver Blog,

Magyarország legnagyobb helyi pénz témájú cikk- és

linkgyűjtő oldala tette közzé:

http://helyipenzszoftver.blogspot.com

Hatalmas köszönettel tartozunk S.Z.-nek ezért a dokumentumért is, a

közösségért és nemzetünkért végzett áldozatos és odaadó, önkéntesen adott

fordítói munkájáért, életidejéért és erőfeszítéséért!

2

Új Tőke Teremtése

A tudatos lakóközösségek – ökofalvak, tudatos városok – olyan jövővízióval és

jövőtervvel rendelkeznek, melyen a közösség lakói széles körben osztoznak. A

folyamat során az érintett felek a közösség azon eszközeiről tanulnak, amelyek

aktuálisan találkoznak az emberek igényeivel, továbbá arról, hogy hogyan

működik a közösségi rendszer, akár növeli, akár csökkenti a jövőbeni

kapacitását.

A tervnek céljai és célkitűzései vannak, amelyek tükrözik a közösség

szükségletét a gazdaság fejlődésére, a bőség megteremtésére és jólétre. A

kielégítetlen szükségletek és a kihasználatlan erőforrások beazonosításra

kerülnek, valamint leltárba kerül minden olyan eszköz, amely a valódi bőség

megteremtéséhez szükséges.

--

Itt az ideje, hogy elkezdjünk úgy tekinteni a közösségre, mint egy vállalatra,

amelyben a közösség polgárai a vállalat tulajdonosai. Ebből a nézőpontból a

közösség kapacitása arra, hogy bőséget és jólétet teremtsen, "közösségi tőke"-

ként jellemezhető, amelyet arra használnak, hogy ezt a jólétet megteremtse. A

"tőke" kifejezés a szótárban található definíció alapján "rendelkezésre álló

eszköz, amely felhasználható további eszközök előállítására". A szó eredete a

"capus" – a szarvasmarha feje - szóra vezethető vissza, és az agrártársadalmak

idejéből származik, amikor is egy ember termelőkapacitását az általa birtokolt

szarvasmarhák száma alapján határozták meg. Ha az eszközök a valódi bőségre

példák, akkor a közösségi tőke azt a kapacitást képviseli, amellyel folyamatosan

megteremtjük ezt a valódi bőséget.

3

--

A tőke generatív jellege különösen fontos lehet a közösség vezetői számára. A

közösségi tőke – vagyis a közösség generatív kapacitása – képezi a gazdaság

alapját. Ezer darab deszka olyan eszköz, amely talán elegendő egy ház

felépítéséhez, de hosszútávon egy erdő igazgatása fenntartható produktivitással -

amely ellát egy fűrésztelepet - segíthet biztosítani azt, hogy sokkal több házat

építsünk. Az erdő és a fűrésztelep képezi a tőke alapját. Együttes kapacitásuk,

amivel további fűrészárut/faanyagot termelnek, hozzávéve az erdő

oxigéntermelő kapacitását, hogy elnyeli a szén-dioxidot, hogy élőhelyet biztosít

vadon élő állatok számára és a vízciklus kritikus fontosságú részeként szolgál,

biztosíthatja, hogy a közelében egészséges és fenntartható emberi közösség

létezzen.

--

A hozzáértő kapitalisták tudják, hogy ahhoz, hogy előállítsák azokat az árukat,

amelyek lehetővé teszik, hogy profitra tegyenek szert és bőséget teremtsenek

maguknak, arra van szükségük, hogy tőkéjüket üzemképes módon tartsák fenn.

Ez azt jelenti, hogy folyamatosan befektetnek az eszközeik fenntartásába,

beszerzik a legújabb technológiákat és minimalizálják a gyártás költségeit. Az

Észak-Amerikában és Európában elterjedt számviteli és adózási rendszer

szisztematikusan úgy tekint a tőkére, hogy új befektetés szükséges az

értékcsökkenés üteme alapján. Ez határozza meg, hogy milyen befektetés

szükséges ahhoz, hogy fenntartsák a tőke jelenlegi értékét azzal, hogy

kompenzálják az idő előrehaladtával bekövetkező értékcsökkenést - mivelhogy

egy eszköz elhasználódik.

--

4

Hogy belekezdjünk egy helyi közösség gazdaságának fejlesztési programjába

amely hosszútávú jólétet eredményez, fontos, hogy elkezdjünk úgy

gondolkodni, mint egy közösségi tőkés – ismernünk kell a valódi gazdaság helyi

erőforrásait és rendelkeznünk kell egy tervvel azok gondozására és

fenntartására. Ugyanilyen fontos ismernünk a generatív termelőképességünket –

azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák, hogy a

közösségi tőke képes továbbra is megtermelni azokat az eszközöket, amelyekre

a közösségnek szüksége van. Az erdő esetében a feltételek - az eső és a napfény

- elegendőek és egy konzervatív menedzselési tervvel elérhető a fák és az

ökoszisztéma életciklusainak regenerációja. A sóbánya esetében ez lehet a gépek

általános karbantartása, valamint egy ütemterv a főbb berendezések cseréjére. A

hosszútávú kapitalista tervbe beletartoznak a munkavállalókra vonatkozó

feltételek – képzés, munkabér, lehetőség a növekedésre és a fejlődésre. További

szempont lehet, hogy a lehető legszélesebb értelemben véve a működés milyen

hatással van a közösségre - ha a sóbánya rutinszerűen elárasztja a körülötte lévő

környezetet szennyező anyagokkal és hulladékkal, akkor ez nyilvánvalóan a

hosszútávú fenntarthatóság ellen dolgozik.

5

A Tőke Tíz Típusa

Melyek azt emberi társadalom, közösség szempontjából fontos tőke, a közösségi

tőke (community capital) különböző típusai, amelyekre szükség van a valód

jólét megteremtéséhez? A közösségi rendszerek és az eszközleltár bepillantást

enged a rendelkezésünkre álló közösségi tőkébe és az így kapott produktív, vagy

generatív termelőképességet nagyon fontos előtérbe helyeznünk, amikor egy

közösségi vállalkozás stratégiájáról gondolkodunk. A különböző rendszereket

látva a közösségi tőke típusai, amelyek eszközök létrehozására

használhatók: természeti, épített, technológiai, társadalmi, történelmi-és-

kulturális, humán, intézményi, vállalkozói, pénzügyi, kihasználatlan

termelékenység tőkéje. Ezek részletesen kifejtve a következők:

Környezeti szolgáltatások

Természeti tőke

1. Természeti tőke (natural capital): a természeti tőke a környezet eszközeinek

állománya, amelyekkel még több eszköz állítható elő; például egy egészséges

erdő fákat eredményez, élőhelyként szolgál, megköti a szén-dioxidot, véd az

erózió ellen, önmagában szépséget képvisel, segíti a rekreációt és megtisztítja a

vizet, ha a tőke alapját – a lényegi regeneratív kapacitását – megőrizzük. Ha egy

fakitermelő vállalat tarvágással letarolja az erdőt, az rövid távon korlátozott

számú ember számára némi pénzjövedelmet eredményez, de ezzel elhasználjuk

a terület tőkéjét, pontosan úgy, mintha a bankban lévő megtakarítási számlád

tőkéjét kezdenéd használni ahelyett, hogy a kamatbevételeidből fizetnéd a

költségeket. Ha ezt túl sokáig csinálod, nem marad semmi pénzed. Erősíteni a

természeti tőkénket azt jelenti, hogy találunk rá módot, hogy megvédjük és

6

megerősítjük azokat a természeti rendszereket, amelyek biztosítják számunkra a

szükséges környezeti szolgáltatásokat – a levegőt, a vizet, a hőmérsékletet, a

termőföldet, élelmet, hulladékfeldolgozást, szépséget, rekreációt,

nyersanyagokat – anélkül, hogy veszélyeztetnénk azon képességüket, hogy

ezeket a szolgáltatásokat a jövőben is nyújtani tudják számunkra.

Infrastruktúra és épített környezet

Épített tőke

2. Épített tőke (built capital): egy közösségben az épített tőke tartalmazza az

épületeket, az infrastruktúrát (utakat, elektromos áram előállítását és

továbbítását, csöveket, huzalokat, kábeleket, víz és szennyvíztisztító telepeket,

stb.), lakóházakat, parkokat és rekreációs létesítményeket, kereskedelmi és ipari

létesítményeket, és a közösségi élet más épített elemeit. Az épített tőke

erősítésébe beletartozik az általános tőketervezés, valamint alapos áttekintése

annak, hogy a már meglévő épített tőke hogyan találkozik a beazonosított

igények mértékével. Az épített tőke nagyon fontos és problémás aspektusa a

fejlesztés eredményeképpen bekövetkező földhasználat mintázata. Kiterjedt,

kihasználatlan, vadon lévő területek diszfunkcionális mellékhatásokat

eredményezhetnek az épített tőke fejlesztése és fenntartása során – ennek új

megközelítése, hogy ezt a közösség jólétével és valódi gazdagságával

összhangban tegyük meg.

Amióta forradalom zajlott le az energiapiacon és a globális ökológiai válságon

alapuló technológiák területén – pl. olajárcsúcs – továbbá a fenntartható

energiarendszerek költséghatékonnyá válásával, egy fenntartható energiaterv

ugyancsak részét képezi az épített tőke tervezésének, amely azt jelenti, hogy a

7

közösségek profitálhatnak egy olyan koherens, teljes-rendszerű megközelítésből,

amelyre a múltban nem volt szükség.

Technológiai tőke

3. Technológiai tőke (technological capital): a technológiai tőkébe tartoznak

azok a módszerek, amelyekkel a közösség szellemi erőforrásait felhasználva

alkothat meg eszközöket, rendszereket, gépeket, művészetet, készségeket és

anyagokat, amelyek célja, hogy javítsák az életünket. Ha a tőkénket erre a

területre építjük az azt jelenti, hogy támogatjuk az oktatást, a kreativitást és

olyan anyagokhoz férünk hozzá, amelyek kreatív, innovatív technológiák

létrehozásához szükségesek. Például egy depressziós dél-afrikai kisvárosban egy

fiatal férfi, aki fizikusnak tanult, kitalál egy napenergiával és biciklimeghajtással

üzemelő akkumulátortöltőt – nagyon sokan a házaikban autók akkumulátorait

használják a lakások elektromos ellátására. Ha hozzáférése lenne olyan

anyagokhoz, amelyekre szüksége van az új rendszerek kifejlesztéséhez,

nagyszerű ötlete - amely bevételt generálna egy elszegényedett területen,

alacsony költséggel működő energiát biztosítana a közösségében lévő

embereknek és egyúttal lecsökkentené a CO2 kibocsátást – talán sikerrel

járhatna.

Társadalmi és kulturális tőke

Társadalmi tőke

4. Társadalmi tőke (társadalmi tőke): a társadalmi tőke az egyik módja annak,

hogy felismerjük a gazdasági jelentőségét az interakcióra használt kooperatív

rendszereknek, valamint azoknak a kapcsolatoknak, hálózatoknak és értékeknek,

8

amiket megosztunk. A társadalmi tőke nettó eredménye a sikeres és hatékony

kollektív tettekre való kapacitás. Ha arra gondolunk, hogy a társadalmi tőke

hogyan hoz létre további társadalmi eszközöket, minden módot észben kell

tartanunk, amivel növelni tudjuk a közösségeink kapcsolódását. Ha más

stratégiákat is kifejlesztünk, óvatosnak kell lennünk, hogy azok véletlenül se

károsítsák a közösségünkben meglévő kapcsolatokat. Ugyancsak fontos

elkerülnünk azt a helyzetet, amikor a közösség egyik szektorában lévő

társadalmi tőke más szektoroknak a teljes közösséghez való kapcsolódása ellen

dolgozik - a helyi maffia tagjai közötti kapcsolódást nevezhetjük a társadalmi

tőke egyik formájának, ugyanakkor szerepe a közösségben nem növeli más

társadalmi eszközökét.

Történelmi és kulturális tőke

5. Történelmi és kulturális tőke (historic and cultural capital): a közösségünk

történelmi és kulturális tőkéje reprezentálja azokat a módokat, amikkel

kifejezzük identitásunkat és kreativitásunkat egy támogató közösségben – a

történelmi forrásokat, amelyeket turistalátványossággá lehet fejleszteni, a

kulturális központokat, ahol ünnepelhetjük zenénket, művészetünket,

színházunkat, táncunkat és más kreatív törekvéseinket, a programokat, amikkel

felépíthetjük és átadhatjuk kulturális megértésünket másoknak. A történelmi és

kulturális tőke felépítése és fenntartása magában hordoz egy sokoldalú

megközelítést, amely erősíti a vezetői képességeket, javítja/növeli az épített

környezetet, amelyben kulturális tevékenységek történhetnek, támogatja a

kreativitást és a tehetséget, gondosan őrzi/megbecsüli a történelmi

feljegyzéseket és információkat és hirdeti a toleranciát és a különbözőségek

tiszteletét. A kreatív gazdaság az Amerikai Egyesült Államokban mára

meghaladta a hagyományos gyártási szektort, így aztán a kulturális tőke mára

fontosabb lett, mint valaha.

9

Humánfejlesztés

Humán tőke

6. Humán tőke (human capital): a humán tőke tartalmazza az összes tudást,

készséget és képességet, amelyet az emberek összegyűjtöttek. Tágabb

értelemben magában foglalja mindazt, amit megtanulhatnak, feltalálhatnak,

alkothatnak és amivel hozzájárulhatnak a közösség egészéhez. A

közösségünkben történő humán tőke fejlesztéséhez arra van szükségünk, hogy

olyan stratégiákat fejlesszünk ki, amelyek minden szinten növelik a

képességeket. Azok, akik a potenciáljaiknak megfelelően élnek, erősítik a saját

és közösségük életét. Ezen képességek fenntartásába beletartozik olyan

rendszerek fejlesztése, amelyek növelik a jólétet, és amelyek foglalkoznak a

betegekkel, pszichés és mentális kihívásokkal küzdőkkel, a nagyon fiatalokkal

vagy nagyon öregekkel, akik képtelenek saját maguk ellátására. Ez azt jelenti,

hogy fel kell építeni a közösségünk gondviselő képességét, hogy az emberek

érezzék a támogatást, érezzék a kötődést és közös támogatást, és amelyekben a

családi kapcsolatok és társadalmi hálózatok egészségesek maradnak az egyén

számára.

Kormányzati és intézményi tőke

Intézményi tőke

7. Intézményi tőke (institutional capital): a intézményi tőke általános definícióját

nehéz meghatározni – néhányak számára azt jelenti, hogy a pénzügyi forrásokat

kulcsintézmények ellenőrzik, másoknak pedig azt jelenti, hogy az intézményi

ágazat kormányozza a gazdaságot. E könyv céljának megfelelően, mi úgy

10

definiáljuk az intézményi tőkét, mint struktúrák, intézmények jogi és pénzügyi

szerkezetét, amelyek lehetővé teszik egy társadalom működését. Ebbe

beletartoznak a jogrendszerek és a jogi szabályozás, a biztosítási rendszerek,

amelyek segítenek egy közösségnek kezelni a kockázatot, olyan rendszerek,

amelyek megteremtik a különböző cseremechanizmusokat (nemzeti és

kiegészítő pénznemek), a szabályozási struktúrák, amelyek védik a természeti

környezetet, emberi jogokat és az emberi egészséget és jólétet és minden

intézményi megállapodást, amelyek a gazdasági aktivitás alapjait képezik.

Gazdasági tőke

A gazdasági tőkét sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint a gazdasági fejlődés

egyetlen releváns alapját és leginkább pénzügyi tőkeként határozzák meg. A

gazdasági tőkének három típusát különböztetjük meg:

Vállalkozói tőke

8. Vállalkozói tőke (entrepreneurial capital): egy közösség vállalkozói tőkéjébe

beletartoznak azok a vállalkozások és intézmények, amelyek minden más típusú

tőkéjüket mozgósítják, hogy olyan eszközöket állítsanak elő, amelyek emberi

szükségleteket elégítenek ki. A vállalkozói tőkébe beletartozik mind a

nyereségorientált, mind pedig a non-profit szektor – a gyártók, a szolgáltatók, a

kiskereskedelmi üzletek, kórházak és óvodák, építészek, mérnökök, tervezők,

szépségszalonok, éttermek, vidámparkok, golfközpontok, szállodák, iskolák,

egyetemek, szociális otthonok, és az összes bennünket alkalmazó munkáltató.

Ezek összessége kritikus részét képezi bármely közösség termelőképességének,

enélkül a gazdaság működésképtelen.

11

Pénzügyi tőke

9. Pénzügyi tőke (financial capital): a pénzügyi tőke felhasználható valódi bőség

megteremtésére, beleértve a banki rendszeren keresztül elérhető

kölcsönforrásokat, egyének és intézmények megtakarításait és befektetéseit. Az

ilyen típusú tőke erősítése és növelése tűnik minden esetben a sikeres gazdasági

fejlődés legnagyobb akadályának, ugyanakkor nem lehetetlen véghezvinni. Ami

kell hozzá, az némi kreatív gondolkodás új utak keresésre, amelyek biztosítják

az új vállalkozás elindításához szükséges likviditást és forrásokat.

Kihasználatlan termelékenység tőkéje

10. Kihasználatlan termelékenység tőkéje (potentional exchange capital): a

gazdasági eszközök mellett, amelyek nemzeti pénznemekben mérhetőek (dollár,

euró, pezó, jen), a tőke egy - gyakran figyelmen kívül hagyott - másik formája

mozgósítható a kiegészítő pénznemek rendszerén keresztül. Ez minden

alkalommal megtörténik – tapasztalt öregek mentorálnak fiatalabb felnőtteket,

nyugdíjas és munkanélküli emberek képességei is hasznosíthatók még akkor is,

ha éppen nem rendelkeznek munkahellyel, közösségi épületek üres helyiségei

használhatók, amikor a hivatalos kormányzati funkcionáriusok éppen nem

üléseznek benne, megtölthetjük az iskolák vagy éttermek üres székeit,

kifejezhetjük magunkat és kreativitásunkat pénzbeli ellenszolgáltatás ellenében,

vagy éppen anélkül is. Az egyik kulcsfontosságú módja annak, hogy valódi

bőséget teremtsünk a közösségeinkben, hogy meglovagoljuk ezt a lehetséges

csere tőkét azáltal, hogy bemutatjuk a kiegészítő pénznemek

cseremechanizmusait, amelyek a közösség javára mozgósítani tudják a

lehetséges forrásokat. Ez a fajta tőke azért fontos, mert hozzájárul a jólétünkhöz

anélkül, hogy korlátozva lenne a hiánytól vagy a nemzeti pénznem

hozzáférhetőségétől. A "gazdaság" szó (economy) erdete a görök oikos és nomos

12

szavakra vezethető vissza, és azt jelenti: „a háztartás kezelése” ("management

of household"). A háztartás funkcióiba beletartozik - ugyanakkor meg is haladja

azt - hogy egy monetizált cserébe van rögzítve, így aztán, hogy igazán

megérthessük a gazdaságunkat, túl kell tekintenünk azokon az értékeken,

amelyek a hagyományos pénzügy értelmezésben tükröződnek.

*

* *

Összefoglalás

A fentiekben bemutatott mind a tíz tőkeforma a gazdasági rendszer számára

kritikus fontosságú eszközök áramlását eredményezi. A tőke jelenti az alapot, a

reproduktív rendszert és az üvegházat, amelyben egy egészséges gazdaság

növekedhet. Ha a közösségedet egy szigetnek képzeled el, és megméred a pénz

összes áramlását, erőforrásokat, a közösségedből ki-és bemenő termékeket és

szolgáltatásokat, abból könnyebb megérteni a működését. Ha a sziget fenntartja

a természeti tőkéjét, így aztán a termőföld produktív marad, a víz bőséges és

tiszta és a növények és állatok mind egészségesek, akkor az élelmet eredményez

az ott élő emberek számára, és esetleg néhány lehetséges extra mezőgazdasági

árut és terméket – lekvár, gyapjú, pulóver, fűrészáru, bútor – amit eladhatnak a

szárazföldön élőknek. Ha a szárazföldiektől érkező pénzt helyi bankokban

(pénzügyi tőke) takarítják meg, akkor abból kölcsönök valósíthatók meg azok

számára, akik kölcsön akarják venni új vállalkozás indításához. Ha a helyi

iskolákban arra tanítják az embereket, hogyan bontakoztassák ki kreativitásukat

és újításaikat és megértsék a kockázatokat, akkor lehetséges, hogy lesz majd

néhány vállalkozó, aki ki fogja találni, hogyan készítsenek jobb pulóvereket

vagy bútorokat (vállalkozói tőke). Talán alapítanak egy vállalatot (intézményi

tőke) és együttműködnek a helyi közösség vezetőivel (társadalmi tőke), hogy

13

felépítsenek egy nagyobb gyárat (épített tőke). A munkások számára kialakított

képzési programok segíthetnek biztosítani, hogy legyen olyan ember, aki képes

előállítani a termékeket (humán tőke).

Mindegyik eszköz – a munkások képességei, a vállalat megalapítása, a

vállalkozói elképzelések – alapja a tapasztalat és a kollektív támogatás, ami

lehetővé teszi, hogy újfajta módon reprodukálja önmagát. Ez a tőke alapja. A

mód, ahogy a különböző tőkeformák együtt dolgoznak és a különböző eszközök

közösségen keresztül történő áramlása formálják meg azt, amit gazdasági

rendszerként ismerünk.

A Gazdaság mint Rendszer

A "gazdasági rendszer" kifejezést olyan gyakran használják, hogy sokszor szem

elől tévesztik a jelentését. A rendszerek rendelkeznek bizonyos jellemzőkkel, és

azzal, hogy többet megértünk a működésükből, értékes bepillantást nyerhetünk

abba, hogy hogyan lehetne javítani a helyi gazdasági rendszerünket. A helyi

gazdaságok olyanok, mint a különböző autótípusok. Mindegyik modellnek saját

különleges jellemzői vannak – kabrió tető, tempomat, dízel vagy benzines;

vannak hibridek, elektromos autók, kamionok és furgonok. De mindegyiknek

vannak erőátviteli berendezései, kerekek, kormánymű, kijelzők, amelyek

megmutatják, hogy hogyan áll az olajszint, figyelmeztető lámpák, stb. Megértve

azt, hogy minden autóban van valami közös, többet megérthetsz az adott

járműből is.

Kezdésként alapszinten, a rendszer definíciója a Merriam Webster's szótár

alapján így hangzik: "rendszeresen kölcsönhatásban lévő vagy egymással

összefüggésben lévő darabok csoportja egy közös egységet alkot." Egy autó

esetében ez az összes alkatrészt jelenti és a közös egész olyasmit alkot, ami

14

nagyobb, mint a részek összessége. Ha egymás mellé teszed a kerekeket, a

motort, a futóművet, a kormánykereket, a szélvédőt, az üléseket, a törzset, a

tükröket és a műszereket és kipakolod a garázsod padlóján, akkor csak egy nagy

rakás cuccod fogsz kapni. De ha minden alkatrész együttműködik, akkor az autó

kigurulhat az úttestre és elkezdheti járni az utcákat.

A rendszer tehát ennél fogva egyetlen közös egész egymással interakcióban lévő

részekkel, amelyben a részegységek olyan jellemzőkkel bírnak, amelyekben a

rendszer egésze osztozik. Az egyik rész a rendszer áramlása – valami, ami

átjárja a rendszert és interakcióba lép más részegységekkel. Egy másik rész a

rendszerraktár – egy olyan hely a rendszeren belül, amelyben az áramlás

hajlamos felhalmozódni. Amikor leírjuk a rendszer egymással interakcióban

lévő részeit, feltételezzük, hogy egy a rendszeren belül lévő változó hatással van

más változókra. Ezt visszacsatolásnak nevezik és az interakciók pozitív vagy

negatív visszacsatolást is eredményezhetnek.

Ha az autó metaforáját használjuk, az egyik áramlás lehet a motoron

keresztüláramló üzemanyag, majd annak távozása a kipufogócsőn keresztül. A

raktár lehetne az üzemanyagtank, amiben az üzemanyagot tároljuk használat

előtt. Amikor a sofőr rálép a gázpedálra (aki egy újabb összetevője a

rendszernek), több üzemanyag továbbítódik a motorba. Tehát a visszacsatolás a

gázpedál és az üzemanyagnak a motor felé történő továbbítódása között pozitív

– nagyobb gázadás, több üzemanyag. A pozitív visszacsatolás azt jelenti, hogy

két változó ugyanolyan hatással van egymásra, ha több van az egyikből, akkor

több van a másikból is.

Amikor a sofőr azt látja, hogy az autó a sebességhatárnál gyorsabban megy,

rálép a fékpedálra. Minél erősebben lép a fékre, az autó annál lassabban mozog,

vagyis annál kisebb lesz a sebessége. Ez tehát a negatív visszacsatolásra példa,

15

amikor is ha valamiből több van, akkor másból kevesebb lesz. Több fék, kisebb

sebesség. A különböző változók közötti pozitív vagy negatív visszacsatolás a

rendszerben számos különböző eredményhez vezethet. Az autó példáját

használva, ha a sofőr pontosan a sebességhatáron akar autózni, akkor a pozitív

és negatív visszacsatolás kombinációját alkalmazza, ami relatíve állandó

eredményhez vezet. Ugyanez igaz a testünkre is, amikor a testhőmérséklet

nagyjából állandó 36 C hőmérsékleten van tartva az anyagcsere pozitív

visszacsatolása és a verejtékezés negatív visszacsatolásának kombinációján

keresztül.

Amikor egy rendszerben csak pozitív visszacsatolás van, vagy amikor a

rendszerben lévő összes visszacsatolás pozitív (csakúgy, mint a matematikában,

ahol két negatív szám összege pozitív számot eredményez), a rendszer

megerősítő eredményre vezet, amikor is a változóktól függően a dolgok egyre

rosszabbá és rosszabbá vagy éppen egyre jobbá és jobbá válnak. Nagyon sok

példát lehetne felhozni erre, a vegyes kamatozás egy bankszámlán, a

népességnövekedés és klímaváltozás csak néhány ezek közül. Ha a bankban

több pénz van, az azt jelenti, hogy több kamat lesz kifizetve, ami azt jelenti,

hogy több lesz a pénz, és így tovább – pozitív visszacsatolás plusz még több

pozitív visszacsatolás. A népesség esetében több szülő több utódot hoz létre,

akikből ugyancsak szülők válhatnak. A klímaváltozás estén a felmelegedés

kevesebb jeget eredményez a sarkokon - ami visszaverhetné a napsütést - ami

így melegebbé teszi az ottani hőmérsékletet, aminek eredményeként kevesebb

lesz a jég. Ebben a példában a több szén-dioxid nagyobb felmelegedést

eredményez (pozitív visszacsatolás), a nagyobb felmelegedés kevesebb jeget

jelent (negatív visszacsatolás), a kevesebb jég nagyobb felmelegedést

eredményez (negatív visszacsatolás) és a nettó végeredmény pozitív - ez együtt

egy ördögi kört alkot.

16

E két mintázatot – a pozitív és negatív visszacsatolás kombinációját, ami

egyensúlyt eredményez, illetve erősíti a növekedést vagy a csökkenést –

rendszer archetípusoknak (system archetypes) nevezzük, amik olyan

viselkedési mintákat jelentenek, amelyek idővel számos különböző rendszerben

megfigyelhetők. Nagyon sok rendszer archetípus létezik és annak megértése,

hogy egy rendszeren belül hogyan lehet a viselkedési mintázatokat

megváltoztatni, kulcsfontosságú a gazdaság megértésében is.

A gazdaság viselkedése idővel megmutatja egy archetipikus rendszer jellemzőit

a tágulási és összehúzódási ciklusok révén, amelyeket a különböző változók

pozitív és negatív visszacsatolási hurkai vezérelnek. Egy nagyon egyszerű

szinten – az aranybányszaton és fosszilis üzemanyagok kitermelésén alapuló

konjunktúra és dekonjunktúra jellegű természeti erőforrás gazdálkodás – egy

olyan rendszer archetípusként írható le, amit a "Növekedés Korlátai"-nak

(Limits to Growth) neveznek.(1)

A viselkedésnek ebben az archetípusos

mintázatában a lenti diagram jobb oldalán látható pozitív visszacsatolás

exponenciális gazdasági növekedéshez vezet (a megerősítő visszacsatolás

eredményeképpen), ami végül eléri a véges erőforrások falát, ami aztán gyors

csökkenést eredményez, amint a jobb oldali pozitív visszacsatolás megerősítő

hurok összeomlik azzal, hogy visszafordul önmagába.

(1) Ez a kifejezés a Dennis és Donella Meadows illetve Jorgen Randers által az 1970-es

években írt azonos című könyvből származik. Később a szerzők újragondolták ezt Beyond

the Limits (Határokon túl) című 2000-ben kiadott új könyvükben.

A rendszer archetípusokról további információk kutatásához számos nagyszerű forrás áll

rendelkezésünkre. Az egyiket, amelyet nagyon hasznosnak találok, The Way of Systems-nek

hívják: www.systems-thinking.org

17

Hogy hogyan lehet alkalmazni az archetípusokat a közösség fejlesztésében, arról a LASER

weboldalon (Local Action for Sustainable Renewal) a források szekcióban találsz leírást:

http://www.global-laser.org/resources/trend_analysis.pdf

A Szerzőről

Bernard Lietaer több, mint 35 éve foglalkozik pénzrendszerekkel, és ez idő alatt

a terület szokatlanul sok funkcióját betöltötte. Mialatt a Belga Nemzeti Banknál

dolgozott, részt vett a közös európai fizetőeszköz konvergencia-

mechanizmusának (ECU, az Euró elődje) kidolgozásában és megvalósításában,

valamint elnöke volt Belgium Elektronikus Fizetőrendszerének.

Vezérigazgatóként és valutakereskedőként dolgozott egy befektetési alapnál

(Gaia Hedge Fund), amikor a Business Week 1990-ben a világ elsőszámú

kereskedőjének titulálta.

Dolgozott a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatási munkatársaként, valamint a

Moszkvai Pénzügyi Egyetem vendégprofesszoraként is, valamint hasonló

pozícióban a párizsi Sorbonne-on. Tizenöt, monetáris és pénzügyi kérdésekkel

foglalkozó könyv szerzője. Weboldala: http://lietaer.com

A „Szerzőről” fejezet döntő része Bernad Lietaer – Pénz és Fenntarthatóság c.

könyvének 196. oldaláról származik ( http://penzesfenntarthatosag.hu ).