View
1
Download
0
Category
Preview:
Citation preview
Szabolcs-Szatmári
Szabolcs-Szotmári SzemleXXV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
NYÍREGYHÁZA, 1990
sza bo lcs-szatm ari szem le
a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács
gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata
SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:
Elnök, felelős szerkesztő: MEZŐ ANDRÁS
Olvasószerkesztő: FUTAKY LÁSZLÓ
Rovatvezetők:KARÁDI ZSOLT (művészet)
MANKÓ MÁRIA (társadalom) NÉMETH PÉTER (tudomány)
Tervezőszerkesztő:BORJUS PÁL
Szerkesztőségi titkár:OROSZ SZILÁRD
A szerkesztőség címe: Nyíregyháza, Szabadság tér 2. — 44ü0
Postacímünk:
Nyíregyháza, P f.: 23. — 4401 Telefon: 13-255
K i a d j a : a M ó r i c z Z s j g m n n r i M e g y e i ás V á r o s i K ö n y v i á r ,
N yíregyháza . S z a b a d s á g fér 2.F e le lő s k i a d ó : K o v á c s T i b o r I g a z g a t ó
K é s z ü l t ; n N y í r s é g i N y o m d á b a n , N y í r e g y h á z a . Á r o k u lü
F e le lő s v e z e tő : J á g e r Z o l t á nan. — is 144
Indexszám:25923—ISSN 0133—2465
T e r je sz t i a M a g y a r P o s ta E lő f i z e th e tő b á r m e l y h i r l s c k é z b e s í t ő p o s t a h iv a ta ln á l , a p o s ta h í r la p ü z le te ib e n és a IT ír— la p e lő f iz e té s i é s L a p e l l á t á s i I r o d á n á l ( H E L Í R )
E n <1 a p e s t X I I I . . L e h e l u 10/A. — . k ö z v e t le n ü l v a g y p o s t a u ia Ivá n y n n v a l a m i n t
á tu t a l á s s a l a I I E L 1 R 518 <1(1 1«9 péi)2f o r g a l r n i j e lz ő s z á m r a
E lő f ize té s i Ö1J e g y évre fin Fi R á f i z e té s k o r m in d e n e se ihen k é r jü k
fe l tü n te tn i a fo ly ó i r a t nevé l .
szabolcs-szatmAbi
S Z E M L EGazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat
1990. M Á J U SX X V . É V F O L Y A M , 2. S Z Á M
Tartalom
T A N U L M Á N Y O K
NÉMETH PÉTER: A szabolcsi főesperesség a középkorban — — — — — — — — — — — 133
TAKÁCS PÉTER: Adalékok Szatmár megye 18. század végi vásáraihoz és a szatmári adózó nép vásározás’ szokásaihoz — — — — — — — — — — 150
CSORBA CSABA: A soknemzetiségű Románia II. rész — 161LÁCZAY MAGDOLNA: A társadalmi haladás a szabolcsi
szabadkőművesség programjában — — — — — 175N. SZABÓ JÓZSEF: A Független Kisgazdapárt értelmi
ségi politikája a politikai pluralizmus kiépülésének időszakában (1945) — — — — — — — — 181
FÜRJ ZOLTÁN: Egy püspökválasztás történetéhez — 183
F O R R Á S
BENCSIK JÁNOS: Egy taktaközi falu prédikátoránaktermészetbeni jövedelme (Prugy, 1792—1829) — — 195
BENE JÁNOS: Az osztrák hadseregbe kényszerrel bpsorozott honvédtiszt levele (1B50)— — — — — 199
E S Z M E C S E R E
V. NAGY ISTVÁN: Mag kövek között (Hársfalvi Péteremlékkötetéről) — — — — — — — — - 202
MIKLÖS ELEMÉR: Valóságban gyökerező remények — 210
S Z Í N H Á Z
KARÁDI ZSOLT: Figaro itt, Figaro o t t . . . — — - - 219G. TARI ÁGNES: Csehovi látlelet: Ivanov — — — 222
S Z E M L E
Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza(Páll István) — — — — — — — — — 223
Szabolcsi iobbágynevek a XVI. században (Mező András} 22(1 Eev szabálytalan várostörténet (Balogh IstvánJ — — 221Végrendeletek és hagyatéki leltárak Nyírbátorból (Sza
kállas Sándor) — — — — — — — — — 232A zsidók Mátészalka társadalmában (Bene Ján os) — — 234Fiat iustitia. . . (S im kovics Gyula) — — — — — 237Sík Sándor emlékezete (Ján os István) — — — — — 23!)A lektor recenziója (Cserm ely Tibor) — — — — — 242
SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE IRODALMA — — — 244
ESEMÉNYNAPTÁR — — — — _ 243
Tanulmányok
NÉMETH PÉTER:
A szabolcsi főesperesség a középkorban
Az egri káptalan s ezzel szoros összefüggésben az egri egyházmegye főesperes- ségeinek korai történetét az okleveleinek tatárjáráskor (1241) történt elpusztulása miatt alig ismerjük. így természetes az is, hogy a ma is fennálló Szűz Mária temploma alapján az István-kori királyi megyealapítással közel egykorú szabolcsi (fö)esperesség múltja homályba vész. Mindenesetre a Szabolcs városában 1092. május 20-án (Szent) László király elnökletével lezajlott zsinat — melynek határozatait László I. törvénykönyve néven ismerjük — az intézmény régiségére és jelentőségére utal.
Magának a szabolcsi főesperességnek a területi kiterjedése csaknem azonos a középkori Szabolcs megyével, kivéve a Felső-Tisza-vidéket, azaz a Tisza- künyököt, amely központjával, Kisváráéval a borsovai föesperességhez tartozott. Még ebben a formájában is az egri egyházmegye 14 főesperessége között az egyik legkiterjedtebb volt, az 1334. évi pápai tizedjegyzék 56—57 plébániáját sorolta fel. Ugyanakkor a Bereg megyét és a Szabolcs megyéhez tartozó kis- várdai alesperességet is magába foglaló, területileg nagyobb borsovaiban sem jegyeztek fel 47 plébániánál többet. (Ez utóbbinak a szabolcsi főesperességgel érintkező plébániái: Beszterec, Ramocsaháza, Nyíribrony, Apagy, Úfehértó, Má- riapócs stb.).
A XIV. századi oklevelek tanusorában feltüntetett helye nem mutatja a főesperesség súlyát, tényleges nagyságát, ugyanis a prépost, lector, cantor és custos után következő főesperesek sorában általában az utolsók között említik, bár itt sem találkozunk következetességgel. Pl. 1322-ben és 1331-ben az újvári az első, 1344-ben viszont az utolsó a sorban! Mindenesetre a XIV. század eleji pápai tizedjegyzék szerint Dávid szabolcsi főesperes ugyanannyi jövedelem után fizetett tizedet, mint a zempléni (mindketten 4 márkát), s amikor a hevesi 50 garast, a szabolcsi 43-at.1 Márpedig ha hihetünk Sugár István összeállításának, az első esetben, 1331-ben a szentföldi hadjárat céljaira kellett a főesperesi jövedelem 1/10-ét adni, s ekkor szerinte a zempléni főesperességben háromszor több plébánia állott.2 Később a helyzet a szabolcsi főesperesek hátrányára változott. 1407-ben egy üres egri kanonoki állás és prebenda értéke 15 márka volt, az egri olvasókanonokságé 20 márka. Ugyanekkor az ungi főesperes évi jövedelme 36 ezüst márka, a stallumot Kok-i Domonkos fia Benedek kapta, aki megtartotta korábbi kanonoki jövedelmét és prebendáját (a Szt. Erzsébet-ol- tárt), melyek együttes jövedelme további 22 színezüst márka.3 Ezzel szemben 1418-ban a szabolcsi főesperességel csak 15 márkára taksálták, sőt 1440-ben már csak 10 márkára, 1445-ben pedig csak 7-re!'í Lehetséges ugyan, hogy a bevallásban szerepet játszott a jövedelem után a pápai udvar számára lerovandó illeték, de összefügghet a lakosság lélekszámának nagyarányú csökkenésével is (pl. a jobbágyköltözés). Egy évvel később, 1446-ban a szabolcsi főesperességgel
133
összekapcsolt egri kanonokság és prebenda együttes értékét 49 aranyforintra (kb. 12 márka) tartották,5 s csak ez a kettő biztosította a stallum betöltőjének a viszonylagos jómódot, a jó középnemesi életnívót.
Mi volt a szentlászlói egyházreform óta a püspöki aulában élő főesperes feladata a káptalan tagjaira vonatkozó kötelező egyházi előirások mellett? Az 1279. évi budai zsinat határozatai rögzítették, hogy a főespereseknek egyházjogi képesítést kell szerezniük.1' Az első, aki a szabolcsiak közül ennek eleget tett, bizonyos Bereck volt, 1291-ben említik magisteri címét,' majd őt követi Dávid 1332-től e címmel.0 Tevékenységük meg is követelte a magasabb kánonjogi ismeretek megszerzését. A lentebb említett Bereck 1299-ben arról számolt be püspökének — aki erről oklevelet adott ki —, hogy Csenke falu spirituálisán az emberek emlékezetét meghaladó idő óta a zalkodi Mindenszentek egyházához tartozik, így annak fikája.11 1332-ben Dávid löesperes személyesen vett részt Salamon és Zelemér (mindkettő elpusztult falu Hajdúböszörmény határában) közötti határjáráson, ahol a felektől esküt vett.JU Ugyanő 1338-ban többekkel együtt a váci káptalan előtt protestált. Famulust is tartott, kit 1343-ban Péternek hívtak, s akivel Nagysemjeni László nem küldte meg 145 garasnyi adósságát Jakabnak, a hevesi főesperes káplánjának.11 Szintén Dávid járt el Mihály szakolyi plébános és Jakab szakolyi scholans között folyó ügyben. Az oklevelekből kiderül, hogy ez utóbbi 1344 pünkösdjén Mihályt, a szakolyi egyház rektorát patronusai és hívei előtt szidalmazta. Majd 1345. február 2-án az immár apagyi plébánosnak titulált Jakab elvette tőle az egyház kulcsait, onnan egyházi szereket vitt el, s őt ismét szidalmazta. Dávid löesperes az ügyről február 12-én oklevelet bocsátott ki, hogy a felek megegyezzenek; pontosabban Miklóst, a kállói egyház adminisztrátorát bízta meg azzal, hogy a nevében február 26-án törvényszéket tartson. Ezen Jakab tagadta az ellene felhozott vádakat, sőt a kállói oltár előtt Mihály javára — aki esküt tett — nem volt hajlandó 10 garast lefizetni, amire ítélték. Erre az adminisztrátor Jakabot március 12-én 12 személlyel együtt teendő esküre ítélte, azonban ő a kitűzött napon nem jelent meg, míg a szakolyi plébános, Mihály igen.12 Sajnos, az ügy folytatását tovább nem ismerjük.
Az Egerben élő szabolcsi főesperes helyi megbízottja általában a legrangosabb település plébánosa volt. Általában a kállói egyházé, mint a fentebb említett Miklós, aki 1347. december 27-en bizonyította, hogy Ivánka fia István 29 garas bírságot köteles fizetni Miklós tótkállói papnak. Ugyanő mint a kállói egyház rektora, belső-szabolcsi alesperesként (vicearchidiaconus de in teriori 2a- bolch) cimeztette magát.13 Előtte zajlott le az alábbi nevezetes eset: 1348. május 24-én keresetet adott be előtte András fia Péter — Lengyel János mester jobbágya — két parókiális klerikus (clerici parochiales), János és István ellen azzal, hogy az ő János nevű fiát megsebesítették. A perhalasztás után július 5-én János mint litteratus parochialis Istvánnal együtt megjelent az alperes előtt, azonban álláspontját bizonyítani nem tudta. A per október 18-án, a szokásos Szent Gál-napi iskolakezdés harmadnapján az egri püspökségen folytatódott, ahol a két fiatalemberről már úgy írnak, mint akik az egri iskolában és kórusban tartózkodnak (in choro et in schola Agriensi com m orantes). Az ügyet János mester borsodi főesperes és egri püspöki vikárius 1349 januári ítéletlevele zárta le, melyben a két klerikus javára pénzbüntetésben marasztalták el az alperest.
Mezey László szerint olyan két plébániai klerikusról van itt szó, „akik már bizonyos liturgikus funkciók végzésében papjuknak segítségére lehetnek. Az erre való literatúrával is rendelkeznek’1, amely „talán már több grammatikát
134
tanuló grammás deáki szinten állhatott. . . Kállósemjénben mint parochialis klerikusok ott állottak a kicsiny falusi templom oltár előtti kórusában, és egy pulpitus előtt énekelték azt, amit a falusi egyház — bizonyára már csak részben latin nyelvű — liturgikus rendje szerint énekelni kellett deákul, vagy zsoltárokat és más énekeket a falu népével magyarul. Felmenvén azonban Egerbe, a két deák literatúrájának bővülését és növekedését várhatta a székesegyház tövében álló püspöki iskolától, klerikusként pedig a székesmonostor pompás dómliturgiájában vehetett részt. De hogy — a döntés ideje elérkezvén — az iskolás valóban a székesegyházi kórusban, vagy a hatalmas püspökség valamelyik plébániájában lesz-e majd misés pap, avagy a szintén tőszomszédos hiteles helyi jegyzőség házának kancelláriájában tanul kenyéradó, világi mesterséget, ekkor még nem volt nyilvánvaló”.1,1
Visszatérve a szabolcsi alesperesekre, 1299-ben Jakab balkányi, 1334-ben Péter szabolcsi, 1340-ben Pál káliói, 1347-ben Péter zeleméri, 1361-ben Lukács a biri-i és 1367—79 között ugyanő mint kállói plébános viselte ezt a titulust.15 Különféle ügyekben jártak el a íőesperes megbízásából vagy távollétében. Pl. Miklós egri püspök Lajos herceg apródjainak, Iván fia Jakab és Simon fia Imre mestereknek megengedte, hogy Váralja (Oros határában) és Apáti (Vasmegyer határában) nevű birtokaikon lévő kápolnáikban a temetésen kívül minden más isteni tiszteletet szolgáltathatnak. Sőt kilenc évvel később, 1349-ben Miklós püspök ezt azzal a további kedvezménnyel bővítette, hogy a henei (Nyírbogdány határában) anyaegyház papja az apáti kápolnában hétköznap kétszer, és vasárnap misét mondjon, vagy mondasson, temetést azonban csak az anyaegyháznál végezhet. Ha ezt a feladatát nem teljesítené, a fenti nemesek fogadhatnak egy papot a misézéshez, ám a temetést nem végezhetné mindaddig, amíg ő, vagy egy püspöktársa a temetőt fel nem szenteli. Ezt kellett a kállói esperesnek tudomásul venni, illetve paptársai tudomására hozni.16 1347-ben bizonyára azért vonták meg ideiglenesen Miklós kállói pap esperesi címét, mert éppen őt marasztalták el 4 márka kártérítésben Peres Péter kállói telepes ellenében. Ugyanekkor a nagykállói, tót kállói és a nagysemjéni telepeseket kellett egyházi átok alá vonni, ismeretlen ok miatt.17
De apróbb ügyekkel is foglalkoztak az alesperesek: pl. Panyolai János 1367- ben azért panaszolta be anyósát, Nyelves Demeter özvegyét, Margitot Lukács kállói plébános és szabolcsi esperes előtt, mert az András, a nagysemjéni egyház rektora és mások előtt végrendelkezett. Ugyanő 1379-ben (bizonyára idős kora miatt) Lőrinc gávai pappal, mint alesperesek voltak kénytelenek vizsgálatot folytatni Kállay Ubul mesternek anyja után járó leánynegyede és hozománya ügyében.,p Hasonló okok miatt kellett a nádori karhatalmat is igénybe venni 1390-ben, amikor János zempléni föesperes, István egri püspök helynöke és spiritualibus generalis-a egy elődje, Pemenusy (dictus) Andrástól még 1388 előttről örökölt perben intézkedett. Kálló-i Demeter fiai, János és Szaniszló vonakodtak Vasvári-i Tamás fia Fekés (dictus) Miklósnak kifizetni anyja, Erzsébet leánynegyedét, majd a perköltségeket. Az eredménytelen kísérletek után István gávai és János berceJi plébánosok a felperest jobbágyaikkal együtt interdictum alá vetették. Ám ez az intézkedés is sikertelen maradt, ezért János főesperes és vikárius 1388-ban a szabolcsi, tímári és orosi plébánosokat szólította fel, hogy a kiközösitést megismételjék. Ám a Kállóiak még így sem voltak engedelmességre foghatók, ezért vált szükségessé a karhatalom elrendelése.19
Elképzelhető, hogy Péter volt szabolcsi főesperessel azonosítható Imre püspök helynöke, aki kánonjogi licenciátussal is rendelkezett. Előtte 1381-ben nagy-
135
semjéni Péter íia Lökös — testvérei nevében is — azért emelt panaszt íábián nagysemjéni pap ellen, mert az önkényesen odahagyta a Szt. Miklós anyaegyházat, s annak filiájához, az ugyanabban a faluban lévő Szűz Mária egyházhoz ment át. Az így okozott kár miatt a helynök 3 márka és a kiátkozás terhe alatt utasította Lukács kállói plébánost, hogy intézedjék az eredeti állapot visz- szaallitásában. Az ügy előzménye az volt, hogy a nagysemjéni família egy másik ága még 1319 előtt felépítette a Szűz Mária kápolnát a maga birtokrészén, s most valószínűleg kedvezőbb javadalmazást ígértek a település plébánosának, mint rokonaik.20
Súlyosabb megítélés ala esett a kisvárdai alesperesség, tehát a borsovai fő- esperesség papjainak az esete. Ök ugyanis átjártak a szabolcsi főesperesség területére eső Sényö faluba misézni, a szentségeket kiszolgálni annak ellenére, hogy erre főesperesí engedélyt nem kértek és kaptak. Ezért Pál főesperes 1400- ban úgy intézkedett, hogy a sényői egyház mint „parochyalis et nullius jilialis p reter ecclesiam A griensem ’' ha módjában van, válasszon magának plébánost, ellenkező esetben pedig a szabolcsi főesperesség papjai közül jelöljön ki bárkit „ad divina celebran da e l sacram en la m in istT an da”. A végrehajtással az orosi és tótkállói egyházak rektorai lettek megbízva azzal, hogy más papokat, ha beleavatkoznának, előzetes figyelmeztetés után közösítsék ki mindaddig, amíg nem engedelmeskednek, és tőle, vagy a felsőbbségtöl felmentést nem nyernek.21
Stiborici Stibor püspök helynöke, János szabolcsi főesperes és az Apostoli Szentszék kegyelméből az egyházmegye általános spirituálisa 1415-ben a hosszú- macsi, illetve a szentgyörgyi egyházak dolgában volt kénytelen eljárni, míg az Ügy végül magához a királyhoz, Zsigmondhoz nem került. Az 1394 előtt megindított hosszan tartó per lényege az, hogy a Szabolcs megyei Tócó balparti kismacsi vagy szentgyörgyi Szt. György egyház kegyurai, a Várdaiak az egri püspökség segítségével szerették volna a Tócó jobbparti, hosszú- vagy nagy- macsi Szt. Mihály egyház kegyurait a váradi püspökségtől elszakítani azzal, hogy ez utóbbi falu „keresztelés, esketés, temetés és természetesen a szokásos papi jövedelmek szolgáltatása terén'’ alájuk tartozik, azaz „a szentgyörgyi egyház a hosszúmacsi Szt. Mihály egyháznak anyaegyháza”. 1394-ben a hatházi és zeleméri plébánosok, 1414-ben a zeleméri, kállói és monostori, 1415-ben a kállói, böszörményi, bolti, zeleméri és hatházi plébánosok voltak a vizsgálat végzésére kiküldve, ez utóbbiak azzal, hogy az ellenkező földesúrnőt, Hosszúmacsi Sand- rin özvegyét kiközösítés terhe alatt utasítsák annak elismerésére, hogy Macs falu Tócó jobbparti része az egri egyházmegyéhez tartozik. A per még 1424-ben is folyt, amikor a király az akkori fölödesurat, Debreceni László özvegyét és leányát az esztergomi egyház elé idéztette. A per kimenetelének eseményeit nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a XVI. századra az egri püspökség és a Szt. György egyház kegyurai, a Várdaiak álláspontja érvényesült.22 Ugyancsak János főesperes 1417-ben arra szólította fel a szabolcsi, keresztúri (kótaji), nyíregyházi és kiskállói plébánosokat, hogy Kálló-i Lökös fia Miklóst, mert nem engedelmeskedett az egri szentszék ítéletének, az egyik legnagyobb egyházi büntetéssel, a kiközösítéssel sújtsák. Ügy látszik, Lökös fia Miklós félelmében engedelmességet ígért, de ennek mégsem tett eleget, mert 1420-ban már az olasz származású Benedek, az egri püspökség kormányzója kérte fel a nyíregyházi mellett a pazonyi, löki, gávai, szabolcsi, szakolyi, balkányi és geszterédi plébánosokat, hogy Lökös fia Miklóst tartozásának lefizetésére egyházi fenyítékkel szorítsák. Amennyiben az 56 aranyforintnyi tartozását új pénzben, valamint az időközben 72 márkára növekedett bírságot újabb határidőre meg nem fizetné,
136
akkor Miklósi egyházi átok alá veti, s ha ennek sem lenne foganatja, még az egyházból is kirekeszti.21
★
Ki volt az első ismert szabolcsi föesperes? Kovács Béla összeállítása szerint Lőrinc, ám Györffy az 1245-ben feltűnő személyt patai föesperesként ismeri (miként táblázatában Kovács is), őt tehát törölnünk kell a névsorból.24 Viszont Karácsonyi János a váradi tüzesvaspróbák lajstromában 1235-ből egy Ibrah im nevű személyt talált, akit archidiaconus de Zobuslou-nak titulálnak. Miután szoboszlói föesperesség sohasem volt, Karácsonyi helyesen állapította meg, hogy a Pál nevű szolgáját felszabadító Ibrány szabolcsi föesperes lehetett, s csak az 1550-es kiadás írhatta el a címét Zoboulsu-ról Zobuslou-ra.25 Lehetséges, hogy e személy őse (nagyapja?) volt Ibrány község névadója is. A sorban második Orbán, akit 1249-től említenek föesperesként. Érdekes, hogy a püspökség néhány tatárjárás előtti oklevele (1230, 1234, 1238) az egri káptalan kántorának szintén egy Orbán nevű személyt nevez meg, azonban ö mégsem lehet azonos a szabolcsi főesperes Orbánnal, mert ez utóbbi közel három évtizedig, 1278-ig töltötte be bizonyíthatóan a posztját.26 Utóda M árton, okleveleink 1280—85 között említik.-1 Ha a Wenzel által kiadott, majd Szendreitöl ismételten leközölt oklevél dátumát 1275-ről 1285-re javítjuk, akkor ez évtől számítódik G ergely 1291-ig tartó főesperessége.28 De már ez évtől főesperes B ereck is, akit 1300-ig említenek e címmel.28 Az öt követő P éterről 1309—1320 között tudunk, úgy látszik tehát, hogy a lartományúri hatalom évei alatt nem volt teljes az egri káptalan létszáma.® 1320-ban említik először Dávidot, aki számos oklevél tanúsorában szerepel 1349-ig.11 M iklós föesperes 1351—61 között volt,32 míg utóda az első külföldi, akinek származási helyét ismerjük.
Ugyanis egy pápai regisztrátum szerint 1372 júniusában Jordanus de Blanchu- sorj, eredetileg a Le Mans-i (?, dioc. Lemomcensis) egyházmegyés klerikus, aki az egri egyház és a szabolcsi föesperesség prebendáját élvezi, kéri Rómát, az István fia Péter által bírt Calhano plébániájára (Narbonne-i egyházmegye), ha az megüresedik. Ugyanő egyébként István fia Péternek a jövedelmei feléért 40 forintot is fizetett. Ki is ez az István fia Péter? Kovács Béla munkájában erre az időre két személyt helyez: Monostori Istvánt és a családi név nélküli Pétert. Ám a kettő különválasztása tévedésen alapul. Mint ezt Kandra Kabos észrevette, csak egy személyről, M onostori István fia P éterről lehet csak szó. Bár ő is téved, amikor Monostori főesperességét 1364—74 közé keltezi. A fenti adat fényében ugyanis 1372 előtt Jordanus de Blanchasorf volt a szabolcsi föesperes, s csak azután Monostori Péter. Azaz nem főesperesi minőségében volt 1364-ben Erzsébet anyakirálynő követe a pápánál. Fejérpataky szerint ugyancsak ettől az évtől volt az Orbán pápa által kinevezett magyar- és lengyelországi követ, Vilmos bíboros, számos javadalom birtokosának az ügyvivője. IX. Gergely pápa 1372. május 10-én a pápai beneficiumok jövedelmeinek, a következő évben a tizedeknek a beszedésére adott Monostorinak megbízást, aki emiatt 1373. január 12-én Magyarországra érkezett. Itteni, majd lengyelországi működését 1375-ben fejezte be, az országot szeptember 8-án elhagyva, október 15-én érkezett Avig- nonba. Eközben a szabolcsi föesperesség mellett 1374-ben megkapott egy esztergomi kanonokságot, sőt Kandra szerint 1376 táján szintén az egri egyházmegyében az újvári főesperességre kért magának üresedés esetére pápai bullát, ám ezt nem kapta meg. Szabolcsi főesperessége 1382-ig tarthatott, eközben franciaországi lelkészsége elnyerésekor jelentkezett a pápai udvarnál Jordanus
137
de Blanchasorf lemonice-i klerikus, aki egri kanonokságot prebendával és szabolcsi főesperességet kért magának.33
Egyébként Monostori István fia Péter további életútja jól nyomon követhető: esztergomi kanonokként lesz a Boldogságos Szűz oltárának igazgatója. Ezután dömösi prépost, majd a johanniták esztergomi konventjének főnöke. 1392-ben a nagymarosi fürdők két részét és két ottani ház utáni bért (7 Ft) adományozott a B. Szűz oltárának azzal, hogy előtte éjjel-nappal lámpa égjen a 17 éves igazgatósága alatt élvezett javakért.34
Ugyancsak Kandra Kabos 1382—87 közé helyezi Lőrinc főesperes3'’ működését, ám szerinte közben 1379-ben volt egy Ján os nevű főesperes is, erre megerősítő adatot nem találtam. Pontosabban: csak 1393—97 között szerepel B en ed ek fia Ján os, ki föesperesi címéről bizonyos okokból lemondott.* Ezt az alkalmat ragadta meg 1398. április 29-ével Magyi Tamás fia György, egri egyházmegyei klerikus, akinek IX. Bonifác pápa ugyan odaadta a főesperességet,3' ám ténylegesen nem tölthette be állását, mert 1398. november 6-án már Pál főesperest említi egy pápai oklevél, melyben neki egri és váradi kanonokságot rezerválnak. M ihály fia Pál e javadalmakat 10 nappal később meg is kapta, s egyúttal az egri székesegyház Szt. Péter-oltárának is igazgatója volt. Politikai ambíciói miatt hamarosan menesztették, mert püspökével együtt Nápolyi László, Zsigmond király ellenlábasa oldalára állt. László nápolyi király 1405. december 5-én ugyan ismételten kérte VII. Ince pápát, hogy Pál szabolcsi főesperest Csanádi, István aszuágyi főesperest pedig váci püspökké nevezze ki.38 Ám ekkor már Pál nem töltötte be egri állását, utóda 1405-től Ferenc, de hogy meddig, nem tudjuk.39 1414-től van adatunk Ján os főesperesre, aki egyúttal Stiborid Stibor püspök helynöke is.4" Mivel Jánosnak a szabolcsiból a hevesi főesperességbe történő áthelyezése már 1418-ban napirenden volt, ez év őszén Necpáli György fia János kérte magának a 15 márka értékű főesperességet, de nem kapta meg, mert mint tudjuk, 1423 tavaszán újvári föesperesként hunyt el.41 Az 1419 tavaszán meg szabolcsi főesperes János utóda G ernach-i K an dal Pál lett.
Adataink innen kezdve eléggé hiányosak: 1434 előttől volt szabolcsi főesperes Nicolaus S tock, a wroclawi egyház dékánja és decretorum dactor. 1422-ben a bécsi egyetem jogi karának a dékánja volt, 1431-ben kapott magyar nemességet, s lett Zsigmond király tanácsosa. Azzal kérte magának az óbudai prépost- ságot, melyet 1435-ben meg is kapott, hogy a szabolcsi főesperességről lemond. Halála 1448 utánra tehető. Testvére János, Zsigmond király házi orvosa, öccse előtt budai, később szepesi prépost.42 Sugár István szerint a Hímfi család tagja, D öbrönteí Tamás — aki a bécsi egyetemen tanult, s ott a jogtudományok baccalaureusa lett — 1440 előtt volt szabolcsi főesperes. 1445-től veszprémi kanonok és prépost, majd 1446-tól kinevezett egri püspök, de székét Hédervári László, a nádor unokaöccse miatt elfoglalni nem tudta, s ezért arról 1447-ben lemondott. A következő évtől Döbröntei a pannonhalmi apátság kommendánsa, 1454-ben zágrábi püspöknek promoveálták, 1463-tól 1482-ben bekövetkezett halálig nyitrai püspök.43
Mindenesetre 1440-ben a 10 márkára tartott szabolcsi főesperesség üres, melyet ekkor Fajszi Pál veszprémi egyházmegyés kért magának. Meg is kapta, emellett 1443-ban Rozgonyi Simon püspök káplánjának is titulálják.44 Vagy mégsem? Ugyanis 1445. november 13-án Báthori Imre egri egyházmegyés presbiter kérelmez egy 8 márkát érő kanonoki állást és prebendát Abara-i István, valamint a szabolcsi főesperességet (7 márka) Bidrig Pál halála miatt. IV. Jenő pápa két nappal később arról értesítette az esztergomi érseket, valamint a vád
138
püspököt, hogy abba a kanonoki állásba és prebendába, amely Bidrig Pál, valamint a Szt. László-oltár tisztjébe, amely Kemecse-i Pál halála miatt megüresedett, Hogen-i Miklós fia Tamást nevezte k i/5 Eszerint Báthori Imre emlékezete tévedhetett a szabolcsi főesperesség volt betöltőjét illetően. Mindenesetre Pál főesperes valóban meghalt, mert 1446-ban c címmel Tatai Bálint győri egyházmegyést illetik.
Tatai a veszprémi prépostságol Branda kardinális által már 1440-ben felkérte. Ezt azonban sohasem kapta meg, mert. azt Döbröntei Tamás foglalta el Litovia-i Miklós halála után. Kölcsönös ellenszenvük bizonyítéka V. Miklós pápa ama 1447. évi oklevele, amelyből kiderül, hogy az egri püspöknek kinevezett Döbröntei Tamást éppen Tatai Bálint szabolcsi főesperes tette le tisztségéből. Tatai 1448. január 26-án azt kérelmezte, ha megkapja a veszprémi prépostságot, a szabolcsi főesperesseget kibocsátja. Hiába kérte azonban Bálint főesperes Miklós pápától Döbröntei bitorlása ellen a megerősítést, csak a préposti címet viselhette. Sőt ̂ többet is: 1448-ban mint az apostoli szék nunciusát a magyar királyságban pápai tizedszedőnek is kinevezték. Főesperességéről az utolsó adat 1451-ből ismert, ugyanez évtől az egervári Szt. Péter prépostság feje.46
Utóda a szabolcsi főesperességben Pál, már 1451-től. László püspökkel együtt mindketten azt kérelmezik V. Miklós pápától 1451. január 14-én, hogy mentse fel őket életkoruk miatt az „ad lim ina aposto lom ra v isitare” alól/'7 Éppen emiatt nem sokáig töltötte be e helyet: 1456-ban Am brust említik szabolcsi főesperesként, akinek családi neve csak 1480-ban bukkan elő: N ém a faluból származott, ekkor a káptalant képviselte egy bogácsi birtokperben a fehérvári káptalan előtt/*
Mindössze egyetlen oklevél tudósít K élház-i Pál szabolcsi főesperességéről 1492-ből, pedig nevezetes férfiú volt. 1488-ban a királyi kancellária jegyzője, ekkor titkári címmel felruházva Mátyás megbízásából barcsi főesperesként követségbe indult Rhodos szigetére a János-lovagok nagymesteréhez. Morca mellett összes poggyászát genuai hajósok elrabolták. Az 1489— 1502 között esztergomi kanonok Rétházit 1495-ben választották esztergomi préposttá, talán ekkor adta fel szabolcsi főesperességét (aminek eddig is csak a jövedelmét élvezte). 1500-ban azzal vádolta meg őt Pál fia Péter esztergomi egyházmegyés, hogy ő tulajdonképpen nem pap, csak annak mutatja magát, s így előkelő méltóságát is bitorolja. Tehát a pápa csakis őreá, az igaz szívű papra ruházhatja e gazdag javadalmat. Bár János alkancellár azt írta a szupplikációra, hogy concessum ut petitur, eredményt mégsem ért el Pál fia Péter, mert 1513-ban is csak az esztergomi Szt. Györgyről címzett zöldmezei prépostság társas káptalanénak volt a tagja. Rétházi 1502-ig volt esztergomi nagyprépost, halála előtt 1501-ben egy Budán 800 forintért vásárolt házát és bajoni (Esztergom m.) birtokát — melyet Ispány Péter 1496-ban 200 forintért zálogosított el nála — hagyományozta a káptalanra olyan feltétel mellett, hogy a kanonokok minden vasárnap de die, hétfőn Szt. Pál, kedden Szí. Katalin tiszteletére, szerdán a megholt lelkek üdvéért, pénteken Krisztus kínszenvedésének és szombaton a Boldogságos Szűz tiszteletére mutassanak be egy szentmisét.™
A szabolcsi főesperesség 1500-ban betöltetlen , 1503-ban Jánost találjuk e méltóságban.50 1514. november 13-án bekövetkezett halála előtt Csaholyi Gáspár volt e cím viselője, kinek sírköve is fennmaradt. Nevét első ízben a krakkói egyetem Bursa U ngarorum -ából ismerjük, 1493/4-bőI. 1502-ben jászói prépost. Mivel 1511-ből nem tudunk szabolcsi főesperesről, kanonoksága 1511—14 közé keltezhető. Mindenesetre az Este-i Hippolyt idejében kialakult egri püspöki udvar
139
vezelo személyeihez számítandó.11 Halála után Vitéz M ihály, ifj. Vitéz János veszprémi püspök rokona lépett Csaholyi örökébe. A szabolcsi főesperességet még Rómában szerezhette meg mint Szt. Péter egyházának magyar gyóntatója. 1516-ban tért haza, egy 1517. július 24-i obligáció szerint azonban Egidius Ze/i- rus nom ine T hom ae tit. s. M artini in m ontibus presb. cardinalis ajánlkozott Rómában, hogy visszatérne a 250 dukát értékű szabolcsi iöesperességbe és kano- nokságba, amelyet jelenleg Vitéz Mihály tart magánál, bár ennek elhagyására 1517. március 6-án kardinálist felszólítást kapott.-^
ULoLso szabolcsi főesperesiink a XVI. szazadban Verancsics Antal, egri kanonok. 1550. szeptember 26-án püspökéhez, Oláh Miklóshoz Bécsbe irt levelet az alabbi részlettel: „Domum m eam m veni desolatam , íuantem m inis, possessam m ülte, oppressam que }ere ad culm en fim o equ in o”, ami jól jellemzi a korabeli egri viszonyokat. Egyébként a kanonoksággal és a Szt. Kereszt-oltár rektorsá- gával egybekötött szabolcsi főesprességre 1550. június 9-én Ferdinánd király által neveztetett ki. O futotta be a szabolcsi föesperesek közül a legnagyobb egyházi karriert. 1555-ban már pécsi püspök, 1557-ben helyezték át az egri püspökség élére. Igaz, hogy csak 1551-ben szentelték áldozopappá, ám első miséjét 65 éves korában, 1569-ben tartotta Becsben, amikor már két esztendeje Magyarország prímás erseke volt. Kandra szerint előtte G regoriáné Pál, ekkor már zág- raDi, egyszersmind győri püspök volt Szabolcs főesperese.53
★
A szabolcsi föesperesek XVI. századi jövedelméről az ún. Liber S. Johannís tájékoztat, ezek az adatok azonban a XV. század elejéig visszamenőleg is érvényesek. Eszerint a szabolcsi föesperest illette meg Szabolcs megye census cathed- raticus-ának negyede, amelyet a (nagy-)kállói, (tisza-)dadai és nádudvari kerületben szedtek, tehát a kisvardai kivételével, mert ez utóbbi a borsovai főespe- rességhez tartozott. A kallói es a dadai árendája 154, illetve 50 forint volt, s felsorolták azokat a plébániákat is, ahonnan ezt az összeget beszedték. A nádudvari districtus plébániái közül azonban (Püspök-)Ladánynak és a hozzá tartozó íilieknak quartája az egervári székesegyház Boldogságos Szűz mennybemenetele oltárát illette, de cenzusa nem. A kerület többi plébániájának árendája 60 forint volt. Sajnos, ekkor a districtus plébániáinak a felsorolása elmaradt.54
1598-ban a szabolcsi föesperesi javadalommal volt egybekötve az egri székesegyház Szt. Péter és Pál-oltára. Az oltárigazgatósággal a XVI. században, valószínűleg tehát korábban is, az alábbiak illették meg a főesperest: a püspök coiíatio-jából egy ház Eger Borsod megyei részén, a Szt. Jakab utcában (a mai Dobó-Torony u.); Tihamérban (a mai Makiári úton) egy malom közösen a plébánossal; a Szögliget nevű dűlőben a Gesztenyésben egy szőlő, amit Hejcei szőlőnek is neveznek. A második szőlő az Eged-i dűlőben volt, amit „filléres”-nek, s a harmadik ugyanitt, ezt Nagyszegének nevezték. Ezenkívül az oltárigazgató bírta még a Heves megyei Poroszló falu és Poroszűó-Iván prédium quarta-it is.55
A XVI. század közepén — mint említettük — a Szt. Kereszt-oltár javadalmait élvezte a szabolcsi föesperes. Hozzátartozott egy fundus a várban, egy két- kerekes malom a Szt. Barnabás és Szt. Imre herceg oltárának Makiáron, illetve Nagytállyán kívül fekvő malmai között, s két szőlő az Eged-dűlőben. Gyöngyös város quarta-ja is az oltáré volt, ezt 40 forintért árendálták. Ezenkívül még egy szőlőt bírt (Quintale). Mindezekért a jövedelmekért az oltárigazgató egész éven
140
fit, hetente mindennap tartozott egy misét mondatni a halottak officiumával, az egyházban minden halottat eltemetni és az elhunyt tisztségére misét mondatni.™
★
Végül a szabolcsi főesperesség területi kiterjedésére, a főesperesség plébániáira és azok filiáira kell sort kerítenünk. Munkánkat két jegyzék könnyíti meg: az egyik az 1332—5 között keletkezett ún. pápai tizedjegyzék, a másik a Liber S. Johannis által megőrzött XVI. századi összeírás.
Az 1332—5. évi tizedjegyzék négy év keresztmetszetét adja. 1332-ben a szabolcsi főesperesség 34 plébániáját sorolja fel, majd megjegyzi, hogy kettő papja nem jött fel (fizetni). Viszont pótlólagosan feltüntet még 4 plébániát papostul, így ebből az évből 36 plébániáról van adatunk. 1333-ban 30 plébániát írtak össze. Az 1334. évi két összeírás 26, ilietve 46 plébániáról tudósít, míg az 1335. évi első összeírás szerint 45 plébánia ismeretes.-A leghosszabb, tehát az 1334. évi II. jegyzék alapján tekintsük át a főesperesség XIV. századi kiterjedését és plébániáit a fizetett összeg feltüntetésével. Ez utóbbi nagysága jelzi a település nagyságát (lélekszámát). megyén belüli súlyát.
\ négy év adatait összegezve a szabolcsi főesperesség területén 54 plébániát tudtunk lokalizálni, két egyház helye ismeretlen (Eccl. de M era v a c a t ; Fodor de B o n a . . . VIII), s bár egy egyház titulusát ismerjük (N. sac. Omnium Sanctorum), szintén eldönthetetlen, hogy ez a már ismert plébániák valamelyikéhez kapcsolható, vagy önálló plébániát kell a titulus mögött feltételeznünk, így a pápai tizedjegyzék szerint 56—57 plébániával számolhatunk 1332—5 között a főesperesség területén.57
A L iber S. Johan n is alapján a XVI. század elejére a szabolcsi főesperesség plébániáinak száma majdnem megkettőződött. Ebben szerepet játszott az a tény, hogy a főesperességhez számítottak néhány Bihar (Macs, Torda, Báránd) és Békés megyei (Kis- és Nagy-Rábé, Rétszentmiklós, Bajom, Szerep, Udvari) falut, valamint időközben Szabolcs megyéhez, s ezzel a szabolcsi főesperességhez csatolták n teljes Taktaközl (Prügy, Csobaj, Báj, Ladány). E 13 falu mellett a plébániák számának a növekedése a népesség gyarapodásával cs új falvak keletkezésével is összefüggésben van Ugyanakkor a XIV. század elején még virágzó egyházközségekből számos már erre az időre eltűnt, pl. Cégény, Hímes, Mizséte, vagy más egyházkerület be csatolták át (pl. Kocs).
A Liber S. Johannisban szereplő három tizedkerületben összesen 99 plébániát írtak össze titulus nélkül, pontosabban 98-cal kell számolnunk, mert Zalkod tévedésből kétszer szerepel a dadai kerület névjegyzékében. Az alábbiakban tekintsük át ezeket a plébániákat kerületenként, feltüntetve továbbá más gyűjtésünkből a plébánia papjának, vagy magának az egyháznak az első említését, valamint az oklevelekben előforduló titulusát. (A mai megnevezés után zárójelben a XVI. századi névalak, majd az egyház vagy papja első okleveles említésének évszáma, ha titulusát is megnevezik, akkor azzal.)
141
1332 1333 13.14 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint
1. Stephanus sac. S. Georgiide Dada 8
Slepnanus de Dady 7 Steph. de Dada 6 Dada 6 Dada — Tiszadada
2. Dob 4 Bőd — TLs/.adob
3. Jacobus sac. S. N. de Luk 8 Nicolaus de Luk 3 Luk — Luk — Tiszai ök
4. Paulu.s sac. S. Martini de Gomon 6
Pauius de Geman 6 Gwaman 7 Gwman 5 Gyomán
5. Pauius sac. S. Quilyani de Oslar . ..
Johannes de Huslay 4 Johannes de F lar 6 Vzlar 8 Oziar 6 T'iszaesziár
ti. Nogfolu 4 Nogfolu 4 Tiszanagvtalu
7. Rak amaz 6 R kamaz 4 Rakatna/.
<i. Petrus de Zadonch 6 Petrus vicearch. de Zabouch 4
Zobloch 5 Zobolcn 6 Szabolcs
9. N. sac. S. Andree de Belem et 4
Nicolaus de Belezne 5 Nicolaus de Kelezen 3 Keleznen 3 Keieznew3
Kenéz lő
10. Michael de Kana 5 Gawa 6 Gana 6 Gá va
11. Dominicus sac. Omnium Sanctorum de Zolor . . .
Dominicus de Zulkud 4 Dominicus de Zalgoch3
Zelkus 2 Zolgung — Zalkod
12. Valentlnus sac. S. Georgii de H ibou t. . .
Valentinus de Cybran 8 Valentinus de Ibran 5 Ibron 4 Ibran — Ibrang 4
Ibrány
13. Michael sac. B. Virg. de Alast 16
Michael de Holaz 20 M ichael de Ilalaz 8 Halaz 9 Aláz 10 Nagyhalász
14. Petrus sac. S. R. Stephani 6 Petrus de Kerned 6 Petrus de Kem eche 2 Kem eche Kem eche Kemecse
15. R ir — Nyr — Nyíregyháza
IC. Thomas sac. S. P. de Ciros 5 Thomas de Oras 8 Vrs 7 Wrus 4 Oros
17. Valentinus sac. S. R. Stephani de Nopribur 6
Valentinus de Nepko 5 Nokpur 3 Nupkor 3 Napkor
18. Syxtus sac. S. Johannis ev. de Minori Calou 6
Gregorius de Kálón 5 Kollo Minori —
Kallov Minori 5
Kiskálló
1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335.1. Mai helynév szerint
19. Laurentius sac. S. Crucis 18 Laurentius de Bollo M ajori 11
Laur de Kálón 14 Kollo M alorl 14
Gallov Maiori 25
Nagykálló
20, Stephanus sac. S. N. de Stanca 20
Stephanus de Sém ién 18 Steph. de Semian 8 Semyan 7 Semian 9 Kállósem ién
21 Petrus sac. B. Vlrg. de Hubyr 2
B ir — Byr — Biri
22. Andreas de Balian 8 Andr. de Bolhán 5 Balkan 3 Balkan — Baikány
23. Nicolaus sac. S. Laurentii 9 Petrus sac. eiusdem ecclesie 18*
Petrus de Zebul 18 Petrus de Sóból 8 Zeluk — Zokol 7 Szakoly
24. Paulus sac. S. Joharm is ev. 8. Paulus de Gestwan 8 Paulus de Kesereh 3 Kestred — Kesztred 1 Geszteréd
25. Andreas sac. S. Georgi de Huge 4
Andreas de Wigan 5 Andreas de Huge 5 Hevkee 6 Huge 3 Hugyaj(Érpatak)
26. Bartholomeus de Mikon 2
Bükén Bököny
27. M artinus (sac.) S. M ichaelis de Bolch 7 et médium
Martinus de Bolch 8 M artinus de Bőid 4 Bolch 4 Bolch — Bolt
28. Nicolaus sac. eccl. S. M arié (de) Hochas 10
Nicolaus de Hoclaz 10 Nic. de Holaz 5 Holchayz 5 Hothaz — Hajdúhadház
29. Paulus de Chogue 13 Dominicus de Chegen 18
Cheghan 9 Cheken — Cégény
30. P sac. S. Nicolay 20 Petrus de Bezermen 20 Bezernen18
Bezermen Haj dúböszörmény
31. Stephanus de Selem er 18 Zelemer 6 Ze lemér
32 Jonannes sac. de Mog 20 Mocn Macs
33. Míchael sac. de Chimis 14 M ichael de Hinnis 14 Hymus 6 Hymes — Himes
34. P sac. S. N. de Eges 10 Petrus de Hegres 5 Petrus de Heges 2 Higus 3 Petrus sac.
Heges — Hegyes
de Heges
144 1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint
35. Petrus de Zobozlow 5 Petrus de Soboslou 2 Zubuzlou 3 Petrus sac. B. V. de villa.Zobozlo 7
Zobozlow Hajdúszoboszló
36. Demetrius sac. Omnlum Sanctorum de Chgan . . .
Demetrius de Theoge 14
Demetrius de Cheke 6 Chegha 6 Chege — Tiszacsege
37. Huchach — Huhach — Ohat
38. Demetrius sac. S. Petri de Colh 6
Coheth — Kouh Kócs
39. Ebes — Ebes — Ebes
40 M athias de Zowad 4 Zohad — Zoad — Hajdúsznvat
41. Johannes de Scentm ilos 4
Sancto Ni- colao —
Sancto Ni- colao —
Szén tmi kiás
42. Baké — Raba — Kábé
43. Boyn — Boyn — Bajom
44. Mysetha — Myssete 4 Mizséte45. Antonius de Polkar 3 Pulkar 4 P tikár — Polgár
46 Gwth 3 Gw t 4 Gut47 Bogus 3 Bagos48 Laurentius sac. B. Vlrg.
de Tilglas 6Laurentius de Tetlas 5 Téglás
49. Stephanus de Odan 6 Steph de Ódon 4 Nytradony
50. Symeon sac. S. Nleolay de Bed 16
Bűd
51 M ichael sac S Georgl 12 Michael 10 Szentgyörgy
52 Laurentius sac. S. Georgii Szegegyházde Gueg 8
1332 1333 1334 I. 1334. II. 1335. I. Mai helynév szerint
53. Paulus de Pozoch 5 Nyírpazony5-J P. sac. S. Johannis ev. 6 Tótkálló55 Ecclesia de M era vacat.56. Fodor de Bona 857 N. sac. Omnium Sanctorum
12
A szakolyi Szt Lőrinc egyház azonosítására Id Károlyi II., 514.
Káliói kerület
1. Nagykálló (Kalló), 1332: Szt. Kereszt fiiiája: Félegyház (1329)
2. Kiskálló (K alló utraque), 1332: Szt. János
3. Nyírtura (Twra) filiája: Váralja (1403)
4. Oros (Oroos), 1328, 1332: Szt. Péter
5. Harangod (Harangh), 1307: Boldog Margit
6. Sima (Syma), 1349: Sym aeghaz7. Balkány (Balkan), 12998. Kótaj (K ereztw t), 14179. Nagyhalász (Halaz), 1311: Bol-
dogságos Szűz10. Tiszarád (Raad)11. Vasmegyer (M egyer)12. Kemecse (K em eche), 1332: Szt.
István király13. Nyírpazony (Pazon), 1334, 1406:
Boldogságos Szűz14. Nyíregyháza (Nyregyhaz), 133415. Sényő (Zyneő), 140016. Nyírgelse (Celse)17. Nyírmihálydi (M ihaldy)18. Nyíradony (Adón), 1294, 1307:
Boldogságos Szűz19. Napkor (N apkor), 1271, 1319: Szt.
István király20. Aba (Aba)21. Szakoly (Zakoll), 1263, 1332: Szt.
Lőrinc22. Perked (P erked)23. Geszteréd (Gcsthe), 1332: Szt. Já
nos ev.24. Biri (Byr), 1332: Boldogságos
Szűz25. Micske (Miska), 1514
26. Bököny (B eken), 133427. Bolt (Bolth), 1332: Szt. Mihály28. Téglás (Theglas), 1332: Boldogsá
gos Szűzfiliája: Szentlélek (1344)
29. Hajdúhadház (Hathaz), 1332: Szűz Máriafiliája: Cégény (1332)
30. Hajdúböszörmény (Beserm en), 1332: Szt. Miklósfiliája: Pródegyház (1476)
31. Zelemér (Zelem er), 133232. Macs (Maach), Bihar m., 1415:
Szt. Mihály33. Szentgyörgy (Zent György), 1234:
Szt. György34. Kisgut (K ysgiolth)35. Nagygut (Nagy gwtth), 1334,
1433: Szt. János ev.36. Artánháza (Artanhaza), 1433:
Szt. Miklós37. Bagos (Bagwz), 1334, 1345: Bol
dogságos Szűz38. Tamási (Thamassy), 1292:
Szt. Márton39. Érpatak (Hwgyaj), 1332:
Szt. György10. Szegegyháza (Zegegyhaz), 1332:
Szt. György11. Ibrány (Ibran), 1322, 1332:
Szt. György12. Kállósemjén (Sem yen), 1319: Szt.
Miklós, Boldogságos Szűz kápolnafiliája: Bilivé (Szt. György.1399 1400) Szentmihály (1292) Nincs felsorolva: Tótkálló,1332 : Szt. János ev.
Dadai kerület
43. Tiszadob (Dob), 1334, XIV. sz.: Szt. Miklós?
44. Tiszadada (Dada), 1332:Szt. Györgyfiliája: Süldő (Szt. Imre hg. kápolna, 1342)
45. Tiszalök (Leók), 1332: Szt. Miklós
46. Tiszaeszlár (Ezlár), 1332:Szt. Kilián
47. Gvomán (Gyoman praed.) 1314. 1332: Szt. Márton
48 Paszab (Pazab)49. Tiszabercel (Berczell), 1371:
Eghazasbercel
146
50. Gáva (Gawa), 132251. Vencsellö (V enchellew )52. Üjszentmargita (Zent Margytha),
1261filiája: Szentmiklós (1352)
53. Tiszanagyfalu (N agyfallw), 1334, 1364: Szűz Mária
54. Rakamaz (Rakam az), 1310:Szt. Kereszt
55. Hajdúnánás (Nanas), 1361:N enasm onostora
56. Viss (V ysk), 1304 előtt, 1343: Bol- dngságos Szűz
57. Prügy (Pywgh)58. Csobaj (Chobay), 1433:
Szt. M iklós59. Zalkod (Zalkád), 1299: Minden
szentekf i l iá ja : C senke (1299)
60. Kenézlő (K enezlew ), 1332:Szt. András
61. Taktabáj (Bay), 1332: Szt. Margit
62. Tiszaladány (Ládán), 1332:Szt. MihályZalkod (Szalpoá): ismétlés!
63 Balsa (Balsa)64. Szabolcs (Zabolch), 1333, 1357:
Szűz Mária. Szt. Mihály kápolna65 Tímár (Thymar), 138866. Tiszavasvári (Bew d), 1332:
Szt. Miklós67. Tiszavasvári (Zenth Myhaly),
147268 Tedej (Thethey)69. Polgár (Polgary), 1334
filiája: Csőszegyháza (1430) Kékesegyház (1464)Demeter (Szt. Demeter, 1292)
Nincs felsorolva: Búifiliája: Oltárosperkedfő (1337) Szentpéter (1365)Hajdudorog, 1312: Durugegyhaza Hajdúvid: 1355: Vydm onostora
Nádudvari kerület
70. Balmazújváros (Varas) filiája: Szilegyház (1394)
71. Hort (Horth), 1347: Szt. Demeter72. Hegyes (Hegyes), 1311, 1332:
Szt. Miklós73. Ebes (Ebes), 133474. Köteles (Keöteles), 1347:
Szt. György75. Kisrábé (Kis Rabé), Békés m.76. Nagyrábé (Nagy rabé), Békés m.,
133477. Rétszentmiklós (Réthi Z. Miklós),
Békés m.78. Szentmiklós (Zent Miklós), 1311:
Szt. Miklós79. Tetétlen (Thetetlen)B0. Biharnagybajom (Bajom ), Békés
m , 133481. Szerep (Serep), Békés m.B2 Angyalháza (Angyalhaza) =
Szomajom, 1346: Szt. Kozma és Daniján
B3. Hajdúszovát (Zowath), 1333 filiája: Keserűegyház (1355)
34. Hajdúszoboszló (Zobozlo), 1333: Boldogságos Szűz filiája: Korpád (1346) Szigetegyház (1310)
85. Liget (IAgeth)86. Kaba (K aba), 1355: K abaeghaz87. Bihartorda (Thorda), Bihar m 38. Máta (M atha), 132889. Nádudvar (Nádudvar)
filiája: Bolyár90. Földes (Földes)91. Sáp (Sáp)92. Báránd (Barand), Bihar m.93. Sárrétudvari (W dvary), Békés m.94. Püspökladány (Ladany), 1423:
Szűz Máriafiliája: Szentágota (1390)
95. Tiszacsege (Cseghe), 1332: Mindenszentekfiliája: Papegyház (1261)
96. Ohat (O hatth), 1220. 1335: Boldogságos Szűz 1311: Szt. György filiája: Derzs (1341)
147
97. Egyek (Egyek), 1332: Szt. István Nincs felsorolva: Kocs, 1332:király Szt. Péter
98. Zám (Zam), 1220, 1343: Hímes 1332Szt. Kereszt Mizséte 1334
Végezetül összeállításunk alapján megállapíthatjuk, hogy összesen 67 egyház titulusát gyűjthettük eddig össze a középkori Szabolcs megye területéről a XIII—XV. századból. A templomok legtöbbjét a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték (13), kiemelkedő számmal van képviselve Szt. Miklós (12) és Szt. György (8). Hat egyház volt Szt. Mihálynak dedikálva, míg a Szt. Kereszt, Szt. Péter, Szt. János ev. és Szt. István titulussal 3—3 helyen találkozunk. Szt. Demeter, Szt. Márton, Szt. Margit és a Mindenszentek 2—2 helyen, Szt. Lőrinc, Szt. Kilián, Szt. András, Szt. Kozma és Damján, Szt. Ágota, Szt. Imre hg. és Boldog Margit csak 1—1 faluban voltak tisztelve. A térítés korai szakaszában keletkezhettek azok a patrociniumok, mint pl. a Boldogságos Szűzé, az apostoloké (Szt. Péter, Szt. András), az arkangyalok közül Szt. Mihályé, továbbá a keleti egyházban tisztelt mártíroké (Kozma és Damján, György, Lőrinc).58 Mindenesetre feltűnő, hogy a három Szt. Kereszt titulusú egyházat a megye legkorábban létesült településein (Nagykálló, Ohat, Rakamaz) találjuk, feltételezhetően ezek Szent István-kori alapítását. Ugyanakkor azok a falvak, ahol Szt. István király, Szt. Imre hg., Boldog Margit tiszteletével találkozunk, bizonyára a megtelepedés kései (XII—XIII. századi) időszakában jöttek létre. De ennek taglalása már túllépi a címben felvállaltakat.
J E G Y Z E T E K
1 Mon. Vnt . I/l, 503: . . , ] l pm domi nuE Tavi d a rilar. rií S a l c e (S a b r fi ] i urnl i K e x t i m a v i t a f l i a í f i na í us r l t c l ma m ad I l i i marc-as. a*>as s n l vt t ; 1d m i i : 252, 357
2. Stiyflr L, Az egri p ü s p ö k s é g t ö r t é n e t e . I3p i íifl4 109 —110.3. Zs.’ II/2, flfffi , 5732., 5774 refi
L u k c s l c s P . , x v századi p á p á k c k l ev e l e l 1 k V Ma r t o n pápa. Pp 1 fi31, 150. r e g L u k f s i f s r . , 1 m II . U fiPíl,, fii 1. reg
5, l . uk c s i cs P. , 1. m 31. 926 reg(1 Má l y u s a F, , 4 ? egyház i t á r s a d a l o m a k ö ^ í ^ k o r l M a g y a r o r s z á g o n . BE 1973. SS Tf. W. X . 52: i d é z i : IVÍezey L. , D e á k s á g ás E u r ó p a Ep . 1970. 175: Kővár i . H., R l n d e n s e k . maQl j , te-
r e k . do k t o r o k . Ar c h í v u m n 55 szfl. A J I , ESfi 9 VJ X , 345.
50 A I] , FCfi.11 A r a i n k az <=£ri <=£\házmeeve tör ténő iéhez IV. k Eger, 1907. 9S: Z ichy II, 02.12. K á l l a y ISO, 791, 795. reg.13. K á l l a y 9SS S67 reeH. Mc z e y L. , i. m. 179 , 192: Ká l l a y 541., 545 , 947 . 964 907 regSS. F. V l ’ya, 185 M ó r . Vat I/l, 329; K á l l a y 597., 665 , 1420 16112 . 1 747 , 1 794 rreIfi. K á l l a y 507,, gfi4 refi 17. K á l l a y 865. r e g ín K á l l a y 1 602., ] 794. reg.1-9 Zs 1. 1503 reg 20 K á l l a y 1710., Ifl.ifi reg21. Zs II/l. 447 ree .2'i. Z i c h y VI 370 i 41í : ö s s z e f o g l a l v a ; \l. N e p p e r 1 — M ndy G y . . S z e n l g y ö r g y ( K i s m a c s ] Árpád
k or i t e m p l o m á n a k fe l t á r á s a . a fa in a X I 11 X I V . s z á z a d b a n 1 A rif fcreceni r é r \ M ú zeu m É v k ö n y v e . 19n — P4 F a h r e e e n , 1995. 122—3
23. F. X/6 57Í : Ár iáink az egri e g y h á z m e g y e tör tén e l éhez . T. k.. s zer k. : K a n d i a k E g e r , 1 fi fl 3. 139. vö. N é mo i h p . , N y í r e g y h á z a a k ö z é p k o r b a n I n : Ny í r e g y h á z a t ö r t é n e t e . S z e r k : C s e r - v e n y á k L — Mező A Ny í r e g y h á z a . 1997 21
24 K d i á r s H. , a z egr i e g y h á z m e g y e t ö r t é n e t e 1696-ig E g e r , 1967 46 G y o r í f y G y , Az Arpári- küri Ma g y a r o r s z á g t ö r t é n e t i f tür i raiza. TT1 w hp. 1 9fii. 123
25. a 2 IdÖrendtae s zedet t var ad! t(j z e s v a s p r ó b y - l a j s t r o m az 1530-i k i a dá s hű h a s o n m á s á v a l c g y ü t l . E e g e s t r u m V a r a dl e n s o . . , Cur l s e t l a h n r i h u s I. K a r á c s o n y i e t S. n o r o v s z k y c d í t u m. Bp.1 903. 1 37. §, 305,
148
26. G y ö r f f y G y . , i . m . 81 ; H. V I , 309, V i l i , 95. 182, 189; W. v i l i , 359, X I I , 137, 1B5, 214, 215, 216. A d a t o k a z e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 79—81.
27. A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 84 ; W. X I I , 346, 36B, 244, 421 ; H. V I . 309, 311, 314, V I I I , 215, 225; Z i c h y I , 54 ; H a z a i O k l e v é l t á r 1234—1536. S z e r k . : .Nagy I . , D e á k F . , N a gy G y . B p . 1879. 104.
28. W. X I I , 159; S z e n d r e i J . , M i s k o lc z v á r o s tö r t é n e t e és e g y e t e m e s h e l y i r a t a . I I I . k. M i s k o l c i . 1890. 22; W. X I I , 460, 473; H. V I I , 203, 205, 255 ; A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV . 85—86.
29. W. X . 52, 342; X I I , 589, 608—9; H. V I I I , 345, 365, 386, 480, 415.3m. A d a l é k o k Z e m p l é n v á r m e g y e tö r t é n e t é h e z X V I I I (1912) 26 0; Z ic h y I , 209; A d a t o k a z egr i
e g y h á z m e g y e . . . I V . 89—92.31. A d a l é k o k Z e m p l é n v á r m e g y e . . . X I X (1913), 113; A. I I , 164, 171, 268. 343, 454 ; 596 ; Z ic h y I,
291, I I , 36, 62, X , 376; K á r o l y i I, 76, 116. 146; H o n . E c c l . S í r i g . I I I . 202, 544 ; K á l l a y 502., 503., 054., 656., 665., 789., 791., 795. r e g . ; H e r p a y G . , D e b r e c e n sz. k l r . v á r o s l e v é l t á r a d i p l o m a g y ű ] - l e m é n y e n e k r e g e s z tá i . D e b r e c e n , 1916. 23. re g .
32. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I V , 102— 104; Z i c h y II , 538, 607, I I I . 157; M á r a m a r o s l d ip lo m á k a x i v . és X V . sz á z a d b ó l . E g y b e g y ű j t é . . . M ih á ly i J . M á r a m a r o s - s z l g e t , 1900. 32, 37.
33. K o v á c s B . , A z e g r i e g y h á z m e g y e . . . 46; K a n d r a K . p A r ó m a i k a t o l i k u s e g y h á z S z a b o l c s v á r m e g y é b e n . M W S z a b o l c s v á r m e g y e . S z e r k . ; B o r o v s z k y s. H. n., é. n . 338; F e | é r p a U k y L . p F á p a i a d ó s z e d ő k M a g y a r o r s z á g o n a X I I I . é s X I V . s z á z a d b a n . S z á z a d o k 21 (1887) : 603; M on. v a t . I/i, 479; Z ich y I I I , 405;
34. k o l l á n y i F . , E s z t e r g o m i k a n o n o k o k 1100—1900. E s z t e r g o m , 1900. 66.35- K a n d r a K . f 1. m . 338; Z i c h y I V , 258; K á l l a y 1954, r e g . ; Ad atD k a z e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV ,
109.30. A d a to k a z eg r i e g y h á z m e g y e . . . IV , n o —1, 132.37. Zs . I , 529B. reg .38. Zs. I . 5564.. II/l, 447., 4280. r e g . ; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . I I , 215, IV , 133, 135.39. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 137—8.40. S u g á r I-, Az e g r i p ü s p ö k s é g tö r t é n e t e . B p . 1984, 144 ; Z i c h y V I , 370—1. 418, 532, I X , 126.41. L u k c s i c s P . , 1. m . I, 150. reg .42. L u k c s i c s P . , 1. m . I I , 362. r e g . ; K o v á c s B . , S t u d e n s e k . . . 251. sz. té v e s a d a t o k k a l ; M á l y u s z E .,
i. m . 199; B ó n l s G y . , A jo g t u d ó é r t e lm i s é g a M o h á c s e lő t t i M a g y a r o r s z á g o n . B p . 1971, 118.43. S u g á r I-. 1. m . 162.44. L u k c s i c s P . , i . m . I I , 680. r e g . ; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 144; S u g á r I . , B o r s o d i
o k l e v e l e k a H e v e s m e g y e i L e v é l t á r b a n . 1245—1521. M is k o lc , 1980. 248. re g . , t é v e s e n Z a b o l c h - i F a l n a k f o r d í t v a !
45. L u k c s Ics P- , i . m . I I , 871., 874. reg .46. L u k c s i c s P . , i. m . I I , 926.. 995., 1001., 1032. r e g . ; M on. Ep. V es p . I I I , 127, 133, 135; A d a to k az
e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 146, 249.47. L u k c s i c s P . p 1. m . I I , 1207. r e g . ; M o n , Ep. V e s p . I I I , 139; A d a t o k az e g r i e g y h á z m e g y e . . .
IV , 151.48. A d a to k az e g r i e g y h á z m e g y e . . . IV , 151, 156; Z i c h y X , 127; S u g á r l . p B o r s o d i o k l e v e l e k . . .
217. reg .49. H a z a i O k l e v é l t á r 1234—1 5 3 6 . . . 447; T ó t h - S z a b ő P . , M a g y a r o r s z á g a X V . s z á z a d v é g é n a p á p a i
s u p p l l c a t l o k v i l á g á n á l . S z á z a d o k 37 (1903): 8 ; K o l lá n y i F . p i. m . 117; B ö n i s ű y . , I. m. 235.50. Adatok az egri egyházmegye . . . rv. 161—2.51. N a g y A., N é g y r e n a l s s a n c e - k o r l s í r e m l é k a k ö z é p k o r i eg r i S z e n t J á n o s s z é k e s e g y h á z b ó l . Az
e g r i m ú z e u m é v k ö n y v e V I I I —I X (1970—71), 110—I.52. T ó t h - S z a b ó P . , I. m. 340; Mon. E p . V e s p . I V , 250.53. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e ___IV , 179; K a n d r a K . , 1. m . 338.54. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I , 459—80 ;55. A d a to k a z eg r i e g y h á z m e g y e . . . I , 482, IV , 133.56. A d a to k az eg r i e g y h á z m e g y e . . . I . 4BB.57. M on. V a t . 1/1, 246—7, 255, 258, 327—330, 340, 343—44. 399—80.50. G y ö r f f y G y . , I s t v á n k i r á l y és m ű v e . B p . 1977. 320.
★
Az o k l e v é l t á r a k r ö v i d í t é s e i n e k f e l o l d á s á t ld. Mező A .—N é m e th p . S z a b o l c s S z a t m á r m e g y e tö r t é n e t i - e t i m o l ó g i a i h e l y s é g n é v t á r a . N y í r e g y h á z a , 1972. m u n k á j á b a n .
149
TAKÁCS PÉT ER :
Adalékok Szatmár megye 18. század vásáraihoz és a szatmári adózó nép szokásaihoz*
végivásározási
A Mária Terézia-korabeli úrbérrendezés során keletkezett iratanyag a 18. század végi paraszti életmód vizsgálatának egyik legizgalmasabb forrástípusa. A kérdezőbiztosok által 9 kérdőpontra megvallatott paraszti közösségek válaszaiból a termelés, a megélhetés, a háziipar, a paraszti mentalitás, a szokások megannyi mozzanata hámozható ki, s megelevenedik előttünk a jobbágy a maga háza- népével, gondjaival, örömeivel. Udvari István szlavistával nagy örömünk telt már eddig is abban, hogy sikerült Göm ör, Zem plén, B ereg és A baúj megyék háziiparát, lakóinak vásározási szokásait kibogoznunk.1 Korábban magam Szabolcs megye paraszti életmódját kíséreltem meg komplex vizsgálódással feltárni a 18. század végi források alapján.2 Most Szatmár megye korabeli adófizetőinek vásározási szokásaihoz, a 18. század végi szatmári vásárokhoz szolgálok adalékokkal. Alapforrásom most is a Mária Terézia-korabeli úrbérrendezés iratanyaga, mindenekelőtt a paraszti vallomások, az Investigatiok.3
Mielőtt azonban elmélyednék múlt idők „sokadalmainak”, heti piacainak és országos vásárainak problémakörébe, említést kell tennem arról, hogy Szatmár megye tájilag feltűnően tagolt térség volt hajdanán, s ma is az, annak ellenére, hogy a trianoni békeszerződés óta — fél évtizednyi időt leszámítva — országhatár szeli ketté e hajdan közigazgatásilag egységes területet. A táji, természeti tagoltság, a mikroregionális elkülönülés azonban annál kitapinthatóbb, az ott élő lakosok életmódját, szokásrendjét, gazdálkodását és megélhetését annál inkább meghatározta, mennél visszább hátrálunk az időben.
Kivéve N agybányát, F elsőbányát és Szatm árném etit, a 18. század végén Szatm ár megyében még alig-alig találjuk jelét a korszerű társadalmi munkamegosztásnak. Az egyének es családok életét a rendiség archaikus, és itt és ekkor még patriarchális keretei között dominánsan meghatározták a táji adottságok. Ez határozta meg az egyes térségek lakóinak életmódját, mozgásterét, kereskedelmi és árucsere szokásait. A paraszti vallomásokban nyomát is alig találjuk a haszonelvűségnek, a jövőre koncentráló szemléletnek, a takarékos életmódnak, a jobbágy- vagy paraszti sorból ügyeskedéssel kitörni akaró szándéknak. Annál inkább jelen van a táji tagoltság tudata, mely alapvetően meghatározta a lakosság életmódját. Amikor a szatmári jobbágyok vallomásaiban az E csedi-lápról, a R étoldalról, a Tiszahátról, az Avasságról, az Érmellékről, a
•Ez a l a n t í J má n y a n n a k n k i i t f l i í í naU, mp] yet i m t a —S r r r s Ai f l c l t uány i j Smdgí i ^s i Stalv t g z e k
150
N yírségről, a B ü kkai járó], az Erdöhátról, a Szam oshátról és a B ányavidékről olvasunk, biztosak lehetünk, hogy nem néprajztudományi fogalmat kell értenünk rajta, hanem a táji, természeti meghatározottsággal összefüggő életmód, foglalkozás és alapvető megélhetési forrás jellemzői is megfogalmazódnak a regionális kötődésekben. Mindezeket a regionális fogalmakat csak később, már nem is eredeti valóságában, hanem a lassú és kínos átalakulás közepette képezte le a maga számára tájékozódás céljából a néprajztudomány.
Ezzel a természeti viszonyok különbségére épülő életmóddal függ össze a 18. század utolsó harmadában a szatmári ember mozgástere, árucsere-lehetősége és kényszere; ha úgy tetszik Szatmár megye belső kereskedelme, mely zömében hetipiacokon és országos vásárokon zajlott, s csak a legritkább esetben lépte át a megyehatárokat. Az általunk eddig vizsgált vármegyék — Szabolcs, A baúj, Esztergom, Zem plén, Göm ör, B ereg — lakói közül egyik törvényhatóságban sem vásároztak, piacoztak annyi helyen, mint Szatm árban, de egyetlen vármegye lakosságának vásári kalandozásai sem voltak annyira a vármegye határai közé zárva, mint Szatm ár m egye úrbéreseié. A piacozási, vásározási céllal a lakóhelytől való eltávolodás sem volt sehol annyira behatárolva, mint éppen itt. Szatm ár megyében alig tucatnyi községet találunk, melynek lakói 4 mérföldet, vagy 4 órányi járást meghaladó távolságra „merészkedtek” áruik értékesítése vagy szükségleteik beszerzése céljából. Ugyanakkor egyetlen megye lakóinak vásározási helye sem volt annyira koncentrált, mint a szatmáriaké. De ezekről a későbbiek során szeretnék bővebben szólni. Előbb a megye természeti, táji, gazdasági és településbéli adottságairól kell elmondanom néhány jellemző sajátosságot.
Szatm ár m egye területe a 18. század utolsó harmadában 5852 km-, mely térségben, a már felsorolt mikrotájak által meghatározott lehetőségek és keretek között 258 településből 14-nek a lakói állították magukról, hogy mezővárosban, oppidumban élnek. 244 volt a falvak száma. A lakosok száma a II. Józsefkor! népszámlálás adatai szerint 126 545 lélek/'
A természet és társadalom kikényszeritette munkamegosztás, a vásározási szokások és árucsere-kényszerek egyik befolyásoló tényezője volt a települések nagyságrendje. Szatm ár várm egye két bányavárosa: Nagy- és Felsőbánya, valamint egy szabad királyi városa: Szatm árném eti, nem tagozódott be a vármegyei törvényhatóság keretei közé. E települések közvetlenül a K am arán ak voltak alárendelve, míg a vármegyei törvényhatóság keretei között egzisztáló települések, a vármegyén keresztül a Helytartótanácsnak. A helytartótanácsi, illetve vármegyei törvényhatóság fennhatósága alatt álló települések lakosságszáma, lakósűrűsége még a korabeli magyarországi viszonyok között is alacsony volt. A II. József kori népszámláláskor számba vett 258 településből 36 község lakossága volt 200 alatt, 122 falunak és községnek volt 201 és 500 közötti a ia- kosságszáma, 83 településen élt 501 és 1000 közötti lélek, 13 településen 1001 és 1500 közötti ember, két településen 1501 és 2000 közötti lakos, míg 2D0D-nél több lakosa csak Szinérváraljának (2493) és Nagykárolynak (7823) volt.5
A falunagyságoknak és a településszerkezetnek ez a megoszlása már önmagában magyarázza az önellátás és a mikrorégiók közötti termékcsere kényszerét, a kereskedelem elmaradott voltát. Ilyen nagyságrendű falvakban még boltot nyitni, de többségükben korcsmát fenntartani is haszontalan és értelmetlen dolog lett volna, pontosabban az ilyen tevékenységre vállalkozók megélhetése sem lett volna biztosítva. A jobbágyoktól bizonyára nemcsak a haszonelvűség volt idegen értékrend, de a presztízsszempontok sem igen sarkallták őket. Éltek Isten
151
rendelése és a foldesurak megteremtette keretek között. Felélték, amit termeltek, s ellátták magukat mindennel faluközösségi keretek között. Legfeljebb fölös állataikat vitték piacra, vásárra, s nélkülözhetetlen fémeszközeiket, szerszámaikat vásárolták meg országos kirakodó vásárokon vagy heti piacokon árusító céhes mesterektől, kontár iparosoktól vagy kereskedőktől. Ilyen céllal azonban elég volt évenként egyszer-kétszer kimozdulni a falvakból. Rendszeres piaclátogatók csak azok voltak, akik háziipari tevékenységből tengették életüket, avagy bányászattal, fuvarozással, huták körüli munkákkal, szén- és mészégetés- sel keresték betévő falatjukat is. A B ányavárosok vidékén, a B ü kkalján , a szatmári A vasságban bőven találkozunk ilyen falvakkal. A hagyományok rendje és kényszere azonban e falvak vagy tájegységek között évtizedekkel, akár ev - századokkal korábban is kialakította a kapcsolatrendszereket, s a 18. század utolsó harmadának gazdasági és társadalmi valósága még senkit nem kénysze- vített Szatm ár m egyében a hagyományokkal való szakításra.
Ez lehet az oka annak is, hogy Szatm ár m egye a 18. század utolsó harmadában megmaradt tulajdonképpen egy központú vásározó helyű térségnek, annak ellenére, hogy az 1 szabad királyi város és 2 bányaváros mellett 14 oppidu- mot, mezővárost rögzítenek a statisztikák a törvényhatóság területén már ebben az időben is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak egyetlen helyen vásároztak a Szatm ár m egyeiek , csupán azt, hogy a települések jóval több mint a fele igazán S zatm árném etiben vásározott. Akik nem ide jöttek, avagy Szatm árn ém etibe egyáltalán nem jártak adni-venni, azokat többnyire a közlekedési lehetőség akadályozta ebbeli szándékukban.
Szatm árném eti a Szam os partján fekvő szabad királyi város elsősorban fémiparáról, E rdélybe és a megye jelentősebb mezővárosaiba szétágazó, télen- nyáron járható útjairól híresedett el. Városi és egyházi intézményei, kézművesei révén kulturális vonzóközpont, kézműves terméket kínáló hely, mezőgazdasági terméket igénylő fogyasztópiac, egyben jó felvásárló hely azok számára, akik haszonra kereskedtek.1’ Vásárait E rdélyből éppúgy látogatták, mint Ugo- csából, vagy M áram aros várm egyéből. Időnként Szabolcs m egyéből is el-elté- vedt erre egy-egy község lakossága vásározni. Mindenesetre Szatm ár m egye lakóinak legkedveltebb vásárhelye. A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor Szat- rnár m egyében megvallatott 249 úrbéres település lakói közül 123 település egyértelműen hitet tett amellett, hogy Szatm árném etibe, vagy ahogyan a jobbágyok emlegették: Szatm árba járnak adni-venni.
Öl település lakói nem is említettek más piacozó, vásározó helyet, csak Szutmár(németi)t. Ezek a következők voltak: Amac, Atya, Batiz, (Batiz)vasvári, (K raszna)béltek, B erend, Cégény, Dányád, D arah, Császló, Csegöld, D obrács- apáti, Egri, Felsöhom oród, Fül esd, Gacsály, G arbolc, Gyöngy, Hirip, H om ok, K ak , K ishódos, K iskolcs, K ispeleske, K órógy, K öm örő, K özéphom oród , Krassó, Lázári, Medes, M ikola, Nagyhódos, N agykolcs, Nantü, N agypeleske, O láhhodos, Ombod, Oroszfalu, Pácafalu , Penyige, Pete, Pettyén, Porcsalm a, Pusztadaróc, Rápolt, R em etehom orod, R éztelek, Rozsály, Sályi, Saár, Sima, Szárazberek, Szentm árton, Színfalu, Szoldobágy, T isztaberek, T yúkod, Udvari, Vám osoroszi, Vetés, Zsadány.
A felsorolt települések úrbéres lakói kizárólag Szatm árném etit vallották vásározó-piacozó helyül, bár a vallomástevők közül sokan panaszkodtak, hogy „rossz”, „nehéz”, „felettébb rossz”, „sáros”, „igen alkalmatlan” úton jönnek- mennek a vásárokba Szatm árra, vagy ahogyan a h om ok iak mondották, „az uttya igen rossz sárnak idejében”. A Szamos hídján a városba menet „hídvá-
152
mot” fizettek a keleti térség községeiben lakók, s bent a városban pedig vásárvámot. A távolság fertály órányi szekerezéslől 3—4 mérföldnyi messzeségig terjedt, de egy-két település lakói 5—6 órányi távolságról, 5 mérföldnyi messzeségből is csak Szatm árném eti sokadalmait látogatták. Voltak, akik „rossz időkben, rossz utakon, és egy vám” ellenére is ide kényszerültek, mint például a kis- kolcsiak, mert — amint vallották — „máshová nem vihetik az itt való lakosok eladó jószágocskáit, hanem nemes királyi Szatmár városába, ahol héti vásárok esvén, csak el is adhatják, amit oda visznek. Olykor az út Szatmár felé — toldották még meg mondanivalójukat — oly nehéz, hogy sok ideig oda szekérrel nem is igen járhatnak”. A n agykolcsiakn ak is egyetlen vásározó helyük volt Szatmár, ahol „az ott való heti vásárokon könnyen és haszonnal” értékesíthettek mindent, de „sokszor igen alkalmatlan az út — keseregtek —, azért is ritkábban vihetnek Szatmárra eladó fát”. Hasonlóan panaszkodtak a tyukodiak és a tisz taberek iek is, akik a hídvám fizetése mellett még „sok hidaknak és gátoknak” építésében, fenntartásában is közre kellett munkálkodjanak, ha szeke- rezni akartak. Udvari, Batizvasvári és N agypeleske lakói a vásározással kapcsolatos kíváncsiságra vidámabban válaszolhattak, mert „ország útjában lévén” mindhárom helység, és „valamije terem, készpénzen, jó áron” otthon is eladhatták.
Az említetteken kívül negyvennél több településen szóltak első helyen a lakosok a szatm ári sokadalm akról. E falvakból, településekről azonban más helyekre is eljártak a lakosok, sőt voltak, akik épp azért vásároltak Szatm árném etiben olcsón mezőgazdasági termékeket, hogy rossz úton megközelíthető, más vármegyében lévő városok vásárain és hetipiacain azokat haszonnal értékesíthessék. Ezekről is szó lesz majd, de előbb azon községeket sorolom fel, amelyeknek lakói legalább két piacozó helyre, esetleg többre is eljártak, de első helyen Szatm ári emlegették: A dorjány, A lsószopor, A vasújfalu , Bagos, B erence, B ik - szód, Bujánháza, Csenger, Dob, D obra, Erdőd, F elsőboldád, Géres, Gyűrűs, Huta, Kányaháza, K irálydaróc, K ispalád , K ísszokond, Kom orzány, K öszegrem ete, Le- kence, Lophágy, M adaras, M ogyorós, Nagygéc, N agypalád, Nagyszokond, Óvári, ö kör itó , P apbikó, Ptskaros, Ráska, Rózsapallag, Sándorfalu , Szakasz, Szám osbecs, T atárfalva, Tartóé, Tunyog, Túrvékonya, Válaszút, Vámfalu.
Az itt felsorolt falvak szinte mindegyike panaszkodik a rossz utakra, a terhes szekerekkel járhatatlan őszi és tavaszi sarakra, a szatmári hídon fizetendő vámra, a vásárvámra. Egyik településen sem említették azonban, hogy az árak alacsonyak lennének, avagy áruik eladhatatlanok. Van viszont az említett települések között három is — Csenger, Erdőd és K irálydaróc —, ahol szintén „szoktak esni vásárok”, de maguk a lakosok erről alig-alig tesznek említést. Erdőd úrbéresei szóba se hozták saját vásáraikat. K irálydaróc lakói megemlítették ugyan, hogy „ezen helységben esztendőnként vásárok esnek kécer”, de kedvenc vásáraik között Szatm árném eti és N agykároly sokadalmait tartották számon, „az hol lehet mindent adni s venni, heti vásárokban, jó üdőkben jó utak is vágynak”. Néhány falu lakói konkrétan hivatkoznak a csengeri vásárokra is, de Csenger úrbéresei saját mezővárosuk adásvételi lehetőségeiről mélyen hallgattak.
Már itt utalnék rá, de bővebben csak a későbbiek során szólok majd róla, hogy a Szatm árném etiben első helyen vásározó falvak lakói közül sokan második helyen a M áram aros m egyei M áram arosszigelet emlegették piacozó helyükül, ahová a Szatm árott olcsón vett élelmet hordták „haszonnal való kereskedésre”.
153
M ásodik helyen az alábbi települések lakói emlegették Szatm árném eti vásárait, hetipiacait: T öketerebes, Angyalos, C sengerújfálu , Terep, K om lódtótfa lu , K álm ánd, K aplony, Ivácskó, G ilvács, K ism ajtény, Lippó, Borhid, Felsőfalu , Do- m ahida, N agym ajtény.
H arm adik helyen emlegetik a szatmári sokadalmakat Gencs és Esztro lakói.N egyedik helyen C som aköz és M ezöpetn úrbéresei.A Szatm ai m egyei településeknek legalább a fele tehát név szerint is érde
mesnek tartotta emlegetni a királyi város adás-vételi lehetőségeit, a rossz utak, a vásárvám és az egy vagy két helyen fizetendő révpénz, hídvám ellenére is. Természetesen sokkal több községből, faluból vásároztak S zatm árném etiben a lakosok, még akkor is, ha név szerint nem említették. 48 település lakói ugyanis nem nevezték meg név szerint piacozó helyeiket, de földrajzi fekvésük, a korabeli úthálózat és közlekedési lehetőségek, szokások ismeretében bizton állíthatom, hogy ezek többsége is Szatm árném etit értette „város”, „az hely vagy piac, hol miek van értékesíthetik”, „vásáros piac” stb. megnevezés alatt. E 48 település a következő: A lsóboldád, A lsófernezely , A lsóújfalu , Apa, Bere, Busák, Csaholc, Fehérgyarm at, F elsö fern ezely , F elsöú jfa lu , Fülpös, Fülpösdaróc, G ebe, G éberjén , G yörtelek , Gyügye, Herm ánszeg, Ik lód , Ilk, Iloba, Ján k , Józsefháza , K isnam ény, K isszekeres, Láposbánya, Lénárdfálu , M agyarkékes, M ajtis, Monostor, N abrád, N agysikarló, N agyszekeres, Nigre, O láhkékes, O roszfalu, Pa- rasznya, R ákoslerebes, Ricse, Rohod, Sándorfalu , Sárköz, S árközú jlak , Surgye- falu , Szam ostelek, Szam osújlak, Tarpa, T őkés, V itka.
A felsorolt, vásárhelyet név szerint nem említő települések többsége szól arról, hogy fél órányira, 1 mérföldre, 2—3 mérföldnyire van vásározó hely, s panaszkodnak az árvízkor, tavasszal és ősszel járhatatlan utakra, a híd- és vámhelyekre, de gyakran szóvá teszik azt is, mint a fe lső fem ez e ly iek , hogy vásáros város „van közel, csak lehessen mit eladni”, avagy a fü lpösdaróciak , hogy „sem közel, sem távol lévő piacra nincsen szükségük, mivel nincs mit eladni”. A gé- ber jén iek 6 órás szekerezés után érnek várost, de „gyüm ölcseiket... 12 órányira hordják”. Az ilk iek n ek nem kell vásárba járniuk, mert „itten a lakosok eladandó Jószágokat falujokban is könnyel eladhattyák”. A láposbán yaiak „magok hutárjokban” vallanak „jó bányákat”, s ezek dolgozói között „mindent distrahal- hatnanak, csak volna”. R ákosterebestö l is 4 mérföldnyire volna vásáros város, „de arra is mit eladni vihessenek, nincsen”. S árközú jlak lakói szerint „az város nem igen messze, de külömben is ország úttyában lakván, az maramarosiaknak mindeneket eladhattyák, eppen nincsen szükségek az városban lejendö distrac- tiora”. „Ország úttyában laknak” a sárköz iek is, ezért „az máramarosiaknak minden terméseket eladhattyák”. Ilyen és egyéb okok miatt nem jeleztek név szerinti vásározó helyeket a fentebb említett falvak lakói.
Szatmár megye másik jelesebb vásározó helye N agykároly volt. A Károlyi családnak ez az ősi fészke igazán a 18. században alapozta meg hírnevét, s éppen Mária Terézia uralkodása idején vált a nemesi vármegye közigazgatási központjává. Piarista rendházával, királyi gimnáziumával, évenként rendszeresen visszatérő törvénynapjaival, évi legalább négy vármegyegyűlésével, kézműveseivel, hajdúival, a grófi kastély és annak személyzete által támasztott igényeivel éppúgy megalapozta központi jellegét, mint földrajzi fekvése által. A N yírségbe, a magyar A lfö ldre, a bihari M ezöségre éppúgy út vezetett innen, mint ahogyan Szatm árném eti, Nagy- és Felsőbánya, valamint Erdély is megközelíthető volt N agykárolyból, vagy ahogyan a korabeli szatmári lakosok nevezték: K árolyból. Viszonylag korán alapított nyomdája éppúgy híresitették,
154
mint mesteremberei, kereskedői és országos és heti vasárai.' F ényes E lak szerint N agykároly „heti és országos vásárai különösen gabonára, szarvas-marhára, lóra és sertésre nézve nevezetesek. A szilva és rozs-palinka kereskedés nagy fontosságú’ .8 Maguk a lakosok sem voltak elégedetlenek saját vásáraikkal, s nem is említettek más vásározó helyet „Nagy vásárló piac vagyon ezen városban — mondották az úrbéri kérdező biztosoknak —, mindent haszonnal eladhatnak a lakosok helyben héti és országos vásárok alkalmatosságával.” Látogatták is viszonylag szép számmal a grófi mezőváros sokadalmait. Szatmár megyéből néhány településről kizárólag csak N agykárolyba jártak adni-venni. Ezek az alábbi községek: Börvely, Csanálos, Fény, K egye, M érk, M ezőterem , Reszege, P ortelek , Szaniszló, Vállaj, Vezend.
A paraszti vallomások alig állnak többől, mint a vásárhely megnevezéséből, legfeljebb az 1—2 mérföldnyi távolság jelzéséből, a „közel” vagy „nem messze” hangsúlyozásából. Még a keg y ei jobbágyok voltak a legbőbeszédübbek, akik 3 mérföldben adták meg N agykároly távolságát, mondván: „oda szoktak járni. Jó időben jó utak is vágynak, rossz időkben rossz utak vannak addig”.
Első helyen az alábbi településekről látogatták a szatmári úrbéres lakosok N agykároly sokadalmait: C som akoz, Dengeleg, Domahidu, Endréd, Fábiánháza, Genrs. Gilvács, Iriny, Kálm ánd, K aplony, K ism ajtény, Szentm iklós, Tomány.
A mezővárost első helyen látogatók többsége is hallgatag. A távolságon kívül, mely 2—3 mérföldnél nem nagyobb, alig említenek valamit. \ dom ithidiak mindössze annyit, hogy K árolyban „minden héten van vásár”, s a tőlük 1 órányi járóföldre lévő sokadalomban „vásárvámot” fizetnek. A másfél mórföld- nyire lakó irinyiek sem többet, mint hogy ott „magok javaikat könnyen ér. hasznoson szokták eladni”. M ezőpetri lakói első helyen említik ugyan Nagykárolyt, mint vásározó helyet, s utána említést tesznek még három másik soka- dalomról, de sietve hozzáfűzik: „termékeiket minden fáradtság nélkül magok házoknál hasznoson szokták eladni, s azon okbúi más vásáros helyekre élettye- ket vinni nem kénteleníttetnek”. A 2 mérföldre lévő T öketerebes lakói is csak annyit jegyeznek meg. hogy a nagykárolyi sokadalmakba való szabad menetelekért a „vámos hídon dolgozniuk kell”.
Az eddigieknél sokkal több település említi N agykárolyt második helyen a látogatni szokott vásáros települések között: Alsoszopor, Bogos, Császári, Csereper, Derzs, Dob, Dobra, Ecséd, Encsencs, Eör, Eszttu, Felsöbu ldád, G éres, G yűrűs, Hodász, Járm i, K ántorjánosi, K irálydaróc, K isszokond, Kocsord, Lophágy, Lúgos, M adaras, N agyszokond, O lcsvaapáti, Óvári, Ö köritó, Papos. Piskaros, Sándorfalu , Szakasz, Tunyog, (Nyír)vasvári.
Harmadik helyen már mindössze két településen említették Károly vásárait: C sengerújfalu és N yírm eggyes lakossága.
A második-harmadik helyen N agykárolyt emlegetőkhöz 2—3, legfeljebb négy mérföldnyire volt a mezőváros, tehát nem nagy távolságra, még a korabeli közlekedési viszonyok között sem. de megszaporodtak a panaszok a rossz, nehezen járható utakról, az árvíz okozta akadályokról, s a híd- és révpénzekkel kapcsolatos kifogások is megsűrűsödtek, vagy legalábbis, mint a vásározás és pénzszerzés nehézségeit szaporító akadályok sorakoztak fel.
Harmadik vásározó helye Szatmár vármegye lakosainak N agybánya és Felsőbánya. E két királyi bányavárost együtt kell említenem, mert olyan község nem volt, amelyiknek lakói Felsőbányát külön említették volna. Ha szóba hozták Felsőbányát, minden esetben N agybánya után, avagy csak úgy említették, hogy a két bányavárosba járnak. (E falvak: Bajfalu , G iródlótfalu , Farkasasszó.
155
Lacfalva.) Néhány település lakói kizárólag N agybányára jártak vásározni. Ezek a következők voltak: B ajfalu , B arlafalu , Dnbravicza, C ikko, Erdőszada, Varkas- asszó, F ekete fa lu , G iródtótfalu , G yörkefalu , H idegkút, K issikarló, Lacfalu , Oláh- tótfalu , Pusztatelek.
Az említett falvak lakói többnyire azzal indokolták itt való piacozásukat, hogy közel fekszenek a vásározó városoktól, de a legnagyobb távolságra lévők sem állítottak többet 2—3 mérföldnél, s legfeljebb néhány paraszti közösség panaszkodott a rossz utakra, az egy vagy két revre, melyen at kellett kelniük, avagy mint a farkasasszó iak mondották: ,,a Szamos vizén hidason kell által költözni”.
Találtam négy olyan községet is Szatm ár m egyében , melyeknek a jobbágyközösségei több vásározó helyet említve, elsőként N agybányát nevezték meg. Ezek: Aranyos, Borhíd, Lippó, S zakállasbikó.
Ezektől 1—3 mérföldnyire esett a bányaváros, s többnyire „rossz úton' és egy vámon keresztül érték el piacait.
Többen említették N agybánya vásárait második helyen. Majdnem egybehangzóan 1,5—2 mérföldben jelölve meg a távolságot. Ezen községek és mezővárosok lakói egybehangzóan panaszkodtak azonban az árvizek folyton rongálta utakra, a híd- és vámpénzre, melyet néha több helyen is le kellett róniuk jövet is, menet is. Ezek a következő települések lakói voltak: Balotafalu , Huta, M isztótfalu, M ogyorós, O láhújfalu, P apbikó, Rernetem ezö, Tom ány, Válaszút.
A felsorolt települések közül M isztótfalu maga is vásár-, illetve hetipiac tartó mezőváros volt. Önmaga vásáráról azonban csak annyit árultak el lakói, hogy „ez beneficium helyben is van”.
H arm adik helyen is látogatták N agybánya vásárait. Igaz, mindössze három helyről, melyek közül Erdőd maga is vásártartó hely volt. A másik két falu: M adaras és Szakasz. Mindhárom település lakói hat mérföld távolságra lévőnek tudták maguktól e bányavárost.
Az említett fontosabb vásározó helyek mellett a kisebb-nagyobb mezővárosok sora rendelkezett Szatmár megyében hetipiac vagy országos vásár tartásának a jogával. Ezeket azonban egyre fogyó számú községben tartották említésre méltónak. Valószínű azonban, hogy sokadalmaikat több helyről látogatták, mint ahány helyen szóba hozták nevüket.
Ezek közül elsőként S zin érváraljá t kell megemlítenem, ahol országos vásárok és hetipiacok egyformán voltak. Maguk a sz in érváralja iak elég bőséges felvilágosítással szolgáltak piacaikról, vásáraikról. „Az itt való piacon — mondották — valamiek vagyon a lakosoknak, igen könnyen eladhattya, és majd annyi áron, mintha tovább vinnék”. Igaz, panasz is fakad az ajkukról: „Már mostanában héti vásár vámból részt nem vesznek, ámbár ennek előtte 19 esztendővel a várallyai lakosoké volt, mert mostanában annak fele a helység plébá- nussáé, fele a reformátor praedikátoré”. Hasznuk talán csak annyival nagyobb az egyes községek hasznánál, hogy az év 9 hónapjában szabadon árulhat az úrbéres közösség is bort és pálinkát. Ellenben a hetipiacokon a helybeli lakosokat is megvámoltatták a piacfelügyelők. Mindezek ellenére, avagy éppen ezek mellett négy községben — A ranyosm eggyes, G örbéd, Patóháza, V eresm art — egyedüli piacozó helynek vallották a „váraljai sokadalmakat”. R em etem ezőn első helyen, B erencén második helyen, B orhídon harmadik helyen emlegették a lakosok a váralja i vásárokat.
A v ára lja iakka l ellentétben Csenger úrbéresei mélyen hallgattak a kebelükben tartani szokott országos vásárokról, s azt vallották, hogy ők Szatm árba
156
és N agykárolyba járnak hetivásárokra. Néhány község lakói azonban esküjükkel megerősítetten vallották, hogy C sengerben vásároznak. Csengerújjalu lakói 1 óráig szekereztek, hogy „holmi aprólékos jószágocskájokat” eladhassák, de marháikat és szántóföldi termékeiket ők Szatmdrba és N agykárolyba hordták értékesíteni. K om lódtótjá lu — ahogyan lakói vallották — „ország uttyában esett, otthon is eladhatták tehát fölöslegüket, de „az szomszéd Csenger nevezelü mezővárosban, mely igen közel esik, és alkalmatos úton” mehettek-jöhettek oda s vissza, mindenüket eladhatták. Angyalos lakói siránkoztak, hogy „nincsen ugyan közel' hozzájuk piacos város, „de amennyiben a csengeri zsidóság közel lakik, azoknak könnyen eladhattyák holmi ]ószágocskáit, leginkább apró marháit az itt való lakosok”. Nagygéc, Szam osbecs és (Szam os)Tatárfalva lakói második helyen emlegették a csengeri vásárokat, adás-vételi lehetőségeiket, mindannyian panaszkodva a „vizes, sáros” utakra, a „nehéz közlekedésre”, mint mozgásukat, szekerezésüket akadályozó nehézségekre.
Vásártartó hely volt M isztótfalu mezőváros is. Igaz a lakói minderről csak annyit jegyeztek meg lakonikusan, hogy „ez beneficium helyben is van”, rnaguk azonban elsősorban N agybányán vásároztak. M isztótfalu sokadalmaira négy településről jártak az emberek adni-venni: Aranyos, B allo la ía lu , O lihú jfa lu , Szakállasbikó. E falvak lakói 1— 1,5 mérfüldnyi távolságról jártak M isztótfalura, s bár közlekedési nehézségekről nem panaszkodtak, a vámfizetés kényszerét nehezményezték.
M átészalka is vásártartó oppidum volt. Lakói ugyan azt vallották, hogy hozzájuk 3 mérföldnyi helyre járnak piacozni, de hozzátették, hogy „itt helyben is szokott országos vásár esni egyszer esztendőben”. E vásárokat több Szabolcs m egyei községből is rendszeresen látogatták, de Szatm ár m egye lakosai alig- aiig emlegették az évi 1 országos vásárt tartó M átészalkát. Mindössze (Nyír)- Császári, K ocsord és N yírm eggyes lakói sorozták be látogatni szokott sokadal- maik közé a m átészalkai vásárokat.
Vásártartási joga volt még Szatm ár m egyében K irálydaróc, M ezöújváros, Erdőd és K ism ada mezővárosoknak. Sokadalmaik azonban nemigen lehettek népesek, mert egy-két falu lakói említették meg ezeket a vásárokat, de ok is többnyire csak mellékesen.
K irálydaróc lakói Szatm ár és N agykároly vásárait látogatták, és csak mellékesen jegyezték meg: „ezen helységben esztendönkint vásárok esnek kécer”. Esztró és Szentm iklós lakói vallomásukkal bizonyították, hogy el is járnak a királydaróci vásárokba.
M ezőújváros lakói szerények voltak. Nem kérkedtek vásározási szokásaikkal. Mindössze annyit mondottak: „Az itt való piacon, ami kevés termések vagyon, elkelhet”. Rajtuk kivül Rózsapallag lakói szólották arról, hogy rendszeresen látogatják a m ezőújvárosi vásárokat, ahonnan „házi szükségletüket tellyesíthetik”.
Erdőd úrbéresei saját vásáraikról szót sem ejtenek. Kedvelt vásározó helyük Szatm ár és N agykároly volt. Valami híresek nemigen lehettek az erdődi snkadalm ak, mert egyedül Felsöboldád lakói tettek róla említést. Ök is csak úgy mellékesen, harmadik helyen, külön is hangsúlyozva, hogy oda „rossz utakon és egy vámon kell menniek”.
Még kevésbé kedvelték a szatmári emberek a megye peremén lévő. már- már „Szabolcsba áthajló" K ism ada vásárait. Csak maguk a mezőváros lakói említették meg, hogy „bent az helységben minden esztendőben szokott esni egy
157
országos vásár", de előnyeiről ők maguk sem szóltak, míg piacozási helyükül K isvárdát és N yírbátort emlegették.
Szatmár megye parasztjainak a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során rögzített vallomásai ennyit árulnak el a megyén belüli sokadalmakról. azok népszerűségéről. megközelítési nehézségeikről, egyáltalán a szatmári adózó nép vármegyén belüli vásározási kedvéről és az egyes vásárokról.
Természetesen zártsága, parasztságának archaikus léte, belső szükségletre termelő, hagyományos kötődésekre épülő gazdasága mellett is ki kellett olykorolykor szekereznie a szatmári népnek megyéjéből, s megszokásból, régen meghonosodott árucserehelyekhez ragaszkodó beidegződésekből, avagy éppen a nagyobb haszon reményében egy-egy megyén kívüli vásárt, sokadalmat is meg kellett látogatniuk. Ezek közül a 17. század óta egyfolytában élő, D ebrecenhez fűződő kapcsolatok érdemelnek legnagyobb figyelmet A kálvinista szatmáriak majdhogynem természetesen látogatják a d ebrecen i vásárokal. Nem sok községből ugyan, de ha a 10— 12 mérföldnyi távolságot, a kétnapi járóföldet figyelembe vesszük, aligha csodálkozhatunk a falvak számának kevésségen. Első helyen emlegették a debrecen i vásároka t: Derzs, Ecsed, Eör, Hodász, Járm i, K ántorjánosi, Lúgos, O lcsvaapáti és Papos lakói. M ásodik h ely en : Fábiánháza és K ispalád, valamint M agosliget úrbéresei. H arm adik h ely en : N agypalád és Penészlek lakói. N egyedik h ely en : Encsencs parasztjai.
E települések lakóinak többsége szinte semmivel nem indokolja a d ebreceni vásározást. Mindössze három község lakói tartották érdemesnek szólni annak okairól. A nagypaládi és kispaládi lakosok elsősorban ,,fa míveiket. . Debrecenbe viszik inkább, a kerek kürüket (!) is, hogy illendő áron eladhassák, mely 12 mérföldnyire vagyon” hozzájuk. M agosliget lakói is azért szekereznek 12 mérföldet, hogy „jutalmasobban eladhassák” termékeiket.
A külső vásárok közül M áram arossziget sokadalmait már említettem Szatm árném etiről szólva. A két várost minden esetben együtt említik a falvak lakói, s kölcsönösen járják mindkettő sokadalmait a rossz, nehéz, árvizes vagy éppen sziklás útjai ellenére, a fizetendő híd- és révpénz kötelező jellegétől függetlenül. Azok teszik ezt, akik haszonra kereskednek. A távolságok is nagyok. Három-hat mérföld közöttiek. Az utak is rosszak, és minden útjukban révpénzt vagy hídvámot fizetnek a lakosok, mégis mennek. Szatm árban olcsón „életet” vesznek, s Szigeten azt haszonnal eladják. íme a Szatmár megyében haszonnal kereskedő, Szatm árném etiben és M áram arosszigeten egyként vásározó falvak: A dorjány, A vasújfalu , B ikszád, Bujánháza, Felsőialu , L eken ce, K ányaháza, Ko- m orzány, K öszegrem ete, R áska, Rózsapallcg, Tartóc, Terep, Túrvékonya, V ám falu.
T iszaújlak Ugocsa m egyében feküdt, a Tisza választotta el Szatm ár várm egyétől, ezért menet-jövet réven kellett átkelniük a szatmári lakosoknak, s ezért vámot fizettek oda is, vissza is. Országos vásárai, heti piacai mégis vonzották a lakosokat. Két ok miatt is. Egyrészt — s valószínűleg ennek volt erősebb vonzása — sót vehettek, szállíthattak az oda szekerezők, amit haszonra is adhattak. Másrészt: a Sókamra hivatalnokai állandó keresletet teremtettek az élelmiszerek iránt. A P aládok és a Szam oshoz falvainak lakói ezért rendszeresen látogatták a tiszaújlaki vásárokat, piacokat. Számos községből csak itt vásároztak. Milota lakói azért, mert csak „egy futamnyira vagyon' tőlük B otpaládon ugyan panaszkodtak az emberek, hogy az út Tiszaújlakra „mindenkor alkalmatlan . . . , mind az árvíznek maradványi, mind a sáros erdők miatt”, mégis csak ezt az egyetlen vásárt nevezték meg. K ölese úrbéresei szerint „biztos örmények is ugyanott laknak a kamaránál”, ezért állandó a keres-
158
let termékek és élelem irént, s vámot is csak a révben fizetnek. Ugyanígy vallottak Sonkád, Uszka, Istvándi és Tiszabecs parasztjai is, akik közül a tisza- becsiek sem oda, sem vissza menet nem fizettek vámot a tiszai réven, mert az utak, lejárók, korlátok javításánál segédkeztek több-kevesebb rendszerességgel. M agosliget, T iszacsécse és Tiszákóród lakói ugyanúgy vallottak, mint a már említett falvak népe, de ök Tiszaűjlak mellett más vásározó helyet is megneveztek. Második helyen említették a tiszaújlaki vásározási lehetőséget Nagypalád lakói, akik nemcsak Szatm árra, hanem a nagyobb haszon reményében D ebrecenig is elszekereztek olykor-olykor.
Néhány faluból eljártak a szatmári parasztok vásározni a Bihar m eg y .i M argitára is, e szőlőhegyekkel, erdőkkel övezett mezővárosba, ahol országos hírű baromvásárok tartattak a bőjtközi időkben, és sóraktár is volt. D engeleg, Endréd, Gencs, Iriny, K örtvély es és M ezőpeiri vallomástevői második helyen, Cso- m aköz úrbéresei pedig harmadik helyen emlegették a m argitai vásározási lehetőségeket. Az oda- és visszaúttal kapcsolatosan nem panaszkodtak
Egy-egy község lakói több-kevesebb rendszerességgel látogattak Szabolcs m egyei vásárokat is. N yírbátor, K isvárda, N agykálló, N agym ada mezővárosok útjait tapodták a szatmári parasztközösségek szekereit vontató ökrök, lovak patái 2—3—4 mérföldnyi távolságon át, amíg elérték kedvenc vásári forgatagukat. N yírbátorba Császári, Csom aköz, Encsencs, K ism ada, M ezőpetri, Penészlek és (N yír)Vasvári lakói jártak aani-venni, az otthon maradottaknak vásárfiával kedveskedni. K isvárda sokadalmait csak a maga is vásárt tartó K ism ada úrbéresei említették, de ők első helyen. N agykállóba Encsencsről jártak el vásározni, adni-venni vágyakozók. N agym ada vásárait látogatták Császári és Nyírm eggyes lakói.
M áram aros m egyében a szigeti vásárok m ellett V isk sokadalmait látogatták meg Szatm ár m egyéből. Név szerint két falu — tíujánháza és Tartóé — lakói emlegették a tőlük másfél mérföldre lévő mezővárost. Mindkét településen a harmadik helyen.
B ereg m egye vásárai sem kerülték el a szatmáriak figyelmét. V áriba Csécsi, Tiszákóród, és C seke lakói jártak. Beregszászba C seke úrbéresei, M unkácsra pedig G yiire lakói, akik egyébként Útig m egyébe, Ungvár vásáraira is rendszeresen elszekereztek.
Ennyi az, amit kihámozhatunk a szatmári parasztok vallomásaiból, a Mária Terézia korabeli vásározási szokásaikról. Illetve egy-két apró mozzanattal több. Külön kell ugyanis szólnom Gencs lakóiról, akik között kevesen vannak az úrbéresek, annál többen a kisnemesek. A legtöbb vásározó helyet éppen ők nevezték meg. Vallomásaik szerint eljártak N agykárolyba, M crgitára, Szatm árném etibe, K irálydarócra, Szántóra (Bihar megye), de kijártak Tasnád és Ecsind vásáraira is.
Kuriozitásnak számíthat az a tény, hogy Szatm árném eti városának „szőlőhegyén” rendszeres hetipiacok voltak. Kél település lakóinak vallomása derített erre fényt. Ivácskó úrbéresei „az szatthmári nagy hegyen szokott héti vásárok közeliségét, az oda vezető út „alkalmatosságát” dicsérik, míg R éztelek jobbágyai a szatmári vásárokról szólván említik, hogy „ugyan szóllo hegyen való piac 1 órányira, mind az két helyen heti vásárok essvén, a lakosok ’ könnyen és szabadon adhatnak-vehetnek mindent. Jövő történetírásunk feladata kideríteni, hogy mi késztette Szatmárnémeti polgárait, városi kommunilását és tanácsát, tóbiráját a szőlőhegyi vámmentes vásár „megtörésére forgalmának engedélyezésére.
159
Hasonló kuriozitásokkal még találkozunk Szalm ár m egyében . Itt van például Nagy- és K isar példája. Vásáros helyet egyik falu adózói sem említettek, de a kereskedelmi lehetőségek hiányára sem panaszkodtak. N agyar lakói imigyen vallottak: „A Tisza az határban foly, amelyen szoktak gyümöleseikel, labokon le bocsátkozván, kereskedni. Fával való kereskedést is szoktak a Tiszán folytatni.” Majdnem szó szerint ismétlik e szavakat a kisariak, de ők még meg- toldották mondanivalójukat: „Itt semmi más alkalmatosság nincsen a Tiszán kívül, a mellyen itt körül lévő földes urak kereskedést folytatnak, mellybűl szekerezésekkel vagy kézi munkájokkal pénzt kereshetnek.” Kereskedtek tehát a szatmári adózók folyón is, Iehajózvan Tokajig , akár Szegedig is, ha a szükség úgy hozta, vagy a haszon reménye ott kecsegtetett.
A név szerint is megnevezett nagy piacozó, vásározó helyek mellett számos faluban jegyezték le a kérdező biztosok azt is, hogy Debrecen, N agykároly vagy Szatm árném eti mellett eljárhatnának a lakosok „több aprólékos városok" so- kadalmaiba is. Ecsed, Derzs, K ántorjánosi jobbágyai vélekedtek így.
Laposbánya lakói azzal büszkélkedtek, hogy a „magok határjokban van jó bánya”, ahol sokan dolgoznak, s e munkások között „mindent distrahalhatná- nak, csak volna". G éberjén adózói 6 órányi járóföldre tudtak maguktól piacozó helyet, „gyümölcseiket pedig 12 órányira” hordták, megnevezetlen helyre, de alighanem D ebrecenbe, mert ez a város feküdt tőlük az említett távolságra.
llk , N agypeleske, Sárköz, S árközú jlak, R áska, Udvari és (Batiz)Vasvári „ország uttyában” feküdtek, ahogyan egyöntetűen vallották lakóik, ezért nem volt szükségük vásárba járni, mert „valamijek terem, kész pénzen, jó áron elad- hattya” helyben is. Vásárt ezért csak Udvari, R áska és N agypeleske lakói neveztek meg. Mindhárom helyen Szatm ári.
Felsöszopor, M atolcs és M éhtelek lakóinak vásározási szokásairól nem tudunk. mert e három település paraszti vallomásai a történelmi idők méhében elkallódtak. Esetleges előkerülésük alapján gazdagíthatják tudásunkat, színezhetik a szatmári adózó nép vásározási szokásairól elénk rajzolható képet.
íme hát, ami kihámozható volt harmadfélszáznyi település jobbágyvallomásából vásározási szokásaikról. Tudom, hogy a kép nem teljes. A következőkben fel kell majd deríteni a vásározó helyek, városok és oppiclumok vásárait, a mezővárosok gazdasági, társadalmi és közállapotát, még inkább azt, hogy a piacozási céllal útra kelő szatmári szegénységnek mire volt szüksége, és miből volt eladható fölöslege. Szép feladat lesz majd a vásári forgatagok, a vásártartási rend, a kézműves és céhes sátrak elrendezésének, a limitált és szabad árak rendszerének felderítése, az alku, a vásárkötés szertartásának leírása, s még ezernyi más mozzanat feltárása, ami része volt a 18. századi adózó nép életének, életmódjának. Abban a reményben bocsátom útjára ezen dolgozatot, hogy bizonyára leszünk néhányan, akik vállalkozunk még a felderítetlen múltbéli fontosságok „kibányászására”.
J E G Y Z E T E K
1. T a k a c s P é t e r —U d v a r i I s t v á n : A m a n u f a k t ú r a ip a r a l a p j a i t k é p e z h e tő h á z i ip a r i t e v é k e n y s é g S z a b o l c s S z a t m á r és Z e m p l é n m e g y é k b e n 1772-ben. ( I n : M a n u f a k t ú r á k M a g y a r o r s z á g o n I. S z e r k . : N é m e th G y ö n g y i , V e r e s L á s z ló . M is k o lc , 1989. 195—226 ) ; T a k á c s P é t e r —U d v a r i I s t v á n : A d a l é k o k B e r e g v á r m e g y e v á s á r a i és a b e r e g i v á s á r o z ó k 18. század vég i t ö r té n e té h e z . ( I n : U s e r v e n y á k L á s z ló s z e r k . : E m l é k k ö n y v H á r á s f a l v í P é t e r s z ü l e t é s é n e k h a t v a n a d i k é v f o r d u l ó j á r a . N y í r e g y h á z a , 1989. 88—112.) ; M e g je l e n é s e lő t t Z e m p l é n . G ftm ör . A ha ú j és E s z te r g o m m e g y é k ú r b é r e s l a k o s s á g á n a k v á s á r o z á s i s z o k á s a i r ó l k é s z ü l t d o lg o z a ta in k .
2 T a k á c s P é t e r : A S z a b o l c s m e g v e i j o b b á g y s á g é l e t m ó d j a a 18. sz á z a d uto lsó h a r m a d á b a n . S z e r k e s z t é s a l a t t á l ló m o n o g r á f i a az A k a d é m ia i K i a d ó n á l : T a k á c s P é t e r : A d a l é k o k u 18. s z ázadi s z a b o l c s i v á s á r o k és a v á s á r o z ó s z a b o l c s i a k tö r t é n e t é h s z . ( In : F ó l ia H is to r ic a et E l h n o g r a p h l c a 2. N y í r b á t o r , 1988. 105—121.)
160
3. S z a t i n á r v á rm e g y e . pH l a s z t i v a l l o m á s a i p l l l a n a l n y i l f i g c s a k a M a g y a r G r s z í g n s L e v é l t á r H e l y U i r l d l f l n r t esi I j i v í i Li rá r a k U r b á r l f i l l e á l l a g ó h n n tá l á l h a t ó m e g A z e r e d e t i I r a l c k r ó l m i k r o f i l m e k k ö z ü l i e k , í g y a ? c k k e la ima t á k c ' f l k S z a l m ö r v á r m e g y e 2 4 S k ö z s é g é n e k ú r b é r r e n d e
zés! a n y a g a 8 h c - r e r r i h e n t a l á l h a t ó a M i k r ű f i l m t á r 43R0— Jif i2 s z á m ú t e k e r c s e i n E z é r t n k ö v e i k e z ö k t P r , a m e n n y i b e n a z a d a t o k a t , I d é z e t e k e t e z en f o r r á s o k b ó l m e r í t e t t e m , k f l l d n n e m h i v a t k o z o m r á j u k . V a l a m e n n y i a d a t . I d é z e t v i s s z a k e r e s é s e e g y s z e r ű a m i k r o f i l m e k r ő l . S z a t - mr t r m e g y e ti r b é r ren r i pzes l a n y a g á t e g y é b k é n t Is f o r r á s k i a d á s r a k é s z í t e m e l á, s r ö v i d e s e n h a s z n á l h a i d l e s z m i n d e n k i s z á m á r a , ha k J adé* t a l á l o k rá.
4 T e r ü l e t i a d a l é k P e n d a G y u l a ; S t a t i s z t i k a i a d a t o k a m a g y a r m e z ő f i a ^ d a s á c t ö r t é n e t é h e z 11É7— lflfi7 S z á m o k és T ö r t é n e l e m 1. K ö z p o n t i S t a t i s z t i k a i H l v s l a l K ö n y v t á r és D o k u m e n t á c i ó s S z o l g á l a l , B p . 1573.
5. F l a n y l r tezsr í — D á v i d Z o l t á n : A z e l s ő m a g y a r o r s z á g i n é p s z á m l á l á s (171M— I7R7). P p lfl fO. S z a l m á i m e g y e
fi F é n y e s K l e k ! M a g y a r o r s z á g l e í r á s a . Pes t . i f l47 393--4PG: w á r s k a i V e r H — N a g y I , a | r s : F l s c -k n r z e t e k . pi a c k ö z p o n t o k és v a r o s o k M a g y a r o r s z á g o n 1B5f l -han. Pr j 15M 32 34. 37 fi5 .fid S k k ; E p e r j e c s y G é z a : A szBhnr i k i r á l y i v á r o s o k k é z m ű i p a r a a r e f o r m k o r i M a « v a r o r s z á - g on . R p . ISPfl 7 , II. , 14 s k k . L á s d m é g : F é n y e s E l e k : M a g y a r o r s z á g a e o g r o n h l a i s z é t á r a .P e s t e n . IBS! 1. h.
7. B á c s k a i V e r a — N a g y La j n t t • F i n c k ö r z e t e k . p i a c k ö z p o n t o k és v á r o s o k M a g v a r o r s z á g o n 1E?flh an F p 1 9H-I. .Ili H.Í.. 12., 83. s k k
p F é n y e s E l e k ; M a g y a r o r s z á g g e o g r a p h i a l s z ó t á r a . P e s l ú n i fi fi 1 I h.
CSORBA CSABA:
A soknemzetiségű RomániaII. rész
3. Németek
Számuk az 1077, évi népszámlálás szerint 348 444 (1.616%). Szásznak vallotta magát ugyanakkor — a kimutatás szerint —■ 5930 (0.028%), svábnak 4353 (0,020%). A nemet anyanyelvűek együttes száma — amit a népszámlálás nem összesített: 358 732, az ország lakosságának 1,664%-a.
A korábbi népszámlálás (1966) adatai szerint a német anyanyelvűek száma 382 595 volt, tehát egy évtized alatt 23 863 fővel csökkent. A szászok természetes szaporulata hosszú idő óta hagyományosan — mint ez közismert — csekély, az ország más területének németsége azonban ezt többé-kevésbé ellensúlyozza. A csökkenést tehát a természetes szaporulat alakulása semmiképpen sem magyarázhatja, sőt az sem, hogy a németség jelentősebb tömegei az újabb népszámlálásnál változtattak volna korábbi nemzetiségi bevallásukon. A csökkenés magyarázata a nagyarányú kivándorlás, ami az 1960-as évek közepe táján indult meg s jelenleg is tart. Nyugatnémet adatok szerint 1955 és 1975 között több mint félszázezer német vándorolt ki az NSZK-'oa (közülük mintegy 30—35 ezer a szász). Feltételezhetjük, hogy kivándorlás hiányában 1977-ben a romániai németség túlhaladta volna a 400 ezret, a kivándorlás miatt azonban a nemzetiségi csoport lélekszáma fogyásnak indult.
A németség száma szempontjából érdemes kissé a távolabbi múltra is visszatekinteni: 1893-ban, az akkor i Románia területén 20 ezer német élt, Dobrudzsában 3 ezer. A Monarchia összeomlása előtt az erdélyi szászok száma jóval meghaladta a 200 ezret. Az Erdélyen kívüli németség jelentős része már 1918 után kivándorolt Romániából. Az erdélyi németség elvándorlása a IT. világháború idején megkezdődött (Beszterce vidékiek, sőt a bukovinaiak). A világháború előtti helyzetet a következő. 1930-ból származó adatsor mutatja: az
161
akkori Romániában 281 ezer bánáti sváb, 238 ezer erdélyi szász, 12 ezer dob- ludzsai, 55 ezer bukovinai német élt, 40 ezer sváb Szatmárban, további 33 ezer német Románia más területein. Azaz akkor a németség teljes létszáma 559 ezer volt az 1977-ben összeszámlált 358 732-vel szemben.15 Figyelembe véve a szaporulatot, a romániai németség a II. világháború előttinek a felére fogyott, ami a romániai — főleg az erdélyi — nemzetiségi egyensúlyt mintegy felborította.
A romániai németség egyébként a következő településnéprajzi csoportokra tagolódik:
1. Erdélyi szászok: többségük — mintegy 50n n — Nagyszeben (Hermann- stadt; Ribiu) körzetében él, mintegy 25°n-uk Brassó (Kronstadt; Brasov) vidékén. az un. Barcaságban (Burzenland), 10— 15%-uk a Maros és a Küküllők mentén: a többi Fejér, Hunyad, Beszterce-Naszód megyében. Eduard Eisen- burger az 1966. évi népszámlálási adatai alapján 190 ezerre tette az erdélyi szászok számát;7 manapság aligha lehetnek többen másfélszáz ezernél — vagyis Románia németségének 40—45"n-a szász.
A szászokat Erdélybe Árpád-házi királyaink telepítették be: első csoportjaikat II. Géza király (1141— 1162); ők népesítették be az Olt vidékét Szászváros—Bárót vonaláig. A Barcaságban 1211 után telepedtek meg; a XIII. század második felében jelent meg a későbbi segesvári, medgyesi, selyki szék területén a szász lakosság. Beszterce vidékének és Szászrégen tájának szász betelepülését Thomas Nágler erdélyi szász történész a XII—XIII. századba helyezi. A szász székek — hasonlóan a székely székekhez — kívül maradtak az erdélyi magyar megyeszervezeten, s csak a kiegyezés után szervezik meg szász- és székelyföldön a vármegyéket. A Szász Egyetem (Universitas Saxonum) 1876-ban szűnik meg.
Mivel a szászságnak a német nyelvterületről nem volt közvetlen utánpótlása, soraikat pedig a hadiesemények — először a tatárjárás, majd a török hadjáratok — is ritkították, úgy próbáltak védekezni a környező más nyelvű lakossággal való keveredés ellen, hogy adminisztratív eszközökkel megakadályozták a településeikre való beköltözést. Az évszázadok során ez a szigor egyre inkább lazult s a szászság lassanként mind falvaiban, mind városaiban visszaszorult a környező románság és magyarsággal szemben. Először a szász székek összefüggő tömbjétől távolabb eső települések németsége morzsolódott föl. Igv lett Szászfenes, Kolozsvár vagy Nagyenyed magyar város a török korban. Ma már Erdélyben nincs olyan szász város, melyben a szászság arányszáma elérné az 50‘Si-ot.
A Medgyes—Szászsebes—Brassó háromszögben utazónak ma is feltűnnek a városok és falvak magas, jól épített szász házai, nagy kapuikkal, kerítésükkel. amelyek elzárják a portát idegen szemek elől. Csakhogy a kapuk mögött már egyre ritkábban hangzik fül a szász szó, a szászok ezrével vándorolnak ki. Ha a szászság kivándorlása ilyen ütemben folyik, az ezredfordulóra jelentéktelen tömeggé zsugorodnak. Nem marad más utánuk, mint rendezett falvaik s a dombokon őrködő erődített templomok, a lakosság egykori végső menedéke . . .
2. Bánáti svábok: a XVIII. században telepítették le őket Temesvár és Arad környékére — akkor jórészt neptelen, a töröktől nemrég felszabadított területre. Jelenlc-g kétharmaduk Temes, egyharmaduk Arad megyében él; elszórtan Krassó-Szörény megyében is találunk svábokat. Az 1966-os népszám-
162
lálás alapján számukat Eisenburger 160 ezerre teszi. Azóta bizonyára ők is megfogyatkoztak.
Az 1719— 1739 között bevándoroltak mintegy 35 települést népesítettek be. A török háborúk, az éghajlat — mocsarak —, a járványok, főleg a pestis, erősen megtizedelték az első telepeseket; a Bánátot ezért egy időben a „németek temetőjének ’ (Grab dér Deutschen) is nevezték.
A második települési hullám 1744— 1752 között következett, majd 1763 után újabb csoportok érkeztek. A II. József császár uralkodása alatt bevándoroltak zárták a sort.
A bánátiak a német birodalom déli és nyugati részéről (Rajna-vidék, Pfalz, Hessen. Luxemburg, Trier) vándoroltak az akkori Magyarországra; de érkeztek Ausztriából és Bajorországból is. Tehát a „sváb” elnevezés voltaképpen nem fedi a valóságot. A telepesek elsősorban parasztok voltak. Az elhagyatott földön virágzó mezőgazdaságot fejlesztettek ki. Szabályos, telepített falvaik nagy házaikkal, gondozott portáikkal, széles, virágos, gondozott utcáikkal a mai utasnak is szembetűnnek. Környezetükre gyakorolt hatásukat mi sem mutatja jobban, minthogy a környező magyar és román falvak is „sváb mintára” épültek ki, a legnagyobb, legszebb román portákat és házakat nem véletlenül a gazdag bánáti területen lehet látni az egész országban.
3. Hegyvidéki németek (Berglanddeutschen): Krassó-Szörény megye délnyugati részén élnek. Két és fél évszázada települtek meg itt. A hegyvidéken a török kiűzése (1716) után indult meg újra az ércbányászat. A Szepességből, Csehországból. Bajorországból, Szászországból, az osztrák örökös tartományokból érkeztek ide német bányászok, a fémmegmunkálásban jártas mesterek. De az új telepesek között nemcsak németek voltak, hanem franciák, olaszok, lengyelek. szlovákok is. Utóbbiak nagyrészt beleolvadtak a németségbe vagy a környező románságba.
4. Szatmári svábok: ők valóban svábok, elnevezésük valóban megfelel a valóságnak, nem úgy, mint a bánátiak esetében. Főbb településeik: Szatmárnémeti, Hadad, Kisdengeled stb. Würtlembergi származásúak. Első csoportjaik 1712-ben érkeztek e területre — elsősorban Károlyi Sándor Szatmár vármegyei főispán telepítő akciói keretében, az ő — parlagon álló, néptelen — birtokaira. A X IX —X X . század folyamán jelentős részük beleolvadt a magyarságba. A német hadvezetés 1944 szeptemberében nagy tömegeiket evakuálta. Az eltávozottak nem tértek vissza.
5. Máramarosi cipszerek: a XVIII. században érkeztek e területre a Szepességből és Ausztriából. Eredetileg kézművesek, erdőmunkások, bányászok voltak.
6. Délbukovinai németek: XVIII. századi bevándorlók. Eredetüket tekintve cipszerek. csehországi németek és svábok. Ma Succava környékén, az Aranyos- Beszt.erce folyása mentén, a moldvai medencében élnek kisebb csoportjaik.
7. A „Landler” csoport: a XVIII. században érkezett katolikus osztrák telepesek. Csoportjaik Kereszténysziget (Grossau; Cristian), Nagyapóid (Gross- pnld1 Apóidul de Sus), Nagydisznód (Heltau; Cisnadie) és a már környező szász települések szomszédságában települtek meg Dél-Erdélyben.
A magyarokhoz hasonlóan van a németeknek is nemzetiségi tanácsa: a Német Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa, amelynek vannak megyei tanácsai Fehér, Arad. Beszterce-Naszód, Brassó, Hunyad, Krassó-Szörény, Maros, Szatmár, Sze- ben és Temes megyében. E tanácsok hatáskör nélküli társadalmi szervezetek.
163
mind a helyi, mind az országos plénumáikat csak az államigazgatási szervek hívhatják össze.
A romániai német nyelvű sajtó: Országos napilap — a Szocialista Egységfront Országos Tanácsának orgánuma — a Bukarestben egy-egy alkalommal 60 ezer példányban (1949 óta) megjelenő Neuer Weg. amelynek fiókszerkesztőségei vannak Temesváron, Brassóban, Nagyszebenben, Aradon, Resicán, Med- gyesen. Vajdahunyadon, Segesváron, Szentágotán. A lap évente kalendáriumot (Neuer Weg Kalender) és — az utóbbi időben újságárusoknál Magyarországon is kapható — kis útikönyveket — (Komm mit) jelentet meg az 1970-es évek eleje óta.
A bánsági svábok és a hegyvidéki németek napilapja a Temesváron 1957 óta megjelenő Neue Eanater Zeitung (Űj Bánáti Űjság). Az erdélyi szászok hetilapját (Die Woche) a Szeben megyei tanács és megyei pártbizottság adja ki 19G8 óta. Brassó megyének is van német nyelvű hetilapja: a Kárpátén Rundschau (1957 óta), főszerkesztője Eduard Eisenburger, a romániai németek nemzetiségi tanácsának elnöke.
A német műkedvelő művészeti mozgalom támogatására indult 1949-ben egy havi művelődési folyóirat, a Volk und Kultur. Az írószövetség 1949 óta megjelenő német nyelvű folyóirata a Neue Literatur. Van a román tudományos akadémiának évente kétszer megjelenő német nyelvű tudományos folyóirata is 1959 óta: Forschunger zűr Volks- und I.andeskunde címmel, amely a romániai németség történetével, néprajzával foglalkozó cikkeket, tanulmányokat közöl. Főszerkesztője Cári Göllner történész.
A tömegkommunikációs eszközök közül a rádió — a bukaresti és a temesvári stúdió — mindössze napi kétórás műsort ad. ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a romániai németség elsősorban a külföldi német nyelvű rádióállomások politikai és kulturális információs rendszerének igénybevételére kényszerül — elsősorban .
A könyvkiadás terén a Kriterion Könyvkiadó megalakulása (1969 vége) óta jelentős fordulat történt. Évente mintegy 40—50 német nyelvű kötetet jelentet meg a Kriterion, kötetenként 700—700 példányban. A Kriterion mellett elsősorban a Dacia Könyvkiadó a német nyelvű kiadványok gondozója. Évente — a brosúrákat is beleszámítva — nem jelenik meg száz címnél több. A példányszámok elégtelensége és a választék szűkös volta a németség számára is jelentős gondot okoz. Az NDK-ból származó minimális import a helyzetet nem módosítja lényegesen.
A Kriterion kiadványai között találunk eredeti próza- és versesköteteket, románból és magyarból stb. készült fordításokat. A Kriterion Bücherei sorozat ízléses, szép zsebkönyvei a romániai német kulturális örökséget hozzák közel a mai olvasóhoz. A „tanulók könyvtára’' (Kriterion Schulausgabe) sorozatban a német és a világirodalom klasszikus alkotásai látnak napvilágot. A gyermekkönyvek között az utóbbi időben Hauff, Andersen, Milne és mások történetei- meséi jelentek meg.
A történeti, néprajzi, művészettörténeti művek száma viszonylag csekély, bár az 1970-es években ezen a téren mutatkozik némi átmeneti fejlődés. Megjelent a Sachsische-schwabische Chronik, a romániai németség történetének kompendiuma, Cári Göllner irányításával a szebeni német kutatóközpontban készül a romániai németség történetének több kötetes feldolgozása. A Kriterion kis sorozatot jelentet meg a romániai németség kiemelkedő alakjairól. A boltokba került eddig a Johannus Honterus-kötet két kiadásban (Gernot Nuss-
164
bacher brassói történész-levéltáros munkája), Stephan Ludwig Roth-kötet (Mi- chael Kroner gondozásában), Adam Müller-Guttenbrunn kismonográfia (szintén Micnael Kronertől). A sorozaton kívüli művek közül is megemlítünk néhány érdeklődésre számot tartó munkát: antológia az erdélyi-bánáti német felvilágosodásról Aufklárung címmel; a román—magyar—német kultúrkapcsolatok területéről készült tanulmányokat tartalmaz az Interferenzen c. kötet. Nemrég jelent meg Franz Liebhard bánáti kultúrtörténeti cikkgyűjteménye. A Politikai Kiadó a nemzetiségi tanulmánykötetek sorozatában a romániai németség történetével kapcsolatos figyelemreméltó tanulmánykötetet jelentetett meg (Stu- dien zűr Geschichte . ..). Nemrég jelent meg az első művészettörténeti tanulmánykötet is (Studien zűr siebenbürgischen Kunstgeschichte). Gustav Gündisch nagy vállalkozása — Zimmermann és Werner múlt századi kezdeményezésének folytatása —, az erdélyi szász oklevéltár (Urkundenbuch zűr Geschichte dér Deutschen in Siebenbürgen) ötödik kötete is megjelent több évtizedes hiány után. Évtizedek óta dolgoznak a nyelvészek a szász tájszótáron; eddig az ötödik kötettel a K betűig jutottak. A tájkutatás jelentős eredménye — vitatható részletei ellenére — a Barcaság-monográfia (Tara Birsei) két kötete. A nyelvészeti kutatómunkát reprezentálja egy kis bánsági nyelvjárástan kiadása. A népmesekötetek általában évszázados gyűjtések (Haltrich) újrakiadásai. A kolozsvári folklórintézetben folytatott eddigi nagyarányú gyűjtőmunka eredményei is remélhetőleg hamarosan közkinccsé válnak.
A hagyományos anyagokat és formákat kedvelő kézimunkázó asszonyokat- lányokat segíti egy szép album, amely a prázsmári varrottasok mintakincsét adja közre.
Az irodalomtörténet terén még nem jutottak el az első összegzésekig, egy tanulmánykötet kiadását tervezik, amely az 1849— 1918 közötti erdélyi és bánáti német irodalmat tekintené át. Megjelent már viszont egy irodalomkritikai kötet (Reflexe).
A romániai német szépirodalom néhány alkotása magyarul is olvasható: E. Wittstock, P. Schuster, Arnold Hauser egy-egy kötete, Valaki tüzet kér címmel egy novella-antológia.
Az oktatás területen a romániai németségnek, különösen a szászoknak nagy hagyományai vannak. Már a XIV. században szinte minden szász településen volt iskola. 1722-ben vezették be az erdélyi németek a kötelező iskolai oktatást — másfél évszázaddal korábban, mint a franciák vagy az angolok. Mikecs László négy évtizeddel ezelőtt jól láttatta az iskolázás fontosságát: ,,A nagy történelmi öntudatú szászok már régen az egyházba s iskolába szervezték bele a kisebbségi életüket. E két intézményen áll vagy bukik a száz élete. Azaz a tanáron és a papon.”8
Jelenleg óvodától az egyetemig biztosított az anyanyelvű képzés. Egyetemen természetesen csak annak, aki német nyelv- és irodalom szakot választott. Német tagozatú középiskolák ill. középiskolai osztályok nemcsak a németek által sűrűbben lakott területen vannak, hanem nagyobb városokban, így Bukarestben is. Oka ennek világos: a német világnyelvnek számít, így nem kevés román gyermeket is szülei német tagozatra íratnak be — nyelvtanulás végett. Az utóbbi években — a magyarokhoz hasonlóan — fokozatosan csökkent a német nyelvű osztályok száma is. A szakiskolai hálózat ugrásszerű növelése a középiskolai német oktatást is jelentősen összezsugorította.
A régi híres német középiskolák közül említésre érdemes a brassói Hon- terus líceum, a nagyszebeni 2. sz. (Brukenthal) líceum, a medgyesi Stephan
165
Ludwig Roth és az Axente Sever líceum, a temesvári Nikolaus Lenau, a segesvári Jozef Haltrich líceum, az újaradi líceum.
Német nyelv- és irodalmi tanszék van a bukaresti, a temesvári, a kolozsvári, jászvásári (Iasi), nagyszebeni egyetemen. Nagyszebenben német pedagógiai líceum is működik.
Művelődés: két német színház működik Romániában: a temesvári és a nagyszebeni. 1953 ill. 1956 óta. E társulatok rendszeresen járnak vidékre is, kis városokban, falvakban terjesztik az anyanyelvű színházi kultúrát. Vannak természetesen amatőr színiegyüttesek is.
Nagyon élénk a német műkedvelő művészeti mozgalom, aminek évszázados hagyományai vannak. Tevékenységüket több mint négyszáz művelődési otthon segíti. A szász és sváb falvakban sorra elevenítik fel a kihalóban lévő régi népszokásokat: lakodalmi, arató, szüreti ünnepeket stb. A fővárosban a németség reprezentatív művelődési intézménye a Friedrich Schiller Művelődési Ház. Több városban alakult — hasonlóan a magyarokhoz — művelődési egyesület.
Nagy népszerűségnek örvend a kórusmozgalom. Nem ritka a 60— 100 tagú énekkar sem, mint például a temesvári Fr. Schubert-kórus, a brassói Paul Richter-kórus, a nagyszebeni férfikar stb. Százszámra alakulnak újjá a zenekarok, elsősorban a nagy hagyományú fúvósegyüttesek. Jó nevük van a német hivatásos énekeseknek, zenészeknek is. Néhány név a sok közül: Martha Kess- ler énekesnő, Ludovic Spiess énekes. Jozef Garstenegst és Hans Schlandt or- gonamüvész stb. Ezzel kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy a romániai német hanglemezkiadás minimális, a német hanglemez állandó hiánycikk.
A romániai németség hagyomány- és múltápolásában mindig jelentős szerepük volt a műemlékeknek. Általában az építészeti és képzőművészeti-iparművészeti termékek jó karban vannak. A falusi és városi templomok — többségük középkori eredetű — szépen gondozottak, az 1977. évi földrengés után a nagyarányú külföldi pénzsegélyek révén nemcsak a sérüléseket javították ki, hanem nagyarányú állagmegóvásokat is végeztek sok helyen. A városfalak, polgárházak is többnyire jó karban vannak.
A szászoknak 1913 előtt — elsősorban iskoláikhoz kapcsolódóan — gazdag muzeális gyűjteményeik voltak. Legreprezentatívabb gyűjtőhelyük a nagyszebeni Brukenthal Múzeum volt. Kiállításán jelenleg szász vonatkozású anyag alig-alig látható. Legtöbb szász emlék a brassói városháza múzeumában van kiállítva, de az anyag gazdagságához képest ez is elenyésző. Érdekesek viszont a kis falusi-községi múzeumok: Nagy- és Kisdisznódon, néhány erődített templom kis gyűjteménye stb. Az emlékmúzeumok közül is említést érdemel néhány: Medgyesen St. L. Roth emlékház, Zsombolyán St. Jáger emlékkiállítás. Lenauheimben N. Lenau emlékház, Zábrányban A. Miller—Guttenbrunn emlékkiállítás stb.
4. A cigányok
Számra Románia harmadik legnagyobb nemzetisége. Az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai szerint 229 986 román állampolgár vallotta magát cigánynak (a lakosság 1,067%-a). A romániai cigányság — hasonlóan a magyarországihoz — voltaképpen nem nyelve, hanem életmódja révén többé-kevésbé elkülönülő népcsoport.
A romániai cigányság vagy román, vagy magyar anyanyelvű többségében. A cigány nyelvet aktívan beszélők száma viszonylag csekély. Éppen ezért min
166
den okunk megvan annak föltételezésére, hogy a cigányok nagy tömegei románnak vagy magyarnak vallották magukat a népszámláláskor s csak egy részük az, amely a statisztika „cigányok" rovatában szerepel.
Az 1966. évi népszámláláskor még nem különítették el a cigányokat, így összehasonlító adataink nincsenek. Annyi azonban bizonyos, hogy lélekszámúk — Magyarországhoz hasonlóan — ugrásszerűen növekszik. A romániai cigányság létszámát egyesek óvatos becsléssel egymillióra, mások két-három millióra teszik. Mindenesetre meggondolandó, hogy 1693-ban, a mainál jóval kisebb Románia területén már kétszázezer cigány élt!
Romániában a cigányok a XIX. század közepéig rabszolgák voltak a román világi és egyházi nagybirtokokon — vagyis Európa utolsó rabszolgatartó állama Románia volt.
A román nyelvű cigányok egy része ma is kóbor, sátorozó, vándoréletet él, fedeles szekereikkel gyakran találkozhatunk a román utakon. A magyar nyelvűek között nagyobb a letelepedettek aránya, jelentős részüknek állandó munkahelye van (gyárakban, építkezéseken).
Egészében véve Romániában is megoldatlan a cigányoknak a társadalomba való szerves, zökkenőmentes beilleszkedése. Megnehezíti, lassítja ezt a folyamatot, hogy eddig nem foglalkoztak sem a szociológusok, sem más tudományágak képviselői a „cigánykérdéssel” a probléma súlyának megfelelően, így az egyre akutabbá vált.
5. Ukrán-rutének
Az 1977-es népszámlálás szerint 54 429 állampolgár anyanyelve ukrán, akik a lakosság 0,252%-át képviselik. A rutének száma 988 (0,005°o). Jórészt Mára- maros és Suceava megyében élnek (utóbbi a huculok, egy rutén etnikai csoport lakóhelye). Az ukránok a XIII—XIV. században telepedtek le a Visó völgyében és a szomszédos területeken, együtt a ruténekkel. Az ukránok több, egymástól sokszor erősen elütő dialektust beszélnek, beszédjük sok régi elemet megőrzött, kutatásuk a szlavista nyelvészek számára különösen fontos. Igen gazdag a folklóranyaguk is: mesemondók, nótafák ma is szép számmal akadnak. Sok faluban a viseletben is őrzik a hagyományokat: az ötven éven felüliek kizárólag házi készítésű ruhákban járnak. Fél évszázaddal ezelőtt még általános volt a bocskor viselete. A Visó és az Iza közötti terület az egyik összefüggő ukránok lakta terület, ahol mintegy 24 ezer ukrán él. A falvak lakossága ukrán többségű. A Máramarosszigettől délkeletre fekvő mintegy ötezer lakosú Ruszková- nak például 98°n-ban ukrán anyanyelvű a lakossága. A ruszkovai nagy hagyományú kórus száz tagú!
Máramaros megyeben működik — tudomásunk szerint — ukrán nemzetiségi tanács. Üjság ukrán ill. rutén nyelven nem jelenik meg. A Kriterion Könyvkiadó jelentet meg ukrán nyelvű könyveket is, évente átlagosan nyolcat, egyenként 2—300 példányban. Ez a választék, beleszámítva az importkönyveket is, természetesen korántsem kielégítő. Az ukránok anyanyelvű oktatásáról röviden annyit írhatunk, hogy 1962-ben „a szülők kérésére” megszüntették az ukrán tannyelvű iskolákat ill. osztályokat; azóta heti négy órában van ukrán nyelv- és irodalomoktatás. Az ukránok körében nagy a természetes szaporodás, nem r'tkán a hat-hét gyermek családonként.
167
6. Szerbek
Az 1977. évi népszámlálás szerint 34 034 állampolgár (0,158%) jelentett be szerb nemzetiséget a statisztika szerint. A szerbek száma az 1966. évi népszámláláskor még 45 355 volt. Szerb nemzetiség nagyobb számban a trianoni békeszerződés óta él Romániában. A versailles-i béketárgyalásokon hosszú ideig elkeseredett vita folyt Szerbia és Románia között a közös országhatár megvonása körül. De mikor a nagyhatalmak a feloldhatatlannak látszó ellentéteket népszámlálást javasolva akarták megszüntetni, mindkét fél elállt e veszélyes precedenstől — s megegyeztek.
A romániai szerbek Krassó-Szörény, Arad és Temes megyében élnek, többnyire a jugoszláv—román határ mentén. Aradon külön városnegyedük van: a Rácfertály (a régi város szívében). Jelentős szerb település Arad környékén Gály, Temes megyében a határ mentén Csávos és Sztaramoravica. A szerbek a falvakban zárt egységben élnek, részben megőrzik népviseletüket. Hasonlóan a bolgárokhoz, a mezőgazdaságban dolgozó lakosság elsősorban zöldségtermelő.
A szerbek anyanyelvi oktatása általános és középiskolai fokon biztosított. A bukaresti egyetemen Mirko Zirkovic vezetésével szerb tanszék működik.
Temesváron a rádió szerb stúdiója naponta kétszer — reggel 15 perces, délután félórás — szerb nyelvű műsort sugároz. Temesváron jelenik meg a szerbek hetilapja, a Banatske Novine; főszerkesztője Milán Jovanovics, a Szerb Nemzetiségű Dolgozók Temes Megyei Tanácsának elnöke. Irodalmi folyóirat Knjizevni Zivot címmel évente kétszer kerül kiadásra — 1978-ban ünnepelte két évtizedes fennállását. Temesváron 1948-ban alakult meg az írószövetség temesvári szerb köre. Több vidéki művelődési házban irodalmi kör létesült.
A Kriterion Könyvkiadó 1970-ben alakult szerb szerkesztősége 1970-ben három, 71-ben hat, 72-ben hét kötetet jelentetett meg szerb nyelven, azóta átlagosan tíz-tizenkét cím lát napvilágot évente: regények, novelláskötetek, versek, népdalok. 1972-ben indult a „kiskönyvtár” sorozat — elsősorban az iskolai oktatás szolgálatában. A könyvkiadásban újabban szerepet kapott a temesvári Facla Kiadó is.
A művészeti élet néhány adata: 1954 és 1968 között állt fenn a temesvári állami szerb népi együttes, azóta a Bánátul művészegyüttesbe olvasztva szerepel a „Kolo” elnevezésű szerb csoport. Említést érdemel a temesvári művelődési ház „Zora” műkedvelő csoportja (ének- és táncegyüttes), a MIadoszt együttes, a temesvári diák művelődési ház Thalia művelődési csoportja, a szentmár- toni Doszitej Obradovics irodalmi kör és múzeum. A falvakban népszerűek a zenekarok. A legismertebbek közé tartozik a nagyszentmiklósi tamburazenekar, a szentmártoni és kisberegszói népi zenekar.
A hívő szerbek ortodox vallásúak (görögkeletiek), műemlék templomaik közül az egyik legszebb az aradi.
7. HorvátokSzámuk 1977-ben, a népszámlálás adatai szerint 7617 (0,035c/o). Jórészt
Krassó-Szörény és Hunyad megyében élnek. XVIII—XIX. századi betelepülők. Katolikusok a hívők, írásuk latin betűs — viszont a romániai szerb-horvát könyvkiadás és a sajtó cirill betűs. A horvát települések kis szigetek a román és magyar falvak között. Külön csoportjukat képezik a krassovánok, akik a Krassó folyó csodálatos szurdokvölgye mentén. Krassófőn és a környező falvakban élnek.
168
8. Oroszok és litvánok
Az 1977. évi népszámlálás szerint számuk 20 653 (0,096%), ill. 11494 (0,053%). Együttes létszámuk meghaladja a 32 ezer főt, ami 0,149%-ot jelent. Dobrudzsában már 1693-ban 11 ezer lipovánt számláltak össze. Tekintettel a nagy népszaporulatra, a jelenlegi népszámlálás adatának pontossága kérdéses. A lipovánok voltaképpen oroszok, a XVIII—XIX. századból vannak róluk adataink Románia területéről. Mint vallási szakadárok települtek ki a cári Oroszországból csaknem három évszázada. A dobrudzsai lipovánok máig megőrizték ősi népviseletüket, az idősebb férfiakat könnyű felismerni hosszú szakállukról. Jelentős részük erősen vallásos.
Lipovánok jelenleg mintegy 30 településen élnek, nagyrészt Dobrudzsában, kisebb részt Sucsava és Jászvásár (Iasi) környékén. Braila városában egész li- pován negyed van. A Duna deltájában élő lipovánok települései jórészt nehezen megközelíthetőek, az áradások olykor hetekre elvágják őket a külvilágtól. Ma is meglehetős elmaradottságban élnek; fő foglalkozásuk a halászat, amelynek kitűnő mesterei, s a halfeldolgozás. A Dobrudzsa kevéssé nedves tájain élők földműveléssel: zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Sokan dolgoznak építkezéseken, földmunkákon. Különösen híresek a lipován földmunkások fantasztikus munkabírásukról, nagy erejükről: „szakállas exkavátoroknak1’ nevezik-csúfolják őket. Az átlagos földmunkásokhoz viszonyítva két-há- romszoros teljesítményre képesek!
A Delta szláv lakosságának többségét azonban nem a lipovánok, hanem a hoholok (az ukránok egy ága) alkotják. A hoholok állítólag II. Katalin cárnő uralkodása idején települtek ki Ukrajnából.
A lipovánok „maguk kérték” anyanyelvű iskoláik megszüntetését az efféle „önkéntes felajánlások" korában; azóta román nyelvű oktatásuk van csak — néhány fakultatív anyanyelvi órával.
A lipovánok külföldi hírnevüket elsősorban a víznek köszönhetik. Életük állandó harc a természettel, s a vízi világban fő közlekedési eszköz a csónak, amely elkíséri őket születéstől a halálig. A vizek között nem csoda, hogy már a kis gyermekek is kitünően eveznek. A román evezős válogatottat nagyrészt lipovánok alkotják, köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnok is jócskán akad. Néhány név a sok közül: Izmailciuc, Ivanov, Covailov, Patzaichin, Sciotnic, Calabiciov stb.
9. Zsidók
Számuk 1977-ben a népszámlálás adatai alapján 25 686 — ami 0,119° u-ot jelent. A romániai zsidóság legnagyobb problémája a németséghez hasonlóan a kivándorlás: tömegesen települnek ki — amikor engedélyt kapnak — Izraelbe, s ha ez a korábbi ütemben folytatódik, egy-két évtizeden belül egy nemzetiséggel kevesebb lesz Romániában . . .
A II. világháború előtt a romániai zsidóság létszáma meghaladta a 800 ezer löt. A fasiszta barbárságot ők sem kerülhették el, felényire apadva érték meg a felszabadulást, a megmaradottak egy nagy része is szétszóródott a világban.
A zsidóság a legtöbb országban — így Magyarországon — nem számít külön nemzetiségnek, mert többnyire csak vallásilag különülnek el (hívők) s nyelvileg nem. A zsidóság jelentős része a befogadó népbe asszimilálódik, tgy a romániai zsidóság jelentős — asszimilálódott — része román ill. magyar vagy
169
német anyanyelvűnek vallhatta magát. A jiddis anyanyelvüeket kell elsősorban a statisztika „zsidók" megjelölés alatt keresnünk.
A jiddis nyelvű romániai zsidó sajtónak és könyvkiadásnak évszázados hagyományai vannak. Az első jiddis nyelvű lap Iasiban jelent meg 1855-ben Korot Hajtim (Az idő eseményei) címmel. A világ első jiddis nyelvű napilapja is Romániában indult 1877-ben (Judischer Telegraph). A százéves romániai jiddis nyelvű sajtót Wolf Tambur monográfiája dolgozta föl (megjelentette a Krite- rion Könyvkiadó 1977-ben). A Kriterion évente átlagosan két-öt jiddis nyelvű könyvet ad ki, egyenként két-háromszáz példányban.
A romániai jiddis nyelvű színjátszás kezdő éve 1876, azóta is folyamatos, Bukarestben egy évszázada működik zsidó színház, amelynek igen magas a művészi színvonala, amit paradox módon ellensúlyoz közönségének fogyása (nem ritkán néhány tucat néző előtt játszanak).
Jiddis nyelvű iskolázásról nincsenek adataink, tudomásunk szerint ezen a nyelven sajtó sem jelenik meg.
A bukaresti és a román fejedelemségek zsidóságától teljesen különváló csoport a máramarosi zsidóság. Folklórjukból (chasszid népdalok és népmesék) néhány magyarul is olvasható, hozzáférhető.
10. Törökök
Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 23 303 (0,108° o). Jelentős részük Dobrudzsában él. A dobrudzsai törökség a műit század végi román adatok szerint még 30 ezres nagyságrendű volt.
Az első török telepesek a XIV—XV. században jelentek meg Dobrudzsában; számuk a következő századok folyamán tovább gyarapodott. Az orosz— török háború eredményeképpen 1878-ban Románia kapta meg Eszak-Dob- rudzsát; ekkor a terület török lakosságának egy része kivándorolt, s ez a folyamat később sem szakadt meg. Dobrudzsán kívül — kisebb számban — eltek törökök Moldvában is.
A hivő törökök ma is mohamedánok a mellettük élő tatárokkal egyetemben. Jelenleg mintegy 82 török—tatár lakosságú települést számlálhatunk össze Románia területén. Ezek közül mintegy hetvenben működik ma is mohamedán templom (mecset ill. dzsámi). A legtöbb török—tatár kultuszhely XIX. századi építmény, régebbi kevés akad. Utóbbiak közül említésre érdemes a babadagi (1522-ből), az 1590-ből származó mangaliai. A 108 mohamedán temető érdekes és szép sírjai — különösen a babadagiak — turisztikai látványosságot jelentenek.
1949-ben a román állam jóváhagyta az önálló, független romániai mohamedán vallási igazgatást, amely minden külföldi fennhatóságtól mentes. A romániai mohamedánok főpapja, a mufti Jakub Mehmet. A vallási vezetőnek a titkosan választott 23 tagú „szeráj iszlám” — egyháziak és világiak — a tanácsadó szerve. A mohamedán egyháznak ugyanúgy saját költségvetése van, mint a többi vallási felekezetnek. Jövedelmeik forrása egyrészt a hívek önkéntes anyagi támogatása, másrészt — főleg műemlékek, egyházi épületek helyreállítására, karbantartására — kapnak állami segélyt. A romániai török múlt tárgyi emlékei elsősorban a Giurgiu és Babadag múzeumában láthatók.
A templomok mellett jellegzetesen keleti (török) látványosságok a bazárok (Constantában, Geamia Hunchiarban; Lippán az épület megmaradt, jellege átalakult). Érdekes látványosság az egykori pasaház Constantán, néhány vár —
170
Kirsovu, Enisala, Craila, Turnu — romja. Az egykori török uralom számos területen éreztette hatását a román életmódra: keleties elemek az építészetben, lakásbelső, iparművészet, törökös ételek, keleties jellegű a román népzene is. Méltán írhatta M. Caragiale román író: „Kelet kapujában vagyunk”.
Nemcsak az egykori román fejedelemségek területén, hanem elszórtan éltek és élnek törökök erdélyi városokban is, elsősorban mint édességárusok; híresen jó fagylaltokat készítenek.!l
A romániai törökség nagy gondja — hasonlóan a többi, viszonylag kis számú nemzetiséghez — az iskolázás, amely anyanyelven tudomásunk szerint török viszonylatban sem megoldott. A II. világháború után a török—tatár iskolákban a török irodalmi nyelv helyett a tatár tájnyelv oktatását vezették be. sőt Constantán talár tanítóképzőt is létesítettek, aminek életképtelenségét belátva 1960- ban megszüntették. Ma csak fakultatív órákon tanulhatják a török és tatár gyermekek a török irodalmi nyelvet.
A bukaresti egyetemen van török nyelvi tanszék, ennek azonban nem a romániai törökség anyanyelvi oktatásának ügye a feladata, hanem elsősorban a román történelem nagyszámú török nyelvű történeti forrásanyagának föltárása. A bukaresti egyetem keleti nyelvek tanszékén dolgozik a török kutatók közül Juszuf Nevret és Baubeg Hadzsemin, a Nyelvészeti Intézetben Enver Mamut, az irodalomtudományi intézetben Nedret Mamut, a Pedagógiai Könyvkiadónál Nadzsi Dzsafel.
11. Tatárok
Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 23 107 (0,107%). Dobrudzsában élnek, a törökökkel keverten. A hívők — mohamedánok Származásuk szerint több csoportra oszthatók:
1. Krimi tatárok: további három alcsoportra tagolódnak; a műit század 60-as éveiben telepedtek le Dobrudzsában.
2. Nogaj tatárok: az Emba folyó környékéről kerültek ide; a legrégibb dob- rudzsai tatár telepesek.
3. Gagauzok: eltűnőben lévő török eredetű népcsoport. A X I—XII században telepedtek itt le.
1944 előtt a dobrudzsai tatárok földművelők és állattenyésztők voltak. Életkörülményeik azóta jelentősen megváltoztak.
A törökök és tatárok Kemál Atatürk reformja nyomán 1925 után rátértek a latin betűs írásra. Jelenleg könyvek nem jelennek meg Romániában török nyelven, ilyen nyelvű sajtó sincs.
12. Szlovákok
Az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai szerint 22 037 állampolgár (0,102%) vallotta magat szlovák nemzetiségűnek. Bihar megyében — a SebesKörös és a Berettyó közötti hegyvidéken — és Arad megyében — Szapáryliget, Nagylak, Pécska stb. — élnek elsősorban. XVIII—XIX. századi települök a szlovákok. A bihariak eredetileg elsősorban hamuzsírgyartók és üveghutások voltak. Még néhány évtizede is elmaradott körülmények között éltek: sokgyermekes családjaik a rossz, silány földeken keservesen tengették életüket.
A szlovákok anyanyelvi oktatása általános iskolai szinten biztosított. A bukaresti egyetemnek van szlovák nyelvi tanszéke is; ennek munkatársai a szlovák
171
nyelvű általános iskolai tankönyvek szerzői. Nagy jelentősége van az iskolázásban a szlovák irodalmi nyelv elsajátításának, mert például a bihari szlovákság a szlovákiaitól jelentősen különböző kevert tájnyelvet beszél. A szlovák irodalmi nyelv elsajátításában jelentős szerep hárul a könyvtárakra is, amelyek ellátását és utánpótlását szlovákiai importból oldják meg. Szlovák nyelvű sajtó nincs Romániában, tankönyveken kívül szlovák nyelvű könyvek sem jelennek meg.
13. Bolgárok
Számuk az 1977. évi népszámlálás adatai szerint 10 467, ami 0,049°, g-ot jelent. 1944 előtt Romániában a legjelentősebb bolgárok lakta terület Dobrudzsa volt, amelynek akkor déli része is Romániához tartozott. Dobrudzsa őslakosai eredetileg a bolgárok, s a XIX. században még egész Dobrudzsa bolgár, ill. török lakta terület volt. A románok csak 1878 után vándoroltak be tömegesen Dobrudzsába, amikor a bolgárok és törökök tekintélyes része onnan kivándorolt. A romániai bolgárok száma 1893-ban elérte az 50 ezret (Dobrudzsában 30 ezer).
Arad és Temes megye bolgár lakossága a XVIII—XIX. században települt ide. A falusiak jórészt — hagyományosan — kertészek, elsősorban zöldség- és dinnyetermelők. Az 1950-es években még messze vándorolva árulták termékeiket országszerte. Vinga és Majlát a legjelentősebb településeik, ahol általános iskolájuk is van. A bukaresti egyetemen van bolgár nyelvi tanszék is, Újságok és könyvek nem jelennek meg Romániában bolgár nyelven.
A kárpát-medencei bolgár telepek történetéről végezetül még néhány adat: 1910-ben az egész akkori Magyarország területén 10 ezer bolgár élt. Alvincen I. Lipót császár 1700. május 15-én kelt privilégiuma értelmében telepedtek le bolgárok, de ezek rövidesen beleolvadtak a magyarságba. Déván 1712-ben létesült bolgár telep: 1738-ban 200 család települt ide, majd 1741-ben újabb jövevények érkeztek. A Vinga környéki csoportok az 1770, 80-as években telepedtek meg.
14. Csehek
Számuk az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai szerint 7756 — ami 0,036%-ot jelent. Nem érdektelen ezzel a számadattal szemben az 1910-es magyar népszámlálást idézni, amely csak Krassó-Szörény megyében közel tízezer csehet mutatott ki!
A romániai csehek többnyire a Magyarországgal szomszédos nyugati megyékben élnek. Ezen a tájon — a szlovákokhoz hasonlóan — a XVIII—XIX. században telepedtek meg. Cseh nyelven jelenleg sem könyvek, sem újságok nem jelennek meg — tudomásunk szerint — Romániában. A bukaresti egyetemnek van ugyan cseh nyelvi tanszéke, de nem tudjuk, hogy ennek van-e s ha igen, milyen a kapcsolata a cseh nemzetiség művelődésével.
15. Lengyelek
Az 1977. évi népszámlálás szerint 4756 lengyel nemzetiségű állampolgára volt Romániának, ami 0,022%-ot jelentett. E kis töredékről egyéb adatokkal nem rendelkezünk. A bukaresti egyetemnek van lengyel nyelvi tanszéke is, de ennek és a lengyel nemzetiségnek a kapcsolata előttünk ismeretlen.
172
16. Szlovének
Számuk az 1977. évi népszámlálás szerint 707 (0,003%). Egyéb adataink nincsenek róluk.
17. örmények
Számuk az 1977. évi népszámlálás szerint 2436 (0,011%). A romániai örmények száma 1893-ban még 15 ezer volt. . .
A romániai örménység két csoportra oszlik: 1. moldvai és havasalfödiek; 2. erdélyiek. Az erdélyi örmények is egykori román fejdelemségeken át érkeztek, igazolja ezt nem egy örmény eredetű család — román — neve: a Kabdebó pl. román nyelven ökörfejet jelent (cap de boua). Az erdélyi örmények szinte kivétel nélkül elmagyarosodtak már a múlt században, csak családneveik és vallási különállásuk (örmény katolikusok) őrizték különállásukat. Jellegzetes örmény családnév pl. a Korbuly, a Kabdebo, Szongott, Ázbej, Aján st’o. Ma is megcsodálhatjuk Erdélyben az örmény katolikus templomokat Szamosújváron Erzsébetvárosban, Gyergyószentmiklóson és másutt. De már nincs, aki elolvassa a százados, megfakult feliratokat, kibetűzze a porladozó sírkövekre vésett betűket.
Erdélybe a XVII. században telepedtek be nagyobb örmény csoportok. Elsősorban kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. 1910-ben az egész akkori Magyarországon — jellemző a beolvadás tökéletességére — mindössze száznyolcvanán vallották magukat örmény anyanyelvűnek; tegyük azonban ehhez az adathoz hozzá, hogy az örmények beolvadása teljesen önkéntes volt, mentes mindenféle adminisztratív és egyéb nyomástól.
Erdélyben a legtöbb, örményekre vonatkozó muzeális anyagot, köztük értékes középkori kódexeket, az egykori legnagyobb örmény központ, Szamosúj- vár múzeuma őriz. A mai romániai örménység minden bizonnyal Erdélyen kívül él nagyobbrészt, örmény nyelvű sajtóról és könyvkiadásról nincs tudomásunk, anyanyelvű iskolázásról úgyszintén. A moldvai örménység elrománosodása is jelentős lehetett, ismerve — az említett — múlt század végi adatot.
18. Görögök
Számuk az 1977-es népszámlálás szerint 6607 (0,031%). Mementónak ezúttal is idézzük az 1893-as statisztikát: akkor Romániában 20 ezer görög élt (Dobrudzsában kilencezer). Az isztambuli származású görögök, az ún. fanarióták (ti. a Fanar nevű városrészből származó gazdag kereskedők voltak) dicstelen szerepet játszottak Románia történetében: a XVIII. században mint török vazallus uralkodók — akik tisztségüket pénzen vásárolták —. a végletekig kiszipolyozták az országot, egyedüli gondjuk vagyonuk gyarapítása volt. A XIX. században viszont több görög származású román tudós és politikus nagy szerepet játszott az ország felemelkedésében. A mai romániai görögség egy része még a török uralom alatti betelepülők maradéka, más részük 1945 utáni görögországi menekült.
A XVII—XVIII. századtól kezdődően Erdélyben is voltak kisebb görög kolóniák, elsősorban a kereskedővárosokban. így Brassóban ma is áll a főtér közelében a régi görög templom, amelyet egy ház udvarán át lehet megközelíteni: körülötte régi görög sírkövek porladnak. A templom jelenleg román or-
173
todox templom: a regi brassói görögség vagy kivándorolt, vagy beolvadt, vagy kihalt.
A felsoroltakon kívül vannak Romániában még olyan nemzetiségek is, amelyek oly kis lélekszámúnk, hogy az 1977. évi népszámlálás közzétett adatai közé nem találták szükségesnek fölvenni. Ilyenek többek között az olaszok, akik elsősorban a XIX. század utolsó harmadában érkeztek az erdélyi iparvidékekre mint kétkezi munkások. Olaszok dolgoztak századunk első felében például a Brassó melletti Bodfalu cukorgyárában, de a megmaradt néhány család is beolvadt napjainkra. Az egyik olasz nénikét éppen akkor temették — ö még anyanyelvként beszelte az olaszt —, amikor 1977-ben ott jártam.
A már többször idézett 1893. évi kimutatás kétezer franciát is felsorolt a nemzetiségek között; az ő további sorsukról nincsenek adataink.
Tanulmányunk végén szükségesnek találjuk megjegyezni, hogy az egyes nemzetiségek bemutatása sajnálatosan egyenetlen. Ennek oka a hozzáférhető nyomtatott, ill. egyéb információs anyag esellegességeben keresendő. Reméljük azonban, hogy összegzésük jelen formájában is némi képet ad az olvasónak a romániai nemzetiségi helyzet sokrétűségéről.
A kisebb nemzetiségek vonatkozásában román kiadványokra nemigen támaszkodhattunk, mert ilyenek teljességgel hiányoznak (tudomásunk szerint). A két legújabb, legteljesebb összegzés a kolozsvári Korunk c. folyóirat 1973 8. száma és A Hét 1978 évi évkönyve Külön nem jegyzetelt adataink jelentős része e két kiadványból származik Mindkettő hasznos, érdekes olvasmány a téma iránt részletesen érdeklődő számára. Jó kiegészítője ezeknek Faragó Jozsvi kolozsvári folklórkutató két kitűnő kiadványa, a romániai nemzetiségek mesekincsének reprezentatív antológiája: Aranyhajú testvérek (Bukarest, 19G4) és Az okos fiúcska (Bukarest, 1967).1"
J E G Y Z E T E K
6. A d a ta i n k le lő h e ly e j ó r é s z t : S á c h s i s c h e - s c h v á h i s c h e C h r o n i k . K r i t e r i o n K R u k a r e s t , is™ isii. old M á r i9 J4 -be n m e g a l a k u l t a k n y u g a m n a k ü l ö n f é l e V e r c i n - e k , a m e l y e k s e g í te t t é k a k ele t i o rs z á g o k b ó l k i t e l e p ü l ő n é m e t e k e t s e z e k a s e g é ly egy le t e k ma Is v i r á g z a n a k .
7. E d u a rd E i s e n h u r g e r : H e i m a t b i l d e r . . . D acia K. C l u j - N a p o c a , 1978 5SG—273. Old.fl M ik e cs L ász ló t R om án ia Hp 1940 58—59. oldfi Az e r d é l y i tö rö k eg z o t ik u s a l a k j á n a k é r d e k e s , b i z a r r i r o d a l m i fe l d o l g o z á s a V ári A tt i la Tö
r ö k e l e f á n t c, e lb e s z é lé s e , ( V á r i A t t i l a : K ö z é p k o r i v i l l a m o s je g y . D acia K . K o l o z s v á r — Na - poca. iSTfi.)
10. E z a ta n u l m á n y e r e d e t i le g 1970-ben ír ó d o t t a V a ló s á g c . fo l y ó i r a t s z á m á r a . Nem a s z e r k e s z tőn é s a s z e r k e s z tő s é g e n h a n e m — tu r in m a so m s z e r i n t — a s z e r k e s z tő b i z o t t s á g e g y e s t a g j a i n a k ta r tó z k o d ó ó v a to s s a g á n m últ . h ogy a k k o r n em j e l e n h e l e l i m eg A m ai id ő k b e n m á r m e g s z ű n te k az a k k o r i k o r l á to k , a t a n u l m á n y té n y a n y a g a v is z o n t — azt h i s z e m — máig sem a v u lt el S z ö v e g é n ( n é h á n y r ö v i d í t é s t é s id ő p o n tr a t ö r t é n ő u t a lá s i nem s z á m ítv a ] nem v á l to z t a t ta m , a n n a k e l le n é r e , h o g y ma m á r n y í l t a b b a n l e h e t n e ír n i a c s a k je lz é s s z e r ű e n e m l í te t t e g y e s e s e m é n y e k r ő l j e le n s é g e k r ő l
174
LÁCZAY MAGDOLNA:
A társadalmi haladása szabolcsi szabadkőművesség programjában
A 19. század utolsó harmada a magyar polgárosodás elmaradottságát igyekezve bepótolni rendkívül sokrétű társadalmi és gazdasági jellemzői között is sajátos helyzetet teremtett a főváros és vidék, a város és a falvak viszonylatában. Nem lehet ezt egyszerűen közgazdasági ismérvek alapján a centrum és a periféria fejlődési sajátosságaival magyarázni, hiszen mindamellett, hogy ez is igaz, egyre jobban látszik, hogy a lemaradás egyfajta másságot is eredményezett, ami főleg a társadalom szerkezetváltásában rengeteg eltérést, szubjektív tényezőt mutat a kutató számára.
Szabolcs megye történelmi elmaradottságát a felszabadulás után szinte közhelyszerűen ismételgették mind a politikában, mind a szociális és oktatási feszültségek enyhítéséért szóló, tevékenykedő igazgatásban, amihez az 1960-as években tapadt még a „sötét Szabolcs" jelző is. Ezek tagadása hiba lenne, csakhogy a gyökerek nem olyan messzire nyúlnak, mint azt hinnék az elmaradottság történetiségét hirdetők. Valójában ez is a századfordulóig vezethető vissza, még pontosabban a polgárosodás helyi jellemzőiig. E dolgozat nem vállalja valamennyi ismérv feltárását, csupán egyetlen kérdést szeretne megválaszolni, nevezetesen, milyen volt a szabadkőművesség szerepe, jelentősége ebben a megyében, hogyan szolgálta a társadalmi haladást. Előbb azonban kikerülhetetlenül vázolni szükséges, milyen volt Szabolcs megye a századfordulón, legalább n későbbiekben is érezhető, kitapintható változások megindulásáról szólni szükséges.
Míg 1848-ban a forradalom számos radikális politikusa, katonája innen indulva, itteni tapasztalatok alapján küzdött a polgári haladásért, az érdeklődés központjában a jövő állt, addig a kiegyezés táján már a jelen és a múlt béklyói kerültek felszínre. Ilyen például, hogy e tájon jóval nagyobb volt a nemesség aránya, mint más megyékben (egy-két kivételtől eltekintve), nem indult meg korábban az iparosodás, a polgárosodást akadályozta a tőkehiány, majd az ősi- ség felszámolása után a jogi kötöttség helyébe lépett a hitelképtelenné váló és fogadó mezőgazdaság, amelyik ráadásul rákényszerül egy új termelési kultúrára. Ez utóbbit a Tisza szabalyozasa és a lecsapolások után átalakuló termőtáj, a birtokviszonyok változása igényelte. A fentiek következményeként az alapjaban véve kisbirtokosokból álló megyében kicserélődtek a birtokosok, megnőtt a bérlők aránya, a korábbi progressziót képviselő családok nagy része kivonult a helyi politikából, még többen kiszorultak, az államapparátus helyi képviselői néhány családból kerültek ki (pl. Mikeczek). Ezek a tendenciában észlelhető változások azonban szükségszerűen fokozatosan alakultak ki, a személycserék egyben — legalábbis a kezdésnél — sokakban reményteljesnek ígérkez
175
tek. Ma azonban már a tények diktálják a megállapítást, miszerint: az itt földet bérlő, majd vásárló zsidó tőke a megyét másutt végbement sikeres gründolás után mintegy értékmegőrzőnek tekintette.
A fináncoligarchia ugyanis hazánkban visszafordult a földhöz, de ez a mi esetünkben nem jelentette, hogy ide települtek, a földbirtokot korszerűsítettek vagy rá ipart telepítettek volna.
A hazánkban megkezdődő iparosodás nagyban fejlesztette a közlekedést, különösen Baross Gábor ezt pártoló minisztersége idején. A vasútépítés egyik következménye, természetesen másokkal együtt, hogy Nyíregyházára települt a megyeszékhely. Így az amúgy is inkább parasztpolgári fejlődést mutató város, ha gazdaságilag nehezen viselte is a megyei hivatalok tartását, gazdagodott jó néhány értelmiségivel, az őket és a megyét is szolgáló sajtóval, kulturális élettel, egyszóval nyitottabbá vált a haladás befogadására. Ezzel együtt azonban megkezdődött a hatalom átszervezödése, a közhivatalok megszerzésevei új családok kiemelkedése. Ez azonban az ország más vidékeitől eltérően inkább régi kis- és középbirtokos családok túlélésére vallott, kevés volt az asszimiláns betelepített vagy betelepülő. Azt jelentette ez, hogy a nemzetiségek jelentősége itt kisebb, ipar híján idegen szakmunkások csak elvetve jelennek meg. A korábbi szlovák telepesek inkább a politikai nemzethez igazodnak, zsidók pedig a megyében nem vállalkoznak, az itteni hatalmi apparátusba igen kevesen akarnak beépülni. Néhány kivételt Kisvárda produkált, és akadt pár bérlőből tulajdonossá váló és a megyei közéletben is szerepet vállaló zsidó származású is.
A megye régi lakossága ugyanekkor nagyon elszegényedett. A föld már nem bizonyult elégségesnek a megélhetéshez, azon igen sokan csak napszámos, sum- más vagy a cselédség különböző jogi formájában vállaltak munkát, gyakran csak időszakosat. Azt jelenti ez, hogy az iparosodás elmaradása miatt a munkásosztály nem alakult ki, a parasztság felbomlott, és életét egyrészt forradalmaso- dás (agrárszocialista mozgalom), másrészt a kivándorlás kísérte.
Mindezek ellenére a századfordulón számos eredmény született, amelyek mögött néhány tucat értelmiségi ambiciózus munkáját fedezhetjük fel. Azt, amit másutt a polgárosodó társadalom spontán produkált, ilt tudatosan szervezték meg, hiszen ez időben még az ősi famíliából származó főispán, Kállay András is inkább volt nevezhető értelmiséginek, mint dzsentrinek, és nemcsak fogyó — apadó — ősi birtoka miatt, hanem iskolázottsága, műveltsége révén A millennium fénye ide is bocsátott sugarakat, de máris megdöbbenünk, ha megnézzük, miből származott. Nyíregyháza 240 ezer forintnyi bankhitelt vett fel. Ebből 200 ezret fordított a kórház felépítésére, 10 ezret egy Bessenvei-szoborra, a többit pedig múltunkat reprezentáló monográfiára, a kultúra többi ágára, az országos kiállításon való részvételre (ide a kereskedők és a tanítók kedvezményesen utazhattak), valamint a legszegényebbek megajándékozására.
Mi változott meg például Nyíregyházán ez időben? Erről csak felsorolásszerűen: új középületek születtek, így megyeháza, városháza bővítése, templomok; a két katolikus és a református, épült színház és bankpalota, nagyvendéglő és vasútvonal, megkezdődött a villanyvilágítás kiépítése, bővült az iskolahálózat, több napi- és hetilap tájékoztatta a lakosságot. Mindez tagadhatatlan eredmény, ráadásul a közvélemény állandó tájékoztatásával, különböző egyletek szervezésével kapcsolódott össze.
A kérdés ezek ulán az, miért tekinthető mégis ez a korszak az elszegényedés kezdetének? A választ két szempontból lehet megkeresni. A gazdaság oldaláról
176
nézve jól látszik, hogy az nőm fejlődött, meg a kínálkozó lehetőségeket sem tudta kihasználni.
Az elért eredmények mögött a személyeket, azok kapcsolatait vizsgálva második szempontként már más eredményre juthatunk. A megyében mintegy 160—200 olyan ember élt, aki maga is iskolázott, értelmiségi magatartása, akár a foglalkozását, akár életmódját tekintve, és van közöttük néhány gazdálkodó is, aki a haladást talán csupán presztízs okokból szolgálta. Ez a viszonylag körív, nyen összeállítható névsor, amelytől azonban ez a dolgozat, eredeti cél;,a miatt eltekint, de utal rá, magába foglalja a megye hivatalnokait, értelmiségének és polgárságának legkiemelkedőbb személyiségeit. Ugyanakkor megtalálhatóak a helyi szabadkőművesség soraiban is.
Ezek után természetesen adódik a feladat, hogy megvizsgáljuk, mii jelentett a szabadkőművesség a mi megyénkben. Ez a máig szinte ismeretlen mozgalom úgy él a köztudatban, hogy titkos volt, és a céljai között szereplő jó szándék, tudás csak keveseknél társul hozzá. Hazánkban nagyobb súllyal csak a 19. század második felében jelent meg, ami tulajdonkeppen a felvilágosodás eszmerendszeréből építkező mozgalomnak a második nagy hulláma volt, és aminek ez időben már megváltozott a jellege és tagsága is. Alapvetően polgárivá vált mind ideológiájában, mind tagsága összetételében. Egyre kevesebb tagjai között az arisztokrata, a nemes, bár természetesen akadtak ilyenek is (pl And- rássy Gyula), többségbe kerülnek a kereskedelem és az ipar képviselői, a szabadfoglalkozásúak (orvos, ügyvéd stb ). az értelmiség hagyományos képviselői, valamint hazánkban nem elhanyagolható arányban azok a zsidó származású magyarok, akiknek a társadalmi beilleszkedéséhez ez a mozgalom segítséget adhatott.
Magyarországon 1886. március 21-én hozták létre, alapították meg a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholyt, ami mintegy összefogta az országban már létező vagy eztán megalapított páholyokat. Tudnunk kell. hogy a szabadkőművesség magát zárttá szervezte, és meghatározott szertartásokkal és jelekkel tette felismerhetővé egymás számára a benne résztvevőket. Alapszabályzata szerint a szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, melynek célja a közerkölcs, a művelődés és a felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása, kizárja a vallási és a politikai kérdések, állásfoglalások szerinti megkülönböztetést, ezáltal ezeket nem élezheti munkájában, a törvények tiszteletben tartását hirdeti. Első nagymestere a szervezetnek. Így az országnak is Pulszky Ferenc volt, akiről csak röviden annyit szükséges megjegyezni, hogy az 1848-as forradalomban és aztán is Kossuthoz igen közel állt, amiből következik, hogy a Nagypáholy tagjai között tartották számon az emigrációban élő Kossuth Lajost is.
Ennek ellenére a szabadkőművesek a dualista rendszert is elfogadták, sőt támogatták, mondhatni, a rendszer progresszív polgári ellenzéke körükből került ki. Ezt bizonyítandó a felsorolás, amit a programjukban hangoztattak: politikai szabadság, állam és egyház szétválasztása, polgári anyakönyvezés, a munkanélküliség felszámolása. Ennek megfelelően támogatták és szervezték a kultúrát, sajtójuknak volt mondható a Világ és a Huszadik Század című folyóirat, kezdeményezték a Galilei-Kür megalapítását stb.
Elengedhetetlen néhány név felsorolása, hogy megértsük, milyen személyiségek voltak képesek ilyen széles horizontú, nagy, általános emberi célokat szolgálni. A válogatásban iö szempont nemcsak a közismertség, mivel itt nincs mód az említettek bemutatására, hanem az is. hogy a mi vidékünkkel is kapcsolatba
177
hozhatók voltak. Említettem Andrássy Gyulát, ki a monarchia talán legmarkánsabb politikusa volt, később az 5 tekintélyét közelítette Károlyi Mihály, az általa vezetett forradalom előkészítésében és később is tevékenykedett a szatmári származású Madzsar József, és a kiváló ideológus, Jászi Oszkár. Ugyancsak szabadkőműves volt Ady Endre, a művészet másik ágát képviselte Benczúr Gyula, a nyíregyházi származású festő. A közgazdászok között emelkedett magasra a nyírbátori Szende Pál, a kisvárdai Halasi Béla.
A nevek viszont azt is mutatják, hogy a tagság politikailag igen megosztott volt. Ez magyarázza, hogy bár a Szimbolikus Páholy mintegy nemzeti összefogó szervezet is működött, az 1918-ra már 126-ra emelkedő páholyok, azaz szervezetek egymástól eltérhettek, el is tértek. Különösen igaz ez például az 1908-ban alapított Martinovics páholyra, amelyben Jászi Oszkár fejtette ki nézeteit, aki a filantróp és filozofikus törekvések mellé sorolta az emberi haladás ügyének szolgálatát. Noha ezzel a szervezet belső tagoltsága megindult, amit a háború csak felerősített, az igazi csapást a Horthy-rendszer mérte a magyarországi szabadkőművességre. Például a trianoni határokért is felelőssé tették őket, a fajvédők különösen elítélték emberbaráti jellegéért a mozgalmat, és sikerült is 1920. május 20-ával kimondatniuk a feloszlatásukat elrendelő belügyminiszteri rendeletet.
A szabolcsi szabadkőműves szervezet viszonylag későn született meg, már szinte a belső megosztottság időszakában. Eredményessége igy kétszeresen felértékelődik részben mint megyei hatásában kiemelkedő, részben a szabadkőművességet mintegy megerősítő mozgalom jöhetett és ma is jön az értékelés mérlegére. Igaz, hogy már a reformkorban is voltak a megye életére nagy hatást gyakorló szabadkőműveseink, például az országgyűléseken vitázó Vay József, vagy a Széchenyit értő és vele vitába szálló Dessewffy József, de ők csak személyükben hozták a megyébe a felvilágosodott gondolkodást. Az első szervezet 1907-ben kezdett működni (az alapítás dátuma 1906. december 21.), amelyik a debreceniektől vált el, és amelyik létrehozásában elévülhetetlen érdemei vannak dr. Popini Albertnek. Nevének olaszos csengése, valamint születési adatai ellenére (1864-ben a romániai Ploestiben született) magát magyarnak vallotta. Családja is annak nevelte, hiszen apja harcolt Kossuth táborában, és később mint az Adriai Biztosító Társaság igazgatója kereste a kenyerét. Ez magyarázza a fia születési helyét is. A szülők hamar elhalnak, így neveltetését a katolikus tanitó- rendben irányították tovább. Innen indult az egyetemre a fővárosba, ahol magyar—latin szakos tanári diplomát szerzett, majd ugyanitt doktorált. A nyelvészet iránt igen nagy vonzódást érzett, amit talán professzora, Budenz József ébresztett és táplált benne, és aminek köszönhetően a finn nyelvet és irodalmat később a nyíregyházi éveiben terjesztette és ápolta. A finn kultúra művelése során a magyarok közül nagyra tartotta Szinnyey József tudását, Vikár Béla gyűjtő-műfordító tevékenységét és szervezőkészségét, levelezett Juhani Aho finn íróval, kinek több művét lefordította, kiadatta. Ám térjünk ezzel vissza Nyíregyházára, ahol már kilépve a tanítórendből, megnősült, főgimnáziumi tanár lett, és ahol tanártársai közül többeket megnyert a finn nyelvnek, a később kimagasló műfordítót, Leffler Bélát is.
Az önállósult Szabolcs Páholy Popinit választja főmesterének, mellette tiszteletbeli örökös főmester lett Somogyi Gyula, és rövidesen számban és vagyonban megerősödő, a többi vidéki páholyt életerejével, közéletiségével messze felülmúló szervezet jött létre. Része volt ebben Somogyi Gyula mindenre kiterjedő figyelmének, jogi jártasságának is, de legfőképp Popini nagy diplomáciai
178
érzékének. A tagok szervezésében sikerül összhangot teremtenie, sőt a már másutt tevékenykedőket (olvasó- és gazdakörök s tb ) ide is bekapcsolnia. Néhány név mutatja a ..társadalmi szóródást”. Haas Ignác gazdálkodó, dr. Vadász Lipót kisvárdai laptulajdonos, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Lex Vadász előterjesztője (a házszabályokról intézkedett ez a törvény), Zoltán József gazdálkodó, kinek családja több ízben bekapcsolódott a közigazgatásba, Bállá (Sztempák) Jenő, ki később a városi tanácsnokságból a polgármesteri székig jutott, és aki a háborús évek ellenére sokat tett Nyíregyháza fejlődéséért, így például a villamos megépítése stb., Geduly Henrik püspök, aki várostörténetet írt és Bállá Jenővel közösen kijárta a leánygimnázium megindítását. Berstcin Béla. a tudós zsidó rabbi, Jóba Elek nyomdász, laptulajdonos, az ő családjáé volt tulajdonképpen a megye hivatalosnak tekintett lapja, a Nyirvidék, hogy csak néhány olyan nevet idézzünk, akiket a várostörténet más lapjain is felfedezhetünk.
1908-ban elkészült a szabadkőművesek háza, ami szertartásaikhoz elengedhetetlenül kellett. Ma is látható kissé átalakított formában a Benczúr téren (a felépítéskor még Károlyi-kertnek nevezett helyen), ma a Munkaerő-szolgálati és Szervező Iroda működik benne a 18. szám alatt. Popini diplomáciai érzékéről vall ennek avatása, amely 1908. június 12-én a Szimbolikus Nagypáholy főmesterének részvételével történt. Ám a meghívottak nem a páholyok küldöttei, hiszen Popiniék név szerint küldtek meghívókat arra hivatkozva, hogy kevés a hely. Valójában a nyíregyházi főmester felmérte, hogy az őket támogató hivatalos erők, a funkcióban lévő „testvérek” nem néznék jó szemmel, ha a radikális vagy a szociáldemokrata szabadkőművesek is képviselnék magukat. Ez az óvatosság azonban fokozatosan csökken, sőt 1910-ben nyílt vitává változik, amelynek során Popini a sajtóban és külön füzetben jelenteti meg programjukat. Az alapnak hirdetett program a Nagypáholyéval egyezik, amihez ő sajátos magyarázatot fűz. Az alábbiakban ebből idézek:
1. A szabadkőművesek szövetsége a felvilágosodás terjesztésére és a humanizmus megőrzésére és ápolására alakult testület.
2. A szabadkőművesek és páholyok magatartásának legfőbb zsinórmértéke a tisztán emberi, erkölcsi törvény.
3. A szabadkőművesek szövetsége jó hírnevű, független férfiakat fogad be tagjaiul, akik testvériesen egyesülnek a szellemi s erkölcsi nemesbülésre irányzott törekvésükben, minden tekintet nélkül fajra, nemzetiségre, vallásra, társadalmi helyzetre, vagy politikai pártállásra.
4. A szabadkőműves minden igaz meggyőződést tisztel, és azért a szabadkőművesek szabadon követhetik meggyőződésüket és a m. kir. kormány által megerősített törvényeik korlátái közt azt nyíltan kifejezhetik.
5. A szabadkőművesek szövetsége a lelkiismereti, vallási és szellemi szabadság erkölcsi alapelveinek hódol és kárhoztat minden kényszert, mely ezt a szabadságot veszélyezteti és bármely meggyőződésnek, hitnek vagy gondolkodásnak minden ütközését, valamint a felebaráti szeretettel ellenkező minden törekvést.
6. A szabadkőművesek szövetsége tagjaiból hitvallomást nem kíván (vagyis nem kérdezi, ki milyen hiten van): tiszteli tagjainak vallási és politikai meggyőződését és kizár gyülekezeteiből minden vallási és politikai vitatkozást.
7. A szabadkőművesek szövetsége kötelezi tagjait, hogy engedelmeskedjenek hazájok törvényeinek.
179
8. A szabadkőművesek szövetsége tagjait az emberszeretet gyakorlására serkenti
9. A hazaszeretet a szabadkőműves egyik legszentebb kötelessége10. A szabadkőművesek szövetsége, ennek története, elvei és céljai nem tit
kosak: a szabadkőműves titok, melynek megtartására a szabadkőművesek szövetsége a szabadkőműveseket kötelezi, csak arra való, hogy a kölcsönös felismerést világszerte lehetővé tegye.
11 A szabadkőművesek szövetsége megkívánja tagjaitól, hogy saját nemes- bülésükön munkálkodjanak, egymásnak ebbeli törekvéseit támogassák.
Popini Albert mindezt 1910-ben tette közzé, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy ez a néhány pontos törvény alkalmas, mai kifejezessél élve. közmegegyezésre azok között, akik az emberiség egészének és benne hazájuknak a haladását akarják szolgálni. Mégis a már fentebb is jelzett tagozódás következtében több vád is érte ekkorra a mozgalmat. Popini ezek közül külön válaszol arra hney nem igaz, miszerint a szabadkőművesek a hitet nem tisztelik. Minden főmester asztalán ott a biblia, de nem szegődhetnek egyik felekezet szolgálatába sem, hanem valamennyiüket megbecsülve „fehér lobogójára jelszóul tűzi ki az Isten békéjét”. Visszautasítja, hogy önző hatalmi érdekek előmozdítására akarják fölhasználni a szervezetet. Szól arról, hogy a szabadkőművesség nem virágozhat ott, ahol zsarnokság van, majd a nemzeti sajátosságokra tér át. Minden bizonynyal jól tudja, hogy az európai szabadkőművesség nagyjából két fő ágra bomlott, angol ágra, amelyik nincs ellentétben az állammal, a walesi herceg a mindenkori nagymester például, és a latin ágra, ahol megnőtt a katolikus egyház szerepe a szabadkőműveseken belül.
Ebből a következmények már másként vonhatók le 1910-ben. Nem kell ugyan éles határvonlat húznia, de leteszi a voksát amellett, hogy a szabadkőművesség nem az emberiségért küzd csupán, hanem hogy a hazaszeretet a legszentebb kötelessége a szabadkőműveseknek: „de nem is lehet másképpen: hogyan fogadná be szívébe az egész emberiséget az, akinek a szive szűk arra, hogy a maga családját szeresse . . ' Erre hozza példaként Bessenyei Györgyöt, Kazinczy Ferencet, Kossuth Lajost, a külföldiek közül Garibaldit és híveit, akik az új Olaszország megteremtésén fáradoztak, vagy a török szabadkőműveseket, akik egy modern Törökországot teremtettek. A további példákat mellőzve, arra próbálok utalni, mi késztethette Popinit erre a kinyilatkoztatásra. Szabó Géza kiváló dolgozatában már utalt arra. ami saját páholyában bekövetkező fejlődésként is felfogható, hogy Popiniben volt ambíció az egész magyar szabadkőművesség befolyásolására, de általánosabb okokkal is értelmezhetjük.
Az itt felsoroltak is mutatják, hogy egyrészt az egységes szervezet ideája lebeg a szeme előtt, másrészt a nemzeti gondok vállalása is kötelességszerűen hárul rá. Nem azonosulhatnak a franciák restaurációs mozgalmat támogató viselkedésével, nem fogadhatják el a németek már jelentkező antiszemitizmusát, de a társadalom fejlődése azt diktálja, hogy közeledni kell a polgári és szociáldemokrata ellenzék által már megfogalmazott társadalmi átalakulás programjához. A választójog követelése, a nemzetköziség és még egy sor célkitűzés mindenki számára elfogadhatónak ígérkezik. Popini 1910-ben még a teljes egységre törekszik, de valójában ő személy szerint túllép ezen Később tettei bizonyítják legfényesebben ezt.
Az 1917-ben felállított és működni kezdő leánygimnázium élére Popini Albert került igazgatónak. Röviddel később már forradalmak játszódtak le az egész országban. így Szabolcsban is. A régi szabadkőművesség egy része részt
180
vett benne, Popini és még jó néhány tanártársa, sőt az ifjúságot is bekapcsolta. Popini például megengedte, hogy iskolájában diákdirektórium működjön, hogy beleszóljanak abba. mi legyen a tananyag, kitől szeretnék hallani stb.
Azt nem lehet ezek ellenére sem mondani, hogy Popini és a vele együtt dolgozók, különösen a forradalmakban tevékenykedők (Vajda Emil, Téger Béla, Zwick Vilmos és a többiek) kommunistákká váltak volna, azt azonban igen, hogy erőteljesen radikalizálódtak, valóban tisztelték a lelkiismereti és gondolati szabadságot, eljutottak a polgári demokrácia elfogadásának, sőt azon túl, egyfajta szociáldemokráciának az eszményéig.
A történelem ekkor már nemcsak a nemzet sorsát törte meg, hanem a szabadkőművességét is, köztük a Szabolcs Páholyét, hiszen tagságát megosztotta a háború és a forradalom, majd megszüntette erőszakkal szervezetüket a fehérterror. Tudunk viszont arról, hogy 1920 után voltak, kik a visszaállításán munkálkodtak, de Popini Albertról már csak az juthatott el Nyíregyházára, hogy Debrecenben él, addigi munkájától megfosztva. Az ottani gazdák sütödéjének volt az igazgatója 1930 januárjában bekövetkezett haláláig.
f e l h a s z n á l t i r o d a l o m
1. Dr. P o p i n i A l b e r t : A s z a b a d k ő m ű v e s s é g r ő l . D e b r e c e n , 1910.2. L. N a gy Z s u z s a : S z a b a d k ő m ű v e s s é g a X X . s z á z a d b a n . B p . , K o s s u t n K ö n y v k i a d ó . 1977.3. H o r v á th Z o l t á n : M a g y a r S z á z a d f o r d u l ó . B u d a p e s t . G o n d o la t , 1974.4. S z a b ó G é z a : A s z a b a d k ő m ű v e s P o p i n i A lb e r t . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1985/4.5. R é v a y V a l é r i a : F i n n k a p c s o l a t a i n k a s z á z a d f o r d u l ó n . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1987/3.6 G a l a m b o s S á n d o r : N y i r e g y n á z a és a m i l l e n n i u m . S z a b o l c s - S z a t m á r l S z e m l e , 1987/3.7. N e g y v e n é v e : A T a n á c s k ö z t á r s a s á g S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e i tö r t é n e t e . N y í r e g y h á z a 1959. S. A n y í r e g y h á z i Z r ín y i I l o n a G i m n á z i u m é v k ö n y v e , 1967.
N. SZABÓ JÓZSEF:
A Független Kisgazdapártértelmiségi politikája a politikai pluralizmuskiépülésének időszakában
Minden nagy gazdasági, társadalmi és politikai átalakulás idején meghatározó jelentősége van a modernizáció jellegének. Az útkeresésben, a fejlődési alternatívák kijelölésében nagy segítséget jelenthet egy olyan korszak megismerése, melyben a nemzet egy válságos, ugyanakkor új lehetőségekkel bíró időszakban dolgozta ki a kibontakozás módozatait. A felszabadulás után a magyar progresszió kísérletet tett arra, hogy a kor kihívásait megválaszolja és az ország demokratizálásának és modernizálásának feltételeit megteremtse. Magyarország felemelkedését akaró pártok előtt világos volt, hogy a demokratizálás és a modernizálás csak akkor lehet igazán sikeres, ha a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulást nem választják el a kulturális fejlődéstől.
181
Minden korszak politikájában fontos, miként ítélik meg az értelmiséget, mert a réteg kultúrateremtő és közvetítő szerepén túlmenően fontos pozíciókat tölt be a hatalmi, a politikai, az igazgatási és a gazdasági szervezetekben. A háború utáni Magyarországon, a politikai pluralizmus idején, különösen megnőtt az értelmiségpolitika jelentősége. A politikai demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás, az eltérő érdekek küzdelme idején különös jelentősége van az értelmiségnek. Az értelmiséghez való viszony nemcsak politikailag fontos. Sike*vs újjáépítés és modernizálás még kevésbé képzelhető el az intelligencia cselekvő részvétele nélkül. A progresszív erők előtt világos volt, hogy a demokratizálást és modernizálást az érelmiség nélkül nem hajthatják végre, programjuk azonban csak akkor lehetett igazán sikeres, ha az a megváltozott viszonyokhoz igazodva jelöli ki az értelmiség funkcióját és a feladatok meghatározásakor nem vonatkoztat el a réteg helyzetétől, az értelmiségnek a Horthy-rendszerben a politikához és a hatalomhoz való viszonyától.
A tanulmány arra keres választ, hogy a Független Kisgazdapárt történelmünk és nemzeti felemelkedésünk egy páratlan lehetőséget magában hordó korszakában, a politikai pluralizmus idején, milyen szerepet szánt az értelmiségnek demokratizálásban és modernizálásban.
Az értelm iség szerepe a nem zeti ú jjászü letésben és az ú jjáép ítésbenA nemzeti újjászületés meghirdetésekor a Magyar Nemzeti Függetienségi
Frontba tömörülő erők a társadalom összes antifasiszta erőinek, így az értelmiségnek a részvételére is számítottak.1 A politikai demokrácia kiépítésének kezdetén a progresszív erőknek azonban tisztába kellett lenniük azzal, hogy egy olyan értelmiséget örököltek, amelynek nemcsak a hatalmi-politikai apparátushoz kötődő része, hanem egyes szakmai csoportjai eltérő módon, de elkötelezettjei voltak az előző rendszernek. Ugyanakkor az értelmiségnek is látnia kellett, hogy a rendszerváltozás miatt funkciója módosult. Kezdetben mégsem következett be az érdekek felismerése és egyeztetése. Egyrészt azért, mert az utat és távlatot veszített értelmiség nem találta a helyét az új Magyarországon. Másodsorban azért, mert a pártok, köztük a Független Kisgazdapárt egyes képviselői sem kívántak megfelelő szerepet juttatni nekik az újjászületésben. Erről a parlamentben vita is keletkezett. A polémia arról folyt, hogy a múltbeli szerep alkalmassá teszi-e az értelmiséget arra, hogy részt vegyen az újjáépítésben, illetve, hogy mely csoportjai vonhatók be az új Magyarország megteremtésébe.
1944. december 21-én Erőss János Szabolcs megyei kisgazdapárti politikus felszólalásában az értelmiség és a középosztály fogalmát azonosítva bizonygatta e réteg népellenességét. Azt hangsúlyozta, hogy a néptől idegen középosztály megbukott, ezért az újjáépítésre nem alkalmas. Az idegen és népellenes értelmiség helyett Erőss János egy új és újjáalakított középosztály létrehozását kérte a kormánytól. December 22-én szólalt fel az ugyancsak kisgazdapárti Kovács Béla. Erőssel szemben ő már differenciáltan közelítette meg a középosztály kérdését. Azzal ő is egyetértett, hogy a múlt politikai, társadalmi és gazdasági vezetéséért a középosztály felelős, ugyanakkor úgy vélte, hogy van a középosztálynak olyan része, mely nem akarta kiszolgálni az előző rendszert, hanem a népi gondolatot hirdette. Ennek megfelelően kívánta a középosztály két csoportját megítélni. Az volt a véleménye, hogy a népi gondolatot támogató középosztálynak baráti kezet kell nyújtani, szeretetet kell velük szemben tanúsítani, sőt vezetésüket is el kell vállalni. A középosztály ama részével szemben, amelyet felelősség terhel, a legteljesebb megtorlást kívánta alkalmazni.-’
182
Az FKGP politikájában az értelmiség differenciált kezelése vált meghatározóvá. E politika részeként a Független Kisgazdapárt magáévá tette a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front antifasiszta programját. Részt vállalt a fasiszta maradványok elleni küzdelemben és szót emelt a háborús bűnösök felelősségre vonása mellett. 1 Az értelmiség még tartózkodó, de integrálandó részét viszont felszólítja a cselekvő részvételre. Nagy Vince: ,,Az értelmiség válaszúton’ című cikkében, mely június 8-án jelent meg. azt fogalmazta meg, hogy az értelmiség számára nincs más alternatíva, mint az újjáépítésben való részvétel/1 A Kis Újság július 3-án közölte Jalsovszky Tibor „Demokrácia és értelmiség” című írását, mely az értelmiség és a demokrácia kölcsönös egymásra utaltságát hangsúlyozta. A kisgazda lap szerint is mindent el kell követni, hogy a haladó értelmiséget bekapcsolják a nép felemelkedéséért végzett munkába.
Értelm iség — politika — pluralizm us — választásAz értelmiségnek az újjáépítésbe való bevonása körüli polémiák már előre
vetítették, hogy a rétegnek a politikai életbe való bekapcsolása mind a pártok, mind az értelmiség részéről bonyolult feladat lesz. Kezdetben az értelmiség többsége az új helyzetben nem tudott tájékozódni, nem tudta, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült erők közül melyik all legközelebb politikai érdekeihez. A pártok többségének helyzete sem volt könnyebb, mert politikai elképzeléseikbe és demokráciakoncepciójukba nehezen volt beilleszthető az értelmiség múltbeli szerepe és többségének politikai felfogása.
A Független Kisgazdapárt politikája a decemberi nemzetgyűlési szereplés után sem volt eléggé világos ahhoz, hogy széles értelmiségi rétegek támogassák. A kisgazdaparti vezetés ugyanakkor kezdettől elégedetlen volt a hatalomban elfoglalt helyével, ezért a parasztság mellett a polgári érdekek védelmét is vállalta.5 Már a politikai reorganizáció kezdetén, 1945 januárjában az FKGP közli a „Szabadságban”, hogy számit a demokratikus érzelmű polgárságra.5 A február végén, március elején megjelenő Vatay László—Kiss Sándor-féle programtervezet egyértelműn megfogalmazza, hogy a párt tömöríteni akarja mindazokat, akik a magántulajdon alapján állnak.' A program azonban ekkor az értelmiséggel, mint politikai tényezővel még nem számolt. A Nagy Ferenc által készített programtervezet az egyes szakmai csoportok mellett az értelmiséggel, mint réteggel külön alfejezetben foglalkozott, de ez a tervezet sem vállalta fel a régi értelmiség egészét. A program az értelmiségnek perspektívát ígért, de kritikát is gyakorolt azok felett, akik a múltban nem szolgálták a nép felemelkedését.5
1945 tavaszától az értelmiség szervezése is megkezdődött. Márciusban és áprilisban megalakultak a Független Kisgazdapárt kerületi szervei és velük egy időben létrejöttek a különböző értelmiségi szakmai csoportok.9 Az FKGP első budapesti nagygyűlésén, 1945. április 9-én Tildy Zoltán részletesen foglalkozott az értelmiséggel. A párt vezetője beszédében igyekezett megnyugtatni a tartózkodó és passzív értelmiséget jövőjét illetően. Tildy nem tagadta, hogy az ú] világ különbözni fog a régitől, és az értelmiség csak akkor számíthat igazi megbecsülésre, ha a munkásokat és parasztokat embernek fogja tekinteni.10
A fokozatosan aktivizálódó koalíciós pártok jellegének kirajzolódása után az értelmiség egyes csoportjai politikai beállítottságuknak megfelelően tájékozódtak és az érdekeinek leginkább megfelelő pártokhoz közeledtek. 1945 nyarától a pártok magatartása is megváltozott. Nem volt ugyanis közömbös számukra, hogy a véleménynyilvánításban fontos szerepet játszó értelmiség miként
183
foglal állást a politikai harcban. A réteg politikai jelentőségének felismerése után az értelmiséget nemcsak szakmai funkciója alapján ítélték meg, hanem politikai súlyával is számoltak. Az új helyzetnek megfelelő politikai szerepek kijelölése után megkezdődött az értelmiségi érdekek felvállalása. A politikai pártok és az értelmiség „találkozása"’ attól függött, hogy sikerül-e feloldani a múltbeli funkció és a demokráciában betöltendő szerep közti ellentmondást, illetve sikerül-e az értelmiségi érdeket a réteg számára minél elfogadhatóbban képviselni és a réteget a demokráciába integrálni.
A különböző irányzatokhoz tartozó csoportok közül elsőként a francia— angol orientációhoz tartozók léptek be az FKGP-be. Mivel a koalícióban leginkább a kisgazdapárt képviselte a polgári jelleget, ezért fokozatosan a vallásos neveltetésű értelmiségiek is soraikba léptek. Az értelmiség szakmai csoportjai közül pedig a magánmérnökök. A Független Kisgazdapártban lévő szellemi dolgozók aránya azonban elmaradt az SZDP-be belépők arányától.11 Az értelmiség többsége — az adott viszonyok között — a polgári demokrácia híve volt, nagy része azonban „politikamentesen” akarta kivárni, mi lesz az országgal, hogyan alakul a nemzetközi helyzet. Az egyes pártokba lépő értelmiségiek számából nem lehet egyértelműen következtetni ezeknek a pártoknak az értelmiségre tett hatásáról, mivel az intelligencia nagy része pártszervezeteken kívül maradi és politizált.
Az FKGP a bázisteremtés és a politikai harcban szükséges pozíciók megerősítése végett feloldja azt a feszültséget, amely az értelmiség múltbeli szerepe miatt kezdetben a párt értelmiségi politikájában jelen volt. A politikai harc kiéleződése után a Független Kisgazdapárt nagyarányú offenzívába kezdett. A párt általános ideológiai-politikai taktikáját az értelmiségért folyó harcban is érvényesítette. Nem annyira a szellemi dolgozók speciális kérdéseivel, mint inkáub olyan általános kérdésekkel foglalkozott, mint a demokrácia és diktatúra, a polgári életforma kérdései.1'
Az FKGP az értelmiség minél szélesebb rétegeinek megnyerésére előadásokat, nagygyűléseket szervezett, amelyen az intelligenciának a demokráciában betöltendő szerepével foglalkozott. A sajtóban is elszaporodtak az értelmiségről szóló, az értelmiséget megvédő írások A kisgazdapárti álláspont lényege, hogy az értelmiség nélkül nincs demokrácia és az értelmiségi érdekek igazi képviselője az FKGP.
Az értelmiség és a kisgazdapárt szükségszerű érdekazonosságáról igyekezett meggyőzni hallgatóságát július 1-jén az I. kerületi nagygyűlésen Varga Béla. A politikus azt bizonygatta, hogy az FKGP a polgári gondolat legfrappánsabb kifejezője. Kijelentését alátámasztva követelte, hogy a szellemi munka legalább „olyan értékű” legyen, mint a fizikai. A pártszékházban tartott értelmiségi találkozón több kisgazdapárti politikus is kifejtette a véleményét. Dessewffy Gyula kijelentette, hogy a nemzeti alapon álló értelmiségre nagy szerep vár. A párt eddigi értelmiségi politikája helyett új, kezdeményező politikát hirdetett meg. Az új politika lényege, hogy nem szabad a háttérből közönnyel figyelni az eseményeket, hanem azok alakításában aktívan részt kell venni.
Csornoky Viktor más kisgazdapárti politikusokhoz hasonlóan az értelmiségnek az új Magyarországon betöltendő fontos szerepét hangsúlyozta. Vatav László és Gyulai László a többi szónoktól eltérően kritikai hangot ütött meg az értelmiséggel szemben. Gyulai elégedetlen volt a rétegnek az újjáépítésben játszott eddigi szerepével, ezért az újjáépítésben Vatay a múlttal való szakítást fogalmazta meg. A pap-politikus szolgálatot várt az értelmiségtől és abban bízott,
184
hogy olyan magyar kultúrát teremt, melyben a kereszténység és a magyarság nem lesz szólam.1;
Az FKGP-sajtóból ezután mar hiányoznak az értelmiséget kritizáló írások. Helyettük az értelmiségnek a demokráciával szemben támasztott követelményei kaptak nyilvánosságot. A Kis Üjság július 10-i száma például már nem az értelmiségtől várja a közeledést a demokráciához, hanem a demokráciától és más társadalmi rétegektől várja el, hogy eljussanak az önismeretnek arra a fokára, amelyre az értelmiség is eljutott. A Kis Üjság szerint az értelmiség híve a demokráciának és akik azt hiszik, hogy az értelmiség bizalmatlan a demokráciával szemben, azok tévednek.1'1
Az FKGP vezetői a választásokat úgy állították be, hogy nem konkrét politikai lépésekről van szó, hanem általános vagy elvi kérdésekről, mindenekelőtt az ország politikai továbbfejlődésének irányáról, a magyar nép jövendő sorsáról kell majd dönteni. A Független Kisgazdapárt kitűnően kihasználta az MKP- nak azt a taktikai hibáját, hogy túlhangsúlyozta az átalakulásban betöltött szerepét, s így a magyar demokrácia minden belső nehézségért a felelősséget a kommunistákra hárította. Az FKGP nem dolgozott ki külön választási programot, hanem alapos és körültekintő választási propagandahadjáratban igyekezett az egyes csoportokhoz közvetlenül is hozzáférkőzni. Külön röpiratokat adtak ki például a pedagógusoknak és az egyetemi hallgatóknak.15
A Független Kisgazdapárt választási propagandájának középpontjában a polgári demokrácia és a polgári életforma örök eszméi álltak. A kisgazdák részéről az értelmiség kezelése azért volt a pártok között a legeredményesebb, mert a párt azonosulni tudott az értelmiségi gondolkodásmóddal és az értelmiségi életformáról reális ismeretei voltak.
A kisgazdák a demokrácia és a magántulajdon védelme mellett választási programjukba minden olyan követelést felvettek, amely hatott a polgárságra és az értelmiségre. Kiemelt szerepet kapott ideológiájukban a párt osztályok felettiségének a hangsúlyozása. Az FKGP a nemzeti egység megerősítése érdekében a vallásgyakorlat és a vallásszabadság védelmét is bevonta választási propagandájába, amivel a vallásos érzületű értelmiségre nagy hatást gyakorolt.16
A pártoknak a magyar nemzeti-nemzetiségi kérdésben való állásfoglalása nagy hatással volt az értelmiségre. Az értelmiség különösen érzékenyen reagált arra, hogy a felszított csehszlovák nacionalizmus 1945 elején követelte a magyarságnak az eltávolítását Szlovákia területéről, az április—május folyamán a magyarságnak a legalapvetőbb jogaitól való megfosztásával folytatódott.17 A politikai pártok közül az FKGP vállalta fel a leginkább a nemzeti-nemzetiségi problémát, ezért is kedvező helyzetbe került a nemzet sorsa iránt legfogékonyabb értelmiségnél.
A pártok többsége az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselői között is növelte az értelmiségi képviselők számát. 1945 szeptemberében a 498 képviselőből 159 volt értelmiségi. Az FKGP értelmiségi bázisának növelését azzal is reprezentálta, hogy az értelmiségi képviselők számát a kezdeti 14-ről 46-ra, tehát több mint háromszorosára növelte.18
A választási adatok alapján közvetlenül nem elemezhető az egyes társadalmi rétegek, így az értelmiség állásfoglalása sem. A szavazásnál számos gazdasági-társadalmi és szociálpszichológiai tényezőnek szerepe lehetett, de a politikai szempont volt a meghatározó. Az értelmiség többsége politikai modelljének perspektivikus megvalósítóját, a polgári demokráciát a legtisztább formában kifejező FKGP-ben látta, ezért a kisgazdákra szavazott.
185
1. A M a g y a r K o m m u n i s t a P á r t é s a S z o c i á l d e m o k r a t a P á r t h a tá r o z a ta i . 1944— 1948. K o s s u t h K. 1967. 26.
2. I d e ig le n e s N e m z e tg y ű l é s N a p l ó ja . H i te le s k ia d á s . A l h e n a e u m I r o d a l m i é s N y o m d a i R é s z - v é n v t á r s u l a t K ö n y v k i a d ó j a B u d a p e s t , 1946. 11— 12, 13, 15, 19, 20, 25, 26, 28, 30.
3. H u s z á r T i b o r : N e m z e t i é t — n e m z e t t u d a t — é r t e lm i s é g . M a g v e tő K . 1984. 315. V ida I s t v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944—1947. A k a d é m i a i K ia d ó . B u d a p e s t , 1976. 35.
4. K i s Ú js á g , 1945. j ú n i u s 8.5. V id a I s t v á n : a F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944—1947. . . . 36.ff. S z a b a d s á g , 1945. j a n u á r 26.7 B a l o g h S á n d o r —Iz s á k L a j o s : P á r t o k é s p á r t p r o g r a m o k M a g y a r o r s z á g o n (1944—1948). T a n
k ö n y v k i a d ó . 1977. 169.8 Un. 1829. V id a IS L v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t h e l y z e t e 1945 n y a r á n . S z á z a d o k . 105. é v i . 934.
10. K i s Ú js á g . 1945. á p r i l i s 10.11. J a k a b M i k l ó s : T á r s a d a l m i v á l to z á s é s a m a g y a r é r t e l m i s é g 1944— 1948. K o s s u t h K ö n y v k i a d ó ,
1979. 64. 66.12. Uo. 80.13. K i s Ú js á g . 1945. J ú l iu s 3.14. K i s Ú j s á g . 1945. jú l i u s 10.15. V id a I s t v á n : A F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t p o l i t i k á ja 1944— 1947. 89. 91. 92.16. R á t h m a n n é T u r y M á r i a : A k i s g a z d a p á r t d e m o k r á c i a k o n e e p c i ó j a 1945—1947 OM, M a r x i z m u s —
L e n l n i z m u s O k ta tá s i F ő o s z t á l y , 1977. T u d o m á n y o s s z o c ia l iz m u s f ü z e t e k 44 sz. 44—46. 58—59.17. B a l o g h S á n d o r : Az 1946. f e b r . 27-i m a g y a r —c s e h s z l o v á k l a k o s s á g c s e r e - e g y e z m é n y . T ö r t é n e l
m i S z e m l e 1979. 1. sz . 64.18. Id e i g l e n e s N e m z e tg y ű l é s N a p l ó ja . 20—23.
J E G Y Z E T E K
F Ü R JZ O L T Á N :
Egy püspökválasztás történetéhez
1944 őszétől a korábbinál is súlyosabb magrázkódtatások vették kezdetüket Magyarország lakosságának életében. A hitleri fasizmus oldalán elkötelezett politika megbukott, a néhány éve még országgyarapitás eufórikus mámorában élő ország hadszíntérré vált. A harci eseményekkel párhuzamosan a Tiszántúlt jelentős számban hagyták el a közhivatalnokok. A menekülés néhány településen a 80%-ot is elérte. Ez a társadalmi méreteket öltő menekülés elérte a református egyházat is. A püspöki utasítások ellenére lelkészek, lelkész jellegű egyének, tanárok, tanítók hagyták ott szolgálati helyüket.
1944—1945 fordulóján egy új politikai rendszer körvonalai kezdtek kialakulni. A magyar társadalom a háborúvesztés következményeivel és a politikai rendszerváltozással együtt járó gazdasági, társadalmi átalakulás nehézségeivel küszködött. A változások eredményeképpen alapvetően átalakult a politikai élet színképe. Az eddig ellenzékben levő, csak megtűrt, illetve föld alá szorított politikai pártok, szervezetek, újonnan alakult népi, nemzeti bizottságok vették kezükbe az irányítást. Az egyházak is új körülmények közé kerültek, más, de alapvetően nem ellenséges politikai megítélés alá estek. Nehéz volt számukra az eligazodás, az új feltételekhez való alkalmazkodás. Helyzetüket azonban könnyítette, hogy a Szovjetunió és helyi képviselői nem léptek fel az egyházak ellen. Sőt első megnyilatkozásaikban, felhívásaikban, kifüggesztett plakátjaikon a normális egyházi munka végzésére szólították fel a lelkészeket. Az ideiglenes államhatalmi, államigazgatási szervek számítottak az egyhazak tevékenységére, aktív közéleti szerepvállalásaikra. Az állam és a demokratikus pártok az egy-
186
házi érdekeket tudomásul vették, de az is természetes volt, hogy számtalan olyan feladatot kellett megoldaniuk, amelyek egyházi sérelmekkel jártak. Azonban a szovjet parancsnokokhoz, a kormányhoz képest másként viszonyultak a Tiszántúl több településén a népi szervek, nemzeti bizottságok, egyik-másik baloldali párt vezetése és tagsága az egyházakhoz. Általánosnak ugyan nem mondható, de nem is egyediek azok az esetek, amikor a lelkészt, a presbitériumokat érték támadások. Több esetben a lelkész eltávolítását, a presbitérium leváltását követeltek. Elsősorban a lelkész menekülése, illetve korábbi tevékenysége miatt volt kibékíthetetlen ellentét az egyházközség és lelkésze kozott. A presbitériumokat pedig a demokrácia szellemének megfelelően szándékoztak átalakítani, hogy a gyülekezet életében radikális változásokat tudjanak végrehajtani.
A támadásoktól nem függetlenül, de alapvetően nem ezért, hanem az új politikai, társadalmi körülményeknek való megfelelés miatt egy sor reformjavaslat megfogalmazásának lehetünk tanúi a Tiszántúli Református Egyházkerületben. Olyan javaslatok ezek, amelyeket már korábban is megfogalmazott a református progresszió és személy szerint Révész Imre. Tehát — nagyon hangsúlyozni szeretnénk — nem alkalom és kényszer szülte pu! fordulásról van szó a reformjavaslatok megtételében. A Tiszántúl egyházközségei és Révész püspök lett az élharcosa az egyház egészét átfogó reformnak. A változások első és legfontosabb kritériumának tekintették az általános tisztujitás megtartását. Szerintük ennek a tisztújításnak magába kell foglalnia a püspökök, egyházkerületi főgondnokok újraválasztását is. Ilyen értelmű javaslattal keresték meg az országos egyházvezetést. Azonban a Zsinati Tanács tagjai nem tudtak megegyezni abban, hogy jogkörük kiterjed-e egy általános tisztújítás elrendelésére, vagy azt csak a Zsinatnak van joga kiírni.
Amíg az egyház berkein belül folytak a tárgyalások az általános tisztújításról, addig az Ideiglenes Nemzeti Kormány elrendelte a kozhivatalnokok igazolását. A kormány és az egyházak közti megállapodás értelmében minden egyház saját maga kebelén belül folytathatta le az igazolási eljárásokat. A 15,1945. sz. rendelet szellemeben megfogalmazott egyházi utasítások szerint az egyház lelkészeit az illetékes presbitérium két tagja igazolhatja. Ez az eljárás volt hivatva megszabadítani a lelkészeket, egyházi vezetőket azoktól a tehertételektől, amelyeket a háború előtti és részben alatti közszereplés jelentett számukra.
A tiszántúli egyházkerület vezetése az igazolások mellett azzal is szerette volna megteremteni a vezetők legitimitását, hogy általános tisztújítást rendel el. Ezért jogkörükkel élve július 10-én az egyházkerület tanácsa arról döntött, hogy augusztus végére összehívja a kerületi értekezletet és a közgyűlést. Döntésükről körlevélben tájékoztatták az egyháztagságot. Ebben felhívták a figyelmet arra, hogy a tanácskozás egyik központi kérdése „a törvényszerű általános tisztujitás elrendelése" lesz.1 Ekkor már nyílt titok volt, hogy az egyházkerület püspökének is szándékában áll a távozás. Augusztus 28-án előbb az úgynevezett nagy értekezlet ülésezett, majd 29-én az értekezlet döntésének szellemében a kerületi közgyűlés tartotta meg soros tanácskozását. Révész Imre mindkét fórumon határozottan kiállt azon álláspontja mellett, hogy lemond püspöki állásáról és az egyházkerületnek ajánlja fel azt.2
A döntés, a szokatlan lépés megtételének megértéséhez tudnunk kell, hogy nem politikai motívumok játszottak szerepet Révész Imre távozási szándékában. Nem attól félt, hogy személye politikai tehertétel egyháza számára. Révész püspök óriási érdemeket szerzett mind 1944 előtti tevékenységével, mind az 1944—45 fordulóján vállalt politikai szerepével. Személye, demokrácia melletti
187
elkötelezettsége, toleranciája garancia volt. az Ideiglenes Nemzetgyűlés, Nemzeti Kormány és a demokratikus pártok tagjai számára. A lemondás okai máshol keresendők. Nevezetesen: a püspök egyházmodell, egyházalkolmányi koncepciójában. Nem értett egyet a püspökök állásának tisztújításból való kivonásával, a mindenkori püspök életfogytiglan történő választásával. A zsinatpresbiteri elv volt számára a zsinórmérték, erre vonatkozó koncepcióját 1935-ben, az O rszágos Református Lelkészegyesület sárospataki konferenciáján fejtette ki 1938 júliusában püspökké történő egyhangú jelölését is csak úgy volt hajlandó elvállalni, ha az egyházkerület tanácsa zsinatpresbiteri álláspontját akceptálja, es a mindenkor esedékes tisztújításba bevonják állását. Szóban és írásban nyilatkozatot tett — amit az egyházkerület espereseivel, gondnokaival, tanácsbíráival aláíratott — , hogy az általános tisztújításkor a püspöki tisztet is választásra bocsátják. Révész Imrének 1941-ben is — püspökké választása utáni első tisztúji- táskor — szándékában állt a lemondás, de az egyházkerületi közgyűlés „az egyre nehezülő időkre hivatkozással” lelkiismeretere „parancsolta a püspöki székben megmaradást”. ’ Távozási szándékát ekkor az is komolyan erősítette, hogy az egyházvezetés határozata és tiltakozása ellenére, éppen a tiszántúli egyházkerület főgondnoka, báró Vay László szavazta meg a felsőházban az úgynevezett harmadik zsidótörvényt. Azt a törvényt, amely ellen Révész Imre fogalmazta meg — első felsőházi ténykedéseként — a protestáns egyházak tiltakozását.
1945-ben visszavonulási szándéka melletti kiállását elvi álláspontja, a zsinatpresbiteri elv komolyan vétele, és 1944—1945 fordulóján betöltött tisztségei magyarázzák. 1944 őszétől különböző funkciókat látott el, politikai közszereplést vállalt. Ezek ugyan nem voltak ellentétesek püspökségével, de abból szorosan nem is következtek. 1944. november 13-án felkérték a tankerület főigazgatói és a tanfelügyelői hivatal igazgatói teendőinek ellátására Ezt a tisztséget 1945 elejéig töltötte be, s múlhatatlan érdemeket szerzett az oktatás beindításában, demokratikus szellemének kialakításában/1 Ezzel párhuzamosan aktív politikai tevékenységet fejtett ki, részt vett a demokrácia intézményeinek kiépítésében Tagja lett a nemzetgyűlésnek, a debreceni nemzeti bizottságnak, a törvényhatóságnak stb.
A püspök úgy vélekedett, hogy ezekért a tisztségekért nyugodt időben is bírálható volna, mennyivel inkább az lehet 1945-ben, az országnak egy vesztes háborúval a háta mögött, a korábban ősellenségnek kikiáltott Szovjetunió magyarországi jelenléte mellett. Révész Imre szerette volna elérni, hogy a neve ,,a tisztújítás során már ne is kerüljön szóba”.0 Számára a püspöki tiszt SZOLGALAT (így nagy betűvel) volt, amit őseitől örökölt — nagyapja és apja is püspök volt. Azonban a püspöki tiszttel mindenkor együtt járó politikai közszereplések miatt, a filosz hajlamú ember számára igen terhes szolgálatot jelentett. A politikai szereplések miatt kérte a presbitériumoktól tevékenysége minősítését, bírálatát, „hogy ez a nagyon szükséges és nagyon egészséges aktust” megkönnyítse — ha nem engedik is visszavonulását, akkor is —, lemondott állásáról és a kerület rendelkezésére bocsátotta.
Az egyházkerület vezető testületéi most is le akarták beszélni Révész Imrét döntéséről. A kialakult politikai állapotokra, az egyház nehéz helyzetére hivatkoztak, hogy a püspököt jobb belátásra bírják. Ö azonban hajlithatat'annak bizonyult. Erkölcsi kötelességének tekintette lemondását, mert ha 1938-as nyilatkozatában foglalt álláspontja alól mindenki feloldaná is, „magam magamat soha fel nem oldhatom — érvelt Révész Imre —, mert Lutherrel szólva, nehéz és veszedelmes dolog a lelkiismeret ellen cselekedni”/'
188
A püspöki döntés — annak ellenére, hogy korábban már nyílt titok volt — általános megdöbbenést keltett az egyházkerületben. A presbitériumok, az egy* ház tagsága értetlenül állt a döntés előtt. Olyannyira nagy volt a tanácstalanság, hogy a Debreceni Protestáns Lapnak tájékoztatót kellett kiadni: Miért kell a püspöki székre szavazni? címen. Ebben közzétették az egyházkerület vezető testületéinek határozatát. Nyilvánosságra hozták, hogy az augusztus 2B-ai és 29-ei tanácskozás eredményeként elfogadják a püspök álláspontját. De ugyanakkor egyhangú határozattal kimondták azt is, hogy „Révész Imre személyéhez feltétlenül'’ ragaszkodnak, „az ő megválasztását a presbitériumoknak” javasolják. A püspök szándékait elfogadva, de álláspontjukat (Révész Imre melletti elkötelezettségüket) fenntartva, az egyházkerület közgyűlése elrendelte a szavazást a püspöki székre.7
A következő héten szétküldték a szavazást elrendelő körleveleket. S akkor, amikor a szavazást is elkezdték a presbitériumok — több mint három héttel az egyházkerületi közgyűlés után — szeptember 23-án, egy egyházközségben szervezett akció indult új püspökjelölt állítására.R
A nyíregyházi református egyházközség vezetése — dr. Mikecz Miklós főgondok, Pecsenye Béla gondnok és 25 presbiter aláírásával 1945. szeptember 23-án — körlevélben'1 fordult a tiszántúli egyházkerület valamennyi lelkipásztorához és presbitériumához. Az egyházkerület javaslatával szemben a kerület teljes tisztikarára javaslatot terjesztettek elő. Püspöknek Békefi Benőt, a nyíregyházi egyházközség lelkészét jelölték. A teljes tisztikar megújítására az egyházkerület több mint 60 kiemelkedő személyiségének nevét terjesztették elő. Ebből nyíregyházi illetőségű 5 jelölt volt, akik közül hárman egyben a presbitérium tagjai is voltak.
A presbiterek kifejtették a körlevél bevezető részében, hogy miért szánták rá magukat erre a lépésre, miért vállalták az egyházkerület hivatalos jelöltjeivel szembeni jelöltállítást. „Nemzeti megítéltetésünk nehéz ideién — fogalmazott a presbitérium — belső vizsgálatot tartva úgy látjuk, hogy a magyar református egyházat is sok mulasztás terheli. Ugyanakkor az a meggyőződésünk, hogy a magyarság annyiban talál rá a magyar sorskérdések becsületes megoldására, amennyiben élő. eleven kovász tud lenni benne az egyház. Ezért várjuk és szolgáljuk az egyház megújhodását a reánk bízott lelkek idvessége, de ugyanakkor a magyarság jövendője szempontjából is.
Az az alkalom — folytatódik a körlevél —, hogy a magyar református egyház legnagyobb egyházkerületének, a tiszántúli egyházkerületnek tisztujítása éppen a mostani nehéz időkben következett be és dr. Révész Imre püspök az egyházkerületi közgyűlésnek beadta lemondását, mely elfogadta azt, kötelez bennünket arra — kizárólag csak az egyház megújulását és a magyarság jövőjét s ezeken keresztül Isten dicsőségét tartva szem előli —, hogy beleszóljunk az általános egyházkerületi tisztújitásba.” A presbitérium tehát elsősorban erkölcsi kötelességét érezve, az egyház nehéz helyzetét látva, lelkészét javasolta az egyházkerület püspökének. Azt a lelkipásztort, akinek múlhatatlan érdeméről meg voltak győződve, szervezőkészségét nap mint nap tapasztalták.
Békefi Benő nem volt méltatlan a püspöki jelöltetésre. A presbitérium felsorolta mindazokat az érdemeket, amelyek melleLte szóltak. Elsőként említettek Bereczky Albert államtitkár Békefit támogató álláspontját. A legfőbb érv volt a presbitérium számára, hogy a tőlük „területileg is távol allo, magas és felelős közéleti méltóságban élő személyek is őt láLják a legalkalmasabbnak, és az ország legtávolabbi részéről is ajánlják és sürgetik az ő jelölését ’. A presbitérium
189
szerint Békefi mellett szól az is, hogy ő az egyik „ma élő legnagyobb m agyar tcnlőgus"
V itath atóan tény, amit a körlevél hangsúlyoz is, hogy Békefi óriási érdemeket szerzett az evangelizációs mozgalomban, majd 1944- 1945 fordulóián az élet újraindításában Nyíregyházán. „Az ország összeomlása és felszabadítása közötti igen zavaros napokban — külső anyagi támogatás nélkül, egyik napról a másikra — meg tudta szervezni és vissza tudta állítani az egyházi élet minden funkcióját, sőt ezekben a viharos időkben nemcsak az egyház, hanem az egész város szociális feladatát és munkáit kézbe vette, kifejlesztette és mindmáig igazgatja.”
A presbitérium javaslata indoklására megemlítette, hogy diakonissza testvérházat alapított Nyíregyházán. Ezt is és a Kálvineum minden tagozatát átmentette a háború viharos időszakában. A Kálvineumot újraszervezte, igazgatta, tanított és az internátust feleségével együtt vezette. A lelkészek és tanítók árváit saját lakásába fogadta. „De nemcsak a Kálvineum nyíregyházi intézményeit, hanem a város összes iskoláit úgy szervezte újjá, hogy november 2U-án minden iskolatípusban megkezdődött a tanítás és a normális munka. Mindezek mellett Békefi nagy érdemének tartja a presbitérium, hogy megszervezte az ország első nyári egyetemét.111
A presbtérium körlevele Békefi Benő tevékenységének csak egy részét érinti. Ezért más forrásokból kiegészítjük azt. 1932-ben Józan László alapította meg barátaival a Református Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságát. Később — Józan László kiválása után — a társaság vezetését Békefi Benő vette á t ." Ennek az evangelizációs mozgalomnak a keretében szervezte meg a nyíregyházi diakonissza intézetet, amelynek 1939-től lelkésze. így az 1944 októberi harci események Nyíregyházán érték.
Békefi Benő 1944 és 1947 közti tevékenységéről a Magyar Református Ébredés 1947. április 19-ei számában, Hát így igaz. Nyílt válasz néhány kérdésre, melyeket egy barátom nemcsak a maga nevében adott elém c. cikkében ad számot. Ebben a cikkben vádként vele szemben elhangzott kérdésekre válaszol, és feltárja, hogyan cselekedett 1944 őszén, és hogyan lett Nyíregyháza egyházközségének lelkipásztora.
1944 októberében — írja 3ékefi — itt maradt lelkész nélkül az egyházközség. Akit megválasztottak lelkészi elnöknek, az a hadi események miatt nem érkezett meg, mások pedig elmenekültek. Presbiter is összesen három maradt a helyén. Az élet nem állt meg, temetni, prédikálni kellett, a szolgálatot Magyar Bálinttal együtt végezte. Tevékenységük jogszerű biztosítása érdekében november 19-én ősgyűlést hívtak össze, ahol kimondták az egyházközség ujjaalakulá- sát. Hozzákezdtek a megrongálódott templom kijavításához. Decemberben az egyházmegye esperese helyettesítéssel bízta meg, majd 1945-ben a püspök és az esperes unszolására elfogadta az egyházközség egyhangú meghívását a lelkészi állásra. Azzal a feltétellel fogadta el a meghívást, hogy evangelizációs tevékenységét. amely az egész országra kiterjedt, továbbra is folytathatja.
Békefi aktívan bekapcsolódott a város politikai életébe. A Szabolcs megyei Nemzeti Bizottság elnöke, a város szociálpolitikai ügyosztályának vezetője lett, majd a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság megalakulása után a nyíregyházi szervezet elnökének választották.
A jelölés jogszerűsége, a jelölt alkalmassága ellenére az egyházkerület lelkészeiben, presbitériumaiban ellenérzést váltott ki Békefi jelölése. Általános volt a zavar az egyházközségekben, pletyka szintű értesülések sokasága kelt
190
szárnyra. Az egyház kebelen belül indított akciót támadásnak minősítették, s különösen azért tartották ezt veszélyesnek, mert az egyház és intézményei amúgy is ki voltak téve a népi radikalizmus támadásainak. S nem hallgathatjuk el azt sem, hogy Révész Imrére nézve sértőnek tartották a nyíregyházi presbiterek akcióját. S tegyük hozzá, nem volt kellőképpen időzítve és megszervezve sem a jelölés. A javaslat pillanat szülte fellángolás volt, ezért nem értesítették azokat az egyháztagokat sem a jelölésről, akiket a kerület tisztikarába akartak megválasztani. Így pl. Gönczv Béla levélben tájékoztatja a püspököt, hogy mit sem tudott arról, hogy nevét a külön listán szerepeltetik.i: A körültekintő szervezés hiányát mutatja, hogy a körlevél akkor jelent meg. amikor az egyházkerületben javában tartottak a szavazás előkészületei, néhol már a szavazás is megtörtént.
A zavart, a presbitériumok ellenérzését fokozta, hogy politikai pártok is bekapcsolódtak a választásokba, Békefi mellett exponálták magukat. 1945-ben az egyházak, így a református egyház is éberen őrködött évszázadok során kivívott jogain, belső autonómiáján.
Azzal, hogy politikai pártok is bekapcsolódtak a püspökválasztásba, a választás és a leendő püspök személye politikai kérdés lett. A két munkáspárt nyíregyházi szervezete ebben a kérdésben is szerette volna vindikálni magának a döntő szót. Általános akciót kezdeményeztek Révész Imre lejáratására, Békefi püspökké történő választása érdekében. Azonban a Tiszántúl egyházkerülethez tartozó megyéiben semmi hatást nem tudtak elérni. S a pártok központi szervei sem támogatták az ilyen akciókat, sőt azok igyekeztek a konfliktusokat elkerülni az egyházakkal, ezért ha valahol az egyházak sérelmére te vékenykedett valamelyik helyi pártszerv, akkor a központból határozott utasítás érkezett: nem avatkozhatn ak he a fe lekezet életébe.
Az egyházkerület gyülekezeteit lelkészeit különösen Bereczky Albert protestáns államtitkár, a Független Kisgazdapárt tagjának állásfoglalása érte váratlanul. Aki szeptember 23-ai keltezésű levélben fordult a nyíregyházi presbitérium fögondnokához. Az államtitkár véleményének döntő szerepe volt abban, hogy a presbitérium egyáltalán élt a javaslatával. Ezt több tény bizonyítja. Láttuk az előzőekben, az első helyen hivatkoztak a levélre, s a körlevelet is 23-ai keltezéssel bocsátják ki.
Az egyházkerületben általános ellenérzést váltott ki Bereczky Albert fellépése. Visszatetszőnek tartották, hogy az evangelizációs mozgalomban Bekefi- vel munkatársi kapcsolatban álló államtitkár a hatalom sáncai mögül beleszól a választásba. Levelének körlevélben való közzététele hiteltelen alapnak számított. Bereczky Albert argumentálása Békefi mellett implicite Révész püspök szerepének jelentőségét csökkentette „Évek óta szorongva látom azt a bénultságot — írja Bereczky államtitkár —, amellyel állandóan az idők után kullogunk, pedig valamikor az idők élén jártunk. Megbecsülök minden régi értéket, de nyilvánvaló előttem, hogy a nagy Ítélet után és részben alatt a magyarság és benne a páratlan szolgálatra hivatott reform átus egyháznak olyan új vezetőkre van szüksége, a k ikn ek eddigi m unkáját, p ró féciá já t, látását igazolta >z idő és a történelem Ura.”
Bereczky államtitkárnak nagy általánosságban, az egyház egész szervezetére vonatkoztatva igaza volt, de megállapításai semmiképpen sem állták meg. ha Révész Imrére vonatkoztatták. O volt az élharcosa az egyházban a zsinat - presbiteri elv megvalósításának, olyannyira, hogy állását is szavazásra tette.
191
Harcolt a nincstelenek földhöz juttatásáért, küzdött a faji megkülönböztetés ellen, támogatta a teológus ifjúság telepítési akcióját stb.
Bereczky Albert akkor, amikor úgy fogalmazott, hogy „jogotok és kö te lesség etek — mármint a presbitériumé — a tiszántúli gyü lekezet püspökválasztó gyü lekezeteit tá jékoztatn i arról a rendkívü li értékrő l, am it B ék e fi B en őben az egész m agyar reform átus egyház kapott", akkor Békefi evangelizációs tevékenységére utalt. Itt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy amikor a mozgalom általános válságba és a támadások középpontjába került, éppen a tiszántúli püspök. Révész Imre volt az, aki a mozgalom mellé állt. A püspöknek ezt a tevékenységét éppen Békefi Benő méltatta a Nyírségi Virrasztóban."
Bereczky Albert állásfoglalása mellett a politikai pártok akciója sértette .z egyház autonómiáját, az egyháztagság önérzetét. A szociáldemokraták nyíregyházi szervezete szeptember 29-én nyilatkozatban támogatta Békefi püspökké választását. Bírálták Révész Imrét két világháború közti tevékenységéért. Szerintük azért vállalta újraválasztására is a jelölletésl, mert ezt a reakció érdeke diktálta.1'1 Október 7-én a Magyar Kommunista Párt Szabolcs vármegyei szervezete Reformátusok — magyarok! c. röplapon fordult a lakossághoz, és Békefi püspökké történő választása mellett tették le voksukat."
Mindkét párt igen durva vádakkal illette Révész Imrét. A vádak fő pontjai. 1919 után üldözte a demokratikus gondolkodású lelkészeket, a kommunista lelkészperekben elmarasztaló ítéleteket hozott, fellépett azok ellen, akik a magyar nép nyomorát látva a változásokért emelték fel szavukat. Súlyosbító körülményként kezelték, hogy kiszolgált minden kormányt, és ma sem — 1945 - a megbékélést akarja.
A Nyíregyházán megjelenő Szabolcsi Hétfő október 8-án megszólaltatta Békefi Benőt. Tisztességének tudható be, hogy az elhangzott igazságtalan vádak alól tisztázni szerette volna a püspököt. Azonban ez felemásan sikerült. Békefi kijelentette, hogy Révész Imre a nemzti szocializmust elvetette. De „a népi törekvésekkel és a diákmegmozdulásokkal szemben nem mutatott kellő együttérzést és fogékonyságot". S munkatársait sem jól választotta meg. A nyilatkozó lelkész úgy látta, hogy Révész Imrének legmegfelelőbb hely az egyetem, az oktatói pálya. Szerinte jobb szolgálatot tud tenni az egyháznak történészként. „Gondviselésszerű útmutatást látnak abban — mondta Békefi —. hogy Révész Imre lemondásakor, az ő egyetemi tanszéke Soós Béla halálával újra megüresedett.” Az 1919-es ügyekről megjegyezte, hogy akkor Révész Imre egyházmegyei főjegyző volt, az akkori törvények szelleméoen járt el. de dogmatikus szigorúsággal. „Nem politikai mérték, hanem általános társadalomszemléleti és egyházfegyelmi szempontok vezették eljárásában.”
Az interjú készítője feltette Békefinek azt a kérdést: miért vállalta a jelöl- tetést? Döntésében nagy szerepet játszott az — válaszolta a lelkész —, hogy az új feladatokat csak az új emberek tudják megoldani, másrészt döntő jelentőséget tulajdonított Bereczky Albert támogatásának, aki atyai jóbarátja>
Az egyházkerületben Békefi Benő jelölése egy kis rövid intermezzónak tűnt. Személye, befolyása megközelítőleg sem volt hasonlítható Révész Imrééhez. Végül: incidens nélkül zajlott le a választás. A beérkezett szavazatok Révész Imre újraválasztását eredményezték. Aki 786 szavazatot kapott, míg Békefi Benőre csak 26 szavazat esett, ketten kaptak még 4—4 szavazatot.17 Békefire csak az egyházközsége szavazott."
Az egyházkerületben megnyugvást eredményezett Révész Imre újraválasz
192
tása. Békefi Benő maga is olyan értelmű levelet juttatott el a püspökhöz, hogy a választásokkal „nyilvánosan és egyébként sem foglalkoznak”.13 Azonban ez a megnyugvás nem volt teljesnek mondható. Az egyházvezetést és Révész Imrét is foglalkoztatták azok a súlyos vádak, amelyek lejáratása érdekében elhangzottak. Az újraválasztott püspök beiktatási beszédében értékelte az eseményeket. A történeti hűség és Révész Imre emberi, erkölcsi tisztaságának érzékeltetése miatt néhány mondatban mindenképpen be kell mutatni beszéde és ismereteink alapján tevékenységét. Tételesen nem válaszolt minden vádra, és emberi nagyságára jellemző, hogy a nyíregyházi presbitériumot és Békefi Benő nevét meg sem említette.
A püspök számára első és legfontosabb kérdés volt annak megválaszolása, hogy miért vállalta az újraválasztást, miért nem lépett vissza? A megmérettetés vállalásában nagy szerepet játszott az. hogy a három párt beavatkozott a választásba, és ezek rágalomhadjáratot indítottak ellene. A püspök különösen sajnálatosnak tartotta Bereczky Albert fellépését. Az államtitkár szerepvállalását olyan kísérletnek tartotta, amelynek az volt a célja, hogy rábírják a választásokból való visszalépésre. „Történt pedig ez a k ísérlet olyan oldalról, ahonnan én ezt a legkevésbé vártam volna — és történt (jól m egrágtam a szót') terro- risztikus form ában !" Tekintettel arra. hogy ez már a közgyűlés után hangzott el, a céljával pontosan ellenkezőt ért el: „meg kellett volna vetnem magamat — mondta Révész püspök —. ha emiatt meghátrálok'’. Ezt azért nem tehette meg érvelt a püspök — , mert most nem személyéről, hanem „egészen másról és sokkal többről van szó: az egyház szabadságának v éd e lm érő l”. Leszögezte: „sem m iféle külső beavatkozásra én innen nem m egyek el. Ha ezt tenném, esküszegő és áruló volnék” . . .
Majd erős felindultsággal válaszolt azokra a közönséges rágalmakra, amelyekkel illették. Bebizonyította, hogy akik megvádolták, még azt a fáradságot sem vették, hogy dátumszerűen utána nézzenek tevékenységének. A lelkészperek idején még Kolozsváron élt, ott volt teológiai tanár, a felsőházi tevékenysége pedig csak annyi volt, hogy az úgynevezett harmadik zsidótörvény elleni egyházi tiltakozást23 — protestáns részről — megfogalmazta. Mindezekhez csak annyi hozzáfűzni valónk van, ha valaki ismeri a debreceni teológusok 193R utáni tevékenységét, akkor egyértelmű előtte, hogy a fiatalok az antiszemitizmus elleni harcukhoz az érveket Révész Imrétől kölcsönözték. De a tiszántúli agrárszegénység Dunántúlra történő áttelepítésére szervezett akcióik is bírták a püspök támogatását. Ezek igazolására elég csak fellapozni a teológus ifjúság lapjának, a Közlönynek 1938— 1944 közötti számait.
Ezzel a beszéddel a püspökválasztási ügy lezárult. Ellentét még Révész Imre és Bereczky Albert közt feszült, amit egy közös beszélgetés során tisztáztak. S a végleges és a teljes megnyugvás, a félreértések tisztázása érdekében Révész Imre és Berenczky Albert közös nyilatkozatot fogalmazott meg 1945. december 13-án, amit a Debreceni Protestáns lap 194S. januári számában tettek közzé. Ebben a belső egyházi béke és a tárgyi igazság érdekében „baráti megegyezéssel ’ a következőket fogalmazták meg. Bereczky Albert az „illetéktelen politikai tényezők beavatkozását a püspökválasztásba már önmagában és elvileg is elítélendőnek tartja, azokat a politikai pártok részéről kiadott röpiratokat pedig, amelyek politikai pártszempontokat óhajtottak a püspökválasztásnál érvényesíteni " és igazságtalan személyi támadásoktól sem tartózkodtak, „a maga részéről kezdettől fogva helytelennek tartotta és tartja”. Révész Imre ezzel szemben kifejtette, hogy azokat a november 24-én mondott megjegyzéseit („terro-
193
risztlkus” és „terror”), a Bereczky Alberttól kapott megnyugtató felvilógosítós után „őszintén sajnálja”, és nem tartja fenn, „s így nem tartja fenn a hozzájuk fűzött következtetéseket sem”.
Békefi Benő tevékenységének elismerését a Nyíregyházára összehívott Országos Református Szabad Tanács jelentette.21 Pályája csúcspontját az ötvenes években fokozatosan érte el. 1952 és 1959 között a nyírségi egyházmegye esperese, 1962-től pedig 1964-ben bekövetkezett haláláig a dunántúli egyházkerület püspöke volt.
J E G Y Z E T E K
1. D e b re c e n i P r o te s tá n s L a p , 1945 Jú liu s ( to v á b b ia k b a n : D P L l.2 D P L ., 1945. s z e p te m b e r .3. D P L ., IB II . n o v e m b e r—d e c e m b e r .4 L á s d : FU rJ Z o ltá n : R é v é sz Im r e „ B iz a lm a s u t a s i t á s " - á n a k k e le tk e z é s é rő l. M a g y a r P e d a g ó g ia ,
1986. 3—4. sz. 424—430. o ld .5. D P L .. 1945. n o v e m b e r—d e c e m b e r .6. D P L . 1945. o k tó b e r .7. D P L ., 1945. o k tó b e r .8. D P L .. 1945. n o v e m b e r—d i-ce m b e r
A D e b re c z e n 1945, s z e p te m b e r 25-én m á r k ö z ö lle . Hogy a d e b r e c e n i p r e s b ité r iu m le s z a v a z o tt R é v é s z Im r é r e .
n K ö r le v é l a t is z á n tú li e g y h á z k e rü le t v a la m e n n y i le lk ip á s z to rá h o z é s p re s b ité r iu m á h o z . V ilá g o ssá g K ö n y v n y o m d a — N y íre g y h á z a . O rsz á g o s S z é c h é n y i K ö n y v tá r . P la k á t - é s K is n y o m ta tv á n y tá r . E g y h á z i a n y a g o k . 1945. V a la m e n n y i id é z e t in n e n v a ló . e z é r t k ü lö n n em Je lö l jü k .
10 B é k e f i a n y á r i e g y e te m t i tk á r a v o lt . L á s d : T is z á n tú li N ép sz a v a . 1945. a u g u s z tu s 23.1! N y írs é e i v ir r a s z t ó , 1940. o k tó b e r 15. P r o te s tá n s S z e m le . 1940 10. sz.12. T is z á n tú li R e fo r m á tu s E g y n á z k e rü le t l L e v é ltá r ( to v á b b ia k b a n : T tR E L ) I le . 2267/1945. E z
a la t t a szám a la t t v a n ö s s z e g y ű jtv e tö b b a n y a g , a m e ly a p ü s p ö k v á la s z tá s s a l k a p c s o la to s .13. N y írs é g i V ir ra s z tó , 1940. o k tó b e r 15.14. T tR E L . I . le . 2267/1945.15. V ilá g o s sá g K ö n y v n y o m d a — N y íre g y h á z a . T tR E L . I. 1c. 2267/1845.16. A c ik k m á s o la ta T IR E L . I. !c . 2267/1945.17. T tR E L . I. Ic . 1371/1945.18. D e b re c z e n , 1945. n o v e m b e r 1119. T tR E L . I . IC. 3400/1945.20. D P L . 1948. n o v e m b e r —d e c e m b e r21. L á s d : J a k a b A n d r á s : Az O rszág o s R e fo r m á tu s S z a b a d T a n á c s . S z a b o lc s -S z a tm á r l S z e m le .
1989. 1. sz . 41—53. o ld .
194
Forrás
BENCSIK JÁNOS:
Egy taktaközi falu prédikátorának természetbeni jövedelme (Prügy, 1792-1829)
Prügy (régiesen Phtrügy, népiesen Tügy) korszakunkban kis lélekszámú település a Taktaközben.1 Az első magyarországi népszámláláskor 86 háza volt, ösz- szesen 118 család (átlag 1.37 család lakóházanként), 543 személy (átlag 4,60 fő családonként) lakta a falut.2 A XIX. század közepén 696-an éltek a településen 1 Ekkor a népesség 83.47°'n-a a református vallás híve volt Ez utóbbi adat azért fontos, mert a református prédikátor hívei lévén, tulajdonképpen ők alkották az eklézsia teherviselő közösségét.11 A papról, az „oskola mester”-ről (stb.) a kor jogszokásának megfelelően részben a kegyuraságnak (Prügy esetében a Báji Patay család egyik vagy másik tagjának), részben az érdekelt közösségnek kellett gondoskodnia. Általános gyakorlat volt az, hogy a protestáns prédikátorok jövedelmét az ingatlanokból (extravillanum és intravillanum) húzott haszon, továbbá a különböző járadékok, kötelezettségek, jutalmak alkották.-1 A külsőség (extravillanum) részét képezte a halászóvíz is, melynek halászatával, nád- lásával a prédikátor szabadon rendelkezett. A továbbiakban a prügyi református egyház prédikátorának személyénél maradva lássuk, hogyan alakult korszakunkban a haszon vétele!
A prügyi határban Báji Patay Józsefné, Fáji Fáy Borbála földesuraság® jóvoltából 4 köböl (kb. 1600 n-öl) őszi, 3 köböl tavaszi szántófölddel rendelkezett. Emellett az eklézsiának (mint jogi személy) 3 köböl őszi szántója,7 a közösen művelt rétről ,,10 szekeres boglyája” volt. Ide kell sorolnunk, bár Prügyröl nincsenek közvetlen adataink, a legelő haszonvételét (meghatározott számú haszonállat szabad legeltetése) is, s továbbá halászóvizét is. Ez utóbbiról részletes képet kaphatunk a későbbiekben. A tájon általános gyakorlat volt az. hogy a faluközösség (eklézsia) megművelte a szántóföldet (szántotta-vetette, a terményt behordta), lekaszálta és behordta a szénát; természetesen ingyen munkával szolgálván egyházát. A vetőmagot azonban a prédikátornak kellett biztosítania. Az újabb eredetű mezőgazdasági haszonvételek, mint a kukorica, a dinnyeföld biztosítása, illetve annak művelését már „jutalom”-ként fogta fel a falu8 A prédikátor jövedelme kiegészült az eklézsia tagjaitól származott bevételekkel. továbbá számottevő az a tétel is, amelyet szolgálataiért adtak a hívek.®
A XVIII—XIX. századi térképeken, írott forrásainkban, sőt még a ma is élő földrajzi nevek között gyakran szerepelnek folyóvizek menti településeink határában Pop-fő, Bíró-tő vagy K apitány-ló földrajzi nevek.,n Ezek haszonvételét ismerjük: éspedig a falvak, városok hol római katolikus papjainak, hol református lelkészeinek jövedelmét gyaraplthatták. Azt azonban kevésbé is-
195
merjük, hogy ezáltal a tavakból származott haszon milyen mértékű volt. Nos, a prügyi református lelkész is rendelkezett egy Pap tanával.11 A Prügy—Tarcali közút falu alatti szakasza mentén található az a vízállásos, nádas, olykor nyílt vízfelülettel rendelkező terület, melyet a nép ma is Pap tavának nevez.'-A helybéli református lelkészi hivatal irattárában megtalálható az a feljegyzés, amely a Pap tava haszonvételét rögzíti több, mint három évtizeden át. Hasznos ez az adtsor, hiszen a halászás módját, a haszonvétel jellegét, a bevétel pénzben kifejezett nagyságát egyaránt rögzítették itt. A továbbiakban betűhíven idézzük a szóba hozott írásos forrásunkat:„1792. okt. 8-a A Pap tavából harmad pénzt hozott Szőke Mihály halász Bíró krj 92.1794. A’ Pap Tavából harmad pénzt egy ízben négy húszast más ízben pedig öt petákot adtak a halászok.1797. 23dik július Szőke Mihály halász Bíró a’ Pap Tavából való halászatból adott krj 162.1800 13 a Januarius Szőke Mihály Halász Bíró a' Pap Tavából való halászatból harmad pénzt hozott 132 krj-t.1801 ja(nuarius) Szőke Mihály Halász Biró a' Pap tavábul harmad pénzt 102 krj (hozott).18 febr(uárius) item hozott krj 40.1811. 15 maj(us) Szabó János a’ Pap tavában halászott hozott harmad pénzt 1 Rh Ft-t.1812. Esztendőben a’ Pap tavában való halászatot ki adta a Prédikátor árzndába Túri P álnak esztendeig tiz No 10 Rh ft-kért. hozzá kötvén a contractusban azt is, hogy Tsikászat idején minden héten kétszer tsikot, halászat idején pedig minden héten kétszer halat tartozik hozni a Prédikátor számára.1817. 20-a deczember A’ Halász Társaság a Pap Tavába halászott. A’ halászok közül egyik, nevezet szerént Szabó János bé hozta az ez időbeli Prédikátort illető harmad pénzt négy 4 Rh ft-t váltóba.dec. 23. Ujjabban halászván a Pap tavába bé hozták a fogott halnak egy harmad részét, körül belül 1 mázsa halat a Prédikátornak.1818. 10a Januarius. hozott kezembe halász Szabó János a Pap tavából harmad pénzt tiz 10 Rh ft. váltó ezédulába.,.A’ Pap Tavábul bé jött halászat beli Jövedelmeknek fel jegyzése:1818. d. 23 a December ez időbeli halász bíró Szőke János halásztaván a’ Pap Tavába fogtak benne négy . 4 máz(s)a halat el adták másáját 7 Rhénes ft(ban) váltóban. Az engem illetett harmad rész Kilentz Rh-s Ft-kat és 20 krj-kat Betsülettel bé hozta.1819. d. 2-a febr(uárius) Ki adtam árendára mához egy esztendig a Pap Tavát Pthrügyön lakos Jó s i Z sidónak Húsz Rh ft-n (no 20) olly feltétellel, hogy minden héten egy ebédre való halat is köteles lészen nekem adni. 10 Rh Ft-kat előre le fizetett a’ más része pedig azaz 10 Rh ft-t 2. febr. 1820. tartozik le tenni. Nád gyikény vágásért az Ekkle(si)a s a’ magam szükségire egészszen ki kötöttem.1820. die 5 marti(us) által adtam áren dába mához egy esztendeig a Pap Tavat Pthrügyi betsületes Lakosnak, Szabó Ján osn ak tiz, no 10 Rh fr váltóba, az árenda pénznek felét az elsőbb fél esztendő végin a’ másikat az esztendő le folyásakor köteles bé hozni. Ezen kivi.il az egész esztendő folvamatja alatt ottan hallal is köteles lészen tartani.1B21. mártiusának 9 dik és 12 dik napjain halásztak az akkori Prédikátor enge-
196
delmével a' Pap Tavába A Prédikátort illető egy harmad részt a fogott más fel máza hal árának négy Rh-t és nyoltz krj-kat váltóba bé hoztak.1822 dik esztendőben Januarisnak 3 dik napján ki adtam arénádba Mához egy esztendeig a Pap Tavát S zékely Ján os Pthrügyi betsületes Lakosnak Nyoltz, 8 Rh forintokért váltóba, melly summatskát köteles meg fizetni mihelyt az Isten munkája után néki szerentsét parantsol. Ezen kívül az egész esztendő folyamat- ja alatt ottan-ottan hallal is szolgálni köteles.1823 dik esztendőben Januariusnak 3 dik napján ki adta az ez időbeli Prédikátor Molnár Albert az úgy nevezett Pap Tavát egy egész esztendeig árendára Pthrügyi betsületes lakosnak S zékely Ján osn ak mellyet szabad tetszése szerint halászhat, csikászhat, vagy másoknak akár kinek ki adhat öt, 5 Rh ft-kért váltóba, mellyet a legalkalmasabb időben bé adni köteles, ezen kívül az esztendő folyamatja alatt ollykor-ollykor a Prédikátornak hallal is szolgálni köteles.1823. esztendőben deczembernek utolsó napján halásztak a’ Pap Tavába, akkori Prédikátor Némethi György engedelmével és a benne fogott 135 font halnak harmad részét a Prédikátornak bé hozták.1824. 3-a Januarius ismét halásztak a Pap tavába a' Prédikátornak bé hoztak a harmadot mintegy 20 font halat.1825-dik Esztendőben Januarius Holnap 1 ső Napján a Pap Tavát kiadta a Prédikátor Németi György Szanyi István helybeli lakosnak versével való halászatra és csikaszaira, a következő esztendő 1 ső napjáig négy, no 4 váltó forintokért, hozzá tévén, hogy halászat és csikászat idején a Prédikátornak minden héten halat és csikót köteles lészen bé’ hozni, a téli gyalom m al való halászatot pedig a maga részire fogja meg tétetni a Prédikátor.A fent irt esztendő Jan 19 Halásztatok a’ Pap tavába a ’ Prédikátor, bé hoztak harmadot, mintegy 15 font halat.1826 d esztendőben J(anuárius) holnapnak 22 dik napján a Pap Tavát kiadtam áren dába mai naptól fogva következő 1827 dik esztendő J(anuárius) holnapjának lső napjáig helybeli Lakos S zékely Ján os halász embernek Tiz szám szerint 10 váltó forintokért olly móddal, hogy a nevezett Tót mind versével mind G yalom m al mind akkor valamikor nékie tetszeni fog szabadon halász hattya hozzá tévén azt hogy a Prédikátornak mint tulajdonosnak asztalára hallal szolgálni köteles lészen.A Gyékén és nád vágása pedig az Ekklesia maga részire tartja mostan is.
Németi György.A Tiz forintok felét Szent György napra a más felét Sz János napra le fogia tenni ez esztendőben.1827 dik esztendőben Januárius 3 dik napján az úgy nevezett Pap tavát ki adtam ismét áren dába S zékely Ján os Pthrügyi lakosnak a következő 182R dik esztendő április holnapjának 24 dik napjáig tizenöt no 15 váltó forintokért melly egyesség mellett a’ ki tett időig szabad akarattya szerint halászhattya mind verse hálóval, mind gyalommal, kötelessége lészen azonban a Prédikátor részére a' halászat idején Ollykor hallal is szolgálni. A gyékény és nád vágást pedig melly azon Tónak mellyékén bőven terem, most az Ekklesia és a’ Prédikátor magok részére tartják.1828 dik Esztendő Április holnapjának 26 án napján ki adtam a Pap tavát, mint Parochialis szabad jószágot áren dába ismét S zékely Ján os Pthrügyi halász embernek és ismét tizenöt no 15 váltó forintokért a következő 1829 dik esztendőben eső Szent György napjáig vagy (is) 24 dik áprilisig. Melly ideig tettszése
197
szerint halászhatlya a’ nevezett a Pap tavát, a' Prédikátornak asztalara pedig halászat idején hallal szolgálni kötelessége lészen.Más részről semmi gyékény és nád vágás sem az árendásnak sem másnak nem engedtetik. A’ Prédikátornak és az Ekkl(esián)k a’ Parochialis épületek fedése tekintetéből lévén ahoz egyedül jussok.
Németi György ’
Eddig idéztük forrásunkat. Ha gondosan áttanulmányozzuk a „bevétel- könyvelés”-t, akkor több rendbeli haszonnal zárhatjuk munkánkat. Mintegy elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a prédikátorok nem maguk halásztatnak. Néhány esetben fordult elő kivétel, amikor (1823) „a téli gyalommal való halászatot. . . a maga részire fogja meg tétetni” — jegyezte fel maga a prédikátor Más alkalommal (1823—24—25) a zsákmány harmadát természetben hozták be a halászok, s úgy látszik, az egyháziak maguk értékesítették. Méghozzá eleg nagy tétel is (135 font = 66,15 kg) előfordult (1823). Többnyire a prügyi halaszok bírták a Pap tava halászati jogát is. Ennek fejében harm ad pénzzel (a bevétel egyharmad része) számolt a halászbíró. Feltehető, hogy a prügyi halászok társaságban dolgoztak, a halásztársaság munkáját a halászbíró irányította. Tehát minden esetben társasági ténykedésre következtetünk, amikor a halaszbíró adott számadást a prédikátor előtt. A harm adpénz alig érte el az évi 2—3 rhénes forintot. Úgy tűnik, hogy 1812-ben a prédikátor változtatott a haszonvétel jellegén, éspedig előbb Túri Pálnak (1812), majd másoknak, közöttük Józsi zsidónak (1819) adta árendába a Pap tavát. Túri Pál 10, Józsi zsidó 20 váltó forintért árendálta a tó halászati jogát. Utána Székely János halász em ber huzamosan árendálta 10— 15 váltó forintot fizetvén a prédikátornak. Egy alkalommal subárendálásra is történik utalás (1823).
Nagy a valószínűsége annak, hogy a téli halászat, különösen a gyalommal való halászat volt a legeredményesebb. Talán ezért ragaszkodott a prédikátor e jogához (1823). A bejegyzésekből kitűnik, hogy a rekesztőhalászat eszközei közül a uersét, verseh á ló t alkalmazták, a kerítőhalászat szerszáma a gyalom volt. A csikászat többször előfordul, ennek eszközét azonban nem nevezik meg A halászó tó külön haszonvétele volt a nád- és gyékény termés, melyről több alkalommal rendelkeznek a kontraktusban (1825, 1826). A jövedelemszerzés sajátos formája is csatlakozott a Pap tava halászati jogához: a prédikátor csaknem minden egyes alkalommal kikötötte, hogy a halászok kötelesek háztartását hallal, csíkkal ellátni. E kikötések egyike-másika kategorikusnak tűnik: „minden héten halat s’ tsikot köteles lészen bé hozni” (ti. a bérlő, 1825). Más alkalommal megelégszik a jog tulajdonosa, ha „asztalára hallal szolgálni köteles lészen” kikötés szerint jár el a halász (1826). A legszigorúbb feltételt Túri Pál fogadta el: „Tsikászat idején minden héten kétszer tsikot, halászat idején pedig minden héten kétszer Halat tartozik hozni a Prédikátor számára (1812)."
Általában elmondhatjuk tehát, hogy a Pap tava évi 3—20 forintot jövedelmezett, emellett a háztartás számára is jutott csík és hal. Külön bevételi forrás lehetett a gyékény (eszközök, tetőfedés) és a nád (tetőfedés, kerítés, fűtelék).
I B S
1. M ó ricz Z s ig m o n d i É le te m re g é n y e , B p . 1953. 315. o ld a l. K ü lö n f e je z e t e t s z e n te l az Író é le te eze n á l lo m á s á n a k .
2. M á s u tt m a g a s a b b c s a lá d i á t la g lé le k s z á m m a l ta lá lk o z n a tü n k . P l . 5,44 fö . B e n c s ik J á n u s : C seg e s z a b a d m e n e te lű Jo b b á g y fa lu tá r s a d a lo m r a jz a a X V I I I —X I X . század fo r d u ló já n I n : H a jd ú sá g i M ú zeu m É v k ö n y v e I I I . H a jd ú b ö s z ö rm é n y , 1977. 69.
3. F é n y e s E le k : M a g y a ro rs z á g g e o g ra p h la i s z ó tá ra . P e s t , 1851. I I I . 266. o ld a l.4. Az 1784-es n é p s z á m lá lá s a lk a lm á v a l n e m ta g o ltá k a te le p ü lé s e k e t v a llá s s z e r in t , e z é rt v is s z a
k ö v e tk e z te th e tü n k a z 1851-es a d a to k b ó l, a r á n y s z á m o k b ó l. K b . 450 fö le h e te t t .5. In tr a v llla n u m (b e ls ő s é g ) á l lo t t : p a r ó c h lá b ó l. g a z d a sá g i u d v a rb ó l, é p ü le te ib ő l, to v á b b á b e lső
k e r tb ő l. E x tr a v U la n u in o t a lk o t tá k : s z á n tó fö ld , sz ő lő , ré t , le g e lő . R é s z é t k é p e z te a h a lá s z o - vfz Is .
6. M iu tán F á y B o r b á la , a „ p rü g y l n a g y a s s z o n y a k é n t Is e m le g e te t t fö ld e s u r a s á g lB 30-b an e l h a lá lo z o tt , a le í r t g y a k o r la t m e g v á lto z o tt S á r o s p a ta k , R e f . L e v é ltá r , B . L i l i . 22. 746/263—c.
7. E z a t e r ü le t n em ta g o ló d o tt a jo b b á g y i te le k re n d s z e r b e . E r r e u ta l a z a lá b b i b e je g y z é s I s : , , . . . azo n sz á n tó fö ld e k m a jd n e m m in d e n e s z te n d ő b e n m á s h e ly e n s z o k ta k k i a d a tta tn l. a z o k n a k a n n y i h a s z n á t, m in th a á lla n d ó u l eg y h e ly e n a d a tta tn á k k i, n em v e h e t ik . U o. T ls z a - c s e g é n p l. V ö . B e n c s ik J . , 1. m . 86. o ld a l.
8. K e n é z lő r e fo r m á tu s p a p já n a k Jö v e d e lm e : m in d e n á g y tu l 2 v é k a é le t . p én z 3 m á r já s t . E g y s z e k é r fa a g a z d á k tu l, fé l s z e k é r s z é n a . U g y a n itt a te n g e r i é s d in n y e fö ld is s z e r e p e l. S á r o s p a ta k i E g y h á z i L e v é ltá r . 1782. R é g i k ö n y v tá r , e k lé s s lá k fe ls o r o lá s a .
9. U o O la s z lls z k a re fo r m á tu s p a p já n a k f iz e té s e . Jö v e d e lm e : 5 db sz ő lő , 25 db sz á n tó fö ld , 5 db r é t , m é s z á r s z é k tü l 50 fo n t fa g g y ú , m in d e n ( le v á g o tt) te h é n n y e lv e . A k is m a lo m b u l s a b a th a le , és a m it a v á ro s f iz e t . U o . S á r o s p a ta k .
10. U o. S á r o s p a ta k i L e v é ltá r . K is - és N ag y C z ig á n d : (a p ap f iz e té s é h e z ) v a g y o n eg y T ó is , m e ly n e k t s i k já t s ’ h a lá t s z o k ta m in d é g h a s z n á ln i ; V ls : V a g y o n h a lá s z ó ta v a is . P a p ta v á n a k n e v e z te tik (a p a p n a k ) ; B o d ro g O la s z ! : H a lá sz ó v iz e a (p a p n a k ) P a p T a n y á ja . A M e ste r é (isk o la ) a K á in o k b a n , n e v e z te tik M e s te r Z á to n y á n a k is . B e n c s ik J á n o s : G a z d á lk o d á s a K e c s k é s p u s z tá n , K is ú js z á llá s k ü ls ő le g e lő jé n , in . H a jd ú sá g i M ú zeu m É v k ö n y v e II . H a jd ú b ö s z ö rm é n y . 1975. 261. M ás h a lá s z ó v iz e k k ö z ö t t : G y a r m a tfo k , H o ssz ú fo k , P a p ta v a . B ir ó tó . (T is z a c se g e ) T o k a j e s e té b e n Is m e r jü k a B o d ro g z u g b a n lé v ő K a p ltá n y ta v a t , i l le tv e az A ls ó ré te n e lt e r ü lt B ir ó tó t .
11. X V I I I —X I X . sz á z a d i k é z ir a to s té rk é p e k e n s z e r e p e lte t ik a p rü g y l P a p ta v á t. D ö v é n y Z o ltá n m á s o la tá b a n k ö z lö m is , m e ly é r t k ö s z ö n e te m e t fe je z e m ki.
12. É rd e m e s le n n e m e g v iz s g á ln i, h o g y a k ö z é p k o r i e re d e tű h a s z o n v é te li jo g e ltű n é s e h o g y a n k ö v e tk e z e t t b e . i l le tv e m ily e n s o r s ra Ju to tta k e z e k a P a p ta v a k s tb .
J E G Y Z E T E K
BENE JÁNOS:
Az osztrák hadseregbe kényszerrel besorozott honvédtiszt levele (1850)
Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc bukása után a kivégzetteken és bebörtönzötteken túl mintegy 40 ezer volt honvédtisztet és katonát soroztak be kényszerrel az osztrák hadseregbe egyszerű közlegényként, s vitték őket olasz vagy cseh földre, illetve a délvidéki erődítési munkálatokhoz. Közéjük tartozott Ilosvay Lőrinc1 főhadnagy is. Ilosvay Lőrinc 1848-ban Szabolcs vármegye es- küdtje volt (Kopócsapátiban2 született, itt is voltak birtokai), május—júniusban azonban Beregszászon tartózkodott. Részt vett a honvédtoborzásban, s június 14-én 60 társával Beregszászról Nagykállóba utazott és az ott szerveződő 10. honvédzászlóalj katonái közé állt.3 A vármegye értékelte szervezőmunkáját, s június 18-án az altisztek közé ajánlotta.4 E zászlóalj keretében Ilosvay Lőrinc végigharcolta a szabadságharcot: ott volt a Délvidéken, a dicsőséges tavaszi hadjáratban, Buda ostrománál, majd a világosi fegyverletételnél. Közben fő- hadnagyságig vitte. Világos után több társával közlegényként besorozták, előbb
199
olasz földre, majd Morvaországba vitték. Innen szármázik alabbi levele is, melyet Kristóf testvéréhez irt.5
Thessin6 Silézia7 Febr(uár) 15-én (1)850. Kedves Szeretett Testvérem, Kristóf!
Elfásult érzésimet, melyet a menny s földet megrendítő dörgések is aiig lettek volna képesek éberségre által varázsolni, egy lényeges körülmény a leg- gyöngédebb érzelmekkel öntvén el keblemet, felrázni mégis képes volt, s keblem kimagyarázhatatlan örömlángokban tört ki. E boldog nap, s reményem ünnepe f(olyó) hó 13-án vala, midőn soraidat kezemhez kapni szerencsés lehetek. Esztelenül ragadám tolikésemet, annak fölbontására, hogy a végsorok alá írott kedves testvér nevét ezerszer csókolhassam, és hogy hozzám utalt sorai tartalmát olvashassam, s honomban történtekről magamnak biztos tudomást szerezhessek. Keblem tengere öröm hullámaitól imígy hányattatván soraid olvasasa ideje alatt. Hidd kedves testvér! annyira elfogulva valék, hogy soraidat ismét által olvasni kénytelen valek. Most már bizonyos valék, miszerént Olaszhonbol ■ hozzzád utalt soraim biztosan jutának kezeidbe. S még mi több? A határtalan testveri szeretet e távolban is tanúsítá irántam viseltetett forró szeretetét. Igen áldott testvér! Részemre kegyeskedtél segélyedet nyújtani a távolban, s a tőled egész testvéri bizalommal kért segélyt biztosan leveledbe zárva kézhez kaptam. Az utalvány, minthogy első tudósításomat hozzád olasz honból tettem, Majland- ba!) szól, de annak itteni kifizetése iránt századosomnál tettem lépéseket, ki is azt által vévén, itten a közelebbi Brünilu hadi pénztárból rövid időn kifizettetni igéré. Hogyan háláljam meg kegyeidet? Kincsem nincsen, de van egy irántad hőn érző testvéri szivem, s meleg keblem, melynek tűzhelyéről a „Magyarok Istenére esküszöm”11 irántad hőn érző testvéri szeretet kiolthatatlan tüze soha éltem fogytáig kialudni nem fog, kialudnia nem lehet, nem szabad! A Mindenható bő, s gazdag áldását szórva reád, s azt imádva, hogy téged, isrápomat, s egyedüli támaszomat hosszú évsorokig friss egészségben megtartani méltóztas- sék. Kedves testvérem! Nem gondolhatod, mily jól esett segelyed, midőn sem fehér ruhám1- azonban zsoldunk naponta 6 krajcár, most már ezen pénzből úgy fogok gazdálkodni, hogy se életmódomban, mit eddig összehúzottan kellett folytatnom, se pedig szükséges ruházatban csonkulast ne szenvedjek, s bánátim elűzésére is áldozhatok egyszer-másszor. Soraid Olaszhont is megjárták, mit a levél külseje tanúsít, de hála az Égnek mégis biztosan megkaptam, s arra ezennel válaszomat adni sietek, részint, hogy a részemre ajánlott összegről szóló utalványnak megkapásáról bizonyossá tegyelek, részint, hogy a bentfoglaltak iránt tudósíthassalak. A fent írt helyről e hó 6-án már tevék hozzád tudósítást, s abban idejövetelünk mivoltáról körülményesen tudósítálak, azért azt újólag elősorolni feleslegesnek tartám. E zászlóaljhoz 9-en vagyunk magyar volt tisztek beosztva, dolgaink a legrosszabbul nem mennek, mert a zászlóalj beliek megbecsülnek, és a rendes szolgálaton kívül más közemberi paraszt munkát nern teszünk. Ezen jótékonysággal őrnagyunk, „Busán” nevű, ruházott föl. Hárman közülünk az irodában foglalkoznak, többiek, minthogy a német írásban annyira gyakorolva nem vagyunk, szolgálatot teszünk, mostan egy kevéssé terhes, mert kevesen vagyunk, minden 24 órában reánk kerül a szolgálat, néha mint őrve- zetők'-1 vagyunk vezényelve, s ekkor őrt nem kelletik állnunk. Beosztatásunk ideje bizonytalan, s azt tartom még ti testvérek többet fogtok tudni sorsunk kimenetele felől. Jó embereinktől azon vigasztaló szavakat halljuk, hogy Magyarhonnak ostrom alóli fölmentésével1'1 mi magunk is honunkba vissza fogunk bocsájtatni. Vajha ezeknek szavai szentírássá válhatnának! hogy szeretett test
200
véreim karjai között önthetném ki panaszomat meg keblemet annyi fájdalmas érzelmektől, melyek által szorogattatik. Gusztáv testvéremtől még ezideig sem kaptam választ olaszhonbeli tudósításomra. Néki is írtam újólag innen, reményem van sorait olvashatni! Boldizsár testvérem elhunyta felett sűrű könnyeket hullajték, s talán, — ha igaz — résziről az élet inkább teher vala, mint gyönyör — nyugodjanak a pó testvér hamvai az Urban. Felette óhajtanám, ha szegény honomról bővebb tudósítást nyerhetnék Tőled. Jelesen, kik hurcoltatának el Szabolcsból? Minő rendszer uralg jelenleg a megyében, s ezek megtartják-e nevöket, avagy fölosztatának? Hát Szerdahelyi13 nyert-é újólag állást, avagy csak a réginél maradt, valamint testvéremről is, s aziránt is, vajon hozzá utalványozandó soraimat N(agy)károlyba, avagy Szatmárra címezzem?16
Egyebekről e vidékről nem tudósíthatlak, mert itt semmi különöst nem hallhatni, mennyiben az egész táj Császári. Városunk völgyben fekszik, s többnyire német és szláv1, ajkú, nyáron talán több élvezetet adhat. A farsangot mint erszényvesztett s hontalan vándor többnyire búsan töltém, s ha vannak víg perceim, csak azok lehetnek, ha rólatok gondolkozom. Különben egész élvezetünk az, ha összejövünk, mi sorsosok, egymás között a kedves anyai nyelven beszélgetünk, s pár óranegyedig egymás között időzünk. Most pedig azon boldog reményben zárom bé soraimat, hogy többi kedves testvéreimet is e sorok tartalmáról tudósítván, részükre idezárt forró üdvömet, s ezernyi csókomat nékiek által adandód. Minden ösmerőseimet tisztelek, csókolok, a kedves Fejér Jánost is, ki rólam megemlékezni szives volt, Isten nevelje magzatját. A fentebb írtakra testvéri válaszodat ide mihamarább elvárván, ezerszer csókolván ölellek, s maradok a Te feledhetetlen hív testvéred:
LőrincA levél margójára a következőket írta Ilosvay Lőrinc: „Jelszavunk- Hazád
nak rendületlenül légy híve!”18
J E G Y Z E T E K
1. A z Ilo s v a y tö rz s ö k ö s b e re g i c s a lá d , d e v o lta k b ir to k a ik S z a b o lc s b a n é s S z a tm á rb a n Is. P e t -ro v a y G y ö r g y : Az Ilo s v a y c s a lá d le s z á r m a z á s a c ím ű m u n k á já b a n (T u ru l, 1896 1—I s z )(e ls o r o l ja a le v é lb e n e m líte t t t e s t v é r e k e t : L ő r in c (e le v é l í r ó ja ) , G á sp á r , B o ld iz s á r , G u sz tá v , E u lá lia (L illa ) , é s a c ím z e tt , a K o p ó c s e p á t ib a n la k o t t K r is tó f .
2. K o p ó c sa p á tl k ö z sé g S z a b o lc s v á rm e g y é b e n , m a A r a n y o s a p á tl .3. L c h o tz k y T iv a d a r : B e r e g v á r m e g y e m o n o g r a p b lá ja , U n g v á r, 1881. 1. k ö t . 267. o.4. M a g y a r O rsz á g o s L e v é ltá r , O rsz á g o s N e m z e tő rs é g ! H a d ita n á c s i r a ta i . H . 82. 1848:1062. sz . i r a t .5. A lev é l m e g ta lá lh a tó - B e r e g i M ú zeu m , tö r té n e t i g y ű jte m é n y , 1748/35. sz.6. T h e s g in , v áro s S z i lé z iá b a n , T h e s e n , m a C le sz y n (L e n g y e lo rs z á g ).7. S z ilé z ia , o s z tr á k ö rö k ö s ta r to m á n y , k ö z p o n t ja T ro p p a u (m a : O p av a . C s e h s z lo v á k ia ) .8. A z o s z trá k m e g s z á llá s a la t t lé v ó L o m b a r d iá ra u ta t i t t a le v é l Í r ó ja .8. M a jla n d . a m a g y a r n é p n y e lv b e n M ilá n ó , a z 1858-lg o s z trá k ta r to m á n y , L o m b a r d ia s z é k h e ly e .
10 B r ü n , m o rv a o rsz á g i v á ro s (m a : B r n o . C s e h s z lo v á k ia ) .11 P e tő f i N em zeti d a lá n a k r e f r é n jé t e m lít i I lo s v a y L ő r in c .12. A fe h é r ru h a i t t a ls ó r u h a . fe h é rn e m ű .13. O rv ez etó . I t t ó r p a r a n c s n o k , a z ő r s é g e t fe lv e z e tő sz e m é ly .14. A s z a b a d s á g h a rc b u k á s a u tá n M a g y a ro rs z á g o n eg y é v ig o s tro m á lla p o t, k a to n a i k ö z ig a z g a tá s
v o lt é r v é n y b e n , m e ly e t H a y n a u n e v e fé m je lz e tt .15. S z e r d a h e ly i P á l , I lo s v a y E u lá lia f é r je , S z a tm á r v á rm e g y e fő is p á n l h e ly ta r tó ja v o lt 1846.
m á rc iu s 18-lg . m a jd a z a b s z o lu tiz m u s id e jé n K e n d e Z s lg m o n d d a l e g y ü tt v á l la l t h iv a ta lt , k i sz o lg á lv a a B a e h -r e n d s z e r t .
18 I lo s v a y E u lá lia ta r tó z k o d á s i h e ly e fe lő l é rd e k lő d ik a le v é l Í r ó ja .17. S z i l é n * v e g y e s , n é m e t, c s e h é s le n g y e l la k o s s á g á r a és v e g y e s n y e lv é r e u ta l I lo s v a y .1H. I t t V ö r ö s m a rty S z ó z a tá n a k k e z d ő s o r a lt Id éz i U o sv a y L ő rin c .
201
Eszmecsere
V. NAGY ISTVÁN:
Mag kövek között(H ársfalvi P éter em lékkötetérő l)
Érzékeny toll, elfogulatlan tekintet, rezdületlen kéz kell majd egyszer annak leírásához, hogyan teltek a Szemle egykori főszerkesztőjének, Hársfalvi Péternek végső hetei, miközben az utolsó általa gondozott szám keltette nemtelen indulatokat kísérelte meg lecsendesíteni.
S ennek már több mint öt éve. Ma más a kor.Múlt év késő őszén jelent meg a Bessenyei György Tanárképző Főiskola
történettudományi tanszékének gondozásában az oly hirtelen megtört eletpáiya emlékének szentelt tanulmánykötet. Egyik dokumentuma a Hársfalvi Péter halála után újraszerveződő műhely tevékenységének. A szerzők sorához csatlakozik néhány barát, tisztelő, tanítvány az írásával.
A recenzens némileg értetlenül tapasztalta, hogy a tisztelgő sorbol többen hiányoznak, kik már az ötvenes évek elején közvetlen munkatársi kapcsolatban álltak vele, így például a Szabó István iskola debreceni prominens képviselői. Az okok taglalása feltehetően túlmenne ennek az ismertetésnek a keretein.
Húsz rövidebb-hosszabb írás követi egymást kronológiai rendben a terjedelmes kötet lapjain. Egy másik lehetőség lett volna a tudományos súly, s terjedelem szerinti csoportosítás, így talán a kötet erényei jobban érvényesülhettek volna.
Emlékkönyvben tiszteletet leróni a történelemtudomány jeles hagyománya. Közismert kötetekre utalok csak, amikor a régebbiek közül a Szentpetery-, Károlyi-, Domanovszky-emlékkönyveket, az újabbak közül Mályusz Elemér és Szabad György pályatársai és tanítványai által szerkesztett müveket említem. Nagy feladatot vállalt tehát magára a két szerkesztő, Cservenyák László és Ka- vássy Sándor, a tanárképző főiskola történettudományi tanszékének tanárai.
A kötetkezdő írás, N ém eth P éter tanulmánya, Szabolcs helység birtokosairól a kései középkorban. A birtoklástörténetet a lehetségesig feltáró, a vonatkozó forrásanyagot mintaszerűen mozgató szaktanulmány a kérdésben nem kompetens olvasót is meggyőzi, hogy a kései középkor eme századainak a lényegi problémái közelíthetők meg ezen az úton. A téma partikularitása csak könnyed látszat, hiszen itt a családtörténet birtoklástörténet, a birtoklástörténet pedig gazdaság- és társadalomtörténet. Újra igazolódik, hogy amennyiben a magyar történelemben felerősödnek 1526 után sajátos, a nyugat-európaitól eltérő vonások — feltehetően éppen azért, mert egy nagyobb egység munkamegosztásának kifejlése ösztönzi ezeket —, úgy ennek alapstruktúrái már korábban kirajzolódtak.
Bársony István egy nagyobb kéziratban lévő, s nemsokára megjelenő munkájából vett tanulmányrészlettel szerepel a kötetben. Rövid írását egy problé-
202
mának, az 1715—20. évi összeírás szöveges részeinek elemző értelmezésére fur- ditja. A forrás sajátosságánál fogva — tudniillik egyes „füzetei” eltérő időpontban keletkeztek — egy hosszabb idő, mintegy húsz év adatsorait teszi összehasonlíthatóvá, s ezzel hozzásegít Bél Mátyás forrás értékű leírásának verifikálásához.
K uknyó Ján os a szabolcs-szatmári gyümölcstermelő körzet kialakulásának problémáit veti föl. Ugyanezen szerző korábbi összegzéseit kiegészítve — ez az írás a területi elhelyezkedés változásainak felvázolásával — rekonstruálja a folyamatot.
K orokn ay Gyula tanulmánya klasszikus, emlékkönyvbe illő írás. A hagyományos történetírás legjobb erényeit felvonultató ominnciózus elemzés az 1753. évi újratelepítés körüli, s követő évekbe enged bepillantást.
A vallási kérdsekben való konfrontációk legalábbis kérdésessé tették Nyíregyháza betelepítésének sikerét. Konszolidációt, gyors növekedést nem csak a „föld zsírja", majd „már épület s egymás belé vert oeconomiabéli munka és költség" fog biztosítani, hanem a „hitükbéli lelkész” és az „oratórium”.
C servenyák László — a kötet szerkesztője — Nyíregyháza útját taglalja 1753-tól 1786-ig, a vásártartási jog megszerzéséig. Leírásából egy apránként építkező közösség bontakozik ki, mely mintegy természetes módon — megnóveke- dett gazdasági-társadalmi súlyának megfelelően — kapja meg országos vásár tartásának kiváltságát. A fejlődés egyenes vonalú, töretlen. Tudjuk természetesen — ez az adott korszakban nem minden hasonló településre jellemző. A növekedés üteme legalábbis eltérő. S vannak régiók, ahol hanyatlást tapasztalunk. A kínálkozó összevetés még sok érdekességet rejt magában.
Két szerző — Takács P éter és Udvari István — közös munkálkodásuk agy újabb fejezetét bocsátották közre a kötetben. A tanulmány adalékokkal szolgál Bereg vármegye vásárai és a beregi vásározók 18. század végi történetéhez.
Általában egy új forrástipus — itt az investigatiók, azaz a Maria Teréziákon úrbérrendezéshez kapcsolódó paraszti vallomások — bevonása nemcsak az eddig kialakított történeti képet pontosítja, hanem módszertanilag is nóvumokkal jár. Egy kérdéskörrel kapcsolatos új paradigma kifejtése másképp talán nem is realizálható.
A tanulmány döntő ponton korrigálja a Bácskai—Nagy szerzőpáros az 182B-as összeírásokat ez ügyben feldolgozó alapvető monográfiájának azon megállapításait, amelyek mintegy megalapozatlanul abszolutizálják az 1828-as összeírás adatait. A mintegy ötven évvel korábbi forrás vizsgálódásba vonásával nemcsak a pontosítás vált lehetségessé, hanem a történeti folyamat felvázolása egyáltalában.
A kitűnő tanulmány két leíró mozzanatsorozatot — a sajátlagos újraértelmezés híján — talán nem egészen jogosultan illeszt az eiemzésbe. Az egyik Fényes Elek leírása, mely mint forrás ugyanúgy a kritika ítélőszéke elé bocsátandó, mint bármely egyéb adat. A másik a vásárok hangulatát érzékeltetendő, színes lefestő jellegű betétek. így példaként — „A paraszti vallomásokból a hétköznapi valóság nyüzsgő, áradó, pezsgő tarkasága vonul elénk, amihez kép zeletben m ár könnyű odavarázsoln i (kiemelés tőlem! V. N. I.) a vásárra hajtott állatokat, oppidumokba szekerezett háziipari termékeket, a céhes sátrakat, hangos vásári kikiáltókat, nyüzsgő cirkuszosokat, áldomást ivó parasztokat, alkuszokat, lacipecsenyéseket, korcsmárosokat és vásárfiát váró otthonmaradottakat." Ezt nem bármilyen elme, s nem bármikor tudja odaképzelni. Az értelmezés szükségessége akkor tűnik ki, ha arra gondolunk például, hogy a 18. szá
203
zadi Dahomeyben is voltak kereskedelmi cserek, s a fenti, élettel telítő mozzanatok nem adódtak elő a maguk természetes egyszerűségükben.
Az okvetetlenkedő megjegyzéseket — a kákán is csomót keresést — éppen a tanulmány kiválósága teszi lehetővé. Csomót csak ott lehet keresni, ahol káka van. Az eltérés ezekben a kérdésekben az eltérő, s egyaránt jogosult értelmezési módozatokból következik, miszerint az európai kulturális hagyomány magától értetődő módon való bevonása az elemzésbe az egyik lehetőség, a másik pedig a hagyományokkal szintén rendelkező hermeneutikai látószög konzekvens érvényesítése a közös európai kulturális hagyománnyal szemben — is.
K ávássy Sándor — a kötet másik szerkesztője — tanulmánya a magyar településtörténet egy megíratlan fejezetét, a curialista községek történetének egyes mozzanatait vázolja fel Szatmárban, a 18— 19. század fordulóján. A nagy levéltári anyagot mozgató eminens analízis a nemesi communitások meglétét, szervezetét és működését veszi vizsgálat alá. A kutatásban elsőként állapítja meg a megyében lévő nemes községek valószínűsíthető névsorát. A szűkebb szakmai történelmi fehér foltjait is nem egy helyen eltünteti a nemesi társadalom finom részleteket felmutató vizsgálata, különösen az abban eddig nem különösebben vizsgált kérdésekben, hogy milyen módon élt együtt a nemesi és nem nemesi társadalom.
Remélhető, hogy a szerző e tárgyú vizsgálatait — a magyar nemességről szóló nagymonográfiában fogja majd összegezni.
A recenzenst egy különösen érdeklő probléma felvetéséhez is szolgál adalékokkal a tanulmány. Ez a falusi nemesség karaktere. „A nemességet — mint a sorok közt olvasva megállapítható — sok hetykeség, kivagyiság, túltengő öntudat jellemezte” — állapítja meg a szerző. Ezt el is ítélhetjük, ahogy ezt a 19. század polgári értékrendjének képviselői meg is teszik a reformkorban. Ugyanakkor azt is kell látnunk, hogy e karakter, viselkedési mód kialakulása és megszilárdulása a 16— 17. században az emberi szabadságok egy korábban nem létező szintjén történt. E karakter — a magyarok esetében a nemzeti karakter — pozitív mozzanatairól nem mondhatunk le olyan ideologikus téveszmék alapján, hogy bármi, amely kapcsolatba hozható a nemességgel, az elvetendő. Nyilvánvaló, a 19. századra az értéktartalmak elfedődnek, részben torzulnak. Mégis erre a 16. századi fogantatású — Európát tekintve nemesi-polgári _ karakterre épül nem egy mozzanatában a civil, polgári társadalom értékrendszere.
Szakállas Sándor Szabolcs vármegye politikai életéhez szolgál adalékokkal a 19. század húszas éveiből. Az ezen évek megyei közgyűléseinek jegyzőkönyveire támaszkodó közlemény feltehetően a szerző egy új kutatási témájának megalapozó lépéseit tartalmazza. Talán ezzel magyarázható, hogy az írás nem eléggé problémacentrikus, s hogy az általánosabb jellegű bevezető oldalak s a tényleges tárgyalás nem illeszkedik következetesen. A téma fontosságát azonban mi sem jelzi jobban, hogy a megyei politikai közéletről országosan sem bővelkedünk feldolgozásokban. A további részletkutatások majdan egy nagyobb munkában való összegzését e dolgozat alapján a szerzőtől is várhatjuk.
F azekas Rózsa elmélyült forráskutatást összegző közleménye — A szatmári zsidóság az 1848. évi összeírás tükrében — az utóbbi időszak egyre kedveltebb témájához nyúl, a magyarországi zsidók történetéhez.
A jó szakmai iskolába járt szerző korrekt társadalomtörténeti elemzése több irányba tágítható, s ezzel a vizsgálat eredményei is sokasíthatóak. Az egyik lehetőség a zsidó emancipációval, illetve az egész problémakörrel foglalkozó nem
204
zetközi szakirodalom eredményeinek teljesebb bevonása. Más lehetőség, amelyre gondolni lehet, az országon belüli zsidó migráció problémájának felvetése. Elképzelhető ugyanis, hogy a felvidéki határszéli megyék, mint elsődleges letelepedési hely, illetve Budapest, mint végső állomás közötti migrációs csatornában, azaz a migrációs modellben Szatmár megye köztes és közvetítő típust mutat. Üjabb irány a társadalomtörténetet egy mentalitás-kultúratörténettel kiegészítve teljes társadalomképet rajzolni. A megfelelő források léte, vagy nem léte természetesen döntő ezekben a kérdésekben.
lvan M andrik szórványos adalékait az Adatok Kárpátalja dolgozóinak helyzetéről és mozgalmairól a 19. század második feléből cím alatt foglalja össze. A szerző feltételezi, hogy van itt egy út Kárpátalján, s ennek a vége az igazságosabb szociális és nemzetiségi viszonyokkal jellemezhető állapot — a recenzens csak arra tud gondolni, hogy ez a szocializmus avagy a kommunizmus lehet —, s ennek az útnak főbb állomásai az ezen állapotok megvalósításért folytatott küzdelmek.
Ez a teologikus finalizmus az alapja a tárgyalásnak, így a recenzens számára a cikk mintegy kívül kerül a történettudomány keretein. A folyamat így is elképzelhető és értelmezhető, de fogalmi rendszere nem a tényleges folyamatból eredeztethető.
Másból.Ez a más is valóság.Legfeljebb a recenzens tetszését nem nyerte el.A vélemények láthatóan különbözőek.M argócsy Jó z s e f a nyíregyházi örökösföldek sorsáról értekezik. A felvetett
probléma illően a szentesített emlékkünyvi hagyományokhoz, szorosan kapcsolódik Hársfalvi Péter munkásságához.
A pázsitföldeknek, prém- vagy peremföldeknek mint közös birtoklás alá eső területeknek a léte és rendszere közönséges a korszakban. Így például Debrecenben Bellegelő névvel illetik a funkcióját tekintve hasonló területet. E területeknek a felosztása, kiárusítása a város belső telekkel, s azon háztulajdonnal rendelkező tulajdonosok között, s az úgynevezett kertségek kialakulása, ezek benépesülése, s társadalomtörténete, a városszerkezet ilyetén formálódása a 19. század második felének izgalmas kérdései.
A szerző ennek a nyíregyházi folyamatnak a korai fázisát taglalja részletesen, az ún. kényszerkölcsön fejében, mintegy 1645 hold kiosztását. A kiosztási határozatot elemezve mutat rá, hogy a kiosztás még a régi köztulajdonlási rendszer szerint folyt le, de utána tényleges polgári tulajdonként funkcionálva, az egyes parcellák egy birtokos kezén felhalmozódva, mintegy indikátorként mutatják a nyiregyházi háztulajdonos polgárság differenciálódását.
A kiváló tanulmány újabb tanúbizonysága annak, hogy a történeti folyamatot értelmező kategóriáink — például a társadalomszerkezet, tulajdonlási szerkezet, településszerkezet — csak ugyanazon valóság pontosabb vagy kevésbé pontosabb, más-más oldalú fogalmai.
K riveczky B éla rövid közleményben Kisvárda nyomdaiparának és sajtótermékeinek történetét adja 1866—1946 között.
Az ilyen irányú stúdiumok több diszciplína művelését kívánják meg a kutatótól. Az interdiszciplináris kutatások egyik sajátos problémája az egyes tudományok strukturális intcrdependenciája. Harmonikus, kiegyensúlyozott megközelítés viszont új diszciplína létrejöttével kecsegtet.
A társadalmi nyilvánosság szerkezetének átalakulása a 19. század második
205
felétől, s különösön a kiegyezés után együtt jár a lielyi sajtó és azt ezt kiszolgáló nyomdaipar megjelenésével.
Igen fontos kérdés az, hogy a helyi sajtó miért nem lesz tere országos politikai kérdésben — erre esetleg hatást gyakorolva — formálódó közvéleménynek, s miért ad inkább teret esetenként helyi érdek helyett is — helyi érdekességeknek? A vidéki sajtónak e képét ismerjük. Talán nem távoli összefüggést kereshetünk a polgári társadalom helyi fejletlenségével, a községi területi autonómiák hiányával. S tudjuk, a sajtó közvéleményformáló és -teremtő szerepe igazi polgári viszonyok között erősödik fel, s teremi maga is polgári viszonyokat. A felemásság fogalma tehát a sajtóra is igaz, ha gondolatainkba idézzük a régióban megvalósuló polgári átalakulás jellemzőit. Érdekes ellentétet kepez ezzel a nyomdatörténet mint üzemtörténet.
A szerző nyomatékosan felhívja figyelmünket a nyomdák viszonylagos magas műszaki színvonalára.
A lapok és nyomdák történetében a két világháború közötti helyzet nem jelentett változást. Annál inkább 1945 után, amikorra csak néhány éve maradt a régi típusú sajtónak és a kis nyomdáknak. De ez már egy másik történet.
C zövek István közleményében főleg a megyei közgyűlések jegyzőkönyveiből merítve, Szabolcs megyei adalékokat hoz az 1861— 1871 közötti korszak általános politikai, gazdasági történetéhez.
A politizáló elit jelentős részét — 1861-ben természetesen a nemességgel — konzervatívként jellemzi. „Alapozzuk ezt arra, hogy amíg az országban mindenhol igyekeztek a lehető leggyorsabban újjáalakítani a bizottmányokat, a tisztikart, addig Szabolcs szinte tétlenül várta a helyzet alakulását — indokolja meg álláspontját a szerző.
Ugyanakkor a tanulmány hangsúlyozza, hogy a megyei közgyúlés következetesen ragaszkodott a negyvennyolcas alaphoz.
Nem marad említés nélkül, hogy ugyanezen közgyűlés hangulata hajlott az udvar iránti lojalitáshoz.
A szerző kiemeli, hogy a közgyűlés nyíltan szembeszegült Ferenc Józseffel, nem ismervén el őt törvényes uralkodónak. Az 1861-es országgyűlésre induló követek számára készült irányelvekben első helyen szerepelt a -13-as törvények visszaállítása.
Az 1861-es országgyűlés feloszlatása utáni provizórium időszakáról a következőket írja Czövek István: „a nemesség visszavonult a passzív rezisztencia sáncai mögé”. Ugyanakkor nyomatékositja, hogy „a passzív rezisztenciával, erőszakkal, abszolutizmussal torkig lévő magyarság” már hajlik a kiegyezésre.
A kiegyezés utáni politikai viták taglalásakor leszögezi a szerző: „Szabolcs megye, a hagyományosan ellenzéki álláspontjával szintén csatlakozott a Kossuthot várok táborához.” . . . „a megye közönségének jó része (a megyei közgyűlés! V. N. I.) jegyzőkönyvbe akarta vetetni, hogy Kossuthot hazahívjak”
Talán nem lett volna szükségtelen utalni arra, hogy a különböző megítélések alapjaiul szolgáló politikai vélemények, melynek alapján a politizáló elitnek hol a konzervatív jelző jut ki. hol a hagyományos ellenzéki — a korszak tényleges ambivalenciájára alapozódnak. Ezek után lett volna felvethető az a probléma is — már ez miért van így? Sajnos ez most nem történt meg.
Egy rövid közbeiktatott részben taglalódik általában az „infrastrukturális fejlődés", szükebben véve a tagosítás és a folyószabályozás problémája. Az úrbéri pátensnek felrója a szerző, hogy „a szabad paraszti földtulajdon kialaku-
206
Iásának ellentmondássosságára utal, hogy a zsellérek — nem lévén telki állományuk — kiszorultak ebből”.
Ez a sommás megállapítás talán ellentmond a tényeknek.A császári nyílt parancs a legelő- és erdőelkülönítést kötelezővé tette A le
gelőelkülönülést tekintve fenntartotta az 1836. évi 6. törvénycikk 3. paragrafusai, azaz az úrbéri házas zselléreket az 1/8 telkesekének megfelelő legelőilletményt adott, az erdöelkülönílésnél pedig a legelőelkülönitési kulcsot alkalmazta, csökkentve azzal a területtel, amit a volt földesúrnak járó évi faizási szolgálatokkal egyenértékű famennyiség megneveiésére képesnek ítéltek — azaz mindösszesen az ilyen zsellérilletmény megközelitően 1 2, illetve 3 3 4 magyar hold között mozgott.
Ezzel kapcsolatban jelenti ki Szabad György magisztrális tanulmányában (Id. Szabó István Emlékkönyv, Nyíregyháza, 1987. 254. p.), hogy „aligha kétséges, hogy a századfordulón, amikor a földbirtokmegoszlásról már viszonylag megbízható statisztikai kimutatásokkal rendelkezünk, az összes földtulajdonosok több mint felét tevő 5 kát. hold alattiaknak, meg inkább a közel kétötödükét tevő 1—5 kát. hold közöttieknek is még ilyen tekintélyes, ha nem is számszerűsíthető hányada a zsellérilletmenyhez jutó házas zsellérségböl. illetve leszármazol soraiból került ki”.
Sajnálatos, hogy a tanulmánynak a zsellérséggel kapcsolatos nem egészen pontos megfogalmazásán mind a szerző, mind a szerkesztők tekintete átsiklott.
Reszler G ábor kisebb tanulmánya a Szabolcs megyei gazdasági cselédség 1890 és 1920 közötti területi eloszlásával, a társadalom egészéhez viszonyított arányával foglalkozik. A leírás országos statisztikai felmeréseket vesz alapul, s emellett megyei levéltári anyagok alapján húzza meg a cselédélet legjellemzőbb kontúrjait.
A birtokviszonyok rajza feltehetően nem pontosítható tovább egészen addig, amíg a birtokstatisztikákat nem feleltetjük meg valamilyen módon a gazda- cimtáraknak. Ez az egész magyar ide vonatkozó kutatásokat hátráltatja, s az óriási munka feltehetően még jó ideig visszarettenti a kutatókat.
A szerző Hársfalvi Péterre emlékezvén, megfelelteti saját adatsorát a 18. századi cselédség eloszlásával. Kérdéses talán csak az, hogy a túl nagy idő- és lényegbeli eltérés miatt mennyire termékeny az analógia.
A dualista korszakra vonatkozó pontos cselédfogalom pendantjaként jó lett volna a mezőgazdasági munkás réteget is klasszifikálni. így lenne igazán érdekes arányeltolódásuk miértjére választ keresni.
A statisztikákra alapozó fejtegetéseket maga a szerző zárja le egy olyan kerdéssorozattal, melyek a későbbi kutatás főbb irányait jól jelölik meg.
A cselédeidről szóló bekezdések kiegyensúlyozott realizmusát az utol .ó mondatok korábbi kort idéző archaizmusa bizonytalanitja el. De ez nem illeszkedik szervesen a tanulmányhoz. Más jellegű kérdésfeltevések talán termékenyebbek lehetnek.
Szászi Ferenc feltehetően kandidátusi disszertációjának egy részletét bocsátja közre. A migrációkutatás három nagy ága közül a kivándorlásnak már hosszabb ideje eredményes kutatója, a Szabolcs megyei kivándorlók megoszlását nem, életkor és foglalkozás szerint veszi górcső alá.
Csak sajnálható, hogy a nagyobb tanulmánynak e részlete leíró jellegű, s az értelmező részek nagyon szűkre szabottak. A recenzens bármilyen az értelmezést illető megjegyzése, a teljes tanulmány ismerete nélkül nem helyénvaló.
207
Vinnai Győző rövid közleményben korrekt összefoglalását adja az 1320-as évek Szabolcs megyei országgyűlési választásainak.
Az első világháború közvetlen következménye egész Európában a boldog békeévek oly szilárdnak látszó struktúráinak felbomlása, oly sok szilárd fogalom képlékennyé válása. Radikális fajvédők, konzervatív liberálisok tűnnek föl.
A visszatérés, mellyel nem csak nálunk próbálkoztak — általános kudarcba fullad. A háború előtti stabilitást még azon az áron sem lehet elérni, hogy a hagyományos politikacsináló rétegek parvenü — számukra legalábbis az — középosztálybeli rétegeket vonnak be a hatalom gyakorlásába. A konszolidáció— s ez alól a bethleni konszolidáció sem jelent kivételt — így a nagy válság közvetlen előzményévé válik.
A szerző a már említett politikatörténeti fejtegetését egy olyan kérdéssel indítja, amely általánosságban fogalmazza meg: hogyan lehetséges, hogy az 1918-ig általában függetlenségi, ellenzéki szabolcsi képviselők kormánypártivá válnak a húszas évekre. Válasza az, hogy ,,a vármegyét irányitó politikai erők— nagybirtokos és középrétegek —, a háború okozta változások, s a forradalomtól való félelmükben fenntartások nélkül követték és kiszolgálták kormányukat, mert csak attól várhatták az ellenforradalmi rendszer megszilárdítását, következésképp saját hatalmuk m e g ta r tá s á tS még egy mondatban a politikai váltást pálfordulásnak aposztrofálja a szerző.
Ügy gondolom, két eset lehetséges. Az egyik az, hogy pontos fogalomhasználattal tartalmilag értelmezzük a kormánypártiság és ellenzékiség fogalmait, s így jutunk heurisztikus kérdésfelvetéshez, a másik lehetőség, hogy nem oktrojálunk rá esetleg megválaszolhatatlan — mert nem pontos — kérdéseket az anyagra.
B arabás László az első világháború utáni alapjaiban megváltozott, német népcsoportpolitikát vizsgálja a szatmári svábokkal kapcsolatban.
A rövid, de igen fontos problémát felvető tanulmány, az ekkor még csak körvonalaiban jelentkező német radikális etnikai-kulturális forradalom előkészítésének és megszervezésének mindennapjait írja le. Igen megejtő megfigyelni a német alaposságot és hatékonyságot ebben a kérdésben is. A térségben más népek is próbálták faji forradalommal érvényesíteni érdekeiket — nemegyszer több igazságtartalommal is — talán ennek megfelelően kisebb hatékonysággal.
Ez az írás remélhetően része egy, a szatmári svábok történetét a két világháború közötti időszakban tárgyaló dolgozatnak.
Sallai Jó z s e f a tanítóképzőt éppen elvégző Váci Mihály szellemének formálódásába nyújt betekintést a képesítő vizsgájának neveléstudományi írásbeli dolgozatának közlésével.
Váci Mihály dolgozatának címe: A tanításon szerzett tapasztalatok alapján miben látom a magyar néptanító feladatait?
A nem teljesen meglepő címet annál érdekesebb dolgozat követi. A fiatal tanítójelölt két problémára reagál élénken, amelyekkel gyakorlata során ütközött szembe. Az egyik a vallási elfogultság, amelyet toleranciával vél leküzdhetőnek, a másik a nemzetiségi kérdés, pontosabban a németség térhódítása.
Ez Váci számára elfogadhatatlan. Kevés jó szava van a németekről. Meggyőződése. hogy a németség térhódítása ellen a tanító közvetlnül nem tehet semmit. ..Ez a jelenség sokkal mélyebben és hatalmasabb erőkben gyökerezik, a német faj hihetetlen élniakarásában, a vérük parancsolta előretörésben . ̂ " Váci úgy látja, a magyarság utolsó órája közeleg: „Mit kell tehát tennünk? E.1-
208
sösorban fel kell ébreszteni, vagy fokozottabban élesztgetni a magyarságban is a közösségi érzést, az összetartozásra, az összefogásra késztetni őket. Kifejleszteni minden értéket, előszedni minden szellemi fegyvert, amellyel megvívja élete döntő órájának létéért folyó véres összecsapását.1
Ha az érzelmi túlfűtöttség okozta enyhe képzavartól eltekintünk, világos, hogy Váci Mihály etnikai-kulturális létharcként éli meg a második világháború számunkra harmadik évét. S számára ekkor még a fő ellenség a németség, s a védelem egy magyar etnikai-kulturális forradalom.
„Ez tehát a feladat az iskolában, magyarrá nevelni az idegen gyerekeket”— összegzi a konkrét tennivalókat. „A tanító a kapocs, amely összetartja a magyarság életét” — veti meg szilárd alapját hivatástudatának.
G yarm athy Zsigmond „Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár a közművelődésért (1958—1965)” c. cikkében rója le tiszteletét a levéltárvezető előd előtt.
Ebben az időszakban Hársfalvi Péter tevékenysége döntő volt abból a szempontból, hogy jelenleg a tudományos kutatást szolgáló vidéki levéltárak között e levéltár az egyik legjobban rendezett tudományos közgyűjtemény. E megállapítás értékéből nem von le semmit, ha tudjuk, hogy az alapok lefektetése után Balogh István volt, aki következetes tevékenységével eme munkát kiteljesítette.
A szerző írása az adott időszakban rendezett levéltári anyagok kutatásához elsőrendű segítséget fog nyújtani az elkövetkezőkben is.
Erdész Sándor településtörténeti adalékkal kapcsolódik a tisztelgők sorához. Adatokkal valószerűsíti, hogy a két főutcás települések csak egy alosztályát képezik az egyutcás települések osztályának — viszont ezt a tagolást szükséges, s a kutatás szempontjából hasznos megtenni.
Az emlékkötet egészének mérlegre tevése több irányú tapasztalatokkal is szolgál.
A Hársfalvi Péter halála után újraszerveződő tudományos műhely — a BGyTKF történelemtudományi tanszéke — tevékenysége, lehetőségei, kvalitásai egy sajátos nézőpontból látszódhatnak, vagy — másképpen fogalmazva — a tanszék sajátos módon láttatja magát. A recenzens sem pro, sem kontra érvekkel elő nem hozakodhat, lévén maga is e tanszéknek oktatója.
Egy más irányú, hipotetikusan megfogalmazható tanulság, hogy az a történelmi régió, melyben hazánk is található — több évszázada sajátos jelenségeket mutat fejlődésében.
A történelem hullámverése hol közelít, hol távolít bennünket lelkünk jobbik felétől, Európától.
A kötet tanulmányai — ha nem is mindig tudatosan — ezt a problémarendszert járják körbe-körbe.
Mértéktartó pesszimizmusra az inthet bennünket, hogy — legalábbis eddig— minden közeledést távolodás követett.
Hogy ez ne így legyen, ahhoz egy jó emlékkötet is — nem lényegtelen pontokon — hozzájárulhat.
209
MIKLÓS ELEMÉR:
Valóságban gyökerező remények
Zaklatott világunk gyorsuló változásfolyamatainak rögzítése, ismertetése csak nagy ritkán utal a messze végek állapotaira, az ott élő emberek életére, sorsára, pedig arrafelé is megállíthatatlanul pördül-fordul a történelem, a változások ott is emberléptékűek, miképpen a meg-megújuló küzdelmek is azok. Ilyen, a változások meghatározó irányaitól félreeső vidék a Beregi-T iszahát, mert közel hét évtizede történelmi döntésfordulatok eredményeként térképszéli tájjá lett.
Idegennek-vendégnek csodavilág, a fölfedezés örömeit kínáló természeti értékrengeteg a történelem üzeneteit hordozó műemlékekkel. Tulajdonképpen egy, a Tisza és a magyar—szovjet határ közé szorult, félkörös ívelésben elhelyezkedő hatvanezer hektárnyi földterület, mely a rajta élő harmincnyolcezer embernek szülőföld, lakóhely, s a szélsőségeket is megmutató „leg’ -ek világa E környezetben szolgálnak munkával, változó életminőséggel hazát.
„ . . . Nagyon közel áll hozzám ez a táj, kiváltképpen ezek a külső szabolcsi részek: Szatmár és B ereg. . . ” — nyilatkozta a nemrégen elhunyt irodalomtörténész, K irály István. Az V. Beregi ünnepi Hét rendezvényein — egy röpke szünet idején — kértük a félbe tépett mondat befejezésére.
— Tegnap délelőtt egy pillantást volt módom vetni a Krasznára. Csöndps és alacsony vízállású volt. Azonnal Adyt juttatta eszembe. Ez, a messze vidéken ismeretlen folyócska az „Értől az óceánig” című versben kiemelt szerephez jutott, S a „Séta a bölcsőhelyem körül” című lírai vallomásában is. Tapasztaltam, hogy ennek a tájnak lelke van, s abból folyik ki a Kraszna.
— Az em ber és a táj viszonyát itt, a helyszínen m iként jellem zi?— Erről is Ady jut eszembe, mert itt „mégis” emberek élnek. Olyanok,
akik olyant csináltak — itt és most —, amire másutt nem éreznek igényt. Itt kapcsolódik Ady és ez a szép Beregi Ünnepi Hét. S ami a tájat illeti: Ady is járt itt, s ezen túl ez a vidék a szabadságharcos emlékeket is jelenti. Rákóczi, Tarpa, Vaja, Namény. A magyar identitástudat forrásai. Annak, hogy a magyar magyar maradjon. Adyt idézve: „ . . . A magyarság érték az emberiség csillagok felé vezető útján.” Ez a vidék valahogy mindig a peremvidéki öntudatot erősítette lakójában, s a lakója mindig hátrányos helyzetben volt. Ezért vagy elfutottak innen, vagy etikusan vállaltak felelősséget az itt élők sorsa, önmaguk iránt.
— E h ely zetértékelés m iféle jöv őben i ú travalót kínál?— Személyes meggyőződésem szerint a kultúra sok-sok rendezvénye, tar
talmas eseménye kínál ilyet. Miként itt tapasztaltam. Az, hogy a Beregi Ünnepi Hét rendezvényein olyan lényeges kérdés körül gerjesztettek vitát, mint a közösségeink. Az Ady-féle „mégis”-nek, „csak azért is”-nek láttam itt modelljét, amit sokfelé lehet követni. A kulturált élet igénye áradt, s tapasztaltam — most e percben tapasztalom —, hogy a lokálpatriotizmus sarkallja annak igényéi,
2 1 0
hogy minőségi értelmiségi lét legyen itt. Talán ezért nem éreztem provinciát, inkább etikus felelősséget. Tehát megváltozott valósághelyzetben a kultúra kínál kapaszkodót, olyan „mégis” alapon . .
Elfogadva e szavak meggyőző, valóságerejét, vallom, hogy „Boldog, aki feladatot tudott választani magának.” Mégis a beregiek életvitelének ellentmondó tapasztalat, hogy messziről érkezett látogatók, vendégek a kötelező udvariasságot meghaladó, elismerő szavakat hangoztatnak természeti értékekről, emberek sugárzó szeretettekintetéről, miközben, akiknek Beregben jelölt ki a sorsa életteret, azok növekvő számban érzik egyre inkább tehernek a beregi életet. A fiatalok zöme évtizedek óta keres és sajnos talál is utat a menekülésre. Elegánsabban elvándorlásnak nevezik, pedig a fogalom csak a tényleges valóság szemérmes elfedését szolgálja, mert ha az okokat is sorba vesszük, akkor menekülés ez, hiszen az emberek „válságérzete a területileg egyenlőtlen fejlődésből, az esélyek különbözőségéből fakad . . . ”
Tanulságos példát adalékként Moldova György hozott erről Izraelből: „ . . . Ha Barabáson — amíg Magyarországon éltem, ebben a beregi faluban laktam —, szóval, ha Barabáson rosszul ütött be az alma, akkor kevesebb vajat kentünk a kenyérre, ha még rosszabbul, akkor aki tudott elment a faluból, és máshol dolgozott tovább. Ezt itt nem tehetjük meg . . . A gazdálkodó nem fizethet rá, mert nincs neki miből. . .” (Ki ölte meg a Holt-tengert?)
Az „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” érvényesítésében a gazdaság és a kultúra ekképpen értelmezett szerepe és ennek erőteljesebb hangsúlyozása mégsem megnyugtató, mert e leegyszerűsített séma szerinti, mechanikus működésben csupa kulturált gazdaságunk, művelt-fejlett közösségünk lenne, amilyenek perspektíváit a magyar mezőgazdaság átszervezésekor megígérték.
Ilyen kavargó gondolatokkal — baráti hívásra — mentem Bereg egyik eldugott falujába, Lónyára. Magammal vittem Fábián Zoltánnak, az Írószövetség egykori titkárának régi értékítéletét: „ . . . A beregi emberekben nincs ravaszság, elhallgatás, hátsó gondolat. Szíve a száján, s ha megérzi a látogató barátságos indulatát, őszinte, egyenes, nyílt, emberséges . . .” Régen eltettem e szavakat biztatónak.
Több forrásból ismerős, amit Koroknay Gyula művészettörténész egyik beregi kiadványban is közreadott: „ . . .B á n k bán tulajdona volt ez a föld, bizonyára Melinda is járt itt, a lányuk ezt a lónyai uradalmat hozományul kapta . . .” Tiborc is innen vihette üzenetét. . .
Ismerkedni a mai faluval a főutcán indultam. Rég elbújt a verőfény, a borús ég sötét boltozata alatt, itt a Tisza és az országhatár szorításában komor hangulatú utcakép fogad. Csüng az eső lába, a földön sár- és víztócsák egymásutánja kanyarogtatja a gyalogutat. A falu főutcáját két oldalról öreg, tornácos házak szegélyezik. Sok a régi épület. Akár egy múzeumfalu, csak elevenen, élőben. Egyik ház horpadt ereszeit mutogatja, alatta a nagyra nőtt, eső áztatta sebeit a kivillanó vályogdarabokkal. A másik támasza, a tornácoszlop korhadtan bukott az elhanyagolt udvarra. Távolabb . . . ajtóra-ablakra szegeit deszka, mint egy Kodolányi-novella illusztrációja. Elárvultság. A magasra nőtt gyom száraz kórója folyamatosan hullatja beérett magvait a hajdan volt tiszta udvarra, hisz a düledező kerítés mögé csak szánakozó tekintet szökken, munkáskéz már a házőrző kutya odahagyott láncáról sem rázogatja az évek hizlalta rozsdaréteget. Itt zsugorodik egy vályogból rakott kis házikó, de — jelképszerűen a múlt és jelen együttélésére — melléje, ereszig növelt beton alapra telepszik az új lakás. A emeleti szint téglafala a maradás szándékának hirdetője . . . A
211
műit fájdalmas relikviái közt üde oázis, mert új ház építése itt a ritkuló vállalkozások közé sorolható.
Tovább dagasztva a sarat azon töprengek, hogy milyen meghatározottságban miként viselkedhettek az itt élők. Egyáltalán: mit tehetett az itt élő ember? A tovább élő múlt kontinuitását jelentette, hogy a mindenkoron terhes élet vállalása volt maga a válasz; ha már fölnevelték az életre, vállalta sorsa küzdelmeit. Szenvedte öröklött sorsa hátrányait, miket önerejéből csak csökkenteni volt képes, de bármennyire erőlködött, itt többre nem tellett, míg másutt — támogatottan — mindig nagyobb volt a lendület.
A bolt előtt a nyitásra várók gyűrűjében ismerősre bukkanok. Az iménti gondolatok folytatásának tekintem panaszáradatát a nehéz megélhetésről. Sorolja a munkahelyek hiányát, a kevés keresetet, a növekvő árakat, az áruhiányt Most is azért áll itt, mert reggel előjegyeztette a kenyeret, s nemrégen érkezett. Mert ebből is csak annyit rendelnek amennyit aznap eladhatnak . . O mondja gondjait olyan reménnyel, mintha elhárításukban segíthetnék . . . Magam pedig azon töprengek, hogy Tiborc késői utódai ajkán még 777 esztendő múltán sem halt el a botladozó panasz . . .
„Fájdalmaink Megértői! Figyelmezői!Tisztességgel szólunk, mert ősatyánk hiába veszejté jobbágyigáit, utódai
boldogsága mégis csak módjával hízott: a békés türelem és becsületben éles igazán csak a nagy urak történelmi jövés-menése után nyert nálunk emberi értelmet.
Tudatjuk: megmaradtunk tisztának, de a szükség bélyege még éget. A kísérlet láncaink vedlésére valóságos kigázolás lészett, de háborúk torzított tűz- vetése fakasztott új, hosszan nyúló sikolyt. Ki hallotta? Tán, ki világunkat értelemfényben alkotó részeire szedte, s aztán az elemek helyét nem lelvén, igazán összverakni képtelen vala? Vagy, ki mellettünk, s nem velünk élt, ritkán meghallva a szót felőlünk?
Messze esik innen szép honunk kebelközepe, s bár éltető energiáink üterei e helyütt ívelnek országokon át, mihasznunk. Nekünk a sárfalak közt hideg süvít, mert messze bánya, olaj, gáz, míg kátyús útjaink méregdrága tüzelőink alatt tengelyi törnek. Márcsak a tiszta hívség köt ide. s őseink temetője, hol míves faragású, időtehertől rozzant fej fák tövén szegénységünk meglapul, elsírható panaszunk még megvagyon. Másként híjával vagyon munkának helye, üres a szatócs, messze patika, s a posta és telefon örökké késik.
Mégis igaztalan az elhagyatottság, hisz jőnek ide, hozzánk fekete-csillogó acéllovakon, negyvenezert üzemóránként forintban égető égi talyigán a döiyfös hajtókkal. Kerített vadasban folyton-folyvást űzik-hajtják adósságra hozatott vadjainkat. Ök . . . kedvök szerint lődöznek. A dörgő-csattogó puskáikkal, miket emelgetni könnyű, mert nem nyomasztja az ÁFA terűje, miként porontyaink ruháit, lábbelijét. A kaszt elejiről valók: nevivel fanyar-bordó gyümölcsöt idéző főkincstárnok, s társa a Zengő lejtőjének vörös nedűjét orcája színével is emlékbehozó tárnokmester, mögöttük súlyos léptekkel páhog a főpohárnok. Ök - azt mondják — honunk gödreit kerülgetik, münköt meg lejtőre huzattak. Magukat űzöttnek mutatván nyakfárasztó gyakorisággal ászokpohár mélyeit szem- lélgetik, minekutána délceg daliaként vidulnak olyannyira, hogy olmos-kristaly serlegek törnek halomra egyszeri használattal. Mű magunk pedig fegyelemmel és hűséggel tüntetjük ökelmüket, mindig készen várjuk kegyelmességiiket félig
212
kész étekkel, jéghütötte szomjoltóval, puhán vetett derékallyal, előhizlalt és iogásra-ejtésre érett hallal, vaddal. Panaszra okot mű nem engedünk!
Jó Urunk!Tekints reánk! Segedelem szükségeltetik, s annak küldője is kerestetik.
Itt a földön. Az élen állóktól, mert kiktől reményt gyújtóan várható volna — láthatod Magad is — inkább szólnak le verítékeinkben turkálva munkást és parasztot. Még a panasz szavát is megvonják. Maguknak. Leszólnak: a nép keveset dolgozik, sokat fogyaszt! Vajha .. . O példáik láttán, akként élne az istenadta pórság . . . Hová leendnénk?
Urunk! Áldásod nem mind efféle. Csak, kiknek megengedtetik. H iá b a ... az egyenlőség mértéke eszményi mérce leheLne, azonban mérésre már nem használható. Se itt, se ott. A kerítésen túl, a gyöngyszem csillogású halastó partján, avagy az erdőmelléki palotában. Itt küjjel pedig megül ajkainkon a fonnyadt mosoly, mivel szegénységünk csak folyton növekvő . . .
Ki légyen bíránk a veszejtök és senyvedők között? Magad, Uram, ha szolgálód erre nincsen! Mi várunk. Fölöttünk az ég, alattunk a föld. Ez várand reánk két ölnyi mélységével. . . Kis- és Nagylányán, hol még maradnak élők hz Ür huszadik századának utolsóelőtti évtizedében . .
A kollektív fájdalomnak ilyen sikolya kellő figyelem feltételezésével messze hangzó is lehetne éppen úgy. mint a tényfeltárás eszköze. Kifejezi tehát a világ Janus-arcát. A kétely azonban, hogy Seregben az életutak tényleg lejtőn haladnak-e, valóságtalajból táplálkozik akkor is, ha az ellentétes irányú hatások egy ,.csak azért is” szemléletet erősítenének.
A sorsfordító okok összeszedése s megnevezése mégsem könnyű, mert egy tisztességes hipotézis tagadja, hogy a falu jelenbeli 1276 lakójának életében a kedvező változás puszta ábránd lenne, továbbá, hogy a helyi kezdeményezések és szándékok mindegyike úgy rekedt volna meg, mintha a megvalósításhoz vezető utak mindegyike zsákutca lett volna. Az éleződő pártharcaink között is az igazság megkeresése csakis felelősen történhet. Ezt felismerve ott a bolt előtt, a jelenhez vezető utakat kémleltük.
— Itt mindig nehéz volt az élet — folytatja várakozás közben a régi ismerősöm. — A föld jelentette az életet, de azt keserves volt művelni: ha eső esett, megállt rajta, mint a lavórban, száraz időben reménytelenre repedezett Ilyenkor a kevés termést pótoltuk, amivel tudtuk. Gyűjtögetéssel, halászattal, s ha lehetett, vadászattal. Egy biztos, ez a föld mindig eltartotta lakóit, ha nehezen is.
— Az elm últ év tized ekben egyáltalán csö k k en tek -e az em b erek terh e i? — próbálom fékezni a szózuhatagot.
— Ez három dologtól függött. Az egyik, hogy mennyit dolgoztunk, a másik, hogy az újdonságok, a korszerűsítések mikorra értek hozzánk, milyen késéssel tudtuk használni, a harmadik pedig, hogy a társadalom mennyire volt képes segíteni.
— M ennyire?— Amennyire a többi faluban. Igaz, itt az isten háta mögött ez is nehezebb
volt. Itt, ha valaki hamarabb végzett saját munkájával, hiába igyekezett, hogy kereset fejében másnak dolgozzon, nem kapott munkát. Mindenki maga dolgozott a családjával. Még a Dollár utcában is. Onnan kapta a nevét, hogy az ame- rikások, a kivándoroltak vagy a rokonaik hazajövet vagy a hazaküldött pénzből itt vásároltak telket, és építettek rá házat. Annyival voltak gazdagabbak, hogy nekik pénzük volt. No meg szerencsésebbek is voltak . . .
213
Voltak aztán nehezebb esztendők is. Az első világháborúban ebből a faluból 724 ember vett részt, közülük 53 meghalt. Ennyi család maradt kenyérkereső munkaerő nélkül. A második világháborúban még többen voltak oda, s aztán még többen maradtak fogságban is. Százhatvan embert vittek el „k!s robotra” is innen. Sokan oda is maradtak.
Itthon pedig megvolt a földosztás, az asszonyok és a gyermekek megkapták a család jussát, s elkezdtük művelni a földeket. Se igavonó állat, se vetőmag nem volt elég . . . Egy pár év múlva a kis téesz is így kezdte
— Mégis, m i adott rem ényt?— Kinek-kinek az ereje, a tartása, önmagát hajtotta mindenki, mert ez
volt a legolcsóbb. Ismerek egy embert, aki egész őszön együtt törte a kukoricát a családdal naponta, este meg egyedül folytatta a csutkavágással. Egyik hajnalon ott talált rá a család a mezőn, sarlóval a kezében eldőlt, mint egy zsák a kimerültségtől.
Ügy éreztem, valamelyest közelítettek a válaszhoz a hallottak, ám tovább vittem maradék kétségeim. Nyugtalanított, hogy a javuló technikai feltételek, viszonylag nyugodtabb társadalmi körülmények között végzett kitartó munka ellenére negyven év alatt miért fogyott a falu lakossága 2020 főről 1250 főre, holott 1920 és 1948 között száz fővel gyarapodott. . .
Gondolatot és véleményt cserélni a közigazgatás épületében kíséreltem meg. Reméltem itt személyes tapasztalatból eredő példa értékű válaszokat annak megkeresésére, hogy egy távoli falu leépülésének folyamata mely tényezők hatására gyorsulhat fel.
A szűk helyiség mintha jelkép lenne: a tér, mit az itt élőknek a sorsuk rendelt meglakni, szűkülőben van. A sommás válaszok és az elhallgatások keserűsége a tegnapi aránytévesztések folytatásai, de a tétovaság mögött határozottság is meghúzódott a ma és a holnap érdekében. Eredőjük vajon honnan húzható meg . . . ?
— Nálunk a legutóbbi nagy sorsváltás 1960-ban a tsz-szervezés volt — kezdi a beszélgetést a tanács nyugalmazott elnöke. — Sokféle változást hozott ez a falu életében. Ezek egyike, hogy azonnal megszűnt a munkában a nagy hajtás. Biztosan amiatt is, hogy a tsz nem kínált még biztos megélhetést, a háztáji gazdaságnak pedig még nem alakultak ki a feltételei. Ezt nem is siettette senki, mert az volt a vélemény, hogy a közösből kell megélni, de hogy miből, arra — hiába próbálkoztak — nem válaszolt senki. így nem volt vonzó a tsz, ugyanakkor más munkalehetőség nem volt. Ezért a munkaképes férfiak felkerekedtek, s egymás után indultak máshova szerencsét próbálni. Mint régen. Akkor Amerikába, most meg a magyar nagyvárosi építkezések vártak rájuk. Rövid 10 év alatt a falu lakossága közel hatszáz fővel csökkent.
— Ezt az elvándorlást h elyben nem lehetett m egállítani?— Talán lehetett volna — veszi át a szót a vb-titkár. — A téesz már a
munkaerő megtartása miatt is szeretett volna változtatni, de nem voltak ehhez feltételei, eszközei. Adtak hitelt, állami támogatást, de célirányosan, s nem arra, amire legjobban kellett. Nem a munkalehetőség bővítésére, a megszilárdítására, hanem ahogyan az elosztásban a napi politika pillanatnyi érdekei döntöttek.
— Az itthon la k ó k m iből é ltek meg?— Azért, ha lassan is, azért változott a világ — ültet széles mosolyt kérik
arcára az egykori tanácselnök, Nyeste Sándor. — Valami biztos pontot mindenki igyekezett találni magának. Voltak, akik ezt a téeszben lelték meg, mások a háztáji gazdaság változó feltételei között. A régi istállókba lassan-lassan újra
214
állatok kerültek, mert annak itt mindig hagyománya volt. Egyre többen ültettek a házikertekbe almafákat. Egymástól lestek-tanulták a művelését. A legtöbb családból pedig akadt valaki, aki az iparból havonta hozott fizetést. Fokról fokra növekedett a kitartás.
Hallgatom érvelését. Olyan, m int a korabeli győzelmi jelentések az újságokban, pedig a szavak egy kínkeserves átalakulásról vallanak. Küzdelmekről.
— Soha annyi új ház, díszes kerítés nem épült, mint akkor. S a téesz is kezdett talpraállni, így gazdagodott a falu. Az emberek azt is megtehették, hogy többet adjanak magukra, s ez megkövetelte a falu fejlesztését is. Épült óvoda, iskola, út, járda, villanyvezeték, felújítottuk a leégett kastélyt (könyvtár, mozi van benne), a téesz melléküzemágat létesített a tölgyfa feldolgozására. A korábbi önmagunkhoz képest gyorsabban haladtunk.
— G ondolkodásban is?— Abban is — szól közbe hirtelen a fiatal titkár, s kimért nyugalommal
folytatja. — Nem hivalkodás, inkább a távolságok és az utazási nehézségek miatt egyre-másra kerültek az udvarokba előbb a motorkerékpárok, később az autók. A téesz is rendszeres, havi előleget fizetett, a kereset 80%-át. Eddig elképzelhetetlen volt, hogy földművelő ember havi fizetéshez jusson. Ezért nem tartom rendhagyónak, hogy a létfeltételek javulásával igényesebb életforma alakítására támadt igény. A televízió, a gáztűzhely, a központi fűtés már nem tűnt elérhetetlen célnak. Évtizedek elmaradásának pótlására nyílt lehetőség. Ezen túl, az anyagi gyarapodáson túl, a szellemi igény növekedését tartom fontosnak. Az általános iskolában 35—40 gyerek végzett akkor évente. Legtöbbjük nem maradt a faluban, elment tovább tanulni: gimnáziumba, szakmunkásképző iskolákba.
— A tudás iránt n öv ekv ő igény gyorsította a fa lu átrendeződését?— Igen, gyorsította, mert mindenképpen többet és értékesebbet hozott,
csak az volt a baj, hogy a megszerzett műveltség nem itthon kamatozott. Mint szó volt róla, a felnőttek közül is sokan elmentek dolgozni, ám az ottani követelményekhez igazodva tanfolyamokon, iskolai oktatásokon vettek részt, szakmát tanultak. Munkájuk révén szakmájuk megbecsült emberei lettek. Ezért csak hétvégeken jöttek haza, elvégezték a munkát a háztájiban, hazahozták keresetük egy részét és vasárnap délután indultak vissza. Megváltozott munkakultúrájuk hatása itthon nem érvényesült, ők folytonos körforgásban éltek. Mókuskeréken járt az életük, s aztán a többség megrokkanva került haza.
A fiatalok pedig, amíg tanultak, iskolába jártak, megszokták a városi életformát, annak vonzóbb elemeit, s ez vonzotta is őket, odamaradtak. Hiába kínált már a falu a korábbiaknál messze jobb életfeltételeket, kevesen tértek haza. Ezért nem csodálható, hogy elöregedett a falu . . .
— T én yleg : m it tud kínáln i a fia ta lokn ak ez a falu?— Olyan életkörülményeket, amilyeneket a nagyvárosok nyújtanak, olyant
nem. Itt még sok a gond. Itt, ha megbetegszik valaki, szokás szerint elmegy a körzeti orvoshoz, aki vizsgálat után beutalja Vásárosnaményba, a szakrendelőbe. A beteg másnap elutazik, ahol ismét megvizsgálják, s a laboratóriumi vizsgálatokkal és az oda-vissza utazással ismét eltelik egy napja. A harmadik napon leleteivel fölkeresi a körorvost, aki meghatározza a gyógymódot, felírja a gyógyszereket. Azokat be kell szerezni. Itt nincs gyógyszertár. Ezért jó esetben Tisza- szalkán, ellenkezőleg Vásárosnaményban juthat gyógyszerhez a beteg . . . Mire a beteg gyógyítható, eltelik 3—4 nap. Ha egy idevalósi ember egy pár cipőt akar vásárolni, felül az autóbuszra, s elutazik Vásárosnaményba. Az útiköltség meg
215
haladja a 100 Ft-ot — ennyivel drágább az áru —, s ráment egy napja. Ha húst, hentesárut akar vásárolni . . . Ha elromlott háztartási eszközeit akarja m egjavlttatni. . . Szóval mi ebben a vonzó?
E ponton megakadunk. A szavak ugyanis elhalkulnak, s a nyomasztó csöndben leolvasható az arcokról a gondolatok-indulatok belső vibrálása. Amíg a recsegő székekből, fotelekből kikászálódunk, halk mondatfoszlányok ütik meg fülem: Hiába itt a kezdeményezés... Ide pénzt mindig mások adhattak voln a . . . elvetéltek maradtak itt a gondolatok . . .
Figyeltem, s hallgattam. Nem kerestem mar a hangok, a mondatelemek gazdáit. Megálltunk előrehajtott fejjel, s egy pillanatra ránk telepedett a csönd. Éreztük a szavak igazát és a tehetetlenséget. Azt, hogy a szépen csengő szavak nem hoztak, nem hoznak ide forintot, a tettek nélkül meg céltalanok a mozdulatok. Herakleitosz gondolata jutott eszembe: „ . . . Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni. . . ” Ügy vélem, itt lehet fölfedezni az újrakezdés gerjesztőjét.
Az utcán lassan szemerkélő eső fogad. A sarat gyarapítja. Vendégmarasztaló — mondják, Sem okom, sem kedvem vendégeskedni, de jo lenne szétnézni legalább az iskolában. Megnézni, megtudni: egy ilyen településen az értelmiségi magatartás mennyire segíti a megmaradást? A hivatásos „tüzfelelősök” miként cselekszenek?
A faluban orvos, másfél tucatnyi pedagógus (a többség képesítés nélküli), a közigazgatás dolgozói s a téesz agrár szakemberei jelentenek értelmiséget. Létszámuk nem nagy, szerepük annál több lehet. Mint mondják, sokszor le- törtség forrása körükben, hogy hiábavalóan elkötelezettek, hiábavalóan is vállalják az „elözvegyült” munkát aránytalanul alacsony bérekért, ha a községüket érintő változások erővonalai innen messze húzódnak. Beszélgetünk, s megfog a hangulat, de egyúttal kedvetlenít, mert gondforrásaik egész tarka csokra kerül terítékre, s mindegyik a hiábavalóságot erősíti: hiábavaló, hogy rájuk éppen itt és most — mikor a lét viszonyai gyorsulóan süllyedőek — van szükség, hiábavaló, mert ide (még az itt születettek közül is) csak a megszállottak jönnek. Többen eredendően — a „képesítés nélküliség” fedezetlenségéből — átmenetinek tekintik helyzetüket, s ez maga átjáróhellyé teszi az értelmiségi foglalkozásúak számára a falut. Igaz, egy részük gyökéreresztő, megmaradó, s innen utazgatva és megküdzve diplomát, mások újabb diplomát szereznek a meglévő mellé is. Pusztán a tudásért is. Tehát az ismeretek bővítésének igényével tanulnak, valóságosan az előző generációktól örökölt korparancs felismerésével maradnak, kötődnek. Az „ahogy lehet” szemléletében. A „hogyan lehet" kérdésére létükkel, munkájukkal válaszolnak. Űk, akik segítséget érdemelnének, hogy Tiborc késői leszármazottainak panaszvijjogásait ne kelljen minduntalan újra hallani. . . _ _
Az utcán a finoman szemerkélő eső elől az autóba menekülök. Hazafelé, Vásárosnamény irányába veszem az utam. A kanyargó Tisza mentén, az egymást követő útkanyarok leküzdése közben — visszafogva a tempót — azon tűnődöm, hogy az elmúlt két esztendő alatt miért váltott ki olyannyira szélsőséges nézeteket is ütköztető vitát az 1988 elején épített lónyai vadászkastély.
Soha ilyen kitüntető figyelem és vérmérséklettől függő taglalás nem övezett a messze végeken még építkezést. Ahogyan a munkálatok haladtak, lépéf,- ről lépésre növekvő indulattal. Mert a konkrétságot helyettesítő, vajpuha találgatások a megoldások különlegessége mögé a titkok lenge függönyeit vonták. Annak ellenére, hogy a közeli falvak lakói mihamar megsejtették, mit is épííe-
2 1 6
nek erdőalján, hogy a kerítés irdatlansága miért fedi el a látványt. A „jólértesültek” legendái szárnyán híztak a történések, viszont az emberek gyötrő kérdéseire nem érkezett válasz: a mélyülő válsághelyzetben, a beregi kenyérgondok növekedése idején miért egy pazar vadászkastély megépítése a legszükségesebb?
Útra keltek sugallatok is, a magyarázatot helyettesinek: állami „nagyberuházás", azért a titok, s nem szabad szólni róla. Ezzel ellentétben álló vélemények szerint egy-egy megnevezett üzem, vállalat az épület és környezete gazdája. E fölössé növekedett szószátyárkodásnak nem állt útjába semminemű valós tájékoztatás, miközben a luxus megoldások híre és látványa továbbra is ingerlő maradt.
Már messze fehérlett az épület emeletes szédülésből hivalkodó fala, amikor a földhöz ragadt vita az erdőszélre szállított közpénzek nagysága körül éledt újjá. A 40 és 70 millió forint között sokféle variáció volt hallható, de mindegyik külön számolta a vadak telepítésének költségeit. Abban viszont — úgy tűnt — közmegegyezés született, hogy a teljes ráfordítás összege a találgatások tengerében meghaladta a százmillió forintot. . .
Szerettem volna erről sok mindent tisztázni. Szándékom volt a titkok bui- kainak fölnyitása, a valós tények megkeresése, aztán mielőtt az odavezető be- kötőútra kanyarodtam volna, eszembe jutott és szándékom megvalósításától visszatartott a barátom esete. Egyik felettesével, ha már a munkájuk kötelezettsége errefelé vezette útjukat, fölkeltett kíváncsiságuk kielégítésére nekimeréiz- kedtek, hogy megtekintenék a híressé lett építményt. Első meglepetés a kapunál érte őket, ahol a hatalom erejét jelképező lakat állta útjukat. Később a másik is ott érte őket: a hangos szóra előkerült kulcsos ember közölte, megtekinthetik, be is jöhetnek, ha előbb hoznak X elv társtól írásos engedélyt Az elutasító hangvételhez egyikük sem szokott, a bátorságuk elhervadt, elsomfor- dáltak.
Ezt tudva nekem sem támadt kedvem a nyilvánosság arcul csapásánál asszisztálni. Megelégedtem a megyei lap tudósításával: a kerítésen túli világ idegenforgalmi nevezetesség, vendéglátóhely, s majdan erdei munkások pihenőhelye. _
Idegenek ide valóban jöttek, jönnek. B á r . . . inkább ismerősök. A fogalom? Éppoly kétséges, mint az építés nyilvánosság előtti kezelése. A nyitott mondatok, a megválaszolatlan kérdések miatt részünk a torzítás. Hamis kép állhatott össze. Okai ott lelhetők, ahol az emberek tájékoztatását szükségtelen rossznak tartják. így kaphat táptalajt a találgatás, a fecsegés a közvagyon kezeléséről, a hozatott halak-vadak árairól, s arról a nehézségtengerről, miket szegény vadászoknak leküzdeni rendeltetett. Arról, hogy előbb a fácánt föl kell riasztani, az őzet meg kell zavarni, nehogy sérelem érje a vadászetikát, mert a mesterséges körülmények között tenyésztett „vadak” mégsem kaphatnak golyót nyugalmi helyzetben. Arról meg mélyen hallgat a fáma, hogy a gonddal kerített horgásztó kristálytiszta vízében ki aggatja illusztris vendégeink horgaira sikerélményt garantálva a halakat. . .
A fény és árnyék e kinagyított ellentmondásaival úgy jártam, mint a mesebeli vakondok. Történt — a mesében —, hogy a kis vakond odakiáltotta anyjának: Látok! Erre az anyja próbára tette, s egy tömjéndarabot tett elé, hogy mondaná meg, mi az. A vakond kavicsnak nevezi, mire megszólal az anyja: Neked nemcsak a látásod hiányzik, a szaglásod is elvesztetted!
Sajnálható, hogy a történések csak gyorsították a közvélemény zaklatását,
217
az emberi közérzet, rombolását, mert ez mind helyi, mind társadalmi szempontból egyaránt káros. Bár . . . valóságosan a térség ilyen jellegű gazdagodása meg megkésett voltában is örömforrás lehetne, hiszen vadászházak és -kastélyok építése más vidéken vált megszokottá. Beregben viszont ez is a lemaradás jelképe lett. Pedig helyzeti erőforrásként is lehetne hasznosítani, hogy a lónvai erdőalján és a többi beregi faluban a vendégfogadásnak munkát és megélhetést kínáló formái jöjjenek létre, netán a vendégasztalhoz a beregi ember is hozzáférjen, ahol a csapos az ő számára is mérhetne egy pohár sört, hogy ő is kórbetekinthetne a kerítés mögötti világban. Helyette megmarad a hiú ábránd, hogy a társadalmi-emberi nyitottság szerves illeszkedésben szolgálja a táj emberét, a helyit és a vendéget egyaránt.
Távoli vidék ez. Messze a napkorongtól, meghúzódik félárnyékban. Segítségért kiáltó magyar világ Álmok, vágyak, kitörési kísérletek földje, elhagyott hitek és konfliktusok temetője, miket nem jelölhet térkép, hol a küzdő-jobbítást várók élnek és léteznek, s a valóságban meggyökerező reményeikkel várakoznak . . .
2 1 8
Színház
KARADI ZSOLT:
Figaro itt, Figaro ott...A sevillai borbély cím ű B eau m archais-v íg játék a M óricz Zsigm ond Színházban
„ N e v e té s s e l v á lto z ta to m m e g a v i lá g o t"
(Beaumarchala)
Vannak halhatatlan színpadi hősök. Volpone, Hamlet, Tartuffe, Alceste, Othellu, Falstaff stb. Figaro is ilyen. Rossini és Mozart zenéjével vált örök életűvé. Az érdem elsődlegesen nyilván Beaumarchais-é, aki megálmodta ezt a szeretni való figurát.
A Móricz Zsigmond Színház 1990 februárjában a válságokkal, csalódásokkal, félelmekkel szabdalt, a nehezülő megélhetés miatt morajló indulatokkal terhes, a múlttól mihamarabb megszabadulni igyekvő időkben nyúlt Pierre- Augustin Cáron de Beaumarchais (1732— 1799) kitűnő komédiájához, hogy — ha csak szűk két órára is — feloldozza a nézőt emésztő szorogásaiból, és a nevetés kegyelmi állapotába juttatva megszabadítsa önmagától. Mert nevettetni manapság egyre nehezebb. Ügy vagyunk, mint a darab hőse, a nyomor elől menekülő Figaro, aki így jellemzi magát: „Én mindenen nevetek, hogy ne legyek kénytelen sírni. . .” Gyanítom, hogy m a ez a mű kulcsmondata. Ebből a pozícióból szemlélve az előadást a happy end felszabadít, de kétségessé is teszi az örömöt: nem m i vagyunk-e Figaro? (Mint ahogy a szerző is a saját sorsát vetítette bele a minden hájjal megkent borbély figurájába.)
Beaumarchais ugyanis tudott honnan meríteni. Órásmester fia volt, aki tizenhárom évesen abbahagyta a tanulást, majd zsebórák készítése folytán bekerült a királyi udvarba. Ezután kezdődött az a káprázatos kalandokban bővelkedő életrajz, amely még Goethét is megihlette. (Clavigo című drámáját Beaumarchais élete nyomán í r ta)
Pierre-Augustin Cáron eközben vált Beaumarchais-vá, átm enetté az „en- ciklopédisták és a forradalmárok között” (Szerb Antal). A jól hangzó Beaumarchais nevet első és korán elhunyt felesége egyik hasonló nevű birtoka után vette fel 1752-ben. A Voltaire-t és Lafontaine-t mesterének tekintő fiatalember karrierjének következő állomása az, hogy a király leányainak zenetanára lett, majd számtalan ellenséget szerzett magának: „Vagy kalapácsnak vagy üllőnek kell lenni — vallja. — Én arra születtem, hogy üllő legyek . . . ”
Első darabja 1785-ben született: az Eugénie, amelynek azonban nem volt sikere. Nyughatatlan természetére mi sem jellemzőbb, minthogy mindenféle pörökbe keveredett, mialatt tanulmányt írt az Egyesült Államok pénzegységeiről, Madagaszkárról, az indiai tengeri kereskedelemről és társaságot szervezett Párizs vízellátásának biztosítására. A híres ló- és kutyakedvelő író új Szajna- híd építését kezdeményezte, ismeretlen szerzőket tanácsokkal segített, harcolt
219
ii színészek és színigazgatók ellen. Mindemellett kortársai mint háríamestert, muzsikust és librettistát is ismerték. Ifjú férjként sem vetette meg a kikapo- sabb szobalányokat. Egy időben a király titkosszolgálatának dolgozott, majd a forradalomnak is fölajánlotta szolgálatait. Fegyvereket szállított, s emiatt bebörtönözték. majd Hamburgba emigrált, s csak halála előtt három évvel tért vissza hazájába. Élete csupa alakoskodás, színváltás, csel. Ellenségei megrágalmazták, hogy mindkét feleségét a kecsegtető örökség reményében megmérgezte. Csak nagy nehezen tudta ártatlanságát bizonyítani.
És Beaumarchais, aki dolgozott a forradalomnak, öreg korában lelkesedett Napóleonért: még verset is írt hozzá. (A nyugtalan aggastyánnak nagyapa korában is voltak szeretői: szerelmi levelezése legalábbis erre utal . . . ) Életének a Figaro házassága mellett leghíresebb művét, A sevillai borbélyt több átdolgozás után 1775-ben mutatták be A darab első változata porndc-nak készült. (A parade francia csalogató előjáték, vaskos népi tréfa, amely a XVIII. századi vándorkomédiások kedvelt műfaja volt.) Beaumarchais zenét is szerzett a komédiához, de a Théatre des Italiens visszautasítja a szemfüles borbély történetét. Barátai tanácsára ismét átírta, több, saját korának szóló utalást rejtett el benne, amiért a cenzúra nem nézte jó szemmel. (A komédia történetéhez hozzátartozik, hogy 1785-ben színre került a trianoni királyi kastélyban, ahol Rosinát maga Marie-Antoinette alakította . . .)
Beaumarchais, aki Victor Hugó szerint Corneille és Moliére mellett a francia színpad „nagv lángelméje”, a Figaro-darabok írásakor Diderot esztétikáját követte. Az enciklopédista Diderot kifogásolta a klasszikus tragédiák nehézkességét, s a polgári dráma megteremtésén fáradozott. Azt követelte, hogy a dráma legyen erkölcsnevelő célzatú, indítsa meg a szívet és ébresszen nemes érzelmeket. A Tanulm ány a kom oly drám ai m ű fajró l című dolgozatában — mestere nyomán — Beaumarchais hangsúlyozta: a színház feladata az, hogy a társadalom számára hasznos, erkölcsnemesítő darabokat játsszon.
Ilyen esztétikai előtanulmányok után, a com édia d e l i arte, az opera bújja, az op era com ique és a vaudeville műfaji minták segítségével látott hozzá A sevillai borbélyhoz. (Igaz, a komédia némileg visszalépés a Diderot-megkövetelte polgári színjátékhoz képest. Ugyanakkor ellenben előretekintés is kora optimizmust sugalló vígjátékaihoz, az opera buffák világához viszonyítva. Egyfelől A sevillai borbély még megőrzi a commedia deli’ arte „ fé lre”-szerű színészi „kiszólásait”, sőt maguk a hősök is e műfaj leszármazottai: Bartolo, az orvos a rigolyás Dottore, Figaro a leleményes Zanni, Almaviva pedig a gazdag Magni- fico kései utóda. Másfelől a szöveg tartalmazza szerzőjének kesernyés társadalmi tapasztalatait: „Gonosz világot élünk — mondja Bartolo. — Romlott korba születtünk...” (Ez a kor) „Csupa őrültség, amit feltalált: a gondolatszabadságot, az elektromosságot, a delejt, a vallási türelmet, a himlőoltást, a kinint, az enciklopédiát — meg aztán a drámákat . . ." De jut egy oldalvágás a művészvilágnak is: „Láttam én Madridban, hogy az irodalmi élet a farkasok birodalma, úgy elszaporodtak és úgy ki vannak éhezve, hogy ha tovább akarnak élni, egymást kell felfalniuk. Minden féreg, rokon kritikus, irigy szerkesztő, könyvárus, cenzor mind-mind a szegény író bőrébe csimpaszkodik . . . "
A Móricz Zsigmond Színház ezt a „jól megcsinált színdarabot” tűzte műsorára Léner P éter búcsúrendezésében. A társulat a művet, amelyet Osztovits Leven te alkalmazott mai színpadra, H evesi Sándor fordításában játssza. (Erről az átültetésről megjegyzendő, hogy Hevesi a Nemzeti Színházban 1912-ben megkísérelte Paulay Ede tolmácsolását modernizálni, s azt is a groteszk felé eltol
220
ni.) A groteszk irány a nyíregyházi előadást is átszínezi, noha alapjaiban megmarad annak, aminek készült: bővérű komédiának.
Léner Péter munkájának épp az az előnye, hogy nem aggat a műre külsődleges koncepciót. Értelmezésében A sevillai borbély színvonalas szórakoztatás — tanulságokkal. Az előadás térszervezésre kitűnő: mind horizontálisan, mind vertikálisan kihasználja Szlávik András forgó díszletét, amely így három szintre osztja a színpadot. Szakács G yörgyi korhűséget idéző stilizált jelmezei sugalmazó erejűek. Léner Péter jó arányérzékkel fordult az alapanyaghoz: a komikus szituációk kiaknázásával nemcsak színészeinek biztosit lehetőséget a játékra, hanem fölvillantja a halhatatlan történet rejtettebb értelmét is. Főleg azáltal, hogy a címszerepet M átrai Tam ásra bízza, akinek a személyisége, eddigi életútja remekül fedésbe hozható a sok mindenben csalódott, a jelenségek, emberi viszonylatok mélyére látó Figaro alakjával. Mert ö azután lett borbély, hogy beléunt a világ csalárdságába. Mátrai Figarójának filozófiája van: költő, nem egyszerűen szolga. Bölcs. Ez a bölcsesség őrzi meg a színészt attól, hogy játéka átcsússzon a modorosság, esetleg ripacskodás szférájába. Mátrai Tamás éretten komédiázik: érezteti a hős rétegezettségét, lírikus lelkét, de szószátyárságát, csavaros észjárását is. S persze azt is. hogy egy kicsit ő is szerelmes Rosinába. Énekel, táncol, bonyodalmakat okoz és feszültséget old: az előadásnak ő a középpontja. Mindenki tőle függ.
Almavivaként méltó partnere K eresztes Sándor, aki megmutatja, hogy az abszurd-tragikus Rinocéroszok után megvannak az eszközei a komédiázáshoz is. Szerelmes grófja sokszínűén megformált alak. Keresztes tudatában van annak, hogy Almaviva hálás szerep: túlságosan is „kifelé” játszik néha. Egy-egy árnyalattal markánsabbra fogja Rosina ismeretlen imádójának portréját.
Rosina abszolút pozitív szerepét Orosz Helga alakítja: légies kecsességgel. A törékeny, szerelmes gyámleány az ő megidézésében bájos hősnővé lett. Neki szurkol a néző: csak el tudjon menekülni a szörnyű kényszerházasság nyomasztó rabsága elől! Orosz Helga prózai alkat: az éneklés számára nem igazán testhez álló. Habitusa, csillogó lénye azonban feledtetni tudja ezt.
Nagy erénye az előadásnak, hogy a monomániásan féltékeny, valójában hozományvadász öreg Bartolót Gados B éla kelti életre. Az utóbbi egy-másfél évben (szerencsére) Gados egyre jelentősebb feladatokat kap, ezáltal lehetőséget is arra, hogy bizonyítsa: kitűnő karakterszínész. Az őrületig óvatos, az el- viselhetetlenségig számító, ostoba gyám szerepében remekelt. Gadosnak sikerült föl-fölvillantania e nevetséges orvos szánalmasságának és tragikumának színeit is. A „Rosinettecském, ha mi kettecskén. . . ” — kezdetű táncos magánszáma pompás jelenet: ötvöződik benne a paródia iránti hajlandósága a groteszkkel.
H etey László a pénzért bármire hajlandó potyalesőt, Don Basileót, az orgonamestert fanyar iróniával formálta meg. S tettner Ottó, Tóth K ároly , Pet- neházy Attila pár pillanatra tűnt föl, egy-egy színes epizódban. Beaumarchais nalovány versbetétei helyett V árady Szabolcs írt rímekben tobzódó, kitűnő dalszövegeket, amelyek Darvas F eren c túlságosan is fülbemászó, imitt-amott operett ízű zenéjével élénkítették a bemutatót.
Mozgalmas, fogyasztható, magával ragadó előadás született a Móricz Zsig- mond Színházban. A mai színpadon A sevillai borbély nem elsősorban arról szól, hogy az író „kipellengérezi az üres fejű arisztokráciát”, s hogy a „szabad szájú, plebejus Figaro” (Dobossy László) túljár a gazdagok eszén, hanem inkább a szellem győzelmét látjuk a vak p é n z m á m o r és az érdek szülte kapcsolatok fölött.
221
Beaumarchais a maga zaklatott életével, politikai-írói működésével hozzájárult a forradalom előkészítéséhez. Ellentmondásos alakja magán viseli a kor lenyomatát: paradoxitása az akarat, a törekvés, a tett, a szenvedély tárgyiasu- lása. Erényei és hibái emberszabásúak: karrierje és bukása is emberarcú. „Végül is, ki voltam én? — kérdezte. — Nos, senki más, mint én magam, mindig csak én magam. Az, aki ma is vagyok: bilincsben is szabad, a legnagyobb veszélyek közepette is derűs és minden viharral dacoló. . . ” Miként Figaro. Ezért modern. Ezért rokonunk.
G. TARI ÁGNES:
Csehovi látlelet: Ivanov
Csehov mindig feladatot jelent — még így a 20. század vege felé is — nézőnek, színésznek egyaránt. A nézőnek azért, mert nem azt kapja a színháztól, amit vár, amit megszokott: nem egy kellemes estét, pergő ritmusú játékkal. A színésznek pedig azért, mert a hagyományos szerepépitkezés eszközei és módszerei nem sokat segítenek az előadás vonatkozásában A Csehov-előadások tanúsága szerint ilyenkor a művész csak magára hagyatkozhat, s bizony nem kevés önelemző próbálkozás során jut el addig, hogy felgördülhet a függöny. Azt hiszem, ez lehetett az a lényeges mozzanat, mely a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Csehov-bemutatóját motiválhatta, s a dráma-életműből is a kevésbé ismert Tvanovot. Vajon mi lehet az oka, hogy ritkábban mernek a rendezők ehhez a darabhoz nyúlni? Az egyik valószínűsíthető magyarázattal a kissé egyenetlen dramaturgia szolgál. Az író tíz nap alatt írta, s tisztában volt darabja erősségével éppúgy, mint kevésbé sikerült megoldásaival, így ír erről egyik magánlevelében: „Minden egyes felvonást úgy fejezek be, mint az elbeszéléseket. A cselekmény békésen, nyugodtan folyik, és a végén vágom pofon a nézőt. Egész erőmet a csekély számú, de valóban erős és ragyogó helyekre összpontosítottam, az ezeket a helyeket összekötő részek viszont sekélyesek, lagymatagok és sablonosak. De azért örülök; akármilyen rossz is a darab, mégis irodalmi jelentőségű típust teremtettem . . . ” S bár az író mindig felháborodott, ha alakjaira a „felesleges ember” sokat akaró, sok mindent elviselő jelzőjét aggatták, az azért tagadhatatlan, hogy az Ivanov címszereplőjének, egyben központi alakjának irodalmi múltja van S közvetetten bár, de e kérdéshez kapcsolódik a másik magyarázat a népszerűtlenségre, az ti., hogy kissé profánul fogalmazva túl sok benne az elemzés, s nyilván ilyen megközelítést kíván az egész darab mind az alkotóktól, mind a befogadóktól. Ez az attitűd azonban nem harmonizál korunk rohanó tempójával, illetve annak „hamburgerszemléletével”. A kommerciali- zálódó hétköznapok sodrában egyre nagyobb kockázatot vállal az elemző igényesség. Ezért kell mindenféleképp örülnünk Idő K robo l újabb rendezésének, melv színházi látókörünket tágítja azáltal, hogy az Európa-szerte híres prágai Cinoherni-klub sajátos szemléletét próbálta érvényesíteni. Ez egyik oldalról az előadás megkomponáltságában, a filozofikusan pszichologizáló kompozicióéui-
222
tésben, illetve a látvány poézisében s a lírai, mégis finoman ironizáló valóságlátásban, ábrázolásmódban nyilvánul meg.
Ismerkedjünk meg tehát az Ivanovval! Ha a témájánál ragadjuk meg — az meglehetősen melodramatikus: egy férfiról szól, olyanról, aki annyira rosszul sáfárkodik érzelmeivel, hogy áldozatai is vannak. A darab alapszituációja is ennyi: Szása, a húszéves lány beleszeret a nála jócskán idősebb, beteg feleségétől eltávolodó, tönkrement nemesbe. E két mondattal már érintettük is a darab, s egyben az előadás kulcsfontosságú problémáit: az időt. pontosabban Ivanov korélményét s a szerelmet, mint létállapotot. Nyikoláj Alekszejevics Ivanov boldogan élt feleségével, Anna Petrovnával, ki zsidó hitét megtagadva, szüleit elhagyva vállalta a közös életet. Szomorú kényszerűségből állandó vendége lett a háznak Lvov, az orvos, ki Anna Petrovnát vigyázta, tüdőbaját gyógyftgatta. A házból egyszer csak eltűnt a boldogság: szorongás, kielégítetlenség, unalom ette magát a levegőbe, a bútorokba, a tárgyakba és a lelkekbe. Aki teheti, menekül. És csak Ivanov teheti. A szomszédos birtokon Lebegyevék laknak, kiknek húszéves Szásájuk harciasán védelmezi a pusmogó pletykáktól szomszédját, az egykori lánglelkűt Ki is voltaképpen Ivanov? Az előadás minden pillanata egy- egy mozaikdarabka portréjához, a képzeletbeli kamera akkor időz hosszasabban először rajta, midőn az orvos először próbál vele beszélni: a feleségének nyugalomra van szüksége, ne járjon el esténként otthonról, hisz ezzel csak gyorsítja a feltarlóztathatatlant. Ivanov az orvos számonkérésére bemutatkozik, elmesél magáról mindent. Megtudjuk, noha fiatal ember, 32 évesen öregnek érzi magát, birtokai pusztulnak, felesége is menthetetlen — ő mégsem tud segíteni, s nem is akarja megállítani a körülötte zajló pusztulást. Választ nem is vár. de nem is kap a kissé cinikusra sikeredett önvallomásra. Megrázóbb az a monológ, mely során ismét a ,.ki vagyok én” kínzó kérdésére keresi a választ. A jelenet azért megrázó, mert bár a látleletet maga állítja ki magáról, de helyzetén s a körülötte levőkén ez mit sem változtat Mi lehet az oka múlt és jelen anomáliájának, az ellehetetlenülés egymást kioltó pólusainak, az egykori aktivistának s a mostani leépülésnek? Mi emészthette fel a kirobbanó életerőt az alkotó szellemet, a szárnyaló fantáziát? Van oka az ivanovi spleennek — vagy egy jól ismert irodalmi közhely 20. századi megfogalmazásáról van szó csupán?
Ivanov maga mondja ki: belefáradt az életbe, mely sok feladattal várta. A társadalom kínálta feladatok: egyetem, birtok, házasság, sablonos, előre kiszámítható élettereket jelentettek számára. A maguktól működő státusok nem igénylik az egyéniség beavatkozó jelenlétét, de társadalmi szerepek és a megfelelés—nem megfelelés disszonanciához vezetnek, s az ebből származó feszültség valóban sorsemésztő. Ilyen megközelítéssel Ivanov alakjában magatartásképlet. ellenállásmetafora bonthat ki: a sémafeladatok addig-addig horzsolták a lelkét, míg belső ellenállását feladva a körülményeknek adta meg magát.
C’ est un hőmmé qui a voulu — egy ember, aki valaha akart. Ennyi lett Ivanovból, aki ha nem is ezekkel a szavakkal, de többször is megpróbálta meghatározni önmagát, s mindig efféle következtetésekre jutott. ..Ezer és ezer Iva- nov van” kiáltott fel Csehov, s kiálthatunk vele mi is, hisz korunk is a lázas önmeghatározások, elkülönülések ideje, és napjaink fő szociopszichikai mozgatója a státusok és tehetségek, elvárások és lehetőségek diskrepanciája. Sugall-e kiutat az előadás ebből a cselekvésképtelenségből, a „megadom magam”-fé!e passzív idomulásból? Azt hiszem, igen. Az elemző játékstílus ugyanis felfedezte Ivanov legnagyobb hibáját: szeretetre való képtelenségét. Figyelme egysíkú, csak befelé, magára irányuló, s bár önmagát feladta, e status quóhoz szinte
223
jóleső érzéssel ragaszkodik.* Az embernek legalább két vonatkozásban kell létében igazolódnia: munkája, alkotó tevékenysége során, illetve a maga egyszeri személyiségében a szerelem által. Mert a szerelemben jelen van egyetlen ember megismételhetetlen lényegének igenlése, illetve a benne felfedezett s megszeretett emberi lényeg megtalálása is. A szerelem mint kötelék a másik emberrel megnyitja az utat mások felé. A szeretet, a szerelem tehát az az életszervező dinamika, amely nélkül se elhívása, se ritmusa nincs a létezésnek. Ezért talaj- talan Szása szerelme, inkább eszköznek, mint célnak tekinti a férfi megmentését saját boldogulása érdekében. Ivanov öngyilkossága nem tett, hanem sorsbeteljesülés. Mint ahogy lezárt, lekerekített minden egyes egyéb szereplő sorsa is: senki sem boldog, senki sem elégedett. A darabbéli szerelmek egytől egyig hamis érzelmek, s mint ilyenek, inkább jelentenek büntetést, mint felemelkedést viselőiknek. Lebegyevék házasságát például a szokás tartja össze, a gróf is aljasságnak nevezi tervezett érdekházasságát. Nincsenek hiteles érzelmek, hiteles figurák. A szereplők epizódfigurák a 80-as évek panoptikumában. Hogy melyik 80-as évekről van szó? Ivó Krobot egyhen didaktikus képeiben nemcsak a múlt század 80-as éveinek orosz valóságát idézte meg foszló, nehéz drapériák világában, csupasz ágak tövében. A gesztusnyelv halványan artikulált elemei üzenetté állnak össze, pl. a biblikus asszociációként sejtető kárpithasadás kapcsán: mindannyiunkban él az igény a bocsánatra, a megbocsátásra, az (ön)meg- váltásra. J ítí Bulis töredékes dallamfoszlánya, Jan a Z borilova metaforikus, mégis evilági térelemei, színészeink áldozatos csapatmunkája emlékezetessé teszi Krobot vállalkozását: rólunk szóló példázatát.
■Itt A n c s e l É v a m e g k ö z e l í t é s é t h a s z n á l t a m fel.
2 2 4
Szemle
Balassa Iván: A határainkon túli magyarok néprajza
Balassa Iván neve — bátran mondhatjuk — fogalom a magyar és a szomszédos országok néprajzkutatói előtt. A magyar néprajz szervezeti életében végzett tevékenységén kívül munkássága egyebek mellett olyan hatalmas monográfiákban ölt testet, melyek egyenként is hiányt pótolnak tudományágunkban; nélkülük nemigen tudnánk elhelyezni a kukoricát pl. a magyar agrárkultúrában (utalok itt A magyar kukorica c. hatalmas munkára), az eke típusait a Kárpát-medence mezőgazdaságtörténetében (Az ek e és a szántás története M agyarországon c. munka) vagy a temetkezési módokat és a különféle sírjeleket a magyar néprajztudomány számos publikációja között (.4 m agyar fa lv a k tem etői címmel tavaly megjelent gyönyörű kötet). Alig két éve néprajzkutatók sora köszöntötte a szerzőt 70. születésnapján, s jelentetett meg kötetet ezen alkalomból tiszteletére a Néprajzi Társaság.
Balassa fáradhatatlan szervezőmunkájának köszönhetően került kapcsolatba a környező és távolabbi országok néprajzkutatóival: a TITés a Magyar Néprajzi Társaság (ez utóbbinak elnöke is) aktív közreműködésével már két ízben rendezték meg a szom szédos országokban elő m agyarok néprajzi kutatásait számba vevő konferenciát. Az elsőre még abban az időben került sor (1982, Debrecen), amikor nem nagyon ..illett'’ e témáról beszélni, míg a következő (1988, Eger) már egy oldódó
légkör eredménye, ahol külföldi kutatók is szép számban megjelenhettek s cserélhették ki tapasztalataikat.
Ezek a konferenciák irányították a figyelmet az addig csak elszórt publikációkból ismert szomszédos orszá- gokbéli magyar néprajzi kutatásokra, s született meg az igény egy olyan összefoglaló kötetet megjelentető;ó- re, amely számba veszi az eddigi eredményeket. Az apropót a Néprajzi Társaság centenáriuma jelentette, s az ezen alkalomra készült kiadványok között igazi meglepetésként vehettük kézbe Balassa Iván kitűnő sok rajzzal és fényképpel illusztrált több mint 400 oldalas, A határainkon túli m agyarok néprajza címet viselő munkáját.
A kötet előszavában a szerző így indokolja a munka megírásának szükségességét: „Ezek a magyarokúj hazájuk állampolgárai, ugyanakkor műveltségük, irodalmuk, művészetük szerves része az egy tőről fakadó egyetemes magyar kultúrának. Ha pedig közösek a gyökerek, ismerni illik a messzire kihajló ágakat is. Ezt az ismeretet kívánja elősegíteni ez a kötet, amely vázlatos áttekintést nyújt a szomszédos országokban — elsősorban a falvakban — élő magyarok gazdag, változatos népi műveltségéről.” (9. o.)
Miután az előszóban Balassa Iván röviden vázolja a Magyarországon kívül élő magyarság nemzetiséggé, kisebbséggé válásának körülményeit,
2 2 5
a történelmi előzményeket s a statisztikai adatokból leszűrhető tanulságokat és számarányokat, valamint a népi műveltség megmaradásának okait, rátér a környező országokban élő magyarok néprajzának áttekintésére. Mivel az anyag igen jelentős mennyiséget tesz ki, szükségszerűen szűkíteni kellett a tárgyalandó témaköröket, s a szerző így elsősorban az egyes néprajzi csoportok sajátosságainak bemutatását tűzhette ki célul, lehetőség szerint minden csoporttól mást és mást. Bár az így kirajzolódó kép nem lehet teljes, mégis megfelelően kidomborodik az adott országban élő magyarok népi műveltsége.
Jelentőségét, számarányát alapul véve az először tárgyalt ország Rc- m ánia, ahol — hála az Erdélyben élő és kutató etnográfusoknak — igen jelentős néprajzi kutatások folytak és folynak ma is. A szerző a bőség zavarával küzdve tárgyalhatta az erdélyi és az azon kívül élő magyarság néprajzi jellegzetességeit. Az országról szólva nagy hangsúlyt kapott az egyes néprajzi tájak körülhatárolása, hiszen az olvasók nagy része — és gyakran az írók sem tudják, hogy a tárgyalt vidék hol is van, mekkora a területe. Emiatt rögtön a bevezetőben térkép segítségével ismerkedhetünk meg Románia magyar tájneveivel s az egyes közigazgatási egységekben élő magyarság arányaival, s kapunk egy olyan beosztást, mely a továbbiakban a tárgyalás alapjául szolgál. Ez utóbbi szerint Románia területén négy olyan nagy tájat lehet megjelölni, melyen a magyarok elhelyezkednek: közülük az első az Alföld peremvidékét és kisebb részben az egykori Partiumot és a Bánság egy részét magába foglaló K irályhágón inneni terület. Másodikként a szerző N yugat-Erdély népét tárgyalja; e terület az erdélyi vármegyékben élő ún. „vármegyei magyarokat”
fogta össze egykor. Harmadik vidékként Balassa K elet-E rdélyt, benne a Székelyföldet és a hozzá kapcsolódó településeket taglalja, míg negyedikként a Kárpátokon kívüli, zömükben székely, ill. észak-erdélyi eredetű m oldvai csángók néprajzi jellemzése kerül sorra.
Minden nagyobb egységen belül szinte számtalan, néha csupán néhány falura kiterjedő néprajzi csoport található, s ezeken belül is külön jelenik meg az anyagi kultúra és a folklór. Balassa Iván az arányokra ügyelve, a legjellegzetesebb vonásokat kiemelve tárgyalja ezen vidékek hagyományait, s minden egység lezárásaként rövidebb vagy hosszabb, a vidék jelentősebb vagy kevésbé feltárt néprajzi szakirodaimának válogatott bibliográfiáját is megadja, amiből a tájra, annak népére behatóbban kíváncsi olvasó további információkat szerezhet.
A közel harmadfélszáz oldalas erdélyi összefoglalást az ötödannyi terjedelemben tárgyalt jugoszláviai m agyarságról írottak követik. Itt főként a Szerb Köztársaságban, annak is a vajdasági részén élnek magyarok, mégpedig az egész országban élők közel 90%-a, ami számszerűleg majdnem félmillió magyart jelent. Térképen is ábrázolt területi elhelyezkedésük igen plasztikusan szemlélteti a főleg a Tisza melletti településeken tömörült magyar lakosság által lakott részeket, A bácskai, bánáti, sze- rémségi magyarság néprajzának vázolása után a számszerűen jóval kisebb, az ország magyarsága lopnának otthont adó H orvátország gazdag etnográfiai múltját és jelenét ismerhetjük meg a kötet lapjairól.
A usztriában viszonylag sok magyart találunk, akik elsősorban a nagyvárosokban letelepült emigránsok, részben pedig az Osztrák—Magyar Monarchia idején odatelepültek leszármazottjai, ám a tősgyökeres, a
2 2 6
trianoni szerződés után Ausztriához került magyar nyelvterület legnyugatibb részén élők alig néhány ezres lélekszómban képviselik a magyarságot Burgerland néhány településén. Néprajzi vizsgálatuk mind a magyar, mind a német kutatók figyelmét felkeltette. s mindkét nyelven publikáltak jelentős etnográfiai munkákat mind a folklór, mind az anyagi kultúra témaköreiből. Ezek rövid össz?- foglalása 20 oldalon a legjelentősebb eredményeket adja közre.
A C sehszlovákiában élő magyarokról írottak talán a legnagyobb figyelmet keltik megyénkben, hiszen az itt lakók közül igen sokan a háború utáni kitelepítéskor elhagyták a kötetben tárgyalt szülőföldjüket. A döntő többségben Szlovákiában élő magyarság száma megközelíti a hatszázezer főt, s zömük a terület nyugati részén összefüggő tömböket alkotva őrzi magyarságát annak ellenére, hogy a kitelepítések épp ezt a részt érintették a leginkább. A térképen is ábrázolt országrészen belül olyan kisebb- nagyobb néprajzi tájak különíthetők itt el, mint a Zobor-vidék, a Csallóköz vagy a Mátyusföld, míg Közép- S zlovákiában a palócok különböző csoportjai. K elet-S zlovákia többnyire a magyar országhatár közvetlen közelében lakó magyar lakossága életmódja szerves folytatása az itteni bodrogközi és tiszaháti magyarságénak, motívumaik, szokásaik egységes egészet képeznek emezekével.
Ugyanez mondható el a Szovjei-
unióban, Kárpál-Ukrajnában (bár én jobban szeretem a mi területmegnevezésünket: Kárpátalján) élő magyarokról, akik az ungi és a bereg i Tiszc- háton fekvő településeiken megyénkkel azonos tájon, azonos történeti múltat őrizve a mienkkel egyező néprajzi jellegzetességeket hordoznak, kisebbségi mivoltuk miatt talán jobban örökítve azokat, mint a magyarországi Ung és Bereg lakossága. Számuk a területen meghaldja a másfélszáz ezret, s a kötetben közölt fényképek. rajzok akár megyénkben is készülhettek volna, a szövegeket akár itt is lejegyezhették volna. Remélhető, hogy jobb megismerésükhöz a közeljövőben megyebeli néprajzosaink is hozzájárulhatnak helyszíni gyűjtésekkel, kutatásokkal.
Bár Balassa Iván könyvében elsősorban az utóbbi száz év jellegzete- ségeire koncentrált, maradéktalanul sikerült az általa óhajként megfogalmazottakat teljesítenie: a kötet nagyban hozzájárul a határokon túli magyarok itthoni jobb megismeréséhez. A fényképek, rajzok, a bibliográfiák és a helynévmutató emelik a munka értékét, növelik szakmai használhatóságát. Kár, hogy e nemzeti mivoltunkat, magyarságtudatunkat elmélyítő és arra ráébresztő könyv nem korábban jelenhetett meg, s csak remélni merem, hogy minél nagyobb számban eljut azokhoz is, akikről szól: a szomszédos országok magyarságához. (G ondolat K iadó, Budapest, 1989.)
Páll István
227
Szabolcsi jobbágynevek a XVI. században
A rejtélyes XVI. században vagyunk. Ekkor támadt fel a „keresztesek áldott népe” és szenvedett kínhalált Dózsa György és számos társa. Ekkor volt a napjainkban történelmietlenül vitatott jelentőségű Mohács, a csala- mezön a magyar nemesség színe-vi- rágának és az ország királyának elveszése. Két, majd három részre szakadt Magyarország, a megmaradt urak körében nagy keletje volt a köpönyegnek, elesett Buda, Pallavici- niék politikai vagy rablógyilkosságol követhettek el büntetlenül, uralkodói címeken folyt a vita, jött a török, haltak Losoncziék, győzött, majd raboskodott Dobó István és Bornemisz- sza Gergely, Becs és Gyulafehérvár országrészeket csereberélgetett. . .
Szabolcs megye jobbágylakossága kis részben résztvevője, de mégis sokkal inkább elszenvedője lehetett ennek az ádáz, megfelelő támpont, fogódzó nélküli kornak. Ahogy bírta az ereje, vagy azon felül is, eltartotta a falvaira rátelepedő katonaságot, adót fizetett kapuja után a királynak, szántott, vetett, aratott, hogy termésének kilencedét földesura, tizedét az egyház, illetőleg — a dézsmát ettől bérelvén — a királyi kamara vegye el.
A kapuadót (vagy dikális, portális adót) és a dézsmát gondosan szedték össze az ezzel megbízott személyek, az adatokat foljegyezték, ezekkel a megfelelő fórumokon elszámoltak. Az így készült jegyzékek és összeírások igen becses forrásai a történettudománynak és a nyelvtörténetnek egyaránt. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy e dokumentumok Szabolcs megyére vonatkozó példányai több évből mindmáig fennmaradtak, és különböző szempontú hasznosításuk közelebb viliét bennünket
e rejtélyes évszázad jobb megértéséhez.
A XVI. századi összeírások hatalmas adattömegéből egy kicsinyke rész nyelvtörténeti, közelebbről névtani megszólaltatására vállalkozott Á dávi Im re Szabolcs m egye Dadai já rásán ak jobbág y n ev ei 1574-böl című dolgozatában, amely az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége kiadványaként látott napvilágot 250 példányban, így elsősorban a szűkebb szakma juthat hozzá, A kevés példány is indokolja tehát, hogy e műről szélesebb körben is tájékozódjon megyénk érdeklődő közönsége, különösen pedig azok, akik az érintett terület helytörténetével valaha is foglalkozni fognak, mert Ádám Imre dolgozatának ismeretét és a rá való hivatkozást immár nem kerülhetik el.
Mindjárt helyesbítenem kell a mű címét. A dolgozathoz csatolt betűrendes adattár, valmint a bevezető egy kijelentése alapján azt hihetnénk, hogy a Dadai járás 26 községet foglalt magába (illetőleg Tiszadobbcl együtt 27-et, ennek anyagát nem tartalmazza a jegyzék). Erről azonban szó sincs 1574-ben sem; számításaim szerint a járásban ekkor 40 helység volt, kimaradtak tehát a feldolgozásból a járás keleti, északkeleti részének falvai, aminek nagyon prózai oka van: ez a dézsmajegyzék is csonka, a szerzőnek azonban ez — mivel csak erre az évre és csak erre a forrásra koncentrált — elkerülte a figyelmét. Ami annál kevésbé érthető, mivel a nevek olvasatának pontosításában használta az ugyanezen évből való dikális összeírást is, amely azonban nemcsak e járásra, hanem az egész megyére vonatkozóan is tel-
2 2 8
jes. A feldolgozott helységek mégis összefüggő tömböt alkotnak, ha kisebb csoportjaik természeti földrajzi szempontból el is különülnek egymástól (Bodrogzug, Taktaköz, Sza- bolcsi-Tiszahát, Nyíri-Mezőség).
A könyvből sajnálatos módon hiányzik a tartalomjegyzék, ezért a nagyobb szerkezeti egységeket mindenképpen ismertetnem kell. A Bevezetés (3—5) bemutatja a feldolgozott területet, szól a forrásról, az elemzés módszereiről. A következő szerkezeti egység A névegyü ttesek állapota az összeírásban (5—8) címet viseli, és bemutatja az egy-, két- és háromelemű nevek fontosabb problémáit, majd külön szól a háztartásfő nők megnevezésének változatos formáiról. A dolgozat terjedelmileg is meghatározó részét a V ezetékn ev ek (8— 71) cím után találjuk. A szerző hallatlanul nehéz feladatra vállalkozott. A vezetéknevek eredetének kutatása feltétlenül nagy érdeklődésre tarthat igényt, ugyanakkor a névmagyarázatok lehetséges változatai között való állásfoglalás, a névadást motiváló tényezők sokszínűsége, sőt ezek kereszteződése könnyen ingoványos talajra terelheti a kutatót. Nagy érdeme Ádám Imrének, hogy több alkalommal számba veszi az alternatív magyarázati lehetőségeket is, sokszor nem ragaszkodik a mégoly természetesnek és kézenfekvőnek látszó megoldásokhoz sem — igen helyesen. A dolgozatban követett tipológia szerint vezetéknév keletkezhetett megelőző keresztnévből (az apa teljes és becézett nevéből, ennek - fi szócskával vagy -i képzővel megtoldott változatából, az anya nevéből), az ős származási helyére utalhat képzővel vagy nélküle, kifejezheti a személynek valamely néphez, népcsoporthoz való tartozását, rámutathat a személy foglalkozására, külső és belső tulajdonságaira, de számos vezetéknév keletkezett természeti és mester
séges tárgyak, növények és állatok nevéből is. A sort a kisebb önálló csoportok, továbbá a szlovák és kárpátukrán, a szerb és a bizonytalan eredetű vezetéknevek elemzése zárja.
A következő szerkezeti egységben találhatók a K eresztn evek (71—77); itt a korabeli névdivatot bemutató táblázat a gyakorisági pozíció kiszámításával (ti. hogy az adott név az akkor használt összes név csökkenő sorrendjében hányadik helyen áll), illetőleg a nevek gyakoriságának százalékos értékeivel (ti. hogy az adott név az összes előforduláshoz képest milyen arányt képvisel). Az 1574-beli adatok mellé odaállítja négy korábbi feldolgozás számait, s ezek a férfi keresztnevek alkalmazásában egykor megvolt erőteljes konzervativizmust mutatják: mind az öt kimutatásban a Ján os van a vezető helyen, háromban ezt a P éter követi, de a kedvelt nevek közé tartozik az István, a Pál, a Gergely, a M ihály és a B en edek is. A ritka nevekre szintén érdemes egy pillantást vetni: mindössze egyszeregyszer fordul elő a C irják, Egyed, E lek, K ristó f, Lénárt, Osvát, Zsig- mond és a Dávid, ezek közül némelyik ma sem örvend éppen népszerűségnek. Végül egy meglepetés: háromszor is keresztnévként fordul élő a latin Oremus szóalak, amelyet eddig személynévként a magyar nyelvből nem adatoltak (két rakamazi és egy berceli férfi viseli). A könyvben eztán az A dattár (80—117) következik, amelyben betűrendben vannak a forrásban található névegyüttesek (1287 név), a korabeli helyesírású alakjaikban, a személy lakóhelyének feltüntetésével. Az egész munkát a német nyelvű tartalmi összefoglaló zárja (118— 119).
A recenzens — miközben kifejezi elismerését az egész műben tapasztalható gondosságért, egyetértését a szerző legfontosabb megállapításaival — tisztsége alapján kénytelen
229
szóvá tenni az elvi és a részletekre vonatkozó kifogásait is (az utóbbiak közül azonban csak válogatásra van most lehetőség).
Teljességgel indokolatlannak latom az ilyen természetű munkákban a keresztnevek eredetének taglalását. Annak ugyanis, hogy pl. a Gál név végső soron kelta—ír eredetű, vagy hogy a K ozm a a görög kozmosz latinosított Cosm a alakjának átvétele (ez egyébként egyáltalán nem biztos), semmi köze nem lehetett a XVI. században sem egy magyar személy keresztnevéül választásához, és még korábban egy ilyen keresztnév vezetéknévvé válásához. Tudomásul kell venni, hogy ezek már minden közszói „értelem” nélkül évszázadok óta tagjai voltak a magyar tulajdonnévrendszernek, s közszói jelentésük évszázadokkal vagy éppen évezredekkel korábban csak az őkct megteremtő helyen és nyelvben volt. Valami hasonló gondolat foglalkoztathatta szerzőnket is, mert e megítélésben nem volt következetes: a keresztnév becéző változatából keletkezett vezetéknevek tárgyalásakor már nem ment vissza az etimológiai kezdő pontig
A vezetéknevek típusba sorolása mindig kényes feladat, s ehhez csak akkor foghatunk, ha sikerült kategorizálnunk a névadást motiváló tényezőket, megadni az egyes nevek legvalószínűbb magyarázatát. Éppen ebből, az eltérő látásmódból, a gondolkodás és ismeret különbözőségéből származhat az olvasónak a részleteket érintő ellenvetése vagy különvéleménye. — A Dezső (10. lap) név a XVI. században sem volt teljes, hanem csak becéző névváltozat, akár a latin D esiderius csonkult és tovább képzett alakjának fogjuk fel, akár pedig (sokkal valószínűbben) a D énes származékának tartjuk, a vezetéknév besorolása tehát itt helytelen. — Becézett névből önállósult a
Vince is (12. lap), a latin Vinccntius- ból ugyanis a magyarban előbb Vin- cenc és Bencenc lett. (Ehhez a névhez tartozik egyébként a Bence becéző név is, nem pedig — mint a hiedelem tartja — a Benedek-hez) — Csak elírásnak tarthatjuk a Szanisz- Zó-nak és a LászZó-nak egyformán a szláv Stanislav-bó\ való származtatását. A László elődje a szlávságban ugyanis a Vladislav, amelyből a magyar alak a magyar hangtörténet segítségével kifogástalanul levezethető, míg a másikból nem. — A Csikay (22. lap) név magyarázatában tekintetbe kell venni a Doboka vármegyei C sika helységet is, vö. 1335: t., p. C hyka (Györffy II, 65). — A két Bolgár (35. lap) vezetéknév szókezdő betűje elírás, ugyanis a dikális összeírásban Polgár a megfelelőjük. — A N em es (59. lap) név nem feltétlenül „a valóságosnál magasabb társadalmi helyzetre utal”, mert még ténylegesen nemes személyek is dézsmafize- tés alá tartozhattak (és így a jobbágyok sorában szerepelhetnek a dézs- majegyzéken), ha jobbágyföldet műveltek. — Érdekes a szerb keresztnevek Kenézlőre való kerüléséről előadott idézet és eszmefuttatás. De egy további lehetőséggel is számolni kell, tudniillik a birtokosok tudatos telepítési akciójával. Ugyanakkor ezek nem 1556 után kerültek Szabolcs megyébe (lásd a 64. lapon), hanem itt éltek már 1543-ban és 1549-ben is, amint kiderül az e sorok írója által közreadott két dikális összeírásból. Végül egy megjegyzés a szerző elcso- dálkozásához: „A dézsmaösszeírómeglepő biztonsággal írta le a magyar anyanyelvű számára igen nehéz neveket” (65. lap). De nincs helye a csodálkozásnak, ha tudjuk, hogy az egyik decimátor Petrus Jw gow yth volt, aki neve alapján szintén lehetett szerb anyanyelvű. A másik dézs- más, akivel a vegyes lakosságú falvakban így jól kiegészíthették egy
230
mást, a rakamazi M olnár Am brus d eák nevet viselte.
Adám Imre munkája inkább erényeivel tűnik ki a saját sorozatához tartozó dolgozatok közül. A maga meghatározta keretekben teljességre törekedett mind az adatok feltárásában, mind pedig hasznosításában. Külön is érdem a betűhív közlés, amely alkalmassá teszi anyagát a helyesírás-történeti vizsgálatok számá
ra is. Végezetül további kedvet kívánhatunk a szerzőnek a hasonló kutatásokhoz, magunknak pedig az efféle megbízható munkák sorát, hogy történelmi és nyelvtörténeti ismereteinkben tovább gazdagodjunk. (M agyar N évtani D olgozatok 82. sz. Szerkeszti: Hajdú M ihály. Budapest, 1989. 119 lap.)
Mező András
Egy szabálytalan várostörténet(M argócsy J ó z s e f : U tcák, terek , em lék táb lák 111. N yíregyháza, 1989)
Minden igazi filológusra áll az, hogy ők a tudni nem érdemes dolgok ismerői és számontartói. De az ő fejükben felhalmozott töméntelen apró — egy-egy korra mégis jellemző — részlet nélkül a történelem végtelen unalmas adatok szárazon rendszerezett tárháza lenne. Még szerencse, hogy minden korban akadt néhány olyan filosz, aki vette azt a fáradságot, hogy megfakult levéltári iratok és foszladozó újságok lapjairól előbányássza a tudomány tógájába öltözött történetírók által mellőzött, figyelemre sem méltatott, egy város mindennapjaira jellemző kis híradásokat. Ez lehet egyedi esemény, reklám, hirdetés vagy színházi előadás, vagy éppen egy piperecikket áruló bolt megnyitása. De a maga idejében egy-egy közösség számára éppen akkor felmerült igényt elégített ki.
Nyíregyházának óriási szerencséjére akadt egy olyan lakója, aki ugyan nem itt született, de eszmélő gyermekségétől kezdve — a háború és a hadifogság éveit kivéve — itt élt és gyűjtögette elébb az emléke
zetébe, aztán évtizedeken keresztül a kartotékcédulás dobozaiba a város életének minden olyan megnyilvánulását, amellyel nyom nélkül elúszik az idő hajója. Amit ő nem tud a város utolsó száz évéről, azt nem is érdemes tudni. Pillanatnyilag — úgy tűnik — nem is érdekesek, de évek és évtizedek múltán valójában ezek tükrözik a mindennapi életet, még ha ezeket a nagy vonalakat látó várostörténész nem is veszi figyelembe.
Aztán van itt egy helyi rádióadó, annak egy szemfüles riportere, Ágoston István. . . 0 adott lehetőségetMargócsy Józsefnek, hogy hetenkénti előadásához kapcsolódóan a hallgatók közös munkájával idézzék fel a nem nagy múltú város másfélszáz éves történetének társadalmi, egyházi, gazdasági életének mindennapjait.
A városi tanács támogatásával, a rádióhallgatók és nyíregyházi lokálpatrióták közös munkájával felépített adásoknak már a harmadik kötetét veheti a kezébe az olvasó. A
231
formába öntés ugyan a szerző érdeme, de számos kiegészítés a hallgatóktól ered.
Nyíregyházának ugyan másfél évszázaddal ezelőtt megjelent — újabban reprint kiadásban ismét olvasható —, az akkori kutatások szintjén igényes monográfiája. Részlettanulmányok azóta is vannak, de szakszerűen száraz stílusuk, korszerűen kilúgozott mondataik legfeljebb a szakembereket érdeklik, szélesebb olvasóközönségre aligha számíthatnak.
Margócsy eddig megjelent három kötete tárgvilag is összefügg. A másik két kötethez hasonlóan e harmadikban is csak gyönyörűséget lelhet nemcsak a nyíregyházi olvasó, hanem az is, aki az alig megindult és máris csírájában elszáradt újkori magyar kisvárosi polgári élet története iránt érdeklődik.
Megtudhatja belőle, hogyan haladt az utóbbi száz év alatt egy jellegzetesen agrártelepülés külső megjelenésében és tartalmában is a városiasodás felé. (Bencs László és családja. 107 108. o)
A két világháború között a gyér számban megjelent városmonográfiák nagyra becsülték a városias fejlődés előmozdításában a méreteiben gyarapodó modern közigazgatás hordozóinak igényeit.
Nyíregyháza esetében a több mint száz éve idetelepedett megyeszékhelynek volt is igénye a városias fejlesztésre, de csak addig a határig, amíg az nem került összeütközésbe a megye igazgatási hatáskörével, és a városi autonómia kiterjesztése nem veszélyeztette adóbevételi részesedését.
Nemcsak a megyei vezetés dzsentri életfelfogása és a városi polgári életforma ellentétéről van tehát szó, amikor a polgári társadalom e két rétege úgy különült itt el, mint az olaj a víztől. Az előző kötetekben is
esett már erről említés, de ebből a kötetből további jellemző adalékokat tudhatunk meg e témakörről. (85— 87. o.)
A két előző kötet elemző alapossággal mutatta be mindig az építkezés és az üzletek kapcsán, hogy a századfordulón bekövetkezett kézműipari-kereskedelmi fellendülésnek milyen szerepe volt a közoktatás átalakulásában (szakiskolák) és kik munkálkodtak e téren.
Néhány újabb adatot olvashatunk a polgári kornak építőmestereiről a máig szerencsésen megmaradt, az építőanyag adottságaihoz messzemenően alkalmazkodó és a polgári igényeket kielégítő építőművesség harmonikus alkotásairól.
A svájci eredetű Gredig cukrász családnak és Mehlhaus Johann Gott- lieb építésznek a városképet most is meghatározó alkotásairól (49—50. o.)
A mai színház elődeiről, a múlt századvég színházi életéről, Blaha Lujza és Jászay Mari itteni szerepléséről, Hunyady Margit és Eszéky Emma indulásáról kevéssé ismert színháztörténeti adatokat a szerző ásta elő a helyi újságokból és színlapokból. Nem hiányzik a régebbi és újabb időben keletkezett határnevek, városrészek elnevezéseinek magyarázata sem (185—189. o.).
Szaporította a Krúdy Gyula megörökített, vagy városszerte közismert alakok és személyek számát; a régvagy közelmúlt speciális foglalkozású (vízhordó, káposztagyaluló) embereit, Móricz Zsigmond néhány regényének mintájául szolgáló típusokat is az ő közlése hozta életközeibe.
Nyíregyháza mindeddig megírásra váró monográfiája — ha egyszer megvalósul — Margócsy József fejében, céduláin és e kötetben megjelent emlékezéseket fontos forrásul használhatja fel, az utolsó száz év mindennapjainak megjelenítéséhez.
Balogh István
232
Végrendeletek és hagyatéki leltárak Nyírbátorból
Magyarország, de szűkebb pátriánk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye történetének egyre hitelesebb megírásához elengedhetetlenül fontos a levéltári alapkutatások további szorgalmazása. Ez a munka azonban aprólékos, bíbelődő, idő- és erőigényes, ezért az elmúlt 40 évben csak kevesen vágtak bele. Igazi új eredményeket csak ettől várhatunk, ettől színesedik meg a ma még sokszor elnagyoltan megírt sok fehér folt, elsősorban megyénk történetében.
Ebbe az alapkutatást tartalmazó honismereti mozgalomba kapcsolódik be immár Nyíregyháza után a többi megyebeli város mellett Nyírbátor is.
A Báthori István Múzeum és Baráti Köre a helyi tanács és a Hazafias Népfront Honismereti Munkacsoportjának együttműködése eredményeként Nyírbátori füzetek címmel új sorozatot indított el 1089 ben Dám László múzeumigazgató szerkesztésében. Az első szám B ene Já n o s : Végren d eletek és hagyaték i leltárak N yírbátorból címmel jelent meg.
Ez a füzet két alapvető részre ta golható. Az első részben, mintegy programjelölésként, a szerző „A népi életmód feltárásának lehetőségei a végrendeletek és hagyatéki leltárak vizsgálatával” foglalkozik. Ebben egy igen vázlatos, inkább csak a munka történelmi elhelyezésére használatos rövid történetet ad, amelyben mégis mértét a közép- és újkori birtokviszonyokkal, jogi hovatartozásokkal, kiváltságeredettel. Kitűnik ebből egy törekvő mezőváros több-kevesebb eredménnyel folytatott több évtizedes, évszázados harca a földesúri hatalom visszaszorításáért, privilégiumainak, kiváltságainak megtartásá
ért. Ezt a pert a Károlyiak ellen azonban a feudalizmus keretei között a polgár, parasztpárti városvezetés nem nyerte, nem nyerhette meg, csak a dicsőséges 1848-as forradalom tudta a gazdasági fejlődés és a társadalmi elmaradottság ellentéteit feloldani.
A második részben az 1811— 1849 közötti időszakból 33 darab nyírbátori végrendelet és hagyatéki leltár található. Mint a szerző az első részben is megemlíti, az ilyen forrásokból ismerhető meg a kor embere, gondolkodásmódja, háztartása, házának, gazdasagának felszereltsége, annak állapota, ruházata, házasitási és végrendelkezési szokásai, formulái. Bepillanthatunk a kor emberének születése és halála, temetése közötti életének minden részletébe.
Megkapó a közölt végrendeletekben a múlt század első felének egyszerűsége mellett gondolati tisztasága, romlatlansága, ahogy búcsúzik az életétől, javaitól. A végrendeletek olvasása közben szemléletesen feltárul előttünk a XVIII—XIX. századi gazdaság, annak színvonala, mezőgazdaságának termékszerkezete, telekszerkezete stb. Bepillanthatunk az akku- ri családi kapcsolatokba, a családi va gyón felosztásának módozataiba (leá nyok kiházasítása, a fiúk indítása az önállóság felé nősülésük után), a szülői—gyermeki kapcsolatokba.
Négy vagyoni leltárt a fizetésképtelen vállalkozók ellen csődeljárási intézkedések miatt kellett felvenni. Ez gazdaságtörténeti alapforrás a lassan kibontakozó vidéki kapitalizáló- dás idejéből, annak árnyoldalát is bemutatva. Ezekből a leltárakból azt is megtudhatjuk, mit tudott egy ember 100—200 évvel ezelőtt egy élet mun-
233
kajával megteremteni, megvásárolni. Kitűnik, „gazdag” ságunk természeti jellege, szegényessége, megkopottsá- ga (szölőcském, a láda mint bútor, viseltebb kendő, ócska kosárruha, 1 rossz vasvilla stb.).
A hagyatékok és leltárak pontosságát és fontosságát hangsúlyozták a hitelesítők, akiknek száma (max. 7 fő), illetve a mezővárosban betöltött rangja is mindig fel van tüntetve a záró sorokban. Sokszor, inkább a gazdagabb végrendeletek esetén a végén látható a mezővárosi pecsét, mint hitelesítő bizonyíték. Feltűnő a hitelesítők esetében a hivatalnokok aláírása mellett az egyszerű tanúk + keze vonása.
Meg kell dicsérni a forrásközlő értelem- és helyesírásjavító munkáját, amivel nagyban hozzájárult a nyelvújítás előtti stílusú, tartalmában szokatlan, mégis élvezetes, érdekes füzet megismeréséhez. A tanulmányt praktikusan egészítette ki a szerző szójegyzékkel. Ebben megtalálhatók azok a szavak és kifejezések, ame
lyek a mai köznyelvböl már kihaltak, vagy igen ritkán használatosak. Ezek egyrészt jelzik a forrásokban található tárgyak, eszközök sokféleségét, másrészt bizonyítják a köznapi élet és a még élő népművészet kapcsolatát, a köznép kézműipari ügyességét. Harmadrészt igazolják a szerző otthonosságát és felkészültségét a néprajz sokszínű ágazataiban.
összességében gazdagodtunk egy eddig kevéssé ismert történeti forrásfajtával, amely színesebbé, elképzel- hetőbbé teszi az olvasók számára a közel 200 évvel ezelőtti múltunk hétköznapjait. A „Nyírbátori Füzetek” további megjelenése pedig a helytörténet ápolásával megnöveli az immáron városlakók azonosságtudatát, patriotizmusát, a gazdaság mellett a szellemi magáratalálását is.
(Bene János: Végrendeletek és hagyatéki leltárak Nyírbátorból. Nyírbátori Füzetek. Szerkeszti Dám László. Nyírbátor, 1989.)
Szakállas Sándor
A zsidók Mátészalka társadalmában
Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének legutóbb megjelent kiadványát. A szerző, dr. Farkas József, a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatója, nem kisebb dologra vállalkozott, mint arra, hogy feltárja és bemutassa a zsidóság helyét, szerepét egy vidéki kisváros, Mátészalka társadalmában.
Maga a cím sokat ígérő: Az zsidók Mátészalka társadalmában. Mivel a kötet a tanszék azon sorozatában jelent meg, melynek darabjai kézi
könyvként is szerepelnek a hallgatók, az egyetemisták kezében, arra gondoltam, hogy egyrészt jó néhány támpontot, információt kapunk a zsidóság életének, szokásainak kutatásához, másrészt, hogy végigkövethetjük egy etnikum, jelen esetben a zsidóság „életútját” egy mezőváros társadalmában a XVIII. század közepétől a tragikus 1944-es deportálásig.
Bevallom, az első olvasás után kissé csalódottan tettem le a könyvet; egyik feltevésem se „jött be” . Az igaz, hogy a bevezetőben maga a
234
szerző jelenti ki: „Tudom, okmányok hiányában, levéltári háttér nélkül írásom nem tudományos dolgozat. Talán öninterjú, anyagközlés személyes emlékanyaggal „dúsítva”, lehetne műfaji meghatározása. Tudom, hogy a téma nem tetszik mindenkinek, számtalan ok és okozat m iatt. . . Azt is tudom, hogy egy település zsidóságának életporszem-villanatai, ami gyatra emlékezőképességem során megmaradt, kiegészülve az adatközlők elmondásaival, nem szolgálhat messzemenő következtetések levonására. Még ha tudjuk is, hogy a vidéki zsidóság — az országénak a II. világháború előtt a nagyobbik része — társadalmilag, gazdaságilag, de politikailag is igen heterogén összetételű.
A szálkái zsidóságra való emlékezésem továbbá abból a felismerésből is fakad, hogy a város történetének, társadalomrajzának elkészítése hiányos lenne a zsidóság bemutatása nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a mai fiatalok jóformán semmit sem tudnak erről a népről, városunk hajdani lakóiról.”
Igen, a város története valóban elképzelhetetlen a zsidóság bemutatása nélkül. Az is igaz, hogy a hitközség iratanyaga az 1944-es szomorú esztendőben elpusztult, s így nehéz az írott forrásokra támaszkodni. Ettől függetlenül a Megyei Levéltárban őrzött városi képviselőtestületi jegyzőkönyvekben, megyei iratokban, ösz- szeírásokban számtalan olyan adat van, mely a mátészalkai zsidóság életére, történetére vonatkozik, melyek felhasználásával a kötet teljesebbé, hitelesebbé vált volna.
Egy példát említek csak. Az elmúlt esztendőben emlékkönyv jelent meg a jó emlékezetű Hársfalvi Péter születésének 60. évfordulójára, melyben Fazekas Rózsa elemezte a Szatmár vármegyei zsidóság viszonyait az 1848-as zsidóösszeírás alapján. Máté
szalkán ekkor 66 családban 313 lelket írlak össze. A 71 keresőből 32 kereskedő, 21 iparos, 3 gazdálkodó (haszonbérlő), 15 értelmiségi (rabbi, orvos, tanító stb.), s máris előttünk van az a foglalkozási struktúra, mely arányaiban nemigen, legfeljebb nagyságrendjében változott 1944-ig
A két világháború közötti időszak történetéről szóló fejezetekben hosz- szú oldalakon számtalan, igen értékes várostörténeti adattal találkozunk (korabeli kereskedők hirdetései, iparosok és kereskedők névsorai, a társasági élet hírei és így tovább). A későbbi kutatás feladata lesz levonni azokat a következtetéseket, hogy milyen gazdasági erővel rendelkezett ekkoriban a szálkái zsidóság, hogyan hatott a város politikai és kulturális életére, s hogyan reagált erre Mátészalka.
A legnagyobb érdeme azonban az ennek a kötetnek, hogy a legfőbb hangsúlyt arra helyezi, amit sem újságokból, sem jegyzőkönyvekből, sem összeírásokból nem lehet megfogni, hanem csak az emlékezés, a — sajnos — egyre fogyó adatközlők elmondásából tudunk összerakni. A szálkái zsidóság életmódjáról, a rájuk vonatkozó néphagyományról van sző, melynek lejegyzését a szerző gyermekkori élményei teszik hitelessé, sokszor lírai hangvételűvé. Ez a munka számos részlettel gazdagítja a szálkái zsidóságra vonatkozó néphagyományt, jó néhány szőlásmondást, évelődő mondókát, csúfolódó verset gyűjtött össze, s ad közre most a szerző.
Üjabb fejezetekben a zsidó boltos házak- és a falvakra, kisvárosokra annyira jellemző, a lámpabéltől a lisztig, a cukorkától a petróleumig, egyszóval a mindent áruló szatócsboltok jelennek meg előttünk. Farkas József részletesen leírja ezen épületek külső formáját, belső elrendezését, berendezését, s azt a széles áru
235
választékot, amit ezek a boltok kínáltak. Édesapja elbeszéléséből azt is megtudhatjuk, hogyan lehetett a zsidótól hitelt szerezni, a pontosság, szavatartóság, becsületesség, mindezen emberi értékek elegendők voltak ahhoz, hogy valaki kezes nélkül, hozómra is kaphasson kölcsönt.
Számtalan új ismeretet szerezhetünk a zsidó életről, vallásról szóló részből is. Rendkívül érdekes, hogy milyen nézeteket vallottak a családról, azon belül a férfi és a nő kapcsolatáról, a válásról. Ma is megfogadható, hogy mit tartottak a gyermeknevelésről, a tudás iránti igényről. Idézzük, mit ír erről a szerző: A szálkái művelt zsidó emígy tanította (nem oktatta) gyermekeit: „Ti mások vagytok, mint a gojok (szőkébb értelemben népet, tágabb értelemben nem zsidót jelent), egyedül, egysze- mélyben képviselitek az egész családot! Ne hozzatok szégyent őseitekre! Boldogulni csak ésszel és szorgalommal lehet. Amit ma a kis ujjatokkal el tudtok mozdítani, ne várjátok meg. amikor már a karotok is gyenge lesz hozzá!” De olvashatunk itt együtt rendezett farsangi bálokról, jótékony estékről, majd a szomorú napokról, 1944 tavaszáról-nyaráról, mikor mindkét nép. keresztény és zsidó megdöbbenve fogadta a gettózást és a deportálást, szólni senki nem mert. titokban megkönnyezték az elhurcol- tak at. . . , hogy aztán néhány hét múlva a gettóból és a feltört lakások
ból széthordják az ottharmadt holmit.
Gyermekkori élményekről is szól a kötet, nem maradhatnak ki a gyermekkor közös élményei, a barátságok, csínytevések, a nagy elhatározások . . . , de mindegyik mögött torok- szorítóan ott a tragédia; a jó barátot, Weisz Pistit elvitték, Frisch Lajcsi ugyan hazakerült, de nem lelte többé helyét Szálkán, kiment rokonaihoz Belgiumba. Elment, hogy felejthessen, hogy újrakezdhessen.
Az elhurcolt 16 ezer szálkái és környékbeli zsidónak állít emléket Farkas József azzal is, hogy a kötet utolsó fejezeteiben hosszú-hosszú névsorokkal emlékezik az elhurcoltakra, a gettóban elhunytakra.
Napjainkban egyre többen térnek vissza azok közül, akik átélték a katasztrófát, de Frisch Lajoshoz hasonlóan elhagyták Szálkát. Most visszatérnek, sokszor több ezer kilométert utazva, hogy gyermekeiknek, unokáiknak — akik lehet, hogy már magyarul sem tudnak — megmutassák elődeik sírját, s elmondjanak mellettük egy imát. Rájuk is gondolt a szerző és Ujváry Zoltán szerkesztő, amikor ezt a művet két nyelven, magyarul és angolul jelentette meg.
(Farkas József: A zsidók Mátészalka társadalmában — fews in Mátészalka. Szerk.: Ujváry Zoltán. Studia Folkloristica et Ethnografica 25. sz., Debrecen, 1989.)
Bene János
236
Fiat iustitia...
A História Medica, a szabolcs-szat- már-beregi táj, a történetírás és az orvostudomány kompetens szakmai köreinek figyelmére is jogosan számító orvostörténeti sorozata 1989 végén új kiadvánnyal gyarapodott. Megjelent a 6. kötet, dr. Fazekas Árpád munkája: Az eszlári per orvosi vonatkozásai címmel. Nem kell bizonygatni azt a tényt, hogy nem ennek az országrésznek a múltjában és szellemi kultúrájában húzódik az orvoslás történetének és fejlődése rep- rezentálódásának a fő vonulata, mégis jogosult jelentőséggel bír ez a sorozat.
A publikált tanulmányok mindegyike, az összegyűjtött adataikkal és a kifejtett következtetéseikkel hathatósan segítik, illetve illusztrálják, pontosítják a tartósabb és egyetemesebb tendenciákat, de a régió tényezőitől determinált sajátosságokat is bemutatják. így a kor elmélyültebb társadalmi, politikai és gazdasági megítélését segítik, miközben a gyógyítás története egészének megírásához gazdagítják a feltételeket. Sőt, a helytörténetírás új aspektusát meghonosítva és kibontakoztatva oldják a vidékiség hátrányait, figyelmeztetnek európaiságunk objektív és szubjektív elemeire, átfogó történelemismeretekből táplálkozó árnyalt és offenzív kortudatra nevelnek.
A tanulmánygyűjtemény értéke még abban is megnyilvánul, hogy implicite felhívja a figyelmet egyfajta, lényegében európai értelmiségi lét, életvitel és moralitás időtállóságára. Korunk számára is maradandónak bizonyult, és funkcionalitásban is növekvő intellektuális tulajdonságokra, mindezek napjainkra történő átmentésének szándékával.
A tiszaeszlári per orvosi vonatko
zásainak vizsgálata úttörő vállalkozás. Különösen rangossá minősül ez a tény akkor, ha tudjuk, hogy a szerencsétlen sorsú Solymosi Eszter öngyilkosságához kapcsolódó antiszemita „vérvád”, a fő esemény, politikai, jogi és — mindezeken túl — társadalmi összefüggései, gyökerei, korabeli szerepének és a benne megbúvó érdekeknek, nem utolsósorban az alkalmazott módszereknek a teljes feltárása nem jutott el a befejezésig, a történettudományi szintézis végső megfogalmazásáig. A történetírásnak még számottevő tartozása van a magyar „Dreyfus per” e sajátos perkonstrukció szövevényének a kibogozásában.
Napjaink indulatos és előítéletes világában, amikor frissen meggyötörtek vagyunk a modern koncepciós perek etikátlanságainak felismeréseitől, az antiszemitizmus, a másság empátiás és racionális tűrésének hiányaiból fakadt gyűlölet fellobbanásaitól. kétségtelen igazuk van azoknak, akik a tiszaeszlári „epizódnak” modell értéket is tulajdonítanak.
Eötvös Károly 1904-ben „A nagy per, amely ezer éve folyik, s még sincs vége” című monografikus igényű munkájában már felhívta a figyelmet arra: „A nagy per orvosirésze érdekes anyag az igazságszolgáltatásnak és a szaktudomány történetében is. De a periratokat feldolgozni. s adatait egészében közölni nem az én könyvem feladata.” Eötvös remélte, hogy akad majd ,.a tudománynak lelkes barátja”, aki felismerve az orvosi vonatkozások tanulságait és morális értékeit, kiaknázza ezeket a tudomány és a közélet javára. A század elején megfogalmazott javaslat azonban csak napjaink-
237
bán talált megértő figyelemre és avatott megvalósítóra.
Dr. Fazekas Árpád elsősorban a szereplőkre figyel az orvos szemével, de elkerüli a szűk körű, csak a szakértők számára értelmezhető és jelentéssel bíró momentumok ábrázolását. Következetesen szakszerű marad, de az olvasó általános műveltségére és intellektuális tényezőire építve izgalmas olvasmányossággal, olykor krimiszerű stilusfordulatokkal ábrázolja a per orvosszakértői bizonyításának fejleményeit, munkálatait, annak tulajdonképpen a legnagyobb értékét: a „vérvád” döntően a korban legmodernebb törvényszéki orvostani ismeretek nemzetközi méretű összefogásának segítségével lepleződött le! Sőt a per bizonyítékai megszerzésének igénye és az a lelkiismeretes törekvés, hogy azt az igényt kielégítsék, hozzájárult a törvényszéki orvoslás, az igazságszolgáltatás modernizációjához. európaiságának hazai kibontakozásához.
Eötvös ragyogó védői teljesítménye, aminek eredményeként maradéktalanul érvényesülhetett a jog, az igazság, a törvény betűje és szelleme, erőtlenül semmivé vált volna, ha az Eötvös-féle „agytröszt”, a „fogadott” tanácsadók: dr. Erdőteleki Kovács József, a gyakorlati sebészet nyilvános rendes tanára, dr. Babes Viktor, a román orvostudomány büszkesége, a kórbonctan tanára, dr. Belky János, a törvényszéki orvostan professzora, dr. Mihálkovics Géza, a tájbonctan tanára és dr. Schenthauer Gusztáv, a világhírű kórszövettan-szakértő, a pesti egyetem kórboncnoka, nem biztosítják a tudós tiszta hitével és logikájával az orvostudomány elvi és gyakorlati objektivitását az igazságszolgáltatáshoz és Eötvös törekvéseihez.
Fazekas Árpád munkája — aminek részlete még a tárgykör problematikájának körvonalazását szolgáló mű
helytanulmány szándékával 1978-ban a Szabolcs-Szalmári Szemle hasábjain már megjelent — három kisebb és egy nagyobb, a tanulmány lényegi céljait megvalósító záró részből áll.
Az első fejezet a századvégi tisza- eszlári állapotokat tárja fel. Különös tekintettel ügyel a per körülményeire. azokra a műveltségbeli és társadalmi tényezőkre, amik elősegítették a ..vérvád'' hitelének elfogadását a falusi közvélemény számára, amik kulturális talaját képezték a zsidóel- lenességnek és Solymosi Eszter eltűnésével kapcsolatos hiedelmek kiformálódásának.
A per tárgyát és körülményeit fejtegető fejezetek közül a harmadik rész a legizgalmasabb. Solymosi Eszter tetemének néhol horrorra emlékeztető „vándorútját” követhetjük nyomon. A folyóban megtalált holttestet kétszer vetették alá szakértői felismerési (agnoscalas) eljárásnak. Háromszor boncolták, és ugyancsak háromszor temették el, végül sírjában mégsem nyugszik, mert a különféle vizsgálatok során a tetem „elfogyott”. Ezért maradtak Eszter földi maradványai a hosszú bolyongás után temetetlenek.
A befejező, nagyobb rész a perben szerepet betöltő orvosok, gyógyszerészek és bábák tevékenységét tárja fel. Itt bontakozik ki az író szándéka a legteljesebben: nyilvánvalóvá tenni azt. hogy az orvostudomány elvei milyen mértékben érvényesültek az ítélet kialakításában, mennyiben és hogyan járultak hozzá az orvosszakértők az igazság és a tényleges körülmények összevetéséhez. A szakértők, miközben orvosi képzettségükben, emberi magatartásukban, megfigyelőképességükben és etikailag különböztek egymástól, hogyan segítették elő orvosi véleményükkel, ügvbuzgó- ságukknl az igazságügy használhatóságát.
A nem medikus műveltségű olvasó
” 38
figyelmét is lekötő részletek feltárá sa egyrészről segít megérteni a közfelfogás és a vád között meglévő pszichikai összefüggést, a falusi szemléletmód manipulációkra alkalmas állapotát. más részről kirajzolódik a szaktudomány lelkiismeretességének igazságfeltáró és eligazító etikája, a tudomány és a politika tisztességes együttműködésének jogossága.
A legértékesebb benyomása az olvasónak az a belátás, hogy az igazság természetessége a mindennapok bán milyen sokféle kapcsolatrendszeren. objektív és szubjektív tényezőkön múlik, illetve mennyi egyéni és közösségi figyelem, valamint erőfeszítés kell ahhoz, hogy kézenfekvő legyen a racionalitás, az erkölcs és a humánum a társadalmi cselekvésben.
Sík Sándor emlékezete
Születésének századik évfordulóján érkezett el az idő, hogy közvéleményünk szélesebb rétegei előtt is felvillanjon hosszú évtizedekig elhallgatott neve annak a költőnek, tudósnak. tanárnak és lelkipásztornak, akit méltán tarthatunk századunk egyik legnagyobb hatású egyéniségének. Méltatások, megemlékezések sora kísérte centenáriumát: az Irodalomtörténeti Társaság szervezésében januárban Gödöllőn megrendezett emléküléstől kezdve egészen Nyíregyházáig, a Bessenyei Társaság égisze alatt tartott megemlékezésig.
A tisztelgések célja a kegyeletes megemlékezésen túl a portréalkotó szándék a baráti, kortársi és tanitvá- nyi emlékek reflexióin keresztül. Ez a szándék vezérelte Bihari Józsefet is,
Heumann Ignác ügyvéd 1883. július 28-án elmondott védőbeszédében I. Ferdinánd német-római császár jelszavát „Fiat iustitia pereat mundus” (legyen igazság, ha bele is pusztul a világ) idézte, de úgy módosítva: ne „Fiat iustitia” „pereat mondus".
Legyen igazság de ne pusztuljon bele a világ, azaz az igazság nyilvánvalósága természntes tényként érvényesüljön a világ életében. Ügy tűnik, hogy Heumann ügyvéd még egy összefüggést is sejtetett kimondatlanul a szóban forgó idézetében: Ha nem tárul fel az igazság, bárhol és bármikor, abba a világ belepusztulhat!
(História Medica 6. kötet. N yíregyháza. 1989.)
Simkovics Gyula
mikor megszerkesztette a Sík Sándor em lékezete c. Szentendrén 1000 számozott példányban kiadott — egyébként könyvárusi forgalomba nem került — reprezentatív kötetet, melynek célja — a szerkesztői elősző szándéka szerint — „méltó módon tisztelegni Sík Sándor élete, munkálkodása előtt Ránk hagyományozott örökségét úgy felhasználni, hogy mindenki érezze: hatása, sokrétű tevékenysége itt munkál mai jelenünkben, gyérülő tanítványai, pályatársai, tisztelői emlékezetében, a felnövekvő fiatal nemzedék tiszteletében, többre, jobbra törő elhatározásaiban”. A kötet tehát Sík Sándort, az embert, a humanizmus nehéz időkben is eszméihez hű, értékőrző és féltő csendes szavú héroszát idézi meg, többnyire
239
az emlékezés memoárszerű, vagy a porlrérajzolás ihlctettebb, líraibb eszközeivel.
Bihari József szerkesztői előszava után Radnóti Miklós Sik Sándor 50. születésnapjára írt jól ismeri verse, a Köszöntő vezeti be a kötetet, majd Baróti Dezső rövid portrévázlata (Portré és pá lyakép Sik Sándorról) jellemzi Sik költői, tudósi és pedagógusi alkatát.
A kötet lírai ihletettsége nem csupán puszta hangnemet jelöl, a lírai mű nem is képviselteti magát néhány alkotással. Balássy László ..hármasoltár ja” (Triptichon S ik Sándor em lékén ek ) test. lélek. Isten hármas viszonyrendszerébe fogja a halandó és halhatatlanná vált lét értékminőségeit. a Triptichon középső szárnyán pl. ily módon:
(A lé lek szól)
Ne sírjatok, ne sirassatok engem : tükör voltam — tükröztem a Napot, és hang voltam , s a Napról én eke ltem , hogy általam a N apba lássatok.Nem „véget ért”, de teljes lett
a dallam ,s szüntelen zengi: „hazug a ha lá l” ! — Bezörgetett hozzám a „Hűvös
A ngyal”,ősz volt, s m égis — rám köszöntött
a Nyár . . .
Kiscserkész éveire emlékezik visz- sza Balogh Edgár (K ődarabok), a több mint hatvan év távlatából ma is elevenen élő élmény bensőségessé- gével, meghatottságával; hasonlóképpen Boldizsár Iván (Sándor atyám ) is, mindketten fontosnak tartván a cserkészmozgalom keretében kapott Sík Sándor-i inspirációkat: ..be kell látnom — írja Balogh Edgár — , hogy a fejlődés szárnyain bárhová jutottam. valami a kezdet romantikus közösségi tudatából más és más gondolati fokon mindig megmaradt". Diák
évei iránti nosztalgia csendül ki Dé- kány Endre A kisd iák em lékez ik c. verséből, míg Grezsa Ferenc tárgyi- lagosabb, dokumentatívabb írása (K ép ek a szegedi professzorság idejébő l) Sik Sándor szegedi éveinek mérlegét vonja meg, tanári-tudósi munkásságát értelmezi — a kor em- bert-költőt próbáló kataklizmájának poklában. Huszár Tibor Sík Sándor életsorsának kevésbé nyilvánvaló mélyrétegeibe enged bepillantást (Sík Sándor, a m entor), s egyben középpontba állítja az 1945 utáni évek tragikus sorsminőségét: „Sík Sándor — írja Huszár Tibor — a katolikus humanizmus, a megújuló egyházi mozgalmak egyik mentorává, szellemi vezéralakjává válhatott volna, ha a történelmi baloldal következetesen hű marad a demokratikus és szociális megújulás 1945-ben meghirdetett, a magyar társadalom szerkezeti-társadalomlélektani realitásait figyelembe vevő platform jához... Az adott feltételek között azonban Sík Sándor kompromisszumkeresésének nem alakulhatott ki bázisa, mert a "klerikális reakció elleni harc« manipulált jelszava politikailag a katolikus humanizmus képviselőit is ellehetetlenítette.” Huszár Tibor számos korabeli dokumentummal (Sík-, Or- tutay-, Mindszenty-levelekkel) támasztja alá mondandóját.
Sík Sándor pasztorális munkásságából ragad ki mozzanatokat Jeleníts István, a piaristák jelenlegi tartományfőnöke, főleg az ún. konferenciabeszédeire összpontosítván, melyek — mint írja — „a világháborút követő másfél évtizedben a magyar katolikus szellemi-lelki tájékozódás legmaradandóbb megnyilatkozásai voltak”, s melyek népszerűsége messze túlnőtt a szűkebben vett vallási életen.
Váci diákemlékeit eleveníti fel Ka- cziba József (E m lékeim S ík Sándorról), miként lírai emlék keretezi Koz-
210
ma Lás7ló Párna virág c. költeményét is. Lukács László Sík Sándort, a Vigília főszerkesztőjét mutatja be (Sík Sándor szerkesztői m űhelyében), vállalva azt a hagyományt és folytonosságot, melynek jegyében Sík 1946 bán újraindította a Vigíliát: „írók vagyunk, egynek tudjuk magunkat az élő magyar irodalommal. Nem vagyunk szekta, nem vagyunk párt. nem vagyunk még csak írói csoport sem: egyszerűen magyar írók vagyunk . . . Az, hogy katolikusok vagyunk. nem távolít, hanem közelebb visz hozzájuk: a megértés, a szeretet, az egyetemesség — a szakmai összetartozás társadalmi és a magyar szó szenvedélyes szerelmének vérünkbe írt törvényén túl — a mi számunkra lelkiismereti parancs” — idézi az egykori szerkesztői program máig sem meghaladott programját a szerző.
Impressziókat elevenít fel Mesterházi Lajosné Ditróy Zsófia (Pillanatfe lv éte lek ), míg Mészáros István A nevelő S ík Sándor c. írásában Sík pedagógiai koncepcióját, gyakorlati módszereit elemzi, azt a kölcsönös megértésen alapuló metódust, mely nélkülöz minden dresszúrát és auto- kratizmust, s melynek alapja az egymásra visszaható kölcsönös szeretet, a dialógus, melyre Ortutwv Gyula visszaemlékezése is utal: A jó párbeszéd példája. A genius lóri. azaz Gödöllő ihletése a költői életműben a témája Polónvi Péter tanulmányának (Sík Sándor és Gödöllő), kimutatván, hogy a költőt ezer emberi-költői kapocs fűzte-fűzi szülővárosához, s ezen élmények jelentik költészetének egyik, igen fontos alaprétegét.
A kötet további részét jórészt visz- szaemlékezések töltik ki: RadnótiMiklósné (Sík Sándor em lékezete), Rónay László (V onások S ík Sándor arcképéhez). Sőtér István (Sík Sándor), Szerb Antal (Piarista cserkész feljegyzései), Szerb Antalné (Szerb Antal cserkésznaplójához), Váróné
Tömöri Viola (E m lékeim S ík Sándorról), Tolnai Gábor (S ík Sándorról), Vas István (Csillagtalanul) írásai, melyek hosszabb ismeretségek, vagy csupán egy-két találkozás emlékképein át, olykor talán „tükör által homályosan”, ám mégis teljes hitellel idézik Sík Sándor emberi habitusát, gesztusait, s főleg azon humanista elkötelezettségét. mely egyéniségének és életművének nem csupán vezérfonala. hanem legértékesebbé kikristályosodott gyémántköve is volt. Kivételt képez a fenti írások sorában Szabó János tanulmánya (A feln őtté érlelödés fon tosabb m ozzanatai Sík Sándor közép isko lai és egyetem i éveiben), mely tulajdonképpen fejlődés- lélekrajz, természetesen minden mozzanata gondosan beágyazva az életút eseményeinek, történéseinek realitásába. S végezetül még egv lírai alkotásról kell említést tenni: Tóth Sándor meditativ versben idézi a költő szellemét (A csörgő p atak m ellett).
A gondosan válogatott és szerkesztett emlékkötetet Sík Sándor műveinek bibliográfiája egészíti ki. A Bu- day György művészi fametszeteivel illusztrált bibliofil kiadvány méltó tisztelgés azon költő emléke előtt, ki szellemi örökségét ezekkel a szavakkal testálta az utókorra:
Tudok öleln i m últat a jelen ben .Es akarom ölelni a jövőt,S szolgálatára m agam at jelen tem .
Szolgálatára em bern ek , világnak. Nagy Istenem nek, k ics ik e hazám nak, Vén m agam helyett örökösü l,Fiúk, fiaim , titek et a ján llak.
★
A jubileum azonban más kellemes meglepetést is tartogatott: hosszabb idő után a Vigilia kiadásában újra megjelentek Sík Sándor válogatott költeményei Rónay László szerkesztésében és utószavával. A kötet több
2 1 1
mini ötven esztendő költői termését prezentálja, az 1910-ben megjelent Szem be a nappal ciklus verseitől kezdve az 1963-ban írt A ném a Miatyánk c. utolsó költeményéig. A válogatás szempontja a Sík Sándor lírájának is gerincét képező minőségelvet követte: a mű. az esztétikum a lényege elsősorban a katolikus lírának is, mellette pedig a mindenkor vállalt és vallott elkötelezettség a nemzeti kultúra és irodalom egésze mellett — a teljes emberség jegyében
„Magyar író nem juthat el az emberiét mélyéig, csak magyarságán keresztül” — írta 1941-ben Takács Ernőhöz intézett levelében. — „Viszont ahhoz, hogy irodalmunk magyarabbá legyen, emberileg is el kell mélyülnie — különben csak magyarkodássá fajul: — erre éppen elég intő példa hazafias költészetünk szomorú közelmúltja. Nagvjainktól úgy tanultuk, hogy a magyarságtól semmi sem idegen, ami emberi és ami isteni. Ügy akarjuk szeretni és tisztelni a magyart. mint akinek választott homlo
kán »emberméltóság sugárn« ragyog. És ha így van, akkor a keresztény egyetemesség költészetének, amelyről fentebb vallani próbáltam, talán szabad lesz szolgálatra jelentkeznie a ministránsok közé a nemzeti irodalom oltáránál ”
Szén és igaz szavak, melyek igazságát az élei mű egésze hitelesíti. Ebben a szolgálatban teljesedett ki Sík Sándor lírája, melyben az emberiség olyan humánus eszményei szólalnak meg a i'o.r hum ana hangján, melyek hiányát mi is. ma is gyötrődve éljük meg Talán egy lépéssel közelebb visz hozzájuk Sík Sándor költészete.
(S ík Sándor em lékezete Szerk. Bihari József Megjelent a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár kiadásában. Szentendre. 1939. 195 1.)(S ík S án dor: V álogatott kö ltem ények. Vál. és az utószót írta : Rónay László. Vigília, Bp. 1989. 379 l.)
János István
A lektor recenziója(Cselényi István G ábor A hit. p árbeszéd e c. kötetérő l)
Már amikor a kéziratba beleolvastam is éreztem, hogy nem nevezhető mindennapos vállalkozásnak Cselényi István G ábor munkája, ahogyan csaknem 30D kéziratoldalon egybegyűj- tötte és szigorú következel ességgel kötetté szerkesztette azokat az írásait. amelyek az elmúlt 10 évben folyóiratokban (Teológiában. Vigíliában és máshol) jelentek meg. A téma természetéből adódik hogy amíg csak a:; írások egy szőkébb szakmai közösséghez jutottak el. joggal igényel
ték a szigorú teológiai-szociológiai interpretálásokat. Amikor azonban a szerző arra gondolt, hogy egy szélesebb olvasóközönség számára válogatja az írásokat, tudomásul kellett vennie az ismeretterjesztő irodalom igényeit, ahol ajánlatos elkerülni a szigorú szakszövegek közreadását. Ebbéli törekvése egyértelműen sikerrel járt, a kötete számot tarthat a nagyközönség érdeklődésére. Ez a lektori recenzió mosl mindössze arra vállalkozhat, hogy indokolja a küz-
2 4 2
érdeklődésre számot tartó tendenciákat. és felvillantsa a könyv problémaköreit. szerkezetét, legfontosabb gondolatait.
A kötet terve megszületésének pillanatában már tetten érhető volt. hogv a hívő és a nem hívő tömegek p árbeszéde olyan pontra érkezett, amikor kísérletet lehet tenni a téma teológiai tapasztalatainak összegzésére, a szekularizált filozófiai gondolkodásnak a kérdéskörrel kapcsolatos eredményeinek felmutatására. Ebben kell látnunk a vállalkozás valódi indokát. De nemcsak a szigorúan vett filozófiai lét- és ismeretelméleti kérdések modern felvetésében látom hasznát ennek a szintézist teremteni igyekvő törekvésnek, hanem a társadalmi praxis gyakorlatában a korproblémák ilyen módon történő exponálásában is.
Közismert, hogy a párbeszéd a Ií. Vatikáni Zsinattal veszi kezdetét, s elsősorban a marxista—keresztény dialógus kérdésköre áll vizsgálódásának középpontjában. A szerző a kötet előszavában erre — az egyház életében is döntő fordulatot hozó — zsinatra hivatkozik. A mű alapgondolata egy sajátos szóhasználattal a fordítás kétirányú munkájához ha sonlitia a párbeszédet. A teológusnak meg kell ismernie és magáévá kell tennie a kor nyelvezetét, fogalomkészletét. a nrnhlémavilágot, majd a saját üzenetét le kell fordítania a kor nyelvére. Itt a fontosabb gon dolkodási rendszerek (egzisztencializmus, marxizmus, dialektika) és a korp ro b lém ák (elidegenedés, történelemkriti ka. világbéke, emberi jogok, technika) bemutatása történik meg. A „visszafordítás” pedig azoknak az e r kölcsi é r ték ek n ek számbavételét jelenti. amelyekkel a keresztény hasznára lehet a társadalomnak. (Humanizmus, család, munka, testvériség, béke.)
A mai mondanivaló, a társadalmi üzenet a vallásos tudat funkcióválto
zását, az erkölcs rendeltetését, a bűn társadalmi tartalmát, a férfi és nő viszonyát, a család jövőjét veti fel. Nem sokkal a könyv megjelenése után a katolikus hetilapban, az Űj Emberben Criczy G yörgy irt kritikát Cselé- nvi kötetéről, ö a legfontosabb tendenciának azt érzi. amit írása címéül is választott — a frazeológiát Cselé- nvi-versből kölcsönözve ■— a .,felső- rendű m agánytól" a párbeszéd ig eljutni, vagyis a perszonalisztikus szempontokon átlépni, a problémát társadalmi méretűvé emelni, ez lehetett a szerző legfőbb szándéka. Nem magánügy a keresztényi magatartás, nem befelé forduló, világot elutasító mentalitás. Sokkal inkább a társadalmi valóságban helyét megtaláló közösségi cselekvés. Szociálisan, morálisan. sőt bizonyos határok között politikailag is elkötelezett evangéliumi küldetés. Olyan megoldás ez. amely nem lehet közömbös világunk dolgaival szemben, s nemcsak rácsodálkozik az ..idők jeleire”, de felismerve azokat, részese akar lenni a társadalom jobbításának. A bűn nemcsak egyedi vétek, hanem az emberek közötti elidegenedés, a világ bűne problémája is, s ellenpólusa a szeretet ugyancsak társadalmi dimenziókkal rendelkezik S érdemes arra a megállapításra is felfigyelnünk, hogy Cselényi írásaiban a materializmus marxista változatát vette figyelembe. s nem a liberalizmus ateizmusát. amely akkor, amikor az írások készültek, még alig volt tetten érhető, de rövidesen a legnagyobb kihívást jelentheti a társadalmi változásoknak hátat fordító keresztény közösségek számára. A párbeszéd napjainkban egyre inkább cselekvő egyúttmunkálkodássá alakulhat, ha odafigyelünk XXIII. János pápa szavaira: ,,Ne azt keressétek, ami szétválaszt, hanem, ami összeköt!” (Antikva Kiadó, Bp . 1989.)
Csermely Tibor
2 4 3
Bibliográfia
Szabolcs-Szatmár megye irodalma
V álogatott bib liográfia 1990 január 1— Viárrius 31.
n s s z F Í I H l n t t A ! G o m b á s S á n d n r n iAz un v ag gvfl ' l é s b e n h Hzrpm fl k Ö ri UH Ma g v a r if l é l á n i i s dr S z f l c s I m r e
n n á l l ó m c v f ke s R V O J T E M Í N ^ F S m u n k á k
s z A R n r . r s s ? a t m a h n p i i F n m e g y é r eV O N A T K O Z Ó K Í I Z L E M Í N V E l
1 HBf1 p F N F .iá n o s < V é g r e n d e l e t e k i s ti a e v n- t é k l l e l t á r a k N y í r b á t o r b ó l . N v l r b á l n r . 1 *IH9 N y í r b á t o r i V á r o s ! T n n á r s , B á f b n r l I s t v á n M ú z e u m R a r á l l K ö r e , H a z a f i a sN é p f r o n t H o n i s m e r e t i M u n k H c s o p n r l j H 73 p ( N y í r b á t o r i f ü z e t e k I.]
inni E g é s z s é g i ! n k i r t . K ö z é p i s k o l á s t a n u l ó k i r o d a l m i p á l y á z a t a Ihó l . N v l r p g v h á z a 1990 S z a h n l c s - S z n t m á r P e r e g M e g y e i P e d a g ó g i a i i n l é z e t 104 p
in92 E m l é k k ö n y v H á r s f a l v i P é t e r s z ü le t é s é n e k ba ív f l rad l f c i v ln r d u i ói A r a. |Szerk Cse_rvpnyák L á s z l ó k ö z r e m K á v á s s y S á n d o r . ) N y í r e g y h á z a 1909 B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a 34fi p l l lu sz tr .
inna. A z 1907. é v i m e s v e l p á l y á z a t r H I n v e r t e * m u n k á l n a k b e m u t a t á s a f'Rzerk-. V a s a L s j o s n é . ) N y í r e g y h á z a . 1999 S z a b o l c s - S z n f m á r - H e r e g M e g l e l T a n á c s V R K nn * - d l n á o l ó s R l z o t t s á ^n SÍI p. I Szn - bo l ^s S z a t m á r - ' p p r e g M e e v e l T aná r ? ? v . p T u d o m á n y o s K n e r d l n á c l ó s B i z o t t s á g á n a k f ü z e t e i 4 )
1094 F A Z E K A S Á r p á d : ^ h u r c o l t a k . N v f r .e s v b á 7 s . 1944— i s i s N y í r e g y h á z a 1999. H a t á r <?7Ó1 105 p l l l u s z t r .i
ini*?. n ^ T Z T L p ' u s : T’ n c l n é p m e s é k ás m r n i - d á k . i G v f l l t i s h b e v e z e t ő i í r t a G é n z i L h 1 n f 1 P b . — H r s t l s l a v n . 1999 A k a d K — M n r i á r h K 1 fl*i n l l l u s z t r . r f ' J m a g y a r n é p k ö l t é s i e v f l j l e m i n v 27]
1 b9fi A e v e r m e k - és I f j ú s á g i m n z g s l m n f c a t a n u l ó ' ö n k o r m á n y z a t h e l v z e ' e S z a b o l c s . R z a t m i * - m e d v é b e n . f P á l v ^ s g í l a l 1 f l s^- s z e ó l l • H e z g n n v ! T l b o r n é S z a l c á n ó T r ó z . n a v F v a p v p r m á n t á s z l ó Tft^d a S z a h n l e s - S ^ a t m á r M e e v p l P e d a g ó g i a i i p - i Ó7 f*t. ‘Ny f - f * rfv b á z a . 1999 S z a h n l r s - S z a t - m á r T a n á r i . *1 1n,,1 n I M ó d -s z é r i á n ' f ű z ő t e k . )
1097 H e l v f ö r t ó n e t l t a n u l m á n y u k 7 R z e r k G v a r m a i b v Z s i e m m d N v í r e c v f i 47a 19»9 S a f l h n l r s S i a l m á r - R e r e g m e g y e ' L e v é l t á r 443 ij I S z a b n l c s - S z a t m á r - B p t p e m e gy e i L ^ v é l l i r K i n d u i n v a l I É v k ö n y v e k 1 )
S Z A S Z I F e r e n c : A b i r t o k v i s z o n y o k S z a b o l c s m p a V i U p r n X i Y s ? á 7 n d v é g é t ő l B m á s o d i k v i l á g l i á h o r ú l g 11P.B1— 1R41] H — 23 p 4- T I E S S F W F Y G y ö r g v : N é g y t í z é m l g a z d á l k o d á s n k é t v i l á g h á b o r ú k ö zöt t . 23— TG E -f- s r p o s F e r e n c : A d a l é k o k i s f n r r á s n k az ú j t e h é r t ö l h a j d ú k t ö r t é n e t é h e z f i R 3(1] Ifi — ül d 4- K A v A s S Y S á n d o r ; N e m e s i v e z e i é k - i s k e r e s z t n e v e k S z H i m á r b a n a? mns éul I n s z u r - r e k c lö s ö s sz e í r á s a l a p j á n p BT — 331 -i-K F R E S K É N Y l M i k l ó s : N a g v k á l l ó Ófi -m o B r á f l í s l v i s z o n y a i a X V I I I . s z á z a d b a n p. 3 33— 329 — F A Z E K A S Á r p á dS z a b o l c s v á r m a g v e p a t i k á i a X i x s z á zad V é gé n . p. 331 -343 -L. M A R n f l C S Y .TÓZSPf; A n y í r e g y h á z ] v á r o s b á j é k p 3 4 3— 334 -f K I S S H o m o k r a ! A z F r d é l y h d l M a g y a r o r s z á g r a m e n e k ü l t b u f d r i s ó k éle le a I Rá k ó c z I ' S Z f i b a d s á gb s r r . I d e i é n d i n i — U H ] p 374 — 4 IS -L L E K L l B i l n N a c k D r k ö z s é g t Ö l d r B i z l n e ve l . p. é 1 ü — 93 5.
lflflH A 77H éves N v l r b n g r i á n v P l11 ana 1 k é pnk nz u tó b b i h ú s z év l ö r lé r e t é h ö l I S z e r k M a d á r .1 á n o s ) N y í r b e gd á n y , 19HB. K ö z ség i T a r ö r s PB p. l l l u s s t r
1CSH. M a g y a r h e g v l b e s z é d . M b p v b t k ö l l ő k M ó r i c z Z s l g m o n d r ű l , Cv f l ] 1 , vf l l s z e r k g i r v e l J ó z s e f N y í r e g y h á z a , lGfifi Szf l b i n l r s S z a t m á r - R e r e g M e g y e i T a n á c s V . H T u d . K o o r d H í z . JR7 p
non. M A P G ó r S Y J ó z s e f : U t c i K , t e r e k , e m l é k t á b l á k N v l r e g v b á z a , v á r o s i T n n á r s v. n.3 N é h á n y ú i f e j e z e t a r ég ' N y l r e g v b á z e é l e t é bő l . I5P9. 54 3 p.
1101. S T F O S F e r e n c : Ü J fe b é r t ó r ó l í r t á k . TTI. Pée! k ö n y v e k , ú i ^ á g n k h í r a d á s a . X )]- fpbértó , 19SB N a g y k ö z s é g i T a n á c s — H a z a f i a s N é p f r o n t N a g y k ö z s é g i b i z o t t s á g a 4fl p l l lu sz tr . (TJ j fehértó i f ü z e tek 111 ]
1JD3 S Z A P Ő G y u l a : T ö r i é r p H és r é n r s l z l d o l g o z a t o k T s r p á r f i l . N u l r e e v h á z a 19119, JŐ5R A n d r á s M t l z p n m 103 p f J ő s s A n d r á s M ú z e u m K l s r i v á n y n l j g )
11113. S 7 B h o ! c s - s z a t m ó r l k é n e a k ö n y v f T a h l n G y u l a f é n y k é p e i v e l és BIU^: f3, f . a ’ os s z ö v e g é v e l ) R p IBflfl C n r v l n a K 153 p l l l u s z t r .A kö tet b S 7 a b o ] o s - S z H t m á r M e g y e i T a n á c s m e g b í z á s á b ó l k é s z ü l t
1104 S z a m n s k Ö 7 l t a n u l m á n y o k I S z p r k .* M e z ő A n d r á s ^ F e h ó r g v n r m a t innn f F u h é r e v n r - m at l V á r o s i T n n á c s l 331 r F F J S N V A N S á n d o r : F e h é r a y a r m n i f ö l f t^aj z ] k ö r -n v e z e i e : p a tm á r l - s<l t«; 0 e n 1— ? ! 11 S T V A N G V 1 T S E s z t e r — K t J R H C Z K a t a -
2 1 1
l m —L O K IN Ó Z Y G á b o r : A T i s z a —S z a - m u s k ö b é n e k tu r t e n e i e a k c z a e i e k i o l a i A r p a d - k o r v ég é ig p. 23—63 -f N E M E T H P é t e r : A d a to k F e h é r g y a r m a t X V I I . s z á zadi l u r l e n e i e h e z p. 63—67 , l A i v A l oP e t e r : „ A z ö t k ö z ö n s é g e s h a t á r ú h e l y s é g " l a k o s a i n a k é l e t m ó d ja az ú r b é r r e n d e z é s k o r p. 67—87 -r t i A V A á S Y S á n d o r : A S z a m o s k o z n e m e s s é g e a X V l i l . e s a X I X . s z á z a d t o r d u l o já n p. 87—l l j . i S Z A B Ó S a r o l t a : A d a to k F e h é r g y a r
m a t X I X —x x . s z á z a d i k ö z m ű v e s i p a i a- n a k t ö r t é n e t é h e z p. 115— 125. r L Á S Z L Ó B é l a : Az 1615. év i ( ö l d r e i o r m F e h e r - g y a r n i a t o n p. 123—189. -r O Y A H M a T í IV Z s i g m o n d : D e m o k r a t i k u s t ö r e k v é s e . .F e h é r g y a r m a t o n es k ö r n y é k é n (1911 Okt ó b e r e — 1915 v eg e) p. 139—165 -r S Z I L A G Y I I m r e : A S z a m o s k o z n e g y v e n é v e p. 165—2U3 + K U K N Y U J á n o s : Á r víz a S z a m o s v ö l g y é b e n p. 203—221 H A M U S Z Á r p á d : F e h é r g y a r m a t ip a ra p. 221—239 - f K O R O K N A Y G y u l a : G ó t ik u s t e m p l o m o k , b a r o k k b e r e n d e z é s e k p. 239—263 M U R A K O Z I Á g o t a : N épi t e x t i l e k e s t ö r té n e t i e l ő z m é n y e i k p. 263— 287 i M A R G Ű C S Y J u z s e l : A S z a m o s k o z i r o d a l m i e m l é k é i p. 287—3ul S E B E S T Y E N Á r p á d : A s z a m o s h á t i n é p n y e lv v á l to z á s a i r ó l p. 310—317 , F Á J J IA N B é l a —M Á R K U S Z o l t á n n á : F ö l le l g y a r m a tv á l o g a t o t t b i b l i o g r a l i á j a p. 317—351.
1105. S z e l l e m i e l ő d e i n k . A B e s s e n y ei T á r s a s á g1988. e l s ő fé l é v i r e n d e z v é n y p r o g r a m ) a k e r e t é b e n e l h a n g z o t t e l ő a d á s o k r ö v i d í te t t s z ö v e g e . ( S z e r k . k u t a k .y L á s z ló ) N y í r e g y h á z a , 1688. B e s s e n / e i T á r s a s á g . 38 p. ( T á r s a s á g i f ü z e t e k 2 .)
1106. „ V i r á g o z z é k sz á z v i r á g . ” A l te r n a t í v m o z g a l m a k , h a g y o m á n y o s e g y e s ü l e t e k m e g y e i k a ta l ó g u s a . ( S z e r k . i l l é s B a lá z s . ) N y í r e g y h á z a , 1089. V á c i M ih á ly M e g y e i é s V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t — H a z a f ia s N é p f r o n t M e g y e i B iz o t t s á g a . 125 p.
I D Ő S Z A K I K I A D V Á N Y O KS Z A B O L C S - S Z A T M A R - B E H E G m e g y e r í :
V O N A T K O Z Ó K Ö Z L E M É N Y E I
J a n u á r
1107. B A L O G H I s t v á n : S z a b o l c s és S z a t m á r m e g y é k a R á k ó c z l - s z a b a d s á g h a r c u t o l só é v é b e n - L e v é l t á r i S z le , 1987. 1—2. sz. 13—27. p.
1108. (-1) M C K S Z - a l a p s z e r v e z e t a l a k u l t M á té s z a l k á n = E lő s z ó , 1980. 18. sz. 14—15. p. C i g á n y k é r d é s .
1100. N y í r e g y h á z a “ E lősző, 1989. 8 . sz. 15. p, E ö tv ö s J ó z s e f C i g á n y —M a g y a r P e d a g ó g ia i T á r s a s á g to v á b b k é p z é s e .
1110. P l u s z h e l y e t t m ín u s z . J o g v i t a a B é r e s - c s e p p e k k ö r ü l . — H et i V i lá g g a z d a s á g .1989. 38. sz. 73—74. p.
1111. M A J O R O ttó : T e r e m t ő é s k é p r o m b o l ó . K é p e s G é z a f e ] f á ] á r a . = L á t ó h a t á r , 1989. n a v . 78—79. p.
1112. Já iH .H OS S z a b o l c s : K ö z é r d e k ű tu d ó s í tá s a te h e ts é g g o n d o z á s r ó l . — P e d . M ű h e l y , * 1989. 4. sz. 5—8. p.A te h e ts é g g o n d o z á s J e l e n e és e lk é p z e l t j ö v ő j e m e g y é n k b e n .
•Ped. M ű h e ly — P e d a g ó g i a i M ű h e ly
1113. S Z A B Ó J ó z s e f : K ó z o k t a L a s - u a n y U a s u u k v á z la to s t ö r t é n e t e 1950-ig. — P e d . M ű h e ly , 1989. 4. sz. 8—13. p. S z a b o l c a - S z a t m á r m e g y e .
1 1 14. 11ECZEI B é l a : A p e d a g ó g u s o k t o v á b b k é p z é s é 1988—09-ben . = P e d . M ű h e l y , 1989, 4. sz . 27—31. p.
1115. S Z A B Ó L á s z l ó : H e ly i i n n o v á c i ó s t ö r e k v é s e k a N y í r e g y h á z i 19. S z . Á l t a l á n o s I s k o l á b a n . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 31—34. p.
1116. F ó N A I M ih á ly : É r t e l m i s é g i e k é s a s p i r á c i ó k . — P e d . M u l ie ly , 1969. 4. sz. 44— 51. p.l b r á n y b a n v é g z e t t v i z s g a l a t e r t é k e i e s e .
1117. N A G Y E r i k a : É r t e l m i s é g i é le t u t a k . E ls ő g e n e r á c i ó s p e d a g ó g u s o k S z a b o l c s - S z a t - i n á r m e g y é b e n . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 51—59. p.
I l lő . G É G É N Y Z o l t á n —M A R T O N Z s o l t : A l o - í s k o la t h a l l g a t ó k p á l y a a s p i r á c i ó i . — P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 59—63. p.
1119. P 1 U B U L A L á s z l ó : S z i v s z á n d e k u k tu l az e g y ü t t l é t o r o m é i g . G o n d o l a t o k az I.
n e m z e t i s é g i s z í n h a z a k k i s v á r d a l t a l á l k o z ó já r ó l . = P e d . M ű h e l y , 1969. 4. sz. 63—67. p.
1120. J Á N O S I Z o l t á n : „ I n n e n j ö t t e m e s idet é r e k . " A s z ü lő fö ld p o éz ls e G a l a m b o s L a j o s m ű v é s z e t é b e n . — P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 68—75. p.
1121. M A R G Ó C S Y K l á r a : E g y e d ü l a v i lá g e l l e n é b e n . =» P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz.75—77. p.
A M ó r ic z Z s i g m o n d S z i n t i é * ' lonescer R l n o c é r o s z c. e l ő a d á s á n a k k r i t i k á j a .
1122. S Z 1L V A S I C s a b a : A s z i m b ó l u m s z e r e p e M ó r i c z m ű v é s z e t é b e n . — P e d , M ű h e ly , 1989, 4. sz. 78—91. p.
1123. H A R C S A T i b o r n é : „ P á l y á m a t m e g f u t o t t a m . ” = P e d . M ű h e ly , 1989. 4. sz.104—195. p.D r. T u r á n y l I m r é n é n y í r e g y h á z i ó v ó n ő , s z a k f e l ü g y e l ő e m l é k é n e k .
1124. G E C Z I F e r e n c : A „ M é c s e s . ” N é h á n y g o n d o la t a n y í r e g y h á z i n y u g d í j a s p e d a g ó g u s o k k l u b já r ó l . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 107— 112. p.
1125. B O D O R S á n d o r : A n y í r e g y h á z i K o s s u t h L a j o s G i m n á z i u m k ö n y v t á r a . = P e d . M ű h e l y , 1989. 4. sz. 113— 116. p.
1126. V I T Á N Y I B é l a : S z a b o l c s - S z a t m á r m e g y e r é g i t é r k é p e k e n . ( S z e r k . J f i l s n y á k S á n d o r ) — P e d , M ű h e l y , 1989. 4. sz. 117—118. p.
1127. D R Ú T O S A n d r á s : A m l é v k ö n y v ü n k . - * Pe d . M ű h e ly , 19B9. 4. sz. 119— 122. p.A t l m á r l á l t a l á n o s I s k o la é v k ö n y v e i r ő l .
1129. B A C H A T L á s z l ó : M o z g a l m a k a z a n y a n y e lv ü g y é é r t . = P e d . M ű h e ly , 1989, 4. sz. 122—129. p.A M a g y a r N y e lv H e te m e g y e i t ö r t é n e té rő l .
1129. V I T Á N Y I G y ö r g y : F ö l d r a jz i m e g f i g y e l ő á l l o m á s T lB z a d o b o n . = Ped. M ű h e ly , 1989. 4. sz . 12B—133. p.
2 4 5
1 U G.
1131.
11 2̂.
U J J .
1134.
113j .
1136.
1137.
1138.
1139.
1140.
1141.
1142.
1143.
1144.
1145.
1146.
114 T.
*KM
Sus — I ű K u p a Mudel l ezes , luflí.I I —12 . az, 8 . dH a j o mo d e l l e z e s N y í r e g y h á z a s ós t ó n .
Ü L U A F e r e n c ; R a i k o J u t S e l . — F o n á s ,1989. 12. SZ. 83. p.
F E D Q R M i h á l y : ( j k i üt a s t e c h n o l úg ia iTESficiál k o l l é g i u m a B e s s e n y e i G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l á n . = AV K o m m u n i k á c i ó , 1089. fi. sz. 283. p.
A N T A L L I s t v á n : B a r a n g o l á s S z a h u l cs - S z a t m á r b a n . = Éva. 1E89. 6 . SZ- 2—5. p.
1 S T V A N O V 1 T S E s z t e r ; A s zenzác i ó s ib r á n y i lelet . -» fi uh , 1989. 6 . sz. 11. p. Hegészet l lelet .
S z a b o l c s i kul t ur k or ké p . = Éva, 1989, 6 . sz. 25. p.
A F e l s ő - T i s z a v i dé k m ű v é s z e t e = Éva, 108fc~ftr-Bz. 41. DJ ó s a An dr á s Mú z e u m n é p r a j z i g y ű j t e mé n y e .
S Z E N T E S I M a r g i t : A t a r pa i s z á r a z m a l om. = Éva , 1980. fi. sz 47. p T a r p a , — ipar i m ű e m l é k e k .
B A L Á Z S I s t v á n ; A m e r i k a i Má r i a po c s . K e g y h e l y ü n k a t e n g e r e n tú l. — Ma g y a r Hí r ek , 1989. 24. sz. 18— 18. p.G ö r ö g k a t o l i k u s e g y h á z — Mó r i a pá c s .
„ R e f o r m ” T s z G y u l a h á z á n . — D á t u m , 1Bfid. 2 . sz. 16. p.
Napi k r ó n i ka . — M a g y a r Ne mz e t , 1890. 2 . sz. fi. p.S z a b o l c s S z a t m ó r n a k az idei évtől k e z d ve S z a b o l cs S z a t m ű r R e r e g a neve.
F o g l a l k o z t a t á s i k ö z p o n t N y ír e g y h á z á n , = N ép s z a v a , 100(1. 2 . sz. 4 . p.
OrRzágl ás. — D á t u m , íBtíO. .1. sz. 15. p. K a p f i n g e r A n d r á s k é p r i p o r t j a „ N y í r eg y h áz i c a p r i c c i ó ” c í mm e l
A M a g y a r N é p p á r t S z a b o l c s S z a t m á r - B e reg Me g y e i E l n ö k s é g é n e k á l l á s f og l a l á s a a m e g y e h e l y z e t é r ő l és a k o r m á n y n a k a t é r s é g r e v o n a t k o z ó r e g i o n á l i s f e j l e s z tési t e r vér ől . => KM* 1000. 4 . sz. 4. p . ; 5. az. 4. p.
M Á N D Y F e r e n c —V A R G A I s t v á n m : N y o l c ó r á s s z t r á j k o t s z e r v e z n e k Ti s za s z á l k á n , — Néps zava , Ifififl. 4. sz. 13. p. T i s z a s z a l k a , — A c é l á r u g y á r .
N A G Y I s t ván At t i l a : Hov á let t t í zezer s z í n h á z l á t o g a t ó i Ür e s s z é k e k . =* k m 1000. 5. sz. a. D.A s z J n h á z l á t a g a t ó k c s ö k k e n é s é n e k oka iról.
H A D H A Z Y L a j o s ; K é t s z á z n á l t ö b h e t t u dot t . A népb ől me r í t e t t e k . A t a n í t ó képző í uUÜó r k ut a t ás a J i ól. — k m isse. 5. sz. 7. pA K á l v l n e u m Ny í r e g y h á z i R e f o r m á t u s T a n í t ó k é p z ő ] e,
É S 1 K S á n d o r : B a r a n g o l á s . Qm h ó d f e l t á ma do t t . = KM 1990, 5. SZ. 13. p. R i pn r t a k özs é g é l e t é r ő l — f é n y k é p p e l .
= K e l e t - M a g y a r o r s z á g
1148. c s a t á k I m r e : Ú t k ö z b e n . — M a g y a rN l m z B i , 1990. 5. SZ. 0. p.A C s o n k a H e r e g c. f i l m r ő l .
114 9. m a u i L á s z l ó ; A F l p E S Z m e g y e i g a z d a s á g i p r o K r a m t e r C u ^ c t é n e k a J a p v u a u - i a i . — K M 1H0U. 7. SZ. 4. p.
l i úu . { s z u g h y j : F o l y t a t ó d i k a p o c s p e t r i ü g y . —■ E s t i H í r l a p , 1380. 7 . SZ. 1 . p.
1151. c s i K l b u l y a : D ö b b e n e t e s e g y t a l á l k o z á s ; r a b l ó r a l e t t a z i t é l o b i r ü b ó l . N é g y K v u z e d u t á n ú j b ó l P ó c s p e t r i . — R e f o r m , íyyu. 2. sz. 15 p.
1152 S B L H i F V A t i l l a : S i k e r e s ev u t á n azN Y V S S C . = A t l é t i k a , 19 9 U - 1. SZ. l e l i . p.A t l é t i k a — N y í r e g y h á z a ,
1153. K Á L c s i J u d i t : N y í r e g y h á z a S ó s t ó X I I I . N e m z e t k ö z i E r e m m ü v é s z e t i és K i s p l a s z t i k a j A l k o t ú t e l e p . = M ű v é s z é t , I mho. 1. sz. 41— 43. p.
1154. T í z k o r z e l h e n 227 t e l e p ü l é s . D o n l u t t a M i n i s z t e r t a n á c s a v á l a s z t ó k e r ü l e t e k t e r ü l e t i b e o s z t á s á r ó l . — K M 18BU. H sz 4 p.A v á l a s z t ó k e r ü l e t e k m e g y e i l e í r á s a
1155. „ A r r a s z a v a z u n k , a k i e m b e r s z á m b a v e s z b e n n ü n k e t . ” =« N é p s z a v a , 10911. fl. sz. 9 p.N y u g d í j a s o k S z a k s z e r v e z e t i S z ö v e t s é g e S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é b e n
l l s e h a r a k s ű E r z s é b e t : E g y e t e m i v á i u sl e s z N y í r e g y h á z a i = K á r p á t i I g a z S z n , 10BC 9 s z . 2. p.
1157. K i v é d h e t ő e a t ö m e g e s m u n k a n é l k ü l i s ég? — H a l á r S z é l , 3SHD- 2. sz, Ifi p I n f o r m á c i ó k , v é l e m é n y h m e g y e i fog l a l k o z i a t á s i k ö z p o n t b ó l
1158. D 1 E N E S I s t v á n : „ N e m szó v j ete Uene s ? ” = H a t á r - S z é l , 19M. 2 s z . 11 PA z „ E l h u r c o l t a k ” c . k ö n y v r ő l
1150. K Ő V Á G Ó S a r o l t a — D t J H N Y E I L á s z j n : B e s s e n y e i G y ö r g y , Bz i r o d a l m á r = É l e t és T u d o m á n y , 1090. 2. sz, 5B p.
11 eü. V i l á g h á h o r ú f l e m l é k m ű v e k e t e m e l n e k — M a g y a r H í r e k , 3000. 2, Sz . 10— 11. p. N y í r e g y h á z a , K á l l ó s e m j é n .
1101. A V á l l a l k o z ó k P á r t j a S z a h o l c B - S z a t m á r - B e r e g M e g y e i I n t é z ő B i z o t t s á g á n a k p r o g r a m j a -= K M 1900. H . sz 4, p.
l i f ia. A z év i f j ú s á g i s p o r t o l ó i . F o g a r a s s y , Ur , F á b i á n és a v a s v á r i s a t l é t á k . — K M 10 0 0 . 11. s z . 8. p.A p á l y á z a t e r e d m é n y e .
11B3. K O V Á C S É v a : B c g á t o n i s f o r d u l a v i l ág . =- K M 1000. 11. sz . H , p. N y í r b o g á t ! t ü k ö r — f é n y k é p e k k e l .
116 4. V a s á r n a p i m o z a i k . = K á r p á t i I g a z S z ó , 1900. 12 sz 4 p.B ő v ü l ő k a p c s o l a t o k K á r p á t a l j a és S za b ö l c s S z a t m á r - B e r e g m e g y e k ö n y v t á r a i k ö z ö t t
1165. N A G Y I s t v á n A t t i l a ; K e z d e t b e n f l a n c o t j e l e n t e t t . O j g a z d a g o k h e l y e t t a g y e r e k é k g a z d a g o d t a k . A z e n e i s e k „ m e g f e r t ő z t é k " a t ö b b i e k e t . = K M 1990. 14. sz.2 . P .
246
ntíu.
1167.
lltifi.
Útik,
HÍD.
1171.
ma.
1173.
1174.
1175.
1176.
1177.
ínn
m a
iun
11 H 1
118a
A z é n e k z e ne i n e v e l é s m e g i n d í t á s a F e h é r g y a r m a t o n — f é n y k é p p e l .l i E H E C Z JÓZS t í i : M i k o r k e z d ő d t e k a iö t v e n e s e v e k ? = S z a b a d s z ó , íuyu. j a n . 1j . <*, p.U a r v a s J ó z s e f : S z a k a d é k C. d r á m á j á n a k n y í r e g y h á z i b e m u t a t ó j á r ó l .M á r c i u s t ó l 3z0 an m u n k a n é l k ü l . = N e p s z a b a d s a g , 19ÖC. 14. sz , 5, p V a s f i i u s n a m e n y .S z é n l e í r a k l ó r i d - m é r g e z é s j J e r e y c U i u c o n .- N é p s z a b a d s á g , íusu. 14. sz. iu. p. S z ü k t J u d i t ; Mt í i n t a b u t u bbe . K ö n y v a i i s z m u k i i u g u i j l a b o r r a ] H ű l v a n a H i i x t r es a „ f e k e t e k ö n y v " ? -= K - llkUlJ. 15. SZ. 2. p,A s z e r z ő G o r b e t í i M i k l ó s n y u g d í j a s pc ü a g ó g u s .H ó k o s i i r á n y í t o t t a . F e l m e n t e t t e k a P o c s - p e t n - ü g y h a t v á d l o t t j á t . K M lyfiD.1 5 . sz. 4. p.
K o J c s e y - p á l y azat . = M a g y a r N e m z e t , l i y c . 15. sz. 8. p .P á l y á z a t i k i í r á s K ö l c s e y F e r e n c s z ü l e s s e n e k suti. é v f o r d u l ó j á r a .
T i l t a k o z á s k é n t a n y e m o r n s á g e l l e n , l t s e p e r t é k « k ö i t s e g v e t e s i az a s z t a l r ó l A m e g y e i t a n á c s ü l é s e n j n \ d h a g y 1 6 k a n y í r e g y h á z i és a m a t e s z a l K a i k ó r h á z t o v á b b i r e k o n s t r u k c i ó s p r o g r a m j á t . — K M 1SSÜ. Ifi. SZ. 1., 4. P-
Ü U K G E T L a j o s : I s t en v e l e d , m a r x i s t a t a n s z é k i =» H a t á r - S z é l , 19íü. 3. S2 . 3 p T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a , N y í r e g y h á z a
( T A R N A V Ü L G Y I G y ö r g y ) : M e g v é d e n ia b é r l ő k é t , a l a k á s t u l a j d o n o s o k a t . L j e g y e s ü l e t a l a k u l t N y í r e g y h á z á n . = H a t á r S z é l , fHBO. 3. sz. 7, p.
g y ü r k e L á s z l ó : A v á r o s o k f o j t o g a t J á k . t J j f e h é r t ú m á z s á s g o n d j a i . = H a t á r S z é l , l fl flC. 3. sz. fi. p.
K É Z Y B é l a : A l é t e ző s z e g é n y s é g ( N y í r e g y h á z á n ) R i p o r t o k . — H a t a r S zé l , 199Ű. a. SZ. l ü . p .
A N G Y A L G y u l a Á r p á d ; A t i s z a r á d i z s á k u t c a = H a t á r - S z é l , ibbo 3. sz. ifi p T 1 sza r ád és V a s m e g y e r k ö z i g a z g a l ása
G E B H I P é t e r — S A N T A A n t a l ; A t e r m e s z t é s a l a p j a a p a l á n t á z á s = M a g y á r M e z ő g a z d a s á g , Ifiöli 3. sz . l u p. D o h á n y k u t a t ó I n t é ze t , N y í r e g y h á z a
H A R T H A A n d r e a : K a l a n d o z á s a z ú t l e v é l k ö r ü l . A k i é r d e m e l t j o g s z a b á l y . =. K M lSfill 17. sz. 7. p.K o r t ö r t é n e t i r i t k a s á g o k a me g y e i r e n d ő r k a p i t á n y s á g o n .
H A R T H A A n d r e a : E l í t é l t e k , i n t e r n á l t a k , k i t e l e p í t e t t e k M á s i é l é v b ö r t ö n , t é e s z f e l o s z l a t á s é r t . 1fl5G-ns p e r e k a m e g y e i b í r ó s á g e l ő t t . = K M ifiBO. 17. s z 3 p. B e s z é l g e t é s r i r. K o z m á n é d r . V á r a d ! K a l a l l n m e g y e i b í r ó v a l
N Y É K I K á r o l y : E g y k i s s aj tő l ö r t é r et.S z a t m á r i ú j s á g o k . — K m IflBO. 17. fi?7 CC s o n k a S z H t m á r v á r m e g y e c. h e i l l H p
M A H G Ű C S Y J ó z s e f : L e b o n t o t t á k aM p s k ő - h ó 7flt M ú z e u m b a k e r ü l t I r á n y i D á n i e l e m l é k t á b l á j a = K M ÍBBD l l sz B bNy í r e g y h á z a D ó z s a G y u 24.
í i t i o . L’ a l q ü u C i é z a ; i l a i a n g o l a s . f r ' a s u i u k ay ur uj t - ben . — KW lüüü. 1?, sic. l l . p. o u v o p e t n — f é n y k é p p e l .
1 1 H4 , K u l c s e y - a l a p i t v á n y a k ö n y v t a r a k se- g l t e s e re . =■ M a g y a r N e m z e t , 1HSU 18. sz.ti. p.
lltiő. N em m a r a d n a k á l la s n é lk ü l a v o l t m s z m p e g y k o r i m e g y e i veze tői . = N épsz a v a , íyyfl. 19. sz . 7. p.
ltfifi. a z uj tö rv é n y tö r t é n e l m i ig a z s á g té te l . = M a g y a r N em zet , ibülj, 2ü, sz. j p. P r e g u n Is tv á n o r s z á g g y ű lé s i k ép v is e lő a l e l k i i s m e r e t i és v álló s sza b ao s ágró l szóló t o r v e n y ja v a s l a t r ó l .
11 f) 1. B A L O G H J ó z s e f : „ M a g a d u ra m , h a . . . ” V á r o s m é r le g . =■ K M ísfiB. 21. sz. N y í r eg y h á z i Éllel, 1. p.V á r o s f e j l e s z t é s .
Ildii. H A R T H A A n d r e a : E lk é p e s z tő h u n e s e te k. „ S e r ü l " a l á t h a t á r o n ? =■ KM íuau. 21, fiz N y íre g y h á z i E le t , 1. p.A re n d ő rs ég m ű k ö d é s é r ő l , g o n d ja i r ó l — f é n y k é p p e l .
11BB. A G A R D Y S á n d o r : T o lg y , n y á r , r e íg ő - nyár . Az „ i s m e r e t l e n * * Hiesiku. =- k m ] BB□ 31. SZ. 2. p.Az Uj k e n é z —T o r n y o s p á l c a —Ny ir lövö h á r o m s z ö g é b e n fek v ő e r d ő te r ü l e t t e r m é szeti É r té k e ir ő l — f é r f ^ e p p e ] ,
11SÍ1. K O P K A J á n o s ; K e m é n y le c k e a ta n á cs n ak , S z á l lo d a , s e g é ly , m u n k a . = k m leső 21. sz N y ír e g y h á z i E l e t , 2. p.A m e g y e s z e k h e l y fe lz á r k ó z á s i p r o g r a m j á n a k v i z s g á la ta a k ö l ts é g v e té s a lap já n .
3131 C S E R V E N V A K K a t a l i n : 70 ezren n é z zük , v á r ju k . M arad e a V T V7 = KM16S0. sí. sz. N y íre g y h á z i Elet , 3. p.A v á r o s i t e l e v í z i ó h e l y z e t é r ő l , j ö v ő j é r ő l .
1162. K O P K A J á n o s : KI f iz esse a „ r é v é s z t ” ? D rá g a le t t az iv óv íz . =*■ KM IflBO. 21. sz. N y íre g y h á z i Éle t, 2. p.
11 y3. N A G Y Is tv á n A t t i la : „M ű v észi m o t o r ” ; a s tú d ió . S z ín h á z s z u p e r p l á n b a n . = KM IfiflO. 21. sz. N y ír e g y h á z i E le i , 4. p.A M ó r i c z Z s ig m o n d S z ín h á z K rúdy S z ín p a d á n a k év tizedes é r té k e lé s e .
1184 H O R V Á T H M á r i a , V . : D r . B é r e s J ó z s e f m e g t a l á l t a a d a g a n a t o k k ó r o k o z ó j á t 7] =1 D á t u m , 1 Bfifl. 2 1 . sz. 10, p.
H 9j. M it a k a r az M S Z P S z a b o l c s - S z a t m á r - H e r e g b e n J A s z o c ia l i s ta p á r t m e g y e i v á la s z tá s i p r o g r a m ja KM 1EBD. 22. S2. 4. p.
llHfi. F A P P D é n e s : A b í r ó s á g m on d ta k i :— P á k o s l , R a j k és a tö b b ie k h ű n c s e l e k -
m é n y t k ö v e t te k el. «=» H a t á r - S z é l , 1990. 4 sz. 4—5. p.P ó c s p e t r i - ü g y .
1197. M ás k e r e s z t j e a v á l t u n k o n . — H a t á r s z é l , 10 fi Ö. 4. sz. IS. p.L e l k l s e g é l y - s z o l g á la i m ű k ö d ik N y í r e g y házán.
11 OS K O R M Á N Y MH rglt : B o s z o r k á n y m es é k . — H a t á r - S z é l , I BBC. 4 sz. 21. g. H a g y o m á n y o k S z a t m á r b a n
USB A p i a c dflnf m a jd . A B é i e s - c s e p p e k e I ól flrtén e l é r ő l = Első K é z bő l , 1S E 9. L sz, 23—24. p.
247
1200. v i r á g F . É v a : K ó s a F e r e n c e l l e n z é k b ő l e l l e n z é k b e ? == M a g y a r H ír lap k u l t u r á l i s m a g a z i n j a , 1090. 23. sz. 8. p. K ó s a F e r e n c k é p v i s e l ő je l ö l t
1201. L Á S Z L Ó B é l a : A K ö l c s e y T á r s a s á g t e r vei . = M a g y a r H ír e k , 1990, 4. sz. 40— 41. p,K é s z ü l ő d é s az é v f o r d u ló r a .
F e b r u á r
1202. K E Z Y B é l a : ü r ö m m é v a r á z s o l j á k ag o n d o k a t . = H a t á r - S z é l , 199D. 5. sz. 10. p.T iz e n ö t év e s a N y ír s é g T á n c e g y ü t t e s .
12D3. M A R I K S á n d o r : A p ó c s p e l r i ügy m ég n em z á r h a t ó le t e l j e s e n . A te t ten ér t „ k o n c e p c i ó ” . A p e r ú j l t á s i t á r g y a l á s a v é d ő ü g y v é d s z em é v el . — KM 1990. 29. sz 2- P-B e s z é l g e t é s dr . H e l m e c z y L á s z ló v a l .
1201. b g j t E G i z e l l a : B i z o n y í t a n i az é l e t r e v a l ó s á g o t T a n á c s e l n ö k ö k — tá r sa d a lm i t i s z ts é g b e n . — K M 1990. 29. sz. 3. p.
1205. N y í l t v ita a m e g y e t u d o m á n y o s é l e i é rő l . — KM 1B9Q. 29. SZ. 5. p.V e z e t t e : G ö n c z i M á r ia .
1206. M U R Á N Y I I s t v á n : M i é r t ro ssz , ha m é g is j ó ? S z a b á l y t a l a n i s m e r te tő a v á ro s i t e le v íz ió ró l k é s z ü l i k ö z v é l e m é n y - k u t a tá s r ó l . =* K M 1990. 29. SZ. 7. p. K ö z v é l e m é n y az ö tö d i k év e m ű k ö d ő n y í r e g y h á z i v á r o s i te le v íz ió ró l .
1207. T A K Á C S P é t e r : A H im n u s z é s K ö l c s e y h a z a f l s á g a . •= K M 1990. 29. sz. 7. p. E l h a n g z o t t a K ö l c s e y - e m l é k ü n n e p s é g e n S z a t m á r c s e k é n .
1208. M A K A Y B é l a : F a r s a n g i e m l é k e k . •K M 1990. 29. sz. B. p.F U Jesd en .
1209. G Ö N C Z I M á r i a : A n a g y g é c l t e m p l o m é r t . K é p e s m ű e m l é k j e g y z é k m e g y é n k r ő l . = K M 1990. 29. sz. 9. p. F é n y k é p e k k e l . A m ú l t e m l é k e i S z a - b o l c s - S z a t m á r m e g y é b ő l c. k ö n y v Is m e r t e t é s e .
1210. K O R O K N A Y G y u l a : K u r u c ü l d ö z é s h e l y e t t g y i l k o s s á g . J ó s a M i k l ó s a l i s p á n s z o m o r ú e s e te . «= K M 1B9D. 29. sz. 9. p. Az 1887. j ú l i u s 5 - é n l á z a d á s m i a t t k i v é g e z t é k .
1211. K U R U C Z K a t a l i n : A m á s o d i k „ m ú z e - l i m a l a p l tó ” e m l é k é r e . 25 év e h a l t m eg K i s s L a j o s m ú z e u m l g a z g a t ó . = KM 1990 29. sz. 9. p.A r c k é p p e l .
1212. T Ö T H K o r n é l i a : B a r a n g o l á s . K ö d p a p l a n a la t t . =- K M 1990. 29. sz. 11. p N y l r j á k ó — f é n y k é p p e l .
1213. K R A S Z N A I : M e g s z ű n i k a B é r e s - c s e p p . = H eti H írh oz ó , 1990. 5. az. 1—3. p.
1214. P É C S I K r i s z t i n a : „ N e m tu d ta m a b á n - • t a l m a z á s o k r ó l . " P é t e r G á b o r t a n ú v a l
l o m á s a a p ó c s p e t i i ü g y b e n . = H eti H í r h oz ó , 1990. 5. sz. 9. p,
1215. S z é g y e n és b ű n tu d a t . L e l k l l s m e r e t t e r - j e s z t ö f i lm a t l s z a e s z l á r l v é r v á d r ó l - 1 6 B ó ra , 1990 . 5. sz. 10—15. p.
1216. J U H A S Z J ó z s e f : H ov á v e z e t az út R e r k é s z r ő l ? = S z a b a d S z ó , 1990. 5. sz N e v e lő o t th o n .
131V. C S E L E N Y I G y ö r g y : S a j l ó l á j c k o z i u t o a r e n d ő r - f ő k a p i t á n y s á g á n , c é l p o n t : a v a g y o n . T a v a l y 22 e m b e r ö l é s v o l t m e g y é n k b e n . = K M 1990. 33. sz. 1 . p. K ö z r e n d , k ü z b iz lu n sa g .
121B. B A R T H A A n d r e a : T a l á r h e l y e t t „ c i v i l b e n ” . B í r ó s á g i h e ly z e t k é p . = KM I99u. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le t , 2. p.V á r o s t b í r ó s á g e lh e l y e z é s e , ü g y s z á m a , b é re z és .
1219. K O V Á C S É v a : V irs l i , sör , e m b e r s é g . H ol v a n n s k a v é r a d ó k ? = KM 199U. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le l , 2. p.
1 2 2 0 . B O D N Á R I s t v á n : H iá n y z ó d i á k o k . I - p r es s z ó szá z a d sz o r . — K M 1990. 33. sz. N y í r e g y h á z i E le i , 3. p.I r o d a l m i p res s z u a S z a b o l c s é l t e r e m o e n .
1221. M A T H E C s a b a : S ó k é s k é v é s . M i ju t a s p o r t r a ! = K M 1990. 33. sz. N y í r e g y h ázi E le t , 4. p.A n y í r e g y h á z i s p o r ie g y e s u l e t e k k u l l - s é g v e lá s e , g a z d á lk o d á s a .
1222. T u t a j o s o k . — M a g y a r N em z e t , 1990. 33. sz. 6. p.F i l m a t l s z a e s z l á n v é r v á d á l d o z a ta i ró l .
1223. ( T ) : 0 ] r e n d ő rs é g T l s z a v a s v á r i b a n . = H a t á r - S z é l , 1990. 6. sz. 4. p.
1224. A R T S t ú d i ó N y í r e g y h á z á n . = H a l á r S z é l , 1990. 6. sz. 13. p.T ó t h S á n d o r s z o b r á s z m ű v é s z üzlete .
1225. K O R M Á N Y M a r g i t : H a g y o m á n y o k S z a t - m á r b a n . — H a t á r - S z é l , 1990. E. sz. 21. p.
1226. H A J N A L B é l a : F e l z á r k ó z á s v a g y l e s z a k a d á s ? A t e r ü l e t f e j l e s z t é s k é t a r c ú s á g a m e g y é n k b e n . = K M 1990. 35. sz. 7. p.
1227. N Y É K I K á r o l y : ö t v e n év e tö r té n t . M ó r ic z Z s ig m o n d l á to g a tá s a M á t é s z a l k á n . = K M 1990. 35. sz. I. p.1940. f e b r u á r 10.
1228. B O D N Á R I s t v á n : M ű t e r e m - l á t o g a t ó b a n . F a z e k a s V a l é r i a ip a r m ű v é s z n é l . = k m1990. 35. sz. 9. p.F é n y k é p e k k e l . N y í r e g y h á z i m ű v é sz .
1229. K O V Á C S É v a : F á j d a l m a s t e g n a p o k . = K M 1990. 35. sz. 11. p.M é r k l t ü k ö r — f é n y k é p p e l .
1230. P e d a g ó g u a k a m a r a S z a b n l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é b e n . = K ö z n e v e l é s , 1990. 6. sz. 2. p.
1211. ( K e r e s z t é n y ) : B e l e b u k n a k T í m á r o n ? — S z a b a d F ö ld , 1090. 6. sz . 4. p. T e r m e l ő s z ö v e t k e z e t h e ly z e te .
1232. T ő k é s L á s z l ó K i s v á r d á n . *• M a g y a r H ír la p , 1990. 37. sz. 3. p.
1233. M A R I K S á n d o r : B a l e s e t i r e k e r i azu t a k o n . R e n d s z á m n é l k ü l , e r ' - . z a k o s a n . = K M 1990. 39. sz. 2. p.1909. év k öz ú t] b a l e s e te i r ő l .
1234. N y í l t v i ta a k a r i t a t í v t e v é k e n y s é g r ő l . = K M 1990. ' I . „z. 5 p.A r c k é p 1 lekéi.V i l a v e z e tő : K n v á c s Év a .A M a g y a r S z ív a l a p í tv á n y és a M á l ta i S z e r e t e t s z o l g á l a t m e g y é n k b e n .
1235. M A R G Ú C S Y J ó z s e f : E l f o g y - e a K ö r t e u t c á n k ? M e g f i a ta l o d i k az E p r e s k e r t . — K M 1990. 41. sz. 8. p.
24S
V á r o s f e j l e s z t é s N y í r e g y h á z á n — fen., k e p e ü k c l .
L2)ib. N A G Y Is tv á n A t t i l a : Kia a rn a h aza ,_y s u g s z e iz u . ■“ K M 1Ü90. U. sz. t). p.
A M ó r ic z Z s ig m o n d S z ín h á z e l ő a d á s á ró l — f é n y k é p p e l .
1237. G U R B A N G y ö r g y : H é tk ö z n a p i „ s z o c i á l p o l i t i k u s o k " . -* b i o n , 199U. f e b r u á r 17. 5. p.S z o c i á l i s m u n k á s o k k é p z é s é N y í r e g y h á z á n .
1236. V i N N A l G y ő z ő : S z a b o l c s V a r m e g y e és a g a z d a s á g i v i l á g v á l s á g (1929— 1923). — S Z - S z - S z l e , * 199U. 1. sz. 18—26. p.
1229. K O V Á C S I l o n a : R é s z v é n y Lársasag o km ű k ö d é s é N y í r e g y h á z á n a k e l v i lá g h á b o r ú k öz ö tt . =- S z - S z - S z l e , i99u. l . sz. 27—32. p.
1210. H O R V Á T H L á s z l ó : V a d á s z o k é s orv v a d á s z o k a d u a l i z m u s k o i l S z a b o l c s b a n . — S z - S z - S z l e , 1990, l . sz . 43—47. p.
1241. M A R G O C S Y J ó z s e f : O k ö r i tó é s „ k ö r n y é k e " (1910—1990). - S z - S z - S z l e , 1939. 1. SZ. 48—59. p.A 99 é v v e l e z e lő t t i o k o r i tú i tű zvészrő l .
1242. N A G Y F e r e n c : M e g c s a l v a , e l f e l e d v e és e l h a g y a t v a . . . a v a g y h e v e n y é s z e t t lá t le l e t a k u l t ú r a h a z a iró l . = S z - S z - S z l e . 1990. 1. sz. 62—64. p.
1243. M A N K Ú M á r i a : Á tv á l t o z á s o k . = S z - S z - S z l e , 1990. 1. SZ. 64—70. p. K ö z m ő v e l ú d é s l i n t é z m é n y r e n d s z e r v á r h a tó á t v á l to z á s á r ó l .
1244. M I K L Ó S E l e m é r : E m l é k k é p e k F á b i á n Z o ltá n r ú l . = S z - S z - S z l e , 1990. 1. Sz.“ l07—110. p.
1249. K A R A D I Z s o l t : T á r s a s á g i F U z e te k =- S z - S z - S z l e , 1990. 1. sz . 110—112. p.A B e s s e n y e i T á r s a s á g és a K ö l c s e y T á r s a s á g (ü z e te i r ő l .
1246. S P R E C H E R I l d i k ó : N y l r k á t á n a nép a k a r a t a d ö n tö t t . — S z a b a d F o l d , 1390. 7. sz. 8. p.N y l r k á t a ó n á l l ó k ö z s é g let t .
1247. M I K S A L a j o s —N O V A K G á b o r : D r. P re g un I s tv á n . = K ö z n e v e l é s , 1990, 7. sz. B— 1. p.E g y h á z i k é p v i s e l ő k a M ű v e lő d é s i M in i s z té r i u m b a n .
1248. H A J D Ú B e r t a l a n n á : A K S H m e g y e iIg a z g a t ó s á g á n a k 1989. évi J e l e n t é s é b ő l S t a t i s z t i k a i k i s t ü k ö r . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y é r ő l . =- K M 1990. 44. sz. 3. p.
1249. P A P P D é n e s : P a r c e l l a p a k t u m és p j - t l k a p r a k t l k a . = H a t á r - S z é l , 1990. 8. sz. 4. p.T e r ü l e t r e n d e z é s i v i ta J é n d o n .
1250. B E N E J á n o s : L o v a r d a , b ö r tű n , v í v ó te r e m a h u s z á r o k n a k . = H a tá r - S z é l .1990 . 8. sz. 7. p.A n y í r e g y h á z i H u s z á r l a k t a n y a t ö r t é nete .
1251. B A R T H A A n d r e a : A b o g d á n y ia k v é tó j a u t á n a d v e n t is ta g y e r m e k f a l u K e n i c cé én . — K M 1990. 47. sz. 9. p.
■Sz-Sz S z le — S z e b o l c s - S z a t m á r t S z e m l e
A világ n e g y e d i k . K e l e l - E u i ó p a első aüv e iu isLa g y e r m e k f a l u j a .
Izéé. S / . o K b J u d i t : E z az o r s z á g az ó h a z á j u k IS. = K M 1990. 47. SZ. 11. p.S z a l m á i c s c k e i tű k u l — f é n y k é p p e l .
12J- . ü u M C Z M á r i a : H uz sa sz in r é m á l o m . •• E le i é s i r o d a l o m , 1990. 8. sz. 10. p. Ru Q uan as a T i s z a v a s v a n A lk alu iU auai l .
12j 4. s z e k e r e s J ó z s e f : M edd ig u r a i k u d n a k a „ zö ld b á r ó k ” ? — K i s Ú js á g , 199U. 8. sz. 10. p.M e z ő g a z d a s á g , a g r a r p u l i l i k a — Csenget '.
IZju . P O L G Á R L á s z l ó : S z a k m u n k á s k é p z ő i s k o l a . F e h e r g y a r m a L . — M a g y a r É p í t ő i p a r , IB9U. 1— 2. sz. 40— 11. p.
1236. T Ó T H Is L v a n : S p o r t c s a r n o k , N y í r e g y h á z a . - - M a g y a r É p í t ő ip a r , issu. 1—2. sz. 48—49. p.
1237. L E N G Y E L I s t v á n : H u n g á r i a BtztosiLo s z é k h á z , N y í r e g y h á z a . ■ M a g y a r É p í t ő ip a r , 1U9U. 1— 2. SZ. 64—65. p.
1238. K O V Á C S É v a : A m e g y e b e n e l s ő k é n t . N a g y d o k t o r i a r á k b e t e g s é g r ő l . = KM 1990. 48. sz. 2. p.Dr. J u h á s z L a j o s un k ulú gu s — f é n y k é p pel.
1 2 5 9 . A p á r t o k t e r ü l e t i l i s t á j a . = K M 199u. 50. sz. 4. p.S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e .
1260. K e p v i s e l ö j e l ö l t j e m k a r c k é p c s a r n o k a . S z a D o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 1. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N y í r e g y h á z a ) . — K M 1990. 50. sz. 5. p.F é n y k é p p e l , rö v id é l e t r a jz z a l , p r o g r a m e lk é p z e lé s s e l .
1 2 6 1 . R A D I I s t v á n : T ö b b i r á n y ú a t e r m e l é s i s z e r k e z e t . = Á l l a m i G a z d a s á g , 1990. 2. sz. m e l l é k l e t .N y l r m a d a l Á l l a m i G a z d a s á g .
1262. S Z Ű C S K a t a l i n : Iv a n o v P r á g á b a n és N y í r e g y h á z á n . = 'K r i t ik a , 1990. 2. sz. 40—41. p.S z l n l k r l t l k a — M ó r ic z Z s l g m o n d S z í n ház .
1263. F i a ta l v e z e t ő k e t v á l a s z to t t a k . «= N i m ró d , 1990. 2 . sz . 12. p.M u n k á s V a d á s z t á r s a s á g — N y í r e g y h á z a .
1264. K . J . : LŐJOn t ig r i s t N y í r e g y h á z á n . = N im ró d , 1990 . 2. sz. 13. p.S z e m ű k J á n o s s z ő r m e k e r e s k e d ő — N y í r e g y h á z a .
1265. T Ó T H L a j o s : I s k o l a a h a t á r s z é lé n . =■ V e n d é g lá t á s . 1990. 2. sz. 11. p. V á s á r o s n a m é n y , V e n d é g lá t ú l p a r i S z a k m u n k á s k é p z ő I s k o la .
M á r c i u s
1266. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 2. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N y í r e g y h á z a ) . =- KM 1990. 51. sz. 5. p.F é n y k é p e k k e l
1267. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 3. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t ( T l s z a v a s v á r l ) . — KM 1090. 52. sz . 4. p.F é n y k é p e k k e l
1266. B A L O G H L á s z l ó : E g y tu d ó s pa p S z a -
249
n io s s z t g r o i . «• l l a l a r - S z c ) , isisn, sj, s z .6. pD 1 e n e s B a l á z s
lzfcfi. T e g n a p t ó l N y í r i F u i a i , — H a l á r - S z é l , IBfeL fi. HZ. 2. p .ü j n a p i l a p j e l e n t m e g N y i r o g y ha zá n .
121D. ( g y d r k e ) : K á r p á t a l j a i m a g y a r k ö v e t el es e k. = Határ S zel . JBfiti, y. bz. 1U. p
1211. M á i u l : N y i i e g y h a z j M ű v é s z e t i H e t e k . — H a t á r Sze l , 1BSU. 9. sz Il i. p.
1212. K U H M A N Y M a r g i t ; E l m e n t a s z n L m a u táj h ű k r ó n i k á s a . = H a t á r S z é l . IBfiíl 9. sz. 2 1 . p.B i h a r ] L a j o s
1212. S Z I L A G Y I Z s u z s a n n a : iVÍ ag án k é z b e n a v á s á r osn a m eny i M e d i c o r . -*■ N é p s z a b a d s á g , Iflfifl. 52. sz . fi. p.
1214. N a g y I s t v á n A t t i l a ; N y í l t v i t a . A k u l t ú r á t n e m s z a b a d e l s o r v a s z t a n i , = KIVI lfifiO. 53. sz. 5. p.F é n y k é p e k k e l , B e s z e l g e t ú t á r s ; C s í k o s S á n d o r , S e b e s t y é n S á n d o r , T a r c z a y Z o l t á n , V e r é b J ó z s e f .
1275. b An S Z K I I s t v á n : I r o d a l m i H í r l e v é l . A t es t a l é l e k n á s z a . —■ k m ififio. 53. sz.7. DA B e s s e n y e i T á r s a s á g y e r s p u l y á z s i t á r a k ü l d ö t t v e r s e k r ő l ,
1278. N Y É K I K á r o l y : P e t ő f i v e l i s k a c é r k o d o t t F r i e l l e K o r n é l i a s z a t m á r i e m l é k e =* K M l í f l f l . SS. sz. fi p A N e m z e t i S z í n h á z e l s ő ö r ö k ö s t ag j a
1277 K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a S z e t a o l c s - S z a t m á r - B e r e g m e g y e 4. sz v á l a s z t ó k e r ü l e t ( N a g y k á l l ó ) . — K M 1550. 5|, sz . 5. p.F é n y k é p e k k e l
1278. K é p v i s e l ő ] el öl tj e l n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m é r P e r e g m e g y e 5. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t e (H a k t a l ó r a n t h á z a ] — K M 1 fit fi S 5, sz. 5. p.
1279. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m ó r - H e r e g m e g y e H. sz v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( N y í r b á t o r ) . — k m l i ui i .5B. SZ. 5. p
1290. K é p v i s e l ő j e l ö l t ] e i n k a r c k é p c s a r n o k a .S z a b o l c s S z a t m á r - B e r c g m e g y e 7. az v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( K i s v á r d a ] , =- K M 1BSC. 57. S2. S. p
1281. A m e g y e i l a n á r s m á s o d i k n e k i f u t á s r a . E l f o g a d t á k a p é n z ü g y i t e r v e t . T i z e n e g y m l l l i á r d d a l g a z d a g o d n a k = K M ífiSíl 59. sz. 1. p
1292. K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k aS z a ho i c H S z a t m ó r P e r e g m e g y e fi. az. v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( V a s i í r o s n a m é n y ) : —K M lflflíl. 58. sz. 4. p.
1283. ( t a r r a v f l l g y i ) : A r c á t l a n , a l j a s r á g a l m a k — H a t á r - S z é l , 1S90. 10. sz . fi p S z a b a d s z a k s z e r v e z e t N y í r e g y h á z á n .
1284. B A L O G H : M l l e s z a P e r e g s z á l l ó v a l 7 - S z ö v e t k e z e t , Iflfifl. 9. sz. fi. p. K e r e s k e d e l e m , v e n d é g l á t á s — V á s á r o s oam ény.
1285. M u n k a n é l k ü l ö z ő k . « V i l á g , lflfiC. 9. b z .20— 21. p,
N y í r e g y h á z á n k ö r z e t i F o g l a l k u z l á t á s i K ö z p o n t n y í l t .
12(16, B A J A ] E r n ő I s t v á n : A h o v á s o h a s e mér t el a „ n y u g a t i s z e l ” , =■ H e l ó r i n , lufit). 1D. sz 30— 31. p.S z a h o l c s - S z a t m ár m e g y e h á t r á n y o s h e l y z e t e .
]2H7. N é p f ő i s k o l a K o c s o r d n n . T a l á l k o z á s V e r e s P á t e r r e l . — K M lufin. 5fi. sz. 7. p. S z a b u A m b r u s v i s s z H e m l é k E z é s e .
J2BÍ1. S A S V A R I G y u l a : A k i k é r t a h a r a n g s em s zo l . = K M 1BHU. 5U. sz. B— fi. p. E l h u r c o l t e m b e r e k Z a j t a r u j .
129U. K I S S G á b o r : „ C s e l e k e d e t b e n m u l a t j u kh i t ü k e t / ’ G ö r ö m f a e i n a g y t i s z t e l e t ű u i l = k m Hifin. aH. sz. fi. p.G ö r ö m h e i P é t e r k a l l ó i l e l k é s z h e l y t ö r t e ne t i m u n k á s s á g á r ó l . A N a g y - K á l l a i ev . re f . e g y h á z t ö r t é n e t e c . k o n y v r u l -
1280. M A G Y A R L á s z l ó . M . : A h a l a z u t a k v e g e t é r n e k . = kjvj ifl flc. afi. sz. 11, e - Z a j t a i t ü k ö r — f é n y k é p e k k e l .
12ü l , K é p v i s e l ő j e l ö l t j e i n k a r c k é p c s a r n o k a . S z a b ű J c s - S z a t m á r B e t e g m e g y e fi. sz. v á l a s z t ó k e r ü l e t e ( M á t é s z a l k a ] : = K Mlufid. 60. az. 5. p.
1292. K é p v i s e l ö j e l o l i j e i o k a r c k é p c s a r n o k a S z a b o l c s S z a t m á r - B e r e g m e g y e M. az. v á l a s z i ú k e r u l e i s ( F e h e r g y a r m a I ) . — K M í fi fi a El. st. s. p.
12B3. B O J T É G i z e l l a H a l l ó S a n F r a n c i s c u ? M e g y é n k a n e m z e t k ö z i t áv hí va sh na = K M 19 9(1. BZ. sz. 2. C
12SJ n A N K Ű M i h á l y : M á l e n k i j v i g a s z J ó v á - t é l e l l r e n d e l e t f é l m e g o l d á s o k k a l = K MIGÉD B2. sz. 3. p.A z e l h u r c o l t a k e r k ö l c s i és a n y a g i r e h a b i l i t á c i ó ] é rő i ,
1295. M e g y e i A l k o t ó i D í j . * K M lfififl. B3. sz.I. DA z IBfill év i S z - S z n m e g y e i A l k o t ó i D i j á t k a p t á k : dr . B é r e s J ó z s e f , d r . É r e -g u n I s t v á n .
1 2 B6 . M á r c i u s i ö r ö k s é g = K M 1SB0. 64. sz.0— 9. pV i s s z a e m l é k e z é s e k r é g i m á r c i u s l a - é k r e
1297, S Z Ű K E J u d i t : A m ú l t k u t a t ó j a — K M IfifiC. 64. sz. 10. pR i c z u Z o l t á n t ö r t é n é s z p o r t r é j a .
12B8. B A L O G H G é z a : B a r a n g o l á s . V a s v á r im é 2 c s e p p e k . = K M 19SC. C4 sz . 11. p,Nyfrvasvftrl.
12BB. R E N E J á n o s : K ö z b á l o r s á g l V á l a s z t m á n y 1848-ban. — H a t á r - S z é l , lflfiű. 11 S2.15. p.1848-as m á r c i u s i e s e m é n y e k a m e g y é ben .
1300. M O L N Á R K á r o l y : M e r r e t H r t a l e h é i - g y a r m a t ] á f é s z ? = S z ö v e t k e z e l , Iflfifl.II . SZ. 12 PF e h é r g y a T m H t — Á F É S Z
1301, T i l t a k o z ó n y i l a t k o z a t . — K a p u , ÍSBC 3. sz. 4fl. p .D e p o p i r t l á s o k — R a k a t n a ! .
13C2, T A R S Y T a m á s : S z í v , s z e r e t e t , s z o l g á lat . “ K M IfiflC. 66. az . 2. p.
250
N y í r e g y h á z i o r v o s u k i s s e g í t e n e k a k ö zéi ) - fia k f e J e t - eu r opa j S z í v a l a p í t v á n y u k l é t r e h o z á s á b a n .
UuJ . A V á l l a l k o z ó k P a r t j a S z a b u l c s - S z u L J n u i - JHer tg m e g y e i e g y e m es t e r ü l e t i L i s t án i n d u l ó k e p v i s e J u J e l ü l t j e i n e k ü z e n e t e a \ a l a s z t o p c Igá i o k h u z , — KIVI JSBtj. ö í . sz . fi. p .K é p e k k e l , p r o g r a m o k k a l .
1304: N A G Y I s t v á n A i t i l u : T u d á s , i g é n y e s ség, e i k u l e s u s s é g . = K M lSíJt. tifi. s z . 2 , p.A M ó r i c z Z s i g m o n d S z í n h á z uj i g a z g a t ó j a C s i k u s S f l n d u r , m u v e s z e t i v e z e t ő j e S e h i a n g e i A n d r á s
U U i . í o l d ü s z u i s L u v o p t U i b e n . — N e p s n a ü u d - s á j , 1 BÜIJ. 6h. sz . 5. p.
1UDG. J e l ű i t e k S z a h o l c S - S z a L m á r - H e i é g b ő l a p a r t o k o r s z á g o s l i s t á i n . =* k m ]«yu. üti. sz . 5. p.
1307. T Á R N Á V Ü L G Y I G y ö r g y : K i h a l l g a t á sé j i é i k o r . = H atár-S zé l. ífiflü, J2 . s z , c. A m e g y e i r e n d ő r f ő k a p i t á n y s á g m u n k a j á r n i .
13űti. N e m m i s z e r k e s z t j ü k . =- H a t á r S z é l , 1BS0. 12. SZ. |. p.F ü g g e t l e n k e p v i s e i c j e l o l t e k ö n m a g u k r ó l , t e r v e i k r ő l , a v á l a s z t á s i e l ő k é s z ü l e t e k r ő l .
13ŰÜ. O L Á H G á b o r : G o n d o l a t o k egy a i Hc i t ó o k i r a t ű r ü g y é n . =■ H a t á r - S z é J , 1 U9C. 12. sz. 1 1 . p.G y e r m e k - és i f j ú s á g v é d e l m i a l a p í t v á n y ,
1310. K a t a r t j k u s S ü t ő e l ő adá s . H a t á r S z é l , lsBC. 1 2 . sz. 2 2 . p.A s z a t m á r n e m é l i t á r s u l a t N y i r m a d a n v e n d é g s z e r e p e l t .
1311. B E N E J á n o s : S z ő l ő i d , h ú z a s z á l , h a ls z i r m ú v i r á g . = H a t á r - S z é l , IfiBC 12. sz. IS p.P e c a é t g y ú j t e m é n y a J ó s a A n d r á s M ú z e u m b a n
1312. B O D N Á R I s t v á n H é t v é g i i n t e r j ú 1.i s i it á l l L a j o s s a l , a B u j t n s l S z a b a d i d ő C s a r n o k i g a z g a t ó j á v a l m ű v e l ő d é s r ő l s p o r t r ó l = K M 19ÍC IC sz B. p
1313. L U K U C Z A n d r á s A z ö k ű r i l ó i í á k j y a = K M lflflO. in. SZ. 1 □8C eve v o l t a s z a l m á i n k ö r i t ó i t ű z vé s z .
13H. F A Z E K A S Á r p á d : O r v o s i v o n a t k o z á s o k K a t k ó k ö l t é s z e t é b e n = K M 1SS0. 7(1. sz II p
1315. T A P O L C A I Z o l t á n ! Z s e n i k e t n e v e l ? A K M v e n d é g e dr . K i s s S á n d o r , —« K Misse, 7o. s2 . i n pD r . K i s t S á n d o r a B G V T F T a n í t ó k é p z ő i n t é z e t é n e k a d j u n k t u s a
1311. C S E R V E N V A K K a t a l i n : Sz a hol c s b á k a It ü k ö r A z ö n á l l ó s á g á r a « K M IS fi Q. in. sz . l i . p
1311. M é l t ó s á g t e l j e s e n s z a v a z o t t m e g y é n k — K M 1M0, 11. sz. 1, és 2 - 3 . p
131H K H P K A J á n o s : M l h a e z r a t á r s a s á g ? = K M 1 MQ. 71. sz., N y í r e g y h á z i E l e i . 1. p. N y í r e g y h á z a M e g y e i V á r o s T a n á c s é n a k a p p a r á t u s á r ó l .
1313, K O \ A t Ü E v n . 1 ‘ c n z t , de a z o n n a l ! *» K M HŰID, 72. az, , N y í r e g y h á z i E l e t , 2. D N y í r e g y h á z i C s a l á d s e g í t ő K ö z p o n t t e v é k e n y s é g é i ü l .
1320. M A G Y A R L a s 2 l ó , M . : C s e r k é s z e k ésu i i d r o k =■ K M Iflflll. 72. s z , N y í r e g y h á z i E l e t , 2. BA z á t a l a k u l ó ú t t ö r ő m o z g a l o m r ó l és az ú j j á é l e d c s e r k é s z m c z g a l o m ról
1321, G Ö N C Z I M á r i a : E l i s m e r é s a l a ififlD -=> K M lflBC. 72. sz . . N y í r e g y h á z i E l e t , 3. p. T a r c z a i Z o l t á n — N y í r e g y h á z a v á r o s d í s z p o l g á r a .
JJ22. M e g j e l e n t a F u t á r ! *** K M IBDD. 72. s z . f N y í r e g y h á z i K l e t , 3, pN y í r i F u t á r a m e g y e m á s o d i k n a p i l a p j a .
1323. B A L ü G H J ó z s e f : K a r n y ú j t á s a g y ó g y s z á l l ó . . ? — K M 1 UIHJ. 72. sz. , N y í r e g y h á z i E l e t , 4. p.A S ó s t ó f e j l e s z t é s i e l k é p z e l é s e i r ő l
1324. Ü A R T H A A n d r e a : N a g y v á r o s i s o r r e n d e k A k a d é m i a i e l e m z é s , — K M l fi ÜQ. 12 Sz. , N y í r e g y h á z i E l e t , 4. eA M a g y a r T u r i u m á n y o s A k a d é m i a o s z - a z e i u ü s u n l í l ű e l e m z e s e h a z á n k n a g y v a ba s á i r ó l .
1323. D A N K Ü M i h á l y : B o n o k a r á s z o r u l ó k na k , l n g y e n k a n y h a i d ő s e k n e k =» K M 19tíü. 73. s z . 7. p.N y í r e g y h á z ^ v á r o s s z o c i á l i s é t k e z t e t é s é r ő l .
13 26. G F B R 1 p á t e r — S A N T A A n t a l : P a l á n i a - n e v é l e s n a p t é n y c s a p ü á vaJ -= M a g y a r M e z ő g a z d a s á g , lE9fl. 1 2 . sz. 1 1 . c. D n h á n y k u t a t ó I n t é z e t — N y í r e g y h á z a .
j 327. P E L L E J á n o s ; A k u g a / . d a g n d ó S z a b ó les-Sz a t m á r . = v i l á g , m i 1 2 . sz.24 — 26 p.F ü g g e t l e n K i s g a z d a p á r t — M á t é s z a l k a
133 fi S z o v j e t c s a p a t k i v o n á s N y í r e g y h á z á r ó l . «= K M 1 S9C 15 sz, 1. p.
1329. B u n d a a N y i r p r á m n é ] , _ k m 1 B9d . 7 5 ,SZ. 3. p.M e g s z ű r i a N y í r p r é m s z a k c s o p o r t .
1330 K É Z V B é l a : R á c s o k , z á r u k c e l l á k . =- H a t á r - S z é l , l fi fi C 13. Sz 9. p N y í r e g y h á z a , — R ü n t e t é s v é g r e h a j l ás l I nt éze t .
1331. G Y Ö K K É L á s z l ó : M i t e s z ü n k ? M i ti s z u n k ? = H a l á r - S z é l , 19fiC 13. sz 6 c A n y í r e g y h á z i é l e l m i s z e r - e l l e n ő r z ő á l l o m á s t e v é k e n y s é g é r ő l .
13 3 2 . T A R N A V Ö L G Y I G y ö r g y : A po rh«5nvAV u l k á n = H a t á r S z é l , 1 BB0 13 sz fi p K l s v á r d a — V u l k á n D n t f i d e i V á l l a l a t k ö r n y e z e t s z e n n y e z é s e
1333. A m i k i s s z í n h á z u n k . — H a l ó r - S z é ) , íSflű. 13, SZ 21 p.ÚJ v e z e t é s s n y í r e g y h á z i M ó r i c z Z s i g m o n d S z i n h i z h a n
1334. ( b u r g e t j : E g y e l f e l e d h e t ő e l ő a dá s —H a t á r - S z é l . Ififlfl. 19 az. 22. p.A M ó r i c z Z s i g m o n d S z í n h á z G s c a t w i l d e : - B u n h u r y c. e l ő a d á s á n a k k r i t i k á j a
251
1335. T r t T H K o rn é lia : V o k so lla k a szabolc s i ak , csak r é m az u r n á k r a r i r t i i í k l Mai Nap Iflflfl 14 s? fi. dS ^ s t in l f s S z a i m á r - R í r p R m eR .v íh cn néfiv k ö r z ő i b e n m f g i s m e i l i k a vá l asz t á s i . N a g y k f l l l ó , R a k t a l ó r á n t h ó z a . K t s v á r r l a . V ú ? áros n a m é n y . N e m s z a v a l t a k a J e - h o v a t anúi .
133C. M O L N Á R J á n o s : A l m á s k n r t r k k ö z ö l t .1—111. — f l j K á n im , ígflfl. 1. ^ 54—55 p, ,2. SZ 4(1 --12. |J , .1. SZ. 22 p Horiász— Nyl r k á i a k özi ga 1 e at A « a és p o l i t i kai élete .
1331 E e v ú j t ö r z s i e n y á s z é t N y í r t a s s o n . = L o ^ a s M a g a z i n , Iflflfl. 3. sz . 13. p L ó t e n y é s z t é s — N y í r t a s s , D ó z s a T s z .
2 5 2
Eseménynaptár
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye politikai, gazdasági és kulturális eseményei
J a n u á r
1. H i v a t a l f i á n S z a b o l c s S z a t m á r - R e r r g e l n e v e z é s t v i s e l i m p g y í n VM e g a l a k u l t a K z n h n l c s - S z H t m á r - R e r e g
M e g y e i F o g l a l k o z t a t á s i K ö z p o n t l ó j a J u h á s z G á h n r , a m e g y e i t a n á c s o s z t á l y v e ze t ő j e .G y u l a h á z á n ú j t e r m e l ő s z ö v e t k e z e t k e z d t e m e g t e v é k e n y s é g i t , a R e f o r m ne v e t v i se l ő t s z - n e k a k ö z s é g b ő l fii t ag j a v a n
3. N a g y l e á l l ó k an m e g a l a k u l t a M e d u p aT á s z l ú P s z i c h i á t r i a i E g y e s ü l e t . E l n ö k e d r R á n k l C s a h a f ő n r v o s .
t A l e v a l e k l m ű v e l ő d é s i h á z b a n m e g n y í l t S l m n r k a S á n d o r s s z o b r á s z m ű v é s z k i á l l l tá s a .
!!. F a z e k a s V a l é r i a b ő r d í s z m ű v e s és S oór T a m á s f e s t ő m ű v é s z k ö z ö s t á r l a t a m e g n y í l t a P á l G y u l a - t e r e m b e n .
G A l a k ú i é ü l é s t t a r t o t t a K e r o s z t c n y d e m o k r a t a N é p p á r t k ó t a j i s z e r v e z e t e .
9. H á r o m f ő v á r o s t f e s t ő m ű v é s z — S ú l y o m Z o l t á n , M e l s z t e r F e r e n c és T ó th F e r e n c — a l k o t á s a i b ó l V t á l l t t á s n v l l t a H e l y ő r ség i K l u b b a nA n y í r e g y h á z i v á r ns l G a l é r i á b a n me g n v l l t H a r r s s y J e n ő f e s t ő m ű v é s z p m l ó k - k i á l l í t á s a
11. S z s h ő K á r o l y f e s t ő m ű v é s z e l ső v i d é k i t á r l a t á t a m á t é s z a l k a i m ő v r l ő r i é s l k * z - c o n t h a r m e g n y i t o t t á k
R M e g a l a k u l t a N e m z e t i K i s g a z d a é s p o l g á r i P á r t n y í r e g y h á z i v á r o s i s z e r v e z e t e N a g y h a l á s z k ö z s é g b e n m e g a l a k u l t a S z a - b nd f i p m c k r a l á k S z ö v e t s é g é n e k h e l v l c s ő DD rt] a
15 F l h u r y l V á r t A n d r á s a N y í r e g y h á z á r ó l p| s zá r m s z o l t n e v e s Í p s IŐ- és g r a f l k u s - m ű vész .N y í r e g y h á z á n a S z é c h e n y i u l r á h a n m e g - n v í l t a P á t e r s ő r ö z őA m V a m P z t k ö n y v t á r b a n m o g n v f l f I . n - s nne z t L i l l a f e s t ő m ű v é s z k i á l l í t á s a
11 A I c p l e l - m a e v a r r i r s z á g l v l r i p ő l i l m s z e m l é n a N v l r t A m a t ő r F i l m k l u b a l k o t á s a i k f l z i i l d I ta l ka c o l t S z l t h n M i k l ó s é s P r g r i á n v i F e r e n c t l im j e .
51. M e g a l a k u l t a F ü g g e t l e n K i s g n z r l a ás p n l S á r i P á r t t l SZ f tVaf i Vár l n1ans7r r \>pzr tn
55. Népművelés szakos főiskolai hallgat. »• szakmallBs klrrB«s«lő elméleti és gv* korlat! telj palimén vének el Is mérésére pro
F d u r a l l n n e n é v e n a l a p í t v á n y t l e t t a V á r i M i h á l y M e g y e i és V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t .N y í r e g y h á z á r a é r k e z e t t a z N S Z K be l i t e s t v é r v á r o s I s e r l r h n k ü l d ö t t s é g e K l n u s G r t l n e r s a j t é - és v á l a s z t á s i h l v a t a l l g a z - ga t ö v e z e t é s é v e l ,
27. R a k n m a z o n m e g a l a k u l t a R e c s k i S z ö v e t ség t i s z a h á t i s z e r v e z e t e T i t k á r a S á n d o r G é z a n y u g d í j a s I s k o l a i g a z g a t ó
29 A T l s z a v a s v á r i V á r o s i T a n á r s ü l é s é n d í s z p o l g á r r á v á l a s z t o l l á k Á d á m L a l n s n é p i f a f a r a g ó t és C á r i n á l G á b n r n y u g d í j a s p e d a g ó g u s t
M á t é s z a l k á n m e g a l a k u l t a F I D E S Z h e l y i c s o p n r t j a
F e b r u á r *1. A n e v e l ő s z ü l ő k m u n k á j á n a k e l i s m e r é s é
r e e g y m i l l i ó f o r i n t o s a l a p í t v á n y t h o zo t t l é t r e a S z a b o l c s S z a t m á r - P e r e g M e g y e i T a n á c s ,N a g y k á l l é h a n r e n d ő r i k i r e n r i p l l s é g al a Un i t .T I s z s v h s v á r i b a n r e n d ő r i k I r e r rí el I s ég al a k u l i
5 A m á t é s z a l k a i m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n m e g n y l l l a k á r p á t a l j a i T ó t h l a l n s gra f l k u s - és K o l o z s v á r i L á s z l ó f e s t ő m ű v é s z k i á l l í t á s aa P á l G y u l a - t e r e m b e n m e e n v í l l a K á r r á i a l j á n k é s z ü l t né p i s z ő t t e s e k k e r á m i á k é s k é p z ő m ű v é s z e t i a l k o t á s o k t á r l a t a
3. A FMi j t nsI S z a b a d i d ő P s n r n n k b a n , . E n h - h a n á s o k és c s u j fi gf l l á s o k ” r í m m e l ü n n e p e l t e m e g a l a k u l á s á n a k t i z e n ö t ö d i k é v f o r d u l ó j á t a N y í r s é g T á n c e g y ü t t e s A M ó r i c z ^ s l g m n n d S z í n h á z t á r s u l a t a b e m u l a l l a S z a b ó T ü n d e : A k ü s z ö b ö k c d r á m á j á t .
fi A n v l r p g v h á z l V á r o s ! G a l é r i á b a n m e g n v l l t 8 V á l o g a t á s a X V M l s k n l r l E r s z á - g n s G r a f i k a i R l e n n á l é a n y a g á b ó l k é s z ü l t k i á l l í t á s
fi [ ) r A l c v a n ó r r A A r n r f a N é r nn l S z ö v e t s é g i K ö z i á r s a s á B m a ev a r o r s z á el n a g y k ö v e i n N v f r e e v b á z á r a l á l n g a t n i f P á l Ó v n i a f e s t ő m ű v é s z h a g y a t é k á b ó l r m - l é k k l á U l l á s n v f l t a H e l y ő r s é g i K l u b b a n .
9 K r u f l l l f l .Tózsel k é p z ő m ű v é s z ; — t a r á r k i á l l í t á s a m r n n v U l a P Ő v a v e n n s o l l ó i i s k o l a nnH1áh.*>n.
1 n M e g a l a k u l t a N a - r v k á l l ő l T c r m é s 7:e>t", ,ó -gvás7. E g y es ü le t
253
A M ó r i c z 7 s l e m n n r i S z í n h á z t á r s u l n i a b e m u t a t t a H e a u m a r c h a l s : A s e v i l l a i b o r b é l y c v í g j á t é k i tF m h e r J u d i t 1 T u t s j o s o k c f i l m j é n e k Ő« b e m u t a t ó j a a nyíregyházi Krúdy Gyula F i l m s z í n h á z b a n .
IX. J ó s z o l g á l a t i ú t j á n a k ú j a b b á l l o m á s á r a , K i s v á r á é r a É r k e z e t t T ő k é s T ás z l ő , M l - v a l l ó e r d é l y i l e l k i p á s z t o r ,
Ifi A V á r i M i h á l y M e g y e i És V á r o s i M ű v e l ő d é s i K ö z p o n t b a n m e g n y í l t a n a g y v á r a d i T n ' d r ő z s a ( N u f a r u l ) F o t ó k l u b k i á l l í t á sa .
11, A M ó r i c z Z s l g m o n r i S z í n h á z t á r s u l a t á n a k e l ő a d á s á t — S h a k e s p e a r e * A w í n d s o r l v í g n ő k — s u g á r o z t a a K o s s u t h r ád i ó . M e g y e i k a m a r a z e n e i f e s z t i v á l a M v iregy h á z ! Á l l a m ! Z e n e i s k o l a n a g y t e r m é b e n
2 1 . A S z a b o l r s - S z a t m á r - B e r e g M o e v e l T a n á oson á t ve t t e a 7 E l e tm e n t ő E m l é k é r m e t S z a h f l I s t v á n v á s á r n s n a m é n v i l a k o s
23 M e g n y í l t a D i v a t R u h á 7 n H V á l l a l a t 32ŰA k ö t e t e s v á l l a l a t i k ö n y v t á r a V á l l H l k n z á s f p j l c s z t é s I t e r ü l e t ! a l a p í t v á n y t l é t e s í t e t t a M á t é s z a l k a i V á r o s i T a n á c s .
3S A JÓBA A n d r á s M ú z e u m b a n m e g n y í l t w e l e r s t h n l F r v l r ( N S Z K ) f o t ó m ű v é s z H o r t o b á g y i k é p e k 0 . k i á l l í t á s a
23— 34 A S 7a t m á r n é m e t t Á l l a m i F i l h a r m ó n i a TIszavnsvárlbBO és N y í r e g y h á z á n k o n c e r t e z e t t
34 A R o j t o s ! S z a b a d i d ő C s a r n o k b a n m e g n y í l t a h a r m a d i k n v í r ^ e ^ h á z l á s v á n y b ö r z e és k i á l l í t á sA B e s s e n y e i G y ö r g y I r o d a l m i T á r s a s á g á l t a l m e g h i r d e t e t i S z a b o l c s ! v e r s e k ’ 1 v e r s e n y e a k i s v á r d a l g i m n á z i u m b a n
3fl K m p l c ’ e r A n t a l f a s z o h r á s z k i á l l í t á s a m e g n y í l l a m á t é s z a l k a i m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n
M á r c i u s
X N y í r e g y h á z á n m e c k e z d ő r i i pk n m ű v é s z e th e t e k r e n d e z v é n y s o r o z a t aS e h e s t v é n S á n d o r s z o b r á s z m ű v é s z a l k o t á s a i b ó l k i á l l í t á s n y í l t a B u j f n s l S z a b a d i d ő C s a r n o k b a nM e e l e l e n t a N v í r l F u t á r c í m fl N y í r e i 1 h á z á n s z e r k e s z t e t t d é l u t á n i n a p i l a p Fp l e l ő s s z e r k e s z t ő j e d r . L á n y i B n t c n d A s v á l c i CTB A - G F 1 H Y A n r é g N v l r e g v - h á z á n m e g n y i t o t t a f ee l e t -m a g v a r o i s z á gl k é p v i s e l e t é t .
2. M e g y e i n ö v é n y v é d e l m i n a pNv f r e f f \>há zán a K o s s u t h t é r 1 s z á m a l a t t m p p n v t l t a TXnl l őházI P n r r P l á r g v á r m S r - k a b o l t l aA m á t é s z a l k a i m í l v e l ő r l é s l k ö z n n p t h a r K é p e s ( l ő z a - e m l é k e s i e t r e n d e z t e k
5. G a z r i f l h n H o l r v l l n l l K á 11 ó s e m 1 é n h n n a Z ö l d é r t V á l l a l a t .
S— 10. S z a b n i c s - S z a l m ár P e r r e m p e v é h e nv p rí d ó g s z o r r p r l t a z N R Z K - h e l l A l l n s f ti - v é s r w í l l l o s .A M ó r i c z Z s l g m c n d M e g y p l és V á r o s i K ö n y v t á r b a n m e g n y i t o t t á k a i n s e v n r n y e l v b e i é n e k c l C a d á s s o r o z n i á t
A z e g r i G á r d o n y i G ó z h S z í n h á z t á r s u l a t a N y í r e g y h á z á n b e m u t a t t a A r t h u r M i l l e r ! A s a l e m l b o s 7 o r k á p y o k C. d r á m á j á t .
fi B á n d A t t i l a g r a f i k u s m ű v é s z m ű n k é i b ő l k i á l l í t á s n y í l t a n v í r e e y h á z l K P V D S Z M ű v e l ő d é s i H á z b a nK o d á l y és a g y e r m e k e k c í m m e l e m l é k h a n g v e r s e n y a n y í r e g y h á z i i s z á m ú ál -
t a l á n c s i s k o l a d í s z t e r m é b e n .
7. K l s v á r r i a m ú l t j á t , r ég i e m l é k e i t h e m u - t m ó k i á l l í t á s n y í l t a m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n
fl A n y í r e g y h á z i V á r o s i G a l é r i á b a n m e g n y í l t C z i n d e r A n t a l s z o b r á s z m ű v é s z k i á l l í t á s a
10 T i s z t ú j í t ó k ö z g y ű l é s t t n r l o t t a M n g v a r O r v o s i K a m a r a S z a h n l r s - S z a t m á r - B e r e g m e - s v e l s z e r v e z e t e .
11 V l z m ű t á r s u i a t a l a k u l t P a p — N y í r l ö v ő — L b - v ő n P t r i k ö z s é g e k b e n .
12 A r a k a m a z l k ö z s é g i k ö n y v t á r b a n m e g n v l l t H o r v á t h J ó z s e f f a f e r a o ő k i á l l í t á s a R é k a R á n r i n r f e s l ő m ű v é s z m u n k á l h ő l k i ál l í t ő s n y í l t a p a g y o n
13 a S z a b o l r s - S ^ a i m á r B e r e S M p q v p í T a n á r s A l k n i ő i D t j a k l t í l n t e t é ' b e n r é s z e s ü l t e r e d m é n y e s k u t a t ó m u n k á j á é r t d r B é r e s J ó z s e f n y u g d í j a s t u d o m á n y o s m u n k a t á r s , v a l a m i n t k i m a g a s l ó k ö z é l e t i t e v é k e n y s é g é é r t d r P r e s u n I s t v á n , s G ö r ö g K a l n - l l k n s H l t t u r t n i p á r v l F ő l s k n l a r e k t o r a o r s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő
11, E r e d m é n y e s m u n k á s s á g á é r t Y b l M l k l ó s - r i t l n l k a p o t t K u l c s á r A t i l l a a N Y f R T F R V t e r v e 7 ö m é r n ö k * 5I f j ú s á g i d í j j a l t ü n t e t t é k k i a m o z g á s k o r - l á t c z o t t n k R z a b n l c s - S z a t m á r - B e r P B m e gye i s z e r v e z e t é iH n n p p é W e s k e r e t e k k ö z ö t t h e l y p z t é k el n m á t é s z a l k a i k á r h á z új s e b é s z e t i t ö m b j é n e k a l a p k ö v é t .A v á s á r n s n a m é n y l m ű v e l ő d é s i k ö z p o n t b a n n y i t o t t á k m e g a V I . R r r e e l D o n o n T I r i e i A k ü s 7 Ö n l ő u t á n í r ó i s z í m n f l z l u m k e z d ő d ő i t , a m e l v p n a c s a l á d és t á r s u l t a I n r p k a p c s o l n i a t é m a k ö r b e n í r ó k ós k ö l • ő k m o n d l á k e l v é l e m é n y ü k e t .M á r c i u s 15- p a l k a l m á b ó l v á r o s ! f l r n e n e é gén n v ű H n t t á k ál a v á r o s é r t v ég z e t t t e v é k e n y s é g e l i s m e r é s e k é n t a r s p n g e r é r l k i IŰ n Ipfésl" r s a f h f i l á o n s n n k és ri r N ó t a J ó z s e f n e k u g y a n a k k o r a v á r o s d í s z p o l gá r a l e l t B á t o r S á m u e l d r H u h f l v B s r - na d r 7 n m l i n r G á h o r és M n l o á r J á n o s
1 q — in a S z a i m á r r é m e f l F s z n k l S r i n h á z v e n - d é f i l á t é k a m e g y é n k 1Öhh l o l c n í l l é s s é r
15 S c h m l r i t S á n d o r f a f a r a g ó m ű v é s z k i á l - I l l é s e m e P n v I I I a o s e n e r r l h e l v t ő r I éné t ' m ú z e t i m h a nA v l Iá eh á h o n i ha n hős i h a l á l t h a l t és m á r l í r h a l á l t s z r n v e d e M v á J l a i l l a k o s o k n e v e l t l a r l a l m n z ó e m l é k t ő h l d T " a v a t l a k V á l l a l ó n , n r i n m h n r m í l a l k o t ó j a T ó t h R á n d n r s z o b r á s z m ű v é s z
Ifi A M ó r i c z Z s l g m n n d S z í n h á z t á r s u l n i a a B u d a p e s t i Tnv f l RZ l F e s z t i v á l k ö r e i é b e n a
T h á l l a S z í n h á z b a n h c u n u l f i l l n I o no s é n R l r o r é r o s z n k c d r á m á i d !
254
17 F á k ó c 7 l - o m 1 é k f l n n e p s é g V a l i n . A ? e m l é k e z é s u f í n fi m ú z e u m m e l l e t t i r t v n d n u d - v s r á n f e l a v a t t á k a z t a p a r k o t , a m e l y n e k m i n t e g y fitl j á t é k s z e r é t S z n b l o s F o r p n c s z e n t e s i f a f a r a g ó m ű v é s z k é s z í t e t t n y í r s é g i a k á r b ő l E z t k ő v e t ő e n k i á l l í t á s p v f l i a l e f a r a g ó m f l v é . s z h á z a s p á r m u n k á i b ó l a V s y Á r i á m M ú z e u m b a n
l í K l t í l n t e l é s e k k i t ü n t e t ő e l m e k á l s r i á s a a n y í r e g y h á z i t a n á c s I l l é s é n A N v k « E u - h á z a D í s z p o l g á r a e l m e t a 2e n e m f l v é s z é t f e j l e s z t é s e , v a l a m i é i a f e l s ő o k t a t á s t e r é n e l é r t e r e d m é n y e 1 é r t T s r c z a l Z o l t á n n y u g d í j a s t a n s z é k v e z e t ő f ő i s k o l a i t a n á r k a p t a m e g K o n d o r F e r e n c . n ő t a n á c s t a g F f>20 r á d v Z o l t á n e v a n g é l i k u s l e l k é s z , v a l a m i n t I v a n c s ó n i n c s n y u g d í j a s p pri a g ó G u s a N y í r e g y h á z é v á r o s é r t F m l é k é r m e t v e b e i t e át a N y í r s é g T é n c e g v ü t t o s a n y í r e g y h á z i r á r i l ő i r á n y m é r ő k l u b v a l a m i n t a M ó r i c z Z s l g m n r r i S z í n h á z t á i s u 1 a 1 a a V á z o s é r t E m l é k é r m e t k a n t a m e e A S z f l b o l c s - S z . a t m á r - R e r e g M e g y e i T a r á c s m ű v e l ő d é s i f ő o s z t á l y a b á r o m é v a d r a
m e g h í z t a a M ó r i c z Z s l f l m f l p d S z l n b á 7 ! " 8 j g a f ó i t e e n d ő i n e k e l l á t á s á v a l C s í k o s S á r d ó r s z í n m ű v é s z t A s z í n h á z m l v é s z e l i v e z e t ő j e S e b l á n g é n A n d r á s l e l t
2 i K é t e r d é l y i k é p z ő m f l v é s z . K á k n r v ! C s i l l a f e s t ő m ű v é s z és F n r s k a v V i n c e s z o b r á s z m ű v é s z k i á l l í t á s a m e g n y í l t a n y í r e g y h á z i V á r o s i G a l é r i á b a n
25. A z e g r i G á r d o n y i G é z a S z í n h á z t á r s u l a t a a n ű r h ő d é s c í m ű D o s z t O i é v s s z k i l a r i a n i á e l é v ü l v e n d é g « 7 e r e c e l t a K r r i r i v S z l p p a d n n .
51 E m i é k h a r e v e r s e n v f r e n d e z t e k N y f r e f i v b á 7 á n a r é m a l k a t o l i k u s t e m p l o m b a n F á r d c R L a j o s t i s z t e l e t é r eA C s a l á d A l k o h o l e l l e n e s K l u b e l s ő f o y ~ l a l k o z á s á f l a r i n t f a N y l r p f f v h á z á n a r ó m a i k a t o l i k u s e g y h á z p l é b á n i á i é n a k p i n c é i é b e n A k l u b m e g a l a k u l á s á v a l I m m á r +í z a l k o h o l e l l e n e s c s o p o r t m ű k ö d i k a m c - g v é b e n .
?4 b á r d o s L « 1 n s n e v é t v e l l e f e l a f e h é r g y a r m a t i 2 s z á l t a l á n o s I s k o l a A M é r i c 2 Z s i g m o r d S z í n h á z t á r s u l a t é bp m u l a t t a n s c a r W i l d e : f l u n t i i i r v c- v i o j á t ék á t
55. A 7 o r s z á g g y ű l é s i k é p v i s e l ő v á l a s z t á s o n S z a b o l c s f i z a t m á r - F e r e g m e g y é b e n a v á l a s z t á s r a j o g o s u l t a k S 3 . ? l #,n - a j e l p n t m r n A l e a d o t t s 7fl v a 7 a t o ú t i é i m i n d e n c á r i n a k j u t o t t , v a g y i s m i n d a 11 c i r t k a p o t t s z a v a l a t o k a t . a m e l y l i s t á t á l l í t o t t S z a h o l r s - f i z n t m á r P e r e g m e g y é b e n A M e g v á r D e m o k r a t a F ó r u m r a a s z a v a z ó k 23.4 fl s z á z a ' é k a * S z a b a d D e m o k r a t á k S z ö v e t s é g é r e 14.77 s z á z a l é k a a F f J n e e t l e n K i s g a z d a és P o l g á r i P á r t r a 14.51 s z á z a l é k a b M n g v n r f i z o d f l l i s t a P á r t r a 111.75 s z á z a i é ua . a K e r e s z t é n y d e m o k r a t a N é p p á r t r a fl 61
s z á z a l é k , a F i a t u l D e m o k r a t á k .S zö v e t s é g é re fi 45 s z á z a l é k a a á l a v o k s á t , A z A c - r á r s z ö v e i s é g 5.fn nn l . a V á l l a l k o z ó k c á r i ja 5 .33 -m a l . a M a g y a r S z o c i a l i s t a M u n k á s
p á r t 5 . 1 7 - t d . a H s z a l l a s V á l a s z t á s i K o a l í c i ó 1 H7- | p 1 a M e g v á r N é p p á r t 1 SS - ts l S z e r e p e l t A t í z e g y é n i v á l a s z t ó k e r ü l e t b e n s e b e i s em d ő l t el, k j l e s z a k é p v i s e l ő N é g y vá 1 a s z t á k e r t l l e t b p n — a n a g v k á H ó ib a r c b« k i a lé rá n tb á z l t » r . a k i s v á r d f i ' h n n és a v á s á r n s n n m é n v í b a n — m e g k e l l I s m é i é i n ' a s z a v a z á s t , m e r t n e m ér te el az 5D s z á za lé k o t a s z a v a z ó k a r á n y a .
2fi S o ó s I m r e s z ü l e t é s é n e k fii), é v f o r d u l ó j á r a e m l é k k i á l l í t á s p y f l t n S z a k s z e r ű é * e le k M ó r i c z Z s ' g m o n r i M ű v e l ő d és! H á g á b a n T?j n é v t á b l a k e r ü l i a? e g y k o r i n v l r b á l n r l A u r ó r a C i p ő g y á r f p . l l r a l h e l y é r e A z rtj Oflz r ís S P é n s l C ő r g v á n ,
57 A H a t o d i k f i t n c í m ű k á r p á t a l j a i m a g v a r ' r o d s l m l f o l y ó i r a t f ő s z P r k é s z t ő j e és m u n k a t á r s a 1 m u t a t k o z t a k bo N v i r e g v b á z á n o M ó r i c z . Z s i g m o n r i M e g y e i és V á r o s i K ö n y v t á r n a g y t e r m é b e n
55 f ' r n e r é l v p s á l l o m á r v g v t l l es t l a r t o t t a k a n v l r h á l o r l h a t á r ő r k e r ü l e t n a r fl n c s r o k « A pán a h o l b é r s t l z l ü t l á k a 4fl é v s z o lg á l a t u t á n n v u g d U h f l v o n u l ó H r l z e r G v f l r c v h a t á r ő r e z r e d e s k r r f l l e i p a r a n r s n n k o t A N y í r b á t o r i V á r o s ! T a n á c s d i s z n ó i é é r t H m e f a d o m á n y o z o t t T T H z c r G v f l r g v n e k m e l v e t b v á r o s s á v á l á s é v f o r d u l ó i é n f id r a k á l n e k iT r m E f i Z ' ' S n n o r t a l a k u l ó C ' ' f i l é « t t a r t o t t a k iM a g v k á l l é b n n .
3U. A ' ‘ á n r i o r d i á k * * r í m m e l zené® l á t / k o t m u t a t o t t b e T l f i z a l ő k ő n a m i s k o l c i N r m - z p II S z í n h á z t á r s u l s t a
51 a n v l r h á l o r l k é p z ő m ő n é s z e t i s t ú d i ó t a e - f u l n a k i f l z z o m á n r n i b ő l n v l l f k l á l l l f á s s a t^ u d a p esH M ű v e l ő d é s i K d z n n n l b a n .T > V C n é v e n ó i d l á k l á n i p l r r i t m e e N v í r - e e v h á 7 á n Az T f l é s á e ' C e n t r u m t á m o e a f á s á v a l a if i o l r i s l f l s l a n h d r n m h o t e r k / n t f o g m r e l e l e n n l F ő s ze rko s -H őj p T s l n a « f i á n d n r s 11* s z s z a k k ö z é p i s k o l a ts - n t l l ó l aN v t r e g y b á 7 á n fl E r s s o n v e l O v f l r g v Tfiná**- k é n z ő F ő i s k o l á n C s a l á d i b é k e — t á r s a d a l m i b é k e " r í m m e l t u d o m á n v o * fn - n á c ^ k n z á s t t a r l o t t a kA z e g v e t e m i és f ő i s k o l a i h n l l g n l ó k s?á m á r a k i i r t M a g y a r T á s z ló O r s z á g o s F ö l d r a j z i V e r s e n v e r a F e s s e n y e f G y ö r g y T a n á r k é p z ő F ő i s k o l a n é g y f ő s c s a p n i a m á s o d i k h e l y e z é s t é r te el.T iz e n h é t s j f l t m á r l és b e r e g i tsz , v a l a m i n t n é g y m e g y e i f e l d o l g o z ó - é r t é k e s í t ő cég m pga 1 » k 11 o l t fi M á l é s r n l k á r a S z s t - m á r P e r é g l M e z ő g a z d a s á g i G a z d á l k o d ó k F e l d o l g o z ó k és É r t é k e s í t ő k S z ö v e t s é g é t .
C s s 7 e á l 1 1 t o l t a i O r n s z S z i l á m
255
Szerzőink figyelmébe!
Kérjük szerzőinket:
1. Közlésre szánt kézirataikat két példányban (az egyik eredeti gépelt példány legyen) szabványosan gépelt oldalakon (oldalanként 27—30 ser, 60 betűhely — 2-es sortávolság) juttassák el a szerkesztőségbe. A magánhangzók hosszúságának jelölését (ha a gépen hiányzik) kérjük pótolni. A kézirat terjedelme az egy kézirativet (21 gépelt oldal) ne haladja meg. Könyvismertetők, beszámolók esetében maximálisan 6 oldal legyen.
2. Az idézetekkel, h i. stkozásokkal kapcsolatosan a következőket kérjük:— A forrásokat, hivatkozásokat a tanulmány, cikk végén Irodalom, il
letve Jegyzetek címszó alatt sorszám szerint sorolják fel.— Az idézésnél az idézett mű szerzője, címe, a kiadás helye, éve és az
oldalszám jelölendő meg Folyóiratcikkre, napilap közleményre való hivatkozásnál a szerző nevét, a cikk címét, a periodikum teljes nevét. a megjelenés évét, a folyóirat, napilap számát és oldalszámát szükséges megadni. Az oldalszámjelölésnél az o. rövidítés alkalm„ zását kéijük.
3. Csak jó minőségű, kontúros ábrát vagy fényképet tudunk elfogadni. A táblázatokat és az ábrákat külön lapon kell mellékelni, és helyüket a kéziratban megjelölni. Minden ábra, fénykép és táblázat hátlapián szerepeljen a szerző és a tanulmány címe, valamint a képaláírás jól olvasható szövege.
4. Iln a szerző dőlt betűkkel akar valamit kiemelni, azi egyszer húzza aló.
ő A kézirathoz kérjük mellékelni a szerző nevél, munkahelyét, munkahelyi telefonszámát, beosztását, tudományos fokozatát, lakcímét, személyi azonosító számát, anyja nevét, születési helyét, valamint azt, hogy a honoráriumot hova kéri utaltatni.
6. A szerző vállalja, hogy a korrektúrát postafordultával, kijavítva visszaküldi a szerkesztőségnek. A kézirattól eltérő nyomdai javítások költsége a szerzőt terheli.
7. A szerkesztőség joga a kéziratok stiláris javítása, a tartalmi változtatáshoz a szerző hozzájárulása szükséges.
szarolcs-szatmAri szemle SZERKESZTŐ RIZOTTSAGA
Ára: 22,-F*
K Ö V E T K E Z Ő S Z Á M A IN K T A R T A L M Á B Ó L
KARPÁTUKRANOKh is t o r io g r á f iá ja
•k
PÖCSPETRI-ÜGY
★
l a k ó t e l e p a h u s z a r l a k t a n y Ab a n
★
KÖLCSEY
Recommended