Takács Tibor Városfejlesztés Nyíregyházán · Takács Tibor Városfejlesztés Nyíregyházán...

Takács Tibor

Városfejlesztés Nyíregyházán Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében

Nyíregyháza városfej lődésének komplex gazdaság- és társadalomtörténet i feldolgozására m é g csak kísérletek sem történtek, erre a jelen dolgozat keretei között én sem vál la lkozhatom. A városfejlődés felvázolásával , valamint a fejlődés i rányáról szóló e lképzelések ismertetésével csupán arra szeretnék választ kapni, hogy a nyíregyházi helyi társadalom, különösen a veze­tésre hivatott helyi elit érzékelte-e а várost ért kihívásokat, ha igen, akkor milyen válaszokat adott a kihívásokra, és általában milyennek látta Nyíregyháza fejlődési lehetőségeit , mi lyen­nek képzelte el a város jövőjét. Vizsgálódásom elsősorban az 1945-öt mege lőző fél évszázad­ra koncentrál , de természetesen nem hiányozhat az e lőzmények ismertetése sem.

A 18. század közepén újratelepült Nyí regyháza fő törekvése kezdetben a földesuraktól va ló megváltakozás és ezzel összefüggésben a szabad királyi városi státusz elnyerése volt. A föl­desuraitól - 1803-ban a Dessewffyektől, 1824-ben a Károlyiaktól - képes vol t megvá l takoz­n i a közösség , a szabad királyi városi c ímet azonban sem ebben az időszakban, sem később nem tudta megszerezni. Á m a célkitűzés önmagában is a város lakosságának polgári ön tuda­tát, szabadságvágyát és a további fejlődésért való áldozatkészségét jelezte. A nagyobb polgá­r i szabadságot biztosí tó települési státusz e lnyerése mellett a városvezetés törekvései és a megtett lépések elsősorban Nyíregyháza mint forgalmi és igazgatási központ fejlesztését, a te­lepülés központi szerepkörének erősítését célozták. így a vezetés már az 1840-es évektől szor­galmazta Nyí regyházának a vasúthálózatba való bekapcsolódását , amely aztán 1858 után rö ­v id távon a távolsági kereskedelem fontos gócpontjává tette a várost, míg hosszabb távon az adta meg a je lentőségét , hogy az innen ki induló vonalaknak köszönhetően Nyí regyháza egy­ér te lműen a megye központjává vált. Régi törekvése valósul t meg a városnak azzal, hogy 1876-ban ide helyezték a vármegye székhelyét , ami nemcsak a megyei adminisztráció, hanem számos állami hivatal ( törvényszék, pénzügyigazga tóság stb.) idetelepítését is e redményezte . A különböző hivatalok vagy a laktanyák felépítése nagy áldozatokkal jár t , de vállalta a közös ­ség, mert ebben látta a további fejlődés biztosítékát.

A vá rmegye vasúthálózatának és az adminisztrat ív infrastruktúrának a kiépülésével azonban ezek az erőfeszítések a 19. század végére jórészt túlhaladot takká váltak. A központ i szerepkör erősí tése és ál talában a város további fejlődésének az elősegítése megkövete l te új utak kere­sését, főleg azt köve tően , hogy - éppen a vasúthálózat kiépülésével - Nyí regyháza mint átra­kóhely a Felvidék és Galícia felé i rányuló távolsági gabonakereskedelemben elfoglalt e lőnyös helyzetét az 1880-as évekre elvesztette, a század végén pedig már egyér te lműen a pangás j e ­lei mutatkoztak. 1

A változást és a lépéskényszert érzékelte Lukács Ödön , Nyíregyháza tör ténetének első mo­nográfusa, aki szerint korábban „alig volt egyébre szükség, mint üstökön ragadni az önként kí­nálkozó alkalmakat, s kiaknázni az adott helyzetet". A viszonyok azonban a nyolcvanas évek közepére megvál toztak: „Most már igazán teremtő észre van szükség, hogy városunk fejlődé­sében pangás, sőt visszaesés ne álljon elő; melyek eddig úgyszólván önként kínálkoztak,

1 GEDULY, 1896. 259.

a kedvező alkalmat, az emelkedés rugóit, a felvirágzás tényezőit, önerőnkből kel l e lő terem­teni. " 2 [Kiemelés - Т. T ] Vannak olyan lépések, amelyeket társadalmi úton szükséges meg­

indítani: a korszerű gazdálkodási technikák és módsze rek elterjesztése érdekében például fon­tos lenne egy gazdasági tanintézet létesítését elérni a kormánytó l , gazdasági egyesület szer­vezni, és elemi gazdasági iskolát felállítani. Ezeket az ideákat a városnak is t ámogatn ia kel l , á m vannak olyan feladatok, beruházások, amelyeket kifejezetten a városnak mint testületnek kel l kezdeményezn ie .

M i v e l a vasutak további kiépülésével a város kitüntetett szerepe a távolsági t e rménykeres ­kedelemben megszűnt , Lukács szerint célszerű lenne a gabonát helyben feldolgozni, ezért szükséges egy gőzmalom és egy közraktár felállítása. Más ik fontos feladat a város kényelmi és „aesthetikai" szempontból va ló fejlesztése, amelynek részét képezi a tiszta ivóvíz biztosí­tása, az utcák, terek rendezése, parkok, sé tányok építése, ál talában a város szépítése és t isztán tartása, továbbá egy korszerű nagyvendéglő és egy gőzfürdő épí tése. Kívánatos volna Lukács szerint a Sóstót magas sz ínvonalú fürdőhellyé alakítani és lóvasúttal vagy kőút kiépí tésével köze lebb hozni a városhoz. A város kénye lmesebbé tételét szolgálná különböző kulturális és tudományos intézmények, gyűj temények létesítése is, nem utolsósorban egy ál landó kőszín-ház felépítése. Fontos feladatnak tekinti m é g a szegényügy, továbbá a város anyagi ügye inek teljes rendezésé t . 3

A Lukács Ö d ö n által felvázolt program középpont jában tehát a városnak mint centrumnak, elsősorban mint megyeközpontnak a fejlesztése, valamint a település arculatának városiasab­bá tétele, urbanizálása állt. A ket tő természetesen összefüggött egymással , hiszen a kulturális és infrastrukturális fejlesztések révén feltehetően a vidéki tehetősebb intelligencia is kedvet kap ahhoz, hogy letelepedjen a városban. Lukács ugyanis hangsúly t fektetett a város és a vár­megye összetar tozás-érzésének az ápolására: „Legyen városunk valóban szíve a vármegyé­nek, mely együtt egy közös célért dobbanjon, lelkesüljön a megyével, mely minden felé szét-ágaztassa a megyében a közművelődés, előhaladás éltető elemeit, s viszont magába vonja, mintegy a visszereken az életfenntartás tápanyagát. " 4

A Lukács Ö d ö n által felvázolt program nem vált „hivatalossá ", mégis több évt izedre kije­lölte a legfőbb városfejlesztési stratégiát, amely a 20. század első felében is h á r o m fő terület­re irányult: a nagyobb szabadságot biztosító törvényhatósági j o g elnyerésére; a központ i funk­ciók gyarapí tására elsősorban újabb in tézmények idehelyezésével ; továbbá a te lepülés arcula­tának város iasabbá tételére. Leg több eredményt ez utóbbin, a városrendezés és városszépítés területén ért el a város , már csak azért is, mert a más ik két célkitűzéssel szemben it t viszony­lag nagy volt a mozgásszabadsága , nagyobbak voltak a lehetőségek, míg az in tézmények ide­telepítése és m é g inkább a törvényhatósági j o g elnyerése már sokkal inkább a külső körü lmé­nyektől függött. A 20. századra koncentrálva: u tcákat nyitottak és rendeztek, a háborús és vál­ságos időszakoktól eltekintve folyamatosan haladt az utcák, terek és já rdák kövezése , a par­kosítás, számos köztéri szobrot állítottak fel , és kiépítet ték a város üdülőhelyét , Sóstót is. A térrendezés, parkosí tás két időszakban volt intenzív: a századelőn, különösen a t ízes évek ele­jén , valamint a húszas évek másod ik felében.

A város a korszerű követe lményeknek megfe le lő építési szabályrendeletekkel, valamint te­lekátengedésekkel és egyéb kedvezményekkel is hozzájárult ahhoz, hogy a belső területek iga­zán városias külsőt kapjanak. 1904-ben elhatározták a város általános felmérését és egy

2 LUKÁCS Ö., 1886. 346-347. 3 Uo. 347-357. 4 Uo. 354.

átfogó szabályozási terv elkészítését, amely 1910-re valósult meg. Emellett az infrastruktúra fejlesztésére, urbanizálására is tettek lépéseket . A legnagyobb beruházás a rendszeres közvilá­gítás kiépí tése volt 1897-ben, összefüggésben a vil lanyvilágításra való áttéréssel. Komoly h i ­ányosságot jelentett viszont a vízvezeték- és csatornahálózat kiépít tetésének az elmaradása. M á r az 1890-es években próbafúrásokat végeztek , ezeket 1911-ben és 1912-ben újabbak kö­vették, á m bő vízadó rétegeket nem találtak. Legközelebb a húszas évek közepén gondolkoz­hatott a vezetés a terv megvalósí tásán. 1926-ban immár sikeres próbafúrásokat hajtottak vég­re, és a vízvezeték-hálózat terve is elkészült , amelyet a Népjólét i Minisz tér ium is jóváhagyot t , á m az újra kedvezőt lenné váló pénzügyi viszonyok miatt a megvalósí tásra nem került sor.5

Bár Lukács Ödön számos elképzelése városi beruházásban megvalósul t ( így például fel­épült a gőzfürdő és a Korona szálló, továbbá kisvasút, illetve villamos hozta köze lebb a vá­roshoz a kiépített Sóstófürdőt), magából az építkezésekből a 20. században a város egyre k i ­sebb mér tékben vette k i a részét. Ugyan a húszas években nagyszabású e lképzelések szület­tek a Korona szálló átépítésére és modernizálására , sőt egy új szálloda és kulturális centrum felépítésére is, ám a pénzügyi nehézségek miatt ezeket nem tudták megvalós í tani . Többen szorgalmazták egy városi bérház felépítésének a tervét is, mondván , a házingat lan jóva l jöve­de lmezőbb , mint a föld, ám a városvezetés makacsul ragaszkodott a birtokaihoz. A z 1920-as években az állami kezdeményezésű kislakás-építési programban ugyan részt vett Nyíregyhá­za, ezen túlmenőeri azonban semmire sem vállalkozott . 1922-ben két városatya, Szabó Lász­ló és Prok Gyula ügyvédek indí tványozták a képviselő-testületnek, hogy a bevéte lek fokozá­sa, továbbá a lakásínség enyhítése céljából a város adjon el a birtokaiból 400 holdat, a befo­lyó összegből pedig bérházakat építsenek. A szakosztályok és a tanács javas la tára a képviselő­testület elvetette az indítványt, mondván , a lakásínség megoldása nem a települések, hanem mindeneke lő t t az állam és a magán tőke feladata, és egyébként is, a 400 hold „ eltékozlásával" a prob lémát nem lehetne megoldani, a város háztartása viszont súlyosan m e g r e n d ü l n e . 6

A városi elit másik fontos törekvése Nyí regyháza központi szerepkörének erősítésére irá­nyult, e lsősorban újabb in tézmények idehelyezésével , illetve a központi szerep betöltését elő­segítő közlekedési infrastruktúra megteremtésével . Utóbbi elsősorban a városból kiinduló vasútvonalak építését jelentette, ami sikerrel is jár t : a tízes évektől kezdve Nyíregyházáról már tizenegy irányba indultak k i vasútvonalak. Ezek közül a város kétségtelenül a Nyíregyháza­vidéki Kisvasutak létrehozásában és k iépí tésében játszotta a legnagyobb szerepet. A vasúthoz képest a közúthálózat kiépítet tsége nem mutatott ilyen kedvező képet, á m ebben a város h i ­báztatható a legkevésbé, mivel az részben a vármegye , részben az ál lam feladata lett volna. A húszas évek közepén mindenesetre megélénkül t az autóbusz-forgalom is, szinte minden irány­ba indultak járatok, á m a gazdasági válság n y o m á n a harmincas évekre megszűn tek az ezeket működ te tő társaságok. ( A M Á V A U T járatai nem érintették Nyíregyházát . ) 1931 után a Ma­gyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete (MATEOSZ) néhány teherkocsija ugyan komoly forgalmat bonyolí tott a megyében , á m je len tősége a vasúthoz képest e lhanyagolha tó volt. A város felismerte a modern közlekedési eszközök je lentőségét is, így repülőtér céljaira ingyen adott át területet az ál lamnak, rendszeres repülőjáratok azonban csak 1931-től 1934-ig jár tak Nyí regyháza és a főváros között, ezután gazdasági okokból a jára tokat megszün te t t ék . 7

5 A város fejlődésére vonatkozó adatokat lásd PISSZER, 1929. 87-97.; NAGY, 1931. 39-67. 6 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 204/1922. és K. 15548/1922. 7 HEIM, 1900. 312-316.; KEMÉNY, 1913. 53-57.; FEKETE, 1939. 312-325. A kisvasúthoz lásd még OROSZ,

2003. különösen 9 39.

M i v e l a modern polgári közigazgatás a lapintézményeinek a rendszere az 1880-as évekre k i ­épült , a városi elit felismerte, hogy megyeszékhelyként ezen a területen a város elérte fejlődé­sének határait. Bencs László polgármester 1897-ben kifejtette, hogy a város fejlődik, de nem eléggé: „A megnyugvás veszedelmes, s egyet jelent a visszafejlődéssel, éppen ezért újabb köz­hasznú intézmények létesítésére kell gondolnunk. " 8 Bencs szavai j ó l mutatják, hogy a vezetés városfejlesztésen gyakorlatilag in tézmények felállítását, illetve idetelepítését értett. Helyzet­fel ismerő képességéről tanúskodik ugyanakkor, hogy a városvezetés törekvései immáron a több megyére kiterjedő, regionális i l letékességgel bíró szervek, továbbá oktatási intézmények telepítésére irányult. A város sikerként könyvelhet te el, hogy Geduly Henrik püspökké válasz­tásával evangélikus püspöki székhely lett és maradt a korszak végéig , és hosszas küzdelmek végén ide került a hajdúdorogi görög katolikus püspökség is.

A regionális centrumszerep erősítése érdekében törekedet t a városvezetés arra, hogy Nyír­egyházát kamarai székhellyé tegye. A város - a helyi ipartestület kezdeményezésére -1912-ban küzdelmet indított egy új , Nyí regyháza-központú kereskedelmi és iparkamara felál­l í tásáér t . 9 A vi lágháború ki törése levette a napirendről a kérdést , m í g 1918-ban végképp el­dőlt, hogy a törekvés nem jár t s ikerrel . 1 0 M á r ekkor azt tanácsol ták a nyíregyháziaknak, hogy inkább egy agrárkamara felállításáért indí tsanak mozgalmat, á m amikor az első vi lágháború után ezeket kiépítették, kü lönösen fájó volt a nyíregyháziak számára , hogy a Tiszántúli Me­zőgazdasági Kamara székhelye nem ide, hanem Debrecenbe került. A szakmai testületek kö ­zül egyedül az ügyvédi kamará t állítottak fel Nyí regyházán 1924-ben. A városvezetés te rmé­szetesen féltékenyen őrizte Nyí regyháza megszerzett pozíciói t is, és minden olyan törekvést hevesen ellenzett, amely a vonzáskörzeté t veszélyeztet te, legyen szó a Debrecen és Nagykál ­ló közöt t tervezett va sú tvona l ró l , 1 1 Ujfehértó községnek a nyíregyházi járásbí róság illetékes­ségi területétől való e l c sa to lásá ró l , 1 2 vagy akár a Nyí regyház i Fo lyammérnöki Hivatal meg­szüntetésének és a Debreceni Kul túrmérnöki Hivatalba való beolvasztásának a t e rvé rő l . 1 3

Miután a 19. század első felében a szabad királyi városi c ímet nem sikerült megszerezni, Nyí regyházán már az 1870-es években felvetődött a törvényhatósági jog e lnyerésének az igé­nye. 1883-ban a képviselő-testület a gyakorlati tennivalók kidolgozása céljából egy bizottsá­got is kiküldött, amely azonban érdemi munká t nem végzet t . 1895-ben újabb bizottságot állí­tottak fel, és a következő évben a közgyűlés elfogadta az előterjesztést, amelyben Nyíregyhá­za kérte a kormánytól a törvényhatósági j o g ú várossá nyilvánítását . A nyíregyházi polgárok elszántságát mutatja, hogy a függetlenségi eszmék szilárd báz isának számító város 1896-ban szabadelvű országgyűlési képviselőt választott , hogy elnyerje a ko rmány j ó i n d u l a t á t . 1 4 A ké ­relmet a belügyi kormányza t vé leményezésre megküldte Szabolcs vármegyének , amely azon­ban csak 1900-ban tárgyalta a kérdést, és természetesen elutasította a városnak a megyéből va­ló kiválását célzó tervét. A belügyminisz tér iumban végül azzal halasztot ták el a döntést, hogy előkészület alatt áll a városi törvényhatóságokról szóló törvény, és majd ennek tárgyalása

8 Nyíregyháza, 1897. november 18. 3-4. 9 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 626/1912. és K. 21127/1912. A kereskedelmi miniszterhez 1913-ban intézett kére­

lem: SZSZBML, XV. 8. 2. d. 1 0 Nyírvidék, 1918. április 6. 2., május 30. 2. 11 Szabolcs, 1904. február 13. 2. 1 2 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 902/1928. és K. 42786/1928. A kérdés a törvényszék épületének átalakításával igény­

be vett közterület használati díjának és az épület használatbavételét engedélyező szemledíjnak a város részéről tör­ténő elengedésével kapcsolatban is előkerült. Lásd még SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 103/1929. és K. 638/1929.

1 3 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 207/1932. és K. 5842/1932. 1 4 MARGÓCSY, 1995. 212-213.

során döntenek Nyí regyháza kérelméről is. Éveken át azonban nem történt e lőrehaladás az ügyben, így 1906-ban a város megújította kérelmét , á m a vármegye és a kormány vé leménye most sem változott .

A város nem adta fel ilyen irányú próbálkozásai t , és 1917-ben újra kére lmet adott be a kor­mányza thoz a törvényhatósági j o g elnyerésére, és bár ú g y tűnt, hogy a központ és a vá rmegye hozzáál lása is megvál tozot t , a háborús helyzet következ tében a törekvés ismét sikertelen ma­radt. A húszas évek elején más városokkal karöl tve, a Magyar Városok Országos Kongresszu­sa támogatásával próbálkozot t i smét Nyí regyháza , most is s ike r t e lenü l . 1 5 Ezzel a tö rvényha­tósági jogú városi c ím kérdése a korszakban végképp lekerült a napirendről . 1933-ban a vá­ros tett m é g egy kísérletet, hogy az 1929-es közigazgatás i törvényre hivatkozva kivonja ma­gát a vá rmegye vagyonfelügyelet i ha tósága alól, és közvet lenül a be lügyminisz ternek legyen alárendelve, ám Szabolcs vármegye törvényhatósága el lenkezésén ez a törekvése is meg­buko t t . 1 6

A városi elitnek az önálló törvényhatóság elnyerésére irányuló erőfeszítései mindenekelőt t azért bizonyultak hiábavalónak, mert a városnak országosan nem volt olyan súlya, hogy k i tudta volna harcolni jogál lásának megvál toztatását . Ennek a dualizmus idején poli t ikai okai is voltak, mivel a város kevés kivételtől eltekintve mindig ellenzéki képviselőket küldött az or­szággyűlésbe, és ráadásul a vármegye is következetesen ellenezte Nyí regyháza kiválását . A kérdés azonban nem is ebből a szempontból érdekes a számunkra , sokkal fontosabb, hogy ma­gában a városban is erős ellenzéke volt az i lyen i rányú próbálkozásoknak. 1897-ben Meny­hárt János ügyvéd és az általa vezetett városházi e l lenzék (a Nádasy testvérek, Beniczky M i k ­sa, Mikecz József stb.) indított támadás t a mozgalom ellen, javasolva, hogy a kérvényt von­j á k vissza. A fő érv: a törekvés eleve kudarcra ítélt vál la lkozás , arról nem beszélve, hogy a ma­gasabb jogál lás j óva l nagyobb terheket jelentene a po lgárok s z á m á r a . 1 7 Mások hálát lansággal vádol ták a várost , és rámutat tak arra, hogy Nyí regyháza „szintepéldátlanul gyors és rohamos fejlődése ideje a vármegye központjának idevaló áthelyezésével éppen összeesik. " 1 8

Hasonló érveléssel találkozhatunk 1907-ben is: a mostani keretek közöt t is meg lehet terem­teni a további fejlődés lehetőségét, ráadásul a törvényhatósági cím elnyerésével a közköl t sé­gek je lentős emelkedésével is számolni k e l l . 1 9 Ezek az érvek, főleg a köl tségek emelkedése feletti aggodalmak, előkerültek az ügy közgyűlés i tárgyalásán is, és m é g csak nem is k izáró­lag a legendásan takarékos gazdák részéről. Bár a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indít­ványt (csak egyetlen képviselő nem élt a szavazati jogáva l ) , több hozzászóló is aggoda lmát fejezte k i a köl tségek gyarapodásával kapcsolatban, ami főleg a tisztviselői létszám és fizetés emelkedéséből adódik majd. M é g a város fejlődését mindig a szívén viselő Meskó Lász ló or­szággyűlési képvise lő sem rajongott az ötletért, és bár az indítvány elfogadását javasolta, úgy látta, hogy az önál ló törvényhatóságért indított küzde lmet - Miskolccal szemben, ahol a 200 városatya közül 181 kérelmére indult meg - nem közszükségle t vetette f e l . 2 0

1 5 A törvényhatósági jogért folytatott küzdelemhez lásd SZSZBML, V. B. 1.86. I I I . 864/1906. és I I I . 1061/1923. Vö. HÁRSFALVI, 1982. 132-153.

1 6 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 833/1933. és K. 15117/1933. 1 7 Nyírvidék, 1897. október 21. 1-2.; HÁRSFALVI, 1982. 138-140. 1 8 Nyírvidék, 1900. május 6. 4. 1 9 Független Szabolcsi Újság, 1907. január 23. 1-2. A lapban február 12. és március 2. között Somogyi Gyula és

Szikszay Pál folytatott élénk vitát az önálló törvényhatóságról. 2 0 Független Szabolcsi Újság, 1907. január 30. 1-2.

Meskó szavai vi lágosan rámuta tnak arra, hogy a városi elit m é g ilyen fontos várospoli t ikai célki tűzésekben is nagyfokú megosztot tságot mutatott. A törvényhatósági címért folytatott küzdelem kudarcában ez a belső megosztot tság éppúgy szerepet já tszot t , mint a vá rmegye el­lenkezése és a belügyi kormányzat közömbössége . Ez a húszas években vált egészen nyi lván­valóvá, amikor már Szabolcs megye is haj landóságot mutatott Nyí regyháza önál lóságának tá­mogatására , ráadásul a város országgyűlési képviselője maga a belügyminiszter , Rakovszky Iván volt. A m i k o r a polgármester 1925-ben a kére lemnek a törvényhozás útján va ló el intézé­sét kérte a minisztertől , Rakovszky kijelentette, hogy ő maga is szeretné a város előrelépését , azonban „ a város polgárainak egy tekintélyes része " arra kérte őt, hogy az önál lóság iránti ké ­relmet ne teljesítse, mert arra Nyí regyháza városa nem érett meg. „A belügyminiszter úr önagyméltósága tehát most már nem tudja, hogy tulajdonképpen a város lakosságának mi az igazi óhaja. " 2 1

A városvezetés energiáinak nagy részét lekötötte a városszépítés , a vonzáskörzet kiterjesz­tése vagy legalább megtartása és a törvényhatósági címért folytatott küzdelem. ( A Lukács Ödön által felvetett ideák közül néhány a kul túra területén is megvalósul t , így megépül t a színház, igaz, magántőkéből , de a város végül átvette a tönkrement r észvény tá r saság tó l , 2 2

Nagykál lóból idekerült a vármegyei múzeum, Szabolcs-vármegyei Bessenyei Kör néven köz­művelődési egyesület alakult.) Á m még e törekvések mögöt t sem sorakozott fel egyönte tűen a városi polgárság , és még a helyi eliten belül is nagy vé leménykülönbségek voltak. Talán ez is szerepet já t szot t abban, hogy a vezetés a fentebb vázol t há rom nagy területen kívül nem tö­rekedett kitörési pontokat keresni, amit a kortársak is komoly kri t ikaként fogalmaztak meg.

Somogyi Gyula már 1898-ban úgy látta, hogy Nyí regyházán az ipar és a kereskedelem te­rületén nincs igazi fejlődés, pedig egy szarvasmarha- és sertéshizlalóval egybekapcsolt gazda­sági szeszgyár és szeszfinomító telep számára kiváló adot tságokkal rendelkezik a v á r o s . 2 3 A z egyik ellenzéki városatya, Sándor Mór 1907-ben, a törvényhatósági j o g ú városi c ím elnyeré­séért a város által elkészített kérvényt részletesen elemezve annak a vé leményének adott kife­jezést , hogy Nyí regyháza m é g nem elég fejlett az önállóságra, á m ha a város vezetői helyes irányba terelik a város fejlődését, akkor az önál ló törvényhatósággal j á ró terheket is elbírja majd a város . Ez az irány meglá tása szerint az ipar és a kereskedelem fejlesztése lenne. 2 4 A Tiszavidék c ímű helyi lap 1929-ben szintén az iparfejlesztés e lmaradását kérte s z á m o n a vá­rosvezetésen, „Miért megy ki Szabolcs vármegye területéről minden nyers áruként? " - tette fel a kérdést, és kárhoztat ta azt a várospolit ikát , amely a fejlesztésen kizárólag városszépí tés t é r t e t t . 2 5

2 1 SZSZBML, V. В 186. I I I . 1061/1923. és К. 15849/1925. A szóban forgó kérelmet Huray Dániel és társai (döntő­en gazdák és iparosok) még 1922-ben írták, és ebben a város önállóságával szemben a korábbról már jól ismert érveket sorolták fel. így pl. az önállóság nagy terheket róna a lakosságra, a város pénzügyei sincsenek olyan álla­potban, hogy az átalakulás zökkenőmentes legyen, a vármegye gyámkodását és ellenőrző szerepét nemcsak szük­ségesnek, hanem az adott viszonyok között kifejezetten kívánatosnak tartják. A kérvény megfogalmazói úgy lát­ták, hogy az önállóság egyedül a városi tisztviselőknek az érdeke, míg a város közönségének semmiféle érdeke nem fűződik hozzá, sőt egyenesen a hátrányára lenne.

2 2 A Nyíregyházi Színház Rt. 1893-ban alakult, a részvényesek - néhány intézmény (így pl. maga a város) kivételé­vel - magánszemélyek, városi polgárok voltak. A színház épülete a következő évben készült el, a részvénytársa­ság azonban pár év múlva tönkrement. Az épületet a város vette meg, míg a Színház Rt. 1899-ben feloszlott.

2 3 Szabolcsi Hírlap, 1898. március 3. 1. 2 4 Szabolcs, 1907. február 2. 1-2. 2 5 Nyíregyháza „fejlődése". Tiszavidék, 1929. augusztus 18. 5.

A két vi lágháború között egyre többen voltak, akik a szociális és az egészségügyi szempon­tokat hiányolták a fejlesztési e lképzelésekből . Klekner Károly kórházigazgató-főorvos, képvi ­selő-testületi tag a Korona szálló bőví tésének a tárgyalása során azzal támadta a tervet, hogy vannak jóval fontosabb közegészségügyi feladatok is, amelyeket a városnak meg kellene olda­n i a . 2 6 Többen sürgették a szociális kérdések alapos rendezését , az erre fordítandó összeg eme­lését az 1940. évi köl tségvetés tárgyalásakor is; a nyilas Budaházy Menyhér t egyenesen meg­duplázta volna ezt az ö s s z e g e t . 2 7

A z időről időre megfogalmazott kri t ikák mellett a továbblépés miként jének, a fejlesztés irá­nyának és ezzel kapcsolatban a városvezetés feladatainak a komplex v izsgálatára kevesen vál­lalkoztak. Lukács Ödön 1880-as évekbel i programja után a jelek szerint csak az 1910-es évek­ben foglalkoztatta ismét a közvé leményt a kérdés. A Hónap c ímű nyí regyházi folyóirat 1912 januárjában közöl te Bosnyák Béla írását, amelyre Lukács Tihamér reflektált a Nyírvidék feb­ruár 4- i számában. Bosnyák Béla szerint a városfejlesztés nem merülhet k i pusztán a városszé­pí tésben, hanem emellett fontos a város gazdasági alapjainak erősítése, a városba folyó j ö v e ­delmek szaporítása. Bosnyák úgy látta, hogy a város gazdasági alapját a környező mezőgaz­dasági vidék képezi , ezért e lsősorban a környéken lakó parasztság mezőgazdasági kultúráját emelő földműves-iskola létesítésére van szükség. Ha a szabolcsi paraszt művel tebb lenne, ak­kor többet és jobbat termelne, akkor több pénzt költene, többet is tenne a bankba, tehát Nyír­egyháza fellendülését is e r e d m é n y e z n é . 2 8

Lukács Tihamér abból indult k i , hogy az igazi, európai ér telemben vett város az ipar, a ke­reskedelem és a szellemi tevékenységek színtere, a mezőgazdasági te rmelés e redményeinek csupán az értékesítő piaca. A z igazi városokkal szemben támasztott kulturális , szociális és közbiztonsági köve te lmények kielégí tése rengeteg pénzbe kerül, ezt pedig csak az ipar és a kereskedelem tudja biztosítani , mert az iparba és kereskedelembe fektetett tőke gyorsabban és gyümölcsözőbben megtérül , és az ipari és kereskedelmi népesség jobb fogyasztó is. Lukács ezért következetes és céltudatos iparfejlesztési polit ikát várt el a város vezetésétől , amelynek a nagyipar megteremtése é rdekében nem szabad visszariadni s e m m i n e m ű áldozattól sem. Emellett fontos a közlekedés további fejlesztése, mindenekelőt t a fővárossal való gyors és közvet len vasúti kapcsolat megteremtése . Az intelligens kereskedő és iparos osztály megte­remtése érdekében fontos a megfele lő szakiskolák létesítése. Ahhoz, hogy a szellemiek terén is a 20. századi városok nívójára emelkedjen Nyíregyháza , Lukács szerint mindenekelőt t egy teljes képzettséget nyújtó főiskola, egy állandó színház, egy népkönyvtár és egy megfelelő múzeumépüle t felépítése szükséges . A közegészségügy terén először a vízvezeték és a csator­názás kérdését kellene megoldani, de az utak portalanítására és egy mentőá l lomás létesítésé­re is gondot kell fo rd í t an i . 2 9

A két elképzelést je lentős szemléletbel i eltérés je l lemzi . Nem arról van szó, hogy valame­ly ik elképzelés merészebb , e lőbbre muta tóbb , nagyobb távlatokban gondo lkodóbb lenne, mint a másik , a különbség sokkal inkább abban mutatkozik meg, ahogyan a két szerző Nyíregyhá­za és a környező vidék viszonyát látja. Bosnyák Béla szerint a város és v idéke sorsközössé­get alkot, a város fejlődésének záloga a környék felemelkedésében rejlik, ezért - és ez külö­nösen áll Nyíregyházára - a városfejlesztő poli t ikának figyelmet kell fordítania a környékbe­l i népesség helyzetére. Ez azért is é rdeke a városnak, mert ha „a földmíves népesség

2 6 Tiszavidék, 1928. december 1. 1-2. 2 7 Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1939. szeptember 24. 2-3. 2 » BOSNYÁK, 1971. 42-45. 29 LUKÁCS Т., 1971. 46-51.

fogyasztóképességét és igényét, kultúráját és termelését emelnénk, hathatósan támogatnánk a nyíregyházi kereskedőket és iparosokat, bankokat, ügyvédeket, orvosokat stb. egyaránt. " 3 0

Lukács T ihamér éppen e l lenkezőleg, a várost a környező mezőgazdaság i v idékkel szemben határozza meg, a város fejlődését éppen az szolgálja, ha minél inkább különbözik a vidékétől . „Nyíregyházát a jövőben én úgy képzelem el, mint igazi városias élet színhelyét, melynek ut­cáin eleven élet zsibong, melynek határában hatalmas gyárak dolgozzák fel a vidék mezőgaz­dasági terményeit, melynek kereskedelme közvetlen összekötést tart fenn a legelső piacokkal, s amely a csupán az ipar és kereskedelem gócpontjain összegyülemlő nagytőkék kedvező ha­tása alatt otthona a művészeteknek, a tudománynak. " 3 1 Ennélfogva a városfejlesztés nála el­sősorban iparfejlesztést jelent, emellett a kulturális in tézmények létesítése terén fogalmaz meg teendőket . Mindazonál ta l a két elképzelés nem zárta k i egymást , sokkal inkább a városfejlesz­tés különböző aspektusait, e l térő preferenciáit je lezték.

A vi lágháború természetesen nem kedvezett a város jövőjéről , fejlesztési lehetőségeiről va­ló e lmélkedéseknek. A tá rsada lom a megélhetésér t küzdött , a vezetés energiáját is a közellá­tás biztosí tásának óriási és egyre súlyosbodó problémája kötöt te le. Bencs Kálmán , az 1918 elején megválasztot t polgármester székfoglalójában rámutatott , hogy „a háború az állami, vá­rosi és társadalmi életünk régi kereteit végképpen ledöntötte ", így számot kell vetni a követ­kezményekkel . A háború befejezésével szociális és kulturális feladatok egész sora vár megva­lósításra, amelyek jelentős többletkiadást fognak jelenteni a város számára. M i v e l a pótadó emelése nem já rha tó út, a polgármester szerint hozzá kell látni az új jövedelemforrások fe l t á rásához . 3 2 A bevételek fokozásához Bencs Ká lmán szerint a városgazdálkodás radikális átalakítása szükséges . Mindenekelő t t javí tani kel l a városi vagyon jövede lmezőségé t , rendez­n i kel l a kölcsönöket , meg kel l reformálni a város pénzkezelését és a számvevőséget , ezen kí­vül fontos lenne új üzemek létesítése, illetve a meglévők célszerűbb v e z e t é s e . 3 3

A város előtt álló legfontosabb feladatokat Garay Kálmán tanácsnok 1918 jú l iusában a Nyírvidék hasábjain tárta a közvé lemény elé. „A nagy feladatok egész sora várt már a hábo­rú előtt megvalósításra. De talán még ennél is fontosabbak az új feladatok, amelyek megva­lósítását a háború érlelte meg parancsoló szükségességgé" - indította fejtegetését Garay. Az új feladatok megoldásához e lőször is biztosítani kel l a megfelelő tárgyi feltételeket, a megfe­lelő közigazgatási szervezetet. Garay szerint ezért az első mego ldandó kérdés a városi alkal­mazottak szolgálati viszonyainak és javadalmának a rendezése. Ugyanis csak a jó l fizetett és biztos egzisztenciával rendelkező tisztviselőtől várható el, hogy munkájá t teljes odaadással végezze, képességei t teljes egészében a város j avá ra fo rd í t sa . 3 4

A második lépés az újonnan megvalósítandó feladatok megállapítása. Garay ezek sorában első helyre tette a szociálpolit ikát, mivel a város modernizációja el sem képzelhető az alsóbb néposztá lyok anyagi és szellemi színvonalának emelése nélkül. Megfele lő szociálpolit ikával javí tható a munkások é le tkörülménye, ami a szükségletek és anyagi lehetőségek emelkedését eredményezi , így hozzájárul a mezőgazdasági és ipari termelés , valamint a kereskedelem for­galmának emelkedéséhez . Egy sor megoldandó problémát sorolt fel a munkanélkül i ség elleni küzdelemtől kezdve a népkonyhákon , ingyenes orvosi rendelőkön keresztül a népkönyvtára­k ig : t isztában vol t azzal, hogy ezek megteremtése nagyobbrészt ál lami feladat, á m úgy látta,

3 0 BOSNYÁK, 1971.43. 3 1 LUKÁCST., 1971.46. 3 2 Nyírvidék, 1918. január 27. 2. 3 3 Nyírvidék, 1918. március 3. 2. 3 4 Garay Kálmán: Városi feladatok I . Nyírvidék, 1918. július 5. 2.

hogy „ az államhatalom, helyesebben az uralmon lévő pártok nem akarnak szociálpolitikát csinálni", ezért a népjóléti gondoskodás terén a városoknak kell kezdeményezőkén t fellépni. Nyí regyházán nincs más teendő, mint az ezen a területen m ű k ö d ő egyesületek tevékenységét összehangolni és irányítani a városháza szociálpoli t ikai ügyosztálya és az egyletek képvise lő­iből álló népjóléti tanács által.

A megvalós í tandó feladatok közöt t másod ik helyen említette a „ többtermelés " problémáját , e lsődlegesen a mezőgazdasági termelés fokozását . Ehhez megfelelő alapot biztosí t a város kedvező birtokstruktúrája, a sok életerős és a háború alatt anyagilag erősödő parasztbirtok lé­te, a cél tehát nem más , mint a parasztbirtokban rejlő energiák ébrentartása és fokozása, még­hozzá a gazdák látókörének szélesítésével, a modern mezőgazdasági ismeretek elterjesztésé­vel. M i v e l az á l lam a nagybirtok osztály szempontjait tartja szem előtt, így a tanfolyamok szer­vezése, mezőgazdaság i iskola felállítása, a szövetkezet i eszme propagálása, mezőgazdaság i ipari ü z e m e k létesítésének az elősegítése stb. mind-mind szintén városi feladat. Ú g y látta, hogy - az üzemi szervezet ha tékonyabbá tétele mellett - lehetővé kellene tenni a legfontosabb közszükségle tek községi üzemek által történő kielégítését i s . 3 5

„A városi közigazgatási szervezet legnagyobb hibája, hogy a szervezet fejlődése nem tartott lépést a közigazgatási funkciók egyre fokozódó differenciálódásával"- írta Garay, aki szerint a feladatok je len tős része má r különleges műszak i , gazdasági , egészségügyi stb. szaktudást igényel. A városi feladatok helyes megoldásának biztosítása a modern városigazgatás szelle­mében ezért e lengedhetet lenül megkövete l i a városi szervezet - szinte a teljes ügyosz tá ly i és hivatali, illetve a szakosztályi rendszer - átalakítását. Garay Ká lmán nem titkolta, hogy ez anyagi á ldozatokkal jár, á m fontosnak tartotta, hogy ne a fedezet, hanem a szükséglet kerül­j ön előtérbe, hiszen az átalakítás a közönség érdekei t szolgálja, így tulajdonképpen nem is ál­dozatnak, hanem hasznos befektetésnek t e k i n t h e t ő . 3 6 Garay Ká lmán tervezetét m é g jú l iusban a szakosztá lyok elé terjesztette, amelyek annak első elemét, a tisztviselői fizetések felemelé­sét egyhangúan elfogadták, majd a képviselő-testület is megszavazta. 3 7

A további elképzelések gyakorlati megvalós í tásá t a forradalom kitörése, a k o m m ü n megala­kulása, majd a román megszál lás megakadályozta . A válsággal terhelt bizonytalan időszakban nagyobb v o l u m e n ű elképzelések megvalósí tására nem is gondolhatott a város , azt azonban felismerték a vezetők, hogy az infláció kiváló lehetőséget nyújt az adósságoktól való megsza­baduláshoz. Azzal , hogy a városvezetés kihasznál ta ezt a kedvező lehetőséget, e lőkészí tet te az alapot a későbbi fejlesztésekhez, amelyek a húszas évek közepén meg is indulhattak. Tudato­sodott a veze tésben az is, hogy a városfejlődés számára a Trianonban megvont határok is ked­vező lehetőségeket teremtettek. Miként Nagy Elek városi műszaki tanácsos rámutatot t : „Nyír­egyházának az utolsó évtizedben elért gyors fejlődését kétségtelenül fokozta olyan vidékeknek a város érdekkörébe kapcsolódása, mely vidékek a békediktátum előtt más városok felé gra­vitáltak. " 3 8

M i n t láttuk, a fejlesztés i ránya az első v i lágháború után sem terjedt túl a h a g y o m á n y o s te­rületeken, azaz szinte kizárólag a városrendezésre és a városszépítésre korlátozódott . Bá r szü­lettek tervek nagyobb arányú infrastrukturális beruházásokra , például a vízvezeték kiépí tésé­re is, a húszas évek végén kirobbant gazdasági vá lság nyomán olyan nehéz pénzügyi helyzet­be került a város , hogy ezeket má r nem tudta megvalósí tani . „Ebben a súlyos helyzetben nem

3 5 Uő: Városi feladatok I I . Nyírvidék, 1918. július 6. 2-3. 3 6 Uő: Városi feladatok I I I . Nyírvidék, 1918. július 7. 2. 3 7 Nyírvidék, 1918. július 18. 2 , július 28. 2-3. 3 8 NAGY, 1931. 67.

fűtenek alkotási vágyak, mert ez a mai viszonyok mellett lehetetlen " - hangoztatta Bencs Kál­m á n polgármester 1929-es újraválasztása a lkalmával , jelezve a körü lmények változását . A legsürgősebb népegészségügyi és szociális p rob lémák megoldása mellett immáron a városi háztar tás egyensúlyának biztosítását tekintette a legfőbb fe l ada tának . 3 9 A következő év elején elmondott p rogrambeszédében is a takarékosságot állította a középpontba , hangsúlyozva , hogy a város fejlesztésével j á ró kiadásokat nem lehet egyetlen generáció nyakába varrni ak­kor, amikor a po lgárság igen súlyos körü lmények közöt t él, ugyanakkor a beruházások elő­nyeit a következő generációk is élvezni fog ják . 4 0

Gyakorlatilag ez az attitűd jellemezte az egész harmincas évek városgazdálkodását . A z új polgármester , Szohor Pál 1935-ös megválasz tásakor szintén a „borzasztó gazdasági válság­gal" való küzde lemre helyezte a hangsúlyt . A megoldás t az „ésszerű" takarékosságban, „re­ális" költségvetés elkészí tésében l á t t a . 4 1 A szigorú takarékosság, továbbá a rövidlejáratú köl­c sönök hosszúlejáratúvá alakítása kétségtelenül egyensú lyban tartotta a városi háztartást , ám ennek köszönhetően a fejlesztések is elmaradtak. Ez a felsőbb hatóságok által is elvárt és tá­mogatott várospoli t ika azzal a következménnyel já r t , hogy a városvezetők „elfelejtettek" na­gyobb távlatokban gondolkodni, pedig erre az évt ized végén , amikor már megvolt a fedezete a beruházásoknak, nagy szükség lett volna.

A válságból va ló kilábalás, az é lénkülő gazdaság mellett új utak keresésére ösztönzött a har­mincas évek v é g é n és a negyvenes évek elején a terület-visszacsatolásokkal és a háborúval megvá l tozó helyzet is. Pisszer János építőmester, házbi r tokos , képviselő-testületi tag az elsők közöt t ismerte fel a Felvidék, Kárpátalja, majd az Észak-Erdé ly visszacsatolásából fakadó új kihívásokat . A Trianon nyomán a város vonzáskörzetébe került szatmári , beregi részek a bé ­csi döntéseket köve tően újra a korábbi centrumaik felé gravitáltak, amivel Nyí regyháza von­záskörzete és forgalma csökkent . Ráadásul a város elvesztette a Galícia felé irányuló te rmény­exportban elfoglalt e lőnyös helyzetét is. Pisszer a kormányza t i polit ika vál tozásából is egyér­te lműen azt vette k i , hogy Nyí regyházának a csonka országban megnőt t fontossága a terület­gyarapodásokkal erősen csökkent . Ú g y vélte, hogy Ny í r egyháza vezetőinek fokozottan őrköd­nie kel l a város érdekei véde lmében, emellett a további takarékosság helyett aktív városfej­lesztő politikát kellene f o l y t a t n i 4 2

Bácsfalvy Antal tanár, képviselő-testületi tag 1940-ben hosszú cikksorozatban vizsgál ta Nyí regyháza fejlődését és fejlesztési lehetőségeit . Ú g y látta, hogy a város az első vasútvonal megépítésétől , illetve a megyeszékhely idehelyezésétől töretlenül fejlődött a gazdasági vá lság begyűrűzéséig , nagyjából 1930-ig 4 3 A győri program n y o m á n megindult gazdasági fellendü­lés és élénkülés Nyí regyházán is j ó alapot biztosít arra, hogy a város ismét az alkotások útjá­ra térjen. Á m - tette hozzá Bácsfalvy - nem az eddigi módszerekkel , mivel a „ liberal kapita­lizmus" végleg megbukott, így új eszmék és új módsze rek n y o m á n lehet csak a fejlődés útjá­ra vezetni a v á r o s t . 4 4 A város a további fejlődés szempont jából kedvező helyzetben van, m i ­vel v idékének nemcsak közigazgatási , hanem gazdaság i és kulturális központja is. M i v e l

3 9 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 1050/1929. 4 0 Uo. Kgy. 1/1930. 4 1 Uo. Kgy. 209/1935. 4 2 Pisszer János: Nyíregyháza helyzete. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 12. 5., Uő: Vicinálosodunk?

Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. november 16. 6. 4 3 Bácsfalvy Antal: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A tespedés nem szükségképpeni.

Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 5. 5. 4 4 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. Romboló világerők sodrában. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap,

1940. október 7. 3.

újabb in tézmények letelepítésére nincs mód , ezért a város fejlődése elsősorban a környéktől függ, annál is inkább, mert a város nem önmagáér t van, hanem azért, hogy a v idékének gaz­dasági és kulturális szükségletei t kielégítse. Ebből a szempontból azonban Nyí regyháza hely­zete meglehetősen kedvezőt len , mivel a környékén lévő falvak népe szegény és földnélküli , míg dél és nyugat felé saját határának tanyái fekszenek. Bácsfalvy úgy látta, hogy a nemzet kulturális és gazdasági fe lemelkedésének legfőbb akadályát képező tanyarendszer hátrányai Nyí regyházán m é g fokozottabban jelentkeznek. 4 5 Szerinte az egyetlen lehetséges megoldás csakis a tanyarendszer teljes felszámolása lehet, és attól sem kel l félni, hogy ezek a nagy te­lepek önálló községekké válnak, mivel a nagy határ inkább csak gátja, mintsem előmozdítója az igazi városi f e j lődésnek . 4 6

Ugyanilyen fontos a modern mezőgazdasági ismeretek elterjesztése a földművelők között , aminek alapja a színvonalas népoktatás , á m nem hiányozhatnak a korszerű gazdasági iskolák sem. Különlegesen szomorú a helyzet Nyí regyházán , ahol több g imnáz ium és szakiskola m ű ­ködik, de egyik sem foglalkozik a mezőgazdák szakszerű o k t a t á s á v a l . 4 7 Pedig a mezőgazda­ság alacsony te rmelékenysége sürgőssé teszi a korszerű ismeretek elterjesztését. A megoldás Bácsfalvy szerint a gazdasági tankötelezet tség lehet, bizonyos területnagyság fölött csak az gazdálkodhat , aki gazdasági középiskolát végzett . Az is érthetet len, hogy a nagy mezőgazda­sági v idék központjában nem létesültek nagyobb ipartelepek, amelyek nemcsak a földnélküli agrárnépességnek biz tos í tanának munkát , hanem az adójuk révén a város költségvetése is ked­vezőbb képet mutatna 4 8

Bácsfalvy Antal hosszan foglalkozott a háztulajdon helyzetével , ami korántsem véletlen, mivel maga is tekintélyes házbir tokosként került a legnagyobb adófizetők listájára, és a Nyír­egyházi Háztula jdonosok Egyesüle tének alelnöki tisztét is ellátta. Elsődleges fontosságot tu­lajdonított a háztulajdon megmentésének , amely szerinte a város fejlődésének az alapját ké ­pezi, sőt, a házépí tés és a városfejlesztés ugyanazt j e l e n t i . 4 9 A gyors és hatásos intézkedések között megemlí te t te többek közöt t a házadó csökkentését , a házbérek kötöt tségének enyhí té­sét, a házakat terhelő bankadósságok és adóhátra lékok rendezésé t és a kamat lábak leszállítá­sát. Azzal persze t isztában volt , hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldása nagyobbrészt nem városi feladat. A várostól az útburkolás és kövezés után fizetendő díjak rendezését , valamint az Erkert és a Bujtos talajvizének csökkentését k ö v e t e l t e . 5 0

4 5 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A népi erők széthullása. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 8. 3^1.

4 6 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A népi erők megmentése, összefogása és fokozása. A tanya­rendszer megszüntetése. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 11. 3-4.

4 7 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A népi erők fokozása - Gazdasági oktatás. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 14. 3-4.

4 8 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A népi erők fokozása - Gazdasági tankötelezettség, új eg­zisztenciák teremtése, nagyipar, Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 15. 3-4.

4 9 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A háztulajdon helyzete és a városfejlesztés, Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 17. 3-4. és Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A háztu­lajdon nemzeti jelentősége. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 21. 3-4.

5 0 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A városi háztulajdon megmentése. Nyírvidék-Szabolcsi Hír­lap, 1940. október 23. 3-4. A házingatlan védelmét szolgálta a tűzkárbiztosítás és a tűzrendészet átalakítására vo­natkozó elképzelései is. (Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A tüzkárbiztosítás és tűzrendészet egyesítése szövetkezeti alapon. Adósság és kamatcsökkentés, Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. november 7. 3^1.)

Bácsfalvy a szociális ellátás teljes rendszeré t is átalakítaná. A város feladata nem a segélye­zés , a karitász kel l , hogy legyen, hanem az anya- és csecsemővédelem, óvodák, napközi ott­honok építése, mezőgazdasági , ipari és kereskedelmi szakoktatás, népfőiskola, népkönyvtá­rak, sokgyermekes szegény csa ládoknak házépí tés , kedvezményes vagy ingyenes színházi e lőadások és hangversenyek s z e r v e z é s e . 5 1 Ú g y látta, hogy elképzeléseinek megvalós í tásához a hozzáál lás gyökeres megvál toztatására , a klasszikus liberalizmussal való szakításra, és he­lyette tervszerű irányításra, és ha kell , kényszer re van s z ü k s é g . 5 2 M i v e l nagy alkotásokra csak egységes társadalom képes , szükség van a liberalizmus és az individualizmus végérvényes fel­adására , és egy új , egységes magyar életszemlélet , egységes nemzeti v i lágkép kialakítására. A tá rsada lom szét tagolódásának megszünte tése - a német és az olasz pé lda n y o m á n - csak fe­lülről indulhat k i . 5 3

Látható , hogy Bácsfalvy a város helyzeté t és az előtte álló feladatokat széles, vi lágméretű összefüggésekbe helyezte, és a város fejlődési lehetőségét a szabadversenyes kapitalizmust m e g h a l a d ó új eszmék - néven nem nevezi, de nyi lvánvalóan a fasizmus, és m é g inkább a ná­cizmus - megértésétől és alkalmazásától tette függővé. (Maga Bácsfalvy leg inkább Imrédy Bé la szélsőjobboldali pártjához állt közel . ) Ideológiai és poli t ikai beáll í tot tsága mellett sem le­het azonban elvitatni, hogy elgondolásai az élet legkülönbözőbb területeit érintették, i lyen ér­telemben átfogó reformprogramot adott, m é g arra is volt gondja, hogy a program megvalós í ­t ásának anyagi fedezetéről gondoskodjon. A z új feladatok megvalós í tásához szükséges pénz e lőteremtését elképzelése szerint úgy lehetne megoldani, hogy a nem városi feladatnak minő­sülő teendőket (pl. oktatás) átveszi az ál lam, amelyektől megszabadulva je len tős összegek szabadulnának fel a városfejlesztés s z á m á r a . 5 4 Legfőbb é rdeme - legalábbis várospoli t ikai szempontból - éppen a totalitás igénye, ugyanis sem a vezérlő gondolata, sem pedig az egyes teendők tekintetében nem tekinthető eredetinek. A klasszikus liberalizmus vá lsága közhelynek számítot t , m í g a konkrét programpontok közül többet már Lukács Ödön is megvalós í tandó-nak tartott fél évszázaddal korábban. M é g i s , Bácsfalvy Antalhoz hasonló komplex vizsgálat­ra és programadásra Lukács óta nem vál la lkoztak a városban. Komplexi tása kü lönösen akkor tűnik k i , ha összevetjük a városházán ebben az időben készülő , 1943-ban beterjesztett város­fejlesztési tervvel.

A város fejlesztésének irányt szabó, átfogó program nem született a korszakban, nagyobb távla tokban egyedül az építési szabályrendeletek előírásai adtak valamilyen keretet a város min t fizikai entitás fejlődésének. A város gazdálkodásának kereteit az évről évre elfogadott köl tségvetés határozta meg, ezeket azonban többnyire minden távlati e lgondolástól mentesen, koncepció t lanul állították össze. Hosszabb távú célok és törekvések gyűj teményének egyedül

5 1 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. A társadalmi és szociális feladatok helyes értelmezése. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 29. 3-4.

5 2 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. Az üdvös törvények és rendeletek nem hatolnak a dolgok gyökeréig, Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. november 15. 3-4., Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükré­ben. Máshol szerzett tapasztalatok, amelyekből azonban mindenki tanulhat. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. november 22. 3-4. és Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. november 29. 3-4.

5 3 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. Új életszemléletre, új stílusra van szükség. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. december 13. 3-4.

5 4 Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméinek tükrében. Honnan vegye a város a pénzt az új feladatokhoz? Az álla­mi feladatokat vegye át az állam. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. október 25. 3-4. A befejező cikkében még egyszer sorba vette a legfontosabb városi teendőket, majd összegszerűen is felsorolta azokat a tételeket, amelye­ket a város megtakaríthat, ha a nem városi feladatokat átveszi az állam. Uő: Nyíregyháza a múlt és jelen eszméi­nek tükrében. Befejezés - Összegzés. Nyírvidék-Szabolcsi Hírlap, 1940. december 24. 3-4.

azok a „programok" tekinthetők, amelyekben a polgármesterek megválasz tásuk alkalmával vagy a képviselő-testület a lakuló közgyűlésén je löl ték k i működésük fő irányait , ezeket azon­ban távolról sem tekinthetők komplex fejlesztési terveknek.

A város fejlődését a maga összete t tségében vizsgáló, a település egészének jövőjét megha­tározó program csak a korszak végén született, ez is csak azért, mert a városrendezési törvény (1937. V I . tc.) kötelezte rá a városokat . Nyíregyháza városfejlesztési terve hosszas előkészí tő munkáka t követően 1943 októberére készül t e l . 5 5 A tervezet a városi élet szinte teljes egészét lefedi, ilyen ér te lemben az első, a komplexi tás igényével készült hivatalos fejlesztési prog­ramnak tekinthető. Elemzésénél azonban gondot jelent, hogy mivel jogszabá ly i e lőírásoknak megfelelően született, így igazából nem tűnnek k i belőle a helyi priori tások, hogy a helyi ve­zetés mely területek fejlesztését tartja az elsődlegesnek.

A terv elsőként a város természeti adottságai t vázolja fel, majd a népszámlálás i és egyéb sta­t iszt ikákon, felméréseken alapuló összesí téseket közöl a népesség számáról , foglalkozási, nyelvi és felekezeti megoszlásáról , a területről és a lakóházakról . Külön figyelmet szentel a bokor tanyák lakosságának: mivel a gazdák kezén lévő földterület az eddig folytatott mezőgaz ­dasági kultúrával nem biztosíthatja az ott é lő több, mint 25 000-es népesség megélhetését , így fennáll a lehetősége annak, hogy az eddig m é g nem számot tevő kirajzás a környező községek­be je lentőssé válik. „Ha a város nem akarja elveszíteni a bokortanyák túlnépesedését, akkor a városban megfelelő ipari megélhetést is kell biztosítani és a mostani külterjes mezőgazda­sági üzemeket belterjesekké kell átformálni, mert ellenkező esetben a kivándorlás feltétlenül bekövetkezik. " 5 6

Később , immáron a mezőgazdaság területén megvalós í tandó feladatok között azonban ke­vés konkrét elképzelés szerepel, az i romány nagyrészt csupán annak megál lapí tására szorí tko­zik, hogy a város határában főként gabonát , tengerit és burgonyát termesztenek, ugyanakkor az ipari növények termesztése je lentékte len; a ló, baromfi és juh tenyésztése megfelelő, míg a szarvasmarháé és a sertésé alacsony fokú; a tárházak megfelelőek, szükségesnek mutatkozik azonban egy korszerű hűtőház építése. A z átalakulás útját csak felvillantja akkor, amikor a szőlő- és gyümölcs termesztésnek az utóbbi időben tapasztalható örvendetes fejlődéséről, és ennek kapcsán életerős belterjes ü z e m e k létrejöttéről s z ó l . 5 7 A tanyavi lág fejlesztési terve -amely a városfejlesztési tervezet mel lékle té t képezi - mindehhez csak annyit tesz hozzá, hogy az e redményes belterjes gazdálkodás é rdekében tagosításra lenne szükség.

Nagyobb terjedelemben foglalkozik a tervezet az iparral. Megállapít ja, hogy a városban csupán kisebb ipari üzemek - villanytelep, vasöntöde, gépjavító műhely, cukorkagyár, olajsaj­toló, asztalos ü z e m e k - vannak, illetve újabban zöldségszárí tók és gyümölcskonzerv-gyárak létesültek. A je len tősebb ipari vál la la tokban mindösszesen 1017 munkás dolgozik. A megva­lósí tandó feladatok közé sorolja a környék burgonyatermését feldolgozó keményí tő- és szesz­gyár, általában is mezőgazdasági t e rmékeke t feldolgozó ipari üzemek telepítését, kü lönösen egy dohánygyár létesítését, hiszen Szabolcs vármegye adja az ország dohánytermelésének harmadát , négy bevál tó is működöt t , a feldolgozására azonban Debrecenben és Munkácson került sor. A célok között szerepel a házi szövőipar fejlesztése, bőrgyár létesítése, egy hű tő­házzal egybekötöt t új közvágóhíd, és mindenekelőt t legalább két tégla- és cserépgyár építése.

5 5 MOL, К 150. IV-30. 3553. es. 64802/1944. Nyíregyháza megyei város városfejlesztési tervezete (a továbbiakban Városfejlesztési tervezet)

5 6 Uo. 5. 5 7 Uo. 9.

Utóbbi már csak azért is k ívánatos volna, mert korábban négy téglagyár is működöt t Nyíregy­házán, most pedig egy sem.

A tervezet azon túl, hogy a k ívánatos létesí tményeket felsorolja, a megvalós í tás módoza ta­ival , eszközeivel nem foglalkozik, így p l . semmit sem mond arról, hogy az üzemek létesítését a város vagy a magántöke feladatának tartja-e, utóbbi esetben pedig m i lehet a város szerepe. Ez különösen annak fényében jelent nagy hiányosságot , hogy az ipar fejlesztésének központi szerepet szán: „Az iparüzemek telepítését a városnak különös gonddal kell támogatni, mert... Nyíregyháza város fejlődése, illetve a bokortanyák túlnépesedésének elhelyezése az iparosítás kérdésével van szoros összefüggésben. " 5 8

A kereskedelemmel kapcsolatos feladatok gyakorlatilag a piacok rendezésére korlátozód­nak, emellett a tervezet szerint „felmerülhet" egy nagyobb üzle tház létesítése a főtéren, a Ko­rona szálló és a törvényház közöt t i t e r ü l e t e n . 5 9 Részletesebben és konkré tabban fogalmazza meg a város feladatait a fejlesztési terv azokon a területeken, amelyek szabályozása, fejlesz­tése hagyományosan a város feladata volt , így mindenekelőt t a közlekedéssel kapcsolatban. A leginkább nagyszabású e lképzelések a közúti közlekedés fejlesztéséről születtek, mivel nem csupán a városon átmenő főutak megfelelő kiépítését és esetleg áthelyezését tartotta fontos­nak, hanem - a korszerű köz lekedés k ívánalmainak megfelelően - az á tmenő forgalom elte­relését is a városközpontból . Ez egy „kőrút-szerű útvonal" kiépítését , azaz a város sugaras szerkezetű úthálózatának radikál is átalakítását jelentette. A tervezet emellett is tartalmaz még néhány nagyobb volumenű elképzelést új utcák nyitására, valamint a város központ i tereinek forgalmi és esztétikai rendezésére , ami azonban igazán korszerű a tervben, a főutak, a helyi je lentőségű utak és a lakóutcák differenciált kezelése . A vasúti közlekedésse l kapcsolatban -amellett, hogy p l . célként foga lmazódik meg a pályaudvar bőví tése - a legjelentősebb elgon­dolás az volt, hogy a kisvasúinak a távolsági személyforgalom céljait szolgáló vonalá t a vá­rosból a M Á V vonalai mel lé ke l l helyezni, a teherszállítást pedig meg kell szüntetni. A vil la­mos fejlesztése nem szerepelt a tervek között , helyette autóbuszjáratok bevezetését irányozta e l ő . 6 0

A tervezet ki tér az utcák és utak burkola tának korszerűsí tésére, a burkolt útfelületek meny-nyiségi növelésére is, és ami f igyelemreméltó , fontosnak tartaná kerékpárutak kiépítését a főbb útvonalak mentén. A burkolat kérdése már a közműfejlesztés részét képezi . Ezen a terü­leten a legfontosabb feladatnak a vízvezeték- és csatornahálózat megteremtését tartja, az 1927-ben elkészült tervek á tdolgozása a l ap j án . 6 1 A z infrastraktúra-központú, mérnöki szem­lélet dominanciája a tervezet m á s részeiben is érvényesült , így például a közigazgatás , a köz­biztonság, a honvéde lem és a tűzbiz tonság a terv készítői számára kizárólag a városházát , az ál lamrendőrségi székházat, a laktanyákat és a tűzoltólaktanyát jelentette, de a közművelődés fejlesztését is kizárólag a sz ínház bőví tésében, egy kultúrház épí tésében, továbbá különböző társadalmi, kulturális és műve lődés i egyesületek, szervezetek székházának megépí tésében l á t t a . 6 2

Természetesen voltak olyan területek, mint a hitélet, a közokta tás vagy a közegészségügy, ahol a város feladata nem is lehetett más , mint a megfelelő infrastruktúra, mindenekelőt t az épület biztosí tása, illetve ennek az igénynek a je lzése. A hitélet területén a templomok,

5 8 Uo. 9-10. 59 Uo. 10. 60 Uo. 10-16, 6 1 Uo. 16-19. 6 2 Uo. 7-9.

a közoktatás terén az óvodák és az elemi iskolák számának növelésében, valamint egyes k ö ­zépiskolák bőví tésében jelöl te meg a fő feladatokat, illetve az internátusi férőhelyek számá­nak növelését tartotta fontosnak, tekintettel arra, hogy a városban tanulók több mint a fele be­járó v o l t . 6 3 A közegészségüggyel kapcsolatban többek között egy tüdőbeteg-szanatór ium fel­építése, az egészségház bőví tése, egy uszodával összekötöt t termál- és gyógyfürdő épí tése, a zöldterületek és a sportterek területének növelése szerepelt a tervek k ö z ö t t . 6 4

„A városfejlesztési program felállítása... nem műszaki, hanem várospolitikai feladat, amely­nek a megoldásával a természeti adottságok szem előtt tartása mellett, a gazdasági és szoci­ális, valamint pénzügyi szempontoknak van döntő szerepük" - fogalmazta meg Harrer Ferenc a törvény szüle tésének az i d e j é n . 6 5 Ennek - úgy tűnik - Nyí regyháza városfejlesztési terve csak részben felelt meg. Az egész tervre a műszak i szemlélet nyomta rá a bélyegét , amely a komplex városfejlesztési programot is alapvetően városrendezési feladatnak tekintette. A ter­vezetet a mérnöki hivatal dolgozta k i , és a megvalós í tás eszközének is a mérnöki hivatalt je ­lölték meg, így az nem véletlenül az infrastruktúra fejlesztésének a terén volt a legkidolgozot­tabb. Ugyanakkor például az ipar és a mezőgazdaság esetében már jóva l elnagyoltabb a prog­ram, a készítői láthatóan nem egészen voltak t isztában azzal, hogy ezeken a területeken m i ­lyen szerepet szánjanak (vagy szánhatnak) a városnak.

A tervezet nagy része így csupán a meg lévő helyzet felvázolását, illetve az elérni k ívánt cé­lok puszta felsorolását adja, a kü lönböző részterületekre vonatkozó elképzelések egymás tó l függetlenek. Például leszögezik, hogy: „Idegenforgalmi érdekessége a városnak nincs",66

ugyanakkor Sóstófürdő fejlesztéséről külön programot csatoltak a tervezethez. Persze egy ál­talános fejlesztési tervtől alapos és részletező elképzeléseket nem is várhatunk el, á m éppen ebből a szempontból hiányolható a komplexi tás , a totalitás. Minden hiányossága el lenére azonban a tervezet készítői egy sor megvalós í tandó feladattal t isztában voltak, így például fel­ismerték, milyen problémákat vet majd fel a motor izác ió és a közúti közlekedés v o l u m e n é n e k növekedése , ami a város úthálózatának nagyfokú átalakítását követeli meg. Világosan látták, hogy a növekedő agrárnépesség megtar tása csak az iparfejlesztéssel, számottevő gyár ipar te­lepítésével lehetséges, ezzel viszont je lentősen m e g n ő a belterületi lakosság száma, amit a la­kásszükséglet felmérésénél , illetve a városias kialakí tásra szánt terület határának a megá l lap í ­tásánál is figyelembe vettek.

A városi elit a vizsgált korszakban többnyire felismerte a várost ért új kihívásokat , és p ró ­bált is az új helyzetnek megfelelő válaszokat adni, á m ezek többnyire nélkülözték a távla to­kat és a koncepciót . Tartalmukban ezek a válaszok alig különböztek egymástól , nagy részük ugyanúgy megta lá lha tó Lukács Ödön által az 1880-as években felvázolt programban, mint fél évszázaddal később Bácsfalvy cikksorozatában vagy a városfejlesztési tervben. Ez egyrészről azt je lz i , hogy az elérni kívánt célok tekintetében a városvezetés nagyfokú következetességet képviselt . A városfejlesztés középpont jában a városrendezés és a városszépí tés , Sóstó k iépí té­se, a közegészségügy, a közoktatás fejlesztése állt, ahol sikerült je lentős e redményeke t elérni , és az időközben megnövekede t t igények is folyamatosan újabb célok kitűzésére késztet ték a vezetést.

Sok elképzelés azonban azért bukkant fel minduntalan, mert a 19. század végén megva lós í -tandónak tartott beruházások és fejlesztések 60 év elteltével sem valósultak meg. Kü lönböző ,

63 Uo. 6-7. 64 Uo. 19-21. 6 5 HARRER, 1936. 356. 6 6 Városfejlesztési tervezet, 22.

elsősorban persze financiális okok miatt nem sikerült például a vízvezeték- és csa tornaháló­zat kiépítése vagy egy kultúrház felépítése. Ezzel szemben még lépéseket sem nagyon tett a városvezetés gazdaiskola létesítésére, a mezőgazdá lkodás szerkezetének átalakítására és bel­terjessé tételére, vagy nagyobb vo lumenű gyáripar megte lepedésének elősegítésére. (Habár maga a város épített egy szeszgyárat az első v i lágháború utolsó évében, ám a szakér te lem h i ­ányában ezt hamar bezárta, az épületeket pedig eladta.) Á m éppen az iparosodással kapcsolat­ban szeretnék rámuta tn i arra, hogy a megvalósul t és elmaradt beruházások, fejlesztések meg­ítélésében nem árt a körültekintés.

M i n t láttuk, az iparfejlesztést a kortársak is sürgették, és elmaradásáért hibáztat ták a veze­tőket . Emellett a történeti irodalomban is szokás a városvezetés t felelőssé tenni, hogy számot­tevő gyáripar nem alakult k i N y í r e g y h á z á n . 6 7 A hazai várostörténeti kutatások azonban azt mutatják, hogy Budapest és szűkebb agglomerációs övezete kivételével az ipar, a gyári nagy­ipar Magyarországon nem játszot t központi szerepet a magyarországi vá ros fe j lődésben . 6 8

Ezek fényében nem biztos, hogy elsősorban az iparosí tás e lmaradását kellene számon kérni a nyíregyházi városvezetésen, mivel semmi sem utal arra, hogy az iparfejlesztés létező kihívá­sokra adott adekvá t válasz lett volna. Mindent összevetve - a kétségtelenül meglévő h iányos­ságok ellenére - a település urbanizációjára és még inkább a legfőbb városi funkció, a köz­ponti szerepkör erősítésére irányuló nyíregyházi várospolitika összességében a hazai városfej­lődés főbb tendenciáinak felismeréséről tanúskodik.

Felhasznált források

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Nyíregyháza Rendezett Tanácsú Város (1929-től Megyei Város) Közgyűlé­sének és Képviselő-testületének iratai, 1872-1950. Nyíregyháza rendezett tanácsú város (1929-től Megyei Város) polgármeste­rének iratai, 1872-1950. Bay (ludányi) család iratai, 1549-1981. Nyíregyháza város levéltára nyomtatvány gyűjteménye, 1867-1954. Magyar Országos Levéltár, Belügyminisztériumi Levéltár, Általános iratok

Felhasznált irodalom

Bosnyák Béla: Nyíregyháza jövője. In: „Én szőke városom." írások Nyír­egyházáról. Összeáll. Hársfalvi Péter és Katona Béla. Nyíregyháza, 1971. 42-45. Fekete József: A közlekedés története Szabolcs vármegyében. In: Szabolcs vármegye. Szerk. Dienes István. Bp., 1939. 312-325. Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza, 1896. Gyáni Gábor: Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejlődésben. In: Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Szerk. V. Fodor Zsuzsa. Veszprém, 1995. 7-18.

6 7 TAKÁCS, 1987. 103-164., TAKÁCS, 1997. 127-138. 6 8 GYÁNI, 1995. 7-18., GYÁNI, 1997. 15-24.

SZSZBML V. B. 181.

V. B. 186.

X I I I . 27. XV. 8.

MOL, К 150.

BOSNYÁK, 1971.

FEKETE, 1939.

GEDULY, 1896. GYÁNI, 1995.

GYANI, 1997.

HARRER, 1936.

HÁRSFALVI, 1982.

HEIM, 1900.

KEMÉNY, 1913.

LUKÁCS Ö., 1886.

LUKÁCST., 1971.

MARGÓCSY, 1995.

NAGY, 1931.

OROSZ, 2003. PISSZER, 1929.

TAKÁCS, 1987.

TAKÁCS, 1997.

Gyáni Gábor: Iparosodás és urbanizáció Magyarországon. In: Kőfallal, sár­palánkkal... Várostörténeti tanulmányok, 7. Szerk. Németh Zsófia - Sasfi Csaba. Debrecen, 1997. 15-24. Hairer Ferenc: Városrendezés és városfejlesztés. In: A mai magyar közigaz­gatás. Szerk. Mártonffy Károly. Bp., 1936. 355-364. Hársfalvi Péter: Az önkormányzat Nyíregyházán a X V I I I - X I X . században. Bp., 1982. Heim Péter: Vasút, posta, távíró, távbeszélő. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. [1900.] 312-316. Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaságföldrajzi monográfiája. Bp., 1913. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyhá­za, 1886. Lukács Tihamér: Nyíregyháza jövője. In: „Én szőke városom." írások Nyír­egyházáról. Összeáll. Hársfalvi Péter és Katona Béla. Nyíregyháza, 1971. 46-51. Margócsy József: Nyíregyháza nemzet-, i l l . országgyűlési képviselői 1848-1944 között. In: Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv, 11. Szerk. Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1995. 205-225. Nagy Elek: Nyíregyháza fejlődése. In: Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Bp., 1931. 39-67. Orosz Károly: A nyírvidéki-rétközi kisvasút. Nyíregyháza, 2003. Pisszer János: Nyíregyháza város fejlődése. In: Szabolcsvármegye fejlődése és kortörténete. Szerk. Háger László. Nyíregyháza, 1929. 87-97. Takács Péter: A polgárosodás útján, 1848-1918. In: Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László - Mező András. Nyíregyháza, 1987. 103-164. Takács Péter: Nyíregyháza iparosodása. In: Kőfallal, sárpalánkkal... Város­történeti tanulmányok. Szerk. Németh Zsófia - Sasfí Csaba. Debrecen, 1997. 127-138.

Nyíregyháza főtere a 20. század elején és az 1930-as években (SZSZBML, XIII. 27.)