ÁRPÁD-KORI ZSINAGÓGA BUDÁN

Takács ágosTonEötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Takács, Á.: Arpadian age synagogue in BudaAbsztrakt: Buda középkori templomait meglehetősen jól ismerjük. Azonban kevésbé közismert a budai német és magyar lakosság melletti harmadik legfontosabb etnikum, a zsidók első imahelye. A 14. századi krónikakompozíció 1307. évi tudósítá-sa említi először, és csaknem egyidős a német és magyar plébániatemplomokkal. 2005-ben Végh András régész tárta fel rész-legesen a mai Szent György tér sarkánál az akkor már több évtizede hiába keresett épületet. Az itt talált maradványok képezik témám alapját, amellyel megpróbálom bemutatni, hogyan nézhetett ki a 13. század utolsó harmadában épült budai zsinagóga.

Kulcsszavak: 13–14. század, zsidónegyed, zsinagógaépítészet, Prága, Bécs, Buda

A zsidóság MAgyArországon A tAtárjárás előtt

Zsidók a Kárpát-medencében gyakran megfordultak már a magyarok letelepedése idején is, hiszen két fontos kereske-delmi útvonal is végighaladt itt: a Regensburgot Kijevvel összekötő, részben a Duna mentén haladó út és a Karintia, illetve Itália felé menő útvonal.1 Mivel állandó közösségeik is leggyakrabban kereskedelmi utak mentén szoktak létrejönni – a legkorábbi középkori, zsidó közösségek is Európában a fontosabb német kereskedelmi központokban, Wormsban, Mainzban és Speyerben jöttek létre –,2 nem meglepő, ha a legelső, 1050-ből származó, a Magyarországon élő zsidóságról szóló beszámoló egy magyarországi, Duna menti város zsinagógájáról tudósít. A várost pontosan nem nevezi meg a forrás, de mind a magyar, mind a nemzetközi kutatás Esztergomban keresi.3 Magát az épületet, illetve a településen belüli helyszínt azonban eddig még nem sikerült azonosítani, így magáról az épületről semmit sem tudunk. Ezen kívül számos földrajzi név (Zsidóhegy, Zsidóvár, Zsidófölde) és okirat (pl. Szent László és Kálmán király törvényei) bizonyítja, hogy már a tatárjárás előtt is számolhatunk Magyarországon zsidó lakossággal, közösségekkel.4

BudA első zsidónegyede

IV. Béla király tatárjárást követő ország- és gazdaság-újjászervező munkájában komoly szerepet játszhatott a zsidó keres-kedő réteg. Mindenekelőtt Henel (vagy Hénok) comes – aki korábban Babenberg II. Frigyes osztrák herceg (1230–1246) szolgálatában állt – játszott kamaraispánként a gazdaságban fontos szerepet. Valószínűleg az ő működéséhez köthető a Béla által 1251-ben kiadott zsidó szabadságlevél is, amely a fent említett II. Frigyes 1244-es hasonló témájú dokumen-tumából merít.5 Kamaraispáni pozíciójában az 1260-as évektől fia, Wluelinus követte Henelt. Az ő tevékenységükkel hozhatóak összefüggésbe a IV. Béla uralkodása alatt vert héber betűs pénzek.6

Mindezek megerősítik azt a feltevést, hogy Budán alapításától kezdődően számolhatunk jelentősebb zsidó lakos-sággal, akik a Zsidó (a későbbi Fehérvári) kapu mellett a Zsidó (a mai Szent György) utcában éltek. Temetőjüket 1894-ben lokalizálták és tárták fel a mai Pauler utca–Roham utca–Alagút utca által közrezárt területen. Az itt talált legkorábbi sírkő 1278-ból származik, amely szintén arra utal, hogy a 13. század második felében már volt Budának zsidó lakossága.7 A régészeti ásatások tanúsága szerint itt éltek egészen a 15. század elejéig, amikor a megváltozott topográfiai (a királyi rezidencia a negyed szomszédságába költözött) és politikai (a zsidók sokkal negatívabb megítélés alá kerültek – elég csak a számos pogromra gondolni) viszonyok miatt alkalmatlannak ítélték a zsidónegyed helyét. A zsidók kiszorítása Zsigmond király alatt fejeződött be, aki a védőszentjének szentelt Szent Zsigmond kápolnát épp itt, a Zsidó utca nyugati

1 KUBINYI 1995, 3.2 KOMORÓCZY 2012, 64.3 KUBINYI 1995, 4; PAULUS 2007, 56.4 KUBINYI 1995, 6.5 KOMORÓCZY 2012, 163.6 Az egyes héber betűk megfeleltethetők egy-egy zsidó kamaraispánnak: ’hét’ = Henel (Henuk); ’pé’ = Fredman vagy Wölfin (Farkas/ Wluelinus);

’alef ’ = Altmann (KOMORÓCZY 2012, 165–168. vö. RÁDÓCZY 1971, 33–37; NAGY 1973, 43–47; SCHEIBER 1973, 91).7 ZOLNAY 1987, 7–8.

253

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

1. kép

részén építtette fel. Ekkor hagyhatták el a zsidók korábbi lakhelyüket, és bonthatták le a zsinagógát. Ezt az is alátámaszt-ja, hogy pusztítás nyoma nem látszott a területen az ásatáskor. A városnegyed utolsó említése 1424-ből származik: Eber-hard Windecke (~1380–1440/41), Zsigmond király német krónikásának feljegyzésében szerepel, aki a kápolna építési helyeként jelölte meg a Zsidó utcát.8 Ezután már mindig csak mint „régi Zsidó utcát” említették (1. kép). Új lakhelyük a Bécsi kapu környékére került, ahol újabb zsinagógát építettek a mai Táncsics Mihály utca 23. számú telken, amelyet 1964-ben Zolnay László azonosított és tárt fel. Az itt talált, Scheiber Sándor által megfejtett fel-irat szerint ez az imaház 1461-ben épült.9 Hogy a korábbi zsinagóga lebontása és az új építése között eltelt 40 évet mi indokolja, az nem teljesen világos, de elképzelhető, hogy ennyi idő kellett, hogy az anyagi és adminisztratív akadályokat el tudják hárítani az építkezés elől. A kutatók sokáig úgy gondolták, hogy Nagy Lajos király 1350-es években született rendeletével10 szüntette meg a budai zsidónegyedet, amelyben kiűzte az országból a zsidókat. Azonban a régészeti feltárások arra utalnak, hogy ez in-kább csak az egyház nyomására végrehajtott névleges rendelkezés lehetett, mivel a korai zsidó negyed helyszínén végzett ásatásokon Zsigmond kori pénzekkel keltezett rétegekből is kerültek elő egyértelműen hozzájuk köthető leletek (többek között egy beégetett Dávid-csillagos fatál, egy festett héber betűkkel ellátott kerámiapohár11 és egy héber feliratos pala-tábla12).

8 „König Sigemont ein halp thumherrnstift in der state zu Ofenin der Juden gassen in der nuwen capellen in gotes ere und ouch in sant Sigemunts ere” (ALTMANN 1893, 179; VÉGH 2006b, 86–87)

9 ZOLNAY 1971, 278; ZOLNAY 1987, 17; SCHEIBER 1983, 83–84. 10 A kiűzésről a Thuróczy Krónika számol be, azonban a pontos dátumot nem jelöli meg. Dán Róbert 1353 májusa és 1357 októbere közé helyezte

ezt (DÁN 1991, 11).11 B. NYÉKHELYI 2003, 41.12 VÉGH 2006a, 136.

254

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

2. kép

3. kép

A zsinAgógA építészeti eMlékei és Azok értelMezési lehetőségei

2005 nyarán egy távfűtővezeték építését meg-előző régészeti feltárás során bukkant felszín-re az akkor már több évtizede hiába keresett zsinagóga.13 A nehézség abból adódott, hogy a 14. századi krónikakompozíció tartalmaz egy rövid utalást a zsinagógára, miszerint „… [Werner fia László] Csák fia Jánossal az éjszaka csöndjében bement Budára a szűz Szent Petronella napját követő csütörtökön, a zsidók zsinagógája mel-letti kapun.” 14

A feltáráson a felső törmelékrétegek eltávolítása után felszínre került a zsinagóga nyugati pillérjének lábazata eredeti helyén, il-letve körülötte az erősen töredezett, de in situ, 20x20 cm nagyságú, vörös, mázatlan téglák-ból álló padlóburkolat (2. kép). Mivel a zsinagóga nem sorsára hagyva pusztult el és nem is pusztítás áldozata lett, hanem a közeli építkezések miatt szisztematikusan lebontották,15 ezért történhetett meg, hogy az alacsonyan lévő részei épségben átvészelték az elmúlt 600 évet, leszámítva a későbbi beépítések során beásott alapozások okozta károkat. (Az épület belsejében három később épült falat is találtak, amelyek eléggé megbolygatták a megmaradt részeket.) A feltöltési rétegekből nagyrészt 14–15. századi kerámia- és üvegtöredékek kerültek elő, ami alátámasztja az épület korára vonatko-zó elképzeléseket, azonban építési idejének vagy bontásának pontosabb datálá-sához nem ad érdemi segítséget.

Egy helyen sikerült a téglapadló alatti részt is megkutatni. Nem sokkal a padló síkja alatt sötétbarna, köves humuszréteg jelentkezett 40–50 cm vastag-ságban, amelyet a talaj lejtését kiegyenlítő rétegként értelmezhetünk. Ez alatt már az altalaj kezdődött. Mivel a humuszréteg leletmentes volt, nagyon való-színű, hogy a zsinagógának nem volt építészeti előzménye, vagyis valóban ez lehetett az első épület ezen a helyen. A pillérlábazattól keleti irányban megszűnt a téglapadló, és egy nagy, összefüggő, sima felületű habarcsos alapozás nyomai kerültek elő, amelyeket csak a modern úttest boltozott vízelvezető csatornája vágott ketté. Úgy tűnik, hogy a feltárt alapozás elhelyezkedése és mérete alapján az imaterem felolva-sóemelvényének (bima) az alapozása lehetett. Pontos formáját és méretét nehéz meghatározni. A habarcsos felület délnyugati széle az épület falaival tompaszö-get zár be, ami arra enged következtetni, hogy felmenő része sokszögű (talán hatszögű, mint a bécsi és a soproni zsinagóga esetében is)16 lehetett. Bécsben sikerült feltárni a hatszögű bimát is, aminek hasonló téglaburkolata volt, mint az itt feltárt padló.17 Ez alapján a budait is hasonlóan képzelhetjük el. A nyugati zárófaltól nyugatra kelet-nyugati irányban húzódó téglafal mellett török kori tárgyak – fémeszközök, állatcsontok és kerámia – kerültek elő nagyobb mennyiségben, ami azt mutatja, hogy a terület a zsidók áttelepítése után is lakott volt, azonban ekkor már új épületek álltak itt. A szintén itt talált, ostromra utaló ágyúgolyó és bombatöredékek is ezt támasztják alá.

A keleti részen a másik pillérnek csak a helyét találták meg. Ettől keletre

13 VÉGH 2006a. Mivel a kapu helye ismert, hiszen ma is létezik, a gondot az jelentette, vajon mennyire állt közel az épület a kapuhoz. Korábban a Szent György téren keresték, mert feltételezhető volt, hogy az imaházra a Szent Zsigmond társaskáptalan temploma épült rá, ahogy ez építészeti és szellemi előképe, a nürnbergi Frauenkirche esetében is megtörtént (VÉGH 1999, 29). Ez az elképzelés azonban tévesnek bizonyult.

14 GERÉB 1993, 132.15 Égett pusztulási réteget csak az épülettől nyugatra találtak, török kori objektumoknál – ez valószínűleg összefüggésben lehet Buda valamelyik

ostromával.16 DÁVID 1978; MILCHRAM 2000, 31.17 HELGERT – MITCHELL 1998, 889.

255

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

4. kép

egy, a téglapadló szintje alá süllyedő gödör pusztította el a rétegeket, amelybe viszont több, az épülethez tartozó farag-vány is beleomlott (pillérlábazat, pillér rétegkövei, illetve bordák). A gödröt két oldalról (keletről és nyugatról) egy-egy újkori fal határolta, ám ezek később keletkeztek, mint a gödör. A feltárási terület keleti végén sikerült tisztázni a zsinagó-ga keleti zárófalát, azonban minden más számításba vehető jelenséget – például a tórafülkét, ami az európai zsinagóga-építészetben legtöbbször a keleti oldalon szokott állni – elpusztított a két újkori fal. A nyugati és keleti végfal egymástól nagyjából 16 m-re estek, amely méret nagyon hasonló a prágai Régi-új zsinagóga hosszméretéhez.18

Az épület építészeti emlékeit három csoportba lehet sorolni.

1. A tartószerkezethez tartozó két pillér darabjai, ezek közé tartoznak a két lábazat elemei és a pillér testét alkotó félhenger alakú rétegkövek (összesen nyolc darab). A lábazatnak nyolcszögletű alapja van, amely élszedésben vég-ződik. Ezen helyezkedik el egy lapos, legömbölyített szélű lemez, amelynek tetején már a rétegkövek következnek. Az egyes rétegeket két félhenger alakú kő alkotja, amelyeket vaskapcsokkal rögzítettek egymáshoz, akárcsak a lábazat elemeit. Magasságuk változó, a feltárt darabok 30–40 cm között változnak. Természetesen az egy réteghez tartozó kövek magassága azonos. A kövek ívesre faragott felületén vörös festés nyomai látszanak, akárcsak a lá-bazaton (3. kép). Arra vonatkozóan nincs adat, hogy milyen magasak lehettek a pillérek, de a feltárt mennyiséghez képest legalább négyszer-ötször annyi kellett, hogy a prágai zsinagóga magasságát megközelítő méretet kapjunk.

2. A következő csoport a boltozatot alkotó bordáké, amelyek közé három teljes és egy erősen töredékes darab tar-tozik. Ezek egyszerű téglalap keresztmetszetű, két oldalukon élszedett faragványok. Mindegyiken megfigyelhető fehér festés maradványa, amely legtöbb esetben azonban a borda felső negyedénél megszűnik. Végh András az ásatási jelentésben boltozati bordáknak nevezte ezeket,19 szerintem azonban nem lehet ezt egyértelműen kimon-dani róluk. A prágai Régi-új zsinagóga előcsarnokának dongaboltozatos terében ezekhez nagyon hasonló profilú hevederívek vannak, ami felveti annak a lehetőségét, hogy ezek is esetleg hasonló funkcióval bírtak. Emellett szól felületi festésük is, amely néhány esetben aszimmetrikus a két oldalukon. Ez dongaboltozat esetében képzelhető el – hogy tudniillik az egyes dongaszakaszok magassága egymástól kicsit eltérhetett. Továbbá a festés fehér színe is arra mutat, hogy ezek nem feltétlenül a zsinagóga főterében voltak, hiszen eddigi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy a főbb szerkezeti elemek itt vöröses színűre voltak festve.20 Sajnos azonban az ásatás térbeli határai miatt nem tudjuk, hogy rendelkezett-e ilyen előtérrel a budai imaház, legfeljebb csak feltételezhető. Ugyanakkor a speyeri zsinagóga női imatermét, amelynek építését az adományozó felirata alapján 1213–1214 körülre teszik,21 a rekonstrukció szerint hasonló profi-lú boltozati bordával fedték.22 Ez a keresztboltozat elképzelését erősíti meg, azonban a festés ebben az esetben is hagy némi bi-zonytalanságot.

3. A harmadik csoportba három mérműves faragvány tartozik, ame-lyek nem a zsinagóga szelvényeiből kerültek elő, hanem néhány m-rel távolabb. Az ásatást vezető régész, Végh András szerint a környéken a zsinagóga volt az egyetlen olyan épület, amelyhez léptékében, illetve stílusában kötni lehet ezeket a faragványokat. Ezek a 15 cm szerkezeti vastagságú, enyhén töredékes darabok sok fejtörésre adhatnak okot. Profiljuk egy kissé szabálytalan nyolcszög és egy körtetag kombinációja. Kettő közülük össze is illeszthető, a harmadik is valószínűleg ugyanannak a szerkezetnek volt a része, mivel az oldalának az íve megegyezik a másik darab ívének méretével (4. kép). Feltűnő rajtuk – mivel mérmű esetében leginkább ablakra gondolna az ember –, hogy üveg beillesztésére alkalmas horony nincs a profilon, illetve a 15 cm vastagság nem feltétlenül elég egy ablakszerkezethez, bár kizárni ez alapján még nem lehetne. Fontos megjegyezni azt is, hogy poligonális oldaluk

18 SALLAY – SEDLMAYR 1964, 200.19 VÉGH 2006a, 130.20 Vö. pillértörzs, mérművek.21 PORSCHE 2005, 136.22 BIRK – TRANSIER – WERNER 2004, 135.

256

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

5. kép

sokkal elnagyoltabb, kevésbé finom ezeknek a kidolgozása. Christian Kayser átfogó, ablakmérművekről szóló monográfiájának összegző képtábláit nézve23 nem tűnik valószínűnek az ablak lehetősége. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány Kaysernél nem szereplő épület esetében ismerünk olyan ablakprofilt is, amelyek annak ellenére, hogy bizonyíthatóan külső és belső tér határán álló falban voltak, nem rendelkeztek ablaküveggel.24

A zsinagógában mindenesetre több lehetőség is adódik mérműves szerkezetek elhelyezésére. Első és talán leggyakrabban előforduló megoldás a már említett ablak. A következő lehetőség a frigyszekrény keretezése. Erre is akadnak példák Magyarországon: Sopronban rögtön kettő is, a Zsidó (1440 óta Új) utcában az Ó-zsinagógában,25 illetve a tőle nem messze lévő, kicsit korábban feltárt magánzsinagógában.26 Az elhelyezés további lehetősége, a bima gyakran kőből készült korlátja. A soproni magánzsinagógában előkerültek oszlopok, amelyek egy ilyen létére utalnak,27 de Richard Krautheimer is közzétett monográfiájában egy 19. századi metszetet a wormsi zsinagógáról,28 ahol látszik a korlát mérműves felépítménye.29 Valamint Kölnben a feltárt kisebb kőtöredékekből is sikerült rekonstruálni egy bimát, ennek szerkezete azonban szintén inkább a Krautheimer által bemutatottra emlékeztet.30 És végül, utolsó megoldási lehetőségként az ülőfülkéket kell megemlíteni, amelyek előfordultak zsinagógákban is, ám a legjobb párhuzam a prágai Týn templom szentélyében található. Ez a fajta magyarázatot adhatna arra, hogy miért aszimmetrikus a profil két oldala – mivel a belső oldal ebben az esetben nem, vagy csak alig volt látható –, ugyanakkor kérdésessé teszi ezt a lehetőséget az, hogy a mérműveknek mindkét oldala festve volt. A feltárt kövek és az ismert adatok alapján tehát még nem lehet eldönteni, hogy a felsoroltak közül melyik funkciót töltötték be ezek a kövek, legvalószínűbbnek azonban a bima korlátszerkezete tűnik.

A zsinagóga alaprajza megszer-keszthető a hosszúságából, illetve abból, hogy ismerjük a középső pillérek helyét (egész pontosan az egyik pillér helyét, amiből viszont a másiké is meghatároz-ható). A nyugati zárófal és a pillér tá-volsága 4,70 m, vagyis az épület belső szélessége nagyjából 9,50 m lehetett. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor ezt még annyival egészíthetjük ki, hogy a feltárt tört kő falazatot valószínűleg kváderrel burkolták. Ezt támasztja alá az, hogy a faltól nagyjából 35 cm-re megszű-nik a padló téglaburkolata. Tehát akkor úgy módosíthatjuk az előbbi számsort, hogy a zárófal feltételezett belső síkja és a pillér közti távolság 4,35 m, vagyis az épület 8,70 m széles és 13,10 m hosszú lehetett belülről. Ez nagyjából megfe-lel a Feuerné Tóth Rózsa által leírt 2:3 aránynak, amely megfigyelései szerint a középkori zsinagógák oldalarányait jelle-mezte.31 Külső méreteinél ez azt jelenti (ha itt is hozzáadjuk a bent is feltételezett burkolatvastagságot), hogy körülbelül 16,60x11,30 m lehetett (5. kép). Boltozati rendszere első pillantásra bordás keresztboltozatnak tűnik, azonban figyelembe véve, hogy a fennálló középkori zsinagógák esetében igen ritkán találkozunk ennek szabályos megjelenésével, arra kell gondolni – amit szintén Feuerné Tóth Rózsa állapított meg –, hogy a zsinagógákban, valószínűleg a kereszt formájának mellőzése érdekében,

23 KAYSER 2012, Beilage I.24 ALTWASSER 2009, 41 (Abb. 18) – Ennek még a profilja is hasonlít a budaiakhoz, azzal a különbséggel, hogy nincs rajta körtetag.25 DÁVID 1978, 168 (70. kép)26 SCHEIBER 1958, 295.27 SCHEIBER 1958, 294.28 KRAUTHEIMER 1927, 105 (Abb. 22)29 Albrecht Altdorfer a regensburgi zsinagógáról készített metszetén is van baldachin, ott azonban nem mérműves szerkezet (KRAUTHEIMER

1927, 109 [Abb. 23]).30 BIRK – TRANSIER – WERNER 2004, 136–137.31 FEUERNÉ TÓTH 1972, 57.

257

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

6. kép

egy ötödik boltsüveget és ennek megfelelő boltszakaszt is beiktattak.32 A boltozat, illetve az egész épület magas-ságát szintén csak a párhuzamok, illetve az alkalmazott arányok alapján lehet feltételezni, mivel a boltozatnak egyáltalán nem került elő eleme (6. kép). Az épület belső kialakításából a pillérekén kívül csak a bima helyét tudjuk biztosan, mivel ennek habar-csos alapozása előkerült a feltárásnál. Bár pontos alak-ját nehéz meghatározni a habarcsos felület kiterjedése alapján, azonban a délnyugati sarkánál megfigyelhető közel 135°-os szögből, és a mellette közvetlenül jelent-kező padlóburkolatból úgy tűnik, mintha nyolcszögletes alapja lett volna. Mivel a bima formáját tekintve a zsi-nagógákban meglehetősen széles a paletta – a szabályos négyzettől (pl. Worms) a szabálytalan (pl. Regensburg) és szabályos hatszögig (pl. Bécs, Sopron) –, könnyen le-het, hogy Budán valóban nyolcszög alakú volt.

Ideális körülmények között valószínűleg a tórafülke emelvényének alapozása is előkerülhetett volna, azonban a keleti zárófaltól nyugatra feltárt két újkori fal alapozása valamint az általuk közrezárt gödör ennek leghalványabb remé-nyét is megszüntette. Mivel a zsinagógaépítési szokások közül a tóraszekrény elhelyezését követték a legkonzekvenseb-ben, biztosan állíthatjuk, hogy a keleti oldalon állhatott itt is. A zsinagóga bejáratát szintén csak találgatni tudjuk, viszont mivel az északi és keleti oldalról utca határolta, ráadásul, mint tudjuk, a keleti oldalon a tóraszekrény állt, az északi oldal pedig a Zsidó-kapu miatt nem nagyon volt alkalmas bejárat számára, marad az a megoldás, hogy valószínűleg a telken belülről, a nyugati rövid, vagy a déli hosszú oldalról lehetett bejutni. Példa mindkét helyzetre akad, így ez is nyitott kérdés marad, mígnem egy további ásatás fényt nem derít erre is.

Az épület keltezése

Az ásatáson előkerült építészeti elemek alapján nehéz pontosan meghatározni az építés idejét. A legtöbb faragvány meg-lehetősen egyszerű kiképzésű, nincsenek jellegzetes vonásaik, ami alapján egyértelműen lehetne egy adott korszakhoz kötni őket. A boltozati vagy hevederbordák alakja alapján leginkább a 13. század elejére gondolhatnánk. Több helyről ismerünk hasonló bordákat. A pilisi apátságban például a kolostortól keletre fekvő épületek környezetében találtak élszedett hasáb formájú bordákat, amelyek már nem az apátság első építési fázisához tartoznak, így nagyjából a 13. század első harmadára datálhatóak.33 A már említett speyeri zsinagóga női imaterme is 1213 körülre keltezhető.34 Ezek a formák azonban sokáig éltek, nem köthetőek egy-két évtizedhez, így nem ad használható támpontot a keltezéshez. A mérműveknél bemutatott formai hasonlóságok pedig inkább a 13. század végére, 14. század elejére kelteznék az épületet. A feltárt épületrésznél azonban nem sikerült különböző építési fázisokat elkülöníteni, így míg az ellenkezője be nem bizonyul, egy építési periódust kell feltételeznünk. Meghatározó stílusjegyek híján marad a történeti adatok és a párhuzamok (a bécsi és a prágai zsinagóga) alapján való keltezés, amelyek mind arra utalnak, hogy nagyjából a 13. század utolsó harmadában épülhetett az imaház, de egészen biztosan 1307 előtt.35

32 FEUERNÉ TÓTH 1972, 50.33 HOLL 2000, Tafel 32/5.34 PORSCHE 2005, 136.35 Vö. GERÉB 1993, 132.

258

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

IrodAlom

GERÉB László (ford.)1993 Képes Krónika. Magyar Hírlap és Maecenas Kiadó, Budapest.

ALTMANN, Wilhelm (ed.)1893 Eberhart Windeckes Denkwürdigkeiten zur Geschichte des Zeitalters Kaiser Sigmunds. Zum ersten Male vollständig herausgege-

ben. R. Gaertners Verlagsbuchhandlung, Berlin.

ALTWASSER, Elmar2009 Die Baugeschichte der alten Synagoge Erfurt vom 11.–20. Jahrhundert. In: Ostritz, Sven (Hrsg.): Die mittelalter-

liche jüdische Kultur in Erfurt. Band 4. Die alte Synagoge. Weimar.

BIRK, Karin – TRansIER, Werner – WEnER, Markus (eds.)2004 Europas Juden im Mittelalter. Katalog zur Ausstellung im Historischen Museum der Pfalz, Speyer, 19. November 2004 bis 20.

März 2005. Ostfildern.

DÁN Róbert1991 Mikor űzte ki I. Lajos a zsidókat? Tanulmányok Budapest Múltjából 24, 9–15.

DÁVID Ferenc1978 A soproni Ó-zsinagóga. Magyar Izraeliták Országos Képviselete, Budapest.

FEUERNÉ TÓTH Rózsa1972 Magyarországi középkori zsinagógák az általános európai fejlődés tükrében. Évkönyv. Magyar Izraeliták Országos

Képviselete 1971/72, 43–61. HELGERT, Heidrun – MITCHELL, Paul1998 Wien 1 – Judenplatz. Fundberichte aus Österreich 37, 886–890.

HOLL Imre2000 Funde aus dem Zisterzienserkloster von Pilis. Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Budapest.

KAYSER, Christian2012 Die Baukonstruktion gotischer Fenstermasswerke in Mitteleuropa. Michael Imhof Verlag, Petersberg.

KOMORÓCZY Géza2012 A zsidók története Magyarországon 1. Kalligram, Pozsony.

KRAUTHEIMER, Richard1927 Mittelalterliche Synagogen. Frankfurter Verlags-Anstalt, Frankfurt.

KUBINYI András1995 A magyarországi zsidóság története a középkorban. Soproni Szemle 49, 2–27.

MILCHRAM, Gerhard2000 Museum Judenplatz for Medieval Jewish Life in Vienna. Pichler Verlag, Wien.

NAGY Loránd1973 Adatok a késő Árpád-kori pénzek kormeghatározásához. Numizmatikai Közlöny 72-73, 43–47.

B. NYÉKHELYI Dorottya2003 Középkori kútlelet a budavári Szent György téren. (Monumenta Historica Budapestinensia 12.) Budapesti Történeti

Múzeum, Budapest.

259

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

PAULUS, Simon2007 Die Architektur der Synagoge im Mittelalter. Überlieferung und Bestand. Michael Imhof Verlag, Petersberg.

PORSCHE, Monika2005 Die mittelalterliche Synagoge zu Speyer. In: Wamers, Egon – Backhaus, Fritz (ed.): Schriften des Archäologischen-

Museums Frankfurt 19. Synagogen, Mikwen, Siedlungen jüdisches Alltagsleben im Lichte neuer archäologischer Funde. Archäo-logisches Museum Frankfurt am Main, Frankfurt.

RÁDÓCZY Gyula1971 A héber betűjeles Árpád-kori pénzekhez. Numizmatikai Közlöny 70-71, 33–37.

SALLAY Marianne – SEDLMAYR János1964 A soproni középkori zsinagóga. Magyar Műemlékvédelem 1959-1960, 191–205.

SCHEIBER Sándor1958 A feltárt középkori soproni zsinagóga. Soproni Szemle 12, 289–298.1973 A héber betűjeles Árpád-házi pénzekhez. Numizmatikai Közlöny 72-73, 91.1983 Jewish Inscriptions in Hungary: From the 3rd Century to 1686. Akadémiai Kiadó, Budapest.

VÉGH András1999 Adatok a budai Kisebb Szűz Mária, más néven Szent Zsigmond templom alapításának történetéhez. Budapest

Régiségei 33, 25–34.2006a Buda város első zsidónegyedének emlékei az újabb ásatások fényében. In: Kisfaludy Júlia (szerk.): Régészeti kuta-

tások Magyarországon 2005. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 125–142.2006b Buda város középkori helyrajza I. (Monumenta Historica Budapestinensia 15.) Budapesti Történeti Múzeum, Bu-

dapest.

ZOLNAY László1971 Középkori zsinagógák a budai várban. Budapest Régiségei 22, 271–282.1987 Buda középkori zsidósága és zsinagógáik. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest.

260

Takács Ágoston: Árpád-kori zsinagóga Budán

ArpAdIAn Age synAgogue In BudA

ágosTon Takács

Based on archaeological and written sources the first synagoge of Buda was built in the last third of the 13th century. It is located next to the western gate of the city, which was first called „Jewish gate”, then „Fehérvári gate”. The excavated remains of the building show a very similar building to Staronove (Old-New) Synagogue in Prague and the medieval synagogue of Vienna in Judenplatz. These were also built in the second half of the 13th century. The synagogue of Buda has two naves with two columns. In the centre of the space between the columns was the bima, which is a po-lygonal, probably octagonal, reader podium. The synagogue was abandoned in the beginning of the 15th century when King Sigismund (1387–1437) relocated the Jewish community to the north side of the city near to the so called Vienna gate. In the second half of the 15th century the new synagogue was built here.

261