„Az egyetem embert képez, nem munkaerőt.” – Diplomás pályakövetés oktatói szemmel

A Debreceni Egyetem „Diplomás Pályakövető Rendszerének” főbb eredményei és

tapasztalatai 2010 – 2011

2012

A Debreceni Egyetem „Diplomás Pályakövető Rendszerének” főbb eredményei és

tapasztalatai 2010 – 2011

Szerkesztette: Fónai Mihály – Szűcs Edit

Lektorálta: Dr. Cseri Julianna, az orvostudomány kandidátusa, főiskolai tanár

Technikai szerkesztő: Balla Tibor

Kiadó: Debreceni Egyetem

Debrecen, 2012.

A kötet a TÁMOP – 4. 1.1 -08/1-2009-0003 projekt keretében és támogatásával készült.

ISSN 2063-2886

A Debreceni Egyetem „Diplomás Pályakövető Rendszerének”

főbb eredményei és tapasztalatai 2010 – 2011

3 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Tartalomjegyzék

Köszöntő ..................................................................................................................................... 4

Bevezető ..................................................................................................................................... 5

Fónai Mihály – Puskás Orsolya – Szűcs Edit: ......................................................................... 10

A Debreceni Egyetem aktív hallgatói – vélemények és elvárások a képzésről és a munkaerő-

piacról, 2010 - 2011 ................................................................................................................. 10

Fónai Mihály – Kotsis Ágnes – Csomós György: .................................................................... 26

A Debreceni Egyetem frissdiplomásainak véleménye és elvárásai a képzésről és a munkaerő-

piacról, 2007 – 2010 ................................................................................................................. 26

Marián Béla: ............................................................................................................................ 46

A Debreceni Egyetem végzett hallgatóinak személyes megkeresésen alapuló vizsgálata ...... 46

Fónai Mihály – Ceglédi Tímea – Márton Sándor: ................................................................... 62

A Debreceni Egyetemen végzett DETEP-es hallgatók véleménye a programról, és munkaerő-

piaci életútjuk néhány vonása .................................................................................................. 62

Berényi András – Tóth Anikó Panna: ...................................................................................... 74

A fogyatékossággal élő hallgatók helyzete és támogatásuk tapasztalatai a Debreceni

Egyetemen 2002-2011 .............................................................................................................. 74

Eszenyiné Borbély Mária – Ujhelyi Mária: ............................................................................. 91

A Debreceni Egyetem oktatói körében végzett kérdőíves felmérés eredményei ..................... 91

Bordás Andrea - Ceglédi Tímea – Németh Nóra Veronika – Szabó Anita: ........................... 121

„Az egyetem embert képez, nem munkaerőt.” – Diplomás pályakövetés oktatói szemmel .. 121

Szűcs Edit – Balla Tibor – Halczman Attila ........................................................................... 141

A frissdiplomások és a munkáltatók véleménye és elvárásai a képzésről ............................. 141

Csoba Judit – Czibere Ibolya: ................................................................................................ 151

„Mire készítsen fel az egyetem?” A munkaadóknak a diplomás pályakezdőkkel és a

képzőintézményekkel kapcsolatos elvárásai .......................................................................... 151

Bunya-Szabados Anikó - Kovács Sándor: .............................................................................. 166

A Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma aktív és végzett

hallgatóinak pályakövetése..................................................................................................... 166

Balatoni Ildikó –Csernoch László – R. Fedor Anita: ............................................................. 183

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum hallgatóinak összetétele,

véleménye és várakozásai, 2010 – 2011 ................................................................................ 183

Buda András – Végső János: ................................................................................................. 198

Diplomás pályakövetés és hallgatói elégedettségvizsgálatok elemzésének tapasztalatai a

Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karain (DE-TEK) ................................................. 198

Szerzőinkről ........................................................................................................................... 222



4 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Köszöntő

A kedves olvasó a Debreceni Egyetem „Diplomás Pályakövető Rendszerének” eredményeit

összefoglaló kötetet tartja a kezében. A kötet a „Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés

a felsőoktatásban. A Vezetői Információs Rendszer és a Diplomás Pályakövető Rendszer

bevezetése a Debreceni Egyetemen TÁMOP 4.1.1 – 08/1 - 2009 – 0003. számú projekt”

keretében folytatott vizsgálatok tapasztalatai alapján készült.

Hasonló vizsgálatokra, mérésekre már korábban is többször került sor intézményünkben.

Ezek a minőségbiztosítási tevékenységekhez kapcsolódtak, az integrált Debreceni Egyetem

vezetése a kétezres évek elején arra volt kíváncsi, hogy a végzett hallgatók hogyan

boldogulnak a munkaerőpiacon, hol, milyen területeken és beosztásokban dolgoznak, mi a

véleményük az Alma Materben folyó képzésekről, mennyire elégedettek azzal. Eközben több

karon is folytak hasonló utánkövetéses vizsgálatok, melyek a vázolt tapasztalatok mellett az

alumni szervezetek kialakítását is célul tűzték. A több helyen is megindult kezdeményezések

sok hasznos tapasztalattal és eredménnyel szolgáltak, ezek alapján a kétezres évek első

évtizedének közepére már kiforrott elképzelések és eszközök álltak az utánkövetéses, vagy

ahogy egyre inkább nevezték, a diplomás pályakövetés rendelkezésére. Természetesen

megkerestük a térség potenciális munkáltatóit is, ahol végzettjeink nagy számban dolgoznak.

Ezek voltak a közvetlen előzményei egy átfogóbb rendszer kiépítésének, melyhez a szükséges

erőforrásokat a TÁMOP keretében kiírt pályázat biztosította.

E pályázat nemcsak pénzügyi erőforrásokat biztosított a diplomás pályakövetés rendszerének

működtetéséhez, annál sokkal többet jelentett. Az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit

Kft. szakmailag is támogatta az egyes egyetemek és főiskolák diplomás pályakövető

rendszerét, továbbképzésekkel, eszközökkel, szoftverekkel és a mérésekhez használt

kérdőívekkel, valamint a mérések eredményeinek a közös értelmezésével és azok

disszeminációjával.

A Debreceni Egyetem, ahogy a kötet írásai ezt mutatják, lényegesen több feladatot vállalt

annál, mint ami a pályázathoz feltétlenül szükséges volt. Így vált teljessé a kép, így

mondhatjuk azt, hogy elegendő információval bírunk a hallgatók és a frissen végzettek

helyzetéről, véleményéről és elvárásairól, és azokat össze tudjuk vetni a munkáltatók és az

oktatók véleményével és elvárásaival is. A vizsgálatok tapasztalatainak a mélyebb elemzése

most történik, a karok fogalmazzák meg az azokból következő feladataikat, a feedback most

körvonalazódik. A diplomás pályakövető rendszer eredményei lehetőséget adnak a Debreceni

Egyetem és a karok vezetőinek arra, hogy a tapasztalatokat figyelembe véve strukturális és

tartalmi változtatásokat fogalmazzanak meg, és azokat „visszakapcsolják” az egyetem napi

működésébe. Így válik teljessé a kép, és mondhatjuk azt, hogy az egyetemen folyó képzés

valamennyi szereplője alakíthatja magát a képzési folyamatot, annak szerkezetét és szakmai,

tudományos tartalmát is.

E gondolatok figyelembevételével ajánlom mindenki figyelmébe e kötetet.

dr. Fábián István

a Debreceni Egyetem rektora



5 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Bevezető

Kötetünk a „Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a felsőoktatásban. A Vezetői

Információs Rendszer és a Diplomás Pályakövető Rendszer bevezetése a Debreceni

Egyetemen TÁMOP 4.1.1 – 08/1 – 2009 – 0003. számú projekt” keretében folytatott

kutatások eredményei alapján készült. E projekt célja a vezetői információs rendszer, és a

diplomás pályakövető rendszer bevezetése és működtetése volt. Jelen kötetben a diplomás

pályakövetéssel összefüggő eredményeket elemezzük.

A Diplomás Pályakövető Rendszer céljai és alkalmazásának a lehetőségei

A diplomás pályakövető rendszereknek több típusa is kialakult a különböző országokban.

Van, ahol a végzetteknek kötelező válaszolni az egyetemek megkeresésére, ilyen például a

svéd pályakövetés. A másik, elterjedt modellben az egyetemek játszanak aktív szerepet,

csekély állami, felsőoktatás politikai közreműködéssel, mint az Egyesült Államok egyetemei

esetében. Gyakori a kevert modell, amelyekben az egyetemek mellett állami és egyéb

intézmények is részt vesznek a végzettek után követésében.

A különböző pályakövető rendszerek néhány dologban mégis hasonlóak: céljuk az, hogy

minél több, használható információhoz jussanak végzett hallgatóikról, azok munkaerő-piaci

karrierjéről, képzési terveiről, az egyetemi képzésről kialakult véleményükről és elvárásaikról.

Elterjedt gyakorlat az is, amikor nemcsak a végzetteket keresik meg, hanem más munkaerő-

piaci szereplőket is. Mire használják a kapott információkat, eredményeket? Leginkább

magának a képzésnek fejlesztésére, a képzés szerkezetének, curriculumainak és szakmai,

tudományos tartalmainak a változtatására és fejlesztésére, hisz a végzett szakember hosszabb

távon már meg tudja ítélni a felsőoktatás működését, látja, hogy azon hol kell és érdemes

változtatni.

Nem térnek el ettől a Debreceni Egyetem Diplomás Pályakövető Rendszerének (a

továbbiakban: DPR) a céljai, és az alkalmazás lehetőségei sem. A rendszer működése során

olyan adatokhoz, információkhoz juthatunk, amelyek eddig nem, vagy csak kismértékben

álltak a rendelkezésünkre. A hazai felsőoktatási statisztika például keveset tud a hallgatók

családi hátteréről, holott az sok szempontból behatárolja a felsőoktatási aspirációkat és

esélyeket is. Kevéssé volt ismert eddig az is, hogy a képzés különböző vonatkozásait hogyan

látják az aktív és végzett hallgatók. Ezzel összefüggésben természetesen ismert volt az

elméleti képzés és a gyakorlat, a gyakorlati képzés viszonyáról kialakult vélemény és elvárás,

a képzés „túl elméleti” minősítése. De már kevésbé volt ismert az, hogy a frissdiplomások

hogyan ítélik meg a különböző kompetenciák átadásának a lehetőségeit és színvonalát,

mennyire és hogyan készít fel az egyetem a szakmára, milyen szocializációs mintákat

közvetít, egyáltalán, hogyan szocializálja a hallgatókat a választott professziókra. A diplomás

pályakövető rendszer ebben az értelemben „helyzetképet” ad, amire alapozva lehet tervezni a

képzés fejlesztését, a képzés struktúrájának és tartalmának a változtatásait. Ehhez

természetesen nemcsak az aktív és a végzett hallgatókat kell megkérdezni, hanem a

felsőoktatás és a munkaerő-piac más szereplőit is, azaz a tanárokat, és a munkáltatókat is. A

lehetséges aktorok véleményének és elvárásainak a megismerése alapján lehet arról beszélni,

hogy a DPR eredményeit hogyan és milyen módon „csatornázza vissza” az egyetem, a karok

és a szakok a képzésbe.

A Debreceni Egyetem már túllépett a szimpla „helyzetértékelésen”, megkezdődött az

eredmények figyelembevétele, és a fejlesztési célok, stratégiák megfogalmazása – e kötetben

elsősorban a helyzetértékelés kap szerepet, de természetes, hogy megfogalmazódnak a

lehetséges fejlesztési célok és feladatok is. A lehetséges visszacsatolások, ahogy arra utaltunk,

az egyetem működésének számos területét érintik: a képzések curriculumának szerkezetét és

tartalmát éppúgy, mint az oktatásszervezést, vagy az infrastrukturális területeket, vagy akár az



6 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

egyetem belső és külső kommunikációját és az arculatépítést is. Oktatói, hallgatói, és

munkáltatói visszajelzések egyaránt azt mutatják, hogy gyakran a már működő programokról,

vagy lényeges tervekről és elképzelésekről a potenciálisan érintettek kevés vagy pontatlan

információval rendelkeznek, így e területeken is mód nyílik a visszacsatolásokra és

fejlesztésekre.

A projekt szervezete

A Vezetői Információs Rendszer (VIR) és a DPR alprojekt szervezeti felépítése a két

alprojekt szakmai logikáját követte. A DPR a Debreceni Egyetem minőségbiztosítási

szervezetére alapozódott. Az alprojekt szakmai vezetője a minőségbiztosítási rektori

megbízott. A DPR projekt céljait és a lebonyolítás operatív feladatait is e bizottság dolgozta

ki. Az operatív munka a karok és a centrumok minőségügyi vezetőinek, valamint a Hallgatói

Önkormányzatnak a bevonásával valósult meg. E team vállalt feladatot az alkalmazott

kérdőívek véglegesítésében, a hallgatói és egyéb címlisták kialakításában, valamint a mérési

eredmények feldolgozásában. A felméréseket a bizottság munkájában résztvevő

informatikusok, statisztikusok és szociológusok koordinálták.

A projekt keretében folytatott felmérések

A pályázati kiírás alapján a kötelező mérések az aktív és a végzett hallgatókra irányultak. A

kötelező méréseken túl az egyetemeknek lehetőségük volt egyéb vizsgálatok lefolytatására is.

A Debreceni Egyetem pályázati anyagában a kötelező mérések mellett három területen is

vállalt kutatásokat, ezeket a továbbiakban bemutatjuk. Az egyes célcsoportok megkereséséhez

az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. (a továbbiakban: Educatio Kft.) szakmai

támogatásként központi kérdőíveket dolgozott ki, melyek használata az egységes országos

adatbázisok kialakíthatósága miatt kötelező volt. A különböző hallgatói és végzett hallgatói,

frissdiplomás csoportokra irányuló mérések metodikája, az alkalmazott kérdőívek azonban

lényegesen változtak a projekt két éve alatt. E változásokat részben az első év méréseinek a

tapasztatai indukálták – ám a változások miatt a két év hasonló méréseinek az összevetése

komoly problémát jelentett, ezt a kötetbeli írások is jelzik. Természetesen az alkalmazott

kérdőívekben mód volt az intézmény és a karok saját kérdéseinek a megjelenítésére is – ezek

a Debreceni Egyetem kérdőíveiben omnibusz kérdőív elemekként jelentek meg. Lássuk,

milyen méréseket folytattunk a pályázat futamideje, 2009. decembere és 2012 februárja

között.

A Debreceni Egyetem aktív hallgatóinak motivációs vizsgálata

Az aktív hallgatók körében folytatott vizsgálatok célja a szak-és egyetemválasztás

motívumainak a megismerése, valamint a munkaerő-piaci várakozások, a képzési és

elhelyezkedési stratégia feltárása volt. Azt vártuk, hogy az eredmények a végzett hallgatókra

irányuló vizsgálatok eredményeinek az összevetése alapján a professzionalizációs folyamatok

mérésére, a pályamotivációk és aspirációk alaposabb feltárására, a fejlesztési javaslatok és a

tágabban értelmezett visszacsatolások alaposabb megfogalmazására is alkalmasak lesznek. A

projekt futamideje alatt két adatfelvételre kerül sor: 2010 és 2011 tavaszán. Az alkalmazott

módszer on-line kérdőíves eljárás volt, melyhez az EvaSys alapú verziót használtuk (az összes

többi, on-line kérdőíves vizsgálat esetében is).

Az aktív hallgatókat a Debreceni Egyetem Neptun-rendszerén keresztül, EvaSys alapú on-line

kérdőívvel kerestük meg. Az egyetemnek 2010-ben 27.540 hallgatója volt, ebben nincsenek

benne a külföldi hallgatók; közülük 1637 fő válaszolt, ami az összes, érintett aktív hallgató

5,9 százaléka. A 2011-es tavaszi vizsgálat során az egyetemnek 28.797 magyar



7 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

állampolgárságú hallgatója volt, közülük 2460 fő válaszolt, ami 8,5 százalékos válaszadási

arányt jelent.

Végzett hallgatók on-line kérdőíves megkérdezése

A pályázati kiírás alapján, 2010 tavaszán került sor az első megkeresésre, a 2009-ben

végzettek körében, majd a második megkeresésre 2011 tavaszán, a 2010-ben végzettek

körében. A mérés kritériuma volt, hogy az adott évben végzettek 90 százaléka az adatbázisba

kerüljön; az alkalmazott kérdőív a TÁMOP 4.1.3. projekt keretében az Educatio Kft. által

kidolgozott kérdőív módszertanát vette figyelembe.

Ugyanazoknak a kérdőíveknek az alkalmazásával folytattuk le a megkeresés előtt három

évvel végzett hallgatók vizsgálatát is, így 2010-ben a 2007-ben végzettekét, és 2011-ben a

2008-ban végzettekét is. A végzés óta eltelt idő hossza elsősorban a munkaerő-piaci életutat

alakíthatja, a három éves időtartam már bizonyos folyamatok jellemzésére is alkalmas. 2007-

ben 3800 fő végzett a Debreceni Egyetemen (ebben a számban nincsenek benne a szakirányú

továbbképzések és a felsőfokú szakképzések hallgatói), közülük 466 fő válaszolt – ez 12,3

százalékos válaszolási arány. A 2009-ben végzett 4707 főből 552 fő válaszolt, ami 11,1

százalékos arányt jelent. 2008-ban 4042 fő szerzett diplomát (vagy abszolutóriumot), közülük

589-en válaszoltak a kérdőívre, ami 14,8 százalékos arány. A 2010-ben végzett 5546 főből

pedig 1000 fő küldte vissza az on-line kérdőívet, illetve válaszolt, ami 18 százalékos

válaszadási arányt jelent.

Az eredmények azt mutatják, hogy az aktív hallgatók esetében is, de különösen a végzettek

körében egyre magasabb azoknak az aránya, akik válaszoltak a megkeresésre – ezt jelentős

mértékben a kutatásokban közreműködő munkatársaknak a tapasztalatok figyelembevételére

irányuló elemző tevékenysége magyarázza.

Személyes megkeresésen alapuló kérdőíves vizsgálat

A pályázati kiírás alapján 2010 őszén került sorra a 2007-ben, 2008-ban és a 2009-ben

végzettek személyes megkeresésen alapuló vizsgálatára. A megkeresett frissdiplomások

véletlen mintaválasztás alapján kerültek a mintába, melynek következtében a minta

reprezentatív volt. Az alkalmazott kérdőív ugyancsak az Educatio Kft. által kidolgozott

központi kérdőív volt, mely a végzettek körében folytatott on-line megkeresések kérdőívével

is összevethető.

A végzett hallgatók címei alapján rétegzett véletlen kiválasztásra került sor. A minta-rétegzés

a különböző karokon és szakokon 2007 – 2009 években végzett hallgatók létszáma alapján

történt. Ez a technika elvileg biztosítja, hogy a minta pontosan reprezentálja a

tárgyidőszakban a Debreceni Egyetemen valamilyen végzettséget szerzők összességét. A

gyakori címváltozás és nagyfokú mobilitás miatt az elsődlegesen leválogatott főcímek 38

százalékán sikerült interjút készíteni. A minta nagyobbik hányadát pótcímeken kérdeztük le.

Az összesen 2600 fő- és pótcím 49 százalékán sikerült interjút készítenünk. Mindent

egybevetve a végül is összesen 1.258 fő megkérdezett kielégítően pontosan reprezentálja a

2007 – 2009 években valamilyen karon és szakon a Debreceni Egyetemen diplomát szerzők

összességét – a válaszoló frissdiplomások a vizsgált időszakban végzettek egytizedét teszik

ki.



8 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A Debreceni Egyetemen végzett, fogyatékossággal élő, végzős és végzett hallgatók:

állapot elemzés és igényfelmérés

A Debreceni Egyetem hallgatói között mintegy 200 fogyatékossággal élő hallgató tanult és

tanul, azaz évfolyamonként mintegy 40 fő. Ez azt jelenti, hogy a végzős és a végzett

évfolyamokon legfeljebb 100 hallgatót kellett elérnünk. A fogyatékossággal élő hallgatók

esetében figyelemmel voltunk a hallgatók személyiségi jogaira. A végzős hallgatók esetében

munkaerő-piaci felkészítő tréningeket és az elhelyezkedésüket segítő adatbázist hoztunk létre.

A végzett hallgatók esetében az általánosan használt kérdőív tartalmazott olyan omnibusz

technikájú kérdéscsoportokat, melyek a fogyatékossággal élő hallgatók sajátos helyzetére

vonatkoztak; e kérdéscsoport elején vonatkozik kérdés a lehetséges fogyatékosságra, ennek

megfelelően a válaszoló önkéntes döntésén múlt a fogyatékosság vállalása. Ezeket a

kérdéseket a Debreceni Egyetemen valamilyen fogyatékossággal tanuló hallgatókkal,

valamint a fogyatékos személyek szervezeteivel történő egyeztetések után véglegesítettük,

alapvetően a Mentálhigiénés Központ javaslatai alapján.

A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja végzett hallgatóinak a megkeresése

Ez a projektelem a Debreceni Egyetemen által önként vállalt elemek közé tartozik. Az

egyetemen 2001 óta folyó tehetséggondozó program beválogatási eljárása eredményeként

3700 hallgatóról vannak adatok, ugyanakkor a program végzett hallgatóiról nincsenek.

Esetükben a programnak a pályaképre, szakmaképre, szakmai fejlődésre gyakorolt hatását

szándékoztuk mérni: azt, hogy a munkaerő-piaci érvényesülés és a program között

tapasztalható-e összefüggés. A programból eddig kikerült, végzett hallgatókat 2011 tavaszán

kerestük meg, on-line kérdőívvel, melyet 671 hallgató kapott meg, akik közül 145 fő

válaszolt, ami 21,6 százalékos visszaküldési arányt jelent.

A Debreceni Egyetem oktatóinak és munkatársainak a megkeresése

A projekt futamideje alatt az egyetem három centrumának oktatóit kerestük meg, on-line

kérdőív alkalmazásával, illetve az oktatók közül 20 fővel folytattunk személyes interjút, és

ugyancsak 20 fővel fókuszcsoportos interjút. E vizsgálatok célja a képzésről, a hallgatói

motivációkról valamint a végzett hallgatók munkaerő-piaci érvényesüléséről kialakult

ismeretek és vélemények feltárása, továbbá elemzése, a szükséges és lehetséges

képzésfejlesztésekre és visszacsatolásra vonatkozó oktatói vélemények megismerése volt; az

adatfelvételre 2011 tavaszán került sor. A kérdőíves megkeresésre a Debreceni Egyetem 1456

főállású oktatója közül 258 fő válaszolt, ami 18 százalékos válaszadási arányt jelent, amely

természetesen karonként eltérő, de valamennyi kar esetében meghaladja a 10 százalékot.

Munkaerő-piaci szereplők

A munkaerő-piaci szereplőket az Észak-alföldi Régióban azonosítottuk és kerestük meg. E

szereplők a közszféra és a versenyszféra szereplői. Az azonosításukhoz a térség szakmai

kamaráit, a munkaügyi szervezetet és az egyetem kialakult kapcsolatrendszerét, partnerségi

hálózatait vettük igénybe, továbbá a 2010. tavaszán folyatott hallgatói vizsgálatok keretében

nyert adatokat a munkáltatókról. Két módszert alkalmaztunk: on-line kérdőíves vizsgálatot,

és fókuszcsoportos interjút.



9 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A kötet felépítése

A Debreceni Egyetem Diplomás Pályakövető Rendszere keretében folytatott felmérések

eredményeinek a bemutatása több kérdést is felvetett: milyen tagolásban ismertessük azokat?

Az eredmények prezentálása karok, és/vagy képzési területek szerint is megtörténhetett volna,

ám több szempont és érv mérlegelése után a jelen szerkezet mellett döntöttünk.

Ez azt jelenti, hogy az eredményeket a pályázati kiírás területei szerint ismertetjük, így

például az aktív és a végzett hallgatók, a frissdiplomások esetében. Ezért is kerül sor az

oktatók és a végzett DETEP-es (Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja), vagy a

munkaerő-piaci szereplők körében folytatott vizsgálatok bemutatására. Az egyetem oktatóit

három tanulmány is érinti, hisz sor került a kérdőíves vizsgálat feldolgozása mellett az

interjúk elemzésére is. Két tanulmány foglalkozik a munkaerő-piaci szereplőkkel – esetükben

is folytattunk on-line kérdőíves megkeresést, valamint sor került fókuszcsoportos interjúkra

is.

A projekt felmérésekhez kapcsolódó elemzések mellett a Debreceni Egyetem három

centrumára vonatkozó tanulmányok is szerepelnek a kötetben – ez módot ad bizonyos

mértékig a karok közötti eltérések bemutatására, de az arculatukban sok szempontból eltérő

centrumok közötti különbségek árnyalt elemzésére is.

A szerkesztők



10 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Fónai Mihály – Puskás Orsolya – Szűcs Edit:

A Debreceni Egyetem aktív hallgatói – vélemények és elvárások a

képzésről és a munkaerő-piacról, 2010 - 2011

Jelen kutatási zárójelentésben a Debreceni Egyetem „aktív” hallgatóinak a helyzetét,

véleményét és elvárásait elemezzük. Az adatfelvételre 2010, illetve 2011. tavaszán került sor,

az Educatio Közhasznú Kft. on-line kérdőívének a felhasználásával. A TÁMOP 4.1.1-08/1-

2009-0003 (Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a felsőoktatásban) projekt keretében

a pályázati kiírásnak megfelelően a Debreceni Egyetem hallgatóit kerestük meg. Az

alapsokaság 2010-ben a PhD-hallgatók és a szakirányú továbbképzések hallgatóin kívül az

egyetem valamennyi, magyar állampolgárságú, illetve nem külföldi hallgatóját, míg 2011-ben

az egyetem valamennyi hallgatóját érintette (a felsőoktatási statisztikák gyakran a magyar

hallgatók közé sorolják a határon túli magyar hallgatókat). Tanulmányunkban az Educatio

Kft. központi kérdőíveinek a felépítését követjük, elemezve a Debreceni Egyetem

kérdésblokkját is. A két vizsgált évben alkalmazott kérdőívek között nagyon jelentős

különbség volt, így az egyes évek közvetlen összehasonlítására nincs mindig mód.

A válaszoló hallgatók mintájának jellegzetességei

Az „aktív hallgatók”első megkeresésére 2010. március – áprilisában került sor. Ebben az

időszakban a Debreceni Egyetemnek 27 540 hallgatója volt (ebben nincsenek benne a nem

magyar állampolgárságú hallgatók), akiket a pályázati kiírás szerint megkérdeztünk. Az aktív

hallgatókat a Debreceni Egyetem Neptun-rendszerén keresztül, EvaSys alapú on-line

kérdőívvel kerestük meg. A kérdőíveket a rendszer a megadott címekre háromszor küldte ki,

ehhez képest csak 1637 hallgató válaszolt, ami az összes, érintett aktív hallgató 5,9 százaléka.

Ez alacsonyabb válaszolási arány, mint a postai kérdőívek, és az on-line kérdőívek válaszolási

aránya. A válaszolók között a nők aránya magasabb, mint az alapsokaságban; a válaszolók

megoszlása nemek szerint: 30,5 százalék férfi, 69,5 százalék nő – az alapsokaságban ez 44,2

százalék, és 55,8 százalék, azaz a nők sokkal inkább válaszoltak a kérdőívre, mint a férfiak.

A 2011.-es tavaszi vizsgálat során a Debreceni Egyetemnek 28 797 magyar állampolgárságú

hallgatója volt, közülük 2460 fő válaszolt az on-line kérdőíves megkeresésre, ami 8,5

százalékos válaszadási arányt jelent. A válaszoló hallgatók 44,1 százaléka férfi, 55,9

százaléka nő – az októberi statisztika alapján a Debreceni Egyetemen a férfiak aránya 43,8

százalék, a nőké 56,2 százalék.

Lássuk a válaszolók és az alapsokaság megoszlását karok szerint, mindkét vizsgált évben (1.

táblázat).

1. táblázat: A válaszolók és az alapsokaság megoszlása karok szerint (százalékban)

2010 2011 Válaszolók

(minta) Alapsokaság Válaszolók

(minta) Alapsokaság

Állam-és Jogtudományi Kar 4,2 8,6 8,1 8,4 Általános Orvostudományi Kar 13,1 11,8 9,3 12,1 Bölcsészettudományi Kar 16,3 13,7 17,5 13,2 Egészségügyi Kar 10,9 5,4 7,7 5,3 Fogorvostudományi Kar 1,7 2,1 0,9 2,0 Gazdálkodástudományi-és

Vidékfejlesztési Kar 8,5 8,0 2,4 8,4

Gyermeknevelési-és

Felnőttképzési Kar 3,8 6,0 4,6 5,4



11 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Gyógyszertudományi Kar 2,2 1,5 1,3 1,6 Informatikai Kar 7,1 6,9 11,7 7,5 Közgazdaság-és

Gazdaságtudományi Kar 5,1 5,4 5,9 5,8

Mezőgazdaság-és Élelmiszer-

tudományi Kar 5,2 6,0 1,4 6,1

Műszaki Kar 6,6 9,5 11,5 9,2 Népegészségügyi Kar 3,7 2,0 3,2 2,2 Természettudományi-és

Technológiai Kar 11,0 12,2 13,6 11,9

Zeneművészeti Kar 0,5 0,8 0,8 0,8

Forrás: A Debreceni Egyetem 2009. és 2010. október 15-i statisztikája és a Debreceni

Egyetem DPR 2010 – 2011.

A válaszoló hallgatók megoszlásában a minta és az alapsokaság között egyik évben sincs

szignifikáns különbség, így a megoszlást nem súlyoztuk. Az elemzésben, a továbbiakban nem

vizsgáljuk a hallgatók válaszait karonként.

A Debreceni Egyetem a hallgatók lakhelyének megoszlása alapján regionális egyetem, a

térség meghatározó felsőoktatási-és tudásközpontja. A regionális jelleget mutatja a hallgatók

megyék szerinti megoszlása, ezt 2010-ben közvetlenül kérdezték, a 2011-es mérések során

azonban a központi kérdőívnek a településre vonatkozó kérdését átalakították, ami lényegesen

megnehezíti az eredmények értelmezését. A lakóhelyre vonatkozóan két kérdés szerepelt a

központi kérdőívben, az egyik a kérdezett 14 éves kori lakhelyére vonatkozott, míg a másik

arra, hogy jelenleg melyik megyében van az állandó lakhelye (2. táblázat).

2. táblázat: A válaszolók és az alapsokaság megoszlása megyék szerint, százalékban

Alapsokaság Válaszolók, 2010. Válaszolók, 2011.

Budapest 1,5 2,1 3,0 Bács-Kiskun 0,6 0,6 0,4 Baranya 0,1 0,8 0,1 Békés 3,2 9,0 2,6 Borsod – Abaúj – Zemplén 11,1 8,2 11,2 Csongrád 0,6 0,9 0,4 Fejér 0,4 1,0 0,2 Győr – Moson – Sopron 0,3 9,4 0,4 Hajdú – Bihar 40,7 30,1 39,8 Heves 3,0 3,8 3,9 Jász – Nagykun – Szolnok 5,4 4,0 5,6 Komárom – Esztergom 0,3 0,3 0,3 Nógrád 0,7 1,4 0,8 Pest 2,3 11,4 2,7 Somogy 0,1 0,1 0,1 Szabolcs – Szatmár – Bereg 29,0 15,4 24,8 Veszprém 0,3 0,4 0,1 Zala 0,1 0,1 0,1 Vas 0,1 0,0 0,3

Forrás: A Debreceni Egyetem 2009. és 2010. október 15-i statisztikája és a Debreceni

Egyetem DPR 2010 – 2011.



12 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A válaszoló hallgatók és az alapsokaság összetétele között 2010-ben szignifikáns különbség

volt, amit súlyozással korrigáltunk. Az alapsokaság megoszlása a Debreceni Egyetem

regionális beágyazottságát mutatja: a (magyarországi) hallgatók négytizede hajdú-bihari,

háromtizede szabolcs-szatmár-beregi, egytizede borsod-abaúj-zempléni, azaz a meghatározó

többség a térségből érkezik az egyetemre; az egyes karok között ebben lényeges különbségek

vannak, ami a képzés profilból és a képzőhelyek számából, és azok regionális eloszlásából

következik. A hallgatói rekrutációnak fontos területétét jelenti, hogy milyen középiskolákból

érkeznek – ezt csak a 2010-es adatfelvétel során kérdeztük (3. táblázat).

3. táblázat: A hallgatók megoszlása a középiskola típusa alapján

DE DPR adatfelvétel Országos DPR

adatfelvétel Fő Százalék Százalék

Négyosztályos gimnázium 861 52,8 51,1 Hatosztályos gimnázium 150 9,2 13,2 Nyolcosztályos gimnázium 89 5,5 7,0 Két-tannyelvű középiskola 53 3,2 3,3 Nemzetiségi gimnázium 6 0,4 0,7 Szakközépiskola és technikum 417 25,5 24,3 Egyéb 55 3,4 – Összesen 1631 100,0 100,00

Forrás: Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011., Diplomás pályakövetés – hallgatói motivációs

kutatás 2009. Educatio Nonprofit Kft.

A hallgatók leginkább négyosztályos gimnáziumokból és szakközépiskolákból jönnek a

Debreceni Egyetemre, bár a karok között ebben is lényeges különbségek érvényesülnek. A

„szerkezetváltó” középiskolákban végzettek a hallgatók mintegy egyhatodát teszik ki. A teljes

hazai felsőoktatáshoz képest a Debreceni Egyetemen egyharmadával alacsonyabb a

„szerkezetváltó” középiskolákban végzettek aránya, és kicsit magasabb a négyosztályos

gimnáziumból és a szakközépiskolákból érkezőké – ez részben a régió teljes népességének az

iskolázottságával, részben a felsőfokú továbbtanulásban Budapest elszívó hatásával

magyarázható a magasabb státuszú családokból származók körében, akiknek az aránya a

„szerkezetváltó” középiskolákban magas. Ez a Debreceni Egyetem rekrutációs

tevékenységének a céljait is körülhatárolja, hisz az egyetemek, és a karok versenyében

mindenki a felvételiző hallgatók jelzett csoportjait célozza meg, ugyanis ez jelentős

mértékben alakítja a „hallgatói kiválóságot”, ezzel az egyetem és a karok helyezését a

felsőoktatási rangsorokban. Vizsgáltuk a hallgatók megoszlását képzési szintek és tagozatok

szerint is (4. táblázat).

4. táblázat: A válaszoló hallgatók megoszlása képzési szintek szerint Képzési szint Fő Százalék Hagyományos egyetemi képzés 347 21,7 Hagyományos főiskolai képzés 87 5,4 Bachelor képzés (BA, BSc) 809 50,6 Egységes és osztatlan 195 12,2 Mesterképzés (MA, MSc) 123 7,7 Doktori képzés (PhD, DLA) 37 2,3 Összesen 1 598 100,0

Forrás: Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011.



13 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A mintabeli aktív hallgatók megoszlása azt mutatja, hogy a legnagyobb csoportot már az

alapszakos hallgatók jelentették 2010-ben. Kérdéses, hogy a válaszolók a „hagyományos”

egyetemi és főiskolai képzést helyesen értelmezték-e, hisz ezek a képzési szintek elvileg már

kifutnak a képzési struktúrából. Az egyetem hallgatói között ez a két csoport 15,1, illetve 2

százalékot jelentett; hasonlóan többen válaszoltak a mesterszakosok és az osztatlan képzések

hallgatói közül (arányuk az összes hallgató között a kérdezéskor 5,2 százalék, illetve 11,1

százalék volt). Az alapszakos képzésekben résztvevők aránya pedig magasabb, mint a

válaszadók között (58,9 százalék), azaz a legjelentősebb eltérés az alapszakos hallgatók

esetében figyelhető meg a minta és az alapsokaság között. A mintában a nappali tagozatos

hallgatók aránya 81,5 százalék, ez magasabb, mint a tényleges mutató (75,7 százalék), azaz a

nappali tagozatos hallgatók inkább válaszoltak a megkeresésre.

Meglévő végzettségek, képzési tervek és elképzelések

A Debreceni Egyetem aktív hallgatóinak a 79,3 százaléka hallgatója, 13,1 százaléka

hallgatója és végzettje is az egyetemnek, míg 5,7 százalékának van abszolutóriuma. Arra a

kérdésre, hogy az aktív hallgatók mekkora részének van már felsőfokú végzettsége, nem lehet

pontos választ adni, hisz csak azt tudjuk pontosan, hogy a hallgatók egyötöde már szerzett

diplomát, vagy abszolutóriumot a Debreceni Egyetemen. Egy másik kérdés arra irányult,

hogy van-e a hallgatóknak valamilyen felsőfokú végzettsége – csakhogy e kérdés esetén

ugyanaz a hallgató több válaszlehetőséget is választhatott, ami nehezíti annak a pontos

megválaszolását, hogy a hallgatók között milyen arányban vannak azok, akik már szereztek

diplomát, hisz 412 fő (a válaszolók 25,2 százaléka) válaszolta azt, hogy már van felsőfokú

végzettsége. Akiknek diplomája van, azt meghatározó mértékben a Debreceni Egyetemen

szerezték, ez is az egyetem regionális beágyazottságát igazolja (a mester szakokra, egyetemi

szakokra, osztatlan képzésre és PhD képzésre érkezők fele – kétharmada végzett az

egyetemen). Lássuk a már felsőfokú végzettséggel rendelkezők megoszlását a végzettség

szintje alapján (5. táblázat).

5. táblázat: Egyes felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a mintában

Fő Százalék

Hagyományos egyetemi diploma 112 6,8 Hagyományos főiskolai diploma 101 6,2 Felsőfokú szakképzés 48 2,9 BA, BSc 110 6,7 Egységes és osztatlan képzés 8 0,5 MA, MSc 8 0,5 PhD, DLA 2 0,1 Egyéb felsőfokú képzés 23 1,4


Ahogy arra utaltunk, azt illetően, hogy a Debreceni Egyetem hallgatói között mekkora a már

diplomával rendelkezők aránya, nem könnyű válaszolni a kérdőív struktúrája következtében;

mégis, úgy tűnik, a hallgatók több, mint egynegyedének már van valamilyen, felsőfokú

végzettsége, és ezt jellemzően a Debreceni Egyetemen szerezte. A központi kérdőív felépítése

miatt arra sem tudunk válaszolni, hogy a már meglévő végzettségek milyen képzési szinten

tanulók esetében figyelhetők meg; amit erről mondhatunk, az az, hogy az osztatlan

képzésekre járók esetében csekély azoknak az aránya, akik már rendelkeznek felsőfokú

végzettséggel. A „már meglévő végzettség” inkább jellemző a levelező tagozatokon, és a

mesterszakos hallgatók esetében fordul elő (őket azonban nehéz pontosan beazonosítani a

központi kérdőív a szakokra igen, de a képzési szintre nem tartalmaz kérdést).



14 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Legalább ilyen fontos, hogy a jelenlegi tanulmányok mellett tanulnak-e az egyetem hallgatói

más felsőoktatási intézményben – nos, a válaszolók 8,3 százaléka, 136 fő jelezte azt, hogy

igen, más egyetemen, főiskolán is tanulnak. Mivel erre a kérdésre is több választ adhattak,

csak azt tudjuk, hogy a 136 hallgató 160 lehetséges képzést nevezett meg, azaz néhányan több

képzésben is tanulnak a Debreceni Egyetem mellett (6. táblázat).

6. táblázat: Más felsőoktatási intézményben tanulók megoszlása a mintában (százalékban)

Fő Százalék

Hagyományos egyetemi diploma 21 1,3 Hagyományos főiskolai diploma 47 2,9 Felsőfokú szakképzés 22 1,3 BA, BSc 34 2,1 Egységes és osztatlan képzés 4 0,2 MA, MSc 11 0,7 PhD, DLA 10 0,6 Egyéb felsőfokú képzés 11 0,7


A már meglévő felsőfokú képzettség és a párhuzamos képzés szerkezete között több

hasonlóság és különbség is mutatkozik: a különbségeket jelzi, hogy a már meglévő diploma

szintje magasabb, sokan az egyetemi szintű diploma után tanulnak tovább és szereznek újabb

végzettséget. A hasonlóságok a már diplomával rendelkezők és a más intézményben is

tanulók között egyrészt a hagyományos főiskolai képzésben, illetve a BA, BSs képzésben

érvényesülnek; ez két dolgot jelenhet, egyrészt az egyetem hallgatói magasabb szintű

végzettséget szereznek, illetve befejezik a párhuzamos képzésben az alacsonyabb képzési

szintű tanulmányokat. Ugyancsak fontos, hogy jelentős az alapszakos képzésben résztvevők,

illetve az azzal már rendelkező aktív hallgatói jogviszonyú hallgatók aránya, ami az

alapszakos végzettségre épülő mesterképzés kiterjedését mutatja. A párhuzamos képzés

mellett ugyancsak jelentős annak a vizsgálata, hogy a végzés után terveznek-e a hallgatók

újabb, felsőfokú, vagy egyéb tanulmányokat (1. ábra).

A nem válaszolókkal együtt a hallgatók 59 százaléka nem tervez újabb tanulmányokat az

egyetem befejezése után – ha másként nézzük, négytizedük viszont igen – ennek az iránya

36

26

19.1

15

3.9

0 5 10 15 20 25 30 35 40

1. ábra: Tervez-e újabb tanulmányokat a végzés után

Biztosan nem Igen, biztosan Nem valószínű Igen, valószínű Nem válaszolt



15 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

meghatározóan valamilyen vállalati képzés és a meglévő diplomára épülő felsőfokú

szakképzés, szakirányú továbbképzés valamint újabb alapszakos képzés, sokkal kevésbé

mesterképzés, vagy osztatlan képzés. Ez az alapszakos képzések és a diplomára épülő

szakirányú továbbképzések elfogadását, egyúttal a mesterképzésekkel szembeni

bizonytalanságot is jelzi (7. táblázat).

7. táblázat: Milyen képzésekben venne részt (többet is választhat, százalékban)?

DE DPR

adatfelvétel, 2010. Országos DPR

adatfelvétel,

Debreceni

Egyetem*

Országos DPR

adatfelvétel

Felsőfokú szakképzés 10,6 8,0 10,1 Szakirányú továbbképzés 10,3 22,1 21,4 Vállalati tanfolyam, tréning 8,2 7,8 12,5 Bachelor képzés (BA, BSc) 6,4 5,0 11,0 Egyéb, nem akkreditált tanfolyam 6,2 4,6 9,3 Egységes és osztatlan képzés 1,8 0,9 2,2 Mesterképzés (MA, MSc) 0,2 50,6 45,9 Doktori képzés (PHd, DLA) 0,1 17,5 16,8 Szakvizsgához kapcsolódó, kötelező

képzés 0,1 – –


kutatás 2009. Educatio Nonprofit Kft. *: a 2009-es országos adatfelvétel aktív hallgatóinak

11,8 %-a volt a Debreceni Egyetem hallgatója.

A továbbképzésekkel kapcsolatos erős elköteleződést mutatja, hogy a végzés után, ha a

képzettségüknek megfelelő szakterületen dolgoznának, az aktív hallgatók többsége a szakmai

gyakorlat megszerzésén túl is fontosnak tartaná a felsőoktatásban vagy a szakképzésben folyó

továbbképzést. Úgy látják, hogy a végzés után komolyabb továbbképzésre, specializációra is

szükség volna, bár viszonylag sokan, csaknem egyharmaduk valamilyen egyszerűbb

továbbképzést fogadna csak el. Az mindenesetre a folyamatos szakmai továbbképzés és

specializálódás elfogadását mutatja, hogy a hallgatóknak csak az egyhatoda utasít el

bármilyen továbbképzést (2. ábra). Az Educatio Közhasznú Kft. által folytatott, 2009-es

országos kutatás az aktív hallgatók körében pusztán a kérdésfeltétel minimális eltérése miatt

(„Később tervezi-e…”) is nagyon eltérő eredményekkel járt – valószínű, hogy az aktív

hallgatók jövőbeli tanulási terveit az országos kutatás kérdése sokkal inkább feltárja, mint az

intézményi kérdőívek 2010-es kérdése: először azt kérdezték, hogy a hallgató tervez-e újabb

tanulmányokat, majd azt, hogy milyen képzésben akar részt venni. Ha a terveket vesszük

figyelembe, már nincsenek nagyon jelentős eltérések az országos eredményektől; a Debreceni

Egyetem hallgatói inkább valamilyen, újabb graduális, vagy posztgraduális képzésben

vennének részt, és kevésbé vállalati képzésben – ez részben a végzés utáni elhelyezkedési

célokkal is magyarázható. Az egyetem hallgatóit leginkább a mesterképzés, a szakirányú

továbbképzés, és a doktori képzés vonzza, kevésbé egy újabb alapképzési szak – ezek a tervek

és célok, mivel az egyetem hallgatói leginkább a saját alma materükben tanulnának tovább, a

fejlesztési területeket is jól körülhatárolja. Ugyancsak fontos információ, hogy egynegyedük

tervezi azt, hogy legalább egy szemesztert külföldön tanul.



16 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Kapcsolódás az intézményhez

Ebben a fejezetben a válaszoló aktív hallgatóknak a karok, tagozatok szerinti megoszlása

mellett az eredményeit és a további tanulmányi terveit mutatjuk be.

A karok hallgatóinak a megoszlása, ahogy az 1. táblázat eredményei is mutatják, a mintában

és az alapsokaságban nem tér el egymástól szignifikánsan. A válaszoló hallgatók tagozatok

szerinti megoszlásában már szignifikáns különbség van, így a tagozatok összehasonlító

elemzéséhez súlyoztuk a „tagozat” változót. A válaszoló hallgatók között a nappali

tagozatosok aránya 73,8 százalék, a levelező tagozatosoké 26,1 százalék volt, az

alapsokaságban (az egyetem hallgatói között) pedig 76,2 százalék, illetve 23,8 százalék.

Finanszírozási forma alapján az aktív hallgatók 75,3 százaléka államilag támogatott

képzésben, 24,7 százaléka pedig költségtérítéses képzésben tanult, de a két tagozat között

lényeges az eltérés a finanszírozás formát illetően. A nappali tagozaton a válaszoló hallgatók

88,1 százaléka, míg a levelező tagozaton csak 39,5 százaléka tanult államilag támogatott

képzésben, azaz a nappali tagozat hallgatói meghatározóan államilag támogatott, míg a

levelező tagozat hallgatói inkább költségtérítéses képzésben tanulnak (az októberi statisztika

alapján a nappali tagozaton az államilag támogatott képzésben a hallgatók 73,5 százaléka, a

levelező tagozaton 35,2 százaléka tanult).

A két finanszírozású forma között kicsi az átjárás, bár arra van jogszabályi lehetőség – az

átkerülést egyik formából a másikba a teljesített kreditek és a tanulmányi eredmény

befolyásolhatja. Ezért sem, valamint az elérhető ösztöndíjak miatt sem mindegy, kinek milyen

a tanulmányi eredménye. A hallgatók 6,7 százaléka elégséges, 37,8 százaléka közepes, 41,4

százaléka jó, és 14,1 százaléka jeles és kiváló eredményről számolt be, azaz az aktív hallgatók

legnagyobb csoportját a „jó” rendűek alkotják. A hallgatók csaknem fele úgy gondolja, hogy a

tanulmányi eredménye ugyanolyan, mint a többieké, egyharmada pedig valamivel jobbnak, 8

százaléka sokkal jobbnak látja azt. Az államilag támogatott képzésben tanulók átlaga 3,67, a

költségtérítéses képzésben tanulóké 3,49 – azaz az átlag szintjén kicsi az esély a

finanszírozási forma váltására. A nappali tagozatosok átlaga 3,58, a levelezősöké 3,74, ez azt

jelenti, hogy a költségtérítésesek átlagát a nappali tagozaton tanuló költségtérítéses hallgatók

tanulmányi eredménye „húzza le”; a levelezős költségtérítésesek átlaga 3,66, a nappalis

költségtérítéseseké 3,19, azaz a levelező tagozaton inkább lenne esély a finanszírozási forma

váltásra. Az egyetem képzési céljait jelentős mértékben alakíthatják a hallgatók

továbbtanulási tervei (3. ábra).

38.9

29.2

16.3

15.5

0 10 20 30 40 50

2. ábra: Milyen továbbképzést fogadna el a diploma megszerzése után

Kötelező továbbképzést Semmilyen továbbképzést

Egyszerűbb továbbképzést Komolyabb továbképzést



17 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Jelenlegi tanulmányai alatt a hallgatóknak csaknem a fele tervezi, hogy az alapszakjához

kapcsolódó mesterképzésben folytatja a tanulmányait – ez jelentős mértékben ellentmond a

tényleges továbbtanulási adatoknak. Úgy tűnik, az alapszakos végzettség megszerzése után

sokan inkább kilépnek a munkaerő-piacra, az alapszakos diplomák körüli bizonytalanságok

ellenére, és továbbtanulási terveiket későbbre halasztják, valamint munka mellett akarják

megvalósítani – ez a levelező tagozatos, és valószínűleg költségtérítéses képzések fenntartása

melletti érv. Mivel a mesterképzések rövid képzési idejűek, ez is komoly előnyként jelenik

meg a továbbtanulni akarók szempontjából, az egyetemnek erre a „halasztott szándékra” is

figyelnie kell a képzési struktúra alakításakor. A szándékok erősségét jelzi, hogy hallgatóknak

csak egyharmada nem tervez későbbi tanulmányokat.

Egyéb felsőfokú tanulmányok és nemzetközi tapasztalatok

Ahogy azt már elemeztük, az aktív hallgatók egynegyedének már van felsőfokú végzettsége.

Ez, a bolognai szisztéma bevezetésének az ideje miatt jellegzetesen a „bolognai szisztéma”

előtti és utáni végzettségeket jelent. Azok közül, akiknek már van felsőfokú végzetsége,

legtöbben BA/BSc végzettséggel rendelkeznek (40,5 százalék), őket a hagyományos főiskolai

végzettségűek (31,7 százalék), és a hagyományos egyetemi végzettségűek követik (16,7

százalék). Úgy tűnik, a mesterszak a beindításának az első szakaszában a hagyományos

főiskolai végzettségűek számára volt vonzó, mint ami emeli a végzettség szintjét, az egyetemi

végzettségűek pedig a rövid képzési idő miatt újabb szakterülethez kapcsolódó diplomát

szereztek. A mesterszakokon csak az utóbbi időszakban jelentek meg nagyobb arányban az

alapszakokon végzettek, és valószínű, hogy a mesterszak „szintemelő” hatása a hagyományos

képzésekben végzettek számára egyre kevésbé érvényesül (ehhez hozzájárulhat az is, hogy a

mesterképzések bevezetésekor nagy létszámú és jelentős mértékben államilag támogatott

finanszírozási formában tanulhattak a főiskolai diplomával rendelkezők).

A 2011 tavaszán megkeresett aktív (és válaszoló) hallgatók 3,7 százaléka tanult egyéb szakon

is, azaz a párhuzamos képzés és az áthallgatás szerény mértékű. Ezeknek a hallgatóknak a

legnagyobb csoportja (41,4 százalék) BA/BSc képzésben tanul egy másik szakot, és

viszonylag jelentős még az MA/MSc képzésekben tanulók aránya (13,3 százalék). Felsőfokú

szakképzésben tanult 8,1 százalékuk, és doktori képzésben vett részt 7,8 százalékuk – ez

utóbbi meglepő, hisz a PhD képzésben egyetemi vagy MA/MSc diploma szükséges, azaz a

PhD hallgatók egy része (az összes PhD hallgató mintegy 1 százaléka) valamilyen újabb

diplomát is szerez. A hallgatók képzési terveit és gyakorlatát áttekintve azt láthatjuk, hogy

kevésbé jellemző a párhuzamos képzésekben való részvétel és az áthallgatás, (ennek a

finanszírozási szabályozása is bizonytalan, az elvi lehetőség ellenére is), sokkal inkább az

47.9

31.5

17.1

3.5

0 10 20 30 40 50 60

3. ábra: Tervez (további) részvételt MA/MSc képzésben

Egy másik szakhoz kapcsolódóan Jelenleg is tanul MA/MSc-n

Nem tervez A szakjához kapcsolódóan



18 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

alapszakos végzettség utáni, részben folyamatos, részben „halasztott” továbbtanulási stratégia

körvonalazható.

Az egyetemi tanulmányok és a majdani munkaerő-piaci érvényesülés szempontjából is

fontosak a külföldi tanulmányok. Az on-line megkeresés időpontjáig a hallgatók 4,5 százaléka

tanult hosszabb-rövidebb ideig külföldön, ami az esetek felében egy szemesztert jelentett. A

külföldi tanulmányok finanszírozása leginkább az Erasmus ösztöndíj volt, emellett valamilyen

nemzetközi, vagy hazai pályázat, illetve a fogadó intézmény ösztöndíja játszott még szerepet,

és nagyon fontos a családok anyagi hozzájárulása is. Sokkal magasabb azoknak az aránya,

akik a felsőoktatási tanulmányoktól függetlenül már dolgoztak külföldön (a válaszolók 8,0

százaléka). A külföldi ösztöndíjak, tanulmányok fontos feltétele a nyelvismeret (4. ábra).

Az aktív hallgatóknak két nyelvből van komolyabb nyelvtudása: az angolból, és kisebb

mértékben a németből. Részben a nyelvtudás szintje magyarázhatja a külföldi tanulmányok

alacsony arányát, és a nyelvvizsga hiányát is. A nyelvtudásban és a nyelvvizsga meglétében

azonban a karok között nagyon lényeges különbségek vannak.

Kapcsolódás a munka világához

A végzett hallgatók körében folytatott, 2011-es vizsgálat (mely a 2008-ban és a 2010-ben

végzetteket érintette) eredményei azt mutatták, hogy a hallgatók nagy jelentőséget

tulajdonítanak a szakmai gyakorlatoknak és a bármilyen formában megszerezhető

munkatapasztalatnak, hisz az hozzájárulhat a munkaerő-piaci sikerességhez, növeli az

elhelyezkedés esélyeit. Ezt támasztja alá az is, hogy az aktív hallgatók több, mint egyharmada

dolgozik, igaz, lényeges különbség van a nappali és a levelező tagozat között. A nappali

tagozaton tanulók 19,2 százaléka, a levelező tagozaton tanulók 85,6 százaléka dolgozott. A

két tagozat között jelentős eltérés van a foglalkoztatás módjában is (8. táblázat).

8. táblázat: Milyen munkaviszonyban dolgozik (százalékban)

Nappali tagozat Levelező tagozat

Állandó jellegű és határozatlan időtartamú 20,3 82,7 Meghatározott időtartamú 9,7 12,2 Megbízásos jellegű 11,2 2,4 Alkalmi, időszakos megbízás 16,3 2,4 Diákmunka, gyakornoki munka 42,4 0,4


3.49

2.32

1.24

1.23

1.17

1.13

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4

4. ábra: Milyen szintű nyelvtudása van (ötfokozatú skálán)

Spanyol Olasz Francia Orosz Német Angol



19 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A nappali tagozatos hallgatók leginkább diákmunkát és gyakornoki munkát végeznek a

tanulmányaik mellett, és jelentős a különböző, időszaki és megbízásos munkák aránya is, de

meglepően sok hallgató a nappali tagozatos jogviszonya mellett állandó foglalkoztatásban

van. A levelező tagozatosok leginkább állandó állásban dolgoznak, és egy nagyobb csoportjuk

meghatározott időtartamú munkát végez. A munkaerő-piaci szereplőkel folytatott interjúkból

egyértelműen kiderült, hogy számukra fontos a bármilyen jellegű munkatapasztalat – ezt

leginkább ők is a gyakornoki munkában és a megbízásos, időszaki, valamint az önkéntes

munkában látják. Ezek az eredmények jól magyarázzák azt a tényt, hogy a levelező tagozatos

hallgatók 96,2 százaléka főfoglalkozású dolgozónak látja önmagát (!), míg a nappali tagozatos

hallgatók 74,2 százaléka főfoglalkozású diáknak – azaz, a nappali tagozatosok egynegyede

inkább dolgozónak, mint diáknak, valószínűleg leginkább azok, akik állandó jellegű munkát

végeznek. A hallgatók úgy látják, hogy az általuk végzett tevékenység megfelel a

tanulmányuk szakterületének, csak egynegyedük végez olyan munkát, ami bármilyen

szakterülethez, vagy egészen más szakterülethez kapcsolódik. A nappali tagozatosok azok,

akik „bármilyen” munkát elvállalnak, négytizedük válaszolta azt, hogy nincs kapcsolódás a

végzett munka és a szakterületük között, ami azt mutatja, hogy a nappali tagozatos hallgatók

munkavállalásában nagy szerepet kap a megélhetés kényszere – a levelező tagozatosok 15

százaléka végez olyan munkát, ami nem kapcsolódik a tanulmányok szakterületéhez.

Munkaerő-piaci várakozások

A hallgatóknak határozott elképzelése van arról, hogy a diploma megszerzése után milyen

területen akarnak dolgozni: erre a kérdésre csaknem mindenki válaszolt. Nyolctizedük azon a

területen dolgozna, amin jelenleg is tanul, azaz nagyon erős a kötődés a választott szakhoz,

másként fogalmazva kevesen vannak azok, akik úgy érzik, hogy nem jól választottak. A

hallgatók csaknem egyötöde is a szakterületéhez közeli pályát választana, és csak 3,6

százalékuk mondja azt, hogy legszívesebben teljesen más területen dolgozna. Ezek az adatok

a szakhoz és az ahhoz kapcsolódó szakterületekhez, szakmákhoz való erős kötődést mutatják

(3. ábra). Azok, akik teljesen más területen dolgoznának, a megváltozott érdeklődéssel (31,6

%), a más szakterületek jobb anyagi lehetőségeivel (26,3%), a karrierépítés szempontjaival

(24,6%), és egyéb okokkal (17,5%) magyarázzák a válaszukat.

Láttuk, hogy a hallgatók szándéka az, hogy a szakterületükön helyezkedjenek el a végzés után

– ebben nincsenek eltérések az országos eredményekhez képest sem, bár a Debreceni

Egyetem hallgatói között kicsit magasabb azoknak az aránya, akik úgy látják, hogy a

szakterületükhöz közeli pályán lesz esélyük elhelyezkedni (országosan: 14,4 %). Nem

mindegy azonban, hogy milyennek látják az esélyét ennek – ennek a megítélésére sok tényező

78.6

17.8

3.6

0 20 40 60 80 100

5. ábra: Azon a szakterületen szeretne-e dolgozni, amin tanul

Nem, teljesen más szakterületen Nem, de a szakterülethez közeli pályán

Igen, ezen a szakterületen



20 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

hat, a tényleges munkaerő-piaci helyzet folyamatok mellett legalább ilyen fontos, hogy egy –

egy szakmáról milyen kép alakul ki a lehetőségeket tekintve. Ez gyakran nem felel meg a

tényleges helyzetnek, ám legalább annyira alakítja a szakmák megítélését és pozícióit.

Hogyan látják ebben a megközelítésben a jövőjüket a hallgatók (9. táblázat)?

9. táblázat: Mennyire tartja valószínűnek, hogy egy – két éven belül a szakterületén tud

elhelyezkedni?

Fő Százalék

Valószínű 879 55,5 Nem valószínű 346 21,8 Igen, biztos 328 20,7 Nem, biztos hogy nem 32 2,0 Összesen 1585 100,0


A „szakterületén szeretne-e elhelyezkedni” és mennyire tarja ezt valószínűnek kérdésekre

adott válaszok eltérései azt mutatják, hogy a hallgatók sokkal kisebb esélyt látnak a

szakterületen való elhelyezkedésre, mint ahogy azt tervezik. Ez részben azokból a

véleményekből és sztereotípiákból fakad, amire utaltam, bár szerepet játszhatnak ebben a

hallgatók konkrét munkaerő-piaci tapasztalatai is. A tapasztalatok fontosságát mutatja, hogy a

hallgatók 18,9 százaléka végzett vagy végez valamilyen módon olyan munkát, ami a

szakterületéhez kapcsolódik – ez különösen a levelező tagozatos hallgatók esetében jellemző,

de nem elhanyagolható a nappali tagozatosok körében sem. Alkalmi munkáról a hallgatók

27,3 százaléka számolt be, ők inkább a nappali tagozatosok közül kerülnek ki. Ez azt jelenti,

hogy a hallgatók csaknem felének van a szakterületével összefüggő szakmai, munkaerő-piaci

tapasztalata, ami főként a nappali tagozatosok elhelyezkedését segítheti, mint már meglévő

munkatapasztalat. Ehhez képest meglepően alacsonyra, 81 364 forintra taksálják az adott

terület kezdő diplomás havi nettó átlagjövedelmét, amiben a személyes tapasztalatok mellett

valószínűleg a közbeszédben fellelhető sztereotípiák játszanak szerepet (a végzett hallgatók

elvárásai közelebb állnak a tényleges munkaerő-piaci helyzethez). A hallgatókat leginkább a

közszféra vonzza, legtöbben itt helyezkednének el (10. táblázat).

10. táblázat: Milyen munkahelyet választana?

DE DPR adatfelvétel Országos DPR

adatfelvétel Fő Százalék Százalék

Közszférában 598 36,5 24,0 Multinacionális cégnél 221 13,5 10,3 Nagyvállalatnál (magántulajdonú

cégnél) 209 12,8 24,0

Saját vállalkozást indítana 170 10,4 11,6 Állami tulajdonú nagyvállalatnál 141 8,6 8,4 Középvállalatnál 106 6,5 Nonprofit szférában 78 4,8 Kis magáncégnél 63 3,8 12,8* Nem válaszolt 51 3,1 2,6 Összesen 1637 100,0 100,0


kutatás 2009. Educatio Nonprofit Kft. *: Az országos kérdőívben csak a „kis magáncég”

kérdés szerepelt, idesorolhatjuk az intézményi kérdőív „középvállalatait” is.



21 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Bár a legtöbben a közszférában dolgoznának, mégis, az aktív hallgatók több, mint fele a

versenyszférában választana munkahelyet a végzés után. A multinacionális cégek és a magyar

tulajdonú magánvállalatok megközelítően egyforma súllyal szerepelnek az elképzeléseik

között, és viszonylag jelentős azoknak az aránya, akik saját vállalkozást indítanának. Kevésbé

tűnik vonzónak az állami nagyvállalati és a középvállalati munkahely. Az üzleti szférán túl a

nonprofit terület alig érdekli a hallgatókat. Az országos eredményekhez képest feltűnő, hogy a

Debreceni Egyetem hallgatói inkább közszférát választanák, és kevésbé vonzza őket a

magánszféra. Ez részben a térség gazdaságának a szerkezetével függ össze, ami azt is

magyarázza, hogy elsősorban a térség megyeszékhelyein működő multinacionális cégek

inkább vonzzák azt itt végzőket, mint a magántulajdonú, magyar nagyvállalatok (amelyek

kínálata egyébként is szűkös a térségben). A térség gazdaságszerkezet miatt a

társadalomtörténeti hatások is magyarázzák a szerényebb, de kiszámítható egzisztenciát

jelentő közszféra vonzását az itt végző hallgatókra.

A munkavállalás formáit tekintve a teljes munkaidős foglalkoztatás szerepel az első helyen

(52,2 %), és viszonylag jelentős azoknak az aránya is, akik a főmunka mellett további

munkákat vállalnának (29,1 %), vagy saját vállalkozásukat irányítanák (11,6%) – az alkalmi

munka és szerződéses azonban nem vonzza a hallgatókat (4,0 % - 3,1 % nem válaszolt).

Komoly figyelmet érdemel az a tény, mely szerint a Debreceni Egyetem válaszoló

hallgatóinak csaknem a fele (48,6 %) tervezi azt, hogy végzés külföldön is dolgozna

hosszabb- rövidebb ideig.

Vélemények a képzésről és a Debreceni Egyetem szolgáltatásairól

A Debreceni Egyetemen folyó képzést, és az egyetem által nyújtott szolgáltatásokat a

hallgatók „közepesre” és „jóra” értékelték egy ötfokozatú skálán. A továbbiakban a rangsort

elemezzük (11. táblázat).1

11. táblázat: Képzés és szolgáltatások véleményezése ötfokozatú skálán Skálaérték Válaszolók

száma

Milyen a könyvtárak színvonala 4,04 1487

Menyire tartja be a kar a határidőket 3,79 1534

Az épületek külleme 3,72 1601

Mennyire megfelelő a kar színvonala 3,72 1605

A kollégiumok színvonala 3,67 988

Mennyire jó a kar légköre 3,66 1584

Milyen a számítógéppel való ellátottság 3,60 1547

Milyenek a kulturális és szórakozási lehetőségek 3,58 1442

Milyenek a sportolási lehetőségek 3,54 1349

Milyen a tantermek felszereltsége 3,54 1597

A gyakorlatok/szemináriumok és az előadások összhangja 3,53 1597

Milyenek az oktatás tárgyi feltételei 3,49 1585

Milyen gyakran kapott segítséget problémái megoldásában 3,38 1548

Milyenek a szakmai önképzés lehetőségei 3,33 1394

Milyenek a szakmai konferenciákon való észvétel lehetőségei 3,33 1293

Mennyire könnyű a más képzések kreditjeinek az elfogadtatása 3,26 1040

Mennyire elégedett a TO munkatársaival 3,25 1586

Visszajönne-e másoddiplomát szerezni 3,22 1453

Mennyire hallgató centrikus az ügyintézés a karon 3,04 1571

A HÖK tevékenysége 2,95 1334

Mennyire igazságos a tanulmányi ösztöndíjak rendszere 2,76 1384

Milyen a végzés utáni elhelyezkedés segítése 2,63 1159

Menyire igazságos a szociális alapú támogatások rendszere 2,39 1296

Milyen a képzés alatt a munkalehetőségek biztosítása 2,22 1231




22 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Az aktív hallgatókat elsősorban az egyetem és a karok által nyújtott szolgáltatásokról

kérdeztük, és kevésbé a képzés tartalmi és strukturális elemeiről. A hallgatók elsősorban az

infrastrukturális feltételekkel elégedettek, ugyanakkor rendkívül fontos, hogy „jó” minősítést

adnak a határidők betartására, vagy a „kari légkörre”. Az oktatás strukturális kérdései közül a

gyakorlatok és az előadások összhangját vizsgáltuk, ezt a hallgatók a „jó” kategória alsó

sávjába sorolták, ami a képzés strukturális problémáinak az egyik területét mutatja. Kevésbé

elégedettek a hallgatók azokkal a szolgáltatásokkal, amelyek a hallgatók „személyes” ügyeit

és problémáit érintik (problémák kezelése, kreditek elfogadtatása, hallgatói ügyintézés).

Három területet látnak neuralgikusnak: a HÖK tevékenységét, az ösztöndíjak rendszerét, és az

elhelyezkedés segítését, illetve a képzés alatti munkalehetősége biztosítását. Ezek közül az

egyetemnek és a karoknak az ösztöndíj rendszer működtetésében és a karriertámogatásban

van leginkább lehetősége a változtatásra. Figyelmet érdemel az a vélemény is, hogy mekkora

mértékben látják az esélyét a hallgatók annak, hogy a Debreceni Egyetemen szerezzenek

újabb diplomát – ez a vélemény azonban jelentős mértékben ellentmond annak a ténynek,

hogy az aktív hallgatók jelentős része is rendelkezik felsőfokú végzettséggel, és azt a

Debreceni Egyetemen szerezte.

Fontosnak tartottuk megismerni a hallgatók véleményét a Diplomás Pályakövető Rendszerről

is; 21,8 százalékuk tud arról, hogy a magyar egyetemek, benne a Debreceni Egyetem, ilyen

rendszert működtet – a rendszert ismerő hallgatók aránya sokkal magasabb, mint az on-line

kérdőívre válaszolóké. Figyelmet érdemel a hallgatók véleménye a pályakövető rendszer

elfogadottságát és a potenciális együttműködést illetően: 94,4 százalékuk (!) ért azzal egyet,

hogy az egyetemek keressék meg végzett hallgatóikat – egy ilyen megkeresésre a mintabeli

hallgatók 83,8 százaléka mondta azt, hogy együttműködne, és válaszolna egy on-line

kérdőívre. Ne feledjük: ezeket a válaszokat azok a hallgatók adták, akik valóban válaszoltak

megkeresésünkre – de még közülük is csak minden ötödik hallgató ismerte korábban a

diplomás pályakövető rendszert. Ez azt is jelenti, hogy a Debreceni Egyetem munkatársainak

a továbbiakban ismertté kell tenni a rendszer működését, és a mérések eredményeit –

valószínű, hogy ez növeli a hallgatók és a végzettek együttműködési hajlandóságát is.

A Debreceni Egyetemre vonatkozó kérdésekkel néhány szolgáltatás és a képzés színvonaláról

kialakult véleményeket mértük, emellett azt vizsgáltuk, hogy a hallgatók mennyire

elégedettek a képzés során átadott ismeretekkel és képességekkel (6. ábra).

3.32

3.52

3.53

3.66

3.69

3.98

2.8 3 3.2 3.4 3.6 3.8 4 4.2

6. ábra: Ön szerint milyen...(ötfokozatú skálán)

A határidők betartása A kar színvonala

Az épületek külleme A szemináriumok és az előadások összhangja

Az oktatás tárgyi feltételei A Tanulmányi Osztály munkája



23 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A hallgatók „jó” színvonalúnak látják azt a kart, melynek a hallgatói, és leginkább a határidők

betartásáról van pozitív véleményük, és a kérdezett lehetőségek közül a tanulmányi osztályok

munkáját szemlélik kritikusabban. Lássuk, mennyire elégedettek az ismeretek és képességek

átadásával (12. táblázat).

12. táblázat: Mennyire elégedett az ismeretek átadásával és készségek, képességek

fejlesztésével (ötfokozatú skálán)

Szakmai elméleti alapok 3,98

Az oktatás színvonala (általában) 3,63

Precíz munkavégzés 3,57

Tanult ismeretek alkalmazhatósága 3,48

Kommunikációs készség 3,42

Problémamegoldó készség 3,42

Társadalmi kérdésekben való jártasság 3,36

Emberekkel való bánásmód 3,33

Csapatmunkához szükséges készség 3,27

Szakmai gyakorlati jártasság 3,21

Empátiás érzékenység 3,20

Önálló munkavégzéshez szükséges készség 3,19

Számítógépes ismeretek 3,15

Számítási, számolási feladatok megoldásának képessége 3,14

Logikai térbeli gondolkodás 3,14

Vállalkozó szellem 3,07

Szervező készség 3,03

Idegennyelv tudás 3,00


A hallgatók leginkább az elméleti képzéssel, az oktatás színvonalával és a precíz

munkavégzéssel elégedettek. Ez azt jelenti, hogy az egyetem tradicionális szerepfelfogása

alapján színvonalas elméleti oktatást nyújt, és ebből következően indirekt szakmai

szocializációt végez, például megtanítja a hallgatót a precíz munkavégzésre és az ismeretek

alkalmazására – ez szorosan összefügg a tudományos kutatás minőségi kritériumaival és

eljárásmódjaival is. A színvonalas elméleti oktatástól távolabb eső ismeretek és készségek,

képességek átadásával már kevésbé elégedettek a hallgatók. A gyakorlati képzéssel

összefüggő elvárásaik mellett három, részben egymással összefüggő területen is kritikusak a

hallgatók. Az egyik a számítógépes ismeretek átadása – valószínű, hogy a hallgatók jelentős

része itt is a praktikus ismeretek átadását hiányolják. A másik terület a vállalkozó szellem és a

szervező készség fejlesztése: mivel ezeknek a fejlesztésével inkább elégedetlenek. Leginkább

az idegennyelvtudás fejlesztésével kritikusak – ez valamennyi hallgatói kutatásban

visszaköszön. A hallgatói vélemények, rangsorok és elvárások azt mutatják, hogy a hallgatók

az egyetemmel, mint klasszikus, az elméleti tudást magas szinten átadó intézménnyel

elégedettek, kritikájuk a gyakorlati képzésnek és az azzal összefüggő ismeretátadásnak és

készség, képességfejlesztésnek szól.



24 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Összegzés

A Debreceni Egyetemen folyó diplomás pályakövetés több területen igazolta az egyetem

hallgatóiról más kutatások kapcsán ismert képet. A 2010-es és 2011-es, az „aktív hallgatókra”

vonatkozó eredmények azt mutatják, hogy az egyetem erősen beágyazott a saját térségébe,

azaz a képzések jelentős részében „regionális egyetem”. Ez általában jellemző a hazai

felsőoktatás vidéki intézményeire. A kutatás eredményei alapján igazolható, hogy az egyetem

hallgatói a karok zömében a térség közép-és alsó-középosztálybeli társadalmi csoportjaiból

rekrutálódnak, a felső-középosztálybeli családokból származók aránya alacsonyabb, más

kutatások, így az országos diplomás pályakövetés eredményei alapján ők a budapesti (és

jelentős mértékben a külföldi) egyetemeket választják. Ez meghatározza a Debreceni Egyetem

„beiskolázási” stratégiájának a céljait is.

A válaszoló hallgatók jelentős része a tanulmányai befejezése után is tervez további

tanulmányokat, ami jellegzetesen valamilyen mesterképzés, PhD képzés, illetve szakirányú

továbbképzés. Ezeket leginkább a Debreceni Egyetemen tervezik folytatni, ami egyben

körülhatárolja az egyetem képzés stratégiájának céljait, a képzés szintjére és szakmai

tartalmára vonatkozóan is. Magáról az egyetemről az aktív hallgatók jó véleménnyel vannak,

különösen a képzés elméleti színvonalát illetően. Kevésbé elégedettek a számítástechnikai és

a nyelvi képzéssel, és a gyakorlati képzéssel.

A hallgatók az egyetem által nyújtott szolgáltatásokkal és az infrastruktúrával, elsősorban az

infrastrukturális feltételekkel elégedettek. Ugyanakkor kevésbé elégedettek azokkal a

szolgáltatásokkal, amelyek a hallgatók „személyes” ügyeit és problémáit érintik (problémák

kezelése, kreditek elfogadtatása, hallgatói ügyintézés). A problémásnak ítélt területek közül az

egyetemnek és a karoknak az ösztöndíj rendszer működtetésében és a karriertámogatásban

van leginkább lehetősége a változtatásra.

Az aktív hallgatók elképzelései a leendő munkájukról azt mutatják, hogy az elvárások és a

(feltételezett) lehetőségek közötti diszkrepanciákat jól érzékelik a válaszolók. Csaknem

nyolctizedük azon a területen dolgozna, amit végez, ám sokkal kisebb azoknak az aránya,

akik szerint biztos, vagy nagyon valószínű, hogy a végzettségüknek és terveiknek megfelelő

munkát találnak. A hallgatókat a biztos egzisztencia vonzza, leginkább a közszférában

dolgoznának, és kevésbé a magántulajdonú vállalati szférában, bár a térség nagyvárosainak

gazdaságszerkezete miatt kevésbé elutasítók a multinacionális cégekkel szemben.



25 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Felhasznált irodalom

Garai Orsolya, Horváth Tamás, Kiss László, Szép Lilla, Veroszta Zsuzsanna (Szerk) (2010):

Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások. Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató

Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály

Fábri István (2010a): Egyetemi és főiskolai hallgatók elhelyezkedési motivációi. Educatio 2.

241 – 250.

Fábri István (2010b): A hazai felsőoktatási jelentkezések fontosabb öszefüggései.

Felsőoktatási Műhely Füzetek 1. 9-28.

Fábri István – Horváth Tamás – Kiss László – Nyerges Andrea (2008) (szerk.): Diplomás

pályakövetés. Hazai és nemzetközi tendenciák. Budapest: Budapest: Educatio Társadalmi

Szolgáltató Nonprofit Kft. – Országos Felsőoktatási Információs Központ

Fónai Mihály (2009) A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjába került hallgatók

rekrutációja és a szakok értékelése. In: Karlovizt János Tibor (szerk.): Speciális kérdések

és nézőpontok a felsőoktatásban. Budapest: Neveléstudományi Egyesület, pp. 49-65.

Fónai Mihály (2010): A jogi-és igazgatási képzési területen végzettek elhelyezkedésének

presztízs-szempontjai. In: Garai Orsolya, Horváth Tamás, Kiss László, Szép Lilla,

Veroszta Zsuzsanna (szerk.): Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások. Budapest:

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály, pp. 227-244.

Kozák Kökény (2010): A felsőoktatási továbbtanulás demográfiai vonatkozásai. Felsőoktatási

Műhely 1. 29-38.

Polyacskó Orsolya (2010): Felsőoktatásból a munkaerőpiacra. Diplomás pályakövetés 2.

Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., pp. 27-36.



26 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Fónai Mihály – Kotsis Ágnes – Csomós György:

A Debreceni Egyetem frissdiplomásainak véleménye és elvárásai a

képzésről és a munkaerő-piacról, 2007 – 2010

Jelen tanulmányban a Debreceni Egyetem végzett hallgatóinak a helyzetét, véleményét és

elvárásait ismertetjük. Az adatfelvételre 2010, illetve 2011 tavaszán került sor, az Educatio

Közhasznú Kft. on-line kérdőívének a felhasználásával. A TÁMOP 4.1.1-08/1-2009-0003

(Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a felsőoktatásban) projekt keretében a pályázati

kiírásnak megfelelően a Debreceni Egyetem végzett hallgatóit kerestük meg, akik 2007-ben,

illetve 2009-ben, illetve 2008-ban és 2010-ben végeztek. Az alapsokaságot az első mérésnél a

szakirányú továbbképzések, és a felsőfokú szakképzések kivételével az abszolutóriumot

szerzett hallgatók, a második mérésnél az összes abszolutóriumot szerzett hallgató jelentette.

Tanulmányunkban a 2007-ben, és 2009-ben, a 2008-ban és 2010-ben végzett hallgatókra

vonatkozó eredményeket együtt mutatjuk be – az alkalmazott kérdőív a „megkeresés előtti

évben” és a három évvel korábban végzett hallgatók almintái esetében ugyanis megegyezett.

2010-ben, amikor a 2007-ben és a 2009-ben végzetteket kerestük meg on-line kérdőívvel,

1018 fő válaszolt, ami a teljes minta esetében 11,9 százalékos válaszolási arányt jelent. 2007-

ben 3800 fő végzett a Debreceni Egyetemen, közülük 466 fő válaszolt – ez 12,3 százalékos

válaszolási arány. A 2009-ben végzett 4707 főből 552 fő válaszolt, ami 11,1 százalékos arányt

jelent.

A 2011-es on-line kérdőíves megkeresések sikeresebbek voltak a 2010-esnél, ebben az előző

év tapasztalatai is szerepet játszottak. A Debreceni Egyetemen 2008-ban 4042 fő szerzett

diplomát (vagy abszolutóriumot), 2010-ben pedig 5546 fő. A végzett hallgatóknak a 94

százalékát értük el, ami nagyon magas arány, és azt mutatja, hogy az egyetemi Neptun

tanulmányi rendszer pontos adatokkal rendelkezik a hallgatókról és a végzettekről. A 2008-

ban végzett hallgatók közül 589-en válaszoltak a kérdőívre, ami 14,8 százalékos arány. A

2010-ben végzettek esetében 1000 fő küldte vissza az on-line kérdőívet, illetve válaszolt, ami

18 százalékos válaszadási arányt jelent. Az egyetemen 15 karának végzett hallgatói a karok

létszámának az arányában válaszoltak, az eredményeket csak a képzési területek alapján

kellett súlyozni . A válaszoló végzett hallgatók 27,9 százaléka volt férfi, és 71,1 százaléka nő.

A végzett hallgatók szocio-demográfiai mutatói

A 2007-ben és 2009-ben végzett, válaszoló hallgatók több mint kétharmada nő (67,8

százalék), ami nem tér el a diplomát szerzett hallgatók összetételétől, és megfelel a

felsőoktatásban érvényesülő folyamatoknak. A végzettek 53,5 százaléka érkezett

hagyományos, négyosztályos gimnáziumból, így ők alkotják a legnagyobb csoportot. A

„szerkezetváltó” gimnáziumokból a végzettek 10 százaléka jött, 6,4 százaléka 6 osztályos,

míg 4,1 százaléka 8 osztályos gimnáziumból – egyharmaduk pedig szakközépiskolát végzett.

A Debreceni Egyetem jellegzetes hallgatója ezek szerint nő, négyosztályos gimnáziumból, és

a térségből érkezett a lakhelyre vonatkozó válaszok alapján. Az egyetem frissdiplomásainak

lakhelye a hallgatók 14 éves korában jól mutatja a Debreceni Egyetem regionális kötődését

(1. ábra).



27 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Az egyetem hallgatóinak csaknem négytizede Hajdú-Bihar megyéből érkezik (lásd e

kötetben: Fónai – Puskás - Szűcs) – a szomszéd megyékkel együtt a végzettek több, mint

kétharmada az észak-keleti megyékben lakott középiskolás korában. Ez lényeges módosul a

végzés után; bár a válaszoló hallgatók 40,1 százaléka Hajdú-Bihar megyében dolgozott - ami

elsősorban Debrecen vonzásával magyarázható – a Budapesten dolgozók aránya 12,8

százalék, ami azt jelenti, hogy a fővárosban dolgozók aránya hétszer magasabb, mint az

onnan érkezőké, azaz Budapest szívó hatása erős a végzett hallgatókra. Az egyetem

hallgatóinak kétharmada városban élt középiskolás korában: 34,6 százaléka megyeszékhelyen

vagy megyei jogú városban, 33,5 százaléka egyéb városban, 2,4 százaléka Budapesten, és

28,1 százaléka községekben. A vizsgálat az egyetem magyar állampolgárságú hallgatóira

terjedt ki – közöttük 1,5 százalékot tett ki azoknak az aránya, akik középiskolás korukban

külföldön éltek. A lakóhellyel összefüggő mobilitás a végzés után a munkahellyel függ össze.

A végzés után a hallgatók a munkalehetőségeket követik, így a községekben élők aránya 12,6

százalékra esett vissza, azaz feleannyian élnek, és harmad annyian dolgoznak községekben

(7,8 százalék), mint ahányan falusi származásúak. Ezzel szemben a végzettek között az összes

városlakó aránya 85 százalék, és 90 százaléka a végzetteknek városokban dolgozik. A

középiskolás lakóhelyhez képest egyértelmű a migráció iránya: a városok, ezen belül a

megyeszékhelyek és Budapest, ami alapvetően a munkahelyek települések közötti eloszlásával

magyarázható – ebben a folyamatban nemcsak a községek, de az „egyéb városok”, azaz a

kisvárosok is elveszítik a fiatal diplomásokat.

A 2011-es kérdőívnek, mellyel a 2008-ban és a 2010-ben végzetteket kerestük meg, a

megkérdezettek szocio-demográfiai helyzetére vonatkozó kérdései az iskolai életútra

vonatkozóan egyszerűsödtek, ugyanakkor a családi helyzetre vonatkozó, újabb, indokolt

kérdésekkel bővültek; a 2010-es adatfelvétellel a jelentős eltérések miatt nem tudjuk az

eredményeket összehasonlítani.

A házasodási életkor kitolódása, és a házasodási szokások változásának a jele, hogy a

frissdiplomások 62,9 százaléka még egyedülálló. Csaknem egyharmaduk házas (32,8

százalék), 3,9 százalékuk elvált, és 0,5 százalékuk özvegy. Bár a házasok aránya magasnak

tekinthető, gyermeke a végzettek 22,2 százalékának van – ez is megfelel az elmúlt évtized

demográfiai trendjeinek. Legjellemzőbb az, hogy a gyerekeseknek egy gyereke van (189 fő

válaszolta ezt), 127 főnek van két gyereke, és 25 főnek 3, vagy több gyereke – az átlagos

gyerekszám a gyerekkel bíró családokban, háztartásokban 2,11 gyerek, ami magasnak

mondható. A gyerekek elsősorban a levelező tagozatokon végzettek családjaiban találhatók –

37.8 21.3

13.9 6.7

4.7 2.7 2.5 2.4

2 1.4

1

0 5 10 15 20 25 30 35 40

1. ábra: A hallgatók lakhelye 14 éves korukban, megyék szerint, (százalékban)

Bács-Kiskun Nógrád Csongrád Pest Budapest Heves Békés Jász-Nagykun-Szolnok Borsod-Abaúj_zemplém Szabolcs-Szatmár-Bereg



28 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

az összes végzett hallgató 34 százaléka levelező tagozatos; a nappali tagozaton végzettek

egyhatodának, míg a levelezőn végzettek nyolctizedének van gyereke.

A társadalmi háttér fontos változója a település – a 2010-es adatfelvételhez képest a 14

éveskori lakóhely, a jelenlegi lakóhely és a munkahely nehezen beazonosítható – a nyitott

kérdésre a válaszolóknak 4 – 5 százaléka adta meg a település nevét; az irányítószámok

esetébe a válaszadási arány már 81 százalék körül van, de ezek kódolása nehézkes. Mivel a

2010-es adatfelvételnél a települési migráció iránya Budapest és a megyeszékhelyek voltak,

kiemeljük a budapesti és a debreceni adatokat. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a

válaszolók 3,6 százaléka élt Budapesten középiskolás korában; a kérdezés időpontjában ez a

mutató 9,2 százalék volt, míg a munkahelyek esetében a megfelelő mutató 8,3 százalék (ez

alacsonyabb, mint a 2007-ben és 2009-ben végzettek esetében – a különbséget magyarázható

a válaszhiánnyal és a Pest megyei, agglomerációs munkahelyekkel). Középiskolás korában

debreceni volt a megkérdezettek 13,4 százaléka – jelenleg pedig 21,7 százaléka, és a

munkahelyek 13,3 százaléka. A térbeli mobilitás alaptrendjei, úgy tűnik, 2011-ben is

érvényesülnek – ennek fő vonása a nagyvárosi központokba történő vándorlás.

A 2011-es mérés során több kérdés is érintette a végzett hallgatók családi társadalmi hátterét.

Az is sokat jelez, hogy a hallgatók milyen középiskolákból érkeznek – ebben az egyetem

karai között lényeges különbségek érvényesülnek (ezeket most nem elemezzük). A végzett

hallgatók középiskolák szerinti összetétele a 2010-es méréshez képest nem változott: 56,2

százalékuk négyosztályos gimnáziumból, 11,0 százalékuk szerkezetváltó (hat-és

nyolcosztályos gimnáziumból), 31,6 százalékuk pedig szakközépiskolából érkezett (1,2

százalék egyéb). Ez azt mutatja, hogy a kilencvenes – kétezres évekre kialakult középiskola

szerkezet viszonylagos állandóságot jelent a különböző szakok, karok és az egyetem

rekrutációja szempontjából. A társadalmi háttér szempontjából nagyon fontos a szülők iskolai

végzettsége (1. táblázat).

1. táblázat: A szülők iskolai végzettsége a kérdezett 14 éves korában (százalékban)

DE DPR adatfelvétel Országos DPR adatfelvétel Apa iskolai

végzettsége Anya iskolai

végzettsége Apa iskolai

végzettsége Anya iskolai

végzettsége Legfeljebb nyolc általános 7,2 12,6 5,9 12,1 Szakmunkásképző, szakiskola 32,2 15,6 30,8 17,0 Szakközépiskola, technikum 24,9 22,1 27,0 25,2 Gimnázium 8,2 21,1 9,6 19,5 Főiskola 12,2 18,4 13,3 17,1 Egyetem, tudományos fokozat 11,5 8,1 13,3 9,1 Nem tudja, nem ismerte 3,8 2,1 0,1 0,1

Forrás: Debreceni Egyetem DPR, 2011., Diplomás kutatás 2010, Educatio Nonprofit Kft.

A szülők iskolai végzettsége közötti különbségek a hetvenes – kilencvenes évek házasodási

mintáit követi, amit a tényleges végzettségbeli eltérések is alakítottak. A nők körében

alacsonyabb volt a szakmunkások és a diplomások aránya, és magasabb a gimnáziumot

végzetteké. Ebből következően gyakori volt a házasodás a szakmunkás apák – érettségizett

anyák, illetve az érettségizett anyák – diplomás apák között. A szülők iskolai végzetsége

alapján a végzett hallgatók többsége középosztálybeli státuszú, diplomás családokból érkezett

a végzett hallgatók egynegyede; az országos adatokhoz képest lényeges eltérés nem

tapasztalható. Az országos DPR kutatás kérdőívéből került át az intézményi kérdőívbe a

családon belüli hasonló szakterületi végzettségre vonatkozó kérdés – ez nagyon fontos lehet a

családokon belül hagyományozódó minták szempontjából, ami hozzájárulhat a szakmai

szocializáció sikereihez is. A végzett hallgatók 15,3 százaléka válaszolta azt, hogy a családján



29 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

belül volt hasonló szakmai végzettségű személy – gyakrabban a szülők között (10,4 százalék),

ritkábban a nagyszülők között (1,4 százalék), de előfordul a harmadik generációs minta is,

azaz a nagyszülők, a szülők és a kérdezett szakmai végzettsége hasonló (3,7 százalék). A

családok „középosztálybeli” státuszára megfogalmazott állításunkat támasztja alá az, hogy a

végzett hallgatók több, mint fele átlagosnak, egyötöde az átlagosnál valamivel jobbnak látja

most a család anyagi helyzetét, a kérdezett 14 éves korában. Ezzel szemben az országos

adatfelvétel során a megkérdezettek 70,2 százaléka tartotta családját átlagos, 8,2 százaléka

valamivel, és 1,0 százaléka sokkal rosszabb helyzetűnek; ez azt jelenti, hogy a Debreceni

Egyetem hallgatói elsősorban nem a szülők iskolai végzettsége, sokkal inkább a családjaik

anyagi helyzete alapján sorolja magát a közép-és alsó középosztályba.(2. ábra).

Felsőfokú tanulmányok

A 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatók karok szerinti megoszlása nem tér el alapvetően a

Debreceni Egyetem végzett hallgatóinak a karok szerinti megoszlásától. A válaszoló hallgatók

9,1 százaléka nemcsak az egyetem végzett hallgatója, de jelenleg is tanul a Debreceni

Egyetemen. A frissdiplomások 82,1 százaléka szerzett egy szakon diplomát – ez a végzés éve

miatt még leginkább hagyományos egyetemi, vagy főiskolai végzettséget jelentett, a BA és

BSc végzettségűek aránya még csak 13,4 százalék volt. A végzettek kétharmada szerezte

diplomáját nappali tagozaton – a diploma minősítése a végzettek 43,3 százaléka esetében „jó”

volt. Azok közül, akik korábban már szereztek diplomát, 261 fő, azaz a válaszolók több, mint

egynegyede végzett a Debreceni Egyetemen valamilyen szakján. Ez azt jelenti, hogy az

egyetemnek nagy a vonzása a saját végzett hallgatói körében, ugyanakkor komoly kihívást

jelent az a tény, hogy a végzettek egyötöde jelenleg is tanul más felsőoktatási intézményben –

ez a végzés éve miatt még leginkább a hagyományos főiskolai képzés befejezését jelentette

(76 fő), illetve már jelentős volt a mesterképzésekre járók aránya is (43 fő). Bár a Debreceni

Egyetem vonzása a végzett hallgatóira is nagy, a más egyetemeken és főiskolákon a

Debreceni Egyetem befejezése után tanulók magas aránya jelentős mértékű felsőoktatási

versenyre hívja fel a figyelmet. Ez különösen fontossá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a

végzett hallgatók 18,3 százaléka biztosan, 35,1 százaléka pedig valószínűen tervez további

felsőfokú, vagy egyéb tanulmányokat. Ez leginkább szakirányú továbbképzést (19,1 százalék

– az adott képzési lehetőséget választók az összes válaszoló arányában), mesterképzést (17,2

százalék), felsőfokú szakképzést (12,7 százalék), a szakvizsgához kapcsolódó képzést (10,8

százalék), és doktori képzést (9,7 százalék) jelent. Úgy tűnik, a végzett hallgatók további

tanulmányi tervei sok szempontból meglepőek – így például a felsőfokú szakképzés esetében

–, legalábbis nem szokványosak, és kevésbé az újabb diplomák, vagy képzési szintek

2.9

20.5

53.8

15.9

5.5

1.9

18.7

70.2

8.2

1

0 20 40 60 80

Az átlagosnál sokkal jobb

Az átlagosnál valamivel jobb

Nagyjából átlagos

Az átlagosnál valamivel rosszabb

Az átlagosnál sokkal rosszabb

2. ábra: Hogyan ítéli meg a családja anyagi helyzetét...

Országos DPR DE DPR



30 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

megszerzésére irányult a vizsgált években, hanem sokkal inkább a már meglévő tudásuk

valamilyen szempontból történő elmélyítésére és szélesítésére. Ez figyelmet érdemel az

egyetem képzési stratégiája szempontjából, hisz ezek szerint a végzett hallgatók a rövid

időtartamú, és a szakmai felkészültségüket fejlesztő képzésekben érdekeltek.

A felsőoktatási tanulmányok kapcsán a befejezett tanulmányok mellett a további tervekre

vonatkozó kérdéseket is tartalmazott a 2011-es központi kérdőív. A megkeresés alapjául

szolgáló, a Debreceni Egyetemen szerzett végzettséget figyelembe véve a válaszoló

frissdiplomások 64,3 százaléka végzett nappali tagozaton, a többiek pedig levelező tagozaton

(33,4 százalék), távoktatásban (1,3 százalék), és esti tagozaton (0,4 százalék) 2008-ban és

2010-ben. A finanszírozási forma alapján államilag támogatott képzésben tanult a végzettek

65,5 százaléka, költségtérítésesben 24,3 százaléka, és mindkét finanszírozási formában 9,4

százaléka. A megkérdezettek 57,2 százaléka átlagosan „jó” eredménnyel végezte az

egyetemet (elégségessel 0,8 százalék, közepessel 19,7 százalék, jelessel és kiválóval 21,6

százalék). A saját eredmény megítélése alapján a hallgatók úgy érzik, hogy teljesítményük

másokhoz képest jobb volt; ez két dologra utalhat, arra, hogy a jobb eredménnyel végzettek

inkább válaszolnak a megkeresésekre, de arra is, hogy a tanulmányi eredmény kevésbé a

hallgatói „közbeszéd” tárgya, így arról pontos információik nem voltak az egyetemi évek

alatt. Ennek azonban ellentmond, hogy az állami finanszírozású hallgatók esetében a

tanulmányi ösztöndíj, a költségtérítéses hallgatók esetében pedig a finanszírozási forma

váltásának a lehetősége miatt fontos kérdés a tanulmányi átlag – ezért tűnik valószínűbbnek,

hogy a tanulmányaik alapján sikeresebb hallgatók inkább válaszolnak a megkeresésekre (ez

hasonló a „munkanélküli” frissdiplomások esetéhez – mindkét esetben azonban az országos

mérések is óvatosságra intenek).

A frissdiplomások átlagosan 8 félév alatt jutottak el az abszolutóriumig – ebben már benne

van az is, hogy a vizsgált években jelentősen megnőtt az alap-és mesterszakon végzettek

aránya. Közvetlenül az abszolutórium után a hallgatók 73,5 százaléka szerezte meg a

diplomáját. A maradék egynegyed esetében az a legtipikusabb, hogy félév - egy év alatt

jutnak diplomához, ám az összes válaszoló több, mint egytizede (11,6 százalék), és az

abszolutórium után diplomát nem szerzettek 43,9 százaléka még a kérdezés időpontjában sem

kapott diplomát. Annak oka, hogy a hallgatók az abszolutórium megszerzése után nem kaptak

diplomát, leginkább a nyelvvizsga hiánya volt, az érintett válaszolók esetében ez 85,3

százalékukat jelentette. Bár a végzett hallgatók háromnegyedének volt nyelvvizsgája az

abszolutórium megszerzésének az időpontjában, a válaszok alapján ez nem feltétlenül jelent

magas szintű nyelvismeretet (3. ábra).

Két nyelv esetében lehet arról beszélni, hogy azokat a végzett hallgatók magasabb szinten

ismerik és beszélik: leginkább az angolt, és kisebb mértékben a németet. Ez megfelel az

1.11

1.2

1.22

1.39

2.37

3.33

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5

3. ábra: Milyen szintű nyelvtudása van a következő nyelvekből (ötfokozatú skálán: 1 = nem ismeri, 5 = nagyon jól ismeri)

angol német orosz francia olasz spanyol



31 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

idegen nyelvek hazai használatának és ismertségének is, ugyanakkor a még leginkább ismert

angolt is csak közepes szinten ismerik (beszélik) a válaszoló végzett hallgatók.

Azt is vizsgáltuk, hogy kilépnek-e a hallgatók a diploma hiányában a munkaerő-piacra:

azoknak, akiknek nem volt diplomája, csak háromtizede nem dolgozott. Csaknem

négytizedük (37,8 százalék) „kilépett” a munkaerő-piacra, és egyharmada, döntően a levelező

tagozaton végzettek, már eleve dolgozott. Jellemző, hogy a diploma hiánya nem okozott

problémát a végzett hallgatók egynegyedének (27,8 százalék), kismértékben jelentett

problémát 46,2 százalékuknak, és nagy problémát jelentett 25,9 százalékuknak. Ez azt jelenti,

hogy az esetek jelentős részében a munkáltatók türelmesek az alkalmazottaikkal, kivárják,

hogy azok a nyelvvizsga megszerzése után kapják meg diplomájukat.

A 2011-es megkeresés eredményei azt mutatják, hogy egybecsúszott a Bolognai-szisztéma

előtti és utáni képzés a diplomák szintje és formája alapján. A két, vizsgált évben végzettek

esetében (akik válaszoltak), a következőképp alakult végzettek összetétele a képzés szintje és

formája alapján (4. ábra).

A vizsgált két évben (2008, 2010) végzettek megoszlása, ahogy arra utaltunk, még együtt

mutatja a Bolognai-szisztéma előtti képzési formákat és szinteket, és a szisztéma bevezetése

utáni szinteket. A Bolognai-szisztéma előtti képzési formák túlsúlyát találjuk, ha a végzett

hallgatóknak a „megkeresés alapjául szolgáló képzés” előtti tanulmányairól kérdeztük. A

hallgatók egyötödének (20,8 százalék) volt már diplomája, mielőtt a jelenlegi végzettségét

megszerezte. Ez döntően hagyományos főiskolai képzés volt (70,6 százalék), és kisebb

részben hagyományos egyetemi végzettség (15,9 százalék). Ez azt is jelenti, hogy a Bolognai-

szisztémát a válaszoló végzett hallgatók a diploma szintjének az emelésére használták, bár a

két, vizsgált évben még jelentős a hagyományos szintek és formák aránya, és az új képzési

szintek közül az alapszaké, ami az újabb diplomák, szakmák megszerzésének a szándékát is

jelzik (ez a rövidebb képzési idő hatása a tanulmányi tervekre és szándékokra). A diploma

megszerzése óta (vagy közben) a frissdiplomások 7,9 százaléka szerzett egyéb felsőfokú

képzettséget. Ez leginkább hagyományos egyetemi végzettség (24,8 százalék), valamilyen

mesterszak (20,2 százalék), szakirányú továbbképzés (16,3 százalék), és alapszakos

végzettség (11,6 százalék) volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az újabb diplomát szerzők

egyre inkább arra törekszenek, hogy a Bolognai-szisztéma előnyeit aknázzák ki, azaz a

rövidebb képzési ciklussal emeljék a végzettségük szintjét, illetve újabb területekkel bővítsék

szakmai tudásukat. Ez a mesterképzések és a szakirányú továbbképzés fejlesztésének a

fontosságát mutatja. Ezt támasztja alá az, hogy a Debreceni Egyetemen végzettek 41,4

százaléka venne részt újabb MA/MSc képzésben.

0.6 1.3

4.5 12

17.5 28.8

32.2

0 5 10 15 20 25 30 35

4. ábra: A válaszoló végzett hallgatók megoszlása a képzés szintje szerint

Egységes és osztatlan képzés Bachelor képzés Felsőfokú szakképzés

Mesterképzés Nem válaszolt Doktori képzés

Szakirányú továbbképzés



32 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A munkaerő-piaci sikerességet jelentős mértékben alakítja, hogy valaki tanult-e külföldön, és

milyen munkatapasztalatokra tett szert a képzés ideje alatt (nyilván ez kevésbé fontos a

levelező tagozaton tanulók esetében, kivéve, ha soha nem állt munkaviszonyban). A

munkaerő-piaci tapasztalatok alapján ugyanis a munkáltatók azokat részesítik előnyben,

akiknek munkatapasztalata van, idegen nyelven kommunikálnak, és magas szintűek a

számítástechnikai ismereteik. Különösen nappali tagozaton komoly problémát jelent a

munkatapasztalatok megszerzésének a hiánya. A válaszoló hallgatók közül 109 fő tanult

legalább egy alkalommal külföldön, ami a válaszolók 6,9 százalékát jelenti – ez jellemezően

egyszeri alkalmat jelent, ami általában egy szemeszter, vagy annál rövidebb időszak. A

külföldi tanulmányok finanszírozásának forrása alapvetően az Erasmus ösztöndíj, kisebb a

fogadó intézményeknél pályázható, vagy az egyéb, hazai ösztöndíjak szerepe.

A hallgatók szempontjából rendkívül nagy a jelentősége a kötelező szakmai gyakorlatoknak,

hisz felismerik ennek a munkaerő-piaci jelentőségét is, például a kapcsolatok kiépítésével,

vagy a munkatapasztalattal. A végzettek 70,6 százaléka vett részt hallgatóként a tanulmányok

részét jelentő szakmai gyakorlaton – az 1122 főből 220-at alkalmaztak a későbbiekben, azaz a

hallgatók egyötöde ott tudott elhelyezkedni, ahol a gyakorlatát teljesítette. A szakmai

gyakorlat csak az egyik lehetőség a hallgatók számára, hogy munkatapasztalatot szerezzenek.

Legalább ilyen fontos, hogy a képzés előtt, vagy közben nem voltak-e valahol teljes, vagy

részidőben foglalkoztatva – ebben a vonatkozásban a levelező tagozatosok helyzete

speciálisnak tekinthető. Ez is magyarázza azt, hogy a hallgatók 30,3 százaléka már a képzés

előtt szerzett olyan munkatapasztalatot, ami összefügg a tanulmányaival. Ez a képzés során

nőtt, a hallgatók 53,9 százaléka szerzett ilyen tapasztalatot – ezek az adatok arra utalnak, hogy

a hallgatók már a képzés során törekednek a munkatapasztalatok megszerzésére, tagozattól

függetlenül. Ezt támasztja alá, hogy a végzettséggel nem összefüggő területeken is vannak

munkatapasztalataik; a hallgatók 43 százalékának a képzés előttről, a 48,9 százaléka pedig a

képzés közben szerzi ezeket. A nyelvi kompetenciák szempontjából is fontos, de az eltérő

munkakultúra szempontjából is, hogy a hallgatók 5,5 százaléka dolgozott külföldön a képzés

előtt, és 6,5 százaléka a képzés közben. Megfogalmazható, hogy a (végzett) hallgatók

tisztában vannak a munkatapasztalatok fontosságával az elhelyezkedést és a munkaerő-piaci

sikereket illetően – válaszaik alapján magasnak tűnik azoknak az aránya, akik jelentős

munkatapasztalatokkal rendelkeznek, és ez igaz akkor is, ha a levelező tagozatosok arányát is

figyelembe vesszük. Mindenesetre a „munkatapasztalat” és az idegen nyelvi kommunikációs

képesség a végzet hallgatók jelentős részének a rendelkezésére áll, az is magyarázhatja, hogy

a végzettek meghatározó többsége diploma (abszolutórium) megszerzése után viszonylag

rövid idő alatt munkához jutott.

Átmenet a felsőoktatásból a munka világába

Az elmúlt évtizedben Magyarországon is jelentősen átalakult a munkaerő-piaci életút, az

átmenet a „munka világába” – ennek jeleit a 2011-es végzett hallgatói vizsgálat eredményei is

mutatják. Ez azt jelenti, hogy a felsőoktatási tanulmányok mellett egyre többen dolgoznak (itt

most természetesen nem a levelező tagozatos hallgatókról van szó), sok szempontból

összemosódik a hallgatói és a munkavállalói lét, még akkor is, ha Magyarországon ezek a

lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Ezt támasztják alá a „jellemzően minek tekintette

magát” a tanulmányai során kérdésre adott válaszok is, hisz a végzett hallgatók 62,7 százaléka

főfoglalkozású diákként, míg 37,3 százaléka főfoglalkozású dolgozóként azonosította magát.

A nappali tagozatosok 92,2 százaléka diákként, 7,8 százaléka dolgozóként, míg a levelező

tagozatosok 91,4 százaléka dolgozóként, és 8,6 százaléka diákként határozta meg önmagát. Ez

azt jelenti, hogy a tagozatok hatása szignifikáns, ugyanakkor valóban létezik a nappali

tagozatosok között egy csaknem tízszázaléknyi csoport, akinek már hallgató korában

valamilyen munkája is volt, bár ez sokkal alacsonyabb, mint amit „munkatapasztalatként” a



33 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

hallgatók jeleztek – a nappali tagozaton végzettek, akkor is ha folytatnak valamilyen kereső

tevékenységet, munkát, elsősorban hallgatónak tartják magukat, ami esetükben természetes.

Más a helyzet a levelező tagozatosok esetében, akik főfoglalkozású dolgozónak tartják

magukat, aki tanul is, azaz identitásuk meghatározó része a munka.

A tagozatok közötti különbség abban is megragadható, hogy volt-e a végzett hallgatóknak

munkája az abszolutórium megszerzésekor. Az összes végzett hallgató 38,2 százaléka, a

nappali tagozatosok 10,9 százaléka, a levelező tagozatosoknak pedig 87,3 százaléka

rendelkezett már ekkor munkahellyel, ez közel áll ahhoz is, hogy ki miként definiálta

önmagát. Ehhez az álláshoz leginkább személyes ismeretséggel (24,7 százalék), a munkáltató

formális megkeresésével, életrajz küldésével (22 százalék), álláshirdetésen keresztül (21,9

százalék), korábbi munkakapcsolatok révén (10,7 százalék), és a gyakorlati hely hatására (6,3

százalék) jutottak hozzá. Ez a munka a frissdiplomások többségénél kapcsolódott a saját

tanulmányokhoz, egyhatoduk dolgozott olyan területen, ami nem felelt meg a szakmai

végzettségének. Azoknak a hallgatóknak a többsége, aki nem dolgozott az abszolutórium

megszerzésekor, közvetlenül a végzés után munkahelyet keresett. A „végső átmenetet” a

munka világába az jelenti, hogy mennyi idő alatt sikerült a frissdiplomásoknak elhelyezkedni

a diploma (abszolutórium) megszerzése után (2. táblázat).

2. táblázat: A végzést követően mikor sikerült elhelyezkedni (százalékban)

Nappali tagozaton

végzettek Levelező tagozaton

végzettek Teljes minta

Azonnal 33,6 70,4 46,4 3 hónapon belül 22,4 5,6 16,7 6 hónap alatt 12,9 2,9 9,1 12 hónap alatt 7,1 1,8 6,3 Másfél éven belül 3,5 3,6 3,4 Még most sem 21,2 15,8 19,1

Forrás: Debreceni Egyetem DPR, 2011

A két tagozaton végzettek között az „azonnali” elhelyezkedést illetően vannak különbségek –

a levelező tagozatosok héttizede meglevő állás mellett tanult (ezért is tartotta magát

„dolgozónak, aki tanul”), háromnegyedüknek pedig már három hónap alatt állása volt, ezt

követően azonban körükben is van egy jelentős hányad, aki még a kérdezéskor sem dolgozott.

A nappali tagozatosok egyharmada tudott rögtön a végzés után elhelyezkedni, és félév alatt

megközelítették a levelező tagozaton végzettek foglalkoztatásának a szintjét; körükben

magasabb volt azoknak az aránya, akik a kérdezéskor sem helyezkedtek még el. A „végzés

után mikor helyezkedett el” kérdésre adott választól függetlenül a 2010-es méréshez

hasonlóan a munkaerő-piaci helyzet bonyolultan reprodukálható a központi kérdőív alapján –

ezt a következő fejezetben mutatjuk be.

Munkaerő-piaci életút

A végzett hallgatók munkaerő-piaci életútja a végzés óta eltelt egy, illetve három év alatt még

kevés, figyelembe vehető sajátosságot mutat. Mivel a munkaerő-piaci státuszra irányuló

központi, az országos DPR kutatások sztenderd és kötelező kérdései nem vizsgálták

egyértelműen a tényleges státuszt, nehéz megítélni a végzett hallgatók foglalkoztatásának

helyzetét. A „volt-e állandó munkahelye az első végzettség óta” kérdésre a Debreceni

Egyetem végzett hallgatóinak a 14,8 százaléka válaszolta azt a 2010-es megkereséskor

(amikor a 2007-ben és a 2009-ben végzetteket kerestük), hogy nem volt állandó munkahelye.

Egy másik kérdés alapján, amely az alkalmi munkát és az önfoglalkoztatást, a vállalkozást is



34 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

figyelembe vette, a frissdiplomásoknak csak a 2,4 százaléka jelezte azt, hogy munkanélküli

(5. ábra).

A foglalkoztatásra vonatkozó bizonytalan adatok nemcsak a kérdések megfogalmazásából

erednek – a munkaerő-piac új vonásait és bizonytalanságait, valamint a „munkához jutás” új,

a korábbiaktól lényegesen különböző módozatait is jelzi – igaz, ezek a válaszokban kevésbé

jelennek meg, így például alacsony a szerződéses és megbízásos munkák aránya, szinte nincs

jelen a nem tipikus foglalkoztatás és a távmunka. Az is meglepő, hogy milyen alacsony a

frissdiplomások körében a vállalkozók aránya – az aktív hallgatók sokkal inkább gondolják

azt, hogy a végzés után vállalkozást alapítanak. A foglalkoztatás bizonytalanságát mutatja,

hogy arra a kérdésre, mennyi idő alatt sikerült a végzést követően elhelyezkedni, inkább az

állandó munkahelyre vonatkozó kérdésre adott válaszhoz áll közelebb a munkanélküliségre

vonatkozó válasz, mint a „jelenleg rendelkezik-e munkahellyel” kérdéshez. Ezek a

bizonytalanságok nemcsak a kérdések feltevésének a módjából következnek, hanem a

végzettek énképéből és saját helyzetük értelmezéséből is. Azt tudjuk, hogy a diplomások

kevésbé regisztráltatják magukat munkanélküliként, mint az alacsonyabb végzettségűek,

másrészt a végzés utáni kivárás is szerepet játszhat abban, hogy nincsenek teljesen

megbízható adataink a frissdiplomások foglalkoztatásáról. Arra a kérdésre, hogy a végzés

után mikor sikerült elhelyezkednie, a megkérdezettek egyötöde nem válaszolt. A válaszolók

45 százaléka azonnal el tudott helyezkedni, 20,9 százalékuk három hónapon belül, és 12,3

százalékuk féléven, 7,3 százalékuk egy év alatt, és 3,5 százalékuk másfél éven belül jutott

munkához – a válaszolók 11 százalékának a kérdezés időpontjában sem volt munkája.

Milyen munkahelyeken és munkakörökben dolgoznak a Debreceni Egyetem frissdiplomásai?

Több, mint a felük nem piaci szervezetben talált munkát: 23,9 százalékuk önkormányzati, 22,3

százalékuk állami, 6,3 százalékuk alapítványi szervezetben dolgozik; a piaci szervezetek közül

leginkább Kft-kben (27,7 százalék), és részvénytársaságoknál (10,0 százalék) dolgoznak, az

önálló vállalkozások aránya 1,8 százalék, a bt-ké 1,7 százalék. Az állami és az önkormányzati

állás nem feltétlenül jelent közalkalmazotti státuszt: a végzettek 21,6 százaléka volt

közalkalmazott, és 8,2 százaléka köztisztviselő. A munkahelyeknek csak egyötöde

foglalkoztat kevesebb, mint húsz főt, azaz a végzettek viszonylag nagy létszámú

foglalkoztatóknál találtak munkahelyet, így például csaknem egynegyedük ezer főnél is többet

foglalkoztató cégnél dolgozik – a munkahelyeknek csak a tíz százalékáról mondták azt a

megkérdezettek, hogy külföldi tőkéről is tudnak a tulajdonosi szerkezetben; teljesen külföldi

tulajdonú szervezetben a frissdiplomások 5,6 százaléka dolgozik. A végzés után egy, három

66.1 15.5

7.2 4.2

2.4 2

1.3 1.2

0 10 20 30 40 50 60 70

5. ábra: Jelenleg rendelkezik-e munkahellyel

Nem, nappali tagozaton tanul Igen, alkalmi munka

Igen, saját vállalkozás Nem, jelenleg munkanélküli

Igen, de jelenleg inakítv Igen, de egyéb munkát is végez

Nem válaszolt Cégnél, intézményben, teljes munkaidőben



35 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

évvel még alapvetően beosztottak a megkérdezettek: 77,6 százalékuk alkalmazott, 3,5

százalékuk vezető, 10,6 százalékuk középvezető, 6,6 százalékuk egyéb vezető, és 1,8

százalékuk vállalkozó. Egynegyedük gondolja azt, hogy a munkahelye innovatív, és

egyharmada azt, hogy közepesen innovatív – egynegyedük véli úgy, hogy a betöltött

munkakörhöz alacsonyabb végzettség is elegendő lenne. Összefoglalva, az egyetem végzett

hallgatói inkább dolgoznak nem piaci szervezeteknél, munkájuk átlagos, nem kiugróan

innovatív, és meghatározóan beosztottak. Mennyire elégedettek a munkával, és annak

összetevőivel (6. ábra)?

Látható, hogy a hallgatók leginkább a munka tartalmi részével elégedettek, emellett a

személyi és a tárgyi körülmények azok, amelyeket kedvezőnek látnak. Kevésbé elégedettek a

szakmai előmenetellel, és legkevésbé a jövedelemmel. Eltérések az országos eredményekhez

képest az előmeneteli lehetőségek és a jövedelem megítélésében van, ez fakadhat a térségben

élők relatív deprivációs értékeléséből is, azaz – mivel zömük a térségben dolgozik –

helyzetüket az itt élőkhöz és dolgozókhoz viszonyítva láthatják jobbnak. Ezek az

elégedettségi mutatók részben a pályakezdéssel függnek össze, azzal, hogy a végzettek még

szakmai pályafutásuk kezdetén állnak, meghatározó mértékben beosztottak, és láttuk, hogy a

munkájuk is átlagosan innovatív, viszonylag sokan érzik azt, hogy a munkakörhöz és a

munkához alacsonyabb végzettség is elég volna. Legkevésbé a jövedelmükkel elégedettek: a

havi átlagos nettó jövedelem 128 245 Ft. (erre a kérdésre 747 fő válaszolt), ami megfelel a

vizsgált évek diplomás kezdő fizetésének, azaz alapvetően az elérhető jövedelmek

nagyságával elégedetlenek a végzettek. Mivel a legtöbben még nem házasok, az átlagos,

háztartási egy főre eső nettó havi jövedelmek alig maradnak el a fizetésektől: ez 118 999 Ft.

volt – ezt a végzettek egyötöde egészíti ki valamilyen másodállással. A munkával való

elégedettséget jelentős mértékben alakítja az is, hogy mennyire kapcsolódik, mennyire felel

meg a végzettségnek – láttuk, hogy a munkaszervezetet inkább átlagosan innovatívnak

érzékelő frissdiplomások egynegyede gondolta azt, hogy a munkája alacsonyabb

végzettséggel is elvégezhető. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyen, és melyik

végzettségéhez kapcsolódik a munkája, a frissdiplomások 43 százaléka azt az első

végzettségéhez, 16 százaléka a másodikhoz, 26,4 százaléka mindkettőhöz, és 14,7 százaléka

egyikhez sem kötötte. Azaz, lehet, hogy a végzett munka alacsonyabb végzetséggel is

elvégezhető, de mégis kapcsolódik a megszerzett szakmai képesítéshez, hisz a végzetteknek

csak egyhetede válaszolta azt, hogy a munkájának semmi köze a végzettségéhez. Ezt

támasztja alá a megkérdezetteknek a munka és a végzettség kapcsolódásának a mértékéről

kialakult véleményük is: 46,5 százaléka szerint nagyon nagymértékben, 26,3 százalékuk

4

3.97

3.89

3.69

3.72

3.57

4

3.88

3.8

3.52

3.38

3.14

0 1 2 3 4 5

szakmai részével

személyi feltételekel

tárgyi feltételekkel

presztízsével

előmenetellel

jövedelemmel

6. ábra: Mennyire elégedett munkájában (5 = teljesen, 1 = egyáltalán nem)

Országos DPR DE DPR



36 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

szerint nagymértékben, 16,7 százalékuk szerint kismértékben kapcsolódik a végzett munka a

végzettséghez - 10,5 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem.

Ezek az eredmények és vélemények azt mutatják, hogy a Debreceni Egyetem végzett

hallgatói a pályafutásuk kezdetén álló, fiatal szakemberek, akik úgy látják, hogy a

végzettségüknek megfelelő, de nem elég érdekes munkát végeznek, szerény

karrierlehetőségek és jövedelem mellett – elsősorban a munka személyi és tárgyi körülményei

azok, amelyekkel elégedettek. Ez a kép teljesen természetes egy, a szakmai karrierje kezdetén

álló fiatal szakember esetében, hisz ha nem így gondolkodnának, az az ambíció hiányát

jelezné. Elvárásaik és a további tanulmányi terveik viszont azt mutatják, hogy a legtöbb

végzett hallgatónak szakmai és további, képzési elképzelései vannak.

A 2011-es adatfelvétel során a 2008-ban és 2010-ben végzett hallgatók közül azok, akik arra a

kérdésre, hogy az abszolutórium megszerzése után találtak-e munkát, a következőképp

válaszoltak: 49,2 százalékuk keresés után, 32,7 százalékuk azonnal, egy hónapon belül talált

munkát, míg 18,2 százalékuk a megkérdezés idején sem rendelkezett munkahellyel. 2007-hez

és 2009-hez képest az elhelyezkedés időtartama nőtt, így például az „azonnal” elhelyezkedőké

a végzettek csaknem feléről egyharmadára csökkent, és csaknem megduplázódott azok

aránya, akiknek a kérdezéskor sem volt munkája – e folyamatban már a 2008 utáni

világgazdasági változások hatása is tetten érhető. Ezek az adatok csak részben felelnek meg a

„mikor helyezkedett el” kérdésre adott válaszoknak – elsősorban azok emlékeznek jól, akik

nincsenek foglalkoztatva. Ez utóbbi mutató azonban az összes válaszoló figyelembevételével

(ha figyelembe vesszük azokat is, akik nem válaszoltak erre a kérdésre) 8,8 százalék, azaz a

végzettek csaknem egytizede volt állás nélkül (ebben nincsenek benne azok, akik újra tanultak

valamilyen felsőoktatási intézményben). Azok, akik a munkaviszony meglétére vonatkozó

kérdésre válaszoltak, meghatározó módon állandó jellegű, határozatlan idejű

munkaviszonyról szóltak (83,5 százalék), határozott idejű munkaviszonya a válaszolók 15,4

százalékának, alkalmi, megbízásos munkája 1,3 százalékának volt. Visszatérve arra a

„várakozásra”, hogy a hallgatók munkaerő-piaci „átmenete” sokszínűbb, mint két,- három

évtizede, megállapíthatjuk, hogy a Debreceni Egyetem végzett hallgatóira csak kisebb

mértékben jellemző. Igaz, hogy a (nappali tagozatos) hallgatók jelentős része, ahogy arra

utaltunk, és elemeztük, már hallgató korában arra törekszik, hogy munkatapasztalatokra

tegyen szert – ami a hallgatói identitását nem befolyásolja – , maga az „átmenet” az egyetem

vonzáskörzetében, a régióban kevésbé sokszínű, sokkal közelebb áll a tradicionálisabb

elhelyezkedési stratégiákhoz. Ez minden bizonnyal a térség gazdaságának és munkaerő-

piacának a korlátaival magyarázható – a hallgatók jelentős része eleve elvándorol a térségből,

aki pedig itt marad, az a biztos, állandó foglalkoztatást preferálja, és kevésbé az alkalmibb,

megbízásos, kötetlenebb, atipikus foglalkoztatási formákat. Ezt mutatják a munkaerő-piaci

státuszra vonatkozó válaszok is (7. ábra).

72.2

9.8

9.8

4.5

1.9

0.9

0.9

0 10 20 30 40 50 60 70 80

7. ábra: Munkaerő-piaci státusz (százalékban)

Háztartásbeli, eltartott Vállalkozó

Önfoglalkoztató GYES-en van

Nappali tagozatos hallgató Munkanélküli



37 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A kérdezés időpontjában a legtöbben alkalmazottak voltak, a munkanélküliek aránya 9,8

százalék volt, ami közel áll a munkaviszony meglétére vonatkozó kérdés megfelelő

mutatójához, de lényegesen magasabb, mint a „mikor helyezkedett el” kérdésre adott válasz

esetében. A három, a munkaviszonyra, foglalkoztatásra vonatkozó kérdés közül a munkaerő-

piaci státuszra vonatkozó a legmegbízhatóbb, hisz azt kérdezi, hogy mi a jelenlegi státusza. A

kérdezéskori foglalkoztatott státusz jellemzője, hogy a válaszolók hattizedének ez az első

munkahelye, és további 16 százalékuknak a második – ez összefügg azzal, hogy a végzés után

egy – három évvel kerestük meg a hallgatókat, de azzal is, hogy mindenki a munkahely

megtartására törekszik. Maga a munkanélküliség a végzettek egyharmadát érintette, azaz

legalább egyszer a végzés óta a válaszolók egyharmada legalább egyszer volt már

munkanélküli, ami az esetek nyolctizedében regisztrált státuszt jelentett. A biztos egzisztencia

kialakításnak a jele, hogy a végzett hallgatóknak csak egytizede keres állást.

A vezetők aránya valamivel magasabb, mint a válaszolók egytizede (felső vezető 1,9

százalék, középvezető 6,4 százalék, alsó vezető 4,1 százalék) – ez röviddel a végzés után

indokolt (a levelező tagozatosok körében sem sokkal magasabb a vezetők aránya, ami azt

mutatja, hogy a diploma a meglévő státusz megőrzését segíti). 2007 és 2009-hez képest a

vezető pozícióban lévők aránya csökkent, de mivel nem reprezentatív mintaválasztáson

alapuló eredményeink vannak, ez összefügghet a válaszolók összetételével is. A

frissdiplomások körében a köztisztviselők és a közalkalmazottak aránya a legmagasabb (48,1

százalék), ez nem tér el lényegesen a 2010-es adatfelvétel eredményeitől, állami,

önkormányzati vállalatnál dolgozik 8,1 százalék, és más területen 43,8 százalék. Ez összefügg

a tulajdonosi szerkezettel és a munkahely ágazati hovatartozásával is. Teljes mértékben

állami, önkormányzati tulajdonú munkahelyen dolgozik a válaszolók 54,2 százaléka, részben

állami, önkormányzati tulajdonúnál 7,0 százaléka, és teljes mértékben magántulajdonú cégnél

38,8 százaléka. A munkahelyek 76,5 százaléka magyar, 5,5 százaléka vegyes, és 18,0

százaléka külföldi tulajdonban van (ez magasabb, mint amiről 2010-ben beszámoltak). A

cégek, intézmények mérete alapján közepes méretű szervezeteknél dolgoznak az egyetem

végzett hallgatói, legtöbben 50 – 249 fős szervezetben (29,3 százalék), de jelentős a 10 – 49

fős (24,0 százalék), és az 1000 főnél is többet foglalkoztató cégek aránya is (25,0 százalék). A

frissdiplomások munkahelyének jellemzői alapján megfogalmazható, hogy nagyon magas az

állami, önkormányzati szférában dolgozók aránya – ez megfelel a hazai diplomások

évszázados foglalkozási mintáinak, az államtól és az állami munkahelyektől való jelentős

függésnek, és nem változott a két adatfelvétel során. A végzettek másik csoportját a nagy

szervezeti létszámú, jelentős mértékben külföldi tulajdonú szervezeteknél foglalkoztatottak

jelentik – érdekes lehet e két csoport szakmai összetétele és a munkával való elégedettségének

az eltérése.

A munkahely jellege, mérete, a munkakör és a konkrét munka, valamint az elérhető

jövedelem hatnak leginkább a frissdiplomások elégedettségére és elvárásaira. A havi nettó

fizetések, jövedelmek között jelentős különbségek vannak az ágazat, a tulajdon, és a

foglalkoztatotti létszám alapján - a 2010-es megkeresés alapján a 2007-ben és 2009-ben

végzettek körében a havi nettó fizetés 128 245 Ft. volt (3. táblázat). Az országos adatfelvétel

során 135 ezer forint volt ugyanez az összeg, azaz a Debreceni Egyetemen végzettek körében

ennél alacsonyabb – ez különösen így van, ha az országos adatbázisnak a Debreceni

Egyetemre vonatkozó mutatóját vesszük figyelembe, ami 118 ezer forint volt. Ezek a

jövedelmi mutatók különösen érdekessé teszik a munkafeltételekkel való elégedettségben

végbement változásokat, hisz 2007-ben és 2009-ben még kevésbé voltak elégedetlenek a

jövedelmükkel az egyetem végzett hallgatói, amit egy sajátos, relatív deprivációval

magyaráztunk, azzal, hogy saját jövedelmi helyzetüket nemcsak a kedvezőbb térségekben élő



38 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

diplomásokkal vetik össze (ez jelentene egy komoly deprivációt), hanem a térségben

szerezhető jövedelmekkel is.

3. táblázat: A havi nettó fizetés (jövedelem) összege, forintban A munkahely… Ezer Ft. Állami / önkormányzati tulajdonú 127 Részben állami, önkormányzati tulajdonú 147 Teljes mértékben magántulajdonú 166 A munkahely… Teljes mértékben magyar tulajdonú 126 Részben magyar tulajdonú 154 Teljes mértékben külföldi tulajdonú 213 Hány fő dolgozik a cégnél, szervezetnél… Önfoglalkoztató 288 2 – 9 fő 116 10 – 49 fő 127 50 – 249 fő 129 250 – 999 fő 155 1000 fő, vagy afölött 170 Nettó havi átlagfizetés, jövedelem 143


A havi nettó jövedelmek a magántulajdonú, köztük külföldi tulajdonú szervezeteknél a

legmagasabbak. A jövedelmekre a szervezet mérete is lényeges hatást gyakorol, a 250 fő

feletti szervezeteknél ugrik meg lényegesen a havi jövedelem, ugyanakkor az

önfoglalkoztatók (17 fő) esetében a havi jövedelem az átlag kétszerese. Valószínű, hogy az

alacsonyabb jövedelmek miatt vállalnak másodállást az állami szektorban, kisebb

szervezetekben dolgozók; az összes megkérdezett 15,6 százalékának volt másodállása – az

elérhető jövedelmek még a másodállás mellett is sokkal alacsonyabbak, mint más

szektorokban, vagy tulajdonú szervezeteknél (azok havi nettó jövedelme, akiknek van

másodállása, 132 ezer Ft, akiknek nincs, 145 ezer Ft.). Két év alatt a havi nettó fizetések

viszonylag jelentősen, 15 ezer forinttal nőttek, ami reálisnak tekinthető.

A munkával és a munkahellyel való elégedettséget a jövedelem mellett az is befolyásolja,

hogy a konkrét pozíció mennyiben felel meg a végzettségnek. Az egyetem végzett hallgatói

„erős közepest” adtak arra a kérdésre, hogy „milyen mértékben használja jelenlegi

munkájában a tanulmányai során elsajátított tudást”. A 3,52-es átlag azonban elfedi azt, hogy

a válaszolók egynegyede teljes mértékben, 15 százaléka pedig „4”-es érték mellett használja a

tudását, és azok aránya, akik egyáltalán nem használják, mindössze 7,7 százalék. Ez azt is

mutatja, hogy a végzettek leginkább olyan munkaköröket töltenek be, ahol az egyetemen

szerzett tudásra szükség van.

Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy egy másik kérdés kapcsán, mai arra volt kíváncsi, hogy a

tanulmányok mennyire felelnek meg a munkának, a saját tanulmányok szakterülete 20,0

százalékot, a saját tanulmányok és a kapcsolódó szakterületek 60,9 százalékot kaptak, a más

szakterület 13,6 százalékot, és a bármilyen szakterület 5,4 százalékot. A két kérdésre adott

válaszok azt mutatják, hogy a hallgatók a konkrét szakmai végzettségén tágabb spektrumban

helyezkednek el, a „kapcsolódó” szakterületeket is használják a munkájuk során, mégpedig

„erősen közepes” mértékben. Ezt igazolja az is, hogy a jelenlegi munkához szükséges

képzettség szintjét illetően a tényleges végzettségtől nem tér el lényegesen a szükségesnek

ítélt végzettségé. Az előző, 2010-es adatfelvételhez képest a kérdés némileg változott, így

utalni tudunk arra, hogy a 2007-ben és 2009-ben végzettek egyhetede válaszolta azt, hogy



39 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

munkájának semmi köze a végzettségéhez, ami közel áll a 2011-es kérdezés során a más

szakterület és bármilyen szakterület felel meg inkább a munkájának. A legtöbb munkához

(munkakörhöz), amit végeznek, betöltenek, az egyetemi, MA/MSc végzetséget (41,2

százalék), a főiskolai, BA/BSc végzettséget (35,1 százalék) tartják szükségesnek. A PhD

fokozatot és egyéb posztgraduális végzettséget kevésbé (4,3 százalék, illetve 2,3 százalék),

ugyanakkor viszonylag magas azoknak az aránya, akik szerint a munkájukhoz nem is kell

felsőfokú végzettség (17,2 százalék) – ez utóbbi vélemény azzal is összefügg, hogy mennyire

használja az egyén a szakmai tudását, illetve a szakterületen szerzett tanulmányok menyire

felelnek meg a konkrét munkának. Lássuk, hogyan alakul konkrétan a végzett hallgatók

elégedettsége a munkával és a munka összetevőivel (8. ábra).

A végzett hallgatók leginkább a munkájuk szakmai, tartalmi részével elégedettek, még akkor

is, ha a a szervezetet, ahol dolgoznak, jellemzően csak „közepesen” innovatívnak látják. A

következő, a munkavállalók elégedettségét befolyásoló csoportba a munka személyi és tárgyi

körülményei tartoznak, és az, hogy összességében jelentős mértékben elégedettek a

munkájukkal. Kevésbé jellemzi ez a szakmai előmenetel, vagy a szakmai presztízs

megítélését, de ezek a skálaértékek korántsem jeleznek egy erősebb elégedetlenséget.

Legkevésbé a jövedelem az, amivel a frissdiplomások elégedettek – láttuk, hogy azt több

dolog is befolyásolja, az átlagosan elérhető jövedelem pedig megfelel a pályakezdő

diplomások jövedelmének, így a jövedelemmel való elégedetlenség egy általánosabb

helyzetbe is illeszkedik, de ne felejtsük el, hogy a jövedelmek között lényeges különbségek

vannak. 2010-ben hasonlóak voltak a sorrendek, ám az alkalmazott skála (ötfokozatú, 2011-

ben négyfokozatú) miatt nem vetjük közvetlenül össze az eredményeket; az elégedettség a

munkával és annak egyes összetevőivel hosszabb távú folyamatként érvényesülőnek tűnik.

Ugyanakkor már e rövid idő alatt is lényegesen romlott a szakmai előmenetel lehetőségeinek

és a jövedelemnek a megítélése (holott ez utóbbi nominálisan nőtt), ami már az elmúlt

évekbeli változások hatásaként is értelmezhető.

Vélemények a képzésről, a Debreceni Egyetemről

A továbbiakban a képzésről kialakult véleményeket mutatjuk be – elsőként az egyetemi

általánosabb megítélését, majd bizonyos ismeretek, képességek átadásáról kialakult

véleményeket, elsőként a 2010-es adatfelvétel eredményeit.

Az egyetemen megszerzett tudást alapvetően hasznosnak tartják a végzettek, hisz arra egy

ötfokozatú skálán 3,7 pontot adtak – ennél valamivel magasabbra taksálják a megszerzett

tudás értékét, melyet 3,8-ra minősítettek. A munkaerő-piaci szereplők és a végzett hallgatók

körében folytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy a felsőoktatással kapcsolatos gyakori kritika

a képzés elméleti voltára vonatkozik – emellett a nyelvtudásra és a munkával összefüggő

kommunikációs képességekre vonatkoznak a bírálatok. A végzett hallgatók véleménye az

2.36 2.73 2.75

2.9 2.91

3.03 3.14

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5

8. ábra: Mennyire elégedett...(négyfokozatú skálán)

a munka szakmai, tartalmi részével a munka személyi körülményeivel összességéban a munkával

a munka tárgyi körülményeivel a szakmai presztízzsel a szakmai előmenetellel

a jövedelemmel



40 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

egyetemen folyó képzés gyakorlati és elméleti vonatkozásáról megfelel ennek az általános

képnek: az egyetem által közvetített ismerek „hogyanságát” illetően úgy látják, hogy a

gyakorlati ismereteket 3,02, az elméleti ismereteket 4,04, és a kommunikációs ismereteket

3,34-es „szinten” adja át – azaz, a képzésnek az elméleti vonatkozásaival elégedettek, azt

színvonalasnak tartják. Úgy értékelik, hogy az egyetemen a gyakorlati ismereteket közepes

szinten biztosítja, és csak valamivel látják jobbnak a kommunikációs készségek fejlesztését és

átadását. Az „elmélet – gyakorlat” viszonyának évtizedes dichotómiája mellett azt is

vizsgáltuk, hogy a munkához szükséges, egyéb készségeket hogyan alakította az egyetemen a

végzettek szerint (9. ábra).

Látható, hogy a Debreceni Egyetem frissdiplomásai leginkább a szakmai szemlélet átadásával

és fejlesztésével az elégedettek – ez az a terület, melyben az „elméleti – gyakorlati” képzés

ellentmondása bizonyos mértékig feloldódik. Más területeken „közepesre” értékelik az

egyetem tevékenységét. A legnagyobb kritika a nyelvtudás fejlesztését és a használható

nyelvismeret átadását illetően fogalmazódott meg. A „szakmai szemlélet” „jó” szintű átadása

és fejlesztése azzal is összefügg, hogy általában az egyetemen folyó oktatást, annak

színvonalát 3,77-re értékelték, ami összefügg a „segítőkész” (3,82) és a „felkészült” (4,1)

tanárok munkájával. A frissdiplomások munkaerő-piaci esélyeire az állások kínálata mellett

nagyon jelentős hatást gyakorol az is, hogy milyen szolgáltatásokkal támogatja az egyetem a

végzett hallgatókat, és hogy mennyire, milyen módon készíti fel a őket a munkára (10. ábra).

3.79

3.37

3.3

3.25

3.15

2.68

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4

9. ábra: Hogyan alakította és fejlesztette az egyetem...

a nyelvtudást

a világban való tájékozódást

a szakmai problémákra való felkészítést

3.53

3.32

3.31

2.92

2.45

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4

10. ábra: Mennyire elégedett...

az elhelyezkedés támogatásával haznosítható kapcsolatok kiépítésével

az intézményis szolgáltatások színvonalával hasznosítható kompetenciák fejlesztésével

a tanult ismeretek alkalmazhatóságával



41 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A hallgatók elsősorban a tanult ismeretek alkalmazhatóságával elégedettek – ez viszont,

ahogy arra utaltunk, a képzés általános színvonalával, azon belül is elméleti képzés

színvonalával magyarázható. Az elégedettségi mutatók azt jelzik, hogy a Debreceni

Egyetemnek a kompetenciák átadását, az intézményi szolgáltatásokat és a frissdiplomások

elhelyezkedésével összefüggő, intézményes eszközöket és eljárásokat kell fejlesztenie, így

például a munkaerő-piaci kapcsolatokat – de ez nem jelentheti a munkaerő-piaci

„megrendelések” egyszerű kiszolgálását, sokkal inkább a kölcsönös együttműködésen alapuló

kapcsolatokat a különböző munkaerő-piaci szereplők között (erre még utalunk). Ezzel

összefüggésben nagyon fontos annak az ismerete, hogy az egyetemen végzett fiatal

szakemberek konkrét ismeretkörök, kompetenciák és készségek kapcsán milyen

véleményeket fogalmaztak meg (4. táblázat).

4. táblázat: Készségek és ismeretek fontossága és elégedettség azok átadásával (ötfokozatú

skálán)

Mennyire fontos Mennyire elégedett az

átadásával Precíz munkavégzés 4,73 3,71 Önálló munkavégzés 4,71 3,71 Számítógépes ismeretek 4,54 3,13 Nagy munkabírás 4,48 3,67 Csapatmunkához szükséges

készségek 4,45 3,64

Szervezőkészség 4,34 3,17 Empátia 4,15 3,42 Logikai, térbeli gondolkodás 4,05 3,45 Társadalmi kérdésekben való

jártasság 3,98 3,39

Vállalkozó szellem 3,94 3,11 Számolási, számítási feladatok 3,85 3,51


A munkához szükséges ismeretek és készségek rangsorában a precizitás, önállóság,

munkabírás, csapatmunka, szervezőkészség kap fontos szerepet, ideértve még a ma már

szükséges készségnek tekintett számítógépes ismereteket is. A végzett hallgatók

választásainak rangsora jól mutatja, hogy melyek azok az ismeretek, amelyeket a napi

munkájukban rendre alkalmazni kell. Ebben a megközelítésben érdemel figyelmet az

empátiának tulajdonított fontosság, és a társadalmi kérdésekben való jártasság is. Bizonyos

mértékig, bár ez összefügg a tényleges munkaerő-piaci helyzetével is a végzett hallgatóknak,

a „vállalkozó szellemet” mérsékeltebben tartják fontosnak, bár arra nemcsak a vállalkozóknak

van szüksége. Megítélésük szerint ezeket az ismereteket az egyetem egy, másfél ponttal

alacsonyabb érték mellett adja át, azaz nagyon kritikusak a képzést illetően. Az átadott

készségek rangsorában a precíz és önálló munkavégzés, nagy munkabírással áll az élen – ez

arra utal, hogy a képzés „elméleti” vagy „gyakorlati” jellegétől teljesen függetlenül az

egyetemi oktatás a maga színvonalával és elvárásaival akkor is képes hatást gyakorolni a

hallgatók által hasznosítható készségekre és ismeretekre, ha azok direkt átadása nem is célja

az oktatásnak. A kérdőívben szereplő ismereteket és készségeket az egyetem, de a teljes hazai

felsőoktatás is, elsősorban a szakmai szocializáció direkt, de még inkább indirekt

folyamatában adja át, azok fejlesztésének kevésbé van „munkaerő-piaci” célja. Jól mutatja

ezt, hogy a végzett hallgatók a szervezőkészség és a vállalkozó szellem kialakítását látják

szerényebbnek, hisz ezek a legtöbb képzés esetében nem részei a szakmai direkt és indirekt

szocializációnak (a közgazdászok vagy mérnökök esetében igen). Az egyetem működésével



42 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

kapcsolatban megfogalmazott kritikaként értékelhető a számítógépes ismeretek átadásának a

minősítése – azt a harmadik legfontosabb, vizsgált készségnek tartják, miközben csak

szerényen elégedettek annak az átadásával.

Ha a végzett hallgatóknak az egyetem általános működésére vonatkozó véleményét és

elvárásait egyben vizsgáljuk, a következő kép rajzolódik ki: az egyetem frissdiplomásai

színvonalasnak látják az elméleti oktatást, általában az oktatást és az egyetem színvonalát,

ugyanakkor „több gyakorlatot” várnának, bár ettől függetlenül inkább elégedettek a „szakmai

szemlélet” alakításával. Hasonló a helyzet a munkaerő-piacon fontos kompetenciákkal is: úgy

tűnik, azok átadása elsősorban a szakmai szocializáció folyamán megy végbe, mintegy az

egyetem működésének az eredménye, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy e területeken

erősíteni kell a direkt szakmai szocializációt is. A végzett hallgatók legkevésbé a

számítástechnikai ismeretek átadásával (vagy a számítástechnikai lehetőségek biztosításával),

és a nyelvi képzéssel elégedettek. Az egyetemtől várt új szolgáltatásokként értékelhetjük a

munkaerő-piaci kapcsolatok és az elhelyezkedés támogatásának intézményesített formái iránti

igényeket. Ezekre a következő fejezetben utalunk.

A 2011-es on-line kérdőívben a Debreceni Egyetem képzésére vonatkozó kérdésblokkot is

szerepeltettünk, a 2010-es méréshez hasonlóan – e kérdésekkel a képzés más dimenzióit

vizsgáltuk, arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan ítélik meg bizonyos ismeretek és készségek

átadását a végzett hallgatók (5. táblázat).

5. táblázat: Mennyire elégedett azzal, ahogy a kar átadta, fejlesztette az alábbi ismereteket

(ötfokozatú skálán, 1 = egyáltalán nem, 5 = teljes mértékben)

Szakmai elméleti alapok 4,09

Oktatás színvonala (általában) 3,73

Megszerzett tudás hasznossága 3,66

Precíz munkavégzés 3,65

Problémamegoldó készség 3,54

Kommunikációs készség 3,49

Emberekkel való bánásmód 3,44

Tanult ismeretek alkalmazhatósága 3,43

Empátiás és szociális érzékenység 3,41

Társadalmi kérdésekben való jártasság 3,40

Csapatmunkához szükséges készség 3,31

Szervező készség 3,13

Önálló munkavégzéshez szükséges készség 3,12

Szakmai gyakorlati jártasság 3,06

Logikai gondolkodás 3,01

Számítógépes ismeretek 2,99

Számítási, számolási feladatok megoldásának képessége 2,99

Vállalkozó szellem 2,98

Idegennyelv tudás 2,77


A végzett hallgatók leginkább a szakmai elméleti alapok átadásával, és az oktatás

színvonalával elégedettek. Az elméleti képzéssel való elégedettség általános jelenség a hazai

felsőoktatásban, egyben saját, egyéb DPR méréseink is ezt mutatják (lásd: Fónai – Puskás _

Szűcs, ebben a kötetben). Az oktatás színvonala is jelentős mértékben az elméleti képzés

színvonalát, az azzal kapcsolatos elégedettséget jelenti. A „megszerzett tudás hasznossága”

pedig a magas színvonalúnak értékelt elméleti képzés, és a közepesre értékelt „szakmai



43 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

gyakorlati jártasság” együttes hatását mutatja: a képzés „gyakorlatiassága”, vagy a gyakorlati

képzés a felsőoktatás sokat bírált vonása, a végzett hallgatók sem elégedettek ezzel a

területtel. A konkrétabb kompetenciák átadását illetően erősen közepesen, közepesen

elégedettek az egyetem frissdiplomásai. Néhány kompetencia átadásával az egyetemi képzés

jellegéből, a szakok sajátosságaiból, és az elméleti képzés színvonalából adódóan

elégedettebbek a végzettek, így ide sorolhatjuk a precíz munkavégzést, a problémamegoldó

képességet, az ismeretek alkalmazását, a társadalmi érzékenységet és jártasságot is. Ez azt

jelenti, hogy az egyetem és a karok, a szakok a képzés színvonala mellett, részben azzal

összefüggésben, az indirekt szakmai szocializáció keretében adja át a szakmai kompetenciák

jelentős részét. A végzett hallgatók a gyakorlati jártasság átadása mellett a számítógépes

ismeretek átadásával, a vállalkozó szellem kialakításával, és az idegennyelv tudás

fejlesztésével elégedetlenek – ezek a területek is rendre visszaköszönnek a különböző DPR és

más minőségbiztosítási és felsőoktatás kutatási mérések során. Úgy tűnik, hogy a (végzett)

hallgatók olyan ismeretek és képességek átadását és fejlesztését várják el a Debreceni

Egyetemtől, és általában a felsőoktatástól, ami a felsőoktatási tradíciókból, azok indirekt

szakmai szocializációs eljárásaiból és mechanizmusaiból hiányoznak – ezek átadása azonban

növeli a hallgatók elégedettségét és az egyetem külső reputációját is.

Kapcsolattartás az egyetemmel

A Diplomás Pályakövető Rendszer működésének egyik fontos feltétele az, hogy maradt-e a

végzett hallgatóknak kapcsolata az Alma Materrel, és ha igen, kikkel, továbbá milyen a

kapcsolat jellege. Ez részben az alumni szervezetek kiépítésének a feltétele, más

vonatkozásokban pedig a működő, munkaerő-piaci támogató kapcsolatokénak is, hisz láttuk,

azokkal kapcsolatban jelentős elvárás él a végzett hallgatókban. Lássuk a kapcsolatokat a

2010-es adatfelvétel alapján (6. ábra).

6. táblázat: Kikkel és milyen jellegű kapcsolatot tart (százalékban)

Tart-e kapcsolatot Ha igen, az milyen jellegű Igen Nem Szakmai Baráti Egyéb

Volt oktatóval 29,5

70,5 21,7 14,5 2,9

Volt

évfolyamtársakkal 88,1 11,9 30,6 83,9 4,0

Más hallgatókkal 49,2

50,8 17,6 41,5 4,2

Karrierirodával 3,1

96,9 2,7 0,1 0,7

Hallgatói

önkormányzattal 4,6 95,4 2,5 2,1 1,1

Öregdiák/alumni

szervezettel (ha

van)

0,9 99,1 0,4 0,7 0,3

Egyéb

szervezettel 5,7 94,3 4,4 2,4 1,1


A végzett hallgatók kapcsolatai az egyetemmel informálisak, és elsősorban a volt évfolyam-és

csoporttársakkal, más hallgatókkal tartják fenn azokat. Ugyanakkor jelentős mértékű az

oktatókkal fenntartott kapcsolat is. A hallgatókkal ezek a kapcsolatok inkább barátiak, az

oktatókkal pedig inkább szakmaiak, de jelentős a szakmai kapcsolat a hallgatókkal, és a baráti

az oktatókkal. Úgy tűnik, ezek a kapcsolatok a végzettek „gyenge kapcsolati hálóját” jelentik,



44 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

mely kapcsolati halóban azért a volt oktatók és a „pozícióban” lévő volt hallgatótársak erős

kötéseket is jelenthetnek, ami a magánéleti kapcsolatok mellett segítheti a munkaerő-piaci

kapcsolatok építését is, segíthet például álláshoz jutni. Kevésbé mondható ez el az egyetem

formális szervezetiről, bár azok közül csak a karrieriroda, a HÖK és az alumni szervezet

szerepelt a központi kérdőívben, így nem tudjuk, hogy más szervezetekkel, például a karokkal

tartanak-e kapcsolatot a frissdiplomások. Ami nagyon szembetűnő: még a hallgatói

önkormányzattal is rendkívül szerények a kapcsolatok, és szinte elhanyagolható a

karrierirodával és az alumni szervezetekkel. Ez mindenképpen felhívja a figyelmet arra, hogy

a Debreceni Egyetemnek is lényegesen erősítenie kell a végzett hallgatóival a kapcsolatát –

mivel a hallgatók azt várják, hogy az egyetem segítse őket az elhelyezkedésben is, e

területeken kell adatbázist kialakítani és a formális, már meglévő szervezeteket működtetni.

Az információk szerzésének és értékelésének, valamint a hallgatói kapcsolatok

működtetésének egyik kerete épp a DPR lehet.

Összegzés

A végzett hallgatók, frissdiplomások körében folytatott kutatásunk eredményei megerősítenek

számos, korábban is ismert, de még inkább feltételezett jelenséget és folyamatot a Debreceni

Egyetem hallgatóival kapcsolatban. Ahogy azt az aktív hallgatókra vonatkozó vizsgálatunk

eredményei, vagy más egyetemi kutatások (például a DETEP hallgatóira vonatkozók) és az

országos DPR kutatások eredményei és az egyetemi statisztikák is igazolják, a Debreceni

Egyetem regionális beágyazottságú egyetem. A végzett hallgatók esetében ez a kép már

lényegesen módosul, hisz a migrációs folyamatok elemzése alapján megfogalmazható, hogy a

térségből érkező hallgatók a végzés után jelentős mértékben a budapesti agglomerációba

költöznek, és ott keresnek munkát. A térségben a legnagyobb vonzása Debrecennek van, a

frissdiplomások jelentős része a városban él és dolgozik. A térbeli folyamatok mellett a

végzett hallgatók származási társadalmi státuszára vonatkozóan a legtöbb eredményünk

megerősíti azt, hogy az egyetemre a térség közép-és alsó középosztálybeli családjai jelentik a

rekrutációs bázist – ezt csak részben magyarázza a szülők iskolai végzettsége, ami nem tér el

lényegesen az országos adatoktól, legalább ennyire közrehat a származási családok anyagi,

jövedelmi helyzete is, ami kedvezőtlenebb, mint az iskolai végzetség szerinti pozíciójuk.

A végzet hallgatók felsőoktatási karrierjére az a jellemző, hogy háromnegyedük az

abszolutórium évében szerzi meg a diplomáját, a többiek elsősorban a nyelvvizsga hiányában

nem jutnak ahhoz. Ez azonban nem akadályozza meg őket a munkavállalásban, és azok, akik

nem szereztek diplomát, de van abszolutóriumuk, alapvetően arról számolnak be, hogy a

diploma hiánya nem lehetetlenítette el a helyzetüket, azaz a munkáltatók, ha lehet, rugalmasan

és támogatóan kezelik ezt a tényt.

A frissdiplomások jelentős része vagy jelenleg is tanul, vagy további képzési tervei vannak.

Azok, akik több végzettséget is szereztek, általában a végzettségük szintjét próbálták emelni,

különösen a Bolognai-szisztéma adta lehetőségek között, így például jelentős volt a főiskolai

végzetség szintjét „emelők” aránya. Jelenleg a legnagyobb kereslete a mesterképzésnek és a

szakirányú továbbképzésnek van – a Debreceni Egyetemnek e területeken kell aktív

tevékenységet folytatni, és vonzani saját végzett hallgatóit, akik egyébként meghatározóan

korábbi alma materükben akarnak újabb végzettséget szerezni.

A munkaerő-piaci életút szempontjából igen fontos, hogy a végzett hallgatók mennyi idővel

tudnak elhelyezkedni a végzés után – ezt illetően nincsenek nagy különbségek más

egyetemekhez képest, hattizedük három hónapon belül, csaknem felük azonnal álláshoz jut,

csakhogy a tagozatok között nagy eltérés van: a levelező tagozaton végzettek esélyei sokkal

jobbak az elhelyezkedésre, mint a nappali tagozaton végzetteké. Nagyon fontos, hogy a

hallgatók érzékelik azt, hogy az elhelyezkedés szempontjából a szakmai és



45 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

munkatapasztalatnak nagy a jelentősége, így a hallgatók jelentős része arra törekszik, hogy

már az egyetemi évek alatt valamilyen munkatapasztalatot és kapcsolatokat szerezzen.

Az egyetem frissdiplomásai elsősorban a közszférában dolgoznak, emellett viszonylag

jelentős a multinacionális cégek aránya a foglalkoztatók között. Munkájukban elsősorban a

személyi és tárgyi feltételekkel, valamint a munka tartalmi vonatkozásaival elégedettek, a

jövedelemmel, a karrierlehetőségekkel és a presztízzsel kevésbé. A végzett munkát a

diplomával, a szerzett szakmai végzetséggel alapvetően koherensnek tartják, ugyanakkor úgy

látják, hogy maga a munka nem igazán igényel sok kreativitást, az sokkal inkább rutinszerű.

Az egyetemen folyó képzést illetően az egyetemi oktatásra hagyományosan jellemző kép él a

végzett hallgatókban is: az inkább elméleti, és kevésbé gyakorlatias. Ugyanakkor magát a

képzést színvonalasnak tartják, ami összefügg az elméleti képzés és a tudományos kutatás

sajátosságaival, a nagyfokú szakmai igényességgel, a precíz és önálló munkavégzéssel.

Kritikájukat a számítástechnikai és a nyelvi képzést illetően fogalmazzák meg leginkább,

továbbá az olyan kompetenciák esetében, mint a szervezőkészség, vagy a vállalkozó szellem

fejlesztése. Az egyetem szolgáltatásaival és infrastruktúrájával, az aktív hallgatókhoz

hasonlóan, alapvetően elégedettek.

A válaszoló fiatal szakemberek a végzettekkel való kapcsolattartást már elfogadják, és

természetesnek veszik. Amit hiányolnak az egyetem működéséből, az a hallgatók végzés utáni

karrierjének a támogatása, a munkaerő-piaci kapcsolatok aktívabb alakítása. Jelenleg még úgy

látják, hogy az egyetemmel elsősorban személyes kapcsolatokat ápolnak, kevésbé érzékelik

az alumni szervezet és a karrieriroda támogatását a végzés utáni karrierjük alakulásában.


Garai Orsolya, Horváth Tamás, Kiss László, Szép Lilla, Veroszta Zsuzsanna (Szerk) (2010):

Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások. Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató

Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály

Fábri István (2010): Egyetemi és főiskolai hallgatók elhelyezkedési motivációi. Educatio 2.

pp. 241 – 250.

Fábri István – Horváth Tamás – Kiss László – Nyerges Andrea (2008) (szerk.): Diplomás

pályakövetés. Hazai és nemzetközi tendenciák. Budapest: Budapest: Educatio Társadalmi

Szolgáltató Nonprofit Kft. – Országos Felsőoktatási Információs Központ

Fónai Mihály (2010): A jogi-és igazgatási képzési területen végzettek elhelyezkedésének

presztízs-szempontjai. In: Garai Orsolya, Horváth Tamás, Kiss László, Szép Lilla,

Veroszta Zsuzsanna (szerk.): Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások. Budapest:

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály, pp. 227-244.

Forgó Melinda – Czakó Andrea – Lévai Róbert (2009): Frissdiplomásokkal szemben

támasztott munkaadói elvárások. Felsőoktatási Műhely, 3. pp. 75-86.

Polyacskó Orsolya (2010): Felsőoktatásból a munkaerőpiacra. Diplomás pályakövetés 2.

Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., pp. 27-36.



46 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Marián Béla:

A Debreceni Egyetem végzett hallgatóinak személyes megkeresésen alapuló

vizsgálata

A személyes interjúkkal történt felmérés elkészítésére a Marketing Centrum kapott megbízást.

A kutatás keretében megkeresett 2007 – 2009. években végzett hallgatók címei úgynevezett

rétegzett véletlen kiválasztással lettek leválogatva a Debreceni Egyetem nyilvántartásaiból. A

minta-rétegezése a különböző karokon és szakokon, illetve évfolyamokon államvizsgát

szerzők létszáma alapján történt.

Kutatás-módszertani szempontból az jelentette a problémát, hogy a magyar társadalom

legmobilabb rétege a friss diplomások köréből kerül ki. Éppen e körben a leggyakoribb a

lakóhely változtatás és az is, hogy a tényleges lakóhely nem esik egybe a nyilvántartott

lakcímmel. Mindennek következtében mindössze az elsődlegesen leválogatott főcímek 38

százalékán sikerült interjút készíteni. A minta nagyobbik hányadát pótcímeken kérdeztük le.

A pótcímek leválogatása ugyanúgy történt, mint az elsődleges címeké, azonban a

pótcímekhez nem lett hozzárendelve „hivatalos” állandó lakhely. A pótcímekről a mintába

került hallgatókat egyéb elérhetőségeiken (pl. email cím, telefon stb.) keresztül kutatták fel a

Marketing Centrum kérdezőbiztosai, függetlenül attól, hogy hol van a hivatalosan bejelentett

állandó lakóhelyük.

Mindent egybevetve a végül is összesen 1.258 megkérdezett kielégítően pontosan

reprezentálja a 2007. – 2009. években valamilyen karon és szakon a Debreceni Egyetemen

diplomát szerzők összességét; a mintába a végzettek 9,2 százaléka került. Az adatfelvételre

2010. november közepe és 2011. január közepe között került sor.

1. táblázat: A minta megoszlása képzési forma szerint

Képzési forma Férfi / fő Nő / fő Σ %

főiskolai szintű képzés, alapképzés (BA, BSc) 295 663 958 76%

diplomás képzés (újabb diploma) 28 88 116 9%

egyetemi szintű képzés, mesterképzés (MA, MSc) 35 59 94 7%

kiegészítő alapképzés 24 58 82 7%

nincs adat 1 7 8 1%

Összesen 383 875 1258 100%


A mintabeli százalékos eloszlások természetesen megegyeznek a teljes sokaságon belüli

tényleges eloszlásokkal (hiszen e szempontok szerint rétegeztük a mintát). Itt elsősorban arra

érdemes felfigyelni, hogy a felsőoktatásban mostanában végzettek körében – a műszaki- és az

informatikai kar kivételével – minden metszetben lényegesen több a nő, mint a férfi.

Ugyanakkor a férfiak a nőknél nagyobb valószínűséggel végeztek magasabb presztízsű

egyetemi szintű képzésben.

A végzett hallgatók 71 százaléka államilag támogatott képzésben vett rész, 4 százalékuk

részben támogatott, részben költségtérítéses hallgató volt, a negyedük pedig költségtérítéssel

vett részt a képzésben. Természetesen a mintán belül is ezek az arányok.



47 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A 2007 – 2009-ben valamilyen képzési formában végzett hallgatók 15 százaléka nem hagyta

abba a tanulást: 9 százalékuk jelenleg is a Debreceni Egyetem hallgatója, 6 százalékuk pedig

más intézményben folytatja felsőfokú tanulmányait.

A legnagyobb valószínűséggel a mesterképzésben végzett hallgatók tanulnak tovább. E

körben 21% tanul most is a Debreceni Egyetemen, 9% pedig valamely más felsőiktatási

intézményben. Tipikusan doktori képzésben.)

A legtöbb továbbtanuló azonban (56%) mesterképzés (MA, MSc) keretében folytatja a

tanulmányait, 15 százalékuk jelenleg doktori képzésen vesz részt, 12 százalékuk szakirányú

továbbképzésen, 9 százalékuk alapképzésben (BA, BSc) tanul, 4 százalékuk hagyományos

egyetemi vagy főiskolai képzésben vesz részt, másik 4 százalékuk pedig felsőfokú

szakképzésen. Ez utóbbiak 100 százaléka jelenleg más intézményben tanul, nem a Debreceni

Egyetemen. Ugyanakkor a doktori képzésen résztvevők 85 százaléka a Debreceni Egyetemen

doktori kurzusain vesz részt, és a mesterképzésen résztvevők is a Debreceni Egyetemen

folytatják a tanulmányaikat a legnagyobb valószínűséggel.

A férfiak és a nők gyakorlatilag azonos valószínűséggel tanulnak tovább, és a tekintetben sem

találtunk nemi eltéréseket, hogy milyen felsőfokú képzésben, illetve milyen tagozaton

tanulnak jelenleg a továbbtanulók.

A legnagyobb valószínűséggel az agrártudomány területen végzettek folytatják a tanulást.

Ezen kívül az is megállapítható, hogy az informatika területen végzettek folytatják a

tanulmányaikat a legnagyobb valószínűséggel más intézményekben, nem a Debreceni

egyetemen.

1. ábra: A továbbtanulók aránya – képzési területek szerint


A frissdiplomások 73 százaléka azt mondta: volt már állandó munkahelye a végzettsége

megszerzése óta. Jelenleg a Debreceni Egyetemen mostanában végzettek 65 százaléka cégnél,

intézménynél teljes munkaidőben dolgozik. Ötödük elsősorban alkalmi vagy szerződéses

munkákat végez, 2 százalékuk pedig saját vállalkozását irányítja.

A friss diplomások 6 százaléka jelenleg is nappali tagozaton tanul, 3 százalékuk jelenleg

inaktív státuszban van (pl. GYES), és mindössze 3 százalékuk mondta azt magáról, hogy

munkanélküli. Figyelembe véve, hogy éppen az Észak-Alföldi régióban a legmagasabb ma

21

15

14

12

6

9

5

6

5

4

3

8

8

5

7

11

7

6

4

4

5

6

0 10 20 30

agrártudomány

művészeti

természettudomány

böcsésztudomány

informatika

gazdaságtudomány

jog

orvosi, egészségtudományi

műszaki

hittudomány

társadalomtudomány

Debreceni Egyetem



48 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Magyarországon a munkanélküliség, ez az adat nagyon is kedvező, és azt jelzi, hogy a

munkaerőpiac értékeli a Debreceni Egyetemen megszerzett diplomákat.

A végzett debreceni diákok kedvező foglalkoztatottsági helyzetéhez nyílván az is hozzájárul,

hogy a hallgatok 57 százaléka már a tanulmányai idején is szerzett valamilyen

munkatapasztalatot.

2. táblázat: Volt-e Önnek az egyetemi tanulmányai megkezdése és az államvizsga letétele

között bármikor olyan főállása vagy mellékállása, alkalmi munkája, amely:

igen%

adott olyan típusú munkatapasztalatot, amit a későbbiekben lehet(ne) hasznosítani a

szakmában? 40

segítette a szakmához szükséges készségek, kompetenciák vagy szakmai rutinok

fejlesztését, amik a későbbiekben hasznosíthatóak? 39

olyan információk, ismeretek megszerzéséhez segítette hozzá, amelyek a szakmában

való jobb tájékozódást szolgálhatják? 37

általában a szakmában való érvényesüléshez valamilyen szempontból fontos volt? 36

olyan személyes vagy céggel, intézménnyel, szervezettel kialakított kapcsolatokhoz

segítette hozzá, amit a későbbiekben hasznosítani lehet(ne) a szakmában? 36


A legtöbben hirdetés útján jutottak az államvizsga letétele utáni első munkájukhoz, de azok is

sokan vannak, akik ismerőseik, személyes kapcsolataik révén tudtak munkát szerezni. A

Debreceni Egyetem a végzett és munkába álló hallgatók tizedének első munkahely találásában

játszott valamilyen szerepet.

Az első munkahely megszerzésében a diploma létének tulajdonítottak a legtöbben nagy

jelentőséget, de a frissdiplomások közel fele (48%) annak is nagy jelentőséget tulajdonított,

hogy éppen azon a szakon végzett ahol. A kérdésblokkra az összes megkérdezett 90 százaléka

tudott és akart értékelhető válaszokat adni, a többiek viszont nem tudták értelmezni

önmagukra a kérdéseket. Tipikusan azért, mert még nem volt munkahelyük a végzés után.



49 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

3.táblázat: Hogyan jutott az államvizsga letétele utáni első munkájához, vagy ha már akkor is

dolgozott, akkor ahhoz a munkájához? Kérem, válassza ki a leginkább jellemzőt!

hirdetés útján 27%

ismerős beajánlotta (személyes kapcsolata segítette a munka megszerzését) 23%

elküldte az önéletrajzát egy vagy több céghez, és így megkeresték (Nem hirdették

meg az állást!) 16%

munkaközvetítő irodán keresztül 13%

fejvadász cégen keresztül 8%

egyéb módon 3%

egyetem karrierirodáján keresztül 3%

egyetemi tanára beajánlotta (személyes kapcsolatán keresztül segítette a munka

megszerzését) 2%

egyetem révén 2%

egyetemmel kapcsolatban álló cég, intézmény (pl. szakmai gyakorlat, egyéb

együttműködés) kapcsán 2%

állásbörzén 1%


4.táblázat: Mekkora szerepe volt az államvizsga letétele utáni első állása / az első folyamatos

megbízásos munkák elnyerésekor a következő tényezőknek: nagy, közepes, kicsi vagy

semekkora? – az átlag 100 fokú skálára vetítve

nagy közepes kicsi semekkora átlag

általában az, hogy diplomája volt 55% 31% 9% 5% 79 pont

jó volt a személyes megjelenése, fellépése 51% 38% 8% 3% 79 pont

egyéb pozitív tulajdonságokkal rendelkezik 49% 41% 7% 3% 79 pont

megfelelő szakmai képességek 51% 34% 10% 5% 77 pont

ezen a szakon szerzett diplomát 48% 38% 7% 7% 76 pont

Debreceni Egyetemen szerezett diplomát 40% 33% 16% 11% 68 pont

szakmai gyakorlat, tapasztalat 40% 36% 12% 12% 68 pont

ismerősök ajánlották 35% 31% 15% 19% 61 pont

más szakon is tanulmányokat folytatott 36% 25% 10% 29% 56 pont

egyetemi/ főiskolai tanárok ajánlották 27% 28% 12% 33% 49 pont




50 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Ha egyszerre nézzük a 10 választ, akkor azt látjuk, hogy ezek három főtényező szerint

szerveződnek. Az első faktor alapján képzett skála a tanulmányoknak tulajdonított

jelentőséget méri, második skála a szakmai és egyéb kapcsolatoknak tulajdonított

jelentőséget, a harmadik pedig a személyes jó tulajdonságoknak, a képességeknek

tulajdonítottat. (A faktorok alapján képzett skálákat a szemléletesség kedvéért egyszerű

lineáris transzformációval 0 és 100 pont közé kalibráltuk.)

A „tanulmányok” skála átlaga 74 pontnak adódott. A mutató értéke mindössze a válaszadók 6

százaléka körében állt meg 33 pont alatt, azaz nagyon kevesen vannak azok, akik úgy vélik /

úgy érzik: alig játszott szerepet a munkához jutásban az, hogy felsőfokú végzettséget

szereztek a Debreceni Egyetemen. Ugyanakkor a mutató értéke a megkérdezettek 15

százaléka körében a maximális 100 pontra állt be, és további 54 százalékuk körében is 67

pont fölé került. Azaz a legtöbb frissdiplomás nagyon is tisztában van a megszerzett

képesítése munkaerő piaci értékével.

A „kapcsolatok” skála átlaga viszont csak 56 pont. A skála értéke a válaszadók 24 százaléka

körében 33 pont alatt maradt, azaz a frissdiplomások negyede nem tulajdonít jelentőséget az

elhelyezkedésében a szakmai és egyéb kapcsolatoknak. Ideértve a tanulmányok időszakában

kiépült, kiépített szakmai kapcsolatokat is. A válaszadók 7 százaléka körében viszont a

maximális 100 ponton állt meg a mutató, ennyien vannak tehát azok, akik elsődlegesen a

kapcsolati tőkéjüket kamatoztatták az első elhelyezkedésüknél.

Végül a „képességek” skála átlaga 79 pontnak adódott, és a mutató értéke a válaszadók

harmada körében elérte a maximális 100 pontot. A Debrecenben végzett frissdiplomások

többsége egészséges önbizalommal rendelkezik, és leginkább a saját jó képességeinek

tulajdonítja a sikeres elhelyezkedést.

A „tanulmányok” és a „képességek” skálák meglehetősen szorosan korrelálnak egymással

(r=0,57). Ez azt jelenti, hogy a tanulmányok sikeres befejezését, a végzettség megszerzését is

sokan a személyes képességeik gyümölcsének tekintik, és az esetek döntő többségében tán

nem is alaptalanul.

A skálaátlagok alakulását nézve először is az találtuk, hogy a nappali tagozaton végzettek

körében valamivel magasabb a „képességek” skála átlaga, mint a más tagozatokon végzettek

körében. Másrészt a „képességek” és a „kapcsolatok” skáláknál szignifikáns különbségeket

találtunk képzési területek szerint is. A „tanulmányok” skálánál viszont nem szignifikánsak a

különbségek, azaz az összes képzési területen nagyjából azonosan vélekednek az elvégzett

tanulmányok munkaerő-piaci jelentésségéről. (A matematikai-statisztikai értelemben kiugró

értékeket kiemeléssel jelöltük a táblázatban.)



51 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

5. táblázat: Skálaátlagok képzési területek szerint

100 fokú skálára vetítve képességek kapcsolatok tanulmányok

természettudomány 89 51 74

pedagógia 83 56 77

informatika 82 67 79

műszaki 81 51 73

agrártudomány 80 50 72

gazdaságtudomány 80 61 73

bölcsészettudomány 76 64 74

orvos- és egészségtudomány 76 55 73

jog 74 63 73

társadalomtudomány 73 61 70


A Debreceni Egyetemen végzett frissdiplomások az oktatás- és az egészségügyi, szociális

ellátás területén találtak maguknak a legnagyobb valószínűséggel munkát, és viszonylag

sokan helyezkedtek el a közigazgatásban is.

Az ágazatokkal összhangban sokan állami (22%), illetve önkormányzati (14%)

munkahelyeken tudtak elhelyezkedni. A frissdiplomások közel fele (46%) azonban

valamilyen kft-nél talált munkát. Bt-nél 6%, Rt-nél, Zrt-nél 7%, nonprofit szervezetnél, illetve

KHT-nél pedig 4% talált munkát.

A „tanulmányok” skála átlaga az állami munkahelyen elhelyezkedők körében a legmagasabb

(79 pont szemben a 73 pontos főátlaggal). A „kapcsolatok” skála átlaga viszont a Bt-ben állást

szerző frissdiplomások körében kiugró (71 pont szemben az 57 pontos főátlaggal). Ez azt

jelzi, hogy a legkisebb gazdasági egységeknél érvényesülnek a leginkább a személyes

kapcsolatok. A „képességek” skála átlaga viszont azok körében a legmagasabb, akik

valamilyen részvénytársasági formában működő nagyobb cégnél helyezkedtek el (87 pont!).

A frissdiplomások döntő többsége (65%) természetesen alkalmazottként tudott elhelyezkedni.

A harmaduk (34%) viszont vezető beosztásba kerül (ebből 15% felső vezető, 14%

középvezető, 19% pedig egyéb vezető). Végül a hiányzó 1% egyéni vállalkozó, illetve

önfoglalkoztató lett. A vezető beosztásba kerültek körében 71 pont a „kapcsolatok” skála

átlaga, míg a többiek körében csak 50 pont. A kapcsolati tőke tehát nagy valószínűséggel

tudja magasabb státuszú munkákhoz juttatni a pályakezdő diplomásokat.

A „tanulmányok” skála átlaga természetesen azok körében a legmagasabb (78 pont), akik úgy

érzik: nagyrészt kapcsolódik a megszerzett végzettségükhöz a jelenlegi munkájuk. A

„kapcsolatok” skála átlaga viszont azok körében a legmagasabb (69 pont), akik szerint csak

kis mértékben kapcsolódik a jelenlegi munkájuk a megszerzett végzettségükhöz.



52 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

6. táblázat: Mi jellemzi leginkább jelenlegi munkaerő-piaci helyzetét!

Jelenlegi munkám nagyrészt kapcsolódik a …. szakon szerzett képzettségemhez, a

mostani pozícióm, munkavégzésem a szakmai karrier megfelelő állomásának

tekinthető.

45%

Jelenlegi munkám csak kismértékben kapcsolódik a …. szakon szerzett

képzettségemhez, de a szakmai karrierépítésben hasznos lehet a későbbiekben. 40%

Jelenlegi munkám nem kapcsolódik a … szakon szerzett képzettségemhez, de tervezem,

hogy a későbbiekben a képzettségemhez kapcsolódó munkát fogok végezni. 7%

Jelenlegi munkám egyáltalán nem kapcsolódik a …. szakon szerzett képzettségemhez,

és a jövőben egészen más területen is szeretnék elhelyezkedni. 7%

Jelenlegi munkám inkább más szakon szerzett képzettségemhez kapcsolódik, de a …..

szakon szerzett tudást, készségeket jelenleg is tudom többé-kevésbé hasznosítani. 1%


7. táblázat: Mennyire van megelégedve jelenlegi munkájával (volt megelégedve a legutolsó

munkájával) az alábbi szempontok szerint?

teljes

mértékben

nagy

mértékben közepesen

kis

mértékben

egyáltalán

nem

szakmai előmenetel,

karrierépítés 28 35 25 9 3

a munka szakmai, tartalmi

része 22 46 24 7 1

a munka személyi

körülményei 19 48 27 5 1

szakmai presztízs 17 40 31 9 3

a munka tárgyi körülményei 15 47 30 6 3

jövedelem, juttatások 12 30 41 12 5


A frissdiplomások leginkább a szakmai előmenetel és a karrierépítés szempontjából nézve

hajlanak elégedettek lenni a jelenlegi munkájukkal. A legkevesebben pedig természetesen a

jövedelemmel teljesen elégedettek. Ha egyszerre nézzük a táblázatban bemutatott hat választ,

akkor azt látjuk, hogy minden értékelési szempont szignifikánsan és pozitívan korrelál az

összes többivel, ha nem is túl szorosan. A válaszok főkomponense azonban finoman méri a

jelenlegi munkával való általános elégedettséget. A 0 és 100 pont közé kalibrált skála átlaga

67 pontnak adódott, ami a közepesnél valamivel jobb általános értékelést jelent.

Az általános elégedettséget mérő skála értéke a válaszadók 17 százaléka körében kisebb-

egyenlő 50 pontnál, azaz ennyien vannak azok, akik alapvetően elégedetlenek a jelenlegi

munkájukkal. Ugyanakkor a válaszadók 26 százaléka körében 75 pontnál magasabb az

általános elégedettség mutató értéke, azaz a frissdiplomások negyede kifejezetten elégedett a

jelenlegi munkájával.

Az általános elégedettség mutató r=0,21 szinten – tehát erősen szignifikánsan, de azért nem

túl szorosan – korrelál a „tanulmányok” skálával. Ez azt jelenti, hogy a leginkább azok

hajlamosak elégedettek lenni a munkájukkal, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak a munka

megszerzésében a Debreceni Egyetemen végzett tanulmányaiknak.



53 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A válaszadók 9 százaléka olyan munkahelyen dolgozik, amelyben jelentős (10%-nál

magasabb) külföldi tulajdon is van. E körben 70 pont az általános elégedettség mutató átlaga,

míg a többiek körében csak 65 pont. Ágazatok szerint viszont nem találtunk számottevő

eltérést az általános elégedettségben. Ugyanakkor a Bt-ben dolgozók körében valamivel

kisebb az átlag (63 pont) mint a más cégformákban dolgozók körében.

A jelenlegi havi jövedelméről mindössze a megkérdezettek 69 százaléka akart és tudott

nyilatkozni. Az összegek 20 ezer forint (alkalmi munkákból) és 800 ezer forint (vezető

beosztásban) terjedelemben szóródnak, és az átlag 136 ezer forintnak adódott. A jövedelem

nagysága természetesen szignifikánsan korrelál a munkahellyel való általános elégedettséggel,

de azért nem igazán szoros ez a kapcsolat: r=0,17. Ez azt jelzi, hogy a pályakezdő

frissdiplomások körében nem a jövedelem a kizárólagos főszempont a munka megítélésénél.

Képzési területek szerint nézve a jövedelemátlagokat csak annyi állapítható meg, hogy a

pedagógia területen végzettek átlaga kisebb (127 ezer Ft), mint a jogi területen végezetteké

(149 ezer Ft). Részben ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy szignifikáns különbséget találtunk a

férfiak és a nők átlagjövedelmei között. A férfi válaszadók átlagosan havi 147 ezer forintot

keresnek, míg a nők csak átlagosan 131 ezer forintot.

A legjobban azok jártak, akik olyan munkahelyet találtak maguknak, amelyben jelentős

külföldi tulajdon (is) van. E körben havi 152 ezer forint a jövedelemátlag, míg a többi

munkahelyen csak havi 134 ezer forint. Ez részben abból is adódódik, hogy a jövedelem

szignifikánsan és pozitívan korrelál a munkahelyek nagyságával, és a nagyobb cégekben

nagyobb valószínűséggel van külföldi tulajdon, mint a kisebb cégekben.

A frissdiplomások 93 százaléka tudott és akart válaszolni arra a kérdésre, melyben azt

firtattuk: mennyire fontos 18 készség, ismeret ahhoz a foglalkozási területhez, melynek a

feladatait jelenleg ellátják. A válaszok azonban kevéssé szórnak: a többség minden készséget

hajlamos fontosnak érezni, és egyedül az idegen nyelvtudásra mondták számottevően sokan

azt, hogy egyáltalán nem fontos.

Annak értékelésére, hogy a Debreceni Egyetem mennyire adta át a 18 készséget, ismeretet a

megkérdezettek 95 százaléka vállalkozott. A legkevesebb 4-es és 5-ös „osztályzatot” a

vállalkozó szellem átadására kapta az egyetem, de a válaszadók fele azért e szempont szerint

is alapvetően elégedett.

A továbbelemzéshez 100 fokú skálára vetítettük a válaszokat, és egybevetettük a fontosság és

az elégedettség mutatók átlagait. A két átlag között 16 pont a legnagyobb különbség, ami az

alapskálán kevesebb, mint egy osztályzatnyi. Ráadásul jelentősebb eltérést többnyire csak

azoknál a készségeknél, ismereteknél találtunk amelyeket igazán és tipikusan csak a

munkahelyeken lehet elsajátítani, nem a felsőoktatásban.



54 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

8. táblázat: A felsoroltunk néhány készséget, ismeretet. Arra kérjük: mondja meg, mennyire

fontosak ezek ahhoz a foglalkozási területhez, melynek feladatait jelenleg ellátja! Az 5-ös

jelentse azt, hogy nagyon fontos, az 1-es pedig azt, hogy egyáltalán nem fontos.

a válaszadók százalékában 1 2 3 4 5

önálló munkavégzéshez szükséges készség 0 2 12 32 54

precíz munkavégzés 0 2 14 30 54

kapcsolatteremtő, kommunikációs készség 0 1 15 34 49

nagy munkabírás 0 2 14 34 49

szakmai gyakorlati jártasság 1 3 18 33 45

szakmai elméleti alapok 1 2 21 33 43

csapatmunkához szükséges készség 0 2 15 42 41

új készségek elsajátítása 0 3 20 38 39

szervező készség 1 4 18 38 39

számítógépes ismeretek, gyakorlat 1 4 21 36 37

szándékok, problémák írásbeli kifejtése, értelmezése 2 4 21 37 37

személyes célok megvalósításának képessége 2 3 17 46 32

logikai, térbeli gondolkodás 2 4 19 43 32

analitikus szemlélet 1 4 22 44 30

vállalkozó szellem 2 4 19 46 29

számítási feladatok megoldásának képessége 3 4 23 40 29

társadalmi kérdésekben való jártasság 2 6 19 46 27

idegennyelv-tudás 6 7 26 35 26




55 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

9. táblázat: Kérjük, mérlegelje azt is, hogy Ön mennyire elégedett azzal, ahogy a Debreceni

Egyetem, a kar átadta ezeket az ismereteket.


precíz munkavégzés 2 11 27 29 30

nagy munkabírás 2 13 27 29 29

önálló munkavégzéshez szükséges készség 2 11 29 30 28

szakmai elméleti alapok 0 6 28 38 27

kapcsolatteremtő, kommunikációs készség 1 12 29 33 25

csapatmunkához szükséges készség 2 12 30 31 25

új készségek elsajátítása 2 13 29 32 24

szándékok, problémák írásbeli kifejtése, értelmezése 3 12 32 30 23

szakmai gyakorlati jártasság 2 18 27 31 22

számítógépes ismeretek, gyakorlat 5 12 31 30 22

analitikus szemlélet 2 12 32 34 20

logikai, térbeli gondolkodás 3 12 32 32 20

szervező készség 4 14 32 31 20

idegennyelv-tudás 6 15 32 27 20

számítási feladatok megoldásának képessége 4 14 31 32 19

társadalmi kérdésekben való jártasság 2 12 31 37 18

személyes célok megvalósításának képessége 3 11 36 33 18

vállalkozó szellem 2 13 35 34 16




56 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

10. táblázat: A fontosság és az elégedettség mutatók átlagai

100 fokú skálára vetítve fontosság elégedettség gap

szakmai gyakorlati jártasság 79 63 -16

szervező készség 78 62 -16

önálló munkavégzéshez szükséges készség 84 68 -16

kapcsolatteremtő, kommunikációs készség 83 67 -16

precíz munkavégzés 84 69 -15

nagy munkabírás 82 67 -15

számítógépes ismeretek, gyakorlat 76 63 -13

új készségek elsajátítása 78 65 -13

csapatmunkához szükséges készség 80 67 -13

személyes célok megvalósításának képessége 76 63 -13

vállalkozó szellem 74 62 -12

szándékok, problémák írásbeli kifejtése, értelmezése 76 65 -11

logikai, térbeli gondolkodás 75 64 -11

analitikus szemlélet 74 64 -10

számítási feladatok megoldásának képessége 72 62 -10

társadalmi kérdésekben való jártasság 73 64 -9

szakmai elméleti alapok 79 71 -8

idegennyelv-tudás 67 60 -7


Az elégedettség értékelések között természetesen nagyon jelentős eltéréseket találtunk képzési

területek szerint. A táblázatban a minimális és a maximális átlagokat mutatjuk be készségek,

ismeretek szerint. A minimum oszlopban a társadalomtudományt láthatjuk a leggyakrabban, a

maximum oszlopban pedig a pedagógiát és művészetet.



57 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

11. táblázat: A minimális és a maximális átlagok képzési területek szerint

10 fokú skálára vetítve minimum maximum

precíz munkavégzés társadalomtudomány

61 pont

művészet

89 pont

szakmai elméleti alapok társadalomtudomány

64 pont

művészet

84 pont

önálló munkavégzéshez szükséges készség társadalomtudomány

57 pont

művészet

80 pont

analitikus szemlélet jog

56 pont

művészet

77 pont

nagy munkabírás társadalomtudomány

58 pont

pedagógia

76 pont

kapcsolatteremtő, kommunikációs készség bölcsésztudomány

63 pont

pedagógia

75 pont

vállalkozó szellem informatika

56 pont

művészet

75 pont

új készségek elsajátítása társadalomtudomány

58 pont

pedagógia

74 pont

csapatmunkához szükséges készség társadalomtudomány

55 pont

pedagógia

74 pont

szándékok, problémák írásbeli kifejtése társadalomtudomány

56 pont

pedagógia

73 pont

szakmai gyakorlati jártasság agrártudomány

56 pont

pedagógia

73 pont

társadalmi kérdésekben való jártasság informatika

55 pont

pedagógia

73 pont

logikai, térbeli gondolkodás orvos-, egészségtudomány

58 pont

pedagógia

72 pont

számítási feladatok megoldásának képessége társadalomtudomány

53 pont

műszaki

72 pont

személyes célok megvalósításának képessége informatika

57 pont

pedagógia

71 pont

szervező készség társadalomtudomány

56 pont

pedagógia

71 pont

számítógépes ismeretek, gyakorlat művészet

48 pont

műszaki

69 pont

idegennyelv-tudás jog

52 pont

művészet

68 pont


Ha megnézzük az értékelő válaszok együttjárásait, akkor azt találjuk, hogy az összes értékelés

szorosan korrelál az összes többi értékeléssel, azaz a válaszadók egy általános attitűd szerint

értékeltek, nem pedig árnyaltan. A 18 válasz átlaga viszont finoman és megbízhatóan méri ezt

az általános attitűdöt (Cronbach α=0,96!). Az általános értékelő skála átlaga 65 pontnak

adódott. A mutató értéke a válaszadók 29 százaléka körében kisebb / egyenlő 50 ponttal,

miközben 37 százalékuk körében 75 pont vagy magasabb a mutató értéke. Ebből 4% körében

a maximális 100 pontra állt be a mutató, ami azt jelenti, hogy ezek a válaszadók mind a 18

területen jelesre értékelték a Debreceni Egyetem tudásátadását.



58 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

12. táblázat: Az általános elégedettség mutató átlagai képzési területek szerint

pedagógiai 73 pont

természettudományi 70 pont

művészeti 67 pont

műszaki 67 pont

gazdaságtudományi 66 pont

informatikai 64 pont

agrártudományi 63 pont

orvos- és egészségtudományi 61 pont

bölcsészettudományi 61 pont

jogi és igazgatási 60 pont

társadalomtudományi 59 pont


13. táblázat: Ön hogyan gondol vissza arra az egyetemre, ahol megszerezte a diplomáját? A

leírások közül válassza ki azt az egyet, amelyik a leginkább jellemző Önre! A választáskor

minden, az egyetemmel kapcsolatos élményt, tapasztalatot – tanulmányi, szakmai, diáktársi,

általános hangulati stb. – együttesen vegyen figyelembe.

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban döntően pozitív élményeim vannak, nagyon

szívesen gondolok vissza a diákéveimre. 39%

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban nagyrészt pozitív, kisebb részt negatív

élményeim vannak, összességében inkább szívesen gondolok vissza a diákéveimre. 47%

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban igen vegyes, pozitív és negatív élményeim is

vannak, ezért eléggé vegyesek az érzéseim is a diákévekkel kapcsolatban. 11%

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban nagyrészt negatív, kisebb részt pozitív

élményeim vannak, inkább kevésbé szívesen gondolok vissza a diákéveimre. 2%

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban döntően negatív élményeim vannak, kevésbé

szívesen gondolok vissza a diákéveimre. 0%

Az egyetemmel/ főiskolával kapcsolatban nincsenek különösebb élményeim, inkább

semleges érzésekkel gondolok vissza a diákéveimre. 0%

nem tudja, nem válaszolt 1%


A friss diplomások másként is értékelték alma materüket. Az értékelések alapvetően itt is

kedvezőek, és csak egy szempont szerint buktatták meg számottevően sokan a Debreceni

Egyetemet: a végzés utáni elhelyezkedés segítésénél.



59 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

14. táblázat: Kérem, hogy értékelje iskolai osztályzatokkal a felsőoktatási tanulmányait, illetve

a képzést folytató intézményt a következő szempontok szerint! Adjon 5-öst, ha teljes mértékben

elégedett volt, és 1-est, ha egyáltalán nem volt megelégedve.


gyakorlati képzés színvonala 2 7 24 35 32

elméleti képzés színvonala 0 3 17 50 30

tanárok segítőkészsége 1 3 22 47 27

tanult ismeretek alkalmazhatósága 1 5 28 46 20

az elhelyezkedés során hasznosítható általános készségek,

kompetenciák kifejlesztése 1 7 25 47 20

intézményi szolgáltatások színvonala 1 4 26 50 19

a későbbi érvényesülés során hasznosítható kapcsolatok kiépítésének

lehetősége 3 7 29 45 16

végzés utáni elhelyezkedés segítése 10 10 29 36 15


Ha egyszerre nézzük a 8 választ azt találjuk, hogy két faktorba rendeződnek a vélemények.

Az első faktor alapján képzett skála a képzés gyakorlati aspektusaival való elégedettséget

méri, a második pedig az elméleti aspektussal való elégedettséget.

A „gyakorlat” skála átlaga 67 pontnak adódott, és a skála értéke csak a válaszadók 16

százaléka körében kisebb / egyenlő 50 pontnál. A válaszadók 39 százaléka körében viszont 75

pont vagy magasabb a skála értéke, és ebből 4% körében a maximális 100 ponton állt meg a

mutató.

Az „elmélet” skála átlaga 73 pontnak adódott, azaz a Debrecenben végzett frissdiplomások

hajlamosabbak elégedettebbnek lenni az elméleti-, mint a gyakorlati aspektussal. A skála

értéke mindössze a válaszadók 6 százaléka körében kisebb / egyenlő 50 pontnál, miközben a

skálaérték 54 százalékuk körében 75 pont vagy több. Ebből 5% körében állt be a maximális

100 pontra a mutató.

A „gyakorlat” skála átlagai nem különböznek szignifikánsan képzési területek szerint, az

elmélet skálánál viszont szignifikánsak a különbségek. A legtöbb bölcsész és pedagógus

nagyon elégedett a Debreceni Egyetemen kapott elméleti képzéssel, és a legtöbben az

informatika területen végezettek körében hajlamosak elégedetlennek lenni a képzésük ezen

aspektusával.



60 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

15. táblázat: Az elégedettség mutatók átlagai képzési területek szerint

képzési terület elmélet gyakorlat

pedagógiai 76 68

bölcsészettudományi 76 69

művészeti 74 68

műszaki 73 67

agrártudományi 73 65

orvos- és egészségtudományi 73 67

jogi és igazgatási 73 71

természettudományi 72 67

gazdaságtudományi 72 68

társadalomtudományi 70 65

informatikai 66 64


Összegzés

A felmérés legfontosabb tanulságai a következők:

a Debreceni Egyetem végzett hallgatói alapvetően elégedettek az alma máterűkkel

az elméleti képzéssel inkább, mint a gyakorlatival

az is jó fényt vett az egyetemre, hogy sok végzett diák folytatja a tanulmányait, és a

legnagyobb valószínűséggel továbbra is a Debreceni Egyetemen

az elégedettségre minden oka megvan a végzett hallgatóknak, hiszen - a gyakran

hangoztatott állítással szemben - a friss diplomások munkaerő-piaci helyzete

kifejezetten jó

különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a Debreceni Egyetem hallgatóinak zöme

az ország hátrányos helyzetű területeiről verbuválódik

ráadásul a frissdiplomások többsége abban az észak-alföldi régióban tud munkát

találni magának, ahol országos összehasonlításban különösen magas a

munkanélküliség

azt viszont aggasztó tendenciának kell tekinteni, hogy a legtöbb szakon nagyon

elnőiesedett a felsőoktatásban résztvevők köre, mert ez általában a társadalmi presztízs

csökkenésének is a jele szokott lenni



61 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003


Galasi Péter – Nagy Gyula: a fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzetének változása 1999-

2003. Educatio 2006. 2.

http://www.unideb.hu/portal/hu/node/5338

http://educatio.hu/tamop413/avir_dpr

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a832.pdf

http://www.hier.iif.hu/hu/konf/Felsooktatasi_GYZ.pdf

http://elib.kkf.hu/edip/D_14532.pdf

http://maxweber.ro/index.php?option=com_jresearch&view=project&task=show&id=9&Item

id=20


http://educatio.hu/tamop413/avir_dpr

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a832.pdf

http://www.hier.iif.hu/hu/konf/Felsooktatasi_GYZ.pdf

http://elib.kkf.hu/edip/D_14532.pdf

http://maxweber.ro/index.php?option=com_jresearch&view=project&task=show&id=9&Itemid=20

http://maxweber.ro/index.php?option=com_jresearch&view=project&task=show&id=9&Itemid=20



62 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Fónai Mihály – Ceglédi Tímea – Márton Sándor:

A Debreceni Egyetemen végzett DETEP-es hallgatók véleménye a

programról, és munkaerő-piaci életútjuk néhány vonása

Jelen kutatási zárójelentésben a Debreceni Egyetem végzett DETEP-es (Debreceni Egyetem

Tehetséggondozó Programja, a továbbiakban is) hallgatóinak a helyzetét, véleményét és

elvárásait elemezzük. Az adatfelvételre 2011 tavaszán került sor; az alkalmazott on-line

kérdőívet a program egyetemi tapasztalatai alapján szerkesztettük; a munkaerő-piaci életút

vizsgálatához az Educatio Közhasznú Kft. on-line kérdőívének a megfelelő kérdésblokkját

használtuk. A TÁMOP 4.1.1-08/1-2009-0003 (Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a

felsőoktatásban) projekt keretében vállaltaknak megfelelően a már végzett, összes DETEP-es

hallgatót megkerestük.

A program rövid bemutatása

A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja a 2000/2001-es akadémiai évben indult. A

program az integrált egyetem egyik első, közös programja volt – indítását Fésüs László rektor

kezdeményezte, szakmai vezetője, a szakmai programok kidolgozója, és a szakmai grémium

vezetője Balogh László volt. A programba 2009-ig egy háromlépcsős beválogatási eljárás

keretében lehetett bekerülni. Az első lépcsőben a karok delegálták a tanulmányi eredményeik

alapján a nappali tagozatos másodévesek felső ötödébe tartozó hallgatókat. A hallgatók

önként vehettek részt a beválogatási eljárásban, amely lehetőséggel a „behívott” hallgató

háromnegyede élt. A második lépcsőben a hallgatók teszteket és egy kérdőívet töltöttek ki,

ezek alapján a hallgatók között egy rangsorlista alakult ki. A lista helyezési sorrendje alapján

a karok a harmadik lépcsőben személyes elbeszélgetés alapján választották ki azokat, akik

bekerültek a programba. A DETEP hallgatói számára az egyetem és a karok számos

lehetőséget biztosítottak, így tutori támogatást, ösztöndíjat, képzéseket, nyelvtanfolyamokat,

tréningeket, kedvezményes könyvtárhasználatot. Ezek mellett sor került egyetemi és kari

konferenciák szervezésére is, melyekhez komoly publikációs lehetőségek társultak (Balogh

2009, Balogh – Fónai 2003, Márton – Balogh – Mező – Fónai 2006). A program 2009-ig

működött a központi mérési eljáráson alapuló beválogatási szisztéma szerint, ekkor került sor

a bekerülés szabályainak a módosítására, ami alapján jelentkezni is lehet a programba. Jelen

írásunkban a program végzett hallgatóit érintő vizsgálat eredményeit mutatjuk be – 671

hallgató kapta meg az on-line kérdőívet, és 145 fő válaszolt, ami 21,6 százalékos

visszaküldési arányt jelent. A programban ennél valamivel többen végeztek, ám a végzettek

elérhetőségeinek összegyűjtése, különösen azoké, akiknek még nem kellett e-mail címet

megadniuk, nagyon nehézkes.

A végzett DETEP-es hallgatók szocio-demográfiai mutatói

A végzett DETEP-es hallgatók szocio-demográfiai mutatóinak az elemzése előtt vizsgáljuk

meg, hogy az egyetem karairól hányan kerültek a programba 2001 – 2008 között; ezt az

időszakot azért fontos kiemelni, mert ekkor csak központi „beválogatás” volt (1. táblázat). A

„2. lépcső” a karok által delegált hallgatók közül megjelenteket jelenti, míg a „bekerült” a

karok által a programba beválogatottakat.



63 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

1. táblázat: A hallgatók megoszlása karok szerint

A 2. mérési

lépcsőben

megjelent összes

hallgató

százalékában

A DETEP-be

bekerült hallgatók

százalékában

Az utánkövetés

során válaszoló

DETEP-es végzett

hallgató

százalékában Állam-és Jogtudományi Kar 6,1 7,3 6,3 Általános Orvoskar 8,6 5,4 2,1 Bölcsészettudományi Kar 16,1 11,6 18,9 Egészségügyi Kar 8,0 4,4 3,5 Fogorvostudományi Kar 1,2 1,5 1,4 Gazdálkodástudományi-és

Vidékfejlesztési Kar 7,5 11,9 9,8

Gyermeknevelési-és

Felnőttképzési Kar 4,2 4,1 0,7

Gyógyszerésztudományi Kar 1,5 2,3 - Informatikai Kar 3,5 4,4 4,9 Közgazdaság-és

Gazdaságtudományi Kar 5,4 5,4 11,2

Mezőgazdaságtudományi Kar 8,9 9,8 5,6 Műszaki Kar 6,9 6,6 7,7 Népegészségügyi Kar 0,4 0,6 2,1 Természettudományi Kar 21,7 24,6 25,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 Fő 3183 682 145

Forrás: DETEP 2001-2008, Debreceni Egyetem DPR 2010-2011., és a Debreceni Egyetem

létszámjelentései

A karok között lényeges különbségek vannak az utolsó körös bekerülést, és a végzett

hallgatók válaszadási arányát illetően is. Ha csak a válaszolók arányát vizsgáljuk, feltűnő az

Általános Orvoskaron, a Gyógyszerésztudományi Karon, valamint a Gyermeknevelési- és

Felnőttképzési Karon végzettek alul-, illetve a Bölcsészettudományi és az Informatikai Karon

végzettek felülreprezentáltsága. A végzettek háromnegyede esetében a szak elvégzése

egybeesett a DETEP tagság „végével” is – ez azt jelenti, hogy többük vagy tovább tanult,

vagy hamarabb kikerült a programból, de az adatbázisokból nem. A válaszolók egynegyede

egyéb felsőfokú végzettséget is szerzett a program közben, vagy annak befejezése óta.

A végzett hallgatók szocio-demográfiai helyzetét vizsgálva elsőként a nemek szerinti

megoszlás sajátosságait mutatjuk be (2. táblázat).

2. táblázat: Az alapsokaság és a beválogatási lépcsők részvevőinek, valamint a válaszoló

végzett hallgatóknak nemek szerinti megoszlása, százalékban

Férfiak Nők

Alapsokaságban 40,1 59,1 A 2. beválogatási lépcsőben 32,6 67,4 A programba kerültek a 2. lépcsőből 35,8 64,2 A válaszoló végzett hallgatók körében 37,1 62,9

Forrás: DETEP 2001-2008, Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011., , és a Debreceni Egyetem

létszámjelentései

A 2001 – 2008. közötti időszakban a másodéves nappali tagozatos hallgatók között a férfiak

aránya négytized volt, ehhez képest a beválogatási eljárás második lépcsőjében részt vettek



64 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

között arányuk egyharmadra csökkent – ezt a nemek közötti tanulmányi eredménybeli

különbségek magyarázzák leginkább. A férfiak aránya a bekerültek között nőtt, ugyanakkor a

nők aránya még így is lényegesen magasabb, mint az érintett alapsokaságban. A tanulmányi

eredmény mellett ezt a hallgatónők motiváltsága is magyarázza. A válaszolók között a nemek

aránya közel áll a programba kerültek arányához. A Debreceni Egyetem hallgatói

rekrutációját tekintve regionális beágyazottságú egyetem, melyen a legtöbb karon és szakon a

hallgatók négytizede Hajdú-Bihar megyei, és több mint kétharmada északkelet-

magyarországi. Izgalmas kérdés, hogy mennyiben tér el ettől a tehetséggondozó program és

végzettjeinek az összetétele (3. táblázat).

3. táblázat: A hallgatók megoszlása megyék szerint (ahol az élete legnagyobb részét töltötte,

az első hét megye)

A teljes

évfolyam A 2. lépcsőbe

kerültek A programba

kerültek A válaszoló

végzett

hallgatók

A válaszoló

végzett

hallgatók

jelenlegi

lakhelye Hajdú – Bihar 42,2 39,7 45,2 42,6

57,7

Szabolcs– Szatmár –

Bereg 20,9 21,3 18,8 19,9 8,8

Borsod – Abaúj –

Zemplén 12,3 13,6 11,9 17,0 11,7

Jász – Nagykun –

Szolnok 5,3 5,7 5,2 5,0 1,5

Budapest 1,9 4,5 3,9 - 15,7 Békés 2,9 4,4 5,2 2,8 - Heves 3,3 3,9 3,2 3,5 0,7

Forrás: DETEP 2001-2008, Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011., a Debreceni Egyetem

októberi statisztikái, Neptun hallgatói adatbázis

A „beválogatási eljárás” eredményeként a programba került hallgatók körében nőtt a Hajdú-

Bihar megyeiek aránya, és magasabb volt a budapestiek, valamint a Békés megyeiek aránya.

A válaszoló végzett hallgatók között a borsodiak voltak aktívabbak. Ami a végzett DETEP-es

hallgatók jelenlegi lakhelye alapján figyelmet érdemel, az a Hajdú-Bihar megyebeliek és a

budapestiek arányának a növekedése – ez azt jelenti, hogy a tágabb térségen belül a migráció

iránya Debrecen, országosan pedig Budapest, hisz a fővárosban élő válaszolók aránya

négyszerese a programba kerültekének. A településtípusok alapján a végzett DETEP-es

hallgatók migrációja a falvakból és egyéb városokból irányul a megyeszékhelyekre, ami a

térségben meghatározóan Debrecent jelenti. A program hallgatóinak 18,2 százaléka volt falusi

származású, jelenleg mindössze 5 százalékuk él falun, és az egyéb városok esetében is

jelentős az elvándorlás, hisz míg gyerekkorukban a DETEP-esek 30,7 százaléka élt „egyéb”

városban (lényegében kis-és középvárosban), addig jelenleg csak 12,9 százalékuk.

A program hallgatóinak rekrutációját, társadalmi, családi hátterét leginkább a szülők iskolai

végzettsége mutatja; ezt a programba kerülés során, és a végzés után is kérdeztük (4. táblázat).



65 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

4. táblázat: Az apák és az anyák iskolai végzettségének megoszlása, százalékban

Apák iskolai végzettsége Anyák iskolai végzettsége 2008 –

2010 DPR

végzettek

Bekerült a

programba Válaszoló

DETEP-es

végzett

hallgatók

2008 –

2010 DPR

végzettek

Bekerült a

programba Válaszoló

DETEP-es

végzett

hallgatók

Legfeljebb nyolc

általános iskola 7,2 8,6 3,5 12,6 7,1 4,3

Szakmunkásképző 32,2 28,3 19,9 15,6 15,0 9,3 Érettségi 33,1 32,4 39,0 43,2 40,6 38,6 Főiskola 12,2 11,9 12,1 18,4 21,3 28,6 Egyetem 11,5 18,8 24,8 8,1 16,1 18,6 Forrás: DETEP 2001-2008, Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011: végzettek, N = 1589, bekerült a

DETEP programba, N = 682, válaszoló végzett DETEP-es hallgatók, N = 145

A tehetséggondozó programba került hallgatók szüleinek iskolai végzettségét a 2008-2010-

ben végzett hallgatók szüleinek iskolai végzettségével hasonlítjuk össze, bár ez a két

évfolyam nem azonos a program alapsokaságával, bizonyos következtetések levonását mégis

lehetővé teszi. A lényegesebb különbség a 2008-2010-ben végzettekhez képest az egyetemi

végzettségű apák és anyák, valamint a főiskolai végzettségű anyák magasabb arányában

figyelhető meg a programba került hallgatók körében, azaz a magasabb státuszú családokból

érkezőknek, akiknek a kulturális tőkéje is magasabb, nagyobb esélye volt bekerülni a

programba (a tapasztalatok alapján azonban maga a program képes volt csökkenteni azoknak

az alacsonyabb státuszú családokból érkező hallgatóknak a hátrányait, akik bekerültek). Mivel

a válaszadás az on-line kérdőívre önkéntes volt, a válaszoló végzett tehetségprogramos

hallgatók szüleinek az iskolai végzettsége önmagában nem sokat mond, hisz nem

reprezentatív mintáról van szó (igaz, a 2008-2010-ben végzetteknél sem) – mégis

megfigyelhetjük, hogy azok a DETEP-es végzettek válaszoltak inkább, akiknek a szülei

magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Jelentős mértékben összefügg a szülők iskolai

végzettségével az is, hogy gyermekeik milyen típusú középiskolába járnak, így ezért

összevetettük a DETEP-be került és végzett DETEP-es hallgatóknak a 2010/2011-es

akadémiai év aktív hallgatóinak a megfelelő mutatóit (5. táblázat).

5. táblázat: A hallgatók összetétele a középiskola típusa alapján, százalékban

2010/2011-es tanév

aktív hallgatói Bekerült a

programba (2001-

2008)

Válaszoló DETEP-

es végzett

hallgatók (2001-

2008) Szakközépiskola 29,3 11,7 12,6 Négyosztályos gimnázium 53,6 40,9 62,2 Hatosztályos gimnázium

13,9

31,6 15,4 Nyolcosztályos gimnázium 13,2 6,3

Szakmunkások szakközépiskolája - 1,9 - Gimnázium ifjúsági tagozat - 1,7 - Forrás: DETEP 2001-2008, Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011.

Aktívak = 2460, bekerültek N = 593, DETEP-es végzettek = 145

Ahogy arra a szülők iskolai végzettsége esetében is utaltunk, nem reprezentatív mintákról van

szó, ráadásul a 2010/2011-es akadémiai év aktív hallgatói nem jelentik a DETEP-es hallgatók

alapsokaságát. Eredményeinket befolyásolhatja, hogy a vizsgált nyolc DETEP-es év alatt a



66 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Debreceni Egyetem is tágabbra nyitotta kapuit – az országos tendenciákhoz hasonlóan –,

amely a kapukon beáradó hallgatók összetételéről töredezetten állnak rendelkezésünkre

adatok. Az összehasonlításhoz használt 2010/2011-es adatok tehát az oktatási expanzió

jelenlegi állapotát tükrözik, amelyek eredményei a hallgatói összetétel folyamatos

változásának szem előtt tartása mellett értelmezendőek. Mindettől függetlenül, az

összehasonlítás figyelemreméltó különbségeket mutat. Így például a szakközépiskolákban

érettségizettek esélye sokkal kisebb volt bekerülni a tehetséggondozó programba, mint a

„szerkezetváltó” gimnáziumokba járóknak, hisz ők a programba kerültek négytizedét jelentik,

miközben az aktív hallgatók között az ilyen iskolákba járók aránya az összes hallgatónak csak

az egyhetede, azaz a program szempontjából az előnyök a szerkezetváltó iskolákból

érkezőknél, míg a hátrányok a szakközépiskolákból érkezőknél jelentek meg (a karok között

ebben is lényeges különbségek vannak). A tehetséggondozó program válaszoló végzett

hallgatói között a legnagyobb csoportot a hagyományos négyosztályos gimnáziumokban

érettségizettek teszik ki, és kevésbé válaszoltak a szerkezetváltó iskolákból érkezettek.

A továbbiakban néhány, a családi állapottal összefüggő eredményt ismertetünk; a program

válaszoló végzett hallgatóinak az egynegyede volt házas, és több, mint egynegyed élt élettársi

kapcsolatban (27,7 százalék) a kérdezés időpontjában, és egyedül élt 30,5 százalékuk. A

válaszolók 91,2 százalékának még nem volt gyereke, 6,6 százalékuknak (9 főnek) volt egy, és

0,7 százaléknak (1 fő) két gyereke. Leginkább kétszemélyes háztartásban élnek (37,8

százalék), a három, vagy több főből álló háztartásokban élők aránya 34 százalék.

Vélemények a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjáról

A tehetséggondozó program több, mint tízéves múltra tekint vissza a Debreceni Egyetemen –

kérdés, hogy ezalatt az idő alatt mennyire ágyazódott be az egyetem mindennapjaiba,

mennyire ismert. Az eredmények azt mutatják, hogy elsősorban abban a körben ismert a

tényleges működése, akiket érint, azaz a program hallgatói, és tutorai, valamint a kari és az

egyetemi vezetők között. A 2009 után bevezetett módosítások, melyek az egyéni jelentkezést

is lehetővé teszik, sokkal ismertebbé tették a programot a hallgatók között – eredményeink a

„meghívásos” metódusú beválogatás időszakára vonatkoznak (1. ábra).

A program végzett hallgatói úgy látják, hogy elsősorban a tanárok ismerték és ismerik azt,

míg maguk az érintettek, akiket beválogattak, inkább a beválogatási eljárás során ismerkedtek

meg jobban a részletekkel. A végzettek véleménye a programmal kapcsolatos kommunikáció

fontosságára hívja fel a figyelmet – az elmúlt három évben e területen komoly változások

történtek, így például a Debreceni Egyetem honlapján önálló menüpont alatt szerepelnek a

programmal kapcsolatos információk és eredmények. Az eddigi, intézményen kívüli

3.4

2.7

2.4

2.3

1.8

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4

1. ábra: Mennyire ért egyet a következő kijelentésekkel (ötfokozatú skálán)

A program ismert az egyetemen kívül is A programot jól ismerte, amikor a beválogatásra került sor

A program jól ismert a hallgatók között A program ismert része az egyetem életének

A program jól ismert a tanárok között



67 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

kommunikáció elsősorban a szakmai közönséget célozta meg, a DETEP-pel kapcsolatosan

számos konferencia előadásra került sor, és több tanulmány is foglalkozott a programmal.

Maguk a hallgatók, akik felvételt nyertek a programba, elsősorban a beválogatás „behívó

leveléből” (amely a másodéves, nappali tagozatos hallgatók felső ötödének felajánlotta a

lehetőséget a mérésen való részvételre) értesültek (70,6 százalék), másodsorban pedig a

tanároktól, a potenciális tutoroktól (15,4 százalék), és kisebb mértékben a programban már

részt vevő hallgatótól (4,2 százalék). Tegyük hozzá, az új metódusú beválogatás és

jelentkezés sajátossága, hogy az egyetem valamennyi, nappali tagozatos hallgatója kap egy

Neptun üzenetet, amely részletesen bemutatja a programot és a jelentkezés módját – ez azt is

jelenti, hogy a program ismertsége általánossá vált.

Igen fontos annak a megítélése, hogy a végzett hallgatók szerint a program menyiben járult

hozzá egyetemi és az egyetem utáni tanulmányi, illetve munkaerő-piaci, szakmai

előmenetelükhöz (2. ábra).

Látható, hogy a program hozzájárulását saját szakmai fejlődésükhöz a hatékony nyelvi

kommunikációban, és a tényleges, élő szakmai kapcsolatokban látják, ami egyúttal a szakmai

elkötelezettségüket is növelte (melyben nagy szerepe lehetett az igénybe vehető

nyelvtanfolyami támogatásnak, vagy az idegennyelvű szakirodalom használatában a tutori

útmutatásnak). Mivel az egyetem hallgatói egyébként kritikusak az idegen nyelvi képzéssel

szemben, ez a program egyik, fontos eredményének is tekinthető. Ugyanígy lényeges, hogy a

program hallgatóinak sikerült élő szakmai kapcsolatot kiépíteni, elsősorban a tutoraikkal. Ezt

igazolják az egyes programelemekkel való elégedettség mutatói is (3. ábra).

3.4

3.4

3.3

3.1

3

3

2.8 2.9 3 3.1 3.2 3.3 3.4 3.5

2. ábra: Mennyiben járult hozzá a program...(ötfokozatú skálán)

Képes idegen nyelven szakmai témáról beszélgetni Ismer olyan kutatót, szakembert, akire támaszkodhat

Jártasságot szerzett szakmája nyomon követésére Képes idegen nyelvű szakmai szöveg megértésére

Elkötelett lett a szakmája iránt Van középfokú nyelvvizsgája

4

3.9

3.5

3.5

3.3

3.3

2.8

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4 4.5

3. ábra: Mennyire elégedett...(ötfokozatú skálán)

A DETEP egyetemi rendezvényeivel A DETEP kari elfogadottságával

A DETEP egyetemi elfogadottságával A teljes DETEP programmal

A kar által biztosított támogatásokkal A beválogatási eljárásal

Tutora támogató munkájával



68 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A végzett hallgatók tutoraik támogató munkájával és a beválogatási eljárással a

legelégedettebbek – ez azt mutatja, hogy a program központi eleme, a tutor–hallgató szakmai

munka jól működik. Fontos, hogy a beválogatási eljárást korrektnek tartják, elfogadják a

beválogatás eredményét és magát az eljárást, annak a metódusát – ezt valószínűleg

befolyásolja, hogy azok ítélik meg, akiket beválogattak. Viszonylag elégedettek a program

kari támogatottságával, és magával a teljes programmal is. Legkritikusabbak a program

egyetemi szintű rendezvényeivel, melyek különösen a program indítása után működtek. Ez

egyben azt is jelenti, hogy a program végzett hallgatói a karokhoz és a tutorhoz kötik a

programot (ott látják sikeresnek, ahol a kar sokat foglalkozott vele), így annak

továbbfejlesztése is a karokon szükséges. Ez akkor is így van, ha a program központi

szervezése az elmúlt három évben a funkcionális koordináció irányába mozdult, ami egyetemi

szinten koordináltabb működést eredményezett, ám a szakmai tevékenység elsősorban a karok

feladata. A program sikerének az egyik mutatója a PhD-tanulmányokat folytatók és a

fokozatot szerzettek figyelemre méltó száma és aránya: a válaszoló végzettek csaknem

négytizede (!) folytatott, vagy folytat PhD tanulmányokat, jelenleg is PhD hallgató 26,9

százalék (39 fő), és 6 százalék szerzett fokozatot (9 fő). Ez a program egyik legfontosabb

sikermutatója a szakmai, tudományos eredményességet tekintve – a DETEP tagság a DE

doktori iskoláiban előnyt jelent a felvételinél.

Az egykori DETEP-es hallgatók nyitott kérdésekben is értékelhették saját eddigi

pályafutásukat, s a program abban betöltött szerepét. A hallgatók legfontosabb saját

eredményei között leginkább a TDK vagy más versenyeken elért sikereket, a nyelvtudás

gyarapodását, az elnyert ösztöndíjakat és szakmai gyakorlatokat (különösen a külföldön

elnyerteket), a sikeres PhD felvételiket, valamint az előnyös munkaerő-piaci helyzetet

tartották számon, de voltak, akik az ilyen konkrét eredmények helyett vagy mellett

személyiségük fejlődését (pl. határozottság, szakmaszeretet, karrier tervezésének képessége)

tekintették legfontosabb eddigi eredményüknek. Arra a kérdésre, hogy mindehhez mennyire,

illetve hogyan járult hozzá a DETEP, többnyire pozitív válaszok születtek, de akadtak

kritikusok is a válaszolók között – a program hozzáadott értékéről pesszimistán nyilatkozók

egyébként legtöbbször a tutor alkalmatlanságára, az ösztöndíj kifizetésének csúszására vagy

elmaradására, illetve a program tartalom nélküli formalitására panaszkodtak. Voltak, akik a

DETEP instrumentális előnyeit emelték ki: pontot jelentett pályázatoknál vagy PhD

felvételinél, jól mutatott az önéletrajzban stb. Mindemellett sokan kiemelték az anyagi

támogatást, amely a különórákban, kutatási költségekben jelentett segítséget, sőt, néhányan

azt is megjegyezték, hogy a DETEP ösztöndíj a diákmunka időrabló terhétől szabadította meg

őket. A kötelező témaválasztás, a kutatás korai megtervezése is fontos hajtómotornak

bizonyult, sokan kiemelték, hogy szükségük volt rá, hogy már másodévesen „rá legyenek

kényszerítve” a szakmai szocializációra, a kutatómunka elkezdésére. Sokan kiemelték, hogy

az önálló tervezés előmozdításán túl, annak megvalósításához megkapták a programtól a

szakmai boldoguláshoz nélkülözhetetlen feltételeket is. E „feltételek” között a

legjelentősebbek a tutorok voltak, akik a kulcsot jelentették a kutatómunkában minden

tekintetben. Említést tettek továbbá a kutatócsoportba való tartozás jótékony hatásairól is.

Mindemellett azt is megfogalmazták néhányan, hogy a DETEP-tagság már önmagában is

önbizalom növelő hatással bírt.

Arról is megkérdeztük a végzetteket, hogy min változtatnának a program működését illetően.

A válaszok sok hasznos tanácsot tartalmaztak. A szervezésre vonatkozóan elhangzó kritikák a

tájékozatlanságra hívták fel a figyelmet. A kevésbé aktív tutorral rendelkező DETEP-esek

nem kaptak visszajelzést előrehaladásukról, információt kötelezettségeikről, az igénybe

vehető egyéb szolgáltatásokról (pl. nyelvtanulás). Az információáramlásnak tehát többféle

csatornája szükséges. Az alap- és mesterképzés közötti átmenet adminisztratív problémáiról



69 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

és az azzal járó szakmai törésről is beszámoltak, amelyre szorgalmazzák a megoldást.

Fontosnak tartják a program egyetemen belüli népszerűsítését. Az új működési szisztéma

ezekre a problémákra részben választ nyújt. Meglepő volt néhány válaszadónak azon

tapasztalata, hogy a munkakeresésnél semmilyen előnyt nem jelentett számukra az egykori

DETEP-tagság, mivel az egyetemen kívüli világ nem ismeri eléggé a programot. A program

konferenciáira, szakmai eseményeire vonatkozóan is hangzottak el javító célzatú kritikák:

azokról több tájékoztatást igényelnének, az előadásoknak a szakmai munkába való szerves

beépítését szorgalmazzák. Hasznosnak találnák a „nemtörődöm” tutorok szűrését. A tutoron

kívül egyéb szakmai kapcsolatok építésére is alkalmasnak vélik a DETEP-et, például

szakmailag homogén kutatócsoportok létrehozására.

A szakmával kapcsolatos vélemények

A DETEP, azon túl, hogy tehetséggondozó program, egyúttal a szakmai szocializációnak is az

egyik ágense, amely a szoros intergenerációs kapcsolat (hallgató-tutor) és szakmai programok

révén képes a direkt és az indirekt szakmai szocializáció támogatására is. Ebből a

szempontból nem mindegy, hogy a saját, választott szakjukról és a választott szakmáról mit

gondoltak a program hallgatói egyetemi éveik alatt, valamint az után. A program hallgatóinak

professzió-képét több tanulmányban is elemeztük (Fónai – Márton 2007, 2010, Fónai 2009a,

2009b, Fónai – Márton – Ceglédi 2011), de a végzettekkel történő összehasonlításra még nem

került sor (4. ábra).

A végzés óta a hallgatók jobbnak látják a választott szakjuk (szakmájuk) presztízsét, mint

hallgató korukban, és csökkent a belső és a külső megítélés közötti távolság is. Ez azt jelenti,

hogy nőtt a szak, s ezzel összefüggésben a szakma választásának az elfogadottsága a

körükben. Vajon hogyan látják most magának a szakmának a választását a képességeik,

tudásuk, elvárásaik összefüggésében (5. ábra)?

5.43 6.1

5.94 6.2

5 5.2 5.4 5.6 5.8 6 6.2 6.4

4. ábra: A szak presztízse (tízfokozatú skálán)

Mit gondol arról most, mások hova helyezik Mint gondolt arról, mások hova helyezik Hova helyezi most



70 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Bár hallgató korukhoz képest a program végzett hallgatói magasabb státuszúnak látják a

választott szakmájukat, sajátos ellentmondást láthatunk a választott szakma egykori és

jelenlegi megítélésében. Hallgatókorukhoz képest inkább látják azt, hogy a választott szakma

megfelel képességeiknek, tudásuknak, és érdeklődésüknek – azaz, önmaguk megítélésében (!)

azonosulnak a szakmájukkal, azt megfelelő választásnak tartják a képességeik és a tudásuk

oldaláról. A választott szakma azonban kevésbé felel most meg az elvárásaiknak és az

életcéljuknak, mint azt gondolták hallgató korukban. Ez azt jelenti, hogy az önmagukat az

adott szakmára alkalmasnak tartó fiatal szakemberek a tapasztalataik alapján már mást

várnak, többet várnak a szakmájuktól, ezért az kevésbé felel meg az életcéljuknak, mint

hallgató korukban, amikor még nem voltak közvetlen tapasztalataik. Tegyük azonban hozzá,

hogy ezek a változások magas skálaértékek mellett következtek be, azaz alapvetően nem

kérdőjelezik meg a választásukat, amit az is igazol, hogy 80 százalékuk újra ugyanezt a szakot

(szakmát) választaná, ha lehetne. Lássuk, hogyan látják magának a szakmának a helyzetét

több, lehetséges dimenzióban (6. ábra).

A választott szakma helyzetének a megítélése nem változott gyökeresen az egyetem

befejezése óta, ami azt is jelenti, hogy a szak (szakma) választását megalapozott döntés előzte

meg – de magyarázhatjuk a kognitív disszonancia jelenségével is, azaz, ha (már) befejeztem,

és ezt csinálom, akkor csak jól választhattam. Ha a szakma helyzetének különböző dimenzióit

6.8

7

7.2

7.4

7.6

7.8

8

8.2

8.4

8.6

képességeinek tudásának érdeklődésének elvárásainak életcéljának

7.5

7.9

8.4

8.1

8.5 8.5 8.4

8.5

7.4

8

5. ábra: Megfelel-e (megfelelt-e) a szak választása...(tízfokozatú skálán)

Hallgató korában Most

0

1

2

3

4

5

6

7

8

6.7

6.2 6.4

5.8 6

5.4

6.3 6.3

7.1

6.6

6 5.8 5.8

6.3 6

6.4 6.2

6.8

6. ábra: Milyennek látja (látta) szakmája esetében..(tízfokozatú skálán)

Hallgató korában

Most



71 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

ennyire konzekvensen ítélik meg, az arra is utalhat, hogy az egyetemi képzés alatt

eredményesen működött a direkt és indirekt szakmai szocializáció, de legalább ennyire fontos,

hogy az egyes szakmákról, professziókról kialakult vélemények és sztereotípiák erősen hatnak

a hallgatók professzió-képére, ami a szakmai tapasztalatok birtokában sem változott

gyökeresen, bár valamelyest csökkent a szakmák vonzása. Ezt összevetjük még a munkaerő-

piaci életút megfelelő kérdésével is.

Munkaerő-piaci helyzet

Az államvizsga letétele óta a program végzett hallgatóinak a zöme dolgozott (63,3 százalék),

magas azoknak az aránya, akik még jelenleg is tanulnak (24,5 százalék), egyéb ok miatt nem

volt munkatapasztalata 4,3 százalékuknak, és ugyan dolgozott, de jelenleg nincs munkája 7,9

százalékuknak. Azok, akik már dolgoztak, munkához leginkább hirdetés útján jutottak (26,5

százalék), de jelentős még az ismerős ajánlása (16,3 százalék), és a többi végzett hallgatóhoz

képest kifejezetten magas azoknak az aránya, akik valamelyik tanáruk ajánlásával jutottak

munkához (9,2 százalék).

A legtöbben állami (tulajdonú) intézményben, szervezetben dolgoznak (33,7 százalék), ettől

alig marad el a kft.-knél dolgozók aránya (33,2 százalék), viszonylag kevesen vannak

önkormányzati szervezetek alkalmazásában (6,1 százalék), és a többi végzett hallgatóhoz

képest relatíve magas az önálló vállalkozók aránya (4,1 százalék, a többiek az „egyéb”

kategóriát választották). A végzett hallgatókhoz képest a DETEP-es végzettek

foglalkoztatásának másik eltérő vonása az, hogy többen dolgoznak 1000 főnél több főt

foglalkoztató szervezetnél (39,1 százalék) – a foglalkoztatás adatai arra utalnak, hogy a

program végzett hallgatói a tudományos karrier mellett (külföldi tulajdonú) nagy szervezetek

munkatársai. Ez úgy is értelmezhető, hogy sikeresek a munkaerő-piacon. Ezt támasztja alá az

is, hogy a program végzett hallgatóinak csak a tizede dolgozik olyan munkakörben, ami nem

kapcsolódik a végzettségéhez. Mindezek alapján lássuk, mennyire elégedettek a munkájukkal

(7. ábra).

A tehetséggondozó program sikerességének kézzelfogható bizonyítéka az, hogy mennyire

elégedettek a végzett hallgatók a munkájuk különböző összetevőivel. A DETEP végzett

0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

4

4.5

szakmai, tartalmi részével

szakmai előmenetellel

presztízzsel jövedelemmel személyi körülményekkel

tágyi körülményekkel

3.1

2.7 2.7 2.4

3 2.9

4.1

3.4 3.5

3.1

3.9 3.9

7. ábra: Mennyire elégedett a munkájában...(ötfokozatú skála)

DE végzettek, 2008-2010 DETEP végzettek



72 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

hallgatói minden dimenzióban sokkal sikeresebbnek látják magukat, mint az egyetem többi

frissdiplomása. Egyértelműen elégedettek a munkájuk szakmai összetevőivel, a személyi és a

tárgyi körülményekkel is. Az egyetem végzett hallgatóihoz hasonlóan a jövedelmükkel

kevésbé elégedettek, de ezen a területen is jobbnak látszik a pozíciójuk a többi végzetthez

képest. Ezek természetesen relatív pozíciók és ilyen értelemben nem mondanak ellent a

szakmájukról kialakult véleményüknek (lásd a 6. ábrát). Mindezek alapján megfogalmazható,

hogy a DETEP hozzájárult a végzett hallgatók munkaerő-piaci sikereihez – ezt az életutat

maguk a megkérdezettek egy tízfokozatú skálán 7,6-re értékelték, ami igen magas, és bár a

DETEP ehhez való hozzájárulását csak 5,2-re, mégis azt mondhatjuk, hogy az egyetem többi

végzett hallgatójához képest sikeres egyetemi és munkaerő-piaci életutat futottak be – saját

szubjektív megítélésüket tekintve. Valószínűleg arról van szó, hogy a Debreceni Egyetemnek

érdemes kidolgozottabb alumni stratégiát alkalmaznia, hisz az egyetem megítélése gyakran

nem a tényszerű adatokon alapul – erre a legjobb példa épp a tehetséggondozó program

végzett hallgatóinak a helyzete, akik az egyetem más végzett hallgatóihoz képest

sikeresebbek, mégis úgy érzik, erre csak kis mértékben hatott a tehetséggondozó program,

holott a végzett hallgatói életutak „magukról beszélnek”.

Összegzés

A program társadalmi egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásának vizsgálata fényében sem

tudhatjuk, hogy a program nélkül is ugyanilyen eredményeket értek volna-e el a hátrányosabb

helyzetű hallgatók, ugyanis már a bemeneti mutatók egy részében is kimagasló

teljesítményről tettek tanúbizonyságot. Számos vonatkozásban azonban hátrányt szenvedtek,

amely hátrányok egyetemi éveik végére enyhültek, megszűntek vagy egyenesen előnnyé

váltak. Az adatokból összességében az olvasható ki, hogy a program vállalt feladatait teljesíti,

méghozzá úgy, hogy egyforma szintre képes hozni, vagy legalábbis nagyobb lendületbe hozni

a különböző társadalmi hátrányokkal küzdő hallgatókat (pl. karrierépítés, nyelvtudás).

Ugyanakkor a hatáskörén kívül eső területekre érdemes nagyobb hangsúlyt fektetnie (pl.

kapcsolatépítés az egyetemen kívüli világgal, az inter- és intragenerációs kapcsolatok

erősítésének ösztönzése).

A munkaerő-piaci helyzetre vonatkozóan megfogalmazható, hogy a DETEP jelentős

mértékben hozzájárult a végzett hallgatók munkaerő-piaci sikereihez, ám ez, épp a program

működésének a hatására, „természetessé” vált a hallgatók számára, és nem mindig kapcsolják

azt a programhoz. A végzett hallgatók szakmai életútja azonban azt mutatja, hogy a program

számos területen megalapozta sikereiket – ahogy arra utaltunk, a jelenleginél intenzívebb

alumni kapcsolatok járulhatnak hozzá a program mélyebb és hosszabb távú hatásainak a

feltáráshoz.



73 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003


Balogh László – Fónai Mihály (2003): Tehetséggondozási formák a Debreceni Egyetemen.

Magyar Felsőoktatás, 13: (4-5-6) pp. 13-15

Balogh László (2009): A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja 2001-től

napjainkig. Educatio, III. pp. 174-187

Fónai Mihály – Márton Sándor – Ceglédi Tímea (2011): Recruitment and professional image

of students at one the regional universities in Hungary. Journal of Social Research &

Policy Vol. 2. 1. 31 – 52

Fónai Mihály – Márton Sándor (2007): A Pedagógiai Főiskolai Kar hallgatóinak rekrutációja

és pályaképének néhány eleme. In Kissné Korbuly Katalin (szerk.): Válogatott

tanulmányok III. Hajdúböszörmény, DE TEK Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskola

Kar, pp. 172-181.

Fónai Mihály – Márton Sándor (2010): Tanár szakos hallgatók professzió-képének elemei.

III. Miskolci Taní-tani Konferencia, Miskolc, 2010. január 29.

Fónai Mihály (2009a): Students’ Stereotypes and Elements of Views of Profession at the

University of Debrecen. In Ferencz Árpád (szerk.): Erdei Ferenc V. Tudományos

Konferencia III. kötet, Kecskemét, Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskola Kar, pp.

1049-1054.

Fónai Mihály (2009b): A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjába került hallgatók

rekrutációja és a szakok értékelése. In Karlovitz János Tibor (szerk.): Speciális kérdések

és nézőpontok a felsőoktatásban. Budapest, Neveléstudományi Egyesület. pp. 49-65

Fónai Mihály (2010): Hallgatók professzió-képének elemei. In Kozma Tamás – Perjés István

(szerk): Új kutatások a neveléstudományokban. Többnyelvűség és multikulturalitás.

Budapest, Aula Kiadó, pp. 227-246

Márton Sándor – Mező Ferenc – Balogh László – Fónai Mihály (2006): A Debreceni

Egyetem Tehetséggondozó Programja és beválogatási szempontjai. In Balogh László –

Mező Ferenc – Tóth László (szerk.): A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó

Programjának II. Konferenciája. Tanulmányok. Debrecen, Debreceni Egyetem, 7-12. pp.



74 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Berényi András – Tóth Anikó Panna:

A fogyatékossággal élő hallgatók helyzete és támogatásuk tapasztalatai a

Debreceni Egyetemen 2002-2011

Bevezetés

A népszámlálásnak a fogyatékos emberek helyzetével kapcsolatos adatai – a teljesség igénye

nélkül – a következőkben foglalhatók össze: A fogyatékos emberek létszáma az 1990. évi 368

ezer főről a 2001. évi 577 ezer főre emelkedett, arányuk a népességen belül 3,5 százalékról

5,7 százalékra változott.

A fogyatékossággal élőkről a „Fogyatékosságügyi statisztikák”1 c. tanulmánykötet alapján az

alábbiakat mondhatjuk:

A fogyatékos emberek nemek szerinti összetétele: míg 1990-ben a fogyatékossággal

élők körében – a népesség egészétől eltérően – férfitöbblet mutatkozott, 2001-ben – a

népesség egészéhez hasonlóan – a nők aránya volt magasabb.

Kor szerint: a fogyatékossággal élők körében a nem fogyatékos emberekhez

viszonyítva kisebb a gyermekek és jóval magasabb a 60 éves és idősebb személyek

aránya.

Iskolázottság szintje: a fogyatékos emberek iskolai végzettségének színvonala jóval

alacsonyabb azokénál, akik a nem fogyatékos személyek csoportjába tartoznak.

A településtípus szerinti adatok azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek magasabb

arányban élnek községekben és kevésbé a fővárosban, valamint más városokban, mint

a nem fogyatékos népesség. Így társadalmi hátrányaikat a települési egyenlőtlenségből

adódó nehézségek tovább súlyosbítják.

A fogyatékos népességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnagyobb csoport.

A fogyatékos férfiak és nők fogyatékosságtípus szerinti megoszlása némileg

különbözik egymástól. A férfiak körében magasabb az értelmi fogyatékosok, alsó,

felső végtag hiányából adódó fogyatékosságúak és az egyéb fogyatékosok aránya, a

mozgássérültek, gyengénlátók hányada a nők között nagyobb.

A fogyatékosság leggyakoribb okaként a betegséget jelölték meg a megkérdezettek

mindkét népszámlálás időpontjában. Jelentősebb változás a veleszületetten

fogyatékosok arányának csökkenésében figyelhető meg, melynek oka részben az

egészségügy modernizációja, részben az időskorú fogyatékosok számának

gyarapodása. A fogyatékosság oka erősen kor specifikus, mert pl. a 0–14 éves

fogyatékos gyermekek között a veleszületetten fogyatékos gyermekek aránya több

mint kétharmad, a 70 éves és idősebb fogyatékos emberek körében ez a mutató

mindössze 4 százalék volt.

A fogyatékos személyek döntő többségének, több mint 86 százalékának egy, 12

százalékának kettő és mindössze 2 százalékának három fogyatékossága van.

1 Fogyatékosságügyi statisztikák – Szöveggyűjtemény. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv

Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/szoveggy/szgy_stat.pdf

http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/szoveggy/szgy_stat.pdf



75 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A gazdasági aktivitás tekintetében a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között

már 1990-ben jelentős különbséget tapasztalhattunk, míg az előbbi csoportban a

foglalkoztatottak aránya csupán közel 17 százalék volt, addig az utóbbiban meghaladta

a 44 százalékot. Az 1990-es évtized alapvető munkaerő-piaci változásai a fogyatékos

személyek körében még ezt az alacsonynak mondható foglalkoztatotti arányt is – a

2001. évre – 9 százalékra csökkentették.

A fogyatékos emberek döntő többsége magánháztartásban él (92 százalék), azonban

körükben az átlagnál jóval nagyobb az intézeti háztartásban élők hányada (8 százalék).

A fogyatékossággal élők részvétele a munkaerőpiacon nagyon alacsony (10% alatti, míg az

EU más országaiban 30-50%), az Európai Unió prioritásai közé tartozik körükben a

foglalkoztatottság bővítése, hiszen ez a fenntartható, versenyképes társadalomhoz

elengedhetetlen. Abban, hogy a munkaerőpiacon a speciális szükségletű hallgatók megállják a

helyüket, nagyon fontos szerepe van a képzésnek, mind a tudásátadás, mind a készségek

fejlesztése, mind a kapcsolati, társadalmi tőke bővítése szempontjából.

„A 577 000 fogyatékos ember közül továbbtanulás előtt közel 14 000 áll, közülük az Oktatási

Minisztérium 2005. február 15-i adatai szerint a magyar egyetemeken és főiskolákon 616

fogyatékossággal élő hallgató tanul: 37 százalékuk mozgáskorlátozott, 13 százalékuk

halláskárosodott, 30 százalékuk látáskárosodott és 20 százalékuk egyéb - belgyógyászati -

elváltozású. Ugyanakkor minden képzési formán és tagozaton több mint 400 ezren tanulnak.

Abban tehát egyetérthetünk, hogy a fogyatékos diákok száma a felsőoktatásban elenyésző”

(Éliás 2010: 29.)

A speciális szükségletű fiatalok részvétele a felsőoktatásban igen alacsony. Mivel ép értelmű

emberekről van szó, ez nem önmagától értetődő, nem szükségszerű evidencia. Az oktatásból

való korai kilépésük meglevő hátrányaikat tovább növeli, hiszen élethelyzetükből, fizikai

állapotukból adódóan a továbbtanulás jelentené a felemelkedés lehetőségét. A legreálisabb

perspektíva a speciális szükségletűeknek a munkaerőpiacon a szellemi munka lehetne.

Speciális szükségletű hallgató: nem a köznapi, és nem a szociális szakmában használt

„fogyatékkal élő/fogyatékos” fogalmakat használjuk jelen tanulmányban, hanem a 2005. évi

CXXXIX. felsőoktatásról szóló törvény 147. § (8) bekezdésében szereplő meghatározást:

„Fogyatékossággal élő hallgató: az a hallgató, aki testi, érzékszervi, beszédfogyatékos,

(autista) pszichés fejlődési zavarai miatt tartósan és súlyosan akadályozott.”

A Debreceni Egyetem esélyegyenlőségi szabályzata szerint:

„Fogyatékossággal élő hallgatónak minősül az a hallgató, aki testi, érzékszervi,

beszédfogyatékos, autista, pszichés fejlődési zavarai miatt a tanulási folyamatban tartósan és

súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia).”

Sok akadályozó tényező van, ami miatt a fogyatékossággal élők nem tudnak és nem mernek

bekapcsolódni a felsőoktatásba. Ezek között megemlíthetjük az intézmények

akadálymentesítésének hiányosságait, a szülői háttértámogatás hiányát, a közoktatás szerepét,

a tömegközlekedés nehézségeit, anyagi problémákat, melyek mind nehezítik a

fogyatékossággal élők integrációját. Természetesen nem homogén csoportról van szó, a

fogyatékosság típusa szerint más-más problémákkal küzdenek.

A mozgássérültek legfőbb problémája az akadálymentes környezet hiánya, az egyetemi

épületekben nehezen tudnak közlekedni, sokszor segítségre szorulnak. Ha meg is történik az

akadálymentesítés, akkor sem a mozgássérült hallgatók igényeinek megfelelően, ami további



76 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

problémákat okoz. A Debreceni Egyetem hallgatóinak helyzete viszonylag jó ebből a

szempontból, az épületek nagy része akadálymentesített. A Campusok közötti közlekedés a

nagy távolságok miatt problémás lehet, de a Támpont Támogató Szolgáltatás keretében

szállítást igényelhetnek a hallgatók.

A látássérültek az információszerzés terén vannak hátrányban, a tanulmányi információkról,

lehetőségekről gyakran nem értesülnek időben. Tanulmányaikat, életüket a különféle

eszközök, mint a laptop, digitális diktafon, szkenner nagyon megkönnyíti. Sok hallgató

számára jelentene könnyebbséget, ha az előadásokat diktafonnal rögzíthetnék, de ehhez az

oktatók nem mindig járulnak hozzá. A számítógép, felolvasó programok megvásárlása

gyakran túlmutat a hallgatók anyagi lehetőségein, ezért a Debreceni Egyetemen ingyenes

laptop- és diktafon kölcsönzési lehetőséget biztosítunk a fogyatékossággal élőknek. Ezen túl

ingyenes szkennelést, nyomtatást is igénybe vehetnek, valamint a könyvtárban használhatják

a Braille-nyomtatót is. Az írásbeli vizsgán a látássérült hallgatók számára általában

engedélyezik a számítógép használatát, vagy szóbeli vizsgával kiválthatják azt.

A hallássérült hallgatók számára is az információhoz való hozzáférés a legnagyobb probléma,

nehezen oldják meg a jegyzetelést. A legtöbb teremben van mikrofon, de a rossz akusztika

miatt nem használják. Az indukciós hurkok és a megfelelő hangtechnika alkalmazása további

segítséget jelentene számukra. A hallássérültek a koordinátorokhoz leggyakrabban a

nyelvtanulás, illetve a nyelvvizsga alóli felmentésre vonatkozó kéréssel fordulnak.

A kommunikációban korlátozottak a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, beszédzavarral élő

hallgatók. Számukra a digitális tananyagok elérhetősége, ill. a vizsgáknál nyújtott

kezdemények (szóbeli modul írásban történő kiváltása, vagy fordítva) jelentenek nagy

segítséget. A Debreceni Egyetemen a kedvezmények érvényesítésében segíteni tudunk a

hallgatóknak, a fogyatékosságügyi kari koordinátorok napi kapcsolatban vannak a

hallgatókkal és az oktatókkal is.

Bár nem tartoznak a fogyatékossággal élő hallgatók kategóriájába és a felsőoktatási törvény

nem nevesíti az egyéb egészségügyi problémákkal küzdőket, az epilepsziásokat, a

cukorbetegeket és a szervátültetetteket ennek ellenére is igényelhetik a szolgáltatásokat.

2005-ben az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium támogatásával

országos kutatásra került sor a Lelkierő Egyesülettel együttműködve a fogyatékossággal élő

felsőoktatásban tanuló hallgatók körében Murányi István és Wolfarth Eszter szociológusok

részvétel, melynek eredményeit folyamatosan figyelembe vesszük a fogyatékossággal élő

hallgatók támogatása során. A kutatások „A fogyatékosság individualitása - regionális narratív

interjúkutatás Jásznagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék

felsőoktatási intézményében tanuló fogyatékossággal élő hallgatók körében”, illetve „Minden

különböző, minden egyenlő” – speciális szükséglettel élő egyetemista és főiskolás fiatalok

tanulási és életlehetőségei – kérdőíves kutatás a fogyatékkal élő egyetemista és főiskolás

fiatalok körében” címmel folytak.

A DPR kérdőíveknek a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó eredményei

A Diplomás Pályakövető Rendszer kérdőívekben öt kérdés szerepelt a fogyatékossággal élő

hallgatókkal kapcsolatban, mivel fontosnak éreztük azt, hogy a Debreceni Egyetem minél

többet tudjon meg a fogyatékossággal élő hallgatók helyzetéről. A feltett kérdésekkel az volt a

célunk, hogy a válaszok alapján figyelembe tudjuk venni a fogyatékossággal élő hallgatók

sajátos élethelyzetét, igényeiket és problémáikat. Természetesen a kérdésekre a válaszadás

egyébként önkéntes volt és a válaszokat a legteljesebb anonimitás mellett kezeltük. Emellett

interjúkat is készítettünk néhány hallgatóval, hogy még átfogóbb képet kapjunk a

életkörülményeikről.



77 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A válaszok és az interjúk eredményei alapján a Debreceni Egyetem igyekszik minél inkább

személyre szóló speciális szolgáltatásokkal támogatni az egyetemen tanuló fogyatékossággal

élő hallgatókat.

A kérdőívnek a fogyatékos hallgatókra vonatkozó kéréseire a hallgatók 2%-a adott választ. A

fogyatékossággal élő hallgatók közül 25% hallássérült, 19%-19% mozgásában korlátozott és

súlyos beszédhibás, 18% diszlexiás, 13% diszgráfiás míg 6% látássérült volt.

A fogyatékossággal élő hallgatók több mint fele leginkább a tanulás, és a szórakozás területén

élt meg hátrányt. A párkapcsolat és mindennapi ügyintézés során a válaszadók egy

harmadának jelentett nehézséget a fogyatékosságuk.

A fogyatékossággal élő hallgatók leginkább elégedettek a hallgatók és tanárok hozzáállásával

illetve az épületek akadálymentesítésével, míg kevéssé elégedettek az érdekképviselettel, a

kari fogyatékosügyi koordinátorokkal. Leginkább a tanulmányi osztály és az egyetemi

fogyatékossággal élők bizottságának tevékenységével elégedetlenek.

Az életvezetésükben és a tanulmányaikban a hallgatók leginkább a szülőkre, barátokra és a

hallgató társakra számíthatnak

A hallgatók úgy gondolják, hogy a civil szervezetek, egyházak és az oktatók nyújtanak

legkevésbé segítséget számukra. Fontos megjegyezni, hogy minden harmadik hallgató fordul

professzionális segítő szakemberhez. Ez azt jelenti, hogy naprakész és részletesebb

információt kell nyújtani a fogyatékossággal élő hallgatók számára, hogy milyen segítséget

tudnak adni a segítő szolgálatok.

Az interjúk tapasztalatainak összefoglalása

A Debreceni Egyetem nyolc hallgatóját kérdeztük meg, akik közül két fő látássérült (egy

vak), két fő mozgáskorlátozott (ebből egy fő kerekesszékkel közlekedő), két fő hallássérült,

(egy fő siket) két fő kommunikációs zavarral küzdő, (diszlexia, diszgráfia) élő. Közülük két

fő az Informatikai, két fő a Bölcsészettudományi, egy fő a Műszaki, két fő

Természettudományi és Technológiai, és egy fő az Általános Orvos Karon tanult.

A közoktatás

A problémák már óvódás korban kezdődnek, amikor egy fogyatékossággal élő gyermeket

nem tudnak a szülők – főleg vidéken – integrált iskolai közegbe beíratni. Sokan nem találtak

korábban középiskolát, mert nem tudtak bejutni (fizikális akadályok miatt) gimnáziumba.

Többen olyan középiskolát választottak, amelyet fogyatékossággal élők számára létesítettek.

Ezek az iskolák alacsonyabb követelmény szintet támasztanak, ezért a diákok lemaradnak

Emiatt a fogyatékossággal élő diákok később jelentkeztek az egyetemre.

A pedagógusoknak nagy szerepe van egy fogyatékossággal élő fiatal pályaválasztásában. Van

olyan eset, amikor a pedagógus bíztatja továbbtanulásra, de van olyan is amikor nem akartja

engedni érettségizni a fogyatékossággal élő diákot.

A beszélgetések során az is kiderült, hogy a hallgatók már az általános és a középiskolát sem

a lakhelyükön végezték, hanem általában nagyobb megyeszékhelyeken, illetve Budapesten. A

hallgatók általában odajelentkeznek ahol fogyatékossággal élők számára valóban biztosított a

lehetőség, ez pedig vagy – „szájról-szájra terjed”, vagy egyes érdekvédelmi szervezetek

tanácsára történik az iskolaválasztás.

Az egyetem

Az első problémák abból adódnak, hogy a megkérdezettek nagy része elsőként a

felsőoktatásban találkozott „egészséges”, nem sérült társaival., amely nehézzé tette a

beilleszkedésüket.



78 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A mozgás-, hallás-, és látássérültek esetén bármilyen számítástechnikával kapcsolatos tovább

tanulási szakirány választása a gyakori. Ilyen esetekben nagyon sokszor elhangzott: „nem ezt

akartam én csinálni” „egészen más volt a célom”, „amit akartam, az nem lehetek”, típusú

kijelentések.

Kapcsolat a segítőkkel

A hallgatók eleinte mindenkivel elég bizalmatlanok, és nem veszik igénybe a különböző

segítségeket. Ezért jó volna, ha a kari koordinátorok minél hamarabb kezdeményeznék a

kapcsolatot a hallgatókkal. Ennek feltétele, hogy megfelelő felkészítést kapjanak a

koordinátorok, mivel nincsenek tisztában a hallgatók speciális igényeivel. Erre példa, hogy

„nem minden mozgássérült ül egész nap a könyv felett, hisz mást úgysem tud csinálni”

sztereotípia.

Néhány fogyatékossággal élő hallgatónak van diáksegítője, aki a napi tevékenységekben

illetve a tanulásban segíti a társát. A diáksegítők díjazását fontosnak tartják ezzel is

megbecsülve és elismerve a segítést.

A megkérdezett fogyatékossággal élő hallgatók szeretnék, ha megismernék őket a diáktársaik

Nem csak az egyetemen, hanem szélesebb körben is, és tudnák az emberek, hogy mikor és

hogyan kell segíteni, és mikor nem igényelnek beavatkozást.

A magas hallgatói létszámból több probléma adódik, mert a fogyatékossággal élő hallgatók

többnyire nem ismerik egymást. Többnyire saját boldogulásukkal vannak elfoglalva és az idő

hiányra hivatkozva, nem fordítanak energiát a sorstársaikkal való kapcsolattartásra, és nem

igazán hisznek az összefogás erejében.

Szinte minden hallgató tagja valamelyik, fogyatékosságának „megfelelő”, általában országos

szervezetnek. Általában az jellemző, hogy „belenőttek” ebbe a tagságba is, bár többségében

aktívan nem vesznek részt az érdekérvényesítésben.

A fogyatékossági típusokból következő specifikus problémák

A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányokkal kapcsolatos nehézségei fogyatékosság-

specifikus, amelyet a segítés során feltétlenül figyelembe kell venni. A fizikai

akadálymentesség hiányán túl, a mentális akadályokat is nagyon fontos megemlíteni.

Azonban fizikai akadálymentesítés nélkül nem lehet a mentális akadályokat leküzdeni, vélik a

megkérdezettek, ugyanis, addig, amíg külső segítségre szorul, (főleg olyan esetekben is,

amikor egyedül is képes lenne), addig nem fogják mások sem, egy fogyatékossággal élőt

önállóként és főleg egyenértékűként kezelni.

A mozgáskorlátozottak esetében gondot jelent a lépcsőliftek használata, mivel a portásnak

külön kell szólni, hogy használni lehessen az eszközt. Visszatérő nehézség az épületen belül,

mások által is használható felvonók állandó meghibásodása, illetve, hogy nem minden szint

érhető el mivel nem minden emeleten áll meg a lift.

Kiemelt nehézségekkel jár a vonattal való közlekedés, és a vonatjegy-rendelés. Míg ez, egy

nem fogyatékos ember esetén, telefonon lehetséges, addig, személyesen kell átvenni néhány

nappal az indulás előtt a menetjegyet, és ez azt jelenti, hogy taxival kell beutaznia az

állomásra, vagy valakit megkérnie, a jegy átvételére. A taxival való utazás pedig sok esetben,

többe kerül, mint vonattal a 100 kilométerre lévő szülőfaluba/városba való hazajutás

diákjeggyel.

Az, hogy 10 nappal hamarabb az utazást be kell jelenteni, megint akadályt jelent, amikor

javaslatot kap arra, hogy melyik vonattal utazzon. Sokszor előfordul, hogy hiába volt

megszervezve, nem tesznek fel plusz kocsit, hanem a kerékpártárolóban egyedül utazik.

Általában a közlekedéshez, plusz segítséget kell igénybe vennie, mind a kiinduló, mind a



79 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

célállomáson. És még ekkor sem zökkenőmentes az utazás. A hallgatók emiatt ritkán utaznak

haza és emiatt, értelemszerűen csökken a családi kapcsolatok ápolásának lehetősége.

A látássérültek hallgatókhoz kevés információ jut el, mivel például számukra nincsenek

elhelyezve a hirdetőtáblán a vizsgaidőpontok és egyéb közérdekű információk. Ez nagy

bizonytalanságban tartja őket, és mindig arra vannak kényszerítve, hogy valakitől segítséget

kérjenek. („Amiről nem tudsz, az nem létezik.”) Úgy érzik a hallgatók, hogy elvárják tőlük,

hogy „nekik való” szakmákat válasszanak, mint például masszőr, telefonközpont kezelő.

Az órákon projektorral vetítik ki az előadás anyagát. Ilyen esetekben mind a jegyzetelés, mind

a megértés, még hangfelvétel után is lehetetlen. Például: „ezt a vonalat ide húzzuk, és ha ezt

az összeget hozzáadjuk ehhez, akkor pontosan ezt kapjuk”.

A tanár szakok esetében dilemmaként jelenik meg, hogy vajon látássérültként lehet-e valaki

tanár? Hosszas érdekegyeztetés és külső jogi segítség igénybevétele kellett ahhoz, hogy egy

látássérült hallgató tanári diplomát szerezhessen.

A közlekedés számukra nehézséget jelent mivel sok helyen, nincs „vezető sáv” a járdán, ami

megkönnyíti a tájékozódásukat. Különösen nehéz azoknak a hallgatóknak a helyzete, akik

más településen nőttek fel, vagy tanultak, és semmit sem ismernek az új városban, ahol az

egyetemi tanulmányaikat elkezdik

A hallássérült hallgatókkal készített interjúk során úgy tűnt, hogy a hallókészülék nem

minden esetben segíti a kommunikációt. Ennek az az oka, hogy a Társadalom Biztosító által

támogatott készülék nem jó minőségű, míg a jobb minőségű készülék megfizethetetlen a

hallgatók számára. A siketeknek még nehezebb a helyzetük. Először is, meg kell tanulniuk

szájról olvasni, és a jelbeszédet is. Ez utóbbi számukra könnyebb, azonban saját

környezetével nem tud kommunikálni. A hallgatók az integrált oktatásban látják a megoldást.

A beszédtanításban is nagy szerepe van/lenne a tanároknak, logopédusoknak illetve a

szülőknek. A beszéd megtanulása nélkül nem látnak esélyt az érvényesülésre. Gondot jelent

az idegen nyelv tanulása, illetve a nyelvvizsga megszerzése. Írásban van módja teljesítni a

nyelvvizsgát, illetve hosszabb időt vehet igénybe. Egy siket hallgató véleménye szerint, „nem

jó, hogyha siket sikettel van együtt párkapcsolatban”. Ez „visszaesést jelent a beszédben”.

Mind a jelnyelv, mind a beszéd fontos az érvényesülésben.Egyes érdekvédelmi szervezetek

csak a jelnyelv használatát ösztönzik.

A diszlexia, diszgráfia, „nem látható fogyatékosság”, amelyet inkább titokban tartanak a

hallgatók. Azonban az élettörténetben, már az óvodás kortól végig követhető egy diszlexiás,

diszgráfiás „karrierje”. Jellemző rájuk a tanulási nehézség, a típusos betűcsere, megértés,

szövegértés problematikája, lassabb tanulás, azonban intelligenciája igen magas. Általában

akkor vállalják fel a problémát, amikor teljesíteni kell a nyelvvizsga követelményit. Az

oktatók sok esetben úgy gondolják hogy, ez csak „kibújó”, hiszen a hallgatóknak jók a

tanulmányi eredményei. Sőt, mindig azok voltak, kivéve például, hogy gyengébb jegyei

voltak magyarból. Ezekben a hallgatókban a kitartás és szorgalom igen nagy, és több esetben

segítséggel tanulnak

Az akadálymentesítés

Az interjúk során a hallgatók kivétel nélkül beszéltek az akadálymentesítés problémájáról.

Nem csak a mozgássérültek érzik magukat érintettnek, hanem az egyéb fogyatékossággal élők

is. Azt fogalmazták meg, hogy az emberi hozzáállásban kellene változás történjen. A fizikai

akadálymentesítés mellett a lelkekben is meg kellene történjen a szemléletformálás a „ lelki

akadálymentesítés”.

Az elmaradt akadálymentesítés témájában fókuszálódik a probléma, több fogyatékossággal

élő, saját legitimitását érzi veszélyben, mivel sokszor konfrontálódnak – nem sérült



80 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

emberektől jövő megjegyzésekkel -, és azzal, hogy „mivel nem látják a fogyatékossággal

élőket a közlekedésben, azt jelenti, hogy nincsenek is”. Például sok nehézséget jelent a

rámpák megépítésének módja, a mozgássérültek számára parkolók elhelyezése, azok

kivitelezése, tükör a mozgássérültek számára létesített WC-kben.

A szórakozó helyek, éttermek, kocsmák, megközelítése is gyakran nehézséget jelent a

fogyatékossággal élő hallgatók számára, néhány kivételtől eltekintve.

Munkavállalás

A fogyatékossággal élő hallgatókat sokkal inkább foglalkoztatja a munkakeresés mint nem

fogyatékos társaikat. Megfigyelhető, hogy már a tanulmányaik kezdetén el kezdenek

munkahelyet keresni, hogy 3-4 év múlva tudják, hogy hol tudnak majd dolgozni. A hallgatók

munkahelyet nem az érdeklődésüknek, vagy szakmának megfelelően választanak. Először

megnézik, „hány lépcső van a bejáratnál” vagy csak akkor adja be a jelentkezését, ha

speciálisan megváltozott munkaképességű dolgozót keresnek.

Sok esetben azt tapasztalják, hogy sok munkaadó nem áll szóba, ha kiderül, hogy a jelentkező

fogyatékossággal élő hallgató. A telefonbeszélgetés alkalmával, „a potenciális munkaadó

minden magyarázat nélkül megszakítja a telefonbeszélgetést, vagy jobb esetben sajnálkozás

közepette utasítja el a jelentkezőt”.

Összefoglalva

A fogyatékossággal élő, megkérdezett hallgatók, gyakran magányosak. Partnerkapcsolat

kialakítása többnyire, nem sérült társsal a jellemző, azonban annak fenntartása nagyon sok

esetben nem működik. Baráti kapcsolataik főleg a szintén sérült fiatalokkal való

kapcsolattartáson alapszik.

Akik az interjúkutatásban szerepelnek, már „nem friss sérültek”, ahogy többen magukat

nevezik, hiszen 6-10 éve már fogyatékossá váltak, mégis a megváltozott, és „teljesen más, új

élethez” való alkalmazkodás még mindig nem probléma mentes.

Szinte minden fogyatékossági kategóriában nagyon fontos, és egy megoldásra váró probléma,

hogy az emberek félelemből, vagy információhiányból rosszul ítélik meg a fogyatékossággal,

sérüléssel élőket. Szinte mindig túláltalánosítás történik, elvész az individuum.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a fiatalok nem értelmi fogyatékosok, holott ezt cáfoló

megjegyzéseket, a mindennapi interakciókban, ügyintézés, partnerkapcsolat kiépítés, esetében

átélnek Azért mert kerekesszékben ülnek, vagy nem látnak, hallanak, vagy egyéb látható

és/vagy „nem látható” fogyatékossággal, sérüléssel élnek. Ez nem jelenti azt, hogy helyettük,

nélkülük, megkérdezésük nélkül döntsenek. Ez a téma minden interjú során szóba került, és

hosszabb-rövidebb magyarázatok és történetek elmesélésének alapjául szolgált. A hallgatók

elégedetlenek azzal, hogy nem kérdezik meg őket, róluk szóló döntésekben, illetve ha ez

mégis megtörténik, akkor nem minden esetben intézkednek az igényekhez igazodva.

A kérdőív kérdéseinek és az interjúk elemzésével árnyaltabb képet kaptunk a

fogyatékossággal élők problémáiról, kapcsolatrendszeréről, a világhoz és önmagukhoz való

viszonyukról, szükségleteikről és életvezetési stratégiáikról. Ezzel közelebb kerültünk a

helyzetük komplexebb és mélyebb megértéséhez amely alapot ad az átgondoltabb és

tervszerűbb támogatásukhoz.

Fogyatékossággal élő hallgatók támogatása a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetem vezetése 2001-ben - a nyugat-európai egyetemekhez hasonlóan - az

országban elsőként hozta létre a Mentálhigiénés Programot azzal a céllal, hogy szakszerűen

segítse, támogassa a lelki gondokkal küszködő illetve fogyatékossággal élő hallgatókat a



81 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

tanulásban és mindennapi életükben egyaránt. 2002-ben az oktatási törvény rendelete alapján,

az Egyetemi Tanács elfogadta „A fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak

folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről” szóló szabályzatot. A

fogyatékossággal élő hallgatók segítése a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és

Esélyegyenlőségi Központja (DEMEK, korábbi nevén Mentálhigiénés Program) keretei között

történik. Az egyetem esélyegyenlőségi szabályzata alapján a hallgatók a következő

lehetőségekkel élhetnek tanulmányaik során:

bizonyos esetekben plusz felkészülési időt kérhetnek a vizsgák során

szóbeli vizsga helyett írásbelit tehetnek, és fordítva

kiválthatnak egyes gyakorlati tárgyakat

kérhetnek technikai vagy személyi segítséget

a törvény által meghatározott esetben mentesülhetnek a nyelvvizsga követelményeinek

egy része alól

Az Egyetem eddig az akadálymentesítés területén igyekezett eleget tenni az előírásoknak.

Ennek a feladatnak a megvalósítására törekszik továbbra is (rámpák, akadálymentesített

kollégiumi szobák, akadálymentesített számítógépek, infokommunkációs akadálymentesítés).

2004-ben az egyetem Braille nyomtatót és speciális programot nyert a Fogyatékosok Esélye

Közalapítvány „Látássérült személyek információhoz való hozzáférés segítő eszközök

beszerzése” című pályázatán. Ezek az eszközök az Egyetemi Könyvtár központi épületében

kerültek elhelyezésre. A fogyatékossággal élő hallgató után az egyetem kiegészítő támogatást

kap. A támogatás mértékét a költségvetési törvény szabályozza. A támogatási keretet a

fogyatékossággal élő hallgatók tárgyi feltételeinek javítására, a fogyatékossággal élő

hallgatók tanulmányi munkájának segítésére, illetve a mindennapi ügyeikben való segítésre

kell felhasználni.

A képen a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ akadálymentesített épülete látható



82 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A munkát, a hallgatók elérését karonként fogyatékosügyi koordinátorok teszik lehetővé. A

kari koordinátorok főként a tanulmányi ügyek intézésében segítenek, valamint részt vesznek a

Fogyatékossággal Élő Hallgatók Ügyeinek Bizottsága (FÉB) munkájában, amely félévente

ülésezik, és szakmai véleményt nyilvánít az esélyegyenlőségi program aktuális ügyeiben

A Támpont Irodában a hallgatók számos szolgáltatást vehetnek igénybe (szállítás, támogató

szolgáltatás, tanulási eszközök kölcsönzése, mentálhigiénés konzultáció, fénymásolás,

szkennelés, spirálozás, felolvasó programok, segítség a tanulmányi ügyintézésben, a jogaik

érvényesítésében stb.), valamint plusz ösztöndíjat is kapnak a regisztrált hallgatók.

Az egyetemen tanulmányokat folytató fogyatékossággal élő hallgatók a tanév elején az ún.

Esélyegyenlőségi adatlap kitöltésével és leadásával (a szükséges igazolásokkal együtt)

regisztráltathatják magukat a Debreceni Egyetem esélyegyenlőségi programjába.

Azt, hogy pontosan hány fogyatékossággal élő hallgató tanul a Debreceni Egyetemen nehéz

pontosan megbecsülni, hiszen nem minden hallgató vállalja fel a fogyatékosságát, nem

regisztrál mindegyikük a DEMEK-nél. Így az alábbiakban csak azokról a hallgatókról,

problémáikról számolhatunk be, akikkel kapcsolatba kerültünk, akik regisztráltak nálunk.

Jelenleg 163 fő regisztrált fogyatékossággal élő hallgató van.



83 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A fogyatékossággal élő regisztrált hallgatók száma a Debreceni Egyetemen, a fogyatékosság

típusa és karok szerint 2011.02.15-én az alábbiak szerint alakult:

KAR Látássérült Hallássérült Mozgáskorlátozott Kommunikációban

korlátozott

Autizmus Összesen

AOK 1 1 8 10

ÁJK 2 3 4 3 12

BTK 5 5 7 6 1 24

EFK 1 2 2 10 15

GVK 1 4 3 5 13

GYFK 1 5 6

IK 1 3 12 9 25

KTK 1 1 1 3

MFK 2 7 9

MÉK 2 2 2 3 9

NK 2 1 1 4

TTK 5 5 8 14 1 33

ZK 0

ÖSSZ: 20 28 41 72 2 163

A regisztrált fogyatékossággal élő hallgatók a fogyatékosság

típusa szerint

(2011.02.15)

20

28

41

72

2

0

10

20

30

40

50

60

70

80

Látássérült Hallássérült Mozgáskorlátozott Kommunikációban

korlátozott

Autizmus

fogyatékosság típusa

fő



84 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A fogyatékossággal élő hallgatók többsége államilag finanszírozott, nappali képzésben vesz

részt, arányaiban nincs eltérés a fogyatékos és nem fogyatékos hallgatók között a tagozat

típusa és a finanszírozás módjának tekintetében.

A fogyatékossággal élő hallgatók számára szervezett álláskeresési technika tréning

A TÁMOP 4.1.1.-08/1-2009 0003 számú DPR pályázat keretében a Debreceni Egyetemen

álláskeresési technika tréning került megszervezésre azzal a céllal, hogy tréningen résztvevő

fogyatékossággal élő hallgatók személyiségének, képességének, érdeklődésének és nem

utolsó sorban a munkaerő-piaci keresletnek megfelelő egyéni karriertervet tudjanak készíteni

és megvalósítani, különös tekintettel az álláskeresési ismeretekre. A cél az, hogy minél

gyakorlatibb és használhatóbb ismeretek átadásával (amely nem szerezhető meg a

hagyományos egyetemi képzés során) az álláskeresés legújabb technikáinak

megismertetésével segítséget és támogatást kapjanak a fogyatékossággal élő hallgatók az

önálló álláskeresésben.

A tréning elméleti alapjai

A tréning módszerének hipotézise, hogy az álláskereső képes (illetve képessé tehető) egyre

önállóbban és hatékonyabban funkcionálni az álláskeresés folyamán az állami munkaügyi

szervezet túlzott igénybevétele nélkül. A viselkedés eljárás jól használható a tanulási

problémákra, a motiváció és az álláskeresési aktivitás erősítésére. A legintenzívebb módszer a

sikeres elhelyezkedéshez szükséges technikák elsajátításához.

A tevékenység tanulás (learning by doing) legjobb módszere a probléma alapú tanulás,

melynek során - a mindennapi életből vett gyakorlati példák szituatív módon történő

bemutatása segítségével a résztvevők megtanulják az együttműködést, ezzel is fejlesztve a

kommunikációs készségüket. A résztvevőknek a tréning során reflektálniuk kellett saját és

társaik viselkedésére, amely révén lehetőség nyílt a hatékony és megfelelő visszajelzés

elsajátítására. A tréning során az egyéni, páros, kis és nagycsoportos tréning technikák

kerültek alkalmazásra.

A tréning fő célkitűzése, hogy segítséget kapjanak a fogyatékossággal élő hallgatók, akik nem

rendelkeznek megfelelő önbizalommal, énerővel az álláskereséshez. A tréning strukturált,

kihívást, jelentő környezetet nyújt a résztvevők számára, amelyben fejleszthetik képességeiket

és önbizalmukat, az álláskeresést ismeretek elsajátítása során.

A tréning szervezése

A tréningről az egyetemen jelenleg tanuló és az elmúlt három évben végzett fogyatékossággal

élő hallgatók a hallgatók e-mailben és szórólapon kaptak információt. A Debreceni

Egyetemen működő Támpont Iroda munkatársai telefonon is felhívták a hallgatókat és

ismertették a tréning célját. A hallgatók nagyon pozitívan fogadták a megkeresést és vállalták

a részvételt. Néhányan amiatt nem vállalkoztak a tréningre, mert már elhelyezkedtek illetve

túl messze laknak Debrecentől.

16 fő vett részt a tréningen, melynek helyszíne a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Program

Irodája volt, amely megfelelt a tréning speciális igényeknek.

A tréning módszerei

A tréning során több módszer került alkalmazásra, hogy minél inkább lehessen a résztvevők

képességeihez és igényeihez igazodni a tréning során.

Egyéni konzultáció: a tréninget megelőzően minden résztvevővel egyéni interjúra került sor

feltérképezve a motivációjukat, speciális szükségleteiket és elvárásaikat. Több esetben a



85 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

tréning alkalmával szűkség volt erre a módszerre, hogy személyes támogatást kapjon a

hallgató az élethelyzete megoldásában.

Nagycsoportos megbeszélés: ezen alkalmakkor hangzottak el az elméleti ismeretek, de itt is

lehetőség volt a résztvevőknek a visszakérdezésre, hozzászólásra.

Kiscsoportos megbeszélés: több esetben három kiscsoport került kialakításra, ahol lehetőség

nyílt begyakorolni - főleg szituációs gyakorlatok során - a nagycsoportos megbeszélés során

elhangzott elméleti ismereteket.

A tréning eredménye

A különböző álláskeresési technikák, módszerek, a munkaerő- piaci viszonyok, valamint a

munkáltatói szokások megismertetésével a fogyatékossággal élő hallgatók számára

könnyebbé válik majd a minél hamarabbi elhelyezkedés, a megfelelő állás megtalálása.

A tréning csoport az önmagukban bizonytalanok, határozatlanok számára oldott és

biztonságos közeget nyújtott ahhoz, hogy különböző társas helyzetekben kipróbálhatták

magukat, és fejlesztették önismeretüket, pályaismeretüket. Aktivációs szintjük emelkedett,

önértékelésük növekedett. Kiegyensúlyozottabbá váltak, közérzetük és általános lelki

állapotuk szintén javult.

A résztvevők segítséget kaptak abban, hogy el tudják dönteni, milyen szakma, pálya volna

számukra leginkább megfelelő, s fel tudják mérni, mit kell tenniük céljaik elérése érdekében.

Egymástól is erőt gyűjtve motiváltabbakká váltak, az álláskeresési technikák a

fogyatékosságukhoz kapcsolódó rossz beidegződések elhagyásával átformálódtak,

hatékonyabbá váltak. Külön szó esett az álláskeresési ismeretek mellett a konfliktus kezelés

különböző módszereiről, lehetőségeiről is. A tréningen külön hangsúlyt kapott a

fogyatékosságból adódó speciális helyzetek megbeszélésére, és a megoldási módok

begyakorlására is.

A fogyatékossággal élő hallgatók számára biztosított szolgáltatások

Az egyetemmel kötött együttműködési szerződés alapján a Lelkierő Fiatalon a Fiatalokért

Egyesület fenntartásában működik a Támpont Támogató Szolgálat, mely működéséhez az

egyetem biztosítja a gépkocsit. A szolgálat feladata a hallgatók számára a következő

szolgáltatások biztosítása: szociális ügyintézés, pszichológiai, mentálhigiénés konzultáció,

szabadidős tevékenységek szervezése és szállítási feladatok ellátása.

A Támpont Támogató Szolgálat célja, küldetése, hogy saját otthonában, lakókörnyezetében

segítse a fogyatékkal élő fiatalok önálló életvitelét személyi segítés keretein belül, valamint

segítse őket mobilitásukban, a társadalmi életben való aktív részvételben szállító szolgálat

működtetésével; információt szolgáltasson a fogyatékkal élőket érintő szolgáltatásokról,

jogszabályokról, intézményekről. Ellátottaink Debrecen város és a Debreceni Egyetem

közigazgatási területén élő 18-35 éves látás-, hallás-, mozgás-, értelmi-, és halmozottan sérült

fiataljai.

A szolgáltatásokat igénybe vehetik a Debreceni Egyetemen tanuló speciális szükségletű

hallgatókat, akik

látásukban,

mozgásukban,

hallásukban, vagy

kommunikációjukban korlátozottak (diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia, beszédzavar), vagy

akiknél autizmust diagnosztizáltak.



86 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A Támpont Iroda a következő szolgáltatásokat kínáljuk ingyenesen a Debreceni Egyetem

fogyatékossággal élő hallgatói számára:

Mentálhigiénés, pszichológiai, szociális és egészségügyi szolgáltatásokról

információadás

Személyszállítás

Fénymásolás, nyomtatás, spirálozás, scannelés, CD írás

Internet használata, tantárgyfelvételben segítségnyújtás

Diáksegítő igénylése

Jegyzetelő szolgáltatás igénylése

Tanulást segítő eszközök kölcsönzése (laptop, USB, diktafon, speciális egér,

akkumulátorok)

Ablak Szabadidős Klub: kézműves foglalkozás, filmvetítés, önismereti és

társasjátékok, kiállítások megtekintése, színházlátogatás és kirándulás

A mindennapi élettel kapcsolatos ügyintézésben, eligazodásban való segítségnyújtás

Szállító Szolgálat

Az igényeknek megfelelően személyszállítással biztosítja a speciális szükségletű hallgatók

számára a közszolgáltatásokhoz, az egészségügyi és szociális ellátásokhoz való hozzájutást. A

szállító szolgáltatást igénybe lehet venni szabadidős és kulturális tevékenységekhez,

intézményekhez való eljutáshoz is. A szállítás speciális gépkocsival történik, amely alkalmas

a kerekesszék elhelyezésére is.

Házi segítségnyújtás, személyi segítés

A személyi segítő szolgáltatás segítséget nyújt a fogyatékos ember higiénés, életviteli,

életfenntartási szükségleteinek kielégítéséhez, például:

Alapvető gondozási-ápolási feladatok ellátása

Vészhelyzetek kialakulásának megelőzése, annak elhárítása

Otthoni felügyelet ellátása

Segítségnyújtás a higiénia megtartásában

Közreműködés az ellátást igénybe vevő háztartásvitelében.

A segítségnyújtás mindig személyre szabottan, tervszerűen és a fejleszteni kívánt területre

fókuszálva történik. Egyéni gondozási, fejlesztési terv alapján történik a fejlesztés, a meglévő,

pozitív képességekre építve erősítjük, fejlesztjük a sérült funkciókat. A személyi segítő a

feladatai ellátása során segítséget nyújt ahhoz, hogy az ellátást igénybe vevő fizikai, mentális

és szociális szükségletei biztosítottak legyenek.



87 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Tanácsadás, információnyújtás

A fogyatékkal élő személyeket érintő eseményekről, szolgáltatásokról, juttatásokról

információt szolgáltat a rendelkezésre álló, folyamatosan frissített és bővített adatbázisból.

Amennyiben a szolgálatnak nem áll módjában információt szolgáltatni, úgy az ügyfél részére

az illetékes szakemberrel való kapcsolatfelvételben segít. Szükség szerint ügyintézést,

tanácsadást végez, pl. fogyatékossági támogatás intézése, gyógyászati segédeszköz

beszerzése, stb. A szolgáltatás ingyenes.

Jegyzetelő szolgáltatás a Debreceni Egyetemen

A 2008. októberében "Rochester-program" címen elindult modellkísérlet szerves folytatása az

elmúlt években végzett hazai előkészítő kutatásoknak. A programban részt vevő szakértők

ajánlásai alapján a segítő szolgáltatások közül elsőként a hallássérült diákok tanulmányait

jelentősen megkönnyítő ún. jegyzetelő szolgáltatást tesztelik. A kezdeményezők és a

lebonyolítást szervezők további céljai: az amerikai egyesült államokbeli National Technical

Institute for the Deaf (Rochester) példái alapján a felsőoktatásban tanuló siket és nagyothalló

tanulókat segítő jegyzetelő szolgáltatás magyarországi adaptálásának előkészítése, az igények

felmérése, az adaptálás befogadása (ez utóbbi főképp képzések és tréningek segítségével),

illetve a modellprogram elindítása, végül a tapasztalatok összegyűjtése és elemzése.

A program keretében a Debreceni Egyetemet választották ki az országban elsőként a

jegyzetelő szolgálat modelljének kidolgozására. A Debreceni Egyetemen tanuló,

fogyatékosságuk miatt önálló jegyzetelésre nem, vagy csak akadályoztatva képes hallgatók

számára alapvetően fontos a jegyzetelő szolgáltatás biztosítása. Az országban először a

Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány támogatásával a Lelkierő

Egyesület Támpont Támogató szolgálata közreműködésével a Debreceni Egyetemen

szerveztük meg a szolgáltatást.

A jegyzetelő szolgáltatás azt jelenti, hogy az egyetemen tanuló, önálló jegyzetelésre nem,

vagy csak akadályozottan képes diákok számára az órán, azaz

az előadásokon

az osztálytermi megbeszéléseken, vitákon

a gyakorlatokon és

a tanulmányok keretében bemutatásra kerülő filmvetítéseken

elhangzott főbb és kiegészítő információk írásbeli rögzítését a jegyzetelő szolgáltatásra

felkészített és megbízott személy végzi. Az elkészített jegyzetben benne kell legyen minden

megtanulandó, vagy egyéb fontos információ, így a feladatok, hirdetmények és

vizsgaidőpontok is. A jegyzetelőkkel szerződést kötünk a teljesített jegyzetelt órák alapján. A

jegyzeteket a Támpont Irodában fénymásoljuk és ott vehetik át a hallgatók. A jegyzetelő

szolgáltatást jelenleg 16 hallgató veszi igénybe.

Jelnyelvi tanfolyam

A Debreceni Egyetemen a 2008/2009-es tanévtől szabadon választható modulként "A1 szintű

jelnyelvi tanfolyam" felvehető. A jelnyelvi tanfolyam kifejlesztése a TÁMOP 5.4.5 "A fizikai

és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének fejlesztése" című kiemelt

projekt keretében történt meg. Első évben a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért

Közalapítvány biztosította az oktatási programot és az oktatókat, míg a szervezési feladatokat

a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Programja látta el.



88 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Záró gondolat

A cikkben bemutatásra kerültek a Debreceni Egyetem fogyatékossággal élő hallgatók számára

nyújtott szolgáltatások. Ez az ellátási rendszer az országban egyedülálló modellként működik,

melyben a mentálhigiénés és szociális ellátás, illetve az állami felsőoktatási intézmény és a

civil szervezet a Lelkierő Egyesület közös erővel komplex ellátást nyújt az egyetemen tanulók

számára.

Elérhetőségek:

Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ

4032 Debrecen Poroszlay út 97.

Telefon: (52) 518-627 vagy 512-900/61627

E-mail: [email protected]

Debreceni Egyetem Támpont Iroda

Telefon: 512-900/61639 Mobil: 06-70/ 316-5428

E-mail: [email protected]

Honlap: www.lelkiero.unideb.hu

mailto:[email protected]

http://www.lelkiero.unideb.hu/



89 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003


1. Andrásné Dr. Teleki Judit: Fogyatékkal élő hallgatók a felsőoktatásban.

http://demoszthenesz.hu/cikkek/felsooktatas

2. Bánfalvy Csaba (1999): A fogyatékosok oktatása és képzése Magyarországon. Szakértői

tanulmány, Budapest. ftp://ftp.oki.hu/jka2k_hatter/09_fogy.pdf

3. Bánfalvy Csaba: Fogyatékosság és szociális hátrány.

http://text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Szoc-Hatr.pdf

4. Éliás Anikó (2010): Esélyek egyenlősége a felsőoktatásban – fogyatékkal élő hallgatók a

Debreceni Egyetemen. Szakdolgozat, Debrecen.

5. Éliás Anikó: Esélyek egyenlősége a felsőoktatásban – Fogyatékkal élő hallgatók a

Debreceni Egyetemen. szemináriumi dolgozat(kézirat) 2010

6. Murányi István (2005): A „Lelkierő” Fiatalon a Fiatalokért Egyesület Kutatási

zárójelentése. A „Speciális szükséglettel élő felsőoktatásban résztvevő hallgatók

Magyarországon”

7. Rajnai Nadinka (2002) (szerk.): Tanácsadás az esélyegyenlőségért. In: A felsőoktatási

tanácsadás feladatai, lehetőségei, módszerei a fogyatékkal élő hallgatók felsőoktatásban

való részvételi esélyegyenlősége megteremtésében, a számukra nyújtandó szolgáltatások

rendszerének kiépítésében. Budapest: Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület, FETA VII.

Országos Konferencia

http://www.feta.hu/sites/default/files/Tanacsadas_az_eselyegyenlosegert.pdf

8. Ritoók Pálné .: A felsőoktatási tanácsadás lehetőségei az esélyegyenlőség

megteremtésében – FETA VII. Konferenciáján elhangzott előadás.


9. Wohlfarth Eszter: A fogyatékosság individualitása - Egy narratív interjúkon alapuló

kutatás Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék

felsőoktatási intézményeiben. 2005. május

10. 2001. évi népszámlálás: A fogyatékosok életmódja és életkörülményei. Budapest, 2006,

KSH.

11. Fogyatékosságügyi statisztikák – Szöveggyűjtemény. Eötvös Lóránd Tudományegyetem

Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. http://e-

oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/szoveggy/szgy_stat.pdf

12. Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban – Tájékoztató. Oktatási és Kulturális

Minisztérium. 2009. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/felsoo/felsoo_fogytaj_090213.pdf

13. A Debreceni Egyetem szabályzata a fogyatékkal élő hallgatók esélyegyenlőségének

biztosításáról egységes szerkezetben az 1. számú módosításokkal. DEBRECEN , 2008.

május 15. http://www.unideb.hu/portal/sites/default/files/szabalyzatok/17_250.pdf

http://demoszthenesz.hu/cikkek/felsooktatas

ftp://ftp.oki.hu/jka2k_hatter/09_fogy.pdf

http://text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Szoc-Hatr.pdf





http://www.nefmi.gov.hu/letolt/felsoo/felsoo_fogytaj_090213.pdf

http://www.unideb.hu/portal/sites/default/files/szabalyzatok/17_250.pdf



90 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Kutyaterápiás bemutató az egyetem díszudvarán az esélyegyenlőségi napon a SNSZ Alapítvány

közreműködésével

Az akadálymentesített szállító jármű ünnepélyes átadása a Lelkierő Egyesület Támpont Támogató

Szolgálatának



91 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Eszenyiné Borbély Mária – Ujhelyi Mária:

A Debreceni Egyetem oktatói körében végzett kérdőíves felmérés

eredményei

A Diplomás Pályakövető Rendszer alprogramja keretében a 2010/2011-es tanévben a

Debreceni Egyetem főállású oktatói körében kérdőíves felmérésre került sor, melynek

fókuszában az egyetemi képzés és a munkaerőpiac kapcsolatának vizsgálata állt.

A kérdéssor elsősorban a karok és szakok működésének, az oktatott készségek, ismeretek

azon szegmenseire irányult, amelyek leginkább hatással vannak, vagy hatással lehetnek a

végzett hallgatók munkaerő- piaci megfelelőségére.

A kérdőíves megkeresésre a Debreceni Egyetem 1456 fő (2011. év őszi statisztika) főállású

oktatója közül 258 fő válaszolt, ez 18 százalékos részvételi arányt jelent, amely természetesen

karonként eltérő, de valamennyi egység esetében meghaladja a 10 százalékot, ahogyan azt az

1. ábra mutatja. Az Orvos –és Egészségtudományi Centrumot egy egységként kezeltük a

vizsgálat kiértékelése során, mert öt kara közül három esetében az oktatók részvételi aránya a

10 százalékot nem érte el.

1. ábra

2

A válaszadó oktatók megoszlása beosztásuk szerint: 139 fő nem vezető beosztású oktató és

119 fő vezető beosztású oktató. Tudományos fokozattal a kérdésre választ adó 243 fő 79

százaléka, 192 fő rendelkezett. Nemek szerint a férfiak voltak túlsúlyban, részvételi arányuk

63 százalék volt.

A Debreceni Egyetemhez fűződő munkaviszony hossza alapján öt csoportra bontottuk a

felmérés résztvevőit a 2. ábrán ábrázoltak szerint.

2 A tanulmányban szereplő ábrák adatainak forrása a debreceni egyetem „diplomás pályakövető rendszerének”

adatbázisa

26

25

23

20 18

16

14

16

25

11 13

Válaszadók karonkénti megoszlása a kari oktatói létszám százalékában kifejezve

DE-GVK

DE-MÉK

DE-ÁJK

DE-BTK

DE-GYFK

DE-IK

DE-KTK

DE-MK

DE-TTK

DE-ZK

DE-OEC



92 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

2. ábra

Az oktatók előbbiekben ismertetett csoportjainak véleménye között jelentős eltérések

mutatkoztak a karok működésének megítélésében, ezeket a későbbiekben részletesen

ismertetjük.

A végzett hallgatók elhelyezkedési esélyeinek oktatói megítélése. Együttműködés a

munkaerőpiaccal

Az oktatók a személyes adataikra irányuló kérdéseket követően arra adtak választ, hogy

megítélésük szerint az általuk oktatott szakon a hallgatók a diploma megszerzése után az adott

szakterületen szeretnének dolgozni, vagy inkább mással szeretnének foglalkozni. A 3. és 4.

ábrákon egyértelműen látszik, hogy a Debreceni Egyetem oktatói úgy gondolják, hogy a

hallgatók a végzéskor erősen motiváltak abban, hogy a képzés során megismert szakterületen

helyezkedjenek el. Az oktatók 37 százaléka biztos benne, 52 százalékuk pedig valószínűnek

tartja, hogy végzett hallgatóink egy-két éven belül el tudnak helyezkedni az adott

szakterületen.

39%

31%

15%

12%

3%

Munkaviszony a Debreceni Egyetemen

1-10 éve dolgozik a DE-en







93 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

3. ábra

4. ábra

A Debreceni Egyetem karai és szakjai nagyon változatos formákban működnek együtt a

munkaerőpiac szereplőivel. Az oktatott szakok munkaerő-piaci kapcsolatai közül

legjellemzőbb a szakmai gyakorlat, továbbá elterjedt együttműködési formák még a közös

rendezvények, a kutatási, fejlesztési megbízások, valamint a közös pályázatok vagy egyéb

projektek és a közös képzés, vendégtanári program is.

0

20

40

60

80

100

120

140

160

a szakterületen szeretnének

elhelyezkedni

a szakterülethez közeli pályán szeretnének

elhelyezkedni

teljesen más szakterületen szeretnének

elhelyezkedni

nem tudja

144

77

5 5

A hallgatók elhelyezkedési szándékának oktatói megítélése

37%

51%

9%

0%

3%

Elhelyezkedés az adott szakterületen egy-két éven belül

igen, biztos

valószínű

nem valószínű

biztos, hogy nem

nem tudja



94 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

5. ábra

Az 5. ábrán látható egyebek kategóriában az oktatók megneveztek további együttműködési

formákat is, mint például a munkatársak kiválasztásához nyújtott segítség a személyes

kapcsolatok révén, hallgatók szervezése önkéntes munkára, nyelvi tanfolyamok tartása

cégeknek támogatásért vagy szakértelemért cserébe, részvétel a tanárok akkreditált

programokhoz kötött továbbképzésében, tudományos fokozat megszerzésének támogatása.

A karok működése oktatói szemmel

A felmérésnek a kari működés megítélésére irányuló részében az oktatók egy ötfokozatú

skálán értékelték saját karukat, fejezték ki elégedettségük mértékét a kar működését illetően.

Az egységek által elért értékek átlaga alapján két egyértelműen gyenge (3 alatti átlag) területe

rajzolódott ki a karok működésének: a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása és a végzés

utáni elhelyezkedés segítése. A legpozitívabb oktatói megítélést az elméleti képzés színvonala

kapta, majd ezt követte ugyancsak magas értékekkel az oktatók segítőkészsége, az oktatott

szakismeretek naprakészsége, valamint az oktatók és hallgatók viszonya. Az egyes kérdéseket

és a hozzájuk kapcsolódó átlagértékeket a 6. ábra tartalmazza.

0 20 40 60 80

100 120 140 160 180 200

100 82

184

119

29

101

17 16

Jellemző együttműködési formák a munkaerőpiac szereplőivel az oktatók által oktatott szak(ok)on



95 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

6. ábra

Természetesen a Debreceni Egyetem tizenöt karának mindegyike rendkívül összetett,

szerteágazó, sok vonatkozásban sajátságos működéssel bír, ebből következően számos, az

egyetemi átlagtól markánsan elkülönülő, kari jellegzetességgel is szembesítenek bennünket a

felmérés eredményei.

A következő ábrák az egyes karok, illetve az OEC működésének átlagtól eltérő területeire

irányítják rá a figyelmet.

A 7. ábrán világosan kirajzolódik, hogy a Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar

oktatóinak a véleménye szerint, elmarad a lehetőségektől a hallgatók kutatásokba való

bekapcsolódásának a támogatása, a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása és minimális

mértékben az elméleti képzés színvonala. A GVK eredményei valamennyi további kérdésben

elérték, vagy meghaladták az egyetemi átlagot.

0 1 2 3 4 5

Hallgatók szakmai önképzési lehetőségei A hallgatói szakmai érdeklődés segítése

A végzés utáni elhelyezkedés segítése A kutatásokba való bekapcsolódás segítése

A képzés alatti munkalehetőségek biztosítása A hallgatók szakmai konferenciákon való …

Az oktatott szakismeret alkalmazhatósága Az oktatott szakismeretek naprakészsége

A szakterület napi gyakorlati példáinak … A szakmai gyakorlatok színvonala

Az elméleti képzés színvonala Az oktatás színvonala

Az oktatók segítőkészsége Az oktatók és a hallgatók viszonya

A szakterület elismert képviselőinek … A képzés szervezettsége

Az intézményvezetés tevékenysége A Kar kapcsolata intézményekkel, cégekkel

A karok működésének oktatói megítélése



96 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

7. ábra

A Mezőgazdasági-és Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar tevékenységének a

megítélése a 8. ábrán látható. A kar oktatói az egyetemi átlagot meghaladó mértékűnek ítélték

a szakterület napi gyakorlati példáinak jelenlétét az oktatásban, a MÉK kapcsolatát a

szakmában működő intézményekkel, cégekkel. A kari működés leginkább fejlesztendő

területeiként a hallgatók végzés utáni elhelyezkedésének segítését, a szakterület elismert

képviselőinek az oktatásban való jelenlétét, a képzés szervezettségét, az intézményvezetést, az

intézménymenedzsment tevékenységét jelezték az oktatók választásai.

Az Állam-és Jogtudományi Kar oktatóinak véleménye alapján a kar működése, egyetlen egy

terület, a hallgatók kutatásba való bekapcsolódásának segítése kivételével, meghaladja az

átlagot. Kimagaslóan pozitívan értékelték az oktatók az oktatott szakismeretek

naprakészségét, a szakterület napi gyakorlati példáinak jelenlétét az oktatásban, az oktatás

színvonalát, az oktatók segítőkészségét, a képzés szervezettségét, az intézményvezetés, az

intézménymenedzsment tevékenységét. Az ÁJK részletes eredményeit a 9. ábra tartalmazza.

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5 Sz

akm

ai ö

nké

pzé

s

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Az

okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Az

okt

ato

tt s

zaki

smer

etek

…

A s

zakt

erü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői

az …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar

Átlag

DE-GVK



97 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

8. ábra

9. ábra

A Bölcsészettudományi Kar oktatói eredményeiben (10. ábra) visszaköszönnek azok a

sajátságok, amelyek napjainkban a bölcsészképzést és a bölcsészdiplomások helyzetét

leginkább jellemzik. A kar működésének problematikus pontjai a felmérés eredményei, a kar

oktatóinak a válaszai alapján a végzés utáni elhelyezkedés segítése, a képzés alatti

munkalehetőségek biztosítása a hallgatóknak, a szakterület napi gyakorlati példáinak jelenléte

az oktatásban, a kar kapcsolata a szakmában működő intézményekkel, cégekkel, valamint az

intézményvezetés, az intézménymenedzsment tevékenysége.

Átlagot meghaladó mértékűnek vélték a BTK oktatói az oktatás színvonalát és a szakterület

elismert képviselőinek jelenlétét az oktatásban.

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5 Sz

akm

ai ö

nké

pzé

s

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

…

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés …

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k …

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

…

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, …

Kar

kap

cso

lata

…

Mezőgazdaság-Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

Átlag

DE-MÉK

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői

az …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Állam-és Jogtudományi Kar

Átlag

TEK-ÁJK



98 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

10. ábra

A Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar működését saját oktatói alapvetően pozitívan

látják, ahogyan azt a 11. ábra is jelzi. A következő területeken tapasztalható eltérés az

egyetemi átlaghoz mérten: a hallgatók kutatásokba való bekapcsolódásának segítése, a képzés

alatti munkalehetőségek biztosítása, a szakterület elismert képviselőinek jelenléte az

oktatásban, valamint a kar kapcsolata a szakmában működő intézményekkel, cégekkel.

Kiemelkedően nagyra értékelték a felmérés résztvevői az oktatott szakismeret

alkalmazhatóságát, naprakészségét és a szakterület napi gyakorlati példáinak jelenlétét az

oktatásban.

11. ábra

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5 Sz

akm

ai ö

nké

pzé

s

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői

az …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Bölcsészettudományi Kar

Átlag

TEK-BTK

0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

4

4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés …

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

Átlag

TEK-GYFK



99 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Az Informatikai Kar oktatóinak véleménye alapján az egyetemi átlagtól eltérő kép rajzolódik

ki a kar működéséről. (12. ábra) Az IK legerősebb területei azok, amelyek valamennyi kar

átlagában gyengébbnek bizonyultak. Ezek a hallgatók végzés utáni elhelyezkedésének

segítése és a képzés alatti munkalehetőségek biztosítása. Ugyanakkor az IK oktatói kevésbé

ítélték sikeresnek az oktatás színvonalát, az oktatók segítőkészségét, az oktatók és hallgatók

viszonyát – e területek az egyetemi átlagban a legmagasabb értékkel jelennek meg.

A Közgazdaság-és Gazdálkodástudományi Kar működésének oktatói megítélését a 13. ábrán

láthatjuk. A kar erősségei az Informatikai Kar kapcsán leírtakkal megegyezően az egyetemi

átlagtól eltérő működési területek, a hallgatók végzés utáni elhelyezkedésének segítése és a

képzés alatti munkalehetőségek biztosítása, további erőssége a karnak a szakmai önképzés

lehetőségének biztosítása hallgatói számára. Fejlesztendő területeknek a következők

tekinthetők a felmérés szerint: a hallgatók kutatásokba való bekapcsolódásának segítése,

szakmai konferenciákon való részvételi lehetőségeik előmozdítása, a szakmai gyakorlatok

színvonalának emelése és a szakterület elismert képviselőinek bevonása az oktatásba.

12. ábra

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés …

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Informatikai Kar

Átlag

TEK-IK



100 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

13. ábra

A Műszaki Kar eredményei az átlaggal összehasonlítva a legnagyobb negatív irányú

eltéréseket a 14. ábra tanúsága szerint a következő területeken mutatják: a végzés utáni

elhelyezkedés segítése, a kutatásokba való bekapcsolódás segítése a hallgatók körében, a

képzés alatti munkalehetőségek biztosítása, valamint a szakmai gyakorlatok színvonala.

Egyértelműen pozitív értékelést kapott az oktatott szakismeret alkalmazhatósága, az oktatók

és hallgatók viszonya, továbbá az oktatók segítőkészsége.

14. ábra

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5 Sz

akm

ai ö

nké

pzé

s

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

hal

lgat

ók …

Szak

terü

let

kép

vise

lői

az …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Közgazdaság-és Gazdálkodástudományi Kar

Átlag

TEK-KTK

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k …

Szak

terü

let

kép

vise

lői a

z …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Műszaki Kar

Átlag

TEK-MK



101 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A Természettudományi Kar oktatói produkálták az egyik legmagasabb részvételi arányt a

felmérésben, az oktatók 25 százaléka, 50 fő fogalmazta meg észrevételeit. Ezek alapján

megállapíthatjuk, hogy a TTK működésének megítélése egy területen haladja meg az

egyetemi átlagot, ez a hallgatók kutatásokba való bekapcsolódásának segítése. Az elméleti

képzés színvonalát és az oktatói hallgatói viszonyt átlagosan jónak ítélték az oktatók.

15. ábra

A Zeneművészeti Kar működésének oktatói véleményezése egyetlen egy kérdés kivételével

valamennyiben az egyetemi átlagot meghaladó értékeket eredményezett. (16. ábra) Az

egyetlen, az átlagtól elmaradó működési területe a karnak a hallgatók kutatásokba való

bekapcsolódásának segítése, mely azonban nem biztos, hogy releváns e kar esetében. A

számos jónak minősített terület közül kiemelkedik a képzés alatti munkalehetőség biztosítása,

az oktatott szakterület alkalmazhatósága, napi gyakorlati példáinak átültetése a gyakorlatba,

és az oktatók segítőkészsége.

A korábban említettek szerint az Orvos –és Egészségtudományi Centrumot egy egységként

kezeltük a vizsgálat során. A centrum eredményei a 17. ábrán láthatók, és jellemzően átlagos

jó működést sugallnak. Oktatói erős területnek ítélik a kutatásba való hallgatói bekapcsolódás

lehetőségét, az elméleti képzés színvonalát és az oktatott szakismeret naprakészségét.

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Az

okt

atás

szí

nvo

nal

ával

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k …

Szak

terü

let

kép

vise

lői …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Természettudományi és Technológiai Kar

Átlag

TEK-TTK



102 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

16. ábra

17. ábra

Az egyetemi egységek működési sajátosságainak sokszínűségét egyértelműen láthatjuk a 18.

ábrán, ami egyben összefoglalása is a korábban leírtaknak. Szinte valamennyi kar, centrum

működésének van olyan területe saját oktatóinak megítélése szerint, amely meghaladja az

egyetemi átlagot.

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5 Sz

akm

ai ö

nké

pzé

s

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés …

Az

okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a …

Szak

terü

let

…

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Zeneművészeti Kar

Átlag

TEK-ZK

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Szak

mai

érd

eklő

dés

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló …

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Szak

terü

let

nap

i …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés …

Az

okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k …

Szak

terü

let

…

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, az

…

Kar

kap

cso

lata

…

Orvos-és Egészségtudományi Centrum

Átlag

OEC



103 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

18. ábra

A felmérés kiértékelése során további szempontként kínálkozott annak vizsgálata, hogy van-e

érdemi különbség az oktatói vélemények között, ha külön vizsgáljuk a tudományos fokozattal

rendelkezők és nem rendelkezők válaszait. Tudományos fokozattal a válaszadók 79 százaléka,

192 fő rendelkezett. A 19. ábra mutatja a két csoport véleménye között megmutatkozó

egyértelmű különbségeket. A tudományos fokozattal rendelkezők az átlagot meghaladóan

vagy azzal megegyezően értékelték munkahelyük, karuk, egységük működését, míg a

tudományos fokozattal nem rendelkezők rendre átlagtól elmaradónak minősítették azt.

19. ábra

0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

4

4.5

5 Sz

akm

ai …

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a …

Kép

zés

alat

ti …

…

Okt

ato

tt …

Okt

ato

tt …

Szak

terü

let …

Szak

mai

…

Elm

élet

i kép

zés …

Az

okt

atás

…

Okt

ató

k …

Okt

ató

k és

a …

A s

zakt

erü

let …

Kép

zés …

Inté

zmén

yvez

et…

Kar

kap

cso

lata

…

Átlagot meghaladó kari működési területek DE-GVK

DE-MÉK

DE-ÁJK

DE-BTK

DE-GYFK

DE-IK

DE-KTK

DE-MK

DE-TTK

DE-ZK

DE-OEC

Átlag

0

0.5

1

1.5

2

2.5

3

3.5

4

4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Egyé

ni s

zakm

ai é

rdek

lőd

és

Elh

elye

zked

és

Kép

zés

alat

ti m

un

kale

het

ősé

g

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó r

észv

étel

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

etek

…

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k …

Szak

terü

let

kép

vise

lői a

z …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, …

A K

ar k

apcs

ola

táva

l a …

Tudományos fokozattal rendelkező és nem rendelkező oktatók

Tudományos fokozattal rendelkező oktatók

Tudományos fokozattal nem rendelkező oktatók

Átlag



104 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Meglepő eltérések mutatkoznak az oktatói vélemények között, ha külön vizsgáljuk a vezető

beosztású 119 fő, és a nem vezető beosztást betöltő 139 fő csoportját. A 20. ábra

egyértelműen jelzi, hogy a nem vezető beosztású oktatók sokkal kritikusabbak munkahelyük

megítélésében. A vezető beosztásúak lényegesen toleránsabbak, ami érthető, hiszen az

egységek működésének minősége tulajdonképpen egyben az ő tevékenységük eredményének

a lenyomata is.

Az eredmények nemek szerinti vizsgálata megerősítette azt a közkeletű vélekedést, hogy a

nők általában elfogadóbbak, kevésbé kritikusak, mint a férfiak. A vizsgálatban részt vevő

oktatók 63 százaléka volt férfi, és ahogyan azt a 21. ábra jelzi, az egységek működésének

megítélése véleményük szerint minden kérdésben csak átlagosnak vagy átlag alattinak

bizonyult.

20. ábra

21. ábra

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Egyé

ni s

zakm

ai é

rdek

lőd

és

Elh

elye

zked

és

Kép

zés

alat

ti …

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

etek

…

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati …

Szak

mai

gya

korl

ato

k …

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k …

Szak

terü

let

kép

vise

lői a

z …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, …

Kar

kap

cso

lata

…

Vezető és nem vezető beosztású oktatók

Nem vezető beosztású oktatók

Vezető beosztású oktatók

Átlag

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Egyé

ni s

zakm

ai é

rdek

lőd

és

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló b

ekap

cso

lód

ás

Kép

zés

alat

ti m

un

kale

het

ősé

g

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó r

észv

étel

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

etek

…

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati p

éld

ái

Szak

mai

gya

korl

ato

k sz

ínvo

nal

a

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k vi

szo

nya

Szak

terü

let

kép

vise

lői a

z …

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, …

Kar

kap

cso

lata

…

A karok működésének megítélése nemek szerint

Férfiak

Nők

Átlag



105 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A 22. ábra segítségével nagyon szemléletessé válik az a tendencia, hogy az egyetemen

munkaviszonyban eltöltött évek számának emelkedésével egyre pozitívabbá válik a működés

megítélése. Legkritikusabb oktatói csoport a tíz éve vagy annál rövidebb ideje az egyetem

alkalmazásában állóké, és egyértelműen toleránsabbak a húsz évet meghaladó

munkaviszonnyal rendelkezők.

22. ábra

A karok saját oktatói általi megítéléséhez érdekes adalékul szolgálhatnak a következő két

kérdésre adott szöveges válaszok.

Az első kérdés:

Ha családtagja, ismerőse az Ön szakterületén kívánna továbbtanulni, az ugyanazt a

szakot oktató karok közül melyiket ajánlaná számára első helyen (melyik egyetem

melyik karát)?

A kérdésre 190 oktatótól érkezett válasz. Közülük 127 fő, a válaszadók 67 százaléka nevezte

meg első helyen saját főállású munkahelyének, a Debreceni Egyetemnek valamelyik karát. 63

fő családtagja vagy ismerőse számára nem a Debreceni Egyetemet ajánlaná elsősorban.

A második kérdés:

Ha pályakezdő diplomást keresne mint munkáltató, az ugyanazt a szakot tanító karok

közül melyik karról választana első helyen (melyik egyetem melyik karáról)?

A kérdésre 161 fő válaszolt konkrét intézmény megnevezésével. Munkáltatói pozícióban 64

százalékuk (103 fő) választana első helyen a Debreceni Egyetemen végzett pályakezdő

diplomást, és 58 oktató gondolta úgy, hogy szívesebben alkalmazna más egyetemen végzett

pályakezdőt. Ennél a kérdésnél a 161 intézményt megnevező válaszon kívül számos oktató

utalt arra, hogy nem feltétlenül tekintené kiválasztási és alkalmazási szempontnak azt, hogy

melyik egyetemen végzett a pályakezdő diplomás.

0 0.5

1 1.5

2 2.5

3 3.5

4 4.5

5

Szak

mai

ön

kép

zés

Egyé

ni s

zakm

ai é

rdek

lőd

és

Elh

elye

zked

és

Ku

tatá

sokb

a va

ló b

ekap

cso

lód

ás

Kép

zés

alat

ti m

un

kale

het

ősé

g

Ko

nfe

ren

ciák

on

val

ó r

észv

étel

Okt

ato

tt s

zaki

smer

et …

Okt

ato

tt s

zaki

smer

etek

…

Szak

terü

let

nap

i gya

korl

ati p

éld

ái

Szak

mai

gya

korl

ato

k sz

ínvo

nal

a

Elm

élet

i kép

zés

szín

von

ala

Okt

atás

szí

nvo

nal

a

Okt

ató

k se

gítő

kész

sége

Okt

ató

k és

a h

allg

ató

k vi

szo

nya

Szak

terü

let

kép

vise

lői a

z o

ktat

ásb

an

Kép

zés

szer

veze

ttsé

ge

Inté

zmén

yvez

etés

, …

Kar

kap

cso

lata

inté

zmén

yekk

el, …

Munkaviszony hossza Átlag








106 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A foglalkozásokhoz szükséges készséges és ismeretek: fontosság és az átadás képessége

Az oktatói kérdőív harmadik blokkjában 19 képességgel, ismerettel kapcsolatban kérdezték

meg az egyetem oktatóit. Egyrészt arra kerestek választ, hogy mennyire tartják fontosnak az

adott készségeket, ismereteket, másrészt, hogy mennyire tudják (mennyire képesek) a karok

ezeket az ismereteket átadni a hallgatóknak.

A válaszok átlagos értékeiből első ránézésre az derül ki, hogy bár a legtöbb felsorolt jellemzőt

fontosnak ítélik az oktatók, de a képességek átadását csak közepes mértékben tartják

sikeresnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy arra vonatkozóan nincsenek

információk, hogy céljuknak, feladatuknak tekintik-e az oktatók ezen ismeretek átadását,

képességek fejlesztését.

A 23. ábrán a kérdéspárokra adott válaszok egyetemi átlaga kerül bemutatásra. Az ábráról

leolvasható, hogy az egyetem oktatói a szakmai elméleti alapokat, a gyakorlati jártasságot az

idegennyelv-tudást, a precíz munkavégzést és az önálló munkavégzéshez szükséges

készségeket tekintik a legfontosabbaknak, s a számítási feladatok megoldásának, a logikai

térbeli gondolkodásnak valamint a társadalmi kérdésekben való jártasságnak kisebb

jelentőséget tulajdonítanak. E jellemzőkre adott válaszok átlagai az öt-fokozatú skálán 3,3-3,5

közötti értékeket mutatnak.

00,5

11,5

22,5

33,5

44,5

5Készségek-ismeretek: egyetemi átlag

Mennyire fontos

Mennyire képes átadni

23. ábra

Leginkább a szakmai elméleti alapok, a számítógépes ismeretek és az új készségek átadását

tekintik sikeresnek, s közepesnél gyengébbnek (3 alatti átlagok) ítélik az empátiás és szociális

érzékenység, a számolási képességek, a logikai és térbeli gondolkodás valamint a társadalmi

kérdésekben való jártasság átadását.

Nem lehet lényeges különbséget kimutatni a tudományos fokozattal rendelkezők és fokozattal

nem rendelkezők válaszai között sem a felsorolt jellemzők fontosságára, sem azok átadásának

képességére vonatkozóan (24-es ábra). A minősítéssel nem rendelkezők néhány kérdés

megítélésénél, különösen a képességek átadását illetően átlag feletti válaszokat adtak.



107 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

szak

mai

elm

élet

i ala

pok

szak

mai

gya

korla

ti já

rtas

ság

szám

ítógé

pes

ismer

etek

, gya

korla

t

új ké

szsé

gek

elsa

játít

ása

anal

itiku

s sz

emlé

let

szán

déko

k, p

robl

émák

írás

beli …

ideg

enny

elv-

tudá

s

szer

vező

kés

zség

prec

íz m

unka

végz

és

nagy

mun

kabí

rás

önál

ló m

unka

végz

éshe

z sz

üksé

ges …

csap

atm

unká

hoz

szük

sége

s kés

zség

kapc

sola

tter

emtő

, kom

mun

ikác

iós …

empá

tiás

és s

zoci

ális

érz

éken

ység

szám

olás

i, sz

ámítá

si fe

lada

tok …

logi

kai,

térb

eli g

ondo

lkod

ás

társ

adal

mi k

érdé

sekb

en va

ló já

rtas

ság

válla

lkoz

ó sz

elle

m

szem

élye

s cél

ok m

egva

lósít

ásán

ak …

Tudományos fokozattal rendelkezők és nem rendelkezők

Mennyire fontos - Tudományos fokozattal

rendelkezők szerintMennyire fontos - Tudományos fokozattal nem

rendelkezők szerintMennyire fontos - Átlag

Mennyire képes -Tudományos fokozattal

rendelkezők szerintMennyire képes -Tudományos fokozattal nem

rendelkezök szerint

24. ábra

A 25. ábra szerint még kisebb különbségek mutathatók ki a vezetői beosztásban lévő és

beosztott oktatók véleménye között.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Vezető és nem vezető beosztásúak

Mennyire fontos -a vezetői beosztásban lévők

szerint

Mennyire fontos -a beosztott oktatók szerint

Mennyire fontos -Átlag

Mennyire képes - a vezetői beosztásban lévők

szerint

Mennyire képes - a beosztott oktatók szerint

25. ábra

Az ismeretek fontosságának és azok átadásának megítélésénél legjelentősebb vélemény

különbségek szakmai szempontok alapján várhatóak. Ezt az adatok karonkénti értékelésével

lehet alátámasztani.

A karonkénti átlagokat összehasonlítva (Az Orvos-és Egészségtudományi Centrum

eredményei nincsenek megbontva) látható, hogy az egyetemi átlag mögött igen jelentős

eltérések mutatkoznak. A 26. ábra azt mutatja, hogy a Debreceni Egyetem karai mennyire

tarják fontosnak a kérdőívben szereplő ismereteket. A vastagabb vonal jelzi az egyetemi



108 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

átlagot. A Zeneművészeti Kar, az Informatikai Kar és a Gyermeknevelési és Felnőttképzési

Kar kiugróan alacsony értékei bizonyos készségeket illetően az eltérő szakmai hangsúlyokra

enged következtetni.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00Ismeretek fontosságának megítélése karok szerint

AGTC-GVK

AGTC-MÉKK

TEK-ÁJK

TEK-BTK

TEK-GYFK

TEK-IK

TEK-KTK

TEK-MK

TEK-TTK

TEK-ZK

OEC

ÁTLAG

26. ábra

Hasonlóképpen az átlag feletti kiugró értékek bizonyos készségek speciális jelentőségét

mutatják néhány egység esetén a 27. ábrán. A Zeneművészeti Kar oktatói egyaránt „nagyon

fontos”-nak ítélik az önálló munkavégzéshez és a csapatmunkához szükséges képességeket

(5,00-es átlag) valamint a nagy munkabírást, a precíz munkavégzést, az empátiás és szociális

érzékenységet (4,80-as átlag). A Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar oktatói a

kapcsolatteremtő, kommunikációs készséget, az empátiás és szociális érzékenységet, illetve a

társadalmi kérdésekben való jártasságot tekintik kiemelkedően fontosnak. A Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar oktatói szerint a szakmai elméleti ismeretek, a számítógépes

ismeretek, valamint az új készségek elsajátítása a legfontosabb a felsoroltak közül.

Természetes, hogy az Informatikai Kar válaszadói a számítógépes ismereteket egyöntetűen

nagyon fontosnak tekintik, az Orvos Egészségtudományi Centrum képviselői pedig a precíz

munkavégzést értékelik a legmagasabbra.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

szak

mai

elm

élet

i ala

pok

szak

mai

gya

korl

ati j

árta

sság

szám

ítógé

pes i

smer

etek

, gya

korl

at

új k

észs

égek

els

aját

ítása

anal

itiku

s sze

mlé

let

szán

déko

k, p

robl

émák

írás

beli …

ideg

enny

elv-

tudá

s

szer

vező

kés

zség

prec

íz m

unka

végz

és

nagy

mun

kabí

rás

önál

ló m

unka

végz

éshe

z …

csap

atm

unká

hoz s

züks

éges

kés

zség

kapc

sola

tter

emtő

, …

empá

tiás é

s szo

ciál

is é

rzék

enys

ég

szám

olás

i, sz

ámítá

si fe

lada

tok …

logi

kai,

térb

eli g

ondo

lkod

ás

társ

adal

mi k

érdé

sekb

en v

aló …

válla

lkoz

ó sz

elle

m

szem

élye

s cél

ok …

Átlagot meghaladó fontosságú készségek

AGTC-GVK

AGTC-MÉKKTEK-ÁJK

TEK-BTK

TEK-GYFK

TEK-IK

TEK-KTK

TEK-MK

TEK-TTK

TEK-ZK

27. ábra



109 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A 28. és 29. ábrák azt szemléltetik, hogy milyen eltérések mutatkoznak a képességek átadása

terén a Debreceni Egyetem karai között. A válaszok karonként jelentős eltéréseket mutatnak,

s egy-egy kar oktatóinak a különböző kérdésekre adott válaszai is jelentősen eltérőek. A

Zeneművészeti Kar oktatói például úgy ítélik, hogy a csapatmunkához szükséges készségeket

tökéletesen át tudják adni, a számítógépes ismereteket, számítási feladatok megoldásának

képességét és a társadalmi kérdésekben való jártasságot viszont egyáltalán nem.

Az Informatikai Kar több ismeret átadását jóval átlag alattinak értékeli. Ezek közé tartozik a

társadalmi kérdésekben való jártasság, az empátia, a kapcsolatteremtő, kommunikációs

készség és az idegennyelv tudás is.

A 29. ábráról az átlag feletti értékeket lehet leolvasni. A Zeneművészeti Kar már említett

kiemelkedő értékei mellett a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar oktatói adtak a

számítógépes ismeretek, az idegennyelv tudás, a számítási feladatok megoldásának képessége

és a társadalmi kérdésekben való jártasság átadására magas értékeket.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Ismeretek, készségek átadása

AGTC-GVK

AGTC-MÉKK

TEK-ÁJK

TEK-BTK

TEK-GYFK

TEK-IK

TEK-KTK

TEK-MK

TEK-TTK

TEK-ZK

OEC

ÁTLAG

28. ábra



110 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

szak

mai

elm

élet

i ala

pok

szak

mai

gya

korl

ati j

árta

sság

szám

ítógé

pes …

új k

észs

égek

els

aját

ítása

anal

itiku

s sz

emlé

let

szán

déko

k, p

robl

émák

írás

beli …

ideg

enny

elv-

tudá

s

szer

vező

kés

zség

prec

íz m

unka

végz

és

nagy

mun

kabí

rás

önál

ló m

unka

végz

éshe

z …

csap

atm

unká

hoz

szük

sége

s …

kapc

sola

tter

emtő

, kom

mun

ikác

i…

empá

tiás

és s

zoci

ális

érz

éken

ység

szám

olás

i, sz

ámítá

si f

elad

atok

…

logi

kai,

térb

eli g

ondo

lkod

ás

társ

adal

mi k

érdé

sekb

en v

aló

…

válla

lkoz

ó sz

elle

m

szem

élye

s cél

ok …

Átlagot meghaladó mértékben átadott ismeretek, készségek

AGTC-GVKAGTC-MÉKKTEK-ÁJK

TEK-BTK

TEK-GYFK

TEK-IK

TEK-KTK

TEK-MK

TEK-TTK

TEK-ZK

OEC

ÁTLAG

29. ábra

Az adatsorok általános áttekintését követően kérdésenként is elemezzük a Debreceni Egyetem

oktatóinak válaszait karonkénti bontásban.

A 30. ábráról leolvasható, hogy a szakmai elméleti alapokat valamennyi kar igen fontosnak

tartja. A Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar az 5 fokozatú Likert skálán 4,86-ra az

Állam és Jogtudományi Kar 4,83-ra a Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Kar pedig 4,83-ra értékelte fontosságát. Szintén magasnak tekintik az

elméleti alapok átadásának képességét. Ez az egyetlen 4,00 fölötti egyetemi átlagérték az

átadás képességére vonatkozóan. A Zeneművészeti Kar valamint a Gyermeknevelési és

Felnőttképzési Kar esetén minimális, 0,2-0,3 különbség van a két válasz (fontosság –

képesség) között, míg a Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar

válaszainál meghaladja az 1,00-et.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Szakmai elméleti alapok

Mennyire fontosak a szakmai elméleti alapok?

A kar mennyire képes ezt átadni?

30. ábra



111 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A szakmai gyakorlati jártasság szintén fontosnak tekintett jellemző, de itt már általában

sikertelenebbnek ítélik az oktatók az átadás képességét (31. ábra). Ez alól a Zeneművészeti

Kar és a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar kivétel. Az ö esetükben 0,2-0,3 különbség

van a két válasz között, míg az Informatikai Kar válaszaiban 2,00-et is meghaladja az eltérés.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Szakmai gyakorlati jártasság

Mennyire fontos a szakmai gyakorlati jártasság?


31. ábra

A számítógépes ismeretek, gyakorlat fontosságának megítélését a 32. ábra szemlélteti.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Számítógépes ismeretek

Mennyire fontosak a számítógépes ismeretek, gyakorlat?


32. ábra

Érthető módon maximálisan fontosnak tekintik (5,00-ös érték) a számítógépes ismeretek

képességét az Informatikai Kar oktatói, valamint a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar,

a Műszaki Kar és a Gazdálkodástudományi Kar válaszadói (4,5 feletti értékek). Az átadás

képességét tekintve a válaszok egy kar kivételével 3,00 és 4,3 között mozognak, ami azt

jelenti, hogy közepesen – jól képesek az oktatók ezeket az ismereteket átadni a hallgatóknak.

Érdekes eredmény, hogy a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar oktatói jobbnak ítélik

magukat ezen képességek átadását illetően, mint az Informatikai Kar képviselői. A

Zeneművészeti Kar válaszai jelentős eltérést mutatnak, nem is tartják fontosnak a

számítógépes ismereteket, s alkalmatlannak ítélik magukat annak átadására.



112 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Új készségek

Mennyire fontos az új készségek elsajátítása?


33. ábra

A 33-as ábra az új készségek elsajátításának fontosságát és átadásának képességét vizsgálja. A

Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar és a Gazdálkodástudományi Kar ítéli

legfontosabbnak az új készségeket (4,5 feletti értékek), de valamennyi kar átlaga 4,00 feletti.

E készségek átadását illetően a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar, valamint a

Zeneművészeti Kar a legmagabiztosabb (4,00 feletti értékek), de valamennyien közepestől

jobbnak ítélik magukat ebből a szempontból.

Az analitikai szemléletet leginkább a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar oktatói

tekintik jelentősnek, s az egyetem oktatói általában közepes, vagy attól kicsit nagyobb

mértékben képesek azt átadni hallgatóiknak (34. ábra). Ennél a jellemzőnél nincsenek nagy

különbségek a fontosság és képesség között.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Analitikus szemlélet

Mennyire fontos az analitikus szemlélet?


34. ábra

A 35. ábra szerint az írásbeliség fontosságának megítélésében jelentős különbségek vannak a

karok között.



113 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Írásbeliség fontossága

Mennyire fontos a szándékok, problémák írásbeli

kifejtése, értelmezése?


35. ábra

A két szélsőértéket az Állam és Jogtudományi Kar illetve a Zeneművészeti Kar produkálja.

2,4-es különbség van a két kar értékeiben. Itt az előző kérdéshez képest is kicsi különbségek

vannak a fontosság megítélésében és az ismeret átadásának képességében.

A 36. ábra az idegennyelvtudás megítélését szemlélteti. A Gyermeknevelési és Felnőttképzési

Kar kivételével minden más szervezeti egység fontosnak, vagy nagyon fontosnak tekinti ezt a

készséget. Átadásában a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar és a Zeneművészeti Kar

jár elől az oktatók megítélése szerint. A karok több mint felénél a közepestől is gyengébbnek

ítélik e tudás átadásának képességét. Jelentős különbségek mutatkoznak a fontosság és

képesség vonatkozásában.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Idegennyelv-tudás

Mennyire fontos az idegennyelv-tudás?


36. ábra

A 37. ábra a szervező készséget vizsgálja.



114 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Szervező készség

Mennyire fontos a szervező készség?


37. ábra

A szervező készséget is általában szükségesnek ítélik az egyetem oktatói, de néhány

szakterület képviselői különösen. Ezek közé tartozik a Gyermeknevelési és Felnőttképzési

Kar, a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar, a Zeneművészeti Kar, a Műszaki Kar,

valamint a Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar. A szervező készség átadásának

képességét a karok többsége közepes alattinak ítéli.

A precíz munkavégzés (38. ábra) a szakmai elméleti alapok után a második legfontosabbnak

ítélt készség. Minden kar 4,00 fölötti fontosságot tulajdonít neki, s a többség átlaga

meghaladja a 4,5-et. Átadásának képességét az Informatikai Kar oktatói kivételével mindenki

közepes felettinek értékeli.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Precíz munkavégzés

Mennyire fontos a precíz munkavégzés?


38. ábra

A nagy munkabírás fontosságának megítélésénél (39. ábra) az előzőhöz képest nagyobb

eltérések mutathatók ki a karok között, de ez a képesség is fontosnak ítélt. Átadásával

leginkább a Zeneművészeti Kar továbbá a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar oktatói

elégedettek (4,00 körüli értékek). Néhány egység, mint a Mezőgazdaság-

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, a Természettudományi és Technológiai



115 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Kar, a Műszaki Kar, valamint a Bölcsészettudományi Kar közepes alattinak ítéli átadásának

képességét.

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Munkabírás

Mennyire fontos a nagy munkabírás?


39. ábra

A 40. ábrán az önálló munkavégzéshez szükséges készség kerül bemutatásra.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Önálló munkavégzés

Mennyire fontos az önálló munkavégzéshez szükséges készség?


40. ábra

11 kar közül 8 nagyon fontosnak tartja az önálló munkavégzést. (4,5 feletti értékek). A

képesség átadását illetően a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar, illetve a Zeneművészeti

Kar emelhető ki. Ők jónak ítélik ebből a szempontból képzéseiket. A skála másik végén az

Informatikai Kar, a Természettudományi és Technológiai Kar, a Mezőgazdaság-

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, valamint a Műszaki Kar található.

Közepesnél gyengébbnek gondolják ezzel kapcsolatos képességeiket.

A csapatmunka egyre több szakmai területen elvárt magatartásforma. Nem véletlen tehát

hogy általában fontosnak ítélik az egyetem oktatói. A Zeneművészeti Kar 5,00-es értékével

kiemelkedik a sorból, de a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar, az Informatikai Kar,



116 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

valamint a Gazdaságtudományi és Vidékfejlesztési Kar is 4,5 feletti átlagot ért el ennél a

kérdésnél (41. ábra). Átadásának képességével csak három kar, a Zeneművészeti Kar, a

Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar és a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

elégedett (5,00 és 4,00 átlagok).

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

Csapatmunka

Mennyire fontos a csapatmunkához szükséges készség?


41. ábra

A kapcsolatteremtő, kommunikációs készség fontosságával kapcsolatban már jobban

megoszlanak a vélemények (42. ábra). 4,00 alatti értékek is megjelennek. Az átadása

képességének megítélésénél 2,6-nél is jelentősebb eltérés mérhető a karok véleményében.

Legkevésbé az Informatikai Kar oktatói tartják magukat alkalmasnak e készségek átadására, a

Zeneművészeti Kar képviselői viszont magabiztosak ebből a szempontból.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Kapcsolatteremtő készség

Mennyire fontos a kapcsolatteremtő, kommunikációs készség?


42. ábra

A következő négy kérdés esetén oszlik meg legnagyobb mértékben az egyetemi oktatók

véleménye a képesség fontosságát és átadásának képességét illetően. Ezek az empátiás és

szociális érzékenység, a számolási, számítási feladatok megoldásának képessége, a logikai,



117 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

térbeli gondolkodás, és a társadalmi kérdésekben való jártasság. Itt mutatkoznak meg

leginkább a szakterületek speciális jellemzői.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Empátia és szociális készség

Mennyire fontos az empátiás és szociális érzékenység?


43. ábra

Az empátiás és szociális érzékenységet leginkább a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar, a

Zeneművészeti Kar és az Orvos- és Egészségtudományi Centrum oktatói értékelik fontosnak.

Ezzel szemben az Informatikai Kar képviselői 2,18-as értéket adtak erre a kérdésre az 5

fokozatú skálán. Átadásának képességét három kar, az Informatikai Kar, a Mezőgazdaság-

Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, valamint a Természettudományi és

Technológiai Kar kimondottan gyengének ítéli (2,00 alatti értékek).

A 44. ábra a számolási, számítási feladatok megoldásának képességét mutatja. Fontosságát

legnagyobbra a Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar oktatói értékelik (4,71-es érték),

ezzel szemben a Zeneművészeti Kar érthető módon nem tulajdonít jelentőséget ennek a

képességnek (1,2-es átlag). Átadásának képességében hasonlóan nagy szórás mutatkozik a

kari véleményekben. A fontosság és képesség között viszonylag csekélyek a különbségek,

tehát úgy tűnik e képességek kialakításában sikeresek a karok, ha fontosnak ítélik azt.

0,000,50

1,00

1,502,002,50

3,00

3,50

4,004,505,00

Számolási képesség

Mennyire fontos a számolási, számítási feladatok megoldásának

képessége?


44. ábra



118 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A logikai, térbeli gondolkodást a gazdasági, informatikai és mérnöki területeken

tevékenykedő egységek tekintik fontosnak, s közepestől nagyobb mértékben át is tudják adni

e képességeket. A Bölcsészettudományi Kar, a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

valamint a Zeneművészeti Kar képviselői nem tulajdonítanak jelentőséget ennek a területnek,

s kialakításában is átlag alattinak ítélik magukat.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Logikai, térbeli gondolkodás

Mennyire fontos a logikai, térbeli gondolkodás?


45. ábra

A társadalmi kérdésekben való jártasság fontosságának megítélése szintén nagymértékben

megosztja az egyetem oktatóit. 11-ből 5 kar ítéli ezt a jártasságot szükségesnek, s az 5

fokozatú Likert skálán 3,66 pontnyi különbség adódik a két szélsőértéket mutató egység

között. A Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar oktatói 4,86-ra a Zeneművészeti Kar oktatói

pedig 1,2-re értékelték fontosságát.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Társadalmi kérdésekben való jártasság

Mennyire fontos a társadalmi kérdésekben való jártasság?


46. ábra

E jártasság átadásának képessége szintén széles határok között mozog (4,43 – 1,09), de

arányosan alakul a fontosság megítélésével.



119 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A vállalkozói szellemet a Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, a Műszaki Kar és a

Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar képviselői tekintik szükségesnek, de valamennyi

kar a közepestől nagyobb jelentőségűnek ítéli (47. ábra). Átadását három kar gondolja

közepestől jobbnak, a Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, a Gyermeknevelési és

Felnőttképzési Kar és a Zeneművészeti Kar.

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Vállalkozó szellem

Mennyire fontos a vállalkozó szellem?


47. ábra

Az utolsó 48. ábra a személyes célok megvalósításának képességét mutatja be. Hat kar tekinti

ezt fontos képességnek (4,00 fölötti érték).

0,000,501,001,502,002,503,003,504,004,505,00

Személyes célok megvalósításának képessége

Mennyire fontos a személyes célok megvalósításának

képessége?


48. ábra

Átadását illetően hatból öt kar viszonylag elégedet, 3,5 fölött értékelte ezt a képességét. Az

ezen a területen alacsonyabb értékeket elérő karok kisebb jelentőséget tulajdonítanak ennek a

területnek.

A kérdések elemzésénél több szervezeti egység alig került említésre, mert eredményeik nem

tűntek ki a többi kar közül, átlagosnak tekinthetők. Ez annak is köszönhető, hogy szakmai

tevékenységük sokrétű, sokszínű, kevésbé homogén, így kiegészítik egymást. Ezeknél az



120 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

egységeknél érdemes lehet szakonként, vagy kisebb szervezeti egységenként kiértékelni a

kapott eredményeket, hogy konkrétabb, gyakorlati szempontból is hasznosítható

megállapítások születhessenek.



121 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Bordás Andrea - Ceglédi Tímea – Németh Nóra Veronika – Szabó Anita:

„Az egyetem embert képez, nem munkaerőt.” – Diplomás pályakövetés

oktatói szemmel

A Diplomás Pályakövető Rendszer keretében megkeresett szereplők (jelenlegi és végzett

hallgatók, a végzett hallgatók potenciális munkáltatói) sorában az oktatóknak különleges

szerep jut: ők azok, akik a képzés aktív részeseiként közelről ismerik a hallgatókat,

problémáikat, ugyanakkor a számtalan generáció tanítása során felhalmozódott tapasztalat

által mégsem csak belülről látják a folyamatot, hanem rendelkeznek egyfajta személyes

rálátással az egész rendszerre is. Kutatásunkban arra kívántunk választ kapni, hogyan látják a

Debreceni Egyetemen dolgozó oktatók a felsőoktatás helyzetét, mi a véleményük a hazai

felsőoktatás struktúrájáról, képzési gyakorlatáról, finanszírozásáról, valamint hogy milyen

változtatási javaslataik vannak ezzel kapcsolatban. Érdeklődtünk továbbá a felsőoktatás és a

munkaerőpiac kapcsolatáról, a hallgatók elhelyezkedéséről, pályakövetéséről is. Az oktatói

interjúkban igyekeztünk mindezt nemcsak általános szinten, hanem speciálisan a Debreceni

Egyetemre vonatkozóan is feltárni.

A félig strukturált interjúk felvétele 2010. november 20. és 2011. január 31. között történt a

TÁMOP 4.1.1-08/1-2009-0003. számú, „Hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztés a

felsőoktatásban” című kutatás keretében. A megkérdezettek olyan oktatók voltak, akik a DPR

kutatás oktatói kérdőívének kitöltésekor megadták elérhetőségüket, s vállalkoztak arra, hogy

egy anonim interjú keretében beszélnek mindennapi munkájukról, elmondják véleményüket

az egyetem és a munkaerőpiac kapcsolatáról, a bolognai folyamatról, a hallgatókkal

kapcsolatos tapasztalataikról, valamint tanítványaik elhelyezkedéséről. A vizsgálat során 23

oktatóval készült interjú az alábbi karokon: BTK, TTK, IK, ÁOK, EK, GYTK, MK, ÁJK. Az

interjúalanyok kiválasztása tehát nem valószínűségi mintavétellel történt, így az elemzések

megállapításai nem vonatkoztathatók az egész oktatói karra. Ennek ellenére nagyon tartalmas,

gondolatébresztő, és a DPR eddigi eredményeit megfelelően árnyaló, kiegészítő

beszélgetéseket folytattunk.

Az interjúk elkészítésében és feldolgozásában a CHERD-Hungary kutatócsoport négy

kutatója vett részt (jelen írás szerzői). Az interjúk négy témakörben kerültek feldolgozásra: (1)

Oktatáspolitikai gondolatok a Debreceni Egyetem oktatóival készült interjúkban, (2) A

felsőoktatók és a hallgatók helyzete a Debreceni Egyetem intézményrendszerében, (3)

Munkaerőpiac oktatói szemmel, (4) Elhelyezkedés és pályakövetés. Jelen tanulmány a négy

résztémában készült részletes elemzések összefoglalására hivatott. A teljes elemzések a DE

DPR dokumentumai között érhetőek el.

Általános gondolatok a felsőoktatásról

A felsőoktatás helye a társadalomban

A Debreceni Egyetem oktatóival készített interjúk során külön kérdéscsoport foglalkozott az

oktatáspolitikai döntésekkel, az oktatásirányítás felsőoktatást érintő változásaival. A

diplomások pályakövetése és munkaerő-piaci elhelyezkedése szempontjából különösen

fontosnak tűnt, hogyan vélekednek az oktatók a felsőoktatás helyzetéről és feladatáról,

valamint arról a kétlépcsős változásról, amit az expanzió és a Bologna-folyamat

magyarországi implementálása határoz meg. A következő oldalakban azt kívánjuk bemutatni,

hogyan reagálnak a felsőoktatási intézmények szereplői, jelen esetben a Debreceni Egyetem

oktatói arra a változásra, ami egész munkájukat, tevékenységi körüket érinti, és a különböző,

sokszor szakspecifikus nézőpontok mentén milyen megoldások születnek a kor társadalmi-

gazdasági kihívásainak megválaszolására.



122 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Az egyetem változó helyzetének problémáját explicit módon viszonylag kevés oktató helyezi

szélesebb, társadalmi, gazdasági kontextusba. Sokkal jellemzőbb, hogy az oktatók – az

egyetem sok tekintetben zárt és elzárkózó világában élve – problémaként érzékelik ugyan a

felsőoktatás helyzetének, társadalmi szerep- és felelősségvállalásának megváltozását, de

ennek a folyamatnak sem az okait, sem a következményeit nem próbálják feltárni.

Mindannyian rendelkeznek viszont olyan implicit értelmezési kerettel, ami a felsőoktatást és a

Debreceni Egyetemet szélesebb gazdasági, társadalmi kontextusba helyezi, és meghatározza a

felsőoktatók szemléletét, munkaattitűdjét.

Két ellentétes irányú értelmezési keretet véltünk felfedezni az oktatás vagy a társadalmi,

gazdasági fejlettség elsőbbsége tekintetében. (1) Az egyik értelmezési keretben a jelenlegi

oktatási rendszer jóval előrébb jár a fejlődésben, mint akár a társadalmi berendezkedés, akár a

gazdasági rendszer. Ebben az esetben pedig, bármilyen ideális legyen is az oktatási rendszer,

gyakorlatba ültetéséhez nincsenek meg sem az anyagi, sem a szellemi feltételek: a társadalom

még nem készült fel egy a hagyományosan megszokottól eltérő (felső)oktatási rendszer

bevezetésére, illetve maga a társadalom még mindig egészen más logika szerint építkezik,

mint az épp aktuálisan bevezetett oktatási reformok. Nemcsak a kívülállók, de sok esetben az

egyetem társadalma (oktatók és hallgatók) sem érti, miért szükségesek a változtatások. (2) A

másik értelmezési keretben az oktatási rendszer nem tesz mást, mint megpróbál – általában

kevés sikerrel – lépést tartani a társadalmi, gazdasági változásokkal; vagyis az oktatási

rendszer van lépéshátrányban. Ennek a szemléletnek a képviselői a munkaerőpiac, a gazdaság

igényeit hangsúlyozzák, és az oktatási rendszert – ezen belül a felsőoktatást kiemelten – a

gazdasági igények kiszolgálójaként értelmezik: a társadalmi-gazdasági életben tapasztalt

hiányok feltérképezése az elsődleges szempont, aminek az elemzése elengedhetetlen ahhoz,

hogy hatékony és minőségi felsőoktatást lehessen teremteni. Ugyanide soroltuk azokat a

gondolatokat is, amelyek szerint a felsőoktatás nem más, mint pihenőpálya, azoknak a munka

nélkül maradó fiataloknak az intézményes keretek közé történő beszorítása, akikkel a

munkaerőpiac, a gazdaság nem tud mihez kezdeni.

Mindkét értelmezési keret arra utal, hogy egyfajta diszkrepancia, összeférhetetlenség van a

magyarországi társadalmi, gazdasági rendszer, illetve az oktatási rendszer között. Ez a

diszkrepancia fokozza a felsőoktatás helyzetének megítélésében a negatív felhangokat akár

külső (a felsőoktatás szereplőitől független) akár belső (a felsőoktatás szereplőivel szoros

kapcsolatban lévő) dimenziók mentén, akár ezek keresztmetszetében történik ez a megítélés.

Az egyetem feladatáról vallott gondolatok konkrétabb, tárgyiasult megnyilvánulásai az

értelmezési keretnek. Mindkét értelmezési keretben találunk olyan egyetemi oktatót, aki értő

szemmel követi nyomon az egyetem feladatkörének változását, és a választott értelmezési

keret függvényében magyarázza ezt. A helyzet paradoxona inkább az, hogy az idősebb,

hosszabb ideje pályán lévő oktatók között gyakrabban találni olyanokat, akik rugalmasan

kezelik a megváltozott szituációt, mint a fiatalok között. A paradoxon feloldásának kulcsa

valószínűleg a fiatalok pályaszocializációjában, az oktatói életút első fázisának jellemzőiben

keresendő, ekkor ugyanis a professzionalizmus, a saját szak, tantárgy fontossága kerül

előtérbe.

Az egyetem feladatának meghatározása szempontjából három jól elkülöníthető szemlélet

körvonalazódott az interjúk elemzése nyomán. Ezek a szemléletek több dimenziót is

magukban foglalnak, ezért beszédesebbek, mintha az oktatói véleményeket például

szakterület, kor vagy pozíció szerint csoportosítottuk volna – ezek egyébként nem is mindig

voltak egyenes összefüggésben az itt bemutatott szemléletekkel. Az egyes szemléletek között

mindamellett nem túl gyakori, de létezik egyfajta átjárás, együttjárás.

A munkaerőpiac-centrikus szemlélet középpontjában a munkaerőpiacra való felkészítés áll.

Legfontosabb érték a felhasználható szakmai tudás, ami az egyetem által megfelelően



123 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

szervezett gyakorlaton szerezhető meg. Az egyetem tulajdonképpen a munkaerőpiac

kiszolgálója, és elképzelhetetlen az egyetemi lét kettejük folyamatos, szoros szakmai

együttműködése nélkül. Az a pragmatista, utilitarista hit vezérli, hogy előre megtervezhető,

hogy mikor hány szakemberre lesz szükség, ezért költséghatékonyan kiszámítható az

egyetemi helyek száma, továbbá pontosítható a megtanulandó ismeretek köre is. A

megszerzett diploma itt mint egy folyamat vége és mint egy másik kezdete jelenik meg: a

szakmai hozzáértés biztosítéka. Éppen ezért a diplomaszerzés szigorú feltételei, vagyis a

kimenet szabályozása a meghatározó a minőség szempontjából.

A hallgató-centrikus szemlélet középpontjában a hallgató képességei, kompetenciái és ezek

fejlesztése áll. A bemeneti szabályozás nagyon laza, a hallgatók határozzák meg, mi a

felsőoktatás, minden tekintetben hozzájuk kell igazodni. A hallgatók tömeges megjelenése a

felsőoktatásban inkább pozitívumként hat a társadalom jövője szempontjából, hiszen sokkal

több fiatalnak nyújt lehetőséget az értelmiségi létre. A szigorúság sem a felvételinél, sem a

diplomaosztásnál nem jelent egyet a minőséggel. Sokkal inkább az egyetemi évek alatt

elsajátított viselkedési kultúra, gondolkodásmód határozza majd meg a hallgató jövőjét,

mintsem az elsajátított gyakorlati szaktudás. A diploma inkább mint egy új folyamat kezdete

értelmezendő ebben az olvasatban. A munkaerőpiac nem egy konkrét szakmai készségeket,

tudást igénylő helyként jelenik meg ebben a felfogásban, hanem inkább úgy, mint az általános

munkavégzéshez szükséges készségeket, kompetenciákat igénylő fórum, értelmiségi

közösség.

Az egyetem-centrikus szemlélet középpontjában az egyetemi oktatás, kutatás, az oktatói,

kutatói karrier építése áll. Itt az egyetem önmagában való értékként jelenik meg. Az egyetem

feladata az elitképzés, mégpedig főként azoknak a kiváló képességű hallgatóknak a képzése,

akik kihasználják a háromciklusúvá bővült felsőoktatás nyújtotta lehetőségeket, tanulmányaik

befejeztével pedig megpróbálnak oktatóként bent maradni az egyetemen. A bemeneti és a

kimeneti követelmények szabályozása (a felvételi és a diplomaszerzés feltételeinek

szigorítása) együttesen jelentik a minőség biztosítását. A megszerzett diploma mint a

folyamat célja és végeredménye jelenik meg, éppen ezért nagy fontosságot tulajdonítanak

annak, hogy a diplomákat rangsorolják (pl. évfolyamon belül, egyetemek között), és csak a

legjobbak kaphassák meg. Az egyetemnek nem kell nyitnia a munkaerőpiac felé, jöjjön a

munkaerőpiac, a leendő munkáltató az egyetemhez és a rangsorolt diplomák alapján válassza

ki, kire van szüksége

A fentiekben bemutatott három szemlélet egy-egy oktatónál sokszor kombinálva jelenik meg.

Ez annak is köszönhető, hogy – mint egyik interjúalanyunk mondja – az egyetem több

funkciót tölt be párhuzamosan: értelmiségképzés, szakképzés, professzionális képzés,

tudósképzés. Különböző karokon a kar jellegétől függően más funkciók válnak

hangsúlyosabbá, ugyanakkor ezek karonkénti keveredése is igen gyakori. Mindez befolyásolja

azt a nézőpontot is, amelyből az egyes oktatók az egyetem feladatát látják.

A felsőoktatás-pedagógiai paradigma

A felsőoktatás-pedagógiai paradigma azokra az elképzelésekre, oktatás-módszertani,

oktatástechnológiai megoldásokra vonatkozik, amelyek a felsőoktatói tevékenységet, a

mindennapi oktatási, kutatási tevékenységben, valamint a gyakorlati praxisban (pl. az orvosi

karon) meghatározzák. Ez az a dimenzió, ami legfeltűnőbben változott az utóbbi években a

felsőoktatásban dolgozók véleménye alapján, és a változtatás lehetőségeit is ez a dimenzió

tartalmazza legerőteljesebben, ugyanis ez az a hétköznapi közeg, amiben a felsőoktatók élnek,

munkálkodnak, és látják, hogy a megváltozott helyzetre (tömegesedés, Bologna-folyamat)

nekik személyesen is reagálniuk kell. A felsőoktatás szervezésére, vezetésére vonatkozó

elképzelésekkel összehasonlítva ebben a dimenzióban a legjelentősebb az egyetemi dolgozók



124 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

pozitív irányú elmozdulása a hagyományos egyetemfelfogástól. Erőteljesen befolyásolják ezt

a változást a külföldi példák és tapasztalatok is.

A hallgatók tudás- és képességszintjéhez való igazodásnak oktatás-módszertani vonzatai is

vannak. Az egyetemi előadások szerepe átértékelődik, a személyes kapcsolattartás, az oktatási

tevékenység interaktív szemlélete lassan az egyetem falai között is teret hódít. Ebben a

folyamatban az expanziónak kettős és egymással ellentétes hatása van: egyrészt a

tömegesedés hatására jelenik meg a hallgatókhoz való igazodás gondolata, másrészt épp a

felsőoktatás tömegesedésének hatékony megvalósításához elengedhetetlenül szükséges anyagi

és emberi erőforrások hiánya az, ami lehetetlenné teszi ennek a gondolatnak a megvalósítását.

A felsőoktatás-pedagógiát érintő oktatásstratégiai elgondolások az oktatás szervezési oldalára,

a hatékony oktatási formákra és módszerekre vonatkoznak leggyakrabban. A szemináriumi

munkaforma nemcsak a gyakorlati tárgyaknál válik elsődleges fontosságúvá, de az elméleti

ismeretek feldolgozásában is.

A használt oktatási módszerekkel párhuzamosan megjelenik az oktatás tartalmának kérdése is.

Az információátadás funkciója csökken, a képességalakításé pedig egyre nagyobb teret kap.

Majdhogynem az általános és a középiskola funkcióját veszi át a felsőoktatás akkor, amikor

szövegértési, probléma-megoldási feladatokat helyez a középpontba. A lexikális tudás

átadásának és a képességfejlesztés fontosságának harcában sokszor ez utóbbi javára billen a

mérleg. Látásmódot, gondolkodásmódot akar átadni a legtöbb oktató, nem puszta információt.

A tömegesedés problémaköre

A felsőoktatás tömegesedésének megítélése egy többszempontú összehasonlítás eredménye.

Ilyen szempontként említhető a finanszírozás, a képzési idő, a felvételi eljárás és a

diplomaszerzés feltételei, a hallgatói csoport tudásának megítélése és az oktatási színvonal, a

tömegesedésre adott oktatás-módszertani válaszok. Ha a szempontok mentén összeadjuk az

ítéleteket, sokkal erősebb a negatív, mint a pozitív felhang, ami az oktatói interjúkból

kiolvasható. A folyamatos összehasonlítás tömegesedés előtti és tömegesedés utáni világra

osztja az egyetemi életet, amiben rejtetten két különböző generáció összehasonlítása is

megfogalmazódik.

A felsőoktatás tömegessé válása az egyetem oldaláról szemlélve egyenlő a minőségromlással,

a társadalom fejlődésének oldaláról viszont minőségjavulásról beszélhetünk. Csak ennek a

tágabb horizontnak a megragadói figyelik bizakodva a felsőoktatás átalakulását, nagyrészt ők

azok, akik pozitívan ítélik meg a hallgatók tudásának változását és a kor tudásszerkezetének

átalakulását is. Az egyetem önmagában való értékelése, a szempontváltás hiánya beszűkíti az

értelmezési keretet is, és ebben a kontextusban ijesztő a felsőoktatók számára az a

minőségromlás, ami a 90-es évek végétől a felsőoktatásban végbement.

A tömegesedés és az egyetemi képzés minőségének összefüggésében a minőség megítélését

két dimenzióban értelmeztük: az egyik dimenzió a képzésbe bekerülő hallgatók tudásának,

képességeinek színvonala, a másik a hallgatóknak nyújtott képzés színvonala. Mindkét

dimenzión belül kitapintható, ahogy a vélemények a negatív–pozitív pólusok között, a

pólusoktól különböző távolságban helyezkednek el.

A hallgatók tudásának, képességeinek minőségi megítélésére vonatkozóan a tengelyen

arányosan helyezkednek el a vélemények: mindkét pólus extremitásai, túlzásai mellett

megtaláljuk az átmenetet képező értékítéleteket is. Összességében nem negatív a hallgatók

hozott tudásának, képességeinek megítélése. Az egyetem által nyújtott képzés színvonalának

megítélésekor viszont az ítélet egyértelműen negatív. Itt két téma körül csoportosulnak a

vélemények: az oktató-hallgató létszámarányok változása és oktatói feladatok

átszervezésének kérdése körül. Kutatásunk alapján elmondhatjuk, hogy a létszámarányok



125 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

változása következtében vagy az oktatás tartalmának aktualizálása, a legfrissebb kutatási

eredmények bemutatása szenved csorbát vagy a gyakorlat, ami a legtöbbször összekötő

kapcsot jelenthetne a munkaerőpiac és az egyetem között. Az is egyértelműen kiderül, hogy

ez a probléma főként a TEK TTK, MK, illetve az OEC karára vonatkozik, a BTK

tulajdonképpen kimarad a hallgatólétszám–gyakorlat–minőség diskurzusból. Ez egyrészt

abból fakad, hogy a BTK-n az egyetem feladatának tipizálása szempontjából inkább (de nem

kizárólagosan) az egyetem-centrikus illetve a hallgató-centrikus szemlélet érvényesül, és

ezekben a nézetekben a munkaerőpiac felé fordulás nem jelenik meg annyira hangsúlyosan, a

gyakorlati képzést pedig szinte egyáltalán nem tekintik az egyetem feladatának.

Ugyanakkor feltűnő, hogy épp annak a felsőoktatás-pedagógiai paradigmaváltásnak az

ellenében hat a tömegesedés, amit a legtöbb oktató szükségesnek érez. A tömegesedés, a

hatalmas csoportlétszámok a személyesség hiányát vonják maguk után, személyesség híján a

hallgatók nehezen motiválhatók, nehezen vonhatók be az oktatási folyamatba. A hallgató

érdembeli részvételét megkívánó aktivizáló oktatási módszerek, a kiscsoportos beszélgetések,

viták, a labormunka, ahol mindenki kipróbálhatja a különböző műszereket, technikákat

tulajdonképpen kivitelezhetetlen a tömegképzésben.

A tömegesedés és az ezzel összekapcsolt színvonalcsökkenés problémájának megoldására két

alapvető utat látnak az oktatók: a folyamat visszafordítását, valamilyen módon (pl. a felvételi,

a diplomaszerzés feltételeinek szigorításával, a finanszírozás megváltoztatásával) a hallgatói

létszám visszaszorítását, ami garantálná szerintük a minőség emelkedését is, illetve új szakok,

új struktúra létrehozását, általában külföldi minták alapján. A tömegesedés jelenségének

elkerülhetetlensége megoldási módok kutatására sarkallja az oktatókat. Azok adnak hatékony

problémakezelési megoldásokat, azok állnak elő életképes, előremutató ötletekkel, akik a

jelen valóságának talajáról figyelik a felsőoktatást, nem vezényelnek hátra arcot, nem

futamodnak meg a növekvő hallgatólétszám elől. A Bologna-folyamat ilyen értelemben

egyike azoknak a megoldási lehetőségeknek, amelyek életképesek lehetnek. Talán nem

meglepő, hogy a legoperatívabb csoport, a legtöbb működőképes megoldási javaslatot

meghatározó oktató az egyetemi ranglétra közepén helyezkedik el. Ők azok, akik a tanítás és

különböző adminisztratív feladatok mellett a legjobban átlátják az egész egyetemre vonatkozó

változásokat, s figyelmük is ezeknek a változásoknak a produktív értékelésére fókuszál.

Szerteágazó előzetes tapasztalataik és megfelelő háttértudásuk (az egyetem struktúrájáról és a

hallgatókról egyaránt) képessé teszi őket a tömegesedés problémájának előbbre vivő

értelmezésére.

A Bologna-folyamat értékelése, értelmezése

Mint az előbbiekből kitűnt, néhány oktató a Bologna-folyamatot az expanzióra,

tömegesedésre adott pozitív válaszként értékeli. Az oktatók többsége azonban elsősorban úgy

képzeli el a Bolognai-rendszerben megvalósuló felsőoktatást, mint az állam által

finanszírozott képzési formát, aminek nagyon nagy előnye az ingyenesség. Az állam által

nyújtott ingyenességhez azonban negatív értékítéletek is kötődnek: nem elégséges sem a

tárgyi felszerelés, feltételrendszer, sem az oktatók, egyetemi személyzet számára

rendelkezésre álló anyagi erőforrás, sem a kutatásoknak nyújtott támogatás. Ezeknek a tárgyi,

anyagi és humán erőforrásoknak a hiányát sokszor vezetik vissza a Bologna-folyamatra, és

tartják számon a felsőoktatás minőségének romlásában a legmeghatározóbb okként. Az

interjúkban többször megjelenik az állami oktatáspolitika mindenható szerepköre, amelynek

értelmében a Bologna-folyamat egy elkerülhetetlen, megfellebbezhetetlen felülről jövő

intézkedés, aminek főként anyagi, gazdasági vonzatai vannak.

A Bologna-folyamatról kialakult kép élességében meghatározó tényező az az idő, ami a

folyamat bevezetése óta eltelt, valamint az oktató érintettsége, az, hogy mennyire



126 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

implikálódott munkája során a Bologna-folyamat által megkívánt átstrukturálás vagy

tananyagfejlesztés munkálataiba. Az oktatók többsége saját személyes tapasztalatait hozza

forrásként és példaként a Bologna-folyamat megítéléséhez, de az eltelt idő rövidsége a

folyamat ambivalens megítéléshez vezet. (1) Megjelenik egyfajta várakozó álláspont a

Bologna-folyamat értékelésével szemben. Ezekben a véleményekben rejtetten benne van, a

folyamat pozitív megítélésének lehetősége. (2) Egyértelműen negatív értékítéletet

fogalmaznak meg viszont azok, akik elhamarkodottnak tartják a Bologna-rendszerre való

átállást. Legtöbben a nem kellő igényességgel végzett előkészítő munkákat kritizálják, és a

felsőoktatás két-, illetve háromciklusúvá válását értik alatta. Többen kiemelik, hogy a

rendszer (kétciklusú szakstruktúra) bevezetése szakfüggő, az osztatlan képzéseket sokszor

egyáltalán nem érinti, néhány képzés pedig eleve külföldi mintára hasonló kétciklusú

szerkezetben épült fel.

Egy még formálódó, ki nem alakult rendszer képe körvonalazódik a szemünk előtt, s ebben a

képben központi szerep a két-, illetve háromciklusúvá válás folyamatának jut. A Bologna-

folyamat hatására megteremthető regionális egyetem az első ciklusban tömegképzésre

rendezkedik be, de ez a berendezkedés korántsem zökkenőmentes. Főként olyan tartalmi,

szervezési problémákat vet fel, mint egyes szakokon a tananyag tartalmi átszervezése vagy

változatlansága, új curriculumok készítése, bevezetése, elmélet-gyakorlat aránya. Ezekhez a

témákhoz természetszerűleg kötődik újból az egyetemen folyó oktatás minőségének, a

munkaerőpiac igényeinek és az oktatás-metodológiai megfontolásoknak a kérdése. E három

legfontosabb kérdéscsoport egyértelműen köthető az egyetem feladata alapján kialakult három

szemlélethez: az oktatás minősége, a tananyag tartalmi változásai az egyetem-centrikus

szemléletben, a munkaerő-piaci igények a munkaerőpiac-centrikus szemléletben, az oktatás-

metodológiai problémák pedig a hallgató-centrikus szemléletben jelennek meg a Bologna-

folyamat kapcsán.

Általában jellemző a Bologna-folyamat okozta változások értékelésében az egyetem- és a

munkaerőpiac-centrikus szemlélet uralkodása. A hallgatóra való odafigyelés kevés szerephez

jut a Bologna-folyamatban, az oktatáspolitikai, oktatásszervezési problémákkal terhelt

egyetemi világban az az érzésünk, hogy „a sok bába közt elvész a gyermek”, kevés oktatónak

van ereje és energiája odafigyelni arra, mi történik azokkal, akik meghatározzák a

felsőoktatást: a hallgatókkal. Az oktatáspolitikai szlogenek szintjén minden a hallgatókért

történik, az ő elhelyezkedésükért, tudásuk gyarapításáért, boldogulásukért, egy dolgot mégis

sokszor elfelejtenek az oktatáspolitikai diskurzusok során az oktatók: a hallgatókkal közösen

végzett munka fontosságát.

A minőség fogalmának jelentése az oktatók értelmezésében

Az oktatókkal készített interjúk során szerettük volna azt is feltárni, hogy ők maguk milyen

minőségképet alkotnak, hogyan értelmezik a feladataik ellátása mögött meghúzódó minőség

fogalmat. Jellemző vonás, hogy az oktatók a minőséget leginkább a színvonallal azonosítják.

Ez a fajta fogalom-meghatározás az értelmezések egyik vonala. Ezen túlmenően bizonyos

oktatók hozzákapcsolják azt a fő tevékenységi kört is, melynek betöltését a felsőoktatás

feladataként értelmeznek. Ilyen a kitűzött célok megvalósításának véghezvitele, kvázi a

hallgatóknak ígért feladatvállalások betartása, a munkaerő-piaci igényekhez való igazodás, a

hallgatói elégedettség elérése. A már eddigi is használt, az oktatói csoportok kategorizálására

alkalmas hármas felosztás: egyetem-centrikus/ munkaerőpiac-centrikus/ hallgatóközpontú

szemlélet képviselőinek véleménye a minőség fogalmának értelmezési dimenzióival is

együttjárást mutat. Az inkább egyetem-centrikus szemléletű oktatók értelmezési kerete a

minőség mint színvonal köré konstruálódik, a munkaerő-piaci szemléletű oktatói csoport a

minőséget a munkaerő-piaci igények kielégítésének való megfeleléseként értelmezi, az inkább



127 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

hallgató-centrikus oktatói csoport pedig a hallgatói igények elsődlegességére koncentrál. Ezek

a csoportok és értelmezési keretek itt sem képeznek merev határokat, inkább skálaként

érdemes az értelmezéshez segítségül hívni. A minőség értelmezésének kérdésében erősebb

kapcsolat figyelhető meg a munkaerő-piaci és a hallgatóközpontú, illetve az egyetem-

centrikus és munkaerő-piaci szempontrendszer érvényesülésében és keveredésében, mint az

egyetem-centrikus értelmezési mód és a hallgatóközpontú között. Egyszerűbben, az elemzett

interjúkban legtávolabb esik egymástól az egyetem-centrikus és hallgatói szemlélet, és az

ezekhez kapcsolódó minőségértelmezés, míg a munkaerő-piaci szemléletmód és az egyetem-

centrikus szemléletmód szempontjai inkább keverednek egymással.

A minőség értelmezésének olyan vonulatai is megjelennek, amelyek tágabban értelmezett

következményekre, összefüggésrendszerre mutatatnak. A minőség kérdésével az oktatók

erőteljes összefüggésbe hozzák az egyetem hírnevét, és az egyetem presztízsét is.

Az egyetem oktatóinak van egy olyan csoportja, akik az átlagosnál gazdagabb, és frissebb

nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek. Náluk a felsőoktatás kérdéseinek minden szintjén

megjelenik a nemzetközi összehasonlítás szükségessége, így a minőség kérdésében is. A

nemzetközi összehasonlításban rejlő lehetőségeket annak húzóerejében látják.

Végül az oktatói véleményekben olyan álláspont is megjelenik, ami teljesen elhatárolja magát

a minőség kérdésétől, abból a zavarba ejtő, de nem alaptalan elképzelésből kiindulva, hogy a

fogalom a felsőoktatásban lényegében és általánosságban nem definiálható.

Az oktatók feladatkörei

Az egyetem oktatóinak helyzete, munkájuk minőségi voltát meghatározó tényezőként, a

felsőoktatói feladatok sokrétű tagozódásának keretei között ölt konkrét formát. Az oktatói

feladatellátás sokrétű tevékenység. Alapvetően három tevékenységréteg fonódik össze:

oktatás, kutatás, adminisztráció. E három feladatkört nevezhetjük hagyományos

szerepköröknek, annyiban, hogy a felsőoktatás esetében az oktatás és a kutatás

szükségszerűen, az egyetemek kezdeti történetétől kezdve együtt jár. A hozzá kapcsolódó

adminisztratív tevékenység pedig járulékos eleme e tevékenységnek, mely az idő során az

intézményrendszerrel együtt egyre differenciáltabbá és bonyolultabbá vált. Ez a három szféra

is tovább differenciálódik önmagán belül is. Mára az oktatás nemcsak az órák megtartását

jelenti, hanem oktatásszervezést is, mint ahogy a kutatás nemcsak a kutatást, mint

tevékenységet jelenti, hanem egyúttal tudományszervezést is.

A hagyományos feladatkörök ellátása mellett újként jelentkezik a források előteremtésének

kihívása. Az elmúlt évtizedek hozadéka, hogy esetenként a működéshez szükséges források

megteremtése is a felsőoktatók nyakába szakad. Ez jellemzően a vezető oktatók problémája.

Ezt a nem teljesen önként vállalt feladatot legtöbbször az elégtelen finanszírozásból származó

korrekciókat igyekszenek ily módon végrehajtani. Egyes speciális szakokon pedig a

praktizálás is feladatként jelenik meg, sőt, elsődleges feladatként az oktatással-kutatással

szemben (pl. orvosi képzés).

Az oktatók egy része a nemzetközi színtéren való érvényesülést is plusz feladatként értékeli,

ami szintén erőt és időt vesz el az oktatói tevékenységből. Jellemző azonban az, hogy azok az

oktatók hangsúlyozzák a nemzetközi összehasonlítások és feladatvállalások (konferenciák,

publikációk) fontosságát, akik maguk is rendelkeznek nemzetközi tapasztalatokkal,

rendszerint igen szerteágazó tapasztalatokkal, neves rendezvényeken való részvétellel. Ezek

az oktatók ötletek tárházaként, összehasonlításból fakadó tanulságos következtetések

terepeként, és általában élményként megélt, így szellemi, szakmai töltekezésre alkalmas

lehetőségként gondolnak a nemzetközi környezetre.



128 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Az oktatók legtöbbje – bár egyáltalán nem tartják ideálisnak ezt a fajta feladatelosztást és

terhelést – kénytelenül tudomásul veszi, hogy felsőoktatónak lenni ezzel jár. Még

bonyolultabb a helyzet, ha vezető státuszt is betöltő oktatóról van szó. Van olyan vezető, aki

beosztja a hét minden napját a különféle feladatok ellátásának típusa szerint. A hét bizonyos

napjain tanít, más napokon kutat, vezet és adminisztrál. Leginkább a kutatásra fordítható idő

mennyiségét érzik problematikusnak.

Az oktatói munka egészével kapcsolatban az oktatók egy részének lenne igénye arra, hogy a

módszertani fejlesztésnek legyen valamiféle szervezeti kerete. De csakis olyan, ahol valóban

fejlesztő munka folyik, és hatásosan befolyásolja oktatói gyakorlatukat. Fontosnak tartják

biztosítani ily módon az előadások és az órák szakmai minőségét. Szorgalmazzák, hogy a

tanár kapjon valamiféle szakmai visszajelzést a megtartott előadás szakmai minőségéről, de

ennek nem csak a diákok részéről és nem is a tanártársak részéről kellene érkeznie.

Az oktatás személyi, tárgyi feltételei

Trendként mutatható ki, hogy minél inkább gyakorlatorientált a képzés, annál

elégedetlenebbek a személyi és tárgyi feltételekkel.

Az oktató – hallgató arány tekintetében minden oktató inkább negatív véleményt formált. Túl

sok hallgató esik egy oktatóra. Az oktatók nagyon túlterheltek. Ekkora hallgatólétszám mellett

véleményük szerint nem lehet minőségi munkát végezni. Az optimális megoldás az lenne, ha

kevesebb hallgató jutna egy oktatóra, és az oktatónak több ideje lenne a fölkészülésre.

Alapvetően kijelenthető, hogy az oktatók szerint az oktatásban szükséges eszközök

beszerzéséhez nagyobb forrásra lenne szükség. A gyakorlati képzés gyakran a pénz miatt

marad el. A gyakorlatorientált képzések esetében a nem megfelelő eszközellátottság mindig

valamilyen kompromisszum megtételére kényszeríti az egyetem oktatóit. Gyakran ahhoz a

módszerhez folyamodnak, hogy a hallgatókkal csak megfigyeltetik a kísérleteket, s arra már

nincs mód, hogy azokat ők maguk is kipróbálják. Olykor a szakmai szocializáció folyamata

sem az optimális utat járja be.

Az egyes tanszékek ahhoz, hogy a finanszírozás hiányosságait ellensúlyozni tudják, gyakran

kerülnek abba a helyzetbe, hogy a pályázatból származó pénzeket, megpróbálják saját

működésükhöz szükséges költségek fedezésére fordítani, amennyire csak lehet. Vagy saját,

eredetileg nem arra szánt pénzből vásárolnak eszközöket.

Az oktatók hallgatókról alkotott véleménye

Az eddigiekben az oktatás folyamatának résztvevői dimenziójában az oktatói munka és

minőség kapcsolatáról volt szó. Most következzen néhány gondolat a másik szereplő (a

hallgató) és minőség kapcsolatáról, abból a szemszögből, ahogy azt az általunk megkérdezett

oktatók gondolják.

Jellemző, hogy az oktatók legtöbbjének nincs túl sok információja a hallgatókról. Inkább az

számít kivételnek, ha van. Legtöbb esetben a túlterheltséggel, a hallgatók nagy létszámával

magyarázzák, hogy arra már se kapacitás, se idő, se képesség nincs, hogy a hallgatókat

megismerjék.

A hallgatókról való informálódás forrásai lehetnek egyrészt (1) a formális kapcsolatok

(például, ha az oktató pont a hallgatók szociális ügyeivel foglalkozó szervezeti egység tagja),

másrészt pedig (2) az informális kapcsolatok (arra is van példa, hogy az oktató az órákon

kívül, kocsmai beszélgetések alkalmával találkozik a hallgatóival). A már vázolt felosztást

követve (egyetem-/ munkaerőpiac-/ és hallgató-centrikus szemlélet) a leginkább pozitív

véleménnyel a hallgató-centrikus oktatók vannak az egyetem hallgatóiról. Az egyetem

centrikus oktatók inkább a hallgatók gyengeségeit hangsúlyozzák, míg a munkaerő-piaci



129 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

szemlélettel rendelkezők véleménye árnyalódik a két végpont között. A hallgatók szociális

hátteréről, társadalmi státusáról nagyon szegényes az oktatók információja. Arról pontosabb

képük kizárólag a hallgatók ügyeiből adódó formális kapcsolatokból származhat.

Az oktatók véleményeiben a leggyakrabban a hallgatók motiválatlansága tér vissza mint

probléma. Jellemző a hallgatók felosztása motiválatlanokra és motiváltakra/érdeklődőkre. Az

oktatók tapasztalatai szerint azok a hallgatók a legmotiváltabbak, akik kutatói életpálya

modellt akarnak megvalósítani. Ezek a hallgatók bekapcsolódnak a tudományos diákköri

munkába, a tanszék munkájába, hiszen a lehetőségük erre megvan. A motiválatlanság és a

tudományos karrier építése között helyezkedik el az üzleti szemlélet, melynek előretöréséről

számoltak be a megkérdezett oktatók. A motiválatlanság okaként többször azt említik az

oktatók, hogy a hallgatók egyszerűen nem tudják, mit akarnak, el vannak veszve az egyetemi

évek zűrzavarában. Sokan csak a képzést akarják valahogy elvégezni, aztán reménykednek,

hogy „valahogy majd csak lesz”. Az oktatói véleményekben megjelenik az uniformizáló

képzés képe is. Az összenyomott, összemosódó, nem egyértelműen teljesíthető tömegek

kiszolgálására szerveződött felsőoktatás eltünteti a különbségeket.

Az oktatók egy része nem csak a hallgatói teljesítményt illeti kritikával, hanem ebben saját,

oktatói szerepükre is reflektálnak. Sokan úgy látják, hogy bizonyos elhibázott oktatáspolitikai

döntéseknek következtében a hallgatók által teljesítendő követelmények olyannyira magassá

váltak, hogy azok a jelenlegi feltételek mellet nem teljesíthetők. Ebben az értelemben a

hallgatók védekezésként csupán minimál teljesítményre törekszenek. A másik véglet szerint

pedig a követelmények csökkenése vezet a hallgatók motiválatlanságához.

A leggyakrabban említett pozitívum a hallgatók teljesítményére vonatkozóan a nyelvi és

számítógépes ismeretek magasabb szintjére vonatkozik. Ezt az oktatók fontosnak tartják,

reflektálnak a jelen IKT eszköz és információbőség állapotára. Sokan valóban lelkesen

fogadják, hogy a jelen hallgatói generációjának e területekkel nincsenek lényegi problémáik.

A felsőoktatók presztízse

A felsőoktatói tevékenység jelenlegi presztízsét illetően, annak csökkenő tendenciáját írták le

az oktatók. A legerőteljesebb visszaesésről azok az oktatók számolnak be, akik a hallgatók

tudásának színvonalát is meglehetősen alacsonyra értékelik. A felsőoktatás presztízsére

vonatkozólag a leginkább általános vélemény az, hogy bár vannak nehézségek, és bizonyos

területen visszaesések, de felsőoktatónak lenni mégiscsak érték.

Ám, ahol a presztízsvesztés érzete jelentkezik, ott igen markáns pesszimizmus uralkodik. Ez

döntően három területen mutatja meg magát. A felsőoktatói tevékenységhez való viszonyulás

anyagi és szakmai el nem ismertségében, valamint a tevékenységet sújtó túlterhelésben. Az

anyagi el nem ismertség fokozatai a kereset csökkenésének megállapításától a megélhetést

veszélyeztető súlyosabb helyzet rémisztő képéig terjednek. A szakmai el nem ismerés

egyfelől abban jelentkezik, hogy az oktatónak a saját idejéből kell kigazdálkodnia az oktatói

munkára fordítandó időt, ez leginkább a klinikusoknál probléma. Valamint ehhez járul még a

pozitív megerősítés, vagy bármilyen visszajelzés elmaradása is.

Kommunikáció

Az oktatókkal készített interjúknak egyik legalapvetőbb tanulsága (a többi egyéb mellett

természetesen), az egyetem bonyolult intézményi struktúrájának, és az oktatók ezen

rendszerben elfoglalt helyére vonatkozik. Mint ahogy a fejezet elején említettük, az oktatók

kiemelt helyzetben vannak abból a szempontból, hogy ők a közvetítők az egyetem nagy

rendszere és hallgatók között. Az intézményi elvárások egyrészt rajtuk keresztül

közvetítődnek a hallgatók felé, másrészt ezek az elvárások az ő munkájuk folytán válnak



130 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

realitássá. Az egyetemi struktúra a maga teljességében túl nagy, gyakran nincs meg a

megfelelő közvetítés az oktatók felé sem.

Az oktatók véleményeiben sokszor kitűnik valamiféle magárahagyatottság érzés a DE

bonyolult szervezeti struktúrájában és az épp aktuális problémák megoldásában. Amint az itt

leírtakból is kitűnik, több ponton is az oktató személyes leleményességére, ötlettárára van

szükség bizonyos rendszerszintű problémák megoldásához. A fent leírtakból látszik, hogy

esetenként egyedül kell megoldaniuk a finanszírozási problémák kiegyensúlyozását, a tárgyi

és személyi feltételek tőlük telhető javítását, a módszertani kérdéseket; és mindezek mellett

sok esetben a „fejük felett” döntenek.

Egyhangúan szorgalmazzák, hogy az intézményrendszer egészén belül javítsanak a

kommunikáción. „A nem működő kommunikáción kellene változtatni” – mondja egy oktató,

akit például nem kérdeztek meg arról, hogy szüntessék-e meg a levelező képzést a tanszéken,

melyen ő levelezősöket tanított, mielőtt megszüntették azt. Egyes oktatók jónak tartanák

bizonyos időnként, az épp aktuális témákban fórumokat rendezni, ahol meghallgathatnák és

ütköztethetnék véleményeiket.

Munkaerőpiac oktatói szemmel

Mit jelent a munkaerőpiac az oktatók olvasatában?

Az egyes felsőoktatók eltérő mélységben, eltérő áttekintéssel, eltérő fókusszal, eltérő oldalról

világították meg azt a világot, amely a hallgatókra vár az egyetem elvégzése után. Egyfajta

rétegzettség figyelhető meg az oktatók által használt munkaerőpiac felfogásokban a

legkonkrétabb munkáltatók megnevezésétől az általánosításba hajló munkaerőpiac-képig. Az

eltérő fogalomhasználat azt mutatja, hogy nem egységes, precízen körvonalazható

munkaerőpiac-képpel rendelkeznek az oktatók. Olykor egy tágabb kontextusba belemosódva

jelenik meg, például a gazdaságba, a társadalomba, vagy éppen ezek együttesébe, máskor az

egyetemmel történő összehasonlításában nyer értelmet, így „az egyetem” és „a külső világ”

duálja határozza meg a munkaerőpiac arculatát, s a külső világ integráns részét jelenti. Van,

aki funkciójában ragadja meg a munkaerőpiacot, így tényleges piacként tekint rá. Egy fokkal

megfoghatóbbnak, konkrétabbnak tűnik a munkaerőpiac azokban a beszélgetésekben, ahol

egy adott „iparról” vagy „szakmáról” beszélnek az oktatók. Vannak olyan oktatók is, akik

bizonyos munkáltatói kategóriákat használva beszélnek a munkaerőpiacról: „a cégek”, „a

kórházak”, „a vállalkozók”, „az iskolák”, „a jogintézmények”, „a gyógyszertárak”, „a

minisztériumok” stb. De a legszűkebb értelmezés is előfordul, amikor megnevezik az adott

kft-t, céget, klinikai részleget stb. Az oktatók tehát különböző értelemben használták a

munkaerőpiac fogalmát. Elemzésünk követi ezt a fogalmi sokszínűséget.

Noha sokféle információt megosztottak velünk a munkaerőpiaccal kapcsolatban, ők maguk

inkább elmarasztalóan nyilatkoztak saját tájékozottságukról. Ennek oka több szinten

ragadható meg. Oktatói szinten az időhiányt, vagyis az oktatással, a kutatással, a

praktizálással vagy az adminisztrációval járó mértéktelen leterheltséget nevezték meg, amely

mellett nem jut még arra is idejük vagy energiájuk, hogy nyomon kövessék a munkaerőpiacot.

Szerintük nem az oktató feladata, hogy kapcsolatot tartson fent az egyetemen kívüli világgal,

így az sem, hogy ismerje azt. Egyetemi szintű megoldást szorgalmaznak. Nehezményezik,

hogy a szervezetlenség miatt az információk nem áramlanak „felfelé” – azaz nem történik

meg az egyes oktatók által birtokolt információhalmaz tanszéki, intézeti, kari, egyetemi vagy

országos szintű összegyűjtése és rendszerezése –; és „lefelé” sem – azaz ezekből az

információkból a hallgatók nem profitálnak.



131 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A felsőoktatás feladata a munkaerőpiac tükrében

A munkaerőpiacról elénk tárt oktatói képek szorosan összefüggenek azzal a képpel, amelyet

az oktatók a felsőoktatás feladatáról elmondtak. A munkaerőpiac oktatói olvasatát így

leginkább az alapján a már bemutatott, több dimenziót magába foglaló tipizálás alapján

ragadhatjuk meg, amely három ideáltípust különített el az egyetemi/főiskolai intézmény

feladatáról kialakított nézetek mentén: az egyetem-centrikus, a hallgató-centrikus és a

munkaerőpiac-centrikus szemléletet.

A munkaerőpiac-centrikusság szélsőségesen tiszta formája csak ritkán fordul elő az oktatók

körében, mégis markánsan végigkísérte interjúinkat ezen szemlélet is. Ez a felfogás annak

tulajdonít óriási jelentőséget, hogy szám szerint, vagy legalábbis nagyságrendileg ismerje, hol

mennyi alkalmazottra lesz szükség a jövőben, milyen piaci mozgások várhatóak, milyen

gyárak települnek a környékre, nekik milyen számú és kaliberű munkaerőre lesz szükségük

stb. A munkaerőpiacot így egy valódi piacként festi le. E tájékozottsággal összefüggésben úgy

véli, hogy az egyetemi képzés volumene és tartalma is tervezhető. E mögött az a markáns

szemlélet húzódik, mely szerint a felsőoktatás feladata az, hogy kiszolgálja a munkaerőpiac

igényeit, jól megtanítsa a szakmát, hasznosítható elméleti és gyakorlati tudást adjon. Ebbe

beletartozik a hallgatói létszámok munkaerőpiac-érzékeny – vagy éppen konszenzusos –

kialakításán túl a képzési tartalom munkaerőpiachoz igazítása, folyamatos frissítése is.

A hallgató-centrikus szemléletet sem tisztán, hanem inkább hangsúlyfölénnyel van jelen az

oktatói narratívákban. Az azt képviselő oktatók sem zárkóznak el a munkaerőpiac figyelembe

vétele elől, ám az alkalmazkodást rugalmasabbnak, emberarcúbbnak képzelik el. A

munkaerőpiacot nem annyira piac-mivoltában és nem annyira számszerűsítve ragadják meg,

valamint a tervezhetőséggel ellentétben a kiszámíthatatlanságra helyezik a hangsúlyt –

mégpedig azért, mert jól ismerik a jelen gazdasági körülmények hatása alatt folyamatosan

változó munkaerőpiacot. A számolgatások által megszabott létszámkorlátok helyett a

tömegképzés hívei. Szerintük egy intellektuális légkör biztosításával olyan kompetenciákat

kell fejleszteni, amelyekkel bármelyik munkahelyen megállják a helyüket a frissdiplomások.

Az egyetem-centrikus szemlélettel jellemezhető oktatói megnyilvánulásokban a munkaerőpiac

kiszolgálása sérti a felsőoktatási intézmények autonómiáját és presztízsét, továbbá aláássa az

értelmiség- és tudósképzés legitimitását. Ezért a felsőoktatás feladatát nem a munkaerőpiac

kiszolgálásában látják, hanem – kimondva vagy kimondatlanul – abban, hogy kutatókat,

oktatói utánpótlást képezzenek. Ez a szemlélet olykor a kutatási-oktatási-praktizálási-

adminisztrációs leterheltségből adódó tájékozatlansággal, befelé fordulással függ össze,

máskor pedig jól átgondolt, széleskörű ismeretekre épülő stratégiaként jelenik meg egy olyan

„külső világgal” szemben, amelyet kiszámíthatatlannak festenek le, és amely – szélsőségesen

fogalmazva – „dirigálni” szeretne, s az értelmiségképzés/elitképzés szabotálása a célja.

Abban mindhárom szemlélet képviselői egyetértenek – rendelkezzenek jól vagy kevésbé jól

strukturált ismeretekkel a munkaerőpiacot illetően –, hogy az alapvető ismerteket jól meg kell

tanítani a hallgatóknak. Ezek nélkül nem lesz képes a munkaerőpiac igényeinek megfelelő

speciális szakmai ismeretek elsajátítására sem. Az alapismereteken túl pedig fontos

megtanítani a hallgatót arra, hogy hogyan bővítse saját ismereteit, hogyan igazodjon el a

szakmai információk rengetegében. Azokat a sémákat, módszereket, gondolkodásmódokat,

attitűdöket, kompetenciákat kell elsajátítaniuk a felsőoktatásban, amelyek képessé teszik őket

a problémaérzékenységre, a vitakészségre, az élethosszig tartó tanulásra, a több lábon állásra,

a folyamatos önfejlesztésre, egy-egy munkahely speciális tudásigényének kielégítésére.

Mind a három ideáltipikus szemlélet párosulhat magas és alacsony szintű informáltsággal

egyaránt, mégis megfigyelhető egyfajta együttjárás a szemléletek és az tájékozottság között.

A munkaerőpiac-centrikus és a hallgató-centrikus szemlélettel jellemezhető oktatói attitűd

párosul leggyakrabban a munkaerőpiac magasabb fokú, rendszerezett ismeretével, míg az



132 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

egyetem-centrikus szemlélet áll attól a legtávolabb, azaz az információszegénység, az

alacsonyabb fokú rendszerezettség végpontján.

A munkaerőpiac elvárásai – oktatói szemmel

A megkérdezettek egyik tábora szerint a munkaerőpiacnak azonnal bevethető munkaerő kell,

elsősorban jól képzett szakembereket keres, akik speciális ismeretekkel, a munkába álláshoz

kész tudással és képességekkel rendelkeznek, ezért a gyakorlati tudásnak tulajdonítanak

nagyon nagy szerepet, és úgy vélik, hogy azt kell megtanítani a hallgatóknak, amit leendő

munkahelyeiken végeznek majd. Ezért szerintük folyamatosan figyelni kell, mi zajlik a

világban, és annak függvényében szükséges a képzés tartalmát is újra és újra átgondolni,

átstrukturálni, vagy legalább a szabadon választható tantárgyak között lehetőségként

felkínálni a hallgatóknak a legújabb tudást. Ezt a megkérdezettek döntő többsége nem tartotta

megvalósultnak. A képzési tartalom folyamatos, a munkaerőpiacra reagáló karbantartásának

akadályait a következőkben látták: strukturális problémák (pl. a tanszék életben tartása,

hallgatói létszámból adódó problémák), financiális korlátok (gyakorlati képzés során a

megfelelő technológiához való hozzáférés hiánya), időhiány (oktatók leterheltsége miatt nincs

idő a tananyag tényleges frissítésére), motiválatlanság (vannak oktatók, akik nem áldoznak

időt és energiát erre, mert nem érzik szükségességét, és külső ösztönzést, jutalmazást,

fizetéstöbbletet sem kapnak érte).

Az oktatók egy részét foglalkoztatja az a gondolat, hogy vajon a munkaerőpiac nem csak a

legrátermettebbek kiválasztására használja-e a felsőoktatást – ahogy azt a szűrő elmélet is

megfogalmazza (Polónyi 2002, Glennerster 1999, Spence – idézi Rosen 1998, Arrow 2002,

Polónyi – Timár 2001, 2002). Az általunk megkérdezett oktatók közül senki nem kérdőjelezi

meg az egyetemi képzés létjogosultságát, ám gyakran észlelhető az interjúkban a

szkepticizmus a felsőoktatás bizonyos irányaival, szervezési megoldásaival,

aránytalanságaival, tartalmi elemeivel szemben. Sok interjúalanyunk emelt hangot az ellen,

hogy a felsőoktatás olyan papírral bocsát ki tömegesen hallgatókat, amely lényegében

haszontalan. Azt látják végzett tanítványaik körében, hogy sokkal alacsonyabb képzettséget

igénylő munkákat végeznek.

Az oktatók egy másik csoportja – a felsőoktatás működésének kritikája helyett – sokkal

inkább azt vallja, hogy az egyetem olyan hozzáadott értékkel engedi szabadjára a hallgatót,

amely hasznosítható a munka világában. Úgy gondolják, hogy a munkaerőpiac nem feltétlenül

speciális munkafázisokra kiképzett „betanított munkásokat” keres, hanem inkább olyan

alapismeretekkel, különböző kompetenciákkal, általános műveltséggel rendelkező, nyelveket

beszélő, intelligens, vagy akár jó megjelenésű hallgatókat, akiket „bármire be lehet tanítani”

(Vö. FIDÉV 2004, Varga 2010, Nándori 2010). Fontos kiemelnünk, hogy ez a vélemény nem

csak a bölcsész oktatóknál fogalmazódott meg. Az egyes karok közötti különbség sokkal

inkább a szóhasználatban, mint a tartalomban ragadható meg. A bölcsészek előszeretettel

használják az „értelmiségi-képzés” kifejezést, és az azzal összefüggő terminusokat, míg a

gyakorlatorientáltabb karok oktatói a „kompetencia-fejlesztés” különböző elemeit emelik ki –

mialatt magát a kompetencia szót csak elvétve használják.

Az oktatók egy szűk csoportja elzárkózik az elől, hogy figyelemmel kísérje a munkaerőpiac

elvárásait, vagy ha valamilyen formában értesül is róla, azt vallja, hogy a felsőoktatásnak

nem szabad a munkaerőpiac igényeit lesni. Az oktatók e szűk kisebbsége (leginkább az

egyetem-centrikusok) szerint a felsőoktatás, de legfőképpen az egyetem feladata az

értelmiségképzés, az elitképzés, a kutatás, az ország tudományos bázisának megteremtése, s

akkor tud mindebben sikeres lenni, ha hagyják a maga útját járni, a munkaerőpiac pedig

„abból válogasson, amit kap”. Úgy vélik, hogy tulajdonképpen a munkaerőpiacnak is jó, ha az

egyetemekre bízza a kutatás-fejlesztést, hiszen az így keletkezett tudás később az ő számukra



133 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

is elérhető lesz. Az egyetemen végzett alapkutatások autonómiája ezért nem öncélú.

Eredményeik nélkülözhetetlenek az alkalmazott kutatások számára. A másik ok, amiért az

oktatók szerint a munkaerőpiac kiszolgálása nem lehet célravezető a tudomány számára, hogy

a tudomány művelése állandóságot, biztonságot, kiszámíthatóságot, és legfőképpen időt

igényel.

Gyakori volt az a vélemény, miszerint maga a munkaerőpiac sem tudja, hogy mit akar a

felsőoktatástól, mivel a munkáltatók nem ismerik az újonnan kibocsátott diplomák mögöttes

tartalmát, sőt, gyakran az új szakok elnevezései is idegenek a számukra. A munkaerőpiac és a

felsőoktatás közötti információhiány a felsőoktatásban végbemenő átalakulás egyik

legsúlyosabb (átmeneti vagy tartós) problémája. Vannak olyan karok, ahol a gyors és

áttekinthetetlen átalakulások nem jelentenek számottevő problémát, s az oktatók arról

számoltak be, hogy a régi struktúrára könnyen ráépül az új (pl. műszaki). Azonban még

ezeknél a karoknál is igaz, de az átalakítás által mélyebben érintett szakok többségénél még

inkább, hogy olyan átalakulás ment végbe, amit gyakran még az oktatók sem tudnak követni

vagy kontrollálni, így érthető a munkaerőpiac zavara a képzés tartalma körül.

Kapcsolatok a munkaerőpiaccal

Azokról a kapcsolatokról beszéltek részletesebben a megkérdezett oktatók, amelyekben ők

maguk is érintettek. Ennek fényében körülbelül fele-fele arányban találkozhattunk szorosként,

jól szervezettként bemutatott kapcsolatokkal, valamint szervezetlennek, ad hoc jellegűnek

leírt összefonódásokkal. A formális kapcsolatok között megkülönböztettünk képzésre,

hallgatóra, valamint K+F feladatra irányuló együttműködéseket.

A képzésre irányuló együttműködési formák többfélék lehetnek. A legáltalánosabb, amikor

egyeztetések folynak bizonyos „fórumokon”, „workshop-okon”, „nyílt napokon”,

„gyűléseken”, „aktuális meetingeken”, illetve a munka világában praktizáló meghívott

vendégoktatók által. A legfejlettebb együttműködési formának ebben a tekintetben a

kihelyezett tanszékek tűntek.

A hallgatóra irányuló együttműködések legfőképpen az ösztöndíjakat, valamint a piaci

infrastruktúra illetve tutorálás segítségével megvalósuló külső diplomamunkákat és TDK

kutatásokat jelentik. A munkaerőpiac célja mindezzel az oktatók szerint „a legjobb hallgatók

„megcsípése, valamint annak elősegítése, hogy már a képzési idő alatt olyan gyakorlatra

tehessen szert a hallgató, amelyet a későbbi munkába állás során hasznosíthat. Ezek a

támogatások egyúttal kötöttséget is jelentenek, ugyanis gyakran együttjárnak olyan

szerződésekkel, amelyek a hallgatókat arra kötelezik, hogy később náluk kamatoztassák

tudásukat, gyakorlatukat. De az is jellemző, hogy a hallgatókkal való együttműködés nem

jelent azonnali belépőt arra a bizonyos munkahelyre, hanem a kiválogatást szolgálja.

A K+F tevékenységek igen erős regionális együttműködést követelnek meg az egyetemek és

az őt körülvevő gazdasági szereplők között. Az előzőekben már láttuk, hogy az egyetem („az

akadémiai világ”) szerepét miképpen képzelik el az oktatók ebben az együttműködésben: az

ipar („a céges világ”) kiszolgálójaként, vagy autonóm intézményként. Noha ezen

összefonódások árnyoldalait is megemlítik az oktatók, a többség úgy véli, hogy ezek a

Debreceni Egyetem életébe szervesen bekapcsolódó kölcsönös megállapodások, közös

kutatási projektek, ipari finanszírozások dinamizálják a fejlődést, sőt nélkülözhetetlenek

ahhoz, és a hallgatók elhelyezkedését is segítik. A K+F együttműködések legjellemzőbb

példája az, amikor valamely gazdasági szereplő megbízásos munkával lát el egy egyetemi

kutatóegységet. Ahhoz, hogy egy ilyen megbízás létrejöjjön, előzetes kapcsolatok

szükségesek, tovább fontosnak találták az oktatók a személyes ismeretséget, a bizalmat, és a

szakmai kifogástalanságot is. Az egyetem előnye ezekben a feladatokban a piaccal szemben,

hogy ott koncentráltan van jelen az alaptudás, a kutatói kapacitás. Az infrastrukturális



134 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

feltételeket illetően már vegyesebbek a vélemények: vannak ugyanis hiányosságok az

egyetem infrastrukturális bázisában.

Az informális kapcsolatoknak szintén jelentős szerepük van. Azoknál a

tanszékeknél/karoknál/intézményeknél, ahol intézményesen jól kiépült kapcsolatok vannak, a

személyes kapcsolatok egyfajta kezdeményező, majd pedig dinamizáló erőként jelennek meg

egy egyébként is jól működő rendszerben. Ott azonban, ahol a formális kapcsolatok kóros

hiányáról vagy szervezetlenségéről számolnak be az oktatók – ez egyébként az interjúk kb.

felét jellemzi –, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a személyes kapcsolatoknak mint

egyetlen érintkezési pontnak a munkaerőpiac és az egyetem között. Ezeket az oktatók gyakran

maguk alakítják ki, saját plusz energiabefektetetésük révén, vagy spontán válnak azok

részeseivé, például úgy, hogy oktatói feladataik mellett a munkaerőpiacon is feltűnnek –

munkavállalóként vagy akár munkáltatóként is –, vagy ha egykori hallgatóik munkaerő-piaci

kapcsolatait közvetítik jelenlegi hallgatóik számára.

Gyakorlatok a munkaerőpiacon

A külső gyakorlatok jelentik az egyik legélőbb kapcsolatot az egyetem és a munkaerőpiac

között. Az oktatók legtöbbször a gyakorlatok révén kialakult együttműködéseket említették,

amikor a munkaerő-piaci kapcsolatokról kérdeztük őket. Ezek a nyári- vagy terepgyakorlatok,

intézménylátogatások, gyakornokoskodások kapcsolják össze a hallgatói létet az alkalmazotti

léttel. Ideális esetben olyan gyakorlatra tehetnek itt szer, amely segíti őket a későbbi

munkavállalásban. Az oktatók többször kiemelik, hogy a gyakorlat fontos szerepet játszik a

szakmai szocializációban, és a munkavállalási motivációt is növeli. Egyrészt maguk a

hallgatók is belekóstolhatnak egy-egy munkakörbe, másrészt pedig a munkáltatók is próbára

tehetik gyakornokaikat. Így az is előfordul, hogy a gyakorlati helyekből később munkahely

lesz. Ahhoz azonban, hogy a gyakorlatok valóban teljesíthessék a nekik szánt funkciót,

szükséges azok hatékony szervezése és összességében minőségi megvalósítása. Interjúinkban

akadtunk ilyen szempontból követendő példákra. Egyes oktatók, karok, tanszékek tudatosan

és sikeresen képesek a gyakorlatokat hallgatóik javára váltani (pl. kínálati listákkal, gyakorlati

leckekönyvvel, gazdag terepintézményi kínálattal, jó terepintézményekkel).

A gyakorlatok szervezettsége, vagy egyáltalán komolyan vétele azonban nagyon nagy

egyenlőtlenséget mutat az egyes karok, vagy akár tanszékek között. A már említett kiváló

gyakorlatok mellett betekintést nyerhettünk azok szöges ellentéteinek példáiba is.

Interjúalanyaink többsége arról számolt be, hogy a gyakorlatok nincsenek jól megszervezve.

Legtöbbször a hallgató keresi meg saját magának a gyakorlati helyét, és semmilyen segítséget

nem kap az egyetem részéről, holott az elvárás megvan annak teljesítésére. Leterheltségük

miatt pedig az oktatók sem mindig képesek felvállalni azt a közvetítő szerepet, amely a

hallgatók számára nélkülözhetetlen útmutatást nyújtana. Számos élő példát osztottak meg

velünk az oktatók a következő problémákról: A gyakorlatok ideje egyrészt túl rövid, másrészt

nem az történik gyakorlat során (például üzemlátogatásra korlátozódik, vagy értelmetlen

dolgokat csináltatnak a hallgatókkal), ami kívánatos lenne az elhelyezkedés megkönnyítése

érdekében. Emellett a hallgató szorgalmának és elszántságának hiányára is felhívják a

figyelmet, akik gyakran nem veszik komolyan a gyakorlatot. Az sem egyedüli eset az oktatók

szerint, hogy valaki csak „lepapírozta” a gyakorlatát. További problémát jelent a gyakorlati

helyek befogadóképességének szűkössége, amely a hallgatólétszám emelkedése miatt egyre

több akadályt jelent a gyakorlatok hatékonysága előtt. Mindemellett a finanszírozással

kapcsolatban is merültek fel problémák, amely annak a veszélyét hordozza, hogy a

munkáltatók jóindulatán múlik, hogy felveszi-e a hallgatót, és ha fel is veszi, mit nyújt a

számára. Nagyon sok esetben „kilóra mérik” a gyakorlatot, és a megfelelő feedback sem

történik meg, vagy legalábbis csak felületesen. Az oktatók arra panaszkodnak, hogy nincs



135 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

tisztázva a gyakorlatok célja, helye, szerepe, követelménye a képzésen belül. A gyakorlat-

orientáltság szajkózásával párhuzamosan elhanyagoltnak érzik a gyakorlatok kérdését, és nem

tartják egészségesnek, hogy a gyakorlatok sikeressége az oktatók önerején, személyes

kapcsolatain, a hallgatók szerencséjén, vagy a gyakorlati helyek jóindulatán múljon.

Elhelyezkedés

Az oktatókat is foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon kinek a feladata, illetve felelőssége, hogy a

hallgató, frissen szerzett diplomájával kezében, munkát kapjon. Az általuk adott

válaszlehetőségek palettája igen színes. A munkakeresés felelősségét szerintük terhelhetjük

egyrészt magára a pályakezdő fiatalra, hiszen felnőtt, szakmai és (jó esetben) gyakorlati

tudással is rendelkező állampolgár. Az önmenedzselés e pontján még nagymértékben háttérre

(például megfelelő családi kapcsolatokra), azaz társadalmi tőkére is szüksége van ahhoz, hogy

ne kelljen sokáig várni a végzettségnek megfelelő munkahelyre való bejutáshoz. Ha ez a fajta

tőke hiányzik, a fiatal gyakran jelentős hátránnyal indul, mert az érdekeit nehezebben tudja

érvényesíteni az adott területen megjelenő potenciális tőkefelhasználó csoportokkal szemben

(Bourdieu 1978). A másik támogatója a pályakezdőnek maga az alma mater, az adott

felsőfokú intézmény, ahol diplomáját szerezte. Itt kerül előtérbe az oktatók szerepe. Az

interjúkból fény derült arra, hogyan látják saját felelősségüket az oktatók az

elhelyezkedésben.

Az egyetem és az oktatók szerepe az elhelyezkedésben

Az oktatók szerepével kapcsolatban felmerülő egyik nagy kérdés, hogy vajon mennyire lát rá

a munkaerőpiacra az adott oktató, mennyire ismeri az aktuális igényeket, elvárásokat. Az

interjúk során kiderült, hogy az oktatók nem feltétlenül ismerik az elhelyezkedési

lehetőségeket, sőt, több esetben információhiányra is panaszkodtak.

Azért is lenne jelentősége, hogy a tanárok, oktatók ismerjék az aktuális munkaerő-piaci

elvárást, mert annak függvényében alakíthatnák, változtathatnák, aktualizálhatnák a tananyag

egyes részeit. Az oktatók egy része erre nyitott, ők azok, akik úgy vélik, hogy az egyetem

feladata nem csupán egy általános magas szintű tudás átadása, illetve az alapműveltség

bővítése, hanem a munkaerőpiacra való felkészítés is. A munkaerőpiac-centrikus oktatók akár

saját korábbi munkatapasztalataikat, akár külföldi élményeiket szívesen megosztják a

hallgatókkal.

Az úgynevezett egyetem-centrikus elméletorientált oktatók esetében inkább a kutatások, a

gyakorlattól nem ritkán messze eső, elvont ismeretek kerülnek előtérbe. Az ilyen oktatók

közül vannak, akik úgy értelmezik szerepüket az oktatásban, mint akik a tudás átadói, illetve a

hallgatók irányítói a tudáshoz vezető úton. Nem fordítanak sem figyelmet, sem energiát arra,

hogy munkaerő-piaci szempontból releváns és aktuális tudással lássák el a hallgatókat. A

felsőoktatásban – s elsősorban az egyetemen – olyan „elvont” dolgokat tanítanak, amelyeket

nagyon nehéz összehangolni azzal, amire a munka világában lesz szüksége a hallgatóknak. A

gyakorlati képzés hiányának magyarázatként az egyetem tudományos funkciójának

elsődlegessége, illetve a tantárgyi kötöttségek szerepelnek.

Az oktatók közül többen jelezték, hogy gyakran segítenek a hallgatóknak elhelyezkedni, de

kiemelték, hogy csak a jobb képességű diákokat támogatják, s nekik adnak ajánlólevelet is.

Gyakran előfordul, hogy az elhelyezkedés feladatát áthárítják az oktatás magasabb szintjére

(akár az oktatás- és gazdaságpolitikai színterekre is). A pályakezdők számára az oktatók

személyes közreműködése mellett a szervezett keretek szintén segítséget kínálhatnak. A

rendszeresen megszervezetett állásbörzék csak bizonyos szakok esetében működnek, s ott is

eltérő hatékonysággal. Az állásbörzék mellett további lehetőségekre is rámutattak az oktatók:

nyílt napok, bemutató filmek, tájékoztatók, találkozók. Az álláskeresést segítő fórumok



136 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

lehetőségének megteremtése ebben a megközelítésben egyértelműen feladata az egyetemnek,

főiskolának.

Az egyetem érdekeként is felfogható, hogy az onnan kikerülő szakemberek jó referenciaként

szolgáljanak. Ennek érdekében megfelelő kapcsolat- és információs rendszer kialakítását

szorgalmazzák.

Az elhelyezkedéssel kapcsolatos feladatokat három nagyobb csoportba oszthatjuk a

megkérdezett oktatók véleményei alapján:

1. Nem az oktató feladata, mert nincs ismerete a munkaerőpiacról, illetve, mert nem az

egyetem feladata, hogy a munkaerő-piaci elvárásokat figyelembe vegye.

2. Az oktató feladata, hogy tisztában legyen a munkaerőpiac elvárásaival, s ennek

függvényében oktasson, s lehetőségeihez mérten segítse a hallgatókat az

elhelyezkedés során.

3. Az egyetem/főiskola közvetítőként vállaljon szerepet abban, hogy a hallgató

tájékozódjék a lehetőségekről, hogy a munkaerő-piaci résztvevők

bemutatkozhassanak, ismertethessék igényeiket, elvárásaikat és kínálataikat.

Szakmai gyakorlatok

A gyakorlóhelyeket illető véleményekben is kimutathatók azok az éles kontrasztok, melyeket

az oktatók az egyetem feladatával kapcsolatban fogalmaztak meg. A munkaerőpiac-orientált

oktatók esetében prioritásként szerepel a szakmai gyakorlat jó megszervezése és sikeres

lebonyolítása, míg az egyetem-centrikus oktatók úgy vélték, hogy a szakmai gyakorlat

megszervezése nem az egyetem feladata.

A szakmai gyakorlattal kapcsolatban az elmélet-gyakorlat aránya és hasznossága is felmerült.

A hallgatóktól gyakran érkezik olyan visszajelzés az egyetemre, hogy nem volt elég

gyakorlatorientált a képzés, és hasznosabb lett volna életszerű helyzeteket megismerni a sok

elmélet helyett. Az oktatók közül is egyre többen ezt a nézetet vallják.

Az oktatók közül többen úgy emlékeztek vissza saját egyetemi éveikre, hogy az elméleti

tudásanyag sokkal nagyobb arányban volt jelen, mint a gyakorlat. Ez a probléma a mai napig

érzékelhető, minden tudományterületen. A gyakorlatoknak a személyi, azaz a koordinációs

nehézségek mellett gyakran anyagi, illetve technikai akadályai is vannak.

A felsőoktatásban megszerezhető diploma munkaerő-piaci értéke több területen is

folyamatosan csökken, ami a képzésben részt vevő hallgatók számával egyenes arányban áll.

Ezt több intézet oktatója tényként konstatálta, s nem tudja, hogy mi lesz a mesterképzésből

kikerülő fiatalokkal. Az egyetemi diploma ebben az esetben nem tölti be eredeti funkcióját,

helyette inkább csak „időhúzást” jelent a fiatalok számára.

Pályakövetés

A pályakövetés mint minőségbiztosítás

A felsőoktatási intézmények vezetői és fenntartói egyre jobban igyekeznek megfelelni a

munkaerő-piaci igényeknek, ezért tudatosan alakítják képzési szerkezetüket, választják ki az

indítandó szakokat. Mivel az akkreditációs feltételeknek is meg kell felelni, a képzési

struktúra változtatása nem reagál, nem reagálhat elég gyorsan a piaci igényekre. Az

oktatókkal készült interjúból kiderült: nem mindenki ért egyet azzal, hogy az egyetemnek

szakembereket kell képezni, ezért a munkaerő-piaci igények sem érdeklik minden oktatót

egyformán. A felsőoktatás aktorai eltérő módon viszonyulnak az intézmény szerepéhez, így a

pályakövetés sem gördülékeny. A hallgatók elhelyezkedéséről, munkatapasztalatáról való

visszajelzés a DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER fogalma Magyarországon még

nem alakult ki és tisztult le teljesen.



137 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A pályakövetés szorosan kapcsolódik a minőségbiztosításhoz, a formális és informális

módszerek azonban még keresztezik egymást. Az oktató személyisége és hozzáállása is

befolyásolja, hogy mennyire motiváltak végzett hallgatóik munkalehetőségeinek

megismerésében. A pályakövetés fontosságát azonban szinte minden interjúalanyunk

megerősítette.

A pályakövetéses vizsgálatok eredményei az oktatók számára azért fontosak, mert

visszajelzésül szolgálnak saját munkájukról, arról, hogy mennyire releváns és jól használható

ismeretekkel látták el a diákokat az egyetemi, főiskolai évek alatt. Ha nem kapnak

visszajelzést, a lehetséges változtatási irányokat sem tudják kialakítani. Ám az oktatók úgy

vélik: meglehetősen információhiányosak a pályakövetéssel kapcsolatban.

A pályakövetési rendszer egyik legnagyobb problémájának azt tartják, hogy az információ-

visszacsatolás hiánya miatt gyakran felesleges adminisztrációnak tűnik számukra a formális

rendszerben működő pályakövetés.

Formális és informális pályakövetés

Az oktatói interjúk alapján megállapíthatjuk, hogy a pályakövetés formális rendszere

(adatbázis, kérdőíves utánkövetés, DPR kutatás stb.) mellett sokkal gyakoribb az informális

módszer. Ez az oktató és a hallgató személyes kapcsolatára épül, azaz aktivitást igényel

mindkét fél részéről. Az oktatók többségének formálisan nincs ismerete arról, hogy hova

mennek dolgozni azok a fiatalok, akik kikerülnek az egyetem falai közül, de informális

csatornákról a legtöbben beszámoltak.

A formális pályakövetés, pontosabban a DPR rendszerével kapcsolatban kiderült, hogy az

oktatók egy része azt nem ismeri eléggé, illetve nem tartja hatékonynak. Ötletként merült fel

egy olyan elektronikus nyilvántartó rendszer, mely a TAJ szám (pontosabban, a

járulékfizetés) alapján tenné követhetővé a hallgatók sorsát, a hallgatók válaszadási

hajlandóságától függő kérdőíves utánkövetési módszer helyett (Vö. Fodor 2011, Veroszta

2011).

A DPR rendszert jól ismerők összességében pozitívan nyilatkoztak a szisztémáról.

Találkoztunk olyan, egyetemi karon dolgozó oktatóval, aki arról számolt be, hogy náluk

felmérik a munkáltatói igényeket, és igyekeznek követni a végzett hallgatók sorsát is. A kettő

együtt érvényes és reális képet adhat a munkaerőpiac keresleti és kínálati oldaláról egyaránt.

Nehézségek a pályakövetésben

Az oktatók érdeklődését azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetőségekhez fordulnak volt

diákjaik, több tényező is befolyásolja. A legproblematikusabb pontként az időhiányt és a

tömegesedés hatására megnövekedett hallgatói létszámot jelölték meg a kapcsolattartás és a

pályakövetés fő akadályaiként. Az oktatók a tanítás mellett nagy időigényű adminisztratív

feladatot is ellátnak, ami véleményük szerint gátolja a tanár-diák kapcsolat megfelelő

szintjének kialakítását, megtartását.

Az oktatók egy része valóban nem érdeklődik a hallgatók sorsáról, ezt nem tartják

feladatuknak. Az ilyen attitűd mellett az egyéni törekvések is nehezebben érvényesülnek.

Nehézségként értékelik az oktatók továbbá az egyetemet elhagyó diákok megkeresésének

módját. A személyes megkeresés nehezen kivitelezhető, sokszor lehetetlen. Igaz, hogy a

technikai lehetőségek (a hallgató meghagyja e-mail elérhetőségét) megteremtik ennek keretét,

de a problémát a visszaküldött kérdőívek alacsony aránya jelenti. A hallgatót is motiválttá

kellene tenni, hogy fontosnak tartsa a visszajelzést az „alma mater” felé. Ennek alapját azok a

kötődések jelenthetnék, melyek a tömegesedés, a személytelenebb oktatás miatt nem

alakulnak ki a hallgatókban. Az oktatók úgy látják, hogy az egyetem (főiskola) szolgáltató



138 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

hellyé vált. A hallgató bekerül, megszerzi a diplomát, s nem tartja fontosnak, hogy az utána

következő generációt segítse tapasztalatainak átadásával. Természetesen vannak kivételek is.

Ezekre lehet építeni a félig formális, félig informális pályakövető rendszereket.

A pályakövetés hatékonyságának növelése

A diplomás fiatalok pályakövetése a minőségbiztosítás mellett az oktatók (intézetek,

tanszékek) számára is fontos visszajelzésként szolgálna. Ennek fejlesztése további feladatokat

jelent. Az oktatókkal készült interjúk több lehetséges módszert neveztek meg: öregdiák-

(alumni) évfolyam találkozók, online kérdőív, országos adatbázis, külön feladatkör a

hallgatók felkutatására, megkérdezésére, szakmai napok visszatérő, volt diákokkal, világháló

adta lehetőségek (közösségi portálok: iwiw, facebook stb.)

Javaslatok, összegzés

A legjellemzőbb probléma, amely szinte minden témánál szóba került, az információáramlás

esetlegessége vagy hiánya volt. Az oktatók „stratégiai kapocsként” jelentős szerepet töltenek

be az egyetem és a munka világa között. Gyakran kapcsolatban állnak a különböző egyetemi

szintek vezetésével, a munkaerőpiaccal és a hallgatókkal egyaránt, így az azok közötti

információáramlás mozgatórugói, gócpontjai lehetnek. Az azonban önmagában még nem

elég, hogyha az oktatók egyénileg, saját lelkiismeretükre bízva töltik be ezt a funkciót. Átfogó

és valóban működő stratégiát várnak el ahhoz, hogy az információk, tapasztalatok és

vélemények minden irányba áramolhassanak:

„felfelé” – azaz az oktatók felől a tanszéki, intézeti, kari, egyetemi vagy országos szint

felé, ahol azokat összegyűjtik és rendszerezik;

„lefelé” – azaz a hallgatók felé;

horizontális szinten is – az oktatók egymás között is hatékonyabban tudjanak

tapasztalatot, információt cserélni.

Mindehhez javasolják például olyan fórumok, viták, közösségi események, börzék, nyíltnapok

tartását, ahol az információk kicserélésére, a vélemények megvitatására lenne lehetőség. Nem

tartják kizártnak azt sem, hogy információs anyagokat (pl. elektronikus hírlevelet, szakmai

lapokat, elhelyezkedéssel kapcsolatos kutatási eredményeket) kapjanak a „felsőbb szintektől”.

Egyesek szerint pedig egyszerűen csak több időt kellene biztosítani az oktatóknak, hiszen

szívesen járnának több szakmai eseményre, és beszélgetnének többet hallgatóikkal. Továbbá

szívesen vennék, ha gyakrabban megkérdeznék a véleményüket, lehetőleg még a döntések

meghozatala előtt. Volt olyan interjúalanyunk is, aki arra panaszkodott, hogy ő elmondja a

véleményét, ahol csak lehet, de úgy látja, hogy azokat nem veszik figyelembe.

A munkaerőpiaccal való kapcsolatok terén számos tennivalót látnak az oktatók. A jól működő

formális kapcsolatok mellett sok olyan esettel találkoztunk, amikor a formális kapcsolatok

híján aránytalanul felértékelődnek az informális összefonódások. Ezek azonban nagy energia-

és időbefektetést igényelnek az oktatóktól. Javaslatok:

régi jól működő gyakorlatok visszaállítása,

más egyetemek/karok jó gyakorlatainak átvétele,

az egyetem gyakrabban lépjen fel kezdeményezőként,

mértékletesség a kapcsolatokban, hogy az egyetem megőrizhesse autonómiáját,

öregdiákrendszer fejlesztése,

annak megelőzése, hogy a tanszékek anyagi függőségbe kerüljenek a munkaerőpiac

valamely szereplőjével.



139 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A munkaerőpiacon eltöltött gyakorlatokkal kapcsolatban sok esetlegességről számoltak be az

oktatók. A legégetőbb teendők, javaslatok:

hatékonyabb ellenőrzés és feedback a diákok számára,

a gyakorlat céljának, helyének, szerepének koncepcionális deklarálása a képzésben,

bizonyos szakoknál heti egy nap intézetlátogatás,

egy gyakorlatokat szervező iroda kialakítása,

a feltételeknek a követelményekhez történő igazítása (pl. financiális, infrastrukturális

feltételek).

Az oktatókkal készült interjúkból több megoldás, lehetőség is kirajzolódik a hallgatók

elhelyezkedési esélyeinek javítására. Ezek közé tartoznak a több gyakorlatot preferáló

javaslatok, melyek a munkahelyi elvárásoknak megfelelő ismeretekkel vérteznék fel a

hallgatókat. A hallgatók külföldi munkavállalása az aktuális helyi munkalehetőségekben

keresendő. Ezt ellensúlyozhatnák a jól eltervezett és megalapozott életpályamodellek

(pedagógusképzés, orvosképzés), de a részmunkaidős munkalehetőségek is megoldást

jelentenének.

A Diplomás Pályakövető Rendszer témájában készített oktatói interjúk rávilágítottak a

hallgatók elhelyezkedési problémái mellett a pályakövetési szisztéma működésének

sajátosságaira is. Az elhelyezkedéssel kapcsolatban karonként és szakonként eltérő

véleményeket hallottunk. A mérnök, természettudományos szakok munkaerőhiányáról szóló

beszámolók az országos statisztikai adatokat erősítették meg. A bölcsészettudományi

területen végzők és a jogászok azonban már egyre nehezebben kapnak munkát a régióban. A

mobilitás e két területen elkerülhetetlen követelmény. Az elhelyezkedést segítő karrierirodák,

állásbörzék nem minden szakmában adnak lehetőséget a fiatalok számára.

Az oktatók csak részben érzik feladatuknak az elhelyezkedés elősegítését, de gyakran ők is

nehézségekkel állnak szemben, főleg akkor, ha gyakorlat hiányában nincs elég rálátásuk egy-

egy szakterület aktuális elvárására, igényére. Kitapintható volt az egyetem funkciójának

meghatározásából eredő dilemma, azaz, hogy értelmiséget képezzen, általános és magas

szintű ismereteket vagy inkább az elhelyezkedést segítő, gyakorlatorientáltabb képzést

kínáljon-e.

Az oktatókra háruló adminisztratív feladatok további nehézséget jelentenek az amúgy is laza

tanár-diák kapcsolat terén, ami a pályakövetés informális rendszerében is hiányként

jelentkezik. Az oktató egyéni akciója, hozzáállása javíthat a helyzeten. Elmondhatjuk, hogy a

tanárok egy része rendelkezik információval volt diákjairól, de ez az arány elmarad a

kívánatostól, és ez is az oktatás struktúrájának újragondolására ösztönöz. Az oktatók által

felvetett pályakövetési módszerek között több olyan lehetőség is van, melyet érdemes ötvözni

az adminisztratív kérdőíves technikával. Ilyenek például az alumni találkozók, a szakmai

napok meghívott, volt diákokkal, hiszen ezek az alkalmak tájékozódási lehetőséget

jelenthetnek a képzésben lévő diáktársak számára is.

Az álláshoz jutás egyik szegmenseként a diplomát adó intézmény minőségi javulása is

megjelenik. Azokon a területeken, ahol erős verseny van a különböző intézményekben

szerezhető diplomák között, fontos, hogy az ismereteket megfelelően adják át a diákoknak, s

ezáltal az intézmény presztízse nőjön, hiszen ez magával vonzza a diploma értékének

javulását is (jogászképzés, TTK-s területek). Az interjúkból kiderült, hogy az egyetemen

működő pályakövetéssel és a tudástranszferrel foglalkozó irodák nagyobb és szélesebb körű

megjelenése, a hallgatói és oktatói köztudatba való beépülése is sokat lendíthetne az

elhelyezkedésnél. Az oktatók szívesen látnának olyan összejöveteleket, ahol az alumni tagok

személyesen mondhatnák el munkahelyi tapasztalataikat, ezzel is segítve a frissdiplomások



140 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

helyzetét. Az oktatók közül többen utaltak arra az amerikai példára, mely szerint a hallgatókat

teljesítményük alapján rangsorba állítják, ezzel is segítve a munkaerőpiac szereplőit a

választásban.

Az interjúk legfőbb tanulsága talán az, hogy az általunk megkérdezett 23 oktató rendkívül

eltérő képpel, véleménnyel, tapasztalattal rendelkezik az általunk felvetett témákról. Ezek

eltérő igényeket is generálnak az oktatók saját munkáját illetően. Az egyetemnek nehéz, de

nem vállalhatatlan feladata, hogy e sokszínűségben olyan központi és helyi igényeket is

figyelembe vevő célokat jelöljön ki, hogy azzal minden oktató azonosulni tudjon, és olyan

eszközöket biztosítson azok eléréséhez, amelyekből a megfelelő mértékben részesülnek az

oktatók minden karon. „A gyár ma termel. Az egyetem a jövőnek dolgozik.” (oktató, TTK)


Arrow, K. J. (2002): Az egyetemi oktatás rostáló szerepe. In Polónyi István (szerk.) (2002):

Oktatás és gazdaság. Pallas Debrecina 6. kötet – A Debreceni Egyetem

Neveléstudományi Tanszékének kiadványsorozata, Debrecen, pp. 174-178.

Bourdieu, Pierre (1978): A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Budapest: Gondolat

FIDÉV (2004): Galasi Péter – Nagy Gyula – Varga Júlia: Fiatal diplomások munkaerő-piaci

helyzetének változása 1999-2003 (Jelentés a FIDÉV kutatás első követéses felvételének

eredményeiről), Budapest

Fodor Szabolcs (2011): A diplomások helyzete Magyarországon a pályakövetési adatok

tükrében (konferencia előadás diasora). Forrás:

www.mutf.hu/dpr_eredmenyek_20110309_mutf_fodor%20szabolcs.pdf

Glennerster, H. (1999): Az oktatás gazdaságtana: a szerencse forgandó? In Csaba I. – Tóth I.

Gy. (szerk.): A jóléti állam politikai gazdaságtana. Budapest: Osiris Kiadó – Láthatatlan

Kollégium, pp. 317-335.

Nándori Emese (2010): Átmenet a felsőoktatásból a munkaerőpiacra. In Garai O. – Horváth

T. – Kiss L. – Szép L. – Veroszta Zs. (szerk.): Diplomás pályakövetés IV.

Frissdiplomások 2010. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felsőoktatási

Osztály. pp. 193-202.

Polónyi István – Timár János (2001): Tudásgyár vagy papírgyár? Budapest: Új Mandátum

Könyvkiadó

Polónyi István – Timár János (2002): A gazdasági fejlődés összefüggése a foglalkozási é

képzettségi struktúrával. In Polónyi István (szerk.) (2002): Oktatás és gazdaság. Pallas

Debrecina 6. kötet – A Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékének

kiadványsorozata, Debrecen, pp. 149-157.

Polónyi István (2002): Bevezetés. In Polónyi István (szerk.) (2002): Oktatás és gazdaság.

Pallas Debrecina 6. kötet – A Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékének

kiadványsorozata, Debrecen, pp. 3-10.

Rosen, Sherwin (1998): Emberi tőke. In Lengyel György - Szántó Zoltán (szerk.): Tőkefajták:

A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula Kiadó, pp. 71-100.

Varga Júlia (2010): Pályakezdő diplomások keresete, munkaerő-piaci sikeressége a 2000-es

évek elején. In Garai O. – Horváth T. – Kiss L. – Szép L. – Veroszta Zs. (szerk.):

Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások 2010. Educatio Társadalmi Szolgáltató

Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály. pp. 59-72.

Veroszta Zsuzsanna (2011): A diplomások helyzete Magyarországon a pályakövetési adatok

tükrében (konferencia előadás diasora). Forrás:

www.felvi.hu/pub_bin/dload/DPR.../DrVerosztaZsuzsanna_20110224.ppt



141 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Szűcs Edit – Balla Tibor – Halczman Attila

A frissdiplomások és a munkáltatók véleménye és elvárásai a képzésről

Az utóbbi években a nemzetközi és a hazai felsőoktatás jelentős változásokon ment keresztül.

A felsőoktatási intézmények versenyhelyzetbe kerültek a demográfiai változások miatt. Az

intézmények számára kihívást jelentett a bolognai rendszer bevezetése. A képzés

folyamatával szemben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az intézményekben

elsajátított tudás sikeres legyen a színvonalas munkavégzéshez, a frissdiplomások

pályakezdéséhez. Számos európai országban végeznek különböző méréseket a végzett

hallgatók és a munkaerő-piaci szereplők körében annak érdekében, hogy a visszajelzésekből a

képzési folyamatok minőségi színvonalát javítani tudják. Jelen tanulmány, bemutatja a

Debreceni Egyetem munkaerő piaci szereplők körében végzett méréseket, valamint mérési

módszereket mutat nemzetközi viszonylatban.

Kompetencia vizsgálatok Európában

A felsőoktatási intézmények versenyképességének egyik meghatározója, hogy a végzettjeiket

milyen eséllyel tudják a munkaerő-piac szereplői alkalmazni. Az Európai felsőoktatási térség

egyre inkább támaszkodik a kompetencia mérések eredményeire. Az európai kutatások alapját

az EU Lisszaboni nyilatkozata határozta meg, mely a felsőoktatásnak a gazdasággal és a

versenyképességgel való kapcsolatát vizsgálta. Az Európa Tanács kezdeményezte, hogy

hozzanak létre egy Európai keretrendszert az alapvető kompetenciák meghatározására. Az

Európai felsőoktatás kutatók a ’90-es évek végétől vizsgálják a felsőoktatási tanulmányok és a

munkavállalás kapcsolatát. Az első mérést 1998-ban a CHEERS (Careers after Graduation -

an European Research Study) program keretében végezték kilenc nyugat-európai országban,

továbbá Norvégiában, Csehország és Japánban. Az alkalmazott kérdőív vizsgált területei:

szociális háttér, vizsgaeredmények, tanulmányok végeztével munkaerő-piaci megjelenés,

pályakezdés, tanulmányok és munkavállalás kapcsolata, munkahelyi elégedettség,

visszacsatolás. A tanulmány segített megérteni a közös és az eltérő elemeket a felsőoktatási

tanulmányok és a foglakoztatási területek között. Mindezek mellett a CHEERS program

vizsgálta az alábbiakat: a végzettségi szint szerepét, a követelményeket az általános és

speciális kompetenciákhoz, a mobilitást, valamint az élethosszig tartó tanulás növekvő

szerepét, a régió diverzifikációját a felsőoktatásban.[1]

A felsőoktatási tanulmányok és a munkavállalás kapcsolatát vizsgálja a REFLEX (The

Flexible Professional in the Knowledge Society New Demands on Higher Education in

Europe) projekt is. A projekt az EU STREP (Specific Targeted Research Project) hatodik

alprogramjának keretében valósult meg. A projektben tizenöt ország vesz részt (Ausztria,

Finnország. Németország, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Spanyolország, Egyesült

Királyság, Belgium, Csehország, Portugália, Észtország Franciaország Svájc és Japán)

Oroszországban és Latin Amerikában (Mexikó és Kolumbia) párhuzamosan futó projektekben

is használják a REFLEX módszert. A projekt három vizsgálandó területet emel ki: a

kompetenciák azonosítását, annak vizsgálatát, hogy a felsőoktatási intézmények miként

fejlesztik ezen kompetenciákat, valamint munkaerő-piaci elvárásokat ezen kompetenciák

vonatkozásában. [2]

A HEGESCO projekt (Higher Education as a Generator of Strategic Competences) a

REFLEX projekt kiterjesztése az új uniós tagállamokra. A konzorciumi projektben hat ország

vesz részt. A Ljubljanai Egyetem kiemelkedő szerepet játszott, mely 56.000 hallgatójával az

egyik legnagyobb felsőoktatási intézmény. A ROA-ra (Research Centre for Education and the

Labour Market at the University of Maastricht – the Netherlands) esett a vezető partner



142 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

szerep, vállalva a megvalósítás felelősségét. További négy partner (Litvánia, Magyarország,

Lengyelország, Törökország) csatlakozott a projekthez, fontos szerepet játszva az

foglalkoztathatóság területén. A 2008-ban lezajlott adatfelvételek a REFLEX tematikájához

és koncepciójához igazodtak. A HEGESCO projekt két kiemelt területet vizsgál: melyek azok

a kompetenciák, amit elvárnak egy felsőoktatásban végzettől annak érdekében, hogy aktív és

hatékony tagja legyen a társadalomnak? Hogyan járulhatnak hozzá a felsőoktatási

intézmények ezen kompetenciák bővítéséhez? A HEGESCO projekt elemzésének

legfontosabb eredménye, hogy az európai frissdiplomások néhány hónapon belül állást

találnak és végzettségüknek megfelelő munkakört töltenek be mintegy öt éven belül. Az

elemzés eredménye, hogy a tanulásból a munkába való átmenet akkor zökkenőmentes, ha van

a frissdiplomásnak szakirányú munkatapasztalata. A nagy tudományos presztízsű

képzésekben végzettek előnyt élveznek. A végzettektől a kompetenciák széles körét és a

speciális szakterületi készségeket egyaránt elvárják. Az elemzések beigazolták, hogy a

frissdiplomások a felsőoktatási tanulmányaik szerepét fontosabbnak tartják a személyes

fejlődésük tekintetében, mint a munkahelyi hasznosítás vonatkozásában. [3]

TUNING projekt

A Deusto Egyetem és a Groningeni Egyetem kezdeményezésére az Európai Unió Socrates

programjának keretében 2000-ben indult el a Tuning projekt (Educational Structures in

Europe). A projektben résztvevő egyetemek a Bolognai folyamat gyakorlatban felmerült

kérdéseire keresték a választ. A projektben is megfogalmazódnak az alapvető kompetenciák,

valamint a különböző szakterületeken fontos speciális kompetenciák is. A program egy

európai szintű egyeztetést kezdeményezett egyetemi oktatók, frissdiplomások és a munkaadók

részvételével. Ennek eredményeként állt össze az általános és az egyes szakterületekhez

illeszkedő kompetenciák gyűjteménye. A Tuning projektben háromféle általános

kompetenciát különböztetnek meg: instrumentális kompetenciák (kognitív, módszertani,

technológiai és nyelvi képességek); interperszonális kompetenciák (önkifejezés,

együttműködés és más társas készségek); rendszerszintű kompetenciák (kombináció

képessége, rész-egész viszonyaira, az egész rendszert átalakító változtatásra vonatkozó

képességek). A projekt összesen tíz instrumentális, nyolc interperszonális és tizenkét

rendszerszintű kompetenciát fogalmaz meg. A projekt során százegy európai egyetemi intézet

részvételével a frissdiplomásokra vonatkozó kutatásokban abból indultak ki, hogy az általuk

felmért általános, illetve szakterületi kompetenciák nem függetleníthetők a diszciplináris

tudástól, annak az egyetemek által megvalósított elsajátításától. A projekt során vizsgálták a

munkaerő-piac által fontosnak ítélt kompetenciákat is. A munkaadók és a végzettek

ugyanazokat a kompetenciákat tartják szem előtt, például képesség a tanulásra, az önálló

munkavégzés képessége, általános tudás, az elemzés és az integráció képessége, valamint

problémamegoldás.[4] A későbbiekben bemutatásra kerülő kutatási eredmények a Debreceni

Egyetemen is ezt igazolják.

Hazai diplomás pályakövetés

A hazai diplomás pályakövetés első komoly mérésére már a hetvenes években sor került, a

Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont egy longitudinális vizsgálat keretében a bekerüléstől

a munkahelyig követte a végzettek életútját. Az átfogó, országos vizsgálatokra csak

negyedszázad múltán került újra sor, a Fiatal Diplomások Munkaerő-piaci Életpálya-

vizsgálata (FIDÉV) 2006-ban a frissdiplomások elhelyezkedési lehetőségeit, státuszát,

jövedelmi viszonyait elemezte. Ezt követően került sor a PhD karrierkutatásra (az MTA, az

FTT, és a Doktoranduszok Országos Szövetsége szervezésében), majd a Márton Áron

Szakkollégium a Magyarországon végzett határon túli fiatalok életpályáját vizsgálta. Az

Országos Felsőoktatási Információs Központ 2006-ban az intézményi vezetők és az oktatók



143 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

körében folytatott interjús és kérdőíves kutatást. Az átfogó, több ezer aktív hallgatót és

végzett frissdiplomást érintő, a nemzetközi és a hazai tapasztalatokat figyelembe vevő

kutatássorozatot az Educatio Társadalmi Szolgálattó Nonprofit Kft. szervezte 2009 és 2010

folyamán a TÁMOP 4.1.3. pályázati projekt keretében. A projekt célja a kutatási eredmények

tapasztalatai alapján módszertani támogatás nyújtása a Diplomás Pályakövető Rendszert a

TÁMOP 4.1.1. pályázat keretében bevezető egyetemeknek és főiskoláknak, mely

intézmények egyúttal a közös mérőeszközök alapján összehasonlítható eredményeiket az

Educatio Kft., közvetetten a felsőoktatás irányítás rendelkezésére bocsátják. [5]

Kompetenciamérés a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetemen is komoly előzményei voltak a jelen DPR vizsgálatoknak. Ezek egy

része arra irányult, hogy a karok alumni szervezetet hozzanak létre, illetve pályázati

keretekben karrier irodákat működtessenek. Az átfogóbb, egyetemi szintű, a végzett

hallgatókra és a munkáltatókra irányuló mérések 2004-ben a Minőségbiztosítási-és fejlesztési

Igazgatóság által folytatott felmérések voltak, melynek eredményei az akkreditációs

folyamatokba is beépültek. A karokon folyó hasonló vizsgálatok közül az Állam-és

Jogtudományi Kar 2001-től indított mérései emelhetők ki. A Debreceni Egyetem sikeres

TÁMOP pályázata eredményeként került sor a DPR szervezeti kiépítésére és a mérések

lefolytatására – azokban a keretekben és mérőeszközökkel, amelyeket a pályázati projektben

központilag meghatároztak. Az egyetem DPR tevékenysége a minőségbiztosítás-és fejlesztés

szervezeti rendszerére épül, szakmai vezetője a Debreceni Egyetem minőségbiztosítási rektori

megbízottja. Tagjai az egyetemen működő három centrum és a karok minőségbiztosítási

felelősei, akik részben a célok megfogalmazásában, részben a program operatív

megvalósításában vesznek részt. A Diplomás Pályakövető Rendszerben az alábbi kötelező

elemek szerepelnek:

Az aktív hallgatók motivációinak on-line kérdőíves vizsgálata a futamidő (2009.

december – 2011. november) között kétszer

A 2007-ben és a 2009-ben végzett hallgatók on-line kérdőíves megkeresése 2010

tavaszán, majd a 2008-ban és a 2010-ben végzetteké 2011 tavaszán

A 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben végzett hallgatók közül választott reprezentatív

minta körében folytatott, személyes lekérdezésen alapuló kérdőíves kutatás 2010

őszén

Jelen kutatási eredmények a munkaerő-piaci szereplőkre vonatkoznak, de a tanulmány végén

a kapott eredményeket összehasonlítjuk 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatókra vonatkozó

eredményekkel.

A munkaerő-piaci szereplők körében végzett vizsgálatok eredményei

A Debreceni Egyetem DPR keretében több hullámban kerestük meg a potenciális

munkáltatókat, főként azokat, melyekkel az egyetem karai rendszeres kapcsolatban vannak. A

három megkeresés eredményeként 414 különböző típusú intézménynek és gazdálkodási

szervezetnek az elvárásait, véleményét dolgoztuk fel. A szervezetek működésének helyszínei:

32,4% Hajdú-Bihar megye, 18,8% Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, 12,4% Borsod-Abaúj-

Zemplén megye. A szervezetek formája tekintetében, 17% Kft., 11,9% Zrt., Nyrt., 66% pedig

egyéb. A tulajdonosi szerkezetet tekintve 52,7% önkormányzati, 25% magántulajdon, 11,6%

állami tulajdonú.

A felmérés empirikus eredményei alapján a munkáltatók által a legfontosabbnak tartott

személyiségjegyek egy munkavállaló esetében a felkészültség, valamint a problémamegoldó

készség. A személyiségjegyek megítélését az 1. ábra szemlélteti.



144 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

1. ábra A végzett hallgatók legfontosabb személyiségjegyei a munkáltatók szerint

2. ábra A személyiségjegyek megítélésének összehasonlítása

A személyiségjegyek megítélésénél a felkészültséget a végzett hallgatók 51%-a tartja a

legfontosabbnak, míg a munkáltatók ugyanerre a kérdésre 39,1%-ot adtak. A kommunikációs

készség megítélésében is jelentős különbség mutatkozik, a munkáltatók mintegy 9,6%-a tartja

a legfontosabbnak, a végzett hallgatók vonatkozásában ugyanez a szempont csupán 1,6%.

A munkaerő-piaci szereplők körében végzett mérések során vizsgáltuk, hogy a diplomás

munkaerő kiválasztása során általában milyen szempontokat vesznek figyelembe. A

szempontokra kapott értékeket a 3. ábra szemlélteti.



145 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

3. ábra A diplomás munkaerő kiválasztása során értékelt szempontok

A munkaerő kiválasztási folyamatban a munkáltatók az interjún szerzett tapasztalatokat

tartják legfontosabbnak, meghatározó még a tanulmányi eredmény, a szakmai gyakorlat,

valamint a diplomát adó intézmény presztízse.

A munkavállalók értékelték, hogy az adott intézmény/kar mennyire tudta átadni az elméleti

alapokat, a gyakorlatot, a számítógépes ismereteket, az idegennyelv tudást, a csapatmunkához

szükséges készséget, a problémamegoldó készséget, stb. A komplett kiértékelést a 4. számú

ábra mutatja.

5. ábra Az intézmény által átadott ismeretek, készségek értékelése



146 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A Debreceni Egyetem megítélése szempontjából két tényező kiemelkedő, az elméleti alapok

átadása és az oktatás színvonala. A munkaerő-piaci szereplők a nyelvi képzés fontosságára is

felhívják a figyelmünket.

A méréseink során értékelést kaptunk a Debreceni Egyetem szerepéről és súlyáról a régióban.

A munkáltatók elégedettek a megfelelő képzettségű munkaerő biztosításával, de folyamatos

párbeszédre hívták fel a figyelmet a régió intézményeivel, vállalataival.

Jelen tanulmányban célul tűztük ki, hogy a TUNING projektnek megfelelően

összehasonlíthassuk a végzett hallgatók véleményét a munkaerő-piaci szereplők

véleményével. Ezért néhány mérési eredmény mutatunk be a következőkben a végzett

hallgatók vonatkozásában.

Végzett hallgatók elégedettsége a munkakörrel

A frissdiplomások a szakmai előmenetel, a karrierépítés szempontjából elégedettek, míg

természetesen a legkevesebben a jövedelmükkel vannak megelégedve. A válaszok fő

komponense méri a jelenlegi munkával való általános elégedettséget. A kalibrált skála átlaga

67 pontnak adódott, ami a közepesnél valamivel jobb általános értékelést takar. Az általános

elégedettség mérő skála értéke a válaszadók 17%-a körében ≤ 50 pontnál, azaz ennyien

elégedetlenek a jelenlegi munkájukkal. A válaszadók 26% -a körében azonban 75 pontnál

magasabb az általános elégedettség mutató értéke, azaz a frissdiplomások negyede elégedett

jelenlegi munkájával. Az általános elégedettségmutató r=0,21 szinten korrelál a tanulmányok

skálával. Ez azt jelenti, hogy azok elégedettek a munkájukkal, akik nagy jelentőséget

tulajdonítnak a munka megszerzésében az egyetemen megszerzett tudásuknak. A jelenlegi

munkahellyel való megelégedettség alakulását a 6. ábra szemlélteti.

6. ábra: Jelenlegi munkahellyel való megelégedettség

Tanulmányok megítélése a végzett hallgatók körében

Az online kérdőívek és a személyes interjúk során a frissdiplomások körében 18 készséget,

ismeretet vizsgáltunk, ahhoz a foglalkozatási területhez melynek feladatait jelenleg ellátja. A

válaszok azonban kevéssé szórtak, a többség minden készséget hajlamos fontosnak érezni

kivéve az idegen nyelvtudást. A további elemzések során vizsgáltuk, hogy a Debreceni



147 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Egyetem mennyire adta át a 18 készséget, ismeretet a megkérdezetteknek, majd 100 fokú

skálára vetítve a válaszokat összehasonlítottuk a fontosság és elégedettség átlagait.

Jelentősebb eltérést csak azoknál a készségeknél, ismereteknél találtunk, amelyeket csak a

munkahelyen lehet elsajátítani. Megvizsgálva az értékelő válaszok együttjárásait,

megállapítható, hogy az összes értékelés szorosan korrelál, azaz a válaszadók egy általános

attitűd szerint értékeltek. A 18 készség, ismeret átlaga viszont megbízhatóan méri ezt az

általános attitűdöt. (Cronbach α=0,96). Az általános értékelő skála átlaga 65 pont, a

válaszadók 29%-ának körében ≤ 50 pont, míg a 37%-uk körében ≥ 75 pont a mutató értéke,

ebből 4%-nál 100 pont, ami azt jelenti, hogy ezek a válaszadók mind a 18 területen jelesre

értékelték egyetemünk tudásátadását.

7. ábra: A Debreceni Egyetem képzésével való megelégedettség alakulása

8. ábra: A Debreceni Egyetemen szerzett készségek minősítése



148 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A személyes interjúk során vizsgáltuk, hogy a végzett hallgatók mennyire elégedettek a

gyakorlati képzés színvonalával, az elméleti képzés színvonalával a tanárok

segítőkészségével, tanult ismeretek alkalmazhatóságával, az elhelyezkedés során

hasznosítható kompetenciák kifejlesztésével, az intézményi szolgáltatásokkal a későbbiekben

hasznosítható kapcsolatok kiépítésének lehetőségével, valamint a végzés utáni elhelyezkedés

segítésével. A nyolc választ egyszerre elemezve megállapítható, hogy a vélemények két

faktorba rendeződnek. Az első faktor alapján képzett skála a képzés gyakorlati aspektusaival

való elégedettséget méri, a második pedig az elméleti aspektussal való elégedettséget.

1. táblázat: Gyakorlati faktor

1. faktor súly átlag

végzés utáni elhelyezkedés segítése 0,79 59 pont

a későbbi érvényesülés során hasznosítható kapcsolatok

kiépítésének lehetősége

0,79 66 pont

gyakorlati képzés színvonala 0,66 72 pont

elhelyezkedés során hasznosítható általános készségek,

kompetenciák kifejlesztése

0,59 70 pont

tanult ismeretek alkalmazhatósága 0,43 71 pont

A gyakorlat skála átlaga 67 pont, a skála értéke a válaszadók 16%-nál ≤ 50 pont. A

válaszadók 39%-a körében ≥75 pont.

2. táblázat: Elméleti faktor

2. faktor súly átlag

elméleti képzés színvonala 0,73 77 pont

tanárok segítőkészsége 0,72 75 pont

tanult ismeretek alkalmazhatósága 0,68 71 pont

intézményi szolgáltatások színvonala 0,48 71 pont

Az elméleti skála átlaga 73 pont, azaz a Debreceni Egyetemen végzett frissdiplomások

elégedettebbek az elméleti, mint a gyakorlati aspektussal. A válaszadók 6%-a körében a skála

érték ≤ 50 pont, míg 54%-uknál ≥ 75 pontnál. A gyakorlat és elmélet skálák szorosan

korrelálnak (r=0,60), ami azt jelenti, hogy itt is egy általános attitűd határozza meg az

értékeket. Mindkét skála szignifikánsan és pozitívan korrelál a korábban bemutatott értékelés

skálával, ami azt méri, hogy mennyire elégedettek a frissdiplomások az egyetemen kapott

képzéssel, abból a szempontból, hogy miként segíti ez a képzés őket a jelenlegi munkájukban.

A gyakorlati skála átlagai nem különböznek szignifikánsan a képzési területek szerint, az

elméleti skálánál viszont szignifikánsak a különbségek. A bölcsészek és a pedagógusok

nagyon elégedettek, míg az informatika területén végzettek kevésbé.

Kompetenciaszámítás

A Tuning projektben háromféle általános kompetenciát különböztetnek meg: instrumentális

kompetenciák (kognitív, módszertani, technológiai és nyelvi képességek); interperszonális

kompetenciák (önkifejezés, együttműködés és más társas készségek); rendszerszintű

kompetenciák (kombináció képessége, rész-egész viszonyaira, az egész rendszert átalakító

változtatásra vonatkozó képességek). A Debreceni Egyetemen kapott eredményeket is ezen

három kompetencia mentén csoportosítottuk. A kapott értékeket az 5. ábra szemlélteti.



149 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

9. ábra: Az IT, IN, R dimenziókon elért pontértékek karonként

A Tuning projekt keretében kompetencia vizsgálatokat nem csak a frissdiplomások körében

végezték el, hanem a munkaerő-piaci szereplők körében is. A Debreceni Egyetem, a DPR

projekt során, az EvaSys szoftver segítségével online kérdőíves mérést végzett a munkaadók

körében is. Az eredmények igazolták, hogy a munkaadók és a végzettek azoknak a

kompetenciáknak az elsajátításáról számolnak be, melyeket az egyetem is kiemelten kezel. Az

egyetemen szerzett készségek megítélése során különbség mutatkozik a számítógépes

gyakorlatok, a számítási feladatok és a logikai-térbeli gondolkodás között. Az egyetemen

megszerzett készségek megítélését a munkaerő-piacon és a végzett hallgatók körében a 10.

ábra szemlélteti.

10. ábra: A Debreceni Egyetemen szerzett készségek megítélése a munkaerő-piacon és a

végzett hallgatók körében

Rendszerszintű

kompetencia (R)

Interperszonális

kompetencia (IT)

Instrumentális

kompetencia (IN)



150 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

11. ábra: IT, IN, R dimenziókon elért pontértékek összehasonlítása a munkaerő piacon

és a végzett hallgatók körében

A munkaerő piaci szereplők minden tényezővel kapcsolatban elégedettebbek, mint a végzett

hallgatók, különösen a számítógépes ismeretek és a számítási feladatok megítélésében adódott

jelentős különbség. Szignifikáns különbség adódott az R tényező (Rendszerszintű

kompetenciák) mentén a két csoport között Mann-Whitney próba alkalmazásával (p=0,037).


1. http://www.uni-kassel.de/incher/cheers/news_e.ghk

2. http://www.fdewb.unimaas.nl/roa/reflex/index.htm

3. http://www.hegesco.org/

4. KISS, P. (2010): Diplomás Kompetenciaigény és munkával való elégedettség.

Budapest, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft, p. 107-108.

5. http://www.unideb.hu/portal/hu/node/44

http://www.uni-kassel.de/incher/cheers/news_e.ghk

http://www.fdewb.unimaas.nl/roa/reflex/index.htm

http://www.hegesco.org/




151 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Csoba Judit – Czibere Ibolya:

„Mire készítsen fel az egyetem?” A munkaadóknak a diplomás

pályakezdőkkel és a képzőintézményekkel kapcsolatos elvárásai

A fókuszcsoportok tapasztalatai3

A 2009-es évben több szempontból is új jelenségek mutatkoztak a friss diplomások

munkaerőpiacán. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (továbbiakban GVI)

elemzései (2010) szerint ezek között a két legjelentősebb változást egyfelől a gazdasági

válság foglalkoztatásra gyakorolt hatása, másfelől a BA/BSc diplomások megjelenése

eredményezte.4 Mindezek következményeként 2009-ben országos szinten is, így térségünkben

is csökkent a kereslet, miközben a kínálat egyszerre növekedett és differenciálódott. A GVI

kimutatásai szerint, míg 2008 első félévében a friss diplomások egy éven belüli alkalmazását

a vállalatok közel 20 százaléka tervezte, addig ez az arány egy évvel később, 2009 első

félévében 11 százalékra csökkent, majd 2010-ben visszaemelkedett 24 százalékra. A GVI

kutatásaiban megszólaltatott szakértők szerint az elmúlt években növekedett a

versenyszférában az igény bizonyos végzettségű szakemberek iránt. Ennek

következményeként a vállalatok egyre nyitottabbá váltak a pályakezdő diplomások

foglalkoztatására. Ez a fajta keresletnövekedés jelentős szerepet játszik a foglalkoztatási

helyzet javulásában, hiszen több területen is, leginkább a műszaki végzettséget igénylők terén,

rendkívül komoly szakemberhiány tapasztalható. Jelenleg, a foglalkoztatott diplomások

számát tekintve, a versenyszférában átlagosan minden tizennyolcadik foglalkoztatott diplomás

pályakezdő, ezen belül legnagyobb arányban a gazdasági szolgáltatás és szállítás-raktározás

gazdasági ágakban vannak jelen, előbbiben minden nyolcadik, utóbbiban minden tizedik

munkavállaló friss diplomás (Filep-Kovács-Tamándl 2009).

Tanulmányunkban az egyetemi képzéssel és a friss diplomásokkal kapcsolatban

megfogalmazódó elvárásokra, tapasztalatokra fókuszáltunk. A régióban mérvadó munkaadók

megkérdezésével arra kerestük a választ, hogyan látják: a Debreceni Egyetem felkészíti-e a

hallgatóit és ha igen, milyen mértékig a munkaerőpiacon bekövetkezett változásokra.

A fókuszcsoportban résztvevő szervezetek jellemzői

A „Hallgatói és intézményi szolgáltatás a felsőoktatásban (TÁMOP-4.1.1.-08/1-2009-0003.)

című program keretében a munkaadói elvárásokat két fókuszcsoportos interjú keretében

vizsgáltuk. A fókuszcsoporton a képző intézményt képviselő 12 vezető mellett összesen 15

munkaadó vett részt. Ebből kilenc a nagyobb létszámot foglalkoztató, nemzetközi

multinacionális vállalatokat képviselte műszaki, informatikai és építőipari területről, hat

munkaadó pedig a szolgáltatási szektor reprezentánsa volt. A szervezetek vezetőit az interjú

során mindkét alkalommal arra kértük, hogy három fő témacsoportban, kilenc témakörben

foglalják össze véleményüket, tapasztalataikat: munkaadóként milyen elvárásokat

fogalmaznak meg a pályakezdőkkel, mint leendő munkavállalókkal szemben? Milyen

munkáltatói tapasztalatokat szereztek az egyetem által kibocsátott munkaerővel kapcsolatban

az utóbbi években? Milyen javaslatokat fogalmaznának meg a felsőoktatási intézmények

3 A tanulmány az Új Magyarország Fejlesztési Terv Diplomás Pályakövető Rendszer a Debreceni Egyetemen

(TÁMOP-4.1.1.-08/1-2009-0003.) „Hallgatói és intézményi szolgáltatás a felsőoktatásban: diplomás

pályakövető rendszer bevezetése a Debreceni Egyetemen) című projekt keretében 2010. december hó 10-én és

2011. június 6-án tartott fókuszcsoportos interjúk során elhangzottakra épül.

4 Néhány képzési forma esetében az első BA/BSc évfolyamok 2008-ban végeztek, de a legtöbb alapképzési

programban 2009-ben kaptak elsőként diplomát a hallgatók.



152 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

számára az általuk kibocsátott munkaerő sikeres elhelyezkedése érdekében? Vagyis

megítélésük szerint mire készítsen fel a felsőoktatás?

A fókuszcsoportokban résztvevő szervezetek többsége több száz (esetenként ezer) főt

foglalkoztató, leginkább diplomásokat alkalmazó, a versenyszférában tevékenykedő

munkaadóként van jelen a térségben. Ezen szervezetek a válság hatására nagy

létszámleépítéseket nem hajtottak végre, de munkaerő-állományuk létszámára az utóbbi

időszakban a stagnálás volt jellemző. Ugyanakkor a válsággal kevésbé sújtott ágazatokban

tevékenykedő szervezetek továbbra is komoly fejlesztéseket és beruházásokat terveznek és

hajtanak végre, ennél fogva körükben jelentős és folyamatos létszámbővítések zajlanak. A

Debreceni Egyetem vonzáskörzetében működő piaci szervezetek viselkedése e tekintetben

nem tér el a GVI (2010) által publikált jellemzőktől, melyek szerint Magyarországon a friss

diplomások legtipikusabb foglalkoztatói általánosságban a nagyobb, külföldi tulajdonban

lévő, tevékenységüket tekintve exportorientált vállalatok. Bár a fent hivatkozott GVI kutatás

szerint a legnagyobb arányban a friss diplomásokat a pénzügyi szolgáltatások, a turizmus és

az egyéb gazdasági szolgáltatások foglalkoztatják, a meghívott munkaadók között a

fókuszcsoporton túlsúlyban voltak az ipari termelő és gazdasági szolgáltató szektor

képviselői. Választásunkat az indokolja, hogy az országos kutatási eredmények arra utalnak,

elsősorban a külföldi tulajdonú, legalább 250 alkalmazottal rendelkező vállalatok

alkalmaznak magas arányban friss diplomásokat, s így mindennapi tapasztalataikat oszthatták

meg velünk a fókuszcsoportban (GVI 2008). A kis- és középméretű vállalkozások

képviselőinek meghívásával az egyéb szolgáltatások képviselőit is megszólítottuk.

A megkérdezett szervezetekben az egyébként lassan élénkülő munkapiacon az alacsony

fluktuációs ráta a meghatározó. Ennek következtében elsődlegesen a demográfiai cseréből

adódó munkaerő-állomány pótlását látják el a pályakezdők beállításával, a többség csak

másodsorban keres az esedékes fejlesztésekhez (többnyire) diplomás szakembereket. Mindez

nem javítja a friss diplomások elhelyezkedési esélyeit, mint ahogyan az sem, hogy a

betöltendő állások jelentős része az informális „információpiacon” kel el.

Az Országos Felsőoktatási Információs Központ kutatásai szerint a munkaerő keresésének

legelterjedtebb módja (72,72 százalékban fordul elő) az informális módon, személyes, vagy

szakmai kapcsolat útján történő keresés (OFIK 2006). A fókuszcsoportokba bevont

munkaadók esetében is ez a meghatározó a pályakezdők alkalmazásakor. Csak a

multinacionális cégeknek van nyílt pályázati rendszere. A jelenlévő munkaadók

megerősítették: az állásbetöltések többsége a személyes, informális csatornákon keresztül

történik. Igaz, ebben az informális kapcsolatépítésben nagy szerepe van a képző intézmény és

a leendő munkahely között szerveződő kapcsolatnak, a gyakornoki rendszernek, a

„mérnökóvodának” és még sok-sok egyéb módszernek, de mindegyik forma azt erősíti:

előzetes kiválasztásra építik a tartós kapcsolatokat. A leendő munkaadó célja, hogy előzetesen

legyen mód megismerni a jelölteket és nem csupán a papír, a szakmai bizonyítványok és

készségek, hanem sok esetben a jelentkező értékei és személyisége alapján dönthessenek.

Minden formában azt sugallják:

„..el kell érni, hogy a hallgató már az egyetemi évek alatt kopogjon a munkáltató ajtaján,

kezdjen el jelen lenni a szakmában”.



153 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Munkáltatói tapasztalatok a bolognai típusú képzési rendszerrel kapcsolatban

Országos szinten 2009 nyarán jelent meg az első BA/BSc diplomával rendelkező évfolyam a

munkaerőpiacon. A három éves felsőoktatási képzésben végzettek munkaerő-piaci jelenléte

egyszerre növelte és differenciálta a friss diplomások kínálatát a versenyszférában. A GKI

elemzése szerint 2010-ben a megkérdezett vállalatvezetők 70 százaléka hallott már arról,

hogy a friss diplomások munkaerőpiacán már három éves képzésben részesült BA/BSc

diplomásokkal is találkozhatnak. Eredményeik azt mutatják, hogy a hagyományos, 5 éves

képzés keretében szerzett diplomával az elhelyezkedési esélyek jelentősen jobbak, mint a 3

éves képzéssel. Míg a vállalatok 19 százaléka keres egy vagy több pozícióra hagyományos

diplomást, addig a következő egy évben csak 12 százalék szándékozik felvenni BA képzésben

részt vett diplomást. További figyelemre méltó eredmény, hogy a magyarországi vállalatok 66

százaléka ugyan nem tenne különbséget a friss diplomások munkafeltételeinek

meghatározásakor aszerint, hogy 3 éves vagy 5 éves képzésben vett-e részt a pályakezdő, de

19 százalék alacsonyabb béreket kínálna, 16 százalék pedig kisebb szakértelmet igénylő,

kisebb felelősséggel járó munkakörben látná szívesen a BA/BSc diplomásokat.

Hasonló tendenciák bontakoznak ki a fókuszcsoportokban képviselt vállalatok esetében is.

Egyes szervezeti képviselők ellentmondásos véleményekről, tapasztalatokról számoltak be a

bolognai rendszerrel kapcsolatban. Hangsúlyoznunk kell, hogy az elhangzott vélemények egy

része nem konkrét tudásra vagy tapasztalatokra, mint inkább vélelmekre épült.

A munkaadók körében lévő bizonytalanságot, információhiányt jelzi, hogy a megkérdezettek

között vannak olyanok, akik úgy tudják, a hároméves képzés súlypontja az általános elméleti

alapozáson van. Mások éppen ellenkezőleg, a képzés gyakorlatorientáltságában vélték

felfedezni az új rendszer lényegét. Ez a kettősség is jelzi: évekkel a bolognai rendszer

bevezetése után, s két évvel az első diplomások kibocsátását követően még mindig nem

világos és egyértelmű minden munkaadó számára a felsőoktatás képzési rendszerének

átalakítása, a bolognai rendszer tartalma, és különösen ennek következményei, amelyek

megjelennek a pályára lépők tudásában, „értékében”.

A tapasztalatoktól és az oktatáspolitika eredeti céljától függetlenül a munkáltatók képviselői

egyértelműen a gyakorlatorientáltságot tekintik követendő útnak mind a BA/BSc, mint az

MA/MSc képzések esetében, de úgy vélik, ennek megvalósítása akadályokba ütközik.

Véleményük szerint, ha a 3+2 éves képzések első három évében a gyakorlati tudásokat kell

megszerezni, az ezt követő két év pedig az elméleti megalapozásról szól, az sem

oktatástechnikai szempontokból nem kivitelezhető, sem a hallgatóknak nem felel meg. Ez

esetben ugyanis a hallgatók kétszer tanulják ugyanazt, csak az utolsó két évben jelentős

átfedéssel „egy kicsit mélyebben, egy kicsit szélesebben”. E helyett azt javasolják, hogy:

„Az alapképzésben a szakma módszereit és az alapjait kell megtanítani, és a

mesterképzésben kell specializálni őket. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy sok területen gyakran,

éppen fordítva történik.”

A mesterképzésben történő specializáció javaslatuk szerint azonban éppúgy elmélet is, mint

ahogyan gyakorlat. Vagyis nem az elmélet és a gyakorlat arányában tesznek különbséget a

munkaadók a maguk megrendelésének megfogalmazásakor, hanem a tanult szakma szélesebb

illetve szűkebb szakmai területében. A BA/BSc javaslatuk szerint általános tudást kell, hogy

adjon, míg az MA/MSc specializáltabb területre kell, hogy vonatkozzon.

A Bologna-rendszer nem csupán a képzésben, de a munkaerőpiacon sem alakította ki még a

maga rendszerét, s számos tisztázatlan kérdést hagy maga után mind a munkaadók, mind a

képző intézmények körében. Még nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy mire jogosít

fel a BA/BSc és mire az MA/MSc végzettség. A munkaadók is kettős viszonyt alakítottak ki a



154 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Bologna-rendszerrel kapcsolatban. Egyfelől úgy vélik, ha a BA/BSc végzettség erőssége a

gyakorlati készségek kialakítása, akkor inkább ebből a körből, s nyilvánvalóbban alacsonyabb

bérkategóriákkal keresnek munkavállalókat. A munkaadók egyik (a jelenlévők között

jelentősen kisebbségben lévő) csoportja úgy véli, hogy elegendő a BA/BSc végzettség, ennek

megszerzését követően majd úgyis a munkáltató formálja saját igényei szerint tovább a

pályakezdő tudását. A fókuszcsoporton résztvevők által megfogalmazott vélemények között

markánsan megjelent, nem biztosak benne, hogy azzal alkalmasabbá válik valaki a munkára,

hogy elvégzi a mester szintű képzést, és csak utána jelentkezik munkára. Szerintük a

pályakezdőknél úgyis nagyobb súllyal esik latba, hogy milyenek a motivációi, a szándékai a

munkával kapcsolatban, milyen a személyisége, mint a szakmai, tárgyi tudása.

„Mi mégis benne a pozitív? Pozitív, hogyha ténylegesen akar tudni és tanulni, akkor szinte

teljesen mindegy, hogy az egyetemen mire adja a fejét. Ha bejön hozzánk, akkor úgyis mást

kell csinálnia, mint amit az egyetemen tanulhatott, de ha a tanulási képessége, akarata,

ambíciója megvan, akkor bármi lehet nálunk belőle.”

További érvként hangzott el, hogy az ötéves képzésből kikerülők is nagyon kevés

munkatapasztalattal rendelkeztek, és már csak ezért sem fogják a BA/BSc képzéssel

rendelkezőket hátrányosan megkülönböztetni a 3+2 évesekkel szemben abban az esetben, ha a

pályakezdő egyéb kompetenciáival elégedettek lesznek.

A BA/BSc-MA/MSc végzettség körül kialakult bizonytalanság és az ellentmondások sora a

jelenlévők véleménye szerint arra vezethető vissza, hogy a BA/BSc képzések esetében két

megrendelő is van.

„Az egyik a munkaerőpiac a másik az egyetem. Ebből következik az a „katyvasz”, ami itt

keletkezett. Az egyetemnek a rendszer nem engedte meg, hogy két BA –t futtasson egymás

mellett: egy olyat amelyik felkészít az MA-ra (megrendelő az egyetem) meg egy olyat ahol a

munkaerőpiacra készít fel(megrendelő a piac). Sokszor a szakközépiskolában végzett

technikus többet tud a gyakorlatról, mint a BSc-n végzettek. Itt ugyanis olyan elméleti

tudásokat oktatnak, amire nincs szüksége a BSc végzését követően azoknak, akik nem mennek

MSc-re. Olyat viszont nem oktatnak, amire azoknak lenne szüksége, akik nem mennek MSc-re,

hanem rögtön munkába állnak. Ugyanakkor annyi elméleti tudást sem oktatnak, amennyi

ténylegesen kellene egy normális MSc-hez, mert muszáj valamennyi gyakorlati órát is betenni.

Egy képzés van két eltérő irányultságú kimenetre. Ez a probléma. „

A jelenlévők másik része (döntően a nagyobbik fele) MA/MSc párti. Ők elsődlegesen azt

hangsúlyozzák, hogy az ötéves képzés előszelekciót jelent a munkavállalók kiválasztásakor.

Feltételezik ugyanis, hogy a legjobbak maradnak bent a képzésben Az MA/MSc fokozaton

végzetteknek, ha nem is a gyakorlati ismereteik, de a munkavállalói készségeik – nyitottság,

rugalmasság, kreativitás, alkalmazkodó készség, idegen nyelv használata – jobbak. Ez

elősegíti a munkahelyi beilleszkedést, a későbbiek során pedig a munkahely megtartását.

Humánpolitikai stratégiáikban is fontos helyen szerepel, hogy amennyiben mégis BA/BSc

végzettséggel kerülnek hozzájuk pályakezdő kollégáik, motiválják őket az MA/MSc szintű

diploma megszerzésére is. Ezzel a pályakezdő fiatal is bizonyítja, hogy elképzelései

komolyak és a munkaadó hosszú távon is számíthat rá. Elsősorban irányító pozícióban, vezető

beosztásban tervezik az ilyen végzettségű fiatalokat elhelyezni tanulmányaik befejezését

követően.

Az MA kimenetet elvárók továbbá azzal érvelnek, hogy nagyon sok hallgató a BA/BSc

követelményeket nem képes 3 év alatt teljesíteni. Tapasztalataik szerint ez leginkább 4 év

alatt történik meg, de vannak, akik egyáltalán nem fejezik be tanulmányaikat. Ennek



155 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

hatásaként, az a hallgató, aki csak 4-5 év alatt tudja megszerezni az alapdiplomáját, nagy

valószínűséggel nem fog egy MA/MSc szintű diploma érdekében újabb vállalásokat tenni. Így

az MA/MSc szint eleve kiszűri az ambiciózus, jól teljesítő, feladatorientált fiatalokat.

A munkáltatóknak az MA/MSc végzettség mellett voksoló csoportja szerint továbbá azért sem

elegendő a BA/BSc szint megszerzése, mert szakmai szempontokból számukra kizárólag az 5

éves képzésben részesülő hallgatók képzelhetők el potenciális munkavállalóként. Ebben az

esetben a régióban azok a munkaadók, amelyek számára az egyetem nem képes MA/MSc

szinten végzett hallgatókat biztosítani, eleve vesztes pozícióba kerülnek a humánerőforrás

fejlesztésekor. Ezen a helyzeten az sem segít, ha a szakképzésért felelős intézetek a BA/BSc

képzés 3 éve alatt igyekeznek a hallgatókat minél alaposabb tudással ellátni.

„Most elég nagy gondokkal küszködünk. Mi azt tapasztaljuk, hogy az egyetem igyekszik 3

vagy 3,5 év alatt beletölteni az 5 éves anyagot a hallgatókba. Ez minőségileg érezteti a

hatását elég erősen. Nagyon sok területen 5 éves képzésben részesülőket keresünk, de nem

igazán találunk olyat, aki megfelelne szakmai szempontból is. Hozzá kell tenni azt is, hogy

azt látjuk, hogy a munkáltatóknak és az iparnak is alkalmazkodni kell ehhez a rendszerhez.

Tehát olyan munkaköröket kialakítani, amihez BA végzettség is elegendő és különválasztani

azokat a munkaköröket, ahová 5 éves képzésre van szükség. Ez többek között nálunk sem

történt még meg. Legtöbb területen ugyanez a helyzet. A BA-sok, ha jönnek hozzánk vagy

akár állásbörzére is, elég szűk területen tudunk nekik felmutatni.”

„Az 5 éves képzésben sokkal többet kaptak a hallgatók. BA-val 3 év múlva csak a diákok 35

%-a jut el az MA-ra, hogy megfelelő szintű tudást elsajátítsanak, mert a vevő oldalán ez lesz

az igény.”

A 3 év nem elég ahhoz, hogy olyan tudásra tegyenek szert, amelyre hivatkozva joggal

fogalmazhatnák meg a diplomás bérre vonatkozó elvárásokat.

A munkaadók jelentős része a BA/BSc-t nem kellően megalapozott képzésnek tekinti és a

középfokú képzéssel állítja párhuzamba. E tekintetben egy erős gyakorlati képzésre épített,

később technikummal záruló középfokú képzést (szakközépiskola+technikum = 4+2 év)

használhatóbbnak tartanak, mint az általános elméletekig eljutó, gyakorlatot alig biztosító,

többnyire félig motivált hallgatói körrel dolgozó BA/BSc képzéseket.

„Ha most fel kellene vennem valakit, akkor a régi képzésben végzett technikust venném fel

inkább, mint a mostani BA-ban végzetteket. Mérnök a neve mindenkinek a mostani képzésben

is, de a műszaki felsőoktatásban a Bologna az nem nagyon jött be.”

Úgy gondolják, hogy a rövidebb képzési ciklusba (max. 3 év) lényegesen kevesebb gyakorlat

és készségfejlesztés építhető be, mint a korábbi 5 éves képzésekbe. Számos alkalommal a

motiváció, illetve a készségek hiánya magyarázza az eredményes munkára való képtelenséget

a munkaadók tapasztalatai szerint. (Bizonyos szakokon, karokon az elégséges érettségi is

belépőt jelenthet.)

További kifogásként merült fel a BA/BSc és középfokú képzések összevetésében a BA/BSc

képzésekkel és az ott végzett hallgatókkal szemben, hogy a BA/BSc-n végzett hallgatóknak –

sok esetben lényegében megalapozatlanul – magasabb az önértékelése (pl. vezetőként kíván

dolgozni, bár még munkatapasztalattal sem rendelkezik), és lényegesen magasabbak a

jövedelemelvárásaik, mint a középfokú végzettséggel rendelkező társaiknak.



156 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

„Még nincs letisztulva mi a BA – MA képzés tartalma. Felmértük, hogy a BA-val

rutinfeladatokra, MA-val kutatás-fejlesztési feladatokra alkalmazzuk a pályakezdőket. Ha

összehasonlítjuk a technikumot, illetve a BA-t végzetteket, azt tapasztaljuk, hogy a laborokban

a BA-n végzettek irányítják a munkát, de a technikus rendelkezik olyan tudással,

hatékonysággal, hogy tanítja BA-ban végzett kollégát.”

További gond a BA/BSc képzés esetében, ahogyan azt az előzőekben más összefüggésekben

már jeleztük, hogy a hallgatóknak kb. fele nem végzi el 3 év alatt a képzést. Ennek egyik oka

lehet, hogy bizonyos szakokon, karokon az elégséges érettségi is belépőt jelenthet a

felsőoktatásba. Az eredményes tanulmányok e csoport esetében átlagon felüli befektetést

kívánnak. Különösen így van ez abban az esetben, ha a belépéskori eredmények tanulási

nehézségeket is tükröznek. A legtöbb esetben azonban a hiányzó nyelvvizsga-bizonyítvány áll

a tanulmányi időszak kitolódásának hátterében, de számos alkalommal a motiváció, illetve a

készségek hiánya magyarázza a munkaerőpiacra történő belépés nehézségeit, ill. az alacsony

szintű teljesítményt. Nincsenek egymást motiváló egyetemi csoportok, ahol közösséghez való

tartozás, a csoportmunka elemeit sajátítják el a hallgatók, nincsenek egymásra épülő szigorú

tárgyi követelmények, a választhatóság sok alacsony színvonalú vargabetűt megenged, s

esetenként értéktelen diplomával „jutalmaz”.

Különösen komoly problémaként hangsúlyozták a résztvevők a műszaki képzésekben tanuló

hallgatók esetében a képzésüket időben be nem fejezők kirívóan magas arányát. Függetlenül

attól, hogy nagy szükség lenne rájuk a munkaerőpiacon, elsősorban a nyelvvizsga-

követelmények nem teljesítése miatt az egyetem nem adhatja ki számukra a diplomát.

A munkaadók azt is kifogásolták, hogy nagyon elaprózódott a BA/BSc képzés. Megítélésük

szerint a meghirdetett képzések jelentős részére, ill. a meghirdetett szakirányok 90 százalékára

nem is lenne szükség.

Nem egységes tehát a jelenlévők véleménye abban a tekintetben, hogy egy többciklusú

képzésben végzett pályakezdő mely szintű bizonyítvánnyal tudja magát jobban eladni a

munkaerőpiacon.

Összegezve az eddigieket, úgy véljük, a gyakorlatban, a munkaerőpiacon a legtöbb esetben

még nem alakultak ki a BA/BSc-hez és MA/MSc-hez igazodó munkakörök és juttatási

rendszerek. Ebben a lassan formálódó, felpuhult diplomás keretben a BA/BSc-s végzettség

sok esetben kettős csalódást jelent: a munkaadó nem igazán diplomás tudást kap, a

munkavállalónak pedig nem igazán diplomás bért ajánlanak pályakezdőként.

A vita során egyértelműen körvonalazódott, hogy azok a munkáltatók, amelyek rendszeres

kapcsolatokat ápolnak az egyetemmel, ennek következtében bevonódnak, ill. bevonódtak a

kétszintű képzés kidolgozása során az egyes képzési szintek szakmai tartalmának és tantárgyi

struktúrájának kidolgozásába, sokkal inkább tájékozottak az egyes szinteken közvetített

kompetenciák, szakmai tartalmak körében, mint azok, amelyek távol vannak (földrajzilag is

és kapcsolataikat tekintve is). Ez utóbbi – s a munkaadók körében meghatározó többséget

jelentő – csoport esetében még ma sem világos és egyértelmű a felsőoktatás képzési

rendszerének átalakítása, annak tartalma, és különösen ennek a pályára lépők tudásában,

„értékében” megjelenő jellemzői.

Pályakezdők a munkaerőpiacon

A GVI Diplomás pályakezdők a versenyszektorban c. kutatási programjának publikált adatai

a pályakezdő diplomások sikerességét mérik, és számos olyan információval szolgálnak,

amelyek orientálják a diplomásokat és komoly visszacsatolást biztosítanak a felsőoktatási

intézmények számára.



157 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A lehetséges elemzési dimenziók körében kiemeljük a kereseti és a foglalkoztatottsági arányt

az egyes képzési területekre vonatkozóan, valamint azt, hogy a végzést követően hány hónap

alatt találtak állást a fiatal diplomások.

A fókuszcsoportos interjú elemzésekor elsődlegesen a jövedelemigényre, annak változására, s

megalapozottságára térünk ki.

Az elemzések szerint az informatikai, a jogi és igazgatási, a műszaki és a gazdaságtudományi

területen végzett fiatalok az átlagosnál 10-15 százalékkal többet keresnek, a

természettudományi képzésekben végzettek, valamint a pedagógusképzésekben résztvevők

viszont az átlagosnál 15-20 százalékkal alacsonyabb kezdő jövedelemmel rendelkeznek. A

foglalkoztatottak aránya minden képzési területen végzettek esetében magas, de itt is

találhatók markáns különbségek. A gazdaságtudományok, az informatika és a jogi-igazgatási

területeken végzettek az átlagosnál is nagyobb arányban foglalkoztatottak, míg a

természettudomány képzési területein végzettek foglalkoztatottsági aránya jelentősen elmarad

az átlagostól. A végzést követően az orvos- és egészségtudomány, a gazdaságtudományok, a

jogi és igazgatási és a társadalomtudományi képzési területen végzettek helyezkedtek el a

leggyorsabban. Az agrár- és a természettudomány képzési területeken végzettek az átlagosnál

jóval hosszabb idő után találtak csak állást. Ezen mutatók alapján láthatóan a legrosszabb

munkaerő-piaci helyzetben a természettudomány képzésterületen végzettek hallgatói

csoportja van, hiszen átlag alatti keresetek mellett átlag alatti foglalkoztatási ráta jellemzi

őket, emellett első munkahelyük megtalálása is hosszabb időt vesz igénybe az átlagosnál

(Varga 2010).

Milyen bérekre számíthat egy pályakezdő diplomás a versenyszférában? A GVI adatai szerint

(2010) egy friss diplomás pályakezdő átlagosan bruttó 213 ezer forint kezdőbérre számíthat.

Ez az összeg két év munkatapasztalat megszerzése után nagyvonalakban 22 százalékkal

emelkedik bruttó 273 ezer forintra. Az alapbérek széles skálán mozognak. A pályakezdők

jövedelmi hierarchiájában a legalsó 25 százalék legfeljebb bruttó 156 ezer, a legfelső 25

százalék pedig legalább bruttó 260 ezer forinttal áll munkába. Ezen belül is a legjobban

megfizetett 5 százalék legalább bruttó 350 ezer, a legrosszabbul megfizetett 5 százalék pedig

legfeljebb bruttó 110 ezer forintos alapbérrel helyezkedik el (GVI 2010).

1. táblázat Pályakezdők bruttó kezdő és két év utáni alapfizetése a versenyszférában (2008-

2010)

Bruttó kezdőbér Két év utáni bruttó alapbér

Átlag 213000 273000

Medián 208000 241000

Legrosszabbul fizetett 5% 110000 125000

Legrosszabbul fizetett 25% 156000 187000

Legjobban fizetett 25% 260000 307000

Legjobban fizetett 5% 350000 390000 Forrás: Diplomás pályakezdők és felsőoktatási intézmények vállalati szemmel – 2010. MKIK Gazdaság- és

Vállalkozáskutató Intézet, Budapest, 2011/2. (15. old.)

A megkérdezett munkáltatók tapasztalatai szerint a BA/BSc-n végzett hallgatók tipikus

„pályakezdői betegsége” a gyors ütemű karrierpálya befutása iránti vágy, vagyis pl. a 2-3

éven belüli vezetői pozícióba kerülés, valamint az átlagon felüli fizetési igények

megfogalmazása. Ezt a munkáltatók jelenlévő képviselői az önismeret hiányával, a nem

kellően érett személyiséggel és a külső nyomásból fakadó elvárásokkal magyarázták,

melyeket főként a médiumok közvetítenek a fiatalok felé.



158 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

„A felvételi elbeszélgetésen is rákérdezünk és közlik, hogy 2-3 éven belül vezető pozícióba

akar kerülni. Mi, mikor visszafordítjuk a kérdést, hogy akkor ő miért gondolja, hogy vezető

szeretne lenni, és mi az, ami őt alkalmassá teszi erre, hát általában hosszú csönd szokott

lenni.”

Általában nem ennyire szélsőséges a helyzet, hiszen a munkaadók kiemelték, vannak

önmagukat reálisan értékelő pályakezdők is, és természetesen olyanokkal is találkoznak, akik

jelentősen alulértékelik magukat.

Ez utóbbi kapcsán került említésre a pályakezdő nők és férfiak által megfogalmazott

bérigények közötti különbség. A jelenlévő munkaadók egy része úgy látja, hogy egyes

munkahelyeken könnyebben felveszik a férfiakat, mint a nőket, mert a férfiak határozottan és

rámenősen tudnak tárgyalni saját érdekeikben, míg a nők egy része nem. A fizetési

igényekben is jelentős különbségek vannak: a nők kevesebbet mernek kérni, mint a férfiak és

kevésbé hisznek önmagukban, amikor a vezetői ambícióikról kérdezik őket.

„Bátorításra szorulnak a nők. Tehát ez a poroszos stílus, jobban felveszik a férfit egy

munkakörbe, mert erős és nagyszájú. Vannak olyan hölgyek, akik ezzel még nem tudnak mit

kezdeni. A fizetési igény is abszolút ég és föld. Az ambícióik…, vagy azért, mert jobban

utánanéznek, de a lányok kevesebbet mernek kérni. Hogy fogalmazzam, a lányokba talán

kevésbé táplálják, hogy belőlük vezető válhat. Ha kapnak megerősítést, ki tudnak fejlődni, ha

nem, akkor megy tovább ez.”

Mindahhoz, hogy a nemek közötti különbségek ne okozzanak jelentős karrierhátrányt a nők

számára, a cégeknek tudatosan kell a belső kiválasztási stratégiájukat alakítani. Ezzel

kapcsolatban pozitív példaként említette az egyik cég képviselője, hogy náluk a vezetők

jelentős többsége nő, bár a termelésben leginkább férfiak dolgoznak.

„A hölgyek hamarabb érnek, reálisabban látják a világot, reálisabban értékelik önmagukat,

önismeretük is reálisabb. Olykor persze ambiciózusabbak is. A férfiakból úgy kell kiszedni,

hogy mit akarnak. A hölgyeknek jobb a kommunikációjuk is és motiváltabbak. Ez már a

pályakezdőknél elválik. És minél fiatalabb, még sokkal markánsabbak a különbségek.”

A friss diplomások alapbérének nagyságát számtalan tényező befolyásolja. Vállalati

jellemzők szerint csoportosítva elsőként a vállalat földrajzi elhelyezkedése említhető: a

Közép-Magyarországon tevékenykedő vállalatok kínálják a legmagasabb alapbért, a dél-

dunántúli, észak-alföldi és a dél-alföldi vállalatok pedig a legalacsonyabbat. Ez utóbbiaknál

átlagosan 60 ezer forinttal alacsonyabb kezdőbérre számíthatnak a pályakezdők.

A vállalat méretei szerint is jelentősek a bérek közötti különbségek, hiszen a 20 és 50 főt

foglalkoztató kisvállalkozásokhoz képest a 100 főnél nagyobb vállalatok átlagosan bruttó 15

ezer, a 250 főnél nagyobbak pedig átlagosan bruttó 25 ezer forinttal magasabb kezdőbért

ajánlanak a friss diplomások számára.

Gazdasági ágak szerinti csoportosításban a kereskedelem tekinthető a legjobban fizető ágnak,

a feldolgozóiparhoz képest átlagosan bruttó 11 ezer forinttal magasabb a kezdőbér. Ezzel

szemben a turizmus területén lehet a legalacsonyabb bérekre számítani, itt a

feldolgozóiparhoz képest átlagosan bruttó 48 ezer forinttal alacsonyabb a kezdőbér.

A vállalat tulajdonosi háttere is befolyásolja a kezdőbér mértékét. A többségében külföldi

tulajdonban lévő vállalatok átlagosan bruttó 27 ezer forinttal magasabb kezdőbért kínálnak,

mint a döntően hazai tulajdonban lévő társaik (GVI 2010).

Természetesen nemcsak a vállalati jellemzők határozzák meg az alapbéreket, hanem maga a

végzettség és a pozíció természete is. Sőt, az egyes végzettségekhez köthető alapbérek is



159 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

jelentős mértékben szóródnak, amelyek az eltérő egyéni kompetenciákra és kiegészítő

tudáselemekre vezethetők vissza elsősorban.

A fókuszcsoporton elhangzottak is a fentieket erősítik. Igen erős eltérést tapasztalnak a

jelenlévők a pályakezdők jövedelemigényét illetően a végzettség jellege, az alkalmazó vállalat

tulajdonviszonyai, a földrajzi elhelyezkedés és a nemek vonatkozásában. Egybehangzó volt

azonban az a megállapítás, hogy az Y generáció tagjainak (1980-1996 között születettek)

jövedelemigénye lényegesen magasabb, mint az azt megelőző generációé, vagy a már pályán

lévő, hasonló beosztásban dolgozó munkatársaké. Ez nem könnyíti meg a pályakezdők

elhelyezkedését, a mindkét fél számára megfelelő munkahely megtalálását. Az elvárt

jövedelemigény és az adható jövedelem közötti távolság csökkenését, s az elhelyezkedés

elősegítését szolgálná az a gyakornoki rendszer, amely a munkahelyen eltöltött idő alatt az

elképzelésekhez közelebb hozná a lehetőségeket, a valóságot.

Mire készítsen fel az egyetem? A munkaadóknak a diplomás pályakezdőkkel és a

képzőintézményekkel kapcsolatos elvárásai

A GVI versenyszektorban végzett kutatásainak eredményei szerint a munkáltatók körében

leginkább elfogadott vélemény, hogy a pályakezdők alkalmazása az alábbi előnyöket

jelentheti számukra: új szellemiséget és ötleteket vihetnek a vállalatokhoz, könnyebben

alakíthatóak, illetve könnyebben alkalmazkodnak a vállalati kultúrához, illetve a munka

világába való integrálásukkal már középtávon is értékes munkaerő válhat belőlük (GVI 2010).

Adataik szerint az elmúlt három évben a vállalatok kb. 18 százalékának a gazdasági válság

elmélyülésének időszakában is nehézségei voltak egy-egy pályakezdő pozíció betöltése terén,

vagyis nem csökkentek toborzási nehézségeik. Ennek egyik legfőbb oka valószínűsíthetően

nem a kereslet és kínálat változási dinamikája, hanem más, a pályakezdők magatartására,

hozzáállására is visszavezethető viselkedési sémák. Az eredmények szerint ezek között a

legfőbb: a kínált és igényelt bérek közötti inkonzisztencia, a nem megfelelő idegen nyelv

vagy szaktudás, a szakmai gyakorlat és tapasztalatok hiánya. Egy pályakezdő pozíció

betöltését leggyakrabban a magas bérigény, a szakmai gyakorlat hiánya és az elégtelen

szakmai tudás nehezíti meg. Az adatok szerint a vállalatok toborzási nehézségeit alapvetően

három kategóriába lehet rendezni: kevés jelentkező, magas bérigények és elégtelen szakmai

kompetenciák. (GVI 2010).

Szakmai kompetenciák

A fókuszcsoportokon résztvevő munkáltatók képviselői is hasonló kategóriákban fogalmazták

meg elvárásaikat, illetve hiányaikat a Debreceni Egyetemen végzett diplomás pályakezdőkkel

szemben. A jelenlévő munkaadók műszaki, informatikai, biológiai, mérnöki szakmákat

említettek hiányterületként. Itt sem az a gond, hogy a jelentkezők köre szűk, hanem hogy a

pályakezdők szakmai kompetenciái elégtelenek. GVI 2008-as vizsgálatához hasonlóan a

„nem megfelelő számú megfelelő jelentkező” hiányát emelték ki. Jelentős hangsúlyt kapott a

nyelvi képzés hiánya is, ahol nem a nyelvvizsga szükségességét, hanem a készség szinten

alkalmazott nyelveket hangsúlyozták a munkaadók.

Kiemelték a speciális területek hiányát is (pl. nemzetközi szakjogász, speciális software

programozásban jártas informatikus, stb.) bár megfogalmazták azt is, hogy a szűk piac miatt

megértik, hogy egy-egy speciális területre a régióban nem képeznek szakembert.

Az így keletkezett űrt adott esetben főleg Budapesten végzett szakemberekkel kénytelenek

betölteni. Több alkalommal került elő a fókuszcsoport során, hogy a munkaadók a legtöbb

esetben nem speciális végzettségeket vagy meghatározott diplomákat keresnek, hanem jól

körülírt munkavállalói készségeket.



160 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A fókuszcsoportban felmerült, hogy túl sok jogászt képeznek az egyetemen. Ugyanakkor a

gyakorlat részéről speciális hiány is mutatkozik, melyet az egyetem az elmúlt időszakban nem

tudott kielégíteni. Ilyen pl. a speciális területen jártas, idegen nyelveket kiválóan használó

szakjogászok (pl. gazdasági jog a nemzetközi gazdasági térben) hiánya.

„Valóban túl sok jogászt képeznek, de ha én egy hivatalos okiratot angolul szeretnék

elkészíttetni, akkor Debrecenben nincs ilyen szolgáltatás. Vagy át kell mennem

Nyíregyházára vagy pedig Budapestre kell menni, 200 km-re. Dunát lehet rekeszteni a végzős

jogász hallgatókkal, viszont egy minőségi szolgáltatást nem lehet beindítani itt a környéken.

És én úgy gondolom, hogy ebben részben az oktatási rendszer, részben az egyetem

kényelmessége tehető felelőssé.”

Az idegen nyelv tudásával kapcsolatban egységes álláspontként fogalmazódott meg a

fókuszcsoportban, hogy nem a formális feltételek teljesítése a cél, hanem a nyelvhasználói

szint elérése.

.„Nem ragozni kell megtanítani a diákokat, hanem tudja elmondani, amire szükség van. Nem

tanítják meg beszélni őket, ezt kell megváltoztatni. Tudjanak kommunikálni! (orvos-műszaki-

stb. nyelven) Alapvetően meg kell változtatni azt, hogy elhagyja gyerek az egyetemet nyelvi

kompetencia nélkül. Nem az a lényeg hogy van-e nyelvvizsgája, tud-e ragozni, hanem, hogy

képes-e beszélni.”

A nyelvvizsga miatt diplomát nem szerzett végzettek aránya 16,3 százalék (Diplomás kutatás

2010). Ez arra utal, hogy az egyetem befejezésére a hallgatók formálisan teljesítik a nyelvi

kompetenciával kapcsolatos elvárásokat. A munkaadók visszajelzései alapján azonban ezek a

készségek messze nem alkalmasak arra, hogy a munkavégzés során valóban használják is

ezeket. Különösen a műszaki területen végzettek esetében jelezték a fókuszcsoport tagjai a

hiányzó nyelvtudást, de a jogi, igazgatási és közgazdasági területeken is vannak elmaradások.

Egyedül a bölcsészettudományi területen végzettekről érkezett kedvező kép a nyelvtudással

kapcsolatban a munkaadók részéről. A nyelvekre vonatkozó munkaadói elvárások és

elégedettség sok tekintetben megegyezik az MKIK Gazdaság – és Vállalkozáselemző Intézet

kutatási eredményeivel (GVI 2007, GVI 2010).

Gyakorlati tapasztalat

A munkaadók egyhangúan támogatták a gyakorlatok különböző formáinak bevezetését,

szélesítését és a képző intézmények, valamint a leendő munkahelyek kapcsolatának erősítését.

A munkahelyre való felvételi folyamatokban azok a hallgatók részesülnek előnyben a legtöbb

helyen, akik komoly gyakorlati háttérrel rendelkeznek, bármilyen formában is szerezték

ezeket.

A munkaadók egy erős, új típusú gyakornoki rendszer kialakítását támogatnák, hogy a

hallgatók a végzés után említésre méltó munkatapasztalattal és kapcsolatrendszerrel

rendelkezzenek.

Sok munkahelyen működik gyakorlati oktatás, gyakornoki program, diplomadolgozat írási

lehetőség stb. A legtöbb esetben ezek a kapcsolatok jelentik a legerősebb szálat a kiválasztás

során. A saját utánpótlás kiképzésében, betanításában minden munkaadó hisz, s

előnyösebbnek tekinti a „készen kapott” munkaadóval szemben. Itt ugyanakkor problémaként

említették a fókuszcsoport tagjai, hogy a tehetséges, saját nevelésű leendő munkatársakat

„elszipkázzák” előlük a multinacionális vállalatok, a jól hangzó nevű külföldi multik, vagy

Budapestre mennek az ifjú, sok munkával felnevelt tehetségek.



161 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

„Aki a gyakorlati idő alatt ott volt nálunk, szakdolgozatát ott készíti, azt megismerjük, és

marasztalni szoktuk.”… „ Ha már beírja az önéletrajzába, hogy dolgozott nálunk, akkor az

teljesen mindegy, hogy főiskola alatt vagy mikor, akkor az már olyan alap, amivel lehet

kezdeni valamit.”

Személyes kompetenciák

A fókuszcsoport tagjai szerint a szakmai kompetenciákon túl jelentős hangsúlyt kapnak a

személyes kompetenciák is. A munkavállalás során fontos, hogy az álláskereső legyen

csapatjátékos, legyen innovatív személyiség, ugyanakkor tudjon alkalmazkodni, legyen

motivált a munkavégzésre, képes legyen gondolkodni, megújulni.

„Ja, és még egy, ami nálunk plusz dolog, hogy a fekete hangyabolyba a vörös hangyákat nem

szívesen engedem be. Tehát emberileg olyan valaki legyen, akivel lehet együtt dolgozni.

Lehet akármilyen jó, ha szétveri maga körül a közösséget, akkor nincs rá szükségem.”

A megkérdezettek az egyik kiemelkedően fontosnak minősített kompetenciával, a

nyelvhasználattal kapcsolatban úgy vélik, hogy kizárólag a bölcsészhallgatóknak van jól

használható nyelvismeretük. Ott azonban a gyakorlat és némi speciális, a piac számára is jól

használható tudáselem hiányzik. Ennek köszönhető, hogy sok diplomás nem a diplomájának

megfelelő munkakörben dolgozik: az egyik csoportnak ugyanis van szaktudása, de nincs

nyelvismerete, a diplomások másik csoportjának van nyelvismerete, de nincs vagy nem

piacképes a szaktudása.

„De azért akkor is pazarlás, amit csinálunk, hogy recepciósnak ültetünk be

bölcsészhallgatókat a saját szolgáltató központunkba, mert 2 nyelv kell. Egy középiskolai

végzettség bőven elég lenne ahhoz, de a nyelvtudásuk arra a szintre nem jut el a középiskola

befejezéséig.”

A hiányterületek másik csoportja nem a szakmaiságra, hanem a munkavállalói szerepekből

fakadó kötelességekre, illetve viselkedési sémákra irányul. A munkáltatók hiányolják azokat a

munkavállalói készségeket, attitűdöket, amelyek léte megkönnyíti az átmenetet, az

egyetemről történő kilépést és a munkahelyre történő belépést, vagyis a munkahelyre való

zökkenőmentes beilleszkedés folyamatát. Úgy vélik, az egyetemnek kellene ebben

jelentősebb feladatokat vállalnia.

„Meg kell tanulniuk dolgozni. Teljesen más élethelyzetbe kerülnek bele és nincsenek

felkészítve erre. Gyakran találkozunk olyannal is, hogy önéletrajzot sem tudnak írni vagy

interjúra nem tud felkészülni. Nem tud magáról beszélni, nem tud 5-10 mondatot elmondani

önmagáról.”

„Csak egy dolgot nem tanítanak meg szerencsétlen gyereknek, azt, hogyha reggel bemegy,

7.30-tól 16.00-ig ott kell ülnöd vagy ott kell dolgozni. Mit kell csinálnod? Kérdezned! Nem

mernek kérdezni.”… „Mert ott jön az első hiányosság, hogy ők okosak és nagyon bátrak,

amikor kilépnek az egyetemről. És amikor bent vannak, megszeppennek és nem mernek

kérdezni. Ha hamar beilleszkednek, hamar megtalálják a kis helyüket, akkor megtalálják

magukat. Akkor talán a legbátortalanabbnak is elég egy hónap.”

A versenyszféra szereplőinek elvárása a pályakezdőkkel szemben: a racionális önértékelés, a

precizitás, az önálló munkavégzés készsége, az új készségek elsajátításának képessége, a nagy

munkabírás és a számítógépes ismeretek fontossága, a reális elvárások a munkával és a

jövedelemmel kapcsolatban. (GVI 2008)



162 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Az elvárások mellett a jelenlegi képességeket is megbecsültették a fenti kutatásban a

megkérdezettekkel. Ennek eredményeként a vizsgált 18 készség, ismeret közül a friss

diplomások egyedül a társadalmi kérdésekben való jártasságok terén mutattak a

várakozásokhoz képest jobb eredményeket. A többi készség esetében az elvárásokhoz képest

a pályakezdő diplomások valamilyen mértékben mindenütt alulteljesítettek. Az elvárások és a

realitás közötti különbség az önálló és precíz munkavégzés, illetve a szakmai gyakorlati

jártasság terén volt a legnagyobb. (GVI 2008)

Ha azonban a főiskolákon, egyetemeken a hallgatók azt tapasztalják, hogy az előadások

látogatása nem kötelező, hogy egy vizsgát „16-szor” is meg lehet próbálni, hogy pénteken

még a tanár sem tart órát, hogyan alakul ki a munkahelyeken megkövetelt fegyelem,

pontosság, a határidők betartásának igénye? – vetik fel a kérdést a munkaadók. Az

önállóságot tanulni kell, s a munkahelyen már nincs igazán tanulóidő. Úgy vélik – mivel ezt a

készséget a hallgatók az egyetemen nem szerzik meg – valaki vagy hozza készségként a

családból, vagy nem rendelkezik vele. A munkaadók e téren is elvárásokat fogalmaznak meg

az egyetemi képzéssel szemben: legyen következetesebb, biztosítson a hallgatók számára

erősebb tanári jelenlétet, mentorálást, következetesebb számonkérést, alakítson ki követhető

munkamorált.

A munkaadók úgy vélik, a képző intézmények feladata lenne, hogy a képzés során

végbemenő szakmai szocializáció során pótolják a fiataloknál az önismeret hiányát, másrészt

segítsék az érett és reális önértékeléssel rendelkező személyiségek kialakulását. A középiskola

után egyetemre kerülő fiatalok munkamorálja sem alakul még ki, ez csak a későbbiekben

formálódik.

„Vannak tárgyak és tréningek, de a szakok nagyobb részében nincs olyan képzés, nincsenek

olyan tárgyak, képzések, melyek a munkaerőpiacra munkavállalóként készítené fel őket.”

„Ha a gyakorlatra érkező hallgatót megkérdezik, hogy ki a konzulense, nem is nagyon tud

válaszolni. Így elmegy egy hónap, mire kiderül. A munkahelyen nem lehetnek önjáróak, meg

kell felelni a főnök és a többi beosztott elvárásainak.”

A munkaadók helytelenítik, hogy a képzésekben egyre több az írásbeli vizsga, a hallgatók

nem látnak összefüggéseket, nem kell verbálisan felkészülniük. Egyre több a feleletválasztós

számonkérés, amelyhez negyedannyi tudás kell, mint egy szóbeli vizsgához. A szóbeli

vizsgák rutinja nélkül a hallgatók később nem tudják a gondolataikat kifejezni, sok esetben

nem is értik, hogy „miről van szó”.

Munkavállalói ismeretek, készségek

A fókuszcsoport résztvevői szerint általános jellemző, hogy a pályakezdők nem ismerik a

munkaügyi szabályokat, nincsenek tisztában a jogaikkal és a kötelezettségeikkel, nem ismerik

a szerződésformákat, nincs „bérkultúrájuk”. Ezeket a munkáltatók olyan alapvető dolgoknak

értékelik, amelyeket már szeretnének készen kapni egy pályakezdő munkavállaló esetében,

hogy ne az ő feladatuk legyen az erre történő szocializálás.

„Alapvető hiányosságaik vannak. Hallottak már arról, hogy munkaszerződés, talán arról is,

hogy kollektív szerződés, meg szervezeti és működési szabályzatok, stb., de ezeknek a

hallgatóknak fogalmuk sincs róla, hogy mi micsoda. Nincsenek tisztában a jogaikkal, illetve

téves gondolataik vannak a jogaikról. Nem tudják, hogy mi a kötelességük, ha

elhelyezkednek, hogy például megjelenjenek a munkahelyükön alkalmas állapotban. Alapvető

dolgokat tanítunk meg nekik.”



163 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

„Mi az, hogy dogozni kell…?”- kérdezik gyakran a hallgatók. „A képzőnek nem csupán a

szakképzés a feladata. Meg kell tanítani a hallgatóknak a munkához való hozzáállást is!” –

mondja az egyik munkaadó. A munkaadók jelentősebb mértékben várnák el a munkaerő-piaci

ismeretek és munkavállalói kompetenciák közvetítését a felsőoktatástól. A fókuszcsoportban

komoly vita alakult ki azzal a kérdéssel kapcsolatban is, hogy mi az egyetem feladata: a

gyorsan változó munkaerő-piaci igényekhez való illeszkedés készségének az átadása, a

munkavállalói készségek átadása, vagy a szaktudás elmélyült átadása, a fenti készségek

háttérbe szorításával. A szűk időkeretbe ugyanis ennyi irány és készségelem nem fér bele. A

fókuszcsoportban résztvevő egyetemi oktatók egy része azonban nem értett egyet azzal, hogy

az egyetemnek kellene kialakítani a munkavállalói készségeket. Az oktatók szerint az

egyetem feladata a gyorsan változó világban a stabil és megalapozott tudomány, szakismeret

közvetítése. Munkavállalóvá a munkahelyen válik a pályakezdő, s ennek megfelelően ott

történik a „munkavállalóvá” szocializálása is.

A pályakezdőkkel kapcsolatos hiányosságok sorolása mellett azonban erősségekkel is

találkoztunk. Ez a generáció - az 1980 után szültettek - lényegesen mobilabbak, mint a

korábbi években végzett hallgatók. Nyitottabbak a más városokban vagy akár a külföldön

történő munkavállalásra. A hallgatók közel fele vállalná például a külföldi munkavégzést is

(Kabai 2007). Ez a változás jelentősen megkönnyíti a most álláskereső fiatalok

elhelyezkedését és pályán maradását. További erénye a pályára lépő generációnak a

számítógépek jó felhasználói szintű ismerete, a kiterjedt kapcsolatrendszer és az általános

tájékozottság átlagnál magasabb szintje. Ezek a jellemzők kedvezően befolyásolják az

elhelyezkedési mutatók alakulását, s magyarázzák a diplomás munkavállalók munkaerő-piaci

előnyeit az alacsonyabb iskolai végzettségű munkakeresőkkel szemben. A 11,5 százalékos

általános munkanélküliségi ráta mellett a diplomás munkanélküliek aránya 4,3 százalék, az

összes álláskeresőnek csak alig 0,5 százaléka diplomás pályakezdő, s a pályakezdő

álláskeresőknek csupán 12 százaléka diplomás.

Lehetőségek a további együttműködésre

A fókuszcsoport tagjait arra kértük, hogy soroljanak fel olyan már kialakult együttműködési

formákat, amelyek közelebb hozzák a képzőintézményeket és a leendő munkaadókat

egymáshoz, ezzel is elősegítve a pályakezdők munkaerő-piaci igényekhez való

alkalmazkodását.

A jó példák között kiemelt helyen szerepelt a közösen alapított, működtetett tanszékek köre.

Bár a magyarországi gyakorlatban még nincs hagyománya a Nyugat-Európában és

Amerikában már széles körben, és elfogadott módon működő vállalati egyetemeknek, a

közösen létrehozott tanszékek nagymértékben tekinthetők az ilyen egyetemek előképeinek. A

közösen kidolgozott tanterv és képzési program, a gyakorló szakemberek és az elméleti

oktatók szoros együttműködése a képzés során, a közösen meghatározott kompetenciatár, a

napi kapcsolat az innovációknak az oktatásba való beépítésekor komoly előnyt jelent a

szakma elsajátításakor, de a végzést követő elhelyezkedéskor is.

A közösen alapított tanszékek mellett a gyakorlatok közös szervezése is biztosítja, hogy a

munkaadók napi kapcsolatban legyenek a képzőkkel, s elvárásaik beépülhetnek a tananyagba.

Ennek további változata, hogy bizonyos elméleti tárgyak oktatását is vállalják a

gyakorlatvezető tanárok. A folyamatos kapcsolat a képzők és a leendő munkahely között a

hallgatók bevonásával megvalósuló közös kutatások terén is biztosított. Ezek eredménye nem

egy alkalommal lehetőséget ad diplomamunkák elkészítésére, az elméletből és a gyakorlatból

jövő szakemberek közös támogatásaként megvalósuló kettős témavezetésre.



164 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A frissen elhelyezkedő pályakezdők pályán maradását segíti a néhány intézményben sikerrel

alkalmazott mentorprogram. A kapcsolatépítés és a munkahelyi kultúra elsajátításának

támogatása mellett ennek keretében lehetőség nyílik a munkakör által elvárt speciális

ismeretek, kompetenciák támogatott formában történő elsajátítására. A műszaki területen ezt a

kezdeményezést a jelenlévők egyike „mérnökóvodának” nevezte, de a legtöbb multinacionális

vállalatnál találkozunk hasonló, a beilleszkedést elősegítő kezdeményezéssel. A pályára

kerülést segítő támogató rendszerek között kell erről is szólnunk, hiszen több alkalommal

jelezték a fókuszcsoport tagjai, hogy ezeket a kereteket alkalmazzák a valódi kiválasztás

során. Az adott munkakörre történő felvétel egy határozott idejű szerződéssel kezdődik, ahol

egy státusra 2-3 jelölt is kerül. Ezt követően a mentor figyelemmel kíséri az eltelt időszakban

végzett tevékenységet, a munkahelyi alkalmazkodás előrehaladását, s a munkakör elsajátítása

során tett lépéseket. Ezt követően a leginkább alkalmas fiatal számára kínálják fel a hosszabb

időtartamra szóló alkalmazást. Az egyik multinacionális vállalat képviselője a módszer

magyarázataként elmondta, hogy bár kész szakembereket szeretnének felvenni, de tudják, ez

nem lehetséges, mert mindenhol más-más az elvárás. Így az első időben a jelölt

gondolkodásmódját, szakmaszeretetét, nyitottságát, alkalmazkodó-képességét figyelik, s

ezeket figyelembe véve választanak. A munkahelyre való bekerülés tehát nem az első

szerződéssel zárul. Ez újabb kérdést vet fel: milyen szerepe van a képzőknek a munkahely

megtartásának elősegítésében?

Összegzés, ajánlások

Az egyetemi képzéseket nem lehet úgy felépíteni, hogy egy év múlva abból már eredmény is

legyen, hiszen ezeknek a képzéseknek a kimenete eleve legalább 3 év. Az egyetemi

képzéseknek tehát – már csak a képzés időkeretéből adódóan is – megvan a maga

rugalmassági kerete. Nem lehet évente alkalmazkodni a gyorsan változó munkaerő-piaci

környezethez. Ezeken a területeken a képzési stratégia kialakításakor inkább arra kell

törekedni, hogy olyan szakmai, képességbeli és gyakorlati alapokat adjon a mindenkori

hallgatóknak, hogy a munkaerőpiac éppen aktuális elvárásaihoz viszonylag gyorsan, jó

szinten legyenek képesek alkalmazkodni, s kifejezetten jó színvonalon tudják elsajátítani az

egyes munkahelyeken, munkaterületeken felmerülő speciális ismereteket.

A fókuszcsoportokon elhangzott munkaadói tapasztalatok, a pályakezdőkkel és a képzőkkel

kapcsolatos elvárások sok tekintetben iránymutatóak arra vonatkozóan, hogy mire készít/mire

készítsen fel az egyetem. Az ajánlások sokszínű rendszerét összefoglalva elmondhatjuk, hogy

a sikeres elhelyezkedés érdekében a hallgatóknak és a képzőknek egyaránt célszerű figyelni a

következőkre:

munkatapasztalat szerzése már hallgató korban

a munkavállalói készségek, képességek fejlesztése, a tudás bővítése mellett

nagyobb arányú személyes jelenlét a képzések során (szemináriumok, szóbeli

vizsgák, közös kutatások, gyakorlati feladatok megoldása, tehetséggondozás stb.)

a készségfejlesztő műhelyek nagyobb aránya

új munkavállalói attitűd kialakítása (nyitottság, rugalmasság, mobilitás,

alkalmazkodóképesség)

az interdiszciplináris és transz-diszciplináris képességek fejlesztése

rugalmasabb keretek, nagyobb „áthallgatási arány” az egyes szakok, diszciplínák

között

a hálózatok és kapcsolati tőkék fejlesztése

gyakornoki rendszerek szélesebb körű kialakítása

az önkéntesség szorgalmazása

az álláskeresési ismereteket előtérbe állító szemináriumok, előadások bővítése



165 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

a végzett és már pályán lévő hallgatókkal való találkozások szervezése,

tapasztalatcsere biztosítása

a végzett hallgatókat tömörítő Alumni rendszer fokozatos erősítése

a nyelvtanulást elősegítendő, nagyobb hangsúly a nemzetközi kapcsolatokra, a

részképzésekre, további ösztöndíj-lehetőségek feltárására

a hátrányos helyzetű hallgatók számára a HÖK ösztöndíj-kiegészítő rendszerének

létrehozása, mert a jelenleg pl. ERASMUS program keretében biztosított ösztöndíj

nem teszi lehetővé a családi támogatás nélküli kiutazást

a nemzetközi önkéntes mozgalom népszerűsítése (az EVS büdzsének alig 80 %-át

használjuk fel Magyarországon)

a képzésbe az idegen nyelvű anyagok intenzívebb beépítése

nemzetközi diákszervezetekkel való együttműködés szorgalmazása

több információ, tájékoztatás a képző intézmény részéről a kétciklusú képzés

céljával, a közvetített tudásanyaggal kapcsolatban a munkaadók és a szélesebb

nyilvánosság számára.


Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007. 1000

magyarországi cég körében végzett felmérés eredményei. MKIK Gazdaság- és

Vállalkozáselemző Intézet, GVI Kutatási Füzetek 2007.1 Budapest, www.gvi.hu

Diplomás pályakezdők és felsőoktatási intézmények vállalati szemmel – 2010. MKIK

Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet, GVI Kutatási Füzetek 2011.2. Budapest

Diplomás pályakövetés IV. Frissdiplomások 2010. Budapest: Educatio Társadalmi

Szolgáltató Nonprofit Kft. Felsőoktatási Osztály,

Filep Bálint – Kovács Zsolt – Tamándl László (2009): Munkaerő-piaci felmérés a Széchényi

István Egyetem gazdasági partnerei körében 2009

Hrubos Ildikó (2010): A foglalkoztathatóság kérdése az európai felsőoktatási térségben.

Educatio, 3. 347-362.

Kabai Imre –Wölcz Judit- Winkler Mónika-Béki Orsolya-Tóth Gábor (2007): Mi lesz velünk

a diploma után? Budapest: L’Harmattan Kiadó

Online kutatás a diplomások munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeiről- munkáltatói

szemszögből (2006). Budapest: Országos Felsőoktatási Információs Központ

Nándori Emese (2010): Átmenet a felsőoktatásból a munkaerőpiacra In: Szerk. Garai Orsolya

és mts (szerk.): Frissdiplomások. Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit

Kft. Felsőoktatási Osztály. pp. 193-203.

Polónyi István (2010): Foglalkoztathatóság, túlképzés, Bologna. Educatió, 3. pp. 384-402.

Varga Júlia (2010): Mennyit ér a diploma a kétezres években Magyarországon? Educatio, 3.

pp. 370-384.

Várhalmi Zoltán (2008): Diplomás Pályakezdők várható foglalkoztatása és bérezése a

versenyszektorban. Budapest: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet , 2008.

november



166 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Bunya-Szabados Anikó - Kovács Sándor:

A Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma aktív

és végzett hallgatóinak pályakövetése

Bevezető

A hazai felsőoktatás számos problémával küzd, jelenleg is folyik a felsőoktatási stratégia

újragondolása. A munkaerő piaci stratégiakészítők nem minden esetben rendelkeznek világos

képpel a felsőoktatás által kibocsátott munkaerő szakképzettségéről, terveiről, céljairól,

szokásairól, életpályájáról, ugyanakkor a hallgatók zöme sem illeszkedik bele a munka

világába a végzés előtt, így nem ismeri a munkaadói oldal elvárásait. A diplomás pályakövető

rendszer a fentiekben említettek alapján információt kíván szolgáltatni mind a munkaadói

oldal, mind a végzés előtt álló hallgatók számára azáltal, hogy megkérdezésre kerülnek

számos szakterület végzett hallgatói, valamint az aktív hallgatói kör minden évfolyamról.

Jelen tanulmány keretében a Debreceni Egyetemen folyó DPR kutatás során létrejött

mintának az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma aktív és végzett hallgatóira

vonatkozó almintáját elemezzük és hasonlítjuk össze bizonyos területeken a másik két

centrum eredményeivel. Az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma (továbbiakban:

AGTC) az integrált Debreceni Egyetem keretén belül 2000. január 1-jével jött létre, mely

2002. szeptember 1. óta két karból áll, a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és

Környezetgazdálkodási Karból (továbbiakban: MÉK), és a Gazdálkodástudományi és

Vidékfejlesztési Karból (továbbiakban: GVK). 2009. július 1-től a Debreceni Egyetem

Balásházy János Mezőgazdasági és Közgazdasági Gyakorló Szakközépiskolája és

Kollégiumával is bővült a centrum.

Az AGTC, illetve jogelődei több, mint 140 éves fennállásának köszönhetően olyan korszerű

központról beszélhetünk, mely az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági és vidékfejlesztési

felsőoktatási centruma. Tevékenysége szolgálja egész Magyarország fejlődését és az ország

nemzetközi hírnevének erősítését. Centrumunk infrastruktúrája, az oktatás színvonala kiváló

feltételeket biztosít a hallgatók számára mind a szakmai, mind a tudományos tevékenység

tekintetében is.

Az AGTC karain 14 alapszak, 14 mesterszak és 9 felsőfokú szakképzés közül választhatnak a

hallgatók, és nagyszámú szakirányú továbbképzés is beletartozik képzési kínálatunkba.

Karainkon a PhD hallgatókkal együtt összesen több, mint 4500 hallgató folytat

tanulmányokat. Az elmúlt időszakban a karainkra jelentkező hallgatói létszám a 4000 főt is

meghaladja, mely szinte a duplája a 2003. évben regisztráltnak, mely növekmény jelentős

mértékben a GVK gazdasági területen indított képzéseinek köszönhető.

Az intézmény iránt megnőtt érdeklődést ma már az országos rangsorok is megerősítik, hiszen

az elmúlt években a HVG-ben közölt országos rangsorok azt mutatják, hogy a 167 magyar

felsőoktatási kar közül a GVK a 11. helyen, a MÉK a 24 helyen áll, míg három évvel ezelőtt

csupán az 55. helyet foglaltuk el. Kiemelkedő a rangsorban, hogy a gazdaságtudományi

képzési területen oktató karok közül a 2. legjobbnak ítélik a GVK-t, illetve az agrár képzési

területen történő oktatásunk alapján a 10. helyet foglaljuk el (HVG, 2010).



167 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Az aktív hallgatók vizsgálatának eredményei a 2010-es és a 2011-es adatfelvételek

alapján

Alapstatisztikák

Az AGTC hallgatóit tartalmazó 2010-es súlyozott almintában a GVK-ról származik a teljes

egyetemi minta mintegy 9,2%-a, a MÉK-ről pedig az 5%-a (összesen 310 hallgató), a 2011-es

felmérés esetén az előbbi két arány 2,4-1,4% (összesen 93 hallgató). A két kar hallgatói

aránya közel egyharmad-kétharmad volt a két felmérés esetén a GVK hallgatói javára, mely

mutatja a Centrumban jelenleg is erősödő érdeklődést is a GVK, és az általa biztosított

gazdasági képzések iránt, és ebből következően a megnövekedett hallgatói arányt is. A férfiak

és nők megoszlása a 2010-es felmérésben 35-65% volt, míg a 2011-es felmérésben 42-58%

volt.

A hallgatók lakhely szerinti megoszlását tekintve elmondható, hogy főleg öt megyéből

érkeztek (Hajdú-Bihar 52,5%, Szabolcs-Szatmár-Bereg 18%, Borsod-Abaúj-Zemplén 14,1%,

Heves 3,4%, Jász-Nagykun-Szolnok 2,8%). A kitöltők között külföldi hallgatók is

képviseltették magukat, mintegy 4,5% arányban, akik főként a környező országokból érkeztek

az egyetemre. A hallgatók családjának anyagi helyzetét tekintve a hallgatók majdnem fele

(47%) nagyjából egy átlagos színvonalú családból érkezik, mintegy harmada (33%) az

átlagosnál jobb anyagi helyzetű családból, közel ötöde pedig igen rossz anyagi körülmények

között él. A hallgatói létszám származási megoszlása egyértelműen a család anyagi

helyzetének is tulajdonítható, hiszen a felsőoktatási intézmények közüli választást

nagymértékben meghatározza az, hogy milyen költséget jelent a továbbtanulás, tudják-e

vállalni az utazás, és a szállás havi költségeit is.

A válaszadók 75%-a a 2010-es felmérés szerint nappali tagozatos hallgató (ugyanez az arány

csak 65,5% a 2011-es kutatás alapján), a maradék 25% esti, illetve levelező tagozatos diák (az

esti tagozat aránya 1% alatti) – az esti tagozat 1 %-os arányát megfeleltethetjük a levelező

tagozatnak, hiszen karainkon esti tagozat nincs jelen, néhány hallgató számára láthatóan a két

fogalom egyazon jelentéssel bír. A 2011-es felmérés mintájában a hallgatók mintegy 74%-a

államilag támogatott finanszírozási formában tanul, mely megfelel a hallgatói létszám

államilag támogatott – költségtérítéses arányának. Az évfolyamok eloszlását tekintve az

látható, hogy az elsősök képviselik a minta döntő hányadát, mintegy 58%-át, és a

másodévesekkel együtt a minta háromnegyedét teszik ki. A harmadévesek aránya mintegy

20%, a felsőbb évesek - köztük a végzős hallgatók- teszik ki a minta 5%-át. A képzés szintjei

szerint jellemezve a mintáról az állapítható meg a 2010-es felmérés eredményére

támaszkodva, hogy mintegy 3% doktori képzésben részt vevő hallgató, valamint külön

kiemelendő, hogy 24%-uk mesterképzésben vesz részt jelenleg.

A 2011-es vizsgálatban a hallgatók mintegy 42%-a vett részt a felmérés időpontjában

MA/MSc képzésben. A minta 63%-át adják a BA/BSc szakos hallgatók, a maradék 10% a

hagyományos (8,5%), illetve az egységes osztatlan képzés hallgatója (1,5%) – az egységes,

osztatlan képzést megfeleltethetjük a hagyományos képzésnek, hiszen karainkon a

hagyományos képzések vannak jelen, a hallgatók nyilvánvalóan fogalmi tévedés miatt jelölték

az osztatlan képzést. A 2011-es felmérés eredménye alapján a hallgatók mintegy 50%-a

átlagosan jó eredménnyel végzi tanulmányait, mintegy 31%-a közepes eredménnyel, és igen

jelentős (16%) arányban végeznek jeles eredménnyel. Az elégséges osztályzatokat szerzők

aránya igen csekély a centrumban a minta alapján (3%).

Az AGTC két Kara között a Chi-négyzet próbával végzett összehasonlítás során nem

találtunk szignifikáns különbségeket a tanulmányi eredményekben (p=0,526), a centrumok



168 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

között viszont jelentős különbségek adódtak (p=0,003)5. A Tudományegyetemi Karokon

(továbbiakban: TEK) a közepes és az elégséges eredménnyel tanulók aránya a minta alapján

50%, míg a másik két centrumban csak a hallgatók egyharmada tanul átlagosan közepes, vagy

elégséges eredménnyel. Az AGTC és az Orvos-és Egészségtudományi Centrum

(továbbiakban: OEC) mintabeli hallgatók fele átlagosan jó eredménnyel végzi tanulmányait,

míg a TEK-en ugyanez az arány csak 38%.

Tanulmányi és továbbképzési tervek

A 2011-es megkérdezés szerint a hallgatók 46%-a tervez további MA/MSc tanulmányokat, és

mindössze 12%-uk nem tervez további tanulmányokat. Figyelembe véve azonban azt, hogy a

hallgatóknak már 42%-a MA/MSc képzésben tanul, a felméréskor ilyen képzésben nem

tanulóknak 78%-a tervez mesterképzésben részvételt, 22% pedig nem venne részt ilyen

képzésben. Általában véve a hallgatók 90%-a tartja szükségesnek a továbbképzéseket,

bármilyen specializációt, vagy továbbképzést. Az utóbbi egy évben az MA/MSc képzésekre

történő felvételi jelentkezések, a felvettek aránya is kezd azonosságot mutatni a felmérés

eredményeivel. A 2011. évi keresztféléves felvételi eljárásban 109 fő került felvételre a GVK

kar mesterképzéseire, melynek kb. 70 %-át tették ki a 2010. decemberében a GVK karon

alapképzésben végzett hallgatók (összesen 79 fő) A MÉK 93 fő jelentkezőt vett fel

ugyanebben a felvételi eljárásban mesterképzéseire, végzettjeinek száma decemberben

alapképzési szakon 100 fő volt. (Forrás: felvi.hu, Ponthatárok és rangsorok 2011.

keresztféléves eljárás, 2011.)

A válaszadók meglehetősen kis aránya (5%) több szakon is tanul, hogy növelje elhelyezkedési

esélyeit esetleg az általa választott másik szakterületen. A 2011-es kutatásból az is kiderül,

hogy a hallgatók tovább szeretnék növelni az elhelyezkedési esélyeiket azáltal, hogy

valamilyen felsőfokú végzettséget szereznek (48% rendelkezett már ilyen végzettséggel a

megkérdezéskor). A két Kar között a Chi-négyzet elemzés nem mutatott ki különbséget

(p=0,811) a további MA/MSc tanulmányokat tervezők és nem tervezők arányaiban, valamint

a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és nem rendelkezők eloszlásában (p=0,290). A

centrumok között viszont lényeges eltérések mutatkoztak a fenti tényezőkben az AGTC és a

másik két centrum között (p=0,002). Míg az AGTC-n a megkérdezetteknek majdnem a fele

rendelkezett felsőfokú végzettséggel, addig a TEK hallgatóinak csak negyede, az OEC

hallgatóinak csak ötöde rendelkezett egyéb végzettséggel, igaz, ez az orvos, fogorvos és

gyógyszerész szakos hallgatókra egyébként sem jellemző, inkább az OEC más szakjai

esetében jöhet szóba. A TEK-en a megkérdezettek 33%-a, az OEC-en pedig 58%-a nem

tervez MA/MSc képzést (az AGTC-n ez az arány 22%).

Nyelvtudás, külföldi munka és külföldi tanulmányok

A nyelvtudás előnyt jelent a munkaerő-piacon, és növeli az elhelyezkedési esélyeket.

Mindemellett egy, vagy több idegen nyelv ismerete segíti a hallgatót abban, hogy külföldön

találjon állást, vagy külföldi tanulmányokat tegyen, illetve gyakorlaton vegyen részt. Éppen

ezért írták elő Magyarországon az oklevél megszerzésének követelményeként alap- és

mesterképzési szakokon egy vagy több középfokú nyelvvizsga meglétét. Az idegen nyelv

oktatását Centrumunk a tantervekbe kötelezően beépített nyelvórákkal is elősegíti amellett,

hogy az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy egyre több hallgató érkezik úgy a

középiskolából, hogy már rendelkezik legalább egy középfokú nyelvvizsgával.

A karokon megkérdezésre került a külföldi munkára, és tanulmányokra vonatkozó tervek is,

illetve az, hogy vett-e részt ilyenben a hallgató. Ezzel párhuzamosan az egyes idegen nyelvek

5 A tanulmányban alkalmazott statisztikai eljárások ismertetése az Összefoglalás után található



169 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

ismerete is felmérésre került. A kutatás során a központi (DPR) kérdőív idegen nyelv listáját

kérdeztük, az angol, német, orosz, olasz és a francia nyelvek ismeretét. A válaszadók 80%-a

legalább közepes szinten ismeri az angol nyelvet, igen csekély hányad (3,5%) állította azt,

hogy nem ismeri az angol nyelvet. A megkérdezettek harmada ismeri legalább közepes

szinten a német nyelvet, és ugyancsak harmada egyáltalán nem ismeri. A megkérdezettek

közel 6%-a ismeri az orosz és az olasz nyelveket az átlagos, vagy annál jobb szinten, a két

nyelv közül is az orosz az ismertebb nyelv. A francia nyelvet a hallgatók 86%-a nem ismeri,

és mindössze 4% beszéli az átlagos szinten, vagy annál jobban. A külföldi tanulmányokról és

munkáról elmondható, hogy a hallgatók 5%-a folytatott külföldi tanulmányokat hosszabb-

rövidebb ideig. Volt, aki csak egy, illetve három hónapot töltött kint, a leghosszabb idő 10

hónap volt. A 2011-es felmérés szerint célországként említésre került Németország,

Görögország, Olaszország és az Egyesült Királyság. Chi-négyzet elemzést végeztünk a

felsőfokú külföldi tanulmányok folytatása és az idegen nyelv (angol, német) ismerete közti

összefüggés kimutatására. Mindkét nyelv tekintetében szignifikáns különbség adódott

(p=0,001) a nyelvismeretben a külföldön tanuló és nem tanuló diákok között. Az angol

nyelvet a külföldi tanulmányokat folytatók 48%-a nagyon jól ismeri, a német nyelvet pedig a

23%-a. A külföldi tanulmányokat nem folytatók 19%-a ismeri csupán nagyon jól az angol

nyelvet, és mindössze 5%-a német nyelvet. A legjelentősebb aránybeli eltérések a

nyelvismeret legmagasabb fokán adódtak, mindebből arra lehet következtetni, hogy a külföldi

tanulmányokhoz szükséges az adott nyelv kiváló ismerete.

Ezt támasztja alá az is, hogy a Debreceni Egyetem ERASMUS pályázatai is kötelezően

előírják, hogy a pályázóknak rendelkeznie kell nyelvvizsgával ahhoz, hogy megnyerhessen

egy kettőtől tíz hónapig tartó külföldi tanulmányokra szóló lehetőséget. Megvizsgáltuk azt is,

hogy a felsőfokú tanulmányokat folytatók átlagosan milyen tanulmányi eredménnyel

rendelkeznek. Az elégséges és a közepes eredményű hallgatók közül senki nem folytatott

külföldi tanulmányokat, csak és kizárólag a jó és jeles tanulók folytattak, közülük is csak a

diákok 7%-a tanult külföldön.

A külföldi munka tekintetében elmondható, hogy közel kétszer akkora arányban (11%)

dolgoztak külföldön a hallgatók, mint amennyien külföldön tanultak. A 2010-es vizsgálat

ugyanerre a tendenciára mutatott rá: a hallgatók mintegy 37%-a tervez külföldi munkát, és

csak 18%-uk tervez külföldi tanulmányokat. A tanulmányi eredmény és a külföldi munka

összefüggésének vizsgálatakor azt találtuk, hogy bár az átlagosan elégséges osztályzatot

szerzők közül senki nem ment külföldre, de a közepes eredménnyel tanulók közül már

viszonylag nagy arányban dolgoztak külföldön (14%). Az átlagosan jó eredménnyel tanulók

11%-a, a jeles tanulók mindössze 7%-a ment külföldre dolgozni. Meglepő eredmény született

a nyelvismeret és a külföldi munka összefüggésének Chi-négyzet elemzéssel történő

vizsgálatakor. Nem adódott szignifikáns különbség (p=0,159) a nyelvismeretben a külföldön

dolgozók és nem dolgozók között. A külföldön dolgozók 50%-a csak elégséges, illetve

közepes nyelvismerettel rendelkezik, ez az arány figyelhető meg a külföldön nem dolgozók

körében is. Az eredmények azt támasztják alá, hogy már alacsonyabb szintű nyelvtudással is

vállalnak külföldi munkát a diákok, a tanulás viszont magasabb szintű nyelvismeretet igényel,

melyet az erre vonatkozó mobilitási pályázatok is kötelezően előírnak.

A két karon nem találtunk szignifikáns különbséget (p=0,144) az angol nyelv ismeretében

Chi-négyzet elemzés alapján, a centrumok között sem adódott szignifikáns különbség az

angol nyelvet adott szinten ismerők arányaiban (p=0,243). Szignifikáns különbség adódott

viszont a külföldi tanulmányok folytatása és a külföldi munka tekintetében a két kar hallgatói

között. A GVK hallgatóinak közel 3%-a végzett külföldi tanulmányokat és 5%-a dolgozott

külföldön, míg a MÉK hallgatói esetében ezek az arányok 9% és 20% (p=0,049

szignifikanciával a tanulmányokra és p=0,020 szignifikanciával igazolva a külföldi munkára).



170 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A centrumok között azonban nem adódott különbség sem a külföldön dolgozó és nem

dolgozó hallgatók arányaiban, sem a külföldön tanuló és nem tanuló hallgatók arányaiban.

Átlagosan 1-2 hallgató dolgozott külföldön 10 hallgató közül, és 20 hallgató közül átlagosan

egy tanult külföldön.

A tanulás közbeni munka és hatása a tanulmányokra

A beilleszkedés a munka világába nem könnyű. Sok esetben azonban megkönnyítheti a

helyzetet az a tény, ha a hallgatónak volt már korábban munkaviszonya. Ezt elősegíti a

bolognai rendszerben kialakított 7. félév is a képzések egy részében, mely során a BA/BSc

képzésben résztvevő hallgatók fél éves szakmai gyakorlaton vesznek részt, így

önéletrajzukban, mint munkatapasztalatot rögzíthetik ezt a 12 hetes gyakorlatot. Centrumunk

éppen ezért hozta létre a MAG Praktikum Gyakorlati Képző Központot, melynek célja, hogy

a 7. félévüket töltő hallgatók számára szakmai tudásuknak és érdeklődésüknek megfelelő

helyen töltsék el gyakorlati idejüket. Koordinálja a felsőoktatási intézmények, a hallgatók és a

szervezetek közötti megfelelő kapcsolattartást. A visszajelzések nagyon pozitívak, mind a

szerződést kötő intézmények, mind a hallgatók elégedettek a gyakorlat szervezésével.

A 2011-es felmérés szerint a megkérdezettek igen magas aránya (41%-a) a megkereséskor is

dolgozott. A dolgozó diákok 52%-ának állandó jellegű és határozatlan volt a munkaviszonya,

31%-uk dolgozott határozott időtartammal, vagy megbízással, míg az alkalmi és a diákmunkát

végzők aránya 17% volt. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a hallgatók felkészülnek

a munkaerő-piacra történő kikerülésre, és a megkérdezettek kétharmada tanulmányai alatt is

főfoglalkozású dolgozónak tekinti magát tudatosan, mintsem diáknak. Mindez azzal is

magyarázható, hogy a GVK-ra a 2011. évi normál felvételi eljárásban 50-50 %-ban oszlott

meg az államilag támogatott és a költségtérítéses képzésre felvett hallgatók aránya, ez

utóbbira felvettek kénytelenek munkát vállalni ahhoz, hogy tanulmányaikat finanszírozni

tudják. Az AGTC két karának összehasonlításakor nem találtunk szignifikáns különbséget

(p=0,205) a jelenleg dolgozók és nem dolgozók arányában Chi-négyzet elemzés alapján,

viszont a centrumok összehasonlításakor már adódott különbség (p=0,004). A TEK-en

valamivel alacsonyabb volt a felméréskor dolgozók aránya (38%) az AGTC-hez képest

(41%), az OEC-en lényegesen alacsonyabb arányban voltak a mintában a felméréskor nem

dolgozó hallgatók (29%). Az eltéréseket a képzések sajátosságai mellett (lásd:

orvostanhallgatók) a nappali és a levelező tagozaton tanulók eltérő aránya, és a tagozatok

közötti különbségek magyarázzák (a levelező tagozatosok döntő hányada dolgozik, és

önmagát inkább alkalmazottnak, mintsem hallgatónak tekinti).

Arra is kerestük a választ, hogy létezik e kapcsolat a tanulmányi eredmény és a tanulmányok

alatti munkavállalás között. A Chi-négyzet vizsgálat p=0,698 szignifikanciával nem mutatott

ki szignifikáns különbséget. Mindemellett ugyanakkor elmondható, hogy az átlagban

elégséges eredményű hallgatók 50%-a, a közepes és jó eredményű hallgatók 40%-a, a jeles

hallgatók 27%-a dolgozik. Megfigyelhető tehát egy tendencia, miszerint a gyengébb

eredményű hallgatók relatíve nagyobb arányban dolgoznak már valamilyen formában

tanulmányaik alatt, ami a finanszírozási formák és a tagozatok eltéréseivel is magyarázható.

Feltehetően az eredményük is azért gyengébb, mert idejük egy részét a munka is leköti.

Tapasztalataink szerint a munkaviszonnyal rendelkező hallgatók jelentős része egyéni

tanulmányi renddel folytatja tanulmányait, azaz az előadásokat és a gyakorlatokat nem

látogatják, hiszen általában 6 vagy 8 órás munkát vállalnak, így csupán a vizsgákon jelennek

meg, mely alapvetően ronthatja tanulmányi eredményeiket. A jobb teljesítményű hallgatóknak

viszont azért sincs szükségük munkavállalásra, mivel ők akár havi 58 000 Ft ösztöndíjban is

részesülhetnek, ha kiemelkedő tanulmányi eredménnyel rendelkeznek, így némi szülői

segítséggel megfelelő életkörülményeket tudnak maguknak biztosítani tanulmányaik során.



171 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Összefüggés vizsgálatot végeztünk továbbá arra vonatkozóan is, hogy befolyásolja-e a

jelenlegi munkavégzés azt, hogy az a diák tervez e további részvételt MA/MSc képzésben. A

Chi-négyzet vizsgálat p=0,076 szignifikanciával nem mutatott ki jelentős különbséget a

mesterképzésben részt venni szándékozók és nem szándékozók között a dolgozók, illetve nem

dolgozók arányaiban. A mesterképzésben továbbtanulni vágyók 38%-a, a nem továbbtanulók

45%-a, a mesterképzésben jelenleg is résztvevők 44%-a dolgozik jelenleg is.

A jövőbeni munkaviszony és az elvárt fizetések

Az 1. számú ábra azt mutatja be, hogy a hallgatók milyen arányban választanák az egyes

szférákat, hol dolgoznának szívesen.

1. ábra: Milyen területen, szférában dolgozna szívesen

A diákok 18%-a indítana saját vállalkozást, és a közszférában képzeli el a jövőjét a hallgatók

ötöde. Nagyvállalatnál, vagy multi cégnél helyezkednének el a legnagyobb arányban (47%).

A közép és kisvállalkozásokat választók aránya mintegy 14%, a non-profit szférában egy-két

kivételtől eltekintve szinte senki sem helyezkedne el. Arra a kérdésre, hogy a szakterületükön

helyezkednének-e el, a hallgatók egyértelmű álláspontot fogalmaztak meg. Közel 74%

helyezkedne el ugyanazon szakterületen, 20% a szakterülethez közeli pályán, mindössze 6%

választana teljesen más szakterületet (a 2010-es válaszadók 48%-a agrártudományi, 38%-a

gazdasági, 14%-a egyéb területen tanul).

A szakterületen történő elhelyezkedés megítélésében a Chi-négyzet próba nem mutatott ki

szignifikáns különbséget az AGTC két kara között (p=0,431). A centrumok közötti elemzés

azt mutatta, hogy a TEK-en adott válaszok nem különböztek az AGTC-n adott válaszoktól,

egyedül az OEC hallgatóinak véleménye tért el. Ezen a centrumon ugyanis a hallgatók

mintegy 92%-a válaszolta, hogy ugyanazon a szakterületen helyezkedne el, 6% a

szakterülethez közeli helyen, míg csupán 2% választana egészen más szakterületet – ez

érthető is az OEC szakjainak sajátosságai miatt.

A vélt és elvárt fizetéseket vizsgálva az AGTC hallgatói szerint 122.600 Ft a szakterületen az

átlagfizetés, és 179.000 Ft az elvárt fizetés. A vélt és elvárt fizetés-változók nem bizonyultak

normális eloszlásúnak p=0,003 szignifikanciával a Kolmogorov – Smirnov féle normalitás

teszt alapján, ezért a két kar közötti különbségek kimutatására a Mann-Whithney féle nem

parametrikus tesztet használtuk. Az AGTC karai között nem adódott különbség egyik tényező

tekintetében sem (p=0,509; p=0,949). Látható, hogy az elvárások mintegy 58.000 Ft-tal

haladják meg a ténylegesnek vélt fizetéseket. A minimum értékre a vélt fizetések esetén

20,0%

0,4%

12,4%

16,1%18,6%

10,5%

3,6%

18,4%

Közszférában

Nonprofit szférában

Nagyvállalatnál (állami tulajdonú cég)

Nagyvállalatnál (magántulajdonú cég)

Multinacionális cégnél

Középvállalatnál

Kis magáncégnél

Saját vállalkozást szeretne indítani



172 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

60.000 Ft adódott, a maximumra pedig 250.000 Ft, az elvárt fizetések esetén a minimumra

80.000 adódott, a maximumra 500.000 Ft.

A centrumok közötti összehasonlítások a Kruskal-Wallis féle nem paraméteres próbával

végeztük, mivel több, mint két csoport volt. A Kruskal-Wallis próba különbséget mutatott ki a

centrumok között az átlagos vélt, és elvárt fizetésekben (mindkét esetben p=0,001), amely

különbség egyértelműen az OEC-en adott válaszok miatt adódott. A TEK-en adódó vélt és

elvárt fizetések átlaga pár ezer forinttal tért el csupán az AGTC-n adódó átlagtól. Az OEC-en

viszont 107.800 Ft adódott az átlagos, a szakterületen kezdő diplomásként kereshető összegre,

míg az elvárt fizetésre jóval magasabb összeget adtak meg a megkérdezettek átlagosan

(205.700 Ft). A legmagasabb összeg viszont a TEK-en merült fel a vélt (450.000 Ft) illetve az

elvárt (900.000 Ft) fizetésre. Összességében véve az mondható el, hogy az OEC-en

kétszeresét várják el a szakterületen vélt diplomás kezdő átlagkeresethez képest, míg a másik

két centrum hallgatói a másfélszeresét.

A vizsgálatot az AGTC esetén az évfolyamokra is elvégeztük a Kruskal-Wallis féle

elemzéssel. Az elvárt fizetések tekintetében nem adódott különbség az évfolyamok között

(p=0,562), de a vélt fizetés tekintetében igen (p=0,034). A különbséget az okozza, hogy a

végzősök esetén átlagosan 170.000 Ft adódott a szakterületen szerintük elérhető fizetésre.

Az egyetemi szolgáltatások és az oktatás megítélése

A hallgatóknak a különböző kérdéseket ötfokozatú Likert skálán kellett értékelni. Az

összehasonlításokhoz az átlag érték helyett a statisztikai szempontból alkalmasabb mediánt

használtuk, mivel ez jelképezi a legvalószínűbb kategóriát, a teszteléshez pedig a medián

próbát és a kereszttábla elemzést használtuk. A medián teszt alapján különbség adódott az

AGTC két kara között a kollégiumok színvonalának és a hallgatói önkormányzat

tevékenységének, az újabb diploma szerzésének a karon, a tantermek felszereltségének, a TO

munkájának és munkatársai segítőkészségének, a hallgatói ügyintézés rugalmasságának a

megítélésében (p=0,008;0,027;0,009;0,005;0,005;0,001;0,007). A kollégiumok színvonala

inkább közepes, vagy az alatti minősítést kapott a GVK-n, míg a MÉK-en inkább 4-es, 5-ös

minősítést, ami meglepő, hisz a hallgatók nagyrészt ugyanazt az infrastruktúrát használják.

A hallgatói önkormányzat minősítésére az elmondottak érvényesek. A MÉK hallgatói közül

relatíve többen jönnének biztosan vissza újabb diploma megszerzésére, mint a GVK hallgatói.

Mindemellett a tantermek felszereltségével, a TO munkájával és munkatársai

segítőkészségével, a hallgatói ügyintézés rugalmasságával, hallgató-centrikus voltával inkább

a GVK-n voltak relatíve elégedettebbek a hallgatók. Ehhez valószínűleg hozzájárul az is,

hogy a GVK-n magasabb az aránya a levelező tagozaton tanuló hallgatóknak, akik esetenként

már más intézményben is folytattak felsőfokú tanulmányokat, így rendelkeznek

összehasonlítási alappal. Fontos, hogy más igényekkel, más életszemlélettel, elvárásokkal

rendelkeznek, mint azok a 18-19 éves hallgatók, akik az érettségi letétele után nyernek

felvételt az egyetemre, és nincs összehasonlítási alapjuk a szolgáltatások tekintetében, így

csupán az elvárásaik alapján tudják a meglévő körülményeket értékelni, a felsőoktatásban más

intézményekben tapasztaltak helyett.

Az elemzést centrum szintre is kiterjesztettük és megállapítható volt, hogy egy-két tényezőtől

eltekintve majdnem minden szempont szerint adódtak különbségek. Ezek bemutatásától

eltekintünk, csupán három fontos tényezőt ragadnánk ki: a képzés alatti munkalehetőség

biztosítását, a képzés utáni elhelyezkedés segítését, valamint centrum szinten a karok

színvonalának értékelését.



173 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

2. ábra: A képzés alatti munkalehetőség biztosításának megítélése centrumonként

A 2. ábrán látható, hogy az AGTC-n és a TEK-en relatíve nagyobb azok aránya, akik 1-es,

illetve 2-es minősítést adtak a centrumnak, és az OEC-en pedig nagyobb arányban fordultak

elő a 3-as, illetve az ennél jobb minősítések (ennek következtében a centrumok között

szignifikáns eltérések vannak, amit a Chi-négyzet próba igazolt, p=0,003). Ugyanez az állítás

fogalmazható meg a végzés utáni elhelyezkedés segítésének megítélésével kapcsolatban.

3. ábra: A karok összszínvonalának*

megítélése centrumonként

*(beleértve az oktatás, a technika, a kulturális lehetőségek, az épületek állapotának, a sportolási

lehetőségeknek, a külkapcsolatoknak, a vezetés, az oktatók és egyéb munkatársak munkájának megítélését)

A 3. ábra azt mutatja, hogy a TEK hallgatói közel kétszer akkora arányban választották az

elégtelen, vagy az elégséges értéket, és relatíve kevesebb arányban adtak jelest a centrum

karainak értékelésekor, mint a másik két centrum hallgatói, akik között nem volt jelentős

aránybeli eltérés.

Centrumonként meghatároztuk az egyes értékelési szempontokra adott válaszok medián

értékeit, és az egyes értékek eloszlásának ferdeség mutatóit. Sorrendbe rendeztük a

szempontokat a medián és a ferdeség mutató alapján (azonos mediánok esetén ugyanis a

relatíve jobban balra ferdült eloszlás mutatja azt, hogy a magasabb kategóriák előfordulása

relatíve gyakoribb). Ezek után megfigyeltük, hogy mi volt az öt legjobb - legrosszabb

értékelést kapott tényez centrumonként. Egy-két kivételtől eltekintve ugyanazok a

szempontok kerültek előtérbe a három centrum esetén. A legjobb minősítést az egyetemen a

könyvtárak színvonala, a kiírt határidők betartása, és a karok színvonala kapta minden

centrumonan. Az AGTC-n külön kiemelték a számítógép-ellátottság és a tárgyi feltételek

színvonalának jó minőségét, a TEK-en a kollégiumok és a sportolási lehetőségek kiváló

voltát, az OEC-en a kollégiumok színvonalát és a tantermek felszereltségét az öt legjobb

tényező közé. A legrosszabb minősítést kapott tényezők között szerepelt a szociális

támogatások rendszerének megítélése, a tanulmányi és ösztöndíj rendszer igazságos volta, a

0% 50% 100%

AGTC

TEK

OEC

1

2

3

4

5

0% 50% 100%

AGTC

TEK

OEC

1

2

3

4

5



174 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

képzés alatti munkalehetőség, valamint a végzés utáni elhelyezkedés segítése. Az AGTC-n az

előbb említettekhez társult még a kollégiumok színvonalának megítélése, a TEK-en a

Hallgatói Önkormányzat tevékenységének értékelése, az OEC-en pedig a hallgató-centrikus

ügyintézés minősítése.

A végzett hallgatók vizsgálatának eredményei a 2010-es és a 2011-es adatfelvételek

alapján

Alapstatisztikák

Az AGTC végzett hallgatói mintája a 2007-2009-ben és a 2008-2010-ben végzetteket

tartalmazza, mintegy 300 hallgatót (60% 2008-2010-ben végzett, 40% 2007-2009-ben

végzett). A teljes minta 43%-a a GVK, 57%-a a MÉK végzett hallgatója. A 2007-2009-es

almintát a végzés éve és a képzési szint alapján, a 2008-2010-es almintát pedig a képzési

terület alapján kellett súlyozni. A minta 38%-a férfi, 62% pedig nő.

A hallgatók 14 éves kori lakhelyét tekintve elmondható, hogy főleg hat megyéből érkeztek

(Hajdú-Bihar 46%, Szabolcs-Szatmár-Bereg 19%, Borsod-Abaúj-Zemplén 12,5%, Jász-

Nagykun-Szolnok 6,5%, Békés 3,5%, Csongrád 3,3%). A jelenlegi lakhely megjelölésekor a

hallgatók ugyanolyan arányban jelölték meg Hajdú-Bihar megyét, a többi megye közül Jász-

Nagykun-Szolnok megye kikerült az első hat megyéből, és belépett Budapest, valamint Pest

megye 13%-al. A munkaadó cég településének vizsgálatakor Hajdú-Bihar megye már csak

42%-ban képviselteti magát, Budapest, Pest 14,5%-ban, Békés 4,3%, Csongrád 6%, Borsod-

Abaúj-Zemplén 8%, Szabolcs-Szatmár-Bereg 10%. A külföldön dolgozók aránya mintegy

1,5-2%. Az adatok alapján megfogalmazható, hogy A BAZ és SZSZB megyékből érkező

hallgatók esetében megfigyelhető egyfajta elvándorlás, kisebb arányban térnek vissza

lakóhelyükre, illetve megyéjükbe dolgozni. Általában ezek azok a megyék, ahol a legnagyobb

mértékű munkanélküliséget regisztrálják, így több hónapos sikertelen álláskeresés után még

azok a végzett diplomások is elhagyják szülőhelyüket, akik eredetileg helyben szerettek volna

elhelyezkedni. Ezekből a megyékből két helyszínt szoktak választani a diplomások a

munkavégzésre. Aki jobban kötődik szülővárosához, Hajdú-Bihar megyét választja, aki

kevésbé, Budapestre megy munkát vállalni. Míg Hajdú-Biharban 2010-ben 27.900 fő volt a

munkanélküliek száma, addig Szabolcs megyében 39.800 fő, Borsodban pedig 45.800 fő, ez

is mutatja hogy mennyivel nehezebb BAZ és SZSZB megyében a munkavállalás. (Forrás:

www.ksh.hu; sTADAT-táblák, Területi adatok, 2010.).

Ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg különösen Csongrád megye esetében, a végzett

hallgatók mintegy 15%-a pedig Budapesten, és Pest megyében dolgozik. További információt

szolgáltat a fentiekkel kapcsolatban az a tény, hogy a megkérdezetteknek közel negyede

dolgozik csak a tanulmányaival azonos helyen, mintegy tizede a vonzáskörzetben dolgozik, a

többi végzett ingázik, vagy tanulmányaitól teljesen eltérő helyen dolgozik.

A válaszadók 80%-a nappali tagozaton, a maradék 20% levelező tagozatos diákként végzett.

A 2008-2010-es felmérés alapján a végzettek mintegy 70%-a államilag támogatott

finanszírozási formában tanult, 22%-a költségtérítéses, 8% pedig mindkét formában. A képzés

szintjei szerint jellemezve a mintáról az állapítható meg a 2007-2009-ben végzettek esetében,

hogy a megkérdezettek negyede BA/BSc képzésben vett részt, a többiek a hagyományos

főiskolai, egyetemi képzésben végeztek. A 2011-es felmérés eredménye alapján a hallgatók

mintegy 64%-a átlagosan jó eredménnyel végezte el tanulmányait, mintegy 19%-a jeles

eredménnyel, és igen csekély (17%) arányban végeztek közepes, illetve elégséges

eredménnyel. Külön kiemelendő, hogy az elégséges osztályzatokat szerzők aránya igen

alacsony a centrumban a minta alapján (1,2%). Sem az AGTC karai közötti összehasonlítás

során, sem a centrumok közötti összehasonlításban nem találtunk szignifikáns különbségeket

a tanulmányi eredményekben a Chi-négyzet próba alapján (p=0,067; 0,279). A centrumok

http://www.ksh.hu/



175 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

közötti összehasonlítás alapján a hallgatók mintegy ötöde-hatoda végezte tanulmányait

átlagosan közepes, 55-64%-a jó, közel negyede-ötöde pedig jeles eredménnyel. Bár az AGTC

karai közötti vizsgálat nem mutatott ki jelentős különbségeket a tanulmányi eredményben,

mégis megállapítható, hogy a GVK-n 3%-a a végzetteknek csupán elégséges eredménnyel

tanult átlagosan, a MÉK-en nem volt elégséges eredményű végzett. A jó eredményű végzettek

aránya a MÉK-en relatíve magasabb (MÉK 69%, GVK 58%), míg a közepes eredményűeké

relatíve alacsonyabb a GVK végzettjeihez képest (MÉK 12%, GVK 23%). Különbség

mutatkozott azonban a diploma minősítésében a TEK és az AGTC végzettjei között

(p=0,006). A TEK-en végzettek relatíve nagyobb arányban (22%) kaptak megfelelt, vagy

közepes minősítésű diplomát (az AGTC-n megfelelt minősítés nem volt, közepes minősítésű a

végzettek 12,5%-a). Az AGTC-n relatíve magasabb a jelessel végző aránya (25,6% szemben a

13,4%-kal), viszont a TEK-en mintegy 10% a kiváló és a kitüntetéses diplomák aránya

szemben az AGTC-n végzettek 6,6%-ával, akik ilyen minősítéssel diplomáztak.

Végzettségek és továbbképzések

A Chi négyzet vizsgálat alapján különbségek adódtak a végzettek esetében a is jelenleg

felsőoktatási intézményben tanulók arányaiban (p=0,004). Az AGTC-n végzett hallgatók

13%-a tanul más felsőoktatási intézményben, a TEK-en ugyanez az arány 23% volt, az OEC-

en 15%. A képzési formákban is találtunk különbségeket. Az AGTC-n 1,6%, az OEC-en

2,3%, míg a TEK-en 5,4% vesz részt MA/MSc képzésben. A (még) hagyományos főiskolai

képzésben részt vevők aránya is a TEK-en a legmagasabb (9,4%), szemben a másik két karon

végzettekéhez képest (AGTC: 2,4%, OEC: 1,7%). Az AGTC-n 2007-2009-ben végzettek

mintájában az egyéb felsőfokú képzésben tanulók 40%-a felsőfokú szakképzés és

hagyományos főiskolai képzésben tanul, mindössze 18%-ot tesz ki a doktori képzést

választók aránya. Az AGTC-n 2008-2010-ben végzettek almintájában a válaszadók 73%-a

tervez egy további részvételt mesterképzésben. A 2007-2009-ben a centrumon végzettek

45%-a nem tartja valószínűnek, hogy egy újabb felsőfokú, vagy egyéb tanulmány tervez,

mintegy 6% pedig biztosan nem fog ilyen képzésben részt venni. Bár a másik két centrumban

csak 38% válaszolta, hogy nem tervez valószínűleg felsőfokú és egyéb tanulmányokat, a Chi

négyzet próba nem mutatott ki lényeges különbségeket a centrumok között.

Volt véleménykülönbség a centrumok között abban a tekintetben is, hogy milyen képzést

választanának a hallgatók (p=0,002). Az AGTC végzettjeinek 14%-a vállalat által szervezett

tanfolyamon venne részt, a TEK-en ez az arány 11,5%, az OEC-en csak 3,4%. Az OEC-en

viszont több, mint kétszer annyian jelentkeznének PhD képzésre, mint a másik két centrumon

(17,5% szemben a 9-8%-kal). Az AGTC-n 2007-2009-ben végzettek 21%-a tanulna tovább

szakirányú továbbképzésben, mintegy 14% mesterképzésben venne részt, és 9% doktori

képzésben. A válaszadók magas arányban végeztek (14%) az AGTC-n több szakon is, viszont

a TEK-en ugyanez az arány 21,6%, az OEC-en 4,6%. Tapasztalataink szerint, az MA/MSc

képzések megjelenésével, és annak tudatában, hogy a hallgatók mindösszesen 12 államilag

támogatott félévet vehetnek igénybe felsőfokú tanulmányaik során a jelenlegi felsőoktatási

törvény szerint, a mesterképzésekben résztvevő hallgatók egyre nagyobb százalékban vesznek

részt egy vagy két félév mesterképzésben töltött tanulmány után újabb felvételi eljárásban,

hiszen amennyiben tanulmányai során három féléven belül új szakot választ a hallgató,

államilag finanszírozott félévei mindkét szakján egybe számolódnak, így az alapképzésben

elhasznált, általában hét félévük után fennálló öt félév után még két mesterképzéses diplomát

is megszerezhetnek költségtérítési díj fizetése nélkül.



176 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Nyelvtudás, külföldi munka és külföldi tanulmányok

A végzettek között is megkérdezésre került a külföldi munkáról, tanulmányokról kialakult

vélemény, illetve az, hogy vett-e részt ilyenben a hallgató. Ezzel párhuzamosan az egyes

idegen nyelvek ismerete is felmérésre került. A vizsgálat azt mutatta, hogy a legkedveltebb

idegen nyelv az angol, a német, és a francia. A válaszadók 77%-a legalább közepes szinten

ismeri az angol nyelvet, igen csekély hányad (3,3%) állította azt, hogy nem ismeri az angol

nyelvet. A megkérdezettek 55%-a ismeri legalább közepes szinten a német nyelvet, és 28,6%-

a egyáltalán nem ismeri. A megkérdezettek közel 76%-a nem ismeri a francia nyelvet, és akik

ismerik is, azok sem tudják közepesnél jobb szinten. Az olasz nyelvet az AGTC-n végzettek

85%-a nem ismeri, az orosz esetében ez az arány 80%. Ezt az eredményt összehasonlítva az

aktív hallgatói felmérés eredményével azt látjuk, hogy az angol nyelv ismerete hasonló szinten

maradt a végzés után is, a német nyelv ismerete javult a végzést követően, és harmadik helyre

került a francia nyelv ismerete. E nyelv esetén jelentősen csökken a nyelvet egyáltalán nem

ismerők aránya. Chi-négyzet elemzéssel a két legismertebb világnyelv használatát

hasonlítottuk össze a karok és a centrumok között, minden esetben jelentős különbségeket

tapasztaltunk az angol és német nyelvek ismeretében. A MÉK-en relatíve nagyobb arányban

nem ismerik a két nyelvet, és a csupán elégséges szint előfordulása is kétszer akkora a

mintában a GVK-hoz képest (p=0,032). A német nyelvet viszont relatíve jobban ismerik a

MÉK-en, másfélszer akkora azok aránya, akik jó szinten ismerik a nyelvet, és kétszer akkora

azok aránya, akik nagyon jól ismerik a nyelvet (p=0,047). A centrumok közötti elemzés során

azonban mindkét nyelv ismeretében különbségek adódtak, melynek oka abban áll, hogy az

OEC-en relatíve többen nem ismerik sem az angol, sem a német nyelvet, és azok aránya is

lényegesen alacsonyabb, akik mindkét nyelvet legalább jó szinten beszélik. A külföldi

tanulmányokról elmondható, hogy a hallgatók 8%-a folytatott külföldi tanulmányokat

hosszabb-rövidebb ideig, és ebben nem volt eltérés a két kar között.

A külföldön tanulók 43%-a mindösszesen 5 hónapot töltött külföldön tanulás céljából. A

maximális időtartamot tekintve a két kar közöttkülönbségek voltak, a GVK-n a maximálisan

kinn töltött összes idő 9 hónap, míg a MÉK-en 14 hónap volt. A centrumok között azonban

különbség adódott a külföldön tanulók arányaiban (p=0,001), melynek oka szintén az volt,

hogy az OEC-en nagyon alacsony arányban tanulnak külföldön (4,6%). Az AGTC (8%) és a

TEK (11%) között nem adódott szignifikáns különbség a külföldön tanulók arányában.

Különbség adódott az AGTC és a TEK (p=0,005), valamint az AGTC és az OEC között

(p=0,001) a külföldi tanulás számában. Az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumában

tanulók negyede legalább kétszer ment ki külföldre tanulni, míg a TEK-en tanulóknak csak

15%-a, az OEC-en végzetteknek pedig a tizede. Az AGTC végzettjeinek mintegy 6%-a a

tanulmányai előtt dolgozott már külföldön, 5%-a pedig a tanulmányai alatt is dolgozott

külföldön. A két kar összehasonlításában olyan különbségek adódtak, hogy a MÉK

hallgatóinak 10%-a dolgozott a tanulmányai előtt külföldön, míg a GVK-n nem dolgozott

senki külföldön tanulmányai előtt. A tanulmányok közben viszont a GVK-ról mentek ki közel

háromszor annyian külföldre (9%), mint a MÉK-ről (3%) (p=0,002). A centrumok között nem

adódott szignifikáns különbség sem a tanulmányok előtt, sem a tanulmányok alatt külföldön

dolgozók arányaiban.

Az abszolutórium jelentősége

A 2008-2010-es végzettek válaszai alapján a hallgatók 52%-a 10 vagy ennél több félév után

jut el az abszolutóriumig, harmadának pontosan 10 félévre volt szüksége az abszolutórium

eléréséhez. A válaszadók 40%-a jutott el az abszolutóriumig 6-8 félév alatt, 8% 6 féléven

belül szerzett abszolutóriumot. Átlagosan 8 félév alatt jut el egy hallgató az abszolutóriumig

függetlenül attól, melyik centrumban tanul. Az abszolutórium után a hallgatók közel ötöde



177 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

nem szerzett diplomát, ezeknek a 44%-a a megkérdezéskor sem szerezte azt meg, közel 24%-

uk fél éven belül tudta csak abszolutórium után a diplomát megszerezni, mintegy 40% pedig

éven belül jutott diplomájához. A diploma megszerzésének tapasztalataink szerint szinte

egyetlen akadálya a szakok képzési és kimeneti követelményeiben előírt legalább egy,

esetlegesen két államilag elismert, középfokú nyelvvizsga megléte. A hallgatók nem fordítanak

kellő figyelmet a nyelvvizsga megszerzésére, lefoglalják őket felsőfokú tanulmányaik, így

nagyon nagy százalékban az abszolutórium megszerzése után tudják letenni a kötelező

nyelvvizsgá(ka)t.

Ezekben az arányokban a három centrum között sem adódott lényeges eltérés a kereszttábla

elemzés során. A csak abszolutóriummal rendelkező hallgatók 67%-a kilépett diploma nélkül

is a munkaerő piacra, a többi hallgató nem lépett ki, vagy már az abszolutórium

megszerzésekor is dolgozott. Az AGTC két kara között is különbség adódott ezen a téren. A

GVK hallgatóinak 56%-a lépett ki diploma nélkül a munkaerő piacra, míg a MÉK hallgatói

közül 72%. A diploma hiánya a csak abszolutóriummal rendelkezők körében a GVK hallgatói

esetében okozott jelentősebb problémát, mint a MÉK-en.

A centrumok között jelentős eltérés adódott az AGTC és a másik két centrum abszolutóriumot

szerzett hallgatói esetében a kereszttábla elemzés során (p=0,004). Ugyanis a TEK

hallgatóinak 37%-a, az OEC hallgatóinak negyede lépett ki a munkaerő piacra diploma

nélkül, csak abszolutóriummal (ez utóbbi centrumban elsősorban az alap-és mesterszakosok).

Látható tehát, hogy az AGTC hallgatói nagyobb arányban lépnek ki a munkaerő piacra

diploma nélkül, mint a másik két centrum hallgatói. Az abszolutórium megszerzésekor a

megkérdezettek ötöde már rendelkezett főállású munkahellyel. Az AGTC két kara között a

Chi-négyzet próba nem mutatott ki szignifikáns különbséget sem az abszolutórium után

közvetlenül diplomázók, és nem diplomázók arányai között, sem pedig az abszolutóriumkor

állással rendelkezők és nem rendelkezők arányaiban. A három centrum között sem volt

különbség a diplomával rendelkezők és nem rendelkezők arányaiban (egyetemi szinten, a

minta alapján a hallgatók negyede nem szerzi meg a diplomát rögtön az abszolutóriumal

együtt). Adódott azonban különbség a centrumok között (p=0,008) abban, hogy rendelkezett e

a végzés előtt álló hallgató az abszolutórium megszerzésekor főállású munkahellyel. Míg az

AGTC-n a válaszadók ötöde dolgozott csak az abszolutórium megszerzésekor főállásban,

addig a TEK-en ugyanez az arány 40%, az OEC-en pedig az abszolutóriumot szerzettek 50%-

a dolgozott már főállásban. Itt figyelembe kell venni azt, hogy a munkaerő-piacra történő

kilépés abszolutórium nélkül elképzelhetetlen az orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzés

tekintetében, tehát az eltérő képzési szerkezet okozza az aránybeli különbséget.

Az alkalmazás módja és a jövedelmek

Az AGTC végzettjeinek 37%-a álláshirdetés révén került legutóbbi főállásába, 33%-uk egyéb

személyes ismeretség által, 15% pedig a munkáltatónál jelentkezett álláshelyére. A

munkaviszony az esetek 89%-ban állandó jellegű és határozatlan időre szól. A válaszadók

harmada 10-nél kevesebb munkáltatónál próbálkozott önéletrajzzal, voltak (12,5%) akik több,

mint 100 munkáltatónál is próbálkoztak a sikeres elhelyezkedés érdekében. A megkérdezettek

18%-át csak egyetlen egyszer hívták be interjúra, 15%-át kétszer, 11%-át háromszor is

behívták, 7%-át pedig négyszer hívták be. Viszonylag magas arányban fordult elő az, hogy

ötször, sőt tízszer is behívták interjúra a jelöltet (21-9%), ennél magasabb szám csak a

válaszadók kis arányában fordult elő. A kérdőívet kitöltők 2%-át egyetlen egyszer sem hívták

be interjúra. A minta 30%-a egy hónapon belül talált állást, valamivel több, mint fele már

három hónapon belül elhelyezkedett, a megkérdezettek 70%-ának állása volt fél éven belül.

Egy éven belül a válaszadók 80%-a talált állást, csupán 13% vallotta be, hogy a

megkérdezésig nem talált állást magának. A végzett hallgatóknak 9%-a vallotta magát



178 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

munkanélkülinek, és 73% alkalmazottként helyezkedett el. A megkérdezettek mintegy

negyede vezetői beosztásba került, harmada pedig beosztott. A köztisztviselők,

kormánytisztviselők közalkalmazottak, aránya a minta egynegyedét teszi ki. A végzettek

12%-ának van másod-, vagy mellékállása. A havi nettó fizetéseket tekintve az AGTC

végzettjei átlagosan 148 ezer Ft-ot keresnek, és átlagosan havi 152 órát dolgoznak ezért a

bérért. A két kart összehasonlítva az előbbi két tényező alapján nem adódott szignifikáns

különbség Mann-Whitney próbával vizsgálva. A centrumok összehasonlításakor viszont azt

találtuk, hogy lényeges különbség van a keresetekben és a munkaidőkben is a különböző

centrumok végzettjei között (Kruskal-Wallis elemzéssel vizsgálva, p=0,007). A TEK-en

átlagosan 139 ezer Ft a fizetés, és 135 órát dolgoznak egy hónapban, az OEC-en 133 ezer Ft

az átlagfizetés, ami 155 óra havi munkával párosul. Mindebből az derül ki, hogy a legtöbbet a

legkevesebb bérért az OEC-en végzettek dolgoznak. Az AGTC és a TEK között nem adódott a

páronkénti vizsgálat során Mann-Whitney próbával a fizetésekben (p=0,894).

Vélemények a képzésről

A végzetteket megkérdezték az egyetemi oktatás színvonaláról, valamint hogy milyen

tényezőket tartottak fontosnak a képzés során, és azzal mennyire voltak megelégedve. A

hallgatóknak az egyes szempontokat egy ötfokozatú Likert skálán kellett értékelni. Az

összehasonlításokhoz - mint az aktív hallgatók esetben is - a mediánt használtuk, a

teszteléshez pedig a medián próbát és az összefüggések feltárására pedig a kereszttábla

elemzést használtuk.

A medián teszt alapján különbség adódott az AGTC karai között a kommunikációs ismeretek

és a szakmai szemlélet megítélésében, a számítógépes ismeretek fontosságában és

szervezőképesség átadásában (p=0,032;0,038;0,022;0,007). A kommunikációs ismeretekkel a

GVK-n elégedettebbek voltak a MÉK-hez képes a válaszadók. A GVK-n végzettek 54%-a 4-

es, 5-ösre minősítette a centrumot a kommunikációs ismeretek átadása tekintetében, míg a

MÉK hallgatóinak mintegy 32%-a adott ilyen minősítést. Ez egyértelműen adódik a két kar

különböző tanterveiből is, hiszen míg a gazdasági területhez tartozó képzések képzési és

kimeneti követelményei előírják kommunikációs ismeretek kötelező oktatását, az agrár

képzési területen ez nem kötelező. (Forrás: www.kormany.hu; Dokumentumok; Alapképzési

és hitéleti szakok képzési és kimeneti követelményei, 2011.)

Elvégeztük az elemzéseket az AGTC és a TEK között is (az OEC-en ez a kérdéscsoport

kimaradt a vizsgálatból). Különbség adódott a gyakorlati ismeretek és a későbbi

elhelyezkedés során használható kapcsolatok kiépítési lehetőségének megítélésében, valamint

a számítógépes ismeretek átadásában, az empátiás és szociális képesség és a társadalmi

kérdésekben való jártasság fontosságának megítélésében (p=0,033;0,030;0,002; 0,003;0,004).

Az eredmények értékelésekor az látható, hogy az AGTC-n a gyakorlati ismeretekkel és az

elhelyezkedéshez használható kapcsolatok kiépítésével kevésbé voltak megelégedve, mint a

TEK-en. A számítógépes ismeretek átadásával az AGTC-n voltak inkább megelégedve, az

empátiás képesség és a társadalmi kérdésekben való jártasság a TEK végzettjei körében bírt

relatíve nagyobb fontossággal. Meghatároztuk továbbá az aktív hallgatóknál tárgyalt módszer

(a medián és a ferdeségi mutató) alapján a három legjobb - legrosszabb értékelést kapott

tényezőt a két centrum esetén. Mindkét centrumban hasonló rangsort tudtunk felállítani. Az

első helyre a precíz munkavégzés, a második helyre az önálló munkavégzés, a harmadik

helyre a számítógépes ismeretek fontossága került. Az AGTC-n a legkevésbé fontos tényező

az empátiás és szociális képesség, a TEK-en pedig a számolási feladatok megoldásának

képessége lett. A másik két kevésbé fontos tényező a két centrumban a társadalmi

kérdésekben való jártasság és a vállalkozó szellem.

http://www.kormany.hu/



179 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Kapcsolattartás az Alma Materrel

Érdemes néhány vizsgálatot végezni annak érdekében is, hogy a végzett hallgatók mennyire

szívesen tartják a kapcsolatot az oktatókkal, csoporttársakkal és egyéb szervezetekkel, illetve

adódnak-e különbségek a karok és a centrum között az arányokban, vagy a kapcsolatok

jellegében (1. táblázat)

1. táblázat: Kivel tart fenn kapcsolatot

Említések

arányában (%)

(csak az AGTC-

n)

A válaszadók arányában (%)

AGTC TEK OEC

Oktató 15,24 30,78 28,84 46,57

Évfolyam-, csoporttárs 46,69 94,30 96,07 98,53

Más hallgató 29,67 59,92 49,70 65,97

Karrieriroda 2,65 5,35 3,32 1,76

Hallgatói önkormányzat 1,76 3,55 4,89 6,68

Öregdiák szervezet 0,77 1,56 0,73 0,92

Egyéb szervezet 3,23 6,52 4,35 13,33

Forrás: A Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011.

A táblázat alapján elmondható, hogy az AGTC-n végzettek mintegy 31%-a tartja az

oktatójával a kapcsolatot, és 94%-a tartja valamely évfolyam, vagy csoporttársával is. Más

hallgatókkal már csak a válaszadók 60%-a tartja a kapcsolatot, a szervezetekkel

(önkormányzat, karrieriroda, öregdiák) pedig csekély arányban tartják a kapcsolatot a

végzettek. Amennyiben az említéseket vesszük alapul (egy megkérdezett ugyanis több választ

is megjelölhetett), akkor azt látjuk, hogy az évfolyam-, csoporttárs kategória az említések

mintegy 47%-ban fordul elő, az esetek 30%-ában felmerülnek más hallgatók is, és az oktatók

csak 15%-ban lettek megemlítve a teljes mintára nézve.

A centrumok közötti összehasonlítás azt bizonyította, hogy az AGTC és az OEC arányai

tértek el egymástól szignifikánsan a Chi-négyzet vizsgálat alapján (p=0,023). Az OEC-en

ugyanis sokkal magasabb arányban tartják a kapcsolatot az oktatókkal (majdnem a fele a

végzetteknek). Ezt az arányt egyértelműen magyarázza, hogy az OEC-en végzett hallgatók

többnyire ugyanazon klinikán, kórházban helyezkednek el, ahol oktatásuk is folyt, míg ez a

lehetőség a többi kar tekintetében nincs jelen, hiszen csak azok a hallgatók maradnak a

centrumokban, akik PhD tanulmányokat folytatnak diplomaszerzésük után, vagy olyan cégnél

helyezkednek el, amely aktív kapcsolatot tart fenn a centrummal.

Kétszer akkora arányban tartják a kapcsolatot az egyéb szervezetekkel, valamint a HÖK-kel

az OEC-en, és alacsonyabb arányban a karrierirodával, mint az AGTC-n.



180 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

4. ábra: Kikkel tartanak kapcsolatot a végzettek, karonként, a válaszadók arányában

A Chi-négyzet elemzés különbséget mutatott ki (p=0,001) az AGTC karai között a

kapcsolattartás jellegének megoszlásában. Az látható a 4. számú ábrán, hogy a MÉK-en

végzett hallgatók közel 40%-a tartja az oktatójával a kapcsolatot, míg a GVK-n végzett

hallgatóknak csak mintegy 22%-a. Az évfolyam-, és csoporttársakkal való kapcsolattartás is

csak 90%-ban valósul meg a GVK végzettjei körében, míg a MÉK hallgatóinak majdnem

100%-a tartja valamelyik csoporttársával a kapcsolatot. A GVK-n viszont a karrierirodával

relatíve nagyobb arányban tartják a végzettek a kapcsolatot, mint a MÉK-en (8-3%). Az

öregdiák szervezettel viszont csak a GVK-n tartják a kapcsolatot (3,3%).

Összefoglalás

Az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának két kara egymástól jelentősen eltérő

képzéseket biztosít a felsőoktatásba jelentkezők számára. Míg a bolognai folyamat előtt

csupán az agrár képzési területhez tartozó szakok voltak jelen a centrumban, mára már csak a

Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karon (MÉK) kerülnek

indításra ehhez a képzési területhez tartozó szakok, a Gazdálkodástudományi és

Vidékfejlesztési Karon (GVK) egyre inkább a gazdaságtudományok területéhez tartozó

képzések kerülnek előtérbe, igazodva ezzel a piaci viszonyokhoz, a munkaerő-kereslethez.

Így az itt végzettek munkaerő-piaci elhelyezkedése is jelentős változásokat mutat a 2009-es

évtől kezdődően, mikortól is már az új alapképzési szakokon végeznek a hallgatók. A

végzettek elhelyezkedési lehetőségei bővültek, és ezzel párhuzamosan csökkent a fiatalok

kötődése a mezőgazdasághoz. A MÉK-en még jellemző az a tendencia, hogy saját

mezőgazdasági vállalkozásuk miatt választják ezeket a képzéseket, hogy a jövőben annak

irányításában tevékenykedjenek, de ezeknek a jelentkezőknek az aránya egyre inkább

csökken. Összességében elmondható tehát, hogy a diplomások nagyobb része a centrumból a

gazdaságtudományok területéről kerül ki, míg másik jelentős részük az agrár képzési

területről, így elhelyezkedésük egyrészt a gazdaság és az államigazgatás szektoraiban,

másrészt pedig mezőgazdasági jellegű vállalkozásukban történik. Várhatóan a jövőben még

inkább erősödni fog ez a tendencia, és a centrumban végzett diplomások tudásának a

felhasználója a gazdasági terület lesz. Az elvégzett vizsgálataink alapján elmondható, hogy

egyre nagyobb szerepet kap a centrumban a nyelvi képzés és a külföldi részképzés, illetve

munkavégzés. A nyelvi képzés megfelelő színvonalára mutat az a tény, hogy végzés után sem

romlott a három legkedveltebb idegen nyelv (angol, német, francia) ismerete. Átlagosan nyolc

félév alatt jut el egy hallgató az abszolutóriumig, és az AGTC Centrum hallgatói nagyobb

arányban (67%) lépnek ki a munkaerő piacra diploma nélkül csak abszolutóriummal, mint a

0 20 40 60 80 100 120

AGTC -Gazdálkodástudományi és

Vidékfejlesztési Kar

AGTC - Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi Kar

Egyéb szervezet

Öregdiák szervezet

Hallgatói önkormányzat

Karrieriroda

Más hallgató

Évfolyam-, csoporttárs

Oktató



181 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

többi centrum hallgatói. A hallgatók mintegy negyede nem jut a diplomájához rögtön az

abszolutórium megszerzésekor. A centrumban végzettek 30%-a egy hónapon belül talál állást,

valamivel több, mint fele már három hónapon belül elhelyezkedik, 70%-uk fél éven belül,

80%-uk pedig egy éven belül talál állást. Az állásba kerülők mintegy negyede vezetői

beosztásba kerül, harmada pedig beosztott lesz. A havi nettó fizetéseket tekintve a centrum

végzettjei átlagosan 148 ezer Ft-ot keresnek, és átlagosan havi 152 órát dolgoznak ezért a

bérért.

Alkalmazott módszerek

Chi-négyzet elemzés, szignifikáns eltérés

A χ2 próbát általában akkor használjuk, amikor két (kategóriákba sorolható) tulajdonság

alapján csoportosított adatokat (kereszttáblák) vizsgálunk, és az egyik tulajdonság szerint

tekintett arányok különbözőségét elemezzük a másik csoportosító tulajdonság mentén.

Alkalmazásának feltétele, hogy a két tulajdonság alapján kialakított tábla egyes celláiban az

adatok gyakorisága minimum kettő legyen, és csak a cellák 20 % - ban lehet ötnél kevesebb

adat. Abban az esetben, amikor a szignifikancia értéke (a „p” jelölés az angol probability

(valószínűség) szóból ered, és a hibázás valószínűségét jelenti ebben az esetben) 0,05 alatti,

akkor alacsony hibázási valószínűséggel elvetjük azt a nullhipotézist, hogy az arányok

megegyeznek, azaz szignifikáns eltérés mutatkozik. Amikor a „p” értéke 0,05 feletti, akkor a

hibázási valószínűség nem elég alacsony ahhoz, hogy elvessük a nullhipotézist, azaz az

arányok között nincs szignifikáns eltérés.

Medián próba

A próba során a több csoport közötti különbségek kimutatására nyílik lehetőség a vizsgálati

tényező (nem feltétlen kategorizált) alapján. Ehhez nem a csoportok átlagait használja fel az

eljárás, hanem az összes nagyságrendi sorba rendezett adat mediánját. Amikor a csoportok

között nincsen egyáltalán különbség a vizsgálati tényezőben, akkor a közös medián alatt,

illetve felett nagyjából azonos arányban oszlanak meg az adatok az egyes csoportokban. Az

arányok tesztelése a Chi-négyzet elemzésnél bemutatott módon történik.

Mann-Whitney próba

A vizsgálati tényező medián értékeit hasonlítja össze két egymástól függetlenül képzett

csoportban. A próba kezdetekor az összes adatot (eltekintve a csoportoktól) nagysága szerint

sorba állítjuk, és az adatok helyébe azok rangszámát helyettesítjük. Ha két, vagy több azonos

adatot találunk, akkor azok helyébe az átlagos rangszámokat írjuk. Az így kapott

rangszámokat az eredeti csoportokra szétbontjuk. Amikor a két csoport mediánja között nincs

különbség, akkor mind a két csoportban lesznek alacsony és magas rangszámú megfigyelések,

és az átlagos rangszám értékek is közel azonosak lesznek. Amennyiben ez nem teljesül, akkor

az egyik csoportban nagy valószínűséggel nagyobb lesz az átlagos rangszám, mint a másik

csoportban. A rangszámok szétosztása után kiszámoljuk mindkét mintára a rangszámok

összegét. A rangszámok összege közötti szignifikáns különbség a csoportok közötti

szignifikáns különbségre utal. A próba azt is figyelembe veszi, hogy az 1. csoport értékei

hányszor előzik meg a 2. csoport értékeit. A rendkívül magas érték a nem véletlenszerűségre

utal, azaz szignifikáns eltérés van a két csoport között.

Kruskal-Wallis elemzés

Ez az elemzés a Mann-Whitney próba kiterjesztése kettőnél több csoportra. Segítségével egy

adott csoportosítás (pl. Kar szerinti) során vizsgálható, hogy a csoportokban a vizsgálati

tényező mennyiségi alakulása különbözik e. Az analízis során a nullhipotézis az, hogy a



182 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

középértékek egyenlők a csoportokban. Ahol a szignifikancia értéke 0,05 alatti, ott elvetjük a

nullhipotézist, ekkor szignifikáns eltérés adódik a csoportképző ismérvekre az adott vizsgálati

tényező megítélésében.

Források

HVG, Diploma különszám, Diploma 2010

Dokumentumok; Alapképzési és hitéleti szakok képzési és kimeneti követelményei, 2011.,

www.kormany.hu

Ponthatárok és rangsorok 2011. keresztféléves eljárás, 2011. Felvi.hu

sTADAT-táblák, Területi adatok, 2010. www.ksh.hu

http://www.kormany.hu/

http://www.ksh.hu/



183 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Balatoni Ildikó –Csernoch László – R. Fedor Anita:

A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum hallgatóinak

összetétele, véleménye és várakozásai, 2010 – 2011

Jelen tanulmányban a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (OEC),

Általános Orvostudományi Kara (ÁOK), Fogorvostudományi Kara (FOK),

Gyógyszerésztudományi Kara (GYTK), Egészségügyi Kara (EK), és Népegészségügyi Kara

(NK) hallgatóinak társadalmi hátterét, a képzéssel összefüggő véleményét, továbbá a végzés

utáni helyzetükre vonatkozó elképzeléseit vesszük górcső alá. A rendelkezésünkre álló

adatbázis 2007-tól 2011-ig tartalmaz adatokat a végzett és a jelenleg is egyetemünkön tanuló

hallgatókra, azonban tanulmányunkban elsősorban a 2010-2011-ben „aktív” hallgatókra

koncentrálunk, de elemezzük a 2008-2010-ben „végzett” hallgatók válaszait is.

Írásunk célja, hogy képet kapjunk az OEC aktív hallgatóinak összetételéről, véleményéről,

várakozásairól és a végzett hallgatók néhány munkaerő-piaci jellemzőjéről.

Az elemzés alapjául szolgáló kérdőívek felvételére 2010, és 2011 tavaszán került sor, az

Educatio Közhasznú Kft. on-line kérdőívének felhasználásával. 2010-ben az aktív hallgatók,

valamint a 2007-ben és 2009-ben végzett hallgatók míg, 2011-ben az aktív hallgatók, továbbá

a 2008-ban és 2010-ben végzett hallgatók megkérdezésére került sor.

Mivel az adatbázis a Debreceni Egyetem összes karán válaszoló hallgatók adatait tartalmazza,

első körben az OEC karainak leválogatását tettük meg, így elérve azt, hogy beszámolónk

alapját az érintett karok hallgatóinak válaszai képezzék.

A válaszadók megoszlása a centrum karain

A Debreceni Egyetem által 20116-ben kiküldött on-line kérdőívek közül 2 460 db-ot töltöttek

ki a hallgatók. Ennek 22%-a a DE OEC hallgatója, vagyis elemzésünk alapját egy 544 fős

minta alkotja. Az OEC hallgatói 2010 őszén a Debreceni Egyetem hallgatóinak 23,2 %-t

tették ki, így az alapsokaság és a minta igen közel áll egymáshoz. A válaszadók többsége az

ÁOK (41,7%), és az EK (34,4%), hallgatói köréből, 14,2% a Népegészségügyi Karon tanuló

hallgatók közül kerültek ki, s a kitöltők kisebb hányadát alkotják a GYTK 5,8%, FOK 3,9%

hallgatói. A hallgatók karonkénti megoszlását ezek az arányok nagyságrendileg jól tükrözik,

bár némileg felülreprezentáltak a mintában az EK és az NK hallgatói, míg a többi karé,

különösen az ÁOK és a FOK alulreprezentált.

1. táblázat: A válaszadó „aktív” hallgatók megoszlása karonként, 2011

A válaszadók, karonként Az alapsokaság

száma aránya létszáma aránya

Általános Orvostudományi

Kar

227 41,7 3484 52,1

Egészségügyi Kar 187 34,4 1526 22,8

Fogorvostudományi Kar 21 3,9 576 8,6

Gyógyszerésztudományi Kar 32 5,8 461 6,9

Népegészségügyi Kar 77 14,2 634 9,5

Centrum, összesen 544 100,0 6681 100,0

Forrás: Debreceni Egyetem DPR 2011., DE 2010. október 15-i statisztika

6 Mivel a 2011-es adatfelvétel eredményei sikeresebbek voltak, ezért írásunkban elsősorban ezen év

eredményeire támaszkodunk.



184 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A mintában szereplő hallgatók 38,1%-a bachelor (BA/BSc), 40,6%-uk egységes, osztatlan,

17,9%-uk mester (MA/MSc), 2,8%-uk pedig doktori (PhD/DLA) képzésben vesz részt.

A válaszadók nemek szerinti összetétele

A válaszadók 75%-a hallgatónő, 25%-a férfihallgató. Mindez két dologra utalhat. Egyrészt

arra az általános érvényű folyamatra, melyben az egészségügyi szakmák egy részének

elnőiesedése tükröződik vissza, a másik lehetséges indok, hogy a hallgatónők válaszadási

hajlandósága erősebb volt.

A karon tanuló hallgatók nemek szerinti összetételét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy

mindegyik karon magasabb a nők aránya. Visszatérve az „elnőiesedés” kérdésköréhez,

nézzünk néhány tényadatot. A felsőoktatásban megfordult az a hazánkban is sokáig

egyeduralkodó tendencia, mely szerint a férfiak aránya magasabb volt a főiskolákon, és az

egyetemeken. Mindemellett a gondozást, gondoskodást, ápolást igénylő szakmák területén

jelentkező elnőiesedés nem új keletű dolog. Az egészségügyben, a gyermekgondozás és

nevelés területén, a szociális segítő szakmákban a nők meghatározó aránya evidenciának

tekinthető. A felsőfokú tanulmányok előtt álló hallgatónők általában a bölcsészettudományi

karon, pedagógiai, egészségügyi, segítő pályán történő érvényesülést terveznek, amit a KSH

adatfelvételei is bizonyítanak.

Az ezredfordulón a nappali képzésben résztvevő hallgatók körében megfordult a nemek

aránya. 2000-ben a képzésében résztvevők 53,6%-a nő volt, s ez az aránybeli különbség a mai

napig jellemző. Képzési területenként nézve a hallgatók nemek szerinti megoszlását azt

tapasztaljuk, hogy az egészségügy és a szociális gondoskodás területén felsőfokon tanulók

érintett létszámán belül a nők aránya 68,2%-os (KSH 2008).

Az Orvos és Egészségtudományi Centrum válaszadóinak nemek szerinti megoszlása a

következő képet mutatja: a férfiak aránya az orvostanhallgatók (37,9%) és a

gyógyszerészhallgatók (35%) körében volt a legmagasabb, a másik három karon a nők aránya

többszöröse a férfiakénak.

A válaszadók iskolai végzettség, képzettség szerinti összetétele

A hallgatók legnagyobb hányada hagyományos négy osztályos gimnáziumi érettségivel

rendelkezik, egyötödük szakközépiskolában végezte középfokú tanulmányait, míg 6-8

osztályos gimnáziumba jártak a legkevesebben.

1. ábra: Milyen típusú középiskolában érettségizett?

Forrás: Debreceni Egyetem DPR 2011.

0

20

40

60

80

100

ÁOK EK FOK GYOK NK

64.3

47.6

72.7 83.9

63.2

30.8

3.2

22.7

9.7 3.9

3.1

43.9

4.5 3.2

28.9

1.8 5.3 0 3.2 3.9

Négyosztályos gimnázium Hat és nyolc osztályos gimnázium

Szakközépiskola Egyéb



185 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Az OEC karai között lényeges különbség van a középiskola típusát illetően, ez összefügg a

szülők iskolai végzettségével is. Az orvostan hallgatók és gyógyszerész kar hallgatói azok,

akik leginkább szerkezetváltó, hat-és nyolcosztályos középiskolákból érkeztek, és közöttük,

nagyon alacsony a szakközépiskolákban végzettek aránya. Az alap-és mesterszakos képzést

nyújtó karok, az EK és az NK hallgatói esetében épp fordított a helyzet, alacsony a

szerkezetváltó középiskolát végzettek, és magas a szakközépiskolát végzettek aránya.

A megkérdezett aktív hallgatók 18%-a rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel. A

nappali tagozaton tanulók mindössze 7,3%-a, míg a levelező tagozatosok 54%-a érkezett a

Debreceni Egyetemre úgy , hogy már volt felsőfokú végzettsége. A diploma birtokosainak a

megszerzett diploma milyensége szerinti összetétele igen színes. Megtalálható körükben a

szociológus, biológus, viselkedéskutató, gerontológus, diplomás ápoló, angol tanár, szociális

munkás, konduktor, földrajz tanár, mentőtiszt, szociálpedagógus, óvodapedagógus. Ezeknek a

végzettségeknek jelentős részét a Debreceni Egyetem keretein belül szerezték meg a

hallgatók, akik jelenleg egy újabb alapképzésben, vagy mesterképzésben vesznek részt, és

elsősorban az alapszakos és mesterszakos hallgatók közül kerülnek ki – az osztatlan képzések

hallgatói körében kevésbé jellemző a korábbi diploma megléte, vagy az újabb diplomák

megszerzésének a szándéka.

A humán tőkébe történő nagyobb beruházás javítja az egyén munkaerő-piaci pozícióját,

erősíti elhelyezkedési esélyeit. A megkérdezettek 34%-a tervezi, hogy jelenlegi tanulmányait

befejezve részt vesz további képzésben. 1,9% más szakma elsajátításán gondolkodik, azonban

a fennmaradó 32,1% jelenlegi szakmájához illeszthetőt választana. Ezek a fiatalok minden

bizonnyal az egyetem által kínált mesterképzések potenciális jelentkező táborát alkotják.

Az osztatlan képzésben résztvevők körében (ÁOK7, FOK, GYTK) is jelentősnek mondható,

közel egynegyednyi a további humán tőkébe beruházást tervezők aránya. Azonban esetükben

a képzés jellegéből adódóan a tanulási tervek nem irányulhatnak saját szakjukhoz kapcsolódó

mesterképzésben való részvételre.

A hallgatónők 36%-a tervezi, hogy szeretnének még tanulni, miután megszerzik az aktuális

diplomájukat, 18,6% jelenleg is mesterképzésre jár. Akik jelezték, hogy további

tanulmányokat kívánnak folytatni, azok többsége (97%) jelenlegi szakjához kapcsolódó

ismereteket biztosító szakot szeretne választani a jövőben. A továbbtanulni vágyó férfiak

teljes köre nyilatkozott hasonlóan. A férfihallgatók kevesebb, mint egyharmada (27,3%)

kívánja tanulmányait folytatni diploma megszerzését követően. Ez az eredmény analóg

Fényes-Ceglédi (2009) megállapításával, mely szerint a nők körében a több diploma

megszerzésének motivációja erősebb.

7 Az Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus alapszak nem tartozik az osztatlan

képzések közé.



186 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

2. ábra: Tervezi-e hogy részt vesz további képzésben MA/MSc, a diploma megszerzését

követően? (%)


Mind a Népegészségügyi Kar, az Egészségügyi Kar, és az Általános Orvostudományi Kar

Orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus alapszak hallgatói körében igen

jelentős a mesterképzésben továbbtanulást tervezők aránya. Az NK hallgatóinak több mint

fele, az EK diákjainak valamivel kevesebb, mint fele, s az ÁOK Orvosi laboratóriumi és

képalkotó diagnosztikai analitikus alapszak hallgatóinak több háromnegyede nyilatkozott úgy,

hogy a későbbiekben szeretne MA/MSc képzésben részt venni. A végzett hallgatók 47,7%-a

nyilatkozott hasonlóan. Mindenképpen pozitívumként értékelendő, hogy többségük jelenlegi

szakjához kapcsolódó képzésbe kíván részt venni.

Szakirányok tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a továbbtanulási ambíciók a főiskolai

diplomával illetve BSc fokozattal rendelkező ápolók, gyógytornászok, népegészségügyi

ellenőrök és szociális munkások körében a legerősebb.

A szülők iskolai végzettsége/ a kulturális tőke átörökítése

Több külföldi és hazai kutatás bebizonyította, hogy a családi háttér jelentősen befolyásolja az

iskolaválasztást, az iskolai teljesítményt, a foglalkozási életpályát. Ennek elméleti keretét a

mintakövetés-, és a tőkeelméletek adják. Vagyis azok a tanuláshoz, tudáshoz kötődő attitűdök,

amelyet a gyermek számára közvetlen környezete, a családja közvetít, meghatározó erejű a

pályaválasztási döntéseiben. Kicsit másként fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a család által

elfogadott normák és a hozzá kapcsolódó értékek, melyeket szocializációnk során

internalizálunk, erősen hatnak ránk. Szüleink modellként jelennek meg előttünk, formálják

véleményünket, hozzájárulnak az értékek prioritásához. A tudást értékelő szülők

gyermekeinek tanulási motivációja erősebb.

A szakmaválasztással, továbbtanulással kapcsolatos elképzeléseinket tehát a családi háttér

jelentősen determinálja. Ennek egyik oldala a szülők iskolai végzettsége, de egyéb tényezők,

például a családban nevelkedő gyerekek száma, anyagi körülmények, a lakóhely szintén

alakítja az egyén lehetőségeit, korlátait. Tévedés volna persze azt sugallni, hogy csupán a

szülők iskolai végzettsége alapján megjósolható a továbbtanulásra, hivatásválasztás jellegére

való hajlandóság, azonban nagy valószínűséggel előrejelzi azt. Az iskolai teljesítményt igen

nagymértékben meghatározzák azoknak az eszközöknek (könyv, számítógép, internet

hozzáférési lehetőség) a birtoklása, melyek elősegítik az információkhoz való hozzájutást.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

Igen Nem Jelenleg is MA/MSC képzésben vesz

részt

53.2

14.6

34.2

43.6

31.7

24.7

82.9

17.1

0

Népegészségügyi Kar

Egészségügyi Kar

Orvosi laboratórium és képalkotó diagnosztikai analítikus alapszak (ÁOK)



187 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Ezek birtoklása azonban nagyobb mértékben jellemzi az értelmiségi habitusú csoportot. Ezzel

összefüggésben Vargáné (2009) megállapítja, hogy a családi könyvtár sokkal bővebb azokban

a családokban, ahol mindkét szülő diplomás.

A szülők iskolai végzettség szerinti összetételét a 2. táblázat tartalmazza, melyből

kiolvasható, hogy az orvostanhallgatók körében a legmagasabb a diplomával rendelkező

szülők aránya. Az ÁOK hallgatóinak közel 36%-a rendelkezik egyetemi végzettségű apával,

és 27,1%-ának az édesanyja szintén a legmagasabb végzettségűek közé tartozik. Hasonló

arányok rajzolódnak ki a fogorvosnak készülő diákok esetében is. A legalacsonyabb iskolai

végzettségű szülők csoportja az EK-hoz kötődik. Körükben a legkisebb a diplomás szülők

aránya.

2. táblázat: Az aktív hallgatók szüleinek iskolai végzettség szerinti megoszlása ÁOK EK FOK GYTK NK

Apák

isk.vég.

Anyák

isk.végz.

Apák

isk.vég.

Anyák

isk.végz.

Apák

isk.vég.

Anyák

isk.végz.

Apák

isk.vég.

Anyák

isk.végz.

Apák

isk.vég.

Anyák

isk.végz.

Legfeljebb nyolc

általános

4,4 14,3 17,3 29,0 4,8 9,5 15,6 6,5 8,1 4,9

Szakmunkásképző,

szakiskola

16,5 5,0 46,4 25,0 19,0 4,8 25,0 3,2 32,3 19,7

Szakközépiskola 26,1 15,6 16,8 12,5 23,8 23,8 12,5 16,1 24,2 24,6

Gimnázium 6,0 17,0 8,9 15,9 4,8 14,3 21,9 16,1 9,7 24,6

Főiskola 11,0 33,0 3,4 10,8 9,5 23,8 21,9 41,9 12,9 19,5

Egyetem 35,8 27,1 6,7 5,1 33,3 23,8 3,1 16,1 8,1 6,6

Nem tudja, nem

ismerte

3,2 0,9 0,5 1,7 4,8 - - - 4,8 -


A végzett hallgatók körében magasabb a diplomával rendelkező szülők aránya, kivételt

képeznek az Egészségügyi Karon végzettek hallgatók; mivel nem tudjuk, hogy ez csak a

minta véletlen hatása, vagy tendenciaszerű, legfeljebb óvatosan fogalmazhatjuk meg, hogy a

kimaradók, az egyetemet be nem fejezők között az alacsonyabb státuszú családokból

származók aránya magasabb. Az ÁOK-on végzett hallgatók 44%-ának van diplomával

rendelkező édesapja, s közel ugyanannyinak (41,2 %) diplomás édesanyja. A végzett

fogorvosok közül hatból, háromnak van felsőfokú végzettségű szülője, a gyógyszerészek

körében nyolc fő közül hat válaszolt hasonlóan. A Népegészségügyi Karon végzettek 20 %-a

származik olyan családból, ahol legalább az egyik szülő diplomás, az Egészségügyi Karon

végzetteknél ez az arány mindössze 10%.

Fényes és Pusztai (2006) azt bizonyították, hogy a szülői háttér, mint a továbbtanulás

magyarázó változója sokkal erősebb a férfihallgatóknál, mint a hallgatónőknél. Vagyis

nagyobb valószínűséggel tanulnak felsőfokon tovább a férfihallgatók, ha szüleik iskolai

végzettsége magas. Ugyanez a hallgatónőknél kevésbé meghatározó, ezért a generációk

közötti iskolázottsági szintben megmutatkozó mobilitásuk jellemezőbb, mint a

férfihallgatóké. Vagyis hipotetikusan vizsgálódva, azt várjuk, hogy a férfi hallgatók körében

magasabb lesz a többgenerációs értelmiségi esetek száma.

Mintánkban a hallgatónők édesapjának egynegyede rendelkezik főiskolai vagy egyetemi

diplomával, középfokú végzettséggel és szakmunkás bizonyítvánnyal 30,3%, illetve 33,7%-

uk, s 8,7%-nak legfeljebb nyolc általános a legmagasabb iskolai végzettsége. A férfihallgatók

esetén azt találtuk, hogy a legmagasabb iskolai végzettségi kategóriába található az apák

43,5%-a, míg a legalacsonyabb végzettségből történő részesedésük 4,3%. A hallgatónők

édesanyjának végzettség szerinti megoszlása a következőképpen alakul: 32,1% diplomás,

érettségivel rendelkezik 36,1%, szakmunkás bizonyítvánnyal 16,5%, s maximum nyolc



188 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

általánossal 15%-uk. A válaszadó férfihallgatók édesanyjának közel 60%-a szerzett diplomát,

s mindössze 3,8%-nak van általános iskolai végzettsége. Összehasonlítva a fenti

eredményeket, megállapíthatjuk, hogy a Debreceni Egyetem Orvos, és Egészségtudományi

Centruma hallgatóinak szüleik iskolai végzettség szerinti összetételével kapcsolatos

feltételezésünk beigazolódott, hiszen egyértelműen kirajzolódik, hogy a férfihallgatók

családjában mind az anyák, mind az apák körében magasabb a diplomások aránya.

A szakválasztás motivációs hátterének további eleme, az iskolázottság mutatóin túl, a szülők

által gyakorolt hivatás. Fenti gondolatmenetet továbbgördítve feltételezhetjük, hogy a

férfihallgatók felmenői között nagyobb arányban találunk majd olyan hivatással rendelkezőt,

amely egybeesik az érintett hallgatók által választott szakkal.

A férfihallgatók 30%-a él olyan családban, ahol a felmenők között van/volt hasonló

szakterületen dolgozó. 26 főnek a szülei, 8 főnek csak a nagyszülei, 8 főnek a nagyszülei és a

szülei is hasonló területen dolgoznak. Tehát ez utóbbi esetben a harmadik, hasonló területen

tevékenykedő értelmiségi generáció újratermelődését állapíthatjuk meg. A hallgatónők

16,3%-a nyilatkozott úgy, hogy szülei, nagyszülei szakterületén tanult tovább. Körükben a

második generációs értelmiségiek aránya 12,1%, a harmadik generációsé pedig 2,5%, mely

3,3%-ponttal alacsonyabb, mint amit a férfihallgatóknál tapasztaltunk.

Látható, hogy a férfihallgatók esetén a szülő iskolázottsági szintje sokkal inkább determinálja

a gyerek iskolai végzettségét. A hivatásválasztás kontextusában is ugyanezt tapasztaltuk.

Megállapíthatjuk, hogy a hallgatónők e tekintetben kevésbé mintakövetők, s ennek

következménye, hogy mobilabbak. Számukra a szülői alacsonyabb iskolai végzettség kevésbé

jelent visszahúzó erőt, mint a férfihallgatóknál.

Összességében vizsgálva az azonos szakterületen dolgozó felmenőket, látható (3. ábra), hogy

az OEC hallgatók körében a mintakövetők aránya 20%. Ez részben a hallgatói

heterogenitással magyarázható.

3. ábra: Van-e a családjában az Önéhez hasonló szakterületen végzett?


Karonkénti megbontásban azt tapasztaltuk, hogy az Általános Orvostudományi Kar és

Fogorvostudományi Kar és a Gyógyszerésztudományi Kar hallgatóinak közel egynegyede

olyan családból származik, ahol a szülők/nagyszülők hivatásának követése érhető tetten. A

Népegészségügyi Kar esetében ez az arány 16,9%, az Egészségügyi Kar hallgatóinál pedig

13,4%. A több generációig visszanyúló mintakövetést az Általános Orvostudományi Kar

hallgatói körében mértünk, a válaszadó 5,3%-a mondta azt, hogy mind szülei, mind

0

10

20

30

40

50

60

70

80

igen, szülő

k

és n

agyszülő

k

között

igen, csak a

szülő

k k

özött

igen, csak a

nagyszülő

k

között

nin

cs

3.5

13.6

2.8

80.1



189 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

nagyszülei hasonló szakterületen tevékenykednek. A többi kar tekintetében ez az arány

elenyésző.

Megállapíthatjuk, hogy a generációkat átfogó szakmai kötődés inkább jellemző a magasabb

társadalomi presztízsű szakma képviselőire („orvosdinasztiák”). A szociális munkás vagy

népegészségügyi ellenőr szakok minimális mintakövetési aránya elsősorban a szakok

„fiatalságából” eredhet.

Az aktív hallgatók munkaerő-piaci tapasztalata (2011)

A munkaerő-piaci tapasztalat a munkaerő-piaci beágyazottság egyik komponense, mely a

későbbi elhelyezkedést nagymértékben megkönnyítheti. A munkaadók a pályakezdő

fiatalokat általában a gyakorlat hiányára hivatkozva utasítják el, s előnyben részesítenek egy

ugyanolyan végzettségű, ám több éves tapasztalattal rendelkező munkavállalót. Így, ha kicsit

sommásnak is hangzik, mégis ki kell mondani, hogy a frissen végzett fiatalok helyzete (sem)

nem egyszerű. A diploma megszerzése nem jelenti automatikusan a tanult szakmának

megfelelő munkahelyen történő elhelyezkedést. Pedig az ezredfordulóig a diploma

mindamellett, hogy szinte nagy valószínűséggel szavatolta a munkaerő-piaci boldogulást, sok

esetben kedvező pozíciót, s bért is vont maga után. A hazai gazdasági aktivitási mutatókat

gyűjtő regiszterek (KSH és ÁFSZ) rávilágítanak, hogy a diplomával rendelkezők körében a

mai napig alacsonyabb az elhelyezkedési gondokkal küzdők és a munkanélküliek aránya.

Az egyetemi tanulmányok alatt a munkapiaci tapasztalat megszerzésének egyik módja, ha a

hallgató időszakosan, pl. a nyári szünetben, leendő szakmájának megfelelő munkát vállal. Ez

elsősorban a nappali tagozatos hallgatókra igaz, ugyanis feltételezhető, hogy a levelező

tagozatosok jelenleg is rendelkeznek munkahellyel.

A válaszadók 29,3%-a, vagyis 160 fő végzett eddigi élete során fizetett munkát. Ez

viszonylag magas aránynak tekinthető, melyet a válaszadó levelező tagozatosok száma (126

fő) magyarázhat. A munkatapasztalattal rendelkezők nagyobb arányát - teljesen érthető

módon - a levelezősök alkotják. Közülük 109-en jelenleg is dolgoznak, ez a levelezősök 85%-

a, a nappali tagozatosoknak a12,3%-a dolgozik a tanulás mellett.

A munkaviszony jellegét vizsgálva, az tapasztalható, hogy 103 fő az egyik

legbiztonságosabbnak mondható állandó jellegű, határozatlan időtartamra szóló

munkaszerződéssel rendelkezik. Diák-, illetve gyakornoki munkához kapcsolódó

munkavégzésről 21 fő, határozott időtartamra szóló szerződésről 21 fő, alkalmi illetve

megbízásos jellegű munkalehetőségről pedig 17 fő nyilatkozott. Külföldön a megkérdezettek

közül 35 fő dolgozott.

Külföldi tanulmányok, idegen nyelv ismerete

A válaszadók elenyésző hányada, mindössze 4,3%-a számolt be arról, hogy eddigi felsőfokú

tanulmányai alatt tanult külföldi egyetemen. A végzett hallgatók körében ez az arány még

alacsonyabb, mindössze 2,9 %. Az aktív hallgatók további 25,3% válaszolt úgy, hogy

tanulmányai során szeretne legalább egy szemesztert külföldön tölteni. A határokon túli

tanulmányi tapasztalattal rendelkezők többsége Tempus és Erasmus ösztöndíjasként, mások

egyéb hazai/nemzetközi/külföldi pályázat segítségével, és voltak, akik saját, illetve családi

forrásból finanszírozták a külföldi tanulmányukat. Közülük 16 fő az Általános

Orvostudományi Kar hallgatója, 3-3 fő az Egészségügyi Karon és a Népegészségügyi Karon

tanul, 2 fő pedig a Gyógyszerésztudományi Kar hallgatója, akik átlagosan egy szemesztert,

vagy rövidebb időt töltöttek külföldön. A célországok között említették Ausztriát,

Németországot, Finnországot, Franciaországot, Lengyelországot, Dániát, az USA-t, Nagy

Britanniát, Olaszországot, Portugáliát, Lettországot, Japánt, Taiwant, Csehországot,

Lisszabont, Spanyolországot, Egyiptomot, Kanadát, Törökországot.



190 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A válaszadók általában egy alkalommal töltöttek hosszabb-rövidebb időt külföldön, de voltak

akik két, de akár három- négy alkalommal is nekivágtak a nagyvilágnak. Úti céljuk minden

esetben más-más ország volt.

A külföldi tanulmányi és munkalehetőségek megragadásának alapfeltétele az idegen nyelv

ismerete, nem különben kimeneteli követelmény is. Eszerint, a diploma megszerzésének

feltétele középszintű komplex vagy „C” típusú nyelvvizsga letétele.

Jelen esetben a kérdőív kérdései nem a konkrét nyelvvizsga meglétére és típusára kérdezett rá,

hanem a tényleges nyelvismeretre. Ebben az esetben a hallgatók feladata az volt, hogy külön-

külön a megadott nyelvre vonatkozóan értékeljék saját nyelvismeretüket egy ötfokú skálán.

Az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz nyelvek ismeretének osztályozása mellett a

hallgatóknak lehetősége volt arra, hogy a fent említett nyelveken túl/mellett megjelöljék

azokat is, amelyeket a kérdőív nem tartalmaz.

Az angol nyelv ismerete volt a legjellemzőbb, ezt követte a német, majd a francia, az orosz,

az olasz és a spanyol. A végzett hallgatóknak az aktív társaikhoz viszonyított nyelvismerete

kedvezőtlenebb képet mutat. A jelenleg is egyetemünkön tanulók angol nyelvismeretének

átlagos skálaértékével (3,43) szemben, a végzettek tudás szintje 3,0, s hasonló különbség

figyelhető meg a német és francia nyelvek esetén is.

4. ábra: Ön milyen szintű nyelvismerettel rendelkezik? (ötfokú skálán)


A további elemzésnél két szélsőséges válaszlehetőségeket emeltünk ki, úgy hogy a nyelv

ismeretének nagyon jó vagy jó jellegét összevonjuk, hiszen mindkét válaszlehetőség

feltételezhetően arra utal, hogy a hallgató beszéli is az érintett idegen nyelvet. Azt

szemléltetjük, hogy az adott nyelvet hányan ismerik nagyon jól, illetve jól és hányan vannak

azok, akik egyáltalán nem ismerik.

A hallgatók 51, 2%-nagyon jól/jól ismeri az angol nyelvet, s mindössze 6, 5%-uk nem ismeri.

A némettel kapcsolatosan kissé kedvezőtlenebb kép rajzolódik ki. 28,3% egyáltalán nem

ismeri, s 17% tartozik a nagyon jól/ jól ismerők kategóriájába. A francia nyelv ismertsége

elenyésző, a hallgatók 1,7%-a beszéli a nyelvet, 67%-uk azonban egyáltalán nem tanulta még,

s ehhez hasonló eredményekről tudunk beszámolni az olasz, spanyol és orosz nyelvből.

3.43

2.39

1.24

1.25

1.17

1.15

0 0.5 1 1.5 2 2.5 3 3.5 4

Spanyol Olasz Francia Orosz Német Angol



191 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Az idegen nyelvet beszélők körében sokkal nagyobb arányban vannak a nappali tagozatosok,

mint a levelezősök. Egyéb, a kérdőívben nem nevesített nyelv ismeretét 65 fő jelezte. Ezek

pl.: a bolgár, lovári, eszperantó, héber, holland, finn, japán, latin, lengyel, szlovák, román,

dán, kínai, svéd, török, ukrán.

Karonkénti megbontásban az Általános Orvostudományi Kar, Fogorvostudományi Kar,

Gyógyszerésztudományi Kar hallgatóinak előnye mutatkozik meg az angol nyelv ismeretét

illetően. A válaszadó orvostanhallgatók 73%-a boldogulna zökkenőmentesen angol

nyelvterületen. A 20 fő fogorvos hallgatóból 11 fő, a gyógyszerészek 72%-a, a

Népegészségügyi Kar hallgatóinak 44%-a. E tekintetben, az Egészségügyi Kar hallgatói a

sereghajtók, 22,5%-uk beszéli jól az angol nyelvet.

Érdemes rápillantani a nyelvismeret milyenségének nemenkénti megoszlására. Fentebb arra

hivatkoztunk, hogy a középfokú tanulmányi eredményesség tekintetében a hallgatónők állnak

az élen. Például többen rendelkeznek valamilyen nyelvvizsgával a

gimnázium/szakközépiskola után, mint a férfihallgatók. Ennek tesztelését saját adatbázisunk

akkor tenné lehetővé, ha rendelkezne információval arra vonatkozóan, hogy a

megkérdezetteknek van-e, és ha igen, milyen típusú nyelvvizsgája. Azonban az elemzés

alapjául szolgáló kérdőív, ennél picit árnyaltabban tudakolódik a nyelvismeretről, arra kérdez

rá, hogy az adott nyelvet mennyire ismerik jól vagy nem ismerik a hallgatók, mivel a

nyelvvizsga bizonyítvány megléte nem mindig árulja el birtokosának valódi nyelvtudását.

A hallgatónők 46,3%-a beszéli jól, vagy nagyon jól az angolt, azonban a férfihallgatók aránya

sokkal magasabb, 88,8%. Saját mintánk a nyelvismerethez kötődő fenti feltevést nem

támasztja alá. Ez minden bizonnyal a szülők iskolai végzettségében megmutatkozó, a

férfihallgatók kulturális előnyét mutató különbségekkel, s eltérő értékítéletükkel

magyarázható.

A tanulmányi eredményesség mutatói

Az önkitöltős kérdőív eredményei szerint a hallgatók közel 50%-a úgy nyilatkozott, hogy

egyetemi tanulmányait jó eredménnyel végzi. Jeles, kiváló minősítésről 16%-uk, közepesről

32,2%-uk, elégséges teljesítményről pedig 1,6%-uk számolt be. Karonkénti bontásban azt

tapasztaljuk, hogy a legjobb eredményt magukénak valló diákok az Általános

Orvostudományi Kar hallgatói közül kerültek ki: a kar válaszadó hallgatóinak egynegyede

válaszolta azt, hogy jeles eredménnyel végzi az egyetemet, 40% jó eredménnyel, 32%

közepessel, 3,5% elégségessel. A Fogorvostudományi Kar hallgatói 50-50%-ban sorolták

magukat a közepesen és a jól teljesítők közé. Az Egészségügyi Kar és a Népegészségügyi

Kar, Gyógyszertudományi Kar hallgatóinak többsége, közel 60% a jó eredménnyel tanulók

közé sorolta magát.

A tanulmányi teljesítményhez kapcsolódóan a kérdőívben szerepelt egy olyan kérdés, hogy a

megkérdezett a csoporttársaihoz viszonyítva hogyan ítéli meg saját teljesítményét. A

hallgatók 47%-a az arany középutat választotta és az öt felsorolt lehetőség közül a

legsemlegesebbet, vagyis „kb. ugyanolyannak, mint a többieké” válaszlehetőséget jelölték be.

A legkevésbé magabiztosabb csoportnak a Népegészségügyi Kar hallgatói bizonyultak,

ugyanis elenyésző százalékuk értékelte saját teljesítményét jobbnak, mint a többieké . A többi

karon ez az arány 10% körül mozog.

Nemenkénti megbontásban vizsgálódva abból indulunk ki, hogy a hallgatónők a középfokú

tanulmányaik során eredményesebbek (Fényes 2009), körükben többen rendelkeznek

nyelvvizsgával, bizonyítványuk jobb, hosszabbtávú, többszöri felsőoktatási részvételt

terveznek. Azonban felsőfokon a nemek közötti tanuláshoz kapcsolódó eredményesség

megfordul, a férfihallgatók javára. Ez fokozottan igaz a különböző tanulmányi versenyeken

elért eredmények tekintetében. (Fényes-Ceglédi 2009) Az OEC hallgatói körében a



192 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

hallgatónők 13,6%-a jeles vagy kiváló teljesítmény tudhat magáénak, azonban e tekintetben a

férfihallgatók aránya 10%-al kedvezőbb. A hallgatónők 53%-a válaszolta azt, hogy jó

minősítéssel végzi tanulmányait, a férfihallgatók 40,4%-a. Közepesre értékeli saját

tanulmányi eredményeit mindkét nem valamivel több, mint egyharmada, elégséges eredmény

birtokosának a férfihallgatók közül 1 fő, a hallgatónők közül 7 fő.

Néhány munkaerő-piaci momentum az aktív és a végzett hallgatókra vonatkozóan

A 2010-es és 2011-es adatfelvételből kiderül, hogy a hallgatók többségében (90,8%) saját

szakmájában szeretnének elhelyezkedni. Ez teljesen érthető, hiszen ha több, akár hat éven

keresztül készülnek az általuk választott hivatásra, teljesen jogos igényként merül fel, hogy

ennek megfelelő munkát kívánnak végezni.

A szakterülethez nem kapcsolódó elhelyezkedést megjelölők pálya elhagyásának legfőbb

indítéka, a jobb anyagi és egzisztenciális feltételek.

A hallgatók optimista, saját szakmájuk munkaerő-piaci értékét nagyra becsülő attitűdjéről

árulkodik, hogy közel 80%-uk tartja nagyon valószínűnek, hogy végzést követően egy-két

éven belül megkezdheti hivatásuk gyakorlását és mindössze, 1,5% vélte úgy, hogy biztos,

hogy nem tud elhelyezkedni két éven belül.

A hallgatók 60 %-a nem veti el egy esetleges külföldi munkalehetőség megragadását. A

külföldi munkavégzést reális perspektívának tekintők jelentős hányadát – talán nem meglepő

módon - az ÁOK hallgatói testesítik meg. Körükben 42% válaszolta azt, hogy tervei között

szerepel, hogy más országban dolgozzon. A külföldi munkavállalásra való hajlandóság, pedig

az EK diákjai körében a leggyengébb.

Itthon a többség a közszférában szeretne elhelyezkedni, ennél jóval kevésbé, de még vonzó

lehetőség az állami tulajdonú nagyvállalatok munkavállalójává válni és a saját vállalkozás

indításának lehetősége. (5.sz. ábra) Mindez arra utal, hogy a fiatalok a nagyobb biztonságot

nyújtó munkahelyeket részesítik előnyben.

5. ábra: Ön milyen szférában szeretne dolgozni a diploma megszerzését követően? (%)


0

10

20

30

40

50

60

Közszfé

rában

Nagyválla

latn

ál

(álla

mi t

ula

jdonú

cég)

Multin

acio

nális

cégnél

Kis

magáncégnél

53.5

3.4

10.1 9.9

5.1 2.4 3.2

12.3



193 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

A 2008-ban és 2010-ben végzett hallgatók közül 30,5% (33 fő) válaszolta azt, hogy a végzést

követően megtapasztalta a munkanélküliséget. A karok tekintetében a legérintettebb csoportot

az EK-hallgatói alkotják.

3. táblázat: Volt-e munkanélküli a diploma megszerzését követően? (fő)

Igen Nem Összesen

OEC-ÁOK 17 51 68 OEC-EK 65 149 214

OEC-FOK 1 5 6 OEC-GYTK 0 8 8

NK 22 26 48 Összesen 105 239 344


Jelenleg azonban a hallgatók mindössze 9,7% a tartozik a munkanélküliek csoportjához, tehát

2-3 év távlatában ez több mint 20%-os csökkenést jelent. Vagyis, bár a munkakeresés nem

hozott rögtön eredményt, azonban bizonyos idő elteltével a többség megtalálta helyét a munka

világában. A végzettek jelentős hányada alkalmazottként jelenik meg a munkaerő-piacon.

6. ábra: Mi az Ön jelenlegi munkaerő-piaci státusa? (fő)


Némiképp árnyalja a helyzetet, hogy a végzett hallgatók 6,4%-a (22 fő) gyesen-gyeden-

gyeten van, így róluk nem tudjuk, hogy a gyermekvállalást megelőzően végeztek-e bejelentett

fizetett munkát. Persze azt tudjuk, hogy a gyeden lévők rendelkeznek munkapiaci

tapasztalattal, hiszen az ellátás igénybevételének feltétele a biztosítotti jogviszony, azonban az

adatbázis alapján külön a gyeden lévők számáról nincs pontos adatunk.

A hallgatók elégedettségével összefüggő kérdések

A hallgatók elégedettségének mérése az egyetem által nyújtott szolgáltatások megítélésnek

megismerésére irányult. Úgy véljük, érdemes külön választani az oktatás környezetére,

0

50

100

150

200

250

300

Alk

alm

azott

Válla

lkozó

Nappali

tagozato

n

tanuló

diá

k

Házta

rtásbeli,

egyéb in

aktív..

.

261

3 5

33 18

22

2



194 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

ügyintézésre vonatkozó véleményeket, a konkrétan az oktatás milyenségével való

elégedettség erősségét mérő tényezőktől.

4. táblázat: A képzés során átadott ismeretekkel és készségekkel való elégedettség (ötfokú

skálán) Aktív hallgatók (2011) Végzett hallgatók (2008,

2010)8

Szakmai elméleti alapok 4,19 4,14

Emberekkel való bánásmód 3,80 3,86

Empátiás, szociális érzékenység 3,71 3,9

Oktatás színvonala 3,78 3,75

Tanult ismeretek alkalmazhatósága 3,7 3,7

Precíz munkavégzés 3,65 3,7

Gyakorlatok, szemináriumok, előadások

összhangja

3,54 *9

Kommunikációs készség 3,51 3,5

Szakmai gyakorlati jártasság: 3,46 3,39

Problémamegoldó készség 3,44 3,5

Csapatmunkához szükséges készségek 3,43 3,5

Társadalmi kérdésekben való jártasság. 3,41 3,6

Önálló munkavégzéshez szükséges készségek 3,31 3,2

Idegen nyelv tudás 3,1 2,5

Számítógépes ismeretek. 3,1 3,1


Az oktatás színvonala, az elméleti tudás átadása, a tanult ismeretek alkalmazhatósága, s

általában az elméleti oktatáshoz kapcsolódó területek mentén igen kedvező vélemény

kinyilvánítása jellemzi az DE OEC végzett és aktív, válaszadó hallgatóit. Kiemelkedő értéket

kapott ezentúl még az emberekkel való bánásmód, az empátiás, szociális érzékenység. Ezen

készségek bensővé válása többszörösen fontos olyan szakot választó hallgatók esetén, akik

későbbi munkájuk során napi rendszerességgel kerülnek majd - foglalkozásukból adódóan -

embertársaikkal interakcióba. Mind az egészségügyben, mind a szociális szférában dolgozók

tekintetében elengedhetetlen az emberi magatartás ezen formáinak jelenléte.

A gyakorlati képzéssel kapcsolatban azonban kritikusabb álláspont tükröződik. Meglehetősen

rossz megítélés alá esett az idegen nyelvtudás és a számítógépes ismeretek átadása.

Az 5.sz. táblázat az egyetem által nyújtott szolgáltatásokkal való megelégedést mutatja. A

Centrum hallgatóinak véleménye szinte egybeesik a Debreceni Egyetem teljes válaszadó

hallgatói körének véleményével.

A DE OEC hallgatói igen kedvezőnek ítélték meg az egyetem infrastrukturális adottságait. Az

ötfokú skálán 3,95-ös minősítést kapott az egyetem külleme, s hasonló elbírálás érte a

könyvtárak, a kar színvonalát, a határidők betartását, a tantermek felszereltségét, s az oktatás

tárgyi feltételeivel is elégedettek a hallgatók.

8 2011-es adatfelvétel alapján

9 A végzett hallgatókra vonatkozó kérdőívben nem szerepelt.



195 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

5. táblázat: Szolgáltatások véleményezése (ötfokozatú skálán)

Skálaérték DE

Skálaérték DE OEC

Milyen a könyvtárak színvonala 4,04 4,0 Menyire tartja be a kar a határidőket 3,79 3,8 Az épületek külleme 3,72 3,95 Mennyire megfelelő a kar színvonala 3,72 3,8 A kollégiumok színvonala 3,67 3,7 Mennyire jó a kar légköre 3,66 3,6 Milyen a számítógéppel való ellátottság 3,60 3,6 Milyenek a kulturális és szórakozási lehetőségek 3,58 3,4 Milyenek a sportolási lehetőségek 3,54 3,4 Milyen a tantermek felszereltsége 3,54 3,6 A gyakorlatok/szemináriumok és az előadások összhangja 3,53 3,5 Milyenek az oktatás tárgyi feltételei 3,49 3,6 Milyen gyakran kapott segítséget problémái megoldásában 3,38 3,3 Milyenek a szakmai önképzés lehetőségei 3,33 3,4 Milyenek a szakmai konferenciákon való észvétel lehetőségei 3,33 3,3 Mennyire könnyű a más képzések kreditjeinek az elfogadtatása 3,26 3,3 Mennyire elégedett a TO munkatársaival 3,25 3,33 Visszajönne-e másoddiplomát szerezni 3,22 3,1 Mennyire hallgató centrikus az ügyintézés a karon 3,04 3,1 A HÖK tevékenysége 2,95 3,2 Mennyire igazságos a tanulmányi ösztöndíjak rendszere 2,76 2,7 Milyen a végzés utáni elhelyezkedés segítése 2,63 2,9 Menyire igazságos a szociális alapú támogatások rendszere 2,39 2,4 Milyen a képzés alatt a munkalehetőségek biztosítása 2,22 2,4

Forrás: Fónai–Puskás –Szűcs (2011); Debreceni Egyetem DPR 2010 – 2011.

Azonban a Tanulmányi Osztály 3,3-es minősítést kapott, amely a többi tényezőről alkotott

véleményhez viszonyítva alacsonynak mondható. Ezzel összefüggésben szintén negatív

véleményt fogalmaztak meg a válaszadók az ügyintézés hallgató centrikussága tekintetében.

Kedvezőtlen elbírálás alá esett a szakmai konferenciákon való részvétel lehetősége, más

képzések kreditjeinek az elfogadtatása, a HÖK tevékenysége, a végzés utáni elhelyezkedés

segítése. A legalacsonyabb értékek a „Mennyire igazságos a tanulmányi ösztöndíjak

rendszere, Mennyire igazságos a szociális alapú támogatások rendszere, és Milyen a képzés

alatt a munkalehetőségek biztosítása” kérdésekhez kapcsolódik. Ezek tekintetében a

Debreceni Egyetem hallgatói és ezen belül az Orvos- és Egészségtudományi Centrum diákjai

is elégedetlenségüket fejezték ki.

Következtetések és javaslatok

A válaszadó aktív hallgatók egyharmada tervezi, hogy jelenlegi tanulmányait befejezve részt

vesz további képzésben. A végzett hallgatók csaknem fele nyilatkozott hasonlóan. Az osztott

képzésben részvevők többsége jelenlegi szakjához illeszthetőt választana. Számukra az

Debreceni Egyetem a mesterképzések széles skáláját kínálja.

A 2010-es és 2011-es adatfelvételből kiderül, hogy a hallgatók többségében (90,8%) saját

szakmájukban szeretnének elhelyezkedni. Ez egyrészről azzal magyarázható, hogy ha több,

akár hat éven keresztül készülnek az általuk választott hivatásra, teljesen jogos igényként

merül fel, hogy ennek megfelelő munkát kívánnak végezni. Másrészről, feltételezhetően utal a

képzéssel való elégedettségre is. A szakterülethez nem kapcsolódó elhelyezkedést megjelölők

pálya elhagyásának legfőbb indítékai a jobb anyagi és egzisztenciális feltételek.



196 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A 2008-ban és 2010-ben végzett hallgatók 30,5 %-a (33 fő) a végzést követően

megtapasztalta a munkanélküliséget. A karok tekintetében a legérintettebb csoportot az EK-

hallgatói alkotják. Azonban a megkérdezés időpontjában a végzettek egytizede mondta azt,

hogy jelenleg is munkanélküli. Többségüknél a munka nélkül töltött időt viszonylag rövid

időtartamra szólt. Eszerint az egyetemen megszerzett végzettségek munkapiaci értéke jónak

tekinthető, azonban az egyes karok végzettjei tekintetében, jelentős differencia figyelhető meg

az elhelyezkedés lehetőséit illetően.

Az egyetem szolgáltatásaival kapcsolatban a hallgatók az átlagnál jóval kedvezőbbnek ítélték

a könyvtár és kollégium színvonalát, az egyetem épületének küllemét, a határidők betartását, a

kar légkörét. Hasonlóan kedvező véleményt fogalmaztak meg a képzés során elsajátított

ismeretek és készségek következő kategóriáiban: az oktatás színvonala, az elméleti tudás

átadása, a tanult ismeretek alkalmazhatósága, az emberekkel való bánásmód, az empátiás,

szociális érzékenység.

A külföldi tapasztalatszerzés iránti, meglehetősen erős igényt jelzi, hogy az aktív hallgatók

egynegyede válaszolt úgy, hogy szeretnének tanulmányaik során legalább egy szemesztert

külföldi egyetemen eltölteni. Ennek ellenére mindössze 4,3%-uk (a végzősök 2,9%-a) élt,

ezzel a lehetőséggel. Kérdésként merül fel, hogy mi lehet az oka, hogy a külföldi

tanulmányokra vonatkozó vágyak ilyen kis mértékben realizálódnak. Lehetséges indokként

felvetődik a nyelvismeret hiánya. Ezt támasztja alá, hogy a nyelvtudás szintje az EK hallgatói

körében a leggyengébb és szintén közülük tanult a legkevesebb diák külföldön. Az alacsony

nemzetközi mobilitás oka lehet még, - mint ahogy arra számos hazai vizsgálat rámutat - a

kiutazás és a kint tartózkodás finanszírozása.

Az egyetem által nyújtott szolgáltatások tekintetében igen kedvezőtlen kép rajzolódott ki, a

Tanulmányi Osztály munkája, a szociális alapú támogatások elbírálása, a tanulmányi

ösztöndíjak rendszerének igazságossága és a HÖK munkájával kapcsolatos véleményekben.

A kérdőívből nem derül ki, hogy pontosan miért kapott átlagon aluli értéket a tanulmányi

ügyeket intéző osztály munkája, azonban valószínűsíthető, hogy az ügyintézés gyorsasága

lehet az egyik sarkalatos pont. Ennek kiküszöbölése megvalósítható, ha a munkafolyamatok

egyes részeibe önkéntes hallgatók vennének részt, akik főleg dömping időszakban

(félévindítás, beiratkozás) szervezési feladatok átvállalásával segíthetnék a Tanulmányi

Osztály munkáját.

A szociális alapú támogatások rendszerével-, és a tanulmányi ösztöndíj igazságosságával

kapcsolatos igen jelentős elégedetlenség okára, az érintettek (a hallgatók és a támogatásról

döntők), valamint szociális szakember kollegák személyes megkérdezésével lehetne közelebb

jutni. Ennek eszközeként igen jól funkcionál a fókuszcsoportos interjúzás, melyen keresztül

részletesebb, mélyebb információk, vélemények, s akár megoldási alternatívák

fogalmazódhatnak meg.

A HÖK tevékenységének közepes megítélése kapcsán megfogalmazható, hogy a lehető

legszélesebb körben ösztönözni kell a hallgatókat arra, hogy ismerjék meg a rájuk vonatkozó

szabályzatokat, tevékenyen vegyenek részt a saját érdekeiket képviselő szervezet (HÖK)

munkájában. Nyilvánítsanak véleményt, tegyenek javaslatokat, ezzel is segítve a HÖK

munkáját.



197 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003


Fényes Hajnalka (2009): Nemek szerinti iskolai eredményesség és a férfihátrány hipotézis.

Magyar Pedagógia, 109. évf. 1. pp. 77-101.

Fényes Hajnalka – Pusztai Gabriella (2006): Férfiak hátránya a felsőoktatásban egy regionális

minta tükrében. Szociológiai Szemle (16) 1. pp. 40-59.

Fényes Hajnalka – Ceglédi T (2009): Fiúk és lányok iskolai eredményességének különbségei,

Kézirat

Fónai Mihály – Kotsis Ágnes – Csomós György: A Debreceni Egyetem frissdiplomásainak

véleménye és elvárásai a képzésről és a munkaerő-piacról, 2007 – 2010

Fónai Mihály – Puskás Orsolya – Szűcs Edit: A Debreceni Egyetem aktív hallgatói –

vélemények és elvárások a képzésről és a munkaerő-piacról, 2010 – 2011

KSH (2009): Nők és férfiak Magyarországon. Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Budapest, 2009

Vargáné Pók Katalin (2009): A csoportos mobilitás göröngyös útja

http://www.ofi.hu/tudastar/csoportos-mobilitas letöltve: 2011. szeptember 16.

http://www.ofi.hu/tudastar/csoportos-mobilitas



198 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Buda András – Végső János:

Diplomás pályakövetés és hallgatói elégedettségvizsgálatok elemzésének

tapasztalatai a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karain (DE-TEK)

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében 2008-ban indult a felsőoktatásban végzett

hallgatók diplomás pályakövető programjainak kidolgozása. Az általános érdeklődésre számot

tartó kutatási eredmények mellett, módszertani támogatással és szakmai együttműködésekkel

az intézményi pályakövető modellek kidolgozása is megindult, melyben a Debreceni Egyetem

munkatársai is aktívan részt vettek.

A témában számos felmérés, cikk, értékelés született az elmúlt években, melyek

kérdésfeltevései érintik a sikeresség meghatározó tényezőit, a jövedelmi helyzetet, a

munkaerő-piaci beilleszkedés nehézségeit, a kompetenciák szerepét, a képzési motivációkat, a

nemzetközi mobilitást valamint az átmenet időszakait.

Jelen összefoglalónkban az elmúlt évek intézményi eredményeit kívánjuk vázlatosan

bemutatni két tartalmi blokkban. Az első részben a végzett hallgatók pályakövetési vizsgálatai

során szerzett kari tapasztalatokról, fontosabb következtetésekről, problémákról írunk, majd a

második részben az aktív, az egyetemen tanulmányokat folytató hallgatók elégedettségi

válaszait mutatjuk be.

A Debreceni Egyetemen több felmérés volt korábban is, melynek tapasztalatai a

továbbfejlesztés során a mérések rendszerré szervezésében hasznosnak bizonyultak. A

felmérések változatos formában valósultak meg, on-line illetve papír alapú kérdőíves

vizsgálatokra egyaránt találunk példákat. Az eredmények kiértékelését az EvaSys kiértékelő

rendszere támogatja, de ezen túlmenően mostani elemzésünkhöz felhasználtuk az SPSS

program segítségét is. A jelen projekt keretein belül megvalósult négy felmérés közül kettő az

intézmény aktív hallgatóit célozta meg, kettő pedig a már diplomát szerzett hallgatókat

helyezte a középpontba. Nyilvánvaló, hogy az eltérő populáció eltérő kérdéseket von maga

után, ezért a válaszok feldolgozásakor összepárosítottuk az egymással szoros rokonságot

mutató vizsgálatokat. A kérdőívek elemzésekor ugyanakkor problémát jelentett, hogy a

hasonló populációt megcélzó, egymást követő vizsgálatok nem ugyanazzal a kérdőívvel

történtek, hanem (olykor jelentősen) megváltoztak a kérdések, mind tartalmilag, mind pedig

formailag, utóbbinál elsősorban a válaszlehetőségek tartalmára gondolunk. Éppen ezért azokat

a kérdéseket illetve a rájuk adott válaszokat állítottuk elemzésünk középpontjába, melyek a

párba rendezett vizsgálatok mindegyikében megtalálhatóak voltak, így váltak jól

összevethetővé az eredmények. Következtetéseinket természetesen kiegészítettük azon

kérdések legfontosabb tanúságaival is, melyeket azokból a kérdésekből lehetett levonni,

melyek csak az egyik felmérésben szerepeltek. A feldolgozás mélységének gátat szabott az,

hogy a Debreceni Egyetem tizenöt kara közül nyolc (ÁJK, BTK, GYFK, IK, KTK, TTK, ZK)

a Tudományegyetemi Karokhoz (TEK) tartozik és ezen karokon belül még számos szak

különböztethető meg, eltérő létszámmal, hagyományokkal, munkaerő-piaci lehetőségekkel.

Több olyan – úgynevezett kis szak – is létezik, melyekre évfolyamonként tíznél kevesebb

hallgató jár. Ezekben az esetekben egy-egy válaszadó véleménye a szakra vonatkozó

eredményeket jelentősen módosítaná, sőt akár torzíthatná is, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy

a feldolgozás során a kari szintű eredmények bemutatását tartjuk legfontosabb feladatunknak.

Az egyes felmérések részletes kiértékelése kérdőívenként, évenként, karonként, esetenként

szakonkénti lebontással külön kiértékelésekben rendelkezésre áll, összefoglalóik vagy

kivonatuk honlapokon (www.unideb.hu) is megjelenik. Jelen összeállítás a részletes

értékeléseket részben értelmezni, egyes jellemzőiket kiemelni, s megértésüket egyéb

összehasonlító adatsorokkal igyekszik elősegíteni, éppen ezért az adatok értelmezéséhez



199 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

esetenként más egyetemi adatsorokból is válogattunk a tendenciák feltárása és

visszamenőleges korrigálása érdekében.

A végzett hallgatók vizsgálatai

A hasonló típusú felmérések szokásos nehézségeitől ezen vizsgálatok sem mentesülhettek.

Szembesülni kell módszertani problémával, nevezetesen a megkérdezettek elérésében

mutatkozó esetlegességgel, amely minden bizonnyal torzítja az eredményeket.

A korábban végzettek esetében a megkeresés során számolni kell azzal is, hogy – még ha egy

lényegében teljes címlista is áll rendelkezésre – a válaszadók egy része nem lesz elérhető,

vagy nem kíván együttműködni.

A végzett hallgatókat megcélzó vizsgálatok 2009-ben és 2010-ben on-line kérdőív

segítségével valósultak meg, de az adott évben végzettek mellett a két évvel korábban

oklevelet szerzett, volt hallgatók is nyilatkoztak. 2009-ben 720-an válaszoltak a kérdésekre,

ezzel szemben egy évvel később már 1129 válasz érkezett. A létszámemelkedés annak is

köszönhető, hogy 2010-ben már többen végeztek az újrendszerű alapképzésben (BA/BSc). A

TEK szintű összesített adatokat tekintve a válaszadási hajlandóság évről évre növekedett mind

a férfiaknál mind a nők esetében, de a válaszok száma karonként jelentős eltérést mutat a

végzettek arányában.

A Tudományegyetemi Karok (TEK) karai: Állam- és Jogtudományi Kar (ÁJK),

Bölcsészettudományi Kar (BTK), Gyermeknevelési- és Felnőttképzési Kar (GYFK),

Informatikai Kar (IK), Közgazdasági- és Gazdálkodástudományi kar (KTK), Műszaki Kar

(MK), Természettudományi és Technológiai Kar (TTK), Zeneművészeti Kar (ZK).

1. táblázat: A válaszadók neme kari bontásban a végzés éve szerint (fő)10

Neme: Férfi Nő

Kar 2007 2008 2009 2010 2007 2008 2009 2010

ÁJK 9 5 5 9 5 9 22 31

BTK 12 19 19 34 35 103 110 160

GYFK 3 6 4 4 29 59 62 30

IK 12 20 28 42 12 9 15 16

KTK 10 13 12 15 17 15 26 46

MK 13 19 26 25 12 14 14 19

TTK 12 30 37 48 22 37 70 71

ZK 2 3 1 2 5

Összes 71 112 133 180 133 246 321 378


Az utóbbi évek felvételi létszámadatai folyamatos és egyenletes növekedést mutatnak. A

felsőoktatásba bekerülő hallgatók aránya ezzel nőtt, az oktatás tömegessé vált, a szakok és

képzési területek aránya esetenként változott. A többciklusú „Bologna-rendszerű” képzések

az alapképzések esetén nappali tagozaton 2006-tól, mesterképzéseknél 2009-től indultak.

10

A táblázatokban megjelenített számadatok nem minden esetben egyeznek meg a kitöltött kérdőívek számával, mert nem válaszolt

mindenki az összes kérdésre. Volt olyan válaszadó, aki pl. a nemét nem árulta el.



200 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

2.táblázat: Felvételi létszámok, évente (fő)

Kar/Év 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010

ÁJK 297 297 306 390 408 534 534 617 796 882

BTK 894 1138 1233 1208 1169 1205 1099 1010 1345 1553

GYFK 607 665 476 758 838 615 433 602 663 633

IK 482 560 573 587 624 639

KTK 266 303 262 232 306 371 473 516 680

MK 601 751 713 822 735 709 717 853 856 769

TTK 1081 1131 1114 1165 722 839 827 722 1072 1229

ZK 61 58 66 65 61 68 62 52 84 108

TEK 3541 4306 4211 4670 4647 4836 4616 4916 5956 6493

Forrás: http://www.felvi.hu

A növekvő felvételi létszámot – átmenetileg még – nem követi a kiadott diplomák száma az

összehasonlító egyetemi statisztikák szerint. Ezt az magyarázza, hogy az új típusú oklevelek

aránya 2009 még csak a 40, 2010-ben pedig a 45 százalékot érte el.

3. táblázat: Oklevelet szerzettek száma a tanévek végén (fő)

Karok 2007 2008 2009 2010

ÁJK 166 129 193 242

BTK 572 457 960 882

GYFK 789 689 490 335

IK 91 84 139 179

KTK 133 141 171 188

MK 238 262 189 155

TTK 237 282 571 503

ZK 30 41 54 81

TEK 2256 2085 2767 2565

Forrás: http://www.unideb.hu

Az oklevelek számán túl az is érdekes és tanulságos információ, hogy mennyi idő alatt jutott

el valaki a diploma megszerzéséig. Ezért elemeztük azokat a kérdéseket is, melyek a hallgatói

jogviszonyban eltöltött átlagos időt valamint az oklevél megszerzésének idejét vizsgálják.

Az országos adatokból megállapítható, hogy az egyetemi/főiskolai képzési rendszerben az

utóbbi évtizedben megnövekedett a képzési időn túli oklevélszerzők aránya. Ennek okaként a

nagyobb szabadságot és választást biztosító kreditrendszert, a tömegképzéssé vált oktatást, az

oklevélszerzés feltételévé előírt középfokú C-típusú nyelvvizsga megszerzését valamint a

válság hatására is megnövekedett elhelyezkedési időt lehet megjelölni.

Hogy a képzési idő meghosszabbítása a TEK karain nem eleve eltervezett, azt jó bizonyítja,

hogy az első egyetemi beiratkozáskor a Gólya-kérdőívben megkérdezett hallgatók nem

tervezik tanulmányaik meghosszabbítását, ennek ellenére – a fenti okok miatt – azonban gyes



201 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

szakokon nagyobb arányban csak egy-két félévvel meghosszabbított tanulmányokkal jutnak el

az abszolutóriumig/diplomáig, változó lemorzsolódási arányokkal.

A hallgatók statisztikai követése évenként, karonként és szakonként is lehetséges, ez a

megoldás egyben egyfajta statisztikai „életút” követésre is alkalmas. A félévente elkészíthető

mutatók utalnak a képzési státuszban eltöltött átlagos időre, melyek bizonyos mozgásokat is

magukban foglalnak.

4. táblázat: A DE-TEK-re 2006-tól felvett hallgatók létszáma ás átlagos jogviszony-éve

karonként, évenként és szintenként, 2011.07.15-én (fő)

Kar Felvétel

éve Képzési szint

Diplomát

szerzett (fő)

A

jogviszony

évek átlaga

Lemorzsolódás

(%)

ÁJK

2006 Alapképzés 102 3,40 38,10

2007 Alapképzés 129 3,31 32,48

2008 Alapképzés 74 2,96 29,69

BTK

2006 Alapképzés 587 3,30 21,40

2007 Alapképzés 502 3,21 26,71

2008 Alapképzés 397 2,93 20,42

Mesterképzés 24 1,04 17,24

GYFK

2006 Alapképzés 240 3,58 18,92

2007 Alapképzés 302 3,52 27,86

2008 Alapképzés 141 2,97 17,30

IK

2006 Alapképzés 174 4,24 36,11

2007 Alapképzés 148 3,84 32,91


2008 Alapképzés 43 3,02 27,27


KTK

2006 Alapképzés 146 3,32 10,00

2007 Alapképzés 138 3,14 14,57

2008 Alapképzés 7 3,57 20,11


MK

2006 Alapképzés 111 4,40 38,24

2007 Alapképzés 56 3,89 37,12

2008 Alapképzés 11 2,27 29,79


TTK

2006 Alapképzés 419 3,50 27,22

2007 Alapképzés 405 3,52 20,29

2008 Alapképzés 138 2,91 20,12


ZK

2006 Egyetemi képzés 28 3,68 13,95

Főiskolai képzés 22 3,59 24,24

2007 Alapképzés 32 3,06 11,36

2008 Alapképzés 25 2,80 10,42


Forrás: Neptun-adatok alapján szerkesztve, 2011.07.15, HSzK



202 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Az egyetemi adatok alapján az elmúlt 5 évben a tanulmányaikat megkezdett hallgatók

kevesebb, mint 20%-a hagyta abba a választott szakot, de az egyes karok között nagyon

eltérőek az arányok. Ezen időszak alatt a hallgatói névsorból az adott képzéseken törölt

hallgatók 23 százaléka „Nem iratkozott be”, 25 százaléka tanulmányi okok miatt nem

folytatta tanulmányait, közel 10 százaléka anyagi okok miatt volt kénytelen befejezni a

képzést, míg 40 százaléka nem kívánta az oko(ka)t megadni.

A lemorzsolódásban jelentős szerepet játszott, hogy a képzési szerkezet átalakulásának

időszakában az egyetemi képzésből tömegesen mentek át hallgatók az új alapképzésre, s

fejezték be tanulmányaikat BA/BSc képzéseken. Ezen túlmenően az is megállapítható, hogy a

lemorzsolódás az induló új alapképzéseknél jóval magasabb, mesterképzéseknél pedig

értelemszerűen alacsonyabb az egyetem átlagánál. A hallgatói jogviszonyban eltöltött idő az

alapképzéseknél átlagosan több mint egy félévvel meghosszabbodik, de nem szabad

figyelmen kívül hagyni, hogy egyes képzéseken, pl. a műszaki, gazdasági, informatikai

területen a mérnöki képzések ideje eleve egy félévvel hosszabb az átlagosnak tekinthető

három évnél (ezek hét féléves alapképzések).

Az oklevélszerzést követő elhelyezkedés idejének alakulása karonként, évenként változó. Az

átláthatóságot bonyolítja, hogy 2009-től az alapképzésben résztvevők jelentős arányban

folytatják tanulmányaikat a mesterképzésben, másrészt a képzésben részt vett – többnyire

levelező tagozatos – hallgatók tanulmányaik alatt is rendelkeztek munkahellyel. Ezek a

tényezők egyszerre mutatják a valóságnál jobbnak, illetve rosszabbnak a jelenlegi helyzetet.

Ugyanakkor az is kimutatható, hogy többen sikeresen helyezkednek el az abszolutóriumot

követően, de még az oklevél kézhez vétele előtt, a záróvizsgát tett hallgatók közel negyede az

előírt nyelvvizsga bizonyítvány megszerzéséig is tud munkát vállalni. Ez a megállapítás

azonban nem vonatkozik mindenkire, hiszen a válaszadók negyede különösen kiemelte az

oklevél hiányát az elhelyezkedési esélyeknél.



203 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

5.táblázat: A végzést követő elhelyezkedés idejének alakulása karonként, évenként (fő)

Végzést követő

elhelyezkedés

időpontja

2007 2008 2009 2010 2007 2008 2009 2010

ÁJK BTK

azonnal 7 3 6 5 23 15 56 23

3 hónapon belül 4 2 10 9 14 26 21 39

6 hónapon belül 2 3 8 13 2 37 16 56

12 hónapon belül 1 4 1 6 7 27 6 41

18 hónapon belül 1 7 11 1 25

még most sem 1 2 23

GYFK IK

azonnal 18 1 29 1 13 3 27 9

3 hónapon belül 3 12 16 3 8 9 3 25

6 hónapon belül 3 24 6 16 12 7 10

12 hónapon belül 2 17 4 6 1 3 2 8

18 hónapon belül 1 9 1 8 1 2

még most sem 5 3 1 3

KTK MK

azonnal 18 4 5 4 15 5 16 2

3 hónapon belül 4 8 15 15 3 8 10 11

6 hónapon belül 4 7 7 14 4 10 5 16

12 hónapon belül 1 8 1 20 2 8 3 10

18 hónapon belül 1 6 2 2

még most sem 9 5

TTK ZK

azonnal 16 16 42 21 3 1


6 hónapon belül 4 20 11 40

12 hónapon belül 2 10 8 20 1 3


még most sem 1 17


Az oklevéllel rendelkező pályakezdők elhelyezkedési esélyeik – az átmeneti nehézségek

ellenére – jók, a megszerzett ismeretek alkalmazására a munkaerőpiac igényt mutat.

Az összeállítás néhány adatsora azonban tendenciájában arra utal, hogy az utóbbi két évben -

vélhetően a válság hatására – a munkahely keresésének átlagos ideje meghosszabbodik,

másrészt már 2009-ben többen nem tudtak elhelyezkedni. Ezen esetek külön megvizsgálása

célszerű.

A 2010. évi kérdőívben a regisztrált munkanélküli időszakra vonatkozó válaszok már

megjelennek, arányuk az elhelyezkedés időpontjában növekvő.



204 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

6.táblázat: Volt-e regisztrált munkanélküli? – karonként, évenként (fő)

Kar/év 2008 2010

Igen Nem Nem válaszolt Igen Nem Nem válaszolt

ÁJK 2 2 10 15 3 22

BTK 28 10 83 53 18 122

GYFK 22 0 42 15 4 17

IK 1 2 26 7 4 46

KTK 8 3 17 17 4 40

MK 12 1 21 18 2 24

TTK 20 1 46 38 9 72

ZK 0 0 0 1 7 9


A felmérések rákérdeztek a végzettek havi nettó keresetére, melyek a válaszok alapján az

alábbiak szerint alakultak.

7. táblázat: A nettó keresetek alakulása karonként, évenként (Ft)

A

kar

neve

Mekkora a havi nettó átlagkeresete?

2007 2008 2009 2010

Átlag Max. Min. Átlag Max. Min. Átlag Max. Min. Átlag Max. Min.

ÁJK 124528 250000 116000 171429 372000 108000 129133 200000 70000 149440 354000 28000

BTK 137103 300000 150000 136536 300000 27000 103511 500000 20000 114523 350000 20000

GYFK 101065 160000 30000 109902 240000 59000 96341 240000 80000 103736 200000 45000

IK 166340 550000 100000 253857 999000 87000 112249 400000 25000 164102 513000 70000

KTK 292883 1800000 55000 186000 460000 70000 150593 740000 19000 145142 300000 70000

MK 122248 330000 75000 175929 910000 46000 116546 375000 42000 136208 400000 71000

TTK 116988 300000 90000 126367 250000 38000 101985 310000 38000 139413 924000 30000

ZK 150000 150000 150000 110000 110000 110000 114857 170000 66000

TEK

átlag 148636 Válaszolt 160 fő 150609 Válaszolt 274 fő 109388 Válaszolt 340 fő 131883 Válaszolt 325 fő


A TEK szintű összesített átlagok mellett kari szinten jelentősebb változásokat is

megfigyelhetünk. A diplomások kezdő fizetésének növekedése látszik 2009-ről 2010-re.

Ebben különösen számottevő a műszaki és természettudományi végzettségűek jövedelmének

növekedése. Ennek ellenére a fizetési átlagok még így sem érik el a 2008-ban végzettek

szintjét. Ebben természetesen jelentős szerepet játszik az, hogy a 2007-es és a 2008-as adatok

a gyors, sikeres elhelyezkedés esetén akár a két év munkaviszony utáni fizetési állapotokat

mutatják, míg a másik két év adatai elsősorban a kezdő fizetések nagyságáról nyújtanak

információkat. A 2010 – 2008 évek tekintetben a műszaki és informatikai területen végzettek,

2009 – 2007 évek összehasonlításában a közgazdasági végzettségekkel rendelkezők mutatói



205 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

vezetnek. A legmagasabb értékek évente az átlagos nettó fizetés 200-300 %-át is elérhetik,

karonként/képzési területenként változó mértékben, esetenként egy-egy kiemelt esetet

mutatva. A legkedvezőtlenebb mutatókat a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karon

realizálhatjuk, az itt végzettek alacsony anyagi elismertsége az elmúlt években lényegében

nem változott. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a hallgatói felmérésekben igényként

megjelölt összegek 20-30 %-kal magasabb értékeket mutatnak.

Az anyagi elismerés mellett figyelembe veendő mutatója a képzésnek az, hogy a végzettek

milyen mértékben használják jelenlegi munkájukban a tanulmányaik során elsajátított tudást,

megszerzett készségeket.

A kérdőíves kitöltésnél a végzettek ezt ötfokozatú skálán értékelték:

8. táblázat: Az elsajátított tudás, megszerzett készségek használatának osztályozása (fő)

Kar Osztályzat 2007 2008 2009 2010

AJK

1 1 1

2 1 5

3 3 2 3 2

4 2 3 7 11

5 9 8 12 10

BTK

1 7 6 9 19

2 17 15

3 14 24 22 26

4 10 18 29 26

5 14 44 39 42

GYFK

1 6 5 8 2

2 7 4

3 5 6 8 6

4 2 10 18 3

5 14 20 25 6

IK

1 1 3

2 4 8

3 4 10 1 13

4 3 8 13 8

5 15 6 26 13

KTK

1 1 1 3

2 7 13

3 3 6 6 11

4 12 9 13 11

5 11 3 7 2

MK

1 2 6 4 2

2 9 4

3 9 7 8 10

4 9 5 11 8

5 5 5 11 6

TTK

1 6 11 6 11

2 7 9

3 4 10 9 16

4 4 11 18 13

5 16 16 44 17



206 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003


Az értékekben a válaszadók kifejezésre juttatták, hogy az egyetemen szerzett ismeret és tudás

többnyire hasznos, s használják is a munkahelyeiken. Az viszont további – lehetőleg szakokra

lebontott – vizsgálatokat igényel, hogy a megjelenő alacsonyabb értékek a képzés

hiányosságaira vagy pedig nem a végzettségnek megfelelő munkavállalásokra utalhat.

A megszerzett tudás és képességek globális megítélése mellett a munkavállalást illetve a

munkavégzést segítő kompetenciákra történő felkészítésre is irányultak kérdések. (Ötfokozatú

Likert skála.)

9. táblázat: Az egyetemi képzésben szerzett kompetenciák értékelése karonként, évenként

Kompetenciák 2007 2008 2009 2010 2007 2008 2009 2010

ÁJK BTK

szakmai elméleti alapok 4,14 3,43 4,41 3,38 4,19 3,55 4,14 3,61

szakmai gyakorlati jártasság 3,21 3,79 2,56 3,75 2,75 3,70 2,84 3,52

számítógépes ismeretek 4,50 1,93 4,22 2,23 4,48 1,97 4,02 1,86

idegennyelv tudás 2,29 2,36 2,26 2,38 3,48 2,17 2,95 2,17

önálló munkavégzéshez szükséges készség 4,86 2,93 4,70 3,30 4,67 3,64 4,51 3,51

csapatmunkához szükséges készség 4,07 2,71 3,96 3,15 4,42 3,62 4,12 3,52

szervező készség 4,29 3,43 4,26 3,63 4,25 3,62 4,06 3,69

vállalkozó szellem 3,50 3,36 3,59 3,55 3,71 3,31 3,40 3,33

kommunikációs készség 3,57 3,93 3,41 3,95 3,35 3,96 3,41 3,80

problémamegoldó készség 3,43 4,14 3,30 3,93 3,17 3,67 3,38 3,53

precíz munkavégzés 4,79 2,00 4,85 2,00 4,71 1,99 4,38 1,99

GYFK IK












KTK MK



ZK

1 2 1

3

4 2

5 1 4 3



207 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003










TTK ZK

szakmai elméleti alapok 4,03 3,19 3,82 3,50 5,00 3,50 3,75

szakmai gyakorlati jártasság 3,18 3,60 2,89 3,65 5,00 3,50 3,75

számítógépes ismeretek 4,32 3,33 3,96 3,25 0,00 4,00 1,00

idegennyelv tudás 2,18 3,32 2,10 3,06 3,00 2,50 1,25

önálló munkavégzéshez szükséges készség 4,53 2,74 4,40 2,90 5,00 4,75 3,75

csapatmunkához szükséges készség 4,41 2,55 4,10 2,78 5,00 4,50 3,63

szervező készség 4,38 2,72 3,46 2,65 5,00 4,75 3,00

vállalkozó szellem 3,38 3,22 3,42 3,29 4,00 3,00 3,63

kommunikációs készség 2,85 3,72 2,89 3,61 5,00 2,50 3,88

problémamegoldó készség 3,29 3,41 3,20 3,53 4,00 2,75 4,00

precíz munkavégzés 4,44 1,99 4,59 1,99 4,00 4,75 2,00

TEK átlag

szakmai elméleti alapok 4,06 3,50 4,01 3,48

szakmai gyakorlati jártasság 3,13 3,67 2,91 3,52

számítógépes ismeretek 4,32 2,76 4,11 2,70

idegennyelv tudás 2,75 2,76 2,56 2,71

önálló munkavégzéshez szükséges készség 4,58 3,34 4,46 3,18

csapatmunkához szükséges készség 4,31 3,26 4,17 3,10

szervező készség 4,22 3,31 3,95 3,22

vállalkozó szellem 3,39 3,33 3,40 3,27

kommunikációs készség 3,28 3,81 3,25 3,64

problémamegoldó készség 3,34 3,59 3,37 3,52

precíz munkavégzés 4,52 1,99 4,50 1,99


Örvendetes és ismert eredmény, hogy a szakmai elméleti ismeretek átadásával a végzettek

már munkatapasztalat birtokában is elégedettek, míg a szakmai gyakorlati jártasság

megszerzésének értékelése ennek jóval alatta marad. Ismert továbbá a munkaadók részéről

elvárt idegennyelvi tudás fontossága, melynek gyakorlati szükségét és oktatási (benne

közoktatási) hiányosságait az értékelések visszajelzik. A záróvizsgát követő oklevél

megszerzését végzéskor átlagosan 25%-ban a nyelvvizsga bizonyítvány hiánya hosszabbítja

meg, fél, egy évvel. Egyre fontosabbá válnak a számítógépes ismeretek a munkahelyeken, e

miatt a csökkenő értékelés az egyetemi képzésben megjelenő ismeretek fontosságát is

hangsúlyozza, csakúgy mint a vállalkozó szellem és csapatmunka iránti – utólagos,

módszertani fejlesztésre váró – igény. A 2010-ben végzett felmérés 2008-as eredményekhez



208 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

viszonyított esetenkénti csökkenő értékei utalhatnak a munkahelyeken figyelembe vett

kompetenciákra valamint a megnehezedő elhelyezkedési folyamatban megjelenő –

átmeneti(?) – diplomás munkanélküliségre is.

A kérdőívek végén nyitott kérdésre a válaszadó szabadon véleményt nyilváníthatott. Néhány

egyéni sajátosságot tematikus csoportosításban kiemelünk:

A diploma szerepe az elhelyezkedésnél többféle megítéléssel jár a véleményekben:

„Ha nincs ismerős, nem lehet a diplomákkal elhelyezkedni. Egy szakos tanári

diplomával, pedig egyáltalán nincs lehetőség elhelyezkedni.”

„Tanulmányi előmenetelemnek köszönhetően már egyetemi éveim alatt

elhelyezkedtem, részmunkaidőben. Egyik tanárom keresett meg az állás

betöltése miatt, és végül 13 hónapig, az abszolutórium megkezdéséig dolgoztam

ott.”

„Rengeteg volt csoporttársam nem talál munkát az egyetem elvégzése után.

Sajnos a legfontosabb ma a kapcsolati tőke, és nem a tudás. Egy pályakezdőnek

nagyon nehéz munkát találni és alkalmazkodni.”

„Sajnos sosem fogok a szakmámban dolgozni, mert a jelenlegi munkahelyemen

már most dupla annyi a fizetésem, úgy, hogy nincs szakirányú képzettségem.

(Szeptemberben kezdem a szakirányú tanulmányaimat, amivel aztán végképp

összehasonlíthatatlan lesz a fizetésem a diplomám szerint betölthető állásokhoz

képest)..”

A diploma elhelyezkedésben betöltött szerepének megítélése tükröződik abban is, hogy –

elsősorban saját szakjukból kiindulva – hogyan látják válaszadóink a képzés hallgatói

létszámadatait:

„Sajnos át kellene gondolnia minden intézménynek, hogy mely szakokon hány

hallgatót oktat, mert egyáltalán nincs szükség, például ennyi ökológusra és a

legtöbb munkanélküli vagy nem a szakmájában dolgozik. Hiába a jó tanulmányi

eredmény és a lelkesedés, szorgalom. Inkább kevesebb de okosabb és

érdeklődőbb hallgatókra lenne szükség.”

„Sajnos a mai gazdasági helyzetben nem biztosított a friss diplomások

foglalkoztatása, és ennek fejébe még nincs is kereslet a környezettudományi

végzettségűekre. Ennek tudatában nem ezt a szakot választottam volna, mert

nem versenyképes.”

„A környezetmérnök szak rossz választás volt. Nagyon kevés embert keresnek

ilyen végzettséggel, azt is inkább a közigazgatási intézményekbe, ahová csak

protekcióval juthat be az ember.”

Több válaszadó tett a képzés tartalmával, módszertanával kapcsolatos megjegyzést:

„Véleményem szerint rövidtávon, (a munkaerő-piaci igényekhez alkalmazkodva)

a gyakorlati képzésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, az elmúlt időszak

fejlesztései révén ez megvalósítható. Az elméleti tananyag oktatása magas szintű

volt, sokszor túlzónak tartottuk, erre egy példa: BME villanytan oktatása helyett

használhatóbbnak tartottuk volna a Kandós tananyag elsajátítását.”

„Én az oktatással nagyon nem voltam megelégedve. A gyakorlati képzés nagyon

minimális volt, nagyon ritkán szereztem használható tudást. Az egyetem mellett

a szakmában dolgoztam (egyetem mellett kerültem vezető pozícióba), és sokszor

úgy éreztem, hogy az egyetem csak hátráltat. … Amikor odakerültem az

egyetemre, úgy voltam vele, hogy akár két szakot is végeznék egymás mellett, és

nem volt kérdés az, hogy tovább tanulok-e Msc képzésen belül. Ez a véleményem

gyökeresen megváltozott az egyetem alatt.”



209 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

„Az alapképzés tantervét véleményem szerint sokkal gyakorlatiasabb

tantárgyakkal kellene megtervezni. Sajnos kimaradnak olyan a munkaerőpiacon

alapkövetelménynek számító készségek, képességek, számítógépes programok

ismerete (pl: legalább három félév vállalkozói és két félév költségvetési

számvitel oktatása, SAP program ismerete, könyvelőprogramok ismerete, állam

és közigazgatás mélyreható ismerete stb) amely nélkül sokszor az a kérdés merül

fel, hogy akkor mennyi is volt a hasznossága, amiket tanultunk. Sokszor pedig

abba a problémába "estünk", hogy a tantárgy rendkívül érdekes volt, csak

használhatósága csekély a mai munkaerő piacon. Ugyanakkor fontos kiemelnem

még a jogi és a nyelvi tárgyak magas színvonalú oktatását, aminek a hasznát a

köznapi életben is tapasztaljuk.”

„A tananyagok fényévekre le vannak maradva a munkaerő-piaci elvárásoktól, a

21. században tapasztalható gyors ütemű fejlődéstől, sokszor csak az egyes

tanárok fáradozásain múlik, hogy hasznosabb, innovatívabb, versenyképesebb

témákat vetnek be óráikon az előírtnál.”

„Interaktív foglalkoztatás kevés van, még mindig a hagyományos "tanár beszél,

diák hallgat és jegyzetel" formájú órák az elterjedtebbek, esetleg sok-sok

prezentáció, néha csapatmunka és önálló fogalmazások készítése, de ez még

kevés a hallgató kreatív képességeinek fejlesztésére, amire, valljuk be, minden

ágazatban szükség van. Ez a hagyományos koncepció nem segíti a diákok

önállóságát, problémamegoldó képességét, amire minden pozícióban szükség

van.”

„Akkor nagyon nehéz volt és úgy éreztem, hogy sok felesleges dolgot is meg kell

tanulnunk. Ma már tudom, hogy bár nem mindent fogok munkám során

alkalmazni abból a tudásanyagból, amit az egyetemen elsajátítottam, de ezek

megtanulása nélkülözhetetlen volt a strukturált és mégis komplex jogászi

szemléletű gondolkodás, szövegértés és fogalmazási készség kialakításához,

fejlesztéséhez.”

Az aktív hallgatók vizsgálatai

Az egyetem aktív hallgatóit megcélzó vizsgálatok 2010-ben és 2011-ben on-line kérdőív

segítségével valósultak meg. 2010-ben 1227-en válaszoltak a kérdésekre, ezzel szemben egy

évvel később már 1790 fő vállalkozott a kérdőív kitöltésére. A jelentős létszámemelkedés

egyrészt köszönhető annak, hogy 2011-ben már a korábbi tapasztalatok birtokában

szervezhették meg a megkeresést a kutatás vezetői, másrészt ekkor már számos oktató és

hallgatói önkormányzati tag is buzdította a hallgatókat a részvételre. A TEK szintű összesített

adatokat tekintve 2010-ben a hallgatónők még nagyobb válaszadási hajlandóságot mutattak

mint a férfiak, azonban ez a különbség 2011-ben rendkívül csekéllyé vált. Kari szinten szintén

megtalálhatóak a jelentős létszámemelkedést mutató adatok, de ebben a bontásban már a kari

sajátosságok is tetten érhetők.



210 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

10. táblázat: A válaszadók neme kari bontásban (fő)

A kar neve Férfi Nő

2010 2011 2010 2011

Állam- és Jogtudományi Kar 18 52 65 143

Bölcsészettudományi Kar 81 116 261 306

Gyermeknevelési és

Felnőttképzési Kar 6 21 54 92

Informatikai Kar 172 230 37 53

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 33 54 63 89

Műszaki Kar 131 220 48 59

Természettudományi és

Technológiai Kar 140 183 115 146

Zeneművészeti Kar 1 9 3 10

Összesen 581 886 645 898


A nemek szerinti megoszlásban jól tükröződik a karok szakmai irányultsága. Az elsősorban

óvodapedagógusokat, szociálpedagógusokat és andragógusokat képző Gyermeknevelési

Karon nyilvánvaló a női hallgatók túlsúlya, ezzel szemben az Informatikai és a Műszaki

Karon a nemek aránya megfordul. A Bölcsészettudományi és a Természettudományi Karokon

szintén feltételezhető belső aránytalanság már nem ilyen jelentős, ezzel szemben viszont

némileg meglepő az Állam- és Jogtudományi Karon mutatkozó eltolódás a női hallgatók

irányába.

Minden oktatási intézmény számára fontos az, hogy honnan, milyen iskolatípusból érkeznek

tanulói. Ezek az információk a diákok települési és társadalmi környezetének megismerése

szempontjából fontosak, hiszen a korábbi tapasztalatok birtokában ez már előrevetíti a

felsőoktatási intézmény fejlesztő feladatait. Ezen túlmenően a felsőoktatási intézmények

számára azért bír különös jelentőséggel ez az információ, mert támpontot nyújt a toborzó

tevékenységek megtervezéséhez. Megmutatja, mely középiskolákkal, földrajzi területekkel

kapcsolatban megfelelő ez a tevékenység és azt is, hogy hol vannak még az egyetem számára

nem megfelelően kiaknázott területek. Az általunk elemzett vizsgálatok ismételten

bebizonyították azt, hogy a Debreceni Egyetem, így a Tudományegyetemi Karok hallgatóinak

jelentős része Magyarország észak-keleti régiójából származik. Elsősorban három megye:

Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén adja a hallgatók többségét.

Ennek ellenére – figyelembe véve azt is, hogy két vizsgálat esetén még nem beszélhetünk

tendenciáról – az adatok azt sejtetik, hogy elindult némi változás, szélesebbé válik a merítési

bázis. Míg ugyanis 2010-ben a válaszoló hallgatók 84,2 százaléka származott az említett

három megyéből a TEK karain, ez az arány 2011-re 75,4 százalékra csökkent, ezen belül

pedig a szabolcsi fiatalok aránya változott jelentősen.

A TEK karain tanuló hallgatók közel kétharmada gimnáziumi érettségi birtokában nyert

felvételt az intézménybe. Többségük hagyományos gimnáziumba tette le az érettségit, de



211 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

jelentős (közel 15 százalék) azon hallgatók aránya, akik szerkezetváltó, 6 vagy 8 osztályos

gimnáziumban érettségiztek.

11. táblázat: A válaszadók középiskolájának típusa kari bontásban (fő)

A kar neve

Milyen középiskolában szerezte meg érettségi bizonyítványát

Hagyományos,

4 osztályos

gimnázium

6 vagy 8

osztályos

gimnázium Szakközépiskola Egyéb

2010 2011 2010 2011 2010 2011 2010 2011

Állam- és Jogtudományi Kar 56 114 9 26 17 47 2 9

Bölcsészettudományi Kar 202 262 41 71 52 76 46 15


Felnőttképzési Kar 20 60 6 3 24 46 9 4

Informatikai Kar 96 129 18 34 76 113 20 8

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 31 69 19 24 36 45 11 3

Műszaki Kar 66 112 15 17 70 141 28 8


Technológiai Kar 142 179 32 59 61 81 18 11

Zeneművészeti Kar 0 3 1 1 2 14 0 0

Total 612 928 141 235 337 563 134 59


A karok között jelentős különbségeket találunk a hallgatók középiskolájának vonatkozásában.

Három kar, a Bölcsészettudományi, a Természettudományi, valamint az Állam- és

Jogtudományi Kar hallgatóinak közel háromnegyede gimnáziumi érettségivel rendelkezik

annak ellenére, hogy figyelembe véve a két vizsgálat adatait, meglepő módon az Állam- és

Jogtudományi Kar mutatói – egyedül a nyolc kar közül – romlottak ezen a területen. A

Gyermeknevelési és Felnőttképzési, illetve az Informatikai Kar hallgatóinak valamivel több,

mint a fele érettségizett gimnáziumban, viszont a Műszaki és a Zeneművészeti Kar

hallgatóinak nagyobb része szakközépiskolába járt (igaz, ez „zeneművészeti

szakközépiskolát” jelent, azaz korai szakmai, művészeti képzést). Feltűnő lehet, hogy az

egyéb kategóriában – különösen a 2010-es vizsgálat esetén – meglehetősen magas

számadatokat találunk. Ez annak köszönhető, hogy 2010-ben a kérdőív nem csak a 2. számú

táblázatban feltűntetett iskolatípusokat tartalmazta, hanem a válaszadók bejelölhették

végzettségük helyszínének a kéttannyelvű középiskola, nemzetiségi gimnázium vagy a

technikum kategóriákat is. Mivel ezen válaszok átkonvertálása bizonytalan, ezért ezeket is az

egyéb kategóriába soroltuk. A többi esetben maguk a hallgatók választották ezt a lehetőséget,

leginkább az öt (esetleg három) osztályos gimnáziumot vagy a líceumot (a határon túli

magyar hallgatók esetében) jelölték meg az érettségi helyszíneként.

Ennek kapcsán tanúságos megvizsgálni azt is, hogy milyen a szülők iskolai végzettsége.

Mivel ilyen irányú kérdés, csak a 2011-es vizsgálatban szerepelt, az eredményeket nem tudjuk

egymáshoz viszonyítani



212 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

12. táblázat: A válaszadók szüleinek iskolai végzettsége a 2011-es vizsgálat alapján (fő)

A kar neve

Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége

leg

felj

ebb 8

álta

lán

os

szak

mu

nk

ásk

épző

szak

isk

ola

szak

közé

pis

kola

,

tech

nik

um

gim

náz

ium

főis

ko

la

egy

etem

nem

tu

dja

, nem

ism

erte

Öss

zese

n

Az

édes

anya

legm

agas

abb

isk

ola

i vég

zett

sége legfeljebb 8 általános 43 73 25 7 1 1 3 154

szakmunkásképző,

szakiskola 10 160 78 16 4 8 12 288

szakközépiskola,

technikum 16 110 189 21 41 22 10 408

gimnázium 7 104 101 58 35 31 5 341

főiskola 3 45 111 35 97 101 7 399

egyetem 2 5 30 9 19 107 10 182

nem tudja, nem

ismerte 0 3 0 0 2 0 4 9

Összesen 81 501 533 146 199 270 51 1781


Az 1781 válaszadóból 726 hallgatónak legalább az egyik szülője felsőfokú végzettséggel

rendelkezik, közülük 324 főnek (18 százalék) mindkét szülője főiskolai vagy egyetemi

végzettséggel bír. A számadatokból másrészt az is következik, hogy a hallgatók 60 százaléka

első generációs értelmiségi lesz, ami azt mutatja, hogy a Tudományegyetemi Karok jelentős

szerepet vállal az ország szellemi potenciáljának fejlesztésében.

A minták alapjellemzőinek bemutatása után áttérhetünk a képzési programokra vonatkozó

válaszok elemzésére. A feldolgozást két területre bonthatjuk. Az egyik a képzés tárgyi

feltételeit, szervezési és adminisztrációs oldalát helyezi a középpontba, a másik a szakmai

tartalommal, a felkészítés elemeivel, azok minőségével foglalkozik behatóbban. Minden

tevékenység esetén meghatározó jelentősége van annak, hogy az adott feladatot milyen

környezetben, milyen eszközök segítségével tudjuk elvégezni. Ezeket a kérdéseket öt

fokozatú Likert skála segítségével vizsgálták a kérdőívek, ahol az ötös érték jelentette a

pozitív megítélést, a teljes egyetértést, az egyes pedig a negatív értékelést.



213 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

13. táblázat: A válaszadók véleményei a képzések feltételrendszeréről karok szerint

(ötfokozatú skálán)

A kar neve

Milyen az épületek

állapota, külleme? Milyenek az oktatás

tárgyi feltételei?

Mennyire elégedett a

karon a Tanulmányi

Osztály munkájával?

2010 2011 2010 2011 2010 2011

Állam- és Jogtudományi Kar 4,09 4,13 3,92 3,79 3,54 3,76

Bölcsészettudományi Kar 3,90 3,95 3,50 3,74 3,25 3,38


Felnőttképzési Kar 4,05 4,00 3,70 4,11 3,41 3,68

Informatikai Kar 3,60 3,41 3,34 3,21 3,56 3,58

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 4,24 4,27 3,94 3,83 3,40 3,34

Műszaki Kar 2,42 2,27 3,02 2,93 3,19 2,94


Technológiai Kar 3,40 3,43 3,08 3,25 2,49 2,74

Zeneművészeti Kar 2,00 2,68 2,33 3,17 4,25 4,37

Átlag 3,56 3,55 3,39 3,47 3,18 3,30


Az épületek állapota a hallgatói vélemények alapján sok esetben jelentős fejlesztésre szorul.

Az értékelés csak három kar esetén éri el vagy haladja meg csekély mértékben a négyes

átlagot. Mindhárom kar új vagy többnyire felújított épületekkel rendelkezik, a két legjobb

megítélésű épületei még csak 10 évesek. A vezető hármast a Bölcsészettudományi Kar követi,

mely az ország egyik (sokak szerint a) legszebb épületében helyezkedik el. A szép épület

ugyanakkor számos problémát von maga után, mert bármilyen átalakítás, modernizálás a

műemlék jelleg miatt nem vagy csak nehezen oldható meg. A többi kar infrastruktúrájának

megítélése jóval negatívabb, paradox módon a Műszaki Kar esetében a legalacsonyabbak az

értékek, bár ebben valószínűleg szerepet játszik, hogy a szakértőnek tekinthető építész vagy

gépészhallgatók minden bizonnyal kritikusabban szemlélik az őket körülvevő épített

környezeteket. Ezt a feltételezést a hallgatói válaszok is megerősítik pl.: „Az MK épülete és

parkolója balkáni állapotú, elavult és nem méltó az Egyetemhez. Itt képzik a sok mérnököt, aki

számára ez különösen elkeserítő látvány” Egy másik vélemény szerint „az épület külleme egy

amerikai gettóba illik” Ezen szélsőségesen negatív megfogalmazásokkal szemben az viszont

biztosan állítható, hogy a Tudományegyetemi Karok megítélésének átlaga néhány éven belül

jelentős javulást fog mutatni ezen a területen, mert az Informatika Kar épületét ősszel idén

adták át, és több más kar épületeinek felújítása kezdődött el, vagy kezdődik el hamarosan.

Az épületek, tantermek állapota elsősorban esztétikailag, érzelmileg befolyásolja a tanulási-

tanítási tevékenységet, az oktatás tárgyi feltételrendszere azonban már a gyakorlati

tevékenység minőségében fejti ki hatását. Ezek a mutatók rosszabbak, mint az előzőek,

egyedül a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar 2011-es adatai esetén magasabb az érték a

négyes átlagnál. Az épületek szempontjából legrosszabb feltételrendszerrel bíró két kar

eredményei jelentősen javultak a tárgyi feltételrendszer területén, de még ezeknek a magasabb



214 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

értékeknek a birtokában sem tudtak előbbre lépni az utolsó helyekről a hallgatói megítélésben.

Annak ellenére maradtak sereghajtók, hogy a többi kar mutatói csökkentek, azaz ezen a

területen még az épületek fejlesztésénél is több tennivalóra lenne szükség.

Az épületek, eszközök mellett van még egy olyan terület, mely minden hallgatót érint, ez

pedig a Tanulmányi Osztály. A vizsgálatok elején azt feltételeztük, hogy a kisebb hallgatói

létszámmal bíró karok esetén magasabb értékeket adnak majd a hallgatók, hiszen ott akár

személyes ismeretség is kialakulhat az ügyintézővel, így valóban testreszabott segítésre,

problémamegoldásra van mód. Ez a feltevés azonban csak egyetlen esetben, a Zeneművészeti

Kar kapcsán igazolódott be. A táblázatban bemutatott három terület közül mindkét évben itt

találjuk a legmagasabb értékeket, sőt a többi kar Tanulmányi Osztály munkatársai sehol

máshol nem kaptak négyes fölötti értékeket. Ennek megfelelően a TEK-es átlagérték tovább

csökkent, 2010-ben éppen csak meghaladta a hármas átlagot. A Műszaki Kar mutatója ezen a

területen is alacsony, de ennél a kérdésnél a Természettudományi Kar szerepel az utolsó

helyen a válaszadók értékelése alapján. Mindkét vizsgált évben hármas alatt maradt a

teljesítmény megítélése, bár 2011-re némileg javult a helyzet. Több kar hallgatói fogalmaztak

meg a következőhöz hasonló véleményt: „A Tanulmányi Osztály a munkáját elvégzi, csak a

hangvétel lepett meg nagyon, amikor elkezdtem a tanulmányaimat. Bizalmatlan, sértett, fásult

hangvétellel találkoztam a beiratkozáson is és később is. A HSZK munkatársainál ugyanezzel

kellett szembesülnöm.”

Mint ahogy korábban utaltunk erre, a tárgyi feltételrendszer milyensége csak az egyik oldala

az intézményben folyó munkának, ennél összességében sokkal fontosabb, hogy a képzés

színvonalát hogy ítélik meg a válaszadók. Erre a területre vonatkozóan csak két kérdés

ismétlődött meg azonos formában az egymást követő vizsgálatokban. Az egyik a képzés

tartalmi elemeinek arányát kutatta, a másik pedig a képzés színvonalára általában kérdezett rá.

14. táblázat: A válaszadók képzési programokra vonatkozó véleményei karok szerint

(ötfokozatú skálán)

A kar neve

Mennyire volt jó a

gyakorlatok/szemináriumok

és az előadások összhangja?

Mennyire tartja

megfelelőnek a kar

színvonalát?

2010 2011 2010 2011

Állam- és Jogtudományi Kar 3,94 3,69 4,04 4,00

Bölcsészettudományi Kar 3,61 3,70 3,88 3,92


Felnőttképzési Kar 4,09 4,01 3,90 4,07

Informatikai Kar 3,33 3,23 3,46 3,26

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 3,76 3,51 3,99 3,66

Műszaki Kar 3,27 3,25 3,28 3,12


Technológiai Kar 3,41 3,48 3,64 3,58

Zeneművészeti Kar 3,33 3,82 3,67 3,80

Total 3,52 3,52 3,69 3,63




215 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

Örvendetes eredmény, hogy a gyakorlatok és az előadások összhangjának megítélése a nyolc

kar többségénél a jó (4) értékhez közelít, bár egyedül a Gyermeknevelési és Felnőttképzési

Kar lépi át ezt az értéket. (Ennek ellenére – mint azt majd később látni fogjuk – ezen a

területen is szükség van még további fejlesztésekre.) Az Informatikai és a Műszaki Karok

megítélése a legrosszabb, a harmadik legalacsonyabb értékelést pedig a Természettudományi

és Technológiai Kar kapta. Éppen ezek azok a karok (kiegészülve a két vizsgált évben

eltérően minősített Zeneművészeti Karral), melyeknél a manuális tevékenységek kiemelt

jelentőséggel bírnak. Elsősorban ezeknek a karoknak kell változtatni képzési programjukon

annak érdekében, hogy az egyetemekkel kapcsolatban gyakran emlegetett sztereotípiát „az

egyetemi képzés túl elméleti” levetkőzhessék magukról.

A vizsgált kérdésekben tovább haladva azt tapasztaljuk, hogy a karok színvonalának

megítélése kapta összességében az eddigi legmagasabb átlagot. Sőt nem csak a viszonylag

magas, négyes körüli értékeket emelhetjük ki, hanem érdemes megjegyeznünk, hogy az

alacsony szórás mellett az egymást követő évek eredményei között sincs nagy különbség,

azaz a karok stabilan tartják a viszonylag magas színvonalat. A hallgatók a Műszaki és az

Informatikai Kar színvonalát értékelték alacsonyabbra, legjobbnak pedig a Gyermeknevelési

és Felnőttképzési, az Állam- és Jogtudományi illetve a Bölcsészettudományi Karok

bizonyultak.

A közvetlen véleménynyilvánításon túl, 2010-ben közvetett módon is nyilatkoztak a hallgatók

a karral kapcsolatos elvárásaik teljesüléséről.

15. táblázat: A kar ismételt választásának preferenciája 2010-ben, karok szerint (ötfokazatú

skálán)

A kar neve Szívesen visszajönne a karra

második diplomát szerezni? (2010)

Állam- és Jogtudományi Kar 3,38

Bölcsészettudományi Kar 3,43


Felnőttképzési Kar 3,46

Informatikai Kar 2,71

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 3,70

Műszaki Kar 3,19


Technológiai Kar 3,07

Zeneművészeti Kar 3,25

Total 3,22


A Közgazdaság- és Gazdaságtudományi Kar legjobb megítélése abban is tetten érhető, hogy a

hallgatók egyharmada az ötfokozatú Likert skálán a legmagasabb értéket jelölte be. Ezzel

szemben az Informatikai Kar hallgatóinak 28,3, a Műszaki Kar hallgatóinak pedig 26,3

százaléka egészen biztosan nem ezt az intézményt választaná a továbbtanulás helyszínéül.



216 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

A tanulmányok végeztével a továbbtanulás mellett a másik lehetőség a munkába állás.

Mindkét évfolyamot megkérdeztük arról, hogy pályakezdőként mekkora nettó átlagkeresettel

lennének elégedettek. Az adatfeldolgozás során kiderült, hogy az összevetést némileg

nehezíteni fogja, hogy megváltozott a kérdőívben az adatbevitel módja. Míg 2010-ben a

megfelelő számadatokat kellett beírniuk a kérdezetteknek, addig 2011-ben úgynevezett

mátrixos adatrögzítés történt. Ennek az a lényege, hogy a válaszadónak csak a megfelelő helyi

értéken álló számjegyet kell beírnia, ez azonban nem volt mindenki számára egyértelmű. Így

fordulhatott elő, hogy meglehetősen sokan jelöltek meg irreális összegeket. Előfordult 1 000

Ft-os fizetési igény éppúgy, mint 9 000 000 forintos elképzelés (utóbbit többen is

megjelölték). Így végül úgy döntöttünk, hogy az elemzésből kizárjuk a 60 000 Ft-nál kisebb

és az 1 000 000 Ft-nál magasabb számadatokat. Ennek is köszönhető, hogy a 2010-es

adatokból kiolvasható 15 százalékos válaszhiány a 2011-es adatoknál 23 százalékra

emelkedett.

16. táblázat: Az elképzelt nettó átlagkeresetek kari bontásban (Ft)

A kar neve

Mekkora az a havi nettó átlagkereset, amely az Ön számára

megfelelne?

2010 2011

Átlag Maximum Minimum Átlag Maximum Minimum

Állam- és Jogtudományi Kar 176285 350000 80000 205947 900000 80000

Bölcsészettudományi Kar 175828 900000 80000 160715 600000 70000


Felnőttképzési Kar 153677 400000 85000 139736 300000 68000

Informatikai Kar 201993 500000 100000 214424 800000 74000

Közgazdaság- és

Gazdaságtudományi Kar 188986 500000 80000 193123 550000 70000

Műszaki Kar 194609 450000 70000 218499 600000 75000


Technológiai Kar 182691 900000 80000 185260 500000 80000

Zeneművészeti Kar 168491 200000 120000 145247 300000 90000

Total 184434 Válaszolt 1040 fő 190252 Válaszolt 1387 fő


A TEK szintű összesített átlag egy év alatt csak csekély mértékben (3 százalék) emelkedett,

kari szinten azonban jelentősebb változásokat is megfigyelhetünk. Míg 2010-ben csak az

Informatikai Kar hallgatói által elvárt fizetési átlag érte el a 200 000 Ft-ot, addig 2011-ben

már két másik kar, az Állam- és Jogtudományi Kar és a Műszaki Kar hallgatói átlaga is

meghaladta ezt a szintet. Előbbi esetben 16,8 százalékkal magasabbak az elvárások, mint egy

évvel korábban, utóbbi karnál pedig a 12,3 százalékos emelkedés következtében 2011-ben a

Műszaki Kar hallgatóinak igényei lettek a legmagasabbak a nyolc kar közül. Két kar, a

Közgazdaság- és Gazdaságtudományi illetve a Természettudományi Kar adatai csak nagyon

kis mértékben változtak, a Bölcsészettudományi és a Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar

esetén viszont közel 10 százalékkal csökkentek az átlagelvárások. A Zeneművészeti Kar



217 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

adataiból számolható 13,8 százalékos csökkenést a válaszadók alacsony száma miatt

fenntartásokkal kell kezelni, de az eredmények eltérése így is figyelemreméltó. Ami azonban

igazán elgondolkodtató, az a 2011-es kari szintű adatok különbsége. A legmagasabb és a

legalacsonyabb átlagérték között közel 80 000 Ft a különbség! Ne felejtsük el, többen ezt az

értéket vagy ennél kevesebbet jelöltek meg, mint elvárt havi átlagfizetés!

Egy kérdőívben a zárt és félig zárt kérdések – szerepükből következően – némileg korlátozzák

a válaszadók szabadságát. Ennek ellensúlyozására a kutatás vezetői az aktív hallgatók

vizsgálatához hasonlóan, a kérdőívek végén elhelyeztek egy olyan – nyitott – kérdést,

melyben mindenki szabadon véleményt nyilváníthatott. Az elemzés szempontjából némi

hiányosságként jelentkezik, hogy viszonylag kevesen, 2010-ben 101 fő, 2011-ben 268 fő éltek

ezzel a lehetőséggel és több esetben az is előfordult, hogy adatrögzítési problémák miatt a

hosszabb válaszok nem olvashatók teljes terjedelemben (bár a lényeg legtöbbször így is

kiderül). A feldolgozás során tartalomelemzést végeztünk, melynek során igyekeztünk a

válaszokat tematikus csoportokba sorolni. Több olyan elemet is találtunk, melyek mindkét

vizsgálatban megjelentek, de egyéni sajátosságokat is sikerült beazonosítani.

Az azonos elemek egyik csoportja a kérdések tartalmára, megfogalmazására, megítélésére

vonatkozott.

„A kérdések főleg a nappalis hallgatókra vonatkoznak, levelezősként sok dologról nem

tudtam véleményt alkotni.”

„Több helyen is szakterületről kérdeznek, holott pl. én nem érzem úgy hogy lenne

szakterületem, amiben el tudok helyezkedni. Nem jutna eszembe egy munkakör, állás

sem, amihez konkrétan ez a szak kell. Minket kutatói pályára szán az egyetem!”

Az észrevételek legtöbbjét 2011-re sikerült orvosolni, ennél a vizsgálatnál a válaszadó

szakjának beazonosítását szolgáló, előre megadott válaszalternatívák pontatlan

megfogalmazása vagy éppen hiányossága állt az ilyen típusú észrevételek középpontjába.

„A vegyészmérnöki szak (amit tanulok) kimaradt a szakok felsorolásánál.”

„A szakom megnevezése Gazdálkodás és Menedzsment, és még ezt se tudták helyesen.

Ez kb. mindent elmond az egyetemről egy rövid kis mondatban.”

Több megjegyzésben a tanári munkát, a hallgatói-oktatói kapcsolat jellemzőit tették szóvá a

válaszadók:

„Nagyon sok kérdés tanárfüggő, mivel az egyetemen a leglelkiismeretesebb tanártól a

leghanyagabbig terjed a skála sajnos.”

„A szakon a tanárok nem mindegyike alkalmas arra, hogy tanítson. Az egy dolog,

hogy ő érti, tudja, meg doktor, de a tudását nem képes átadni a diákoknak.”

„A tanárok hozzáállása az óra megtartásához, hogy viszonyulnak ahhoz hogy esetleg

ők is emelhetnék az oktatás színvonalát. Mennyire érdekli a tanárokat a diák

véleménye javaslata. Mennyiben veszi figyelembe a tanár a diákot.”

„A tömegképzés miatt sajnos csak a diákok és a tanárok közti viszony személytelen,

nincs mód a partneri viszony kialakítására, ami megnehezíti az egyéni problémák

megoldását.”

Ahogy az később deklaráltan tennen érhető, a hallgatók többsége átgondoltan,

felelősségteljesen viszonyult a vizsgálathoz, ennek következtében a megjegyzések

legnagyobb része a képzés tartalmára vonatkozott. Mindkét vizsgált évben a válaszok kb. 20

százaléka tartozott ebbe a csoportba, azaz minden ötödik hallgatónak volt ilyen irányú

megjegyzése. Ezen észrevételek döntő többsége a képzés gyakorlatiasságának hiányát tette

szóvá.



218 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

„Szükséges lenne a tanterv átalakítása, a gyakorlatban használható ismeretek

növelése a hagyományos, beidegződött tantárgyakat felváltani.”

„Sokkal több gyakorlat kellene, és sokkal kevesebb felesleges elméleti oktatás, aminek

nagy részét nem fogja igénybe venni olyan ember aki nem tudományos kutatással fog

foglalkozni.”

„A gyakorlati képzés szinte a nullával egyenlő. Legfontosabb a gyakorlati órák

számának nagymértékű emelése.”

2011-ben szintén a képzés gyakorlatiassága volt a központi, legtöbbször jelzett probléma, de

ebben az évben már olvashattunk olyan megjegyzéseket is, melyek a munkavégzéshez

szükséges általános kompetenciák hiányát tették szóvá.

„Sokkal jobban kellene az önálló gondolkodásmódra tanítani. A szerepléshez szokatni

kellene a hallgatókat.”

„Csapatmunkára egyáltalán nem készít fel az Egyetem, egyetlen egy tárgyam nem

volt, ahol közösen kellett volna hallgatótársaimmal létrehozni valamit, véleményem

szerint ebben nagyon sokat kell fejlődnie az Egyetemnek”

„Az elméleti alapok átadása nagyon jó, azonban a gyakorlattal, gyakorlatokkal

nagyon nem vagyok elégedett. Valamint nem érzem úgy hogy majd a munkám során

helyt tudok majd állni, pont a gyakorlatok hiánya miatt.”

Ezek a hiányosságok átvezetnek a megjegyzések egy újabb, mindkét év vizsgálati anyagában

megjelenő problémacsoporthoz. Ebbe az új csoportba kerültek azok a megjegyzések, melyek

az egyetemi képzés munkaerőpiaccal kapcsolatos hiányosságait, fejlesztési lehetőségeit

taglalták:

„A kari és egyetemi honlapra több álláslehetőséget kéne feltüntetni.”

„Az egyetemen rendezett állásbörzéken megismerhetjük az egyes munkáltatókat, de

általában csak nagyon kevés munkalehetőséget kínálnak, és a jelentkezés után nincs

semmiféle értesítés vagy visszajelzés.”

„Sokkal-sokkal szorosabb, és rugalmasabb együttműködés kellene az egyetem és a

munkaadók között. Az egyetemnek fel kellene mérnie a valós elhelyezkedési

lehetőségeket, a hallgatói létszámokat szabályozni!”

„Meglátásom szerint napjainkban égető kérdés, hogy a végzett hallgatók ne csupán

csak egy jól hangzó diplomát kapjanak a kezükbe, hanem ezt megfelelően legyenek

képesek hasznosítani is a szakterületükön.”

„Folyamatosan kapcsolatban kell állni az ipari és egyéb szektorban lévő

munkaadókkal és fel kell mérni, hogyha egy adott szakon végez mondjuk 100 ember,

de egy se tud elhelyezkedni, akkor nem kell annyi embert képezni, hanem csak

minimálisat, mondjuk 10-et.”

A mindkét vizsgálat megjegyzéseiben beazonosítható tematikus csomópontokon túlmenően, a

2011-es kutatásban két új elem jelent meg. Az egyik a kérdőív kérdéseire adott válaszokra

vonatkozott, a válaszadó ugyanis kiegészítésként, megjegyzésként ezt értelmezte vagy

magyarázta.

„A 3-as "osztályzat" azt takarja, hogy vannak tárgyak, amelyekből nagyon jó az óra, a

tananyag, az előadás és vannak olyanok, amelyeknek a megvalósított formában nem

hatékony. Tehát vegyes, nem azt jelenti, hogy nincs olyan óra-tárgy amivel nem lennék

megelégedve.”

Néhányan az átalakított képzési szerkezetet véleményezték vagy éppen az ezzel kapcsolatos

kérdéseket hiányolták a kérdőívből.



219 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

„A BA rendszer hátrányának tartom, hogy vannak olyan tárgyak, amiket régen az 5

éves képzés utolsó éveiben tanítottak ma viszont az első 3 év alatt meg kell ezeket

tanulnunk.”

„Bolognai rendszerről nem kérdeztek, pedig szerintem a legnagyobb probléma azzal

van, hogy nem valósul meg az átjárhatóság az egyes szakok között. Bekerülni be lehet

MA-ra, de ha nem alapszakon tanultam, akkor óriási lemaradásban vagyok hozzájuk

képest.”

Az ismertetett jellemzőkön túlmenően a nyitott kérdésnek volt még egy, mindkét vizsgálatban

megjelenő közös pontja, ami a kutatások jövőjével, folytatásával állt kapcsolatban. Számos

válaszadó javasolt ugyanis új kérdéseket, kérdés csoportokat, ezek legtöbbje a kérdezettek

által bírált vagy véleményezett, fentebb bemutatott területre vonatkozott.

„Tanárok munkájára irányuló kérdések hiányoznak, hiszen maga az oktatási színvonal

tőlük függ a leginkább, hogy mennyire veszik komolyan a dolgukat!”

„Nem kérdeztek rá konkrétan a tanár - diák kapcsolatra.”

„Ha kitérnek arra, hogy 14 évesen hogyan láttam az anyagi helyzetünket, akkor arra

is ki lehetne térni, hogyan látom most.”

„Tanítás színvonala és a gyakorlatokra való rákérdezés. Tehát pl mennyire látjuk

hasznosíthatónak azt a tudást, amelyet itt elsajátíthatunk. tanár-diák kapcsolat,

tanároknak a diákokhoz való viszonya mennyi diákcentrikus”

„Talán nagyobb hangsúlyt kaphatott volna a diplomával való elhelyezkedés kérdése,

hisz napjainkban ez is problémás, illetve ehhez kapcsolódóan a gyakorlat

megszerzése.”

Többször előfordult az is, hogy nem csak hogy új kérdést javasolt a válaszadó, hanem azt

egyből meg is válaszolta:

„Változtatnék-e a szakom képzési módszerein/a tanított tárgyakon, ha a későbbi

használhatóságukat, "praktikusságukat" nézzük? Igen”

„A tanultak használhatósága a jelenlegi munkapiaci körülmények között

(elhelyezkedési lehetőség): 5-ös skálán 2-es”

A bemutatott tematikus egységekbe rendezett megjegyzéseken túlmenően természetesen még

jó néhány észrevétel megjelent a válaszokban. Ezek azonban speciálisan egy-egy területre,

kérdéskörre vonatkoztak, sőt többször érezhetően egyéni sérelmek álltak a megjegyzések

hátterében, így ezek bemutatásától most eltekintünk.

Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen kutatássorozat csak akkor érheti el célját, ha nem csak az

eredmények bemutatása történik meg, hanem a hiányosságok, problémák orvoslására

intézkedések is történnek. Ez megfogalmazott hallgatói igény is! „Örülök, hogy a hallgatók

tapasztalatai felől ezen a csatornán érdeklődik az intézmény, és bízom benne, hogy az efféle

kezdeményezéseknek - ellenben például a Neptunos hallgatói elégedettség méréssel -

következményei is lesznek.” Jelen kutatási beszámoló megjelenése, az eredmények

nyilvánossága már az első olyan lépés a megújulás útján, melynek megtétele már önmagában

változásokat indukálhat. „A kérdőív eredménye legyen publikus, ez hasznos adat lehet a

felsőoktatásba jelentkezőknek az egyetem/kar/szak választásnál.”

Az úton tehát elindultunk, célunk az, hogy a képzés végén, a diploma birtokában minél több

hallgatók fogalmazzon a következő módon:

„Összességében nagyon meg vagyok elégedve az oktatók szakmai, tanári

előadói felkészültségével és pályaválasztás előtt álló ismerőseimnek is ezért

szoktam ajánlani továbbtanulási útként a DE-t.”



220 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Összegzés

A Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karain az egységes minőségbiztosítási rendszer

kiépítése előtt is megvalósultak különböző mérések, a projekt során kialakított mérési

rendszer számos eleme működött korábban is. Az évek óta rendelkezésre álló minőségügyi

dokumentumok, kiemelten pedig a minőségügyi kézikönyv különösen hasznos útmutatói a

változatos módszerekkel kivitelezett kari és intézményi önértékeléseknek. Az egyetemi

minőségbiztosítási rendszer szervezete jól kiépített a karok, centrumok és az intézmény

szintjén (bizottságok, vezetők, felelősök mindhárom szinten, a konkrét feladatok

meghatározásával).

A végzett hallgatókkal való kapcsolattartás számos eleme előfordul a mindennapi

gyakorlatban. A korábbi évfolyamfelelősök rendszeres találkozókon hallgatják meg volt

tanítványaik beszámolóit, a tanszékek oktatói esetenként kutatási együttműködésekben

dolgoznak volt, ma már különböző cégeknél dolgozó tanítványaikkal, míg néhány esetben

végzős hallgatók „kiajánlására” is sor kerül.

A tömegoktatás mára bonyolultabbá tette ezeket a tevékenységeket, a változások követésére

csak a korábbi módszerek folyamatos fejlesztésével lehet válaszolni. A megoldások évről-

évre fejlődnek a diplomás pályakövetésre vonatkozó központi és intézményi törekvésekkel

összhangban, a felmérések rendszerezett formájú, tematikus feldolgozású, értelmezendő

információkat nyújtanak. Az értékelt válaszok érintik a sikeresség meghatározó tényezőit, a

jövedelmi helyzetet, a munkaerő-piaci beilleszkedés nehézségeit, a kompetenciák szerepét, a

képzési motivációkat, a társadalmi mobilizációt, a nemzetközi mobilitást valamint az átmenet

időszakait.

Összefoglalónkban az elmúlt évek intézményi eredményeit kívántuk vázlatosan bemutatni. Az

első részben a végzett hallgatók pályakövetési vizsgálatai során szerzett kari tapasztalatokat,

fontosabb következtetéseket, problémákat hasonlítottuk össze, a második részben az aktív, az

egyetemen tanulmányokat folytató hallgatók elégedettségi válaszait tekintettük át.

A felmérések elemzése után összegzésként megállapítható, hogy a 2007-2010-ben

végzettektől illetve a 2010-2011-ben aktív hallgatóktól összegyűjtött adatok az egyetem

számára hasznos információkat tartalmaztak. Bebizonyosodott, hogy ezekre az információkra

és visszajelzésekre az oktatói karnak is igénye van.

A felmérések legérdekesebb, legtanúságosabb következtetései és megállapításai a következők:

Az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt a beiskolázási létszám, az oktatási struktúra többciklusú

„Bolognai” átalakítása mellett. A hallgatók lemorzsolódási aránya ennek ellenére csökkent,

bár a tanulmányok ideje átlagosan meghosszabbodott és a záróvizsgát tett hallgatók negyede

nyelvvizsga hiánya miatt várakozik az oklevél kiadására (igaz utóbbiak aránya a különböző

karokon jelentősen eltérő).

A felvett – növekvő női arányú - létszámokat követően a válság illetve az alapdiplomások

számának növekedésével a frissen végzettek elhelyezkedésének ideje meghosszabbodott,

ennek következtében, bár csekély mértékben, de megjelent a regisztrált diplomások

pályakezdő munkanélkülisége is. Az arányok azonban továbbra is a felsőfokú végzettséggel

rendelkezők jó munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeit mutatják, utalva egyes szakok,

szakmák „túlképzési” jeleire is.

A kezdő fizetések a diplomás végzettséggel magasabbak a gyakorlati éveket követően, de

jelentősen elmaradnak az aktív hallgatók által várt, a megélhetés biztosításához és a

társadalmi átlaghoz közeledő szinthez.

A Debreceni Egyetem – közel 100 éves tevékenysége – a társadalmi mobilitás szolgálatában

áll, mivel hallgatóinak közel 2/3-a első-generációs értelmiségi képzésben részesül(t). Az

egyetemen megszerzett tudást a munkaerőpiacon jól használják, melyhez gyakorlatiasabb



221 TÁMOP-4.1.1 -08/1-2009-0003

ismeretanyag, állandóan fejlesztett tanterv és tananyag illetve az interaktívabb oktatási

módszerek iránti igény társul.


Arambewela, Rodney and Hall, John (2009): An empirical model of international student

satisfaction, Asia Pacific journal of marketing and logistics, vol. 21, no. 4, pp. 555-569, MCB

University Press, Toowoomba, Qld.

Bay, Darlene - Daniel, Harold (2001): The student is not the customer - an alternative

approach. Journal of Marketing for Higher Education, 11(1), 1-19.

Cammelli, Andrea: Employment condition of Graduates 2007. 2006 Experimental survey.

First level graduates of the class 2005. Bologna.

http://www.almalaurea.it/en/universita/occupazione/occupazione05_sperimentale/occupazion

e06_sperimentale.pdf

Debreceni Egyetemen végzett hallgatói felmérések: http://www.unideb.hu/portal/hu/node/44

Diplomás pályakövetés IV. - Frissdiplomások 2010, Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft., Felsőoktatási Osztály, 2010. december

Esettanulmányok a felsőoktatási intézményekben bevált gyakorlatokról trendekről,

nehézségekről és azokra vonatkozó megoldásokról – Debreceni Egyetem, 37-38, 67-68. oldal,

http://www.unideb.hu/portal/sites/default/files/AVIR_Esettan_TELJES.pdf

Fónai Mihály: Végzett hallgatók rekrutációja és motivációi, 2001-2004. Debreceni Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar. http://www.law.klte.hu/jati/minosegbiztositas/vegz01_04.pdf

Galasi Péter - Nagy Gyula (2006): A fiatal diplomások munkaerő-piaci helyzete 1999-2003.

2006. Educatio, Nyár, 268-287.

Kitchen, Sarah - Lloyd, Cherly - Vignoles, Anna - Finch, Steven 2008. Destination of Leavers

from Higher Education Comparative Report. HESA.

http://www.hesa.ac.uk/dox/dlhe_longitudinal/Destination_of_Leavers_from_HE_Comparativ

e_Report_Feb08.pdf

Purcell, K. - Elias, P. - Wilton, N. 2004. Higher Education, Skills and Employment: careers

and jobs in graduate labour market. Research paper No. 3. Warwick Institute for Employment

Research. http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/ier/research/completed/7yrs2/



222 TÁMOP-4.1.1-08/1-2009-0003

Szerzőinkről

Dr. Balatoni Ildikó stratégiai igazgatóhelyettes, PhD

Balla Tibor ügyvivő-szakértő

Berényi András Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ, központvezető

Bordás Andrea doktorjelölt

Dr. Buda András egyetemi adjunktus, PhD

Bunya-Szabados Anikó hivatalvezető

Ceglédi Tímea kutatási asszisztens, doktorjelölt

Dr. Czibere Ibolya intézetigazgató-helyettes egyetemi adjunktus, PhD

Prof. Dr. Csernoch László dékán, intézetigazgató, egyetemi tanár, DSc

Dr. Csoba Judit dékán-helyettes, tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, PhD

Dr. Csomós György főiskolai docens, PhD

Eszenyiné Dr. Borbély Mária egyetemi adjunktus, PhD

Dr. Fónai Mihály tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, CSc

Halczmann Attila ügyvivő-szakértő

Kotsis Ágnes egyetemi tanársegéd, doktorjelölt

Dr. Kovács Sándor egyetemi adjunktus, PhD

Marián Béla Marketing Centrum, kutatási vezető

Márton Sándor tudományos segédmunkatárs

Németh Nóra Veronika oktatásszervező, doktorjelölt

Puskás Orsolya ügyvivő-szakértő

Rusinné Fedor Anita főiskolai adjunktus, doktorjelölt

Szabó Anita doktorjelölt

Dr. Szűcs Edit dékán, tanszékvezető, habilitált főiskolai tanár, PhD

Tóth Anikó Panna munkatárs

Dr. Ujhelyi Mária egyetemi docens, PhD

Dr. Végső János Hallgatói Szolgáltatói Központ, igazgató

Documents

„Az egyetem embert képez, nem munkaerőt.” – Diplomás pályakövetés oktatói szemmel