[Hungarian version of the Montreal Cognitive Assessment (MoCA) for screening mild cognitive impairment]

��

Bevezetés

Korunk iparilag fejlett társadalmaiban a foko-zatosan javuló életminôséggel együtt a folya-matos elöregedés is megfigyelhetô. Ezekben azországokban a XX. század második felére a la-kosság megközelítôleg 20%-a töltötte be 60.életévét, s ez az arány a késôbbiekben növeked-ni fog. Az öregedés kapcsán számos egészség-ügyi és társas nehézség is felmerül, nemcsak azegyén, hanem a társadalom szintjén is, így lét-

fontosságú ezeknek a zavaroknak a mielôbbikiszûrése (1). Jelen tanulmányban az idôskoriegészségügyi problémákon belül a kognitív ha-nyatlással járó fôbb kórképeket és azok neuro-pszichológiai diagnosztikáját mutatjuk be, kü-lön hangsúlyt fektetve az enyhe kognitív zavarra(Mild Cognitive Impairment – MCI, a továbbiak-ban EKZ). Emellett bemutatjuk a Montreal Kog-nitív Felmérés (Montreal Cognitive Assessment– MoCA; 2) teszt magyar nyelvû változatát,mely az EKZ korai felismerésére alkalmazható.

370

Ψ

Psychiat Hung 2013, 28 (4):370-392

��

�� ! ��"��

��"��#��#��!!$�"��

Összefoglalás: Az enyhe kognitív zavar (Mild Cognitive Impairment – MCI) az egészséges kognitív öregedés és ademencia közé helyezhetô állapot, melynek korai szûrése kulcsfontosságú, hiszen az esetek 10–15%-a egy éven belülkomoly kognitív hanyatlásnak indul. Hazánkban mind a demencia, mind az enyhe kognitív zavar szûrésére a Mini-Mentál Teszt a legelterjedtebb mérôeljárás, amelyet sok kritika ér az érzékenységét illetôen. A Montreal Kognitív Fel-mérés (Montreal Cognitive Assessment – MoCA) ezt a hiányosságot igyekszik kiküszöbölni, hiszen kifejezetten az eny-he kognitív zavar detektálására készült. Vizsgálatunkban a MoCA magyar nyelvre fordított változatából származóeredményeket mutatjuk be. A depresszió kiszûrésére Beck Depresszió Kérdôívet (BDI) használtunk. A MoCA teszten azMCI-s és az egészséges személyek közti választóvonal 24 pont; a MoCA nagyobb érzékenységet mutatott az enyhe kog-nitív zavarra, mint a MMSE, valamint belsô konzisztenciája is erôsebb volt. A specificitás hasonló volt a két teszt ese-tében. A BDI teszten elért pontszámok egyik kognitív teszt eredményeivel sem álltak szignifikáns kapcsolatban. Ered-ményeink arra utalnak, hogy a MoCA teszt hasznos kiegészítôje lehet a demenciaszûrésnek.Kulcsszavak: Enyhe Kognitív Zavar (EKZ); MoCA; Mini-Mentál Teszt; demencia; idôskor

Summary: Mild cognitive impairment (MCI) can be considered as an intermediate stage between normal cognitiveaging and dementia. Its screening is extremely important because within a year in 15-20% of cases dementia canevolve. In Hungary, the most widely used screening tool for both dementia and MCI is the Mini Mental State Exami-nation (MMSE), which is often criticized for its poor screening sensitivity of mild dementia and MCI. To eliminate thisproblem, the Montreal Cognitive Assessment (MoCA) was developed, especially for screening MCI. Our study presentsthe first results with the Hungarian translation of MoCA. We used Beck Depression Inventory (BDI) for controllingdepression. In MoCA the cutoff score between healthy and MCI persons was 24 out of 30. MoCA was more sensitive indetecting MCI than MMSE and its inner consistency was also slightly higher. Specificity of the tests to detect MCI wassimilar. The results on BDI were not related to either MoCA or MMSE. Our results suggest that MoCA can be a usefultool to detect cognitive decline.Keywords: mild cognitive impairment; MCI; MoCA; Mini Mental State Examination; dementia

Volosin Márta1, Janacsek Karolina2, Németh Dezsô2

1 MTA Pszichológiai Intézet2 Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék, ELTE PPK

A Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) magyar nyelvû adaptálása...

371

Az életkorral járó neurokognitívhanyatlás folyamata és az idôskorifeledékenység

Az életkor elôrehaladtával megnövekszik a szel-lemi és viselkedésbeli leépülés valószínûsége,az egyén lassan gondozásra szorul, így az öre-gedést gyakran nevezik „második gyermekkor-nak” is. Az idôsek egy része a mentális hanyat-lás tüneteit véli felfedezni magán, holott nemmutatkozik náluk komolyabb kognitív zavar,másoknál pedig ennek ellenkezôje tapasztalha-tó: szemmel látható szellemi hanyatlás figyel-hetô meg esetükben a demencia elôrehaladottállapotában, ôk azonban nincsenek, vagy csakkevéssé vannak ennek tudatában (1).

Elöljáróban fontos megemlíteni az idôskorifeledékenységet, mely gyakori panasz a házior-vosi rendeléseken az életkor elôrehaladtával.Kral (1958 – idézi 3) megkülönböztet jóindula-tú, illetve rosszindulatú feledékenységet. Elôbbikategóriába tartozik például, ha valaki egy-egyesemény kevésbé fontos részleteit nem tudjapontosan felidézni, vagy hirtelen nem jut eszé-be egy régi név vagy dátum. A fô különbség arosszindulatú feledékenységhez képest, hogyebben az esetben alacsonyabb a halálozásiarány, illetve nem jellemzô rá a progresszivitás.A rosszindulatú feledékenység ezzel szemben amúltbeli történések lényegesebb részeit érinti(Kral, 1962 – idézi 1), így tulajdonképpen meg-feleltethetô egyfajta demenciának is (3). BárO'Brien és Levy (3) szerint valóban létezik nempatológiás feledékenység, illetve szórakozott-ság, nem különíthetô el élesen az egészségesidôs populációtól, ahogy ezt Kral javasolta (3).

A tanulmány következô része a különféle de-menciatípusokat mutatja be, fôleg a neuropszi-chológiai tünetekre koncentrálva.

Demenciák és azok diagnosztikaikritériumai

A demencia a DSM-IV-TR diagnosztikai ismér-vei alapján olyan állapot, mely során többszöröskognitív deficit figyelhetô meg. Az emlékezet-zavar mellett legalább egy tünetnek jelen kell

lennie az alábbiak közül: afázia, apraxia, agnó-zia, illetve végrehajtó mûködések zavara. Ezeka leépült képességek jelentôs negatív hatástgyakorolnak a szociális mûködésre, emellett atünetcsoport mögött feltételezhetô vagy konk-rétan kimutatható valamilyen magyarázó okitényezô (4).

Elôfordulási aránya idôskorban a legmaga-sabb, ezen belül is az Alzheimer-kór (a további-akban AK) és a vaszkuláris demencia az összeselôfordulás kb. 90%-át teszi ki. A maradék 10%-ba olyan degeneratív betegségek tartoznak,amelyek akár visszafordíthatóak is lehetnek, ígyigen fontos nagy hangsúlyt helyezni a pontosdiagnózisra (1). A demenciák csoportján belülmegkülönböztethetünk primer és szekunderdegeneratív kórképeket, illetve vaszkuláris ésegyéb demenciákat (5, 6). Míg a primer degene-ratív kórképek az agysejtek elsôdleges károso-dása következtében jönnek létre, addig a sze-kunder demenciák kialakulására jellemzô, hogyvalamilyen alapbetegséggel kapcsolatban (álta-lános testi betegség vagy központi idegrend-szert érintô patológia) alakulnak ki (7).

Az enyhe kognitív zavar meghatározása

Jelen tanulmány elsôsorban az enyhe kognitívzavart (EKZ) és annak mielôbbi kiszûrését cé-lozza, így a továbbiakban ezeket fogjuk részle-tezni. Az EKZ-t gyakran emlegetik úgy, mint ademencia elôszobáját, hiszen az egészségesöregedés és a demencia közti állapotnak felel-tethetô meg (8–12). A tünetcsoportot több kü-lönbözô elnevezéssel illették, mint például pro-dromális demencia, kezdôdô demencia vagyizolált memóriazavar (10); az EKZ kifejezéstPetersen és mtsai (11) vezették be a szakiroda-lomba.

Az enyhe kognitív (vagy enyhe neurokognitív)zavar meghatározása azért is nehéz, mert szá-mos definíció áll rendelkezésre a szakiroda-lomban, így az egyes kutatások eredményei iseltérôek lehetnek ennek tükrében. Petersen (10)diagnosztikai sémája alapján EKZ-ról beszélhe-tünk, amennyiben olyan kognitív panaszai van-nak a páciensnek, amelyek nem tekinthetôek

Hungarica

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

372

az adott életkorban egészségesnek, azonbannem elégítik ki a demencia kritériumait, emel-lett a mindennapi funkciók viszonylag megôr-zöttek. Ez utóbbi kiderítése érdekében érdemesmegkérdezni a beteg családtagjait is, hogy ész-leltek-e rajta hanyatlásra utaló tüneteket.Amennyiben ezek a kritériumok teljesülnek,enyhe kognitív zavarral állunk szemben.Petersen (10) ennek két fajtáját különböztetimeg annak függvényében, hogy megjelenik-eemlékezeti zavar vagy sem. Így beszélhetünkamnesztikus (memóriazavar a vezetô tünet)vagy nonamnesztikus (egyéb tünet vagy tüne-tek vannak túlsúlyban) EKZ-ról. Ezek a kategó-riák is tovább oszthatóak annak alapján, hogyegy, vagy pedig több területen tapasztalhatódeficit, tehát megkülönböztetünk egy, illetvetöbb területet érintô amnesztikus vagy nonam-nesztikus EKZ-t (10).

Rosenberg, Johnston és Lyketsos (13) ebbôl azelméletbôl kiindulva az alábbi lépéseket java-solja a diagnózis megállapításához: szubjektívmemóriazavar megléte után fel kell mérni, hogyáltalánosságban véve megfelelô-e a személykogníciója, illetve többnyire megôrzöttek-e amindennapi életvitelhez szükséges funkciói.Ha igen, akkor egészséges öregedési folyamattalállunk szemben, ha nem, abban az esetben fel-merül a kérdés, hogy ha van funkcionális zavar,az szignifikáns-e vagy sem. Számottevô funk-cióvesztés esetén demencia megléte valószínû-síthetô, egyéb esetben pedig (enyhe) kognitívzavarra kell gondolni. Amennyiben nem jelenikmeg feltûnô memóriadeficit, normál öregedés-rôl, nonamnesztikus EKZ-ról vagy egyszerûendepresszióról lehet szó; jelentôs emlékezeti za-var esetén pedig amnesztikus EKZ-ban szen-vedhet az illetô, amely az AK megelôzô tünete islehet (13).

A DSM-IV-TR klasszifikációs rendszere alap-ján akkor állapítható meg EKZ diagnózisa, ha azalábbiak közül legalább két tünet legalább kéthéten keresztül fennáll: memóriazavar (felidé-zéskor vagy tanuláskor), végrehajtó funkciók za-vara (cselekvés tervezésének, végrehajtásánakvagy a döntéshozásnak a nehézsége), a figye-lem vagy információfeldolgozás sebességénekzavara, illetve a nyelvi kifejezés deficitje (szóta-

lálási vagy megértési nehézségek). Ezen kívülmegjelenhet enyhe fokú mûködésbeli zavar aszociális mûködésben is, továbbá kimutatható-nak kell lennie a tünetekkel oki kapcsolatbanálló betegségnek is (pl. diabétesz, keringési za-var) (4).

Az orvosi gyakorlatban fontos a diagnózisállí-táshoz a BNO-10, vagyis a Betegségek Nemzet-közi Osztályozása. Ennek alapján az enyheneurokognitív zavar a külön meg nem határo-zott organikus vagy szimptomatikus mentálisrendellenességek kategóriáján belül olyan neu-ropszichológiai vizsgálattal vagy kvantitatívklinikai becsléssel bizonyított károsodás a kog-nitív funkcióban, amelynél szisztémás szomati-kus állapotra vagy központi idegrendszeri disz-funkcióra van objektív adat (14).

Közös az egyes kritériumrendszerekben, hogybizonyos formában hivatkoznak azokra a nemdemensekre mint külön diagnosztikus kategó-riára, akiknek egyébként kognitív deficitjei van-nak, azonban nem teljesítik a demencia kritéri-umait, de veszélyeztetettek annak kialakulására(12), továbbá az egyes kognitív és szociális funk-ciók figyelemmel követését is a középpontbaállítják. Ugyanakkor lényeges azt is szem elôtttartani, hogy az egyes klasszifikációs rendsze-rek folyamatosan változnak, így egy-egy kórképmódosítva kerülhet bele egy elkövetkezendô ki-adásba, sôt, akár ki is maradhat abból. Petersenés O'Brien (15) cikkükben hangsúlyozzák azEKZ fontosságát és javasolják a DSM-5-ben va-ló feltüntetését.

Prevalencia, kiváltó faktorokés agyi korrelátumok

Az EKZ mielôbbi felismerése azért kulcsfontos-ságú, mert egy éven belül az esetek legalább10–15%-ában demencia alakulhat ki (9, 16, 10),ez az arány akár 50–80%-ra is emelkedhet ötéven belül (10). Leggyakrabban AK-rá fejlôdik,mely jellemzôen memóriazavarral kezdôdik;enyhe formájára jellemzô a szorongás, ingerlé-kenység és az apátia, késôbb megjelenik az ag-resszió, eltévedés (fôként) ismeretlen helyen,zavartság, csökkent motoros aktivitás és be-

��


373

szédkészség (17). Bár a betegség visszafordítha-tatlan, a leépülés üteme késleltethetô, illetve atünetek kezelhetôek nootrop szerekkel és ace-tilkolin-gátlókkal, E-vitaminnal és selegilinnel,valamint a viselkedéses és társas tünetek szo-cioterápiával javíthatóak (1).

Megfigyelhetô ugyanakkor remisszió is: azesetek nagyjából 30%-ában spontán javulás lépfel. Az iparilag fejlett országokban a 65 éves korfelett a népesség 10–25%-ánál jellemzô az eny-he kognitív zavar, míg ez közkórházakban lévôbetegek esetében 36% körülire tehetô (9). Egy2007-es, 3 éven át zajló magyar kutatás szerintaz idôsek otthonában lakók 48%-ánál volt ki-mutatható valamilyen kognitív hanyatlás (18).Azonosíthatóak olyan pszichoszociális, illetvegenetikai faktorok is, melyek hajlamosítanak azAK, valamint az EKZ kialakulására is, így azezekre való odafigyeléssel mielôbb felismerhet-jük a kezdeti tüneteket. Ilyen tényezôk példáulaz alacsony iskolázottság, magas életkor, nôinem és rendszeres alkoholfogyasztás (18), pszi-chiátriai betegségek, valamint az Apolipopro-tein-E ε4 allél jelenléte is (8).

A kognitív hanyatlás során az idegrendszeriváltozások elsôsorban a mediotemporális struk-túrákat (hippokampális, parahippokampális ésentorhinális cortex) érintik: ezek térfogata átla-gosan kisebb hasonló korú egészséges szemé-lyekéhez képes, illetve a temporoparietális are-ákban hipoperfúziót és hipometabolizmust iskimutattak PET segítségével (9). Ezen területekatrófiája már EKZ esetében elkezdôdik, és foko-zatosan erôsödik az AK kialakulása felé (19).

Mivel az EKZ kialakulásának és továbbfejlô-désének hátterében több tényezô is állhat, ígymind AK, mind vaszkuláris demencia is fellép-het a késôbbiekben, így mindkét betegségtípus-sal elôfordulhat átfedés az agyi elváltozásokatilletôen. Price és Morris (20) az AK-ban jellegze-tesen elterjedt neurofibrilláris kötegeket azegészséges kognícióval rendelkezô idôsek eseté-ben is kimutatták, fôleg a limbikus, hippokam-pális és a parahippokampális területeken, azon-ban ezek sûrûsége az életkorral megnôtt. Ezzelszemben a kor és a β-amiloid szenilis plakkokjelenléte között nem mutatkozott kapcsolat, ha-nem ezek a demencia meglétével függtek össze

szorosabban: enyhén és közepesen demens ál-lapotban ezek mennyisége szignifikánsan meg-emelkedett a neokortikális területeken, és kisebbnövekedés mutatkozott a limbikus, hippokam-pális régiókban (20).

Egy longitudinális kutatásban 76 és 102 éveskor közt lévô apácák (130 fô) esetében vizsgál-ták (Nun Study – 21) a neurofibrilláris kötegekés a szenilis plakkok meglétét, emellett kognitívfunkcióikat is felmérték. Azoknál a személyek-nél is találtak neurofibrilláris kötegeket, akikkognitív (fôleg memória-) panaszokról számol-tak be, azonban nem teljesítették a demenciakritériumait, míg – Price és Morris (20) eredmé-nyeivel ellentétben – a tünetmentes idôseknélezek nem fordultak elô. A szenilis plakkok meg-léte szignifikáns korrelációban állt a kognitív ál-lapottal, azonban a korreláció a neurofibrilláriskötegek sûrûsége esetében kismértékben erô-sebb volt a neocortex és a hippokampális terü-leteken is (21). Kimutattak olyan kolinerg elvál-tozásokat is a nucleus basalis esetében EKZ be-tegeknél, melyek jellemzôen AK-ban tapasztal-hatóak (22).

A cerebrovaszkuláris betegségek gyakori okaiaz EKZ-nak, emellett a vaszkuláris demenciá-nak is alapját képezik. A vaszkuláris demenciákalapvetôen kétféleképpen alakulhatnak ki: lézió(pl. infarktus) vagy kisérbetegség következmé-nyeként. A kisérbetegség következtében megje-lenô vaszkuláris demencia létrejötte fokozatosés nem egy hirtelen agyi trauma következtébentörténik. Longitudinális eredmények azt mutat-ják, hogy a vaszkuláris demenciában szenvedôegyének 55,6%-ának volt kimutatható EKZ-a, ésaz esetek 2/3-ában agyi kisérbetegség váltottaki a kognitív hanyatlást. Ezzel szemben a mara-dék 44,6% elôzetes EKZ nélkül, agyi trauma(leggyakrabban infarktus vagy multiinfarktus)után került a demencia állapotába. Továbbá azEKZ-ból nem csak vaszkuláris demencia, ha-nem AK is kialakulhat; az egyik vizsgálat azt ta-lálta, hogy ez az esetek 47,9%-ában történik meg(6). Így fontos kiemelt figyelmet fordítani azEKZ nyomon követésére, illetve a kezelés elkez-désére már a cerebrovaszkuláris betegségre va-ló kockáztatottság esetén is (23).

Hungarica

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

374

Az EKZ neuropszichológiája

Számos kutatás igyekszik feltárni az EKZ sze-mélyek teljesítményét különféle kognitív terü-leteken. Petersen és mtsai (11) szerint a legszem-betûnôbb a felidézés és a tanulás során észlelhe-tô memóriadeficit. Kutatásukban az EKZ-s cso-port kismértékben rosszabbul teljesített min-den feladattípusban, azonban szignifikánsanmagasabb pontszámokat értek el az AK-s cso-porthoz képest. Az EKZ-s betegek teljesítményelegerôsebben a kontrollált szóbeli szóasszociá-ciós feladatban tért el az egészségesekétôl (11).Meyer és mtsai (6) kutatásában az EKZ-s szemé-lyek viszonylag jól teljesítettek a MMSE nyelviés orientációs feladatain, azonban az emléke-zésben alacsony pontszámot értek el. Azok azEKZ-s betegek, akiknél késôbb AK alakult ki,szignifikánsan rosszabb figyelmi képességeketmutattak, mint azok, akiknek nem romlott to-vább az állapota (6). Egy újabb kutatásban azEKZ-s csoport teljesítménye szignifikánsangyengébb volt az egészséges kontrollcsoporthozképest szabad és hívóingeres felidézés során is(24). A stagnáló EKZ kismértékben csökkent tel-jesítménnyel járt együtt fenntartott figyelem, aszemantikus fluencia, téri-vizuális képesség ésmunkamemória terén, az egészségesektôl pe-dig szignifikánsan eltért vizuális és verbális fel-idézés és asszociatív tanulás esetében is. A kés-leltetett felidézés továbbá a 18 hónapon belülkialakuló demencia legfôbb prediktora volt (25).

Gyakori deficit EKZ-ban a végrehajtó funkci-ók károsodása is. Traykov és mtsai (24) vizsgála-tában az enyhe kognitív zavarban szenvedô cso-port jelentôsen gyengébb teljesítményt nyújtotta Stroop teszt interferencia feltételében, mintaz egészségesek, továbbá a Módosított Kártya-válogatás Feladatban több perszeverációs hibátvétettek. Ezzel szemben Zhang, Han, Verhae-ghen és Nilsson (26) nem találtak szignifikánseltérést a Stroop teszt során, sem pedig negatívpriming és go–no go feladatban válaszgátlásesetén. Az EKZ csoport gyengébb teljesítményeazonban megfigyelhetô volt a nyomkövetéses,labirintusos feladatokban (Porteus Maze Test),illetve a verbális fluenciateszten a kontrollok-hoz képest. A szerzôk azzal magyarázzák a ter-

vezést igénylô feladatokon való károsodást agátlást igénylôkkel szemben, hogy a végrehajtófunkciók csoportja meglehetôsen heterogén, ésaz EKZ – melynek szintén számos kiváltó okalehet – nem feltétlenül érinti az összes alfunk-ciót (26).

Zhang és mtsai (26) vizsgálatában az EKZ-scsoport verbális fluencia feladaton nyújtott tel-jesítménye a nyelvi képességek csökkenésére isutal. Hasonló eredményrôl számolnak beGuarch és mtsai (25) is: kutatásukban azok aszemélyek, akiknek az állapota az AK-demenciafelé haladt, gyenge teljesítményt nyújtottak aWechsler-teszt szókincs és hasonlósági (abszt-rakciós) feladatain. A fenti eredményekkelszemben Traykov és mtsai (24) nem találtakszignifikáns különbséget az EKZ-s és az egész-séges csoport között betû- és szemantikus flu-encia vagy Boston Naming Teszt során.

Twamley, Ropacki és Bondi (27) metaanalízi-sükben a MedLine és a PsychInfo adatbázisok-ban 2005 áprilisáig megjelent, pre-AK-ral kap-csolatos cikkek eredményeit összegezték. Az AKkezdeti stádiumával az alábbi mértékben függ-tek össze az egyes kognitív funkciók: figyelem(azon vizsgálatok 71%-a, ahol ezt vizsgálták),verbális tanulás (57%) és verbális emlékezet(50%), végrehajtó funkciók (44%), feldolgozásisebesség (43%), illetve nyelvi képességek és be-széd (33%) (27).

Kognitív hanyatlás és depresszió

A depresszió azon túlmenôen, hogy népbeteg-ségnek tekinthetô pszichés probléma, különö-sen nagy számban fordul elô idôs, fôleg 60 évenfelüli személyek körében. Bár a szakirodalom-ban magas a szórás az elôfordulással kapcsolat-ban, fôleg az eltérô diagnosztikai módszerekmiatt, de a tüneti skálákat alkalmazó kutatásoktöbbnyire 15%-ra becsülik az idôskori dep-resszív tüneteket (28). Hazánkban 2002-ben a60 éven felüli korosztály átlagos BDI pontszámaszignifikánsan magasabb volt, mint a 60 éves-nél fiatalabbaké. A nôk önkitöltôs kérdôív alap-ján kétszer olyan gyakran szenvedtek dep-ressziós tünetektôl, mint a férfiak, azonban a

��


375

kezelt esetek közt négyszer annyi nô volt, mintférfi (29). A témával foglalkozó tanulmányok át-lagosan 1–16%-os prevalenciát állapítanak megaz idôskori depresszióra vonatkozóan (30),

A depresszió felismerése és kezelése azért iskulcsfontosságú, mert kognitív funkcióromlás-beli tünetekkel is társulhat, pszeudodemenciáteredményezve, melynek lényege, hogy a betegemlékezeti vagy egyéb kognitív funkciókhozkapcsolódó problémákról számol be, azonbanennek hátterében nem organikus, hanem pszi-chogén, affektív betegség áll (31). A kognitív ha-nyatlás és a depresszió komorbiditása is megfi-gyelhetô: demenciában szenvedô betegek eseté-ben a depresszió aránya akár 40% is lehet (31);ugyanakkor 10–25%-ban a depresszió is lehet akezdôdô demencia egy tünete (32). Bizonyosesetekben pusztán a depressziós állapot tekint-hetô pszeudodemenciának is, hiszen e betegségsorán megjelenik a figyelem- és memóriazavar,mely a kognitív teszteken való alulteljesítéshezvezet, hasonlóan a kognitív hanyatláshoz (7).Enyhe kognitív zavar esetében 20%-ban, de-menseknél pedig 32%-ban találtak klinikai dep-ressziót (33).

Geerlings és mtsai (34) az találták, hogy azok-nál az egészséges kogníciójú személyeknél,akiknél depresszió megfigyelhetô volt, megnö-vekedett arányban alakult ki három éven belülAK. Hasonló eredményrôl számoltak be Pater-niti, Verdier-Taillefer, Dufouil és Alpérovitchlongitudinális vizsgálatukban (35), ahol a dep-resszív tüneteket mutató személyek esetébenátlagosan több mint 3 ponttal csökkent a Mini-Mentál Teszt összpontszáma a négyéves után-követés végére. Wilson, de Leon, Bennett, Bieniasés Evans (36) pedig 20%-kal gyorsabb kognitívhanyatlást mutattak ki 5 év elteltével azoknál azidôseknél, akik depresszív tünetekrôl számol-tak be, azokhoz képest, akiknél nem volt jel-lemzô semmilyen hangulati zavar.

A depresszív tünetek kialakulása nemcsakelôre jelezheti, meggyorsíthatja a kognitív le-épülés folyamatát, hanem következménye, ve-lejárója is lehet annak. Lyketsos és mtsai (33)EKZ-s és demens személyeket hasonlítottakössze különféle neuropszichiátriai tünetek te-kintetében. A hanyatlás elején tapasztaltakhoz

képest a demens személyek 80%-ánál jelentekmeg ilyen jellegû tünetek, beleértve a depresszi-ót is; míg az enyhe kognitív zavarral diagnoszti-záltak esetében ez az arány 50% volt. Ezen kívüla demens személyek nagyobb valószínûséggelkerültek kórházba depresszióval vagy bipoláriszavarral, mint a cukorbetegek vagy egyéb kró-nikus betegségben szenvedôk (32).

Ganguli és mtsai (37) nem demens alacsonyéletszínvonalon élô és alacsony iskolázottságú65 éven felülieket vizsgáltak depresszió tekinte-tében 12 évre terjedô longitudinális kutatásuk-ban, külön figyelmet szentelve azoknak, akiknéljelentkezett demencia és azokra, akiknél nem.Azt találták, hogy azok a személyek, akiknek akezdeti depressziós tünetei magasabb szintenvoltak, valamennyi kognitív teszten gyengéb-ben teljesítettek, mint azok, akiknél nem voltakjellemzôek depresszív hangulati jelek. Azoknál,akiknél a vizsgálat során demencia jelentkezett,a depresszió csak bizonyos kognitív területekromlásával állt összefüggésben. A nem demenscsoportnál minimális volt a kognitív hanyatlásmértéke. A depresszív tünetek egyik csoportnálsem mutattak egyértelmû oksági kapcsolatot aszellemi leépüléssel; a kognitív hanyatlás való-színûbben jelezte elô a demenciát, mint a dep-resszió.

Az EKZ mérôeljárásai

Számos módszer létezik a mentális állapot fel-mérésére, azonban a legtöbb nem elég érzékenyaz EKZ kiszûrésére, hanem inkább a demensszemélyeket különítik el az egészségesektôl.Egyre több törekvés történik precíz tesztek ki-fejlesztésére, melyek a kognitív hanyatlás aprójeleit is képesek detektálni. A Mattis DemenciaSkála (MDRS – Mattis, 1977; idézi 38) esetébenpéldául kifejlesztettek egy újabb verziót, a MattisDemencia Skála II-t (38), mely viszonylag meg-bízhatóan képes detektálni az EKZ-t is. Hason-lóan a Cambridge Cognition (CAMCOG) tesztenyhe kognitív zavarra való optimalizálására iselérhetôek adatok (39).

A mentális állapot felmérésének mégis a leg-elterjedtebb módszere a 10 perc alatt is elvé-

Hungarica

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

376

gezhetô Mini-Mentál Teszt (Mini Mental StateExamination, MMSE – 40), melynek magyarváltozatát Janka és mtsai (1988; idézi 1) készí-tették el. A Mini-Mentál Teszt két részbôl áll: azelsô részben a vizsgálati személy pusztán szó-ban válaszol orientációs kérdésekre, azonnaliés késleltetett felidézéses, mondatismétléses,megnevezéses, végrehajtó funkciókat és figyel-met vizsgáló feladatokra. A második rész szó-beli és írásos instrukciók követését foglalja ma-gába; ezek olyan feladatok, melyekhez fôkéntírásra vagy rajzolásra van szükség. A tesztenösszesen 30 pont szerezhetô (40).

A Mini-Mentál Tesztet számos kritika éri azzalkapcsolatosan, hogy bár a demencia kiszûrésé-re megbízható, az EKZ felismerésére nem elégérzékeny (2, 41). Ennek a hiányosságnak a kikü-szöbölésére hozták létre Nassreddine és mtsai(2) a MoCA tesztet, mely kifejezetten az EKZ ki-szûrését állítja a középpontba. A teszt abban atekintetben hasonló a Mini-Mentál Teszthez,hogy rövid idô alatt elvégezhetô, 30 pont az el-érhetô maximális pontszám, illetve néhány fe-ladat hasonló vagy megegyezik. Ugyanakkortöbb funkciót vizsgál, illetve a pontozás is elté-rô. A teszt az alábbi kognitív képességeket méri:rövidtávú memória és 5 perc után késleltetettfelidézés 5 fônévvel (5 pont), téri-vizuális ké-pességek (háromdimenziós kockamásolás ésórarajz – 4 pont), végrehajtó funkciók (váltako-zó nyomkövetés – 1 pont, betûfluencia – 1 pont,verbális absztrakció – 2 pont). A figyelem éskoncentráció 100-tól hetesével visszafelé szá-molással (3 pont) és egy célinger-detekciós fe-ladattal (1 pont), illetve számok oda- és vissza-felé megjegyzésével (2 pont) történik. A nyelviképességeket betûfluencia, mondatismétlés fe-ladat (2 pont) és három alacsony gyakoriságúállat megnevezése (3 pont) méri. Az EKZ gyanúja26 pont alatt jelenik meg; emellett a teszt figye-lembe veszi az iskolázottságot is, tehát 12 évnélkevesebb oktatásban eltöltött idô esetén egypontot hozzá kell adni az összpontszámhoz (2).

Nassreddine és mtsai (2) mintájában az egész-séges csoport átlagosan 72,84 (szórás=7,03), azEKZ csoport 75,19 (szórás=6,27), a kezdôdô AKcsoport pedig 76,72 (szórás=8,83) éves volt. Aziskolázottság tekintetében pedig a kontrollcso-

port 13,33 (szórás=3,4), az EKZ csoportba tarto-zók 12,28 (szórás=4,32), a demens csoport tagjaipedig 10,03 (szórás=3,84) évet töltöttek oktatás-ban. A demensek mind életkor, mind iskolá-zottság tekintetében eltértek a másik két cso-porttól. Egy teszt adaptációja esetén fontosmegnézni, hogy milyen érzékenységgel, vagyishány %-os biztonsággal detektálja az egyes cso-portokba tartozó személyeket, valamint azt is,hogy milyen a specificitása, tehát hány %-bannem detektálja azokat a személyeket, akik nemtartoznak egy adott csoportba. Minél magasabbértéket vesznek fel ezek a mutatók, annál na-gyobb a teszt megbízhatósága. A Mini-MentálTeszttel összehasonlítva a MoCA teszt 90%-osérzékenységgel szûrte ki az EKZ-t, 100%-osanpedig a kezdôdô AK-t, míg a Mini-Mentál (szin-tén 26 pontos határral) 18%-ban ismert fel azEKZ-t, 78%-ban pedig a korai AK-t. A specifici-tás a MoCA esetén 87%, a MMSE esetében pedig100% volt. Ezen kívül igen magasan korreláltegymással a két teszten elért teljesítmény is (2).

A MoCA tesztet számos nyelvre fordították leés világszerte egyre elterjedtebb mérôeljárás. Aminták eltérô mérete és életkori összetétele, va-lamint az egyes kulturális környezetek azonbanhatással lehettek az eredmények alakulására. Akanadai változathoz hasonlóan 26 pontos ha-tárral volt leginkább elkülöníthetô az EKZ cso-port Japánban (egészségesek: 76,4 év, szórás=3;EKZ: 77,3 év, szórás=6) (42) és az Egyesült Ki-rályságban is (egészséges: 64 év, szórás=10,8;EKZ: 77,5 év, szórás=7,8) (43). Hasonló eredmé-nyek születtek Egyiptomban (egészséges: 65,7év, szórás=5,5; EKZ: 68,5 év, szórás=3,7) (44) ésHorvátországban (egészséges: 53,3 év, szórás=6,05; stroke-os csoport: 55,6 év, szórás=7,48)(45), valamint az USA-ban (egészséges: 78,9 év,szórás=3,7; EKZ: 78,9 év, szórás=5,3) (46). Kétországban mutatkozott eltérés az eredeti 26pontos határhoz képest: a koreai verziónál 22/23pontnál kellett megállapítani az EKZ-t (47),Hollandiában pedig 25 pont volt a választóvo-nal az egészséges és az EKZ-val diagnosztizáltcsoport között, ahol valamennyi résztvevô idô-sebb volt 60 évesnél (48).

��


377

Célkitûzések, hipotézisek

Kutatásunkban magyar mintán igyekeztünkmegállapítani a legoptimálisabb határértékeketa Montreal Kognitív Felmérésen, illetve össze-vetni a MMSE és a MoCA tesztek eredményeit akülföldi eredményekkel, figyelembe véve azesetleges depresszió hatását is. Feltételeztük,hogy az egyes teszteken, illetve feladattípusokona kognitív hanyatlással párhuzamosan romlik ateljesítmény, tehát az egészséges, az enyhe kog-nitív zavaros, illetve a demens csoport pontszá-mai szignifikánsan eltérnek egymástól.

Az elsô vizsgálat

��

Résztvevôk

A vizsgálatban összesen 139 személy vett részt,azonban az elemzést pszichiátriai betegség(n=27), hiányos adatok (n=19), agyi történés(n=28), bizonytalan csoporttagság (n=22), illet-ve ezek kombinációja miatt csak 63 személyensikerült elvégezni. A vizsgálati személyek Szen-tes városában idôsek otthonából (n=28), idôseknappali klubjából (n=20), házi gondozásból(n=5), továbbá pszichiátriai osztályról (n=9) ke-rültek ki, illetve egy fô nem vett részt semmilyenjellegû gondozásban. Az egészséges csoporttagjai (n=24) nem szenvedtek semmilyen pszi-chiátriai, illetve neurológiai betegségben, ésszubjektív panaszaik sem voltak kognitív képes-ségeiket illetôen. Az EKZ csoport (n=22) saját éskörnyezetük (pl. gondozók) beszámolói alapjánkimerítette a DSM-IV-TR kritériumait; ademens csoport (n=17) tagjai pedig elôzetes or-vosi diagnózissal rendelkeztek hanyatlásukról.

A csoportok közt egyszempontos variancia-analízist alkalmazva szignifikáns különbségmutatkozott életkor tekintetében [F(2,60)=3,78,p=0,03]. Az EKZ csoport szignifikánsan idôsebbvolt a másik két csoportnál (egészségesek eseté-ben p=0,05; demensek esetében pedig p=0,01),ami befolyásolhatta az eredményeket. Iskolá-zottság tekintetében nem tértek el egymástól acsoportok [F(2,60)=2,02, p=0,14], egyedül azegészséges és az EKZ csoport közt állt fenn ten-denciaszintû különbség (p=0,06): az EKZ cso-port kevesebb idôt töltött oktatásban (12,54 vs.9,95 év) (1. táblázat). A vizsgálat során betartot-tuk a Magyar Pszichológiai Társaság által elôírtetikai szabályokat.

Vizsgálati eszközök

A kognitív állapot felmérésére a Mini-Mentál(40), illetve a MoCA teszt (2) mérôeszközökethasználtuk, melyek részletes leírása fentebb ta-lálható. A MMSE teszten a Rajna és Tariska (1)által javasolt ponthatárokkal dolgoztunk: 29–30pont: egészséges; 24–28 pont: EKZ; 23 pont alattdemencia. A MoCA teszten a normatív pontha-tárokat a vizsgált minta teljesítményéhez, vala-mint a csoportok átlagaihoz igazítottuk, hogy alegmagasabb érzékenységet és specificitástmutassák. Ezeken a funkciókon kívül vizsgáltuka depresszív hangulatot is, melynek felmérésé-re Beck Depresszió Kérdôívet (Beck DepressionInventory – BDI, 49) alkalmaztunk. A teszt 21tételbôl áll, melyek mindegyike 4 állítást tartal-maz (0–3 pont). A vizsgálati személynek a meg-adott állítások közül azt kell kiválasztania, ame-lyiket a leginkább igaznak tartja magára nézve.A pontok alapján az alábbi kategóriák lehetsé-gesek: 0–9 pont: normál értékek; 10–18 pont:enyhe depressziós állapot; 19–25 pont: közép-

Hungarica

&'��"��A minta eloszlása életkor és iskolázottság szempontjából. Az EKZ csoport szignifikánsan idôsebb a másik kettônél

��

Egészséges 24 72,54 (szórás=11,70) 12,54 (szórás=4,77) 58,3%

EKZ 22 78,2 (szórás=8,03) 09,95 (szórás=3,59) 77,3%

Demens 17 69,82 (szórás=11,59) 10,56 (szórás=5,29) 35,3%

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

378

súlyos depressziós állapot; 25 pont felett pedigsúlyos depressziós állapotról beszélünk.

Eljárás

Az adatfelvételeket az intézményekben (idôsekotthona, idôsek nappali klubja, pszichiátriaiosztály, vizsgálati személy otthona; ld. a mintaleírásánál) végeztük, félreesô, csendes helyisé-gekben. A vizsgálati személyek megfelelô tájé-koztatást kaptak az adatfelvétel céljáról, és arról,hogy névtelenségüket biztosítjuk, továbbá, hogyaz adatok kizárólag kutatási és nem diagnoszti-kai célt szolgálnak. Elsô lépésként a jegyzôkönyvfelvétele zajlott, majd az egyes feladatok követ-keztek véletlenszerû sorrendben, így kiküszö-bölve a sorrendiségi hatást. A BDI felvételébena gondozók is segítettek, akik szükség eseténfelolvasták a résztvevôknek a kérdéseket. Avizsgálat idôtartama megközelítôleg 25–45 percvolt, a vizsgálati személy kognitív állapotánakés közlékenységének függvényében. Az adatokelemzése SPSS 20.0 programmal történt.

��

A minta eloszlása és a csoportok átlagos pont-számai alapján a következô csoportosítás tûnt alegmegfelelôbbnek a MoCA teszthez: az egész-séges csoport pontszáma 22 és 30 pont, az EKZcsoporté 21 és 16 pont között, a demenciávaldiagnosztizált csoport pontszáma pedig 15 pontalatt jelezte a legbiztosabban az egyes állapoto-kat. Ennek tükrében, illetve a fentebb említettMMSE pontok szerint a MoCA 57,89%-ban, aMMSE pedig 48,28%-ban volt érzékeny az EKZ-ra; az EKZ-ra való specificitás pedig 75% illetve76,47% volt. A demenciát a MoCA 73,68%-os, aMMSE pedig 63,64%-os szenzitivitással, továb-bá 93,33%-os, illetve 92,68%-os specificitássalszûrte ki. Az egészséges kontrollszemélyeket aMoCA 72%-os szenzitivitással és 84%-os speci-ficitással detektálta, a MMSE pedig 91%-osszenzitivitást és 74,5%-os specificitást mutatotta kontrollcsoportra nézve (ld. 3. táblázat).

Tesztek fejlesztésénél, valamint adaptálásánál

a belsô konzisztencia (belsô érvényesség) ki-számítása is alapvetô lépés. Ennek során azt le-het megállapítani, hogy a skála – annak mindeneleme – kizárólag egy adott jelenséget mér, te-hát az eredményeket csakis a független változóhatása eredményezi (50). A belsô konzisztenciamind a két teszt esetében elfogadható tarto-mányba esett. A MMSE Cronbach α értéke 0,70volt, a MoCA teszté pedig 0,77.

A három csoport közti különbségeket varian-ciaanalízis (ANOVA) segítségével vizsgáltuk, s afeltevésekkel összhangban szignifikánsan elté-rôen teljesítettek a csoportok valamennyi kog-nitív teszten. A MMSE teszt összpontszámánszignifikáns különbség jelent meg a három cso-port között [F(2,60)=35,24, p<0,001], s ez az LSDpost-hoc teszten is beigazolódott. Az EKZ cso-port (átlag=24,86 pont, szórás=2,57) szignifikán-san gyengébben (p=0,011) teljesített az egész-ségesekhez (átlag=27,75 pont, szórás=2,29) ké-pest, illetve szignifikánsan magasabb (p<0,001)pontszámot ért el, mint a demenciával diag-nosztizált csoport (átlag=17,94 pont, szórás=5,98). Mivel a csoportok életkori és nemi elosz-lása nem volt egyenletes, a nem és a kor kont-rollálására kovariancia-elemzést alkalmaztunk,melyben a csoportok közötti szignifikáns kü-lönbség változatlanul megmaradt [F(2,56)=42,34, p<0,001], így feltételezhetô, hogy a cso-porteloszlások torzítása nem befolyásolta szá-mottevôen az eredményeket.

A MoCA esetében hasonló különbségeket fi-gyelhetünk meg. A három csoport egymástólszignifikánsan eltérô eredménnyel hajtottavégre a tesztet [F(2,60)=52,18, p<0,001]. A leg-magasabb összpontszámot az egészséges cso-port érte el (átlag=22,83, szórás=2,85), nálukszignifikánsan gyengébben teljesített az EKZcsoport (átlag=18,82; szórás=3,5) (p=0,001),melynek teljesítménye pedig szignifikánsanmeghaladta (p<0,001) a demenciával diagnosz-tizált csoportét (átlag=10,88; szórás=4,87). AMoCA esetében szintén elvégeztük a kovarian-cia-elemzést a nem és a kor figyelembevételé-vel, és a csoportok közti különbségek ebben azesetben is megmaradtak a kritikus változókkontrollálása után [F(2,56)=59,93, p<0,001] (1.ábra).

��


379

A MoCA és a MMSE teszten elért eredmények,valamint a BDI-pontszámok közti korrelációskapcsolatot is megvizsgáltuk. A mintából kiszûr-tük a depresszió diagnózisával rendelkezô sze-mélyeket, így a BDI teszt átlagos pontszáma 8,7volt (szórás=6,77), mely az egészséges tarto-mányba sorolható. Mivel a depresszív hangulatszintje mégis hatással lehet az egyes eredmé-nyekre, ezt korreláció-elemzéssel ellenôriztük.A MMSE és a MoCA teszt szignifikánsan korre-lált egymással (r=0,9, p<0,001), míg a BDI pont-számaival egyik teszt sem mutatott szignifikánskapcsolatot (minden r<0,22, p>0,1). Továbbá aBDI pontszám kiparciálása után is hasonlóeredményeket kaptunk. Ebben az esetben isminden teszt eredménye szignifikáns pozitívegyütt járást mutatott (r=0,83, p<0,001), így fel-tételezhetô, hogy az esetleges teljesítmény-csökkenés nem elsôsorban a háttérben meghú-zódó depresszív hangulatnak tudható be.

A parciális korreláció eredményeit variancia-analízissel is megvizsgáltuk, itt azonban kismér-tékben eltérô eredményeket kaptunk. A BDIteszten elért pontszámok figyelembevételével aMMSE teszt esetében – bár a csoport fôhatásamegmaradt –[F(3,33)=10,82, p<0,001] az egész-séges és EKZ csoport közti különbség eltûnt(p=0,21). A MoCA teszten a csoportok köztiszignifikáns különbség nem változott [F(3,33)=16,48, p<0,001], és az egészséges és az EKZ cso-port közti különbség is szignifikáns maradt(p=0,04).

Az elemzés utolsó lépéseként azt ellenôriztükle, hogy a MoCA teszt által mért funkciók köztfennáll-e szignifikáns különbség a csoportok

között; valamint melyik funkció az, ahol a leg-nagyobb eltérések figyelhetôk meg. A feladatokalapján létrehoztunk egy-egy változót Nassred-dine és mtsai (2) csoportosítása alapján a téri-vizuális képességekre (másolás és órarajz – max.4 pont), végrehajtó funkciókra (nyomkövetés,fluencia, absztrakció, hetesével visszafelé szá-molás – max. 7 pont), figyelemre („a” betûrekoppintás, hetesével visszafelé számolás, szá-mok oda-vissza megjegyzése – max. 6 pont), va-lamint nyelvi képességekre (megnevezés, mon-datismétlés, fluencia – max. 6 pont), emellett azorientáción és a felidézés terén elért pontokat isvizsgáltuk.

A kognitív leépülés mértékével valamennyifunkció tekintetében szignifikánsan különbö-zött egymástól a három csoport (mindenp<0,001). Az LSD post-hoc teszt alapján megál-lapítható, hogy az EKZ csoport tendenciaszin-ten gyengébben teljesített a MoCA teszten azösszpontszám tekintetében, mint az egészségescsoport (p=0,09), illetve szignifikánsan jobban,mint a demenciával diagnosztizált csoport(p=0,03). A téri-vizuális feladatokon az EKZcsoport tendenciaszinten gyengébben teljesítettaz egészségesekhez képest (p=0,064) és szigni-fikánsan jobban, mint a demenciával diagnosz-tizált csoport (p=0,003). A végrehajtó funkciókatmérô feladatok terén az EKZ csoport az egész-ségeseknél szignifikánsan gyengébb (p=0,003),a demenciával diagnosztizált csoportnál pedigtendenciaszinten magasabb pontszámokat ér-tek el (p=0,07). A figyelmet vizsgáló feladatokeredménye az egészségeseknél lett a legjobb,náluk szignifikánsan gyengébb teljesítménytnyújtott az EKZ csoport (p=0,002), akik viszonta demenciával diagnosztizált csoporttól nemkülönböztek (p=0,38). A nyelvi funkciókat mérôfeladatoknál az egészséges és az EKZ csoporthasonlóan teljesítettek (p=0,128), szignifikánskülönbség csak az EKZ és a demenciával diag-nosztizált csoport közt mutatkozott (p<0,001).Az idô- és térbeli orientációt tekintve az egész-séges és az EKZ csoportok (p=0,04), valamint azEKZ és a demenciával diagnosztizált csoportokis szignifikánsan különböztek egymástól(p<0,001) (2. ábra).

Hungarica

&'�"�Az egészséges, az enyhe kognitív zavarban szenvedô, illetve a demenciával

diagnosztizált csoport teljesítménye a MMSE és a MoCA teszteken

* p<0,05, ** p<0,001. A hibasávok a szórást jelölik.

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

380

��

Az elsô vizsgálat célja a Montreal Kognitív Fel-mérés elsô magyar nyelvû fordításának alkal-mazása és az esetleges hibák kiszûrése volt. Bára MoCA teszten a vártnál alacsonyabb pontszá-mokat ért el valamennyi csoport, mind a MoCA,mind a MMSE teszteken legalább tendencia-szinten különböztek egymástól: a teljesítmé-nyük a hanyatlás ütemével megegyezôen csök-kent. Az egyes kognitív funkciókat vizsgálva ismegfigyelhetô volt eltérés a csoportok között,az EKZ személyek leginkább a végrehajtó ésfigyelmi feladatokban különböztek az egészsé-ges csoporttól.

A várttal ellentétben a felidézéssel kapcsola-tos feladatokban hasonlóan alacsonyan teljesí-tettek, mint az egészségesek, ami egyrészt el-lentmondásban áll a szakirodalmi háttérrel (6,11, 24), másrészt több visszajelzés is érkezett,hogy a megjegyzendô szavak nem érthetôek el-sôre, ami az egészségesek teljesítményét is be-folyásolhatta. Elsôsorban ez a torzítás adta azalapot a fordítás felülbírálásához, illetve egyújabb kutatáshoz a kérdéses ingerek kicserélé-sével. Másrészt pedig egy teszt validálásának

fontos lépése az újrateszteléses eljárás is, mely-nek során a tesztfelvételt bizonyos idô múlvamegismétlik, és a két eredmény közti korreláci-ót vizsgáljuk. Mivel ez elsô alkalommal elma-radt, fontosnak tartottuk, hogy erre vonatkozó-an is lássuk az eredményeket, így a második ku-tatásban az ismételt méréses megbízhatóságvizsgálata is a célkitûzések közé került.

A második vizsgálat

��

Résztvevôk

Második vizsgálatunkban összesen 52 fô vettrészt, az adatelemzésben azonban csak 41-enmaradtak. A kizárás okai agyi történés (n=7),illetve hiányos adatok (n=6), valamint ezekkombinációja voltak. Néhány fô kezelt hangu-lati zavarral rendelkezett, azonban – mivel en-nek aktuális mértékét a BDI-vel tudtuk vizsgál-ni – ôk benne maradtak az elemzésben (n=13).Így 11 egészséges (átlagéletkor=79,37 év; szó-rás=9,16), 17 EKZ (átlagéletkor=82,65 év; szó-rás=8,28) és 13 demens (átlagéletkor: 81,46 év;szórás: 5,94) szerepelt végül az elemzésben.

Az egészségesek átlagosan 11,91 (szórás=4,76),az EKZ csoport 10,76 (szórás=5,3), a demenciá-val diagnosztizált csoport pedig 9,58 (szó-rás=2,78) évet töltöttek oktatásban. A csoportoksem életkorban [F(2,40)=0,58, p=0,56], sem isko-lázottságban [F(2,39)=0,76, p=0,48] nem tértekel egymástól. A nemi eloszlás tekintetében nemvolt szignifikáns különbség a csoportok között,χ2(2)=0,1, p=0,95. A vizsgálat során betartottuka Magyar Pszichológiai Társaság által elôírt eti-kai szabályokat.

��

('�"�Az egyes kognitív funkciók alakulása az egészséges, az enyhe kognitív zavaros

és a demenciával diagnosztizált csoport esetében a MoCA feladatai alapján

* p<0,05, ** p< 0,001. A hibasávok a szórást jelölik.

('��"��Az egészséges, EKZ és a demenciával diagnosztizált csoport demográfiai jellemzôi. A csoportok sem életkor, sem iskolázottság, sem nemi eloszlás tekintetében

nem tértek el egymástól (minden p>0,477)

��

Egészséges 11 79,36 (SD=9,16) 11,91 (SD=4,76) 63,6%

EKZ 17 78,65 (SD=8,28) 10,76 (SD=5,30) 64,7%

Demens 13 81,46 (SD=5,94) 09,58 (SD=2,78) 69,2%


381

Eszközök és eljárás

A vizsgálat eszközei megegyeztek az elsô adat-felvételben alkalmazott tesztekkel. Mini-MentálTeszt, a MoCA javított változata (lásd 1d. Füg-gelék, a felvételi és pontozási útmutatót a 2.Függelék tartalmazza), valamint BDI felvételérekerült sor. Ezek részletes leírását lásd az elsôvizsgálat eszközeinél.

Mivel az elsô adatfelvétel eredményei jelen-tôsen alacsonyabbak lettek az egyéb országok-ban elért pontszámoknál, feltételeztük, hogy ateszt egyes ingerei, elsôsorban az egy szótagos,mássalhangzó-torlódást tartalmazó szavak isokozhatták az eltérést. Ez a nehézség megjelentaz adatfelvétel során is; a vizsgálati személyekgyakran visszakérdeztek egyes szavakra vagy je-lezték, hogy nem értették pontosan, mit kellmegismételni vagy megjegyezni, s ez megza-varta ôket a feladatban. Ezért az azonnali éskésleltetett felidézés, számok fordított sorren-dû ismétlése, valamint a mondatismétlés fela-datok ilyen ingereit megváltoztattuk. Emellett afelidézésben használt eredeti (angol) és magyarnyelvû szavainak gyakoriságát szógyakoriságiszótár alapján is illesztettük egymáshoz.

Így az alábbi változtatásokat hajtottuk végre:1. Az azonnali és késleltetett felidézésben az

eredeti ARC – BÁRSONY – TEMPLOM –RÓZSA – KÉK helyett a LÁB – SÁRGA –TEMPLOM – BÁRSONY – RÓZSA.

2. A három számjegy fordított sorrendû vissza-mondása 7 – 4 – 2 helyett 7 – 5 – 2.

3. A mondatismétlés elsô mondata pedig„Csak azt tudom, hogy ma Pálnak kell segí-teni” helyett „Csak azt tudom, hogy ma Já-nosnak kell segíteni”.

A tesztek és a jegyzôkönyv felvételének módjanem változott az elsô vizsgálatban leírt mód-szerhez és forgatókönyvhöz képest. Egyedülikülönbség, hogy jelen esetben a vizsgálati sze-mélyeket megkérdeztük a teszt végén, hogy kí-vánnak-e részt venni újratesztelésben, tehát vál-lalják-e, hogy még egyszer elvégezzék a felada-tokat 1–2 hét múlva. Az újratesztelés ugyanúgyzajlott, mint az elsô adatfelvétel. Egészségügyi,illetve egyéb változásokra rákérdeztünk az újra-tesztelés során, de a legtöbb esetben nem tör-tént szignifikáns változás ezek terén sem.

��

Elsô lépésként kiszámoltuk a MoCA és a MMSEtesztek érzékenységét és specificitását. A MMSEesetében a Tariska-féle sztenderd pontokathasználtuk, a MoCA esetében pedig a legopti-málisabb érzékenységet és szenzitivitást azalábbi ponthatárok adták: egészséges 24 pontés a felett, EKZ 23–18 pontig, demencia pedig17 pont és az alatt. Így az egészséges személye-ket a MoCA 100%-os érzékenységgel és 85,71%-os specificitással szûrte ki, a MMSE esetén szin-tén 100% volt az érzékenység, míg a specificitás83,33%. Az EKZ-ra a MoCA 62,5%-ban volt ér-zékeny és 72%-ban specifikus, a MMSE pedig60%-ban volt érzékeny, 77,27%-os specificitás-sal. A demens csoport esetében a MoCA érzé-kenysége 63,16%-os, specificitása pedig 95,45%volt, míg a MMSE esetében ezek az értékek68,75% és 92% voltak. Emellett mindkét tesztbelsô konzisztenciája megfelelô volt: a MoCAteszt esetében 0,71 volt a Cronbach α értéke, aMMSE-é pedig 0,64. Az újratesztelés folyamán

Hungarica

)'��"��Érzékenységi és specificitási mutatók, valamint a Cronbach α értékei a MoCA és MMSE tesztek esetében az elsô, illetve a második vizsgálat során

��

Érzékenység egészséges 72,00% 100,00%0 91,00% 100,00%0

EKZ 57,89% 62,50% 048,275% 60,00%

demencia 73,68% 63,16% 63,64% 68,75%

Specificitás egészséges 84,00% 85,71% 74,50% 83,33%

EKZ 75,00% 72,00% 76,47% 77,27%

demencia 93,33% 95,45% 92,68% 92,00%

Cronbach α 0,77 0,71 0,70 0,64

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

382

a teszten való második részvétel is önkéntesalapon zajlott, így 16 fôt átlagosan 7,62 nap(szórás=3,95) különbséggel vizsgáltunk újra.Mind a MoCA (r=0,63, p=0,01), mind a MMSE(r=0,52, p=0,04) két adatfelvétele közti korrelá-ció közepes mértékû volt.

Az egészséges, az EKZ és a demenciával diag-nosztizált csoport egyes teszteken való teljesít-ményét varianciaanalízis (ANOVA) segítségévelhasonlítottuk össze. A MMSE esetében szignifi-kánsan eltért egymástól a három csoport[F(2,38)=37,78, p<0,001]. Az LSD post-hoc tesztalapján az EKZ csoport (átlag=24,41 pont; szó-rás=2,69) szignifikánsan gyengébben (p=0,004)teljesített az egészségesekhez (átlag=28,09 pont;szórás=1,58) képest, illetve szignifikánsan ma-gasabb átlagpontszámokat ért el, mint a demen-ciával diagnosztizált csoport (átlag=17,31 pont;szórás=4,39) (p<0,001).

A MoCA teszt esetében hasonló különbségekszülettek. A három csoport ebben az esetben isszignifikáns különbséggel oldotta meg a tesztet[F(2,38)=44,93, p<0,001]. Az LSD post-hoc teszttovább differenciálta a különbségeket. Az EKZcsoportba soroltak (átlag=18; szórás=3,02) szig-nifikánsan kevesebb pontot értek el az egészsé-gesekhez (átlag: 24,18; szórás=3,02) képest(p<0,001), valamint szignifikánsan jobban(p<0,001) teljesítettek, mint a demens csoporttagjai (átlag=10,46; szórás=4,96) (3. ábra).

Mivel a második mintából nem szûrtük ki ahangulati zavarban szenvedô személyeket, hi-szen akinek ilyen problémája volt, kapott rá ke-zelést, és elképzelhetô, hogy a fennmaradó sze-

mélyek közt is jelen lehetett depresszív hangu-lat, ennek felmérésére BDI-t vettünk fel az arravállalkozó vizsgálati személyekkel. Elsô lépés-ként két csoportra osztottuk a mintát aszerint,hogy volt-e diagnosztizált hangulati zavar vagysem, majd megvizsgáltuk, hogy van-e különb-ség az elért BDI pontszámokban. A hangulatizavar diagnózisával rendelkezôk (n=5; átlag=11,6 pont; szórás=7,7) és nem rendelkezôk(n=11; átlag=6,55 pont; szórás=3,08) pontszá-maiban nem mutatkozott szignifikáns különb-ség [t(4,59)=1,42, p=0,22]. Látható, hogy a han-gulati zavaros csoport átlagos értékei is az eny-he depressziós állapot kategóriájába esnek,valamint az elért legmagasabb érték (19 pont),is a középsúlyos depresszió legalsó határánaktekinthetô. A két csoport kognitív teszteken va-ló teljesítménye szintén nem tért el egymástólszignifikánsan: a MoCA [t(34,07)=-0,21, p=0,83],a MMSE [t(34,57)=0,42, p=0,68], és hasonlóanteljesítettek a hangulati zavarral rendelkezôk ésnem rendelkezôk.

A depresszív hangulat hatását korrelációselemzés segítségével is összevetettük az egyestesztek eredményeivel, valamint azt is ellenôriz-tük, hogy az egyes teszteken elért teljesítménymennyire korrelál egymással. A kognitív tesztekközti kapcsolat szignifikáns volt (r=0,9; p<0,001),azonban a BDI egyik teszten elért eredménnyelsem állt szignifikáns kapcsolatban (mindenr<0,17; p>0,53). Az eredmények a BDI pont-szám kiparciálása után is hasonlóak lettek: aMoCA és a MMSE teszt ezután is szignifikánskorrelációs kapcsolatban maradt egymással(r=0,76; p=0,002).

A depresszió hatását varianciaanalízis segít-ségével is megvizsgáltuk. A MMSE esetén azegyszempontos ANOVA továbbra is szignifi-káns csoport fôhatást mutatott [F(2,12)=4,47,p=0,04]; az EKZ és az egészséges csoportok kö-zött szignifikáns volt a különbség (p=0,04), azEKZ és a demenciával diagnosztizált csoportokviszont nem különböztek egymástól (p=0,59). AMoCA teszten a depresszióra vonatkozó érté-kek figyelembevételével szintén megmaradt acsoport fôhatása [F(2,12)=11,14, p=0,002]. AzEKZ csoport teljesítménye ezen a teszten iscsak az egészségesektôl tért el szignifikánsan

��

)'�"�Az egészséges, enyhe kognitív zavaros és demenciával diagnosztizált csoport

teljesítménye a MoCA és MMSE teszteken

A hibasávok a szórást jelölik * p<0,05, ** p<0,001.


383

(p=0,002), a demenciával diagnosztizált cso-portétól viszont nem (p=0,59).

Az elemzés utolsó lépéseként ismét megvizs-gáltuk, hogy a MoCA teszt által mért funkciókközt fennáll-e szignifikáns különbség a csopor-tok között; valamint melyik funkció az, ahol alegnagyobb eltérések figyelhetôek meg. A fela-datok alapján ismét létrehoztuk azokat a válto-zókat, melyeket a MoCA elsô adatfelvételénél ishasználtunk, ezek részletes leírását lásd fen-tebb. Az egyszempontos varianciaanalízis alap-ján megállapítható, hogy a felidézés terén szig-nifikánsan eltért egymástól a három csoport[F(2,38)=98,57, p<0,001]: az EKZ csoport szigni-fikánsan gyengébben hajtotta végre a feladatot,mint az egészségesek (p<0,001), a demenciávaldiagnosztizált csoporthoz képest azonban nemjelent meg szignifikáns különbség (p=0,156). Atéri-vizuális képességekben tendenciaszintûvolt a három csoport különbsége [F(2,38)=3,05,p=0,06]; az egészséges és az EKZ csoport hason-lóan teljesített egymáshoz (p=0,36), valamint azEKZ és a demenciával diagnosztizált csoportkülönbsége tendenciaszintû volt (p=0,096). Avégrehajtó funkciók esetében a csoportok szig-nifikánsan eltértek egymástól [F(2,37)=14,p<0,001]. Az egészséges és az EKZ csoport tagjaiezeken a feladatokon is hasonló teljesítménytértek el (p=0,39), a demenciával diagnosztizáltcsoport viszont szignifikánsan gyengébben vé-gezte el a feladatokat az EKZ csoporthoz képest(p<0,001). A figyelmet mérô feladatok terénszintén eltért egymástól a három csoport[F(2,38)=23,44, p<0,001]; az EKZ és egészségescsoportok hasonlóan teljesítettek a feladaton(p=0,19), az EKZ és a demenciával diagnoszti-zált csoport viszont szignifikánsan eltért egy-mástól (p<0,001). A nyelvi feladatok során ahárom csoport szignifikáns különbsége ellenére[F(2,38)=8,76, p=0,001] az egészséges és az EKZcsoport eredményei hasonlóan alakultak(p=0,12), míg az EKZ és a demenciával diag-nosztizált csoport közt szignifikáns különbségjelent meg (p<0,001). Az idô- és térbeli orientá-ció tekintetében a csoportközi különbség szin-tén szignifikáns volt [F(2,38)=16,49, p<0,001].Az egészséges csoport szignifikánsan jobb telje-sítményt produkált az EKZ csoportnál (p=0,03),

akik viszont a demenciával diagnosztizált cso-portnál teljesítettek szignifikánsan jobban(p<0,001) (4. ábra).

��

A második vizsgálatunk fô célja az volt, hogy aMoCA elsô verziójában észlelt problémákat ki-javítsuk, leginkább a nehézséget okozó ingerekhelyettesítésével, valamint az elsô verzió felvé-telekor elmaradt újrateszteléses eljárással. A vál-toztatásnak köszönhetôen a csoportok teljesít-ménye javult, illetve a köztük lévô különbségekpedig többnyire változatlanok maradtak. A kés-leltetett felidézés volt az egyik kritikus pont azelsô verzió esetében, ugyanis a várttal ellentét-ben az EKZ és az egészséges csoport közt nemjelentkezett szignifikáns különbség; ez a javítottverzióval azonban már kimutatható volt. Az új-ratesztelés során kapott eredmények közepeserôsségû korrelációs kapcsolatról tanúskodnaka két adatfelvétel között, azonban fontos meg-említeni, hogy a vizsgálat résztvevôinek csak kisrésze vállalkozott a teszt második felvételére is,emiatt az eredmények szilárdságához többadatra van szükség.

Összefoglalás

Tanulmányunk fókuszában az EKZ és egy annakkiszûrésére készített neuropszichológiai teszt, aMontreal Kognitív Felmérés (MoCA) (2) áll,

Hungarica

*'�"�Az egyes csoportok teljesítménye a MoCA különféle kognitív funkciókat mérô

feladatain. A téri-vizuális feladatokon statisztikailag nem mutatkozott meg a kog-

nitív hanyatlás, valamint a végrehajtó, figyelmi és nyelvi funkciókat mérô felada-

tokon nem tért el egymástól az egészséges és az EKZ csoport.

A hibasávok a szórást jelzik * p<0,05, ** p<0,001.

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

384

melynek elkészítettük magyar nyelvû fordítását,valamint elvégeztük elsô és második (javított)verziójának adatfelvételét és elemzését.

Jelen közleményben a MoCA teszt elsô és má-sodik, javított változatát, valamint az ezekkelkészített adatfelvételek eredményeit mutattukbe. A MoCA elsô verzióján a vizsgálati szemé-lyek meglepôen kevés pontszámokat értek el azelvárthoz képest. Míg a legtöbb külföldi válto-zatban 26 pont választotta el az egészségeseketaz enyhe kognitív zavarosoktól, mintánkon ez22 pontra csökkent, mely leginkább a koreaisztenderd pontokhoz hasonlít (47). Ennek hát-terében állhat egyrészt a minta sajátossága, il-letve az is, hogy az EKZ csoport szignifikánsanidôsebb volt a másik kettônél (és az iskolázott-ságuk is tendenciaszinten alacsonyabb volt),túlnyomórészt nôkbôl állt, ami hajlamosít akognitív hanyatlásra (18), valamint a teszt eset-leges hibái is.

Ennek kiküszöbölésére – tesztfelvétel közbenegyes ingerekkel nehézségek vetôdtek fel – aproblémás szavakat hasonló jelentésû, illetvealakú szavakra cseréltük, szem elôtt tartva a szó-gyakoriságot (4 pont). Így minden csoport átla-gos pontszáma megnôtt, és az EKZ és az egész-séges csoport legmegbízhatóbban 24 pontnálvált el egymástól. Ez a ponthatár még mindignem közelíti meg az eredetit (2), azonban az is-kolázottság, az életkor és a nemek aránya ki-egyenlített volt a csoportok között, illetve ered-ményeink hasonlóak a holland sztenderd pon-tokhoz, ahol 25 pont volt ez a választóvonal (48).

Láthatjuk, hogy a ponthatárok – és a problé-más feladatok – változtatásával a MoCA egész-ségesekre való érzékenysége és specificitásanôtt, az EKZ-ra pedig érzékenyebb lett, azonbankismértékben csökkent a specificitása, míg ademenciára csökkent az érzékenysége, viszontspecficitása nôtt. A MMSE esetében valamennyiesetben nôtt a szenzitivitás és a specificitás is.Az értékek változása hátterében állhat többekközt a teszten való változtatás, a csoportok (fô-leg egészséges és demens) életkorának megnö-vekedése az elsô verzióhoz képest, valamint aminta esetleges sajátosságai is.

Mind a MoCA, mind a MMSE belsô konzisz-tenciája kismértékben csökkent az elsô verzió-

hoz képest: a MoCA esetében 0,77-rôl 0,71-re, aMMSE esetében pedig 0,70-rôl 0,64-ra változ-tak a Cronbach α értékei, azonban még mindiga megfelelô tartományban maradtak (ld. 3. táb-lázat). Ez a változás a minta sajátosságai (pl. ki-sebb elemszám) miatt léphetett fel az MMSEesetén, hiszen ezen a teszten nem hajtottunkvégre változtatást; a MoCA esetében szinténszerepet játszhat a két minta különbsége, ezazonban nem jelenti azt, hogy az újabb verziókevésbé lenne megbízható. Jelentôs hiányossá-ga volt az elsô tesztfelvételnek az, hogy nem vé-geztünk újrateszteléses eljárást. Ezt másodjárapótoltuk, és a MoCA és a MMSE elsô és máso-dik összpontszáma közepesen erôs, szignifikánskorrelációban álltak egymással.

Mind a két vizsgálat során igyekeztünk kont-rollálni a depresszív hangulat mértékét BDI se-gítségével, hiszen a depresszió a kognitív funk-ciók lassításával, gyengítésével pszeudode-menciát is okozhat (31). Az elsô vizsgálat soránmég az elemzés elôtt a pszichiátriai betegekkelegyütt kiszûrtük a depressziósokat is, és így,majd a BDI pontszámok hatását parciális kor-reláció által kiszûrve is elemeztük. A korrelációsegyütthatók igen magasan voltak mindkét tesztesetében, azonban a BDI-vel egyik esetben semmutatkozott együtt járás; parciálás után pedigugyanúgy megmaradt a szignifikáns kapcsolata tesztek között. A második, javított MoCA-valvaló tesztelés során nem szûrtük ki a mintábóla hangulati zavarban szenvedôket, ugyanismindannyian kezelve voltak és a BDI a pillanat-nyi hangulatot méri – ami a tesztfelvétel soránuralkodott. Elsô lépésként azonban összehason-lítva azokat, akiknél volt, és akiknél nem volt di-agnosztizált hangulati zavar (fôleg depresszió)nem mutatkozott különbség egyik kognitívteszten sem, azonban a BDI-t kitöltôk alacsonylétszáma miatt az eredmény megbízhatóságaérdekében további adatfelvételre van szükség.A korrelációs, illetve a parciális korrelációseredmények nem változtak az eredeti és a javí-tott MoCA teszttel való adatfelvétel esetében: atesztek egymással való kapcsolata a depresszióparciálása utána is megmaradt. A csoportokközti különbségek némileg csökkentek így,azonban fontos megjegyezni, hogy a BDI-t csak

��


385

a résztvevôk egy része töltötte ki, így nem pon-tosan ugyanazon minta értékeit mutatja a kétvarianciaelemzés. Bár a szakirodalomban egye-lôre nem tisztázott kérdés, hogy a depresszió ademencia elôfutára (34–36) vagy következménye(32, 33), komorbiditás mindenféleképpen meg-figyelhetô (31).

A MoCA mindkét verziója esetében vizsgáltuka különféle kognitív funkciókat a Nassreddineés mtsai (2) által meghatározott feladatcsopor-tosítás nyomán. A késleltetett felidézés funkció– vagyis a begyakorolt 5 szó 5 perccel késôbbivisszamondása a MoCA elsô verziója esetébentendenciaszintû különbséget mutatott az egész-séges és EKZ csoport között, a második alka-lommal azonban már szignifikánsan gyengéb-ben teljesített az EKZ csoport. A változás hátte-rében az állhat, hogy a felidézendô szavak közülnehezen érthetôség és mássalhangzó-torlódásmiatt új ingereket alkalmaztunk, és az elsô vál-tozat szavai még az egészségeseknek is nehéz-séget okozhattak a megértésben. Eredményünkösszhangban áll a szakirodalmi adatokkal, me-lyek arra utalnak, hogy az EKZ jelentôs deficitetokoz a késleltetett felidézésben (6, 11, 24).

A téri-vizuális (órarajz és másolás) feladatokonaz EKZ csoport egyik alkalommal sem tért elszignifikánsan az egészséges személyektôl, azelsô tesztfelvétel során azonban szignifikánsanjobban teljesített a demenciával diagnosztizáltcsoportnál – ez a különbség a második alkalom-mal eltûnt. Ez az eredmény részben illeszkedika szakirodalmi háttérbe. Guarch és mtsai (25) atéri-vizuális feladatok késleltetett teljesítményeesetében találtak gyengülést azoknál az EKZszemélyeknél, akik állapota progresszíven ha-ladt a demencia felé, azoknál azonban, akiknélnem indult meg két év alatt hanyatlás, csak kis-mértékben mutatkozott eltérés az egészsége-sekhez képest.

A figyelmi feladatok esetében eltérô eredmé-nyek születtek az elsô és a második felvétel ese-tében. A MoCA eredeti verziójával folytatottvizsgálatban az egészséges csoportnál szignifi-kánsan gyengébben végezte a feladatokat az EKZcsoport, amely Meyer és mtsai (6) azon eredmé-nyére reflektál, mely szerint a figyelmi deficitEKZ személyeknél a demencia egyik elôrejelzô-

je volt. A második vizsgálat során azonban – aszámok oda-vissza ismétlésében a hasonlóhangzás miatt az egyik sorozat ingereit 7-4-2-rôl 7-5-2-re változtatva – eltûnt az EKZ és azegészséges csoport közti különbség, amelyMeyer és mtsai (6) azon EKZ személyeinél voltjellemzô, akik stabil állapotot mutattak. Össz-hangban áll továbbá Guarch és mtsai (25) ered-ményeivel is, akik egészségesekhez hasonló fi-gyelmi képességeket találtak az EKZ csoportesetében.

A végrehajtó funkciókat mérô feladatok ese-tében az elsô adatfelvétel során az EKZ csoportszignifikánsan gyengébben teljesített az egész-ségesekhez képest, a második MoCA-változatsorán pedig csak a demens csoporttól tért elszignifikánsan. A szakirodalom ezzel kapcsolat-ban szintén ellentmondásos eredményeket tar-talmaz. Az elsô vizsgálat eredményei Traykov ésmtsai (24) vizsgálatához illeszkednek, mely so-rán az EKZ csoport csökkent teljesítményt mu-tatott az egyes végrehajtó funkciókat mérô tesz-teken (pl. Stroop interferencia feltétele); Zhangés mtsai (26) kutatásában pedig a MoCA teszt-ben is megjelenô nyomkövetéses feladatot vé-gezték gyengébben az egészségesekhez képest.A válaszgátlást és váltást igénylô Stroop-teszt-ben nem tért el egymástól az egészséges és azEKZ csoport Zhang és mtsai (26) eredményeialapján, ami pedig a második vizsgálatból szár-mazó eredményeinket erôsíti. Az eredményekeltérése mögött elsôsorban az állhat, hogy avégrehajtó funkciók egyfajta heterogén gyûjtô-fogalmat alkotnak, mely számos kisebb képes-ségbôl tevôdik össze (26).

A nyelvi tesztek összpontszámai mindkéttesztfelvétel esetében hasonlóan alakultak: azegészséges és az EKZ csoport hasonlóan hajtot-ta végre a verbális feladatokat, teljesítményükcsak a demenciával diagnosztizált csoportétólkülönbözött. Ezen eredmény is részben állösszhangban a téma szakirodalmával. Meyer ésmtsai (6) a MMSE nyelvi feladatain nem talál-tak különbséget EKZ és egészséges csoport kö-zött, csakúgy, mint Traykov és mtsai (24) a meg-nevezés, illetve fluencia feladatok során. Ezzelszemben Guarch és mtsai (25) valamint Zhangés mtsai (26) az EKZ és a csökkent verbális ké-

Hungarica

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

386

pességek (szókincs, illetve fluencia szerint)együtt járására hívják fel a figyelmet.

Az idô- és térbeli orientációs feladat eredmé-nyei változatlanok maradtak a MoCA elsô, illet-ve második adatfelvétele során: bár az EKZ cso-port szignifikánsan gyengébb orientációs képes-ségeket mutatott, mint az egészségesek, a szórá-sok tekintetében nagy átfedés van a két csoportközött. A demenciával diagnosztizált csoportjelentôs dezorientációt mutatott mindkét cso-porthoz képest. Meyer és mtsai (6) vizsgálatábanaz EKZ és egészséges csoport nem tért el egy-mástól az orientációs feladaton. A különbséghátterében az állhat, hogy a MoCA orientációsfeladatán kevesebb pontot lehet elérni (10 he-lyett 6-ot), így akár egy nap tévedés is könnyeb-ben okozhat szignifikáns eltéréseket.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy vizsgála-tainkkal egy hazánkban még nem alkalmazott,EKZ kiszûrésére kifejlesztett mérôeszköz, aMontreal Kognitív Felmérés (MoCA – 2) elsô ésmásodik magyar nyelvû verzióját teszteltükegészséges, EKZ és demenciával diagnosztizáltcsoporton. Mind az elsô, mind a második verziómegbízhatósága és specificitása közepes mér-tékû volt az enyhe kognitív zavarra, és megfele-lô belsô konzisztenciával rendelkeztek. Emelletta test-retest eljárás eredménye közepes erôssé-gû korrelációt eredményezett, melynek hátte-rében az alacsony elemszám állhatott. Bár aMoCA teszt – a problémás ingerek javítása utánis – alacsonyabb átlagpontokat eredményezett,kismértékben érzékenyebb volt az EKZ-ra asokat kritizált MMSE tesztnél, ami azonban ademenciára mutatott nagyobb érzékenységet.A szakirodalomban meghúzott 26 pontos határ-ral való eltérés hátterében állhatnak a minta sa-

játosságai, valamint az, hogy még mindig nemsikerült megfelelô ingereket alkalmazni.

A vizsgálatok erôsségének tekinthetô az elsôverzióból fakadó hibák korrigálása a másodikadatfelvételre, így például a nehezen érthetôvagy kevésbé gyakori szavak megváltoztatásavagy az elmaradt újrateszteléses eljárás pótlása.Elônynek tekinthetô továbbá az is, hogy apszeudodemenciát okozó depressziót, illetvedepresszív tüneteket is igyekeztünk kontrollálnivizsgálataink során, valamint kiszûrtük azelemzésbôl az agyi történéssel vagy egyéb neu-rológiai betegséggel rendelkezô személyeket.

A kutatás mindemellett fontos korlátokkal isrendelkezik. Az eredmények megbízhatóságátnagyban csökkenti az alacsony elemszám, vala-mint – elsôsorban az elsô vizsgálat alkalmával –a magas kizárási arány. A demens csoport hete-rogenitása szintén zajossá teheti az eredménye-ket (nemcsak AK, hanem vaszkuláris, alkoholosés egyéb demenciákban szenvedôk is részt vet-tek a vizsgálatban), továbbá az, hogy az adatfel-vétel csupán egy városban (Szentesen) zajlott,így nincsenek adatok az ország egyéb pontjai-ról. Az EKZ heterogén volta is hatással lehetetta vizsgálat eredményeire.

Fontos megjegyezni, hogy bár egyik teszt semdiagnosztikai eszköz, jelentôs tájékoztató jelleg-gel bír; gyanú esetén pedig további kivizsgálásszükséges. És bár a MoCA teszttel kapott ered-mények nem elegendôek a teszt széles körû al-kalmazásához és további – akár longitudinális –vizsgálatokra is szükség van, a MMSE melletthasznos kiegészítôje lehet a demenciaszûrés-nek, fôleg olyan esetekben, amikor EKZ gyanú-ja áll fenn.

��


387

Hungarica

1. Függelék

Montreal Kognitív Felmérés(MoCA)

��

A Montreal Kognitív Felmérést (MoCA) az enyhe kognitív károsodás gyors kiszûrésére fejlesztettékki. Különféle kognitív területeket mér fel: figyelem és koncentráció, végrehajtó funkciók, emlékezet,nyelv, vizuális konstrukciós képességek, fogalmi gondolkodás, számolás és orientáció. A MoCA fel-vétele körülbelül 10 percet vesz igénybe. A maximálisan elérhetô pontszám 30 pont; 24 vagy annáltöbb pont tekinthetô normál értéknek.

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

388

��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô a következô uta-sítást adja: „Kérem, húzzon vonalat a számokbóla betûkbe növekvô sorrendben! Itt [az 1-es pont-ra mutat] kezdje, és az 1-es pontból az A pontba,majd onnan a 2-es pontba húzzon egy vonalatés így tovább. Itt [E pontra mutat] fejezze be!”

Pontozás: Egy pont adható, ha az alany sikere-sen lerajzolja az alábbi mintázatot:1 – A – 2 – B – 3 – C – 4 – D – 5 – E, anélkül, hogya vonalak kereszteznék egymást. Bármely hibaesetén, melyet az alany nem javított ki azonnal,0 pontot adunk.

!��"��#

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô a következô uta-sítást adja, miközben a kockára mutat: „Másol-ja le ezt a kockát az alábbi helyre olyan ponto-san, amennyire csak tudja!”

Pontozás: A hibátlan rajz egy pontot ér.– A rajznak háromdimenziósnak kell lennie– Minden vonalat meg kell rajzolni– Ne legyen plusz vonal– A vonalak viszonylag párhuzamosak és hason-

ló hosszúságúak legyenek (derékszögû hasábelfogadható)

Amennyiben bármely kritérium nem teljesül,nem adható pont.

$��"��#

Alkalmazás: Mutasson a lap megfelelô harma-dára és adja a következô utasításokat: „Rajzol-jon egy órát! Rajzoljon bele minden számjegyet,és a mutatók 11 óra 10 percnél álljanak!”

Pontozás: Egy-egy pont adható, ha az alábbihárom feltétel teljesül:– Körvonal (1 pont): az óra számlapjának kör

alakúnak kell lennie (minimális szabálytalan-ság elfogadható (pl. a kör nem teljesen zárt)

– Számok (1 pont): minden számnak szerepel-nie kell, egyéb számok nem fogadhatóak el; a

számoknak helyes/megfelelô sorrendben kelllenniük a számlap megfelelô negyedeiben; arómai számok elfogadhatóak; a számok aszámlapon kívül is elhelyezkedhetnek.

– Mutatók (1 pont): a két mutatónak közösenkell mutatnia a pontos idôt; a kismutatónakláthatóan rövidebbnek kell lennie, mint anagymutatónak; a két mutatónak a számla-pon belül kell érintkeznie, közel az óra közép-pontjához.

Az adott elemért nem jár pont, ha a fenti krité-riumok nem teljesülnek.

%��

Alkalmazás: Balról jobbra haladva mutasson azegyes ábrákra és mondja: „Mondja meg ennekaz állatnak a nevét!”

Pontozás: Egy pont adható az alábbi válaszo-kért: (1) oroszlán (2) orrszarvú vagy rinocérosz(3) teve vagy dromedár.

&��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô felolvas egy 5 szó-ból álló listát, egy másodperces szünetet tartvaa szavak között. Az alábbi utasításokat adja: „Ezegy emlékezeti feladat. Most egy szólistát fogokfelolvasni, melyre most és késôbb is emlékezniekell. Hallgassa figyelmesen! Mikor befejeztem,idézzen fel annyi szót, amennyire csak emlék-szik! Nem számít, milyen sorrendben mondjavissza a szavakat”. Tegyen pipát a megfelelôhelyre, ha a vizsgálati személy elsô próbálko-zásra helyesen idézte fel az adott szót! Mikor azalany jelzi, hogy befejezte a feladatot (mindenszót felidézett), vagy már nem emlékszik többszóra, ismét olvassa fel a listát a következô inst-rukcióval: „Másodjára is felolvasom az elôzô lis-tát. Próbáljon meg felidézni annyi szót, amennyitcsak tud, beleértve azokat a szavakat is, melyeketaz elsô alkalommal is említett”. Minden szó ese-tében, melyet a vizsgálati személy a másodikpróbálkozásra felidézett, tegyen egy pipát amegfelelô helyre!

��


389

A második próba végén értesítse a vizsgálati sze-mélyt, hogy a szavakra késôbb is emlékeznie kell,a következô módon: „A teszt végén ismét meg fo-gom kérni, hogy idézze fel ezeket a szavakat”.

Pontozás: az elsô két próbára nem adunk pon-tot.

'��(��

Számterjedelem: Alkalmazás: Adja a következôutasítást: „Most számjegyeket fogok mondani, ésmikor befejeztem, ismételje meg azokat ponto-san úgy, ahogy én mondtam”. Olvassa fel az 5számjegyet egy másodperces szünetekkel.

Fordított számterjedelem: Alkalmazás: Adja akövetkezô utasítást: „Most ismét számjegyeketfogok mondani, de mikor befejeztem, fordítottsorrendben kell megismételnie azokat”. Olvassafel a 3 számjegyet egy másodperces szünetekkel.

Pontozás: Minden helyesen megismételt szám-sor után egy pontot adunk (Megjegyzés: a fordí-tott számterjedelem helyes megoldása: 2-5-7).

Vigilancia: Alkalmazás: A vizsgálatvezetô felol-vassa a betûlistát egy másodperces szünetek-kel, az alábbi utasítás után: „Egy betûsorozatotfogok felolvasni. Minden alkalommal, amikoraz A betûhöz érek, koppintson egyet a kezével azasztalon. Amennyiben másik betût mondok, necsináljon semmit”.

Pontozás: Egy pont adható 0 vagy egy hiba ese-tén (hibának tekintendô a nem megfelelô betû-nél való koppintás vagy a koppintás elmaradásaaz A betûnél).

7-esével visszafelé számolás: Alkalmazás: Avizsgálatvezetô az alábbi utasítást adja: „Mostmegkérem, hogy vonjon ki 100-ból hetet, majd aválaszából ismét hetet. Folytassa egészen addig,amíg nem szólok, hogy vége”. Szükség esetén is-mételje el az instrukciót kétszer.

Pontozás: Erre a feladatra 3 pont adható. Nemadható pont (0), ha egy helyes kivonást sem

mond a vizsgálati személy, 1 pont adható egyhelyes kivonásért, 2 pont adható kettô vagy há-rom helyes kivonásért, 3 pontot adunk ha vizs-gálati személy négy vagy öt helyes kivonást vé-gez el. Minden helyes 7-tel való kivonást különértékelünk; azaz ha a vizsgálati személy helyte-len számmal válaszol, de abból helyesen von kihetet, jár a pont minden egyes helyes kivoná-sért. Például azt válaszolja, hogy „92 – 85 – 78 –71 – 64”, ahol a „92” helytelen, de az összes kö-vetkezô kivonás helyes. Ez egy hibának számítés a feladat 3 pontot ér.

)��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô az alábbi utasítá-sokat adja: „Felolvasok Önnek egy mondatot. Is-mételje meg pontosan úgy, ahogy én mondtam[szünet]: Csak azt tudom, hogy ma Jánosnakkell segíteni”. A válasz után mondja: „Most egyújabb mondatot olvasok fel Önnek. Ismételjemeg pontosan úgy, ahogy én mondtam [szünet]:A macska a szék alá bújt, ha kutya volt a ház-ban”.

Pontozás: Egy pont adható minden helyesenmegismételt mondatra. Az ismétlésnek pontos-nak kell lennie. Figyeljünk az olyan hibákra,mint kihagyás (pl. „csak”, „mindig” kihagyása)és helyettesítések/kiegészítések (pl. „János azegyetlen, aki segített ma”; „bújt” helyett „bújik”,többes szám megváltoztatása).

*��+��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô az alábbi utasí-tást adja: „Soroljon fel annyi szót, amennyi csakeszébe jut az ábécé egy adott betûjével, melyetmindjárt mondani fogok Önnek. Bármilyen szótmondhat, kivéve tulajdonneveket (Károly/Ko-lozsvár)”, számneveket, vagy olyan szavakat, me-lyek csak toldalékukban különböznek, példáulszeret, szeretô, szeretet, Egy perc után meg fogomállítani. Készen áll? [Szünet] Most mondjonannyi K betûvel kezdôdô szót, amennyit csaktud! [60 másodperc múlva]. Most álljon meg.”

Hungarica

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

390

Pontozás: Egy pontot adunk, ha a vizsgálati sze-mély legalább 11 szót mond 60 másodperc alatt.Jegyezze fel az alany válaszait a margó aljára.

,��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô megkéri azalanyt, hogy magyarázza el, mi a közös az egyesszópárokban, egy példával indítva: „Mondjameg, miben hasonlít egymáshoz a narancs és abanán!”. Ha a vizsgálati személy konkrétan vá-laszol, akkor csak egy további dolgot mondjon:„Mondja el másképp, miben hasonlítanak ezeka dolgok”. Ha az alany nem a helyes választmondja (gyümölcs), mondja a következôt:„Igen, és mindkettô gyümölcs”. Ne adjon neki to-vábbi instrukciókat vagy segítséget! A gyakorlásután mondja: „Most mondja meg, miben hason-lít a vonat és a kerékpár!”. A választ követôenmondja: „Most pedig mondja meg, miben ha-sonlít a vonalzó és a karóra!” Ne adjon továbbiinstrukciókat vagy buzdítást!

Pontozás: Csak a két utolsó tételt pontozzuk.Minden helyesen megválaszolt párra adjunk egypontot. Az alábbi válaszok elfogadhatóak:

Vonat-kerékpár = közlekedési eszközök,mindkettôt utazásra használjuk/mindkettônutazunk

Vonalzó-óra=mérési eszközök/mérôeszkö-zök, mérésre használják/használjuk

Az alábbi válaszok nem fogadhatóak el: Vo-nat-kerékpár = kerekeik vannak; Vonalzó-óra =számok vannak rajta.

�-��.��+��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô a következô uta-sítást adja: „Korábban felolvastam Önnek né-hány szót, melyeket megkértem, hogy jegyezzenmeg. Mondjon minél több olyan szót, amelyreemlékszik!” Minden olyan szónál, melyet azalany helyesen, segítség nélkül felidézett, tegyenpipát a megfelelô helyre!

Pontozás: Egy pont adható, ha minden egyesszót magától, segítség nélkül idézett fel.

��/��0A késleltetett szabad felidézést követôen emlé-keztesse az alanyt a fel nem idézett szavakraúgy, hogy megadja azok szemantikus kategóriá-ját. Tegyen pipát a megfelelô helyre, ha az alanyfelidézte a szót kategória-megadásos vagy fele-letválasztásos segítséggel! Segítsen felidézniminden elfelejtett szót ezzel a módszerrel!Amennyiben az alany nem emlékszik a szóra akategória megadása után sem, adjon neki fele-letválasztásos segítséget az alábbi példa alap-ján: „Ön szerint melyik volt a következô szavakközül? LÁB, FEJ, KÉZ”?

Használja az alábbi kategória- és/vagy fele-letválasztásos segítségeket minden szóhoz,amennyiben szükséges:LÁB kategória megadása: testrész

többszörös választás: láb, fej, kézSÁRGA kategória: szín

többszörös választás: piros, zöld, sárgaTEMPLOM kategória: épület

többszörös választás: templom, iskola, kórházBÁRSONY kategória: szövet

többszörös választás: pamut, selyem, bársonyRÓZSA kategória: szín

többszörös választás: tulipán, rózsa, szegfû

��1��

Alkalmazás: A vizsgálatvezetô az alábbi utasítá-sokat adja: „Mondja meg, mi a mai dátum!”. Haaz alany nem ad teljes választ, akkor segítsen akövetkezôképpen: „Mondja meg a(z) [évet, hó-napot, pontos dátumot, a hét napját]”. Majdmondja: „Most mondja meg a nevét ennek ahelynek, és azt, hogy melyik városban található!”

Pontozás: Adjon egy pontot minden helyes vá-laszra! A vizsgálati személynek meg kell monda-nia a pontos dátumot és a pontos helyet (kórház,klinika, rendelô neve). Nem jár pont, ha az alanyegy hibát vét a nap vagy a dátum esetében.

23345167348�0 Adja össze az összes jobb ol-dalon felsorolt részpontszámot! Egy pontot ad-jon hozzá a 12 vagy annál alacsonyabb iskolá-zottságú alanyok pontszámához, maximum 30pontig. 24 vagy annál több pont tekinthetô nor-mál értékeknek.

��


391

Hungarica

Szeretnénk megköszönni Szentes Város Gondozási Központja, a Dr. Sipos Ferenc Parkerdô Otthon, a Dr. Bugyi István Kórház Pszichiátriai Osztálya és a SzentesiReformátus Idôsek Otthona dolgozóinak és lakóinak, betegeinek az együttmûködést. A kutatást támogatta az OTKA K 82068 pályázat.

� $ � � $ � � � � � � � � � � � � � �

1. RAJNA P, TARISKA P (szerk.):Az idôskor neuropszichiátriája. Budapest: B+V(medical&technical) Lap- és Könyvkiadó, 2000.

2. NASSREDDINE ZS, PHILLIPS NA,BÉDIRIAN V, CHARBONNEAU S,WHITEHEAD V, COLLIN I ÉS MTSAI:The Montreal Cognitive Assessment, MoCA:A Brief Screening Tool For Mild CognitiveImpairmert. J Am Geriatr Soc 2005; 53:695–699.

3. O’BRIEN JT, LEVY R:Age associated memory impairment. Toobroad an entity to justify drug treatment yet.British Medical Journal 1992; 304: 5–6.

4. American Psychiatric Association: DSM-IV-TR.Diagnostic and Statistical Manual of MentalDisorders 4th ed. Text Revision. Washington,DC: American Psychiatric Association, 2000.

5. GOTTFRIES C:Clinical classification of dementias. Archivesof Gerontology and Geriatrics 1995; 21: 1–11.

6. MEYER JS, XU G, THORNBY J,CHOWDHURY H, QUACH M:Is Mild Cognitive Impairment Prodromal forVascular Dementia Like Alzheimer’s Desease?Stroke 2002; 33: 1981–1985.

7. ÉGERHÁZI A, BALLA P, DEGRELL I:Gyógyítható-e a demencia? Hippocrates 2001;3(2): 89–91.

8. GAUTHIER S, REISBERG B, ZAUDIG M,PETERSEN RC, RITCHIE K, BROICH KÉS MTSAI:Mild cognitive impairment. Lancet 2006; 367:1262–1270.

9. FRÖSTL H, WERHEID K, ULM K,SCHÖNKNECHT P, SCHMIDT R, PANTEL JÉS MTSAI:Enyhe kognitív károsodás gyors progresszióval:biomarkerek és vizsgálómódszerek.Orvostovábbképzô Szemle 2009; 16(6): 31–37.

10. PETERSEN RC:Mild cognitive impairment as a diagnosticentity. J Intern Med 2004; 256(3): 183–194.

11. PETERSEN RC, SMITH GE, WARING SC,IVNIK RJ, TANGALOS EG, KOKMEN E:Mild Cognitive Impairment. ClinicalCharacterization and Outcome. Arch Neurol1999; 56: 303–308.

12. WINBLAD B, PALMER K, KIVIPELTO M,JELIC V, FRATIGLIONI L, WAHLUND L-OÉS MTSAI:Mild cognitive impairment – beyondcontroversies, towards a consensus: reportof the International Working Group on MildCognitive Impairment. J Intern Med 2004; 256:240–246.

13. ROSENBERG PB, JOHNSTON D,LYKETSOS CG:A Clinical Approach to Mild CognitiveImpairment. Am J Psychiatry 2006; 163(11):1884–1890.

14. WHO: ICD-10: The ICD-10 classification ofmental and behavioural disorders: diagnosticcriteria for research. Geneva: WHO, 1993.

15. PETERSEN RC, O’BRIEN C:Mild cognivive impairment should beconsidered for DSM-V. J Geriatr PsychiatryNeurol 2006; 19(3): 147–154.

16. FÜREDI J, NÉMETH A, TARISKA P:A pszichiátria rövidített kézikönyve. Budapest:Medicina; 2006.

17. MINATI L, EDGINTON T, BRUZZONE MG,GIACCONE G:Current Concepts in Alzheimer’s Disease:A Multidisciplinary Review. American Journalof Alzheimer’s Disease and Dementias 2009;24(2): 95–121.

18. VINCZE G, ÁLMOS P, BODA K, DÖME P,BÓDI N, SZLÁVIK G ÉS MTSAI:Risk factors of cognitive decline in residentialcare in Hungary. Int J Geriatr Psychiatry 2007;22: 1208–1216.

19. DE LEON MJ, DESANTI D, MEHTA PD,PRATICO D, SEGAL S, RUSINEK H ÉS MTSAI:Longitudinal CSF and MRI biomarkersimprove the diagnosis of mild cognitiveimpairment. Neurobiol Aging 2006; 27:394–401.

20. PRICE JL, MORRIS JC:Tangles and Plaques in Nondemented Agingand „Preclinical” Alzheimer’s Disease. AnnNeurol 1999; 45: 358–368.

21. RILEY KP, SNOWDON DA,MARKESBERY WR:Alzheimer’s Neurofibrillary Pathology andthe Spectrum of Cognitive Function: Findingsfrom the Nun Study. Ann Neurol 2002; 51:567–577.

22. MESULAM M, SHAW P, MASH D,WEINTRAUB S:Cholinerg Nucleus Basalis Taupathy EmergesEarly in the Aging-MCI-AD Continuum. AnnNeurol 2004; 55: 815–828.

23. DESMOND DW:The neuropsychology of vascular cognitiveimpairment: is there a specific cognitiveimpairment? J Neurol Sci 2004; 226: 3–7.

24. TRAYKOV L, RAOUX N, LATOUR F, GALLO L,HANON O, BAUDIC S ÉS MTSAI:Executive functions deficit in mild cognitiveimpairment. Cognitive and BehavioralNeurology 2007; 20(4): 219–224.

25. GUARCH J, MARCOS T, SALAMERO M,GASTÓ C, BLESA R:Mild cognitive impairment of later dementia,or a preclinical phase of the desease? Int JGeriatr Psychiatry 2008; 23: 257–265.

26. ZHANG Y, HAN B, VERHAEGHEN J,NILSSON L-G:Executive Functioning in Older Adults withMild Cognitive Impairment: MCI Has Effectson Planning, But Not on Inhibition. Aging,

Neuropsychology and Cognition 2007; 14:557–570.

27. TWAMLEY EW, ROPACKI SAR,BONDI MW:Neuropsychological and neuroimagingchanges in preclinical Alzheimer’s disease.Journal of International NeuropsychologicalSociety 2006; 12(5): 707–735.

28. GALLO J, BOGNER H:Nemzetközi adatok. In: KOVÁCS M (szerk.):Idôskori depresszió és szorongás. Budapest:Springer Tudományos Kiadó, 2003: 38–43.

29. KOVÁCS M, KOPP M, RÓZSA S:Hazai adatok. In: KOVÁCS M (szerk.): Idôskoriszorongás és depresszió. Budapest: SpringerTudományos Kiadó, 2003: 44–54.

30. ROBERTS RE, KAPLAN GA, SHEMA SJ,STRAWBRIDGE WJ:Prevalence and correlates of depression in anaging cohort: The Alameda county study.Journal of Gerontology: SOCIAL SCIENCES1997; 52(5): 252–258.

31. TARISKA P:Dementia és depresszió. In: KOVÁCS M (szerk.):Idôskori depresszió és szorongás. Budapest:Springer Tudományos Kiadó, 2003: 80–86.

32. NILSSON FM, KESSING LV, SORENSEN TM,ANDERSEN PK, BOLWIG TG:Enduring increased risk of developingdepression and mania in patients withdementia. J Neurol Neurosurg Psychiatry2002; 73: 40–44.

33. LYKETSOS CG, LOPEZ O, JONES B,FITZPATRICK AL, BREITNER J, DEKOSKY S:Prevalence of Neuropsychiatric Symptoms inDementia and Mild Cognitive Impairment.Results from the Cardiovascular Health Study.Journal of the American Medical Association2002; 288(12): 1475–1783.

34. GEERLINGS MI, BOUTER LM, SCHOEVERS R,BEEKMAN ATF, JONKER C, DEEG DJH,VAN TILBURG W:Depression and risk of cognitive decline andAlzheimer's disease. Results if two prospectivecommunity-based studies in The Netherlands.Br J Psychiatry 2000; 176: 568–575.

35. PATERNITI S, VERDIER-TAILLEFER M-H,DUFOUIL C, ALPÉROVITCH A:Depressive symptoms and cognitive declinein elderly people: Longitudinal study.Br J Psychiatry 2002; 181: 406–410.

36. WILSON RS, DE LEON CFM, BENNETT DA,BIENIAS JL, EVANS DA:Depressive symptoms and cognitive declinein a community population of older persons.J Neurol Neurosurg Psychiatry 2004; 75:126–129.

37. GANGULI M, DU Y, DODGE HH,RATCLIFF GG, CHANG C-CH:Depressive Symptoms and Cognitive Declinein Later Life. Arch Gen Psychiatry 2006; 63:153–160.

+ � � � �

% � � � � � ! $ � � � � � � � � !

392

��

38. MATTEAU E, DUPRÉ N, LANGLOIS M,JEAN L, THIVIERGE S, PROVENCHER P,SINARD M:Mattis Dementia Rating Scale 2. Screeningfor MCI and Dementia. American Journal ofAlzheimer’s Disease and Other Dementias2011; 26(5): 389–298.

39. APRAHAMIAN I, DINIZ BS, IZBICKI R,RADANOVIC M, NUNES PV, FORLENZA OV:Optimizing the CAMCOG test in the screeningof mild cognitive impairment and incipientdementia: saving time with relevant domains.Int J Geriatr Psychiatry 2011; 26(4): 403–408.

40. FOLSTEIN MF, FOLSTEIN SE,MCHUGH PR:„Mini Mental State”. A practical method forgrading the cognitive state of patients for theclinican. J Psychiatr Res 1975; 12: 189–198.

41. SIMARD M:The Mini Mental State Examination: Strenghtsand Weaknesses of a Clinical Instrument.The Canadian Alzheimer Disease Review 1998;12: 10–12.

42. FUJIWARA Y, SUZUKI H, YASUNAGA M,SUGIYAMA M, IJUIN M, SAKUMA NÉS MTSAI:Brief screening tool of mild cognitiveimpairment in older Japanese: Validation ofthe Japanese version of the MontrealCognitive Assessment. Geriatrics GerontologyInternational 2010; 10: 225–232.

43. SMITH TS, GILDEH N, HOLMES C:The Montreal Cognitive Assessment:Validity and Utility in a Memory Clinic Setting.Can J Psychiatry 2007; 52(5): 329–332.

44. RAHMAN TTA, GAAFARY MME:Montreal Cognitive Assessment Arabicversion: Reliability and validity prevalence ofmild cognitive impairment among elderlyattending geriatric clubs in Cairo. Geriatricsand Gerontology International 2009; 9: 54–61.

45. MARTINIC-POPOVIC I,LOVRENCIC-HUJZAN A, DEMARIN V:Assessment of subtle cognitive impairment instroke-free patients with carotid disease. ActaClinica Croatia 2009; 48: 231–240.

46. LUIS CA, KEEGAN AP, MULLAN M:Cross validation of Montreal CognitiveAssessment in community dwelling olderadults residing in the Southeastern US.Int J Geriatr Psychiatry 2009; 24: 197–201.

47. LEE J-Y, LEE DW, CHO S-J, NA DL, JEON HJ,KIM SK ÉS MTSAI:Brief Screening for Mild Cognitive Impairmentin Elderly Outpatient Clinic: Validation of theKorean Version of the Montreal CognitiveAssessment. J Geriatr Psychiatry Neurol 2008;21(2): 695–699.

48. THISSEN AJ, VAN BERGEN F, DE JONGHE JF,KESSELS RP, DAUTZENBERG PL:Applicability and validity of the Dutch versionof Montreal Cognitive Assessment (moCA-d)in diagnosing MCI. Tijdschr Gerontol Geriatr2010; 41(6): 231–240.

49. BECK AT, WARD CH, MENDELSON M,MOCK MD, ERBAUGH MD:Beck Depression Inventory (BDI).In: PERCZEL-FORINTOS D, KISS ZS, AJTAYGY, (szerk.): Kérdôívek, becslôskálák a klinikaipszichológiában. Budapest: OPNI; 1961/2007.

50. SZOKOLSZKY Á (szerk.):Kutatómunka a pszichológiában. Budapest:Osiris; 2004.

NÉMETH DEZSÔ 1064 Budapest, Izabella u. 46. e-mail: [email protected]

Documents

[Hungarian version of the Montreal Cognitive Assessment (MoCA) for screening mild cognitive impairment]