Kövek, falak, templomok

Pallas-Akadémia KönyvkiadóCsíkszereda Kiadóhivatal

Botár István

Bo

tá

r I

st

vá

n •

Köv

ek, f

alak

, tem

plom

ok

A székelyföld csíki területein a nagyon későn meggyöke­

resedett írásbeli ügyintézés miatt írott forrásokra nem

számíthatunk, s a történettudomány csupán a régészek segít­

ségére számíthat a térség középkori történetének megismeré­

sében. Éppen az írott források hiánya miatt valószínűleg ezen

a területen találkozunk leggyakrabban délibábos, a tudomány­

nyal köszönő viszonyban sem álló elképzelésekkel. A kötetbe

szerkesztett hét dolgozat teljesen új, módszereiben és követ­

keztetéseiben is igényes és modern tudományos kutatásokat

összefoglaló eredményeket rögzít, laikusok által is olvasható,

élvezhető formában. Gazdag képanyaga és közérthető stílusa

elősegíti a megértését, így érdeklődésre és sikerre számíthat,

nemcsak az érintett területen, hanem azon kívül is.

Kovács András

Kövek, falak, templomok

ISBN 978-973-665-284-4

9 789736 652844

Botár IstvánKöveK, falaK, templomoK

Botár István

KöveK, falaK, templomoK

Régészeti kutatások Csík középkori templomaiban

2002–2007 között

pallas-akadémia Könyvkiadó • Csíkszereda KiadóhivatalCsíkszereda, 2009

A könyv megjelenését támogatta:a Communitas Alapítvány és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala

A borítón a szerző felvételei

© Botár István, 2009© Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2009

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes

fejezeteket illetően is

CSÍKSZEREDA POLGÁRMESTERI HIVATALA

tartalomjegyzék

előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

magányos-e a Csonkatorony? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Csíkszenttamás középkori templomának régészeti kutatása

minden tíz falu építsen egy templomot! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Csíkszentkirály rejtőzködő középkori temploma

Csíksomlyó középkori plébániatemploma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Régészeti kutatások Csobot falujában 2002–2005 között

fába zárt történelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55A csíki harangtornyok dendrokronológiai kutatása

Rejtőzködő szentélyek a mesz tövénél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67A csíkmenasági templom régészeti kutatása

elfalazott ablakok, bevakolt falképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77Régészeti adatok a csíkmindszenti templom építéstörténetéhez

Új padló régi falak felett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87A csíkszentdomokosi plébániatemplom kutatása 2006-ban

Rezumate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97Lista ilustraţiilor

abstracts . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105Illustrations

1. A kutatott műemlékek elhelyezkedése (Készítette: Kosza Antal)

7

előszó

Több mint tíz éve, szakdolgozati témám kiválasztásakor tudatosult bennem, hogy mennyire kevés hiteles ismeretünk van szülő földem, a Csíki-medence középko-ri történetéről . Csík az írott forrásokban csu pán a 14 . században jelenik meg, de a szórványos adatok csak a 16 . századtól sza-porodnak meg valamelyest, így a terület kiesett a klasszikus történeti kutatá sok lá-tókörén . Az már a munka elején világossá vált, hogy a régészetnek milyen kiemelkedő szerepe lehetne esetünkben a történeti ku-tatásokban, de hamarosan kiderült, hogy a régészeti kutatások helyzete Csíkban még elhanyagoltabb, meg sem közelíti a szom-szédos székek kutatásainak arányát . Az első és máig az utolsó feltárt Árpád-kori házat 1954-ben ásták ki (!), nem volt, és ma sincs egyetlen közölt későközépkori tele-pobjektum sem, a csíkrákosi Pogányvárat leszámítva gyakorlati lag a várak is kuta-tatlanok voltak, és az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben említett templomok egyi-kének sem ismertük az alaprajzát . Volt vi-szont – meglehetősen nagy mennyiségben begyűjtött – régészeti leletanyag, amihez nem társult semmiféle dokumentáció, és amelynek az értékelése azóta is meglehe-tősen bizonytalan . Ezért tehát azt a célt tűztem ki magamnak, hogy ennek a közel félszáz települést magába foglaló meden-cének a középkori történetét kutassam . Ugyanakkor azt is kötelességemnek érez-tem, hogy a kommunizmus alatt történel-

métől elzárt, és a régészettel, kö zép kori mű emlékekkel szemben kö zönyre, ellenér-zésre hangolt közösségben újra felkeltsem az érdeklődést és ragaszkodást saját kultu-rális emlékei iránt .

Első lépésként a budapesti Eötvös Lo-ránd Tudományegyetemen 2001-ben meg-védett szakdolgozat keretén belül a Csíki Székely Múzeumban található Árpád-kori régészeti leletanyag feldolgozását végez-tem el, amit terepbejárásokkal, templomok kutatásával egészítettem ki . A kezdetek naiv len dülete Csíkszeredába hazaköltöz-ve, (immár a Csíki Székely Múzeum gyűj-te ménykezelőjeként, utóbb régészeként dolgozva) torpant meg, amikor egyrészt szembesülni kellett azzal, hogy a látszattól eltérően valójában nincs sem szándék, sem infrastruktúra, sem for rás arra, hogy Szé-kelyföld történetét kutassuk . Másrészt rá kellett jönnöm, hogy a kitűzött cél, külö-nösen ilyen előzmények után és háttérrel, messze meghaladja egyetlen ember képes-ségeit, és több évtizedes munkával is csak részeredmények várhatók .

Kissé tehát kényszerből tolódott el a hangsúly a középkori templomok kutatása irányába, ugyanis az akkor még létező, er-délyi műemlékvédelmet támogató magyar-országi pályázatok segítségével el lehetett indítani néhány középkori templom ásatá-sát . Ezeket a későbbiekben egy-két önkén-tes munkával, majd a műemlékes-régészeti törvénykezés és hivatal, illetve a növekvő

8

érdeklődést tanúsító építészkollégák segít-ségével, további felügyeletekkel és megelő-ző feltárásokkal lehetett kiegészíteni .

Jelen kötetben a csíki középkori temp-lomokban 2002–2007 közötti fél évtized-ben folytatott régészeti feltárások és az ehhez kapcsolódó további kutatások ered-ményeit foglalom össze . Az egyes kutatott objektumok ásatási jelentései különböző szakfolyóiratokban már megjelentek, egy részük a Csíki Székely Múzeum évköny-veiben, a többi erdélyi, illetve magyaror-szági tanulmánykötetekben . E hivatkozá-sokat a tanulmányok első oldalán lábjegy-zetben adtam meg . Bízom benne, hogy a részletek iránt érdeklődő Olvasónak nem okoz megoldatlan nehézséget a „tudomá-nyos” változat beszerzése, és azokban vá-laszt talál kérdéseire .

Az átlagolvasóhoz, a laikus érdeklődők nagy részéhez azonban ezen írások nem jutnak el, ugyanis kifejezetten a szakmai közönség számára készülnek, kereskedel-mi terjesztés nélkül, vagy a helyiek számára elérhetetlen helyen jelentek meg, olykor ro-mán nyelven . Jelen sorok írója szerint azon-ban a kutatások nem lehetnek öncélúak, a megszerzett tudás és információ nem ma-radhat egy szűk réteg birtokában, hiszen munkánk alapvető érdeke az, hogy a helyi közösségek megismerjék múltjukat, kultu-rális örökségüket és ahhoz kötődjenek is .

Éppen ezért azzal a szándékkal állítot-tam össze ezt a kötetet, hogy eddigi mun-káinkat közérthetően – és remélhetőleg él-vezetesen – minél szélesebb közönségnek bemutassam . Tudományos igényességgel, de népszerűsítő szándékkal írtam újra tehát a korábbi tanulmányokat, kihagyva a szárazabb, szélesebb érdeklődésre nem számító részeket, leírásokat és mellőzve az olvasást megakasztó lábjegyzeteket .

A kötetnek van még két további apro-pója . Egyrészt, a terepen dolgozva, illetve a műemlékvédelmi helyzetet valamelyest ismerve egyre többször tapasztalom, hogy a jó szándék ellenére a tudatlanság milyen gyakran rombolja a középkori műemlé-keket, tüntet el pótolhatatlan részleteket . Sokan nem értik, hogy ezek a templomok úgy értékesek, ahogy vannak . Egyenetlen falfelületűek, olykor hűvösek, kissé pro-vinciálisak, de a mieink . Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell karban tartani őket, de egy bádogkályha kedvéért ne verjük le a régi vakolatot, egy új padló ürügyén ne bontsunk el középkori falmaradványokat . Vagy ha már mindenképpen be kell avat-kozni, bízzuk szakemberekre a régi rész-letek feltárását . Ne akarjuk őket csillo-gó-villogó fűtött palotává átalakítani . Ha őseinket évszázadokig így megtartották hitükben, akkor a mai kor embereit sem a padlófűtés fogja buzgóbb keresztények-ké tenni . Másutt, ahol tatár, török pusztí-tott, vagy ahol esély sem volt kőtemplomot emelni-megtartani, megbecsülnék őket, mi meg ormótlan cserepekkel, cementes vakolattal rondítjuk, takarjuk évezredes műemlékeinket .

Másrészt egyre gyakrabban tapaszta-lom, hogy az áltudományos munkák milyen gyakran és milyen könnyen megszédítik az embereket . Sok embernek belső igénye a múlt ismerete, az ehhez való ragaszko-dás, de ha nem ismeri valós történelmének kézzelfogható emlékeit, a történelem és régészet legalapvetőbb módszereit, esz-közeit, akkor könnyebben esik a tetszetős elméletek csapdájába . És fordítva . Ha már a bizonytalan távoli népek, rokonok, biro-dalmak bűvöletében él, kevésbé tartja majd fontosnak falujának még látható történel-mi emlékeit, régészeti lelőhelyeinek a fel-

9

tárását, védelmét . Vegyük észre és védjük azokat az értékeket, amelyek körülöttünk, a szemünk előtt vannak .

Bízom benne tehát, hogy az alábbi írá-sok minél több csíki emberhez és Csík története iránt érdeklődő barátunkhoz el-jutnak majd, és segítenek abban, hogy tu-datosuljon mindannyiunkban, hogy ezek a kőfaragványok, templomok és felszerelése-ik történelmünk, múltunk közöttünk élő, látható, tapintható maradványai, melyeket közös felelősségünk unokáinknak minél teljesebben továbbadni . Az itt bemutatott kutatási összefoglalók valójában mind részeredmények . Noha a középkori csíki templomokra vonatkozó ismereteink so-kat szélesedtek, a majdani kutatások több esetben bővíthetik és pontosíthatják az itt megfogalmazottakat .

Nem zárhatom az előszót azon sze-mélyek felsorolása nélkül, akiknek támo-gatását, segítségét élveztem munkám során . Elsőként Mihály Zitát említem, aki a műemlékekért sokáig egyszemélyes intézményként vívta sokszor kilátástalan harcát a közömbösséggel, és akinek az első csíki templomásatást köszönhetjük . Pár éve Kosza Antal régészfelügyelő se-gíti hatékonyan munkáját és munkánkat, neki a csobotfalvi adatokat külön is meg-köszönöm . Szerencsére a műemlékvéde-lem ma már nem csak a hatóság–régészek párosra szorítkozik, hanem olyan közös munka, amelyben az előbbiek mellett a plébánosok és építészek is partnereink . Ki kell emelnem Tamás Márton csíkszentta-mási, Gergely István csíksomlyói és Bíró Lajos csíkmenasági plébános urakat, akik nem csak eltűrték, hanem a nehézségek

ellenére támogatták a régészeti kutatást . Az alább ismertetett templomásatáso-kon Tövissi Zsolt és Benczédi Sándor épí-tészekkel dolgoztunk együtt, utóbbi irá-nyításával zajló csíkmenasági helyreállítás valószínűleg a legteljesebb és legered-ményesebb ilyen jellegű munka Csíkban . Benczédi Sándornak itt is megköszönöm, hogy közöletlen felmérési rajzait rendel-kezésemre bocsátotta . A csíki faminták elemzője és az erdélyi dendrokronológiai pályázat szakmai irányítója dr . Grynaeus András volt, aki nélkül ma nem lenne ilyen jellegű kutatás Erdélyben . Kiss Lóránttól több templom kutatása során kaptunk se-gítséget, adatokat . A csíkszentkirályi fal-kutatás és felmérés látványos rajzai a ku-tatás vezetőjének Rácz Miklósnak a kezét és szakértelmét dicsérik . A közel tucatnyi egykori lelkes régészhallgató, ma kolléga segítségét megköszönve (akik sok esetben vállalták a szerény körülmények roman-tikáját), utoljára említem közvetlen mun-katársaimat: Darvas Lórántot, aki majd minden itt ismertetett kutatásban részt vett, külön is megköszönöm, hogy hasz-nálhattam közöletlen szentkirályi ásatási eredményeit; Tóth Boglárka nemcsak az első ásatások alapembere volt (ő készítette például a somlyói és szenttamási templo-mok felméréseit), hanem több tanulmá-nyunk társszerzője, illetve minden kézira-tom igényes bírálója is egyben .

Az alábbi írásokkal az idén ezeréves évfordulóját ünneplő Erdélyi Katolikus Püspökség gazdag történelme előtt is tisz-telgünk .

Botár István

2. Csíkszenttamás. A Csonkatorony délkeletről

11

magányos-e a Csonkatorony?Csíkszenttamás középkori templomának régészeti kutatása*

* Botár István – Tóth Boglárka: A csíkszenttamási Csonkatorony régészeti kutatása (2003) Csíki Székely Múzeum Évkönyve (2004 . 271–303) . Botár István: A csíkszenttamási Csonkatorony 2003 . évi régészeti kutatása . A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005 (I/37–54) .

Csíkszenttamás (románul: Tomeşti, Har-gita megye, Románia) a Csíki-medence é -sza ki szélén, az Olt forrásvidékének köze-lében fekszik . A falu egyik legfontosabb nevezetessége a Csonkatorony . A torony azonban nem önálló épület, hanem a falu középkori plébániatemplomának maradvá-nya, amely a falun kívül, attól mintegy 500 m-re, északnyugatra található . Az egykori középkori templomból ma csak a romos nyugati torony áll, ezt emlegetik a helyiek Csonkatoronyként . A középkori templo-mot a ma már a faluban álló új templom építésekor bontották le, köveit felhasznál-ták az új épülethez . A régi szentségtartó-fülke például a mai templom bejáratának oldalfalába van befalazva . A kövek egy ré-sze azonban nem került rendeltetési helyé-re, a helyi emlékezet ma is tudni véli, hogy mely házak épültek a „Csonka” köveiből .

Csíkszenttamás és a középkori templom első okleveles említése a 14 . századból is-mert, 1333 és 1334 között a pápai tizedjegy-zékben háromszor említik Lőrinc szentta-mási plébánost . A falu következő említése a 15 . század elejéről adatolt, egy 1567-es ösz -szeírásban 34 portát írtak össze, noha eze-ken kívül lehettek még további házak is .

A reformáció viharai közvetve a szent-tamási plébánia életét is befolyásolták . 1591-ből tudjuk, hogy az általános paphi-

ány miatt nem volt papja, majd 1669-ben szintén hasonló okok miatt közös papja volt a szomszédos Csíkszentdomokossal . Valószínűleg erre vezethető vissza az a ha-gyomány, amely a két falu és a két templom között szorosabb összefüggést keres . Több csíkszentdomokosi embertől hallottam, hogy az ottani templom középkori kövei (ajtókeretek, keresztelőmedence) a csík-szenttamási templomból származnak . Ez annak ismeretében, hogy a mai szentdo-mokosi templom alatt ott is rejtőznek a kö-zépkori templom alapjai, aligha valószínű feltevés, de erre majd később, a szentdomo-kosi templom ismertetésénél visszatérünk .

A Csonkatorony magányos, elkülönülő elhelyezkedése már régóta foglalkoztat-ja az embereket . Vámszer Géza, aki több csí ki templom történetével is foglalkozott, azt feltételezte, hogy Csíkszenttamás, és általában a csíki falvak eredetileg nem a medence belsejében, hanem a hegyek ma-gasabban elhelyezkedő oldalain feküdtek, és csak utólag, fokozatosan húzódtak volna be jelenlegi Olt-menti helyeikre . Elméle-tének egyik sarokköve éppen a Csonkato-rony volt, hiszen a torony a mai falutól távol, valóban a hegyek felé esik . Ennek el len őrzésére a ’30-as években régészeti szem pontból is kutatta a toronytól keletre található templom akkor még jól látható

12

mellett volt . A szántóföldekről gyűjthető kerámiatöredékek, vassalak egyértelműen mutatják, hogy a régi szenttamásiak jó ér-zékkel állapodtak meg a télen sem befagyó tó és a belőle fakadó patak mentén . A falu belterületéről ugyan még nem ismerünk korabeli leleteket, de nem kizárt, hogy az Olt mentén is éltek ekkor már emberek . Az viszont bizonyos, hogy a falu nyugati szélén, az elbontott téesz-istálló környé-kén, a patak jobb partján még korábban, az Árpád-kor derekán létezett már egy település, itt ugyanis archaikusabb közép-kori cserepek gyűjthetők . Mindkét helyről ismerünk ugyanakkor őskori, bronz- és vaskori leleteket is . Az ivóvízvezeték ásá-sakor 2007 tavaszán egyebek mellett vas-olvasztó kohó maradványa is előkerült a patak mellől . Kétség sem férhet tehát hoz-zá, hogy ez a rész mindenkor alkalmas volt a megtelepedésre . Talán e korábbi falurész emlékét őrzi az a helyi legenda, mely sze-rint a Feneketlen-tó úgy keletkezett, hogy a lopáson kapott egykori harangozó hami-san esküdve azt mondta volna: süllyedjek el, ha én loptam el! És lőn . . .

A középkori templom tehát e tele-pülés(rész?) közelében épült . A rom mel-lett keletre ma is látszik egy – valószínűleg még középkori eredetű – mélyút nyoma . A „hiányzó” Árpád-kori templom meg ugyanitt található, amint az az alábbiak-ból kiderül .

A saroktámpilléres toronynak ma csak két fala áll, a nyugati és az északi . A másik két oldalfal alját a bontáskor elhordták, így csupán levegőbe nyúló felső részük áll a felerészben leomlott csúcsíves harang-ablakok csonkjaival, ill . a déli oldalon egy délre néző lőrés nyomával . A megmaradt keleti falrészen jól látható, hogy a tornyot utólag építették az egykor álló templom-

alapfalait . Ma már nem alkalmazott, úgy-nevezett „falkövető” módszerrel végigásta a falak tetejét és így kirajzolódott előtte egy késő gótikus alaprajz . Mivel ő a korábbi, 1333-ban említett Árpád-kori templom nyomát ekkor nem találta meg, ezért azt a maitól még keletebbre, a Hargita ma-gasabb oldalára lokalizálta feltételesen . E megfontolása alapján azután több további csíki templomról, faluról azt vallotta, hogy szintén évszázadok fokozatos költözésével kerültek mai helyükre .

A szép elmélet aztán népszerűvé vált és többfelé elburjánzott, ma szinte min-den helytörténeti munka keresi és olykor meg is „találja” a falvak, templomok első, ősi helyét, valahol a távoli rengetegben . A legtöbb esetben azonban konkrét, kézzel-fogható bizonyíték nélkül . A feltételezés ugyanis alapvetően hibás . Az ismert ré-gészeti lelőhelyek többsége, a települések túlnyomó része – az őskortól a napjainkig – a medence belső, lakályos részein he-lyezkednek el . Mindenféle tudomány, kü-lönleges szaktudás nélkül, józan paraszti ésszel is könnyű belátni, hogy a magasan fekvő erdők, szűk völgyek aligha lehettek alkalmasak a megtelepedésre, hiszen a jó termőföldek, egyáltalán a lakásra al-kalmas nyílt területek éppen a medence középső, alsó részein, az Olt árteréből ki-emelkedő teraszain találhatók .

Szenttamásra visszatérve, a templom csak néhány százada áll magányosan, ere-detileg ott magasodott építtető közössége faluja felett . Terepbejárások során sikerült bizonyítani, hogy eredetileg maga Szentta-más falu is, vagy legalábbis egy része a 13–14 . század folyamán közvetlenül a temp-lomdomb aljában, a mai falutól északnyu-gatra, a Feneketlen-tónak nevezett hévíz-forrás mellett, illetve a belőle fakadó patak

13

hajó mellé . Itt kis szakaszon a hajó tető-lenyomata is megmaradt (dőlésszöge 47º), de a templomból a felszínen semmi nem látszik, csupán a ma már csak bizonytala-nul sejthető alapfalak maradtak meg .

A templom körüli terepen jól érzékel-hető az elbontott cinteremfal kör alakú vonala, belső szintje magasabb a külső felszínnél, néhol további belső épületek-re (kapuk, kápolna?) utaló terepformák is kivehetők . A Csonkatorony régészeti kutatása az itt tervezett emlékhely kiala-kításának előmunkálatai közé tartozott . Az ásatást több szempont is indokolta: a műemléktorony környezetében megelőző kutatás nélkül semmiféle munkálat nem engedélyezett, másrészt itt található a Csí-ki-medence egyetlen szabadon kutatha-tó romtemploma . Ugyanakkor a látható késő gótikus elemek és a 14 . századi írásos említés azzal kecsegtetett, hogy a 18 . szá-

zadban elbontott késő középkori alapfa-lak feltárása mellett – Csíkban első alka-lommal – a korábbi időszak maradványait is megtaláljuk . A munkálat a közösség beleegyezésével és támogatásával folyt, a kutatás – elhagyott romtemplomról lévén szó – nem zavarta a helyieket vallási éle-tük gyakorlásában . A régészeti kutatást a magyarországi Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériumának támogatásával és a Csíki Műemlékvédő Egyesület szerve-zésében Darvas Lóránt, Tóth Boglárka és e sorok írója vezette .

Az ásatás elsődleges célja az elbontott középkori templom alaprajzának tisztá-zása volt, de természetesen bíztunk abban, hogy a korábbi, Árpád-kori templom ma-radványait is megtaláljuk . A kutatás két évben folyt, 2002 . nyarán három, egymás mellett sorakozó 5x5 méteres szelvényt nyitottunk, közöttük 50 cm-es úgyneve-

3. Csíkszenttamás. A 2002-ben feltárt alapfalak és a torony viszonya (Tóth Boglárka, Rácz Miklós felvétele)

14

zett tanúfalat hagyva, a toronytól 4 méter-re, keletre a feltételezett déli falak és szen-télyzáródás felületén . Itt ugyanis alacsony, körbefutó halom jelezte azt, amit mi a falak omladékának hittünk . Utólag derült ki, hogy a halmok Vámszer Géza „ásatá-sának” a tényleges alapfalak külső oldalára dobott meddői . Mindezzel együtt, vára-kozásunknak megfelelően itt tártuk fel a templombelső déli részét, a déli hajófal ke-leti részét és a szentély déli oldalát a keleti záródással, ill . a középkori temető kis sza-kaszát a falakon kívül . A gyepréteg alatt közvetlenül jelentkeztek a visszabontott falak, amelyek külső, déli szélét bolygatta a korábbi ásatás .

Szenttamás Árpád-kori temploma

Az előbukkanó falak már az első, a to-rony felé eső szelvényben jelezték, hogy a templomnak különböző periódusaihoz tartozó részeit láthatjuk . A mintegy egy méter vastagságú alapfal ugyanis kevés habarccsal készült, vegyes kőanyagból . A falszövetben pataki görgetegkő, ande-zit és garadosi mészkő, ill . szórványosan édesvízi mészkő is előfordult . Az alapozás mélysége ingadozó: a külső járószintekhez képest –100 cm is lehetett, de a mélyebb belső járószinthez viszonyítva néhol alig –40 cm . A faltest két oldala között 30 cm-es szintkülönbség is előfordult . Kelet felé haladva egy adott ponton aztán megválto-zott a fal jellege, a falszövet egyenletesebb, jobban megépített volt, a köveket több habarccsal fogták össze . E különbség egy későbbi átépítés eredménye, mely során a

hajóhoz tartozó szentélyt elbontották, és a megtartott hajófalhoz egy új, nagyobb szentélyt építettek a hajó szélességében . A középkori déli hajófalból 3,5 m hosz-szúságú szakaszt tártunk fel . Ennek el-lenére a toronytól a falelválásig lemérve megkaptuk a hajó eredeti hosszúságát . A kiszerkesztett alaprajzon a hajó hossza te-hát: 7,8 m kívül, szélessége 6,5 m lehetett (belső méretek: 6 m, ill . 4,3 m) . Ezeket a méreteket a plébánia történetét össze-foglaló, a papok által vezetett évszázados kézirat, a Domus História is megerősítet-te . Ott ugyanis a ma már csak romként is-mert Abaffy-kúria kápolnájáról azt írták, hogy 16 lépés hosszú és 6 lépés széles volt, azaz 11,3 m, ill . 4,2 m, továbbá a temp-lom kapcsán, hogy az a kápolnánál kisebb . Az összehasonlítás biztosan nem a teljes templomra, csupán a hívek tényleges tar-tózkodási helyére, a hajóra utalhatott, hi-szen a teljes templom, mint látni fogjuk, ennél jóval nagyobb .

A hajófal külső oldalán alapozási árok nyoma nem maradt meg, ugyanis közvet-lenül a fal mellé, olykor magát az alapokat is megbontva, több sírt is ástak . Itt kell elmondanunk, hogy a középkorban a te-metők a templomok mellett helyezkedtek el . Innen jön a cintermek latin (caemeteri-um) eredetű neve is, amely temetőt jelent . A rangosabbak a középkor későbbi szá-zadaiban, a 15 . századtól már magába a templomba is temetkeztek .

A templom belsejét vastag bontási om-ladék borította . E mögött néhol 50 cm magasságig jól megmaradt a belső felmenő fal meszelt felületű vakolata . A belső leta-posott agyagos járószintek a templom bel-seje felé jelentősen süllyedtek, 1 m távon néhol még 30 cm-t is . Ennek oka éppen az említett, templombelsőbe történő te-

15

metkezések, ugyanis a sírok földje rendre megsüllyedt és ez okozta azt a mélyedést, ami minden középkori templom sajátja lehetett . Az alsó járószinteket, padlókat ugyanezek a temetkezések tüntették el .

A sárga agyagos altalajt a mélyre ásott sírok, ill . a változó felszín miatt különbö-ző mélységben, a mai felszíntől számítva –120–240 cm mélyen értük el . Középkori jelenségeknél korábbi leletek, objektumok nem kerültek elő .

Az említett eltérés a fal szövetében a régi diadalívet jelölte, azt a helyet, ahol a régi Árpád-kori szentély elbontását kö-vetően új, immár gótikus szentélyt épí-tettek . Éppen ezért a régi szentély nyo-mát csak a középkori padlók szintje alatt találtuk meg . A régi, eredeti, keskenyebb szentély alapozásig visszabontott ma-radványát a későbbi, gótikus szentélyen belül, a járószintek alatt tártuk fel . Zá-

ródása, sajnos nem teljes . A bontást kö-vető időszakban ugyanis léte is feledésbe merült és a későbbiekben emiatt egy sírt éppen rá ástak . E temetkezés (az 58 . sír) gödre teljesen átvágta az alapfalakat, de a megmaradt alapozási részlet alapján nyújtott félköríves záródás szerkeszthető meg . A felmérés szerint a következő mé-retek rekonstruálhatók: az első szentély külső hossza és szélessége a diadalívvel közel 5 m (belső hossza és szélessége 3 m körüli) . Így a korai templom teljes külső hossza 12,8 m lehetett .

A hajót ebben az időszakban valószínű-leg síkmennyezet fedte, boltozatra eddigi adataink szerint semmi jel nem mutat, míg a szentély felett olyan negyedgömb alakú boltozat lehetett, mint amilyen a homo-ródkarácsonyfalvi templomban ma is áll .

A gótikus járószintek alatti omladék-ban a diadalív környékén nagy mennyi-ségben kerültek elő igényesen készített freskó töredékei . A körömnyi freskódara-

4. Csíkszenttamás. Az Árpád-kori félköríves szentély alapozásának maradványa a gótikus

szentély belsejében

5. Csíkszenttamás. Freskótöredékekből rekonstruált arc részlete, a diadalív mellől

(Kiss Lóránt munkája)

16

bok rózsaszín, piros, bordó, fekete, kék és sárga színűek voltak és a falképet e célra készített vékony alapozási habarcsrétegre vitték fel, a részleteket vékony ecsetvonás-sal gazdagon alakítva . Néhány darabon fehér alapon vörös betűs minuszkulás szó-töredékeket (a betűk mérete 2 cm), fehér kereteléssel festett életnagyságú szeme-ket, apró részleteket (arcvonás, hajszálak, ruharedőzet, keretdísz vagy textilminta) lehetett felismerni . Eszerint többalakos, életnagyságú feliratos kép díszítette a di-adalív falait . A képeket hordozó falrészt a gótikus bővítéskor bontották el, a kép tehát még a régi templom falaira készült . A szemek megformálása, fehér keretelése, ill . a felirat betűtípusa alapján a csíkszent-mihályi, felsőboldogfalvi és a székelyder-zsi freskókkal mutat kapcsolatot . Azaz valószínűleg ugyanaz az a mester, műhely készíthette, mint az említett templomok falképeit . Ez utóbbiról, a derzsi falképre festett feliratból tudjuk, hogy 1419-ben készült, így a szenttamási is valamikor a 15 . század első felében készülhetett . Véleményünket – az erdélyi falképeket talán legjobban ismerő – Kiss Lóránt is megerősítette, neki köszönhetjük, hogy a körömnyi töredékekből értelmezhető képrészleteket mutathatunk be . A fres-kó – néhány töredék tanúsága szerint – a szentélyben is folytatódott, ám itt a ké-sőbbi átépítések miatt, kevesebb töredék került elő a visszabontott szentélyalap fe-lett . Ez a szerencsés keltezési fogódzó azt is jelenti, hogy a félköríves szentély leg-alább a 15 . század első harmadáig, feléig használatban maradt .

Szintén a régi szentély felszerelései kö-zé tartozott az a faragvány, amely kalan-dos úton került mai helyére, a falu tör-ténésze, Kurkó Pista bácsi pincéjébe . A

rejtélyes kőről Tamás Márton plébános úr mesélt, így került az ásatók látókörébe . A helyszínre érve nem kis megdöbbenéssel állapítottuk meg, hogy a pincébe beépített faragvány nem más, mint egy Árpád-kori tabernákulum, szentségtartófülke . Az egy kőből faragott, egyszerű félköríves fülke felső részét keskeny hornyolat ke-reteli, melynek tetején kiszélesedő szárú, latin kereszt áll . Oldalán jól láthatók a ma már hiányzó védőrács csapjainak nyomai . Az első templomhoz való tartozását nem csak archaikus formája, de a családi hagyo-mány is megerősíti, mely a „Csonkától” származtatja a ma szellőzőként használt faragványt . E kőfaragvány megtalálása azért is jelentős, mert ez az első ismert román stílusú tabernákulum Csíkban, és

6. Csíkszenttamás. Az Árpád-kori szentségtartófülke (Rácz Miklós rajza)

17

ritkaságnak számít egész Székelyföldön! Hasonló faragvány került elő a sófalvi templom északi falából .

A korai templom építésének idejéről nincsenek adataink, csupán annyit tu-dunk, hogy 1333-ban a pápai tizedszedők listáján a csíki templomok között szere-pel . Ez az adat és alaprajza egyértelművé teszi, hogy Árpád-kor végén itt már állt templom . Kezdeteit kis szerencsével azok a sírok keltezhették volna, melyeket nem sokkal a templom felépülte után a falakon kívül temettek . Ekkoriban ugyanis általá-nos szokás volt, hogy a halottak mellé, a szájba, vagy a kézbe „útravalónak” pénzt, úgynevezett halotti obulust tettek . Mivel pedig az Árpád-korban rendszeres időkö-zönként cserélődött a forgalomban levő pénz (mert ebből a kincstárnak tetemes haszna származott . . .) a halottak mellé he-lyezett pénz alapján, a pénzt verető király nevének segítségével jó eséllyel meg lehet határozni a temetés korát . Az ásatás során több tucat sír feltárását követően azonban rá kellett döbbenünk, hogy a derék csík-szenttamásiak nem olvasták a régészeti szakkönyveket . A későbbi századokban ugyanis egyre mélyebb és nagyobb sírgöd-röket ástak . A folyamatos temetkezéssel pedig majd minden korábbi és már elfe-ledett sírt megbolygattak, így biztosan korai sírunk kevés volt, és az azokban nyugvókat meg úti pénz nélkül engedték a túlvilágra . . .

A templom felépülésének idejét tehát nem tudjuk egyértelműen meghatározni . Az azonban valószínűnek tűnik, hogy a lenti patak mentén elterülő egykori falu nem sokáig élt templom nélkül, és az itt gyűjtött cserepek bizony az Árpád-kor derekáról származnak .

a szenttamási gótikus templom

Korábban már láttuk, az Árpád-kori templom szentély a 15 . század első fele kö-rül még állt . Ettől a szentélytől keletre ta-lálható az a sír, amelynek karbonizotópos, úgynevezett C14-es vizsgálata 1420–1450 közötti keltezést adott . Erre a sírra épült rá az új gótikus szentély, ami tehát csak a temetkezést követően épülhetett, vél-hetően a 15 . század második felében . Az építkezés felső időhatárát talán a harang 1495-ös keltezése adja meg . A harangot ugyanis nagy valószínűséggel akkor ren-delték meg, amikor a gótikus átépítések – a tornyot is ideértve – befejeződtek .

Az átépítés során a félköríves szentélyt a diadalívig visszabontották és új, jóval hosz-szabb szentélyt építettek . Az új szentély a nyolcszög három oldalával záruló, két boltszakaszos alaprajzú volt, külső hossza 10,6 m, szélessége a hajóval egyezően 6,5 m volt (belső méretek: 9,6 m ill . 4,3 m) . A bővítéssel a templom hossza másfélszer na-gyobb lett (18,4 m), az új szentély ugyanis hosszabb lett a hajónál . A szentély fala 1 m vastag volt és a külső korabeli járószin-tekhez képest –70 cm mélyre alapozták, alapfalát sok habarccsal rakták .

Az új szentély falát a déli oldalon és a szentély záródásában támpillérek erő-sítették . Erre azért volt szükség, hogy a szentély boltozatának terhét ne csak az oldalfalak hordozzák . Annál is inkább, mert a szentély boltozata nagyon vaskos kőbordákból készült . Erre egy kőből fa-ragott, úgynevezett körtetagos boltozati borda utal, amit a bontási omladékban találtunk . Ez alapján biztosnak tartható, hogy a szentély nem csak hosszabb, de jó-

18

val magasabb is volt, mint a hajó . A borda profilja egyezik a szomszédos karcfalvi templom boltozati bordáinak méreteivel . A két templom nem csak ebben hasonlít, a művészettörténészek már régebb fel-hívták a figyelmet a csíkszenttamási és a karcfalvi szentségtartófülkék hasonlósá-gára . Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a két templomon ugyanaz az építőmester és kőfaragó műhely dolgozott .

Az előkerült üvegtöredékek alapján a déli szentélyfalon kerek ólomkeretbe fog-lalt ablakszemes ablakok voltak (az ab-lakszemek átmérője 10 cm) . Az ablakok keretkövei, osztói és mérművei az ásatás során nem kerültek elő, de feltehetően ezek is hasonlíthattak a karcfalvi szentély gótikus ablakainak faragott kőelemeire .

A szentélynek eredetileg agyagpadlója volt, ezt később homokos feltöltéssel fed-

ték, majd erre habarcságyba rakott tégla-padlót fektettek . A homokban két 1430 és 1437 között Zsigmond által vert pénzt, úgynevezett quartingot találtunk . Az ér-mék csak szórványként kerülhettek a ré-tegbe, ugyanis az őket fedő habarcságy a feltárt felületen teljesen sértetlen volt, a ké-szítést követően tehát már nem temetkez-tek ide . Emiatt a felső téglapadló középkori volta erősen kétséges, valószínű, hogy egy későbbi, 17 . századi (?) javításkor készült . A templom lebontását megelőzően a pad-lótéglákat felszedték és elvitték, mi már csak a többé-kevésbé sértetlen habarcs-ágyat és rajta a téglák (hűlt) helyét találtuk meg . A déli kapuval még ennyi szerencsénk sem volt . A templomba ugyanis bizonyára nem csak nyugatról, hanem délről is be le-hetett járni, de a hajófal feltárt szakaszán a déli bejárat helye nem került elő, a szentély

7. Csíkszenttamás. A régészeti ásatások összesítő felmérése (Tóth Boglárka, Botár István rajza)

19

falát meg nem volt szokás kapunyílással áttörni .

A gótikus szentély felszerelései közé tar-tozott a szentségtartófülke is, amelyet ke-gyeletből a templom lebontásakor elvittek és a mai templomban jól látható helyen, a be-járat falában helyeztek el . A szentély keleti felében épült fel a kőből falazott oltárasztal . Ezen foglalt helyet az a szárnyasoltár, mely-ről két későbbi forrás is megemlékezik .

Az oltár központi alakja, a kisded Jé-zust karján tartó Madonna a legszebb és a legkorábbi, fából készül csíki szobrok közé tartozik, legalább egy évszázaddal korábbi a csíksomlyói Madonnánál .

A szentélyt belülről, legalább részben, festés borította . Ez a falkép azonban a megtalált piciny töredékek alapján is biz-tosan elkülöníthető a románkori szentély festésétől .

Az építkezés utolsó szakaszában épít-hették a templom nyugati oromfalához a

négyszintes, saroktámpilléres, csúcsíves harangablakokkal ellátott tornyot . A to-rony keleti falán ma is látszik a hajó régi

8. Csíkszenttamás. A gótikus szentségtartófülke a mai templom portikuszában

9. Csíkszenttamás. A gótikus szentségtartófülke (Tóth Boglárka rajza)

10. Csíkszenttamás. A középkori oltár gótikus Madonnája

20

fedélszékének ferde lenyomata . A tornyot a 15 . század vége előtt befejezték, legaláb-bis erre utal 1495-ös évszámmal ellátott, Brassóban öntött harangja (felirata: Anno Domini MCCCCLXXXXV Jar) . Ez azért fontos, mert éppen az utóbbi években de-rült fény arra, hogy több, korábban közép-korinak tartott csíki harangtorony valójá-ban a 17–18 . században épült (ld . erről a dendrokronológiáról szóló írást) . A Cson-katorony esetében azonban kevéssé való-színű, hogy akkor építették volna, amikor misézésre már alig használták, azaz itt va-lóban középkori toronnyal van dolgunk .

Az átépítést az erős igazságérzetű utó-dok szívesen magyarázzák azzal, hogy a bő-vítésre a megnövekedett népesség miatt volt szükség . A gótikus bővítés azonban minden bizonnyal szorosabb összefüggésben áll a Lázár-családdal, mint a szenttamási hívek számával, noha erre utaló konkrét ada-tunk nincs . A gyakran királybíróságot vi-selő, kiterjedt kapcsolatokkal, birtokokkal

rendelkező család a plébánia legfontosabb patrónusa lehetett . Feltehetően a család előkelőinek reprezentációs igénye sürgette és anyagi támogatása tette lehetővé a nagy gótikus szentély megépítését . A bővítéssel ugyanis nem a köznép számára fenntar-tott hajót, hanem az előkelők ülőhelyeinek helyet adó szentélyt nagyobbították meg . Csíkban a 17 . századtól vannak adataink arról Csíkkozmás (és Csíkszentgyörgy) esetében, hogy a „nagy oltár előtt valló he-lyek (statusok) és apróbb székek senkinek nem örököse a kőpárkányig, hanem rendelte-tett a főrendeknek, és azon kívül a megyebeli becsületes embereknek, megyebíráknak, és vendégeknek, hogy ott álljanak”. E gyakor-latot valószínűsíthetjük a csíkszenttamási templom esetében is .

A gótikus átalakítások idején a temp-lom köré magas védőfalat emeltek . Ennek nyomait a helyszínen még ma is érzékel-hetjük, magasságáról a Domus Historia őr-zött meg adatokat . A latin nyelvű bejegy-zés szerint 4 öl, azaz közel 8 méter magas volt, méltó társa a szomszédos karcfalvi erődítménynek . A nagyjából kör alakú vé-dőfal 40 m átmérőjű volt, a templom en-nek északi felében helyezkedett el .

A védőfal építésének korát több megfi-gyelés alapján lehetett megállapítani . A fal belső oldalán egy osszáriumot, csontházat építettek, amelybe feltevésünk szerint a gótikus szentély alapozásakor bolygatott és összegyűjtött csontokat helyezték el . A csontok között ugyanis hasonló freskótö-redékeket találtunk, mint amilyeneket a régi szentély bontásakor vertek le a falak-ról (lásd a fentebb leírtakat) . Azaz a cson-tok akkor, vagy nem sokkal azt követően kerültek ide, amikor a gótikus átépítés zaj-lott . A megfigyelések szerint egy további, a védőfalon kívüli sír gödre vágta a fal építési

11. Csíkszenttamás. A templom építési periódusai a feltárt és álló falak alapján

(Tóth Boglárka rajza)

21

rétegét és benne egy 15 . század eleji len-gyel veret került elő . A fal tehát a sírokból előkerült pénzek alapján nagy valószínű-séggel valamikor 1434–1530 között épült . További kutatást igényel annak a kideríté-se, hogy Csík két igazi védőfallal kerített temploma miért egymás szomszédságá-ban, Karcfalván és Szenttamáson épült . Noha ma még erre vonatkozó konkrét ada-taink nincsenek, bizonyára nem hagyható figyelmen kívül a két faluban birtokos Lá-zár-család szerepe .

Ugyanitt kell eloszlatnunk egy tévhitet . A szakirodalomban több helyen olvashat-juk, hogy a cintermen, a felszentelt teme-tőn kívül csak kereszteletlen gyermekeket vagy csak súlyos bűnösöket temettek el . Az itt feltárt sírok között azonban jó néhány olyan is volt, amely nem sorolható a fenti kategóriákba (fiatal lányok, asszonyok), így arra kell gondolnunk, hogy a szükség már akkor is törvényt bontott és a belső temető zsúfoltsága miatt kényszerültek arra, hogy a falakon kívül is temetkezzenek .

A Lázárok itteni ágának 17 . század eleji kihalásával a templom sorsa is rosszra for-dult . A távolság miatt a használata nehéz-kessé vált . Ennek áthidalására egy ideig az Abaffy-kúriában tartottak miséket, majd új templom építése mellett döntöttek .

Csíkszenttamás 1675-ös falutörvényé-ben még említik a templom és az odave-zető út javítását: „az templomba járó min-denik utcákat megcsinálják […] kik közel laknak két annyit, akik távol valók felire […] Az szentegyház fiai az templomba való üléseket meglátogassák, tisztítsák, moso-gattassák, gyertyákra gondot viseljenek”. A Domus Historia egy bejegyzése szerint a 18 . században már csak évente négy alka-

lommal tartottak itt miséket . Szebelébi Bertalan végrendeletében 1707-ben már „az csíki szegény romlott templomok” között említi . A templomot 1731-ben már elha-gyottként, a kerítőfalakt romosként írják le: „Templum ex lapidibus erectum […] sed ferme desolatum. […] Coemeterium lapide-um ruinatum.” A Domus Historia szerint a templom 1760-ban még állt, a torony si-sakja még jó állapotban volt, akárcsak a két harang . Az épületben még két oltár állt, és a szentségtartófülke mellett a felszerelés egy részét is itt őrizték, ekkor még itt állt a középkori Mária-szobor is . Orgonája, kriptája nem volt . Évente ekkoriban csak négy alkalommal tartottak misét benne: Szent Tamás ünnepén, ill . Karácsonykor, Húsvétkor és Pünkösdkor . A falakon a régi falképeket, régiségük miatt már nem ismerték fel .

Az elhagyott templomot az új templom emelésekor – 1776-ban – a torony kivéte-lével lebontották, és köveit az új istenhá-zába építették be

A megmaradt romokat a falu elhord-ta, az alapfalakat fű nőtte be . A templom köré valamikor a 18 . század után kezdtek temetkezni az új katolikus temető hasz-nálatától eltiltott görög katolikusok, in-nen származik a terület mai „oláh temető” elnevezése .

A védőfal a 19 . század végén még leg-alább részben állhatott, ugyanis Vitos Mózes még várkastély vagy erődítvény nyomait jelzi innen . A 20 . század elején a templom alaprajzát már csak sejteni lehe-tett, Keöpeczi Sebestyén József szerint a szentély közepén nagyobbacska halom utalt a beomlott boltozatra, és a sekrestye alapja is kivehető volt .

12. Csíkszentkirály. A templom és a torony nyugatról

23

minden tíz falu építsen egy templomot!Csíkszentkirály rejtőzködő középkori temploma*

* Botár István – Rácz Miklós – Tóth Boglárka: A csíkszentkirályi plébániatemplom kutatása (2002) Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából . Új sorozat . Kolozsvár, II (XII .), 133–142 .

Csíkszentkirály (románul: Sâncrăieni, Har-gita megye, Románia) a Csíki-medence kö-zépső részén, az Olt két partján, a Zsögö-di-szoros alatt kiszélesedő Alcsíki-medence északi részén fekszik . A falu elhelyezkedése nagyon kedvező, területén több borvízfor-rás fakad, határában erdő, kőbánya, ártéri ligetek, ezek felett árvízmentes szántók, ka-szálók találhatók .

Határát a neolitikumtól lakják, Csík régészeti lelőhelyekben és leletekben egyik leggazdagabb települése .

A falu határában a középkori lakottság már a 10–11 . századtól igazolható (Ka-rimósarka, Őrház, Borvízgyár stb .) . Úgy tűnik, a honfoglaláskor, vagy nem sokkal utána a magyarság már megszállta a falu területét . Ebben szerepe lehetett a Zsögö-di-szoros védelmének, több szerző szerint a környéken sűrűsödő kora Árpád-kori le-letek azzal függnek össze, hogy már a leg-korábbi időszakban fontos volt a zsögödi átjáró felügyelete . Egyértelműen keltezett leletek hiányában azonban ma még nem eldönthető, hogy ez a megszállás a kelet-ről beköltöző honfoglalókkal (akik a be-senyőktől védték volna így hátukat), vagy egy későbbi betelepüléssel, és határvéde-lemmel hozható-e összefüggésbe .

A mai falu nagy valószínűséggel több középkori település egyesüléséből alakult ki . Azaz itt is gyanítható, hogy – miként

Szent István törvényeiből ismerjük – való-ban több település épített magának közös templomot . A ma tízesként ismert kisebb települési egységek ma is jól elkülönülnek egymástól (Szentkirály, Kencseszeg, Pok-londfalva) . Mivel a falu mai területéről is-mert Árpád-kori lelőhelyek a templomtól kissé távolabb helyezkednek le, de szinte körülveszik azt, elképzelhetőnek tűnik, hogy a templom utólag épült a már meglé-vő települések közé, és csak utólag alakult ki körülötte falu . Ma még nem egészen világos az a folyamat ahogyan ez az össze-olvadás végbement, de e korai szórt tele-pülési hálózat nyomát jól mutatja, hogy a „tízesek” közül Poklandfalva (Pokland ff al-wa) önálló településként is szerepelt a kö-zépkori forrásokban . Tiva tízes nevében talán szintén egy korábbi falunév rejtőzik .

A falu és a templom első említése a pá pai tizedjegyzékben található, amikor is Pál nevű papja 1333-ban 4, illetve 10 báni dénárt, 1334-ben pedig 2 garast fi -zetett . Kétszáz éves hallgatást követően 1539-től vannak újra adataink a faluról, de az oklevelek – két összeírás kivételével – kizárólag az Andrássyak birtokügye-ivel kapcsolatosak, akik a későbbiekben az egész falut megszerezték . Az 1567 . évi összeírásban a 25 dénáros adólistán Zent Kijralij 23 adóegységgel szerepel, majd 1569 körül a főemberek és lófők összeírá-

24

sában 29 főt írnak össze a faluból . Az írott adatok tehát nem igazítanak el minket azt illetően, hogy mikor épült a templom és hogyan alakult a története .

A csíkszentkirályi plébániatemplom az Olt jobb partján, az ártér szélén áll . Az épületet támpillérekkel erősített, cseréppel fedett, vakolt kő cinteremfal veszi körül, amelyen északnyugat illetve délnyugat fe-lől egy-egy, boltozott kapuépítménnyel el-látott bejárat nyílik, felirata szerint 1692-ben már állt . A cinteremfal a déli oldalon hiányzik, ugyanis a későbbiekben ide épí-tett plébánia-épület miatt elbontották ezt a részét .

A templom mai állapotában meglehe-tősen jellegtelen épület, mivel a folyama-tos átalakítások során, Orbán Balázst idézve „kivetkőztették eredeti alakjából” . A középkori jegyeket alig mutató épület keletelt, hajója és szentélye azonos széles-ségű . A ma látható csatlakozó épületré-szek – déli portikusz, karzatfeljáró, északi kápolna és sekrestye – jól láthatóan mind az újabb korok alkotásai, akárcsak a nyolc-szög három oldalával záródó, támpillérek

és lábazati párkány nélküli szentélyrész . Ma csupán a hajó és a torony vízvetős nyu-gati saroktámpillérei jelzik, hogy legalább részben középkori épülettel van dolgunk . Itt, a toronyban található az 1562-ben öntött harang és szintén a toronyaljban látható az egyetlen helyén maradt kö-zépkori, félköríves záródású, hengertagos kőkeretes kapu is, amely eredetileg a hajó nyugati bejárata volt .

A régi templom tartozékai közül csupán a gótikus formát mutató kő keresztelőme-dence maradt az épületben, illetve egy, a 15 . század végére keltezett, sérült-kopott Szűz Mária-szobor, amelyet a Csíki Székely Mú-zeumban őriznek . A 19 . században a temp-lomnak voltak további középkori elemei is, amelyeket Orbán Balázs még megörökít-hetett: „átszelt lóherívvel záródó oldalkapu-ja, mely felett ezen csonkított felirat van be-vésve »HOC+OPUS+FECIT+MAGIS«.”

13. Csíkszentkirály. A templom és a cinterem alaprajza (Rácz Miklós rajza)

14. Csíkszentkirály. A templom nyugati kapuja

25

Ez a feliratos kapu 1904-ben, amikor „a ré-gi szűk bejárat megnagyobbítatott” nyom- talanul eltűnt . Keöpeczi József fél évszá-zaddal később a szentélynél rögzített to-vábbi középkori maradványokat „hosszú, polygon záródású apsisa, s ennek záródásá-ban a későgót bordák- részben ezek helyei- valamint a […] támpillérfedőlapok […]” Ez a megfigyelés, mint látni fogjuk, valószí-nűleg tévedésen alapul .

A későbbi szerzők szentkirályi temp-lommal foglalkozó munkáiban jórészt a felsorolt emlékeket idézik, majd a faragvá-nyok sorát Banner Zoltán egészítette ki a plébánia udvarán talált további félköríves, hengertagos kapu töredékével, amelyet a kutatás során újra azonosítani és doku-mentálni tudtunk .

A templomról szóló adatokat Léstyán Ferenc összegezte legutóbb, ismereteinket

15. Csíkszentkirály. A középkori oltár Madonnája (Nagy Gyöngyvér felvétele)

17. Csíkszentkirály. Az eltűnt déli kapu falirata Orbán Balázs nyomán

16. Csíkszentkirály. A keresztelőmedence (Rácz Miklós rajza)

26

több új adattal egészítve ki . Tőle tudjuk, hogy a déli kapu kőkereteit a portikusz építésekor távolították el, és azt is, hogy a plébánia falában további faragványok rej-tőznek . A Domus Historia adataira építve ő cáfolta meg Keöpeczi fenti megfigyelése-it . A kéziratos bejegyzésekből ugyanis ki-derül, hogy a templomhajót, a szentélyt és tornyot 1759-ben nagyobbították meg mai formájára: „Anno 1759 die [ . . .] Februarii nemes Csík-Szent-Király Megyéje akarván templomát nagyobbítani, boltoztatni és kő-korussal díszessé tenni, [...] ugy hogy említett Fogarasi György Uram tartozzék a Sanctu-ariumat, hat ölni hosszusagra venni elébbéni templom korusának szélességéhez képest; a mostani toronynak magasságat másfél öllel felyebb emelni, és egészen bolt alá venni, ren-des korussal díszessé tenni, oly moddal, hogy a nemes Megye csak is székek iránt azon templomban szükölködjék, megcserepezvén az elébb említett templomat, azon templom végibe lévő tornyot harmadfél öllel megma-gasztalni, illendő ablakokkal elkészíteni.” A mai, 18 . században épített szentély záró-dásában tehát nem nagyon lehetnek góti-kus bordák nyomai . Ezután került sor a templom beboltozására is, amely 1773-ra készült el . 1790-ben épült a barokk elő-csarnok, majd 1900-ban az északi oldal-kápolna .

A templom építéstörténetét a Domus Historia további adataival egészíthet-jük ki . 1869-ben az északkeleti oldal a párkány 18 öl hosszan, a sekrestye fö-démét is fenyegetve, meghasadt . A régi templomról úgy tudták, hogy „kezdetben négyszög alakú volt, ivezet s cserép fede-mény nélküli, miből ősrégi eredetére lehet következtetni” . Amennyiben ez valós száj-hagyományon alapuló feljegyzés lenne, akkor arra lehetne következtetni, hogy a

régi templom szentélye egyenes záródású lehetett . A feltevés ellen szól ugyanakkor az, hogy a 19 . században esetleg még em-lékezhettek a korábbi, gótikus épületre, de az azt megelőző Árpád-kori épületre aligha . Hacsak egy korabeli padlójavítás során nem találták meg az elbontott leg-korábbi falakat, amint erre másutt már volt példa… 1857–1859 között készült a szószék, 1867-ben az új plébánia kőből, és 1859–1869 között az orgona . 1870-ben a templom padlóját kővel fedték . Ek-kor egy vihar „a vén korusba feljáró folyosó tetőzetét keményen megrongálta”. 1871-ben a megrongált párkányzatot, majd 1872-ben a „merőben széttmálott szarvazatot” javították . 1881-ben a korhadt harangszé-ket cserélték ki, 1894-ben a templomto-rony cserepezését Gegesi Mózes javította, 1901-ben készült az új északi kápolna . Ennek alapozása során nagy mennyiség-ben találtak sírokat . Innen tudjuk, amit egyébként minden középkori templom esetében valószínűsíteni lehet, hogy a fa-lak körül többrétegű, zsúfolt temetővel kell számolni . 1904-ben új padok készül-tek és a régi, szűk bejáratot megnagyob-bították . Ekkor bonthatták el az Orbán Balázs által még megörökített feliratos kaput . Félő, hogy Csík egyetlen, közép-kori mesterre utaló, feliratos kőfaragvá-nya valamely közeli ház alapjába került .

Röviden így foglalhatók össze a 2002 előtti, templomra vonatkozó ismeretek . Azt tudtuk tehát, hogy volt egy bizonyára még Árpád-korban emelt templom, amely-ből csupán egy kapu maradt (ld . nyugati kapu, 1333-as említés) . Ezt az épületet a gótikus periódusban legalább részben átalakították (déli kapu, harang), hogy a 18 . századtól kisebb-nagyobb megszakí-tásokkal folyamatosan dolgozzanak rajta .

27

A munkálatok eredményeként a középko-ri épület részei közül csak a nyugati kapu látható eredeti helyén .

A templomon 2002-ben átfogó külső ta-tarozási munkálatok kezdődtek, a műem-lékvédelmi szakhatóság tudta és engedélye nélkül . A cél az volt, hogy a Szent István-napi búcsúra a munkálatokat befejezzék, így azzal sem törődtek, hogy az Erdélyi Liturgikus és Egyháztörténeti Bizottság kezdeményezésére és finanszírozásában előzetesen külső és belső szondázó falkuta-tás is történt, amelyet Kiss Lóránd végzett el . Jelentése szerint a hajófal 14 . századi, külső nyugati és déli oldalán a vakolat alatt középkori freskó technikával készült fal-képtöredékek lappanganak, amelyek még a torony felépülte előtt készültek . A közép-kori vakolat, helyenként égésnyomokkal, a belső falakon ugyancsak azonosítható volt .

Ugyanekkor a portikusztól keletre egy be-falazott csúcsíves, kora gótikus ablak ke-rült elő . A falképkutató javasolta, hogy a középkori vakolatrétegek és falfestmények megőrzése érdekében a hajó déli és nyugati oldalán, s az ablak kibontása esetén az ab-lakbélleten a régi vakolatot tartsák meg, a szükséges javításokat pedig cement nélküli mész és homok vakolóhabarccsal végezzék el . Ez az őseink által alkalmazott és bevált eljárást (évszázados meszes vakolataink, ha kopottan is, de állnak!) a modern kor nem szereti . Cementtel könnyebb, gyor-sabb dolgozni, az már keveseket érdekel, hogy míg a meszes vakolaton keresztül a fal tud „szuszogni”, addig a cement leszi-geteli azt, így a szellőzéstől elzárt falból a víz nem párolgással, hanem a vakolattal együtt távozik, és esetenként magával viszi a félévezredes falképet is .

18. Csíkszentkirály. A templom déli homlokzata a kutatás megkezdésekor

28

Egy mostani, múló ünnep azonban ez esetben is fontosabbnak bizonyult, mint az ősöktől örökölt kézzelfogható múlt, így Kiss Lóránt észrevételei ellenére a meg-előző kutatás és felügyelet nélküli „hely-reállítás” tovább folytatódott, és mire mi a munkálatokról 2002 júliusának köze-pén, véletlenül tudomást szereztünk, ad-digra a templom falainak jelentős részét már megbolygatták . Helyszínre érkezé-sünkkor a szentély, a sekrestye és a ká-polna falait már „jó cementes vakolattal” újravakolták, a torony, a templomhajó, az előcsarnok és a padlásfeljáró falairól a régi vakolatrétegek nagy részét már eltávolítot-ták . A templom északi falára és a déli fal előcsarnoktól keletre eső szakaszára már a cementes fröcskölés is felkerült . Még meg-figyelhető, eredeti vakolt felületek voltak a

hajó nyugati falán a toronytól délre és az előcsarnok oromfalán .

Mivel hamar felmérhető volt, hogy a részben középkori vakolat leverése fontos részleteket hozott napvilágra és sok továb-bit veszélyeztet a szakszerűtlen beavatko-zás, halaszthatatlan volt a leglényegesebb jelenségek legalább alapvető dokumentá-lása . Így a csíkszenttamási Csonkatorony éppen folyó ásatásáról Tóth Boglárka ré-gészfelügyelő és Rácz Miklós budapesti régész-építész munkatelepet váltott és a csíkszentkirályi templomnál kezdett el dolgozni, míg e sorok írója rendszeres in-gázással igyekezett itt is, ott is jelen lenni . Az itt közölt megfigyelések jelentős része e két kolléga munkájának az eredménye . Jelenlétünk, finoman szólva, nem örven-dett túlzott népszerűségnek, de önkénte-

19. Csíkszentkirály. A déli hajófal kutatásának összegző felmérése (Rácz Miklós rajza)

29

sen végzett munkánkért kárpótolt minket az állványokon velünk dolgozó munkások segítőkészsége és őszinte érdeklődése .

A következőkben a helyszínen tett meg-figyeléseket mutatom be . A cementes va-kolattal már elfedett falszakaszok eleve kiestek a kutatásból, eredeti falszöveteket csak a déli falon és a délnyugati sarokban dokumentálhattunk . A toronytól délre eső nyugati falon, a toronytól délre eső sarkon, a legrégebbi, legalsó világosbarna vakolat megszakadt . Itt a falszövetben egyértelmű függőleges elválás volt (eltérő habarcs, re-pedés), ami arra utalt, hogy a sarkot egy-kor visszabontották és immár támpillérrel együtt építették újra . Volt tehát a temp-lomnak egy támpillérek nélküli periódusa . Az utólag épített támpillért fedő vakolat-réteg viszont befutott a toronytest mögé is . A torony tehát már a saroktámpillérrel ellátott épület, vakolt-meszelt nyugati fala mellé épült utólagosan, ezért takarja a va-kolt falfelületeket! Ezen a vakolatrétegen valamilyen festés is volt, amelyről mi már csak a munkások elmondása alapján sze-reztünk tudomást .

A templomhajó déli falán a vakolat csak a saroktámpillér mellett és a fal felső részén maradt meg . A „meztelen” falfelü-leten jól el lehetett különíteni a mai nagy ablakokhoz tartozó magasított falazatot, s az ennél korábbi, barnás habarcsú, a ba-rokk ablakokkal utólag nagy felületen át-tört középkori falrészt .

A mostani ablakok kialakításakor fel-számolták a középkori alacsonyabb – és minden bizonnyal keskenyebb – ablako-kat, de ezek közül egynek faragott szárkö-vei még eredeti helyükön maradtak, míg egy további ablak részeit egy későbbi ab-lak kávájába falazták be .

A templom mai magassága későbbi ráépí-tés során alakult ki . A korábbi alacsonyabb falazat falkoronája, azaz eredeti magassága is észlelhető volt, és ez kirajzolódott a déli bejárattól keletre, illetve a hajó északnyugati sarkán a cementtel már befröcskölt falakon is . Az idetartozó egykori párkány kis szaka-sza a déli bejárat, a portikusz padlásterében sértetlenül maradt meg . A portikusz ugyanis a templom magasítása előtt épült, így a por-tikusz tetejének csúcsa kissé takarta a még eredeti helyén lévő párkányt . A vakolatból és téglákból kialakított kidomborodó párkány félkör keresztmetszetű volt . A későbbi ma-gasításkor a párkányt levésték és csak az a kis szakasz maradt meg, amit a portikusz padlá-sa a későbbi korok átalakításaitól megvédett .

A déli falon, a korábbi falazatban, két sor-ban építési gerendafészkeket figyelhettünk meg . Nyugat felől a második gerendafészek-ben famaradványt is találtunk, amelyből mintát vettünk . Megfigyelésünk szerint fia-tal nyírfát használtak fel tartógerendaként . A fal rakásakor egy-egy vastagabb husángot falaztak be, és erre fektették a következő szint rakásához szükséges deszkákat, amin a kőművesek álltak . Ezt szükség estén szin-tenként megismételték . Az állvány kilógó részeit a munkálatok befejezésekor lefűré-szelték és bevakolták . A fa utólag elkorhadt az idők során, de a vakolatban megőrződtek a vízszintesen elhelyezkedő kerek lyukak .

A gerendafészkek sora a portikusztól keletre is folytatódik, de itt a középkori fal egy szabálytalan függőleges elválással meg-szakadt . Ez annak a bővítésnek a nyoma, amelyről a fent idézett Domus Historia hírt adott . A régi, valószínűleg keskenyebb szentélyt – amelynek itt lehetett a diadal-íve – 1759-ben elbontották, és a hajóhoz azonos szélességű új szentélyt építettek .

30

A középkori falszakaszon a déli bejá-ró és az új szentély között egy középkori, csúcsíves ablak volt befalazva . Ennek alja közel egy méterrel alacsonyabban he-lyezkedett el, mint a bejárattól nyugatra azonosított ablak alja, így valószínűsíteni lehetett, hogy nem ugyanahhoz az építési korszakhoz tartozik . Ráadásul úgy tűnt, hogy jóval keskenyebb is, mint az ismert csíki későgótikus ablakok, így kibontot-tuk abban a reményben, hogy itt sikerül

elsőként egy korai gótikus ablakot be-mutatni . Az ablak béllete kívülről téglá-val volt befalazva, mögötte kissé sérülten megmaradt az eredeti mérmű is . A keret szélén fatiplis szegek csonkjai maradtak meg, ami arra utal, hogy az ablakba utó-lag egy nyílászáró-szerkezetet illesztettek . Azaz úgy tűnik még az 1759-es átalakítás előtt (amikor a mai ablakokat kialakítot-ták) a középkori ablakokat már részben átalakították . Ma ez az egyetlen látható, ilyen formájú, 14 . századi ablak az egész Csíki-medencében, holott kortársai való-színű több középkori templom vakolata alatt megtalálhatók . Egy hasonló megfor-málású ablak a csíkmenasági templomban található, de az szerencsétlenebbül járt . A csíkmenasági déli melléképület, az úgyne-vezett újfalvi rész építésekor a déli falat és vele az ablak alsó részét is elbontották és ma csak felső íve látható a déli belső kar-zatról (erről részletesen a menasági temp-lom bemutatásakor) .

Az 1759-es átépítéskor a korábbi szen-tély ablakainak faragott köveit falazóanyag-ként újra felhasználták . Így kerülhetett egy egyszerű kőkeretes nyílás – feltehetőleg ablak töredéke – a középkori párkány fe-letti új falba .

A déli hajó középkori, alsó falszakaszán további értékes kőfaragványok voltak . A templomon dolgozó munkások hívták fel figyelmünket egy kőfaragvány-töredékre, mely a vakolatleverés során tört le a déli homlokzatról . A portikusztól nyugatra a déli hajófalon körülbelül 80 cm magasság-ban egymás felett két beépített faragott kő volt látható, melyekről légkalapáccsal ver-ték le a falsíkból kiemelkedő részeket . A munkások éberségének és jószándékának köszönhető, hogy felhívták a figyelmün-ket a már megcsonkolt faragványra és az

20. Csíkszentkirály. A kibontott gótikus ablak(Rácz Miklós rajza)

31

általuk félretett töredéket is átadták . Mi-vel a levert vakolat omladékát még nem szállították el a fal mellől, azt átvizsgálva további három nagyobb töredéket tud-tunk összegyűjteni . Ezeket összeillesztve két kőből álló, alakos domborművet lehe-tett rekonstruálni . A felső kövön egy kerek megfaragott arc volt látható, melyen a szá-jat és szemet bevéséssel jelezték . Az alsó kövön, a fejhez képest aránytalanul kisebb emberi test ismerhető fel, redőzött, dere-kánál övvel összefogott ruhában . A kövek megmunkálásának minősége és az alakok arányai alapján arra gyanakszunk, hogy a fej és a test a falbaépítés során került egy-

más mellé, és eredetileg nem tartozhattak össze . A légkalapács azonban nem volt ér- zékeny a domborművek stílusbeli eltéré-seire, így kortól, rangtól függetlenül le-gyalulta őket . Kérdés, hogy eredetileg hol lehettek elhelyezve . Lehetséges, hogy épü-letdíszítő elemek, vagy sírkövek voltak, bár az alakos sírkövek meglehetősen ritkák az Árpád-korban . Az alsó részhez hasonló, bár kisebb és igénytelenebb faragványt ismerünk a közeli csíkdelnei Szent János-templom egyik gótikus támpillérén is . Oda biztosan az Árpád-kori templom el-bontása után került . Az arcnak formailag nagyon jó, de térben nagyon távoli párhu-zamai a veleméri (Zala megye, Magyaror-szág) templom párkányán látható fejek .

A kőfaragványok annyira megsérültek, hogy restaurálásukra, illetve állapotuk meg-

21. Csíkszentkirály. A déli hajófalról levert alakos szobortöredékek

22. Csíkszentkirály. A padlástérben látható régi fedélszékek kiszerkesztett felmérése

(Rácz Miklós rajza)

32

őrzésére a folyó kivitelezés során nem volt esély . A két követ ezért felmérésük után kivéstük a falból és a Csíki Székely Mú-zeumba szállítottuk, majd utóbb Budapes-ten restauráltattuk .

A fenti megfigyelések arra sarkalltak minket, hogy szétnézzünk a templom to-vábbi, a tatarozási munkálatok által nem érintett részein is, ahol számos érdekes részletet rögzíthettünk .

A templom padlásterében megtaláltuk a templom alacsonyabb, középkori, utóbb visszabontott nyugati oromfalának marad-ványait . A torony eredeti, szürke, kidombo-rodó, váltakozó osztású kvádermintázatot utánzó vakolata ehhez a korábbi, alacso-nyabb tetőhöz illeszkedik . A falazatban

azonban egy további falelválás is megfigyel-hető . Az elválás alatti és feletti falazóhabarcs következetesen eltér egymástól . Felmérve és felszerkesztve az alacsonyabb falelválás vo-nalát, egy kisebb hajlásszögű, de a lenyoma-tában megőrződött későbbi tetővel azonos párkánymagasságú tetőt kapunk . A pad-lástérben tehát nem csak a gótikus, hanem az azt megelőző tető nyoma is megmaradt a nyugati oromfalon . A mai fedélszék évre pontosan keltezhető, tudniillik a templom fedélszékének kötőgerendáin két, a Domus Historia által is feljegyzett fedélszékcserére utaló feliratot találtunk: egyiken a „Épült 1872ben Gegesi Mojzes és Orbán József ál-tal” vésett felirat, egy másikon „1872 Gegesi Mojzes” ceruzás felirat olvasható .

23. Csíkszentkirály. Régi tetők nyomai a padláson

33

Az eddigiekből kiderült, hogy a torony akkor épült, amikor a templom már át-esett a gótikus bővítésen . A templom nyu-gati saroktámpilléreit fedő késő gótikus vakolatréteg ugyanis a toronytest mögött folytatódik, azaz a torony ekkor még nem állhatott . Azt is tudjuk az írott adatokból, hogy a mai tornyot 1759-ben magasítot-ták . Hol állt tehát az 1562-es harangszék? És mikor épült a torony? E kérdések meg-válaszolásáért tüzetesen átnéztük a to-rony szerkezetét . Ekkor derült ki, hogy a torony ablakokkal megnyitott felső szintje alatt két szinttel egy ma már funkció nél-küli faszerkezet áll, ami egyben a torony egyik közbülső födémét, szintjét képezi . Ez a szerkezet a többi szinttől eltérően rácsos szerkezetű, a négy fal mentén me-revítő keresztgerendapár (andráskereszt)

köti össze az egy szinttel lejjebb beépített vízszintes gerendákkal . A szerkezet felső gerendáinak felső sarkain csapolásnyomok utalnak arra, hogy az építmény egykor fel-fele tovább folytatódott . Ugyanitt, a szer-kezet felett a falazat jellege is megváltozik, innen ugyanis eltérő habarcs és zsaluzásra utaló nyomok láthatók .

A régi torony tehát eddig a magasságig tartott és itt valószínűleg egy olyan nyi-tott faszerkezetben volt elhelyezve a ha-rang, amilyenekkel ma már jórészt csak a Székelyföldön kívüli területeken találko-zunk . Volt tehát egy alacsonyabb erkélyes torony, ami azonban a gótikus átépítések (l . a hajó támpillérei) után épült . Ebben zúgott volna Csíkszentkirály 1562-es harangja? A torony építési korának da-tálásához több szinten vettünk építés-

24. Csíkszentkirály. A torony funkció nélküli belső faszerkezete

34

korabeli tölgygerendákból furatmintát . Célunk az volt, hogy a dendrokronoló-gia módszerével, az évgyűrűk vastagsága alapján keltezzük a torony faelemeit (l . majd ehhez a csíki harangtornyokról szó-ló tanulmányt) . A mintákat dr . Grynaeus András budapesti dendrokronológus ele-mezte . Több esetben nem találtunk tel-jes keresztmetszetű gerendákat, illetve a külső évgyűrűk sérültek, így a fák pontos kivágási ideje nem volt meghatározható . A torony első szinten található keleti bejáratának (ahonnan a kórusból meg-közelíthető) szemöldökgerendái közül a legkorábbi, 1685 utánra keltezhető, az első emeleti északi lőrés szemöldökge-rendája 1688 utánra . A régi harangtartó szerkezetből vett minták közül a legré-gebbi 1654 utánra datálható, míg a leg-fiatalabb minta a negyedik szintről szár-mazó, 1754-re keltezett tartóoszlop . A torony középkori építését tehát nagy biz-tonsággal kizárhatjuk . A középkori ha-rang ezek szerint valószínűleg egy fa ha-rangtoronyban, vagy haranglábban állt .

Ez a feltevés csak elsőre meghökkentő, hiszen ma egyetlen ilyen fa harangtor-nyot sem ismerünk Csíkban . Egy 1731-es egyházlátogatás során azonban, amikor a látogatást végző főesperes jegyzőköny-vet készített a vizitációról, több csíki falu kapcsán megemlíti, hogy fa harangtor-nya van . Ekkorra azonban a szentkirályi kőtorony alsó része is elkészült, ezért írták 1731-ben róla, hogy recenter errecta – nemrégiben emeltetett . Ez a nyitott er-kélyes, alacsonyabb torony nem állt soká-ig, hiszen 1759-ben immár mai formájára magasították .

Láthattuk korábban, hogy ekkor épült a mai szentély is, és emiatt a korábbi cin-teremfalat részben újra kellett rakni . Az új szentély ugyanis jóval nagyobb lett, így az eredeti kerítőfalat „kinőtte” . A kerítőfal ki-igazítása jól látható az északi oldalon, ahol a második és harmadik támpillérek között eredeti ívét megtörve folytatódik a fal .

A cinteremfal felmérése közben egy farakás alatt találtunk egy fogazott díszí-tésű, kőből faragott szenteltvíztartót . A

25. Csíkszentkirály. A 2004-ben megtalált szenteltvíztartó

26. Csíkszentkirály. A szenteltvíztartó (Rácz Miklós rajza)

35

faragvány első ránézésre nagyon hasonlít a csíkdelnei és csíkszentdomokosi Árpád-korinak mondott szenteltvíztartókhoz, ám a farakás eltávolítása után kiderült, hogy valójában 19 . századi munka . Hát-oldalán bevésve ugyanis jól olvasható a ké-szíttető neve és a készítés ideje is: BALAS / LAZAR / CSINA / LTATA 1852. En-nek ismeretében az említett, általánosan középkorinak tartott, hasonló kialakítású szenteltvíztartók időrendjét is újra kell vizsgálni, hiszen előfordulhat, hogy csu-pán archaikus, de újkori faragványokat keltezünk vissza a középkorra .

Szintén a cinteremfal felmérése során bukkantunk egy további kőfaragványra . A nyugati bejáró külső lépcsőfokai között egy hengertagos (?) ajtószárkő van behe-lyezve, ami valószínűleg összetartozik a plébánián található félköríves, hengerta-gos Árpád-kori kapukerettel .

a templom építéstörténete

A templom építésének korát a helynév, illetve 1333-as említése alapján kísérel-hetjük meg meghatározni . I . László ki-rály 1192-es szentté avatását követően nagy valószínűséggel lezárható a Szentki-rály helynevek keletkezése . Ezt követően ugyanis már két szent király volt a magyar szentek között, így a Szent Király típusú helynevek csak Istvánra vonatkozhatnak és keltezésük valószínűleg a 12 . század vége körül lezárható . A helynév és a falu határában előkerült 10–11 . századi lele-tek és a közeli csíksomlyói templom első periódusának 12 . századi keltezése, ill . hasonló ajtókeretei alapján valószínűnek tartjuk, hogy a templom első, 14 . század eleji említése előtt jóval korábban is fel-épülhetett .

Sajnos, ebben a kérdésben a 2007-ben folytatott ásatás sem hozott új eredménye-ket . Ekkor ugyan Darvas Lóránt régész a templom belsejében megtalálta az Árpád-kori templom szentélyének kis részletét, de a korlátozott kutatási lehetőség miatt nem sikerült megállapítania a szentély záródásának formáját és keltező leleteket sem talált . Annyi bizonyos csupán, hogy a kőtemplom előtt már temető állt a helyszí-nen, a legkorábbi fal alatt ugyanis sírok ke-rültek elő! Az azonban eldöntetlen, hogy a sírok egy korábbi fatemplomhoz vagy egy úgynevezett soros („pogány”) temető-höz tartoznak-e . A templomnak az első, kőből épített periódusához tartozhat a fél-köríves, hengertagos keretű nyugati kapu és az egyelőre ismeretlen helyről előkerült másik, hasonló méretű és tagozatú kapu-zatrészlet . Ekkor a hajó még saroktám-pillérek nélkül állt, és ide köthető a déli

27. Csíkszentkirály. Árpád-kori kapukeret darabja a plébánián

(Rácz Miklós, Tóth Boglárka rajza)

36

falon azonosított, kis méretű, tagolatlan kőkeretes ablakrészlet, és valószínűleg a figurális kőfaragvány is .

A portikusztól keletre feltárt, eredeti helyzetű ablak alapján a 14 . század folya-mán a hajót megnyújtották, és ugyanekkor új, sokszögzáródású, támpilléres szentélyt építettek . E második, kora gótikus peri-ódus szentélyének alapfalait a 2007 . évi ásatás során meg is találták a mai szentély belsejében . A gótikus építkezéskor erősítet-ték meg utólag támpillérekkel a hajó nyu-gati sarkait is .

A 15–16 . században újra dolgoztak a templomon, ekkor építették be – az Orbán Balázs által leírt – déli késő gótikus kaput . Ebben az időszakban készült az új gótikus oltár, amelynek egyetlen maradványa a 15 . század végére keltezett Madonna-szobor (az egykor az oltáron álló Szent István

és Szent Imre szobrokat 1731-ben még leírták), és ekkor rendelték meg a brassói harangot (1562), amelyet valószínűleg fa toronyba, haranglábba helyeztek el .

A dendrokronológiai kutatás alapján _ a 18 . század elején a hajó nyugati orom-falához kőtornyot építettek, amelyben a harangot egy nyitott, erkélyes faszerkezet tartotta . A század végére készült el a temp-lomot kerítő cinteremfal (felirata alapján 1692-ben), amelyet utólag többször javítot-tak, ill . újabb támpillérekkel láttak el .

A középkori templomhoz legkésőbb a 18 . század elején a gótikus kapu elé kőfa-lazatú előcsarnok, a déli fal nyugati részén karzatfeljáró épült .

A 18 . században nyerte el a templom mai alakját . 1759-ben elbontották a gó-tikus szentélyt és egy új, hat öl hosszú, a hajóval egyező szélességű szentélyt épí-

28. Csíkszentkirály. A templom alaprajza a rekonstruált korábbi periódusokkal (Rácz Miklós rajza)

1. Templomhajó - 12–13. század2. Torony - 18. század eleje3. Szentély - 17594. Sekrestye - 17595. Előcsarnok - 17906. Karzatfeljáró - 1871 után7. Oldalkápolna - 1900–1901

Román kori periódus / elméleti rekonstrukció

Gótikus periódus / elméleti rekonstrukció

37

tettek . Ekkor került sor a hajó és a torony magasítására . Valószínűleg ekkor készült a kórusfeljáró is . 1790-ben felépült a mai portikusz, amelyet 1888-ban renováltak .

A templom legfiatalabb része az 1901-ben épített északi kápolna . A templom déli gótikus bejáróját egy nagy íves nyílás kialakításával 1904-ben szüntették meg . A gótikus kapu faragványai ma ismeretlen helyen lappanganak .

A szentkirályi templom kutatása és épí-téstörténeti elemzése újból rávilágít arra, hogy a középkori templomok „felújítása” mennyi és milyen fontos történeti adatot tárhat fel és, szakszerű felügyelet hiányá-ban, tüntethet el . Mindannyiunkon múlik, hogy a templom, a falu és Csík történeté-nek ezeket az emlékeit vallatóra fogjuk-e a munkálatok során, vagy hagyjuk, hogy nyomtalanul megsemmisüljenek .

29. Csíkszentkirály. A templom építési periódusainak rekonstruált nézetei (Rácz Miklós rajza)

30. Csíksomlyó – plébániatemplom. Délnyugati nézet

39

Csíksomlyó középkori plébániatemplomaRégészeti kutatások Csobot falujában 2002–2005 között*

* Botár István: A csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom régészeti kutatása (2002–2005) . A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007–2008, 17–74 .

Csíksomlyó (románul: Şumuleu, Hargita megye, Románia) ma Csíkszereda része, a közép korban azonban önálló település volt . A ma csobotfalviként emlegetett templom a középkor folyamán, egészen a 18 . század elejéig, több település – Csomortán, Cso-bot(-falva), Vardotfalva, Taploca, (Csík-) Szereda – plébániatemploma, és több al-kalommal a telegdi főesperesség csíki ales-pe res ségének, majd 1592-től a csíki főespe-resség központja volt .

A Szent Péter és Pál titulus korai ala-pítást sejtet, akárcsak a helynév . A kö-zéporban a települést -falva képző nélkül, Csobot-nak hívták, így szerepel még a 16 . századi forrásokban is . Csobot Árpád-kori személynév, a mi Csobotunk talán a falu alapítója, birtokosa, fontos embere le-hetett . A templom első adatolása azonban csak a pápai tizedjegyzékből ismert: Chik, Sumbov, Sumlov néven 1333–1334 között három alkalommal írták össze . Az első két összeírásban a templomos falvak felsorolá-sa Somlyóval kezdődik, majd a falvak Al- és Felcsíkból vegyesen vannak lejegyezve, a harmadik listán viszont földrajzi elhelyez-kedésük alapján írták össze a falvakat és a Somlyó –hoz közeli Mindszenttel zárul a lista . Ez talán annak a jele, hogy az első két alkalommal a tizedet Somlyón gyűjtötték be (ezért kezdődik vele és amúgy nincs

sorrend), a harmadik alkalommal viszont a települések bejárását követően itt össze-sítették a listát . Valószínű tehát, hogy a pápai tizedszedők csíki kiindulási és érke-zési helyszíne volt, ami arra utalhat, hogy központi szerepe már a 14 . század elejére kialakult . Jelentőségét jelzi az is, hogy a 15 . század első felében ferencesek telepedtek Csíksomlyóra . A ferencesek ideköltözése ugyanakkor kisebbfajta történeti rejtély . A rend egyértelműen népesebb települések-hez, városokhoz kötődött, és alapvetően koldulásból tartotta fenn magát . Kérdés tehát, hogy miből tartották fenn magu-kat a székely falusi környezetben, illetve az is, hogy a 15 . század közepén hogyan kaphattak területet a székely birtokokból . Lehet, hogy már akkor voltak olyan pat-rónusok, akik javakkal láthatták el őket? Lehet, hogy a 15 . század közepének szé-kely társadalma korántsem volt gazdasági, társadalmi szempontból olyan egynemű, „demokratikus”, mint azt tanultuk? Vagy esetleg a középkori Csobot és Vardotfalva közötti Somlyó nem székely birtok volt?

A plébániatemplomhoz visszatérve, az alá tartozó fi liális településeket csak a 16 . század közepétől említik először a külön-böző katonai és adóösszeírások alkalmával . A falvak területén gyűjthető régészeti lele-tek tanúsága szerint kialakulásuk évszáza-

40

dokkal előzte meg az írott adatolást . Tehát ez esetben is feltételezhető, hogy több falu közösen építette fel a templomot .

Mai megjelenésében a somlyói plébánia-templom, a torony kivételével, 19 . századi épület, a középkori templomot ugyanis 1800-ban teljesen lebontották . Ennek elle-nére az írott adatok, felszerelési tárgyak és a megmaradt faragványok alapján viszony-lag sok mindent tudunk a régi, középko-ri egyházról . Az 1674-től induló Album Ecclesiæ, a plébánia levéltárában található építési jegyzőkönyv, valamint az 1731 . évi vizitációs jegyzőkönyv több nagyon fontos adatot is tartalmaz a középkori épületről . Kezdjük ez utóbbival . Andrási István csíki főesperes 1731-es vizitációs jegyzőkönyvé-ből tudjuk, hogy a középkori kőtemplom és födéme ekkor még jó állapotban volt, akár-csak nemrégiben javított cinteremfala . Fel-szerelései közül megemlítették három oltá-rát, északi oldalon a Mária, délen a Szent István tiszteletére szentelt kis oltárokat, ill . a főoltárt is . Pontosabb helymegjelölés nélkül említették a Sándor család boltozat nélküli magánkriptáját . A toronyban ekkor három felszentelt harang volt . Ezek közül az egyik – mára már eltűnt – 1595-ben öntött harang feliratát Orbán Balázs örökí-tette meg: VERBUM DOMINI MANET IN ETERNVM. ANNO 1595.

A templom további középkori felszere-lései közül az oltárokról vannak adataink, noha mostoha sorsuk messze sodorta őket a templomból . A főoltár a 16 . század első negyedében készült, úgynevezett átmeneti típus: kompozíciója gótikus, de díszítése, szerkezete már reneszánsz jellegű . Egy ré-sze, a nagy táblakép és a mozgó szárny – később kettéfűrészelt – darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került még 1888-ban, míg a predella (rajta II . Lajos és a székely

nemzet címere), a pilaszterek és a többi kép az Erdélyi Múzeumba jutott 1911-ben . A Szent Imrét és Szent Lászlót oltár a déli oldalon, (minden bizonnyal a hajóban) állt, ezekről a képről csak Holló Ignác másola-tából tudunk . A főoltár után nem sokkal készülhetett a kisebbik Mária-oltár, amely 1911-ben az Erdélyi Múzeumba került . Ennek helye az 1731-es egyházlátogatás szerint az északi oldalon volt . Ez szorosan kapcsolódik a főoltárhoz, képein Dürrer és Cranach metszetek hatása érezhető, és ha-sonlóság figyelhető meg a csíkszentléleki és csíkszentimrei oltárokkal .

A bontás előtt álló középkori templom-ról az 1800-as építési jegyzőkönyv további fontos adatokat őrzött meg: „a Templom volt hosszóságra 15 őles, szélességre negyed fél öles, magossagára is anynyi; a dereka a templomnak mennyezetre volt, a Sanctua-rioma pedig bolthajtásra, de a Sanctuarium késsőbb kori munka volt, a Templomnak volt a szokot helyen két fa chorussa egy más felett, harmadik chorus pedig hasonló képpen fából volt Dél felől a Templom oldalába, ezen cho-rus volt a szeredaiak számára minthogy Sze-reda várossa is filialisa volt ezen Parochianak és csak Anno 1751-be vált el Somlyotol ezen Templom el rontásakor nem találtunk semmi jelt arrol mikor épitetett a Templom dereka.” Ez a bontáskor felvett jegyzőkönyv rögzí-tette a középkori templom legfontosabb jellemzőit: a templom hossza 28,35 m, magassága és szélessége 8,5 m volt . Egyet-len szélességi adatot ismertettek, azaz a hajó és a szentély szélessége valószínűleg megegyezett . A sík mennyezettel fedett hajóban két, fából készített kórus állt, egyik a déli oldalon (ez volt a szeredaiak karzata), a másik két szinttel (!) a „szokott” helyen, azaz a nyugati oldalon . Hasonló, kétszintes karzata volt a csíkmenasági

41

templomnak is . A szentély boltozott volt, és későbbinek tartották a hajónál .

A középkori templomot – a torony kivé-telével – négy hét alatt bontották le, és ezt követően kezdték a mai templom építését . Alapkövét még 1800 . június 25-én tették le, míg az első szentmisét 1802 . október 31-én tartották . Az új épületbe az elbon-tott templom kőanyagát is beépítették . A tornyot 1823-ban emelték meg egy szint-tel és 1901-ben kapott új horganyzott fémlemez tetőt .

Az Album Ecclesiæ (Domus Historia) említi a régi cinteremfal nyomát, amely a mai szentély közepénél (?) húzódott: „mint arról […] talajrendezés alkalmával […] 1908-ban meggyőződtem” – írja az ak-kori plébános . E talajrendezés alkalmával sírokat, vagy osszáriumot is bolygattak, ugyanis a beszámoló szerint szekérderék-számra hordtak el csontokat . A templom körül, a mostani cinterem alapterületén túlnyúló temető volt, a falakon kívül, fő-ként attól délre többfelé láthatók régi sírok keresztjei, hantjai, ill . keletre, az úgyneve-zett Ádám és Éva dombján csatornázások során koporsós sír került elő .

Szerencsére, a régi csobotfalviak kiemel-kedő műemlékes érzékről tettek tanúbizony-ságot és a kiváltott kőfaragványokat nem csűralapként hasznosították, hanem az el-bontott középkori templom kőfaragványa-inak egy részét az új templom falaiba, jól látható helyekre másodlagosan beépítették .

31. Csíksomlyó – plébániatemplom. Árpád-kori kapukeret

32. Csíksomlyó – plébániatemplom. A középkori kapuk (Tóth Boglárka, Botár István rajza)

42

A templom korai szakaszához tartozik a torony melletti helyiségek ajtónyílásai-ban található két hengertagos, félköríves kő ajtókeret . Ezeket az Árpád-korra, illet-ve a 13–14 . század fordulójára, az úgyne-vezett „átmeneti korszakra” keltezi a mű-vészettörténeti kutatás . A templom egy későbbi korszakából, a gótikus periódus-ból maradt meg a ma cinteremkapuként használt, szemöldökgyámos, gótikus, kő ajtókeret, ami eredetileg a középkori épü-let része volt . Valószínűleg szintén ebbe a korszakba tartoznak a szentély déli falába befalazott ablakszárkövek is, akárcsak a hajó északi falában, az északnyugati sa-roknál található élszedéses ajtószárkő .

A régészeti kutatás 2002 novemberében indult az 1800-ban épített plébániatemp-lom északi, Jézus Kínszenvedése kápolná-jában a gombafertőzött fapadló cseréjének felügyeletével a helyi plébánia felkérésére . A padló felszedését követően kiderült, hogy a kápolnában, közvetlenül a padló alatt, korábbi, középkorinak tartható fa-lak húzódnak . E megfigyelés, valamint a hajó északnyugati sarkában, a már Or-bán Balázs által is említett „kriptában” látható korábbi falmaradványok alapján feltételeztük, hogy a középkori templom-nak kiterjedt maradványai lappanganak a templombelsőben, a padló alatt . A kápol-na feltárását követően, a plébánia kérésére a régészeti ásatás területét, a mai templom északnyugati felére terjesztettük ki . Ha-marosan kiderült, hogy a középkori fala-kat nem bontották el teljesen . Amint a he-lyiek mesélték, akkoriban még sok erdeje, birtoka volt a plébániának, így nem kény-szerültek arra, hogy az új templom emelé-sekor teljesen elbontsák a régi falait . Kő-ben szegény vidékeken bevett szokás volt hasonló munkálatok esetén, hogy még az

alapokat is kibányászták . Itt a mai padló gerendáit a fél méter magasan álló (!) kö-zépkori falakra fektették rá . A mai épület gyakorlatilag körülöleli a középkori temp-lomot . A régi templom belsejében, a mai padló alatt vastag omladékréteg húzódik, amit az 1800-as bontáskor elegyengetve ugyan, de bent hagytak a templomtérben .

Az ásatás során a középkori templom-nak csak kis részletét tártuk fel . Éppen ezért az alábbi megfigyeléseket és eredmé-nyeket nem tartjuk véglegesnek, a további munka során bizonyára kerülhetnek elő olyan adatok, melyek alapján pontosabb képet adhatunk a templom történetéről .

Somlyó legkorábbi kőtemplomai (1–2. periódus)

Az ásatás során a középkori templomnak több korszakhoz tartozó, egymás mellé, fölé épített alapfalait találtuk meg . Az ál-talunk azonosított legkorábbi alapfalban meszelt felületű, olykor festett, sőt egy esetben faragott kőtömböket is találtunk, ami arra utal, hogy a feltárt alapozás már egy korábbi épület bontásából származó kőanyag felhasználásával készült . Azaz a mai templom környezetében valahol ott rejtőzik egy még korábbi kőtemplom is, ami azonban az általunk kutatott felüle-teken kívül esett . Ez minden bizonnyal Csík legkorábbi templomának a maradvá-nya, aminek a feltárása a jövő feladata lesz . Annyit azonban a másodlagosan felhasz-nált kövek elárultak, hogy falait meszelés borította és néhol festett volt, nyíláske-reteinek legalább egy részét faragott kő elemekből alakították ki . Falazatához sö-

43

tétvörös pelyvás téglát és köveket egyaránt használtak .

A második kőtemplom hajójából az északi alapfalat teljes hosszában, valamint az északi oldalon a szentély alapozásának kis szakaszát is sikerült feltárni . Ezt az ala-pozást a későbbi korok falai alatt/mellett találtuk meg . Meglepő módon szélessége megközelítette a másfél métert . A szentély záródását nem sikerült feltárni, ugyanis a későbbi temetkezések során belebontottak az alapfalakba, így alaprajzának azonosítá-sa szintén később lesz majd lehetséges . A hajó nyugati sarka szintén bolygatott volt, itt a külső, északi oldalán egy, a mostani to-rony melletti helyiségből induló, boltozott lépcsős lejáró kialakításakor bontottak bele a középkori falakba . Belső sarkában egy kriptát építettek, ennek ellenére teljes belső hajóhossza kiszerkeszthető: 13,8 m .

A korai periódusok keltezéséhez több fogódzónk van . Az általunk azonosított

legkorábbi alapozás (ami tehát már egy korábbi épület romjaiból készült!) habar-csából egy világosbarna, korongolt cserép-töredék került elő, melyen bebökött dísz látható . Hasonló jellegű edénytöredékeket 11–12 . századi lelőhelyekről ismerünk . No-ha a kerámiatöredék készítését-használatát követően elvileg bármikor bekerülhetett az alapozásba, valószínűleg mégis leginkább

33. Csíksomlyó – plébániatemplom. Az ásatás összesítő felmérése a szelvényekkel és a feltárt falakkal (Tóth Boglárka, Botár István rajza)

34. Csíksomlyó – plébániatemplom. Kőfaragvány az Árpád-kori alapfalból

44

a második periódus építésének idejét jelzi valamikor a 12 . század folyamán .

Ugyancsak a legkorábbi alapfal külső, északi oldala mellett került elő két olyan te-metkezés, amelyek a korai templomok idő-rendjére világítanak rá . A 10 . számú sírban talált váz koponyája mellett két-két darab, úgynevezett S-végű hajkarika került elő . Az S-végű hajkarikák az Árpád-kori köznépi viselet jellegzetes darabjai, Csíkban min-deddig egyetlen példány sem volt ismert! Méretben és díszítésben (bordázott S-vég) nagyon hasonló hajkarikák kerültek elő a háromszéki petőfalvi és zabolai temetőből, illetve a Keresztúr-széki Szentábrahám kö-zépkori templomának ásatása során, több esetben 12 . századi pénzekkel keltezett sí-rokból . Ennek ellenére a csíksomlyói vázból vett mintát a C14-es karbonizotópos kelte-zés ennél későbbre, 1208 és 1270 közötti időszakra becsülte . Az eltérés magyaráza-tát többfelé kereshetjük . Egyrészt ma még nem tudjuk biztosan, hogy a kelet-erdélyi minták vizsgálatakor használt, más terü-letekre kidolgozott kalibráció teljesen meg-bízható-e . Azaz nem fiatalítja vagy öregíti-e a használt számítási kulcs a minták korát .

Ettől függetlenül a hajkarikák kopottsága talán arra utal, hogy viselője örökölte őket . Szintén a korai keltezés mellett vall egy to-vábbi régészeti megfigyelés . A 10 . sír alatt egy további sírgödör helyezkedett el, amely-nek betöltésében épületre utaló tégla- és ha-barcsrögök, illetve egy nagyobb váz csontjai kerültek elő . Azaz a kőtemplom melletti te-mető a 10 . sír ásásakor már hosszabb ideje használatban volt . A fenti érvek együttesen arra utalnak, hogy Csíksomlyón a 12 . szá-zadban már állt kőtemplom .

A hajó mérete (közel 14 m hosszú, alapo-zásának szélessége 150 cm) jól jelzi, hogy az épület már valószínűleg nem egyszerű falusi plébániatemplom . Ennek a templomnak a felmenő falait valószínűleg teljesen elbontot-ták, ugyanis egy helyen két sírt gyakorlatilag beleástak az alapozásba, ami álló épület ese-tén aligha történhetett volna meg .

a templom harmadik periódusa

A templom történetének ebben a szaka-szában a korábbi alapfalak felhasználásá-val, a régi épületek tájolásához igazodva új templomot építettek . Ennek az épületnek a hajója egészen az 1800-as bontásig állt, és ebből a periódusból a teljes északi hajó-falat feltártuk . A fal vastagsága egy méter körüli és a korábbi, jóval szélesebb alapok-ra építették . Az új falat azonban nem kö-tötték össze a korábbi alapozással, közöt-tük kívül földréteg, belső oldalon omladék húzódik, melyet kibontva jól érzékelhető volt a fal lapos alja (!) .

Ma ennek az épületrésznek a belső fal-síkja meszelt felülettel, közel 50 cm maga-

35. Csíksomlyó – plébániatemplom. S-végű hajkarikák a 10. sírból

45

san áll a jelenlegi deszkapadló alatt . Külső oldala vakolatlan . A templomhajó széles-ségét illetően két fogódzónk van . Egyik a már említett bontási jegyzőkönyv, amelyben leírták, hogy az 1800-ban lebontott épület szélessége negyedfél öl volt, ami, régi öllel számolva 8,7 méter szélességet ad ki . Ennek az adatnak az ellenőrzésekor közel egyező szélességet mértünk; a déli oldal egyik pad-lódeszkáját felszedve és a törmeléket megka-parva megtaláltuk az amúgy nem kutatott déli templomfalat is, az akkor rögzített adat 8,6 méter volt, azaz a 19 . század eleji jegyző-könyv hitelessége bizonyítást nyert .

Nem használhattuk ezt a jegyzőköny-vet a templom hosszúságának a becsülé-sekor, ugyanis a jelölt hossz az 1800-ban lebontott templom teljes hosszát adja meg, ám az itt tárgyalt harmadik periódus, mint látni fogjuk, nem az utolsó állapota a csík-

somlyói templomnak . Ennek ellenére a régészeti feltárás egyértelműen tisztázta a hajó hosszát . A mai nyugati fal megegyezik a harmadik periódus nyugati falával, míg a diadalív, a későbbi építkezések ellenére is, megmaradt . A hajó külső hossza 16 méter volt, azaz néhány méterrel megnyújtották, a korábbi méretekhez viszonyítva . A szen-télyt azonban a következő átépítéskor el-bontották, így alapfalai alapján csupán any-nyit tudunk róla, hogy egy falszélességgel keskenyebb volt a hajónál (azaz hat és fél méter körüli lehet), záródása ismeretlen .

A harmadik periódus keltezéséhez az ásatás során csak közvetett, bizonytalan támpontokat találtunk . Ez a templom a korábbi épület bontását követő hosszabb szünet után, feltehetően a 13–14 . század folyamán épült, hajója 1800-ig a templom elbontásáig állt, míg a szentélyt a követ-

36. Csíksomlyó – plébániatemplom. Az ásatás keleti nézete

46

kező periódus új szentélyének építésekor, valamikor a 15–16 . század fordulóján el-bontották .

a templom negyedik periódusa

A templom utolsó nagy középkori átépí-tése, mint fentebb láttuk, csak a szentélyt érintette . A korábbi hajót érintetlenül hagy-ták, de a hozzátartozó szentélyt alapozásig visszabontották és egy új, a hajóval egyező szélességű szentélyt építettek . A mostani templom keleti felén a padlógerendák en-nek a szentélynek a visszabontott falaira támaszkodnak . Noha az új szentély keleti felét sem kutattuk ásatással, záródását egy újrafelhasznált kőfaragvány révén mégis ismerjük . A mai templom alapfalába be-falazott, boltozat alátámasztására kikép-zett sarokgyámkő alapján ugyanis nagy

biztonsággal állíthatjuk, hogy a szentély a nyolcszög három oldalával zárult . A kőből faragott gyámkövek, a szentélybelsőben megtalált nagy számú bordatöredék alap-ján, téglaboltozatot hordtak, míg a boltozat terhét a külső sarkokon bizonyára támpil-lérek vették át (erre vonatkozó konkrét ré-gészeti megfigyeléseink nincsenek) .

Az egyik, több darabból összerakott bordán bekarcolt feliratot azonosítottunk, amelyen több monogram mellett – D L, L D/R (?), za (?), vel DE SOML(YO), illet-ve a NAGY AntAL név mellett – az alsó mészrétegbe bekarcolt 1579-es évszám is olvasható volt, azaz a boltozat a 16 . század közepe táján már biztosan állt .

A szentély hosszát, a hajó adatainak is-meretében sem tudjuk biztosan rekonst-ruálni, tudniillik nem világos, hogy a bon-táskor rögzített méreteknél a hosszúságba beleszámolták-e a tornyot is (15 öl – közel 30 m) . Amennyiben nem (és ez tűnik va-lószínűbbnek), akkor a teljes hosszúsági adatból kivonva a hajó hosszát, a szentély hosszúságát 13 m körülire becsülhetjük .

A szentélyben két téglapadló nyomát találtuk meg, ezeket a folyamatos temet-kezések miatt, a 18 . századra többször pó-tolni, javítani kellett . Ennek ellenére a tég-lapadló az ide ásott sírok miatt, a templom belseje felé haladva jelentősen megsüllyedt, holott, az alatta feltárt földrétegek tanú-sága szerint, több esetben igyekeztek újra és újra leterített rétegekkel a járószintet egyenesbe hozni .

A szentélyben feltárt sírok közül a 17 . sírt kell kiemelni . Ebben a szentélyben el-helyezett, tehát rangos sírban, a váz hasán egy sarlót találtunk . A sarló nyilván ron-táselhárítás céljából került a koporsóba, ami egyértelmű jele annak, hogy az ide temetkező gazdag és kétségkívül keresz-

37. Csíksomlyó – plébániatemplom. A mai templom alapfalából kibontott gótikus gyámkő

47

tény társadalmi rétegben még elevenen él-tek az ősi babonák és rítusok . Fontos volt nekik, hogy a rokon rangjának megfelelő sírhelyet kapjon a templomban, de sose le-het tudni alapon azért mellérejtettek egy sarlót is, nehogy meggondolja magát és visszajárjon kísérteni .

A hajó északkeleti sarkában, a diadalív mellé két szakaszban épített mellékoltár kőből falazott tömbje került elő . A korábbi, kisebb mellékoltár külső felületeit meszelés borítja, egykor tehát önállóan állt és csak később szélesítették egy hasonló nagyságú tömbbel, talán egy nagyobb oltár megren-delését követően (méretük így: 95x180 cm) . Ez a bővítés – az egykor itt állt Mária-oltár táblaképeinek keltezése alapján – a 16 . szá-zad első felében történhetett .

A hajóban szintén zsúfoltan és hosszú ideig temetkeztek . Az itt feltárt több mint 30 sír közül, külön kiemelünk néhány érdekesebb temetkezést . A 23 . sír téglap-akolásos, koporsós, fordított tájolású (fej-jel kelet felé fordított) temetkezés volt, gyenge megtartású vázzal és textilmarad-

ványokkal . Nyakrészen gallér darabja, ill . a gerincoszlop mentén és a combcsontok között sorban, továbbá a csuklónál zsinó-rozás maradványaihoz kapcsolódó szövet-gombok maradtak meg . Tőle közvetlenül délre tártuk fel a templom valószínűleg

38. Csíksomlyó – plébániatemplom. Bekarcolt évszámos (1579) borda a szentély omladékából

39. Csíksomlyó – plébániatemplom. A 4. szelvény alaprajza (hajó, diadalív, mellékoltá-

rok, szentély csatlakozása, korai falak, temetkezések)

48

legkésőbbi, hasonlóan fordított tájolású temetkezését (11 . sír) . A szegeletlen ko-porsóban a csontok teljesen elporladtak (!), jó állapotban maradt meg viszont az el-hunyt kopott-foltozott hosszú felsőruhája, alatta posztómellénye és kék színű zsinó-ros harisnyája is . E két sírban kiemelkedő személyeket temettek, a kék harisnya alap-ján gyaníthatóan katonacsaládból szárma-zó, egyházi embereket .

Szintén a hajóban tártunk fel két úgy-nevezett padmalyos temetkezést . Ezeknek a síroknak az a jellemzője, hogy a vázat nem egy szabályos egyenes oldalú gödör-be, hanem a gödör alján, annak oldalába bevájt fülkébe, a padmalyba temették . Hasonló megoldású, templomon belüli temetkezésről nincs tudomásunk . Erdély-ből a 17 . század közepétől ismerek adatot padmalyos temetkezésre: „Csinaltam… az giermeknek egy koporsot megh az padmal eleybe deszkat” (1652). Az általam ismert esetekben a koraújkortól elterjedő pad-malyos sírok mindig templomon kívüli, koporsós temetkezések .

A hajóból származó leletek közül meg kell említeni egy rovásjeles (?) kődarabot, amely a bontási omladékból került elő . Az omladékréteg az 1800-as bontáshoz köthe-tő, és a fentiek alapján biztosan állíthatjuk, hogy a hajó fala a késő gótikus szentélynél mindenképpen korábbi volt . A szóban for-gó kő nagy valószínűséggel ennek a falnak az omladékából került elő . A szabálytalan alakú, sérült kő 14 cm hosszú, 4–6 cm szé-les, egyik felületén bevésett rombusz alakú (◊), oldalán x alakú jel látszik . A bevésett je-lek a székely rovásírás ’k’ és ’b’ jelével egyez-nek, értelmezésükre egyéb adat híján nem vállalkozunk . Azt azonban hangsúlyoz-nunk kell, hogy ez a kő – amennyiben a je-lek valóban rovásjelek – a legkorábbi adat a csíki rovásírásra, hiszen a 15–16 . századnál mindenképpen korábbinak tartható hajó-falba már valószínűleg másodlagosan, fa-lazóanyagként került . Jóval korábbi tehát a csíkszentmihályi egykori karzat feliratánál és ez egyben azt is jelenti, hogy a „korai”, 16 . századot megelőző rovásírásos emlékek nem csupán Udvarhelyszékhez köthetők .

40. Csíksomlyó – plébániatemplom. Rovásjeles (?) kő a hajó omladékából

49

Megerősíti továbbá azt a korábbi felisme-rést is, hogy ezek rendszeresen templomok környezetében fordulnak elő .

Összegezve: a negyedik periódus épí-tésének idejére a középkori faragványok (gyámkő, bordák), és az oltárok 16 . szá-zad eleji keltezése utal, ezeket ugyanis va-lószínűleg már az új, késő gótikus temp-lomhoz rendelték . A boltozat, a bekarcolt keltezett borda alapján a 16 . század köze-pén már szintén állt .

Sekrestye

A középkori templomhoz természetesen sekrestye is tartozott . Ennek nyomait a Jézus Kínszenvedése kápolnában találtuk meg . A középkori szentély és a sekrestye között húzódik a mai templom északi fala, ami miatt nem lehetett vizsgálni a sekrestye és a középkori falak közvetlen viszonyát . Ezért nem lehetett biztosan eldönteni, hogy melyik periódusokhoz köthető a sekrestye . A kápolnában a sekrestye északi, kelet-nyu-gat irányú falrészletét és északkeleti sarkát tártuk fel . Az épület északnyugati sarka a mai épületen kívül esik . Annyi bizonyos, hogy a sekrestye eredetileg támpillérek nél-kül épült, majd utólag falaztak hozzá há-rom támpillért, kettőt a sarkakra, egyet az északi oldal közepére . Ez talán annak a jele lehet, hogy a sekrestye boltozott volt . Belső szélessége közel három méter hosszát négy méter körülire becsüljük . Építésének pon-tos korát nem ismerjük: tekintettel arra, hogy támpillérei utólagosak, a sekrestye építése a késő gótikus átépítésnél korábbra valószínűsíthető, feltehetően a harmadik periódushoz (13–14 . század?) köthető .

a harangtorony

A somlyói régi harangot a 19 . században Orbán Balázs még látta . Felirata: VER-BUM DOMINI MANET IN ETER-NVM. ANNO 1595. A saroktámpilléres toronyban, a negyedik szint belső falán ma is láthatók elfalazott csúcsíves harangab-lakok . Ez így együtt arra utalhat, hogy a torony a késő gótikus kor alkotása, amint azt a művészettörténeti és helytörténeti iro-dalomban több helyen is olvashatjuk, azaz a torony lenne ma a régi templom egyetlen álló „középkori” része . Az idézőjelet azon-ban több ok is indokolja . A nyugati falon egy építési (?) felirat későbbi időszakra utal:

A: D:1680

IN·HONOREMSS:PETRI:ET

PAVLI·APOST·

41. Csíksomlyó – plébániatemplom. Elfalazott csúcsíves ablak a toronyban

50

Azaz Szent Péter és Pál apostolok tisz-teletére 1680-ban (építették?) . A 17 . századi építésre utal az is, hogy a nyugati toronybe-járat bal oldalába egy 17 . századi sírkő van befalazva . A torony építéséről a Album Ecclesiæ-ben a következő korabeli feljegyzés olvasható: „Taploczai Frater Anda Peter Ter-ciarius Ord, Francis. czinaltatta a Nap nyugati aitohoz a Tornyot penzbeli sumptussal, a többi-re a közönséges Megye, mely kezdődött Anno 1677 vegzödött Anno 1683.”, ill . néhány oldallal odébb latinul ugyanez olvasható: „Turris lapidea orgiarm 21 1/2 alta ad portam occidentalem Parochialis Templi S. Petri aedi-ficari Caepta Anno 1677… Hic eadem Turris in finem postea deducta Anno 1683” – azaz a nyugati kapunál 1677-ben kezdték építeni a tornyot . Ebből a mondatból két dolgot kell kiemelni . Először azt, hogy a helymegjelö-léskor a nyugati kaput nevezték meg, azaz ott korábban nem volt semmilyen épület-rész, illetve azt, hogy kezdték építeni, azaz nem csak magasításról, átépítésről van szó! Az írott adatok tehát egyértelműen nem-csak magasításról, javításról szólnak, hanem a nyugati bejáratnál hosszú ideig épülő új tornyot említenek . A torony tehát valóban a régi templom egyetlen megmaradt nyoma, de nem középkori, hanem 17 . századi épü-letrész . Szintén erre az időszakra utal a to-rony eredeti helyzetű, tölgy gerendáiból vett faminták dendrokronológiai elemzése is .

Ha valaki veszi a fáradságot és felmá-szik a torony melletti helyiségek, illetve a templom padlásterébe, megfigyelheti a

jelenlegi fedélszékek által eltakart és meg-védett felületeken a torony régi külső dí-szeit és feliratait .

Akárcsak Szentkirályon, itt is felmerül, hogy hol állhatott az 1595-ös harang az 1680-as években épített torony felépülte előtt . A válasz ugyanaz: lennie kellett a középkori templom mellett egy fa harang-lábnak, vagy harangtoronynak, aminek ma sem helyét, sem emlékét nem ismerjük .

a Sándor-kripta

A középkori templomban az egyik utolsó jelentős építészeti beavatkozás egy kripta építése volt . A kriptát az 1731-es vizitáció már említi: „Cripta ex lapidibus sine for-nicibus, erecta in templo, privatae familiae Sandorianae” (a templomban tehát a Sán-dor családnak volt egy boltozat nélküli, kőből épített kriptája) . Helye azonban is-meretlen volt, ugyanis építtetője, Sándor Péter 1756-os végrendeletében nem utal az általa épített kripta helyére: „temetésem helyének választom a csíksomlyai parochialis Szent Péter és szent Pál templomában tőlem épített kriptámat…” .

A feltárás során a régi templom észak-nyugati sarkában, a mostani északi karza-toszloptól nyugatra egy omladékkal kitöl-tött, jelentős mélységű süllyedést vettünk észre . A beomlott törmelék eltakarítása

42. Csíksomlyó – plébániatemplom. A Domus historia bejegyzései a torony építéséről

51

után beszakadt fenyőgerendák jelezték, hogy alattuk üreg húzódik, majd kirajzo-lódott a szabálytalan négyzetes alaprajzú, 250x230 cm méretű, kőből falazott he-lyiség is . Téglákkal kirakott, enyhén íves, utólag elfalazott, alig 80 cm magas bejára-ta keletről nyílt . A mai templom karzatá-nak északi oszlopa – elég szerencsétlenül – éppen az építéskor már elfeledett (?) kriptabejáró fölé épült, ami ma is befolyá-solhatja a karzat állapotát .

A kripta összesen kilenc koporsót (négy férfi, három nő, két gyermek) tartalma-zott, melyeket hármas (?) elrendezésben egymásra helyezték . A beomló gerendák, és a nagy falazókövek meglehetősen nagy pusztítást végeztek az összepréselődött négy-, öt-, illetve hatoldalú fenyődeszka-koporsókban (?), így alakjuk nem volt min-den esetben biztosan megállapítható .

A fenyőkoporsók a láb felé erősen szű-kültek . Aljuk két deszkából készült . A koporsókat esetenként textil borította, némelyiken ezt kis bronzszegecsek sze-gélyezték, a deszkák mindkét végét és a rézsűs felső oldalakat különböző motívu-mok, és esetenként feliratok borították . A beomlás nyomán a csontok az alsó desz-kákba mélyedtek, a deszkák összetörtek, de aprólékos munkával sikerült a felira-tok egyes részleteit elolvasni . A vázak alá gyaluforgács volt terítve (különösen a fej magasságában), esetenként szövet nyoma is érzékelhető volt . A legalsó sorban el-helyezett felnőtt vázak alá a koporsóban 10 cm vastagságban hamut terítettek . A koporsókat, egyetlen kivételtől eltekintve, keletelve helyezték el a kriptában .

A kriptában feltárt temetkezések régé-szetileg igazolták az írott források adatait a 18 . századi nemesi temetkezési szo-kásokról . Erről Apor Péter 1736-ban a

Metamorphosis Transsilvaniae című mű-vében így írt: „Az koporsót belől vagy bár-sonnyal, vagy matériával vonták bé, feje alá tettek vagy bársonyvánkosokat […] az feje mellé szép nyusztos süveget […] ha katolikus volt, az keszkenyein felyül állott az olvasó-ja… Mikor koporsóba tették, az koporsónak fenekire némelykor tettek gyalu alól kihullott forgácsot […] azt szép gyolcslepedővel bécsi-nálták vagy bévarrották […] Az koporsót penig, amint leírám, bévonván, az koporsót ezüst-, aranyas fejű szegekkel igen gazdagul külyel béverték, és hogy az aranyas fejű szeg jobban kiadja magát, az koporsót fekete bí-borral vonták bé…”.

Az egyik felső sír két felső rézsűs desz-káján szegecsekből kirakott felirat volt ol-vasható, jobb oldalt: „…CS. Do Gasparus Sándor de CIK SzM…” (Mihály?), a bal oldali deszkán: „Obit Anno 1791 (?) Jan (?) Ætatis 66 (?)”. Ez alapján vált egyértelmű-vé, hogy a 18 . századi vizitációban említett Sándor-kripta maradványait találtuk meg .

Két további koporsó felirata volt még részlegesen olvasható: a 63 . váz bal olda-li rézsűs koporsódeszkáján: „Æ.T. 66 A 1771 26. APRIL”, alatta „ELISABET-HA KOR(?)…”, míg a 64. váz jobb oldali rézsűs deszkáján két sorban: „Sz AC PER ILL DNA: ANNA MARIA CSEDÖ DE CSIK SZ GYÖRGY/……………..LL DNI LADISLAI DORI DE IOBBANAZA”.

A kripta alatt jó néhány korábbi sír he-lyezkedett el . E sírok egyike sem közelíti meg a templom eredeti, nyugati alapozá-sát . Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sírok gödreivel veszélyeztették volna az alapozás állapotát . Éppen Csíksomlyóról ismerünk egy korabeli egyházi tanácsko-zást, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott . 1726-ban fogadták el azt a határozatot, amelynek 18 . cikkelye arról szól, hogy „a

52

templomba való temetkezés a kőfalaknak romlásokra vagyon, azért senkinek meg nem engedtetik, hacsak bóttya vagy kriptája nin-csen. A Templomba pedig botot, kriptát csak Nemeseknek szabad erigálni és csináltatni. […] Torony vagy Cemeterium kő falához egy ölnél közelebb a temetés ne legyen […] forint bűntetés terhe alatt”.

Noha az ásatáshoz közvetlenül nem kapcsolódik, a Sándor-kripta kapcsán egy rövid megjegyzést kell tennünk az úgyne-vezett rhabonbánok székely áldozópoha-ráról . Ezt a művészettörténészek által 17 . századinak tartott, kókuszdióból készült kelyhet (nagyon hasonló kortársa látha-tó az udvarhelyi múzeumban) a finoman szólva is vitatott hitelességű Csíki Székely Krónika nyomán többen ősi, pogánykori

áldozókehelynek tartják . A kriptát építtető Sándor Péter fent idézett végrendeletében említést tesz a kehelyről is: „A szerecsendió kupát hagyom a kisebb fiam Gáspár kezébe […] de úgy, hogy azt soha el ne adhassák, hanem régi emlékezetül megtartsák jó gondvi-selés alatt, mint régi eleinktől reánk maradott és 1412. esztendőtől fogva megtartotta Isten familiánknál.” Látható, ekkor a kehely a bir-tokos Sándor családban is még csak csalá-di ereklyeként fontos, szó sincs semmiféle ezen túlmutató jelentőségen, hiszen akkor ezt biztosan megemlítették volna . A kehely a családi vagyontárgyak között sem szere-pel elsőként . Az ingatlanok után felsorolt „ezüst marhák” sorrendjében a kupa csupán az ezüst aranyas kanna és ezüst aranyas lá-bas pohár, egy további ezüst pohár és ezüst

43. Csíksomlyó – plébániatemplom. A Sándor-kripta beomlott födémgerendái

53

pixis, illetve selyem keszkenő után követ-kezik . Úgy tűnik tehát, a kehely és a hozzá kapcsolódó mítoszok „karrierje” a 18 . szá-zad során-után kezdődött . . .

összegzés

Az eddigi kutatások során a középkori templomnak csupán északnyugati részét tártuk fel, szentélye ill . déli fele ismeretlen . A korlátozott felületű ásatás során négy periódusát és további bővítéseit azonosí-tottuk az 1800-ban elbontott épületnek .

Az egyelőre bizonytalan lokalizálás el-lenére, a legkorábbi épülettel kapcsolatos megfigyelések (freskótöredékek, vakolt-meszelt falazó kövek, kőfaragvány) arra utalnak, hogy már a legkorábbi időszakban igényes kivitelezéssel (pl . kőből faragott nyíláskeretek) készült az első kőtemplom . Van tehát a csobotfalvi templomdombon, valahol a mai templom belterében vagy közvetlen környezetében egy még rejtőz-ködő egyház, ami feltehetőleg Csík első kőtemplomai közé tartozik, ha nem a leg-első . E legkorábbi templomnak a megta-lálása a jövő feladata . A második periódus nagynak mondható hajóhosszúsága (közel 14 m hosszú belméret!) szintén arra utal, hogy itt már az Árpád-kor folyamán jelen-tős központ lehetett .

Az építési periódusok közül a koraiak a legizgalmasabbak, hiszen ezeknek – az építés- és művészettörténeti adatokon kí-vül, egész Erdély, sőt bátran mondhatjuk, az Árpád-kori Magyar Királyság telepü-léstörténetét érintő – komoly történeti vo-natkozásaik vannak . A rendelkezésre álló

adatok egyelőre nem teszik lehetővé, hogy a korai periódusok pontosabb időrendjét eldönthessük . Annyi tűnik bizonyosnak, hogy a 12 . században már állt kőtemplom, holott ekkor még sok történész szerint az erdélyi gyepűk, azaz a határ még a Hargi-tától nyugatra húzódott . Ez a fentiek isme-retében nem tartható .

Tudjuk ugyanakkor, hogy Csík első em-lítése 14 . századi, továbbá a székelyek be-költözését a 13 . századra valószínűsíti a kutatás . Ez a korai templom tehát nagy va-lószínűséggel nem a székelyekhez, hanem az őket megelőző lakossághoz kapcsolható . Régészeti leletek alapján korábban is tud-tuk, hogy Csík középkori betelepülése már a 10–11 . században megindult, azaz nem a 13 . századra keltezett székely beköltözéssel kezdődik . A lakottság tényén túl azonban nem voltak fogódzóink ahhoz, hogy ezt a korai települési hullámot értelmezzük: honfoglalók utódai, korai határvédők, a kereszténység és a feudális viszonyok elől a keleti gyepükön túlra menekülő lakosság?

A 12 . századra keltezett templom nagy valószínűséggel annak az egyházi és vár-megyei berendezkedésnek a jele, melynek nem maradt nyoma az írott forrásokban . Az ásatás során tehát olyan korszakban és területen – amelyet az írott adatok egé-szen a 14 . századig nem említenek, melyet a történeti, nyelvészeti munkák csupán a 13 . század második felétől tekintenek ténylegesen lakottnak – régészetileg sike-rült 12 . századi egyházi és közvetve világi berendezkedésre, vármegyére bizonyíté-kot találni . A korábban ismert lelőhelyek egykori lakói tehát nem a gyepűelvén túli senkiföldjén, hanem a királyság keleti szé-lén ugyan, de egyházilag megszervezett vármegyei területen éltek .

44. A csíkrákosi harangtorony (Nagy Gyöngyvér felvétele)

55

fába rejtett történelemA csíki harangtornyok dendrokronológiai kutatása*

* Botár István – Grynaeus Adrás – Tóth Boglárka: „Középkori” tornyok a Csíki-medencében . A székelyföldi dendrokronológiai kutatások első eredményei . Dolgozatok új sorozat I . (XI .) 2006 . 129–136 . Botár István – Gry-naeus Adrás – Tóth Boglárka: A „New” Dating Method for Historical Wood Structures . Transsylvania Nostra 4/2008 . 10–14 .

A dendrokronológia görög eredetű össze-tett szó: a dendron, chronosz és logosz sza-vakból született, azaz a fák vizsgálatára építő, idővel, keltezéssel foglalkozó ismeret, tudomány . Mi a módszer lényege, honnan állapítható meg egy fa vagy faszerkezet kora? A mérsékelt égövi fák minden évben egy-egy évgyűrűt növesztenek . Az évgyűrű vastagsága attól függ, hogy az adott évben milyenek voltak a fa növekedési feltételei . Kedvező volt-e a hőmérséklet, kihúzódott-e a tavaszi fagy, esett-e elég csapadék, az idő-ben érkezett-e, vagy a növekedési szakaszt követően? Ezek a legalapvetőbb tényezők, amelyek a fák növekedését meghatároz-zák . Ezekre a hatásokra az azonos fajú fák nagyjából egyformán reagálnak, azaz hasonló méretű évgyűrűt növesztenek, leg-alábbis egy kisebb-nagyobb területen be-lül . Aligha várható, hogy egy alföldi ártéri fa ugyanúgy fejlődjön, mint egy hegyvidéki társa . Az évgyűrűk sorozata tehát jól tük-rözi a fát ért környezeti hatások sorrendjét, a fa történetét . Az évgyűrűk vastagságát pontosan sorban lemérve, a méretek digi-talizálhatók és grafi kusan, egy diagramon, szakzsargonnal szólva egy görbén is meg-jeleníthetők .

Ha sikerül a különböző korú fák eseté-ben közös időszakaszokat találni, akkor

az évgyűrűsor a múlt felé elvileg hosszan folytatható . Például ha 2000-ben vágtak ki egy 200 éves fát, akkor annak az adatso-ra 1800-ig nyúlik vissza . Ha a birtokunk-ban van emellett egy 1850-ben kivágott, ugyanarról a környékről származó, azo-nos fajú 200 éves fa, mondjuk egy kapu-sas, akkor a két fa összeillesztett adatsora már a 2000-től az 1650-ig terjedő idősza-kot fedi le, úgy, hogy az összeillesztés az 1800–1850 közötti közös félévszázados szakaszon alapszik . És ha a falu harangja egy 1700-ban készült harangálláson van elhelyezve, ami például szintén 200 éves fából készült, akkor az átlapolással már 2000-től 1500-ig bővítettük az adatsort (ez esetben a „híd” a második és a harma-

45. A dendrokronológiai átlapolás elve (Schweingruber, 1985 nyomán)

56

dik minta között az 1650–1700 közötti közös szakasz) . Ennek segítségével már egy ismeretlen korú fagerenda, tegyük fel a tájház mestergerendájának a kora is meg-állapítható, hiszen annak évgyűrűit lemér-ve is kapunk egy rövidebb görbét, aminek a helyét meg kell keresni a nagy adatsoron . Ahol az adatsorokból kialakított diagra-mon párhuzamosan szaladnak a görbék, ott egyidősek az évgyűrűk, így az utolsó évgyűrű megadja a kivágás évét . Ha nin-csen keltezett összehasonlító adatsor, az egyes görbék összevetése akkor is lehetővé teszi, hogy eldöntsük, egy-egy szerkezet fa elemei egyidősek-e avagy sem . Például egyszerre épült-e a templom szentélyének a fedélszéke a hajóéval?

A tetszetős elmélet azonban a valóság-ban jóval bonyolultabb . Miért is? Mert az évgyűrűk méretét az eső és hőmérséklet mellett számos egyéb, helyi tényező befo-lyásolhatja . Az erdőszéli fát jobban meg-viseli a szél, mint zárt állományban álló társait . A völgy alján elterülő vízmenti erdőrész nyilván több nedvességhez jut, mint a tetőn elhelyezkedő erdő . A déli ol-dalon elhelyezkedő fák több napfényt kap-nak, mint az északiak, a zárt medencében nagyobb a hőingadozás . Sűrű erdőben ke-vesebb fény és táplálék jut, mint egy ritkás ligetben . Vagy egyszerűen azért, mert a fa olyan családból származik, amely kissé másként reagál, mint a többiek . Egyéniség . Azaz az évgyűrűméretek ingadozhatnak .

A történeti szerkezetbe beépített fa előtörténete, származási helye, genetikája azonban a legtöbb esetben ismeretlen . Így sokszor megesik, hogy az elvileg azonos lelőhelyről származó, elvileg azonos korú fákból származó minták „görbéje” nem hasonlít, így használhatatlan . Ezért te-hát sok-sok mintára van szükség, minden

környékről és minden korszakból, termé-szetesen minden fajból külön-külön, hogy az egyéni növekedésből származó „kilógó” adatokat átlagolva olyan adatsorhoz jus-sunk, amelyek segítségével biztosan keltez-hetünk . Ezeket a sok mintából, görbéből felépített adatsorokat hívjuk mesterkro-nológiának . Ezek a naptári évhez köthető, abszolút keltezést lehetővé tevő kronológi-ák tehát egy-egy fajra és többé-kevésbé kö-rülhatárolható területre érvényesek .

A fa keltezése azonban nem jelenti föl-tétlenül annak az épületnek, szerkezetnek a keltezését is, amelyből származik . Külön vizsgálni kell, hogy a mintát szolgáltató fa elem eredeti helyén van-e, vagy bontásból származó régi fát használtak-e az építke-zéshez, netán kereskedőtől vették, és így származási helye is ismeretlen . Továbbá meg kell győződni arról, hogy a fa megőriz-te-e a kivágást megelőző utolsó évgyűrűt, mert ebben az esetben évre pontos keltezés adható . Amennyiben a megmunkáláskor lefaragták a rönk külső szélét, a kivágás ideje nem határozható meg, és csak azt lehet megállapítani, hogy mely évet köve-tően történhetett a fa kidöntése . Könnyen beláthatjuk, hogy használható eredmény érdekében tehát azonos környékről, kor-szakból származó fák nagy sorozatára van szükség a vizsgálathoz, és még akkor is előfordulhat, hogy nincs eredmény, vagy a megadott keltezés téves . . .

Megéri hát bajlódni vele? A válasz hatá-rozottan: igen . Ha ugyanis a kutatás túljut a gyerekbetegségeken, akkor olyan eszköz áll rendelkezésére, amely olyan páratlan pontosságú keltezést adhat, amelyet egyet-len más keltezési eljárás sem közelít meg . A dendrokronológia ugyanis képes arra, hogy egy faszerkezetről, mondjuk egy fedélszékről kijelentse, hogy 1494 telén

57

vágták ki hozzá a fákat, még akkor is, ha a falu első említése csupán egy évszázad-dal későbbről ismert és a templomon sincs olyan részlet, ami alapján a művészettör-ténet azt mondhatná, hogy középkori-e a templom avagy nem . Az épület fái, pon-tosabban annak évgyűrűi tehát magukban rejtik-rejthetik az építkezés évre pontos keltezését, akárcsak egy hiteles, az építke-zést megemlítő írott oklevél .

A szűken vett keltezési kérdéseken túl, több más olyan terület van, amely nagy haszonnal alkalmazza a dendrokronológia eredményeit . Ezek egyike a klimatológia, a történeti korok éghajlatának kutatása . Mi-lyen hőmérsékleti viszonyok uralkodtak, mennyi csapadék esett tegyük fel: a 12 . szá-zadban? Voltak-e kései-korai fagyok? Mely területeken? Egy további érdekes probléma a történeti erdőművelés . Fiatal vagy öreg fákat vágtak ki, vagy vegyes korúakat? Tar-vágás volt, vagy szálalás? Egy erdőt éltek, vagy többet, beosztva? Harmadik a fake-reskedelem . Honnét származik a felhasz-nált fa? Helyi állomány, vagy hozott? Ha igen, akkor honnan? A válaszok az évgyű-rűsorokból sok esetben kibogarászhatók . A több évtizedes dendrokronológiai múlt-ra visszatekintő országok esetében ezek a kérdések nem költőiek, hanem konkrét, hiteles adatokkal megoldható kutatási kér-dések . Ugyan ma már helyi, erdélyi szinten is van egy-két ilyen kérdésre vonatkozó adatunk, kisbetűs válaszunk, de még mesz- sze járunk attól, hogy állást foglalhassunk . Itt a csíki dendrokronológiai kutatások első eredményeit mutatom be .

A székelyföldi kutatások 2003 . nyarán indultak dr . Grynaeus András, budapesti régész-dendrokronológus vezetésével és a magyarországi Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával (F043167) .

A munka előzménye a csíkmenasági Ador-ján-kúria kutatása volt 2001-ben, amely-nek során Tóth Boglárka kezdeményezé-sére első alkalommal végeztek Csíkban dendrokronológiai mintavételt .

Alapvető célkitűzésünk az volt, hogy recens, azaz mai fákból és történeti szer-kezetekből származó mintákból olyan helyi kronológiá(ka)t készítsünk, amelyek a művészettörténeti, építészeti keltezé-sekhez használható időrendi támpontot adnak . Munkánk gyakorlatilag előzmény nélküli volt a történeti Erdély területén .

46. Dendrokronológiai minták (furat és szelet)a nagygalambfalvi templomból

47. Furatminta elhelyezkedése egy gerenda keresztmetszetén

58

Szórványos mintavételek korábban is elő-fordultak, de rendszeres gyűjtések és hosz-szú távú kutatások mindeddig nem foly-tak . Kivételként említhetjük Alexandru Baboş (Lund) és Ólaffur Eggertson (Rejk-javik) tevékenységét, akik több márama-rosi fatemplom vizsgálatával készítettek egy hosszabb tölgykronológiát .

A mintavétel során arra törekszünk, hogy eredeti helyzetű gerendákat válasz-szunk, és lehetőség szerint annyi mintát vegyünk, hogy a fák esetleges egyedi növe-kedési eltéréseit a mintaszám korrigálhas-sa . A mintagyűjtés során speciális fúróval úgy veszünk mintát (átmérője 20 vagy 26 mm), hogy az a vizsgált faelemek statiká-ját ne befolyásolja .

Előzetes elképzeléseink szerint a kö-zépkori templomok tetőszerkezeteit vizs-gáltuk volna meg, és ezekből gyűjtöttünk volna mintákat . Az azonban már az első mintagyűjtő körutakon kiderült, hogy a tatárok nagy körültekintéssel gondoskod-tak arról, hogy Csíkban ne nagyon ma-radjanak meg régi, középkori fedélszékek . A ma álló szerkezetek szinte mindegyike már a barokk korban magasított falakkal függ össze, azaz 18–19 . századi és kivétel nélkül fenyőből készültek . A különböző helyről származó fenyőminták elemzése első körben nem bizonyult eredményes-nek, így hamar nyilvánvalóvá vált: ha nem találunk tölgy elemeket, a kutatás hely-színét tovább kell majd helyezni Csíkból . Van-e, volt-e azonban Csíkban tölgy? A mai környezetből és klimatikus viszo-nyokból kiindulva a válasz elő nekifutásra tagadó lenne . Egy korábbi, más célú adat-gyűjtés során azonban, amikor a Csíki-medence középkori környezetét igyekez-tem rekonstruálni, már felfigyeltem arra, hogy a helynevekben és a 17–18 . századi

forrásokban sokkal színesebb növény-világ köszön vissza, mint a mai egysíkú szántó-legelő-fenyves állapot . Ezelőtt pár száz évvel még a medence közepén-alján elhelyezkedő falvak között is mindenfelé ligetek, mocsarak és erdők terültek el, és ezek egy részét különböző szóösszetétel-ben Cserének hívták, azaz tölgyerdő volt!

A jelenlegi fenyő-dominanciának több oka van . Ezek közül talán a legfontosabb az erdőirtás . A többnyomásos rendszer-ben zajló földművelés és a megnövekedett lakosság miatt megnőtt a művelhető föld-terület iránti igény, így a medence alsó ré-szein elhelyezkedő erdőket a késő közép-kortól fokozatosan irtották . Erre utalnak a mai szántott területek dűlőnevei: Oro-tás, Aszalás, Irtvány, Vész stb . Szintén erre a korra, a 16–17 . századra tehető a madarasi vasgyártás fénypontja is, ahol a pörkölési, olvasztási stb . műveletek óriási faszénmennyiséget igényeltek . E korabeli viszonyok között intenzív ipari tevékeny-ségnek nyilván elsősorban a faszén nyers-anyagaként felhasználható bükkösök és tölgyesek látták a kárát . Ezt tetézte a 17 . században csúcsosodó úgynevezett „kis jégkorszak”, amikor Kelet-Európa éghajla-ta jelentősen lehűlt . A lombhullató erdők helyén szántók vagy kaszálók alakultak ki, jobb esetben visszaerdősödött ugyan, de ekkor már az igénytelenebb fenyők váltot-ták a régi fajokat . Sajnos, kevés ilyen kuta-tás folyt, de a szakszerűen végzett talaj- és gyepvizsgálatok egyaránt arra mutatnak, hogy a régi eltűnt erdők jelentős része lombhullató – és ezen belül is tölgy – volt . A tölgyesek eltűnésének egyik kézzelfog-ható bizonyítéka az is, hogy a 18 . századi fedélszékek már mind fenyőből készültek . A 17 . századi birtokösszeírásokban gyak-ran találkozunk Csere-oldal és hasonló

59

nevű szántókkal, legelőkkel, azaz ekkor is már csak a helynév utalt a művelt terület eredeti állapotára…

Ennek az átalakulásnak köszönhető, hogy a 18 . századtól kezdve Csík már „tölgyimportra” szorult . A Mikó-vár építé-si munkálataihoz felsőbb parancsra 1715-ben már Udvarhely- és Bardóc-székekből szállították a „cserefát”, ekkor tehát már nem volt elegendő mennyiségű helyi fa .

A középkori tölgyekre visszatérve: a keresés tehát nem volt reménytelen, majd a különböző tornyokban találtunk tölgy padlógerendákat . Ezután már célzottan a tornyok belső szintjeit vizsgáltuk és innen gyűjtöttünk mintákat . Annál is inkább, mert a csobotfalvi, csíkdelnei, csíkrákosi, csíkkarcfalvi, csíkszentkirályi, csíkkoz-mási, csíkszentmiklósi és csíkszenttamási tornyokban a művészettörténeti kutatás, és nyomában a helytörténeti írások is egy-öntetűen középkori épületeket lát . Ezen túlmenően, az építészeti előképet is meg-találni vélték a marosvásárhelyi ferences kolostor tornyában, ami a ferencesek köz-vetítésével került volna Csíkba .

A nevezett tornyok látszólag valóban gótikus jellegűek: sarkaikon rendszerint vízvetős támpillérek állnak, csúcsíves ab-lakaik, ha sokszor elfalazva is, de belülről láthatók, és több helyről 15–16 . századi harang is ismert .

Az összképet a csobotfalvi Szent Péter és Pál plébániatemplom tornyának vizsgálata kezdte összezavarni . Az itt folytatott ása-tások során több alkalommal is felmász-tunk a saroktámpilléres, ma már elfalazott csúcsíves ablakokkal rendelkező toronyba . Itt Orbán Balázs még látta a VERBUM DOMINI MANET IN ETERNUM. ANNO 1595 feliratú harangot, így a torony középkori volta meglehetősen kézenfek-

vőnek tűnt . A nyugati homlokzaton azon-ban egy datált építési (?) felirat olvasható: A:D:/1680/IN HONOREM/SS:PETRI ET/PAVLI APOST. Szintén itt a bejárat mellé van befalazva egy 17 . századi sírkő… Az elfalazott harangablakok szintjén egy-kor bekarcolt sgrafitto-virágos párkánydísz futott körbe (ez ma csak a templom padlá-sáról látható), amiről azt írják, hogy 17–18 . századi díszítés lenne . Saját megfigyelése-ink tehát ellene mondtak a torony közép-kori keltezésének, ezért a dendrokronoló-giára bíztuk a döntést .

A torony különböző szintjeinek erede-ti helyzetű padlógerendáit átvizsgálva, az elfalazott csúcsíves ablak alatti részeken több tölgy gerendát találtunk . Mintát mind a négy szinten vettünk (5 db .), ezek egy része a szíjácsból is tartalmazott év-gyűrűket . A mintákat dr . Grynaeus And-rás elemezte és a máramarosi kronológia segítségével keltezte . Az összesített adat-sor 117 év volt, és a fák két favágási peri-ódushoz voltak köthetők: 1680 tavaszára ill . 1673 utánra . Az általános vélekedés miatt azonban elsőre még kétellyel fo-

48. A csíksomlyói torony építési felirata

60

gadtuk az eredményeket . A kései keltezés ugyan alátámasztotta saját megfigyelése-inket, de mivel a máramarosi kronológia itteni érvényességét még nem tudtuk el-lenőrizni, a bizonytalanság megmaradt . Ezt azonban a plébánia levéltárában talál-ható 17 . századi Domus História korabeli bejegyzése végképp eltörölte . A toronyról a szerző, Lakatos István plébános a követ-kezőket írta: „Taploczai Frater Anda Peter Terciarius Ord, Francis. czinaltatta a Nap nyugati aitohoz a Tornyot penzbeli sumptus-sal, a többire a közönséges Megye, mely kez-dődött Anno 1677 vegzödött Anno 1683”. A torony építése a nyugati ajtónál 1677-ben kezdődött . Tehát a nyugati ajtó előtt nem volt korábban épület, illetve az építkezés kezdetét említették, azaz nem egy koráb-bi, alacsonyabb tornyot magasítottak! Ez az információ egy további, immár latin nyelvű bejegyzéseben is visszaköszönt: „Turris lapidea orgiarm 21 1/2 alta ad port-am occidentalem Parochialis Templi S. Petri aedificari Caepta Anno 1677 […] Hic eadem Turris in finem postea deducta Anno 1683” . A dendrokronológiai keltezés, tehát nem önmagában, hanem az írott adatokkal, az építési felirattal és a helyszíni megfigyelé-sekkel összhangban áll, így a torony a gó-tikus tornyok közül törlendő .

A csíkszentkirályi templomtorony a köz-tudatban és esetenként a szakirodalom-ban szintén középkori, gótikus elemként szerepel . Jellemzi mindaz, amit egy góti-kus toronynak sajátja lehet: vízvetős sa-roktámpillére van, résablakok világítják meg, és 1562-es harangja van .

A kép azonban ez esetben sem egy-szerű . A templomon végzett falkutatás kapcsán már esett szó arról, hogy a torony a hajó nyugati falának minden középko-

ri vakolatrétegét takarja, azaz azokhoz képest utólagos . Egy 1731-es vizitáció a tornyot „recenter erecta”, azaz nemrégiben épített/magasított(?)-ként jellemzi . Ma a tornyon csupán egy magasítás észlelhető, a 7 . szinttől felfelé a falszövet és a habarcs is megváltozik a torony belsejében, az alsó szintektől eltérően, a falon itt jól megfi-gyelhető a zsaluzás nyoma . Az eltérő épí-téstechnika arra utal, hogy itt egy későb-bi magasításról van szó . Erről a Domus Historia alapján tudjuk, hogy 1759-ben történt, így az 1731-es adat nem jelenthet magasítást, javítást . A magasított, mosta-ni harangablakos szint alatt egy, ma már funkció nélküli, belső, részben tölgyge-rendákból kialakított faszerkezet helyez-kedik el, amely valószínűleg egy nyitott, faerkélyes szintet tartott, ahová feltehe-tően a magasítás előtt a harangszéket he-lyezték . Sajnos, egyetlen ilyen nyitott ha-rangerkélyről sem maradt fenn ábrázolás vagy leírás Csíkban .

49. A csíkszentkirályi torony keltezett faelemei(Rácz Miklós rajza alapján)

61

A torony belsejében meglehetősen sok in situ fenyő gerenda található, ami szin-tén arra utal, hogy a torony építése már akkor történt, amikor az ehhez hasonló építkezések során a tölgyet már legalább részben felváltotta a fenyő .

A kérdések ellenőrzésére a toronynak több, eredeti helyzetű tölgy eleméből vettünk furatmagos mintát . A hajó és a torony közötti bejáró szemöldökgerendá-iból, az első emeleti északi lőrés gerendá-jából és a belső faszerkezet több eleméből . Ezekből az derül ki, hogy a vizsgált fák egyikét sem a 17 . század előtt vágták ki, azaz a torony nem középkori .

A csíkrákosi templomtorony a csíki kö-zépkori építészet egyik markáns szimbó-luma . A különös falképekkel díszített ha-talmas torony értelmezése meglehetősen

megosztja a kutatókat . Többen pogány kori hitvilági jelképeket, mások zodiákus szimbólumokat véltek felfedezni bennük . A toronnyal foglalkozó írások jelentős ré-sze a 12–13 . századra tette az építés korát, mások későközépkori alkotásnak tartják . A legújabb művészettörténeti kutatások azonban a falképek 17 . századi párhuza-mait hangsúlyozták, noha ez a kései da-tálás nem örvend nagy népszerűségnek a helyiek körében .

Sajnos, a nemrégiben befejeződött, több évig folyó helyreállítási munkáról egyelőre nem látott napvilágot közlés, így csak a munkálatokat lezáró szakmai fórumról származó szóbeli értesülések alapján vált kérdésessé a torony – korábban egysége-sen elfogadott – középkori meghatáro-zása . A munkálatokat vezető Seres Lász-ló ugyanis azt állította, hogy a képeket hordozó vakolat azonos a torony legelső, a kövek közé befutó vakolatával . Ugyan-akkor Kovács András a falképek korát a falubeli Cserei-kúria falképei alapján is a 17 . századra tette . Ez alapján adódna a kö-vetkeztetés, hogy maga a torony sem lehet középkori .

A romantikus, Árpád-kori pogány te-óriát (sajnos) egyértelműen cáfolni lehet . A templomhajó padlásában egyértelműen látszik, hogy a nyugati oromfalat kétszer magasították, míg a mai, oromfal nélküli tető, a templom harmadik fedélszéke . A torony kifestése a második, azaz a gótikus fedélszék vonalához igazodik, így azzal vagy egyidős, vagy későbbi, de biztosan nem korábbi .

Feltevésünk ellenőrzésére igyekeztünk a dendrokronológia segítségével újabb bizo-nyítékokat nyerni . A toronybelső szerkeze-tét, padlószintjeit többször módosították, eredeti helyzetűnek tűnő tölgygerendákat

50. A csíkrákosi harangtorony keltezett elemei (Gyöngyössy János rajza nyomán)

62

mindössze a párkány alatti alsó „harang-ablakos” szint födémében találtunk . A két minta összesített évgyűrűi 111 évet fedtek le a fa legkülső évgyűrűit tartalmazó szin-te teljesen ép szíjáccsal, ami a gerendaként felhasznált fák kivágását az 1664 körüli évekre keltezi . Amenynyiben ezek a geren-dák valóban eredeti helyzetűnek bizonyul-nak, akkor ez a datálás a torony építésére is vonatkozik .

Adatunk jól egybevág a fentebb jelzett megfigyelések és a további művészettörté-neti analógiák korával, de néhány kétely továbbra is megmarad . Ebben a vonat-kozásban fontos lenne tudni, hogy a torony párkánya alatt egykor látható sávos díszítés biztosan egykorú-e a hajó déli párkányának keltezett, 16 . századi sávos kifestésével . Ha valóban összefügg a két kifestés, akkor té-ves a vakolatokra vonatkozó megfigyelés, valószínűleg nem eredeti helyzetűek a vizs-gált gerendák és a művészettörténeti értel-mezés is sántít . Amennyiben nem, úgy a művészettörténeti és a dendrokronológiai keltezés, illetve a vakolat alapján a torony 17 . századi .

A csíkdelnei Szent János-templom a Csí-kot felkereső turisták talán leglátogatot-tabb temploma . Ezt elsősorban érdekes, két falu közötti magányos elhelyezkedé-sének, megmaradt középkori részleteinek (boltozott szentély) és régi berendezé-seinek (17 . századi kazettás mennyezet, szárnyas oltár) köszönheti .

A templom elhelyezkedése az érdeklő-dőket, a helyi és idelátogató történészeket egyaránt foglalkoztatja, többen vallják, hogy a templom körül egykor falu helyez-kedett el, amit valamikor, ismeretlen idő-ben a tatárok pusztítottak volna el . Az érvként felhozott helynév, Tordafalva azon-

ban a középkorban településnévként nem adatolt . A középkorban a templomok mel-lett rendszeresen tartottak vásárokat, így a gyanúba kevert Vásár-kapu helynév se nagyon jelenthet mást, mint hogy valamely szomszédos falu (Delne, Csicsó, Borzsova) egyik határkapuja (lásd a csíkszentgyör-gyi Akó-kaput) egykor az itteni vásártér közelében helyezkedett el . Ennek ellenére számos különböző időpontban, egymástól függetlenül végzett régészeti terepbejárás során sem sikerült a feltételezett középko-ri falu nyomára akadni, így le kell mondani a falupusztulás-költözés elméletéről, és be kell látni: a Szent János-templom Delne és Csicsó által a két falu közé közösen épített templom . Hasonló helyzetű templom nem egy akad máshol is, a Karcfalva és Jenőfal-va között álló Nagyboldogasszony is így értelmezhető, akárcsak a Vacsárcsi felé eső, de Göröcsfalván álló „rákosi” templom .

Delnére visszakanyarodva, a torony déli harangablaka mellett az ANNO DNI 1710 felirat látható, melyet korábban fel-tételesen a toronymagasítás, ill . a torony-sisak készítéséhez kapcsoltak . A torony viszonylag kicsiny mérete nem támogatja a magasítás valószínűsítését .

Nem tudunk arról, hogy középkori ha-rangja lett volna, a ma is látható harangot 1748-ban öntötték . Ehhez az időponthoz kapcsolható a harangokat tartó, kétszin-tes faszerkezet több (5 db) minta alapján összeállított dendrokronológiai adatsora, amely 1725–1740 közötti keltezést adott . Feltehetően ekkor cserélték ki a korábbi belső faszerkezetet . Ez igazolja a felirat 1710-es építkezésre-munkálatokra vonat-kozó hitelességét, és összhangban van az 1748-as harang korával is .

Tornyáról jóval kevesebb írott adatunk van, mint másutt, de középkori, késő gó-

63

tikus voltát eddig a vele foglalkozó mun-kákban nem kérdőjelezték meg . E helyen kell korrigálnom egy korábbi elsietett véleményemet . Egy 2007-es dolgozatunk-ban ugyanis a leadási határidő szorításá-ban kapkodva és a friss dendrokronológiai adatok bűvöletében kétségbe vontam a to-rony középkori voltát . Ez annál is inkább bosszantó, mert a torony keleti falán, a padlástérben látható korábbi fedélszék lenyomatát magam közöltem 2001-ben, amelyet már akkor a korábbi, alacsonyabb hajóval hoztam kapcsolatba . Ha tehát e gótikus magasításnál korábbi fedélszék nyoma látható a torony keleti falán, ak-kor a toronynak a 15–16 . századi átépí-tések előtt már állnia kellett . A torony, már amennyire falkutatás nélkül meg-állapítható, szervesen egybeépült a hajó nyugati falával, nincs „saját” keleti fala . Magyarán: mai adataink alapján a torony

a kis csúcsíves ablakokkal ellátott 13–14 . századi hajófallal egyszerre épült, így va-lószínűleg Csík legkorábbi harangtornya . Tévedésemet nem menti az sem, hogy a toronnyal foglalkozó munkák mindegyike gótikus épületrésznek tartja . A tornyon a 15–16 . században valóban végeztek átala-kításokat . Ekkor kaphatta utólagos tám-pilléreit, illetve építették be a korszakra jellemző szemöldökgyámos első emeleti déli nyílását, illetve a nyugati, szintén erre a korszakra tehető nyugati lőrést is .

összegzés

A csíki „középkori” tornyok kérdését a vizsgált épületek alapján természetesen nem tartjuk lezártnak, a fenti eredménye-ket nem általánosítjuk az eddig kutatatlan csíki tornyok időrendjére vonatkozóan . Úgy tűnik azonban, hogy a vizsgált ese-tekben nem lehetett igazolni középkori faelemek létezését, sőt a dendrokronoló-gia által javasolt 17–18 . századi keltezést a művészettörténeti adatok, a helyszíni megfigyelések, az írott források is igazol-ják, azaz a tárgyalt tornyok nagy valószí-nűséggel nem középkoriak . E kérdésben a végső szót a vizsgált gerendák in situ hely-zetét igazoló/cáfoló fal- és habarcsvizsgá-latok fogják megadni . Kivételként a delnei tornyot említem, ahol a vizsgált faelemek 18 . századiak ugyan, de maga a torony egyidősnek tűnik a késő gótikánál korábbi hajófallal, azaz jó eséllyel 13–14 . századi .

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy jó néhány további, eddig nem kutatott csíki torony esetében találni egyértelmű ada-tokat arra vonatkozóan, hogy a tornyok

51. A csíkdelnei harangtorony és felirata

64

a középkor után épültek . A csíkkozmási torony első benyomásra valóban közép-korinak tűnik, amint azt korábban számos kutató vallotta . Csúcsíves ablaka és nyuga-ti bejárata van, sarkait vízvetős „gótikus” támpillérek erősítik . A Domus Históriá-ban azonban egyértelműen leírják, hogy „abban az esztendőben lőn vége [tudniillik

1670-ben, BI] a Torony építésének, melyet kezdettének vala rakni Anno 1653” . A hajó-falon megfigyelhető, késő gótikus lábazati párkány nem jelentkezik a torony falán, ami szintén arra utal, hogy a torony utó-lag épült a 15–16 . századi hajófalhoz . Ez esetben is kizárható, hogy a 17 . században csupán magasították volna, a torony leg-felső magasított szintje ugyanis 1766-ban épült, ez alatt nincs nyoma ráépítsének .

Egy további „legszebb és leghatalmasabb XV . századi gótikus csíki torony”, amint a csíkszentmiklósi templom tornyát jellemez-ték, esetében a déli falon található felirat igazít el az építkezésre vonatkozóan: EN HOMOROD / SZMARTONI BI / RO-SANDOR / MADARASON LAKTO / MBA VOLTAM / ENNEK AZ TOR / ONNAK (EGESEN?) / FUNDATORA ES EPITTETÖ MESTERE / 1724 . Ed-digi tapasztalataink alapján hajlunk arra, hogy a feliratnak teljes hitelt adjunk, és a tornyot valóban 18 . századinak tartsuk, noha ez esetben az 1694-es tatárbetörés utáni esetleges javítással is számolni kell .

Ez utóbbi épületek kutatása remélhe-tőleg a közeljövőben folytatódni fog . Az azonban már most nyilvánvaló, hogy túl kell lépni az eddigi sematikus besorolá-

52. A csíkkozmási harangtorony

53. A csíkkozmási Domus historia bejegyzése a torony építéséről

65

sokon, és minden épület, ill . épületrész esetében újabb, önálló kutatások szüksé-gesek valós keltezésük megállapításához .

A felsorolt példák alapján tehát elmond-ható, hogy a középkor folyamán több csí-ki templom mellett nem állt kőből épült harangtorony . A csíkmindszenti, csíkszent-léleki és csíkmenasági tornyok kapcsán ko-rábbi helyszíni szemle alapján már koráb-ban megírtuk, hogy középkori harangjaik valószínűleg fa haranglábakon vagy fator-nyokban szolgálták a falut . Feltevésünket a korábban már idézett 1731-es egyházlá-togatási jegyzőkönyv megerősítette . Ekkor több csíki templom kapcsán megemlítet-ték, hogy fa tornya van: Csíkszentlélek: Turris […] ex ligno; Csíkmindszent: Tur-ris lignea; Csíkszentmárton: Turris lignea; Csíktusnád: Turris ex ligno; Csíkmenaság: Turris lignea.

Ugyanakkor nagy valószínűséggel kö-zépkorinak tartható a csíkszenttamási Csonkatorony, ez esetben ugyanis 17–18 . századi adataink arról vallanak, hogy ek-korra a középkori templom már nem volt rendszeres használatban, így esetében na-gyobb építkezés nem valószínű, de termé-szetesen nem is kizárható .

Kortársa lehet a szomszédos karcfalvi torony is, tudniillik, itt a torony nem a templomhoz, hanem a védőfalhoz csat-lakozik, melynek korát a 16 . századra te-szik . Itt a 18 . században két torony is állt, amelyet 1731-ben „turribus duabus… (una ex illis tegulis, altera scandulis tecta)”-ként

említettek, és az első katonai felmérésen is feltüntettek . A karcfalvi tornyot szemmel láthatóan több alkalommal magasították, így az alsó szintekről valóban elképzelhe-tő, hogy a középkorban épültek . Ez utób-bi korát a közeljövőben szintén ellenőrizni kívánjuk .

A szűk értelemben vett építészet- és mű-vészettörténeti eredményeken túl a dend-rokronológiai kutatásának van egy további történeti vonatkozású hozadéka is . Az a tény, hogy a vérzivataros, járványokkal tar-kított 17–18 . században a csíkiak ilyen lát-ványos épületeket emeltek, azt bizonyítja, hogy a számtalan baj a közösségek erejét nem tudta megszüntetni és mindig akadt annyi tartalék, hogy ezeket a közös erőfe-szítéseket sikerrel véghez is vigyék .

54. A csíkszentmiklósi harangtorony építési felirata

55. Csíkmenaság – plébániatemplom. A gótikus oltár Madonnája (Henning János felvétele)

67

Szentélyek a mesz-tövénélA csíkmenasági templom régészeti kutatása*

* Marcu–Istrate, Daniela: Biserica romano-catolică din Armăşeni . Arhitectura religioasă din Transilvania III . Satu Mare, 2004 . Coord .: Daniela Marcu Istrate, Adrian Andrei Rusu, Péter Levente 165–182 ., Botár István: Egy ásatás mozzanatai . A csíkmenasági templom kutatása . Örökségünk I . évf . (2007)/ 4 . sz ., 8–9 .

Csíkmenaság (románul: Armăşeni, Har-gita megye, Románia) igazi zsákvölgyben elhelyezkedő település, a Fiság egyik mel-lékágának, a jobbparti Taploca felső folyása mentén fekszik . Írott adatokban meglehe-tősen későn, 1567-ben jelenik meg a falu, a templomot még később, csupán 1583-ban említik . Ez a tény jól jellemzi a csíki írott adatok kései és hiányos voltát, hiszen a templomnak vannak ennél korábbi emlékei . Ma is használatban van 1542-es harangja, és az egykor itt állt 1543-as szárnyasoltár a budapesti Nemzeti Galériában ma is lát-ható . Szentélye, külső megjelenése alapján késő gótikus: sokszögzáródású, díszes bol-

tozata van és kőrácsos csúcsíves ablakai . A templom tehát biztosan állt a 16 . század elején . Menaság egyike azon kevés csíki középkori plébániatemplomnak, amely hi-ányzik az 1332–1337-es pápai tizedjegy-zékből . A források, a gótikus részletek, be-rendezések és a falu fekvése alapján így az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy a település későn, a 15–16 . században települt be, és ekkor épült volna temploma is .

A templom körül végzett régészeti ku-tatások azonban ebben az esetben is igaz-olták, hogy csak az írott adatokra támasz-kodva csupán több száz éves késéssel lehet meghatározni a csíki falvak kialakulásának korát .

56. Csíkmenaság – plébániatemplom. Déli nézet

57. Csíkmenaság – plébániatemplom. Szentély külső nézete

68

A Csíki-medence középkorának kutatá-si helyzetét jól jellemzi, hogy a szomszédos székek hasonló kutatásait több évtizedes késéssel követve, csupán 1999-ben végez-ték itt az első szakszerű csíki templomá-satást . Daniela Marcu régész az 1999-ben folytatott kutatás során több olyan fontos megfigyelést tett, amely a templom építés-történetét újabb periódusokkal egészítette ki . A templom külső falainál nyitott ku-tatófelületekből ugyanis kiderült, hogy a hajó támpillérei utólagosak, a hajó alapo-zásában megfigyelhető párkány a szentély-nél hiányzik, illetve hogy a sekrestye ala-pozása a hajóval nincs kötésben . A szen-tély északi alapfala alatt egy korábbi, átlós falat is azonosított, amely már egy meglévő sírt bolygatott . A hajó és a szentély tehát nem lehet egyidős . Ezek alapján egy ko-rábbi, rövidebb hajóval rendelkező, átlós

támokkal megerősített, egyenes szentély-záródású periódust rekonstruált .

A 2007 . évi helyreállítási munkálatok során lehetőség nyílt arra, hogy immár a templombelsőben is megvizsgáljuk a kö-zépkori templomot . A feladat meglehető-sen egyértelmű volt: egy hónap alatt, mi-nél kevesebb felülettel, minél több olyan adatot rögzíteni, amely a templom építés-történetét tisztázza, és amelyet a helyre-állítási munkálatok során majd haszno-sítani tudnak . Az alábbiakban az ásatás és a kollégák által végzett falkutatások eredményeit tekintjük át . Köszönet illeti a helyreállítást irányító Benczédi Sándort, aki közöletlen felmérési rajzait is rendel-kezésemre bocsátotta, a falkutatást végző Czimbalmos testvéreket, Kiss Lórántot és Mihály Ferencet, akikkel több esetben folytattunk termékeny vitát .

58. Csíkmenaság – plébániatemplom. A szentély boltozata

69

Szelvényeink kitűzésekor, a fenti 1999-es adatok mellett, nagy segítségünkre volt a belső térben 1 m magasságig látható ere-

deti falszövet, ahonnan a nedvesedés miatt a vakolatot már korábban leverték . Ezen ugyanis több olyan szabálytalanságot ész-leltünk, amelyek visszabontott falakra, támpillérekre utaltak . Ennek megfelelően szelvényeinket az északi és déli szentélyfal mentén, a hajóban a barokk oltárok előtt, illetve a középkori templom külső, déli oldalán, az 1858-ban toldott, úgynevezett újfalvi részben nyitottuk .

Első körben azt akartuk tisztázni, hogy a szentély északi, külső oldalán 1999-ben megfigyelt falalapozás valóban önálló periódus nyoma-e . A fal belső oldalán nyitott szelvényben hamarosan kiderült, hogy a korábbi rekonstrukciótól eltérő-en, egy észak-dél irányú alapozás helyett (ami a feltételezés szerinti szentély keleti fala lett volna) egy átlós irányú falrészle-tet került elő . Falsíkja még a szelvényben sem volt teljes, mert egy közvetlenül mel-léásott sír gödrével elbontották . Úgy tűnt tehát, hogy itt valójában egy korábbi, sok-szögzáródású, gótikus szentély alapfala

59. Csíkmenaság – plébániatemplom. A Danilea Marcu által javasolt periodizáció

60. Csíkmenaság – plébániatemplom. A 2007-es ásatás alaprajza, kékkel a legkorábbi periódus alaprajzának rekonstrukciója

70

húzódik, aminek egyik saroktámpillérét találták meg a korábbi ásatás során . A szentély kiszerkesztett szélessége 7,3 mé-ter volt . Ezt ellenőrizendő, a szentély déli felén is nyitottunk egy kisebb szelvényt . Itt hamarosan előbukkant a keleti zárófal részlete és egy további sarok, külső olda-lán támpillérrel . Pontosan úgy, ahogy az előző megfigyelések alapján elméletileg kiszerkeszthető volt . Azaz a mai szentély előtt egy korábbi, szintén gótikus, támpil-léres, sokszögzáródású szentély állt!

A szentély keleti kiterjedését és széles-ségét tehát ismertük, de a kirajzolódó alap-rajz arányai alapján gyanítható volt, hogy nyugat felé hosszabb kellett legyen, mint ahol a mostani diadalív áll . A hajó keleti végén található mellékoltároktól nyugatra, a hajófal levert falszövetén mindkét olda-lon látható volt olyan falhiba, ami legin-

kább visszabontott fal csorbázatának tűnt . Az itt nyitott kis szelvényekben azonban nem találtunk alapfalakat, azaz ha itt is volt a diadalív, az ásatás idejére már alapo-zási szinten sem maradt nyoma . A temp-lom belterében tehát nem sikerült igazolni, hogy a feltételezett diadalívnél van a hajó és a szentély találkozása . Éppen ezért a falcsorbázatok túlsó oldalán, a középkori templom külső fala mellett, az újfalvi ré-szen és a sekrestyében is nyitottunk egy-egy kis ásatási felületet .

Az újfalvi részben, a mai félköríves be-járó jobb oldalán nyitott szondában egy átlós irányú alapfalat tártunk fel . Az ala-pozás egy utólagos (!) támpillér nyoma, ami – tájolása miatt – már önmagában is jelezte, hogy sarokra épült . Itt kissé be-lebontva a támpillér falába, megtaláltuk mögötte a hajó eredeti, még a támpilléres

61. Csíkmenaság – plébániatemplom. Az elbontott gótikus szentély alapfalának maradványai a mai szentélybelsőben

71

átépítés előtti délkeleti sarkát . Ennek a saroknak a társát a sekrestye délnyugati sarkában is azonosítottuk, ahol az is egy-értelműen érzékelhető volt, hogy a hajó-hoz utólag épült a szentély fala . Itt azon-ban, az átellenes saroktól eltérően nem került elő saroktámpillér, ami arra utal, hogy a kora gótikus bővítéskor már terv-be vették a sekrestye építését is . A gótikus szentély hossza tehát 8,2 m volt . A kora gótikus építkezést a hajó déli falán látható csúcsíves ablak részlete és egy kőborda tö-redéke a 14–15 . századra valószínűsíti .

Ez a gótikus építkezés, amint azt a hajó és a feltárt sokszögzáródású szentély eltérése alapján érzékeltük, valójában egy korábbi templom átépítését jelentette: a korábbi hajó falait megtartva új, gótikus szentélyt építettek . Az újonnan feltárt szentélyalapozás habarcsa ugyanis külön-

bözött a hajó alapfalának a habarcsától, azaz nem lehetnek egyidősek . Ráadásul a szentély feltárt alapfalából egy másodlagos helyzetű, vakolt és meszelt kőtöredék is előkerült, ami egyértelműen mutatta, hogy a kora gót szentély építésekor egy korábbi épület elbontott kőanyagát is felhasznál-ták . A fent említett utólagos támpillér, illetve a támpillér nélküli korábbi sarok a sekrestyében mind-mind arra utal, hogy az azonosított kora gótikus szentély tehát a templom második középkori periódusá-hoz köthető .

A legkorábbi, első szentélynek azonban csak csekély maradványait találtuk meg a frissen azonosított kora gótikus szentély falainak belső oldalán . A megfigyelt fal-részletek, immár a hajóval egyező habarcs-csal, azonban egyértelmű falsíkok nélkül jelentkeztek . Egyetlen helyen, a sekrestye

62. Csíkmenaság – plébániatemplom. A korai hajó északkeleti sarka a sekrestyében

72

lépcsője alatt sikerült egy eredeti helyzetű sarokfaltömböt megfigyelni . Úgy tűnt te-hát, hogy a legkorábbi szentély keleti kiter-jedését sikerült meghatározni . A sekrestye lépcsőjének eltávolítása után vált egyértel-művé, hogy itt egy egyenes záródású szen-tély északi fala és északkeleti sarka maradt meg . Ez az első ismert egyenes záródású szentély a Csíki-medencében (a kápolnák között azonban van egyenes szentélyzáró-dású, a csíksomlyói Salvator-kápolna) . Ez-zel egyértelművé vált a legkorábbi menasá-gi kőtemplom hajójának és a szentélyének mérete is: előbbi külső hossza 11,3 m és külső szélessége 8,4 m, míg az egyenes zá-ródású szentély 5,9x4,9 m alapterületű volt . A már említett befalazott vakolt kő alapján a templomot részben freskó boríthatta .

A korai templom időrendjét illetően, he-lyi keltező lelet hiányában, egyelőre csak az

alaprajzi párhuzamokra építhetünk . A ha-sonló alaprajzú, egyenes szentélyzáródású templomokat a 13 . század második felére keltezi a művészettörténeti irodalom, így feltételesen magunk is ezt fogadjuk el, az-zal a megjegyzéssel, hogy ezt a kérdést ma még nem tekinthetjük lezártnak . Ez a korai épület viszonylag hosszú ideig használat-ban lehetett, ugyanis körülötte többrétegű temető alakult ki, amelynek néhány sírját a második periódushoz tartozó, korábban említett saroktámpillér alatt találtuk meg .

A falazat vizsgálata alapján nyugati be-járata már ekkor megvolt . A kapu köze-lében az omladékrétegből egy idomtégla töredéke került elő, amely alapján talán idomtéglákból kialakított nyíláskerettel számolhatunk . A régi templomnak a déli oldalon is volt bejárata a mai újfalvi rész és a hajó közötti félköríves átjárótól nyugatra .

63. Csíkmenaság – plébániatemplom. Az elbontott korai szentély északi falának maradványa

73

Ennek a déli kapunak azonban csak a belső oldalon látszott a nyugati fele . Itt a falazat-ba függőlegesen beforduló meszelt vakolat és a felette elhelyezett teherkiváltó tölgyge-renda egyértelműen megőrizte a helyét .

Ezt a déli kaput egy későbbi átépítéskor – amikor a bejáratot keletebbre költöztet-ték – befalazták . Ráadásul az újfalvi rész építésekor, a nagy köríves átjáró kialakítá-sakor, keleti oldalát elbontották, de a befa-lazott rész megtartotta a keleti rézsű kifele szűkülő negatívját . Ezek az átalakítások tehát a későbbi – immár harmadik – át-építések nyomai . Lássuk, melyek ezek .

A déli kapu kapcsán tehát már volt szó róla, hogy a már ismertetett két periódus mellett egy további, harmadik átépítés is zajlott, amikor a kaput befalazták és ke-letebbre költöztették . Ezzel egy időben a hajó déli, külső falát részben újraköpenyez-

ték . Ez a magyarázata annak, hogy a külső oldalon nem látható a déli kapu, sőt a hajó nyugati felén egyetlen ablak sem . A köpe-nyezésre azért volt szükség, mert a hajót az ekkor épített új szentélyhez igazodva át-alakították . Az ekkor felépített harmadik szentély ma is áll és ennek a lábazati párká-nya folytatódik egyező magasságban a hajó déli falán . Szintén ekkor építették át a tám-pilléreket is . Az új szentély a hajóval egyező szélességű, ám annál eredetileg jóval maga-sabb volt, a hajót ekkor nem magasították . A munkálatok befejezésének időpontját jelezheti talán az 1543-ban készült oltár, melyet valószínűleg már az új szentélyhez rendeltek . Ekkor a szentély még nem volt boltozott és nyugati irányban a régi diadalív határolta, azaz a mai állapotánál hosszabb volt . A mostani, keletebbi diadalív és bolto-zat csak utólag épült meg . Ennek köszön-

64. Csíkmenaság – plébániatemplom. A többperiódusú déli hajófal belső oldalának felmérési rajza a falkutatás után (Benczédi Sándor rajza)

74

hető, hogy a sekrestye megközelítése csak ferde bejáraton lehetséges . Szintén erre utal az is, hogy a diadalív nincs kötésben a fa-lakkal, illetve, hogy a szentélyfedélszék jó-

val hosszabb a mai szentély alapterületénél és még a régi diadalív hosszához igazodva a mostani hajó fölé is beér . Ezt az átalakítást jelölheti a szentély északi falán olvasható 1655-es felirat is: Æ·T:H:Ano655.

Talán szintén ekkor épült a déli bejárati előcsarnok, portikusz is, amelynek alapfa-lait a régészeti kutatás, tetőzetének lenyo-matát pedig a falkutatás találta meg . A templom mellett ekkor még egy fa harang-lábban használták az 1542-es harangot, és csak 1836-ban épült meg a mai kőtorony .

A templom utolsó nagy átalakítását 1858-ban végezték . Ekkor lebontották a déli portikuszt és a támpilléreket, és egy új, déli mellékhajót építettek, az úgyneve-zett újfalvi részt .

A menasági templom kutatásának több fontos tanulsága van . A legkorábbi periódus egyenes szentélye ma még társtalan a csíki Árpád-kori ismert szentélyek között, noha Székelyföldön több párhuzama is ismert .

65. Csíkmenaság – plébániatemplom. A hajó nyugati fala és a többször megemelt oromfal felmérése (Benczédi Sándor rajza)

66. Csíkmenaság – plébániatemplom. Az egymásra épített oromfalak a padláson

1. monokróm festett fríz2. nyugati oromfal lenyo-

mata (I. periódus)3. nyugati oromfal lenyo-

mata (II. periódus)4. jelenlegi oromfal5. 17. századi párkány a

déli oldalhajó padlás-terében

6. a hajó magassága (gótikus periódusok – 17. század)

7. az I. periódus hajójának magassága

8. a déli kapu teherkiváltó gerendájának szintje

9. kőkeretes szellőző-körab-lak (I. periódus)

Kutatott felületek határa

Nyers falefelületek határa

75

A keltezési bizonytalanságok ellenére az itt feltárt régészeti nyomok a falu első középkori emlékei is egyben, amelyek év-századokkal megelőzik az első írásos emlí-tés időszakát . Csíkmenaság egy viszonylag félreeső, nem is túl termékeny völgyben fekszik, távol a ma ismert fontosabb útvona-laktól, az Árpád-korban mégis templomot épített magának . Ez a tény jól jelzi a kora-beli székelység erejét és az egyház kiemel-kedő szerepét is . Itt is bebizonyosodott, hogy a késő középkortól ismert plébánia-templomokban is számolnunk kell Árpád-kori templomok nyomaival, amelyeket a 14 . századi pápai tizedjegyzék nem említ . A középkori településtörténet vizsgálatakor tehát tudatosítani kell, hogy csak az írott adatok alapján nem lehet hiteles történe-ti képet rajzolni . A több építési periódus immár sokadszorra hívja fel a figyelmet arra, hogy minden középkori templom-nak saját, egyedi építéstörténete van, így

az esetleges összegzések készítésekor nem célszerű úgynevezett építési hullámokban gondolkodni .

67. Csíkmenaság – plébániatemplom. A déli fal külső homlokzatának felmérése (Benczédi Sándor rajza)

68. Csíkmenaság – plébániatemplom. A középkori periódusok

69. Csíkmindszent – plébániatemplom. Délnyugati nézet

77

elfalazott ablakok, bevakolt falképekRégészeti adatok a csíkmindszenti templom építéstörténetéhez*

* Botár István: Cercetări arheologice la biserica romano-catolică din Misentea . Arhitectura religioasă medievală din Transilvania – Középkori egyházi építészet Erdélyben IV . (2007), Satu Mare – Szatmárnémeti . Ed: Szőcs Péter – A . Adrian Rusu, 115–130 .

Csíkmindszent (románul: Misentea, Har-gita megye, Románia) Csíkszeredától ke-letre, mintegy 9 km-re található . A szórtan, egymástól elkülönülő tízesekből álló falu plébániatemploma a Templom-tízesben áll . A falu és a templom első említése az 1333–1334-ből ismert és a pápai tizedjegyzékhez kapcsolódik . Szentélye szinte érintetlenül megőrizte középkori gótikus jellegét, sar-kait vízvetős támpillérek támasztják, mér-műves gótikus ablakai vannak, gyámokra támaszkodó boltozata . Szentélyének észa-ki falán magasra helyezett, befejezetlen-nek tűnő gó tikus szentségtartófülke áll . A szentélyhez képest a hajó és a torony meg-lehetősen jellegtelen, első látásra nem őriz középkori részleteket .

A templom első ismertetője, Orbán Ba-lázs két évszámos feliratot is említ a temp-lom környezetéből: egy 1247-es feliratot a cinteremről, illetve a harang 1505-ös fel-iratát . A templom építését az első írásos adat alapján a 14 . századra keltezte .

Újabban Léstyán Ferenc gyűjtötte össze a templomra vonatkozó adatokat, a mára már eltűnt feliratok sorát egy továbbival is kiegészítve . Eszerint a sekrestye nyugati falán egykor az 1230-as évszám volt olvas-ható . Ugyanő egy 1433-as pápai búcsúen-gedélyt is említ, amit éppen folyó vagy el-tervezett építkezéssel, tudniillik a gótikus

szentély építésével kötött össze . 1433-ban Meynthzenth-i Conia a Meynzenth-i Min-denszentek plébániának szerez búcsúen-gedélyt . Az adat azonban fenntartással ke-zelendő . A forrás ugyanis nem pontosítja, hogy ez a középkori Magyarország terü-letén található félszáznál is több (!) Mind-szent nevű falu közül melyikre vonatkozik . Így csak akkor dönthetnénk biztonsággal Csíkmindszent mellett, ha a többi felmerü-lő Mindszent esetében sikerül igazolnunk, hogy a korszakban nem volt Conia vagy hasonló nevű lakosuk, továbbá ha Conia-t a valószínűbb Kónya olvasat helyett a kö-zel másfél évszázaddal később, a 16 . század második felében említett mindszenti Ká-nya családdal kötjük össze (Kanija Ferencz, Kanja Gaspar, Kanja Janus) .

Léstyán az írott adatok alapján igazol-ta, hogy a barokk átépítéseket és a to rony 1799–1815 között zajló építését Már -tonff y József püspök támogatásával végez-ték . Ezt megelőzően a középkori, 1505-ben öntött harang egy fa harangtoronyban volt elhelyezve, amelyet az 1731-es vizitá-cióban is említettek .

A templom környezetében 2005-től kezdődően többféle munkálatot tervez-tek . Ehhez kapcsolódott az a kis felületű, korlátozott lehetőségű régészeti ásatás és falkutatás, amely a középkori templomra

78

vonatkozó ismereteinket nagymértékben bővítette .

A mostani cinteremfalon kívül – mely valószínűleg a középkori cinterem nyomvo-nalát őrzi – földmunkák során sírokat boly-gattak meg, közvetlenül a templomtól nyu-gatra húzódó földút mentén . A középkori temető tehát jóval túllépett a cinteremfal vonalán . Az itt nyitott, alig két négyzetmé-ternyi felületben három, egymást bolygató temetkezés nyoma került elő .

Ezek közül a két korábbi sírt még sekély mélységben, koporsó nélkül, míg a legké-sőbbi vázat valószínűleg már a későközép-korban széles, mély gödörbe temették úgy, hogy alkarjait a hason keresztbe helyez-ték . Melléklet egyik mellől sem került elő, így az időrendi megállapításokhoz csak a rétegtani megfigyeléseket és a sírgödrök formájának analógiáit használhattuk .

A helyiek elbeszélése szerint csontok a templomtól nagyobb távolságra is kerül-nek elő a különböző földmunkák során . Kérdés azonban, hogy a távolabbi részek-ről előkerült sírok ugyanehhez a korszak-hoz tartoznak, avagy egy korábbi (nép-vándorláskori?) temető részei?

Egy további kis szelvényt a hajó északi oldalán nyitottunk, ott, ahol a falon látható függőleges repedés nyomán már korábban sejteni lehetett, hogy falelválás rejtőzik a vakolat alatt . Ez a 18–19 . század fordulóján végzett bővítés nyoma lehet, amikor a hajót nyugat felé néhány méterrel meghosszab-bították . Az alapfalak vizsgálata megerő-sítette a feltevéseket, a középkori alapozási párkánnyal épített, barnás habarcsú, nagy kövekből rakott alapfal alja 70 centiméter-rel fekszik magasabban a bővítés új, sárgás habarcsú alapozásánál . A két alapozás

70. Csíkmindszent – plébániatemplom. A cinterem és a templom alaprajza a szelvényekkel

79

egymástól egyértelműen elválik, így tehát nemcsak a repedés okát lehetett megálla-pítani, hanem egyben a hajó korábbi, nyu-gati kiterjedése is meghatározható volt . Itt is szorosan egymás közeléből kerültek elő sírok, összesen négy . Ezek kora nagyon el-térő . Egyikük felett, bizonytalanul ugyan, de megfigyelhető volt a középkori alapo-záshoz futó réteg, így a sír talán az alapfal itteni szakaszánál korábbi . A legkésőbbi sír nem sokkal a 18 . század végi munkálatok előtt készülhetett, a bővítéshez kapcsolha-tó rétegek ugyanis a váz felett megsüllyed-tek, ami a két esemény – temetés és bővítés – időrendi közelségét mutatja .

Az addigi eredmények ellenére a régé-szeti kutatás folytatására nem volt lehe-tőség, pedig minimális felületű kutatással

egy sor, függőben maradó, építéstörténeti kérdés eldönthető lett volna . A látható fa-lak és a tetőzetek által takart falszakaszok tüzetes vizsgálatával jó néhány olyan meg-

71. Csíkmindszent – plébániatemplom. A lábazati párkány „ugrása” a támpillérnél

72. Csíkmindszent – plébániatemplom. A lábazati párkány szabálytalansága

a sekrestyétől nyugatra

80

figyelést tettünk, amelyek a templom tör-ténetét jobban megvilágítják, bár e meg-figyelések, feltételezések némelyikét még további kutatásnak kell majd igazolniuk .

Melyek ezek a részletek?A templom déli oldalán a hajó lábazati

párkánya a szentély nyugati támpilléréig azonos magasságban fut, majd itt hirtelen magasabban folytatódik és kiképzése is megváltozik . A lábazati párkány alapján tehát úgy tűnik, hogy a hajófal és a szen-tély nyugati része – egészen a támpillérig – egyidős, viszont a mai szentély keleti fele, már újabb építkezéshez tartozik . Feltétele-zésünk szerint a korábbi, rövidebb szentély záródásának elbontását követően, a régi déli falat kelet felé megnyújtva építették az új, sokszögzáródású, támpillérekkel meg-erősített, ma is álló gótikus szentélyt .

A mai sekrestye padlásterében viszont az északi a hajó és szentélyfal egyértelműen elválik . Ezek alapján arra következtethe-tünk, hogy a fal alsó szintjén a hajó keleti és a szentély nyugati fele egyidős, a gótikus átépítés csupán keleti bővítést és magasítást jelenthetett . A korai szentélynek tehát je-lentős maradványai állnak még, ismeretlen alaprajzú záródása (egyenes, félköríves, sok-szögű?) a mai szentélybelsőben lappang .

Szintén a mai sekrestyepadlásban tett megfigyelések alapján arra gyanakszom, hogy volt a templomnak egy korábbi sekres-tyéje, ami a maitól nyugatabbra állhatott . A mai sekrestye padlásának takarásában, a szentély északi falán falképek töredékei lát-hatók . Ez arra utal, hogy ez a falfelület egykor szabadon állt és a kép látható volt a szentély külső falán . Ez csak akkor volt lehetséges, ha a templom mellett nem állt sekrestye vagy a korabeli sekrestye és tetőszerkezete nem a mai helyén állt . Talán az északi hajófal lá-bazati párkányának szabálytalansága jelzi a régi sekrestye helyét, amely a mostanitól pár méterre, korábbi, nyugatabbi, hangsú-lyos megjelenését elveszítve szinte belesimul a falba . Mintha a párkány itt egykor – ta-lán egy osszárium vagy régi sekrestye miatt – nem is lett volna kialakítva . Talán szintén erre utal a mai sekrestye belső nyugati falán látható, befele szélesedő nyílású félköríves vakablak, aminek ma semmilyen szerepe nincs . A fentiek alapján igen valószínűnek tűnik, hogy a mai sekrestye nyugati fala va-lójában egy további (korábbi?), nyugatabbi épület keleti fala, melyen elfalazva ugyan, de látható a régi keleti ablak . Összegezve: a mai szentélyt eredetileg külső festés díszíthette, még a kevésbé látható északi oldalon is . Itt a mai sekrestyétől nyugatra helyezkedett el egy másik épületrész, amelynek keleti falát félköríves nyílás törte át .

73. Csíkmindszent – plébániatemplom. Elfala-zott ablak a sekrestye nyugati falán

81

A dolognak egyetlen szépséghibája van: Csíkban nincs egyetlen olyan középkori sekrestyénk sem, amely a hajóhoz kapcso-lódna, miként a második lehetőségre, a sek-restyéhez nyugatról kapcsolódó osszárium-ra sem találunk helyi példát . A középkori falusi építészetben azonban, még ha nem is túl gyakori, de nem ismeretlen megoldás az északi épületek ilyen jellegű elhelyezke-dése . Az itt vázolt elméleti rekonstrukció során felmerülő kérdéseket falkutatás és ásatás könnyedén tisztázhatná .

Hasonló átépítés, „költözés” figyelhető meg a csíkrákosi templom esetében . Itt az 1756–1758 között épített kereszthajó északi szárnya és a sekrestye közös falán nyílik egy elfalazott rézsűs ablak, aminek

jelenleg nincs funkciója . Itt is arra gyanak-szom, hogy a mai – gótikus szentélyhez kapcsolódó – sekrestye a templom máso-dik, nyilván gótikus korhoz kapcsolódó sekrestyéje . Az első eredetileg a mostani északi kereszthajó helyén állhatott, és a kis résablak e korábbi sekrestye eredeti keleti ablaka . A kereszthajó építésekor felhasz-nálták ennek falait, amire a keleti falon ma egy függőleges repedés utal, ott, ahon-nan a falat észak felé bővítették . Csíkrá-kos esetében – a bizonytalannak tartható – feltevéssorozatot egyértelmű bizonyíték is alátámasztja: a kereszthajó felett, a pad-lástérben a szentély északi falán ma is jól látszik egy korábbi épület/sekrestye nye-regtetejének a nyoma, ott ahol, ma alatta

74. Csíkmindszent – plébániatemplom. Különböző korú elfalazott ablakok a portikusz padlásterében

82

nem található ezzel kapcsolatba hozható önálló épületrész .

De térjünk vissza Csíkmindszentre! Ko-rábban láthattuk, hogy a különböző falsza-bálytalanságok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a gótikus szentélyt a korábbi hajóhoz és szentélyfalhoz építették utólago-san . Ennek ellenére a hajónak ma nincs lát-ható gótikus ablaka, és az 1333-ban említett templomnak sem ismert egyelőre egyetlen biztos nyoma . A templomnak azonban akad olyan része, amelyen a feltevéseket könnye-dén le lehet ellenőrizni, úgy, hogy sem ásatás-sal, sem falkutatással nem kell megzavarni az épület mai megjelenését: a déli bejáró padlás-terében . A portikusz azért tűnt ígéretesnek, mert a tetőszerkezet takarásában a déli hajó-falnak olyan falfelülete található, amit a ké-sőbbi átépítések, meszelések nem érintettek . Ide egy-két cseréptartó léc elfűrészelésével

már be lehetett jutni és rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a viszonylag kis felületen is több építési korszak nyomai láthatók . A va-kolt falsíkból két különböző formájú, és elté-rő magasságban elhelyezett, utólag elfalazott ablak körvonala volt kivehető .

A nagyobb és magasabban elhelyezkedő ablak befalazását – amelynek csak kisebb részlete esett a tetőszerkezet határolta há-romszög felületére –, már nem vakolták le . Azaz ezt az ablakot közvetlenül a por-tikusz felépülte előtt falazták be, így ez utóbbi tetőzetével elfedett részét már nem volt értelme levakolni, hiszen amúgy sem volt látható . Ez az ablak és ma még lappan-gó társai adtak fényt a hajónak a portikusz megépülése előtti időben . Ezzel szemben a tető feletti – azaz látható – részét gondo-san bevakolták, meszelték, így azt annak ellenére nehéz észrevenni, hogy tudjuk, kö-rülbelül hol helyezkedik el . Ezeknek az el-falazott régi ablakoknak a körvonalai csak súrolófénynél láthatók, sejthetők .

A másik, kisebb ablak befalazott részét viszont már meszelt vakolat fedte . Ez a kis ablak tehát már el volt falazva akkor, ami-kor a nagy ablakok voltak használatban . Sőt, mivel a nagy ablak bélletéről induló me-szelésréteg fedte a kis ablak befalazását, ki-mondhatjuk, hogy a kis ablakot a nagyobbik váltotta, mivel ekkor már nem volt szükség rá . A kis ablak felső részének kibontásával egy egyszerű profilú, félköríves ablak került elő, amely az első ismert románkori ablak a Csíki-medencében! Nyilván, nem egye-di jelenségről van szó, csupán arról, hogy a hasonló Árpád-kori ablakok, amelyeket nem tüntettek el teljesen a későbbi korok építkezései – itt Mindszenten és a környe-ző falvak templomaiban is – még a vakola-tok alatt lappanganak . Ilyen korai ablakok még másutt is voltak és lehetnek még, csak

75. Csíkmindszent – plébániatemplom. Az elfalazott ablakok felmérési rajza

83

egyelőre nem ismerjük őket . Az új, gótikus, majd barokk ablakok „kiszorították” őket .

Összegezve: a hajófalat az Árpád-korban alacsonyabban elhelyezkedő félköríves ab-lakok törték át . A megtalált példány elhe-lyezkedése, és a hajó rekonstruált hosszúsá-ga alapján valószínűnek tűnik, hogy három ilyen ablak világította meg az épületet . Egy későbbi időpontban, feltehetően a gótikus szentély építésével egy időben, befalazták a félköríves ablakokat és némivel magasabbra helyezve, szélesebb ablakokat nyitottak . Az azonosított ablak mérete és pozíciója azt is sejtetni engedi, hogy két ilyen ablak is elég-séges lehetett a déli hajófalon .

Az ásatással egy időben a templombel-sőben Kiss Lóránt és Pál Péter falkép-res-taurátorok a hajó északi falán töredékes fal-

képrészletet tárták fel . A falképet a későbbi vakolatok felhordása előtt módszeresen végigkalapálták, hogy az új vakolat jobban tapadjon a falhoz . Ennek ellenére négy alak azonosítható többé-kevésbé . Amennyire az erősen sérült kis felületből megítélhető, a jobbra tekintő baloldali alak Árpád-sávos csúcsos pajzsot tart, sisakot, alatta arcának alsó részét is takaró láncinget visel . Tőle balra egy hasonló felszerelésű vitéz sejthető . Vele szemben egy csupasz arc dereng, aki mögött egy szintén balra néző, csúcsos (?) fejfedőt viselő alak áll . A kép töredékessége ellenére nagy valószínűséggel állítható, hogy itt a Szent László-legenda kis részlete látha-tó, azon belül is az üldözés-csata jelenete, amikor a magyar sereg beéri a menekülő ku-nokat (valójában besenyőket) . A váradi püs-

76. Csíkmindszent – plébániatemplom. A Szent László-legenda részlete az északi hajófalon

84

pök leányát elrabló kun vitéz és a szabadító László alakja, valamint a birkózás és pihenés jelenetei még a vakolat alatt rejtőznek .

A falképtöredék éppen a mai karzat ke-leti vége alatt van, közel ahhoz a repedés-hez, amely az északi fal egykori végét, azaz a hajó nyugati kiterjedését jelzi . Eszerint a ciklus első jelenete, a kivonulás, eredetileg az immár elbontott nyugati falról indult, akárcsak Bögözben .

Ez nem az első ismert csíki Szent Lász-ló-legenda ábrázolás Csíkban . Egy szintén töredékes, de nagyobb felületű és jobb álla-potban megmaradt, Szent Lászlót ábrázo-ló falkép látható a csíkszentmihályi temp-lom északi falán . A szentmihályi falképen azonban Szent László lábát a késő közép-korra jellemző lemezpáncél borítja, illetve, 15 . századra jellemző csillagtarajos sar-

kantyút visel . A szentmihályi kép amúgy az 1419-ben festett székelyderzsi falképet készítő műhellyel szoros kapcsolatban áll .

A mindszenti Szent László-legenda te-hát nem egyedi Csíkban, de a jelenleg is-mert egyedüli párjánál jóval korábbi, való-színűleg 14 . századi, és így a székelyföldi Szent László-legendát ábrázoló falképso-rozat egyik legkorábbi darabja .

A szentély északi falán nyitott kutató-ablakokban további falképeket azonosí-tottak, a szentélyzáródás északkeleti felén egy nagy méretű lovas alakja látható . Kivi-telezése alapján jóval későbbi, valószínűleg 17 . századi alkotás .

A templom építéstörténete mai ismere-teink szerint így alakulhatott: az első egy-ház az Árpád-korban már megépülhetett . Erre a kis félköríves ablak utal . A templom 1333-as említése, és a Szent László-legenda falkép alapján legkésőbb a 14 . század elején már biztosan állt . A kis templom egyelőre ismeretlen alaprajzú szentélye mellett (az-zal egyszerre vagy utólag?) sekrestye épült . A gótika korában elbontják a korai szentély keleti felét és kelet felé megnyújtva, új, sok-szögzáródású, támpilléres, boltozott szen-télyt építenek . Ezt követően, keleti falának kivételével, a régi sekrestyét is elbontják és a mai szentélyhez igazítva keletebbre költöz-tetik . A hajón befalazzák a régi ablakokat és új, nagyobb ablakokat nyitnak . A hajó nyugati végéhez fa harangtorony kerül, eb-ben szolgál az 1505-ös harang . A 18 . század végén a hajó nyugati felét lebontják és meg-toldják . Ezzel egy időben épül az új torony, és valószínűleg a déli bejáró is . A gótikus ablakokat befalazzák vagy átalakítják .

A templom körül folyó kutatások során tehát egy sor olyan adat került a felszín-re, amely a mindszenti és általában a csíki középkori templomok építéstörténetére vo-

77. Csíkmindszent – plébániatemplom. A templom feltételezett építéstörténeti fejlődése

85

natkozó ismereteinket lényegesen kiszélesíti . A felmerülő kérdések és bizonytalanságok, mint például a korábbi szentély és sekrestye (osszárium?) elhelyezkedése, mérete, kevés beavatkozással tisztázható lehetne . A kuta-tások félbemaradása azért sajnálatos, mert a fenti kérdések mellett, néhány kutatósáv segítségével a déli fal középkori ablakrend-szere, beleértve a szentélyt is, feltárható és igényesen bemutatható lenne . A középkori templom több periódusát bemutató esetle-

ges helyreállítás látványossá, közérthetővé tenné az épület történetét, amely így a tele-pülés egyik büszkesége, vonzereje lehetne . A szemléletes népszerűsítés, ismeretterjesztés mellett jó példával szolgálhatna a középko-ri templommal rendelkező környező falvak esetében is . Ma azonban úgy tűnik, na-gyobb igény van az identitáshoz erőltetett módon kapcsolódó hagyományok felélesz-tésére, mint a tényleges, meglévő kulturális örökség bemutatására és védelmére .

78. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. A középkori oltár faragott Madonnája

87

Új padló régi falak felettA csíkszentdomokosi plébániatemplom kutatása 2006-ban*

* Botár István: Raport de supraveghere arheologica . Sândominic – biserica romano-catolică (jud . Harghita) 2006 . Kéziratos ásatási jelentés .

Csíkszentdomokos (románul: Sândomi-nic, Hargita megye, Románia) a Csíki-me-dence legészakibb faluja . A település az Olt mentén helyezkedik el, plébániatemploma a falu központjában található . A templom már régóta felkeltette a csíki templomok kal foglalkozók érdeklődését . Ez elsősorban nem a mai, jellegtelen épületnek, hanem a középkori oltárképeknek és a kőfaragvá-nyoknak köszönhető . Az itteni kőfaragvá-nyokban – három félköríves, hengertagos kapu, archaikus keresztelőmedence és szen-teltvíztartó – a kutatás szívesen látta egy Árpád-kori templom maradványait, noha Csíkszentdomokos és temploma, legalább-is ezen a néven, kimaradt a 14 . század eleji pápai tizedjegyzékből .

Ez a védőszent miatt némileg érthe-tő is, hiszen Domonkost csak 1234-ben avatták szentté, és nem is vált szélesen el-terjedt titulussá . A pápai tizedjegyzékben azonban szerepel egy Tarkőként feloldott Torku/Torkov nevű település a csíki ales-peresség templomai között . Ez az egyet-len olyan csíki helynév az 1333–1334-es tizedjegyzék-összeírásokban, amelyik ma nem azonosítható minden kétséget kizá-róan egyik vagy másik csíki településsel . Így aztán ennek „megszerzéséért” a hely-történeti irodalomban vetélkedés alakult ki Csíkszentdomokos és a tizedjegyzék-ben mai saját nevén szintén nem szereplő

Nagyboldogasszony plébánia (Csíkkarc-falva, Jenőfalva) között, hiszen a helyi öntudat(ok) szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mely falu eredeztet-hető biztosan az Árpád-korból .

Attól, hogy a pápai tizedjegyzék nem említi őket, mindkét település nyugodtan lehetne Árpád-kori eredetű, hiszen több olyan faluról tudunk Csíkban, ahonnan ismerünk Árpád-kori lelőhelyeket (pél-dául Zsögöd, Csicsó, Kotormány, stb .), noha magát a falut csupán a 16 . század-

79. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. Délnyugati nézet

88

ban említik először az írott források . Sőt olyat is, amelynek bizonyíthatóan volt az Árpád-korban vagy a 14 . században temploma, kápolnája (például Menaság vagy Csíkszentimre), mégsem szerepel a tizedjegyzékben .

E lelőhelyek azonban csupán az utóbbi évek régészeti terepbejárások terméséhez tartoznak, míg a „Tarkő-vita” ennél sok-kal korábbi . Meg aztán nem is lehet az önérzetet néhány cseréppel helyreigazíta-ni . . . Szóval, a domokosiak azzal érvelnek, hogy Tarkő csakis Szentdomokos előz-ménye lehet, hiszen a Tarkő-havas ehejt van a szomszédságukban . A bátrabbja még azt is feltételezi, hogy a középkori falu maga is fent a hegyekben húzódott meg, nem számolva azzal, hogy a székely alapvetően nem málnával él elsősorban, és a gazdálkodáshoz bizony szántókra van szüksége, amelyek azért mégiscsak az alsóbb részeken vannak . Ezzel szemben a karcfalviak amiatt tartottak igényt Tarkő névre és így a régiségre, mert a havas a Nagyboldogasszony egyházközségi birto-kokhoz tartozott .

Anélkül, hogy a vitát bármelyik fél hasznára vagy kárára eldönteném, néhány megjegyzést fűzök a kérdéshez . A karc-falvi templom ma is egy kopasz sziklán, azaz tar kövön fekszik . A ma látható fenyők ültetett egyedek, amit az archív fotók egyértelműen igazolnak . Ugyanak-kor nagyon kirívó lenne a korabeli temp-lom- és faluhálózatban, ha a Csíkszent-tamástól Rákosig terjedő területen nem lenne Árpád-kori templom . Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, a forrás gon-dos olvasása maga kínálja a megoldást . A tizedszedők harmadik útjának listája – 1334-ben a sok átírás, másolás ellené-re – valamilyen okból kifolyólag a bejárt

80. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. Kőfaragványok a templomból

(keresztelőmedence, szenteltvíztartó, sekrestye kapuja és nyugati bejárat)

(Tóth Boglárka rajza)

89

települések sorrendjében maradt meg az összeírásban . Ebben pedig az szerepel, hogy valamelyik Gyergyó nevű települést követően (ez a kérdés is megér egy külön tanulmányt valamikor), egy Tamás nevű pap tizedét szedték be, akinek a faluját nem említik . Ezt követi Csíkszenttamás, majd Tarkő, illetve Rákos . Magyarán: arra gyanakszom, hogy a faluja nélkül említett Tamás lehet a szentdomokosi plébános, míg a Szenttamás és Rákos között össze-írt Tarkő a Nagyboldogasszony plébániá-val azonos . Így a kecske is jóllakhat, a ká-

poszta is megmarad, az érvek is egy sorba állnak, és a régészt sem kell megbicskázni egyik faluban sem .

Nos, ha feltevésem igaz, akkor a tized-jegyzék is utal arra, hogy Szentdomoko-son is rejtőzhet egy, legkésőbb a 14 . század elején épített templom . A középkori temp-lomról annyit lehetett tudni, amennyit a ma is meglévő emlékek sejteni engedtek . A kőfaragványokat több művészettörténész tartja Árpád-korinak, míg a fából faragott Madonna-szobor és táblaképek rangos gó-tikus oltárra utalnak . Az azonban bizony-

81. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. A középkori oltár táblaképei (Nagy Gyöngyvér felvételei)

90

talan volt, hogy a mai sokszögzáródású, de támpillérek nélküli épület legalább rész-ben őriz-e középkori részleteket, amire az utalhatott, hogy sarkait eltérő magas-ságig faragott kváderek alkotják, és hogy faragott lábazati párkánya körbeöleli az épületet .

2006 folyamán kicserélték a padlót, így lehetőség nyílott arra, hogy, korlátozott mértékben ugyan, de régészeti szempont-ból is kutathassuk a templomot . Ezzel egy időben a plébánia levéltárából őrzött számadáskönyvet böngészve találtam arra a bejegyzésre, mely szerint a 18 . század vé-gén „ . . . a régi Templomnak elron/tására volt szükséges 50. napszám”, továbbá hogy: „50 koczka öl kő a régi Tem/plombol haszonra fordíthato .” Azaz a középkori templomot

lebontották és köveit, legalább részben beépítették a mai épületbe .

A régészeti kutatás meglehetősen fele-másra sikeredett, noha a padló felszedését követően kiderült, hogy az omladékban a középkori falaknak felmenő részei állnak . Az új padlót minél hamarabb le akarták fektetni, így csupán két kisebb kutatóárok nyitására volt lehetőség, és azokban sem lehetett a régészeti rétegek teljes feltárását elvégezni . Így az omladékrétek eltávolítása után csak a legfelső padlószintig mélyül-tünk, és nem állt módunkban tisztázni, hogy vannak-e korábbi rétegek, netán falak .

Az első kutatóárkot a templom középső tengelyében, a szentély előtt nyitottuk, ab-ban bízva, hogy így rátalálunk egy korábbi templom visszabontott keleti zárófalára .

82. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. Az ásatási szelvények nézete a feltárt falakkal

91

Mint utóbb kiderült, nem a legszerencsé-sebb döntés volt, ugyanis a kutatóárok az omladékban párhuzamosan haladt egy fal-lal úgy, hogy a fal a szelvényen – és tudtun-kon – kívül esett . Az omladékban kisebb középkori kőfaragványok töredékeit azo-nosítottuk . Egyik egy boltozattartó gyám-kő darabja lehet . Ugyanitt egyszer hornyolt boltozati bordatöredékek is előkerültek, egyértelműen utalva arra, hogy a középkori templom boltozott volt . Két kisebb töredék meghatározása bizonytalan, talán az oltár asztalának sarkából és a szentségtartófülke

fiatornyáról (?) származhatnak . Azt tudtuk tehát, hogy egy középkori templomban ál-lunk, csak az nem volt világos, hogy merre is van az a templom . . . Több színes (vörös, sárga, fehér, kékesszürke), utólag lemeszelt, freskót hordó vakolatdarab azt bizonyí-totta, hogy a középkorban a szentély falait freskók borították .

A kutatóárok meghosszabbításakor vég- re sikerült egy észak-dél irányú kis falsza-kaszt találni, amit leginkább a diadalív északi részének véltünk, majd szerencsénk-re az árok északi fala is beomlott, szabadon hagyva a mögötte álló, kelet-nyugat irányú, vakolt, meszelt álló falat . Ez így együtt már elég volt ahhoz, hogy felismerjük: árkunk a középkori szentély északi belső fala men-tén helyezkedik el . Ezt ellenőrizendő egy újabb kutatóárkot nyitottunk észak felé . Ebből kiderült, hogy valóban a diadalívet találtuk meg, amelynek nyugati oldalán a szentéllyel egyszerre épített, ám annál szé-lesebb hajó északi fala, illetve a sekrestye és még néhány értelmezhetetlen további faltömb (osszárium, torony?) is előkerült . A diadalívhez a belső nyugati oldalon egy alapozás nélküli, gyenge fal támaszkodott, ami talán egy elbontott mellékoltár aszta-laként értelmezhető .

Úgy tűnik, a sekrestye utólag épült a szentély mellé, és nyugatról (is?) nyílt be-járata . Ennek északnyugati, belső sarkát szintén sikerült azonosítani, és így széles-ségének mérete is ismert (2,4 m) . Észak-ról egy további épületrésszel volt határos, ám ez a mostani templom északi fala és mellékoltára miatt nem volt vizsgálható . A mai alapfal mellett, a középkori épület-részeken kívül nagy, bontásból származó faltömbök vannak .

A közel fél méter magasan álló falak egy méter körüli vastagságúak . A közép-

83. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. Kőfaragványok az omladékrétegből

92

kori templom tehát a mai épület déli felén, annak középső szakasza alatt húzódik, a nyugati karzatoszlopok és a szentélylép-cső között .

Abban bízva, hogy a szentély záródása meghatározható lesz, kelet felé tovább bő-vítettük az árkot, de csalódnunk kellett, ugyanis falait itt járószintig visszabontot-ták . Mivel mélyítésre nem volt lehetőség, hogy a fal folytatását esetleg alapozási szinten követni tudjuk, azzal kellett meg-elégednünk, hogy rögzítettük: a fal keleti visszabontásánál a vakolat egyértelműen befordult, ám a záródás alaprajza kérdéses maradt . Az ekkor rendelkezésünkre álló

adatok (például a boltozati elemek) arra utaltak, hogy sokszögzáródása lehetett a középkori templomnak .

Az izgalmas eredmények ellenére a plé-bános kérésére a kutatást kénytelenek vol-tunk félbeszakítani . A fentiek ismeretében azonban elutazásunk előtt egy csákánnyal hosszan kaparásztam a hajófal két olda-lán az omladékot, ami a régészeti kutatá-si módszertan szempontjából legalábbis megkérdőjelezhető művelet ugyan, de arra jó volt, hogy a falak mellől tenyérnyi „mély-ségben” elmozdítva az omladékot (és így semmilyen lényeges régészeti réteget nem sértve!) a hajó méreteit is megállapíthas-

84. Csíkszentdomokos – plébániatemplom A mai és a feltárt középkori templom alaprajza(Sata Ignác, Sárkány László és Botár István rajza)

93

sam . Belső hossza 11,2 méter, szélessége 6,2 méter volt . A középkori templom déli falát a mai templom déli falába foglalták, vagy ez utóbbit ráalapozták a középkori templom visszabontott déli falára . A sa-roknál támpillér nyomát nem találtam, így igen valószínű, hogy a hajót síkmennyezet fedte, amint erre a szentélyben másodla-gosan elhelyezett egyetlen festett fa kazet-ta is utal . A hajó nyugati falszakaszának külső felén nem érzékeltem csatlakozó épületrész, például torony nyomát . Mivel azonban az 1731-es vizitációban említenek egy kőtornyot, ezt feltételesen a sekrestyé-től északra található, csak kis részletében ismert épületrésszel kapcsolhatjuk össze .

Távozásunkat követően a csákányos falkereső módszernek helyi követője is

akadt, aki az új padló lerakásakor a szen-télynél ásott bele az omladékba . Így került elő a középkori szentély keleti zárófalának részlete . Ez alapján a szentély sokszögzá-ródású, gótikus alaprajza, noha külső fal-síkját csak a diadalívnél dokumentálhat-tuk, jól kiszerkeszthető . A szentély belső hossza 5 méter, szélessége 4,5 méter kö-rüli, sarkait valószínűleg saroktámpillérek erősítették .

A gótikus templom alaprajza, felszere-léseinek egy része – az oltárról származó Madonna-szobor és táblaképek – tehát ismert . Egyelőre nyitott kérdés maradt azonban a megtalált alapfalak kora és egy esetleges korábbi templom léte, amire az Árpád-korinak tartott félköríves, henger-tagos nyílások utalhatnak . A kőből faragott

85. Csíkszentdomokos – plébániatemplom. A szentély keleti záródása az omladékban

94

kapuk szárkövein azonban olyan díszítések vannak, amelyek mindeddig elkerülték a Csíkszentdomokossal foglalkozó kutatók figyelmét . A kapuk szárköveinek alsó ré-szén ugyanis faragott csúcsíves díszítések vannak, és ezek kapcsán már korábban írtam, hogy a díszítésnek kései, nem Ár-pád-kori párhuzamai vannak . Ugyanakkor az utóbbi időszakban végzett falkutatások során az is kiderült, hogy a kapuk profilja bonyolultabb, csak éppen vakolat takarja őket, így ezek Árpád-kori besorolása is két-séges . E fejtegetéseknél azonban talán töb-bet nyom a latba az a tény, hogy az azono-sított gótikus templomnak legalább két (a déli kapu és a sekrestyeajtó), de a toronnyal együtt akár három kapuja is lehetett, ám a templom környezetéből egyetlen „klasszi-

kus” gótikus nyílást sem ismerünk . Ugyan-akkor korábbi falrészletek a templomból nem ismertek, a hajó és a szentély azonos építésűnek tűnik . Ez így együtt arra lát-szik utalni, hogy a szentdomokosi kapuk, archaikus jellegük ellenére, a gótikus peri-ódushoz tartoznak .

Az esetleges Árpád-kori templom kér-désében a szintén Árpád-korinak tartott szenteltvíztartó és keresztelőmedence meg-int csak nem lehet perdöntő . Egyrészt csu-pán archaikus megjelenésük önmagában nem keltezheti őket, amint erre egy nem-régiben előkerült, hasonló alakú, de évszá-mos szenteltvíztartó figyelmeztet . A Csík-szentkirályon felfedezett szenteltvíztartó szintén fal mellé tervezett, egy tömbből ki-faragott darab, melyet alsó és felső részén

86. Csíkszentdomokos – plébániatemplom A sekrestyekapu lábazati dísze

95

is egy-egy hornyolat, párnatag tagol, a me-dencerészt hasonló farkasfogas dísz keríti, mint a domokosi keresztelőmedencét . Első ránézésre jól beleillik ebbe a körbe, megtalá-lásakor mi is kihúztuk magunkat, hogy lám, ismeretlen Árpád-kori szenteltvíztartót ta-láltunk . „Sajnos” a szentkirályi emlék felira-tos: elől egy 1852-es évszám, hátoldalán az adományozó, vagy készítő neve olvasható: BALAS / LAZAR / CSINAL / TATA. A dolog tanulsága az, hogy csupán formai je-gyek alapján elsietett lenne a hozzá hasonló faragványok korát egyértelműen a középkor korai századaira beszorítani .

Mikor épülhetett tehát a templom, ha nem az Árpád-korban? Amennyiben az 1334-ben említett Tamás pap valóban Csík-szentdomokoson szolgált, akkor a templom-nak már állnia kellett . A sokszögzáródású

szentély alapján azonban nem épülhetett sokkal korábban sem, így legvalószínűbb építési időpontnak a 14 . század eleje tű-nik . És ebbe az időszakba talán a félkör-íves, de már csúcsíves díszítést hordozó kapuk is beleilleszthetők . A templom ti-tulusa szintén egy későbbi keltezést való-színűsít . Lehet, hogy a tizedszedés idején a templom még épülőben volt és a felszen-telés előtt álló épületet védőszentje helyett ezért jelölték csupán papja nevével?

Be kell azonban ismerni, hogy adataink töredékesek, így rekonstrukciónk is sok fel-tételezésre épül . Ezért csak bízni tudunk abban, hogy a legközelebbi padlócsere előtt a majdani kollégát több türelemmel fogad-ják, több szerencsével dolgozik, és sikerül a fenti gondolatokat biztosabb adatok alap-ján megerősíteni, vagy cáfolni .

97

ReZUmate

Cercetarea arheologică al turnului Ciuntit din tomeşti (anul 2002–2003)

Lucrarea prezintă rezultatele campaniilor de cercetări arheologice a „Turnului Ciun-tit” din Tomeşti, judeţul Harghita . Biseri-ca parohială medievală de lângă localitate a fost aproape complet demolat în sec . 18-lea, din ea stând până la zilele noastre numai turnul gotic vestic al clopotniţei . Clopotul datând din 1495, tabernaculul gotic şi o Madonă sculptată din lemn din altarul gotic au fost mutate în biserica de stil baroc înălţată după demolarea biseri-cii medievale .

În cursul săpăturilor a fost cercetat la-tura sudică a navei, partea sudică şi estică a sanctuarului gotic, porţiunile cimitiru-lui de lângă zidurile medievale, cât şi zidul de incintă .

S-a constatat că biserica medievală a avut două mari perioade de construcţie . Dimensiunile navei şi a sanctuarul semi-circular pot fi reconstruite, astfel lungimea exterioară era 7,8 m, lăţimea 6,5 m, iar sanctuarul avea 5 m atât în lungime cât şi în lăţime . Zidirea acestei primei perioade se poate data probabil pe baza datelor actuale în sec . 13-lea şi a rămas în folosire până la prima jumătate a secolului al 15-lea .

Cândva, după prima treime al secolu-lui al 15-lea a fost construit după demo-

larea sanctuarului vechi semicircular un sanctuar poligonal gotic, cu contraforţi în lăţimea navei păstrate . Lungimea noului sanctuar era 10,6 m şi era boltit cu nervuri sculptate din piatră . Tot după mijlocul secolului a fost construit ataşat la faţada vestică a navei turnul clopotniţei . Anali-za nervului a subliniat o relaţie strânsă cu cele din Cârţa . Biserica a fost deja aban-donată la începutul în secolul 18-lea . În cursul săpăturii au fost cercetate 136 de morminte .

Cercetarea bisericii catolice din Sâncrăieni (Harghita)

Lucrarea prezintă principalele rezultate ale cercetărilor de parament efectuate cu ocazia „restaurării” bisericii catolice din Sâncrăieni din anul 2002 . Deşi posibilită-ţile cercetării au fost limitate, am reuşit să defi nim principalele faze de construcţie a clădirii medievale .

Sâncrăieni se afl ă în partea estică a Transilvaniei în fostul scaun Ciuc, pe ma-lul râului Olt . Hramul bisericii se referă la Sfântul Ştefan, primul rege canonizat al Ungariei . Toponimia, deci biserica şi satul pot fi datate foarte probabil înaintea anu-lui 1192 când al doilea rege sfânt, Ladislau I . (Sfântul) a fost şi el canonizat .

98

Zidurile bisericii au păstrat urmele a două faze medievale . Portalul vestic şi un fragment a unei ferestre se pot atribui eta-pei romanice . Într-o etapă mai târzie nava a fost prelungită spre est, fapt documentat de existenţa unei ferestre gotice timpurii pe zidul sudic, la est de porticul actual . Pe baza unui portal dispărut se presupune că în goticul târziu au fost efectuate noi lu-crări . În acoperişul bisericii se pot vedea încă urmele acoperişurilor medievale .

Sanctuarele medievale au fost distruse cu ocazia construcţiilor din 1759 când un al treilea sanctuar a fost ridicat, care func-ţionează şi astăzi . Deşi biserica are un clopot din 1562, acesta era aşezat foarte probabil într-o clopotniţă de lemn, tur-nul actual fiind construit potrivit datelor dendrocronologice în secolul al 18-lea .

Cercetările arheologice de la biserica parohială Şumuleu-Ciuc (2002–2005)

Lucrarea prezintă rezultatele săpăturii ar-heologice dintre anii 2002–2005 de la bi-serica parohială Sfântu Petru şi Paul din Şumuleu, Miercurea Ciuc . Prima menţi-une a bisericii datează din 1332 şi este le-gată de dijmele papale . Biserica medievală a fost demolată în 1800, când au început lucrările de construire a bisericii actuale . Din biserica veche s-au păstrat doar câ-teva fragmente (pietre sculptate) şi ele în poziţii secundare .

În urma săpăturilor arheologice a fost localizat în interiorul bisericii de azi bi-serica medievală şi s-au identificat cinci faze de construcţii datând între secolele al

12–17-lea . Zona de cercetare s-a limitat la sfertul nord-vestic a bisericii de azi .

Deşi prima dintre acestea nu a fost lo-calizată, însă părţile înzidite în construc-ţia perioadei următoare (fragmente sculp-tate, mortar, bucăţi de frescă) arată că urmele ei pot fi găsite în apropiere, undeva în afara zonei de cercetate .

Din faza a doua a fost cercetat zidul nordic al unei nave lungi de 13,8 m (gro-simea fundaţiei era de 160 cm!) şi o parte din sanctuarul acesteia, fără însă închide-rea estică . Datarea primelor faze la mijlo-cul epocii Arpadiene în secolul al 12-lea se bazează pe cronologia unor inele de tâmplă cu capătul cu forma -S, pe datarea cu C14 al aceluiaş schelet, care suprapune deja un mormânt anterior, şi pe un fragment de ce-ramică găsit în mortarul fundaţiei . Sepa-rarea cronologică mai fină a celor două faze nu este posibilă pe baza datelor actuale .

Se pare că această biserică a fost total demolată, şi pe ruinele fundaţiei s-a cons-truit o biserică ceva mai mare, cu o navă de cca . 16, m a cărei sanctuar însă a fost demolat cu ocazia construirii sanctuaru-lui gotic în perioada următoare, în secolul al 15–16-lea . Acest sanctuar poligonal era boltit cu nervuri din teracotă şi avea aceaşi lăţime ca şi nava: 8,6 m .

Potrivit izvoarelor scrise turnul clopot-niţă de la faţada vestică a fost construit doar în 1680, datare întărită şi de cerceta-rea dendrocronologică . Cândva înainte de 1731 în colţul nord-vestic al navei familia Sándor şi-a construit o criptă familială .

În cursul săpăturii am descoperit mai mult de 70 de morminte cu ajutorul cărora am documentat diferite obiceiuri funerare .

Deşi cercetarea arheologică a avut o suprafaţă restrânsă datorită căreia planul exact al diferitelor epoci rămâne încă ne-

99

cunoscut, şi au rămas fără răspuns câteva întrebări, ea are un aport major în legătu-ră cu istoria zonei . Existenţa unei biserici deja în secolul al 12-lea demonstrează or-ganizarea ecleziastică şi politică a regiunii în această epocă, care era astfel parte inte-grantă al unui comitat din regatul maghiar, chiar înaintea aşezării secuilor în zonă .

Cercetarea dendrocronologică a turnurilor-clopotniţe din Ciuc

Dendrocornologia este o metodă de cerce-tare şi de datare care se bazează pe analiza inelelor anuale ai arborilor . Grosimea ine-lului depinde de influenţele la care a fost supus copacul un anul respectiv . Şirul ine-lelor, aşa zisele serii reflectă de fapt isto-ria copacului . Prin îmbinarea mai multor serii se pot întocmi cronologii care stau la baza datărilor . Seriile sunt întocmite pe baza mostrelor-probelor luate din copaci vii, sau structuri istorice din lemn . Dacă sunt cronologii valide pentru o anumită zonă şi specie, elemente de lemn cu înca-drări cronologice necunoscute sau incerte (de ex . acoperişul unei biserici medievale, sau rămăşiţele unei fântâni dintr-o săpă-tură arheologică) pot fi datate prin locali-zarea seriilor individuale ale mostrelor pe cronologia datată . Colectarea mostrelor se face cu un burghiu special al cărei gaură nu depăşeşte 18-25 mm, şi nu influenţea-ză rezistenţa structurii .

Cercetarea din Ciuc s-a concentrat la datarea turnurilor vestice de clopotniţă, care erau descrise în literatură ca părţi go-tice . Probele luate din turnurile din Şumu-leu-Cioboteni, Delniţa, Racu, Sâncrăieni

au fost datate însă în secolele al 17–18-lea . La verificarea acestor date surprinzătoare am găsit izvoare scrise, epigrafice şi care au confirmat exactitatea datării dendro-cronologice .

Noi observaţii arheologice despre istoria bisericii romano-catolice din misentea

Misentea şi biserica din localitate apare în izvoarele scrise pentru prima oară în lista dijmelor papale din 1332–1337 . Înfăţişa-rea actuală a bisericii nu prezintă urme din perioada anterioară fazei gotice, sanc-tuarul fiind unul boltit cu contraforţi şi plan poligonal, iar nava aparent fără urme medievale . În anul 2005 în cursul unor lu-crări de amenajare a fost deranjat un mor-mânt din afara incintei cintirimului, iar cu această ocazie am efectuat o scurtă cerce-tare arheologică . Sarcina primară a fost salvarea mormintelor deranjate şi cerce-tarea preventivă a zonei din nordul navei, unde a fost observat o crăpătură verticală . În S1 din exteriorul cintirimului au fost documentate un număr de trei morminte, care au atestat folosirea cimitirului timp de mai multe secole din epoca medievală . În S2 din partea exterioară a zidului nordic al navei s-a observat că fundaţiei medievale a fost adesat ulterior un nou zid, prin aceas-ta documentându-se extinderea vestică a navei medievale şi limita construcţiilor de prelungire a navei în secolul al 19-lea .

În cursul lucrărilor am efectuat o serie de investigaţii pe parament pe baza căro-ra presupunem că primei faze, anterioară celei gotice, putem atribui atât nava cât

100

şi partea vestică a sanctuarului . Lărgirea gotică poate fi detectată la est de la primul contrafort . Tot acestei primei perioade aparţine o fereastră semicirculară identi-ficată în acoperişul porticului sudic, care este prima de acest gen în zona Ciucului . Tot aici se pot vedea urma unei alte feres-tre, ulterioare celei romanice, care aparţi-ne fazei gotice . Aceasta din urmă, precum şi cele încă nedepistate, era în funcţiune după înzidirea ferestrelor romanice .

Pe baza unei ferestre azi fără funcţiune in sacristie, şi neregularităţile soclului din partea nordică a navei, presupunem exis-tenţa unei clădiri la vest de sacristia actu-ală (sanctuar anterior, ossariu) .

În perioada gotică clopotul din 1505 a stat într-un turn de lemn menţionat în 1731, turnul actual şi partea vestică a navei fiind construită la începutul secolului al 19-lea .

fazele de construcţie a bisericii medievale din armăşeni

Satul Armăşeni se află în bazinul Ciu-cului (jud . Harghita) într-o vale relativ ascunsă . Prima menţiune a satului este din 1567 iar a bisericii din 1583 . Este una dintre puţinele biserici din zonă care nu apare în dijmele papale din secolul al 14-lea, tocmai de acea cercetarea arheologică avea ca scop căutarea eventualelor urme a unei biserici anterioare secolului 16 .

Indiciul era urma unui zid – contrafort găsit în 1999 cu ocazia săpăturilor în exte-riorul bisericii la nord de sanctuar . Acest zid aparţine unui sanctuar poligonal go-

tic, anterior celei de azi, a cărei fundaţii au fost identificate în interiorul sanctuarului de azi . Nava aparținând acestei perioade avea o lungime de 11,3 şi o lăţime de 8,4 m . Erau însă indicii şi urme mici, dar sigu-re, că nici această fază gotică nu era prima biserică din Armăşeni . Astfel mortarul sanctuarului din goticul timpuriu nu era identic cu cea a navei, iar în zidul contra-fortului cercetat s-a găsit o piatră vopsită refolosită . De asemenea contraforţii navei erau zidiri ulterioare, ceea ce arată că faza goticului timpuriu nu aparţine primei pe-rioade de construcţie .

Urma primului sanctuar, cu mortar identic cu cel al navei, a fost descoperit sub scara sacristiei, unde s-a păstrat porţiunea zidului nordic al unui sanctuar dreptun-ghiular . Acesta avea o lungime de 5,9 şi o lăţime de 4,9 m . Pe baza planului propu-nem o datare de secol 13, cu menţiunea că nu avem date certe locale pentru datare .

Pe baza a unor elemente datate (clopot din 1542, altar din 1543) presupunem o a treia mărire a bisericii în prima jumătate a secolului al 16-lea, când sanctuarul din goticul timpuriu a fost demolat şi a fost construit un nou sanctuar mai lung, cu o lăţime identică cu nava, care stă şi azi . Zidul sudic al navei a fost rezidit parţi-al, primind o înfăţişare asemănătoare cu sanctuarul (soclu, noi contraforţi) .

Construcţiile ulterioare au fost efectu-ate în două etape . În secolul al 17-lea a fost mutat arcul de triumf, şi a fost boltit sanc-tuarul (probabil în 1655) . Poate cu această ocazie a fost construit şi un portic la intra-rea din sud, care a fost urmat în secolul al 19-lea de construirea a turnului în 1836 şi cea a navei secundare din sud în 1858 .

101

Cercetarea arheologică bisericii romano-catolice din Sândominic

Biserica actuală pare a fi o construcţie din secolul al 18–19-lea, dar este cunoscut în literatură datorită unor elemente în po-ziţii secundare ce provin dintr-o biserică medievală (pietre sculptate, piese dintr-un altar gotic) . În cursul unor lucrări de re-novare, în anul 2006 s-a decis schimbarea pardoselii şi cu această ocazie s-a încercat localizarea bisericii medievale demolate în secolul al 18-lea . Deşi efectuarea unei cer-cetări arheologice nu era posibilă, pe baza secţiunilor deschise şi a zidurilor identifi-cate în moloz s-a putut reconstrui ipotetic planul unei biserici gotice . Aceasta avea o lungime interioară de 11,2 respectiv o lă-ţime de 6,2 m, lungimea totală, împreună

cu sanctuarul, fiind de circa 18,6 m . Aces-ta din urmă era boltit cu nervuri de piatră, şi avea o lăţime interioară de cca . 4,5 m . Pentru datarea acestei biserici avem doar argumente indirecte: o amintire încă in-certă din 1333, şi elementele decorative descoperite pe uşile medievale sculptate din piatră . Aceste elemente (uşi, cristel-niţă) erau văzute anterior ca elemente ro-manice, însă lipsa totală a uşilor, porţilor cu caracter gotic (dintr-o biserică cu plan gotic!), şi datarea unei cristelniţe asemă-nătoare de la Sâncrăieni pe secolul al 19-lea, pare să dateze aceste porţi arhaice se-micirculare într-o etapă mai târzie .

Pe baza acestora propunem o datare pe perioada de tranziţie dintre stilul romanic şi gotic în secolul al 14-lea . Piesele alta-rului provin dintr-o epocă mai târzie din secolul al 15–16-lea .

102

lista figurilor

1 . Localizarea monumentelor cercetate (Kosza Antal)

2 . Tomeşti .Turnul Ciuntit dinspre sud-est3 . Tomeşti . Relaţia turnului şi a fundaţi-

ilor descoperite 4 . Tomeşti . Fundaţia parţială a sanctua-

rului romanic semicircular în interio-rul sanctuarului gotic

5 . Tomeşti . Faţă reconstruită din frag-mentele pictate (Kiss Lóránt)

6 . Tomeşti . Tabernaculul romanic (Rácz Miklós)

7 . Tomeşti . Planul săpăturilor arheologi-ce (Tóth Boglárka, Botár István)

8 . Tomeşti . Tabernaculul gotic din por-ticul bisericii actuale

9 . Tomeşti . Tabernaculul gotic (Tóth Boglárka)

10 . Tomeşti . Statuia Madonei din altarul gotic (azi în biserica actuală)

11 . Tomeşti . Fazele de construcţie a bise-ricii (Tóth Boglárka)

12 . Sâncrăieni . Biserica şi turnul dinspre vest13 . Sâncrăieni . Planul cintirimului şi a bi-

sericii (Rácz Miklós)14 . Sâncrăieni . Portalul vestic15 . Sâncrăieni . Statuia altarului gotic

(Nagy Gyöngyvér)16 . Sâncrăieni . Cristelniţa (Rácz Miklós)17 . Sâncrăieni . Inscripţia portalului sudic

dispărut, după Orbán Balázs18 . Sâncrăieni . Faţada sudică a bisericii

înaintea cercetării19 . Sâncrăieni . Urmele medievale docu-

mentate pe zidul sudic (Rácz Miklós)20 . Sâncrăieni . Fereastra gotică curăţată

(Rácz Miklós)21 . Sâncrăieni . Fragmentele sculpturii de-

molate din zidul navei

22 . Sâncrăieni . Reconstrucţia şarpantelor medievale (Rácz Miklós)

23 . Sâncrăieni . Urma şarpantelor medie-vale în acoperişul bisericii

24 . Sâncrăieni . Structura de lemn fără funcţie în interiorul turnului

25 . Sâncrăieni . Cristelniţa descoperită în 2004

26 . Sâncrăieni . Cristelniţa (Rácz Miklós)27 . Sâncrăieni . Fragmente dintr-un portal

romanic (Rácz Miklós, Tóth Boglárka)28 . Sâncrăieni . Planul bisericii cu reconstruc-

ţia fazelor medievale (Rácz Miklós)29 . Sâncrăieni . Vederi ipotetice ale faze-

lor bisericii (Rácz Miklós)30 . Şumuleu . Vedere dinspre sud-vest31 . Şumuleu . Portal romanic32 . Şumuleu . Portaluri medievale (Tóth

Boglárka)33 . Şumuleu . Planul cercetărilor cu secţi-

unile şi zidurile identificate (Tóth Bo-glárka, Botár István)

34 . Şumuleu . Fragment de piatră sculptat din zidul fundaţiei arpadiene

35 . Şumuleu . Inele de tâmplă în forma de S din mormântul 10

36 . Şumuleu . Vederea estică săpăturii37 . Şumuleu . Consolă gotică din fundaţia

bisericii actuale38 . Şumuleu . Nerv de boltă cu datare in-

cizată (1579) din sanctuar39 . Şumuleu . Planul secţiunii 4 . cu relaţia

între navă, sanctuar, altare secundare, morminte şi fundaţii mai vechi)

40 . Şumuleu . Piatră cu semne runice (?) in-cizate din molozul din interiorul navei

41 . Şumuleu . Fereastră aparent gotică în-zidită în turn

42 . Şumuleu . Însemnările privind con-strucţia turnului din Historia Domus

43 . Şumuleu . Grinzile prăbuşite ale crip-tei familiei Sándor

103

44 . Turnul de la Racu (Nagy Gyöngyvér)45 . Principiul îmbinării seriilor dendrocro-

nologice (după Schweingruber, 1985)46 . Mostre, probe dendrocronologice47 . Poziţia ideală a unei mostre luate cu

burghiu dintr-o grindă48 . Inscripţia de construcţie a turnului

din Şumuleu49 . Elementele de lemn datate ale bisericii

din Sâncrăieni50 . Elementele datate dendrocronologic al

turnului din Racu51 . Inscripţia turnului din Delniţa52 . Turnul clopotniţă – Cozmeni53 . Descriere contemporană despre con-

struirea bisericii din Cozmeni54 . Inscripţia datată a turnului din Nico-

leşti55 . Armăşeni . Statua Madonei din altarul

gotic (Henning János)56 . Armăşeni . Vedere sudică a bisericii57 . Armăşeni . Sanctuarul bisericii58 . Armăşeni . Bolta sanctuarului59 . Armăşeni . Periodizarea propusă de

Daniela Marcu60 . Armăşeni . Planul săpăturii din 2007,

reconstrucţia primei faze marcat cu albastru

61 . Armăşeni . Fundaţia fazei din goticul timpuriu în interiorul sanctuarului ac-tual

62 . Armăşeni . Colţul nord-estic navei vechi în interiorul sacristiei

63 . Armăşeni . Urmele sanctuarului din faza I64 . Armăşeni . Interiorul zidului sudic cu

urmele a mai multor faze (Benczédi Sándor)

65 . Armăşeni . Zidul vestic cu urma şar-pantelor înălţate de mai multe ori (Benczédi Sándor)

66 . Armăşeni . Şarpantele din diferite faze în acoperişul bisericii

67 . Armăşeni . Zidul sudic exterior cu urme-le fazelor medievale (Benczédi Sándor)

68 . Armăşeni . Perioadele medievale a bi-sericii

69 . Misentea . Vedere dinspre sud-est70 . Misentea . Planul cintirimului şi a bi-

sericii cu secţiunile de cercetare71 . Misentea . Schimbarea nivelului la so-

clul fundaţiei72 . Misentea . Soclul iregular la vest de sa-

cristie73 . Misentea . Fereastră înzidită pe zidul

vestic al sacristiei74 . Misentea . Ferestre din diferite faze

medievale în acoperişul porticului75 . Misentea . Ferestrele înzidite din aco-

perişul porticului76 . Misentea . Fragment din pictura mu-

rală – legenda Sfântului Ladislau77 . Misentea . Etapele de construcţie a bi-

serici, reconstrucţie ipotetică78 . Sândominic . Statuia de lemn din alta-

rul gotic 79 . Sândominic . Biserica dinspre sud-vest80 . Sândominic . Elemente sculptate din

piatră (portaluri, cristelniţă)81 . Sândominic . Table pictate din altare

gotice82 . Sândominic . Secţiunile de cercetare în

interiorul bisericii 83 . Sândominic . Fragmente de pietre

sculptate din moloz84 . Sândominic . Planul bisericii actuale şi

medievale 85 . Sândominic . Zidul estic al sanctuaru-

lui în moloz86 . Sândominic . Ornamentaţia porticului

din sacristie

105

aBStRaCtS

Research of the medieval church in Sâncrăieni

Th e presented data were collected on the occasion of the outer refurbishment of the church of Sâncrăieni . We had lim-ited possibilities for archaeological re-search, nevertheless we could form a com-prehensive history of the main building periods .

Sâncrăieni is situated in the eastern part of Transylvania, in the former Szek-ler region Csík . Th e name refers to Saint Ste phen I, the fi rst king of Hungary as „Saint King” (Szentkirály), this village name and its church had therefore been created before 1192, the canonization of the second saint king of Hungary, Ladis-law I .

Th e Hungarian-speaking population of the Szeklers was settled in the region in the late 12th and early 13th centuries . Sâncrăieni and its church were probably founded by the new settlers, but they can as well be of an earlier origin .

Th e walls of the nave preserve the re-mains of two medieval phases . Th e west-ern gate and one fragment of a window can be identifi ed as parts of a Romanic period Later the nave was elongated towards the east, on this part of the southern wall an early Gothic window was discovered . None of the medieval periods of the chan-

cel is known, as the present chancel was built to the nave in 1759 . Like the most village churches of the region, the medi-eval church had no spire, nevertheless a bell from 1562 testifi es to the existence of a wooden tower . Based on dendrochrono-logical dating of the timbers, the present tower in the west was built in the early 18th century . Th e roof forms of the two medi-eval phases of the nave were reconstructed on the basis of the western gable remains .

Th e archaeological research of the Csonkatorony of tomeşti in 2002–2003.

Th e paper presents the results of the archaeological excavation of the “Cson-katorony” in Tomeşti, Harghita County (Romania) . Except for the tower the me-dieval parish church was almost totally destroyed in the 18th century and the medieval wooden statue of Madonna, the tabernacle and the bell were transported in the newly built baroque building .

Th e remains were excavated in 2002 and in the researched surfaces a part of the south nave wall, and the southern side of the Gothic sanctuary were found .

Th e excavation revealed that the build-ing had two major periods . During the

106

first one the nave was 7,8 m long and had a 6,5 m width . The sanctuary was semi-circular with a length and width of 5 m . Written sources, archaeological remains date this phase to the 13th century .

Approximately in the middle of the 15th century the first sanctuary was de-molished, and a new late-Gothic one was build just as wide as the old nave . This po-lygonal sanctuary was arched with stone ribs, and was 10,6 m long . In this period was built the bell-tower to the west side of the nave . The comparing of the carved stones revealed a close relation between the churches of Tomeşti end the neigh-bouring Cârţa parish church . During the research 101 tombs were excavated .

archaeological excavations of Saint peter and pal parish church (between 2002–2005) in Csíksomlyó (r: Sumuleu).

The medieval building was first men-tioned in 1332 . It was demolished in 1800 when the building of the actual church began and only a few carvings in secondary emplacement show the exist-ence of the old temple . The archaeologi-cal research revealed the ruins inside the present church under the floor and identi-fied five building periods of the old church between 12th century and the late-Gothic period (17th century) . The research area is placed in the north-western part of the ac-tual church, the examination of the other parts was not possible .

The first stone phase was not located yet . These still latent remains are out of the research area probably also on the church hill . Parts of it (carved stones, pieces of a fresco, mortar) were found in secondary position in the foundation of the succeed-ing period .

From the second period we excavated the north wall of the nave (inside length 13,8 m) and a small part of the sanctuary, without its eastern part .

The date of the earliest phases around the 12th century is based on the results of the C14 analysis of a grave, findings and a piece of ceramic in the mortar of the sec-ond period .

After the demolition of the Arpadian-age building a new one was built, the nave of which was a bit longer (16 m) . Its sanc-tuary was reconstructed during the fourth period around the 15-16th century, when a Gothic sanctuary was built with brick-vault in equal breath with the old nave (8,6 m) .

The dendrochronological analysis pro-ved the correctness of the written and epigraphical sources about the building of the late-Gothic style bell tower by the west facade in the second part of the 17th century . In the early 18th century a family crypt was built in the north-west corner of the nave which had been utilized by the Sándor family till the end of the century .

During the excavations more than 70 graves were documented which had shown several burial customs .

Although the archaeological research had limited possibilities and many ques-tions are still open, the early phases are the main argument for the existence of a ecclesiastical organization in this re-

107

gion as early as the 12th century . This is extremely important data for this period and area, because no written sources had been preserved about this region . Based on the strong connection between the archideaconate and political organizations in the Arpadian period in the Hungarian Kingdom we can presume the existence of a royal shire, comitatus before the settle-ment of the Szeklers in this region .

archaeological research of the parish church from Sândominic

The catholic church of Sândominic is known in the literature due to some carved stone elements considered to belong to the Romanic period, and some remains of a Gothic altar . Although the research pos-sibilities were limited during the renova-tion in 2006 we have located the medieval church, which was demolished by the end of the 18th century . This was a 11,6 m long and 6,2 m wide building, probably with a polygonal sanctuary (inside length 4,7 and width of 4,5 m) .

The first written document of the church from 1333 is uncertain, so on the basis of the Gothic plan and decorations of the medieval gates we propose a 14th century dating to which we connect the carved stone pieces (doors, baptize font) . The late gothic elements of the altar are connected with a later rearrangement of the sanctuary in the 15–16th century .

The medieval churches of armăşeni

Armăşeni is located in a hidden valley . The first written mentioning is known from the 16th century . Surprisingly the church is not among those churches which were conscripted in the 14th century . An earlier archaeological research in 1999 discovered several signs showing that the actual building has more phases . During a short excavation in 2007 we have identi-fied three medieval periods .

A first church with rectangular sanctu-ary was built probably in the 13th century (nave: 11,3-8,4 sanctuary: 5,9-4,9 meters) . Due to the later constructions only the north wall and corner could be docu-mented, the rest of it was almost totally destroyed .

After a while the sanctuary was de-molished and a new one, with a polygonal plan and sacristy was built in gothic style . In the same time the nave was strength-ened with buttresses on the corners . The remains of the first sanctuary were reused as building material, some of its painted stones and mortarpieces were identified in the gothic wall .

The third, and last medieval interven-tion was made in the 16th century . The second, Gothic sanctuary was demolished and a new, longer late-gothic sanctuary was erected with the same width as the nave . The nave itself was changed with new but-tresses and plinth . The proposed dating is the first half of the 16th century when a new bell (1542) and a new altar (1543)

108

were brought, which are probably connect-ed with the end of the constructions .

In the 17th century the nave was leng-thened towards east with the moving of the triumphal arch and the sanctuary was arched . The latest phases belong to the 19th century, the bell tower was built in 1836 and an annex was attached to the south side in 1858 .

Dendrochronological research of the bell-towers in Ciuc.

Dendrochronology is a dating method which uses the analysis of tree rings . The ring width is the reaction of the tree to the environmental influences suffered, so a long ring-series reflects the history of a tree . Many series from same species and area can form so called chronologies which can be used for dating . The series and chronologies are assembled from sam-ples taken from recent trees and historical wooden structures . The samples borehole have 18-25 mm diameter and has no in-fluence on the static characteristics of the structure .

In the first phase the dendrochrono-logical research was focused on the west bell towers from Ciuc, which were known as medieval buildings . Samples were col-lected from the towers of the Racu, Del-niţa, Sâncrăieni, and Şumuleu-Cioboteni church . The dendrochronological analysis revealed a much later construction data to the 17-18th century . Written sources, epigraphical inscriptions confirm the den-drochronological data .

The archaeological research of the catholic church from misentea

First mentioning of Misentea and its church is known from the first half of the 14th century . Actually only the sanctuary presents a medieval, Gothic look (but-tresses, Gothic windows, arch), the nave is rather featureless .

In connection with some restoration plans we made a short archaeological re-search outside the cemetery wall (where a tomb was disturbed) and by the north side of the nave where a crack was noticed in the texture of the wall . Outside the actual cemetery wall we discovered three graves, which show a long use of the cemetery in the medieval times even outside the cem-etery walls . In the surface opened by the crack an elongation of the medieval foun-dation was documented, showing the side of the medieval nave and the limit of the reconstructions in the early 19th century .

The examination of the walls brought new data about the history of the building . We think that from the earliest sanctu-ary the west side is still standing until the first buttress, where the appearing plinth marks the limit of the Gothic construc-tions . In the roof of the south entrance the remains of two medieval windows can be seen, one belongs to the Romanic, the other to the Gothic period . None of them is visible from the outside . We also think that another building can be located west to the vestry, possibly an early phase of it or an ossarium . The bell dated in 1505 was used in a wood tower mentioned in 1731 . The actual bell tower was erected in the beginning of the 19th century .

109

Illustrations

1 . Localization of the sites (Kosza Antal)2 . Tomeşti . The Csonkatorony from

south-est3 . Tomeşti . The tower and the walls of

the church 4 . Tomeşti . Romanic foundations inside

the gothic sanctuary 5 . Tomeşti . Remains of a wall painting

(Kiss Lóránt)6 . Tomeşti . Romanic tabernacle (Rácz

Miklós)7 . Tomeşti . Plan of the excavations (Tóth

Boglárka, Botár István)8 . Tomeşti . Gothic tabernacle, today in

secondary position9 . Tomeşti . Gothic tabernacle (Tóth Bog-

lárka)10 . Tomeşti . Madonna’s wooden statue

from the medieval altar11 . Tomeşti . The medieval building phas-

es of the church (Tóth Boglárka) 12 . Sâncrăieni . Church and tower from

west13 . Sâncrăieni . Plan of the cemetery and

church (Rácz Miklós)14 . Sâncrăieni . West Romanic portal15 . Sâncrăieni . The Gothic statue from

the altar (Nagy Gyöngyvér) 16 . Sâncrăieni . Baptize font (Rácz Miklós)17 . Sâncrăieni . Inscription of the lost

south gate (Orbán Balázs)18 . Sâncrăieni . South façade of the church

before investigation19 . Sâncrăieni . Medieval parts identified

on the south wall (Rácz Miklós)20 . Sâncrăieni . Gothic window (Rácz

Miklós)21 . Sâncrăieni . Fragments of a stone sculp-

ture from the south nave wall

22 . Sâncrăieni . Reconstruction of the me-dieval roofs (Rácz Miklós)

23 . Sâncrăieni . The remains of two earlier and lower roof

24 . Sâncrăieni . Wood structure inside the tower actually without function

25 . Sâncrăieni . Font discovered in 200426 . Sâncrăieni . Font (Rácz Miklós)27 . Sâncrăieni . Pieces of a Romanic portal

(Rácz Miklós, Tóth Boglárka)28 . Sâncrăieni . Reconstruction of the me-

dieval phases (Rácz Miklós)29 . Sâncrăieni . Hypothetical sights of the

medieval phases (Rácz Miklós)30 . Şumuleu . Church seen from south-west31 . Şumuleu . Romanic portal32 . Şumuleu . Medieval portals (Tóth Bog-

lárka, Botár István)33 . Şumuleu . Researched area inside the

church with the medieval walls (Tóth Boglárka, Botár István)

34 . Şumuleu . Carved stone fragment from the earliest identified foundation

35 . Şumuleu . S-shaped lock ring from the grave nr . 10 .

36 . Şumuleu . East sight of the excavation37 . Şumuleu . Gothic console from the

foundation of the actual church38 . Şumuleu . Dated terracotta rip from

the broken gothic arch of the sanctu-ary (1579)

39 . Şumuleu . Plan of the 4 . excavation section (relation of the nave and sanc-tuary walls, tombs, etc)

40 . Şumuleu . Runic (szekler) signs on a stone from the ruins of the nave-wall

41 . Şumuleu . Hidden gothic window in the tower

42 . Şumuleu . Notes about the construc-tion of the tower in the Historia Domus

43 . Şumuleu . Crypt of the Sándor-family

110

44 . The bell tower from Racu (Nagy Gyöngyvér)

45 . Building of a master chronology from separate samples-series (Schweingru-ber,1985)

46 . Dendrochronological samples47 . The ideal position of a cored sample in

the beam48 . Dated building inscription of the tow-

er in Şumuleu49 . Dendro-dated wood elements of the

tower from Sâncrăieni50 . Dated wood elements of the tower

from Racu (Gyöngyössy János)51 . Inscription of the tower from Delniţa52 . Bell tower – Cozmeni53 . 17th century notes about the building

on the tower in Cozmeni54 . Dated inscription of the Nicoleşti bell-

tower55 . Armăşeni . Gothic statue of the medi-

eval altar (Henning János)56 . Armăşeni . South sight57 . Armăşeni . Sanctuary58 . Armăşeni . Arch of the sanctuary59 . Armăşeni . Medieval phases (after

Daniela Marcu)60 . Armăşeni . Plan of the excavation in

2007 (first medieval phase marked with blue)

61 . Armăşeni . Early Gothic foundations inside the sanctuary

62 . Armăşeni . Nord-east corner of the nave found in the vestry

63 . Armăşeni . Remains of the first sanc-tuary

64 . Armăşeni . South, interior wall of the nave (Benczédi Sándor)

65 . Armăşeni . West wall with the print of the earlier roofs (Benczédi Sándor)

66 . Armăşeni . Roofs from different peri-ods

67 . Armăşeni . The former south wall with the prints of different medieval phases (Benczédi Sándor)

68 . Armăşeni . Medieval phases of the church

69 . Misentea . Sight from south-west70 . Misentea . Plan of the cemetery and

church71 . Misentea . Change of the plinth by the

buttress72 . Misentea . Irregularly plinth near the

vestry73 . Misentea . Inbuilt window (?) on the

west wall of the vestry74 . Misentea . Windows from different

phases of the south wall seen in the roof of the entrance

75 . Misentea . Medieval windows on the south wall

76 . Misentea . Remains of a wall painting77 . Misentea . Hypotethical reconstruc-

tion of the medieval phases78 . Sândominic . Gothic Madonna of the

medieval altar 79 . Sândominic . South sight of the

church80 . Sândominic . Stone carved elements of

the church81 . Sândominic . Panel paintings from the

altar82 . Sândominic . Research sections inside

the church83 . Sândominic . Carved stone elements

from the rubble of the walls 84 . Sândominic . Plan of the recent church

with the foundation of the medieval phase (Sata Ignác, Sárkány László, Botár István)

85 . Sândominic . East wall of the sanctu-ary in the rubble

86 . Sândominic . Ornamentation of the vestry door

Descrierea CIp a Bibliotecii Naţionale a RomânieiBotÁR IStvaN

Kövek, falak, templomok : Régészeti kutatások Csík középkori templomaiban 2002–2007 között / Botár István . – Csíkszereda

[Miercurea Ciuc] Pallas-Akadémia, 2009 ISBN 978-973-665-284-4

902 (498):726 .5

A kiadásért felelős: Tőzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatójaFőszerkesztő: Kozma Mária

A könyvet szerkesztette: Sarány IstvánBorítóterv, könyvtipográfi a és nyomda:

Gutenberg Grafi kai Műhely és Nyomda, Csíkszeredawww .gutenberg-art .ro

Felelős vezető: Tőzsér László igazgató

Kövek, falak, templomok

Pallas-Akadémia KönyvkiadóCsíkszereda Kiadóhivatal

Botár István

Bo

tá

r I

st

vá

n •

Köv

ek, f

alak

, tem

plom

ok

A székelyföld csíki területein a nagyon későn meggyöke­

resedett írásbeli ügyintézés miatt írott forrásokra nem

számíthatunk, s a történettudomány csupán a régészek segít­

ségére számíthat a térség középkori történetének megismeré­

sében. Éppen az írott források hiánya miatt valószínűleg ezen

a területen találkozunk leggyakrabban délibábos, a tudomány­

nyal köszönő viszonyban sem álló elképzelésekkel. A kötetbe

szerkesztett hét dolgozat teljesen új, módszereiben és követ­

keztetéseiben is igényes és modern tudományos kutatásokat

összefoglaló eredményeket rögzít, laikusok által is olvasható,

élvezhető formában. Gazdag képanyaga és közérthető stílusa

elősegíti a megértését, így érdeklődésre és sikerre számíthat,

nemcsak az érintett területen, hanem azon kívül is.

Kovács András

Kövek, falak, templomok

ISBN 978-973-665-284-4

9 789736 652844