TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY

Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84 79

ÖSSZEFOGLALÁS

A szerzõk véleménye szerint a modern magyarbiológiai pszichiátria a hetvenes évek elején azatropin kóma (AK) kezelés biológiai hatásme-chanizmusának vizsgálatával kezdõdött. Atropinkóma a non-konvulzív kómaterápiák egyikevolt, amelynek során a belgyógyászatban alkal-mazott atropin szulfát többszázszoros parenterá-lis dózisaival idéztek elõ 6-10 órán át tartó kó-más állapotot. Az AK az 1950-1975-ig terjedõidõszakban nyert teret, fõképpen különbözõpszichózisok és kényszeres betegségek terápiá-jában. Egy elõzõ közleményben a szerzõk vázol-ták az AK metodikáját, indikációit, fõbb mellék-hatásait és e kezelésmód eltûnésének szûkebbszakmai és tágabb szociális okait. Ebben a cikk-ben fõképpen az AK-val elért terápiás eredmé-nyeket és az AK biológiai hatásmechanizmusátcélzó kutatásokat foglalják össze. Bár majd há-rom évtizeden keresztül betegek ezrei részesül-tek AK-ban az Egyesült Államokban és számosKözep-Kelet európai országban, köztük Ma-gyarországon, ma már a pszichiátria történetévelfoglalkozó cikkek is alig emlékeznek meg amódszerrõl. Ez annál is inkább meglepõ, mivelaz AK-val szerzett kezdeti tapasztalatok biztató-ak voltak, és kezdetben a módszer biztonságo-sabbnak tûnt, mint a széles körben alkalmazottinzulin kóma.KULCSSZAVAK: atropin kóma, hatékonyság,etiológia

THE BEGINNINGS OF MODERN BIOLOGICAL

PSYCHIATRY IN HUNGARY: THE ATROPINE

COMA. A HISTORICAL OVERVIEW

In the authors’ opinion modern biological psy-chiatry in Hungary started with the investiga-tions into the biological mechanism of atropinecoma therapy. Atropine coma was used in the pe-riod between 1950 and 1975 mainly in the treat-ment of various psychoses and obsessive com-pulsive disorder. In a previous communicationthe method, indications and adverse effects of at-ropine coma were outlined and the professionaland broader social reasons for its eventualdisapperance were discussed. In this paper thetherapeutic effectiveness and research into thebiological mode of action of atropine coma aresummarized. Although thousands of patients re-ceived atropine coma therapy in the UnitedStates and in several Central-Eastern Europeancountries including Hungary, this therapeuticmodality is hardly ever features even in paperson the history of psychiatry. This is all the moresurprising because initial therapeutic results withatropine coma were favourable and it seemed tobe a more safe and efficient treatment than themore widely used insulin coma.KEYWORDS: atropine coma; efficacy; etiology

A MODERN MAGYAR BIOLÓGIAI PSZICHIÁTRIAKEZDETEI: AZ ATROPIN KÓMATÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Ungvári S. Gábor1, Gazdag Gábor

2, Bitter István

3, Gerevich József

4

1Department of Psychiatry, Chinese University of Hong Kong, Hong Kong SAR, China2Szt. László Kórház, Addiktológiai és Pszichiátriai Ambulancia, Budapest3Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest4Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Érkezett: 2006. máj. 10. Elfogadva: 2006. jún. 2.

Bevezetés

A magyar pszichiátria fejlõdésében biológiai ku-tatások kezdettõl fogva jelentõs szerepet játszot-tak, elég itt Pándy, Donáth, Schaffer, Miskolczyvagy Meduna világszerte elismert munkásságárautalni. Az 1940 es 1970 közötti idõszakban aligvolt számottevõ biológiai szárnya a hazai pszichi-átriának. A magyar biológiai pszichiátria máigtartó fellendülése az 1970-es évek elején fõkéntGaszner, Degrell, Molnár es Zsadányi uttörõ mun-kásságával indult, és elsõsorban az atropin kóma(AK) hatásmechanizmusának kutatására koncent-rálódott. Noha az AK-val kapcsolatos kutatásokcsak néhány évig tartottak, mégis katalizátorkénthatottak a biológiai irányzatnak az 1970-es évekvégétõl elkezdõdõ rohamos fejlõdésére. Az utolsó30-35 évben a magyar pszichiáterek új nemzedékenõtt fel, akik számára a közelmúlt, beleértve azAK-t is, majdnem teljesen ismeretlen. Az AK-rólmég a pszichiátria történetével foglalkozó cikkekis alig emlékeznek meg. Ez azért is meglepõ, hi-szen az 1950-tõl 1975-ig terjedõ idõszakban bete-gek ezrei részesültek ebben a kezelésben a világjónéhány országában, köztük Magyarországon is.Az AK-t az inzulin kómánál hatékonyabb alterna-tívaként tartották számon, ugyanakkor alkalmazá-sa biztonságosabb és egyszerûbb, indikációs köreugyanakkor viszont szélesebb volt (1,2).

Az atropin pszichiátriai használatáról az elsõbeszámoló 1938-ból, Donnadieu-tõl származik(3); 21 éves, „hebefrén-kataton tünetegyüttesben”szenvedõ férfibetege jelentõsen javult 7 mg atro-pin adására, és a javulás 8 hónap múlva is észlel-hetõ volt.

Donnadieau sikeres próbálkozását követõentöbb mint egy évtizedig nem történtek újabb kísér-letek az atropin pszichiátriai alkalmazására. Az1940-es évek végén Forrer, napi 32 mg összdózi-sig fokozatosan emelkedõ im. atropin szulfát ada-gokat kezdett használni (4). A következõ évtized-ben, neves szaklapokban megjelent ígéretes ered-mények ellenére (1,5,6) az AK használata nemterjedt el széles körben az Egyesült Államokban.Az utolsó AK-ról szóló beszámoló 1975-ben je-lent meg (2), amelyet 1987-ben egy heroinaddik-ció sikeres AK kezelésérõl beszámoló esetismer-tetés követett (7).

Az 1950-es évek végétõl az AK népszerû keze-lési móddá vált néhány közép- és kelet-európai or-szágban (8-17). Az AK-t biztonságos, hatékony,relatíve mellékhatásmentes kezelésként ajánlották(10). Az Egyesült Államokkal ellentétben, ezek-

ben az országokban fõként egyetemi intézmé-nyekben alkalmaztak AK-t, azonban annak bioló-giai, vagy klinikai aspektusáról jobbára csak a he-lyi szaklapokban jelentek meg közlemények,amelyek így nem keltettek nemzetközi érdeklõ-dést. Az 1970-es évek végére az AK kutatása éshasználata már Európában is megszûnt. Az elmúlthárom évtizedben az AK-ról még említés is ritkánesett a pszichiátriai szakirodalomban.

Tekintve, hogy az AK-val kapcsolatos hazaikutatások a modern magyar biológiai pszichiátriajelentõs fejezetét képviselik, az AK, és ezen kuta-tások ismerete elengedhetetlen a magyar pszichi-átria fejlõdésének megítéléséhez.

Az atropin kóma kezelés módszere

Az AK kezelés lényege – az inzulin kómához ha-sonlóan – órakig tartó kóma indukálása nagydózi-sú (2-8 mg/testsúlykg) atropin parenterális alkal-mazásával. A kómából való felépülés spontán tör-ténik, az alkalmazott atropin dózisától és a betegegyéni metabolizmusától függõen 4-8 órán belül.A kezelés technikai részleteit illetõen magyar éskülföldi közleményekre utalunk (1,2,8,10,13).

Az atropin kóma indikációi és terápiáshatékonysága

Az AK-val elért eredményeket az adott idõszak-ban érvényes pszichiátriai standardok kontextusá-ban szabad csak mérlegelni. Az AK eredményes-ségét célzó vizsgálatokban mértékül a klinikai képalapján alkotott szubjektív benyomás szolgált ésnem a más módszerrel, vagy placebóval történtrandomizált, kontrollált összehasonlítás. Ráadá-sul néhány közleményben a korrekt adatközlés ishagy kívánnivalót. Mindezek miatt a közölt ered-mények kritikával szemlélendõk.

Az AK nem volt specifikus kezelés egyetlen di-agnosztikus csoportra sem, és a terápia eredmé-nyessége független volt a betegség fennállásánakidõtartamától (2,6,18). Különösen hatékonynaktalálták az AK-t szorongással, feszültséggel, agi-táltsággal járó állapotokban (2,4,6,18), amelyek-ben a páciensek 74%-a mutatott javulást (19). De-pressziós és hosztilis betegeknél ugyanakkor csak27-61%-ban találták eredményesnek a módszert(18,19).

Az AK egyik fõ indikációját a kényszeres-rög-eszmés tünetek jelentették (2,18). A “neurotikus”depressziók és kényszerneurózisok az AK-t köve-

TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY UNGVÁRIS.GÁBOR,GAZDAGGÁBOR,BITTERISTVÁN,GEREVICHJÓZSEF

80 Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84

tõen közelítõleg 60%-ban javultak (4). A szkizo-fréniában megjelenõ kényszeres (20) tünetek AKhatására bekövetkezett enyhülésérõl is beszámol-tak.

Az AK mániában közel 100%-os hatékonysá-gúnak bizonyult (2,6,18) míg epilesziás pszichó-zisban a görcsküszöb emelése nélkül csökkentettea feszültséget és agresszivitást (21). Az EEG-nmutatkozó alkalmi tüske potenciálok megjelenéseellenére sem volt megfigyelhetõ klinikai roham-szaporulat (21).

A fõ indikációk között szerepelt a szkizofréniais (5,12,13). 15 krónikus szkizofrén betegbõl 12vált aktívabbá, együttmûködõbbé, kevésbé za-varttá 20-60 mg intramuszkuláris atropin szulfáthatására; a szorongó, agitált páciensek reagáltakjobban (5). Nagyobb valószínûséggel enyhültek ahallucinációk, ha az AK-t nagy dózisú neurolepti-kummal kombinálták (22). A katatón szkizofréniajól reagált, míg az AK-t egyéb formákban kevésbétalálták hatékonynak (4).

Egy 156 szkizofrén beteget tartalmazó beteg-csoportból 27 (17%) páciensnél észleltek mérsé-kelt, 51 betegnél (32%) pedig kifejezett javulástközvetlenül AK-t követõen; a 6 hónapos követésvégén ezek az arányok a következõképp alakul-tak: 21 (13%) és 68 (43%) (18). 40, fõleg szkizof-rén, ECT-re sem reagáló betegbõl 6 (15%) eseté-ben AK-val teljes remisszió volt elérhetõ, mely akezelést követõ 6 hónapon át fennmaradt (4). Ext-rém nagy dózisú atropin (2000 mg) alkalmazásá-val depressziós és katatón tünetek esetében is ja-vulás mutatkozott (9). Gaszner diagnosztikusanheterogén, fõleg szkizofrén betegeket tartalmazómintán (16) 90%-os javulási arányról számolt be;a betegek 74%-a maradt egy évnél hosszabb ideigkompenzált állapotban.

Egyedi esetekben kedvezõ eredményeket AK-val számos más diagnosztikus kategóriában is je-lentettek, így például agresszivitással járó mentá-lis retardációban (23), vagy heroin addikcióban(7).

Atropin kóma kombinációja görcskezeléssel

Az AK ECT kezeléssel történõ kombinálása (vál-takozó napokon, felváltva alkalmazva) elsõsorbanterápia-rezisztens depressziós, és epilepsziáhoztársult szkizoid pszichózisban szenvedõ betegek-nél bizonyult hatékonynak (24).

A másik kombinációs lehetõség a két kezelésimódszer együttes alkalmazása, amikor az AK so-rán a legmélyebb kómás állapotban végeztek

ECT, vagy tetracor-görcskezelést (21). Ez a tech-nika a pszichózisok kezelésében bizonyult a leg-hatékonyabbnak; pszichotikus páciensek 82%-a –fõleg szkizofréniában és néhány reaktív, illetveorganikus pszichózisban szenvedõ – maradt egyéven túl tünetmentes. A megfelelõ gyógyulásiarány inzulin kóma, AK, ECT/tetracor-görcske-zelés és pszichofarmakoterápia esetén 55%, 65%,72% és 79%-os volt (21).

Az atropin-scopolamin kombinációval a páci-ensek hamarabb kerültek kómás állapotba, így azavartság, agitáltság és a hallucinációk idõszakanéhány percre csökkent (1,8). 45 szkizofrén betegközül 29 mutatott javulást a kombinált scopol-amin-AK hatására (8).

Az atropin kóma kontraindikációi

Az AK kontraindikációját képezték a lázzal járóinfekciók, glaukóma, súlyos szív-, vese- vagy máj-betegségek, valamint az elõzményben szereplõ in-fekciók a fellángolás veszélye miatt (1,8). A keze-lés okozta gyakori – nem szignifikáns – fogyásravaló tekintettel a kahexia relatív kontraindikációtjelentett. Az életkor nem kontraindikálta a keze-lést, minden korosztály (9–79 évesig) egyaránt jóltolerálta az atropin magas dózisait (2,4).

Az atropin kóma mellékhatásai ésszövõdményei

Az AK során fellépõ hányás és fogyás az esetektöbbségében nem volt szignifikáns (1). A kezeléselõtti folyadékbevitel korlátozásával az egyes be-tegeknél kialakuló vizeletretenció is csökkenthetõvolt (13). A kezelés naponta történõ alkalmazásaolykor delíriummal jellemzett krónikus atropin-mérgezéshez vezetettt, ami a kezelések közé ikta-tott 2-3 napos szünetekkel megelõzhetõ volt (13).Hyperpyrexia volt a legveszélyesebb szövõd-mény, amely akár halálos kimenetelû is lehetett(1,2). Az AK-t hûvös helyiségben végezve, gya-kori lázméréssel, hideg vizes szivacsok használa-tával és intravénás folyadékbevitellel a hiperter-mia mérsékelhetõ volt (18). Veszélyes fokot elérõszimpatikus túlsúly esetén a kómát fizosztigmin-nel lehetett felfüggeszteni (2). A görcsküszöb nememelkedett AK alatt (2).

A felsorolt potenciális veszélyek ellenére, szin-te valamennyi közlemény hangsúlyozta az AKbiztonságos voltát (1,2,4,25). Egy mellékhatáso-kat célzó, 350 beteg kezelését részletezõ közle-

AMODERNMAGYARBIOLÓGIAIPSZICHIÁTRIAKEZDETEI:AZATROPINKÓMA TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY

Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84 81

ményben (26) az alábbi kép rajzolódott ki: 44 akutgyulladás, 9 vizeletretenció, 5 felületes trombofle-bitisz, 3 hipertermia és 2 csonttörés; összesen 73esetben jelentkezett beavatkozást igénylõ szövõd-mény.

A laborvizsgálatok az AK szövõdményeit ille-tõen lényegesen kedvezõbb képet mutattak. Akezdeti átmeneti tachikardián és a vérnyomás-emelkedésen túl a szívmûködés semmilyen szig-nifikáns változást nem mutatott, és nem volt elté-rés a szérum elektrolitokban, a májfunkciós ered-ményekben vagy a szérum katekolamin-szintek-ben sem (13). 25 beteget 2 mg/kg intravénás atro-pin beadását követõen vizsgálva, arritmiát nemészleltek (11).

Semmiféle jel nem utalt arra, hogy az AK agy-károsodást okoz, bár hosszú távú követéses vizs-gálat erre vonatkozóan nem történt. 86 AK-ben ré-szesült páciens EEG-jének spektrum analíziseszerint az EEG 10 kezelésig normális maradt; en-nél több kezelés esetén az EEG-ben az ECT utánészlelhetõnél kevésbé kifejezett meglassulás je-lentkezett (21). Sok esetben viszont akár 25 AK-tkövetõen sem észleltek eltérést az EEG-ben (10).Az ECT-vel ellentétben az AK nem befolyásolta aközponti idegrendszeri szénhidrát metabolizmust;AK-t követõen 66 páciens liquorát vizsgálva nemvolt változás a glukóz, a laktát, és a piruvát szin-tekben, valamint a pH is változatlan maradt (27).

20, átlagosan 8 AK-n átesett beteg intelligen-ciáját és memóriáját tesztelve nem mutatkozottromlás ezeken a területeken, sõt a legtöbb páciensteljesítménye javult az AK után (14).

Az atropin kóma mortalitása

Az AK mortalitási adatairól szóló beszámolók el-lentmondásosak. Forrer 500, összesen 10,000 AKkezelésben részesült beteg adatait feldolgozó elsõvizsgálatában egyetlen halálesetrõl számolt be,melynek oka a gyakorlatlan segédszemélyzet általfel nem ismert hipertermia volt (6). Alacsony atro-pin dózisok (5-50 mg) alkalmazásával 300 beteg-nél 10,000 ülésben végeztek AK-t halálos szövõd-mény nélkül (26). Egy másik, 95 beteg 2-2,5 mg/kg atropinnal végzett kezelését ismertetõ közle-mény egy halálesetrõl számolt be: a páciensmalignus katatónia tüneteit mutatta és nagyadagúneuroleptikus, ECT és tetracor görcskezelésben isrészesült (10).

Az európai országok közül egyedül Magyaror-szágon jelentek meg mortalitási adatokat tartal-

mazó közlemények (10,16). Összesítve: bár azAK-val voltak korábbi kedvezõtlen magyar ta-pasztalatok (6 év alatt kevesebb, mint 2000 AK-ban részesült betegbõl 5-nél lépett fel halálos szö-võdmény), Gaszner a metodika módosításával mi-nimálisra csökkentette a szövõdmények elõfordu-lását (16).

Az amerikai tapasztalatok is azt támasztottákalá, hogy a kezelést megelõzõ alapos kivizsgálás-sal és elõkészítéssel, a betegek körültekintõ meg-választásával a mortalitás szignifikánsan csök-kenthetõ. Ezzel a módszerrel 20 éven át, 3,000 be-tegnél, 6-20 ülésben végzett AK kezelés soránnem volt fatalis szövõdmény (2).

Az atropin kóma hatásmechanizmusa

Az AK terápiás hatása szorosan összefüggött azatropinnak a központi kolinerg receptorokon (28)megnyilvánuló, acetilkolinnal szembeni kompeti-tív antagonizmusával, mely az úgynevezett „cent-rális kolinerg szindrómát” eredményezi (29).Longo (29) a centrális kolinerg gátlásban látta azatropin hatásának lényegét. Bradley (30) felvetet-te, hogy a központi idegrendszer kolinerg pályái-nak specifikus gátlása csak nagy dózisú atropin al-kalmazása esetén várható.

Az atropin hatására kialakuló EEG mintázat -alternáló hiperszinkronizáció és deszinkronizáció- azt sugallta, hogy az aszcendáló kolinerg rend-szerekben történõ acetilkolin gátlással az atropinstimulálja a szubkortikális struktúrákat, mely kor-tikálisan egyaránt gátló és serkentõ hatásokat iseredményez (31). Ezek az egymással ellentétesimpulzusok tehetõk felelõssé az atropin intoxiká-cióra jellemzõ tudatzavarért (31).

Az AK-t az alvással összehasonlítva a hatás-mechanizmus feltárásának újabb útja nyílt meg. Anormál alvás és az AK EEG mintája ugyan külön-bözõ, de mindkettõre jellemzõ az alternálva meg-jelenõ hipeszinkronizáció és deszinkronizáció.AK-ban a váltakozás gyorsabb, vagyis az atropinkóma „felgyorsult alvás”-ként is felfogható. Fi-gyelemre méltó az a 20 betegre kiterjedõ vizsgá-lat, melyben AK során alkalmazott vizuális, takti-lis és fájdalomingerek úgy változtatták meg azEEG-t, hogy a stimulusok 40%-ában deszinkroni-zációt, 26%-ában pedig hiperszinkronizációtokoztak (12). Ez a kísérlet alátámasztotta Longo(29), Itil és Fink (31) hipotézisét, amely szerint azatropin a központi idegrendszer serkentõ és gátlópályáit egyaránt befolyásolja.

TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY UNGVÁRIS.GÁBOR,GAZDAGGÁBOR,BITTERISTVÁN,GEREVICHJÓZSEF

82 Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84

Az AK centrális antikolinerg hipotézisét erõsí-tette meg az a megfigyelés is, miszerint 25 páciens600 mg maximális atropin dózissal végzett keze-lése során a szérum és a liquor katekolamin szin-tek nem változtak szignifikánsan, valószínûsitveezzel, hogy a szimpatikus túlmûködés nem játszikszámottevõ szerepet az AK hatásmechanizmusá-ban (15).

A legtöbb szerzõ az AK hatásmechanizmusátösszetett fiziológiai és pszichológiai tényezõk ere-dõjének tekintette (32); a kor szellemének megfe-lelõen az utóbbi pszichodinamikai interpretációtjelentett. Feltetelezték, hogy az AK során jelent-kezõ atropin okozta delírium ijesztõ élménye fel-dolgozatlan gyermekkori konfliktusokat hozottfelszínre (32).

Az atropin kómával kapcsolatos szubjektívélmények

Egy amerikai vizsgálatban a javult betegek kb.80%-a elfogadta az AK-t, de a többiek életveszé-lyesnek tûnõ, túl kellemetlen élménynek minõsí-tették; a nem javuló csoportban ez az arány fordí-tott volt (32). Egy viszonylag friss vizsgálat sze-rint, több évvel a kezelés után visszatekintve, len-gyel páciensek legalább egyharmada vélte azAK-t tolerálhatónak (17). A közlésekben szereplõmagyar betegek általánosságban szintén elfogad-hatónak minõsítették az AK-t (10,13).

Megbeszélés

Az AK megítélésekor a szokott dilemmával ál-lunk szemben; hogyan kerüljük el, hogy egy ko-rábbi terápiás próbálkozást mai tudásunk fényé-ben ítéljünk meg. Bármennyire is elfogadhatatlan-nak tûnik manapság hatalmas adagú atropin pa-renterális alkalmazása terápiás célból, a korabelipszichiáterek legjobb tudásuk szerint, a betegekérdekeit szem elõtt tartva vezették be az AK-t, ha-sonlóan sok más, ma már heroikusnak tûnõ pró-bálkozással együtt. A kezdeti eredmények azAK-val igen biztatóak voltak és arra serkentették abiológiai irányzat mellett akkor elkötelezett kevésmagyar pszichiátert, hogy intenzíven kutassák ekezelésmód patomechanizmusát.

A közlések szerinti nagyfokú biztonságossága,az általa kiváltott kóma meghatározható mélységeés spontán rendezõdése alapján vált az atropin aterápiás célú non-konvulzív kóma elõidézésnekoptimális szerévé (1,2). Az AK széles körben

mégsem terjedt el, és az inzulin kóma vagy azECT helyét nem vette át, sõt hamar eltûnt a pszi-chiátria terápiás palettájáról. Ennek számos, rész-ben szakmai, részben társadalmi oka volt. Feltehe-tõ, hogy a pszichiáterek egy részét visszatartotta akezelés alkalmazásától, hogy a megfelelõ hatás el-éréséhez gyakran a gyógyszertan könyvek által le-tális dózisnak megadott atropin mennyiség több-szörösét kellett a betegeknek beadni a kóma kiala-kulásához. A korábbi módszerek (inzulin kóma,relaxáció és altatás nélkül alkalmazott ECT) hibáiés gyakori szövõdményei szintén óvatosságrakésztethettek az AK-val szemben. Valószínülegdöntõ tényezõ volt az AK gyors hanyatlásában,hogy az 1950-es évek közepétõl a pszichofarma-konok rohamosan átvették a vezetõ szerepet a leg-több pszichiátriai kórkép kezelésében, és a pszi-cho- és szocioterápiák fejlõdésével egyre kevésbévolt szükség invazív biológiai terápiákra. Mind-azonáltal a gyógyszer-rezisztens esetek nagy szá-ma miatt a hatvanas évek második felében és ahetvenes évek elején az AK átmenetileg elõtérbekerült több közép- és kelet-európai országban, ígyMagyarországon is.

Bár a fizosztigmin 1869 óta (33) ismert voltmint atropin antidotum, az AK bevezetésekor ezelkerülte a kutatók és a klinikusok figyelmét, amiaz AK széleskörû elterjedésének további korlátjátjelenthette (1). Ráadásul az AK igen idõ-, sze-mélyzet- és munkaigényes volt, ami a módszert amindinkább költségorientált egészségügy szem-pontjából kifejezetten elõnytelenné tette.

Még nyomósabb érv volt a módszer ellen, hogya páciensek egy bizonyos hányada ijesztõnek, mi-nõsítette az AK-t. Az 1960-as évek végétõl kezdõ-dõ, a pszichiátriai gyakorlatot érintõ politikai éstársadalmi változások során a betegek, hozzátar-tozóik és a betegjogi szervezetek erõsödésével, to-vábbá az antipszichiátriai mozgalom megjelené-sével az AK végleg kiszorult a pszichiátria terápi-ás repertoárjából.

Mivel az amerikai akadémiai központok nemfordítottak figyelmet az AK-ra, AK-val kapcsola-tos tudományos igényû, kontrollált vizsgálatokataz 1970-es évek közepéig nem folytattak, késõbbpedig ilyen jellegû vizsgálatok etikai okokból el-fogadhatatlanok lettek volna. Ennek következté-ben az AK ECT-nél és a pszichofarmakoterápiá-nál nagyobb hatékonysága soha nem nyert bizo-nyítást. Sajnálatos módon a Magyarországon vég-zett néhány biológiai vizsgálat érdekes eredmé-nyei a nemzetközi tudományos közélet számára

AMODERNMAGYARBIOLÓGIAIPSZICHIÁTRIAKEZDETEI:AZATROPINKÓMA TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY

Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84 83

ismeretlenek maradtak. Ugyanakkor azonbanezek a kutatások meghonosítottak számos biológi-ai módszert, és katalizátorként szolgáltak a hazaibiológiai pszichiátria, ezen belül különösen apszichofarmakológia 1970-es évek végétõl indu-ló, máig tartó fellendülésének.

Összegezve, az AK az egyéb hatékony terápiásmódszerek híján az elmeosztályokat megtöltõ be-tegeken segíteni akaró pszichiáterek terápiás pró-bálkozásának tekinthetõ. Abban az idõszakban,

amikor más eredményes módszer nem állt rendel-kezésre, az AK valószinüleg sok szenvedõneknyújtott enyhülést, olyan áron, ami napjainkbanmár nem elfogadható.

Levelezési cím:

Dr. Gazdag Gábor

Szt. László Kórház Addiktológiai és Pszichiátriai

Ambulancia

1097 Budapest, Gyáli út 5-7.

E-mail:gazdag@lamb.hu

TÖRTÉNETIKÖZLEMÉNY UNGVÁRIS.GÁBOR,GAZDAGGÁBOR,BITTERISTVÁN,GEREVICHJÓZSEF

84 Neuropsychopharmacologia Hungarica 2006, VIII/2; 79-84

IRODALOM

1. Forrer GR, Miller JJ.: Atropinecoma: a somatic therapy in psychiatry.Am J Psychiatry 1958; 115:445-458.

2. Lynch HD, Anderson MH.: Atropinecoma therapy in psychiatry: clinicalobservations over a 20-year periodand a review of the literature. DisNerv Syst 1975; 36:648-652.

3. Donnadieu MH.: Vagotonie et syn-drome de démence précoce disparitionpar l’atropine. Ann Med Psychol1938; 96:421-443.

4. Forrer GR.: Atropine toxicity in thetreatment of schizophrenia. J Mich MSoc 1950; 49:184-185

5. Forrer GR.: Atropine toxicity therapyin the treatment of mental disease. AmJ Psychiatry 1951; 108:107-112.

6. Forrer GR.: Symposium on atropinetoxicity therapy. History and future re-search. J Nerv Ment Dis 1956; 124:265-269.

7. Wandzel L, Falicki Z.: Heroin addic-tion treated by atropine coma (ltr) AmJ Psychiatry 1987;144:1243.

8. Dusek K, Lindtova H.: Atropin undscopolamin-atropin komatherapie.Acta Psychiat Scand 1967; 43:249-254.

9. Gadecki W, Majewski K.: New ob-servation on atropine coma therapy.Exc Med Psychiat 1970; 23:AbstractNo. 1225

10. Zsadányi O.: Az atropin-comakezelés alkalmazásáról a psychiátriaigyakorlatban. Ideggy Szle 1972;25:312-321.

11. Mechler F. Az atropin-coma hatásaa neuromuscularis rendszerre, különöstekintettel a perifériás idegek motorosrostjainak mûködésére. Ideggy Szle1973; 26:241-248.

12. Molnár L, Zsadányi O.: Adatok azatropin hatásmechanizmusánakkérdéséhez. Ideggy Szle 1974;27:377-382.

13. Gaszner P. Az atropin-comatherápia methodikájáról, különös

tekintettel az atropin érzékenységváltozására Ideggy Szle 1974;27:172-177.

14. Kleininger O, Zsadányi O, MolnárK.: Über Änderungen testpsycholo-gisher Untersuchungsbefundewährend Atropin-Koma-Behandlung.Arch Psychiat Nervenkr 1974;218:107-113.

15. Gaszner P, Tényi I, Németh M,Jónás Á.: A plazma catecholaminszint változásának tanulmányozásaatropin coma alatt. Kísérl Orvostudo-mány 1976; 28:581-584.

16. Gaszner P.: Az atropin-coma terápiamódosított eljárása. Kandidátusi érte-kezés MTA, Budapest, 1976.

17. Galuszko P, Afeltowicz Z, Janusz-kiewicz-Grabias A, Trojanowski L.:Questionnaire studies of the effective-ness of atropine coma in patientstreated at the I. Clinic for Mental Dis-eases, Medical Academy, in Gdansk1979-1987. Psychiatr Polska 1990;24:8-11.

18. Miller JJ, Schwarz HH, Forrer GR.:Atropine coma therapy. J Clin & Exp.Psychopath & Quart. Rev Psychiat &Neurol. 1958; 19:312-318.

19. Schwarz H.: Statistical evaluation.Symposium on atropine toxicity ther-apy. J Nerv Ment Dis 1956; 124:281-286.

20. Sfilenia LS.: Experience with usingatropine in comatose andnon-comatose doses in psychiatricclinical practice. [in Russian] ZhNevropatol Psikhiatr Im S SKorsakova 1981; 81:581-585.

21. Zsadanyi O, Molnar K, Engart, G.:Az elmebetegek coma-,görcs- éstranquillans kezelésének idõszerûkérdései II. A kezelések hatásánakbiológiai elemzése. Ideggy Szle 1974;27:10-18.

22. Bazhin EF, Rafalovich EG.: Treat-ment of hallucinatory disorders inschizophrenia by atropin comas. ZhNeuropath Psykhiatr Im S SKorsakova 1973; 73:1223-1227.

23. Szulesztrovska H.: Beneficial ef-fect of atropine coma in a case of ag-gressive tendencies in a youngoligophrenic woman. PsychiatrPolska 1969; 3:215-217.

24. Goldner RD.: Symposium on atro-pine toxicity therapy: experience ofuse in private practice. J Nerv MentDis 1956; 124:276-280.

25. Zsadanyi O, Molnar K.: Electro-encephalographic analysis of atropinecoma. Acta Physiol Acad Sci Hung1972; 41:63-72.

26. Goldner RD.: Scopolamine sleeptreatment in private practice. Int JNeuropsychiat 1967; 3:234-247.

27. Zsadanyi O.: Biological studies onthe effects of some therapeutic proce-dures used in psychiatry. ActaPhysiol Acad Sci Hung 1975; 46:59-69.

28. Consolo S, Ladinsky H, Peri G,Garattini S.: Effect of central stimu-lants and depressants on mouse brainacetylcholine and choline levels. EurJ Pharmacol 1972; 18:251-255.

29. Longo VG.: Mechanism of the be-havioural and electroencephalo-graphic effects of atropine and relatedcompounds. Pharmacol Rev 1966;18:965-996.

30. Bradley PB.: The effect of atropineand related drugs on the EEG and be-haviour. Progr Brain Res 1968;28:3-13.

31. Itil T, Fink M.: EEG and behav-ioural aspects of the interaction ofanticholinergic hallucinogens withcentrally active compounds. ProgrBrain Res 1968; 29:149-168.

32. Forrer GR.: Psychodynamic factorsin atropine toxicity therapy. J NervMent Dis 1954; 120:40-43.

33. Heiser, JF, Gillin JC.: The reversalof anticholinergic drug-induceddelirium and coma withphysostigmine. Am J Psychiatry1971; 127:1050-1054.