1

Wölfflin: Prolegomena – draft

Auxilium

Előszó architektonikus formák mint lelki kifejezők → diszciplínajavaslat: építészet-lélektan 1. fejezet – lélektan tétel: testi formák csak azért lehetnek jellemzők, mert mi magunk is testtel rendelkezünk Volkelt szimbolizálásfogalma idom erőhatás alá kerül → átélés, mozgáskövetés → testtudathoz kapcs. kellemesség → → szellemi jelentés: esztétikum → esztétikumban a személyiség (így általános emberi jelleg) ?: az átélés érzéki v. képzeleti: testaffekció v. hangulatbenyomás elsősége Daseinsgefühle – alkotások létérzése → Innervationen – beleélés kifejezés: szellemi folyamat testi megjelenésmódja → hatás: akaratlan utánzó átélés 2. fejezet – építészet anyag/formaerő ellentéte mint organikus világmozgató forma: az anyag immanens akarata az építészet célja a szépség önmeghatározottságát tartalmazni (→ érthetőség) ← építészeti tökéletesség ǁ élőlények tökéletessége 3. fejezet – forma Vischer organikus formamozzanatai (bennük ø kifejezés) külső: térbeli lehatárolás; tömeg belső: szabályosság; szimmetria; arányosság; harmónia kifejezéshordozó elemek magasság-szélesség viszony; horizontális fejlődés; vertikális fejlődés; az ornamens 4. fejezet – arányok arányok intellektuális és fizikai dimenziója kifejezés és tetszés a fizikaiból adódik arányrendszer mint népkarakter közöttes viszony: viszonyok felfogása komplementer együttesükben, nem önmagukban 5. fejezet – horizontális tagolás elve: szimmetria az emberi test egyes tagozatainak egész testhez való viszonya (ép. alakítás ǁ emb. organizáció) tagozatok önállósága? egyensúlyi állapotok – sorozat szabályossága – szabálytalanság a szabályosságban kötetlenség maximuma az összhang elvesztésének pontja ← egy elv érthetősége testi felépítésünk és kifejező mozgásaink által 6. fejezet – vertikális tagolás elve: az anyagátformálási folyamat a legkifejezőbb elemek, melyek a mechanikus nyomástól leginkább szabadak a forma tett – korszakfüggő megítélés 7. fejezet – ornamens az ornamens horizontális és vertikális kibontakozásának karakterisztikuma; túláradó formaerő; olyan erő kivirágzása, mely már nincs további teljesítményre kötelezve érett kultúrák igénye formaerő fölénye az anyaggal szemben 8. fejezet – történeti ítéletalkotás szélesebb elméleti horizont: egy éptészeti stílusban a kor emberének testi kifejezése Formphantasie és emberi természet viszonya → organikus formatörténeti megértés szellemtudományok módszertani alapja a lélektan az ornamens mint legtisztább formaérzés-kifejező + mindenkori új stílus születési helye ↔ kevés olyan korszak van, mely minden formát tisztán értett, azaz megélt

2

In particulari

Előszó

architektonikus formák evidens lelki, hangulati kifejeződése hogyan lehetséges? – kifejezőkészség → építészet-lélektan mint leendő tudományág

1. Lélektani alapvetés

ép.-lélektan feladata hatásleírás és magyarázat (benyomás-kifejezés) tektonikus formák a dekoráció és a kézművesség stb. is ← kifejezésbeli hasonlóság válaszkísérlet a szubj. és az obj. felől 1. izomtónusok érzetei (Muskelgefühlen) → formák keltette érzelmi feszültség (ld. Wundt) ↔ „ítéleteink megalkotásakor a testi erőkifejtés számbavételétől eltekintünk” (ld. Lotze) 2. zene/hallás: ahhoz, hogy a zenei kifejezés elméletét megértsük, annak megfigyelése is szükséges, mi magunk hogyan állítunk elő hangokat tézis: testi formák csak azért lehetnek jellemzők, mert mi magunk is testtel rendelkezünk nehézkedés, összehúzódás, erő tapasztalata (ezek tömegformák, nem geometrikusak; de a geometriára is ugyanúgy áll a térérzékelés) → zenei értelem érző lény kifejezésének okán: a formaértelem érző lélek önkifejeződésének felismerése „minden dolgot önkéntelenül átlelkesítünk”/„önmagunk képét minden jelenségbe belecsempésszük” → „[A szervetlen természet formái] csak azt képesek számunkra közvetíteni, amit az ő tulajdonságaikon keresztül mi magunk fejezünk ki.” emberi tartalom [Gehalt] és a létezést átfogó nagy érzések [große Daseinsgefühle] kifejezéskülönbsége: az építészet az utóbbira képes, az ember az előbbire 3. nyelv: építészeti terminológia: fej, láb, elő- és hátoldal szimbolizálás: térbeli idom antropomorf felfogása Volkelt: a szimbolizálás folyamata (később Herder és Lotze átveszik) 1. térbeli idom mozgással, erőhatással kerül összefüggésbe 2. eszt. megértés érdekében érzelmi átélés, testtünkkel történő mozgáskövetés 3. test megfeszítéséből érzet adódik: ez kellemes/kellemetlen: a természeti alakzatok sajátos élvezete 4. eszt. kritérium: szellemi jelentés ← testmozg./fiz. érzet mint hangulatkifejezés 5. eszt. élvezetben egész személyiség részt vesz → minden élvezetben van valami általános emberi tartalom, emberit konstituáló eszme 2. pont közelebbről „testérzetünkkel áthatjuk a tárgyat” „élőlény voltomnak érzésével [Vitalgefühl] homályosan [dunkel] belehelyezem magam a tárgyba” önáthelyezés [Selbstversetzung] → W. kérdése: ez érzéki v. képzeletbeli? saját testünkben éljük-e meg az idegen testformákat? olyasmi-e az idegen állapotok átérzése, ami kizárólag a képzelőerő tevékenységéhez tartozik? Volkelt ingadozik, Lotze és Vischer (testi átélés [körperliches Miterleben]-kutatók) szerint ez képzeletbeli aktus Goethe: szép tér akkor is hatna az emberre, ha bekötött szemmel vezetnék keresztül rajta → építészeti benyomások közvetlen testi érzetalapja önáthelyezés variáns: a kifejezés emberek közti átvitelének tana: az emberi kifejezés utólagos átélésben van; ennek tételei: 1. hangulat-kifejezés analógia (minden hangulatnak megvan a saját kifejezése, mely szabályszerűen együttjár vele) 2. affektuskifejezés utánképzése önkéntelenül annak megfelelő

3

beállítódást eredményez: a kif. elfojtása/erődösése = az affektus elfojtása/erősödése 3. az utánzó átélés akaratlanság-karaktere: átadjuk magunkat/megfeledkezünk magunkról problémája [Miterleben] esztétikai szemlélet az akaratlanságot, az önérzékelés feladását igényli (!) erkölcs és esztétikum rokonsága ebben a lélektani tényállásban van [Mitleiden/Mitfühlen] (!) → a nagy művészek jó emberek (hahaha!) a fenséges [das Erhabene] pozíciója (ti. hogy alkotó utánzást nem tesz lehetővé) nem a kifejezés-tétel cáfolata testi affekció v. hangulati benyomás elsődleges? esetleg párhuzamosak? „Testünk az a forma, melyben minden testit felfogunk.” → 1. ép. alapelemeinek (anyag, forma, nehézkedés, erő) tapasztalatát magunk tapasztalata határozza meg → 2. formális eszétika törvényei kizárólagos feltételek, melyek közt számunkra organikus jó közérzet lehetséges → 3. vízszintes/függőleges tagolás meghatározta kifejezés emberi elveken alapul párhuzamosság: érzeti analógiák (Wundt): a vonalérzékelés analógiája mint értelmes építészeti beszéd-alap (pl. „antikvitás csendes egyszerűsége”, „angol gótika visszás zajongása”, stb.)

2. Az építészet tárgya

az építészet alaptémája: anyag és formaerő [Formkraft] ellentéte mint az organikus világ mozgatója esztétikai szemlélet: testünk legbensőbb tapasztalatát a természetre is kivetíti minden dologban formaigényű akaratot feltételezünk ↔ formátlan anyag ellenállása ↔ Schopenhauer formális esztétikája (Sch. eszt. szemléletében az anyag tiszta törekvés) 1. műv. term. ideáit ábrázolja 2. architekt. anyag fő ideái: nehézkedés, merevség 3. → műv. feladata: ezen ideák bemutatása a maguk ellentmondásosságában a szép forma: az organikus élet megannyi feltétele → a formaerő 1. nehézkedés ellentéte, 2. az élet teremtője (vis plastica) forma: az anyag immanens akarata: forma & anyag szétválaszthatatlanok (!) az élettani párhuzamon a nehézkedés (formátlanság) azért nem életellenes de életerő-csökkenést okoz nyelvi példák: „nehéz szív”, „nyomott hangulat” az élet törekvése: szabályosság, egyensúly Goethe: fenséges: a képnek ki kell küzdenie magát, hogy hathasson Arisztotelész: entelekheia, kiteljesedés építészet: alakító erő belső karaktere, mely akaratként formálja az építészeti testet → ép. célja ezt az érzetet kelteni, a szépség önmeghatározottság-feltételét magában hordani tartalom → érthetőség milyen ez a forma? (kocka? nem, nem kocka. a kocka tartalmilag szegény.) formailag korrekt építészet fejlődése ǁ szerves képződmények fejlődése „Az építészet ott éri el csúcspontját, ahol az osztatlan tömegből kiválnak egyes orgánumok, és úgy látszik, hogy minden egyes tag kizárólag a saját funkciójának megfelelően viselkedik, anélkül, hogy az épülettest egészét magához hasonlítaná, vagy akár hagyná magát tőle akadályoztatni.” rossz példa: román stílus: a forma az anyagban reked, nem tud érvényesülni szervesség: tagolatlanság → tagoltság → építészeti tökéletesség ǁ élőlények tökéletessége

4

3. A forma és mozzanatai

Vischer: a forma mozzanatai = organikus létfeltételek (a kifejezés tekintetében irrelevánsak) külső forma térbeli lehatárolás a tömeg (szemléletünk rugalmasságában) belső forma szabályosság ≠ törvényszerűség (szabályosság fizikai; törvényszerűség intellektuális) ↔ minden intellekt. viszony fiz. jelentéssel bír és viszont műalk.-ban (jellegében és kifejezésében) az intellekt. tényező jelentéktelen intellekt. tényező → önmeghatározás (ez csak formai szempont) szimmetria meghatározott középponthoz mérve (de: ahol nincs kp., az nem aszimmetria) igénye testalkatban lelhető fel: jólesés-, nem szépségkritérium Fechner és a csésze → ø kifejezés, ø lelki mozzanat arányosság (részek viszonya egymáshoz) kibontatlan: egyenlőtlenséget és azon uralkodó rendet feltételez a vertikális fejlődés kvalitatív mozzanata (!) elve szerint a nyerstől a finom felé halad (ǁ organikusság) harmónia (belső életerő egysége) „Egységet visz a részekbe, mert ő a részek.” – Vischer individuum mint egységes közösség egy belső cél érdekében (ld. Virchow) Kantnál ugyanez: System az organikus benyomása (ld. Thiersch) az egészben és a részekben uazon arány ismétlődik – ez uazon törvény, melyet képződményeiben a természet maga is követ a kifejezéshordozó elemek 1. magasság-szélesség-viszonyok 2. horizontális fejlődés 3. vertikális fejlődés 4. ornamens

4. Az arányok jellemzése

„Az építészetben a tömegek, magasság és szélesség viszonyai a döntőek.” – Hermann Grimm → arányok kifejezésértékének fontossága intellektuális tényező = önmeghatározottság: 1:1, 1:2, 1:3 a forma szükségszerűnek látszik, ebből azonban nem következik kif. fizikai faktor: magasság-szélesség/függőleges-vízszintes viszonyai = nyugalom/törekvés viszonya → tetszés!!!!!!!! intellekt. tényezőnek nincs köze tetszéshez; érv: iskolázottság nélkül is van tetszés ua. ez érveletlen (elégedjünk meg a hittel) magasság/szélesség változása ǁ kifejezés változása: erő/nehézkedés, törekvés/nyugalom alap: eltérő életkorú személyekkel végzett kísérlet aranymetszés, mint kitüntetett pozíció: az emberi nemnek megfelelő átlagos mérték egyszerre akarat + megállapodottság „olyan törekvést mutat, mely nem zilálódik szét” példák: kocka, háromszög arányok – légzéstempó → gótika nyomasztó: feszültségben magasba tör → népek mind nagyobb kora: egyre szaporább légzés, izgatottság egy kultúra végéhez közeledve kívánja a gyorsított mozgást → lélektani művészettörténet mint leendő diszciplína fontossága díszítőművészet vonalmozgás, haladás tartalmazója (minden mást megelőzve)

5

arányrendszer: népkarakter (!) gyakran megelőzve az ornamentikát, mely kívülről is jöhet déli-északi életérzés ǁ fekvő-álló helyzet világnézeti fejlődés az oromzatok arányainak történeti alakulásában emberi test fiz. története kondicionálja az ép. formákat, vagy fordítva? a dolgozat nem vállalja ennek megválaszolását (a válasz túlmutat szándékain) de hát nem épp ezt a választ adja a tanulmány???? „közöttes viszony” ǁ zene középtónusa norma, természetes kiterjedés ← viszonyokat nem „önmagukért valóan”, hanem komplementer együttesükben fogjuk fel kombinációk száma ǁ művészet érési folyamata

5. A horizontális tagolás jellemzése

szimmetria: a horiz. tagolás elve középpont körüli részek egymáshoz viszonyított egyenlőségének kritériuma ø kifejezésérték „A részek alárendelése egy teljesebb teremtményre utal. Minél inkább hasonlítanak egymásra a részek, annál kevésbé alárendeltek egymásnak.” ép. alakítás ǁ emb. organizáció ép. itt tesz szert arra a képességre, hogy „mindazt kifejezze, ami az egyes tagozatoknak az emberi testhez való viszonyulásáról mondható” részek önállósága 1. tömbszerű testből kiváló részek szabadsága 2. oldalról csatlakozó részek önálló erő hiányában függők, a középnek alávetettek (energikus akarat a törzs melletti végtagokban) az épület aztán elhagyja az ember-analógiát, sematikusan hozza létre kombinációit aszimmetria enyhébb esetekben egyensúly-eltolódás, súlyosabb esetekben individuális részt tételezünk és az egészt csak mint esetleges halmazt szimmetria-hűek (rosszul teszik): német középkor és reneszánsz W. kora aszimmetriát tisztel megengedett szabálytalanság egyensúly uncsivá vált → az emberek a „kikapcsolódást, szórakozást, és ezért a vagy teljesen formátlant, vagy a legtarkábbat látták legszívesebben” – J. Burckhardt ua. egyensúly-elv súlyos sérülése → melankólia (ld. Dürer: Melenconia I.) a sorozat szabályossága: eurhytmia (Semper) ld. testtartás hatása vérkeringés és légzés ritmusára a sorozat ritmusa hatást tesz régi művészetnek csak a kettős osztás felel meg, a gör.-róm. ép. csak későn jutott el a ¾-es ütem „izgatószeréhez” a kötetlenség maximuma a sorok ritmusai közti összhang értelmében

6. A vertikális tagolás jellemzése

az anyagátformálás folyamata: a vertikális felépítés elve ez az ember esetében: a finomabb szervek kialakulása ép.: gravitációnak, nehézkedésnek ellenálló vertikális erő (ált. kúpos formában keresi lezárulási lehetőségét nyílások a falakon ha az épület felső régiójában sincsenek, „az anyag megreked a maga tagolatlan egészében, a „lény” [Wesen] vak, tompa létezésének foglyaként jelenik meg előttünk” legszabadabb kifejezés a mechanikus nyomástól leginkább szabad részeké állatok: farok/ember: fej ǁ építészet: felső részek ua. az arcizmok kifejező mozgása az emberi test összes más izmáéhoz hasonló „a forma tett.” – a viszony megítélése korszakfüggő

6

gótika: a gótika az épület egészét funkcionáló tagokra bontja – minden egyes testizom működését érezteti – a történelem intenzív izgalmi állapota klasszika: derűs nyugalom; az anyagi nem eliminálandó: nem korlátozás, hanem élvezetes modernség: szíves formakidolgozás: a készülőt akarja látni, nem a készet: „a forma lépésről lépésre kivívott diadalát” ld. reneszánsz rusztika, barokk antik ↔ modern a modern a készülőt akarja látni ↔ az antik a tökéletest teljességében, tisztaságában mutatja „Tévedhetek is, csak hagyj kutatni.” – Lessing „Természetes, hogy azoknak az élete, akik már tudnak, sokkal gyönyörűségesebb, mint azoké, akik még csak kutatnak.” – Arisztotelész

7. Az ornamens

horiz. és különösen vert. kibontakozás-karakterisztikum; ornamens-definíció a hatás felől dekoratív/konstruktív ornamens (Wagner) határai felettébb elmosódottak d.: „holt felületeket és merev tagozatokat kell elevenné tennie” k.: „a struktív elem stílus meghatározta művészi formáját hangsúlyozza és ékesíti” „Az ornamens a túláradó formaerő. Súlyos tömeg nem hajt virágot.” dór/ión példa a nyomás sosem hatékony esztétikailag – ld. első kritérium: önmeghatározottság „Minden forma önmagának kellő alapja kell, hogy legyen.” „Ám az emberi természet mindig csak olyan, hogy mindig előre tör, sokszor túllőve a célon. Mi sem természetesebb, hogy a szem egyre inkább a karcsúságot kereste oszlopvastagság s magasság egybevetésekor, s a lélek úgy hitte, e forma emelkedettebb és szabadabb érzéseket sugall.” – Goethe → romantika/gótika: ornamens: „olyan erő kivirágzása, mely már semmiféle további teljesítményre nincs kötelezve” érett kultúrák igénye formaerő fölénye az anyaggal szemben → műv. innentől az utánérző képességnek nem ad nyugodt felületet, sőt, minden egyes izomtól rángó elevenséget vár ld. gótika, arab művészetek, korosodó Róma másodlagos ornamentika: járulékos díszek nem sajátlagos építészeti elem, mert a valóságában kiteljesült emberi alakot díszíti hatásában hasonló: tapintási érzetek (ld. Lotze: Microcosmos)

8. A történeti ítéletalkotás elvei

az emberi alak mint korszaknak és kifejeződésének tertium comparationisa az elmélet kiszélesítése: ép. stílus a korszak emberének tartását és mozgását adja vissza öltözködés ǁ építészet skolasztika és spiritualizmus testi kifejezése által kap ép. formát szögletesség: akarat a gótika „csőrös cipője” mint akaratkifejezés → formatörténet organikus megértése: csak formaképzelet-emberi természet viszonyban történet és elmélet karöltve „Az ember csak ott tud egzakt módon dolgozni, ahol a jelenségek áradatát szilárd formában lehet felfogni.” szellemtudományok alapja, ahogy a fizikáé a mechanika? lélektan? igenám, de messze van a tökéletességtől test szervezettsége és formaérzék mint közös kvalitások formák és népérzület „Kevés olyan korszak van, mely minden formát tisztán értett, azaz megélt.” egy korszak érverése inkább az ornamensben, mint az építészetben az ornamens a formaérzés legtisztább kielégítője + a mindenkori új stílus születési helye ez érv a művészetlélektan mellett a materializmussal szemben