1927. aug. 7. Napsugár n . o i d a i

Álommenyasszony. Lilaégboltos, csodás ország a Nap

leányának birodalma. Zenélő fák vannak a kertekbe ültetve és rajtuk a legszebb- \ hangú, piros-, kék- és aranytollú mada­rak énekelnek. Gyönyörű tündérpaloták­ban laknak a napsugarak, Solelis népe. A birodalom közepén emelkedik a kirá­lyi vár, erődei rózsabokrok, falai folyon­dár, vadszöllő és futórózsa, termei mind­megannyi virágoskert, teteje a boltozatos ég s levegője szegfű-, rózsa- és l i l iom­illat. Solelis, a világ legszebb tündér­leánya nefelejtskereveten alszik, takarója örökzöld és párnája férfihűség.

Egy augusztusi alkonyon egy erős kéz döngette meg a birodalom kapuját. Az őrtálló Sugárka ijedt hangon tudakolta ] a vendég nevét, megijedt szegényke, ; mert félálmából verte fel.

— Az Alom követe vagyok, a jóté- 1

kony álomé, akit annyira szeretnek az emberek. Azért jöttem, hogy királynőd­nek átadjam uram üzenetét.

Sugárka most már nem habozott, h a ­nem szélesen kitárta a követ előtt a kaput, mert az Alom Solelis szövetségese volt.

A követet a királyi vár legszebb ter­mében fogadták. Solelis a trónon ült, körülvéve udvarhölgyeitől, kik közül úgy kivált szépségével, mint a rózsa a mák­virágok közül. Fenséges alakját hermelin-palást takarta, ajka piros volt, mint a korall, szeme fekete, mint az éjszaka és a haja színarany. Arcán meglátszott, hogy kíváncsi az üzenetre, c s szólt a követ :

— Felséges királykisasszony, Solelis. Az én uram, királyom, az Álom, legmé- i lyebb hódolatát küldi neked általam és mert téged talált legméltóbbnak, hogy Álomország királynői trónusát elfoglald, ime hódolatteljesen fehér kezed elnyeré­séért esedezik. I

Solelis előre tudta, miért küld hozzá követet az Alom, s erre a kérdésre el volt készülve. Halvány arcát most mégis rózsaszín pír lepte el, mint mikor a haj­nal dereng, s így felelt:

— Mondd meg felséges szomszédom­

nak, hogy ajánlata nagyon megörven­deztetett és hogy holnap ilyenkor szí­vesen látom.

A követ örömmel sietett haza az Alom­hoz, hogy a jó hírt mielőbb tudathassa királyával.

Solelis boldog menyasszony volt, mig egy éjjel hiába várta vőlegényét. Várta soká, egészen hajnalig, de hiába várta. Ragyogó két fekete szemét homályosra sírta, hófehér férfihüség vánkosát szélnek eresztette, nefelejtskerevetét a kapu elé vetette, örökzöld reménytakaróját mély kútba dobta és sírva szomorkodott há­rom napig. Három napig mély gyászba borult Solelis birodalma, s a negyedik napon lakoma volt a várban, dínom­dánom, táncoltak a párok és a Nap leánya ismét ragyogó szemmel, pajzán jókedvvel ürítette poharát szeretet né­pének jólétére. B í ró B. Kata.

Miért sírsz P a l i k a ? ' Fellökött a barika!

Mid fáj P a l i k á m ? Fáj bizony a lábikám.

Megcsókoljuk Palikát, Megverjük a barikát.

12. oldal N a p s u g á r 1927. auj*. 7

B o m b á z á s . A játszóhely két egy­forma részre oszlik a középvonallal. Keskenyebb szélein annyi buzogányt állítunk, amennyi egy párton állóknak a száma. Ha nagy a játszók száma, a buzogányokat két sorba állítjuk, úgy hogy a második sor buzogányai az első sor közé essenek.

A játszók két csoportra osztatnak, kik a buzogány és középvonal közötti részre meghatározott formában felálla­tlak. Ha sok a játszó, különféle labdá­kat lehet a játékba felhasználni. A fela­dat az, hogy az ellenfél buzogányait feldöntsük. Minden játszó saját buzogá­nyait védje és az ellenét támadja. Aki labdát szerezhet, dobhat is. A labdát a falra is szabad dobni, hogy onnan visszaesve hátulról döntse fel a buzo­gányokat, Egy játszónak sem szabad a középvonalat átlépni. A játék akkor ér­dekes, ha többféle nagyságú labda van egyszerre a játékban.

Minden buzogány ledöntése egy pon­tot számít. Amely párt saját buzogányát véletlen feldönti, szintén az ellenfélnek .számít. A játékot 10--20 percig játszat­juk. Az a csapat győz, mely ez idő alatt a legtöbb pontot eléri.

T ü b e f ü z é s . Ezen a könnyű kis játékon sokat lehet nevelni. A társaság­ból egy leány jobb kezébe fogja a tűt, egy fiú pedig a cérnát. Féllábbra álla­nak és mindketten fejükre teszik a bal­kezüket. A fiu most próbálja befűzni a cérnát. Megjegyzem a leánynak szépen, nyugodtan kell tartani a tűt. De akár­milyen nyugodtan is tartja, mégis igen nehéz befűzni a cérnát. Próbáljátok meg Csak pajtikák ! (Közli: Strócker Magda.)

M i t l e h e t h a l l a n i a f e l h ő k k ö z t ? Flammarion, a hires francia csillagász, aki nem régiben halt meg, egy kísérleti léggömbön egyszer felszállt a felhők közé, hogy tanulmányozza, mi mindent lehet hallani a felhők közt. Nagyon ér­dekes dolgokat tapasztalt ! Egy férfinak a kiáltását 500 méter magasságban még hallotta; 800 méter magasságban még hallotta a tücsökciripelést. A békaku-ruttyolás 1000 méternyire hallatszott fel. A varjúkárogás és a harangszó 1600 méternyire, a puskalövés és a kutya­ugatás 2000 méternyire. A lokomotiv-füttyőket 3300 méter magasságban még tisztán hallotta.

A v i l á g l e g n a g y o b b s z ó t á r a . A v i ­lág legnagyobb szótára kétségkívül az angol nyelvű Encyklopedia Britannica (Angol tudományos Gyűjtemény.) Az óriási munka 32 hatalmas kötetből áll, összesen 33000 oldalon kb. 50 millió szó van benne. Van benne 24000 kép. A világ leghíresebb tudósai dolgoztak a megírásán.

M e n n y i is az a b i l l i ó ? Leírva nem is olyan sok: kell hozzá egy darab 1 és 12 darab 0. De bezzeg ha egytől billióig kellene olvasnunk, akkor látnánk, mennyi is az ? Egy hadaró ember egy perc alatt tud olvasni százig. Egy óra alatt elszámolna t3000-ig, egy nap alatt 144.000-ig, egy hét alatt, 1,0S0.000-ig egy hónap allatt 4,320.000-ig egy év alatt 52,41 (5.000-ig. Ahhoz pedig, hogy elszámoljon az a gyorsbeszédü ember 19.024 év 2 hónap S nap 11 óra és 20 perc. Ha tehát Ádám élete első pillanata óta hadarva elkezdett volna számolni és halála percében más folytatta volna de szünet nélkül, éjjel nappal hadarva ahogy csak bír, még mindig nem szá­moltunk volna el billióig.

1927. au»*. 7. N a p s u g á r 13. oldal

Mese a napsugárról I r t a : Fer i bács i .

ismerek egy kis leányt, akinek fekete szeme és barna haja van. Ennyit meg­mondok róla, de a nevét nem árulom el, mert utóbb rátalálnátok ismerni.

Egyszer ez a kisleány javában játszott otthon a bábuival. Nagyon belemerül­hetett a játékába, mert észre sem vette, hogy játszótársa akadt. Ugy-e, kíván­csiak vagytok, ki lehetett az a já tszó­társ, akit nem lehet mindjárt észre­venni ? Megmondom: az a kedves, paj­kos napsugár, aki kiszökött a napból és belopódzott a nyitott ablakon. Az ablak tükrében megpillantotta a kis leányt és hirtelen odavetette magát a falra, a bábuk közelébe, hogy ő is játszhasson velök.

Nagyon megtetszettek a napsugárnak azok a szép bábuk. Nem csodálom, mert biz azok igen kedvesek voltak ám ! A napsugár sorban megnézte s az­tán meg is cirógatta őket.

Először a legnagyobbikhoz surrant. Ezt Juliskának "hívjak és szép ruhája van: aranyzsinórozásu piros derék, hozzá fehér, fodros szoknyácska és bodros ingváll. Szőke haja van, igazi haja, amit fésülni is lehet és befonni, szalagcsok­rot belekötni. Most nagyot bámul a kék szemével, mintha a napsugáron csodálkoznék, de ha lefektetik, be is tudja hunyni a szemét.

Á napsugár megsimogatta Juliska baba aranyos, szép haját s aztán tovább ment.

Most a másik babához telepedett a napsugár s látta, hogy ennek rövid a haja és nem is valódi, hanem az arca olyan bohókás mint, egy maszatos, kövér kis parasztgyereké. De nini, ez meg is tud állni a saját lábán ! Olyan

fius, pajkos mosolygása van, pedig Li l i a neve. A napsugár megcsókolta Li l i baba pirospozsgás arcát és tovaszállt, hogy a harmadikat is megnézze.

Ettől a harmadik bábutól majdnem megijedt a napsugár, mert ez bizony feketebőrű" szerecsenbaba. Kávébarna inasruhát viselt s a fején piros süveget. A neve, is olyan furcsa: ugy hívjak, hogy Ómár. Énnél nem is maradt so ­káig a napsugár. Csak egy kicsit rá­szállt a piros süvegre, meg a fehér gal­lérjára, de juj, ahhoz a kormos, fekete arcához és a még feketébb hajához nem mert hozzáérni sem. Sietett a negyedik­hez.

Hát még ez a negyedik, ez ám a kü­lönös ! Olyan ez, mint egy cirkuszi bohóc. Nagy vörös orra úgy előrenyú­lik, mintha mindent azzal akarna meg­nézni. Mindegyik füle beillenék tányér­nak is, ha le tudna venni őket a he-lyükről. A ruhája meg egy darabból van a nyakától a bokájáig, csakhogy a színe felemás: a baloldala sárga, a jobb­oldala meg zöld. Ezért nevezték el Zöl­dikének.

Nagyon mulatságos fickó ez a Zöldike. Feje, lába, keze nyaklik mindenfelé s ahová ledobbják, ügy marad ott, mintha minden tagja kitörött volna. Hanem azért mégis meg tudta tenni azt a hun-cutságot, hogy minden esztendőben, karácsonykor előre besurrant a kará ­csonyfához és fölmászott rá. Mikow a gyertyák meggyulladtak, ö már ott ült a karácsonyfa egyik ágán és úgy vigyor­gott onnét a széles szájával és pityke-formáju szeméivel, mintha minden az övé lenne, ami a karácsonyfán van.

Mikor a napsugár meglátta most a

14. oldal N a p S U g á r 1927. autf. 7.

Zöldikét, elnevette magát és olyan jó­kedve támadt, hogy hamarosan felöltö­zött a sokszínű szivárványruhájába és játékosan ugrált, himbálózott, táncolt a bábuk mellett.

Hanem most a kisleány is észrevette mi

a falon táncoló fényes foltot és nagyon elbámult rajta. Abbahagyta a játékot és mamájához futott.

— Édesanya, mi ez itt a falon ? — Szivárvány, szivecském. A napsu-

gárka küldi ezt neked ajándékba, mert jó kis leány vagy.

— A napsugárka ? — Igen. Nézd, itt az ablakon surran

be és innét odavetődik a falra. Ha fe­hér papirost teszünk oda a falra, akkor jól meglátjuk, hogy milyen sokféle szine van. Nézd c s a k !

Odatették a papirost a falra, ahol az a fényes folt rezgett és akkor a kis leány felkiáltott:

— Jaj de szép ! Milyen sokféle színe van: kék, piros, sárga , zöld, lila.

A kis leány gyönyörködött egy ideig a kis szivárványban, meg is csókolta, aztán betakarta a kezével s akkor a kezén látszott a szivárvány.

E k k o r valami eszébe jutott a kis leánynak- Odafutott az ablakhoz, fölkú-szott az ott levő székre és a sok-sok napsugárnak, ami mind kíváncsian nézett rá, odakiáltotta:

— Köszönöm édes napsugárka, hogy ilyen játékot ajándékoztál nekem. H a ­nem kérlek, napsugárka, vigyél a Jani­kának is ilyen szép játékot, mert Janika beteg, szegény és ágyban kel feküdnie.

A kis leány hallgatózott és a napsu­gár súgott neki valamit mire, a kis leány újra felkiáltott:

— T u d ám a napsugárka beszélni is ! Nem hangosan beszél, de én hallom a beszédjét. Azt súgta, hogy vitt a be­teg Janikának is ilyen szép játékot.

Aztán ismét a napsugár felé fordult és ezt mondta neki:

— Vittel neki ? Igazán ? Köszönöm édes napsugárka. Hát a többi gyerekek­nek, Magdinak, Verának, Gyurinak, A n d ­risnak ? Vigyél nekik is, édes napsu­

gárka és vigyél minden kis gyermeknek, aki jól viseli m a g á t !

A napsugár megigérte, aztán elbúcsú­zott és elment, hogy beváltsa igéretét s fölkeresse a többi jó gyermeket is. H a ­nem így aztán annyi dolga volt, hogy reggeltől estig nem győzött egyik hely­ről a másikra vándorolni.

Nehéz dologra vállalkozott ám ezzel a napsugár, mert minden ablakon egyen­ként kellett bekandikálnia. De voltak olyan ablakok is, amelyek elfordultak tőle és sehogy sem tudott benézni raj­tuk. Sokszor meg sürü felhők takarták el az utat előle s nem tudott rajtuk ke­resztültörni. Aztán meg a napsugárnak is kellett egy kicsit aludni és télen, mi­kor fázott a napsugár is, nem szeretett ébren lenni, nyáron pedig, mikor korán felébredt és már hajnalban ott sütkére­zett a réten, mezei virágok, suttogó fa-lombok között, akkor meg a kis gyer­mekek aludtak még. Mit csináljon hát ?

Egyszer aztán azt gondolta magában, hogy ö bizony leírja és lerajzolja azt mind, amit a jó gyermekeknek mondani akar és elkülte nekik Újság alakjában.

; Amit gondolt, meg is tette és igy jön el most hozzátok, jó gyermekek, a nap­sugár. Nem hangosan beszél, de azért ti meghalljátok és megértitek a be­szédjét.

j Bekandikál majd ezentul is az ablak-: tokon és ha jók lesztek, sok-sok szép

mesét, verset, képet fog küldeni s z á m o ­tokra ezután is. Akarjátok ?

1927.raug. 7. Napsugár 15. oldal

A nagyapóéknál V a n e g y kis csikó, Legjobban szereti Öt a kis Mirkó.

Kora reggel mindig Cukrot ad neki, Mert az é d e s s é g e t N a g y o n szereti.

Ügy r a g y o g a szőre, Hogy a napsugár Hányat esik rajta, H o g y h a rája száll.

A r a n y o s kis állat, J ó k e d v ű , vidám, Vígan fickándozik A kocsi után.

Mindnyájunk k e d v e n c e Ez a kis csikó, De mégis legjobban Szereti Mikó.

A püspök gyémántkeresztje. A mult Napsugárban elmeséltük, ho­

gyan csapta be a tolvaj ékszerész az öreg püspököt, aki egy gyémántokkal kirakott aranykeresztet vitt hozzá javí­tani. Az ékszerész ellopott 2 szép gyé­mántot és a püspök még sem tudta rá­bizonyítani, mert a gyémántok száma alulról fölfelé is, alulról jobbra is, balra is 15 volt; vagyis éppen annyi, mint amennyi volt akkor, mikor a püspök át­adta neki. Csak az elhelyezésben volt némi különbség.

A püspök így vitte e l : 15 14 13 12 11

15 14 13 12 11 10 11 12 13 14 15 9 8 7 6 5 4 3 2 1

É s így kapta v i s s z a : 15 14 13 12

15 14 13 12 11 12 13 14 15 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

Igy persze két gyémántot ' M megspórol t a

a ravasz tolvaj ékszerész. •

4. k

F e n y e g e t é s .

L o v a s : Ha máma sem nyersz a ló­versenyen lovacskám, holnap virslit gyár­tok belőled! . . .

(Schlésinger T i b o r . )

16. oldal Napsugár 1927. aují. 7.

1. Doma Ervin

K a b á t 1

2.

3. Wesz Ilonka és Editke

L e

y ár ár gy 1 ár ár

ar ar

• -

Anna tel

Hunyadv János Zrínyi Miklós Rákóczi Ferenc

5. Lengyel Feri

1 1 1 1 1 1 1 1 1

1 1 1 1 1

A mult szám rejtvényeinek helyes megfejtése ez :

1. Teknősbéka. 2. Péntek. 3. Mienk a jövő. 4. P á r o s csillag az ég alján.

A helyes megfejtők, valamint a jutal­mat nyert neveit a jövő számunkban fogjuk közölni.

Roedl-féle iinták elismerten legjobbak!

Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. Sziaes tinták. Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony

kihúzó tusok (fekete és 26 mas szinben).

„P L A 5 T E L i« A "

i

mintázó anyag.

F. R O E D I tinták, tusok, pecsétviaszkok,

művészeti festékek gyára

I VII., Stcrnberkova 15. | a lapí t ta to t t 1861. — Telefon 21783.

Vezérképviselet: Gang Adolf, Levice . B H « M — — m m m r - • ••• . a g

Megjelenik havonként kétszer.

Felelős szerkesztő : Seídí Sándor tarár , Bratíslava, Gyurikovics-utca 4.

Szerkesztők : H arnrto^ Károly festőművész, Komárno,

Dr. B o r k a Géza tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, Jókai-u. 5.

Kiadásért felelős: Neuhau'ser Jenő, Komárno.

Előfizetési á r a : egész évre 36 Ké, félévre 18 K c negyedévre 9 K c ,

Nyomja a Virradat-kunyvnyomda, Komárno.

HirlapjcRy használata eng. a bratislavai poita-És távírda igaztf. 20933. III. a26.sz. r.

KÉPESGYERMEKLAP. M E G J E L E N I K Ml NDENMÁSODIK VASÁRNAP FŐSZERKESZTŐ: SEIOL SÁNDOR. — I. ÉVF. 17. SZÁM. 19 í7 AÜG. 21.

Gőzölög a finom kávé Ez mind mind az Ilonkáé

A Cica is kap belőle, A Dundi is hízik tőle.

///

2. oldal Napsugár 1<íJ>7. ain*. ? l

Az aranyszakállú ember. (3. folytatás.)

Avval a vadkacsák királya elrepült, de nemsokára visszatért egy nagy csapat vadkacsával ; hajrá, mind bele a kútba, mire a királyfi utánok nézett, hogy mit csinálnak, már ki is hozták a gyűrűt. Mikor a király haza ment a templomból, még jobban megdicsérte, mindjárt meg­tette a fö-fökincstartójának, leányát pedig neki adta feleségül. — Lakodalom után azt kérdi a király az új vejétől: „No édes fiam, most már fiam vagy, hát mondd meg nekem, micsoda mestersé­get tudsz te, hogy mind meg tudtad tenni azt a sok csodadolgot, amit rád bíz­tam".

— Jaj, fölséges király ipam uram, grácia a fejemnek, nem tudok én semmi mesterséget , hanem csak így meneked­tem meg a haláltól. Itt elmondott neki mindent, hogy ő is királyfi, hogyan kel­lett neki elszöknie a mostoha apjától. hogyan találta a három madarat; de el ­mondta azt is, hogy ő soha sem be­szélt az obsitosoknak semmit, azok csak ráfogták, hegy elveszíthessék. A király nemhogy megharagudott volna rá, még megörült, hogy a veje nem valami jött­ment, hanem királyfi, de bezzeg, mé­

regbe jött az obsitosokra, mindjárt el­kergette őket a házától.

De a két obsitos is tudta, hogy mit kell tenni: mentek egyenest a királyfi mostoha apjához, elmondták neki, hol van a fia. Az pedig most is mindenütt halálra kerestette a királyfit, úgy meg­haragudott rá, amiért aranyszakállú em­bert eleresztette; most is hát, amint a két obsitos megvitte neki a hirt, azokat mindjárt fő-főhivalalba tette, a másik királynak pedig, — akinél a királyfi volt - levelet írt, hogy vagy mindjárt haza küldje azt az akasztófara való fiát va­son, vagy váltságul az aranyszakállú emberért küldjön neki tizenkét arany kost, tizenkét anyajúhval, meg tizenkét arany báránnyal, mert különben haddal megy az országára, úgy elpusztítja, hogy kő kövön nem marad.

Megijedt a király nagyon, mert amaz a király sokkal hatalmasabb volt nálá-nál, mindjárt hivatta vejét, kérdezte, hogy mitévők legyenek.

— Már fölséges királyi ipam uram, én nem akarom, hogy az országának romlására legyen miattam, — felelt a királyfi — azért hát én most elindulok

1927 aug. 21 Napsugár 3. oldal

és addig megyek, míg a tizenkét arany kost, arany juhot, arany bárányt meg nem tudom keríteni, — vagy vissza nem jövök többet.

Elbucsuzott hát a feleségétől, elindult a világba.

Megy, mendegélt hetedhét ország el­len, az Óperenciás tengeren is túl, egy­szer beér egy erdőbe. Megy, mendegél, egyszer csak megszólítja va laki :

— Hová mégy, f iam? Oda néz, hát kit látott, nem mást,

mint az aranyszakállú embert. A királyfi mindjárt elmondta neki, hogy mi járat­ban van, hogy most épen azért kell buj­dosnia, mert őt eleresztette.

— No hát fiam, segítek én rajtad, mondja az aranyszakállú ember, — adok, 'amit keressz, mert tudd meg, hogy én vagyok az arany állatok királya, azért jer, válogasd ki az arany júhnyájamból, ami kell.

A királyfi kiválogatta a tizenkét arany kost, arany anyajuhot, arany bárányt, terelgette nagy vigan haza felé. Amint haza ért, mindjárt elküldték a másik k i ­rályhoz váltságul mindnyáját, nagy ven­dégséget adtak, azt hitték, hogy már az­tán nem lesz semmi baj.

De bezzeg, a másik király nem érte be vele, mert maga is fukar, zsugori volt, de még a két obsitos is ösztökélte; megint vissza izent hát egy levélben, hogy ö még evvel meg nem elégszik, hanem küldjön még a király tizenkét aranybikát, tizenkét aranytehenet, meg tizenkét aranyborjút, vagy azt a fiút kergesse haza, mert különben tűzzel, vassal pusztítja el az országát.

Mit volt mit tenni, tudták, hogy amaz sokkal hatalmasabb, meg nem mérkőz­hetnek vele; megint elindult hát a k i ­rályfi megkeríteni a tizenkét arany bikát, arany tehenet, arany borjút. Megy, men­degél hetedhét ország ellen, egyszer megint beér abba az erdőbe, megint előtalálja az aranyszakállú embert.

— Hát most mi járatban vagy, f i a m ? kérdi az aranyszakállú ember.

— E n bizony tizenkét arany bikát, arany tehenet, arany borjút keresek, mert most meg azt kívánja a mostoha apám, vagy különben tűzzel, vassal pusz­títja el országunkat.

— No hát adok én azt is - mondja az aranyszakállú ember — küldjétek el neki a fösvény kutyának. Jer, válogasd ki az arany csordámból,

A királyfi kiválogatta azokat is, haj­totta nagy vigan haza felé. Amint haza ért, mindjárt küldték azokat is a má-rálynak, hogy evvel tán majd csak el­hallgattatják már. Pedig dehogy Hallgat­tatták, nem hogy megérte volna vele, de még vérszemet kapott, amint látta, hogy ezek nem mernek semmit tenni ellene; megint mindjárt írt vissza egy levelet, hogy vagy az a nyúzni való gyerek ta­karodjék mentől előbb haza, vagy neki magát az aranyszakállú embert küldjék váltságul; mert máskép népestül kiirtja az országot , még a csecsemő gyereknek sem kegyelmez.

Rettentően megijedt erre a szegény k i ­rály, aki a királyfinak pártját fogta, — ta­nakodtak, gondolkodtak, mitévők legye­nek, utoljára is azt határozták, hogy leg­jobb lesz magától az aranyszakállú em­bertől kérni a tanácsot , az már kétszer kisegítette őket, tán kisegíti harmadszor is. Elment a királyfi egyenesen oda, ahol már kétszer találta; ott találta most is az erdőben. Az aranyszakállú ember mindjárt megszólí tot ta :

— No fiam, mi járatban vagy? Tán megint kell már valami annak a telhe-tétlen disznónak ?

— Kell bizony — felel a királyfi — még pedig most azt izente, hogy vagy kegyelmedet magát küldjük el neki, vagy kiirtja az országot, még a csecsemőnek sem kegyelmez.

I Mar erre méregre fortyant az arany-] szakállú ember: } — eredj haza, fiam — mondta a k i ­

rályfinak — aztán mihelyt haza érsz, • izenjétek meg annak a temetetlen kutyá­

nak, hogy amit a kapott, érje be vele, többet még csak egy koszos malacot sem k a p ; az országotokba meg úgy te-

4. oldal Napsugár 1927. aug. 21.

gye be a lábát, hogy megkeserüli még az ivadéka is. Ezt hát írjátok meg neki egy levélben, magatok aztán ne gondol­jatok semmivel, egyetek, igyatok, még ami katonátok van is, ereszszétek mind haza szabadságra, — a többit bízzátok én rám.

Haza ment a királyfi, elmondta, mit izent az aranyszakállú ember, — meg is fogadták mind egy szóig, megírták a Jevelet a királynak, hogy nem kap sem mit ; maguk meg ettek, ittak, vigan vol ­tak, még ami katonájuk volt is, mind elküldték.

A másik király meg fölkészítette a nagy hadsereget, megindult vele, hogy ő majd így teszi tönkre a szomszéd k i ­rályt országostul, népestül; — már kö­zel is volt az ország határához, meg is ijedt amaz a király, aki minden katoná­ját szabadságra eresztette; még csak egy lélek sem volt, akit a tenger sok ellenség ellen küldjön, — Akkor hirte­len elötermett az aranyszakállú ember egy nagy sereggel, mind csupa arany vitéz volt, arany lovon, arany fegyver­ben, még az utolsó közlegény lova pat­kója is aranyból volt; azok neki men-mentek az ellenségnek, mind egy szálig lekaszabolták, hogy még hírmondó sem maradt; a királyt, meg a két obsitost elevenen fogták el, azokat egy ló far­kára kötöttek, úgy hurcoltatták a váro­son, míg meg nem haltak.

A királyfi pedig elfoglalta az orszá­got, ami igazság szerint úgy is ö rá maradt volna, beköltözött az édes apja királyi palotájába a feleségével együtt, — még máig is boldogul élnek, ha meg nem haltak.

a Napsugárra!

Pajtikák, aki közületek Komá­romban jár iskolába az csakis a

Virradat könyvkereskedésben Jókai-utca 5. szám

vásárolja tankönyveit, tansze-reit, összes iskolai cikkeit.

A Virradat könyvkereskedés­ben van a Napsugár kiadóÖÍVQ-fala, ott minden pajtika szép ajándékot kap a bevásárlásnál

1927. auji. 21. Napsugár 5. oldal

A kis Pali egyszer Mit g o n d o l t m a g á b a ? Kisétált horgászni A patak parijára.

Horgára szépen a Csalétkei feltette, S a horgot ü g y e s e n A vízbe vetette.

Hernyó a csalétek, Az ám a jó falai! Rögtön le is ették Horgáról a halak . ..

De a Pali mégis Fogott ám valamit : Ki a képet nézi, Kitalálhatja, m i i . . .

Szurtos Misi n a g y o n Szereli a sarat: A h o l pocsolyát lát, Rögtön beleszalad.

A d d i g addig mászkál A tocsogós sárba, Mig fülig n e m sáros Arca , keze, lába.

Hát még a ruhája! A z ám csak tiszta : Rajta v a n az u d v a r Minden mocska-piszka!

E jnye Misi, e jnye Mindig i lyen maradsz? Nincsen különb példád, Mint ott a za malac ?

Ne keresd a piszkot Ne lépj soha sárba, L é g y ragyogó, tiszta, Mint a napsugárka!

M - t

6. olda! Napsugár 1927. aujf. 21.

T A V A S Z I H A N G U L A T .

I. Kiderült az égbolt Eltűnt a fagyos tél Zúzmara helyébe Illatos virág kél.

I I .

Szivünkből is eltűnt A dermesztő h ideg , Átalakult és lett, Napsugaras meleg.

I I I .

Hazajött a fecske, Daru, gólyamadár , Tavaszi ruhába

• *

Öltözött minden már.

IV.

Daloljunk hát mi is, Dicsérjük a tavaszt, Mely rózsabimbóból Nyiló rózsát fakaszt.

Víplak Vince fg. III . o. t.

A K I S M A G D A .

Magda a tanulást, Kicsit sem szerette. Ha felelni kellett, Soh' sem ment a lecke.

Míg a többi társa A leckét tanulta, Ő csak ásítozott, S a falat bámulta.

Semmit sem szeretett, Csak a torna órát. A kötélen és a padon Bátran ugrott ő át.

Szegény Magdi ! Egyszer Mégis csak megjárta. Ugrás közben elesett S megrándult a lába.

Azóta a tornát Annyira gyűlöli, Hogy a torna termet Messze elkerüli,

•

Ha a torna óra jön, Mindig van ok rája, Hogy a Magda ne menjen E l , az iskolába.

A tanulással, meg Ugy megbarátkozott : Év végére jeles Bizonyítványt kapott.

G e m e r Margit.

A B A R Á T T A L A N .

Nekem nincsen barátom,

Baráttalan vagyok;

Szerencsémnek szép csillaga

Az égen már nem ragyog.

Barátaim rég el hagytak,

Nem törődnek velem;

Szomorú is az én szívem,

Mit csináljak, Istenem ?

Ó h ! hozzád fordulok hát,

T e magas trónodhoz,

Ki öntöm a szívem búját

Szentséges lábaidhoz.

Buzgó ajkam fohászkodva,

Kér kegyelmet, Istenem :

„Jó barátot, hü barátot,

Kérlek szépen adj nekem."

Poór L a j o s .

927. and. 2i Napsugár 7. oldal

Szól a zene cini cini Vígan zeng az ének Táncolnak a kis leányok S az apró legények.

Vége v a n az aratásnak: V a n termés is b ő v e n : Méri ne lennénk vidámak i ly Szerencsés időben ?

Rajta rajta v igadozzunk Daloljon az ajkunk! A boldogság, az ifjúság Virágozzék raj iunk!

Sebella József fg. III. o. t. l inómetszete .

Erdei Kicsi a kakuknak az egész határ Ma itt v a n , holnap már más határban jár. Nincsen neki sehol meleg otthona, Kis kakuk fióka n e m vár ja haza. Mert b izony a kakuk n e m épít fészket Más madárka ad a kis kakuknak éltet. Lévén pedig a kakuk ily csapongó, Azt mondják, ö az erdei csavargó .

ORSOVAI IMRE.

8. oldal N a p s u g á r 1927. auj*. 21

T a n á r : Pista, nem tudnád megmon- V e n d é g : Hol van a tanár úr, kisér-dani, hogy az állatvilágban melyik a létezik a laboratóriumban ? leghasznosabb állat ?

P i s t a : Oh igen, — a könyvmoly. (Oodavszky Jancsi.)

B a r á t i b i z a l o m .

T a n í t ó : No, mondd el a leckét fiacs­kám. Ne félj semmit, úgy beszélj hoz­zám, mintha jó barátodhoz szólanál.

D i á k (gondolkozik) : Kedves bará­tom, — egy szót se tudok a leckéből . . .

(Schlesinger Tibor . )

— Hallotta, hogy minden Amerikából érkező levelet felbontanak?!

— De miért? — Mert különben nem tudnák őket

elolvasni. (Honig Kornél és Feri.)

I n a s : (óriási robbanás halatszik) T a ­lán most repül a levegőbe . . .

(Schlesinger Tibor . )

T a n í t ó : No Móricka, hogy hívjak azt az embert, aki l o p ?

M ó r i c k a : (hallgat.) T a n í t ó : Nos, ide figyelj, ha én ti­

tokban benyúlnák a zsebedbe és ki-I vennék onnan öt koronát, mi lennék

én akkor ? | M ó r i c k a : Bűvész, mert nekem nincs i 5 koronám.

— Hallja, az már igazán nem szép, hogy maga hamis koronát dobott az u r n á b a gyermek n Í I p o n.

— No, hát adják oda azt egy rossz gyermeknek.

(Schlesinger Tibor . )

J a v u l á s .

P a p a : Na Peti, ez s z o m o r ú ! A ta-nitö úr azt mondta, hogy te vagy a leg­lustább az 50 diákja között.

P e t i : Ó papa, mára már javultam. Egy fiú az éjjel meghalt!

T a n í t ó : Mondd meg nekem Imre, mennyi hatszor hé t?

I m re : (Hallgat.) T a n í t ó : Hát nem t u d o d ? Hatszor

hét az negyvenkettő. I m r e : Hátha a tanító úr olyan jól

tudja, akkor minek kérdi tőlem ?

T a n á r : T e Miksa, nevezz meg ne­kem egy görög istent?

D i á k : Hercules. T a n á r : Az csak fél isten volt. D i ák : Prometheus. T a n á r : Az is csak félisten volt. D i á k : No hát, tanár úr, két felet

nem használhat egynek ! (Oodavszky Jancsi)

1927. au g. 2 Napsugár 9. oldal .

A rémes álom! Borzalmas, rémes álom Ült ma a szempillámon! Afrikában jártam S egy rémes oroszlánt láttam. A szemét villogtatta, A fogait csattogtatta S bajuszát mozgatta, Bojtos farkát forgatta, A sörénye szikrázott E s engem a hideg rázott.

Én szörnyen hadonásztam: A párnákat kiráztam, A tükröt összetörtem, A gyertyát lesöpörtem, A hőmérő is leesett, A z óra is egy keveset Sietett Lefelé A z anyaföld fele.

S mikorra felébredtem, Láttam, mily nagy hős lettem. Mert mindent tönkretettem, De az oroszlánt is elkergettem És azt is észrevettem, Hogy ez a rémes álom A z é r t ült a szempillámon, M e r t e s t e s o k a t e t t e m .

A boszorkányos szám. Különös és boszorkánves szám az

1 2 3 4 5 6 7 9! Érdekes tréfát lehet vele csinálni.

Kérdezzetek meg valakit, hogy me­lyik a kedvenc száma ezek közül a számjegyek közül : 1 2 3 4 5 6 7 9. T e ­gyük fel, hogy azt fe le l i : 3. A k k o r szoroztassuk meg a kedvenc számát 9-cel. A z eredménnyel, 27 tel szorozza meg 12345679-et. Kijön a kedvenc száma, még pedig egész csoport : 333.333.333. Lgyanigy kijön akár­melyik szám.

Még tréfásabb így ez a számtani müvelet : Felszólítunk valakit, hogy szorozza meg a 9-et azzal a szám­jeggyel ezek közül, amelyiket legjob­ban gyűlöli. A z eredménnyel szorozza meg 12345679-et. Mennyire meg lesz

lepve, mikor a gyűlölt számjegyet látja kijönni, még pedig kilencedmagával !

(Észre kell vennetek pajtikák, hogy a 8 nem szerepel a számok közt, mert az elrontaná a tréfát)

aaaaöDQOGaaaoaa Meghalt a kis diák.

Gilíng, galang, giling, galang ! Sírdogál a lélekharang: Kis iskolás halt meg éppen Most odalent az alvégen.

Pajtásai elkísérik Szomorúan az utcán végig. Apró sírban temetik el, Megöntözik könnyeikkel. És a kicsi keresztfára Rája száll egy bús madárka. A szellő is odalebben, Elsiratják mind a ketten.

U. Szabi F .

Jól válaszolt. A r a b l ó : Pénzt, vagy életet ! A z u t a s : Inkább az é l e t e t ! A pénzt

öreg nap ja imra tar togatom.

10. oldal N a p s u g á r 19J7. aiij<. 7

(Rajos László linómetszete.)

M

volt kezében

olt egyszer egy ember. Csak úgy éli bele a világba, mint az Isten madara: semmittevés volt a kenyere. Fütyö­részve vándorolt falu­ról-falura, városról-városra és a Jókedv

a vándorbot. Cipője már rég leszakadt lábáról, gúnyája ron­gyokban csüggött testén és meztelen talpa mégsem érezte az országút éles kavicsait," a tél hidege pedig nem dider-gette. Ha éhes volt, bekopogtatott a kunyhók ajtaján és mindenhol szívesen látták, — adtak neki enni, inni s ezer áldással bocsátották útnak. Ő pedig minden kunyhóban otthagyott valamit, Senki sem vette észre, csak belopta ma­gát a szivekbe a Szeretet és ott maradt időtlen-időkig.

Egyszer egy Tündér termett a vándor előtt az országút közepén. Csodás aranyhaja bokáig ért, ezüsttel átszőtt ruha volt a testén és kezét nyújtotta a vándor felé. Ajkain csábító mosoly lebe­gett és hívogatón lengette szoknyáját a szél.

A vándor habozva megállt és vissza akart fordulni, mert valamit érzett a szive táján. Valami idegen érzés lopó­zott a lelkébe orvul és kényszeritette, hogy a tündér felé induljon. Az pedig örömrepesve fogta meg a vándor kezét

és együtt mentek tovább az ország­úton . . .

A vándor mindinkább a Tündér va­rázshatalmába került. Már nem kopog­tatott soha a kunyhók ajtain, — nem volt sohasem éhes, mert a tündér csók­jai elfeledtették vele az éhséget. A ván­dorlásai is felhagyott, mert a Tündérnek csodás palotája volt az üveghegy tetején és a füttyszó is elhalt ajkairól, mert sértette vele a Tündér érzékeny fülét.

Igy történt, hogy a Szeretet oly ritka lett az emberek szivében.

Bíró B. K

C C O E ZZ3

Bizonyítsd be, hogy igaz pajtikája vagy a „Napsugárnak" és vásárold tankönyveidet, tanszereidet

a „ V I R R A D A T " könyvkereskedésben K o m á r o m , J ó k a i - u t c a 5.

Minden vásárló megfelelő >zép ajándék­tárgyat kap.

1927. aug. 21 . Napsugár 11. o lda l .

A csaló képkeretező. Rudolf királynak volt egy igen értékes

képrámája. Széles aranylemezből készült, amelybe 52 darab drágagyöngy volt be­lefoglalva. I lyenformán:

2 1 1 2

11 11

2 11 2

Egy alkalommal a király kapott egy szép festményt és azt be akarta igazít­tatni ebbe a keretbe. Elküldte hát egy képkeretezőhöz, de megüzente neki ezt: ,.A gyöngyszemekből nem szabad egy­nek sem hiányozni. Megolvastam öket. Minden oldalról 15 van." Jó, a képke­retező átveszi, a képet beleigazitja, visz-szaviszi. A király megolvassa a gyön­gyöket, megvannak, minden oldalról o l ­vasva 15. Meg volt elégedve a képkere-tezővel, meg is jutalmazta öt, pedig kö­telet érdemelt volna a nyakára. Hogy is ne, mikor 12 értékes gyöngyszemet el­lopott, A király nem vette észre, mert csak azt számolta, hogy 15 legyen min­den oldalon. A ráma ilyen volt, amikor a képkeretező visszavitte:

5 5 5

5 5

5 5 5

Ha a király megolvasta volna, látta volna, mennyire becsapta öt a csaló képkeretező.

A r o k o n s á g .

— Mondj egy közeli rokont. — A mama. — Jó, most mondj egy távoli rokont. — A papa. — Hogy-hogy? A papa távoli r o k o n ? — igen kérem, mert Amerikában van.

A k is kíváncsi.

— Papa, miért nem éiünk ezer évig? — Mert az emberi test szövetei e l ­

kopnak. - - És miért kopnak el. — Mert így akarja a természet. — És miért akarja így a természet? — Mert így akarja a jó Isten. — És miért akarja így a jó Isten ? — Jajj, már fáradt vagyok! — És miért vagy fáradt? — Mert annyi miért van a szádban. — És miért van annvi miért a szám-

ban ?

Az egyik vasútépítő a másikhoz : „Ha l ­lod-e pajtás, ne ásíts akkorát ott a sínen.

A másik vasútépítő: Miért n e ? Az első: Mert jön a vonat s még

alagútnak nézi a szádat es belefut.

— Miért harangoznak olyan hangosan? — Biztosan egy nagyothalló halt meg.

—Jó napot Grün úr, igazán örülök, hogy látom.

— Pardon, nem vagyok Grün, hanem Blau a nevem.

— Ó bocsásson meg. Tudniillik én szinvak vagyok.

(Honig Kornél és Feri . )

- . U:

12. oldal N a p s u g á r 1427. aug. 21

(Jelentkezzék az a pajtika, aki ezt a linómetsze-tet készítette, mert nem találjuk a nevet.)

C é l d o b á s . Céldobásra középnagyságú labdát használunk. A céltábla egy más­fél méter magas póznára erősített, feke­tére mázolt 50 cm. átméretü papir- vagy fakörlap. A célponttól való távolságot a játszók kora és gyakorlottsága hatá­rozza meg. Mindegyik játszó kap 3 lab­dát. Ha a dobó egyszer sem talál, bün­tetésül kimegy céltáblához labdafogó inasnak. Amíg inaskodik nem dobhat, hanem az a kötelessége, hogy a kido­bott labdákat összehordja és azokat a dobók kezeihez juttassa. Ha valamelyik utána következő sem talált, az is k i ­megy a céltáblához, csakhogy most az előbbi inas felszabadni, legénnyé lesz. Az utána került dobó lesz az inas, akinek az a kötelessége, hogy a kido­bott labdák után fusson, azokat össze­szedje és a legénynek átadja. Az inas

által összehordott labdákat a legény adja át a dobóknak. Ha még egy harma­dik is kerül a céltáblához, az lesz az inas, az előbbi inas a legény s a volt legény pedig felszabadul s újra bemegy dobni. De a felszabadulásnak még más módja is van. Ha a céltábla mögött álló inas, vagy legény a labdát röptében el­kapja, nyomban helyet és szerepet cse­rél a dobóval. A játék pontokra megy. Minden sikerült dobás a dobó javára egy pontot számit. Az lesz a győztes, ki a játékhoz kijelölt időn belül leg­többször eltalálta a céltáblát.

A b á l n a . Bizonyára hallottatok már a bálnáról, a legnagyobb vizi emlősállat­ról. Erről akarok néhány érdekes ada­tot elmondani. A bálna mindjárt világ­rajöttekor, „csecsemőkorában" már 6 méter hosszú és 6000 kg. nehéz. Egy éves koráre 18 méter hosszú lesz és 70.000 kg.-ot is elnyom. A teljesen k i ­fejlődött bálna átlag 200.000 kg. súlyú. Érdekes, hogy a bálnából milyen ostoba fecsegő lenne, ha beszélni tudna. Agy­veleje mindössze 2 kg.-nyi súlyú ellen­ben a nyelve kitesz 4 métermázsát. Iga­zán „nagy nyelv ész nélkül !"

A l e g n a g y o b b B i b l i a . A világ leg­nagyobb Bibliája Romában van. Héber nyelven van irva, még pedig kézírással és 180 kg.-ot nyom. Tehát két ember el sem bírja. A zsidónyelvü Bibliának persze óriási értéke van. 1512-ben a zsidók megakarták venni II. pápától; annyi aranyat akartak érte adni, ameny-nyit a könyv nyom. A pápa még ilyen óriási összegért sem adta oda, pedig annak a mai értéke körülbelül 5,400.000 korona.

1927. arg. 21. N a p s u g á r 13. oldal

Knotz János l inómetszete .

Családi boldogság. Babapalotában Nagytakarítás van ; Kisgazdasszony sürög-forog, Mert módfelett sok a dolog.

Nem győzhetne többet : Porolgat, törölget, Ruhácskákat vasalgatja, Mint a gondos édesanya.

Hét gyermeke közül Itthon ötnek örül; Kettőt Pöstyénfürdőről vár Teljes három hete immár.

Irénke, Margitka, Etuska, Sárika És Mariska lázban é g : Mikor jön a két vendég ?

Évike, Piriké Jöhet már sebtibe; Rend tisztaság, hintó várja Díszes babapalotába.

Két fürdőző testvér, Hogyha majd hazatér, Lesz vig zene, tánc, lakoma, De bánatnak semmi nyoma.

Tóthkárolyi Lajos.

A temető. Szomorú hely,

Mégis é d e s : K i itt pihen,

Már nem érez.

Már nem érez Fájdalmakat :

Béke van a Hantok alatt.

Hantok alatt Néma világ

Csak a síron Nő a virág.

Nő a virág, Élet kel föl

A porladó Halt szivekből.

Nem halt meg hát Aki itt van :

Tovább él a Virágokban.

U . S z a b ó J .

14. oldal Napsugár 1927. autf. 21.

Egy elkésett pá lyamunka. (A 14. s z á m b a n levő tréfás képhez elkésve ér ­kezett be ez a vers . A 15. szambán közöl tünk két p á l y a m u n k á t , de Gemer Marc i t verse mind a ket tőnél e levenebb es jobb, azért — bár jól

elkésett mégis k ö z ö l j ü k . )

Nevezetes footbal lmeccs.

I.

Gimnazisták, polgárinak Footballmeccset rendeztek. Meglátta ezt Bodri kutya És gondolta: lesz nektek.

I I .

Mert nékik a huncut Bodri Halálos ellenségük, Amióta megdobálták Mérgesen néz feléjük.

I I I .

Most is, mikor a gyerekek Legjavában játszanak, Gondol egyet Bodri kutya És a téren átszalad.

I V .

Száll a lapda, maid leesik S Bodri gyorsan ott terem, Elfut vele s most már biztos Övé lesz a győzelem.

V .

Gimnazisták, polgáristák Szaladnak Bodri ufán De egyik sem b r túltenni A k ics i , ravasz kutyán.

V I .

Eriész falu, egész város Tárgyalja az esetet, Hogy ennek a footballmeccsnek Ilyen csúfos vége lett.

G E M E R M A R G I T .

A kis egérke. Az egyik napon unatkozva jártam az

utcán. Találkoztam az egyik barátommal, aki éppen a bazárba ment. Elkísértem és én is bementem vele a bazárba. Míg ő bevásárolt, én nézeget:em a játékokat. Megláttat) egy gépre-járó, kis egeret. Megvettem. Másnap délután éppen egy névnapra voltam hivatalos. Elvittem oda magammal a kis egeret is Már javában mulattunk, amikor egy jó ötletem tá­madt. Kimentem a szobából és odaszól­tam a szomszédomnak, hogy jöjjön utá­nam Mikor kiértünk a szobából, meg­mondtam neki, hogy mit akarok. E lha ­tároztuk, hogy a kis egeret felhúzom, leteszem a székem mellé és elinditom, ő pedig majd elkezd kiabálni, hogy jaj, itt az egér! Ugy is lett. Mikor a szom­szédom elkiáltotta magát, hogy „Jaj, egér, egér!" az egész társaság felugrott, a lányok közül többen elájultak, néhá­nyan pedig sírógörcsöket kaptak félel­mükben. A kis egér egész a szoba közepéig ment, ott két lábra állt és el­kezdett cincogni Ekkor a barátom oda­lépett és felvette a kis egeret. A z egész társaság magához tért ekkor az ijede­lemből Mindnyájan nekem rohantak, mert azt gondoltak, hozy az én eltűnésemmel van összefüggésben a kis egér szerepe. A lányok meg ma d kihúzták a hajamat, hogy úgy megtréfáltam őket. Ezután még sokat emlegettük a pici kis egérkét és a lányok oroszláni bátorságát

(Doma Ervin)

1927. aug. 7. r - a p s u g a r 15. oldal

E J T T V M 1 'mm t. Szanyi Béla.

2.

Első két szótagom ha kitalálod, A fején viseli sok ember, meglátod. A harmadik szótag három betűből áll, Mester ember ez, ki háztetőket csinál. És mikor dolgozik, azt veszi kezébe, Amit e rejtett szó jelent egészébe.

3. Doma E r v i n .

4.

Miért vesznek a molnárok fehér ka­lapot ?

Miért van a kínai császár kabátján hét g o m b ?

5. Lengyel Feri .

e e e e e kert

A mult számban közölt rejtvények he­lyes megfejtése:

1. Egyenruha. 2. Kétkedés. 3. Lengyel határ. 4. Névtelen hősök. 5. Mindegy.

r Roetll-íe iiitak elismerten legjobbak!

Mindennemű tinták Tinta különlegességek. Színes tinták. Iskolai gombfestékek. Kiválóan finom folyékony

kíhazó tusok (fekete és 26 más színben).

„P L A S T E L L A " mintázó anyag.

F. i ^ o •: i > i . tinták, tusok, pecsétviaszkok,

művészeti festékek gyára

V I L , Sternberkova 15. Eiapíttaíott 1861. — Telefon 21783. Vezérképviselet: Gang Adolf, Levice.

NAPSDCA'R Megjelenik havonként kétszer

Felelős szerkesztő: Setdl S á n d o r tar ár, Bratislava, Gyurikovics-utca 4.

Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno,

D r . B o r b a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal: Komárno, Jókai-u. 5. Kiadásért felelős : Neuhauser Jenő, Komárno

Előfizetési á r a : egész évre 36 K c , félévre 18 K c negyedévre 9 K c ,

Nyomja a Virradat-könyvnyomda, Komárno.

ife. oldal Napsugár 1927.

A Napsugárnak minden igaz pajtikája,

K Ö > v > - I ' A I » I R K I : K K S K F I ) Í : S H K N K O A \ A R O A \ , J Ó K A I U . 3

vásárol ja tankönyveit és i skola i tanszereit, mert ez a l e g o l c s ó b b és l e g j o b b bevásárlási hely.