Wolfgang Hirn

Kína, a nagy falatMiként változtatja meg életünket Kína felemelkedése

Wolfgang Hirn

Kína, a nagy falatMiként változtatja meg életünket

Kína felemelkedése

A fordítás alapja: Wolfgang Hirn: Herausforderung China. Wie der chinesische Aufstieg unser Leben verändert.

Szöveg © Wolfgang Hirn

Fordította: Kozma GézaHungarian translation © Kozma Géza

Szerkesztette: Polonyi PéterFelelôs szerkesztô: Falcsik Mari

Borítóterv: Ládonyi Ferenc (Finart)

ISBN 963 7525 483

Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fény-képészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

Kiadja a HVG Kiadói Rt., Budapest, 2006. Felelôs kiadó: Szauer Péter

Nyomdai elôkészítés: HVG Press Kft.Felelôs vezetô: Erényi Ágnes

Tartalom

Bevezetés 9

1. Egy világhatalom újjászületése A Középsô Birodalom felemelkedése, hanyatlása és visszatérése az élvonalba 11

2. Okos koponyák milliói Feltalálókról, hazatérôkrôl és koppintókról 25

3. Felmentett kapitalisták Vállalkozókról és milliárdosokról 39

4. Kína a világ ipartelepe lesz Kelet épül, Nyugat omlik? 53

5. A cipôtôl a rakétáig A csúcstechnika nemzeteihez vezetô úton 69

6. Ismeri ön a Huaweit? A globális kínai konszernek keletkezésérôl 83

7. Légszennyezés és vízhiány A gazdasággal együtt nônek a környezeti problémák 103

8. Az éhes óriás Kína felvásárolja a nyersanyagpiacok áruit 119

9. Új játékos a pályán Miként változtatja meg Kína a világpolitikát? 133

10. Agresszív szomszéd? Útban az Ázsia fölötti uralom felé 147

11. Barátságos invázió A kínai sportolók és turisták meghódítják a világot 163

12. Keleten a helyzet változatlan Mikor lesz Kína demokratikus? 175

Irodalomjegyzék 191

Név- és tárgymutató 195

KAZAHSZTÁN

NEPÁL

KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG

TÁDZSI-KISZTÁN

OROSZORSZÁG

PAKISZTÁN

MONGÓLIA

KIRGIZISZTÁN

HIMALÁJA

Góbi-sivatagGób

Kasm

ír

BHUTÁN

MIANMAR

THAIFÖLD

Tibet

VIE

LAOSZBengáli-öböl

INDIA BANGLADES

T i e n c s i n

Ürümqi

Kunming

Yunnan

Tarim-medence

JAPÁN

OROSZORSZÁG

Japán-tenger

KOREAI KÖZTÁRSASÁG

Sárga-tenger

Kelet-kínai-tenger

KOREAI NÉPi DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG

Góbi-sivatag

Tajpej

PekingPhenjang

Szöul

Belsô-Mongólia

FÜLÖP-SZIGETEK200 km

Dél-kínai-tengerVIETNAM

Csendes-óceánTAJVAN

Harbin

Shenyang

Changchun

Tiencsin

Sanghaj Taizhou

Csungking

HongkongShenzen

Guangdong

g

Nanking

Xi’an

Wuhan

Guanghzou

Hebei

Hainan

9

Bevezetés

Kína látványos gyorsasággal közelít a gazdasági világhatalmi státushoz – s ha el-éri, a világgazdaság és a nemzetközi politika igencsak átalakulhat. A hajdan ma-gába zárult nagy birodalom a XXI. század elsô felében a világgazdaság meghatá-rozó tényezôje lesz. Ennek következményei óriásiak lehetnek. A mindennapok embere – fogyasztóként, munkavállalóként, menedzserként – szintén érzékelheti a kínai növekvés következményeit. Miért emelkedik az olaj- és a gabonaár? Mi az acélhiány oka? Miért nô a munkanélküliség Nyugaton? Mitôl tágul az ózonlyuk? A válasz mindig ugyanaz: nem kizárólag, de elsôsorban Kína miatt. Apokaliptikus próféciákat évek óta hallani, fôleg az USA-ban, de ezek a kínai posztkommunis-ta rendszer összeomlását jósolják, miközben Kína gazdasága egyre erôsebb. Több ezer éves kereskedôországról van szó: a tehetséges kínaiak megreformált hazájuk-ban végre azt tehetik, amivel mindig is legszívesebben foglalkoztak: pénzt keres-nek. Teng Hsziao-ping hatalomátvétele, 1978 óta Kína reformprogramjával a ka-pitalizmus felé vette az irányt.

Magam 1986-tól rendszeresen utazom Kínába, utoljára 2004-ben töltöttem ott több hónapot. Utazásaim során szerzett tapasztalataim, akkori beszélgetéseim ad-ták e könyv alapjait. Egy beszélgetôtársam mondta ki, amit én is gondolok: „Ez a vi-lág legizgalmasabb országa”. Sôt: jelenleg a világ legdinamikusabb országa. Ezt csak úgy értékelhetjük igazán, ha a 15–20 évvel ezelôtti Kínára gondolunk. Peking utcá-in, ahol ma Audik és BMW-k hemzsegnek, lovas kocsik és kerékpárok közlekedtek. A sanghaji Bund sétányról láttuk a szántóföldeket és parasztházakat, ahol ma szá-zával nônek ki a mocsaras talajból a Manhattant idézô felhôkarcolók. Guangdong tartományban az autókerekek a sarat szántották – ma hatsávos autópálya köti össze a lüktetô megavárosokat. A változások üteme lélegzetelállító. Ilyen nagy nép, ilyen óriási ország a világgazdaság élére még sosem jutott el ilyen gyorsan. Ennek meg-vannak a hátulütôi is. Nincs regionális, sem szociális egyenlôség, a bankrendszer válságban van, az állami vállalatok versenyképtelenek. De nem tartok az összeom-lástól. A kormány tudatában van a problémáknak, és megpróbálja – eddig sikerrel – egyenesben tartani a kocsit. Elôfordulhat még, hogy a növekedés lassul, de kö-zéptávon – és ebben minden Kína-szakértô egyetért – a népköztársaság növekedési rátája évente 7-8% lesz. A fejlôdés kilátásai és az ezzel járó gyors pénzmegtérülések hazai beruházásra ösztönzi az amerikai elitegyetemeken végzett kínai ifjak tízezreit,

10

akik szilícium-völgyi sikereik után most hazatérnének. A hongkongi és tajvani gaz-dag kínaiak dollármilliárdjaikat otthon óhajtják befektetni. A tôkének, a tudásnak, az óriási piacnak és a tömeges, olcsó munkaerônek ez az egyedülálló keveréke a vi-lág minden más országáénál virágzóbbá teszi a kínai gazdaságot. Kína lesz a „világ mûhelye”. Kimeríthetetlen munkaerejével egyre több külföldi céget vonz. A ter-melés, a munkahelyek áthelyezése az USA, Japán és Európa kárára egyre gyakoribb lesz, s az említett országokban feltartóztathatatlanul folytatódik az ipar leépülése és a tömeges munkanélküliség. Tévhit, hogy Kína csak cipôt, ruhát gyárt: számító-gépei és mobiljai is vannak. A csúcstechnika országa lehet: már ûrhajósokat küld a világûrbe, és vezetô szerepre tör a biotechnikában is. Nemcsak a külföldi multik te-lepednek ide: kínai globális konszernek is keletkeznek. Mint korábban a japánok és a koreaiak, most Kína készül globális szerepre a világpiacon, s e folyamatban tekin-télyes európai cégek felvásárlására. Ismeretlen neveket – Huawei, Lenovo, Haier – tanulunk, mint hajdan a Sony és a Samsung nevét.

Kína felemelkedésének súlyos következményei lehetnek. A környezetszennye-zés drámai méretû növekedése nem áll meg Kína határain. Az ország motorizá-ciója észrevehetôen növelni fogja a szén-dioxid-kibocsátást, és az ózonlyuk to-vább fog nôni. Az 1,3 milliárdos nép ellátására mind több gabonát, gázt és olajat kell importálnia; óriási mennyiségben lesz szüksége nyersanyagra, az árak ezért a világpiacon robbanásszerûen nôni kezdenek. A feszült energiahelyzetnek geo-politikai dimenziói vannak: Kínának az energiahordozókban gazdag régiók iránt erôsebben kell érdeklôdnie határai közelében, de a Közel-Keleten is. Az össze-ütközések – fôleg az Egyesült Államokkal – szinte programozhatók. A közeljövô világpolitikáját Kína és az Egyesült Államok viszonya határozza meg. Kína gaz-dasági erejénél fogva külpolitikai hatalmi tényezôként is felléphet, erôsebben be-avatkozhat a nemzetközi politikába – második világhatalom lehet az USA mellett. Egyensúlyuk jövônk záloga lehet.

Az európaiak Kína-képe többnyire elavult és távol áll a valóságtól. A tömegtá-jékoztatás gyakran csak a régi elôítéletek szócsövéül szolgál: a kínaiak kígyót-bé-kát esznek, s jogrendjükben létezik még a halálos ítélet. Én azonban a változásokat hozó dinamikus Kínát szeretném bemutatni. Célom, hogy ösztönözzem az euró-pai eredetû kultúrára összpontosító olvasóimat, hogy alaposabban ismerkedjenek meg a születô világhatalommal. Hiszen már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy Kína ismeretlen maradjon elôttünk.

Wolfgang Hirn – Hamburg, 2004 szeptemberében

11

1. Egy világhatalom újjászületése

A Középsô Birodalom felemelkedése, hanyatlása és visszatérése az élvonalba

„A modern kor elôtti civilizációk közül egyik sem volt olyan fejlett, és érezte

magát másoknál annyira különbnek, mint a kínai.”

Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása

Vannak dolgok, amelyekrôl azt hisszük, biztosan tudjuk – például, hogy Gu-tenberg János találta fel a könyvnyomtatást, vagy hogy Kolumbusz Kristóf volt minden idôk legnagyobb hajósa. A könyvnyomtatás (igaz, nem a gutenbergi ér-telemben vett szedésnyomás) elsô felfedezôi a kínaiak voltak (már a IX. században nyomtattak), és a legjelentôsebb hajós egy Zheng He nevû kínai volt, aki néhány évtizeddel Kolumbusz elôtt az övénél sokkal impozánsabb fl ottával vitorlázott a világtengereken.

Ezek az igen elterjedt tévedések jellemzôek egyoldalú történelemfelfogá sunkra, amelyben a régi Kína egyáltalán nem, vagy csak teljesen mellékesen szerepel. A történelemoktatásban eddig, ha az ókorról volt szó, csak a fô sze repet játszó egyiptomiak, görögök, perzsák, valamint a rómaiak kerültek elô.

A nyugati történelemírásban igen halvány nyoma van, hogy ugyanakkor a Távol-Keleten létezett egy másik magaskultúra. Nem szándékos ez a háttérbe szorítás, inkább az ismeretek hiányából ered. A nyugati történelemoktatás sze-reti az ázsiaiakat mint mumust elôvenni: azt természetesen minden tankönyv el-mondja, hogy a hírhedett Dzsingisz kán klánjának vezetése alatt álló barbár ta-tár törzsek 1241-ben elözönlötték Magyarországot, majd hatalmas veszteségeket okozva, ugyanolyan váratlanul, ahogy jöttek, vissza is vonultak, megkímélve ez-zel Nyugat-Európát.

A nyugat-európai történelemképben Kína csak néhány évszázaddal késôbb, a XIX. században jelentkezik újból, ekkor még félénken, majd teljes súlyával a XX. század derekán, amikor Mao Ce-tung átvette a hatalmat, és megteremtette a világ legnagyobb kommunista országát. Megkezdôdött a hidegháború, és Kína, amelynek vezetôi világforradalomról álmodtak, Nyugaton egyszeriben ismét ve-szélyesnek tûnt.

12

Tájékozatlanság és bámulat, lenézés és félelem – ezek között a szélsôségek kö-zött ingadozott a Nyugat Kínáról alkotott képe az elmúlt századokban. Ennek az ellentmondásos képzetnek az ország idegensége az egyik fô oka. Kevesen jártak ott, kevesen értik a nyelvét, kevesen ismerik a történelmét és kultúráját.

Ki tudja – néhány történészen és sinológuson kívül –, hogy Kína a legrégeb-bi és az egyetlen magaskultúra, amely az elmúlt századokban nem omlott ösz-sze, vagy zsugorodott jelentéktelen országgá, mint Egyiptom vagy Görögország. Pedig mintegy 5000 éve – a tudósok vitatkoznak a pontos idôtartamon – folyama-tosan létezik a kínai kultúra. Ezt jó tudni, ha az ember meg akarja érteni a kínaiak büszkeségét és néha túlzó nacionalizmusát.

Azt is jó tudni, hogy majdnem minden nyugati hatalom és Japán több mint egy évszázadon át megalázta ezt az országot és megsértette kollektív büszkeségét. Csak ennek tudatában érthetjük meg a kínai külpolitikában gyakran jelentkezô ér-zékenységet.

És végül jó, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy Kína néhány évszázaddal ezelôtt a világ mûszaki fejlôdésének élén járt. Így azt is meg lehet érteni, hogy a mai Kínában él az akarat, és képesnek is tartják magukat arra, hogy visszaszerez-zék ezt a pozíciójukat.

Korai fölény

Európában még meglehetôsen sötét középkor uralkodott, amikor 1271-ben egy 17 éves velencei ifjú, Marco Polo apjával, Nicolóval és nagybátyjával, útra kelt a Távol-Kelet felé. Útjuk Perzsián és Afganisztánon át vezetett. Átkeltek ma-gas hegyeken és keresztülvágtak sivatagokon. Négy év múlva, 1275 júniusában el is érték céljukat: a Kína fölött akkor uralkodó Kubilaj mongol nagykán udvarát Pekingben.

Elutazásuk után 24 évvel tértek vissza Velencébe. Amit Marco Polo ezalatt lá-tott és tapasztalt, azt leírta1, és „A világ leírása” címet adta neki. A világirodalom egyik leghíresebb – és legvitatottabb – útleírása lett. A saját élményeirôl számolt be? – tette fel a kérdést néhány történész, és egyesek kétségbe vonták, hogy Marco Polo valaha is megtette ezt az utat. Néhány éve Frances Wood angol sinológus

1 A hagyomány szerint „tollba mondta” – A mû magyarul Marco Polo utazásai címen jelent meg (ford. Vajda Endre), utoljára 2003-ban az Osirisnál.

13

könyvet írt Did Marco Polo go to China? („Járt-e Marco Polo Kínában?”) címmel – és egyértelmû „nemmel” felel a címben feltett kérdésre.

Végül is mindegy, kinek az élményeit örökítette meg Marco Polo, mint aho-gyan az is, mennyi a fantázia és mennyi a valóság belôlük. Mindazok alapján, amit ma a Marco Polo korabeli Kínáról tudunk, leírásai nagyon közel álltak a valóság-hoz. Elôször adtak képet a távoli birodalomról. Olyan kép volt ez, amely nagyon meglepte az európaiakat. El kellett ismerniük, hogy a kínaiak mûszakilag messze fölöttük állnak, hogy milyen gazdagok, mennyire más dimenziókban gondolkoz-nak és élnek, mint ôk.

Az olaszok számára minden gigászi volt, amit ott láttak: Kubilaj tizenkétezer fôs testôrsége, a húszezer herceg, aki születésnapján üdvözölte, a százezer ló, ame-lyet ebbôl az alkalomból kapott, és a huszonötezer utcalány Pekingben.

Marco Polo elképzelhetetlen méretû városokat látott. Lakosaik száma sokkal több volt, mint az európai metropolisoké. Míg Velencében (Nápoly és Párizs után az akkori Európa harmadik legnagyobb városában) nagyjából 100 000-en laktak, Kambalukban (a mai Pekingben) az 1270. évi népszámlálás szerint 1,2 millióan, ami lehetetlennek tûnt.

Kína majdnem minden téren felülmúlta az akkori Európát. Kr. u. 500-tól 1500-ig a kínaiak voltak fölényben. Csakhogy ezt a távoli Nyugaton senki sem vette észre.

A legszembetûnôbb fölény a technikában és a tudományban mutatko-zott. Paul Kennedy történész a kínaiak „mûszaki koraérettségérôl” írt. A kínai-ak a legkülönbözôbb területeken tettek forradalmi felfedezéseket, amelyeket Nyugaton csak évszázadokkal késôbb értek el. Apró, de igen szemléletes példa: a kínaiak már a IV. században olyan hôfokot értek el a nagykohókban, amellyel ön-tött vasat tudtak készíteni. Röviddel késôbb kifejlesztették az acélgyártás techno-lógiáját. Európának tizenhárom évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy a Siemens–Martin eljárással 1864-re a hasonló módszert fejlesszen ki. Nem csoda tehát, hogy Kínában már a XI. században hatalmas vasipar mûködött.

Sok fontos találmány tulajdonítható a kínaiaknak. Köztük számos mindenna-pi használati tárgyunk. Így ôk találták fel a papírt (Kr. u. 200 körül), a porcelánt (Kr. u. 300), a mágneses iránytût (Kr. u. 300), a már említett könyvnyomtatást (Kr. u. 750) és a puskaport (Kr. u. 1000).

A kínai feltalálókedv széles tudományos alapokon nyugszik. A kínaiak igen magas szintet értek el a természettudományokban. „A csillagászatban, a matema-tikában, a fi zikában, a vegyészetben, a meteorológiában, a szeizmológiában és a

14

rokon tudományokban a kínaiak hajdan évszázadokkal megelôzték a Nyugatot” – írja Mao Yisheng „A régi kínaiak tudása” címû könyvében.

A kínaiak elônye a mezôgazdaság technikájában volt a legnagyobb. Sokkal elôbb kezdtek egyszerû vetôgépet és vasekét használni. Csatornarendszerük, ön-tözési módszereik nagyszerûen mûködtek. Mezôgazdaságuk sokkal termeléke-nyebbnek bizonyul, mint az európai.

Marco Polo csodálkozott e találmányok és ismeretek láttán, amelyekrôl késôbb beszámolt a hitetlenkedô európaiaknak, akik mesének tartották elbeszélését, mert olyan fantasztikusnak és elképzelhetetlennek tûnt.

A kínaiak, akik akkor hatalmuk csúcspontján álltak, meghódíthatták volna a vi-lágot. Ezért vetette fel Konrad Seitz az érdekes, de egyúttal hipotetikus kérdést: „Miért nem vitte ezt Kína végbe?” A kínaiaknak minden feltételük megvolt ah-hoz, hogy a világ vezetô hatalma legyenek. Uralták a tengereket, igen fejlett fegy-verekkel rendelkeztek, nagyon sokan voltak, köztük számos okos ember. Ha akar-ták volna, a világtörténelem menete a következô századokban egészen másként alakult volna.

De nem akarták. És ezért minden másképp történt: Kína globális felemelke-dése helyett Kína hanyatlása és elszigeteltségbe való visszavonulása kezdôdött el.

Az önkéntes hanyatlás

Európában 1433 nem volt jelentôs év, de a Távol-Keleten történelmi esemény történt.

Zheng He, a nagy, tengeri utazó ebben az évben tért vissza a világtengereken tett hetedik útjáról. Ez lett az utolsó. Az eunuch admirális 1405 és 1433 között jár-ta a tengereket. Átvitorlázott a Kínai-tengeren és az Indiai-óceánon. Zheng útjain eljutott a Perzsa-öbölig, sôt Afrikáig. Flottája óriási volt. Kilencárbocos vezérha-jója nagyjából kétszer akkora volt, mint Kolumbusz Kristóf hajói2, amelyekkel né-hány évtized múlva nekiindult a világtengerek kutatásának. Zheng hajóraját mint-egy száz hajó kísérte – víztartályhajók, lószállítók, hadihajók és ôrhajók. A hajókon 28 000 tengerész és katona tartózkodott.

2 A Santa Maria-nagyságrendû hajókról beszélve a szerzô sajnos pontatlan: Zheng He vezérhajója a fenn-maradt adatok szerint 147 m hosszú és 50 m széles volt, ami bizony sokszorosa Kolumbusz 18 m hosszú és 12 m széles Santa Mariájának. – A Szerk.

15

Ilyen hajóhadat a világ addig, és még sokáig nem látott. „Ezt az armadát csak az I. világháború fl ottái múlták felül” állapította meg Louise Levathes When China

Ruled the Seas („Kína, a tenger ura”) címû könyvében.Három évvel Zheng hazatérése után, azaz 1436-ban a császár hatalmi szó-

val tiltotta meg a nyílt tengeri hajók építését. Hogy senki se essen kísértésbe, va-lamennyi építési tervet megsemmisítették, majd minden ilyen hajózásra alkalmas hajót összetörtek, és tulajdonosaikat letartóztatták.

Miért történt ez a gyökeres hangulatváltozás és a hajózás császári tilalma? A történészek több okot mondanak: az állam különféle nagy munkálatok – köz-tük a pekingi császári palota építése – következtében pénzügyi nehézségekbe ke-rült. Ezenkívül az északi határon megint fenyegettek a mongolok. Ennek a határ-nak a védelme fontosabb volt, mint bármilyen tengeri hódítás. Ezek voltak a „vi-lági” okok.

De súlyosabban estek latba más indokok. Konfuciusz mester a civileket mindig a katonák fölé helyezte. Világképében nem szerepeltek a hódítások. Hasonlóképpen megvetette a kereskedôket is, akiket parazitáknak tartott. Az udvarban felülkere-kedett az a vélemény, hogy a más országokkal folytatott kereskedelem semmit sem hoz a kínaiaknak. Az országban minden megvan, és más országoktól nincs mit ta-nulni, végül is Kína a mindenható, mindentudó Középsô Birodalom. A pekingi hatalmasságok így véget vetettek a hajózásnak.

Ez volt „az emberiség történetének egyik legnagyobb kihatású téves dönté-se” – állapította meg Jeffrey Sachs, a Columbia egyetem professzora a hongkon-gi Ázsia Társaságban tartott elôadásában. Miközben a kínaiak visszavonultak a tengerekrôl, a következô évtizedekben és évszázadokban az angolok, a hollandok, a portugálok és a spanyolok hozzákezdtek felfedezô útjaikhoz és hódításaik hoz.

A kínaiak pedig hajók helyett megépítették a legendás nagy falat, amely mögé el akarták sáncolni magukat a következô századokra. Mert majdnem négyszáz év telt el, ami alatt Kína visszavonult maga választotta elszigeteltségébe, és szinte ki-zárólag magával foglalkozott.

Mindig voltak feszültségek az óriásbirodalomban, 1644-ben például dinasztia-váltásra került sor – a Ming császárokat a Qing császárok követték. Az elzárkózás politikája azonban éppúgy megmaradt, mint az idegengyûlölet. A Qing dinasztia alatt sem létezett külügyminisztérium. Pekingben változatlanul az önteltség világ-képe uralkodott. Nem érdeklôdtek más népek iránt, a velük való kereskedelmet büntették. Ha egyes kínai kereskedôk mégis megkíséreltek külföldiekkel üzletet kötni, hazaárulónak bélyegezték ôket. Többször kopogtattak a kínai udvar kapu-

16

ján külföldi küldöttségek, hogy elômozdítsák a kereskedelmi kapcsolatokat. Így III. György angol király 1792-ben a tapasztalt Lord George Macartneyt százfôs küldöttség élén indította el a Pekingbe vezetô hosszú hajóútra. Feladata az volt, hogy kieszközölje London diplomáciai képviseletét, és – Kanton (Guangzhou) mellett – más kínai kikötôk megnyitását is a nemzetközi kereskedelem számára.

Macartneyt a császár Nyári Palotájában barátságosan fogadta, de kéréseit ha-tározottan elutasította. Qianlong kínai császár útravalóul átadta neki a brit király-nak szóló ediktumát, amelynek fô üzenete így szólt: „A ravaszul készített tárgyakat sohasem becsültük, és a legkevésbé sincs szükségünk országod termékeire”.

Néhány évvel késôbb egy másik brit próbált szerencsét Pekingben. Lord Amherst 1816-ban utazott a kínai fôvárosba. Kívánságlistája ugyanaz volt, mint Macartneyé, de el sem jutott a császárig. Ehelyett szidalmak kíséretében szégyen-letesen kiûzték az országból.

A kínai uralkodók azonban nem tudták sokáig megengedni maguknak ezt a fennhéjázó magatartást, mert az erôviszonyok megváltoztak. A hatalmon lévôknek tudomásul kellett venniük, hogy más országok is jelentôsen elôretörtek, és régen megelôzték az önelégültségben megmerevedett Kínát.

Ám csak lassan érlelôdött meg ez a felismerés. Végül is háborúk kellettek hoz-zá, hogy megmutassák Kínának, milyen gyenge is, és mennyire lemaradt a többi nemzettôl – elsôsorban a Brit Birodalomtól.

A megaláztatások évszázada

„Nektek teátok van, nekünk viszont ópiumunk.” Furcsa csereüzlet volt, amelyet az angolok a XIX. század elsô évtizedeiben a kínaiaknak felajánlottak. Az ango-lok ragaszkodtak a kínai teához, de nem akartak ezüsttel és indiai gyapottal fi zet-ni érte, hanem inkább a brit gyarmati hatóságok által Indiában termelt ópium-mal egyenlítették ki a számlát. A kínaiak egy ideig partnereknek bizonyultak eb-ben a cserekereskedelemben. De a drog fogyasztása egyre inkább terjedt, és a kül-kereskedelmet és a lakosság egy részét ópiumfüggôvé tette. Kínának mind több ezüstjét kellett az ópiumért kifi zetnie. A XIX. század 30-as éveiben mintegy hat-millió kínai szívott ópiumot és vált függôvé. A kínai kormány 1838-ban elhatároz-ta, hogy nem tûri tovább ezt az állapotot, és ópiumellenes kampányt indított. Ezt Lin Zexu, a birodalom egyik legtapasztaltabb hivatalnoka vezette. Kantonba, az ópiumkereskedelem központjába utazott, letartóztattatta a brit kereskedôket, és

17

1839-ben kényszerítette ôket ópiumkészletük átadására. A kereskedôk kénytele-nek voltak engedelmeskedni. Lin 20 000 láda ópiumot látványosan elégettetett3: ez hallatlan provokációnak számított az angolok szemében és az ópiumháború ki-váltó okául szolgált A britek – akik akkor birodalmi hatalmuk csúcspontján álltak – 4000 katonából álló tengeri haderôt küldtek a Távol-Keletre. 1840 júniusában elérték Kantont. Harcokra került sor a kínai partok mentén, egészen Peking ka-puiig. A kínai katonák nemigen tudtak ellenállni a brit fölénynek, és megadásra kényszerültek.

A nankingi békeszerzôdést 1842. augusztus végén írták alá – „a legfontosabb szerzôdéses rendezés Kína modern történetében” – mint Jonathan Spence írta a The Search for Modern China („A modern Kína nyomában”) címû mestermûvében. Kínának meg kellett nyitnia öt kikötôjét ( Kantont, Xiament, Fuzhout, Ningbót és Sanghajt) a britek számára. Ezenkívül Nagy-Britanniáé lett a kis Hongkong-sziget.

A nankingi szerzôdéssel kezdôdött Kína számára a „megaláztatások évszáza-da”, ahogyan ezt az idôszakot Oskar Weggel hamburgi szakértô elnevezte. Száz éven át, a kínai–japán háború 1945 évi befejezéséig az egykor büszke Kínának is-mételten meg kellett hajolnia az idegen hatalmak elôtt. Az elvesztett ópiumhá-ború következtében nyilvánvalóvá vált Kína katonai gyengesége, és a többi euró-pai ország, az amerikaiak és a japánok is zsákmányt szereztek a kínai tengerpart-ból. A németek is fokozatosan bekapcsolódtak, és a XX. század elején elfoglalták Csingtao (Qingdao) kikötôvárost.

A háborúk egymást követték, és mindig a kínaiak vesztettek. Különösen meg-alázó volt a Japánnal folytatott 1894–95-ös háború. A simonoszeki békében a kí-naiaknak területeket kellett átengedniük és nagy hadikárpótlást fi zetniük. Még sú-lyosabb szégyennek számított, hogy a feltörekvô Japán most elôször gyôzte le a kínaiakat, és ezzel Kína megszûnt Ázsia mindenható hatalma lenni.

Míg a nyugati hatalmak biztosan befészkelték magukat Kínában, és ott te-rületenkívüliségi joggal rendelkezô helyeken ütötték nyélbe üzleteiket (még a köztársaság 1912-ben történt kikiáltása után is), Japán Kína fô ellenségévé vált. A gazdaságilag megerôsödô Japán elôször Mandzsúria nyersanyagaira vetett szemet, és ott 1931-ben bábállamot hozott létre. Mandzsukuo saját zászlóval, himnusszal és hadsereggel rendelkezett, és Pu-yi, az utolsó kínai császár állt az élén.

3 A megsemmisítés élvezhetetlenné tétel útján történt. – A Szerk.

18

Csupán idô kérdése volt, hogy Japán mikor támadja meg Kína többi részét. Az ürügyet a Peking közelében lévô Marco Polo-hídnál történô incidens szolgáltatta. Ott kezdôdött 1937. július 7-én a kínai–japán háború. Japán hamarosan elfoglalta a stratégiailag fontos városokat, Sanghajt, Nankingot és Kantont.

A nemzetiek (a Kuomintang párt) kormánya Csang Kaj-sek vezetésével majd-nem minden csatát elveszített. Sikeresebbek voltak a kommunisták ellenálló csa-patai. De csak akkor fordult a kocka, mikor a szövetségesek – mindenekelôtt az Egyesült Államok –, a kínaiak segítségére siettek. Japán 1945 augusztusában meg-adta magát. Amikor Kína felszabadult, 15–20 millió katonai és polgári áldozatot kellett gyászolnia. De ki kormányozza a meggyötört országot? A Kuomintang, vagy a kommunisták? Csang Kaj-sek vagy Mao Ce-tung?

Polgárháborúra került sor. A Kuomintang hárommillió katonájával egymillió kommunista harcos ált szemben, akik kitûnô gerillaharcosoknak bizonyultak, és folytonosan visszaszorították a Kuomintangot, amelynek végül Tajvan szigetére kellett menekülnie. Mao eredetileg 90 000 fôs csapata északon közben 12 500 ki-lométeres menetelést hajtott végre, ami a „Hosszú Menetelés” néven vonult be a történelembe. Természetesen csak 7000 ember érte el az út végét. A Hosszú Menetelést máig hôstettként misztifi kálják, hiszen majdnem valamennyi késôbbi KKP-nagyság részt vett benne. Formális fegyverletételre soha nem került sor.

A kommunista párt vezetôsége 1949. október 1-jén kikiáltotta a Kínai Nép-köztársaság megalapítását. Az új uralkodó Mao Ce-tung lett.

Elvesztegetett évek Mao idejében

Peking Tiltott Városának bejárata fölött még most is ott függ Mao Ce-tung óriá-si arcképe – senki sem akar a legendás alakhoz hozzányúlni. Mint régen, ma is ez-rek vonulnak el a szemben lévô Mao-mauzóleumban a legendás nagy vezetô be-balzsamozott holtteste elôtt. Kötelességtudóan megünneplik emléknapjait. De a mûanyag borítós, vörös Mao-kiskátékat csak a turisták vásárolják. Az atyamester útmutatásaiban senki sem hisz már a népköztársaságban. Ma Mao tevékenységét Kínában inkább reálisan ítélik meg, és szívesen összegzik azzal a képlettel, hogy „egyharmad rész jót és kétharmad rész rosszat tett”.

A jó: Mao kezdetben elôsegítette a japán megszállók legyôzését és kiûzését az országból. Végre ismét függetlenné tette az országot, amikor 1949. október 1-jén a Mennyei Béke terén kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot. Visszaadta az ország

195

III. György 163G-technika 82a kínaiak elônye a mezôgazdaság technikájában

14a szabadkereskedelem elmélete 67-68 - Samuelson, Paul 67-68acél 9, 13, 19, 54, 60, 84, 89, 119, 128–130, 132ADS (Approved Destination Status) 166Afganisztán 12, 126, 153Afrika 14, 120, 125, 143-44Alibaba.com 88áramszünet 122-23arany 113, 120, 129, 130ARF (Ázsiai Regionális Fórum) 149-50ASEAN 149-50, 158, 160ASEAN+1 (csak Kína) 149ASEAN+3 (Kína, Korea, Japán) 149„Átalakulás 60” 61Athéni olimpia 2004 163, 169–73Attractive Power 27Baosteel 89Bázeli Egyezmény 113Belsô-Mongólia 69Berkeley és Stanford (kaliforniai egyetemek) 32,

43biotechnika 72-73BMW 9, 96-97, 110, 167Boao 134 ~-fórum 134brain drain, agyelszívás 32-33Brand Warriors China („Kínai márkaharcosok”,

Fiona Gilmore) 86Brown, Lester R. 104-05, 119–22Bush, George 60, 136–38Business Week 27Carrefour 55Changchung 63, 96Changsha 73Chek Lap Kok repülôtér 165Chen Shuibian 161-62, 178Chen Yifei 48-49China Environmental Protection Fund (Kínai

Környezetvédelmi Alap) 105

China Mobile 87China National Petroleum Corporation (CNPC)

110 China State Construction Engineering 89China Youth Daily 151, 162Chinamoney 49Chinatown, vancouveri kínai negyed 40chipek (csipek) 76–78 46, 60-61, 65, 77CITIC (China International Trust & Invenstmen

Corporation) 88Coca-Cola 90, 100CVRD (Companhia Vale do Rio Doce) 128-29Csang Kaj-sek 18, 160Csingtao (Qingdao) 17, 62, 89, 93Csong Hi (Park Chung Hee) 178Csungking 58, 96Dai Xianglong 58Délkelet-Ázsia 39-40, 42, 93, 147-53, 158-59,

180Demokratikus Haladás Pártja 161-62, 178Dél-kínai-tenger 14, 137, 148, 156, 158-59Die Zeit 26-27, 29, 33, 36, 128Ding Lei, Chen Tianqiao és Zhang Chaoyang 50Dongguan 55-56, 67, 76-77Dzsingisz kán 11Egyesült Államok 10, 18, 23, 26, 32–34, 41, 48,

53, 59–61, 66–70, 72, 74, 76-77, 80, 85, 88, 93, 101, 108-09, 113, 120, 126, 133–36, 138, 141-42, 145–47, 151, 153-54, 157-58, 160-61, 163-64, 178-79, 181, 186

- l. még USA„egykék nemzedéke” 25egypárti uralom 184energiahiány 124Európai Unió 23, 135, 141-42, 148EVD (enhanced versatil disc) 81Far Eastern Economic Review 130, 148, 182,

187Filo, David 42-43Financial Times 131, 165-66 Financial Times Deutschland 50, 129Forbes 35, 49Fülöp-szigetek 148, 159

Név- és tárgymutató

196

G8 139-40Geely magánautógyár 97General Electric (GE) 74, 83-84General Motors 57, 75, 88, 96, 111génmódosított gyapot, szója, rizs 72Gilmore, Fiora 86golf 111–13Greater China (Nagy-Kína) 47Guangdong 9, 21, 41, 44, 46, 56, 67, 112–14,

164Guiyu 113Gyöngy-folyó 55–58, 66, 76-77Haidian-kerület 30Haier 10, 84, 90, 93-94 hajógyártás 131-32Harvard 25-26, 31-32, 134Hebei tartomány 104Heilmann, Sebastian 22, 184, 186, 188Hennes & Mauritz (H&M) 53-54 Hewlett-Packard 76, 78, 90Himalája 152Ho Si Minh-város 158Hongkong 10, 15, 17, 27, 37, 40, 42, 44–47, 53,

56-57, 61, 78, 91, 98-99, 113-14, 160, 164-65, 176, 179-80, 182, 187

Hoogewerf, Rupert 49-50„Hosszú Menetelés” 18Hu Jintao 22, 33, 69, 71, 172, 185, 190Hua Guofeng 20Huawei 5, 10, 83-84, 90–92Hunan tartomány 73Hundred Talent Program 33Hyundai 83-84, 131IBM 56, 75-76, 78-79, 90-91, 95India 16, 43, 54, 61, 65-66, 68, 92, 94, 139-40,

143-44, 147, 152-53 Indiai-óceán 14, 152, 159Irán 127 Ivy Leauge (élegyetemek az USA-ban) 32Izrael 145Jangce folyó 21, 50, 57-58, 67, 106, 166Japán 10, 12, 17-18, 23, 26, 40, 48, 53, 58, 60–62,

68, 76-77, 81–86, 93-94, 100, 103, 108, 113, 134-35, 138, 140-41, 145–50, 156–58, 163-64, 166, 168, 170-71

Jaszukuni szentély (Yasukuni) 156Jiang Qing 19Jiang Zemin 21-22, 58, 71, 80, 136, 143, 156Jianguomen Daije, Peking fô közlekedési útja 37,

109

Jiangxi 66Jiao Zhizhong 105Jiaotong Egyetem 110 Juhe folyó 104JVC 83Kambaluk (a mai Peking) 13Kanton (Guangzhou) 16–18, 21, 56, 66, 96, 108,

110, 164, 65, 183Kelet-ázsiai Közösség (EAC, East Asian

Community) 148Kína ~ a „világ mûhelye” 53–55 ~ Ázsia-politikája 149-50 ~ és az Európai Unió 140–42 ~ és az USA viszonya 136–38 ~ és Dél-Amerika 142–44 ~ hadereje 145-46 ~ hanyatlása 14 ~ mint kapitalista ország 39-40 ~ mintaképei 84-85 ~ növekvô olajéhsége 119 ~ Rt. 22 ~ versenytárs lesz 133-34 ~ viszonya a szomszédos országokkal 147-48Kínai Kommunista Párt (KKP) 18, 22, 58, 177,

184-85, 187–89Kínai Népköztársaság 18, 22, 39, 41, 45, 47, 114,

148, 154, 159, 177, 188Kínai Társadalomtudományi Akadémia 121, 186Kínai Tudományos Akadémia 25, 35kínaiak ~ a tengerentúlon 40–42 ~ a természettudományokban 13-14 ~ utazása Európában 166, 171kínai–japán háború 17-18, 157kínai–japán viszony 156–58kínai–orosz barátság 154Kína-szakértô 9, 123, 127, 137, 145Kissinger, Henry 137, 158klónozás 73-74Koidzumi Dzsunicsiro (Koizumi Junichiro) 156-

57Kolumbusz Kristóf 11, 14Konfuciusz mester 15, 25-26Közel-Kelet 10, 88, 119-20, 125–27, 164Középsô Birodalom 5, 11, 15, 97, 133Kubilaj 12-13Kunshan 45-46, 77Kuomintang 18, 58, 161, 178külföldön tanuló diákok 26, 31

197

Lee Hsien Loong 180Lee Kuan Yew 133-81Lenovo 10, 35, 79, 84, 90-91Li Ka-shi 40, 44Li Ning 89Li Peng 21-22Li Szin Man (Syngman Rhee) 178Lifeweek 163Lin Zexu 16Liu Chuanzhi 35, 90London 16, 45, 79, 88, 98-99, 132, 166-67Lu Guangxiu 73, 88Lucky Goldstar 62, 83-84Macartney, Lord George 16Malaka-szoros 150-51Mandzsukuo 17Mandzsúria 17, 57-58, 157Manners, Ron 130Mao Ce-tung (Mao Zedong) 11, 18-19, 41, 57,

177Mao Yisheng 14Marco Polo 12–14, 18MBA 36-37, 84McDonald’s 90, 136, 176 McKinsey Quarterly 53, 85-86 „megaláztatások évszázada” 16-17Mennyei Béke tere 18, 21, 173, 186Metro, Quelle, Neckermann 55Mexikó 53, 59, 143mindennapi használati tárgyak feltalálása 13Ming császárok 15Mischief-szirt 159 Moszkva 35, 80, 142, 154-55mûszaki fejlôdés 12, 34, 71, 81, 172„mûszaki koraérettség” 13Nagy-Britannia 17, 26, 74, 123, 140, 166, 179,

181„nagy ugrás” és „nagy proletárforradalom” („kul-

tu rális forradalom”) 19 Nanking 17-18, 63, 67 nankingi békeszerzôdés 17NASA 79-80„négy modernizálás” 70–72„négyek bandája” 19Nemzetközi Energia Hivatal (IEA) 119, 125Nemzetközi Olmpiai Bizottság (NOB) 90Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) 144, 146Newsweek 107Nikkei 62Ningbo Bird 84, 87, 94-95

Nokia 34, 75, 79, 87, 94-95Nyári Palota 16 nyersolaj 119, 124–26, 150, 153, 159Nyugat-Európa 11, 64, 66, 83nyugati márkavilág 37Obucsi Keidzo (Obuchi Keizo) 156oktatási reform 30Olympus 61Orient Outlook 151Oroszország 61, 69, 80, 107, 112, 135, 139, 143–

45, 152–55, 170, 188Országos Fejlesztési és Reformbizottság 123Országos Népi Gyûlés csarnoka 23, 49, 116Öböl-háború 144Panama-csatorna 151PAP (People’s Action Party) 181PATAC (Pan Asia Technical Automotive Center)

75Paul, Kennedy 11, 13, 24Peking 9, 12-13, 15–17, 21-22, 25, 27, 29–32, 35,

37, 41, 45, 50, 57-58, 63, 66, 72–75, 78-79, 86, 90-91, 99, 103–10, 112-13, 115-16, 120, 123, 126, 135, 138, 140–44, 148-49, 154-55, 157, 159–64, 166, 168–73, 176-77, 179-80, 182–84

pekingi Beida és Qinghua egyetemek 25, 30-31, 35, 79

Pekingi nyári olimpia 2008, 90, 172–74Pentagon 126, 162People’s Daily 137, 164, 181Perzsa-öböl 14, 127, 159Perzsia 12Philips 62-63, 65, 74, 82, 99, 165Powell, Colin 138„Projekt 9935” 145 Pu-yi 17Qing császárok 15Qingdao (Csingtao) 17, 62, 89, 106, 183 Qingdao Sörfôzde 89Qu Geping 105, 115reformprogram 9RFID (rádiófrekvenciás azonosító) 82Rice, Condoleezza 136, 138„rozsdaövezet” 57-58Sachs, Jeffrey 15Saic 88, 100 Samsung 10, 59, 62, 83–85, 87Sanghaj 9, 17-18, 21, 27, 30, 37, 44–46, 48–50,

53–55, 57-58, 63, 66-67, 75, 77, 79, 86, 88-89, 95-96, 98, 105, 107-08, 110–12, 116-17,

198

123, 132, 145, 153, 166, 170, 172, 176-77, 181–83

Sanyo 59, 61SASAC (State-Owned Assets Supervision and

Administration Commission) 86Schröder, Gerhard 140Science Citation Index (SCI) 31SCO (Shanghai Cooperation Organization, Sang-

haji Együttmûködési Szervezet) 153-54Seitz, Konrad 14, 31, 69Selyempiac, az olcsó másolatok piaca 37-38SEPA (State Environmental Protection Adminis-

tra tion) 114, 116Shanghai Electric Corporation 99 Shenzhou ~I-IV 80 ~V 69, 79-80 ~VI 80Siemens 53, 57, 63, 75, 82, 84, 87, 92, 94Siemens–Martin eljárás 13Sinopec 88, 119, 127Sony 10, 59, 61, 83–85, 87Spratly-szigetek 148, 158–60Strong, Maurice 115Süddeutsche Zeitung 189szennyezett városok 108Szilícium-völgy 10, 39, 41–43, 47, 65, 78-79 –kínai Szilícium-völgy 78-79Szingapúr 23, 40, 42, 46, 84, 98, 111, 133, 150-

51, 176, 180–82, 190Szíria 127Taipei Road 45Taizhou 113-14Tajvan 10, 18, 27, 40, 42, 45–48, 76-77, 114, 134,

137, 148, 156, 159–62, 175-76, 178-79, 185-86, 188, 190

Távol-Kelet 11-12, 14, 17, 59, 64, 70, 83, 100, 125, 133, 136, 155-56, 167-68

TCL villamossági vállalat 67, 84, 90, 94, 100TD-SCMA 82Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) 9, 20-21, 51,

70The New York Times 78, 186Thornton, John 31Tibet 136, 141, 152Tiencsin (Tianjin) 58, 104

Tijuana 59„tíz elveszett év” 20Torinói téli olimpia 2006 90Toshiba 34, 61, 76, 81, 83Transrapid 57 tôke és munka összekapcsolódása 47-48Ulsan 131UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési

Konferenciája) 99, 142USA 9-10, 53, 59, 76-77, 81, 93, 122, 126, 135,

37, 141, 143, 151, 153, 155, 158, 163, 170, 172, 190

Usszuri folyó 147, 155Vargo, Frank 60 Velence 12-13, 44Vietnam 134, 147, 149, 158-59Virgin-szigetek 46, 166 vízhiány 104-05Volkswagen 57, 63, 88, 96Wall Street Journal 26, 31, 61, 72, 125, 171, 183,

190Wal-Mart 54-55Walt Disney és Time Warner 27Wanxiang Group 88 Washington Post 162Wen Jiabao 22, 33, 58, 71, 116, 134, 136, 142,

149Wenzhou 50-51 -Wenzhoui banda 50Wood, Frances 12Xie Weihe, a pekingi Pedagógiai Fôiskola al-

elnöke 27Xing Hong 97Xu Lihua 94-95Yahoo és Google 42-43, 184Yang Liwei, az elsô kínai ûrhajós 69Yang, Jerry 42Yangpu általános iskola 27Zhang folyó 104Zhang Guowu 110Zhang Ruimin 93Zhejiang tartomány 30, 88, 113, 123Zheng He 11, 14Zhou Chi, a Shanghai Airlines légitársaság

fô nöke 37Zhu Rongji 21-22, 58, 71, 108, 112