1. rész. — Kohézió, versenyképesség, a …ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/...Color profile: Generic CMYK printer profile Composite Default screen GDP

1 . r é s z . — K o h é z i ó , v e r s e n y k é p e s s é g ,a f o g l a l k o z t a t o t t s á g é s a n ö v e k e d é sh e l y z e t e é s v á r h a t ó a l a k u l á s a

Tartalomjegyzék

A gazdasági és társadalmi kohézió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Területi kohézió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

A növekedést, foglalkoztatottságot és a versenyképességet meghatározó tényezõk . . . . . . . 36

1. rész statisztikai melléklete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

Harmadik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról1

43

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

co_hu_2003_005.psC:\co_hu_2003\co_hu_2003_005.vpFriday, April 16, 2004 9:49:03 AM

Color profile: Generic CMYK printer profileComposite Default screen

A gazdasági és társadalmi kohézió

Bevezetõ

Az elmúlt évtizedben, fõként az 1990-es évek közepeóta, csökkentek a jövedelmi és foglalkoztatottságikülönbségek az Európai Unióban, mind az országok,mind a régiók között. Ugyanakkor a termelékenységaz Unió legszegényebb részein relatíve jobban nõtt,mint másutt, ami azt jelenti, hogy versenyképességükjavult. A prosperitás és a gazdasági teljesítmény vi-szonylagos szintjei közti nagy különbségek azonbanmegmaradtak, ami a Strukturális Alapból nyújtott tá-mogatásnak köszönhetõ javulás ellenére nem szûnõstrukturális gyengeséget tükrözi.

A jövedelmek és foglalkoztatottság egyenlõtlenségeiaz országok és a régiók között egyaránt tovább fog-nak nõni, amikor az új tagállamok 2004 májusábancsatlakoznak az EU-hoz. A rendszerváltás utáni kez-deti évek zûrzavara után ezekben az országokbanszinte kivétel nélkül nagyobb növekedés volt ta-pasztalható, mint a 15 EU tagállamban, de az egy fõrejutó GDP-jük és — legtöbb esetben — a foglalkoztatá-si szintjük jóval alatta maradt a 15 EU tagállamátlagának.

Ahhoz, hogy ezek az országok elérjék az EU átlagátmegközelítõ jövedelmi szinteket növekedési ütemük-nek hosszabb idõn keresztül jóval meg kell haladnia ajelenlegi Unió-ét. Az új tagállamoknak a gyors ütemûnövekedés és a magas foglalkoztatási szintek elé-réséhez jelentõs segítségre lesz szükségük, hogymegbirkózzanak a szerteágazó strukturális prob-lémáikkal és kiteljesítsék gazdasági potenciáljukat.Ahogy a jelenlegi EU gazdaságilag rosszabbul teljesí-tõ részein is történik, a strukturális gyengeségekleküzdésével nem csak emelkedik az életszínvonal acsatlakozó országokban, hanem versenyképességükis javul, és ennek hatására a növekedés az egész EUgazdaságában is nagyobb lesz.

Itt következõ elemzésünk a fent vázolt kérdésekkelfog foglalkozni. Elõször is megvizsgáljuk, hogyan nö-vekedett a GDP és a foglalkoztatottság a kohéziós or-szágokban az elmúlt években az EU többi részéhezképest; másodszor azt vizsgáljuk — fõként a Struktu-rális Alapból támogatott 1. Célkitûzési programba tar-tozó régiókra koncentrálva — milyen mértékûek a

különbségek az EU 15 tagállamának régiói között, éshogyan változtak az elmúlt mintegy egy évtizedben;harmadszor azt tárgyaljuk meg, hogyan alakult acsatlakozás elõtt álló országok gazdasága a közel-múltban, és mennyiben különbözik eme országokegyes régióinak gazdasági teljesítménye; negyed-szer, azt taglaljuk, milyen növekedési ütemre leszszükségük ahhoz, hogy a jövedelem szintek a jelenle-gi EU-éhoz konvergáljanak elfogadható idõn belül;ötödször pedig a népesség öregedésének következ-ményeit vesszük sorra. Ezután a társadalmi kohéziókét aspektusát, a munkanélküliséget és az alacsonyjövedelmet tekintjük át az EU-ban

A gazdasági kohézió

Az egy fõre jutó GDP konvergenciájaa kohéziós országokban

Mind a négy kohéziós országban1 — Görögország-ban, Spanyolországban, Írországban és Portugáliá-ban — 1994 és 2001 között a növekedés jóval megha-ladta az EU átlagát. Mivel, Írország kivételével,lélekszámuk növekedése csak enyhén haladta megaz átlagot, az egy fõre jutó GDP jelentõsen növeke-dett az EU többi részéhez képest.

Írországban, ahol a népesség évi több, mint 1%-kalnõtt, az egy fõre jutó GDP reál növekedése majdnema négyszerese volt az EU átlagos növekedésének(évi 8% szemben az évi alig több, mint 2%-kal). Ennekeredményeképpen, 2001-ben Írországban a vásár-lóerõ paritáson (PPS) kifejezett egy fõre jutó GDPtöbb mint 17 százalékkal haladta meg az EU15 átla-gát, míg az 1990-es évek elején 25 százalékkal elma-radt az átlagtól. Az ír példa egyértelmûen bizonyítja,hogy a Strukturális Alapok mûködése akkor hatékony,ha a támogatásokat növekedés-orientált nemzeti poli-tikával kötik össze.

A másik három kohéziós országban az 1990-es évekközepe óta az egy fõre jutó reál GDP növekedés sze-rényebb volt, de még így is magasabb, mint az EUtöbbi részén. Az 1994-es visszaesés után a mostanilassulásig az egy fõre jutó GDP reál növekedéseGörögországban, Portugáliában és Spanyolország-ban következetesen magasabb volt, mint az EU átlag,míg a recesszió éveiben következetesen alacso-nyabb (1.1 ábra).

Harmadik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézióról

1. rész. — Kohézió, versenyképesség, a foglalkoztatottság és a növekedés helyzete és várható alakulása

2

44

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



1991 és 1994 között tehát az egy fõre jutó GDP mindGörögországban, mind Portugáliában csökkent, Spa-nyolországban pedig az EU átlagnál lassabban nõtt.1994 és 2001 között viszont az egy fõre jutó GDP nö-vekedése mind három országban hasonlóan alakult,évi 3% felett Spanyolországban és Portugáliában, éspicit alatta Görögországban, szemben az EU éppcsak évi 2% feletti átlagával. Az Unió gazdasági tal-praállásának hét éve során tehát az egy fõre jutó GDPe három országban együttesen reál viszonylatbanmajdnem 1 százalékponttal meghaladta az EU átla-got (ld. a módszertani jegyzeteket a fejezet végén).

Ennek következtében az eltérõ ár-szinteket korrigálóvásárlóerõ paritáson kifejezett egy fõre jutó GDP a há-rom kohéziós országban együttvéve 2001-ben elérteaz EU átlagának 79%-t, 2002-ben pedig a 81%-át.2002-ben Spanyolországban az így kifejezett egy fõrejutó GDP kevesebb, mint 15 százalékkal maradt el azEU átlagtól. Görögországban és Portugáliában, azon-ban, az elmaradás még mindig nagy volt az 1990-esévek közepe óta tartó konvergencia ellenére.2002-ben mindkét országban az egy fõre jutó GDP azEU átlagnak mindössze 71%-át érte el.

A foglalkoztatási konvergencia

Az 1990-es évek közepe óta a foglalkoztattak számais markánsan emelkedett a kohéziós országokban.1996 és 2002 között a 15 EU tagállamban a munka-vállalási korú (15–64 éves) népességben az állássalrendelkezõk aránya — a foglalkoztatottsági ráta —kicsit több, mint 4 százalékponttal nõtt. A négy kohézi-ós országban együttvéve ez a növekedés kétszer

ekkora volt, 2002-ben az átlagos foglalkoztatottságiráta elérte a 60%-ot, ami csak 4 százalékponttal ma-radt el az EU15 átlagától (64%), ami fele a hat évvelkorábbi különbségnek (A1.1 táblázat).

Írországban különösen nagy volt az emelkedés (10százalékpont), ami a gyors gazdasági növekedésttükrözi, s ezzel a foglalkoztatási szint kicsit az EU Ti-zenötök átlaga fölé emelkedett. Spanyolországban anövekedés még nagyobb volt (majdnem 11 százalék-pont), de a foglalkoztatási szint 2002-ben (58,5%)még mindig jóval elmaradt a 15 EU ország átlagától.

Portugáliában, ahol a foglalkoztatottság már amúgy isviszonylag magas volt, a foglalkoztatás szerényeb-ben nõtt (6,5 százalékpont), de így is jóval meghalad-ta az EU átlagot, s elérte a 68,5%-t, ami alig maradt ela Lisszabonban az EU számára kitûzött 70%-oscéltól.

Másfelõl ebben a hatéves idõszakban Görögország-ban a foglalkoztatottság jóval kevésbé, csak 2 száza-lékponttal emelkedett, annak ellenére, hogy itt agazdasági növekedés jóval meghaladta az átlagot.2002-ben a foglalkoztatási szint (57%) tehát még in-kább elmaradt az EU Tizenötök átlagától, mint az1990-es évek közepén, s 2002-ben ennél alacsonyabbcsak Olaszországban volt. Ennek következtében, azEU politikájának egyik fõ célkitûzése továbbra is afoglalkoztatás növelése marad az Unió azon részein,ahol az jóval az átlag alatti.

A termelékenység növekedése

Spanyolországban és — ennél valamivel kevésbé —Portugáliában a foglalkoztatottság növekedése je-lentõsen hozzájárult a GDP növekedéséhez, csak-úgy, mint Írországban, ahol a foglalkoztatottak számaévi mintegy 5 százalékkal nõtt 1996 és 2002 között.Írországban a foglalkoztatás növekedése mellett évialig kevesebb, mint 4 százalékkal nõtt a munkaterme-lékenység, ami több, mint háromszorosa az EU átla-gos növekedési ütemének. Portugáliában is jobbannõtt a termelékenység, mint az EU átlag, Spanyolor-szágban viszont, ahol a foglalkoztatottság markánsannõtt, az átlagnak csak körülbelül a felét érte el.

Görögországban 1996 és 2002 között a munkaterme-lékenység növekedése megközelítette az EU átlagosütemét jó kétszeresen meghaladó évi 3%-ot, ami a



3

-2,0

-1,0

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

-2,0

-1,0

0,0

1,0

2,0

3,0

4,0

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

SpanyolországPortugáliaGörögország 3 kohéziós ország

%-os változás az EU15-höz viszonyítva

1.1 Egy főre jutó GDP növekedése Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban az EU15 átlagához viszonyítva, 1992-2002

Forrás: Eurostat, nemzeti kimutatások

45

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



GDP növekedés domináns forrása volt. Görögország-ban és Portugáliában, ahol az Unió legszegényebbrégiói találhatóak, úgy tûnik, az 1990-es évek közepeóta megerõsödtek a produktív tevékenységek, s ezzellehetõvé válik a jövedelmek további konvergenciájaaz elkövetkezendõ években.

Az EU gazdasági növekedésénekközelmúltbeli lelassulása

Az utolsó Kohéziós jelentés nyilvánosságra hozatalaóta eltelt három évben a gazdasági növekedés azEU-ban érezhetõen lassult. A lassulás óhatatlanul iskihatott a kohézióra, nem utolsósorban azért, mert azEU több részén újra súlyosbodni kezdett a munkanél-küliség (ld. lejjebb), de azért is, mert kedvezõtlen kör-nyezetet teremtett a régiók közötti jövedelmi és foglal-koztatottsági egyenlõtlenségek mérséklésénekfolytatásához. Az Unió gazdasági növekedése2003-ban is — már a harmadik éve — csekély volt(kevesebb mint 1%). A GDP növekedése 2004-benelérheti a 2%-ot, és 2005-ben megközelítheti a2,5%-ot2.

A lassulás szinte minden tagállamot érintett. Abecslések szerint 2003-ban a növekedés mégÍrországban is 1,5 százalékra csökkent, és az elõre-jelzések szerint 2004-ben is 4% alatt marad. Portugá-liát kiváltképp sújtotta a lassulás, GDP-je 2003-banmajdnem 1 százalékkal csökkent, miután 2002-benfél százalék alatti növekedést produkált, és az elõre-jelzések szerint 2004-ben is csak 1 százalékkal fognõni. Ha az elõrejelzés valóra válik, akkor az 1990-esévek második felében elért EU átlaghoz való konver-gálás folyamata a 2001–2004 közötti három évesidõszakban megfordul.

A két másik kohéziós ország jobban teljesített. Spanyo-lországban 2002-ben és 2003-ban a GDP növekedéséves üteme kicsit több, mint 2% volt, és az elõrejel-zések szerint 2004-ben csaknem 3%-ra emelkedik.Úgy tûnik Görögországot érintette a lassulás legke-vésbé: 2002-ben és 2003-ban is 4% körüli volt a növe-kedés, és 2004-re az EU többi részénél jóval nagyobbnövekedést jósolnak. E két országban a StrukturálisAlapokból nyújtott támogatás segített a gazdasági nö-vekedés fenntartásában.

A lassulás a foglalkoztatásra csak viszonylagnagyobb késéssel hatott, részben talán annak

köszönhetõen, hogy a foglalkoztatók kezdetbenbíztak a lelassulás gyors véget érésében. Ennek elle-nére Írországban a foglalkoztatás növekedési üteme1% alá esett vissza, ami azt jelenti, hogy csökkent afoglalkoztatási ráta (mert relatíve erõteljesen nõtt amunkavállalási korú egyének száma). A lassulásnakdepressziós hatása volt Spanyolországban is, bár itt afoglalkoztatottak számának növekedése még így is1,5% körül volt 2003-ban, ami arra utal, hogy továbbnõtt a foglalkoztatottsági ráta (mintegy 1 százalék-ponttal). Görögországban a becslések szerint hason-lóképpen nõtt a foglalkoztatási szint. Portugáliábanazonban a becslések szerint 2003-ban 1%-kal csök-kent a foglalkoztatottak száma, és az elõrejelzésekszerint ez nagyjából változatlan marad 2004-ben is,vagyis jelentõsen csökkenni fog a foglalkoztatottságiszint.

Ami az Unió egyéb részeit illeti, Németország ésOlaszország továbbra is rosszul áll. Németországban2002-ben és 2003-ban gyakorlatilag egyáltalán nemnõtt a GDP, Olaszországban pedig a növekedés egyikévben sem érte el a fél százalékot. Franciaországban,ahol a GDP növekedése 2001 elõtt az EU átlagakörül volt, a becslések szerint 2003-ban csak jelenték-telen növekedés tapasztalható. Hollandiában, aholkorábban a növekedés jóval az átlag feletti volt,2002-ben a GDP csak enyhén nõtt, és a prognózisokszerint 2003-ban csökkent.

Az egy fõre jutó GDP regionáliskülönbségei szintén csökkentek

A 2001-es lassulást megelõzõ években csökkentekaz egy fõre jutó GDP különbségei az Unió legszegé-nyebb régiói — amelyek az EU kohéziós politikájánakfókuszában állnak — és a többi között. Azonban aztmég nem tudjuk megmondani, mi történt 2001 óta3.Meg kell jegyeznünk, hogy itt és a jelentés többi részé-ben szereplõ adatok az egy fõre jutó GDP reálnöveke-dését jelzik. Az adatok elsõ ízben alapulnak regionálismutatókon, amelyet egy új, kifejezetten azon célbólkiépített adatbázisból származnak, hogy az EU összesNUTS2 régiója konzisztensen bemutatható legyen.Ezek az adatok mások, mint a korábbi empirikus ta-nulmányokban és elemzésekben tipikusan használtadatok, amelyek a vásárlóerõ paritáson kifejezettGDP alakulását mutatják, ami viszont a jelentés céljai-ra alkalmatlan (Ld. e rész végén a módszertanijegyzeteket).



4

46

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





5

© EuroGeographics Association a közigazgatási határokról

0 100 500 km

1.1 Egy fõre jutó GDP (PPS), 2001

Index, EU25 = 100

< 50

50 - 75

75 - 90

90 - 100

100 - 125

>= 125 Forrás: Eurostat

Canarias (E)

Guadeloupe Martinique Réunion

Guyane (F)

Açores (P)

Madeira

nincs adat

FR(DOM): 2000

47

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Azokban a régiókban, amelyek az 1. Célkitûzés kere-tébe tartoznak azért, mert egy fõre jutó vásárlóerõ pa-ritáson kifejezett GDP-jük nem érte el az EU átlag75%-át, 1998 (a Strukturális Alapok megreformálásá-nak éve) és 2001 között nagyobb volt a növekedésüteme, mint az Unió egyéb részein. Mint a fentielemzésbõl kiderült, a növekedés kiváltképp nagy volta kohéziós országok régióiban (ezek teszik ki az öss-zes 1. Célkitûzés alá tartozó régiók több, mint a felét,és ezekben él az összes ilyen régió lakosságánaktöbb, mint a fele).

Az 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban együttvé-ve 1994 és 2001 között (az utolsó olyan év, amelyrõlolyan regionális adatok állnak rendelkezésre, ame-lyek a megelõzõ program-idõszakot, és a mostaninakaz elsõ két évét is felölelik) az egy fõre jutó GDP reálnövekedése évente majdnem 3% volt, szemben azEU többi részét jellemzõ 2 % feletti éves növekedés-sel. Az elõzõ, 1988 és 1994 közötti hatéves idõszak-ban az 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban a növe-kedés évi 2% alatti volt, de még ez is meghaladta azUnió egyéb részeinek növekedését (évi 1 százalék fe-lett).4 1988 óta tehát, amikor a Strukturális Alapok re-formja és bõvítése megtörtént, az 1. Célkitûzés kere-tébe tartozó régiók együttes egy fõre jutó GDP-jekonzisztensen közeledett az EU átlaghoz.

De a konvergencia üteme eltérõvolt a különbözõ régiókban

Az 1. Célkitûzés keretébe tartozó különbözõ régi-ókban azonban a növekedés üteme jelentõsen el-tért. A konvergencia nem volt egyforma ütemû az Uni-óban, hanem sokkal jelentõsebb volt a kohéziósországokban, mint máshol, talán annak köszönhe-tõen, hogy ezekben az országokban a jelentõs nagy-ságú strukturális támogatást a hazai növekedés-ori-entált politikával egyesítették (1.2 táblázat).

Mint azt feljebb leírtuk, a négy kohéziós országban az1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban az 1990-esévek közepe óta az egy fõre jutó GDP növekedése jó-val magasabb volt, mint az EU átlag. Ez éppúgy igazvolt az 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókra Spa-nyolországban, ahol a lakosság körülbelül 40%-anem ilyen régióban él, mint a másik három országra,ahol minden régió jogosult ezekre a támogatásokra.(Spanyolországban az egy fõre jutó GDP évesnövekedése az 1. Célkitûzés keretében támogatott

régiókban 1994 és 2001 között átlagban 3% volt, amicsak enyhén maradt el a többi spanyol régióétól).

A kohéziós országokon kívül az 1. Célkitûzés kereté-be tartozó régiókban a növekedés kevésbé volt szem-beszökõ, láthatólag inkább mérsékelt volt, amilegalábbis részben a nemzeti növekedési ütemlassúságának tudható be. Az új német tartományok-ban, ahol a GDP az 1990-es évek elején az egyesí-tés után markánsan nõtt, az 1994 és 2001 közötti hétévben az egy fõre jutó GDP nagyjából megfelelt az EUátlagnak (évi kevesebb mint 2,5%). Ez azonban mégígy is jóval magasabb volt, mint Németország egyébterületein (évi 1,5% alatt). Az olaszországi Mezzogi-ornóban a növekedés (évi 2%) hasonló volt, mint azország többi részében, és ugyanúgy elmaradt az EUátlagtól.

Az 1. Célkitûzés keretében támogatott többi EU régió-ban, amelyekben az egyes országok lakosságánakcsak egész kicsi hányada él, az egy fõre jutó GDP nö-vekedése ebben az idõszakban megfelelt az EU átla-gának (ld. a módszertani jegyzeteket).

Annak ellenére, hogy az egy fõre jutó GDP a lesza-kadó régiókban általában konvergált az EU átlaghoz,a szakadék még mindig széles. 29 régióban, ahol azEU Tizenötök lakosságának 13%-a él, a vásárlóerõparitáson kifejezett egy fõre jutó GDP növekedése2001-ben alacsonyabb volt, mint az átlag kétharma-da. E régiók fõként Görögországban, Portugáliában,Dél-Spanyolországban és Dél-Olaszországban ta-lálhatóak, de közéjük tartozik hat kelet-német régió is(Chemnitz, Dessau, Mecklenburg-Vorpommern,Magdeburg Brandenburg-Nordost és Türingia), vala-mint Cornwall az Egyesült Királyságban és három anégy francia DOM- ból (tengerentúli megye) (1.1térképe).

A régiók foglalkoztatási szintje éstermelékenysége szintén konvergált

Az egy fõre jutó GDP konvergenciája mellett a foglal-koztatottsági szintek regionális különbségei is csök-kentek. Az EU-ban az 1990-es évek közepe óta jelen-tõsen nõtt a foglalkoztatás, s e növekedés nagyobbvolt az 1. Célkitûzés által támogatott régiókban, mintmásutt. 1994 és 2001 között e régiókban a foglalkoz-tatottak száma évi kicsit kevesebb, mint 1,5 százalék-kal nõtt, ami enyhén meghaladta az EU átlagot, és



6

48

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



2002-ben e régiók foglalkoztatottsági rátája több, mint5 százalékponttal volt magasabb, mint hat évvel ko-rábban, szemben az Unió többi részén tapasztalható4 százalékpontos növekedéssel.

A munkatermelékenység szintén jobban növekedettaz 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban, mintmáshol: 1994 és 2001 között átlagosan évi több mint1,5%-kal nõtt, szemben az egész EU évi 1% körüli nö-vekedésével. A termelékenység növekedése többeljárult hozzá a GDP növekedéséhez, mint a foglalkoz-tatottság javulása.

A foglalkoztatottság növekedése, azonban jelentõseneltért az 1. Célkitûzés keretében támogatott külön-bözõ régiókban. Portugáliában kicsit magasabb volt,mint az EU átlag, Görögországban viszont — mint ko-rábban utaltunk rá — jóval kisebb, míg az 1. Cél-kitûzés keretébe tartozó spanyol régiókban markáns-an nõtt (évi 3% körül), vagyis jobban, mint az országtöbbi részén, és még jobban Írországban (évi 5 száza-lékkal). A spanyol régiókban ez a munkatermelékeny-ség lassú növekedését eredményezte (évi félszázalékkal).

Ezzel szemben az 1. Célkitûzés alá tartozó német ré-giókban — az új tartományokban — a foglalkoztatot-tak száma ebben az idõszakban csökkent (éventemajdnem fél százalékkal), de a munkatermelékeny-ség jobban nõtt, mint az ország más részein, sõt, mintaz EU egészében (évi 2 százalékkal). Hasonlókép-pen, az 1. Célkitûzés támogatását élvezõ olasz régi-ókban — a Mezzogiornóban — a foglalkoztatottságviszonylag kissé nõtt (kevesebb, mint évi fél százalék-kal), míg a termelékenység átlagon felüli mértékbenemelkedett, még ha kevésbé is, mint a német tartomá-nyokban (évi 1,5 százalékkal, Olaszország többirészén pedig 1 százalékkal).

E két térségben a versenyképesség valamelyest ja-vult, de a munkalehetõségek hiánya továbbra is azegyik legnagyobb probléma. Ez kiváltképp érvényesDél-Olaszországra, ahol a munkavállalási korú la-kosságnak 2002-ben csupán a 43%-a dolgozott, amijóval kisebb arány, mint az 1. Célkitûzés keretébe tar-tozó többi régióban, vagy akár az Unió más részein.Az 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban az átla-gos foglalkoztatottsági szint több, mint 10 százalék-ponttal maradt el az EU többi részétõl (56%, illetve66,5%) (1.2 térkép). Az elmaradott régiók

foglalkoztatottságának növelése, tehát az EU kohézi-ós politikájának továbbra is központi eleme.

Nem csak azok számítanakproblémás régiónak, amelyekben alegalacsonyabb az egy fõre jutó GDP

Az EU-ban nem csak azokat a régiókat jellemzi a rosszgazdasági teljesítmény — és az azt okozó strukturálisproblémák — amelyekben alacsony az egy fõre jutóGDP. Problémás régiót találhatunk az Unióban minde-nütt, NUTS 2 (megyei), de még inkább a NUTS 3 (kistér-ségi) szinten. E problémák több forrásból fakadnak, mintpéldául a hagyományos iparágak hanyatlása, földrajzijellegzetességük, ami korlátozza fejlõdésüket, csökke-nõ foglalkoztatottság és népesség, és az alapvetõ szol-gáltatások romlása vagy az innovációs kapacitás és azahhoz szükséges támogatási struktúrák hiánya. Ezek,egyenként vagy együttesen, nem kedveznek a beruhá-zásnak és elriasztják az új vállalkozásokat. E problémá-kat a késõbbi fejezetekben tárgyaljuk (ld. a területi kohé-zióról és a versenyképesség tényezõirõl szólófejezeteket). Ha ezeket a problémákat nem orvosolják,idõvel csak súlyosbodnak és a gazdasági teljesítményfolyamatos romlásához vezetnek.

Például 11 NUTS 2 régióban, ahol az egy fõre jutóGDP szintje viszonylag alacsony, 1994 és 2001között a GDP növekedése az akkori EU átlagnak afele vagy az alatti volt. E régiók mindegyikében a vá-sárlóerõ-paritáson kifejezett GDP szignifikánsan azEU átlag alatt maradt, de meghaladta annak 75%-át,ami az 1. Célkitûzés keretében nyújtott támogatások-ra jogosította volna õket.

E 11 régióban, amelyek elszórva találhatóak Angliaészak-keleti részén, Németország több részén (pél-dául Koblenz és Münster) és Svédországban, azemlített idõszakban lassan nõtt a termelékenység,átlagban évi fél százalékkal –ami alig haladja meg azEU átlagának harmadát — és lassan nõtt a foglalkoz-tatás is (évente alig több, mint fél százalékkal, szem-ben az EU majdnem 1,5 százalékos átlagával).

E régiókban a vásárlóerõ-paritáson számolt egy fõrejutó GDP 2001-ben az EU átlagának 85%-a körül volt,de majd mindegyiken belül vannak olyan területek,ahol az elmúlt tíz-egynéhány évben alig volt egy kisnövekedés, és az egy fõre jutó GDP kevesebb volt,mint az EU átlagának 75%-a.



7

49

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





8

1.2 Foglalkoztatási ráták, 2002

A 15-64 éves foglalkozatottak a 15-64 éves népesség %-ában

< 56,0

56,0 - 60,2

60,2 - 64,4

64,4 - 68,6

>= 68,6

nincs adat

Standard eltérés = 8,4EU27 = 62,4

Forrás: Eurostat és országos statisztikai hivatalok0 100 500 km

Canarias (E)


Guyane (F)

Açores (P)

Madeira


50

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Ha a gazdasági növekedés ezekben a régiókban to-vábbra is ilyen visszafogott lesz, nem telik bele sok idõés az egy fõre jutó GDP is a 75%-os szint alá fogsüllyedni, amikor is jogosultak lesznek az 1. Célkitûzéstámogatásaira. Addigra azonban a leküzdendõ struk-turális problémáik valószínûleg még súlyosabbá vál-nak, és még drasztikusabb lépéseket tesznek szük-ségessé. Felmerül a kérdés tehát, hogy a kohézióspolitikának mennyire kell elõre látnia a helyzet ilyenfajtarosszabbodását, és kell-e közbelépnie már korábbanannak érdekében, hogy megállítsa a hanyatlást, amikoraz még kisebb ráfordítással megtehetõ.

A GDP növekedése a csatlakozáselõtt álló országokban

1994 és 2001 között a GDP az új tagállamokban átla-gosan kicsit több, mint évi 4%-kal nõtt, kivéve Magya-rországot (kicsit kevesebbel) és a Cseh Köztársasá-got, ahol a növekedés alig haladta meg az évi 2%-ot.Bulgáriában és Romániában (a két csatlakozás elõttálló ország, amely 2004 májusában még nem lép beaz EU-ba) alig nõtt a GDP. Mivel a népesség számalakulása nem volt egyforma ezekben az országok-ban — szignifikánsan emelkedett Cipruson és Máltán,évi mintegy 1%-kal csökkent a három Balti állambanés Bulgáriában, és viszonylag kicsit változott a többiországban — az egy fõre jutó GDP növekedése kicsitnagyobb eltéréseket mutat, mint a GDP-é.

Mindent összevetve, ebben az idõszakban az egyfõre jutó GDP reál növekedése az új tagállamokbanévi mintegy 1,5%-kal haladta mega 15 EU tagállam átlagát.

Az új tagállamokat együtt véve2001 óta lelassult a növekedés,ami részben a legnagyobb exportpiacnak számító EU növekedésiüteme csökkenésének tudható be.2001-ben és 2002-ben összessé-gében a növekedés kicsit kisebbvolt, mint 2,5%, és a becslésekszerint 2003-ban 3% lesz. A lassu-lás kiváltképp markáns volt Len-gyelországban, ahol 2001-ben és2002-ben a növekedés átlagosanalig haladta meg az 1%-ot, és mégalacsonyabb volt Máltán az EU-bólérkezõ turizmus visszaesése miatt.

De a folyamatos szerkezetváltás ellenérealig növekszik a foglalkoztatottság

A növekedés még a mostani lassulás elõtt is alig eny-hített az átmeneti országoknak az 1990-es évekelején jelentkezõ foglalkoztatási problémáin. Minde-gyik nagy növekedési ütemet produkáló országban,Magyarország és Szlovénia kivételével, a munkater-melékenység számottevõen nõtt, a foglalkoztatottságpedig vagy kicsit nõtt (Lettország), vagy csökkent (azösszes többi esetben), ami azt tükrözi, hogy a gazda-sági szerkezetváltás a legtöbb esetben még távolrólsem befejezett folyamat.

A csatlakozás elõtt álló országokban az átmenetidején produkált növekedés dominánsan az egy fog-lalkoztatottra jutó termelés növekedésének köszön-hetõ, s nem a nagyobb foglalkoztatottságnak. A leg-több országban még a legutóbbi években is így volt,különösen a legalacsonyabb egy fõre jutó GDP-velrendelkezõkben. (A Csatlakozás elõtt álló országokkifejezés e jelentésben a 10 új tagállamot plusz Bul-gáriát és Romániát jelenti.)

1998 (amikortól az ezekre az országokra vonatkozóadatok rendelkezésre állnak) és 2002 között Lengyel-országban és Romániában a foglalkoztatási rátatöbb, mint 7 százalékponttal csökkent, Észtországbanmajdnem 4 százalékponttal, a Cseh Köztársaság-ban, Szlovákiában és Litvániában pedig 2 százalék-ponttal. Szlovéniában viszont nõtt a foglalkoztatásiszint, igaz, hogy kevesebb, mint 1 százalékponttal;



9

0

10

20

30

40

50

60

70

80

DK NL SE UK FI AT PT DE IE LU FR BE ES EL IT CY CZ SI EE LT LV RO HU SK PL BG0

10

20

30

40

50

60

70

80

19982002EU15 átlag 2002A lisszaboni célirányzat 2010-re

A 15-64 éves foglalkoztatottak a 15-64 éves népesség %-ában

1.2 Foglalkoztatottsági ráta, 1998 és 2002

MT: nincs adat; BG és CY: nincs adat 1998-ra

Forrás: Eurostat, MEF

51

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Lettországban és Magyarországon szintén nõtt (azutóbbiban több, mint 3 százalékponttal, de — mint lej-jebb kitérünk rá — ez a szint is jóval elmarad az EU Ti-zenötök átlagától) (1.2 ábra).

A lassulás miatt tovább csökkent a foglalkoztatottság,fõként Lengyelországban, ahol a munkahellyel ren-delkezõk száma 2002-ben több mint 2 százalékkalcsökkent, és a becslések szerint 2003-ban is csök-ken. Erre az évre csak két országban, Litvániában ésSzlovákiában jeleznek elõre fél százalékot megha-ladó foglalkoztatás-növekedést.

A foglalkoztatási szint tehát továbbra isalacsony a csatlakozás elott álló országokban

A csatlakozás elõtt álló országokban a foglalkoztatott-ság lanyha növekedése következtében a munkaválla-lási korú népességen belül a foglalkoztatottak arányafolyamatosan csökken az átmenet kezdete óta, a 15EU országban viszont nõ. 2002-ben ez az arány — afoglalkoztatottsági ráta — a 10 új tagállamban átlago-san csak 56% volt, ami sokkal alacsonyabb, mint a Ti-zenötökben (meghaladta a 64%-t), bár nem sokbankülönbözött az 1. Célkitûzés keretébe tartozó jelenle-gi régiókétól. A ráták hasonlósága azonban elfedi atényt, hogy — miként korábban megjegyeztük — az 1.Célkitûzés alá tartozó régiókban a foglalkoztatás anemrégiben bekövetkezett lassulásig jelentõsen nõtt,míg az új tagállamokban csökkent.

Ciprus kivételével mindegyik csatlakozás ellõtt álló or-szágban a foglalkoztatottsági ráta elmaradt a Lissza-boni csúcsértekezleten az EU számára 2005-re elõírt67%-tól, illetve a 2010-re megállapított 70%-tól. ACseh Köztársaságban viszonylag megközelítette a67%-os célt (65,5%), és Szlovéniában elérte az EUátlagát, a többi országban viszont számottevõen el-maradt. Magyarországon és Szlovákiában a foglal-koztatottság 56% körül volt, hasonlóan Görögorszá-géhoz és kicsit magasabb volt mint Olaszországé,Lengyelországban pedig 52% alatt maradt, ami ala-csonyabb, mint bármelyik jelenlegi tagországban.

A csatlakozás elõtt álló országokban az egyfõre jutó GDP regionális különbségei óriásiak

A csatlakozás elõtt álló országokban a növekedés tá-volról sem volt regionálisan kiegyensúlyozott. Minde-gyik átmeneti országban aránytalanul kevés régióban

koncentrálódott, fõként a fõvárosokban és a környezõterületeken. Ennek eredményeképpen az egy fõrejutó GDP regionális különbségei szignifikánsannõttek.

Mind a Cseh Köztársaságban, mind Szlovákiában alakosság leggazdagabb régiókban élõ 20 százaléká-nak az egy fõre jutó GDP-je kicsit több mint kétszere-se a legszegényebb régiókban élõk 20 százaléká-nak. Ugyanekkora a szakadék Olaszországban ésNémetországban is. Magyarországon azokban a ré-giókban, ahol a lakosság legjobb módú 20%-a él azegy fõre jutó GDP szintje mintegy 2,4szerese a leg-szegényebb régiók szintjének, ami nagyobb különb-ség, mint bármelyik jelenlegi EU tagállamban.

A bõvítés markánsan fogja növelni az egyfõre jutó GDP különbségeit az EU-n belül

A 10 új tagállam sokkal inkább fogja növelni az EU la-kosságát (nem egészen 20%-kal), mint a GDP-jét(euróban számolva 5% körül). Bulgária és Romániaegyüttesen további 8%-kal növeli majd az EU la-kosságát, a GDP-jét viszont kevesebb mint 1%-kal.Még ha figyelembe vesszük is az alacsonyabb meg-élhetési költségeket, mindegyik ország szegényebb,mint a jelenlegi EU tagállamok, bár nagyon eltérõ mér-tékben. Az EU küszöbén álló 25 tagállamra, s késõbb27-re vagy még többre történõ bõvítése tehát alapve-tõen meg fogja változtatni az EU-n belüli különbségeknagyságrendjét. Az EU kohéziós — és egyéb — politi-káit úgy kell alakítani, hogy reagálni tudjanak az ezzelkapcsolatos feladatokra.

Miként feljebb megjegyeztük, az új tagállamok az1990-es évek óta gyorsabban növekedtek mint az EU15 tagállama, de a régi és az új tagállamok egy fõrejutó GDP-jének különbsége továbbra is határozott.2002-ben a vásárlóerõ- paritáson kifejezett egy fõrejutó GDP csak Máltán, Cipruson, a Cseh Köztársaság-ban és Szlovéniában haladta meg a Tizenötök átla-gának 60%-t. Lengyelországban, Észtországban ésLitvániában az átlagnak csak a 40%-a körüli értéketérte el, Lettországban pedig csak 35%-t. Bulgáriábanés Romániában az átlagnak mintegy 26–27 százalé-ka körül alakult.

Így a bõvítés megtörténtekor a leggazdagabb és alegszegényebb tagállamok jövedelme közti szakadékóriásira szélesedik. Még ha az átlagos egy fõre jutó



10

52

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



GDP a kibõvített EU-ban alacsonyabb lesz is, mint a15 tagállamból álló EU-ban, csak Cipruson lesz többmint a 25 tagállamból álló EU átlagának 80 százaléka.Lettország a 25 tagállamból álló EU átlagának 38%-átéri el, ami kevesebb mint a görög vagy a portugál szint(77–78 százalék) fele, Románia és Bulgária pedig azátlag 30%-a alatt marad (1.3 ábra).

Másként fogalmazva, a 15 tagállamból álló EU-ban azátlagos egy fõre jutó GDP és a legszegényebb tagál-lamok szintje közötti különbség jelenleg kicsit többmint 30% (vagyis Görögországé és Portugáliáé majd-nem 30%-al marad el az átlagtól), és a különbség dup-lájára nõ, amikor az új tagállamok 2004-ben belép-nek( vagyis Lettországban az egy fõre jutó GDP több

mint 60 százalékkal fog elmaradni a 25 tagállambólálló EU átlagától), és Bulgária és Románia belépésé-vel valószínûleg még tovább fog nõni.

A kibõvített EU-ban az országokat a vásárlóerõ-paritá-son kifejezett egy fõre jutó GDP szerint három csoportbalehet sorolni. Az elsõ csoportban, amelybe a jelenlegi 15tagállamból 12 tartozik, az egy fõre jutó GDP jóvalmeghaladja a 25 tagállamból álló EU átlagát (10%-kal,vagy még többel). A második csoportba 7 ország tarto-zik, köztük a jelenlegi Tizenötökbõl három — Spanyolor-szág, Portugália és Görögország — valamint Ciprus, aCseh Köztársaság, Szlovénia és Málta, ahol az egy fõrejutó GDP a 25 tagállamból álló EU átlagának 68 és 94százaléka között van. A harmadik csoport 8 országból



11

0

20

40

60

80

100

120

140

LU IE DK NL AT UK BE FR SE FI DE IT ES CY EL PT MT SI CZ HU SK PL EE LT LV RO BG

0

20

40

60

80

100

120

140Index, EU25=100

1.4 Egy főre jutó GDP (PPS), 2002

206,7

Forrás: Eurostat, nemzeti kimutatások

Átlag EU25

0

50

100

150

200

250

300

BE DK DE EL ES FR IE IT LU NL AT PT FI SE UK BG CY CZ EE HU LT LV MT PL RO SI SK

0

50

100

150

200

250

300Index EU25=100

1.3 Egy főre jutó GDP (PPS) országonként és a regionális szélsőségek, 2001

Hainaut

Antwerpen

Bruxelles / Brussels

Dessau

Oberbayern

Hamburg

Dytiki Ellada

Sterea Ellada

Extremadura

Madrid

Guyane

Île de France

Border, Midland

and Western

Southern and Eastern

Calabria

Bolzano / Bozen

Flevoland

Utrecht

Burgenland

Salzburg

Wien

Açores

Lisboa e Vale do

Tejo

Itä-Suomi

Åland

Norra Mellansverige

Stockholm

Cornwall & Isles of Scilly

Berkshire, Bucks & Oxfordshire

Inner London

Yuzhen Tsentralen

YugozapadenSeverozápad

Jihozápad

Praha

Észak-Magyarország

Közép-Magyarország

Lubelskie

Mazowieckie

Nord-Est

Bucuresti

Východné Slovensko

Západné Slovensko

Bratislavský

Forrás: Eurostat, regionális kimutatások

53

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



áll (ideértve Bulgáriát és Romániát is), amelyek mind-egyike új vagy jövendõ tagállam, és az egy fõre jutóGDP-jük az átlag 60%-a alatt marad (1.4 ábra).

A bõvítéssel tovább fognaknõni a régiók közti különbségek

A bõvítés még erõteljesebben hat a régiók közti egyen-lõtlenségekre, mint az országok köztire. Míg körülbelül73 millióan, a Tizenötök népességének mintegy 19%-a,él olyan régióban, ahol az egy fõre jutó GDP az 1999 és2001 közötti idõszakban az EU-s átlag 75%-a alatt van,a legutóbbi becslések szerint legalább ennyien, a2004-ben EU állampolgárrá váló 74,5 millió emberbõlkörülbelül 69 millióan (azaz 92 százalék) élnek olyanrégióban, ahol az egy fõre jutó GDP a 25 tagállambólálló EU átlag 75%-a alatt marad.

Ez azonban nem jelenti azt — mint azt késõbb mégtaglaljuk — hogy ez a 69 millió ember egyszerûen nö-veli azoknak a számát, akik jelenleg olyan régiókbanélnek, ahol az egy fõre jutó GDP nem éri el az EU átla-gának 75%-át, mivel a bõvítés eredményeképpenmaga az átlag is csökkeni fog (a 15 tagállaméról a 25tagállaméra). Ennek hatásaként mintegy 19 millióvalcsökkeni fog azoknak a száma, akik a jelenlegi Tize-nötök ilyen régióiban élnek. A bõvítés nettó eredmé-nyeképpen tehát 123 millióra fog emelkedni azoknaka száma, akik olyan régiókban élnek, ahol az egy fõrejutó GDP nem éri el a 25 tagállamból álló EU átlagá-nak 75 százalékát. Ha pedig Bulgária és Románia isbelép, több mint 153 millióra emelkedik az ilyen régi-ókban élõk száma, azaz a 27 tagállamú EU népessé-gének majdnem 32 százalékára, s ezzel megkétsze-rezõdik a jelenleg ilyen régiókban élõk száma.

A 27 tagállamból álló EU-ban az új tagállamokban élmajd azoknak a kétharmada, akik olyan régiókban él-nek, amelyekben az egy fõre jutó GDP nem éri el a 25tagállamból álló EU átlag 75 százalékát. És mindenhatodik ember fog olyan régióban élni, ahol az egyfõre jutó GDP az EU átlagának a felénél is kevesebb.Az érintett 38 régióból egy sem a jelenlegi Tizenötökterületén található.

A statisztikai hatás

A bõvítés sokkal jobban fogja növelni az EU lakosságát,mint GDP-jét, s az átlagos egy fõre jutó GDP szignifi-kánsan csökkeni fog. A 25 tagállamból álló EU-ban az

átlagos egy fõre jutó GDP körülbelül 12,5 százalékkalfog elmaradni a Tizenötök átlagától. 17 régióban ez aztjelenti, hogy az egy fõre jutó jövedelem már nem lesz a75%-os küszöb alatt, mert az alacsonyabb lesz mint ko-rábban. Máltában is, ahol most nem éri el a Tizenötökátlagának 75%-át, meg fogja haladni a 75%-ot.

Mint feljebb megjegyeztük, a becslések szerint majd-nem 19 millió ember él ilyen régióban, amelyek több-sége jelenleg a Strukturális Alapok 1. Célkitûzése ál-tali támogatottság státuszát élvezi (és további 400ezren Máltán). Ha a státusz kritériumai nem változ-nak, az érintett régiók elveszítik a strukturális támo-gatásra való jogosultságukat, noha egy fõre jutóGDP-jük épp akkora lesz a bõvítés után, mint annakelõtte, s ugyanazok lesznek a viszonylag alacsonyszintet okozó, és a strukturális támogatást eredetilegszükségessé tévõ strukturális problémáik is. A jelen-legi becslések szerint négy ilyen régió lesz Németor-szág keleti részén, négy az Egyesült Királyságban,négy Spanyolországban, egy Görögországban ésegy Portugáliában (A1.3 táblázat).

Ugyanilyen nagyok lesznek a régiók köztikülönbségek a foglalkoztatás terén

A foglalkoztatási ráta a csatlakozás elõtt álló országoklegtöbb régiójában alacsonyabb mint a Tizenötök je-lenlegi átlaga, bár egyikben sem olyan alacsony, mintDél-Olaszországban. Csak négy régióban — Cipru-son és a Cseh Köztársaságbeli Støední Èechy -ben,Jihozápad-ban és Prágában — haladta meg a foglal-koztatottsági ráta a Lisszabonban az EU számára2005-re kitûzött 67%-ot, s csak Prágában volt maga-sabb a 2010-re kitûzött 70%-nál. Ezzel szemben a je-lenlegi tagállamok 53 (NUTS 2) régiójában — fõkéntaz északi országokban, az Egyesült Királyságban ésHollandiában — volt ennél magasabb.

A 25 tagállamra bõvített EU-ban 14 olyan régió lesz,ahol a foglalkoztatási szint 50% alatt marad, ezekközül a jelenlegi Tizenötökbõl 6 Olaszországban, 1Spanyolországban (Ceuta y Melilla) és egy Franciaor-szágban (Korzika (Corse)) van, az új tagállamok közülpedig 5 Lengyelországban és 1 Magyarországon(Észak-Alföld) található. (Bulgáriában további háromrégióban marad el a foglalkoztatottság ettõl a szinttõl.)

Az alacsony foglalkoztatási szinttel rendelkezõ régiókzömében az egy fõre jutó GDP is viszonylag alacsony,



12

54

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



jobbára azért mert nem foglalkoztatnak nagy szám-ban munkaerõt a termelõ tevékenységekben. A fog-lalkoztatottsági szint és az egy fõre jutó GDP relatívszintje közti összefüggés azonban távolról sem egy-forma az egyes régiókban. Egyes csatlakozás elõttálló országokban, elsõsorban Lengyelországban, deRomániában is, a foglalkoztatottsági szint nem annyi-ra az egy fõre jutó GDP-vel függ össze, mint inkább amezõgazdasági szektor nagyságával, mivel a mezõ-gazdaság — jobb híján — mindig kínál valamilyen mun-kalehetõséget. Ez azt mutatja, hogy az önellátó mezõ-gazdálkodás itt továbbra is erõteljesen jelen van,szemben a mezõgazdaságnak a jelenlegi EU-ban ját-szott szerepével, mert az EU mezõgazdasági régiói-ban általában alacsony a foglalkoztatottsági szint.

Ez arra utal, hogy ezekben a régiókban a gazdaságifejlõdés valószínûleg jelentõs szerkezetváltással és afoglalkoztatás szektorok közti átcsoportosításával jár,bár a szerkezetváltásra egyáltalán nem csak ezekbena régiókban van szükség.

A szektorok összetétele azt mutatja, hogy acsatlakozás elõtt álló országokban valószínûlegjelentõs szerkezetváltás fog végbemenni…

A gazdasági fejlõdést kísérõ foglalkoztatási szerkezetvárható változásaiba úgy nyerhetünk betekintést, haösszehasonlítjuk, hogyan oszlik meg a foglalkoztatása gazdasági ágazatok között a csatlakozás elõtt állóországokban és a jelenlegi 15 tagállamból állóEU-ban, s ez utóbbin belül az 1. Célkitûzés keretébetartozó régiókban, illetve a többi régiókban (A1.1 tér-kép). Ez a fajta összehasonlítás akkor a legtanulságo-sabb, ha explicit módon korrigáljuk az egyes terüle-tekre jellemzõ általános foglalkoztatási szintekkülönbségével — azaz ha megvizsgáljuk, hogy a mun-kavállalási korú népesség mekkora része dolgozikaz egyes szektorokban — s nem pusztán összeha-sonlítjuk, hogy a teljes foglalkoztatottság hogyan osz-lik meg az egyes szektorok között.

A csatlakozás elõtt álló országokban az általános fog-lalkoztatottsági ráta, az elmúlt évek csökkenése elle-nére, 2002-ben még mindig kicsit magasabb volt mintaz 1. Célkitûzés keretébe tartozó jelenlegi régiókban.Ez fõként annak köszönhetõ, hogy sokkal többen dol-goznak a mezõgazdaságban és a feldolgozóiparban,fõként a textil és ruhaiparban és egyéb iparágakban,amit viszont jórészt ellensúlyoz a szolgáltatásban és

építõiparban tapasztalható alacsonyabb foglalkozta-tás (1.4 táblázat).

Az, hogy a csatlakozás elõtt álló országokban viszony-lag alacsony a foglalkoztatási szint a szolgáltatá-sokban sokkal szembeötlõbb ha az EU olyan régióivalhasonlítjuk össze, amelyek nem tartoznak az 1. Cél-kitûzés alá, és ahol sokkal többen dolgoznak a szol-gáltatási szektorban, mint az 1. Célkitûzés keretébetartozó régiókban. A lemaradás minden szolgáltatásitevékenység esetében nagy, de kiváltképp feltûnõ afejlett technikákat alkalmazó és kommunális szolgál-tatási területeken (üzleti és pénzügyi szolgáltatásokés oktatás, egészségügy és szociális ellátás), ame-lyekben az 1. Célkitûzés keretébe tartozó és az egyébrégiók közti különbség a legnyilvánvalóbb.

A csatlakozás elõtt álló országok foglakoztatási struk-túrája ugyan elmozdult az EU-ra jellemzõ struktúrafelé az átmenet éveiben, de a változás üteme lassú. Amezõgazdaságban és a feldolgozó iparágakbanbekövetkezett jelentõs munkahely-csökkenést a leg-több régióban még nem ellensúlyozta az elegendõmennyiségû új munkahely a szolgáltatási szektorok-ban. Az elkövetkezendõ években pedig továbbijelentõs munkahely-vesztésre számíthatunk amezõgazdaságban.

… a foglakoztatás fõként a szolgáltatási szektorfelé fog elmozdulni, ahol a munkahely-teremtésaz EU-ban is koncentrálódik

A jelenlegi tagállamok tapasztalata alapján azt jósol-hatjuk, hogy a csatlakozás elõtt álló országokban —és az 1. Célkitûzés keretébe tartozó régiókban — aszolgáltatási szektoron belül a munkahelyek számá-nak növekedése valószínûleg a fejlett technikákat al-kalmazó és kommunális szolgáltatásokban fog kon-centrálódni, bár jelenõs bõvülés várható ahagyományos szolgáltatásokban is (kereskedelemés szállítás, vendéglátóipar, közlekedés, hírközlés ésszemélyi és kommunális szolgáltatások), ame-lyekben a foglalkoztatottsági szint még most is jóval aTizenötök szintje alatt van.

Az 1996 és 2002 közötti hat éves idõszakban, amikora foglalkoztatási ráta általános szintje a Tizenötökbenalig több mint 4 százalékponttal nõtt, gyakorlatilagminden munkalehetõség-bõvülés a szolgáltatások-ban történt, s a nettó növekedés 40 százalékát a



13

55

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



fejlett technikákat alkalmazó szolgáltatások tették ki,s további 26 százalékát a kommunális szolgáltatások(1.5 ábra). Tehát e két szektorban kétszer akkora voltaz új munkahelyek nettó száma, mint a hagyományosszolgáltatásokban, ami még kicsit több is, ha azösszes foglalkoztatott arányában mérjük.

Ezzel szemben a mezõgazdaságban, a könnyû ésegyéb iparágakban és a közmûellátásban a munka-helyek száma csökkent a munkavállalási korú la-kosság nagyságához mérten, és kicsit nõtt a foglal-koztatottság a vegyiparban és a gépipari területeken,és erõteljesen nõtt az építõiparban, amelyre a többiszektornál jobban kihatnak a gazdasági ciklusok. Afejlett technikákat alkalmazó és a kommunális szol-gáltatások felé való eltolódás trendje miatt növelni kellaz iskolai végzettség szintjét, mert ezek a szolgáltatá-sok — amelyek valószínûleg a a jövõben tovább bõ-vülnek5 — jól képzett szakembereket igényelnek.

A csatlakozás elõtt álló országok és az 1. Célkitûzéskeretébe tartozó régiók elõtt az a feladat áll, hogy agyorsütemû gazdasági növekedés érdekébenhosszútávon erõsítsék a versenyképességüket, sugyanakkor növeljék a foglalkoztatás szintjét. A ver-senyképesség erõsítése azt jelenti, hogy tovább kelljavítaniuk termelékenységüket, ami jelentõsen elma-rad a 15 EU tagállamétól, és még inkább azok gazda-gabb régióiétól.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy ugyan e célkitûzéshosszútávon nem ütközik a foglalkoztatottság

növelésének céljával — sõt, a tartós, stabil munkahe-lyek teremtése a versenyképesség javításának függ-vénye — de ez rövidtávon nem feltétlenül igaz. Aversenyképesség javításához elengedhetetlen a fog-lalkoztatás átcsoportosítása az alacsony termeléke-nységû szektorokból, fõként a mezõgazdaságból, anagyobb termelékenységûekbe. Ugyanakkor folya-matosan növelni kell a gazdasági ágazatok termelé-kenységét is, valamint folytatni kell a megkezdett raci-onalizálást és az átmenet idején kialakultfeleslegesen alkalmazott munkaerõ leépítését (A1.2térkép)

A konvergencia feladatai acsatlakozás elott álló országokban

A csatlakozás elõtt álló országok strukturális prob-lémái, amelyek egyben az alacsony GDP és alacsonyfoglalkoztatási szint okai is, jelentõsek és szerteága-zóak. A kohéziós politika feladata, hogy segítseninfrastruktúrájukat korszerûsíteni, oktatási és képzésirendszerüket modernizálni és a beruházásoknak ked-vezõ üzleti környezetet kialakítani, hogy ezek az or-szágok képesek legyenek a nagyütemû növekedéstfenntartani, ami ahhoz kell, hogy a foglalkoztatási ésjövedelem-szintjük megfelelõ ütemben az EU-éhozkonvergáljon. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a legtöbbországban a növekedési ütemnek hosszabb idõn átévi 5–6 százalékosnak kell lennie (ld. a keretes írást afelzárkózási forgatókönyvekrõl).

Ez, miként Írország példája is egyértelmûen mutatja,nem lehetetlen, de ahhoz, hogy aszóban forgó országok leküzdjékstrukturális problémáikat és foglal-koztatási szintjük, valamint verseny-képességük jelentõsen javuljonegyrészt az EU hatékony támogatá-sára van szükségük, másrészt ki kellalakítaniuk a hatékony hazaipolitikákat.

A kohéziós politika hatásaaz EU növekedésére

Az, hogy a csatlakozás elõtt álló or-szágok a termelékenység javításá-val és a foglalkoztatás bõvítésévelnagyütemû növekedést tudjanakelérni nem csak azért fontos, hogy



14

-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5

-0,5 0,0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5

Mezőgazd.

Bányászat, gáz, elektr, víz

Könnyű- és egyéb iparágak

Vegyipar + finomítás

Gépgyártás

Építőipar

Hagyományos szolgáltatások

Fejlett technikát alkalmazó szolgáltatások

Kommunális szolgáltatások

Közig.

Összesen

Foglalkoztatás alakulása a munkavállalási korú népesség %-ban

1.5 A szektorális foglalkoztatási ráták alakulása az EU15-ben, 1996-2002

Forrás: Eurostat, MEF és regionális kimutatások

56

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



az életszínvonaluk emelkedjen, és megteremtsék aforrásokat az infrastruktúra, a kommunális szolgálta-tások stb. javításának finanszírozásához, hanem fon-tos a jelenlegi tagállamok számára is. A kereskede-lemben és a beruházásokban tapasztalható egyreszorosabb kapcsolatok miatt az új tagállamok gazda-sági fejlõdése potenciálisan az egész EU számáralendületet adhat a nagyobb növekedés beindításáhozés fenntartásához.

Az infrastruktúra, valamint a humántõke meglétévelkapcsolatos strukturális hiányosságok azt jelentik, hogyezek az országok és a Tizenötök sok lemaradt és prob-lémás régiója nem képes annyival hozzájárulni az EUegészének versenyképességéhez, amennyivel képeslenne.

Az eredmény az lesz, hogy az EU-ban alacsonyabbjövedelmi és foglalkoztatási szint alakul ki, mint amek-kora potenciálisan elérhetõ lenne, és alacsonyabblesz a növekedési potenciál, ami pedig mindenkinekkárt okoz, nem csak a közvetlenül érintett országok-nak. A meglévõ egyenlõtlenségek csökkentése tehátmegerõsíthetné az EU gazdasági versenyképessé-gét, és a fenntartható fejlõdésre való képességét. To-vábbá csökkentené az erõsebb régiókban a növeke-dés miatt a gazdasági folyamatokban jelentkezõzavarokat és az inflációs nyomást, ami miatt anövekedésnek idõ elõtt vége szakadhat.

A csatlakozás elõtt álló országok számára pedig lehetõ-vé tenné a gazdaságuk növekedési ütemének gyorsítá-sát, és ennek megfelelõen a meglévõ tagországokbólvaló importjuk bõvítését. Jelenleg az import a csatlako-zás elõtt álló országok GDP-jének több mint a felét tesziki — ami sokkal több, mint a kohéziós országokban(Görögországban és Spanyolországban az import aGDP kb. 30%-át jelenti, Portugáliában pedig 38%-át) —és ez növekedés beindulásával rendszerint sokkal job-ban nõ, mint a GDP. És a trend valószínûleg folytatódnifog még egy ideig, mert ezek az országok a feldolgozóipar szükségleteinek megfelelõen olyan árukat vásárol-nak — fõként gépeket és berendezéseket — amelyeketmaguk nem állítanak elõ, de amelyek a folyamatos fejlõ-déshez elengedhetetlenek.

A GDP bármekkora növekményének tehát aránytala-nul nagy hányada a külföldi áruk beszerzésére megyel, melyek forrása elsõsorban a jelenlegi EU: innenszármazik az összes import mintegy 60%-a, és azon

belül fõképpen Németországból (az onnan való beho-zatal az összes import 25%-a) és Olaszországból(majdnem 10%).

Németország és Olaszország tehát kiváltképp sokatnyer abból, ha sikerül az új tagállamok növekedését ser-kenteni, de ennek a növekedésnek — és az EU piacaennek köszönhetõ bõvülésének — az összes jelenlegiEU országnak hasznát látja, ahogy a kohéziós országokés az 1. Célkitûzés alá tartozó régiók növekedésének is.(ld. a 4. részben a Strukturális Alapokról és a gazdaságiintegráció eszközeirõl szóló fejezetet)

A népesség egész Európában csökken

A Tizenötök lakossága már sok éve csak lassan nö-vekszik. Az 1990-es évek közepe óta a növekedéséves átlaga mindössze 0,3% volt, s ennek is nagy ré-sze a bevándorlás eredményeként jött létre. Több tag-államban — fõként Németországban, Olaszország-ban és Svédországban — a népesség e nélkülcsökkent volna. A természetes népszaporulat azelõrejelzések szerint tovább fog csökkenni és ha a be-vándorlás olyan szintû marad, mint a múltban, a leg-több tagállamban a népesség csökkenésnek indul azelkövetkezendõ 20 évben.

A népesség csökkenése sok régióban már az 1990-esévek második felében megkezdõdött (A 15 tagállamotszámláló EU 211 NUTS 2 régiójából 55-ben). A népes-ség a csatlakozás elõtt álló országok legtöbb régiójábanis csökkent ebben az idõszakban (az 55 NUTS 2 régi-óból 35-ben), legalább annyira a természetes csökke-nésnek, mint az elvándorlásnak köszönhetõen.

És tovább fog csökkenni

A legfrissebb demográfiai elõrejelzések6, szerint a né-pesség lassan fog nõni az évtized hátralévõ részébenaz összes jelenlegi EU tagállamban, kivéve Olaszor-szágban és Ausztriában, ahol csökkenni fog. Azelõrejelzések szerint a népesség csökkeni kezd 2015elõtt még a három déli kohéziós országban — Görög-országban, Spanyolországban és Portugáliában —valamint Németországban, és az elkövetkezendõ10–15 évben csökkenésnek indul Belgiumban, Finn-országban és Svédországban is.

A népesség már minden csatlakozás elõtt álló ország-ban is elkezdett fogyni, kivéve Cipruson, Máltán és



15

57

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Szlovákiában, és 2020-ig ez utóbbiban is elkezdcsökkenni (1.8 ábra).

A munkavállalási korúnépesség is csökkenni fog

A foglalkoztatottság szempontjából sokkal fontosabb,hogy a munkavállalási korú (15–64 éves) népességaz össznépességnél valószínûleg hamarabb kezd fo-gyatkozni. Az elõrejelzések szerint az évtized hátralé-võ részében csökkenni fog Dél-Európában, fõkéntGörögországban, Portugáliában és Olaszországban,de Németországban is. 2010 után a csökkenés né-hány éven belül megindul minden országban, kivéve

Írországot és Luxemburgot. Az elõrejelzések szerint a15 tagállamból álló EU egészében 2025-re mintegy4%-kal lesz kevesebb munkavállalási korú, mint2000-ben, a három déli kohéziós országban 6%-kalés Olaszországban több mint 14%-kal.

Az elõrejelzések szerint az évtized hátralévõ részé-ben a munkavállalási korú lakosság csökkeni fog acsatlakozás elõtt álló országokban, kivéve Cipruson,Máltán, Lengyelországban és Szlovákiában. Az aztkövetõ években Ciprus kivételével mindenhol elkezdmajd csökkenni a munkavállalási korú lakosság. Acsatlakozás elõtt álló országokra vonatkozó legutóbbielõrejelzések szerint 2025-ben a 15–64 évesek



16

Mennyi idõ alatt tudnak a bõvítés elõtt álló országok felzárkózni?

Az, hogy a bõvítés milyen kohéziós kihívásokat jelent, a“felzárkózási forgatókönyvekkel’ illusztrálhatjuk. Ezek aforgatókönyvek úgy készülnek, hogy egyszerûen feltéte-lezik, hogy milyen lesz az új tagállamok, valamint Bul-gária és Románia növekedési üteme a Tizenötökátlagához képest, s ennek alapján meghatározzák, hogymennyi idõ alatt éri el az érintett országok GDP-je az EUátlagot.

Itt két forgatókönyvet fogunk megvizsgálni: az elsõ sze-rint a növekedés ezekben az országokban huzamosab-ban évi 1,5%-kal haladja meg a Tizenötök átlagát, amiegyébként átlagos eredményük volt az 1995 és 2002közti hét év során. A második szerint a fenntartott növe-kedési ütem 2,5%-kal haladja meg a Tizenötök átlagát.Mindkét forgatókönyv az egyes országok egy fõre jutóGDP-jének legfrissebb 2004-re vonatkozó elõrejelzésé-bõl indul ki.

Ha a növekedés az összes új tagállamban 1,5%-kal fo-lyamatosan meghaladja az EU többi részének növeke-dési ütemét (azaz 4% lesz, ha a Tizenötök növekedéseévi 2,5%), akkor a 12 országban az egy fõre jutó GDP2017-ig a 27 tagállamból álló EU átlagának 60%-a alattmarad (1.6 és 1.7 ábra). Ebben az évben az egy fõre jutóGDP az átlag 75%-át csak Szlovéniában, Cipruson, aCseh Köztársaságban és Magyarországon fogjameghaladni. Ha a növekedés ilyen ütemben folytatódik,Szlovákia az átlag 75%-át 2019-re fogja elérni, deÉsztországnak, a küszöböt következõnek elérõ ország-nak, ez csak újabb 10 év múlva sikerül. 2035-ben, vagyismostantól számítva több, mint harminc év múlva, Len-gyelország is megközelíti e szintet, de Lettország csak2041-ben éri el. Ilyen növekedési ütem mellett

Bulgáriában és Romániában az egy fõre jutó GDP még2050-ben sem éri el az átlag 75%-át.

Ha egy ennél jóval magasabb ütemû, a Tizenötök átla-gát 2,5%-kal meghaladó növekedést (vagyis a Tize-nötök 2,5%-os növekedési üteme mellett évi több, mint5%-os növekedést) sikerül fenntartani, akkor a konver-gencia természetesen rövidebb idõn belül befejezõdhet.Ám sok ország esetében ez még így is sok évbe telik.Lengyelországban még az ilyen növekedési ütem mel-lett is 20 évig vagy még hosszabb ideig tart, amíg az egyfõre jutó GDP eléri az EU átlag 75%-át, s még jó néhányévig, amíg eléri, vagy megközelíti az EU átlagot. Bul-gária és Románia esetében pedig még ennél is sokkaltöbb idõ lesz. A lassúbb növekedési ütemmel szembenazonban így számottevõen gyorsabban fog csökkenni acsatlakozás elõtt álló országokban azon régiók száma,amelyek most strukturális támogatásra szorulnak, mertaz egy fõre jutó GDP-jük nem éri el az EU átlag 75%-át.E forgatókönyvekbõl azonban nem szabad arra a követ-keztetésre jutnunk, hogy ezekben az országokban azévi 4 vagy 5 százalékosnál nagyobb növekedést nemvárhatunk. Elõször is, Írország példája az elmúlt évti-zedben megmutatta, mennyire gyors növekedést lehetelérni. Másodszor, az új tagállamok növekedési potenci-álját óriási mértékben javítani fogja az állóeszköz-állo-mány javulása, ami az EU kohéziós politikájánakköszönhetõ.

Még ha hosszútávon fenn is lehet tartani a Tizenötökátlagánál jóval nagyobb növekedési ütemet, e forga-tókönyvek azt mutatják, hogy a legtöbb országban azEU átlaghoz való felzárkózás valószínûleg hosszútávúfolyamatként képzelhetõ el.

58

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



száma több mint 10%-kal lesz kevesebb mint2000-ben, Bulgáriában és Lettországban 20%-kal ésÉsztországban pedig majdnem 30%-kal. (A1.3térkép).

Többen lesznek az 50 év felettimunkavállalási korúak

A munkavállalási korú népesség széles körben jelent-kezõ fogyatkozása mellett markánsan átalakul a ko-rosztályi összetétel. Az 50 és 64 év közöttiek, akik közülsokan már nem aktívak a mostani és a leendõ tagálla-mokban, egyre nagyobb részét fogják kitenni a munka-vállalási korú népességnek, míg a munkaerõ-piacra be-lépõ fiatalok egyre kisebbet.

2025-re a Tizenötökben az 50–64évesek fogják alkotni a munkavál-lalási korú népesség 35%-át,szemben a 2000 évi 26%-kal.Olaszországban arányuk 40%-raemelkedik, Németországban,Ausztriában, Görögországban ésSpanyolországban pedig 36–37százalékra. A csatlakozótagállamokban az elõrejelzés sze-rint arányuk kevésbé, de még így isszignifikánsan nõni fog, s az átla-gos 26%-ról mintegy 31%-ra fogemelkedni, a Cseh Köztársaság-ban 34%-ra, Szlovéniában pedig36%-ra.

A munkavállalási korúak számá-nak csökkenése mellett erõtelje-sen és folyamatosan emelkednifog a 65 évesek és annál idõseb-bek — a jellemzõ hivatalos nyugdíj-korhatárt elérõk — száma azEU-ban. Az elõrejelzések szerint2025-ig évi mintegy 1,5%-kal fognõni az ilyen korú népesség mind aTizenötökben, mind a csatlakozáselõtt álló országokban. Ennekeredményeképpen a 65 évesek ésannál idõsebbek száma mindkétrégióban 40%-kal lesz magasabb2025-re, mint amekkora 2000-benvolt. A 27 tagállamból álló EU-bancsak a három balti államban, vala-mint Bulgáriában és Romániábanlesz a növekedés évi 1% alatt.

Írországban, Hollandiában és Finnországban, vala-mint Cipruson, Máltán és Szlovéniában a 65 éves ésannál idõsebb népesség az elõrejelzések szerint évi2%-kal vagy többel fog nõni. (A1.4 térkép).

E trendeket figyelembe véve gazdasági és szociálisszempontból egyaránt kulcsfontosságú, hogy növe-kedjen az e korcsoportba tartozók közül a még dolgo-zók aránya; az Európai Foglalkoztatási Stratégiafókusza is ez. Ahhoz, hogy ez a stratégia sikerrel meg-valósuljon, meg kell változtatni nem csak a korai nyug-díjazás, hanem az idõsek képzésével kapcsolatos po-litikákat és attitûdöket is.



17

RO

BG

LV

PL

LT

EE

SK

HU

CZ

CY

SI

N12

2004

2007

2010

2013

2016

2019

2022

2025

2028

2031

2034

2037

2040

<60% of EU27 átl. <75% of EU27 átl. <90% of EU27 átl. >=90% of EU27 átl.

1.6 Az egy főre jutó GDP (PPS) szimulációja a csatlakozás előtt álló országokban, 2004-2040 (1,5%-os feltételezett éves relatív növekedéssel számolva)

Feltételezett növekedés: évi 1,5%-kal magasabb, mint az EU15

Forrás: DG REGIO számítások az Eurostat nemezti kimutatásai alapján

N12 = az új tagállamok + BG és RO; MT: nincs adat

RO

BG

LV

PL

LT

EE

SK

HU

CZ

CY

SI

N12

2004

2007

2010

2013

2016

2019

2022

2025

2028

2031

2034

2037

2040

<60% of EU27 átl. <75% of EU27 átl. <90% of EU27 átl. >=90% of EU27 átl.

1.7 Az egy főre jutó GDP (PPS) szimulációja a csatlakozás előtt álló országokban, 2004-2040 (2,5%-os feltételezett éves relatív növekedéssel számolva)

Feltételezett növekedés: évi 2,5%-kal magasabb, mint az EU15

Forrás: DG REGIO számítások az Eurostat nemezti kimutatásai alapján

59

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Az eltartott idõsek arányának növekedése

Eme szerteágazó demográfia trendek következmé-nye, hogy nagyon megemelkedett az eltartott idõsko-rúak aránya, azaz a 65 éves vagy annál idõsebbekszáma a munkavállalási korúakéhoz képest. A Tizen-ötökben a 65 éves és annál idõsebb népesség a mun-kavállalási korúak 25%-át teszi ki, vagyis minden ne-gyedik 15–64 éves személyre jut egy nyugdíjas korú.2025-re arányuk 36%-ra fog nõni, ami azt jelenti, hogyegy nyugdíjas jut kevesebb mint három munkavállalá-si korúra. A csatlakozás elõtt álló országokban azelõrejelzések szerint arányuk 20%-ról több mint30%-ra fog nõni ebben az idõszakban. Különösennagy növekedést jósolnak Olaszországban, Finnor-szágban, Svédországban és Németországban, aholaz eltartottak aránya 2025-re várhatóan 40%-ra fogemelkedni. A csatlakozás elõtt álló országok közül anövekedés kiváltképp nagy lesz a Cseh Köztársaság-ban, Máltán és Szlovéniában, ahol az elõrejelzésekszerint a 2000-es 20% 2025-re 36–38 százalékraemelkedik.

2025-re az eltartottak aránya 42 régióban fogjameghaladni a 40%-ot; ezek közül 12 Franciaországbanvan, s az ország teljes népességének 42%-a él ott. Azelõrejelzések szerint a legalacsonyabb ráták — 25%alattiak — a legkülsõ régiók némelyikében várhatók,úgymint a kis lélekszámú Azori-szigeteken (Açores),Madeirán, és Ceuta y Melilla-ban, továbbá Ile de Fran-ce-ban és Londonban (1.3 térkép).

És az eltartottak tényleges aránya?

Az eltartottak fentiek szerint számolt aránya infor-matív de csak hipotetikus, mert nem derül ki belõle,hogy a munkavállalási korúak közül hánynak leszvalóban munkája, hogy ténylegesen — és ne csakelvileg — eltartsák a 65 éveseket és annál idõseb-beket. Mint feljebb megjegyeztük, 2002-ben a tize-nöt-tagú EU-ban a munkavállalási korúaknak csak64%-a dolgozott ténylegesen, a csatlakozás elõttálló országokban pedig csak 56 százalékuk. Továb-bá az arányok jelentõsen eltérõek országonként ésrégiónként.

Olaszországban és Svédországban például a fentiszámítás alapján hasonló az eltartottak aránya, de mi-vel Olaszországban sokkal alacsonyabb a foglalkoz-tatottsági szint, valójában ott az eltartottak aránya30%-kal magasabb, mint Svédországban. Olaszor-szágban csak két foglalkoztatott jut egy eltartandó 65évesre vagy annál idõsebbre, míg a legtöbb tagállam-ban legalább három. Görögországban és Spanyolor-szágban, valamint Belgiumban egy eltartottra keve-sebb mint 2,5 foglalkoztatott jut (az eltartottaktényleges aránya magasabb mint 40%). Még ha a fog-lalkoztatási szint nem változik is az elkövetkezendõévekben, a 2025-re vonatkozó elõrejelzések szerintaz eltartottak tényleges aránya Dániában, Hollandiá-ban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban, to-vábbá Írországban és Luxemburgban alacsonyabblesz, mint a mostani arány Olaszországban.



18

-2,5

-2,0

-1,5

-1,0

-0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

-2,5

-2,0

-1,5

-1,0

-0,5

0,0

0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

LU IE CY UK FR NL MT BE SK DK EU15 SE PT ES AT EL RO PL DE FI N12 CZ IT SI HU LT BG LV EE

2010-25

2000-10

Átlagos éves %-os változás

1.8 A munkavállalási korú népesség előrejelzett csökkenése, 2000-2025

Forrás: ENSZ demográfiai előrejelzések

60

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





19

1.3

Az

elt

art

ott

idõ

se

ka

rán

ya

,2

00

0é

s2

02

5

Való

srá

ták,2000

Hip

ote

tiku

srá

ták,2000

Elõ

reje

lzett

hip

ote

tiku

srá

ták,2025

A6

5é

vesn

él i

dõ

seb

bn

ép

ess

ég

/ö

ssze

sfo

gla

lko

zta

tott

(%)

<24

24

-29

29

-34

34

-39

>=

39

nin

csadat

EU

27

=35,7

Forr

ás:

Euro

stat

©E

uro

Geogra

ph

ics

Ass

oci

atio

na

közi

gazg

atá

sihatá

rokr

ól

02

50

12

50

km

A6

5é

vesn

él i

dõ

seb

bn

ép

ess

ég

/1

5- 6

4é

vese

k(%

)

<24

24

-29

29

-34

34

-39

>=

39

EU

27

=23,2

A6

5é

vesn

él i

dõ

seb

bn

ép

ess

ég

/1

5- 6

4é

vese

k(%

)

<24

24

-29

29

-34

34

-39

>=

39

nin

csadat

EU

27

=34,4

Forr

ás:

Euro

statés

EN

SZ

BG

,C

Z,H

U,P

L,R

O,S

K:N

UT

S0

Forr

ás:

Euro

stat

61

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Bulgária kivételével mindegyik csatlakozás elõtt állóországban az eltartottak tényleges aránya az EU-sátlag alatt van, annak ellenére, hogy a munkavállalásikorú lakosság viszonylag kis hányadának van munká-ja. Ha az elkövetkezendõ években nem emelkedik je-lentõsen a foglalkoztatási szint, az eltartottak arányasok csatlakozás elõtt álló országban meghaladhatja alegtöbb mostani tagállamét.

Az adatokból nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatásnak agazdasági növekedéssel elért javulása elengedhetetlenahhoz, hogy a várható demográfiai trendek ne vezesse-nek növekvõ társadalmi feszültségekhez.

Ahogy változnak a nyugdíjba vonulási minták és javul azidõsek egészségi állapota elõadódhat, hogy emelkedika foglalkoztatottság szintje és kevesebb lesz a nyugdí-jas. Más szóval könnyen elõfordulhat, hogy a jövõbentöbben döntenek úgy, tovább dolgoznak a jelenlegi nyug-díjkorhatárnál. Ebbõl a szempontból egyre fontosabblesz, hogy kihasználjuk az idõsebbek termelésipotenciálját.

Ennek jelentõs regionális dimenziója van, mivel a demog-ráfiai struktúrák és trendek markánsan eltérnek a régiókközött a halandóság, gyermekvállalás és migrációkülönbözõ mintái miatt. A regionális politikának egyértel-mûen szerepet kell vállalnia például az idõsebb munka-vállalók mobilizálásában és vállalkozói vagy egyébkészségeik kihasználásában, valamint számukra kép-zés biztosításában.

A társadalmi kohézió

A társadalmi kohézió fenntartása nem csak önma-gáért fontos, hanem azért is, mert segíti a gazdaságifejlõdést; ha pedig a társadalmon belüli szakadékoktúl szélesek, az elégedetlenség és a politikai nyugta-lanság veszélyezteti a fejlõdést. A munkához jutáskulcsfontosságú, mert többnyire ezen múlik, hogy azemberek tisztességes színvonalon élhetnek-e ésteljes mértékben hozzá tudnak-e járulni annak a tár-sadalomnak a mûködéséhez, amelyben élnek. Amunkavállalási korúak számára tehát a társadalmibefogadás alapfeltétele, hogy legyen munkájuk vagyelfogadható idõn belül munkát tudjanak találni.

Mint feljebb megjegyeztük, az elmúlt években az EUlegtöbb részén emelkedett a munkavállalási korúakból

a munkával rendelkezõk aránya, ami hozzájárult mind agazdasági növekedéshez, mind a társadalmi kohézióerõsödéséhez. A csatlakozás elõtt álló országokban ez-zel szemben a munkával rendelkezõk aránya inkábbcsökkent, és ez pont ellentétes hatást váltott ki. Mint azalábbiakban elemezzük, a munkanélküliség ezekben azországokban az egyik legfõbb probléma. De nem szûnõprobléma a Tizenötök sok részén sem, annak ellenére,hogy a munkanélküliség mérséklõdött az 1990-es évekközepétõl a növekedésnek a közelmúltban bekövetke-zett lassulásig.

Mint alább szintén tárgyaljuk, mind a jelenlegi tagálla-mokban, mind az újakban jelentõs számú ember élolyan jövedelmi szinten, ami már a szegénységiküszöb alá kerülésnek a kockázatát jelenti, annak el-lenére, hogy mindegyik érintett országban kiterjedtszociális védelmi rendszer létezik.

Az EU nagy részén csökkenõben amunkanélküliség, de a különbségektovábbra is nagyok

Az EU-ban 1994-tõl a mostani lassulásig mér-séklõdött a munkanélküliség, s ezt a munkahelyekszámának növekedése kísérte; a folyamat kiváltképperõs volt Spanyolországban és Írországban, a két ko-héziós országban, ahol a munkanélküliség szintjeéveken át rendkívül magas volt. Spanyolországban amunkanélküliségi ráta 18 százalékról 11,5 százalékracsökkent 1996 és 2003 szeptembere (a legfrissebbhozzáférhetõ adat) között, míg Írországban hasonlómértékû csökkenés következett be, és a munkanélkü-liség szintje 5% alá süllyedt. Írországban a munkanél-küliség jóval a Tizenötök átlaga alatt marad, Spanyo-lországban viszont jóval az átlag (8%) fölötti, és aspanyolországi 1. Célkitûzés alá tartozó régiókbanmagasabb, mint máshol (Extremadurában és Andal-úziában (Andalucía) 2002-ben 19% fölött volt).

Portugáliában és Görögországban keveset változotta munkanélküliségi helyzet. Portugáliában 1996 és2002 között 7,5%-ról 5%-ra csökkent a munkanélküli-ségi ráta, de azóta megint 7%-ra emelkedett a foglal-koztatottság csökkenése következtében. Ez azonbanmég minding a 15 EU tagállam átlaga alatt marad.Görögországban a munkanélküliségi ráta az átlagotmeghaladó 10%; ugyanennyi volt 1996-ban is,1999-ben elérte a 12 százalékos csúcsot, de azóta fo-lyamatosan csökken (A1.5 táblázat).



20

62

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





21

0 100 500 km

Canarias (E)


Guyane (F)

Açores (P)

Madeira

1.4 Munkanélküliségi ráták, 2002

a teljes munkaerõ %-ában

< 4,75

4,75 - 7,65

7,65 - 10,55

10,55 - 13,45

>= 13,45

EU27 = 9,1

Standard eltérés = 5,86

Forrás: Eurostat és országos statisztikai hivatalok


nincs adat

63

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





22

©E

uro

Geogra

phic

sA

ssocia

tion

akö

zig

azgatá

si h

atá

rokr

ól

02

50

12

50

km

1.5

Mu

nkan

élk

üliség

,2002

Nõ

km

un

ka

né

lkü

lis

ég

irá

tája

Fia

talo

km

un

kan

élkü

liség

i rát

ája

Tart

ós

mu

nka

nél

külis

ég

Ate

ljes

nõi m

unka

erõ

%-á

ban

Az

összes

15

-24

éves

munka

válla

ló%

-ában

Az

összes

fog

lalk

ozta

tott

%-á

ban

<4

,75

4,7

5-

8,2

5

8,2

5-

11,7

5

11,7

5-

15

,25

nin

csa

da

t

>=

15

,25

EU

27

=9,8

=6,9

4S

tandard

elté

rés

Forr

ás:E

uro

sta

tés

ors

zágos

sta

tisztik

ai h

ivata

lok

<9

,25

9,2

5-

15

,55

15

,55

-2

1,8

5

21

,85

-2

8,1

5

nin

csa

da

t

>=

28

,15

EU

27

=18,6

=12,5

2S

tandard

elté

rés

Forr

ás:E

uro

sta

tés

ors

zágos

sta

tisztik

ai h

ivata

lok

<3

4,0

34

,0-

41

,6

41

,6-

49

,2

49

,2-

56

,8

nin

csa

da

t

>=

56

,8

EU

27

=45,4

=15,3

Sta

ndard

elté

rés

Forr

ás:E

uro

sta

t

64

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Az új német tartományok 1. Célkitûzés keretébe tartozórégióinak többségében 2002-ben a munkanélküliségiráta 20% felett volt, ami azt mutatja, hogy az 1990-esévek közepe óta a foglalkoztatás csökkent. Olaszország-ban alig emelkedett a munkahelyek száma; Mezzogi-ornóban a munkanélküliség majdnem 20 százalékosvolt, ami kis híján háromszor akkora, mint az országmás területein és Calabriában majdnem 25%. (1.4 tér-kép). Olaszországban a munkalehetõségek hiányánakproblémáját csak részben tárják fel a munkanélküliségiadatok, mert a munkavállalási korúak jelentõs része,fõként a nõk, soha be sem lépnek a munkaerõ-piacra.

Azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküli-ség, a fiatalok és a nõk kiváltképp hátrányos hely-zetben vannak, és a munkanélküliek általában tar-tósan vannak munka nélkül (vagyis pozitívösszefüggés áll fenn az általános munkanélküliségiszint és a tartósan munkanélküliek — a legalább egyéve munkanélküliek — aránya között; 1.5 térkép).

A munkanélküliség a csatlakozáselõtt álló országok egyik fõ problémája

A csatlakozás elõtt álló országok alacsony foglalkozta-tottsági szintje, amelyrõl feljebb már szóltunk, a magasmunkanélküliségi rátában tükrözõdik. A legutóbbi ada-tok szerint, 2003 szeptemberében Lengyelországban amunkanélküliség 20%-os volt, Szlovákiában 16%-os ésBulgáriában 14%-os, Lettországban és Litvániában pe-dig szintén meghaladta a 10%-ot. Ezzel szemben Cipru-son és Romániában alig volt több mint 4%, ami alacso-nyabb, mint Luxemburg és Hollandiakivételével bármelyik jelenlegitagállamban.

A regionális szintet nézve,2002-ben négy lengyel és egy bul-gár régióban haladta meg a mun-kanélküliségi ráta a 25%-t, négy to-vábbi bulgár és két szlovákrégióban pedig a 20%-t.

A szegénységi küszöbalá kerülés kockázataországonként ésháztartás-típusonként eltérõ

Nincs adatunk arról, hogy a kibõví-tett EU-ban hányan élnek abszolút

értelemben vett szegénységben, de valamennyire ké-pet nyerhetünk a szegénységrõl, ha megnézzük,hányan rendelkeznek annyira alacsony jövedelem-mel, ami már azzal a kockázattal jár, hogy a relatív ér-telemben vett hátrányos szociális helyzetbe kerülnek.

A legfrissebb adatok szerint (2000-re vonatkozóak), alakosság szegénységi küszöb alatt élõ — ami alattazokban a háztartásokban élõ embereket értjük,ahol a szociális támogatásokat7 is tartalmazójövedelem nem éri el a nemzeti átlag 60%-át —hányada Írországban 21%, Görögországban ésPortugáliában kicsit kevesebb, Hollandiában, Svéd-országban, Németországban, Dániában és Finn-országban pedig 10–11% (1.9 ábra és A1.6 táblázat).

A szegénység szorosan összefügg a munkanélküli-séggel. A szegénységi kockázat és a társadalmi kire-kesztés leginkább úgy védhetõ ki, ha az embernekvan munkája. 2000-ben az EU-ban a foglalkoztatottnépességnek mindössze 7 százalékának volt a jöve-delme a szegénységi küszöb alatt, míg a munkanél-küliek 38%-a és az inaktívak 25%-a élt a szegénységiküszöb alatt. Ám még ha a foglalkoztatottság véd is aszegénység ellen, a foglalkoztatottak így is az EU-bana 16 éves vagy annál idõsebb szegénységi kocká-zatnak kitett népesség egynegyedét képviselik.

A legtöbb országban bizonyos háztartás-típusok, el-sõsorban az egyedülálló idõsek és a gyermeküketegyedül nevelõk, jobban ki vannak téve a szegénységkockázatának8. Az EU tagállamokat összevéve, az



23

0

5

10

15

20

25

IE EL PT ES IT EE UK LT RO BG LV EU15 FR MT PL BE LU AT DK DE NL FI SI SE HU CZ0

5

10

15

20

25A népesség %-ában

1.9 A szegénységi kockázatnak kitett népesség*, 2000

LT, MT, SI: az adatok 1999-re vonatkoznak; CY, SK: nincs adat.

Forrás: Eurostat, ECHP, 2003 és nemzeti források

* Az adott országra jellemző medián jövedelem 60%-ánál kisebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő népesség ugyanazon ország teljes népességének %-ában

65

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



eltartott gyermeket egyedül nevelõknek átlagban min-tegy 35%-a — túlnyomó többségük nõ — és a 65 évesvagy annál idõsebb egyedül élõk majdnem 30%-a él aszegénységi küszöb alatt.

Az Unióban óriásiak a különbségek az alacsony jöve-delem problémájának természete és nagyságrendjetekintetében. A déli országokban, Görögországtól el-tekintve, a probléma a gyerekekkel van összefüg-gésben, ahogy Hollandiában és az Egyesült Király-ságban is, mégpedig fõként az egyedülálló szülõkesetében. Az északi országokban viszont az egyedüléléssel függ össze, Írországban és Portugáliában vi-szont ez a 65 évesekre és az annál idõsebbekre kon-centrálódik (A1.7 táblázat).

A szegénységi kockázat és a társadalmi kirekesztés acsatlakozás elõtt álló országokban is jelentõs problé-ma, ami még súlyosbodhat, ha továbbra is nagy amunkanélküliség.

A szegénység kockázata különösen a munkaerõ-pia-con hátrányos helyzetben lévõ etnikai kisebbségeketérinti. Egyes esetekben e csoportok halmozottan hát-rányos helyzetben vannak, mert rosszabbak az okta-táshoz, szociális szolgáltatásokhoz, lakáshoz ésegészségügyi ellátáshoz jutási esélyeik. A legtöbbcsatlakozás elõtt álló országban számottevõ etnikaikisebbségek élnek. Az EU-ban a roma közösség mé-rete például meg fog kétszerezõdni amikor 2004-bena 10 új tagállam csatlakozik, és újra megduplázódikBulgária és Románia felvételével.



24

66

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





25

Módszertani megjegyzések — Az egy fõre jutó GDP idõbeni alakulásának mérése

A korábbi Kohéziós Jelentésekben az egy fõre jutóGDP konvergenciájának mértékét úgy állapítottákmeg, hogy – az egységnyi GDP-bõl megvásárolhatójavak és szolgáltatások különbségeit korrigálandó – akülönbözõ országok és régiók vásárló-erõ paritáson(PPS) kifejezett egy fõre jutó GDP-jének egymást kö-vetõ éves becsléseit vettük alapul. A vásárló-erõ pari-tással való korrekció évente készül, az adott évfogyasztásából és beruházásaiból kiindulva. A kétkülönbözõ év egy fõre jutó GDP adatainak összeha-sonlításánál azonban óvatosnak kell lenni, mert a fo-gyasztás és beruházás szerkezete idõben változik. Aproblémát még növeli, hogy az idõk folyamán változotta relatív árszint becslési módszere is, részben ebecslés pontosítására tett erõfeszítések következté-ben. E változások eredményeképpen a vásárló-erõparitáson számolt éves GDP adatai „hivatalosan” nemhasonlíthatóak össze.

Az EU statisztikai hivatala (Eurostat) szerint ’a 2000év elõtti adatokat tartalmazó idõsorban rengeteg ki-sebb-nagyobb törés van, amelyek negatívan befolyá-solják az idõbeli összehasonlíthatóságot, sõt egyadott év esetében az országok adatainak összeha-sonlíthatóságát is’ (Statistics in Focus, Theme 2,56/2002). Így tehát a vásárló-erõ paritáson kifejezettegy fõre jutó GDP tekintetében az országok egyadott közelmúltbeli évben még csak összehason-líthatóak, de az idõbeli alakulás összehasonlíthatóvizsgálatára nincs mód. Ezért itt az országok és a ré-giók közötti konvergencia számszerûsítése az egyfõre jutó reálértéken számba vett GDP idõsoránaksegítségével történt, mely az éves árváltozássalkerült kiigazításra.

A regionális gazdaság mérése

Ahogy azt a Második Kohéziós Jelentés tartalmazza, azárszint különbözetet korrigáló, vásárló-erõ paritáson ki-fejezett egy fõre jutó GDP a gazdaságok fejlõdése mé-résének elsõdleges mutatója úgy a nemzetek, mint arégiók szintjén. Ezt nem csak az EU-ban használják arégiók közti egyenlõtlenségek mérésére és annakmeghatározására, hogy mely régióknak van szüksége aStrukturális Alapok támogatására, hanem más nem-zetközi intézmények (ENSZ, Világbank, Nemzetközi Va-lutalap, OECD stb.), nemzeti kormányok, központibankok és kutatóintézetek is alkalmazzák a gazdaságifejlõdés mérésére.

Mint ahogy arra a Második Kohéziós Jelentés rávilágít,ez a mérési módszer nem tökéletes, több gyenge pontjais van. Az egyik ilyen fõ probléma az ingázás (vagyis az atény, hogy az ingázók hozzájárulnak egy gazdaság vagyegy régió GDP-jéhez, de nem számítanak bele abba alakosságszámba, mely az egy fõre jutó GDP kiszámítá-sánál az osztó szerepét betölti) és a transzferek figyel-men kívül hagyása, ami növelheti, vagy csökkentheti ajövedelmet. További probléma az átváltási árfolyamok-kal nem megragadható árszint-különbségek korrigálá-sa, továbbá a környezeti károk, valamint a nemmegújuló erõforrások kimerítése, amit a számításokteljesen figyelmen kívül hagynak. A jelenleg rendelke-zésre álló adatok és a még megoldatlan koncepcionálisgondok ellenére is a közmegegyezés szerint még min-dig ez a rendelkezésre álló legjobb mérce.

E módszertani hiányosságok azonban, nagyon helye-sen, arra ösztönzik a közgazdászokat és statisztikuso-kat, hogy újabb indikátorokat keressenek a jelenlegimérések javítására. Két, a Második Kohéziós Jelentéselkészülte óta történt fejlemény is figyelembe vehetõ: azelsõ az Eurostat statisztikusai által végzett elõzetesbecslések az EU régiók rendelkezésre álló jövedel-meinek nagyságáról, a második pedig a vásárló-erõ pa-ritással való korrekció javítására tett erõfeszítések.

A rendelkezésre álló regionális jövedelem

Az Eurostat nemrégiben közzé tette a NUTS 2 régiókravonatkozóan a rendelkezésre álló jövedelmekrõl szólóbecslését. E becslések egy elõzetes számítás eredmé-nyei, amelyet azzal a céllal végeztek, hogy összehason-lítsák a régiókat olyan értelemben, hogy ‘gazdagok’ vagy‘szegények’9. A cél tehát, hogy megmérjük az egyes ré-giókban az ott élõk rendelkezésére álló jövedelmet. Ezkicsit más, mint a GDP-t vagy a termelési értéket mérni,amelyek a regionális gazdasági teljesítménynek talánjobb mutatói. Ahogy a Második Kohéziós Jelentés meg-fogalmazza, abban a régióban, amelyben alacsony atermelés szintje, a végsõ jövedelem lehet viszonylagmagas a nagy társadalombiztosítási transzferek miatt,de attól még az adott régió hátrányos helyzetû. Az EUezért használja a GDP-t, s nem valamilyen jövedelmimércét annak megállapítására, hogy melyik régiónakvan szüksége strukturális támogatásra.

A rendelkezésre álló jövedelem becslésére tett kísérletmögött az a további motiváció is meghúzódott, hogy ígymegoldható az ingázással kapcsolatos módszertaniprobléma, ami óhatatlanul is gondként jelentkezik az egy

67

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100





26

fõre jutó GDP regionális szintû számításánál, jóllehet in-kább a vetítési alap számbavételének a problémája, snem magáé a GDP-é. Mivel az eljárás a jövedelemre ésnem a termelésre fókuszál, a régiókba irányuló, illetve arégióktól elvont transzfereket figyelembe veszi a rendel-kezésre álló jövedelem megállapításánál.

Gyakorlatilag, mint azt az Eurostat eljárása is világosanmutatja, a rendelkezésre álló jövedelem mérésénél is je-lentõs becslési problémákkal kell számolni a jelenlegrendelkezésre álló adatokból következõen. A legfõbbilyen problémát az elsõdleges háztartási jövedelem ada-ta jelenti, mely a mutató egyik alap eleme, de amely többországban a NUTS 2 régiók szintjén még nem áll rendel-kezésre. Az adatokkal kapcsolatos problémák kivált-képp akutak a kormányzati és a vállalati szektorban,amelyek a háztartásokkal egyetemben a regionálisgazdaságot alkotják. Mindkét esetben az, hogy nincs in-formáció arról, hogy a régiók között a jövedelem hogyoszlik meg, azt jelenti, hogy hipotézisekre kell hagyat-koznunk a rendelkezésre álló jövedelmek becslésénél.A legegyszerûbbaz volna, ha feltételeznénk, hogy a ren-delkezésre álló jövedelem mindkét szektor esetében arégió népességével arányosan képzõdik, csakhogy eznem valószínû, hogy fedi a valóságot. (E Jelentés 2.részében az egyes régiók kormányzati szektoránakközkiadásairól bemutatott adatok azt mutatják, hogy agyakorlatban jelentõsek a régiók közti eltérések.)

Az Eurostat is elismeri, hogy a becslési eljárás eredmé-nyeit óvatosan kell kezelni, de azért elfogadható jelzéselehet a rendelkezésre álló jövedelmek EU régiók közöttikülönbségének. E becslések, noha nem helyettesíthetika regionális egy fõre jutó GDP-t, azt jól kiegészíthetnék,amennyiben jobb adatokon alapulnának, fõként, ha si-kerül kiküszöbölniük az ingázás okozta torzító hatást.

A vásárló-erõ paritással történõ korrekció

Mint feljebb megjegyeztük, a vásárló-erõ paritás át-számítási módszere változott, ami azt jelenti, hogy azígy kifejezett egy fõre jutó GDP adatok idõben nem ha-sonlíthatóak össze. Ez a probléma eleve következik

abból, hogy a kiadási struktúra évrõl-évre változik, demég fokozottabban jelentkezik, ha a régiók szintjénszeretnénk a vásárló-erõ paritás összehasonlítást el-végezni. Jelenleg a paritásos eljárással csak az or-szágok közti árszint különbségeket lehet kiigazítani,pedig egy országon belül a régiók közti különbség is-merete legalább annyira, ha nem még inkább fontoslenne. Egyes árak, fõként a lakhatással kapcsolato-sak, jelentõsen különböznek egyazon ország régióiközött is, tükrözve azok relatíve különbözõ prosperitá-sát, eltérõ piaci jellemzõiket. A regionális árkülönbsé-gek figyelembe vétele csökkentheti a vásárló-erõparitáson kifejezett GDP különbségeit a régiók között,de hogy milyen mértékben csökkenti, ahhoz szükségvan a regionális vásárló-erõ paritás becsült adataira.Annak ellenére, hogy az eljárás potenciálisan fontos,kevés elõremozdulás történt a Második Kohéziós Je-lentés nyilvánosságra hozatala óta e becslésekkidolgozásában.

Változások a NUTS 2 régiók kategóriáiban

2003 májusában az Európai Parlament és a Tanács el-fogadta azt az EC 1059/2003 számú, a statisztikai célúterületi egységek közös osztályozásával (NUTS) kapc-solatos rendeletet, mely megváltoztatta Finnország,Portugália, Németország, Spanyolország és Olaszor-szág regionális tagozódását, és tartalmazta azt is, hogy‘az érintett tagállamok rendszeresen továbbítják a Bi-zottságnak az új regionális bontásnak megfelelõ idõso-rokat”. Az Eurostat 2004 elején nyilvánosságra hozta azérintett régiók 2001 évre vonatkozó GDP adatait, de atöbbi regionális szintû statisztikai mutató még nemkészült el.

E Jelentésben az új regionális bontás alapján készültadatokat használjuk a GDP és a népességi ada-tokhoz, de a többi regionális mutató esetében, ame-lyeknél még nem állnak ennek megfelelõ adatokrendelkezésre, (például a foglalkoztatottságnál), arégi bontást használjuk.

68

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100

0

5

25

75

95

100



Documents

1. rész. — Kohézió, versenyképesség, a …ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/...Color profile: Generic CMYK printer profile Composite Default screen GDP