101. ÉVFOLYAM • 2008. 3. SZÁM • ÔSZ

A kiadványok és poszterek megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban1149 Budapest, Angol u. 34. • Telefon: 220-8331 • www.agroinform.hu

HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ÉS TERMÉKTANÁCSA

Legfontosabb tevékenységek

• Vállalkozási tevékenység szervezése, a termelés, a bel- és külkereskedelem területén.Közremûködés a termékek export értékesítésében.

• A termeléshez szükséges eszközök és anyagok hazai és külföldi beszerzése.

• Szaktanácsadás a tagoknak, halászati, gazdálkodási, környezetvédelmi, állat egész-ség ügyi, szervezeti, pénzügyi és jogi kérdésekben.

• Természetes vizeink halállományával kapcsolatos környezet- és természetvédelmi kérdések vizsgálata, az állománypótlás hatásainak elemzése.

Biológiai alapok

• A Szövetség Dinnyési Ivadéknevelô Tógazdasága saját tenyésztésû, genetikailag ellenôrzött tükrös és pikkelyes ponty, valamint növényevô halfajok és ragadozó halak ivadék korosztályait ajánlja tógazdaságok, horgászvizek és természetes vizek népe-sítéséhez. Az ivadék felneveléséhez technológiát biztosít.

A Szövetség tagja lehet

• Minden halászati tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkezô szervezetei.

Címünk: HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ÉS TERMÉKTANÁCSA1126 Budapest, Vöröskô u. 4/b

Fôszerkesztô:DR. PINTÉR KÁROLY

Szaktanácsadó:DR. WOYNAROVICH ELEK

Szaklektorok:DR. BÍRÓ PÉTERDR. HARKA ÁKOS

DR. HORVÁTH LÁSZLÓDR. VÁRADI LÁSZLÓ

A folyóirat megjelenését támogatja:Földmûvelésügyi

és Vidékfejlesztési MinisztériumHaltermelôk Országos Szövetsége

és TerméktanácsaSzegedfish Kft.Fish Coop Kft.

Kiadja:

Budapest XIV., Angol u. 34.Tel./Fax: 220-8331

Postai irányítószám: 1149www.agroinform.com

Felelôs kiadó:BOLYKI ISTVÁN

H A L Á S Z A T

Megjelenik negyedévenként

Szerkesztôség: Budapest V.Kossuth L. tér 11. 1055Telefon: 301-4180

E-mail: pinterk@fvm.hu

Terjesztiaz AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft.

1149 Budapest, Angol u. 34.Elôfizethetô a kiadónál postai utalványon

vagy átutalássala K&H 1020 0885-32614451számú

csekkszámláján, a kiadványpontos címének megjelölésével.

Díja egy évre: 2000 Ft

2008/175 – AGROINFORM

HU ISSN 0133-1922Index: 125 372

CÍMKÉPÜNK: Szépen fejlett leánykoncér a Dunából(Tóth Balázs felvétele a Duna halállományának összetételévelfoglalkozó cikkünkhöz)

ALAPÍTVA: 1899

101. ÉVFOLYAM • 2008. 3. SZÁM • ÔSZ

A TARTALOMBÓL

Cellulóztrágyázás: új lehetôség a szerves trágyázás kockázatánakcsökkentésére (Horváth L., Csorba B., Urbányi B., Tamás G.) . . . .

Halfaunánk védelme és bölcs hasznosítása (Nagy S. A.) . . . . . . . . . . . .Veszélyforrások a Felsô-Tisza romániai vízgyûjtôjén (Wilhelm S.). . . .

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK

A halállomány összetétele és a halfajok élôhely használata a Dunalitorális zónájában (1786–1665 fkm) – monitorozás és természet-védelmi javaslatok (Erôs T., Tóth B., Sevcsik A.). . . . . . . . . . . . . . .

A márna (Barbus barbus L.) növekedése a Duna különbözô hazaiszakaszain (Györe K., Józsa V.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

FROM THE CONTENTS

SCIENTIFIC PAPERS

Assemblage composition and habitat use patterns of fishes in thelitoralzone of the Danube, Hungary (1786–1665 rkm) – guidelinesfor monitoring and nature conservation (T. Erôs, B. Tóth, A.Sevcsik) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Growth of the barbel (Barbus barbus L.) in different Hungariansections of the Danube (K. Györe, V. Józsa) . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

AUS DEM INHALT

WISSENSCHAFTLICHE MITTEILUNGEN

Zusammensetzung des Fischbestandes und die Habitatnutzung derFischarten im Litoral der Donau (Fkm 1786–1665) – Monitoringund Naturschutzempfehlungen (T. Erôs, B. Tóth, A. Sevcsik) . . . . .

Wachstum der Flussbarbe (Barbus barbus L.) in verschiedenenungarischen Donaustrecken (K. Györe, V. Józsa). . . . . . . . . . . . . . .

Halászat9196110

114

124

114

124

114

124

89

2008. szeptember 29. – október 1.Norvégia, Stavanger

AQUA VISION 2008 –7th WORLD BUSINESSCONFERENCE ONAQUACULTUREInformáció: honlap:http://www.aquavision.org/

2008. október 7–9.Spanyolország, Vigo

CONXEMARHalászati szakkiállítás.Információ: E-mail:conxemar@conxemar.com,honlap: www.conxemar.com

2008. október 23–25.Törökország, Isztambul

FUTURE FISH EURASIANemzetközi szakkiállítás: halá-szati és akvakultúra technológiaés eszközök, halkereskedelem,halfeldolgozás. Járulékos konfe-rencia: Istanbul Seafood Con-ference.Információ: Eurasia Trade Fairs,E-mail: info@eurasiafairs.com,honlap:www.future-fish.com

2008. november 5–7.Olaszország, Firenze

MANAGEMENT OF ALIENSPECIES FOR SUSTAINABLEDEVELOPMENTOF AQUACULTURE ANDFISHERIESNemzetközi szimpózium az ide-gen halfajok kezelésérôl azakvakultúrában és a halászat-ban. Szervezôk: Firenzei Egye-tem, Hulli Egyetem nemzetközi

halászati Intézete, FAO/EIFAC.Információ: Dr. FrancescaGherardi, Department of AnimalBiology and Genetics, Universityof Florence, Firenze, Olasz-ország.E-mail:francesca.gherardi@unifi.it

2008. november 10–13.Egyesült Államok, Florida

5thWORLDRECREATIONALFISHING CONFERENCE5. rekreációs halászati világkon-ferenciaInformáció:Honlap: http://www.igfa.org

2008. november 13–15.Oroszország, Moszkva

RIBPROMEXPO 2008Halászati szakkiállítás.Információ:E-mail: fishexpo@Vvcentre.ru,honlap: www.fish-expo.ru

2009. március 26–27.Horvátország, Dubrovnik

11th AQUACULTUREINSURANCE & RISKMANAGEMENTCONFERENCEInformáció:e-mail: secretan@aums.com,honlap:www.aquacultureinsurance.com

2009. március 30 – április 3.Egyesült Királyság, Hull

IMPROVING THEECOLOGICAL STATUS OF

FISH COMMUNITIES ININLANDWATERSNemzetközi konferencia és sze-minárium a Hulli Egyetem és aFAO/EIFAC szervezésében. Elô-adások bejelentése összefoglalóbeküldésével 2008. november14-ig.Információ: Prof. Ian Cowx,University of Hull, InternationalFisheries Institute. Hull, HU67RX, Egyesült Királyság.E-mail: hifi@hull.ac.uk.Honlap: www.hull.ac.uk/hifi/events/index.html

2009. május 21–24.Olaszország, Verona

FISHTECHNemzetközi halászati,haltermék és akvakultúraszakkiállításInformáció: www.fishtech.it

2009. szeptember 14–19.Csehország, Prága

14th CONFERENCE OFEUROPEAN ASSOCIATIONOF FISH PATHOLOGISTSAz Európai HalpatológusokSzövetségének 14. nemzetközikonferenciája.Információ:Honlap: http://www.eafp.org

2009. szeptember 17–21.Spanyolország, Vigo

WORLD FISHINGEXHIBITION VIGO 2009Halászati VilágkiállításInformáció:marcarneiro@worldfishing-exhibition.com, Tel.: +34 986447485, telefax: +34 986 437689

90

RRRReeeennnnddddeeeezzzzvvvvéééénnnnyyyynnnnaaaappppttttáááárrrr

Apontycentrikus haltenyésztés – napjaink ta-vi haltenyésztési technológiája – amelyettöbb mint 100 éve alkalmazunk a halasta-

vakban – a ponty sajátos táplálkozásbiológiájánalapul. Ez a technológia a pontynak azon tulaj-donságára épít, hogy mindenevô hal lévén, táplál-kozásában fontos szerepet játszanak mind a ta-vakban élô gerinctelen állati élôlények (a zoo -planton és a bentosz tagjai), mind a növényi mag-vak, szárrészek, hajtások, gyökerek, elhalt növé-nyi maradványok stb.

A ponty ezekbôl a tápanyagforrásokból fedeziszükségleteit mind a természetes vizekben, minda tógazdaságok épített halastavaiban.

Miután a haltenyésztôk már nagyon régen fel-ismerték a pontynak ezt az egyedülálló, a halhústermelés szempontjából igen kedvezô, mindenevôtulajdonságát, a halastavakban a pontynak szánttáplálékban a növényi táplálék hányadot nagyenergia tartalmú gabona takarmánnyal egészítet-ték ki: elkezdôdött a pontyok takarmányozása,amelynek aránya az elmúlt ötven év alatt fokoza-tosan növekedett.

A jelenlegi technológiában tehát a pontyok nö-vekedését biztosító kétféle táplálékforrás (az álla-ti eredetû tápanyagok forrása a zooplankton és azoobentosz, míg a növényi eredetû a halastavaknövényvilága, valamint az energiát szolgáltató ab-raktakarmányok) együttesen biztosítja a pontyoknövekedésének tápanyag hátterét.

Az állati táplálékforrásokból szerzik meg a ha-lak azokat a vegyületeket, amelyeket képtelenekmaguk felépíteni (esszenciális zsírsavak, nyom-elemek, aminosavak, vitaminok stb.), míg a gabo-nából, elsôsorban a keményítô, és más energia-hordozó molekulák hasznosulnak. A növényi táp-láléknak is van bizonyos fehérjetartalma, amit apontyok szintén hasznosítanak, azonban ennekmennyisége alacsonyabb, és az aminosav összeté-tele is szegényesebb.

Gazdasági szempontból mindkét tápanyagfor-rás viszonylag olcsó. A vízben élô pontytáplálékszervezetek szaporodását fokozni lehet egyszerûagrotechnikai beavatkozásokkal (szerves- ésmûtrágyák, komposzt és zöldtrágyák kijuttatásá-val, az üledékbe (iszapba) kiülepedett és a vízi

tápanyagforgalomból kikerült szerves masszavisszaforgatásával – iszaprobbantással stb.). To-vábbá a gabonafélékhez egészen az utóbbi évekigviszonylag olcsón jutottak a haltenyésztôk, hiszenezek feldolgozatlan alapanyagként foghatók fel,nem rakódott rájuk magas hozzáadott érték.

Ha ezt a kétféle tápanyagforrást költségoldal-ról összehasonlítjuk egy teljes értékû haltáp költ-ségtényezôivel (alapanyagok ára, elôállítási költ-ség, szállítás stb.), amely a ponty számára szüksé-ges minden fontos tápanyagot tartalmaz, kiderül,hogy a hagyományos tavi technológia nagyság-renddel gazdaságosabb. Ez a magyarázata a tavipontytenyésztés népszerûségének az egész vilá-gon. Ázsiában, ahol a gazdaságos haltenyésztést alegmagasabb szinten mûvelik, még az emberi fo-gyasztásra alkalmas gabonafélék etetése is kike-rül a rendszerbôl, helyette szárazföldi eredetûzöldtömeg szolgáltatja a tavak energiaszükségle-tét az amuron keresztül, de ez egy más történet.Errôl a nálunk is lehetséges technológiai fejlesz-tésrôl máshol fogunk szót ejteni.

Visszatérve a pontycentrikus hazai haltenyész-téshez és a fent megvitatott kétféle (állati és nö-vényi eredetû) táplálékhoz, a két forrás aránya ahalastóban elôállított pontyhús biológiai értékeszempontjából igen nagy jelentôségû: a növényikeményítô túlsúlya esetén a megtermelt halhúshumán táplálkozásbiológiai értéke csökken a ke-ményítôbôl képzôdô, többségében telített zsírsa-vakból álló halzsír magas aránya miatt.

Az abrakolásra alapozott pontytermelés gazda-ságossága nagymértékben függ a mindenkori ta-karmány áraktól. Bizonyos árszínvonal felett meg-kérdôjelezôdik az abrak nagyarányú alkalmazása.Tapasztalati tény ugyanis, hogy 3–4 kg jó minô-ségû abraktakarmányból lehet 1 kg pontyhúst elô-állítani. Az is tény, hogy ha az abrak mellett nincselég természetes táplálék, a gabona mag vak/ke -mé nyítô értékesülése hatványozottan romlik, afenti értékeknél még kedvezôtlenebb takarmányegyütthatókat is kaphatunk. A termést nem lehettehát egyszerûen az abrak adagok növelésével fo-kozni, az optimális termeléshez arányos mennyi-ségû természetes eredetû állati (plankton) táp-anyagokra is szükség van.

91

Cellulóztrágyázás: új lehetôség a szerves trágyázás kockázatainak csökkentéséreHorváth László – Csorbai Balázs – Urbányi Béla – Tamás Gizella

92

Hogy ez az optimális arány mennyi zooplank -ton biomasszát jelent, szinte lehetetlen meghatá-rozni. A szakkönyvek azt mondják, hogy a két táp-anyag forrás aránya legyen 50:50%, de ezt senkisem mérte meg, és nehéz is összehasonlítani a kisvíztartalmú, száraz gabona táplálékot a 80–90%vizet tartalmazó táplálékszervezetekkel. Az is kér-déses, hogy az 50–50%-os arány száraz anyagra,vagy nedves biomasszára vonatkozik?

Tény, hogy mindkét táplálékra egyformánszüksége van a pontynak és a gazdálkodás mûvé -szete abban áll, hogy a tenyésztô megpróbálja el-találni az optimális arányt. Ha ez sikerül, jó ter-mésre és szép haszonra számíthat a gazda. Ha vi-szont rosszul kalkulál, zsíros pontyot, vagy ép-penséggel kiváló, de igen kevés halat állít elô.

Az utóbbi évek takarmány ár robbanása vá-laszút elé állítja az abrakra építô halgazdákat. Haugyanis a 3–4 kg takarmány ára a ponty elôállítá-si költségének körülbelül a felét eléri, az egésztermelés gazdaságossága megkérdôjelezôdik. Az egyéb termelési költségek (munkabér és ener-gia költségek, a szállítás költségei, az általános gaz-dálkodási költségek stb.) ugyanis a ponty áránaknövekedésénél gyorsabb ütemben növekednek.

Mi a megoldás?Nem járható út a kihelyezett hallétszám drasz-

tikus csökkentése arra a szintre, amit a tó termé-szetes haltáplálék készlete is eltart optimális nö-vekedés mellett. Ezt azért nem tehetjük meg,mert számos termelési költség nem függ a terme-lés nagyságától, tehát ha a termelési volumencsökken, hiába termelünk elsô osztályú zsírsze-gény halat, könnyen a fedezeti pont alá kerülheta termelés, és nemhogy haszonnal zárjuk a sze-zont, hanem a vállalkozás ráfizetéses lesz. A ter-melés volumenét tehát nagymértékben nem lehetcsökkenteni.

Ezért vizsgáljuk meg ismételten az olcsón elô-állítható táplálékszervezetek növelésének lehetô-ségeit. A halastavak szerves trágyázása régóta is-mert termésfokozó agrotechnikai beavatkozás.Kimunkálója és elsô szorgalmazója WoynarovichElek professzor úr volt az 1950-es években. En-nek a beavatkozásnak a kedvezô hatása elsôsor-ban szintén a zooplankton gyarapodásában mu-tatkozik meg. A különbözô szervestrágyák olcsó-ságuk és sokoldalú hatásuk miatt hasznosak a ta-vakban.

Napjainkra a szerves trágyázás az a beavatko-zás, amit az EU sem tilalmaz, és még mindig ol-csó beavatkozásnak számít. Nézzük meg, miért?100 kg érett szerves trágya beszerzési ára 100 Ftkörül van, ha nem kell messzirôl a helyszínreszállítani. Korábbi felmérések adatai szerint százkg szerves trágyából 3–4 kg halhús többletre lehetszámítani. Mibôl adódik ez a többlet?

A trágyázásnak igen összetett hatása van. A trágya egy részét a pontyok közvetlenül elfo-

gyasztják, ugyanis abban sok olyan mikroorga-nizmus él, ami többek között B12-vitamint termel.Az élettan tudósai szerint a legjobb étvágyger-jesztô a B12. A baktériumok mellett a trágya igensok, részben lebomlott szerves vegyületet tartal-maz, amit a ponty képes tovább emészteni.

A trágya másik hatása az a beoldódó szervestörmelék és élô baktérium biomassza, ami a víz-be kerülve a zooplankton közvetlen táplálásáraszolgál, és ezen keresztül szintén hasznosul apontyban.

A harmadik kedvezô hatást a szerves anyagokbakteriális lebontása során keletkezô növényitápanyagok (hidrokarbonát, foszfor, nitrogén ve-gyületek stb.) fejtik ki, amelyek az alga vegetációszaporodásához szükségesek. Ezt az algát elfo-gyasztja a zooplankton, és végsô soron ez az ener-gia is a ponty felé vándorol a táplálékláncon ke-resztül.

Megállapíthatjuk tehát, hogy a szerves trágyaigen sokrétûen hasznosul a halastóban. A trágyázásmértékét azonban korlátlanul nem növelhetjük.

A szerves trágyáknak bizonyos kritikus szintfelett nemcsak kedvezô hatásuk lehet, hanemkockázatot is hordoznak. Amennyiben a táplálék-hálózaton keresztül haladó tápanyag/energia va-lamely szinten elakad, a tavi életközösségben za-var támad. Ezekrôl a zavarokról késôbb még szó-lunk.

Visszatérve a termelésre, a 3–4 kg halhús/100 kg szerves trágya egyenleg alapján ki lehetszámolni, hogy ha csak trágyázásra alapoznánk atermelést, hány kg trágyára lenne szükségünk akívánt pontyhozam eléréshez. Ha hektárra vetít-jük az adatokat, a számolás igen egyszerû: ha 0,1 ttrágyából 4 kg halhús termelôdik, akkor 1 t-ból 40 kg, 10 t-ból 400 kg ponty teremhet. Elméletilegtehát 20 tonna trágya hektáronként már 800 kgnettó pontyhozamot eredményez.

Hangsúlyozni kell, hogy ez csak elméleti esz-mefuttatás, mert napjainkban alig van tógazda,aki meg merné kockáztatni ilyen nagyságrendûszervestrágya beadagolását. Pedig a fenti számí-tás alapján az így elôállított pontynak a „takar-mányköltsége’’ mindössze 200×100=20 000 Ft/800kg=25 Ft/kg. Igen csábító lehetôség!

Más oldalról a biztonságra való törekvés isfontos szempont a tógazdálkodásban.

Ezért a tenyésztôk óvatosságból sohasemhasználják ki a trágyázás nyújtotta termelésfoko-zó lehetôségeket. Az indokolatlan és túlzott óva-tosság azonban jelentôs termelés kieséshez, illet-ve költségnövekedéshez vezethet.

A következôkben vizsgáljuk meg, milyen koc-kázatokkal jár a 10–20 t/ha mértékû trágyázás?Mely okok miatt kell óvatosnak lennünk?

1. A nagy trágya adagok lebontása a tóbancsak tökéletes diszpergálás mellett játszó-dik le. Ha a trágyát nagy darabokban visz-

93

szük be, az lefedi a tófenék egyes területeit,káros anaerob folyamatok zajlanak ezekena területeken, mérgezô iszapgázok képzôd-hetnek, amelyek toxikusak a halakra. A trá-gyázás során a hatékonyságot nagymérték-ben fokozhatja tehát a trágya erôteljes disz-pergálása, oldatba vitele. Erre többféle trá-gyaszóró szerkezetet fejlesztettek ki, ezekazonban drágaságuk és nehézkességük mi-att még nem terjedtek el széles körben.

2. Az eltúlzott trágyázással könnyen kékalgavirágzást válthatunk ki. Ezeknek a szervesvegyületeket és a légköri nitrogént is hasz-nosító, az algák és baktériumok tulajdonsá-gait egyesítô vízi élôlényeknek korlátozottszámú fogyasztójuk van, pl. a leggyakrab-ban elôforduló fajaikat a zooplankton tagjaiképtelenek fogyasztani kocsonyás anyagaikés nagy méretük miatt, ezért könnyen okoz-nak vízvirágzást. Ezen kívül vannak olyankékalga fajok, amelyek toxinokat is termel-nek, ami nemcsak a zooplanktonra, hanemakár a halakra is veszélyes mértékû lehet. A nagyszámú kékalga állomány jelenléteesetén továbbá megnô a hajnali oxigénhi-ány kockázata, mivel a nagy létszámú alga-állomány éjszaka szintén oxigént használfel életfolyamataihoz. A vízvirágzást tehátmindenképpen el kell kerülnünk a bizton-ságos termelés érdekében.

3. A tavak túltrágyázásával nemcsak kékalgavirágzást okozhatunk, hanem szennyvízzéváltoztathatjuk a tavaink vizét, túl sok bak-térium, egysejtû, illetve egyébként hasznoszöldalga is okozhat oxigénhiányt, ha a táp-láléklánc megszakad, pl. a zooplanton állo-mány kiürül a tóból a planktonevô halállo-mányok erôteljes szûrése miatt (ilyenkormondjuk, hogy felborult a biológiai egyen-súly).

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy atúltrágyázás a halállomány pusztulásának kocká-zatát több okból is magában hordozza.

A következôkben vegyük sorba a kockázatokatcsökkentô lehetôségeket.

• A tökéletes oldás-diszpergálás fontosságátmár említettük. Sajnos ma még nincs olcsó,egyben hatékony eljárás. A finom trágyaré-szecskék bejuttatása mindenképpen többletenergiát és élômunkát igényel, ami azon-ban többszörösen megtérül a hatékonyságnövekedése miatt.

• Az algaszaporodás megfékezésére régótahasználnak rézvegyületeket (rézszulfátot,illetve rézoxikloridot). Vannak adatok nö-vényvédô vegyszerek alkalmazására is.Mindkét kezelési eljárásnak komoly továb-bi kockázatai vannak. Nemcsak a halakra is

veszélyes vegyszerekrôl van szó, hanemazoknak a vízi környezetre gyakorolt hatá-sai is károsak lehetnek.

• Manapság a legelterjedtebb és legkímélete-sebb alga gátlást a különbözô mészvegyüle-tekkel (mészhidrát, mészkôpor) tudunk el-érni. A meszezésekkel, mint kíméletes ké-miai eljárással, nemcsak az algákat-bakté-riumokat tudjuk visszaszorítani, hanem avíz kémiai összetételét is kedvezô iránybabefolyásolhatjuk.

• Ígéretes, környezetkímélô lehetôség a cel-lulóztrágyázás. A legutóbbi években a kül-földi szakirodalomban egy új eljárásról le-het olvasni. Ebben az eljárásban szalmaeredetû (csaknem teljesen tiszta) cellulóztvisznek be a tavakba az alga szaporodáskorlátozására. Hazánkban ez az eljárás mégcsak most kezd terjedni.

Utóbbi módszernek a lényege, hogy biológiaifolyamatokat hasznosít az algavirágzás megelôzé-sére, megfékezésére. Elméleti alapja, hogy a szal-ma (cellulóz) lebontásában, hidrolízisében aktívszerepet játszó baktériumok és vízi gombák olyanerôs tápanyag konkurenciát jelentenek az algák-nak, elsôsorban a nitrogén és foszfor felvételükeredményeként, hogy a legtöbb algafaj esetében aszaporodás ezen életfontosságú biogén elemekhiányában erôteljes gátlás alá kerül. Ebbe azirányba hat az is, hogy a kutatók szerint a szalmá-ból sok polifenol vegyület is beoldódik a tóvízbe.Ezeknek a polifenoloknak közvetlen algicid hatá-sa is bebizonyosodott.

Hetekkel a szalmakezelés után, a lebontás bi-zonyos késôbbi fázisában már csökken, illetvemég késôbb teljesen megszûnik az algagátlás, aszalma eredetû széntartalmú vegyületek ekkormár szénforrásként (fontos növényi tápanyag-ként) szerepelnek a vízi ökoszisztémában, ezzel isnövelve a rendszer produktivitását.

Milyen folyamatok játszódnak le a szalma-cel-lulóz lebontása során?

Elôször vizsgáljuk meg, hogy mi is a cellulóz(1. ábra). Ez a cukor molekulákból felépülô szer-ves óriásmolekula a növényvilágban a legelter-jedtebb vegyület, úgynevezett váz poliszacharid.Ebbôl épül fel a növények szilárd és rugalmas vá-za. A cellulóz molekulák közé vízoldékony hemi-

1. ábra: A cellulóz szerkezeti képlete

cellulóz és más, nehezen bomló vegyületek (pl. afásodást okozó lignin) épülnek be.

A cellulózban a cukormolekulák közötti kémi-ai kötés olyan erôs, hogy csak a minden kémiaikötésbôl energiát felszabadítani képes baktériu-mok és mikrogombák képesek felhasítani speciá-lis enzimeik segítségével.

A szalmában a cellulózmolekulák aránya igenmagas, az összes vegyületnek több mint 80-ábanvannak jelen.

Amikor a vizes közegben a szalmaszálakonmegtelepülô gombák-baktériumok szaporodnikezdenek, a cellulóz, mint szénforrás olyan óriá-si, hogy a mikróbák szaporodása igen intenzívvéválik.

A szaporodásukhoz azonban nemcsak szénve-gyületek kellenek. Szükségük van nitrogénre is afehérjéik (aminosavak), és foszforra is az energiaszolgáltató molekulák mûködéséhez. Ezen kívülnyomelemek is kellenek a nagyszámú enzim fel-építéséhez, mûkö dé séhez.

Amikor tehát a gombák-baktériumok a korlát-lan szénforráshoz jutva szaporodni kezdenek,nagy aktivitással magukba szippantják az élet -mû kö désükhöz szükséges más vegyületeket is.Az igény ezek iránt a kis mennyiségben jelen lé-vô vegyületek iránt olyan nagy, hogy elvonjákezeket az algák számára is nélkülözhetetlen vegyületeket, és ezzel megakadályozzák azokszaporodását. Az algák tehát éheznek, majd kép-letesen szólva rövid idôn belül éhen is halnak, elpusztulnak. Összességében tehát itt a gombák-baktériumok és az algák között kialakuló versen-gésrôl van szó, amelyben a baktériumok gyôz-nek. Az algagátlás ez esetben tehát egy biológiai

folyamat következménye, nem vegyszerekkel kiváltott kémiai gátlás, ezért a környezetet nemterheljük kockázatos vagy visszafordíthatatlankémiai hatásokkal.

A szalmabevitel következményeként a halasta-vak ökoszisztémái, a növényi és állati társulásokis átalakulnak.

Természetesen a hatalmas mennyiségben el-szaporodó baktériumok és mikrogombák a vízikörnyezetben más élôlények táplálékaként isszolgálnak. Olyan élôlényekrôl van szó, amelyekelsôsorban mikróbákon élnek. Mikroszkóponvizsgálva a kijuttatott szalmán található élôlényegyütteseket, ezekben a társulásokban a szalma-lebontás különbözô fázisaiban igen változatos, el-sôsorban baktériumokkal táplálkozó, részbenhelyhez rögzülô élôlényekkel, többségükben víziegysejtûekkel és kerekesférgekkel, valamint abaktérium fogyasztó kisrákokkal (elsôsorbanCladocerákkal) találkozunk. A bôséges táplálékonezek az élôlény csoportok igen nagy arányba sza-porodnak el. Ezeknek is van azonban a vizekbenfogyasztója, ezek a ragadozó Copepodák és anagytestû Cladocerák, vízi rovarlárvák (Cloeonspp.) stb., amelyek már közvetlen pontytáplálék-nak számítanak.

Összehasonlítva a szalma lebontásra épülôenergiavándorlást a klasszikus úttal (alga-zoo -plankton-hal), talán több lépcsôbôl áll, de végsôsoron ez is a pontyhoz érkezik (2. ábra). Tehát aszalma nemcsak algagátló hatással bír, hanem alebomlás közvetve tápanyagot is szolgáltat apontycentrikus termeléshez is.

A cellulózbevitel által kiváltott alga gátlás azeddigi tapasztalatok szerint csak visszaszorítja el-

2. ábra: A szalma eredetû táplálék vándorlása a halastavak táplálékpiramisában

94

sôsorban a kékalgákat, és átalakítja az algaállo-mányt, de nem olyan erôteljes, hogy maga is oxi-génhiányt okozna. A segítségével visszaszoríthatóalgafajok listáját a 1. táblázat, míg az ajánlott ha-tékony szalmamennyiségeket a 2. táblázatmutat-ja be.

Végsô soron ez az új és vegyszermentes, kör-nyezetkímélô algaszaporodást gátló módszer azerôteljesebb szerves trágyázás elôtt is új lehetôsé-geket nyit, hiszen hatásosan tudunk védekezni az

esetleges túltrágyázás következtében kialakulókedvezôtlen algavirágzás ellen.

Mivel ennek az új beavatkozási lehetôségnekaz összetett mechanizmusait a szakirodalom isalig érinti, hazánkban is szükséges a cellulóztrá-gyázás során a vízben lejátszódó hidrobiológiai-hidrokémiai folyatok kutatás szintû feltárása, ésaz üzemi alkalmazás lehetôségeinek, illetve kor-látainak a megismerése is.

Az eddigi üzemi kísérletek és megfigyelésekigazolni látszanak annak a feltételezésnek az iga-zát, hogy a gyors és nagymennyiségû szalmabevi-tel a meszezéssel kombinálva új távlatokat nyit aszerves trágyázás mennyiségi növelése, ezzel atermészetes és trágyahozamok jelentôs fokozása,valamint a termelési kockázatok csökkentése te-rén.

1. táblázat: A szalmatrágyázás hatása az egyes algafajokra

Taxon Van-e a szalmának gátló hatása

Anabaena cylindrica Nincs

Ankistrodesmus falcatus Van

Aphanizomenon flos-aquae Van

Chlorella capsulata Van

Chlorella vulgaris Van

Cladophora glomerata Van

Cyclotella sp. Nincs

Cylindrospermum sp. Nincs

Eucapsis sp. Nincs

Gloeocapsa sp. Gyenge

Isochrysis sp Igen

Microcystis aeruginosa Van

Microcystis aeruginosa Van

Microcystis sp. Van

Prorocentrum minimum Nincs

Pseudanabaena sp. Nincs

Scenedesmus Van

2. táblázat: A szakirodalom által javasolt szalmaadagok (megjegyzés: a hazai tapasztalatok

szerint az 50 kg/ha mennyiség is hatásos)

Szerzô Ajánlott dózis

BARRETT ET AL. 1999 90 kg/ha

NEWMAN 1999 500 kg/ha kezdô dózis, fenn-tartáshoz 100 kg/ha.

A maximális mennyiség ne haladja meg a 5000 kg/ha-t

WDOE 2004 Zavaros, magas kolloid tartalmúvizeken 250 kg/ha, tiszta víznél 60 kg/ha

LEMBI 2001 250 kg/ha, iszapos tavak illetve algavirágzás esetén 500–1000 kg/ha

Kedves Olvasónk!

Hagyományunkat követve lapunk 2008. évi 4. (téli) szá má ban ismét meg kívánjuk jelentetni a halászatban tevékenyke-dô cégek, egyéni vállalkozók, magántermelôk és szakértôk naprakész név- és cím jegyzékét.A cégjegyzék a következô adatokat fogja tartalmazni:A cég (vagy vállalkozó, szakértô) neve (vegyes profilú szervezeteknél a halászattal foglalkozó részleg megjelölése)

Felelôs vezetô

Postacím, Telefon-, e-mail-, honlap-, telex-, telefaxszám

A tevékenységi kört jelzô kulcsszavak (pl. export-import, tógazdaság, horgász egyesület, érdekvédelmi szervezet stb.)

Amennyiben Ön vagy cége szerepelni kíván a jegyzékben, a fenti adatokat a közlést megrendelô levéllel kérjük eljuttatni azalábbi címre:

AGROINFORM KIADÓ ÉS NYOMDA KFT. 1149 Budapest, Angol u. 34.

Határidô: 2008. november 15.

Az adatok közléséért 7000 Ft + 20% ÁFA díjat számlázunk a megjelenést követôen, 1 db tiszteletpéldány egy idejû meg-küldésé vel. A fenti határidôig többlet példányszámra vonatkozó megrendeléseket is elfogadunk.Reméljük, hogy ajánlatunk elnyeri tetszését és kezde mé nyezésünkkel hozzájárulhatunk piaci és szakmai kap csolatai bôvítéséhez.

A szerkesztôség

Halászati cégjegyzék – 2008

95

Magyarország vizeibôl ismereteink szerinteddig közel száz halfaj került elô, tényle-ges halfaunánk mintegy 75–80 fajból áll-

hat, de HARKA (1997) szerint mintegy hatvan körü-lire tehetô az a fajszám, amivel aktuálisan talál-kozhatunk természetes vizeinkben, melybôl 34 fajjelenleg védett.

Halfaunánk mintegy 25%-a 60 évvel ezelôttmég ismeretlen volt hazai vizeinkben. E nagy-mérvû változás, ill. a tényleges fajszám körüli bi-zonytalanságok három fô okra vezethetôk vissza.(1) Jelentôs mértékû a szomszédos területekkeltörténô fajcsere, aminek fô oka, hazánk speciálisföldrajzi helyzete. Alvízi országként tudomásulkell vennünk, hogy mind a hozzánk több mint90%-ban külföldrôl érkezô vízfolyások, mind a tô-lünk távozó vizek lehetôséget teremtenek azegyes halfajok egyedeinek a vándorlásra. (2) A természetes betelepülés és eltûnés mellett a fa-una összetételének alakulásában jelentôs szerepevolt a tudatos – elsôsorban gazdasági célú – bete-lepítéseknek, ill. a nem tervezett fajbehurcolá-soknak. (3) Sajátos módon járult hozzá a fajszámnövekedéséhez a korábban meg nem különbözte-tett fajok felismerése és elkülönítése (pl. vágócsík– törpecsík, vágódurbincs – széles durbincs).

Általános elvként szokás alkalmazni azt, hogycsak akkor tekinthetô egy halfaj a hazai fauna ré-szének, ha tartósan állományalkotónak bizonyul(HARKA 1997). A fentiekbôl adódik azonban, hogya hazánk aktuális halfaunáját alkotó fajok számátpontosan nem lehet megadni. Ennek legfôbb oka,hogy ez a szám folyamatosan változik, s éppen eza rendkívül gyors változás a jelenkori halfaunánklegjellemzôbb sajátossága. A változásokat jól ér-zékelteti az a tény, hogy BÍRÓ (1984) és PINTÉR(1989) még 81 faj elôfordulását írja le hazai vize-inkbôl, míg HARKA ÉS SALLAI (2004) könyvében már90 faj leírását találjuk. Az elôfordulások lehetôsé-ge természetesen nem azonos a valós elôfordu-lással.

Az aktuális fajszám mellett legalább olyannagy jelentôségûek azok az eltérések, amelyek akorábban meghonosodott fajok hazai elterjedésé-nek és gyakoriságának módosulásaira vezethetôkvissza. Az, hogy e területen az utóbbi években ta-pasztalt intenzív változások lehetséges okai közüla hidrológiai okok (HARKA és BÍRÓ 2005), általánosökológiai, vízminôségi változások (NAGY ÉS MTSAI.2001), halfaunánk veszélyeztetettségi állapotának

változásai (NAGY ÉS MTSAI. 2002), vagy esetleg akétségtelenül zajló klimatikus változások hatásaia jelentôsebbek, még az eldöntendô kérdések kö-rébe sorolható.

A természetes vizeinket benépesítô halfaunaolyan érték, melynek hasznosításában mind a ter-mészetvédelmi, mind a horgászati, mind a halá-szati szempontok létjogosultsága indokolható.Kétségtelen, hogy a hasznosítás területe az a szeg-mens, ahol leginkább érdekellentétek mutatkoz-nak a halak iránt érdeklôdô szervezetek és sze-mélyek között. Az egyes fajok, ill. élôhelyek konk-rét hasznosításának prioritásai egyeztetések ré-vén alakíthatók ki. E tekintetben minden bizony-nyal oldaná a feszültséget, ha elkészülne egyolyan konszenzuson alapuló egységes kategorizá-lási rendszer, amely vizeinkben és vizes élôhelye-inken egyértelmûen kijelölne egy integrált hasz-nosítás szerinti prioritási sorrendet, s mindenhasznosítási próbálkozás e prioritások menténzajlana. Ez irányba tett próbálkozásnak minôsít-hetô GÔRI ÉS MTSAI. (2000) iniciatív munkája, amiazonban mindeddig következmények nélkül ma-radt. A munkában követett kategorizálási szem-pontok alapja egy hármas beosztás (természetvé-delmi prioritás, bölcs hasznosítás, gazdasági hasz-nosítás). A bölcs hasznosítás kategóriáján belülmind horgászati, mind halászati hasznosítás el-képzelhetô, egy hatékony természetvédelmi kont-roll mellett. E kategóriába sorolhatók mindazokaz elképzelések is, amelyek a fok-gazdálkodással,hullámtéri haltenyésztési, ill. halnevelési próbál-kozásokkal kapcsolatosak.

Bármely szempontú hasznosítás kerül is azon-ban elôtérbe, közös érdek a megfelelô mennyi-ségû és minôségû víz jelenléte, az ívóhelyek ter-mészetességének megôrzése, a vándorlási utakakadálymentesítése. Mindezek elérésének eszkö-zei lehetnek, ha nem csupán kidolgozzuk a víz-visszatartás lehetséges módjait, hanem az elkép-zelések ténylegesen meg is valósulnak, csökkent-jük a vízszennyezések lehetôségét, kiváltjuk a ha-lak szabad mozgását lehetetlenné tevô mûtár -gyakat.

Szintén közös érdek a változások nyomon követése, hiteles és friss ismeretanyag gyûjtése. A gyorsuló változások ugyanis kizárólag az aktuá-lis ismeretek rendszeres frissítésével, intenzív kutatómunkával követhetôk. E tekintetben két-ségtelenül elôrelépést jelentett az, hogy az Euró-

96

Halfaunánk védelme és bölcshasznosítása

Nagy Sándor Alex

97

TOVÁBB TERJED A TISZÁBAN A TARKA GÉB (PROTERORHINUSMARMORATUS)

Miután 2007 nyarán a Bodrog teljes hazaiszakaszáról elôkerült a tarka géb, feltéte-lezhetô volt, hogy a Tiszában is följebb

haladt, s a Bodrog torkolata fölött is jelen van. Aztis valószínûsíteni lehetett, hogy a terjedése itt ke-vésbé gyors, mint a lassú folyású Bodrogban, deerre vonatkozó konkrét adatokkal nem rendel-keztünk. Feltevésünk igazolására 2007. augusz-tus 8-án gyûjtôutat szerveztünk a Tokaj fölöttiTisza-szakaszra. A faj kimutatásával elsôkéntTisza kanyárnál (598–599 fkm) próbálkoztunk,majd a lejjebb esô dombrádi üdülôtelepnél(591–592 fkm), de eredménytelenül. Végül Tisza -bercel fölött, a Bel-fôcsatorna torkolatánál(569–570 fkm) került elô egy adult példány, bizo-nyítva, hogy a tarka géb terjedése a Tiszában isfolytatódik. Új lelôhelyünk mintegy 25 folyamki-lométerrel esik feljebb a Bodrog torkolatától.

Harka Ákos, Szepesi Zsolt

SUJTÁSOS KÜSZ (ALBURNOIDESBIPUNCTATUS) A ZALA FOLYÓBÓL

ANatura 2000-es halfajok magyarországi el-terjedésének felmérése kapcsán a Zala fo-lyó hazai szakaszán több helyen is gyûj töt -

tünk adatokat. 2007. május 28-án Zalalövônél, a86-os számú fôút hídja alatt, a vízvisszatartómûtárgy alvizén egy adult sujtásos küszt(Alburnoides bipunctatus) sikerült fogunk. A halá-szatot vízben gázolva, egy kisteljesítményû akku-mulátoros halászgéppel végeztük. A halat a meg-határozást követôen a helyszínen elengedtük. Ko-rábban már több kutató is vizsgálta a folyót, desujtásos küszt egyikük sem jelzett a Zala víz -gyûjtôjérôl. A kifogott egyed feltehetôleg az utób-bi évek rendszeres pisztrángtelepítéseivel, potya-utasként került a Zalába.

Sallai Zoltán

A FOLYAMI GÉB (NEOGOBIUSFLUVIATLIS)MEGJELENÉSE A SAJÓBAN

pai Unió Víz Keretirányelvének (EU VKI) minôsí-tési rendszerében a halak bekerültek a monitoro-zásra kijelölt élôlények közé, de problémát jelent,hogy az európai egységes módszerek hazai alkal-mazása sok esetben szakmai alapon is nehézsé-gekbe ütközik (SPECZIÁR ÉS MTSAI. 2007). Ugyanak-kor az is nyilvánvaló, hogy a halfauna összetéte -lében és aktuális állapotában bekövetkezô válto-zások nyomon követésére a keretirányelv monito-rozásra vonatkozó elôírásainál sokkal rendszere-

sebb vizsgálatokra lenne szükség. Ahhoz, hogy ezmegvalósuljon, egyrészt biztosítani kell a megfe-lelô anyagi hátteret, másrészt módosítani kell akutatások ma még érvényben lévô, de a tulajdo-nosi és közösségi érdekeket háttérbe szorító engedélyezési módját.

(A cikkhez tartozó irodalomjegyzéket a szerkesztô-ség kérésre megküldi.)

A Magyar Haltani Társaság hírei

A tiszaberceli komp fölött már ott van a tarka géb(Harka Ákos felvétele)

A Sajóból fogott folyami gébek egyike (Sallai Zoltán felvétele)

ANatura 2000-es halfa-jok monitorozása so-rán 2007. november

6-án a Sajó jobb parti záto-nyán, 200 méterrel a kesz -nyéteni híd felett két adultfolyami gébet sikerült fog-nunk elektromos halász-géppel. A folyami gébek alitorális zóna homokos fö-venyébôl kerültek elô. A fajhazai terjeszkedésével szá-mos publikáció foglalkozik,nagy vonalakban a tiszaiterjeszkedése is ismert, aSajóból azonban eddig mégnem került elô. Lelôhe-lyünk a Tiszától több mint10 kilométerre esik, tehát afaj felhatolása a Sajóbamegkezdôdött, s várhatóana jövôben tovább folytató-dik. Egyelôre azonban – báraz országhatárig végigha-lásztuk a folyót – másutt nem találkoztunk vele. A faj további terjeszkedését célszerû lenne figye-lemmel kísérni. A folyami gébek mellett 6 tarkagébet (Proterorhinus marmoratus) is fogtunk, ez

azonban csak megerôsítô adat, mert a fajt Harkaés Szepesi már 2004-ben kimutatta a Sajónak er-rôl a szakaszáról.

Sallai Zoltán

A Sajó Kesznyétennél (Harka Ákos felvétele)

„Halbarát Víz” Program – vizeink jóökológiai állapotáért

Hazai (horgász)vizeink jelentôs részénekökológiai állapota a hidrológiai-hidrográfi-ai viszonyok mesterséges megváltoztatása,

a vízszennyezések, és egyes idegenhonos halfajokbetelepítése, megtelepedése miatt az elmúlt évti-zedekben leromlott. Ez a folyamat a halállományösszetételében, egészségi állapotában is megfi-gyelhetô. A tavak, holtágak döntô hányadán hor-gászati célú hasznosítás folyik (közel 1000 szerve-zet), mely alapvetô hatással van a vizek minôsé-gére, az élôhelyek természetességére. A nagy -ságrendet mutatja, hogy hivatalos adatok szerinthazánkban kb. 300 000 horgászt tartanak nyilván.A vizek terhelésének, a vízparti növényzet irtásá-nak, a szemetelésnek, a túlzott mértékû halete-tésnek, az idegen halfajok – sok esetben törvény-sértô – betelepítésének és a gyakran természet-romboló víz rendezéseknek számos káros ökológi-ai következménye van. Ezek közül a legfonto -sabbak:– eutrofizáció,– természetes hínárvegetáció megritkulása, ki-

pusztulása (fôként az amur telepítések és aplankto ni kus eutrofizáció következtében),

– a vízvirágzások okozta intenzív feliszapolódásés idôszakos oxigénhiány,

– természetes halszaporulat csökkenése,– a vizek természetességének, biodiverzitá sának

csök kenése.

A vizes élôhelyek degradációja az ökosziszté-ma szolgáltatások (egészséges halállomány éshalszaporulat, fürdésre alkalmas víz stb.) sérülé-séhez vezetett. Ennek komoly társadalmi-gazda-sági oldala is van, például számos vízben a horgá-szat (és a strandélet) visszaesése tapasztalható atoxikus és allergén vegyületeket termelô ciano -bakté riumok tömeges elszaporodása miatt.

Az Európai Unió – felismerve a fenti problé-mákat, illetve a kontinens vizeinek veszélyezte-tettségét – 2000-ben életbe léptette a Víz Keret-irányelvet, melynek egyik fô, grandiózus célki -tûzése a felszíni vizek jó ökológiai állapotának el-érése 2015-ig.

98

99

A Halbarát Víz Program célja

A Tavirózsa Egyesület az Öko társ Alapítványtámogatásával 2008 tavaszán indította el a Halba-rát Víz Programot, melynek célja a természetvé-delmi és ökológiai érdekek érvényesítése a ma-gyarországi horgászati hasznosítású állóvizek ke-zelésében, a jó ökológiai állapot eléréséért, meg-tartásáért.

Az egyesület által pályázati úton meghirdetettHalbarát Víz címet, illetve oklevelet olyan hazai,horgászati hasznosítású állóvizek (illetve kezelôszervezeteik) nyerhették el, melyek hasznosítása,kezelése során kiemelt szemponta jó ökológiai állapot fenntartása.A pályázati felhívásban kizáró okvolt többek között az intenzívhasznosítás és a nem ôshonoshalfajok telepítése.

A pályázati rendszer menedzs-mentje a Tavirózsa Egyesületkezdeményezésére megalakult„Halbarát Víz Bizottság” feladatavolt. A bizottságban a civil, az ál-lami és a vállalkozói szektor mel-lett a sajtó is képviselteti magát,ezért összetétele garancia arra,hogy a Halbarát Víz címet csak azarra érdemes vizek, illetve keze-lô szervezetek nyerhetik el. A bi-zottságban az alábbi személyek,illetve szervezetek képviseltetikmagukat: Tatár Sándor, bizottsági elnök (Taviró-zsa Egyesület), Csörgits Gábor (KvVM TvH),Dukay Igor (Élôtáj Egyesület), Gera Pál (Alapít-vány a Vidrákért), Halasi-Kovács Béla (HortobágyiHalgazdaság Zrt.), Lévai Ferenc (Haltermelôk Or-szágos Szövetsége és Terméktanácsa), NagyDénes (Magyar Madártani és TermészetvédelmiEgyesület), Dr. Pintér Károly (FVM), Dr. SzabóImre (MOHOSZ), Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nem-zeti Park Igazgatóság), Zákonyi Botond (SikeresSporthorgász Magazin).

A bizottság a beérkezett pályázatokat, illetve ahorgász vizek ökológiai állapotát tartalmilag a kö-vetkezô adatok alapján értékelte:– Hidrológiai-morfológiai jellemzôk,– Biológiai állapot, természetesség,– A víz fizikai-kémiai-biológiai (zoo- és fito -

plankton) állapota,– A vízhez kötôdô emberi tevékenységek, létesít-

mények,– A horgászvizet kezelô szervezet tevékenysége.

A nyertes horgászvizek és kezelôik

A Halbarát Víz címre 2008-ban egy 29 egyesü-letet tömörítô horgász szövetség és 3 önálló egye-sület nyújtotta be pályázatát. A címet, illetve okle-

velet 3 évre (2008–2010) az alábbi két, jó ökológi-ai állapotú horgászvíz (illetve aktív környezetvé-delmi tevékenységet folytató egyesület) nyerte el:

1. Marótzugi holtág (Gáva ven csellô, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye)Kezelô szervezet: Textiles Sporthorgász Egye-sület (4485 Nagyhalász, Ibrányi út 34.) (A víz védett terület, az ún. „szentély típusú”holtágak közé tartozik.)

2. Kavicsbánya-tó (Tótszerda hely, Zala megye)Kezelô szervezet: Partizán Horgász Egyesület(8864 Tót szerdahely, Béke út 54.)

A Textiles Sporthorgász Egye -sület – mint a legmagasabb pont-számot elérô víz kezelôje – visz-sza nem térítendô anyagi támo-gatást is kapott, ritka ôshonoshalak telepítésére. Ezúton is gra-tulálunk a nyertes szerveze -teknek!

Mivel a címmel rendelkezôhorgászvizek jó példaként szol-gálnak másoknak is, ezért a Ta-virózsa Egyesület a nyertes szer-vezeteknek a médián keresztülországos nyilvánosságot biztosí-tott (honlapok: www.greenfo.hu,Kossuth Rádió – Zöldövezet c.mûsor, Duna TV –TalpalatnyiZöld c. mûsor, Sikeres Sporthor-

gász c. lap). Köszönjük a médiumok támogatását!

A pályázó szervezetek ellenôrzése

A Pályázatellenôrzô Albizottság (PEA) elsôdle-ges feladata a támogatott szervezetek ellenôrzé-se. A helyszíni ellenôrzések során elvégzi a pá-lyázati adatok valódiságának vizsgálatát, és meg-vizsgálja az adományok felhasználását is. A pá-lyázónak, illetve a támogatottnak a Hal barát Vízcímmel össze nem egyeztethetô tevékenysége,vagy valótlan adatok megadása a cím, illetve azadományok azonnali hatályú visszavonását ered-ményezi.

Az ellenôrzés adja meg a Halbarát Víz címetkapó szervezeteknek azt a garanciát és minôség-biztosítást, mely a címhez kötôdve növeli a meg-bízható ságot, és a széles körû (horgász)tár sa -dalmi elismertséget, népszerûséget. A címmelrendelkezô vizek e mellett pozitív példát mutat-hatnak más horgászvizek kezelôinek is.

A Tavirózsa Egyesület szponzorok bevonásávala pályázati rendszer hosszú távú folytatását terve-zi. Várhatóan 2009 áprilisában jelenik meg az újpályázati kiírás a Halbarát Víz címre, az egyesülethonlapján: www. tavirozsa-egyesulet.hu.

Tatár Sándor

Mindenki, aki az elmúlt fél évszázadbanbármilyen szinten részese volt a napi ha-lászati gyakorlatnak, bizonyosan ismerte

Solymos Ede nevét. Most, amikor ô is elment aminden élôk útján, sokan, nagyon sokan búcsú-zunk tehát tôle szerte e kis hazában.

Hisz nem lehetett nem ismernie Solymos Edét,a néprajztudomány kandidátusát, a bajai TürrIstván Múzeum igazgatóját an-nak, akit nemcsak az „itt ésmost” érvényes mesterfogások,a folyton alakuló-változó vízjá-ráshoz bámulatosan alkalmaz-kodó halak zsákmányul ejtésé-re legalkalmasabb újmódipraktikák érdekelnek a halá-szatból, hanem a természetesvízi zsákmányolás régmúltjáraés közelebbi múltjára is kíván-csi – hátha valami eltanulhatóa „régi öregektôl”.

Ha más nem, legalább asokévszázados hagyományszentesítette közösségi halász-tudáson alapuló egyéni lele-ményesség, kreativitás, újítókészség lehet eszméltetô példaa ma embere számára – ezthirdeti Solymos Ede mindenkönyve, hosszabb-rövidebb cikke és múzeumi ki-állítása.

Ô volt ugyanis az elsô néprajzkutató a magyarnépies halászat évszázadosnál is hosszabb, hiszHerman Ottó klasszikus mûvének, A magyar ha-lászat könyvének megjelenése (1887) óta máig fo-lyamatos kutatástörténetében, aki az egykor volt„mesés vízivilág” eltûnte miatt búsongók nosztal-gikus múlt-idézése helyett a mindigis jellemzôvolt nehézségeken, a mind kedvezôtlenebbé válókörülményeken úrrá lenni tudó halász-egyénisé-geket – a kezdeményezôket, az újítókat – helyeztevizsgálódásai középpontjába. A halász-hagyo-mány és az egyéni kezdeményezô készség együt-tes jelenlétének, ezzel együtt az „ôsi” és a 20. szá-zadi szerszámkészlet lényegi azonosságának,mégis a folytonos-folyamatos változékonyságnaka hangsúlyos volta jellemezte már az 1940/1950-es évek fordulóján elkészített, a Velencei-tó halá-szatáról szóló egyetemi szakdolgozatát is. Ám en-nek a munkának akkortájt csak részletei jelentekmeg, a teljes szöveg (az idôközben a tavon bekö-vetkezett változásokra való utalásokkal/értelmezôreflexiókkal együtt) csak 1996-ban válhatott köz-

ismertté (A Velencei-tó halászata. Akadémiai Ki-adó, Budapest, 1996). Az 1950-es évek elején amagyar néprajzban újdonságnak számítóSolymos-i szemlélet teljesedett ki azután a dunaihalászatról írt, s a védés után néhány évvel nagysikerû könyvvé formált kandidátusi értekezésé-ben (Dunai halászat – Népi halászat a magyarDunán. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965; máso-

dik, bôvített kiadása: Dunai ha-lászat – Hagyományos halászata magyar Dunán. AkadémiaiKiadó, Budapest, 2005). Mely-nek az volt (utólag tudatosított,az elsô kiadás idején kevéssényilvánvaló) legfontosabb tör-téneti-néprajzi tanulsága, hogyaz ármentesítések utáni évszá-zadban sorra-rendre kikoptakugyan a használatból a nagyhagyományú, a korábbi mesészsákmányokhoz hozzásegítôhalfogási módszerek, a 20. szá-zad természetes vízi halászatamégsem csak az ilyen értelmû„pusztulással” jellemezhetô. A Dunai halászatban részlete-sen bemutatott mûködôképesszerszámkészlet döntô hánya-dának létrejötte (legalább

meghatározó jelentôségû továbbfejlesztéseanyaghasználatban, készítési technikában) éppenennek a „hanyatló” korszaknak az eredménye. Ésazért vált meghatározó jelentôségûvé a halászokújító készsége a zsákmányoló halászatban, mert aromló fogási lehetôségek kétségbe esett verseny-re kényszerítettek mindenkit, aki a halászatbanérdekelt volt. Azt remélték ugyanis a halászok,hogy szerszámaik méretének, fogósságának,mennyiségének megnövelése – azaz munkaké-pességük, erejük végsô megfeszítése, lelemé-nyességük csak-azért-is fokozása – révén ellensú-lyozhatják a halfogási lehetôségek mind kedve-zôtlenebbé válását.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy Solymos Edeminden könyv-sora, minden múzeumba vitt tár-gya és fényképe a folyton rosszabbodó körülmé-nyek által reménytelen versenyre kényszerítettkétkezi munkás halászok nagy-nagy erôfeszítése-inek és aprócska sikereinek „ércnél maradan-dóbb” emlékmûvévé fog magasodni a múló idô-vel. Ennek az emlékmûnek pedig ott a méltó he-lye Herman Ottó és Jankó János klasszikus mo-nográfiái mellett! Ezek a tudománytörténeti je-

Solymos Ede (1926–2008)

100

lentôségû úttörô munkák a magyar néprajz „gyer-mekkorában” születtek, és a halászat „ôsfoglalko-zás” voltát akarták igazolni. Annak idején arra fi-gyelmeztették a magyar ôstörténet búvárlóit (ami-ben persze nem csekély elméleti és módszertaniillúzió is volt!), hogy a 19. századi „élô” (vagy márakkor is csak az emlékezetben élô) halászgyakor-lat gondos megfigyelésébôl az „ôsi halászmódsze-rekre”, így a finnugor együttélés és a magyar nép-vándorlás korának meghatározó jelentôségû ter-melési módjára lehet, s ha lehet, kell is következ-tetnie az etnográfusnak. Solymos Ede munkássá-ga viszont arra akart figyelmeztetni, hogy csupána halfogási-zsákmányolási alapelvek, elemi gon-dolatok alakultak ki az ôskorban – azok az eszkö-zök, melyekben ezek az alapelvek egykor tárgyia-sultak, néprajzi módszerekkel nem rekonstruál-hatóak. Mert a 20. században mûködôképesnekbizonyult, tehát az árutermelés szolgálatába állí-tott eszközkészlet a hagyományos közösségi tudá-son alapuló sok-sok egyéni kezdeményezô kész-ségnek olyan „végeredménye”, mely bizonyosannem független saját korának általános technikaiszínvonalától, valamint egy-egy halász-újítást ki-kényszerítô aktuális szükségletektôl.

A Solymos-i életmû persze kevesebb is és többis annál, ami ebben a „legfôbb értékeket” kiemel-ni törekvô néhány mondatban benne foglaltatik.Kevesebb, mert ô maga miközben a mûködô -képes szerszámkészlet minden apró részletét ér-zékletesen-pontosan bemutatta, bár következteté-seiben hasznosította, teoretikus igénnyel sohasemfejtette ki azt, amit az évezredes halász-hagyo-mány és a jelenidejû gyakorlat kölcsönös megha-tározottságáról gondolt. És lényegesen több is, hi-szen dunai monográfiájának megjelenése után el-sôsorban nem az „élô”, (azaz 20. századi, s a gyor-suló ütemû változások miatt mûködésének évti-zedei alatt részben a múltba is tûnt, tehát az „utol-só pillanatban” megörökített!) halász-gyakorlatmegismerésére és hiteles dokumentálására töre-kedett, hanem megkereste és mesterien szólaltat-ta meg a feudalizmus kori halászati gazdálkodás-ról valló történeti forrásokat. Életmûvébôl tehátnemcsak a mi korunkkal érintkezô közelmúlt ap-rólékosan megfigyelt eszközhasználatát, hanem akorábbi századokban élt kétkezi munkás halá-szoknak és halászati vállalkozóknak a halász-ha-gyományhoz való viszonyát is meg lehet ismerni.Azaz megtudhatjuk (önálló kötetbe nem rende-zett) szakfolyóiratokban, múzeumi évkönyvek -ben megjelentetett tanulmányaiból azt is, hogymit kellett jelentenie az ármentesítések elôtt atermészeti körülményekhez és a vizek hasznosí-tásával kapcsolatos törvényi és szokásjogi kötött-ségekhez való folyamatos alkalmazkodásnak. Er-rôl persze csak annak számára mondanak el„minden fontosat” a feudalizmuskori levéltári for-rások, aki „halász-logikával” tudja megfogalmaz-

ni a maga kérdéseit! Aki tudja például, mikéntSolymos pontosan tudta, hogy nagyon-más logi-kával élte meg a természeti és a társadalmi körül-ményekhez való alkalmazkodásnak a kényszerétaz a jobbágyparaszt, aki mellesleg halászott is,mint az iparos/kereskedô öntudatú, s halászati„kisüzemét” (szerencsés esetben „nagyüzemét”)jól prosperáló vállalkozássá szervezô céhes halász.

Solymost elsôsorban a halászok céhszerveze-tének és a halászati-halkereskedôi vállalkozások-nak a viszonya érdekelte. Azon túl, hogy tanulmá-nyok sorát szentelte a halászcéhnek (pl. a pécsi-nek, a mohácsinak, a bajainak, a tolnainak, abattinainak, a keszthelyinek, az esztergominak)mint az iparosok céheihez nagyon hasonló, még-is azoktól karakteresen különbözô szervezetek-nek a bemutatására, szemléletes példákat sora-koztatott fel egyrészt a Duna menti városok céheshalászainak a lakóhelyüktôl igen távoli halászó vi-zekre is kiterjesztett bérleti vállalkozásairól (a ka-locsai érseki uradalom legértékesebb halászó vi-zeit pl. huzamosan pestiek és budaiak hasznosí-tották). Másrészt viszont azt is részletesen doku-mentálni tudta az egykorú források segítségével,hogy a halászatban és halászati kereskedelembenvaló részvételnek korántsem volt feltétele vala-melyik céhhez való tartozás: a kisebb értékû kis-vizeket a kalocsai uradalomban is jobbágypa-rasztok bérelték/hasznosították, a távolsági bár-kás halszállítással összekapcsolódó „nagyvállal-kozást” megszervezô „kompániában” pedig ne-mesek voltak azok, akik a tôkéjüket kockáztatták.

Nem folytatom a halászat története iránt ér-deklôdôk figyelmébe ajánlható kutatási eredmé-nyeknek ezt a vázlatos szemléjét. Úgyis kinek-ki-nek magának kell „felfedeznie”, ha korábban isszámontartotta a Solymos-i életmû maradandó ér-tékeit, újra-tudatosítania, hogy az ô munkásságamegkerülhetetlenül fontos, és fontos lesz mostmár örökkön örökké, ahogy Herman Ottóé is má-ig fontos, nemcsak a etnográfusok-történészek,hanem mindazok számára, akik a magyar halá-szatban érdekeltek. Hiszen napi aktualitású gond-jaink és távlati céljaink sem közelíthetôek a törté-nelmi elôzmények részletes-pontos ismerete nélkül!

Solymos Ede fentebb idôzett „fômûveinek” ésa Halászat címû szaklapban az 1950-es évek ótaközölt ismeretterjesztô igényû cikkeinek újra-ol-vasására egyaránt biztatok tehát. (Ez utóbbi is te-kintélyes mennyiségû szöveget – személyi biblio-gráfiájának [Solymos Ede munkássága – Emlék-irat és bibliográfia. Kecskemét, 1994] tanúsága sze-rint 35 s azóta további 25 tételt jelent!). Olvassukés értelmezzük újra meg újra kortársunk és bará-tunk maradandó értékû életmûvét, s akkor ve-lünk marad, jóllehet most búcsúznunk kell tôle!

Szilágyi Miklós

101

Tölg István 2008. június 13-án elhunyt. A magyar halászat kiemelkedô személyisé-ge, kollégánk, munkatársunk, barátunk

1932. augusztus 2-án született, 76 évet élt. Mun-kássága meghatározó volt a szakma történeténekalakulásában. Létesítmények, új tenyésztési mód-szerek, tógazdasági technológiák kötôdnek nevé-hez, irodalmi munkássága pedig a szakmábanegyedülálló szellemi tett.

A Gödöllôi Agrártudomá-nyi Egyetem Mezôgazdaság-tudományi Karán szerzett ok-levelet 1956-ban. Mint hallga-tó Woynarovich professzor el-sôszámú asszisztense volt, el-kísérte gyûjtôútjain, részt vettegyebek között a velencei-tavi és a balatoni mesterségesszaporítási kísérleteiben, a tó-gazdasági széntrágyázásitechnológia nagyüzemi elter-jesztésében. Diplomadolgoza-tát a halastavi kacsatenyész-tésrôl írta, amely akkoriban atógazdasági hozamfokozásegyik leghatékonyabb új tech-nológiai eleme volt. A Tatai,illetve a Fejér Megyei Halgaz-daságban gyûjtött adatokratámaszkodó igényes értekezését a tógazdaságitechnológiákkal foglalkozó szakirodalom alap-munkaként említi.

Mint friss diplomás a Tatai Halgazdaságban he-lyezkedett el, de rövid idô múlva tanítómestereWoynarovich Elek hívására az MTA Tihanyi Bioló-giai Kutatóintézetének tudományos munkatársalett. Itt abban a kiváltságban részesült, hogy az igaz-gatói tisztet betöltô professzor megosztotta vele dol-gozószobáját, és közvetlen munkatársának fogadta.

Mestere mestert nevelt. Tölg Istvánt tihanyimunkássága a legismertebb és legelismertebb ha-lászati kutatók sorába emelte. Több téma kidol-gozásában vett részt, de elsôsorban szaporodásbi-ológiai és táplálkozás-élettani kutatásokat végzett.Tudományos publikációi ma is idézett dolgozatok.Munkamódszere példaértékû volt. Vizsgálódásaitmindenkor, a környezeti tényezôk legrészletesebbfeltárása mellett, a terepen végezte, a szüksé gesadatokat és mintákat személyesen, maga gyûj -tötte, maga dolgozta fel, és munkáját mûvésziszínvonalú fotográfiákkal dokumentálta. Együttélt-dolgozott a halászokkal, becsülte ôket, hallga-tott szavukra.

Mikor 1962-ben Woynarovich kénytelen voltmegválni a tihanyi intézettôl, Ribiánszky Miklós,az Országos Halászati Felügyelôség igazgatójaTölg Istvánt fôelôadónak hívta. Itt Pékh Gyulaközvetlen munkatársa lett, akinek irányítása alattkezdetben a szövetkezeti tógazdaságok ivadék- éstenyészhal termelésének technológiai fejlesztésé-vel és a mesterséges szaporítási módszerek elter-

jesztésével foglalkozott. Résztvett a ter mé sze tes vízi halászatkeret irányelveinek kidolgo-zásában, majd rövid idô múl-va államigazgatási feladatai-nak ellátása mellett – hivatalifônöke rendkívüli engedélyé-vel – folytatta kutatásait is. A legközvetlenebb barátja,Antalfi Antal által vezetettgaz daságban, Dinnyésen ka-pott munkateret, hogy tudo-mányos ismereteit a gyakor-latban is kamatoztassa. TölgIstván szak ismerete döntôenhozzájárult ahhoz, hogy adinnyési ivadéknevelô tógaz-daság a magyar halászat kül-földön is jól ismert mintagaz-dasággá vált. Egyik fô szerve-zôje és megvalósítója volt a

magyarországi növényevô-halas programnak. Az Ô nevéhez fûzôdik az elsô import lebonyolítá-sa, majd az ezt követô szállítmányok is rendreszakmai iránymutatása mellett érkeztek.

Tölg István olyan szakmai szemlélet követke-zetes szószólója volt, amelyben a korrekt maga-tartás, a pontosság, a tiszta gondozott környezet, ahallal való kíméletes bánásmód, mindent össze-vetve a magasabb szakmai kultúra jelenik meg.Barátjával, Antalfi Antallal közös szakmai sikerüka kelet-ázsiai növényevô halak elsô hazai szaporí-tása Dinnyésen 1967-ben. A haltenyésztésben bi-zonyított tudományos és gyakorlati eredményeialapján Tölg István ekkor már a magyar halászategyik kiemelkedô szaktekintélye.

1967–69. között a mezôgazdasági és élelme-zésügyi miniszter elsô helyettesének titkárságátvezette, mikoris részt vett a százhalombattai tem -peráltvizû halszaporító gazdaság és nemzetközihalászati oktató központ létesítésérôl szóló ENSZ-FAO támogatási szerzôdés elôkészítésében. Az alapítólevél aláírásával egyidejûleg kineveztékEurópa legnagyobb halszaporító és ivadéknevelôlétesítményének vezetôjévé.

Tölg István(1932–2008)

102

Az igazgatói tisztet 22 éven át látta el, ez ön-magában is minôsíti személyét és munkáját.Olyan mûhelyt hozott létre és irányított, ahol ki-dolgozták a legtöbb gazdaságilag jelentôs halfajmesterséges szaporításának nagyüzemi módsze-rét, kiemelkedô tudományos eredményeket értekel. Sokan általa ismerték és szerették meg a szak-mát, az Ô írásaiból, elôadásaiból – a szerencsé-sebbek közvetlen mellette, Tôle – tanulták meg ahaltenyésztés tudományát. Támogatásával többszakmai kiválóság jutott a tudományos és gazda-sági élet csúcsára, szerzett rangot a szakember-képzésben. Társzerzôje 8 szakkönyvnek, melyekközül többet idegen nyelvre is lefordítottak, közel500 tudományos dolgozatot és szakcikket írt.

Nyugállományba vonulása után is méltó fel-adatot vállalt, részt vett új vizes élôhelyek létesí-tésében, tervezte és irányította Apajpusztán a tó-rekonstrukciós beruházásokat, igazgatósági tagjavolt a Balatoni Halászati Rt.-nek „A tudományos emberfô mennyisége a nemzet

igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerôt, hanem az ész,mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súlys erô az emberi agyvelônél nincs. Ennek több vagykevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb sze-rencséje. „

Széchenyi gondolatai vonatkozhatnak a ma-gyar halászatra is.

Tölg István munkássága jelentôsen hozzájárulta magyar halászat szakmai sikereihez, annak ha-zai és nemzetközi elismeréséhez, a haltenyésztéstudományának fejlôdéséhez. Talentózus embervolt, széles látókörû, reneszánsz mûveltségû, ka-rizmatikus személyiség. Demokrata szellemû volt:természetes közvetlenséggel és ôszinte tisztelettelkereste az egyszerû halász barátságát, törekedettmunkatársai és elöljárói megbecsülésére, emberiértékmérônek csak a szorgalmat, a megszerzetttudást, a becsületes munkát fogadta el. Mindigelôzékeny kolléga volt, megértô, példaadó fônök,és akit barátjává fogadott, annak ez tisztességet ésrangot jelentett.

Mélyen érzô hazafi volt, a szép magyar nyelvtisztaságának szenvedélyes védôje és ápolója, aszakma írt és íratlan hagyományainak elkötele-zettje, hiteles szószólója.

Családtagjai, barátai, munkatársai, nagyszámútisztelôje június 26-án a budafoki Szent Lipót plébánia templomban celebrált gyászmisén búcsúztak el Tölg Istvántól. Hamvait Szôny teme-tôjében, szülei mellé helyezték örök nyugalomba.Nyugodjon békében.

Gönczy János

103

„Ne halat, hálót!”, tudósít a Sza-bad Föld a FAO vezérigazgató-jának nyilatkozatáról. A föld la-kóinak harmada éhezik. A ban-kok és befektetési alapok sze-rint érdemes befektetni az élel-miszeriparba, a mezôgazdaság-ba. Már a múlt év végén éreznilehetett, hogy baj lesz, aztánidén a fejlôdô országok többsé-gében kitört a pánik; nincs ele-gendô élelmiszer, ami van, azpedig megfizethetetlenül drága.Egyes elemzô intézetek sorrajelentetik meg becsléseiket ar-ról, hogy milyen hatása is van,illetve lesz az élelmiszerdrágu-lásnak, a víz hiányának. AzENSZ Élelmezési és Mezôgaz-dasági Szervezete szerint éven-te 20 milliárd dollárt kellene amezôgazdaságba fektetni, hogya világ lakosságát folyamatosanlehessen etetni. Legalább 2050-ig évente kellene ezt az irdatlanösszeget biztosítani. Ráadásulúgy, hogy a mezôgazdasági te-rületek folyamatosan csökken-nek. A FAO vezérigazgatója sze-rint az éghajlatváltozás és azalapvetô élelmiszerek drámaiáremelkedése Európa és Közép-Ázsia számos országában sem-missé teszi az élelmezés terénaz eddigi erôfeszítéseket. A vilá-gon jelenleg mintegy 850 millióalultáplált ember problémájaazonban nem oldódik meg. Há-lót kéne adni nekik a hal he-lyett, de ehhez is forrás szüksé-ges. A másik – talán az éhezés-nél is nagyobb – probléma a vízhiánya. Szakértôk úgy vélik,hogy századunk igazi konfliktu-sa a víz lesz. Egyrészt a tisztaivóvíz: 6 milliárdból 1,5 milliárdembernek nem jut egészségesvíz, másrészt igényli a mezôgaz-daság is az öntözéshez szüksé-ges vizet. A víz birtoklása, fel-használása, illetve korlátozásamiatt akár háború is keletkez-het. Ki gondolná, hogy évek ótaBarcelona vízigénye csak úgylehet kielégíthetô, hogy többezer hektós tankhajók folyama-tosan szállítják oda a vizet. Cip-ruson második éve képtelenek akutak hozamát az igényelt szint-

re emelni. Ha a víz és a táplálékennyire meghatározó lesz a kö-vetkezô évtizedben, akkor vél-hetôen az eddigieknél többetprofitálhatnak azok az országok,ahol ezekbôl bôség van. És ilyenhely Magyarország, ha kincsei-vel gazdálkodni képes. Jelenlegis jóval több élelmiszert termel– bár sertésbôl és baromfibólegyre kevesebbet – mint a hazaiigények, a vízzel pedig nem tudbánni. Évtizedek óta képtelenmegépíteni olyan víztározókat,amelyek a tavaszi és ôszi csapa-dék többletet felfognák és azaszályos nyárra tárolnák.

*

„Nem pusztul a balatoni hal”,tájékoztat a Napi Gazdaság.A Balaton kiválóan alkalmasfürdésre, vízi sportokra – rögzí-tette az MTA Balatoni Limnoló -giai Kutatóintézete. Az errôl ki-adott közleményben arra is ki-tértek, hogy a tóban már júniusközepére megszûntek a koráb-ban is csak szórványosan jelent-kezô halpusztulások. Nemcsak avíz hômérséklete teszi kiválóanalkalmassá a Balatont, hanem aminôsége is; még a tápanyag-ban leggazdagabb Keszthelyi-medencében is nagyon alacsonyaz algaéletet szabályozó nitro-gén és foszfor koncentrációja.Ennek megfelelôen kevés a le-begô mikroszkopikus alga. A mennyiségüket jelzi a klorofillkoncentrációja. A Keszthelyi-medencében 10 mikrogramm, aSiófoki-medencében pedig 6mikrogramm körül van literen-ként. Ez messze alulmúlja a li-terenkénti 75 mikrogrammoshatárértéket. Júniustól a kutató-intézet havonta vizsgálja a tó vi-zének toxicitását. A kutatóinté-zet – mint arra ki is tértek –

azért tartotta szükségesnek,hogy megszólaljon, mert a sajtó-ban több, a balatoni víz minôsé-gét kedvezôtlenül feltüntetôcikk jelent meg. A legmarkán-sabb hír az volt, hogy a Kis-Balaton és a Balaton vize a toxi-kus kékalgák jelenléte miattmérgezô. Az ilyen rémhírek óri-ási gazdasági kárt okozhatnakaz idegenforgalomnak – hang-súlyozzák a közleményben.

*

„Szétszedik a Balatoni Halá-szati Zrt-t”, írja a Napi Gazda-ság. A jövô év elejétôl holding-ként mûködik tovább a siófokiszékhelyû Balatoni HalászatiZrt. Az üzemegységekbôl négykft-t hoznak létre, amelyek csak25 százalék plusz egy szavazaterejéig maradnak az állam, il-letve a Balatoni Fejlesztési Ta-nács (MFT) tulajdonában. Többévi huzavona után véglegesdöntés született a BH Zrt átala-kításáról. A BH jelenleg össze-sen 1600 hektár, elsôsorbanSomogyban található tógazdasá-gának három üzemegységébôlmég az idén önálló gazdaságitársaságokat szerveznek. A ta-vakat visszabérlik. A meglévôeszközöket apportként viszik bea társaságokba, a tavakban lévôhalat pedig meg kell vásárolni-uk. Ugyancsak önálló cégetszerveznek a BH halfeldolgozóüzemébôl, és ide tartozik majd akereskedelem is. Az ingatlano-kat és az eszközöket apportál-ják, a készleteket pedig az újtársaság megveszi. Az új cégek-be maximum 75% mínusz egyszavazat erejéig tôkét vonnakbe. Kikötés, hogy az állam, illet-ve a közelmúltban társtulajdo-nossá vált Balatoni FejlesztésiTanács üzletrész csomagja nemcsökkenhet 25% mínusz 1 sza-vazat alá. A BH-nál 15%-os lét-számleépítés szükséges. A rend-kívüli közgyûlés napirendjénszerepelt a társaság igazgatósá-gának és felügyelô bizottságá-nak kibôvítése is. A két testület-ben szerepet kapott a BFT, aMagyar Országos Horgász Szö-

104

HazaiLAPSZEMLE

vetség (MOHOSZ), a Lim -nológiai Kutatóintézet, a Balato-ni Nemzeti Park, valamint aBalatonparti ÖnkormányzatokSzövetsége is.

*

A Dunántúli Napló írja: „A fel hôszakadás után a halakmegfulladtak”. Ritka jelenség,hogy egy felhôszakadás miatttömeges halpusztulás követke-zik be, az eset azonban megtör-tént, amikor egy vihar miattmegsérült a gát a mároki tónál.Elsôre a közeli földrôl a vízbekerült vegyi anyagokat tartottákludasnak, azonban a vizsgálatkimutatta, hogy a halak pusztu-lását nem méreg, hanem oxi-génhiány okozta. Az esôvelugyanis rengeteg sár is került atóba, amitôl nem jutottak leve-gôhöz az úszonyosok. BokorKároly, a megyei horgászszövet-ség elnöke szerint ez egyedieset, mely megelôzhetô lenneegészséges parti növényzet tele-pítésével. Ez megvédené a tó-ban élôket, felfogná a lezúdulósarat.

*

Vas Népe: „Halat és vadat”.Négy megye környezetvédelmiés halászati vezetôi részvételé-vel szakmai tanácskozást, térsé-

gi bejárást tartottak. A vártnáljóval nagyobb hullámokat kel-tett a Csörnôc-Herpenyô-patakhelyreállítása, mind környezet-védelmi, mind halászati körök-ben. Vas, Gyôr-Moson-Sopron,Zala és Somogy megyék halá-szati és vadászati felügyelôigyûltek össze, hogy ismerkedje-nek a projekt megvalósításával.Ernszt Tamás, zalai felügyelôszerint egyre fontosabbak lesz-nek a hasonló régiós egyezteté-sek, hiszen a környezetvédelemközös ügy. „Nálunk is változatosa táj, a vadállomány, a Kis-Balatonnak köszönhetôen pedigpazar a madárvilág. Úgy látom,hogy Vasban egy olyan kedvezô,átgondolt, vadvízvédelmi prog-ram kezd kibontakozni, amelymindenki számára példaértékûlehet”. Ezt erôsítették meg a ta-nácskozás résztvevôi, majdmeg tekintették a Pinka-völgyiberuházásokat, mûtárgyakat. Az a vélemény fogalmazódottmeg, hogy „nem kell félni a víz-tôl”, túl kell lépni a fékezô aggá-lyokon. Ugyanis a halódó élôhe-lyekre engedett víz, nemcsak anövény- és állatvilágot élesztiújjá, de a szennyezést is megkö-ti. Ez fogta meg leginkább arésztvevôket, mivel a tisztuló víza halállomány gazdagodásáthoz hatja magával. A szaktárca –

FVM – kiemelt figyelmet fordít avasi projektre, kiváltképp aRába víz csörnôci beemelésére.

*

„A pontyos szám a nyerô” –Heves Megyei Hírlap. A hal többfigyelmet érdemel élelmiszerfo-gyasztásunkban. A honi élelmi-szerfogyasztást vizsgálva a GFRHungária Piackutató Intézetmegállapította, hogy hiába aharmadik legkedveltebb húsfé-le a hal (elsô helyen a szárnya-sok, utána a sertés áll), a felmé-rés eredményei nem tükrözôd-nek a valóságos fogyasztásban.Különösen az egészséges táplál-kozásúak körében népszerûekaz úszonyosok. Közülük 82% állpozitívan a halfogyasztáshoz, dea fogyni vágyók körében is75%-os az arány. Nem véletlen.A kutatók szerint a japán halá-szok és eszkimók között nagy-ságrendekkel kisebb a szív- ésérrendszeri megbetegedésekbôleredô halálozás, a világ más ré-szein tapasztaltakhoz képest.Ezért a többszörösen telítetlenzsírsavak közé tartozó omega 3 vegyületek méltóak az emlí-tésre, melyeket a tengeri halakés néhány édesvízi hal is tartal-maz. Ide tartozik a sokak általlenézett busa is.

Dr. Dobrai Lajos

105

HHHHaaaalllláááásssszzzzrrrruuuuhhhháááákkkk,,,, hhhhaaaalllláááásssszzzzccccssssiiiizzzzmmmmáááákkkktermészetes gumiból, méretre szabva!

Megrendelhetôk még:halszállító tartályok tömítôgumijai, méret szerint.

A termékek könnyen javíthatóak TIP-TOP és PANG javítóanyagokkal.Megrendelésnél a lábméretet,

a testmagasságot és a használó súlyát kell megadni.

A ruhákra egy év garanciát adok.

ARATÓ ISTVÁNgumijavító, mûszaki gumiárukészítô mester

Szentlôrinc, Munkácsy M. u. 22.T/fax: (73) 571-026 • Tel.: (73) 571-025

HALÁSZATI FELSZERELÉSEK

FORGALMAZÁSA,

ÖSSZEÁLLÍTÁSA

ÉS KÉSZÍTÉSE

www.halaszhalo.hu

Tel./fax: 06-96 324-65006-20 315-4312

106

Cikkünkben a Halászat1958. július–szeptemberiszámait tekintjük át.

FÓRIS GYULA, a szakmánkbannagy tekintélyt kivívott vízügyifômérnök, A dunai vízlépcsô és ahalászat címmel tartalmasmondandójú cikket írt. A cikkmegjelenése aktuális volt, hi-szen ezekben a hónapokban, anapisajtóban számos hírt adtaka nagy dunai építmény terveirôl.

Szerzô – utólag is megállapít-hatóan – kellô óvatossággal ke-zelte a témát. A „kell vagy nemkell dunai duzzasztó” kérdése acikkben fel sem merült. Annálérdekesebb témát választott: adunai szövetkezetek halfogás-ára milyen hatással lesz a duz-zasztás, a vízoszlop megnöveke-dése, a víz áramlásának csökke-nése? A fontosabb halfajok(ponty, süllô, harcsa, csuka, ke-csege, márna és a fehér halak)környezeti igényeinek latolgatá-sával vont le következtetéseketa duzzasztás alatti és duzzasztásfeletti folyamszakaszokra. Gaz-dasági hatása lehet a duzzasz-tott szakaszok márna-állomá-nyának csökkenése miatt. Avesz teségeket a ponty többlethozama bôven kipótolja majd.

(Ifjabb olvasóink nem emlé-kezhetnek rá, hogy a vízlépcsô-rendszer története a XX. századharmincas éveiben kezdôdött,amikor a Duna-menti országokkormányai foglalkozni kezdteka Duna hajózhatóságának javí-tásával és azzal, hogy a szabá-lyozás egyúttal vízi energia ter-melésére is lehetôséget biztosí-tana. 1956. április 30-án a Köl-csönös Gazdasági Segítségnyúj-tás Tanácsa határozatot hozott aDuna Pozsonytól a Fekete-ten-gerig tartó szakaszának ún.komplex hasznosításáról, ame ly-ben már szerepeltek energetikaicélú vízlépcsôk is. A vízlépcsô-rendszer terveit elôször az 1950-es évek végén dolgozta ki aMOSONYI EMIL professzor vezette

társaság a BME-n. Ezután a tervtöbbször változott, hol gazdasá-gi, hol ökológiai, hidrobiológiai,hol környezetvédelmi és politi-kai megfontolások miatt.)

WOYNAROVICH ELEK Eleven„menü” a halak étlapján címmelegy soha le nem zárt témát jártkörül. Szerzô a rendszertanicsoportok mentén elemezte akerekesférgek, az ágascsápú rá-kok és az evezôlábú rákok hal-táplálékként szóba jöhetô alkal-masságát. Nagysúlyú kijelenté-se: „a plankton és a haltáplálékmég megközelítôen sem azonosfogalmak.” (Megjegyzésem: szá-mos olyan dolgozat kering anagyvilágban, amely valamilyenkorrelációs összefüggést vagygyakorlati tapasztalatot állapítmeg a plankton megmért meny-nyisége és a takarmányértékesí-tés között, vagy a planktonmennyisége és a halnövekedés-ben betöltött szerepe alapján. Pl.említhetem a zsengeivadék elô-nevelését és a kerekesférgekmennyiségi kívánalmát.)

A cikket záró két bekezdésfelettébb érdekes gondolatokattartalmaz:

„Vizeinkben a haltáplálékszervezetek fajszáma és válasz-téka kicsiny azokhoz a szerve-zetekhez viszonyítva, melyet ahalak nem fogyasztanak. Fôkéntaz algák között van sok olyan is,amit még a haltáplálék szerveze-tek sem esznek meg (gyomal-gák). Tehát csak akkor haszno-sulhatnak, ha elpusztulnak, és afenékiszapba kerülnek és az ottélô haltáplálék szervezetek mint„rothadó iszapot” fogyasztják el.”

„Gyakran az a bizarrnak tûnôgondolat érlelôdik meg a kutató-ban, összehasonlítva a tavakbantermett algák mennyiségét, ahaltáplálék állatok tömegét és alehalászott halhúst, hogy mi tu-lajdonképpen nem halhúst, ha-nem elsôsorban rothadó iszapottermelünk tavainkban.”

SIVÓ EMIL (S. E.), a Halgazda-sági Tröszt egykori fôkönyvelô-je derûs hangvételû, szemléle-tes cikkben számolt be a Halá-szati ügyintézés címû írásában.Ha valamelyik szövetkezet ha-lastavat akart építeni, ki kellettismernie magát a halászati bü-rokrácia kesze-kusza hivataliútvesztôjében. Ma már történe-lem! (Az akkori gazdasági veze-tôk sem mertek „alulról” kezde-ményezni, mert a fejlesztési té-mákban csak „felülrôl lefelé” le-hetett haladni. Így tudtak a „fentélôk” piros pontokat begyûjtenia párt vezetôitôl. Tervutasításosévek voltak az akkoriak…)

Nem tudom megállni, hogy avisszatekintésben két apróhírtmeg ne említsek. A kor örömhí-rei, mert a szövetkezeti halastó-építés kezdeteit jelzi, valamint agépesített halszállítás igen-igenlassú beindulását. Így korszerû -södött a szakma egykoron.

1. „Paksi hír: a nagy tóépítke-zés teljes gôzzel folyik. Ôsszelaz egyik részleget már benépe-sítik. A szövetkezet új IFA-GRÁNIT kis teherkocsija márszorgalmasan rója az utakat,hordja az építkezési anyagot,szállítja a halat Budapestre és atávolabbi községekbe, amelyekaddig csak hírbôl ismerték a ha-lászlét.”

2. „A nyíregyházi Alkotmányhtsz-ben nagy az öröm: Az FMSzövetkezetpolitikai Fôosztályá-nak segítségével új 2 tonnás te-hergépkocsihoz jutottak. A ko-csit Tarcsi Károly, a szövetkezetfôkönyvelôje saját kezûleg ’vitte’haza, ugyanis mellékesen vizs-gázott szerelô, teher- és sze-mélygépkocsi vezetô.”

FÖLDVÁRI JÁNOS halászati felü-gyelô (Szabolcs-Szatmár megye)Mit mond a halászati felügyelô?címmel egy ma is aktuális kér-dést jár körül. Elöljáróban:1954. szeptember 1-jétôl a kerü-leti halászati felügyelôk munka-

107

50 éve írtuk

108

MALAJZIA KITILTVA. Malajziavízi élelmiszer termékeire ezEurópai Unió behozatali tilal-mat rendelt el, miután az ellen-ôrök megállapítása szerint ameglátogatott halfeldolgozóüzemek higiéniai színvonalanem felelt meg az Unió által el-fogadott nemzetközi elôírások-nak. A tilalom várhatóan mint-egy 300 millió eurós veszteségetokoz majd az ország halászatiágazatának. Eurofish Magazine,4/2008.

SZEZONON KÍVÜLI SÜLLÔ -SZAPORÍTÁS. A fogassüllô iva-dék természetes ívási idôszaktólfüggetlen elôállítása újszerû nevelési stratégiák kifejlesztéséttenné lehetôvé e halfaj eseté-ben is. Ugyanakkor azonban agyógyszerhasználat mind szigo-rúbb elôírásai és az organikusakvakultúra követelményei kor-látozzák az ívás hormonális in-dukálásának lehetôségeit. Né-met kutatók – A. Müller-Belecke

és S. Zienet – most olyan kísér-letekrôl készítettek beszámolót,amelyek során e célra csak egy-szerû fény- és hômérsékleti ha-tásokat alkalmaztak. Az ered-mények szerint a természetesszaporodási idôszakot 2 hónap-pal megelôzôen kiváltható azívás, ha a tenyészállatokat elôbblegalább 43 napig 10 ºC hômér-sékleten tartják, majd ezutánegy érlelési kezelés következik.Ennek során a halakat 44–68napig 15 ºC-on tartják, napi 18 órás megvilágítással. Aqua -cul ture Research, 12/2008.

BARRAMUNDI TERMELÉSVIETNAMBAN IS. Vietnam úgytûnik, egzotikus fajokkal is bôví-teni kívánja akvakultúrájánaktermékskáláját. A barramundi(déltengeri sügérféle) tenyész-tési technológiájának értékesí-tésével foglalkozó ausztráliaicég licencet adott vietnami part-nerének a Van Phong gazdaságikörzetben induló termeléshez.

A cél évente 10 ezer tonna elôál-lítása, majd feldolgozott formá-ban történô értékesítése az USAés Európa piacán. EurofishMagazine, 4/2008.

A DAUGAVA HALASÍTÁSA.Lettország állami halkeltetô há-lózatot hozott létre a folyókmegcsappant halállományánakpótlására, elsôsorban lazac, ten-geri pisztráng, szilvaorrú ke-szeg, csuka, fogassüllô és folya-mi ingola népesítô anyagánakelôállítására. A Lett HalászatiÜgynökség által megvalósítottprogram keretében évente 23millió halat helyeznek ki. A hétállami halkeltetôbôl négy aDaugava, kettô a Gauja, egy pe-dig a Venta folyón található, detöbb magánkézben lévô halkel-tetô is besegít a programba. A legrégebbi állami halkeltetô aTome-i, amely a Daugava fo-lyón lévô Kegums-i vízi erômûközelében mûködik. A keltetômegépítésérôl az 1927-ben tar-tott halász konferencia határo-zott. 1930 óta folyik itt a terme-lés és az ivadéktelepítés, ame-lyet csak a második világháborúévei szakítottak meg. Azótatöbbször is korszerûsítették a lé-tesítményt, legutóbb 1982-ben,így a napjainkban alkalmazotttechnológia rendkívül munka-erô igényes. A gazdaság aktuá-lissá vált korszerûsítése soránszámos problémát kell megol-dani. A keltetôbe a két kilomé-ter távolságban lévô tározóbólszivattyúzzák a vizet. Gondot je-lent a víz baktérium fertôzöttsé-ge és hômérséklete is, mivel a

Mirôl számol beaa kküüllffööllddii ssaajjttóó??

körét megszüntették és a me-gyei tanácsok mezôgazdaságiosztályainak hatáskörébe kerülta halászat irányítása. Ez az át-szervezés meglehetôsen nagyközigazgatási zavarokkal járt. A halászati szövetkezetek szak-mai képviselete „nullára” sza-ladt. A szerzô súlyos gondkéntemlíti, hogy az országban szá-mos olyan kis, 10–100 kh-as te-rület van, ahol halastavat lehet-ne építeni, s a szövetkezetek ér-deklôdése ezek iránt óriási,

mert a jövôjüket is belelátták ahalastavak jövedelmezô terme-lésébe. De a közigazgatásbannincs senki, aki átérezné agond jukat. Sürgôsen új pers-pektívát kellene adni a halászat-fejlesztésnek! (Talán a XXI. szá-zadban is lenne ilyen fejlesztésiigény?)

PISCIFEX (= HALGAZDA aliasNÉMETH SÁNDOR egykori szegedifôagronómus, volt fônököm)nagy gurman hírében állt.

Egyél halat, finom falat címmelolyan szeretettel írt a halétkek-rôl, hogy ma is összefut az em-ber nyála… NÉMETH SÁNDOR hal-tepertôje és halpörköltje sajáttalálmánya volt. Azóta széleskörben elterjedt mind a kététel, s a szakácsok számtalanformában, egyéni ízesítésekkelkínálják. Nem árt, ha ismerjüka két halétel feltalálójának anevét…

Tasnádi Róbert

109

június–augusztusi idôszakbanaz a tározóban a 25–26 fokot iseléri, különösen az olyan na-pokban, amikor az erômû a vízszintjét alacsonyan tartja. A leg-nagyobb gondot az elektromosenergia költsége jelenti, mivel aszivattyúzás a teljes költség60%-át is eléri. Az erômû hoz-zájárul ugyan a költségekhez,de ez nem elegendô, így másbevételi forrásokra is szükségvan. Ennek egyik útja, hogy amagángazdaságok által keresettnépesítô anyagot, így tok és szi-várványos pisztráng ivadékot iselôállítanak. A létesítmény egyrészét bérbe adták egy magán-személynek, aki a keltetôbôl be-szerzett halakat kereskedelmicélból tovább neveli. EurofishMagazine, 4/2008.

KLÍMAVÁLTOZÁS. Mindtöbb nemzetközi konferenciafoglalkozik a várható klímavál-tozás hatásaival a mezôgazda-ság, az erdészet, a halászat és azakvakultúra területén. Legutóbba halászat és az akvakultúravárható átalakulása és annakhatása a világélelmezés bizton-ságára volt a témája az ENSZMezôgazdasági és Élelmezés-ügyi Szervezete (FAO) ez év áp-rilisában tartott szakértôi kon-zultációjának. A Rómában tar-tott megbeszélésen felvázolták anemzetközi, a regionális és anemzeti szinten szükséges sza-bályozási lépéseket a kedvezôt-len hatások elhárítására. A kon-zultációról részletes jelentés lá-tott napvilágot. FAO FisheriesReport No. 870.

MIT VÁLASZT A SÜLLÔ -IVADÉK? Svédországban kísér-leti körülmények közt vizsgáltáka nyár végi idôszakban, táplá-lékhiányban szenvedô, mégplanktonfogyasztó fogassüllô-ivadék preferenciáját. Különbö-zô jellegû – tollasszúnyog-lárva(Chaoborus sp.) és nagy vízibol-ha (Daphnia magna) – táplálé-kokat kínáltak, az utóbbit 1–2,5mm közötti, változó méretbenis. Meghatározták minden táplá-lékszervezet vonatkozásában aminimálisan szükséges elôfor-dulási sûrûséget és energetikai

értéket abban az esetben, haezek a táplálékféleségek külön-külön vagy együttesen állnak azivadék rendelkezésére. Ennekalapján a tollasszúnyog-lárvákatkellene az ivadékoknak válasz-taniuk, amit kisebb eltérésselkövettek is a halak a kísérletifeltételek között. Kezdetben akis fogassüllôk minden táplálék-állatot elkaptak, de amikor aszúnyoglárvák sûrûsége megha-ladt egy küszöbértéket, teljesenazok fogyasztására tértek át.Journal of Fish Biology, Vol. 73.

KINEK A BIRTOKÁBAN LE-HET HALÁSZESZKÖZ? Egy ol-vasói levélre adott válasz formá-jában érdekes jogi levezetéstközöl lengyel társlapunk. Az el-térô jogszabályi környezet elle-nére számunkra is tanulságoslehet a téma rövid összefoglalá-sa. Nos, a lengyel halászati tör-vény 20. cikkének (1) bekezdéseszerint: Halászati szerszámokatés fogóeszközöket csak olyan sze-mély birtokolhat, aki halászatitevékenységre jogosult, valaminta nemzeti parkok igazgatói és azáltaluk feljogosított személyek anemzeti parkokban lévô vízterü-letek halállományának védelmecéljából; nem vonatkozik ez akorlátozás az ilyen szerszámokés eszközök gyártásával és for-galmazásával kapcsolatos gaz-dasági tevékenységet folytatószemélyekre. A törvény végre-hajtásáról szóló miniszteri ren-delet felsorolja, hogy konkrétanmi értendô halászati szerszám

és fogóeszköz alatt: a horgász-bot és a csalifogó háló kivételé-vel a fenékzsinórtól az elektro-mos halászgépig minden, amicsak szóba jöhet. Aki a törvényelôírása ellen vét, vagyis jogta-lanul birtokol halászeszközt, az5000 zloty-ig (kb. 350 ezer Ft)terjedô bírsággal sújtható, ki-egészítve az eszköz elkobzásá-nak lehetôségével. A problémaazzal kapcsolatban vetôdött fel,hogy a kereskedô vajon elkövet-e vétséget, halászeszközt advael az annak birtoklására nem jo-gosult személynek. Vagyis ilyenesetben az eladó „bûnsegéd -nek” tekinthetô? Maga a halá-szati törvény nem foglalkozik avétség elkövetésében közre mû -ködô személlyel, a jogi szakvé-lemény szerint azonban a ke-reskedô igenis büntethetô. En-nek jogalapját a lengyel büntetôtörvénykönyv képezi, amelyalapján megállapítható, hogy akereskedô közre mûködött azorvhalászat megvalósulásában,mivel annak tudatában adta eljogosulatlan személynek a ha-lászeszközt, hogy az bûn cselek -mény elkövetésére szolgálmajd. Egy közepes értelmi ké-pességû ember ugyanis tudatá-ban van annak, hogy a nem jo-gosult személy nem ezért vásá-rolja a halászeszközt, hogy szo-bája falára akassza, hanemazért, hogy orvhalászatot, vagy-is bûncselekményt kövessen ela segítségével. KomunikatyRybackie 4/2008.

Dr. Pintér Károly

HálószaküzletKiváló minôségû skandináv húzó-, illetve dobó-, eresztôhálók, profi halász ruhák, valamint varsák értékesítése kedvezô árakon.

Cserháti ZoltánTelefon: 06-20-346-6648

110

Ha ránézünk Magyarország vízrajzi térképé-re, nyilvánvalóvá válik, hogy a Tisza folyó,mielôtt átlépné az országhatárt, három or-

szág, Ukrajna, Románia és Szlovákia területétérinti. Ugyanakkor a Felsô-Tisza minden mellék-vize az ország területén kívül ömlik a folyóba,vagy legalábbis onnan érkezik. Ez azt eredmé-nyezi, hogy nemcsak a folyó vize származik a ha-tárokon túlról, hanem mindaz a szennyezô és ká-rosító anyag, amit a szomszédok termelnek. A dolgok természetébôl fakad, hogy ezeknek a ha-tásoknak a kordában tartása kívül esik a magyarjogrenden, így a folyamat jószerével ellenôrizhe-tetlen és kezelhetetlen.

Így volt ez a vízszennyezés kirívó, a világ köz-véleményét is felháborító példája, a 2000 január-jában bekövetkezett romániai ciánszennyezésesetében is, amikor a nagybányai AURUL vállalat(1. kép) egyik ülepítô medencéjének gátja átsza-kadt, s nagy mennyiségû ciántartalmú iszap ke-rült a Lápos és Szamos folyók közvetítésével aTiszába, jelentôsen károsítva a folyó halállomá-nyát és egész élôvilágát.

A két érintett ország, Magyarország és Romá -nia sajtója meglehetôsen eltérô szemszögbôl tár-gyalta az eseményeket. Amíg a szennyezett víz elnem érte Dunát, a román sajtóban olyan vélemé-nyek is napvilágot láttak, hogy a szennyezés nemis volt olyan nagyfokú, sôt, hogy az elpusztult ha-lak valószínûleg egy tógazdaságból származnak!Ehhez az szolgáltatott alapot, hogy a magyar TV-riporterek a haltetemek közül következetesencsak a tekintélyes méretû busákat és amurokatfilmezték (hiszen az ô szemükben ezeknek volt alegnagyobb hírértéke), márpedig a köztudatbanmáig él az a valótlanság, amit ezeknek a fajoknaka betelepítése idején sulykoltak be az emberek fe-jébe, miszerint ezek a halak csak mesterségesen,tógazdaságokban szaporíthatók. Könnyû volt háta látványt s a tévhitet összekapcsolva az említettkövetkeztetéseket levonni.A hivatalos felmérések adatainak közzététele, amegindított peres eljárások, s a környezetvédôszervezetek nyomása ellenére a mai napig sem si-került megnyugtatóan lezárni ezt a nemzetközimércével is kirívó esetet, a károk okozói nemkaptak egy példaértékû, a jövôre nézve is elret-tentô mértékû büntetést. Közben a multinacioná-lis cégek jó szokásának megfelelôen az Aurul

többször is nevet (s talán tulajdonost is) váltott,lett belôle Transgold, majd Romaltyn, ki tudja eztnyomon követni?

Az elmúlt évek során többször is alkalmamvolt halbiológiai kutatásokat végezni a Felsô-Tisza romániai vízgyûjtô területén, a Máramaro-si-medencében, a Lápos, Túr, Kraszna folyókon,tapasztalhattam azoknak a károsító folyamatok-nak a jelenlétét, amelyeknek hatása végsô sorona Tisza folyóban csapódik le.

A területen a színesfémércek bányászatával ésfeldolgozásával kapcsolatos tevékenységek szá-mítanak a legjelentôsebb szennyezô forrásoknak.A Kárpátok belsô vonulatához tartozó Avas, Gutinés Cibles vulkáni eredetû hegyei a nemesfémek,arany, ezüst mellett számos színesfém, ólom, réz,cink, mangán és mások komplex érceit tartal-mazzák. Ezek hasznosításának a legrégibb idôkrevisszamenô hagyományai vannak a környéken,ám ez a tevékenység a közelmúltban, a „szocializ-mus építésének fényes korszakában” érte elcsúcspontját. Akkor, amikor a tervelôírások telje-sítése, sôt túlteljesítése mellett igazán nem szá-mítottak holmi környezetvédelmi meggondolá-sok, s ugyan ki merte volna felemelni a szavát akörnyezetkárosítások ellen!

A legtöbb bányakitermelés a Lápos medencé-jében, Nagybánya, Felsôbánya, Kapnyikbánya,Erzsébetbánya környékén, valamint a Máramaro-si-havasokban, Borsabánya környékén volt. Ezeka bányák ontották az értékes érceket, de ontottáka kevés érctartalmú, ezért értéktelennek ítélt

Veszélyforrások a Felsô-Tisza romániai vízgyûjtôjén

Wilhelm SándorSzékelyhíd/Sacueni

1. kép: Az AURUL vállalat telepe

111

meddô kôzetet is, amit hatalmas méretû meddô-hányókban halmoztak fel a bányák környékén (2. kép).

A vízzáró rétegek megsértésével a földalatti víz-készletekbôl pedig ömlött a felszínre, legtöbbszöregyenesen bele a folyókba, patakokba a sárga színû,rendkívül savas, mérgezô bányavíz (3. kép). Hogyezekbôl a folyóvizekbôl aztán eltûntek a halak, s ve-lük együtt minden más vízi élôlény, ugyan kit za-vart? Volt alkalmam tapasztalni, hogy ahol nem nyi-tottak bányákat, csak kutatófúrásokat végeztek, azazokból feltörô víz ugyanúgy szennyezte a folyókat,mint a bányavíz, a hal persze ott sem maradt meg.

A lefedetlen meddôhányókra hulló csapadékvízugyancsak savas anyagokat mosott ki a kôzetek-bôl, s ez természetesen megint a felszíni vizeket„gazdagította”. A kitermelt ércmennyiség az érc-dúsítókba, flotációs üzemekbe került, ahol a porrázúzott anyagból vízöblítéssel távolították el a köny-nyebb meddôt, s a visszamaradt dúsított érc kerülta kohókba. A mosóvizet, s vele a meddôiszapot öb-lös csöveken hatalmas ülepítô medencékbe, zagy-tározókba szállították, ezek falát szintén a meddôkôzetekbôl építették, s ahogy telt a medence, egy-re magasították. A letisztult, de ugyancsak savasvegyhatású vizet leszivornyázták, mésszel semle-gesítették, s ezután engedték a folyókba.

A rendszerváltás után megkezdôdött a bányá-szati tevékenység felszámolása, s 2003-ra bezárt alegtöbb bánya, ám a környezetvédelem szem-pontjából a helyzet alig változott, hiszen a felha-gyott, de be nem tömött bányákból továbbra isszabadon ömlik a bányavíz. A bányák környékéna meddôhányókból továbbra is mossa bele a pata-kokba a savas anyagokat a csapadékvíz.

A zagytározók is megmaradtak, s mintha ha-talmas idôzített ökológiai bombák ketyegnének,várják, hogy egy kiadósabb esôzés megrepessze,elmossa a falukat, amint az 2000 januárjában mármegtörtént. Az idô felettük se múlik el nyomtala-nul, a gátak gyengülnek, a fémbôl készült vezeté-kek korrodálódnak. Átnézve az interneten is meg-jelentetett, a színesfémiparral kapcsolatos kör-

nyezetszennyezô eseményekrôl közölt beszámoló-kat, 2004 ôsze és 2008 tavasza között 11 olyan ese-ményt találtam, amikor a vezetékek elöregedése,törése, repedése miatt bányavíz, illetve flotációsiszap került a felszíni vizekbe. Ezek közül egyesetben Borsabányán ciántartalmú szennyezô-anyag is került a Cisla patakba, s onnan a Visóba.A közlemények mindannyiszor hangsúlyozták,hogy a károsítás nem érte el az országhatárt.

Ha az országhatáron túl nem is okoztak hal-pusztulást ezek az ökológiai katasztrófák, annálinkább okoztak a határon innen. Pedig ez a régióhalbiológiai szempontból igazán csodálatos, min-den védelmet megérdemlô övezet. Romániábanegyedül itt él a vaskos csabak (Leuciscus souffiaagassizi) egy aránylag népes populációja, amit ahelyi halászok megyerének neveznek.

Itt található az ország egyetlen galócaállomá-nya (Hucho hucho), s ha ennek a fajnak egyes pél-dányai egyre gyakrabban jelennek meg a Tiszamagyarországi szakaszán, annak oka távolról semaz állománynövekedés, sokkal inkább az, hogyeredeti élôhelyén romlanak az életkörülmények.A máramarosi patakok azok, amelyekben mind-két kölöntefaj, a botos kölönte (Cottus gobio) és acifra kölönte (C. poecilopus) is elôfordul De élnekitt olyan ritkaságok, mint a tiszai ingola(Eudontomyzon danfordi), pénzes pér (Thymallusthymallus), Petényi-márna (Barbus petenyi), fel-pillantó küllô (Gobio uranoscopus) és társaik.

Hogy a színesfémipar milyen negatív hatássalvan a folyók halállományára, ékesen bizonyítja akét ikerfolyó, a Visó és az Iza halfaunájának össze-hasonlítása. (Ezt a kérdést részletesen taglaljaHARKA ÁKOS a Halászat 2008. évi 1. számában.) Ha-sonló jelenséget tapasztaltam a Lápos két, egymás-sal párhuzamosan futó és egymásba torkolló mel-lékfolyója, a Kapnyik (Cavnic) és a Balázsa (Bloaja)patakok esetében. Míg az elôbbi felsô folyása men-tén található a kapnyikbányai bányavidék, az utób-bi mentén nincsenek bányák. Ennek megfelelôena Kapnyiknak csak az alsó szakaszán jelentkeziknéhány ellenállóbb halfaj, mint a domolykó

2. kép: Meddôhányók Borsabányán 3. kép: Bányák csurgalékvizei mérgezik a patakokat

112

(Leuciscus cephalus) és a fürge cselle (Phoxinusphoxinus). A Balázsa viszont gazdag halfaunávalrendelkezik, amibôl nem hiányzik a sujtásos küsz(Alburnoides bipunctatus), Petényi-márna (Barbuspetenyi), felpillantó küllô (Gobio uranoscopus),kövicsík (Barbatula barbatula), pisztráng (Salmofario) és botos kölönte (Cottus gobio) sem.

Érdekes jelenséget figyeltem meg idén június20-án az Iza és mellékvizei tanulmányozása köz-ben. A Kaszás (Cosãu) nevû kis patakban, amely-nek forrásvidékén szintén voltak bányák, csak atorkolat közelében találtam halakat, ám itt, a ka-vicsturzások közt, egy sekély öbölben többszázegyedes színes nászruhás ívó fürge cselle csapatottaláltam, míg néhány méterrel lejjebb, a fômeder-ben a csellék már rég túl voltak az íváson, egyiküksem viselt nászruhát. Hogy a kései ívásnak van-eköze a vízszennyezéshez, nem tudhatom.

A színesfém-kitermelés mellett a Felsô-Tiszavidékén számos más környezetkárosító tényezôfejti ki hatását. Ezek egyike a túlzásba vitt fakiter-melés, amelynek során egész hegyoldalak kerül-nek tarvágásra. A következmény az erózió térhó-dítása, a talaj lemosódása, a földcsuszamlásokmegindulása (4. kép). Mivel az erdôk elpusztításátaz aljnövényzet pusztulása követi, csökken a te-rület vízvisszatartó képessége, ami jelentôsen nö-veli az árvízveszélyt.

A kivágott rönkök a fûrésztelepekre kerülnek,ezeket itt gáttereknek nevezik. Bár számuk azutóbbi idôben jelentôsen csökkent, a Visó menténnéhány éve még egymást érték. Tulajdonosaikeleve a vízpartra telepítették ôket, arra számítva,hogy a tavaszi árvizek majd elmossák az egész év-ben felhalmozódott tekintélyes mennyiségûfûrész port. Arra viszont nem gondoltak, s való -színûleg senki sem figyelmeztette ôket, hogy ez-zel mekkora kárt, környezetszennyezést okoznak,hiszen a fûrészpor egyrészt savasítja a vizet, más-részt mechanikai sérüléseket okoz a halak kopol-tyúin. Ma már szerencsére a fûrészpor egy részétformába préselik, és fûtésre hasznosítják, de nagyrésze még ma is a tavaszi árvizekre vár.

Jelentôsen terheli a környezetet a kommunálisszennyvíz. A kisebb települések egyáltalán nemrendelkeznek tisztító berendezésekkel, de a na-gyobb városok víztisztító állomásai is csak rész-ben felelnek meg a követelményeknek, egyes vá-rosnegyedek meg egyáltalán nincsenek ezekrerácsatlakoztatva. Jellemzô példa erre a nagybá-nyai szigorított büntetés-végrehajtó intézet esete,ahonnan 2007 júniusában nagymennyiségûszennyezô anyag került a környezetbe, ám a vizs-gálatnál kiderült, hogy az áldatlan állapot márévek óta tart.

Problémát jelent a háztartási hulladék össze -gyûjtése, tárolása és hasznosítása is. A gyönyörûkörnyezetet sok helyen csúfítják az ideiglenesszeméttárolók, s akkor még nem említettem az il-legálisan lerakott szeméthalmokat, amelyekkellépten-nyomon, s a legváratlanabb helyeken ta-lálkozik az ember. Csoda-e ha a patakok, folyókpartját a tavaszi árvizek nyomán lehordott, lera-kott szemét széles sávja szegélyezi?

S hogy mit hoz a jövô? A bányabezárásokat il-letôn, alig hiszem, hogy ezeknek az intézkedések-nek bármi köze lenne a környezetvédelemhez,sokkal inkább konjunktúrális okokat sejtek mö-göttük. Márpedig ez azt vetíti elôre, hogy ha vál-tozni fognak a gazdasági érdekek, elôtérbe kerül-het a régi bányák újraindítása, esetleg újabb táróknyitása, s a problémák kezdôdnek elölrôl… Addigis a legnagyobb feladatot a bányák környezetbarátlezárása, a meddôhányók, és zagytározók rekulti-vációja jelenti. Ez azonban pénzbe kerül, óriásiösszegeket emésztene fel. Egy zagytározó rekulti-vációja azt jelentené, hogy a tározót kiszárítják,szintetikus szigetelô rétegekkel (ún. geomembrá -nokkal) lefedik, amelyek megakadályozzák a csa-padékvíz beszivárgását, új rézsûket alakítanak ki,a rézsûk alján vízelvezetô árkokat ásnak, majd azegészet termôtalajjal fedik be és füvesítik. A mun-kálatok összköltsége a számítások szerint négy-zetméterenként 20 euró lenne, ami azt jelentené,hogy Máramarosban az ülepítôk rekultivációjára91 millió eurót kellene fordítani.

Nem állunk jól a környezetbarát szeméttárolóképítésével sem, pedig vészesen közeledik az ide-iglenes tárolók felszámolására megszabott euró-pai uniós határidô, de hasonló a helyzet a szenny-víztisztító berendezések üzembe helyezésével is.

Az elkeserítô helyzet láttán a lakosság mindenapró pozitív jelnek örülne, így rögtön újsághír lettabból, hogy 2008 áprilisában néhány gyerek apróhalakat talált a máskülönben ökológiailag rég ha-lott folyóban, a Zazárban! Az öröm azonban ha-mar elszállt, amikor a vízügyi hatóságok közölték,hogy a halak az egyik mellékpatakon idôlegesenmegnyitott tározóból kerülhettek a folyóba, s alig-ha maradtak életben benne. (A cikkhez tartozó irodalomjegyzéket a szer-

kesztôség kérésre megküldi.)

4. kép: Földcsuszamlás nyomai egy letarolt domboldalon

113

A Bizottság 497/2008/EK rendelete (2008. június 4.)a Montenegróból származó egyes halakra és halá-szati termékekre vonatkozó közösségi vámkontin-gensek megnyitásáról és kezelésérôlHivatalos Lap, 51. évfolyam, L146, 2008. június 5. 3. oldal

A Bizottság 506/2008/EK rendelete (2008. június 6.)az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrábantörténô alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsirendelet IV. mellékletének módosításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L149, 2008. június 7. 36. oldal

A Bizottság 517/2008/EK rendelete (2008. június 10.)a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a ha-lászhálók szembôségének meghatározására és fo-nalvastagságának vizsgálatára irányadó részletesvégrehajtási szabályok megállapításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L151, 2008. június 11. 5. oldal

A Bizottság 535/2008/EK rendelete (2008. június 13.)az idegen és nem honos fajoknak az akvakultúrábantörténô alkalmazásáról szóló 708/2007/EK tanácsirendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabá-lyok megállapításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L156, 2008. június 14. 6. oldal

A Bizottság 536/2008/EK rendelete (2008. június 13.)a szerves ónvegyületek hajókon történô használatá-nak tilalmáról szóló, 782/2003/EK európai parla-menti és tanácsi rendelet 6. cikke (3) bekezdésénekés 7. cikkének hatálybaléptetésérôl, valamint a ren-delet módosításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L156, 2008. június 14.10. oldal

A Tanács 538/2008/EK rendelete (2008. május 29.)az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet szabá-lyozási területén alkalmazandó védelmi és végre-hajtási intézkedések megállapításáról szóló 1386/2007/EK rendelet módosításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L157, 2008. június 17. 1. oldal

A Bizottság 541/2008/EK rendelete (2008. június 16.)a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelé-sére vonatkozó kiegészítô feltételek bevezetésérôlszóló 847/96/EK tanácsi rendelet alapján az egyeshalállományokra vonatkozó 2008. évi kvóták kiigazí-tásárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L157, 2008. június 17.23. oldal

2008/427/EK A Bizottság határozata (2008. május 8.)a pisztrángok vírusos vérfertôzése (VHS) és a piszt-rángfélék fertôzô vérképzôszervi elhalása (IHN)nevû halbetegségek közül egy vagy több tekinteté-ben mentes övezetek és mentes gazdaságok jegyzé-

kének létrehozásáról szóló 2002/308/EK határozat I.és II. mellékletének módosításáról. Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L159, 2008. június 18.91. oldal

A Bizottság 601/2008/EK rendelete (2008. június 25.)a Gabonból behozott, emberi fogyasztásra szántegyes halászati termékekre vonatkozó védintéz ke dé -sekrôl (1)Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L165, 2008. június 26. 3. oldal

A Bizottság 641/2008/EK rendelete (2008. július 4.) a40/2008/EK tanácsi rendeletnek az Atlanti-óceánészaki részén jogellenes, nem bejelentett és szabá-lyozatlan halászatot folytató hajók jegyzéke tekinte-tében történô módosításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L178, 2008. július 5. 17. oldal

A Bizottság 665/2008/EK rendelete (2008. július 14.)a halászati ágazatban az adatok gyûjtésére, kezelé-sére és felhasználására szolgáló közösségi keret-rendszer létrehozásáról, valamint a közös halászatipolitika tekintetében a tudományos tanácsadás tá-mogatásáról szóló 199/2008/EK tanácsi rendelet al-kalmazására vonatkozó részletes szabályok megál-lapításárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L186, 2008. július 15. 3. oldal

A Tanács 685/2008/EK rendelete (2008. július 17.) a85/2006/EK rendelettel a Norvégiából származó te-nyésztett lazac behozatalára kivetett dömpingellenesvámok hatályon kívül helyezésérôlHivatalos Lap, 51. évfolyam, L192, 2008. július 19. 5. oldal

A Bizottság 696/2008/EK rendelete (2008. július 23.)a halászati ágazatban a termelôi szervezetek által el-fogadott egyes szabályok tagsággal nem rendelkezôtermelôkre való kiterjesztése tekintetében a104/2000/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazásiszabályainak megállapításáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L195, 2008. július 24. 6. oldal

A Tanács 734/2008/EK rendelete (2008. július 15.) aveszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fe-nékhalászati eszközök káros hatásával szembeni vé-delmérôlHivatalos Lap, 51. évfolyam, L201, 2008. július 30. 8. oldal

A Bizottság 736/2008/EK rendelete (2008. július 22.)a Szerzôdés 87. és 88. cikkének a halászati termékekelôállításával, feldolgozásával és forgalmazásávalfoglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott ál-lami támogatásokra történô alkalmazásárólHivatalos Lap, 51. évfolyam, L201, 2008. július 30.16. oldal

EU ha lá sza ti jogszabályfigyelô

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

114

ADuna Európa másodiklegnagyobb folyama. Hosz-sza 2847 km, melybôl

417 km esik hazánk területére.Hatalmas méretébôl adódóanfokozottan kitett a lokális és re-gionális léptékben érvényesülôantropogén eredetû környezetihatásoknak. A vízfolyás hidroló-giáját, geomorfológiáját és ké-miai jellemzôit befolyásoló ant-ropogén tényezôk nagy mérték-ben módosíthatják a halállo-mány természetes sokféleségét,szerkezetét, térbeli eloszlásimintázatát és idôbeli dinamiká-ját (SCHIEMER ÉS MTSAI 2001; GUTI

2002; HOLČÍK 2003; ERÔS ÉS MTSAI

2008). A halállomány természe-tes sokféleségének megôrzéseérdekében, illetve a hazai és anemzetközi szintû természetvé-delmi kötelezettségeink teljesí-téséhez ezért különösen indo-kolt, hogy részletes ismeretek-kel rendelkezzünk a hal együt -tesek összetételérôl és dinami-kájáról a Duna magyarországiszakaszán.

A folyóvízi halak/hal együt -tesek állomány dinamikájában

bekövetkezô változások szerve-zett keretek között végzett kuta-tásának és monitorozásánakazonban nincsenek hosszú táv-ra visszanyúló hagyományaiMagyarországon. Az MTA Ma-gyar Dunakutató Állomás kuta-tási prioritásai között elsôsorbana nagyobb mellékágrendszerek(Szigetköz, Gemenc) halállomá-nyának monitorozása szerepelt(áttekintés lásd GUTI ÉS ERÔS

2002; GUTI 2007). A NemzetiBiodiverzitás-monitorozó Rend-szer keretében jelenleg végzettfelmérések pedig csupán Vác-Göd (1668–1681 fkm) és Baja(1476–1483 fkm) térségére vo-natkozóan nyújtanak folyamatosinformációt a halfauna összeté-telérôl és idôbeli változásairól.Annak ellenére, hogy a közel-múltban több közlemény ismegjelent, amely a Duna fôágáthalfaunisztikai, halászatbiológi-ai és ökológiai szempontbólelemzi (pl. SALLAI 2001; GUTI

2002; GYÖRE ÉS JÓZSA 2005; ERÔSÉS MTSAI 2005, 2008), még min-dig igen hiányos ismeretekkelrendelkezünk a halegyüttesek

szervezôdésérôl a Duna ma-gyarországi szakaszán.

A halállomány összetétel-ének térbeli és idôbeli monito-rozása önmagában azonbannem nyújt kellô információt ahalfajok populációinak megôr-zéséhez. A hatékony fajvédelemalapvetô feltétele, hogy részle-tesen megismerjük, az egyes fa-jok milyen környezeti viszo-nyok között milyen mennyiség-ben fordulnak elô. Az egyes fa-jok és élôhelyük abiotikus jel-lemvonásai közötti kapcsolatokmegismerésének legfontosabbeleme a fajok élôhely használa-tának jellemzése. Kevés hazaitanulmány foglalkozott részle-tesen az egyes fajok élôhelyhasználatának szám szerûsíté -sével. A vizs gálatok elsôsorbanpatakokban élô halfajok (ERÔS

ÉS MTSAI 2003), illetve a sziget-közi halivadék élôhely haszná-latának megismerésére irányul-tak (COPP ÉS MTSAI 1994; GUTI

1996). A Szigetközben végzetthal – élôhely használat kapcso-latok elemzésén kívül csupánegyetlen dolgozat foglalkozik

pp. 114–123

A halállomány összetétele és a halfajokélôhely használata a Duna litorális

zónájában (1786–1665 fkm) – monitorozás és természetvédelmi

javaslatokErôs Tibor1, Tóth Balázs2, Sevcsik András31MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany2Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest

3Pest Környéki Madarász Kör, Budapest

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

115

behatóan dunai halfajok élô-hely használat mintázatával.ERÔS ÉS MTSAI (2005) a ponto-kaszpikus eredetû inváziós géb-fajok mennyisége és az élôhelyabiotikus sajátosságai közöttikapcsolatokat elemezték és rá-mutattak a hasonlóságokra éskülönbségekre a fajok élôhelyhasználatában.

A 2007. évben, térben inten-zív mintavétel keretében tanul-mányoztuk a halállomány ösz-szetételét és a halfajok élôhelyhasználatát a Duna litorális zó-nájában, a Gönyü-Budapest(1786–1665 fkm) közötti szaka-szon. Míg korábbi munkáink-ban részletesen tárgyaltuk a ter-mészetes és mesterséges part-szakaszok halállomány összeté-telében mutatkozó különbsége-ket (ERÔS ÉS MTSAI 2008), vala-mint természetvédelmi szem-pontból megkülönböztetett – azEurópai Unió ÉlôhelyvédelmiIrányelvének függelékeibenjegyzett – halfajok elterjedésétés gyakoriságát (TÓTH ÉS MTSAI

2007), e dolgozatunkban 1) ele-mezzük a mintavételi erôfeszí-tés – fajszám összefüggéseket és2) bemutatjuk a gyakorinak ta-lált fajok, illetve néhány ritka,de természetvédelmi szempont-ból megkülönböztetett halfajélôhely használatára vonatkozóeredményeinket.

Anyag és módszerek

Összesen 71 db, 500 m hosz-szúságú szakaszt (mintavételiegység) vizsgáltunk éjszakavégzett felmérés keretében 2007nyarán (1. ábra). A mintavételiszakaszokat az elôzetes terepbe-járások, illetve korábbi felméré-seink tapasztalatai alapján úgyjelöltük ki, hogy azok megfele-lôen tükrözzék a szakaszra jel-lemzô fô mesoélôhely típusokarányát. A halak gyûjtését Hans-Grassl EL 64 II GI aggregátoroshalászgéppel végeztük egyen-áramot (max 7,5 kW) alkalmaz-va. A csónakból végzett minta-vételnél az áramlással sodródva,a parttal párhuzamosan, attól ~1–15 m-es távolságban halász-tunk a víz mélységének (max.1–1,5 m) és a terepi adottságokfigyelembe vételével. Az 500 m-es szakaszok halászatának idejea terepadottságoktól és a víz-áramlástól függôen ~30 perc és1 óra között változott. A felmé-réseket három személy végezte.A kifogott halakat vízzel teltnagyméretû ládában tároltuk azazonosításig, majd határozásután kíméletesen visszahelyez-tük a vízbe. A mintavételi egysé-gek halászatát éjszaka végeztük.A környezeti (élôhelyi) változókfelmérése az egyes helyszíne-ken döntôen nappal történt, ami

rövidítette az éjszakai mintavé-telek idôtartamát és megbízha-tóbb adatfelvételt tett lehetôvé.Az élôhely szerkezetét jellemzôváltozók felmérésének mód-szertana ERÔS ÉS MTSAI (2005,2008) szerint történt. Mindenegyes 500 m-es szakaszra a kö-vetkezô változókról gyûjtöttünkinformációt: átlagos parttávol-ság, átlagos vízmélység, átlagosáramlási sebesség, aljzat összeté-tele (iszapos-homok, homok, ka-vics, kô, szikla százalékos meg-oszlása), makrovegetáció szá za -lékos borítása a halászott szakasz1 m széles sávjában, nagyobb fa,illetve uszadék darab száma ahalászott szakasz 1 m széles sáv-jában. A vizsgált változók átlagér-tékeinek mintavételi szakaszokközött számított átlag értékei az1. táblázatban láthatók.

Statisztikai értékelés

Fajtelítôdési diverzitás (rare -faction diverzitás) függvénnyeljellemeztük a fajszám-mintavé-teli egységek száma és a faj-szám-gyûjtött egyedek számaközötti összefüggéseket (ERÔS ÉS

MTSAI 2008). Az elemzés segítsé-gével becsülhetô, hogy a minta-vételi erôfeszítés függvényébenmiként változik a fajgazdagság.Ennek ismerete nagy elôny le-het a monitorozási eljárások

pp. 114–123

1. ábra: Mintavételi helyek a Duna litorális zónájában, a Duna Gönyü–Budapest közötti szakaszán 2007-ben. (N = 71).

116

megtervezésénél, mert megha-tározható a mintavételbe fekte-tett terepi munka, illetve a min-tavétel során nyert információ(itt pl. a fajszám) viszonya.

A halak élôhely használatá-nak tudományos leírására szá-mos módszert használnak a ku-tatók. Mivel az élôhely haszná-latot általában több ökológiai té-nyezô együttes hatása határozzameg célszerû a felvett változókhatását egy elemzésben tanul-mányozni. Az ilyen elemzésektöbbváltozós matematikai mód-szerek használatán alapulnak(bôvebben lásd PODANI 1997) éssegítségükkel pontosan szám -szerûsítve határozható meg pl.az egyes környezeti tényezôkegymáshoz, illetve a vizsgálthalfajokhoz való viszonya, je-lentôsége. Jelen dolgozatban atöbbváltozós értékelési eljárá-sok egyik gyakori fajtáját, az ún.standardizált fôkomponens ana-lízist alkalmaztuk a mintavételiegységek (500 m-es szakaszok)élôhelyi sajátosságainak össze-hasonlítására. A módszer segít-ségével egy kéttengelyes koor-dináta rendszerben hasonlíthat-

juk össze a mintavételi egysé-gek (objektumok) helyzetét,ahol a tengelyek értékeit azegyes környezeti változók érté-kei, matematikailag leírható vi-szonya határozza meg. Ebbe akoordináta rendszerbe mindenegyes mintavételi pont helyérefeltüntethetjük az egyes halfa-jok egyedszám értékeit, fajon-ként külön koordináta rendszer-ben ábrázolva. A számok alap-ján azonban az egyes halfajokélôhely használata nehezen át-tekinthetô, ezért a gyûjtött egye-dek számával arányos körlapok-kal jellemeztük egy adott fajmennyiségét egy adott mintavé-teli helyen.

Megjegyezzük, hogy a 0+ko-rú halak („elsôéves ivadék”)megbízható gyûjtése különmódszertant igényel (lásd pl.COPP ÉS MTSAI 1994) a halak kistesthosszúsága miatt. A nyáronvégzett felmérésünk során acsónakból történô halászattal ésaz alkalmazott elektromos ha-lászgéppel nem sikerült a hal-ivadékot megbízhatóan gyûjte -nünk, ezért ezt a korosztályt ki-hagytuk az elemzésekbôl.

Eredmények és értékelésük

Összesen 36 halfaj (és egyhibrid) 15 367 egyedét gyûjtö -ttük a felmérés során (2. táblá-zat). A küsz mellett, amely agyûjtött halak közel 50%-t ké-pezte, a legtömegesebb fajok afeketeszájú géb, a halványfoltúküllô, a karika keszeg, a Kesslergéb, a paduc, a folyami géb, ajász és a balin voltak. NATURA2000 fajok a halállomány11,2%-t képezték és e fajok kö-zül a halványfoltú küllô, a balin,a selymes durbincs, a márna ésa leánykoncér voltak a leggya-koribbak.

A gyûjtött fajok száma mere-deken emelkedett a mintavételiegységek számának növeke -désével (2a ábra). Egyetlen500 m-es mintavételi szakaszonátlagosan 13 halfajt lehetettgyûj teni, 10 × 500 m –es szakaszhalászata pedig átlagosan közel30 fajt (29) eredményezett. Eztkövetôen új fajok kimutatásamár jelentôs mintavételi területnövelésével volt csak lehetsé-ges. Hasonlóan meredek lefu-tást mutatott a fajok számánakváltozása a gyûjtött egyedekszámának függvényében (2b áb-ra): 5000 egyed gyûjtése eseténátlagosan közel 35 fajt (34) sike-rült gyûjteni.

A mintavételi helyek (71 db)élôhelyi sajátosságainak össze-hasonlítására alkalmazott fô-komponens analízis elsô és má-sodik tengelye két fontos kör-nyezeti gradienst írt le (3. ábra).Az elsô tengely mentén (PC 1), anegatív értékektôl a pozitív érté-kek irányában (balról jobbrahaladva) a mintavételi helyeksorba rendezhetôek voltak adöntôen iszapos homokos aljza-tú, lassú áramlással jellemezhe-

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 114–123

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

Átlag Min. Max.Átl. Mélység (cm) 56,20 20 90Átl. Sebesség (cm/s) 12,28 0 2Iszapos-homok* (< 0,2 cm; %) 38,3 95 100Homok (< 0,2 cm; %) 21,3 34 70Kavics (~ 0,2 cm – 6 cm; %) 57,50 5 100Kô (~ 6 cm – 30 cm; %) 13,60 1 45Szikla (> 30 cm; %) 36,4 61 100Parttávolság (m) 6,48 1 15Makrovegetáció (%) 7,50 5 10Fa, uszadékfa (db/500m) 7,00 1 30

1. táblázat: Az élôhely szerkezetét jellemzô környezeti változók átlag értékei a felmért 71 mintavételi szakaszokon

*az iszapos-homok kategóriát a homoktól fekete színe és könnyûfelkavarhatósága alapján különítettük el

117

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 114–123

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

Abramis ballerus 4154,8gezseksopal)8571 ,SUEANNIL(Abramis brama 9812,53gezsekrévéd)8571 ,SUEANNIL(Abramis sapa (PALLAS, 1814) bagolykesze 32,39 56Alburnus alburnus 601700,001zsük)8571 ,SUEANNIL( Aspius aspius 52224,07nilab)8571 ,SUEANNIL( Barbus barbus 54103,94anrám)8571 ,SUEANNIL(Abramis bjoerkna 11801,38gezsekakirak)8571 ,SUEANNIL( Carassius gibelio 3154,8zsáráktsüze)2871 ,HCOLB(Chondrostoma nasus 42525,35cudap)8571 ,SUEANNIL( Esox lucius 654,8akusc)8571 ,SUEANNIL( Gasterosteus aculeatus 114,1ókip séksüt)8571 ,SUEANNIL( Gobio albipinnatus LUKASH, 1933 halványfoltú küllô 88,73 997

Gymnocephalus baloni (HOLCIK & HENSEL, 1974) széles durbinc 15,49 14Gymnocephalus cernuus 7132,4scnibrudógáv)8571 ,SUEANNIL( Gymnocephalus schraetser (LINNAEUS, 1758) selymes durbincs 71,83 196Aspius aspius x Leuciscus idus? 5,63 5Leuciscus cephalus 7808,33ókylomod)8571 ,SUEANNIL( Leuciscus idus 37283,36gezsekzsáj)8571 ,SUEANNIL( Leuciscus leuciscus (LINNAEUS, 1758) nyúldomolykó 4,23 7Lota lota 21253,52lahynem)8571 ,SUEANNIL( Neogobius fluviatilis 68283,36bég imaylof)4181 ,SALLAP( Neogobius gymnotrachelus (KESSLER, 1857) csupasztorkú géb 35,21 545Neogobius kessleri 510 301,38bég-relsseK)1681 ,REHTNÜG( Neogobius melanostomus (PALLAS, 1814) feketeszájú géb 92,96 84Pelecus cultratus 332,4adrag)8571 ,SUEANNIL( Perca fluviatilis 2 207,91régüs)8571 ,SUEANNIL(Rhodeus sericeus (PALLAS, 1776) szivárványos ökle 1,4 11Rutilus pigus virgo 6812,53récnokynáel)2581 ,LEKCEH( Rutilus rutilus 62112,53akrodob)8571 ,SUEANNIL( Sabanejewia aurata (FILIPPI, 1865) balkáni (kôfúró) csík 2,82 2Sander lucioperca (LINNAEUS, 1758) süllô 61,97 127Sander volgensis (GMELIN, 1788) kôsüllô 49,30 78Scardinius erythrophthalmus (LINNAEUS, 1758) vörösszárnyú keszeg 1,41 1Silurus glanis 45 10,8ascrah)8571 ,SUEANNIL(Vimba vimba (LINNAEUS, 1758) szilvaorrú keszeg 43,66 136Zingel streber 1268,9ócub temén)3681 ,DLOBEIS( Zingel zingel (LINNAEUS, 1758) magyar buc 29,58 37

2. ábra: A fajszám változása a) a mintavételi egységek (500 m-es szakaszok), illetve b) a

gy jtött egyedek számának függvényében. A hibavonalak az adatok szórását (SD) mutatják

Tudományos név Magyar név Elôfordulási gyakoriság %

Egyedszám

2. táblázat: A gyûjtött halfajok elôfordulási gyakorisága és egyedszáma (15367 egyed összesen) a Duna „Gönyü–Budapest” közötti szakaszán (1786–1665 fkm). Az elôfordulási gyakoriság az mutatja,

hogy a mintavételi helyek (71 összesen) hány százalékában fordult elô a faj

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

118

tô szakaszoktól, a 100%-ban ka-vics aljzatú, erôs sodrással jelle-mezhetô szakaszok formáltakörnyezeti gradiens mentén. A második tengelyen (PC 2) atermészetes élôhelyek (minta-vételi helyek) viszonylag jól elv-álltak a kövezésektôl, melyek azegymáshoz nagyon hasonlószerkezetük miatt jól körülhatá-rolható csoportot képeztek. Né-hány mintavételi szakaszon öt-vözôdtek a természetes és mes-terséges part szakaszokra jel-lemzô környezeti tulajdonságok.Ezeket az átmeneti élôhelyeketnagyobb kövekkel elegyes kavi-csos-homokos aljzat és változa-tos áramlási viszonyok jelle-mezték.

A legtöbb halfaj elôfordulásiés relatív mennyiségi viszonyai-nak mintázata igen rugalmasélôhely használatra utalt. Né-hány faj azonban határozott élô-hely „preferenciát” mutatott;ezek a fajok viszonylag erôsenkötôdtek a fôbb élôhely típusokvalamelyikéhez (4. ábra). A gya-koribb fajok közül a folyamigéb elsôsorban a természetesélôhelyeken fordult elô és ott isinkább a lassú áramlású, isza-pos-homokos mintavételi helye-ken. A feketeszájú géb ezzelszemben elsôsorban a kövezé-seken és emellett a kavicsos-ho-mokos, lassan vagy közepesenáramló élôhelyeken fordult elôrendkívül nagy mennyiségben.A süllô változatos partszakasz-okon fordult elô, igen egyenle-tes mennyiségben (átlag 2–3egyed, max. 10 egyed 500 m-en;megj.: az átlagszámítás azon he-lyek alapján történt ahol a fajelôfordult). Ezzel szemben akarika keszeg igen változatosmennyiségben fordult elô a kör-nyezeti gradiensek széles inter-vallumában (átlag 15 egyed,

max > 100 egyed 500 m-en). A szilvaorrú keszeg igen erô-sen kötôdött a természetes élô-helyekhez és ezen belül inkábba közepes és gyors áramlású ka-vicsos-homokos partszakaszok-hoz, azonban sosem sikerült na-gyobb rajban gyûjtenünk (átlag

4–5 egyed, max < 15 egyed 500m-en). A paduc a szilvaorrú ke-szeggel összehasonlítva mégerôsebben kötôdött az erôsenáramló vizû, kavicsos partsza-kaszokhoz. Legnagyobb rajai az„átmeneti” kövekkel elegyes,kavicsos, erôsen áramló vizû

pp. 114–123

2. ábra: A fajszám változása a) a mintavételi egységek (500 m-es szakaszok), illetve b) a gyûjtött egyedek számának

függvényében. A hibavonalak az adatok szórását (SD) mutatják

0

5

10

15

20

25

30

35

40

0 10 20 30 40 50 60 70 80

Mintavételi egységek száma

Faj

szám

0

5

10

15

20

25

30

35

40

0 5 000 10 000 15 000 20 000

Gyûjtött egyedek száma

Faj

szám

a

b

3. ábra: A mintavételi szakaszok (71 db) él hely szerkezetének összehasonlítása

f komponens analízis (PCA) segítségével. Feltüntettük az egyes tengelyekkel >0.5

komponens korrelációt mutató környezeti változókat (pl. vízsebesség: 0,749). A PC 1 és PC 2

tengelyekkel pozitívan vagy negatívan korreláló változók esetében a változó értéke a nyíl

irányában növekszik (pl. az átlagos vízsebesség pozitívan korrelál a PC 1 tengellyel, ami azt

119

élôhelyeken voltak megtalálha-tók. A faj a karika keszeghez ha-sonlóan változatos mennyiség-ben fordult elô a vizsgált szaka-szokon (átlag 15 egyed, max >100 egyed 500 m-en), de e fajtóleltérôen viszonylag szûk, jól le-határolható élôhelyi viszonyokközött. A jász rugalmas élôhelyhasználat mintázatot mutatott.Az állóvízi, iszapos-homokos

élôhelyek kivételével viszonylagegyenletes mennyiségben for-dult elô a közepesen és gyorsanáramló, kavicsos-homokos élô-helyeken és a kövezéseken is. A menyhal rendkívül erôsenkötôdött a kövezésekhez. Átla-gosan 12 és max. 50 egyedet sikerült gyûjteni az 500 m-esszakaszok egyszeri halászatával,ezek a számok azonban (mivel a

szakasz egyszeri halászatán ala-pulnak) természetesen messzealulbecsülik a kövezéseken élômenyhal populáció szakaszhosszra vonatkoztatott egyed-számát.

A természetvédelmi szem-pontból megkülönböztetett„NATURA 2000” fajok közül abalin az élôhelyek széles kör-nyezeti spektrumában megtalál-

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 114–123

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

3. ábra: A mintavételi szakaszok (71 db) élôhely szerkezetének összehasonlítása fôkomponens analízis (PCA) segít-ségével. Feltüntettük az egyes tengelyekkel >0.5 komponens korrelációt mutató környezeti változókat (pl. vízsebesség:0,749). A PC 1 és PC 2 tengelyekkel pozitívan vagy negatívan korreláló változók esetében a változó értéke a nyílirányában növekszik (pl. az átlagos vízsebesség pozitívan korrelál a PC 1 tengellyel, ami azt mutatja, hogy a PC 1

tengelyen balról jobbra haladva az átlagos vízsebesség értéke növekszik a mintavételi szakaszokon)

120

ható volt (5. ábra). Ezzel szem-ben a márna jóval erôsebb kö-tôdést mutatott az erôsen áram-ló vizû kavicsos élôhelyekhez,de a kövezéseken is megtalálha-tó volt. A halványfoltú küllô azélôhely használat tekintetébenigen generalista fajnak bizo-nyult, de legnagyobb egyed-számban a kavicsos-homokosaljzatú, közepesen áramló vizûélôhelyeken fordult elô. Szinténa környezeti változók szélesskáláján fordult elô a leány -

koncér; azonban kevés egyedetgyûjtöttünk ahhoz, hogy a fajélôhely használatát megbízható-an jellemezhessük. A selymesdurbincs igen erôsen kötôdött atermészetes élôhelyekhez, és el-sôsorban a közepesen áramlóvizû kavicsos-homokos partsza-kaszokhoz. A magyar bucó azerôsen iszapos-homokos élôhe-lyek kivételével minden élôhelytípusban megtalálható volt. Efokozottan védett faj a gyûjtöttegyedek mennyiségi eloszlása

alapján kismértékû „preferenci-át” mutatott a gyorsan áramlókavicsos élôhelyekhez, azonbane megállapítások általánosításá-hoz (a kevés gyûjtött egyed mi-att) további kutatások szüksége-sek. A fokozottan védett németbucóból szintén kevés példánytsikerült gyûjteni. Ennek ellené-re a faj élôhely használata tisz-tán jellemezhetô az adatok alap-ján: a német bucó kizárólag a100% kavics aljzatú, legintenzí-vebben áramló vizû szakaszo-

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 114–123

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

paduc

süll

szilvaorrú k.

feketeszájú géb

karika k.

folyami géb

-5.0

-4.0-3.0

-2.0

-1.00.0

1.0

2.0

3.04.0

5.0

-5.0 -4.0 -3.0 -2.0 -1.0 0.0 1.0 2.0 3.0 4.0

menyhaljász

PC 1 PC 1

PC

2P

C 2

PC

2P

C 2

paduc

süllô

szilvaorrú k.

feketeszájú géb

karika k.

folyami géb

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00.0

1.0

2,0

3,04,0

5,0

0,0

1,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,0

2,0

3,04,0

5,0

0,0

1,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 –5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

-5.0

-4.0-3.0

-2.0

-1.00.0

1.0

2.0

3.04.0

5.0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0 –5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

menyhaljász

PC 1 PC 1

PC

2P

C 2

PC

2P

C 2

4. ábra: A gyakoribb, természetvédelmi oltalombannem részesülô halfajok élôhely használat mintázata. Megj.: A körlapok helye a koordináta rendszerben a 2. ábrán látható mintázatot követi. A körlapok méretearányos a faj relatív mennyiségi viszonyaival az egyes

mintavételi helyeken

PC 1 PC 1

PC

2P

C 2

PC

2P

C 2

balin

-5.0

-4.0-3.0

-2.0

-1.00.0

1.0

2.0

3.04.0

5.0

-5.0 -4.0 -3.0 -2.0 -1.0 0.0 1.0 2.0 3.0 4.0

márna

-5.0

-4.0-3.0

-2.0

-1.00.0

1.0

2.0

3.04.0

5.0

-5.0 -4.0 -3.0 -2.0 -1.0 0.0 1.0 2.0 3.0 4.0

halványfoltú küll

-5.0

-4.0

-3.0-2.0

-1.0

0.0

1.0

2.03.0

4.0

5.0

-5.0 -4.0 -3.0 -2.0 -1.0 0.0 1.0 2.0 3.0 4.0

selymes durbincs magyar bucó

leánykoncér

-5.0

-4.0

-3.0-2.0

-1.0

0.0

1.0

2.03.0

4.0

5.0

-5.0 -4.0 -3.0 -2.0 -1.0 0.0 1.0 2.0 3.0 4.0

német bucó széles durbincs

PC 1 PC 1

PC

2P

C 2

PC

2P

C 2

balin

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

márna

halványfoltú küllô

selymes durbincs magyar bucó

leánykoncér

német bucó széles durbincs

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

–5,0

–4,0–3,0

–2,0

–1,00,0

1,0

2,0

3,04,0

5,0

–5,0 –4,0 –3,0 –2,0 –1,0 0,0 1,0 2,0 3,0 4,0

5. ábra: A gyakoribb NATURA 2000 halfajok élôhelyhasználat mintázata.

Megj.: A körlapok helye a koordináta rendszerben a 2. ábrán látható mintázatot követi. A körlapok méretearányos a faj relatív mennyiségi viszonyaival az egyes

mintavételi helyeken

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

121

kon fordult elô; ezért a leg -szûkebb élôhelyi igényû fajnaktekinthetjük. A széles durbincsigen változatos élôhelyeken for-dult elô. Jelen felmérés – felte-hetôen a gyûjtött egyedek kisszáma miatt – nem igazolta ko-rábbi tapasztalatainkat, hogy aszéles durbincs elsôsorban a kö-vezésekhez kötôdik.

Következtetések

A halállomány összetétele aDuna parti zónájában nagymér-tékben megegyezett a 2004-benvégzett felméréseinkkel (ERÔS

ÉS MTSAI 2008). A tömeges küszés gébfajok mellett gyakori volta paduc, márna, balin, jász és akarikakeszeg. A fajok elôfordu-lását tekintve érdekes megfigye-lés például a selymes durbincs,a kôsüllô, a leánykoncér széleselterjedése, amelynek igazolásavalószínûleg az éjszaka végzettmintavételeknek köszönhetô. Aleánykoncérnak népes állomá-nyát találtuk a korábban hal -faunisztikai szempontból nemvizsgált szentendrei szigeti mel-lékágban, amely minden bi-zonynyal e védett halfajunkegyik fontos dunai ívóhelye(TÓTH ÉS MTSAI 2007). A kövezé-seken a menyhal bizonyult tö-megesnek, mind elôfordulásigyakoriságát mind mennyiségéttekintve; ez az eredmény azon-ban a kövezéses partszakaszokviszonylag kis elôfordulási gya-korisága miatt (lásd. 3. ábra)nem domborodik ki hangsúlyo-zottan a halállomány összetétel-ét bemutató táblázatban (2. táb-lázat). Érdemes megemlíteni,hogy a menyhal 1998 óta igenerôs állománnyal fordul elô amagyarországi Duna szakaszon,amely talán összefüggésbe hoz-ható a ponto-kaszpikus eredetû

gébfajok erre az idôszakra tehe-tô tömeges megjelenésével.

A halegyüttesek szerkezeté-nek jellemzésében a gyûjtött fa-jok száma az egyik legalapve-tôbb változó. Ennek ellenére ke-vés hazai tanulmány foglalkozika halászati (mintavételi) erôfe-szítés és a gyûjtött fajok számaközötti összefüggések elemzésé-vel, pedig az összefüggések is-merete fontos információvalszolgálhat a környezet és termé-szetvédelmi célú monitorozásszámára. Korábbi felméréseinkigazolták, hogy a parti zónában,elektromos halászgéppel vég-zett felméréssel, egységnyi min-tavételi hosszra vonatkoztatvajóval több halfaj gyûjthetô éjsza-ka, mint nappal (ERÔS ÉS MTSAI

2008). Ennek legfontosabb okaia következôk: 1) a halak többsé-ge éjszaka aktív, 2) számos,nappal a mederben tartózkodófaj éjszaka partközelbe húzódik,3) a halak kevésbé észlelik amintavételt végzôket, 4) a nagytömegben partközelben tartóz-kodó halak jóval nagyobbegyedszámban gyûjthetôk amijelentôsen megnöveli a ritkaelôfordulású halfajok kimutatá-sának esélyét. A gyûjtött egye-dek száma és a kimutatható hal-fajok száma között ezért igenszoros az összefüggés (ERÔS ÉS

MTSAI 2008). Jelen felmérés so-rán azt tapasztaltuk, hogy 2500–3000 egyed gyûjtésével a partizónában gyûjthetô halfajok dön-tô hányada kimutatható; míg5000 egyed felett már csak agyûjtött egyedek számának je-lentôs növelésével, gyakorlati-lag az egyedszám duplázásávalsikerült új halfajt kimutatni.Természetesen a fajok kimuta-tásának esélye nagymértékbenfügghet a mintavételi szakaszokélôhelyi változatosságától. Ta-

pasztalataink szerint a lassúáramlású, iszapos, homokos alj-zatú fôági partszakaszok fajgaz-dagsága a legalacsonyabb, míga gyors áramlású, kavicsos alj-zatú természetes partszakaszok,valamint a kövezéses partvona-lak halállományának fajgazdag-ságában nem tapasztalható szig-nifikáns különbség (ERÔS ÉS

MTSAI 2008, ERÔS ÉS MTSAI publi-kálatlan adatok).

Jelen tanulmányban a fôbbélôhely típusokat arányaibanmegfelelôen reprezentáló mintaalapján becsültük a mintavételihossz fajszám összefüggéseket aGönyü–Budapest közötti sza-kaszra. Eredményeink szerintegy véletlenszerûen kiválasztott500 m-es szakasz felmérésével13 halfaj mutatható ki átlagosana Duna litorális zónájában; egyvalamivel több, mint egy kilo-méteres szakasz halállományá-nak felmérésekor pedig átlago-san közel 20 faj gyûjthetô. A mintavételi szakasz hossza ésa kimutatott fajok száma közöttiösszefüggés azonban változhataz alkalmazott halászgép típu-sának és teljesítményének függ-vényében is. Emellett az elekt-romos halászgéppel végzett fel-mérések csak igen korlátozottvízmélységig végezhetôk haté-konyan. A vízmélység növeke-désével a vízoszlop alsó harma-dában tartózkodó halfajok ki-mutatása egyre nehezebb, ré-szesedésük a halállomány ösz-szetételébôl egyre inkább alul-becsült. A vízmélység növekedé-sével a fajok elmenekülésénekesélye is egyre inkább növek-szik. Mindezek megkívánnák,hogy a folyamok halállományai-nak vizsgálatához az egyes víz-mélységi zónáknak megfelelôerôsségû és felszereltségû ha-lászgépeket használjunk, illetve,

pp. 114–123

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

122

hogy a mélyebb régiókbanegyéb halászeszközökkel végez-zük a felméréseket (pl. húzóhá-ló, fenékhorog stb). Ez a minta-vételi eljárás azonban a monito-rozásra fordítható anyagi, tárgyiés személyi feltételek szûkös -sége miatt általában nehezenkivitelezhetô.

Három fô élôhely típust külö-níthettünk el a Duna fôágánaklitorális zónájában a mesoha -bitat (100 – 103 m) léptéknél(ERÔS ÉS MTSAI 2005). A termé-szetes partszakaszokon elôfor-duló két fô élôhely típus egy jólmeghatározható környezeti grá -dienst képez a lassú folyásúvagy állóvízi, iszapos, homokosélôhelyektôl, a rendkívül sebesáramlási viszonyokkal és 100%kavics borítással jellemezhetôélôhelyekig. Elôbbi élôhelyek aGönyü-Budapest szakaszon el-sôsorban a sarkantyúk mögöttkialakuló „holtvizes” területe-ken, illetve a mellékágakbanalakulnak ki, míg utóbbiak elsô-sorban szigetspiccek csúcsainés kisebb-nagyobb kiszögelésekáramlás felöli oldalán. A mes-terséges élôhelyek legjellegze-tesebb típusa a partvédô köve-zések és párhuzammûvek, me-lyeket 100%os szikla és kô borí-tás és változatos áramlásviszo-nyok jellemeznek. Ezen élôhe-lyeken a halállomány összetéte-le is eltérô (ERÔS ET AL. 2008). A mellékágakat leszámítva aziszapos-homokos, lassú áramlá-sú parti sávban a halállománykis egyedsûrûséggel jellemez-hetô és a halak élôhely haszná-latára vonatkozó eredményeinkszerint néhány pontyféle, a sül-lô, a folyami géb és a csupasz-torkú géb jellemzi. Az áramló,gyors folyású kavicsos élôhelye-ket a paduc, a halványfoltú kül-lô, a márna viszonylagos túlsú-

lya jellemzi és ezen az élôhe-lyen számíthatunk leginkább afokozottan védett német bucóelôfordulására. A kövezéseken afeketeszájú és a Kessler géb, il-letve a menyhal, valamint a ka-rika keszeg, a jász nagy mennyi-sége a leginkább jellemzô. A NATURA 2000 fajok élôhelyhasználatára vonatkozó ered-ményeink azt mutatják, hogy efajok élôhelyi igénye igen eltérôlehet. A kavicsos aljzatú, vi-szonylag gyors áramlású élôhe-lyek a legfontosabbak a legtöbbfaj számára. A fokozottan védettnémet bucó kizárólag ezeken azélôhelyeken fordul elô. A lassúáramlású, iszapos, homokos te-rületek a szivárványos ökle, avágó csík, a dunai ingola élôhe-lyei (e ritkának talált fajok élô-hely használatát nem mutattukbe jelen dolgozatban), míg a kö-vezéseken a széles durbincs for-dul elô más élôhelyekhez képestnagyobb egyedszámban. A sely-mes durbincs pedig a mestersé-ges kövezéseket inkább elkerü-li; ellenben nagy egyedszámbanfordul elô a természetes part-szakaszokon, kismértékû prefe-renciát mutatva a homokos-ka-vicsos aljzatú élôhelyek felé.

Eredményeink tükrében aGönyü-Budapest közötti Dunaszakaszon figyelmet kell fordíta-ni a változatos élôhelyi feltételek(elsôsorban áramlás és szem -cseméret összetétel) fenntartá-sára. A kavicsos, erôs áram lássalbíró élôhelyek kiemelten fonto-sak, mint a német bucó és egyébfajok élôhelyei. Törekedni kellezért a lankás, döntôen kavicsosmeder, a gyors vízáramlású élô-helyek fenntartására. Különösenaz Ipoly folyó torkolata felett ki-alakult gázlós területek, kavics-szigetek számítanak értékes élô-helynek e szempontból. E Duna

szakasz jellegzetessége az eupo -tamon típusú mellékág rendsze-rek, (azaz a fôággal alulról ésfelülrôl, az év döntô hányadá-ban állandó kapcsolatban állóágak), melyeknek legnagyobbformájára példa a Szentendrei-sziget mellékága. Felmérése-inkkel igazoltuk, hogy a mellék-ág fontos szerepet tölt be aleánykoncér élôhelyeként és fel-tehetôen ívási helyként is funk-cionál (TÓTH ÉS MTSAI 2007). Fel-mérési eredményeink azonbancsupán egyetlen idôszakra ésévszakra vonatkozóan adnakképet a halak mesohabitat lép-tékû élôhely használatáról. Fon-tos lenne megismernünk az élô-hely használat testmérettôl/kor -tól függô és a halak ökológi-ai/élettani funkciójához köthetô(pl. ívás, táplálkozás, refúgiumterületek választása) mintázatátis (ERÔS ÉS MTSAI 2003). A dunaihalpopulációk térbeli és idôbeliváltozásainak megbízható nyo-mon követése azonban különö-sen nagy módszertani kihívástjelent a folyam rendkívüli mére-te és a vízjárás nagyfokú inga-dozásai miatt.

Összefoglalásul megállapít-ható, hogy a Duna Gönyü ésBudapest közötti szakasza jelenállapotában is számos, termé-szetvédelmi szempontból érté-kes és az Európai Unió Élôhely -védelmi Irányelvének Függelé-kében jegyzett halfaj számáranyújt élôhelyet. A sekély, gyor-san áramló vizû, kavicsos aljza-tú, „zátonyos, gázlós” élôhelyekkülönösen fontosak a folyóvízihalfajok állományainak megôr-zésében. A hazai természetvé-delem egyik fontos feladata,hogy az élôhelyek változatossá-gát megôrizze a Dunában, ahalállomány sokféleségénekfenn tartása érdekében.

pp. 114–123

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

123

ASSEMBLAGE COMPOSITIONAND HABITAT USE

PATTERNS OF FISHES IN THE LITORAL ZONE

OF THE DANUBE, HUNGARY (1786–1665 RKM)

– GUIDELINES FOR MONITORING AND NATURE

CONSERVATION

Erôs T., Tóth B., Sevcsik A.

SUMMARY

The composition of fish as-semblages and the mesohabitatlevel habitat use of fishes werestudied in the litoral zone of theRiver Danube, between Gönyüand Budapest (1786–1665 rkm)in the summer of 2007. Alto-gether 15,326 specimens of 36fish species (and one hybrid)were collected (Table 2) bynight time electrofishing (ag-gregator driven device, Hans-Grassl EL 64 II GI ) of 71 sam-pling units (500 m each). In thepaper sampling effort andspecies richness relationshipsare quantified (Fig. 2) based onboth the collected number ofsamples and individuals (sam-ple based and individual basedrarefaction, Fig 2a and b, re-spectively). The mesohabitatlevel habitat use of species ischaracterized by examining therelationships between the PCAbased ordination of the abioticfeatures of the sampling unitsand CPUE data of individualspecies.

Irodalom

Copp, G. H., Guti G., Rovny, B.,Černy, J., 1994. Hierar chicalanalysis of habitat use by 0+juvenile fish in Hungari-an/Slovak floodplain of theDanube. Environ. Biology ofFishes 40: 329–348.

Erôs T., Botta-Dukát Z., Gross -man, G. D., 2003. Assem blagestructure and habitat use offishes in a Central-Europeansubmontane stream: a patchbased approach. Ecology ofFreshwater Fish 12: 141–150.

Erôs T., Sevcsik A., Tóth B.,2005. Abundance and nighttime habitat use patterns ofPonto-Caspian gobiid species(Pisces, Gobiidae) in the lit-toral zone of the RiverDanube, Hungary. J. Appl.Ichthyology 21: 350–357.

Erôs T., Tóth B., Sevcsik A.,2007. Zárójelentés a Duna gödi szakaszának halegyüt tesmonitorozásáról, a NemzetiBiodiverzitás monitorozóRendszer Keretében (2007). 12 pp.

Erôs T., Tóth B., Sevcsik A.,Schmera, D., 2008. Compari-son of fish assemblage diversi-ty in natural and artificial rip-rap habitats in the littoral zoneof a large river (River Danube,Hungary). International Re-view of Hydrobiology 93:88–105.

Guti G., 1996. Species composi-tion of juvenile (0+) fish as-semblages in the Szigetközfloodplain of the Danube. Tis-cia 30: 49–54.

Guti G., 2002. Significance ofside-tributaries and flood-plains for Danubian fish popu-lations. Archiv für Hydrobiolo-

gie Suppl. 141 (Large Rivers13): 151–163.

Guti G., 2007. Halbiológiai Kuta-tások. In Nosek J., Oertel N.szerk: „A Dunának, mely múlt,jelen, s jövendô…” 50 éves azMTA Magyar Duna kutató Állo-mása (1957–2007) Dandera Bt,Erdôkertes 83–95.

Guti G., Erôs T., 2002. Halbioló-giai kutatások. In Fekete G. etal. (szerk) 2002: Az MTA Öko-lógiai és Botanikai Kutató -intézete 50 éve (1952–2002).Akaprint Nyomdaipari Kft.335–350.

Györe K., Józsa V., 2005. A ma-gyarországi Duna szakasz hal -faunája, a középsô és az alsószakasz halászatbiológiája,hal gazdálkodása. Halászatfej-lesztés 30: 209–269.

Holčík, J., 2003. Changes in thefish fauna and fisheries in theSlovak section of the DanubeRiver: a review. Ann. Limnol. –Int. J. Limnol. 39: 177–195.

Podani J. 1997. Bevezetés a több-változós biológiai adatfeltárásrejtelmeibe. Scientia, Budapest.412 pp.

Sallai Z., 2001. Adatok a DunaNeszmély és Süttô közötti sza-kaszának halfaunájáról. APuszta 1/18: 57–76.

Schiemer, F., Keckeis, H.,Winkler, G., Flore, L., 2001.Large rivers: the relevance of ecotonal structure andhydro logical properties forthe fish fauna. Arch Hydro -biol, Suppl. 135, Large Rivers12: 487–508.

Tóth B., Sevcsik A., Erôs T.,2008. NATURA 2000 fajok elô-fordulása a Duna hazai szaka-szán. Agrártudományi Közle-mények Suppl. Pisces Hun -garici II. 83–94.

pp. 114–123

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

124

ADuna hazai szakaszánakhalászatbiológiai problé-mái, különösen a bôsi

erômû megépítését és üzembehelyezését követôen, mindin-kább elôtérbe kerültek. Jelentô-sek azok a munkák, melyek afolyó halászatával és halállomá-nyával foglalkoztak több-keve-sebb részletességgel (JANCSÓ ÉS

TÓTH 1987, VIDA 1990, 1993,1999, GUTI 1993, 1997, 1998,1999, 2002, GUTI ET AL. 2003,KIRKA 1994, 1995, 1997, SALLAI2001, 2004, GYÖRE ÉS JÓZSA2005). A Halászati és ÖntözésiKutatóintézet, az 1980-as évekvégén elkezdett tiszai program-jához hasonlóan (A Tisza víz-rendszerének vízminôségi álla-pota, haltermelése, halászatbio-lógiai elemzése, 1989–1996;Tisza monitoring 2000–2008)1999-tôl kezdôdôen folyamato-san felméri a Duna hazai szaka-szának halközösségét, állománynagyságát, a gazdaságilag fontosés tömegesen fogható halfajai-nak alapvetô populáció dinami-kai mutatóit, elemzi a halászatijogosultak halgazdálkodását. Az eredmények ismeretében ja-vaslatot dolgoz ki a halgazdál-kodás tervszerû, környezetkí-mélô, ugyanakkor gazdaságosfenntarthatósága érdekében. A kutatási programot célsze -rûen a Dunán tevékenykedôhalgazdálkodók halászati hasz-

nosításában lévô szakaszoknakmegfelelôen terveztük. 1999–2001 között a folyó hazai alsószakaszán, Mohács térségében(1456–1433 fkm), 2001–2003-ban a Közép-Dunán Nagytétényés Dunaföldvár által határolt te-rületen (1630–1564 fkm) ele-meztük a halállományt. 2004-tôlkezdôdôen további két szaka-szon, a Felsô-Dunán (1850–1770fkm) és Paks környékén(1564–1520 fkm) folytattuk a fel-mérést. Jelen tanulmányban aDuna egyik ôshonos halfajának,a márnának néhány populáció-dinamikai paraméterérôl szá-molunk be.

Anyag és módszerek

A vízterület jellemzése

Közép-Európa D-i részénekvizeit összegyûjtô és levezetô817 000 km2 vízgyûjtô területû,2860 km hosszú Duna 417 km-es szakasza (legalább fél meder-szélességgel) tartozik Magyar -ország területéhez. Morfológiaiszempontból a magyar Dunaalapvetôen három, gyökereseneltérô szakaszra osztható.• A Rajka–Gönyû közötti feltöl-

tôdô, sok ágra szakadó (fona-tos) szakaszon a folyó kavics-szállítása még jelentôs, azcsak Zlatná na Ostrove tájánmarad el. Gönyû alatt ma

már az árvizek is csak homo-kot szállítanak.

• A Gönyûtôl Paksig terjedôstabil, kiszélesedô szakaszona Duna medrét jégkorszak-beli mozdulatlan, keménykavicsréteg borítja.

• A stabil medrû szakasztól lefelé Paks alatt a Duna fel-veszi a többi síkvidéki víz -folyás arculatát, erôsen ka-nyargó, homokos-iszaposmed rû vé válik.Magyarország kistájainak

katasztere szerint (MAROSI ÉS SO-MOGYI 1990) a Duna magyaror-szági felsô szakasza a Kisalföld(2. NAGYTÁJ) makrorégiójáhoztartozik. A középvízi meder szé-lessége 200–400 m. A Duna -csúny–Szap közötti szakaszon aDuna elterelése után az eredetivízhozam percenkénti 2025 m3-esközépértékének 10-20 százalé-kára csökkent, a fôág szintje 3–4 m-t süllyedt. A Duna hazaiközépsô és alsó szakasza már azAlföld (1. NAGYTÁJ) makro régió -ján belül teljes egészében aDunamenti-síksághoz (1.1. KÖ-ZÉPTÁJ) tartozik. A közép szaka-szon a középvízi meder széles-sége 400–600 m, a töltések kö-zötti távolság nagy intervallum-ban változó. A folyó jobb partitájának jellegzetessége, hogyBudapest alatt magas löszpartokkísérik, helyenként tôle jelentô-sen eltávolodva. A löszpartok a

pp. 124–136

A márna (Barbus barbus L.) növekedésea Duna különbözô hazai szakaszain

Györe Károly és Józsa VilmosHalászati és Öntözési Kutatóintézet, 5541 Szarvas Pf. 47.

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

125

Dunánál véget érnek és a balparton nem folytatódnak(GRÁCZER 1995). A Duna szakaszközépvíz hozama Adonynál ésDunaújvárosnál egyaránt 2380m3/sec. A magyarországi alsószakaszon a középvízi mederszélessége 400–600 m. A DunaBátát elhagyva, a jobb partjánMohácsig, a Mecsek keleti nyúl-ványait mossa. Mohács és az or-szághatár között síkság szegé-lyezi mindkét partot. A rendel-kezésre álló adatok alapján aDuna maximális vízhozama amagyarországi alsó szakaszonnem haladja meg a 8000 m3/s-ot. A sokéves átlagos évi köze-pes vízhozam 2300 m3/s körülalakul, a minimális 600 m3/s kö-rüli. A görgetett hordalék átla-gos átmérôje 1 mm-re csökken.A lebegtetett hordalék mennyi-sége 10–65 g/m3 között változik,az átlagos átmérô 0,043 mm. A vízminôség általában II. osz -tályú.

Mintavétel, feldolgozás

A márna egyedeket a Gyôri(1850–1770 fkm), az Ercsi(1630–1564 fkm), a Paksi (1564–1520 fkm) és a Mohácsi (1454–1434 fkm) HTSZ kezelésébenlévô Duna szakaszokon gyûj -töttük 1999–2005 között, Lend-vai típusú robbanómotoros elek-tromos halászgéppel. A min tákgyûjtése minden esetben az ôszi(október, november) idôszak-

ban történt. A késôbbiekben azegyes szakaszokat a halászatiszövetkezetek székhelye alapjánkülönítjük el. A standard test-hosszt mm-es, a testtömegetgramm pontossággal mértük le.A kormeghatározást a halak ol-daláról, a hátúszó kezdetévelegyvonalban, az oldalvonal fe-letti 2–4. pikkelysorok területé-rôl gyûjtött 5 db, nem regenerá-lódott, szimmetrikus pikkelyekbefejezett téli évgyûrûinek szá-ma alapján végeztük. A test-hossz gyakoriság számításáhoza halegyedeket testhosszukalapján elôzetesen, osztályokbarendeztük 20 mm-es felbontás-sal. A visszaszámított évenkéntiátlagos szabvány törzshosszakatBARTLETT ÉS MUNKATÁRSAI (1984)által kidolgozott módszerrelnyertük. A növekedés folyama-tának jellemzésére a BERTA -LANFFY (1957) módszert válasz-tottuk, amely az évenkénti test-hossz gyarapodás leírására al-kalmas modell (VBGF). A relatívnövekedési indexek közül aPauly-féle (PAULY 1979; PAULY ÉS

MUNRO 1984) növekedési telje-sítményt (ϕ’ = logk + 2*logL∞) ésaz 1–10 korosztályok közötti át-lagos éves növekményt (L10)számítottuk (ŽIVKOV ET AL. 1999).A korösszetétel ismeretébenRICKER (1975) módszere alapjánszámítottuk a halpopulációk pil-lanatnyi totális mortalitásegyütt hatóit (Z), az éves átlagostúlélés arányait (S) és az éves át-

lagos mortalitásokat (A). A ter -mészetes (M) mortalitást PAULY(1980) által javasoltak szerinthatároztuk meg. A statisztikaiszámításokhoz az SPSS 15 prog-ramcsomagot használtuk.

Eredmények

A felmérés ideje alatt össze-sen 541 márna egyedet fogtunk,szakaszonként megközelítôlegazonos mennyiségeket (1. táblá-zat). A legnagyobb márnát (662mm, 4550 g, 13+) a folyó alsószakaszán, a legkisebbet (165mm, 60 g, 1+) pedig Paks térsé-gében fogtuk. A testhossz gya-koriság hisztogramja mintaterü-letenként számottevôen eltért(1. ábra). A grafikus ellenôrzéssorán (Q–Q plot) a változó, minda négy mintaterület esetében,jól illeszkedett a normális el -oszláshoz. A testhossz átlag(480 mm), a módusz (495 mm)és a medián (485 mm) értéke agyôri mintában van a legköze-lebb egymáshoz. Az enyhén la-pos eloszlás szimmetrikus (fer-deség: –0,087). A közel azonosmódusz (472 mm) és medián(470 mm) értékektôl a Paks tér-ségében fogott márnák átlagostesthossza (434 mm) számotte-vôen eltér. A kis méretû egye-dek viszonylag nagy száma mi-att a testhossz gyakoriság hisz-togramja erôsen balra ferdülô(ferdeség: –0,887). Az ercsi kö-zelébôl származó minta test-

pp. 124–136

1. táblázat: A fogott márna egyedek területenkénti minimális és maximális testmérete, kora

Terület db Testhossz (mm) Testtömeg (g) Kor (év)

min. max. min. max. min. max.

Gyôr 137 332 625 510 3790 4+ 11+

Ercsi 130 275 574 420 2740 2+ 9+

Paks 124 165 625 60 3280 1+ 11+

Mohács 150 392 662 880 4550 4+ 13+

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

126

hossz eloszlása szimmetrikus(ferdeség: +0,044), azonban két-csúcsú. A módusz (482 mm), a medián (440 mm) és az átlag(427 mm) egymástól nagyon távolálló értékek. Az anomáliaoka lehet, hogy a területi-leg Százhalombatta környékén

(1628–1624 fkm) fogott 78 dbmárna átlagos testhossza mind-össze 406 mm volt, az 52 darab-ból álló Dunaújvárosi (1584-1581 fkm) fogás átlag testhosz-szát pedig már 462 mm-nekmértük. A legnagyobb átlagostesthosszat (491 mm) a mohácsi

mintában számítottuk. A test-hossz-testtömeg összefüggésregressziós koefficiensei (b)alapján a két testméret változásaizometrikus, miután alig térnekel a 3,00 értéktôl (2. táblázat). A t-próba alapján a hatványgör-be b értékei P = 0,1%-on nem

pp. 124–136

1. ábra: A márnaminták testhossz eloszlása 2. ábra: A márnaminták kor eloszlása

Gyôr

0

5

10

15

20

25

30

100 140 180 220 260 300 340 380 420 460 500 540 580 620 660 700

Testhossz (mm)

Gya

kori

ság

(db

)

Ercsi

0

5

10

15

20

25

30

100 140 180 220 260 300 340 380 420 460 500 540 580 620 660 700

Testhossz (mm)

Gya

kori

ság

(db

)

Paks

0

5

10

15

20

25

30

100 140 180 220 260 300 340 380 420 460 500 540 580 620 660 700

Testhossz (mm)

gyak

oris

ág (

db)

Mohács

0

5

10

15

20

25

30

100 140 180 220 260 300 340 380 420 460 500 540 580 620 660 700

Testhossz (mm)

Gya

kori

ság

(db

)

1. ábra: A márna minták testhossz eloszlása

Gyôr

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kor (év)

Gya

kori

ság

(db)

Ercsi

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kor (év)

Gya

kori

ság

(db)

Paks

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kor (év)

Gya

kori

ság

(db)

Mohács

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Kor (év)

Gya

kori

ság

(db)

2. ábra: A márna minták kor eloszlása

127

különböznek szignifikánsanegymástól. A legkisebb, törvé-nyesen kifogható 40 cm-es test-hosszhoz tartozó átlagos testtö-meg a gyôri populációban a leg-nagyobb, 1027 g (3. táblázat). Azadott méretû márnák Paks térsé-gében a legkönnyebbek, 949grammosak. Az ercsi és a moh-ácsi Duna szakaszon gyûjtöttektesttömege a két szélsô érték kö-zött van, 983 g és 1009 g.

A kormeghatározást 478 dbhal pikkelymintája alapján vé-geztük (Gyôr – 128 db; Ercsi –119 db; Paks – 102 db; Mohács –129 db), sajnálatos módon az 541halról gyûjtött pikkelyek többmint 10%-a olvashatatlan volt afókusz területének megvastago-dása miatt. A kor gyakorisághisztogramja szerint (2. ábra) agyôri mintában a leggyakoribbkorcsoportnak a 7 éves halak bi-zonyultak (26,6%). Az ettôl idô-sebb korosztályokba tartozó ha-lak száma exponenciálisan

csökken (r2= 0,982). Ercsi térsé-gébôl származó márnák eseté-ben a 4. éves korosztály volt aleggyakoribb (28,6%), az idô-sebb korosztályokba tartozó ha-lak száma ugyancsak monotoncsökkenô, de az összefüggés exponenciális egyenlete rosz-szabbul illeszkedik (r2 = 0,907),mint a lineárisé (r2 = 0,988). A paksi minta leggyakoribb kor-osztálya a 6. éveseké (33,3%), akövetkezô korosztályba márcsak kb. fele annyi egyed tarto-zik (15,7%). A 6. évestôl idôsebbhalak egyedszáma a mintában,látható módon exponenciálisancsökken, noha a hiányzó 10 éve-sek miatt (0 érték) az egyenesnem illeszthetô. A mohácsi min-tában, csakúgy, mint a gyôribena 7. évesek voltak a leggyako-ribbak (32,6%). Az idôsebb kor-osztályokban az egyedszám mo-noton, exponenciálisan csökke-nô, bár az illesztés ebben az eset-ben sem lehetséges a 12. éves

halak hiánya miatt. A fiatalabbkorosztályok egyik mintábansem a valós arányuknak megfe-lelôen voltak képviselve a min-tában.

Az elsô éves állományrészvisszaszámított átlagos testhosz-sza a mohácsi populációban alegkisebb, mindössze 97 mm, 68és 141 mm szélsô értékek mel-lett (4. táblázat). Ugyanezenkorosztály átlagos testhossza Er-csi térségében 112 mm, Paksnál128 mm és legnagyobb a legfel-sô szakaszon, 133 mm. A kisebbinduló testhossz ellenére a 9.éves mohácsi márnák a többipopuláció hasonló korosztályúegyedeinek átlagos testhosszátfelülmúlják. A korcsoportba tar-tozó halak szóban forgó testmé-rete a gyôri populációban a leg-kisebb. Egy adott korosztálytest hosszának szélsô értékeitöbb szomszédos korosztálytfognak át minden populációban.Ebben a tekintetben legszélsô-ségesebb a gyôri márna állo-mány, ahol a négy éves halakminimális és maximális test-hossz értékei beleérnek az elsô,ill. a kilencéves korosztály meg-felelô szélsô értékébe. A legki-sebb mértékû szétnövést a pak-si populációban tapasztaltuk,ahol a négy éves halak testhosz-szának szélsô értékei csak két-két szomszédos korosztályt fog-nak át. Az évenkénti átlagos ab-szolút testhossz növekedés mil-liméterben a négy populációbanrendre a következô,Gyôr: 133 – 64 – 59 – 57 – 49 – 41 –

34 – 30 – 29 – 34 – 23;Ercsi:112 – 83 – 73 – 63 – 50 – 46 –

37 – 37 – 34;Paks: 128 – 76 – 71 – 59 – 51 – 36 –

50 – 30 – 36 – 48 – 20;Mohács: 97 – 79 – 74 – 64 – 58 –

52 – 43 – 42 – 34 – 29 – 25 –27 – 25.

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 124–136

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

2. táblázat: A dunai márna minták testhossz-testtömeg összefüggésétleíró hatványgörbék állandói

Gyôr Ercsi Paks Mohács

a*10–5 1,775 1,881 0,904 1,405

b 3,040 2,966 3,083 3,019

r2 +0,929 +0,955 +0,981 +0,908

3. táblázat: A dunai márna populációk adott testhosszhoz tartozó testtömege

Testhossz (mm) Testtömeg (g)

Gyôr Ercsi Paks Mohács

100 15 16 13 15

200 125 126 112 124

300 428 419 391 423

400 1027 983 949 1009

500 2024 1905 1888 1979

600 3523 3272 3311 3431

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

128

Az éves átlagos testhossz nö-vekmény az 1–10 éves korosz-tályokban (L1–10) 52,9 és 59,4mm szélsô értékek között válto-zott, gyors és intenzív növeke-dést igazolnak mind a négymintaterület márna populáció-jában (5. táblázat). Ercsi térsé-gébôl származó minta legidô-sebb halegyedei csak 9 évesek,így ebben az esetben az átlagosnövekményt 1–9 éves korosz-tályok között tudtuk számítani.A mutató a szokásos 10 évesidôtartamra vetítetten való szí -nû síthetôen kisebb lenne, minta 9 évre számított 59 mm (aVBGF modell adatát használva55,9 körüli lenne). Az éves átla-gos testhossz növekmény a pak-si populációnál a legnagyobb,59 mm, és a gyôri esetében alegkisebb, 53 mm. Az L1–10 érté-ke a Mohács térségébôl szárma-zó márnáknál, a sokkal kisebbelsô éves átlagos testhossznak

köszönhetôen kisebb, 57 mm,mint a paksi populációnál szá-mított.

A Bertalanffy modell kielégí-tô pontossággal írja le a P+Oegyedek együttesen számítottnövekedését, a visszaszámítotttesthosszakhoz képest a model-lezéssel nyert testméret ada-tok a legtöbb korcsoportban

0–3 mm-rel térnek el. A populá-ciók testhossznövekedését leírómodell állandói számottevôenkülönböznek (5. táblázat). A kor-relációs koefficiensek mindenesetben igen szoros összefüg-gést igazolnak. Az elméletilegelérhetô maximális testhossz apaksi populációban a legna-gyobb, 833 mm. A legkisebb

pp. 124–136

4. táblázat: A dunai márnák korosztályonkénti visszaszámított minimális, átlagos és maximális testhosszai(mm) a négy mintaterületen

Kor- Gyôr Ercsi Paks Mohács

csoport min. átlag max. min. átlag max. min. átlag max. min. átlag max.

1. 66 133 225 72 112 167 85 128 164 68 97 141

2. 117 197 316 137 195 267 142 204 317 108 176 280

3. 154 256 384 193 268 404 200 275 349 184 250 372

4. 203 313 460 273 331 450 261 334 422 236 314 430

5. 237 362 499 322 381 465 312 385 470 309 372 491

6. 273 403 526 375 427 535 352 421 497 367 424 521

7. 348 437 546 426 464 494 422 471 514 417 467 559

8. 390 467 565 485 501 521 475 501 541 470 509 541

9. 431 496 577 524 535 547 521 537 565 499 543 568

10. 477 530 592 585 549 572 586

11. 520 553 603 605 596 597 599

12. 624

13. 649

5. táblázat: A dunai márna populációk testhossz növekedését leíróBertalanffy modell állandói, ϕ’ növekedési teljesítmény, átlagos éves

testhossz növekmény (L1–10) és az aszimptotikus testtömeg (* Bertalanffy modell alapján becsült adat)

Gyôr Ercsi Paks Mohács

L∞(mm) 759 733 833 828

k (1/év) 0,11 0,14 0,11 0,12

t0 (év) –0,77 –0,20 –0,49 –0,11

ϕ’ 6,45 6,62 6,64 6,71

L1–10 (mm/év) 52,9 55,9* 58,5 57,2

W∞ (g) 7057 5930 9106 9074

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

129

aszimptotikus testhosszat az er-csi térségében élô populációesetében becsültük, ami kere-ken 100 mm-rel kisebb. A folyóalsó szakaszán a márnák maxi-málisan 828 mm testhosszat ér-hetnek el, a szigetközben pedig759 mm-t. Az aszimptotikustest tömeget nézve csökkenô ér ték rendben Paks (9106 g),Mohács (9074 g), Gyôr (7057 g)és Ercsi (5930 g) sorrend figyel-hetô meg. A mohácsi márna po-puláció egyedeinek globális nö-vekedési teljesítménye a legna-gyobb, ϕ’ = 2,92. Ettôl kevésselmarad el a paksi és az ercsi állományé, 2,88. A legkisebb nö-vekedési teljesítményt, ϕ’ = 2,80,a gyôri márnák esetében számí-tottuk.

A koreloszlás alapján a Gyôrközeli folyószakasz márna po-pulációjának 7–11. éves állo-mányrészében a mortalitás pil-lanatnyi együtthatója, Z = 0,576,csaknem annyi, mint a paksi ál-lomány 6–11 éves, Z = 0,567,ill. az ercsi állomány 9-14 éveskorosztályai között, Z = 0,567.Legalacsonyabb mortalitást amohácsi populáció 7–13. éveskorcsoportjai között tapasztal-tuk, ahol Z = 0,293. Azonoskorcsoportok között számítva akülönbözô területen élô populá-ciók mortalitásának pillanatnyi

együtthatói már korrekt módonösszevethetôk. A vizsgált popu-lációkban a 7–9. éves korcso-portok pusztulási rátáját tudtukily módon becsülni (6. táblázat).Ennek alapján az ercsi márnákmortalitásának pillanatnyiegyütthatója a legmagasabb,Z7–9 = 0,973. Az állományrésztúlélési esélye alacsony, 37,80%.A teljes ercsi populáció termé-szetes mortalitása magas,M = 0,289. Paks térségében, aszóban forgó korcsoportokatalapul véve, a Z értékét a máso-

dik legmagasabbnak számítot-tuk. A 7 évesek esélye, hogymegérjék a 9. életévet, kereken50,00%. Ennek a populációnaktermészetes mortalitása a leg-alacsonyabb, M = 0,240. A folyófelsô szakaszának 7-9 éves már-nái pusztulási rátája kevésselmagasabb, Z = 0,602, mint azAlsó-Dunán élôké Z = 0,515. A természetes mortalitás muta-tója a két utóbbi populációbancsaknem azonos értékû, MGyôr =0,244 és MMohács = 0,246.

Eredmények értékelése,következtetések

A márna nyugat-, közép- éskelet-európai elterjedésû ponty-féle (BANARESCU 1990). Megta -lálható a Temzétôl a Duna-,Dnyeper- és Dnyeszter vízrend-szeréig az 57. és 42. szélességifok között (3. ábra). Meghonosí-tották Észak- és Közép-Olasz -országban és a legtöbb nyugat-angliai folyóban (KOTTELAT ÉS

FREYHOF 2007). A folyómeder

pp. 124–136

6. táblázat: A dunai márna populációk mortalitás mutatói a 7–9 korcsoportok között, Z = mortalitás pillanatnyi együtthatója, S = túlélés aránya (%), F = halászati mortalitás, M = természetes

mortalitás (teljes populációra)

Mortalitási mutató Gyôr Ercsi Paks Mohács

Z 0,602 0,973 0,693 0,515

S 54,77 37,80 50,00 59,76

M 0,244 0,289 0,240 0,246

F 0,358 0,684 0,453 0,269

3. ábra: A márna eredeti elterjedési területe. A jelenlegi elôfordulás konkréthelyeit nyilak jelölik a Dnyeper és a Bug déli vízgyûjtôjén

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

130

geomorfológiai jellemzôivel és avíz minôségével való létfontos-ságú kapcsolata tette lehetôvé,hogy a fajt, mint bioindikátorszervezetet vegyék figyelembe avízfolyások minôsítésénél. Nyu-gat-Európában populációi ve-szélyben vannak ökológiai kör-nyezetének zavarása következ-tében (PHILIPPART 1987). A faj po-pulációjának fejlôdése és álla-pota mindenkor jelzi a termé-szetes folyó ökoszisztéma deg-radációjának mértékét. A márnaállományok hanyatlásáért legfô-képpen a típusos márna szaka-szok hosszának rövidülésétokolják. Ebben az értelemben akeresztgátak negatív hatásaimutatkoznak meg a legmarkán-sabban. A korábbi márna szint-tájak jelentékeny hányada a tá-rozókba lettek bezárva. PéldáulCsehország legnagyobb márnásfolyója a Vltava volt egykoron,ma a vízfolyás 45,2%-a veszettel mint típusos márna szinttáj atározók építése által (PEŇÁZ ÉS

WOHLGEMUTH 1990). A Dyje víz-rendszerén 1930-ban, a márnaszinttájhoz tartozott még mint-egy 600 km-nyi folyószakasz, de19 keresztgát megépítése azteredményezte, hogy a jellegze-tes szinttáj 214 km-nyire zsugo-rodott (LUSK 1995). A lengyelmárna állomány esetében ha-sonló jelenséget dokumentáltak(MARSZAŁ ÉS PRZYBYLSKI 1996). A második legnagyobb lengyelfolyóban, a Warta-ban a márnamég igen gyakori halfaj volt az1950-es években, de az 1990-esévekre elterjedési területe a fo-lyóban kevesebb, mint felérecsökkent (PRZYBYLSKI ET AL.2004). A Duna felsô szakaszán iskimutatható volt a szinttájak ha-tárainak megváltozása, átrende-zôdése, a dominás fajok állo-mány nagyságának drámai

csök kenése, miközben olyaneurytopic halak populációi tör-tek elôre, mint az Abramisbrama, Rutilus rutilus, Bliccabjoerkna (SCHIEMER ÉS WAID -BACHER 1992). Az életképes po-puláció méret problémájávalkapcsolatos, hogy csak egy ál-landó hosszúságú folyószakaszképes kielégíteni a népességfenntartásához szükséges ösz-szes adottságot (táplálkozás,élôhely, ívóterület, migráció,vermelôhely). A folyószabályo-zás egy másik olyan tényezô,ami feltûnôen csökkenti a mak-ro- és a mikroélôhely diverzitá-sát és egynemûsíti a korábbaneltérô folyószakaszokat mindgeomorfológiai, mind pedig hid-rológiai szempontból.

A stresszre adott ún. har-madlagos, vagy teljes (whole-animal) válaszok, mint példáulváltozás a kondícióban, test-hossz-testtömeg összefüggés-ben, növekedésben, egészségiállapotban, mortalitásban, na-gyon jól indikálják azokat a kör-nyezeti perturbációkat, amelyekáltalánosan befolyásolják a ha-lak teljesítményét (ANDERSON ÉS

NEUMANN 1996). A testhossz-test-tömeg összefüggést leíró hat-vány függvény regressziós koef-ficiensének normális tartomá-nya az orsóalakú halak eseté-ben 2,8 és 3,2 közé esik (BARTON1996), ill. a típusosan reofil ha-laknál a logaritmusos testhossz-testtömeg görbe meredekségenem különbözik számottevôen a3 egésztôl, azaz izometrikus nö-vekedést mutatnak (RICKER1975). A vizsgált dunai populá-ciók esetében a közel izomet -rikus, egymástól szignifikán -san nem különbözô értékek(2,966–3,083) a megadott opti-mális tartomány közepére es-nek. A Tisza magyarországi fel-

sô szakaszán a regressziós koef-ficiens értéke, b = 2,877, az in-tervallum alsó határához közeli(SZÍTÓ ÉS GYÖRE 1995). A halakkondíciójára utaló mutató a fo-lyó alsó szakaszán valamivel ki-sebb, b = 2,852. Az eddig vizs-gált hazai márna populációk kö-zül az ipolyi esetében tapasztal-ták a legkisebb értéket,b = 2,746, ami már az optimálistartományon kívül esik (GYÖRE

2003). PRZYBYLSKI ÉS MUNKATÁRSAI

(2004) a Warta, PROKEŠ ÉS MUN-KATÁRSAI (2006) pedig a Jihlavafolyó márnáinak testhossz-test-tömeg összefüggését leíró hat-ványfüggvény kitevôjét (3,097 és3,062) nagyon hasonlónak talál-ták az általunk vizsgált dunaipopulációknál számítotthoz.

Elterjedési területén állo-mánynagyságát, növekedését,mortalitását többen is vizsgálták(DOVGAN 1962: Tisza, REICHEN -BACH-KLINKE 1962: Duna, IWASZ -KIEWICZ 1963: Warta és Welna,GYURKÓ ET AL. 1964: Maros,KOSTYUCHENKO 1965: Dnyeper,ROLIK 1967: San, HUNT ÉS JONES1975: Severn, KIRKA ET AL, 1978:Poprad, KOPIEJEWSKA 1979:Vistula, KRAIEM 1982: Rhone ésAllier, BODAREU ÉS KARLOV 1984:Dnyeszter, PRZYBYLSKI ET AL.2004: Warta, PROKEŠ ET AL. 2006:Jihlava). Jelen tanulmánybanvizsgált populációkon kívül csaka felsô-tiszai (SZÍTÓ ÉS GYÖRE

1995) valamint az alsó-tiszai ésaz ipolyi márna állomány test-hossz növekedésérôl vannakhazai adatok (GYÖRE 2003). A különbözô vízterületeken ta-pasztalt elsô éves átlagos test-hossz igen eltérô (7. táblázat) ésszéles intervallumon, 41–141mm-en belül mozog. A legki-sebb testhossz értéket, 41 mm-ta Rhone és az Allier folyókbanélô P populációban számították

pp. 124–136

131

HALÁSZAT Vol. 101. (2008) pp. 124–136

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

7. táblázat: Márna populációk visszaszámított testhosszai, Bertalanffy növekedési modell állandói, és a növekedési teljesítmény különbözô vízrendszerekben (* származtatott L∞, k, ’)

Vízfolyás Szerzô ivar Testhossz (mm) L∞1. év 2. év 3. év 4. év 5. év 6. év 7. év 8. év 9. év 10. év (mm) k Φ’

Tisza Dovgan, 1962 P 111 142 178 193 L∞nem számíth.

O 117 160 215 273 394 471 530 589 L∞nem számíth.

Felsô-Tisza Szító és Györe, 1995 Ø 95 177 248 310 363 410 464 499 803 0,12 2,89

Alsó-Tisza Györe, 2003 Ø 122 200 264 319 364 414 465 499 526 766 0,12 2,85

Ipoly Györe, 2003 Ø 110 180 245 308 363 432 487 533 578 618 1301 0,06 3,01

Maros* Gyurkó et al., 1964 P 141 163 187 206 238 264 279 286 328 L∞nem számíth.

O 141 168 196 217 239 289 291 330 396 L∞nem számíth.

Warta és Welna* Iwaszkiewicz, 1963 Ø 140 214 276 352 402 467 521 549 650 975 0,10 2,98

Felsô-Dnyeper* Kostyuchenko, 1965 P 76 136 199 254 269 371 0,28 2,59

O 78 154 247 326 364 387 530 0,24 2,83

San*Rolik, 1967 P 72 115 160 195 223 249 279 293 424 0,14 2,40

O 70 113 158 195 226 269 332 368 385 1114 0,05 2,79

Severn* Hunt és Jones, 1975 Ø 59 136 197 256 320 353 403 473 514 595 1732 0,04 3,08

Poprad* Kirka et al., 1978 Ø 73 109 148 187 220 265 300 327 363 397 705 0,09 2,60

Vistula* Kopiejewska, 1979 Ø 70 155 232 295 331 367 405 538 0,21 2,78

Rhone* Kraiem, 1982 P 41 69 102 136 164 188 216 241 259 283 743 0,05 2,44

O 50 86 128 166 196 228 259 290 321 354 1078 0,04 2,35

Allier* Kraiem, 1982 P 41 75 112 146 176 205 226 255 281 300 529 0,08 2,67

O 48 83 118 152 188 228 272 304 333 353 952 0,05 2,66

Alsó-Dnyeszter* Bodareu és Karlov, 1984 P 65 136 211 266 316 362 395 426 451 617 0,15 2,76

O 79 162 255 325 386 442 496 548 600 1087 0,09 3,03

Warta Przibylski et al., 2004 Ø 125 190 242 302 341 384 431 484 535 870 0,09 2,81

Jihlava Prokes et al., 2006 P 59 102 146 178 206 231 246 269 291 310 324 0,23 2,38

O 63 109 155 196 235 275 308 337 359 368 583 0,11 2,57

Duna* Reichenbach-Klinke, 1962 Ø 220 288 360 390 460 L∞nem számíth.

Duna, Gyôr Ø 133 197 256 313 362 403 437 467 496 530 759 0,11 2,80

Duna, Ercsi Jelen tanulmány Ø 112 195 268 331 381 427 464 501 535 733 0,14 2,88

Duna, Paks Ø 128 204 275 334 385 421 471 501 537 585 833 0,11 2,88

Duna, Mohács Ø 97 176 250 314 372 424 467 509 543 572 828 0,12 2,92

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

132

(KRAIEM 1982). Az elsô éves kor-osztályú márnák az összehason-lításban szereplô vízterületekesetében a Marosban rendel-keznek a legnagyobb, 141 mm-estesthosszal (GYURKÓ ET AL. 1964),bár ettôl nem sokkal marad el alengyel Warta és a Welna folyótorkolata környékén fogottegye dek testmérete (IWAZ -KIEWICZ 1963). A szóban forgókorcsoport testhossza nagyonsok vízterületen marad jóval100 mm alatt. A hazai folyókbanaz L1 értéke 95 és 133 mm kö-zötti intervallumban van. Ehhezhasonló átlagos testhosszal csaka Welna és a Warta folyók tor-kolata környékén (140 mm) ésaz utóbbi vízfolyás felsô szaka-szán található populációk(125 mm) rendelkeznek. Az ál-talunk felmért dunai populációkelsô éves korcsoportjainak visz-szaszámított minimális testhosz-sza 66–85 mm, nagyobb, mint a7. táblázatban, vagy BANARESCU ÉS

MUNKATÁRSAI (2003), ill. BARUŠ ÉS

OLIVA (1995) által közölt tábláza-tokban szereplô legtöbb populá-ció esetében számított átlagostesthossz (további 6, ill. 9 adat).Jelen tanulmányban nem ele-meztük elkülönítve egymástól akét ivar testhossz növekedését.Az ivari dimorfizmus nem kife-jezett, boncolás nélkül az ivarihovatartozás csak bizonytalanulállapítható meg. Az irodalmiadatok szerint a halfaj esetébenelég nagy különbség tapasz -talható a tejes és az ikrás egye-dek növekedés intenzitásában. Az 1–10 éves korosztá lyokat fi-gyelembe véve az ikrások kor-osztályonkénti átlagos test hosszaátlagosan mintegy 13%-kal na-gyobbak (maximum 29%), amiabszolút értékben átlagosan 36mm-t jelent (maximum 149mm). Természetesen a juvenilis

egyedeknél a különbség eseten-ként alig kimutatható, idôsebbkorban azonban egyre jelentô-sebbé válik, öt éves korosztály-tól felfelé az eltérés már15–20%. A 4. táblázat adatai sze-rint, a korosztályonkénti mini-mális és maximális testhosszakszéles méretintervallumot fog-nak át, való színû sít hetôen a kétivar eltérô üte mû testhosszgya-rapodása követ keztében.

A halfaj növekedésével fog-lalkozó dolgozatok többségénéla szerzôk ugyan nem közöltékaz adott populáció aszimptoti-kus testhosszát, növekedési se-bességét, növekedési teljesítmé-nyét, de a megadott korosztá-lyonkénti átlagos testhossz ada-tokból azok egyenesen származ-tathatók (7. táblázat). A maxi-mális testhosszt illetôen a halasszakkönyvek meglehetôsen egy -öntetûen vélekednek, a legtöb-ben 800–1000 mm-es testhossztadnak meg (VIRBICKAS 2000,ZHUKOV 1965, BERG 1949,BANARESCU ET AL. 2003, POVZ ÉS

SKET 1990, MAITLAND ÉS CAMP -BELL 1992). Néhányan való -színûsítik a 1200 mm-es testmé-retet is (CHAUMETON ET AL. 1991,OÞEL 2007). A 7. táblázat néhánybiológiailag lehetséges maximá-lis testhossz adata az általános-nak mondható 800-1000 mm-esértéktôl jelentôsen eltér. Való -színûtlenül kis L∞értéket lehe-tett becsülni a visszaszámítotttesthossz adatokból a Jihlava(324 mm) és a San folyó (424mm), valamint a Felsô-Dnyepertejes állományában (371 mm).Ugyanakkor irreálisan magas azIpoly, illetôleg a Severn folyó-ban élô márnák aszimptotikustesthossza (1301 mm és 1732mm). Mindkét, de különösen azangol esetben az utolsó néhányidôsebb korosztályba tartozó

egy-két extrém növekedésûegyed torzítja el a növekedésigörbét. A dunai populációk el-méletileg lehetséges maximálistesthossza (733–833 mm) a citáltirodalmi adatokat tekintve átla-gosnak mondható. A hazai hor-gász rekordlistás márnák test-méretei (pl. 2007-ben Dráva:770 mm, 7,87 kg; 1993-ban Fel-sô-Tisza: 8,1 kg) a 800 mm felet-ti biológiailag lehetséges test-hosszt igazolják.

MOREAU ÉS MUNKATÁRSAI

(1985) szerint, amennyiben ahalak növekedésének összeha-sonlítását egyetlen paraméterrealapozzuk, az elemzés nagyonkönnyen tévútra vezethet. Szá-mos szerzô ajánlja az általánosnövekedési teljesítmény hasz-nálatát az összevetések során.Ez az index két olyan paramé-tert vesz figyelembe egyszerre,amelyek a Bertalanffy modellállandói, az aszimptotikus test-hosszt, és a növekedési állandót.Utóbbi paraméter azt az aránytfejezi ki, amellyel a növekedésigörbe tart az L∞értékéhez. A knövekedési állandó és az L∞in-verz kapcsolatát, ami a Berta -lanffy modell inherens termé-szetébôl adódik, hasznosítja aPauly-féle növekedési index. Ez az index számításba vesziazt, hogy a különbözô halak nö-vekedési görbéi nem hasonlít-hatók össze közvetlenül, mert anövekedési ráta a mérettel (kor-ral) és az idôvel állandóan vál-toznak (PAULY 1979). Azonos fajkülönbözô állományaiban a k ésaz L∞közötti kapcsolat nem szi-gorúan arányos. A 7. táblázat-ban szereplô értékek között areláció például exponenciális (r = 0,792!). Azonos genotípusúhalaknál a ϕ egy fajspecifikuskonstans, mivel a hipotézis sze-rint egy alacsony k és egy ma-

pp. 124–136

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

133

gas L∞ értékpárhoz ugyanaz anövekedési teljesítmény indextartozik, mint egy magasabb k,és alacsonyabb L∞értékpárhoz.A stressz általában csökkenti abiológiailag lehetséges maximá-lis testhosszt és növeli a növeke-dés sebességét (PAULY 1991).Például stresszor a magas hô-mérséklet, az alacsony táplálék-bázis denzitás, a parazitáltság,stb. Mindazonáltal az egyedeknem egyformán reagálnak astresszre és így az egyes populá-ciók növekedési teljesítménye,ϕ’ értéke nem azonos. A logk –logL∞ párok nem egy egyene-sen rendezôdnek, hanem in-kább pontok halmazát alkotják,mint ahogy az a 7. táblázat ada-tainak ábrázolásakor kitûnik(4. ábra). Mind a táblázat, mindpedig az ábra ϕ’ értékei rámutat-nak a Bertalanffy paraméterektorz becslésének néhány esetére.

Mint azt már kifejtettük, amárna populációk dinamikájá-nak problémáival foglalkozószerzôk többsége szerint az állo-mányok nagyságának csökke-néséért egyértelmûen a kereszt-gátak a felelôsek a márna szint-tájak hosszának rövidülése mi-att. A Duna hazánkat is érintô

szakaszán, beleértve ebbe a Bô-si erômû üzemvíz csatornáját is,két duzzasztómû és egy fenék-gát található (nem számítva amellékágak számos keresztgát-ját). Mindhárom keresztgát a fo-lyó magyarországi felsô szaka-szán épült, a típusos hazai már-na szinttájat csaknem teljesegészében lefedve. A keresztgá-taknak a márna állomány nagy-ságára gyakorolt negatív hatásáta dunai fogások idôbeli változá-sával lehet igazolni. A fogás-elemzésben jóllehet csak a ha-lász hozamokra támaszkodunk,a tendencia azonban így is nyil-vánvaló. A dunai halászok már-na fogásának kb. 50%-a a folyó1850–1770 fkm-ek közötti sza-kaszáról származott az 1960–1975-ös években (GÖNCZY 1977).A nyolcvanas évek végére, a ki-lencvenes évek elejére a helyzetannyiban változott, hogy az ösz-szes dunai márna zsákmány(17–35 tonna) csaknem három-negyedét (14–24 tonna) a felsôszakaszon fogták. Ebben termé-szetesen közrejátszott az is,hogy 1991–1995 között igennagy kereslet volt nyugaton ahalfaj iránt. A márna exportunkebben az idôszakban 9–26 tonna

között volt (Haltermosz jelenté-sek). A kereslet hatására legin-kább a gyôri szakasz fogásaemelkedett meg. A túlhalászat-nak és a keresztgátaknak kö-szönhetôen számottevôen csök-kent a Dunán a halászok márnahozama. A hozamapadás jósze-rivel két, a legfelsô gyôri és aközép-dunai ercsi szakaszrakorlátozódik (5. ábra). A geo-morfológiai változások, és a ha-lászatbiológiai adatok ismereté-ben azt kell mondanunk, a gyô-ri szakaszon inkább a vízépítés,Ercsi környékén pedig a túlha-lászás okolható az állománycsökkenésért. A Szigetközben, avízáramlás lassulása következ-tében, a fômeder partmenti sze-gélyzátonyainak növényzete ál-tal megfogott iszapréteg a me-der szélén lévô kavicsot már be-fedte, ez a parti áradmányosiszapréteg stabilizálódni látszik.A finomszemû üledék lerakódá-sa a vízjárástól függôen helyen-ként a páncélozódott kavicsréte-gen is megjelent. A zátonyokerôsödô növényesülése a ka-vicspadok feliszapolódását egy-re fokozódóan segíti elô (DON ET

AL. 2004), ezáltal növekvô mér-tékben szûnik meg, ill. kiterje-

pp. 124–136

4. ábra: A márna növekedési görbéinek pontfelhô diagramja a 7. táblázat adatai alapján (● európaipopulációk, ∆ hazai dunai populációk, ■■ egyéb hazai

populációk)

0

0,2

0,4

0,6

0,8

1

1,2

1,4

1,6

0 0,5 1 1,5 2 2,5log L(infinitív)

log

100*

k

4. ábra: A m�rna n�veked�si g�rb�inek pontfelh diagramja a 7. táblázat adatai alapj�n ( eur�pai popul�ci�k, hazai dunai popul�ci�k, egy�b hazai popul�ci�k)

5. ábra: Halász fogások változása a Duna magyarorszgi szakaszán

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

12 000

14 000

16 000

18 000

20 000

Gyôr Ercsi Paks Mohács

Hal

ász

fogá

s (k

g/év

)

1987–1997

1998–2007

5. ábra: Halász fogások változása a Duna magyarországi szakaszán

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

134

désében csökken a márna po-tenciális ívóterülete. Ercsi térsé-gében inkább a túlhalászat leheta felelôs az állomány nagyságá-nak fogyásáért, ugyanis ezen aterületen mutattuk ki a legna-gyobb a halászati mortalitás,F = 0,684 (6. táblázat), amicsaknem kétszerese a Sziget-közben tapasztaltnak (F = 0,358).1998-2007 években a folyó 1630-1564 fkm-ei között az exportidôszak alatti átlagos hozamnak(7034 tonna) mintegy 60%-át(4272 tonna) fogták a halászok.A hozamcsökkenést nem egy -szerûen a halfaj iránt való ke-reslet visszaesésével, hanemsokkal inkább a megcsappantnagyságú állomány túlzott mér-tékû kihasználással magyaráz-hatjuk.

Eredeti elterjedési területéna márna állományát a folyósza-bályozási munkálatok és a víz-szennyezések ma már igen nagymértékben veszélyeztetik, ezértaz EU Tanács 92/43/EGK irány-elvében közösségi jelentôségûhalfajjá nyilvánította, ami azt je-lenti, hogy a vadon élô példá-nyainak begyûjtése, valaminthasznosítása igazgatási rendsza-bályok hatálya alá vonható. A hazánkban nem védett márnadunai állományának nagyságaszámottevôen csökkent. A popu-láció nagyság egy magasabbszinten tartásának lehetôségétegyelôre nem a védelem alá he-lyezésben látjuk, ez sokkal in-kább megoldható a faj mester-séges szaporítása során nyertivadékok intenzívebb mennyi-ségû telepítésével.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk a Gyô-ri Elôre HTSZ, a Közép-DunaiHal Kft., a Paksi Halászati Szö-

vetkezet, és a Mohácsi PetôfiKft. vezetôinek munkánk támo-gatásáért, köszönjük a halá-szoknak az elektromos halásza-tok során nyújtott aktív segítsé-güket. Az 1999–2006 közötti du-nai halászatbiológiai felmérésekaz FVM Halgazdálkodási Alapjá-nak támogatásával folytak.

GROWTH OF BARBEL(BARBUS BARBUS L.)

IN DIFFERENT HUNGARIANSECTIONS OF THE DANUBE

K. Györe, V. Józsa

SUMMARY

Growth of barbel (Barbusbarbus) was studied in fourHungarian sections of theDanube river. The averageannual increment of the 1–10-year age groups ranged from52.9 mm to 59.4 mm, indicatinga fast and intensive growth. Theoverall growth performance ofthe specimens from the Mohácsbarbel population was thehighest, ϕ’ = 2.92. The res pec -tive value of the Paks and Ercsistocks is little lower, 2.88. Thelowest growth performance, ϕ’= 2.80, was calculated for barbelat Gyôr. The range of age groupspecific minimum and maxi-mum body lengths was wide,probably due to the differentlength increment of the two se-xes. In spite of this, the vonBertalanffy model describeswith adequate precision theoverall growth of the P+Ospecimens. The asymptotic bo-dy length was the highest, 833mm, in the Paks population, andthe lowest in the populationfrom Ercsi, where it was exactly100 mm shorter. In the

lowermost Hungarian reach ofthe Danube, barbel can reach amaximum body length of 828mm, while in the Szigetközregion, 759 mm. On the basis offishing yields, the populationsize of Danube barbel seems tobe on the decline in Hungary aswell. Because of the shrinkingof the typical barbel zone due tohydraulic constructions, main -tai ning the population on ahigher level is possible only byartificial propagation.

Irodalom

Anderson, R. O., Neuman, R. M.,1996. Length, weight, and associated structural indices.In: Murphy, B. R. és Willis, D.W. (eds). Fisheries techniques.American Fisheries Society,Bethesda, Maryland. p.283–300.

Bartlett, J. R., Randerson, P. F.,Williams, R., Ellis, D. M.,1984. The use of analysis ofcovariance int he backcalcula-tion of growth in fish. J. FishBiol. 24: 201–213.

Barton, B. A., 1996. General biol-ogy of salmonids. In: Pennel,W. és Barton, B. A. (eds) Prin-ciples of salmonid culture. De-velopment of fisheries andaquaculture science 29.

Baruš, V., Oliva, O., 1995. Mi-hulovci a ryby. Fauna CR a SR.Nakladatelství Akademie védCeské republiky, Praha. p.133–141.

Bănărescu, P. M., 1990. Zoogeog-raphy of fresh waters. AULAVerlag, Wiesbaden, p. 729–731.

Bănărescu, P. M., Bogutskaya,N. G., Movchan, Y. V.,Smirnov, A. I., 2003. Barbusbarbus (Linnaeus, 1758). In:Bănărescu, P. M., Bogutskaya,

pp. 124–136

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

135

N. G. (eds) The freshwater fish-es of Europe. Cyprinidae 2 PartII: Barbus. AULA-Verlag, p.43–98.

Berg, L. S., 1949. Freshwater fish-es of the USSR and adjacentcountries. Izdat. Akad. Nauk.USSR, Moskow–Leningrad. p.687–689.

Bertalanffy, L., 1957. Quantitativelaws in metabolism and growth.Q. Rev. Biol. 32: 217–231.

Bodareu, N. N., Karlov, V. N.,1984. The barbel in the Dni-ester Basin. Schtiintsa, Kishin-iov, pp. 139. (in Russian)

Chaumeton, H., Bruguiers, F.,Courtet, L., Magnan, D.,1991. La pesca e i pesci d’acquadolce. Arnoldo Mondadori, Mi-lano. p. 134–136.

Don Gy., Horváth I., PentelényiA., Scharek P., 2004. Földtanimonitoring hálózat mûköd -tetése és az adatok értékelésea Szigetközben. Kézirat, I. p.176 + Melléklet, II. p. 169,MGSZ Adattár: T 21 175

Dovgan, O. R., 1962. Informationon the growth of the barbel(Barbus barbus L.). Dokl.Soobtsh. Uzhgorod. Univ., Ser.Biol. 5: 56. (in Ukrainian)

Gönczy J., 1977. Természetesvizeinknek halászati helyzete.Halászat 23: 13–16.

Gráczer I., 1995. Közép-Duna-völgy árvízvédelmi helyze té -nek értékelése. Magyar Hidro -lógiai Társaság XIII. OrszágosVándorgyûlés, Baja 1995.július 4–6. I. kötet p. 346–359.

Guti G., 1993. Fisheries ecologyof the Danube in the Szigetközfloodplain. Opusc. Zool.XXVI:67–75.

Guti G., 1993. A magyar halfaunatermészetvédelmi minôsíté -sére javasolt értékrendszer.Halászat 86: 141–144

Guti G., 1997. A Duna szigetköziszakaszának halfaunája.Halászat 90:40.

Guti G., 1998. A szigetközi halál-lomány változásai. HidrológiaiKözl. 78 (5–6):397–399.

Guti G., 1999. A szigetközi halál-lomány változásai a Bôsi Ví-zlépcsô üzembe helyezése óta.In: Láng et. al. (1999): ASzigetköz környezeti ál-lapotáról. MTA SzigetköziMunkacsoport, Budapest, p.131–140.

Guti G., 2002. A denkpáli hallépc-sô mûködési tapasztalatai aDuna szigetközi szakaszán.Halászat 95: 71–79.

Guti G., Erôs T., Szalóky Z.,Tóth B., 2003. A kerekfejûgéb, a Neogobious melanosto-mus (PALLAS, 1811) megje-lenése a Duna magyarországiszakaszán. Halászat 96:116–119.

Györe K., 2003. Growth of barbel(Barbus barbus L.) in differentHungarian rivers. ZoologickéDny, Brno, p. 111.

Györe K., Józsa V., 2005. A ma -gyarországi Duna halfaunája,a középsô és az alsó szakaszhalászatbiológiája, halgazdál -kodása. Halászatfejlesztés 30:209–269.

Gyurkó S., Szabó S., Kászoni Z.,1964. Ritmul de creştere almrenei (Barbus barbus L.) dinrîul Mureş. Studii şi Cercetări,Institutul de cercetări şiProiectări piscicole 3: 161–168.

Hunt, P. C., Jones, J. W., 1975. Apopulation study of Barbusbarbus L. in the River Severn,England. III. Growth. J. Fish.Biol. 7: 361–376.

Iwaszkiewicz, M. 1963. Wyrostbrzany z dorzecza Warty. Zesz.Nauk. WSR. Poznan 17:144–150.

JANCSÓ K., TÓTH J., 1987. A kis -alföldi Duna-szakasz és akapcsolódó mellékvizek halaiés halászata.. In: Dvihally, Zs.A kisalföldi Duna-szakasz öko -ló giája, VEAB, p. 162–192.

Kirka, A., 1994. Ichtyofauna podelektrárňou v Gabčikove v r.1994. Nepublikovaný referát.Limnologická konferencia, St.Turá, 1994.

Kirka, A., 1995. Comment on theichtyofauna and Fisheries ofthe Danube. Gabèikovo part ofthe hydroelectric power proj-ect – Environmental impactreview. Faculty of Natural Sci-ence, Comenius University,Bratislava, Slovakia

Kirka, A., 1997. Atlas rýb vodnéhodiela Gabčikovo. Vodoho -spodárska Výstavba š. p.Bratislava, pp. 132.

Kirka, A., Nagy, Š., Záhumen-ský, L., Libosvárský, J.,Peňáz, M., Krupka, I., 1978.Rozšírenie rýb, rozsievkovávegetácia a zoobentos v povodírieky Poprad a v pramennejoblasti riek Hornádu a Hnilca.Biol. Práce SAV, Bratislava 24:7–98.

Kopiejewska, W., 1979. Cechymerystyczne i biometrycznebrzany – Barbus barbus L. zrzeki Wisły pod Włocławkiem.Zesz. Nauk. ART Olsztyn. Ochr.Wód i Ryb. Šródl. 10: 228–236.

Kostyuchenko, A. A., 1965. Mor-phological characteristics ofthe Dnieper barbel (Barbusbarbus borysthenicus Dybows-ki). Izdat. Nauka Tekhnika,Minsk. P. 208–214. (in Russian)

Kottelat, M., Freyhof, J. 2007.Handbook of European fresh-water fishes. Szerzôi kiadás,Cornol – Berlin. p. 119–120.

Kraiem, M. M., 1982. Etude com-parative de łâge et de la crois-

pp. 124–136

HALÁSZAT Vol. 101. (2008)

TUDOMÁNY TUDOMÁNY TUDOMÁNY

136

sance du Barbeau, Barbus bar-bus (L.), (Poissons, Cypri -nidés) dans deux rivièresfrançaises, le Rhône et łAllier.Arch. Hydrobiol. 96: 73–96.

Lusk, S., 1995. Influence of valleydams ont he changes in fish communities inhabitingstreams int he Dyje Riverdrainage area. Folia Zool., 44:45–56.

Maitland, P. S., Campbell, R. N.,1992. Freshwater fishes of theBritish Isles. Harper Collins. p.190–191.

Marosi S., Somogyi J., 1990.Magyarország kistájainakkatasztere I–II. MTA Földrajz-tudományi Kutató Intézet, Bu-dapest.

Marszał, L., Przybylski, M., 1996.Zagrożone i rzadkie ryby Pols-ki Šrodkowej. Zoologica Polo-niae 41: 61–72.

Moreau, J., Belaud, A., Dauba,F., Nelva, A., 1985. A methodfor rapid growth evaluation infishes: the case of Frenchcyprinid fishes. Hydrobiologia12: 225–227.

Oţel, V., 2007. Atlasul peştilor dinRezervaþia Biosferei DeltaDunării. Centrul de Informaretechnologica Delta Dunării.Tulcea, p. 180–182.

Pauly, D., 1979. Gill size andtemperature as governing fac-tors in fish growth: a general-ization of von Bertalanffy’sgrowth formula. Ber. Inst. F.Meeresk. Univ. Kiel 63.

Pauly, D., 1980. On the interrela-tionships between naturalmortality, growth parametersand mean environmental tem-perature in 175 fish stocks. 3.Cons. Int. Explor. Mer. 39:175–192.

Pauly, D., 1991. Growth perform-ance in fishes: rigorous de-

scription of patterns as a basisfor understanding causalmechanisms. ICLARM 4: 3–6.

Pauly, D., Munro, J. L., 1984.Once more on the compositionof growth in fish and inverte-brates. Fishbyte 2:21.

Peňáz, M., Wohlgemuth, E.,1990. Ichthyocenosis of a sec-tion of the Jihlava River influ-enced by the Dukovany–Dalešice power system. FoliaZool. 39: 157–169.

Philippart, J. C., 1987. Démogra-phie, conservation et restaura-tion du barbeau fluviatile, Bar-bus barbus (Linné) (Teleostei,Cyprinidae) dans la Meuse etses affluents. Quinze annéesde recherches. Annls Soc. R.zool. Belg. 117: 49–62.

Povž, M., Sket, B., 1990. Našesladkovodne ribe. Ljubljana. p.126–127.

Prokeš, M., Šovčik, P., Peňáz, M.,Baruš, V., Spurný, P. Vilizzi,L., 2006. Growth of barbel,Barbus barbus, in the RiverJihlava following major habi-tat alteration and estimated bytwo methods. Folia Zool. 55:86–96.

Przybylski, M., Boroń, A., Kruk,A., 2004. Growth of barbel(Barbus barbus (L.) in the up-per Warta River, Odra Riversystem. Ecohydrology & Hy-drobiology 4: 183–190.

Reichenbach-Klinke, H. H.,1962. Wachstumsunter su -chun gen an Donaufishen.Arch. Hydrobiol. 27: 57–71.

Ricker, W. E., 1975. Computationand interpretation of biologi-cal statistics of fish popula-tions. Bull. Fish. Res. BoardCanada 119: 1–382 pp.

Rolik, H., 1967. Studia nadgatunkami rodzaju Barbus Cu-vier z dorzecza Sanu i Wisłoki

(Pisces: Cyprinidae). Ann. Zo-ol. 28: 257–330.

Sallai Z., 2001. Adatok a DunaNeszmély és Süttô közötti sza-kaszának halfaunájáról. APuszta 18: 57–76.

Sallai Z., 2003. Adatok a Dunaapostagi szakaszának és azÖrdög-szigeti mellékágánakhalfaunájáról. A Puszta 20:25–38.

Schiemer, F., Waidbacher, H.,1992. Strategies for conserva-tion of a Danubian fish fauna.River Conservation and Man-agement. 363–382.

Szító A., Györe K., 1995. A TiszaTiszabecs–Vásárosnaménysza ka szán élô márna (Barbusbarbus L.) növekedése, mor-talitása, táplálékának vizsgála-ta. Halászat 88: 132–136.

Vida A., 1990. A Szigetköz és ha-lai a változások tükrében I.–II. Halászat 83: 157–160.,178–179.

Vida A., 1993. Expected effects ofthe Gabèikovo river barragesystem on the ichthyofauna ofthe Szigetköz and its values.Misc. Zool. Hung. 8: 35–44.

Vida A., 1999. Változások asziget közi haltársulásokban(1992) 1993–1998. In: Láng etal., A Szi getköz környezeti ál-lapotá ról. MTA SzigetköziMunkacsoport, Budapest, p.141–152.

Virbickas, J. 2000. Lietuvos žuvys.Vilnius. p. 58.

Zhukov, P. I., 1965. The fishes ofBelorussia. Nauka Tekhn.,Minsk. (in Russian)

Zivkov, M. T., Trichkova, T. A.,Raikova-Petrova, G. N., 1999.Biological reasons for the un-suitability of growth parame-ters and indices for comparingfish growth. Environ. Biol. Fish54: 67–76.

pp. 124–136

HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGEÉS TERMÉKTANÁCSA

Legfontosabb tevékenységek

• Vállalkozási tevékenység szervezése, a termelés, a bel- és külkereskedelem területén.Közremûködés a termékek export értékesítésében.

• A termeléshez szükséges eszközök és anyagok hazai és külföldi beszerzése.

• Szaktanácsadás a tagoknak, halászati, gazdálkodási, környezetvédelmi, állategész-ségügyi, szervezeti, pénzügyi és jogi kérdésekben.

• Természetes vizeink halállományával kapcsolatos környezet- és természetvédelmikérdések vizsgálata, az állománypótlás hatásainak elemzése.

Biológiai alapok

• A Szövetség Dinnyési Ivadéknevelô Tógazdasága saját tenyésztésû, genetikailagellenôrzött tükrös és pikkelyes ponty, valamint növényevô halfajok és ragadozó halakivadék korosztályait ajánlja tógazdaságok, horgászvizek és természetes vizek népe-sítéséhez. Az ivadék felneveléséhez technológiát biztosít.

A Szövetség tagja lehet

• Minden halászati tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy, valamint ezekjogi személyiséggel nem rendelkezô szervezetei.

Címünk: HALTERMELÔK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE ÉS TERMÉKTANÁCSA1126 Budapest, Vöröskô u. 4/b

Fotó: Kunkovács László

FISH COOP KFT.ajánlatai:

Részletes felvilágosítás:

FISH COOP KFT., Csoma Gábor ügyvezetô5500 Gyomaendrôd, Áchim u. 3/1.

Telefon: 06-30/9952-187 vagy 06-30/9554-569, 06-56/446-016, Telefon/fax: 06-66/386-437

Társaságunk 2007-ben is elôsegíti a tógazdasá-gok, természetes vizek ivadékolását.

Zsenge és elônevelt csuka-, süllô-, harcsa-,ponty-, fehér és pettyes busa-, amurivadékot kíná-lunk megvételre.

Társaságunk igény szerint a zsenge és elôneveltivadékot helyszínre szállítja.

Az árak a tavasszal kialakult országos áraknakmegfelelôen megállapodás alapján kerülnek meg-határozásra.

A FISH COOP KFT. a GALATI „PLASEPESCARESTI” SA Hálógyár termékeinek kizáróla-gos magyarországi forgalmazója.

Vállalja:

� hálók (mûanyag),� kötelek (mûanyag és kender),� inslégek (mûanyag),� hálócérnák és kötözôanyagok (mûanyag),� bálaköztözô zsinórok (mûanyag) rövid határ-

idôvel történô szállítását.

A hálók anyagának vastagsága, színe, szemnagy-sága, bizonyos határok között a léhés mélységeés hossza egyedileg megválasztható.

Ugyanígy a kötelek, inslégek, hálócérnák és kötö-zôanyagok vastagsága és színe a megrendelôigénye szerint teljesíthetô.

101. ÉVFOLYAM • 2008. 3. SZÁM • ÔSZ

A kiadványok és poszterek megrendelhetôk és kaphatók a Kiadóban1149 Budapest, Angol u. 34. • Telefon: 220-8331 • www.agroinform.hu