Többen fordultak kérelemmel az Alkotmánybírósághoz az 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) különböző rendelkezéseinek utólagos normakontrolljára vonatkozólag. Az AB ezen indítványoknak helyt adva a Jat.-ot pro futuro, 2010. december 31. napjával megsemmisítette.

Az AB elöljáróban hangsúlyozza a Jat. keletkezési körülményeit. A törvény célja megalkotásakor elsősorban a jogforrások körének szabályozása, valamint a törvények elsődlegességének visszaállítása volt a NET hatáskörének jelentős szűkítése révén. Mindazonáltal, az AB kifejti, hogy a Jat. alapvetően a szocialista alkotmányfelfogást tükrözi, miszerint az Alkotmányt törvénynek kell tekinteni. Ebben a tekintetben a Jat. „alkotmányerejű törvény” volt. Mindez ellentmond a mai alkotmányos berendezkedés felfogásának, amely az Alkotmány elsődlegességére épül. Ennek alapján alkotmányellenes, hogy a Jat. olyan tárgyköröket is szabályoz, amelyeknek helye az Alkotmányban lenne (például a visszamenőleges jogalkotás tilalma vagy a kellő felkészülési idő biztosítása). Így tehát a Jat. tulajdonképpen nem a mai alkotmányjogi értelemben vett jogalkotás rendjéről szól.

A határozat kitér arra, hogy a Jat. hatályos szövege nem azonos a Magyar Közlönyben 2007-ben megjelent, kompiláció révén megalkotott szöveggel. Ez a szövegállapot ugyanis hivatkozik már nem létező avagy időközben, főképp az 1989. Évi XXXI. törvénnyel átalakított szervekre is. Ezek alapján az AB nem vizsgálta egyes rendelkezések alkotmányosságát, mivel azokat hatálytalannak mondta ki.

A Jat. rendelkezett az ún. „jogi irányítás egyéb eszközeiről” is. Ezeknek egy része, az ún. belső közigazgatási szabályok nem alkotmányellenesek. Másrészről viszont a jogi iránymutatások (úgy mint irányelv, elvi állásfoglalás, tájékoztató) a Jat. alapján jogforrásnak minősülnek. Az AB gyakorlatában azonban ezek egyértelműen pszeudonormaként funkcionálnak, ami sérti jogállamiság követelményéből fakadó egyik elvet, a közigazgatás joghoz kötöttségét.

A köztársasági elnök jogalkotói hatáskörrel az AB szerint nem rendelkezik. Ezt egyrészről a 36/1992. AB határozatban foglaltakra alapozza, melyben kifejti, hogy a köztársasági elnök „őrködése” mindig más szervek tevékenységén keresztül zajlik. Emellett a határozat megállapítja, hogy a köztársasági elnök jogalkotói tevékenységére vonatkozó rendelkezések az 1989-es alkotmánymódosítás alapján nem tekinthetők hatályosnak.

Formai okból alkotmányellenesnek minősítette az AB továbbá a kizárólagos törvényhozási tárgykörök Jat.-beli meghatározását. Ezt az alkotmányjogi helyzet megváltozásával, az Alkotmány elsődlegességének elvével indokolták. Mindazonáltal, a Kormány ötéves jogalkotási program meghatározására való kötelezése nem alkotmányellenes, pusztán csak célszerűtlen és anakronisztikus. Ugyancsak nem alkotmányellenes az, hogy ezen jogalkotási programról ki kell kérni a Legfelsőbb Bíróság elnökének véleményét. Ez ugyanis nem ütközik a bírói függetlenség

alkotmányos elvébe, mivel az AB álláspontja szerint a jogviták eldöntésére vonatkozik. Tudniillik, hogy a bírók egyedül a törvényeknek vannak alávetve, nem befolyásolhatja sem a bírósági szervezeten belüli, sem azon kívüli hatalomgyakorló. Így tehát ez a véleményezési jogkör összhangban van a Legfelsőbb Bíróság elnökét egyébként is megillető igazgatási jogkörökkel.

A Jat. Központi Népi Ellenőrzési Bizottságra (KNEB) és annak elnökére vonatkozó utalásai, bár hatályosak, mivel már nem létező szervre vonatkoznak, nem írottnak (pro non scripto) tekintendők.

A Jat. 16. § (2) bekezdésében említett „jogszabályba nem foglalt nemzetközi szerződés” a megváltozott jogszabályi környezet folytán értelmezhetetlenné vált, mivel a nemzetközi szerződések szövegét a jelenlegi szabályozás szerint már hatályba lépésük előtt ki kell hirdetni. A jogszabályi rendelkezés értelmezhetetlensége sérti a jogbiztonság elvét, tehát alkotmányellenes.

A Magyar Közlöny szerkesztésével kapcsolatos kérelmeknek az AB nem adott helyet. Egyrészről a sérelmezett „Minisztertanács Titkársága” szövegrészt már időközben módosították. Másrészről, bár a törvények kihirdetése a köztársasági elnök feladata, a Közlöny szerkesztési munkálatai, mint a közzététellel kapcsolatos igazgatási feladat, ami tehát utalható a Kormányhoz, mivel az „biztosítja a törvények végrehajtását.”

Az Alkotmánybíróság amiatt döntött a Jat. teljes megsemmisítése mellett, mivel az egyrészt nem tölti be a funkcióját, mint a „jogalkotás rendjéről szóló törvény,” másrészt a nem alkotmányellenes részek önmagukban nem alkotnának koherens jogszabályt, így sértenék a jogbiztonság elvét. A megsemmisítés azért történt pro futuro hatállyal, hogy a jogalkotó rendelkezhessék a Jat. helyébe lépő alkotmányos szabályozásról.

Dr. Trócsányi László alkotmánybíró páhuzamos indokolásában kifejtette, hogy a Jat. megalkotása történetileg jelentős lépés volt, tulajdonképpen alkotmánymódosítással ért fel. Aggályosnak tartja mindazonáltal azt, hogy a Jat. szövegét közigazgatási úton, hatáskör nélkül módosították, kompilálták, alkotmányellenes szövegét közétették. Ebből fakadóan véleménye szerint a jogszabály hatályos szövegét az AB-nek kellett volna meghatároznia és ez alapján meghoznia határozatát. Kifejti továbbá, hogy azzal, hogy a Jat. meghatározza a jogalkotók körét tulajdonképpen alkotmányi szintű szabályozási kört kíván törvényi szinten szabályozni, így nem tölti be a funkcióját a jogrendszerben. Rámutat továbbá arra is, hogy az állami irányítás egyéb jogi eszközei a kizárólagosság látszatát kelti, holott más, a Jat. által nem meghatározott jogi eszközök hasonló funkciót látnak el. Véleménye szerint továbbá a Jat. megsemmisítése ex nunc hatállyal is megtörténhetett volna.