KH-57-03-297-H

U-C De gyönyörű fecskék!

14 16

De gyönyörű fecskék!

Európai Bizottság

Ezt a kiadványt a Környezetvédelmi Főigazgatóság készítette. Az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén elkészült.

Rendelkezésre áll a Környezetvédelmi Főigazgatóság ifjúsági és környezetvédelmi weboldalán is:http://europa.eu.int/comm/environment/youth/index_en.html

Forgatókönyv: Benoît CoppéeIllusztrációk: Nicolas ViotTechnikai kivitelezés: Qwentes KANTOR

Jelentős mennyiségű további információt talál az Európai Unióról az Interneten. Az információk az Európa szerveren, a következő címen állnak rendelkezésre: (http://europa.eu.int).

Katalogizáló adatokat a kiadvány végén talál.

Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2004

ISBN 92-894-7265-0

© Európai Közösségek, 2004Sokszorosítása engedélyezett, amennyiben a forrás elismert.

Printed in Belgium FEHÉR KLÓRMENTES PAPÍRRA NYOMTATVA

A „Europe Direct” szolgáltatása segít Önnek választ találniaz Európai Unióval kapcsolatos kérdéseire.

A szolgáltatás új, ingyenesen hívható telefonszáma:

00 800 6 7 8 9 10 11

1

A ragyogó napsütésben sárgán csillogtak a sivatag minden irányban messze elnyúló dűnéi. Magasan fent fecskék csapata szállt, szárnyaik sietősen csapkodtak a kék égen. A sivatagi homok apró szemcséi tapadtak tollaikhoz.

2

Csak repültek, tovább, tovább és még tovább. Milyen gyönyörű fecskék! Röptükben csiviteltek egymásnak. Fecske-nyelven azt mondták: “Gyere már! Siess! Késésben vagyunk! A barátaink most már biztosan ott vannak!”

Így utaznak a fecskék. Maguk mögött hagyják a zöld vidéket, és átrepülik a sivatagot, olyan messzi országok felé, ahol még több a zöld vidék. Az emberek ezt ‘vándorlásnak’ nevezik. A fecskék maguk között csak annyit mondanak, hogy “Szeretek utazni! Oda megyek a világban, ahol nekem a legjobb, és akkor, amikor nekem a legjobb!»

3

Sok ezer kilométerrel északabbra, enyhe szellő fújdogált Merlinváros utcáin. Megjött a tavasz! Mindenki boldognak látszott, Tomot azonban aggodalom töltötte el. Már napok óta figyelte az eget, várta, hogy megjöjjenek a fecskék, mint minden évben.De nem mutatkoztak! Nem hallatszott csivitelésük és csicsergésük. Egyáltalán semmi. Csend. A madarak nélküli ég aggasztó csendje.

Aztán egyszer csak egy óriási labdára hasonlító, furcsa, piros és sárga dolgot pillantott meg magasan fenn, a kék égen. “Hűha! Ez egy nagy léggömb!” mondta magában.

4

A szellő szárnyán, a léggömb finoman sodródott Merlinváros felé. Lili, a róka a bokrok közül kikukucskálva figyelte. Még sohasem látott ilyen repülő labdát, és nem bízott benne.

A léggömb egy nagy zöld mezőn ért földet. Tom odaszaladt hozzá, és mikor odaért, látta, hogy egy férfi mászik ki belőle. A férfi nagyon fáradtnak tűnt. És nagyon nyugtalannak is.

– Ez nagy baj! – kiáltotta. – Ez katasztrófa!

Tom odament hozzá.

– Mi a baj? - kérdezte.

A férfi vesszőből font kosarat vett ki a léggömbből. Tom belenézett, és szemei tágra nyíltak a csodálkozástól. A kosárkában négy aranyos kis fecske volt! De látszott, hogy kimerültek és az éhhalál szélén állnak.

- Betegek? - kérdezte Tom.

- Nem - válaszolta a férfi -, de nagyon-nagyon fáradtak és nagyon-nagyon éhesek. Odafent az égen találtam őket. Körbe-körbe repültek, keresték a vizet, keresték az élelmet. Nem tudták, merre menjenek, így aztán leszálltak az én léggömbömre!

5

6

Lili, a róka a bokrok menedékéből figyelte az ő Tom barátját. Látta, hogy a fiú nem fél attól a nagy piros és sárga dologtól, úgyhogy kimászott a búvóhelyéről, és a mezőn átvágva odament hozzá.

– Vigyázz! – kiáltotta a férfi. – Egy róka! Tartsd távol a fecskéktől!

– Ne féljen – mondta Tom. – Ez Lili, az én legjobb barátom.

– Tényleg? – csodálkozott a férfi. – És téged hogy hívnak?

– Tomnak – mondta Tom.

Lili odajött Tomhoz, aztán a négy madárkára nézett.

Ezalatt messze délen, további ezer fecske hagyta maga mögött a hatalmas sárga sivatagot. Közben már a tengeren is átkeltek. Most óriási nyílt mezők és hatalmas városok fölött repültek el. Útközben egyre nagyobb aggodalommal figyelmeztették egymást:

– Nincsenek rovarok a mezőkön! Nincs mit ennünk!

– Miért? Miért?

– Nem tudjuk!

– Nézz csak oda! Traktorok permetezik a mezőket!

– Mi történik itt?

7

8

A léggömbös ember felvette az egyik fáradt kis fecskét. Tom szemébe nézett, és így szólt:

– Ez a fecske éhes, Tom. Látod, az emberek azt akarják, hogy szép földjeik legyenek, hogy minél gazdagabb legyen a termés, amit aztán az emberek megehetnek. És mi persze nem akarjuk, hogy a termést rovarok pusztítsák el. Így aztán a gazdák olyan anyagot permeteznek a növényekre, ami megöli a rovarokat. Ez természetesen jó a növényeknek, de azt is jelenti, hogy alig marad valami, amit a fecskék megehetnének. És ez igen nagy baj.

Tom odafordult Lilihez.

– Gyorsan, Lili! Menj, és hozz egy pár rovart a mi négy fecskénknek! A nagy erdőben biztosan találsz. Gyerünk, Lili! És köszönöm: igazi barát vagy.

Lili megértette. Már szaladt is, egyenesen a nagy erdőbe. A férfi ismét Tomra nézett.

– Attól tartok, nem ez az egyetlen probléma, Tom. Van más is.

– Mi az? – kérdezte Tom nyugtalanul.

9

10

Több száz kilométerrel délebbre, a fecskék egy olyan hely felé repültek, amelyet a legöregebb fecske még régebbről ismert. Mesélt róla nekik.

– Nagyszerű, nedves hely: egy hatalmas mocsár! Minden évben elmegyek oda. Gyertek! Bízzatok bennem! Egy csomó rovart találtok majd, meg egy csomó vizet! Ha odaérünk, megmenekültünk!

Repültek tovább és tovább, követték az öreg fecskét, bízva abban, hogy elvezeti őket arra a jó helyre. Ő pedig tiszta szívből kívánta, hogy a mocsár legyen még ott – de biztos nem lehetett benne. Nem mondta ugyan, de nagyon-nagyon meg volt ijedve.

11

12

A tavasztól illatozó, nagy zöld mezőn a férfi Tom vállára tette reszkető kezét.

– Mi az? – kérdezte ismét Tom. – Mi az a másik probléma, amit el akart nekem mondani?

A férfi körbenézett a tájon – megnézte az eget, a fákat, a négy fecskét. Végül Tom szemébe nézett, és így szólt:

– Amikor a fecskék hosszú útjukat megteszik, inniuk kell. De évről évre egyre kevesebb víz van a számukra. Ahelyett, hogy a természetes mocsarakat meghagynák, az emberek szívesebben építenek házakat, meg autópályákat, meg játszótereket...

– De én szeretem a mocsarakat! – mondta Tom. – Ott gyűjtök ebihalat, békát és vízipókot... És a sárban játszani is nagyon jó!

A férfi mosolygott, megsimogatta Tom kobakját, és így szólt:

– Látom, nagy felfedező vagy, Tom! És igazad van: a mocsarak fontos helyek a vadon élő állatok számára. Élelmet és innivalót biztosítanak a madaraknak is! Amikor a fecskék vándorolnak, egyik mocsártól a másikig repülnek... De...

Lenézett a négy fáradt kis fecskére a kosárban.

– De – folytatta – ha már nem lesznek többé mocsarak, hol találnak majd a fecskék vizet maguknak?

13

14

Éppen ekkor tért vissza Lili, a róka, a nagy erdőben tett útjáról. Csupa víz volt, mintha épp most úszta volna át a folyót. Odatipegett a kosárhoz. A férfi még mindig félt, hogy kárt tehet a fecskékben, de Tom megnyugtatta:

– Ne aggódjon! Lili jó gondját viseli majd a madaraknak.

Lili közvetlenül a négy fecskével szemben állt meg, és nagyra nyitotta a száját. A férfi ijedtnek tűnt, de Tom ismét megnyugtatta. Lili ekkor kinyújtotta hosszú, rózsaszín nyelvét. 20 rovar tapadt hozzá, amit persze a fecskék is rögtön észrevettek! Az egyik madárka óvatosan odadugta kis csőrét Lili nyelvéhez, felkapott egy rovart és lenyelte. Aztán egy második fecske is így tett. Bájos volt, ahogyan Lili az éhes madarakat etette. A léggömbös embernek könny szökött a szemébe a boldogságtól.

Minden kis fecske öt rovart evett meg. Akkor aztán Lili lefeküdt a madarak mellé. Szőrére ezernyi vízcsepp tapadt az erdőbeli patakból. A fecskék mindjárt megértették! Egyenként odahúzódtak hozzá, és ittak, és ittak, és ittak. Tom mosolygott.

– Mondtam, hogy nincs miért aggódni – mondta a férfinak. – Lili a világon a legjobb barát.

15

16

Eközben, több száz kilométerre onnan, az ezer fecske megérkezett ahhoz a nagy mocsárhoz, amelyet a legidősebb fecske ismert. Ahogy lefelé ereszkedtek, izgatottan kiáltozták egymásnak:

– Hurrá! Meg vagyunk mentve! Itt van végre a mocsár! Itt van végre a víz! Itt vannak a rovarok! Ujjé!

Az ezer madár örvendezve csapott le a mocsárra. Közvetlenül a víz felett suhantak, ittak belőle és elkapdosták a rovarokat. Végre eleség! Végre víz! A legidősebb fecske letelepedett a partra és csendesen beszélgetett néhány jó barátjával.

– Ezúttal megmenekültünk - mondta. – De minden évben egyre nehezebb és nehezebb megtennünk ezt az utat. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha ez a mocsár már nincs itt... Tegyük fel, hogy helyette 25 új házat találtunk volna... Mi történt volna akkor velünk?

Barátai ránéztek. Egyikük azt mondta:

– Mi csak kicsi madarak vagyunk. Szükségünk van bölcs emberekre, akik segítenek nekünk.

Egy másik azt mondta:

– Igen, de miért is törődnének ezzel? Mi csak madarak vagyunk. Talán nem is vagyunk valami hasznosak a Föld számára...

Erre a többi fecske megharagudott.

– Persze hogy hasznosak a madarak! – mondták. – Ki énekel ilyen édesen az égen? Ki szabadít meg azoktól a rovaroktól, amelyek az emberek gyümölcsöseit, meg kertjeit és veteményeseit megtámadják? Mi vagyunk azok! Mi vagyunk azok! Mi!

17

18

Odaát, a Merlinváros melletti nagy zöld mezőn, a férfi így szólt:

– Mi most megmentettünk négy fecskét, Tom. De több ezren tartanak még erre. Éhesek lesznek. Szomjasak lesznek. Gyere: felviszlek a léggömbömmel és fent a levegőben várjuk meg őket. Megmutatjuk nekik a legrövidebb utat a nagy erdőben lévő tavacskához.

Tom Lilire nézett, és így szólt:

– Lili, kedves barátom, menj el a tavacskához a nagy erdőben! Várj ott a fecskékre! Hamarosan megérkeznek. Üdvözöld őket! Vezesd őket! Segíts nekik! Én felrepülök a levegőbe, hogy mutassam nekik az utat.

És felszállt a léggömb, fel az égbe. Fedélzetén ott volt Tom, a férfi és a négy messziről érkezett fecske. Hamarosan ott fenn az égen üdvözölhetik majd sok ezer társukat. Azt mondják majd nekik:

– Ne féljetek! Kövessétek a nagy piros és sárga léggömböt! Nem bánt benneteket! Megmutatja, hogy hol találtok élelmet és innivalót! Meg vagytok mentve!

19

20

Léggömbjében lebegve, magasan

fenn az égen, a férfi Tomra nézett, és így szót:

– A madarak nemcsak a barátaink. A Természet nagyon fontos részei ők. Nem élhetünk nélkülük.

– Igen – mondta Tom – A madarak életet adnak nekünk. Hé! Nézzen

csak oda! Jönnek!Repüljetek, repüljetek, repüljetek,

gyönyörű fecskék! Itt a tavasz. Itt van körülöttünk. Milyen szép! És mennyire szeretjük!

Repüljetek, repüljetek, repüljetek, ti gyönyörű

fecskék...

Európai Bizottság

DE GYÖNYÖRŰ FECSKÉK!

Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala

2004 — 20 oldal — 16,2 x 22,9 cm

ISBN 92-894-7265-0

Ez a kiadvány ingyenesen rendelkezésre áll, amíg a készlet tart, a következő címen:Európai BizottságKörnyezetvédelmi FőigazgatóságTájékoztatási Központ (BU-9 0/11)B-1049 BrüsszelFax: 32-2 299 61 98Email: env-pubs@cec.eu.int