2013/2

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLI. évfolyam • 2. szám

2013. áprilisKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:honism@gmail.com

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

aEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Adorján Boglárka tanuló, Garay János Gimnázium,Szekszárd

Bartha Éva, a Honismereti Szövetség titkára,Budapest

Bella Pscherhoffer Zoltán tanuló, AradBihari Puhl Levente festõmûvész, Siófok

Bodó Ákos fotós, operatõr, DombóvárBorka Elly múzeumbarát tudósító, Budapest

Boros Edina tanuló, Ady Endre Líceum, NagyváradCs. Varga István dr. habil.

irodalomtörténész professzor, ELTE BTKDanis Tamás dr. ny. tanár, helytörténész,

RimaszombatDukrét Géza ny. tanár, Nagyvárad

Fábián Margit ny. tanárnõ, ÉrdFábián Regina tanuló, Karolina Gimnázium, Szeged

Fehér Tamás geológus, VácFerencz Gyõzõ újságíró, Zalaegerszeg

Fülöp László dr. CSc. ny. fõiskolai tanár, KaposvárHalász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok

Hála József dr. etnográfus, BudapestKaczián János ny. levéltári fõtanácsos, Szekszárd

Késmárky István dr. geofizikus, BudapestM. Lovas Krisztina fõmuzeológus,

Magyar Nemzeti MúzeumMatyikó Sebestyén József költõ, író, Siófok

Merényi-Metzger Gábor dr. PhD. történész, GyulaNagypál Szabolcs teológus és jogász,

egyetemi adjunktus ELTEPolgárdy Géza dr. jogász, újságíró, Budapest

Presztóczki Zoltán levéltáros, HódmezõvásárhelySebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest

Selmeczi Kovács Ádám tájegységvezetõ,Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, EsztergomSelmeczi Kovács Attila dr. DSc. egyetemi tanár,

ELTESimor Ferenc dr. ny. országos fõállatorvos, SiklósStockné Horváth Mária ny. történész, könyvtáros,

BudapestSzecskó Károly történész, ny. levéltáros, EgerSzékelyné Forintos Judit könyvtáros, Miskolc

Szeredi Pál történész, mestertanár, PilisszentkeresztSzilágyi Péter építõ mérnök,

a Magyar Bajusz Társaság alapító tagja és ügyvivõjeSzûcs Brigitta néprajz szakos egyetemi hallgató,

SzegedVasvári Zoltán mûvelõdéstörténész, Erdõkertes

Veres Anita tanuló, Dobó István Gimnázium, Eger

A címlapon:Szentpétery István hagyományõrzõ koronaõr,

kétszeres magyar bajuszkirály (Szilágyi Péter felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Kétszázötven éve született Pethe Ferenc (Selmeczi Kovács Attila)..................................................... 3

Emlékezés Szeremlei Sámuelre, Hódmezõvásárhely történetírójára (Presztóczki Zoltán) ................. 5

Megemlékezés a 125 éve született Marjalaki Kiss Lajosról (Székelyné Forintos Judit)..................... 6

A politika mestere. Száz éve született Kovács Imre (Szeredi Pál) ...................................................... 7

ISKOLA ÉS HONISMERET

Kalotaszeg iskolázása Trianon elõtt és után (Sebestyén Kálmán) ....................................................... 11

A kötelezõ állami elemi népiskola megszületése (Vasvári Zoltán) ..................................................... 13

EMLÉKHELYEK

Wesselényi Ferenc krakkói síremléke (Merényi-Metzger Gábor)....................................................... 16

TERMÉS

A pesti egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt I. (1867–1890)(M. Lovas Krisztina) .................................................................................................................... 18

A Kerecsényi-családról (Fülöp László) ............................................................................................... 22

Kérdések a váci Kálvária kapcsán (Fehér Tamás)............................................................................... 24

A Baradla barlang elsõ tudományos feltárója. Emlékezés Vass Imrére (Polgárdy Géza) ................... 26

Egy rimaszombati tánc- és illemtanár dinasztia (Danis Tamás).......................................................... 28

Ki volt az „Arany ember” és a „Tengerszemû hölgy”? (Késmárky István)......................................... 30

„Mert nem csak szõr a magyar bajusz”. Kis magyar bajusz-honismeret (Szilágyi Péter) .................. 33

ZSENGE TERMÉS

Gondolatok a XVII. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiáról (Bartha Éva) ............................... 36

Garay János élete és Tolna megyei kötõdése (Adorján Boglárka) ...................................................... 37

„Egy tollvonás volt a bûne”. Szacsvay Imre életútja és nagyváradi emlékezete (Boros Edina) ......... 39

Kálmány Lajos, a folklorisztika úttörõje (Bella Pscherhoffer Zoltán) ................................................ 43

Pálfy-Budinszky Endre. Szegedi fõmérnök, a „város cselédje” (Fábián Regina) .............................. 45

Generációk tanítója – a hagyományok éltetõje. Somfai Tiborné életútja (Veres Anita) ...................... 47

KRÓNIKA

Az egri keleti platánfa – Az Év Fája 2012-ben (Cs. Varga István) ..................................................... 49

Gyurgyalag – Az év madara 2013 (Selmeczi Kovács Ádám) .............................................................. 51

Kölcsey „Tolnában” (Kaczián János).................................................................................................. 52

A XI. Civil Akadémia Brünnben (Dukrét Géza) ................................................................................. 53

A Cinkotai Tájház (Borka Elly) ........................................................................................................... 55

Egy bukovinai székely írástudó, Sántha Alajos (Fábián Margit) ....................................................... 57

Fekete István emlékkiállítás Veszprémben (Bodó Ákos) ..................................................................... 58

Hervadhatatlan bokrétaünnep. Varga Imre Széchenyi István-szobra Siófokon(Matyikó Sebestyén József) .......................................................................................................... 60

Beszámoló a Honismereti Szövetség 2012. évi közhasznú tevékenységérõl (Bartha Éva) ................ 61

Kitüntettjeink ....................................................................................................................................... 63

In memoriamA fény megérkezett… Elhunyt Udvardi Erzsébet, a balatoni táj mélyhitû festõje

(Matyikó Sebestyén József) ...................................................................................................... 64

Búcsú Dani Lajostól, az Ormánság krónikásától (1938–2012) (Simor Ferenc).......................... 65

KÖNYVESPOLC

Harangozó Imre: Örök emlékezetül… Helytörténeti és honismereti segédanyag10–14 esztendõs újkígyósi gyermekek számára (Halász Péter).................................................. 67

Mikes Kelemen válogatott bibliográfia (Szecskó Károly) ................................................................... 68

Egy helytörténeti és honismereti olvasókönyv.Reményi Antal néptanító és népmûvelõ emlékezete (Nagypál Szabolcs)................................... 69

Gál Vilmos: Világkiállító magyarok (Stockné Horváth Mária) .......................................................... 70

Dobos Gyula: Tengõd évszázadai (Matyikó Sebestyén József) ........................................................... 71

Népmûvészetté érett költõi gondolatok. Könyvek a zalai kézmûvességrõl (Ferencz Gyõzõ) ............. 72

Könnyû emlékek, hová tûntetek?Gondolatok Vasvári Zoltán emlékkönyvéhez (Bihari Puhl Levente) .......................................... 73

T. Székely László: Érdekes tájak a Bánságban és környéken (Szûcs Brigitta) ................................... 73

Deáky Zita: „Jó kis fiúk és leánykák” (Hála József) ........................................................................... 74

A hullámok lágy tánca (Bihari Puhl Levente) ..................................................................................... 75

A Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi kiadványsorozatai (Hála József)....................................... 76

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Halász Péter)............................................................................. 78

„Fogadj szót fiam!” Székesfehérvári pályázati felhívás...................................................................... 80

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857)

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Tisztelt Elõfizetõink, Olvasóink és Szerzõink!

Sajnálattal tájékoztatjuk Önöket, hogy folyóiratunk erre az évre is az elõzõ évihez hasonló mér-tékû támogatást nyert el az NKA pályázatán, ezért továbbra is csak 80 oldal terjedelemben tudjuklapszámainkat megjelentetni, és honoráriumot nem áll módunkban fizetni.

a Szerkesztõbizottság

Kétszázötven éve született Pethe FerencA magyar agrártörténet kiemelkedõ tudós személyi-

sége 1763. március 30-án született Büdszentmihályon,a mai Tiszavasváriban, elszegényedett kisnemesi kéz-mûves családban. Az egykori nemesi család a Biharmegyei Kisszántóról származott el, ezért használta ké-sõbb a Kisszántói elõnevet. Édesapja a szíjártás mellettföldmûveléssel foglalkozott, és tehetséges fiát a hely-beli elemi iskola elvégzése után gazdasági munkárafogta. Csak 18 éves korában iratkozhatott be a Debre-ceni Református Kollégiumba, ahol kiváló tanulmányieredményeire tekintettel ingyenesen tanulhatott, majd aKollégium támogatásával 1788-ban a hollandiai Ut-rechtbe ment tanulmányait folytatni. Az ezt követõnyolc évben Európa valamennyi fejlettebb országábanmegfordult, a nyomdászmesterséget is kitanulta, legna-gyobb hatással mégis Hollandia volt rá, feleséget is on-nan hozott magával.

Nyugat-európai utazásairól visszatérve Bécsbenpróbált szerencsét az elsõ magyar gazdasági szaklap, aMagyar Ujság kiadásával, de elõfizetõk hiányában alap hamarosan megszûnt. Ekkor fogadta szolgálatába a

reformer fõúr, Festetics György, és az 1797-ben megnyíló Georgikonban másodtanári állást biztosítottszámára. Négy és fél évet töltött a keszthelyi Georgikon felvirágoztatásával. Matematikát, üzemszerve-zést, mezõgazdasági építészetet tanított, és nem mellékesen vezette a tangazdaságot is. Neki köszönhe-tõ, hogy a georgikoni tangazdaság néhány év alatt a saját korán túlmutató, jól felszerelt és hatékony me-zõgazdasági üzemmé vált, továbbá, hogy a latin mellet a magyar is az elõadások nyelve lett.

Nyughatatlan természetének köszönhetõen 1801 õszén elhagyta Keszthelyt. Idejének java részétnagy mûve megírására fordította, miközben családja mindennapi megélhetésérõl is gondoskodnia kel-lett. 1805-ben jelent meg a háromkötetes munkájának, a Pallérozott mezei gazdaságnak elsõ kötete,amit 1814-ig követte a másik kettõ. Közben 1812-ben a kétkötetes Mathesis címû munkáját is megje-lentette. 1805-ig a herceg Esterházy család uradalmaiban töltött be inspektori tisztséget. Esterházynyújtott számára jelentõs anyagi segítséget a Pallérozott mezei gazdaság kiadásához is. Az inspektoriszolgálatból kilépve esztendõkön át bérlõként gazdálkodott fõképpen a Somogy megyei Iharosberény-ben, majd 1813-ban ismét Bécsbe költözött. Alighogy elkészült fõ mûve harmadik kötetével, Bécsbenmegindította új hetilapját Nemzeti Gazda címmel. A lapot négy és fél éven át tudta életben tartani, mi-közben szerkesztõségét kiadóhivatalként is mûködtette, mely több kiadványt is napvilágra hozott, töb-bek között a Természethistória és Mesterségtudomány címû munkáját 1815-ben. Ezt a félezer oldalastermészettudományos összegzését tankönyvként a tanítók és tanulók épülésére szánta. Témabemutatá-sában ugyan követi Linné rendszertanát, de helyenként azt korrigálva és kiegészítve tárgyalja az egészállatvilágot. Az egyes fajokra nyelvi leleménnyel élve jellemzõ megnevezéseket alkalmazott, mint pl. amajmokra négykézlábúk, a denevérekre lantornások, a patkányokra futkárlábúk, a sülökre, sündisznók-ra talponjárók, stb. Könyvét félszáz oldalon csaknem minden állatfaj kézzel színezett ábrája teszi doku-mentatívvá, mely nyomdatechnikai szempontból is kiemelkedõ teljesítmény volt a maga korában. Ezt atermészetismereti munkáját az idõközben létesült Magyar Tudós Társaság, melynek maga is alapítótagja volt, 1817-ben az elsõként kiosztásra kerülõ Marczibányi-jutalom egyik díjában részesítette, amásikat Virág Benedek nyerte el.

3

ÉVFORDULÓK

Idõközben, 1816-ban Pestre tette át folyóiratá-nak és kiadóhivatalának székhelyét. Két év múlvaazonban elõfizetõk hiányában kénytelen volt a vi-szonylag hosszú idõn át megjelenõ szaklapotmegszüntetni. 1818-tól újra viszontagságos évekköszöntöttek rá, bérletekkel, parcellázásokkal ésezek közvetítésével foglalkozott. A budai Váralatt maga is telepített szõlõt, ennek tapasztalataitegy 1827-ben megjelentetett könyvecskében köz-re is adta. Kevésbé sikeres vállalkozásait azonbanhamarosan feladta és Kolozsvárra költözött, aholismét nyomdaalapítással és lapindítással próbál-kozott. Nyomdáját a Farkas utcában állította fel,politikai lapját 1827 decemberében Hazai Híradócímmel indította el, mellékleteként jelentette mega Nemzeti Társalkodót. Azonban a sok küszködésután 1831 õszén eladta az újságot és Szilágysom-lyóra költözött, ahol néhány hónappal késõbb,1832. február 22-én, életének 70. évében meghalt.

Pethe Ferenc életútja és munkássága rendkívülsokfelé ágazott. Számos szakterületen szerzettjártasságot, otthonosan mozgott a természettudo-mányokban, különösen a matematikában, kémiá-ban és a biológiában, bekapcsolódott a nyelvújításkörüli vitákba is a neológusok pártján. Bibliákatadott ki Utrechtben és itthon, szaklapokat alapítottés szerkesztett, gazdálkodott és gazdaságot irányított, tanított és tankönyveket írt. Sokrétû ismereteit ésfelkészültségét az agrérkultúra területén tudta legjobban kamatoztatni.

Vitathatatlanul a legjelentõsebb alkotása a Pallérozott mezei gazdaság három kötetes nagy munkája– a maga korában egyedülálló módon – átfogta a mezõgazdasági üzemtan egész területét. A könyv gon-dolata még a keszthelyi tanárkodása idején merült fel benne, az eredetileg tankönyvnek szánt mûbõlazonban nagyméretû tudományos összefoglalás lett. Hosszan lehetne sorolni ennek a munkának a magakorát jelentõsen meghaladó eredményeit. Pethe Ferenc európai méretekben is elsõk között ismerte fel abelterjes termelés és üzemszervezés jelentõségét. „Markolj csak keveset, de azt jól megszorítsd; Ne aföldet, hanem a munkát szaporítsd” – volt a legtöbbet emlegetett jelszava. Fontosnak tartotta a talaj-erõ-gazdálkodást, a rendszeres trágyázását, amint hangoztatta, szántani nemcsak jól, de többször is kell.Új vasfogú boronákat tervezett, nélkülözhetetlennek tartotta a talajsimító hengerek alkalmazását. Euró-pai hírûvé vált a róla elnevezett tízszakaszos vetésforgó. Elsõként mutatott rá a növényvédelem fontos-ságára, valamint a takarmánytermelés szükségességére. Szorgalmazta a minõségi juhtenyésztést, utalvaannak iparfejlesztési jelentõségére. Technikai téren sokat foglalkoztatta az eke jó megszerkesztése, el-készítette sajátos szerkezetû ekéjét és töltögetõekéjét. A holland példák alapján a szélmalmok hazaimeghonosításában is úttörõ szerepet játszott.

A legjelentõsebb gazdasági folyóirata, a Nemzeti Gazda nagyobb részben szintén a mezõgazdaságfejlesztését kívánta szolgálni, a belterjesség, a takarmánytermesztés, a kapások, a talajmûvelés, a nö-vényápolás korszerû eredményeinek propagálásával. Für Lajos szavaival: „a korszerû termelési eljárá-sok elterjesztésére azonban olyan idõszakban vállalkozott, amikor a magyar gazdasági élet, azon belülis fõként a mezõgazdaság, egyik legválságosabb korszakát élte át. A feudális rend elavult berendezkedé-sén túlmenõen épp a napóleoni háborúk befejeztével kitört súlyos gazdasági krízis (pénzromlás, deval-váció és értékesítési gondok) közepette indította lapját. Nem csoda, ha elgondolásai, korszerû nézeteinem találtak utat maguknak, s az érdektelenség a lapot is bukásra ítélte.” Mindezen kedvezõtlen körül-mények ellenére töretlen optimizmussal alkotott maradandót a magyar nyelvû tudományosság megala-pozása érdekében.

Selmeczi Kovács Attila

Irodalom: Süle Sándor: Kisszántói Pethe Ferenc (1763–1832). Bp., 1964.; Für Lajos: Pethe Ferenc(1763–1832). Agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos – Pintér János. Magyar Mezõgazdasági Múzeum, Bp.,1985. 455–461.

4

Emlékezés Szeremlei Sámuelre,Hódmezõvásárhely történetírójára

A XIX–XX. század magyar értelmiségének kiemelkedõtagjaira jellemzõ volt, hogy nemcsak választott szakmájuk-ban teremtettek maradandó értékeket, hanem más szakterüle-ten, szakterületeken is sokat köszönhet nekik az utókor. Ilyenszemélyiségnek számított a 175 évvel ezelõtt született Sze-remlei Sámuel is, aki református lelkészként került Vásár-helyre: elõbb 1864 és 1866 között segédlelkészként, majdhosszabb külföldi tanulmányutat követõen 1871-tõl az új-templomi parókia lelkipásztoraként szolgált.

Szeremlei 1837. szeptember 4-én, református lelkészgyermekeként született a Borsod megyei Gelejen. A pályavá-lasztásban édesapja útmutatásait követte, emellett már gyer-mekkorában sokat olvasott Magyarország történelmérõl, ésezen érdeklõdése hosszú élete során sem hagyott alább. Tör-ténetszemléletét a kor divatos irányzata, a pozitivizmus szab-ta meg. Harmincéves volt, amikor megírta és Pesten kiadta az1848–49-es forradalom és szabadságharc krónikáját, két kö-tetben. Egy évvel késõbb megházasodott: Daróczi Ilonát vet-

te feleségül. Hat gyermekük közül csak négy érte meg a felnõttkort.A város történelmét végleges ideköltözése óta kutatta. Sorra láttak napvilágot kisebb-nagyobb tudo-

mányos munkái: az unitárius kérdésrõl szóló vitairata (1884), Vásárhely város földesurai és birtokaik(1885), különbözõ egyházi beszédek és vitairatok. Történetírói munkásságát elõmozdította, hogy1885-tõl a tiszántúli református egyházmegye levéltárnokaként is tevékenykedett. 1890-ben megjelen-tette Szõnyi Béniámin és a hódmezõvásárhelyiek címû korrajzát, ami ötkötetes monográfiájának –melynek megírását hivatalosan 1889-ben vállalta el – elõzményeként szolgált. Legnagyobb hatású mû-ve kétségtelenül az öt kötetben, 3141 oldal terjedelemben, a városi tanács támogatásával megjelent mo-nográfiája, amely Hódmezõvásárhely történetét mutatja be a kezdetektõl egészen 1848-ig. A több évti-zedes kutatómunka során Szeremlei nem pusztán a történelem és az egyháztörténet terén szerzett jártas-ságot, hanem a kapcsolódó segéd- és társtudományokkal is ügyesen bánt: a címertan, pecséttan, vagy anéprajz, régészet, történeti földrajz mai szakértõi, kutatói is bátran használhatják a monográfiát. Köz-ben kutatott az egyházi, a Károlyi, az országos, valamint a bécsi levéltárakban is. Ismerte és használtaaz országos szerzõk mellett a környezõ városok, régiók történetíróinak (Reizner János, Zsilinszky Mi-hály stb.) munkáit is. A rábízott feladattal Szeremlei szeretett volna a millennium idejére, 1896-ra elké-szülni, de a hatalmas forrásanyag és lelkészi, valamint közéleti feladatai (iskolaszéki elnök, törvényha-tósági bizottsági tag, egyházmegyei levéltárvezetõ stb.) miatt csak 1900 és 1913 között látott napvilá-got.

A jutalom nem maradt el: a Magyar Tudományos Akadémia 1908-ban levelezõ tagjai közé fogadtaSzeremleit. 1917-ben az akkor öt éve létezõ Debreceni Tudományegyetem díszdoktora lett. Az országtörvényhatósági joggal felruházott városai, egyetemei, könyvtárai, jelesebb tudósai jutottak elsõ körbena munkához. Második körben több vásárhelyi polgár, illetve olvasókör is kapott a kötetekbõl. Számosszakfolyóirat, illetve hírlap emlékezett meg elismerõleg Szeremlei munkásságáról.

A tudós lelkész 76 évesen, monográfiája ötödik kötetének megjelenése után nyugalomba vonult, denem sokat pihent: kiadta a vásárhelyi református templomok építésének történetét összefoglaló füzetét(1914), és sajtó alá rendezgette a vásárhelyi református egyház történetét taglaló munkáját, amit csakhalála után, 1927-ben, illetve 1938-ban adott ki veje, Tereh Gyula helybeli református lelkész.

Szeremlei Sámuelnek hosszú élet (87 év) és rendkívüli munkabírás adatott meg. Az iránta tanúsítotttiszteletet és szeretetet jellemzi, hogy a korabeli helyi sajtó súlyos csapásként, katasztrófaként jellemziVásárhely tudós történetírójának 1924. november 20-án bekövetkezett halálát. Sokoldalú munkásságaidõtálló: monográfiája és legtöbb könyve, tanulmánya, cikke egy mai vásárhelyi helytörténész számárais megkerülhetetlen forrásmunkának számít.

Hódmezõvásárhely nem felejtette el „fogadott fiát”: még életében, 1886-ban és 1921-ben festménykészült Szeremleirõl; elõbbit Szûcs József, utóbbit Hódi Lajos (1892–1925) festõmûvész készítette.

5

1937-ben, születése 100. évfordulója kapcsán az egykori lelkészi hivatalával szemben lévõ Nap utcátSzeremlei utcára keresztelték át. Mellszobra mellett dombormûvek õrzik emlékét a város közterein, il-letve a gimnáziumban, melynek gyors felépítéséért sokat tett, mint elnöklelkész. 1994-ben Hódmezõ-vásárhely Megyei Jogú Város Közgyûlése díszpolgári címmel ismerte el a város érdekében tett erõfe-szítéseit.

Ami a helytörténész utódokra vonatkozó hatását illeti: 1991-ben létrejött a Szeremlei Társaság,amely a névadó emlékének ápolása mellett célul tûzte ki Vásárhely múltjának fokozatos feltárását,amely az eltelt bõ két évtizedben igen eredményesnek bizonyult: megjelent az új várostörténet másodikkötete mintegy 1000 oldal terjedelemben. A Vásárhelyi Téka köteteinek, valamint a Szeremlei Társa-ság évkönyveinek sora is igazolja, hogy van igény napjainkban környezetünk múltjának megismerésé-re. A kötetek szerkesztõi és szerzõi számára Szeremlei Sámuel munkássága szolgál követendõ példa-ként.

Presztóczki Zoltán

Irodalom: Szeremlei Sámuel: Az 1848. és 49. évi szabadságharc krónikája. Pest, 1867.; Szeremlei Sámuel:Szõnyi Benjámin és a hódmezõvásárhelyiek. Bp., 1890.; Szeremlei Sámuel: Hód-Mezõ-Vásárhely története I. kötet:A barbárság kora. Kezdettõl I. István királyig. Hódmezõvásárhely, 1900.; II. kötet: Az ököljog kora. I. Istvántól amohácsi vészig. Hódmezõvásárhely, 1901.; III. kötet: A leigáztatás kora 1526–1848. Hódmezõvásárhely, 1907.; IV.kötet: A közmivelõdés története 1526–1848. Elsõ rész. Hódmezõvásárhely, 1911.; V. kötet: A közmivelõdés történe-te 1526–1848. Második rész. Hódmezõvásárhely, 1913.; Böszörményi Ede: Szeremlei Sámuel hódmezõvásárhelyireformátus lelkipásztor élete 1837–1924. Egy liberális tudós a XIX. században. Debrecen, 1991.; Szeremlei Sámuelemlékezete. Szerk.: Kovács István, Kruzslicz István Gábor, Szigeti János (Vásárhelyi Téka 7.) Hódmezõvásárhely,1994.; A hódmezõvásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyvei 1996–2011. Hódmezõvásárhely, 1996–2012.

Megemlékezés a 125 éve születettMarjalaki Kiss Lajosról

Marjalaki Kiss Lajos (Kisújszállás, 1887. december 18 –Miskolc, 1972. május 1.) történész, földrajztudós, muzeoló-gus, Miskolc-kutatóra emlékeztek születésének 125. évfor-dulóján 2012. december 18-án, a Borsod-Abaúj-ZemplénMegyei Honismereti Egyesület tagjai és az érdeklõdök Mis-kolcon a Herman Ottó Múzeum kiállítási épületének föld-szinti elõadótermében, azon múzeum falai között, ahol többévtizeden át elhivatottan, felelõsségteljesen végezte szakmaimunkáját.

Az emlékülés megkezdése elõtt a jelenlévõk megkoszo-rúzták Miskolc egyik legjelentõsebb XX. századi tudósának– a közeli avasi mûemlék református temetõben található –sírját. Az emlékezés és tisztelet virágait Titkos Sándorné, amegyei honismereti egyesület titkára, Macsugáné HegedûsMarianna, a Jedlik Ányos Tudományos Ismeretterjesztõ Tár-saság képviselõje, Döbör Istvánné, az ózdi Lajos Árpád Hon-ismereti Egyesület vezetõje és Kónya Laura, a Zrínyi IlonaGimnázium tanulója helyezte el a síron. Ezt követõen kerültsor az emlékülésre, amelynek elsõ programjaként Titkos

Sándorné prezentációjában mutatta be a jelentõs helyi személy rendkívül szerteágazó munkásságát,Dobrossy István írásainak felhasználásával.

A kisújszállási nagycsaládban született gyermek szülõvárosában végezte elemi- és középiskolai ta-nulmányait. Azokat az iskolai padokat koptatta, amelyeket Móricz Zsigmond is, akivel élete végéigmély barátságot ápolt. Ezt követõen Debrecenben tanult a református tanítóképzõben, s a végzést köve-tõen pedagógusi mûködését Szinpetriben, az Aggteleki-karszt egyik kis falujában kezdte el. Kisújszál-lás, Budapest, Abrudbánya következett. 1919-ben került Miskolcra, ahol 1950-ig a II. sz. polgári fiúis-kolában tanított, majd 1972 májusában bekövetkezett haláláig nyugdíjasként a Herman Ottó Múzeum-

6

ban dolgozott. A tanításon kívül széleskörû kutatómunkát is végzett Miskolc történetével kapcsolatban.A várostörténeti kutatásokon túl országos jelentõségû témák is foglalkoztatták. Pl. az Anonymus-kér-dés kapcsán számos település névmagyarázatát adta, amely késõbb megjelent Györffy György Ár-pád-kori településföldrajzában is. Õ hívta fel a figyelmet a Halotti beszéd boldvai eredetére, s LászlóGyula elõtt fogalmazta meg a kettõs honfoglalás elméletét, ezt tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztva.Régészeti ásatásokat is végzett, legjelentõsebb munkája a mezõnyéki 68 avar-kori sír feltárása volt. Há-rom kötetben jelent meg földrajz tankönyve, amelyet hosszú évekig használtak az oktatásban. Miskolc-cal kapcsolatos kutatásai a Történeti Régészeti Közleményekben – a város elsõ tudományos folyóiratá-ban – jelentek meg 1926–1928 között, amelynek egyik szerkesztõje is volt. 1925-ben adták ki elsõ önál-ló kötetét a miskolci mészáros céhrõl, amelyet számtalan önálló kötet, tanulmány és újságcikk követett.

Rendkívül jó elõadó volt és szeretett is elõadásokat tartani, aktív ismeretterjesztõ tevékenységetfolytatott. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak és alapítója a Magyar Földrajzi Társaság miskolciosztályának (1957). Ismeretterjesztõ és tudományos tevékenységét 1963-ban Bugát Pál, 1970-benHerman Ottó-emlékéremmel ismerték el. Avasi pincéjében megfordult többek között Móra Ferenc ésMóricz Zsigmond, emléktábla is hirdeti e látogatások emlékét: „Itt volt utoljára gondtalan és boldogMóra Ferenc, 1933. május 16-án”. A város szellemi életének kiválóságai is vendégek voltak ezen a he-lyen. Levelezésben állt Györffy Istvánnal, Hóman Bálinttal, Bethlen Istvánnal, Illyés Gyulával,Germanus Gyulával és másokkal. Hagyatéka a Herman Ottó Múzeumba került, s 1987-ben életmûvérõlkötet készült Dobrossy István szerkesztésében Történeti tanulmányok címmel, amely a Miskolci város-történeti közlemények sorozat elsõ darabjaként jelent meg. Hagyatékának teljes feltárása azonban mégvárat magára.

A következõ elõadó Elek Józsefné Farkas Emõke, a Zrínyi Ilona Gimnázium humán közösségénekvezetõje beszámolt arról, hogyan ápolják az iskolában Marjalaki Kiss Lajos emléket. Az iskola a me-gyei honismereti egyesülettel közösen 25 éve szervezi a tudósról elnevezett megyei helytörténeti verse-nyeket, s Miskolc város napján rendszeresen megkoszorúzzák a jeles pedagógus sírját.

A jelenlévõknek dr. Horváth Béla nyugdíjas városi fõépítész idézte meg Marjalaki Kiss Lajossalkapcsolatos emlékeit. A Városképek-Mûemlékek sorozatban 1962-ben megjelent Miskolc kötetbendolgoztak együtt, s kerültek személyes kapcsolatba. Kiemelte rendkívül pontos, alapos, szorgalmas,példamutató személyiségét, aki mindig igényes munkát végzett és ezt várta el munkatársaitól is. Az em-lékülést a Honismereti Munkáért Emléklapok átadása zárta, amelyeket dr. Szabó Istvánné, a Földes Fe-renc Gimnázium történelemtanára és Burdigáné Csoma Mária az egyesület honlapjának (borsod-honismeret.lapunk.hu) szerkesztõje kapta. A résztvevõk az elhangzott elõadással és hozzászólásokkalméltóképpen emlékeztek meg Miskolc jeles tudósáról.

Székelyné Forintos Judit

A politika mestereSzáz éve született Kovács Imre

„Vannak korok, amidõn oktatni már csak példával lehet”– írta naplójába Illyés Gyula 1940 nyarán.Gondolata, úgy vélem, kortalan. A példák és példaképek pedig itt keringenek körülöttünk, emlékeink-ben, tankönyveinkben, múltunk és jelenünk rejtett zugaiban. Mert a példaképek sem nem hivalkodóak,s még csak nem is harsányak. Csendben fészkelõdnek be gondolatainkba, s talán épp azzal tanítanakbennünket, hogy akkor fordulhatunk hozzájuk, mikor leginkább szükségünk van az okításra. Õk a cse-lekedeteink gerjesztõi, elhatározásaink táplálói. Általuk születnek a nagy tettek, a sikeres döntések.Persze csak akkor, ha felfigyelünk rájuk, ha észrevesszük õket, ha nem feledjük tanításaikat. A huszadikszázadi magyar közélet egyik ilyen példáját nyújtja Kovács Imre, a politika mûvészetét mesterfokra fej-lesztõ népi író.

A Nemzeti Parasztpárt fõtitkára, a falukutató mozgalom egyik elsõ úttörõje, a népi mozgalom követ-kezetes harcosa, a második világháború alatti nemzeti ellenállás egyik legbátrabb szervezõje, a nemzetidemokrácia elméletének és gyakorlatának kialakítója és gyakorlója, a sajátos magyar út gondolatánakképviselõje 1913. március 10-én született. 1947-ben kényszerült elhagyni hazáját, mentve életét és ademokratikus fejlõdés megteremtésének még megmaradt lehetõségeit. Földi létezésének szinte ponto-

7

san a felét töltötte emigrációban, így a mai fiatal generációk aligha ismerik nevét, törekvéseit, tetteit.Ráadásul – talán éppen rátermettsége és népszerûsége miatt – a mindenkori kommunista pártok egyikesküdt ellensége volt, soha nem tanúsítottak visszafogottságot becsmérlésében, ha szóba került neve, demég inkább arra törekedtek, hogy emlékét a hallgatás és felejtés áthatolhatatlan ködje fedje el.

Írásommal Kovács Imre élete egy olyan mozzanatára szeretném a figyelmet ráirányítani, amelyrõleddig még a kutatók is keveset tudtak, illetve amely megvilágítja, és egyben cáfolja is azokat az újra ésújra életre kelõ vádakat, mely szerint a népi mozgalom kiszolgálója és támogatója volt a szélsõjobbol-dali, fasiszta gondolatoknak.

A Nemzeti Parasztpárt 1939 júniusában alakult meg elsõsorban Kovács Imre tántoríthatatlan lelke-sedése és szervezõereje révén. „Nincs több út: eddig lehetett keresgélni, kísérletezni, vitatkozni: mostnyilvánvalóvá vált, hogy csak a parasztság maradt meg és csak a parasztság az egyetlen út. Ezt tudo-másul kell venni fent és lent egyformán” – írta a Szabad Szó címû lap 1939. júliusi számában. A párt-szervezõdés hajtóerejét a népi írók csoportja jelentette, s a vezetõségben is ennek megfelelõen képvisel-tették magukat. Bár a kirobbant világháború és a radikalizálódó hatalmai rendszer illegális mûködésbesodorta a Parasztpártot, ám a Szabad Szó köré csoportosuló szervezetei, illetve a közérthetõ és követke-zetesen nemzeti céljai önálló tényezõvé emelték a saját tulajdonukon gazdálkodó paraszti erõk képvise-letében fellépõ politikai csoportosulást. Eszmei irányítója, a Szabad Szó címû lap szerkesztõje az alighuszonhat éves Kovács Imre volt.

1939. október elején katonai szolgálatra hívták be a kárpátaljai Husztra. Póttartalékos, karpaszomá-nyos aknavetõ lett. Karácsonykor leszerelték, s hazatérhetett. 1940 elején azonban ismét be kellett vo-nulnia, ez alkalomból a Markó utcába, majd a Gyûjtõfogházba, ahol a Néma forradalom címû írásáértkiszabott büntetését kellett letöltenie. A történelem újabb csavart hozott életébe, mert 1940 nyarán tel-jes mozgósítást rendelt el a kormány, s így neki is be kellett vonulnia szolgálatra. A romániai határészak-erdélyi szakaszára került, az 54-es gyalogezred nehézfegyver-századába. Jó katona volt, amit bi-zonyít, hogy õrvezetõbõl rövidesen szakaszvezetõvé léptették elõ. 1940 õszén alakulatát feloszlatták, sismét hazatérhetett.

Amikor nem katonáskodással, vagy elzárás miatti semmittevéssel kellett töltenie napjait, förgeteg-szerû lendülettel kapcsolódott be a szellemi ellenállásba. Cikkei rendszeresen megjelentek a MagyarNemzet és a Szabad Szó hasábjain. Újságírónak vallotta magát, s ennek megfelelõen alakította ki élet-vitelét. Nem a külsõségekben nyilvánította ki a parasztság iránti elkötelezettségét, mint Veres Péter, akimindig csizmában, bekecsben jelent meg. Kovács szmokingot és csokornyakkendõt hordott. Még azOrszággyûlés felsõházában is téma volt megjelenése. Egy a népviseletek visszaállításával kapcsolatosfelszólalásban Vékás József úgy vélte, hogy „a népviseletet még egyes népi írók ellen is védelmünkbekell vennünk, bár a szmokingba öltöztetéstõl anyaghiányra, való tekintettel, azt hiszem, egyelõre nemkell féltsük a magyar falut.” Kovács Imre ismertségét leginkább az igazolja, hogy a beszéd közben An-tall István nemzetvédelmi propagandaminiszter kiabálta be a célzás félreérthetetlensége végett KovácsImre nevét.

1941 szeptemberében alakult meg a Parasztszövetség, amely a mezõgazdaságban gazdálkodók ésdolgozók érdekképviseletét, érdekvédelmét volt hivatott ellátni. Késõbb, 1943-ban a szövetség létre-hozta a Földmunkás szakosztályt, s ezután ez lett legális fedõszerve a parasztpárti szervezkedésnek. AGyörffy-kollégisták közül így csatlakozott a Parasztpárthoz Sz. Szabó Pál, Horváth Lajos és SiposGyula. Igaz a kollégisták, akik szoros kapcsolatot tartottak fenn az illegális kommunistákkal, már rend-szeres szerzõi, esetenként szerkesztõi is voltak a Szabad Szónak. Az illegális baloldaliaknak tulajdon-képpen csak ez az egyetlen lehetõségük volt a nyilvános megszólalásra.

Az igazi kérdés azonban ekkor már nem a parasztegység megteremtése, hanem a nemzeti független-ség megõrzése volt. Kovács Imre a Szabad Szó szerkesztõjeként kapcsolatot tartott a magyar szellemiélet szinte minden árnyalatával. Amikor felismerte, hogy a népi írók többsége idegenkedik a napi politi-kai küzdelemtõl, s az illegális Parasztpárt sem lehet a függetlenségi cselekvés eszköze, teljes erejével asajtóorgánumok és a létesülõ irodalmi-politikai jellegû szervezetek képviseletével és fejlesztésével fog-lalkozott.

1941 õszén és telén, 1942 tavaszán igen nehéz idõkben vett új lendületet az antifasiszta, demokrati-kus és függetlenségi mozgalom kibontakoztatása. Kiemelkedõ állomása volt ennek az 1941. október6-án szervezett háborúellenes tüntetés a Batthyány-emlékmécses megkoszorúzásával. Pár nappal ké-sõbb, Mindenszentek napján többezres tömeg gyûlt össze és koszorúzta meg a magyar függetlenségmártírjainak sírját a Kerepesi temetõben. Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál a magyar paraszt-ság nevében a Szabad Szó szerkesztõi helyeztek el koszorút.

8

1942 elején a háborús részvételt és a németbarátságot elutasító értelmiség különbözõ csoportjai elér-kezettnek látták az idõt arra, hogy tevékenységüknek szervezeti keretet adjanak, olyan legális társasá-got hozzanak létre, mely fedõszerve lehet a függetlenségi törekvéseknek. A Petõfi-mozgalom alakulótárgyalásai során azonban ellentétbe kerültek az egyes politikai csoportok szándékai. Az illegalitásbanmûködõ szervezetek és az azokat képviselõ szociáldemokraták fasisztaellenes harcot kívántak, s ennekérdekében az ezt támogató szervezetek összefogását, a polgári-értelmiségi jelentkezõk viszont a népiektársadalmi reformokat és nemzeti függetlenséget hangoztató álláspontját tették magukévá. Az alakulómozgalommal rokonszenvezett az akkori belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc is, ám Petõfi Sán-dor neve túlzottan kötõdött a forradalom gondolatához, s ezért végül Magyar Történelmi Emlékbizott-ság néven alakult meg a szervezet, s alapítói magánszemélyek lettek.

Az Emlékbizottság felhívása az 1848-as forradalom és szabadságharc emléke megõrzésére hívottfel: „Nagy történelmi évforduló felé közeledünk! Az elkövetkezendõ napok, hetek, és évek mindmeg-annyi százéves évforduló. A sajtóban hetek óta cikkek jelennek meg, amelyek a hagyományok ápolásá-ra, s az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyûjtésére hívják fel a magyar társa-dalom figyelmét. Ezek a cikkek máris igen nagy visszhangot keltettek a történelmi hagyományokhoz ra-gaszkodó társadalmi rétegekben. Ezért szükségesnek tartottuk egy olyan országos társadalmi megmoz-dulás életre hívását, amely életképes keretet adhat a különféle egyéni kezdeményezéseknek. Így születettmeg a Magyar Történelmi Emlékbizottság. A bizottság néma önmagában és nem önmagáért akar élni.Szükség van az egész magyar társadalom megmozdulására. Álljanak sorainkba mindazok, akik tisztánõrzik magukban a történelmi hagyományt és hiszik, hogy e nagyszerû örökség ápolása és elmélyítésefontos nemzeti feladat. Jelentkezzenek magánosok, egyesületek és intézmények, hogy hol, kinél, milyenemléktárgyak és írásos dokumentumok találhatók. A bizottság gondoskodik arról, hogy a beérkezett le-velek, cikkek és beszámolók a sajtó útján nyilvánosságra kerüljenek. Gondoskodik az emléktárgyakösszegyûjtésérõl és kiállításáról is. Várjuk a nemzeti eszmékhez és a történelmi hagyományokhoz ra-gaszkodó társadalom megmozdulását.”

Minden akciónak van egy nyilvános, látható formája, s egy olyan, amely a háttérben zakatol. A bi-zottság valójában fedõszerv volt. A földalatti és földfeletti antifasiszta, függetlenségi törekvések össze-fogását szolgálta. Érdemes felidézni a 28 aláíró nevét: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Barankovics István,Bernáth Aurél, Darvas József, Gáspár Zoltán, Baráti Huszár Aladár, Illyés Gyula, Joó Tibor, KállaiGyula, Kárpáti Aurél, Katona János, Katona Jenõ, Kovács Imre, Krenner Miklós (Spectator), MihályfiErnõ, Nagy Ferenc, Nagy István, Parragi György, Pátzay Pál, Raies István, Somogyi Miklós, SzakasitsÁrpád, Szentimrei Jenõ, Szõnyi István, Tildy Zoltán, Varga Béla, Veres Péter és Veress Sándor. A kez-deményezõk közt megtalálható a szabad gondolkodó épp úgy, mint a kisgazdapárti, a parasztpárti, a ne-mesi származású képviselõ, de a szociáldemokrata és az illegális kommunista is. Íme, egy kis példa Ko-vács Imre hányatott életútjából. Ha a cél egyértelmû és közös, valamint az õszinteség és a becsületességtáptalajára hull, akkor sudár tölgy fejlõdik belõle.

Az alapítás után pár nappal megjelent Budapest utcáin az Emlékbizottság jelvénye, egy Petõfi-fej,az 1848-as évszámmal. A rendõrség úgy vélte – joggal –, hogy a jelvény viselése bizonyos tüntetõ jelle-get képvisel, ezért tervezõjét, Pátzay Pált beidézték kihallgatásra, de terjedését már nem tudták meg-akadályozni. Az Emlékbizottság egy félszáz oldalas füzetet is kiadott, melyben a szabadságról, a sza-badságharcról szóló versek, valamint a függetlenség szükségességét hangoztató cikkek jelentek meg.

A nemzeti ünnep elõestéjén, a Budapesti Vigadóban, Talpra magyar! címen Petõfi estet rendezett aBizottság, melynek szónoka Kovács Imre volt. Kovács párhuzamot vont a szabadságharc és az akkoriállapotok között. 1848-49-ben a parasztság akart belépni a nemzet közösségébe, 1942-ben már a nép,azaz a parasztság és a munkásság együtt követeli helyét a nemzettestben. Amikor Kovács felidézte a 12pont azon passzusát, amely úgy szólt, hogy a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket pe-dig vigyék el tõlünk, a kétezer fõnyi hallgatóság felállva helyeselt, tüntetett a független Magyarország-ért. Kovács odáig ment beszéde végén, hogy hetyke kivagyisággal vetette oda – Kossuth szavaival élve– a hatalom képviselõinek: „Veletek, ha akarjátok, nélkületek, sõt ellenetek, ha kell!”

A háború elleni tiltakozás jegyében március 15-ére ünnepi megemlékezést szerveztek a Petõfi szo-borhoz, mely végül a háború alatti legnagyobb tömegmegmozdulássá lett. A Bizottság tagjai a Modernkávéházban találkoztak, s onnan indultak a Petõfi szoborhoz. Magán a tüntetésen több ezer ember vettrészt, beszédek nem hangzottak el, csak néma koszorúzás folyt. A Független Kisgazdapárt nevébenBajcsy-Zsilinszky Endre, a Parasztpárt nevében Kovács Imre koszorúzott, Bernáth Aurél az értelmiségnevében, Dancs József a Parasztszövetség, Katona János, a bõripari munkások szakszervezetének ésSomogyi Miklós, az építõipari munkások szakszervezetének nevében helyezték el koszorúikat. Az er-délyi magyarok a késõbbi mártír Józsa Béla kõfaragó vezetésével érkeztek, s helyezték el nemcsak az

9

emlékezés, de a tiltakozás virágait. A koszorúzás végeztével a tömeg a Kossuth térre, a Parlament eléakart vonulni, amit a rendõrség megakadályozott. Kovács Imrét és a demonstráció több szervezõjét arendõrség õrizetbe vette, de hamarosan elengedték õket.

Pár nap múlva ismét behívták katonai szolgálatra. Március 30-án találkozóra kérte Illyés Gyulát, sFarkas Ferenc társaságában közösen beszélték meg miként legyen a továbbiakban a Szabad Szó sorsa.Illyés vállalta el a további szerkesztést. Ám Kovács alig érkezett meg Husztra, máris visszaküldték, tar-talékállományba helyezték. Április 7-én ugyanis a VKF-2 (a m. Vezérkari Fõnökség katonai hírszerzõés kémelhárító osztálya) nyomozói „hazaárulás” címén letartóztatták, és a Hadik-laktanyába vezették.Egyhetes kihallgatása alatt azzal vádolták, hogy az angolszász hatalmak javára kémkedett. Három hó-napig a Margit körúti katonai fogházban õrizték. Ugyanott raboskodott egyébként Bálint György ésCserépfalvi Imre könyvkiadó is, akiket szintén felforgató tevékenységgel vádoltak.

Kovács Imre szabadon bocsájtásáért többen is akcióba léptek. Szegfû Gyula – a Történelmi Emlék-bizottság képviseletében – Ujszászy Istvánnál, az Államvédelmi Központ vezetõjénél interveniált. Má-jus 20-án Illyés Gyula látogatta meg, s ügyében beszélt Márai Sándorral. Az õ ismeretségi körében sokolyan befolyásos személyiség volt, akik esetleg segíthettek. Márai nagyon megértõnek mutatkozott.Felkereste Oláh Györgyöt, aki szintén eljárt Kovács érdekében, pedig az Egyedül vagyunk címû lapszerkesztõjeként elkötelezett képviselõje volt a szélsõjobboldali Imrédy vonalnak. Szabadulását még-sem nekik, hanem egy egészen meglepõ fordulatnak köszönhette Kovács Imre.

1942. június 5–8. között került sor Kolozsváron a már hagyományos könyvnapi ünnepségekre. Il-lusztris társaság jelentkezett be elõzetesen a könyvnapokra, többek között Márai Sándor, Illyés Gyula,Cs. Szabó László, Szabó Lõrinc, Szabó Pál, Bibó Lajos, Áprily Lajos, Erdélyi József, Ignácz Rózsa,Sinka István, Veres Péter, Grandpierre Emil, Karácsony Sándor, Passuth László jelezte részvételét. Bu-dapestrõl vonattal indult az írók egy csoportja Kolozsvárra. Illyés Máraival, Cs. Szabóval, Keresztury-val került egy fülkébe, a szomszédos kupékban Sinka, Szabó Lõrinc, Tersánszky, Nagy István és a ma-gyar kultuszminisztérium delegáltjai utaztak. Már a vonaton is kellemes, jó hangulatú beszélgetés ala-kult ki a sok irányból érkezett író között.

A megnyitó június 5-én délután volt. A Budapestrõl érkezett írók ebédjüket ugyanott költötték el,ahová betért Szombathelyi Ferenc vezérezredes is, aki akkoriban a Honvéd Vezérkar fõnöke volt. Márairégi ismerõsként üdvözölte a tábornokot, aki megérdeklõdte, hol találkozhat velük, s a délután folya-mán valóban kilátogatott a könyvsátrakhoz. Ismét Márai volt a házigazda, sorban bemutatta az írókat,kik meglepve tapasztalták a vezérezredes tájékozottságát irodalmi kérdésekben. Illyésnél hosszasabbanelidõzött, dicsérte a Puszták népe címû mûvét, hangoztatta a falukutató mozgalom, a népi irodalom, anépfõiskolák fontosságát. Kijelentette, hogy föl kell tárni a nép helyzetét, s a népet be kell emelni anemzet életébe.

Illyés megérezte, hogy ez a bensõséges hangulat segítségére lehet Kovács Imre ügyében. Hirtelenötlettõl hajtva – miután megköszönte a többi népi író nevében is Szombathelyi bíztató szavait – megem-lítette, hogy bármily hihetetlen, az írók munkája is igen veszélyes lehet, hiszen az egyik fiatal, s nagyontehetséges író most is a vezérkar fogdájában ül. Mivel Szombathelyi türelmesen végighallgatta, Illyésgyorsan elhadarta kérését, mely szerint Kovács Imre jóhiszemû ember, biztos csak félreértés áldozatalehet, s kérte a vezérezredest, vizsgáltassa felül ügyét. Szombathelyi kíváncsi volt a többiek véleményé-re is, majd bólintással jelezte, hogy megértette a kérést.

Alig két hét múlva levélben rendelték be Illyést a vezérkarhoz. Szombathelyi jó félórán keresztül be-szélgetett vele, megemlítette, hogy átnézte Kovács iratait, s amennyiben Illyés jót áll érte, akkor szaba-don engedik. Kovács egy héten belül szabadlábra került. Szombathelyi közbelépését megerõsíti, hogy1946-ban, a tárgyalásán elhangzott védõbeszédében többször is kitért erre az eseményre: „… ismétlem:én politikailag elfogulatlan voltam. Ezt mutatja az ítélet végrehajtásának felfüggesztése Kovács Imreparasztíró ügyében, kit a VKF bíróság agrárkommunista agitáció miatt 15 évre ítélt el. Miután nevezettmegbánta, és megígérte, hogy jövõben hasonló tevékenységtõl tartózkodni fog, büntetését, illetve ennekvégrehajtását bizonytalan idõre felfüggesztettem.”

Kovács Imre felemlített példája is azt bizonyítja, hogy a tisztesség és közösség ereje összeköt, s nemelválaszt. A népi mozgalom minden ellenkezõ állítással ellentétben szélesre nyitott kapukkal és szívvelállt mindenki elé, türelmes volt más nézetekkel szemben, de céljai, törekvései között elsõ helyen a ma-gyar függetlenség, a magyar szabadság ügye és a nép, a nemzet képviselete állt. Ahogyan azt a népi író-nak véletlenül sem nevezhetõ Márai Sándor fogalmazta: „Magyarnak lenni nem állapot, magyarnaklenni magatartás!”

Szeredi Pál

10

Kalotaszeg iskolázása Trianon elõtt és utánA XIX. század elsõ felében Kalotaszegen 40 településen mûködött református felekezeti iskola. Ké-

sõbb a kalotaszegi református felekezeti iskolák a modern polgári oktatást bevezetõ Eötvös-féle népis-kolai törvény követelményeinek mind nehezebben tudtak megfelelni, emiatt az egyházközségek foko-zatosan lemondtak iskolafenntartó jogukról a magyar állam javára, és a református iskolák épületeit,felszerelését átadták magyar állami iskolák szervezésére. Az egyházközségek ezekben a szerzõdések-ben kikötötték, hogy a telkek és épületek tulajdonjogát a jövõben is fenntartják, valamint azt, hogy azingatlant csakis magyar iskolának adja bérbe. Az elsõ magyar állami iskolát a vidék központjában,Bánffyhunyadon 1874-ben létesítették, majd ezt követték Kalotaszentkirályon 1875-ben, Gyaluban1877-ben, Tordaszentlászlón 1878-ban, Szucságon 1882-ben, 1896-ban un. „millenniumi iskolákat”szerveztek Kiskapuson, Középlakon, Magyarfenesen, Mákóban. Az 1910–1911. tanévben Kalotasze-gen a 42 iskola közül 33 állami, 6 református felekezeti, 2 községi és 1 EMKE iskola mûködött. A vég-bement változások következtében a felekezeti oktatás háttérbe szorult, az állami oktatás pedig számbelisúlyával, szervezettségével, anyagi lehetõségeivel a vidék népoktatásának irányítója lett.

Miután az elsõ világháborút Magyarország elvesztette, és az országot súlyos területi veszteségek ér-ték, Erdély magyarsága – közte a kalotaszegi is – kisebbségi helyzetbe jutott. A román hatalom az el-foglalt területeken fokozatosan berendezkedett, a magyar intézményeket megszüntette, a magyar isko-lák többségét bezáratta. Az új impérium ezen a túlnyomóan magyar lakosságú területen a megszüntetettmagyar iskolák helyébe román állami iskolákat igyekezett szervezni.

Bánffyhunyadon történt az elsõ iskola-kisajátítás: 1919. szeptember 26-án a magyar iskolát románnáalakították, két osztályt indítottak többségében a környezõ román falvakból hozott tanulókkal, a 25 tan-terem többi részében a román hadsereg raktárat rendezett be. A helybeli református egyház ekkor, hogya magyar gyerekek ne maradjanak tanítás nélkül, egy magánlakásban református iskolát szervezett,amit azonban a román jegyzõ rövidesen bezáratott.

1919. október 26-án Bokor Márton lelkipásztor az iskola tanerõit a következõ formában értesítette:„Református iskolánkat a román hatóság karhatalommal becsukatta. Kérem az összes tanerõket, hogyosztályaikat azonnal bocsássák haza. A tanulóknak megmagyarázandó, hogy további intézkedésig taní-tás nem lesz, de legyenek türelemmel, semmitõl ne féljenek, mert ez az állapot csak rövid ideig (taláncsak egy hétig) fog tartani. A növendékek utján a szülõk is megnyugtatandók, hogy elõbb-utóbb az isko-la újra meg fog nyílni, s nincs szükség arra, hogy más iskolába vigye egyetlen szülõ is a gyermekét. Abeiratkozási céduláját mindenki jól megõrizze, és ha az elöljáróság járni fog a be nem iratkozottakszámbavételére, csak azt mutassák, mely hivatva van igazolni, hogy õk a ref. iskolába már beiratkoztak!Egyszóval türelem és kitartás!!”1

Ebben a helyzetben a kalotaszegi egyházközségek megpróbáltak védekezni, régi szerzõdéseikalapján visszaigényelték iskolafenntartó jogaikat, és megpróbálták újjászervezni református felekezetiiskoláikat. Az új hatalom erre úgy válaszolt, hogy a hunyadi primprétor, az iskolarevizor – különbözõokokra hivatkozva – kezdte bezáratni a református iskolákat: 1920-ban Körösfõt (november), 1921-benMagyarkapust (május), Magyarfenest (június), Ketesdet (szeptember), 1922-ben Egerest (október),1923-ban Nyárszót (február), Hídalmást (március), Magyarzsombort (április), Bánffyhunyadot (szep-tember, másodszor), Kalotaszentkirályt (október), Bogártelkét (december).2

A kalotaszegi tanítókra is szomorú sors várt, többen elveszítették katedrájukat, azokat pedig, akik aRomán királyságra a hûségeskü letételét megtagadták, kiutasították az országból. Czucza János neveskalotaszegi tanító, néprajzkutató családjára pedig az akkori szóbeszéd szerint „rászakadt az ég”. Fia,

11

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 Bokor Márton: Egyházközségeink története. Kalotaszegi Magyar Református Naptár. Cluj, 1937. l06–130.2 Kimutatás a református iskolák betiltásáról. Kolos-kalotai Református Egyházmegye Levéltára, Kolozsvár. E.

123.

Czucza Lajos ketesdi tanító 1918 nyarán hõsi halált halt a fronton, leánya, Czucza Emma bánffyhunyaditanítónõ megtagadta a hûségeskü letételét, a román hatóságok 1921-ben kiutasították az országból. Akitûnõ tanítónõ Pápára került, ahol a Református Nõnevelõ Intézetben negyven esztendeig tanított,mindvégig nagy megbecsülésnek örvendett.3 Hasonló sors várta Bene Lajos bánffyhunyadi, magyar-bikali igazgató-tanítót is, miután állásából elbocsájtották, a vidéken cséplési munkálatokat végzettmindaddig, amíg az országból kiutasították. Kalotaszeg általa is egy értékes népmûvelõt vesztett, Ma-gyarországon jelentõs írói, pedagógiai munkásságot folytatott, többek között összeállította a Magyartanítók lexikonát (Bp., 1939), az általa gyûjtött kalotaszegi népmeséket és köszöntõket három kötetbenpublikálta (Bp., 1941).4

1924 nyarán megjelent az állami elemi oktatásról szóló törvény az ún. „lex Anghelescu”, amelycsaknem két évtizeden keresztül meghatározta az ország népoktatását, megkeserítve a magyar tanítóksorsát. A törvény a felekezeti iskolákba is bevezette a román állami tantervet, és ezáltal a magyar kalo-taszegi iskolák kétnyelvûvé váltak, ugyanis ezekben az iskolákban kötelezõen az államnyelven tanítot-ták a román nyelvet, a román történelmi földrajzi és állampolgári ismereteket. A törvény szerint az álla-mi és felekezeti elemi iskolák 7 osztályosak, amelyek két szintbõl álltak: az I–IV. osztályos alapfoko-zatból, és az V–VII. osztályokból, a kiegészítõ fokozatból. Ez utóbbi fokozatban folytatódtak és meg-erõsítést nyertek az elsõ fokozatban tanultak. Az elsõ négy osztályban elõírt tantárgyak a vallás, románolvasás, írás, nyelvtan, a magyar tannyelvû iskolákban a magyar olvasás, írás, nyelvtan, számtan, ro-mán történelmi, földrajzi, állampolgári ismeretek, természetrajz, egészségtan, rajz, ének, testneveléskézimunka, a falvakban gyakorlati földmûves munka (fiúk), háztartási ismeretek (leányok) voltak. Hetióraszám 24–28 (I–IV) és 12–24 (V–VII) között változott.5

Ezeknek a hétosztályos kisebbségi elemi iskoláknak központi kérdése a román nyelv tanítása és el-sajátítása lett, a magyar tanítók számára pedig kezdetét vette a román nyelvvizsgák sora. A magyar taní-tókat nyaranta kéthónapos tanfolyamokra küldték, ahol a román nyelvet tanulták, román módszertant,román nyelvû pedagógiai gyakorlatot végeztek, majd képesítési vizsgát tettek. Amennyiben a tanítók avizsgán másodjára sem feleltek meg, elvesztették állásukat, a tanügyben szerzett jogaikat, egyszóval azutcára tették õket. A magyar tanítók teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltak, mert az iskolarevizorokbármikor újabb tanfolyamokra és vizsgákra utasíthatták õket. Szélsõséges rendelkezések is megkeserí-tették életüket: a kisebbségi iskolákban a tanulók óraközi szünetekben hetente háromszor csak románulbeszélhettek egymás között. Ezen rendelkezés végrehajtásáról minden kisebbségi iskolának külön nap-lót kellett vezetnie, amelyeket az iskolarevizorok ellenõriztek.

A román állami iskolahálózat fokozatosan megerõsödött, az 1923–1924-es tanévben Kalotaszegenmár csak 12 református magyar felekezeti iskola mûködött a következõ falvakban: Bábony, Farnas,Jákótelke, Kispetri, Magyarbikal, Magyarókereke, Nádasdaróc, Sárvásár, Sztána, Tordaszentlászló,Valkó, Zsobok. Ezekben az iskolákban szakképzett tanítók mûködtek, a 12 közül minõsítésük szerinthatnak ideiglenes (provizórikus) a besorolása, õk véglegesítõ vizsgára köteleztettek, és csak hatan vég-legesített tanítók.6

A református tanítók szerény fizetést kaptak addig, amíg a román állami iskolák tanítóinak átlag 40ezer lei a járandósága, 1927-ben a bábonyi Lenárt Ferencnek évi 33 ezer lei, a tordaszentlászlóiDebreczeni Emmának 21 ezer lei, a magyarbikali Jászberényi Mihálynak 16 ezer lei a jövedelme.

A Kolos-Kalotai Református egyházmegye iskolahálózata az 1938–1939-es tanévben a következõképet mutatta:

1. Román állami iskolákromán tagozatmagyar tagozat

2. Református felekezeti3. Beiskolázatlan

száma308

12–

tanulók száma2 560

539498176

%711514–

4. Összesen 50 3 773

12

3 Czucza Emma: Naplórészlet 1918–1936. Jókai Füzetek 52. Pápa, 2007. 106.4 Dr. Sebestyén Kálmán: Magyarbikal története. Kolozsvár, 1996. 44.

5 Törvény az állami elemi oktatásról (1924). Ford. Dr. Papp János. Nagyvárad, 1924.6 Kimutatás a Kalotaszegi egyházmegyében mûködõ református felekezeti tanítókról (1924–1925). KKEhmLvt.

E.119.

Megjegyezzük, hogy a tanulószám a 7–15 éves református tanköteles gyermekekre vonatkozott,akiknek 86 %-a román állami iskolába járt, és akiknek 71%-a csak román nyelven tanult(!).7

Kalotaszeg iskolahálózata 1940 õszén – a második bécsi döntés után – teljesen megváltozott, az álla-mi és felekezeti magyar iskolák újjászervezõdtek, a vidék tanulóifjúságának lehetõsége nyílt az anya-nyelvû oktatásra.

Sebestyén Kálmán

A kötelezõ állami elemi népiskolamegszületése

A XIX. században nagy jelentõségû változások következtek be Európa-szerte a közoktatásban. Afelvilágosult gondolkodók eszmevilágában fogant meg az oktatás államivá tételének gondolata, a nyil-vános, mindenkire kiterjedõ, az egyháztól függetlenített megszervezésének szorgalmazása. Megszület-tek az elsõ elképzelések az általános és kötelezõ, ingyenes népoktatás bevezetésére. Ezek a követeléseka francia polgári forradalom idején radikális intézkedéseket sürgetõ köznevelési tervezetekben szólal-tak meg elõször, majd 1793-ban az általános és kötelezõ, ingyenes népoktatásnak a konvent által valótörvénybe iktatásához vezettek. A XIX. század kezdetétõl Európa számos országában elkezdõdött az ál-talános és kötelezõ népoktatás megvalósításáról szóló gondolkodás, majd ezt követõen annak megszer-vezése és bevezetése a francia minták alapján. Így történt ez Magyarországon is. II. József már az1780-as években több rendeletével megkísérelte egy modern népoktatás létrehozását. A felvilágosodásszellemében kívánta fejleszteni a tanügyet, az oktatás nyitottságát, gazdagítani annak tartalmát. E mû-velõdéspolitika jellegzetes alkotása az ún. „közös iskola”, az elemi iskolának olyan típusa, amely fele-kezeti különbség nélkül fogadta be a gyermekeket. Tulajdonképpen a késõbbi községi iskolák õse.

A magyar közoktatás korszerûsítésében kiemelkedõ jelentõségû az 1806-ban kiadott második RatioEducationis, amely az oktatásügy átfogó szabályozását kívánta szolgálni. Ugyan a rendelet még a fele-kezeti oktatás elvébõl indult ki, csak a katolikus iskolák számára volt kötelezõ, és a protestánsok kez-detben elutasítottak minden központosító törekvést az 1791:26. törvényben megfogalmazott tanügyiautonómiájukra hivatkozva, de az egységesítés gondolata visszavonhatatlanul megszületett.

A XIX. század elsõ felében a magyar falusi kisiskolák életében továbbra is meghatározó szerepettöltöttek be az egyházak. A kialakult kereteket a két Ratio megerõsítette, a társadalmi-gazdasági helyzetpedig még nem érett meg a változásokra. Az állam ekkor nálunk még nem létesített iskolákat, a katoli-kus és a protestáns egyházak viszont egyaránt arra törekedtek, hogy minden faluban – a templom mel-lett – saját iskolájuk mûködjön. Az 1848-as polgári forradalom teremtette meg a lehetõséget az új, mo-dern magyar közoktatási rendszer kiépítése szükségességének fölvetésére, majd két évtized múltánmegvalósítására. Az 1848. évi XI. törvény elrendelte, hogy „minden bevett vallásfelekezet egyházi ésiskolai szüksége közálladalomi költségek által fedeztessék”, tehát közadóból.

1848 tavaszán megérett nálunk is a gondolat, és számosan szorgalmazták a francia és nyugat-euró-pai mozgalmak hatására az egyháztól elválasztott, felekezetektõl független állami közoktatás megte-remtését. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1848. július 24-én törvényjavaslatot ter-jesztett be az országgyûlés elé a népoktatásról. A javaslat legfontosabb tételei a következõk voltak: 1.)Minden helységben mûködjön népiskola. 2.) Minden iskolaköteles gyermek kötelezõen járjon a népis-kolába. 3.) A tankötelezettség a fiúknál hattól tizenkét éves korig, a lányoknál hattól tízéves korig tart.4.) A népiskolai oktatás ingyenes. 5.) Az iskolában a hétköznapi életben hasznosítható tudást kell nyúj-tani. 6.) A vallástan nem iskolai tantárgy. Bár a szellemi közeg és az igény megvolt a törvény megszüle-téséhez, a politikai helyzet azt nem tette lehetõvé. Az országgyûlés felsõháza úgy határozott, hogy a tör-vénytervezet megvitatása nem idõszerû, késõbbre kell halasztani.

A forradalom bukása után két évtizedig szóba sem jöhetett a központosító abszolutizmus politikailégkörében az 1848-as törvénytervezet megvalósulása, noha az új, abszolutista kormányzat is töreke-dett annak több elemét átvenni és szigorúan betartatni, pl. a tankötelezettséget. A politikai és társadalmiváltozások hatására végül a kiegyezés teremtette meg a lehetõséget a magyar iskolaügy korszerûsítésé-

13

7 Kimutatás..., 1938. KKEhmLvt. E.262.

re, tartalmi-szervezeti modernizálására. Az Eöt-vös-féle népoktatási törvényjavaslat 1868. június23-án került a képviselõház elé, és hosszas vita utándecember 15-én szentesítette a király. Ezzel meg-született Magyarország elsõ népoktatási törvénye,az 1868. évi XXXVIII. tc. Ezzel a törvénnyel többeurópai országot megelõztünk, pl. Angliában 1870-ben, Olaszországban 1871-ben fogadtak el törvénytaz általános tankötelezettségrõl. A törvénnyel létre-jött a hatosztályos, mindenkire kötelezõ elemi nép-iskola.

A XX. század elsõ felének magyar tanyasi gyer-mekéletérõl Féja Géza a következõket írta: „A ta-nyai hatalmasságok azt szeretik, ha a nép olyan,mint a csöndes folyó, mely folyik biztosan, erõsenés megállás nélkül, s mégis csupa nyugalom a fel-színen. Zaj, lárma vagy a játékos gyermeki kéz»rendetlensége« már vétek. [...] A játék teljes hiá-nyát nemcsak a pénztelenség okozza. Pedagógia isrejtõzik ebben: ne szokjék a gyermek a játékhoz, ne-hogy megszokja, hiszen egy-két év, és amúgy is lekell szoknia róla.”1 De nem jobb a helyzet a tanyasiiskolával sem! „Elemi iskoláinkban és ismétlõ isko-láinkban is túlteng a »közismereti« anyag. A ma-

gyar iskola és az élet még nagyon messzire vannak egymástól, a nevelés célja még mindig elvont cél,nem pedig az, hogy a gyermekbõl a maga talaján s az adott viszonyok között élet- és fejlõdõképes em-bert neveljen. […] Anyagzsúfoló hév és a módszerkeresés izgalma viaskodnak egymással, s a való életszámára alig nevelnek embereket. Holott a népmûvelésnek csakis az lehet az elsõrangú célja, hogy azadott sorsban teljesedjék ki az ember, ne csak ösztönök és szokások hatalma szerint csinálja az életét ésmûveit, hanem tudatosan. Reális tudatot, életismeretet kell adni elsõsorban, mert magasabb kultúrát is

14

Nagy István: Iskolásfiú, 1932 körül(Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

1 Féja Géza: Ahol nem játszanak és nem mosolyognak a gyerekek. Magyarország, 1936. december 12.

Lakatos Vince: Tanyasi iskolások, 1930-as évek

csak ilyen tudatra lehet építenünk, ha azt akar-juk, hogy a kultúra egészséges legyen” – elemez-te a korabeli helyzetet és adott programot az1930-as évek egyik legfontosabb szociográfiájá-ban.2

És ez a kor- és kórkép, hogy jelent meg mûvé-szek szemével képeken? Elsõként három diák-portrét említek a magyar anyagból, mind 1930körül született: Holló László (1887–1976), NagyIstván (1873–1937) és Jaksa István (1894–1982)alkotását. Mindhárman az alföldi tanyavilág ne-héz sorsú kisdiákjait festették meg iskolába me-net. Képeik mögött ott van saját élettapasztalatukfedezete: Holló Kiskunfélegyházán született, azalföldi iskola jeles alkotója; Jaksát családi gyö-kerei Kiskunlacházához kötötték; a Csíkmind-szenten született Nagy István, a két világháborúközötti modern magyar festészet és szárnyánakegyik legegyénibb képviselõje, a Kalocsa mellet-ti Homokmégyen volt tanító.

Holló páros portréja két tanyai kislányt ábrá-zol iskolába menet.3 Nagy István megható félala-kos kisfiú portréja az öntudatos, tanulni és tudnivágyó alföldi parasztgyereket mutatja be, mígJaksa képe kiválóan adja vissza mindazt az erõfe-szítést, amiben a tanyákról bejáró diákoknak ta-vaszi-õszi sárban, téli hidegben nap, mint nap részük volt, amíg a messzi iskolába eljutottak, hogy a tu-dást magukba szívhassák.4

Lakatos Vince (1907–1978) szociofotói ugyanezt a világot örökítették meg, amelyet festõink. Laka-tos gyermekkorában maga is megélte a tanyasi kisiskolások mindennapjait. Szûcs Károly a Fotómûvé-szet 2000/1–2. számában idéz Lakatos visszaemlékezéseibõl: „Hétéves voltam, és 1913. december1-jén kerültem elõször kapcsolatba a Duna-Tisza közi tanyavilággal, néhány nappal késõbb a tanyai is-kolával” – írja egyik novellájában. Kezdetben egy módos gazda lóistállójában mûködõ tázlári tanyai is-kolába járt: „Nádtetõs melléképület volt, az ajtója üveges, és hátul kicsi ablakot vágtak rá. A gyerekek5-6 hosszú padban ültek. A padlózat földes, helyenként akkora gödrökkel, hogy a kutya megkölykezettvolna bennük.” Majd a harkapusztai tanyai iskolát látogatta, napi tizenkét kilométert gyalogolván odaés vissza. A tanyai iskolában töltött évek a késõbbiek során is alapvetõen meghatározták a gondolkodá-sát, tudatosították származásának gyökereit, és kialakították felelõsségérzetét a tanyai kisiskolások sor-sa, valamint oktatásuk körülményei iránt.

Zárásként Ács Irén 1959-ben készült fotóját idézem, bizonyítékként, hogy három évtizeddel késõbbis alig változott valami a tanyasi kisdiákok életében.5

Vasvári Zoltán

15

2 Féja Géza: Viharsarok. Szépirodalmi, Budapest, 19803. 96.3 Holló László: Iskolások, 1929. Déri Múzeum, Debrecen.4 Jaksa István: Iskolába menet, 1930. Nagyházi Galéria, Budapest.5 Gerõ András – Petõ Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból. Tegnap és Ma Kulturális

Alapítvány, Bp., 1997. 147. kép.

Ács Irén: Tanyasi iskolás, 1959.

Wesselényi Ferenc krakkói síremlékeHa valaki a lengyelországi Krakkóban felkeresi a város fe-

rences kolostorát (Plac Wszystkich Œwiêtych 5.), akkor annakkerengõjében egy, a földön fekvõ és a fal felé fordított vörösmárvány sírkõtöredéket pillanthat meg. És, hogy kit ábrázol eza csonka, páncélos férfialak? Nos, ez a torzó valamikor egy ha-zánkfia, báró Wesselényi Ferenc síremléknek a részét képezte.

Wesselényi Ferenc a Nógrád megyei eredetû nemesi csa-ládból származó, Wesselényi Farkas és Segnyey Dorottya má-sodik fiaként, a XVI. század közepén látta meg a napvilágot.Ifjúkorától Báthory István erdélyi fejedelem szolgálatában állt,majd amikor Báthoryt lengyel királlyá választották, követteurát Lengyelországba, ahol udvari kamarásként az uralkodóegyik legbizalmasabb embere lett. 1582. április 3-án magyarbárói címet kapott, majd egy hónappal késõbb, május 13-án, akrakkói Wawel székesegyházban feleségül vette Bekes Gáspárözvegyét, Szárkándy Pál és Nyáry Krisztina lányát, SzárkándyAnnát. Házasságukból négy gyermek származott. Istvánszörényi bán (gróf Wesselényi Ferenc nádor édesapja); Anna,Csáky István felesége; Pál fõispán (báró Wesselényi Miklós,az „árvízi hajós” szépapja) és Erzsébet, Pawe³ Sapieha litvánalkancellár felesége. Wesselényi Ferenc felesége révén hozzá-jutott a Krakkó fõterén álló Bárányos házhoz és Lanckoronabirtokához. 1583-ban megszerezte Dêbno várkastélyát, majd1584. március 6-án adományként kapta Báthory Istvántól aSzilágy vármegyei Hadadot és Zsibót. 1590. április 7-én Bá-thory utódjától, III. Zsigmond királytól lengyel indigenátustnyert. Báró Wesselényi Ferenc Krakkóban 1594. július 16-ánhunyt el. Halála után földi maradványait a krakkói ferences ko-lostor templomában helyezték örök nyugalomra. Vörös már-vány síremlékét pedig valószínûleg a neves lengyel-olasz épí-tész és szobrász, Santi Gucci készítette el.1

Mint már említettem, ennek a sírkõnek csupán egy töredéketalálható meg a ferences kolostorban. Történt ugyanis, hogy1850-ben tûzvész pusztított a templomban és annak belsõ be-rendezése teljesen megsemmisült, a falain elhelyezett síremlé-kek pedig erõsen megrongálódtak, majd a felújítási munkála-tok során ezeket a sérült sírköveket – köztük Wesselényi Fe-renc csonka szobrát is – a kolostor kerengõjében helyezték el.2

16

EMLÉKHELYEK

1 Wesselényi Ferenc életérõl ld.: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal XII.köt. Pest, 1865. 161–162.; Kaspra Niesieckiego S. J.: Herbarz polski. Tom IX. Lipsku, 1842. 280.; Petri Mór:Szilágy vármegye monographiája I. köt. Bp., 1901. 414–415.; Katarzyna Siwiec-Mieczys³av Czuma: Krakkóés Kis-Lenyelország magyar szemmel. Cieszyn, 2012. 79–81.; Szentmártoni Szabó Géza: Wesselényi Ferencismeretlen könyvecskéje 1585-bõl. In: Magyar Könyvszemle, 2009. 3. sz. 361–362., etc.

2 Kovács István – Szentmártoni Szabó Géza – Várkonyi Gábor: Barangolások Balassi Bálint nyomában. Bp.,2005. 207.; Franciszek Mikulski: Opis Krakowa i jego okolic. Kraków, 1862. 63.; Petneki Áron: Krakkó. Bp.,2001. 124.

Wesselényi Ferenc korabeliábrázolása

Wesselényi Ferenc egykori síremléke

Szerencsénkre azonban a síremléknek mind a felirata, mind a rajza fennmaradt. A latin nyelvû sírfeliratszövege – melyet elõször 1655-ben publikálták,3 majd azóta többször is megjelent nyomtatásban4 – ígyszólt:

Magnif: ac Generosus Dnus, D. Franciscus de WesselinySiemnen. Melinen. Capitaneus,

Baro in Hadat,Haeres in Dembno,

Vir Catholiciss. & prudentiss.HIC

Patre Wesselino,Insigni virtute et armis viro,

NATVS

In primo aetatis flore, uná cum illo Steph. Battor. Palat. Transylu. placens eidem, reperitmaiorem in rebus bellicis experientiam, commendatus. Et pauló post, exortis simultatibus interillos Principes, Stephanum Bathoreum, & Gasparum Bekessium, fideliter suo Principi adhaerit;Interim Stephanus Rex Poloniae declaratur, suum Patronum cliens sequiter, cum Rege omniapericula pugnae Gedanem. Poloc. Vielikoluc. & Plescou. strenué superat, mortuo illo DD.Gasparo Bekessio relictam Viduam Generosam DD. Annam Zarkadi, suasu Regis uxorem ducit,vivente adhuc Rege peregregio, merito concensu Ordinu Civis Polonus declaratur, optimé tandemde Repub. meretur, dum demortui Regis voluntantem, quae ex re Reipub. erat, Senatoribusdeclarat. Moritur non sine magno, moerore suorum, praecipué charissimae Coniugis, quae ut vivofida monumenta annis praestitit, ita mortuo eadam exhibuit: obdormiuit in Domino, Anno Domini,1594. Iulij 16. Aetatis 40.

A fenti sírfeliratból megtudhatjuk, hogy „a nagyságos és nemzetes úr, Wesselényi Ferenc úr,seimniciai kapitány, hadadi báró, Dembno örökös ura, a legkatolikusabb és legbölcsebb úr, a harci eré-

nyekben jeleskedõ Wesselényi atyától született. Életének elsõ virág-jában ama Báthory István erdélyi vajdával, annak tetszését elnyer-vén, nagyobb tapasztalatra tett szert a hadviselés tudományában.Nem sokkal ezután, midõn viszálykodás támadt a két fejedelem, Bá-thory István és Bekes Gáspár között, hûségesen kitartott ura mel-lett. Közben Istvánt Lengyelország királyává kiáltották ki. Az alatt-való követte patrónusát, s a királlyal együtt a danckai, polocki,velikije luki-i és pszkovi háború minden veszélyét serényen kiállta.Meghalván ama Bekes Gáspár úr, meghagyott özvegyét, a nemzetesSzárkándi Anna úrnõt a király akaratával feleségül vette. Még e je-les király életében a rendek méltó egyetértésével lengyel polgárráválasztották. Méltónak is bizonyult aztán a köztársasághoz, midõna szenátoroknak kinyilvánította az elhunyt király végakaratát a köz-társaságot illetõen. Halála nagy fájdalmára volt övéinek, különö-sen hõn szeretett feleségének, aki miként életében hû volt hozzá,holtában is az maradt iránta. Az Úr 1594. évében július 16-án aludtel az Úrban, negyven éves korában.”5

Mint fentebb említettem, nem csak a sírfelirat szövege, hanemmagának a síremléknek a képe is fennmaradt. Maksymilian ésStanis³aw Cerch ugyanis 1904-ben publikáltak egy, még a tûzvészelõtt készült kõrajzot róla.6

Merényi-Metzger Gábor

17

Wesselényi Ferenc sírkõtöredékenapjainkban

3 Simone Starovolscio: Monumenta Sarmatarum, Viam universae carnis Ingressorum. Cracoviae, 1755. 98–99.4 Constantin Wurzbach: Die Kirchen der Stadt Krakau. Eine Monographie zur Geschichte und Kirchen-

geschichte des einstigen Königreichs Polen. Wien, 1853. 223–224.; Petneki i. m. 125–126.5 Petneki i. m. 126.6 Pomniki Krakowa Maksymiliana i Stanis³awa Cerchów z tekstem Dra Feliksa Kopery. Tom. II. Kraków-

Warszawa, 1904. o. sz. n. [képmelléklet]

A pesti egyetemi ifjúság március 15-iünnepségei a dualizmus évtizedei alattI. (1867–1890)

A kiegyezést követõ években országszerte egyre gyakrabban találkozunk a forradalom és a szabad-ságharc emléknapjának, március 15-ének a megünneplésével, elsõsorban különféle civil társaságok,egyletek, ellenzéki politikai körök szervezésében. Bár gondolhatnánk, hogy 1867 után – az uralkodóvalvaló kibékülést követõen – március 15-e azonnal elfoglalta különleges helyét nemzeti ünnepeink sorá-ban, mégis Ferenc Józsefnek az 1848/49-es szabadságharc leverésében és az azt követõ megtorlásbanjátszott szerepére, valamint a forradalomhoz fûzõdõ személyes ellenérzéseire való tekintettel, legna-gyobb 1848-as ünnepünk egyáltalán nem emelkedhetett a hivatalos nemzeti ünnep rangjára a dualiz-mus évtizedei alatt. Március 15-e helyett 1848 ötvenedik évfordulóján a kormánytöbbség az áprilisi tör-vények szentesítésének emléknapját, április 11-ét avatta hivatalos nemzeti ünneppé 1898-ban.1

Ugyanakkor a dualizmus évtizedei alatt az állam, bár nem is karolta fel, de nem is tiltotta március15-e megünneplését, így a különbözõ politikai és civil egyesületek a legkülönfélébb formákban és elté-rõ intenzitással kezdték ünnepelni e napot, melyet elsõsorban az ellenzéki pártok használtak fel saját, akormány politikáját bíráló, aktuális politikai üzeneteik közvetítésére.

1867-ben a kiegyezést követõ elsõ szabad március 15-érõl a kormánypárti sajtó még csak említéstsem tett, az 1848/49 hõseire való emlékezést elnyomta az uralkodóval történt kibékülés és az alkotmányhelyreállítása2 feletti örömmámoros hangulat. Az Andrássy kormány kinevezését országszerte fényesünnepségek kísérték. Március 15-e elõestéjén a fõvárosi polgárok díszkivilágítással és fáklyás felvonu-lással köszöntötték Ferenc Józsefet, aki a miniszterek ünnepélyes eskütételére érkezett a fõvárosba.3

Az emigrációban élõ Kossuth kétségbeesetten vette tudomásul az alkotmány helyreállítása felett ki-tört ujjongást. A titokban Milánóban nyomtatott Negyvenkilencz címû lap hasábjain óvva intette a kor-társakat attól, hogy az 1867-es alkotmányt az 1848-as helyreállításaként értelmezzék, s alapos elemzé-sében pontról pontra cáfolta az állami önállóság feladását jelentõ közös ügyek szükségességét.4

Ugyanakkor az uralkodóval történt megbékélés lehetõvé tette, hogy a kényszerû hallgatás után 1848emléke végre felszínre törjön. A megemlékezések középpontjába elõször a megtorlás áldozatai és a sza-badságharc hõsei kerültek. Március 15-e ezekben a kezdeti években még nem a legjelentõsebb 1848-atjelképezõ ünnepnap. Az aradi vértanúk emléknapja vagy a halottak napi temetõlátogatások, illetveegy-egy kiemelt alkalom, mint Batthyány újratemetése vagy a Kilencek5 síremlékének felavatása1870-ben, nagyobb tömegeket vonzott a fõváros utcáira, mint március 15-e megünneplése.

18

TERMÉS

1 Az április 11-i nemzeti ünnep megszületésének körülményeirõl részletesen lásd. M. Lovas Krisztina: Március15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep vitája 1898-ban. In: Tóth Endre – Vida István (szerk.): CorollaMuseologica Tibor Kovács dedicata. Bp., 2011. 343–363.

2 Ferenc József a magyar alkotmány helyreállításáról 1867. február 17-én az országgyûlésnek küldött leiratábanrendelkezett, és ugyanebben a dokumentumban nevezte ki Gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké. Adokumentumot lásd. Cieger András: A kiegyezés. Bp., 2004. 94–97.

3 A hon (esti kiadás), 5. évf. 1867. márc. 14. 65. sz. 3.4 „A magyar népnek annyi áltatási por szóratott szemébe a jelen országgyûlés alatt, – írta a lapban – míg végre

gyermeteg jóhiszemûséggel elhitte, hogy oka van örülni. És örülget; meggyújtja mécseseit és ünnepel. […]Hanem ha már ünnepelni akartok, nem mondja e nektek a kegyelet, nem mondja a nemzeti szemérem, hogy amécsesek, miket ablakaitokba raktok: rablás elvérzett magyarjaink sírjairól?” Negyvenkilencz, 1867. február– március. 4-5. sz. 21.

5 A szabadságharcot követõ megtorlás kilenc áldozata (Streith Miklós, Abancourt Károly, Giron Péter, SzacsvayImre, Csernyus Emánuel, Kolosy György, Jubál Károly, Noszlopy Gáspár, Sárközy Sándor) közös síremlék-ének felavatását Damjanich János özvegye kezdeményezte. A síremlék felavatásáról bõvebben lásd. M. LovasKrisztina: Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben. Honismeret, 35. évf. 2007. 6. sz. 26–33.

A fõvárosi ifjúság elsõ önálló március 15-i megmozdulására csak a 25. évforduló alkalmából,1873-ban került sor.6 Bár a pesti ifjak március 15-i megemlékezésnek már volt elõképe 1860-ból,7 még-is az 1870-es években a fõvárosi ifjúság ünnepségei intenzitásukat és szervezettségüket tekintvemessze elmaradtak egy-egy nagyobb ellenzéki város, mint például Eger vagy Debrecen, megemlékezé-seitõl. Az 1870-es években a pesti fiatalok úgy emlékeztek március 15-re, hogy testületileg kivonultaka Kerepesi temetõbe, ahol – a rendszeres halottak napi közös temetõlátogatásaikhoz hasonlóan – felke-resték Forinyák, Vörösmarty, Böszörményi,8 Batthyány és a kilenc vértanú sírját. A síroknál rövid be-szédeket mondtak és a Himnuszt vagy a Szózatot énekelték.

1881-ig a fõvárosban nem rendeztek nyilvános, köztéri ünnepséget március 15-e alkalmából. Azok afõvárosi polgárok, akik emlékezni kívántak a forradalom emléknapjára, csupán az egyetemisták teme-tõlátogatásához csatlakozhattak a sírkertben. Így tett például 1875-ben Táncsics Mihály is, aki lányanaplójának tanúsága szerint március 15-én kiment a Kerepesi temetõbe, hogy meghallgassa az ifjak be-szédeit.9

1877-ben a március 15-i ifjúsági ünnepség alakulására nagy hatással volt az elõzõ év októberében, aszerb-török háború kirobbanása kapcsán, a török nép mellett megnyilvánuló szimpátiatüntetések emlé-ke. A Függetlenségi Párt által is támogatott törökbarát ifjúsági mozgalom résztvevõi az utcai tüntetéseksorán a rendõrséggel is összetûzésbe kerültek.10 Az 1877. évi március 15-i rendezvényt ugyanazok azegyetemisták szervezték, akik a törökbarát megmozdulásokat, többek között Lukáts Gyula, késõbb is-mertté vált függetlenségi párti országgyûlési képviselõ. A szokásos temetõlátogatás kiegészült egy estibankettel, melyet az õszi törökbarát ifjúsági gyûlésnek helyt adó Komló-kertben rendeztek meg. Az if-júság szónokai nyíltan szembehelyezkedtek Tisza Kálmán kormányával, és a függetlenségi politikamellett szálltak síkra. Ebben az évben a pesti egyetemisták elõször küldtek táviratot Kossuthnak és Tán-csicsnak. A Komló-kerti rendezvény a törökbarát tüntetések emlékének szólt, és nem vált a március15-i megemlékezések állandó helyszínévé. Az esti ifjúsági bankett megrendezésének szokása azonbanettõl kezdve a korszakban végig fennmaradt.

A pesti ifjúsági rendezvények résztvevõinek száma évrõl évre nõtt. 1878-ban Batthyány sírjánálBarabás Béla joghallgató, késõbb szintén függetlenségi párti országgyûlési képviselõ szavait már1000–1500 fõ hallgatta. Az esti banketten Brix Iván joghallgató az Ausztriához fûzõdõ gazdasági éspolitikai kötelékek szétszakítását sürgetette. Ebben az évben elõször függetlenségi párti országgyûlésiképviselõ is megjelent az egyetemisták rendezvényén, Orbán Balázs személyében.11

A török ügy kapcsán felkorbácsolódott belpolitikai hangulat lecsillapodása után, az 1880-as évekbenTisza miniszterelnökségének nyugalmasabb idõszaka következett. Ezzel párhuzamosan a fõvárosi ifjú-ság március 15-i megemlékezései is megszelídültek, és inkább a kormánnyal való kibékülés hangjaiuralták azokat egészen 1889-ig, a nagy véderõvitáig.

Az ünnepség alakulását tekintve fordulópontot jelentett 1881, midõn a pesti egyetemi ifjúság, a te-metõi kivonulás mellett, egy köztéri ünnepséget is kívánt rendezni. Ennek helyszínéül a Múzeumkertetszemelték ki. Természetesen a választás kézenfekvõ volt. A Múzeumkert az 1848-as forradalombanszimbolikus jelentõségre tett szert. Akkora már általánosan elterjedt az a nézet is, hogy 1848. március15-én Petõfi Sándor a múzeum lépcsõjérõl (bal oldali mellvédjérõl) szavalta el a Nemzeti Dalt, s habára késõbbi kutatások ezt nem igazolták,12 a forradalom napján a Múzeumkertben megtartott gyûlés, és akésõbbi 1848-as nyári múzeumkerti események mindenképpen feljogosították a múzeum kertjét erre a

19

6 Az 1873. évi elsõ március 15-i temetõlátogatást a mûegyetemi ifjúság szervezte. Mintegy 450 fiatal délelõtt 10órakor, nemzeti zászlókkal vonult ki a sírkertbe. Pesti Napló, 24. évf. 1873. márc. 17. 63. sz. 3.

7 1860. március 15-én a megemlékezésre induló fiatalokat a Kerepesi temetõ bejáratánál a katonaság sortüze fo-gadta. Itt sebesült meg Forinyák Géza joghallgató, aki három hét múlva belehalt sérüléseibe. Temetése többtízezer ember részvétele mellett az abszolutizmus elleni néma tûntetéssé vált. Vö. Erdélyi Mónika Villõ: 1860.március 15-e Pest-Budán. Honismeret, 39. évf. 2011. 2. sz. 26–28.

8 Böszörményi László az 1848-as Párt országgyûlési képviselõje és a Magyar Ujság szerkesztõje volt, aki közzétette Kossuthnak a váci választókhoz írt levelét, melyben Kossuth Magyarország függetlenségét és önállóságátösszeegyeztethetetlennek tartotta a Habsburg házzal. A levél közlése miatt Böszörményit elítélték és a súlyo-san tüdõbeteg szerkesztõ a börtönben 1869 februárjában meghalt. Így vált immár a kiegyezés után a magyarfüggetlenség ügyének újabb áldozatává és a közjogi ellenzéki politika mártírjává.

9 Buza Péter (vál., szerk., bev., jegyz.): Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Bp., 1994. 272.10 Egyetértés, 10. évf. 1876. okt. 27. 258. sz. 1.11 Egyetértés, 11. évf. 1877. márc. 16. 64. sz. 2.12 Errõl bõvebben lásd. Debreczeni-Droppán Béla: A Nemzeti dal múzeumkerti legendája – hagyomány és való-

ság. Honismeret, 38. évf. 2010. 2. sz. 47–48.

szimbolikus szerepre. 1881-ben a hatalom azonban megijedt az ifjúság felvetésétõl, a fõvárosi rendõr-ség nem adott engedélyt a múzeumkerti rendezvényre, mint ahogy Pulszky Ferenc múzeumigazgatósem. A hatóság azzal indokolta döntését, hogy a résztvevõk összetipornák a pázsitot és a virágágyáso-kat. Az ifjúság küldöttei március 12-én személyes kihallgatásra akartak menni Tisza Kálmán miniszter-elnökhöz, aki azonban ügyes indokot talált a találkozás elkerülésére. Arra hivatkozott, hogy õ most arendõrségi törvénytervezet tárgyalásával van elfoglalva, ezért nem tudja fogadni az ifjakat, jöjjenekrendes kihallgatási idõben szerdán délután. Március 15-e azonban éppen elõzõ napra, keddre esett! Azifjak hiába ígérték, hogy gyakorlatilag minden egyes virágot saját kezûleg ültetnek majd vissza, az en-gedélyt nem sikerült megszerezniük.13 Irányi Dániel, az 1848-as Párt elnöke felajánlotta az ifjúságnak,hogy másnap a képviselõházban interpellációt intéz ügyükben a miniszterelnökhöz, de végül erre nemvolt szükség, mert idõközben a fõvárosi rendõrfõkapitány, Thaisz Elek engedélyezte, hogy ünnepségettartsanak, igaz nem a Múzeumkertben, hanem az egyetem elõtti téren.

Így vált az elsõ pesti ünnepség helyszínévé az Egyetem tér, melynek megszervezését Holló Lajosegyetemi hallgató, késõbb szintén jelentõs függetlenségi párti országgyûlési képviselõ vette kezébe. Amegemlékezés a Szózat eléneklésével kezdõdött és a Himnusszal zárult. Elsõ alkalommal szavalták elPetõfi Sándor Nemzeti Dalát, melyet az egyik hallgató, Orsó Mátyás ünnepi beszéde követett. Az ünne-pet rendezõ 60-as bizottság felhívásban kérte a környezõ lakókat, hogy a házak ablakait szõnyegekkelés nemzeti színû zászlókkal díszítsék fel.14

1881-tõl kezdve a pesti egyetemi ifjúság minden évben megrendezte saját köztéri ünnepségét a fõ-városban az Egyetem téren, majd késõbb a Múzeumkertben is. Ettõl kezdve elmaradtak a temetõlátoga-tások.15 1882-ben az Egyetem téri ünnepség után az ifjúság a Kossuth nótát énekelve Táncsics lakásaelé vonult.16 Ez volt az elsõ és az utolsó alkalom, hogy Táncsics személye ily módon az ifjúság érdeklõ-désének a középpontjába került. Ekkor a politikus már nagyon idõs és beteg volt, és az egyetemen gyûj-tés indult a megsegítésére. Az adományt pedig március 15-e alkalmából küldöttség vitte el a politikus-nak.

A temetõlátogatások elmaradása még egy másik okra is visszavezethetõ. Ugyanis 1882. október15-én avatták fel a fõváros elsõ Petõfi szobrát a pesti Duna-parton. Így 1883-tól kezdve, a koradélutániEgyetem téri ünnepséget követõen az ifjúság rendszerint átvonult a Petõfi szoborhoz, ahol újabb beszé-dekkel és ünnepi mûsorral emlékeztek. Ettõl a pillanattól fogva az ifjúsági megemlékezések középpont-jába Petõfi alakja került.

1888, a negyvenedik évforduló, újabb helyszínnel gazdagította a dualizmus kori pesti ifjúsági meg-emlékezések szokásos rendjét. Ekkor szerveztek elõször délelõtti matinét a Pesti Vigadóban, mely ez-után állandó programjává vált a március 15-i ünnepségeknek.17

1889 óriási fordulópontot hozott a megemlékezések történetében. Ettõl kezdve a fõvárosi ifjúság ün-nepe rendszeresen az országos nagypolitika csatározásainak színterévé vált. Már 1889 januárjában el-szabadultak az indulatok a magyar politikai közéletben, midõn Tisza Kálmán kormánya beterjesztette aközös hadsereg fejlesztésére vonatkozó új véderõ törvényjavaslatát, ami heves tiltakozást és utcai tün-tetéseket váltott ki. A törvénytervezet ugyanis el akarta hagyni azt a passzust, mely biztosította a ma-gyar országgyûlés számára a tízévenkénti újoncjutalék mértékének megállapítását. Ezt az ellenzéki po-litikusok és a közvélemény jelentõs része az alkotmány megsértésének tekintette. Ugyanakkor a javas-lat elõírta, hogy az egyéves önkénteseknek a tiszti vizsgát német nyelven kell letenniük, és akinek eznem sikerül, annak a korábbi egy év helyett két év szolgálati idõt kell teljesítenie. Természetesen ezutóbbi rendelkezés leginkább az egyetemi ifjúságot sújtotta, mely az Apponyi Albert vezette MérsékeltEllenzék és a Függetlenségi Párt támogatása mellett, a véderõjavaslat elleni mozgalom élére állt. A fel-sõfokú tanintézetek hallgatói január 27-én országos gyûlésen tiltakoztak a tervezett változtatások el-len.18 Január 29-én, midõn a képviselõház általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot, a fõvárosi tö-

20

13 Egyetértés, 15. évf. 1881. márc. 12. 70. sz. 2.14 Egyetértés, 15. évf. 1881. márc. 14. 72. sz. 2.15 Csak az ötvenedik évforduló alkalmából 1898-ban tért vissza ez a hagyomány. Az ünnep elõestéjén, március

14-én az egyetemi ifjúság ismét elzarándokolt a Kerepesi temetõbe.16 Egyetértés, 16. évf. 1882. márc. 16. 75. sz. 5.17 A kerek évfordulóra meghívták az egykori márciusi ifjakat: Jókai Mórt, Irányi Dánielt, Pálffy Albertet és

Degré Alajost. Egyetértés, 22. évf. 1888. márc. 16. 76. sz. 3.18 Az országos ifjúsági gyûlés távirati úton felvette a kapcsolatot az emigrációban élõ idõs Kossuthtal is, és azon

ritka pillanat egyikének lehettek tanúi a kortársak, midõn a nagy számûzött táviratban válaszolt az ifjúság meg-keresésre és támogatásáról biztosította õket az ország alkotmányos jogaiért folyó küzdelemben. Egyetértés,23. évf. 1889. jan. 28. 28. sz. 1.

meg heves tüntetésekbe és randalírozásba kezdett. A tüntetõk szétverésére a lovasrendõrök mellett akatonaságot is be kellett vetni. A másnapi utcai zavargásoknak csak Rudolf trónörökös hirtelen jött ha-lálhíre vetett véget. A temetés után azonban, február közepétõl újrakezdõdtek a tüntetések és az össze-csapások a rendõrséggel.19 Ebben a felfokozott politikai hangulatban elõször fordult elõ az egyetemimárcius 15-i ünnepségek történetében, hogy az ifjúság határozottan politikai színezetet kívánt adni amegemlékezésnek. A délelõtti vigadóban megrendezett matinén több függetlenségi párti országgyûlésiképviselõ is megjelent.20 Az ünnepség gyakorlatilag a véderõjavaslat elleni újabb tüntetés volt.

Az ifjúság a Múzeumkertben akart megemlékezést tartani, ahol az eredeti terv szerint száz fiatalem-ber vonult volna fel a lépcsõre, hogy elszavalja a Nemzeti Dalt és az ifjak aktuális politikai tartalommalátszõtt új 12 pontját!21 De a múzeumkerti rendezvényre, az 1881-es esethez hasonlóan, még mindignem kerülhetett sor. Így az Egyetem téri ünnepséget követõen, ahol Veiszfeld Vilmos joghallgató önállófüggetlen Magyarországot és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását követelte, a fiatalok a Kálvintérre vonultak. Itt elõször a Mérsékelt Ellenzék irodáinak ablakai alatt22 Gerlóczy Gyula joghallgatószólt az egybegyûltekhez, és a véderõjavaslatnak a német tiszti vizsgát elõíró 25. §-át kárhoztatta, majdköszönetet mondott a mérsékelt ellenzéki párt tagjainak a véderõvitában folytatott küzdelméért. A pártnevében Beöthy Ákos köszönte meg az ifjúságnak a párt iránt mutatott kitüntetett figyelmét és támoga-tásáról biztosította a fiatalságot, ugyanakkor óvva intette õket attól, hogy a küzdelem során letérjenekaz alkotmányosság útjáról. „A hazáért tegyünk kockára mindent, csak a hazát nem! Ezt tanuljuk a múlt-ból!” Innen a tömeg a Múzeumkert elé vonult, ahol csak a vasrácson kívül emlékezhetett. Egy itt felállí-tott emelvényrõl Orbán János gyógyszerészhallgató szavalta el a Nemzeti Dalt, majd Rácskay Gyulamûegyetemi hallgató felolvasta az új 12 pontot. Az új követelések egyértelmûen a kormánnyal szem-ben az ellenzéki függetlenségi politika célkitûzéseit fogalmazták meg: többek között önálló magyarhadsereget, magyar tannyelvû katonai iskolákat, magyar királyi udvartartást, az országnak közgazdasá-gi önállóságot, a választójogi cenzus leszállítását, és végül az 1879. évi honossági törvény megváltozta-tását és Kossuth Lajos állampolgárságának megvédését követelték.23 Ezt követõen a FüggetlenségiPártkör elé vonultak, ahol az egyetemi szónok után Polonyi Géza képviselõ köszöntötte az ifjúságot ésa miniszterelnök távozását sürgette: „Vesszen Tisza Kálmán! Éljen a haza! Éljen a király!”24 A felfoko-zott politikai, már-már forradalmi hangulatra utal, hogy az ellenzéki politikusok és az egyetemisták köl-csönösen polgártársaknak szólították egymást.25 Feltûnõ, hogy ebben az évben terjedt el a kokárdahasználata is, egyre több emlékezõn és politikuson lehetett látni a 48-as forradalom jelképét, amit a saj-tó tudósítói is figyelemre méltónak neveztek. A Kálvin térrõl az ifjúság a Károly körúton keresztül aDeák Ferenc téren át a Petõfi szoborhoz vonult, ahol az egyetemi dalárda tagjai a Szózattal nyitottákmeg az ünnepséget. Itt Pándy István jogász szintén igen erõteljes szavakkal bírálta Tisza Kálmán rend-szerét.

Az aktuális politikai helyzet alakulásának megfelelõen 1889-cel új korszak kezdõdött a pesti egyete-mi március 15-i ünnepségek történetében és a következõ év márciusában végleg véget ért egy hosszú,az 1880-as éveket tekintve mindenképpen nyugalmasnak nevezhetõ korszak, midõn Tisza Kálmán ti-zenöt évnyi kormányzás után elvesztette az uralkodó bizalmát. Ettõl kezdve a dualizmus korának társa-dalmi, politikai és gazdasági problémái egyre élesebben törtek felszínre és éreztették hatásukat a kor-szak 1848-as ünnepségein is.

M. Lovas Krisztina

21

19 A fõvárosi rendõrfõkapitány jelentését a január 30-i és a február 14-i utcai zavargásokról és a rendõrség brutá-lis eljárásáról lásd. MOL K149 (Belügyminisztérium Elnöki Reservált Iratok) 1889-6-277.

20 Ott volt többek között: Irányi Dániel, Orbán Balázs, Madarász József, Illés Bálint, Meszlényi Lajos és BáróKaas Ivor. Jókait, aki az elõzõ évi matinén még ott volt, már nem hívták meg, mivel közismerten Tisza Kálmánkormányának hívei közé tartozott.

21 Egyetértés, 23. évf. 1889. márc. 12. 71. sz. 3.22 A párt helyiségei a Kálvin téren az Elsõ Hazai Takarékpénztár épületének elsõ emeletén voltak.23 Közelgett az idõ, hogy érvénybe lépjen a honossági törvény, mely szerint minden olyan magyar állampolgár,

aki tartósan külföldön él, és nem kéri valamelyik osztrák-magyar külképviseletnél állampolgárságának meg-tartását, az 10 év után automatikusan elveszíti azt. Köztudomású dolog volt, hogy az emigrációban élõ Kossuthbiztosan nem fog állampolgárságáért folyamodni.

24 A kormány lapja, a Nemzet sérelmezte, hogy az ellenzéki politikusok pártünnepet csináltak március 15-bõl ésazt is, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök ellen uszították a fiatalokat. Nemzet, 8. évf. 1889. márc. 16. 2352.(75.) sz. 1.

25 Egyetértés, 23. évf. 1889. márc. 16. 75. sz. 3.

A Kerecsényi-családrólA Kerecsényieket úgy írják le a XIX. századi genealógiák, hogy Zala megyének régi, kihalt család-

ja.1 Vezetéknevük arra utal, hogy valamikor Kerecseny faluban lehetett az õsi birtokuk. Nemesi elõne-vüket – kányaföldi – azonban már egy újabb településrõl vették. A XV. században még e néven szere-pelt a falu, a XVII. század közepétõl már a Kányavár alak használatos egészen napjainkig.2 Több levélis fönnmaradt Kerecsényi Lászlótól, amelyeket Nádasdy Tamás nádornak és Csányi Ákos kanizsaitiszttartónak írt 1553–62 között, ezekben Kányafeld alakban írja le a település nevét. Ezen írásokbanmég három rokont (talán testvért) is említ, õk Mihály, András és János.3 Úgy tûnik, hogy a családbankedvelt férfinév volt az András, mert a késõbbiekben is találkozhatunk ilyen nevû utódokkal.Kerecsényi, vagy ahogy õ írta a nevét, Kerechenÿ László elõbb Szigetvár, majd 1560-tól Gyula váránakvolt a kapitánya, ezen apropóból íródtak levelei a XVI. század közepén az ország nádorához. (FeleségePekry Lajos özvegye, Báthory Erzsébet [Erzse] volt, aki 1562-ben hunyt el Gyulán.) A vár feladásaután török fogságba került, és Nándorfehérváron kivégezték (más adatok szerint a fogságban halt meg).1559. május 30-án bárói rangot kapott, s amint látjuk, ezt a címet nem sokáig élvezhette. Nagy Ivánkönyvében a családleírás nagyon hézagos, néha több mint száz évet is ugrik, családfát pedig már nem istudott közölni a sok hiányzó adat miatt.

Ugyanebbõl a századból maradt ránk egy, a családdal kapcsolatos, érdekes esemény, amelyre a ké-sõbbiekben még utalni fogok. 1557-ben Barkóczy László hûtlenség miatt elveszítette birtokait. És ek-kor, 1557. május 25-én II. Ferdinánd Kerecsény András kapitánynak ajándékozta azokat. A Zala me-gyei Lovászi, Szentmiklós (Kerkaszentmiklós) és a Báza (Bázakerettye) településeken lévõ birtokré-szeket, ezen kívül a Vas megyei Barkócon való részt, valamint 12 jobbágytelket. Nagy Iván szerint aZala megyei birtokokon kívül Zágráb megyében „Czirkvenán” is bírtak ingatlant, amelyen atyjuk halá-la után a négy testvér osztozkodott: László, András, János és Mátyás.4 Ez utóbbi elírás lehet, mivel a ne-gyedik fiútestvér az említett levelekben mindig Mihály néven szerepelt. (Cirkvena Horvátországban, amai Kapronca–Körös megyében található.) 1543-ban már volt itt egy várkastély. A települést ekkor aKerecsényi család birtokolta.)5

1562 után nem tudunk a család akkor élt tagjairól, mint fentebb említettem, a genealógiákban sincsróluk adat. Mindennek az oka ismeretlen számunkra. Csak 1634-tõl bukkan föl az utódok közülGyörgy, majd 1657-ben István, ez utóbbi a Wittenbergi Egyetem névsorában.6 A következõ dátum1679. július 14-e, ezen a napon írta meg Kerecsényi András a végrendeletét.7 Mielõtt ezt részletesen is-mertetnénk, érdemes általában szólni errõl a testamentumról. Az írás szokatlanul rövid, nagyon tömör,nyomtatásban a másfél oldalt sem éri el. Kerecsényi saját kezûleg írta és hét kis gyûrûpecséttel látta el.Amint írja az utolsó mondatában: „Magamnak pöcsétem nem lévén, kénszeréttettem sigillis alienis[másfajta pecséttel] megpöcsételni minden maga jószága elvesztése és kára nélkül.” Kosutány Ignác aközlése végén pedig a következõket jegyzi meg: „Eredetije papíron szép, olvasható betûkkel írva”. Ter-mészetesen nincs arról tudomásunk, hogy Kerecsényi hol és kitõl tanult meg írni-olvasni. A kor szoká-sának megfelelõen használja a régies igealakokat (vadnak = vannak, tészek = teszek, lévén, vagyon =van), a múlt idõket (vött vót, köttöttenek, adta volt). Mai szemmel nézve formai archaizmusokat (penig,peniglen, mindenik), illetve kétszer jelentésbelit (aprólékos = kisebb, emberséges = tisztességes) is ol-vashatunk nála. A nyelvjárási jelenségek közül érdekes módon az ö-zés jellemzõ írására (lölkömet,vött, fölyül, lött, pöcsét), nem pedig a Nyugat-Dunántúlon általános í-zés, amelyre egyetlen példát semtalálunk a közlésben. A végrendelet szerzõje írja önmagáról, hogy õ a körmendi gyalogságnak egyik„vajdája”, s mivel testben betegnek érzi magát, kénytelen ingó és ingatlan vagyonáról rendelkezni.

Elsõként a házáról szól, amely Körmenden található, s valamikor gróf Batthyány Kristóftól vásárol-ta 20 arany forintért. A grófot az „idvözült” (megboldogult, elhunyt) jelzõvel illeti 1679-ben. BatthyányII. Kristóf császári és királyi kamarás, Vas megye fõispánja és a Dunán inneni részek fõkapitánya1632-ben született, és csak 1685-ben, tehát hat évvel a végrendelet írása után halt meg. Németújváron

22

1 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal VI. Pest, 1860. 208–209.2 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. Akadémiai Kiadó. Bp., 1988. 680.3 Kerecsényi László levelei. Történelmi Tár. Bp., 1907. 121–160.4 Nagy i. m. 208.5 A Wikipedia magyar nyelvû szócikkében a következõ téves mondat olvasható: „1635-ben a Kerecsényiek ki-

halása után Cirkvena Mikulics Tamás birtoka lett.”6 Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. Bp., 1993. 578.7 Kerechényi András végrendelete. Közli: Kosutány Ignác. Történelmi Tár, 1882. 773–774.

temették el a családi sírboltban. Az említett jelzõ használatára ezért nem található megfelelõ magyará-zat.

A végrendeletben leírja családtagjait, mint örökösöket. Sajnos a felesége nevét nem tudjuk meg pon-tosan, mivel a családnév utolsó fele hiányzik (Far...Kata), ezért más forrásból azonosítani nem lehet.Kerecsényi nyolc gyermeket hagyott hátra, hét fiút és egy leányt. Egy kivételével mindegyiküket bece-nevén írja le, feltehetõen ahogyan otthon szólították, említették õket. A fiúk: Jankó, Ferenc, Palkó, Is-tók, Andor (ez itt az András becézõje), Mihók és Laci. Utolsóként írva az egyetlen leány, Kata, aki azédesanyja keresztnevét örökölte.

Az ingatlanok közül a házat már említettem, ezen kívül többes számban írja a földjeit, rétjeit. Ezekmind „Berki falu pusztához” tartoznak. Felsõberkifalut 1969-ben Körmendhez csatolták. (Elsõ említése1409-ben Berky; ehhez a helynévhez késõbb kapcsolták hozzá a -falu utótagot. 1648-tól – tehátKerecsényi idejében – már Berky falu az elnevezése.)8

A következõkben az ingóságok következnek. Itt tudjuk meg, hogy mindössze három lova volt. Aszerszámok felsorolásánál mindig megjegyzi, hogy azok „vasas”, azaz vasalt, tartósabb eszközök, pél-dául vasas szekér, vasas borona, vas lánc, vasas gereben stb. Végül három ládával zárja a sort. Sajnosnem derül ki, hogy ezek utazásra, ruhanemûk tartására vagy termények tárolására szolgáltak-e.

Az eddig bemutatott dokumentumrészletek mind azt mutatják, hogy Kerecsényi csak kisnemes lehe-tett. Vajon hova tûnhettek a családnak 1557-ben adományozott birtokrészek? Más nemesi végrendele-tekben felsorolják az ékszereket, értékesebb ruhanemûket, fegyvereket, pénzt – itt azonban ilyenekrõlnem esik szó. Az utóbbi pedig nagyon fontos lehetett számára, mert tételesen leírja, hogy kiknek adós.Így például a Körmendtõl keletre lévõ Döbörhegyen (1538-ban még Deberhegye a neve) lakó GergõAndrásnak hat tallérral, a só árával, Nagyhajú mészárosnak egy aranyforinttal, a faluban élõ malombeliMolnár Jánosnak szintén egy forinttal. Ezek a mindennapi megélhetésükhöz tartozó, fontos dolgok vol-tak, nem pedig különösen nagyúri igények. Még a saját vejének, Kata lánya Csizmazia Mihály nevûférjének is adós volt nyolc tallérral.

Igaz, neki is tartoznak négyen, így Perneszy János lenti kapitány öt tallérral, Hertelendy Ambrusuram három forinttal, vagy a szentkirályi (Kerkaszentkirály) „korcsmáros asszony”, de õ csak 25 dénár-ral. A pénznemek közül a forint, tallér, garas és dénár olvasható ebben a két részben.9 A végrendelet vé-gén tudjuk meg, hogy voltak zálogba kiadott földjei, rétjei is. Kéri gyermekeit, hogy ezeket lehetõlegváltsák meg.

Az utolsó bekezdésben azt a nyolc személyt nevezi meg, akik elõtt a testamentum íródott. Nem in-dokolja meg, hogy miért volt szükség e nem nagy vagyonka elrendezéséhez ennyi tanúra. Közülük csakpárat érdemes kiemelni. Név nélkül (bizonyára mindenki ismerte akkor a személyt) szerepel aszarvaskendi prédikátor. (Szarvaskend Körmend melletti kis település.) Mivel õ az elsõ tanú, arra gon-dolhatunk, hogy Kerecsényi András is a reformáció híve lett, és áttért az evangélikus vagy a reformátushitre. Továbbá kaproncai Szabó Balázs városi esküdtet és András kovácsot emelném ki. Ez utóbbi szin-tén családnév nélkül szerepel.

Nagy Iván szerint a XVII. század végén még élt a családnak az egyik ága. Négy fiútestvért sorol föl,ezek: Gergely, András, István és György, akik 1677-ben Nagy-Sitkén (ma: Sitke, Vas megye) zálogbanbírtak egy telket, amelyet Sitkey Pálnak visszaadtak.10 Kázmér Miklós családnévkötetében azonbanmég 1720-ban is olvashatjuk Kerecsényi János és Ferenc nevét, akik talán épp a végrendelkezõ fiai le-hettek.11

Azt nagyon pontosan tudjuk, hogy Kerecsényi András mikor készítette önmaga a testamentumát,azonban azt nem, hogy mikor halt meg, és hova temették. Mint említettem korábban, nyolc gyermekevolt, akik közül hét a fiúörökös. Tehát valójában mind a hétnek a családja, utódai tovább vihették volnaa nemesi nevet. Hogy ezek mind fiúutódok nélkül haltak volna meg, szinte elképzelhetetlen. A kérdésrea választ további kutatások tudnák megadni, amelyet egyházi anyakönyvek, Vas és Zala megyei levéltá-rak forrásai alapján lehetne elvégezni.

Fülöp László

23

8 Kiss i. m. 453.9 Csupán tájékoztatásul közöljük az olvasóval értékcsökkenõ sorrendben, hogy a XVII. században körülbelül

milyen értékkel bírhattak az egyes pénznemek: forint (forént, florenus) – a legértékesebb, aranyból verték; tal-lér – nagyméretû ezüstpénz, súlya 27–28 gramm; garas – a dénárnál értékben és nagyságban nagyobb ezüst-pénz, a forint 1/50 része; dénár – középkori váltópénz volt.

10 Nagy i. m. 209.11 Kázmér i. m. 578.

Kérdések a váci Kálvária kapcsánA dolgozat célja, hogy felmérje, milyen idõbeli sorrendben és milyen anyagokból építették a váci

Kálvária épületegyüttesét. Mivel még sok kutatási anyag hiányzik, illetve további vizsgálatokra (ása-tásra?) van szükség, a tények mellett felsorolom a felvetõdõ kérdéseket, a lehetséges megoldásokat és atovábbkutatási irányokat (elsõsorban anyagvizsgálati és levéltári kutatási szempontból).

A váci Kálvária a Kosd felé vezetõ út mellett, a Törökhegyrõl elkülönülõ kis löszdombocskán áll. AKosdi út mellett található a Kálvária egyetlen épen maradt stációja, a másik két lebontott stáció a maiJávorszky Ödön Kórház felé vezetõ út mellett helyezkedett el egykor. Magyarország egyik legépebbenfennmaradt és legrégebbi kálvária együttese (Kálvária, Remetelak, Szent Lépcsõsor) a váci 3 egykorikápolnájából azonban az 1930-as években kettõt elbontottak, így mindössze a Kosdi út melletti maradtmeg. A Kálvária építésére 1723-ban hozott létre alapítványt Schick János váci kereskedõ, a császári ha-dak élelmiszer- és fegyverszállítója, elhunyt felesége emlékére. Az eredetileg fából készült szobrokkaldíszített építmény 1726-ban épült, felszentelésére a következõ évben került sor. 1738-ban a fából fara-gott szobrokat a Naszályról származó hárshegyi homokkõ anyagúakkal cserélték fel (ekkor még csak ahárom kereszt és a három szobor létezett, a siratócsoport szobrai az 1934-es felújításkor kerülhettek ahelyükre).

A Kálvária állapota szükségessé tette, hogy építése után 144 évvel (azaz 1870-ben) felújítsák. Ta-nács János kanonok-plébános végeztette el ezt a munkát, de közelebbit errõl a renoválásról az általamismert források nem említenek. A fából készült eredeti mellvédeket 1934-ben cserélték ki tégla anyagú-ra,1 és ekkor kerültek helyükre a kõanyagú stációképek is. Több szervezet és magánszemély összefogá-sával 2001-ben végezték a Kálvária, a Remetelak, a Szent Lépcsõ legutóbbi felújítását, s így mai képétis ennek köszönhetjük.2 Amint a képen látható, baloldalon a fal alján jól megmutatkozik az eredeti, ve-gyes anyagú falazás, míg felette a sötétszürke-fekete színû piroxénandezit, a középponti rész és a jobb-oldal fehér-világosszürke színû, likacsos édesvízi mészkõbõl épült. A szobrok, a vízvetõ csövek és alépcsõ anyaga hárshegyi homokkõ a Naszályról.

A bejárat feletti, a Schick-család nemesi címerét tartalmazó díszes kõlap valószínûleg az épülettelegykorú. Nem ismert viszont a Székesegyház körüli bábos korláthoz hasonló, de annál szerényebb mé-retû, a dombot körülvevõ kerítés kora. (Ugyanolyan nyolcszögû, hárshegyi homokkõbõl készült gúlák

– tetejükön még a láncot tartó karika rögzíté-sére szolgáló bemélyedés is látható –, csakmíg a Székesegyház körüli lánctartó kõele-mek átmérõje 40 cm, ezeké mindössze 30cm.) Mára már csak két darab látható belõlüka domb város felé nézõ alján lévõ bozótos-ban, a Szent Lépcsõ közelében, egymástól 45lépésnyire.3

A váci Kálváriához hasonló, XVIII. szá-zadi, a környéken található kálváriák: a haj-dani józsefvárosi Kálvária, épült: 1747–1749(ez ma Budapesten a Képzõmûvészeti Fõis-kola telkén az Epreskertben található); a gö-döllõi Kálvária, épült: 1771–1775; a szent-endrei Kálvária, épült a XVIII. század köze-pén; a nézsai Kálvária (építésének pontosideje ismeretlen).4

Ezek eddig a tények. Hogy volt-e elõdje aKálváriának, az biztosan nem állapítható

24

1 M. J.: A váci Kálvária kálváriája. Váci Hírnök XIII/5. 2012. 11.2 Szalay Ákos: A váci kálvária újjászületése. Magyar Múzeumok 7/3. 2001. 14–16.; Szalay Ákos: Tíz éve újult

meg a váci Kálvária. Váci Polgár 17/1. 2011. 43 Véleményem szerint ez a hárshegyi homokkõbõl és vasláncból álló kerítés az 1870-es felújítás eredménye,

ugyanis 1738-ban még nem létezett a mintául szolgáló Székesegyház, 1934-ben pedig már majdnem mindenttéglából és mûkõbõl készítettek, noha a naszályi homokkõbánya a huszadik század ötvenes éveiig mûködött.

4 Szalay, Ákos: A váci Kálvária. Mûvészettörténeti vizsgálat. Váci Kálvária felújítása (M J 7431), Kálvária-felépítmény. Építési Engedélyezési Terv (kézirat) é. n.

A váci Kálvária látképe a Remetelak nélkül

meg régészeti feltárás nélkül. Több török kori csataképen látszanak a deákvári dombokon ágyú-, illetvegyalogsági sáncok, melyek a váron-városon kívül lefolyt hadi események ideiglenes erõdítései. Ebbena korban a tömeghadseregek összecsapásai Vác sorsát már nem az ostrommal, hanem a városon kívüliharccal döntötték el, ennek jó példája az 1684-es törökellenes hadjárat leírása.5 Bánhidi László szerintõrhely-szerû erõdítés mindenképpen létezett a Kálvária helyén, ezt a Buda felé esõ kiváló kilátás indo-kolta.6 Mindkét sereg számára döntõ jelentõségû volt tudniillik, hogy érkezik-e Buda felõl felmentõvagy támadó török sereg vagy sem. Szerintem megkockáztatható az a feltevés is, miszerint a Törökhe-gyen a Kálvária helyén türbe állhatott, amely a hely szakralitását indokolná (lásd: Gül Baba türbéje Bu-dán vagy például a keresztény templommá átalakított pécsi mecset). A Törökhegy neve a hódoltság ide-jébõl származik, ott terültek el ugyanis a váci törökség gyümölcsöskertjei. Természetesen ennek sincssemmiféle tárgyi bizonyítéka egyelõre, sem a régi metszeteken nyoma. Azonban egy ilyen kisméretûépítményt igen könnyû a földdel egyenlõvé tenni, vagy egyszerûen a harci eseményekre koncentrálórajzolónak egypár, az összecsapás kimenetelét nem befolyásoló romos épületet a képrõl lefelejteni.

Az ellipszis alakú Kálvária hosszten-gelye és a Remetelak egyaránt északke-leti tájolású. Vácon egyébként sincs ki-fejezetten keleti tájolású templom (méga középkori Szent Mihály templom isészakkeleti tájolású). Szalay Ákos szó-beli közlése és saját megfigyelési adatokszerint is a Kálvária szoborcsoportja azegykori vártemplom (egykori püspökiszékhely, ma Ferencesek temploma) feléirányul. A váci templomok között direktirányítottság egyedül a Hétkápolna ese-tében figyelhetõ meg, itt ugyanis adottvolt a part vonala és a gyógyító hatású-nak vélt források helye. A többi temp-lom esetében inkább a városképi elren-dezés határozta meg az építmény hossz-tengelyének irányát.

A Kálvária és a Remetelak alapozása feltehetõen a városfal és a vár, illetve a romos épületek elbon-tásából származik. 1718-tól gróf Althann Mihály Frigyes nápolyi alkirály a város püspöke, azonban aváros ügyeit a püspök helyett Berkes András irányította 1729-ben bekövetkezett haláláig. Mivel a várvédelmi szerepe megszûnt, az udvari Kancellária ennek teljes felszámolását tûzte ki célul. Az 1719-bena vár területére telepített Ferences rendieknek egyenesen megtiltották a középkori épületek (az eredetiközépkori Székesegyház és püspöki palota) renoválását, helyettük mindössze új templom és rendházépítését engedélyezték. A bontott anyag egy része megtalálható az új épületek falaiban, de valószínûlegkerülhetett belõle a város egyéb építményeibe is. (Késõbb is több püspök szorgalmazta a középkori fal-maradványok és sáncok lebontását egészen az 1760-as évekig.) A Kálvária és a Remetelak alapfalánakösszetételét az alábbi ábrák mutatják. Az alapfalak nem minden oldalon láthatók, a fent említett épüle-teken egyaránt elsõsorban a keleti és az északi falszakaszon (maximálisan néhány tíz centiméternyi ma-gasságban).

Az egyik homokkõ nem túl jó minõségû, helyenként kavicsos, tarka hárshegyi homokkõ (ez nagymennyiségben fordul elõ a vár és a város egykori falaiban is), míg a másik lemezes szerkezetû, sárgás-barna színû finomhomokkõ. Utóbbi lehet a hárshegyi homokkõ helyi változata is, de lehet ezen kívülkésõ-oligocén korú slírhomokkõ (Törökbálinti Formáció?). Feltûnõ a tégla, és a Remetelak esetében adachsteini mészkõ jelentõs aránya is. Többek állítása szerint téglát a váci középkori épületekben nemalkalmaztak,7 akkor pedig hogyan kerül egészben, illetve töredékesen a bontott anyagba már a XVIII.század elején? (A török korban emelt fürdõk, mecsetek, minaretek stb. építõanyagát feltárás hiányábannem ismerjük, mindössze csempe- és edénytöredékek ismertek ebbõl a korból.) A dachsteini mészkövetpedig építésre szinte soha, inkább mészégetésre használták.

25

5 Tragor Ignác: Vác története. Kiadja a Váci Múzeum-Egyesület, Vác, 1927.6 Bánhidi László: Új váci kalauz. Kiadja: a Váci Városvédõk és Városszépítõk Egyesülete. Vác, 1998.7 Miklós Zsuzsa: Vác középkori pincéi. Váci Könyvek 9. A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Vác, 1996.;

Fehér Tamás: Kõzettani vizsgálatok a váci fõtér ásatási területén. Honismeret XXXVI/1, 2008. 58–62.

A váci Kálvária vázlatrajza GOOGLE fényképfelvétel után

A Kálvária fennálló falainak legnagyobb részét csöves-likacsos szerkezetû, sárgásfehér színû édes-vízi mészkõbõl emelték. Az északi és északkeleti oldat viszont salakláva szerkezetû, gyakran olvadásifelületekkel határolt, szabálytalan alakú vagy téglaalakúra törõ, sötétszürke színû, cserháti típusúpiroxénandezitbõl (Nagyhársasi Andezit Formáció teléres kifejlõdése vagy Kékesi Andezit Formá-ció?)8 (A város és a vár területén ezzel szemben börzsönyi típusú andezit, andezit lapillitufa és tufa, il-letve világosszürke dácittufa található a Nagyhársasi Andezit Formáció rétegvulkáni összletébõl.)9 ARemetelak falainak legnagyobb része édesvízi mészkõbõl készült. Sem az édesvízi mészkõ, sem a cser-háti típusú andezit nem található meg a város közvetlen közelében (a csörögi andezittelér anyaga semilyen típusú).10

Maradnak tehát a kérdések. Ki és mikor kezdte el az alapfalak építését, ki váltott aztán más típusúkõzetanyagra, amelynek beszerzése, szállítása sokkal költségesebb, mint a helyi bányákból kikerülõkõé? Lehet, hogy valamelyik újkori felújítás során cserélték ki a dísztelen, bontott anyagból álló falakkülsõ burkolatát egységesebb, mutatósabb kõzetváltozatokra? Részletesebb vizsgálatok szükségesekegyrészt a levéltárakban, illetve mintavétel és mikroszkópos elemzés a fennálló falak anyagából.

Végezetül szeretném megköszönni Szalay Ákos és Cservenák Péter hasznos tanácsait, útmutatásait.

Fehér Tamás

A Baradla barlang elsõ tudományos feltárójaEmlékezés Vass Imrére

Az aggteleki Baradla-barlang hazánk legismertebb, és – tegyük hozzá – legrégebben kutatott csepp-kõbarlangja. Megismerésének története, látogatottsága több száz éves múltra tekint vissza, ám azt,hogy ki volt a felfedezõje, ki volt az elsõ, aki hajdani szûk nyílásán a barlang bejárásának szándékávalmászott be, nem tudjuk. S nagy a valószínûsége, hogy már sohasem fogjuk megtudni.

Elsõ nyilvántartott látogatóiként Farkas János és Sartory József neve rögzõdött, akik 1794. április28-án keresték fel a Baradlát, azzal a határozott céllal, hogy bejárják és feltérképezzék a barlangot.Csak pár napot töltöttek a barlangban, s míg Sartory elkészítette az akkor bejárható részek térképét, Far-kas leírta mindazt, amit látott. Késõbb Farkas a kéziratát maga semmisítette meg, de Sartory eredeti tér-képe sem maradt fenn, csupán egy másolatát találták meg 1962-ben az Országos Széchényi KönyvtárTérképtárában.

26

8 Tragor Ignác: Vác története. Kiadja a Váci Múzeum-Egyesület, Vác, 1927.9 Bánhidi László: Új váci kalauz. Kiadja: a Váci Városvédõk és Városszépítõk Egyesülete. Vác, 1998.

10 Miklós Zsuzsa: Vác középkori pincéi. Váci Könyvek 9. A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Vác, 1996.;Fehér Tamás: Kõzettani vizsgálatok a váci fõtér ásatási területén. Honismeret XXXVI/1, 2008. 58–62.

A XIX. század elején megnõtt az érdeklõdés a Baradla iránt. Ennek során Raisz Keresztély(1766–1849) földmérõ, Gömör-Kishont vármegye tiszti fõmérnöke 1801-ben felmérte a barlangot,alaprajzot és hossz-szelvényt készített róla, s mindazt, amit látott, részletesen le is írta. Munkájánakeredményei Görög Demeternek a vármegyékrõl készült és 1802-ben megjelent atlaszában váltak is-mertté, így az elsõ nyomtatásban megjelent Baradla-térképek Raisz nevéhez kötõdnek. A barlang kelet-kezésérõl alkotott téves nézete miatt azonban (mely szerint annak létrejöttét tûz hatásával magyarázta)hosszú ideig csupán térképeit fogadták el, egyéb gondolatait pedig elvetették.

A barlang megismerésének e rendkívül vázlatos „elõtörténete” után immár ejtsünk szót a Baradlalegsikeresebb feltárójáról, Vass Imre földmérõrõl. Õ ugyanis nem csak hivatalában követte Raiszt, snem csupán Gömör-Kishont vármegye hites földmérõje volt csaknem két évtizeden át, de gyakran járt aBaradlában is, és kísérletet tett az ismerteken túli járatok feltárására.

Életérõl sajnálatosan keveset tudunk. Vass Imre 1795. június 4-én született a Gömör vármegyeiRozsnyón, és Sárospatakon hunyt el százötven éve, 1863. március 20-án. A pesti mérnöki intézetben(akkori nevén Institutum Geometricum) folytatott tanulmányait követõen, 1818-ban kapta meg mérnö-ki oklevelét, s földmérõként a már említett vármegye szolgálatába lépett. Tudjuk még, hogy 1846-tólrészt vett a Tisza szabályozási munkálataiban, majd hadmérnökként az 1848-49-es szabadságharcbanis. Tudjuk, hogy kiemelkedõ mérnöki munkájának eredménye volt a dorozsmai és szegedi sáncok elké-szülte. Végül azt is, hogy 1850-ben császári és királyi mérnöknek nevezték ki, s egy ideig Pesten élt.

Kitartó Baradla kutatásainak köszönhetõen Vass Imre 1825–29 között, mintegy 15 km hosszúságú,addig ismeretlen járatot fedezett fel a barlangban. Mi több, 1825-ben a hosszan tartó szárazságot ki-használva, túljutott a „Vaskapu”-nak nevezett ponton, amely az addig ismert szakasz végének számí-tott, s több km hosszan feltárta a barlang fõ ágát. Jó érzékét bizonyítja, hogy az általa feltárt szakaszfolytatását is megsejtette, noha a kutatók ezt csak egy évszázaddal késõbb tárták fel. Amit a barlangbólVass „felfedezett”, azt a vármegye támogatásával felmérte, s úgy alaprajzot, mint hosszmetszeti térké-pet is szerkesztett róla. Végül elkészítette a barlang feletti terület térképét is. De a térképezésen túl elké-szítette a barlang ekkor bejárható részének részletes leírását is, ismertetve a teljes bejárható útvonalat,meg a látható valamennyi nevezetességet.

Munkáját Pesten,1831-ben magyar és német nyelven is megjelentette Az Agteleki barlang leírása,fekte területével, talprajzolatjával és hosszába való átvágásával, illetve Neue Beschreibung derAgteleker Höhle des Gömörer Comitates in Ungarn, sammt Grundriss, Durchschnitt und Situations-Plan címeken. Munkájában leírta a barlang környékének geológiai és hidrológiai viszonyait is, meg-örökítette a feltárás történetét, s a bejárás során megtekinthetõ cseppkõképzõdményeket. Végül csatoltaa barlangot és a felszínt bemutató két, saját maga készítette térképet. Ez volt az elsõ magyar nyelvû, tu-dományos barlang-leírás, amely Vass Imre nevéhez kötõdik. Mérnöki pontosságú térképei pedig egészmunkásságának legjelentõsebb eredményei.

Vass Imre kései utódja, avalaha élt egyik legjelesebbmagyar barlangkutató, dr.Kessler Hubert így méltattaelõdje munkásságát: „…meg-érdemli Vass Imre, hogy há-lával és elismeréssel gondol-junk arra az úttörõre, akitnemcsak az akkori felszereléshiányossága és a barlang út-talan utai, de korának elfo-gultsága és nemtörõdömségesem riasztottak vissza nem-csak a kutatástól, de még at-tól sem, hogy eredményeirõlpompás…könyvet és díszesenkiállított térképet is kiad-jon!” (Turisták Lapja,1940.268.) Mi pedig emlékezésün-ket annak megemlítésével zárhatjuk, hogy hála Vass rajzkészségének, arcvonásait is ismerjük, ceruza-rajzon ugyanis megörökítette önmagát.

Polgárdy Géza

27

Vass Imre ceruzarajza önmagáról

Egy rimaszombati tánc- és illemtanárdinasztia

A Gömör c. hetilap 1909. évi számában a következõket olvashatjuk: „Tánctanítói jelentés.Dobránszky János helybéli jóhírû ügyes táncztanító Szijjártó utca 44, két helyen kezdi meg a rendestáncztanítói leczkéket.” Az ifjak a Hungária szállodában, a leányok a polgári iskolában kaptak táncokta-tást, utóbbiak feltehetõen Béla nevû fia vezetése alatt, aki korábban a pesti „Róka” iskolában volt se-gédmester éveken át. Az 1897. június 21-én Rimaszombatban született fia, ifj. Dobránszky János 1913és 1915 között 16-17 évesen, Budapesten, mint kereskedõsegéd kenyeret keresett. Az üzlet tulajdonosatehetséges és szorgalmas fiatalemberként jellemezte. Az elsõ világháború utáni összeomlás idején a ta-nácsköztársaság katonája lett, majd hazatért. Testvére, Béla (1892–?) ekkor már apja mellett Rima-szombatban tánctanár volt, de ekkor az ifjú János még nem is sejtette, hogy késõbb õ is apja és bátyjahivatását választja. Bátyja, Imre (1895–1955) élete végéig Rozsnyón és a Sajó völgyi községekben elis-mert és megbecsült tánctanár volt. Sírját a rozsnyói temetõben volt tanítványai ma is gyakran felkere-sik. Leánya, Csunyocskáné Dobránszky Ildikó (1939–) haladt tovább édesapja nyomdokaiban. A népitánc tanítása lett a szívügye. Ö volt az alapító tagja a rozsnyói „Búzavirág” néptánccsoportnak. 13 évenkeresztül vezette a csoportot. Késõbb Szalócon a „Szalóka” gyermekcsoporttal aratott sikereket. Napja-inkban Szilicén vezeti be a gyermekeket a néptánc rejtelmeibe. Egy idõben Rozsnyón balett-csoportotis vezetett. A ma már nyugalmazott pedagógusnak Rozsnyó város önkormányzata a Város TiszteletbeliPolgára címet adományozta.

A három Dobránszky fiú mellett leánytestvérük, Júlia (1905–1981) is a tánctanári hívatást választot-ta. Kassán tevékenykedett. Földi maradványait a rimaszombati temetõben helyezték örök nyugalomra.Egymás mellett van az a két sírkert, ahol végsõ nyugalmat talált a tánctanár dinasztia két elismert tagja,Júlia és János.

Dobránszky János Rimaszombatban mûködött. Örökölt génjeit tanúsítja az a bizonyítvány, melyet aRimaszombati Polgári Iskola igazgatóhelyettese, Kontratovich Jolán állított ki számára: „ifj.Dobránszky János tánctanító, rimaszombati lakosnak, módszerével, mindenre kiterjedõ pontos tanítá-sával és a tanítványokkal szemben tanúsított bánásmódjával, mirõl 1920. július hóban tartott tánctan-folyamán meggyõzõdhettünk, minden tekintetben meg vagyunk elégedve, mirõl jelen bizonyítványt ki-adtuk. Mindenkinek ajánljuk.” Legelsõ tánckurzusát 1917-ben Rimabányán, a körjegyzõségi székhe-lyen vezette. Errõl az1920-ban kiállított jegyzõi bizonylat tanúskodik. A szülõk javaslata alapján dicsé-retben részesítik, valamint mások számára is ajánlják.

Az ifjú mester halk szava, kellemes modora, tartózkodó viselkedése, elegáns külseje, egyenes tartá-sa bizalmat keltett. Mûködésének körzete a Rimaszombat környéki falvakon – Feled, Jánosi, Nagyba-log, Serke, Simonyi, Várgede – kívül a nagyobb településekre, mint Nyustya, Nagyrõce, Tiszolc is ki-terjedt, de tanított Bánrévén, sõt Putnokon is. Úgy érezte, hogy a szlovák nyelv ismerete számára lét-fontosságú. Azt akarta, hogy a szlovák fiatalság még a tánc fortélyait is anyanyelvén sajátítsa el. Anyelvtanulás legnehezebb formáját, az önképzést választotta. A szakirodalmat ezen a nyelven is tanul-mányozta.

A serdülõkorú gyermekek szülei meg kívánták ismertetni leányaikkal és fiaikkal a társadalmi érint-kezés szabályait. Ezt a feladatot látták el a tánctanárok a tánc- és illemtan oktatása során. A szülõk meg-keresték a táncmestert, és felkérték a tánciskola vezetésére. Vidéken a tánckurzusokat az õszi munkákbefejezése után szervezték, városokban még a nyári szünidõben is. Az oktatás idõtartama általában kéthónapon át hetente egy-két alkalommal 2-2 óra volt. A tanár úr óráit az egyszerû lépések bemutatásával,kapcsolásával kezdte, majd összetett szórakoztató táncmotívumok következtek. Ezeket már nem szá-molásra, hanem János bácsi hegedûjátéka dallamának ütemére vidáman roptuk. A pihentetõ körsétaután partnercsere következett. Egy-egy összejövetelen a leányok 20-30-szor is cseréltek partnert. Min-denki mindenkivel táncolt. A botladozót a tanár úr vette karjára, átsegítette a kezdet nehézségein.

A próbabál a tánciskolások vizsgája. A fiatalok tánctudásukról és viselkedésükrõl (felkérés, helyre-vezetés, stb.) nagyszámú közönség elõtt tettek tanúbizonyságot. Erre az alkalomra a vizsgázók szüleinkívül közeli hozzátartozóik is hivatalosak voltak. Elkápráztató látvány volt a többnyire fehér ruhába öl-tözött leányok és az öltönyös, fehér kesztyût viselõ fiúk sora a tánctanárral az élen. Megtisztelve éreztemagát az a leány, aki a vizsgázókat vezetõ tánctanárral vonulhatott be a feldíszített táncterembe. A pró-

28

babál nyitótánca általában a francia négyes, de ha a körülmények engedték, akkor a palotás volt. A dél-utáni óráktól a vizsga után kora estig az általánosan ismert keringõ, argentin tangó, polka, mazurka,kasztanyett következett, majd a négynegyedes gyorsütemû foxtrottra, vagy ennek mérsékelt tempójúváltozatára, a slowfoxra váltottak. A szülõk kedvéért a divatos tánc fergeteges üteme után a lassú csár-dás következett. Ezt éppen úgy, mint a táncvizsgát követõ mulatságot, a gyorscsárdással fejezték be.

A polgári iskolán kívül a gimnázium igazgatója is, legalább évente, társasági tánc- és illemtan tanfo-lyam rendezésére a tornateremben adott lehetõséget. Az intézet a leánytanulók számára csak mértéktar-tó báli ruha viselését engedélyezte. A kurzus vezetõje évrõl-évre Dobránszky tanár úr volt. A diákok ál-tal színre vitt vígjátékok táncbetéteit is õ tanította be. Napjainkig visszatérõ emlék a Szabadkai erdõbenrendezett majálisok táncbemutatói. A Katolikus Körben fiatal házaspárok számára tánctanfolyamot ve-zetett. Rendkívüli sikere volt Feleden 1933-ban a 8-12 éves gyermekek karácsony elõtti próbabálján azáróképnek. Ügyes mozgású leányka és fiúcska házaspár szerepében, az ünnepi ajándék vásárlása cél-jából, tánclépésekkel a „Babaáruházba” érkezik. A kiválasztott babák kilépnek dobozaikból, és egyen-ként vagy párosával táncra perdülnek. Közben a szülõk hozzájuk csatlakozva tánccal fejezik ki tetszé-süket. A város jelmezbáljain a sikerre törõ, de személyét rejtõ álarcos a tanár úrtól elsajátított táncpro-dukcióval a zsûri minõsítését kívánta kedvezõvé tenni. Az igényeknek megfelelõen sokszor teljesen el-térõ jellegû táncokat tanított az iskolák és kultúrházak kérésére. 1951-ben orosz tánc betanításával isosztatlan sikert aratott.

Dobránszky János munkája során figyelembe vette a kor követelményeit és elõírásait. Az 1939. jú-nius 15-én kelt „Tánc-és mozdulatmûvészet- tanítóképzõ országos tanfolyam” oklevele bizonyítja,hogy sikeres vizsgát tett, és így képesítést szerzett „az általános tánc nyilvános tanítására”. l949-benrészt vett a táncmesterek és tánctanítók szakmai kurzusán, amely továbbra is lehetõvé tette számára atánc- és illemtan tanítását. Elméleti és gyakorlati vizsgát tett klasszikus, népi és modern társasági tán-cokból, valamint az illemtan tanításából. 1959-ben Trencsénteplicen a társastáncok országos tanfolya-mát sikerrel végezte el. Nem mindig talált megértésre. 1961-ben a Rimaszombati Pionírház a munkavi-szonyban való felvételi kérelmét elutasította. A Középszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság viszont1964. december 7-én „elõzetes meghatalmazást” adott ki, melynek értelmében társastánc-tanfolyamo-kat vezethet a közép-szlovákiai kerületben.

Nem olyan korban élt, amikor a világ a tenyerén hordta a tánctanárokat. A társadalmi rendszer nemmindig volt kegyes hozzá. Szabad pályán dolgozott. Sokszor kétkezi munkával kereste kenyerét.1968-ban idénymunkásként a rimaszombati konzervgyárban, majd egy ideig a pékségben dolgozott.Családi élete, Gyulai Juliannával (1901–1993) kötött házassága 52 éven át volt boldog és kiegyensú-lyozott háttér a súlyos megpróbáltatások között. Szijjártó utcai otthonuk 1926-ban a várost sújtó árvízkárvallottja lett. Családját 1946-ban áttelepítésre jelölték, majd egy véletlen folytán mégis szülõföldjü-kön maradtak. Idõsebb leányuk, Ilona fiatal korában súlyosan megbetegedett, így az unokáknak szüleihelyett szüleik voltak. Másik leányuk, Dórika hároméves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt.

A tánctanítás nem biztosított a család fenntartására rendszeres jövedelmet. Hogy a hiányt pótolja,több polgárcsaládhoz hasonlóan, mivel az 1950-es években városunkban még nem volt diákotthon, atanév idejére befogadtak falusi lányokat. A közeli falvakból az ismerõs családok leányai Juliska nénifelügyelete alatt végezték tanulmányaikat. A gondos ellátás mellett férjével együtt észrevétlenül for-málták a jellemüket. A ház asszonya még a varrás hasznos ismereteire is megtanította õket. Ez a nemescselekedet nemcsak bevételt jelentett a tanár úr családjának, de igazi barátokra talált azokban a szülõk-ben, akik bentlakásra hozzájuk adták gyermekeiket. A náluk nevelkedett leányok ma már nagy- ésdédmamák, de mindig szeretettel emlékeznek vissza ezekre az idõkre.

Dobránszky János tánc- és illemtanár városunkban és széles környékünkön több mint öt évtizedenát, az ifjúság és a szülõk örömére, nemzedékeket tanított és nevelt. Számára a tánc a „játék”, a „jó ésszép szó” pedig az illemtani ismeretek átadását jelentette. Így az ifjúság a mûvészetek királynõjét, a tán-cot egy életre sajátjának mondhatta. 1972. március 26-án hunyt el, a rimaszombati temetõben helyeztékörök nyugalomra.

Danis Tamás

29

Ki volt az „Arany ember”és a „Tengerszemû hölgy”?

Nyilvánvaló, hogy Jókai Mór alkotói módszerérõl, hõseinek valódi hús-vér mintáiról a hasonló kö-rökben forgó kortársai tudtak legtöbbet. A munkásságáról még halála évében megjelent elsõ monográ-fia1 azonban leírja, hogy Jókai mindig tiltakozott, ha modelljeinek „személyazonosságát” bárki firtatnipróbálta. Ennek ellenére valószínû, hogy legtöbb ilyen információt – néhány saját jegyzete mellett –Rovács Albin levéltáros, illetve Eötvös Károly és Mikszáth Kálmán által a „nagy mesélõ” halálát köve-tõ 2–3 évben megjelentetett írások tartalmazzák.2 E három szerzõ szerint Jókai két híres regényének fõ-hõse is szülõvárosa, Rév-Komárom egyik jeles családja, a Domonkosok egy-egy tagjának életérõl lettmintázva. A késõbbi erre vonatkozó tanulmányoktól és kritikai kiadásoktól általában elvárható, hogy akorábban kialakult vélekedéseket tekintsék át – kritizálják azokat, ha szükséges –, és ehhez tegyék hoz-zá az újabb kutatási eredményeket. Csalódnunk kell azonban, ha ezt az elvárást a Gödöllõi Múzeum2003-as, Az Arany ember – A gödöllõi kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon címû kiállítá-sának katalógusán, és a Tengerszemû hölgy legutolsó, 1972-es kritikai kiadásán akarjuk számon kérni.Az említett három – korántsem fajsúlytalan – szerzõre egyik sem hivatkozik.

Vegyük elõször az „Arany ember” – költõi nevén Tímár Mihály – személyét. Modelljének Rovács,Eötvös és Mikszáth egyaránt a komáromi Domonkos Jánost tartja. Az apró részletekben különbözõutóbbi két vélemény hitelesíti egymást, mivel látható, hogy külön-külön jutottak hasonló következte-tésre (pl. Eötvös négy, Mikszáth csak három unokahúgról tud). Mindhármuknak ellentmond azonbanJókai egyik saját jegyzete, mely az Ali Csorbadzsi esetet idõsebb Sina Györgyhöz köti. Itt érhetõ tettenaz igen széles látókörû és jól informált Jókai egyik fontos alkotói módszere, hogy ti. „több valódi sze-mélybõl gyúrja össze” hõseit. Ezzel azonos véleményt fogalmazott meg G. Merva Mária is A Sina csa-lád Magyarországon c. tanulmánykötetben.3

Kik voltak a Sinák? Sina Simon György (1765–1822) görög eredetû bécsi nagykereskedõ, aki fiai-val, György Simonnal (1782–1856) és János Simonnal (1804–1869) 1818. április 3-án magyar nemes-séget, e két fiú pedig 1832. március 29-én bárói címet szerzett. A Sinák, a „birodalom legdúsabb ban-kárjai” mintegy 20 uradalmat szereztek Magyarországon és Morvaországban. A birtokszerzésekre a„koronát” György tette fel, aki 1851-ben megvette a gr. Viczay családtól az eredetileg hg.Grassalkovich birtokot képezõ, hatalmas gödöllõi uradalmat.4 A Sinák tehát valóban, több szempontból

is megérdemlik az „Arany em-ber” címet (a vagyon gyanúseredete ellenére fontos szere-pük volt a Lánchíd megépíté-sében és mecénásként is igentevékenyek, bõkezûek voltak).Így Gödöllõ valóban joggalosztozhat Rév-Komárommalaz „Aranyemberen”. Ehhezképest a 2003-ban, a GödöllõiVárosi Múzeum által rendezettkiállítás (fentebb már leírt) cí-me nagyon is kisajátítóanhangzik.

Jókai meseszövésén végülis a történettudomány szem-pontjából nem lehet semmitsem számon kérni, már csak

30

1 Szabó László: Jókai élete és mûvei. Rákosi Jenõ Hírlap Kiadó Vállalata, Bp., 19042 Rovács Albin: A Domonkos család Komáromban. Komáromi Lapok 22/15. 1906.; Eötvös Károly: A Jókay

nemzetség. Révai. Bp., 1906.; Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora I–II. Bp., 1907.3 G. Merva Mária: Sina György-e Jókai Aranyembere? Gödöllõi Múzeumi Füzetek 6. Gödöllõ, 2004.4 Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyûlések történeti almanachja I. Bp., 2011. 425–427.

A két Jókai-modell, Domonkos János és Domonkos Teréz képe(Rév-Komárom, Dunamenti Múzeum állandó Jókai kiállítása)

azért sem, mert egyik család genealógiája sincs összhangban a regénnyel.5 Inkább csak az író többé-ke-vésbé jól informált ismerõseinek, kortársainak eltérõ (feltehetõen jóhiszemû, elfogulatlan) sejtésérõlvan szó, amit Jókai halála után láttak jónak másokkal megosztani. Errõl a témáról többet, bizonyosab-bat csak kivételesen szerencsés esetekben lehet még megtudni.6

A másik Jókai fõhõs, a „Tengerszemû hölgy” modelljérõl kissé többet tudunk, mivel az õ történetétEötvös Károly is elég részletesen leírta. A „tündérszép négy Domonkos-leány” legkisebbikének – köl-tõi nevén „Erzsike” – elsõ házassága sem mindennapi módon végzõdött. Az önérzetes, csapongó kép-zeletû és fékezhetetlen szenvedélyû menyecske nem tudott összeszokni az urával. Beleszeretett férje„herkulesi alkatú” juhászába, akinek kedvéért – bár a legmagasabb nevelésben részesült, nyelveket be-szélt és értett a zenéhez, irodalomhoz7 – cselédruhába öltözött, mezítláb járt; csirkét, tojást, túrót, tejfeltárulni bejárt Komáromba a hetivásárokra, mint akármelyik kofa. Volt mirõl beszélni hét vármegyében!Válásuk után a volt férj egy borjas tehenet adott a juhásznak („alkalmazottjának”), hogy kergesse el azasszonyt, amit az meg is tett. Ez lett a csúnya vége ennek a „regény”-nek. Jókai a „regény” kezdetét isleírta, bár történetének hitelességében nem lehetünk bizonyosak. „Erzsike” a férjét a juhásznéval házas-ságtörésen érte. Feltalálván magát, sebtében felpofozva egy „falazó” cselédet, azonmód magára kaptaaz asszony ruháját, és vitte ki a juhásznak az ebédet. Mielõtt még felismerhette volna az asszony arcát,az leszidta, hogy miért idõzött odabenn olyan soká az Úrral! A válás után az asszony több férfival kerültkapcsolatba, majd újra férjhez ment. Második férjét megölte, ezért életfogytig tartó börtönre ítélték, ésa márianosztrai fogházban fejezte be életét. Jókai a regényben „Erzsike” – valójában Domonkos Teréz– börtönbeli elhalálozásáról így nyilatkozik: „Tavaly – azaz 1887-ben – kaptam haláláról értesítõ leve-let”.

E regény kritikai kiadásának8 jegyzetei szerint Jókai ezt a regényhõsét is több valós személybõl„gyúrta össze”. Jókai hiteles, meglévõ, ifjúkori festményének modellje a korán elhunyt komáromi Asz-talos Etelka volt. Modellül szolgálhatott a maga körül Komáromban „valóságos irodalmi központot”tartó, híres szépségû nyomdatulajdonos Weinmüller Franciska is, aki késõbb egy szerencsétlen házas-ság nyomán koldusbotra jutott (õt Mikszáth is említi). A szabadságharc alatti kalandos szerepekre szá-mos ismert és kevésbé ismert nõi honvéd szolgáltathatott mintát. Ezek mellet Jókai környezetének sokegyéb alakja, sõt egyes népköltészetben megénekelt figurák (Szépen legel a kisasszony gulyája…) isszámításba vehetõk. (Ez utóbbi csaknem illik is Domonkos Teréziára Jókai és Eötvös leírása alapján; a„juhnyája” helyett persze a „gulyája” sokkal elegánsabban hangzik!)

Eötvös eddig elhanyagolt jól informáltsága a Domonkos család tagjainak életével kapcsolatban min-denképpen több figyelmet érdemel, mivel mindkét férj valódi nevét egyedül õ említi. A kortárs genea-lógus Györe Zoltán, a második férjre, Sztregovai Jánosra vonatkozó gödöllõi halotti anyakönyvekbõlfeltárt adatai Domonkos Terézia regénymodell szerepét már tulajdonképpen bizonyítják. A „puska ál-tal, szerencsétlenségbõl” történt haláleset pontosan megismert 1864. október 9-ei dátuma szolgáltattaazt a bizonyos „kivételesen szerencsés” lehetõséget, hogy a bûnügyi nyomozás anyagát megtaláljuk aPest Megyei Levéltárban. Both Ágnes (Domonkos Terézia anyja) két évvel korábbi, szintén gödöllõi el-halálozási adata – ez is Györe Zoltán közlése – alig hagy kétséget, hogy itt nem véletlen névazonosság-ról, hanem valóban a rév-komáromi „Aranyember” unokahúgáról, illetve sógornõjérõl van szó! A férj-gyilkosság motívumát az említett kritikai kiadás csupán Jókai szamosújvári börtönben tett 1876-os lá-togatása nyomán keletkezett ötletének tartja!

A Pest Megyei Levéltárban a Központi Fenyítõ Törvényszék Mutató Könyvében (116. k.,1861–1871), 1864 körül két bejegyzést található Sztregovai Jánosra vonatkozóan (Domonkos Teréz ne-ve nem szerepel ebben az indexben): 1863 Sztregovai János gödöllõi rektor – Tóth Bencsek András el-len orgyilkosság tárgyban (146) és 1864 Sztregovai János gödöllõi ref. rektor öngyilkossága iránt(672).9

31

5 Domonkos család: Késmárky István (szerk.): Családfák és családi krónika; Késmárky és a vele rokon Vissy,Vojnits, Zákó, Domonkos és más családok (1999, magánkiadás), illetve Sina család: Kerényi B. Eszter(szerk.): Az arany ember; A gödöllõi kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon. A Gödöllõi VárosiMúzeum kiállítási katalógusa. Gödöllõ, 2003.

6 A Domonkos család eredetérõl a legmesszebbre visszamenõ adatokat közli Mácza Mihály: Jókai komáromi„Aranyembere”. Limes, 1995/4, az irodalomjegyzék 2. sz. Rovács-hivatkozása sajtóhibás; fentebb pontosítva.

7 A gazdag családok leányainak – magánúton történõ – magas szintû taníttatása tipikus volt Rév-Komáromban.Errõl közöl érdekes dokumentumot Mácza Mihály: Jókai elsõ szerelmének emléksorai. Adalék a komáromiakreformkori mûveltségéhez. Dunatáj 1997/47–48. sz.

8 Jókai Mór: A tengerszemû hölgy (kritikai kiadás) Akadémiai Kiadó. Bp., 1972.9 Pest Megyei Levéltár (PML) IV. 265-b. Központi Fenyítõ Törvényszék (Bûnügyi iratok).

Elõzetesen nem ilyen címre számítottunk, kezdett a dolog izgalmas lenni! A két ügyirat közül csakaz utóbbi, szempontunkból elsõsorban érdekes ügy anyaga volt megtalálható (107-es folio). Helyszûkeés a fogalmazás körülményessége miatt nincs mód itt betû szerint közölni a megtalált tanúkihallgatásijegyzõkönyveket és a Pest Vármegye Központi Tiszti Ügyészség fõügyésze által, a halálesetet követõnyomozás eredményérõl kiadott 3273/821 számú, 1864. december 19-i keltezésû összefoglaló jelen-tést, így csak pár pontban vázoljuk a tragikus esetet.

A jobb érthetõség kedvéért: a szerencsétlenség percei a Domonkos Teréztõl felvett C. alatti vallomásszerint így peregtek le: a hazatérõ, boros fejû férjét fogadta, vele a pamlagon beszélgetett, majd lehúztacsizmáját, levetkõztette, és visszavonult szobájába. „Kevés idõre reám zárta az ajtót és arra csend lett.[...] Alig múlt 1/4 óra csak, egyszerre pattanást hallottam, várakoztam és egy kis füst szag ütött be nemszokása: akkor megijjedtem, gyertyát gyújtva nem mertem magam a szobába bemenni – hanem azonnalkiugrottam az udvarba menõ ablakon. Szaladtam a szakácsnéhoz azt felköltöttem, mondván jöjjön fér-jem szobájában valami zörgést hallottam ...”

Az összefoglaló nyomozati jelentés – nagyon leegyszerûsítve – az alábbi fontosabb megállapításo-kat rögzíti:

– Az asszony hálószobájának egyetlen ajtaja a férj szobájából nyílt. A férj – szokása szerint – min-den este, elalvása elõtt belülrõl magára zárta szobájának minden ajtaját és ablak „spalettábláját”.

– A halált okozó lövedék a nyak jobb oldalán hatolt a testbe, a koponyatetõn keresztül távozott, majdfelgyújtotta az ágynemût.

– A lövés után az asszony a szobája ablakán kimászott, és fellármázta a szakácsnõt, az anyósát ésegy bérest. Közösen megpróbáltak a férj szobájába hatolni. A szolga az ajtókat sorra megpróbálta be-nyomni, sikertelenül. Végül együtt bemásztak az ablakon keresztül az asszony szobájába, és annak ajta-ját a szolgának sikerült berúgnia.

– Ezután a férj anyja lépett elõször a szobába, megállapította a halált és eloltotta az ágytüzet. Eköz-ben akaratlanul „megbolygatta a helyszínt”, a fia vadászpuskáját félrelökte.

– Az eset utáni építõmesteri „szakértõi szemle” megállapította, hogy az asszony ajtajának berúgása,mivel a kulcs csak egyszer volt ráfordítva, nem okozott semmilyen sérelmet a zárszerkezeten és az aj-tón.

Mivel a férj kétségtelenül magára zárkózott a puska elsülése elõtt, az esetet a vizsgálat öngyilkos-ságnak minõsítette, annak ellenére, hogy a házasság köztudottan rossz volt, és az asszony „tilós szerel-mi viszonyban állott”. A tiszti fõügyész elõterjesztése alapján az illetékes megyei ügyész hamarosan el-készítette az asszony (Domonkos Teréz) elleni vádemelést ejtõ határozatát:

3821/864 ftõÜgyészi vélemény ifj. Sztregovai János volt Gödöllõi reform: Rector erõszakos halála tárgyában.VégzésMinthogy az eszközlött nyomozásokból kiderül, hogy néhai Sztregovai János volt Gödöllõi reform.

tanítónak f. é. October 9-én történt erõszakos halála öngyilkosság által idéztetett elõ – és e tekintetbenelkövetett bûntetésre méltó cselekvény miatt senki ellen alapos gyanu okok fel nem merülnek, ennél fog-va a további nyomozások folytatása szükségesnek nem találtatván, az összes ügyiratok a levéltárba te-endõk. – Végre Vernhardt Vincze Gödöllõi építõ mester által a t: ügyészség meghagyása folytántelyesített munkálatokért díjjul 4 ft o. é. állapíttatik meg, és ennek leendõ utalványoztatásáért a fõispánhelytartó Úr Õ Mtsga felkéretni rendeltetik.

Mirõl a t: ügyészség továbbá Oberrecht Ferencz szbíró Úr Gödöllõn Vernhardt Vincze építõ mestertudosítás végett jegyzõkönyvi kivonatilag értesítendõ.

Kelt Pest megyének 1864. évi decenbr hv 30. tartott közp: f[enyí]tõ í[télõ]székébõl.Kiadta Csáky Gábor[?]

m[egyei] ü[gyész]Visszatérve a bevezetõben említett – Jókai által következetesen mindig visszautasított –kérdésekre,

megállapítható a véletlen szerencsével (és Györe Zoltán rengeteg munkájával, aki mellesleg Gödöllõ éskörnyéke több településének anyakönyveit számítógépre vitte) megtalált anyakönyvi és az ennek nyo-mán kikeresett – szomorú – levéltári dokumentumok alapján, hogy a „Tengerszemû hölgy” egyik mo-dellje kétségtelenül a dúsgazdag rév-komáromi kereskedõ legfiatalabb, szerencsétlen életû unokahúga,az 1864-ben 35 éves Domonkos Teréz földbirtokosnõ volt.

Nyilvánvaló azonban, hogy a férjgyilkosság vádja csak akkor tartható fenn, ha ezt egy bíróság (aPesten mûködõ Kúria vagy esetleg a négy közül valamelyik királyi ítélõtábla) másodfokon megállapí-

32

totta, illetve ha Domonkos Teréz neve elõkerül Márianosztra (vagy egy másik börtön) nõi fegyenceineklistáján. Amíg ilyen dokumentum nem „találtatik”, Domonkos Teréz – mellesleg a szerzõ 16 szépanyjaegyikének legifjabb húga – ártatlanságának vélelme fennáll.

Persze utólag, könnyû azonnal látni, hogy a történetben tényleg benne van a gyilkosság lehetõsége.A „helyszínt” megbolygatták, indíték is akadt, a nyom nélküli behatolás lehetséges volt, a zár „titkát”éppen az asszony ismerhette legjobban. (Erre utal saját „elszólása” is elõször idézett vallomásában:„nem mertem magam a szobába bemenni”!) Ha ezt Jókai maga felismerte, akkor ez regényírói fantáziá-ját vagy életismeretét dicséri, és így a történet a valósághoz sokkal közelebb áll, mint egy esetleges „öt-let”. Eötvös Károly esetében a „hír készpénznek vétele” inkább hiba lenne, könyvének „történetibb”mûfaja miatt. A kutatás ez irányú eddigi eredménytelensége azonban a kérdést nyitva tartja. Bár az Or-szágos Levéltár sikerrel kecsegtetõ anyagait igyekeztünk áttekinteni (Királyi Tábla nagyrészt elégettanyagai ([1861-] 0186 és 0224 fond), nem leltünk több iratra. A kapott tájékoztatás szerint ez a tûz 1956novemberében keletkezett a Vörös Hadsereg budavári bombázása nyomán. A tüzet napokig nem en-gedték oltani.

Késmárky István

„Mert nem csak szõr a magyar bajusz”Kis magyar bajusz-honismeret

A bajusz a férfinemnél (kivételesen a nõknél) az ifjúkorba való lépés alkalmával a felsõ ajkon kifej-lõdõ szõrzet. Egyes népeket erõsebb, másokat gyengébb növésû arcszõrzet jellemez. Nekünk, magyarférfiaknak valami õsi kötõdésünk van a bajuszhoz. Herman Ottó nagyszakállú polihisztor tudósunk írjaA magyar nép arca és jelleme címû, 1902-ben megjelent mûvében: „… a magyarság nemcsak bajuszos,hanem bajuszára büszke, ebben tisztességének és tekintélyének egyik nélkülözhetetlen elemét ismeriföl”. A bajusz a magyar férfinak nem divat kérdése volt: a bajusz viselet. Idõben és térben a legnagyobbkiterjedésû és csaknem egységesnek mondható népviselet, a szkíták korától a XX. századig, Árvától aSzerémségig, a Székelyföldtõl az Õrségig.

A magyar nyelvben a bajuszos ember az, aki felsõ ajkán meghagyja, arcának többi részén pedig le-vágja, borotválja arcszõrzetét. Aki bajuszán kívül arcán vagy állán is meghagyja a szõrzetet, azt nálunkszakállasnak mondják. A bajusz és a szakáll határa a szájszeglet környéke. Herman Ottó szerint azt abajuszformát, „amikor különösen borotvált áll mellett, a bajuszhoz a szakáll egy része is hozzá vantoldva, „idomítva”, vendég vagy toldott bajusznak nevezik.

Greguss Ágost felsõ-magyarországi születésû reformkori irodalmár, esztéta 1853-ban a szakállrólszóló elmefuttatásában ezt írta: „A bajusz a magyar ember által még most is mint sajátságos megkülön-böztetõ jel becsületben tartatik, s melynek viselése – szakál (!) nélkül – talán Magyarországból terjedtki a többi Európára.”

A magyar bajusz szó eredete máig nem teljesen ismert. A ma használatos szóalak valószínûleg a(b)ajusz, (b)ajsz szavakból ered, melyek jelentése az ajon, ajkon növõ szõr lehetett, hasonlóképpen,mint a szakál, azaz a szakon, vagyis a tokán növõ szõr. Egyezik vele a török biucz, byjyk és a szlovákbavusz. A bajusz németül der Schnurrbart, angolul, franciául m(o)ustache, olaszul baffi (többesszám),lengyelül w¹sy, hollandul snor, románul must’aþã.

Herman Ottó volt az elsõ, aki a magyar bajuszformákat és elnevezéseket megkísérelte rendszerezni.A Magyar Nyelv címû folyóiratban 1906-ban megjelent cikkében huszonkét jellemzõ magyar bajusztí-pust rajzolt és írt le, köztük a szépen gondozott, szimmetrikus csákó bajuszt, amilyet II. Rákóczi Ferencfejedelem is visel Mányoki Ádám közismert festményén, vagy az idõs Arany János vastag bajuszát,amely egy népies szólás szerint olyan, mintha varjút nyelt volna, csak a szárnya maradt künn.

33

Csákó bajusz, kajla bajusz, szláv harcsa, pörge bajusz (Herman Ottó nyomán)

Lehr Albert irodalmár vitacikkében bajuszt akasztott a nagy tudású polihisztorral, mondván, hogy azáltala kajlának nevezett bajusz valójában félkajla, és a bajuszelnevezések és jelzõk sorát pedig megtol-dotta még 37-tel, köztük ilyenekkel: tulipános, peckes, kackiás, huszáros, pusnya, csajtos, árral ültetett(vagyis ritka), kurucos, bõrbajusz (arra mondják, akinek nincs bajusza). A bajusz elnevezések egy részeaz állatvilágból veszi a hasonlatot, így a hosszú, csüngõ bajusz a harcsa- vagy rozmárbajusz, a szétállóhosszú bajusz a macskabajusz, de van egérbajusz, ürgebajusz és vidrabajusz is. Az egykor Európa hírûmagyar szürkemarha szarvállása lehetett csákó, vagy csákós, esetleg kajla, mint ahogy a hozzá hasonlóformájú bajuszok is.

E cikk szerzõje folytatja a bajusznevek és jelzõk gyûjtését. A szógyûjtemény mára 470 körül jár, amiékes bizonyítéka annak, hogy a magyar bajuszos nemzet. A magyar szólások, mondások között se szeri,se száma a bajusszal kapcsolatosaknak: Bajusz kell a magyarnak, akinek nincs, annak odaszarnak! –azaz a bajusztalan férfinak nincs tekintélye. Bajuszáról kétszer iszik a magyar, mint ahogy azt Apor Pé-ter báró Metamorphosis Transylvaniae címû mûvében írja az 1600-as évek viseletérõl: „Az bajusza azszáját némelyiknek egészen béfogta, abban soha semmit el nem vágtak, sõt, mikor ivutt némelyik, meg-tölt a bajusza, s azt bészoppantotta”. Szabolcsban máig úgy tartják: – Nincsen kocsis ostor nélkül, ma-gyar ember bajusz nélkül! Vagy, hogy tán nem is ember az, aki azt a kis szõrt el nem bírja. Szeged kör-nyékén a XX. század fordulóján a bajuszt embörcímörnek mondták, és hogy „ott kezdõdik az ember,ahun a bajusz”.

A szólásgyûjteményekben találunk olyanokat is, amelyeket ma már nem is értünk: – Késõn érkezetta bajuszfaszolásra – mondták a K.u.K. hadsereg német vezényleti nyelvébõl magyarosított kifejezésselannak a legénynek, akinek nem nõtt rendesen a bajusza. De köszönni is lehetett bajusszal: – Hogy vág abajusz, komám? A válasz rá: – Hegyesen! vagy – Kétfelé! Egy társaságban, ha a férfiak közös butykos-ból ittak, az bajuszra járt, vagyis a legidõsebb ivott elõször, és utána kor szerint a többiek. Mint láthat-juk, anyanyelvünk bõségesen szolgál bizonyítékot bajuszos nemzet mivoltunkra. Irodalmunkban azon-ban kevés írás szól errõl, talán azért, mert annyira természetes volt, mint például az, hogy nadrágot vi-seltünk. Arany János A bajusz címû elbeszélõ költeménye sem a bajuszról, hanem annak hiányáról szól.

Ha azonban egy külhoni utazó számolt be magyarországi úti élményeirõl, nem felejtkezett megem-lékezni feltûnõ férfi viseletünkrõl. Hans Normann német utazó így írt 1833-ban Lipcsében kiadott útle-írásában: „Elválaszthatatlan társa a magyarnak a bajusza. Az a magyar, aki bajuszát leborotválja –nemzeti renegát. A bajusz olyan bensõséges kapcsolatban van a nemzeti büszkeséggel, hogy a magyarnemzete végpusztulásának tekintené, ha egyszer a bajuszok eltûnnének az arcokról. A bajusz nélküliembert Magyarországon kinevetik, kigúnyolják és az, akinek nincs bajusza, aligha tudna érvényesülni.A magyar úgy tekinti a bajuszt, mint valami, a királytól adományozott »bajusz-rendet«, amelyet csakmagyar viselhet. Gyakran hallottam Bécsben, hogy a magyar ember bajuszos osztrák láttára felkiáltott:– Hogyan merészelhet valaki bajuszt viselni, ha nem magyar? Magyar hölgy sohasem szánná rá magát,hogy bajusztalan férfit szeressen.”

John Paget, az Erdélyben letelepedett, és kiváló magyar hazafivá lett angol orvos így ír Magyaror-szág és Erdély címû 1837-ben megjelent korszakos útleírásában: „A bajusz mérete viselõje büszkeségé-nek szerves része; köztudomású, hogy egy huszárezred tisztjei külön ellátmányt fizetnek azon huszár-nak, kinek bajusza kellõ tekintélyû, hogy azt megfelelõ ápolással karban tarthassa. Európában nincsmás ország, ahol a bajusz ilyen tiszteletnek örvendene, mint Magyarországon. A papságot leszámítva amesterembertõl az inasig, a tanártól a diákig, a leggazdagabb földesúrtól a legszegényebb földmûvesig,mindenki hatalmas lelkesedéssel hódol a felsõajak szõrzetápolásának.”

Külön fejezetet érdemel a magyar bajusz történetében a huszárság. A félelmetes és rendkívül ered-ményes õsi magyar könnyûlovas katonát Mátyás király idejétõl nevezik huszárnak. A huszár felszerelé-sének jellegzetes és elengedhetetlen tartozékai a zsinóros dolmány, a mente, a tarsoly és a vitézkötés,félelmetes fegyvere az ívelt pengéjû szablya. De nem lenne teljes a felsorolás a figyelmes gondozást éstörõdést igénylõ bajusz nélkül. A huszárság a XVIII–XIX. században egész Európában, majd a világegyéb részein is elterjedt, és ez a csapatnem a II. világháborúig fennállt. Az idõszak kezdetén az európaihadseregekben a púderezett paróka volt a divat, és a magyar lovasság volt az egyetlen, amely bajuszt vi-selt. A XIX. századra a magyar huszárság sajátosságai az európai elit ezredeknél kötelezõ szabvánnyáváltak. Így a brit lovasság átszervezésekor is kötelezõvé tették a bajusz viselését, és akinek nem nõttmegfelelõ szõrzete, annak a borbélytól kellett helyettesítõt igényelnie. Így lett a magyar huszár a ba-juszviselet elterjesztõje Franciaországtól Japánig, Algériától Mexikóig.

Pedig Manherz Károly a XVIII. században Magyarországra telepített németek történetét feldolgozómûvében ezt olvashatjuk: „A bajusz viseletét a német férfiak Magyarországon ismerték meg, és az elsõvilágháborúig kizárólag magyar divatnak tartották. Kivételt képeztek a német községek bírái, akik hiva-

34

taluk ideje alatt bajuszt viselhettek. Bajuszt visel-hettek Somogy megyében a magyarul beszélõ né-met férfiak.” Az igemód használatából arra követ-keztethetünk, hogy a betelepültek nem éppen sza-badon dönthettek a bajuszviseletet illetõen.

Somogyi Gyõzõ történész és festõmûvész raj-zos fejszõr történelmét tanulmányozva megállapít-hatjuk, hogy a magyar és rokon népek a történelemsorán mindig viseltek bajuszt, néha, egyes elõke-lõbb néprétegek szakállt is. A tõlünk keletre, délreélõ ázsiai népeknél a bajusz és szakállviselet domi-nál, míg az európai népek inkább borotválták arcu-kat, vagy szakállat viseltek. Az egyik legrégebbiismert bajuszábrázolás egy 2300 éves szkíta ne-meztakarón maradt fenn. A lovon még kengyelnélkül lovagló (a kengyelt kicsivel késõbb a hunokhasználták elõször), oldalán íjat, tegzet viselõ dél-ceg rokonunk fejének egy részét és arcát simáraborotválta, haját üstökben, bajuszát kackiásra pö-dörve viselte. Régészeti és mûvészeti emlékeinkenszámtalan bajuszábrázolást találunk.

Érdekes, hogy a magyarsággal rokon nemzetek a bajuszról is hozzánkhasonlóan gondolkoznak. A lengyelek például úgy tartják, hogy a magyarés lengyel férfi arca bajusz nélkül olyan, mint a valaga. Török közmondása felfelé köpök bajusz, lefelé köpök szakáll, amit akkor használnak, amikorkét rossz közül lehet csak választani, de ha belevaló, kemény legényrõl be-szélnek, azt mondják ma is, hogy még a balta sem fogja a bajuszát.

Azt azonban, amit a 2008-ban megalakult Magyar Bajusz Társaság vá-lasztott jelmondatául, csak mi, magyarok vallhatjuk ma is büszkén: „Mertnem csak szõr a magyar bajusz!”

Szilágyi Péter

35

Nemeztakaró, Pazyryk, Kr.e. 300.

Szobor, Zalavár, XIII. század Szobortöredék, Pécs, XIII. század

Hajdúábrázolás,XVII. század

Gondolatok a XVII. Országos IfjúságiHonismereti Akadémiáról

Honismereti Szövetségünk tizenhetedik alkalommal 2012. október 27–30-a között Szegeden szer-vezte meg az Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiát hazai és határon túli középiskolás diákok és né-hány egyetemi hallgató részvételével. A rendezvény társszervezõ házigazdája a Csongrád Megyei Hon-ismereti Egyesület volt. Célunk változatlanul, hogy a honismeret–helytörténet–kultúrtörténet–történe-lem iránt kiemelkedõ érdeklõdést tanúsító, és abban eredményt elérõ diákoknak olyan találkozási lehe-tõséget biztosítsunk, ahol egyrészt bemutathatják kutatási eredményeiket, másrészt a hallottak alapjángyarapodnak ismereteik, vagyis a tehetséges fiatalok továbbfejlõdését segíthetjük. Módszerünk most isaz volt, hogy egy elõre megadott témából lehetett felkészülni 15–20 perces korreferátum formájában,szemléltetéssel együtt. A téma kiválasztásánál figyelembe vettük a diákok elõzõ évi ajánlásait, amelyekközül az Életutak, kiemelkedõ egyéni sorsok lakóhelyemen, környezetemben témára esett a választás. A39 résztvevõ diák közül 23 témakörrel 32-en készültek és szerepeltek elõadással. A programot úgy állí-tottuk össze, hogy néhány, a témában autentikus felnõtt elõadását követõen a diákok adhassanak számotfelkészülésükrõl.

A résztvevõk zömében hazai középiskolás diákok voltak az ország tíz megyéjébõl, tizenkét diák Ro-mániából (Arad, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár), egy Szerbiából (Horgos), három diák Felvidékrõl(Párkány), mindösszesen 39 tanuló, valamint kísérõ tanáraik (16 fõ), a helyi szervezõkkel együtt többmint nyolcvan fõ volt jelen a rendezvényen. A szervezõk munkáját naponta négy-hat diák segítette,akik az egyesület titkárának tanítványai voltak. Az elõkészítõ szervezõ munkában, majd a tervezettprogram teljes megvalósításában elsõsorban a Csongrád Megyei Egyesület közremûködésére számít-hattunk. A diákok kiválasztásában a megyei egyesületek és a határon túli társzerveink voltak segítsé-günkre. A már megszokott módon saját programjaik résztvevõi közül (táborok, vetélkedõk, helytörté-neti pályázatok) javasoltak jutalmazásra diákokat eredményes szereplésükért. Fontos eredménynek te-kintjük, hogy valamennyi korreferáló diák prezentációval készült, elõadását képekkel illusztrálta, fel-tüntetve a felhasznált forrásokat. Valamennyien olyan személyt mutattak be, akik a régmúlt vagy a kö-zelmúlt kiemelkedõ személyiségei, életútjuk példaként szolgál számukra. Külön öröm volt, hogy többdiák olyan személyt választott példaképének, aki déd- vagy nagyszülõje, és a személyes visszaemléke-zést is felhasználta.

Úgy érezzük, hogy a kapott támogatást a pályázatban felvázolt céljainknak megfelelõen, eredmé-nyesen használtuk fel. A támogatás nélkül nem tudtuk volna az ifjúsági akadémiát megrendezni, ame-lyért ezúton is köszönetet mondunk a Nemzeti Kulturális Alap Közmûvelõdés és Népmûvészet SzakmaiKollégiumának, az Emberi Erõforrás Minisztériumának, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvé-szeti Lektorátusnak, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalnak és a Balassi Intézetnek.

Az alábbiakban az ifjúsági akadémián elhangzott elõadások anyagból adunk közre válogatást, lap-számunk terjedelmi korlátai miatt rövidített formában.

Bartha Éva

36

ZSENGE TERMÉS

Garay János élete és Tolna megyei kötõdése1

Garay János 1812. október 10-én született Szekszárdon. A család ugyan kisnemesi eredetû, de a köl-tõ édesapja, Garay János polgári életet élt: köztiszteletben álló kereskedõ volt. A költõ édesanyja WalterZsuzsanna, a városi fõbíró lánya. Szülei 1806-ban házasodtak össze. Tizenkét gyermekük született, decsak hatot nevelhettek fel. Gyerekeiket magyaros nevelésben részesítették. A Garay családot mindenkitisztelte a városban, Garayné 56 gyermek keresztanyja és 18-nak bérma-keresztanyja volt. Miután acsalád anyagi gondokkal küszködött, Garayné fiatal lányok tanítását vállalta.2

A költõ elemi iskoláit és az elsõ latin osztályt szülõvárosában végezte. Szekszárdon nem volt gimná-zium, ezért Pécsen, a ciszterci gimnáziumban tanult. Negyedikes korában kezdett verseket írni, de ti-tokban tartotta, csak otthon olvasta fel testvéreinek és édesanyjának. Az alsóbb éves diákok tanításamellett rengeteget olvasott,3 és diáktársainak a latin verses dolgozatokat több változatban is megírta,amivel felkeltette tanárai figyelmét. Az osztályban elismert poéta volt. A költészet iránti vágya mégerõsebb lett, amikor megismerkedett Vörösmarty Mihály Zalán futásával és Kisfaludy SándorHinfyjével. Virág Benedek ódái is hatottak rá, de a líra felé hajlott. Pécsen ismerkedett meg a német iro-dalommal is.

Tanulmányait 1829-tõl Pesten folytatta. Elõször orvostanhallgató, de hamarosan átiratkozott a böl-csészetre, mert hivatásos író szeretett volna lenni. Életében fordulópontot jelentett pesti tartózkodása.4

A nagyvárosi élet nagy hatással volt rá. Mint költõ az 1830-as évek végén csatlakozott a romantikusok-hoz. Vörösmarty hexameteres eposzainak hatására 1833-ban megírja a Csatár címû, Hunyadi Jánosrólszóló hõskölteményét. Különbözõ lapokban jelennek meg írásai. Bölcsészeti tanulmányai végeztévelfelmerült a kérdés, hogy mivel keresse kenyerét. Szülei papnak szánták, de nem volt hozzá hajlama, or-vosnak tanult, de ehhez sem volt természete, elhatározta hát, hogy az írói pályán marad. ElsõkéntMátray (Rothkrepf) Gábor Regélõjénél talált munkát, fürge, eleven tollát hamar megszerették, és tisz-tességes fizetéshez jutott. 1835–36-ban Bajza Auró-rája is közölte verseit. 1844-ig több színdarabot, drá-mát írt,5 ezek közül néhányat a Nemzeti Színházbanis elõadtak, közepes sikerrel. Neve csakhamar ismertlett.

1836-ban nõül vette egy pesti kereskedõ leányát,Pap Mártát, aki azonban fél év múlva betegségbenmeghalt. Ebben az idõben sok idõt töltött Munkácsy-val, aki életet öntött a megtört Garayba, Munkácsytöbb családhoz is elvitte õt, így ismerkedett megBabocsay Máriával, akivel 1837. november 29-énössze is házasodtak.6 Három gyermekük született:Ákos, Dezsõ7 és Gizella.

A Jelenkornál dolgozott 1844-ig, de más lapoknális tevékenykedett. Írt az Athenaeumba, a Budapestiárvízkönyvbe, a Nemzeti Almanachba, szerkesztettea Honi Vezért. 1842-ben Erdélyi János barátjávalmegalapította a Regélõt, ami Pesti Divatlappá ala-kult át. A fiatalok körében Garay lett a legnépsze-rûbb, ezért Petõfi Sándor is felkereste, akinek Garaytöbb versét is megjelentette a Pesti Divatlapban, denem Pönögei Kis Pál álnéven, mert úgy gondolta,

37

1 A cikk szerzõje Adorján Boglárka, a szekszárdi Garay János Gimnázium 10. B. osztályos tanulója. Felkészítõtanár: dr. Gesztesi Enikõ. (A szerk.)

2 Ferenczy József: Garay János életrajza. Bp., 1883. 1–12.3 Vergiliust különösen szerette. Ferenczy i. m. 5–6.4 Ferenczy i. m. 26–27.5 Pl. Bátori Erzsébet, Az utolsó magyar khán, Csáb.6 Jeney János: Garay János. Bp., 1932. 33.7 Jogi doktor és királyi törvényszéki bíró lett. Neves újságokban jelentek meg cikkei. Szinnyei József: Magyar

írók élete és munkái. Bp., 1894. 1005–1006.

A költõ portréja

hogy mindenkinek meg kell ismernie a tehetséges Petõfi nevét. Petõfi ezt nem vette jó néven, de végülis jó barátok lettek. Sokat leveleztek, a szabadságharc alatt még jobban összekovácsolódtak. Garay Vö-rösmartyval és Arany Jánossal is szoros barátságban állt.

1839-ben a Magyar Tudományos Akadémia levezõ tagjai közé választotta, 1842-ben pedig a Kisfa-ludy Társaság tisztelte meg tagsággal, melynek Erdélyi János külföldre utazásával segédtitkára lett, ésaz is maradt, míg a társaság meg nem szûnt. Elsõ lírai gyûjteménye 1843-ban jelent meg Garay Jánosversei címmel. Ugyanebben az évben írta meg Az obsitos címû mûvét, amely a nagyotmondó Háry Já-nosról szól, akit létezõ személyrõl formázott meg. Az obsitos tette nevét halhatatlanná. Az 1840-tõl1848-ig oly erõteljesen pezsgõ nemzeti élet és a politikai mozgalmak lelkesítõ ereje õt is fölvillanyozta,ebben az idõszakban tömérdek hazafias verset írt. Az ekkor már népszerû költõ 1845-ben az egyetemikönyvtárban kapott állást.

1848-ban Kossuth Hírlapjánál segédszerkesztõ, majd Vörösmarty ajánlatára Eötvös József kineveziaz egyetem magyar nyelv- és irodalom tanárának, ám a szabadságharc bukása után megfosztják állásá-tól. Batthyány kivégzése8 és Pest bombázása lelki beteggé tette az amúgy is sokat betegeskedõ Garayt.Családjával együtt Fótra menekült. Itt tovább dolgozott a Szent László címû költeményén, mivel látásamár nagyon gyenge, nejének, Ákos fiának és Papp Ferenc házitanítónak mondja tollba gondolatait. Ezta mûvét tartotta a legtöbbre.

A nehéz anyagi körülmények között élõ Garayt 1850-ben ismét az egyetemi könyvtárba nevezték ki.Ekkor már folyton betegeskedett. Az általa élete fõmûvének tekintett Szent Lászlót még be tudta fejez-ni, melyet 1851–52-ben Egerben kiadtak. 1852-ben ágynak dõlt, látása és testi ereje elhagyta. A forra-dalom utáni események növelték szenvedéseit. 1853. november 5-én egy hirtelen jött szélhûdés vetettvéget életének. Árván maradt családjáról a nemzet kegyelete gondoskodott. Különösen Pompéry Jánosfáradozott a Garay-árvák ügyében, a nemzet tízezer forinttal adakozott.

Piramis alakú sírkõ jelöli a helyet a budapesti Kerepesi temetõben, ahol porai nyugszanak. Az Aka-démián 1854. május 8-án Tóth Lõrinc tartott fölötte emlékbeszédet. Mûveit elõször jó barátja, Ney Fe-renc adta ki 1855-ben, az akkori viszonyok közt hiányosan. A legteljesebb az 1886-os Méhner-féle ki-adás, amelyet dr. Ferenczy József, a költõ életrajzírója lelkiismeretes munkával, életrajzzal és bõ jegy-zetekkel ellátva állított össze.

A költõ szülõházának emléktáblával való megjelölését elsõként Várkonyi Endre piarista tanár kez-deményezte. A Tolna Megyei Közlöny 1880. évi március 7. számában lelkes cikket írt, hivatkozott

Fótra, ahol Garay tartózkodását jelzõ ház már emlék-táblával van jelölve. A március 21. számban a testvér,Garay Alajos bejelentette, hogy Péchy József, Garaydiáktársa az emléktábla költségét felajánlotta. A helyiköltõk erre tucatszámra kezdték gyártani a feliratokat,s a Tolna Megyei Közlöny majdnem minden számaközölt egyet-kettõt. Végül Szász Károlyhoz fordultak,aki a következõ feliratot alkotta meg: ,,Itt születettGaray; fészkébõl itt kelt szárnyra, / Könnyû pacsirtagyanánt, égbe röpíti dalát, / Hallja egész ország, örö-mében reszket a fészek, / Mert dala honszeretet, mertdala hõ szerelem!” 1881. szeptember 4-én került soraz emléktábla leleplezésére, az ünnepség országosméretû volt. Az Akadémiát Zichy Antal, a KisfaludyTársaságot Gyulai Pál, a Petõfi Társaságot ReviczkyGyula és Prém József, az Írók és Mûvészek KörétDolinay Gyula és Koziczky Kálmán képviselte. A fõ-városi sajtó részérõl is számos újságíró megjelent. Azünnepi beszédet Perczel Dezsõ tartotta, az emléktáblátpedig az akkori városbíró, Nagy József vette át. Aközgyûlés határozatát is ekkor hirdették ki, miszerinta költõ szülõháza elõtti teret örök idõkre Garay Jánostérnek nevezik el.9

38

8 Amikor értesült a kivégzésrõl, eszméletét vesztette, majd napokig önkívületi állapotban volt.9 1881-ig Zöldkút térnek nevezték. Töttõs Gábor: Garay János. Szekszárd, 1993. 20.

Garay János szobra Szekszárdon

Remélték, hogy ezek után a ,,Garay szoborállítás” is rendezõdhet, de erre még negyven évet kellettvárni. Elsõként Bartal György fogalmazta meg e hazafias ügyet.10 Hogy a pénzt összegyûjtsék, úgyne-vezett Garay-hangversenyeket tartottak. Emellett megkezdõdtek az adományozások is.11 1879. szep-tember 21-én történt döntõ lépés a Garay-szobor ügyében. A szobor elõkészületét rangos pályáztatáselõzte meg. Nyolc jelölt küldte be mûvét a bíráló bizottságnak.12 Végül a szobrot Szárnovszky Ferencalkotta meg, aki Barabás Miklós rajzát használta fel.13 Az öntés Párizsban az Avenue de Chatillon-i ön-tödében készült. A talapzatot Hector D’Espouy mûépítész tervezte,14 mely késõ reneszánsz stílusú mû-alkotás. A talapzat fõnézeti oldalán a költészet géniuszát megszemélyesítõ nõalak nyújtja fel a babérko-szorút a költõ felé. Oldalaira néhány mûvének címe került fel. A szobrot 1898. június 5-én avatták fel.

A helybeli fõgimnázium, melynek elsõ igazgatója Wigand János volt,15 szintén ápolni kezdte GarayJános emlékét, és 1923-ban felvette a nevét, melyet azóta is visel.

Garay János Szeresd magyar hazádat címû versével máig tartó üzenetet küldött népéhez: ,,Szeresdmagyar hazádat! / A szép magyar hazát! / Mely gyermekidnek éltet, / Neked végnyugtot ád. / Mely ez-redéven által / Táplálta õsidet, / S mely ezred év után is / Csak tõled kér nevet!”16

Adorján Boglárka

„Egy tollvonás volt a bûne”Szacsvay Imre életútja és nagyváradi emlékezete

Szacsvay Imre, akirõl azt mondják, hogy csupán „egy tollvo-nás volt a bûne”, igen fontos személyiség a magyar történelem-ben. Az õ nevéhez fûzõdik a Függetlenségi Nyilatkozat aláírása,és ez az aláírás jelentette végzetét. De nem csak a magyar történe-lemben betöltött szerepét kell megvizsgálnunk, nagyváradi tevé-kenysége sem elhanyagolható.

1818. november l-jén született Kisürögdön, Bihar megyében.Anyakönyveztetése Nagyváradtól 28 km-re történt, Sályiban.Akkoriban a nevét még Szatsvaynak írták, és az Imre (Emericus)mellett a Benedek (Benedictus) keresztnevet is megkapta.1 ASzacsvayiak a XVIII. században telepedtek át Székelyföldrõl Bi-harba. Édesapja Szacsvay Lajos, édesanyja pedig Szilvay Johan-na volt. Lajos a váradi káptalan fõerdésze volt Sályiban, késõbbRéven lett uradalmi ispán. A férfi hamar egyedül maradt a hatgyermekkel, mert felesége korán meghalt. A gyermekek közülImre volt a legidõsebb.2 Iskoláit Nagyváradon végzete, 1827–1833 között a Római Katolikus Fõgimnáziumban tanult, ezt kö-vetõen jogi tanulmányokat végzett a Nagyváradi Királyi Jogaka-démián. Elõször Kassán nevelõként dolgozott a Nyáry család-

39

10 A vármegye országos nevû politikusa.11 A Szekszárdi Takarékpénztár, a szekszárdi-tolnai ács céh, Garay bortársulat, Garay-bálok, Szekszárdi Nõegy-

let, nagyobb összegeket adományoztak: herceg Battyhány Fülöp (50 forint), Márlin Antal (100 forint), MárlinAntalné /a költõ testvére: Garay Fanni/ (200 forint). Vö. Bodnár István: Garay-album. Szekszárd, 1898. 121.

12 A bíráló bizottság tagjai: Zala György és Stróbl János.13 Tolna Megyei Levéltár XIII./24. Garay család iratai: Szárnovszky levelei Bodnár Istvánhoz és az 1896-os szo-

borbizottság elnökéhez.14 Bodnár i. m. 119–121.15 Még Aradon írt tanulmányt a költõrõl. Töttõs i. m. 20.16 Töttõs i. m. 133.

1 Fleisz János: Egy tollvonás volt a bûne. Országgyûlés Hivatala. Bp., 2009. 17.2 Fleisz János: Egy szobor száz esztendeje. Országgyûlés Hivatala, Bp., 2007. 11.

A költõ portréja

nál.3 Miután Kassán befejezte tanulmányait, hazatért, még apja hatására a papi pályán is gondolkozott,de végleg világi pályára adta a fejét. 1838 decemberétõl Pesten a Királyi Tábla mellett gyakornok volt,így készült ügyvédi vizsgáira. Nézetei az idõ folyamán sem változtak, ugyanolyan liberális maradt,emiatt gyakran konfliktusba keveredett Pesten is. Végül visszatért és Bihar vármegyénél helyezkedettel, ahol elsõ szónoki sikereit is aratta.4

Politikai tevékenysége 1839-ben kezdõdött, amikor Beöthy Ödön jurátusaként, hivatalos írnokakéntott volt az 1839–40. évi országgyûlésen Pozsonyban. 1840-ben letette ügyvédi vizsgáját, Nagyváradonügyvédi irodát nyitott, és a Bihar vármegyei liberális reformellenzék tagjaként politizált.5 1840. május10-én õt választották meg a váradi járás esküdtjének.6 A közélet más ágaiban is tevékenykedett: vezettea Védegylet váradi fiókját, ha pedig szabadideje akadt, népdalokat gyûjtött, elbeszéléseket írt, illetve aparaszti élet kutatásával foglalkozott.7

1842. január 12-én a személynök törölte a hites ügyvédek anyakönyvébõl, majd 1844-ben, amikoraz ellenzékieket kiszorították, Szacsvay kimaradt hivatalából, és magánügyvédként mûködött egészen1848 májusáig.8 Míg Pozsonyban csak szemlélõje volt a politikai eseményeknek, Bihar megyében ésNagyváradon aktívan részt is vett a politikában, sõt formálta is a politikai eseményeket. Nem csoda,hisz már az elején azt nyilatkozták róla: „Jó ész, tiszta ítélet, nemes és szilárd jellem, hon- és szabadság-szeretet” jellemzi.9

1845 decemberében részt vett azon a viharos megyegyûlésen, ahol a szabadelvû ellenzék vezéreit akormánypártiak hajdúkkal verették ki a terembõl. Ekkor Szacsvay Imre is sebet szerzett a homlokára,majd a megyeház udvaráról a kormánypárti Tisza Lajos felé ezt kiáltotta: „A tekintetes úr elvének bélye-gét ütötték a homlokomra”. Ez a bátor kiáltása növelte népszerûségét, és a nagyváradiak elkezdték „kisKossuth”-nak nevezni. Népszerûségét mi sem tükrözi jobban, minthogy a Védegylet és a Bihar-vármegyei Nemzeti Casino elnökének választották.10

Bár addig is kiemelkedõ helyet foglalt el a politikában, fõ tevékenysége az 1848-as eseményekkelkezdõdött el. 1848. március 6-án részt vett azon követelések jegyzésében, amelyet majd Irinyi Józseftovábbított Pestre. Ezt a dokumentumot tartják a 12 pont egyik legfontosabb alapjának.11 1848-ban, kétnappal a pesti forradalom elõtt, március 13-án, Szacsvay „Le Apponyival, le Metternichhel, vesszen azabszolutisztikus kormány!” feliratú röplapokkal árasztotta el Nagyvárad szinte összes utcáját.12 Az ese-mények egyre gyorsabban történtek, és március 27-én a Bihar megyei Közjóléti Választmány tagja lett.Ekkor írta meg a Népkívánatok röpiratot, amely tartalmazta a 12 pont magyarázatát. Ugyanebben aziratban olvashattak politikai hitvallásáról is: „Mi az egyenlõségért és szabadságért élünk, ezekért tû-rünk, munkálkodunk, és áldozunk, következõleg tudhatjátok, ha nem mondanánk is, hogy az egyenlõsé-gért, ha kell, élet-halál harcot vívandunk.”13 Ez a közgyûlés is elfogadta a 12 pontot, és Szacsvay üd-vözlõ feliratot intézett Kossuth Lajoshoz, amelyben tudatta tántoríthatatlan ragaszkodását a haza nagyjairánt.14

1848. május 10-én újabb feladatot kapott, Kossuth Lajos kinevezte a nagyváradi kincstári uradalomügyészévé, és ez hozzájárult társadalmi helyzete megszilárdulásához. Nagyváradon 1848. június 24-éntartották a képviselõválasztást az immár népképviseleti alapon összeülõ országgyûlésbe. Szacsvay Imreis indult a választáson, hívei „Máriás zászlókkal vonultak föl s kortesnótát nem daloltak, csak ezt han-goztatták: Aki magyar velünk szavaz!” A választást szárazberki Nagy Józseffel szemben nagy fö-

40

3 Fleisz János: Az elfeledett vértanú. Sapientia vardiensis Alapítvány, Nagyvárad, 2008. 21.4 Fleisz i. m. (2007) 11.5 http://hu.vvikipedia.org/wiki/Szacsvay_Imre_%28politikus%296 Fleisz i. m. (2009) 28.7 Fleisz i. m. (2007) 11.8 Fleisz i. m. (2008) 21.9 Fleisz i. m. (2009) 29.

10 Fleisz i. m. (2008) 22.11 Fleisz i. m. (2007) 12.12 http://vwvw.hnm.hu/honismerel/tblyoirat/2007-6-honismeretl.pdf13 Fleisz i. m. (2008) 24.14 Fleisz i. m. (2009) 47.

lénnyel Szacsvay Imre nyerte. Megválasztása után nem sokkal Pestre utazott. Az elsõ népképviseletiországgyûlést 1848. július 4-én hívták össze, de 5-én volt az elsõ rendes jegyzõkönyves gyûlés. A PestiHírlap elõrelátóan ezt írta róla: „Sok ismerettel bíró, határozott jellemû reformer s igen jeles szónok, kia nemzetgyûlés egyik dísze lesz.”15

Ha összegezzük Szacsvay tevékenységét az országgyûlésen belül, úgy gondolom, vitathatatlan,hogy aktív politikai életet élt, rendszeresen részt vett a vitákban, nem csupán egy-két témában jeleske-dett, mindenhez hozzá tudott szólni, és mindent jó érvekkel alapozott meg. Az idõ folyamán egyre radi-kálisabb lett, de ez mindvégig párosult a törvény tiszteletével és a haza féltésével. Szacsvayról több íz-ben feljegyezték, hogy 1848-ban Pesten, majd 1849-ben Debrecenben egyike Kossuth Lajos bizalmasembereinek.16

1848 decemberében az Országos Honvédelmi Bizottmány és az országgyûlés Debrecenbe kellettköltözzön a császári seregek elõl, az országos fegyvergyárat pedig Váradra költöztették, így Szacsvayis elhagyta Pestet. Elõször Kossuth elküldte Váradra, hogy segédkezzen a fegyvergyár áttelepítésében.Visszatérése után 1849. január 13-án többségi szavazattal jegyzõnek választották meg. Már az elsõ na-pokban új röpiratot adott ki „Az 1848-i törvényhozás teendõi” címmel. Jegyzõi feladatát elõször január22-én látta el a plenáris gyûlésen, és összesen 17 alkalommal végezte ezt a feladatot.17 Április 13-án sorkerült egy egész napos titkos ülésre, itt Szacsvay hevesen támogatta Kossuth trónfosztási indítványát.Április 14-e után Szacsvay Kossuth Lajossal, Gorove Istvánnal, Horváth Mihály püspökkel és HunkárAntal veszprémi fõispánnal megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely az 1776. évi amerikaiFüggetlenségi Nyilatkozat mintájára íródott. Az okmány Magyarországot az összes tartománnyal ésrésszel együtt önállóvá és függetlenné nyilvánította és kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A nyi-latkozat április 19-én került felolvasásra a 170. vegyes ülésen. Szacsvay Imre volt az, aki felolvasta, ésalá is írta a fõrendiház és a képviselõház elnökeivel együtt. Innen eredeztetjük azt a mondatot, amelyetKatona Mihály, egy váradi költõ írt Szacsvayról: „egy tollvonás volt a bûne”.18

Miután jött a hír Buda visszafoglalásáról, július 2-ára Pestre hívták össze az országgyûlést. Szacsvayeközben hazautazott. Kossuth Lajos is eljött Nagyváradra, ahol az emberek nagy örömmel fogadták õtés Bem Józsefet. Szacsvay Imre köszöntötte õket a nagyváradi lakosság nevében nagyhatású beszéddel.Ennek eredményeképpen 1849. június 26-án, Vukovics Sebõ igazságügy miniszter a hétszemélyes táb-la bírójává (septemvirnek) nevezte ki. Nagyváradról hamarosan Pestre utazott, ahol további teendõkvártak rá. Elsõsorban a nemesi kiváltságok maradványainak eltörlését szerette volna elintézni.19 Denem sokáig maradhattak Pesten, hamarosan át kellett költöznie az országgyûlésnek (az orosz interven-ciótól félve) Szegedre, így július 20-án ott tartottak egy zárt gyûlést. Innen további menekülésre kény-szerültek, ezúttal Aradra mentek, ahol 1849. augusztus 11-én az utolsó országos ülést tartották meg avárosházán. Miután a helyzet romlott, Szacsvay Aradról Nagyváradra, onnan pedig az oroszok miattÁrpádra menekült. Ott bujdosott egyik távoli rokonánál, Olay Józsefnél. Kossuth hívta magával azemigrációba, de õ kijelentette: „E népért éltem, és e hazában akarok meghalni!” Elárulták tartózkodásihelyét, így 1849. szeptember 21-én Józsa Péter (a megye hírhedt császári biztosa) elfogta, majd Pestrevitték az Újépületbe. Ezzel elkezdõdött életének utolsó szakasza, amely egy hónapig tartott. A legfonto-sabb vád ellene az volt, hogy részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megírásában, sõt õ volt az egyikaláírója. Emellett vádolták lázadásért és felségsértésért is. Nem tiltakozott, sõt nagyobb részt is vállaltmagára, mikor azt mondta, hogy õ írta a Függetlenségi Nyilatkozatot, azt viszont tagadta, hogy árulólenne, utolsó perceiben is kiállt az elvei mellett, mi szerint nem bûn az, ha valaki annyira szereti hazájátés népét, hogy küzd értük.20

Több ízben is kihallgatták, majd a hadügyi elõterjesztés kimondta, hogy: „Szacsvay Imre felségáru-lás miatt hivatalának és bárhol fellelhetõ minden vagyonának elvesztése mellett kötél általi halállalbüntetendõ”.21 Kivégzésére 1849. október 24-én reggel fél hétkor került sor Perényi Zsigmonddal, a

41

15Fleisz i. m. (2009) 52.

16 http://hu.wikipedia.org/wiki/Szacsvay_lmre_%28politikus%2917

Fleisz i. m. (2007) 14.18

Fleisz i. m. (2007) 14.19

Fleisz i. m. (2008) 29.20

Fleisz i. m. (2007) 15.21 http://www.hnm.hu/honismeret/folyoiral/2009-5honismk.pdr

felsõház elnökével és Csernyus Manópénzügyminiszteri tanácsossal együtt. Aszemtanúk szerint mosolygott az utolsópillanatban is. Tömegsírba temették a Ke-repesi temetõben.22

Ahogy az eddigiekbõl is kiderül,Szacsvay Imre életében fontos állomásvolt Nagyvárad, így nem véletlen, hogynevét, személyét több emlék is õrzi váro-sunkban. Ma három fontos emlékrõl be-szélhetünk Nagyváradon Szacsvayval kap-csolatban. Az egyik a Szacsvay Imre szo-bor, a másik a nemrégen átkereszteltSzacsvay iskola, harmadik az iskola kere-tein belül mûködõ Szacsvay Alapítvány.Régebben utca is õrizte nevét, de 1945után román neve lett a Zárda utcától a Vi-téz utcáig tartó Szacsvay utcának (CuzaVodá). Ezen kívül, a vértanú halálának150. évfordulóján, 1999. október 24-e egyúj megemlékezésnek, a Szacsvay-napok-nak volt a kezdete. Kétnapos rendezvény-sorozat keretében – 1942 óta elõször – em-lékeztek meg Nagyváradon Szacsvay Im-rérõl.23

A szoborral kapcsolatban elõször 1867.július 30-án Nagyvárad város képviselõ-testületének közgyûlésén vetõdött fel,hogy emlékét megörökítsék, de akkor mégsenki nem tudta, hogy 40 évnek kell eltel-nie a megvalósulásához. Végül is a szobrot

Margó Ede alkotta meg. A mûvet 1907. március 15-én avatták fel a Sebes-Körös partján. Klasszikus stí-lusban épült, bronzból és mészkõbõl. Talpazatán a következõ felirat állt: „Csak egy tollvonás volt a bû-ne”24 1937-ben a román hatóságok lebontották a szobrot, és a múzeumban elraktározták, így az elkerül-te a vandál pusztításokat.25 1940-ben, a bécsi döntés után az idõs Margó Ede irányításával a szobrot tel-jesen helyrehozták, és 1942. május 5-én ismét felállították eredeti helyére, ahol ma is áll. 1945 után nemvoltak megemlékezések, de 1990-tõl a szobor a március 15-i és október 6-i nagyváradi megemlékezé-sek fõ színterévé vált.26

A George Coºbuc Általános Iskola keretein belül 2010-ben létrejött a Szacsvay Akadémia, melynekvezetõségi tanácsa egyhangúan a névváltoztatás mellett döntött, és 2011/2012-es tanév óta hivatalosanSzacsvay Imre Általános Iskoláról beszélünk. Amiért különleges még az iskola, hogy keretein belülmûködik a Szacsvay Alapítvány.

Bár a nagyváradi emlékekre fektettem a hangsúlyt, tudni kell, hogy Budapesten és más városokbanis gyakran megemlékeznek Szacsvay Imrérõl. Elmondhatjuk, hogy a magyarok szerte a Kárpát-meden-cében emlékeznek hõsünkre egy idõben, még akkor is, ha a távolság köztünk nagy, szívben és lélekbenugyanott vagyunk e megemlékezések alkalmával.

Boros Edina

42

22 http://www.miep.hu/fuggetlenseg/20l l/marcius/04/15.htm23 Fleisz i. m. (2008) 33.24 http://www.szoborlap.hu/3037_szacsvay_imre_szobra_nagyvarad_margo_ede_1907.html25 http://erdcly.ma/multidezo.php?id=22983&cim=szacsvay_imrerc_cmlekeztck26 http://erdcly.ma/multidezo.php?id=22983&cim=szacsvay_imrerc_cmlekeztck

Szacsvay Imre szobra Nagyváradon

Kálmány Lajos, a folklorisztika úttörõje„Eszmények nélkül nem lehet élni

illúziókban nem szabad élni.”(Gróf Klebelsberg Kunó)

Kálmány Lajos a legnagyobb magyar folklorista 1852. május 3-án szegedi tímárcsalád gyermeke-ként látta meg a napvilágot. Az apa Kossuth iránti tiszteletét kifejezve adta fiának a Lajos nevet. Iskolá-it a már lebontott Árpád-kori, Szent György-templomból akkortájt iskolává átalakított tornyos iskolá-ban végezte, majd 1862 õszén anyja, aki nevelésére nagy gondot fordított, beíratta a szegedi piaristák-hoz. Teológiai tanulmányokat folytatott. A családi hagyomány úgy tartja, hogy nem akart pap lenni,csak anyja unszolására kérte felvételét a temesvári papnevelõbe. Jellemzõ már akkor megmutatkozómakacs természetére, hogy teológiai tanulmányai alatt még a szünidõben sem látogatott haza, s anyjacsomagjait felbontatlanul visszaküldte. Csak akkor kereste föl a szülõi házat, amikor fölszentelték.1

Szemináriumi éveirõl keveset tudunk. Élte a papnevelde rideg, egyhangú, szigorú életét. A társalgásinyelv és a tanítás nyelve a latin volt, csak Csiky Gergely kezdte az egyházjogot magyarul tanítani. Õvolt Kálmány teológiai tanárai közt a legnagyobb jelentõségû. Az a tény, hogy akarata ellenére, anyjá-nak engedve lett pap, kibékíthetetlen belsõ ellentmondást okozott a ráerõszakolt papi magatartás és asaját természetes életstílusa között. Ez az ellentmondás meghatározta egész életét, innen a szomorú,kedvetlen, keserû természete, s ez magyarázza részben tragikus sorsát is.

1875. július 24-én szentelték pappá, s püspöke ugyanez év augusztusábanaz Arad megyei Pécskára küldte. Pécskai kápláni szolgálatát a helyi rómaikatolikus plébánia keresztelési, temetkezési és esketési anyakönyveirögzítik.2 Kálmány Lajos örökös káplánnak papi szolgálata alatt bizo-nyára legelsõ állomáshelyén, Magyarpécskán volt a legtöbb dolga,mégis nekilátott a szájhagyományok gyûjtésének. 1875-ben már kiis adta – saját költségén – Koszorúk az Alföld vadvirágaiból címûgyûjtését.3 Sokan nem nézték jó szemmel, hogy pap létére eljártlakodalmakba, bálokba, kukoricafosztókba és daloltatta az embe-reket. Tudjuk róla – írta Móra Ferenc –, hogy összeférhetetlen,hörcsögös természetû parasztpap, aki nem ért a magakelletéshezés az úri szokásokhoz.4

Gyûjtéseit a nép közt végezte. Az egyik palotai tanító, KubiczaPongrác is tudott Kálmány néhány érdekes esetérõl. Fösvény volt,de a bort senkitõl sem sajnálta: „Rászoktam az italra a nótagyûjtésalatt. Legtöbb nótát és verset a kocsmákban gyûjtöttem, ott bort fi-zettem azoknak, akik eldalolták vagy elmondták. A nóta, a népi versés a bor az tõlem elválaszthatatlan” – mondotta Kubiczának.5 Dolgo-zószobája hihetetlenül rendetlen volt. „Ebben a szobában – írta Kubicza– szanaszét hevertek a padlón a könyvek, kéziratok. Olyan volt ez a szoba,mint egy csatatér. Senkit be nem engedett volna oda rendet csinálni, ellenben õmaga abban a zûrzavarban, összevisszaságban is azonnal megtalálta azt, amit keresett.”6 Érdekes, ésjellemzõ, hogy plébános idejébõl levelezését nem õrzi a hagyaték: tudományos vagy magánlevele eb-bõl az idõszakból nincs, csupán gazdasági följegyzései, adósságlevelei s hasonlók találhatók levelezé-sében.7 Így élt Kálmány, mint afféle elparasztosodott falusi pap másfél évtizeden keresztül.

Pécskát követõen még sok helyen teljesített szolgálatot. 1877-tõl Csanádapácán, egy év múlva márBattonyán volt segédlelkész. Az 1879-i nagy árvíz a szeged-rókusi plébánián érte, de már abban az év-ben Szajánba, 1880-ban Törökbecsére, 1882-ben Szõregre helyezték. Itt három esztendõt töltött, sokat

43

1 Péter László: Kálmány Lajos egy magyar folklorista élete. Bp., 1952.2 A Kálmány Lajos által végzett keresztelések az Aradi Állami Levéltár magyarpécskai – Rovine – egyházi

anyakönyvi fondja 12-es és 13-as regisztereiben vannak bejegyezve.3 Uo. 24-es regiszter.4 Uo. 32-es és 33-es regiszterek.5 Kálmány Lajos: Magyar hitvilág. Válogatott tanulmányok. Szeged-Pécska, 2009.6 Kubicza Pongrác 1943. augusztusi 22-i levele Bálint Sándornak.7 Péter i. m.

gyûjtött, s itt mélyült el elméleti tudása is. 1881-ben szülõvárosa némi segélyével kiadta Szeged népe cí-mû gyûjteményének elsõ kötetét: Õs Szeged népköltése címen, 1882-ben a másodikat: Temesköz nép-költése címmel. A harmadik kötetet Szeged vidéke népköltése címmel Szõreg népének szájhagyomá-nyát tette közkinccsé. Szõregrõl 1885-ben Csanádpalotára került, onnan 1887-ben Mezõkovácsházára,majd még ebben az évben Csókára, ezt követõen Magyarszentmártonba, végül a szegedi nagytáj legdé-lebbi csücskébe, Németelemérre. Ezért írhatta neki paptársa, Várossy Gyula maga is író, akkor kistelekikáplán, késõbb ugyanott plébános, hogy „Széles Bánátnak vándorlegénye.[...] Morózus plébánosokszeszélyének tárgya.”8

Móra Ferenc nem ok nélkül nevezte a különc paptudóst a legnagyobb magyar folkloristának, akimindenekelõtt gyûjtésének mennyiségével tûnt ki. 1885-ben megszületett a Boldogasszony õsvallásunkistenasszonya, 1887-ben a Hold a nyelvhagyományainkban, 1893-ban a Csillagok a nyelvhagyománya-inkban, majd a Világunk alakulásai a nyelvhagyományainkban, valamint a Gyermekijesztõk és -rablóka nyelvhagyományainkban. Életében hét kötetet adott ki, túlnyomórészt saját költségén. Hagyatékábóleddig egy vaskos gyûjtemény jelent meg Történeti énekek és katonadalok (1952), és egy vékonyabb, deértékében semmivel sem kisebb Alföldi népballadák (1954) címmel. A maga nemében mindkettõ úttörõjelentõségû. Balladagyûjtése eleddig a legnagyobb. Azóta is csak Kallós Zoltán gyûjteménye (Balladákkönyve, 1971) múlta fölül. Gyûjtésének különleges értéke történeti és társadalmi mélysége. Dózsa ésRákóczi emlékérõl õ talált nyomokat a néphagyományban. Õ volt az elsõ magyar falukutató. Közölt da-lokat, amelyek a nép keserûségét fejezték ki. Balladáinak komor hangütésébõl a korabeli népsors is ki-érezhetõ.

Tudománytörténeti szempontból úttörõ volt a szövegek kiejtéshû lejegyzésével. Addig a népköltésközreadói irodalmi szempontból átírták a nemegyszer vaskos mondatokat. Benedek Elek Kálmányt iserre bíztatta, bírálva, amiért ragaszkodott adatközlõinek akár nyelvi pongyolaságaihoz is. Ám Kálmánytudta, hogy a tudomány számára a minél pontosabb szöveghûség elengedhetetlen. Már a Koszorúk elsõkötetének elõszavában megírta: „Mindent úgy nyomtattam ki, amint hallottam, s utána leírtam”. A nép-költészeti kutatás, a folklorisztika ezzel vált el a különben jogos, ám egyoldalú irodalmias szemlélettõl,s lett független önálló szempontú tudományág.

Abban is elsõ volt, hogy fölismerte a népdal, a ballada szövegének és dallamának elválaszthatatlan-ságát. Kortársai feljegyezték, hogy körükben gyakran dalolta, dúdolta gyûjtött dalait. Kottázni nem tu-dott, és így nem tudta lejegyezni a dallamokat, de élete végén a Bartók és Kodály elõtt már fonográffalgyûjtõ Vikár Bélától az iránt érdeklõdött, hogyan juthatna õ is Edison csodás találmányához. Az akkormég súlyos hangfelvevõ gépet azonban a bénakezû öregember nem tudta volna kezelni.

Õsvallási tanulmányai is úttörõ jelentõségûek. Következtetéseihez a rokon finnugor népek szellemikultúrájával való gondos összevetéssel jutott. Fölismerte a néphagyomány alaptörvényét: az örökösváltozást. Mitológiai vizsgálatainak eredményességét csak a korabeli ismeretek általános hiánya korlá-tozta, elsõsorban a fogyatékos tudás a sámánizmusról. Errõl viszont nem õ tehetett.

Elsõként ismerte föl a mesénél kisebb prózai hagyományok (adomák, rigmusok, hiedelmek, találóskérdések) jelentõségét. Elõször õ közölt 1891-ben tíz népi imádságot, felét Szõregrõl. Addig erre ügyetsem vetettek a kutatók. Kálmány után is hosszú idõ telt el, míg Bálint Sándor és mások az archaikus né-pi imádságok gazdag termését takaríthatták be. Továbbá Kálmány Lajos volt a modern folklórkutatásjellemzõ ágának, a népi egyéniségkutatásnak úttörõje. Hagyatékát Móra Ferenc vásárolta meg a Somo-gyi Könyvtár számára. E hagyaték késõbb, a levelezés kivételével, a Néprajzi Múzeumba került, s an-nak egy része innen került kiadásra az 1950-es évek elején Dégh Linda és szerkesztésében. Mitológiaifeldolgozó munkáját, s a vallási néprajzzal kapcsolatos tanulmányát a is elismerte, s még életében köz-readta.

1906-ban Kálmányt agyvérzés érte. Csernoch János püspök, a késõbbi hercegprímás várt a gyógy-ulására, helyettest állított mellé, de végül 1910-ben nyugdíjba küldte. 1919. december 5-én hunyt elSzegeden. Illesse hála Kálmány Lajos emlékét, kirõl az utókor szobrokat mintázott és utcákat nevezettel. Pécska lakói emléktáblával tisztelegtek munkássága elõtt, és a Közmûvelõdési Egyesület isKálmány Lajos nevét viseli.

Bella Pscherhoffer Zoltán

44

8 Péter i. m.

Pálfy-Budinszky EndreSzegedi fõmérnök, a „város cselédje”

Dr. Pálfy-Budinszky Endrét, Szeged egykori fõ-mérnökét, a város cselédjét szeretném bemutatni.Hajdanán, Mikszáthék idejében, így nevezték Sze-ged szabad királyi város alkalmazottait, azokat, akika torony alatt tevékenységükkel a város népét szol-gálták.

Miért választottam ezt a nagy tudású, rendkívülifelkészültséggel, széles látókörrel, hatalmas munka-bírással rendelkezõ mérnököt? Személyes okok miattesett a rá a választásom, mint szegedi híres emberre,mivel õ volt a dédapám. Kiskorom óta sokat hallot-tam róla nagymamámtól, édesanyámtól, házunk fa-lán nap, mint nap láttam az emléktábláját, de csakannyi maradt meg bennem, hogy valamiért híres. AHonismereti Ifjúsági Akadémia lehetõséget nyújtottarra, hogy élete felõl kutakodjam és jobban megis-merjem szakmai munkásságát.

Felkészülésemhez 85 éves nagymamám vissza-emlékezéseit, Péter László, Borvendég Béla ésOzsváth Gábor cikkeit használtam fel.

Pálfy-Budinszky Endre egész életét Szeged szol-gálatában töltötte. Születése szerint nem volt szegedi,Budapesten látta meg a napvilágot 1902. április11-én. Az édesanyja õsi szegedi család sarja, mely-nek tagjai közt több híres ember is volt, például PálfyIstván, aki Szegednek 1872-tõl 32 éven át polgár-mestere volt, és aki a nagy árvíz idején igen sokat tett a város érdekében. Kisgyerekkorom óta sokszormegnéztük a múzeum dísztermében látható (Vágó Pál által festett) árvízi képen. Édesapja BudinszkyErnõ lengyel származású nemes, Kolozsvár tiszteletbeli fõmérnöke volt. Édesanyja Pálfy Margit Irénúszóbajnoknõi babérokkal dicsekedhetett és remekül korcsolyázott. Budinszky Ernõ Budapesten az El-sõ Magyar Általános Biztosító Társaság kárbecslõ mérnöke és mûszaki fõfelügyelõje lett. Ebbe a csa-ládba született bele Budinszky Endre a boldog békeidõben, még Nagy-Magyarországon. A Csepreghyutca mellett, ahol laktak, a Pál utcán még beépítetlenül állt ekkor a „Grund”. Így, még õ is látta a faraká-sokat, ahol a vörös ingesek ellen vívták csatáikat a híres Pál utcai fiúk. A kisfiú Budapesten kezdte megtanulmányait, de az idilli korszakot megszakította édesapja halála, tízévesen félárva lett. Alig volt 12éves, amikor kitört az elsõ világháború, és édesanyjával (Pálfy Margittal) hazaköltözött, ugyanis Szege-den és környékén voltak a rokonok, a ház és a birtokok.

Így történt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumot már a szegedi Dugonics András piarista iskolábanfejezte be. Eközben szegedi nagybátyja (Pálfy István), akinek nem volt családja, örökbe fogadta. Ettõlkezdve viselte a Pálfy nevet is a Budinszky mellett. Az özvegy édesanyja nagyon szigorúan nevelte fiát,zongorázni és nyelvekre is taníttatta. Mindkét tevékenységnek nagy hasznát vette az életében. A nyel-veket a mérnöki pályafutása során tudta használni (nagyrészt ennek köszönhette nemzetközi kapcsola-tait és külföldi mérnöktársaságok tagságát), a zongoratudását pedig a Szentháromság utca sarkán állóRaichl-palotában (ma Ságvári Gimnázium épülete) üzemelt néma moziban kamatoztatta, ahol szépzsebpénzzel honorálták a filmekhez szolgáltatott zenei aláfestését.

A háború utáni években a Mûszaki Egyetemre járt Budapesten. Ennek kórusában is részt vett, velükjutott el Német-, Finn- és Észtországba. Diplomájához a gyakorlati évét német nyelvtudásának köszön-hetõen az ausztriai Innsbruckban töltötte a „Tiroler Wasserkaftwerke”-nél. 1926-ban megszerezte dip-lomáját, amelyek révén Németországban és Ausztriában is egyaránt kaphatott volna állást, de õ mégisMagyarországot, azon belül is Szegedet választotta. A szegedi városházán kapott állást, ahol egy híján40 évet dolgozott.

45

A megélhetés érdekében a család eladogatta a birtokokat. Az akkor már nõsülõben lévõ Endre meg-vette a Szentháromság utca 12. szám alatti telket, ami akkor még külvárosnak számított, ahol anyja ésnagynénje anyagi segítségével építtette föl a máig is családja által lakott kétszintes családi házat. Aföldszinten a két idõs hölgy (anyja és nagynénje) lakott, az emeleten pedig Pálfy-Budinszky Endre a fe-leségével, Huttkay Kornélia Magdolnával, aki tanítónõ volt, és két gyermekével, Eszterrel és András-sal.

Amikor Endre bekerült a Városházára, kezdõ mérnökként hatalmas és nagyvonalú munkák közécsöppent. Éppen épült a püspöki palota, a papnevelõ és a klinikák. A kezdeti lendületet megtartottaegész élete során. Mûszaki munkájának dinamizmusára senki se kényszerítette: õ maga diktálta sajátmagának. Fiatal kollegája: Borvendég Béla ezt írta róla: „Nagyon tiszteltük és becsültük, és tartottunkkíméletlen pontosságától és elnyûhetetlen cselekvõkészségétõl”. Feszített munkája mellett beiratkozottaz akkor frissen idetelepült Szegedi Egyetem jogi karára. A munka mellet szerzett második diplomájátúgy használta föl, hogy új helyi jogszabályokat kezdeményezett, illetve késõbb országos mûszaki tör-vénytervezetekben is gondolkodott. Nagyon sok távlati fejlesztési tervet készített, melyeknek nagy ré-szét meg is tudta valósítani. Még máig is az õ városfejlesztési terveibõl dolgoznak Szegeden. Munkakö-reinek részét képezte a városrendezési programok, tervek készítése, a település- és gazdaságföldrajz, avárosgazdaságtan, a település-történet és a telepedés-technika, a városesztétika és a mûemlékvédelem,a mélyépítés (vízrendezés, csatornázás), az útépítés és közlekedés, a városüzemeltetés, a településirá-nyítás (helykijelölések), a mûszaki nyilvántartás, valamint az építésigazgatás és jogszabályalkotás.Mindezeket szakadatlan önképzéssel és gazdag szakirodalmi publikálással övezte. Több hazai építésze-ti lapnak írt szakcikkeket, pl. a Szegedi Szemle városfejlesztési hetilapban több mint 60 írása jelentmeg.

A városfejlesztésen kívül még sok más Szegeddel kapcsolatos dologgal foglalkozott. Többek közöttSzeged ideális lakos-számával, a korszerû lakásépítés gazdasági és szociális jelentõségével, a Rókusilakóteleppel, a víz szerepével, az építési övezetekkel. És mindezek mellett járatos volt a régészetben ésirodalomban is, ami egy ilyen amúgy is több téren tevékenykedõ mérnöktõl elég meglepõ.

Több helyi, országos és nemzetközi mérnök egyesületnek volt tagja, egyiknek elnöke. Több külföldikongresszuson vett részt, pl. Berlinben, Párizsban, ahol elõadást is tartott (természetesen franciául).Ilyen körülmények között jött el a második világháború. Természetesen neki is be kellett vonulnia mér-nök-zászlós rangfokozattal. Amikor kiadták a parancsot, hogy vonuljanak Németországba, õ az országhatárán azt mondta, hogy „mi innen nem megyünk”, tehát megtagadta a parancsot. Ennek eredményeszovjet hadifogság lett. Még haza sem jött, itthon az akkori szegedi polgármester megfenyegette. „Sze-rencséjére” a lágervezetõk felfedezték, hogy a fogolytáborban „elsõpéntekes” imakört szervezett, és amár hazautazásra szánt transzportból visszatartották.

Amikor évek múlva végre hazakerült lesoványodva, betegen, már nem volt hatalmon az a polgár-mester, aki megfenyegette, így azonnal visszakapta állását a Városházán. Endre annak idején (a háborúelõtt) jeligés pályázatot nyert Szabadka városrendezési tervével. Szabadkáról felkérték, hogy költözzönát családostól és a tervezetét valósítsa meg. Amikor ezt a szegedi Városházán megtudták, rájöttek, hogymilyen nagy emberük van. De hiszen õ szegedi városi mérnök! Rögtön kinevezték fõmérnökké.

Nagyon jó barátság fûzte Bálint Sándorhoz. Együtt vettek részt a szegedi Mûemlékvédelmi Bizott-ság munkájában, ahol az itteni „napsugaras” (isten-szemes) parasztházakat védték meg a lebontástól.Késõbb 1965-ben koholt perbe fogták õket, amiért Endrénél egy „ellenforradalmi tartalmú könyv” volt,amelyet Bálint Sándortól kapott. A házkutatás is megtörtént, ám csak egy nemzetek közötti békérõl szó-ló pápai körlevél szúrt szemet a hatóságnak. Ez nagy kitaszítottsággal járt, még az ismerõsei is kikerül-ték az utcán, köszönni se mertek neki. Ezután nem sokkal, 1965-ben kényszernyugdíjba küldték, de õmég utána is tervezett, írt, kutatott. Élete utolsó percéig Szeged szépsége és gondozottsága, szociális ésharmonikus fejlõdése foglalkoztatta.

2002-ben, születésének századik évfordulóján ünnepélyes keretek között emléktáblát avattak aSzentháromság u. 12. szám alatti ház falán, ahol családja lakik. Néhány éve a Szent István téren sok hí-res szegedi mérnök között az õ mellszobra is elkészült. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen déd-apám lehetett, aki kiemelkedõ szakember, hû barát és nagyon jó családapa, nagyapa volt. Sajnálom,hogy személyesen nem ismerhettem, de örülök, hogy ezzel a lehetõséggel még közelebb kerültem hoz-zá, még jobban megismerhettem személyét és munkásságát.

Fábián Regina

46

Generációk tanítója –a hagyományok éltetõjeSomfai Tiborné életútja

Öt évvel ezelõtt – 2007 decemberében – karácsonyi mûsorban vettem részt osztálytársaimmal Eger-ben, a Dobó-téren. Sütött a nap, de hideg idõ volt, fáztunk. Várakoznunk kellett, mert elõttünk még sokfellépõ volt. Irigyeltük azokat a néniket, akik jól felöltözve, bundákban, vállkendõkben a régi viseletetidézve léptek színpadra. A csoportot Somfai Tiborné vezette és „mûsoruk”, a Lucázás felelevenítettszokása hamar feledtette a hideget a közönséggel, és nagyon jó hangulatot teremtett, felidézte déd-szüleink életét. Elvira nénivel azután is sokszor találkoztam, foglalkozást vezetett, népdalokat tanított,és mindig nagyon sok gyerek volt körülötte. Határozott, de ugyanakkor közvetlen személyiségével ha-mar megfogja hallgatósága figyelmét. Szívesen hallgattuk a régi világról szóló történeteit. Megértettük,hogy miért is gyakoroltak olyan szokásokat, melyek mai szemmel már kicsit furcsának tûnnek, és miértfontos az, hogy ezek tovább éljenek. Az Ifjúsági Honismereti Akadémia felhívását olvasva határoztamel, hogy még részletesebben megismerkedem Elvira néni munkájával, életútjával. Megkerestem a rólaszóló írásokat, az általa írt cikkeket és interjút készítettem vele.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kékcsén született 1932-ben. Elemi iskoláit szülõfalujában vé-gezte, majd a polgári iskolába Kisvárdára az Orsolyákhoz került. Itt végezte el a tanítóképzõt is. Szüleiés tanárai tanították emberségre, mások munkájának elismerésére, a népmûvészet minden ágának meg-becsülésére, mellyel már az iskolai önképzõkörben is foglalkozott. Egerben végezte el a fõiskolát törté-nelem-földrajz szakon, ezután a parádi iskolában kapott állást 1953-ban.

Parád palócok által lakott település, ahol még ma is figyelnek a hagyományok õrzésére, hát még hat-van évvel ezelõtt. A régi paraszti világ tárgyai, szokásai akkor még elevenen éltek. Énekelték a népdalo-kat és õrizték a padlásokon a régi tárgyakat. Nem véletlen, hogy Parádon szívesen fogadták, segítették afiatal tanárnõt, aki fontosnak tartotta a hagyományok gyûjtését, bemutatását, újra élesztését. Az egrimúzeum egy parasztházat vásárolt meg a faluban, melyben tájházat kívántak kialakítani.1 Megnyitását1963 októberére tûzték ki, a kiállításhoz azonban össze kellett a palócok régi tárgyait gyûjteni.

Elvira néni hatalmas segítséget nyújtott a muzeológusoknak szakköröseivel, akikkel felkutatta ésösszegyûjtötte a Palócház berendezéseit, tárgyait. Bakó Ferenccel, a Dobó István Vármúzeum akkoriigazgatójával jártak házról házra a faluban és a padlásokról sok régi eszköz, edény került elõ. A gyûjtéstvégzõket több jeles néprajzkutató is segítette, néhányszor felkereste Parádot Ortutay Gyula is, aki ekkoraz Eötvös Lóránt Tudományegyetem rektora volt. A tájház 1963-ban megnyílt, de a gyûjtést továbbfolytatták. Parádon még iskolai múzeumot, a szomszédos Bodonyban pedig a Mûvelõdési Házban kiál-lítást hoztak létre.

A népi kézmûvesség és a népszokások is nagyon érdekelték. Ismereteinek bõvítésére számos tanfo-lyamot végzett el, így szövõ, néptánc, díszítõmûvész, honismereti és népdalkör vezetõ továbbképzése-ket. Sok iskolai csoportot szervezett és készített fel a népdalok, néptáncok, népszokások bemutatására.Tanítványaival bejárta az országot, számos arany minõsítést kaptak. A szomszédos Bodonyban a páva-kör az õ vezetése alatt kapott országos arany minõsítést. Velük többször szerepelt a Magyar Rádióbanis, melyek közül különösen emlékezetes volt számukra a dunapataji évzáró hangverseny, melyet a rádióegyenes adásban közvetített. A Bodonyi Pávakör képviselte Magyarországot a törökországi nemzetközifolklór fesztiválon Isztambulban, de több környezõ országban is szerepeltek.

Mindig teljes odaadással foglalkozott a gyerekekkel, és 1975 óta minden évben megrendezte a hon-ismereti-népmûvészeti táborokat.2 A táborozás alatt a tanulók elsajátították a palóc kismesterségekcsínját-bínját, megtanulták a hímzést, a népszokásokat, valamint a népdalokkal is megismerkedtek.Minden évben különbözõ témák kerültek sorra, ami köré a tábor szervezõdött. Ilyen volt pl. a ragad-ványnevek gyûjtése, a népi idõjárás megfigyelések, népszokások, népdalok, gyógyfüvek ismerete, a je-les napok keretében farsang, kiszebáb, betlehemezés, karácsonyi kántálás, lucázás, és még számtalanérdekes, figyelemfelkeltõ téma. Az utóbbiakról gyûjteményt is készített, ami Kerek egy esztendõ címen

47

1 Bakó Ferenc: Parád, Palóc-ház. Tájak Korok Múzeumok 148. Bp., 1983. 2–3.2 Kapás Gyula (szerk.): Palócfalva. A Heves Megyei Honismereti Egyesület nyári népmûvészeti táborai képek-

ben 1975–2011. Eger, 2011.

meg is jelent.3 A késõbbiekben a tábort egy-egy korszak köré építették (Mátyás és a reneszánsz). Elviranéni segítõivel együtt mindig olyan légkört teremtett, ahol a gyerekek átélhették az adott kort, és azono-sulhattak annak hangulatával, szokásaival.

Parádon már 1953-tól szervezett honismereti szakkört.4 Szakköröseivel és táborosaival igyekezettminden pályázatra anyagot készíteni és határidõre leadni. Ennek köszönhetõen a Berze Nagy János pá-lyázaton gyakran értek el helyezéseket, és ennek eredményeképpen jutottak el Csillebércre, Zánkára,valamint Jugoszláviába és Csehszlovákiába is. Elvira néni szakköri munkájáról cikk is megjelent1987-ben. Legnagyobb elismerés akkor érte õket, amikor a legjobb gyermekmunkák között az õ szak-köröseinek hímzését is kiválasztották a Japánba utazó kiállításhoz.

Csillebércen és Zánkán népmûvészeti szaktáborokat szervezett 1976-tól. Ezekben a táborokban agyerekeket és a felnõtteket egyaránt tanította a népmûvészet megõrzésére, továbbvitelére. Egy-egy táj-egység megismertetésével gyarapította a résztvevõk tudását, valamint felkeltette az érdeklõdésüket atörténelem, néprajz, népi hagyományok iránt. A rá jellemzõ nagy energiával segítette a parádi Palócna-pok létrehozását, lebonyolítását is, valamint a jeles napok körében még játszóházakat is szervezett.

Nyugdíjba vonulása után Egerbe költözött, és a mai napig is aktívan tevékenykedik. Az 1990-benmegalakult Heves Megyei Honismereti Egyesület alapító tagja, majd 2006-tól elnöke.5 A Forrás Sza-badidõ Központban napjainkban is szakköröket vezet, gyerekeknek adja át tudását, miközben tiszteleteés megragadó érdeklõdése a népmûvészet iránt példa lehet mindenki számára. Megyei honismereti ve-télkedõket, találkozókat szervez, valamint táborszervezõ munkáját is aktívan folytatja. Nem egyszerszervezett már nagymamás-unokás tábort, ahol a gyerekek közelebb kerültek nagyszüleikhez, miköz-ben megismerték azt az idõt, amikor még õk is fiatalok voltak. Az elismert és sok helyen fellépõ DobóKatica Népdalkörnek szintén alapító tagja és vezetõje.

Eger város elismert polgára, és mind a mai napig kiemelkedõ szerepet játszik a város közösségi éle-tében, rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Ezért is volt hihetetlen számomra, amikor méga nyáron egy interjú alkalmával kiderült, hogy hamarosan betölti nyolcvanadik életévét. 2012. szeptem-ber 22-én be is következett ez a jeles esemény. Eger városa és munkájának elismerõi meghitt ünnepségkeretein belül a Városházán köszöntötték.

Szerintem nagyon fontos a népi hagyományok felkutatása, megõrzése és továbbadása ebben a roha-nó, globalizálódó világban, ezért is ragadott meg igazán Elvira néni életútja. Dolgozatomat pedig egyidézettel zárnám, amit ugyan nem Elvira néni írt, de sok munkájában felhasználta,6 mert jól kifejezi az õtörekvését, s engem is nagyon magával ragadott: „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent,amit az európai mûvelõdés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európaimûvelõdést.”7

Veres Anita

48

3 Somfai Tiborné: Kerek egy esztendõ. Népszokások, népi játékok gyûjteménye. Eger, 1992.4 Somfai Tiborné: A honismereti, népmûvészeti táborok szervezésérõl. In: A honismereti mozgalom ötven éve

Heves megyében. Eger, 2011. 101–108.5 Hajdú Jánosné: A Heves Megyei Honismereti Egyesület helye, szerepe a honismereti mozgalomban. In: A

honismereti mozgalom ötven éve Heves megyében. Eger, 2011. 9–21.6 Somfai Tiborné: Honismereti-népmûvész tábor szervezésérõl, lebonyolításáról egy táborvezetõ szemszögébõl.

In: Palócfalva. A Heves Megyei Honismereti Egyesület nyári népmûvészeti táborai képekben. 1975–2011.Eger, 2011. 11.

7 Györffy István: Néphagyomány és nemzeti mûvelõdés. Bp., 1939.

Az egri keleti platánfa –Az Év Fája 2012-ben*

Az Év Fája vetélkedõ keretében nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresték, hanem azt, ame-lyik a jelölõknek valamiért fontos: helyi történet kapcsolódik hozzá, találkozási pontot kínál, vagy bár-milyen más szerepet tölt be az ott élõk mindennapjaiban. 2012-ben az Ökotárs Alapítvány zsûrije a 60nevezõbõl 13 fát juttatott tovább. Ezek vehettek részt a nyilvános döntõben, melyben a közönség szava-zatai alapján dõlt el, hogy melyik fa nyeri el az Év Fája címet. A versenyben az Év Fája mellett Hõs Fátis lehetett jelölni, azaz valamilyen okból veszélyeztetett példányt, amelynek megmentéséért küzdöttekvagy küzdenek jelölõi. A közönségszavazáson minden eddiginél több, összesen 25 ezer voks érkezett.Az alapítvány a versennyel a közvetlen környezetünkben és általában az épített környezetben élõ fákfontosságára, mindennapi életünkben betöltött szerepére akarja felhívni a figyelmet.

Az Év Fája címet 2012-ben az egri termálfürdõ területén élõ keleti platánfa nyerte 7115 szavazattal.Második helyezett a kajárpéci Hatos-tölgy, harmadik pedig egy szentesi kocsányos tölgy lett. Hõs Fakülöndíjat kapott a dévaványai „makkfa”, az Országos Erdészeti Egyesület különdíját pedig a budafokiÕsök fájának ítélte a zsûri. Az Év Fája egy speciális kezelésre feljogosító utalványt kapott, a Hõs Fa ju-talma egy állapotfelmérõ szakmai vizsgálat és kezelési javaslat. Az Országos Erdészeti Egyesület kü-

49

KRÓNIKA

* 2013-ban az egri keleti platánfa elnyerte az Európai Év Fája kitüntetõ címet is. (A szerk.)

A keleti platánfa az egri Termálfürdõ területén (Molnár István Géza felvétele)

löndíjasa facsemeték vásárlására fordítható utalványt kapott. A fák ápolását az Ökotárs Alapítvány aMagyar Faápolók Egyesületével közösen biztosítja.

Az Év Fája pályázatra az egriek a Termálfürdõ területén élõ keleti platánt (Platanus orientalis) jelöl-ték. A fa az Eger patak közelsége és az altalaj kedvezõ vízellátása miatt nagyon jól érzi magát élõhe-lyén. A szájhagyomány szerint az egri vár 1552. évi török ostrománál Ali budai pasa és Ahmed nagyve-zír az akkor még kis fácska árnyékából irányította a török sereget. A legenda sajnos nem igaz, a valóságaz, amit levéltári anyagok bizonyítanak, hogy Eszterházy Károly (1725–1799) egri püspök idején tele-pítették a platánfákat Egerben. Ezt a példányt is valószínûleg akkor ültették, de ma is évrõl évre szépenfejlõdik. Érdekesség, hogy a Termálfürdõ területén a keleti platán mellett egy nyugati platán is találha-tó, a két platánfaj egymás mellé ültetése Magyarországon is ritkaság.

A platánfát 1978-ban a Heves Megyei Tanács VB védetté nyilvánította, a védettség fenntartásárólEger Megyei Jogú Város Közgyûlése 2007-ben döntött. A fa kora hozzávetõlegesen 250 év, magasságamintegy 40 m, törzsének kerülete 850 cm. Az egriek nagy figyelemmel kísérik a platánfák állapotát, akezelési munkákhoz a fák mérete miatt rendre a tûzoltóság segítségét veszik igénybe. Rendszeresen vé-geznek növényvédelmi munkákat, mert az elmúlt években jelentõs kártevõjükké vált a platán-csipkés-poloska, de védekezni kell a platán gombabetegségei: az apiognomóniás megbetegedés, valamint a pla-tán-lisztharmat ellen is.

A platánok Észak-Amerikából és Kínából a XVIII–XIX. században kerültek Európába. SzéchenyiIstván is szorgalmazta ültetésüket, az õ kezdeményezésére létesültek 1846-ban az elsõ platánfasorok aDuna-parti sétányon. Egyik leggyakoribb park- és sorfa, gyors növekedésû, sérült lombkoronáját hamarregenerálja, jól viseli a városok poros, füstös levegõjét is. Fája elõnyösen használható világos bútorokkészítéséhez. Hazai erdeinkben a nem védett ártereken fordul elõ kisebb állományokban.

Az Ökotárs Alapítvány harmadik éve szervezi meg Az Év Fája versenyt, amelybe közösségek, csa-ládok és magánszemélyek jelölhetik a számukra fontos fákat egy-egy történet kíséretében. A három évalatt így több mint 250 olyan fát ismerhetett meg a közönség, amelyekre a körülöttük élõ emberek külö-nös figyelmet fordítanak, védik õket, gondoskodnak róluk. A fa õsi szimbólumát találó bibliai idézetek-kel is értelmezhetjük. „Az Úristen kertet telepített az Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akitteremtett. [...] a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azutánkisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját” (Ter 2, 8–9).

Az életfa õskép, átfogó, összefoglaló szimbólum. A szimbólumok egyetemes nyelvén minden népismeri az eget a földdel összekötõ fát, a világot tartó sátorfát vagy a sámán botját, amely a pogány hitvi-lágban azt érzékeltette, hogy a földi világ érintkezik az égi szférával. Az életfa gyökerei a transzcendensvilágba nyúlnak, az ember teljes élet utáni vágyát szimbolizálják. Az 1. zsoltárból tudjuk: „Az igaz em-ber olyan lesz, mint a fa a dús vizû patak partján, mely idejében termi gyümölcsét.” A keresztény kultúr-körben a fa Jézus Krisztus keresztfáját, szenvedéstörténetét asszociálja. A fa talán a legõsibb szimbó-lum, amellyel az ember elõször ragadta meg a növekedés misztériumát, a világ és az ember fejlõdését,földi és transzcendentális összefüggését. Nevezetes bibliai igehely Pál apostol fa-értelmezése: „Én ül-tettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta” (1 Kor 3,6).

Költészetünkben gazdag vonulatot alkot a fa motívumköre. Csupán jelzésszerûen említem JanusPannonius Egy dunántúli mandulafához, Baróti Szabó Dávid Egy ledõlt diófához címû versét. Berzse-nyi „Agg diófája alatt tüzét gerjeszti”, Petõfi vallomása: „Fa leszek, ha fának vagy virága”, Ady a Ma-gyar fa sorsát fürkészi. (Tóth Árpád diófáját az aradi szülõház kertjében nemrég vágta ki az új tulajdo-nos.) Reményik Sándor halotti beszédet mond a hulló faleveleknek. Reményik A kis templom a nagydómban címû, és A borbereki templom falára írom alcímû versében pedig „Fent Isten jár a csúcsokon”.Az értelmezés prózai nyelvén szólva: Erdély hegyeinek és fenyveseinek csúcsain is virraszt, õrködik aGondviselés. Kányádi Sándor Reményik nyomán vallja egyberostált verseinek címadó költeményében:Valaki jár a fák hegyén. Nemes Nagy Ágnes Fák címû versének intelme: „Tanulni kell. A téli fákat /Ahogyan talpig zúzmarásak [...] meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit.” Lator László Fa asziklafalon címû verse a létezés drámaiságát összegezõ szimbólum. Tamás Menyhért kisgyerekként„szövetségben a fákkal” járta végig a bukovinai csángó-székelyek kényszerû vándorútját és élte meg azemberi számkivetettség sorsát.

Kalász László verse a krisztusi szenvedés- és megváltástörténetet a mindenkori jelenre vonatkoztat-ja: „Van itt tövis koszorúnak / tölgyfa kemény feszületnek / szeg és kalapács / szeg és kalapács / lator isbõven / jobbról balról / Pilátus rengeteg kerül / dögivel hóhér és poroszló / majdcsak akad egy Krisztusis.” Kalász László otthon maradt a Bódva-völgyében, egybeforrt az ország szélére vetett szülõföld né-pével, sorsával. A föld és a rajta termõ fa egymást gazdagító kölcsönösségét példázza a költõ élete ésmûvészete. Hamvas Béla fejti ki: „a fa állandó növekedése a mélységektõl, a tápláléktól függ: tápláléka

50

a föld. A földet szívja, mindig mélyebbre és mélyebbre nyúl benne. A kötés kölcsönös, a gyökér belefú-ródik a földbe, hogy kaphasson, a föld magába húzza a gyökeret, hogy adhasson...” A föld és a fa egy-máson együtt bizonyítja Illyés Gyula igazát: „A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol”. A fa szemé-lyiségjegye: „Minden élõlény közül a fa életterve épül leginkább az ölelésben való feladásra. Aki a föld-del, az az élettel ölelkezik.” A fa törzsével a magasba emelkedik, ágaival, lombjával az égbe nyúlik.

Mindezek az örök emberi jelképek együttesen, szinte sûrítve jelennek meg az Eger-patak mentén ál-ló, több évszázados keleti platán törzsében, koronájában, amit most az egriek – és barátaik – lokálpatri-otizmusa az Év fájává avatott.

Cs. Varga István

Gyurgyalag – Az év madara 2013A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el „Az év madara”

nevet viselõ programját, amellyel egy-egy arra érdemes madárfaj megóvásának és fennmaradásánakszükségességére kívánja felhívni a figyelmet. Az alapgondolat az volt, hogy a ritka vagy érzékeny ma-dárfajok megõrzésére tett erõfeszítésekre hívják fel az – akár teljesen laikusnak tekinthetõ – közönségfigyelmét. Ám hamar kiderült, hogy a ritkaságok iránti fogékonyság (tekintve, hogy parlagi sast vagykerecsensólymot az átlagember véletlenszerûen láthat csak, és akkor sem valószínû, hogy be tudja aztazonosítani) nem túl nagy, ezért fordult a program a közismert vagy akár általánosan elterjedt fajok felé.Így volt már az év madara – elsõre talán kissé meghökkentõ módon – a mezei veréb, a füstifecske vagyaz elmúlt évben az egerészölyv.

2013-ban egy érdekes nevû madárfajra, a gyurgyalagra (Merops apiaster) esett a választás, ponto-sabban – a korszellemnek megfelelõ internetes választáson – ez a faj nyert az ugyancsak odafigyeléstérdemlõ fürj, illetve erdei fülesbagoly elõtt. E rendkívül impozáns madár egyike a három trópusi színe-ket viselõ hazai fajnak a szalakóta és a jégmadár mellett. A kék–sárga–zöld–piros tollruha feltûnõnekhat, de alaposabban megfigyelve logikus az „elrendezés”: a hastájék kéksége alulról nézve az égbe, míga felsõtest tarka színe felülrõl nézve a változatos tájba illik bele.

E rigó méretû madár életmódja is elég szokatlan, hiszen homok- vagy lösz-partfalak oldalába vájjamajd’ két méteres hosszúságú költõüregét, ahonnan közel két hónap múlva repülnek ki az öregeknéltompább színezetû fiatalok (lásd a hátsó borítón). Kizárólagos rovarevõ lévén, elég késõn, májusban ér-kezik hazai költõhelyeire, homokbányák, partfalak köze-lébe, ahol rövid egyezkedés után területet foglalnak a pá-rok. Ilyenkor sokszor hallani jellegzetesen gurgulázó,purrogó hangjukat, amelyrõl a ma használatos nevüketkapták. Bár Herman Ottó még a hasonlóan kifejezõ’piripió’ néven szerepelteti A madarak hasznáról és ká-ráról címû korszakos mûvében.

A gyurgyalag csökkenõ tendenciát mutató világállo-mányának közel fele Európa területén él, s ebbõl jelen-tõsnek számít a hazai 20–30 ezer párra tehetõ fészke-lõ-populáció. Életmódjából adódóan jellemzõen az alföl-di területek madara, de vonuláskor bárhol felbukkanhat,hiszen az említett késõi érkezés mellett a korai elvonulásis a rovarélet csökkenésével magyarázható; augusztusközepén már Afrika trópusi területi felé veszik az iránytaz egyes családokból ideiglenesen összeverõdõ csapa-tok.

Madarunk – kontinenseken átívelõ mozgalmai ésszépségébõl adódó veszélyeztetettsége miatt – jó ideje akiemelten védett fajok közé tartozik, természetvédelmiértéke 100 ezer forint (ez az összeg a faj egyedeinek bár-milyen fejlõdési alakban való elpusztítása esetén indítottbüntetõeljáráskor nyer jelentõséget)! Ezen túlmenõen

51

Gyurgyalag (Kókay Szabolcs akvarellje)

törvénybe ütközõ cselekedet élõhelyének károsítása vagy megsemmisítése, ám sajnos ezek sem tánto-rítják el azon gazdálkodókat, akik sok esetben káruk keletkezésének megelõzése vagy megtorlása miattsemmisítenek meg akár teljes fészekaljakat.

A probléma gyökere éppen a madár nevébõl következik, hiszen már Linné (a tudományos nevezék-és rendszertan atyja, így számos faj névadója) ’apiaster’, azaz „méhevõ” névvel illette, amely azóta ismegmaradt, jelezve a rovarevõ gyurgyalag hártyásszárnyúakhoz (melyek jellemzõen méhek és dara-zsak) iránti „vonzódását”. Bár ez alapvetõen konfliktust nem kellene, hogy jelentsen az emberi érdeke-ket tekintve, a kiváló méhlegelõt adó akácosok homoki élõhelyeken bekövetkezett térhódításával meg-jelenõ intenzív méhészkedésre gondolva mindjárt más hozzáállás jelentkezik, amelynek okát HermanOttó több, mint 100 éve így írta le: „…Az esõs idõt nem szereti és ilyenkor a méhesek tájára telepedik,hogy mindenképpen méhekhez jusson: ez határozottan kártétel és nem tûrhetõ”. Ez a szemlélet hazánk-ban a XXI. században is dívik, annak ellenére, hogy tudományos vizsgálatok megállapították: a háziméh csak kis részét teszi ki a gyurgyalag táplálékának, és aránya meg sem közelíti a közhiedelem sze-rinti mértéket. A kaptárak körültekintõ elhelyezésével és hagyományos riasztási módszerek alkalmazá-sával jelentõsen csökkenthetõk a kockázatok.

További problémát jelentenek a mûvelt homokbányákban megtelepedõ párok, amelyek hátráltatjáka nyersanyag kitermelését. Természetesen itt is van megoldás – az utóbbi években számos kompro-misszumra volt példa a kitermelés idõbeni felfüggesztésétõl a megtelepedést megelõzõ intézkedésekig.

Az év madara program keretében számtalan felvilágosító és ismeretterjesztõ programot szervezneka madárvédelmi csoportok, amely révén remélhetõ a nagyobb tolerancia és odafigyelés a gazdálkodókrészérõl, míg a természet szépségei iránt fogékony érdeklõdõk figyelme kellõ mélységben irányulhatezen érdekes és kiemelkedõ szépségû madárra.

További információk Az év madaráról és a madárvédelem gyakorlati lehetõségeirõl a www.mme.huoldalon találhatók, míg a fajról hazánkban készült számos fotó és recens elõfordulási adatok awww.birding.hu honlapon érhetõk el.

Selmeczi Kovács Ádám

Kölcsey „Tolnában”Idén huszonötödik alkalommal emlékeztünk meg a Magyar Kultúra Napjáról, Kölcsey Ferenc

(1790–1838) Himnuszának születésérõl. A Csekén 1823. január 22-én lejegyzett „Hymnus, a’ Magyarnép zivataros századaiból”, méltán kapta az utókortól a nemzet imája elnevezést. Hat év múlva jelentmeg elõször nyomtatásban, Erkel Ferenc 1844-ben írt hozzá zenét. A Himnusz költõjérõl szóló életraj-zában Horváth Károly (A magyar irodalom története 3. Bp., 1978.) a gyermekkortól követett rövid élet-idõ legnagyobb értékét a reformkor verses és prózai közéletiségében látja. A megjövendölt, de Kölcseyszámára meg nem ért forradalom és szabadságharc elõfutárakénti haza és haladás jelszava a reformkorieszmék talán legtömörebb összefoglalása.

Gyermekkori betegségtõl egyik szemét elvesztõ és ezért visszahúzódó Kölcsey életére éppúgy jel-lemzõ a szellemi társak hiánya okozta magány, mint késõbb a politikai közélet, az országgyûlés zajosszínpadán való szereplés. Irodalmi örökségével, a „lélekvesztõ szentimentalizmussal” leszámolva, atársadalmi átalakulásnak irányt mutató költészettel vállalt feladatot: „... szállj királyi sasként égi pá-lyán, Szárnyaidnak nyíl szokatlan út...” Az elégedetlenséget okozó erõszakos katonafogdosás és adó-szedés miatt önkényt emlegettek a hazában, Kölcsey a „szent szabadság” nevében remélt nemzeti újjáé-ledést. Országgyûlési követtársával, a Tolna vármegyei Bezerédj Istvánnal tették szóvá: „Hányszor tá-madt tenfiad / Szép hazánk, kebledre...” Együtt emeltek szót pl. a magyar nyelv használatának jogáértis.

Bezerédj egy régi (1613: 24. tc.) törvény óta kialakult szokás szerint táblabíró címet kapott Kölcseymegyéjében, Szatmárban. Az inkább tiszteletbeli, mint valós feladattal járó kinevezés „az elõkelõbb ne-messég közül választandó rendkívüli esküdt ülnökökrõl” szólt. Így büszkélkedett e tisztséggel GyulaiPál is A táblabíró címû vesében. Petõfi hasonló címû költeményébõl kiderül, nem sokra becsülte azilyen rangot. Bezerédjt Zala- és Borsod vármegyék is a „magokat kitüntetett jeles férfiak” közé emeltéktáblabírónak. Tolnában örömmel fogadták megyéjük követének kitüntetését. Zalának Deák Ferenc ki-nevezésével válaszoltak. Szatmárnak viszonzásként, de elsõsorban a hazafias költészetet méltányolva,

52

Tolna vármegye Kölcsey Ferencnek is táblabíró címet adományozott 175 éve. Galánthai és Fraknóigróf Esterházy Károly fõispán elõterjesztésére hozta meg határozatát a nemesi közgyûlés: „KölcseyFerencz urat, kinek érzékeny hazafisága, nemzeti tisztes buzgalma olly megható volt, de a kiben a de-rék, lelkes és mélyérzésû hazafiún kívül egyszersmind egyik classicus írónkat és koszorús költõnket isméltatjuk és magasztaljuk, viszont mi is Táblabíráink sorába közérzéssel fogadhatjuk, miután õt a ki-nyilvánult közkívánatunkkal fõispány urunk örömest egyezõleg a mai nap megyénk táblabírájává kine-vezte volt.” (1838. március 26.)

A Szekszárd szülötte költõ, Garay János (1812–1853) Bihar és Zala megyéktõl kapott hasonló elis-merést 1845-ben, Apponyi György alkancellárral, Bugát Pállal, Széchenyi Istvánnal és Vörösmarty Mi-hállyal együtt. Garay véleményét az öccséhez, Alajoshoz írt levelébõl ismerjük: „Mind kettõ pusztacím, s korunkban már igen jelentéktelen, [...] de én még is örvendek rajta, mert írói munkásságom mél-tánylásával kell mindkettõt vennem, s írók közt még is ritkábban osztották még e címet, melly némellybirtokos pipás nemes embernek, ha néha nem is tesznek egyebet a megye dicsõségére, mint hogy nyulaits rókáit vadásszák agyon, zsákszámra osztogattatik.” Garayhoz hasonlóan vélekedett Rátky Károlykecskeméti pedagógus is: „Ha nemes a famíliád / Még az becset nem ruház rád. / Kinél az ész s erkölcsnemes, / Nemes címre az érdemes.”

Idõtállóbb Kölcsey Ferenc korunknak is szánt bölcs és szép üzenete, mely egyben õrá emlékeztetõútravalónk: „Õseitek parányi fészkeket raktanak? Szedjétek össze a romokat, / s tegyetek belõle mélyalapot jövendõ nagyságnak. / Apró harcokat vívtanak? / Csináljátok a békesség mûveit temérdekké /Emlékeik nem maradtak? / Mi tilt, hogy emeljetek nékiek?”

Kaczián János

A XI. Civil Akadémia BrünnbenA Magyar Kollégium és a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) brünni szer-

vezete 2012. november 15–18-a között szervezte meg Morvaberényben, vagyis Brünnben a XI. CivilAkadémiát. Az akadémia célja a Kárpát-medencében mûködõ magyar civil szervezetek tapasztalatcse-réje, baráti kapcsolatok kialakítása. Az akadémiát az anyagi nehézségek ellenére sikerült megszervezni,köszönhetõen Fazekas Mónikának, a CSMMSZ brünni szervezete elnökének, aki megszerezte a hiány-zó összeget és létrehozta ezt a találkozót. Horvátországból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Szlo-vákiából, Magyarországról, Csehországból és Erdélybõl (nyolcan), összesen 26-an vettünk részt.

Az elsõ nap este Rákóczi Anna, a CSMMSZ országos elnöke ismertette a szervezet felépítését és te-vékenységét. 1990. január 16-án néhány prágai magyar kezdeményezésére összejött kb. 50 érdeklõdõ,akik megegyeztek abban, hogy célszerû lenne egy önálló nemzetiségi szervezetet létrehozni. 1990. feb-ruár 24-én tartották az alapító közgyûlést, és elfogadták az alapszabályzatot és a programnyilatkozatot,valamint az új szövetség elnevezését. Igény volt ez, az akkor itt élõ 23 ezer magyar részérõl. A szövet-ség célja: „a Cseh- és Morvaországban élõ, vagy hivatásuk, tanulmányaik stb. révén huzamosabban itttartózkodó magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgárok számontartása, önmûvelésük szervezése,kulturális és egyéb igényeinek a lehetõség szerinti kielégítése […] az önmûvelés folyamatában megkü-lönböztetett súlyt kap a magyar történelem és irodalom megismerése, egyáltalán: a nemzeti önismeret.”A megalakult szervezet a már akkor meglévõ Prágai Magyar Kulturális Központban mûködött.1993-ban indult a Prágai Tükör címû közéleti és kulturális lap. Ezután létrejöttek a helyi szervezetek.Ma hat alapszervezetük mûködik: Prágában, Brünnben, Ostraván, Teplicén, Pilsenben, Olmützben ésLovosiceben. Az 1991-es népszámlálás alapján a Cseh Köztársaságban 10 298 731 lakosból 19 932 ma-gyar élt. Prágában 1646, Ostravában 998, Brünnben 401. 2001-ben 14 672 fõ vallotta magát magyar-nak. Tíz év alatt 5260-al csökkent a számuk. A magyar anyanyelvûek száma szakmai becslések szerint16–18 ezerre tehetõ. Prágában 1671, Ostravában 681, Brünnben 427. Tehát Prágában és Brünnben nõtt.A szövetség legfontosabb rendezvényei: klubtalálkozók, nemzeti ünnepeink megemlékezése, koszorú-zások március 15-én és a honvédsíroknál, magyar bálok, mûvelõdési táborok, gyermekekkel való fog-lalkozás, néptáncegyüttesek mûködtetése.

Fazekas Mónika ismertette a helyi szervezetet. A brünni alapszervezet 1993. november 20-án ala-kult meg, 35 rendes taggal. 1995-ben indult a Brünni Magyar Futár címû idõszaki folyóiratuk, BrünnVáros Polgármesteri Hivatala támogatásával. Õk szervezik a legtöbb tevékenységet a prágai alapszer-

53

vezet mellett, így sok tekintetben példaképpé váltak. Legjelentõsebbek a Brünni Magyar Kulturális Na-pok, minden évben tavasszal gyermeknapot tartanak, híres a Kõris nevû néptáncegyüttesük, de megala-pították a magyar néptánc és népdal gyermekcsoportját is. Székházuk, a Magyar Kulturális és Informá-ciós Központ, amely a patinás középkori városháza hátsó részében kialakított Nemzeti KisebbségekHáza keretében mûködik, amely egyedüli az országban, amelyet bárki látogathat.

A brünni magyarok önszervezõdése azért is figyelemre méltó, mert nagyon sajátos helyzetben van-nak. Többségük szlovákiai, felvidéki magyar, akik Brünnben nem õshonosak, akik azonban õrzik felvi-déki gyökereiket. Õrzik még akkor is, ha sokan közüllük, a fiatalság nagy része brünni egyetemen tanul.Õk a helyi diákszervezetbe, a Kazinczy Ferenc Diákklubba tömörülnek, amely diákklubnak a brünniMagyar Kulturális és Információs Központ ad infrastrukturális hátteret.

Másnap került sor az akadémia ünnepélyes megnyitására a Nemzeti Kisebbségek Házában. Ezutánmeglátogattuk a híres várbörtönt, a Spilberket, amely a város egyik magaslatán helyezkedik el. Eredeti-leg a gótikus várat a XIII. században építették a morva õrgrófok székhelyének. A XVIII. században óri-ási börtön-erõddé alakították át. Ebben, a Habsburg Birodalom egyik legrettegettebb börtönében rabos-kodott Kazinczy Ferenc, több társával együtt. 1795. október 7-tõl az év végéig tartották itt, majd másrabokkal együtt átkerült Zábrdovice városrész fegyházába, ahonnan 1799. június 22-én szállítottákKufsteinbe. Brünni börtönéveirõl a Fogságom naplója címû mûvében emlékezik meg. A brünni németegyetemen tanuló magyar diákok egyesülete 1927. november 12-én emléktáblát leplezett le Kazinczyegykori börtöncellájának falán, majd egy késõbbi felújítás során került mai helyére, a múzeumkéntszolgáló rész folyosójára. Ezt az emléktáblát mi is megkoszorúztuk. A kazamaták megtekintése utánkoszorút helyeztünk el a magyar jakobinusok várfalon kívüli emléktáblájánál is.

Ebéd után találkozást szerveztek a kulturális központban a csehországi magyar szervezetek képvise-lõivel. A Kazinczy Ferenc Diákklub még 1969-ben alakult. Jelenlegi taglétszáma 220 körül mozog. Aklub lapja az 1990-ben alapított Sárga Szamár. A prágai Ady Endre Diákkör 1957-ben alakult. A szocia-lizmus évei alatt illegálisan mûködött, a 70-es évektõl a Csemadok érsekújvári szervezetének kihelye-zett klubjává vált, s ez által nyert hivatalos formát. 1990-tõl mûködik önálló polgári társulásként. Léte-zése hatással volt a többi felvidéki magyar diák- és ifjúsági szervezet megalakulására. 1988-ban egyikalapítója volt a Felvidéki Diáktanácsnak, 1991-ben pedig a Diákhálózatnak. Jelen volt még a PrágaiMagyar Református Missziói Gyülekezet vezetõje, Éles György tiszteletes. Bemutatkozott még a2002-ben alakult prágai szülõk egylete, az Iglice.

Szombaton délelõtt megismerkedtünk az Óvárossal. Brünn tipikus monarchia-beli nagyváros, akárBécs, vagy Budapest. Jelenleg több mint 400 ezer lakossal rendelkezik. Ezután autóbuszra ültünk és ki-mentünk a néhány kilométerre levõ Slavkovba, más néven Austerlitzbe, ahol meglátogattuk a Béke Sír-emléket, amelyet a napóleoni háborúk „három császár” néven ismert nevezetes csatájának a színhelyénemeltek 1910–1912 között. Austerlitz – ma Slavkov u Brna – határában zajlott le 1805. december 2-ána napóleoni háborúk egyik legvéresebb, legnagyobb ütközte, amelyben Napóleon legyõzte az egyesültosztrák-orosz seregeket. Az egynapos kegyetlen ütközet összesen mintegy 40 ezer emberáldozatot kö-vetelt. Az osztrák seregben számos magyar egység is szolgált. Szomszédságában a csata múzeuma mû-ködik, ahol több magyar vonatkozású emléktárgy is látható. Az Austerlitzhez közel álló Telnice faluközpontjában kopjafákat állítottak az itt harcolt székely katonák emlékére. Itt több mint 1500 magyarkatona halt meg. Megkoszorúztuk a kopjafákat a település alpolgármestere jelenlétében, majd elénekel-tük a Himnuszt. Programunk a brünni kulturális központban fejezõdött be, ahol elõadást hallgattunkmeg a cseh-magyar történelmi kapcsolatokról, a Brassóban lezajlott Bartalis János vers- és énekmondóversenyrõl, a vajdasági nagycsaládosok tevékenységérõl. Ezt követõen Balázs Zoltán, szilágyerkedi re-formátus lelkipásztor megkeresztelte Tomasic Korinát a horvátországi Pélmonostorból. A keresztapaRomhányi András, a keresztanya Fazekas Mónika volt, a gyülekezetet mi alkottuk, és megfogadtuk,hogy továbbra is ügyelni fogunk Korina lelki üdvösségére, egyengetjük útját a református közösség-ben. Korina keresztlevelet kapott, amelyet bemutat a hazai református egyháznál. Este, a szállodában, avacsora után mindenki elmondta benyomásait és véleményét az elmúlt három napról. Én elmondtam,hogy tanulságos volt e három nap, hogy a mi kis csapatunk valóban olyan, mint egy nagy család, hiszcsak egy családban keresztelhetnek meg valakit.

Dukrét Géza

54

A Cinkotai Tájház„Keressétek a tiszta forrást, ha megtaláltátok, merítsetek belõle. Nézzetek bele tük-rébe, kékebbnek látszik az ég, fényesebbek a csillagok. Életetek további szakaszánvadvirágok, és vadfüvek illata kísér majd a béke és a boldog élet felé.”

(Geibinger Béla cinkotai népi fafaragó mûvész, † 1988 októbere)

Cinkotáról a „pesti” embernek alighanem a Nagyicce fogadó jut elõször eszébe. (Meglehet, hogymás nem is.) Mátyás király vadaskertje Pesttõl haladva a Kerepesi út baloldalán, a mai Keleti pályaud-vartól Sashalomig húzódott. A király gyakran megfordult itt, s egyes utalások szerint magában acinkotai Nagyicce fogadóban is. A cinkotai kántorral való találkozás nyomán született a „nagyicce” fo-galma, amirõl aztán a vendéglõt elnevezték. Budapest XVI. kerülete az utóbbi években „Kertváros” né-ven vált ismertté. Öt – korábban önálló – települése közül a legõsibb Cinkota, melynek írásos emlékei900 éves múltra tekintenek vissza. „A kora Árpád-kori falut a XVIII. század elsõ éveiben – a törökdúlásokozta elnéptelenedést követõen – telepíti újra az akkori földbirtokos: Beniczky Tamás; a Túróc megyeiMicsinyérõl hozat evangélikus vallású szlovák-anyanyelvû telepeseket, akikhez rövidesen jó néhánymagyar is csatlakozik – talán a korábban szétszéledt lakosság egy része, akik azonban elég hamar átve-szik a telepesek vallását és nyelvét. 1930-ra Cinkota lakossága 5500 fõ fölé duzzadt, de a település to-vábbra is megõrizte falusias jellegét” – jegyezte le Blatinczky Jenõ 1983-ban. A Beniczkyek után a ké-sõbbiekben a birtok hosszú idõn át Batthyányi tulajdon volt.

Cinkota a kerület leginkább hagyományõrzõ településrésze, ahol a helyi oktatási intézmények sokattesznek azért, hogy a hagyományõrzés mind a mai napig apáról fiúra öröklõdjön. 1961-ben kezdõdött ela régi életmód emlékeinek gyûjtése a helyi, ma Batthyány Ilona nevét viselõ általános iskolában, néhaiGyarmati Imre igazgató irányításával. A lelkes lakosok segítségével több évtized alatt sikerült össze-gyûjteni Cinkota még fellelhetõ népviseletének, népi bútorainak, régi használati tárgyainak legszebbdarabjait. Sokak összefogásának eredményeképpen 2004-ben jött létre a Cinkotai Tájházért Alapítványazzal a céllal, hogy a múlt emlékeit méltó körülmények között lehessen bemutatni. Ezt a kezdeménye-zést tett követte: a XVI. kerületi Önkormányzat megvásárolta, majd helyreállíttatta a régi házat a nagy

55

A tájház épülete

kerttel együtt, amely egy cinkotai jómódú gazda tulajdona volt, és a ház bútorainak, fatárgyainak resta-urálását is elvégeztette, majd 2008-ban megnyitották a tájházat a nagyközönség számára.

Csupor István etnográfus, fõmuzeológus, a Cinkotai Tájházért Alapítvány elnöke szavait idézzük:„A Szerb Antal Gimnázium és a Batthyány Ilona Általános Iskola tõszomszédságában áll az a ház,amely izgalmas hely a hagyományõrzés céljára. Egy »élõ házat« rendezünk be, ahol a látogatók közvet-lenül megismerik a tárgyakat. Kevés település mondhatja ezt el… Megmutatni a múltat a jövõnek, hogymindenki tanuljon belõle. Úgy tudjuk a múltat õrizni, hogy az a jövõnek is szóljon…”

A tájház ma már a városrész kulturális központja, igazi közösségteremtõ tér lett, nemcsak az iskolaéletének, rendezvényeinek színtere, hanem Cinkotáé is. A helyiek és messzi földrõl érkezõk a hagyo-mányõrzõ programok egész során vehetnek részt, úgy, mint a Batthyány Gálán májusban, vagy aCinkota Hét nevû rendezvényen õsszel, a kertben. Áprilisban, a tavaszi hadjárat emlékére rendezett ha-gyományos felvonuláson is innen indul a menet az evangélikus paplak udvarára, ahol máig áll a fa,amely alatt Aulich Lajos bejelentette a Habsburg-ház trónfosztását 1849-ben. Közös kenyérsütés, ha-gyományõrzõ napközis tábor, adventi sürgés-forgás, mézeskalács készítés, és sorolhatnánk tovább az ittzajló foglalkozásokat. A gyermekeknek adott rendhagyó tanítási óráikat, színes kézmûves programjai-kat már eddig is sokan keresték fel. Szolgáltatásaik körét tovább szeretnék bõvíteni, helyet biztosítvanagyobb rendezvények számára (pl. esküvõk, bankettek, összejövetelek) is. Számtalan terv vár megva-lósulásra. A kert végében ökumenikus hittanházat szeretnének felállítani, folyik a gyûjtés, már jelentõs

pénzbeli adomány jött össze; akisiskolások pedig osztályonkéntkapnak majd egy-egy földterüle-tet, amit gondozhatnak. A leg-fontosabb szándék pedig az,hogy a ház örökké õrizze és ápol-ja az egykor itt élt szlovákok em-lékét.

A tájházban eredetiek a búto-rok, a berendezési tárgyak. A kékkarnisokról némely szekrényenvisszaköszönnek a pingált virág-motívumok. Kovács Mihályszentmihályi bútormûves mesterrestaurálta õket. Hogyan is mer-hetnénk hozzájuk érni, kinyitni,beléjük kukucskálni? Pedig ép-penséggel lehetne. A mester lát-ván a bátortalanságot szívélyesenkitárta elõttünk a „tükrös” ajtaját,lássuk milyen szép munkát vég-zett. S rögvest elkezdte mesélni

miként javítgatta, fényesítgette, festette, szúfertõtlenítette a kelengyés ládát, a padot, az asztalokat, aszékeket, a teljes bútorzatot. „Itt nincs egyetlen szeg sem, csak facsapolás, hónapokig tartott, míg elké-szültem. Volt olyan darab, ami teljesen szétmállott, újra kellett korhûen gyártani.” A bútorok, a felszere-lési tárgyak mindennapi használatra is jók a korhûséggel egyidejûleg. A konyhaasztalon régi varrottasmintakönyv, mintha csak a gazdasszony egy pár percre szaladt volna ki mellõle a pitvarba…

Meg kell fogadnunk, sokszor ellátogatnunk majd ide a tájházba, ha másért nem is, hát csak azért,hogy a Batthyány grófnõ téglagyárából kikerült, régi szép patinás, betûjeles dísztéglákból kikövezettfeljárón felkaptatassunk a tornácig, hogy azután a padon egy kis ideig elücsörögjünk. Vagy odabent avendégszobában, a Kézimunka Körben, mintha otthon lennénk, elõvegyük a vászon nemût, a megkez-dett kendõt, hogy az utolsó díszöltéseket, horgolt szemeket is elkészítsük rajta. S a következõ alkalom-mal már a Hagyományok Tárháza Klub asszonyaihoz is eljövünk, hogy elcsevegjünk ünnepekrõl, nép-viseletrõl, házi receptekrõl, kiskerti fortélyokról, iskolákról, szerelmekrõl, házasságokról, népi gyógy-módokról, hogy a régiekrõl megemlékezzünk… Letépve az idõ fátylát a kerekalma illatú százesztendõsházban saját életünk elhaltnak hitt szövevényeiben az otthont, a fészket – a gyökereinket – találjuk meg.

(A tájház elérhetõsége: 1164 Cinkota, Batthyány Ilona utca 16.)

Borka Elly

56

Gyimesiné Benkõ Edit tanárnõ gyermekfoglalkozást tart

Egy bukovinai székely írástudó,Sántha Alajos

Az Értelmezõ kéziszótár szerint az „írástudó” szó második jelentése, olyan írni tudó, mûvelt, tudósembert jelent, aki a közélet formálója is egyben. Sántha Alajos minden tekintetben megfelel ennek.Azon kevés bukovinai székely értelmiségi közé tartozik, aki még az 1941-es kitelepítés elõtt végezte ela tanulmányait, s szerezte meg a diplomáját. Nagy szó volt ez abban az idõben, mert a családnak nagyáldozatot kellett hoznia, ha valamelyik gyermekét taníttatta. Csak néhány székely család vállalta ezt, s aSántha-családból két fiúgyermek végzett egyetemet.

Sántha Alajos sokgyermekes bukovinai székely családban született 1914-ben Istensegítsen. Tizen-hárman voltak testvérek, ebbõl tízen élték meg a felnõttkort. Tizennyolc hold (9 fálcsa) földön gazdál-kodtak, ez Bukovinában jómódnak számított, de a sok gyermek között felosztva mégis kevésnek bizo-nyult. Ezért a szülõk taníttatták a fiúkat. A legkisebbet és a legnagyobbat felsõbb iskolába küldték, atöbbi valamilyen mesterséget tanult. A legnagyobb, Sántha Pál pap lett, a budapesti egyetem hittudo-mányi karán végezte tanulmányait. 1923-tól 1962-ig Kanada Stockholm nevû városában az ott élõ ma-gyarok között lelkipásztorkodott. Templomépítõ és közösségformáló tevékenységére ma is nagy elis-meréssel emlékeznek az ottaniak.

A legkisebb gyermek, Alajos a kézdivásárhelyi gimnáziumban érettségizett, majd a gyulafehérvárihittudományi fõiskolára iratkozott be. A hittudományi fõiskola után a kolozsvári magyar egyetemenmagyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Erdély különbözõ iskoláiban tanított, így Csíksomlyón atanítóképzõben, ahol a bentlakásos kollégiumot is vezette. Ezt az iskolát a második világháború után aromán állam megszüntette, õt pedig Aradra helyezték 1948-ban. Egy általános iskolában, majd hamaro-san a helyi gimnáziumban folytatta a tanítást nyugdíjazásáig. Csak 1988-ban települt át Magyarország-ra testvéreihez, Csátaljára.

Már diákkorában érdekelte népe, a Bukovinában élõ kis magyar népcsoport története. Kisebb tanul-mányai 1936-tól megjelentek a különbözõ erdélyi újságokban, így a Paál Árpád által szerkesztett Ma-gyar Lapokban, a Katolikus Világban és a Székelyudvarhelyen megjelenõ Székelységben. Elsõkéntmutatta be Cacicát (Kácsika), a bukovinai katolikusok és a bukovinai székelyek nagyhírû búcsújáró he-lyét. Két cikkében írt Mártonffi Mórról, a bukovinai székelyek elsõ papjáról, akinek elévülhetetlen ér-demei voltak a székelyek letelepítésében. 1939-ben, Józseffalva leégése után a Magyar Lapok gyûjtéstszervezett a szerencsétlenül járt falu megsegítésére. Sántha „lelkesítõ üzenetben” emlékeztette az erdé-lyi magyarokat, milyen nagylelkûen segítették az 1866-os éhinség és kolerajárvány idején a bukovinai-akat: „az akkori lelkes gyûjtõk és adakozók buzgósága legyen lélekbemarkoló és biztató üzenetJózseffalva mai felépítõinek” – fejezi be az erdélyi magyarokhoz írt üzenetét. A magyar Lapok augusz-tusi számában Józseffalva történetének megírásával járult hozzá az akció sikeréhez.1

A XIX. század elejétõl olvashatunk hosszabb-rövidebb beszámolókat a Bukovinában élõ székelyek-rõl. A XX. században, a két világháború között már hosszabb tanulmányok is megjelentek róluk, gon-dolok itt Jancsó Elemér, Kis-Várday Gyula és Oberding József írásaira.2 Az elsõ könyvet, amely átfogó,részletes képet ad a népcsoport 165 éves történetérõl, Sántha Alajos írta 1942-ben Bukovinai magyarokcímen. Könyvének anyagát a kolozsvári és a csernoviczi egyetem könyvtárában gyûjtötte össze. 118nyomtatásban megjelent tanulmányt, 11 kéziratot és 16 adatközlõ szóbeli elbeszélését használta felkönyve megírásához. Õ az elsõ, aki a csernoviczi egyetem könyvtárában lévõ német nyelvû forrásokatfelkutatta és könyvében felhasználta. De felhasznált minden tudósítást, beszámolót, levelet, tanul-mányt, riportot, amit a bukovinai magyarokról írtak, vagy a történelmükkel kapcsolatba hozható. Ta-nulmányozta még Bukovinában a plébániákon fellelhetõ anyakönyveket, a papok által írt különféle fel-jegyzéseket.

57

1Az idézet Lelkesítõ üzenet a múltból címû írásának befejezõ mondata. Sántha 1936-tól 1939-ig megjelent ta-nulmányai: Bukovina Boldogasszonya. Katolikus Világ 1936. 8. sz. 250–251.; Benedek Elek húsvéti álma abukovinai magyarok földjén. Magyar Lapok 1938. április 17. 16.; Székely apostolok a bukovinai székely-ma-gyarok között. Székelység 1938. 5. sz. 51.; Lelkesítõ üzenet a múltból. Magyar Lapok 1939. július15. 1–2.;Hogyan keletkezett Józseffalva? Magyar Lapok 1939. augusztus 6. 4.

2 Kis-Várday Gyula: Bukovinai székely falvak. Ethnographia 1933. 131–139.; Jancsó Elemér: A bukovinai ma-gyarok mai helyzete. Magyar Szemle 1934. 1–8.; Oberding József: A bukovinai magyarság településtörténetiés társadalomrajzi vázlata. Kolozsvár, 1939.

Az elõszóban így magyarázza a könyve címét:„Ezek a magyarok pedig bukovinai magyarok. Buko-vinai magyarok, mert majdnem kétszáz esztendõvelezelõtt, a madéfalvi veszedelem idejében, amikor azidegen zsarnokság elkergette hazájukból, szülõföld-jükrõl: Bukovina befogadta õket, otthont és kenyeretadott nekik. Életük ezért bukovinai magyar élet, tör-ténetük bukovinai magyar történet.”3 Azt is leírja, ki-nek szánta a könyvet: „Elsõsorban a bukovinai ma-gyar falvak népére gondoltam: olyan könyvet adni enép kezébe, amelybõl saját múltját megismeri. Azu-tán azokra gondoltam, akik a mai napig sem tudják,hogy Bukovina, az nem Moldva, és hogy a bukovinaimagyarságnak teljesen különálló, minden más ma-gyar népcsalád történetétõl elütõ, saját történetevan.”4 Tizenkilenc fejezetben írja le a 165 év történe-tét. Igen találóak, sokatmondóak az egyes fejezetekcímei, pl. Csíkország siralma, Szõlõskert a Szucsávapartján, Mártonffi iskolái, A Szent László Társulatõrködése, Józseffalva az égõ áldozat stb. A székely-ség történetét õ is a madéfalvi veszedelemmel kezdi,de részletesebben a XVIII. századvégi bukovinai be-telepítéssel foglalkozik. Pontosan leírja a hét faluszületésének történetét. A hét falu: Istensegíts(1776–77), Fogadjisten (1776–77), Hadikfalva(1785), Józseffalva (1785), Andrásfalva (1786),

Laudonfalva és Raráncsa. Laudonfalva alapításáról nincs pontos adat, Sántha Alajos szerint: „Jóformánmeg sem született, máris felbomlott”.5 Raráncsa csak két évig létezett, lakói 1788-ban Andrásfalváraköltöztek. Így lett a hét faluból öt. A jobbágysors, a kolera, az ínség bemutatásánál nagyszerûen ötvözi aszájhagyományt a szakirodalom adataival. Õ foglalkozik elõször a bukovinai magyarok iskoláinak, hit-életének történetével, s ezen belül a Szent István, illetve a Szent László Társulat szerepével az iskolákfenntartásában. Jól követhetõ a könyvben a kirajzások története 1883-tól 1941-ig. Bukovina elhagyásá-val, az 1941-es Bácskába való kitelepüléssel zárja a bukovinai magyarok történetét.

Stílusa egyszerû, olvasmányos, mindenki számára érthetõ, ugyanakkor megfelel a tudományosságkövetelményeinek is. A könyvben közölt adatok pontosak, megbízhatóak, mindenütt megtaláljuk amegfelelõ utalást a forrásokra. Ezért érthetõ, hogy az 1950 után a bukovinai székelyekrõl megjelent írá-sokban mindenütt megjelölik forrásként Sántha Alajos könyvét. Most ismét megjelent hasonmás ki-adásban ez a könyv, aminek feltétlenül ott a helye minden bukovinai székely család és az irántuk érdek-lõdõk könyvespolcán.

Fábián Margit

Fekete István emlékkiállítás VeszprémbenAz Érseki Turisztikai Központban (Szaléziánum) 2013. február 2-án a Szalézi Napok keretében em-

lékeztek meg nagy magyar írónk életérõl és munkásságáról. A kiállítást Pálfalviné Õsze Judit igazgatóés Léner-Pintér Sára igazgatóhelyettes rendezték. Többek között még októberben látogatást tettekLászló Dezsõ plébánossal a dombóvári Fekete István Múzeumban. A város elsõ látogatható gyûjtemé-nyének (1995) alapítója, Bodó Imre agrármérnök, helytörténész készséggel állt rendelkezésre, és janu-árban átadott a szakembereknek több eredeti dokumentumot, festményt, szobrot, intarziát, fényképet,kéziratot, ezzel is emelve a kiállítás színvonalát.

58

3 Sántha Alajos: Bukovinai magyarok. Kolozsvár, 1942. 3.4 Sántha i. m. 3–4.5 Sántha i. m. 36.

A megemlékezésen köszöntõt mondott Kilián László író, aki röviden ismertette Fekete István írói te-vékenységét, kiemelve a szeretet jelentõségét a mai kor embere számára. Bodó Imre alapító egy idézet-tel kezdte mondanivalóját, majd bemutatta a dombóvári múzeumot és a kiállításra elhozott emléktár-gyakat:

„Ha mélyen magamba nézek,szeretetem határtalan határát,egyetlen szó fejezte ki,egyetlen régi-régi szó,amiben élõk és holtak benne voltak,s, ez az érthetetlen, de nekemmindent jelentõ szó mondta ki, hogy GÖLLE.”

Elmondta többek között, hogy három oka volt a gyûjtemény megvalósításának Az elsõ és legfonto-sabb érv az volt, hogy a városnak nem volt múzeuma. Az özveggyel, Piller Edittel 18 évig levelezett, õírta egyik levelében, úgy emlékszik, hogy az apósa, Fekete Árpád a néhai göllei kántortanító Dombóvá-ron született. Fekete Antal uradalmi építész legidõsebb gyermeke valóban a településen született,1863-ban. A harmadik szempont az volt, hogy Bodó Imre is Göllében született, és õ még ismerhetteazokat a parasztembereket, akikkel a kis Fekete István együtt járt iskolába. A dombóvári emlékhely be-rendezési tárgyainak többségét a családtól kapta az alapító, illetve Csermely Ottóné gyûjteményét ismegörökölte, még 2001-ben. Az épületet kétszer bõvítette, 2001-ben és 2011-ben, így már három te-remben láthatók az íróval kapcsolatos relikviák.

Matyikó Sebestyén József az író, költõ gyermekkori élményeirõl beszélt. Elmondta, hogy a Tüske-vár volt az elsõ könyv, melyet Fekete Istvántól olvasott, és ez a könyv ma is hatással van mindennapjai-ra. Az íróval kapcsolatos Gyermekkori kert címû versét is megosztotta a nagyszámú közönséggel.

A kiállítást László Dezsõ a Regina Mundi templom plébánosa ajánlotta az érdeklõdõ közönségnek.Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Márfi Gyula veszprémi érsek is. A tárlatot 2013. árpilis 7-ig te-kinthette meg az érdeklõdõ közönség.

Bodó Ákos

59

Részlet a kiállítás megnyitásából (Bodó Ákos felvétele)

Hervadhatatlan bokrétaünnepVarga Imre Széchenyi István-szobra Siófokon

Adott egy olyan új felfogású Széchenyi szobor, amely szürreális módon hajót helyez a nemzet nagy-ja alá piedesztálként. Aztán, hogy miért éppen azt a hajót, mint egy fõgondolat szimbólumát használjaaz alkotó, azt a történelmi körülmények indokolják. Ez az egyik legösszetettebb motívum Széchenyiéletében. Felkérte a balatoni hajózási társaság, hogy patronálja a Kisfaludy hajó építését. Óbudán ké-szült fahajónak, négy év múlva építették át acéllá. Széchenyi naponta kilovagolt és megszemlélte, hogyáll az építése, nagyon izgatta a hajó. Amikor Párizs elfoglalása utáni idõben Széchenyit nem léptettékelõ õrnaggyá, csalódottságában otthagyta a katonaságot és Angliába ment. Onnan írta az édesanyjának,hogy van ott egy ember, aki csinált egy gõzmasinát, s eladta neki aranyért. Azon döbbent meg, hogy ké-pes volt odaadni a találmányát. Széchenyi tehát Angliából hozatta a gõzgépet az elsõ balatoni gõzhajó-hoz.

A szobor azt a pillanatot rögzíti, terjeszti ki, amikor elérték a legfelsõbb szintjét a hajó építésének.Ez a bokrétaünnep pillanata, arra érkezett Széchenyi, aki figyelemmel kísérte a hajóépítés minden moz-zanatát, s egy hordó tokaji aszúval ajándékozta meg a hajóépítõket. „Tehát arról van szó, amit ábrázol.Ez egy gondolat, aminek megfogalmazásával már régóta foglalkoztam. Egy a hathoz a test és a fej ará-nya. Ez teljesen normális. A magyar egyébként nagyfejû, nézz körül. A gigászoknál egy a nyolchoz azarány: nagy ember, töpörtyû fejjel. Általában hetes arányt használunk a szobroknál, hogy meg ne sért-sünk senkit. De egy portrénál ez nem lehet szempont. Létezik azután a mûvészi szabadság, a nürnbergifõtéren például van egy hajó, húsz ember ül benne és egy a négyhez a fejarányuk. A mûvészi szabadság-ba belefér, hogy megnövelje azt, amire egy ábrázolásban a hangsúlyt kívánja helyezni. Ez a primitívebbmódszer, a kevésbé primitív, amikor alájátszom a környezettel. A siófoki Széchenyi-szobornál mindkettõmûködött” – mondta Varga Imre Kossuth-díjas szobrászmûvész új siófoki szobrának avatása elõtt.

A Balatonon 1846 elõtt még nem beszélhetünk szervezett hajózásról. Közlekedett ugyan néhány vi-torlás – ezek közül a legismertebb a Fõnix volt –, és létezett három révátkelõ is (Fenékpuszta és Bala-

tonszentgyörgy, Boglár és Fülöp, valamint Öszödés Akali között), a nagy áttörést mégis a Széchenyikezdeményezésére létrejött Balatoni GõzhajózásiTársulat megalapítása és a Kisfaludy gõzhajó meg-építése jelentette. A Balaton Gõzhajózási Társaság1846 áprilisában tartotta meg elsõ közgyûlését,amelynek Kossuth javaslatára Széchenyi István lettaz örökös elnöke. Az elsõ gõzhajó törzsét az Óbu-dai Hajógyárban építették, a hozzá való gõzgépetpedig az angliai Penn gyárból hozatták, és a Bala-ton költõje után Kisfaludy névre keresztelték. Agõzhajót – figyelmes gesztussal – Széchenyi 55.születésnapján, 1846. szeptember 21-én indítottákelsõ útjára a füredi kikötõbõl.

A Kisfaludy 300 utas szállítására volt alkalmas.Elsõ osztályú termét Széchenyi felesége, Crescenceízlése szerint alakították ki: fehér és arany belsõburkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel dí-szítve. Ebédlõterem és könyvtár is volt a hajón. (Jóideig a Kisfaludy volt az egyetlen gõzös a Balato-non, csak 1872 után lett párja, az akkor alakult Za-la-Somogyi Gõzhajózási Társulat hajója, a Balaton,amely már nem lapátkerekekkel, hanem csavarhaj-tással mûködött.) A Kisfaludy leállításával, a me-netrendi hajózás nélküli élet hanyatlást hozott a Ba-laton partján, ami leginkább Füredet és a TihanyiApátságot sújtotta. A Stefánia Yacht Egylet tagjai-nak és a Déli-vasút Társaságnak is érdeke volt agõzhajózás újbóli megindítása. 1888. október 21-én

60

Varga Imre és a Széchenyi szobor(Tóth-Baranyai Antal felvétele)

megalakult a Balatontavi Gõzhajózási Rt. a rendszeres balatoni személy- és teherszállítás lebonyolítá-sára. Az újrakezdést szigorú feltételekkel Baross Gábor miniszter anyagilag is támogatta. A társaság ál-tal megrendelt új lapátkerekes hajót Kelén névre keresztelték (nem azonos a ma is üzemelõ hajóval). Akétgépes hajó 1889. július 1-jén kezdte meg menetrendszerinti járatait az Almádi–Füred–Siófok–Fü-red–Almádi útvonalon. 1891-ben a Kelén nevet Barossra változtatták. A gõzös pályafutása 1922-esszétbontásával ért véget.

A szobron az alábbi felirat kapott helyet: „Gróf Széchenyi István a »legnagyobb magyar«, a XlX.századi Magyarország legjelentõsebb reformer családjának tagja, akinek jelentõs birtokai voltak Sió-fok közelében, a Balaton mentén. Az ország megújulásának, Balaton fejlesztésének, mint nemzeti ügy-nek egyik legfõbb szorgalmazója. Nevéhez fûzõdik a Balaton elsõ gõzhajójának, a Kisfaludynak a meg-építése 1846-ban. Ezzel megteremtette a Siófokon székelõ Balatoni hajózás alapjait. Gazdag alkotó éle-te a jövõnek szóló példa.”

Matyikó Sebestyén József

Beszámoló a Honismereti Szövetség2012. évi közhasznú tevékenységérõl

Honismereti Szövetségünk 2012-ben mûködésének huszonkettedik évébe lépett. Munkánkat a sokéves tapasztalat alapján, valamint az Alapszabályban megfogalmazott céloknak és feladatoknak megfe-lelõen végeztük az alábbiak szerint.

Szervezeti életünk

A Küldöttgyûlés az elõzetes terveknek megfelelõen egy alkalommal, február 22-én ülésezett, ahol aküldöttek megvitatták és elfogadták a 2011. évrõl szóló közhasznú beszámolót és pénzügyi elszámo-lást, a Felügyelõ Bizottság jelentését, illetve ajánlásaikkal egészítették ki a 2012. évre szóló feladat- ésköltségtervet.

Az Elnökség az Alapszabálynak megfelelõen négy alkalommal ülésezett (március 1; május 8; szep-tember 20; nov. 13) az elnöki meghívóban megjelölt napirendi pontok szerint. Az üléseken megbeszél-tük az országos és helyi szinten elvégzendõ aktuális tennivalókat, elõkészítettük, szakmai javaslatokkalsegítettük a rendezvényeket. Áttekintettük a két ülés között az országos és megyei szinten végzett mun-kát, az Elnökség tagjai tájékoztatást adtak a megyéjükben történt eseményekrõl, rendezvényekrõl. Egyalaklommal, június 26-án rendkívüli elnökségi ülésen az Elnökség által javasolt témát, a helytörténetigyûjtemények helyzetét, megmentésük kérdéseit vitattuk meg, sajnos csupán 8 fõ részvételével. Az el-nökségi ülésekrõl emlékeztetõ készült, amelyet az Elnökség tagjai megkaptak.

A Felügyelõ Bizottság még 2011 decemberében áttekintette a 2011. évi szervezeti élet, továbbképzé-sek, rendezvények és a pénzgazdálkodás dokumentumait, amelyekrõl írásos összefoglalót készítettek,mely alapján tájékoztatták a Küldöttgyûlést. A Bizottság tagjai rendszeres résztvevõi voltak az elnöksé-gi üléseknek és az országos rendezvényeknek, így megfogalmazott észrevételeik tapasztalataikon isalapultak.

A HONISMERET folyóirat Szerkesztõ Bizottsága hat alkalommal ült össze (febr. 15; ápr. 12; jún.12; aug. 28; okt. 17; dec. 11) a soron következõ szám anyagának összeállítására. Megvitatták a közlésreszánt írásokat, a Honismereti Akadémia helyszínét (Heves megye, Eger városa) bemutató hármasszámba tervezett cikkeket, az Évfordulónaptár alapján megtervezték a jeles évfordulókra emlékezõ írá-sokat. Megszerkesztették az Akadémián elhangzott elõadások közlésre szánt anyagát, közzé tették szer-vezeti életünk híreit.

Az Elnökség által megválasztott szakmai ad hoc bizottságok közremûködtek a rendezvények prog-ramjainak összeállításában, a témakörök kijelölésében, az elõadók kiválasztásában, felkérésében. (Fel-nõtt és Ifjúsági Honismereti Akadémia)

Megyei tagszervezeteink alapszabályuknak megfelelõen hívták össze közgyûlésüket, elnökségi ülé-seiket, vállalkoztak országos illetve regionális rendezvények közös szervezésére.

61

Társszervezeti megbeszélést folytattunk a Néprajzi Társaság Önkéntes Néprajzi Gyûjtõ Szakosztá-lya vezetõivel annak érdekében, hogy a korábbi jó kapcsolatot az újonnan választott elnökséggel to-vább bõvítsük, újabb tartalmakkal töltsük meg.

Szervezeti életünk mûködtetéséhez pályázati úton nem nyertünk támogatást, de mûködésünket je-lentõs mértékben támogatta szolgáltatásaival a Magyar Nemzeti Múzeum.

Országos rendezvényeink

A feladattervnek megfelelõen egyrészt tagjaink továbbképzését, másrészt a jeles évfordulókra valóemlékezést szolgálták.

A Honismeret Napja alkalmából csatlakoztunk a Pest Megyei Érdy János Honismereti Egyesület ál-tal a Nemzeti Múzeumban szervezett Felolvasó Naphoz, ahol Pest megyei és budapesti helytörténetikutatók mutattak be részleteket kutatási eredményeikbõl, de néhányan más megyébõl is jelentkeztekfelolvasásra (Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun, Csongrád megye)

A XL. Országos Honismereti Akadémiára július 1–6-a között (június 30-i beérkezéssel) került sor aHeves Megyei Honismereti Egyesülettel közös szervezésben, 164 hazai és határon túli résztvevõvel(tag és társzervezetek küldöttei, tagjai), helyi szervezõkkel, de az elõadások nyitottak voltak a helyi ér-deklõdõk számára is. A választott témában (Szõlõ – bor – hagyomány – honismeret) nagyszerû elõadá-sok hangzottak el a kérdéskör legnevesebb kutatóinak, képviselõinek tolmácsolásában – összesen tizen-öt témában. Az elhangzottakat három szekcióban vitatták meg és egészítették ki helyi adatokkal, ta-pasztalatokkal. A résztvevõk a tartalmas szakmai program keretében – egész napos tanulmányúton –megismerkedhettek a megye tárgyi és szellemi kulturális értékeivel, helytörténeti nevezetességeivel, ta-lálkozhattak helyi hagyományõrzõ közösségekkel. Mindhárom útvonalon találkoztak olyan polgármes-terrel, aki fontosnak tekinti települése múltjának felkutatását, hagyományai megismerését, ápolását.Megismerkedhettek szõlõ- és bortermelõkkel, akik szõlészetük szakmai bemutatása mellett vendégül islátták boraik megkóstoltatásával is a résztvevõket. A program megvalósításában nagy segítséget jelen-tett a közgyûjtemények, közmûvelõdési intézmények munkatársainak közremûködése elõadóként,szervezõként, tanulmányutak vezetõjeként is. Az Akadémia megrendezéséhez a Nemzeti KulturálisAlap Közmûvelõdés és Népmûvészet Szakmai Kollégiumától és Eger Megyei Jogú Város Önkormány-zatától kaptunk jelentõs anyagi támogatást.

A XIV. Országos Kiadványszerkesztõi Konferenciát szeptember 28–30-a között szerveztük meg aVeszprém Megyei Honismereti Egyesülettel közösen Veszprémben 74 fõ részvételével, „Emlékjelek,emlékhelyek és a honismeret” témakörben, 15 országos és helyi elõadó közremûködésével. A helyiszervezõk vezetésével megtekintettük a város neves emlékhelyeit, emléktáblákat, a katonai temetõt. Arendezvény megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiuma tá-mogatásával tudtuk megvalósítani.

November 13-án délután az ELTE BTK könyvtártermében Helytörténet az oktatásban címmel hely-történeti olvasókönyv bemutatót szerveztünk annak érdekében, hogy segítséget ajánljunk helyi kiad-ványok tervezéséhez, elkészítéséhez.

Az Iskola és Honismeret Konferencia megrendezésére regionális szinten került sor Esztergombannovember 23–25-e között. A rendezõ házigazda szerepét az Érdy János Pest Megyei Honismereti Egye-sület vállalta a „Barangoló” rendezvénysorozat keretében, amelyhez csatlakozott Szövetségünk is, ésrészt vettek Pest megye, Komárom-Esztergom megye, Budapest valamint a felvidéki LIMES-ARVANUM Egyesület tagjai – összesen 34 fõ. A megvitatott téma itt is elsõsorban a helytörténeti olva-sókönyvek hasznosítása volt az oktatásban, már meglévõ kiadványok bemutatásával.

A tervezett határmenti kapcsolatok konferenciáját ezúttal sem sikerült megvalósítani pénz hiányá-ban.

Ifjúsági rendezvényünk

a XVII. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémia volt, melyet a Csongrád Megyei HonismeretiEgyesülettel közösen szervezetünk Szegeden, október 27–30-a között, 80 fõ részvételével (ebbõl 39volt a hazai és határon túli diák, 16 tanár, valamint a szervezõk, helyi érdeklõdõ diákok és felnõttek). Azelõzõ évi javaslat alapján a diákok az „Életutak, kiemelkedõ emberi sorsok környezetemben (szülõ- éslakóhelyemen)” témakörrel foglalkoztak. A felnõtt elõadók – Prof. dr. Blazovich László, Labádi Lajosés dr. Marjanucz László – átfogó elemzést adott a témakörben. Ezt követõen 23 témában 32 diák korre-feráló mutatta be lakóhelyére vagy megyéjére vonatkozó kutatási eredményeit 15–20 perces korreferá-tum keretében, vetítéssel illusztrálva. A fél napos tanulmányút keretében Makón mutatta be Pál

62

Lászlóné Szabó Zsuzsanna a város híres szülötteinek, ott dolgozóinak emlékeit – meglátogatva múzeu-mot, templomokat, sportlétesítményeket, színházat stb. Szeged városában pedig megtekintették a Dómtéri panteon szobrait, koszorút elhelyezve a szegedi szülöttek szobránál. A nagyszerû program megva-lósítása a Nemzeti Kulturális Alap Közmûvelõdés és Népmûvészet Szakmai Kollégiuma, az Emberi Erõ-forrás Minisztériuma és a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátusa, valamint a Köz-igazgatási és Igazságügyi Hivatal és a Balassi Intézet támogatásával vált lehetõvé. Emellett nagyon soksegítséget és tárgyi ajándékot kaptak a diákok és tanárok a megyei támogatóktól.

HonismeretSzövetségünk folyóirata a csökkentett pályázati támogatás ellenére is hat alkalommal jelent meg, de

csak 5 ív terjedelemben, 900 példányban. Az elõfizetõk száma 515–525 között volt, a KELLO számon-ként 72 példányt értékesített, az eladott példányok száma számonként 10–15 db. (egy-két számból na-gyobb mennyiséget is megvettek). A rendezvények résztvevõinek, a Honismereti Akadémia részvételidíja részeként adtunk egy-egy példányt (180 pl.). A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesz-tés és Környezetkultúra Kollégiumának támogatása nélkül nem jelenhetett volna meg – bár az1.500.000 Ft csak a nyomdaköltségek egy részét fedezte, így mellette a 4-5-6. szám megjelenését aNemzeti Együttmûködési Alap jelentõs támogatása tette lehetõvé.

HonlapunkRendszeres frissítéssel mûködik, programterveinket, meghívóinkat, szervezeti életünk híreit, a ren-

dezvényekrõl készült részletes beszámolókat, a HONISMERET folyóirat aktuális számának tartalom-jegyzékét mindenki által elérhetõvé tettük. A folyóirat számainak teljes terjedelmét csak a korábbi szá-mok esetében helyezzük el a honlapon.

Megyei egyesületeink2012-ben is nagyon sokrétû, tartalmas munkát végeztek. Az Elnökséggel közösen szervezett rendez-

vényeken túl helyi konferenciákat, egyre több helyen A Honismereti Napját, évfordulós megemlékezé-seket szerveztek, több helyen a határon túli kapcsolatok ápolására is felhasználva a programot. Azegyesületek tagjainak összetartását szolgálták a tanulmányutak, kirándulások. Néhány megyében ha-gyománya van a megyei honismereti vetélkedõnek általános és középiskolás diákok részvételével. A tá-borokat nem tudtuk ugyan támogatni, de a megyei egyesületek segítettek a szervezésben. A rendezvé-nyek száma megközelítette a háromszázat.

Az országos és megyei, helyi rendezvényeken sok száz diákkal és felnõttel kerültünk alkalmi – néharendszeressé váló – kapcsolatba. Munkáját mindenki térítés nélkül, a mozgalom iránti elkötelezettség-gel végezte. Eredményeink közösek, a munkában való részvételért mindenkinek köszönetet mondunk!

Budapest, 2013. február 20.Bartha Éva titkár

KitüntetettjeinkÁder János köztársasági elnök és Kövér László az Országgyûlés elnöke március 15-én a Parlament-

ben a nemzeti ünnep alkalmából szakterületünk több jeles személyiségét részesítette állami kitüntetés-ben.

Széchenyi-díjat kapott:Andrásfalvy Bertalan, az Magyar Tudományos Akadémia doktora, etnográfus, a Pécsi Tudomány-

egyetem professor emeritusa, folyóiratunk Szerkesztõbizottságának tagja a magyar néprajztudományegészét átfogó – a népi gazdálkodás szinte valamennyi ágát, a népköltészetet, a néprajzi csoportokegyüttélését, a néphagyomány jelentõségét és ápolását is érintõ – nemzetközileg is számon tartott tudo-mányos kutatásaiért, publikációiért, oktatói és közéleti tevékenysége elismeréseként;

Halmos Béla, a Magyar Mûvészeti Akadémia levelezõ tagja, a zenetudomány kandidátusa, népzene-kutató, elõadómûvész, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem óraadó tanára népmûvészeti örökségünkápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevõleges részvételéért, a Táncház-archívum lét-rehozásáért, a szellemi kulturális világörökség részét képezõ táncház-módszer megalkotásáért és elter-jesztéséért, sokrétû tevékenysége elismeréseként;

63

Paládi-Kovács Attila, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, etnográfus, a Magyar Tudo-mányos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Néprajztudományi Intézetének professoremeritusa a magyar néprajztudomány területén végzett iskolateremtõ munkásságáért, tudományszerve-zõ tevékenységéért, a Magyar néprajz nyolc kötetben címû kézikönyv szerkesztõbizottsági elnökekéntvégzett munkájáért, nemzetközi szinten kiemelkedõ, szintézisteremtõ tudományos eredményeiért.

A Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal kitüntetésben részesült Erdélyi Zsuzsanna Kos-suth-díjas folklorista és Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendezõ, grafikus, mûvelõdéstörté-nész.

A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át Trogmayer Ottó Széchenyi-díjas muzeo-lógus, régész, a történettudomány kandidátusa, nyugalmazott egyetemi tanár.

A Magyar Érdemrend tisztikereszt polgári tagozata kitüntetésében részesült Blazovich László, aMagyar Tudományos Akadémia doktora, a Csongrád Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Sze-gedi Tudományegyetem ÁJTK Európai Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanára, a Csongrád megyei Hon-ismereti Egyesület elnöke.

A Honismeret Szerkesztõbizottsága nevében szívbõl gratulálunk a magas rangú kitüntetésekhez.

In memoriam

A fény megérkezett…Elhunyt Udvardi Erzsébet, a balatoni táj mélyhitû festõje

A Kossuth- és Magyar Örökség-díjas és más jelentõs díjakkal kitüntetett mûvész1958-ban telepedett le a Balaton-parti községben és élete végéig itt alkotott. A Ba-latonról készült vagy a vallási témájú mûvei térségünk számos templomában, intéz-ményében ma is láthatók.

Mint személyes ismerõse, sokat jártam nála Tarczy Péter barátommal badacsonytomaji mûtermesházában. Férje a nagy mûveltségû, kiváló kulturális újságíró, Tamás István (1932–1998) volt. A festõ-nek és az írónak „Közös ihletük volt a Balaton” – Kovács Sándor Ivánt idézve. Mindketten a Duna part-ján nõttek fel, és a Balatonnál találtak egymásra. István szüleivel egy sírban nyugszik a dunaföldvári te-metõben, Udvardi Erzsébetet pedig imádott szülei mellé temették február 16-án Baján, a város díszpol-gáraként. Több kiállítását is rendeztem, így az utolsót Siófokon, akkor halt meg Tamás Pista, de egyikutolsó üzenete volt, hogy ne halasszuk el a tárlatot. Végül is Erzsike nénivel jó barátomat, Nagy GáspárKossuth-díjas költõt kértük fel a megnyitóra, aki erre az alkalomra A fény megérkezik címmel egy gyö-nyörû verset írt.

Tavaly Erzsébet napkor már csak telefonon köszönthettem, karácsonykor a kezelések miatt csak ajókívánságaimmal üzenhettem. Karácsonykor került a keszthelyi kórházba, és ott is halt meg február4-én – mondta el unokahúga, Udvardi Anna. A 84 éves mûvésznek a festészet volt az élete: mindig aztmondta, hogy addig él, amíg festeni tud. Rokona az utolsó félévben együtt volt vele Badacsonytoma-jon, ahol kórházba kerüléséig dolgozott, igaz, az utóbbi hónapokban ülve festett. Ott van az állványonutolsó munkája, amely Szent Pált ábrázolja. A képet már nem tudta befejezni.

Udvardi Erzsébet 1929. december 27-én született Baján. Szülõvárosában Rudnay Gyulától tanultfesteni, majd Budapesten elvégezte a képzõmûvészeti fõiskolát, ahol Bernáth Aurél, DomanovszkyEndre, Fónyi Géza és Hincz Gyula volt a mestere. Badacsonytomajon 1958 óta élt. A balatoni táj és vá-lasztott szûkebb hazája, Badacsony világa, az ott élõ emberek, a víz, a hegy, a tó évszakainak látványaexpresszív szürrealista stílusú festményein köszön vissza. Mûhelye mellett 2000-ben saját képtárat ala-pított, ahol munkáit állandó kiállításon láthatja a közönség. A rokonok az Udvardi Erzsébet Képtárat amûvész halála után is mûködtetni kívánják.

Udvardi Erzsébet mûvészete mély hitéletet tükröz. Alkotásainak állandó témája a Biblia, az Ó- ésÚjszövetség, a szentek élete volt. Festett biblikus vázlatokat, oltárképeket, amelyek Badacsonytomaj,Badacsonyörs, Ábrahámhegy, Keszthely, Eszterháza, Vaja, Hévíz és a Szabolcs megyei Flórapusztatemplomait és kápolnáit díszítik. Hosszú évtizedek munkássága áll a mûvész életmûveként a számostemplomban és egyéb megszentelt helyen elhelyezett kép alakjában, imakönyvekben, naptárakban és

64

képeslapokon megjelenõ repro-dukciók formájában, amelyek aBiblia kimeríthetetlen forrásábóltáplálkozik.

Életét oly környezetben éltele, amely állandó inspirálója voltmûvészetének: a Balaton-felvi-dék és a tó, amely minden pilla-natban felgyújtja és megújítjaképzeletét és alkotóerejét, éskésztette megörökítésre az eléjetáruló látványt, annak belsõ szép-ségeit. Nemcsak önálló mûvek-ként tisztelhetjük a képeit, hanemszakrális képeinek környezete-ként is megjelennek Udvardi vi-dékének, a Dunántúl kies tájánakszázféle hangulatot tükrözõ pilla-natai, erõsítve a mondanivalót, anarratív vagy tragikus történést.

Képeinek legkülönösebb csoportját a Szentföldön készült mûvei alkotják. Megelevenednek a Bibli-ából ismert helyszínek, ahol a nagy történelmi események és csodás jelenések történtek. Végigélhetjükaz érzelmek uralta szent pillanatok valós környezetét. Ha nem is a történet jelenik meg a mûveken,mégis tudva tudjuk, hogy melyekre utalnak. Így kapcsolódik össze az egyházi és világi mûvészetUdvardi Erzsébet képeiben, feloldódva és egymásba fonódva, akár egy finom kis virág, akár egy építettkörnyezet vagy természeti szépség alakjában, avagy sokalakos jeleneteiben és egy-egy személyiség ké-pében megfogalmazva.

Páratlanul értékes kincseket hordozott magában, amelyet tehetsége közvetített nekünk: a szeretetetés a jóságot, amelyet fogadjunk szeretettel és nagyrabecsüléssel! Nagy Gáspár méltán írta említett ver-sében: „…a fény megérkezik akár / az ég komor felhõibe befûzött / arany-ezüst fonál / mint nagy tûk öl-tése nyomán / a különös nyári rianás / aki hallja már mindent tud / ott legbelül kivált vakon islélekbiztosan / helyettünk is szilárdan áll / és mégis hangtalan zokog / a ránk bízott remény…”

Matyikó Sebestyén József

Búcsú Dani Lajostól,az Ormánság krónikásától (1938–2012)

Megint szegényebbek lettünk, ismét elment valaki, aki nagy ûrt hagyott maga után. Olyan valaki, akiszellemi tarsolyában számos tervvel és célkitûzéssel, szorgos mindennapjainak hihetetlen tenni akará-sával még sok mindent szeretett volna közkinccsé tenni ormánsági népe küzdelmes életérõl, megrázómúltjáról. Olyan valaki, akinek legfõbb vágya volt megérni népe felemelkedését, amiért õ maga is na-gyon sokat tett életében irodalmi munkásságával, közérdekû elõadásaival, oktató és nevelõ munkájával.Hitt abban, hogy eljön majd az idõ, amikor az Ormánság kitörhet jelenlegi hátrányos helyzetébõl.

1938. május elsején született Drávapalkonyán, egy olyan kis ormánsági faluban, amelyhez fûzõdõvégtelen szeretete és hûsége egész életét áthatotta, gondolkodását meghatározta. Életérõl és hivatásárólígy emlékezett meg temetésén, 2013. január 4-én, a vajszlói temetõben mondott búcsúbeszédébenMatovics Mihályné Vass Zita, aki tanítványa, késõbb tanártársa volt: „A pécsi Nagy Lajos Gimnázium-ban eltöltött évek alatt mély és életre szóló barátságok, kötelékek formálódtak. A tanulás mellett komolysikereket ért el a sportban. – Jó küzdõ típus – mondták róla, s ez a szerencsés tulajdonsága az élet másterületén is igazolta. 1956-ban sikeresen felvételizett a Pécsi Pedagógiai Fõiskola biológia-földrajzszakára. Ez volt az igazi felnõtté válás idõszaka. [....]. 1959-ben kapta meg diplomáját és foglalta el el-sõ – és egy kis kitérõvel – egyetlen állomáshelyét, ahogy Õ nevezte a vajszlói iskolát. 1963-ban a mezõ-

65

Udvardi Erzsébet a keszthelyi kiállításán dedikál(Tarczy Péter felvétele)

gazdaságtan kiegészítõ szakot is elvégezte, segítve ezzel azintézmény jó szakmai ellátottságát. Egész lényét, életét az is-kola szolgálatába állította. Tanárként, osztályfõnökként ge-nerációkat nevelt, tanított odaadással és készített fel tovább-tanulásra, az életre. Diákjai elismerése, bizalma iránta – ta-lán leginkább – abban mutatkozott meg, hogy folyamatosanvisszatértek hozzá, hol segítségért, hol egy kedélyes beszélge-tésért, mert fontos volt a személye és véleménye számukra.

Nagy tudású, széles látókörû, sokoldalú pedagógus volt.Természetébõl fakadó kedvességével, gyermekek iránti szere-tetével, közvetlenségével elvarázsolta tanítványait. A vele el-töltött tanítási órák alatt kitárult a diákok számára a világ. Õaz egyszerû beszélgetések során is nevelt. Felébresztette ben-nük a hagyományok tiszteletének érzését, a kíváncsiságot atermészet csodái iránt, észrevetette velük a mindennapokörömeit, és ami talán a legfontosabb, egymás megbecsülésé-nek fontosságát. [....]. Sajátos humorával derût vitt az intéz-mény falai közé. Széleskörû szakmai tudása és óriási pedagó-giai tapasztalata átadásával, a kollégái segítségével jelentõ-sen hozzájárult ahhoz, hogy a vajszlói iskola a térség egyik

legjobb intézményévé válhatott. Kiváló pedagógiai tevékenysége elismeréseként bízták meg 1977-ben aSiklósi Járási Tanács Mûvelõdési Osztály tanfelügyeletével. 1983-ban ismét visszatért régi iskolájába,miközben számtalan továbbképzõ tanfolyam elvégzése után újabb diplomát szerzett az ELTE Természet-tudományi Kar Közoktatás-irányítás szakán. Ettõl kezdve nyugdíjazásáig az intézmény igazgatóhelyet-teseként irányította a nevelõ-oktató munkát. [....]. Közel 40 éves munkaviszony után vonult nyugállo-mányba. [....].

Életét azonban úgy érezte teljesnek, ha a lelkében rejlõ örökséget tovább adja, megõrzi az utókorszámára. Drávapalkonya, az Ormánság volt számára a minden. Közvetlen környezetének lelkes kutató-ja, ismerõje, a helytörténet megszállott közvetítõje. Jól mûködõ népfõiskolát szervezett, s maga is szám-talan elõadást tartott az Ormánságról. Szabad idejében kutatott a levéltárban, részt vett a Siklósi Vár-és Múzeumbaráti Kör munkájában, tevékenykedett és elõadásokat tartott a TIT szervezésében. Gyûjtöt-te a földrajzi neveket. Olyan ormánsági szavakat gyûjtött össze, melyek igazi kincsként kapcsolódhat-nának Kiss Géza Ormánsági Szótárához.”

Hézagpótló írása a Vajszló és környékének változó természetföldrajzi képe. Múltba visszatekintõ ta-nulmánya a Közoktatás régen az ormánsági falvakban c. dolgozata. Szomorú emlékeket rögzít a Pusztí-tó árvizek a Dráva mentén c. összeállítása. Több tanulmánya vizsgálja a falusi élet mindennapjait, így aKenyérsütés Drávapalkonyán, Állattartás az Ormánságban, Búzahordás az Ormánságban. Vajszló te-lepüléssel több közleménye is foglalkozik: Vajszló és környékének története, továbbá 70 éve szûnt mega szerb megszállás Vajszlón, valamint: Emlékmû a hõsöknek. A Pécsett töltött diákkori eseményekreemlékezik a Pécsett készült napló – 1956. Gózon Lajos a zsolcai hõs c. cikke visszatekint az 1848-49-esszabadságharc idejére. Életmû pályázatában – Egy kisfiú a nagy háborúban – a háború árnyékában élõfaluja képét jeleníti meg. 2011-ben jelent meg legfõbb írása: Falu az ország peremén címû könyve.Szülõfaluja, Drávapalkonya monográfiája ez a munka. Aprólékos alapossággal és hitelességgel dolgoz-ta fel települése történetét a visszaemlékezés, a fellelhetõ levéltári és egyéb írások, valamint saját isme-retei alapján. Bõséges teret szentelt a faluban élõ és élt hagyományok rögzítésének. Külön elévülhetet-len értéke a mûnek, hogy részletes ismertetést adott az 1945-ben történt német katonai áttörésrõl a Drá-ván, ami egyben kedves szülõfalujának és a környezõ községeknek a pusztulását is magával hozta.Ugyanakkor beszámolt arról az élni akarásról is, amit a harcok megszûnte után tapasztalt, ahogyan újjá-épült a községe és ismét tetterõssé, életképessé vált Drávapalkonya.

Amíg életereje engedte dolgozott, tervezett, a kutatásai során készült feljegyzéseit készítette elõújabb közlemények és egy könyv megjelentetésére. Munkálkodásának azonban megálljt parancsolt azélet és a halál Ura. Életmûve így is teljes, mert maradandót alkotott írásaiban, oktatói és nevelõi munká-jában, kutatói tevékenységében, közéleti fáradozásában, és feledhetetlen marad elõttünk a példamutatóemberi magatartása. Mi pedig méltán mondhatjuk: örvendj és légy nagyon büszke fiadra Dráva-palkonya, nagyszerû embert adtál ormánsági népednek! Csak vágyakozva gondolhatunk arra: sok ha-sonlóan elkötelezett tollforgatóra, kutatóra lenne szüksége magyar falvainknak!

Simor Ferenc

66

67

HARANGOZÓ IMRE:Örök emlékezetül…Helytörténeti és honismereti segédanyag10–14 esztendõs újkígyósi gyermekek számára

A honismeret iskolai oktatásáért zajló viták és álvitáksorán – nyilvánvalóan azok részérõl, akik nem tartjákkülönösebben fontosnak ezt a témát – gyakran elhangzikaz ismert kifogás „nincs megfelelõ tankönyv”. S mígazon rágódnak, hogy az önálló tárgyként vagy más tan-tárgyakba építve oktassuk-e a honismeretet, addig semkell tanítani – sem így, sem úgy. Azon is lehet csámcsog-ni, hogy honismeretnek, vagy helytörténetnek nevez-zük-e ezt a témát, mert amíg vitázunk rajta, addig semkell oktatni.

De akik fontosnak tartják, hogy a gondjaikra bízottgyermekek már az általános iskolában megismerjék szü-lõ- vagy lakóhelyük – nemcsak történetét, hanem – ter-mészeti és épített örökségét, népéletét, azok szócsépléshelyett nekilátnak és oktatják a szóban forgó hely – egydarabka hon – ismeretét. És ha nincs hozzá tankönyv?Akkor írnak!

Így tett az újkígyósi Harangozó Imre is, amikorösszeállította és megírta a település „honismereti segéd-anyag” alcímet viselõ tankönyvét. Persze – mondhatjákrá – „neki könnyû”. Hiszen minden felmenõje itt szüle-tett ebben a Békés megyei most már városnak mondottfaluban. Rokonsága szájhagyományain nõtt fel, atyafiasbarátságban van Kígyós közössége színe-javával, sajátgyûjtésû leletekre hivatkozhat, amikor a település múlt-ját eleveníti, s amihez helyben nem talált emléket, ahhoznem volt nehéz – mert tudja, mit hol talál – hozzáolvasni,ami még szükséges. Szóval „könnyû neki”!? Mégis hányés hány falu és város van még ma is megfelelõ honisme-reti tankönyv (munkafüzet, olvasókönyv, segédanyagstb.) nélkül. Márpedig aki mûveli, tudja: mennyivelkönnyebb, ha a honismeretet a helyhez kötõdõ, legalábbrészben konkrét, hogy úgy mondjam „kézzelfogható” té-mák segítségével oktatja a pedagógus. Hát erre most mármegvan a lehetõség.

Tudjuk, hogy ezek az egy-egy településre szabotthonismereti „tankönyvek” igencsak különböznek egy-mástól. Ami nem baj, hiszen „jó halászlevet” is többféle-képpen lehet fõzni, s mindegyik lehet elsõrendû a maganemében. Harangozó Imre könyve úgy jó, hogy háromnagyobb egységre tagolódik: (1) a „Kárpát-medencehonismerete”, (2) a település története a kezdetektõl nap-jainkig, és (3) Újkígyós népi mûveltsége. A továbbiak-ban összesen 41 „leckére” tagolódik az anyag, és mód-szertanilag tanulságos megoldás, hogy minden egyesleckéhez egy-egy kérdés, „saját kutatásra” ösztönzõ fel-adat járul, amelyek többsége – alkalmas tanár esetében –ügyesen aktivizálhatja a tanulókat, kisebb részük ugyanmesterkéltnek tûnik, de azt hiszem, „használat közben”ezek a kérdések és feladatok majd csiszolhatók, bõvíthe-tõk, a diákok érdeklõdéséhez szabhatók.

Az anyag elsõ harmadába belefér a honismeret („aszûkebb lakóteret is magában foglaló kistájra is kiter-jed”), céljának hangsúlyozása („a globalizáció bizonyta-lanságokkal terhelt áramlatában”, „a nemzeti és a helyi

értékek, a történelmi hagyományok jelentik a biztos fo-gódzót, a lelki és erkölcsi támaszt…”); és a hazaszeretetfogalmának tisztázása. Némi szomorúsággal tapasztal-tam, hogy rossz beidegzõdéseink miatt még az ilyen ki-váló szerzõnek is rájár a keze, hogy a „hazaszeret” szóleírásakor odabiggyessze a korábban szokásos „egészsé-ges” jelzõt, mintha bizony a hazánkat, vagy anyánkat,apánkat „egészségtelenül” is szerethetnénk!? Ennek arésznek a fõ témája azonban a Kárpát-medence magyar-lakta tájegységeinek – nem is dió-, hanem mogyoróhéj-ban való – bemutatása. Nem könnyû ez a feladat, s lehet,hogy van, akinek talán jobban sikerülhet a „zsugorítás”.Harangozó fõ érdeme itt elsõsorban az, hogy egységbenláttatja a múlt században szétszabdalt magyarság egysé-ges kultúráját és történelmét; továbbá, hogy kitér az egy-kori Etelköz csángómagyar népcsoportjára, valamint azúgynevezett „együttélõ” népekre, magyarán a történelmiMagyarország nemzeti kisebbségeire is. Ezen tudásraalapozva érzékelhetik ugyanis a fiatalok (és idõsek) Új-kígyós település korábbi és mai lakosságának helyét ésértékrendjét, térben és idõben.

A könyv második harmada Újkígyós elõtörténetével,a pusztulással járó „felszabadításával”, és az újratelepí-tés utáni életével foglalkozik. Szó kerül itt a magyarokhelyben talált leletekkel igazolt avar- és honfoglalás-ko-ri, majd Szent István elõtti jelenlétérõl, a népesség kö-zépkori jelenlétét bizonyító forrásokról, majd az erre vo-nuló „felszabadító hadak” – más források szerint az1735-ös békési kurucjárás utáni megtorlás – nyomán be-következett pusztulásáról. A Magyarországot hadizsák-mánynak tekintõ bécsi udvar a Rákóczi-szabadságharcutáni „rendteremtés” során, a XVIII. század második fe-lében, a hatalmas békési uradalmat – benne Kígyós pusz-tát – az osztrák Harrucken János Györgynek juttatta, aki-tõl leányágon az a Wenckheim-család örökölte, amelynekjó néhány tagjából „a magyar föld” hatására igazi, ma-gyar érzelmû birtokosok lettek, akikbõl kikerült Kossuthhíve, Andrássy Gyula minisztere, a magyar sport támo-gatója. A Wenckheimek érdeme, hogy birtokukra nem abécsi udvar által kedvelt nemzetiségek, hanem Szegedkörnyéki, ö-zõ nyelvjárást beszélõ, katolikus magyar do-hánykertészek települtek, akik jól átgondolt szerzõdésekalapján, az akkori viszonyok között akár demokratikus-nak is tekinthetõ földesúri és egyházi segítséggel szer-vezték életüket. Valószínûleg nem mindennapi kuriózumaz Újkígyóson létrehozott Nép-Vének Tanácsa, ami –Harangozó szerint – „kísérlet volt a hagyományos ma-gyar önkormányzat (részleges) visszaállítására”, ami a„telepített kertészfalu adók és bérleti szerzõdések szabtaszûkös lehetõségei között” az „élõ közösségnek az életminden területére kiterjedõ hatáskörû vezetéseként mû-ködött.” Ezek a helyi sajátosságok, mint a templomépítésnehézségei, a letelepülés utáni kirajzások részletei, a ha-gyományos dohánytermesztés továbbéltetése, a kiegye-zés utáni „örökváltság” lehetõségének megragadása és atörlesztés kegyetlen vesszõfutással való teljesítése példátés tartást is adhat a mai kígyósiaknak atekintetben, hogysorsukat nem a hiteleket nyújtó kufárok látszatmegoldá-sa, hanem kizárólag a maguk munkája és tiszteletreméltóerõfeszítése fordíthatja jobbra. Errõl szólhatna a 25. lec-ke is, amely a XX. század második felének eseményeit

KÖNYVESPOLC

68

intézi el igencsak kurtára fogva, lényegében néhánymondatba sûrítve azokat a kegyetlen és szívszorító évti-zedeket, amikor az többségében önálló vallási és nemze-ti elkötelezettséggel rendelkezõ parasztságot számárateljesen idegen, diktatórikus eszmék befogadására kí-vánták – földjétõl és egzisztenciájától megfosztva –kényszeríteni.

Újkígyós népének nagy szerencséje, hogy az istenikegyelem számos kiváló plébánossal segítette õket a tör-ténelem nehéz korszakaiban. Léhner Mihály a megtele-pedést követõ berendezkedés nehézségei során segítetteõket, Göndöcs Benedek a dohánytermesztésben nyújtottszakmai támogatást, Széchenyi Lajos az örökváltság ren-dezése során állt mellettük, de folytathatom a sort a kö-zelmúltban öregek otthonát építõ Szigeti Antallal és avallási tárgyakból álló gyûjteményét az Ipolyi ArnoldNépfõiskolára testáló Czank Gáborral. Kevés olyan tele-pülést ismerünk, melynek kétszáz év alatt mindössze 14plébánosa volt s szinte mindnyájan érdemesek arra, hogynevüket megjegyezzük.

A könyv harmadik harmadának témája Újkígyós népimûveltsége. Példamutatónak érzem, hogy a szerzõ ezt arészt mindjárt a dohánytermesztéssel kezdi, hiszen saj-nos sokan vannak, akik az agrikultúrát, vagyis a földmû-velést – noha a nevében benne van – barbár módon, nemtekintik a mûvelõdés részének. Pedig erre az aprólékos,nagy gondosságot és szaktudást igénylõ, mai szóval bel-terjes tevékenységre épült a kígyósiak megélhetése. Aföldi javak termelésének bemutatása után annak égi má-sával foglalkozik Harangozó Imre. Úgy tûnik, mintha ta-lálomra választott volna néhány témát, mint a néphit sze-rint a Holdban táncoló Cicëlla és hegedülõ Dávid törté-netét, a búza eredetmondáját, az alföldi pásztorok hierar-chiáját, az archaikus imák és a ráolvasással való gyógyí-tások világát, a szólásokat és közmondások kifejezõere-jét, a népzene és a népi humor néhány példáját, a pün-kösdölés és a búcsújárás szokását. De ha jól odafigye-lünk, láthatjuk, hogy a szerzõ milyen gondosan igyeke-zett a népi mûveltség soksugarú ragyogását lehetõleg he-lyi példákkal újkígyósi színekkel és csillogással érzékel-tetni, a „bennünk” – mármint a kígyósiakban – élõ tele-pülés idõ- és térbeli koordinátáit felvázolni.

Pedig milyen kevés ez a 8–9 ívnyi terjedelem ahhoz,hogy egy ilyen viszonylag kicsi, párezer lelkes településminden fontosabb ismerete beleférjen. De azért a recen-zens a szerzõvel együtt reménykedik, hogy az Örök em-lékezetül … címû honismereti „tankönyv” szívhez szólórészleteivel, elgondolkodtató képeivel, ragaszkodó iden-titást kifejezõ fejezeteivel sikerül megnyerni, sõt elvará-zsolni Újkígyós városának ma még fogékony gyermek-korban lévõ népességét.

(Újkígyósért Közalapítvány. Újkígyós, 2011. 141 ol-dal)

Halász Péter

Mikes Kelemen válogatott bibliográfiaMikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmá-

ból válogatott bibliográfia jelent meg, amelyet az egriEszterházy Károly Fõiskola Központi Könyvtáránakkönyvtárosa, Kun Zsuzsanna és az Andrássy Gyula Bu-dapesti Német Nyelvû Egyetem munkatársa, MaczákIbolya készített. A kiindulópont Hopp Lajos kéziratavolt, amelyet a jeles kutató, a kritikai kiadás elõkészítésesorán az 1960-as évek elsõ felében állított össze, Mikes

Kelemen-bibliográfia címmel. Ez a kézirat segítette, demeg is nehezítette a munkát. Hopp ugyanis nem bibliog-ráfusként, hanem irodalomtörténészként készítette el azt,amely megfelelt az összeállító céljainak, de nem elégí-tette ki a személyi bibliográfiával szemben támasztottkövetelményeket.

A kötet fõ célja, hogy egy válogatott személyi bibli-ográfia keretein belül maradva reprezentálja az újabbMikes-kutatások legjelentõsebb eredményeit. Ez a mun-ka még a felkészült szakembereket is próbára tette, külö-nös tekintettel az összegyûlt anyag nagy mennyiségére.A bibliográfia tartalmazza Mikes Kelemen mûveinekmég nem publikált kéziratait, kiadásait és fordításait, azeddigi Mikes-szakirodalmat, valamint a hatás- és kul-tusztörténet bibliográfiailag értékelt adatait a nyilvánoskönyvtárakban és az interneten elérhetõ, a kiadás idõsza-kában ismert összes adathordozó figyelembevételével. Abibliográfia teljes egészében tartalmazza Hopp Lajoskéziratának a személyi bibliográfia elvárásainak megfe-lelõ részét, a szükséges ellenõrzésekkel és pontosítások-kal. A címleírásokat követõ Hopp-féle annotációkatvagy azok lényegét, a szögletes zárójelet megõrizve,csak abban az esetben tartották meg a kiadvány készítõi,ahol a tétel címébõl nem derült ki, vagy nem volt egyér-telmû a Mikes-vonatkozás.

A válogatott bibliográfia közel 1300 tételt tartalmaz.Az 1963-ig terjedõ idõszak anyaga mintegy 300 tétellelbõvült, s az ezt követõ idõbõl kb. 600 új tétel olvasható agyûjteményben. Az új címfelvételek nagy százaléka(85–90%) autopszia alapján készült. A hazánkban nemhozzáférhetõ, illetõleg elektronikusan nem elérhetõ hatá-ron túli kiadványokból származó tételek felvétele jelen-tõs mértékben az Erdélyi Magyar Adatbank alapján tör-tént.

Szerkezetének kialakításában meghatározó az átte-kinthetõség, a szokásos idõrendi besorolás. A Mikes-szakirodalom mennyisége ma még innen van azon a ha-táron, melyen túllépve már érdemes lenne kialakítani apublikációk tartalmi megosztását tükrözõ, a jelenleginéldifferenciáltabb szerkezetet. A hatás- és kultusztörténetkísérleti jelleggel elkülönített tételei közti eligazítástmûfaji és tematikus tagolás segíti. A bibliográfiát meg-elõzi az alkalmazott rövidítések jegyzéke.

A kötet három nagy fejezetre tagolódik. I. Mûvek,Kéziratok, Kiadások (Kritikai kiadás, Válogatott kiadá-sok), Önállóan megjelent mûvek (Törökországi levelek,Mulatságos napok, Az idõ jól eltöltésének módja, Sze-melvényes kiadások, Szemelvényes folyóiratokban, an-tológiákban és más gyûjteményes mûvekben olvashatóMikes-alkotások), Fordítások (francia, lengyel, mongol,német, olasz, román, török, eszperantó), Mûvek, Sze-melvények hanghordozókon (digitális kiadások forrásje-löléssel, forrásjelölés nélkül). II. Szakirodalom (Kézi-könyv- és tankönyvrészletek, Lexikon-szócikkek, Mo-nográfiák, Szakdolgozatok, Államvizsga-dolgozatok,Doktori értekezés). Tanulmánykötetek, Tanulmányok,közlemények, cikkek (1789–2010). III. Hatás- és kul-tusztörténet (Irodalom: Epika, Regény Mikes Kelemen-rõl, Regény Mikes Kelemen szerepeltetésével, Elbeszé-lés, Novella, Levélutánzat, Esszé, Líra, Dráma, Képzõ-mûvészet: Festészet, Grafika, Sokszorosított grafika;Szobrászat, Éremmûvészet, Zene és film). Mikes Kele-men nevét viselõ szervezetek. Mikes Kelemen nevét vi-selõ intézmények (Magyarország, Románia, Ukrajna).Emlékhelyek, emlékbizottságok; Megemlékezések, kiál-lítások; Mikes Kelemen nevét viselõ díjak, elismerések.

69

A bibliográfia névmutatóval és magyar-német nyelvûtartalomjegyzékkel zárul.

Az MTA Irodalomtudományi Intézete XVIII. századiOsztályának kezdeményezésére és az Eszterházy KárolyFõiskola könyvtárának közremûködésével az ismertetettbibliográfia mintegy két év alatt készült el. A kiadványbevezetõjét Tüskés Gábor egyetemi tanár írta, aki egy-ben a kezdeményezés szakmai irányítója is volt. Köszö-net illeti a kötet megjelenésében közremûködõket, elsõ-sorban az összeállítókat, Kun Zsuzsannát és MaczákIbolyát.

(Hopp Lajos anyaggyûjtésének felhasználásávalösszeállította Kun Zsuzsanna, Maczák Ibolya. MTA Iro-dalomtudományi Intézet – Líceum Kiadó. Budapest –Eger, 2011.)

Szecskó Károly

Egy helytörténeti és honismereti olvasókönyvReményi Antal néptanító és népmûvelõ emlékezete

A Reményi Antal emlékére a különbözõ írásaibólösszeállított Pulai olvasókönyv, Jáger István Tamás szer-kesztésében, a 2011-es esztendõben jelent meg, a pulainémet kisebbségi önkormányzat kiadásában, a Közigaz-gatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) pályázatonelnyert anyagi támogatásával. A németül a PulaerLesebuch: Ein Gedenkbuch für Antal Reményi címet vi-selõ kétnyelvû kötet a megyeszerte ismert és szeretettbölcs Tóni bácsi nyolc magyar és egy német nyelvûhelytörténeti és honismereti tanulmányát közli.

A most ünnepi kötettel is megbecsült szerzõ, nohamaga is a német kisebbség tagja (édesapja Reinfahrtrólmagyarosított, édesanyja családneve pedig Léber), denem Pulán született, hanem a közeli Márkón, 1926-ban.Mégis, 1951-tõl 2009-ben bekövetkezett haláláig Pulalett az otthona, ahol nemcsak általános iskolai tanítóként,néptanítóként és népmûvelõként dolgozott, hanem a faluvezetõ szellemi erejévé vált, sõt a nagyvázsonyi körzetimûvelõdési házat is õ igazgatta. A falu elsõ szabadon vá-lasztott (és azután még egyszer újraválasztott) polgár-mestereként a közössége közéletében, önkormányzatá-ban is szerepet vállalt, de az életfölfogása szerint mindigszigorúan pártonkívüliként. Veszprémi járási szinten istevékeny volt tanácstagként, sõt a megyei szinten elõbbaz akkori népfrontbizottságban, majd pedig a Veszprémmegyei önkormányzat korelnökeként, illetve a megyeikulturális és oktatási bizottság, valamint a nemzetiségimunkabizottság elnökeként dolgozott. Végül, országosszinten a népmûvelõk egyesületének is éveken át az el-nökségi tagja volt. 1994-ben az egész életmûvéért, külö-nösen is a helyi településfejlesztésben végzett igen ki-emelkedõ tevékenységéért a Magyar Köztársasági Ér-demrend kiskeresztjét kapta meg.

Pula háromszázötven esztendõ alatti különbözõ vál-tozásait, a falutörténetet is áttekinti a kötet kezdõ írása,amely a Veszprém megyei honismereti tanulmányokegyik kiváló darabja. Pula község a történelem folyamánhol Veszprém, hol pedig Zala vármegyéhez tartozott. Azújratelepítésekor egyértelmûen Zalához, 1950 után pedigVeszprémhez sorolták be közigazgatásilag. 1959-benépült meg hozzá a bekötõút, ugyanezen évben alakultmeg a helyi termelõszövetkezet, 1960-ban vezették bevégre a villanyt, és 1965-ben avatták föl az új kultúrhá-zat.

Pula településtörténetének, vagyis az 1557-ben pusz-tává váló õsi település 1746-os, Ausztriából, Bajoror-szágból és Württembergbõl származó németekkel (svá-bokkal) újratelepítésétõl kezdve a nemzedékek küzdel-meinek, örömeinek és eredményeinek külön tanulmánytszentelt a szerzõ (közösen Piller Magdolna Ildikóval),amely a háztörténetek egyik kiemelkedõ darabja. Az írásgerincét – a régmúlt és a közelmúlt kötelezõ történelmiés eseménytörténeti áttekintésén, valamint a jelenkor in-tézményrendszerének (az önkormányzatnak, az oktatás-nak, a népmûvelésnek és a közmûvelõdésnek, az egyespolgári szervezõdéseknek) ismertetésén túl – az ottanihagyományok föltérképezése adja. E részben kiderül,hogy milyen településkép és utcaszerkezet kialakításábafogtak az ide érkezõk; az életüket miféle vallási és szent-ségi környezetbe ágyazták; a viseletüknek pedig milyenmegkülönböztetõ jegyei voltak és vannak. Képet kapunktovábbá arról is, hogy a szokásaikat pontosan minekmegfelelõen alakították ki; vajon mi jellemzi a sajátsá-gos nyelvjárásukat; az étkezésüknek és a konyhájuknakmi adja a sajátos jellegét; illetve hogy az idelátogatókmég milyen helyi nevezetességekkel és látványosságok-kal találkozhatnak errefelé. A helyi német kiejtéssel kap-csolatban, annak érzékeltetésére egy pulai nyelvjárásbanlejegyzett disznótoros kopogtatóverssel is megismerked-hetünk, mégpedig köznyelvi német átiratban és magyarfordításban.

Elkötelezett adatközlõk (elsõsorban Szenger György,Meklerné Szenger Erzsébet és Szenger Pál) elmondásanyomán született meg a pulai pürgerszokások (MolnárLászlóval közösen írt) vázlatos áttekintése. A pirgerekvagy pürgerek a hajdani német õshazából hozták maguk-kal e sajátos tiszteletbéli polgárõrségi helyi szervezõdésiformát. A pürgerekkel foglalkozó rövid írást esetleg belélehetett volna olvasztani a nagy településtörténeti tanul-mányba, úgy, ahogy az annak a német nyelvû fordítása(Szilágyiné Kósa Anikó munkája) esetén is történt,amely a kötet záró tanulmánya, Schwäbisches Leben inPula cím alatt.

1812-ben telepítettek szõlõt a falu mellett elterülõdombon, amely ezután a Náczihegy nevet kapta, mégpe-dig a védõszentje, a jezsuita rend alapítója, Loyolai(Szent) Ignác (1491–1556) nyomán. A szõlõhegy tör-vénykönyve azonban késõbb valahogyan elkallódott, éscsak az 1970-es években került elõ egy pulai ház rejteké-bõl, együtt a hegy különbözõ vegyes eseményeit és törté-néseit rögzítõ följegyzésekkel. Ez utóbbiak közül hétneka rövid ismertetése már megjelent a Reményi Antal általfõszerkesztett és lassan immár a huszonötödik évfolya-ma felé közeledõ Náczihegyi Tükör–Spiegel címû, éven-te megjelenõ helytörténeti folyóiratban, és most a kötetezeket közli újra.

Pulának a kommunista idõkben, a tanácsi rendszerûönkormányzatiság alatt eltelt mintegy negyven esztende-jével foglalkozik a szerzõ következõ tanulmánya. 1950és 1968 között ugyanis a község önálló volt, 1969 és1990 között pedig egy községi közös tanács részese,mégpedig Nagyvázsonnyal, Barnaggal, Mencshellyel ésVöröstóval együtt. Az írás különös figyelmet fordít azelöljáróság öt esztendejére, mégpedig 1985 és 1990 kö-zött, amikor ugyanis maga Reményi Antal lett a községelöljárója: utólag tekintve ez már nyilván a bontakozó újönállóság egyik elõszele volt. Tíz-tizenöt év távlatábólaz egykori községi elöljáró visszatekint a közösen elérteredményekre, és fölidézi az akkor legfontosabbnak szá-mító és a legtöbb vitát kiváltó ügyeket, például a tûzoltó-

70

ság, a szennyvíztisztító, az idõsekkel törõdés, illetve azifjúság nevelésének kérdését.

Tudományos igényességgel és a lehetõségek szerintmindig a teljességre törekedve nyúl a választott kérdés-köréhez a Pula község és határának vízrajzát részletezõtanulmány, amely a Veszprém megyei mûtárgyvédelemtárgykörébe is illeszkedik. Az írás nem elégszik meg atermészetes vizek, így a fölszíni vizek (mint például a fo-lyók, a vízfolyások és az állóvizek), valamint a külterü-leti víznyerõ helyek (mint például a források és a kutak)alapos ismertetésével. Mindezek mellé fölvázolja a vi-zekhez kötõdõ földrajzi helyek, tárgyak, létesítmények(például malmok) és vízi jelenségek honismereti és hely-ismereti anyagát is. 1975 óta folyik a csapvíz a faluban,1992 óta pedig a Náczihegyen is van immár elérhetõ ve-zetékes víz.

A szerzõ a falujában annakidején egy helyi honisme-reti szakkört is szervezett és vezetett, akikkel több föl-mérés elkészítésébe is belévágtak, az önkéntes néprajzigyûjtõkre vonatkozó útmutatók alapján. Az elsõ ilyengyûjtésbõl készült tanulmány már annak idején megje-lent a Veszprém megyei honismereti tanulmányok soro-zatban. A kiterjedt fölmérés során elsõsorban arra voltakkíváncsiak a kérdezõk, hogy a falubéli családok ponto-san milyen módokon hasznosították és hasznosítják a te-lepülést körülölelõ erdõket és mezõket. A válaszokösszesítésébõl kitûnik, hogy gyûjtögetnek még ma is, ése tevékenységben kiemelt helyen szerepel a mintegyhuszonkétféle gyógynövény összeszedése és megfelelõnépgyógyászati elkészítése, majd alkalmazása. A vadfo-gás is elterjedt a faluban, akár az élelmet adó állatok elej-tésérõl, akár a halászatról, akár a méhek vagy a különbö-zõ madarak befogásáról légyen szó.

A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató-csoportja által összeállított, a néphitre és a világnézetrevonatkozó kérdõív alapján a Pulai Honismereti Szakköremellett végigkutatta a község teljes néphitét is, ahogyanazt a régi öregek tartották. A kutatás anyaga éppannyiravolt a teremtett természet; mint az ember és a maga al-kotta mesterséges környezete, ideértve mindenekelõtt anövénytermesztést és az állattenyésztést, az épületeketés azok tartozékait, az egyes hivatásokat, a szakmákat ésfoglalkozásokat, illetve a vallás és az egyházi élet tárgy-kultúráját. Az összefoglaló tanulmány egyik legérdeke-sebb része az emberfölötti erejû személyek és a termé-szetfölötti lények világa, különösen is a boszorkányé, agarabonciásé, a kútemberé, az ördögé és a hétfejû sárká-nyé.

Lényeges mindezeken kívül megjegyezni, hogy Re-ményi Antalnak még legalább két kiadatlan kéziratos ta-nulmányát, dolgozatát õrzi a Veszprém Megyei Levéltár,amelyek szintén érdemesek volnának megjelentetésre.Mindkét írás egy-egy szomszédos településsel kapcso-latban folytatott kutatásokat foglal össze. Egyfelõl aszerzõ végigkövette a mencshelyi olvasókör történetét akezdetektõl, 1885-tõl egészen az 1917-ig. Másrészt pe-dig a nagyvázsonyi Kinizsi Baráti Kör Egyesület1977–1984 közötti hét szûk és ínséges esztendejével isbehatóan foglalkozott.

A kötet a felelõs kiadó, Leitold Attila István elõsza-vával, Lackovits Emõke neves néprajzkutató értõ beve-zetõjével, a szerzõ magyar és német nyelvû rövid önélet-rajzával, a különbözõ közgyûjteményekben megtalálha-tó mûveinek teljes szakirodalmi jegyzékével, valamintszámtalan fekete-fehér fényképpel, rendszerezõ ábrával

és vonatkozó rajzzal egészül ki. Jó szívvel ajánlhatjuk amost megjelent olvasókönyvet mindazoknak, akik ér-deklõdnek a helyi néprajz, a hon- és a helyismeret, a ha-zai népmûvelés, a településtörténet és -fejlesztés, illetvekülönösen is a magyarországi német nemzetiség gazdaghagyományai és a mindennapi élete iránt.

Nagypál Szabolcs

GÁL VILMOS:Világkiállító magyarok

Mindaz, amit az emberi alkotó elme a mûvészetiágak, a mindenkori tudományos és technikai felfedezé-sek és azok megvalósítása terén létrehozott és felhalmo-zott, az a kultúra. A történetírás csak velük teljes.

Gál Vilmos a Világkiállító magyarok címû kötetévela magyar történelem 1851 és 2010 közötti éveit tölti megkulturális tartalommal. Témájának megfelelõen a világ-kiállítások legjelentõsebbnek ítélt 47 eseményébõl vá-lasztja ki a magyar részvételeket. Ezeket korukban elhe-lyezve, tervezésük és lebonyolításuk körülményeinekbemutatásával kezdi, melyeknek elsõ helyszíne: Lon-don, 1851. Viktória királynõ szándéka az volt, hogy be-mutassa a világ ipari termékeit, azok legjobbjait és új-donságait. Az ötlet olyan sikeres lett, hogy az egyetlenpavilonban kiállító 28 ország a késõbbiekben mind többrésztvevõvel és nagyobb területen, saját változatos stílu-sú nemzeti helyszíneken mutatkozott be. A kötetben vé-gigkísérhetjük, hogyan valósult meg a magyar részvételLondontól Hannoverig, majd a 2010-es kiadásban asanghaji elõkészületeket is. Szól a különlegességekrõl,rendezõi díjakról, látogatói elismerésekrõl. Ám a legfon-tosabb, mivel szerepelt a mindenkori Magyarország a vi-lágkiállítások mintegy százötven éve alatt. Milyen or-szág képet rajzoltak, mit tartottak bemutatásra érettnekés méltónak a számos mûszaki, tudományos és agrárgaz-dasági eredménybõl, képzõ- és iparmûvészeti alkotás-ból. A szerzõ nemcsak történész, hanem mûszaki vég-zettségû szakmuzeológus is, aki a technikai részek szak-szerû leírását helyenként kiegészíti az alkotó kapcsolha-tó tudományos munkásságával is.

A rendezvényekbõl azt láthatjuk, hogy a magyar be-mutatkozás erõs szellemi alkotóerõt és koronként felíve-lõ világszínvonalú gazdasági potenciált mutat. Képzõ- ésiparmûvészetünk állandó jelenléte és elismerése annakbizonyítéka, hogy képes volt megújulásra és mindigszolgált különlegességgel. Felsorolni itt nem, csak önké-nyesen tudok kiemelni a számtalan alkotásból. Az ismer-tek, mint Puskás Telefonhírmondója, a Bánki-Csonka fé-le porlasztó, a Süss-mûhely Eötvös ingája mellett a kiál-lítók tekintélyét növelték a nagy gyárak: a Ganz, a MÁVGépgyár, a Gyõri Vagon- és Gépgyár, de a MOM és azOrion is. A kiállító Gödöllõi Mûvésztelep munkái és aherendi, hollóházi, Zsolnay kollekciók, de az 1904-ótasikereket hozó Halasi Csipke mindig sikeresek voltak.Nemcsak magas színvonalat képviselt, de Bécsben,1873-ban mûvészi éremmel is díjazták a Than Mór ésLotz Károly készítette pályatervet, amely a MagyarNemzeti Múzeum intézményi alapításának fontos tárgyiforrása az írottak mellett. A mûvészek a képszerkesztésszabálya, de a megrendelõ elvárásának is megfelelve, azalapító József nádort helyezték a középpontba. Õt ülõhelyzetben, kezében az alapító okirattal, gróf SzéchényiFerencet pedig, mint könyvtár alapítót mellette álló alak-ként, a könyvek közül leomló okiratra mutatva ábrázol-

71

ják. A terven jól láthatóan nevükkel és ismert ruházatuk-kal is azonosítják e két személyt. A kötet képjegyzékeszerint a pályaterv a M. N. Múzeum tulajdona, de alapí-tásának is fontos dokumentuma, akár a kivitelezett mûal-kotás a Múzeum fõlépcsõjén. Hazánk „órás” sikerei szá-momra igazi meglepetést okoztak. Králik Sámuel, akizseb- és úti-óráival 1873-ig bezárólag több díjat is elho-zott, valamennyi kiállításon szerepelt. 1911-ben MayrGyula zónaidõt láttató szerkezetével, majd a szentgott-hárdi Nemzeti Óragyár aranyérmet nyert termékei álltakvilágszínvonalon. Legalábbis érdekesnek találom azt,hogy a korábbi bemutatkozásokon oly jól szereplõ Gyu-lai Kolbász és a Zwack Unikum márka jegyei milyen át-alakuláson mentek át. A kolbászgyûrû eredetijét márcsak magángyûjteményi darabról másoltathatta a szerzõ,az Unikum korábbi vöröskeresztje pedig mára aranyszí-nûre változott. További jelentõs és izgalmas érdekessé-geket, információkat találhat bárki a kötetben a kiállítá-sok tervkoncepcióiról és azok megvalósításáról is.

A szerzõ hatalmas forrásanyagot halmozott fel és öt-vözött kötetében. Összegyûjtötte az ország múzeumai-ban, könyvtáraiban és egyéb gyûjteményeiben fellelhetõtárgyi és képanyagot. Használja a helyi és a hivatalosmagyar kiadványokat, a korabeli sajtót, katalógusokat,ipari, mûvészeti, tudománytörténeti monográfiákat, lexi-konokat, életrajzokat. Gál Vilmos szerzõje és egybenképszerkesztõje is a Striczki Teréz közremûködésévelkészült kötetnek, melynek a tervezõ, Szigeti G. Csongorszép és ízléses, bár kissé zsúfolt külsõt adott. A rövidíté-sek következetes feloldása, és ha a névmutatót összeállí-tó Gonda Borbála a névváltozatokat egységesen kezeli,úgy az javíthatta volna a kötet és a fontos segédletek ke-zelését.

E felrótt praktikus hiányosságok ellenére nagyszerûkönyvet ajánlhatok az érdeklõdõnek, akár olvasó, tanárvagy történész. Ez az összegzõ munka kiváló segéd-könyv, de alapmû azok számára, akik teljes perspektívá-ban kívánják látni vagy láttatni a korszak magyar törté-netét. Szemléletével és tárgyával olyan hiányt vett észreés pótolt, amire ismételten fel kell hívni a figyelmet.

(Holnap Kiadó, Budapest, 2008, 2010.)

Stockné Horváth Mária

DOBOS GYULA:Tengõd évszázadai

A monográfia szerzõje szülõfalujáról írt több mint600 oldalas munkája 2012-ben jelent meg 500 példány-ban. A kiadványhoz Lakos János polgármester írt elõ-szót. A keményborítójú impozáns kötet elsõ fejezete afalu történetét tekinti át az elsõ írásos említésétõl,1009-tõl napjainkig. A falut Zsigmond király hadvezére,Ozorai Pipo is birtokolta. A török idõkrõl is részletesenbeszámol a szerzõ, a félhold árnyékában Tengõd mind-végig lakott település volt, és a korabeli összeírásokrészletes kimutatásokat tartalmaznak a porták számáról.Ezen idõk sok hõstettet végbevitt jelentõs tengõdi szüle-tésû várkapitánya, Bornemissza János, aki a Dunántúlonszolgált több várnak (Pápa, Palota, Kanizsa) a parancs-nokaként, és 1589 decemberében halt meg Gyõrött.

A nyugalmazott levéltár-igazgató nyomon követi atelepülés közigazgatási hovatartozását is, így megtudjuk,hogy Tengõd kezdetben a simontornyai, majd késõbb atamási járás részeként élte mindennapjait. A Rákóczi-

szabadságharc idején kitört pestisjárvány megtizedelte afalu lakosságát, és a jelentõs elvándorlás miatt el is nép-telenedett. A késõbbi lassú fejlõdés eredményeként a lé-lekszám meghaladta a 400-at, majd a II. József által el-rendelt népszámláláskor már közel 1200-an laktak Ten-gõdön.

A XIX. század életét bemutató részben az 1848-49-esszabadságharcra fókuszál Dobos Gyula, s itt tér ki, vala-mint a biográfiai fejezetben a település másik híres szü-löttjére, Zsebeházi Istvánra, aki 18 éves korában, 1828-ban állt be hivatásos katonának. A szabadságharc elõttLengyelországban szolgált, majd a szabadságharc hûsé-ges katonájává vált, a bukás utáni idõkben évekig bujdo-sott. Az 1860-as évek elején a falu jegyzõje volt.

Az elsõ fejezetben olvashatunk arról a száz esztendõ-rõl, amit virágkorának tekinthet a település, a polgári létidõszakáról, mely 1950-ig tartott nemcsak Tengõdön,hanem egész Magyarországon. Az 1853-as úrbéri pátensjelentõs fordulópontot hozott Tengõd életében, mert ajobbágybirtokok a gazdákhoz kerültek. Itt olvashatjuk afalut irányító bírók, helyettes-bírók, jegyzõk neveit, va-lamint e száz esztendõ fontosabb történéseit, mint pl. ajegyzõi lak, a községháza építése, a postahivatal felállí-tása, az állami távbeszélõ hálózatba való bekapcsolódásstb. Az elsõ világháború falura gyakorolt hatásáról, aveszteségekrõl, a Horthy-rendszer Tengõdöt érintõ ese-ményeirõl is érdemi ismereteket közöl a szerzõ, nagyonsok levéltári adattal alátámasztva.

A második fejezetben a természeti-éghajlati viszo-nyokról és a népesség alakulásáról olvashatunk, míg aharmadikban a gazdasági életrõl s ezen belül a mezõgaz-daságról. A szerzõ külön fejezetet szentel a mûvelõdés-nek és az oktatásnak, valamint a kultúrának és a szabad-idõ eltöltése helyi sajátosságának. Olvashatunk még afalu egészségügyi és szociális ellátottságáról, a vallásiéletrõl, az önkormányzat mûködésérõl és az utóbbi más-félszáz esztendõ országgyûlési képviselõválasztásairól.A mellékletek tartalmazzák a két világháború hõsi halot-tainak névsorát, a házszám- és utcanévváltozásokat, azadójegyzékben szereplõk neveit, és a nevesebb Tengõdicsaládokat is bemutatja a szerzõ.

A vasút elkerülte Tendõdöt, s egyedül közúton köze-líthetõ meg. Tolnából Somogyba került át a megyehatá-ron fekvõ település, többször csatolták egyik megyétõl amásikhoz, legutóbb 1949-ben, azóta Somogy megyéheztartozik. Az 1950-es évek nehéz sorsot hoztak a falu tár-sadalmára. A beszolgáltatási rendszer bevezetése, a tehe-tõsebb gazdálkodók fizikai üldözése sok-sok családothozott olyan helyzetbe, hogy a mindennapi kenyeret iscsak nehezen tudta magának biztosítani. Ezeknek azéveknek a nyomasztó légkörét oldotta fel az 1956-os for-radalom, de az 1960-as évek tsz-szervezése elõl sokanSiófokra, Tabra, Kaposvárra, Budapestre költöztek. Ek-kor lett sok tengõdi fiatalból bányász és gyári munkás.Egyre többen menekültek el a földtõl. Ezek a változásoknem tettek jót a falunak, ugyanis az elvándorlás követ-keztében óhatatlanul visszafejlõdött, annak ellenére,hogy vezetõi a lehetõségekhez képest mindent megtesz-nek, hogy Tengõd régi jó hírébõl valamennyit visszasze-rezzenek, hogy múltjuk értékes örökségét újra a magukés közösségük hasznát szolgálva kamatoztathassák.

Matyikó Sebestyén József

72

Népmûvészetté érett költõi gondolatokKönyvek a zalai kézmûvességrõl

„Saját örömére, mások gyönyörûségére.” Még a2007-ben kiadványsorozatnak indult könyvek kapták ezta népmûvészet célját, egyszersmind lényegét kifejezõ cí-met, vélhetõen a szerzõ-szerkesztõ Prokné Tirner Gyön-gyi népmûvelõtõl, aki jelenleg a Zalaegerszegi Kézmû-vesek Házának szakmai vezetõje. Az õ író-rajzoló szer-zõi, szerkesztõi, szervezõi buzgalma fogja össze a zala-egerszegi kiadványokat egységes szerkezetté. De mielõtterrõl esne szó, hajtsunk fejet a mai kutató-szerzõketmegihletõ néprajzos elõdök elõtt.

Plánder Ferenc novai plébános tollából 1832-ben aTudományos Gyûjtemény már közzétette Zala Várme-gyei szóejtés (dialectus), s annak némely különös szavaicímû dolgozatot. Gönczi Ferencnek 1914-ben Kaposvá-rott, saját kiadásában jelent meg Göcsej, s kapcsolatosanHetés vidékének és népének összevontabb ismertetése cí-mû hatalmas tudományos értékû, máig érvényes forrás-munkája. Róla, a Zalaegerszegen 1996-ban közreadotthasonmás kiadásban, így írt az elõszó szerzõje, NémethJózsef, aki nem csak tanár és muzeológus, hanem hely-történész is: „Gönczi lelkiismeretes kutató, jó megfigye-lõ, kiváló rajzoló volt”. Maga az áldozatos néprajztudósGönczi Ferenc szerint „Régente az itteni nép elzártságá-ban nagyon magára lévén utalva foglalkozási körébe vá-gószükségleteinek tárgyait, eszközeit túlnyomó részbenmaga állította elõ. Fúr-farag most is. Ez szinte szenvedé-lye. Általában jó faragók.” A következõkben ismertetettkiadványok szereplõi maradéktalanul igazolják GöncziFerenc megállapításait.Egy fazekas dinasztia remekei –A Czúgh-család emlékkiállítása

„Nem lehet sem egészséges, sem sikeres lelkületû egynép, mely nem ad teret az oktatásban, kultúrában, eg-zisztenciateremtésben az ifjúságnak” – Czúgh Dezsõ.

Az idén tíz éve, hogy az akkor még mûködött ZalaMegyei Mûvelõdési, Képzési Központ és Szakiskola –köznapi nevén az MMIK – méltó helyet adott aMagyarszombatfáról Tófejre, majd a zalaegerszegi Pá-terdomb nyugati aljába a város által 1978-ban építettFazekasházba kirajzott õsi gölöncsér-család alkotásaitbemutató kiállításnak. Ezt a dinasztiát mutatja be a köteta Zalai Hírlap két, gyûjtõszenvedélyû egykori újságírója,Török András és Szelestey László írásainak a segítségé-vel, de néhány sorral maguk a Czúgh-gyerekek is közre-mûködtek soraikkal, gondolataikkal. Így teljes képetkaphatunk életpályájukról, amely – Dezsõ megfogalma-zása szerint – „együtt kanyargott a történelemmel”. Sze-rencsénkre a kanyargások közben jutott idejük, erejük ésötletük az alkotásra, sõt: a tanításra is, hogy a fazekas fi-atalok teret kapjanak képességeik kibontakoztatására.

Az oldalszámozás nélküli, a képeket és eligazító köz-léseket tartalmazó borítókkal együtt 28 oldalas füzetrészletesen és Pers Lajos félszáz sikerült fölvétele révénszemmel is érzékelhetõen idézi föl a három Czúgh: Já-nos apa, a fia Dezsõ és az unoka, Miklós teljes alkotóiképét. A Szakszervezetek Mûvelõdési Házában a Né-meth János Munkácsy-díjas keramikus Érdemes mûvészáltal megnyitott kiállításukon még együtt köszönthettükõket, ezt örökíti meg a 18. oldalon látható kép. Mindhá-rom kiváló fazekasmester közös jellemzõje volt nemcsak az istenadta tehetség, hanem képességük szüntelenmegújítása. Dezsõ, ott tanult inasként, Muraszombat vi-dékérõl, az akkor még mûködött MMIK-ban oktató Mik-lós, Baja, Nádudvar, Hódmezõvásárhely környékérõlhozott mintákkal gazdagította az õsrégi õrségi rajzolato-

kat. Nemcsak szakmájának mesteri mûvésze volt a há-rom Czúgh, de kiváló szervezõképesség is társult a gö-löncsér-tehetséghez.

A Velemér-völgyben lévõ kemencéktõl elindult,majd a fagyos Don-kanyarba elvezényelt János 1950-ben megalapította Magyarszombatfán a háziipari szövet-kezetet, majd 1964-ben Tófejre hívta Zala megye veze-tõsége. Itt az egykori téglagyárból Dezsõ öccsével együttmegalapította a kerámiagyárat, amelynek termékeit ké-sõbb az olasz kerámiaipar szakemberei is nagyra értékel-ték. Aztán 1970-ben a zalai fazekasok közül elsõkénttüntették ki a Népmûvészet Mestere címmel, amelyet amásik Czúgh-fiú is megkapott. Tófejrõl ment nyugdíjba,egyúttal pedig a már említett zalaegerszegi fazekas-házba. Érdekes jelkép: a Páterdomb tetején Németh Já-nos iparmûvész, a nyugati alján pedig a mûvészi faze-kas-fivérek: János, Dezsõ, Miklós alkotott.

(Zala Megyei Mûvelõdési, Képzési Központ és Szak-iskola. Zalaegerszeg, 2004.)

Saját örömére, mások gyönyörûségéreA sorozatnak indult – de, sajnos, abba maradt – köny-

vek ezen a közös címem jelentek meg. A népmûvészetkét fafaragó mestere: a csörnyeföldi Soós Lajos és agalamboki Pápai Sándor életútját, munkásságát idézi föla megjelent két kis könyv. Az elsõ elõszavában a szer-kesztõ Prokné Tirner Gyöngyi fölidézi, hogy dr.Madarassy László néprajzos Pásztormûvészeti tarlózáscímû elõadásában már-már eltemette a pásztorfaragókmunkásságát. Szerencsére a csörnyeföldi fafaragó SoósLajos alkotótevékenységével rácáfolt a tudós emberre. Akönyv egyik szerzõje, Bereczky Csaba a NépmûvészetMestere fafaragótól azt is megtudhatjuk, hogyan: „nemhódolt be semmilyen kereskedelmi vagy divatirányzat-nak. Mindvégig megõrizte egyéni látásmódját, fiataloslendületét. Kapcsolata a fiatalabb fafaragókkal õszinteés baráti volt. E találkozások mindnyájunk számára él-ményszámba mentek, a faragó hagyomány átörökítésé-ben pedig nagy szerepet játszottak.”

Az 50 oldalas, 100 képpel gazdagított kiadvány vé-gigkíséri a mûvészi értékû életutat. Ezt megszemlélheti,aki Csörnyeföldén jár, s betér Soós Lajos hajlékába, azáltala berendezett házi múzeumba. Azon kevés pásztor-mûvész közé tartozik, akit 1937-ben a párizsi világkiállí-táson ezüstéremmel jutalmaztak meg, s errõl oklevelet iskapott. Ezután is magát állandóan képezõ, a szakmai tö-kéletességet mindjobban megközelítõ népmûvész volt,sõt 1939-ben oktatónak kérték föl az általa korábbangyakran meglátogatott népfõiskolára. Szerencsére szer-zõdést kötött vele 1970-ben Lenti városa, így 100-náltöbb alkotása került a helytörténeti gyûjteménybe.

A bizsók 1998-ban maradt az értõ kéz használata nél-kül. Szerencsére nem csak gazdag képzelõerõrõl tanús-kodó faragások ezrei maradtak utána, hanem írása is,ugyancsak faragó és nyájõrzõ társairól: „Ezek a pászto-rok költõk voltak a maguk módján, hiszen a díszített tár-gyakon megelevenedett a régi betyárvilág, azután meg-mintázták a kedvesükkel való találkozásaik történetét, ki-faragták az erdõk, mezõk állatait, virágait, madarait is.A faragásokban beszélték el sorsukat, életüket. Ez perszeösztönös döntés volt akkoriban […] Csak azt tudtam,hogy a kemény munka percnyi szüneteiben öröm és fölol-dódás a faragás.” Ezt ismerték el a Népmûvészet Meste-re címmel.

(Zala Megyei Mûvelõdési és Pedagógiai Intézet,Szakképzõ Iskola. Zalaegerszeg, 2007.)

Ferencz Gyõzõ

73

Könnyû emlékek, hová tûntetek?Gondolatok Vasvári Zoltán emlékkönyvéhez

Olvassuk a 17. oldalon „... mert hát miért is jelenikmeg egy könyv, ha nem másért, mint hogy ne a szerkesztõvagy író polcán lapítson egy kézzel írott remekmû”.

Emlékkönyve szinte minden lánynak volt, nemcsak ami idõnkben, hanem szüleink korában, de még tán ré-gebben is. Anyáink féltve õrzött kis mondacsait, az életkacifántos fájáról leakasztott bölcsességeit tartalmazzákezek a lapok, melyeket egykori osztálytársak s tanárokfirkantottak rá az iskolapadtól búcsúzók utolsó napjai-ban. Elemiben, általános iskolában, gimnáziumbanmindnyájunk akarata nélkül kerültünk össze gyermekinyiladozásban leledzõ ifjakkal, lányokkal, s sokszor élet-re szövõdõ barátságok, esetenként még házasságok isszülettek ezekbõl az egy osztályba járó kapcsolatokból,de legtöbbünket szertefújta az élet változatos szele.

Ki ne emlékezne szívesen ezekre a régi élményekre,a régi padtársra, osztálytársra vagy tanárra, még akkor is,ha egy-egy kemény tenyeressel, vagy nyomdafestéketszégyenítõ osztályzattal minõsítette viselkedésünket, tel-jesítményünket.

Az emlékek megszépülnek.

Vasvári Zoltán ilyen szép EMLÉKET helyez elénkkönyvében. A gyûjtés, a módszeres szintetizálás nem kisfeladat még a mûvelõdéstörténésznek sem, hisz szerte-ágazó anyagról van szó jelen esetben is. Megtalálni azo-kat a szempontokat, melyek alapján ebbõl a témából iz-galmas, érdekes könyvet lehet készíteni, szembenéznikorunk igénytelenségével, a fogyasztói világgal, mely-ben szinte csak annak van értéke, ami korszerû, eldobha-tó és tiszavirág életû, agyafúrtan kacifántos mûanyagdo-bozban leledzõ, mikroprocesszor gyártotta hamburger ésharsogóan zümmögõ monoton diszkózene, s a virágmin-tás, visszahajtott lapsarokban megbúvó baráti üzenet,mely életre szólóan íratott, csak halvány adalék – ezt azidejét múlt világot kell életre kelteni.

Könnyû emlékek, hová tûntetek? címû könyvben ezéletre kel! Életre kel elsõsorban azért, mert a szakértõéles elméje, mûveltsége és érzõ szíve volt bátor vállalniés összeállítani számtalan apró bölcsességbõl, vicces ta-lányból azt a könyvet, melyben ott van az ember, mind-nyájunk gyermek- és ifjúkora.

S életre kel azért is, mert kedves nosztalgia árad vé-gig e könyv minden lapján, és idõszerû is megjelenése,hisz a civilizált és elgépiesedett, rohanó ember rá kell,hogy jöjjön: a múlt is bennünk él. Nem véletlen, hogy je-len korunkban ismét teret hódít az emlékezés, akár a bol-dog békeidõkre, vagy csak a retro és vintage éveire gon-dolunk, amikor iskolából hazafelé még volt idõ játsza-dozva futkározni, elnyalogatni két forintért négy gom-bóc fagyit, vagy dicsértesséket mondani a szembejövõhittanos káplánnak.

KÖNNYÛ EMLÉKEK-re igenis szükségünk van, felkell tehát lapoznunk ezt a könyvet, és meg kell állnunkegy-egy percre, kicsit emlékezni, hogy megtaláljuk lel-künk harmóniáját, hisz nem csak benzinnel és villannyalél az ember.

HOVÁ TÛNTETEK? A kérdés ott van mindnyájunk-ban. Hová tûntek a régi idõk, a gyermekkor, a gondtalan-ná szépült ifjúság? – Ezt kérdezzük, amikor eltûnõdünkzaklatott napjaink forgácsolódásában. Képeket kere-sünk, s talán találunk is gondolataink rejtekében.

Vasvári Zoltán azonban maradandó képeket gyûjtött,s ezekkel illusztrálta könyvét. Olyan képek ezek, melyeknem csak lányok emlékkönyvében lapulnak, hanem azokgondolataiban is, akik ezeket belerajzolták, belefestet-ték, beleragasztották, s itt kapcsolódik egymáshoz író ésolvasó. Az emlékkönyv egy életünk végéig elkísérõíró-olvasó találkozó.

Naiv és érettebb „mûalkotásokat” láthatunk a képekközött. Picasso szavaival élve: „Minden gyermek mû-vész, kérdés csak az, hogy miképp maradjon mûvész, hamár felnõtt?” Ezeket a képeket gyermekek, ifjú lányokés fiak alkották, vetették papírra hol mindent beleadva,hol esetleg hanyagul firkálva, de az üzenet, mely jövõnkéveihez akar bíztatást vagy csak kellemes, derûs percetadni, itt van velünk. A nyomtatók elektronikus korszaká-ban kézzel rajzolt és írott emlékek képesek bennünketfelfrissíteni, megmozgatni, múltbéli utazásokra hívnitérben és idõben.

És ha már korunk elektronikájába belecementálódottéletünkrõl beszélünk, bizony ebben az elektronikában ottbujkál könyvünk is az UNDERGROUND kiadóinternetes elérhetõségében (http://www.underground-bolt.hu/konnyu-emlekek-hova-tuntetek).

Mint festõmûvész ajánlom a könyvet minden harmó-niára vágyó embernek.

(Vasvári Zoltán: Könnyû emlékek, hová tûntetek?Tanulmány a XX. századi emlékkönyvkultúráról. Under-ground Kiadó, Budapest, 2012. 338 p., 50 képoldal.)

Bihari Puhl Levente

T. SZÉKELY LÁSZLÓ:Érdekes tájak a Bánságban és környéken

A kötet szerzõje, T. Székely László (1912–1982)Gyimesbükkön született. Pályafutását teológiai tanulmá-nyokkal kezdte a gyulafehérvári Római Katolikus Teoló-giai Akadémián, majd ennek elvégzése után Csík me-gyében évekig mûködött káplánként és hitoktatóként.1947-ben tanári képesítést szerzett a kolozsvári egyete-men történelembõl és földrajzból. Az egyházi szolgálat-tal való szakítása után, 1949-ben néprajzból doktoráltGunda Béla professzornál. Néprajzi munkássága egészéletét végigkísérte. Elsõsorban a csíki székelyek vallásinéprajza foglalkoztatta, ennek köszönhetõen több írásaszületett ebben a témában. Leginkább ezt ismerhetjük aSzent István Társulatnál 1995-ben megjelent Csíki áhítatcímû munkájából. 1948-tól Temesváron élt, ahol nyug-díjba vonulásáig történelmet és földrajzot oktatott, köz-ben számos földrajzi-természetismereti cikket publikálta Szabad Szó címû temesvári napilapban.

Székely László klerikusként és világi emberként isarra törekedett, hogy a körülötte lévõ közösséget össze-tartsa. Ennek okán szívén viselte a falusi fiatalság sorsáta városban, akárcsak Bálint Sándor, bevonta az ifjúságotnéprajzi kutatásaiba, és szívesen meglátogatta õket éscsaládjaikat otthonaikban. Osztályfõnökként csoportoskirándulásokat szervezett tanítványainak, így sikerültmegismertetni velük a saját környezetükben lévõ termé-szeti értékeket, mint például a Sebes-hegységet, aRuszka-havasokat, a Bihari-hegységet, a Királyerdõt, aTorockói-havasokat, a Béli-hegységet és a Bánsági he-gyek karsztvidékét, illetve az Erdélyi Érchegységet.

A jelen könyvben közreadott írások a tanár és diákja-inak bánsági kirándulásai és gyalogos túrái során szület-

74

tek meg. A kötet mûfajilag fõként az útleírással mutat ro-konságot, mivel érzékletes és részletes leírást kaphatunka Romániához csatolt bánsági részekrõl, és környékénekhavasairól, hegységeirõl, barlangjairól, völgyeirõl, sík-ságairól, forrásvidékeirõl, tavairól, folyóiról, és azok kõ-zeteirõl, növény- és állatvilágáról, illetve kialakulásuk-ról. T. Székely László szövege nemcsak földrajzi és ter-mészetrajzi szempontból jelentõs, hanem kielégíti a tör-ténet-, társadalom- és néprajztudományi érdeklõdésûekkíváncsiságát is. A kötet egyrészt szemlélteti a természetés az ember kapcsolatát és együttélését, másrészt bepil-lantást nyújt az 1950-es, ’60-as és ’70-es években végbe-menõ gazdasági és demográfiai folyamatok alakulásábaés a romániai társadalom változásába.

A Bánság hegyvidékén és annak környékén gyorsipari és urbanizációs folyamatok zajlottak akkoriban.Székely László a Zsil-völgyében megállapította például,hogy a bányászoknak már a legmodernebb munkaeszkö-zök álltak rendelkezésükre, új munkamódszerekkel dol-goztak. Mindeközben a térségben új városok keletkez-tek, ahol klubokat, könyvtárakat és mozikat is létesítet-tek. A Zsil-völgyének további településein sok száz la-kás és nagy blokkházak sora épült. Lupényban négyszázúj lakást adtak át, ezen kívül modern kenyérgyára, mû-szálgyára, malma, szénmosója és mangánüzeme volt.Orovicán bányák (34 darab) és kutatóállomások mûköd-tek, ahol modern eszközökkel vizsgálták az ércek és akõszén földtani helyzetét, ezzel lehetõvé téve a „modern,tervszerû bányászatot”. A város több középülete közüllegkiemelkedõbbek az elsõ bánsági színház és az ás-ványtani múzeum. A hegyoldalba épített falunak, Lun-kánynak pedig modern pisztrángtenyészete volt ekkori-ban. Megállapítható tehát Székely László tudósításaalapján, hogy az élénk ipari tevékenységek hatalmasmunkaerõt igényeltek, így több falu, illetve város alakultki ebben az idõben a Bánság területén, fõként a hegyekvonzáskörzetében. Ez biztos megélhetést nyújtott a Bán-ság kevert nemzetiségû népének.

A néprajz szempontjából fontos adalékot nyújtanak akötetben szereplõ leírások, például a bánsági pásztorok-ról, esztenákról, az oravicai románok viseleteirõl ésegyéb tulajdonságairól. Értékes ismereteket szerezhe-tünk a könyvbõl arról, hogy a Forãºeºti-völgyben talál-ható barlangból régen szekérrel hordták ki a denevér-gu-anót, amit a mai napig felhasználnak a helyiek a hagy-maveteményezésénél. Mindezek mellett Székely Lászlófigyelmét nem kerülték el a legendák, melyeket a hiedel-mekkel együtt papírra vetett. A szépirodalmi és tudomá-nyos párhuzamok sokaságával teszi még érdekesebbé ésolvasmányosabbá könyvét.

T. Székely László nemcsak kutatói, hanem írói véná-jának, illetve szépirodalmi jellegû írásmódjának köszön-hetõen bárkinek érdekes és élvezetes olvasmányt jelent-het eme kötete, amely születésének centenáriuma alkal-mából jelent meg, s amelynek kiadását a Bánsági KárpátEgyesület és a Szórvány Alapítvány gondozta.

(A kötetet szerkesztette és jegyzetekkel ellátta IllésMihály. Helyzet – Kép – Jel Könyvek 7. Sorozatszer-kesztõ Bodó Barna. Gordian Könyvkiadó. Temesvár,2012. 112 oldal, fekete-fehér képekkel)

Szûcs Brigitta

DEÁKY ZITA:„Jó kis fiúk és leánykák”

E címmel és A kisgyermekkor történeti néprajza Ma-gyarországon alcímmel jelent meg figyelemre méltó, ta-nulságos és érdekes, magas szakmai színvonalon, kivá-lóan megírt, igen szép kivitelû, gazdagon illusztrált (298színes és fekete-fehér képet tartalmazó) könyv 2011-benDeáky Zita etnográfus tollából. A Bevezetéssel együtt ti-zenhét fõ fejezetbõl (plusz terjedelmes bibliográfiából ésképjegyzékbõl), ezeken belül harminchat alfejezetbõl ál-ló mû „Szándéka szerint azt szeretné bemutatni néhánytémakörön keresztül, hogyan jelent meg a gyermek a ku-tatások, a történeti és néprajzi források alapján a külön-bözõ korokban és társadalmi csoportokban Magyaror-szágon. A kisgyermek helyzete és élete ugyanis jelezte –jelzi ma is – az adott kor és társadalom, annak szûkebbés tágabb közösségeinek mindenkori viszonyait, állapo-tát, gondolkodásmódját, értékrendjét. […] A folyamat-ról, az egymásra épülésrõl és egymásmellettiségrõl szólez a könyv. Arról, hogyan alakult a gyermek szocializáci-ója során a szellemi és a tárgyi kultúra, hogyan hatott agyermek a felnõtt világra, illetve a szûkebb és tágabb kö-zösségére, és hogyan hatott mindez a gyermekre. A for-rások önmagukért beszélve megmutatják, mi az, ami mais továbbél a kisgyermekekkel kapcsolatban, mi az, aminem; milyen hagyományokat követünk nevelési elveink-ben, a gyermekhez való viszonyunkban, módszereinkbenés eszközeinkben; mi az, amit elvetettünk, szelektáltunkaz évszázadok során” – olvashatjuk a szerzõi bevezetés-ben (7. old.).

Mûvét a szerzõ a tudományköziség jegyében, vagyisa saját és mások néprajzi kutatásai és forrásfeltárásaimellett a rokon és társtudományok (pl. társadalomtörté-net, neveléstörténet, mûvelõdéstörténet, szociológia, pe-dagógia, gyermekpszichológia, gyermekgyógyászatstb.) eredményeinek felhasználásával, szintetizálásával,a vonatkozó óriási szakirodalom fölényes ismeretében ésmagabiztos kezelésével alkotta meg. A történeti néprajzikönyvnek ez az egyik legfõbb erénye, a témában ezzeltudott igazán újat adni.

A kötet a gyermekek örömökben és élményekbengazdag, de gyakran fájdalmakkal és szenvedésekkel isátszõtt életének 2–3 éves kortól 7–8 éves (iskolás) korigterjedõ, meghatározó szakaszát (a kisgyermekkort) mu-tatja be az õket körülvevõ felnõtt világgal együtt. AXVI–XVII. századtól a második világháború elõtti éve-kig követi a kisgyermekek sorsát és a Kárpát-medencé-ben élõ magyarság, valamint a nemzetiségek kapcsán ki-tér az etnikai, felekezeti, státus- és rétegbeli különbsé-gekre, valamint a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kul-turális meghatározókra is.

A szerzõ a könyv elsõ részében lévõ fejezetekben el-méleti kérdéseket boncolgat, terminológiai tisztázást vé-gez, a hatalmas nemzetközi és hazai irodalom alapjánelemzõ és értékelõ tudomány- és kutatástörténeti áttekin-tést ad; kitér az emberi élet szakaszolására, a rokonságaikapcsolatok taglalására és a cseregyerekrendszer bemu-tatására. Az ezeket követõ fejezetekbõl a kisgyermekekéletmódját, vallásos nevelését, az ünnepi alkalmakkorbetöltött szerepüket, valamint a bányákban, gyárakbanés a falvakban végzett gyermekmunkát ismerhetjük meg,és itt kaptak helyet a következõ részek is: Háború és agyermek; A beteg gyermek. A kötet harmadik részében ahazai gyermekvédelem kialakulásáról; a hadiárvákról; acsaládon kívül nevelt cigánygyerekekrõl; az óvodák és abölcsõdék történetérõl olvashatunk. Az utolsó fejezet A

75

gyermekirodalom kezdetei címet viseli. E jó áttekintés-ben külön alfejezetet kapott Benedek Elek és Pósa Lajos.Kiemelendõ, hogy a szerzõnek sikerült „Elek apó” szer-teágazó munkásságát a rendelkezésre álló rövid terjede-lemben lényegre törõen és hitelesen, „Pósa bácsi” sokakáltal támadott és lenézett tevékenységét pedig tárgyila-gosan bemutatnia.

A születést és a csecsemõkort a szerzõ Krász Lillávalmár korábban feldolgozta (Minden dolgok kezdete. Aszületés kultúrtörténete Magyarországon [XVI–XX. szá-zad]. Századvég Kiadó, Budapest, 2005.), s most már akisgyermekkort bemutató mûvet is kézbe vehetjük. Akönyv születésérõl egy interjúban az egyik riporteri kér-désre („Krász Lillával írt könyve kívánta a folytatást?Hogyan született a kötet?”) a szerzõ a következõket vála-szolta: „Igen, nyilván izgatott a folytatás lehetõsége. Ajelenbõl indultam ki ennek a munkának a szerkesztésesorán is, de történeti összefüggések rendszerébe szeret-tem volna belehelyezni a leírtakat. A születés-könyv meg-mutatta, hogy egy kis téma is – mert a nõi dolgok törté-nete ilyen – milyen mély és érdekes lehet a források tük-rében. A gyermeknevelés története ehhez képest sokkalnagyobb téma. Az volt a legnagyobb gondom, milyen té-maköröket hagyjak ki, miként zárjam le a könyvet. Így isötszáz oldal lett, ki kellett hagyni teljes fejezeteket.” (Far-kas: Felérni az asztalig. Magyar Nemzet 2012. jan. 28.23. old.). Tehát a szerzõ (tudományos megfontolásból ésterjedelmi okokból sem) törekedett teljességre. Hiányzika kötetbõl például a gyermekfolklór, a gyermekjátékokbemutatása, a sajtó és a szépirodalom gyermekekrõl al-kotott képének ismertetése stb. Ezek a témák önálló kö-tetet érdemelnének, mint ahogy a könyvben egy fejezeterejéig szereplõ gyermekmunka is. Ismerve és elismerveeddigi kutatásait, eredményeit, a témakör iránti affinitá-sát és alázatát – a folytatást (köztük a fenti kötetötletekmegvalósítását) Deáky Zitától várjuk!

A könyvet Varga Júlia tervezte, a majdnem hibátlanszerkesztés Dévényi Andrea munkáját dicséri (az itt-ottelõforduló névelírások, például hogy a 27. oldalonGönczi Ferenc helyett Gönczi Erzsébet; a 28. oldalonCsáky Károly helyett. Csáki Károly; a 462. oldalonTutsek Anna helyett. Tusek Anna szerepel, apró, de saj-nálatos szeplõk az impozáns korpusz arculatán).

(Századvég Kiadó, Budapest, 2011. 504 oldal)

Hála József

A hullámok lágy tánca

Különösen érdekes könyv látott napvilágot 2012 ta-vaszán az Underground Kiadó gondozásában, VasváriZoltán író, mûvelõdéstörténész szerkesztésében. Már aborítón lévõ kép is utal a nem megszokott és várt téma-választásra. Ebben a könyvben ugyanis nem jobb-nál-jobb fotókkal találkozunk, digitális, ördöngös fény-képezõgépekkel készítve, melyeket több százezer, vagyakár millió Ft-ért vásároltak és kezelnek ügyes fényké-pészek, akiknek képeibõl összeáll egy újabb balatonifényképalbum.

Ez a mû több ennél!Hol volt akkor még színes fotózás, amikor Csokonai

a tihanyi ekhóval beszélgetett, Batsányi János keszthelyihajóra szállt, vagy Garay János a Balatonról énekelt?Amikor József Attila Szárszó poétájaként szólt, senkisem ismerte a mikroprocesszort, mely nélkül ma márnem fényképezhet akárki. Kis terjedelme ellenére hatá-

rozottan állíthatom, hogy olyan könyvet tartunk kezünk-ben, amely újkori fényképészetünknek nemcsak egyen-rangú társa lehet, de túl is szárnyalja azt, hisz költészetet,a szellem tollal papírra vetett festészetét szedi csokorba,jeles múltunk és korunk irodalmának, verseinek bibliog-ráfiáját olvashatjuk a Balatonról.

A Balatonnak ez a szellem és lélek szárnyán suhanóleképzése, mely költõk és írók mindenséget átölelõ, vagycsak a pillanatot alkotóelemeire tördelõ és kiszínezõ él-ményeit tartalmazza, melynek átélõ résztvevõi voltak ejeles emberek. Mûveiken nevelkedtek szüleink, de mégnagyszüleink is, és mi magunk, gyermekeink, majd uno-káink is ebbõl az évezredes alapokon nyugvó tárházbólképzõdünk, csiszolódunk, mûvelõdünk, hisz a költészetHoméroszig vagy Gilgamesig eregeti gyökereit.

Vasvári Zoltán e könyvében egy pompás gyûjte-ménnyel hív a Balatonra, körbejárva azt, kétszer indulvael keletrõl nyugati irányba, elõször a déli parton, majd azészakin. Persze, akár késztetést is érezhetünk egy körbe-járásra, egy verses balatoni túrára, mivel e könyv azértkeletkezett, mert írónk gyûjteménnyel akart gazdagítanibennünket, hogy a Balatont felfedezzük, mi magunk is,akik közvetlen környezetében élünk, vagy távolabb,hogy megérintsen minket évszázadok üzenete a szavakszínes dallamával. Ezt a dallamot a BALATON ihleti ésénekli, mert e tó hangja általunk, emberek által válik dal-lá, melyet a mûvészetek átélt nyelvén fülünkbe suttog,vagy kiált. Ahogy Giovanni di Bernardone mondja egykedves keresztény dalban: „A nagyvilág létével énekel,szavunkra vár, hogy hangja dal legyen…”

A hullámok lágy tánca címû kiadvány 140 oldalontárja elénk a magyar irodalom válogatott alkotásait,gyöngyszemeit, ezzel elindítva bennünk, az olvasóbanegyfajta kíváncsiságot, hogy utána nézzünk, mi magunkis gyûjtésbe kezdjünk, keresgéljünk, hogy verseken, aköltõk gondolatain át ismerjük meg a Balatont. De nemcsak irodalmi mûvek élményein át hat ránk ez a könyv,hanem felébreszti a késztetést a Balaton és környéke tit-kainak felfedezésérése, aktívabb megismerésére. Felfe-dezhetjük azt is, hogy mennyiféleképp hat az emberre eza táj, s hányakat ihletett meg nem csak a tó, hanem a kör-nyezõ települések is. Szinte minden partvidéki – de méga beljebb fekvõ – város, falu megszólal versekben, pró-zákban, történetekben. Irodalmunk nagy regényei is ellá-togatnak a Balatonra.

Könyvtárak polcain bõségesen találhatunk e versek-bõl, de mi magunk is furcsa, interaktív írókká válhatunk,hisz nagy költõ és író elõdeink pennáját pendrájvval fel-cserélve a világhálóról leszedve, balatoni költeményektömegeit írhatjuk ki.

Vasvári Zoltán A hullámok lágy tánca címû könyvétiskolák tanárai, diákjai is haszonnal forgathatják, úgy-szintén mindazok, akik a Balatonról többet szeretnénektudni, vagy megismertetni, valamint a Tó és környékegyûjtõi, balatoni kulturális programok szervezõi.

A könyvet pár színes kép teszi élményszerûbbé, melyképeket Bihari Puhl Levente – Levy, e recenzió szerzõje– siófoki festõmûvész balatoni alkotásaiból válogatta aszerkesztõ. (Bihari Puhl Levente költõkhöz és írókhozhasonlóan járta körbe a Balatont, számtalan festménytkészítve errõl a vidékrõl. E képeibõl Festõi kirándulás aBalaton körül címmel készül Vasvári Zoltán és Levy kö-zös munkájával új, mûvészeti album.)

(A magyar költészet balatoni verseinek bibliográfiá-ja. Underground Kiadó, Bp., 2012.)

Bihari Puhl Levente

76

A Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségikiadványsorozatai

A Magyar Néprajzi Társaság megalakulása (1889)óta figyel a hazánkban élõ nemzetiségekre. Ez nem csakerkölcsi kötelessége, hanem elemi tudományos érdekeis, hiszen a magyar népi kultúra nem értelmezhetõ a ve-lünk együtt élõ nemzetiségek (s persze a szomszéd és arokon népek) kultúrájának ismerete nélkül. A megalaku-láskor 22 „népfajok szerinti szakosztály”-t, ezen belül 16nemzetiségi szakosztályt (csak németbõl volt 4: délvidé-ki német, dunántúli német, szepesi német, erdélyi szász)hoztak létre a kor jelentõs kutatói vezetésével. A Népraj-zi Társaság nemzetiségek iránti figyelme azóta is folya-matos, következetes és lankadatlan, hogy hely hiányábanmost csak egy bizonyítékra, az Ethnographiára, a társa-ság és egyben a magyar néprajz 1890 óta megjelenõ köz-ponti folyóiratára utaljak, amelynek átlapozásakor min-denki meggyõzõdhet a fenti kijelentés igazságtartalmá-ról.

A Magyar Néprajzi Társaságban jelenleg 9 szakosz-tály mûködik. Ezek egyike a Nemzetiségi Szakosztály,amelynek feladata – sok egyéb mellett – a nemzetiséginéprajzi kutatások elõsegítése és e vizsgálódások ered-ményeinek közzététele. Ez utóbbinak legfõbb fórumai Amagyarországi nemzetiségek néprajza fõcímû sorozatokkötetei.

A sorozatokat 1975-ben indította el Balassa Iván,Eperjessy Ernõ, Gyivicsán Anna, Kiss Mária, KósaLászló, Kõvágó László, Krupa András, Manga János ésOrtutay Gyula. Az elsõ másfél évtizedben a négy legné-pesebb nemzetiség (a német, a szlovák, a román és az ún.délszláv: szerb, horvát, szlovén) kötetei jelentek meg, az1993. évi nemzetiségi törvény életbelépése óta a Ma-gyarország lakosságának 8–10 százalékát kitevõ tizen-három nemzetiség közül a román, a német, a szerb, ahorvát, a szlovák és a szlovén nemzeti kisebbség, vala-mint a cigány etnikai kisebbség önálló kötetekkel rendel-kezik, a bolgárokkal, görögökkel, lengyelekkel, örmé-nyekkel és ruszinokkal kapcsolatos kutatási eredményekközös kötetben szerepelnek. A hazai ukránok részérõlmég nem érkezett igény a sorozatokban való szereplésre.

Az egyes kiadványok az illetõ nemzetiség irodalminyelvén, magyar (esetenként angol) nyelvû összefoglalá-sokkal ellátva látnak napvilágot, a kisnemzetiségi és aszlovén kötet kétnyelvû (nemzetiségi irodalmi nyelv ésmagyar), a cigány magyar nyelven (angol rezümével) ol-vasható. Idõnként kiadnak egy magyar nyelvû (vegyes)válogatást is az összes nemzetiségre vonatkozó legfonto-sabb tanulmányokból. A dolgozatok szerzõi elsõsorban ahazai nemzetiségek értelmiségi képviselõinek soraibólkerülnek ki, de publikációs lehetõséget kapnak a magyarkutatók és az anyaországok szakemberei is.

Az európai viszonylatban is egyedülálló és a 150. kö-tet felé közeledõ sorozatok erõsítik a nemzetiségek önbi-zalmát és önazonosság-tudatát, segítik helyes önértéke-lésüket – amellett, hogy komoly tudományos értékkelbírnak. Az egyes kötetek ott vannak a magyarországinemzetiségi oktatási és kulturális intézményekben, a ki-sebbségi önkormányzatoknál, valamint az anyaországikönyvtárakban, tudományos intézetekben is.

Minden sorozat közös sorozatszerkesztõje (sorozat-fõszerkesztõ) 1975 és 1985 között Balassa Iván,1986-tól 1992-ig Ujváry Zoltán voltak. E feladatkört1993-tól Eperjessy Ernõ látta el, aki 2010 végén adta át a„stafétabot”-ot Székely András Bertalan mûvelõdésszo-

ciológusnak, a volt Jugoszláviában élõ magyarság, külö-nösen a szlovéniai magyar kisebbség és a hazai nemzeti-ségek kiváló kutatójának, a Közigazgatási és Igazság-ügyi Minisztérium osztályvezetõjének, a Magyar Nép-rajzi Társaság Pro Ethnographia Minoritatum Emlék-éremmel kitüntetett (2008) tagjának. Az új sorozat-fõ-szerkesztõ nagy lendülettel látott munkához, s így 2011végén az Eperjessy Ernõ neve alatt megjelent két kötet(szerb, horvát) mellett három (német, román, kisnemze-tiségek) már az õ szakmai felügyeletével látott napvilá-got. Az új könyvek tematikájukat tekintve, a korábbiak-hoz hasonlóan, igen változatosak, érintik a szellemi és azanyagi kultúra számos területét – amint ez az alábbi tar-talomismertetésbõl is kiderül.

A magyarországi szerbek néprajza 6. (szerk.: Bo-riszlav Rusz, szerb nyelven, magyar és angol összefogla-lásokkal). Stanislava Gyenes Eckbauer: „Krsna slava” –szerb családi ünnep; Borivoj Rus: „Krsna slava” – aszerb családok ünnepe – „sveèar” megünnepléseDeszken; Mira D�orlev: Szerb karácsonyi szokások Her-cegszántón; Dušan Drljaèa: Szent Trifun, egy családiikon; Ðoro Frankoviæ: Falombban ülõ istenek; ÐuroFrankoviæ: Szent Miklós, Veles szláv pogány isten szere-peinek átvevõje; Mišo Mandiæ: Aratás és a „duzsijanca”– bunyevác aratási népszokás Csávolyon; Marija Iliæ: Aszigetcsépi szerb közösség és a nyelvcsere kérdései;Milesa Stefanoviæ-Banoviæ: A magyarországi szerbekmindennapi élete a szentendrei szerb egyházi levéltárkéziratos gyûjteménye alapján; Sasvári László: A Dunamenti szerbek; Dujmov Milan: Pravoszláv családokDunaföldváron a XVIII. és a XIX. században; TatjánaNovakoviæ: Õseim, alsónánai kivándorlók; DanilóUroševiæ: Tabáni szerbek; Cveta Vukoviæ: Felmérés aszerb népszokásokról a budapesti szerb gimnáziumban a2010/11-es tanévben; Dušan Drljèa: Szülõföld, megma-radás és identitás – erdélyi székelyek a Belgrád mellettiVojlovicán (Hertelendyfalva) – (1873–2008); MišoMandiæ: Didin salaš – Nagyapám tanyája; Könyvismer-tetések.

A magyarországi horvátok néprajza 14. (szerk.: ÐuroFrankoviæ, horvát nyelven magyar összefoglalásokkal).Ðuro Frankoviæ: A magyarországi horvátok folklórörökségébõl; Mišo Mandiæ: Bunyevácok az Antal-napibúcsún; Terézia Horváth Balogh: Sokác lószõr ékszerek;Aleksej Milinoviæ: Alsó-Domború általános és földrajzimeghatározói és az aranymosás története; Gorán Kušec:A baranyai kulen – a baranyai horvátok hagyományosterméke; Antonija Zaradija-Kiš: Horvát–magyar glagoli-ta kapcsolatok; Jene Whiting: Karcolatok IV. ZrínyiGyörgy vallásos életébõl; Aleksej Milinoviæ: A Zrínyicsalád a vallási kérdés és a politikai opportunizmus fé-nyében; Hrvoje Petriæ: Parasztkatonák a magyar határmenti uradalmakban; Milovan Mikoviæ: A népmûvészetfelépítményével a magas kultúra felé; Mario Bereèiæ:Stipan Švraka kisebbségi szemlélete; Sanja Vuliæ:Nagyhajmási nyelvjárás; Timea Spiesz Bockovac: Azalsószentmártoni asszonyok beszédmódja; Könyvismer-tetések.

A magyarországi németek néprajza 26. (szerk: KarlManherz, német nyelven). Borbála Barczi-Hámori: Né-met parasztházak Gödrén; Andrea Mayer-Szabadi: Te-metkezési szokások Hajóson; Réka Miskei: A népi vallá-sosság emlékei Bátaszéken; Éva Mile-Kalhammer: Azeleki és a gyulai temetõk összehasonlító vizsgálata;Könyvismertetések.

77

A magyarországi románok néprajza 16. (szerk.Emilia Martin, román nyelven, magyar és angol össze-foglalásokkal). Elena Rodica Colta: A magyarországi ro-mánok lakóháza; Narcisa ªtiucã: A karácsonyi disznó(Jegyzetek az étkezés etnológiájához); Emilia Martin:Határon átívelõ kulturális interferenciák. Öt román–ma-gyar PHARE GBC projekt; Maria Gavra: A magyaror-szági román hagyományok a Szegedi Tudományegye-tem Juhász Gyula Pedagógiai Kar Román Nyelv és Iro-dalom Tanszékének archívumában lévõ diplomamun-kákban; Florin Cioban: A gyermekek népi kultúrája – in-terferenciák, relevanciák, sajátosságok; Elene-TiaSandu: A kétegyházi románok tájnyelve. Monografikusmegközelítés; Petru Weber: Magyarország millenniumaés a Magyar Királyságbeli románok; Mircea Farcaº: Tár-sadalmi és történeti szempontok a máramarosi Vad tele-pülés vizsgálatában.

Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, len-gyel, örmény és ruszin nemzetiségek néprajzából 8.(szerk.: Székely András Bertalan, bolgár, görög, lengyel,

örmény és ukrán, valamint minden tanulmány magyarnyelven is, angol összefoglalásokkal). Eperjessy Ernõ–Székely András Bertalan: Elõszó; Dzseni Madzsarov: Agesztus dimenziói. Lehet-e Árpád gyula, illetve DeljánPéter cár?; Sasvári László: Görögök s vlachok; DiószegiGyörgy Antal: Görög kereskedõvilág Tokaj-Hegyalján aRákócziak korától a reformkorig; Konrad Sutarski: AMagyarországi Lengyel Múzeum és Levéltár állandó ki-állítása: „A lengyel–magyar kapcsolatok 1000 éve” és alengyel népszokások; Krajcsir Piroska: A magyarországiörmény kolónia és a néprajzkutatás a századfordulón;Fancsali János: Gróf Karátsoni Guidó, Liszt Ferenc ma-gyarörmény barátja; Leszja Musketik: Ruszin és magyarmesemondók Kárpátalján.

A nemzetiségi kiadványsorozatok fenti és korábbikötetei a Magyar Néprajzi Társaság titkárságán (Buda-pest, Kossuth Lajos tér 12.; tel.: 06-1-269-12-72; e-mail:neprajzitarsasag@gmail.com) rendelhetõk, illetve vásá-rolhatók meg.

Hála József

Tájékoztató internetes kiadványrólBereczki Máté és Dörgõ Dániel levelezése (1871. június 9. – 1878. augusztus 4.) Szerkesztette:

Tolnay Gábor. (Kézirat). Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár, Szolnok, 2012. 371 + 108 oldal(ISBN 978-963-7613-55-5)

Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy „a magyar gyümölcsészet atyjaként” emlegetett Bereczki Má-té (1824–1895) a mezõtúri középbirtokos Dörgõ Dániellel (1831–1891) folytatott majd két évtize-des levelezésének elsõ kötete teljes szövegében elérhetõvé vált a „Verseghy Ferenc ElektronikusKönyvtár” oldalán. A nemcsak pomológiai, hanem köztörténeti szempontból is kiemelkedõ értékûforrás-együttes további hat kötetének megjelenése 2013 és 2014 folyamán várható. A gyûjteménymost közzétett elsõ kötete az 1871. június 9. és 1889. december 31. között keletkezett leveleketfoglalja magába. Ezen idõ alatt Bereczki 426 levelet írt Dörgõnek, Dörgõ pedig 387 levélben vála-szolt a tudósnak. A Dörgõ Dániel által féltve õrzött és beköttetett, kézírásos levélköteghez még 125Bereczkihez más barátaitól, pomológus társaitól érkezett írás, illetõleg az ezekre adott válaszfogal-mazvány másolata is tartozik. A közzétételre kerülõ teljes gyûjtemény 938 levelet ölel fel. A bõirodalomjegyzékkel, magyarázó lábjegyzetekkel, valamint tárgy-, hely- és névmutatóval ellátottelsõ kötetet dr. Tolnay Gábor, a történelemtudomány kandidátusa, a forráskiadvány szerkesztõjeéletrajzi és helytörténeti vonatkozásokat tartalmazó tanulmánya és dr. Surányi Dezsõ professzor,az MTA doktora „Bereczki Máté gyümölcsfajtái” címmel közzétett elemzése vezeti be.

A megjelent (és majdan közzéteendõ) összesen hét kötetet a levelezésben elõforduló gyümölcs-fajták menet közben bõvülõ listája kíséri, melyet Takáts Rózsa, a Magyar Mezõgazdasági Múzeummuzeológusa készít. A betûrendbe szedett gyümölcsnév lista a levélváltásokban elõforduló meg-nevezések között igyekszik eligazítani az olvasót. A levélgyûjtemény teljes anyagát dr. Szabó Fe-renc agrártörténész, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának nyugalmazott igazgatója lekto-rálta.

A levelek legnagyobb részben a gyümölcsészettel foglalkoznak, de sok tényt közölnek a Csa-nád és Arad megyei kamarai uradalmak kezelésérõl, hasznosításáról, Bereczki gyümölcsöskertjé-nek tulajdonviszonyairól, a követválasztásokról, az idõjárás, a termés alakulásáról, mûvelõdéstör-téneti vonatkozásokról, családi ügyekrõl is. A nyelvtörténeti és néprajzi, ugyanakkor általános mû-velõdéstörténeti szempontból is jelentõsnek ítélt anyag megjelentetésével a közzétevõk a történet-írás, a gyümölcsész szakma kutatóinak kívántak újabb forrással szolgálni.

Lelõhelye: http://portal.vfmk/vfek, illetve http://vfek.vfmk.hu/00000185/bereczki_mate-dorgo_daniel_1.pdf; és http://vfek.vfmk.hu/00000185/bereczki_mate-dorgo_daniel_1_gyumolcsfajtak.pdf

78

Vasi Szemle. A Vas Megyei Közgyûlés Tudományosés Kulturális folyóirata. Fõszerk.: Gyurácz Ferenc. VasMegye Közgyûlése. Szombathely 2011. 5-6. 515–712.old. – A tartalomból: Patkót harapó strucc – A Vas vár-megye pecsétjében szereplõ struccmadár és a kovácscé-hek kapcsolata; Kocsis Zsolt: Az 1971. évi Országos Te-lepüléshálózat-fejlesztési Koncepció Vas megyében;Kákonyi Anna: A bánhalmapusztai uradalom (Egy Mar-cal-völgyi gazdaság élete 1945-ig); Pogányné RózsaGabriella: A szombathelyi egyházmegye könyves vo-natkozású adatai (Vályi András és Fényes Elek geográfi-ai szótárában); Nagy László: Mindszenty fogolytársa(Adalékok Kincs István életútjához); Dénes József: Hi-degséd vára, Balázs Géza: Kolostorpálinkák (Szerzete-sek, kolostorok pálinkakultúrája); Hegedûs Elemér:Tiszti arany vitézségi érem a sárvári Nádasdy FerencMúzeumban (Muhr Ottmár életútja); Gál József: A dua-lizmus kori Szombathely zenei krónikája.

Váradi Péter Pál – Lõwey Lilla: Erdély – Székely-föld képi autonómiája. PéterPál Könyvkiadó. Veszprém2010. 224 old.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2011. 3. sz. 16 old. – Atartalomból: PIHGY: Kétszáz év emlékei – idõutazás aXVIII. kerületben; Buda Attila: Benedek Marcell buda-pesti emlékhelyei; Vízy László: Százéves épületek – egyépítészpáros [Komor Marcell és Jakab Dezsõ] alkotásaia Józsefvárosban; Paloták, kolostorok, falvak – GerevichLászló (1911–1997); Klauzál Napok és szoborállítás;Kriston Vízi József: Kiss Áron emlék-délután; Szöllõsy:Kismúzeumok múzeumok éjszakája; Kiss Emília: Törté-neti dokumentum vagy értéktelen papírfecni? – a régi fo-tók történeti jelentõségérõl; gát.: Kiállítás a középkorivárosfalról; dr. Udvardy Ildikó: A Pflumm család a moz-gókép bûvöletében; G. T.: Van új a föld alatt … – Válo-gatás az elmúlt év ásatási leleteibõl; A Budapesti Honis-mereti Társaságról; Tóth József: S tabáni tûzvésztõl apest-budai hajóhíd történetéig; H. P.: Az óbudai vendég-látás aranykora; K. J.: Óbudai téglagyárak a rómaiaktólnapjainkig; Beleznay Andor: Albertfalva mecénás bútor-gyárosa – a Mahunka házaspár szobra; Sz. R.: Helytörté-neti emlékfasor a XVI. kerületben.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2011. 4. sz. 16 old. – Atartalomból: Horváth Péterné: Pest-budai hajóhidak;Gaál Károlyné: Az eltûnt idõ emlékei – HelytörténetrõlKispest Városünnepén; Millisits Máté: Elfeledett öntõ-mesterek – a budai Várnegyed szobrainak készítõi; VízyLászló: Aki tudott „magyarul” építeni – Kós Károly éskispesti „a Wekerle”; Merényi-Metzger Gábor: GrófBatthyány Lajos halotti anyakönyvi bejegyzése nyomá-ban; Buzinkay Géza: A budavári Várbarátok Köre;Szöllõsy Marianne: Újpest Ipartestületérõl; Gábriel Ti-bor: Válogatás a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalgyûjteményébõl; Balázs Attila: Tárlat a XII. kerületsportéletének múltjából; Gavlik István: A budavári Sik-

ló; Gaál Károlyné: Kossuth szobor Kispesten; KatonaLucia: Négyszáz éve született Evlia Cselebi; SzöllõsyMarianne: Budán Lakni világnézet – A városrész MáraiSándor írásaiban; Arany-Tóth Zoltán: Kispesti Társas-kör; Szöllõsy Marianne: Budapesti séták Liszt Ferenccel;Rojkó Annamária: Megemlékezés Buda 1686-os ostro-máról.

Városunk. Budapesti Honismereti Társaság Híradó-ja. Fel. szerk.: Gábriel Tibor. Bp. 2012. 1. sz. 16 old. – Atartalomból: Budapest – Fény és árnyék. a fõváros ezeréves története; sz. m.: Károlyi Emlékév; Vízy László:Hangya Szövetkezet; g. t.: Kárpát-medencei városfejlõ-dés; Gerber Alajos: 120 éve alakult az Újpesti KatolikusLegényegylet; Buda Attila: Havasokból a nagyvárosba –Áprily Lajos és Budapest; Kadlecovits Géza: Száz éveszületett meg Újpesten az Ampere Sport Egylet; gábriel:Az óbudai téglagyártástól a budapesti fejlesztési terve-kig; Skaper Brigitta: Kincs, ami van [60 éves a Pester-zsébeti Múzeum].

Veres Endre: A moldvai csángók származása és ne-ve. Erdélyi Tudományos Füzetek 67. Kolozsvár 1934. 38old. (Reprint: 3 könyv a csángókról Bp. 2011.)

Verrasztó Gábor: Széll Kálmán és a Moszkva tér:budai históriák. Budavári Önkormányzat – Napkút Ki-adó, 2011. 107 old.

Veszprém a királynék városa. Szerk.: Borbás Já-nos. Viza. Veszprém 2010. 32 old.

Veszprémi Szemle. Várostörténeti folyóirat. Fõ-szerk.: Csiszár Miklós. Veszprémi Szemle VárostörténetiKözhasznú Alapítvány. Veszprém 2011. 1. 128 old. –Tölgyesi József: A Veszprémi Szemle kiadástörténete(1993–2010); Rainer Pál: A przeworski vasúti hídtól atrianoni palotáig, Trianontól Veszprémig: dr. vitéz szil-vágyi Bénárd Ágost veszprémi kapcsolatai; SzurmayLászló: Veszprém Buda visszafoglalásának idején;Molnár Jánosné: A hajdanvolt kereskedõcégek háza;Albrecht Sándor: A veszprémi tímár-ház; HogyaGyörgy: A Veszprém Megyei Csecsemõotthon története(1955–1978); Gy. Lovassy Klára: Idõutazás a veszprémikolostorok völgyében; Földesi Ferenc: Honvédségi hét-köznapok – Veszprém, 1896; Bándi László: Veszprémemlékjelei 2005; Veress D. Csaba: A Veszprém-jutasikatonai repülõtéren összpontosított m. kir. 101/3. honivadászrepülõ-század bevetési-könyve (1944. május 10–1945. május 16.) I.; Tóth Dezsõ: Teleki László [Veszpré-mi Polgári Társasegylet] tiszteletbeli tagsága; HorváthElvira: Az Angolkisasszonyok szelleme 150 éve élVeszprémben; Szalontai Árpád: 100 éves a veszprémievangélikus templom tornya.

Veszprémi Szemle. Várostörténeti folyóirat.Fõszerk.: Csiszár Miklós. Veszprémi Szemle Várostörté-neti Közhasznú Alapítvány. Veszprém 2011. 2. 120 old.– Földes Ferenc: Kaszárnyák – laktanyák – quarté-lyozások; Molnár János: A Szent Anna Római KatolikusElemi Népiskola; Balogh Ferenc: A Táborállás Daloskörtizenöt éve; Elek Miklós: Veszprémi szükségpénzek

Honismereti Bibliográfia

79

(1919–1920); Veress D. Csaba: A Veszprém-jutasi kato-nai repülõtéren összpontosított m. kir. 101/3. honi va-dászrepülõ-század bevetési-könyve (1944. május 10–1945. május 16.) II.; B. Stenge Csaba: Veszprém vég-napjai 1945 márciusában – Benkõ Lajos naplója alapján;Bándi László: Szilánkok Veszprém 1943–1946 közöttitörténetébõl – Nemes Antal kanonok visszaemlékezése.

Veszprémi Szemle. Várostörténeti folyóirat. Fõ-szerk.: Csiszár Miklós. Veszprémi Szemle VárostörténetiKözhasznú Alapítvány. Veszprém 2011. 3. 120 old. –Albrecht Sándor: 300 éve jöttek Veszprémbe a piaristák;Sebõ József: Brusznyai Árpád, a tanár; Lechner László:Veszprémi diákkori élmények az 1940-es évekbõl;Pákozdi Éva Szilvia: Piarista könyvek a levéltárban –Adalékok a veszprémi kegyesrendi gimnázium könyvtá-rának történetéhez; Kolozs Barnabásné: A veszprémi pi-arista gimnázium ifjúsági könyvtára (1857–1948) ésnyomtatott katalógusa; Rainer Pál: Laczkó Dezsõ életút-ja és utóélete évszámokban (1860–1932–2011); KovácsGyõzõ Gyula: Szemelvények Bolgár Mihály életébõl,munkásságából; Mihalovicsné Lengyel Alojzia: A tudo-mány, a kultúra és az ismeretterjesztés szolgálatában –Adalékok a veszprémi kegyesrendi szerzetesek történe-tébõl; Horváth Elvira: Betekintés a veszprémi ÁllamiFiúgimnázium 1948–49. tanév oktatási helyzetébe;Hogya György: Veszprémi kisgimnazistából Kossuth or-szágos fõorvosa: Sauer Ignác (1801–1863) emlékezete;Hermann István: Emlékezés a száz éve születettKörmendy Józsefre.

Veszprémi Szemle. Várostörténeti folyóirat. Fõ-szerk.: Csiszár Miklós. Veszprémi Szemle VárostörténetiKözhasznú Alapítvány. Veszprém 2011. 4. 120 old. – Atartalomból: M. Tóth Antal: Veszprém Mátyás király szá-zadában; Bándi László: Veszprém emlékjelei, 2006; TóthDezsõ: Veszprémi Keresztény Építõmunkások Egyesüle-te; Veress D. Csaba: A Veszprém-jutasi katonai repülõté-ren összpontosított m. kir. 101/3 honi vadászrepülõ-szá-zad bevetési könyve (1944. május 10–1945. május 16.)

III.; Szurmay László: Kittenberger Kálmán, a veszprémiállatkert névadója.

Veszprémi Szemle. Várostörténeti folyóirat. Fõ-szerk.: Csiszár Miklós. Veszprémi Szemle VárostörténetiKözhasznú Alapítvány. Veszprém 2012. 2. 124 old. – Atartalomból: Rainer Pál: „Igazán fáj a szívem érettek...”Veszprém Rákóczi-szabadságharc alatti életébõl; FarkasGábor: Széchényi Pál, a nemzeti érzelmû egyházi fõúr –Veszprémi püspök és a Kalocsa-bácsi egyházmegye ér-seke 1642–1710; Varga Béla: Veszprém feudális évszá-zadai; Poór Ferenc: A Bakony Mûvek története a fény-kortól a vég napjáig (1988–2008); Kolozs Barnabásné:A veszprémi irgalmas nõvérek tanintézetének könyvtárai(1903–1948); Sebõ József: Adalékok egy veszprémi köl-tõ életmûvéhez. A magyar Novalis – Ányos Pál tájkölté-szete; Lenner Tibor: A természeti környezet hatása du-nántúli megyeszékhelyek alaprajzi fejlõdésére; JákóiBernadett: Volt egyszer egy Úttörõház Veszprémben: azalapkõletételi ünnepségtõl az átadásig; Varga Miklós:Szemelvények a piaristák veszprémi letelepedése 275éves évfordulójának ünnepségeirõl és az akkor megala-kult „Lovassy és volt Piarista Gimnázium ÖregdiákjaiBaráti Körének” 25 éves történetébõl I., Földesi Ferenc:Egy 150 éves évforduló – A Semmelweis módszerVeszprémben.

Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1944–1954.Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet. Zenta 2011.

Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel.Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. Bp. 2011. 248old.

Zentai Tünde: Szenna. Pro Pannonia Kiadó. Pécs2011. 191 old.

Zsebedics József: Fejezetek és emlékek a gyõri Pap-nevelõ Intézet életébõl, 1910–1966. Studia theologicaJaurinensia. Gyõri Hittudományi Fõiskola – HazánkKönyvkiadó. Gyõr 2010. 154 old.

Összeállította: Halász Péter

80

1. 2.

5. 6.

1.Vitéz Tóth Károly hagyományõrzõ huszár

2. Pál István, tereskei dudás

3. Varga Mihály bugaci dudás és

mesemondó, kunsági bajuszkirály

4. Ambrus Kristóf kunsági

bajuszkirály, kétszeres

vice Európa bajnok

(Puskel Zsolt felvételei)

5. Járomi Zsolt magyar bajusz

kategória Európa bajnoka

(Szilágyi Péter felvétele)

6. Szilágyi Péter kétszeres kunsági bajuszkirály

(Kálmán Lívia felvétele)

3.

4.

A magyar bajusz

460 Ft

Gyurgyalag, kifejlett és fiatal madár (Kókay Szabolcs akvarellje)Selmeczi Kovács Ádám cikkéhez

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ