2014-2015.

A krónika folytatódik…

A nyár egy szempillantás alatt véget ért. Volt, aki pihent, volt, aki utazással, de aki csak tehette, az

unokákkal élvezte a nyár szépségeit.

2014. október 2-án „hajóra szálltunk”, helyesebben a 13.50-es menetrendszerinti autóbuszra, hogy

Makláron a Rozmaring úti megállóból egyenesen egy különleges, új helyi nevezetességet látogassunk

meg , a Tengerész Múzeumot. Igazán páratlan élményben volt részünk. Szakavatott vezetőnk, Dobozi

Gábor tulajdonos olyan szeretettel fogadta népes csoportunkat, hogy mindenkit elbűvölt a

különleges gyűjteményével, és történeteivel. Élmény gazdag délután volt.

2014. november 13-án délután a Tittel Pál Könyvtár vendégei lehettünk. Gál Tibor és Tamásné

Fekete Adrienne jóvoltából csodálatos ismeretekkel gazdagodtunk. Máshol nem látható, régi

könyveket nézhettünk meg, diákról csodálhattuk meg a könyvtár újjá születését, és a névadó Tittel

Pál életéről, munkásságáról is komoly ismereteket szereztünk. Sétán ismerkedhettünk a könyvtárral.

A Tanítóképző történeti kiállítást és a Churchill gyűjteményt is megtekinthettük. Kitüntetett

helyzetben érezhettük magunkat a „hazai pályán” Ez úton is köszönjük a vendéglátást.

Hamarosan eljött a december. A gyönyörű várakozás titokzatossága még minket, már nem igazán ifjú

embereket is izgalommal tölt el ilyen tájban. Volt is rá okunk, mert 11-én délután igen különleges

ajándékkal kedveskedhettünk az ünneplő közönségnek. Kedves klubtársaink : a Gulyás házaspár

jóvoltából egy kis filmmel emlékezhettünk legutolsó kirándulásunkra. Így aztán nem volt nehéz

elképzelni, hogy miközben ők távoli országban örültek családjuknak, mégis velünk voltak kicsit. Azok,

akik nem tudtak részt venni a kellemes eseményen, így egy picit ők is átérezhették a remek

kirándulás élményeit. Ez úton is köszönjük a virtuális ajándékot!

Januárban úgy szokás, hogy együtt nézzük meg a decemberi karácsonyi koncertet, amit immár 2015.

január 22-én meg is tettünk. Ismét szép élmény volt.

Március 5-én ismét összejöttünk egy fehérasztalos, fánkos, tombolás teadélutánra, hogy vidám

műsorral űzzük el a telet, és köszöntsük az eljövendő kikeletet.

Lassan krónikám kezet fog a mával. Már készülünk április 9-i programunkra, de közben ismét

beültünk néhányan a „padba”, hogy öregdiákként, fiatalos lelkesedéssel tanuljunk a Médiatár ifjú és

türelmes dolgozóitól, hogy informatikai ismereteinket csiszoljuk. A rohanó technikai fejlődéssel

lépést próbálunk tartani, hogy megérthessük a környező világot, de leginkább unokáinkat, akik már

ebbe beleszülettek.

Hát, itt tartunk most, teli tervekkel, emlékekkel és örök búcsúkkal. Sajnos a közös örömöket

életszerűen megtöri az emlékezés, ha elveszítjük társainkat. Ez úton is főhajtással tisztelgek emlékük

előtt.

A viszontlátás reményében búcsúzik a krónikás:

Párkányi Istvánné