PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

TTARARTTALOMALOMKarácsony (Kiss Tamás összeállítása)

AKari Tanács ülésének határozatai (2015. 11. 19.)

A Doktori és Habilitációs Tanács ülése(Szekeres Júlia)

Kitüntetések, elismerések

Felkérésünkre bemutatkozik Ábrahám Hajnalka

„Abõrgyógyászat magas szintû mûvelésétnagymértékben elõsegíti a társszakmákkal valóegyüttmûködés” (interjú Schneider Imre és Gyulai

Rolland professzorral – Schweier Rita )

Európa vezetõ egészségügyi szervezetei állás-foglalása ... (Szilárd István)

Egyensúlyban lenni (Apró Annamária interjújaBogner Péter professzorral)

3D technológia egyetemünkön (Nyitrai Miklós,Maróti Péter, Varga Péter)

AKórélettani Intézet története(Szelényi Zoltán)

„Az lenne a szerencsés, ha megmaradna asokféle profil...” (interjú Vereczkei András

professzorral – Schweier Rita)

3. Nemzetközi Mellkassebészeti Találkozó(Molnár F Tamás)

Amagyar urológia a világ élvonalában(Molnár Ágnes, Villányi Kinga)

„Tudomány határok nélkül”(Rumbus Zoltán, Solymár Margit és Garami András)

IV. Pannon Kardiológiai Napok(Lenkey Zsófia)

Japán tanulmányút(Szabó István)

Budapesti Orvosi Ujság (Gracza Tünde)

Kiállítások az Egyetemtörténeti Gyûjteménybõl(Dezsõ Krisztina, Molnár Dávid)

Negyedszázados a hazai laparoszkópos sebészet(Schmidt Pál)

Temetõi megemlékezés(Hollósy Tibor)

��

Intézeti, klinikai hírek, információk

Acímlapon és középen Felszeghy Szabolcs(Debreceni Egyetem) fotói.

Felelõs szerkesztõ: Barthó Loránd, Bogár LajosOlvasószerkesztõ: Hollósy Tibor, Ludány Andrea. Szerkesztõségi munkatárs: Kiss Tamás.Tördelõszerkesztõ: Babarciné Stettner Lenke. Aszerkesztõség címe: PTE Általános Orvostudományi Kar Sajtóirodája, 7624 Pécs, Szigeti út 12. Tel.: 72/536-116. E-mail: hirmondo@aok.pte.hu � HU ISSN 1586-1031

Elektronikus publikáció: www.aok.pte.hu/hirmondo � HU ISSN 1586-1295. Nyomtatta a PTE ÁOK Nyomdája

Röviden: Tudományos Diákköri Szalon, be-mutatkozik a légzésfiziológiai laboratórium,gyógyszerészhallgatók látogatása, családor-vosokat képzõ kurzus, nyálmirigysebészetikonferencia és koponyaalapi sebészeti és fül-sebészeti tanulmányút, szájsebészek konfe-renciái.

Tisztelt Olvasók!

Most, hogy elgondolkoztam a karácsony közeledtén, gyerekkorom egy másik hasonlóhangzású és nagyon kedvelt szava ötlött fel bennem: kaláka. Nagyon megszerettem, elõ-ször csak a hangzását, azután még jobban a jelentését: „…a közösség tagjai vagy bizonyoscsoportjai (lokális, vérségi, vagyoni) tagjuknak (családjának), vagy egy községi intéz-ménynek szívességbõl vagy kölcsönösségi alapon munkát végeznek, s amelynél a segítõkegyütt, egyszerre, társaságban, s rendszerint szórakozással (ének, tánc, mese) egybekap-csoltan dolgoznak. A közösség bármelyik tagja akármikor visszahívhatja a megsegítettet,s az a munka visszaadását, a kalákában való részvételt kötelességének tartja. A kalákáknáléppen az önkéntes jelleg miatt kap nagy szerepet a szórakozás.” (Magyar néprajzi lexikon)Ha ezt a közösségi érzést, szeretetet és megbecsülést egymás iránt, meg tudjuk õrizni hét-köznapjainkban és ünnepeinkben, az átsegít minden nehézségen.Boldog karácsonyt és újévet!

Kiss Tamáskönyvtáros

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket és eredményes, sikerekben gazdag új évet kívánunk!

Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskákA szabadtûzhelyen, a betlehemi majorban, hajladozik a tûz aranylángja. Csordapásztorok me-legednek a tûznél, melynek a fénye átvilágít az idõn, és emlékezni serkent engemet is.

Tizenhárom éves voltam, s vezére a zsenge pásztoroknak. Ezek a zsenge pásztorok mind ko-rombéli fiúk voltak, akiket gondosan megválogatva vettünk fel a nyájba. Amikor a kör bezá-rult, kiosztottuk a szerepeket. Elsõnek vezért választottunk, aki majdan, karácsony este, a bel-sõ beköszöntõt is mondani fogja, mindama leányos házaknál, ahova behatolunk. Aztán válasz-tottunk külsõ beköszöntõt, aki az ajtón kívül fog szólani, és hát meg is küzd azzal a másiknyájjal, amelyiket ott találnánk esetleg a háznál. Utána kijelöltük a tûzmestert, aki vezényli azüdvözlõ puffantásokat; majd megválasztottuk az énekvivõt és a mókamestert, nemkülönben anagymondót, aki mindenkit le fog torkolni, szükség esetén még lódítva is éktelenül.

S aztán tanulni kezdtünk.

Így készültünk a szent hadjáratra, a karácsonyi kántálásra, s vártuk a napot és tele lélekkel azestét, amikor aranyfénnyel felragyog a betlehemi csillag.

S végre a föld örömet kiáltott az égre, és az ég örömet kiáltott a földre.

Karácsony este lett.

Az áradó örömben úgy ringott a völgyben a falu, mint a békesség tava. S a tóban egybegyûlta tizenkét zsenge pásztor, mint tizenkét aranyhal. Elindultunk kövér örömmel, s miközbenúsztunk a patyolat estében, felzengett szívünkbõl az ének. Szállott az ének, és zengedezve hir-dette, hogy a betlehemi hírmadár a mi falunkba is hullatott egy tollút. Hullatott egy tollút a ki-csi nép ismeretlen falujába; és öröm nyugodott azon, ami hullt, és piros megemlékezés a sze-gények felõl.

Így énekeltünk, s haladtunk lassan a falu között, a fehér holdvilágon; s miközben haladtunk,imitt és amott is felzengett az örömnóta, s úgy világított valahány ének az éjszakában, mint apásztortûz lobogása.

A falu is megbolydult egészen.

Megbolydult, mert a reménység öröme szállotta meg az embereket, s kisöpörte szívükbõl azesztendõ gondjait. Csak éneket termett a száj vagy jó szót. A vérbõl sem hullott indulat azonaz este; hanem megnyugodva csörgedezett a vér, akár Betlehemben a patak, minek a vizébõlszelíden ittak a csordapásztorok gazdátlan juhai. A házak tetején a hó világított, bent a szobák-ban pedig szelíden a lámpa. S amikor valahonnét, úszva a holdvilágon, felhangzott az ének,leányocskák fürkésztek az ablakon át, s úgy várták madaras szívvel a zengõ sereget.

3

Megálltunk egy ház elõtt, mely elsõ volt a tervezetben. Lázár gazda lakott a házban, s volt neki egy lánya is, aki két bimbót a rózsabo-korról már leszakított. Hát azon a kapun, örömhír énekszóval, bátran bévonultunk, s még fent az ereszben is, az ajtó elõtt, énekeltünkegyet. Amikor ezt sikeresen elfújtuk, hagytunk módosan egy kevés csendet, majd felcsendült a külsõ beköszöntõ hangja, mondván amegkívánt harsány hangon:

Örülj és örvendezz, nemes házigazda:Kigyúlt a világnak Betlehem csillagja.Örülj és örvendezz, kedves háznak népe,Hogy ide vezérelt a csillagnak fénye.

Acsillag fénye szerencsés csendbe merült. Vagyis, bent a szobában, nemvolt egy másik nyáj, amelyik belülrõl, valami elmés kérdéssel, rögtönmegtámadott volna. Így aztán csak Lázár gazda szólt ki nekünk ünnepé-lyesen, mondván:

Jónál jobb hírt hoztok, halljuk valahányan:Gyertek azért beljebb; akármilyen bátran.

S a szó végére meg is nyitotta nekünk az ajtót; s mi pedig egyenes cér-nasorban, mint a vadlibácskák, bévonultunk az ünnepi szobába. Nekemmint belsõ beköszöntõnek, a sor fejénél kellett állanom, s állottam ismily szívesen! Katonás léptekkel elõrevezettem a sort, úgy annyira,hogy a sor végi pásztorocska az ajtón belül még helyet vehessen. Akkormegvártam, hogy a léniát, ha valami hiba lenne benne, gyorsan kiigazít-sák; s majd egy negyed fordulattal, egyszerre és valahányan, frontot vet-tünk pattanva a ház gazdája felé, ki a feleségével és a leányocskával ottállott várakozva az asztal mellett. S abban a percben, amint a csizmács-kánk szára megcsattant a fordulatban, jobb kézzel és egyetlen villanómozdulattal, levettük a fejünkrõl a kucsmát, s én pedig hangzatosanmegszólaltam, mondván:

Ahol a nap felkél, ama tájról jöttünk,Hírmondás kedviért nagy utakat tettünk.Mert szólott egy csillag, éppen felkelõben,Hogy gyorsan induljunk éjféli idõben.

Napkelet országból így el is indultunk,S ezen kedves házba hozott el az utunk.Dicséretét zengjük Júda nemzetének,Mert kinyílt virága Dávid vesszejének.

Származásunk felõl sem hagyunk kétségben,Vagyis bajban nõttünk, s tartós szegénységben;S kik a juhnyáj után vénen vánszorognak,Fiai vagyunk mi csordapásztoroknak.

Dehát ez voltunkat az Úr nem tekinté,Hanem angyalával nékünk megjelenté,Hogy földre lejöve világ megváltója,Kinek a mi nyájunk igaz szószólója.Ámen.

S erre az „ámenre”, de abban a pillantásban, puskaporos pisztolyával, a lábszára mellett a pádimentum felé, oly nagyot puffantott a tûz-mester, hogy a lámpában a láng és a pironkodó kislány megriadt egyaránt.

Mi pedig harsanva mondtuk a lövésre:

– Szent jó estét kívánunk!

Ezzel aztán a szertartás madara el is szállt. A sor megbomlott, mosolyra derültek a szemek és örömre az arcok. Szíves szóval a gazda isbiztatni kezdett minket, hogy vegyük közre az asztalt, s üljünk le. Köszöngettük a szíves szót, s mint nagyra becsült férfiak, ki-ki a meg-illetõ helyre le is ült. A kislány pedig, mint nyíló háziasszony, kolbászt hozott az asztalra, s egy cserépfazékban töltött káposztát. A kol-bász még cserszegett a forró zsírban, s rotyogott majdnem a káposzta is. Szokás szerint, s hogy az étek is csillapodjék még valamics-két, a gazda szilvapálinkát töltött, s a kisded Jézusra köszöntötte, aki éppen akkor nagyon fázódott a barmok között.

Aztán enni kezdtünk.2015 DECEMBER

S evés közben egyre jobban megeredt a szó, mely a betlehemi pusztáról lassankint hazarepült, s kezdett megtelni derûvel. Vagyis az ide-je megjött a játéknak, melyet elõre megbeszéltünk. Ránéztem hát a mókamesterre, s így szóltam:

– Messze van még az idõ, amikor szakálla lesz.

– Kinek? – kérdezte a kislány.

– Aki ma született, annak – feleltem.

Tudván, hogy a Kisdedrõl beszélek, pírba borult a kislány arcocskája. Mi kedvesen nevettünk a rózsaszínû zûrzavaron, a mókamesterpedig színre lépett, s így szólt:

– Hát én megelõztem az idõt, hallják-e!

– No; s az hogy történt? –- kérdezte a gazda.

A mókamester helyzetet vett, s kanyarítani kezdte a történetet, mondván:

– Hol van az a harcsafûrész, te legény? – kérdi apám a tegnapelõtt reggel. – A helyin van – mondom neki, mire apám szól ismét: – Hátha a helyin van, akkor kondorítsd össze, mert megyünk s levágjuk azt a nagy fát a Csorgónál.

Itt megereszkedett egy kicsit a szóval, s folytatta:

– Hát mi el is mentünk, s egy óra alatt megérkeztünk, abban az irgalmatlan nagy hóban. Megkerültük a nagy fát, s a tövirõl széjjel pal-lottuk azt a rengeteg havat. Aztán térdre ereszkedtünk, s neki a fûrészt a fának; s oly lelkünkbõl húztuk, hogy a fa ágain reszketett a hó.Node, haladtunk is dicséretesen, mert egy félóra múlva, mint egy recsegõ zuhatag, földre döndült a fa. S a döndülés után, ahogy a ve-rejtéket le akarám vala törölni a homlokomról, hát odapillantottam a fa csonka törzsökére, de fel is akadt rögtön a szemem, mert a fa-törzsök fehér lapján nem semmit láttam, hanem az elszomorodott Jézus szakállas fejét.

– Jaj, igazán?! – mondta a kislány, mire a mókamester még bizonykodott is, mondván:

– A béka a hitetlenek nyelvire rakja a tojásait, ha nem így volt.

Éppen tettük volna, hogy tünedezünk a nagy csodán, de akkor megszólalt a nagymondó, s tiszte szerint így szólt:

– Assemmi, hallják-e! Hanem János keresztapám a múlt héten egy vaddisznót lõtt, jó nagy vadkocát. Otthon neki is állott mindjárt, hogyfelhasítja; s ahogy ott elõttünk éppen felvágja vala a hasát, hát a hasadékból két vadmalac szökött elõ.

– Jaj, csakugyan?! – mondta ismét a kislány.

– Bizony – fûzte tovább a nagymondó. – De keresztapámnak is volt esze bezzeg, mert hogy megjegyezze azt a két vadmalacot, a fülitmindjárt béhasította mind a kettõnek; s aztán elcsapta õket az erdõre, hogy majd jövõre meglõje õket, mint kész disznókat, s jogos tu-lajdonait.

–- Aj, beh okos volt! – ámult a kislány.

– Okos-okos – nézett a kislányra a mókamester. – De aki elbeszélte, az sem ingyen tette, mert igen nézi a maga fülit.

Megrebbent rögtön a kislány, s a két tenyerével letakarta mindjárt a két fülét; s a két szeme pedig fényben röpdösött, mint két cseppecs-ke madár.

Mosolyogtunk is rajta, de szerettük is.

S kedvelt õ is minket, úgy emlékszem, mert elmenõben virágot tûzött a sapkáinkra. S mi azokban a virágos kucsmákban rázendítettünkegy új énekre; s a patyolat estében zengedezve haladván egy másik lányos ház felé, ragyogott nyilván a mi szemünk is, mint a betlehe-mi csillag.

4

Tunyogi Csapó Gábor: Decemberi stanzákI.

A tó fölött a fagy pengéje villan.Ezüstös lomb a fán a zúzmara.Zörgést kaszál a szél kopár csalitban,Kering a varjak károgó kara.A nyíló szájról köd-lehelet illan,a felkelõ nap véres maskara.Kristálypor leng, a fény üvegszilánk,és dermedt csipke lesz a rõzseláng.

II.A ködben furcsa árnyékok lebegnek.Kísértet? Emlék? Álom? Vágy? Halál?Suttogva szólnak, néma táncra kelnek,egy láthatatlan szárny suhogva száll.Egy hattyú tán? Eltévedt angyal-gyermek,Ki mélyre szállt és vissza nem talál?Mind sûrûbb lesz a köd, s míg földre érragyogni kezd és szinte már fehér.

III.Puhán zizegni kezd az éj. Keringõlámpácskaként hull minden hópehely.Az égi szánon szólni kész a csengõ,megtelni vágyik száz üres kehely.Ne kérdezd most, miért vagy oly esendõS hogy szemfödél, vagy éltetõ lepela mindent elborító, égi bársony...Karácsony lesz, ó ember, Szent Karácsony!

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Garai Gábor: Jókedvet adjJókedvet adj, és semmi mást, Uram!A többivel megbirkózom magam.Akkor a többi nem is érdekel,szerencse, balsors, kudarc vagy siker.Hadd mosolyogjak gondon és bajon,nem kell más, csak ez az egy oltalom,még magányom kiváltsága se kell,sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,ha jókedvembõl, önként tehetem;s fölszabadít újra a fegyelem,ha értelmét tudom és vállalom,s nem páncélzat, de szárny a vállamon.S hogy a holnap se legyen csupa gond,de kezdõdõ és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan – ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

üres az istálló s a jászolidén se lesz nálunk karácsonyhiába vártoknem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtõnekmindenkivel õ sem törõdhetmesszi a csillagmindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénkde olyan sötétek az estéks a szeretetnekhiánya nagyon dideregtet

elõrelátó vagy de mégisnézz uram a hátad mögé isott is lakoznaks örülnének a mosolyodnak

5

2015 DECEMBER

39/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa az alábbi szavazati eredményekkel támogat-ta a szervezeti egységvezetõi pályázatokat.

40/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa az alábbi szavazati eredményekkel támogat-ta a címzetes egyetemi docensi cím adományozását Dr. ReiberIstván részére.

41/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta az Intervenciós Ra-diológiai Intézeti Tanszék alapítására vonatkozó elõterjesztést.

42/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Kísérletes Idegtu-dományi és Klinikai Neuroradiológiai Tanszék elnevezésénekmegváltoztatását Neuroradiológiai és Neurointervenciós Tan-székre.

43/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a PTE Általános Or-vostudományi Kara Szervezeti és Mûködési Szabályzatánakmódosítását.

44/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a PTE Általános Or-vostudományi Kara Gazdálkodási Szabályzatának hatályon kí-vül helyezését.

45/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a PTE Tanulmányi-és Vizsgaszabályzata 2. sz. mellékletének módosítását.

46/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a 2016/2017. tanév-ben Biotechnológia szaka beiratkozó hallgatóinak tandíjait.

47/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Diákjuttatási ésKollégiumi Bizottság elnökeként dr. Simor Tamás egyetemi ta-nárt, oktatói tagjaként dr. Helyes Zsuzsanna egyetemi tanárt.

48/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Diákjuttatási ésKollégiumi Bizottság hallgatói tagjaként Mákos Orsolya hallga-tót, 2016. január 1. napján kezdõdõ megbízással.

49/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a Diákjuttatási ésKollégiumi Bizottság Intézményi, Szakmai, Tudományos Ösz-töndíj Pályázati Ûrlapját.

50/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a PTE, Általános Or-vostudományi Kar PhD-szabályzatának módosítását.

51/2015. (11.19.) számú határozat: Az Általános Orvostudo-mányi Kar Tanácsa egyhangúlag elfogadta a PTE, Általános Or-vostudományi Kar Habilitációs szabályzatának módosítását.

A Kari Tanács 2015. november 19-i ülésének határozatai

Név Igen Nem Tart.Dr. Nagy ÁkosPTE, KK, Fogászati és Szájsebészeti Klinika

79 4 3

Dr. Garai János 30 22 32ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet

Dr. Hegyi Péter 73 10 3ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet

Név Igen Nem Tart.Dr. Reiber Istvánfõorvos

87 0 2

6

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A Doktori és Habilitációs Tanács ülése2015. november 2.

1. Habilitációs ügyek1/a Habilitációs pályázatok nyilvános részének indításaA felkért bíráló bizottság véleményét is figyelembe véve a tanács enge-délyezi alább nevezetteknek a nyilvános elõadások megtartását: dr.Alizadeh Hussain, egyetemi adjunktus, I. sz. Belgyógyászati Klinika;dr. Erhardt Éva, egyetemi adjunktus, Gyermekklinika; dr. Garami And-rás, egyetemi adjunktus, Kórélettani Intézet; dr. Hetényi Csaba, tudo-mányos fõmunkatárs, MTA-ELTE Molekuláris Biofizikai Kutatócso-port; dr. Joó József Gábor, egyetemi adjunktus, Szülészeti és Nõgyó-gyászati Klinika, SE; dr. Molnár Tihamér Szabolcs, egyetemi adjunk-tus, AITI; dr. Papp Nóra, egyetemi adjunktus, Farmakognóziai Intézet.

1/b Dr. Csikós Ágnes, egyetemi adjunktus beadványa, melyben kéri apalliatív orvoslást a tudományos teljesítmény mérõszámai B mellékle-tében, a klinikai szakterületek között jelenítse meg a DHT. A kérést aDHT támogatja.

2. Doktori ügyek2/a Állami ösztöndíjas PhD-hallgatók ügyeiDr. Ugor Emese, II. éves PhD-hallgató (IBI) részt vett és sikeres vizs-

gát tett a VIII. Magyar Sejtanalitikai Konferencián. Kreditpontmegállapítását kéri a Tanácstól. A DHT 1 kredit beszámítását en-gedélyezi.

Petrovics Péter, I. éves PhD-hallgató (Biokémiai és Orvosi Kémiai In-tézet) doktori iskola, program, téma- és témavezetõ-váltási kérel-me (Interdiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskolából aKlinikai Orvostudományok Doktori Iskolába, az ifj. dr. GallyasFerenc egyetemi tanár által vezetett programból a dr. Tóth Kál-mán egyetemi tanár által vezetett programba dr. Szabados Eszteregyetemi docens témavezetésével „A fizikai tréning szerepe akardiológiai rehabilitáció során” doktori témába). Akérést a DHTtámogatja.

Dr. Varga Ádám, III. éves PhD-hallgató (Sebészeti Klinika) értekezésé-nek védése 2015. szeptember 30-án 100%-os eredménnyel meg-történt. ADHT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-neka PhD-fokozat odaítélését.

2/b Önköltséges (levelezõs) PhD-hallgatók ügyeiDr. Szalai Zsuzsanna, levelezõ PhD-hallgató (Gyõr – Mûveleti Medici-

na Tanszék) tényleges témavezetõi dr. Molnár F. Tamás egyetemitanár és dr. Lõrinczy Dénes egyetemi tanár. A kérést a DHT tá-mogatja.

2/c Egyéni felkészülõk ügyeiDr. Farkas Sándor, egyéni felkészülõ (Farmakológiai és

Farmakoterápiai Intézet) elkészítette értekezéstervezetét. Az elõ-bírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensekés a védési bizottság kijelölése megtörtént.

Dr. Aschermann Zsuzsanna, egyéni felkészülõ (Neurológiai Klinika)tényleges témavezetõi dr. Komoly Sámuel egyetemi tanár és dr.Kovács Norbert egyetemi docens. A kérést a DHT támogatja.Egyben nevezett elkészítette értekezéstervezetét. Az elõbírálók, aszigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védé-si bizottság kijelölése megtörtént.

Turcsi Erika, egyéni felkészülõ (Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet)

elkészítette értekezéstervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tár-gyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bizottságkijelölése megtörtént.

Dr. Avar Péter Ágoston, egyéni felkészülõ (Biokémiai és Orvosi Kémi-ai Intézet) elkészítette értekezéstervezetét. Az elõbírálók, a szigor-lati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bi-zottság kijelölése megtörtént.

Dr. Kiss Tamás, egyéni felkészülõ (AITI – Biokémiai és Orvosi Kémi-ai Intézet) elkészítette értekezéstervezetét. Az elõbírálók, a szigor-lati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bi-zottság kijelölése megtörtént.

Németh Zoltán, egyéni felkészülõ (Kórélettani Intézet) elkészítette érte-kezéstervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bi-zottság, az opponensek és a védési bizottság kijelölése megtör-tént.

Rapp Judit, egyéni felkészülõ (IBI – Gyógyszerészi BiotechnológiaiTanszék) elkészítette értekezéstervezetét. Az elõbírálók, a szigor-lati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bi-zottság kijelölése megtörtént.

Dr. Diós Péter, egyéni felkészülõ (Gyógyszertechnológiai ésBiofarmáciai Intézet) védési bizottsági elnökének kijelölése meg-történt.

Dr. Tibold Antal, egyéni felkészülõ (Orvosi Népegészségtani Intézet)opponensének kijelölése megtörtént.

Dr. Melegh Szilvia Zsóka, egyéni felkészülõ (Orvosi Mikrobiológiai ésImmunitástani Intézet) szigorlata 2015. október 2-án 100%-oseredménnyel megtörtént.

Duga Balázs, egyéni felkészülõ (Orvosi Genetikai Intézet) szigorlata2015. október 2-án 100%-os eredménnyel megtörtént.

Dr. Török Katalin, egyéni felkészülõ (Gyermekklinika) szigorlata 2015.október 12-én 100%-os eredménnyel megtörtént.

Dr. Kovács Éva, egyéni felkészülõ (Gyermekklinika) értekezésének vé-dése 2015. október 7-én 100%-os eredménnyel megtörtént. ADHT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-nek a PhD-fokozat odaítélését.

3. Egyebek� Dr. Kállai János egyetemi tanár javaslata a viselkedéstudományok

program minimum impaktfaktor követelményére:1. Viselkedéstudományok (pszichológia, magatartásorvoslás, neuro-,kísérleti, egészség-, kognitív pszichológia): minimum 2 impaktfaktor2. Orvos-beteg kapcsolat alapkérdései (orvosi etika, orvosi szociológia,orvosi antropológia, orvosegyetemi oktatás és szervezeti kérdések): mi-nimum 1 impaktfaktor. A kérést a DHT támogatja.� Második nyelvvizsgának eszperantó valamint a latin középfokú

nyelvvizsga elfogadható-e: A PTE, ÁOK doktori (PhD) szabályzataegyértelmûen tartalmazza a nyelvi követelményeket, melyeknek azeszperantó és a latin nyelvvizsga nem felel meg.

� dr. Szekeres Júlia DHT elnök bejelentése: Marosvásárhelyen dok-torandusz-konferenciát rendeznek december 8-10 között. Dékán úrkijelölte a kart képviselõ egyetemi tanárt.

� Graz-i Orvosegyetemmel kötendõ együttmûködés: a delegáció ajövõ évben érkezik.

Dr. Szekeres Júlia egyetemi tanára PTE, ÁOK Doktori és

Habilitációs Tanácsának elnöke

7

2015 DECEMBER

A felsõoktatási tehetséggondozás 2015. évi legna-gyobb rendezvénysorozatának, a XXXII. Orszá-gos Tudományos Diákköri Konferenciának ünne-

pi záróülését tartotta az Országos Tudományos DiákköriTanács a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében2015. november 19-én.

A záróeseményt Szendrõ Péter, az OTDT elnöke nyi-totta meg, a megjelenteket Lovász László, a Magyar Tudo-mányos Akadémia elnöke, Palkovics László felsõoktatás-ért felelõs államtitkár (EMMI) és Csányi Attila, aBonafarm Zrt. vezérigazgatója köszöntötte.

A rendezvényen a legkiemelkedõbb eredményeket el-érõ 47 fiatal diáktudós munkáját Pro Scientia kitüntetéssel,illetve a tudományos diákköri tevékenységet elkötelezettenés eredményesen támogató 54 oktató, kutató munkájátMestertanár Aranyérem kitüntetéssel ismerte el az OTDT.

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudomá-nyi Karának kitüntetettjei:

Mestertanár Aranyérem, Orvos- és EgészségtudományiSzekció: dr. Tamás Andrea, egyetemi docens, AnatómiaiIntézet.OTDK eredményei témavezetõként:

2015. Budapest, I. díj: Vass Réka Anna2015. Budapest, II. díj: Szabó Dóra2015. Budapest, Különdíj: Jüngling Adél2015. Budapest, Különdíj: Vass Réka Anna2013. Szeged, I. díj: Fülöp Balázs Dániel2013. Szeged, I. díj: Jüngling Adél2013. Szeged, II. díj: Jüngling Adél

Pro Scientia Aranyérem, Orvos- és Egészségtudományi Szek-ció: dr. Jüngling Adél, egyetemi tanársegéd, Anatómiai Intézet, té-mavezetõ: dr. Tamás Andrea egyetemi docens, Anatómiai IntézetOTDK eredményei:

2015. Budapest, Különdíj2013. Szeged, I. díj2013. Szeged, II. díj

Szerzõ: Vass Réka Anna, PTE, ÁOK, TDK bizottsági tag

A XXXII. OTDK Mestertanár és Pro Scientia kitüntetettjei:dr. Tamás Andrea és dr. Jüngling Adél

Dr. Mátyus László egyetemi tanár, az OTDT Orvos- ésEgészségtudományi Szakmai Bizottság elnöke, dr. Tamás Andrea,

dr. Jüngling Adél, dr. Merkely Béla egyetemi tanár, a XXXII. OTDKOrvos- és Egészségtudományi Szekció ügyvezetõ elnöke

Dr. Hideg Kálmán professzor kitüntetéseDr. Hideg Kálmán, karunk emeritus professzora a KajtárMárton* Alapítványtól Kajtár Márton-emlékplakettet vehe-tett át 2015. november 27-én.

Ezt az elismerést a Kajtár Márton Alapítvány Kuratóri-uma kétévente ítéli oda a (szerves) kémia oktatás, kutatásneves képviselõinek. A másik emlékplakettel díjazott Án-gyán G. János professzor, elméleti kémikus (Université deLorraine, Franciaország), aki néhai Kajtár Márton profesz-szor szaklaborosa volt és egyúttal Ángyán János (1886-1969) pécsi belgyógyászprofesszor unokája.

Kajtár Márton-díjat kapott továbbá Balog György Tibor(Richter Gedeon Rt. – BMGE-VBK), Horváti Kata (ELTE,TTK), Takács Attila (PTE, TTK) fiatal kutatók.

*Kajtár Márton (1929-1991) az ELTE Szerves Kémia Tan-székének professzora, a kirooptikai spektroszkópia magyar-országi meghonosítója volt. A nagyközönség az 1984-benírt gimnáziumi tankönyvérõl és a Változatok Négy Elemrecímû kétkötetes mûvérõl ismerheti.

8

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Kalmár Rózsa-díjban részesült a hospice-ellátás

M inden évben 2015. november 12-én ünnepeljük a Szociális Munka Nap-ját. Ez alkalomból a Szociális Igazgatók és Szakemberek EgyesületénekBaranya Megyei Tagozata, a Szociális és Gyermekvédelmi Fõigazgató-

ság Baranya Megyei Kirendeltsége és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata2015. november 16-án elismeréseket, kitüntetéseket adott át szervezetek és magán-személyek részére a Baranya Megyei Kormányhivatal Dísztermében.

Az ünnepségen beszédet és köszöntõt mondott Fülöp Attila, nemzetiségi és ci-vil társadalmi kapcsolatokért felelõs helyettes államtitkár, dr. Horváth Zoltán, kor-mánymegbízott, dr. Õri László, Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere, BátoriZsolt, a Szociális és Gyermekvédelmi Fõigazgatóság Fõigazgatója és Kocsis József,a Szociális Igazgatók és Szakemberek Magyarországi Egyesületének elnöke.

Pécs Megyei Jogú Város Közgyûlése 2015-ben a Pécs-Baranyai Hospice Alapít-vány részére, fáradhatatlan egészségügyi és szociális szakmai munkája elismeréseként a Pécs Város Kalmár Rózsa-díj kitüntetést adományozta.Az alapítvány 2004 óta a PTE, ÁOK Családorvostani Intézet segítségével végzi áldozatos tevékenységét, mely Pécs, Komló, Mohács és kistér-ségeik egyik vezetõ otthoni hospice-ellátó szolgálata. A biztonságos, magas szakmai színvonalú betegellátás mellett törekszik arra, hogy a szol-gáltatásokhoz való hozzáférést széleskörûen biztosítsa Baranya megye kijelölt területein. Az alapítvány szerepet vállal a hospice szellemiségneka régióban történõ megismerésében, bevonva a civil szervezeteket, közintézményeket, vállalkozásokat egyaránt. Magas szintû elméleti és gya-korlati tudásanyagának, tapasztalatainak átadásával kíván hozzájárulni az egészségügyi, a szociális szakemberek és önkéntesek képzéséhez, te-vékenységének szakmai fórumokon történõ ismeretével a hospice-palliatív ellátási formák fejlõdéséhez.

Dr. Heim Szilvia

1994-ben végeztem a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, amelyetkövetõen az Anatómiai Intézetben kezdtem el dolgozni, intézeti or-vosként. Emellett, mint egyéni felkészülõ felvételt nyertem a PhD-programba, és kutató munkámat Lázár professzor mellett kezdtemmeg, aki akkor épp a mikroglia sejtek különbözõ, központi idegrend-szert érintõ sérülésekre bekövetkezõ aktivációját vizsgálta. Felada-tom többek között a mikroglia sejtek szövettani metszeten történõ lát-hatóvá tétele volt, melyhez immunhisztokémiai, valamint az id. Galy-lyas Ferenc professzor által kifejlesztett ezüstözési módszert használ-tam. Gallyas professzor révén, 1998. január 1-tõl néhány hónapos ta-nulmányúton vettem részt Japánban, a tokiói Nemzeti IdegtudományiIntézetben, ahol – miközben a „sötét idegsejtek” morfológiai jelleg-zetességeit vizsgáltam – megtapasztaltam, hogy mennyire más úgyvégezni a kutató munkát, hogy a napot nem szabdalja apró részekreaz oktatás. Annak ellenére ugyanis, hogy akkor a jelenlegihez képestelenyészõ volt a hallgatók létszáma (egy magyar évfolyam és kb. 2-3 angol csoport), az Anatómiai Intézetben akkor sem volt ritka, hogyegy oktatónak hetente 12 órája volt. Japánból való visszatérésem utánnem sokkal nevezték ki Seress professzort a jelenlegi Központi Elekt-ronmikroszkópos Laboratórium vezetõjévé. Mivel ez tudomásomrajutott, és a meghirdetett állásra más nem jelentkezett, Lázár profesz-szorral való rövid egyeztetés után az Anatómia Intézet akkori vezetõ-jének, Sétáló professzornak a hozzájárulásával 1998 szeptemberétõla Központi Elektronmikrosz-kópos Laboratóriumban folytattam amunkámat. Alacsonyabb óra-számban ugyan, de továbbra is oktattamaz Anatómiai Intézetben és a PhD-val kapcsolatos kutatásokat a márLázár professzorral megkezdett témában folytattam.

2000. január 1-tõl egy évig Lázár professzor támogatásával aPACAP miatt egyetemünkön híressé vált Arimura professzor neworleans-i Tulane Egyetemen lévõ laboratóriumában dolgoztam. Bárkézenfekvõ lett volna, mégsem közvetlenül a PACAP-pal kellett fog-

lalkoznom, hanem a mikrogliareakciót vizsgáltam agyi ér-okklúzió hatására. New or-leans-i tanulmányutam alattkereste meg Seress professzortGundela Meyer, akivel nemsokkal korábban egy konferen-cián szállt vitába egy tudomá-nyos kérdést illetõen. A Spa-nyolországban dolgozó pro-fesszor asszony EU-s pályáza-ti támogatással elnyert kutatásitémájához keresett munkatár-sat. Mivel abban az évben azamerikai idegtudományi kon-ferenciát éppen New Orleans-ban rendezték, Meyer profesz-szor asszonnyal személyesen is tudtam találkozni. 2001 februárjátóltanulmányutamat az õ laborjában folyattattam, ahol az emberi agy-kérgi idegsejtek vándorlását vizsgáltuk. 2002 nyarán, hazaérkezveSpanyolországból elindítottam a PhD-fokozatszerzési eljárást, és aLázár professzorral elkezdett témából „Korai microglia-aktivációischaemia, hypoxia és különbözõ farmakológiai beavatkozások hatá-sára” címmel írt értekezést 2003-ban védtem meg.

A PhD-fokozat megszerzése óta Seress professzorral, valamint aPatológiai Intézet és a Szülészeti Klinika munkatársaival (TornóczkyTamás, Veszprémi Béla) az agykéreg fejlõdésével foglalkozom. Amintákhoz való hozzáférésben rengeteget segített Gömöri Éva, aki-nek tragikus elvesztése máig pótolhatatlan hiányt jelent. Emellett2005 óta a Neurológiai és az Idegsebészeti Klinika munkatársaival(Dóczi Tamás, Janszky József, Horváth Zsolt, Gyimesi Csilla) a tem-

Felkérésünkre bemutatkozik és vázolja terveitÁbrahám Hajnalka, az Orvosi Biológia Intézet új vezetõje

9

2015 DECEMBER

porális lebeny epilepszia morfológiai jellegzetességeit vizsgálom. Akutatásokat kari belsõ valamint ETT, OTKA és a Nemzeti Agykuta-tási Program támogatásával társszerzõként és témavezetõként végez-tem illetve végzem.

Spanyolországi tanulmányutam során a molekuláris biológiaegy-egy aspektusával is kapcsolatba kerültem. Felismerve ennek fon-tosságát, és mivel a Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium-nak nem volt kötelezõ tantárgya, Seress professzorral történõ meg-egyezés után 2003-ban megkerestem Szeberényi professzort, aki –mivel az Orvosi Biológiai Intézet (akkor is) oktatóhiánnyal küzdött–, megbízott egy hallgatói csoport oktatásával. Mikor néhány évvelkésõbb a német program beindult, minden németül valamennyire tu-dó oktató, így én is bevetésre kerültem. Az angol programos hallga-tók létszámának növekedése után angol csoportot is vezettem, és2010-ben a Molekuláris Sejtbiológia tantárgyból tartottam habilitá-ciós tantermi elõadásomat magyar és angol nyelven.

2015. július 1. óta látom el az Orvosi Biológiai Intézetben az in-tézetvezetõi feladatkört. Elméleti szervezeti egységként az OrvosiBiológia Intézet feladata kettõs. Egyrészt biztosítani kell a kar hallga-tóinak oktatását, másrészt tudományos kutatást kell folytatni. Mintköztudott, az Orvosi Biológiai Intézet egyike a kar legjobban oktatóintézeteinek, ami Szeberényi professzor mintegy 2 évtizedes kiválóoktatói és oktatásszervezõi munkájának köszönhetõ. Ezért úgy gon-dolom, hogy az oktatás területén nincs szükség drasztikus változásokmeghozatalára, és nem változtatnék az elõadások, szemináriumok,gyakorlatok jól bevált rendszerén. A jelenlegi kötelezõ tananyagot atovábbiakban is messzemenõen alkalmasnak tartom a hallgatókképzésére. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az oktatók terheinekcsökkentése érdekében szükség van bizonyos változtatásokra. Bárazt hiszem, hogy egy orvoskaron a lehetõ legjobb módja a számon-kérésnek a szóbeli vizsgáztatás, be kell látnunk, hogy mintegy 700hallgatót (mert összesen ennyi hallgató tanul elsõ tanévben a magyar,angol és német programon) félévente szóban levizsgáztatni a 16 ok-tatóból álló intézetben heroikus teljesítmény, és értékes idõt von el akutatástól. Jól látszik ez hasonló terhelésû, ám nagyobb létszámú in-tézetek (pl. kémia, élettan) gyakorlatából, akik már korábban áttértekaz írásbeli vizsgáztatásra. Ezért az elsõ félév végén esedékes szóbelikollokviumot teljes egészében írásbeli vizsgával váltanám fel, az évvégi szigorlaton pedig az A és B vizsgán a számonkérést írásbeli for-májában bonyolítanám le, a C és D vizsga esetén viszont lehetõségetbiztosítanék szóbelire. Mindemellett természetesen a hallgatók és akar igényeinek figyelembe vételével nyitott vagyok arra, hogy más

intézetekkel (pl. anatómia, élettan, biokémia, patológia stb.) a jövõ-ben egyeztetést folytassunk a tananyagban esetlegesen fellelhetõ át-fedések illetve hiányok miatt. Célom, hogy mindez ne járjon az ok-tatás minõségének romlásával, és az intézetben jelenleg jelenlévõhallgató-barát légkör a vizsgáztatás módjának megváltozása ellenéreis megmaradjon.

Tudományos érdeklõdésem és jelenlegi kutatási pályázatom nemegyezik az Orvosi Biológiai Intézetben folyó kutatásokkal, de a lehe-tõségeken belül nyitott vagyok kollaborációra, illetve a jövõben kö-zös pályázatokra. Ez nem jelenti azt, hogy az általam mûvelt tudo-mányterület felé szándékozom terelni az intézet dolgozóit, bár termé-szetesen önkéntes alapon bárki csatlakozhat. A jelenlegi kutatási cso-portok mûködését fenn kívánom tartani.

Az intézetben négy oktató közel van az abszolutórium és a PhD-fokozat megszerzéséhez, akiknek ehhez, valamint eddigi munkájukbefejezéséhez minden megadható segítséget kész vagyok biztosítani.A fokozatszerzéstõl még távolabb álló, 1-2 éve az intézetben dolgo-zó oktatókkal, PhD-hallgatókkal és témavezetõjükkel reális és telje-síthetõ módon az egyes fokozatszerzési szakaszok abszolválására vo-natkozó idõzítés kidolgozását, és annak lehetõ legszorosabb betartá-sát javaslom.

A már fokozatot szerzett kollégákat bíztatni fogom saját pályáza-tok (pl. OTKA, kari belsõ pályázatok stb.) benyújtására, még abbanaz esetben is, ha a szûkös források és ezek körüli óriási kompetíciómiatt kicsi az esély elsõ körben a támogatás elnyerésére, mert a pró-bálkozás egyben a tapasztalatszerzés egyik formája is, ami nélkülnincs fejlõdés. Fontosnak tartom más intézetek, klinikák, aSzentágothai Kutató Központ és más egyetemek ill. kutatóintézetekcsoportjaival való széles körû kollaborációt. Úgy gondolom, nagy je-lentõségû a tudományos fórumokon és tudományos közéletben valófolyamatos jelenlét, amihez évente egy rangos hazai és legalább két-évente egy nemzetközi konferencián való részvétel szükséges. Az in-tézet mindig is nagy hangsúlyt helyezett a TDK-hallgatók képzésére,támogatására, és rajtuk keresztül az utánpótlás nevelésére, amit a jö-võben is fenn kell tartani.

Célom egy olyan inspiratív és támogató munkahelyi légkör kiala-kítása, ahol az intézet oktatási és kutatási feladatait magas szinten látjael, az oktatók elõmenetele az egyéni adottságok és affinitások figye-lembevételével biztosítva van. Irodám mindig nyitva lesz az intézetdolgozói elõtt, akár jó ötlettel, akár problémával keressenek is fel.

Ábrahám Hajnalka

IV. Egészségügyi FotópályázatPályázati felhívás

A POTE Orvoskari Fotóklub 2015-16-ban is fotópályázatot hirdetorvoskari oktatók, rezidensek, hallgatók és az egészségügyi szak-személyzet részére.

Pályázati kategóriák:

1. Mûvészet az egészségügyben

2. Kórházi és orvoskari életképek

3. Kötetlen

Kategóriánként maximum 5 képpel lehet pályázni. A pályamûve-ket JPG formátumban kérjük beküldeni (hosszabb oldal 3000 pi-xel) a potefotopalyazat@gmail.com címre. Az elküldött file nevé-ben kérjük feltüntetni az alkotó nevét és a kép címét.

A pályázat fõvédnöke dr. Miseta Attila, az orvoskar dékánja

Zsûritagok: Bartó Lóránd, Mészáros István,Rodler Miklós (fotó-klubvezetõ)

A pályázat díjazottjai kategóriánként értékes nyereményekben ré-szesülnek, és az arra alkalmasnak talált képeket kiállítjuk.Beküldési határidõ: február 28.Zsûrizés: március 16.

Kapcsolattartók: Koncz Orsolya: orsolyakoncz817@gmail.comTigyi Bettina: bettit@gmail.com

Rodler Miklósa fotóklub vezetõje

10

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Még ma is furcsa érzés kinyitni a barna faaj-tót, és végigmenni a zeg-zugos úton, ami azegyébként hangulatosan kialakított könyvtár-szobába vezet. Pedig már két éve annak, hogy avolt Honvédkórház épületébe költözött a Bõr-gyógyászati Klinika. Idõ kell ahhoz, hogy emlé-keinkben is új fejezetet nyissunk, hiszen többmint 90 évig a Kodály Zoltán úton kaptuk a bõr-gyógyászati ellátást, az egykori császári és királyicsapatkórházban. Múltról és jelenrõl, korlátok-ról és lehetõségekrõl, a fejlõdés mikéntjeirõl be-szélgettünk dr. Gyulai Rolland professzorral, aklinika igazgatójával és dr. Schneider Imreemeritus professzorral.

– Megszokták-e már a betegek, hogy ide kelljönniük?

Gy. R.: – Ha nehezen is, de igen, ma ez már nem napi szintûprobléma. Jó darabig azonban az volt, sokáig jártak még a Ko-dály Zoltán útra, ott kerestek minket, vagy épp teljesen másuttbukkantak fel.

– Önök hogyan boldogulnak új helyükön?Gy. R.: – Voltak és vannak is még problémáink az új hellyel

kapcsolatosan, amik megoldásra várnak. A hely szûkével küz-dünk, ami nem annyira a betegeinket érinti, sokkal inkább a kli-nika személyzetét. Az orvosainknak és a nõvéreinknek nem si-került megfelelõ szociális helyiségeket kialakítanunk, és racio-nalizálnunk kellett az ambuláns rendeléseinket is, ami azért né-miképp befolyásolja a betegellátást is. Elõnyt jelent ugyanakkor,hogy integrálódtunk a szakmai vérkeringésbe, itt a társklinikák-kal egy épületben vagyunk, így segítséget kérhetünk egymástólegy-egy beteg ellátását illetõen.

– Ha újabb kötettel folytatódhatna a Bõrgyógyászati Kli-nika történetérõl nemrégiben megjelent könyv, akkor ez a2013-tól kezdõdõ periódus új fejezet lenne benne?

S. I.: – Mindenképpen. Hadd kanyarodjak vissza egy kicsit1923-ba. 92 évvel ezelõtt, október 14-én alapította és nyitottameg az akkori kultuszminiszter a menekült Pécsi Magyar Kirá-lyi Erzsébet Tudományegyetemet, és abban az idõben alakítottákki a Kodály Zoltán úti Bõrgyógyászati Klinika épületét. Akkormég járóbeteg ellátás folyt, majd 1924 tavaszán beindult az ún.hotelszolgáltatás is, azaz a betegeket már le is tudták fektetni.Létrehoztak egy szép, tágas laborrészleget is, ami sajnos most hi-ányzik a klinika területén, pedig egy Bõrgyógyászati Klinikahisztopatológiai laboratórium nélkül nem tekinthetõ teljes érté-kûnek. Semmelweis Ignác szülész-nõgyógyász és kórboncta-nász volt, doktori téziseinek egyik pontja volt az, hogy az orvos-tudomány alapja a kórbonctan, amihez hozzátartozik a kórszö-vettan is. A bõrgyógyászathoz mindig is hozzátartozott a kórszö-vettan. Ez a mostani idõszak már csak ebbõl a szemszögbõl néz-ve is átmenetinek tekinthetõ, amit át kell vészelni. Hogy ez a pe-riódus meddig tart, az nem tõlünk függ.

Gy. R.: – A szövettani laboratórium hiánya valóban fontoskérdés, tekintettel arra, hogy a dermatopatológia külön szakterü-let, európai szakvizsga is van belõle, jelezve ezzel, hogy az álta-

lános patológia nem minden esetben tudja az ezzel kapcsolatosfeladatokat teljesíteni. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk aTornóczki tanár úr vezette Patológiai Intézettel, ahol a mi szövet-tani mintáinkat is feldolgozzák. Jelenleg pedig már van olyankollégánk, aki patológusként elkezdte a bõrgyógyászati szakkép-zését. Hosszú távon abban reménykedünk, hogy így lesz olyanszakemberünk, aki a Patológiai Intézet és a Bõrgyó-gyászati Kli-nika közös alkalmazásában dedikáltan a bõrpatológia területévelfoglalkozik majd. Kétségtelen, hogy az összes többi magyaror-szági intézményben helyben van a laboratórium, és helyben vanpatológus munkatárs is, akivel napi szinten lehet konzultálni. Ezta hiányt mi szoros együttmûködéssel próbáljuk pótolni.

– Azért van okuk büszkélkedni is, hisz az említett könyv-bõl kiderül, hogy az elmúlt több mint 90 évben sok mindentelértek: kiváló szakembereket képeztek, akik a szaktudásmellett erkölcsi tartást is kaptak, és nem utolsósorban anemzetközi tudományos élet vérkeringésébe is bekapcsoltákaz intézményüket.

S. I.: – Ez valóban így van. A klinika elsõ igazgatója, Beck

Soma volt ebben az úttörõ, aki egy lerobbant és lepusztult csá-szári és királyi csapatkórház épületét alkalmassá tette arra, hogyvalódi klinika lehessen. Sajnos, õ csak hat évig lehetett vezetõ,korán meghalt, de az utána érkezõ tanszékvezetõk mindegyikesokat tett az intézményért. Berde professzor ideje alatt a legtöbbmagántanár kapott képesítést a pécsi egyetemtõl, Melczer pro-fesszor idejében pedig hárman nyertek akadémiai fokozatot.Minden vezetõ hozzátett valamit az addig elértekhez, és egyrekomfortosabbá vált a betegellátás is. A 90-es években a gyógy-szergyárak támogatásával már nemzetközi kongresszusokat islehetett szervezni – 1995 õszéig öt nagy tanácskozásunk volt –és elindulhatott a gyógyszerkutatás. A mûszerbeszerzések szem-pontjából is gyümölcsözõ volt ez az idõszak.

– Ön mikor került a klinika élére?S. I.: – 1982-ben, egy nehéz idõszakban, amikor a pártnak

nagy szerepe volt. Én magam nem voltam párttag, így a kezde-ményezéseimet nem mindig támogatták. De mentem elõre, bull-dog módjára, hogy elérjem a célomat. Szegeden kezdtem, éle-tem jelentõs része oda kötõdik. A Szombathelyi Megyei Kórház

„A bõrgyógyászat magas szintû mûvelését nagymértékbenelõsegíti a társszakmákkal való együttmûködés”

11

2015 DECEMBER

Bõrgyógyászati Osztályának élén hat évet töltöttem, ami kegyel-mi idõszak volt. Nagyon jól képzett fõorvosi karral dolgozhat-tam, szép eredményeink születtek, nemzetközi folyóira-tokbansok közleményünk jelent meg. Ennek következménye lehetettaz, hogy az akkori rektor meghívott ide vezetõnek.

– Milyen elvek és szempontok vezérelték akkoriban a kli-nika vezetésében?

S. I.: – Akkor már jó színvonalú volt ez az intézmény, és azvolt a célom, hogy ez a nívó még inkább emelkedjen. Mûszerbe-szerzésekkel, a kollégák külföldi tapasztalatszerzésének biztosí-tásával igyekeztem ezt elérni. Tizenhárom éves igazgatói mûkö-désem alatt a munkatársaim két-három évet töltöttek a skandinávországokban és a tengerentúlon, és mindannyian új módszerek-kel tértek haza. Büszke vagyok arra, hogy öt munkatársam sze-rezte meg részben a kandidatúrát, részben pedig a PhD-fokoza-tot. A kongresszusok és a tudományos közleményeink révén sokbarátot is szereztünk, és örömmel tölt el, hogy ez az aktív kap-csolat ma is tart. Céljaim eléréséhez sajnos, csak 13 évet kaptam,mivel jött egy rendelkezés, miszerint 65 éves korban meg kellválni a tanszékvezetéstõl. Ez a döntés nagyon lesújtott, hisz szá-mos, hozzám hasonlóan aktív, tevékeny professzor volt kényte-len abbahagyni a munkát.

Gy. R.: – Schneider professzor úr kapcsolatrendszere ma issokat jelent a klinikának, és igyekszünk újakat is építeni a tenge-rentúlon, és Nyugat-Európa számos országában. Ez ugyanakkornem egyszerû feladat manapság. Nem azért, mert befogadó helynincs, sokkal inkább a bõrgyógyászatban az elmúlt húsz évbenlezajlott átalakulás okán. Egyre kevesebb olyan kollégánk vanugyanis, aki akadémiai karriert szeretne befutni, és egyetemenszeretne dolgozni. Sokkal könnyebbnek és biztosabbnak tekintikazt az utat, ha magánrendelõt nyitnak, így folyamatosan küzdünkazért, hogy a különbözõ pozíciókra megtaláljuk a megfelelõszakembereket. Külföldre tehát azért nem tudjuk elengedni akollégáinkat, mert akkor itthon megállna az élet.

S. I.: – Ami idõnkben több orvosi, laborasszisztensi és nõvér-státusz volt, ami jelentõsen megkönnyítette a munkát, hisz a kli-nikaigazgatónak volt lehetõsége arra, hogy megfigyelje az embe-reit, ki a valódi érdeklõdõ, kiben rejlik igazi tehetség. Jelentõs tu-dományos tevékenységünk révén sok nemzetközi meghívástkaptam, ezek a lehetõségek pedig módot adtak arra, hogy átte-kintsem, kit, hova irányíthatok szakmai tanulmányútra. Az élete-met a klinikán töltöttem, reggeltõl estig bent voltam, emlékszem,a családom ezt nehezményezte is.

– Az utánpótlás hiánya, avagy inkább a kevés státusz je-lenti ma a problémát?

Gy. R.: – A két dolog nem feltétlenül különválasztható. Nemlátszik az a mostani egészségpolitikából, hogy azokra a kihívá-sokra, amik az elmúlt 15-20 év változásai révén keletkeztek, si-kerülne minden tekintetben megtalálni a választ. Sajnos, lerom-bolták azt a presztízst, amit az akadémiai pálya jelentett, és je-lenthetne ma is. A terhek nagysága, amik az oktatással-gyó-gyítással-kutatással járnak, jelentõsen meghaladják azok terheit,akik a megyei kórházakban, vagy a magánszektorban dolgoz-nak, a fizetések ugyanakkor nem ezt tükrözik. Nem csoda tehát,hogy a bõrgyógyászok egy része úgy dönt, a magánszektort vá-lasztja, ezt ráadásul könnyen meg is tudja tenni, csakúgy, aho-gyan a fogorvosok. Ez a probléma elõbb-utóbb azokban a szak-mákban is megjelenik majd, ahol az orvoslás nem feltétlenül köt-hetõ nagy intézményekhez.

– Jelenleg hány betöltetlen státusz van a klinikán?Gy. R.: – Másfél évvel ezelõtt vált ki tõlünk három kolléga-

nõ, akiknek a státuszát szakorvossal a mai napig nem tudtuk be-töltetni, helyükre rezidenseket tudtunk befogadni. Ez a hiány amai napig problémát jelent mind a betegellátásban, mind az ok-tatásban. A kutatásról nem is beszélek, sajnos, ezt a területetkénytelenek vagyunk a napi problémamegoldás miatt háttérbeszorítani.

– Azért ez egy szomorú jövõkép...Gy. R.: – Nagyon nehéz versenybe szállnunk az egyéb szek-

torok kínálta lehetõségekkel. Nagyon nagy elhivatottság kell ah-hoz, hogy azt mondja valaki, szívesen vállalja az akadémiaimunkakör terheit. A mi területünkön túlsúlyban vannak a nõk,nagyjából 80 százalékban, akiknek az élet más területein is helytkell állniuk. Tõlük ritkán várható el az, hogy feláldozzák gyer-mekeik nevelését, a családi békességet az akadémiai bõrgyó-gyászatért. Egy szakrendelõben, négy órás munkával sokkaltöbb ideje marad egy nõnek a családjára. Egészségpolitikai szin-ten szükségeltetne megoldás ebben a kérdésben, mi, itt a klinikánezt nem tudjuk megoldani, még akkor sem, ha egyébként több-féle, nem anyagi jellegû juttatás megteremtésével is próbálko-zunk.

– Már a 80-as években is nõies hivatásnak számított abõrgyógyászat?

S. I.: – Igen. Ezeket a hölgyeket könnyebb a klinikára csábí-tani, ha annak élén egy fiatal, ambíciózus, szakmájában is elis-mert vezetõ áll, aki látja a távlatokat, a kibontakozás lehetõsége-it, emellett jó szakemberekkel van körülvéve, tehát minden felté-tel adott ahhoz, hogy virágozzon az intézménye. Ha a végzõsökazt látják, érdemes ide jönni, akkor csak úgy özönlenek majd. Agyógyítás-oktatás-kutatás hármasának pedig együttesen kell ér-vényesülnie, egyik sem szorulhat háttérbe. Kutatás nélkül nemlehet eredményesen sem gyógyítani, sem oktatni. A bõrgyó-gyászat, és egyáltalán a magyar egészségügy azért van ma gond-ban, mert korlátozzák a létszámokat, és a kutatómunka hátránytszenved.

– Ismerve a bõrgyógyászat helyzetét, és külön fejezetkénta pécsiek sajátságos küzdelmeit, miért döntött úgy, hogy el-vállalja az intézmény vezetését két évvel ezelõtt?

Gy. R.: – Én is Szegedrõl jöttem, ahol nem klinikaigazgató-ként dolgoztam, hanem osztályvezetõként. A pikkelysömör rész-leget vezettem, illetve az onkológiai profilú osztályt. Tudomá-nyos és kutatási érdeklõdésem is a bõr immunológiája és a der-matoonkoógia. A saját határaim megismerése volt a célom, eh-hez pedig kihívás kellett, ezért pályáztam meg ezt az állást. Egyjól mûködõ klinikán dolgozni – ilyen a szegedi is – nagyon ké-nyelmes dolog. Persze, nem könnyen adja fel az ember ezt a ké-nyelmet, ugyanakkor számomra fontos volt megtapasztalni azt,hogy milyen a vezetés, milyen kormányozni egy hajót, még ak-kor is, ha azon a hajón az elsõdleges feladat a rendteremtés. Ezolyasmi, akár a hegymászás. Sokan vállalkoznak rá, még akkoris, ha kényelmesebb lenne nekik is a meleg szobában maradni.

– A szó szoros értelmében is hegymászásnak tekinthetõ azittléte Szegedhez képest! Megszokta mára várost, megszerette?

Gy. R.: – (nevet – a szerk.) Az volt a feleségemmel az elhatá-rozásunk, hogy ha már ideköltözünk, fent lakunk majd a Me-csek-oldalban. Szerencsére ez sikerült is, csodás a panoráma,tiszta a levegõ, egészen más, mint egy alföldi város hangulata.Élvezzük sok tekintetben, ugyanakkor hiányzik Szeged, fõleg aTisza.

12

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

– Amikor átvette a klinika irányítását, milyen állapotokattalált itt?

Gy. R.: – Sajnos, a régi, Kodály Zoltán úti épületben és annakfelszereltségében nyoma maradt annak, hogy hosszú ideig, ki-lenc évig csak megbízott vezetõje volt az intézménynek. Napigondot jelentett a fûtés megoldása, a nyílászárók rossz állapota.A felújítás hiányának oka volt az is, hogy a költözés ténye régótaismert volt. Mivel az egészségügy rohamos fejlõdését éveken átnem követte a klinika, így jelentõs elmaradások voltak a mûsze-rezettség tekintetében is. A legnehezebb azonban azzal voltszembesülni, hogy jövõkép hiányában sokan távoztak más klini-kákra vagy külföldre, így humánerõforrásból is hiányok mutat-koztak. Akik maradtak, azoknak pedig óriási teher volt a vállán,hisz két-három ember helyett kellett dolgozniuk, ami korlátoztaazt is, hogy a saját területükön elõrelépjenek. Napi szintû tûzol-tást kellett végeznem. Ha a sportból veszem a hasonlatot, új sta-dionokat építeni könnyû, de egy jó focicsapatot összerakni mársokkal nehezebb. Visszahozni tehát a jó szakembereket nagyonnehéz dolog. Hosszú évekbe telik, amíg a fiatalokból olyan szak-orvosokat sikerül nevelnünk, akikre majd egy szakterület vezeté-sét rá lehet bízni. Azzal, hogy átköltöztünk ide, a facilitások azértjavultak, év végéig remélhetõleg kapunk új mûszereket is, ezekbeszerzésében nagy támogatást kapunk a Klinikai Központtól ésaz orvoskartól is.

– Igazán azért az lenne a szerencsés, ha a szakorvosokatsikerülne visszacsábítaniuk. Lát-e esélyt erre? Tudva azt,hogy az egyetemi tevékenység mégiscsak komolyabb szellemikihívás, mint rendre kinyitni a magánrendelõ ajtaját.

Gy. R.: – Erre nagyon kis esélyt látok, fõleg azok körében,akik már évekkel korábban elmentek innen. Az anyagi szem-pontok nagyon fontosak, és ez érthetõ is. Azért vannak az osztá-lyunkon olyan szakemberek, akik fanatikusak, és értékesebbnektekintik ezt a munkát a puszta anyagi jólétnél, és mellettük akad-nak olyan kollégáink is, akik a körülményeik miatt dönthettekamellett, hogy velünk maradnak. Õk azért szerencsések, mertmegengedhetik maguknak, hogy a hobbijuknak éljenek, köszön-hetõen annak, hogy erõs a családi hátterük. Errõl a témárólegyébként sokat beszélgetünk, és az egyik barátom azt mondta,hogy amit mi csinálunk, az amolyan „intellektuális sznobizmus”.Jó érzés, ha az ember meg tud oldani egy problémát, ha azonbana számlákat kell fizetni, ez a jó érzés elszáll.

– Szinte minden szakterületen azt halljuk, hogy az infor-matika és a technika fejlõdésével a diagnosztikai lehetõségekis rohamosan javulnak, így van-e ez a bõrgyógyászat terüle-tén is?

Gy. R.: – Igen, a konzervatív területek közül az egyik a bõr-gyógyászat, ahol az elmúlt 10-15 évben jelentõs változások vol-tak tapasztalhatók. Az 1900-as évek közepéig ez egy fõként leírótudományterület volt, azaz leírták a betegséget, és ha azt diag-nosztizálták, akkor nagyjából lehetett tudni, hogy tapasztalatalapján melyik kezelés lesz hatásos. Utólag már látjuk, hogyezek a kezelések mégsem voltak túl hatékonyak, mert nem a be-tegség valódi okán alapultak, hanem tapasztalati tudáson. Azutóbbi 10-15 év – de talán már a korábbi évtizedeket is beleszá-míthatjuk – ebben a tekintetben jelentõs változást hozott. A be-tegségek jó részénél, ha a kiváltó okot nem is tudjuk, de azt márigen, hogy milyen mechanizmusok vezetnek a tünetek kialakulá-sához, így bele is tudunk avatkozni ebbe a folyamatba. A bio-technológia lehetõvé tette, hogy olyan gyógyszereket fejlessze-nek, amelyek célzottan gátolják, vagy felerõsítik az adott mecha-

nizmust, így bizonyos betegségeket ma már jól tudunk moleku-láris szinten is kezelni. Az orvosi bõrgyógyászat mellett hatalmasléptekkel fejlõdik, és egyre jobban elõtérbe kerül az esztétikaibõrgyógyászat is. Rengeteg embert zavar ma az, hogy öregszik abõre, és ennek az állapotnak a javítására sokféle, tudományosalapokon mûködõ eljárás, módszer, kezelés létezik. Ez a két ága-zat – az orvosi és az esztétikai – kezd szinte gyökeresen szétvál-ni. A tendencia az Egyesült Államokban kezdõdött, aztán elérteNyugat-Európát, és ma már Magyarországon is van olyan bõr-gyógyász, aki csak az esztétikai ággal foglalkozik. Ez a típusúgyógyászat nagyon eszköz- és mûszerigényes, az alkalmazottkészülékek, a lézerek igen drágák, és állandóan megújulnak. Fel-adatunk lenne, hogy ezeket is ismerjük, sõt, tanítsuk is a haszná-latukat a rezidenseinknek, ám erre Magyarországon jelenlegnincs lehetõség. Jelentõs kihívás ennek megoldása, azaz az esz-tétikai bõrgyógyászat integrálása az oktatási rendszerünkbe.

– Van olyan szakemberük, aki ezt a területet kutatja?Gy. R.: – Nincs olyan szakemberünk, aki az esztétikai bõr-

gyógyászatnak minden ágát magas színvonalon mûvelné. A fej-lõdés ugyanis olyan gyors és nagy léptékû volt, hogy napi szin-ten lehetetlen volt követni, ráadásul az eszközök sem voltakadottak ehhez. Azok az emberek, akik ezt igénylik, a fizetõs el-látáshoz fordulnak. A fogászok és a plasztikai sebészek vannakmég így ezzel, akiknél szintén akadnak olyan területek, amelye-ket akadémiai szinten nem tudnak mûvelni, mert azok sokkal in-kább a magánpraxisban jelennek meg. A fogászatban ugyanak-kor már bizonyos esetekben van megoldás arra, hogy szakembe-reik visszaintegrálódjanak az akadémiai szférába – félállásban,vagy egyéb módokon – nálunk ez a folyamat még várat magára.

– Ön, klinikaigazgatóként, miként végzi a kutatásait?Gy. R.: – Ahogyan említettük, jelentõs a hátrányunk a három

másik magyarországi klinikával szemben, mert ott a falakon be-lül van mód ezt a tevékenységet végezni. Szegeden molekulárisbiológiai és sejttenyésztõ labor áll rendelkezésre, Debrecenbenmûködik egy õssejtkutató labor, és egy olyan állatház, ahol sterilkörülmények között tudnak immunhiányos egereken kísérleteketvégezni, és a budapesti klinikán is nagyon komoly genetikai ésegyéb sejttenyésztõ kutatások folynak. Nálunk kooperációs jelle-gû kutatásokban lehet csak gondolkodni, nagyon jó az együttmû-ködésünk a Farmakológiai és Farmakoterápiai valamint az Ana-tómiai Intézettel, velük közös projektjeink is vannak. Az alapku-tatások mellett végzünk klinikai kutatásokat is, ezek is nagyonlényegesek, hiszen lehetõséget adnak arra, hogy a betegeinket nerutinszerû ellátásban részesítsük, hanem tudományos alaposság-gal kezelhessük.

– Már a 80-as években is jellemzõ volt a társszakmákkala kooperáció?

S. I.: – Akkoriban – a több státusz révén is – a kollégáknakvolt lehetõségük kiválasztani egy területet, amit aztán egymássalpárhuzamban, egymást segítve kutattak. Egyikük immunológiá-val, másikuk genetikával, biológiával vagy morfológiával foglal-kozott. Ez volt a jellemzõ a szegedi Simon Miklós iskolára is, ígyamikor külföldön bemutatkoztam, és elmondtam, honnan jöttem,az üdvözlés után az volt az elsõ mondatuk: „Maguk sokat közöl-nek”. Ez nagy dicséretnek számított. Team-munkában dolgoz-tunk akkoriban is, asszisztensnõk és fiatal kollégák is segítetteka kutatásokban. Óriási robbanás volt a biológia, az immunológiaés a genetika belépése a bõrgyógyászat területére, mert a leíró fo-lyamatok után ezek jelenléte nagyban segítette a betegségek hát-terében húzódó folyamatok feltérképezését.

13

2015 DECEMBER

Gy. R.: – Jó klinikus szükségeltetik a problémák felvetésé-hez, amiket aztán egy jó alapkutató segítségével meg lehet olda-ni, az ilyen típusú team-munkára házon belül is szükség lenne. Akülsõ kapcsolat igénybevétele jár elõnyökkel és hátrányokkal is.Utóbbi azt jelenti, hogy többletenergiára van szükség a kapcso-latok kialakítására. Elõnyét pedig abban látom, hogy a határterü-leti ismereteknek is a birtokába kerülhetünk. Ha saját magunkkutatunk, hajlamosak vagyunk beszûkülten gondolkodni. A hát-rányainkat próbáljuk az elõnyünkre fordítani. Külföldiekkel isvan szép számban együttmûködésünk, ezek egy része informálisjellegû, amikor mintákat szívességi alapon cserélünk egymással,vagy közös publikációt adunk ki, közös beteganyag kapcsán. Alegjobb az lenne, ha közösen pályázhatnánk is, ez azonban mamég nehézkes, mert az elõélet nagyban befolyásolja a pályázatbeadását. Olyan ez, akár egy ördögi kör, hisz ahhoz, hogy kap-junk pénzt, pályázatok kellenek, a pályázatokhoz viszont komolyszakmai múlt is szükségeltetne. Ebbõl a körbõl éppen a kapcso-latépítéssel próbálunk kitörni.

– Harcias alkatnak tartja magát?Gy. R.: – Nem, harciasnak, agresszívnak és autokratikusnak

semmiképp sem mondanám magam. Néha túlzottan is fölválla-lom a kompromisszumokat, ugyanakkor küzdök mindaddig,amíg a céljaimat meg nem valósítom.

– Õrülten elhivatottnak sem tartja magát?Gy. R.: – De, az talán igaz rám, hisz idõrõl idõre megkapom

a családomtól szemrehányásként, hogy eljöttünk Szegedrõl, pe-dig ott jóval kényelmesebb volt az életünk. Közel voltunk anagyszülõkhöz, a barátokhoz, könnyen szerveztük meg a hétköz-napokat. Nagy tisztelet illeti a feleségemet, hisz õ adja a hátteretahhoz, hogy én itt helyt tudjak állni. Igazán csak húsz év múlvaderül majd ki, megérte-e az elhivatottság és a küzdelem. Az em-bernek tudnia kell, mire képes személyesen és közösségileg, az-az családilag, még ha ez sok nehézséggel jár is.

– Milyennek szeretné látni ezt a klinikát tíz év múlva?Gy. R.: – Azt szeretném, ha azokon a posztokon, amik meg-

határozói egy klinikának, stabil, megbízható vezetõk lennének,és az én jelenlétem nem volna föltétlenül szükséges ahhoz, hogya rendszer mûködõképes legyen. Szerencsére ma már vannakolyan területek, ahol azt látom, ez részben meg is valósult. Fon-tos számomra az is, hogy létezzen a közösség, ahol jó lenni,olyan felvállalható jövõkép tükrében, ami elõrevetíti a követke-zõ évek történéseit. A betegek szempontjából pedig az lenne a lé-nyeges, hogy érezzék, a mi klinikánkon is megkapják azt az el-látást, amit az országban létezõ másik háromnál, sõt, amit Nyu-gat-Európában megkaphatnának. Utóbbi persze külsõ tényezõ-kön is múlik, nevezetesen azon, hogy bizonyos gyógyszereknekmilyen a társadalombiztosítási finanszírozottsága. Szeretném, haöt év múlva visszautasíthatnék álláskérõket, mert minden állá-sunkat betöltöttük, és annak is örülnék, ha egyre több reziden-sünk lenne. Igazán az utóbbi történések lennének a legjobb fok-mérõi a munkánknak. Bár a bõrgyógyászat népszerû szakma, azelmúlt idõszakban volt olyan, hogy nem jelentkezett hozzánkegyetlen rezidens sem. Az utóbbi egy-két évben szerencsére márnem ez a jellemzõ. Bízom a klinikán belüli kutatócsoportok ki-alakulásában is, amelyek napi tevékenységük részeként tekintikezt a területet is.

– Vannak-e itt jelenleg olyan karizmatikus oktatók, kuta-tók, akik segíthetnek idevonzani a fiatalokat?

Gy. R.: – Szerencsére most is vannak ilyen munkatársaim, ésbízom abban, hogy a fiatal szakorvosjelöltjeinkbõl is meghatáro-

zó egyéniségek lesznek. S. I.: – Fontos, hogy a vezetõ lelkes legyen, hisz csak az tud

lelkesíteni, aki maga is az. Ugyancsak lényeges az állandó visz-szajelzés a diákoknak, hogyan állnak a feladatokkal, igényelnek-e segítséget. Szó sincs arról, hogy az orvosi fakultáson csak or-vosok dolgoznak. A természettudományos munkában alapvetõfeltétel, hogy biológus, vegyész, fizikus, azaz a terület összesképviselõje jelen legyen, mert ez az egység lehet a záloga az elõ-rejutásnak. A bõr egy óriási szerv a szervezetünkön belül, azutóbbi 10-15 évben került pontosabb és intenzívebb analízis alá,ami által újabbnál újabb felfedezések kerülnek elõ. Ma már tud-juk, hogy nem fedõszervrõl van szó. Óriási kibontakozási lehe-tõségek vannak ezzel kapcsolatosan, amiket mindenképpen kikell használni.

Gy. R.: – Az utóbbi idõben valóban elõtérbe került, hogy a ki-terjedt, krónikus bõrbetegség nem csak a bõrt érintõ probléma,hanem sokszor társul más szervi érintettségekkel, sõt, a bõrönlátható jelek nemegyszer egyáltalán nem a bõrbõl kiinduló be-tegségekre utalnak. A társszakmák nélkül ma már nem lehet kor-szerû és magas színvonalú bõrgyógyászatot mûvelni. Törek-szünk arra, hogy jó kapcsolatot ápoljunk az Immunológiai Klini-kával, vagy az Angiológiai Klinikával, utóbbival például a láb-szárfekélyek témakörében végzünk közös vizsgálatokat. Hason-lóképp szoros az együttmûködésünk a Sebészeti és az Onkológi-ai Klinikákkal is. Ahogy a kutatás, úgy a betegellátás is csakteam-munkában képzelhetõ el.

– Hány emberrel dolgozik együtt?Gy. R.: – Két telephellyel mûködünk: itt, az Akác utcában 30

ágyunk van, egy általános ambulanciánk és számos szakambu-lanciánk, a Veress Endre utcában pedig a szakrendelõnk. Rajtamkívül hat szakorvos dolgozik fõállásban, közülük egy a VeressEndre utcában végzi a munkáját. Néhány részmunkaidõs mun-katársam is van, õk itt, a klinikán speciális területeken tevékeny-kednek. A szakorvosi hiányokat a hat-nyolc rezidensünkkeligyekszünk pótolni, õk fluktuáló jelleggel vannak jelen. A szak-asszisztensi és a nõvérgárdánk jól képzett, de nagyon nagy a te-her rajtuk. Nõvéreink közül néhányan elmentek külföldre, illetvemás helyekre dolgozni, ezért most is van két betöltetlen állásunk,és ez nem is olyan rossz arány más klinikákhoz képest. Igazánlelkiismeretes és áldozatkész munkát végeznek, ugyanakkor a fi-zetésük mégsem összevethetõ például egy nagyáruházban dol-gozó árufeltöltõ bérével.

Összesen ötven körüli a létszám a klinikán, beleértve a szak-személyzetet és a kiegészítõ személyzetet is. Jelenleg csak egybiológusunk van, de tervezünk felvenni még egy munkatársat,gyógytornászunk azonban nincs, pedig nagy szükségünk lennerá. A szakorvosi létszám csökkenése idõrõl idõre megkérdõjele-zi a Veress Endre utcai telephelyünk megtartását. Mivel a kintirendelés miatt egy kollégánk kiesik az oktatásból, a meg-növekedett ilyen jellegû terhek miatt is elgondolkodtató, mi le-gyen a jövõ ezzel az intézményrészünkkel kapcsolatosan. Persze,ez körültekintést igénylõ döntés, hisz az ott lakók ellátását a meg-szüntetés, illetve az integrálás nagyon hátrányosan érintené.

– Schneider professzor úr mennyit tartózkodik a klinikán?S. I.: – Bejárok rendszeresen, ami heti 3-4 délelõttöt jelent. A

leveleim ide érkeznek, innen intézem a kapcsolattartást a külföl-di partnerekkel, írom a könyvrecenziókat, tervezem a tudomá-nyos közleményeket. Igyekszem naprakész lenni a tudományosinformációáramlás területén is, ha a fiatal kollégák megkeresnek,mindig szívesen segítek, Gyulai professzor úrral egyetértésben.

14

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Nehezen tudok elszakadni a szakmától, szeretném megérni,hogy itt újra egy virágzó bõrgyógyászat legyen. Optimista va-gyok ebben a tekintetben, hisz Gyulai professzor ugyan nemharcos természet, de azért konok, kitartó és következetes ember,aki biztosan eléri majd a célját.

– Tervben van-e még egy könyv? Esetleg még kettõ?S. I.: – Nincs. Egyelõre annak örülök, hogy a klinika 90 éves

múltját felölelõ kötetnek nagy sikere volt, sokan megkerestek ésgratuláltak. A könyv megírását elsõ ízben egyébként az inspirál-ta, hogy 1991-ben volt Melczer és Berde professzorok születésé-nek századik évfordulója. Akkor, a jubileum kapcsán, a KodályZoltán úti épületben, a professzori folyosón, egy-egy márvány-táblát lepleztünk le, és Beck Soma professzornak is emléket állí-tottunk, aki 1872-ben született. Már akkor szóba került az, hogyfontos lenne megörökíteni a klinika történetét, mivel egyre keve-sebben lesznek azok, akik az elmúlt évtizedekre visszaemlékez-nek. Aztán ez nem valósult meg, eltelt még jó néhány év, tehát

most ténylegesen az utolsó pillanatban voltunk a kötet megszer-kesztésével.

Fontosnak tartom itt megemlíteni a magyar kultúrtörténet ésközoktatás legendás alakját, gróf Klebelsberg Kunót, aki 1922-tõl 1931-ig volt a kulturális tárca vezetõje. Elhivatott, küzdõ, op-timista, kemény akaratú és kreatív ember volt, akinek a nevéheznemcsak a felsõ-, de az alap- és középfokú oktatás megalapításais fûzõdik. A Tisza partján húzódó szegedi klinikai tömbök fel-húzása, a Dóm téri épületek kialakítása, a debreceni egyetem be-fejezése és a menekült pozsonyi egyetem pécsi letelepítése is ne-ki köszönhetõ. Õ volt az, aki Magyarországon 1930-ig ötezertantermes iskolarendszert hozott létre a tanyavilágban, illetve avárosok perifériáján, a hátrányos helyzetû gyerekeknek. Szomo-rú, hogy Pécsett kevesen ismerik Klebelsberg Kuno nevét, pedigkultúrateremtõ tevékenysége felbecsülhetetlen.

Schweier Rita

A Kar történetében egyedülálló ren-dezvénysorozat a TudományosDiákköri Szalon, melyet azért

hívtunk életre, hogy elõsegítsük a tudomá-nyos diákköri hallgatók megfelelõ felké-szülését a kari tudományos diákköri konfe-renciákra és a 2017-ben Pécsett megrende-zendõ XXXIII. Országos Tudományos Di-ákköri Konferenciára.

Újdonság, hogy mind az elõadó hallga-tókat, mind a közönség hallgatói tagjaitTDK-pontokkal jutalmazzuk. Ezek a pon-tok a bizottság által kiírt pályázatoknál,mint a demonstrátori pályázat vagy a kü-lönféle konferenciákra kiírt utazási támo-gatási pályázatok, plusz pontnak fognakszámítani. Így nemcsak az elõadó hallgató-kat szeretnénk inspirálni a részvételre, ha-nem azon diákkörös hallgatókat is, akik ér-deklõdõek és szívesen megismernék köze-lebbrõl a hallgatói tudományos munkát.

Ezeken az alkalmakon a házi TDK kon-ferenciákhoz hasonlóan 10 perc áll rendel-kezésre az elõadás megtartására, melyet 5perc vita rész követ. Ezután a zsûri tagjai ér-tékelik az elõadást, tanácsokat adnak az elõ-adónak, így segítve elõ a hatékony felkészü-lést a késõbbiekre. Az országos vagy a háziTDK konferenciához hasonlóan a zsûri tag-jai nem feltétlenül az adott szakterület mûve-lõi közül kerülnek ki, hiszen a cél a hallga-tók elõadói képességének javítása és a ta-pasztalatszerzés ebben a szerepkörben.

Az õszi szemeszter során két alkalommal került megrende-zésre a TDK Szalon, melynek népszerûsége egyre növekszik, eztjelzi, hogy a második szalon alkalmával már nem volt szabadhely a hallgatóság soraiban. ATDK Bizottság a nagy érdeklõdés-re való tekintettel a tavaszi szemeszter kezdetétõl fogva rendsze-resen meg kívánja rendezni a Tudományos Diákköri Szalont,

hogy minél több TDK-hallgató kapjon lehetõséget elõadásánakbemutatására.

Várunk minden érdeklõdõ egyetemi polgárt az elkövetke-zendõ Szalonokon!

Vass Réka Anna, Császár Andrásbizottsági tagok

Tudományos Diákköri Szalon

15

2015 DECEMBER

A zömében Közép-Keletrõl (Szíria,Irak) és Közép-Ázsiából (Afganisz-tán) kiinduló szokatlanul magas

migrációs hullám, mely a mediterrán orszá-gok után most a Balkánon keresztül vezetõ út-vonalon az Európai Unió kelet-középeurópaiországait érte el, majd haladt tovább Közép-és Észak-Európa felé, a régió közegészség-ügyéért felelõs szervezeteit is lépéskényszer-be hozta. Az Európai Unió Stockholmban szé-kelõ legfõbb közegészségügyi szervezete azEuropean Center for Disease Prevention andControl (ECDC) és az Egészségügyi Világ-szervezet (WHO) Európai Irodája november-ben egyaránt magas szintû szakértõi tanácsko-zást tartott, melyek célja, hogy a tévhitek ésfélremagyarázások helyett tényeken alapuló kockázatelemzéstvégezzen, és javaslatot tegyen a szükséges intézkedésekre. APTE, ÁOK e területen végzett munkájának elismerése, hogyMagyarországról Stockholmban egyedüli magyar szakértõként(az országos Epidemiológiai Központ egyetértésével), Rómábanpedig a hivatalból résztvevõ kormányzati képviselõk mellett,szintén egyedüli magyar szakemberként volt szerencsém résztvenni a tanácskozásokon.

Bevezetõként két dolgot le kell szögeznünk: sem az EurópaiUniónak, sem a WHO-nak a mai napig nincs egységes migráci-ós-egészségügyi stratégiája és programja; ami jelenleg a migrán-sok és menekültek egészségügyi ellátásban történik, az – a mi-nõségi különbözõségeket is beleértve – a tagországok eltérõszintû felkészültségétõl, kapacitásától függ.

Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a régióban már történ-tek hasonló nagyságrendû migrációs mozgások. 1992–95 közötta volt Jugoszláviában folyó polgárháború során több mint300.000 ember menekült Magyarországra (és ment tovább Nyu-gat-Európa felé); az elsõ menekülttábort ekkor létesítették Nagy-atádon. 1992 novemberében, Eszék bombázásakor szállítottákPécsre egy ottani szociális otthon lakóit. (Éjszakai ügyeletben acikkírónak ez volt elsõ találkozása migránsokkal.) Néhány évvelkésõbb, 1999 tavaszán Milosevics Nagy-Szerbiáról szõtt álmaikövetkezményeként három hónap alatt a két és fél millió koszo-vói albán lakosból közel egy millióan menekültek a környezõ or-szágokba és Európa távolabbi államaiba. Macedónia több száz-ezer menekültet helyezett el sátortáborokban. Az õ egészségügyiellátásukat hatalmas nemzetközi összefogás segítette. Cikkíró ittis személyesen jelen volt, a Nemzetközi Migrációs Szervezet(IOM) orvosi programjait vezette, közöttük a roppant kényesegészségi állapoton alapuló evakuálást (priority medical evacua-tion). Impresszív volt a szolidaritás: 25 ország küldött orvoscso-portokat, mozgó kórházakat és fogadott ingyen ellátásra szoruló-kat. Ezeket a példákat azért említettem, mert rávilágít, a jelenhelyzet nem példa nélküli régiónkban sem, és tanulságait ma isfel lehet, fel kellene használni.

Az ECDC Stockholmban 2015. november 12-13-án tartottszakmai találkozója elsõsorban a migrációhoz kapcsolódó fertõ-

zõ betegségek tényeken alapuló megelõzésérõl szólt. A találko-zón 20 ország (zömében Európai Unió) 33 szakértõje és az Eu-rópai Bizottság, az EU Fundamental Rights Agency, az IOM,PICUM, WHO, International Panel Physicians Association mel-lett az ECDC szakértõi vettek részt.

A tanácskozás fõ célkitûzése az volt, hogy az egy évre terve-zett projekt során meghatározott kritériumok szerint gyûjtött té-nyek alapján összeállítsa a „Migránsok körében a fertõzõ beteg-ségek felkutatására folytatott, tényeken alapuló, szûrési útmuta-tót” az EU/EEA országok számára, és meghatározza továbbá afertõzõ betegségek prioritást jelentõ csoportját, kidolgozza azezekre vonatkozó útmutatót majd az ECDC-vel közösen össze-állítson egy nyílt hozzáférésû publikációt. A még nem végleges,szerkesztés alatt álló anyag bevezetõjében leszögezi, hogy

1. A migránsok nem jelentenek egészségügyi veszélyt azEU állampolgári számára; de

2. Ugyan nincs olyan tény, ami azt igazolná, hogy a befoga-dó populáció veszélyeztetettsége a fertõzõ betegségekszempontjából növekedne, de szükségesnek tartja a pre-venciót (vakcináció) és az egészségügyi szûrést az újon-nan érkezett migránsok körében, már csak a ténylegesigény megállapítása és ennek biztosítása érdekében is.

A WHO „A migránsok és menekültek egészségérõl” tartott„magas szintû” tanácskozása, melyet az olasz kormánnyal közö-sen szerveztek, amint a címében is jelzi, elsõsorban a tagország-ok szakpolitikai tevékenységét, célkitûzéseit kívánta összehan-golni. Az Európai Iroda messze több országot fed le, mint az EU:az 53 tagország részben magában foglalja a küldõ országokat is,mint Törökország és Afganisztán. De ezen túlmenõen, az euró-pai régióval szomszédos közel-keleti és észak-afrikai országokképviselõi is részt vettek a tanácskozáson. Én meghívott szakér-tõ-megfigyelõként annak a folyamatnak a részvevõjeként kap-tam meghívást, ami a több éve tartó együttmûködés eredménye-ként remélhetõleg már a közeljövõben a „WHO CollaboratingCenter” státuszt elnyerését jelenti a Mûveleti Medicina Tanszékszámára; a migrációs-egészségügy területén egyedüliként Euró-pában.

Európa vezetõ egészségügyi szervezetei állásfoglalásaa migrációs hullámhoz kapcsolódó feladatokról

16

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

2015. május 23-án Bogner Péter professzort nevezte ki öt évrea Pécsi Tudományegyetem rektora a PTE, KK, RadiológiaiKlinika élére.

– Fél éve nevezték ki a Radiológiai Klinika igazgatójává.Mi történt azóta?

– 2014-ben klinikánk jelentõs deficittel zárt, ezért elsõdlegescélom a gazdasági konszolidáció volt. Bár az évbõl még másfélhónap hiányzik, a számok azt mutatják, hogy jó úton járunk. Sokterületen tapasztaltunk – kinevezésemtõl függetlenül – pozitívváltozást, nekem az volt a feladatom, hogy e pozitív trendekre rá-erõsítsek. Így az elsõ fél év után elmondhatjuk, hogy a változás, areményt keltõ eredmény sokunk munkájának gyümölcse.

– Miért a gazdálkodás áll a fókuszban?– Úgy vélem, ha nincs egyensúlyban a gazdálkodás, akkor a

klinikának nincs jövõje. Az ország összes kórházához hasonlóanmi is élvezzük az uniós pályázatok eredményeit: a közelmúltbantudtuk meg, hogy a KEOP-pályázat keretein belül még idén meg-újulhat a röntgenmûszerpark, és egy új CT-berendezést is kapunk.Reménykedünk benne, hogy sikerül egy MR-készüléket is besze-rezni, szintén uniós forrásból. Ám a jövõ nem építhetõ uniós for-rásokra, illetve ahogy kollégáimnak szemléletesebben megfogal-maztam: nem lehet segélybõl élni. Mi nem akarunk segélybõl él-ni, ezért fontos, hogy fejlõdésünket saját gazdálkodásunkból tud-juk elõteremteni.

– Pedig országszerte európai uniós forrásokból újulnakmeg a radiológiai osztályok.

– Az uniós lehetõségek nagyszerûek, de a radiológia technikaisportág. Nem megkerülhetõ a technikai eszközök folyamatosmegújítása. Ahogy 2006-ban, úgy idén is óriási fejlesztés valósultmeg, de szükségünk lenne újabb ultrahangkészülékekre, és cseré-re szorul az intervenciós angiográf is. Asaját források persze nem-csak ezért fontosak, hiszen a modern mûszereket naponta haszná-ló szakembergárdát, radiológusokat és radiográfusokat egyaránt,folyamatosan képezni kell. A kollégáknak el kell jutniuk külföldikurzusokra, fel kell dolgozni a legújabb irodalmat, folyamatosanfejlõdnünk kell, de üres pénztárcával ez nem megy.

– A hármas egyetemi feladatkörben, mely a gyógyítást, akutatást és az oktatást foglalja magában, hol lát fejlõdési lehe-tõséget saját szakterületén belül?

– Mindhárom feladatkörben. A gyógyítással kapcsolatbanszeretnénk ráerõsíteni a specializációra. Már eddig is voltak olyanterületek a klinikán, melyeken specializációval nagyon szép ered-

ményt értek el akollégák. Ezt minélszélesebb körre kellkiterjesztenünk. Acsontízületi radioló-gia az egyik fejlesz-tendõ terület, deszeretnénk erõsítenia fej-nyaki diag-nosztikát, az onko-lógiai diagnosztikátés a sürgõsségi ra-diológiát is. Fontoslenne a kutatásbanis elõrelépni, hiszen ez az egyetemi lét egyik alapja. Az elmúlt párhónapban hárman is bejelentkeztek PhD-képzésre, sõt, a belépõfiatalok között minõsített szakemberek is megtalálhatóak. Az õesetükben elengedhetetlen, hogy a tudományos aktivitásukat folytassák. Ha máshol szereztek fokozatot, az adott kutatócso-porttal igyekszünk fenntartani a kapcsolatot. Például egyik kollé-gánk szoros kapcsolatot ápol Helyes Zsuzsa professzorasszonymunkacsoportjával, hiszen onnan érkezett. Rajta keresztül pedigtovábbi kollégákat megpróbálunk is bevonni a kutatómunkába.Klinikánk óriási támogatást kap a Nemzeti Agykutatási Programrészérõl is: pár hete érkezett az egyetemre egy kisállat-MR-készülék, amely bõvíti kutatási portfóliónkat.

– Milyen fejlesztéseket terveznek a harmadik egyetemifeladatkör, az oktatás területén?

– Fejlesztéseink egyik fókusza az elektronikus tananyag, amitulajdonképpen online képi adatbázis. Ezt nem csak az orvostan-hallgatók képzésében, hanem késõbb, a szakorvosok továbbkép-zésben is tudjuk használni. Az adatbázisban komplett esettanul-mányok gyûlnek: a klinikai adatok, az elõzmények, az anam-nesztikus adatok, a képalkotó vizsgálat a teljes képanyagával, és ahozzá tartozó radiológiai leletekkel egyszerre válnak elérhetõvé.Atananyagfejlesztést pályázati keretek között a szegedi és debre-ceni egyetemmel közösen végezzük. Látva az eddigi eredménye-ket, Pécs egészen kiváló munkát végzett. Reméljük, hogy a többiegyetem is érdemi módon tud együttmûködni a fejlesztésben. Hamegvalósul az, amirõl álmodtunk, egy országosan használhatóadatbázis áll majd az összes magyar radiológus rendelkezésére.Másik oktatási fókuszunk elõzménye, hogy az Európai Radioló-gus Társaság az elmúlt egy-két évben meghatározta azokat az

A kétnapos tanácskozás által elfogadott dokumentum címe akövetkezõ: A migránsok egészségének biztosítása az egészség-ügyi rendszerek kapacitásának erõsítése révén: a jelenlegi huma-nitárius krízis jelentette kihívások és prioritások alapján. Fontosmegjegyezni, hogy mindkét dokumentum leszögezi: a migrációönmagában nem jelent egészségügyi veszélyt, de a két testületiálláspont különbözõ helyre teszi a hangsúlyt. Míg az ECDC azegészségügyi szûrés és vakcináció (beleértve e felnõttek védõol-tását is!) protokolljának a kidolgozásával foglalkozik, a WHO azellátó hálózat felkészítését, kapacitásbõvítésének szükségességéthangsúlyozza, külön kiemelve az egészségügyi személyzet mig-rációs-egészségügyi képzésének fontosságát. Ez a jövõ évben in-duló Migrációs-egészségügyi Mesterképzési programunk szá-

mára fontos hivatkozási alap. Dr. Jakab Zsuzsa, a WHO európaiigazgatója magánbeszélgetésben ígéretet tett arra, hogy a hallga-tótoborzás megkezdésekor külön támogató levelet kap egyete-münk.

Úgy hiszem, a két tanácskozás fontos szakmai hátteret adegész Európa számára a migrációs hullámhoz kapcsolódó egész-ségügyi kihívások kezelésére, a tévhitek eloszlatására. Egyete-münk számára fontos visszajelzés, hogy a 2007-ben megkezdettmigrációs-egészségügyi programokkal jó úton járunk, és nem-zetközi szinten is elismerik tevékenységünket.

Dr. Szilárd István c. egyetemi tanárPTE, ÁOK, Mûveleti Medicina Tanszék

Egyensúlyban lenni

17

2015 DECEMBER

irányelveket és kompetenciákat, melyeket a medikusoktatásban,majd a szakorvosképzésben helyesnek és aktuálisnak tart. A me-dikusoktatásban ezt már jövõre szeretnénk bevezetni. Ateljes tan-anyagot szeretnénk úgy átalakítani, hogy az európai elõírásoknakés szabványoknak megfeleljen. Ehhez óriási segítséget nyújt a bõ-víthetõ, szerkeszthetõ és aktualizálható képi adatbázis, amely ru-galmas oktatást tesz lehetõvé. Úgy gondolom, ezt a medikusok isélvezni fogják.

– Egy korábbi interjújában úgy nyilatkozott, nem készültradiológusnak.

– Valóban. De szerencsére az ember fiatalon hoz olyan dönté-seket, amelyek váratlan fordulatokat eredményeznek. Diákköröshallgatóként ért egy nagyon erõs impulzus: mentorom, Keller-mayer Miklós professzor sokat beszélt nekünk a szöveti, sejtbentalálható vízrõl és az ehhez kapcsolódó vizsgálati lehetõségekrõl.Akkor, az 1980-as évek elején a mágneses rezonancia már kísér-letesen ismert eljárás volt, és ekkor születtek meg az elsõ MR-készülékek is. Érdekelt a titok, és a megismerésére törekedtem. Amegismerésnek pedig számos útja van: a kutatómunka mellett aklinikum is ennek része, egyetemi szinten pedig ez a kettõ nemválasztható el egymástól.

– Pályája kezdetén, 1989-ben ösztöndíjasként az EgyesültÁllamokban, a National Institute of Health-ben kutathatott.Ebben az idõszakban kik inspirálták Önt?

– Az 1980-as években generációm számára Amerikába eljutniés ott kutatóként dolgozni non-plus-ultrának számított. Mindenkivágyott rá, és aki tehette, meg is valósította ezt a vágyat. Amikorelnyertem az ösztöndíjat, rendkívül szerencsésnek éreztem ma-gam. Miután kikerültem, sikerült kutatólabort váltanom, és azNIH vált a kutatóhelyemmé. Ez a szervezet, mint a szövetségiegészségügyi minisztérium államilag finanszírozott kutatólabor-ja, még ma is kiemelkedõ forrásokat kap, akkor pedig korlátlananyagi lehetõségeink voltak. Egy kis laborba kerültem, ahol sejt-fiziológiával és -biológiával foglalkoztunk. Motiváló környezet-ben léteztünk, a szomszéd labort Niels Bohr, Nobel-díjas atomfi-zikus unokája vezette, egy emelettel fölöttem dr. Robert Gallo, azAIDS egyik kórokozójának felfedezõje dolgozott. Inni lehetett atudást. Minden épületben volt legalább két-három Nobel-díjasszakember, akik rendszeresen tartottak szemináriumokat. Sõt,már abban az idõben is erõsen multinacionális környezetben dol-gozhattunk, hiszen a világ minden tájáról fogadtak fiatal kutató-kat. Így szellemileg és kulturálisan egy pezsgõ, inspiráló légköralakulhatott ki.

– Pályája során szintén ösztöndíjjal került a Harvardra.A Harvardra késõbb, már Kaposvárról kerültem egy féléves

ösztöndíjjal. Aközelmúltban eltávozott Jolesz Ferenc professzor-nál, nemcsak a Harvard, hanem a nemzetközi radiológiai közös-ség egyik meghatározó személyiségénél tanulhattam. Az õ labor-

jában diffúziós MR-képalkotással kezdtem el foglalkozni. A fél-éves ösztöndíj egy svájci és egy amerikai fizikussal együttmûköd-ve telt el, és számtalan szakmai eredményt hozott. Tudományosérdeklõdésem középpontjában azóta is e terület áll.

– 18 évet töltött Kaposváron. Hogyan emlékszik erre azidõszakra?

– Egyértelmûen pozitívan. Az ember mindenre szívesen em-lékszik, ami fiatalkorában kezdõdött. Kaposvártól én mindig kap-tam. Nagyon fontosak voltak azok a hatások, melyek a kaposváridiagnosztikai központban értek, életemben meghatározó szakem-ber volt Repa Imre professzor. Azt is pozitívan élem meg, hogy elkellett jönnöm Kaposvárról. Hiszen fontos, hogy az ember sajátlábára tudjon állni, saját képességeit ki tudja próbálni egy olyankörnyezetben, ahol nincsen olyan támogatottsága és segítsége,mint amit én Kaposváron élveztem.

– Tavasszal, klinikaigazgatói kinevezésekorhangsúlyozta,hogy közös tervekre és közös gondolkodásra alapozva képzeliel a klinika mûködését. Hogyan látja a kinevezése óta elteltidõszakot?

– A képalkotó diagnosztika hihetetlenül szerteágazó tudo-mánnyá vált. Kaposváron CT- és MR-diagnosztikával, valamintkísérletes radiológiával foglalkoztam, bizonyos radiológiai profi-lokat nem mûveltem. Apécsi radiológiai ellátást viszont felöleli ateljes vertikumot. Bizonyos területek mûködésének optimális ki-alakítását nekem is meg kell tanulnom. Ez nem képzelhetõ el akollégák segítsége nélkül. Az elmúlt fél évben jelentõs segítségetés bizalmat kaptam mindenkitõl.

– Hogyan irányítja a klinikát?– Igyekszem mindenkit meghallgatni és hiszek a demokrati-

kus vezetésben. Amiben csak lehet, próbálom érvényesíteni a de-mokratikus döntéshozatal intézményét. Pontosan azért, mert tu-dom, hogy más döntések viszont nem demokrácia-kompatibili-sek, meg kell õket hozni attól függetlenül, hogy tetszik-e vagynem. Az irányítás fontos eleme, hogy bevezettem a vezetõi érte-kezlet intézményét. Minden hétfõn leülünk a különbözõ munka-csoportok vezetõivel, a gazdasági vezetõvel, a HR-munkatárssal,az informatikussal és az adminisztrációval, és együtt beszéljük átaz elmúlt hét történéseit. Ilyenkor informálom õket a külsõ impul-zusokról, felsõvezetõi döntésekrõl, és ez az a fórum, ahol közösenmegfogalmazzuk a terveket és a problémákat is. Ezen kívüligyekszem a kollégákkal fenntartani a rendszeres és személyeskapcsolatot. Számukra az ajtóm mindig nyitva áll, és úgy veszemészre, élnek is ezzel a lehetõséggel. Mert nem csak a gazdálkodás-nak kell egyensúlyban lennie, hanem az emberi értékeknek is. Acél az, hogy úgy tudjunk mûködni, hogy mindenki jól érezze ma-gát.

Apró Annamária

18

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A 3 dimenziós (3D) vizualizációs és nyomtatási techno-lógiák korunk egyik legizgalmasabb, legdinamikusab-ban fejlõdõ kutatási területe. Legyen szó orvostudo-

mányról, mûvészetekrõl, ruhatervezésrõl, építészetrõl, oktatásrólvagy akár konyhamûvészetrõl, a 3D nyomtatási megoldásokkalszinte mindenhol találkozhatunk. Egyetemünkön a 3D nyomta-tás, és a hozzá szorosan kapcsolódó 3D vizualizációs megoldá-sok használata rektori kezdeményezésre kapott friss lendületet2014-ben.

A technológia újdonságtartalma és rohamos fejlõdése mellettmár komoly hagyományokra tekint vissza. Ma már a kereskede-lemben számos gyártó készülékei elérhetõek, a legolcsóbbnyomtatók ára 100.000 forint körül mozog. Persze a „csúcskate-góriás” gépek (például az úgynevezett SLS technológiát alkal-mazók vagy az összetettebb bioprinterek) a több tízmilliós, sõt,százmilliós nagyságrendet is elérhetik. Anyomtatott anyagok kö-zött is komoly eltérések mutatkoznak az árkategóriák függvény-ben: az otthoni használatra szánt asztali nyomtatók leginkább kü-lönbözõ típusú mûanyagokból (PLA, ABS), míg az ipari beren-dezések akár titánból is készítenek összetett tárgyakat nagy pre-cizitással.

De hogyan is mûködik ez az izgalmas technológia? Az alap-elv minden készüléknél azonos: a 3 dimenzióban (tervezõszoft-verekkel vagy tárgyak, személyek szkennelésével) megtervezetttárgyakat térben – az adott technológiától függõen – rétegrõl-ré-tegre hozzák létre a nyomtatók. Elõnye, hogy a prototípusterve-zésben nagyon gyors és költséghatékony megoldást kínál a szak-emberek számára. Segítségével olyan tárgyak is megalkothatók,amelyek a hagyományos módszerekkel eddig nem voltak elõál-líthatóak.

A 3D nyomtatás gyakorlati alkalmazása a gyors és költ-séghatékony prototípustervezésen túl számos egyéb területen se-gítségünkre lehet. 3D nyomtatóval készíthetünk ruhadarabokat,mûködõ alkatrészeket gépekhez, sõt, már komplett lakóházakatis készítettek ilyen technológiával. Az egészségügy területén ta-nulságos esetek demonstrálására, mûtétek megtervezésére, vagyakár implantátumok elõállítására használják. Az egyik legizgal-masabb terület talán ezek közül is a bionyomtatás, amelynek so-rán szövetdarabok, illetve komplett szervek elõállítása a cél. Ter-mészetesen az, hogy ez a megoldás mindennapi alkalmazásbakerülhessen, még biztosan várat magára, de egyes szakemberekálláspontja szerint egy évtizeden belül valóság lehet.

Az idei év elején alakult meg a PTE, SZKK interdiszcipliná-ris 3D munkacsoportja, amely a Közgazdaságtudományi Kar,Mûvészeti Kar, Mûszaki és Informatikai Kar, Általános Orvos-tudományi Kar és Természettudományi Kar kutatóiból, oktatói-ból és hallgatóiból áll.

APTE, SZKK 3D projekt több szakmai csoport összehangoltmunkájára épít. TDK- és PhD-témákat is meghirdettek. A mun-ka elsõ fázisában, idén tavasszal és nyáron neves hazai szakem-berek – orvosok, mérnökök, mûvészek, biotechnológusok, vala-mint a 3D technológia piaci szereplõi – tartottak prezentációkategy elõadássorozat keretein belül az érdeklõdõk számára. Azesemény zárásaként megrendeztük az I. Nemzetközi Interdisz-ciplináris 3D Konferenciát, ahová hazánkon kívül többek között

Svájcból, az Egyesült Államokból, Olaszországból, Németor-szágból érkeztek a 3D technológiát a legkülönbözõbb területe-ken használó kutatók, piaci szereplõk, mûvészek. A kétnaposrendezvényen több mint 300 érdeklõdõ vett részt, a visszajelzé-sek pedig egyértelmûen pozitívnak mutatkoztak. A jövõben havirendszerességgel tervezünk munkacsoport találkozókat rendez-ni, amelyek minden érdeklõdõ számára nyitottak lesznek. Kuta-tóink itt ismertetik az egyéni eredményeket, konferenciatapasz-talatokat, valamint külsõs szereplõket is meghívunk majd szak-mai egyeztetésekre.

A lehetõségek további kiterjesztése érdekében az infrastruk-túra fejlesztésén is gondolkozunk. Egyetemünknek négy kar ösz-szefogásából született pályázata van a témában jelenleg elbírálásalatt, amely anyagban már a koncepció tudományterületeket

3D technológia egyetemünkön:tervek, lehetõségek, kezdeményezések

19

2015 DECEMBER

összekapcsoló jellege is kidomborodik. Mindezek mellett terveink között szerepel egy

úgynevezett FabLab („Fabrication Laboratory”) kiala-kítása egyetemünkön, amely lehetõséget adhat a PTEés Pécs város szakembereinek az egyetemi K+F+I te-vékenységekbe való aktív bekapcsolódásra. A tervekszerint megvalósuló 3D központ hozzáférést biztosít-hat olyan eszközökhöz, mûszerekhez, amelyek alkal-masak a digitális gyártási folyamatok és részfolyama-tok elvégzésére, mint például CAD tervezés, 3Dnyomtatás, lézergravírozás, egyszerûbb elektronikaiberendezések legyártása. A létesítmény leginkábbegyéni projektek, kutatómunkák, prototípusgyártásifeladatok segítésére hivatott. Reményeink szerintugyancsak lehetõséget biztosít majd a munkavégzésreamatõr feltalálóknak, startup cégeknek, és persze aprofesszionális innovátoroknak, kutatóknak is.

A közeljövõben azt is szeretnék elérni, hogy a je-lenleg futó kutatási és képzési projektjeink a 3D köz-pont segítségével minél hatékonyabb támogatást kap-janak. Ma még nem látjuk pontosan, hogy a 3D tech-nológiák további fejlõdésével és elterjedésével alkal-mazásuk hol, milyen kutatási területeken vagy gyakor-lati alkalmazásokban kap majd hangsúlyozottan szerepet, detöbb olyan, a fentiekben is érintett terület van, ahol hatékonysá-guk már most is megítélhetõ. Törekvéseink célja mindezek alap-ján az, hogy ezeket a lehetõségeket pontosabban megismerjük és

felmérjük, és a vonatkozó kutatási és oktatási tevékenységeknekmegteremtsük a szellemi és mûszeres hátterét.

Nyitrai Miklós, Maróti Péter, Varga Péter

[RTF page header: ]

A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karánakpécsi letelepedésekor (1923-ban) már volt szervezettkórtani tanszéke. Külön kórtani intézet azonban nem

volt és a Kórtani Tanszéket helyettesi minõségben Mansfeld Gé-za, a gyógyszertan tanára és a Gyógyszertani Intézet igazgatójavezette. A Kórtani Tanszék kinevezett személyzetét egy adjunk-tus, egy gyakornok és egy altiszt alkotta. Mansfeld Géza tudo-mányos érdeklõdését elsõsorban élettani-kórélettani kérdések ésnem gyógyszertani problémák kötötték le. Ennek következmé-nyeképp az intézet munkássága is ezt az irányt képviselte. He-lyesebben tükrözte volna a valóságos helyzetet, ha Mansfeld Gé-za a kórélettantan professzora lett volna és helyettesként elláttavolna a Gyógyszertani Tanszék vezetését is. Ez tükrözõdik ab-ban is, hogy Mansfeld Géza életének utolsó éveiben az élettanprofesszora lett a budapesti egyetemen.

Mansfeld Géza intézete igen élénk szellemi központ volt ésmunkatársai közül sokan játszottak jelentõs szerepet a tudomá-nyos világban. Ezek között elsõ helyen Ernst Jenõt kell említe-ni, aki évekig dolgozott az intézetben teljesen függetlenülMansfeld Gézától, de aki nagyban hozzájárult kritikájával, éleslogikájával és matematikai-fizikai mûveltségével az intézet lég-körének kialakításához. Itt dolgozott egészen a második világhá-ború elejéig Geiger Ernõ, aki közvetlenül a második világhábo-rú kezdete után kivándorolt és a Dél-Kaliforniai Egyetemen(University of Southern California, Los Angeles) lett a gyógy-

szertan tanára. Mansfeld intézetébõl indult el Scheffer László, akikésõbb a pécsi OTI igazgatója lett és emellett végzett értékes ku-tatómunkát a jódforgalom és golyvaképzõdés területén. 1944-ben munkaszolgálatra vitték és onnan Pécsre már nem tért visz-sza. Itt dolgozott Lánczos Anna mindaddig, míg el nem hurcol-ták Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza. Mind Scheffer Lász-ló, mind Lánczos Anna elvesztése nemcsak a pécsi egyetem, deaz egész ország tudományos életében komoly veszteséget jelen-tett. Mansfeld Géza intézetében mûködött két évig DonhofferSzilárd (aki egyébként magántanár volt a Belgyógyászati Klini-kán) és néhány éven át itt dolgozott Sós József, a Budapesti Or-vostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének késõbbi igazga-tója.

A húszas években a Pécsi Egyetem Gyógyszertani és Általá-nos Kórtani Intézete az akkori viszonyok között jól felszerelt in-tézetnek számított, ami jórészt annak volt köszönhetõ, hogyMansfeld Géza a szûkös állami forrásokon kívül számottevõ tá-mogatást tudott szerezni nagyipari kapcsolatai révén. Ez a fel-szerelés azonban a harmincas években már elhasználódott. 1944márciusában, néhány hónappal a német megszállás utánMansfeld Gézát letartóztatták és elvitték. Néhány héttel késõbbLánczos Anna is elhagyta Pécset; szüleihez utazott Székesfehér-várra, ahonnan deportálták. Mansfeld Géza letartóztatásával azintézetben a kutatómunka megszûnt, csupán az oktatás folyt to-vább. A tanszék és intézet helyettes vezetõjének az orvoskar dé-kánja Donhoffer Szilárdot kívánta megbízni, de elfogadván ér-

A Pécsi Orvostudományi Egyetem (Pécsi Tudományegyetem,Általános Orvostudományi Kar) Kórélettani

(és Gerontológiai) Intézetének története

20

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

velését, hogy még látszatát sem szabad kelteni annak, hogy a tan-szék megüresedett, a gyógyszertani elõadások megtartásávalLissák Kálmánt, a kórtani elõadások megtartásával DonhofferSzilárdot, az intézet igazgatásával pedig Fenyvessy Bélát, a köz-egészségtan tanárát bízta meg.

Késõbb a kormány elrendelte a tanszéki pályázat kiírását,ami meg is történt. A pályázati felhívásra egyetlen (budapesti)pályázat érkezett. Akar nem foglalkozott a kéréssel és nem is tár-gyalta 1945-ig. Ugyanezen év júniusában Mansfeld Géza vissza-tért Auschwitzból és ismét átvette az intézet igazgatását, de kifej-tette, hogy a gyógyszertan oktatására kíván szorítkozni és java-solta, hogy a kórtani elõadások és vizsgák megtartásával, vala-mint a Kórtani Tanszék vezetésével bízzák meg DonhofferSzilárdot.

1948-ban megszervezték az önálló Kórélettani Intézetetés ennek átmenetileg Ángyán János professzor adott helyet az I.Belklinika laboratóriumának egyik helyiségében, ahol a tanszék-vezetõ, az oktató- és segédszemélyzet valamint a kísérleti állatokegyütt nyertek elhelyezést. Ugyanebben a helyiségben zajlott leaz Issekutz Béla akadémikus által vezetett Akadémiai Bizottságlátogatása, melynek eredményeként elsõ ízben (1951) jutott azintézet célhitel támogatáshoz. Ez az állapot tartott 1953-ig, ami-kor a tanszék átköltözött az akkori Járásbíróságból átalakított in-tézetbe, a Kossuth tér észak-keleti sarkán lévõ épület másodikemeletére (ez az emelet ma a PTE, KK, Urológiai Klinikájáhoztartozik). A felszerelés akkor is még rendkívül szegényes volt ésa munkát sokszor kellett az adottságokhoz szabni. 1949-benDonhoffer Szilárd professzor lett az intézet vezetõje, és tekintet-tel a korábbi Kórtani Tanszék eltérõ jellegére, a POTE, Kórélet-tani Intézet alapítójának Donhoffer Szilárdot lehet tekinteni.Az alapításkor az intézet személyzete 3 oktató, egy titkárnõ és 2egyéb alkalmazott volt. Az évek során az oktatók, asszisztensekés személyzet létszáma fokozatosan emelkedett és a 80-as évek-re 8-10 oktató, 15-20 asszisztens és segédszemélyzet dolgozottaz intézetben.

Donhoffer professzor még belgyógyászként jelentõs kutatóitevékenységet végzett Skóciában, amit Pécsett is folytatott. Inté-zetigazgatóként fõként a kísérletes hõszabályozásban ért el jelen-tõs eredményeket, amit az MTA levelezõ tagsággal (1964), majdrendes tagsággal (1973) ismert el. Hat éven át az Orvosi Osztályelnökeként tevékenykedett. Az egyetem rektorhelyettese majdrektora is volt a 60-as években. Oktatási tevékenységét világos,didaktikus és elemzõ jellegû elõadásai valamint az egyszerzõsnagy formátumú Kórélettan tankönyve fémjelezte. 1974-benvonult nyugállományba, de még egy negyedszázadon át volt ak-tívan jelen az intézetben 97 éves korában bekövetkezett haláláig.

A Kórélettani Intézet megalapítását követõen került AndikIstván az intézetbe, aki – Donhoffer Szilárdhoz hasonlóan – bel-gyógyászati háttérrel kapcsolódott be a kísérletes munkába és akórélettan oktatásába. A táplálkozás kórélettana volt az a terület,amellyel Donhoffer professzor támogatásával Andik István márakkor foglalkozott, és amelyre azután az endokrin és a hõszabá-lyozási kérdések tanulmányozása épült. Andik Istvánon kívül eb-ben az idõben került az intézet állományába Mestyán Gyula ésBalogh László is. Andik István egészen 1977-ben bekövetkezetthaláláig maradt az intézet tagja, majd az intézet igazgató pro-fesszora. Andik István vezetésével kezdte meg az intézet a pécsiszénbányászok légzésfunkciójának vizsgálatát. Ennek feltételeaz volt, hogy a 1966-os évben a Mecseki Szénbányászati Trösztanyagi támogatásával felépült a Kórélettani Intézet tetõterében a

hat helyiségbõl álló légzésfiziológiai laboratórium, ami megte-remtette a lehetõségét nagyszámú emberi vizsgálatok elvégzésé-nek. Az intézetnek a jelenlegi központi épületbe való átköltözésóta (1970) jelentõsen nagyobb hely áll rendelkezésre mind az al-kalmazott kórélettani, mind az állatkísérletes tevékenység szá-mára.

Az intézet légzésélettani profilja tovább erõsödött, amikor az1980-as évek elején egy újabb alkalmazott kórélettani laborató-rium épült ki Kovács Sándor igazgatói tevékenységének idején(lásd késõbb). A légzésfunkciós laboratórium alapítása óta kulcs-szerepet játszott Sárdi Ferenc ezen a területen, aki közel háromévtizedig vezette a labor tevékenységét, egyéves, a Cardiff mel-letti Penarth-ban töltött tanulmányútján sajátított el újabb mód-szereket munkaterületén. Az elmúlt mintegy 30 év alatt sok ezerszénbányász, uránbányász, egyéb ipari területen dolgozó mun-kás, valamint nagy beteganyagot jelentõ klinikai eset került eb-ben a laboratóriumban vizsgálatra. A táplálkozás-kórélettanivizsgálatokban Andik István vezetése alatt Schmidt Péter tevé-kenykedett, aki 1993-ban bekövetkezett korai haláláig – közel 3évtizeden át – foglalkozott a táplálkozás-kórélettan különbözõterületeivel, és két, egyenként egyéves külföldi tanulmányútjasorán (az angliai Cambridge-ben és San Francisco-ban) végzettállatkísérletes tevékenységet.

Andik professzor 1977-ben bekövetkezett váratlan halálátkövetõen Kovács Sándort bízták meg az intézet vezetésével, akikorábban a Pécsi Élettani Intézet docenseként foglalkozott kü-lönbözõ neurokémiai és endokrinológiai kérdésekkel. Irányításaalatt indult meg az újonnan létrehozott spiro-ergometriai labora-tórium tevékenysége; a 80-as években a korábbinál jelentõsebbanyagi támogatás jutott a légzésfunkciós és munkaélettani vizs-gálatokra. A támogatásból nem csak a Kórélettani Intézet, vala-mint a POTE több más intézete, klinikája, hanem nem-egyetemiegészségügyi intézmények is olyan kutatási-diagnosztikai eszkö-zökhöz jutottak, amelyek a cardio-respiratoricus rendszer kór-élettanának kutatását is célozták. Az õ nevéhez fûzõdik az inté-zet számítógépekkel való ellátásának megindítása is. A 80-asévektõl angol, majd évekkel késõbb német nyelvû graduális kép-zés indult meg a POTE-n, amelyben az intézet oktatóinak több-sége aktívan vett részt elõadóként és gyakorlatvezetõként egy-aránt.

A spiro-ergometriai laboratórium kifejlesztésében – sok kül-sõ segítséggel együtt – ifj. Pórszász Jánosnak voltak érdemei, akiitteni mûködése során több ezer vizsgálatot végzett elsõsorbanbányászokon, részben azonban válogatott beteganyagon is. Õazután Los Angelesben folytatott több éves spiro-ergometriai te-vékenységet, majd a 90-es évek végétõl – rövid itthoni tartózko-dást követõen – tevékenységének helyét tartósan Los Angelesbehelyezte át.

Új profilként jelentkezett az intézetben a 80-as évek elején azendokrinológiai munkacsoport, amely az Élettani Intézettel kol-laborációban végzett szteroidreceptor-analízist és más vizsgála-tokat. Itt dolgozott hosszabb ideig ifj. Nagy László, aki késõbbtöbb mint 2 éves USA-beli (Dallas) tanulmányúton foglalkozotta cholesterin-anyagcserével (jelenleg a Merck gyógyszergyármagyarországi képviseletének vezetõ munkatársa). Napjainkbanis e tématerületen dolgozik Garai János, aki összesen 3 évet töl-tött a Baylor College of Medicine Sejtbiológiai Intézetében(Houston, USA), majd egy diagnosztikai célokat is szolgáló szte-roidreceptor-labor mûködtetését indította el az intézetben. Ké-sõbb Garai docens a növényi ösztrogének hatásaival kezdett fog-

21

2015 DECEMBER

lalkozni, részben nemzetközi kollaborációban. Õ jelenleg az in-tézet megbízott igazgatója.

A hõszabályozás állatkísérletes vizsgálata már az 50-es évekeleje óta jelentõs helyet foglalt el az intézet kutatási tevékenysé-gében. Donhoffer professzor vezetésével országosan elsõkéntalakult ki egy, a mai napig is aktív munkacsoport, amelynekegyik alapító tagja – Mestyán Gyulán kívül – Szegvári Gyulavolt. Fokozatosan alakult ki az a megközelítési mód, amely aközponti idegrendszer hõszabályozási szerepét vizsgálta, de min-dig kapcsolatban volt a táplálkozás és endokrinológia tematikái-val is. A 60-as évek elején indultak meg az agyi keringés és ener-giaforgalom hõszabályozás változásait vizsgáló kísérletek, ame-lyek Szegvári Gyula 1964-ben bekövetkezett korai halála után isfolytatódtak. Az 50-es években tevékenykedett az intézetben id.Nagy László és Járai István is; késõbb mindketten a POTE Gyer-mekklinikára távoztak. Ugyanígy történt Mestyán Gyula eseté-ben is, aki azután hamarosan a Gyermekgyógyászati Klinikatársprofesszora, majd igazgatója lett és maradt egészen 1988-bantörtént nyugalomba vonulásáig.

A hõszabályozási munkacsoport tagjaként dolgozott az inté-zetben Várnai Ilona és Farkas Mária is; õk elsõsorban az életkorváltozásával kialakuló hõszabályozási jelenségek állatkísérletesvizsgálatában vettek részt. Mindketten külföldön is töltöttekhosszabb idõt kutatási tevékenységgel. Várnai Ilona késõbb aMecseki Tüdõszanatórium laborvezetõ fõorvosa volt nyugdíja-zásáig. Farkas Mária ugyanígy a labordiagnosztika irányábanváltoztatott pályát a Kaposvári Kórház fõorvosaként. Az intézet-ben hosszú évekig tevékenykedett – külsõ munkatársként –Donhoffer professzor egyik veje, Heim Tibor, aki 1977 óta egé-szen nyugdíjazásáig a kanadai Torontóban dolgozott gyermek-gyógyász kutató professzorként.

Az intézet korábbi munkatársai közül Komáromi Ibolya do-cens is hõszabályozási kutatással foglalkozott és hosszabb idõttöltött a dublini Trinity College-ban és a kanadai Calgary egye-temen ösztöndíjasként. Székely Miklós professzor a 70-es évekóta és jelenleg is igen aktívan foglalkozik a láz patogenezisévelés vezeti az e kérdést tanulmányozó labor munkáját. Hosszabbidõt – több mint 2 évet – töltött külföldön: a dublini TrinityCollege-ban, majd az angliai Cambridge melletti Babraham-benegy–egy évet. Késõbb az USA-ban is (Memphis-ben, Portland-ben és Phoenix-ben egyenként néhány hónapig) állatkísérleteketvégzett.

Kovács professzort követõen 1992-ben a POTE TanácsaSzelényi Zoltánt választotta az intézet igazgató professzorának. Õelõször a 60-as években a fiatalon elhunyt Szegvári Gyula kuta-tási témáját folytatta Donhoffer Szilárd irányítása alatt és majdSzékely Miklóssal együtt a hõszabályozási munkacsoport tagja-ként foglalkozott a láz pathogenezisével, ontogenezisével, maga-tartási hõszabályozással és centrális neuropeptidek energetikaihatásaival. Szelényi Zoltán összesen három és fél évet töltött kül-földi laboratóriumokban (Trinity College Dublin, Justus-LiebigUniversität Giessen és University of Michigan, Ann Arbor,USA) és 11 évig volt egyetlen kelet-közép európaiként tagja azIUPS (International Union of Physiological Societies) Hõszabá-lyozási Bizottságának. A MÉT (Magyar Élettani Társaság) –amely testületnek alelnöke is volt – 2003-ban az õ elnökletévelés szervezésében Pécsett tartotta éves (LXVII.) vándorgyûlését.Tagja az Acta Physiologica Hungarica szerkesztõbizottságánakés Amerikai Élettani Társaságnak (American PhysiologicalSociety). Korábban (1953, 1973, 1987) még Donhoffer Szilárd,

Andik István és Kovács Sándor voltak a Kórélettani Intézet ré-szérõl egy-egy MÉT Vándorgyûlés szervezõ elnökei.

Szelényi Zoltán 2005 és 2013 között a Pécsi Tudományegye-tem Egészségtudományi Karára került oktatóként, de továbbra isfoglalkozott a napszaki energetikai ritmusok állatkísérletes vizs-gálatával, amely módszertant a 90-es években õ honosította megaz intézetben. Ezt a megközelítést Székely professzor továbbszélesítette jelentõs országos szintû pályázati támogatások(OTKA, GVOP, stb.) segítségével. 2007-ben Szelényi Zoltánemeritus professzori megbízást kapott és 2013 óta ismét az ÁOKTanári Testületének tagja.

Az intézet következõ igazgatója Székely Miklós professzorlett, aki 2005-ben kezdeményezte az intézet nevének megváltoz-tatását Kórélettani és Gerontológiai Intézetre, tekintettel arra,hogy irányításával már korábban elindult a gerontológia oktatásitananyagának kialakítása és egy jelentõs állatkísérletes geronto-lógiai tevékenység is. Székely professzor 2008-ban védte megAkadémiai Doktori téziseit és szerkesztõként jegyzi a Kórélet-tani Alapok címû országos egyetemi tankönyvet valamint egyangol nyelvû kórélettani jegyzetet. Székely professzor hosszúéveket töltött külföldi laboratóriumokban sikeres kutatási tevé-kenységgel (részleteket lásd korábban). 2007-tõl emeritus pro-fesszorként is jelentõs szerepe van – kutatási tevékenységen kí-vül – az oktatás és vizsgáztatás szervezésében. A Kórélettani In-tézet oktatói kollektívája négy egymást követõ évben (2011-2014) nyerte el az ÁOK legjobb elméleti oktatói intézet címet.

Itt említendõ meg, hogy – elsõsorban Donhoffer Szilárdnemzetközi tudományos elismerésének köszönhetõen – 1980-ban a Kórélettani Intézet szervezhette meg az IUPS Hõszabályo-zási Szatellita Symposiumát Pécsett 180 külföldi résztvevõvel(akkor vált a II. Világháború óta elõször lehetõvé vendégek meg-hívása magyarországi kongresszusra Izraelbõl és a Dél-AfrikaiKöztársaságból). E symposium szervezõi (Szelényi Zoltán ésSzékely Miklós) szerkesztették az elõadások teljes szövegét tar-talmazó, Pergamon Press által kiadott kézikönyvet is. Ahõszabá-lyozási munkacsoport széleskörû külföldi kapcsolatokkal rendel-kezik, amelyeket kölcsönös látogatások, rövidebb-hosszabbegyüttmûködések folyamatosan erõsítenek. A hõszabályozásikutatások sikerét is jelzi, hogy Székely és Szelényi professzor isSzéchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott a 2000-es években.

Az intézet Donhoffer professzor születésének 100. évfordu-lóján rendezett ünnepélyes tudományos ülést Pécsett és az MTA-n, valamint egy róla szóló könyv is megjelent (Szelényi Z:Donhoffer Szilárd – Akadémiai Kiadó, 2002). Székely ésSzelényi professzor valamint Garami András adjunktus tagja a2013-ban alapított TEMPERATURE nevû, nemzetközi hõszabá-lyozási folyóirat szerkesztõbizottságának.

Az utóbbi mintegy két évtizedben – a PhD-rendszer beveze-tése óta – az intézet által jegyzett doktori program keretében töb-ben szereztek doktori fokozatot az intézet munkatársai közül,idõrendben: Pórszász János, Garai János, Balaskó Márta,Pétervári Erika, Molnár Valéria, Garami András, Soós Szilvia,Kanizsai Péter, Solymár Margit és Vígh Éva. Közülük a koráb-ban említetteken túl (Pórszász és Garai dr.) többen töltöttek elhosszabb idõt külföldön tudományos kutatással (Garami dr. ösz-szesen négy évet, Balaskó dr. három évet) vagy klinikai munká-val (Kanizsai dr. nyolc évet).

2008 januárjától az intézet irányítását Koller Ákos, akadémi-ai doktor vette át, aki korábban a Semmelweis Egyetem Kórélet-tani Intézetének volt a tanára. Vezetésével egy igen eredményes,

22

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

nemzetközi kooperációkkal is erõsített új kutatási témakomple-xum („Az endotél ill. a mikrovaszkuláris oxidatív stressz szere-pe a mikroerek ellenállásának szabályozásában”) került az inté-zetbe, amely kutatási terület több PhD-hallgatót vonz az intézet-be. Az elmúlt néhány év alatt négy sikeres PhD-védés történt ve-zetésével ebbõl a témakörbõl (Tóth Péter József, Veresh Zoltán,Rácz Anita és Vámos Zoltán). Koller professzor egy periódusbanaz ÁOK tudományos dékánhelyetteseként is tevékenykedett éstöbb tucat nemzetközi és hazai tudományos kongresszust szerve-zett. Így többek között õ volt a Magyar Élettani Társaság LXXV.vándorgyûlésének az elnöke, valamint 2009-ben az intézet fenn-állásának 60 éves jubileumát ünneplõ találkozónak a szervezõje(Kórélettan, Donhoffertõl napjainkig). Koller Ákos professzoraz Acta Physiologica Hungarica fõszerkesztõ-helyettese és alapí-tó elnöke a Microvascular Society-nak. 2014 végén Koller pro-

fesszor Budapestre tért vissza: 2015-tõl a Testnevelési Egyetemrektorhelyetteseként dolgozik.

Az intézet megbízott igazgatója 2015 januártól Garai Jánoshabilitált egyetemi docens.

A POTE (PTE ÁOK) Kórélettani(és Gerontológiai) Intézet igazgatói:

Donhoffer Szilárd: 1949 -1974Andik István: 1974 -1977Kovács Sándor: 1977 - 1992Szelényi Zoltán: 1992 - 2005Székely Miklós: 2005 - 2008Koller Ákos: 2008 - 2014Garai János: 2015 -

(Szelényi Zoltán)

A Kórélettani és Gerontológiai Intézet Légzésfiziológiai Laboratóriu-ma évtizedek óta végez ambuláns légzésfunkciós és diffúziós kapa-citásméréseket. Alaboratórium munkáját Donhoffer professzor kez-

deményezésére, pécsi bányászok tüdõfunkciójának, funkciós károsodásánakfolyamatos monitorozását biztosítva, még dr. Sárdi Ferenc alapozta meg, aki43 éven át volt intézetünk megbecsült oktatója és országos szinten a légzés-funkciós oktatás kiemelkedõ alakja. 2003-ban elnyerte a Pro FacultateMedicinae kitüntetés ezüst fokozatát, majd karunkon 2012-ben vette át aranydiplomáját. A laboratóriumot a lehetõségekhez mérten mindig fejlesztettük,egyrészt a város és az egyetem igényeihez alkalmazkodva, egyre szélesebbkörbõl fogadtunk betegeket, másrészt a kezdeti spirometriás vizsgálatok mel-lett még 2001-ben Szelényi Zoltán professzor kezdeményezésére szerzett bea kar egy Jaeger teljes test-plethysmograph készüléket, melynek számítógé-pes rendszerét, illetve diffúziós egységét az elmúlt években korszerûsítettük.A laboratóriumot jelenleg mûködtetõ team tagjai: dr. Balaskó Márta, habili-tált egyetemi docens, dr. Soós Szilvia, pulmonológus szakorvos, egyetemi ad-junktus és Sós Éva, asszisztens. Az ambulancián jelenleg havonta 130-150beteg méréseit végezzük el a Klinikai Központ szakorvosai illetve baranyaiés pécsi pulmonológia szakrendelések beutalói alapján. Az elmúlt években,

a Reumatológiai és Immunológiai Klinika, illetvea Szívgyógyászati Klinika megtisztelõ felkérései-nek eleget téve, többször vettünk részt klinikaivizsgálatok lebonyolításában, van a Fogászati ésSzájsebészeti Klinika orvosaival közös projektünkis. A laboratórium lehetõséget biztosít a kórélettantantárgy oktatása során a légzésfunkciós mérésekhárom nyelven történõ gyakorlati demonstrációjá-ra, légzésfunkcióval összefüggõ kísérletes TDK-projektek kivitelezésére.

Balaskó Márta és Soós Szilvia

Bemutatkozik a Kórélettani és Gerontológiai IntézetLégzésfiziológiai Laboratóriuma

23

2015 DECEMBER

Meglepõen hangulatos az irodája, köszönhetõen a sok virág-nak, amit a Baranya Megyei Kórházból mentett át, és a nap-tárlapokból kiragadott impresszionista képeknek, amik vi-dám színeikkel, érzelmes mozgalmasságukkal elfeledtetikazt a hivatalosságot, amit érezhet az ember egy professzoriszobában. Fontos számára a mikrokörnyezete, ha körülnéz,könnyedebben, pozitívabb szemlélettel folytatja a munkát,három éve immár a Sebészeti Klinika igazgatójaként. Mi-közben beszélgetünk, megértem, miért akarták annyira ve-zetõnek a munkatársai. Dr. Vereczkei András professzor hig-gadtan, mosolyogva, nagy alázattal mesél a hivatásáról,megkérdõjelezhetetlen meggyõzõdéssel.

– Miért pályázta meg az igazgatói széket?– Igazából nem vonzanak a vezetõi pozíciók, de mivel Hor-

váth professzor arra ösztönzött, hogy én legyek az utódja, meg-pályáztam az állást. Ennek elõkészítése egyébként évek óta folytmár, a professzor gondoskodott arról, hogy a kinevezésem krité-riumainak megfeleljek. Hozzájárult ehhez a döntéshez az is,hogy a munkatársaim is noszogattak és kérleltek, mert azt gon-dolták, alkalmas vagyok erre a feladatra.

– Mennyiben módosult az élete, amióta Ön vezeti a klini-kát?

– Sokkal többet tartózkodom bent, az adminisztrációs felada-tok; az egyéb vezetõi teendõk miatt kevesebb orvosi tevékeny-séget végzek.

– Mióta dolgozik a klinikán?– 1991-ben itt végeztem, és azóta megszakítás nélkül itt is

dolgozom.– Tüke pécsi a családja?– Igen. Már a dédapám is itt élt, és a nagyapám is

Pécsszabolcson született, a várost csak rövid idõre hagyta el. Aszüleim is itt dolgoznak orvosként, így követem a családi mintát.

– Mikor dõlt el az, hogy Ön is az orvosi hivatást választja?– Hamar, ahogyan az is, hogy a gyakorlati orvoslás vonz,

csakúgy, mint édesanyámat, aki belgyógyász. A manuális tevé-kenységek mindig is érdekeltek, gyerekként is szerettem szerel-ni, modelleket összerakni, és úgy láttam, ezekben jó is vagyok.Eredetileg gyereksebész akartam lenni, amikor medikus voltam,a gyermeksebészetre jártam TDK-ra, de amikor végeztem, ottnem találtam állást. Itt ellenben igen, és szükség is volt a fiatalmunkatársakra, mert frissen végzettet elõttem csak hat-hét évvelkorábban vettek fel. Annak idején még négy sebészet volt Pé-csett, két egyetemi, egy honvéd, valamint egy megyei sebészet.Meg kell jegyezni, hogy akkoriban ez a szakterület nem számí-tott vezetõ ágazatnak, sõt, inkább lebecsülték. Gyakorlaton minda négy sebészeten jártam, így tapasztalatból tudtam, hol, milyena szakmai színvonal és milyen a légkör. A legszélesebb profiljaaz I-es számú klinikának volt, itt létezett az érsebészet, az endok-rin sebészet és a vastagbélsebészet is, míg a többinél ezeknekcsak egy-egy ága volt meg, így az I-es számú klinika mellettdöntöttem. Fontos szempont volt az is, hogy úgy éreztem, ittkönnyen befogadnak, mert a kollégák között baráti volt a kap-

csolat. Az elhatározásomban mindemellett az is szerepet játszott,hogy Kiss Tibor professzor nyugdíjazása után, 1992-ben dr. Hor-váth Örs Péter professzor jött a klinika élére, akitõl sokan, sokatreméltek. Ez aztán be is igazolódott, hisz vezetése alatt a klinikafellendült, és a másik három sebészet is ebbe olvadt be. Új pro-filok alakultak: elindultak a nyelõcsõ- és a hasnyálmirigymûté-tek, a transzplantációk, a laparoszkópos technikával végzett be-avatkozások, majd 1995-ben a mellkassebészet is ide került. Alegtöbb profil most is itt van, ezen a klinikán. Ma a szubspeciali-zációról szól a világ, ami azt jelenti, hogy minden sebésznekmegvan a maga szûk szakterülete, amiben a legjobb. Általánosrálátással, gyakorlati tapasztalati tudással természetesen rendel-keznie kell minden szakembernek mindazon testüregekben, aholoperál.

– Ön mire specializálódott?– Szakterületem a laparoszkópos és az endokrin sebészet, va-

lamint a gyomorsebészet. Ez azért alakult így, mert annak idején,amikor a laparoszkópos sebészet elindult itt, Horváth professzorelküldött engem ilyen jellegû tanfolyamokra. Aki jó a nyitottmûtétekben, korántsem biztos, hogy jónak bizonyul ebben a tí-pusú technikában is, utóbbi ugyanis másféle látásmódot igényel.Akamerával két dimenzióban látunk, ugyanakkor három dimen-zióban mozgunk, és ebben a három dimenzióban kell célirányo-san dolgozni, az eszközöket pontosan, érzéssel oda vezetni, amita kamera mutat. Rá kell állnia és találnia a kéznek a célzott mun-kafolyamatra, hogy ne keresgéléssel menjen el az idõ. Azt szok-ták mondani, hogy azok jók a laparoszkópiában, akik avideójátékokban is, mert függetleníteni tudják a látásukat a kéz-mozgásuktól, tehát képesek olyan mozgásformát megtanulni,ami a nyitott mûtétekétõl teljesen eltér. Ez adottság, alapjaibannem tanulható. Ez a képesség már korábbról létezhet bennem,mert a videójátékokat is jól tudtam kezelni, szerettem is velükjátszani. Klinikánkon a lép-, az antireflux-, az epe valamint amellékvese-sebészet játsszák a fõszerepet, a vastag és végbélse-bészet csak két-három éve kezdõdött. Ahhoz, hogy utóbbiakbanis kellõ gyakorlattal bírjunk, szükségünk van még néhány évre,mert a mûtõkapacitásunk véges. Sajnos, csak annyi mûtõ áll itt,a felújított tömbben is a rendelkezésünkre, mint amennyi az ideösszevont intézeteknek korábban is volt, de már az is kevésnek

„Az lenne a szerencsés, ha megmaradna a sokféle profil,amellett, hogy a sebészeink a maguk szûk területén is

világszínvonalú tudással állnák meg a helyüket”

24

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

bizonyult. A Megyei Kórházba költözésünkkor eggyel több mû-tõnk volt, mint amikor onnan eljöttünk, idõközben egyet közülüklezártak, ugyanis a mûködtetéséhez nem volt elegendõ kapacitás.Ez a mûtõ itt is hiányzik, a betegek közt sorbanállás van. Ha vá-ratlan ügyeleti mûtétet, transzplantációt, netán szövõdmény mi-atti reoperációt kell végeznünk, akkor még az eredeti sorrendünkis felborul. Az új mûtéti technikák fejlesztése ugyanakkor idõtigényelne, de erre nincs módunk, hisz a rendelkezésünkre álló in-tervallumot is nagy körültekintéssel kell beosztanunk. Ez a klini-ka az egyetemen belül a legnagyobb mûtéti kihasználtsággal bír,szinte nincs olyan ügyelet, amikor ne dolgoznának éjszaka is amûtõben. Nappalra sem tudjuk átprogramozni a beavatkozáso-kat, hisz a négy helyiségünkben akkor folynak a korábban beter-vezett mûtétjeink, amikre több hetet vártak a betegeink.

– Miért nem sikerült legalább egy plusz mûtõt kapniuk?– Egy korábbi kormányprogram szerint hozzánk csak a terü-

letileg illetékes betegek jöhettek volna, erre építették fel a kapa-citás terveket is. Aztán ez az elképzelés a gyakorlatban megbu-kott, majd meg is változtatták, de akkorra már adottak voltak alehetõségeink, a 400 ágyas felújításában ilyen jellegû módosítástmár nem lehetett végrehajtani. A teljes érsebészet is az egyetem-hez került a Megyei Kórházzal történt fúzió után, ami az eredetitervezésnél szintén nem szerepelt. Ma az egész dél-dunántúli ré-gióból, sõt, az ország más területeirõl is keresnek bennünket, ámahhoz, hogy ezt a betegmennyiséget várólista nélkül elláthassuk,legalább egy, de inkább még két mûtõre lenne szükségünk. Aszemélyzetre is nagy terheket ró ez a feszített munkatempó, meg-állás nélkül dolgozniuk kell, nehezen lehet elengedni õket sza-badságra is.

– Más telephely igénybevételével megoldódhatna-e ez aprobléma?

– Sokáig dolgoztunk telephely megosztással, volt bázisunkaz Irgalmasoknál, a Honvédkórházban és a Baranya MegyeiKórházban is. Sajnos bebizonyosodott, hogy ez rengeteg erõfor-rástöbbletet igényel, nem lehet jól oktatni sem, és sok plusz ki-adással is jár, ami kontrollálhatatlan, mivel nem látunk rá a ren-delésekre a különbözõ telephelyeken. Csak koncentráltan lehethatékony a munkavégzés és az oktatás is. Ha mindannyian egyhelyen vagyunk, mindig találunk olyan kollégát, aki beugrik egymásfél órás gyakorlatra vagy elõadásra, és a betegellátás semszenved közben csorbát.

– Ugye, az ágyszámuk is kevesebb itt, mint a BaranyaMegyei Kórházban volt.

– Igen, ott 103 ágyunk volt, itt pedig van 84. Egy hónapbantöbbször is maximális ágykihasználtsággal mûködünk, ezáltal aváratlan esetek nehezen kezelhetõek. Pótágyazni nem lehet, eztvagy a betegek azonnali elbocsátásával tudjuk kompenzálni,vagy a betegutak módosításával. Utóbbi azt jelenti, hogy csak amûtét reggelén jönnek be a betegek, ami korábban elképzelhetet-len volt, hisz elõzõ este már nyugtatót, véralvadásgátlót kaptak,megkezdõdtek az elõkészületek a bélmûtétekhez. Ezek most ott-honi körülmények közt történnek. A mûtét után pedig kénytele-nek vagyunk szorgalmazni, hogy akár másnap távozzanak ottho-nukba. Ez nehézségekkel jár, hisz az emberek ahhoz szoktakhozzá, hogy teljesen felépülten mennek haza. A körülményeksajnos egy bezárt, szûk pályára helyezték a sebészi szakmát amaximálisan kihasznált ágyszámmal és a mûtõkkel, és ezáltal abetegeinket is, akik nem tehetnek mást, mint velünk együtt alkal-mazkodnak a jelen helyzethez.

– Összesen hány munkatársa van?

– 134-en vagyunk most, de volt idõ, amikor 150 fölötti volta létszám. A szigorú költségvetési megszorítások miatt alakult ezígy, sajnos a sebészetben semmi máson nem lehet spórolni, csaka béren. Állásainkat nem tudjuk betölteni, így a megmaradó em-bereinken egyre fokozottabb a terhelés. Eszközeinket ugyanak-kor muszáj megvásárolnunk kemény valutáért külföldrõl, mivelmagyar ellátó gyakorlatilag nem létezik. Mûtõsnõt már évek ótanem tudunk felvenni, a saját nõvéreinket képezzük át, de aztánõk is gyakran elmennek.

– A sebészet sem vonzó hivatás ma? – Sok éven át egyáltalán nem volt jelentkezõnk. Az elmúlt

egy-két évben azért akadnak, bár nem annyian, mint amennyitmeghirdetünk. Szomorú valóság, hogy remek szakembereket ké-peztünk ki például a transzplantáció területén, de aztán õk is el-mentek. Jelenleg két munkatársunk látja el négy szakember fel-adatát.

– Ilyenkor mit tud tenni egy vezetõ?– Nem sokat. Folyamatosan veszek fel új embereket, akiket

megint kiképezünk, aztán ez általában olyan jól sikerül, hogyAngliában és Németországban tárt karokkal várják õket. Jobb fi-zetéssel itt lehetne tartani õket, de ez a kérdés már nem az énszintemen dõl el.

– Próbál lobbizni?– Reménytelen, az összes szakmai fórum hatástalan, vagy

nem törõdnek vele, vagy egyáltalán nem is mûködnek. Idén tet-tünk javaslatot arra, hogy emeljék a sebészeti finanszírozást, aHBCS pontokat, amik egy mûtéttel járnak – amit egyébként azelõzõ államtitkár kért és jónak tartott –, azonban most értesültemróla, hogy az utódja már nem tart erre igényt. A Sebészeti Kollé-gium kirakatintézménnyé vált, aminek a létét év végéig ugyanmeghosszabbították, de már nem ül össze, a véleményét senkisem kérdezi. A másik szakmai szervezet, a Sebész Társaság ki-bocsát néha szakmai állásfoglalásokat, ám ezek sem érnek elsemmiféle hatást. Magyarországon nem élvez prioritást az, hogyaz egészségügyben fogyjon a pénz, mert ebbõl nincs rövid útonvisszanyerhetõ haszon. Mivel nekünk, orvosoknak, nincs sza-vunk, csak az segíthetne, ha a betegek háborognának, hogy sokatkell várniuk a mûtétre. De nem teszik.

– Három évvel ezelõtt már sejthette, hogy mit vállal.– Valóban, hisz akkor sem volt jobb a helyzet. Nem is volt

könnyû ez a döntés, mert nem hálás feladat manapság egy ilyenklinika élén állni. Míg Nyugat-Európában ez áhított állás, fõlegegyetemi klinikán, addig itthon a megyei sebész fõorvosi posz-tokat sem pályázzák meg.

– Fejlesztésre van elég forrás?– Kampányszerû fejlesztésre van mód, a 400 ágyas felújítá-

sa kapcsán például volt lehetõségünk nagyértékû mûszerek be-szerzésére. Erre nagy szükségünk is volt, mivel a legfiatalabblaparoszkópos tornyunk is már tíz éves elmúlt, de akadt húszéves is. Volt olyan, nyitott mûtéthez használatos ultrahangosmájvágókészülék, ami tönkrement három éve, mert elõdjéhezmár alkatrészt sem gyártottak. Emiatt ilyen eszközt igénylõ be-avatkozásokat nem is végeztünk. A laparoszkópos ultrahangunkugyancsak elromlott, arra már nem is emlékszem, mikor. Igazána folyamatos mûszerutánpótlás lenne az üdvözítõ, nem ezek azalkalmi lehetõségek. A nap mint nap használatos kézi mûszere-inket is sürgõsen le kellene cserélnünk, mert több mint tíz évehasználjuk döntõ többségüket, de ezek pótlására már nincs mó-dunk, erre nincs is pályázat. Folyamatos küzdelmet jelent az,hogy érfogó nem fog le eret, kicsúszik, hasonló a helyzet a nye-

25

2015 DECEMBER

lõcsõ-leszorítóval, és sorolhatnám a mûszerpark többi tagját is. Afinanszírozásba kellene ezeknek az eszközöknek a költségét be-építeni, de már az év elején is ráfizetésesek voltunk. Az üzleti ter-vünk eleve úgy készült, hogy minimum száznegyven millió fo-rintos hiányunk lesz. Akkor örülünk, ha ezt a mínusz összeget betudjuk tartani. A napi amortizációt tehát lehetetlen egyensúlybantartani.

– Azt már félve kérdezem, hogy a kollégáinak sikerül-ekülföldön tapasztalatot cserélni?

– Ez legalább megoldott, szerencsére, mert van a klinikánk-nak egy alapítványa – a Pécsi Szervátültetés Fejlesztéséért Ala-pítvány – aminek segítségével tudjuk finanszírozni ezeket az uta-zásokat, sõt, a kutatásokat is. Az egyetem belsõ kutatási pályáza-taira is figyelünk, ezeket sokszor el is nyerjük. Örülök annak,hogy a kollégákban megvan a késztetés arra, hogy új klinikaivizsgálatokat végezzenek, amiket aztán prezentálnak is, és eze-ket a törekvéseket mindig támogatom.

– Milyen jellegû kutatásokban látják a jövõt?– Nagyon szerteágazóak ezek a tevékenységeink. Kutatása-

ink egyik része a már meglévõ klinikai profiloknak az eredmé-nyességét, a túlélésre gyakorolt hatását vizsgálja, ilyen zajlik pél-dául a vastagbéldaganatok területén. Vizsgálatokat folytatunk újmódszerek kipróbálására a vérzéscsillapítás területén, továbbákutatjuk a betegségek keletkezését, ilyen a humán papilloma ví-rusnak a felsõ illetve alsó tápcsatorna-daganatok létrejöttébenjátszott szerepe. Utóbbi nagyon népszerû téma, hisz ez ellen lé-tezik már oltás, és úgy tûnik, a megelõzésben nagy a jelentõsége.Aztán zajlanak kutatások a daganatok viselkedését befolyásolóprognosztikai tényezõkkel, a mikro-RNS-ekkel kapcsolatosan,valamint az emlõrák területén az ún. sentinel-technikának a fino-mításával összefüggésben is. Együttmûködünk társklinikákkal, aII-es számú Belgyógyászati Klinikával a diabétesz illetve a hasizsírtömeg összefüggésének, az inzulinrezisztenciának a feltérké-pezésében, az Anatómiai Intézettel a PACAP nevû polipeptidetkutatjuk, ami a szerveknek az ischemia elleni ellenál-lóképességében is szerepet játszik. Ezen a területen tehát nincsszégyenkezni valónk. Benne vagyok egy nemzetközi klinikaikutatócsoportban is, ami bizonyos emésztõszervi betegségek be-folyásoló faktorait vizsgálja, több mint száz klinika összesítetteredménye alapján.

– Az oktatás terén a körülményeik mennyire limitálják alehetõségeiket?

– Sajnos, nagyon. Egy konferenciatermünk van, de elõfor-dul, hogy egyszerre négy csoportnak kell oktatnunk, ráadásul be-tegorientáltan. Az tûnne a legjobb megoldásnak, ha a beteget vin-nénk a hallgatókhoz, mivel a kórtermek kétágyasak lettek, ezál-tal szûkek, húsz hallgató nem fér el bennük. Ilyen helyiségünkugyanakkor alig van. Gond, hogy a vizsgálókba sem vihetjük bea beteget és a hallgatókat, mert föltartanák az egész osztály mû-ködését. A 400 ágyas felújításakor sajnos, az oktatás szempontjasem a vártnak megfelelõen érvényesült, a pályázatban csak agyógyításra lehetett összpontosítani. Így az oktatótömb sem an-nak felújítási összegébõl került ki, hanem külön ÁOK-s fejlesz-tésbõl. A klinika ráadásul vizsgáztató helynek minõsül, mindenhéten van szigorlat, ami azt jelenti, hogy az említett konferencia-terem megtelik. Az külön érdekesség, ha egyszerre három nyel-ven jönnek hallgatók kollokválni, mert akkor ennek a teremneka három különbözõ sarkában kell helyet találni nekik, hogy nezavarják egymást.

– Más klinikákkal összevetve hova helyezné jelenleg a sa-játját?

– A betegellátás és -elhelyezés tekintetében jól állunk, mert abudapesti klinikák közül talán csak a Kútvölgyi az, amelyik ezta színvonalat alulról megközelíti. Szegeden nem költöztek be azúj helyre, és a debreceni sem annyira modern, mint a miénk. Azoktatás terén nem ismerem a helyzetüket, de dicsekedni egyikvezetõt sem hallottam még, ha errõl esett szó. Az utóbbi évekbenegyébként szorosabbá vált a kapcsolatunk ezekkel a klinikákkal,több területen is együttmûködünk velük, szerencsére a korábbiévekre jellemzõ rivalizálások mára megszûntek.

– Elõfordul olyan, hogy egy-egy betegnek utaznia kell va-lamely más klinikára, mert a mûtétjét nem tudják vállalni aszubspecializáció miatt?

– Ilyen nagyon ritkán, és csak tényleg speciális esetben esikmeg. Az évi négyezer mûtétbõl ez nem több tíz esetnél. A többiegyetemi sebészeti klinikáról inkább elmondható, hogy nem tud-nak minden esetet ellátni.

– Mit gondol, öt-tíz év múlva a fejlõdés mely iránya do-minál majd a sebészetben? A szubspecializáció, avagy a sok-oldalúság, a sokféle profil megtartása?

– A világon ma mindkettõre van példa. Nálunk az lenne aszerencsés, ha megmaradna a minél szélesebb spektrum, amel-lett, hogy a szakembereink a maguk szûk területén is világszín-vonalú profizmussal állnák meg a helyüket. Az jól látszik, hogya fejlõdés iránya a minimálisan invazív beavatkozásoké, mindenpróbálkozás, ami nemzetközi szinten újításokat céloz, az ezen aterületen zajlik. A cél az, hogy a beteg minél hamarabb otthoná-ba jusson, minél kevesebb szövõdménye legyen, és a költség-megtakarítás szempontjából is ez a hatékony. Nemcsak a magyaregészségügyben van költségvetési zavar, hanem Nyugat-Euró-pában is, csak más szinten. Nem mindegy, hogy egy tízezer eurósmûtétbõl csináljunk kilencezrest, vagy egy éppen elvégezhetõezer eurósat próbáljunk kilencszázasra faragni, ugyanolyan típu-sú eljárásnál. Itthon már olyan színvonalra fejlesztettük a spóro-lást, hogy ennél jobban megszorítani nem lehet, míg nyugaton apazarlást csak most kezdik realizálni, így ott az elfogadható,hogy igyekeznek levinni a költségeket. Az új technikák nagyonpénzigényesek, befektetés nélkül nem fogjuk tudni elvégezni alegszükségesebb feladatainkat sem. Ha ugyanakkor azt nézzük,hogy egy itteni, meg egy ottani beteg miként hagyja el a kórhá-zat, olyan nagy különbséget nem találunk, sõt bizonyos esetek-ben Magyarországon jobb a beteg dolga, mert nálunk nem sze-mélytelenedett el annyira az ellátás. Egy német klinikán csak ak-kor tudja meg a beteg, hogy ki operálja, ha fizet privát biztosítást,ami havonta ezer eurós nagyságrendû. Egyébként a beteg be-megy, és szó nélkül elviseli, hogy osztanak neki egy sebészt,eszébe sem jut, hogy õ keressen szakembert. Ezzel a sebésszel amûtét napján, vagy elõzõ este találkozik, megoperálja, de ha ne-tán aznap este szövõdménye van, már nem az eredeti orvos ope-rálja újra, hanem másik, aki akkorra van beosztva. Ha újabbprobléma merül fel, azt egy harmadik szakember kezeli, mígkontrollra negyedikhez megy. Ilyen értelemben a beteg embermunkadarab, akár egy gyárban, akit az éppen szolgálatban lévõellát, ahogy tud. Ott az orvosok nem törekszenek arra, hogy a hi-bájukat helyrehozzák, sõt sokszor nem is tudják, hogy hibáztak.Olyat sem tapasztaltam, hogy ott egy beteg felhív egy vezetõ orvostmobiltelefonon, hanem automatikusan az ambulanciát keresi.

26

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

– Elképzelhetõnek tartaná, hogy nálunk is hasonló mó-don történjen az ellátás?

– A beteg biztos, hogy kárát látná. Az egészségügyi rendszerugyanakkor jobban mûködne, hisz semmi sem lenne adott em-berhez kötve, hanem a beosztás szerinti megfelelõ számú sze-mélyzethez, amely ezért felelne. Nem lenne arra szükség, hogy amûtétet végzõ orvost éjjel behívják, mert a kollégája nem tájéko-zott a történtekben. Egy személytelenebb struktúrában a döntése-ket is könnyebb meghozni, jobb szakmai megoldások születhet-nek, mint akkor, ha érzelmileg is érintett az ember. Magyarorszá-gon a betegek jó része fontosnak tartja, hogy tájékozódjon, mie-lõtt megtalálja a számára legmegfelelõbb orvost. Tudakozódnaka rokonságtól, az ismerõsöktõl, sõt, sokan az internetet használ-ják információszerzésre, amit szakmai szempontból nem tartokcélravezetõnek. Azt sokkal inkább, ha háziorvosi, illetve szakor-vosi ajánlások alapján érkeznek, hisz ezáltal olyan helyre kerül-nek, ahol valóban megfelelõ ellátást kapnak. Kormányzati dön-tés kellene ahhoz, hogy a nálunk megszokott modell változzon,hogy intézményesüljenek az ellátások, és az emberek csak extrabiztosítás révén juthassanak hozzá a pluszban igényelt szolgálta-tásokhoz. Ezt a bizonyos többletkiadást azonban csak kevesekengedhetnék meg maguknak, a magánbiztosítási rendszert ná-lunk nem lehetne fenntartani. A betegek nagy része ugyanakkornem tudatosítja magában, hogy az ellátása itthon jelenleg meny-nyibe kerül. Csak akkor szembesül ezzel, ha heteket kell várniaegy-egy beavatkozásra, mert nem tudja kifizetni a magánszférá-ban az arra kért összeget.

– Mindemellett azért egyre több mûtéti típussal lehet ta-lálkozni a magánszférában.

– Valóban van ilyen tendencia, ezt pedig a beszûkített egész-ségügyi ellátó kapacitás gerjeszti. Minden egészségügyi intéz-ménynek keretet szabnak arra vonatkozóan, hány beteget láthatel. Aki ebbe nem fér bele, az vagy kivárja a sorát – ami nem egy-szer hónapokat jelent –, vagy elmegy a magánszférába. Azegészségügy szereplõi, felismervén a helyzetet, létrehozzák amagánellátó rendszereket, ám ezek megfizetése országrészen-ként nagyon eltérõ. Budapesten ez már az egyik jelentõs ellátásiformává vált, ott ezek a magánrendszerek nagyon jól megélnek,és nemcsak a szûrések vagy az ambuláns vizsgálatok, de a mû-tétek vonatkozásában is. Kora délután a fõvárosban az államiellátóhelyeken az ügyeletesen kívül senkit sem lehet találni. Vi-déken ellenben széles magánellátó hálózatot nem lehet fenntar-tani, mert a kezeléseket csak egy szûk réteg tudja megfizetni, ígytömegével az orvosok sem áramolnak ki az állami rendszerbõl.Érdekes megfigyelni, miként vált ketté az ország ebbõl a szem-szögbõl.

– Ön miért maradt Pécsett, és egyáltalán Magyarorszá-gon?

– Bevallom, gondolkodóba estem akkor, amikor több hóna-pos tanulmányúton voltam Németországban, már csak azért is,mert akivel együtt dolgoztam, utána kint maradt. Ami visszahú-zott, az éppen a kint tapasztalható személytelen ellátórendszer,valamint az, hogy nagyon különbözõek a munkahelyek. El tud-tam volna menni egy kisebb kórházba, ahol egy szûkebb spekt-rumát mûvelik a sebészetnek. Biztosan sokat tudtam volna ottdolgozni, és jól is éreztem volna magam, még a vezetõi pozíciót

is elérhettem volna, de hiányzott volna az, amit itt tudok csinál-ni, az oktatás és a kutatás. Megpróbálhattam volna elhelyezked-ni egy klinikán is, ahol azonban már beosztott lettem volna, akitfõleg kihasználnak, vezetõ semmiképpen, arra esély sincs, hall-va mások tapasztalatait. Az is nagy hajtóerõ a külföldi munkavál-laláshoz, ha valaki itthon nem érzi jól magát. Én a kezdetektõlszeretek itt lenni a klinikán, mert baráti a légkör. Nagy kénysze-rítõ eszköz még a megélhetés is, engem ez a kényszer sem hajtott.

– Amaradáshoz volt annak is köze, hogy a szülei is itt dol-goznak?

– Biztosan. Nagyon jó a kapcsolatunk, sokat segítenek ne-kem a mai napig, nem akartam õket itt hagyni. Egyetlen gyere-kük vagyok, amit tõlük kaptam, szeretném viszonozni, ha szük-ségük lesz rá, és könnyebb, ha ezt itthonról teszem. A röghöz kö-töttséget a családi kötelékek is nagyban befolyásolják, ahogyanaz is, hogy szeretem Pécset, jó itt élni. Sehol másutt nem érzemolyan jól magam, mint ebben a városban. Nem vonz a nagyobbnyüzsgés, a több szórakozási lehetõség, így Budapest sem, töké-letesen elégedett vagyok azzal, amit itt találok.

– Az irodájában található szebbnél szebb virágait gon-dozni is tudja, vagy csak csodálja õket?

– Sajnos, a gondozásuk a titkárnõmre hárul, de nagyon fon-tos számomra ez a környezet, ami a hétköznapjaimban körül-vesz, mert ha rájuk nézek, elégedettség és harmónia tölt el. A fal-ra is azért tettem fel üvegkeretben ezeket az impresszionista,naptárból kivágott képeket. Színesek, mozgalmasak, érzéseketébresztenek abban, aki rájuk néz, és erre a pozitív kisugárzásraszüksége van az embernek.

– Az íróasztalán a lányai fotóját látom?– Igen, a nagyobbik 21, a kisebbik 11 éves. – A nagylánya is gyógyítani fog?– Nem, de azért hasonló területen mozog, az Egészségügyi

Fõiskolára jár, dietetikus lesz. Az orvosi hivatás nem vonzotta,valószínû azért, mert látta, hogy mennyit dolgozom, és ez elri-asztotta. Azt mondta, õ ennél nyugodtabb életre vágyik. Támo-gatom a döntését, hisz a legfontosabb, hogy szeresse a munkáját,ezt láttam én is a szüleimtõl.

– Mennyi idõt tölt itt?– Reggel nem sokkal hét óra után jövök, és délután öt óra

elõtt még sosem mentem el, de van, hogy tovább is maradok.– Ügyel is?– Behívós ügyeletet mindig vállalok, havonta hármat-négyet,

de nyáron ennél többet, hetet-nyolcat is. Ilyenkor, ha nincs megaz ügyeleti gárdánk, kérem, hogy engem is osszanak be. Fontos,hogy egy vezetõ is ügyeljen, mert olyankor másképp mûködik azambulancia, az osztály és a mûtõ is. A behívóst is azért vállalom,mert látnom kell a folyamatokat más intézetekben is.

– Mi jelenti a pihenést?– Van egy kis kertem, ott kertészkedem, de szeretek bicikliz-

ni, kirándulni, sétálni, és a sportokkal is jó barátságban vagyok.A gyerekekkel közösen mindig kitalálunk valamit. Az olvasásraés a számítógépezésre is igyekszem idõt szakítani, mert ezek is akedvteléseim közé tartoznak.

Schweier Rita

27

2015 DECEMBER

2015. október 12. és 15. között a Tennessee Államban talál-ható gyógyszerészképzõhelyek (Memphis, Johnson city,Nashville) gyógyszerészhallgatói látogattak a Pécsi Tudo-mányegyetem, Általános Orvostudományi Kar Gyógysze-résztudományi Szakára.

A három napos látogatás során bemutatásra került a PTE,ÁOK, Gyógyszerésztudományi Szak szakintézetei közül aGyógyszerészeti Intézet és Klinikai Központi Gyógyszertár,a Farmakognóziai Intézet, a Gyógyszerészi Kémiai Intézetés a Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai Intézet. A hall-gatók egy gyakorlat orientált, a vény nélküli készítményekexpediálásának ismereteit összefoglaló tanórára is beülhet-tek a program sorozat során.

Az oktatás mellett a kutatási lehetõségekkel is megis-merkedhettek a hallgatók, melynek kiemelt területét a Far-makológiai és Farmakoterápiai Intézet munkatársai jóvoltá-ból a Pécsi Tudományegyetem, Szentágothai János Kutató-központ Farmakológiai kutató laborjának és az aktuálisanfolyó kutatások bemutatása jelentette.

A mindennapi betegellátás és a kutatási tevékenységszempontjából is kiemelkedõ jelentõségû és színvonalú Pé-csi Diagnosztikai Központ munkatársai jóvoltából a képal-kotás pécsi történetébe és rejtelmeibe is bepillantást nyerhet-tünk az utolsó napon.

A kórházi-klinikai gyógyszerellátás megismerését a Kli-nikai Központi Gyógyszertárban folyó alap- és szaktevé-kenységek (magisztrális gyógyszerkészítés, gyógyszerinfor-máció, parenterális táplálókeverék készítés, stb.) megtekin-

tése mellett a PTE, KK, Janus Pannonius Klinikai Tömb, I. szá-mú Belgyógyászati Klinikai szatellita gyógyszertárának és azosztályos gyógyszerellátásának helyszíni körbejárása tette teljes-sé (dr. Lankó Erzsébet).

A közforgalmú gyógyszerellátás és a magisztrális gyógy-szerkészítés fortélyait a Pannon Gyógyszertárban ismerhettékmeg a hallgatók.

Elmondható, hogy az ipari gyógyszerészet kivételével agyógyszerképzés és a gyógyszerészi tevékenység jelentõs terüle-teit bemutató és lefedõ látogatáson vehették részt a hallgatók aMagángyógyszerészek Országos Szövetségének (MOSZ) és aPécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Szakának jó-voltából. A szabad programok során a pécsi gasztronómia (Kala-máris Borbisztró és Vinotéka) és az orvoskar méltán híres prog-ramsorozata a Pécs Music Society Open Mic estje is elnyerte alátogatóink tetszését.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a lehetõséget és mindenrésztvevõ segítségét!

Vida Róbert György (PTE, ÁOK, Gyógyszerészeti Intézet)és Zsidai Anna Tamara (Pannon Patika, Pécs)

A Tennessee Egyetem gyógyszerészhallgatóinak látogatásaa Gyógyszerésztudományi Szakon

28

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A 3. Nemzetközi Mellkassebészeti Találkozó a kontinensünklegnagyobb rendezvénye.

Az itthon is osztódással szaporodó, lassan követhetetlen számútalálkozók, „workshopok”, konferenciák ellenirányú, ésszerûmozgalmat szültek: az egyesítését. Igaz, ezért a példáért Spanyol-országba, Barcelonába kell menni. A8. Mellkassebészeti Találko-zó, a 7. nemzetközi, a mediastinalis nyirokcsomókkal foglalkozómunkatalálkozó és a Spanyol Mellkasi Onkológiai Társaság(SEPAR) második konferenciájához most csatlakozott Dél-Ame-rika mellkassebészeié; is (23rd Congress of the „AsocaciónIberoamericana de Cirugía Torácica”: AIACT). Ideszámítva a né-pes, USA-ból érkezett elõadói kört, a résztvevõk fele amerikaivolt. A tüdõgyógyászati, mellkassebészeti kérdéseken túl na-gyobb ívû, sebészfilozófiai aspektusok is terítékre kerültek – en-nélfogva szélesebb érdeklõdésre is számot tarthatnak.

A találkozó különös tulajdonsága, hogy csak meghívott elõ-adók szerepelnek. A380 résztvevõ „state of the art” áttekintést ka-pott heves vitákkal a pódiumon ülõk között. Külön aktualitástadott a konferenciának a jövõre életbe lépõ 8. TNM mellkasi ré-sze, amelynek megalkotói három teljes szekcióban számoltak be.Az IASLCC Staging Projectében a T-rõl a vezetõ, Rami-Porta, azN-rõl Assamura, az M-rõl pedig Peter Goldstraw adott beszámo-lót. A mesothelioma staging állásáról Valerie Rusch (Sloan-Kettering) a thymusról pedig Frank Detterbeck (Yale) szólt. Apreoperatív képalkotás és az endoszkópos szövettani staging(EBUS, EEUS, CUS) külön hangsúlyt kapott, csakúgy, mint azintraoperatív nyirokcsomó-staging. Ez utóbbi szekcióban mutat-tam be az – egyébként az MTAértekezésemben is szereplõ – nyi-rokcsomótálcámat. Az új sláger, a tejüveghomály képében mutat-kozó in situ adenocarcinoma (GGO, leánykori nevén bronchi-oloalverolaris carcinoma) úgy tûnik, a Távol-Keleten endémiásbetegség. Várhatóan még gyakoribb lesz, ahogy elterjed a CT-velvégzett szûrés, amely eredményeképpen az USA-ban a tüdõrákhalálozás 20%-kal csökkent. Szûrés Kínában is van, azonban, ha-sonlóan az USA-hoz, ez természetesen nem ingyenes. Több koc-kázatelemzõ számítógépes programot láttunk – az SPN-re kifej-lesztett módszerek az 1990-es évektõl ismertek (Mayo ClinicModel).

A tüdõrák stratégiai kezelésének blokkjában minden elõadóegyetértett az onkoteam/multidiszciplináris team szükségességé-ben, és valamennyien beszámoltak ezek mûködésének elégtelen-ségérõl. Különösen fontos lenne ez az oligometastasisok esetén,ahol a beszámolók szerint a fokozódó sebészi agresszivitás némireményt ad. A több blokkban is szereplõ amerikai patológus,W. D. Travis, a tüdõszövettan olyan szakértõje, akihez a PubMed510 publikációt rendel. Az elõadásai alapján állítható, hogy nemcsak írni tud, és hogy a nagyon bonyolult molekulárbiológiai kér-dések végsõ soron nagyon egyszerûek. Neki.

A mediastinalis diagnosztikus és reszekciós mûtétek közötttovább terjed, szinte kizárólagosan a videotechnika: sokban kö-szönhetõen az itt is elõadó zakopanei Zielinski munkásságának.Kivételt a komplex reszekciót igénylõ hatalmas tumorok(Klepetko) képeznek: itt szívsebészi együttmûködésre van szük-ség. A sebészi agresszivitás határait feszegetõ, kiterjesztett mûté-tek (Pancoast-tumorok, gerincmûtétek) külön szekciót kaptak(Klepetko, Dartevelle). Eldöntetlen viták zajlottak a neoadjuváns

és az adjuváns kezelés üdvözítõbb voltáról. Hasonlóan nyitottmaradt a mesotheliomás blokk bemutatója is, ahol még a válasz-tandó mûtét (dekortikáció vs. extrapleuralis pneumonektómia:Weller vs. Sugerbaker illetve Flores) is kérdéses. Amellkasfali se-bészet körében Abramson, a tyúkmellkasmûtét névadójának elõ-adása után prezentáltam a „flail chest” mûtétének hálós koncepci-óját, amit Rendeki Szilárddal dolgoztunk ki. A jelentõs brazil ér-deklõdés alapján meglehet, ott elõbb kap polgárjogot, mint Euró-pában.

Az elképesztõ egészségipari nyomás alatt álló medicina egyikmantrája a bármi áron való minimális invazivitás. (Ár alatt értsükaz onkológiai biztonságot, az elérhetõséget, a megfizethetõséget:Kínában mindezeket a beteg maga veszi meg). A robotsebészetmellkassebészeti alkalmazásának (ott is legfeljebb a medi-astinumban) egyetlen érveként a 150 USD/perces amerikai mûtõ-idõ maradt állva. Román kollégánk sokat sejtetõ mosollyal tudat-ta, hogy náluk öt darab van, ebbõl három letakarva, biztonságban.A varrógépek közül leginkább az egykori orosz masinákkal dol-goznak. Barcelonában, úgy tûnik, az eddig egy irányba kilengettinga középre tart. Miközben Gonzalez-Rivas és Gaetano Rocco(Nápoly) az egyportos VATS lobectomia mellett érvelt, R. Flores(Sloan Kettering, New York), aki eddig az ügy élharcosa volt,most már arról beszélt, hogy a szponzorálatlan és bias mentesnagy tanulmányok semmilyen vizsgált szempontból nem találtakkülönbséget a nyitott és a video-torakoszkópos tüdõreszekciókközött. Igaz, az „open approach” már régen nem a klasszikus,„félembernyi” posterolateralis torakotómiát jelenti, és gépigé-nyük szinte ugyanakkora. Asamura, az egyik legtekintélyesebbjapán mellkassebész professzor imponáló elõadásában a nyitott,feltárásos (minimally invasive open surgery: MIOS) és a VATSobjektív összehasonlítását adta. A konklúzió egybehangzó volt: akét módszer fájdalmassága, szövõdményei, onkológiai igényes-sége azonos: a beteghez, sebészhez, alkalomhoz kell illeszteni aválasztást. Afolyosói reflexiók szerint ugyanakkor a VATS egye-dül üdvözítõ, panacea volta körüli porhintés intenzitásának csök-kenése nem várható – túl nagy az ipar nyomása. Ez a dilemma asebészet többi ágától sem idegen: a kölcsönös tapasztalatok meg-szívlelendõk volnának.

A konferencián – ahogy nagy nemzetközi találkozókon szo-kás – idén is volt „extraordinary lecture”. Két példa volt elõttem:Saint-Exupéry unokájáé, aki maga is vadászpilóta, korábban arrólbeszélt, hogy a repülõgép kabinjában és a mûtõben zajló esemé-nyek, döntések, viselkedési mintázatok között milyen hasonlósá-gok vannak, és mit tanulhatunk egymástól. A másik a Földet lég-hajón körberepülõ “modern kalandoré” – aki a külsõ erõknek va-ló kitettség és a belsõ szándékok közötti fizikai és lelki viszonyrólbeszélt. Az én elõadásom a pécsi egyetemen zajló MedicalHumanities oktatásról, kutatásról szólt: a Teremtéstõl (a nõi ne-met szülõ bordareszekció inclusive) a Petz-varrógépen keresztülaz afganisztáni harcok sérültjeinek ellátásáig mutattam be, hogy ahistória nem más, mint a mellkassebészet önkifejezése, a képzõ-mûvészet és az irodalom pedig ennek illõ lenyomata.

Molnár F. Tamás

Beszámoló a 3. Nemzetközi Mellkassebészeti Találkozóról

29

2015 DECEMBER

A Magyar Urológusok Társasága idén jubileumi, husza-dik alkalommal rendezte meg kongresszusát 2015. no-vember 5-7. között Budapesten. A háromnapos rendez-

vény során klinikánk összesen 13 elõadással és 6 poszterbemu-tatással képviseltette magát, mely a legmagasabb számú intézetiprezentáció volt az országban. Az orvoskar hat tagja a társaság fel-kérésének eleget téve tartotta meg elõadását.

Dr. Szántó Árpád „Gyógyszeres kezelések a BPH-ban, való-ban a kombinációs kezelés az új standard”, Farkas László pro-fesszor „Egy halálos kórkép gyógyíthatóságának története – here-daganatok menedzsmentje 40 év tükrében”, dr. Villányi Kinga„Kövek terhességben”, dr. Pusztai Csaba „Reszekció vagy enuk-leáció a T1 vesedaganatok esetében a biztonságosság és a lokáliskiújulás tekintetében” valamint dr. Fábos Zoltán „Amit a lézerrõltudni kell (lézer BPH esetében, lézer kövek, illetve hólyag és felsõhúgyúti daganatok esetében)” címmel tartottak elõadást.

Arendezvény gálavacsoráján adták át a az Illyés Géza emlék-érmet, amellyel az urológia területén kiemelkedõ munkásságú or-vosok életmûvét díjazzák. Az idei évben ezt Farkas László pro-fesszor érdemelte ki, aki klinikánk igazgatója volt 1999 -2015 kö-zött, ezen kívül a Magyar Urológusok Társaságának elnöki pozí-cióját is betöltötte 2006-2009 között. Emellett dr. Benkõ Tamás aMagyar Urológusok Társasága által kiadott Magyar Urológia cí-mû folyóirat legjobb, onkológiai témájú cikkének megírásáért ré-szesült díjban. Ezen kongresszus alkalmával köszönt le a MagyarUrológusok Társaságának elnöksége, ahol az elmúlt három éves

ciklusban dr.Szántó Árpád,megbízott klini-kaigazgató fõtit-kári feladatokatlátott el dr. TenkePéter elnökségealatt. Munkájuk-ból kiemelendõ aszakorvosjelöl-tek és fiatal szak-orvosok külfölditanulmányi éskongresszusi út-jainak támogatása, szakorvosképzésben az országban egyedülál-ló Szakorvos Felkészítõ és Továbbképzõ Program megreformálá-sa. Emellett az õ érdemük az is, hogy sikeresen bevezették azinternetes szavazást, mely minden regisztrált társasági tag számá-ra gyors és egyszerû lehetõséget biztosít a véleményének kinyil-vánítására. Az új eljárásnak köszönhetõen került sor a MagyarUrológusok Társaságának következõ vezetõségi tagjainak és el-nökének megválasztására a következõ három éves ciklusra. Aszavazás eredménye nagy siker a pécsi klinika számára, hiszen 6taggal képviseltetjük magunkat a következõ három évben a társa-ság élén a 25 fõs vezetõségben, mely a legnagyobb létszámú kli-nikai képviselet az országban. Dr. Szántó Árpád, mint megelõzõfõtitkár alanyi jogon került a vezetõségbe, emellett dr. PusztaiCsaba, dr. Fábos Zoltán, dr. Pytel Ákos és új tagként dr. VillányiKinga képviselteti magát. Nagy örömnek ad okot, hogy FarkasLászló professzor a szenior korosztály egyetlen tagjaként kerültbe ismételten a vezetõségbe.

Amagyar urológuskongresszussal egy idõben negyedik alka-lommal rendezte meg az Egyesült Arab Emirátusok urológiai tár-sasága éves kongresszusát Dubaiban (Emirates InternationalUrological Conferene). AKözel-Kelet egyik legnagyobb jelentõ-ségû, nemzetközi rendezvényén a magyar delegáció tagja volt kli-nikánk két orvosa is. Dr. Pytel Ákos a kongresszus szervezésébenés felkért üléselnökként a program lebonyolításában vállalt nagyszerepet. Hatalmas sikerként elsõ díjban részesült dr. KenyeresBalázs központi gyakornok a poszter prezentációk között „Vali-dation of the International Consultation on Incontinence Ques-tionnaire Urinary Incontinence Short Form (ICIQ-UI/SF) inFemalies with Lower Urinary Truct Sypmtoms” címmel. Ezenkét, klinikánk számára nagy jelentõségû esemény elõtt egy héttel,2015. október 29-31. között, szintén Dubaiban rendezték azEgyesült Arab Emirátusok éves klinikai onkológiai kongresszusát(UAE Cancer Congress). A csaknem 4000 résztvevõjû, nemzet-közi eseményen a szervezõbizottság elõadás-felkérésének elegettéve megtartotta prezentációját dr. Pusztai Csaba „LaparoscopicRetroperitoneal Lymph Node Dissection (RPLND)” címmel aheredaganatos és dr. Pytel Ákos „Active Surveillance” címmel aproszatatadaganatos szekcióban. Nagy elismerést jelent ez intéze-tünk számára, hiszen õk ketten képviselték hazánkat ezen a multi-diszciplináris nemzetközi rendezvényen. Ez úton gratulálunk adíjazottaknak és az elõadóknak.

Dr. Molnár ÁgnesDr. Villányi Kinga

A magyar urológia a világ élvonalában

30

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A PTE Alapellátási Intézetének szervezésében2015. november 20-21-én Magyarhertelenden,a Mathias-panzióban rendeztük a VII. oktató-

családorvosokat képzõ kurzust. Az oktatástechnikai tré-ning ötletét és programját az EURACT által 2004 máju-sában, Zakopaneban, Lengyelországban megszervezett„Teaching of teachers” címû kurzus adta, amelyen minda négy magyarországi orvoskarról egy-egy családorvosoktató vett részt. Ezt követõen közös munkával megtör-tént a tananyag alkalmazása a magyar viszonyokhoz ésmegrendeztek egy továbbképzõ szimpóziumot, ahovámind a négy orvoskar családorvosi intézete 4-5 fõ oktatótdelegált. Az elmúlt években mindegyik egyetem meg-szervezte ezt a tréninget az oktató-családorvosai részére,a pécsi Alapellátási Intézet immár hetedik alkalommal. Akurzus célja az oktatás minõségének növelése a magyar-országi oktató-családorvosi praxisokban, az családorvo-sok oktatói felkészültségének javításáért. További célvolt, hogy olyan oktatási módszereket és segédanyagokat adjunktovább, melyek egységes irányelvek alapján emelik családorvosoktatóink tudásszintjét, továbbá fejlesztik elõadói készségeiket.Végül, de nem utolsó sorban lehetõséget kívántunk adni az or-szág különbözõ részein dolgozó oktató-családorvosoknak a talál-kozásra, beszélgetésre, feltöltõdésre.

Az oktatástechnikai tréningen 16 családorvos oktató vettrészt, közülük többen a családorvosi rezidensképzésen keresztülaz intézetünkben kinevelõdött fiatal, szakorvos kolléga. A hatfõsoktatói gárdát a pécsi Alapellátási Intézet oktatói alkották (dr.Heim Szilvia, dr. Oberling János, dr. Rinfel József), valamintmeghívott elõadóként szerepelt dr. Forrai-Werling Márta (PTE,ÁOK, Szak- és Továbbképzõ Központ), dr. Szentpéteri József(PTE), valamint dr. Szabó János (SE, oktató-családorvos) Amás-félnapos programon, 8 szekcióban, 14 órában adták át a tananya-got, amely a következõ fontos témaköröket ölelte föl: 1. Beveze-tés, ismerkedés, 2. Ki a jó tutor, oktató? Ki vagyok én?, 3. Okta-tási módszerek, oktatási modellek, 4. Prezentációs technikák.

Add el magad!, 5. A szakképzéssel kapcsolatos jogi és egyéb is-meretek, 6. A rezidens, mint tanítvány és kolléga. Oktatás elmé-let, tanulási stílusok, 7. Egyéni képzési terv, 8. Ellenõrzés és ér-tékelés a szakképzésben.

Az elõadások és prezentációk mellett alkalmazott újszerû ok-tatási módszerek (kiscsoportos foglalkozások, szituációs játékok,SWOT-analízis, brainstorming) bevonása a tréningbe igazán jóhangulatú, konstruktív csapatmunka kialakulását tették lehetõvé.Az orvosi kommunikáció és empátia fejlesztésére került a prog-ramba „A doktor” címû film vetítése, amelyet minden résztvevõrendkívül jól fogadott. A bentlakásos tréning lehetõvé tette, hogya régi évfolyamtársak vagy éppen újonnan megismert kollégákkellemes baráti beszélgetéseken vegyenek részt vagy akár szak-mai eszmecserét folytassanak. A kurzus végén egyértelmûen po-zitív visszajelzésekkel, sok jó élménnyel és további oktatói mun-kánkat segítõ, sok, új ötlettel és hasznos tapasztalattal zártuk aprogramot.

Dr. Heim SzilviaPTE, ÁOK, Alapellátási Intézet

Beszámoló a VII. oktató-családorvosokat képzõ kurzusról

A z erlangeni és a pécsi Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika közötti kitûnõ munkakapcsolatrévén 2015. október 21-24. között részt vettem a ”12th

International Course on Diagnostics and Surgery of SalivaryGland Diseases in Consideration of New Techniques” címmelmegrendezésre került kurzuson, Erlangenben. A tanfolyam köz-ponti témája a nyálmirigyek diagnosztikus és terápiás célúendoszkópiája és korszerû sebészi ellátása volt kiegészítve egyegész napos cadaver-disszekciós gyakorlattal. A nyálmirigyekendoszkópiás vizsgálata hazánkban szinte alig végzett beavat-kozás, rutinszerûvé válásával a különbözõ gyulladásos és kövesnyálmirigybetegségek lényegesen korszerûbben, a beteget ke-vésbé megterhelve lennének kezelhetõek. Ugyanígy téma volt ahazánkban a parotissebészetében még új eljárásnak számítóextracapsularis disszekció mûtéti technikája is. Az intézet ven-dégeként a kurzust követõen további, egyhetes gyakorlatra voltlehetõségem, így a tanfolyamon megismert eljárások a minden-

napokban is láthatóak voltak. Mivel alapítványi támogatással amûszerparkot a klinikánknak már sikerült beszereznie, célunkaz, hogy ezen új mûtéttechnikai megoldások a hazai fül-orr-gé-gészeti gyakorlatba minél elõbb bekerülhessenek.

Dr. Járai Tamás

Nyálmirigysebészeti konferencia Erlangenben

31

2015 DECEMBER

A Mario Sanna professzor vezette koponyaalapi sebé-szeti centrum és klinikánk közötti kitûnõ szakmaikapcsolat révén 2015. szeptember 1. és november

30. között 3 hónapot töltöttem Európa egyik leghíresebbfülészeti-koponyaalapi sebészeti intézetében, Olaszországban,Piacenzában. A laterális koponyaalapi sebészet ma Magyaror-szágon többnyire ismeretlen terület a fül-orr-gégészek számá-ra. Az Idegsebészeti Klinikával kollaborálva az ezirányú sebé-szi tevékenységünk egyéves múltra tekint vissza, eddigi ta-pasztalataink 15-20 beteg mûtéteivel kapcsolatosak. Az olasz-országi centrumban végzett mûtéti technikák elsajátítása olyanelváltozások mûtéti eltávolítását teszi lehetõvé, mint például azakusztikus neurinoma, a sziklacsont különbözõ térfoglaló fo-lyamatai, bizonyos meningeomák és a fej-nyaki paragan-gliomák. Ugyancsak lehetõvé vált a „roncsfülek” biztonságos,további komplikációktól mentes lezárása. Az Olaszországbaneltöltött 3 hónap alatt részt vettem az október 7-én megrende-zett „Otosclerosis” tanfolyamon, az október 12-16-ig tartó„Skull Base Surgery” 5 napos kadáver-disszekciót is magábanfoglaló kurzusán, valamint a november 24-25-én zaljó „OticonMedical Advanced Surgical Course” számos mûtéti bemutató-val illusztrált, implantációs tanfolyamán is. A 3 hónap alatt al-kalmam volt a klinika disszekciós laborjában is folyamatosandolgozni, gyakorolni, ami a látott mûtéti technikák elsajátításá-ra kiváló lehetõséget biztosított. Klinikánk korszerû mûszer-

parkja pedig lehetõvé teszi a külföldön megszerzett ismeretekitthoni alkalmazását is, ezt támasztják alá az eddigi, Pécsetttörtént mûtétek tapasztalatai is. Külön köszönet illeti a PTEKlinikai Központját a tanulmányúthoz nyújtott támogatásért.

Dr. Révész Péteregyetemi tanársegéd

A hagyományos, mikroszkóppal végzett fülsebé-szeti beavatkozások mellett néhány éve megje-lent egy új mûtéti technika, az endoszkópos fül-

sebészet. Elõnye a hagyományos mûtéti technikávalszemben, hogy a hallójáraton keresztül, minimális csont-munkával elérhetõ és kidolgozható minden, a középfül-ben elhelyezkedõ rejtett terület. Nemcsak a mûtéti és afelépülési idõ rövidülhet le ezáltal, de a módszer segítsé-gével nincs külsõ heg, a posztoperatív fájdalom is mini-mális. Nagyobb tapasztalattal belsõfül és koponyalapimûtétek is elvégezhetõk az új módszerrel. 2015. október26. és november 8. között külföldi tanulmányúton vettemrészt Olaszországban a Modenai Egyetem Fül-Orr-Gégészeti Klinikáján. Livio Presutti professzor nemzet-közileg is igen elismert fülsebész, akinek vitathatatlan ér-demei vannak a modern endoszkópos középfülsebészetimûtéti eljárások kifejlesztésében, az új mûtéttechnikaimegoldások klinikai bevezetésében. Az általa irányított modenaifülészeti klinika az európai endoszkópos középfülsebészet fel-legvára, ahol a fenti eljárások megtekintése mellett a technika ka-dáveren történõ gyakorlására is volt lehetõségem. Egy alkalom-mal Veronában tettem látogatást az endoszkópos fülsebészet má-sik nagy alakjánál, Daniele Marchioni professzornál, ahol endo-szkóppal végzett középfülmûtétek mellett belsõ fül- és koponya-lapi mûtéteket is láthattam. Látogatásomat egy Arezzoban rende-zett, nemzetközi endoszkópos fülsebészeti kadáver-disszekciós

kurzussal zártam. Az Olaszországban megszerzett tapasztalatokklinikánk mûtéti palettáját gazdagíthatják, Magyarországon, deKözép-Kelet Európában is elsõként alkalmazva az említett mû-téti típust. A 4 millió forintba kerülõ mûszerparkot klinikánk aSpiggle & Theis mûszergyártó céggel kialakított kitûnõ kapcso-lat révén ingyenesen, adományként a közelmúltban megkapta.

Dr. Szanyi Istvánegyetemi adjunktus

Fülsebészeti tanulmányút Olaszországban

Koponyaalapi sebészeti tanulmányút Olaszországban

32

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Ajelen cikkben arról szeretnénk beszámolni, hogyan se-gített a „Tudomány határok nélkül” elnevezésû prog-ram brazil orvostanhallgatóknak abban, hogy Magyar-

országon töltsenek két szemesztert, illetve, hogy ennek során ho-gyan valósult meg elméleti és gyakorlati továbbképzésük a test-hõmérséklet-szabályozás területén a PTE ÁOK Kórélettani ésGerontológiai Intézetében.

A brazil kormány által támogatott „Tudomány határok nél-kül” (Ciência sem Fronteiras) elnevezésû program a Brazil Ok-tatási Minisztérium és a Tudományos és Technológiai Miniszté-rium együttmûködésével jött létre. 2011 és 2014 között a prog-ramot a brazil kormány körülbelül 300 milliárd forintnak megfe-lelõ összeggel támogatta. Ez alatt az idõszak alatt mintegy80.000 ösztöndíjat osztottak ki a tudomány, technológia, innová-ció és versenyképesség elõsegítése érdekében nemzetközi mobi-litási programokban résztvevõ graduális és posztgraduális hall-gatóknak és kutatóknak.1 A program elsõsorban a tudomány, atechnológia, a mérnöki tudás és a matematika területét támogat-ta, beleértve az egészségügyi és orvosbiológiai tudományokat, aklinikai és preklinikai tudományokat, gyógyszerészetet és bio-technológiát. A programban résztvevõ 43 befogadó partneror-szág közül a három legnépszerûbb az Amerikai Egyesült Álla-mok, Nagy Britannia és Franciaország, míg Magyarország a 11.helyet foglalja el a rangsorban és a program indulása óta többmint 2000 brazil diákot fogadott.2 Magyarországon a teljes fel-sõoktatási intézményrendszert egy, az intézmények vezetõibõlálló szervezet, a Magyar Rektori Konferencia képviseli. Jelenleg17 magyar felsõoktatási intézmény vesz részt a programban, amiígy 68 egyetemi, 1 posztgraduális, 46 PhD és 7 egészségtudomá-nyi képzésben kínál részvételi lehetõséget.3 2014-ben összesen1542 brazil diák jelentkezett Magyarországra a „Tudomány ha-tárok nélkül” programban és végül 382 fõnek, azaz kb. 25%-nakadatott meg a lehetõség arra, hogy egy vagy több félévet egy ma-gyarországi intézményben tölthessenek el a program keretében.A magyar városok közül a diákok legnépszerûbb úti céljai Buda-pest, Debrecen, Pécs és Szeged voltak, amelyek mindegyikébenorvostudományi kar is mûködik.

Eddig összesen 80 brazil diák látogatott el a Pécsi Tudo-mányegyetemre, közülük 41 az Általános Orvostudományi Kar-ra a „Tudomány határok nélkül” program segítségével. Itt tartóz-kodásuk idõtartama alatt a program a hallgatók részére jelentõstámogatásokat nyújtott, pl. repülõjegy vásárlásához való hozzá-járulást, havi ösztöndíjat a napi megélhetési költségekre, szállást,egészségbiztosítási díjat, valamint a tandíj költségét is fedezte.Az ösztöndíj ideje alatt a diákok kurzusokon vettek részt a foga-dó intézményben, és emellett egy nyolc hétig tartó szakmai gya-korlatot is végeztek egy általuk választott intézetben.

A PTE ÁOK egyik választható kurzusa a „Thermománia: ahõszabályozás medicinája” címet viseli, amelyet a „Tudományhatárok nélkül” program több brazil diákja is látogatott. Akurzustantárgyfelelõse, egyben a Termofiziológia Laboratórium veze-

tõje Dr. Garami András lelkes csapatot gyûjtött össze olyan fia-tal oktatókból, akiknek a szakterülete szerteágazó, úgymint evo-lúcióbiológia, kórélettan, táplálkozástan, aneszteziológia, uroló-gia, gyermekgyógyászat vagy pulmonológia, jelmondatuk azon-ban közös: „A hõmérséklet az élet!”. A kurzuson részt vevõ hall-gatók megismerhetik a testhõmérséklet fenntartásának jelentõsé-gét, betekintést nyerhetnek a termoreguláció mechanizmusaibaés a legújabb hõszabályozási elméletekbe.4 Megtudhatják, hogybizonyos táplálékok (pl. chili, mentol, stb.) milyen hõmérsékletihatásokat okoznak, miben különbözik a dinoszauruszok hõház-tartása az emberétõl, illetve, hogy melyek testünk szubcellulárisradiátorai. Az alapjelenségek elsajátítása után példákat ismerhet-nek meg extrém fokú testhõmérsékleti eltérésekre (pl. magashe-gyi hypothermia, malignus hyperthermia, stb.), továbbá betekin-tést nyerhetnek a testhõmérséklet-szabályozási rendellenességekklinikai elõfordulásának, diagnosztikájának és kezelésének jel-legzetességeibe és különlegességeibe felnõtt- és gyermekkorban,klinikai és kórélettani esettanulmányok formájában. A kurzusmásodik részében a diákoknak lehetõsége nyílik különbözõ kli-nikai osztályok meglátogatására, így a betegségek tüneteinek be-tegágy melletti megismerésére. Néhány példa az elõadások cí-mei közül: „Forradalom a termoreguláció elméletében”, „Aszer-vezet mikroszkópikus radiátorai: hõtermelés a mitokondriumok-ban”, „A hõmérés helyes technikája”, „Hõszabályozás a dino-szauruszoktól az emberig: a termoreguláció evolúciója”, „Chili,mentol, wasabi és fahéj, illetve receptoraik szerepe a hõszabá-lyozásban,”, „Csípõs paprika az elhízás ellen? Acapsaicin recep-tor energetikai szerepe.”, „Táplálkozás, mint hõgenerátor”, „Ma-gashegyi hypothermia”, „Elgondolkodtató kórélettani esettanul-mányok”, „Jellemzõ és különleges klinikai esetek”, és így to-vább. A Thermománia kurzus legnagyobb része a Kórélettani ésGerontológiai Intézetben zajlik. Ezt az intézetet 1949-benDonhoffer Szilárd professzor alapította, aki az energetikai és hõ-szabályozási kutatásokat is meghonosította Pécsett.5 Donhofferprofesszor tudományos kezdeményezéseit és irányvonalait egy-kori diákjai (jelenleg emeritus professzorok) és az õ tanítványa-ik vitték és viszik tovább az intézetben, ahol így még mindig ak-tív tudományos kutatások folynak a hõszabályozás és komplexenergetikai egyensúly szabályozásának különbözõ területein. Atöbb generációt átfogó munkacsoportokba beletartoznak emeri-tus professzorok, docensek, adjunktusok, tanársegédek, PhD- ésTDK-hallgatók, valamint laborasszisztensek egyaránt. A hõsza-bályozási kutatások iránt érdeklõdõ hallgatók rövidebb-hosz-szabb idõre bekapcsolódhatnak az intézetben folyó kutatómun-kába. Ezt tette a Thermománia kurzus elvégzése után az a hárombrazil hallgató (Luís Carletto, Adam Troncoso és Ana C. Rocha)is, akik úgy döntöttek, hogy 2015 nyarán nyolc hetes gyakorla-tukat a Kórélettani és Gerontológiai Intézetben töltik. A gyakor-lat alatt tovább bõvítették elméleti ismereteiket a testhõmérsék-let szabályozás területén, emellett különbözõ kutatási techniká-kat, kísérleti berendezéseket ismerhettek meg. Az intézetben le-

Brazil-magyar együttmûködés a hõszabályozás kutatásábana „Tudomány határok nélkül” program keretében

33

2015

hetõség van mozgásukban részlegesen korlátozott és szabadonmozgó kis rágcsálók hõszabályozási paramétereinek tanulmá-nyozására szabályozott környezeti hõmérsékleten. (Az intézet-ben leggyakrabban használt módszerekrõl a legfrissebb részletesleírás máshol található.6) Az intézetben kapott elméleti és gyakor-lati tudást felhasználva és a Thermománia kurzuson látott elõadásdiák által inspirálva – amelyek bemutatták az energiaháztartásegyensúlyának komplexitását,7 az étkezés által kiváltott hõmér-sékleti válaszokat8 és a hõleadás mechanizmusait9 – az egyikhallgató, Luís Carletto részt vett egy oktatási célú komplex de-monstrációs anyag elkészítésében a hõterhelés kórélettanáról rö-vid publikáció formájában.10

Fontos megjegyezni, hogy a fentiekben tárgyalt közös mun-ka nem az elsõ példája brazil és magyar kutatók eredményesegyüttmûködésének a termoreguláció vizsgálatában. Prof. AndrejRomanovsky laboratóriuma (ún. FeverLab) az arizonaiPhoenixben, fontos gócpontként szolgált, ahol brazil és magyarkutatók együtt dolgozhattak a hõszabályozás kutatásának terüle-tén. A sikeres közös munkát a laboratórium számos publikációjais mutatja.11-14

A brazil hallgatók részvétele a Thermomania kurzuson, szak-mai gyakorlatuk eltöltése a Kórélettani és Gerontológiai Intézet-ben, emellett magyar társszerzõkkel közös publikációk megjele-nése újabb bizonyítékául szolgál a gyümölcsözõ brazil-magyaregyüttmûködésnek a hõszabályozás kutatásában.

Jelen beszámoló angol nyelven megtalálható a Temperaturec. tudományos folyóiratban.15

Referencialista1. Stalliveri L. Brazil’s Science without Borders Program.

2015. Retreived from:https://www.insidehighered.com/blogs/world-view/brazils-sciences-without-borders-program

2. Science without Borders. 2015. Retrevied from:http://www.cienciasemfronteiras.gov.br/web/csf/painel-de-controle

3. Science without Borders Hungary. 2015. Retrievedfrom: http://csfhungary.hu/about-the-program/swb-in-hungary

4. Romanovsky AA. Am J Physiol Regul Integr CompPhysiol 2007; 292:R37-46;http://dx.doi.org/10.1152/ajpregu.00668.2006

5. Szelényi Z, et al. Temperature 2014; 1:76-9;http://dx.doi.org/10.4161/temp.29516

6. Bánki E, et al. J Mol Neurosci 2014; 54:543-54;http:/dx.doi.org/10.1007/s12031-014-0361-0

7. Garami A, et al. Temperature 2014; 1:28-9;http://dx.doi.org/10.4161/temp.29060

8. Armbruszt S, et al. Temperature 2014; 1:96;http://dx.doi.org/10.4161/temp.29733

9. Andrade DV. Temperature 2015 (in press);http://dx.doi.org/10.1080/23328940.2015.1040945

10. Székely M, et al. Temperature 2015 (in press);http://dx.doi.org/10.1080/23328940.2015.1051207

11. Garami A, et al. J Neurosci 2011; 31:1721-33;http://dx.doi.org/10.1523/jneurosci.4671-10.2011

12. Almeida MC, et al. J Neurosci 2012; 32:2086-99;http://dx.doi.org/10.1523/jneurosci.5606-11.2012

13. Wanner SP, et al. Cell Cycle 2012; 11:343-9;http://dx.doi.org/10.4161/cc.11.2.18772

14. de Oliveira C, et al. J Neurosci 2014; 34:4445-52;http://dx.doi.org/10.1523/jneurosci.5387-13.2014

15. Carletto L, et al. Temperature 2015 (in press);http://dx.doi.org/10.1080/23328940.2015.1109745

Rumbus Zoltán, Solymár Margit, Garami AndrásKórélettani és Gerontológiai Intézet

Kedves Kolléganõk, Kollégák!

A szervezõbizottság nevében, a pozitív visszajelzésekfényében elmondhatjuk, hogy sikeres rendezvénynek bi-zonyult a 10. Nemzetközi Danubius Szájsebészeti Kon-ferencia és a Magyar Arc-, Állcsont- és SzájsebészetiTársaság XIX. Nemzeti Kongresszusa.

A három nap során, nyolc szekcióban összesen 57elõadás hangzott el, melyekbõl kilencet prominens meg-hívott elõadók tartottak: prof. Miso Virag (Horvátország –Treatment of oral cancer by peroral excision only –advantages and drawbacks), prof. Seong-Gon Kim (Dél-Korea – The application of botulinium toxin for the oraland maxillofacial surgeons: experimental evidence andclinical applications), prof. Leon Chen (USA – Sinus per-foration: treatment and classifications), UmbertoGaragiola (Olaszország – Biomaterials and bone tissueengineering for the reconstruction of jaw bone atrophy),prof. George K.B. Sándor (Finnország – Poszterior kopo-nya disztrakció), prof. Dóczi Tamás (PTE KK Idegsebé-szeti Klinika – A trigeminus neuralgia az idegsebészszemszögébõl), prof. Kásler Miklós (Országos Onkológi-ai Intézet – Rekonstrukciós lehetõségek a fej-nyaki tumo-rok radikális eltávolítása után) elõadását betegsége miattprof. Olasz Lajos tartotta meg, prof. Varga Gábor (SEFOK Orálbiológiai Tanszék – Standardized preclinicalmodel for investigation bone remodelling around titani-um implants, Czakó László (Szlovákia – A sinus frontalistöréseinek kezelése klinikánkon).

Az elõadások igen magas színvonalat mutattak, külön

Szájsebészeti konferencia

34

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

2015. november 12. és 14. között Pécsett a PAB Székház adottotthont az immár negyedik alkalommal, a Szívgyógyászati Kli-nika által megrendezésre kerülõ Pannon Kardiológiai Napokprogram sorozatának, mely a régió kardiológusainak, belgyó-gyászainak és háziorvosainak szolgált hasznos információval akardiológia és szívsebészet újdonságairól. A rendezvényt dr.Páva Zsolt polgármester és prof. Bódis József rektor nyitottákmeg, majd Udvardy György pécsi megyéspüspök üdvözölte akonferencia résztvevõit.

A csütörtöki megnyitót követõen prof. Cziráki Attila tartottelõadást a 3D echocardiographia mindennapi klinikai rutinbanés tudományos kutatásokban betöltött szerepérõl és az infektívendocarditis kezelésének legújabb ajánlásáról. A cardiovascu-laris prevenció és rehabilitáció lehetõségeirõl dr. Szabados Esz-ter beszélt, míg a szívelégtelen betegek funkcionális kapacitá-sát nagymértékben meghatározó sarcopeniáról dr. Habon Ta-más szólt. Dr. Horváth Iván tolmácsolásában hangzott el azacut coronaria syndroma ellátására vonatkozó legújabb ajánlás.Dr. Pintér Tünde katéteres úton történõ aorta mûbillentyû-imp-lantációról tartott elõadása után az Illyés Miklós tanár boraibólválogatott kóstoló zárta a csütörtöki programot.

A pénteki, vitaindító szívsebészeti szekció keretein belülszó esett az az acut aorta syndroma, coronaria-sebészet és bil-lentyû-betegségek szívsebészeti megoldásainak lehetõségeirõldr. Holczer Lõrinc, dr. Pintér Örs és dr. Lénárd László tolmá-csolásában. Szabados Sándor professzor a szívtumorok komp-lex sebészi kezelésérõl tartott elõadása gazdag képi anyaggal il-lusztrálta a mediastinalis térfoglaló folyamatok terápiája soránfelmerülõ kihívásokat. Dr. Késmárky Gábor az angiológusszemszögébõl világított rá a perifériás ütõérbetegségek diag-nosztikus algoritmusára. Dr. Szokodi István myocardium rege-nerációról szóló tudományos elõadása után dr. Keller Judit be-szélt arról, miként tud úrrá lenni a szakrendelõben dolgozó kar-

diológus a társszakmák képviselõi által írt beutalók tömegén,és miként lehetne javítani a kardiológai szakellátás színvonaláta megfelelõen megválasztott indikációval. Dr. Girán János al-polgármester Pécs egészségügyi helyzetérõl tartott elõadást.Illyés Miklós az Arteriograph szerepét hangsúlyozta a tünet-mentes betegek szûrõvizsgálatai során és a közepes cardiovas-cularis kockázattal bíró páciensek terápia hatákonyságánakmonitorozása kapcsán. Dr. Komócsi András a thrombocyta-aggregatio gátló és anticoaguláns kezelést érintõ legújabbirányelvekrõl beszélt, majd pedig dr. Faludi Réka tartott elõ-adást a szívelégtelenség kezelésének aktualitásairól. A tudomá-nyos programot követõen a konferencia résztvevõit hangulatosvacsora várta a Hotel Laterum éttermében.

A szombat délelõtt a ritmuszavarok jegyében telt. A beül-tethetõ szívingerlõ készülékek indikációjának változásáról, atechnikai fejlõdésekrõl, valamint a biventricularis pacemakerkezelés javallatairól dr. Melczer László, dr. Németh Mariannaés dr. Kónyi Attila tartottak elõadást, míg a reszinkronizációskezelés indikációs körérõl és elõnyös hatásairól dr. Goják Ilo-na beszélt. A paroxysmalis supraventricularis tachycardia dif-ferenciál diagnosztikája nemcsak a gyakorló kardiológus, ha-nem az elsõdleges ellátást végzõ szakemberek számára is ér-dekes és kihívást jelentõ probléma, melyet dr. Ruzsa Diána vi-lágított meg. Simor Tamás professzor a pitvarfibrillatio invazívúton, radiofrekvenciás ablatio segítségével történõ kezelését is-mertette. A konferencia zárásaként a résztvevõk tesztírás soránadhattak számot a pontszerzési lehetõséget is jelentõ tovább-képzésen megszerzett tudásukról.

Agazdag tudományos program, vitaindító elõadások és inter-aktív fórumok mellett a társszakmák képviselõi megismerhettéka Szívgyógyászati Klinika egyes részlegeinek tevékenységeit is.

A konferencián való részvételt ezúton is köszönjük!Dr. Lenkey Zsófia, Szívgyógyászati Klinika

örömünkre szolgált a sok fiatal kolléga szereplése. Aszóbeli elõ-adások mellett három poszter is kiállításra került. Habár többsé-gében magyar elõadások hangzottak el, további hat különbözõországból érkeztek elõadások (Dél Korea, Finnország, Horvátor-szág, Olaszország, USA és Szlovákia – lásd fent.) A legnagyobbérdeklõdés az implantológia irányában nyilvánult meg, ebbõl kétszekciót kellett tartani. A szekciókban elhangzott elõadások amaxillofaciális és dentoalveoláris sebészet egész területét fel-ölelték, kiegészítve néhány experimentális elõadással.

Acsütörtöki kongresszusi megnyitó ünnepség során kerültekátadásra a „Szájsebészetért” díjak, melyeket idén prof. DivinyiTamás, prof. Orosz Mihály és prof. Vajdovich István vehettek át.A vacsora után aztán táncmulatság kezdõdött, amihez a ColorBand biztosított hangulatos élõzenét.

A pénteki napon a tudományos programok után a MAÁSZTközgyûlés megválasztotta az elkövetkezõ három éves ciklusratársaságunk új vezetõségét. Késõbb, ugyanezen estén került sora Tenkes Csárdában a bankett vacsorára, ahol a kiváló és válto-zatos étkek mellett cigányzene és néptánc bemutató fokozta ahangulatot. A hivatalos fogadás és bankett zárása után a szálloda

területén tovább folytatódott és hajnalig tartott a remek hangulat,amihez diszkó zene párosult.

A szombati napon a kongresszus zárásakor kerültek átadásraa legjobb 35 év alatti elõadóknak járó díjak, melyeket idén dr.Boka Nóra, dr. Kozma Péter, dr. Kövér Zsanett, dr. Tóth Adriennés dr. Vlocskó Máté kaptak illetve a Béres Károly Alapítványidíj, melyet dr. Körmöczi Kinga vehetett át. Elõbbiek jutalma a2016-os MAÁSZT kongresszus regisztrációs díjának elengedé-se, míg utóbbi díjazott 25 000 Ft készpénzjutalmat vehetett át.

A szervezõbizottság nevében köszönjük a Tensi AviationKft. kongresszus-szervezõ iroda közremûködését valamint arésztvevõk és a kiállítók nagyszámú megjelenését és õszintén re-méljük, hogy a tudományos ismeretek bõvítése mellett a szak-mai kapcsolatok és barátságok kialakítására és ápolására is nagy-szerû alkalmat biztosítottunk Harkányban.

A szervezõbizottság nevében, Prof. Olasz Lajos Dr. Szalma József a kongresszus elnöke a szervezõbizottság titkára

IV. Pannon Kardiológiai Napok – A Pannon régió tudományosülése a PTE KK Szívgyógyászati Klinika szervezésében

35

2015 DECEMBER

M ár régóta nagy álmom volt, hogy egy-szer ellátogathassak Japánba, ami idénvégre valóra is vált. A Campus Hunga-

ry ösztöndíjnak köszönhetõen egy tanulmányút ke-retében 1 hónapot tölthettem el Osaka-ban.

Utazásom elsõdleges célja az volt, hogy azOsaka Egyetem Viselkedésélettani Intézetében azott dolgozó kutatóktól minél több olyan technikátés metodikát megtanuljak, amit a saját kísérleteimsorán is felhasználhatok, valamint hogy újfajta lá-tásmódot szerezzek, hogy másképp közelíthessemmeg az eddigi kutatásaimat. A legtöbb esetben túlsok különbséget nem tapasztaltam a saját módsze-reinkhez képest, de mindenhez tudtak valami apró-ságot hozzátenni, amitõl jobb, egyszerûbb vagypontosabb lesz a kivitelezés. Számomra nagyon érdekes volt aztlátni, hogy nincsen asszisztens, így mindenki egyedül dolgozik.Természetesen az oktatók tanítják az M.Sc. hallgatókat és a dok-toranduszokat, de ezen kívül mindenki saját maga végzi a kísér-leteit. Furcsa volt látni azt, amikor egy docens saját maga készülelõ a kísérlethez, majd õ maga mosogat és pakol is el utána. Amunkamorál Japánban tényleg olyan, mint amit gondolunk róla:munkaidõben tényleg csak dolgoznak, nincs megállás és nemtudtam olyan késõn eljönni az intézetbõl, hogy ne lett volna mégott szinte mindenki a laborból. Az ebéd viszont pontosan délbenvan, akkor még a megbeszéléseket és a referátumokat is be kel-lett fejezni, és az ebéd mellett folytattuk, amit elkezdtünk. Ta-pasztalatom alapján sajnos a fiatalabb korosztály nem beszél túljól angolul, valószínûleg ez köszönhetõ annak is, hogy az angolnyelvvizsgának nem része a szóbeli vizsga, csak az írásbeli.

Azt tapasztaltam, hogy mindenki nagyon udvarias, kedves ésbarátságos, egyedül a nyelvi nehézségek okoztak problémát,amin az sem javított, hogy egyáltalán nem beszélek japánul. Afi-atalok már egyre inkább a nyugati stílust próbálják utánozni, úgyöltözködnek, sminkelnek, viselkednek, mint ahogy azt az ameri-kai filmekben látják, ezért a tradicionális kimonót és yukatát csakritkán és adott helyeken (pl. Kyoto) hordják az emberek.

Inui sensei és a labor diákjai minden hétvégére szervezteknekem programot annak tükrében, hogy mi is az, amit szeretnékmegnézni. Így volt alkalmam ellátogatni Nara-ba, ahol a szarva-sokat szent állatként tisztelik, ezért az utcákon sétálnak és meg islehet õket simogatni. Itt található a világ legnagyobb bronzszob-ra is a Todai-ji templomban, egy 15 m magas Buddha szobor.Két hétvégén is jártam Kyoto-ban, így lehetõségem volt látni arégi, tradicionális Japán egy kis darabkáját, valamint ellátogat-tam a világhírû Arany Pavilonhoz is. Természetesen Osaka-banis körülnéztem, így felmentem a 170 m magas Umeda Sky Bu-ilding tetejére is, valamint ellátogattam az 1990-es évek végénfelújított és modernizált Osaka Kastélyba, amibe már lift is ke-rült és jelenleg múzeumként funkcionál. Utolsó találkozásunk-kor a labor oktatói és diákjai szerveztek számomra egy„Goodbye party”-t, ahol fõleg saját maguk által készített japánételekkel kedveskedtek nekem, és természetesen nem maradhat-tak el a tradicionális japán italok sem, mint pl. a szaké, shochu,valamint a japán sör és whiskey.

Kiutazásom elõtt sajnos nem sok japán ételt volt lehetõsé-

gem megkóstolni, ezért kint ezt a hiányosságot igyekeztem pó-tolni. Elõször kicsit féltem a japán gasztronómiától, viszont az atapasztalatom, hogy íz-világban nem sokban tér el a mi kony-hánktól, annak ellenére, hogy sok más típusú alapanyagot ishasználnak. Természetesen igyekeztem mindent megkóstolni a

nyers tintahaltól a tésztába sütött polipig, de a legjobban a ramenlevesek ízlettek.

Ez alatt a négy hét alatt egy életre szóló élményt szereztem.Amennyiben lehetõségem lesz, mindenképpen szeretnék még ajövõben visszamenni Japánba, akár hosszabb idõre is, ugyanis ezaz egy hónap csak arra volt elég, hogy kicsit belelássak a kultú-rába, de igazán elmélyülni benne ennyi idõ alatt sajnos nem le-het.

Dr. Szabó István, Élettani Intézet

Egy hónapom Japánban

36

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Az 1903 márciusában megjelenõ és az 1944. évi megszûnéséig negyvenkét évfolyamot megért Budapesti Orvosi Ujság (BOU)az orvostudományt úgy kívánta szolgálni, hogy annak valamennyi szakterületének bemutatását tûzte zászlajára. Tudományosorvostársadalmi hetilapként a szakma haladásának, az újdonságoknak gyakorlati szempontból történõ hiteles bemutatását

vállalta. „… Azt hisszük, hogy a tengernyi irodalmi adat közepette az ellenõrzõs és birálat eme feladata azokra hárul, kik tudományuk-nak csak egy-egy szakmáját kizárólag mûvelik és ugyancsak õket illeti hazánkban is a kötelesség eme tapasztalatokról irodalmilag be-számolni.”

Kiadói olyan gyakorlati orientáltságú lapot indítottak, melyben valamennyi nagyobb szakma – melléklet formájában – megjelent.Késõbb, a lap megszûnésekor, ezek a mellékletek csupán rovatokra zsugorodtak, de a rovatvezetõk mindig az adott szakma legjobbjaivoltak. ABOU „úgy fõlapjában, valamint szakmellékleteiben elméletek, kisérletezések és még ki nem forrott eszmék fejtegetéseinekelkerülésével elsõsorban a modern pathologiának és therapiának” közvetítõje lett [1]. A fõszerkesztõ Ángyán Béla (1849-1920) és asegédszerkesztõ Schuschny Henrik (1857-1929) munkáját neves orvosokból álló szerkesztõség segítette: Áldor Lajos, Bäcker József,Bosányi Béla, Dirner Gusztáv, Feleki Hugó, Goldzieher Vilmos, Grósz Gyula, Herczel Manó, Huber Alfréd, Reich Miklós, SchwartzEde. (Afelsorolásban szereplõ orvosokról az Orvoskari Hírmondó következõ számaiban megjelenõ BOU mellékletek bemutatásábanfogunk bõvebben megemlékezni.)

Elsõ számától megjelentetett eredeti közleményeket, a közvéleményt leginkább foglalkoztató témákról „tárczákat”, a különbözõkórházakban folyó gyógyítást bemutató közleményeket, mind a hazai, mind a külföldi irodalomra vonatkozó lapkivonatokat, szakiro-dalom ajánlást szakterületekre bontva, különbözõ tudományos ülések rövid összefoglalóit, a gyakorló orvosok mindennapi munkájátkönnyítõ apró közléseket, hirdetéseket valamint az Eisler Húgó vezette Orvosi közügyek rovatot.

Ebben a március 26-án közreadott elsõ számban található pécsi vonatkozású pár sor: „Erreth Lajos dr-t, a pécsi közkórház igazga-tóját, õ Felsége a közegészségügy terén kifejtett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimmel tüntette ki.”

Ángyán Béla a BOU fõszerkesztõje 1876-ban Budapesten szerzett orvosi diplomát, majd sebészeti oklevelet. Gyakornokoskodottaz I. sz. Belklinikán. 1885-tõl egyetemi magántanár, és a Rókus Kórház orvosa, négy év múlva már fõorvosa volt. 1908-ban kidolgoz-ta a munkásbiztosítási orvosi tanács szabályzatának tervezetét, és még ebben az évben kinevezték a tanács elnökévé. Könyvei jelentekmeg a koleráról és számos magyar nyelvû orvosi szakfolyóiratban publikált [2].

A prágai születésû Schuschny Henrik a budapesti orvosi tanulmányok befejezése után, 1881-tõl a Fodor József vezette egyetemiKözegészségtani Intézet gyakornoka volt. 1882-tõl kórházi orvos, öt év múlva pedig – majd negyvenkét éven keresztül – egészségta-nár és iskolaorvos. Hazai és külföldi szaklapokban egyaránt publikált. Több éven át az „Egészség Naptár” szerkesztõje, negyven évigaz Egészség címû lap szerkesztõjeként is megismerték nevét. Érdemeinek elismeréseként 1922-ben egészségügyi tanácsosi kitünte-tésben részesült [3].

1904-ben Torday Ferenc (1871-1942) gyermekgyógyász felelõs szerkesztõként segítette a lap megjelentetését. Torday diplomájamegszerzése után – 1894-ben – került ifj. Bókai János mellé a Stefánia Kórházba. 1907-ben kiérdemelte a magántanári titulust. „Acse-csemõgyógyászat az õ habilitációjában szerepelt elõször” [4]. 1918 után került az általa vezetett intézetbe Barabás Zoltán Kolozsvár-ról, aki 1942-ben – Torday halála után – átvette a BOU szerkesztõi feladatait. Érdekességképpen emeljük ki, hogy a BOU 1942-es év-folyama nem közöl nekrológot Tordayról. A26. szám IV. oldalán csupán a következõ hír olvasható: „Szerkesztõ-változás. Lapunk ala-pítójának és 40 éven át felelõs szerkesztõjének Torday Ferenc dr. egyetemi tanárnak örökét a Budapesti Orvosi Ujságnál Barabár Zol-tán dr. egyetemi magántanár eddigi társszerkesztõ vette át.”.

ABOU utolsó száma 1944. március 30-án jelent meg. Eredeti közleményként Bíró László belgyógyász szakorvos Az oestrogen-hormonok daganatképzõ hatásáról a kisérleti daganatkutatás szempontjából, figyelmemel a többi, elválasztású mirigyre is címû cik-két közölte. A rovataiban közölt írások – A heveny vesegyulladások kezelése, Különbözõ bronchitisformák tüdõgümõkórban, Peri-tonitis antracica, Végtagok álmegnagyobbodása (dystrophia), Az anaemiák kezelése B vitaminnal, Avesegümõkór korának meghatá-rozása – tükrözik a háború utolsó éveinek legégetõbb orvosi kérdéseit.

Dr. Gracza Tünde

[1] AMagyar orvosi közönséghez! BOU. 1.1903.3-4.[2] http://wiki.strandkonyvtar.hu/index.php?title=%C3%81ngy%C3%A1n_B%C3%A91a_B%C3%A91a%28orvos%29[3] Gerlóczy Zs.: Schuschny Henrik. Egészség. 1929. 43.293-296.[4] Szállási Á.: Orv. hetil. 2002.143.1541-1544.

A Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár magyar nyelvû folyóirataiból válogatunk

Budapesti Orvosi Ujság (1903-1944)

37

2015 DECEMBER

A PTE, Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Pécsi Egye-temtörténeti Gyûjteménye az elmúlt években több jelesprofesszor hagyatékával gazdagodott. Kamarakiállítás

keretében tekinthetik meg látogatóink Berde Károly(1891–1971), Berde Botond (1919–2014), id. Reuter Camillo(1874-1954), ifj. Reuter Camillo (1920–1987) és Grastyán End-re (1924-1988) személyes tárgyait, dokumentumait, kéziratait. Akiállítás 2016. március végéig látogatható a Pécsi Egyetemtörté-neti Gyûjtemény Szepesy utcai épületében.

Berde Károly és Berde Botond hagyatékából Szentesi And-rás és családja ajándékaként került a gyûjteménybe több fény-kép, dokumentum és könyv. Az elsõ tárlóban Berde Károly1,egykori neves bõrgyógyász professzor anyaga látható. BerdeKároly 1931-ben nyert kinevezést a pécsi Erzsébet Tudomány-egyetem Bõr- és Nemikórtani Tanszékére mint ny. rk. tanár.1935-ben nevezték ki Pécsett ny. rendes tanárrá. Pécsi évei leg-termékenyebb idõszakát jelentik, hiszen ekkor jelennek meg fõmûvei: A bõr- és nemibetegségek címû tankönyv 1934-ben, majdlegidõtállóbb mûve A magyar nép dermatológiája 1940-ben.Rendkívül termékeny szerzõ volt, mintegy 143 kisebb tanul-mányt jelentett meg a bõrgyógyászat, orvostörténet, néprajz té-maköreiben. Fontos egyetemi tisztségeket is betöltött, az1939/40-es tanévben az Erzsébet Tudományegyetem orvoskaridékánja, emellett az egyetem tudományos egyesülete orvosiszakosztályának is elnöke volt. 1943-ban a tudományos tanácsTóth Lajos-emlékéremmel tüntette ki a Pécsett végzett tudomá-nyos és oktatói munka elismeréseként.

A második bécsi döntés után Kolozsvárra szólítja egyrészt amunka, másrészt Erdély iránti szeretete. A kolozsvári egyetembõr- és nemikórtani tanszékének vezetését veszi át, a klinikaigazgatói teendõi mellett már az elsõ évben betölti a kar dékánitisztét is. A világháború után mellõzik, szakmai tudásának meg-felelõ munkát már nem kaphat, pedig Debrecenbe igazgatópro-fesszornak hívják.

A tárlóban látható Berde Károly leckekönyvének hivatalosmásolata a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvosifakultásáról (1909–1914). Berde Károly az elsõ világháborúban1914 nyarától 1918 novemberének végéig csapatorvosként vettrészt a harcokban, hadinaplóit a PTE, ÁOK Orvoskari Gyûjte-ménye õrzi. A kiállításban egy, a világháború idõszakából szár-mazó fényképen látható az ifjú Berde Károly egyenruhában, csa-ládja: testvérei és édesanyja társaságában. A háború utolsó évé-ben kötött házasságot Jeney Erzsébettel (1892–1965), a kiállítottfotón már a középkorú pár látható.

A kapott hagyatékban több kötet tartalmazza Berde Károlymûveit. A kötetek különlegességét az adja, hogy szerzõjük két-három oldalanként üres lapokat köttetett a könyvek lapjai közé.Az üres oldalakon a témához kapcsolódó megjegyzések, kutatá-si eredmények, más szerzõk tanulmányai, gyógyszerleírások stb.találhatóak. A gyûjteménybe került Berde Károly apróbb tanul-mányainak, különnyomatainak összegyûjtött, több kötetbe ösz-szefûzött, évenként rendszerezett anyaga is. A kiállításban méglátható Berde utolsó tanulmányának, a Volt-e Bolyai Jánosnaksyphilise? címû mûvének kézirata, valamint egy néprajzi jellegû

gyûjtés, mely a bõrbetegségek népi elnevezéseit tartalmazza. Ezutóbbi kézirat valószínûleg elõmunkálat lehetett A magyar népdermatológiája címû nagy mûvéhez.

A második vitrin Berde Károly fiának, Berde Botondnak ál-lít emléket. Berde Botond2 orvosi tanulmányait a pécsi ErzsébetTudományegyetemen kezdte, de végül doktori oklevelét a ko-lozsvári egyetemen szerezte meg 1944-ben. Orvosi oklevelénekfotómásolata, valamint a „sub auspiciis Gubernatoris” (kormány-zógyûrûs) doktorrá avatási ünnepségen készült fényképek és azesemény meghívója is megtekinthetõek.

1944–1946 között Mansfeld Géza professzor mellett dolgo-zott a pécsi egyetem gyógyszertani intézetében. Mansfeld pro-fesszor svájci tartózkodása során Berde Botondnak ajándékoztaóráját, mely szintén látható a tárlóban. A háború után, 1948-banBerde Botond elhagyta Magyarországot, majd 1949-tõl nyugdíj-ba vonulásáig a baseli Sandoz gyógyszergyár munkatársa, 1973-tól kutatás-fejlesztési igazgatója volt. Több külföldi konferenci-án, tanulmányúton vett részt. A tárlóban egy angliai elõadás so-rán készült fényképek, köztük Margit, brit királyi hercegnõvelkészült fotó is látható, valamint meghívó a londoni egyetementartott elõadására (1961).

1991-ben a POTE Bõrgyógyászati Klinikáján a nagy elõdök,Berde Károly és Melczer Miklós emlékére konferenciát tartottak,majd emléktáblát is avattak. Arendezvényen részt vett Berde Bo-tond és felesége is. A tárlóban az eseményen készült fotók, vala-

Neves professzoraink kéziratos hagyatékaKiállítás a Pécsi Egyetemtörténeti Gyûjteményben

38

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

mint Berde Károly emléktáblájának felvétele került elhelyezés-re, és az eseményrõl szóló újságcikk is olvasható.

1993-ban az a megtiszteltetés érte Berde Botondot, hogy aPécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává választotta; acsalád jóvoltából a díszdoktori oklevél ismét visszakerült Pécs-re, a kiállításban megtekinthetõ. 1997-ben feleségével megalapí-totta a Berde Botond-ösztöndíjat, melynek révén fiatal orvosku-tatóknak nyújtanak lehetõséget külföldi posztgradulális tanulmá-nyok folytatására. A kiállításon az elsõ ösztöndíjkiírás szövege isolvasható.

Donhoffer Szilárd volt Berde Botond egyik mestere, az aprofesszor, aki meghatározó volt tudóssá válásában. A tárlóbanegy kézzel írott visszaemlékezés szól Donhoffer professzorrólBerde Botond tollából. Több fénykép is õrzi a kapcsolat emlékét,melyek közül néhány szintén látható a vitrinben.

2014-ben Reuter Camillo unokáinak jóvoltából id. és ifj.Reuter Camillo könyvtárának jelentõs része valamint iratanyag,levelezés, személyes dokumentumok kerültek a gyûjteménybe.Reuter Camillo3 a budapesti orvostudományi karon szerzett dip-lomát 1901-ben. A kiállításon gimnáziumi bizonyítványa vala-mint doktori oklevelének fotómásolata is látható, és az a jubile-umi díszoklevél, melyet 1951-ben kapott a Budapesti Orvostu-dományi Egyetemen. Pályáját Budapesten kezdte, majd az elsõvilágháború alatt a zágrábi helyõrségi kórház idegosztályánakfõorvosa volt. A világháború idõszakából több személyes irat ismegtekinthetõ: kinevezés a zágrábi kórházba (1916), elismerõoklevele helytállásáért (1916), valamint felesége levele 1915-bõl. Korábbi vasúti utazási igazolványai (1908, 1912) különösena fotók miatt értékesek.

1917-ben képesítették magántanárrá a budapesti egyetem or-vosi karán Az elmekór- és gyógytan tárgykörbõl, a tárlóban ma-gántanári képesítõ oklevele is látható. 1918. április 3-án nevez-ték ki a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem Elmekórtani Kli-nikájára ny. r. tanárnak. Több gratuláló távirattal is rendelkezünk,melyeket kinevezése alkalmával küldtek Reuter Camillo ismerõ-sei, tisztelõi – a kiállításban Stein József Antal távirata olvasha-tó.

Egyetemi tanári mûködésének dokumentumai egy szigorlatinapló 1922-bõl, egy szigorlati meghívó 1931-bõl, vagy a m. kir.Erzsébet Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinikájának papírpe-csétje.

A család kiterjedt levelezése is a gyûjteménybe került, rész-letes feldolgozása még várat magára, a kiállításon azonban egykis ízelítõt kaphatnak a látogatók az ismertebb levelezõpartnerekírásaiból. A tárlóban Scipiades Elemér, Szilárd Leó, Martyn Fe-renc, Entz Béla, Jankovits Marcell és Brenner (Csáth) Géza le-velei olvashatóak.

Id. Reuter Camillót az orvosi munkán, tudományos kutatáso-kon túl érdekelte a természet, a Mecsek Egyesület alelnöke isvolt. Ismert volt, mint növény-, könyv- és ex librisgyûjtõ is. Nö-vénygyûjteménye a Nemzeti Múzeumba került. A jelenlegi kiál-lításban Mecsek Egyesülettel kapcsolatos levelek, tagsági iga-zolvány (1937), a Pécsi Dalárda tiszteletbeli taggá választásrólszóló levele (1931), valamint Reuter Camillo ex libriseibõl egykis válogatás is megtekinthetõ. Érdekesség, hogy Reuter pro-fesszor írta a Révai Nagy Lexikon több szócikkét is, ezek kézira-ta is elhelyezésre került a tárlóban.

Ifj. Reuter Camillo4 a soproni mûegyetem erdõmérnöki ka-

rán végzett, a természet iránti érdeklõdését, szeretetét édesapjá-tól, id. Reuter Camillótól leste el. Már gyermekként részt vett aMecsek Egyesület munkájában. Tanulmányai után erdõmérnök-ként dolgozott több helyütt az országban, majd 1947-tõl a pécsierdõigazgatóság munkatársa lett. 1973-ban megbízták a Pécsettfelállítandó Természetvédelmi Fõfelügyelõség megszervezésé-vel és vezetésével. A vitrinben személyes iratai, iskolai füzetei,szakszervezeti tagkönyve (1966), egy gyermekkori és egy érett-ségi találkozón készült fotó is látható.

Erdészeti, természetvédelmi munkája mellett a történelmi,helyrajzi nevek iránti érdeklõdése komoly kutatómunkára sar-kallta. 1953-tól kezdte el gyûjteni a Baranya megyei helyneve-ket. Nyelvészeti munkájában elõször Kniezsa István segítette,majd Györffy Györggyel és a kolozsvári Szabó T. Attilával ala-kult ki évtizedekre szóló szakmai, baráti kapcsolata. Pécsett töb-bek közt Zsolt Zsigmonddal és Pesti Jánossal dolgozott együtt.Ifj. Reuter Camillónak 154 dolgozata jelent meg, ebbõl 19 erdõ-

39

2015 DECEMBER

gazdasági, ill. erdészettörténeti témájú, 33 pedig az erdõvel kap-csolatos nevek, helységek, dûlõk, fák és madárnevek értelmezé-sét, magyarázatát tartalmazza. A kiállításban több cikkének kéz-irata és a kiadott tanulmányokból egy kis válogatás látható. Ahelységnevek gyûjtése során összeállított kéziratai, munkanap-lói, szószedetei is a gyûjteménybe került hagyaték részét képez-ték, a vitrinben Kárász község helynévanyagának gyûjtõmappá-ja látható az 1960-as évekbõl. Ifj. Reuter Camillo levelezésébõlGyõrffy György, Lõrincze Lajos és Anna-Maija Raittila, finnírónõ levele olvasható a vitrinben.

Az utolsó vitrin Grastyán Endre5 professzornak állít emléket.Mátrai Miklós ajándékaként került a gyûjteménybe GrastyánEndre levelezésének jelentõs anyaga, mintegy 900 levél és leve-lezõlap, valamint személyes iratok, igazolványok, dokumentu-mok.

Grastyán Endre a pécsi orvostudományi karon szerzett diplo-mát. Tanulmányainak emlékeibõl gimnáziumi bizonyítványai, apápai református teológiai akadémia leckekönyve (1942–1944),az Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karán kiállí-tott leckekönyve (1945–1950), valamint orvosi szigorlati bizo-nyítványa (1950) tekinthetõ meg. Több igazolvány: MEFESZtagsági könyv, MÁV utazási igazolvány, TIT tagsági igazolvány,autóvezetõi engedély látható a vitrinekben, melyek fényképet istartalmaznak az ifjú Grastyán Endrérõl.

Kiterjedt magán- és tudományos levelezése már feldolgozásrakerült, néhány ismertebb élettannal foglalkozó tudós levelezõ-lapja látható a kiállításban: Pórszász János (1959), Earl C.Hagstrom (1964), Peter L. Carlton (1964), Miguel R. Covian(1964) sorai, valamint Lothar Pickenhain és felesége (1970) ésRaul Hernandez Peon karácsonyi üdvözlete (1966) olvasható.

A kiállításban bemutatott dokumentumok, fotók, tárgyak éskéziratok csak töredékét képezik annak a gazdag anyagnak,amely bekerült a Pécsi Egyetemtörténeti Gyûjteménybe. A ha-gyatékok feldolgozása, kutatása olyan új eredményeket is feltár-

hat, mely árnyalhatja a professzorok életútjának megismerését,gazdagabbá teheti munkásságuk bemutatását.

Dezsõ Krisztina

1 Berde Károly életérõl bõvebben: SZÁLLÁSI Árpád: Berde Károly(1891-1971)http://mek.oszk.hu/05400/05412/pdf/Orvost_BerdeKaroly.pdf];BENKE József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai.Pécs, 1998. 34-36.; RANCZ-GYÁRFÁS Zsuzsanna: Berde Károly élet-rajza. In: BERDE Károly: Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához az1870-1920-as évekbõl. Marosvásárhely, 2005. 7-11.

2 Berde Botondról bõvebb ismertetõ: MTA Hírlevél 2. (2012):11. I-II.[http://mta.hu/data/cikk/12/92/88/cikk_129288/MTA_MTK_EB_hirlevel_2012_11_15.pdf] ; SCHNEIDER Imre: Berde Botond professzorhalálára. Orvoskari Hírmondó (2014):7. 51.[http://aok.pte.hu/docs/hirmondo/pdf/okh_1410.pdf]

3 Idõsebb Reuter Camillóról bõvebben: REUTER Lajos: Dr. ReuterCamillo: Arckép és pályarajz. I. rész: A kezdetektõl az elsõ világhá-ború végéig. Per Aspera Ad Astra 1. (2014):2. 147-161.[http://per-aspera.pte.hu/archivum/2-szám-2html] ; REUTER Lajos:Dr. Reuter Camillo: arckép és pályarajz. II. rész: Szakmai munkaPécsett. Per Aspera Ad Astra 2. (2015):1. 144-157. http://per-aspera.pte.hu/archivum/1-szam-3.html]; TÉNYI Tamás: EmlékezésReuter Camillóra (1874–1954)[http://psychiatry.pote.hu/html/tenyi_reuter.html]

4 Ifj. Reuter Camillo életrajzához köszönöm Reuter Lajos segítségét.Ifj. Reuter Camillóról bõvebben: SZABÓ László Gyula: Id. ReuterCamillo és ifj. Reuter Camillo, Kitaibel Pál természettudós pécsi kö-vetõi. Pécsi Szemle (2003):õsz 90-101.; PESTI János: Reuter Camillo(1920-1987) Baranya: történelmi és honismereti folyóirat. 1.(1988)1-2. 115-116.

5 Grastyán Endrérõl bõvebben: SZILÁGYI LÁSZLÓ: Legendás profesz-szoraink – Grastyán Endre. Dr. Lénárd Lászlóval Szilágyi László be-szélgetett. [http://aok.pte.hu/legendas-professzoraink-grastyan-endre]; BAUER Miklós: Grastyán Endre, a tudós és az ember.

[http://mke.info.hu/wp-content/uploads/2012/11/Dr_Bauer_Miklos.pdf]

2015. április 29.– 2016. március 31.PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Klimo Könyvtára Pécs, Szepesy u. 3.

„Arthur: Üdvözlöm. Arthur vagyok a britek királya. Kié aza vár?Asszony: Kinek a királya?Arthur: A briteké.Asszony: Kik azok a britek?Arthur: Mi vagyunk. Mindannyian.”(Monty Python: Gyalog galopp. 1974.)

A2015. évi idõszaki kiállításunk témája a brit és an-golszász térség kultúrájának, irodalmának, tudomá-nyának és történelmének bemutatása a középkortól

egészen napjainkig. Az ikonikus Monty Python csapat pro-vokatív humorral teszi fel az ártatlannak tûnõ kérdést, amiremind a kiállítás összeállítói, mind pedig a látogatók kereshe-tik a válaszokat az egyes vitrinek mögött, a könyvek lapjaiközött. A kiállítás koncepciójába tartozik a 16-19. századipüspöki könyvtár anyagának és a 21. századi modern szak-

és tájékoztató irodalom különös párosítása, mely nemcsakszínesíti, de a látogató számára elevenebbé, aktuálissá is te-szi a régmúlt nyomtatványait. Továbbá a modern technikátsegítségül hívva különbözõ honlapokra is ellátogathatnak aszemlélõk, virtuális sétákat téve a londoni Szent Pál-székes-egyház falai között, miközben Henry Purcell melódiáit hall-gathatják.

A kiállítás elsõ kabinetjeiben az angolszász, brit kultúraszimbolikájával, jelképeivel, ábrázolásaival ismerkedhetnekmeg a látogatók. Megtekinthetõ többek között a németalföl-di Ortelius híres atlasza, a Theatrum Orbis Terrarum (AFöldkerekség Színpada), mely korszakalkotó munkának szá-mított a 16. század végén, és úgy tartjuk számon, mint az el-sõ modern atlaszt, megalapozva a ma is érvényben lévõ szer-kesztési elveket. De a térképeken túl Guillaume Rouillé 16.századi jelképkönyvével (Promptuarium iconum, 1553) istalálkozhatnak a látogatók, amelyben az antik mintára rajzoltportrék mellett rövid biográfiák is olvashatóak az egyes sze-mélyekrõl, uralkodókról. A modern irodalom közül SzántóGyörgy Tibor Anglia története megkerülhetetlen munkaazok számára, akik magyar nyelven szeretnének tájékozódni

„Kik azok a britek?” Utazás múlt és jelen között

40

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

a témában – kiindulási pontot je-lent mind az érdeklõdõ laikusok,mind a kezdõ kutatók számára is.

Elhagyva az általánosabb té-maköröket a látogatók ezutánkonkrét személyek, uralkodók ésuralkodónõk, politikusok, állam-férfiak életmûveit ismerhetikmeg. A 19. században a nyomda-technika fejlõdésének köszönhe-tõen a könyvnyomtatás költségeiis csökkentek, a lapok elõállításaa korábbinál lényegesen gyorsabbés korszerûbb lett. Az ekkor indu-ló újságok érdekessége az illuszt-ráció, amely szervesen kapcsoló-dott a szöveghez. A sajtótörténeteme új korszakát az 1832-ben in-duló angol Penny Magazin nyi-totta, mely után tömegesen jelent-keztek a legkülönbözõbb variáci-ók és utánzatok. Egy évvel ké-sõbb a Pfennig Magazin megjele-nésével német nyelvterületen iselterjedt ez a laptípus. A kor di-vatját követve sok írást közöltek atávoli, egzotikus világokról, debõven akadtak hírek a kontinensrõl és a szigetországról is – azaktuális vitrinüveg mögött éppen a fiatal Viktória királynõrõlolvashatnak egy tudósítást az érdeklõdõk 1838-ból.

A különbözõ szaktudományok angliai vetületeit is igyekszikmegvilágítani a kiállítás, helyet adva a hadtörténet, vallástörté-net, filozófia és a természettudományok ágainak. Igazi egzoti-kumnak számíthat VIII. Henrik, angol király 1562-ben kiadottAssertio septem sacramentorum (A hét szentség megerõsítése)címû munkája, melyet az uralkodó Luther 1517-es fellépéséreválaszul írt, s védelmébe vette a hét szentséget. A pápától ezértmegkapta a Fidei Defensor (A Hit Védelmezõje) címet. Henrikírása népszerû lett Európában, sok nyelvre lefordították. A ter-mészettudományok jeles képviselõjeként mindenképpen ki kellemelni Newton Principiáját, a klasszikus mechanika megalapo-zásáról szóló munkájának, egy 1739-es kiadását.

Az angol irodalom és kultúra Shakespeare és a Globe szín-ház nélkül szinte értelmezhetetlen. Shakespeare kánonja világ-szerte maradandó hatást gyakorolt a színházra, a költészetre ésáltalában az irodalomra. Az író a drámai mûfajt jellemrajzzal,cselekménnyel, új témákkal bõvítette, nyelvi újításokat vezetettbe.

Bõséges anyagból építkeznek a 18-20. század angol irodal-mát bemutató vitrinek, kezdve a 18. századi szerzõk (Defoe,Swift) politikától rendkívül fûtött munkáitól a francia forrada-lom eszményeitõl érintett, de kiábrándult romantikusok(Wordsworth, Coleridge, Byron, Shelley, Keats) idõszakáig.Ekkor születtek meg az elsõ angol rémtörténetek és kísértethis-tóriák, amelyek elõtérbe állították a természet misztikus és irra-cionális vetületeit. A viktoriánus idõszakban a regény vált Ang-liában a vezetõ irodalmi mûfajjá, Brontë és Dickens ikonikusmunkáival az élen.

A közszemlére tett anyag nemcsak a britekrõl, de a KlimoGyörgy által létrehozott, majd az õt követõ pécsi püspökök ál-

tal gyarapított és gondozott gyûjteményrõl is sokat elárul. Ele-mei annak a képnek egy klasszikus részletét rajzolják ki, ame-lyet több évszázad magyarországi értelmisége Nagy-Britanniá-ról kialakított.

A kiállítás részletes katalógusa angol és magyar nyelven aPTE, Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont elektronikus kiadvá-nyai között olvasható:

http://www.lib.pte.hu/ek/elektronikus-kiadvanyaink.

Molnár Dávidkönyvtáros

Képjegyzék1. Michael Alford: Fides regia Britannica (Liège, 1663) címû mûvének

címlapja 2. VIII. Henrik ábrázolása Gilbert Burnet: Historia reformationis ecclesi-

ae Anglicanae (Genf, 1689) címû kötetében3. Engeländisch Memorial, zum ewigen Gedächtniss (Amsterdam,

1649) illusztrációja

41

2015 DECEMBER

Abaranyai–pécsi közéleti újság, az Új Dunántúli Napló 1990 de-cemberének elsõ napjaiban „Orvostörténeti jelentõségû mûtét aPOTE-n – Epehólyag-eltávolítás hasfalfelvágás nélkül” címmelmegdöbbenéssel vegyes, érdeklõdést kiváltó cikket közölt. Nemcsak laikusok, de még orvosdoktorok is felkapták a fejüket. Azakkori szenzáció az egyetem sebészprofesszorának, Kiss Tibor-nak a nevéhez kötõdik, aki már egy hónappal korábban a Kapos-vári Mezõgazdasági Fõiskola állatmûtõjében, sertéseken kezdtetanulni a különleges mûtéti technikát, nevezetesen azt, hogyanlehet a hasüregben endoszkóp és speciális mûszerek használatá-val mindössze néhány parányi hasfali lyukon keresztül behatol-va operálni. Forradalmi újdonság volt ez, mely megrendítette asebészi diszciplínát.

Nagy vonalakban vázolva, a sebészet történetét három sza-kaszra oszthatjuk. Õsidõktõl kezdve a 19. sz. közepéig a chirur-gia durva, gyors, brutális és ablatív volt, és csak nagyon szûk te-rületen lehetett mûvelni. A második korszak nagyjából az 1960-as évekig tartott. Az általános és a helyi érzéstelenítés nyújtottalehetõségekre, továbbá a sebfertõzés leküzdésének gazdagodófegyvertárára építve kidolgozták a betegségek/sérülések eseténszükségesnek ítélt mûtétek menetét, és azokhoz a szükséges mû-szereket is megalkották. Végül az intenzív terápia magas szintûkifejlõdésével már olyan bonyolult, heroikus beavatkozásokra isvállalkoztak, melyek elvégzése során alig voltak tekintettel arra,hogy milyen további életminõség marad utána a beteg számára.Az évtizedek alatt azonban a manuális technika alapjában nemváltozott. A 20. sz. közepén az innováció csak a klasszikus„nagysebészet” részterületeinek izmosodásában és leválásábanmutatkozott meg. Az általános sebészetben nem ébredezett sem-miféle lendület, mely az eljárásokat megfiatalíthatta volna.Elõbbre lépést csak a társtudományok eredményeinek a gyakor-latba való átültetése hozott, talán leginkább a só-vízháztartás és aparenterális táplálás ismereteinek és lehetõségeinek egyre bõvü-lõ alkalmazása.

A20. sz. utolsó harmadában változott a kép. Az 1960-as évekóta számíthatjuk a sebészet történetének harmadik szakaszát,amikor is a szikét kézben tartók felismerték, hogy sajátos hasz-nálatra kialakított mûszerekkel, endoszkóp segítségével, a bete-get kíméletesebben, a szöveteket kevésbé traumatizálva lehetmegoperálni. Ezzel a sebészeti szemlélet gyökeresen megválto-zott. Köszönhetõ volt ez elsõsorban az endoszkópia fejlõdésénekés más, operatív szakmák megújulási törekvéseinek, melyekbena nõgyógyászok jártak az élen. A test belsejébe korábban csupánközvetlen betekintést engedõ merev diagnosztikus eszköz helyé-be a látóteret érdemben megnövelni képes hajlékony, száloptikáseszköz lépett, majd a nõgyógyász Semm kidolgozta az operatívendoszkópia alapjait, s elvégezte az elsõ laparoszkópos appen-dektómiát.

A sebészet számára tulajdonképpen Semmnek a hasüregetfolyamatosan felfújva tartó, tág, manipulációs teret létrehozóCO2–insufflátora, majd az 1986-ban megalkotott komputer-

chip-videokamera nyitotta meg az utat. Ezt követõen ugyanismár nem csak egyetlen személy, hanem a mûtõasztal mellé he-lyezett monitoron a körülötte állók is mind láthatták az immár ki-

vetített, szélesen feltáruló endoszkópos képet. Így vált lehetõvétöbbek koordinált munkája, vagyis több kezet igénylõ mûtétekelvégzése. A nõgyógyászati intervenciós endoszkópia nyomábana német Erich Mühe kidolgozta a laparoszkópos cholecystecto-mia technikáját, de a Német Sebész Társaság 1986. évi kong-resszusán bemutatott elsõ 50 mûtétérõl tartott beszámolóját nemértékelték. Csak miután egy évvel késõbb francia sebészek(Mouret, Dubois) felkarolták, s tökéletesebb mûszerekkel fino-mították az eljárást – kigondolva annak máig általánosan elfoga-dott prototípusát –, terjedt az el, elõbb Amerikában, majd szertea világban. A sebészet tárházába betört metódusra kis idõ múlvakét új terminus technicus is született: „minimally invasive sur-gery”, illetve „minimal access surgery”, kifejezve ezzel egyúttalazt, hogy a módszer nem korlátozódik egy szûk területre: azalaptechnika alkalmazása más testüreg illetve ízületek, üregesszervek mûtéteire is gyorsan elterjedt.

Hazánkban a még ismeretlen újdonságot, a laparoszkóposepehólyageltávolítást a Magyar Sebész Társaság 1990 júniusikongresszusán a Los Angelesben mûködõ, magyar származásúBérci György professzor mutatta be. Elõadásához az Állatorvos-tudományi Egyetemen nyolc sebész számára gyakorlati mûtétiképzést is adott. Nem aratott nagy tetszést. Az ismertetett techni-kát, a néhány kis 1-2 cm-es, hasfali nyíláson át történõ operálást,ahogy akkoriban külföldön is, gúnyosan „kulcslyuksebészetnek”nevezték, „kis sebész, kis metszés, nagy sebész, nagy metszés”jeligével.

Fõnököm, Kiss professzor azonban, alig valamivel nyugdíj-ba vonulása elõtt, az általános életkori sajátosságokat meghazud-tolva (68 éves volt), lelkesedett a minden addigi mûtéti techniká-nak és sebészi szemléletnek hátat fordító eljárásért, meglátta ben-ne a jövõt. Összeismerkedett a kongresszuson részt vevõ JakóGéza, bostoni gégészprofesszorral és Vári Sándor, amerikai ta-nulmányútját megszakító budapesti sebész tanársegéddel. Be-szélgetésüket követõen meghívta õket: elõbbi egy általa is hasz-nált videoberendezést hozott Pécsre bemutatni, utóbbi (a Bérci-féle oktatócsoport tagja) pedig elõadásával adott tájékoztatást amûtéti módszerrõl. Vári egyúttal arra is vállalkozott, hogy azOlympus mûszergyártó cég közremûködésével gyakorlati kur-zust tart nekünk. El is jött egy amerikai kollégájával, s a Kiss pro-fesszor által a Kaposvári Mezõgazdasági Fõiskolán novemberelejére megszervezett gyakorlati tanfolyamon 48 sebész tanultasertéseken a laparoszkópos operálást. Utána Kiss professzor egyhónapon keresztül a Csaba professzor vezette Szülészeti és Nõ-gyógyászati Klinikára járt néhány orvosával tanulni a speciálismûszerek használatát. A pécsi szülészek ugyanis elsõk voltak azországban e téren. Ekkor már közel 3000 nõgyógyászatilaparoszkópos mûtét tapasztalatával rendelkeztek. Abeavatkozá-sok zömét a klinika adjunktusa, Bódis József végezte. Az ottmeglévõ alapfelszerelés okán, három évvel a világpremier után,1990. december 3-án és 4-én náluk, vagyis a Szülészeti és Nõ-gyógyászati Klinikán végezte el Kiss professzor a hazai viszony-latban elsõ négy, új technikájú, sebészeti mûtétet, a laparoszkó-pos cholecystectomiát (LC), sebészorvosának, Illényi Lászlónakaz asszisztálásával, a tapasztalt endoszkópos Bódis József hatha-tós közremûködésével.

A negyedszázados hazai laparoszkópos sebészetszületésének emlékére

42

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

A folytatás már a II. sz. Sebészeti Klinikán következett: hétmûtétre még decemberben sor került, aztán januártól napontatöbbet is végeztünk. Mûszerekkel az Olympus és a Storz cég lá-tott el bennünket, a hozzávaló anyagi fedezet jó részét pedig – azegyetem elõlegezett pénze után – a Paksi Atomerõmû nyújtottanéhány, náluk dolgozó, operált betegünk közbenjárására.

Magam – az elsõ lépésekkel szinte egy idõben – Bécsben sa-játítottam el a technika alapjait, s hazatérve csatlakozhattam akezdõ sebészi csapathoz, de hamar minden orvosunk megtanultbánni a megszokottól igencsak eltérõ eszközökkel.

Az újdonság híre futótûzként terjedt szét az országban. Miu-tán máshol még hónapokig nem volt elérhetõ, messzi országré-szek betegeit is idevonzotta. Sokan azzal jelentkeztek, hogy azt a„lézeres” mûtétet kérik, mert ezt a szót korábban már hallottákvalahol, s azt a laikus körben ismeretlen „laparoszkópos” kifeje-zéssel azonosították. Nem csoda, hogy lelkesedtek, hiszen a rö-videbb kórházi bennfekvés, lábadozás, gyógyulás, a kevesebbhasfali szövõdmény s a fizikai teljesítõképesség korai visszatéré-se is hívogatón hatott rájuk. Igaz, sok beteg azért ragaszkodott –háziorvosa tájékozatlanságát kihasználva – a mûtét utáni 4-6 he-tes táppénzhez, mert az „megjár”.

A gyors felépülés mintaképét csinos, fiatal, hivatásos hastán-cosnõ betegünk esete tükrözte vissza. Nyolc nappal az LC mûté-te után különleges mûvészetével lepett meg bennünket. A klini-ka utókezelõ tornatermében kis magnetofonjából szóló orientáliszenére elõadott, húszperces hastáncmûsorral köszönte meg azakkor még csodaszámba menõ munkánkat. Mi meg ámultunk,nyoma nem volt a sebészeti traumának, melyet „okoztunk”.

A napi gyakorlat megmutatta számunkra, hogy az új techni-ka kapcsán mennyire indokolatlan „kulcslyuk sebészetrõl” be-szélni. A kétségtelenül kicsi, csupán néhány milliméteres hasfalibehatolási kapuk mögött a gázbefúvás valamint a megfelelõ op-tikai és videoberendezés használata révén azért mégiscsak „fel-tárul a világ”. A mindig tökéletesen a célpontra irányítható vilá-gítás és a többszörös nagyítás következtében az operatõr számá-ra sokszor még elõnyösebb is a helyzet, mint a hagyományos,„nyílt”, széles behatolási kapun át végzett mûtétnél.

Kellõ jártasságot szerezve, oktatásra is vállalkoztunk. 1991szeptemberében már országosan meghirdetett tanfolyamot tar-tottunk orvosoknak, majd mûtõsnõknek is, s ezeket újabbak kö-vették. Sokan egyénileg jöttek hozzánk a klinikára, megismernia módszert. Aztán meghívásra egy tucat sebészeti osztályra ma-gunk vittük el a különlegességet, az elsõ 1-2 bemutató mûtétmegtartásával elindítva az ottani munkát. Több százan tanultáktõlünk az új sebészi technikát, mely innen indult útjára az ország-ban.

Közben az eljárás alkalmazási területét gyorsan bõvítettük.Már 1991 januárjában Antal András elvégezte az elsõ magyaror-szági laparoszkópos vakbélmûtétet, majd decemberben speciáliseszközeinkkel az elsõ thoracalis sympathectomiát. A továbbiak-ban ezekre aztán szériában is sor került, persze messze nemolyan nagy számban, mint az amúgy nagyon gyakori epekõbe-tegség mûtéteire. Közlemények sora jelent meg eredményeink-rõl. 1992 júniusáig már több mint 1000 laparoszkópos mûtétetvégeztünk, legnagyobbrészt természetesen LC-t. Emellett meg-

történt a hazai viszonylatban elsõ terhesség alatti epekõ- (Antal)illetve vakbélmûtét (Tihanyi), s az elsõ kombinált beavatkozás,nevezetesen lágyéksérv endoszkópos megoldásához kapcsolt LC(Tihanyi).

Kiss professzor 1992-ben történt nyugdíjazása után, mint aII. sz. Sebészeti Klinika megbízott igazgatója, késõbb a tanszékszívsebészetté történõ átprofilírozásának megkezdése után, mintaz egyelõre még továbbmûködõ általános sebészeti részleg do-yenje igyekeztem munkatársaimmal folytatni a laparoszkóposoperálás terén megkezdett tevékenységet. A tapasztalat növeke-désével beszûkült a beavatkozások relatív kontraindikációinakköre, s kipróbáltuk a mûszergyártó cégek számos friss fejleszté-sû eszközét. Állatokon számunkra még járatlan utakra merész-kedtünk, s ezzel párhuzamosan színesedett a klinikai laparoszkó-pos sebészi palettánk. Teljesen új mûtéti eljárást (gastrostomiát)is kidolgoztunk. Mindenben a segítségünkre volt a Kísérletes Se-bészeti Intézet. Mûtõjében ismételten orvostovábbképzéseketszerveztünk – kezdõ és haladó szinten –, egyúttal alapismerete-ket adva ezzel az intézet munkatársainak késõbbi, önállóan indí-tott tanfolyamaik számára. Nemzetközi részvételû kurzust is tar-tottunk. 1993-ban a PAB keretében megalakítottam a különbözõszakmákat összefogó „Csekély Invazivitású Orvosi Beavatkozá-sok Munkabizottságát”, melynek révén, céljának megfelelõen,éveken át több nemzetközi szimpóziumot szerveztünk, s meg-rendeztük a minimálisan invazív terápia elsõ interdisciplinárisországos kongresszusát. Ezekben az években léptünk ki eredmé-nyeinkkel az országhatáron túlra. Kongresszusokon (Graz, Bor-deaux, Köln, Insbruck, Ilosva, Róma, Párizs, Salzburg, Madrid)és klinikákon (Tübingen, Hamburg, Bregenz, Hannover, Berlin)mutatkoztunk be, valamint londoni, párizsi és bécsi központú tu-dományos társaságokkal is kapcsolatba kerültünk. Munkánk kül-földi fórumokon történt megismertetése nyomán a klinikát a lon-doni székhelyû „Society for Minimally Invasive Therapy” nem-zetközi oktatási központjának jegyezte be.

Az elsõsorban Antal András, Ezer Péter, Tihanyi Miklós kol-légákkal a laparoszkópos sebészet témakörében folytatott munkaszámos publikációt, s egy PhD-értekezést eredményezett. A leg-gyakoribb mûtétet illetõen pedig 1997-ben 2500, európai csúcsotjelentõ számú LC tapasztalatairól számolhattunk be. Összeslaparoszkópos mûtétünk – a kezdetektõl – egyébként ekkor már3000 felett volt.

A felidézett kezdetek óta a laparoszkópos (endoszkópos)operálás – külföldön is, itthon is – rohamléptekkel továbbfejlõ-dött. Úgyszólván nincs az a szerv, melyet legalább állatkísérle-tekben ne céloztak volna meg ezzel a technikával. Mi, pécsi se-bészek, csak köszönetünket tudjuk kifejezni a POTE szülész-nõ-gyógyászainak – kiváltképp, Bódis József akkori klinikai ad-junktusnak – a tõlük kapott lehetõségért és segítségért, azérthogy a külföldi oktatókon, a mûszergyártó cégeken és az anyagitámogatókon túl, helyileg és rajtunk keresztül áttételesen a ma-gyar sebészet egésze számára az indulást tudásuk átadásával elõ-segítették. Utána, szerte az országban, sok kiváló kollégánk írtameg munkájával e szakterület 25 évének hazai krónikáját.

Schmidt Pál

43

2015 DECEMBER

Az Alapellátási Intézetbõl

� 2015. szeptember 2-4. között Ljubljaná-ban rendezték a „25th Alzheimer EuropeConference” címû rendezvényt, melyenHeim Szilvia, oktató családorvos vett részt.Poszter prezentációjának címe: „Attitudesof Hungarian family physicians regardingto screening and care of the Alzheimer’sdisease”.� 2015. szeptember 30-án rendezték megKótajon a Magyar Egészségügyi Szakdol-gozói Kamara II. Hospice Konferenciáját,melyen Busa Csilla vett részt „AdvancedCare Planning” címû elõadásával.� 2015. szeptember 25-27. közöttBicsérden rendezték a Baranya MegyeiHáziorvosok XXVI. Fórumát, melyen in-tézetünk részérõl a következõ elõadásokhangzottak el: Várnai Réka: Lakóhely-közeli egészségszolgáltatás; Radványi Ildi-kó: Palliatív ellátás végstádiumú szívelég-telenségben szenvedõ betegek esetében;Heim Szilvia: A családorvos szerepe és le-hetõségei az idõskori demenciák ellátásá-ban; Ferk Dóra rezidens: Az életkorhozkötött, önkéntesen igénybevehetõ szûrõ-vizsgálatok”.� „Merre tovább, háziorvoslás?” címmelrendezett nemzetközi szimpóziumot a Pé-csi Tudományegyetem az ÁNTSZ, a PécsiAkadémiai Bizottság, a Háziorvosi Kollé-gium Tagozat Tanácsának közremûködé-sével Pécsett. Kosztolányi György, MisetaAttila, Beneda Attila megbízott államtitkárköszöntõje után, a nemzetközi kerekasztalrésztvevõi Aldo Lupo (Olaszország),Ladiszlav Pasztor (Szlovákia), DanielWidmer (Svájc), Sinisa Varga (Horvátor-szág) az országuk gyakorlatát és szabályo-zását ismertették. Kiemelt témák: a preven-ció (népegészségügy), a finanszírozás, atask shifting, a szakdolgozói részvétel és aháziorvoslás szakmapolitikája volt. A má-sodik napon kerekasztal megbeszélés folyt,melynek témái: hazai alapellátási szerve-zetfejlesztési lehetõségek a költség és hasz-nosság tükrében, szervezeti és finanszíro-zási motivációs rendszerek az alapellátás-ban, evidenciákon alapuló döntéshozatal,WHO projekt eredmények bemutatása.Végül ajánlást fogalmaztak meg a hazai ésa nemzetközi tapasztalatok alapján.Négy hátrányos helyzetû kistérségben, 3,7milliárd forintos támogatással 2013-ban in-dult útjára a svájci projektként emlegetettnépegészségügyi modellprogram, mely-ben a PTE Családorvostani Intézet konzor-ciumi tagként vett részt. Anégy évre terve-zett, népegészségügyi fókuszú modell-programban olyan praxisközösségeket

hoztak létre Észak- és Kelet-Magyarorszá-gon, ahol a megelõzés lehetõségei bõvül-nek, javul az esélyegyenlõség, s mindezalapja lehet majdan a teljes alapellátásmegújításának. A projekt kiterjed a nép-egészségügyi többletfeladatok ellátására,szûrõprogramok megszervezésére, to-vábbképzésre, eszközbeszerzésre, infor-matikai fejlesztésre, valamint speciális ro-ma programokra. Az ÁOK Családorvosta-ni Intézet (Balogh Sándor, Rinfel József),az Orvosi Népegészségtani Intézet (KissIstván) és az ETK (Figler Mária, MolicsBálint) szakemberei szinte valamennyialprogramban részt vesznek szakmai köz-remûködõként. Jelenlegi feladatuk a pra-xisközösségek nem orvosi (dietetikus,gyógytornász) preventív szolgáltatásainakmonitorozása.� 2015. november 6-án rendezte meg in-tézetünk a XXIV. Oktató Családorvos Ta-lálkozót Pécsett, a Laterum Hotelben. Akö-zel 60 fõ résztvevõt Tényi Tamás dékán-helyettes, Forrai-Werling Márta, az SZTIigazgatója és Balog Sándor intézetigazgatóköszöntötte. A program részeként kerültsor a „Családorvos rezidensi évnyitóra”.Elhangzott elõadások: Ács Ágota (MEP):„Családorvosi helyzetkép 2015.”; Forrai-Werling Márta: „A Szakorvosképzés vál-tozásai”; Balogh Sándor: „Az új alapellátá-si törvény és várható hatásai”; Kürthy Dá-niel: „Probléma-orientált orvoslás” cím-mel tartottak elõadást. A program másodikfelében kerekasztal megbeszélésekre ke-rült sor az oktatás fõbb területeirõl:graduális oktatás (Végh Mária), szakorvos-képzés (Rinfel József), oktató családorvosképzés, reakkreditáció (Nagy Lajos).

Az Anatómiai Intézetbõl

� Október 5-6. között ismét megrendezés-re került a Grastyán konferencia Pécsett,ahol több TDK hallgató is képviselte inté-zetünket: Szabó Dorottya, Kovács Anna ésSzabó Zsófia Eszter.� Vass Réka Anna és Császár AndrásTDK-, Gaszner Tamás és Jüngling AdélPhD-hallgatók a Pécsett megrendezettDoctoral Workshop konferencián (október10.) mutatták be elõadásukat.Az évente megrendezésre kerülõ PannonTudományos Nap címû rendezvényenNagykanizsán (október 15-én) Szabó Zsó-fia Eszter, Vass Réka Anna és Jüngling Adélvett részt.� Vass Réka Anna a TDK Börzén (október28.) Astellas Díjat vehetett át.� A vidéki tudományos élet kiemelkedõteljesítményt nyújtó fiatal kutatói közül a

szakbizottságok javaslatára a PAB Elnök-ség döntése alapján a Magyar TudományÜnnepén (november 3.) PAB TudományosDíjat vehetett át Gaszner Balázs.� A Pécsi Tudományegyetem Idegtudo-mányi Centrum és Szentágothai János Ku-tatóközpont PhD- és TDK-konferenciáján(november 5-6.) intézetünkbõl számosPhD- és TDK-hallgató vett részt. AlegjobbTDK-hallgatónak járó kupát Kovács Annanyerte, II. helyezést ért el Váczy Alexandraés Szabó Zsófia, III. helyezést ért elCzétány Péter. Elõadást tartottak még Far-kas József, Vass Réka Anna és Ivan Ivic.� A PTE ÁOK felhívására a 2015-16-ostanévi demonstrátori ösztöndíj-felhívásrabeérkezett pályázatokat a kar TDK-vezetõsége az SZMSZ-nek megfelelõenértékelte és rangsorolta. Abeadott pályáza-taik alapján az alábbi hallgatók nyertek de-monstrátori ösztöndíjat intézetünkbõl. I. dí-jas: Szabó Zsófia Eszter és Vass Réka. III.díjas: Kovács Anna és Ujvári Balázs.� Az „Anatómia határterületei” címû kur-zuson az alábbi vendégoktatók tartottak ér-dekes elõadásokat: dr. Sótonyi Péter, dé-kán, Szent István Egyetem, Állatorvostu-dományi Kar Anatómiai Intézet, AMagyarAnatómus Társaság elnöke: Érdekességekaz állatorvosi anatómiából; dr. FerenczAndrea, intézetvezetõhelyettes, SOTE Kí-sérletes Sebészeti és Mûtéttani Intézet: Asebészet fejlõdésének anatómiai vonatko-zásai; dr. Juhász Tamás, Debreceni Egye-tem, Anatómiai, Szövet- és Fejlõdéstani In-tézet: Kínzások anatómiája; dr. Visy Zsolt, aPTE régészprofesszora: Temetkezési szo-kások Pannóniában.� 2015. november 13-14-én, Bikalon ke-rült megrendezésre az Anatómus PhD-hallgatók III. Mini Szimpóziuma. Akonfe-rencia keretein belül az Anatómiai IntézetPhD-hallgatói bemutatták legújabb kutatá-si eredményeiket, majd munkacsoportunkkollaborátorai meghívott elõadóként be-széltek munkájukról. Gaál Botond, JuhászTamás (Debreceni Egyetem Általános Or-vostudományi Kar), Schlégl Ádám ésToller Gábor (PTE Általános Orvostudo-mányi Kar) rendkívül érdekes elõadásaithallhattuk. A szimpóziumon alkalom nyíltaz eddig elért TDK-eredmények és a jövõ-beli PhD tervek megvitatására is. � 2015. december 2-án került megrende-zésre a Szerzõk Ünnepe díjátadó ünnepség,melynek keretében a 2014. év legeredmé-nyesebb szerzõit díjazták. IntézetünkbõlReglõdi Dóra, Tamás Andrea és Kiss Péterrészesültek kitüntetésben sikeres publiká-ciós tevékenységükért.� Hollósy Tibor részt vett az InternationalSymposium of Clinical and Applied

INTÉZETI, KLINIKAI HÍREK, INFORMÁCIÓK

44

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

Anatomy (ISCAA) 7. kongresszusán Po-zsonyban. Poszterének címe: „A compara-tive study of the anatomical and clinicalaspects of female pelvic floor”.

Az I. sz. Belgyógyászati Klinikáról

� 2015. szeptember 18-19-én Nyíregyhá-zán rendezték meg az MGT EndoszkóposSzekció Vándorgyûlését, ahol az Endokri-nológiai és Anyagcsere Tanszékrõl GódiSzilárd „Epeúti mûanyag sztentek behelye-zésével és cseréjével kapcsolatos tapaszta-lataink”, Solt Jenõ „Nyelõcsõ tumoros szû-kületek sztentelése rendkívüli helyzetek-ben”, Vincze Áron „ERCP nehézségeijuxtapapillaris diverticulumok esetén”címmel tartottak elõadást.� A Magyar Infektológiai és KlinikaiMikrobiológiai Társaság 43. Kongresszu-sán, Nyíregyházán 2015. szeptember 24-26. között az Infektológiai Tanszék képvi-seletében Péterfi Zoltán „Amikrobiom ad-ta terápiás lehetõségek”, valamint „Agom-bafertõzések diagnosztikai nehézségei”címmel tartott elõadásokat.� Nagy sikerrel zárult a Kodály Központ-ban a 2015. szeptember 25-26. között meg-rendezett I. Pécsi Kardiovaszkuláris Pre-venciós és Rehabilitációs Kongresszus,mely a Magyar Kardiológus Társaság(MKT) Kardiovaszkuláris Prevenciós ésRehabilitációs Munkacsoportja és a Ma-gyar Kardiovaszkuláris Rehabilitációs Tár-saság közös szervezésében zajlott. Örö-münkre szolgált, hogy rendezvényünkretöbb mint háromszázan regisztráltak. Azelõadások látogatottsága igen magas volt, arendezvény szinte folyamatosan telt házmellett zajlott. A kongresszus fõ témái azalábbiak voltak: A kardiovaszkuláris pre-venció és rehabilitáció hazai aktualitásai; Akardiovaszkuláris rizikó csökkentése; Új-donságok a kardiovaszkuláris betegségekmegelõzésében és kezelésében; Aszívelég-telen betegek rehabilitációja; Táplálkozásés a kardiovaszkuláris betegségek; Pszi-cho-szociális rizikótényezõk a kardio-vaszkuláris betegségekben; A kardiológiairehabilitáció speciális szempontjai; Strokeés VTE prevenció.Klinikánkat a következõ elõadásokkal kép-viseltük: Tóth Kálmán (Kardiológiai Mun-kacsoport): „Kardiovaszkuláris rizikófak-torok és primer prevenció”; Bajnok László(Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszék):„Az obesitas aktuális kérdései”; KésmárkyGábor (Angiológiai Munkacsoport): „Adiabeteses láb és konzervatív kezeléséneklehetõségei”; Habon Tamás (KardiológiaiMunkacsoport): „A sarcopenia jelentõségeszívelégtelenségben”; Hervainé KrizsánAnnamária (Kardiológiai Prevenciós ésRehabilitációs Tanszék): „Addiktív ételek,avagy miért fogyasztunk egyre többet?”;

Mezey Béla (Kardiológiai Prevenciós ésRehabilitációs Tanszék): „Ambuláns kar-diológiai rehabilitáció”; Czopf László(Kardiológiai Munkacsoport); „A hyper-tensio kezelése, mint stroke prevenció”;Habon Tamás (Kardiológiai Munkacso-port): „Az orális alvadásgátlás evolúciója:a RE-VOLUTION program”; SzabadosEszter (Kardiológiai Prevenciós és Rehabi-litációs Tanszék): „E-health és m-health le-hetõségek a kardiológiai prevenció és reha-bilitáció során”. A rendezvényen üléselnö-ki pozíciót az alábbi kollégák töltöttek beklinikánkról: Tóth Kálmán, Bajnok Lászlóés Szabados Eszter. A rendezvény fõ szer-vezõje Szabados Eszter, a KardiológiaiPrevenciós és Rehabilitációs Tanszék ve-zetõje volt. Kongresszusunkkal, az MKT-val karöltve szeretnénk Pécsett hagyo-mányt teremteni, így jövõ szeptember vé-gén is várjuk az érdeklõdõket a kardio-vaszkuláris prevenció és rehabilitáció szé-les területét átfogó programmal.� 2015. október 2-3. között rendeztékmeg Pécsett a XXII. Pannon EndocrinClub Hétvégét (PECH) a Palatinus Hotel-ben Rucz Károly (Endokrinológia ésAnyagcsere Tanszék) szervezésében. AzEndokrinológia és Anyagcsere Tanszékrõlaz alábbi elõadások hangzottak el: MezõsiEmese: „Hyponatraemiák”; Bajnok Lász-ló: „PCOS – ha OAC ellenjavallt”, illetve„Újabb lehetõségek a hyperlipidaemia ke-zelésében”; Bódis Beáta: „Bélmikróbák éshormonok”; Nemes Orsolya: „Anti TPO ésfertilitás”; Szujó Szabina: „TapasztalatokNexavar kezeléssel a differenciált pajzsmi-rigy carcinomás betegeknél”.� AMagyar Kardiológusok Társasága In-tervenciós Munkacsoportjának Kongresz-szusán Szegeden 2015. október 8-án aGasztroenterológiai Tanszékrõl elõadásttartott Pár Alajos „A HCV infekció epide-miológiája és klinikuma” és Hunyady Béla„AHCV terápia lehetõségei” címmel.� 2015. október 8-10. között tartotta a Tü-dõgyógyász Társaság BronchológiaiEgyesülete éves kongresszusát, ahol aPulmonológiai Munkacsoport számos elõ-adással képviselte klinikánkat: Kacsó Ani-ta Harmat „Aképalkotók csapdájában” cí-mû kazuisztikai elõadást tartotta, TörökZsófia Laura pedig „Kis röntgen-árnyék –nagy vérzés” címû elõadásával megnyertea kazuisztikai fórum fõdíját. Sárosi Veroni-ka „A graduális és posztgraduális képzés abronchológiában” címû blokkban voltüléselnök, ill. felkért elõadása volt az IPF-rõl „Egy régi betegség új köntösben” cím-mel. Az egyesület tisztújító közgyûlésénSárosi Veronikát ismét a tizenegy tagú ve-zetõségbe választották.� 2015. október 12-én a PTE Orvostudo-mányi és Egészségtudományi Szakosztá-lyának ülésén Papp Emõke „A multiplex

pulmonalis kerekárnyék heretumoros be-tegnél – biztos, hogy áttét?” címû érdekesesetet ismertette.� 2015. október 28-án Pécsett tartották aLélegzetvételnyi Tudomány Napja elneve-zésû COPD és Allergia Akkreditált To-vábbképzõ Tanfolyamot a régió családor-vosainak és tüdõgyógyász szakorvosainak.A rendezvényen Balikó Zoltán üléselnökvolt. Sárosi Veronika a terápiaválasztásszempontjairól beszélt a COPD-os bete-geknél.� Az Európai Tüdõgyógyász TársaságKongresszusa Amszterdamban volt 2015.szeptember 25-29. között, ahol Balikó Zol-tán, Simon Ildikó, Ruzsics István és SárosiVeronika vett részt.� 2015. október 10-én Pécsett a Pfizer Tu-dományegyetem Fórumon Péterfi Zoltánaz Infektológiai Tanszék képviseletében„A pneumococcus infekciók megelõzésefelnõttkorban” címmel elõadást tartott. � Tóth Kálmán meghívott elõadókéntrészt vett az ESC (Európai KardiológiaiTársaság) „Update Programme in Cardi-ology” továbbképzõ konferenciájánDubrovnikban, 2015. október 10-12. kö-zött, ahol „Hungarian National InfarctionRegistry” címmel tartott elõadást.� Az Endokrinológiai és Anyagcsere Tan-szék részérõl Bajnok László október 1-jén aSemmelweis Egyetem, I. sz. Szülészeti ésNõgyógyászati Klinika budapesti tovább-képzõ elõadásán “A PCO-szindróma mintnépbetegség” címmel, október 16-án a Ma-gyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Tár-saság XV. kongresszusán, Budapesten „Apolicisztás ovárium szindróma aktuáliskérdései” címmel tartott felkért elõadást.� A United European GastreonterologyWeek nemzetközi kongresszuson 2015.október 24-28. között Barcelonában aGasztroenterológiai Tanszék képviseleté-ben Pár Gabriella üléselnökként éskerekasztal résztvevõként szerepelt, posz-tert mutatott be („Does normal ALT meanhealthy liver in HCV infection?”), és fel-kért elõadást tartott („HCV disease burdenin Central and Eastern Europe”).� Klinikánk Angiológia Részlegénekképviseletében Kovács Dávid PhD-hall-gató részt vett a svéd Perimed cég általszervezett továbbképzõ tréningkurzusonStockholmban, 2015. november 19-21. kö-zött. A kurzus lehetõséget nyújtott arra,hogy az Angiológia Részlegünkön is ren-delkezésre álló lézer Doppler, szöveti oxi-gén- és széndioxid-nyomásmérõ, lábujj-vérnyomásmérõ mûszeregység technikaihátterérõl, kutatási és klinikai felhasználá-sáról bõvebb információ birtokába jus-sunk. Anemzetközi szinten már széles kör-ben alkalmazott non-invazív angiológiaidiagnosztika hazai terjedését szeretnénkelõsegíteni.

45

2015 DECEMBER

AII. sz. Belgyógyászati Klinikaés Nephrológiai Centrumból

� A Magyar Diabétesz Társaság Házior-vosi Munkacsoportjának továbbképzõkonferenciáján 2015. november 6-ánWittmann István „Kettes típusú cukorbe-tegség és a vese” címmel tartott elõadást. � 2015. november 6-7 között Székesfe-hérváron, a 4. Atherosclerosis TalálkozónWittmann István „Melyik volt elõbb, a cu-kor vagy a zsír” címmel tartott elõadást.� 2015. szeptember 25-én Molnár GergõAttila, a „Diabetológia az elmélettõl a gya-korlatig” címû szimpóziumon „Váltáselsõvonalbeli kombinációról: az újat vagya megszokottat?” címmel tartott elõadást.� 2015. november 12-14. között Siófokonkerült megrendezésre a Magyar Nephrolo-giai Társaság XXXII. Nagygyûlése és To-vábbképzõ Tanfolyama. A konferenciánKovács Tibor Az év legkiemelkedõbbnephrológiai tudományos közleménye(klinikai kutatás) díjat kapott „Effect oftonsillectomy and its timing on renaloutcomes in Caucasian IgA nephropathypatients” (Int Urol Nephrol. 201446(11):2175-82) címû közleményéért.� Laczy Boglárka Kutatás-fejlesztési pá-lyázatot nyert el „Az oxidatív stressz indu-kálta regulációs zavarok vizsgálata podo-citákban” címû kutatására.� Mikolás Esztella a Legjobb ifjúsági elõ-adás különdíjban részesült a MANETXXXI. Nagygyûlésén (Eger, 2014. novem-ber 6-8.) elhangzott „Az orto- és meta-tirozin beépülés in vitro erythropoetin-rezisztenciához vezet” címû elõadásáért.� A MANET XXXI. Nagygyûlésén tar-tott „AGLP-1 analógok vese artériára gya-korolt hatása. Gázmolekulák jelátvivõ sze-repe” címû elõadásáéért Sélley Eszter szin-tén a Legjobb ifjúsági elõadás különdíjatkapta. Wittmann István volt „A nefrológiahelyzete Magyarországon” címû szekcióüléselnöke. A „Vesebetegek diabetesénekkezelése” címû szekció üléselnökeiWittmann István és Molnár Gergõ Attilavoltak. Wittmann István a szekcióban„CKD-NAFLD”, Molnár Gergõ Attila pe-dig “Diabetes mellitus kezelése nem dia-lizált krónikus vesebetegekben” címmeltartott elõadást. Nagy Judit volt az „IgAnephropathia” illetve „A renalis anaemiakezelésének aktuális kérdései 2015-ben”címû szekciók üléselnöke, valamint „IgAnephropathia-aktualitások” címmel tartottelõadást. Kovács Tibor „Resveratrol hatá-sának vizsgálata IgA nephropathiában(pilot vizsgálat)” címmel tartott elõadást.Szintén õ volt a poszter séta elnöke. CsikyBotond volt a „Szabad elõadások III. - Ve-seelégtelenség és vesepótló kezelések” cí-mû szekció üléselnöke. A szekcióban tar-

tott Molnár Gergõ Attila „Hiperfiltrációelõfordulása intenzív osztályon kezeltégett, szeptikus és politraumatizált, nem-oliguriás betegek körében” címû elõadást.Vas Tibor „A telepatológia szerepe a min-dennapi nefrológiai betegellátásban a PTEII. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephroló-giai Centrumban” valamint „Fabry beteg-ség: nefrológiai vonatkozások” címmeltartott elõadásokat. Kun Szilárd „Tirozin-izomerek eltérõ renalis transzportja szepti-kus betegekben” címmel tartott elõadást. Akonferencia keretein belül megrendezettTovábbképzõ Nap során Wittmann István„Új elképzelések a nefrológia oktatásról”címmel, valamint Nagy Judit „Anefroklinikopatológia jelentõsége a klini-kai diagnosztikában” címmel tartott elõ-adást.� 2015. november 12-14. között Gár-donyban rendezték a Fiatal Diabetoló-gusok Fórumát, melyen Molnár Gergõ At-tila „Inzulinkezelés 2-es típusú diabetesmellitusban” címmel tartott elõadást.

ABõr-, Nemikórtani ésOnkodermatológiai Klinikáról

� Pozsgai Melánia a 2015. július 28. ésaugusztus 1. között Münchenben megren-dezett „4th International Summer Acade-my of Practical Dermatology” rendezvé-nyen „Primary cutaneous diffuse large B-cell lymphoma, leg type” címû esetbemu-tatással szerepelt.� Klinikánk 2015. szeptember 18-án„Dermatoszkópos kurzus és gyakorlatiképzés” címmel egész napos akkreditált,továbbképzõ workshop jellegû rendez-vényt tartott a Tudásközpontban, a résztve-võk száma: 100 fõ volt.� Lengyel Zsuzsanna 2015. szeptember 9-12. között Rotterdamban, a „45th AnnualESDR Meeting” rendezvényen az alábbiposzterrel vett részt: „Expression patternsof clock and clock controlled gene mRNAsin psoriatic skin lesions”.� Ugyanõ „Retrospective analysis of 41patients with ocular melanoma – a singlecenter experience” (Zs. Lengyel, R. Gyulai)címû poszterrel vett részt a „11th EADOcongress and 8th world meeting of interdis-ciplinary melanoma/skin cancer centers”elnevezésû rendezvényen október 28-31.között, Marseille-ben.� Kinyó Ágnes 2015. október 7-11. közötta European Academy of Dermatology andVenereology (EADV) Koppenhágábanmegrendezett 24. kongresszusán„Management of hidradenitis suppurativain Hungarian patients”; 2015. november 6-án Szombathelyen, a 3. Dunántúli Regio-nális Bõrgyógyász Találkozón „Ahidradenitis suppurativa kezelési lehetõsé-gei” címmel tartott elõadást.

� Kovács L. AndrástAMagyar SebkezelõTársaság (MSKT) 2015. október 15-16.között Budapesten megrendezett XVIII.kongresszusán a közgyûlés MSKT vezetõ-ségi taggá választotta. Ugyanõ a kongresz-szus keretein belül rezidensek számáraszervezett sebkezelõ továbbképzõ napon„Ritka etiológiájú fekélyek – Pyodermagangraenosum” címmel tartott elõadást.� Aklinika 2015. október 27-én nyilvánosreferáló ülést tartott a Magyar TudományosAkadémia Pécsi Területi Bizottság Székhá-zában az alábbi elõadásokkal: Schneiderlmre: „Dermatológia – múlt, jelen, jöven-dõ”; Kinyó Ágnes: „Aktualitások a króni-kus spontán urticaria kivizsgálásában éskezelésében”; Moezzi Mehdi: „Újdonsá-gok a pikkelysömör terápiájában – helyikezeléstõl a biológiai terápiáig”.� A Magyar STI Társaság XX. Nagygyû-lése – IX. Venerológiai Továbbképzõ Tan-folyama 2015. november 12-14. közöttBudapesten került megrendezésre, aholRózsa Annamária „Lymphangiomatosisscroti” címû elõadással szerepelt.� A Magyar Dermatológiai Társulat(MDT) 88. Nagygyûlése, Dermatológiaitovábbképzõ tanfolyama 2015. november26-28. között Budapesten, az AquaworldResortban került megrendezésre, ahol aklinika az alábbi elõadásokkal szerepelt:Kinyó Ágnes: „Vasculitisek felosztása ésdifferenciál-diagnosztikája” Gyulai Rolland:„Humira: Az elsõ törzskönyvezett gyógy-szer hidradenitis suppurativa indikáció-ban” és „Immunoonkológia szerepe amelanoma kialakulásában és kezelésé-ben”; Pozsgai Melánia: „Képalkotó vizs-gálatok jelentõsége melanoma malignumutánkövetésében – 10 éves retrospektív kli-nikai vizsgálat”; Lengyel Zsuzsanna:„Merkel-sejtes carcinomás eseteink – új te-rápiás lehetõségek”; Gyulai Rolland:„Dabrafenib+trametinib: célzott kombiná-ció a 2 évet meghaladó; túlélésért” és „Mi-ért pont az IL-17? – kutatási eredményekaz IL-17 bõrben betöltött szerepérõl”; Len-gyel Zsuzsanna: „Clock és clock kontrol-lált gének mRNS expressziója psoria-sisban”; Gyulai Rolland: „Újdonságok abõrgyógyászati kutatásban”; Koller ÁgnesHanna: „Hajfesték okozta kontaktdermatitis”; Betegbemutatások: HufnagelCsilla: „Hidradenitis suppurativa adali-mumab kezelése során jelentkezõ bõrtü-net”; Schaig Krisztián: „Súlyos szeptikusállapottal kísért pemphigus vulgaris”;Gyimesi Alíz: „Erythrodermia arcra lokali-zálódó fekélyekkel”.Nõvérszekció: Szeckler Melinda: „A klini-kai vizsgálatok során felmerülõ ápolási,asszisztensi feladatok”; Szilágyi Imre: „Sú-lyos szepszissel társuló pemphigus vulga-ris ápolási nehézségei”; Molnár Andrea:„Étel addiktív anyagok jelentõsége allergi-

46

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

ás reakciók kiváltásában”. Az MDT Nagygyûlésen átadták az ideiKaposi-érmet, amelyet Várszegi Dalmakapott meg.A Bõrgyógyászati és Venerológiai Szemle2014. évi legjobb kazuisztikájáért járó Ní-vódíjat Rózsa Annamária kapta „Primercutan anaplasias CD30+ nagysejteslymphoma kóresete” címû közleményéért.

Az Élettani Intézetbõl

� Budapesten rendezték 2015. október 1-3. között a Magyar Elhízástudományi Tár-saság XXIII. éves Kongresszusát és egy-ben az V. Közép-európai Elhízástu-dományi Kongresszust, melyen KarádiZoltán szervezõje volt a „Central regula-tion of energy balance, hunger and satiety”címmel megrendezett szimpóziumnak. Akonferencián intézetünk két munkatársa,Lénárd László „Effects of intraamygdaloidmicroinjections of RFamide-relatedpeptides (RFRPs) on food intake in rats”,míg Szabó István „Complex functionalattributes of orbitofrontal cortical glucosemonitoring neurons” címmel tartott elõ-adást. A konferencián munkatársaink a kö-vetkezõ posztereket mutatták be: KovácsA. et al: „Learning related effects of satietyinducing RFamide-related peptides(RFRPs) in the amygdaloid body of rats”;Zagoracz O. et al: „Feeding-related effectsof intrahypothalamic administration ofneuropeptide QRFP-26 in rats”; HormayE. et al: „Glucose-monitoring neurons ofthe rat cingulate cortex: feeding and meta-bolic significance”; Csetényi B. et al:„Cingulate cortex IL-1β mediated mecha-nisms in the regulation of feeding andmetabolism in the rat”.� A 2015. október 10-én megrendezett„Doctoral Workshop 2015” konferenciánmunkatársaink a következõ elõadásokkalvettek részt: Szabó István: „A medialisorbitofrontalis kérgi glukóz-monitorozóidegsejtek metabolikus és magatartásifunkcióinak vizsgálata patkányban”;Hormay Edina: „Patkány cinguláris kérgiglukóz-monitorozó neuronok táplálkozásiés metabolikus szerepe”; Csetényi Bettina:„Cinguláris kérgi IL-1β mikroinjekció ho-meosztatikus hatásainak vizsgálata pat-kányban”; míg Csizek Zsófia a „Binokulá-ris VEP vizsgálaton átesett csecsemõkutánkövetése” címû posztert mutatta be. Akonferencián Lénárd László „Az éhség-motiválta magatartás központi idegrend-szeri szabályozása” címmel tartott plenáriselõadást.� Az Élettani Intézet tanársegéde, TóthAttila sikeresen szerepelt a Sanatmetal Kft.által kiírt 2015-ös MOT-MTT kongresszusinnovációs pályázatán. Nyertes pályázatá-nak témája a csont implantátumok kilökõ-

dését vizsgáló impedancia mérésen alapulóvizsgáló eszköz kifejlesztése volt.

Az Érsebészeti Klinikáról

� Menyhei Gábor meghívott elõadókéntelõadást tartott az International Union ofAngiology budapesti kongresszusán szep-tember 7-9. között. Elõadásának címe„Vascular registry: why is it worth?” volt.Ugyanitt üléselnöki feladatokat is ellátott.Ugyanõ felkérést kapott a EuropeanSociety for Vascular Surgery MesenteriálisGuideline bizottsági tagságára és részt vetta bizottság brüsszeli munkamegbeszélé-sén, október 8-9-én.� Menyhei Gábor október 21-23. közöttrészt vett az osztrák angiológusok és érse-bészek kongresszusán, ahol az Osztrák Ér-sebész Társaság levelezõ tagjává választot-ták és ebbõl az alkalomból elõadást tartott„Tendenz in der Rate der Majoramputa-tionen in Ungarn” címmel, valamint meg-hívott elõadóként vett részt október 24-31.között az Amerikai-Magyar Orvosszövet-ség éves kongresszusán az Egyesült Álla-mokban, Sarasotában. Elõadásának címe:„Contemporary treatment of poplitealaneurysm: results of an internationalregistry”.

AFarmakognóziai Intézetbõl

� AMagyar Biológiai Társaság 2015. ok-tóber 29-én rendezett 275. szakülésén inté-zetünk a következõ két elõadással szere-pelt: Csepregi Rita és mtsai: „Erdélyi nép-gyógyászatban alkalmazott gyógynövé-nyek antioxidáns hatásának vizsgálata”;Balázs Viktória Lilla és mtsai: „A vadcsi-csóka antimikróbás hatásának tesztelése invitro rendszerben”.� Intézetünk munkatársa, Ács Kamilla azAstellas Pharma Kft. Ifjú Kutató Program-jának keretében meghirdetett ösztöndíjpá-lyázaton PhD-hallgatói kategóriában elsõhelyezést ért el.� Papp Nóra elõadást tartott a MagyarOrvostörténelmi Társaság Népi OrvoslásSzakosztálya rendezvényén (Budapest,2015. november 12.) a következõ címmel:Gyógynövények szövettani és fitokémiaivizsgálata erdélyi népgyógyászati adatokalapján.

AFogászati és SzájsebészetiKlinikáról

� Krajczár Károly, Nagy Ákos, Schrein-dorfer Károly és Tordai Bálint részt vetteka 2015. szeptember 16-19. között megren-dezett Európai Endodonciai Társaságkongresszusán Barcelonában. Tordai Bá-lint elõadásának címe: „Microsonic

removal of separated endodontic instru-ments: success rate, influencing factors andthe quality of root canal filling” volt.Krajczár Károly: „Comparison of thequality of root canal preparation and fill-ings completed by dentists and dentalstudents” és Schreindorfer Károly: „Theuse of Miller broach during microsonicremoval of separated endodontic file: Casereport” címmel posztert prezentáltak.� 2015. szeptember 27-én klinikánkonRadnai Márta meghívására tudományoselõadást tartott Rajiv Saini (InternationalJournal of Experimental Dental Science fõ-szerkesztõje ) Indiából. Elõadásainak cí-me: „Yoga and Herbs in Dentistry- TheNature Choice”; „Peri-Implantitis”.� A 2015. október 1-3. között megrende-zett XV. Dental World (Nemzetközi Fogá-szati Szakkiállítás és Konferencia, Buda-pest) keretein belül került sor a fogorvostanhallgatóknak meghirdetett „Gyõztesekgyõztese” elnevezésû (frontfog felépítéseanatómikus rétegzési technikával) ver-senyre, melyen klinikánk két végzõs hall-gatója, Reichert Éva elsõ, Soós Dorottyaharmadik helyezést értek el. Felkészítõ ta-náruk: Lempel Edina.� 2015. október 7-én Nagy Ákos és Szal-ma József meghívására tudományos elõ-adást tartott klinikánkon Leon Chen azEgyesült Államokból (Dental ImplantInstitute, Los Angeles; a Journal of Implant& Advanced Clinical Dentistry lap fõszer-kesztõje): „Hydraulic Sinus Condensing”címmel implantológia témakörben.� 2015. október 8-10. között került meg-rendezésre Harkányban a „10. NemzetköziDanubius Szájsebészeti Konferencia és aMagyar Arc-, Állcsont- és SzájsebészetiTársaság XIX. Nemzeti kongresszusa”,melynek szervezõ elnöke Olasz Lajos volt.Olasz Lajos és Szalma József szekcióelnö-ki feladatokat is elláttak. Kövér Zsanett:„Egy speciális arctáji sérülés következmé-nyei” címmel, míg Szalma József:„Intraosseous heat production and prepara-tion efficiency of surgical tungsten carbideround drills: the effect of coronectomy ondrill wear” címmel tartott elõadást. GurdánZsuzsanna: „Mini-implantátumok elõfúrá-sakor és behajtásakor keletkezõ intraosz-szeális hõmérsékletek mérése” címmelposztert mutatott be. Kövér Zsanett díjazottlett a legjobb 35 év alatti elõadások kategó-riában.A Magyar Arc-, Állcsont és Szájsebészetitársaság új vezetõségét is megválasztották.Egyetemünkrõl a társaságba választottákOlasz Lajos és Szalma József kollégákat.� A2015. október 17-én megrendezett ITIszimpóziumon (Budapest) Mandel Ivánkét elõadást tartott.

47

2015 DECEMBER

AFül-, Orr-, Gégészeti ésFej-Nyaksebészeti Klinika

� Gerlinger Imre 2015. október 1-4. kö-zött részt vett Bécsben a Med-el osztrákimplantátumgyártó cég továbbképzõ elõ-adássorozatán, ahol az új generációsközépfülimplantámuk fizikai paraméterei-vel és az új mûtéttechnikával ismerkedettmeg.� Ugyanõ 2015. szeptember 27-30. közöttrészt vett az Egyesült Államokban, Dallas-ban megrendezett 87. Amerikai Fül-orr-gé-gészeti Akadémiai Konferencián, aholüléselnöki feladatot látott el.� Gerlinger Imre és Révész Péter 2015.október 11-16. között részt vettek Piacen-zában, az olasz „skull base” sebészeti cent-rumban egy intenzív „skull base” sebészetitovábbképzõ kurzuson, ahol határterületimûtéti technikákat tanulmányoztak és gya-koroltak is egyben kadáver fejeken.� Gerlinger Imre 2015. október 27-28.között részt vett Belgiumban egy mûtétibemutatón, ahol a Pécsett hamarosan beve-zetésre kerülõ DACS (direct acoustic stim-ulation) mûtéti technikát tekintette meg.� Tóth István, 2015. október 12-13. közöttvett részt Ostravában az Orr-, Melléküreg-és Könnyutak Sebészeti Kurzuson. Azészak-csehországi városban tartott rendez-vényen neves külföldi operatõrök végeztekbemutatómûtéteket, illetve számoltak be akomoly dilemmákat okozó orrvérzés ellá-tásával, az arcüreg-, homloküreg feltárásá-val, a könnyutak sebészetével, illetve a fül-orr-gégész és az idegsebész kooperációjátigénylõ koponyaalapi sebészettel kapcso-latos legfrissebb tapasztalataikról.

AGyermekgyógyászati Klinikáról

� Hollódy Katalin az Európai Unió„Surveillance of Cerebral Palsy” SteeringCommittee tagja és Skobrák Andrea, aGyermekneurológiai Tanszék munkatársairész vettek 2015. november 9-11. közöttVaresében az éves munkakonferencián. Al-kalmuk volt a program keretén belül láto-gatást tenni az Európai Unió Joint ResearchCenter-ében Isprában.� Molnár Dénes levezetõ elnökként éselõadóként („Metabolikus szindróma gyer-mekeknél – az IDEFICS vizsgálat legfris-sebb eredményei”) vett részt a Környezetiés táplálkozási tényezõk gyermekegész-ségügyi aktualitásai – az elsõ 1000 napbanés azután címû továbbképzõ rendezvényenBudapesten, 2015. november 19-én.� 2015. november 26-27. között kerültmegrendezésre az Eastern EuropeanSymposium „Nephrology and PaediatricUrology” Ausztriában. Klinikánk részérõlPintér András, Vástyán Attila és Vajda Pé-

ter vett részt az eseményen.� Molnár Dénes 2015. november 30. ésdecember 1-én az EASOCOM (EuropeanAssociation for the Study of ObesityCollaborating Centre for Obesity Manage-ment) megbeszélésen vett részt a pécsicentrum képviseletében.

Az Immunológiai ésBiotechnológiai Intézetbõl

� Balogh Péter meghívott elõadóként„Regional patterning of the vasculature inmurine visceral lymphoid tissues: marve-ling at the aesthetics and testing the how”címmel elõadást tartott az európai mono-klonális antitest-elõállító kutatóhelyekszakmai szövetsége, az EuroMabNet szep-tember 24-25-én Ljubljanában tartott 7thEuroMabnet meeting rendezvényén.� A Magyar Immunológiai Társaság 44.Vándorgyûlését október 14-16. között Ve-lencén rendezték meg. Intézetünk munka-társai közül Balogh Péter „Use Of Photo-convertible KikGR Protein For TheAnalysis Of Steady-State LymphocyteDistribution in Intestinal LymphoidTissues” címmel, Berki Timea „Effect ofGlucocorticoid Hormone on Thymic AndSplenic Regulatory T Cells” címmel,Engelmann Péter „Immunotoxicity ofMetal Nanoparticles to Earthworm Coelo-mocytes” címmel, Kellermayer Zoltán„Absence of Nkx2-3 Transcription FactorReduces The Severity of DSS-InducedColitis Compared to Wild-Type andMAdCAM-1 -/- Mice” címmel tartott elõ-adást. APhD-hallgatók közül a konferenci-án elõadással vett részt Kohl Zoltán(Follow-Up Study Of ZAP-70 Expressionin Chronic Lymphocytic LeukemiaPatients Using Flow Cytometry), KugyelkaRéka (Investigation of ZAP-70 Deficiencyin A Murine Model of RheumatoidArthritis), Prenek Lilla (Activation ofMitochondrial Apoptotic Pathway inGlucocorticoid-Induced Apoptosis ofMouse Thymocytes), valamint VojkovicsDóra (Homeodomain Transcription FactorNkx2-3 Influences The Distribution ofIntestinal Innate Lymphoid Cell Type 3(ILC3) Subsets Under Normal and Inflam-matory Conditions in ARegion-DependentManner). TDK-hallgatóink közül GábrisFanni „Formation of Lymph Nodes isIndependent From The Cognate Interac-tion Between Stromal MAdCAM-1 andAlpha4/Beta7-Expressing LymphoidTissue Inducer Cells” címmel mutatott beposztert.� Balogh Péter a november 11-13. közöttBudapesten megrendezett 3. NemzetköziÕssejt-konferencián elõadást tartott„Vascular patterning of the mucosal

lymphoid tissues – hesitant or pincipled?”címmel.

AKórélettani ésGerontológiai Intézetbõl

� Balaskó Márta és Pétervári Erika 2015.április 23-26. között részt vett az “IAGG-ER 8th Congress 2015 (International Asso-ciation of Gerontology and GeriatricsEuropean Region Congress) címû konfe-rencián Dublinban (Írország), ahol BalaskóMárta elõadást tartott „Potential contribu-tion of the central corticotropin system toaging obesity and anorexia of aging” cím-mel, Pétervári Erika pedig „Contributionof catabolic peptides to the regulation ofenergy balance in various age-groups andnutritional states: leptin and insulin” cím-mel posztert mutatott be.� Balaskó Márta „Öregedés: szabályozá-si folyamatok” címmel szimpóziumotszervezett a Magyar Élettani Társaság 79.Vándorgyûlésén és a Magyar Mikro-cirkulációs és Vaszkuláris Biológiai Társa-ság 2015. évi konferenciáján 2015. május27-30. között Szegeden, ahol egyetemünk-rõl is számos kutató beszámolt öregedésselkapcsolatos legfrissebb kutatási eredmé-nyeirõl. A PTE Gyógyszerészi Biotechno-lógia Tanszékérõl Pongrácz Judit „Azangiogenezis szabályozása az öregedõ tü-dõben” és Kvell Krisztián „The missinglink of thymic senescence” címmel tartottelõadást. PTE Természettudományi KarSporttudományi és Testnevelési IntézetSzabadidõsport és Rekreációs TanszékérõlWilhelm Márta „Az egészség és a fittségkapcsolata idõsek körében” címmel ismer-tette felméréseinek eredményeit. A szim-póziumon a PTE ÁOK Kórélettani és Ge-rontológiai Intézetébõl Balaskó Márta „Acorticotropin rendszer szerepe az életkor-függõ energetikai eltérések kialakulásá-ban”, Pétervári Erika „Centrális leptin ha-tások szerepe az életkorfüggõ energetikaieltérések kialakulásában” címû elõadásá-ban mutatta be kísérleteinek eredményeit.� Balaskó Mártát a Magyar Élettani Tár-saság (MÉT) 79. Vándorgyûlésén 2015.május 27-én Szegeden a MÉT pécsi alel-nökének választották.� A Magyar Gerontológiai és GeriátriaiTársaság XXXVIII. kongresszusát 2015.május 28-29. között Gyulán rendeztékmeg. Intézetünket Balaskó Márta „A cent-rális corticotropin rendszer szerepe a kor-függõ testtömeg eltérések kialakulásában”címû elõadásával, Pétervári Erika „Cent-rális anorexigén leptin hatások korfüggõváltozásai: a testösszetétel szerepe” címûelõadásával, valamint Füredi Nóra PhD-hallgató „A hypothalamicus melanocortinrendszer korfüggõ változásai: funkcionálisés immunhisztokémiai eredmények össze-

48

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

vetése” címû poszterével és Rostás Ildikó„Életkorfüggõ eltérések a melanocortinokhõszabályozási hatásaiban” címû poszteré-vel képviselte.� Pétervári Erikát a Magyar Gerontológi-ai és Geriátriai Társaság (MGGT)XXXVIII. Kongresszusán 2015. május 28-án Gyulán az MGGT vezetõségi tagjáváválasztották.� A 2015. augusztus 21-22. között meg-rendezett HMAA balatonfüredi konferen-cián intézetünk egy elõadással és két posz-terrel képviseltette magát: Serényi Dóra,Sabrina Ehlers: „Nesfatin-1 hõszabályo-zási hatása”; Sohonyay Fanni Mirella:„Korfüggõ változások a leptin táplálék-felvételi hatásában”; Szakács Zsolt, RostásIldikó: „Életkorfüggõ eltérések a centráli-san alkalmazott α-melanocyta-stimuláló-hormon hõszabályozási hatásaiban”.� Az Autonóm Idegtudományok Nemzet-közi Társasága (ISAN) 2015 szeptembervégén tartotta konferenciáját az olaszorszá-gi Stresában. Garami András, aki a Társa-ság egyik díját is elnyerte, felkért elõadó-ként vett részt a TRPcsatornák hõszabályo-zási szerepérõl szóló szimpóziumon. Akonferencia programjában a vagális,kardiovaszkuláris és gasztrointesztinálisfolyamatok szabályozása mellett, kiemeltszerepet kapott – örömünkre – a testhõmér-séklet szabályozása is. A klasszikus hõsza-bályozási mechanizmusok mellett szó esettmodern elméletekrõl is, ami élénk vitákatgenerált.� Balaskó Márta és Pétervári Erika 2015.szeptember 28. és október 1. közöttAberdeenben (Skócia) részt vett a Euro-pean Neuropeptide Club, a SummerNeuropeptide Conference, a BritishInflammatory Research Association és aRegulatory Peptides közös, „Neuropep-tides 2015” címû konferenciáján, valamintoktóber 1-jén a konferenciához kapcsolódóspeciális „Galanin” címû mini szimpóziu-mon.� Balaskó Márta „Alarin: a new catabolicneuropeptide” címû elõadásával és „Foodintake-related effect of alarin, a newmember of the galanin peptide family” cí-mû poszterével, valamint Pétervári Erika„Thermoregulatory effects of alarin, a newmember of the galanin peptide family” cí-mû poszterével ismertette Barbara Kofler(Laura Bassi Centre of Expertise; THER-APEP, Research Program for ReceptorBiochemistry and Tumor Metabolism;Department of Pediatrics; ParacelsusMedical University; Salzburg, Austria) la-boratóriumával közösen végzett kutatásai-nak legfrissebb eredményeit.� 2015. október 1-3. között került meg-rendezésre Budapesten a „5th CentralEuropean Congress on Obesity” rendez-vény, melyen Székely Miklós „Obesity

induces resistance to anorexigenic peptidesin rats” címmel tartott elõadást. KéringerPatrik TDK-hallgató, Füredi Nóra, MikóAlexandra, Rostás Ildikó és Tenk JuditPhD-hallgatók posztert prezentáltak.� A Grastyán Endre Szakkollégium által2015. október 5-6. között megrendezettõszi Grastyán konferencián intézetünk hatelõadással képviseltette magát. CsernelaZsófia: „Korfüggõ eltérések a leptin akutcentrális hõszabályozási hatásaiban”,Kéringer Patrik: „Mikro-CT, bõrredõ- éskerületmérés valamint post mortem test-összetétel-mérési technikák összehasonlí-tása patkányban”, Khidhir Nóra: „Ahõsza-bályozás új elmélete”, Pagáts Rebeka: „Acorticotropin-releasing factor (CRF) akutcentrális energetikai hatásai az életkor és anem függvényében”, Serényi Dóra:„Nesfatin-1 hõszabályozási hatása Wistarpatkányban”, Szakács Zsolt: „Életkorfüg-gõ eltérések a centrálisan alkalmazott á-melanocyta-stimuláló-hormon hõszabá-lyozási hatásaiban”.

AMagatartástudományi Intézetbõl

� 2015. október 9-én zajlott a Semmel-weis Egyetem Egészségtudományi Kar 40.jubileumi tanévének tiszteletére rendezettországos konferencia „Az egészségügyi el-látás aktuális jogi és etikai kérdései” téma-körökben. A konferencia igazi multidisz-ciplináris rendezvény volt. Az aktív részt-vevõk körében megtalálható volt filozófus,teológus, több orvosi és szakdolgozói szak-ma képviselõje, gyakorló és elméleti jo-gász. Amagas színvonalú és kiválóan meg-szervezett konferencia kiemelt témái: Tájé-kozott beleegyezés az egészségügyi ellátássorán; Az életkezdeti és életvégi helyzetekjogi és etikai kérdései; Diagnosztikai téve-dések felelõsségtani kérdései; Betegjog-ér-vényesítés lehetõségei. Az esemény jelen-tõségét kiemelte, hogy – sajnálatos módon– bioetikai témájú multidiszciplináris or-szágos (és nem nemzetközi!) konferencia akétezres évek eleje óta nem volt hazánk-ban. Jakab Tibor és Szolcsányi Tibor (Ma-gatartástudományi Intézet) az „Etikai és jo-gi kérdések a sürgõsségi betegellátásban”témájú workshop munkájában vett részt.

ANukleáris Medicina Intézetbõl

� A European Association of NuclearMedicine Kongresszusán Hamburgban2014. október 10-14. között Zámbó Kata-lin és mtsai: „Importance of differentmodalities (SPECT/CT, MRI) in the quan-titative assessment of DaTscan findings”címû poszter prezentációjával vettek részt.� A 16. Pécsi Intervenciós RadiológiaiSzimpózium és Továbbképzõ Tanfolya-mon, melyet 2015. október 29-30-án a Pé-

csi Akadémiai Bizottság Székházában ren-deztek meg, Sarkadi Margit: „A radioterá-piák hatékonyságának elõrejelzése izotó-pos módszerekkel neuroendokrin tumo-roknál” címmel tartott elõadását.� A2015. október 16-án rendezett XLVII.Egyetemi Orvosnapokon dékáni dicséret-ben részesült Török Beáta titkárnõ. Méltánmegérdemelt kitüntetéséhez szívbõl gratu-lálunk!

Az Orvosi Biológiai Intézetbõl

� Bátor Judit a „Nitroprusszid-nátriumhatása PC12 sejtek idegsejt növekedésifaktor indukálta differenciációjára” címûelõadással szerepelt a Nagykanizsán, 2015.október 15-én rendezett Pannon Tudomá-nyos Napon.

Az Orvosi Genetikai Intézetbõl

� Melegh Béla, Berenténé dr. Bene Judités Kövesdi Erzsébet részt vettek a Buda-pesten rendezett „3rd BBMRI-LPC ForumMeeting”-en (2015. szeptember 24-25.),ahol Melegh Béla „Key-note lecture: TheHungarian Biobank Networks” címmelelõadást tartott.� Melegh Béla részt vett az „Union ofMedical Specialists (UEMS) CouncilMeeting”-en Varsóban (2015. október 16-17.), mint a „Section of Clinical Genetics”elnöke javaslatot tett a „Rare and undiag-nosed diseases Multidisciplinary JointCommittee (RUD-MJC)” megalapítására,továbbá a szekció nevének módosítására a„Section of Clinical Genetics andGenomics”-ra. A council mindkét javasla-tot elfogadta.� Melegh Béla meghívott elõadókéntrészt vett a Riminiben rendezett 18thNational SIGU Congress Italian Society ofHuman genetic kongresszuson (2015. ok-tóber 21-24.). Elõadásának címe: „UEMSSection of Clinical Genetics”.

Az Orvosi Népegészségtani Intézetbõl

� 2015. október 15-én az MTAPécsi Aka-démiai Bizottsága és a Veszprémi Akadé-miai Bizottsága közös szervezésében meg-rendezett Nagykanizsa Pannon Tudomá-nyos Napon Gerencsér Gellért az alábbielõadással vett részt: „Experimentális bal-neológia: Kárpát-medencei gyógyvíz- ésgyógyiszapminták biológiai hatásai”.� Balogh Erika a Deutsch-UngarischeGesellschaft für Gynäkologie undGeburtshilfe (DUGGG) által szervezettDeutsch-Ungarisches Forschungstreffentalálkozón, október 10-én az alábbi elõ-adással vett részt: „Rauchgewohnheitenvon Medizinstudenten und die damitzusammenhängenden Faktoren”.

49

2015 DECEMBER

APatológiai Intézetbõl

� Az MPT és az IAPMagyar Divíziójánakközös szervezésében 2015. szeptember 24-26. között Hajdúszoboszlón került megren-dezésére a 72. Patológus Kongresszus. Inté-zetünket több kolléga is képviselte elõadás-sal és poszter-elõadásokkal. Katona Kriszti-án PhD-hallgató a „Kisnyálmirigy hisz-topatológiai elváltozások szisztémásautoimmun betegségekben” címû elõadás-sal szerepelt az immunpatológia-immunon-kológia szekcióban. A poszter szekcióbanSemjén Dávid „Benignus testicularisteratoma gyakrabban detektálható felnõt-tekben mint gyerekekben. Klinikopatoló-giai tanulmány 541 testicularis csírasejtestumor kapcsán” címû munkájával; Pap Ani-ta „Stressz indukálta myocardialisdysfunctio: egy megtévesztõ összefüggés”címû esetismertetésével, míg Vida Livia„Banális, mégis fatális: Az EBVtalálkozásaegy ritka génhibával” címû poszterrel kép-viselte intézetünket. Vida Livia és Pap Anita– munkájuk elismeréseként – a „Legjobb 35éven aluli elõadó” díjat nyerték el. Aszabadelõadások szekcióban Tornóczky Tamás le-vezetõ üléselnöki teendõket látott el.� Új kezdeményezésként a Magyar Patho-logus Rezidens Társaság alakuló ülésére issor került. A tisztségviselõk között VidaLivia és Pap Anita adminisztrációs és PRfelelõs posztot vállalt.� Kajtár Béla 2015. október 9-én, Velen-cén a „Közös múltunk és jövõnk a malignuslymphomák kezelésében” címû, a Rocheáltal rendezett szimpóziumon felkért elõ-adást tartott „A sejtek közötti interakció je-lentõsége krónikus lymphocytás leukémiá-ban” címmel. Ugyanitt Kereskai László„Az agresszív B-sejtes lymphomák patoló-giai és citogenetikai jellegzetességei” cím-mel tartott elõadást.� Kajtár Béla 2015. október 20-án Pécsett,a PTE Egészségtudományi Kar által azegészségügyi szakdolgozók számára szer-vezett „Laboratóriumi diagnosztika” to-vábbképzésen az „Áramlási citometria amalignus hematológiai betegségek diag-nosztikájában” címû elõadással vett részt.� 2015 november 2-án Pécsett, a NovartisHungária szervezésében tartott onkológiaiszimpóziumon Hegedûs Ivett „Gastroen-teropancreaticus neuroendocrin tumorok(GEP-NETs): pathologiai lelet a gyakorlat-ban” címmel tartott elõadást.� A Tanulságos Esetek Fórumán, 2015.november 23-án, Fincsur András tartottelõadást „Cholangiocarcinoma rendhagyóesete” címmel.

APszichiátriai ésPszichoterápiás Klinikáról

� 2015 októberében „Az eltûnt idõ nyo-mában” Trixler Mátyásra emlékezve – cím-mel emlékkötet jelent meg a Pécsi Tudo-mányegyetem Pszichiátriai és Pszichoterá-piás Klinikájának kiadásában. Az emlékezõírásokat és tanulmányokat tartalmazó köny-vet Gáti Ágnes és Tényi Tamás szerkesztet-te.� 2015. október 15-17. között Fekete Sán-dor Berlinben részt vett az U.E.M.S. szak-értõi konferenciáján, ahol a pszichiátriai re-zidensképzés kérdései kerültek megbeszé-lésre.� 2015. november 8-10. között Tényi Ta-más, Hajnal András és Varga Júlia Zágráb-ban részt vettek egy a szkizofrénia ellátásimodelljeivel foglalkozó nemzetközi szim-póziumon.

ASebészeti Klinikáról

� Vereczkei András Szegeden tartott elõ-adást a Sebészeti Onkológia kötelezõ kre-ditpontos továbbképzésen, „A Gyomor on-kológia Sebészete” címmel.� Ugyanõ a Magyar Sebész Társaság On-kológiai Szekciójának a European Societyof Surgical Oncology-hoz történt csatlako-zás alkalmából Budapesten rendezett kon-ferencián tartott elõadást Surgical treatmentof gastric cancer – the Hungarian practicecímmel.� Kalmár Nagy Károly 2015. október 14-16. között részt vett az EurotransplantFoundation éves közgyûlésén Leidenben.Egyidejûleg, mint Magyarország képvise-lõje részt vett az Eurotransplant PancreasAdvisory Committee ülésén is.� Varga Ádám 2015. szeptember 30-án100%-os eredménnyel megvédte PhD-tézisét („A hatásos trombocita aggregációgátlás jelentõsége szervátültetést követõen– témavezetõ: Szakály Péter) az MTAPécsiTerületi Bizottsága székházának elõadóter-mében.� Kelemen Dezsõ 2015. novemberébenhárom hetet töltött a Heidelbergi Egyetem Se-bészeti Klinikáján a modern pancreas sebé-szeti eljárások tanulmányozása céljából.� 2015.november 19-21. között Balaton-füreden került megrendezésre a MagyarTranszplantációs Társaság éves kongresz-szusa. Praksch Dóra PhD-hallgató „Acetil-szalicilsav rezisztencia felmérése szimultánhasnyálmirigy-, vesetranszplantált betegekkörében” címû elõadása dr. Ullmann Imredíjban részesült. Akongresszuson klinikán-kat még Kalmár Nagy Károly, Szakály Pé-

ter és Varga Ádám képviselte.� Az idei évben 2015. november 12-14.között Egerben került megrendezésre a Ma-gyar Sebész Társaság Endoszkópos Szekci-ójának XVI. kongresszusa. Elõadóként sze-repeltek: Baracs József, Orbán Lajos, PappAndrás, Szántó Zalán. Üléselnöki feladatotlátott el: Vereczkei András, Papp András ésSzántó Zalán.Akongresszus végén megvá-lasztásra került az újabb vezetõség, melybeVereczkei Andrást választották be.� Szántó Zalán meghívást kapott a Fenn-tartható Magyar Egészségügyért Egyesületáltal szervezett novemberi „Smart HealthCare Meetup” rendezvényre, ahol interak-tív nemzetközi elõadások mellett lehetõségnyílt a mobilapplikációs tüdõrák programbemutatására a közel kétszáz résztvevõelõtt.� Szalai Gábor október 12-én 100%-oseredménnyel sikeresen védte meg „Devel-opment of novel surgical, imaging andmolecular methods for the in vivo mode-ling of preeclampsia” címû PhD-érteke-zését.

ASzemészeti Klinikáról

� 2015. szeptember 5-9. között az ESCRSKongresszuson, Barcelonában Biró Zsoltképviselte klinikánkat „Cataract surgery ona Marfan syndrome patient” címû poszter-rel.� 2015. október 16-án kreditpontos to-vábbképzés zajlott a pécsi Szemészeti Kli-nika és a Premed Pharma szervezésében.Biró Zsolt „FLACS és MICS femto-cataracta kis seben keresztül” keresztülcímmel tartott elõadást.� 2015. október 29-én az Alcon HungáriaKft a PTE Szemészeti Klinikával közösenhat elõadásból álló akkreditált tudományosszimpóziumot szervezett a dél-dunántúli(Baranya, Somogy, Tolna) családorvosokrészére, melyen az alábbi elõadások hang-zottak el: Varsányi Balázs: „A legújabb di-agnosztikus és terápiás eljárások a szemé-szetben”; Hámor Andrea: „Amit a zöldhá-lyogról a családorvosnak tudni kell”;Vékási Judit: „A cukorbetegség szemészetiszövõdménye és kezelése”; Horváth Adri-enn: „Amit a makuladegenerációról tudnikell”; Szabó Ilona: „Avörös szem differen-ciál diagnosztikája”; Biró Zsolt: „Elmoz-dult (subluxalt) lencse mûtéti megoldása –esetismertetés”.� 2015. november 6-án a SemmelweisEgyetemen Imre József halálának 70 évesévfordulója alkalmából megrendezett tudo-mányos rendezvényen „Imre József vezetõimunkássága a Pécsi Tudományegyetemen”témában Biró Zsolt tartott elõadás.

50

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

ACochrane International világkongresszusa

A magyar Cochrane Tagozatot dr. Decsi Tamás igazgató és dr. Lohner Szimonetta tudományos koordinátor képviselte aCochrane International ez évi világkongresszusát jelentõ 23rd Cochrane Colloquium rendezvényen Bécsben 2015. október 3-7-én. Decsi Tamás részt vett a Directors Meeting tanácskozáson, ahol felvetette a Cochrane International 2017. évi igazgatóitanácskozása Pécsett történõ megrendezésének gondolatát.Bemutatott poszter: Decsi T, Endrei D, Mihályi K, Lohner Sz, Boncz I: Is evidence-based medicine incorporated into the analy-sis of European health systems?

2015. augusztus 27-29. között a Magyar Szemészeti Szakdol-gozók Egyesülete (SHAO) tizedik (jubileumi) kongresszusá-nak Pécs városa adott otthont a Laterum Konferencia és Well-ness Hotelben. Akongresszus megszervezésére olyan helyszíntválasztottunk, ahol régi hagyományainkhoz híven nem csak atudományos programot, hanem a közösségi összejöveteleket isméltó körülmények között szervezhetjük meg. Igyekeztünk akongresszus helyszínén és ahhoz nagyon közel szálláslehetõsé-geket keresni, hogy minél több idõt tölthessenek együtt az or-szág különbözõ tájáról érkezõ kedves vendégeink. 310 regiszt-rált résztvevõvel zajlott a tudományos program. A kongresszusvédnökei: Balogh Zoltán MESZK Országos Szervezet elnöke,Betlehem József, dékán, PTE Egészségtudományi Kar. Az ün-nepélyes megnyitón köszöntõ beszédet mondott Biró Zsolt, kli-nikánk igazgatója, az MSZT elnöke; Vandulek Csaba, MagyarRadiográfusok Egyesületének elnöke, Kaposvári Egyetem;Vargáné Apagyi Erzsébet, ápolási igazgató, PTE KK; BetlehemJózsef, dékán, PTE Egészségtudományi Kar; Elek Ilona, osz-tályvezetõ fõorvos, SHAO tiszteletbeli elnöke Bugát Pál Kór-ház, Gyöngyös; Nagyné Szõke Erzsébet, SHAO elnök, DE KKSzemklinika, Debrecen; Szekeresné Izsák Margit, MESZK Ba-ranya megyei területi képviselõ. Klinikánkról a következõ elõ-

adások hangzottak el: Biró Zsolt: „A team munka jelentõsége aszemészeti ellátásban”; Váradyné Horváth Erika: „Egészség-ügyi gyakorlatvezetés szervezésének lépései és megvalósítása aSzemészeti Klinikán”; Nagyné Káptalan Edit: „A szemészetibetegek ápoláslélektana”; Sömjénné Tóth Ágnes: „Mûtõsnõifeladatok subluxalt lencsés betegek ellátása során”; RékaiZsoltné: „Üvegtesti térbe luxálódott mûlencse elõre emelése23G trokáros sebeken keresztül”; Balogh Ágnes: „Delagilt sze-dõ betegek szûrésének jelentõsége a mindennapi gyakorlat-ban”; Szabóné Sólyom Ildikó: „Ideghártya leválás nagyfokú rö-vidlátás következtében”; Kovács Dóra: „A mûkönnyek új ge-nerációja”. Atudományos elõadások elhangzása után teszt írásakövetkezett. ASzemészeti Klinikáról azok a szakdolgozók nemtudtak részt venni a kongresszuson, akik éppen a nyári szabad-ságukat töltötték. A szabadidõben városnézési lehetõség kínál-kozott a kisvonattal. Az esti program a FEEK aulájában folyta-tódott, ahol egy felejthetetlen, hajnalig tartó, zenés, retró partinvehettünk részt a vendégeinkkel.

Fekete Olga mûtõs szakasszisztens

a SHAO vezetõségi tagja

A Magyar Szemészeti Szakdolgozók Egyesülete tizedik kongresszusa

Hivatalosan is átadták a Pécsi Tudományegyetem KlinikaiKözpontjának legújabb épületét, a Rét utcai telephelyen állóRehabilitációs Központot. Az európai uniós források felhasz-nálásával elkészült modern kórházi részleg a neurológiai, akardiológiai és a pulmonológiai betegek gyógyászati utókezelé-sét fogja segíteni.

A dél-dunántúli régió három megyéjének összesen 12 in-tézménye fogott össze 2012-ben, hogy egy konzorcium-ba tömörülve közös erõvel fejlesszék több különféle

orvosszakmai területet érintõ rehabilitációs tevékenységeik infrast-rukturális hátterét és eszközparkját. A sikeres pályázatnak köszön-hetõen a DDOP-3.1.3/C-11-2011-0001 kódszámú, „Rehabilitációsszolgáltatások fejlesztése a Dél-Dunántúli Régióban” címû pro-jektben összesen 4,89 milliárd forintnyi magyar és európai uniósforrást költhettek el a partnerek.

A konzorciumot vezetõ Pécsi Tudományegyetem egy régi hiá-nyosságot pótolt a 780 millió forintos beruházás keretében elké-szült Rehabilitációs Központ felépítésével. A Neurológiai és azIdegsebészeti Klinikához közvetlenül is kapcsolódó, 1600 négy-zetméteres épület kettõs célt szolgál. Egyrészt otthont ad a balese-tek vagy vérzések következtében fellépõ idegrendszeri károsodá-sok akut ellátását követõ fekvõbeteg rehabilitációnak, másrészt a

szív- és tüdõgyógyászati betegekambuláns rehabilitációjának is.A kétszintes kórházi szárny eme-

letén 25 ágyas fekvõbeteg részleget alakítottak ki, amelynek elsõd-leges feladata az agyi és idegrendszeri károsodásokat elszenvedettbetegek korai rehabilitációja. Ezekben az esetekben az érintettekhosszú távú túlélése és a gyógyulásuk mértéke szempontjából iskulcsfontosságú, hogy a helyreállító célú kezeléseket minél hama-rabb, lehetõség szerint már az akut ellátás utolsó fázisában meg-kezdjék. A komfortos kórtermekkel és minden szakmai igényt ki-elégítõ mûszerparkkal rendelkezõ központban ennek minden felté-tele adott lesz.

A létesítmény másik funkciója a kardiológiai és pulmonológiaibetegek rehabilitációs célú utókezelése. Elsõsorban szívmûtétenvagy katéterezésen átesett, infarktus után gyógyuló, valamint a kü-lönféle krónikus légzõszervi megbetegedésekben szenvedõ járó-betegek ambuláns ellátására koncentrálnak. Elõbbi a szív- és ér-rendszeri megbetegedésekbõl eredõ halálozások országosan is ma-gas aránya miatt is különösen fontos, hiszen a megfelelõ színvona-lú és idõben elkezdett rehabilitációval a betegek gyógyulási esélyeiés jövõbeni életminõsége is látványosan javítható. A pulmonoló-giai kezelések pedig elsõsorban a város bányászati hagyományaimiatt rendkívül gyakori szilikózisos, asztmás és COPD-os (króni-kus obstruktív légúti betegségben szenvedõ) páciensek magas szá-ma miatt élveznek kiemelt figyelmet. Így több ezer érintett számá-ra helyben is elérhetõ lesz a legmagasabb színvonalú ellátás.

Rehabilitációs központot avattak Pécsett

51

2015 DECEMBER

A Nemzeti Agykutatási Projekt (2014-2017) nagymûszer kere-

tében egy kisállat MRI berendezés az SZKK C107 sz. labor he-

lyiségébe került telepítésre. Ez a kisállat képalkotó berendezés,

mint az Egyetem egyik legdrágább kutatási mûszerének meg-

szerzése és üzembe helyezése egy több mint két éven át tartó, az

Egyetem számos dolgozóját pár száz munkaórában megmoz-

gató beruházás, amely minden remény szerint nagyban hozzá-

járul ahhoz, hogy Egyetemünkön továbbra is születhessenek

nemzetközi szinten jelentõs kutatási eredmények.

Az MR képalkotással lehetséges az agyi struktúra/funkció-kapcso-lat mélyreható alapkutatása, hiszen az élõ anatómiai viszonyokrólés biokémiai-élettani paraméterekrõl egyszerre nyújt információt.Mivel az új kisállat MR és a Pécsi Diagnosztikai Központban mû-ködõ 3T Siemens humán kutató MR scanner azonos platformonmûködik, a kisállat modelleken elért felfedezõ- és alkalmazott ku-tatási eredmények a humán diagnosztikában közvetlenül hasznosít-hatóvá válnak, valódi transzlációs láncot biztosítva.

A beszerzésre került kisállat MR képalkotó mûszer (BrukerPharmaScan 47/16) mágnese 4,7 T indukciójú, furata 16 cm át-mérõjû és vízszintes, ezáltal egerek és kb. 500 g mérethatárig pat-kányok fekvõ testhelyzetben történõ vizsgálatára alkalmas.

A mûszerhez tartozik külön-külön egérre és patkányra speci-alizált állatbölcsõ sztereotaxiás rögzítési lehetõséggel és altatómaszkokkal, valamint öt, különbözõ mérési igényekre specializáltrádiófrekvenciás adó-vevõ rendszer.

A kisállatok vizsgálata alapértelmezésben izoflurán-aneszté-ziában zajlik, így akár 4-5 órán keresztül is vizsgálható egy-egyállat, intubálásra nincs szükség. Avizsgálat közben az állat testhõ-mérséklete, légzése és EKG-ja folyamatosan monitorozható. Amûszerrel egyes mérés típusokban 800 mikron vastag szeletbenakár 40x40 mikronos térbeli felbontás mellett is kaphatók jól ér-tékelhetõ képek, a diffúzió-súlyozott vizsgálatok során a b-faktorértéke akár a 10000 s/mm2-t is meghaladhatja. A mellékelt ábránegy patkány agyának T2-súlyozott keresztmetszeti képe látható.

A készülék az SZKK-ban „core facility”-ként fog mûködni. Aza cél, hogy szakmai támogatást nyújtson mindazon kutatási-fejlesz-

tési projektekhez, amelyek kisállatokon történõ MR-képalkotó vizs-gálatot igényelnek, vagy abból jelentõsen értékemelõ módon profi-tálni tudnak. Ezek a projektek kezdetben a közelmúltban a karon ill.a kar kutatói részvételével már hasonló témákban folyt vizsgálatokfelújításai, újraindításai, illetve továbbfejlesztései lesznek. A követ-kezõ lépcsõben a képalkotó rendszer teljesítõképességének a ponto-sabb ismeretében lehet olyan új projekteket elindítani, amelyek azegyetemen (elsõsorban ÁOK, SzKK és TTK) mûködõ kutatócso-portok tapasztalatain alapulnak, és eddigi vizsgálataikat tudják álta-la magasabb szintre emelni, vagy nagy hozzáadott értékkel javítani.Közép- és hosszú távon arra kell majd törekedni, hogy olyan vizsgá-latok folyjanak a mûszeren, amelyek révén országos és nemzetközikutatói kooperációk indulhatnak el, ill. erõsödhetnek meg, továbbákezdettõl fogva nyitottak a képalkotással foglalkozó kutatók, a ver-senyszférával való együttmûködésekre is, annak lehetõségeit folya-matosan keresik.

Bogner Péter, Berente Zoltán és Dóczi Tamás

Legfrissebb hírünk

Kisállat MRI készülék telepítése a Nemzeti Agykutatási Projekt keretében

Rodler Miklós fotói

52

E bben az évben október 30-án, péntekentartottuk temetõi megemlékezésünket.Az évenkénti megemlékezésen tisztele-

tünket fejezzük ki azok iránt, akik testüket fel-ajánlották az orvosképzés – azon belül az anató-mia tanítása – számára.

Évek óta hagyomány, hogy ilyenkor a hallga-tók versekkel, zenével, énekekkel készülnek. Na-gyon felemelõ érzés, hogy évrõl-évre növekszika megemlékezésen résztvevõk száma, és egyretöbb és több köszönõ elismerést kapunk a hozzá-tartozóktól. Nagyon hálásak azért, hogy méltómódon megemlékezünk elhunyt szeretteikrõl.

Ez a megemlékezés különösen fontos. Azemberi test az anatómia tanításában nem helyet-tesíthetõ semmiféle modellel. A megemlékezés-sel – és délelõtt a hamvak elhelyezésével – befe-jezõdött az a hosszú folyamat, ami sok évvel az-elõtt kezdõdött. Eltérõen minden mástól, itt többévvel a halál után történik csak a temetés, addig ahozzátartozóknak nincs hova kimenniük, nincsmég sír, temetõ, ahol megemlékezhetnek a halot-taikról. Így mi, a hallgatóság és az intézet munka-társai ezzel az ünnepséggel, megemlékezéssel tu-dunk hozzájárulni ahhoz, hogy az elhunytak meg-felelõ végtisztességet kapjanak.

Az Anatómiai Intézet nevében is szeretnékköszönetet mondani a hallgatóknak. Mind a ma-gyar, de különösen a német és angol hallgatók je-lentek meg nagy számban a megemlékezésen. Atemetõ kápolnájában az ökumenikus istentiszte-lettel egybekötve a következõ versek, énekekhangzottak el. Szegedi Éva orvostanhallgató éne-kelt, Hollósy Tibor orgonán kísérte. A norvég di-ákokból álló kórus Breslau-Ingemann mûvét adtaelõ. Faragó Johanna orvostanhallgató DylanThomas: És nem vesz rajtuk erõt a halál címû ver-sét szavalta el. Shefali Sangani, Mino Rabenja,Judey Aloyscious angol programos hallgatók Ale-xandra Burke: Halleluja címû énekét adták elõ,Hollósy Tibor orgonakíséretével. Jeffrey D.Strauss: The Calling címû versét Jini Matthew,angol programos hallgató mondta el, majd felol-vasta köszönõüzenetét. Döme András orvostan-hallgató orgonajátéka következett, aki CésarFranck: Priére, E-moll számát játszotta.

Mess Béla professzor három nyelven mondtael kedves szavait, melybõl idézünk:

„Ma már évtizedes szép tradíció egyetemün-kön, hogy a tanév kezdete után, halottak napja tá-ján összegyûlünk itt, a temetõ kápolnájában, majda temetõi emlékmûnél, hogy lerójuk tiszteletünketés hálánkat azok iránt az embertársaink iránt, akikmég haláluk után is az emberiséget kívánták szol-gálni. Köztudott, hogy a gyógyítandó emberi testbonyolult szerkezetének minél alaposabb megis-merése, azaz az anatómia tanulása és oktatása em-

Az Anatómiai Intézet temetõi megemlékezése

53

beri tetemek boncolása nélkül nem lehetséges. Eztbiztosítják számunkra, oktatók és hallgatók, késõbb agyógyítandó nemzedék számára a testüket felajánló,nagylelkû emberek. Nagyon igaz az emlékmû rövidlatin mondata: »Mortui vivos docent«, a »Holtak ta-nítják az élõket.« Õk nem csak testükkel tanítják a jö-vendõ orvosait az emberi test szerkezetének megis-merésére, de tanítanak mindnyájunkat önfeláldozás-ra, önzetlenségre, az emberiség szolgálatára. Köszö-net nekik mindezért! Szeretném itt megköszönni ahozzátartozóknak, hogy jelenlétükkel megtiszteltékmegemlékezésünket, hogy együtt gondoljunk elhaltszeretteikre. Köszönöm a három magyar történelmiegyház képviselõinek, hogy ökumenikus szolgálatuk-kal ünnepségünk áhítatát növelték. Külön köszönet il-leti azokat a kedves hallgatókat, akik átérezték, hogyazok az elhalt embertársaink, akikre most emléke-zünk, elsõsorban az õ képzésüket segítették, és ezértaktív szerepet vállaltak ének- és zeneszámaikkal,versmondásukkal, kórusukkal e kegyeleti megemlékezés még szeb-bé, magasztosabbá tételében. Adjon a Jó Isten örök nyugodalmat ésbõséges jutalmat az örök életben önfeláldozó, segítõkész embertár-sainknak.”

Az egyházi szertartás közben – mely szintén három nyelvenhangzott el, és melyet Udvardy György püspök is megtisztelt – ke-rült sor a felajánlók nevének felolvasára.

A temetõ délkeleti részén található az intézet parcellája, aholfolytatódott a megemlékezés. Bárdosi Attila: Egy fölajánlott búcsú-ja címû versét Csapláros László orvostanhallgató adta elõ. BarákZsófia hallgató a Hazám, hazám népdal énekelte, majd a norvég ésnémet diákok kórusa után elmondtuk a Pater Noster imádságot,mindenki számára közös, latin nyelven. Theresa Brückmann hege-

dûszáma után megkoszorúztuk az emlékmûvet, mécseseket és virá-gokat helyeztünk el az urnákra és a sírokra. Végül a német hallga-tók megható ötleteként fehér léggömbök szálltak fel, amelyek kiskártyákon a hallgatók leírt gondolatait vitték a magasba.

Köszönetünket fejezzük ki Kiss Mária titkárnõnknek, aki a kap-csolatot tartja a hozzátartozókkal, és mindenben segítette és szerveztea temetést és a hamvak sorsát. Köszönjük Horváth Juditnak és KissPéternek a megemlékezésben való segítségüket. Nagyon megnyugta-tó, hogy sok hallgató vett részt a megemlékezésen, és ott van bennüka tisztelet az elhunytak, az emberi test és az anatómia iránt.

Hollósy TiborAnatómiai Intézet

54

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

LÁZÁR LEVENTE

BURGENLAND

BURGENLAND (magyarul Õrvidék,

Felsõõrvidék vagy újabban Várvidék)... AusztriaMagyarországgal határos szövetségi tartománya.Székhelye Kismarton.

Aterület Ausztriához csatolásáról az 1919. szep-tember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerzõdésrendelkezett. A békeszerzõdés szerint Ausztria ere-detileg 4312 km² területet kapott volna 341 ezer la-kossal. A terület elcsatolása ellen lépett fel az ún.Rongyos Gárda, amely keresztül akarta vinni afegyveres revíziót. A gárda egységei elfoglalták afontosabb pontokat, vasútállomásokat, csendõrlak-tanyákat, útvonalakat és deklarálták a hivatalosan elnem ismert államot Lajtabánság néven. Az 1921.október 13-i velencei egyezmény viszont úgy ren-delkezett, hogy Ausztriához ennél kisebb terület ke-rüljön, méghozzá 3967 km² 287 ezer lakossal. Sop-ronról és környékérõl pedig népszavazással kellettdönteni, melynek eredményeként a város Magyar-országé maradt. A választások körülményeit osztrákoldalról sokak kétségbe vonták. Az 1922-ben végle-gesített magyar–osztrák határ lett az egyetlen, amelyviszonylag megegyezett az addigi etnikai határral.

Az új tartomány 1922-ben elfogadott neve on-nan ered, hogy mind a négy magyar vármegye né-met neve, melybõl területet szántak neki, a -burg(vár) szóval végzõdik: Komitat Pressburg (Pozsonyvármegye), Komitat Wieselburg (Moson várme-gye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) ésKomitat Eisenburg (Vas vármegye). Az eredeti elne-vezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vár-megyére, mivel azonban a véglegesen megállapítotthatárok közé nem került Pozsony megyébõl semmi,ezért a szám a név elejérõl elmaradt.

Forrás: Wikipédia