2018/8 - Vigilia · 2019. 12. 13. · SZALAY MÁTYÁS: Elmélkedés a spirituális boldogságról JANKOVICS JÓZSEF: Bethlen Miklós a vallási unióról BETHLEN MIKLÓS: A már-már

2018/8

SZOVÁK KORNÉL: Szent István királlyá avatásának időpontjaPAPP MIKLÓS: A Hegyi beszéd erkölcsteológiai jelentősége

SZALAY MÁTYÁS: Elmélkedés a spirituális boldogságrólJANKOVICS JÓZSEF: Bethlen Miklós a vallási unióról

BETHLEN MIKLÓS: A már-már a lelkét kilehelő Erdély halálsikolyaFABINY TIBOR: Ordass Lajosról

Horkay Hörcher Ferenc és Iancu Laura verseiSZEMES PÉTER: Betlehem csillaga. Utassy József drámájáról

FALCSIK MARI: A prágai csata

Beszélgetés börtönlelkészekkel

Érték- vagy érdekközösség? 561

„Győzelmi koronát nyertünk”. Szent István királlyá avatásának időpontja (tanulmány) 562Elbűvöltségből erkölcsösnek lenni. A Hegyi beszéd erkölcsteológiai jelentősége (tanulmány) 570Elmélkedés a spirituális boldogságról. Boldogítócommunio personarum (tanulmány) 580Bethlen Miklós a vallási unióról (tanulmány) 590A már-már a lelkét kilehelő Erdély halálsikolya(Szörényi László fordítása) 598

Favágón; Este a faluban (16); Tornyok (versek) 602Betlehem csillaga. Utassy József drámájáról (tanulmány) 604

A gyerekkor tájai. A mi utcánk (részletek) (versek) 609A prágai csata (novella) 612

Börtönlelkészekkel 617

Ordass Lajos a mártírsorsú, misztikus lutheránus püspök(1901–1978) 627

Fabiny Tibor: Az eljövendő árnyékai. A figurális-tipológiai olvasás 631

(részletes tartalom a hátsó borítón) 635

LUKÁCS LÁSZLÓ:

SZOVÁK KORNÉL:

PAPP MIKLÓS:

SZALAY MÁTYÁS:

JANKOVICS JÓZSEF:BETHLEN MIKLÓS:

IANCU LAURA:SZEMES PÉTER:

HORKAY HÖRCHERFERENC:

FALCSIK MARI:

LUKÁCS LÁSZLÓ:

FABINY TIBOR:

CZENTNÁR SIMON:

83. évfolyam VIGILIA Augusztus

SZÉP/ÍRÁS

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

EGYHÁZ A VILÁGBAN

KRITIKA

SZEMLE

Érték- vagyérdekközösség?„Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyom-ja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált.”József Attila képe az ember egyik legfontosabb paradoxonára világítrá. Az ember egyfelől individuum, egyetlen és egyedülálló személy,Isten képmása. Személyvolta azonban úgy teljesedik ki, ha megnyílikegy másik személyre: az „Én” a „Te”-vel kapcsolatban talál önmagá-ra, hiszen szeretetre, közösségre van teremtve. „Senki sem különállósziget, minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; haegy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mint-ha egy hegyfokot mosna el, vagy a te birtokod” (John Donne).

Ez a paradoxon nemcsak az egyének személyes kapcsolataira ér-vényes, a barátságtól a szerelemig, hanem kisebb-nagyobb csoportokra,közösségekre is, a családtól és klánoktól kezdve egy település lakos-ságáig, a népek, sőt az „emberiség családjáig”. Ha azonban nincsenekolyan felül nem írható értékek, jogok és törvények, amelyek a közös-séget — a legkisebbtől a legnagyobbig — összetartják, akkor ki van szol-gáltatva annak, hogy a közösség valamelyik tagja külön utat választ:igyekszik a saját érdekeit a többiek elé helyezni.

Mi lehet összetartó ereje a kisebb és a nagyobb közösségeknek?Mikroszinten: a legkisebb közösséget, a családot a szeretet tartja össze.Ez is ki van téve az emberi gyöngeségnek, felbomolhat vagy kény-szerkötődéssé sivárodhat, változhatnak körülötte a kulturális-társadalmikörülmények, mégis ez a társadalom élő és éltető sejtje, keresztény ter-minológiával: „családegyház”, a Szeretet szigete.

Makroszinten: elég Európa történetén végigpillantanunk, hogyanszületnek és halnak el birodalmak és kultúrák, vándorolnak törzsekés népek, életteret keresve, „hont foglalva” maguknak. Fegyverszü-netek és békék, szövetségek és szerződések jönnek létre, ám fel is bom-lanak, ha valamelyik résztvevő a saját érdekeit akarja érvényre juttatnia többiek rovására. Az érdekközösség stabilitását egyedül a közösenelfogadott értékek, az igazságosság és a jog feltétlen tisztelete bizto-síthatja. „Igazságosság hiányában mi egyebek a királyságok, mint nagyrablóbandák” (Szent Ágoston).

Európa sokáig büszke lehetett a zsidó-keresztény, görög-római ta-lajon kinőtt, a felvilágosodásban megtisztult „európai értékekre”: azigazságosság és a kölcsönös szolidaritás, a másik tisztelete, a gyöngébbekés rászorulók megsegítésének kötelezettségére. Van-e remény arra, hogyezeket az értékeket tiszteletben tartják a kontinensen? Európa — s egy-szer talán az „emberiség családja” — el tud-e jutni egy igazi értékkö-zösségre, vagy csupán „halom hasított faként szorítja, nyomja egyikdolog a másikát”?

LUKÁCS LÁSZLÓ

561

„Győzelmi koronátnyertünk”Szent István királlyá avatásának időpontja

„Szinte teljesen a könyvek támasza nélkül a pogányok közé,Pannóniának a besenyők határaival érintkező végeire püspöknekállított engem az ország királya, a legkeresztényibb István, oda,

ahol soha a mi időnk előtt nem hirdették Isten dicsőséges igéjét.”Szent Gellért1

Szent István király alakja köré hosszú évszázadok során történeti,eszmei és politikai hagyományok szövevénye fonódott. Személyi-ségével kapcsolatban alapvetően két kép formálódott ki és él minda mai napig a köztudatban, az egyik a szent, a másik a történeti sze-mélyiség jegyeit viseli magán. Önmagában azonban egyikük sem má-sodrendű a másikhoz képest, mindkettő igényt tart ugyanis a hite-lesség valamely válfajára: a szent király művészi, a másik történetitekintetben igyekszik eleget tenni ilyesfajta elvárásoknak. Emellettrégiségbe vesző történetre tekinthet vissza a mindenkori jó és ősi jogforrásaként a mitikus törvényhozó képe; de a fehérvári törvény-napoktól szintúgy hosszú út vezetett napjaink Szent István-napjá-ig, ennek során pedig időről időre az ünnep tartalma is átformáló-dott. Minden Istvánnal kapcsolatos elképzelés — legyen az bár atörténeti érdeklődés, avagy éppen a szenttisztelet szülötte — mélyénott rejlik a sorsfordító személyiség képzete, aki a magyar népet azősi barbár múltból évezredekre nyúló történetének és műveltségé-nek magasabb lépcsőfokára emelte, és a keresztény népek kultúr-közösségébe vezette. Hogy egy ilyesfajta értékelés korántsem túlzó,arról plasztikusan vallanak a szemtanú Szent Gellért püspök a mot-tóban idézett szavai. Az évtizedekre nyúló folya matot hagyomá-nyosan államalapításnak és a keresztény királyság megszervezésé-nek szoktuk nevezni, de némi leegyszerűsítéssel rendszerint az 1000.vagy 1001. esztendő jelképes időpontjához kötjük. Ekkor került sorugyanis Esztergomban arra a szimbolikus aktusra — a királykenésliturgikus rítusára —, melynek keretében a pogány nagyfejedelmi ősökhatalma keresztény formákat öltött magára, hogy ezentúl az Árpá-dok dinasztiájának leszármazottai a korábbiaktól eltérő minőségbenmunkálkodjanak népük boldogulásán.2 A Szent István király törté-neti művével foglalkozó tudományos kutatásnak mindig is tárgyavolt az időpont megválasztásának történeti háttere. Az idők soránszámos — akár egymás mellett is igaz, vagy éppen egymásnak el-lentmondó — válasz született a kérdésre.3

SZOVÁK KORNÉL

1962-ben született. A Páz-mány Péter Katolikus Egye-tem oktatója, az MTA-ELTE-PPKE Ókortudományi Ku-tatócsoport vezetője.

1Madas Edit: Középkoriprédikációirodalmunk

történetéből. A kezdetek -től a XIV. század elejéig.(Csokonai Könyvtár 25),

Kossuth Egyetemi Kiadó,Debrecen, 2002, 22.

2István uralkodásáraösszefoglalóan lásd

Lenkey Zoltán – ZsoldosAttila: Szent István ésIII. András. (A magyar

történelem századaiból),Kossuth, Budapest,

2003, 5–118.

3A királyavatásra lásdGyörffy György: István

király és műve. Gondolat,Budapest, 1977, 148–162;

az időpontra uo. 150.

562

„Az említett császár kegyéből és bíztatására (…) Henriknek, a bajo-rok hercegének sógora, Vajk, miközben országában püspöki széke-ket létesített, koronát és áldást nyert.”4 Ezekkel a szavakkal adta tu-domására a világnak Thietmar (†1018) német krónikaíró, hogy az 1000.esztendőben a Birodalom déli határaitól keletre egy új politikai szer-vezet — királyság — keletkezett. A Kárpát-medencétől távol eső, szász-országi Merseburg püspöke unokafivérétől a pogány magyarok kö-zött két ízben is térítő úton járt Querfurti Brúnótól (†1009)5 első kézbőlkaphatta az értesüléseket, hogy a magyar fejedelem országában püs-pöki székeket alapított, és hogy elnyerte a királyi koronát, valaminta pápa áldását. A rövid beszámoló minden lényeges elemet magábafoglalt, ami csak a korabeli keresztény világban figyelmet kelthetett.Utalt a közreműködők személyére, részleteiben ismertette a diplo-máciai-genealógiai összefüggéseket, leírta és értelmezte a királyi ha-talomnak a korabeli nyugaton általánosan elismert tárgyi jelképét, ésszoros összefüggésbe hozta egymással a királyi hatalmat és az egy-házalapító tevékenységet. Eszerint Szászországban a Kárpát-medenceiúj püspökségek életre kelése részesült közfigyelemben. Az 1000. év-ben a korabeli nyugati keresztény gondolkodás jó okkal juthatott arraa meggyőződésre, hogy a hierarchikusan tagolt episzkopális rend ki-alakítása egy új monarchia létrejöttét jelenti. A híradás a történetírásbansúlyos vitákat kavart. Részint azért, mert számos elemében ellent-mondott a kilenc évszázada rögzült magyar hagyománynak, amit alegfiatalabb, 1110 körül keletkezett — a korábbi vitákat is magába ol-vasztó — Szent István-életrajz írója, Hartvik püspök öntött szövegesformába. Részint pedig azért, mert a császári közreműködés pusztaemlítése is felidézte az állami függetlenség feladásának és a hűbéri alá-vetettség vállalásának képzetét, ami súlyosan beárnyékolta volna azállamalapító értékelésének minden korban állandó elemét, a függet-len állam létrehozásának érdemét.6

A bevett hagyomány — ezt a köztudat Szilveszter pápa korona-küldéseként tartja számon — közismerten csak a pápának juttatottszerepet a magyar királyság létrejöttében. A császár közreműködé-sét a Hartvik-legenda oly mértékig elutasította, hogy szöveges for-rásainak akár csak gyanúra okot adó kifejezéseit is — ilyen volt „azuralkodói méltóságjelvény” (imperialis excellentiae signum), amiből nála„királyi méltóságjelvény” lett — egyértelműbbre változtatta. Hosszúidőn keresztül tartotta magát a nézet, mely szöveg- és forráskritikaieljárásokkal igyekezett az eseményekkel egykorú híradás — Thietmarpüspök — hitelét lerontani, és vele szemben a száz évvel később ki-formálódott hagyományét — Hartvik püspökét — megszilárdítani.Pedig a két elbeszélésnek közös eleme is volt: mindkettő úgy tartottaugyanis, hogy a királyi hatalom megszületésének lényegi eleme voltpüspökségek felállítása. Az események eszmetörténeti hátterét is fel-táró történetírói irányzat kutatásaiból végezetül világossá vált, hogya Kárpát-medencei eseményről hírt adó Thietmar püspök beszámolójapontosan illeszkedik az első ezredforduló eszmei áramlataiba és po-

Merseburgi Thietmarhíradása

4Thietmar von Merseburg:Chronik. (Neu übertragenund erläutert von WernerTrillmich.) (Ausgewählte

Quellen zur deutschenGeschichte des

Mittelalters, Bd. IX),WissenschaftlicheBuchgesellschaft,

Darmstadt, 1962, 174.

5Neveltetésükre ésrokonságukra lásd

Wilhelm Wattenbach –Robert Holzmann:

DeutschlandsGeschichtsquellen im

Mittelalter. Die Zeit derSachsen und Salier.I,1–2. (Besorgt von

Franz-Josef Schmale.)WissenschaftlicheBuchgesellschaft,Weimar, 1967, 53.

Brúnóra uo. 46–52.

6Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához.

(A Szt. Koronaeredetkérdése).

Ranschburg, Budapest,1942, 31.; Gerics József:

Egyház, állam ésgondolkodás Magyar -

országon a középkorban.(METEM-könyvek 9),

METEM, Budapest,1995, 37–42.

563

litikai történéseibe, míg a Hartviktól fennmaradt elképzelés a Kálmán-kor (1096–1116) aktuálpolitikai elképzeléseit tükrözi.7

Ugyan a merseburgi püspök legrégibb kézirata az 1945. évi drez-dai bombázásban szinte teljesen megsemmisült, a róla készült ko-rábbi fotómásolatok hitelt érdemlően tanúsítják, hogy a kódex au-tográf jegyeket viselt: az írnoknak diktáló szerző utólagos saját kezűsorközi és lapszéli javítgatásai mutathatók ki rajta. Ilyen utólagos sor-közi hozzátoldásként került a szövegbe többek között István királypogány neve — a Vajk — is, ami annak a jele, hogy a szerző a tudo -mására jutott értesüléseket körültekintő módon rendezte el, és nagyjelentőséget tulajdonított ezeknek.8 A „korona és áldás” nem volt más,mint a korabeli nyugati kereszténység két egyetemes hatalmától el-nyert jelképes elismerés. Ha úgy tetszik, Thietmar szövegére úgy istekinthetünk, mint a magyar királyság születési dokumentumára,„születési anyakönyvi bejegyzésére”.

„A Pannonia hegyén lévő (…) Szent Márton monostorát még szü-lőatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvé-ért és királyságunk megszilárdításá ért. Ugyanezen monostor test-véreinek szent imái miatt az előbb írt Anasztáz apát úr tanácsaitólés állandó segítségétől felbátorítva lettünk ugyanis győztesek.”9 Töb-bes szám első személyben így vall saját szavaival az immár királlyákent István az ezredforduló két fontos magyarországi eseményéről.A kútfő István király csekély számban korunkra maradt, többé-kevésbéhiteles oklevelei közül az a darab, mely külalakjával és írásképével isazt igyekszik elhitetni, hogy eredeti, István király korában keletkezettdokumentum. A beható vizsgálat azonban megállapította, hogy a dip-loma az időközben elkallódott eredetinek száz évvel későbbi, ki-bővített szövegű másolata. A forráskritikának azt is sikerült kimu-tatnia, hogy a benne többes szám első személyben szóló, keretetképező részek minden valószínűség szerint benne kellett legyenekaz eredeti mintaoklevélben is, míg az egyes szám első személybenfogalmazott középső szakasz későbbi betoldás, és mint ilyen kevésbémegbízható a keretszövegekhez képest.

Az egyik esemény, melyről a beszámoló nagy vonalakban hírt ad,az volt, hogy az apja által megkezdett szentmártonhegyi (pannon-halmi) monostort István befejezte és kiváltságokkal ruházta fel, a má-sik, hogy a szerzetesek között bátorságot nyerve győzelmet aratott.Az 1001-re befejezett apátság adott otthont István munkatársai egycsoportjának, akik szoros kapcsolatban álltak korábban Szent Adal-bert prágai püspökkel (†997) és tanítványaival. A győzelem aligha vo-natkozhatott másra, mint a nagyfejedelmi hatalomra igényt bejelentőcsaládtagon, a Somogyot uraló Koppányon aratott diadalra. Gézanagyfejedelem 997-ben bekövetkezett halálát követően ugyanisnemcsak a szentmártonhegyi alapítás maradt befejezetlenül, hanemegyelőre nyitott volt még a hatalom öröklésének kérdése is. Géza fel-tehetőleg maga is mindent megtett annak érdekében, hogy az au-

7Tóth Zoltán: i. m.

8Az oldal hasonmása:Die Dresdner Handschriftder Chronik des BischofsThietmar von Merseburg,

in Faksimile. (Hrsg. vonLudwig Schmidt.)

Brockmann, Dresden,1905, fol. 71b. Az auto -gráf emendatiókra lásd

Thietmar von Merseburg:i. m. xxviii–xxix.

A Pannonhalmikiváltságlevél tanúsága

9Érszegi Géza:Szent István pannonhalmi

oklevele. (Oklevéltani-filológiai kommentár). In:Mons Sacer 996–1996.

Pannonhalma 1000 éve.I. (Szerk. Takács Imre.)

Pannonhalmi BencésApátság, Pannonhalma,1996, 47–89, különösen

81–82.

564

tokrata uralkodói hatalom megteremtése érdekében uralmát első-szülött fiára örökítse, és a dinasztikus vérségen alapuló egyéb igé-nyeket elhárítsa. Halálát követően a családhoz tartozó Koppány vér-ségi jogon mégis Géza özvegyének kezét követelte, és harcot indította nagyfejedelmi méltóság elnyeréséért. A véres kimenetelű csata vé-gül István győzelmét hozta. Ezzel kapcsolatban a kiváltságlevél kö-zépső része azt is elmondja, hogy az ifjú nagyfejedelem a csatát me-gelőzőleg a szerzetesek között fogadalmat tett, hogy ha SzentMárton győzelemhez segíti, az alulmaradó rokon uralmi területénekegyházi tizedét az apátságnak fogja adni. A hitelt érdemlő szöveg-részből fentebb idézett szavak is — részben vagy egészben — az apáttanácsainak és a szerzetesek imáinak tulajdonítják a győzelmet.

A forráshely pontos értelmezése az elmondottakon túl számos ne-hézségbe ütközik, és Thietmar püspök krónikarészletéhez hasonlatosmódon a tudománytörténet során ez a forrás is súlyos viták kereszt-tüzébe került. A polémia tárgya ebben az esetben is a királyavatás prob-lémája volt. A kutatás a „felbátorítva lettünk (…) győztesek” kifejezéspontos értelmezésére irányult, melynek eredeti, latin nyelvű formája an-tik veretű, metaforikus nyelvhasználatával többféle fordítást is meg-engedett. A latin „confortati et laureati sumus” mondat szó szerinti (tü-kör)fordítása így hangzik: „megerősíttettünk és megkoszorúztattunk”.Ezt az egyik álláspontot képviselő fél az „(egyházi kenet révén) lettünkmegerősítve (azaz királlyá kenve) és (a fejet koszorú módra körülöle-lő diadémmal) megkoszorúzva (azaz megkoronázva)” értelemmel ru-házta fel, a dokumentumot ezáltal István király megkoronázásánakHartvik püspök beszámolóját is megerősítő, közvetlen forrásává tet-te. Ezzel szemben a körültekintőbb álláspont rámutatott a latin kife-jezések évezredes eszmetörténeti hátterének jelentőségére. Ennek fé-nyében a bibliai „confortati”-t „(lelki értelemben) bátorságot nyertünk”,a „laureati”-t pedig a „(római imperátorok módjára) győzelmi koszorútszereztünk (= győzedelmeskedtünk)” formában fordította le, és kiik-tatta a koronázást közvetlenül tanúsító kútfők közül. Az előző kuta-tó egyszersmind más szöveghelyek bevonása révén Anasztáz apátnakpápai legátusi szerepet osztott, aki közreműködött István koronázá-sánál is. Az utóbbi történeti rekonstrukciót kialakító tudós Thietmarszövegével összhangban elutasította a pápai követjárás puszta felté-telezését is.10 Láthatólag a szöveghelyek önmagukban sem csekély ér-telmezési nehézség elé állítják a fordítókat, a lehetséges szövegmagya -rázatok közül azonban mindig a kor gondolkodásához közelebb állóélvez elsőbbséget.

„A vendégek (…) nagy hasznot hajthatnak. (…) Kezdetben azáltal nö-vekedett a római birodalom, attól váltak naggyá és dicsővé a római ki-rályok, hogy különböző égtájakról sok nemes és bölcs férfiú sereglettössze náluk. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneasék fel nemszabadítják.”11 A fentebbihez hasonlóan ezen szavak is István szájábólhangzanak el; abban a műben olvashatóak, melynek szerzőségét év-

10Gerics József:i. m. 28–36.

11Szent István királyIntelmei és Törvényei.(Ford. Bollók János és

Kristó Gyula. Előszó:Zlinszky János.)

(Szent István Könyvek),Szent István Társulat,

Budapest 2000, 28–29.A fordító arra gyanakodott,

hogy a szerző az ókoriSallustius egyik művét

tartotta szem előtt.

Az Intelmek üzenete

565

ezredes hagyomány tulajdonítja az államalapítónak: Szent István fiá-hoz, Imre herceghez intézett, atyai szeretettől fűtött Intelmeiben. Az mamár világos, hogy a gondolatokat írott formába öntő író egy, a retori-ka mesterségében rendkívüli jártasságot szerzett főpap kellett legyen,az uralkodót azonban neveltetése felvértezte a latin nyelv megértésé-nek készségével, az írott formát öltő gondolatokat bizonnyal módja voltnyomon követni. A rövid értekezés a Karoling-korban virágzását élő,utána azonban gyors ütemben elhanyatlott irodalmi műfaj, a király-tükör formai mintáját követi, tartalmilag is a 800-as években kimun-kált politikaelmélet — az úgynevezett politikai teológia — korszerűsítettés magyar viszo nyokra alkalmazott változatát képviseli. A traktátus6. és 8., látszólag egymásnak ellentmondó fejezetei szintén tudományosviták tárgyai lettek, melyeknek fő tétje az Intelmek eredetiségének vagymodelljeitől való függése mértékének meghatározása volt. Kiderül, hogya traktátus a kései szöveghagyomány ellenére is csorbítatlan és vál-tozatlan formában jutott korunkra, a benne foglalt gondolatok pedigegybevágnak az ezredforduló eszmevilágával.12 Különösen is nagy ajelentősége a 6. fejezetnek, mivel ez egy politikai program tudatos kö-vetéséről tesz tanúbizonyságot. Amikor ugyanis a szerző a külhonbólérkezők hasznáról elmélkedik, állítását antik exemplummal támaszt-ja alá. Az antikvitás műveltségének legfontosabb összetevői (nyelv, jog,tudomány és művészet) a középkori kultúra alapját képezték. Külö-nösen is kiemelkedett ezek közül az 5. századtól fokozatosan erősö-dő Róma-eszme, amely a 10. század végére a politikai gondolkodás leg-hangsúlyosabb elemévé fejlődött.13 A Nagy Ottó (936/962–973) 962. évicsászárrá kenését követően megújuló császárság egyre szorosabb szá-lakkal kötődött Rómához, az apostolfejedelmek városához. A folyamata csúcspontját III. Ottó uralkodása (983/996–1002) alatt érte el. A ke-véssel huszadik életévének betöltése után sírba szállt német császár kü-lönös politikai bölcsességgel újszerű politikai ideák követésénekszentelte rövidre szabott uralkodását, amelyek az eddigiektől eltérő sze-repet osztottak az újonnan kereszténységre térő barbár népeknek —főképpen a lengyeleknek és a magyaroknak. III. Ottó ugyanis NagyKonstantin (306–337) keresztény birodalmának megújítását tűzte cé-lul. Ennek fő jellemzőjét közvetlen környezetével együtt az önállósá-gukat és népi identitásukat magas fokon megőrző birodalmi népek sok-színűségében látta. Rómát kívánta fővárosává tenni, építkezéseketindított az antik császárok palotái helyén — a római Palatinuson és azAventinuson —, hogy onnét uralkodjék pápájával egyetértésben a ke-resztény világ univerzumán. A terv valóra váltásához a császárnakegyüttműködő partnerekre volt szüksége, olyan uralkodókra, akik át-élik és magukévá teszik a programot — miközben elismerik a császárauktoritását, szuverén királyként kormányozzák a rájuk bízott alatt-valókat. Ebben a vízióban a keresztény birodalom nem volt más, mintönálló politikai életet élő, szuverén királyok által kormányzott monar -chiák összessége.14 Szent István Intelmeinek példázata annak meggyőzőbizonyítéka, hogy a fiatal magyar uralkodó felismerte a szándékot, és

12Kapitánffy István:Hungarobyzantina.

Bizánc és a görögségközépkori magyarországi

forrásokban. Typotex,Budapest, 2003, 17–37.

13Jürgen Petersohn:Art. Romidee. In: Lexikon

des Mittelalters VII(2002), 1007–1009.

14Balogh József:A magyar királyság

megalapításánakvilágpolitikai háttere.

Századok, 66(1932), 152–168.

566

tudatosan együtt kívánt működni a terv megvalósításában. Róma azelbeszélés szerint a latinok bevándorlása előtt szolgaságban senyvedt,de Aeneas és társai az ősi civilizálatlanságból kiszabadították, ki-rályi utódai pedig fokozatosan azzal növelték dicsőségüket, hogy ven-dége ket fogadtak be, akik ismeretekkel gazdagították vendéglátói kat.A példa nem közönséges azonosulási lehetőséget kínált a beilleszke-dés útját választó magyar nagyfejedelemnek.

Aligha vitatható, hogy az ősi Róma történetének ilyesfajta különösértelmezése befelé kulturális programot kellett jelentsen: Szent Istvánkirály vendégei dokumentumokat és fegyvereket hoztak az ország-ba, melyekkel előmozdították a keresztény monarchia rendjének meg-szilárdulását. Kifelé ugyanakkor Aeneas és Róma a metaforák több-értelműségével kockázat nélkül vonatkoztatható volt Szent István ésa keresztény birodalom viszonylatára. Vitéz Boleszláv mellett az ő tá-mogató együttműködése szabadíthatta ki a konstantini keresztény bi-ro dalom eszméjét a korábbi német hódító politika ideológiai béklyóiból.

A magyar kereszténység életre kelése a korai középkor barbár népei -nek — burgundoknak, frankoknak, angolszászoknak, gótoknak —a megtéréstörténetével mutat számos hasonlóságot. Tudományos vizs-gálat mutatta ki, hogy a népvándorlás korának barbárjai esetében szo-ros kapcsolat mutatkozott a hadisiker és a kereszténység felvétele kö-zött, ez azonban nem a történeti valóságot tükrözte, hanem az utólagoslegitimáció eszköztárába tartozott, ám maga is késő antik-konstanti-ni mintára volt visszavezethető.15 Ezekben az elbeszélésekben a ha-disikert rendszerint azonnal követte a keresztség felvétele és a királyságmegalapítása. Szent István maga is a győzelemért mondott szerzete-si imák biztosításával készítette elő a döntő harcot — erről éppenséggela Pannonhalmi kiváltságlevél keretes részében olvashatunk. Állító-lag Szent Márton érdemeiben bízva fogadalmat is tett a csata szerencséskimenetele esetére — erről ugyanazon dokumentum kevésbé hitelt ér-demlő része számol be. A győzelmet követően azonban rejtélyes mó-don nem kenette magát azonnal királlyá, hanem éveket várt a jelké-pes aktussal. Ugyanakkor mégsem halasztotta az eseményt az utánra,hogy összes ellenségén diadalt aratott volna; láthatólag a kizárólagoshatalom megszerzése nem játszott szerepet a királyavatás időpontjánakkiválasztásában. Koppány legyőzése után a nagyfejedelem egyelőrea hatalma alatt egyesített dunántúli terület egyházszervezete kiala-kításának szentelte a figyelmét. Befejezte a királyi hatalom védőszent -jének — Szent Mártonnak — szentelt monostort, majd sort kerítetta veszprémi püspökség megszilárdítására — ennek védőszentje amennyei seregek vezére, Szent Mihály lett —, még ekkoriban a pas-saui térítői igényeknek akadályt vetve Győrben emelt Szűz Máriánakdedikált püspöki katedrálist, mindennek betetőzéseként Esztergom-ban Szent Adalbert tiszteletére alapított püspökséget. A kánoni szabályokszerint ezzel adva volt az a három egyházszervezeti egység, amely el-bírta egy érseki tartomány terhét.16 Ekkor István követeket küldött

Az időpont: az 1000. év

15Zsoldos Attila:Adalékoka magyar koronázásipalást Krisztus-ábrá -

zolásának eszme történetihátteréhez. Aetas,[8] (1993:1), 5–13.

16Thoroczkay számol akoronázás idején hárompüspökség meglétével,

lásd Thoroczkay Gábor:Írások az Árpád-korról.

Történeti és historiográfiaitanulmányok. (TDI

Könyvek 9), L’Harmattan,Budapest, 2009, 30.

Gerics szerint István márfelkent királyként

rendelkezett apüspökségekről, lásd

Gerics József: i. m. 39.

567

III. Ottóhoz és II. Szilveszterhez (999–1003), és kérte az esztergomipüspöki szék érsekséggé emelését. Miután mindez megvolt, de sors-döntő harcok álltak még előtte, a fiatal nagyfejedelem Esztergom-ban keresztény királlyá avattatta magát. Thietmar püspök lakonikus— ezen részlet tekintetében Hartvikéval is egyező — beszámolójaennek a mintegy négy esztendőre elhúzódó eseménysornak lehet atömör összegzése.

Láthattuk, a források valójában utólag értelmezték — talán némi-leg mintakövető módon maguk is átrajzolták — a barbár népek meg-téréstörténetét. Íróik célja a kereszténység felvételének elvi alátámasztásaés az újszerű uralkodói hatalom elméleti legitimációjának megterem-tése lehetett. István esetében azonban a harc spirituális előkészítésé-ről és a hadisikerről az eseményekkel közel egykorú, megkérdőjelez-hetetlen hitelű beszámoló tesz tanúvallomást, itt aligha lehet szó azeseményt hosszú idővel követő, visszatekintő magyarázatról. A Pan-nonhalmi kiváltságlevél elbeszélése azonban maga is rétegzett. A meg-bízható szöveg még csak arról vall, hogy István a szerzetesi imák ré-vén bátorságra tett szert, valamint hogy a Koppány elleni harcbanelnyerte a győzelem koronáját. A történet másik rétegéhez tartozika fogadalmat ismertető szakasz, mely feltehetőleg ugyanúgy utólagoslegitimációs szándékot tükröz, miként az 1031. évben befejezett ka-zula — ma koronázópalástként ismeri a köztudat — mandorlábantrónoló diadalmas Krisztusa.17 Ez utóbbi valóban a harcok lezárul -tá nak jelképe kellett legyen: legkésőbb 1030-ra elbukott az utolsó erősellenfél, a Maros-vidéki Ajtony, és súlyos kudarcot vallott II. Kon-rád (1024/1027–1039) támadása is — Szent István vicarius Christikéntdiadalmasan tapodott külső és belső ellenségein. A Koppány ellenvívott szerencsés kimenetelű harc azonban fontos előfeltétele volt akirályavatásnak, ilyesfajta hadisiker hiányában aligha kerülhetett vol-na sor az esztergomi eseményre. Ez nemcsak tulajdonképpeni, de át-vitt értelemben is igaz. A késő antikvitástól fogva ugyanis egyre gya-koribbá vált — Nagy Konstantin is ily módon lett császár —, hogya hadiszerencse bebizonyosulását követően a győzedelmes sereg avezért imperatorrá akklamálta. Később a középkori uralkodók és csá-szárok trónra jutásában is szerepet kapott a katonai siker. A szász tör-ténetíró, Widukind az augsburgi csata kapcsán mondja el I. Ottóróla történetet, hogy a győzelmet követően „nevezetes diadala dicső-séget szerzett a királynak, a hadsereg a haza atyjának és imperátornakkiáltotta ki”.18 A Pannonhalmi kiváltságlevél a Koppány felett ara-tott győzelmet egyáltalán nem a keresztség felvételének mennyei vi-szonzásaként állítja elénk — István a keresztségben már amúgy isrészesült gyermekkorában —, hanem mint a keresztény uralkodóihatalom elnyerésének antik és kora középkori mintákat idéző fon-tos előfeltételét.

A 997. évi esemény szervesen illeszkedett az autokrata uralkodóihatalom megteremtésének folyamatába, melynek során a dinaszti-án belül kellett mindazokkal leszámolnia a fiatal uralkodónak, akik

17Zsoldos Attila: i. m. 10.

18Widukindus Corbeius:A szász történet háromkönyve. (Ford. MagyarLászló András.) Eötvös

József Könyvkiadó,Budapest, 2009, 93.

568

a régi vérségi jogon igényt támaszthattak az uralomra, és veszé-lyeztethették a kereszténység elterjedését. A belső ellenséggel szem-ben az államalapító — ismételten a népvándorlás kor barbár kirá-lyaihoz hasonlatosan — a birodalmi legitimációra támaszkodhatott.István számára ezért volt fontos III. Ottó rövid uralkodása: a biro-dalom úgy jelentett eszmei támaszt a belső ellenséggel vívott küz-delemben, hogy eközben nem akadályozta, sőt cselekvő módon tá-mogatta a független királyi hatalom megteremtését, amineklegvilágosabb, látható jele az esztergomi érsekség felállítása volt. Mi-vel az érseki tartomány megléte egyszersmind az állami függetlenséglegfőbb kritériumának is számított a korban,19 Istvánnak ki kellettvárnia azt a kedvező pillanatot, amikor úgy kerülhetett sor egy-házszervező munkája eredményeinek kamatoztatására, hogy ez nejárjon együtt az új egyházszervezetnek a német hierarchia alá ren-delésével. Hogy minderre Esztergomban hogyan is kerülhetett sor,annak elképzelésében a lengyel érsekség létrehozásáról szóló be-számolóra támaszkodhatunk: „Ottó császár (…) így szólt: »(…) Nemméltó, hogy egy ilyen és ily nagy férfiút mint a főemberek egyikétfejedelemnek vagy comesnek nevezzünk, hanem diadémmal övez-ve, a királyi hatalomba kell őt emelnünk.« És levéve birodalmi di-adémját fejéről, barátságuk és szövetségük [záloga] gyanánt Boleszlófejére helyezte, és győzelmi lobogó gyanánt neki ajándékozta az Úrkeresztjének egyik szögét Szent Móric Lándzsájával együtt, melye-kért Boleszló odaajándékozta neki Szent Adalbert felkarját. És olynagy szeretetben váltak eggyé aznap, hogy a császár fivérévé, a bi-rodalom szövetségesévé tette, és a római nép barátjának és társánaknevezte őt. És ezen kívül az ő és örökösei hatalmába adta mindazokataz egyházi tisztségeket, amelyek a birodalomhoz tartoztak Len-gyelországban, (…) mely megállapodásról való határozatot Szilveszterpápa a szent Római Egyház privilégiumával megerősítette.”20 Egyhasonló uralkodói lándzsát más forrás szerint István — vagy máraz apja, Géza nagyfejedelem — is kaphatott a császártól.21

A fentebb számba vett források az istváni döntés mögött rejlő okokkülönböző aspektusaira vetnek fényt, végtére is főképpen ezek hat-hattak ösztönzőleg a fiatal magyar nagyfejedelemre, hogy a nagy-világ számára a Magyar Királyság megszületését is hírül adó ki-rálykenő szertartást az 1000. esztendőre tűzze ki: 1000 karácsonyáravagy 1001. január 1-ére. Hadisiker árán hadinépe előtt bizonyítot-ta uralomra méltó voltát (997), életre keltette a három püspökség föléemelt érseki tartományt (1000), majd kivárta a történeti pillanatot,amikor ezeken az alapokon siker reményében tehetett lépéseket afüggetlen királyság megteremtése érdekében. A kedvező pillanat vi-lágos felismerése István uralkodói bölcsességét dicséri, de szerepe le-hetett ebben tapasztalt munkatársai tanácsainak is. A három tényezőbizonnyal szerencsés módon találkozott az 1000–1001. esztendők for-dulóján, az időpont pontosítását pedig befolyásolhatta akár III. Ottóitineráriuma is.22


20Gall Névtelen:A lengyel fejedelmek

avagy hercegek krónikájaés tettei. (Ford., bev. és

jegyz. Bagi Dániel.)Argumentum, Budapest,

2007, 101–104.


22Az itineráriummalkapcsolatos németnézetek kritikájára

lásd Thoroczkay Gábor:i. m. 23–32.

569

Elbűvöltségbőlerkölcsösnek lenniA Hegyi beszéd erkölcsteológiai jelentősége

A keresztény morál csak bűnmorál? Vagy csak kötelességetika? Azegyház zsinatai előírták, hogy mindenkinek gyónnia kell — s a mo-rálteológusoktól várták annak meghatározását, hogy mit is kell meg-gyónni. A jó lelkű morálteológusok nem is voltak restek, s mindenoldalról körüljárták a bűn témáját: messzemenően differenciálták abűnök fajtáit, hosszú bűnlajstromokat állítottak össze, s lassan az egészmorálteológia bűnmorállá vált. Helmut Weber1 szerint egyenesen bur-jánzott a bűnmorál, jelentéktelen dolgoknál is bűnökről beszéltek,s a hangnem fenyegető volt. Ez is hozzájárult a bűn fogalmának inf-lálódásához, ami miatt a modern-posztmodern kor már nem vette-veszi komolyan a bűnről szóló tanítást. A teológia megújulási igé-nye nem hagyhatja nyugton a morálteológiát sem. Mindenekelőtt nemvalami ellen akar élni a keresztény, hanem valakiért-valamiért, s nemfenyegetően akarunk beszélni, hanem meghívóan. Ilyen szempont-ból lesz elégtelen a kötelességetika hangsúlyozása is, mert a keresztényerkölcs elsősorban nem a szenvtelen természetjogon alapuló törvé-nyekhez igazodás, nem feltétlen kötelességek és tételes parancsokmegtartása, azaz nem legalista morál — hanem szerelem, perszoná-lis barátság, szeretetszövetségben való együttműködés.

A morálteológia megújulásához szegletkő jelentőségű a Hegyi be-széd, amihez csakis az „emeljük föl szívünket” liturgikus felszólí-tás áhítatával lehet közeledni, hiszen a kereszténység szívéről, a sa-ját szívünkről is töprengünk a következő bekezdésekben.

A kereszténység ragaszkodik az Ószövetséghez, de keresi a sajátosságaitis. Az Ószövetség Istene az egyszemélyű Isten, fő alakja Mózes, az Ószö-vetségnek van saját pászkája, kultusza, Tórája, papsága — és van a 10parancsa. Az Újszövetség a Szentháromságot hirdeti, saját pászkája, kul-tusza, újszövetségi iratai, szentségei, papsága van. A kérdés tehát az:ha az istenkép, a kultusz, a Biblia, a szentségek terén van egy sajátostöbblet, akkor miért a Tízparancs alapján gyónunk? Vajon a kereszténymorálban mi a sajátosan újszövetségi? Természetesen fontos a Tíz -parancs, fontos minden erkölcsi igazság, ami az Ószövetségben is je-len van. De minden területen megtörtént a sajátosan krisztusi kihe-gyezése — a hittanórákon pedig sokszor a Tízparancs alapján tanítjukaz erkölcsöt, a Tíz pa rancs alapján írunk lelki tükröket. Mintha állandóanaz új bort a régi tömlőbe préselnénk. Maga Krisztus is hangsúlyozta, hogybeteljesíteni jött a Törvényt, nem eltörölni — de mintha nagyobb iro-dalma lenne annak, hogy miben egyezik meg az ószövetségi morál és

PAPP MIKLÓS

1972-ben született Nyíregy-házán. Görögkatolikus pap,morálteológus. A SapientiaSzerzetesi Hittudományi Fő-iskola Morálteológia Tan-székének a tanszékvezetődocense, a Családteológiaiés Etikai Intézeteinek a ve-zetője.

1Helmut Weber:Általános erkölcsteológia.

(Ford. Tuba Iván.)Szent István Társulat,Budapest, 2001, 289.

I. A kérdésfeltevés

570

az újszövetségi, mint a különbség feltárásának. Rendkívül meglepő, hogya Hegyi beszéd mondásai közül valóban mennyinek van ószö vetségielőtörténete, s mivel ennek bőséges irodalma van, most éppen nem ez-zel kívánunk foglalkozni, hanem a sajátos többel, mással, újjal. Nemtagadva a Tóra, a Tízparancs, az Ószövetség jelentőségét, mégis mar-kánsabban meg kellene fogalmazni, hogy ha a keresztény élet mindenterületén nyert hangsúlyt a sajátosan krisztusi (dogmatika, szentségek,kultusz, egyházszervezet), akkor a morálteológiában tulajdonképpen mia sajátosan krisztusi?

A történelem folyamán a Hegyi beszédet mindig körüllengte egy bi-zonyos izgalom a merész képei, megmozgató dinamikája, provoka-tív szikrái miatt. A megközelítési módok, olvasatok korábban mint-ha versengők lettek volna, de ma már inkább a megtalált igaz ságukatés egymás kiegészítését keressük bennük.2 Alapvetően kijelenthetjük:a Hegyi beszéd egyetlen misztériumot ölel át, amit mindig új megközelíté-sekben próbálunk feltárni. Úgy érezzük magunkat a Hegyi beszéd meg-fejtésénél, mint a liturgikus körmeneten, ami újra és újra körüljárjaa misztériumot, mert behatolni nem tud és nem is akar a misztériumba,de együtt akar élni vele. A morálteológia és a liturgia szorosan összeér:szinte liturgikus áhítattal járjuk körül a Hegyi beszéd szívét.

A legelső keresztények a Hegyi beszédet úgy tolmácsolják, mintlex nova, mint ami a keresztények új törvénye, az Evangélium etikája.Ez felülmúlja Mózes törvényét, a régi hegyet, a régi kőtáblákat, a régitartalmat. Itt új hegyen állunk, Krisztus az új és nagyobb Mózes, sa keresztények új törvénye a Hegyi beszéd, a leírt törvények helyettélő Tanító lesz. A színeváltozás bizánci ikonján meghajol Krisztus feléMózes és Illés, a törvény és a próféták beteljesedése Ő.

XVI. Benedek pápa szerint a Hegyi beszéd rejtett krisztológia.3 Nemszisztematikus erkölcstant találunk benne, de még csak nem is erény-tant. A kereszténység igazi „erkölcse” a szeretet, Krisztus az ajtó Is-ten országa felé, s a Hegyi beszéd az oda vezető ösvény leírása.

A krisztológiai értelmezés szerint a Hegyi beszéd parancsai első-sorban Krisztusra vonatkoznak. Már az ő életében megvalósult a He-gyi beszéd, így az nem egyszerűen a tanítványok számára adott ta-nítás és példa. Már előzetesen megvalósult Krisztus életében, így amikora keresztények követni akarják, már egy megvalósult etikát akarnak követ-ni. Már beteljesült, mielőtt a tanítványoknak meg kellene cseleked-ni. A hívő nem egy idealista törvényt kap, hanem egy már megva-lósított törvényt. A cselekvés transzcendens előfeltételei változtak meg. Nemelég a Hegyi beszédet úgy értelmezni, mintha a keresztényektől mégtöbbet várna el Krisztus. Nem annyi az újdonság, hogy a kereszté-nyek még jobban tartsák meg a törvényt, még szeplőtelenebbek-pu-ritánabbak legyenek, mintha a Hegyi beszéd pusztán fokozása lenne azÓszövetségi törvénynek. Inkább fordítva van: mielőtt a kereszténynekiindulna cselekedni, máris megváltoztak a cselekvés transzcendens elő-feltételei. Már egy olyan törvényt kap, amit teljesített Krisztus: így aKrisztusban való részesedés könnyebbé teszi a törvény megtartását.

II. A Hegyi beszédkrisztológiaiértelmezése

2Kocsis Imre:A hegyi beszéd.

Jel Kiadó, Budapest,2005, 25–30.

3XVI. Benedek:A Názáreti Jézus.

(Ford. Rokay Zoltán.)Szent István Társulat,Budapest, 2007, I. 94.

571

Innen érthető, hogy Krisztus igája könnyű: aki Krisztusban részesedve,a Lélekben akarja megtartani a törvényt, annak könnyű. A morálisélet nem egyszerűen okos életvezetés lesz, nem kötelességetika, nemis bűnkerülés, hanem élet Krisztusban, a Lélek által, az Atya háza felé.Lehet, hogy az Ószövetségben is vannak hasonló parancsok leírva,de a transzcendens előfeltételek mások voltak.

A Hegyi beszéd krisztológiai értelmezése szerint ez a szöveg el-sősorban Krisztus önportréja, önarcképe: ami őrzi is a misztériumot,valamennyire elérhetetlen a végső titka, mégis jelen van benne, itt van.Olyan, mint a számtalan Krisztus-ikon: minden ikon az egyetlen arc-képet próbálja mindig új nekifutásokban megragadni, de állandóantudatában marad ikon jellegének. A sok-sok ikonarc mögött az egyet-len arcot akarjuk szemlélni, ami egyszerre transz cendens és mégis je-len van. Az ikonelv szerint az őskép erejével jelen van a képben, ezértaz nem egyszerű kép, hanem ikon. A Hegyi beszéd is ikon: az őskép ere-jével jelen van, megsejthető Krisztus misztériuma, személyes arcula-ta, s erőt és mintát is ad a saját tanítványi arculatunk kiműveléséhez.

A Hegyi beszéd elején a Boldogságmondások olyanok, mint egy nagyopera nyitánya: minden fő tétel elhangzik bennük. A Boldogság-mondásokban sűrítve benne van nemcsak a Hegyi beszéd, hanem azegész Evangélium. A görögkatolikus déli imaórán minden nap ezértis olvassák a Boldogságmondásokat, mert az magába sűrítve mintegyhelyettesíti az Evangéliumot. S bár az Ószövetségben és a hellén vi-lágban is ismertek boldogságmondások, a szokásos nyelv itt azonbanúj tartalommal is telítődik. Mit nyer ebből a morálteológia?

Demmer szerint mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a keresztény mo-rál sajátossága az, hogy elsősorban nem leírt normákat követünk, ha-nem élő személyt, Krisztust.4 A Boldogságmondások krisz to lógiai ér-telmezésében látjuk Krisztus életét, tanítását, halálát és feltámadását.Egységben vannak Krisztus szavai és tettei, egész léte szerezte nekünka megváltást. Nem egy szisztematikusan kidolgozott erénykatalógustkapunk a kezünkbe, a Boldogságmondások mást céloznak meg: a ke-resztény egzisztencia gyújtópontját helyezik a lelki szemek elé. Oda akar-ják irányítani a tekintetünket, ahol különösen nehéz lesz Krisztus-kö-vetőnek lenni: a tanítványság történelmi-konfliktusos megterheltségére.Krisztus olyan boldogságot hozott, ami vigasztalóan megtart a konf-liktusokban, az üldöztetésben, a keresztekben is. A Boldogságmon-dásokban így benne van Isten emberré válásának kenózisa, a világosságvilágba hozatalának és konfliktusainak drámája (vö. János prológus).

A Boldogságmondások egy új boldogságfogalmat közvetítenek. Dem - mer szerint nagypénteken Krisztussal sok minden meghalt: a régi is-tenkép, a rosszal való megküzdés módja, az isteni megjutalmazás mód-ja — s többek között a boldogságkép is. A józan ész, Arisztotelészalapján az a boldog, aki beteljesíti természetét: azaz egészséges, csa-ládos, sikeres, kulturált, van hatalma, pénze, barátai, közössége. Maúgy mondanánk: a boldogság a polgári jólét. Nagy kérdés, hogy ezek-ből mi volt meg Krisztusnak egész életében, s főleg a kereszten. Bol-

III. Boldogságmondások

4Klaus Demmer:Fundamentale Theologie

des Ethischen. Herder,Freiburg, 1999, 61–65.

572

dog volt-e Krisztus életében és a kereszten? Ha igen, akkor mitől, hi-szen a jólétben nem dúskált? A Boldogságmondásokban van a kulcs:mintha Krisztus elhallgatna egy pár szót az elején: „Akik már boldogokIstenben… nem baj ha szegények, ha üldözik őket, ha sírnak.” A bol-dogok „már Istenben boldogok”, s nem a sírástól, az üldöztetéstől —a keresztény nem mazochista, a szenvedést nem szabad dicsőíteni. Amiújdonság: a „már most boldogság”.

Ugyanakkor Krisztussal a valamilyen fokú vértanúság, a kereszt ismegkerülhetetlenné válik. A mai világi (és olykor egyházi) torzulásokkalszemben kijelentjük: ahogy Krisztustól elválaszthatatlan a kereszt ésa vigasz, úgy az ő új boldogságfogalmából sem hiányozhat a vértanú-ság és az isteni megvigasztaltság. Ne csapjuk be magunkat és híveinket:nem beszélhetünk úgy a boldogságról, mint ha az „kiteljesedés, ön-megvalósítás, természetes kibontakozás” lenne. Néha a prédikációk,hittanórák, teológiai eszmefuttatások ezt hangoztatják. Pedig az iga-zi boldogsághoz lényegileg hozzátartozik a vértanúság, a kereszt, ugyan -akkor a feszültségek, sebek ellenére való isteni megvigasztalás aján-déka. A Krisztus-követő boldogságában elkerülhetetlenül benne vana vértanúság és az isteni megvigasztaltság, a nagypéntek és a húsvét.A legbeteljesültebb boldog életek (család, házasság, szakmai szolgá-lat, közösség) sem lesznek mentesek a vértanúság, a kereszt megta-pasztalásától. Gyönyörű szimbóluma ennek, amikor a görögkatolikuskereszteléskor a Krisztusban meghalásról, papszenteléskor és házas-ságkötéskor a vértanúságról énekelünk: az egyház nem hazudik, nemígér illuzórikus boldogságot, csakis Krisztus boldogságát.

A morálteológia számára miért fontos a megvigasztaltság? Miértkell megvigasztalni? Szabad beszélnünk arról nagypéntek után, hogyIstent távolinak is tudjuk érezni. Olykor érezzük a közelségét, szeretőjelenlétét, de olykor távolinak érezzük. Ez szomorúsággal tud eltöl-teni, s a morális cselekvésben magunkra hagyottnak érezhetjük ma-gunkat. Az igazságtalanság tarol, az erőszak tombol, az ártatlanoktehetetlenek, a szeretet gyönge. Mindez szomorúsággal, elkeseredéssel,depresszióval tudja eltölteni a híveket, ugyanis mindenkiben jogosaz igazságérzet, a teremtés igazságába vetett hit. Itt megáll a hellénész és az apokaliptikus boldogságra sóvárgó ószövetségi hit. A zsi-dók csodát várnak, a görögök bölcsességet követelnek. Nincs más vá-lasz? Demmer szerint az ember morálisan ilyen helyzetben is szeretnecselekedni, de ehhez megvigasztaltságra van szükségünk, hogy ek-kor se bénuljunk le, ne vegyük át a világ cselekvésmintáit. A meg-vigasztaltság azt jelenti: csak látszólagos Isten távolléte, valójában kö-zel van hozzánk, s a megvigasztaltak ezt megérzik — majd innencselekszenek. A megvigasztaltság tehát semmiképpen sem jelent passzivitást,semmittevést, sokkal inkább aktivitást — de már másként. A megvigasz-taltság azt jelenti: a keresztény nincs bezárva a történelem ördögi kö-reibe. Hihetetlenül láncra verik az embert a családi gyűlölködések szo-kásai, az erőszakkal szembeni tehetetlenség, a behálózó strukturálisbűn, Isten távolságának és gondviselése-igazságossága távolságánakaz érzése. A keresztények mégsem vergődnek bénán a történelem-

573

ben, hanem a megvigasztaltság erőt ad: már a feszült helyzet sem is-tentelen, mernek belelépni a nehéz konfliktusokba, új alternatívákatlátnak, ismerik a megszabadító kitörés ígéretét, megfeszítetten is tud-nak szeretettel viselkedni, tudnak veszíteni is a nagyobb nyereségért.

Az első boldogságmondás Demmer szerint nemcsak számban azelső, hanem a legfontosabb is. A „lelki szegénység” boldogsága tulajdon -képpen tételmondat, az összes többi Boldogságmondásban ez vissz-hangzik, s a hermeneutikai kulcsot nyújtja nemcsak a Boldogság-mondások, de az egész Hegyi beszéd (majd az evangéliumi tanácsok)megértéséhez is. A lelki szegény nem egyenrangú üzletfélnek tudjamagát Isten előtt, hanem ráutaltnak. Tudja, hogy minden Istentől ered,de mégsem passzív, hanem együttműködő. Minden reményét Istenbehelyezi, s ez az eszkatologikus remény már most jelen van az életé-ben. Semmilyen helyzetben ezért nem lesz önelégült, gőgös, vagy ci-nikus, rezignált. Reménnyel tud cselekedni és elszenvedni úgy, hogyaz nem rezignált passzivitás, hanem alakító aktivitás. Mint Krisztusa kereszten. Bizalommal cselekszik, megvigasztaltan szenved, sze-retettel átalakítja a szenvedést és magát a világot is. A tanítványi sorsis fog ebből részesedni: a lelki szegénység szeretetteljes együttműködés(szünergia) Istennel, aki a sikerben és a kudarcban is társ. A lelki sze-génység megélése valamiképpen magába foglalja a prófétaságot: bá-tor kiállást az isteni értékek mellett, de az emiatti üldöztetést is — min-den helyzetben Istenbe vetett teljes bizalommal.

Helmut Weber5 összeveti a Boldogságmondásokat a Dekaló gus sal,s arra jut: a Dekalógusban több a tiltás, a sok parancs jobban kiemeli azemberi teljesítményt, a viselkedést előírásokkal akarja szabályozni, a ju-talmat sokszor evilági keretekben gondolja el, s a rosszat csak behatá-rolni tudja, de nem legyőzni. A Boldogságmondásokban több az ígé-ret, egész szellemében pozitívabb. Nem annyira az emberi teljesítményreépít, mint az isteni megvigasztaltságra, a kegyelmi jelleg jobban átcsillan.Az újszövetségi imában is kevesebb a panasz, több a dicsőítés. A vi-selkedést inkább meghívóan akarja szabályozni. Megvigasztaltságottükröznek, s ezzel a mentalitással lehet majd a rosszat nemcsak be-határolni, de legyőzni, hatni rá. Weber szerint Európa arca más lenne,ha nem került volna ennyire a kereszténység közepébe a Tízparancs.

Az antitézisek felépítése hasonló: „régieknek az mondatott… én pe-dig azt mondom nektek”. Bármennyire hangsúlyozzuk az Újszövet-ségnek az Ószövetséggel való kontinuitását, Krisztus mégis vala mi„nagyobb igazságra” hív (Mt 5,20). Az egyházban máig érvényesÓrigenész meglátása, aki a két szövetség viszonyát a gyermek fér-fivá éréséhez hasonlította: a gyermek növekedik, valamit elhagy, denem semmisül meg, amikor férfivá érik. Iréneusz is ragaszkodott ah-hoz, hogy a törvényt Krisztus nem szüntette meg, hanem kiszéle-sítette és beteljesítette.6 Aquinói Tamás a mag és a későbbi gyümölcsképét használja: Krisztus érlelte meg a törvény teljességének gyü-mölcsét. A szívbe írt Lélek törvénye lesz a keresztények számára azúj morális „törvény”.7

5Helmut Weber: i. m. 55.

IV. Az antitézisek

6Origenes: Mt III,Fragmente 97

(GCS 12,55); Ireneus:Adversus haereses IV,13,1 (Fontes Ch. 8/4).

7Summa theologiaeI–II 107,1–4.

574

Az antitézisek a mindennapi élet konfliktusait nevezik meg: gondvan a szív tisztaságával, a beszéd őszinteségével, a gondolatvilág tisz-taságával, az erőszak megváltoztatásával. Ezek a mindennapi életbőlvett konfliktusok, melyek csak úgy gyógyulhatnak, ha belül elkezdő-dik egy új magatartás, ami kiáradhat a mindennapi életbe. Előbb belültörténjen egy nagy kiengesztelődés, béke, tisztulás, igényesség — s majd ez árad-jon ki a világba a tanítványokon keresztül. Az antitézisek tehát hiper bo lák,túlzások, melyek meghökkentik az embert. Demmer úgy mond ja: a hí-vőt mintha sokkolóan ki kellene lökni a kényelmes törvénymegtar tástásból.Az antitézisek direkt provokálnak, többre hívnak, mint a törvény kor-rekt megtartása. A Hegyi beszédben egy örök nyugtalanság öröklő-dik át minden történelmi korszakra, hogy az Atya határtalan szere-tetét igyekezzünk megvalósítani — mindig túl a leírt törvényeken.

Az újszövetségi sajátosság tehát a nagyobb igazság, de ezt rop-pant nehéz az antitéziseken keresztül lefordítani a konkrét morálteo- lógia szintjére, ha mégis pontokba kellene foglalnunk, a következőtöbbletekre gondolhatunk.

Maga Krisztus sem mondja, hogy eltörölni akarja a régieknekadott törvényt, a Tórát. A morálteológia megfontolása szerint a Tórabizonyos törvényei, s főleg a Tízparancs ma is érvényesek, hiszenezekben nagyjából a természetes erkölcsi törvény nyer megfogalma -zást — ami minden kor minden emberére érvényes. Megvédeni azon-ban nemcsak a Tízparancsot kell, hanem egyáltalán a norma, a tör-vény jelentőségét. A csak a szubjektivitást, az egyéni lelkiismeretethangsúlyozó morál a relativizmus diktatúrájához vezetne, ahogy Be-nedek pápa sokszor hangsúlyozta.

A törvényeket gyermekkorától megtartó gazdag ifjúnak azt mond-ja Krisztus: „gyere és kövess engem” (Mt 19,21). A törvény tökéletesmegtartása abban áll, hogy az élő Krisztust kövessük. Amikor a ta-nítvány keresi a létlehetőségei csúcsát, akkor már nem elégedhet megsoha a normákban megfogalmazott igénnyel, hanem mindig ehhezaz áttöréshez méri magát. Az emberségesség csúcsa jelenik meg Krisz-tusban, a tanítvány létlehetőségei csúcsát látja meg Krisztusban. A ke-resztény ezért nem lesz önelégült soha, s nem gondolja, „ha a törvénytmegtettem, mindent megtettem”. Attól még nem jó házas valaki, haa házastársát nem csalja meg. Még rengeteg jóról, pozitív többletrőllemaradhat, ha csak annyit tesz, hogy nem csalja meg… Mindez igazlesz a felebarát felé is: azzal, hogy a jogait megadtam, még nem biz-tos, hogy szerettem. A személyes Krisztus-követésen túl a morálte-ológiai szisztémákat sem hagyja nyugton a teljesség felragyogása: atudományos szisztémák sem lehetnek önelégültek, Krisztus szerel-mes igénye nem fogható be sem a nagyon jó, sem nagyon sok törvényáltal. A Hegyi beszéd nevetségessé teszi a kazuisztikus mérlegelést:helyette a Krisztus-követést állítja a középpontba.

A túlcsordulás egyetemes elterjedést is jelent. Amikor az antitézi-sekben Jézus a régi előírások helyett valami újra hív, akkor nem köny-

1. A törvénytovábbra is kell

2. A túlcsorduló követés

575

nyebbé akarja tenni az életünket. Valóban van, amit keresztényként el-hagyunk a régiek törvényéből (szombat, körülmetélés, tisztasági sza-bályok), de szó sincs arról, hogy Krisztus egyszerűen könnyíteni akara keresztényeken. Sőt. Már eredetileg is Izrael ószövetségi törvényeinem pusztán önmagukért vannak, hanem hogy a népek világosságalegyenek. Az Ószövetségben megmutatkozó Isten nemcsak egy népIstene, hanem az egész teremtésé, történelemé, minden népé és emberé.Krisztus ezt teljesíti be: egyetemessé teszi az Ószövetségben már va-lamennyire megmutatkozó Istent, mindenkinek szól az örömhíre és mo-rális felszólításai. Az egyetemesség Jézus ajándéka, minden népet egyetlen nagy családba akar összefogni, ahol már nem a leszármazás számít,hanem a szeretet.8 Aki belép Jézus Atya-kapcsolatába, aki Atyának szó-lítja és Krisztust követi a Lélekben, az új közösségben van. Ez az egyház.Az antitézisekben látni kell, hogy valamitől valóban megszabadít Krisz-tus, de egyben valamire fel is szabadít: egzisztenciális és globális szin-ten is túlcsordulásra.

A törvényt túlcsordulóan teljesíteni, a gonosznak odatartani a másikorcánkat — mindez nem egy megfeszített erkölcsi erőbevetés ered-ménye. A Hegyi beszéd nem arról szól, hogy a keresztények még job-ban feszítsék meg önmagunkat. Krisztussal az erkölcsi cselekvés transz-cendens feltételei változtak meg. Ez a morális cselekvésnek az új szintje.Itt már nem arról van szó, hogy a tanítvány túlkövetelje magát, szo-rítsa össze a fogát, feszítse meg aszketikusan minden erkölcsi erejét,s úgy igyekezzen szeretni még az ellenségét is. Inkább ajándékról vanszó: Krisztusban más lett a világ, a Hegyi beszéd és a hozzá tartozó ke-reszt új mintát ad. A keresztény belép Krisztus követésébe, Krisztus Atya-tudatába a Lélekben — s már nem képes nem szeretni. Demmer sze-rint a keresztény morál sajátossága a „már másként cselekedni képtelenség”,az „egzisztenciális lehetetlenség”. Ez jelenik meg János apostol vallomá-sában, aki szerint képtelenek hallgatni Krisztus feltámadásáról. A jóolyannyira elbűvöli őket, hogy képtelenek a rosszat tenni. Bár fizikai- lag és morálisan is képesek lennének a hallgatásra, a bűnre, de az eg-zisztenciális megérintettség-elbűvöltség képtelenné teszi őket a rossz-ra. Ez a jó magatartás nem rigorista követelés eredménye, hanem szerelem,elbűvöltség, megigézettség következménye.

Demmer szerint a Hegyi beszéd csodaszép, tiszta istenképet nyil-vánít ki. Ez azért fontos, mert az istenkép következménye a morál:a rigorista morál mögött torz istenkép rejtőzik. A tiszta, igaz isten-kép más morált tesz lehetővé: ha Isten szeretetteljes, szabadon meg-hívó személy, akkor ilyen morálra hív. A „másként már tenni nemtudás” valójában elbűvöltség, fascinosum. S ha a morálteológia eztszeretné ébren tartani, akkor a lehető legszorosabb kapcsolatban kell len-nie a misztikával és a liturgiával. Mindkettő célja az Istennel való talál-kozás, egyesülés, s majd onnan a morális cselekvés. A keleti teológiaalapján különösen fontos ismét felfedezni a morálteológia számára adoxológiát. A doxológia nem egyszerűen Isten „dicsérgetése”, ha-nem engedni magunkat elbűvölni. Túl sok imában forgunk magunk

8XVI. Benedek: i. m. 108.

3. Elbűvöltségbőljónak lenni

576

körül: amikor kérünk, hálát adunk, bocsánatot kérünk, még mindigerősen önmagunk körül forgunk. A do xológiában Isten felé fordulunk,s engedjük, hogy dicsősége elbűvöljön minket. Elbűvöl a teremtő, megváltó,beteljesítő szeretete — s majd innen indulunk a morális cselekvésünkkelrészt venni az üdvtörténetben. Talán sokaknál meggyöngült a misz-tikus megérintettség, a liturgikus találkozás, a doxoló gikus ima — sezért nem megy a morális cselekvés.

Bármennyire kiállunk az Ó- és az Újszövetség erkölcsi kontinuitásamellett, az újdonságot nem szabad nivellálni. Aki Jézus Atya-viszo-nyába belép, az új kezdetet vesz: új istenkép, új emberkép, új morál.

Joggal tekinthetjük a keresztény erkölcs összefoglalásának a szeretet parancsát.A Tízparancsot a zsidó nép „lefelé” bővítette, tovább aprózta mintegy600 paranccsá. Jézus „fölfelé” szűkíti a Tízparancsot a szeretet kettősfőparancsává: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lel-kedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A máso-dik hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezena két parancson alapszik az egész törvény és a próféták” (Mt 22,38–40). A szeretetnek tehát három iránya van: „fölfe lé”, Isten felé, „kifelé”,az embertárs, a világ felé, és „befelé”, önma gunk felé. A szeretet há-rom iránya egymást erősíti perichore ti kusan felfelé, vagy egymást sor-vasztja spirálisan lefelé. Ha az erkölcs csúcsa a szeretet, akkor a bűn-fogalom is tisztul: a bűn lényege a szeretetlenség, a szeretet hiánya.Bármennyire is sokszor előfordul, hogy a bűnt a „parancsok szándékosés tudatos megszegéseként” definiáljuk, mégis ennek transzparens-nek kellene lennie a szeretet felé.

A szeretet három iránya perichoretikusan egymást átjárja, mind -egyiknek megvan a maga sajátossága, egyik sem terhelheti túl a má-sik kettőt. Mégis van egy sajátos elsőbbsége az Isten felé való sze-retetnek. János9 apostollal valljuk: a szeretet elsősorban nem az, hogymi szeretünk bárkit is, hanem hogy maga Isten előbb szeret minket,s így ontológiailag szeretettként ragadjuk meg önmagunkat és a vi-lágot. A szerető magatartás az ember részéről már csak válasz, az em-beri szeretet lehetőségi feltétele az, hogy a Szentháromság agapéjaelőbb szeret minket. Az emberi szeretet „minősége és mértéke” a be-fogadott kegyelemtől függ. Úgy is mondhatnánk, ki mennyire szerelmes,annyira erkölcsös. Pontosan ide illik a jegyesi misztika: a keresztényerkölcs nem egyszerűen okos életvezetés vagy aszketikus erőfeszí-tés, hanem szerelmes kapcsolat. A szerelmes szívesen jó, szívesen hű-séges, nem is tud más lenni. A jegyesi misztika ó- és újszövetségi fo-nalát érdemes folytatni, s a Biblia, a misztika és a liturgika belátásaitkonvergálni.

Persze a szeretet parancsa megjelenik más vallásokban, sőt, a po-gány filozófusoknál is. A szeretet attól más az Újszövetségben, hogymaga Krisztus mondja, aki életével, tanításával, halálával és feltá-madásával magát az agapét hozta közénk. Ezért ha bármilyen más ta-nító beszél is a szeretetről, a szavai soha nem érik el Jézus szavainak és tet-teinek intenzitását, ahogy ő vallott a szeretetről.

4. Az új parancs

91Jn 4,19.

577

Az antitézisek az ellenségszeretet parancsával záródnak: ezzel mintegymegkoronázzák az eddigi dinamikát. Az ellenségszeretet joggal nevezhetőJézus csúcstételének a Hegyi beszédben. Thomas Söding szerint ehhez nincshasonló a vallástörténetben,10 Hans Weder Jézus örömhírhirdetése csú-csáról beszél, egy valódi keresztény specifikumról, amit nem lehet azsidóságból levezetni.11 Már az Ószövetségben is parancs: az ellensé-get segíteni kell, ha a szamara összeroskadt (Kiv 23,4–5). A rabbinikusirodalomban ismert az általános segítőkészség kötelessége a szükségbenszenvedők felé.12 „Ha éhezik az ellenséged, adj neki inni” (Péld 25,21,vö. Róm 12,17). Mindenesetre ezek inkább mindennapi segítségek, denem igénylik, hogy osztatlan szívvel szeressük őket. A sztoikus eti-ka és a cinikus filozófia az általános emberszeretet kötelességét tanítják,ami az ellenséget is magába foglalja; az ellenségszeretet itt az univerzálisemberszeretet határesete, aminek alapja a közös származás az isten-ségtől.13 Még ha vannak is előképek a filozófiában és az Ószövetség- ben, de soha sincs olyan súlya az ellenségszeretetnek, mint Jézusnál.

Olykor találkozhatunk azzal a pszichológiai ellenvetéssel, miszerintaz ellenségszeretet túlterheli az ember természetes képességeit. Mint-ha ez már sok lenne az ember őszinteségének, természetes szerető-képességének. Teológusként azt kell mondanunk: valóban, az ellen-ségszeretet olyan határeset, ami nem tud egyszerűen támaszkodni apusztán természetes szimpátiára, a mindennapi pozitív hozzáállás-ra, az átlagos szeretet-képességre. Ám igazán az terhelné meg az em-ber természetes képességeit, ha az ellenséget ellenségként akarná sze-retni. Tényleg lehetetlen lenne a másikat azért szeretni, mert bánt,gonosz velünk, árt a családunknak. Schockenhoff hangsúlyozza: a ke-resztény etika az ellenségszeretetet bár a felebaráti szeretet legnehezebbesetének tartja, de semmiképpen sem az ember természetellenes túl-követelésének: sohasem létezik ugyanis „merőben természetes”, ha-nem az mindig a kegyelembe beágyazott. A szentháromságos terem-téshit alapján valljuk, hogy az a legtermészetesebb az ember számára,ha testvérének tekinti a másikat, ha igyekszik vele szeretetkapcsolat-ba kerülni, s minden seb és küzdelem ellenére is marad közös remé-nyük. Ontológiailag mélyebb a testvériesség, mint a versengés vagya gyűlölködés. Az emocionális akadályokat ontológiai szemlélettel lehet át-keretezni. Ez a gondolat Krisztusnál is fontos az ellenségszeretet parancsahátterében, hiszen a közös Atyára irányítja a figyelmet, aki irgalmas.Az ellenségszeretet specifikus újszövetségi megalapozása az Atya ir-galmának a gondolata, aki Napját jókra és gonoszokra is felkelti (Mt 5,45).Nem is egyszerűen a teremtésből fakadó közös származás, hanem azAtya határtalan irgalmának az utánzása lesz a fő indíték és minta.

Az ellenség szeretete az imádságban kezdődik, amiről Krisztus nemcsakbeszél, hanem ő is imádkozik a kereszten. Nagyhatású szavai továbbhullámzanak a történelem minden korszakán, az őskeresztényektőlnapjainkig. Nyilván az ima célja nem egyszerűen a passzivitás, hanemaz aktivitás első lépése. A keresztény nem akar elmenekülni a tevé-keny felelősség elől, de tudja, hogy az a benső világban kezdődik. Az

5. Azellenségszeretetről

10Thomas Söding:Liebe/Hass (art.).

In: TBLNT (2000) II,1318–1326.

11Hans Weder:Die „Rede der Reden”.

Eine Auslegung derBergpredigt heute. TVZ

Theologischer Verlag,Zürich, 2003, 136.

12Georg Strecker:Die Bergpredigt.Vandenhoeck &

Ruprecht, Göttingen,1984, 11.

13Joachim Gnilka:Das Matthäus

Evangelium.Herder, Freiburg,

1988, 192.

578

imában emelkedünk a „mi Atyánk” színe elé, onnan látjuk a másikat,önmagunkat, a szituációt. Nem tudjuk pontosan, mint kérjünk az imá-ban: a másik megtérését, a szituáció megvilágítását, a saját hozzáál-lásom megváltoztatását? Demmer szerint az ellenségért végzett imaaz ember bensőjében egy új érzelemvilágot teremt és új gondolatho-rizont nyílik, sőt, ajándékoztatik, ami által a bosszú, gyűlölet destruktívimpulzusai a kiengesztelődésre való készséggel összeolvadnak.14

Schockenhoff kiemeli: az ellenségért végzett ima célja nem egyszerűenaz apatheia, a megtűrés, hogy legyen erőnk az elviseléshez — hanemaz aktív jóakarat és jó tett kezdete. Természetesen Jézus ellenségsze-retetének parancsát tehát nem lehet csak személyes síkra értelmezni,mintha a politikai, nemzetiségi ellenségeskedésekre nem lenne érvé-nyes a megváltás. Nem az a baj, ha van másként gondolkodás, poli-tikai ellenfél, szakmai verseny, hanem ha gyűlölködés van.

Ahogy a szikra viszonyul a gyújtózsinór lángjához, úgy viszonyul aHegyi beszéd a morálteológiai szisztémákhoz. A láng végigfut a zsi-nóron, olykor változik a lángja, de önmagát nem tudja meggyújtani éshőfoka sohasem éri el a szikra hőfokát. A Hegyi beszéd olyan gyújtó-pontot, amit nem ember csiholt, hanem Isten ajándéka, a Lélek „szik-rája” — ahogy vallják a misztikusok is. Az etika végső alapjai nem egy-szerűen az emberi értelem végső megfeszítésének eredménye, hanem aSzent háromság önközlésének felülmúlhatatlan és megingathatatlan ajándé-ka. Ám ez a szikra tovább akar futni a történelem fonalán, azaz dolgoznikell: a Hegyi beszédben nincs válasz az agysebészet, a gazdasági ver-seny, a maszturbáció morális problémáira. A morálteológusoknak kikell dolgozniuk a morálteológia tudományos szisztémáját, hogy a tör-ténelem zsinórján végigfuthasson a láng, igyekezni kell az emberek min-dennapjaihoz közel hozni az igazság és a szeretet rendjét. A morál- teo lógusok a történelmi korok kihívásai, saját személyiségük, az egyházaktuális kérdései alapján hangsúlyokat is tesznek, felhasználják a hu-mántudományok eredményeit, interdiszciplináris párbeszédben mű-ködnek. A teológia fáradtságos kenózis: a szikrában megjelenő többletkenotikus lehozatala a mindennapokba.

A Hegyi beszéd világossága sohasem hagyja nyugton az egyházat,és benne a morálteológust: a legjobban kidolgozott szisztéma is lemarada szikra ereje, gazdagságra, hőfoka mögött — azaz a morálteológia so-hasem lehet önelégült. Van úgy, hogy a szisztémát javítani kell, van úgy,hogy újra kell olvasni a régi forrásokat, van úgy, hogy túl kell lépni azeddigi megállapításokon. Az igazán egyházhű morálteológus dolga aHegyi beszéd szikrájától indíttatva a jó morálteológiai szisztéma ki-építése, majd annak állandó felülmúlása. Nem kell félni átlépni azon,ami már idejétmúlt. Nem kell félni hozzányúlni olyan megkövesedettmorális tételekhez, melyeket árnyaltabban is meg tudunk fogalmaz-ni. Ilyenkor mindig a biztos origó, a tiszta forrás az Evangélium, s ben-ne különösen a Hegyi beszéd. Ezért zárja a Hegyi beszédet a szikláraépített ház képe.

14Klaus Demmer:Das vergessene

Sakrament. Bonifatius,Padernborn, 2005, 53.

V. Úton a teológiaiszisztémák felé

és azon túlra

579

Elmélkedés a spiritu álisboldogságrólBoldogító communio personarum

A boldogság olyan alapvető emberi tapasztalat, mely éppen roppantértelemgazdagsága miatt állandóan fogalmi tisztázásra szorul. Erre há-rom okból is feltétlenül szükség van. Először is, maga a boldogság ter-mészetes módon reflexióra késztet bennünket, vagyis ahhoz, hogy ki-teljesedjék, s valóban azzá váljék, ami, teljesen tudatába kell kerülnünk,hogy micsoda, honnan ered, s mire hív meg bennünket. Másodszor —amint ezt Arisztotelész is helyesen látta —, minden ember boldogságratörekszik.1 A boldogság bölcseleti tisztázásával tehát közelebb kerül-hetünk embervoltunk lényegéhez, mely nemcsak e törekvésben, ha-nem magában a boldog-létben mutatkozik meg a maga teljességében.Harmadszor, s éppen ebből következően, minden kultúra számára alap-vető szükséglet a boldogság mibenlétének rendszeres bölcseleti kifej-tése, hiszen kultúrán egyebek mellett olyan átfogó értelemösszefüggéstértünk, mely az emberi élet minden részletére kiterjedően megkü-lönbözteti a helyes, vagyis az emberi természet kiteljesedéséhez vezetőtörekvéseket a helytelenektől, s egyúttal utakat kínál a teljes és értékesemberi élet megvalósításához.

Mindebből leszűrhetjük, hogy a bölcselet és boldogság között nemcsupán esetleges, hanem mindkét jelenség lényegét átható viszonyáll fenn,2 mi több, egyik sem áll fenn a másik nélkül. A kölcsönös vi-szony két oldalát így jellemezhetjük: amennyiben a filozófia képte-len érdemi felvilágosítást adni a boldogság természetéről, méltatlannáválik hivatásához; olyan felszínes okoskodássá silányul, mely elsiklikmin den ember konkrét életének központi kérdése felett. Másfelől,a bölcselet nem lehet puszta külsődleges eszköz a boldogság lényegitermé szetének feltárásához; magának a bölcselkedésnek is valami-képpen boldoggá kell tennie, máskülönben a filozófia kívül esne alap-vető embe ri törekvéseinek körén.3 Minél boldogabb valaki, annál job-ban igényli e különös létállapot megértését, s másfelől, minél jobbanmegragadja, miben rejlik tulajdonképpeni boldogsága, annál haté-konyabb a boldog ság keresésében, és annál tudatosabban s mélyebbenképes azt megélni.

Amint ezt a dolgozat címe mutatja, nem akármilyen, hanem a ‘spi-rituális boldogság’ bölcseleti megragadására vállalkozunk. Érdemestehát egy következő lépésben a lelkiség, a lelki élet és a filozófia kap-

SZALAY MÁTYÁS

1978-ban született. Filozó-fus, jelenlegi munkahelye azInstituto de Filosofía EdithStein-International Academyof Philosophy, Granada.

I. Boldogság és filozófia

1Lásd Arisztotelész:Nikomakhoszi etika.

(Ford. Szabó Miklós.)Európa, Budapest, 1997,

1095a; Vö. FriedrichNietzsche: Morgenröthe.

Gedanken über diemoralischen Vorurtheile

(1881) §429;http://www.zeno.org/

Philosophie/M/Nietzsche,+Friedrich/Morgenr%C3

%B6te/Viertes+Buch/429.+Die+neue+Leidenschaft

(2017.01.12.)

2Lásd különösen SzentÁgoston: A boldog életről.

In uő: Fiatalkoripárbeszédek.

(Ford. Sarbak Gábor.)Szent István Társulat,

Budapest, 1986.Lásd különösen Nr. 14.

II. Lelki élet és filozófia

580

csolatát is górcső alá venni. Itt is a fentiekhez hasonló szoros ösz-szefonódást észlelhetünk.

A lelki életnek elemi része a bölcselkedés, a filozófiai igazságokkeresése és közlése. Mindazon igazságok, melyek a lélekben intuí-ció, vagyis belátás révén feltárulnak, ahhoz, hogy valóban teljes for-májukban, s mélységükben feltérképezhessük őket, rendszeres ésdialogikus bölcseleti munkára hívnak. Ez utóbbi egyes fázisaiban más-más feladatokkal kell szembenéznünk attól kezdve, hogy a belátásthű nyelvi formába öntjük, azon keresztül, hogy megvizsgáljuk, mi-lyen igazságot képvisel a hagyomány viszonylatában, egészen az élet-világbeli konkrét tanúságtétel4 mikéntjének meghatározásáig.

Másodszor, a filozófia nemcsak része a lelki életnek, hanem egye-nesen az a tudomány, mely a lélek mint olyan természetének feltá-rására hivatott. A filozófia e tekintetben kétségtelenül elmélyültebbs átfogóbb feladatra vállalkozik, mint a pszichológia, mely a lelki fo-lyamatokat, azok összhatását, sajátos viszonyaikat vizsgálja. A filozófiaugyanis a lélek egészét mint olyat tárja fel, méghozzá nemcsak ön-magában, s egészlegességében, hanem mindahhoz való viszonyában,ami tőle különbözik, vagyis ami nem-lélek. A filozófia ennyiben a me-tafizikai s antropológiai kutatást is magában foglalja, olyan megala-pozó vizsgálódás tehát, amely a pszichológiát is magába foglalja.A filozófiai, s különösen a vallásbölcseleti alapvetés min denekelőttazonban egyfelől előkészíti, másfelől összegzi a lélek erede tére vo-natkozó teológiai, vagyis a vallási valóságra irányuló elemzéseket.

Harmadszor, a bölcselkedés már mindig is egyfajta lélekgondo-zás.5 A filozófiai munka, legyen bár kutatás, tanítás, írás vagy elmél -kedés, a dolgok igazságának odaadó szemléleteként a lélek legfőbbjavát szolgálja, már csak azért is, mivel e legfőbb jó tisztázásra szo-rul, hogy mind teljesebb elismerést nyerjen. A valódi bölcselet, mi-közben kétségtelenül az igazság feltárásának és elismerésének igé-nye hatja át, aligha csupán a biztos tudás megszerzésére törekszik.A bölcseleti ismeretet a filozófus még csak nem is pusztán birtokolni,vagy felhasználni, alkalmazni akarja, hanem megélni.6 Az igazság át-élése, érvényre juttatása, tehát tanúsítása7 éppannyira a filozófia ele-mi funkciója, mint a modernitás óta egyoldalúan hangsúlyozott igaz -ságkeresés, a szüntelen kutakodás, melynek sokszor már ideje semmarad a tűnődésre.8

Minthogy a filozófia alapvetően lélekgondozás,9 lelki gondozássá is vál-hat. ‘Lelki gondozás’-on itt a másik szeretetteljes filozófiai vezetését ér-tem. A vezetés ténye még nem feltétlenül eredményez kiegyensúlyo-zatlan kapcsolatot, amennyiben a vezető tudatában marad, hogy magais vezetett. Egy hatalmi viszony esetleges torzulásait orvosolhatja egyszeretetviszony kettős asszimetriája. A vezetettség itt ugyanis minde-nekelőtt két dolgot jelent. Először is, a filozófus maga az igazság szol-gálatára szegődik. Másodszor a másik személy, még ha vezetett is, min-dig teljes és kimeríthetetlenül értelem-gazdag, autonóm valóságkéntjelenik meg a ‘mester’ számára. A vezető minden lépését tanítványá-hoz kell igazítania, aki nélkül nem tárulna fel számára az az önmagán

3Vö. Leonardo RodriguezDuplá: El estado de la

cuestión. La recuperacióndel tema de la felicidad

en la filosofía contempoá -nea. Diálogo Filosofico,

50 (2001), 194–226.

4A keresztények feladatatanúságot tenni boldog sá-

guk forrásáról. Lásd KarlBarth: Church Dogmatics.Volume 1: The Doctrine of

the Word of God, Part 2.(Ed. Thomas F. Torranceand Geoffrey Bromiley.)T&T Clark International,London, 2004, 443–44.

5Lásd Sárkány Péter:Filozófiai lélekgondozás.

Jel Kiadó, Budapest, 2008.

6Teória és praxisegységéről lásd Bakos

Gergely OSB: A filozófiamint életbölcsesség az

ókortól a középkorig.In Bakos Tibor Gergely

(szerk.): Teória és praxisközött, avagy a filozófia

gyakorlati arcáról.Sapientia – L’HarmattanKiadó, Budapest, 2011.

7Vö. Paul Ricoeur:L’herméneutique du

Témoignage. Archivio difilosofia, 42 (1972),

N° 1–2, 35–61.

8Lásd Mezei Balázs:Kontempláció és tűnődés.

In Bakos Tibor Gergely(szerk.): i. m.

9Vö. Platón: Alkibiadész,127d. Michel Foucault

581

túli transzcendens valóságdimenzió, amelyben folytonos dialógusbanegyesülve útitársakként kell eligazodniuk.

A filozófia tehát nemcsak a saját lelkünk, vagyis önmagunk személyesjavát keresi, hanem mindenekelőtt magának a léleknek, s ezért a sze-mélynek mint olyannak a javát is.10 Éppen ezért valamilyen elemi kö-zösségi dimenzió már a keresés fázisában is jellemzi a filozófiát.

Amikor most a boldogságra összpontosítunk, először is annak leg-közelebbi s legáltalánosabb formájából, vagyis nyelvi megjelenésébőlindulunk ki. Nem bocsátkoznék etimológiai fejtegetésekbe,11 csupánazt emelem ki, hogy minden nyelv másképpen s mást ragad meg,és tesz közszemlére a boldogság emberi alaptapasztalatából. Ennekrészeként különösen érdekes az, ahogyan elkülöníti egymástól a va-lódi boldogságot a hozzá csupán hasonló, vagy vele egyenesen szem-benálló (ellentétes és ellenkező) formáktól.

Induljunk ki a magyar nyelv gazdagságából szemügyre véve boldogságés boldogulás különbségét. A boldogulás igéből képzett főnév, vagyisa személy tevékenységét emeli ki. Aki boldogul, az maga keresi a bol-dogságát, mindenekelőtt azáltal, hogy megoldást keres problémái- ra, gondjaira. A boldogulás elsődlegesen tehát nem lélekállapot, ha-nem olyan, akár életformává tehető cselekvési stratégia, amelynekkeretében az illető szándékainak megvalósítását — noha egy ellen-séges, problematikus környezetben kifejtett erőfeszítések árán —még is siker koronázza.

A boldogság azonban aligha azonosítható az ilyen értelemben vetttevékenységgel. Figyelemreméltó módon a boldogság ugyanis ‘eltöltbennünket’. Elfogadni s megélni a boldogságot, melyből részesülveegész lényünk átalakul, olyan aktus, mely merőben különbözik attól,hogy valaki kutatja a maga boldogságát, igyekezvén egyre jobbanboldogulni. Tisztázásra vár tehát a kérdés, milyen viszony áll fenna boldogság mint lélekállapot s a boldogulás mint ennek elérésére irá-nyuló tevékenység között. Formálisan szemlélve a következőket ál-lapíthatjuk meg: 1) A boldogság nem azonos a boldogulással. 2) A bol-dogság ugyanakkor nem is független a boldogulástól. 3) Boldogulásés boldogság viszonya nem egyszerű ok-okozati viszony.

Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a boldogság nem a külsődle-ges jólét természetes velejárója,12 vagyis a jólét és a boldogság közé be-ékelődik a helyzetünket értékelő ítélet szabadsága. A boldogság — anél-kül, hogy pusztán szubjektív terminusnak tartanánk — mégis csakmagában foglal egy a személyes sorsunkra vonatkozó értékítéletet: sem-miképpen sem puszta érzelem. Kétségtelen, hogy ez az értékítélet nemteljesen független az illető személy külsődleges élethelyzetétől. E te-kintetben azonban meglepő összefüggésekkel is találkozhatunk:akadnak olyan nemes lelkű emberek, aki éppen a legnagyobb meg-próbáltatások és a látszólag szomorú elhagyatottság idején fedezik fela valódi boldogságot. Ennek valóssága noha az időben, az emberi léttemporalitásában mutatkozik meg, lényegét, vagyis forrását tekintve

behatóan elemzi az„epimelesthai” kifejezést,

lásd Michel Foucault et al.:Technologies of the self:

A seminar with MichelFoucault. University ofMassachusetts Press,

Amherst, 1988, 16–49.

III. A boldogságprotofenomenológiája

Boldogság —boldogulás

10A perszonalizmus etikaielvéről lásd Rodrigo

Guerra López: Repensarla vida moral. Experiencia

moral, teoría de lamoralidad y antropología

normativa en la filosofía deKarol Wojtyła. Tópicos,Revista de Filosofía, 31

(2006), 83–102.

11A Magyar EtimológiaSzótár szerint a boldog-

ság eredeti jelentése sze-rint a latin sanctus (szent),

illetve felix (boldog sze-rencsés) szavak fordítása.

12Boldogulás és boldogságpolitikai összefüggéseiről

lásd Martha C. Nussbaum:Creating capabilities:

The human developmentapproach. Belknap Press

of Harvard UniversityPress, Cambridge – Mas-

sachusetts – London,2011; és másfelől John

Milbank: The Politics of the

582

mégis érintetlenül hagyja az idő múlása. Bármilyen szubjektív legyenis a boldogság konkrét ‘élménye’, az élményben feltáruló valóság,vagy is az, ahonnan úgymond a boldogság eljön hozzánk, önmagábanteljesen intelligibilis és változatlan lényegiség, ősforrás, mely éppen ilyenminőségében teremti meg a fenomenológiai s bölcseleti reflexió lehe-tőségét. Mi több, maga a boldogság mint kiemelten világos adódás-tapasztalat magában hordja a bölcselkedés elodázhatatlan igényét.

Boldogulás és boldogság különbsége és összefonódása legtisztáb-ban a külső tevékenység és a szemlélődés viszonyát tekintve ragadhatómeg. E gondolat értelmezéséhez röviden tisztáznunk kell a kulcsfo-galmakat. Érdemes egyfelől megkülönböztetni egymástól az aktus ésa tevékenység fogalmát, másfelől fel kell mutatnunk a szemlélődésés a diszkurzív gondolkodás eltérő természetét. Minthogy a boldogu-lás egyértelműen tevékenység, azt hihetnők, az ettől világosan különbözőboldogság teljes passzivitást feltételez. A boldogság megélése ezzel szem-ben számos érzelmi, intellektuális és spirituális aktust és értékválasztmagában foglal. Ezek egyike, s a klasszikus filozófiai hagyomány sze-rint a boldogság lényegéhez legszorosabban kötődő aktus a szemlélő-désé. A szemlélődés a tudati tárgy olyan tevékeny felidézése, felvonul-tatása a lélek belső szeme előtt, amelynek során az a maga teljességébentárul fel (selbstoffenbaren) a tudat előtt. A szemlélődés tehát mindenek -előtt abban különbözik a diszkurzív gondolkodástól, hogy nem egymeghatározott szempontból tekint a tudati jelenségre, hanem annakfeltáruló valóságára válaszolva azt egészében befogadja, s mintegy el-merül a jelenség önadott (self-given) egészleges értelmében. A szem-lélődés tehát nem a pontról pontra előrehaladó, kérdésekre választ ke-reső reflexió, hanem a receptivitás képessége.13 A befogadás itt egyfajtafigyelmes, s ezért aktív nyitottságot jelent, melyre többnyire éppen azelmélkedés, a dolog értelmének, lényegi jegyeinek tudati felsorakoz-tatásával során teszünk szert.

A fentiekben a boldogság megjelenését, a jelenség feltűnését vizsgáltuk.Egy következő lépésben most megélésének módjára összpontosítunk.Arra keresünk választ, milyen viszonyban áll a boldogság az öröm-mel (joy-alegría), az élvezettel (pleasure-gozo) és a vidámsággal (cheer -fulness), melyekkel éppoly gyakran összetévesztik, mint amilyen gyakran tévesen azt képzelik, semmi köze ezekhez.

Kezdjük azzal, hogy felelevenítjük e jelenségek különbségét. A pusz-ta élvezet nem azonosítható teljesen a boldogsággal. Ezt két érvvel isbizonyíthatjuk. Először is, az élvezetnek mindig konkrét intencioná-lis tárgya van, amennyiben mindig valamit élvezünk. Érdemes kiemelni,hogy az élvezet korántsem mechanikus ok-okozati összefüggésen ala-pul, hanem számos készség és érzékenység kell az adott tárgy, illet-ve annak sajátos élvezeti értékének felismeréséhez s befogadásához.Addig tart az én önátadása nyomán kialakuló élvezet, amíg az adottintencionális tárgy e tulajdonsága jelenvaló a tudat számára, s az errevonatkozó értékítélet érvényben marad. Amikor pedig teljesen átad-juk magunkat az élvezetnek, akkor az élvezet tárgya valóságmezőnknek

Soul. Revista de filosofíaOpen Insight, Vol. 6.

Num. 9 (2015), 91–108.

13Érdemes itt felidézniHeidegger „Besinnung“-kifejezését. Lásd Martin

Heidegger: Vorträge undAufsätze. Günther Neske,

Pfullingen, 1954, 68.

Öröm — élvezet —vidámság — jókedv

(Joy-pleasure-cheerfulness)

583

a környező jelenségeket is meghatározó középpontjává alakul, tehátaz adott pillanatban ez lesz az értelmesség kritériuma, s mércéje.14

Ezzel ellentétben a boldogság ‘intencionális tárgya’, vagyis a bol-dogság oka nem írható körül; valahogy mindig ködbe vész, vagyis mégakkor sem tekinthető egy tárgy valamely tulajdonságának, ha a bol-dogság konkrét kiváltó oka történetesen ez az adottság. A boldogságminden konkrét kiváltó okát meghaladóan magára a valóságra mintolyanra vonatkozik, a boldogság ugyanis szükségképpen meghaladjasaját kiindulópontját: intencionális tárgya egyre táguló értelmi mezővéalakul. A boldogság így mindig egy sajátos értelemfejlődést, az ér-telmesség horizontjának folyamatos bővülését eredményezi.

Minthogy a boldogság visszaható, reflexív állapot, vagyis nemcsakboldogok vagyunk, de ezt tudatosan meg is éljük, magában foglal egy-fajta értékítéletet. Fontos belátni, hogy ez utóbbi magára a valóság ter-mészetére, s ezért a valóság teljességére vonatkozik. Másodszor, éppenmivel a valóság mint olyan fennáll, noha a boldogság élményszerű-sége, vagyis szubjektív megtapasztalása egy bizonyos időszakra kor-látozódik, ez a befogadás s nem a ‘tárgy’ sajátos természetéből adódik.Másként fogalmazva, minden boldogság inherens módon, vagyis sa-ját belső értelmét tekintve korlátlanul fenn kíván maradni. Mi több,a boldogság mindaddig fenn is áll, amíg képesek vagyunk ugyan olyanbeállítódással viszonyulni a benne felsejlő, éltető és örök értelemhez.

E lényeges különbségek ellenére is azt mondhatjuk, hogy nem nél-külöz minden alapot az élvezet összekeverése a boldogsággal. Aho-gyan az élvezet során is pozitív beállítottsággal viszonyulunk a tárgy-hoz, úgy az elénk táruló valóság végső értelmét illetően a boldogságotis ilyen alapbeállítottság jellemzi. Mi több, ahogyan az élvezet alanyais átengedi magát a tárgyának, úgy alapbeállítottsága (Grundeinstellung)a boldog embert is önátadásra készteti.

A boldogság esetén az önátadás gesztusa minőségileg mégis más,hiszen a boldogság mindig megilletődést vált ki belőlünk, amennyibenegész valónkban érint és szólít meg bennünket. Amikor elönt ben-nünket a boldogság, ez az élmény összekapcsolódik önmagunk tel-jes elajándékozásával, mely azonban mindenkor szabad válasz. Nemcsupán igent kell mondanunk a boldogságra, hanem a megilletődésélményének összetettségében éppen a boldogságra kell igent mon-danunk: a boldog ember nem önmaga java után kutakodik lázasan,nem saját gondjai és kérdései kötik le figyelmét, hanem egészen bol-dogságának ‘tárgyánál’ időzik, s teljes emberi valójában elmerül an-nak szemléletében. Ilyenkor élvezettel járja be a valóság különböződimenzióit, miközben egy pillanatra sem téveszti szem elől a létezésteljességét. A boldogság mint szemlélődés ennyiben sajátos értékítéletetfoglal magában, melynek tárgya a lét teljessége, melyre a boldog em-ber nem csupán adottságként, hanem adományként tekint. Röviden,a boldogság a teljes valóság jóváhagyása, s a lélek hálatelt ujjongá-sa a teremtés sokszor rejtett, még is bizonyos végső jósága láttán.

Mindezek fényében könnyebb dolgunk van, amikor most öröm ésboldogság viszonyának tisztázásába kezdünk. Míg a boldogság „in-

14Ezt az általaautoleikusnak

nevezett élményt igenmeggyőzően mutatja beCsíkszentmihályi Mihály

immár klasszikusnakszámító könyvében. LásdCsíkszentmihályi Mihály:

Flow. Az áramlat.A tökéletes élmény pszi -

chológiája. Akadémia,Budapest, 2004.

584

tencionális tárgya” (erről a fentiek értelmében itt csak idézőjelben be-szélhetünk) maga a lét sajátos adománya, az öröm-érzetet egy konk-rét, időbeli jelenség vagy esemény váltja ki. A különbség ezen felül ab-ban is kitűnik, hogy miközben az öröm kizárja a bánatot, a boldogságegyáltalán nem összeegyeztethetetlen vele. A boldog ember érzelem-világából aligha hiányozhat a bánat, hiszen sem a valóság-egészrevonatkozó értékítélete, sem az önátadást is magában foglaló alap be -állítottsága nem zárja ki, hogy a valóság minden releváns része sajá-tos természetéből kifolyóan jogos bánatot váltson ki a boldog személy -ben. Ugyanis épp a boldogság mint alapbeállítódás révén vagyunkképesek azon események megfelelő szemléletére, melyek joggal tesz-nek bennünket bánatossá. Ilyen esemény mindenekelőtt a bűnbánat.

A boldog ember érzelemvilága nem sekélyes; nem az a boldog, akia felhők fölött él, tudomást sem véve a szenvedésről, s persze nem isaz, aki az ataraxia, a szenvtelenség hamis menedékét keresi. Ugyanakkoraz is igaz, hogy aki valóban, vagyis létállapotát illetően boldog, azt avalóság teljességére vonatkozó alapvető értékítéletében nem rendítimeg semmilyen bánat. Éppen ezért semmilyen érzelemtől nem me-nekül el, s így sokrétű tapasztalata nyomán érzelemvilága is egyre gaz-dagodik. A boldogsággal együtt járó alapvető beállítottság hozzáse-gíti ugyanis ahhoz, hogy minden tárgyat, eseményt, az élet mindendrámai pillanatát annak sajátos értéke szerint ítéljünk meg.

Mindazonáltal a boldogság legteljesebb érzelmi kifejezése két-ségtelenül az öröm. Amint később érvelni fogok, a boldogság min-denekelőtt az együttlét sajátos formájaként (együttvalóság) értelme-zendő, vagyis olyan létállapot, melyben a maga teljességében feltárulelőttünk a communio personarum értelme. A szeretett másik jelenlé-te pedig mindenekelőtt örömmel tölt el bennünket.

Nézzük harmadszor, vajon mi különbözteti meg a vidámságot a bol-dogságtól. A vidámság, s ellentéte, a szomorúság, egész jellegében me-rőben különbözik a bánattól és az örömtől, hiszen ez utóbbiak érzelmek,pontosabban a lélekre visszaható, vagyis centripetális érzelmi válaszok.A bánat és öröm olyan érzelmi válaszok, melyeket egy adott intencio-nális tárgy, főként valamilyen konkrét esemény idéz elő bennünk.

A vidámságról és a szomorúságról ellenben nem valamely inten-cionális tárgyra vonatkozóan beszélhetünk. Itt inkább kétféle lelki ál-lapotról van szó, vagyis a lélek hangoltságáról, olyan lelki beállított-ságról, mely ablakot nyit a valóságra. A megtapasztalás módját illetőenminden valóság-tapasztalatra rányomják a bélyegüket, vagy más-képpen fogalmazva, minden valóság-tapasztalat kötődik bizonyoslelki állapothoz, mely mint valami filter megszűri azt, hiszen a lélekmár mindig is valamilyen meghatározott, vagyis nem semleges ál-lapotban van: bizonyos jelenségekre, bizonyos értelem-egységekre nyi-tottabb, míg mások az adott lélekállapotnak kevésbé megfelelőek, sígy nehezebben tűnnek fel az értelemhorizonton.

A lelki állapotok kétségtelenül változóak, s e változás oka, ellentétbenaz érzelmekkel, szemléletileg nehezen tisztázható. Minden lelki álla-pot-változás olyan összetett adottság, mely számos lelki folyamat ered-

585

ménye; ezek egy része a tudat azon részében zajlik, melyet csak kü-lön erőfeszítéssel, vagyis sajátos módszereket alkalmazva emelhetünkát a világos szemléleti szférába. Ez persze nem jelenti, hogy teljesen ki-szolgáltatottak lennénk a lelki állapotoknak, főként amennyiben ezekaz önreflexió keretében is felszínre törnek. A lélek egyik csodálatos tu-lajdonsága éppen az, hogy egyebek között saját állapotához is képesszabad viszonyt kialakítani, vagyis adott esetben akár szembe is sze-gülhet saját „hangulataival”.

A boldogság mindenekelőtt abban különbözik a lelki állapotok-tól, hogy örök, s kifogyhatatlan forrásból táplálkozik. Némelyek aztgondolhatják, hogy a boldogság-élmény szintén rendelkezik időbelikorlátokkal, érdemes azonban egy lépéssel tovább menve feltennia kérdést, vajon e korlátok nem kizárólag a befogadó oldaláról je-lentkeznek-e? Belefáradhatunk-e a boldogságba, előfordulhat-e,hogy kiutat keresünk belőle? A boldogság akkor illan el előlünk, haszem elől tévesztjük forrását. Emiatt tehát a boldogság a vidámságtólmerőben eltérő temporális struktúrával rendelkezik. A vidámságugyanis lényegszerűen véges, értelmét éppen az adja, hogy olyan fel-fokozott lelki állapotot jelent, mely különbözik a normálistól. A bol-dogság azon ban a lélek kiteljesedett, vagyis természetes(en termé-szetfeletti) állapota, melyet éppen ezért nem fenyeget semmifélehangulatváltás.

A boldogság abban is eltér a lelki állapotoktól, hogy a lelket nemcsupán egy sajátos szempontból, vagyis hangulatát, han goltságát il-letően, hanem egész mivoltában jellemzi. A boldogságot éppen ezértlétállapotnak nevezhetjük, mely a lelket a maga kiteljesedett formá-ja szerint létében jellemzi. Míg a boldogság mint lelki állapot a lélekaktuális harmóniájára utal, vagyis inkább arra, hogy érezzük magun -kat, addig a létállapotszerű boldogság annak nyomán tölt el bennün -ket, hogy sikerül sajátos viszonyba kerülnünk a létezéssel mint ado-mánnyal, s ezen keresztül magával az Adományozóval. A létállapotrólakkor beszélünk, ha egy sajátos alapbeállítódásnak köszönhetően azegyüttlétből, pontosabban az együttvalóságból kiindulva értelmezzükmind önmagunkat, mind a feltáruló valóság teljességét.

A boldogság mint lelki állapot nem összeegyeztethetetlen sem a vi-dámsággal, sem a szomorúsággal. A vidámságnak és a szomorúság-nak kétségtelenül megvan a maga ideje s helye (vö. Préd 3,1). Amíg avidámság, illetve a jókedv a külső valóságra nyit ablakot, addig a lé-lek szomorúsága befelé, a lélek belső szemléletére, a belső világban valóelmélyedésre hív meg. A boldog s kiteljesedett lélektől egyik sem ide-gen, mi több, mindkettő a boldogság megélésének más-más aspektu-sait tárja fel. Ez persze korántsem zárja ki, hogy időről időre — éppena teljesség jegyében — ne kellene hol a parttalan, s talán nem éppenhelyénvaló vidámság ellen küzdenünk, amennyiben az arra késztetia lelket, hogy tudomást sem véve a szenvedésről, a felszínen marad-va, elvegyüljön az élet színes kavalkádjában. Másfelől persze, éppígya boldogság beragyogta teljesség fényében az olyasfajta szomorúság-tól is óvakodnunk kell, mely veszélyesen közel vezet bennünket a két-

586

ségbeeséshez, s ezzel a boldogságban adott communio personarum fel-oldásához.

A boldogság jelenségének pontosabb megragadásához most a boldogságintencionális tárgyát kell gondosabban szemügyre vennünk. Beveze-tő elemzésünk e tekintetben is útmutatással szolgálhat. Hasonló je-lenségekkel összevetve ugyanis beláttuk, hogy a boldogság oka nemegy konkrét életvilágbeli, mulandó jelenség. Másfelől már Arisztotelészis helyesen ismerte fel, hogy a boldogság semmilyen önmagán kívülicélra nem irányul. Ennyiben tehát nem valamely konkrét dolog, vagyéletvilágbeli esemény miatt, s nem is valamiért vagyunk boldogok.

Felmerül tehát a kérdés, vajon a boldogság a lélek önélvezete-e csu-pán? Már fentebb beláttuk, hogy a boldogság nem lehet élvezet, mint-hogy nem egy jelenség (legyen akár maga a lélek), hanem a valóságteljességéről alkotott értékítélet foglal magában. Abszurd lenne tehátazt gondolni, hogy a boldog ember önmaga lelkének örül, saját lel-ke boldogítja, s nem valamely tőle különböző forrásra irányulva ta-lál rá a boldogság. Ez az értékítélet a teljes valóság feltárulásának ta-pasztalatán alapszik, s az abban megmutatkozó igazságra vonatkozik.Egész valóságot, vagyis a lét totalitását meg kell különböztetnünk itta lét s a valóság teljességétől. Az egész valóság a létezők összességét,vagyis a teremtett világot jelenti. A boldog ember persze nem csak,s még csak nem is elsősorban azt ismeri fel, hogy az egyes létezők amaguk természete szerint jók, s a totalitás, vagyis a valóság egészeörvendezésre ad okot. Nem egy kozmikus tapasztalatról van szó, ha-nem egy a személyes találkozás élményére épülő belátáson: a való-ság teljessége, vagyis a legteljesebb formában létező valóság átéléséről.A boldog ember azt éli meg, hogy a teljesebb lét, a természetének ki-teljesedése jó, s ezért a legteljesebb létnek, a jóság forrásának, mely-ből mindezt ajándékként kapja meg, szintén csak jónak, méghozzákimeríthetetlenül s végtelen jónak kell lennie.

Ezt az igazságot azonban csak olyan tapasztalat tárhatja fel előtte,amely részlegessége ellenére is a teljességre utal, von Balthasar kife-jezésével, megsejteti velünk az egészet a töredékben. A tapasztalatnake sajátos formája mindenekelőtt a személyes találkozásokat jellemzi.

A teljes valóságot megvillantó személyes találkozás során, amennyibenezt nem korlátozzák a szemlélő előzetes ítéletei és beállítódása, a szem-lélődésben szabadon megmutatkozhat a személy mint olyan valósá-ga. A másik személye olyan ismeretelméletileg kitüntetett valóság,amelyre mindennél teljesebb módon nyitottá válhatunk. A másik sze-mélyének ontológiai és ismertelméleti kitüntetettsége abban is meg-nyilvánul, hogy a személy nem csupán része a kozmosznak, hanemmaga is mikrokozmosz: a valóság a maga teljességében tükröződikbenne.15 Az emberi személy ugyanakkor nem csupán visszatükrözia valóságot, hanem lénye által kifejezésre is juttatja, és megnyilvánítjaazt, ami abban legvalósabb, s ami áthatja és rendezi a valóság egészét.Ez az emberi személy által megnyilvánított transzcendens valóság nemmás, mint az emberben munkáló és rajta túlcsorduló isteni szeretet.

IV. A boldogságfenomenológiája

15Giovanni Pico de laMirandola: De la dignidad

del hombre. EditoriaNacional, Madrid, 1984.

(Magyarul lásd: Az emberméltóságáról. In: Rene-szánsz etikai antológia.

Gondolat, Budapest,1984, 214.)

587

A boldogság éppen ezért elmélyedés a communio personarumban,vagyis a személyek szeretetteljes közösségét jellemző létállapot; nem-csak részesülés e személyes közösséget átható szeretetből, hanem az,ahogyan a személy egész valójában, vagyis megszólított létében ki-teljesedve egészen válasszá válva felel is e találkozásban feltáruló tel-jes valóságra. A boldogság a megfelelő szeretetteljes válaszadás létállapota.

Amennyiben a boldogság a teljes valóságra irányul, úgy kétségtele-nül a szenvedést is magában foglalja. Akit a teljes valóság feltárulá-sának szemlélete tesz boldoggá, kétségkívül nem menekül el a szen-vedés elől, és nem is tagadja annak tényét. Másfelől azonban nem ismerül alá a szenvedés élményében kizárólagos valóságnak tekintveazt. Közösségvállalásként éli meg a szenvedést. Ha őt éri bánat, vagy osz-tályrésze szenvedés, tanúságot tesz annak igazságáról a másik sze-retett személy előtt, akihez épp ez által kerülhet közelebb. A szenvedésmagányába szédülve ugyanis a másik személyt is elvesztené. De ak-kor sem fordít hátat a szenvedésnek, ha a másikat éri fájdalom, hi-szen éppen ott, éppen a nehézség tovaszökő értelménél találhat rá amásik sebzettségében megmutatkozó igazságára.

A boldogság ennyiben mindig elmélyülés is a szenvedésben. A kö-zösség megélése nyomán felszökő boldogság jelöli ki ugyanis azt a vég-ső értelmi horizontot, melyen a szenvedés tulajdonképpeni értelme fel-tárulhat. A boldogság éppen ezért laetitia, átlényegülő szenvedés.

Nézzük pontosan mit jelent a boldogság mint ‘laetitia’, vagyis mi-lyen beállítódásra s viszonyulásra késztet bennünket a valódi boldogsága szenvedést illetően. E viszony több, egymástól világosan elkülöníthetőés bizonyos értelemben egymásból kibomló szakaszokra tagolható.Ahogy lépésről lépésre haladva kerülhetünk közelebb a következő fel-ismeréséhez: In laetitia, nulla dies sine Cruce.16

Amennyiben a boldogság mint sajátos létállapot bizonyos aktusokrévén nyilvánul meg s teljesedik ki, a boldogság a szenvedést illető-en valóban belső tevékenységgel párosul. Ennek elemzésében irány-adó, hogy teológiai értelemben a boldog ember a megváltás fényébenéli meg szenvedését. Nemcsak a végső értelem elővételezése szükségesa szenvedés megértéséhez, hanem és mindenekelőtt egy olyan kö-zösség, olyan communio personarum tevékeny megélése is, amelybenaz emberi személy egyszerre képes átélni önmaga kicsinységét, s a meg-alapozott bizalmat egy nála végtelenül becsesebb és szerető személyiránt, akinek már mindig is megelőlegezett szeretete révén kiteljesedhet.A szenvedés tehát a végső és teljes közösséget elővételező tapaszta-latok révén nyer értelmet: abban, ami noha még nem teljességgel, demár most is valóságosan jelen-való.

A szenvedéssel való szembesülés azonban még az ilyen közösségtagjai számára is a boldogság próbája. Az első lépcsőfok, az első re-leváns aktus maga a szenvedés mint olyan helyes (f)elismerése. Eh-hez visz közelebb a szenvedés értelmének sajátos kérdőre vonása. Nohaajkunkra az a kérdés tolul roppant erőszakosan, miért, vagy mi vég-re szenvedünk, sokkal inkább a szenvedés mibenlétét, vagyis azt kell

V. A boldogságmint ‘laetitia’

16In laetitia, nulla diessine cruce! „Örömben

nincs nap Kereszt nélkül!”– Szent Josemaria

Escrivá buzdította ígymagát, hogy „nagylelkűen

s mindig jókedvvelhordozza az Úr terhét,

még ha ez sokszor azt isjelenti, az árral szemben

kell úszni”. (1945. február2-án kelt levél; lásdAndrés Vázquez dePrada: The Founderof Opus Dei. Vol. II.Scepter Publishers,

New York, 2001, 21.)

588

megértenünk, mi az a lényeg-összefüggés, amelyben a szenvedés amaga csorbítatlan természetével egyáltalán feltárulhat. A mibenlét kér-dése, az isteni-emberi dráma tág összefüggésének helyreállításanyit ja meg a teret a szeretet-közösség tapasztalatának előtérbe helye -zéséhez. A végső lényegösszefüggés tehát egy interperszonális és drá-mai viszonyrendszer. Csak elhivatott lélekkel, szabadon belevetve ma-gunkat ebbe az alfától ómegáig, teremtéstől az eszkatonig húzódóroppant drámába, születhetnek a bölcseleti dimenzión is túlmutatókonkrét válaszok a szenvedésre. A két szélső pontot, melyek közöttfeloldhatatlan ellentét feszül, a másikra bízott reményteljes szenvedés ésa magába zárkózott ember kétségbeesett gyötrelme jelenti.

Bármilyen nehéz legyen is a szenvedés elfogadása, a puszta bele-törődés még kevés a boldogsághoz, s legfeljebb a lélek törékeny egyen-súlyát állíthatja helyre. Aki szeretetteljesen és egészen átélve a megváltásdrámáját, igent mond a keresztre, az félelem nélkül, gyermeki módontekinthet az ajándékul visszakapott valóságra. Furcsa módon, ha csakki nem egyensúlyozza lépteinket a vállunkra vett kereszt, akár a leg-kisebb fájdalom láttán is minden lépésnél elbizonytalanodik a járásunk.

A következő lépés, vagyis az engesztelő szenvedés keresésének gya-korlata ismét egy újabb lelki szintet jelöl, és sajátos, az Istennel valólegszorosabb egyesülés tapasztalatát igényli. Erre utal Krisztus, ami-kor röviddel halála előtt a boldogságról beszél a tanítványoknak: „Eze-ket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, ésteljes legyen az örömötök” (Jn 15,11).

Edith Stein a boldogságnak e legteljesebb és végső fokáról lelke-sültségében is óvatos szavakkal szól, kijelölve az irányt mindazokszámára, aki valódi boldogságra vágynak:

„Az önkéntes engesztelő szenvedés az, ami valóban bensőleg egyesít ben-nünket az Úrral. Amikor sor kerül rá, már egy Krisztushoz fűződő lé-tező viszonyon alapszik. Hiszen az ember természeténél fogva meneküla szenvedés elől. És a szenvedésnek a fájdalom perverz élvezetéből fa-kadó mániákus akarása teljes egészében különbözik az engesztelő szen-vedés óhajtásától. Az ilyen élvezet nem spirituális törekvés, hanem ér-zéki vágy, s nem jobb, mint más érzéki vágyak, sőt tulajdonképpenrosszabb is, mivel ellenkezik a természettel. Csak olyasvalaki, akineklelki szemeit felnyitották a világi események természetfölötti viszonyaira,vágyakozhat arra, hogy szenvedésével engeszteljen, s ez csak olyan sze-mélyek számára lehetséges, akikben Krisztus szelleme lakozik, akik-nek tagokként életet adott az Úr, csak azok részesülnek erejéből, ér-telméből és vezetéséből. Az engesztelés tettei csak szorosabban kötnekbennünket Krisztushoz, ahogyan szorosabb kötelék fon össze mindenolyan közösséget is, mely egy ügyön fáradozik, s ahogyan a test tag-jai is organikus egységben dolgozva fokozatosan mind jobban eggyéválik (…) a kereszt szeretete egyáltalán nem mond ellent annak, hogyvalaki Isten szerető gyermeke legyen. Ha segítünk Krisztus keresztjétcipelni, az erős és tiszta örömmel tölt el bennünket, s azok, akik képesekerre, s ezt akarják, Isten leghitelesebb gyermekei (…) Csak az isteni fő-vel együtt tehet szert az emberi szenvedés engesztelő hatalomra.”17

17Edith Stein:Essential Writings.

(Ed. John Sullivan OCD.)Orbis Books, New York,

2002, 130. (Kiemelés ésford. tőlem – Sz. M.)

589

Bethlen Miklós a vallási uniórólAz általános megítélés szerint Bethlen Miklós halálos ítéletének,majd évtizednél is hosszabb bebörtönöztetésének legsúlyosabb oka aColum ba Noe… című politikai tervezete volt, melyben Erdély sorsátmind bel-, mind külpolitikailag az addigiaktól látszólag eltérő módonakarta szavatolni. Ám Bethlen maga is előszámlálta elítéltetésének jónéhány okát, amelyek legalább olyan súllyal esnek a latba, mint e ter-vezet. (Tizenkét pontját számolta össze csak Rabutin császári generá-lis iránta érzett ellenszenvének.) Nem menvén itt most bele a Noégalambja…-tervezet mind a negyedszáz pontjának tárgyalásába, ha-tékonyságát, teljes kudarcát és kontraproduktív voltát és következ-ményeit jól tükrözi annak teljes elutasítása, és a szerzője ellen indítottperes eljárás, amelynek során a generális a Guberniumot és a Szeben -be kényszerült tanácsurak rendjét fenyegetéssel és zsarolással, az el-lentmondást lehetetlenné téve, kimondatta a halálos ítéletet a szerzőfejére. A politikai tervezet lényege, hogy idegen, jelentős német csa-ládból származó protestáns fejedelem uralma alá akarja rendelni Er-délyt, akinek egy Habsburg főherceg lányát kell feleségül vennie, amia Habsburg-házhoz való hűséget szimbolizálja, és egyben garantáljais azt. Az ország pedig — mint az volt korábbi tervezeteinek is lénye -ges kívánalma — a semlegesség státusát foglalná el, adót fizetve minda töröknek, mind a Monarchiának.

Valójában Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erős állama lebe-gett példaképként Bethlen Miklós szeme előtt. S itt követte el a tra-gikus vétséget. Mert a bécsi udvar immár egy katonai és jogi szem-pontból egyaránt Habsburg-fennhatóság alá tartozó tartományrólnem hajlandó lemondani egy önálló, semleges, csupán adófizetőErdélyért. Ez olyan fokú önállósulása lenne egy ravasz taktika ered-ményeként katonai erővel megszállt országnak, amit a főhatalommár nem kíván elfogadni. Bethlen Miklós egy holt lovat adott volnaegy országért.

De valószínűleg mégsem csak ezért ülhetett éveken át Szebenbenmajd bécsi börtönében, hanem talán azért is, mert szellemi maga-tartásában két új vonulat vált ez idő tájt megfigyelhetővé. Az egyika kálvinizmusát és puritanizmusát egyaránt maga mögött hagyó,attól elhatárolódó, a különféle felekezetek egymás mellett, de egy-más ellenében működő szervezeti létmódja és teológiája helyett azegyetlen s egyesült közös vallás, az első vallás, a krisztusimádó ke-resztyénség neve alá besorolható őskeresztyén szeretetvallás hívője ésterjesztője kívánt lenni. Amelynek középpontjában Jézus Krisztus,akiről a nevét is kapta e vallás, a hívő ember és az Isten közötti köz-

JANKOVICS JÓZSEF

1949-ben született Seregé- lyesen. Irodalomtörténész.2015-től az MTA Irodalom-tudományi Intézetének nyug- díjasa.

Két új vonulat szellemimagatartásában

590

vetítő áll. Ez a kijelentése aligha nyerte el az éppen terjeszkedni akarórómai egyház és a bécsi udvar tetszését. Nem lehet véletlen, hogyBethlen Miklós e felkiáltással fogadta halálos ítéletét: „Reformata re-ligio, temiattad halok meg, Úr Jézus Christus, teéretted halok meg”.1

A másik megfigyelhető változás pedig az addig az erdélyi törvé-nyekre alapozó reformpolitikus kancellár egyre radikalizálódó, mára lázadás fokáig eljutó külpolitikája volt.

Lássuk az első változást, a vallási átrendeződést Bethlen szellemiorientációjában, amely az Önéletírása Elöljáró beszédének születésekor,1708-ban, Eszéken megfogalmazódott, s készen állt benne, a többekközött a religióról írt nyolcadik részben. S egyaránt jelen volt egész főművében, és Imádságoskönyvében is. Azért is oly fontos az e kérdésbenkinyilvánított álláspontját ízekre szedni, mert az enyedi kollégiummentora és főkurátora, az „udvarhelyi schola” erigátora és gondnoka,az erdélyi kálvinista egyház főgondnoka és pénzügyeinek kezelőjevolt, aki örömét fejezte ki, hogy megszabadult ősei unitárius vallásá-tól, a református hitben nevelkedett Bethlen Gábor védelme és Ke-resztúri Bíró Pál tanítása nyomán. Vallomásának első sorai, majd élet-rajzi eseményeiben való állásfoglalásai alapján a hagyományosszakirodalom joggal tartotta őt hithű kálvinistának, akit megérintet-tek a puritánus eszmék, ám Tóth Zsombor a kérdésben erősebb ala-pokra helyezkedő monográfiájában teljes joggal mutatta ki Bethlen-nek a religió dolgában mutatott, a puritanizmushoz hajló, annakelsődleges szövegkontextusa alapján kiérlelődő énreprezentációit.2

Azaz, a puritán mentalitás számos jegyét és bizonyítékát. Ám, való-színűleg szebeni fogságának négy évig tartó periódusában, Bethlenmég ennél is tovább lépett: Eszéken már a maga teljességében jelenikmeg új religió-értelmezése, amely már — véleményem szerint —mind a református-kálvinista, mind az arra épülő puritán religió-fogalomtól lényegi kérdésekben eltérően fogalmazza meg önmagát.„A religio azért valósággal nem egyéb, hanem az embernek az Is-tenről a természet által belé öntetett értelme, és hüti, gondolkozásaaz Istenről. Ez a religio, melyben, mint már megláttuk, az egész világmegegyezett.” Vagyis egyetemes, univerzális, közös volt a hit.

„Valamennyi vallás, confessio, superstitio, babona, secta, értelem,schisma, szakadás, haeresis, eretnekség, és egyéb akármi névvel ne-veztetett különböző értelem volt, vagyon s lészen a világon az Isten-ről, az mindenik célul, objectumul teszi fel az Istent, hogy ő aztdücsőíti, és végül vagy okul, hogy ő azáltal minden dolgaiban bol-dogul. Mind a cél, mind a vég jó”; a római, a helvéciai, az augustai, agörög, az unitárius — mind keresztyénnek tartja magát. „…minthogynincs is több religio, hüt, hanem egyedül csak a Christiana religio, ke-resztyén hüt, melyre a Krisztus mind testének üdejében, mind menny-bemenetele után Szent Lelke és apostoli által tanította a primitiva,elődeden való ecclesiát; mindenik ez avval dicsekedik, hogy ő azonvagyon; de ami a keresztyén vallásnak legnagyobb jele volna magaKrisztus urunk mondása szerént, Joh. 13 : 34. 35.: hogy egymást sze-

1Wesselényi István:Sanyarú világ. Napló

1703–1708. I. 1703–1705.(Közzéteszi Magyari

András.) Kriterion,Bukarest, 1983, 185.

Változás a vallásrólalkotott elképzelésében

2Kósa László: Az istenes,bibliaolvasó Bethlen

Miklós. ProtestánsSzemle, 1992/3. 178–

193.; Tóth Zsombor:A koronatanú: Bethlen

Miklós. Kossuth EgyetemiKiadó, Debrecen,2007, 76, passim.

(Csokonai Könyvtár)

591

ressék, nem, hanem halálra gyűlölik, üldözik egymást…” „Üljön öszveszeretettel a keresztyén világ, vetkőztesse ki a religiót abból a ficamás,kendőzött, pésmázott, maga találmányú köntöséből, azaz: vegye eltőle, amit maga hozzáadott, viszont adja vissza néki azt, amit róla le-vont, az igaz szeretetnek és alázatosságnak fejér, candida köntösét:mindjárt feltalálja a Krisztus mátkáját, az első ecclesia religióját. El kella keresztyén világból a pápista, lutheránus, kálvinista, görög, ariánusvagy unitárius nevezetet venni. Keresztyének leszünk mindnyájan,és úgy remélhetjük a gentilis pogányok, mahumedánusok, zsidókmegtérését is; úgy lészen, amit Szent Pál mond, Kol. 3 : 11. Úgy ésakkor lészen egy akol, egy nyáj, egy pásztor, Jézus Krisztus.” „Sem-miféle embert, akármi tévelygésben lévőt, még az atheust is nem gyű-lölni, hanem szánni, szeretni, és nem erővel, hanem szép szóval, sze-retettel kell megtéríteni, sőt a káromkodót is, noha meg kell kövezni,de akkor is nem szidni, hanem szánni, siratni, érte könyörögni kell. Eza Krisztus vallása, ez a christianusoké.”3

Imádságoskönyvében rögzíti éppen, hogy ennek az ősvallási egy-ségnek a felbomlása, főleg a világi fejedelmek beavatkozása követ-keztében a papok vagy próféták, tanítók maguk is „megszakado -zának”; közülük Erdélyben is sokan meghasonlottak. „…sokan aBabylonban maradának, akik kijövének is, azok közül némelyek el-mefuttató, viszkettető, haszontalan, gyűlölséges disputációkra, ver-sengésekre, különböző nevekre, némelyek pedig teljességgel ugyannagy tévelygésekre, eretnekségekre fokadának és így egynéhány felészakaszták ebben a nemzetségben az Úr Jézus Krisztus folt és varrá-sok nélkül való köntösét.”4 Csökkenti az eredeti egység újrateremté-sének esélyét, hogy a katolikusok országon kívül és belül is ellenükfordultak: „Noha, édes Istenünk! hiszen a Felséged kegyelmes ingyenvaló jóvoltából mü is a te képedre, hasonlatosságodra teremtetett em-berek vagyunk, és hogyha keresztyéni szeretettel élnek vélünk, nem-csak test és vér szerént való atyjokfiai volnánk úgy mint emberek,hanem lelki atyjokfiai is úgy mint keresztyének. (Kiemelések tőlem —J. J.) Mert hiszen amely dücsőséges, imádandó Úr Jézus Krisztus ne-vével, keresztivel, igéjével, sacramentumival ők dücsekednek, Felsé-ged münket is azokra méltóztatott. Felségedről, Szent Fiad és Szent-lelkedről és a te szent igéden fundáltatott keresztyéni vallásnak,hütnek ágazatiról s fundamentumiról hiszen magok sem mondhatják,hogy más, idegen, képtelen tudomány vagy értelemben volnánk,hanem abban vagyunk, melyre az Úr Jézus Krisztus testének üdejébenés megdücsőülése után Szent Lelke és apostoli által taníttatta az elsőkeresztyén ecclesiát, amelyről magok úgy dicsekednek, hogy ők annaka successori, helytartói, őrzői, és hogy azon apostoli credót hiszik ésvallják, azon bibliát, szentírást olvassák, tanulják, tanítják, amelyet müés a mü keresztyén protestáns ecclesiánk vélek egyaránt hiszünk, val-lunk, olvasunk és tanulunk s tanítunk.”5

Ez az Önéletírás Elöljáró beszédétől az Imádságoskönyvig végigvonulógondolat az egykori erdélyi református egyház és az enyedi kollégium

3Bethlen MiklósÖnéletírása. (Sajtó alá

rendezte, a jegyzeteketírta V. Windisch Éva,

a bevezető tanulmánytírta Tolnai Gábor.)

Szépirodalmi, Budapest,1955. I. 53–55.

(Magyar Századok)(Elöljáró beszéd.)

(A továbbiakban: BMÖ)

Az „ősvallási egység”

4BMÖ, II. 202.(Imádságoskönyv.)

5Uo. 217.

592

harcos főgondnoka versus az öregedő, rabságot megtapasztalt Beth-len Miklós életfilozófiája és teológiája, főleg szövegaktusa, amelyszintén nem találkozhatott sem a katolikus udvari, sem a protestánserdélyi egyházi hangadó körök vélekedésével. Bethlen tehát egyház-politikai téren is ellenfelévé vált az „ellenreformációt” Kollonich Leo- pold kardinális és Hevenesi Gábor jezsuita teológus irányításávalcsúcsra járató császári udvarnak, s teológiai okfejtésével az egyház-alapító, szemükben a fundátor kétes értékű, ön- és közveszélyes sze-repét is magára vállalva új vallásfilozófiát alakított ki. Ám előfordul-hat, hogy ebben nem is láttak kivetnivalót, jóllehet tudjuk, hogy halálaután bécsi hagyatékát a cenzorok alaposan átvizsgálták, ám arrólnincs semmi tudomásunk, hogy a valószínűleg jezsuita könyvvizs-gálók végül is mit és mennyit tartottak vissza Bethlen Miklós sok kö-tetre terjedő kéziratos hagyatékából.6 Annyi viszont kiderül ügyvi-vője, Tarczali Zsigmond Bethlen fiának, Józsefnek írott leveléből, hogyaz öregedő és gyengülő exkancellár felett valóságos hatalmat gya-korló szakácsa időnként a papoknak eladogatott Bethlen Miklós kéz-iratos kötetei közül. Az egyházi kivizsgálók érdeklődése főleg arrairányult, hogy a kéziratok között volna-e valami a római katolikusegyház, vagy az államrend ellen irányuló támadás. Bethlen Miklóstóle fent idézetteken kívül nem ismerünk ilyen tematikájú szöveget, sha volt is, talán a bécsi egyházi cenzurális irattárak mélyén lappang.Ám az új, megtisztított vallás tanát még egyetemjárásáról hozhatta.

Önéletírásából tudjuk, hogy Heidelbergben a később elhíresült Sa-muel Puffendorf jogtanár tanította számára Hugo Grotius (1583–1645) De jure belli et pacis történetfilozófiai művét (1625), amely, minta Jam jam expirantis Transylvaniae gemitus című (napjainkig kiadatlan)politikai kiáltványa bizonyítja, nem maradt hatás nélkül az ifjú Beth-len Miklósra. Mivel bibliai, illetve egyháztörténeti tanulmányokat isfolytatott Heidelbergben és Utrechtben is, bizonyára volt alkalma el-mélyülni Grotius — akit vallási toleranciája miatt, amely még azarminiánusokat is védelmébe vette, igaz, az ezt követő radikalizáló-dása miatt életfogytiglani fogságra ítélt, majd onnan megszökött —ilyen jellegű munkáiban is. A De veritate religionis (1627) és a Via etvotum ad pacem ecclesiasticam (1642) Bethlen ottjártakor is alapmű-veknek számítottak a vallási tolerancia kérdésében. A kereszténységközös kódjait, az összebékítés kereteit és módszereit kereste, a val-lásfelekezetekre való tekintet nélkül. A katolikusok és a protestánsokközötti kiegyezést a közös áhítatban és az összeegyeztethetetlen tan-tételek eljelentéktelenítésében látta. „Grotiust mindig is elszomorí-totta a katolikusok és protestánsok közötti szakadás. A századfordu-lón született vallásos költészetét részben annak szentelte, hogyfeltárja a keresztények közötti egyetértés lehetséges területeit, s 1601-ben Sacra, in quibus Adamus exul című munkájának (…) fő törekvése»katolikus és ökumenikus« jellegű olyan értelemben, ahogy azt akorai egyházatyák megfogalmazták.”7 Bethlen Miklós idős korában,erről Önéletírása és Imádságoskönyve egyaránt beszédes forrás, ezek a

6Bethlen Miklósbizalmasának és bécsi

ügyei intézőjének,Tarczali ZsigmondnakBethlen Józsefhez írt

levelei szerint a kancellárhalála (1716. október 28.)

pillanatától egy éven átalaposan meggyűlt a bajaa hivatalokkal az elhunyt

írásainak kiadatása miatt.Vö. Jankovics József:Ami az Önéletírásból

kimaradt…In: Bethlen Miklós levelei.(Összegyűjtötte, sajtó alá

rendezte, a bevezetőtanulmányt és a tárgyi

jegyzeteket írtaJankovics József, a latin

fordításokat KulcsárPéter, a magyar szavak

magyarázatát NényeiGáborné készítette.)

Akadémiai, Budapest,1987, I. 44–64. (Régi

Magyar Prózai Emlékek)

7Richard Tuck:Hugo Grotius.

(Ford. Deák Ágnes.)In: A koramodern

politikai eszmetörténetcambridge-i látképe.

(Szerk. Horkay HörcherFerenc.) Tanulmány

Kiadó, Pécs, 1997, 110.

593

mély és meghatározó élmények térhettek vissza, amikor még Gro -tiusnál is radikálisabban fogalmazott.

Ugyanakkor szóba jöhet még a helmstedti teológiatanár, GeorgCalixtus (1586–1657) hatása, akinek kései követője az alább még em-lítendő Daniel Ernestus Jablonski is, aki Bethlen levelezőpartnereaz enyedi diákösztöndíjak ügyében, de aki egyúttal II. Rákóczi Fe-rencnek is tárgyalópartnere volt. Calixtus a különböző protestánsfelekezetek és a katolikus egyház között igyekezett megteremteni alegszélesebb körű konszenzust, ám a szentháromságtagadók (szoci -niánusok), a mohamedánok és a zsidók kizárásával. Programjánaklényege: „…az egyház legősibb, konszenzus övezte tételeihez valóvisszatérés, a barátságos kollokvium módszerének alkalmazása, a vitamódszertanául szolgáló logikai szisztéma előzetes kidolgozása. Ezu-tán el kell választani az üdvösséghez szükséges elemeket (necessaria adsalutem) a többitől; ha ezekben konszenzus van, kialakul a tolerancialégköre. Az egyházkormányzat, a kegyesség gyakorlásának kérdései,a szentségek kiszolgáltatása körüli nézeteltérések »tanquam indiffe -ren tes in medio relinquantur«.”8 Bene Sándor szerint ez a szink retikusprogram közel áll Grotius teológiai elképzeléseihez, „amely a kon-szen zusteremtés határát ugyancsak a szentháromság tagadásnálhúzza meg.”9 Láthattuk, a volt erdélyi kancellár és református fő-gondnok ezt a vonalat követi, de túllép ezen a tolerancia-mértéken,jóval befogadóbb, és hosszabb távon számít a zsidók és a mohamedá -nok, sőt, még az ateisták megtérítésére is.

De tanulhatott a katolikus elődöktől is, mivel Bécs és Róma kö-zött is kialakultak a közös irénikus törekvések, főleg a császáriudvar próbálkozott a katolikusok és a protestánsok összebékítésé-vel, és XI. Vince pápa is ugyancsak támogatta a folyamatot. Kétszeris megbízták Christóbal de Genti y Rojas de Spinolát (1626–1695),Wiener Neustadt püspökét, hogy tárgyaljon a protestánsok és a ka-tolikusok reuniójáról a vezető protestáns teológusokkal (Molanus,Callixtus, Leibniz), s 1683-ban Hannoverben megvitatták Regulaecirca Christianorum, omnium ecclesiasticum reunionem című előter-jesztését, de tíz év elteltével sem tudtak megegyezni. 1691-ben — serről valószínűleg Bethlen Miklósnak is lehettek előbb vagy utóbbközvetlen értesülései — a császár újra megbízta őt, ezúttal arra,hogy Ausztria és Magyarország egyházi unióját szervezze meg.Spinola engedményeket tett: a két szín alatt való áldozás, a papinőtlenség ügyében, valamint felkínálta a trentói rendeletek felfüg-gesztését egy új zsinat összehívásáig, ezt azonban Róma torpedóztameg. Ez nem kicsiny engedményt jelentett volna, érthető hát a ha-tározott pápai intervenció. Rojas a magyarországi evangélikusoknálkedvező fogadtatásra talált, azonban az erdélyi reformátusok azApafi fejedelem által kezdeményezett 1688-as küküllővári zsinataválaszolt Rojas felhívására. Amint azt Bod Pétertől megtudjuk, vá-laszuk elhárító volt. „A válasznak summája az: hogy a Békességetigen szeretnék, s ha az megforrhatna, annak felette örvendenének;

8Bene Sándor:Az ellenállás

hermeneutikája.(Egy fejezet a Rákóczi

szabadságharc politikaipublicisztikájának

történetéből.) In: „Nemsűlyed az emberiség!”

Album AmicorumSzörényi László

LX. születésnapjára.(Főszerkesztő Jankovics

József, felelős szerkesztőCsásztvay Tünde,

szerkesztő Csörsz RumenIstván és Szabó Zoltán.)MTA Irodalomtudományi

Intézete, Budapest, 2007.www.iti.mta.hu/

szorenyi60.html 5

9Uo.

Reunióra irányulótörekvések

594

de azt az utat, amelyet a végre mutat a Neostádi Püspök, arra al-kalmatosnak és elégségesnek nem látják; ahhoz a több Reformátu-soknak tetszések nélkül nem-is szólnak.” 1692-ben, Lipót császárlevele nyomán az erdélyi gubernátor, Bánffy György hívta össze apapok gyűlését, ahol szintén halogató választ adtak: „…a több Eu-rópai Nemzetekben való, s nevezetesen a Helvéciai RéformátaEkklézsiáknak fogják ebben példájokat követni”.10 Tartózkodásuklényege a több kifogás között az volt, hogy a pápai primátus elfo-gadása azt a gyanút ébresztette fel bennük, miszerint az unió gya-korlatilag a protestánsok beolvasztását jelentette volna a katolikusegyházba.

Bethlennek tudomása volt Otrokocsi Foris Ferenc (1648–1718)kassai református lelkész uniós törekvéseiről is, sőt egyenesen„nagy talentumokkal bíró confessor, próféta” jelzőkkel illette őt.A pozsonyi ítélőszék 1674-ben gályarabságra ítélte, s 1676-ban sza-badult, rimaszécsi, kassai, gyöngyösi prédikátorság után 1690-benhazája elhagyására kényszerült, oxfordi és franekeri tanulmányokután 1693-ban hazatért a protestantizmus és a katolicizmus egyesí-tése végett, de terve megvalósíthatatlansága miatt a következőévben katolizált. Majd Rómában bölcseleti jogi és teológiai dokto-rátust szerzett. 1699-ben tért haza, Nagyszombatban tanított és akáptalani, majd az esztergomi érseki levéltár őre lett. 1692-ben azágostoni és helvéciai protestánsok „pacis consilium pro ineundaunione et concordia” érdekében írt könyvet. 1693-ban megjelent aTheatrum antiquitatis et novitatis című munkája, s ugyanebben azévben a convertitaságát magyarázó Apologeticum Bonae ConscientiaeTestimonium, mely a következő évben magyarul is napvilágot látottJó lelkiismeretnek magamentő bizonysági címmel. 1706-ban hagyta el anyomdát az Antiqua Hungarorum Religio Vere Christiana et Catholica,temporibus Sancto Stephani, primi eorum regis christiani ab ipsis sus -cepta… című kötete, s 1933-ig kéziratban maradt a Furor bestiaecontra testes Jesu Christi in Hungaria. Bethlen Miklós tőle alaposab-ban is értesülhetett az ausztriai–magyarországi vallási uniót ki-bontakoztatni akaró bécsi törekvésekről, és azok sikertelenségéről.Az sem a véletlen műve, hogy Bethlen Mihály, a kancellár ugyan-csak hosszú európai peregrinációt járt fia, miután Franekerbenegyütt tanultak, jóllehet, Otrokocsi Foris akkor már hitszónok volt,az ifjú Bethlen egyetemi tanulmányai alatt olvasta el Foris OriginesHungaricae című jelentős művét, amelyben jeles történetírói kvali-tásairól bizonyságot téve a hunok, az avarok és a magyarok rég-múltját térképezi fel, állást foglalván a magyar nyelv keleti eredetemellett. S az is valószínű, hogy az ifjú Bethlen figyelmét nem ke-rülhette el az idősebb diáktárs éppen Franekerben 1692-ben megje-lent Eirénikon seu pacis consilium… című munkája sem, amelyben akálvinisták és a lutheránusok összebékélésén, majd pedig a katoli-kusok és a protestánsok megegyezésén munkálkodott. Ennek az is-meretségnek köszönhető, hogy hazatérő útja során, 1695 januárjá-

10Forgó András: „rediittamen vacuus…”

Egyházegyesítésikísérlet a 17. századutolsó évtizedében.

Egyháztörténeti Szemle,2009/1. 72–91.;

Godzsák Attila: A SzentMiklós Magyarországi

Uniós Szövetség.Egyháztörténet Szemle,

2017/1. 21-41.

Otrokocsi Foris Ferenc

595

ban Bethlen Nagyszombatban felkereste egykori diáktársát, azekkor már katolikus Otrokocsi Forist, s „vele beszéllünk az unió-ról”.11 Mely vallástörténeti újdonságokat, híreket, udvari koncep-ciót feltáró beszélgetésről, s az akció kudarcáról nyilván beszámoltapjának is. Aki a sikertelenség ellenére is, mint precedensre, későbbis támaszkodhatott akár annak ellenére, hogy Otrokocsi Foris Fe-renc kifogyván a reményből, felekezetet váltott.12

A századfordulót megelőzően és követően Európa vezető gon-dolatai közé tartozik a leginkább az irénizmus különféle változatai- val jellemezhető teológiai és egyházszervezési dialógus. Még akkoris, ha csak a szellem terében maradtak, megvalósulásukra, ahogyarra II. Rákóczi Ferenc tett is egy ironikusnál erősebb utalást, leg-inkább a papság ellenállása miatt nem kerülhetett sor: „csakhamarmeg volna az unio, ha a papok excludaltatnának”. S nem véletlenülemlítettük a fejedelem nevét. Azét a teológiai kérdésekben nem já-ratlan uralkodóét, akinek a csak még éppen nem fogoly erdélyi kan-cellár felajánlotta országát a Jam jam expirantis Transylvaniae gemituscímű vádiratában.

Amit Bethlen Miklós elméletben elgondolt, Rákóczi azt politikus-ként és egyházszervezőként a valóságban is létre akarta hozni. A prob-lémáról szóló nyilatkozatai, Bethlen ideái születésével nagyjából azo-nos időben íródtak le. Politikusként a Grotiustól átvett természetijogra hivatkozva az ellenállási jog aktív hirdetőjeként, egyházszerve-zőként pedig a felekezeti béke létrehozásának tervezőjeként. BeneSándor Az ellenállás hermeneutikája (Egy fejezet a Rákóczi szabadságharcpolitikai publicisztikájának történetéből) című tanulmánya kiválóan raj-zolja meg az irénikus Rákóczi portréját. Rákóczi az Emlékiratok beve-zetőjében írja: „Reméltem, hogy az idők folyamán helyreállíthatom alelkek egységét, s így szelíd és békés utakon visszavezethetem az el-különült vallásokat az igaz katolikus egységbe…” Ahol, fűzi hozzáBene Sándor, nagyon fontos nyomatékosítani, hogy az „unio catho-lica” természetesen nem a római egyházat, hanem „a felekezetek kö-zötti egyességet jelenti”.13 Azt az egységet hangsúlyozza Jézus Krisz-tusban, amit már Bethlennél is olvashattunk: „A hit által megvilágítottértelem hiszi, és az isteni könyörületességgel egyesülve érzi, hogyJézus Krisztus egy, hogy szelleme ugyancsak egy, valamint az országais az. Isten óvjon tehát attól, hogy felosszuk Jézus Krisztus országát,viszont maga a Szentírás tanít arra, hogy különböző állapotokbanvagy tökéletességekben szemléljük.”14

Hasonlóan jelentős II. Rákóczi Ferencnek ez ügyben Daniel Er -nestus Jablonskinak (1660–1742), a brandenburgi választófejedelemudvari papjának, Comenius unokájának — akit fentebb Bethlennellétesített kapcsolata miatt már említettünk — írott levele, amelybenígy vall egyházpolitikai elképzeléséről: „Mióta eszemet tudom, azaggasztott legjobban, hogy annyi a szakadás a csak név re, de nemlényegre nézve eltérő keresztyén vallások között. Mióta Isten ke-gyelméből a szabad és egyetértő magyar nép ügyét felkaroltam,

11Bethlen Mihályútinaplója [1691–1695].

(Sajtó alá rendezte és azutószót írta Jankovics

József.) Magyar Helikon,Budapest, 1981.

38., 41., 136.

12Knapp Éva:Ismeretlen források

Otrokocsi Foris Ferenckatolizálásának kérdé sé -

hez. Magyar Könyvszemle,2006/2. 201–217.

II. Rákóczi Ferenc

13Bene Sándor: i. m. 18.

14Idézi Bene Sándor aTractatus de potestate

című műből. In: II.Rákóczi Ferenc politikai

és erkölcsi végrendelete.(Kiad. Köpeczi Béla.)

Akadémiai, Budapest,1984, 460. (Archivum

Rákócziánum, III.)

596

semmi sem feküdt annyira szívemen, mint az, hogy a vallások vi-szályát, melynek magvát a Gonosz vetette el, kiegyenlítsem, ésközös szeretetre bírjam azokat, akik az igazi keresztyénségről meg-feledkezve, egymás iránt gyűlölettel viselkednek.”15 Mintha csakBethlen Miklóst hallanánk! De az idézet folytatása politikailag iserősen összecseng Bethlen alább idézendő, felháborodó politikaibeadványáéval. Rákóczi: „Látván a római széknek ez alapon a te-kintély főpontjára jutását, és majdnem könybelábadtan szemlélvénclerusának despotai uralkodását egynél több országban: gyakranmeggondoltam, hogy hazám romlása is nem kevésbé származik amondottaknak az országban szerfölötti hatalmától, mint azoknak,akik ellen hadat viselek, uralkodási kényétől, szolgáltatván a zsar-nokságnak igen jó alkalmakat, miknél fogva vakított szemekkel ve-zettettek az árokhoz, a hol behanyatlott szabadságunkat keressükjelenleg.”16 A természeti törvény szerinti jogos ellenállásra hivatko-zik tehát mindkét szerzőnk.

A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy nemcsak vallási ügyek-ben keres külön utakat, a reformpolitikusból is fokozatosan radi-kális lázadóvá válik Bethlen Miklós a Rákóczi-időkben. 1703-ban,1704-ben — a már említett Columba Noe… című, botrányt keltő ésvesztét okozó tervezetével azonos időben, a Bécsbe küldendő, pos-tázásra váró azonos csomagban Rabutin által visszatartott írása isméltó bizonyítéka ennek! — nem tudja már elviselni országa tra-gédiáit, a be nem tartott császári diplomákat, a meg nem valósultkülön megállapodásokat és ígéreteket, azt, hogy a császári kincstármennyire kifosztotta Erdélyt, generális Rabutin a másik felét fel-égette, rossz és kegyetlen parancsokat adott, ugyancsak kizsákmá-nyolta az országot. Valószínűleg az ezt szóvá tevő szenvedélyeshangú Jam jam exigentis Transylvaniae gemitus (A már-már a lelkét ki-lehelő Erdély halálsikolya) című írása járult hozzá tehát legfőképpenahhoz, hogy a bécsi udvari körök előtt végérvényesen elbukjon azErdély elszakadásának tényét bejelentő lázadó kancellár. Aki aHabsburg-ház Erdély-ellenes politikájának soha ennyire mélyen ésalaposan előszámlált törvénytelenségeit, az ország gazdasági ere-jének megrontását, tényleges kifosztását nem foglalta ilyen hatal-mas sodrású és indulatú kiáltványba, erre a súlyos konklúzióra ju-tott: „És ezért, hacsak az égiek Őfelségét Rákóczi fejedelmet nemrendelték volna arra, hogy fegyvert ragadjon a nemzeti szabadságvisszaszerzésére, akkor várhatnánk még ki tudja meddig, hogyvisszaszerezzük örökségünket, amely külföldiek kezére jutott. (…)Az egész ország nevében fellebbezünk Isten ítélőszéke elé, akitőlminden elégtételt várunk. Ezen okokból mi soha többé nem aka-runk alattvalói lenni az Ausztriai Háznak, hanem végső leheletün-kig ragaszkodván a Szabadsághoz és a Fejedelemséghez, védelmez -ni akarjuk őket utolsó csepp vérünkig, és nem állunk meg ad dig,amíg el nem jutunk a fentebb megjelölt célig.”

15Idézi Bene Sándor:i. m. 6. 21. jegyzet.

[Esze Tamás: Rákóczi„Responsio”-ja.In: Irodalom ésfelvilágosodás.Tanulmányok.

(Szerk. Szauder Józsefés Tarnai Andor.)

Akadémiai, Budapest,1974, 45.]

16Esze Tamás: i. m. 45–46.

Bethlen, a lázadó

597

A már-már a lelkét kilehelőErdély halálsikolyaA királyi szó pecsétje alatt kibocsátott Diplomában egyetlen pont sin-csen, amelyet vagy az Udvari Tanács, a Kancellária, vagy a Hadita-nács, de legesleginkább a Kamara és a neki alárendelt szervek ne vál-toztattak volna meg, ne sértettek volna meg, és ennek bizonyítására,noha sokszor és még annál is többször felszólaltunk Őfelségénél, éve-ken keresztül, úgy, hogy erre igen nagy erőfeszítést áldoztam, mégis,sürgetésünk ellenére sem értünk el semmit, ezért a Diplomából há-rom pontot fogok kiemelni, a többit ezúttal félretéve, amelyek általtalán a legesleginkább nyög a súlyos terhektől Erdély, mégpedig:

1. A Diploma szerint Erdély köteles fizetni a háború idején min-den évben 400000 rajnai forintot hozzájárulás gyanánt, a saját had-serege biztonságára, béke esetén pedig 75000 rajnai forintot, amit hogy-ha pontosabban összeszámolunk, az 1687. esztendőtől, amikor a németbetette a lábát hazánkba, egészen a béke idejéig, azaz 1698-ig, mini-mum 25 millió, azt a 400000 forintos hozzájárulást különbözőképpen,különféle ürügyek alatt átkeresztelt elnevezéssel, és így a jelen pil-lanatig a különböző címen kizsarolt pénzek felmennek 9 millióra, ezösszesen kitesz 34 milliót, ami nagyon sok egy olyan tartománytól,amely szinte mindennemű pénzügyi bevétel nélkül szűkölködik.Hogyha ezt a pontos vizsgálódást tovább folytatjuk, akkor a kinyo-mozandó ügyállás hasonlóképpen igaznak bizonyul. Negyven mil-liót tesz ki az az összeg, amit a szerencsétlen Erdély a megállapítottsummán felül kifizetett, vagy ki kellett volna fizetnie; ha ténylege-sen összevetjük a török uralom alatt az egész keresztyénség ellen-ségének évente leadózott kötelező adóval, azt az összeget, amit éven-te Őfelségének rendesen kifizettünk, még azt is felülmúlja 3 millió 600ezer rajnai forinttal, és ez egyébként nem volt rendes megállapodásszerinti dolog, ahogy ezt már mondottam, és ha ezt még összeadjuka mindezeken felül kizsarolt összeggel, s azt az összeget összevetjüka török portától megkövetelt szégyenteljes adóval, akkor annyira rúg,hogy a töröknek ezt 333 évig kellett volna fizetnünk.

Ó, szégyen! Akkor, amikor reméltük, hogy egy keresztyén feje-delem irgalmasságát élvezhetjük egy királyi szóval megerősített szer-ződésben, valamint bízhatunk a hazai jog szilárd megtartásában, aztkellett tapasztalnunk, hogy mindennek az ellenkezője történik.

2. Továbbá óvakodtak attól a Diplomában, nehogy véletlenül isemlítés történjék egy Erdélyben felállítandó kamaráról, ezt a pon-tot erőszakkal megsértették, mégpedig hat éven át a Palm-féle1 pártáltal Erdélyben és az ugyanott felállított Bizottság által, amelyek min-den hazai törvény ellen cselekedtek, és az utóbbinak tevékenységétminden irat igazolja.

BETHLEN MIKLÓS

1Johann David Palm, udva-ri tanácsos, kamarai titkár,erdélyi működéséről lásd

Bethlen Miklós levelezését.

598

3. Továbbá pedig semmiféle hadak bevonulása nem engedé-lyeztetik semmiféle indok alapján Erdélybe, se keresztyén fejedele-mé, sem a török birodalomé, hacsak nem engedélyezi Őfelsége telj-hatalmú megbízottja, a fenséges Lotharingiai Herceg2 révén, hogya mi országunk az évszázadokon fennállott fejedelemség formájá-ban megmaradjon, minden kiváltságában, mind ami a fejedelemre,mind ami az országra vonatkozik, és amelyet teljhatalmú megbízottjarévén Ő Szent Felsége Diplomájával megerősített. De ó, jaj! Nem sok-kal később nyomorult hazánk mindennek az ellenkezőjét tapasztalta,amikor befogadta a katonaságot.

Nincs annak semmiféle emléke, hogy Erdély önként vetette ma-gát alá, de annak sem, hogy a hadsereget és annak betegség által meg-fertőzött és éhségtől meggyötört tagjait, akik szinte már meztelenekvoltak és nyomorultak, atyai öleléssel fogadta kebelére.

Arra sem emlékeznek, hogy olyan hadsereg érkezett, amely na-gyobb volt, mint a kikötött létszám, úgyhogy ők különböző jogcí-meken hatalmas összegeket zsaroltak ki, azáltal, hogy az erdélyi kincs-tár 16 regimentet tartott és szállásolt el téli szálláson, Ausztriába pedigjó néhány hordónyi pénzt hurcoltak ki.

Továbbá semmiféle említése sincsen annak a több száz köbölnyi búzá- nak és zabnak, amelyet fölhalmoztak a raktárakban, és azon a címen vit- tek el, hogy majd megfizetik, ám mind a mai napig tartoznak az árával.

Semmit sem mondanak azokról az alkalmakról és eszközökről sem,amelyekkel Erdély hozzájárult az országon kívüli hadviseléshez. Mivan a munícióval? Mi van mindazzal a hadi felszereléssel, amelyet akialkudott költségeken kívül követeltek? Hol vannak a hadszállításiköltségek? Hol vannak azok a költségek, amelyek az Erdély belsejé-ből messzebb történt szállításokat illetik, ilyen helységek: Lippa,3 Lugos,4

Karánsebes,5 Mehádia,6 Orsova,7 Palánka,8 Bocsár,9 Sidovár,10 Nova[?],Arad,11 Szeged, Várad,12 Gyula, Belényes,13 Halmágy14 stb. Hol vanmind az a költség, amit építésekre követeltek, azon felül, amiben meg-állapodtunk? És hol van a kegyes emlékezetű fejedelemnek és az or-szág előkelőinek a tekintélye? Amelyet ugyanis a garázdálkodó ka-tonaság tüstént, napról napra elkezdett megcsonkítani? Hol van aDiploma megerősítése? Amelyet nem korábban, mint négy [tizennégy!]éve, azaz 1690-ben bocsátottak ki,15 és amelyet sohasem birtokolhat-tunk volna, hacsak be nem üt az országba Thököly?

Ez a Diploma, melyet nem is annyira Őfelségének kell tulajdoníta-nunk, hanem inkább az előbb említett Thökölynek. De meg kell mon-danunk, hogy Őfelsége keresztyén és kegyes fejedelem, de azt sem sza-bad elhallgatnunk, hogy sosem volt a mi pártfogónk, mivelhogy amitŐfelsége nekünk megígért, akár nyilvánosan, akár magánemberként,azt részleteiben soha nem tartotta be, és tette ezt akár őfelsége, akár alá-rendeltjei, végső soron nem elégítettek ki bennünket. És ki nem elé-gíttetvén, biztatván ugyan Őfelsége minisztériumai, hogy kérvénye-ket adjunk be, azonban nem segítettek bennünket, a múltban sem ésmost sem, és így ehelyett azt voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy ha-sonló trükkök révén szándékosan fosztogatják továbbra is vagyonunkat

2Károly Lipót, Lotharingiaiherceg (1643–1690), a

török elleni hadműveletekvezetője. 1687-ben vonult

be Erdélybe, ahol abalázsfalvi egyezménybefoglaltakkal gyakorlatilagbejelentette Erdélynek a

birodalomhoz valócsatlakoztatását.

De az egyezménytaz idő felülírta.

3Lipova, RO

4Lugoj, RO

5Caransebeș, RO

6Mehadia, RO

7Orşova, RO

8Bačka Palanka, SRB

9Bociar, RO

10Jdioara, RO

11Arad, RO

12Oradea, RO

13Beiuş, RO

14Hălmeag, RO

15Szövegromlás? Másolóihiba? Esetleg már egy

jóval korábban elkezdettszöveg véletlenül

megmaradt emléke?16Jean Louis Rabutin de

Bussy (1642–1717), fran-cia származású császáritábornagy, 1696 és 1708

között volt Erdélyfőhadparancsnoka.

599

és minden birtokunkat. Hogy százezer dolgot más módokon is ki-zsaroltak tőlünk, és úgy ítéljük, hogy ami még hátra van és a minketérintő végrehajtásra céloz, az együttesen a mi tönkretételünkre és el-pusztításunkra törekszik. Hol itt a keresztyénség? Hol a lelkiismeret?Beszélnek-e úgy nemcsak a fejedelemségek, hanem a királyságok is,hogy meghallgathatja a gyóntatójuk? Hol van annak a sok ezer né-metnek az emlékezete, akit az erdélyi kincstárból mesterségesen kizsaroltpénzből gazdagítottak meg; valóban megérdemelte volna Erdély, hogyŐfelsége őt, mivelhogy a kereszténység védőbástyája volt az ő felfo-gása szerint is, az ő irányítása alatt álljon, és ne bízza őt mások gond-jára. Amikor Magyarországon kihirdették a nemzeti fölkelést, Erdélytarra szólították fel, hogy védelmezze magát, akkor felajánlottak a Tá-bornoknak [Rabutin]16 25 ezer insurgenst, akikkel a hazát megvédhetnéa betörésektől. Ezt a felajánlást a tábornok teljességgel visszautasítot-ta, mondván azt, ha Erdély adna neki 100000 forintot, akkor ő az egésztartományt megszabadítja az összes becsapástól és minden elkövet-kezendő bajtól. És íme: amikor az aláírt kiutalás után megkaphatta vol-na a teljes összeget, akkor nekikezdett annak, hogy különböző végre-hajtásokkal ki is csikarja ezt, a beszedésre semmi haladékot nem enged,megszegve ígéretét, végül pedig a háborúról mit sem gondolva, pa-rancsot adott, hogy mégis ragadjanak fegyvert, de csak kis számban.Azokat, akiket az előbb említett végrehajtás már nagyon elkeserített,azokat táborban helyezi el, de német katonák nélkül, és ők, mivel nemértek fel egy egész nemzeti hadsereggel, különböző helyeken veresé-get is szenvedtek. Közülük a legfőbb foglyok át is álltak a nagyságosfejedelem, Rákóczi alá. A Tábornok viszont mit sem törődve az ő sor-sukkal, hanem elrendeli, hogy ezeknek minden javát, ingóságaikat ésingatlanjaikat, kúriáikat és falvaikat égessék el, és a Rendek pedig —minden hazai törvénnyel ellenkező módon — ítéljék el őket. Ó, fájdalom!Ő nemcsak javaikat, hanem lelküket is, mivelhogy erőszakos és őrjöngő,el akarja veszíteni, midőn azon mesterkedik, hogy erőszakosan elítéljeőket. Hogy ezen mozzanat mellett ne hallgatással menjek el, az alul írotthelységeket égette fel:

Borberek17 és Alvinc18 híres mezővárosokat,Torockó19 mezővárosát, amely a Torockai család birtoka, négy fa-

luval együttZalatna20 mezővárosát, öt faluval együtt, ez a királyi kincstáréGyőr várát, négy faluval együtt21

Folt22 várát, négy faluvalEnyed23 városát, amely igen híres helység, várával, kollégiumával

és templomaival együtt, ahol is mindenkit, aki futva nem tudta éle-tét megmenteni, tűzzel-vassal kiirtott24

Somlyó25 mezővárosát hat faluvalDézs26 városát és környékét, hat faluigAranyosszéket hat faluval együtt, meg a mezővárost, ahol csupa

nemesek laktak27

Udvarhely28 várát, együtt a várossal és negyven faluval, amelyetmajdnem teljességgel nemesek laktak (Istenre esküszöm, hogy

Bethlen Miklóst aguberniummal erőszakkal

halálra ítéltette, de császáriakarat a kivégzést megtil-

totta és Bethlen négyéviraboskodás után, 1708-banBécsben fogolyként, majd

házi őrizetben, aztánannak is feloldá sával

szabadon élt, de Bécsetnem hagyhatta el.

17Vurpăr, RO

18Vinţu de Jos, RO

19Rimetea, RO

20Zlatna, RO

21A Győr melletti Koroncó-nál 1704. június 13-án

Heister császári tábornagymért súlyos vereséget For-gách Simon tábornagy ku-ruc csapataira. A kancellártjúnius 20-ra virradó éjsza-ka tartóztatták le, a csata

híre még eljuthatott hozzá,s beleírhatta a fogalmaz-

ványba az esemény éspusztítás hírét, s kiküldhet-

te Salláti András nevűszolgájával Bécsbe,

illetve Magyarországra.

22Folt, RO

23Aiud, RO

24Enyed városát ésreformátus kollégiumátBáró Johann Karl Tigeezredes 1704. március

13-án rombolta le éségette fel. Ennek a pusz -

tításnak elejét akartavenni Bethlen a Rabutin

600

semmi okot nem adtak rá), jelen volt akkor Tige báró ezredes is, aki,mivelhogy tisztában volt azzal, hogy ártatlanokról van szó, a Tá-bornok kétszeri parancsa ellenére sem akarta azt felgyújtani, és ezértegy küldöttséget vezetett a Tábornokhoz az említett szék nemesei-ből válogatva, akik ki akarták fejezni hűségüket, ám a Tábornok, épphogy le nem csukatta őket az ezredessel együtt, aki végül is a har-madik parancsra kénytelen volt engedelmeskedni.

Hozzá kell tennem, hogy miként bánt azokkal, akik a legkisebbgyanúra sem adtak okot, mivelhogy az ő oltalma alatt voltak Sze -ben ben,29 de őket sem kímélte meg a gyújtogatásoktól, és sokat megis szervezett. Azt sem szeretném elhallgatni, hogy magának a gu-bernátornak is 56 asztagát fölgyújtatta, azonkívül mások 14 asztagjátis elégettette Boncidán,30 úgyhogy körülbelül 10000 köböl gabonapusztult el, hasonképpen ugyanazon a helyen 4000 köbölnyi szénátis fölgyújtatott. Ezek Pekri, Kálnoki urak, valamint a püspök, és Mi-kes úr volt, akik mégiscsak őfelsége szolgálatában álltak; hogy ezek-kel az akcióival mit akart kifejezni a Tábornok, azt csak a Jóisten éstalán néhányan tudják. Arról sem akarok hallgatni, hogy az Erdélybenlétező Kamarai Bizottság, mit is csinált mindenki felháborodására,elég annyit említeni, hogy Ekler úr31 zsarnokságot gyakorolt, még-pedig Palm úr támogatásával, közreműködve nem csupán az egésznemesség, hanem az összes jog gyökeres kiirtásában. Az országot tör-vénytelen cselekedetek végrehajtására kényszerítette Őfelsége ne-vében (ahogy egyébként Magyarországon is cselekedték), és így subaalatt, bűnös módon uradalmakat kezdtek kialakítani. És ezért, ha-csak az égiek Őfelségét Rákóczi fejedelmet nem rendelték volna arra,hogy fegyvert ragadjon a nemzeti szabadság visszaszerzésére, ak-kor várhatnánk még ki tudja meddig, hogy visszaszerezzük örök-ségünket, amely külföldiek kezére jutott.

Ezenkívül eme Bizottság pártja különböző ürügyek és címek alattállandóan veszedelmes viszályokat szított, mivelhogy nem hagytaa főurakat békében élni egymással.

A kincstárhoz kötött állapotban lévő nemesek és parasztok vég-rehajtásoktól szenvedtek, végül is beadtak különböző kérelmeket,amelyeket a Fenséges Udvar visszautasított, elégtételt nem kaptak,elszegényedtek, és koldusbotra juttatva mai napig is nyomorognak.

Ezenkívül feltétlenül be kell vallani azt, hogy azon erdélyi uraknaka törekvése egyáltalán nem volt kicsiny, akik el akartak szakadni azAusztriai Háztól, de őket olyan okok késztették erre, amelyeknek föl-sorolására most időnk nincsen, de a maga idején, a legkisebb dolgo-kat is az egész világ tudomására fogjuk hozni, nyilvános formában.

Az egész ország nevében fellebbezünk Isten ítélőszéke elé, akitőlminden elégtételt várunk. Ezen okokból mi soha többé nem akarunkalattvalói lenni az Ausztriai Háznak, hanem végső leheletünkig ra-gaszkodván a Szabadsághoz és a Fejedelemséghez, védelmezni akar-juk őket utolsó csepp vérünkig, és nem állunk meg addig, amíg elnem jutunk a fentebb megjelölt célig.

tábornokkal valóbeszélgetések során, aki

tiltakozott az ellen, hogy őilyet elkövettetne, s megis feddette a kancellárt agondolatért, s Bethlen azesemények után is szóvá

tette neki a dolgot, sa generális újra tagadta,

hogy valami közelett volna hozzá.

25Șimleu Silvaniei, RO

26Dej, RO

27Aranyosszéket 1703-banégette fel Tige ezredes.

28Odorheiu Secuiesc, RO

29Sibiu, RO

30Bonșida, RO

31Georgius Eckler, azUdvari Kamara által

Erdélybe küldött JohannFriedrich Seau pénzügyi

szakember vezettekamarai bizottság tagja.

Szörényi Lászlófordítása

601

FavágónAzon a tájon elbújtam,sok házba, másvilágokon.Éjszaka szerettem élni,éjszaka ott mindig nyár van,se karácsony, se nagypéntek,Isten játszik, és a szentekkiérdemelt szabadságon.

Favágón ültem naphosszat,elnéztem ki-ki homlokána keresztvíz szilánkokat.A földdel púpozott anyákat,apákat, vakon is látjákfiaik, és a megszakadtszívű leányok gyászolnak.

Nem találták el a rönköt,minduntalan földbe vágtak.

Este a faluban (16)Áruld el, Uram,áttetsző szívem huzatában,miféle hétköznapi szerelem játssza bolondjátéjjelen, hogy futnék inkább,kutyábbul ugatnék, csak ne halljamhajfürtjeimmel rostáló kezét,s miért engeded házambaálmaimat felfaló álmaid?

Mily messze van a tavasz ide…Imitt-amott a Föld még jéggalléros,s ha égre nézek sem látoma dohányszagú márciust,mikor selyem kabátban vártama megbarnult rózsát… Mint végrendeletetnyújtotta át: „Ez minden!” És elvegyültem,egy lettem a sok között.

IANCU LAURA

602

SZÉPÍRÁS

Róttam az utat és anyámután nyögtem, mint kinek szava nincsen,tüntetni illett volna, miért ishozott a földközelbe,nagy szívet adott,a szívem nagyobb,porladásához kevés a negyven nap.

S valóban,a tavaszi estékenmadársírás visszhangzika gyűrűbe vont szívekben.

A te lábad átléproncsokon, kikerül napokat,elesetten is karnyújtásnyiravagy a feléd tartott jobbnak,és szemébe néztélannak, kit kiverten is fehérnek láttál,Magdolnának is megbocsátottál.Tágul a nyílás, bordám szakad,akármivel is, Uram, megfoldozod?

Hallgatóztam tegnap,számláltam szívem tekeréseit,mégiscsak emberi, hogy szeret,legyen bár vétek, rontásvagy puszta igézet.Sebek között fészkelolykor a kígyó,és sírból hozza a szerelmet.

Tornyokösszecsomagoltam tegnaphogy elmegyekmenni csak menni akartamtoronytól toronyigharangszóruhában

603

Betlehem csillagaUtassy József drámájáról

A Kilencek más tagjaihoz — Oláh Jánoshoz vagy Mezey Katalinhoz— hasonlóan Utassy József életművét is gazdagítja, színesíti dra-matikus szöveg. Már a lírai korpuszban is találunk ilyen jellegű da-rabokat (mint a Karácsony, sőt a fordítások közt Ivan Boriszlavov Mo-nodráma című verse), részleteket (például a Kálvária-énekben),melyek a költő drámai tehetségét jelzik, ám az igazán a Betlehem csil-laga című kétfelvonásosban mutatkozik meg. A karácsonyi ünnep-körhöz kapcsolódó darab sajnálatosan nincs benne a köztudatban,talán még az irodalmárok számára is kevéssé ismert, aminek bizo-nyára az az oka, hogy eredetileg Illés Lajos rockoperája szöveg-könyvének készült. Pedig kiváló szereposztásban, Vidnyánszky At-tila rendezésében, 2000. július 5-én (telet varázsolva a nyárba)bemutatták a Thália Színházban, a Millennium fontos kulturális ese-ményeként. (Ennek tükrében nem túl tisztességes, hogy a Turay IdaSzínház ugyanezt a címet adta 2009-ben színre vitt, elsősorban gyer-mekeknek szánt zenés mesejátékának.) Maga a szöveg megjelentugyan a Tiszatájban (2000 decemberében), és színjátékszövegkéntfennmaradt a rendezőpéldány mellett Kocsis L. Mihály dramaturgvázlatában is, ám — amint erre Vilcsek Béla utal* — a javított és ti-pográfiailag egységesített változat csak a költő összegyűjtött műveittartalmazó „A kikelet fia” kötetben olvasható.

Már a címadás jellegzetes: ragyogtatja Utassy egyik legfontosabbmotívumát, a csillagot, mégis túlmutat primer jelentésén, hiszen egyszépséges növényt, egy sármafajtát is ismer ekként a népnyelv, amit„vigasz virágának” is neveznek. Hozzátehetjük, hogy ezt a gyó-gyításban közeli személy elvesztése miatti bánat enyhítésére hasz-nálták, s így — gondolva a költő alaposságára — áthallik fia bő év-tizeddel korábbi távozásának alig múló fájdalma és az édesanyahalálának friss gyásza. Utóbbi az 1998 és 2001 között keletkezett, 2002-ben megjelent Sugdos a Sátán kötet nyitó ciklusát, a Fekete éneket ismeghatározza, illetve — jelezve az Istenhez való viszony változását— abban kapott helyet az Amikor Isten igéz egység is. Ez pedig a ko-rábbi harag, a számonkérés kemény hangjának enyhülését mutat-ja, a „mégis mintha… mintha mégis / leborulnék”-ot, ahogy a Krisz-tushoz című vers zárlatában írja. A betegség hullámzásában nemcsakaz ÍRNI, de az INRI keresztjének erőt, olykor talán hitet is adó bá-torítását. Melyből a Betlehem csillaga is megfogant, hogy égre emel-kedve csatlakozzon a lírai össz-mű csillagrendszeréhez. (A köztüklévő szoros kapcsolatot a darab verses formája, a szinte az alkotó véd-jegyévé vált megerősítő sorkettőzések, kedvelt összetételek, rímekátvétele is tükrözi.) A dráma tehát korántsem csupán érdekes kité-

SZEMES PÉTER

1979-ben született Zala- egerszegen. Irodalomtör-ténész, kritikus. – Az írás el-készítéséhez a szerző aNemzeti Kulturális AlapSzépirodalom Kollégiumá-nak alkotói támogatásábanrészesült.

*Vilcsek Béla: Duende.In: Utassy József

költészete — Kritikaikiadás. (Sajtó alá rendezteés a jegyzeteket készítette:Utassyné Horváth Erzsé -

bet és Vilcsek Béla.)Napkút Kiadó,

Budapest, 2017, 1122.

604

rő, másik műnembeli kaland, hanem az oeuvre szerves része, sőt an-nak egyik legfontosabb eleme — kéznyújtás Isten felé.

Az első felvonás helyszíne egy „Názárethez hasonló keleti városkatere”, melyet a „félelem, titok, kilátástalanság érzése” ül meg. Akár-ha a Rákosi-rendszer világába kalauzolna vissza a szerző. A nyitó je-lenet gondos építkezését jelzi, hogy a szituáció három lépésben bon-takozik ki benne. Előbb a nép kettőzött panasza jelenik meg: a belőlekiemelt, név szerint jelölt, tehát hangsúlyosabbá tett Öreg és Ráchelszellemi-vallási (Isten elhagyása), az I. és II. Hang fizikai-politikai (azerőszakos római megszállás) okokat látnak a gondok mögött, a bű-nök forrásaként. Jellegzetes a hatalom alsóbb szintjét testesítő Rómaikatona kétfajta replikája is: vagy a hasonló hangzású „árván” és „csá-szár” szavak félrehallása miatt, vagy a népétől elpártolt Istent a csá-szárral azonosítva, az első kettőt felséggyalázással, utóbbiakat láza-dással vádolja meg (e másodikra sejtető instrukció is utal). Retorikájaa hazánkat megszálló szovjetekét idézi, a tájszó használata pedig arrautal, hogy otthonosnak érzi már magát a provinciában:

Római katona: Átmeneti időket élünk.Mi csak ideiglenesenTapossuk Palesztina földjét,Távozunk gyorsan, sebesen.

II. Hang: Háromszor halok én addig,Háromszor a fiam is!Maradtok, mint EgyiptombanA ‘hűséges’ piramis!

Római katona: Pofa be! Tirhuljatok innen!Adok én nektek piramist!Te, akkorát kapsz a fejedre,Hogy megsajnállak magam is!

Mária és József az összeütközést látva kérnek a hit, szeretet és bé-kesség mellett reménységet is az Úrtól. Ezt az égi szférát képviselőGábriel hozza el, aki a fogantatás örömhírét adja át a leendő édes-anyának. Az angyali üdvözletet Heródes monológja ellenpontozza,melyből kiderül, hogy a légió vért ontott, ezért neki is üzenetet, bé-kítő aranyakat kell küldeni a császárnak. Ha Izraelt a szovjet gyar-mattá tett Magyarországnak, a zsidó királyt a megszálló hatalmatszolgáló moszkovita vezetőnek feleltetjük meg, a levert lázadásbais könnyen beleláthatjuk 56-ot, még ha az nélkülözi is a „szentségesnagy forradalom” emelkedettségét. Heródes jellemének megfelelőaz udvara is: talpnyaló Szolgák, hízelgő Besúgó honosak benne, s alá-rendeltségének boldog tudata ugyancsak árulkodik: nem uralkodóő, csupán népe helytartója. A lakosság összeírásának feladata is Kö-vet útján, római utasításként érkezik el hozzá. Indoka:

Követ: (…)Mert számon tartatik, és megfigyeltetik,

605

És adófizetésre mind köteleztetik.Aki ellenszegül: az felkoncoltatik.

A „megfigyeltetik” jelzi, hogy az erőszak mellett a hatalom az alat-tomosabb módszerek alkalmazásától sem riad vissza a félelemfenntartása érdekében. Ebben a drámai világban fontos alak lesz a Be-súgó, aki nemcsak hangulatjelentő (mint a harmadik jelenetben He-ródesnek), de a családi élet, a személyes sors megkísértője is. Intri-kájának köszönhetően József elhiszi, hogy Mária hűtlen lett hozzá,és már az elbocsátásán gondolkodik, mikor álmában — mennyei be-avatkozásként — megjelenik Gábriel és feltárja előtte az igazságot.A jelenés őt is kiválasztottá teszi, hiszen a Megváltót kell majd fel-nevelnie, s kiemeli természetes közegéből. Ennek érzékeltetésére jódramaturgiai megoldás az Öreggel való rövid dialógus beiktatása, akilaikusként, csodákban hívő népi figuraként az angyal érkezésekormind össze szemetet táncoltató boszorkányszelet látott a ház előtt.Gábriel két eljövetele elhozza a párnak a kért reményt és a családdáteljesedés ígéretét. Tíz esztendővel fia elvesztését követően talán aköltő szívét is balzsamozták az egykorvoltat újraéltető sorai:

Mária: (…)Remegtem az órát,Sürgettem a percet.Jöjjön a pillanat,A piros pillanat,Miért szívem reszket:Uram, én szeretlek.

(…)Ringatom, rengetem,Mint halászt a csónak.Bennem lészen házaA csöpp Megváltónak.

(S újra felfénylő sorok is, hiszen a boldog remegés a Rezeda-álom,a „piros pillanat” a Szarkóma, a reszkettető öröm a Ritmusán a tenge-reknek, a ringat-renget rímpár például a Végtelenül versből lehet ismerős.)

Mária és József sugaras kedvéhez illeszkedik a kora nyári ünnephangulata. Ez a Pünkösd természetesen még nem a Szentlélek ki-áradását hirdeti, hanem a természet bőkezűségéért, a jól végzett mun-kának köszönhető gyarapodásért ad hálát Istennek. Az általános kör-táncból kiváló kisebb csoportban az Öreg dominálja a dialógust. A nyitójelenetben a szituáció kibontásában alkalmazott hármasság jelenik megitt is: előbb Ráchelt faggatja cseperedő fiacskájáról (újabb megfelelés),aztán I. Pásztorral dicsérik viccelődve közös mesterségüket, végül Má-riával és Józseffel beszélget, persze mit sem tudva a remény őrzésé-nek szükségességéről, a hamarosan elérkező Messiásról. A jelenet-rész-let látszólag betét csupán, a dráma felépítményében azonban rendkívül

606

fontos, mert e három szál a betlehemi jászolnál, Jézus születésének cso-dájában ér majd össze. A Kórus dicsőség-énekét a felvonás zárlatábanHeródes kihirdetett parancsa szakítja meg (ezt zenei váltás is nyo-matékosítja) és fordítja át — az Öreg szavainak ismétlésével keretbefogva az első egységet — a kétségbeesés kardalába:

Mindenki: Miért hagytál el Istenünk?Miért hagytál ilyen árván?Hiába kutatunk, keresünk:Félelmek félelme száll ránk.Miért hagytál el istenünk?Miért hagytál ily árván?

A hatalmi utasításra Betlehembe érkező pár látszólag árva ugyan,csupán a szomjukat csillapító forrás várja őket, ám — a Gondvise-lés jeleként — láthatatlan Angyalok ügyelik minden léptüket. Ők ké-szítik elő a mindenórás Máriának a barlangistállót is. A Megváltó vi-lágra jöttét, a fény diadalát instrukció jelzi: „A zenében a rossz egy utolsótámadásra indul, amíg a gyermek születik a világra, a barlang előtt angyalokharcolnak a sötét erőkkel. Amikor az angyalok visszavonulásra késztetik őket,abban a pillanatban felhangzik a szívdobogás. A csillag ragyogó fényben szö-kik fel az égre.” Ez vezeti Heródes udvarába is a Bölcseket. A király,jóllehet maga is mágus (!), mit sem tud a próféciáról, s a születés híreis váratlanul éri. Előbbiről a Főpap (ebben a világban a megalkuvóegyházi vezető sem Isten szolgája, hanem a politikai érdekeké), utób-biról a három Bölcs tájékoztatja, akiket — mivel ezek szerint rosszulműködik a besúgóhálózat, ráadásul éppen oda indultak — szemé-lyes utánjárásra kér. Ahogy Józsefet Gábriel, Heródest a barlangtólelűzött sötét erők látogatják meg álmában és hajszolják bele a gyer-mekgyilkosság tervébe. Ezzel a földi mellett egy másik létszféra ha-talmának eszközévé, végrehajtójává is válik, Rosszhoz kötődése fel-oldhatatlan megerősítést nyer. A dialógusban már csak az eldöntötttett későbbi eredménye jelenik meg: Ráchel siratója és átka, halottgyermekével karjaiban. Az Öreg replikája lesz, ami a drámát a köl-tő Istenhez, hithez való viszonyának változásában kulcsműként, abevezetőben jelzett kéznyújtásként pozícionálja az oeuvre egészéttekintve, eszerint:

Öreg: Ráchel, Ráchelem, ne zokogj,Tudom, hogy fáj nagyon,Nagyon fáj szíved, Ráchel,Tudom én jól, tudom.Látod, szomorú Isten is,Gyászolnak az egek,Gyere, hazakísérlek én, mielőtt megered.Szent a te fájdalmad, szent, mertVeled az Úr, veled.

607

Heródes gyilkos víziójának, a gyermekek apokalipszisének szép,lírai ellenpontjává válik I. Pásztor bárányának csodás menekülése, amiszimbolikusan Jézus sorsát vetíti előre. A jelképek sorát kiteljesítve:a segítő, utat mutató csillag párja nagy hold az égi mezőn — a fiátvigyázó Szűzanya. A lélekben ilyen módon felkészített Pásztoroknak,nyomatékosítani szent feladatukat, Gábriel jelenik meg. Az angyalszavait a Mennyei sereg Gloriája kíséri, mégis akad a pusztai embe-rek között, aki végül csak kíváncsiságból indul el a ragyogó jel irá-nyában. Viselkedésük egészében a majdani apostolokéhoz lesz ha-sonló, lényegi rokonságukat támasztja alá számuk (éppen feleannyian vannak — „Hatan volnánk: kiszemeltek.”), illetve Gábrielbátorító szózatának áthallása is („Ne féljetek…!”). A záró jelenet is-mét gondosan komponált. A gyermekét ringató Máriához (monológjaszőttesét szintén poézise legjavából ezüstözi a költő — példaként elégaz Őszvilág passzusát parafrazeáló, találó „Csillaggal kiszemelt / Anyalettem!”-et említeni) sorra járulnak a hódolók: előbb ajándékukkal amegtért Pásztorok, arannyal az I., tömjénnel a II., mirhával a III. Bölcs,azután a Mennyei seregtől átvett Dicsőség…-et követően a népből azÖreg és Ráchel. Megerősödött hittel, felülemelkedve az élet megannyigondján, immár megkapták a rég várt reményt:

Öreg, Ráchel: Mégse hagytál el Istenünk!Nem hagytál minket árván.Fiadat küldted el most nekünk,Örömök öröme száll ránk!Mégsem hagytál el Istenünk,Nem hagytál minket árván!

Végül József vezeti fel a Kórus dicsőítő énekét:

József: Ő a Messiás, ő az üdvözítőnk!Ő a Megváltó, ő a mennybevivőnk!

Kórus: Ő viszi el a világ bűneit!Ő az igazság, az út, az élet!Hozsánna Isten, hozsánna néked!Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

Az öröm és a hála szavai, melyek megemelik és magasan tartjákUtassy József darabjának végét, különös érték útrabocsátói. Hogy ezazóta sem munkái között, sem drámairodalmunkban nem került mél-tó helyére, nagy hiba, de talán nem helyrehozhatatlan. Ezzel vagyenélkül, a Betlehem csillaga úgyis ott ragyog az Utassy-össz-mű csil-lagrendszerében. Ám ami sokkal fontosabb: egy tragédiákkal, elhall-gattatással, betegséggel sújtott ember, nagy viaskodó nyújtja ki itt azÚr felé kezét. Annyi perlekedés, panasz, oly hosszú háború után. Bé-keajándéka fájdalommal, kínnal teljes — de gyöngyként ragyog.

608

A gyerekkor tájaiA mi utcánk(részletek)

A Bazár

Az utca elején, a közért (nagymama szavával a népbolt) mellett bújik meg az apró üzlethelyiség, mely a Bazárt rejti. Nagybajszú, szigorú tengerész ül a magas pult túloldalán, mint a taton egykor, Horthy tengerésze. Hadirokkant, így juthatott az árusítási engedélyhez, felesége kedves, termetes matróna. Ha összegyűlik két forintom, szaladok a Bazárba, színes, fröccsöntött műanyagkatonát vásárolni, sárga, zöld, kék indiánt, a lovagló nyilván drágább. Dúl a Nagy Indiánháború a gyerekszobában, a közepén álló kihúzható asztalon, ahol leckét írunk, nagymama szabni szokott, s ahová nagybátyám ajándékát, a Wembley stadion arányaira szabott gombfoci-pályát is fektetjük — vagy az apa által zöldre mázolt deszkalapokat, amin pingpongozni szoktunk.Más kincseket is rejt a parányi, sötét, utcára nyíló kamra. Nagymama leküld időnként gombért, gépselyemért, míg keresi a néni az árut a pompás egyen-dobozokban, öröm studírozni hadoszlopaikat. A legnagyobb kincsnek mégis a gombfoci csapatok számítanak. Már a kirakatbankilesem az új portékát, de türtőztetem magam, amíg össze nem gyűlik a zsebpénz. A műanyag focisták hátán, középen fénykép, alatta a játékos és a csapat neve. A bátyámmal felváltva birtokoljuk őket, van Fradi, brazil válogatott és Benfica is, kedvencem Szőke Pista, Pelé, s a képen nagyfejűnek tűnő Eusébió. Megörököltük ugyan nagybátyám legendás, valódi ragasztott gombokból álló, tekintélyes válogatottját is, az igazi aranycsapatot,de kicsit hektikusan viselkednek a köröm nyomására, főleg az udvar műkövén, ami nincsen simára csiszolva, s így nem lehet pontosan irányítani a játékosokat.

Évekkel később elköltözöm, megnősülök. Nem vagyoktanúja, mikor bezár a Bazár, a nagybajszú tengerész eltűnése tán rémlik, de a néni még évekig viszi az ipart, nyilván az ébredő piacgazdaság fojtja meg végül.

HORKAY HÖRCHERFERENC

609

Az IKV Iroda

A közért és a zöldséges között, a trafikkal szemben működik az IKV Iroda. Rejtélyes, érthetetlen hely, munkaruhás szakik, öltönyös figurák és gépírónők birodalma. Gyerek számára megközelíthetetlen.Persze a hatóságok természetét már jól ismeremekkor, időnként én viszem le a havi bérleti díjat a házmester-lakásba, a nedvesedő szuterénben különös szagok terjednek, még számlát is kapok,azzal igazolhatjuk, ha kell, a befizetett részletet.Az IKV Iroda tényleg nem éppen csalogató hely,mégis ide zuhanok be egy álmos őszi délutánon,valamikor a hetvenes évek mélyén, kétségbe esve,mintha a vízözön elől keresnék menedéket.Pár perccel előtte a fürdőszobában matatok, érett pattanásokat próbálok kinyomni az arcomon, s óvatlanul fél fenékkel felülök a mosdóra. Amikorlezuhan a mosdókagyló, erőteljes gejzír, szökőkút lövell ki fölfelé, egyenest a plafonra… Nagymamaijedten sikolt, hívjak segítséget, így zuhanok be lélek-szakadva az IKV Irodába. Az ügyeletes munkatárselnyomja a csikket, szerszámos ládát ragad, üget fel velem a harmadikra (Vagy lehet, hogy nálam van a lift kulcsa, azzal viszem fel az emeletre?),elzárja a csapot, valahogy felitatjuk a hömpölygővizet, újból béke van és nyugalom.

Gyerekkorban a dolgok könnyen megoldódnak, szebbik arcukat mutogatják, csak a pattanások nem tűnnek el, hiába próbálunk bevetni mindent, az én számomra is ismeretlen kamaszarcomról.

A kápolna

A kápolna az utca végén áll, túl a gimnázium épületén is,mellyel majdnem összenőtt. Korábban az Érseki KatolikusGimnázium házi kápolnájaként szolgált, apa a háború előtt reggel csak leszaladt a domboldalról a hosszú lépcsősoron.A kapuja elől már látható a poros focipálya, ahol egyszer majd nagykapus meccset játszunk a bé osztály ellen. (Vagy csak kiskapusat? Az emlékezet megbízhatatlan.) Annyi biztos, a lányok is eljönnek majd drukkolni nekünk, mégsem sikerül végül a győzelmet kiharcolnunk. Devereségeink íze is keserédes, csalódásaink rangot adnak.A kápolnához persze nincs köze az osztálynak, a vallásmost tabu, Rózsi néni, az egykori apáca titokban jár fel

610

a lakásunkra, hogy bátyámmal tanítsa nekünk a katekizmust.Misére sem a kápolnába járunk, hanem a ferencesektemplomába, a körúton. Rózsi néni mindig kikérdezi,miről szólt a vasárnapi prédikáció, ezért figyelni kell.Később ministrálunk is, hatan-nyolcan álljuk körülkaringben és ministránsszoknyában a miséző papot, a kis zöld füzetből követjük a liturgiát, aki régebben lejár, annak saját feladata is van, az ampolnákból öntheti a vizet, bort, nyújthatja a kendőcskét, vagy az oltáriszentség felmutatásakor csengethet a fényes csengettyűvel. A kápolnába én inkább csak szombatonként jutok el, ha a vasárnap reggeli diákmisére nincs már esélyem.Az esti szertartáson kevés a hívő, én is eléggé hátulhúzom meg magam, térdepelésnél azt mérem az újórámon, hány másodpercig bírom levegővétel nélkül. Imádkozom a bátyám miatt, és a szeretteimért, áldozni nem merek, mert — bűnös lény — bizony csak ritkán gyónok.

Később, amikor férjként és apaként költözöm vissza a gyerekkori utcánkba, s veletek járunk a kápolnába, már minden más. Most ti jártok hittanra, nem én, s egy téli napon felhangzik a gyászmise Nagypapáért, amin az a régi fuvoláslány fuvola d’amorén siratja el az utolsó — korántsem bűntelen, de szelíd — keresztes lovagot.

611

A VIGILIA KIADÓ AJÁNLATA

VILLÁNYI LÁSZLÓ

voltaképpen

Villányi Lászlót, a győri Műhely folyóirat főszerkesztőjét elsősorban köl-tőként ismerik az olvasók. A kortárs magyar költészet középgeneráció-jának jelentős alakjaként azonban fontos esszéket és vallomásokat is írtaz elmúlt három évtizedben, amelyek rávilágítanak költői világának ge-nezisére és alakulására, az őt ért meghatározó irodalmi-filozófiai hatásokra,a költészet mibenlétéről alkotott esztétikai elgondolásaira. Könyvünk eze-ket az írásait gyűjti egybe.

Ára: 2.400 Ft

Megvásárolható vagy megrendelhető a Vigilia Kiadóhivatalban és a honlapunkon:1052 Budapest, Piarista köz 1.

Telefon: 36-1-317-7246; 36-1-486-4443E-mail: [email protected]; Honlap: www.vigilia.hu

A prágai csata1968 nyarának végén leengedett hajjal, farmernadrágban, rövid ujjúblúzban belépek a Böszörményi úti férfifodrászműhely ajtaján, aholle fogják vágni a hajamat. A vakáció utolsó napjai ezek. Már mind itt-hon vagyunk, de még semmi komoly dolgunk, és a lebzselésre rá -unó szüleink a nyáron elmaradt összes ügyeket el akarják intéztetnivelünk, mielőtt visszazáródunk az iskolai rutinba. Nagy nap eznekem: életemben másodszor leszek rövid hajú. Ezen a napon vise-lek utoljára hosszú hajat vagy harmincéves koromig. Az én derékigérő dús, sötétbarna hajam családi veszekedések állandó tárgya máregy ideje. Visítok, ha anyám fésüli, sziszegek, ha a kádban szétterülőhajsátor tövén megérzem a csípős sampon hidegét. És felháborodvatiltakozom, ha anya össze akarja fogni vagy befonni a hullám tömeget.Mert én úgy szeretem, kibontva, hadd tekeregjenek a mélybarnárapácolt fa meleg színét megcsillantó tincsek, hadd zuhogjon le kóco-san az oroszlánsörény sima kölyökpofám körül, hadd lessenek lá-zasan a világra ebből a zilált keretből söprűszempillás zöld szeme -im. Eddig anya valahogy tűrte, hogy kócolom magam a vasútsorbatorkolló vad bicikli-sprintekkel — autók még sehol, ragyogóan lehetversenyezni, ki zúg le fék nélkül legelsőnek a lejtőn —, vagy a kézen -állásokkal, amikor a lányok egyszerre csapják sarkaikat a falhoz, éslukasra behúzott hassal homorítanak, a fiúk meg ellenőrzik, melyi-kük formázza testéből a legvízszintesebb széket. Esténként nagyonigaz ságtalannak érzem, hogy kifésüléskor anyám még fennhangonszid is a kóc miatt, mintha nem lenne elég, hogy a fésülés apropójánalaposan megtép minden alkalommal.

Míg engem kopaszt, a hosszúarcú fodrász, minduntalan abba-hagyva a hajvágást, brummogó magnóját tekergeti, a fejfájásig is-mételtetve vele a Beatles-szalagot. Ő is csatlakozik a mesés négyes- hez, ütemesen csattogva az ollójával, fejem fölött dünnyögve a magafals fahangján, S’lavzjú jeeejeeejeee, még a lábával is dobog hozzá, azén hosszan tekergő mélybarna hajhullámaimon taposva, amik aRingo püf-püf dobjainak ritmusára hullnak a sebhelyes zöld PVC-padlóra. Nézem a tükörben, ahogy a csácsogó olló a tarkótáji tin-csek kel együtt lenyisszantja a mahagóni árnyalatot is. Aztán máraz ajtóból visszanézve látom, ahogy a hullámzás utolsót lobbanazon a csorba szemétlapáton, amire a fodrász a kis morzsaseprű-vel mélyen lehajolva felszedi, fenekét közben az egyszerű ütemremozgatva. Mire anya fizet, a magnó, Laaav-lavmidu, épp megintelölről kezdi a Beatles-repertoárt.

A beavatkozástól olyanná leszek, mint egy kisfiú: kerekre nyílt sze-mek, nedves-borzas tincsek, durcásan lebiggyesztett száj. Míg anyakiszámolja a borravalót a borbélynak, én kimegyek a fodrászat elé, éshátam a falnak vetve lesem a hirtelen jött hűvös szélben kitisztulóBöszörményi utat: a friss légáram port nyaldos a katonatiszti lakóte-

FALCSIK MARI

A szerző költő, író, műfor-dító. Legutóbbi írását 2017.11. számunkban közöltük.

612

lep lapos tetejű hatemeletesei közt meg a széles utcán, de a nap mégvidáman szánkázik a magas villamossíneken. A kanyarban felzörrenaz 59-es, csengője hosszan csörög, mint egy ébresztőóra, az egyszerűBeatles-ütemet visszhangozva. Fiatal férfiak és nők jönnek, szembefújt hajtincsek, sokfogú mosolyok, nyitott kiskabátok, suhognak alendületes léptektől, azok is mind az egyszerű Beatles-ütemre csat-tanva. Megrázom a fejem, még nagyon fura, hogy nem érzem a hosz-szú haj megszokott súlyát. Beleszimatolok az utcába: szokatlanulkönnyű, szabad érzés röpköd a levegőben, nedves, olcsósampon -szagú, de borzongatóan jóleső. Kilép végre anyám is mellém, vi-gasztalna, hogy így majd mennyivel egyszerűbb lesz úszás után hajatszárítani. Még bemegyünk a Csöpibe — mondja. Bevesszük az irányt aJoliot Curie térnél a 4-es busz Ugocsa utcai megállója felé. Rázok mégegyet a fejemen, hogy újra érezzem a könnyűség örömét, majd szűknadrágom zsebébe tuszkolva a kezem, kis ugrással anyáméhoz iga-zítom a léptemet, és fütyülni kezdem a She loves you-t.

Késő délutánig maradunk anya munkahelyén, a Majakovszkij utca36-ban, a Csöpi Gyermekruha-készítő Kisipari Szövetkezet utcáranyíló boltíves kirakatai mögé elhelyezett irodájában. Egy kátéesz, azmégis már majdnem magánszektor — hányszor hallom ezt dicsérőlegapától, ha nem is értem. Annyit azért sejtek, hogy olyan jelensé-gekkel, mint itt, tán az egész városban se találkozhatnék másutt. Azöreg Schönfeld főkönyvelő úr, az egyetlen férfi a környezetemben,aki nem elvtárs, vagy Dér Klári néni, anya kolleginája — ez a szóbennem azóta is egybecseng a balerinával. Klári néni végtelen kar-csú, magas, szőke, a haja göndörre dauerolva, a fülbevalója és agyűrűje csillog, a ruhája selyem, a szája két vékonyan rajzolt vörösvonal, köztük az elmaradhatatlan cigaretta, aminek finom teaillatavan — egyáltalán, finomságban talán csak szomszédunk, Dina nénihasonlítható őhozzá. Kedvesen invitál kis íróasztalához, ahol min-den masinával játszhatok: az írógéppel és a géppuskahangra vég-telen papírslejfnit eregető számológéppel is.

Kinézek a boltíven: szemben a szinte puszta szürke-barna játszó -tér azzal a pár árva vasráccsal — most egyáltalán nem vonz, méltat- lannak érzem, kisgyerekesnek új önmagamhoz. Arrébb a Debrecenétterem, az már sokkal inkább hat rám. Arra gondolok, az elszen-vedett traumáért cserébe jogos volna, ha a Mami felajánlana egymeghívást kedvencemre, a vaníliagőzben remegő stíriai metéltre,de elfogadnék akár egy diplomata pudingot is, bár azt szoktamkapni minden külön apropó nélkül is.

A Csöpiben egy normális napon az összes néni és mindkét bácsiazonnal felfigyelt volna az új frizurámra. Ám ez alkalommal észrese vesznek, még Klári néni se, verhetem a gépeket, amennyit csakakarom, a kutya se törődik velem. Mindenki a kávéfőzős munka-helyi kis konyhában ácsorog a rádió körül, és egész délután Prágá-ról folyik a szó. Én sem tudok másra figyelni, mint a függöny mö-götti zugból kitóduló hangos, ideges felnőtt szavakra, amik a

613

keserű gőzben áramlanak felém: Prága, tank, szovjet csapatok, VarsóiSzerződés és megint Prága.

Amikor este hazaérünk, látom, hogy apa is a rádiót bújja, ő semveszi észre kisfiúvá változtatott külsőmet, ahogy azt sem, hogy aJocó a szekreterből kicsente nagy kedvencét, a csokis Polyvita ple -xet. Mi csak vitaminokat tartunk itthon, a csokoládéval bevont Po -ly vitaplex 10 nem sok kárt tehet öcsémben, de az izgalom és zűrza-var így is a tetőfokára hág. Andrea még sehol, pedig a barátnőzésreengedélyezett ideje már rég lejárt. Anyám idegesen lesi a hangosöreg vekkert a rádió mellett, és megpróbálja megvacsoráztatni a fel-bolydult családot. Evés közben szólal meg a bejárati csengő, anyakirohan ajtót nyitni. Az előszobából erőszakos szélhullám söpörvégig a nappalin, bevágja a nyitva felejtett erkélyajtót. Mind felug-rálunk, megriadt öcsém kezéből kiesik az alma, ahogy a befelé sod-ródó Andrea, maga után húzva iskolai barátnőjét, Szőke Erzsit, mégbe se értek, máris zúdítja ránk izgatott mondandóját. Erzsi is a tisztitelepen lakik, mint megannyi osztálytársunk. Andika kiabálva me-séli, hogy az Erzsi egész nap zokogott, mert az apját tegnap este be-hívták a laktanyába, és azonnal el is indították a százada élén Cseh -szlovákiába, és hogy az Erzsi, ha anya engedi, ma itt fog aludni, mertaz anyukája fél, hogy az Erzsi apukája elesik, és ezért nagyon kivan.

Apa és anya összenéznek a nekipirult Andrea és a százados elv-társék hüppögő kislánya feje fölött. Aztán anya belenéz remény-kedve várakozó nagylánya szemébe, hosszan, komolyan, de végülbólint. Nővérünk boldogan hussan el Szőke Erzsivel, mint valamiritka zsákmánnyal a gyerekszobába fekhelyeket egyeztetni, mi azöcsémmel ott ácsorgunk tovább szüleinkkel szemben az ebédlőasz-talnál. Jocót anya gyorsan elküldi fürödni, és megint összenéznekapával, én meg csak állok, kérdőn lesve rájuk, várok még valami ma-gyarázatot. De a szüleim nem szólalnak meg, anyám elkezdi leszednia terítéket, két tányért hagy csak ott, hátha a vendég is kér vacsorát.Apa visszakapcsolja a rádiót, ami ugyanazokkal a szavakkal ismétlia híreket, mint délután a Csöpi KTSz-ben, Prága, Prága, Prága.

Háború van, apa? — kérdezem, és a szívem összeszorul. Nem, kislá-nyom, háború, az nincs — mondja vészjósló nyomatékkal apám. Hát?Harcok? — faggatom tovább halványodó hangon. Reméljük, az se lesz— válaszol apám, de nem néz fel. Ekkor belép anyám. Majd ezt hol-nap megbeszélitek — vág közbe, aztán az öcsémhez fordul. — Jocóka,te ma velünk alszol, ugorj be gyorsan itt az apa oldalán. Te meg indulj fü-rödni — néz rám szigorúan —, te következel. De ma ne ülj a kádba,hanem zuhanyozz le, hogy lemosd a hajat magadról, különben egész éjjelszúrni fog. Aztán még kijöhetsz hozzám a konyhába, ha belebújsz apameleg köntösébe. Hadd barátnőzzön az Andika nyugodtan.

Engedelmeskedem. De a szívem úgy marad, összehúzódva, mintegy kis citrom. A fürdőszoba rabicfalán át a zuhany zubogásamögül is hallom, ahogy apa és anya vitatkozni kezdenek. Egészen

614

biztos vagyok benne, hogy nagy a baj. Abban is, hogy apa elmon-daná. Amikor törölközőbe csavarva már nyitnék be a nappaliba,nagyon meglepődöm azon, amit a kétszárnyú ajtó üvegén át hallok:ezúttal apám az, aki meg szeretne engem kímélni a valóság teljessúlyától. Jaj, Gizella — mondja a hangja —, hát nem te szoktad mon-dani, hogy nicht vor dem Kind?! Nem lesz ez jó, ne mondj neki semmit!Anyám válasza nem kevésbé döbbent meg: Úgyis mindent ki fogtudni a hírekből, az csak még rosszabb, ha magának rakja össze! Nem hagy-hatom ezzel magára. De apám erősködik tovább: És az Andika? Akkorőt miért nem avatod be egészen? Minek ez? Miért nem hagyod most azegyszer, hogy én intézzem velük? Anyám hangja megkeményedik:Tudod, hogy a gyerekek nevelésében nem ismerek semmiféle pardont, hanem érted az okaimat, akkor majd a te egyet értésed nélkül beszélek vele!Huzat van az ajtóban, elkezdek fázni, neszezek egy kicsit a kilincs-csel, és már be akarok nyitni, amikor felcsattant apám sértett harcikiáltása: Nem ismersz te pardont semmiben sem! És már dúl is a csata.Hát neked mindig minden alkalmat meg kell ragadnod, hogy elkezdd? —támad vissza keményen anyám. — Miért nem mondod azt, hogy nembírod elviselni az én igazamat? És persze most is, mint mindig, apámaz, aki előbb kijön a sodrából, és valóban veszekedni kezd: Miféleigazadat, mif-fé-le igazadat, Gizella? — kiált fel panaszosan. — Komo-lyan mondom, megőrülök, minek kell az embert állandóan ilyenekkel sze-kálnod? Én semmi rosszat nem mondtam, hát miért kell tenéked engemmindig bántanod! Én szeretlek, tisztellek, dolgozom értetek, miért nemtudsz te békén maradni énvelem!? Emelkedő hangjára még összébbszorul a szívem. Némán visszabújok a fürdőszobába. A többit mártúlontúl jól tudom. Apa most ki fogja vágni az ajtót és elrohan, ésmegint be lesz csípve, mire hazajön, és akkor már tényleg lesz miértharagudni rá, mondtam, ugye, megmondtam, hogy háború van.

Az éjszakában aztán mindenféle katonai titkokat megtudunk aSzőke Erzsitől. Hogy Kiss Ildi barátnőm apukája alacsonyabb rang-ban van, mint az övé. Hogy igenis lőni fognak, de a szovjetek állnakmajd legelöl, a magyarok csak mögöttük. Hogy azok a nyolcadikosikerfiúk, a Balla fivérek, akik az iskolában minden lány bálványai,már tegnap este megesküdtek, hogy ők is katonák lesznek és vé-deni fogják a hazát, ahogy az összes telepi apukák. A kiváltságosErzsi persze jóban van a Balla fiúkkal, hisz csak néhány háznyiralaknak egymástól. Ha Andrea akarja, a szülinapi bulira is meghívjaőket. Andika még megkérdezi, hogy a szőkébbik az a Tibi vagy aZoli, de Erzsi erre már nem válaszol, mert megint elpityeredik.Apuka meg is halhat — zokogja, és csak akkor nyugszik meg, amikorAndreával elkezdenek nagylánytitkokról pusmogni. Nekem lera-gad a szemem.

Álmomban tankok hosszú sorát látom kígyózni a kónyi ország-úton, ameddig csak a szem ellát a homokbánya tetejéről, ahol And-reával és Erzsivel állunk, és minden tankból egy-egy Balla fiú integetfelénk, sorban egy tejszőke, egy szőkésbarna, megint egy tejszőke,

615

megint egy szőkésbarna. Jocóka másnap a reggelinél megjegyezi,hogy az Erzsi papája katonabácsi létére elég ügyetlen lehet, ha foly-ton attól kell félteni, hogy elesik. Néma csönd marad a mondataután. Az én szívemen egy csöppet sem enged a dupla pánt, háborúvan, háború van, ismételgeti bennem a belső hang.

Egy hét múlva elkezdődik az iskola. Apa az elmaradhatatlan hom-lokráncolással, ami nála a fontos mondandót szokta kísérni, kije-lenti, hogy bár a hatodik osztály nem a legfőbb súllyal esik a latba,azért ezt is nagyon komolyan kell venni, mert ez befolyásolhatja,milyen jegyeket kapok majd hetedikben, ami pedig már a legfőbbsúllyal fog a latba esni.

Én ezt úgy értelmezem, hogy még nem kell döntenem, csak elégjól tanulnom. Folytathatom tehát a kísérletezést, képes vagyok-emegszeretni bármelyik tárgyat, ami az anyaggal foglalkozik. Ötö-dikben fizika szakkörre jártam, és az eredmény negatív volt. Attólmég nagyon élveztem, míg megtudtam, hogyan működik a csengő,a telefon, a motor. De amikor a rohangáló-lökdösődő részecskéketkellett volna elképzelnem az elektromos feszültség keletkezésében,azonnal elkalandozott a figyelmem, és az anyag ismét visszaválto-zott megfoghatatlanná. Maradt megint a lélek és a fantázia, a kétismerős terep a maguk kézzelfogható tárgyaival.

Idén a biológiával óhajtom folytatni. Be is írom stréberül a Ma-mitól kapott friss naptárba a szakkör időpontját. Naptár, órarend,leckefüzet, mindenféle rendőrző irat úgy október elejére szokott atáskámból eltűnni a való élet dzsungelében, ez idén se lesz más-képp. De most még itt virít a kis notesz, és én a feketével szedett,nyomdaszagú lapra piros tollal odakanyarintom a Szeptember 4.,hétfő alá: 2–4 ó, Biosz-szk.: Az őz.

Az iskolában a fiúk még mindig a prágai események hatása alatt él-nek. Az első amúgy is komolyan vehetetlen órák alatt összevissza lő-döznek a köpőcsöveikkel, üvöltöznek, kezdődik a csata, halál az im-perialistákra, meneküljetek, kutya cseszlovákok! Ebédszünetben az udvaronfelállítják a csatarendet, és annak megfelelően, ratatatata, ratatatatata,egymásra és ránk, lányokra géppuskáznak. Mi, lányok kivétel nélkülmind cseszlovákok vagyunk, így rendelkezik a kis vörös Csicsó, aki-nek nemcsak a bénázó csajokkal, de még a lét ra magas málé Popóvalis meggyűlik a baja: Te marha, hát nem vagy képes felfogni — sipítja nekivékony kisfiúhangján —, te szovjet vagy, én magyar, ne engem lőj, te húgy-agyú, mi szövetségesek vagyunk, lődd a Horthyt, ő a cseszlovák!

Délutánra a csata áthúzódik a biológia laborra, ahol a szövetsé-gesek a padok felől győzedelmesen törnek előre, az egyre cudarabbkutyaszorítóba kerülő csehszlovákok pedig a magas kísérleti asztalmögül próbálják védeni magukat, míg a tanárnő a köré hajoló szor-galmasabbjának magyarázva szakszerű apró mozdulatokkal bon-colja az őz nagy bíbor szívét.

616

BörtönlelkészekkelKrisztus követői arra kapnak meghívást, hogy különös figyelemmel törődje-nek a bajbajutottakkal, a társadalom peremére szorultakkal, így a betegekkel,a szegényekkel, a menekültekkel, lehetőleg mindazokkal, akik valamilyen mó-don segítségre szorulnak életük egy válsághelyzetében vagy akár egész életükfolyamán. Így alakult ki és intézményesült a lelkipásztori szolgálat egy sajá-tos ága, az elítéltek, a fogvatartottak körében végzett börtönpasztoráció. Az aláb-biakban azt a beszélgetést közöljük, amelyben néhány gyakorló lelkipásztortkérdeztünk szolgálatukról: Butsy Lajos (katolikus, Sopronkőhida), Erdélyi Csa-ba (evangélikus, Budapest), Mészáros István (katolikus, Kalocsa), Takács Pé-ter (katolikus, Márianosztra), Vári Krisztina (evangélikus, Budapest).

ECS A lelkiismereti- és vallásszabadság szellemében a fogvatartot-tak befogadásukkor tájékoztatást kapnak a vallásgyakorlásról, a cso-portokban való részvétel feltételeiről és módjáról. Ezt követően írás-ban jelezhetik az igényeiket, amelyek így eljutnak a lelkészhez.BL Egy részük előzetes letartóztatásban van itt. Kettős érzés tölti előket: egyrészt a bizonytalanság, másrészt a bizakodás, hogy enyheítéletet kapnak. Ők külön körleten vannak elhelyezve. Vannak, akikmás intézetből kerülnek ide, ők már töltik a büntetésüket. Nekik is-merős a környezet. Hetente ötször vagyok a börtönben, akarva-aka-ratlanul is látnak. Társaiktól és a nevelőktől is informálódnak, hogymilyen lehetőségek vannak a vallás gyakorlására.VK Az újonnan jötteket hatalmas lehetőségnek tartom, mindenki másháttérrel érkezik, színesítik a közösséget. Főleg a nők kíváncsiak azújonnan érkezőkre. Az elítéltekkel hosszabb idői intervallumban fog-lalkozhatunk, a letartóztatottaknál nagy a fluktuáció. Működnek azelkülönítési szabályok, a fiatalkorúakat elválasztják a felnőttektől,a betegeket az egészségesektől. A vallásgyakorlás különleges pozí-ció: itt nincs elkülönítés, így aztán sokféle ember kerül egy közös-ségbe. Az elítélteknél állandó, dinamikusan fejlődő közösségeink van-nak. Többnyire ők maguk invitálják a zárkatársaikat, ez a legjobbmisszió: egyik hozza a másikat.

TP Hozzánk legalább az elsőfokú ítélet után kerülnek a fogvatartottak,de a többségük már jogerős ítélettel, esetleg máshol eltöltött évek utánérkezik. A múlttal való szembenézés az ő esetükben már megtörtént,így ezzel viszonylag kevés dolgom van. Személy szerint sosem kér-dezem őket a bűncselekményükről, inkább a Jézus Krisztusban adottkeresztény ideált próbálom felmutatni előttük, ebből indirekt mó-don fakad bizonyos esetekben a bűn belátása és megbánása.MIAz egyéni beszélgetések során én sem faggatom őket elkövetett bűn-cselekményeikről. Ha beszélnek róla, azt nagyra értékelem és a biza-

LUKÁCS LÁSZLÓ

Több éve végzik ezt aszolgálatot, ilyenkorgyakran az elítéltekszámítanak „újonnanjöttnek”. Hogyan ér-keznek meg? Hogyankerülnek velük kap-csolatba?

Az elítéltek, illetve azelőzetes letartóztatás-ban lévők hogyan néz-nek szembe a múltjuk-kal, az általuk elkövetettbűncselekményekkel?

617

A VIGILIA BESZÉLGETÉSE

lom komoly jelének tartom. Vannak bűncselekmény típusok, amelyekrőlegymás között sem beszélnek, mert félnek az esetleges atrocitásoktól.VK Nem foglalkozom vele — legalábbis eleinte —, hogy őszintén be-szél-e. Ha becsap, akkor is magát csapja be. Van, amikor ezt hagyom.Nem konfrontálok, akármekkora hazugságot mond is. Hátha használneki, hogy azt hiszi: valaki elhiszi azt, amit mond. Hagyom becsapnimagam, de csak egy határig. Idővel aztán szembesítem önmagával, mégha rosszul esik is. Egyszerűbb a nyilvánvalóan rosszakkal foglalkoz-ni, mint akik titkolják a rosszaságukat. Hiszen mindnyájan vétkeztünk,ilyen vagy olyan formában. Ebben egyek vagyunk.ECS Annyi „bűntelen” emberrel, mint a börtönben, sehol nem talál-kozik az ember. Sokuk gondolkodását segíteni kell abban, hogy helyesenlássák az életüket, a helyzetüket, a múltjukat — csak így van esélyükarra, hogy a jövőjüket is helyesen ismerjék fel. Vannak, akik nem is ér-tik, hogy miért jelent a társadalom szempontjából problémát, amit tet-tek. Olyanok is vannak, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, hogyamit elkövettek, azért büntetés jár, de ezzel együtt tudnak élni: számukraez nem probléma. Azonban mindenkinek látni kell azt is, hogy a Bűn-tető Törvénykönyv „bűncselekmény” fogalma nem azonos a Szentírás„bűn” fogalmával. A börtönön kívüli világban sokan megütköznek raj-ta, ha kimondom: nemcsak a börtönben vannak bűnösök, hanem pél-dául a templomok is bűnös emberekkel vannak tele. Innen közelítvetudunk segíteni a fogvatartottaknak, hogy reálisan lássák magukat. Deinnen közelítve talán mindenki másként tud tekinteni azokra az em-berekre, akik egy adott helyzetben nem tudtak helyes döntést hozni.

TP A közvetlen környezet, a család minden esetben része annak a tör-ténésnek, amit én bűneseménynek szoktam nevezni. Bár az igaz ság-szolgáltatás csak a tettel (bűncselekmény) foglalkozik, én úgy vélem,ez inkább csak a tünete valaminek. A statisztikák azt mutatják, hogyaz elítéltek többsége a szegény régiókban élő, hátrányos helyzetű, gyak-ran generációk óta terhelt családokból érkeznek, de a kép ennél sok-kal színesebb. A visszaesők pedig arra figyelmeztetnek, hogy igenis van-nak — csúnya ezt kimondani — javíthatatlanok, akiknek életmódjávávált a bűnözés.BL Nagyon sok a rendezetlen családból érkező: elvált szülők, alko-holizálók, lopásból élők, drogosok. Sokan intézetben nőttek fel, nemtapasztalták meg a szülői szeretetet, onnan kikerülve váltak bűnö-zőkké. Van, akinek nincs hova visszamennie, van, aki a bűnös kör-nyezet miatt nem akar hazamenni. Van, aki jól érzi magát a börtönben:biztos szállása, étele van, gondolkodnak helyette.MI Többen közülük visszaesők vagy különösen visszaesők. Néha aztgondolom, hogy van, aki nem is akar igazán szabadulni; a „börtönbenvan otthon”.ECS Vannak olyan hátterű fogvatartottak, ahol a bűnelkövetés csa-ládi tradícióként, akár mikro-társadalmi normaként jelenik meg. Ésvannak olyan fogvatartottak is, akik átlagos vagy magasabbra po-zícionálható környezetből érkeznek, ahol soha senki nem volt érin-

Milyen családi-szoci-ális háttérből érkez-nek? Mi a helyzet avisszaesőkkel?

618

tett — legfeljebb áldozatként — valamilyen bűncselekmény elkö-vetésében.

TP Sokszor megfogalmazzák, hogy a börtönben nem a rezsim a ne-héz, hanem a többi rab. A szabályokat csak be kell tartani, és alap-vetően nem betarthatatlanok, még ha néha érthetetlenek és papír-szagúak is. Az ember nem mutatkozhat gyengének ezen a helyen,el kell fogadnia az informális törvényeket is. Aki egyiket vagy má-sikat nem képes követni, annak mindig problémája lesz. A jó elítéltaz, aki nincs szem előtt. Ezt egyesek szabálykövetéssel, konformiz-mussal igyekeznek elérni a büntetés-végrehajtás jogszabályi kör-nyezete által kínált kedvezmények érdekében, mások belemerülnekaz informális rendszerbe, és abban próbálnak eltűnni.MI Az újak egymástól gyorsan begyűjtik az információkat, amelyekbirtokában eligazodnak a házban: kitől mit várhatnak, hogyan kap-hatnak könnyebben jutalmat, mire vigyázzanak. Ennek megfelelő-en rövid idő alatt társaságuk is lesz, zárkán belül és azon kívül. Jólkörülírható rétegek alakulnak ki, kik az iskolázottabbak, kik az ala-csonyabb körülmények közül valók, kisstílű bűnözők és így tovább.VK Az a legnagyobb segítség, amit szolgálatunkkal nyújthatunk, hogyfelkínálunk számukra, pontosabban felépítünk velük egy másik fajtaközösséget. Közösségben tanulunk meg hinni, a Lélek által épített kö-zösségben fejlődik az ember. Sok jó történik ilyenkor. Úgy akarunk élni,ahogy Jézus meghívta a tanítványait: követjük, tanulunk és szeretünk.Ha bekerülnek ebbe a vonzásba, kevésbé érzik magukat elveszettnek.

BL Alapfeladatom a különböző felekezetek szolgálatának koordinálá-sa. Aki lelki segítséget kér, megkérdezem, melyik felekezethez tartozik.Jelzem a lelkészének. Aki katolikus, azzal elbeszélgetek. Amennyibenismeri az egyház elvárásait, volt elsőáldozó, bérmálkozó, misekártyátadok neki. Ha nem, hitoktatásra hívom, ahol megismerheti a szentmiserészeit, a szentségeket, parancsokat. Kereszteletlen is jelentkezhet.MI Egyéni és közösségi vallási foglalkozásokat tartok, ezek helyszínea kápolna. A közösségi foglalkozások (hittan, énekkar stb.) hét végénvannak, mert a fogvatartottak többsége ekkor tud részt venni rajta. Min-den vallási rendezvényt én koordinálok. Egy hónapra elosztottuk a rend-szeresen hozzánk érkező vallási közösségek képviselőit, így minden-kinek havonta egy alkalommal másfél órában van lehetősége afogvatartottakkal találkozni, szombat délelőtt.TP A börtönlelkész egyik nagy ajándéka a szabad mozgás. Nem va-gyunk beszorítva a kápolna falai közé, hanem keresztül-kasul be-járhatjuk az intézetet. Ennek során találkozhatunk a munkájukat vég-ző, szabadidejüket töltő, ügyintézésre váró elítéltekkel. Beülhetünka zárkákba beszélgetni, imádkozni. A folyosón megszólíthatnak olya-nok is, akik maguktól sosem jönnének el hozzánk. Az én irodám azona folyosórészen van, ahol a meghallgatói iroda is. Itt zajlanak a hi-vatalos események. Ilyenkor gyakran nyitva hagyom az ajtómat, hogybe tudjon jönni az, aki szeretne egy biztató, vigasztaló szót vagy ál-

Milyen hatással vanrájuk a börtön kör-nye zete, hogyan illesz -kednek bele, főleg azok,akik először kerültekilyen helyzetbe?

Melyek a börtönlel-kész feladatai, lehető-ségei?

619

dást. Ha valahová megyek és az elítéltek ott sorakoznak, sosem tá-vozom úgy, hogy ne váltsak velük pár szót — azokkal is, akiket egyéb-ként nem ismerek (a humor nagyon jó eszköz ilyenkor).ECS Ahogyan minden lelkészi szolgálatban, itt is nagyon sok múlika szolgálatot végző kreativitásán. A csoportos, közösségi találkozásokontúl nagy a hangsúly a négyszemközti beszélgetéseken. A rendszeresistentiszteletek, szentmisék mellett jó, ha vannak olyan programok,amelyek a fogvatartottak aktivitására építenek. Különösen fontosnaktartom, hogy egy (börtön)lelkész minden adottságát használja, alkal -mazza a szolgálatában — nyilván mindent a megfelelő helyzetben ésmértékben.VK Rendszeresen kilépek a tradicionális lelkész szerepből. Tartok más-féle foglalkozásokat, szabadidős tevékenységeket, csinálunk kulturá-lis programokat is. Például önsegítő csoportot vezetek. Ide csak bizalmialapon lehet bekerülni, hiszen a legőszintébb titkaikat, személyes dol-gaikat is elmondják. A tagok hoznak elő problémákat, mindenki hoz-zászólhat, megnyílhat. Tanulják a beszélgetés kultúráját, önmaguk meg-ismerését, hiszen nem könnyű közösségben személyes dolgokrólbeszélni. Igazi lelkipásztori beszélgetések valósulnak meg ezeken a cso-portfoglalkozásokon. A többi csoportos beszélgetés nyitott, interaktív:a bibliaórák, liturgikus csoportok, a nekik szóló igehirdetés, igema-gyarázat, ahol nagyon figyelek a személyes életkérdéseikre, hogy meg-érezzék: „Igen, ez rólunk szólt”. — Talán meglepő, hogy még egy „nem-vallásos” foglalkozást is vezetek: hetente kétszer tornázunk, egyszera börtönkápolnában, nagyobb körben pedig a börtön sétaudvarán. Fon-tos a fizikai aktivitás, velük együtt tornázom én is. Tudják jól: sporto-lás közben is a lelkészük vagyok. A torna vége mindig elcsendesülés.Lelkészkollégám pedig énekkart vezet, hetente próbálnak. Igyekszünkígy is növelni a közösségi élet összetartó erejét, aztán sok mindent be-emelünk a vallásgyakorlásba is, hogy segítsünk embernek maradni.

BL Az egyéni beszélgetést mindig a gyermekkorral kezdem. Sok min-den érthetővé válik a múlt ismerete által. Először bizalmatlanok, má-sodszor már nyíltabbak. Az igazság a harmadik beszélgetéskor szokottkiderülni. Sohasem kérdezem meg, mit követett el. Még azt sem, hányévet kapott. Akkor mondja el, ha jónak látja. Ennél fontosabb, hogyhány osztályt végzett, mi szeretne lenni, van-e kapcsolattartása, mikorszabadul. Előre tekintünk. A beszélgetés külön szobában történik idő-határ nélkül. Van, amikor két óráig is eltart. Vannak, akikkel hetente be-szélgetek (súlyos ítéletet kapott, családi gondok, gyász feldolgozása, ön-gyilkossági gondolata van). A fogvatartottak tíz százalékával kerülökkapcsolatba. Hosszú folyamat a gondolkodásuk átalakítása. Évente egy-két komoly megtérő van, akinek az élete megváltozik. A gyengülő, il-letve megszakadó családi kapcsolatok után rájönnek, hogy egyedüli biz-tos pont az életükben Jézus. Én hozzá vezetem el őket. Bátorítom aszemélyes imára, Biblia-olvasásra, a misén való részvételre.MI Az egyéni beszélgetések hét közben zajlanak. A zárkából a ká-polnába vagy a lelkészi irodába megyünk, ahol négyszemközt tu-

Hogyan zajlanak azegyéni beszélgetések?Milyen céllal keresikfel a fogvatartottak?Vannak-e, akik rend-szeresen kérnek errelehetőséget? Miért?Mi a céljuk ezekkel abeszélgetésekkel?

620

dunk beszélgetni. Vannak, akik rendszeresen igénylik a személyestalálkozást, vannak, akik csak akkor, ha szükségük van valamire, vagyproblémájuk van.TPAkik kérik, hogy hallgassam meg őket, a leggyakrabban családi prob-lémáikkal keresnek meg, vagy csak a panaszukat, fájdalmukat szeretnékmegosztani valakivel — a börtönben nagyon-nagyon ritka a barátság.Egyéni beszélgetés keretében történik a szentségi felkészítés is.VK Eltart egy darabig, mire szót értünk egymással, mire a kommuni-kációs szakadékok megszűnnek. Meg kellett tanulnom az ő nyelvükönbeszélni, az ő gondolatvilágukba belehelyezkedni. Ez az igaziinkulturáció. Fontos az is, hogy nem maradhatok velük közömbös, egészlényemmel nyitottnak kell lennem számukra, befogadni őket gondja-ikkal, fájdalmaikkal együtt. Ez persze sok energiát vesz igénybe, viszontsokszorosan megtérül abban, ahogy látom az erősödésüket a Lélekben.ECS A fogvatartott a börtönben nem bízik senkiben: a felügyeletbenazért, mert mindketten a másik oldalon lévőnek gondolják egymást,a fogvatartott társakban pedig azért, mert egy ilyen bizalmi kapcso-lattal való visszaélés nemcsak magára a „bízó” fogvatartottra, de a leg-több esetben a szabad életben rá váró szeretteire is negatív hatással,veszéllyel lehet. A bizalom megélésére kiválóan alkalmas lehet a lel-késszel való beszélgetés, akinek — felekezeti hovatartozásától füg-getlenül — titoktartási kötelezettsége van. Ha nemcsak a szavak szint-jén hallja ezt a fogvatartott, hanem a lelkész ennél mélyebb (vagy éppenmagasabb) szintekre tudja terelni a beszélgetést, olyan őszinte szem-benézés jöhet létre a fogvatartottban a saját életére vonatkozóan, amisegíti őt elindítani a változás útján.

BL 72 főt befogadó kápolnánk van, ahol jelen van Jézus az Oltári-szent ségben. Minden vasárnap van szentmise, péntekenként hit- éserkölcsoktatás, szerdánként Biblia-olvasás. Immár harmadik éve tar-tunk nyáron három napos Cursillót, ahol átfogó képet kapnak hi-tünkről és keresztény feladatunkról. Családi istentiszteletek nincseneknálunk. Egyedül a Cursillo záró miséje után van családi beszélő.TP Szinte minden vasárnap van szentmise az intézetben, mert vala-melyik pálos rendi pap bejön hozzánk. Bár kevés a szentáldozáshozjáruló, de mindenkinek nagyon hiányozna az Eucharisztia, ha nem len-ne. A kápolnánk kicsi, de otthonos, olyan, mint egy oázis a sivatag kö-zepén. Tele van freskókkal, hogy aki belép, átérezhesse: most egy má-sik világba lép be, kiléphet a megszokott és utált önmagából. A liturgikusünnepléseken szívesen vesznek részt (ez a leglátogatottabb a vallásifoglalkozások közül). Ezen kívül heti egy előadás-jellegű hittanóra vanés két imaóra. Ilyenkor egy-másfél órát vagyunk együtt. Csendes ma-gánimádsággal kezdjük, a végén rózsa füzért, litániát imádkozunk vagyelvégezzük a keresztutat. Van az intézetben egy keresztény könnyű-zenei együttes is, elsődleges profiljuk nem a vasárnapi liturgikus szol-gálat, inkább koncertanyagokat állítunk össze, amelyekkel időnkéntlehetőséget kapunk, hogy kimenjünk a kegytemplomba vagy elláto-gassunk Ipolytölgyesre a Szent Erzsébet Otthon fogyatékos lakóihoz.

Hogy zajlanak a közös -ségi alkalmak?

621

ECS Tartalmilag az történik, amit a lelkész akar/enged megtörténni.Például egy istentisztelet vagy szentmise (ez elmondható bármely másközösségi programra is) pontosan úgy alakulhat, ahogyan a világ bár-mely keresztény templomában. De azt azért látni kell, hogy ebben ahelyzetben a résztvevők között gyakran többségben vannak azok, akiksemmilyen vallásgyakorlási kultúrával nem rendelkeznek.VK Az istentiszteletek, bibliaórák mindegyikének sajátos tartalmatadunk. Az elején megkérdezem, hogy vannak. A válaszok után csen-det tartunk, majd igeolvasás és magyarázat következik, ami átmegydialógusba. Kérdeznek tőlem és egymástól, nemegyszer kötetlen be-szélgetés alakul ki. A kijelölt másfél óra mindig rövidnek bizonyul. Any-nyira szeretik ezeket az alkalmakat, hogy alig akarnak kimenni. Át-élik az evangéliumi színeváltozás csodáját: „Jó nekünk itt lennünk!”Ez az idő a fogvatartottakkal magajándékozott, áldott időszak, hálástevékenység nekem is.MI A kápolnának meg kell maradnia az imádság helyének, ahol afogvatartottak valóban elcsendesedhetnek. Ezt sokan a zárkában nemtudják megtenni. Minden szombaton van katolikus hittan és vasárnapszentmise. Évente vannak, akik keresztelkednek, lesznek elsőáldo-zók és bérmálkozók. A Cursillo is jelen van a börtön életében: márkétszer tartottak nálunk lelkigyakorlatot. Vannak Cursillós zárkákis, azaz ahol csak az ebbe a lelkiségbe tartozó fogvatartottak laknak.

A Cursillo szó rövid tanfolyamot jelent: három és fél napos intenzívbevezetés a hit életébe, hívő keresztény, de nem vallásos emberek szá-mára is. 2014 óta már közel tíz büntetés-végrehajtási intézetben kerültmegtartásra Cursillo, alkalmanként 8–20 fogvatartott részvételével.A missziós munkánkat kizárólag önkéntesként végezzük, a börtön-lelkészekkel szoros együttműködésben. A fogvatartottak felekezeti ho-vatartozása nagyon vegyes, sokuknak csak kisgyermekkori élményeikvannak a vallásról. A civilekkel együtt a szolgáló lelkész felekezete sze-rint dől el, hogy inkább református vagy katolikus jelleget kap egy-egyCursillo. Azokkal tudunk kapcsolatba kerülni, akikben megfogalma-zódik valamilyen belső vágy élete megváltoztatására, vagy igény Is-ten után. Hiszen egyesek csak egy jó kis kalandot látnak ebben az ese-ményben. Mi a fogvatartottakhoz Isten igéjét visszük a Cursillóval. Nemvallási ismeretet, nem vallási tudást akarunk adni, hanem egy életetátformáló élményt. A Szentlélek kiáradását minden alkalommal meg-tapasztaljuk. Közös élményünk: mi próbáljuk Jézust közelebb vinni afogvatartottakhoz, de még többet kapunk tőlük. Azért, hogy ez a bel-ső tűz és élmény ne hamvadjon, igyekszünk visszajárni a börtönök-be. Két-három havonta egy találkozó kapcsán beszélgetéssel, egy él-ménnyel igyekszünk feléjük fordulni, és Jézust az életükben megőrizni.

TP A börtön szerintem mindig az adott társadalom keresztmetszete.A „bentiek” vallásossága nem különbözik a „kintiek”-étől, a magáthívőnek vallók aránya közepes, a vallást gyakorlók aránya már jóvalkevesebb. A „templomba járók” aránya is az országos 5–10 százalék.

A börtön CursillórólMohos László, világikoordinátor küldött rö-vid beszámolót. Haddidézzük őt.

Milyen szerepet ját-szik a hit, a vallás a fog-vatartottak életében?A bűnelkövetők között

622

Azoknak a száma, akik ténylegesen az istenhitüket akarják életük alap-jává és legfőbb vezérelvévé tenni, természetesen sokkal kevesebb. Akika civil életükben hívők voltak, azok általában igénylik a lelkigondozást,alapvetően ők alkotják a szentmisék és a hittanórák gerincét. Ezt a hi-tet igyekszem elmélyíteni azoknál, akik engedik. Sokan elégedetteka saját hitükkel, bár ahhoz nem volt elég erős, hogy megakadályoz-za őket a bűncselekmény elkövetésében. A hit kapaszkodó, stabilitást,békességet ad, a hitgyakorlás alkalmai pedig változatosságot és az izo-lált világból (vagy legalább a zárkából) való kilépést teszik lehetővé.Ezért az elítéltek egy jelentős része megfordul a foglalkozások vala-melyikén, vagy igyekszik legalább egyszer beszélni egy lelkésszel. Őkazok, akik evangelizálhatók, és belőlük kerülnek ki azok, akik döntésrejutnak. Olyanok ők, mint a tékozló fiúk: a disznók üres vályúja mel-lett elgondolkoznak, elhatározzák, hogy megtérnek Atyjukhoz, de az,hogy valóban felkelnek-e és elindulnak-e, azon múlik, hogy mihezkezdenek a szabadulás után.VK A börtönben kicsit mindenki vallásos lesz. Akik a vallás iránt ér-deklődnek, sokféle lehetőséget találnak. A vallás mentén indulnak el,és ha találkoznak a börtönlelkésszel, lehetőséget kapnak arra, hogyhitre jussanak. Megmutatom a kereszténység szépségeit, szegényenis lehetnek gazdagok, ha megkapják az ajándékot felülről. Meggyő-ződésem, hogy nincs reménytelen ember. Legfeljebb olyan van, akitnem sikerül megérinteni a szolgálatunkkal. Mi sem vagyunk min-denhatók. Esélyt kell hagynunk Isten Lelkének, hogy ő is hathasson.Akivel találkozom, avval feladatom van, megteszem, ami tőlem te-lik. Ha egynek, akár a legkiszolgáltatottabbnak segítettetek, mondjaJézus, nekem tettétek. A jézusi optika mindig az irgalomra fókuszál.A börtönben a hitnek, a reménynek, a szeretetnek különleges jelen-tése van. Én is ajándékba kapom minden nap, és adhatom azoknak,akik a jézusi optika értelmében számomra a legszebbek: az Isten ir-galmára, kegyelmére szorulók.

TP Elsősorban a jelenlétével. Amikor ott van — és ez független a sze-mélyes karizmától —, megváltoznak a viszonyulások. A személyi ál-lomány is másként áll az elítéltekhez, és az elítéltek is egymáshoz.Másrészt a tanítással. Még ha a valóságban kevés emberhez jut is ela tanítás, azoknak az életében, akikre hatással van, tényleges változásttud létrehozni. Az elítéltek jelentős része, amikor megismeri a jézusiéleteszményt, felismeri annak ellentétességét a korábbi életvitelévelés azzal a valósággal, amelyben él. Jézus nem ezt a világot akarja épí-teni, nem is csupán ennek a világnak egy felújított változatát, hanemújat akar teremteni. Akik ezt megértik, már nem keresnek kibúvó-kat és kifogásokat. Talán újra elkövetik azokat az erőszakos vagy másszempontból nem keresztényi tetteket, amelyeket a túlélésükhöz szük-ségesnek tartanak, de elismerik azok bűnösségét és a saját elégte-lenségüket, hogy megfeleljenek a megismert keresztény ideálnak. Ezolyan tapasztalatot ad nekik — pont a börtön „másmilyensége” mi-

milyen arányban van-nak vallásos emberek?A nem-hívők közül abörtönben mennyientalálnak rá a hitre, „tér-nek meg”, bűneiket fel-ismerve és megbánvaválnak „gyakorlóvá”?

A börtönökben nehe-zíti az életet az elzárt-ság, az összezártság.Mennyiben tud hoz-zájárulni a lelkész em-berségesebb légkör ki-alakításához?

623

att —, ami a civil életben ritkán adódik meg. Így a kegyelem, illet-ve az arra való nyitottság valóban sokszorosára nő, egyenes arány-ban a bűnök mértékével.BL A börtönnek sajátos zárt világa van. Vannak íratlan szabályok, azo-kat jó betartani. Fontos, hogy a fogvatartott ne legyen egyedül. Legyenbarátja, aki tud segíteni neki és viszont. Akik hozzám jönnek, arra bíz-tatom őket, hogy ne bántsák egymást, ne lopják meg társukat, ne ítél-kezzenek egymás fölött. Elég az a teher, amit el kell viselniük.ECS Rolf Zerfass szerint: „Igét hirdetni azt jelenti: úgy juttatni szó-hoz az Evangéliumot, hogy a hallgatókban valami megváltozhasson.”Jó esetben (nem csak a börtönben) a lelkész olyan katalizátor lehet,akinek a jelenléte segíti a feszültségek csökkenését. Ezt az Evangé-lium üzenetének hiteles megszólaltatójaként teheti.

TP Minden lelkész a maga eszközeivel és lehetőségeivel él. Erre szol-gálnak a családi szentmisék és sok más kezdeményezés, akárcsak al-kalomadtán egy boríték vagy egy telefonfeltöltés. A kapcsolataikat el-vesztett emberek számára a börtönlelkész személyes odafigyeléseéletmentő lehet. Nagy segítséget jelent a Mécses Szeretetszolgálat le-velező csoportja, akik — kicsiny létszámuk ellenére — felvállalják, hogykapcsolattartói lesznek azoknak, akikről mindenki lemondott.ECS A személyes beszélgetéseken túl a jogszabály lehetőséget ad alelkész számára a fogvatartott családtagjaival való kapcsolattartás-ra is. Gyakorlatomban ennek a személyes beszélgetéseken kívül esz-köze a családi istentisztelet is, amelyen a fogvatartott együtt vesz részta családtagjaival.BL Az a tapasztalatom, hogy leghamarabb az együtt élők kapcsola-ta szakad meg, aztán a polgári házasságban élőké; legtovább az egy-házi házasságban élők tartanak ki. Az édesanyák megbocsájtó képes -sége a legnagyobb. Bátorítom a fogvatartottakat a kapcsolat ápolására.Ne legyenek türelmetlenek, ha egy hét múlva nem érkezik válasz alevélre, hiszen kinn rohanó élet van. Ne zúgolódjanak, ha hó végénnem érkezik csomag, hiszen be kell osztani otthon minden forintot.Fontos az élő kapcsolat a feltételes szabadulás elbírálásánál.

VK Sokan a vallásgyakorlást is a reintegráció részének tartják. Ez igazugyan, mégis jóval több annál. Aki hitre jut, annak a mennyben isörülnek, de itt a földön is: visszaadok egy egészséges embert a tár-sadalomnak. A reintegráció során arra törekszünk, hogy jobb emberkerüljön ki, mint aki bekerült.BL Érdekes párhuzam vehető észre a börtön és a külvilág között. Pa-nelházakban járva egyre több helyen látok rácsot, biztonsági zárakat.Mindenütt bezárt emberek élnek. Vannak, akik magukat zárják be, van-nak, akiket mások. Persze az egész világot nem tudjuk megváltoztatni.De igyekszünk álláshoz juttatni a kiszabadulókat. Nálunk két olyancég is felvesz szabadultat, akik a börtönben munkáltatnak. De álta-lam is lehet azonnal munkához és szálláshoz jutni a szükséges sze-mélyes okmányokkal. Sajnos nem mindenki él ezzel a lehetőséggel,

Az elzártság következ -tében többnyire meg- gyengülnek a családikapcsolatok — ha van-nak/voltak ilyenek.Hogyan tud a börtön-lelkész segíteni abban,hogy a fogvatartottakegészséges személyeskapcsolatai megma-radjanak?

Az utóbbi években tu-datosabban törődnekazzal, hogy a fogva-tartottak szabadság-vesztésük letöltése utánhogyan tudnak reinteg -rálódni a társadalomba.Tud-e a börtönlelkészsegíteni abban, hogyle gyen őket befogadóés elfogadó közeg? Azegyházi közösség meny-nyi re tud segíteni?

624

hanem „szabadúszó” akar lenni, ami tudjuk, hogy visszavezet a bör-tönbe. A hívekben van bizonyos előítélet, ami érthető. A kereszténymozgalmak, közösségek előtt itt hatalmas lehetőségek nyílnak.

TP A személyzet tagjainak többségében nagyon őszinte vágy él a tel-jesebb életre. Szeretik, ha rájuk is odafigyelünk, az ő meghallgatásukrais szánunk időt. Ez a terület egyre inkább a börtönlelkészi szolgálatelőterébe kerül. Nagyszerű kezdeményezés a személyi állomány éveszarándoklata, ahol lehetőséget kapunk együtt ünnepelni. A börtön-lelkésznek komolyan kell vennie, hogy „mindenkinek mindene legyen”— a fogvatartottaknak és a személyi állománynak egyaránt.MI Kollégáimmal jó a kapcsolatom, a teljes személyi állomány bi-zalmát élvezem és ők is az enyémet. Soha nem tudtam kérni olyat,amit meg ne tettek volna, hogy megkönnyítsék a lelkipásztori szol-gálatomat. A személyi állomány körében számtalanszor keresztel-tem, eskettem vagy temettem, házaiknál vendég vagyok, és ők is meg-keresnek engem problémáikkal, vagy csak mert beszélgetni akarnak.VK A felügyelőkkel általában jó a kapcsolatom. Mi is segítünk nekik,adhatunk tanácsot is, van köztük, aki odafigyel ránk. Jó munkakap-csolat alakul ki, olyan környezetben dolgozunk, ahol számíthatunk egy-másra, kire igen, kire nem. Ahol van receptivitás, elmondom a véle-ményem nehéz esetekben. Ők is ugyanabban a nehéz környezetbendolgoznak, nekik is igényük, hogy valaki megértse őket. Persze azt ismegmondom, ha valami nem tetszik, például ha csak gépiesen dolgozik.

BLAz életfogytiglanra ítéltet Jézushoz kötöm. Egyedül bele kapasz kod-hat. Ima, Szentírás, szentmise, áldozás révén. Sűrűn beszélgetek vele.MI Ami a „nagyítéletes” fogvatartottakat illeti: sokuknak egyetlenreményük a jó Istenbe vetett hitük. Mérhetetlen nagy a felelősségem,mert a papi szolgálatom gyakorlásán keresztül ezt a végtelen iste-ni irgalmat közvetítem feléjük, ami elengedhetetlen a börtön hét-köznapjainak túlélésében. A kápolna személyzete szinte kivétel nél-kül életellenes bűncselekményért ül: ők orgonálnak és takarítanak,gondozzák a virágokat és készítik elő a szentmisét vagy osztják kia kottákat a kápolna énekkarának.ECS Az életfogytiglani büntetésre ítéltekkel kapcsolatban minden-kinek nehéz a motivációs eszközök megtalálása. Lelkészi szempontbóltalán mégsem ez a helyzet. Pontosabban nem más, mint másokkal— nem csak a börtönben. A büntetés-végrehajtás szembesíti a fog-vatartottakat tetteik földi következményeivel. Az irgalmas Isten vi-gasztalása csak azokat éri el, a kegyelem csodája csak azok számá-ra valóság, akik tudják, hogy bűnösök.

TP A legtöbbünkről elmondható, hogy nem választottuk, hanem kap-tuk a szolgálatot. 2008-ban az akkori pálos plébános felhívott, hogynem szeretnék-e börtönlelkész lenni. Akkor ért véget a megbízásomóraadó hitoktatóként, elvállaltam és a családommal együtt Mária-nosztrára költöztünk. Nagyon örülök annak, hogy itt igazi lelki-

A felügyelők is a bör-tönök zárt világábanélnek. Tudnak-e a bör-tönlelkészek nekik issegíteni életükben ésemberségük megtar-tásában?

Az életfogytiglanraítélteknek hogyan le-het segíteni kilátástalanjövőképük enyhítésé-ben? Eljut-e hozzájuka feltámadás, az irgal-mas Isten vigasztalása?

Miért választották ezta hivatást? Mennyireteljesedik ki munká-jukban lelkipásztoriküldetésük? Milyen

625

pásztori szolgálatot végezhetek. Mindig meghat az az éhség, ami-vel bent találkozom, és mindig érzem, mennyire kevés az, amit adnitudok nekik. Sok ember hitének megszületésénél bábáskodtam, so-kakat kísértem barátként és testvérként az útjukon. Ők jönnek-men-nek, előbb vagy utóbb mind elhagyják az intézetet. A legtöbbjükrőlsosem hallok többet, hiszen igyekeznek elfelejteni az itt töltött időt,és még ha sokat jelentett is nekik a velem való kapcsolat, én az éle-tüknek ahhoz az időszakához tartozom, amivel szakítani akarnak.Akiknek pedig nem sikerül odakint talpra állni és visszakerülnek,azokat úgy fogadom, hogy érezzék, semmi sincs veszve, tőlem és azUramtól mindig új esélyt kapnak.VK A büntetés-végrehajtási szolgálatot nem én választottam, hanemajándékba kaptam, és ezzel együtt azokat a lelkeket is, akik közöttszolgálhatok. A hétköznapi munkám hihetetlenül érdekes és válto-zatos. Minden nap egy új kihívás, sose tudjuk pontosan, hogy ép-pen a napi szolgálati feladatok végrehajtása során milyen hatásokérnek bennünket. Ebben a szolgálati ágban nem lehet elkényelme-sedni, nem válhat rutinszerűvé a lelkészi tevékenység. Lelkészi szol-gálatunkban mi is változunk, alakulunk, mert ez a közeg minden-kire hatással van. A lelkész személyes keresztény hitének itt vanjelentősége.ECS Egyetemi éveim idején egy börtönmissziós csoporttal kerestünkfel egy büntetés-végrehajtási intézetet. Amikor kijöttünk, azt mond-tam: én ilyen helyre soha többé nem megyek. Másfél évtizeddel ké-sőbb a püspököm — elődöm nyugdíjba vonulása miatt — rám bíztaezt a szolgálatot. Nem fogadtam örömmel, de már az első napokbanéreztem, hogy a helyemen vagyok. Természetesen ez a helyszín kü-lönbözik minden mástól. Vannak speciális szempontok. Ezeket az em-ber megismeri, megtanulja, alkalmazkodik hozzájuk. A körülményeknyújtotta lehetőségeket megkeresve végzi a rábízott szolgálatot.Ahogyan mindenhol, itt is vannak örömre, hálára okot adó ajándé-kok, és vannak kihívások, próbák is, amelyeket meg kell oldani. Min-den nap örömmel „vonulok be”, mert Isten kegyelméből minden nap„szabadulok”.BL Újmisés jelmondatom: Elküldött az Úr, hogy örömhírt vigyek aszegényeknek és szabadulást hirdessek a foglyoknak! (Lk 4,18.) Ak-kor nem gondoltam, hogy számon kéri tőlem az Úr. Öt évig voltamKárpátalján misszióban, utána helyezett a püspök Sopronkőhidára.Nem én választottam a börtönpasztorációt, de szeretem a kihívásokat.Több munkám és örömöm van a börtönben, mint híveim körében.Elődöm annyit üzent: Szeresd őket! Ezt próbálom megélni, és meg-érzik, ha valaki szereti őket. Sokan szenvednek közülük szeretethi-ányban. Örömömet lelem a szentség kiszolgáltatásokban, az őszin-te megtérések megtapasztalásában, a szabadultak talpra állásában,a pozitív visszajelzésekben.

örömöket, kegyelmeketélnek át szolgálatuk-ban? És megfordítva:Hogyan élik meg a ku-darcokat? Hogyan tud-ják elkerülni a kiégést?

626

ORDASS LAJOS A MÁRTÍRSORSÚ,MISZTIKUS LUTHERÁNUSPÜSPÖK (1901–1978)

Előhang: az évfordulók jegyébenHetven éve, 1948 őszén bebörtönözték.

Hatvan éve, 1958 júniusában, másodszor, im-már végleg félreállították.

Negyven éve, 1978 augusztusában a földi pá-lyája véget ért.

Harminc éve, 1988 áprilisában elhangzik rólaaz első, félig nyilvános előadás, majd az év őszénmegalakul az Ordass Lajos Baráti Kör (ma: OrdassAlapítvány).

Tizenhárom éve, 2005-ben Magyarországon (atörténelmi egyházak között elsőként) megalakula Tényfeltáró Bizottság a Magyarországi Evan-gélikus Egyház elnökségének döntése nyomán.

Idén, 2018 decemberében várhatólag megjelenikOrdass Lajosnak évtizedeken keresztül a nagybör -zsönyi templom tornyában rejtegetett, több pol cotmegtöltő életrajzi naplójának első kötete, amely pá-ratlanul izgalmas könyveseménynek ígérkezik.

Kiegészítés A bölcsességi bibliaolvasáslutheránus hagyománya és az új törekvésekcímű cikkhezA fenti címen a Vigilia 2018. márciusi számábanpublikáltam egy tanulmányt. Már a szöveg a nyom-dában volt, amikor eszembe jutott, hogy elmulasz- tottam megemlíteni egy nagyon fontos amerikai lu - theránus bibliaolvasó gyakorlatot, amelynek az ál-dásaiból pedig néhány évvel ezelőtt magam isrendszeresen részesültem. Frederick J. Schumacherszerkesztésében az American Lutheran PublicityBureau kiadásában már néhány évtizede négy kö-tetben jelent meg a For All the Saints: A Prayer Bookfor and by the Church (A szentek közösségében: imádsá-goskönyv az egyház számára az egyháztól) című, az egy-házi esztendő minden napjára készült imádságos-könyv és bibliaolvasó kalauz. A minden napra szólóolvasmány egy leírt rövid imádsággal kezdődik, eztköveti a napra nemcsak kijelölt, hanem kinyom-tatva is olvasható ószövetségi, evangéliumi ésepistolai szakasz. Ezek után egy rövid elmélkedésolvasható a kétezer éves egyház „szentjeitől”, az ős-egyháztól egészen napjainkig. A szentek nem csu-pán a katolikus egyház által kanonizált személyek,hanem a bibliai értelemben vett szentek, azaz igaztanú ságtevők. A napi szakaszt egy záróimádságzárja. A „breviárium” naponkénti tanulmányozásaígy a mai hívőt is bevonja a „szentek kórusába”.

Mindezt elöljáróban azért tartom fontosnak el-mondani, mert amikor 2006-ban Virginiában aRoanoke College vendégkutatója voltam, az egyik

reggel több kollégám is örömmel újságolta, hogya For All the Saints aznapi meditatív olvasmánya ép-pen Ordass Lajos magyar evangélikus püspök egyikírása volt. Mélyen megérintett a hír: amíg Ordassszemélyét több évtizeden át odahaza saját egyhá-zában elhallgatták, addig ott, Amerikában az ő gon-dolatait lelki táplálékként olvassák!

A Kádár-korszak három évtizedes kötelező„Ordass-felejtésének” ködét szintén éppen háromévtizede sikerült valamelyest megszurkálni. 1988áprilisában egy félig zárt, félig nyilvános ifjúságikörben Szekszárdon felolvastam A megállás szim-bóluma című olvasónapló-esszémet, amelyet az elő-ző években külföldön megjelent Önéletrajzi írások1

inspirált. Még másfél évvel a váratlanul ránk kö-szöntött rendszerváltozás előtt voltunk. Esszém-nek a záró gondolatait teljes egészében idézem:

„Negyven éve, hogy börtönbe csukták. Harmincéve, hogy végleg félreállították. Tíz éve, hogy föl-di maradványait koporsóba zárták. Ma, amikor1988 áprilisában ezeket a sorokat írom, az ország-ban széltében-hosszában, az egyházban és a vi-lágban is, válságról beszélnek. Szerintem ma nem-csak gazdasági vagy politikai válságnak vagyunktanúi, hanem egy ennél sokkal súlyosabbnak: ál-talános erkölcsi válságnak. Krízisben vagyunk, aszó eredeti értelme szerint: ítélet alatt állunk.Ordass negyven éve meglepődött a szemrebbenésnélküli hazugságon, harminc éve megdöbbentazon, hogy az emberek nyilvánosan mást mon-danak, mint egymás között, »magános beszélge-tések során«. Tanúja volt a »kétlelkű emberek«, akettéhasadt személyiségek, a nemzeti skizofréniakezdetének. A nemzeti skizofrénia behatol a társa -dalom legkisebb sejtjébe, a családba is, ahol egye-seket a Hatalom vagy az elvtelen kompromisszumoldalára sodor, másokat pedig szembeállít vele vagyperifériára szorít. Az egyházban pedig van, aki kar-riert fut be, és van, aki disszidensként bolyong éskóborol. Az ítélet alatt, a krízisben átéljük azt, amitMárk evangélista írt: meghasonlás támad atyák ésfiak, testvér és testvér között (Mk 13,12).

E szellemi-lelki sötétségbe és pusztaságba nemvárt fénycsóvaként röpült be Ordass önéletrajzi írá-sa. Két, éles történelmi pillanatban elszenvedett ve-resége ellenére egy győzelemnél többet érő, örökérvényű emberi magatartásmintát adott. 1948-banIsten általa mondotta ki a szót, amit az egyház ré-széről szükségesnek látott elmondani. Amit ki kel-lett mondani. 1957–58-ban pedig az egyháznak azalkotmányban leírt jogait igyekezett megvédeni.

Ordass az életével alkotott számunkra modelltés példát, olyat, ami szimbólummá vált. Ezt a szim-bólumot is, akárcsak annyi mást, elvetették vagy el- felejtették. Ordass számomra a mozdulatlanság, a

627627

EGYHÁZ A VILÁGBAN

megállás, a művészi méltóság szimbóluma. Szfin-xet vagy bizánci ikont dicsérni egy mozgó, dina-mikus világban? Nem anakronizmus ez? Vállalom.

Lehet, hogy egy generációval ezelőtt az abszolúterkölcsiség vonala merevnek és követhetetlennektűnt, és ezért oly sokan a dinamikusabb, »puha«vonalat választották. Én úgy látom, hogy a dina-mizmus ciklusa, a kompromisszumos generációideje lejárt. A korrumpálódott nemzetnek maprófétai intésre, az egyháznak hitre, a papoknakpedig megtérésre van szüksége.

Igen, Ordass a művészi mozdulatlanság, a meg -állás szimbóluma. Erkölcsi óriás az etikai törpék kö-zött. A dinamikus személyek (Dezséry, Káldy) élet- pályája engem vészesen Shakespeare királydrá-máinak vagy egyes tragédiáinak negatív hőseire em-lékeztet. Az biztos, hogy a királydrámákkal jól le-hetne tanítani a közelmúlt egyháztörténetét. Ezeka »hősök« a nagy küzdelemben az idő lovagjaikéntkapták el a szelet, életpályájuk nem kis csatározásközepette, de mégiscsak a szerencse kerekén a ma-gasba ívelt, de alighogy elérték a Hatalom sóvárgottcsúcspontját, azonnal a mélybe zuhantak. A tragé-diát az fokozza igazán, hogy a lázadó angyalok sokmás angyalt is sikeresen megkísértettek, megfele-lő pillanatban a magasba kiemeltek, de zuhanásuk -kor őket is magukkal rántották a mélybe.

E tragikus, de szükségszerű zuhanásoknak vanellenpéldája is. Valójában mindössze csak egy. Mil-ton kiseposzának, a Visszanyert paradicsom nak a té-mája Krisztus megkísértése a pusztaságban. (…) Vé-gezetül a Sátán felviszi Krisztust a jeruzsálemi temp-lom magaslatára. Itt, a templom tetején Krisztustaz emberi nagyság gondolatával kísérti. Ugorjon lea magasból, hiszen úgyis megmenekül. Ez az a pont,amikor Krisztus igazán tragikus hőssé válhatna. DeKrisztus nem mozdul, nem ugrik le, mégsem ug-rik bele ebbe a világba, nem mondja, hogy »mégmindig jobb, ha én csinálom, mintha valaki más«.Nem, Krisztus a rosszal nem keveredik, nem ve-gyül. Krisztus megáll. Nincs kompromisszum,nincs moz gás, csak megállás és mozdulatlanság. Ezaz a pil lanat, amikor Milton Sátánja rémülten fel-ismeri mennybéli ellenfelét, és ő lesz az, aki a mély-ségbe zuhan.

Ordass is hasonlóan megkísértetett, de megállt,megmaradt és számunkra a keresztyén megállásszimbóluma lett. Bár látszatra ő veszített, és a re-álpolitika, a dinamikus vonal emberei kerekedtekfölül. Ő mégis engedelmesen cselekedett, mert más-képpen nem tehetett. Kellett cselekednie, kellett nemcselekednie és kellett a keresztet hordoznia. Többévtizeden keresztül mindenkitől elhagyatva hord-ta a keresztet. Élete szenvedés, passió volt. Nem vé-letlen, hogy magyarul éppen ő tudott passiót írniés fordítani. Látványosan hiába győztek mások, nekia csendes hallgatónak és emlékkönyv-írónak meg-adatott valami, ami a nagy ravaszoktól vagy a csa-

lóktól elvétetett. Ez pedig a vallomás lehetősége…Ordass élete, ahogyan ő nevezte, »nagy idők kis tük-re« volt, mert tanúja volt az igazságnak, de legfő-képpen az Urának. Hogy is hangzik a tanú szó gö-rögül? Martüsz. És azt a tanút, aki az ügyéhezolyannyira állhatatosan ragaszkodik, hogy életét isképes azért feláldozni, azt a tanút — most már vég-re mondjuk ki — mártírnak hívják.

Véleményem ma is ugyanaz. Nekünk Ordassemberi példájára és kereszthordozó hitének tisz-tító erejére van szükségünk, hogy mi is megálljunkés megtartassunk mindvégig a hitben és el ne vesz-szünk. Igen: hiányától szenved a lefejezett egyház.Megérdemli-e őt gyáva népünk, aki elfeledte ésmegtagadta őt? Az igazságot elkendőzni csakideig-óráig lehet. Az idő napfényre hozza igazát.Veritas filia temporis — tanítja a régi latin mondás.Ordass Lajos öröksége olyan lelki erő, amely — hatart még a kegyelmi és türelmi idő — egy valódimegújulás és reformáció fedezete lehet…”2

Ezt az esszét az Ordass Lajos Baráti Kör alakulóülésén, 1989. március 18-án egy rövid kiegészítésselegyütt újra felolvastam, majd 2001-ben, Ordassszületésének 100. évfordulójára több, időközbenszületett írásommal együtt egy kis füzetben újramegjelentettem.

Ordass drámai életpályájaÉletpályája drámaiságának Ordass valószínűlegmaga is tudatában lehetett, hiszen a négy részbőlálló Nagy idők kis tükre szerkezeti beosztása életé-nek drámai magasságait és mélységeit tudatosanköveti. Egy drámai műnek egy emelkedő és egy alá-eső fázisa van: az expozíciót a konfliktusok köve-tik, majd a tetőpont, s aztán az aláeső fázisban a ki-bontakozás és a katasztrófa követik egymást. Egyangol nyelvű tanulmányomban3 Ordass életpályájátöt felvonásos „kettős” drámaként mutattam be, aholkét látványos csúcspontot két látványos zuhanáskövet. Ordass Lajos életében az első csúcspont aLu theránus Világszövetség 1947-es lundi alakulóülése volt, amikor megválasztják alelnökké. Ezt ha-zatérése után hamarosan követi a látványos zu-hanás: mivel ellenezte az egyházi iskolák államo-sítását, a régi világi vezetők elmozdítását, 1948 szep-temberében koholt vádak alapján letartóztatják,majd a per után két évre börtönbe zárják. Másod-szor 1956-os rehabilitálása után a magyar forra-dalom idején kerül vissza a püspöki székébe, sőt1957 nyarán még ő vezeti a magyar egyházi kül-döttséget a minneapolisi lutheránus világgyűlés-re, ahol másodszor is megválasztják alelnöknek, sa nagygyűlés nyitó istentiszteletén nagyhatású ige-hirdetést mond. Hazaérkezése után azonban Ká-dár János mind diktatórikusabbá váló állama azegyház belügyeibe egyre drasztikusabban kíván be-leszólni, s mivel kezdeményezésük Ordass egy-házvédő magatartásán és ellenállásán ismét meg-

628

törik, 1958 nyarán állami erővel és egyházi asz-szisztálással végleg elmozdítják püspöki hivata-lából. Két évtizeden keresztül, 1978-ban bekövet-kezett haláláig teljes elszigeteltségben élt.

Az igehirdető és gyülekezetgondozó OrdassOrdass Lajos igehirdetésére ma már kevesen em-lékezhetnek. Ám néhány igehirdetése már 1982-ben megjelent, sőt az Ordass Lajos Baráti Kör 1992adta ki a Jó hír a szenvedőknek című prédikációs kö-tetet. Maga Ordass püspök állította össze ezt a vá-logatást, amely húsz hónap, 1957 októbere és 1958májusa között elmondott prédikációit tartalmaz-za. Ez mintegy harmincöt igehirdetés.

Scholz László bevezetőjéből sok fontos dolgotmegtudhatunk Ordass igehirdetési stílusáról:gondosan megírta beszédeit (egyébként gyönyö-rű volt a kalligráfiája), megtanulta prédikációit,gesztussal nem kísérte őket, rendszerint hátratettkéz zel prédikált, a szava, a hangja mélyről fakadt.A legsúlyosabb politikai-egyházpolitikai helyzet-ben sem politikai prédikációkat mond, hanem agyülekezetekért aggódó pásztori hang hallható kibelőle. Általában a megadott evangéliumi perikópátköveti, s minden igehirdetésének első oldalára fel-írja: „Jézus!”, s majdnem minden egyes igehir-detését így kezdi: „Jézus Krisztus Urunk…” Azevan géliumi történetet szinte novellisztikus egy-szerűséggel jeleníti meg: „a világ legegyszerűbb írá-sai közül valók ezek az evangéliumok és mégis elkápráztatóírások” — írja. Prédikációi nem hangos proklamá-ciók, hanem csendes meditációk. Mindegyik azo-nos művészi igénnyel megkomponált meditáció:mindegyik prédikációnak címet ad, rövid tőmon-datokban ír, s nem ad hosszú teológiai fejtegetéseket:olyan mindegyik, mint egy „próza-vers”.

Visszatérése utáni első Deák téri prédikációját1956. október 31-én ezzel kezdi: „Félő, hogy lelkünketannyira eltölti az, ami a jelenben játszódik le, hogy kép-telenek vagyunk arra, hogy megértsük, mi az üzeneteennek az ünnepnek.” Prédikációiban az Evangéliumhangjával vigasztal, s a vigasztalás tartalma: a ke-reszt. Jézus Krisztus értünk hordozta a keresztet,az ő halálának gyümölcse az, hogy mi élhetünk.A kereszthordozást mi sem kerülhetjük el. Aholnincs kereszt, ott nincs kereszténység.

Az imádkozó és a misztikus Ordass4

Kevesen tudják, hogy Ordass csendes tanító voltaz imádkozás iskolájában is. A második félreállí-tása utáni években állította össze a Nem tudokimádkozni. Imádkozóknak és imádkozni akaróknakszó ló tanácsok című kötetet. Dóka Zoltán írja a be-vezetőben: „Or dass Lajos úgy segít bennünketimádságos életre, hogy kézen fog és bevezet sajátimádságos életének titkaiba.”

Ezek az imádságok, az Istennel való meghitt be-szélgetések sokszor az imádkozás kudarcáról szól-

nak. Akárcsak Michel Quoist Itt vagyok uram címűkötetének imái — kamaszkorom nagy spirituálisélménye —, Ordass is tapintattal szólítja meg ol-vasóját, tanári szeretettel hívja meg őt az imádko-zás iskolájába. Csendesen meditál az imádsággalkapcsolatos nehézségekről, ellenvetésekről, delegfőképpen segíteni akar. Egy helyen például ígyír: „annyi erővel szeretném ma elmondani, amennyivelez csak lehetséges: az imádkozásban sokkal-sokkal fon-tosabb az, hogy Isten beszél hozzánk, mint az, hogy mibeszélünk hozzá”.5

Ordass imádkozó hangjára egyaránt jellemző azalázat és a józan őszinteség. Minden egyes medi-tatív fejezetet odavágó bibliai idézettel kezd. A kö-tet az imádság nehézségeinek tárgyalásától jut elaz imádat magasságába.

A kételkedés kapcsán így bátorít: „Ha nem tudszúgy imádkozni, amint szeretnél, imádkozzál, úgy, ahogytudsz!”6 A szabad és a kötött imádság kapcsán ígyérvel az utóbbi fontossága mellett is: „Amikor az em-ber a lelki-ébredés ajándékát kapja meg Isten Szentlel-kétől, akkor rendszerint nagyon könnyen, bő sugárban,elevenen folyik szívűnkből a szó árja az ajkunkra. Azon-ban ez nem mindig marad így. Általános tapasztalat sze-rint az életküzdelemben még a leglelkesebb keresztényekis elkövetkezik az apály, sőt az aszály ideje, amikor ima-fáradság keríti hatalmába. Különösen ilyen lelkiállapotbanmeghálálhatatlan gazdagságunk a múlt tartaléka, a meg-őrzött írott imádság.”7

Az egyház imádság-kincsét pedig a Jelenésekkönyve nyolcadik fejezete alapján mutatja be: „amúlt egy-egy imádsága olyan izzó lehet Isten oltárán,hogyha odavisszük melléje a magunk kihűlt szívét, aztis áttüzesíti.”8

Egy másik könyvét 1955-ben, az első szilenciuméveiben A keresztfa tövében címen írta, s ez előszörangol fordításban a szerző nevének említése nélkül(„egy lelkész imái a vasfüggöny mögül”) látott nap-világot At the Foot of The Cross címen 1958-ban. Or -dass a passió történetét imádságként meditálja vé-gig, a négy evangélium szövegét egybeolvasztja.Minden beszélgetést „Uram” megszó lítással kezdi.A börtönviselt, s most félreállított magányos püs-pök ott térdel a kereszt alatt, tanít, prédikál, együttimádkozik láthatatlan gyülekezetével. A szenve-désben ismeri fel élete értelmét: „Hálám azért kí-vánkozik ki belőlem, mert megáldottad és megvilágítot-tad életem legsúlyosabb rejtélyét. Megengedted, hogy énis a szenvedésben ismerjem föl saját életem értelmét.”9

Itt kell említést tennünk Ordass Lajos izlandinyelvből készült fordításáról: Hallgimur Petersson17. századi izlandi költő Passió-énekek ElmélkedésekKrisztus urunk szenvedése felett című verses költemé -nyéről. E könyv kedvéért tanulta meg az izlandinyelvet és kezdett verstannal foglalkozni. Fordítóimunkája elismeréseként 1971-ben az izlandi egye-tem díszdoktorrá avatta. A megtisz telő kitüntetéstszemélyesen természetesen nem vehette át.

629

Ha beszélhetünk „protestáns misztikáról”, ak-kor Magyarországon Ordass Lajos áll legközelebbehhez a kategóriához. A csendes, szótlan, „északi”(nordikus) ember Krisztust forró szerelemmelszerető ember misztikája ez.

Ordass: a kereszt teológusaOrdass Lajos Luther Márton 20. századi követőjekénta kereszt teológusának is nevezhetjük. Fontosnak vél-jük, hogy Ordassról mint teológusról szóljunk, mivelvoltak olyan hangok a rendszerváltozást követőévekben, hogy Ordasst nem felismerhető teológiaiszempontok vezették egyházvédő püspöki szolgá-latában.10 Noha Ordassra egyértelmű hatást gyakorolta skandináv teológia (Aulén, Nygren, Söderblom),való igaz, hogy nem maradtak fenn tőle vaskosteo lógiai értekezések, hiszen szolgálata idején a cse-lekvés, félreállításai után pedig a meditációs, kon-templatív műfaj embere volt. Nem az akadémikus,filosz-típusú „könyv-teo lógiát” művelte, hanem akereszt teológusa volt, aki a teológiai felismeréseketazonnal gyakorlatba öntötte, életté formálta.Mind azonáltal könyvtárában megvolt Walter vonLoewenich Luthers Theologia crucisának eredeti,1929-es kiadása,11 s az aláhúzásokból és lapszéli fel-kiáltójelekből joggal következtetünk arra, hogyOrdass alaposan tanulmányozta.

Hogy Isten elrejtőzködő, megismerhetetlen, ért-hetetlen, kikutathatatlan Isten, ezt Ordass Lajos ak-kor élte át először, amikor 1948-ban közvetlenül azítélethirdetés előtt az utolsó szó jogán egy rövid be-szédet mondott, amit többen gyorsírással is felje-gyeztek. Ordass e halk szavú felszólalása megdöb -bentő erejű személyes bizonyságtétel. Így szólt a bí-rákhoz: „Lehet, hogy mérlegelésük után engem bűnös-nek fognak nyilvánítani és ezért büntetést szabnak ki majdrám. Ha ez következik be, azt is alázatos szívvel és csön-desen elfogadom. Elitéltetésem ténye olyan lesz számomra,mint a fátyol, amely eltakarja tőlem Isten akaratát és ért-hetetlenné teszi azt. De Istenemtől zúgolódás nélkül el-fogadom, mert azt az egyet jól tudom, hogy még elítél-tetésem esetén is csak az ő áldott akarata történhet meg.”12

Ordass a Lutheránus Világszövetség minnea-polisi nagygyűlésén a megnyitó istentiszteleten1957. augusztus 15-én hirdette az igét Krisztus ha-lálának gyümölcsei címmel. Textusa János evangé-liumának 12. fejezetéből a gabonamagról szóló ha-sonlat volt: „Ha a földbe vetett gabonamag el nemhal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyü-mölcsöt terem.” Ordass arról szólt, hogy Krisztuskereszthalálának egyik gyümölcse, hogy megsza -badít, a másik, hogy egyesít.

A hallgatóságot igen megfogta, amikor Ordassigehirdetésének végén egyes szám harmadik sze-mélyben önmaga börtönéveinek krisztustapaszta-latáról vallott: „Egy öregedő Krisztus-tanítvány mon-dotta el — íme ezeket a mondatokat. Ez a tanítvány most— tárgyilagosan tartott igehirdetésének végén — szeretne

személyesen bizonyságot tenni Megváltó Uráról. El sze-retné mondani, hogy életében mennyi bűnbocsánató ir-galmat gyakorolt Jézus Krisztus. És el szeretné azt is mon-dani, hogy, hogy Krisztus a szó legszorosabb értelmébenvett rabsága idején, milyen királyi szabadságot adott neki,és hogy milyen boldogság volt ezt a szabadságot megta-pasztalni.”13

Az élet drámája és az abban való megállás, azigazsághoz való hűség és tanúságtétel forrja kiaz elmondott szóbeli bizonyságtételeket. Mostmár világosan láthatjuk, hogy Ordass a kereszt teo- lógusa volt a lutheri-loewenichi értelemben: az igaz -sághoz való rendíthetetlen ragaszkodása miattszenvedett és hordozta a keresztet. Számára is a rej-tőzködő Isten önmaga ellentétének látszatában nyi-latkoztatta ki magát. Ordass Lajos az elhagyatott-ság és a kereszt alatti szenvedésben tapasztalta megIsten iránta tanúsított forró szeretetét. Ezt a bi-zonyságtételt adta tovább a második, rövidre sza-bott szolgálati idejében, s ezt a bizonyságtételt adjatovább ma is nekünk.

FABINY TIBOR

1Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. (Szerk. és vál. Szép -falusi István.) Európai Protestáns Szabadegyetem, Bern,1985. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, folytatás. (Szerk. ésvál. Szépfalusi István.) Európai Protestáns Szabad-egyetem, Bern, 1987.

2Fabiny Tibor: A megállás szimbóluma. Előadások OrdassLajosról. A szerző kiadása, Budapest, 2001, 7–20. Eredeti-leg: Keresztyén Igazság. Új folyam, 1–2. szám, 1989. június,15–30; http://www.ordass.hu/docs/KI_001-2_1989jun.pdf

3Fibor Fabiny, Jr.: Bishop Lajos Ordass and the HungarianLutheran Church. Hungarian Studies, 10/1, 1995, 65–98.

4A témáról a közelmúltban egy angol nyelvű tanul-mányt publikáltam: A Lonely Lutheran Mystic During Com -munism: The Spiritual Heritage of Bishop Lajos Ordass (1901–1978). In Miklós Vassányi – Enikő Sepsi – Anikó Daróczi(eds.): The Immediacy of Mystical Experience in the Europe-an Tradition. (Sophia Studies of Cross-Cultural PhilosophicalTraditions and Cultures 18), Cham, Springer Internatio-nal Publishing, 2017, 247–254.)

5Ordass Lajos: Nem tudok imádkozni. Imádkozóknak ésaz imádkozni akaróknak. Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest,1992, 18.

6Uo. 60.7Uo. 72.8Uo. 73.9Ordass Lajos: A keresztfa tövében. Ordass Lajos Baráti

Kör, Budapest, 1989, 10.10Veöreös Imre: A harmadik egyházi út 1948–1950. Evan-

gélikus Sajtóosztály, Budapest, 1990, 130.11Walter von Loewenich: Luthers Theologia crucis. Chr.

Kaiser Verlag, München, 1929. (Ordass Lajos hagyatékában31.569.számon.)

12Ordass Lajos: Önéletrajzi írások, i. m. 350.13Ordass Lajos: Jó hír a szenvedőknek. Ordass Lajos Ba-

ráti Kör, Budapest, 1992, 312.

630

FABINY TIBOR: AZ ELJÖVENDŐ ÁRNYÉKAIA figurális-tipológiai olvasás

Fabiny Tibor 1992-ben — eredetileg angolul —megjelent művét huszonnégy évvel később vehetikkézbe a magyarul olvasók. Könyvének jelentősé-gét a szerző mondja ki a magyar nyelvű kiadás elő-szavában: „az első magyar nyelvű hermeneutikaimegközelítése a bibliai tipológia (más néven:figuralizmus) kérdésének, amely interdiszcipli-náris (bibliai, ikonográfiai és irodalmi) módonigyekszik körüljárni a kérdést”. (8.) A mű valóbanbe is tölti ígéretét: átfogó képet ad egy teológusokszámára ismerősen csengő, ám általuk mégsemeléggé tudatosított területről. Ahogy Fabiny ismegállapítja: központi kérdése évszázadokig ateológusok érdeklődési körébe tartozott, ám ők „mainkább hallgatnak” róla. (17.)

Vajon miért nem foglalkoznak ma a teológu-sok a tipológiával? Ha ismerős is számukra,sokszor inkább a teológiatörténet egy epizódjá-nak, illetve a letűnt korok módszerének tekintikazt, semmint egy ma is meghatározó és élő szem- léletnek. A tipológia háttérbe szorulásának okátFabiny — Northrop Frye és Brevard S. Childs nyo-mán — többek között a szöveg szó szerinti je-lentését és a szerző eredeti szándékát kutató tör-ténetkritikai megközelítés térnyerésében (44–45.),illetve általánosan a 20. századi racionalista gon-dolkodás tendenciáiban (24–26.) látja. Ez a lefe-lé ívelő folyamat azonban az új kutatási területekmegerősödése mellett nem volt szükségszerű, sőt,nem is volt indokolt, amint arra sokan — ha nemis elsősorban a teológia területéről érkező tudó-sok — rámutattak.

Fabiny Tibor sem a teológia, hanem alapvetőenaz irodalomtudomány területéről érkezve vizs-gálja központi kérdését, a tipológiát. Érdemes rö-viden szólni erről a kiindulópontról. Az iroda-lomtudományi megközelítés újszerűnek tűnik (svalóban az, hiszen a 20. századi új hermeneutikákvezetik az érdeklődését), emellett lehetnek, akik aSzentírás szellemétől idegennek találják, hiszen kér-désfeltevése egyszerű és profán, és minden irodalmimű esetében megkérdezhető: „mi a szöveg szán-déka?” Ez az érdeklődés ugyanakkor nem idegena Szentírás világától: maga az Írás is több helyenjelzi, hogy az olvasó válaszára vár, s ezért a törté-netkritika részletekbe menő vizsgálódása mellett(mely a „szerző eredeti szándékát” keresi) a globálisintenció vizsgálatának (mely a kanonikus Szent-írással mint irodalmi egésszel számol) ugyanúgylétjogosultsága lehet.

Az idegenkedés mögött az a félelem is állhat,hogy az irodalmi megközelítés összekeveri aSzentírás ihletettségét más irodalmi művek álta-lános értelemben vett ihletettségével; azonban ezsem következik feltétlenül az irodalmi megkö-zelítésből. Northrop Frye — akit Fabiny Auerbachmellett a fő inspirációjaként jelöl meg művében— úgy nyilatkozott a Szentírás ihletettségéről,mint amelyet teológiai és irodalmi értelemben isigaznak tart. (20.) Bár kétségkívül újszerű ez a tár-sítás, Frye személye hiteles példaként igazolja ezta lehetőséget: az irodalomkritika művelőjekéntarra a meghatározó és átfogó szemléletre építet-te fel életművét, melyet a Bibliában felismert.

Mindezeken túl az irodalomtudományi meg-közelítés azért is indokolt, mert bár igaz, hogy a mű-vészet határterületén mozog, s ezzel személyes érin-tettséget feltételez, napjaink tudományosságánakszempontjából mégis neutrális és elfogadott alap-elvekkel dolgozik. Így bár nem célja a szerzőnek,hogy meggyőzze a tudományos világot a tipoló-giai szemlélet igazságáról, annak — mint lehetsé-ges olvasatnak — létjogosultságát egy posztkriti-kai korban is képes megalapozni és meggyőzőenbizonyítani.

Mi tehát a tipológia (más néven: figuralizmus)?Fabiny röviden „olvasásnak” (12.) nevezi ezen írás-magyarázati eszközt, ám még az „írásmagyarázatieszköz” vagy „módszer” is elhamarkodott meg-jelölés lenne a részünkről, hiszen a könyv olvasó-ja számára hamar kiderül, hogy a tipológia min-dezeken túlmutat: egy határozott szemléletmódot,illetve gondolkodásmódot jelent (Goppelt nyomán:„pneumatische Betrachtungsweise”, 165.), mely abeteljesedés szempontjából értelmezi a Szentírást.A beteljesedést — Frye nyomán — időben mozgóbeszédalakzatok, metaforák fejezik ki. Fabiny többhelyen (a függelék részét képező tanulmányokbanis) Auerbach definíciójával dolgozik, azaz a tipo-lógiát (figuralizmust) olyan összefüggéseket teremtőértelmezésnek tartja, melyben az „összekötött” bib-liai történések, intézmények és személyek jelenté-se is összefonódik: „az egyik nemcsak önmagát je-lenti, hanem a másikat is, a másik viszont magábazárja vagy kitölti az egyiket”. (40, 128, 189, 239.)

Már itt érdemes kiemelni Fabiny Tibor művé-nek jelentőségét: a szerző gondolatmenete meg-győzi az olvasót arról, hogy a tipológiai megkö-zelítés szerves része a Szentírásnak. „A tipológiaa bibliai nyelvben gyökerező törvényszerűség”.(27.) Ha ez a szemlélet valóban ilyen jelentős sze-repet játszik a Biblia megértésében, akkor a tipo-lógiát akár a Szentírás „vérkeringésének”, vagy —amennyiben ez leírható — „működési alapelvének”

631

KRITIKA

is nevezhetjük. Aki napjainkban figyelmen kívülhagyja e markáns álláspont jelentőségét (akár a teo- lógiatörténetben, akár a szerző által megvilágítottbibliai összefüggésekben), az ahhoz hasonló hibátkövet el, mint amikor valaki a Szentírás egy adottszakaszának vizsgálatakor elfeledkezik a bibliaiműfajok sokféleségéről. Ez utóbbi hasonlat súlyosítéletnek hangzik, pedig ha olyan örökzöld kér-désekre keressük a választ, mint például a Bibliaegységessége, az Ó- és Újszövetség viszonya, vagya Krisztus-központú olvasat, akkor nem kerülhet -jük ki a tipológiai szemléletben kínálkozó lehe-tőségeket. Nem véletlen, hogy a szerző is kitérezek re a kérdésekre, és meggyőzően bizonyítja atipológiai szemléletmód alkalmazhatóságát ésrevelatív értékét ezekben a problémakörökben is(lásd például az első függelékben szereplő tanul-mányt a bibliai tipológiáról, melyből kiderül, hogya kutatók — Goppelt, Bultmann, von Rad, majd pe-dig az irodalomtudósok — eltérő tipológia-fogal-maiból szinte egyenesen következik a Szentírásegységéről alkotott szemléletük).

A megközelítés újszerűsége és nagyszerűségeegyben nehézségeket is felvet: ha az irodalomtu-domány a maga hatás- és gondolatkörén belül ki-elégítő magyarázatot is ad a Szentírásnak mintkompozíciónak az egységéről, vajon mennyibenválnak állításai más tudományterületek számárais elfogadhatóvá? Vajon ezúttal nem csupán az iro-dalomtudomány fogalmaival, egy irodalmi alkotászárt egységén belül beszélünk ihletettségről, az ol-vasó érintettségéről, illetve a szöveg szándékáról?Vajon lehet még mondanivalójuk ezeknek az iro-dalmi környezetben rehabilitált teológiai fogal-maknak a mai tudományosság számára is?

Ha az irodalmi megközelítés képes lényegi sa-játosságait megragadni a Szentírásnak, akkorkiderül, hogy az Írás nem zárt irodalmi egység.A narráció túlnő önmagán, és így az irodalmi meg-közelítés a hit területén találja magát: a maga nyel-vén hitre vonatkozó igazságokat fogalmaz meg.

A szerző érthető és olvasmányos formában ve-zeti az olvasót vizsgálódásának „zarándokútján”.A könyv szerkezete átgondolt, jól áttekinthetőkoncepcióra épül: öt fejezetéből a Bevezetés indok-lásnak, A hermeneutikai kontextus fejezete megala-pozásnak, majd az utolsó három a tényleges uta-zásnak tekinthető.

A Bevezetés meghatározza, illetve elhelyezi a ti-pológiát a tudományos vizsgálódásban, végül pe-dig kitűzi a kutatás célját, mely nem más, mint atipológia kritikai vizsgálata. (24.)

A hermeneutikai kontextus című fejezet a 18. szá-zadi német pietisták hármas felosztását követi: Fryeés Ricoeur fogalmaival (beteljesedés és figura) írjakörül a bibliai nyelv sajátosságait, majd vezeti bea tipológia új meghatározását (ars intelligendi).

Fontos hermeneutika-történeti állomások segítsé-gével mutatja be a jelentés keresésének problémá-ját (ars explicandi), és határolja körül a Biblia jelen-téstartományát a szó szerinti és allegorikus értelemmesterséges dualizmusának és végleteinek kö-zépútján, illetve a scopus, a poliszémia, a theória, asententia, illetve a sensus plenior fogalmainak se-gítségével. S mivel az értelmezés egyúttal állás-foglalást, meggyőződést és hitet feltételez, ezért ahermeneutikai kontextusnak végül szólnia kell azolvasásról (ars applicandi) mint az újraírás és az el-sajátítás lehetőségéről is.

Az utolsó három fejezet az Írás, a képek, majdpedig az irodalmi művek olvasásának „útmutatóit”foglalja magában, reprezentatív példákkal bizo-nyítva a tipológiai alapelv alkalmazhatóságát. AzÍrás olvasása című fejezet részletesen, de — a terje-delmi korlátokból adódóan — a lehetőségeketnem kimerítve vázolja fel a Biblia üdvtörténeti ívét(„belső képzeleti egységét”) az Ó- és Újszövetség-ben, megvilágítva ezzel a Szentírás tipológiai ösz-szefüggéseit. Frye kinyilatkoztatásról szóló hét sza-kasza segíti a szerzőt ebben a vizsgálódásában. (62.)Frye olyan típus-eseményeket jelöl meg az üdv-történetben, melyeket a Szentírás története lépten-nyomon „újramond” és „újraír” (fellelhetők ezekpéldául István védőbeszédében, mely „miniatűrmintája” a Bibliának, 81.). Így magyarázza Istentervének összefüggéseit egy-egy bibliai alak (Mó-zes, Dávid, Illés), intézmény (prófétaság, papság,királyság), illetve motívum (bárány és oroszlán,sarokkő és szikla) a teremtéstől az apokalipszisig.Ebben a fejezetben válik nyilvánvalóvá az is, hogya tipológiai szemlélet szervesen a Bibliában gyö-kerezik (erről a megfigyelésről még később is szól-nunk kell).

A Képek olvasása című fejezet, miután tisztáz-za a reformáció viszonyulását a képekhez, illet-ve ismerteti a keresztyén művészetek tipológiaihátterét, érzékletes példákkal mutatja meg a ti-pológiai szemlélet lehetőségeit a képi ábrázolás-ban. A klosterneuburgi oltár, a Biblia Pauperum, va-lamint a Speculum Humanae Salvationis nagyszerűpéldái bizonyítják, hogy „a tipológiai analógiáslogikája alapján egymástól teljesen függetlenszövegeket egymásra lehet vetíteni”. (121.)

Az Irodalmi művek olvasása című fejezetben a szer-ző — Auerbach nyomán — már valóságértelme-zésként beszél a tipológiáról. (129.) SzentviktoriHugó gondolatára építve (mely szerint „könyv azegész világ”, 125.) a világi irodalomban is keresi atipológia jelenlétét. A fejezet alaptétele szerint az ol-vasó és az irodalom is beteljesítheti az Írást, s en-nek bizonyítására három irodalmi példát hoz aszerző: a Chester-ciklus Ábrahám és Izsák című misz-tériumjátékát, Shakespeare Szeget szeggel cíművígjátékát, majd pedig T. S. Eliot Gyilkosság a szé-

632

kesegyházban című drámáját. A három példa az iro-dalmi alkotások három regiszterében mutatja be abibliai áthallások és minták felismerésének (a ti-pológiai értelmezésnek) lehetőségeit. A művekegymástól korban és időben is távol állnak, a tí-pusok és az antitípusok, az explicit és az implicitbibliai utalások tekintetében sokszínűséget mu-tatnak, mégis azon nyomban „olvashatóvá” válikmindegyik, amint a bibliai tipologikus szemlélet-mód szemüvegén keresztül fogunk a vizsgála-tukhoz. E sokszínűség felbátorítja az olvasót a to-vábbi olvasásra: talán nem túlzás azt állítani, hogyaki a tipológiai értelmezéshez fordul, az az elmúltkét évezred irodalomtörténetének tengernyi alko-tásához is egyúttal kulcsot nyer.

A magyar olvasók kiváltsága, hogy az erede-ti művet négy tanulmánnyal kiegészítve kapjákkézhez. Mind a négy tanulmány elhelyezhető afent ismertetett utazás egy-egy állomásán belül,a szentírási szöveg, a kép, valamint az irodalomolvasásában. Ezzel együtt a tanulmányok elmé-lyítik és szélesebb perspektívát nyújtva magya-rázzák a könyvben feltárt lehetőségeket, a könyvelső megjelenése óta megjelent tudományoseredményeket is felsorakoztatva (köztük példá-ul Richard B. Hays művét). Egyúttal arra is mo-tiválják az olvasót, hogy további tanulmányaival„folytassa” a könyvet, azaz ő is keresse az alkal-makat a tipológiai szemlélet érvényesítésére.

A függeléket képező négy írás mellett gazdagképi anyagot is kapunk az ábrák jegyzékében: aklosterneuburgi oltár színes képei és a Biblia Pau- perum részletesen kidolgozott rajzai nem csupánesztétikai élményt nyújtanak: ezeket a képeket szószerint olvasni lehet, s aki tanulmányozza őket,ahhoz hasonló tapasztalatot szerezhet, mint ami-kor a Szentírás szövegének tanulmányozásaközben fedezi fel az összefüggéseket.

Vajon hogyan folytatódik az a tudományos pár-beszéd, melynek fórumát Fabiny Tibor nyitotta mege könyv megírásával? A teológus olvasó gazdagonmegpakolt hátizsákkal indulhat útnak a kiakná-zatlan területek felfedezésére. Van mit hasznosítaniamindabból, amit itt megtanult, és felelőssége,hogy folytatja-e a párbeszédet. Ha számára nemcsupán módszer a tipológia (vagy figuralizmus),hanem egyszerre szemlélet és látásmód is, akkorez a friss megközelítés a teológia tudományánakminden területén (a bibliai tudományokban, arendszeres teológiában, de a gyakorlati területekenis) eredményes munkát ígér.

Jelen recenzió szerzője — érdeklődéséből adó-dóan — a rendszeres teológiában látja meg előszöre szemléletmód lehetőségeit. A tipológiai szemlé-let magyarázatot adhat a protestáns dogmatika szü-letésének dinamikájára: a protestáns tanítás(doctrina) a Szentírásban gyökerezik, s emiatt egy-

szerre ad szilárd alapot a hitnek és marad egyszerreélő valóság is: tanúság, hitvallás. A tipológia „ma-gasabb szempontja” tekintettel van a Szentírást rész-leteiben vizsgáló, de a rendszerszintű értelmezés-re egyaránt (még ha Fabiny Tibor hangsúlyozza isA. C. Charity nyomán, hogy a tipológia nem rend-szerezést jelent, 71.), s ezzel nem kis mértékben já-rul hozzá ahhoz, hogy érdemi választ adjon a dog-matikát gyakran érő önkényesség és szelekcióvádjaira. A tipológiai szemlélet megvilágosító ma-gyarázatot adhat azokra az összefüggésekre is, me-lyeket a 16. századi reformátorok még oly termé-szetességgel használtak: az „egyedül a Szentírás”,a „Szentírás, illetve hit szabálya”, az „önmagát ma-gyarázó Szentírás”, de még a „Szentlélek belső bi-zonyságtétele” is mind olyan alapelvek, melyek atipológiai szemléleten belül elhelyezhetők, érthe-tők — s egymással összeegyeztethetők lesznek.

Talán nem méltathatjuk jobban a művet, minthogy tankönyvként ajánljuk a teológia tudomá-nyában forgolódók számára. Nem a klasszikus ér-telemben vett tankönyv ez: inkább felfedezőútrahív, magyaráz és megértet, olvasni tanít, s maga isinspirál. A Biblia nyelvére tanít. Tudományágakatátfogó érdeklődésével „elülteti a bogarat” az olvasófülébe, s addig nem hagyja nyugodni, míg nem lesző is tanúja a növekedésnek, és boldog birtokosa amunka gyümölcsének. Arra ösztönzi, hogy értel-met keressen és választ találjon a Szentírásban, smaga is váljon részévé annak a történetnek, mely-be a bibliai tanúságtétel bevonta őt. Ezért mond-hatjuk, hogy a tipológia szemléletmód, sőt, akár —s ezzel az olvasás lehetőségeit a végletekig feszít-jük — még világszemlélet, életszemlélet is. Az iro-dalomtudomány szekuláris fogalmakkal dolgozik,ám — ha módszerességéhez hű marad, és a szö-veg szándékát keresi — a Szentírás esetében nemtud független (érintetlen) maradni, hiszen a bib-liai tanúság a szót (az igét) önmagában teológiaifogalomként ismeri fel, vagyis a hit tárgyaként ke-zeli — kiemelve azt az elfogulatlan álláspont (halétezik ilyen) semlegességéből.

Nem túlzás azt állítani, hogy Fabiny Tiborköny ve sürgető szükségben jelent meg. A kultúra,melyre a keresztyénség szellemi öröksége bízatott,a fejlődés optimizmusában elfelejtkezett öröksé-géről, és mára szimbólumokra szomjazó, „kopárfölddé” lett (25.), melynek lakói útmutatásért só-várognak. Ki ért ma még a keresztyénség Köny-vének olvasásához? Annyian hivatkoztak már rá,annyiszor használták már a legkülönbözőbb célokigazolására az elmúlt évszázadokban, hogy a tá-jékozatlan olvasó számára kifejezetten nehézségetokozhat az eligazodás az értelmezések rengetegé-ben. Fabiny Tibor könyve azonban határozottprogramot hirdet: hagyjuk, hogy végre a Szentíráshangja szólaljon meg, hiszen a narratíva önmaga

633

mutat utat abban, hogy miként kell azt olvasni!A ráerőltetett olvasatok helyett a szerző arra biz-tatja az olvasót, hogy alázatosan vesse alá magátaz őt megszólító történetnek, élete legyen „transz-parens”, melyen átvilágít a szöveg szándéka (tehátne „kisajátítsa”, hanem „elsajátítsa” a szöveget, 58.).Így találkozik az irodalmi megközelítés fogalom-körébe tartozó érintettség és megragadottság a hitolvasásával, s érkezik el Fabiny Tibor a Szentírásüzenetének szívéhez: a tanúság hermeneutikájábanaz olvasó azonosul a szöveggel, életében folytató-dik a Szentírás narratívája, s a Krisztusról szóló ta-núság egyúttal az ő tanúságtétele is lesz.

A méltatások sorából végül nem maradhat el aközreműködők munkájának elismerése sem: a műválasztékossága, érthető nyelvezete Tóth Sára ésEcsedy Ágnes kiváló fordítói munkáját is dicséri.Egy olyan könyvet tarthatunk kezünkben, mely-nek külső megjelenéséről is bátran szólhatunk, hi-szen külalakjában, szerkesztésében, tördelésébenegyaránt igényes munka, röviden szólva: a külsőméltó a tartalomhoz. (Károli Gáspár ReformátusEgyetem – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016)

CZENTNÁR SIMON

634

A VIGILIA KIADÓ AJÁNLATAJOHN TESTVÉR, TAIZÉBarátok KrisztusbanUtak az egyház új értelmezéséhez

„Világunk egy hosszú átmeneti szakaszba lépett, amelynek ki-menetelét még nehéz felmérni. A keresztény egyház (…) minta barátság világméretű hálózata, jótékony szerepet játszhateb ben a világban, amely keresi, gyakran vakon, identitá-sát és egy ségét. Hogy ez lehetővé váljon, egyetlen út állelőttünk: visszatérni a forrásokhoz. (…) Jézus mondta: ‘Ba-rátaimnak mondalak benneteket’ (Jn 15,15). Ha mindnyájan Jé-zus barátai vagyunk, akkor egymásnak is barátai vagyunk.”[A könyv] „Taizének és alapítójának merész vállalkozását mu-tatja be konkrét példaként vagy inkább példázatként, hogy mi-lyen lehet a barátok hatalmas hálója Krisztus és az Evangéli-um szellemében.”

John testvér, Taizé

Ára: 2.400 Ft

A VIGILIA KIADÓ ÚJDONSÁGA

DOCAT. Mit kell tennünk?A katolikus egyház társadalmi tanításaFerenc pápa előszavával

A DOCAT a katolikus egyház társadalmi tanítását mutatja be nép-szerű formában – azokat a dokumentumokat, amelyek XIII. Leópápa óta fejlődnek, alakulnak. Nagyon fontos, hogy különösen afiatalok érezzék meg az eredeti dokumentumok üzenetét, és tet-teiket az igazság, az igazságosság és a szeretet követelményéhezigazítsák. Ferenc pápa rendszeresen felszólítja a keresztényeket,hogy aktívan vegyenek részt egy igazságosabb világ kialakításában:„A mai korban nem igazi keresztény az a keresztény, aki nem for-radalmár”.

Ára: 3.900 Ft

KÖNYVEK KÖZÖTT

FERENCZI LÁSZLÓ EMLÉKKÖNYV„Gazdagabb voltam, mint hinni bármikor is adatott” —ezt a címet választotta a vallomásokat és tanul-mányokat egybegyűjtő Tóth Szilvia, s valljuk meg,nagyon találó s nagyon jellemző arra az iroda-lomtudósra, aki nemzedéke legszerényebb alakjavolt. Többször is írhattam könyveiről a Vigiliában;egyetemista korunktól barátok voltunk, s mindigtalálkoztunk hol egy irodalmi eseményen, holegy hangversenyen, hol az Operában. Lényét át-itatták a művészetek. Sosem dicsekedett ezzel, ter-mészetes volt számára, hogy teljes életet él: feltűntaz MTK pályán, tökéletesen ismerte régi nagy csa-patok összeállításait, s a játék ugyanolyan élménytszerzett számára, mint egy igazán színvonalas, újkönyv, verses- vagy drámakötet.

Finom volt és udvarias. Nem illett ebbe a világ -ba, amely kíméletlen és durva. Látszott is rajta,mennyire bántja egy-egy obszcén kifejezés. Sosemvett részt olyan társalgásokban, amelyeknek az volta célja, hogy valakit szidalmazzanak, ilyenkor hát-térbe vonult, elővette azt a könyvet, amelyet ép-pen az imént vett valahol, azt olvasgatta, az lett azerőforrása.

Készült a halálra. Egyre többet bajlódott a szí-vével, és kései műveiben egyre erősödött a nosz-talgia és a búcsúzás hangja. Tulajdonképpen mi isbúcsúztunk tőle.

Az Irodalomtudományi Intézet volt az igazi ott-hona, a könyvtár, a legendás folyosó, ahol vidámancsevegett barátaival és kollégáival, itt láttam igazánderűsnek és oldottnak. Sosem éreztem, hogy ott-hontalan volna. Magánéletét ugyan szemérmesenrejtegette, de sok mindent megmutatott egy-egy kö-tetlen beszélgetés során, s mindig érezni lehetett,hogy sokkal többet tud, mint amennyit megmutat.

Ebben a kitűnően szerkesztett emlékkönyvbena mai magyar irodalomtudomány számos jelesképviselője búcsúztatja, s most látszik, mennyi-en szeret ték és tisztelték. A kötethez csatlakozóbibliográ fia félelmetesen gazdag. A legkülönfé-lébb műfajokban és műnemekben jelentkezett írá-saival, amelyekre leginkább a tömör lényeglátásvolt jellemző.

Laci sohasem beszélt fölöslegesen. Példaképeiközött legtöbbször Sőtér Istvánt és Bóka Lászlótemlegette, tehát azokat, akik a mi generációnkiránymutatói voltak. Sőtérről könyvet is írt, BókaLászlóról tanulmányokat, és egy szívhez szóló em-lékezést, és általában is elmondható, hogy azt azesszét művelte ő is, amely a Nyugat harmadik nem- zedékének jellegzetes önkifejezési módja volt.

Amikor egyetemista lettem, sokszor üldögéltünkegymás mellett, különösen a nyelvészeti órákon, az-tán eltűnt, mert a nyelvészet azért nem érdekelteannyira, mint az irodalom. Sorsunk alakulása is el-választott bennünket. Vidéki tanárként csendesirigységgel szemléltem az Irodalomtörténeti Inté-zet munkatársát, a belga irodalom kitűnő ismerő-jét, aki mellesleg verseket és prózát is írt, s annaka kultúrembernek volt utóda, amelyből manapságegyre kevesebb van.

Most, hogy sokféle elfoglaltságait nézegetem, el-képedve tapasztalom, hányféle intézményben ter-jesztette a kultúrát és az irodalmat. Budapest mel-lett Miskolcon is rendkívül népszerű előadó éstudományszervező is volt. Nyugodtan mondhat-juk, hogy talán a francia irodalom gyakorolt rá nagyhatást, s szemléletében egyaránt megfért Babits ésNémeth László, vagy éppen Rónay György, akitegyik példaképének tekintett. Nagyon jellemző voltmagatartására Még egy kicsit élni című költeménye,melyet 1964-ben, Kölnben írt: „Még egy kicsit élni/ még egy kicsit nézni / hogy félnek sötétedéskora hegyek”.

Igen, nézett, befogadott, és tovább adott. Amittudott, nem rejtegette önző módon, hanem igye-kezett minél szélesebb körben megismertetni má-sokkal is. Hogy milyen sokoldalú volt az érdek-lődése, pontosan jelzik tanulmányai és kritikái,melyeket bőkezűen hintett, s mindig érezni lehe-tett azt az örömet, amelyet egy-egy maradandó-an jó mű szerzett számára. Gyakran előfordult,hogy különféle felfedezésekkel gazdagította az iro-dalomtudományt, de újszerű meglátásaival sosemdicsekedett, szinte rejtegette őket, így aztán nehézörökséget hagyott utódaira, akik megpróbálják új-szerűségét méltatni. Hogy lesznek-e ilyen felfe-dezők, az kétséges, belőle ugyanis hiányzott az afajta elméleti vonzalom, amely az újabb irodalom -tudományt jellemzi. Hagyományos volt, a szép ség,az emberiesesség és az emberi értékek őrzője, smint ilyen, nemzedéke egyik fontos alakja.

Amikor kikoptam az irodalmi életből, heten-ként beszélgettünk telefonon, s göthös öregekmódjára betegségünkről cseréltünk eszmét. „Mitolvasol?” — kérdezte. Akkoriban Márai valame -lyik naplóját olvastam. Ő már elolvasta. De mond- hattam volna Cs. Szabó Lászlót, Nádas Pétert, Es-terházyt, mindig egy lépéssel előrébb járt.Szerintem a betegsége idején könyvekkel bariká -dozta el magát, azok segítették, hogy megfeled-kezzen teste kínjairól, azok segítették át egy szebb,boldogabb világba, amelyről egész élete során val-lott, s amely most biztos készséggel fogadja be sze-retett fiát.

635

SZEMLE

Megvallom, nekem nagyon hiányzik. Az ér-deklődése, a kíváncsisága, a nyitottsága, a sokol-da lúsága. És persze hiányzik a mosolya, amely szin-tén valami olyan hagyományt közvetített, amelyetkezdünk elfelejteni.

Ezt az emberi teljességet idézi fel az emlékkönyv,egy szép és teljes élet hagyatékaként. (Hungarovox,Budapest, 2018)

RÓNAY LÁSZLÓ

HORKAY HÖRCHER FERENC: A SZELÍDEK VÁROSA

Horkay Hörcher Ferenc új verseskötetének külsőmegjelenése letisztult, konzervatív és elegáns,hordozva valamit a kötetet szinte egészében meg-határozó melankóliából — de abból az érzelmi for-rongásból nem mutat meg semmit, amit a me-lankólia folyamatos jelenléte mellett a verseknémelyikében megtapasztalhatunk. A könyv zö-mében prózai lüktetésű szövegeket tartalmaz,melyek hol formakövetőbb, hol szabadabban ke-zelt versformákban íródtak. A lírai én hangja a ver-sek túlnyomó részében személyes hangot üt meg,de ez a hangoltság nem kizárólagos. A kötet íve,amelyet egyrészt a versek tematikája, másrészt ér-zelemviláguk változásai jelölnek ki, szimboliku-san hét ciklusban vázolódik föl.

A nyitó ciklus, mely a Családi fényképalbum címetkapta, részint valóban képleírásokat tartalmaz. Ré-szint képszerű emlékfelidézések alkotják anyagát,míg bizonyos versek másodlagos forrásokra tá-maszkodó családtörténet-írásként, a családi le-gendárium újra- vagy továbbírásaként olvashatók,a közvetlen rokonság és a már személyesen nemismert ősök felidézéseként, tetteiket, karaktereikegy-egy jellemzőbb vonását megörökítő történetekújramondása, valamint a hátrahagyott tárgyaik fag-gatása által. Ilyen módon jön létre a fényképalbum,de hangsúlyos része a traumafeldolgozás is: a cik-lus részben anyaverseket tartalmaz, melyek kör-vonalazzák az anya alakját, számot adva arról aszenvedésről is, amit a másik kínjainak látványaokoz, néha egészen plasztikus módon részletezveaz anya szenvedéstörténetét.

A kötet homogenitásától talán leginkább a SirPhilip Sidney belovagol Krakkóba ciklus üt el, más-fajta hangoltságával, játékos történetszerűségével.A versek beszélőjének énszerűsége háttérbe szorul,helyét egy másfajta megszólalásmód, a „krónikásibeszéd” veszi át, amely a korán meghalt angol köl-tő-katona-kalandor egy krakkói tartózkodása alattesett gáláns kalandjának, majd halálának földol-gozásából épít fikciót. A hét versben egy fiatal, szé-delgő, de lánglelkű reneszánsz művész markánsképe rajzolódik ki, aki ugyan hivatalból belefolyika politikába, de akit valójában nem a karrier vagya tudás, hanem a szerelem, a nők utáni vágy hajt.

A szerelmi tematika, az erotika, mely a kötet továbbirészében, ha nem is ilyen elsődleges módon, de mégszerephez jut, itt még a grammatika és fikcióte-remtés eltávolító gesztusain keresztül érvényesül.A ciklus záró verse pedig nekrológ a sebesülésbenidő előtt elhunyt költő tiszteletére, hiszen élete ép-pen így, a maga esendőségében és túlfűtöttségébenválhatott autentikussá: „Forró és illatos ölek rab-ját egy / mély tüzű tekintet űzte a Habsburgok /birodalmának távoli székvárosába: hódítani jött, jus-sát megszerezni, / Isten bocsássa meg neki mindenvétkeit!” (46.)

A következő egységben, az Adria, szerelmembenazonban visszatér az elsődleges hangoltság, ami azelső ciklust is jellemezte. A kötet melankolikus hang-vétele itt erősödik fel igazán, a szövegek tematikájaismét személyessé válik, a versek beszélője ismétén-perspektívából szólal meg. A tónusuk is intim:a másikhoz való viszony problematikusságára va -ló rádöbbenést, az öregedés jeleinek észleleteit, a má- sikhoz való visszatalálás nehézségeit járják körül.

Az Újabb párizsi útinapló ciklus valóban a fölidé-zett formának megfelelően indul, napokra bontvadolgozza fel egy utazás részleteit. Ekként részbenaz előző ciklus tematikáját viszi tovább: a személyeséletanyag perspektívájából szemlélve szembesíti, üt-közteti a múltat és a jelent, amelyen keresztül a vi-lág és az én változásai — azaz a világhoz való meg-változott viszonya — is tapasztalhatóvá válnak: „Azemlékezet utcáit rajzoljuk át a bennünk élő város /térképén. Az idővel beálló változásokat kell átve-zetnünk.” (64.) Olyan önvizsgálat történik, melybenújfent a másikkal való kapcsolat milyensége kerüla fókuszba. Az útinaplószerűség végül megtörik, hi-ába az igyekezet a sugallt számmisztikai teljesség-re. A napló megtörése újabb szembesítést eredmé-nyez: az utazás múltjának és a megírás jelenénekszembesítését, aminek hátterében az egészelvűséghiányának tapasztalata munkál. A ciklus mégis ígyválik kifejezővé, hiszen az emlékek és a versbeszédjelenének állapota között feszülő ellentmondásos -ság épp a koncepció e szándéktalan megtörése ré-vén tükröződhet a formában.

Az Álmok, emlékek ciklusban oldódik föl a kötetcímének enigmája, melyet ugyan már az első cik-lus is sejtetett, de ténylegesen itt kapja meg refe-renciáját, utalva a versbeszélő emlékek alkotta bel-ső, térszerű, városszerű világára és annak lakóira:„Mire felkerül az utolsó kémény, toronyra a kereszt,/ megérkeznek ők is, múltad menekültjei, a szelí-dek, / hogy belakják városod vak, nélkülük kon-gó tereit.” (71.) E versek vegyes élményanyagbóltáplálkoznak, de főként a fantázia irányított vagyirányítatlan működése dominál bennük, emlékekés képzeletjátékok formájában, így az erotikum isitt bukkan föl újra.

A Tél ciklus az évszak ősi toposzát működteti.E versek tehát explicit módon a halál képzetkörét

636

járják körbe, több perspektívából: a halandóság gon-dolata fölötti, széles érzelmi skálán mozgó kontem -pláció íródik bele a szövegekbe, melyek néme lyikenem mentes az önmarcangoló gesztusoktól sem.

A záró Kóda ciklus végül még egyszer fölvo-nultatja a kötet egészében fölbukkanó gondolaticsomópontokat, kérdéseket, hangulatokat, meg-szólalásmódokat. A szövegekben dúló belső-kül-ső viharok tapasztalati anyaga végül mégis bizo-nyos megnyugvás formájában párlódik le, melynekfedezetére a kötet záró versében a versbeszélő foly-ton működő önanalízise egy egyszerű, kulcsfon-tosságú megállapítással mutat rá: „elfogadtam afeltételeket”. (119.) (Orpheusz – Gutten berg PálNépfőiskola, Budapest, 2018)

TANOS MÁRTON

ALICE MUNRO: IFJÚKORI BARÁTNŐM

Alice Munro (1931) kanadai írónő a 2013-as No-bel-díj nyertese, akit a bírálóbizottság indoklá-sában „a kortárs novella mesterének” nevezett.Ebben a kötetében tíz elbeszélését olvashatjuk.A kiadványt gondozó Park Könyvkiadó korábbanmár több Munro-könyvet megjelentetett: Csend,vétkek, szenvedély (2007); Drága élet (2014); A bol-dog árnyak tánca (2015); Juliet — Három történet(2017); Nyílt titkok (2018).

Az Ifjúkori történet címadó írása önéletrajz ih-letésű, Munro a saját, tanítónő édesanyjához fű-ződő ambivalens viszonyából kiindulva meséli elkét nővér, Elli és Flora, valamint a hozzájuk kap-csolódó férfi, Robert történetét. Flora látszólagvesztes, hiszen először a beteg Elli, majd utána azőt ápoló Atkinson nővér csábítja el tőle Robertet,de erős istenhitével túlemelkedik ezen, szívébennincs harag senkivel szemben. Magányosan öreg- szik meg, ám „tökéletesen boldog és elégedett azéletével, ahogy mindig is az volt”. (29.)

Az Öt pont című elbeszélésben Brenda, a há-zasságban élő kétgyermekes családanya szeretőttart, Neil Bauert, aki elmeséli neki egy régi em-lékét: egy felfokozott testi vágyait kordában tar-tani képtelen lány nemcsak önmagát, de szülei jólmenő vállalkozását is tönkreteszi. Ez a történetéket ver az asszony és szeretője közé, ráadásul új-raéleszti a férfiben a hasis iránti szenvedélyét. Azönpusztítás romboló ereje működik. „Az embernem áll meg, hogy elgondolkodjék rajta, miért isakar rombolni. Csak megy és pusztít.” (64.) A vá-ratlanul kitört konfliktus miatt Brenda és Neil vi-szonya soha nem lesz a régi. „Neil ragyogása kis-sé megkopott a szemében és talán soha nem is kapjavissza eredeti fényét. A férfi valószínűleg ugyanígyvan vele. És a neheze még hátravan.” (72.)

A történetek nagy többsége a 20. század máso-dik felében játszódik, a Meneseteung című elbeszélés

viszont a 19. század utolsó harmadában. A cím egyfolyóra utal. A kanadai kisvárosban egyedül élAlmeda Joynt Roth költőnő. A tragédia gyermek-korától kezdve végigkíséri, elveszti két testvérét,majd korán a szüleit is. Élete az alkotás, vágya, hogymegírja az egyetlen verset, „amelyben minden ben-ne van, és amely mellett minden más vers, mindenvers, amit eddig írt, jelentéktelenné törpül, pusz-ta próbálkozássá, rongycafattá”. (99.) Nem kerüliel a szomorúság a kisvárosba érkező Jarvis Paulterbékebírót sem, akinek a felesége halt meg. Két ma-gányos lélek, szinte törvényszerű, hogy egymás-ba szeressenek, összeházasodjanak. Itt azonban el-marad ez, kapcsolatuk még azelőtt véget ér, hogyelkezdődhetne. Személyiségük eltérő jegyei kiüt-köznek, amikor a békebíró érzéketlenül viszonyulegy súlyosan bántalmazott nő szenvedéseihez, nemérti Almeda aggodalmát. Évtizedek múlva, a vá-roska köztiszteletben álló polgáraiként, de magá-nyosan halnak meg, Almeda megőrül, ahogy azanyja is, sorsában érvényesül a determináltság, ami-ből nincs menekvés.

A kötet talán legjobb írása a Képek a jégről című.A feleségét elvesztő, nyugdíjba vonult AustinCobbett, az Egyesült Egyház lelkésze a krisztusi sze-retet megtestesítője, új házasságára készül. Austinmenedékházat hoz létre azoknak az alkoholis-táknak, akik le akarnak szokni az italról. Az ő hite„figyelmes, csöndes” (199.), cselekedetekben meg-mutatkozó hit, kiemelten törődik a sorsukat kilá-tástalannak látó emberekkel. Az egyik megmentésreváró lélek, Brent — Karin férje —, miután Isten ke-gyelméből szakít korábbi életvitelével, elidegení-ti Austintól és magához vonzza a gyülekezet azontagjait, akik „szigorúbb és ádázabb” (199.) vallá-sosságra vágynak. Austin megbocsátó és könyö-rületes, szemben Karinnal, aki képtelen megbo-csátani Brentnek a korábbi sérelmeket, és kisfiukhalálát. Karin a nyugalomba vonult és már magá-nyos lelkész támasza, tehetetlenül szemléli, hogyAustin távolban és jómód ban élő lánya és fia nemcsupán földrajzilag, de lelkileg is messze kerültekapjuktól. Austin Cobbett elutasítja a dogmatikusgondolkodást, számára a hit az öröm forrása is. Vall-ja, hogy „többféle módon is szerethetjük Istent, ésezek közé tartozik az is, hogy örömünket leljük aző világában… A bűntudat maga is bűn és komolykísértés… A megbánás az egészen más dolog. Ho-gyan mehetnénk keresztül ezen a hosszú életenanélkül, hogy lenne mit megbánnunk?” (205.)

A Másként című elbeszélésben a valaha írói ál-mokat dédelgető Georgia keresi fel egykori barát-ját, a sebészorvos Raymundot, s a felidézett emlé-kekből ismerjük meg, hogyan bomlott fel egyhajdani baráti társaság, kölcsönös árulások, meg -csalatások következtében. A boldogság receptjétRaymund fogalmazza meg: „Boldog vagyok. És-pedig azért vagyok boldog, mert beérem azzal,

637

hogy átlagember vagyok, aki teljesen átlagos,nyu godt életet él.” (338.) Ez azonban nem meg-nyugtató, mert vajon lehetséges-e boldognak len-ni egy olyan világban, amelynek talán legfőbb jel-lemzője a hamisság, s ehhez nem is kellenekrend kívüli vészhelyzetek. A férjét megcsaló Geor-gia így határozza meg önmagát: „Olyan személy-nek látta magát, akinek az egész élete hamis. A há-zassága hamis, hiszen olyan könnyen hűtlen lett aférjéhez.” (340.) Az életünkön pedig szinte lehetetlenérdemben változtatni, hiszen bár „jelentős válto-zásokat hajtunk végre, de sose azon változtatunk,amin változtatni szeretnénk”. (340.)

Alice Munro elbeszéléseiben a szereplők több-sége, ha válaszút elé kerül, ösztöneinek enge-delmeskedik, s nem gyötrődik lelkiismereti di-lemmákkal. E tekintetben nincs jelentősége sema baráti, sem a házastársi hűségnek. Mintha az író-nő azt sugallná, hogy hosszú távon lehetetlen ko-molyabb hazugságok, árulások nélkül leélni azéletünket. Mindez törékennyé, ideiglenessé teszia legszilárdabbnak hitt kapcsolatokat is, melyeknem sziklára, hanem homokra épülnek.

A kötetet a jelenkori magyar irodalom ki-emelkedő képviselője, Rakovszky Zsuzsa fordí-totta, aki már több Munro-könyvet ültetett át ma-gyar nyelvre (Park Könyvkiadó, Budapest, 2017)

BODNÁR DÁNIEL

PAUL MURRAY OP:A DOMONKOS LELKISÉG ÚJ BORA

Paul Murray OP arra vállalkozik, hogy a Domon-kos-rend hagyományaiból kiemelje a lelkiség mélyés szilárd alapra épített tartóoszlopait. Közben azta bor evangéliumi szimbolikájával megvilágítva— vagyis az Evangélium borával, mely „felemeliaz ember szívét” — szinte újra felfedezi az örömet:„Borod vidámítsa az ember szívét”, hogy az öröma forráshoz, Jézus Krisztushoz vezessen.

A 800 év során természetesen kialakultak sa-játos jegyek, melyek a rendi súlypontokra mutat-nak, és a konstitúciókban, valamint a mindennapigyakorlatban is megnyilvánulnak.

A rendalapító Szent Domonkos, a vir evange -licus, az imára, az igazság keresésére, a compassióra ésa stúdiumra helyezte a hangsúlyt. A szegényekkelvaló törődés, az apostoli szegénység, mely a másiknagy kortárs szerzetesközösség, Szent Ferencrendjének középpontjában áll, a domonkosok spi-ritualitásában is fontos szerephez jut, hiszen az őesetükben is kolduló rendről van szó.

Murray megállapítja, hogy a rend, mely min-den krízisből képes volt felállni és újrakezdeni, amegpróbáltatások és az üldöztetés ellenére semszakadt kongregációkra, ágakra, hanem követke-zetesen megőrizte és őrzi ma is egységét. Ennek

okait a szerző a domonkos identitás lényegi pont-jaira vezeti vissza: a közösségen belüli demokra-tikus rendszerre, a szabadság megélésére, a test-vériség lelkületének meglétére, az igazság és atanulás szeretetének megőrzésére, valamint a fe-lebarát valódi szükségletei iránti állandó figye-lem fenntartására.

Szent Domonkos, rendtársai és késői utódai isa szemlélődésből, az elmélyült imából merítvevoltak képesek a szemlélődés gyümölcseinekmeg osztására és továbbadására másoknak („con -tem plata aliis tradere”). A domonkosság dinami-kus hivatás, állítja Murray, mely a szabadság, azállandó úton levés folytán képes felismeri a kor ésaz aktuális körülmények kihívásait, és azokragyorsan reagálni, amihez a hagyományaiból meríterőt. Az imából, a szemlélődő stúdiumból és a ref-lexióból születik az Istennek tetsző prédikáció,amit a rend lelki feladatnak tekint.

A Domonkos-rend iránt napjainkban meg-élénkült az érdeklődés. „Az embernek az az ér-zése támad, mintha látna kiemelkedni a vízbőlegy hosszú időn át a hullámok alá temetett hatal-mas kontinenst” — írja Murray (35).

A szerző a Domonkos-rend szentjeit (AquinóiSzent Tamás, Sienai Szent. Katalin, Nagy Szent Al-bert, Porres Szent Márton és sokan mások), azúgynevezett rajnai misztikusokat (Eckhart mester,Johannes Tauler, Heinrich Seuse), jelentős ren dielöljáróit (Szászországi Boldog Jordán, Humber -tus de Romanis és mások) és számtalan jelentősdomonkos szerző gondolatait idézi és szövi beleművébe, mintegy spirituális térképet rajzolva arend nyolc évszázados tevékenységéről.

A Forradalmi intellektualizmus című fejezetbenolvashatunk a domonkos gondolkodók úttörő bá-torságáról és nyitottságáról, amellyel az antik, depogány tudomány kincsei felé fordultak, és meg-alapozták a 13. századi tudományos reneszánszkibontakozását, amely Marie-Dominique Chenuszerint semmilyen értelemben nem tekinthetőa 15. századi reneszánsz „szegény rokonának”.A könyvön vezérfonalként végigvonuló bor-szim-bolikával élve „megrészegültek”, egyfajta tudo-mányos és művészeti mámor lett úrrá rajtuk. A kí-váncsiság mint hajtóerő vezetett a szemlélődés, agyönyörködtetés, a világ csodálatán keresztül Is -ten dicsőítéséhez. Nem véletlen az Aquinói SzentTamás esetében használt állandó díszítő jelző: a„felix Doctor”, a boldog tanító, „aki valahányszorleült írni, mindig imával kezdte” (103). Azonban atudományos kutatáshoz szükség van „az igazságigényes, türelmes és világos keresésére”, arra „azintellektuális fegyelemre”, amely Tamást végül„Doctor Communisszá”, azaz az egész egyház ta-nítójává tette.

Murray domonkos szentek és tudósok írásai-nak segítségével mutatja be tehát, mit jelent az

638

Evangélium bora okozta öröm és mások prédiká-ció általi „megrészegítése”. Mert ebben is rend-alapítójukat követték a domonkosok, aki „(…)amikor magához vette az Úr testét, és ezután el-fordult borért és vízért, könnyek peregtek végigaz arcán”.

Paul Murray munkája a 21. században is érvé-nyes, élő valóságként jeleníti meg a domonkos lel-kiséget, melyben központi szerep jut a teremt-mény mivoltunk és a teremtett világ csodája felettiörömnek.

Petres E. Lúcia nővér szép fordítása szintén ahivatás és küldetés öröméből fakad, mint ahogya domonkos nővérek könyvválasztása is, melyméltán illeszkedik a Kairosz Kiadó által publikáltdomonkos lelkiségi irodalom eddig megjelent kö-teteinek sorába. (Theologia dominicana 8, Árpád-házi Szent Margitról nevezett Domonkos Nővérek –Kairosz Kiadó, Budapest, 2018)

KŐRÖSINÉ MERKL HILDA

SZÉCSI JÓZSEF: A HÉBER NYELVREVITALIZÁCIÓJA

Szécsi József vallásfilozófus, a Keresztény–ZsidóTársaság főtitkára egy Magyarországon hiány-pótló könyvvel gazdagította a héber nyelv éskultúra iránt érdeklődőket.

A mű megannyi perspektívából világítja megtémáját, kezdve a történelmi, vallási, filozófiai vo-natkozások külön-külön tárgyalásával, majd ezekösszefüggéseinek kontextusából vizsgálva ezt anyelvtörténetben egyedülálló jelenséget: a hébernyelv folyamatos megújulásait, újabb és újabbformációit, újjáélesztését. A könyv nagy ívű vál-lalkozás, ugyanakkor tömör, 160 oldalban még-sem felszínes. A bibliafordításoktól a középkoronát végigveszi az arámit, a zsidó diszpóra nyelveit,egészen a modern héberig, kitér a Rási-betűs írás -ra és a Hászkálára is. A héber nyelvet tág keretbenértelmezi: a zsidóság, a judaizmus korokon át-ívelő nyelveit, lingvisztikai jellemzőit veszi sorba.A szerző számos izgalmas kérdése, amely az ol-vasók számára új szempontokat és a személyesválaszadás igényének serkentését kínálja, ugyan -akkor egyfajta struktúra is, előkészület a kérdéstényleges feldolgozásához. A témában nem jártasolvasó, de a tájékozottabb közönség is megszó-lítva érezheti magát.

A szerző maga is megvallja előszavában, hogya kötet nem tartalmaz mélyreható és részletesnyelvtani bemutatást, grammatikai elemzéseket,bár néhány alkalommal ezeket is tárgyalja. Szé-csi azt is előrebocsátja, hogy néhány kérdéskörtalán aránytalanul részletesebb fejezetben kerülleírásra a kötet más fejezeteihez képest. Ezen kér-déskörök között említi a szerinte a judaizmus ér-

tékvilágából eredeztethető eszperantó nyelv lét-re jöttének részletezését, Zamenhof zsenijét és el-hivatottságát egy világjobbító céllal teremtettnyelv elterjesztése iránt. Zamenhof nem élte túlaz első világháborút, így azt sem élhette meg,hogy hamarosan az ellenkezője valósult meg azemberiség egyesülésének. A zsidó közösségeketa kezdetektől folyamatos kataklizmák, népirtá-sok övezték, így rá voltak kényszerülve, hogykultúrájukat, vallásukat és nyelvüket is mindigújraértelmezzék, újjáélesszék. Sosem látott és ta-pasztalt borzalmakat éltek át a valamikor virágzójiddis nyelv beszélői is, akiknek a 85 százalékát aHolokausztban gyilkolták meg. Az emberek meg-gyilkolásával a nyelvet is elhagyta életereje, di-namikája megszűnt, amellyel a 20. század koraiévtizedeiben rendelkezett. A revitalizáció folya-matát az is elősegítette, hogy Izraelben a hébernyelv került előtérbe és újjáélesztésre.

Talán az aránytalanul, de nem méltatlanulrészletesebben tárgyalt kérdéskörök egyike azarámi nyelv is, mely igen nagy hatást gyakoroltaz ókori héber nyelvre. Ez a kölcsönhatás, amintSzécsi elénk tárja, rendkívül dinamikus és élő ké -pet fest a nyelvnek egy olyan korszakáról, amelyismeretének hiányában nem részesülhetnénk ilyenérzékletes, már-már mozgóképszerű élményben.Szécsi feltárja a nyelv evolúciójának ívét, struktú-ráját. Ismertetése révén az arámi és más nyelvek-ről is tanulhatunk újat, amelyek történelmi és ge-opolitikai, szakrális, valamint profán tényezőkegyütt állasából, kölcsönhatásából alakultak ki.A zsidó diaszpóra felvonultatott nyelveinek ösz-szefoglaló listája széles betekintést enged az ol-vasó számára. Jelentőségüket, meghatározó sze-repüket az adott korban, majd a későbbiekbenhatásukat a tőle megszokott igényességgel tárjaelénk. Szécsi már a könyv elején leszögezi azon ál-láspontját, hogy a zsidóság mindenkori, szilárd,hagyományt megőrző mentalitása és létértelme-zési alapfogalmai, amelyeket a Tóra hordoz, fo-kozatosan alakultak, és nyerték el le nem zárt,máig élő és formálódó alakjukat. A hagyományosértékekhez való ragaszkodás ugyanis nem egyen -lő a statikussal, a merevséggel. A zsidóság szilárdértékrendjét mindig újra tudta éleszteni, rugal-masan tudott a változásokra reagálni. A könyvvégigkíséri a héber nyelv fejlődését a kezdetek-től, mely annak a zsidó vallásnak és kultúránaka meg testesülése, amely mindig új életre tudkelni. Ezeket a fogalmakat érdemes tisztázni ésolyan pontossággal megfogalmazni, ahogyan azta szer ző teszi.

A könyv elfogulatlansága, szelíd és bölcs stí-lusa reményeim szerint új megvilágításba helyez-heti a héber nyelven keresztül (amelytől elvá-laszthatatlan) a zsidóságot. A könyv érdemetovábbá az is, hogy nem csupán információt ad át,

639

hanem életszemléletet, lelkiséget is közvetít. A be-tekintés, megértés egy ritkán tapasztalt mélysé-gében zajlik. A héber nyelv és a zsidóság életbenmaradásának, korszakokon átívelő, sokszor há-nyattatott sorsának története nem egy izolált és kí-vülálló közösségnek és nyelvének krónikájakéntkerül bemutatásra ebben a kötetben. A könyv rá-mutat arra is, hogy a zsidók mindig érintkeztek akeresztényekkel, a muzulmánokkal, és letűnt ko -rok vallásainak és kultúráinak világával is. A műbemutatja azt a hidat, amely közös érintkezése-inkből épül, és amelyre ez a könyv is felfűzi mon-danivalóját. Érdeklődéssel várjuk a szerző általelőkészületként aposztrofált kötetben tárgyalt kér-déseknek még átfogóbb feldolgozását. (L’Har mat -tan – Magyar Nyelvstratégiai Intézet, Budapest, 2018)

HÁBERMAN ZOLTÁN

SZOMJOLTÓK TÁRSASÁGAMűvészinterjúk az Új Ember utóbbimásfél évtizedéből

Húsvét környékén az egyik budapesti vendéglátó -ipari egység az alábbi bejegyzéssel hirdette ma-gát: „Nagypénteki gasztroplacc. Bogrács babgu-lyással és pezsgővel.” Egy ilyen banálisnak hatómondat több mindenről árulkodhat: egyrészt a ke-resztény kultúrkörben való tájékozatlanságot,másrészt a fogyasztói társadalom melletti elkö-telezett kiállást hirdeti. Ha valaki túl sokszorszembesült hasonló, a hagyományt elutasító és afogyasztást támogató szövegekkel, jól választ, haa most ismertetett kiadvány mellett dönt, röviden:az értékkoordináták megtalálása mellett foglal ál-lást, amíg még nem késő.

És hogy messze nem az, jól mutatja, hogy meg- jelennek ilyen típusú könyvek. Van terük, van ol-vasójuk. Az Új Ember Kiadó gondozásában látottnapvilágot a Szomjoltók társasága című, a lap utób-bi másfél évtizedében közölt interjúkból válogatókötet. Mielőtt részletekbe menően foglalkoznánka kötettel, nem árt röviden kitérni arra, hogy tu-lajdonképpen milyen feltételeknek illik megfelel-nie egy interjúkötetnek, milyen elvárásokat szük-séges vele szemben támasztanunk. Először is: azinterjúalanyok kiválasztásán, a felvetett témákon,a jól irányzott kérdéseken dőlhet el, vajon jó vagyéppenséggel érdektelen szöveggel állunk szemben.Visszafogott, semmi újra rá nem világító vála-szokból, vagy a megszokott gondolkodást és ál-láspontot sarkaiból kimozdító, pozitív értelembenvéve radikális válaszokból áll egy-egy interjú.Nos, jelen esetben már a könyvborító magáért be-szél, pontosabban a rajta feltüntetett nevek: And -rzej Wajda, Kocsis Zoltán, Molnár Piroska, LjudmilaUlickaja garancia, hogy feltehetően nem csalódunkmajd a könyvben. Persze a jól ismert nevek azt a

veszélyt is magukban hordozhatják, hogy rutinosinterjúadóként előre átgondolt, kész feleleteik vannak valamely jelenségre, a zavar és megakadás el- kerülése érdekében udvariasan adnak kitérő vagyunalomig ható diplomatikus válaszokat. A Szomj-oltók társasága című könyv, ha megnyugtatóankék borítója nem is tartalmaz semmit, ami a nyu-ga lom megzavarására lenne alkalmas, mély és nemmindig idilli beszélgetéseket gyűjt egybe, ha úgyvesszük, éppenséggel keresztény interjúkat. Mertmit jelent ez: keresztény szellemiségű beszélgetés?A legelszántabb radikalizmust, a legbátrabb hoz-záállást, legyen az művészet vagy közélet, legyenaz bármi, vagy ahogy Henri Boulad atya írta: „Jé-zus, amikor kiránt bennünket középszerűsége-inkből, arra kényszerít, hogy átlépjük határainkat.Gyakran mondom, hogy a kereszténység az em-berfeletti ember vallása.” A könyv interjúi tényle-ges határátlépések.

Katolikus újságokat nem egyszer a túlzásba vitt,kissé riasztó vallásosság vádja éri, ezt a csapdát akötet interjúi minden komolyabb erőfeszítés nél-kül sikeresen elkerülik, az egészségtelenségig fo-kozott ájtatosság nem kísérti meg a szövegeket, azinterjúk készítői nem erőszakolják rá egyik ala-nyukra sem direkt a vallásosságot és a hitet, arraa maga természetessége szerint tér ki mindegyikbeszélgetés, s vezet váratlan területek és témák közé.

Szemlézzünk kicsit az interjúkból. A zene kap-csán mondja a világhírű zeneszerző, Krzysztof Pen-derecki: „Amikor szakrális zenét írok, kicsit úgyérzem magam, mint egy utolsó mohikán. Kollé-gáim eltávolodtak ettől a zenétől, és bírálnak is en-gem emiatt. Mégis kiderült, hogy a vallásos zenérea mai embernek is szüksége van, sőt ez a zene po-litikai szerepet is játszik.” Az interjúk a legembe-ribb oldalát is bemutatják az alanyoknak. A PogányJudittal készített interjúban olvassuk: „Hét cicárólgondoskodom, de hat-nyolc sün is beköltözött akertembe, ugyanis imádják a cicakaját, de már iga-zi süntápot is beszereztem nekik. A kakadumat el-ajándékoztam, mert sokat volt egyedül. Telente amadarakat is etetem, még éjszaka is hintek nekikeleséget.” Kassai Lajos lovasíjász véleménye sze-rint: „Vannak olyan tevékenységek, amelyekbenkiváltképp lehet koncentrálni; az íjászat ilyen, alovasíjászatban összpontosítani is tudni kell. (…)Amíg rugalmas kapcsolatban vagyok a lóval, ru-galmas kapcsolatban kell hogy legyek a céllal is.Mindig megy a vita, mi a nehezebb: megtanulnilovagolni vagy íjászni. A két tevékenység együtta legnehezebb.”

A kötet minden valamirevaló interjúkötettelszemben felállított elvárást maradéktalanul teljesít,mindenki megtalálhatja benne a személyre szabottbeszélgetést. (Szerk. Pallós Tamás; Magyar Kurír– Új Ember, Budapest, 2017)

AYHAN GÖKHAN

640

La question de la date du couronnement de Saint ÉtienneL’importance pour la théologie morale du Sermon sur la montagneRéflexion sur le bonheur spirituelLe comte Miklós Bethlen (1642–1716) et l’union entre les religionsJam jam expirantis Transylvaniae gemitusL’évêque luthérien Lajos Ordass (1901–1978)Poèmes de Ferenc Horkay Hörcher et Laura Iancu„L’étoile de Bethléem”. La pièce dramatique de József UtassyEntretien avec des aumôniers de prison

Die Frage nach dem Zeitpunkt der Krönung des Heiligen StephanDie moraltheologische Bedeutung der BergpredigtMeditation über die spirituelle SeligkeitGraf Miklós Bethlen (1642–1716) und die ReligionsunionJam jam expirantis Transylvaniae gemitusLajos Ordass evangelisch-lutherischer Bischof (1901–1978)Gedichte von Ferenc Horkay Hörcher und Laura Iancu„Der Stern von Betlehem”. Drama von József UtassyGespräche mit Gefängnisseelsorgerinnen und Gefängnisseelsorger

The Question of the Date of Coronation of King St. StephenThe Moral Theological Meaning of the Sermon on the MountMeditation on Spiritual JoyCount Miklós Bethlen (1642–1716) and the Religious UnionJam Jam Expirantis Transylvaniae GemitusLajos Ordass Lutheran Bishop (1901–1978)Poems by Ferenc Horkay Hörcher and Laura Iancu“The Star of Bethlehem”. Drama by József UtassyConversations with Prison Chaplains

KORNÉL SZOVÁK:MIKLÓS PAPP:

MÁTYÁS SZALAY:JÓZSEF JANKOVICS

MIKLÓS BETHLEN:TIBOR FABINY:

PÉTER SZEMES:




PÉTER SZEMES:




PÉTER SZEMES:

83. évfolyam VIGILIA Augusztus

SOMMAIRE

INHALT

CONTENTS

Főszerkesztő és felelős kiadó: LUKÁCS LÁSZLÓFelelős szerkesztő: PUSKÁS ATTILA Főszerkesztő-helyettes: GÖRFÖL TIBORSzerkesztők: BENDE JÓZSEF, DEÁK VIKTÓRIA HEDVIG, LÁZÁR KOVÁCS ÁKOS, VÖRÖS ISTVÁNSzerkesztőbizottság: HAFNER ZOLTÁN, HORKAY HÖRCHER FERENC, KALÁSZ MÁRTON, KENYERES ZOLTÁN, KISS SZEMÁN RÓBERT, POMOGÁTS BÉLA, RÓNAY LÁSZLÓ, SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár és tördelő: NÉMETH ILONA Indexszám: 25 921 HU ISSN 0042-6024; Nyomdai munkák: Séd Könyvkiadói Kereskedelmi és Nyomdaipari Kft., Ügyvezető igazgató: Dránovits IstvánSzerkesztőség és Kiadóhivatal: 1052 Budapest, Piarista köz. 1. Telefon: 317-7246; 486-4443. Postacím: 1364 Bu da pest, Pf. 48. Internet cím: http://www.vigilia.hu; E-mail cím: [email protected]. Előfizetés, egyházi és templomi árusítás: Vigilia Kiadóhivatala. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletág, a Magyar Lapterjesztő Zrt. és alternatív terjesztők. A Magyar Posta Zrt. postacíme: 1900 Budapest. Előfizetésben megrendelhető az ország bármelyik postáján, a hírlapot kézbesítőknél,www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a [email protected] címen, telefonon 06-1-767-8262számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen. Külföldre és külföldön előfizethető a Magyar Posta Zrt. fenti elérhetőségein.A Vigilia csekkszámla száma: OTP V. ker. 11707024–20373432. Előfizetési díj: egy évre 6.000,– Ft, fél évre 3.000,– Ft, negyed évre 1.500,– Ft.Előfizethető külföldön a KKV-nál (H-1389 Budapest, POB 149.). Ára: EU országok: 6.000,– Ft/év + postaköltség, tengerentúli országok: 100,–USD, illetve ennek megfelelő más pénznem/év.SZERKESZTŐSÉGI FOGADÓÓRA: KEDD, CSÜTÖRTÖK 10–14 ÓRA KÉZIRATOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA

Alapítvány a Közjóért

Ára: 600 Ft

A Nyugat alkonya?A papképzésrőlBacsó Béla, Csejtei Dezső, Gyáni Gábor,Kovács Péter, Lukács János, Prohászka László,Thorday Attila és Török Csaba tanulmányaÁfra János, Czigány György, Falcsik Mari,Halmai Tamás, Jász Attila, Lackfi János,Markó Béla, Molnár Krisztina Rita,Patak Márta és Vörös István írása

KÖVETKEZŐ SZÁMAINKBÓL

HORKAY HÖRCHERFERENC

ALICE MUNROPAUL MURRAY OP

SZÉCSI JÓZSEF

A SZEMLÉKET ÍRTÁK

Könyvek között. Ferenczi László emlékkönyv

A szelídek városaIfjúkori barátnőmA domonkos lelkiség új boraA héber nyelv revitalizációjaSzomjoltók társasága. Művészinterjúk az Új Ember utóbbi másfél évtizedéből

Ayhan Gökhan, Bodnár Dániel, Háberman Zoltán, Kőrösiné Merkl Hilda,Rónay László és Tanos Márton

SZEMLE

Documents

2018/8 - Vigilia · 2019. 12. 13. · SZALAY MÁTYÁS: Elmélkedés a spirituális boldogságról JANKOVICS JÓZSEF: Bethlen Miklós a vallási unióról BETHLEN MIKLÓS: A már-már