25EGYHÁZKÖZSÉG INGYENES LAPJA€¦ · Húsvét ünnepe után az ötvenedik napon a gyülekezet azokra a jeruzsálemi eseményekre emlékezik, amelyek a jézusi ígéret beteljesedéséről,

K eresztény felekezetek, egyházak,gyülekezeti közösségek egyaránt je-

les napokhoz kötik alapításuk, keletkezé-sük, születésük eseményét. Orosházi evan-gélikusokként ebben az esztendőben külö-nösen sokszor emlegettük 1744. SzentGyörgy napját, hiszen jubileumi időt, a275. alapítási évfordulót ünnepeljük ebbenaz évben. Hazai és világszerte élő evangéli-kus hittestvéreinkkel együtt két éve a refor-máció megindulásának fél évezredes múlt-jára emlékeztünk, és még élénken élnekemlékezetünkben azok az események, ame-lyek erre a történelmi távlatra hívták fel a " -gyelmünket. Kerek évfordulók, alkalma-sint még történelmi távlatban mérve is csakegyetlen nemzedéknek adódó ünnepek,megemlékezések, rendkívüli alkalmakemelkednek ki az egyház történetében egy-más után sorjázó esztendők sorából.

Pünkösd azonban minden évben bekö-szönt. Húsvét ünnepe után az ötvenediknapon a gyülekezet azokra a jeruzsálemieseményekre emlékezik, amelyek a jézusiígéret beteljesedéséről, a Szentlélek kiára-dásáról, az evangéliumhirdetés és a gyüle-kezet születéséről szólnak. A liturgikus évkörforgása, az ünnep évről évre történőmegjelenése kissé rutinszerűvé teszi annaka napnak a jelentőségét, amelynek ugyannem tudjuk a pontos dátumát, de mégisfelmérhetetlen a jelentősége, mert az első.Az első Lélekkel ihletett bátorság, az elsőigehirdetés, az első gyülekezeti közösségnapja: az egyház születésnapja. E nélkülnincs evangelizáció, nincs misszió, nincsLuther, nincs reformáció, nincs világke-reszténység, nincs nekünk, orosháziaknak

sem kövekből és élő kövekből épült temp-lomunk. Pünkösd nem egyszerűen a kezde-te az egyház történetének, hanem egybenerőforrása, jelene és jövője. Pünkösd nemcsupán megemlékezés, az események fel-idézésének alkalma, hanem olyan élő való-ság átélése, amely nélkül nincs holnapja Is-ten népének.

Mi a titka ennek az ünnepnek? Mit tud-hattak az elsők? Milyen különleges képes-ségei voltak Péternek és társainak – hogyamint Lukács feljegyzi – robbanásszerű nö-vekedést, háromezer fős gyülekezetet „pro-dukált” az első igehirdetés? Mit tudott Pál,hogy az akkor ismert világban, a keresz-ténység számára mind vallási, mind politi-kai szempontból idegen és ellenséges Ró-mai Birodalomban gyülekezetek támadtak,és néhány évszázad megfordította az addiguralkodó irányt, államvallássá téve a keresz-ténységet? A források elemzésével, a törté-netek és a történelem tényeinek összerakos-gatásából bizonyára ki lehetne nyerni egyolyan stratégiát, ami a külsőleg látható, sta-tisztikailag mérhető változások irányát va-lamilyen szinten igazolná, de a lényeg, a ti-tok nem látszana meg belőle. A valódi hát-tér, az igazi tartalom az, amivel az első pün-kösd napja elkezdődik. A lényeg mindentmegelőz: megteltek Szentlélekkel.

Ez után szólalt meg az első igehirdetés.Ez után látták meg hibáikat, tévedéseiket ésa helyes utat a hallgatók. Ez adott erőt ki-sebbségben megmaradni és növekedni, eztette lehetővé, hogy a továbbadott örömhírne torzuljon. Ez állt amögött, hogy a kiüre-sedett tradíció újabb és újabb reformációk-kal – a naggyal és kisebbekkel – élettel tel-

jen meg, és ez mind a mai napig, jelen ko-runkban, itt és most az esélye annak, hogyne csak magunk között mondogassuk azevangéliumot, hanem sokszor minden el-lenkező látszat ellenére is a jövőnek adjuktovább az életnek, az Isten szeretetének, azörök életnek jó hírét. A személyes, hozzánkérkező isteni szeretet átéléséhez karácsonykell, a világot legyőző, Istenhez törő, veleújból az élet diadalában egyesülni akaróemberségünk húsvét örömével erősödikmeg újból és újból, de hogy mindez egy, avilágban jelen lévő, ezt hirdető, a maga ésIsten közösségében hívogató közösség le-gyen, ahhoz pünkösdre van szükség.

Istennek hála, a pünkösdi csoda nemegyszeri és megismételhetetlen esemény, atörténelem egyetlen világos pillanata, mely-nek már kétezer éves távlata van. Pünkösd,a Lélek áradása megszakíthatatlan folya-mat, beteljesedett ígéret, bennünket körül-vevő valóság. Évről évre történő ünneplé-sünk erősítse meg bennünk, hogy nyitott,befogadó közege legyünk a Szentlélek erejé-nek, mert erre való nyitottság és befogadásnélkül nem lesz fedezete szavainknak, kö-zösségi létünknek. Lélek nélkül szavunkmúltidézés és " lozofálás, közösségünk ha-gyományőrzés és külsőség. Lélekkel azon-ban szavunk az élet teremtő igéje, gyüleke-zetünk pedig oázis az Istentől elhagyatott-ság sivatagában, ahol már megszólal az örökélet új éneke, ahol már megcsillan a múlha-tatlan távlat reménysége, ahol az egyetlen jóirányba fordul minden tekintet, indulminden lépés, mutat minden nap.

ÖRDÖG ENDRE

„…megteltek Szentlélekkel…”

XX I. évfolyam 2. szám · 201V 9. pünkösd

ÉVES AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUSEGYHÁZKÖZSÉG INGYENES LAPJA25

Köszöntjük a 275 éves Orosházát!

Mindenkinek áldott pünkösdöt kíván az Orosházi Evangélikus Egyházközség!

•MÚLTIDÉZŐ•

MELLÉKLETTEL

OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo2 2019. pünkösd

Pünkösdöt mutat a naptár„Karácsonykor kalácsot,Húsvétkor húst,Pünkösdkor ahogy lehet.”

M ikor egy régi kalendáriumot a ke-zünkbe veszünk és átlapozzuk a

hónapokra, hetekre és napokra történt be-osztását, igen kézenfekvő az a gondolat,hogy ezek az időszakok vajon mit rejthettekmagukban, mi jót hozhattak, mennyi örö-met és bánatot szereztek azoknak, akik eztaz időszakot átélték.

Egy alkalommal magam is egy naptárhúsvét utáni lapjait forgattam, mert tudniszerettem volna, hogy a családunk által isaggódva emlegetett fagyosszentek milyennapokra esnek, de véletlenül túllapoztam anaptárt, amely éppen pünkösd piros betűsnapjánál maradt nyitva előttem.

Most utólag úgy gondolom, " gyelmez-tetni akart engem az a naptár, hogy emlé-kezzem arra, hogy gyermekfejjel sokáig

nem tudtam, mitől is ünnep a pünkösd.Vagy ahogyan otthon emlegetni szoktuk:piros pünkösd napja. Szüleim a húsvéti ün-nepeknél nehezebben birkóztak meg en-nek az ünnepnek a magyarázatával. Mertnem volt olyan egyszerű, mint ami húsvét-kor történt: „Nincsen itt, mert feltámadt…”[Mt 28,6]

Természetesen, számomra nem az szo-rult magyarázatra, hogy karácsony és hús-vét mellett van egy harmadik nagy ünnep,pünkösd Karácsony gyermekéveim kedves.jászolos ünnepe volt, mikor Isten " a meg-született. A megrázóan szomorú esemény,amikor nagypénteken Jézus meghalt a ke-resztfán, és a csoda, amikor húsvét hajnalánfeltámadt a halálból. De mi történt pün-kösdkor? Tudatlanságomban azzal nyug-tattam magam, hogy nemcsak én, de a leg-több ember sem tud mit kezdeni ezzel azünneppel.

Iskolás koromtól kezdve azután az ün-nepekkel kapcsolatos kérdéseim is fogyat-kozni kezdtek. Megtudtam, hogy a pün-kösdöt „hetek ünnepének” is szokták ne-vezni (7×7, húsvét után az ötvenedik nap).Evangélikus népiskolába jártam, így magá-tól adódott, hogy osztálytársaimmal együttpünkösd napján én is ott ültem a templom-ban, ahol az ünnepi istentiszteleten hallot-tunk először arról, hogy a keresztyének enapon a Szentlélek eljövetelét ünneplik. Aprédikációból azt is megtudtuk, hogy az el-ső pünkösd alkalmával a Szentlélek láng-nyelvek alakjában ereszkedett le az aposto-lokra. Ez volt tehát a nagy pillanat! Azt hi-szem, mi gyermekek a lángok hallatáramegriadtunk kicsit.

Otthoni pünkösdi emlékeim az édes-anyám kertjében bokorszámra nyíló pün-kösdi rózsákhoz szelídültek. Mivel a pün-kösd a húsvéttal együtt változó időpontúünnepeink közé tartozik (születésem évé-ben a pünkösd például nem is egy hónapraesett, mert első napjának dátuma május31., a másodiké pedig június 1. volt). Apünkösdi rózsák virágba bomlását mindigizgatottan lestük-vártuk, vajon kinyílnak-eaz ünnepekre? Nagyon reméltük, hogynem későbben és nem korábban jön el a vi-rágünnep, amikor a pünkösdi rózsák a mé-hek zümmögő zenéje mellett illatozni kez-denek. (A rózsaszínűeket bazsarózsánakne-veztük).

Felnőttkoromból a népszokások irántiérdeklődés sem maradt ki.

„Jól megfogda lovad kantárját,

Ne tiporja, ne tapossaa pünkösdi rózsát!”

Szűkebb pátriánkban, Békés megyébennem vert gyökeret a sokfelé ismert népszo-kás, a pünkösdi király- és királynőválasztás,de kialakultak különböző helyi szokások,például a májusfaállítás. A két világháborúközött Orosházán is előfordult, hogy pün-kösdvasárnap reggelén fúvósbanda ébresz-tette a község népét. Olyan, régi időkben

gyakorolt – nem éppen dicséretes – szokás-ról is tudunk, ami azzal tette izgalmasabbáaz ünnepet, hogy a lányok eljártak pünkös-di rózsát lopni, hogy ők is olyan szépek ésvirulók legyenek, mint a rózsa.

Az ünnep természetes jelképei a zöld ágés a rózsa. A zöld ággal díszítés legjelentő-sebb ideje a pünkösd. Arra is találtunk pél-dát, hogy a pünkösdi ünnepkör népszoká-sai a templomok küszöbén is átjutottak,hiszen másképpen Tessedik Sámuel nevesszarvasi lelkész sem tudósított volna arról,hogy 1770-ben beszüntették a „májusi fák”vagy felállítását a temp-„pünkösdi fák”lomban. Pedig a korabeli kalendárium mégazt írta: „Pinkesd $ vekkel, zöld levelekkelékes.”

Mára ismét „meghozta az Isten pirospünkösd napját,” akárcsak 1940-ben, ami-kor öreg templomunkban jó emlékű FürstErvin evangélikus lelkész hirdette az igét:„Csodálatos dolog, de mégis úgy van, hogy apünkösd tényeit nem tudja kellőképpen érté-

OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo 2019. pünkösd 3

kelni sem a világ, sem pedig az átlag keresz-tyénség És mégis, pünkösd a megkoroná-[…]zása azoknak a tetteknek, amelyeket véghezvitt rajtunk Isten. Mindaz, amit Jézus feltá-madása és mennybemenetele után az ő paran-csára történt, nem érthető meg a pünkösd cso-dája nélkül.” – fejezte be prédikációját anagytiszteletű úr. Vajon eljut-e szívünkigannak a régi pünkösdnek a csodája?

VERASZTÓ ANTAL

A cikk illusztrációi a szerzőgyűjteményéből származnak.

Kedves Testvérek!

Az Orosházi Evangélikus Egyházközség ebben az esztendőben is

áldozati vasárnapot hirdet

2019. június 9-re, pünkösd vasárnapjára.

Mint minden évben, most is szeretettel kérjük a testvérek támogató és adakozó szeretetét, hogy ingatla-naink állagmegóvásának a gyülekezet számára legnagyobb anyagi terhet jelentő feladatát a szükségle-tek szerint folyamatosan végezni tudjuk. Az alvégi parókia lakásainak felújítása a teljes körű falszigete-léssel megkezdődött, de ahhoz, hogy a lelkészlakás ideérkező lelkészcsalád számára beköltözhető éslakható legyen, a munkálatokat folytatni kell.

Adakozzunk az alvégi parókia

felújítási munkálatainak folytatása céljából!

Ne felejtsük el, hogy minden, a felújítások megvalósításához kapott forint segít abban is, hogy fenn tud-juk tartani gyülekezeti életünk sokszínűségét, amely gazdagságával, a különböző korosztályok és érdek-lődések megszólításával mind többek számára nyitja ki a templom, a gyülekezet kapuját.Szeretettel kérjük, hogy ha milliós nagyságrendű munkálataink megvalósítását bármekkora összeggelis támogatni tudják, helyezzék el adományukat egy borítékban (címmel vagy anélkül), és tegyék le június9-én, pünkösd vasárnapján az oltár előtti asztalra áldozati adományként.Köszönettel vesszük azt is, ha valaki később tud hozzájárulni céljaink megvalósításához, ezt személye-sen a lelkészi hivatalban teheti meg. Őszintén reméljük testvéreink gyülekezetünket anyagilag is hordo-zó felelős szeretetét.

Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri köszöntéssel:

ÖRDÖG ENDREigazgatólelkész

GYÖRGYI ISTVÁNegyházközségi felügyelő

4 2019. pünkösd OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo

Levéltárunk kincseiből XXVI.Válogatás az 1818-ban elkezdett protokollum 1831. évi bejegyzéseiből

M árcius 16-án, amikor az év első ek-lézsiagyűlését Göndös István bíró,

Csizmadia István törvénybíró, Vági Mi-hály, Kéry János, Keresztes István, KötzePál, Horváth Pál, Ágoston György, Csiz-madia János, ns. Kunos István, KrajcsovitsJános és mások jelenlétében megtartották,nem gondolták, hogy hamarosan Orosházaaddigi legtragikusabb időszaka köszönt be.

Csizmadia András, az eklézsia érdemeskurátora beterjesztette az egyházközség1830/31 évének számadásait, s „abban sem-mi kifogás nem találtatott.” Sőt! Megkértékennek a hivatalnak a folytatására, amit el-vállalt. Jakubik György egyház" helyéreSzemenyei Lászlót választották.

Határoztak , az egy-„az életnek áráról”házközség földjén megtermelt, illetve azevangélikus lakosságtól adóban befolyt bú-za áráról. A malomvámbúzának köble amalomban átvéve 12 forint, a granárium-ban átvéve pedig 11 forint. Azért megje-gyezték: „de tsak az Hely bélieknek.”

A következő eklézsiagyűlést jóval ké-sőbb, 1831. december 20-án tartották, te-hát több mint kilenc hónap elteltével.Nagy oka volt ennek.

Az első napirendi pontban szomorúanemlékeztek meg arról, hogy „augusztus 19.napján Nemzetes és Nemes Folkusházy Sá-muel Úr, a Nemes Ecclesia nagy érdemű Jegy-zőjének halála által ezen Hivatal megüresed-ve lévén, annak helyébe Nemzetes Nemes ésVitézlő Jászberényi Kalmár Jósef Úr, a Hely-ség hites Jegyzője, a Ns. Ecclesia Jegyzőjénekválasztatott” – „A ki is a Nemes EcclesiaTag-.jainak eránta mutatott Bizodalmát nagyrabötsülvén ezen Hivatalt el vállalta”.

Ugyanakkor a által„cholera nyavalya”kimúlt négy esküdt helyére megválasztot-ták Bors Jánost, nemes Jankó Mihályt,Kertész Mihályt és Dimák Andrást.

Az esztendő utolsó hónapjaiban Ko-mornyik Benedek felépítette az új (ma isműködő) orgonát. A gyűlés úgy határozott,hogy az orgona megvizsgálására már előbbmegkért „Szarvasi Nagy érdemű Rector Cho-van Sigmond Úr ezen Alkotmányt jól meg-vizsgálván, és megpróbálván azt nyilat-[...]koztatta ki, hogy az orgona igen jó és mindenhijányosság nélkül való”.

Úgy határoztak, hogy az orgonaépítőművésznek további 1800 forintot most " -zessenek ki, a még hátralévő 700 forintotpedig .„tsak 3 Esztendőknek folyása után”Chovan Zsigmond úrnak 40 forintot ad-nak jutalomként.

Szó volt még az „Alvégi Paróchián tör-tént Reparatiok”-ról, mivel az a bírák tudtá-val történt, így a ki" zetéseket is helybenhagyta a gyűlés. Azt is szabályozták, hogy azistentiszteleteken, a lelkipásztorok üléseelőtt lévő két első széksort foglalják el az ér-demes presbiterek.

Ezen az eklézsiagyűlésen határoztak ar-ról, hogy 1831 július és augusztus hónap-

jaiban az „epe kórság nyavalya által ez árnyékvilágból siralmasan kimúlt 1406 helybeli La-kosoknak a Temető helyén fel-állítandó[...]Kő emlék oszlopra, minémű felírás és vallyonFekete a vagy Arany Betűkkel légyen fel íran-dó”. Végül az alábbi határozatot hozták:„Helybeli igen nagy érdemű Lelki Atya, Tisz-telendő ésTudós Mikolay Istvány Úr több e fé-le Fölyül írásokat készítvén és előterjesztvén, aNemes Ecclesia érdemes Tagjai által a követ-kezendő Felírás választatott, és elfogadtatott:E gyászos Emlék-kő emelésével sírattya azOrosházi Ev. Ágostai Vallás tételt tartó ma-gyar Sion, azon 1406 atya$ akat, a kiket aCholera Pestis 43 gyászos napok lefolyása

alatt az 1831-ik Esztendőnek Július ésAugusztus Hónapjaiban ide temetett. – Mellyszavak hogy arany betűkkel legyenek fel írva,meg állapíttatott.”

Az orosházi evangélikus halotti anya-könyv 124. lapjáig, 1831. július 30-ig, 348elhunytat írtak be. Ettől kezdve a 140. ol-dalig Mikolay nagytiszteletű úr részletesentaglalta a kolerajárvány eseményeit. (Aszázéves évfordulón, 1931-ben, KovácsAndor esperes önálló füzetben emlékezettmeg .)„a nagy cholera áldozatairól”

Az első halottat 1831. július 16-án je-gyezték fel, Fekete János és Blaskó Zsuzsan-na 4 éves kislányát, Évát. Július 20-án meg-

halt 9 éves testvére, Sára, ugyanaznap 32éves édesanyja és 35 éves édesapja is.

A júliusban és augusztusban elhunyt1406 halottból csak néhány nevet teszünkközzé: Dénes György 50 éves, Argay János80 éves, felesége, Hlatky Mária 70 éves, Pin-tér József tanító felesége, Mazán Erzsébet 94éves, Keller Mátyás 48 éves, Kötze Pál 56éves, Krajcsovits János 48 éves és felesége,Kertész Katalin 45 éves, (ék András 41éves, Folkusházy Sámuel 56 éves, "a, Sámu-el 3 éves, Székács Mihály 73 éves, Sitkei Pé-ter 75 éves, Gabovics Andrásné FolkusházyZsuzsanna 56 éves.

KOSZORÚS OSZKÁR

Az 1831-es kolerajárvány emlékoszlopaa régi (fent) és az új vésettel (jobbra)

2019. pünkösd 5OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo

FotóalbumE címmel egy sorozatot indítot-tunk. Várjuk mindazok jelentke-zését, akik egy-egy régóta őrzöttfotójukat szívesen közzétennéklapunkban. Olyan, a 19. és 20.században készült fényképekregondolunk, melyek evangélikusegyházközségünkhöz vagy a le-ányegyházakhoz kapcsolódnak.Lehetnek régi orosházi evangé-likus iskolai fotók, konfirmáció-ról, esküvőről, temetésről készí-tett felvételek. Ábrázolhatjáktemplomunkat, egykori iskolá-inkat, egyházi épületeinket.Örülnénk annak is, ha eddig is-meretlen képeket kapnánk régiegyházi alkalmainkról, lelkésze-inkről, tanítóinkról és más tiszt-ségviselőinkről. Fontos annakpontosítása, hogy kit vagy mitábrázol a beadott felvétel, hol ésmikor készült. Feltüntetjük a fotótulajdonosának nevét is, és (hatudjuk) a fotográfusét.Kérjük Olvasóinkat, hogy a lelké-szi hivatalba, Csehi József hiva-talvezetőhöz (Orosháza, Thék E-re u. 2.) válogatás után juttassa-nak el egy jól másolható, érde-kes fényképet.Most pedig gyönyörködjünk a ré-gi felvételekben!

A volt Evangélikus Gimnázium udvara(Orosháza, kb. 1942) Beküldő: Evangélikus Levéltár, Orosháza

Konfirmáció(Orosháza, 1967) Beküldő: Kiss Rózsa

Konfirmáció (Balról Koszorús Oszkár esperes,Csepregi Zsuzsanna segédlelkész, Benkő István igazgatólelkész)

(Orosháza, 1973) Beküldő: Evangélikus Levéltár, Orosháza


I gencsak érdekes áttekinteni, hogy Szé-kács József (1809–1876), az egyszerű

sorból felemelkedett orosházi születésűpesti magyar lelkész, majd püspök, szolgá-latai során kikkel került kapcsolatba.

Ezúttal a Budapest–Deák téri kereszte-lési anyakönyvek 1856–1862-ig terjedő

időszakának bejegyzéseiből készült váloga-tást tesszük közzé (szöveghűen, dőlt betű-vel). A szereplőkről szóló rövid tudnivalókegyéb forrásokból származnak.

1856-ban 60, 1857-ben 53, 1858-ban52, 1859-ben 54, 1860-ban 63, 1861-ben68, 1862-ben 81 keresztelést jegyeztek be aPesti Magyar Evangélikus Egyházközséganyakönyvébe.

– 1856/16. sz. – ápr. 25.–máj. 8. – A ke-resztelt neve Imre Béla – $ ú, törvényes – Szü-lők: Székács József pesti evangy. lelkész és hit-vese született Vörös Júlia. – Lakhely: Pesten,Szén tér, az evangy paplakon. –Tanuk: Mok-ry szül Ágoston Mária asszony, Fabó Endreagárdi lelkész, (omson Sándor skót térítőConstantinápolyból és Ballagi Móritz teoló-giai tanár, úgyis mint a két utóbbi helyettese.– Keresztelte: Török Pál, pesti református lel-kész.

Székács Béla (1856–1923) orvos.Fabó Endre [András] (1810–1874)

1835-től haláláig ősagárdi lelkész.Alexander (omson 1845–1847-ig

szolgált Magyarországon.Ballagi Mór (1815–1891) teológus,

nyelvész, az MTA rendes tagja.Török Pál (1808–1853) ref. püspök,

1842-ben Székács Józseffel együtt indítottael a ot.Protestáns Egyházi és Iskolai Lap

– 1857/9. sz. – 1856. nov. 20.–1857.márc. 4. – A keresztelt neve Júlia Emílie Má-ria – leány, törvényes – Szülők: Kovács-Sebes-tyén Endre kórházi főorvos és hitvese, születettLumnitzer Júlia – Lakhely: Pesten, Belváros,Szervita tér, Gr. Teleki ház. – Tanuk: BalassaJános orvostudor s egyetemi tanár és LónyayMenyhértné született Kapell Emília. – Ke-resztelte: Székács Józs.

Kovács-Sebestyén Endre (1814–1878)orvos, sebész, az MTA levelező tagja.

Lónyay Menyhértné Kappel Emma(1825–1888) 1845-ben ment nőül a ké-sőbbi miniszterelnökhöz.

Balassa János (1814–1868) orvos, se-bész, Balassa Pál orosházi lelkész öccse.

– 1857/45. sz. – oct. 26.–oct. 28. – A ke-resztelt neve Zsó$ a – leány, törvényes – Szü-lők: Nemes Korik András helybeli fogadós éshitvese Revesz Zsó$ a evangyélmiak – Lak-hely: Pesten, Józsefv. Kerepesi u. 30. sz. – Ta-nuk: Pető$ István nevelő és özv. Francsek Bor-bálya – Keresztelte: Székács Józs.

Pető" István (1825–1880), a költő Pe-tő" Sándor öccse, ekkor Gaylhoffer Jánosdánosi birtokán nevelő.

– 1857/48. sz. – nov. 2.–nov. 29. – A ke-resztelt neve Pál Árpád – $ ú, törvényes – Szü-lők: Zsigmondy Pál hites ügyvéd és hitveseszületett JármayVilma evangyélmiak. – Lak-hely: Pesten, Lipótváros, Mázsa u. 2. szám. –Tanuk: Balassa István hites ügyvéd és Zsig-mondyVilmosné született Herglotz Ida. – Ke-resztelte: Székács József.

Zsigmondy Pál (1818–) ügyvédBalassa István (1816–1877) ügyvéd, Ba-

lassa Pál orosházi lelkész öccse.– 1858/7. sz. – febr. 1.–febr. 1. – A ke-

resztelt neve Erzsébet – leány, törvényes –Szülők: Székács József evangy. lelkész helybenés hitvese, született Vörös Júlia – Lakhely Pes-ten, Belváros, Szén tér, evangy. paplak – Ta-nuk: Breng Mihály haszonbérlő Tenyőn éshitvese, szül. Brandstatter Júlia, helyettesítveMihalovics Antónia bába által – Keresztelte:Székács József – rögtönzött keresztelés.

Székács Erzsébet meghalt 20 órás korá-ban, temette Lang Mihály február 2-án.

– 1858/22. sz. – ápr. 19.–máj. 3. – A ke-resztelt neve Zoltán János – $ , törvényes –Szülők: Bókay János igazgató főorvos az ittenigyermekkórházban és hitvese, született SzabóJudit, evangy. – Lakhely: Pesten, Belváros, Főút 15. szám – Tanuk: Cséry Lajos helybeli hi-tes ügyvéd és hitvese, született Halász Ida asz-szony,Tóth Lőrinczné szül. Kandó Zsó$ a asz-szony – Keresztelte: Székács Józs. – Bába: Pit-lik (?) Anna.

Bókay János (1858–1937) orvos, egye-temi tanár, az MTA levelező tagja.

Bókay János (1822–1884) gyermek-gyógyász, egyetemi tanár.

– 1858/38. sz. – júl. 29.–aug. 14. – Akeresztelt neve Emília IlkaVilma – leány, tör-vényes – Szülők: Barabásszegi Barabás Dá-niel hites ügyvéd és hitvese Antalik Vilmaevangyélmiak. – Lakhely: Budán, Krisztinaváros – Tanuk: Balassa János orvostudor ésegyetemi tanár, Balassa Emília kisasszony –Keresztelte: Székács.

Barabásszegi Barabás Dániel (1812–

1878) ügyvéd.Balassa Emília, Balassa Pál orosházi lel-

kész testvérhúga.– 1859/13. sz. – febr. 21.–mart. 20. – A

keresztelt neve Luiza Julia Johanna – leány,törvényes – Szülők: Haberern Jonathán, aProtestáns (eológiai intézet rendes tanára éshitvese, született Liedemann Róza evangyél-mi hitvallásúak. – Lakhely: Pesten, Belváros,Borz utcza 3-dik szám. – Tanuk: ZsigmondyPál hites ügyvéd, Liedemann Ferencz kereske-dő, Kochmeister Hornbostel Sarolta asszonyés Liedemann Luiza hajadon. - Keresztelte:Székács Józs.

Haberern Jonathán (1818–1880) teo-lógus, " lozó" ai író, az MTA tagja.

– 1859/32. sz. – sept. 5.–sept. 10. – A ke-resztelt neve: Sándor Pál – $ , törvényes – Szü-lők: Nemes Korik András helybeli fogadós éshitvese, szül. Revesz Zsó$ a evangyélmiak -Lakhely: Pesten, Józsefv. Kerepesi u. 30-dikszám. – Tanuk: Pető$ István gazdatiszt és öz-vegy Francsek, született Revesz Borbálya –Keresztelte: Székács J. – Bába: Ivanics Anna.

Pető" István (1825–1880) 1858 őszétőlgazdatiszt Geiszt Gáspár csákói birtokán.

– 1860/12. sz. – jan. 23.–febr. 16. – Akeresztelt neve: Magdolna Ilona Aranka – le-

A keresztelő lelkész neve: Székács JózsefV. rész

Petőfi István


ány, törvényes – Szülők: Aszódi i)abb BáróPodmanitzky László földbirtokos és hitvese,született Sréter Malvina evangyélmiak –Lakhely: Pesten, Terézváros, Gyár utcza 38.sz. – Tanuk: Osztroluczky Géza földbirtokosés hitvese, született Podmanitzky Magdolna,képviselve Radvánszky Antal földbirtokos éshitvese, sz. B. Podmanitzky Irma által. – Ke-resztelte : Székács József – Bába: Miller Anna.

Podmaniczky László (1825–1892) föld-birtokos.

Osztroluczky Géza (1819–1884) föld-birtokos.

Radvánszky Antal (1807–1882) or-szággyűlési követ, 1873–1879-ig a BányaiEvangélikus Egyházkerület felügyelője.

– 1860/21. sz. – febr. 29.–apr. 9. – A ke-resztelt neve: Árpád Gusztáv Adolf – $ , törvé-nyes – Szülők: Zsigmondy Gusztáv császárimérnöksegéd és hitvese, született Riecke Júliaasszony, evangyélmiak – Lakhely: Pesten, Li-pótváros, Mázsa utcza 2-dik szám. – Jelenvolt tanuk: Zsigmondy Pál és neje, születettJármay Vilma, Liedemann Lujza kisasszony.Távollevő tanuk: Riecke Gusztáv Adolf lel-kész Loffenauban és neje Auguszta, RieckeMatild kisasszony Söffenauban, Riecke Lujzakisasszony Hohensheimben. – Keresztelte:Székács József – Bába: Ottlik Paulina.

Zsigmondy Árpád (1860–1924) bá-nyamérnök.

Zsigmondy Gusztáv (1824–1895) álla-mi főmérnök, felesége Riecke Júlia (1831-1874).

Zsigmondy Pál (1818–) ügyvéd.Riecke Gusztáv Adolf (1798–1883) lel-

kész.

– 1861/8. sz. – febr. 6.–febr. 17. – A ke-resztelt neve: Zoltán – $ , törvényes – Szülők:Feil Frigyes helyb. zongoraművész és hitvese,

született Méhes Mária evangyélmiak – Lak-hely: Pesten, Terézváros, Király utcza 67.szám. – Tanuk: Röck Henrik helyb. háztulaj-donos és polg. képviselő és hitvese, születettBeck Erzsébet. – Keresztelte: Székács József.

Feil Zoltán (1861–) járási számvevő.Fayl Frigyes (1837–1879) a Nemzeti

Zenede tanára.Röck Henrik (1811–1866) Beck Erzsé-

bet (1817–1887) férje.– 1861/18. sz. – febr. 17.–mártz. 25. – A

keresztelt neve: Ilona Zsó$ a Judit – leány, tör-vényes – Szülők: Barabásszegi Barabás Dáni-el hites ügyvéd és hitvese, született AntalikVilma evangyélmiak – Lakhely: Pesten, Li-pótváros, Zrínyi utcza 2. szám. – Tanuk: Ba-lassa János egyetemi oktató és cs. k.Tanácsos ésTorkos Lászlóné, született Balassa Emília. –Keresztelte: Székács József – Bába: Ottlikné.

Torkos Lászlóné Balassa Emília az oros-házi lelkész, Balassa Pál húga.

– 1861/41. sz. – aug. 4.–aug. 12. – A ke-resztelt neve: László György – $ , törvényes –Szülők: Czettler János orvostudor Félegyhá-zán és neje, született Kresz Hermina. – Lak-hely: Pesten – Tanuk: I). B. PodmanitzkyLászló, helyettesítve Kresz Károly gyakorlatiorvos által és Kresz Géza gymnasiumi tanuló.– Keresztelte: Székács Józs. – Bába: LojdlBorbála.

Kresz Géza (1846–1901) orvos, a buda-pesti önkéntes mentőegyesület megszerve-zője.

– 1861/67. sz. – nov. 10.–dec. 23. – Akeresztelt neve: Aladár Ferencz Gusztáv – $ ,törvényes – Szülők: Heckenast Gusztáv nyom-datulajdonos és kiadó és hitvese, született Baj-za Lenke – Lakhely: Pesten, Erzsébet tér, Li-pótváros 10. szám. – Tanuk: Deák Ferenczföldbirtokos és Bajza-Csajághy Julianna asz-szony. – Keresztelte: Székács Józs. – Jegyzet:Legfelsőbb királyi engedéllyel a szülött veze-tékneve Heckenast – „Bajza” névre változta-tott. Belügyminiszteri leirat 21090/880.máj. 8.

Heckenast Gusztáv (1811–1878) nyom-dász, könyvkiadó, könyvkereskedő, apja kas-sai német evangélikus lelkész.

Bajza Lenke (1840–1905) Bajza Józsefés Csajághy Júlia lánya. Elvált, majd 1863-ban feleségül ment Beniczky Ferenc föld-birtokoshoz.

Deák Ferenc (1803–1876) földbirto-kos, államfér" , miniszter, az MTA tagja,majd igazgatója, a „haza bölcse”.

– 1862/30. – april. 3–12. – A kereszteltneve: EmíliaTerézia Ludovika – leány, törvé-nyes – Szülők: Torkos László Helytartó taná-

csi Fogalmazó és hitvese, született BalassaEmília – Lakhely: Pesten, Terézváros, Vácziu. 59. szám –Tanuk: Balassa János kir. taná-csos és egyetemi tanár, Balassa István hitesügyvéd, Térey-Torkos Lila asszony és özv.Schadlbauer Mária asszony – Keresztelte:Székács Józs.

Balassa István (1816–1877) ügyvéd, Ba-lassa Pál orosházi lelkész öccse.

– 1862/43. sz. – máj. 25.–jún. 9. – A ke-resztelt neve: Elemér Miklós – $ , törvényes –Szülők: Bernátfalvi földvári Földváry Miklósföldbirtokos és hitvese, született Kappel Mal-vina asszony – Lakhely: Pesten, Lipótváros,Bálvány utcza 6. szám – Tanuk: LónyayMenyhért földbirtokos és hitvese, születettKappel Emma asszony – Keresztelte: SzékácsJózs.

Földváry Elemér (1862–1936) földbir-tokos, egyházi felügyelő.

Földváry Miklós (1831–1885) földbir-tokos, felsőházi tag, országgyűlési képvise-lő.

Lónyay Menyhért (1822–1884) politi-kus és publicista, miniszterelnök, az MTArendes tagja, elnöke.

KOSZORÚS OSZKÁR

Heckenast Gusztáv

Deák Ferenc

Orosházi Harangszó újságunkaz interneten is megtalálható:

http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo

2 019. május 19-én, 14 órakor ünneplősokaság gyűlt össze, hogy hálát adjon

az előző esztendőben külsőleg is megújulttemplomért. Az épület belseje 15 éve lettrenoválva, így azt most nem kellett javítgat-ni. A 2018-as munkálatok során a homlok-zatot teljes körűen helyreállították; az ere-deti színeket kapta vissza a templom, ame-lyek az évtizedek alatt kifakultak.

Az 1931-es megépülés óta ez volt az elsőrekonstrukció, amelyet 14 800 000 Ft-taltámogatott az Emberi Erőforrások Minisz-tériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Tár-sadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtit-kárság. Ezt az egyházi épített örökség védel-me és egyéb beruházások támogatása(EGYH-EOR-18) keretében biztosították.Az orosházi önkormányzat 500 000 Ft-talsegítette a helyi védettség alatt álló épületfelújítását.

Az ünnepi istentiszteleten Kondor Pé-ter püspök hirdette Isten igéjét Jak 1,16–27alapján. A „legyetek az igéknek cselekvői,ne csak hallgatói” gondolatkör kapcsán ki-emelte: a szavak képesek elcsendesíteni a vi-tákat, s a szétszórtságban élő híveket képe-sek összekovácsolni nemzedékről nemze-dékre. Arról beszélt még, hogy ne legyenhiábavaló az istentiszteletünk. A hétköz-napokban is Isten igéje szerint kell élnünk,nem csupán a templomban kell rá " gyel-nünk.

Ezután egy rövid ünnepi közgyűlés volt,amelyen Koszorús Oszkár beszélt a temp-lom és a gyülekezet történetéről (ld. 9–10.oldal). Utána Lázár Zsolt esperes és ÖrdögEndre igazgatólelkész köszöntötték a jelen-levőket. Felolvasták Orbán Viktor köszön-tőlevelét. Antal László önkormányzati kép-viselő köszöntője után 40 perces zenés szol-gálat következett: az alsózsolcai metodistazenekar adott műsort Erdei-Nagy Lászlólelkész vezetésével. A csoport különleges ze-nei élményt nyújtott számunkra. Többsaját éneket is előadtak, melyek egyike ígyszólt:

„Elmúlt egy év, elmúlt egy év,Amit nekünk hagyott, csak egy múló, szép

emlék.Uram, te itt maradsz, örökké bennem élsz,

bennem élsz,Mert Jézus él – szívemben él.

Elmúlt egy év, megint egy év,De a szeretet lángja nem alszik ki még.Uram, te itt maradsz, vakító fényed ég,

bennem ég,Mert Jézus él – szívemben él.

Elmúlt egy év, elmúlt egy év,Jöjj, ki hordod majd egy új évnek terhét.Uram, Te itt maradsz, vezess célunk felé –

a cél felé,Hol Jézus él, hol Jézus él.

Uram, te itt maradsz, vezess célunk felé,a cél felé,

Hol Jézus él, ott élek én,Hol Jézus él, ott éljek én.”

Az ünnepséget koszorúzás követte agyülekezeti ház falán található emléktáblá-nál, majd szeretetvendégséggel zárult az al-kalom.

A gyülekezet az EFOP-1.3.7-17 Szente-tornyai integráció címmel, a társadalmi fel-zárkóztatás célját szolgáló pályázat kereté-ben rendezte meg az ünnepséget.

LACZKI JÁNOSevangélikus lelkész


Templomszentelési ünnep Szentetornyán


„EZEN A HELYEN ADOKBÉKESSÉGET NEKTEK”

M ikor belépünk itt az eredeti szép-ségében felújított szentetornyai

evangélikus templomba, a bejáratánál ol-vashatjuk ezt a Haggeus próféta könyve 2.fejezete 9. részéből vett igét. Megismétlem,mert fontos:

„EZEN A HELYEN ADOKBÉKESSÉGET NEKTEK”

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!Köszöntöm Mindnyájukat/Mindnyá-

jatokat, megkülönböztetett tisztelettel Kon-dor Péter püspök urat. Köszönöm a felké-rést, hogy egy rövid gyülekezettörténetet vá-zoljak fel a jelenlévő kedves vendégeknek, azinnen elszármazottaknak, a közelebbről és atávolabbról érkezőknek, a szentetornyaiak-nak.

Annál inkább örömmel teszem ezt, mi-vel édesapám pontosan 80 éve érkezett ide,Szentetornyára. 1939-től Ruttkay-MikliánGéza nagytiszteletű úr mellett volt segéd-lelkész, majd két esztendeig tartó rákóczite-lepi szolgálat után 1943-ban tért vissza ide,Szentetornyára mint a gyülekezet beikta-tott lelkésze. Jómagam 1 éves koromtól lak-tam itt a parókián, egészen 14 éves koro-mig. Itt jártam általános iskolába, itt hall-gattam édesapám prédikációit, itt kon" r-máltam és énekeltem öcsémmel és a kör-nyéken lakó gyerekekkel a karzaton, a kán-tori szolgálatot is ellátó édesanyám mellett.Itt futballoztunk a templomkertben reg-geltől estig, itt eszméltem, ide is kötődöm.

Bár már 63 éve nem lakom Szentetor-nyán, évtizedek óta minden nap látom ezt atemplomot. Ugyanis íróasztalom felett vanSzalók József egykori nagybányai festőnek1946-ban alkotott, s édesapám által meg-vásárolt A szentetornyai evangélikus temp-lom című olajfestménye.

Naponként látom tehát ezt a templo-mot, amit az 1907-től 1931-ig Szentetor-nyán szolgáló Csermák Elemér nagytiszte-letű úr hathatós közreműködésével építet-tek fel, és most, 88 év után korabeli szépsé-gében gyönyörködhetünk benne.

Régi iratokból azt tudjuk, hogy ez a földegy Szente nevű családé volt, itt építettektornyos kastélyt, s nevezték el Szente-Tor-nyának. 1846-ban szabad költözködésűorosházi jobbágyok vásároltak itt földet éslett ez a településrész Szabad-Szentetornya.

1854-ben evangélikus leányegyházat alapí-tottak, iskolát építettek, majd 1855-ben és1863-ban egy-egy harangot szereztek.1874-ben új tanítói lakást emeltek, 1901-től váltak önállóvá.

A templomépítő Csermák Elemérrőlszólok most bővebben. Elemér bácsit sze-mélyesen ismertem az 1950-es évek máso-dik felétől, többször megfordultam Oros-házán az Ond utcai házukban. A szüleimáltal küldött kisebb ajándékcsomagokat,süteményt, gyümölcsöt vittem neki és fele-ségének, Sass Ilonka néninek. Később Ilon-ka néni beteg lett, Mezőhegyesre került, ottis halt meg, Elemér bácsi pedig 1968 nya-rán az orosházi szociális otthonban.

Csermák Elemér 1881-ben születettTótkomlóson, ahol nagyapja, Csermák Já-nos 41 éven át lelkészkedett. Apja, Cser-

mák Kálmán pedig szintén tótkomlósi lel-kész volt 33 évig. (1861-ben az orosháziszületésű pesti püspök, Székács József mel-lett segédlelkész). Középiskoláit Szarvason,a teológiát Pozsonyban és Eperjesen végez-te el. 1905-ben szentelte lelkésszé SárkánySámuel bányakerületi püspök. Orosházánkét évig Kovács Andor mellett segédlelkészvolt, majd 1907-ben Podhradszky Jánosutódaként egyhangúlag meghívta a szente-tornyai gyülekezet. A magyar nyelven kívülbeszélt németül és tótul. „Életét odaszánószolgálattal lép népe közé” – olvashatjuk ró-la. Templomépítő buzgalmát derékba törteaz I. világháború. Csermák Elemér általá-nos tiszteletnek örvendett, élénken résztvett a község társadalmi életében, elnöke ésügyvezető igazgatója volt a helyi HangyaSzövetkezetnek, tagja a község képviselő-

testületének, az iskolaszék elnöke, az olva-sókör díszelnöke.

Nagy esemény volt a helyi evangélikus-ság életében, amikor Raffay Sándor püspök1922. június 16-án kanonika vizitációt(püspöklátogatást) tartott a gyülekezetben.A fennmaradt közel harminc oldalas jegy-zőkönyvből – az idő rövidsége miatt – csakegy adatot emelek ki: a szentetornyai evan-gélikusok lélekszáma ekkor 1425 fő volt.

A templomépítésre összegyűjtött pénz aháború után elértéktelenedett. CsermákElemér újra nekifogott dédelgetett álmá-nak, a templom létrehozásának. Olyan idő-ben, amikor inkább minden leépült, ő fel-építette ezt az impozáns templomot. Aszentetornyai lakosság adományain kívülországos gyűjtést indítottak. Dr. SzékácsIstván egyházközségi felügyelő, földbirto-kos hathatós segítsége is sokat jelentett atervező és a kivitelező Süle László építő-mester, orosházi másodfelügyelő szakértel-me és áldozatos munkája mellett. (Ő épí-tette a nagyszénási evangélikus és az oros-házi református templomot is).

Templomavatás Szentetornyán címmelKálmán Rezső lelkész számolt be az 1931.október 18-ai ünnepségről az OrosháziEvangélikusok Lapja akkori lapszámában.Raffay Sándor püspök a fővárosból vonat-tal érkezett Orosházára, ahonnan 26 lovaskocsival indultak Szentetornyára. A községhatáránál hatalmas diadalkapu fogadta aküldöttséget, a paplak előtt Csermák Ele-mér lelkész üdvözölte a templomavatásraérkező püspököt. Elöl az iskolás gyerme-kek, majd 14 Luther-kabátos lelkész, világielőkelőségek és a hívek beláthatatlan serege– így szólt a korabeli tudósítás. Raffay püs-pök felolvasta a Királyok első könyve 8. fe-jezetéből Salamon templomszentelésiimádságát, s ehhez fűzte beszédét. AzutánPodhradszky János, a szentetornyai gyüle-kezet első lelkésze (akkor tordasi alesperes-lelkész) mondott prédikációt. Majd Cser-mák Elemér ismertette a templomépítéstörténetét. Megemlítette azt, hogy 54 000pengőbe került az építkezés és a berende-zés, s még 20 000 pengő adósság van rajta.Végezetül ismét a püspök emelkedett szó-lásra, s hatalmas meglepetést okozva beje-lentette, Csermák Elemér nyugdíjazásátkérte, búcsúzik szeretett egyházától és az újtemplomtól. (Még gyermekkoromból em-lékszem arra, mikor édesapám, azt hiszemBotyánszky János bácsinak, az esperesnekmondta, hogy Csermák Elemér hosszú


évek alatt felépíttette a templomot, ez voltélete fő műve, és aztán egyszer sem prédi-kált benne).

Ezzel új korszak kezdődött a szentetor-nyai egyházközség történetében. 1932–

1934-ig Fürst Ervin a lelkész, amikor is lel-kileg és anyagilag is fejlődésnek indult agyülekezet. Az Orosházára szóló meghívásaután 1934-től 1943-ig Ruttkay-MikliánGéza az utód, aki kiváló szervező, a gyüle-kezeti élet külső és belső építője.

Gyónra távozása után édesapámat, Ko-szorús Oszkár rákóczitelepi lelkészt hívtákmeg, aki – kényszerűségből – két évig távolvolt, tábori lelkészi szolgálatot teljesített.Visszatérése után ki" zették a templom és aziskola építése után fennmaradt adósságot.Édesapám vendégkönyve szerint 1948-banjárt itt Ordass Lajos püspök, 1951-ben De-zséry László püspök, s többek között olyanteológusok, mint Gémes István, MadarászIstván, Szépfalusy István. 1956 nyaráig voltSzentetornyán. Átélte az egyház üldözését,az iskola államosítását, de kitartott hitemellett, nem hasonlott meg soha.

Utódai rövid ideig maradtak: FellerÁdám 1956–1961-ig, Zalán Pál 1962–

1963-ig. Az anyakönyvek tanúsága szerintOrosházáról járt ki a szolgálatokat végezniBenkő István igazgatólelkész, Bodrog Mik-lós és Zászkaliczky Pál segédlelkészek és anyugdíjas vallástanár, Gyurán György. ARákócziteleppel való társulás után 1964-től 1969-ig Gabányi Géza lett a társult gyü-

lekezet lelkésze. 1972–1973-ban Megya-szai László végezte a napi lelkészi munkát.Ambrózfalvára való távozása után még Le-hoczky Endre 1973-tól hat esztendőt töl-tött itt. 1980. január 1-jétől Szentetornya

és Rákóczitelep is Orosháza leányegyháza.1981-ben Orosházán nyugdíjba vonultédesapám még öt évre Szentetornyára köl-tözött. Minden szolgálatot elvégzett, láto-gatta a családokat, felújíttatta a lelkészla-kást.

A továbbiakban is az orosházi lelkészekgondozták a szentetornyai gyülekezetet,vállaltak szolgálatot: Kis János, GyarmatiIstván, több esztendeig Pintér János esperesúr, azután szintén néhány évig Ribár Jánosesperes úr.

2001-ben, a templom építésének 70.évfordulójára ünnepséget szerveztek, ami-kor napvilágot látott Szverle István Hit ál-tal épült című gyülekezettörténeti kiadvá-nya. 2004-ben jelentős bádogos munkátvégeztek el a templomon, ugyanakkor el-készült a torony festése is.

Ezzel elérkeztünk a jelenhez. Külön fe-jezetet érdemel az Orosháza, Kardoskút ésRákóczitelep mellett 2004 óta – tehát más-fél évtizede – Szentetornyán is szolgálatotteljesítő Laczki János nagytiszteletű úrmély hittel végzett, sokrétű és sok ered-ményt felmutató munkássága.

Édesapámnak az 1950-ben (tehát mostmár 69 éve) írt rövid helyi egyháztörténeté-nek záró soraival fejezem be mai beszéde-met: „Legyen áldott az Úr, aki ma is épít,aki ma is vezet, akinek kegyelme kifogyha-tatlan, akinek jóságáról nemzedékek tesz-nek bizonyságot. Övé a dicsőség és a hála-adás!”

Nagyon köszönöm " gyelmüket/" gyel-meteket!

Elhangzott 2019. május 19-én.

KOSZORÚS OSZKÁR

Andrikó Ágnes, Árgyelán Csenge, Árus Fanni, Bánki–Horváth Jázmin, Berta Karolina, Börcsök István, Celuska Viktória, Czikora Dániel,Csicsely Laura, Csík András, Csökő Zsolt Imre, Domján Szimonetta, Halter Szimonetta, Hanus Nikol, Kopanyicza Lara Inez,

Kovács Vivien, Kőrösi Levente, Kristóf Klaudia, Magura Borbála, Marossy Erik, Nagy Emma Boglárka, Patyi Dávid, Péter Levente,Petrovszki Dorina, Plesóczki Dominik László, Ribárszki Anna Veronika, Skorka Johanna, Szigethy Mátyás, Timmermann Soma Csaba,

Torda György, Tóth Ádám, Tóth Loretta, Török Virág, Vetró Brenda, Zalai Bernadett, Nagypál Tünde, Schmittinger Anikó

Konfirmáció

2019


Pünkösdi gondolatok a diakóniában„Amikor pedig eljött a pünkösd napja,és mindnyájan együtt voltak ugyanazona helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhozhasonló zúgás támadt az égből, amelybetöltötte az egész házat, ahol ültek…Mindnyájan megteltek Szentlélekkel,és különféle nyelveken kezdtek beszélni;úgy, ahogyan a Lélek adta nekik,hogy szóljanak.” [ApCsel 2,1–2,4]

E képp hangzik a pünkösdi evangéliumminden hívő ember számára. Gon-

dolataim az ige nyomán tovább szállnak.Felnyitom az énekeskönyvet, s különös dol-got tapasztalok: több pünkösdi ének kezde-te „Jövel, Szentlélek Úristen” (EÉ 229, 230,234). Úgy érzem, ez egy felém szálló csoda,minden elolvasott ének fokozza bennem avárakozást. Meggyőződésem: ezzel nem va-gyok egyedül. Sok, velem egy- és hasonlókorú, idős ember minden évben várja ezt acsodát, hiszen „…gyakran elfog csüggedés,Gyengül hitünk világa. Te légy nékünk bölcsvezetőnk, Tűzoszlop légy és éltetőnk: Segítsörök hazánkba! Enyhíts, gyógyíts, Adj taná-csot, bátorságot, bölcsességet, Hitet, erőt, re-ménységet!” [EÉ 236] – olvasom.

Talán nem hiába várom, várjuk acsodát, a Szentlélek eljövetelét, hitünkmegerősítését, hiszen „a Szentlélek a mainapig kiárad Isten " aira. Lelkükbe vési ésvilágossá teszi Isten üzenetét, szívüket a sze-retet cselekedeteire indítja. Segíti az apos-tolok utódait, hogy jó pásztorként gondjátviseljék Jézus bárányainak”.

A diakóniai összejövetel hangulata is va-lami különös várakozást sugározott. Tizen-egyen voltunk, mint amikor a tanítványok-ra leszállt a Szentlélek. Ördög Endre igaz-gatólelkész úr most is a következő hónapigéje alapján tartotta áhítatát. „Lépes méz akedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás atestnek”. [Péld 16,24] Áhítattal mélyült belemindenki az igehallgatásba, ezáltal va-lahogy jobbnak, erősebbnek éreztük ma-gunkat.

Nehezen indult az áhítat utáni megbe-szélés. Félve néztünk egymásra, jöttek akérdések azokról, akik nincsenek jelen. Saj-nos vannak, akik kikerültek a látogatók kö-réből, koruk és egészségi állapotuk miatt.Ezért megbeszéltük és döntöttünk arról,hogy őket is felírjuk a látogatandók listájá-ra. Szeretnénk éreztetni velük, hogy kö-zénk tartoznak, nem hagyjuk őket egyedül.

Volt azért a megbeszélésnek egy kedves,örömteli része is. A húsvéti kis ajándékokeljutottak a szociális otthonokba és ez nagyörömöt jelentett az ott élő idősek számára.Nem győzök elégszer köszönetet és dicsére-tet mondani azoknak a diakóniában tevé-kenykedő testvéreinknek, akik így össze-fogják és szeretetükkel halmozzák el azegyedül élőket. Nagyon fontos, hogy ez ígymaradjon, hiszen sokak számára ez a jövő.Ma még ott ülünk a templom padjaiban,de az idő múlásával sokaknak az idősek ott-hona jelenti az egyedüli utat és lehetőséget.Tudjuk, aki hitben élte le az élete nagy ré-szét, annak lelki békét jelentenek az ottho-nokban tartott istentiszteletek. Azért mi,akik még bírjuk erővel, tovább látogatunkhittel és szeretettel.

Ezekkel a gondolatokkal várom az ideipünkösdöt és az Útmutató soraival záromírásomat: „Szeretném, ha lenne hitem, amelylegyőz minden kétséget, amely tudja a kérdé-sekre a választ és tartást ad az életben. Szeret-ném, ha lenne olyan reménységem – nekem ésa világnak is –, amely a sötét napokban is jö-vőt ad elénk.” [E. Bormann]

KOVÁCS TIBORNÉ

T udom, hogy csoda, ami történik. Miis? Néhány ember hirtelen egy véle-

ményen van, egyet akar. Néhány embernekfontos a templom, a nyitottság és a gyüle-kezet ügye. Összetalálkoznak, összetalálko-zunk. Beszélgetünk. Élmények, tapasztala-tok, ötletek gyűlnek. Tengernyi anyag, vé-lemény, jó szándék. De jó is, hogy újra ki-nyílik a templomajtó! Megmutathatjukmagunkat, hírt adhatunk magunkról.

De hogyan is kellene csinálni? Sokszempont, kreatív és történelmi ötletelés,egy kis marketing, egyházismeret... nos,ennyi mindent már egy csomóba kell hor-dani, össze kell gereblyézni ahhoz, hogy egymarkáns és megvalósítható terv kereked-hessen ki belőle. Ez az alap, ebből fogunkdolgozni. Kiderül, hogy nemcsak az össze-

gyűjtött anyagokat kell egybeszedni, ha-nem magunkat is, akik vállaltuk, hogytemplomi házigazdák leszünk.

Mi minden kell egy ilyen terv megvaló-sításához? Először is kell egy biztosan fenn-tartható nyitvatartási rend. Hétfőtől szom-batig, 10 és 13 óra között. Kellenek állan-dó és frissülő programok, információs éspromóciós anyag, háttércsapat.

Azután biztosítani kell Isten házának améltóságát, mindenkor tisztasággal, rend-szeretettel, friss virágokkal. És jöhetnekazok a lelkes emberek, akik betöltik majd avendégváró szerepét. Erre az idegenvezetés-re alakult ez a társaság. Milyen is egy ilyenidegenvezetés? Mi kerüljön abba a néha na-gyon rövid, de néha nagyon is mély tarta-lommal töltött időbe, amikor a látogató

THCSTemplomi Házigazda Csoport – Tudom, Hogy Csoda

belép hozzánk? Vajon milyen várakozással,és miért térnek be ide?

Csoportunk ebből a szempontból ismegvizsgálta a lehetőségeket. Nem hagyo-mányos tárlatvezetés történik, hanem aztszeretnénk bemutatni, hogyan látjuk mimagunkat, hogyan éljük meg e falak közöttmindennapjainkat, közösségi és hitéletün-ket, történelmünket, összetartozásunkat. Epercek hirtelen összekötik látogatót és ven-dégfogadót. Élménnyé válik az együttlét.

A templom légköre, sajátos, áhítatos,gyógyító atmoszférája pedig felemeli majdezeket a perceket, találkozásokat. Élénk, ér-deklődő beszélgetések alakulnak ki, ame-lyek során nem ritkán tetten érhető a felfelémutató, kutató érdeklődés, fel lehet tennimeg nem válaszolt kérdéseket, baráti szálakszövődnek, gátak omlanak le. Ehhez épült,Isten segítségével az új Templomi Házigaz-da Csoport. Épület az épületen belül. Tu-dom, Hogy Csoda. Adja Isten, hogy így le-gyen!

SZÖLLŐSINÉ KASSAI JUDIT

A tanév egyik legfontosabb iskolaieseménye a ballagás. Ezen a naponvéglegessé válik a búcsú az iskolától.A most következő írások a SzékácsEvangélikus Iskola 2019. május 4-eiballagási ünnepségén hangzottak el.Az igazgatói gondolatok melletta 11. és a 12. évfolyamosokbúcsúbeszédét is megosztjuk az idén25 éves Orosházi Harangszó olvasóival.

T isztelt Vendégeink! Kedves BallagóFiatalok! Kétszáztíz esztendő nagy

idő. Jócskán túl van az ember földi életénekhatárain. Kétszáztíz év történelmi távlat szá-munkra bőven elegendő arra, hogy világhá-borúk vagy éppen járványok pusztítsanak,birodalmak és országok szülessenek és tűn-jenek el, forradalmak és szabadságharcoktörjenek ki és érjenek diadalmas vagy éppenkudarcos véget, vagy hogy új találmányok ésfelfedezések tízezreivel gazdagodjon az em-beriség.

Miért éppen kétszáztíz évről beszélek?Nos, ahogyan már a szalagavatón is emlí-tettem, éppen ennyi idővel ezelőtt, 1809-ben született itt Orosházán Székács József,intézményünk névadója. Neki mindössze67 földi évet adott az Úristen, de ez a 67 évis bizonyos szempontból nézve nagy idő.Székács József esetében 67 év bőven elegen-dő volt ahhoz, hogy több nyelven beszélőlelkész, püspök, író, országgyűlési képvise-lő, akadémikus váljék belőle, és olyan ma-radandó életművet alkosson, amely méltó-vá tette arra, hogy oktatási intézményünkmost az ő nevét viselje.

De ahogyan kétszáztíz év nagy idő tör-ténelmi távlatban, és 67 év nagy dolgokraelegendő egy ember életében, ugyanígy aztkell mondanom most nektek, kedves balla-gó és érettségire készülő " atalok, hogy 18-19 év szintén nagy idő egy ember életében.A ti életeteket tekintve 18-19 év már ele-gendő volt arra, hogy újszülött, magatehe-tetlen csecsemőből kisgyermekké, majdóvodássá, iskolássá, később gimnazistává,először csak korlátozottan cselekvőképes,végül teljes mértékben, jogilag is önálló,cselekvőképes felnőtt " atalokká váljatok.Ilyen nagy változások ennyi idő alatt éle-tünk későbbi szakaszaiban nem történnekvelünk. Ez a 18-19 év elegendő volt arra,hogy megtanuljátok az emberi viselkedésalapvető szabályait, írni és olvasni tudókkáváljatok, hogy izgalmas és még izgalmasabbtantárgyak, tudományterületek világábanmélyüljetek el, szüleitek kezét szép lassanelengedve osztálytársi, baráti, lelki kapcso-latokat építsetek és ápoljatok, és teljes mér-tékben felelősségteljes felnőttként folytas-sátok életeteket.

A most magatok mögött hagyott 4 vagy6 év ugyancsak nagy idő. Elég volt példáularra, hogy közös kirándulásokon, farsango-kon, osztálydélutánokon, színház- és ope-ralátogatásokon vegyetek részt. Elég voltarra, hogy jó néhányan előrehozott érettsé-git tegyetek angol vagy német nyelvből.Elég volt arra, hogy közületek többen – pl.Szemenyei Laci, Börcsök Viki, Hári Csen-ge vagy Punyi Zsó" – most, az utolsó évbenis kitűnő vagy kitűnőhöz közeli eredménytérjenek el. Elég volt arra, hogy Kovács Fan-ni számtalan alkalommal csillogtassa megversmondó tehetségét magyarul, angolulvagy akár németül, vagy hogy Bacsur Zsó"

zenei adottságaival szolgáljon akár zeneis-kolai alkalmakon, akár a VoG zenekar tag-jaként egyházi vagy iskolai eseményeken. Anégy év elég volt ahhoz, hogy Kunos Zoliszámtalan sakkeredményt szerezzen, sőtebben a tanévben néhány kisiskolás társát isbevezesse a sakkjáték rejtelmeibe. Elég voltahhoz, hogy Ribárszki Gabi a szorgalmas,lelkiismeretes tanulás mellett az osztályfő-

nök jobbkezeként vállán vigye az osztályügyeit, vagy hogy Takács Petra szorgalmasés kitartó tanulással az osztály legjobb tanu-lója legyen.

Most elérkezett az az idő, amikor megkell felelnetek szüleitek, tanáraitok és sajátmagatok elvárásainak, és az egyetemek, fő-iskolák (és egyéb képzési intézmények) ál-

tal támasztott követelményeknek. Sőt, mi-vel iskolánk névadójának idénkerek évfor-dulója van, így nektek, 2019-ben nálunkérettségiző generációnak plusz teher is ke-rül a vállatokra, mert a név kötelez és nek-tek székácsos diákokként kell a lehető leg-jobban teljesítenetek az elkövetkező másfélhónap során, evangélikus iskolátok jó hírétis öregbítve ezáltal.

Az eddig elmondottak alapján joggalérezhetitek azt, hogy egyre nagyobb a teherrajtatok, és egyre nyomasztóbb a megfelelé-si kényszer. Ebben az ünnepélyes helyzet-ben ezért hadd osszak meg veletek most egyjó hírt is.

Az igazán „nagy idő” az életetekben va-lójában egyetlen pillanat. Az a pillanat, amiközületek némelyek életében talán már el-érkezett, másoknál még várat magára. Az apillanat, amelyben igent mondotok Istenszeretetére. Ez a pillanat az örökkévalóság-gal ér fel, és olyan felszabadító, amely utánnem féltek többé az előttetek tornyosulófeladatoktól, a hibától, a tévedéstől, a ku-darctól. Ennek a pillanatnak a varázsával azérettségi, a továbbtanulás, a megfeleléskényszere nem kell, hogy agyonnyomjonbenneteket. Ha valami nem egészen úgy si-kerül, ha hibáztok vagy valamiben kudar-cot vallotok, az nem lesz végzetes. A hibák-


SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Ballagás 2019



ból tanulni lehet, a kudarcokon túl lehetlépni, vagy újra nekifutni a feladatnak ki-csit jobban rákészülve. De ha az örökkéva-lóság pillanata a tiétek, akkor szabadokvagytok hibázni, de ugyanígy szabadokvagytok nyugodt lélekkel, görcsös erőfeszí-tés nélkül komolyan venni a feladataitokatés azokban kiválót nyújtani.

Kedves " atalok, ezzel a nyugodt lélekkelfeszüljetek most neki az előttetek álló fel-adatoknak. Ahogyan Pál apostol megírta:„…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pe-dig előttem van, annak nekifeszülve futokegyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásánaka Krisztus Jézusban adott jutalmáért. [Fil3,14] Ne féljetek, ha valami nem úgy sike-rül, szüleitek, szeretteitek ugyanolyan szép-nek és szeretnivalónak fognak látni benne-teket, mint amilyenek valójában vagytok(és amilyennek én is látlak most mindnyá-jatokat), ugyanúgy fognak gyönyörködnibennetek. Nem kell véres verítékkel és ko-moly teljesítményekkel kiérdemelnetek aszeretetüket, mert úgy szeretnek bennete-ket, ahogyan vagytok. És ez sokszorosanigaz Isten irántatok való szeretetére. Szép-nek és szeretnivalónak lát benneteket, ésörül annak, hogy itt vagytok és hogy " gyel-tek rá.

Kedves ballagó " atalok, ti huszonkilen-cen felbecsülhetetlenül értékesek vagytok.Értékesek vagytok, mert Isten egyedinek ésmegismételhetetlennek alkotott bennete-ket, és ezt az értéket semmilyen botladozás,ügyetlenség vagy kudarc nem veheti el tőle-

tek, de semmiféle emberi siker sem homá-lyosíthatja el. Értékes egyediségeteket hasz-náljátok, de használjátok jól. Ha elfogad-tok tőlem egy tanácsot, ne a „carpe diem”

szellemében használjátok, hanem sokkalinkább a „carpe aeternitatem” szellemében.Ne a mának, a múló pillanat varázsának él-jetek, hanem az örökkévalóságnak. Ragad-

játok meg az örökkévalóság felszabadítópillanatát, mondjatok igent Isten szereteté-re! Találjatok rá arra az útra, amelyet Istenkészít számotokra, és járjátok azt végigörömmel, alázattal és békességgel.

Isten áldjon, óvjon és segítsen mind-nyájatokat!

NAGY RÓBERTintézményvezető

„Szenvedjétek el egymást szeretetben…”

S zeretettel köszöntök mindenkit a 11.évfolyam nevében! Bizonyára sokak

fülét megütötte az a négy szó, amivel a be-szédemet kezdtem: „Szenvedjétek el egy-mást szeretetben…” Ez az üzenet nektek,12.-eseknek szól!

A következő napokban különösképpen.Tudom, mondanom sem kell, hogy mi várrátok a jövő héten. Egy olyan vizsga, amely-nek eredménye az egész életeteket megha-tározhatja, sőt meghatározza majd. Ezolyan feszültséget válthat ki belőletek, amimiatt lehet, hogy képtelenek lesztek elvi-selni egymás „rossz szokásait”.Talán még azolyanokat is, amikre máskor fel sem kapjá-tok a fejeteket és nyugodtan elengeditek afületek mellett. Akkor jusson eszetekbe azimént elhangzott idézet: szenvedjétek elegymást szeretetben! Egy másik fordításszerint „viseljétek el egymást szeretettel”.Miért? Mert ilyenkor csak a szeretet erejesegíthet abban, hogy nyugodtan, megértés-sel, elfogadással forduljatok egymáshoz.

Pál apostol szeretethimnuszának végénolvashatjuk: „Most azért megmarad a hit, aremény, a szeretet…” Hit, remény, szeretet.Három olyan fogalom, ami mindenkép-pen ott lesz bennetek a következő hét min-den egyes napján. Hit: hinni abban, hogysikerülni fog az érettségi, sőt nemcsak sike-rülni fog, hanem a lehető legjobban fog si-kerülni. Mert nem lehetsz kishitű, hinnedkell magadban, abban, hogy meg tudodcsinálni, és hinned kell az Úristenben, hogymeg fog segíteni téged! Remény: remélni,hogy minél könnyebb kérdéseket tesznekmajd fel, remélni, hogy a javítótanárok mi-nél kegyesebbek lesznek hozzád, remélni,hogy az esetleges zavaró körülményeket tel-jesen ki tudod majd zárni. „A legnagyobb aszeretet…” Szeretni magadat, ha valamit

mégis elrontasz. Valamint a szeretetbenmegértő társa lenni annak, aki esetleg úgyérzi, hogy neki nem sikerült. Szeretettellenni a tanár iránt akkor is, ha valaki úgyvéli, vele szemben „igazságtalan” volt. Hin-ni, remélni és szeretni.

És mi lesz veletek, miután leérettségiz-tek? Vár bennetek a nagyvilág. Bármilyenmunkát, szakmát választotok magatoknak,

fontos, hogy amit csináltok, azt élvezzétekis. Szolgáljátok az Úr dicsőségét munká-tokkal, nyilvánuljon meg ő a cselekedetei-tekben! Emlékszünk, hogy mit mondott aziskolalelkész úr a hétfő reggeli áhítaton? Necsak papíron mutatkozzon meg az érettségjele, ti most már lélekben is felnőttetekhozzá. Ahogy az efezusiaknak írt levélbenolvashatjuk: „…többé ne legyünk kisko-rúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberekcsalásától, tévútra csábító ravaszságától; ha-nem az igazsághoz ragaszkodva növeked-jünk fel szeretetben mindenestől őhozzá,aki a fej, a Krisztus…” Az út ki van jelölve,csak járni kell rajta.

KRCSMÉRI JÁNOS ANDRÁS

T isztelt Tanáraink, Szüleink, Vendé-geink! Kedves Diáktársaim! Úgy gon-

dolom, életem egyik legnehezebb feladatá-nak bizonyult a ballagási beszéd megírása,hiszen minden végzős nevében kell búcsútvennem iskolánktól, tanárainktól, az alsóbbévesektől és mindattól, ami négy, illetve hatéven át kitöltötte mindennapjainkat.

Évről évre egyre szorosabbá vált az a ka-pocs, amely összeköt minket szeretett gim-náziumunkkal. Az itt eltöltött idő alatt sokjó barátra tehettünk szert, megtapasztaltukaz igazi diákéletet, hiszen az intézmény ál-tal számos program résztvevői lehettünk.



Mindeközben tanárainkkal is megismer-tük egymást, és segítő partnerként tekintet-tünk rájuk. Nem túlzok, ha azt mondom:az iskola életünk szerves részévé vált. Ámmost, ha csupán jelképesen is, de megszű-nik az a kapocs, ami éveken át összekötöttiskolánkkal. Fizikailag elszakadunk ugyane helytől, de a barátságok ezzel nem érnekvéget. Az életre szóló élmények és emlékektovábbra is a szívünkben maradnak. Eddigitapasztalataim alapján biztos vagyok ab-ban, ha a későbbiekben bármilyen segítség-re, támogatásra lesz szükségünk, iskolánkkapuja mindig nyitva lesz számunkra.

Kedves tanáraink! Ezúton köszönjükmeg támogatásukat, segítségüket, iránymu-tatásaikat és azt a sok tudást, melyre Önöknélkül sosem tehettünk volna szert. Hálá-

sak vagyunk azért, hogy mindig bizalom-mal fordulhattunk Önökhöz bármilyenörömről, nehézségről is volt szó. Köszön-jük, hogy bíztak bennünk és bátorítottak.

Drága szüleink! Hálásak vagyunk féltőgondoskodásotokért, támogatásotokért ésazért, hogy hittetek bennünk. Felnőttünk,de azért még szükségünk van a tapasztala-taitokra, tanácsaitokra. Köszönjük, hogyeddig is mindig mellettünk álltatok, és se-gítettetek bennünket utunkon.

Kedves itt maradó diákok! A ballagóknevében sok sikert kívánok tanulmányai-tokhoz, és erőt ahhoz, hogy céljaitokat megtudjátok valósítani. Teljen hasznosan éseseménydúsan a még itt töltendő időtök!Sosem fogunk benneteket elfelejteni.

Végezetül hozzátok fordulok, kedvesvégzős diáktársaim! Ebben az ünnepi pilla-natban fogadjátok szívől jövő jókívánságai-mat. Kívánom, hogy érjük el mindazt, ami-ért keményem megdolgoztunk. Kívánom,hogy sikerüljön véghez vinnünk kitűzöttcéljainkat. Mindannyian nagy kihívás előttállunk, hiszen a következő napokban szá-mot kell adnunk eddigi tudásunkról; de eza nap legyen még az ünneplésé és a vidámemlékezésé!

Végezetül megköszönöm a Jóisten gaz-dag áldását, és kérem további segítségét azelőttünk álló akadályok legyőzésére. Le-gyen mindenért hála a szívünkben!

PAPP ESZTER

A 2019. április 8-ától kezdődő héten aSzékács iskola tanárai és diákjai ma-

gyarságukat ünnepelték. Az egy héten áttartó programsorozatban helyet kapott arégi magyar használati eszközök kiállításais. Láthattunk például fejővödröt, mángor-lót, teknőt, mázas kerámiát, de voltak kü-lönböző régi mérőszerszámok is.

A programsorozatot egy közös áhítattalkezdtük. Ezen a héten a tanórák leginkábba magyar történelmet, irodalmat, népmű-vészetet mutatták be. Magyarórákon a ma-gyar népköltészetet dolgoztuk fel, ének-órán megtanultuk a Székely himnuszt ésnépi hangszerekkel is ismerkedtünk. Tech-nika- és rajzórán a tájegységek népviseleté-vel és jellegzetes népi motívumaivalfoglalkoztunk. Midnezen kívül tanultak agyerekek a magyar kutyafajtákról és nép-szokásokról is.

A projektnapon az egész alsó tagozat

Gellértegyházára látogatott el, ahol hagyo-mányosan bográcsos krumplipaprikást fő-zött a tanári kar egy része, és népi játékok-kal játszottak egész délelőtt. Ezen a napon agyerekek megismerkedtek a krumpligörge-téssel, rongyfocival, diótöréssel, de kipró-bálhatták a gólyalábat, a kerékgörgetéstbottal és a csizmahajítást is. Emellett volttalicskázás, bigézés, mocsárjárás, ismerke-dés népi fajátékokkal és saját készítésű, ka-viccsal és gesztenyével malmozás is.

A programsorozat zárásaként csütörtökdélután megnézhettük a színjátszósok nép-mese-előadását, illetve a Székács verseny 1.helyezett mesemondóitól hallhattuk nép-meséiket.

POÓRNÉ BOKOR HAJNALKA

Magyarság hete a Székácsban



Városi tehetségnapIskolánk Akkreditált Kiváló Tehetség-

pontként működik, és évről évre közremű-ködik az Orosházi Tehetségnap és Tehet-ségkonferencia lebonyolításában is. Ebbenaz esztendőben Csizmadia Laura 9/6 osztá-lyos tanuló mutatta be az orosházi diákokszámára KGyTK-dolgozatát. A három ha-rang témáját a városalapítás 275. évfordu-lója is aktuálissá tette. A három harang,melyekről Laura tudományos dolgozataszól: a templomunkban található zombaiharang, az emlékparkban található alkotás,és iskolánk kisharangja. Az április 4-ei te-hetségnapon az érdeklődők egy jól felépí-tett, élvezetes stílusban megfogalmazottelőadást hallgathattak meg.

Gimnazisták színházlátogatásaRégi hagyomány, hogy minden évben

egyszer Budapestre látogatnak a gimnazis-táink. Ebben az évben – az Operaház felújí-tása miatt – az Erkel Színházban jártunk,ahol Gershwin című operájátPorgy és Bessláthattuk. A modern zene és történet soka-kat meglepett, de mindezzel együtt egy iga-zán értékes darabbal találkoztunk a színpa-don. Mondanivalójáról érdemes volt utánais beszélgetni a diákokkal: szeretetről, meg-bocsátásról, valódi értékekről és küzdel-mekről tanított bennünket az előadás. Az

esti program előtt évfolyamonként más-más budapesti látnivalót néztünk meg: a 9.évfolyam a repülőtéren volt, a 10. évfolyama várban járt, a 11. évfolyam a NemzetiMúzeumban, a 12. évfolyam pedig a Ven-déglátóipari Múzeum kiállítását „kóstoltameg”.

BeiratkozásokA tavaszi időszak már a következő tan-

évre való jelentkezések ideje az iskolában.Hálát adunk Istennek, hogy sok szülőt ésgyermeket vezetett hozzánk. A szeptem-berben induló első osztályokba 29 és 25kisgyermeket vettünk fel, a négyosztályosgimnázium 9. évfolyamán pedig 27 tanulónyert felvételt.

Virágvasárnap CsákváronA dolgos hétköznapok sorát óvodánk és

iskolánk pedagógusai egy teljes hétvégés ki-rándulással egészítették ki április közepén.

Csákváron volt a csoport szállása, itt aváros és az evangélikus gyülekezet megis-merését Mészáros Tamás, a Nyugati (Du-nántúli) Egyházkerület felügyelője segítet-te. Innen látogattunk el Várpalotára, aTria-non Múzeumba és Felcsútra, a Puskás Aka-démiára. Emellett túrázásra, a csákvári Es-terházy-kastély megtekintésére, borkósto-lóra, korongozásra és a szálló wellnessrész-

Tavaszi hírek iskolánkból

275 perc sport

Már a Székács-héten is a város- ésgyülekezetalapítás jeles évforduló-ja állt az iskola életének középpont-jában, az ünnep hetében pedig méginkább. A DÖK április 26-án rendez-te meg ennek jegyében a 275 percsportot. A közös bemelegítés utánsokféle sport közül lehetett válasz-tani: foci-, kézilabda- és kosármecs-csek zajlottak, lehetett kiütőzni,zumbázni, és folyamatosan voltfloorball, pingpong, csocsó, sakk éstollaslabda. A gyerekek mellett sokszülő is részt vett ezen a programon.

legének használatára is lehetőség nyílt. Atartalmas kikapcsolódást a helyi gyülekeze-tekkel közös virágvasárnapi istentisztele-ten, illetve misén való részvételünk zárta le.

Böjti csendesnapDiákjaink és pedagógusaink minden

évben nagy " gyelmet szentelnek a húsvétravaló készülésnek. Ennek csúcspontja volt aböjti csendesnap, melynek keretében aszarvasi Szivárvány színjátszó csoport mu-tatta be az iskola dísztermében Feltámadás(Risen) című zenés darabját. Kicsik és na-gyok átszellemülten nézték és hallgattákegy római katona megtérésének történetét.Az énekszó, a zene és a nézőkhöz hasonlókorú szereplők átélt játéka segített közelvinni a hallgatósághoz húsvét, a feltámadásüzenetét.

TáncvizsgaA tanév végének közeledtével eljött az

évzáró táncbemutató is a gimnazisták szá-mára. A 9. és 10. osztályosok heti 1 órábanmodern és klasszikus társastáncokat tanul-tak Antali Zoltán vezetésével. A táncvizsganapján, május 23-án szüleik és tanáraik je-lenlétében mutatták meg, hogyan mozog-nak a táncparketten, milyen sokat ügyesed-tek és mennyit bátorodtak az elmúlt idő-szakban. A közönség ezen a vizsgán min-denkinek jeles érdemjegyet adott: hatalmastapsok és elismerő mosolyok kísérték a " a-talok bemutatóját.

SZŐKE-KILIÁN SZILVIA



I ntézményünk az elmúlt tanévben lett„Akkreditált Kiváló Tehetségpont”. Az

akkreditációban közreműködött szakértőka következő szöveges értékelést készítették afolyamat során szerzett tapasztalataik alap-ján: „Az orosházi Székács Evangélikus Isko-la Tehetségpontját 2012-ben regisztráltákaz intézmény lelkes pedagógusai. Egyháziintézmény, óvodától érettségiig foglalkoz-nak a gyerekekkel. Azóta is folyamatos fej-lődésben vannak, újabb és újabb kihíváso-kat vállalnak a tehetségsegítés területén. Aspeci" kumuk az átjárható nívócsoportosfoglalkozás 5. osztálytól matematikai ésnyelvi területeken. A különleges foglalko-zást igénylő tanulókat is bevonják a tehet-ségsegítés folyamatába, és megpróbálják aképességeik szerinti legtöbbet kihozni be-lőlük, megtalálni és tudatosítani bennük azértékeiket. Szakembereik elhivatottak, ké-pezik magukat. Szinte mindegyik tehetség-területen fejlesztik a kiemelkedő képességű

gyerekeket, de bővebben a zenei, térbeli-vi-zuális és természeti területeket fejtették kiaz értékelési felületen. Szakértő pszicholó-gusuk tehetségazonosítást, tanácsadást isvégez. Együttműködési hálójuk kiterjedt,de még bővíthető. A szülőkkel szorosegyüttműködésre törekszenek. Rendezvé-nyeik színesek, sokrétűek.”

Az egyéni képességek felismerése és a te-hetséggondozás intézményünk fő célkitű-zése, amely a gyerekek megismerését célzókülönleges pedagógusi attitűd eredménye.A tehetséggondozás és képességfejlesztésalapja az órai differenciálás, az osztályokonés az iskolán belüli színes tevékenységrend-szer (projektmunka, előadások, közös ün-nepek, gálák) és a kialakuló érzelmi bizton-ság. A speciális képességek fejlesztését szol-gálják szakköreink, versenyfelkészítő fog-lalkozásaink, iskolai versenyeink, pályáza-taink, rendezvényeink. Tanítóink, tanára-ink szakemberekkel és szaktanárokkalegyüttműködésben végzik tehetséggondo-zó és képességfejlesztő munkájukat.

Továbbá törekszünk az élményközpon-tú oktatás jegyében a tanulás színterénekbővítésére. Erre a pályázat adHatártalanul!lehetőséget a 7. és a 11. évfolyam osztályai-

nak. A hetedikesek Erdélybe járnak, a ti-zenegyedikesek pedig a Felvidékkel ismer-kednek történelmi, irodalmi helyszíneketfelkeresve, természeti látványosságokatmegtekintve.

Az ötödikesekkel Kiskőrösön voltunk, aJános Vitéz Látogatóközpontban. A hato-dikosokkal Nagyszalontára, Arany Jánosszülőhelyére látogattunk el.

Az erdei iskola által biztosított különle-ges tanulást öt osztály diákjai élvezhették:1. a, 1. b, 3. b, 5. b és 6. a.

Valljuk, hogy az iskolai oktatás nem le-het elsősorban versenycentrikus. A tehetsé-ges tanulóknak azonban biztosítani kell alehetőséget, a kellő megmérettetést. A ver-senyeken elért eredmények további erőtadhatnak a munkánkhoz, másrészt növelikiskolánk presztízsét. Jól teljesítő tanulóinkszámos versenyen összemérték tudásukataz elmúlt hónapokban. Az alábbiakban atanév jelentősebb eredményei olvashatók:

XIV. Országos Koráléneklési Verseny:– Nagy Emma (7/6) arany minősítés– Nagy Luca (10/6) arany minősítés– Dénes Alexa (3. a) bronz minősítés– Gabnai Illés (4. b) különdíjFelkészítő: Domjánné Szólik Anikó

TELC megyei angolverseny:– Hegedűs Regina (8/6) 3. helyFelkészítő: Bacsurné Nagy Ildikó

Arany Dobókocka matematikaverseny:– Kopanyicza Lara (7/6) 1. helyFelkészítő: Fórizs Ibolya

Polgár Lajos Emlékverseny (angol):– 7/6 osztály csapata (Klembucz Eszter,Szatmári László,Török Virág) 2. helyFelkészítő: Schmittinger Anikó

„Így kerek a világ” orsz. rajzpályázat:– Verasztó Valentina (7. b) különdíjFelkészítő: Celuskáné Csepregi Alícia

Megyei angol szépkiejtési verseny:– Podhorszky Viktória Anna (11/6) 1. h.Felkészítő: Kovácsné Misurda Ilona

Városi-területi szóbeli angolverseny:– Machan Zétény (5. a) 2. hely– Horváth János (8/6) 5. helyFelkészítő: Fazekasné Jankov Ildikóés Bacsurné Nagy Ildikó

Simonyi Imre emlékverseny (fotó):– Csizmadia Laura (9/6) 2. hely– Punyi Zsó" a (12/6) különdíjFelkészítő: Celuskáné Csepregi Alícia

Kölcsey Versmondóverseny:– Kovács Fanni (12/6) 2. hely– Stéfán Bernadett (8/6) 3. helyFelkészítő: Oláh Rita és Takács Ildikó

Kölcsey Népdaléneklési Verseny:– Nagy Emma (7/6) különdíj– Zalai Bernadett (7/6) különdíj– Nagy Luca Réka (10/6) különdíjFelkészítő: Domjánné Szólik Anikó

Kölcsey versenyhez kapcsolódóképzőművészeti pályázat:– Leszkó Richárd (11/4) 1. hely– Árus Vivien (9/6) 2. hely– Palacsik János (9/6) 1. hely– Havrán Enikő (12/4) 2. hely– Csizmadia Laura és Veres Zsó" (8/6)különdíjFelkészítő: Celuskáné Csepregi Alícia

Zrínyi Ilona Matematikaverseny:– Nóbik Roland (4. b) 3. hely– Kopanyicza Lara (7/6) 8. helyFelkészítő: Feketéné Varga Mónikaés Fórizs Ibolya

Bartók Béla Népdaléneklési Verseny:– Vajda Bodza (4. b) 1. hely– Zalai Bernadett (7/6) 1. hely– Nagy Emma (7/6) 2. helyFelkészítő: Domjánné Szólik Anikó

Országos Evangélikus Rajzpályázat:– Csizmadia Gergő (6. a) 1. hely– 6. b csapata (Nyári Zsó" a, TóthDániel, Vida Evelin) 3. hely– Leszkó Richárd (11/4) 2. helyFelkészítő: Celuskáné Csepregi Alícia

Ígéretes tehetségek a Székácsban



Német nyelvű vers- és prózamondóv.:– Kovács Fanni (12/6) 3. helyFelkészítő: Csicsely Szilvia

Országos Evangélikus Hittanverseny:– 6. b osztály csapata(Benkő Máté, Hajdú Viola,Nyári Zsó" a, Tóth Dániel) 2. helyFelkészítő: Szigethyné SzenteczkiKatalin

Ordass Lajos Retorikaverseny:– Krcsméri János (11/6) 2. helyFelkészítő: Bogdánffy-Szőke Anett

Komplex természettudományi v.:– 3–4. évfolyam csapata(Koós Gergő 3. a, Poór Tibor 3. b,Darók Levente 4. a, Varju Márton4. b) 3. helyFelkészítő: Poórné Bokor Hajnalka,Mágocsiné Bende Katalin, PalcseknéJózsa Szilvia, Feketéné Varga Mónika

II. Országos Állategészségügyi V.:– 11/6 osztály csapata(Chlebnyiczki Petra, Hajdu Leila,Sin Attila) 6. helyFelkészítő: Fazekas András

XX. Neumann János Informatika Kupa:– 11/6 osztály csapata(Oszadszky Bence, Szegfű Dániel,Szigethy Péter) 2. helyFelkészítő: Antal László

Országos angolnyelvi prezentációs v.:– Podhorszky Viktória Anna (11/6) 2. h.– Nagy László (9/6) különdíjFelkészítő: Kovácsné Misurda Ilona,Ökrösné Miszlai Edit

Kutató Gyerekek Tudományos Konf.:– Magura Borbála (7/6) 6. helyFelkészítő: Koczka Istvánné

„Madarak és fák napja” rajzpályázat:– Vida Evelin (6. b) 1. hely– Sztvorecz Petra (8. b) 2. helyFelkészítő: Celuskáné Csepregi Alícia

Bod Péter Orsz. Könyvtárhasználati V.:– Horváth János (8/6) 1. hely– Andrikó Ágnes (7/6) 3. helyFelkészítő: Patakfalvi János

Békés Megyei Számítástechnikai V.:– Szász Gergő (8/6) 1. helyFelkészítő: Antal László

„Sziporka” Országos Matematikav.:– Tóth Petra (3. b) 10. helyFelkészítő nevelő: Ujj Mária

Városi-területi helyesírási verseny:– Bényei Nelli (3. a)Felkészítő: Ravaszné Horváth Mariann

Békés Megyei Könnyűzenei Fúvósv.:– Bacsur Zsó" (12/6) egyéni bronz mi-nősítés, kamarában arany minősítés.

Az Evangélikus Külmissziói EgyesületGaramut hangja – Üzenetek PápuaÚj-Guineából címmel meghirdetettvetélkedőjén Machán Zalánés Horváth János (7/6) díjazásbanrészesültek: meghívást kaptaka Külmissziós Konferenciára, amelya piliscsabai Béthel EvangélikusMissziói Otthonban lesz, júliusban.

A Johannita Rend pályázatánKrcsméri János (11/6) különdíjatkapott.

A diákok számára számtalan lehetőségkínálkozott a sport terén is. A testnevelésttanító Földesi Róbert, Jeszenszky-Paulo-vics László és Károlyfalvi Elemér a tanórá-kon kívül a délutáni edzéseken és tömeg-sportfoglalkozásokon készítik fel a diáko-kat.

Birkózóink közül ketten remekeltek:Czikora Dániel (7. b)– Szabadfogású diákolimpia –területi 1. hely; országos 7. hely– Kötöttfogású diákolimpia –területi 1. helyPapp Krisztofer (6. b)– Országos birkózóbajnokság – 5. hely– Kötöttfogású diákolimpia –területi 3. hely

Asztalitenisszel a testnevelésórákonismerkedik a diákság egy része,versenyeken is sikerrel indultak:

Szőke Panna (4. b), Bényei Nelli (3. a)és Gálik Boglárka (3. a) a megyeiasztaliteniszbajnokságon csapatban1. helyet ért el, az országos döntőna dobogó 3. helyére került. A serdülőkorosztály legeredményesebbversenyzői: Varga Bernadett (9/6),Farkas Izabella (7/6), Farkas Dávid(9/6), Ökrös Zsombor (8/6), KissDorottya (10/6).

Atlétikában tanulóink különbözőversenyeken vettek részt: mezeifutóverseny, városi-körzeti verseny,megyei verseny. Legeredményesebbena 4×100 m-es váltó – HorváthMedárd (6. a), Nagy Dominik (6. a),Patakfalvi Márton (6. b), SzilágyiPatrik (6. a) szerepelt: megyei–

1. helyet értek el. Ők az országosversenyen, Székesfehérváron isbizonyíthattak. Horváth Medárdtávolugrásban 3. lett, így ebbena sportágban is indul az országosdöntőn.

Mezei futóverseny:– III. korcsoportos csapat 1. hely:Tompa Bence (5. a), Árgyelán Péter(5. b), Tompa Ákos (5. b), CsizmadiaSzabolcs (6. a)– III. korcsoportos leány 3. hely:Molnár-Farkas Luca (5. b), Deák Sára(6. b), Vida Evelin (6. b), CeluskaViktória (7/6)– IV. korcsoportos leány 3. hely:Klembucz Eszter (7/6), Hegedűs Maja(8/6), Kalmár Zita (8/6), SzűcsKlaudia (9/4)– Ladány Open MazsorettSportverseny: Vincze Mirella (8. b)és Kálmán Dóra (11/4) tradicionálisbotcsapat, arany minősítés

Sakkban a legeredményesebb diákunkKunos Zoltán (12/4). Eredményei:– Gyopáros Kupa 4. hely– körzeti sakkverseny 1. hely– Lantos György Emlékverseny 1. hely

Szeretettel gratulálunk a versenyzőknekés a felkészítő nevelőknek!

FEHÉR BORBÁLAigazgatóhelyettes



Határtalanul!Szlovákiában jártak a Székács gimnazistái

2 019. április 24-én indultunk el a felvi-déki kirándulásra. A Székács iskolából

a 11. évfolyamosok utaztak osztályfőnöke-ikkel, az iskolalelkésszel és az intézményigazgatójával. A csoport Fülekre érkezéseután ismerkedtünk a partneriskolával, be-mutattuk egymásnak iskolánkat és tan-rendszerünket. A füleki gimnazisták zenés-verses műsorral készültek. Ezután megte-kintettük a palóc település látnivalóit, a vártetejéről szép kilátás nyílt az egész városra.

Az iskolába visszatérve a Motolla Kéz-műves Kör irányítása mellett ki lehetettpróbálni a bútorfestés jellemző motívuma-it, makramétechnikával karkötőt készíteni,illetve egy különleges húsvéti tojásdíszítésieljárást is megtanulhattak az orosházi diá-kok. A füleki gimnázium robotikaszakköreis tartott egy bemutatófoglalkozást, ahol azérdeklődők megnézhették a munkájukat.

Este Rimaszombatban volt a szállásunk,ahol vacsora után még egy esti városnézősétán vett részt a csoport. Másnap reggelRimaszombatban felkerestük a híres Gö-mör-Kishonti Múzeumot, ahol voltak ős-maradványok, egy múmia, régi viseletek,használati eszközök, és sok minden más is,ami gazdag, átfogó képet adott a régió tör-ténelmének és természetének gazdagságá-ról, sokrétűségéről.

Útnak indulva tettünk egy rövid kitérőtSajógömörre, ahol a különleges díszítésűevangélikus templomot néztük meg. Sajó-gömör a Felvidék egyetlen tisztán magyar-ajkú evangélikus gyülekezete, ahol az egy-ház" testvéri szeretettel fogadott minket.

A Gömör-Tornai-karszt szlovákiai ol-dalán, a Szilicei-fennsík nyugati szélén ta-lálható a Gombaszögi-cseppkőbarlang,amely a Világörökség része. A több mint1500 méter hosszan feltárt barlang folyo-sóiban és termeiben fehér és vörös színek-ben pompázó cseppkövekben gyönyör-ködhetünk. Különlegesnek számít a meny-nyezetről függő, 3-5 mm átmérőjű, 1-2 mhosszú, belül üreges, ún. szalmacseppkövektömeges előfordulása. Hatalmas élményvolt ennek felkeresése.

Továbbutazva megálltunk AndrássyFranciska és Dénes mauzóleumánál Krasz-nahorkaváralján. Síremlékük egy „mesebe-li palota”, egyedülálló szecessziós műem-lék, amelynek építését 1904 őszén fejeztékbe. Koszorút helyeztünk el Andrássy Dénesés felesége, Franciska sírjánál.

Ezután meglátogattuk a betléri András-sy-kastélyt. A rezidenciát Andrássy Istvánbáró, kurucgenerális, a család betléri ágá-nak megalapítója építtette. Egyik legszebbrésze a mintegy húszezer kötetet számlálóhatalmas könyvtár. Vadászkastély lévén ter-mészetesen trófeákat is láttunk, illetve a tá-vol-keleti gyűjtemény is sokakat lenyűgö-zött. Talán még ennél is nagyobb élményvolt a séta a kastélyparkban. A parkot ke-resztül-kasul átszelő ösvényeken egy mes-terséges tóig jutottunk el, szinte folyamatosmadárcsicsergést hallgatva, ugrándozó mó-kusokat " gyelve. Visszafelé egy szinténmesterségesen kialakított vízesés mellettjöttünk el, lenyűgöző látvány volt.

Később Rozsnyón tettünk egy kellemessétát. Este érkeztünk meg Szádalmásra, aGranárium Panzióba. A szívélyes fogadta-tás és a " nom vacsora után a panzió pajtájá-ban a dernői néptáncosok fergeteges mu-latságot szerveztek nekünk tánctanítással.Játékos módon még a kevésbé táncszerető" atalokat is bevonták a programba, és vé-gül mindenki úgy fejezte be az estét, hogyismerte a gömöri csárdás különféle lépéseit.

A kirándulás harmadik napjának dél-előttjén városnéző sétát tettünk Kassán.Először Rákóczi Ferenc fejedelem szobrátnéztük meg a rodostói ház Kassán felépítettmása mellett. Ezt követően a dómban ko-szorút helyeztünk el, majd II. Rákóczi Fe-

renc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós sírjamellett elénekeltük a magyar Himnuszt. Avárosnézés során Rákóczi, Kazinczy, Bat-sányi, Baróti Szabó Dávid, Bocskai István,Bethlen Gábor, Márai Sándor, s egyéb nagymagyar személyiségek életének kassai vo-natkozásait ismertük meg. A legbátrabbaka dóm tornyába is felmentek, hogy gyö-nyörködjenek az onnan nyíló kilátásban.

Délután a Szádelői-völgy meghódításavolt a célunk, az UNESCO Világörökségrészét képező vadregényes, sziklacsodákkalteli szurdokvölgyben kirándultunk. Felka-paszkodtunk az egyik kilátósziklára is, on-nan beláttuk az egész völgyet. A szádelőiparkolótól a Szádelői-völgyön át a Borkai-hágóig kb. 10 km-es utat tettünk meg,melynek leküzdése emlékezetessé vált azAlföldről érkezett diákok számára.

A szállásunkra való visszaérkezés utáníjászati bemutató volt a panzió tágas kertjé-ben. Egy helyi íjász tanítgatta az érdeklődő-ket az íj használatának fortélyaira. A végénegy kis versenyt is rendeztek, hogy kiderül-jön, ki a legügyesebb.

Hazafelé indulva az első megállónk Al-sósztregován volt, a Madách Imre szülőkas-télyában berendezett csodálatos, interaktívmúzeumot tekintettük meg. Sokat tanul-tunk belőle, amely majd jól hasznosíthatólesz a jövő évi érettségin. Kicsit később meg-álltunk még Szklabonyán, Mikszáth Kál-mán emlékházánál is. Koszorút helyeztünkel a Mikszáth-szobornál, és megnéztük szü-lei sírját is a szemközti temetőben. Este fá-radtan, élményekkel telve érkeztünk megOrosházára.

A füleki csoport a lapzárta idején viszo-nozza az orosháziak látogatását. Városunk-ban elsősorban az evangélikus templomotés az iskolát nézik meg, ittlétük alatt többközös programot is szerveztünk nekik.

SZŐKE-KILIÁN SZILVIAprojektvezető



Családi nap óvodánkban

E vangélikus óvodánknak sokéves, széphagyománya már a gyermeknap kör-

nyékén megrendezésre kerülő Családi nap.Ilyenkor benépesül az óvoda tágas, füvesudvara óvodásainkkal, az őket kísérő test-vérekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel. Ezek azalkalmak lehetőséget teremtenek a gyerme-kek, a családok és az óvodában dolgozókszámára a közös kikapcsolódásra, szórako-zásra, az együvé tartozás érzésének, a közös-ség ajándékának megélésére.

Családi napunk elmaradhatatlan kellé-ke az ugrálóvár, az arcfestés, a zsákbamacs-ka és a tombola. Ezenkívül évente megúju-ló programok, szórakozási és játéklehetősé-gek, meglepetések várják még a vendége-ket. Rendezvényünket igyekszünk mindenévben változatos módon más-más téma kö-ré szervezni. Tartottunk már Hagyomány-ápoló napot népi mesterségek bemutatójá-val, lovas kocsikázással, népi táncházzal,Közlekedési napot rendőr-, tűzoltó- és men-tőautóval, a közlekedéssel kapcsolatos játé-kos feladatokkal, rendőr néni koordinálá-sával. Volt már nálunk ,Zöld családi napamelyre belépő gyanánt virágpalántát vagyegy köteg hulladékpapírt hoztak a ven-dégek, majd a szelektív hulladékválogatóversenytől kezdve az újrahasznosíthatóanyagokkal való barkácsolásig számos érde-kes programban vehettek részt. Az Állati jógyereknapra behozhatták a gyerekek sajátházi kedvenceiket és a kisállatbolt jóvoltá-ból újabbakkal ismerkedhettek meg, vala-mint állatsimogató és pónilovaglás szóra-koztatta őket.

Ebben az évben pal készü-Egészségnaplünk. Igyekszünk hangsúlyozni az egészsé-ges életmód, az egészséges táplálkozás és atestmozgás fontosságát. Ennek megfelelő-en alakul a délutáni programunk is.

Rendezvényünkön Életmódsátor fo-gadja a vendégeket, ahol az Orosházi Kór-ház Egészségfejlesztési Irodája életmódta-nácsokkal látja el az érdeklődőket. Ingye-nes vércukorszint- és vérnyomásmérést vé-geznek kis óvodásunk szülei a Szent IstvánGyógyszertárból, valamint a Magyar Vö-röskereszt Békés Megyei Szervezete és azorosházi Véradó Állomás jóvoltából hely-

színi véradásra is lehetőség lesz. A szülőkkülönféle salátákat, gyümölcssalátákat ké-szítenek majd, amelyeket a délután folya-mán meg is kóstolhatunk. Emellett a csalá-dok számára kedvelt, szívesen fogyasztottegészséges ételek receptjeinek megosztásá-ra, csereberéjére is lehetőség nyílik.

Az óvodába látogató vendégeknek aktívkikapcsolódásban is részük lehet, aerobi-kozhatnak Csiki Rebekával, a Rebi Fitnesscsoport vezetőjével, együtt zumbázhatnakegy kedves anyukánkkal, Bogdánffy-SzőkeAnettel. Izgalmas programnak ígérkezik az

óvoda körüli futás is, amelyen gyerekek,szülők együtt futhatnak városunk futó-nagykövetével, Szöllősi Ágnessel.

Kicsik és nagyok lelkesen készülünk azélménydúsnak ígérkező Egészségnapra,kérjük Isten áldását a közelgő rendezvény-re!

Szeretettel várjuk az óvodaiEgészségnapra presbitereinket,

gyülekezetünk tagjait isjúnius 11-én, kedden 14 órától!

Töltsünk együtt egy jó hangulatú,vidám délutánt!

RÉSZLETES PROGRAM

14.00 Köszöntő14.05 Óvodások verse (Csukás István: Makk Marci)14.15 Aerobic Csiki Rebekával (20 perc)15.00 Futás az óvoda körül Orosháza futónagykövetével, Szöllősi Ágnessel16.00 Zumba Bogdánffy-Szőke Anettel (20 perc)16.30 Tombolahúzás (előtte ajándéksorsolás a totót kitöltők között)

PÁRHUZAMOS PROGRAMOK

– Életmódsátor (Orosházi Kórház Egészségfejlesztési Iroda)– Véradás (Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Szervezete, orosházi Véradó Áll.)– Vércukorszint- és vérnyomásmérés (Szent István Gyógyszertár)– Saláta- és gyümölcssalátakészítés a szülők részéről– Receptbörze (egészséges ételek receptjeinek csereberéje)– Egészségtotó (ajándéksorsolás a totót kitöltők között)– Ugrálóvár, arcfestés, zsákbamacska

Összeállította: Csehi József

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉS (3 éven aluli gyermekek)

Dér Tamás Pesics Zsuzsannaés leánya:ESZTER 2019. május 4.

Barát Szabolcs Varga-Dudás Edit Ágnesés fia:ZALÁN 2019. május 12.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

TEMETÉS (2019. április 15.–2019. május 30.)

Bella Ivánné Szalók Zoltánné(Joó Zsófia 83), (HáriEmília 76), (81),Lődi István Antal Szemenyei Józsefné(Baranyai Éva Jusztina 78), (BukvaMolnár JánosnéKatalin 75), (75), (GabnaiMolnár János Keller JózsefnéErzsébet 97), (Gyarmati Erzsébet IlonaKirály Mártonné69), (68)Király Márton„A VILÁG PEDIG ELMÚLIK DE AKI AZ ISTEN AKARATÁT[…]

CSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ.” [1Jn 2,17]

Kiadja: Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.)

Felelős kiadó: Ördög Endre igazgatólelkész és Koszorús Oszkár

Tördelőszerkesztő: Nyomtatás:Szatmári László · Pergamen Kft., Orosháza

2000 Ft

5000 Ft

4000 Ft

2000 Ft

1000 Ft

3000 Ft

2000 Ft

2000 Ft

2000 Ft

5000 Ft

2000 Ft

5000 Ft

1000 Ft

Tarr István és felesége

Pleskó Józsefné

Baranyi Jánosné

Dénes József és felesége

Kiss Gyuláné

Bokor József

Boros Zsuzsanna

Pusztainé Nagy Erzsébet

Jankó István és felesége

Keller Józsefné

Gyenge Antal

Zsíros Györgyné

Név nélkül, de Istennél tudvalévő testvér

ADOMÁNYOKAZ OROSHÁZI HARANGSZÓ

ÚJSÁGRA2019. április 10.–2019. május 30.

E zzel a felirattal (az iskola mottójával)találkoztunk először, amikor megér-

keztünk a németországi partneriskolánk-hoz Kahl am Mainba.

10 éves múltra tekint vissza ez a kapcso-lat, amely partnerségből mára barátivá ala-kult. Évente találkozunk a Paul Gerhard is-kola diákjaival: hol Magyarországon, holNémetországban. Idén 20 diák kapott le-hetőséget arra, hogy német családok hét-köznapjaival ismerkedjen.

Délelőttönként az orosházi " atalok is atanórákon vettek részt. A " nom és egészsé-ges menzai ebéd után a fogadócsaládok ál-tal szervezett programokon, kiránduláso-kon ismerkedtek a német kultúrával, szo-kásokkal, nyelvvel.

Közös kiránduláson is részt vettünk Ei-senachban, Bach szülővárosában. Kipró-bálhattuk Gutenberg találmányát, majdWartburg várát bejárva megnézhettük Lu-ther szobáját, ahol a Bibliát fordította.

Istennek hála, tartalmas, családias han-gulatú hétben volt részünk, új barátokralelve. Valóban a mottó szerint: együtt ta-nultunk, éltünk, nevettünk. Szeretettelvárjuk a jövő évi találkozást itt, Magyaror-szágon.

FÖLDESINÉ ERŐS KLÁRAés FAZEKASNÉ JANKOV ILDIKÓ

kísérő pedagógusok

Lernen, leben, lachen – Tanulni, élni, nevetni

Nyári programok

a leánygyülekezetekben

– 2019. június 29-én (szombaton) falunap Szentetornyán.– 2018. július 1-től 5-ig hittanos tábor Szilvásváradon

felsős diákok számára.– 2019. július 13-án kardoskúti falunap,

9 órakor ökumenikus istentisztelet a templomban,

majd Ramasz Imre sírjának megkoszorúzása.– 2019. július 15-től július 19-ig hittanos napközitábor

Gyopárosfürdőn diákok számára.– 2019. augusztus 5-től 8-ig

„Közös asztal” cigánymissziós konferencia Budapesten.

HALLHATÓIGEVasárnapi istentiszteleteink igehirdetéseit a kedves testvé-

rek hétről hétre meghallgathatják az interneten is, az

oroshaza.lutheran.hu/igehirdetesek címen. Isten áldása

legyen minden alkalmon, ahol az ő igéje hangzik. Hisszük a

prófétai tanítást, miszerint: „…az én igém is, amely számból

kĳön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi,

amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” [Ézs 55,11]

Az egyház népe számára karácsony és húsvét mellett a har-madik nagy ünnep pünkösd. A legtöbb ember nem tud mitkezdeni ezzel az ünneppel. Karácsonykor Isten fia emberrélett, nagypénteken az anyagtestbe öltözött Jézus meghalt akeresztfán, húsvét hajnalán pedig feltámadt a halálból. Demi történt pünkösdkor?

Jézus mennybemenetele előtt azt mondta tanítványai-nak: „…én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót adnektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét,akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri;ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”[Jn 14,16–17] Ez az ígéret Jézus mennybemenetele után 10nappal, a húsvét utáni 50. napon, pünkösdkor teljesedett be.Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv leírása szerint:„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együttvoltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhozhasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész há-zat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük,amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyá-jan megteltek Szentlélekkel...” [ApCsel, 2,1–4] Ezek a Jézusmennybemenetele után zárt közösségben élő és imádságbanJézussal beszélő tanítványok a Szentlélek hatására nyitottálettek a kívül valók iránt, kimentek a pünkösd ünnepére Je-ruzsálembe sereglett soknyelvű tömegbe, és bátran tanús-kodtak a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusról. ASzentlélek által ledőltek a válaszfalak, amelyek ott meredtekköztük és az idegenek között, de megszűntek a nyelvi akadá-lyok is, mert „…különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy,ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak…” [ApCsel 2,4b].Itt a bábeli nyelvzavar ellenkezője ment végbe. Különbözőnépekhez tartozó emberek megértették az apostolok ajkárólhangzó evangéliumot, az Isten szeretetéről szóló jó hírt,amelynek fényében felismerték bűneiket, és „…mintha szí-ven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apos-toltól: »Mit tegyünk...?«” [ApCsel 2,37]. Ekkor hangzott felé-jük a megtérésre és a Jézus Krisztusba vetett hitre hívó szó,amelynek hatására megkeresztelkedtek és hozzájuk csatla-kozott háromezer lélek. Így született meg az egyház, Krisztustitokzatos teste, amely 2000 év óta a Szentlélek jelenléténekés munkájának a színtere.

Isten Szentlelke ma tehát az egyház, a gyülekezet közös-

ségében jön hozzánk. Jövetelének, kiáradásának ma nincse-nek meg azok a külső jelei, amelyek az első pünkösd napjánmegvoltak. Ma csendesen, nem látványosan jön a Lélek, azigén és a szentségeken keresztül. Isten az egyházra bízta azigehirdetés és a szentségek kiszolgáltatásának feladatát.

A mai embernek is szüksége van a Szentlélekre. Nélkülebefelé forduló, önző, félénk emberek vagyunk, akik csak sza-vakban emlegetjük a közösséget, de valójában nem törődünka felebarát, az embertárs sorsával.

Szentlélek nélkül, noha mindnyájan magyarul beszélünk,néha mégsem értjük egymást. Sokszor nem érti meg a gyer-mek a szülőt, a szülő a gyermekét, a testvér a testvérét, a há-zastárs a házastársát. Ahol pedig nincs megértés, ott gyako-ri az ellenségeskedés. Ahol ellenségeskedés van, ott hiányzika nyugalom, a békesség. Az ellenséges indulatoktól meghatá-rozott cselekedetek pedig pusztulást hordoznak magukban.Még Jézus tanítványai is, amikor Isten Szentlelke hiányzottaz életükből, tüzet akartak kérni egy samariai falura, mertnem fogadta be Jézust éjszakai szállásra (Lk 9,51– 56).

Szentlélek nélkül az embernek nincs belső tartása, ezértkönnyűnek bizonyul, és élete, világa olyan lesz, mint a fáróllehullott levél, vagy ahogyan Zelk Zoltán fogalmazta meg Fe-lelj, ha vagy! című versében, amikor ezt írta: „Szélfútta levél avilág.” Sodródik az ember a bűnben, és az eszmék viharaiban,mint falevél a sáros őszi utcán, és kétségbeesve kérdezi: „Dehol az ág? De ki az ág?” A szentlélek által nemcsak megtud-juk, hogy hol az ág és ki az ág, hanem a levél, az emberi életvisszakerül az ágra, kötődik Teremtőjéhez és Hordozójához,az élő Istenhez. Hasznossá válik, mint az élő falevél, amelyárnyékot tart és enyhet ad a munkában elfáradt embernek,és ahogyan az élő levél termeli az élet nélkülözhetetlen felté-telét, az oxigént, úgy éli meg a Lélek által megelevenített em-ber az élethez nélkülözhetetlen szeretetet, mert oda kötődikaz élete a szeretet forrásához, Jézus Krisztushoz, aki önma-gát adta értünk a golgotai keresztfán.

Végül a Szentlélek Krisztus tanúivá is tesz bennünket,amint tette Pétert és a többi apostolt. Egyben átütő erejűvéteszi tanúskodásunkat, ezzel teremti és megújítja mindig azegyházat, ahol mi is részesei lehetünk a pünkösdi csodának.

PINTÉR JÁNOS

Pünkösdi gondolatok

25 ÉVE ÍRTUK…

MÚLTIDÉZŐ MELLÉKLET

Az Orosházi Harangszó mikrofonjával kezemben becsönget-tem Koszorús Oszkár nyugalmazott esperes úr lakásába. Lá-togatásom célja, hogy a 80. születésnapját ünneplő lelkésztéletéről, szolgálatáról faggassam. Móricz Zsigmond utcai kislakásában, régi bútorok között ülve beszélgetünk. AmikorOszkár bácsi megszólal, észrevétlenül kilépünk a jelenből ésmegelevenedik a múlt.

K. O.: 1914. június 10-én Erdélyben, Resicabányán szület-tem. Utam Kecskemétre vezetett, majd Lajtaújfalura, Gyón-ra, végül Szarvasra. Elemi iskoláimat Gyónon végeztem, kö-zépiskoláimat Kecskeméten, Mezőtúron és Szarvason. Indí-tást a lelkészi szolgálatra korán kaptam, mert édesapám lel-kész volt, édesanyám imádkozó lélek – ők egyengették uta-mat, majd hitoktatóm. Érettségi után az Erzsébet Tudo-mányegyetem Hittudományi Karára kerültem, Sopronba. Ateológiát elvégezve Gyulára, Tiszaföldvárra és Szentetornyá-ra kerültem. Ezután Orosháza következett, Rákóczitelepenszervezőlelkész voltam. Itt választottak meg parókus lelkész-nek, és ma is a gyülekezet örökös tiszteletbeli lekésze vagyok.1943-ban egyhangú választással meghívtak Szentetornyára.Két évet tábori lelkészként is szolgáltam. 1945 áprilisábanhadifogságba estem, csak novemberben kerültem haza. Az

egyházi ranglistán gyorsan haladtam, már 1947-ben alespe-res voltam, ezzel egyidejűleg több országos és kerületi tisztsé-get is viseltem. 1956-ban kerültem Orosházára. 1959-ben –bár nem voltam jelölt – esperessé választottak. Később mégöt alkalommal választottak meg a hatéves esperesi ciklusra.1982-ben vonultam nyugdíjba, de még Szentetornyán továbbszolgáltam 1984-ig.

Gy. G.: 1938-tól 1984-ig szolgáltál aktívan. Hogyan lehet-ne összegezni a 46 évet?

K. O.: Nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszak volt ez.Mint pályakezdő örököltem egy félig felépült templomot éstetemes adósságot Rákóczitelepen. Orosházára kerülveFürst Ervin mellett kellett helytállnom, aki ekkor már nagymúltat és munkásságot tudhatott maga mögött. Orosházi lel-készként egyszerre kellett minőségi és mennyiségi követel-ményeknek megfelelni. Lelkészi pályafutásom során mint-egy 1000 keresztelést, 1000 esküvőt és 3500 temetést végez-tem, az esperesi hivatal vezetése és egyéb lelkészi munkákmellett.

Gy. G.: Volt-e magánéleted a lelkészi szolgálat mellett?Hallhatnánk valamit a családról?

K. O.: 1941-ben nősültem, feleségem Bartos Éva tanítónőlett, apósom Bartos Pál esperes volt. Négy gyermekünk szü-

Fények és árnyak...A Győry Vilmos téri alvégi parókia ablakai északra néznek,mégis világosak és melegek a szobák. A templom hatalmasdéli homlokzata a nap és év minden szakában bevilágítja a la-kást, visszaverve a napsugarakat. Szép és mély értelmű gon-dolat: a templom mint a fény közvetítője, továbbadója. Oros-háza 250 éves történelmében ez élő valóság volt, és hiszem,ma is az. Átvitt értelemben sok-sok lakásba világíthat be atemplomból áradó fény, igazán barátságos hajlékká változ-tatva ezeket. Hány és hány prédikáció hangzott el e monu-mentális falak között és visszhangzott tovább a szívekben,majd egyszer a szeretet ragyogó cselekedetévé vált egy csa-ládban.

A múlt fényei voltak „Orosháza jelesei”: lelkészek, tudó-sok, művészek, közéleti személyiségek, akik tiszta szellemi-ségükkel, erkölcsiségükkel fényt hoztak e település életébe.Nem Prometheusként lopták, hanem az igazi, nagy emberekalázatával kérték és kapták Istentől a tüzet, a fényt. Erre bi-zonyíték a valóban kiemelkedő egyéniségű Győry Vilmosszép éneke: „A szent erőt, én Istenem, te adjad. Elesni, vesznihívedet ne hagyjad, Te adj erőt, míg tart a küzdelem! Bennedbízom, én erős Istenem!” [EÉ 428,3]

A múlt fényei ragyogtak fel április 17–24. között a jubile-umi héten. Sokakat vonzottak e fények. Néhányszor megtelta templom úgy, mint már régen nem. Háromszáz gyermek –óvodástól a gimnazistáig – állt a kultúrház színpadján, éne-kelve evangélikus himnuszunkat. Fiatalok átszellemült játé-ka és éneke a templomban és a színpadon. Nagyszerű előadá-sok és három vaskos könyv… emléktáblák, emlékművek…templomi alapkőletétel… egyházi óvodánk megáldása…

Fényt hoztak magukkal a kis zombai gyülekezet küldött-jei. Sugárzó arccal mondtak köszöntőt finnek és németek. Ta-lán kissé derűsebben indult haza a fazekasvarsándi küldött-ség oda, ahol csak titokban lehetett megünnepelni a gyüleke-zet 200. születésnapját.

Az ünnep tolongásában vagy a terített asztalok mellett so-

kan kerültek egymáshoz közelebb. Idegenek lettek barátok-ká és fagyos tekintetek oldódtak fel a mosoly viszonzásában.Akinek nyitott, érző szíve van, sokat begyűjthetett az ünnepmeleg fényéből.

De törvényszerű, hogy ahol a fény megjelenik, ott árnyékis keletkezik? Sajnos úgy tűnik, igen. Az orosházi alvilág sö-tétségét nem tudta elűzni az ünnepi fény. Hétvégeken újrabetörnek néhány ablakot városszerte a sötét lelkű ifjak. Azáprilis 30-i fáklyás felvonulás fényeit is követte az árnyék: aGyőry-emléktábla mellől valaki leszaggatta a koszorút és to-vábbi ablakok estek áldozatul a féktelen ünneplésnek. Ésdúlt a választási kampány. Bántó feliratok a falakon és azaszfalton… és újra megfagy a mosoly. Ingatag hitűek latol-gatják, ritkábban járjanak-e templomba, nem volt-e koraivisszatérni az ősök hitéhez...

A szél felhőket hajt az égen, olykor hosszabb időre beborul,majd ismét kiderül az ég. Fázunk és levertek vagyunk, ha ár-nyékos idők jönnek, és várjuk a fényt, a meleget.

Pedig ha van árnyék, van fény is. Minél sötétebb az ár-nyék, annál erősebb a fény. Csak tőlünk függ, hogy a sötétség,vagy a fény felé fordulunk-e. Még valami: a fény mindig felül-ről jön és az árnyék mindig alul marad.

Figyeljünk Jakab apostolnak az intésére: „Ne tévelyegje-tek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéle-tes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá,akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozá-sa.” [Jak 1,16–17]

Bizonyosságot jelentenek számunkra Krisztus szavai is:„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sö-tétségben, hanem övé az élet világossága.” [Jn 8,12]

Testvér! Fordulj a fény felé! Fogadd be és továbbítsd afényt! Ha a fény felé fordulsz, az árnyék a hátad mögé kerül –ez nemcsak a fizika törvényei szerint igaz, de így van a ke-resztyén életben is.

GYŐRI GÁBOR

„Orosházinak, evangélikusnakvallom magamat…”

A szellem és a lélek

letett. A legidősebb fiamat, Oszkárt mindenki ismeri Oroshá-zán, úgy is mint Orosháza legjobb ismerőjét. Az ő felesége,Kovács Hajnalka óvónő. Második fiunk, Pál többszörös mér-nök, felesége, dr. Véghelyi Erzsébet jogász. Harmadik fiunk,László tizenhat évesen hunyt el, és pár éve veszítettük elFerenc nevű fiunkat. Feleségem 1988-ban halt meg.

Gy. G.: Az utóbbi években egészséged megromlott, mégisazt látjuk, hogy sorsodat zúgolódás nélkül, sőt bizonyos derű-vel viseled.

K. O.: A szolgálatom végig igen nehéz volt, de Isten kezesegített a szolgálatban, annak ellenére, hogy tüzes kohóbahelyezett. Minden salakot így akart leolvasztani rólam, aszenvedés tüzében, hogy sokszor betegséggel látogatott megés öt nagy műtéten estem át.

Gy. G.: 80 év nagy idő és egyben sok ezer kilométeres út is.

Erdélyből indultál, majd Kecskemét, Gyón, Sopron, Szarvasállomások következtek, hogy csak néhányat említsek. Valójá-ban hol vagy otthon?

K. O.: Hová való vagyok? Orosházinak, evangélikusnakvallom magamat. A templom, ahova már nem tudok elmenni,a szívemhez nőtt, a gyülekezet gazdag történelmével együtt.Krisztus keresztje tőlem elválaszthatatlan. Megáldom azorosházi lelkészeket, a tisztségviselőket, minden imádkozótestvéremet és a város egész népét.

Gy. G.: A gyülekezet és mindazok nevében, akik szeretettel-jes emlékezetükben hordozzák Koszorús Oszkár esperes urat,köszöntelek, és Isten gazdag áldását kérem életedre. Köszö-nöm a beszélgetést.

GYŐRI GÁBOR

Sok nehézséget és félreértést okoz bibliaolvasó népünknek aza körülmény, hogy magyar bibliafordításunk nem tesz kü-lönbséget a „szellem” és a „lélek” fogalma között. Ennek okaaz, hogy a bibliafordítás idején a magyar nyelvben a szellemszó még nem létezett és a fordítók az eredeti héber és görög[nyelvű szövegek ] „szellem” jelentésű szavait is– Szerk.kénytelenek voltak a „lélek” szóval fordítani. Pedig a kettőközött lényegbevágó különbség van.

A szellem a létezésnek egy időtlen formáját jelzi. PéldáulIsten és az angyalai tisztán szellemi lények és hasonlóképpenszellemi lény a Sátán és annak népe is. A földi élőlények kö-zött csak az ember rendelkezik alkotó szellemmel, mert min-ket az Úr ama hatodik napon a maga szellemi képére és ha-sonlatosságára teremtett.

Ez különböztet meg bennünket, embereket az állatoktól.Tudnunk kell azonban, hogy édenkerti bűnünk miatt elveszí-tettük isteni hasonlatosságunkat és felvettük magunkra aSátán szellemének hasonlatosságát. Ezt nevezi az Írás szel-lemi halálnak, és földi életünk értelme az, hogy újjászüles-sünk ebből a holt állapotból, újra élővé, Isten hasonlatosságá-ra.

A Biblia „lélek” szava azonban minden élőlényt jelent, amilélegzik. Ennek van kezdete az első lélegzetvételkor és vanvége, amikor kileheljük a lelkünket. E tekintetben, amíg hús-testünkben járunk a földön, tényleg egyformák vagyunk a

többi élőlénnyel. A léleknek tehát nincs halhatatlansága,örök élete, feltámadása. „Egyszer élünk (testben), egyszer ha-lunk meg (testben), és utána jön szellemi megítéltetésünk.”

Azután már nincs lehetőség a szellemi újjászületésre, azIstennel való örök életre, ha az földi életünkben be nem kö-vetkezett. De akinél itt a Földön bekövetkezett, annak máritt a Földön örök élete van, nem is kerül ítélet alá, mert máráltal ment a szellemi halálból az öröklétbe. De ez nem mitő-lünk van, hanem egyes egyedül Isten kegyelmi ajándékaazoknak, akik ezt tőle hittel – Krisztusunk érdeméért – ké-rik. De aki kér, mind kap. Kérd!

Egy kevés eligazítást jelentenek Bibliánkban a szellem ésa lélek szimbólumai, vagyis jelképei. A szellem jelképszavamindig a „szív”. Ahol az írásban szívről olvasunk, az mindig aszellemet jelenti, akár jó, akár gonosz. Ezzel szemben a lélekszimbólumszava a „vér”, amely ha elfolyik, megszűnik a testiélet, és soha többé nem tér vissza, újjászületése nincs.

Biztosabb tájékozódást adna a Bibliában, ha meghagynáka közös, kettős jelentésű „lélek” szót abban az esetben ha szel-lemet jelent. Mindenkor nagy „L” kezdőbetűvel jelölné anyomda, amit tesz is, ha Isten szelleméről szól. Így azután akis „l”-lel kezdődő „lélek” szó jelezné, hogy minden élőlény –benne az ember – mulandó lelkéről van szó.

id. PÉTERFIA ZOLTÁN

20 ÉVE ÍRTUK…

„Kezdetben… A föld pedig kietlen és puszta vala,és setétség vala a mélység színén…” [1Móz 1,1–2]

Megrázóan komor, mégis lenyűgöző, gyönyörű kép! Milyencsodálatos, hogy az Úr szavára ebből a sűrű homályból fénytört elő, a sivár üresség megtelt virulással, színekkel, han-gokkal, mozgással, lüktető élettel!

Az Isten képmására teremtett ember bizonyára ámulvanézett körül, és látta, hogy a világ szép, ezért szép és örömteligondolatai támadtak. Azután, mert Isten társat is adott neki,a gondolatokat nem tarthatta magában.

Felfoghatatlan rejtély, hogyan formálódott meg az első szó

az ember ajkán, hogyan tudta érzéseit kifejezni, hogyan szü-letett meg a beszéd, Istennek ez a csodálatos ajándéka, ami-vel kimondhatjuk mindazt, ami bennünk van és kicserélhet-jük gondolatainkat egymással.

Az ezredfordulóra készülünk, kereszténységünk két évez-redére. Ezeresztendős magyar államiságunk közelgő ünnepea rég- és közelmúlt felidézésére, jelenünkről és remélt jövőnk-ről való elmélkedésre késztet. Ezeréves magyarságunk törté-netének, minden emlékének hordozója, őrzője, záloga a mikülönleges, szép magyar nyelvünk. Íróink, költőink ezen anyelven alkották meg remekműveiket, e nyelven szólaltakmeg ma is élő népdalaink. A reformáció óta anyanyelvünkönszól hozzánk Isten Igéje.

Édes anyanyelvünk

Magyarul nem értő idegenek szerint kellemes a magyarbeszéd sajátos „zenéje”. Tudjuk azt is, hogy megtanulni ne-héz, mégis vannak, akik vállalkoznak rá, mert megragadjaőket szépsége, szívesen ismerkednének meg irodalmával,költészetével.

Nekünk „édes anyanyelvünk”, ahogyan Lőrincze Lajos ta-nár úr olyan szépen mondta egykor rádiós sorozatában, s cí-mében ma is vallja napjaink nyelvművelő folyóirata.

Úgy hiszem, anyanyelvünk ápolása, védelme fontos, szépfeladatunk, hiszen védeni kell (kellene) sok mindentől: a vá-logatás nélkül, már-már divatként terjedő, elképesztően dur-va, trágár szavaktól, a gomba módjára szaporodó nyelvtanihibáktól, rosszul szerkesztett, szinte értelmetlen mondatok-tól, helytelenül használt kifejezésektől, az elszürküléstől éselsivárosodástól.

Mindeddig úgy tudtuk, hogy szókincsünk igen gazdag, kü-lönlegesen alkalmas a gondolataink és érzelmeink választé-kos közvetítésére. Mégis, mintha manapság ez már nem len-ne fontos. Pedig a talentumokról szóló példázat arra tanítmindannyiunkat, hogy Istenünk ajándékaival jól kell sáfár-kodunk.

Ilyen kincsünk a nyelv, aminek értékét talán csak akkorismernénk fel igazán, ha hirtelen elveszítenénk a beszéd ké-pességét, vagy olyan helyre kerülnénk, ahol egy szavunkatsem értik – és mi sem másokét.

Őrizzük és ápoljuk tehát édes anyanyelvünket úgy is mintIsten ajándékát, úgy is mint becses nemzeti örökségünketőseink emlékére, Isten dicsőségére!

FÜRST ENIKŐ

Az egyházi élettől elválaszthatatlanok a temetők. Nálunk,Orosházán az Alvégi a nagyobb, a Felvégi a kisebb. Az Alvégi-ben két sírásó: Szűcs Mihály és Szűcs János volt. A Felvégi-ben Szemenyei András. A római katolikus egyház sírásója Pi-tus András bácsi volt. Kitűnő időjárásjós, pontosan meg tudtamondani, ha az Adria felől fújt a szél, milyen lesz az idő. Velekapcsolatban van egy anekdotám.

Már túl járt a hatvanon az öreg Pitus bácsi, aki mindigAtyámnak szólított. Középtermetű ember volt, hatalmasmellkasára az isteni szobrász szép, igazi magyar fejet helye-zett. Tekintete tiszta, hangja mély, bajusza fehér, vállán min-dig ott volt a lapát. Én enélkül soha nem láttam. Mindig igenudvarias volt.

Valamilyen szabálysértést követett el az öreg és bíróságelé került. Hogy mit vétett, arra pontosan nem emlékszem, deúgy rémlik, a kutyája megharapott valakit, aki kártérítéstkövetelt tőle.

A bíróságon felvették személyi adatait.

– Foglalkozása? – kérdezte a bíró.– Alkalmi munkás.– Megértette a vádat? – kérdezett ismét a bíró.– Igenis.– A törvény értelmében megbüntetem 120 forintra. Tudo-

másul veszi? Megfizeti?– Igenis. De ezért előbb valakinek meg kell halni!– Mit mond? – kérdezte a bíró. Hogy meri fenyegetni a bí-

róságot? Kinek kell meghalni?– Még nem tudom, de valakinek meg kell halni.– Figyelmeztetem – húzta össze szemöldökét a bíró –, itt

nincs helye semmi fenyegetésnek!– Kérem, én senkit nem fenyegetek, az ellenem hozott vá-

dat is elismerem, ki is akarom fizetni, de előbb valakinek megkell halni. Ugyanis én csak akkor tudok fizetni, ha előbb vala-ki meghal, mert sírásó vagyok.

id. KOSZORÚS OSZKÁR

Az egyház humora„Ezért valakinek meg kell halni”

Istennek hála, édesanya vagyok! Egy a sok száz édesanya kö-zül, aki gyermekeit a hit szellemében igyekszik nevelni. Smint ilyen szándékú édesanya, sokszor megdöbbenve látokegyes szülőket, hogy mennyire felszínesek és előítéletektől le-terheltek, mely a gondolkodásukat is bénítja. Még mindigvannak olyanok, akik buta módon azzal rágalmazzák és uta-sítják el szemellenzős módon az egyházi iskolát, hogy ott a ta-nulás rovására csak imádkoznak a gyermekek, s nem tanul-nak semmit. Minden iskolának van jó és rossz híre, ezt nemlehet tagadni. De kik gyártják mindezt?

Iskolánkban és óvodánkban – gyakran tapasztalom ezt –sajnos vannak olyan emberek, akik meggondolatlanul éscsak rosszindulatból rossz hírét keltik az egyházi iskolának.

Nemrégen egy érdekes dolgot figyeltem meg: többen a –leendő elsősök és szüleik számára tartott – iskolai nyílt napotbeszéltük meg, hogy kinek mi tetszett vagy mi nem. Egyanyuka elfelé menve a beszélgető csoporttól, csak úgy odave-tette nekünk: ő biz’ olyan helyre nem íratja a gyermekét, ahol

másfél óra alatt van matematika, magyar, angol és áhítat. Éncsak szép csendben figyeltem, hallgattam és mosolyogtamennyi emberi butaság láttán.

S most így, a nyilvánosság előtt szólítok meg minden ilyencsacsiságot beszélő kedves anyukát.

Kedves anyuka! Nem tudom, van-e másik gyermeke éshogy melyik iskolába jár vagy járt. De nem gondolja, hogy ez abemutató nyílt nap csak bemutató és nyílt nap volt? Az a más-fél óra csak ízelítő volt abból, hogy milyen irány és lelkiségszerint történik a tanítás és a gyermekek nevelése. Engeméppen az áhítat fogott meg, hogy nem vadembereket, hanemlelki embereket szeretnének nevelni.

A másik pedig az, hogy az egyházi iskolában jó lélekkelfolytatni szeretnék azt a hitbeli nevelést, amit a Hajnal óvo-dában szépen elkezdtek. És ez miért baj? Ebben a keretben ahit és az intelligencia összetartoznak.

Kedves anyuka! Mindenki próbálja jól-rosszul – ahogy si-kerül – nevelni a gyermekét, gyermekeit. Az egyházi iskola

Kedves anyuka!

15 ÉVE ÍRTUK…

csak segíteni szeretne ebben. Szeretné megismertetni a ne-bulókkal a jót, a szépet.

Sajnos általános jelenség az egyházzal szembeni ellensé-geskedés, idegenkedés, nemcsak nálunk, de országszerte.

Kedves anyuka és apuka! Nagyon jó lenne, ha el tudnákfogadni azt a jót, amit az egyházi iskola kínál, mert sokkal ke-vesebb lenne a durva és önző ember. Sokkal kevesebb apukalenne, aki otthagyja családját, és sokkal kevesebb lenne azegyedül küzdő anya. Mert ők, mi, az anyák, nem hagyhatjukel gyermekeinket. Ha már az is bekövetkezne, az lenne a vi-lág vége, s rosszabb, mint a rettegett háború.

Nem vakbuzgó vallásosságról beszélek, hanem arról, hogypróbáljuk meg gyermekeink lelkében folytatni azt, amit a

Hajnal óvodában elkezdtek, s az evangélikus iskolában foly-tatnak a nevelők. Én abban bízom, hogy a tudás mellett ez ahit hasznukra lesz a gyermekeimnek.

Kedves anyuka, én nem is kérek mást, csak annak a meg-értését, hogy a hittől, vallástól megérintett gyermekek má-sok lesznek, mint akik hit nélkül nőnek fel. Csak azt kérem,próbáljuk meg tiszteletben tartani azt a szellemiséget, amitezek az intézmények nyújtanak, és próbáljuk meg együtt el-kerülni a rágalmazás butaságát!

Egy magát érthető okokból megnevezninem kívánó, többgyermekes édesanya

(Név, cím a szerkesztőségben)

Mottó:A technikába beleszületik az ember.

A mottó igazolásául szolgáljon leányom egyik kérdése úgy 8éves korából, 1964-ből: „Apu! Volt olyan idő, amikor nem volttelevízió?” Válaszom: „Még rádió is csak minden századikházban volt.” Nem akarta elhinni. Akkor hogyan hinné ezt ama gyermeke a zsebrádiók és mobiltelefonok korában? Pedigigaz az, hogy nem volt.

Gyerekkoromban, az 1930-as években arról lehetett tud-ni, hogy melyik az a kevés ház, amelyikben van rádió, hogy atető felett, a kéményekhez erősített két rúd között 15-20 mé-ter hosszú drót, azaz antenna volt kifeszítve. Az erről levezetődrót végén volt a lakásban a rádió. Ez lehetett kristálydetek-toros, ún. fülhallgatós vagy ritkább esetben hangszórós, ún.lámpás készülék. Ezeken jelentkezett a kilenc kling-klangszünetjelsorozat után „Rádió Budapest I. és a közvetítőállo-mások” szavakkal a műsor. A kilenc kling-klang tulajdonkép-pen kilenc szótag szimbóluma volt: „Magyarország nem volt,hanem lesz!” Az egyes híreket a „más” szóval választották elegymástól.

Nekünk már lámpás készülékünk, azaz hangszórós rádi-ónk volt, amelyet 1944. október 6-án, az orosz megszállásután (mint mindenkinek) a községházán le kellett adni. Ígyéveken keresztül nem volt rádiónk.

1949-ben menyasszonyom (Tarr Böbe) rávett, hogy pró-báljak meg csinálni legalább kristálydetektoros rádiót. Sike-rült. Ezután a „ha lúd, legyen kövér” mondás alapján követ-kezett a hangszórós rádió: UY2 egyenirányítóval és UCH21vevőcsővel (lámpával). Ezzel már közép- és rövidhullámúadást is tudtunk fogni. Nagy izgalommal vártuk, hogy meg-halljuk a 25 és a 49 méteres rövidhullámon az „Itt a SzabadEurópa Rádió, a szabad Magyarország hangja” bejelentke-zést. A vétel két okból is nehézkes volt. Egyrészt az adást kí-sérő fading („féding” = periodikusan hullámzó erősségű hang,a rövidhullám jellemzője) miatt, másrészt az akkori államha-talmi szervek tudatosan alkalmazott zúgó-búgó hangú zava-rása okán. Ugyanis ráhangoltak a Szabad Európa Rádió adá-sának hullámhosszára, és zúgással kívánták érthetetlennétenni a vételt. Azért mi csak kitaláltuk a lényeget! Így ju-tottunk aztán a kétféle, egymásnak ellentmondó híranyag-hoz.

Meg kell jegyezni, hogy a Szabad Európa Rádió hallgatá-sa, netán híreinek terjesztése, szigorú büntetést, megtorlástvont maga után. Ugye, ez is szinte hihetetlen a mai fiatalok-nak? Pedig így volt!

Azt, hogy a rádió és a tévé híreit mindenhol manipuláltak,egy vezérkari őrnagynak a Kolozsvári Egyetemen elhangzottmondása támasztja alá, amit volt osztálytársam, Ravasz Tibi

nyomán írok le. Az őrnagy a korszerű honvédelmet adta előaz egyetemen. Egyik óráján a front állásának „helyzettér-képét” mutatta be. Utána lehetett kérdéseket feltenni. Ezekegyike így hangzott: „Őrnagy úr! Hogy lehet az, hogy az újsá-gokban az van, hogy az oroszok Kijevnél állnak, viszont a be-mutatott térképen a Kárpátok lábánál vannak?” A válaszegyetlen mondat volt: „Az újságok és a rádió [tévé akkor mégnem volt nálunk] a céltudatos félrevezetés eszközei a hadve-zetés kezében.” Most ezt kiegészítem azzal, hogy – sajnálatosmódon – a politika kezében is.

A Rákosi- és a Kádár-rendszerben a magyar hírforrások(rádió, újságok) a megelégedett dolgozókról, a munkasike-rekről (Sztahanov-mozgalom), a kiváló termelési eredmé-nyekről, az államosításokról, a téeszesítés sikereiről szóltak,és az életszínvonal emelkedésével voltak tele. Állandóan anyugati imperialisták, a kapitalisták elleni éberséget, harcothirdették, közben elhallgatták a hazai problémákat, a fonák-ságokat.

A Szabad Európa Rádió (SZER) főleg a világ híreit közve-títette, és így betekintést kaptunk nemcsak hazánk, hanem a„külvilág” életébe is. Vallási hírei is voltak. Ezekből az adá-sokból értesültünk mind mi, mind a világ a hazai perek kon-cepciós voltáról, az internálótáborokról (például Recskről).Talán ez is hozzájárult a recski „magyar Gulag” felszámolá-sához.

Persze a SZER hírei sem voltak makulátlanok, ott is érvé-nyesült bizonyos manipuláció. Így az 1956-os forradalomfolytatására buzdító, a londoni Observer lap híreinek kétsze-ri beolvasása révén. Elhangzott: „Tartsatok ki, jövünk”. Ki-tartottunk, el is véreztünk, mert cserbenhagytak minket. Vi-szont azt már elhallgatták, hogy az amerikai elnök ugyan-akkor bejelentette: „Az USA katonailag nem érdekelt a ma-gyarországi eseményekben.” Csak ezután indult meg 1956.november 4-én a szovjetek második offenzívája.

Íme, a média híreire csak ennyire lehet építeni! Ugyanisminden híradás – ha arra szükség van – manipulált.

Az előbbieket csak azért adom közre, hogy ízelítőt kap-junk a rádiós múltról és a média „harcáról”, amelyből gyak-ran ma is nehéz kiszűrni az igazságot. Gyakran a kétféle hírösszevetése sem tükrözi a valóságot.

Részlet az Orosháza és a nemes Sághi Kiss család koránaktörténete című könyvből, 2004

dr. KISS A. SÁNDOR

A rádió mint hírforrás

2004. május 8-án ballagtak el az Orosházi Evangélikus Álta-lános Iskola és Gimnázium 12. évfolyamos diákjai. Ők az elsőballagói az iskolánknak, az elsők 1948 óta. Akkor volt ugyan-is az utolsó ilyen alkalom az evangélikus gimnáziumban. Az-után az iskola állami kézbe került és megszűnt a keresztényoktatás Orosházán.

Sokat kellett várni, de csaknem fél évszázad után az isko-lában ismét beindult a vallásos nevelés. Az akkori első osztá-lyosokkal elkezdődött valami csoda, ami mára kiteljesedett: amegújult épületben megtalálható az általános iskola 1. osztá-lyától kezdve az összes évfolyam, egészen a végzős gimnazis-tákig. Nehéz dolguk volt, mire elérkeztek idáig. Vállalták,hogy megbélyegzik őket az utcán, büszkén hordták köpenyei-ket, nem titkolták hovatartozásukat. Az iskolán belül is megkellett felelniük, hiszen ők tették járhatóvá az utat a többiosztály előtt, mutattak példát magatartásban és tanulásban.

A ballagást a 11. évfolyam tanulói szervezték és készítet-ték elő. Többhetes szervezőmunka előzte meg a nagy napot.Minden tanuló izgatottan készült erre a különleges alkalom-

ra, hiszen jövőre ők ballagnak. Már idejében elkészültek a ta-risznyák, a képek, s megrendelték a virágokat. A ballagáshajnalán minden szerveződiák álmosan, de nagy lelkesedés-sel díszítette az iskolát. A nehéz munkának meg is lett azeredménye: az egész épület úgy nézett ki, mint egy virágszi-get. Az ünnepség 10 órakor kezdődött azzal, hogy a ballagtatódiákok átadták a ballagótarisznyát és egy szál virágot. Ez-után a végzősök végigjárták az osztályokat, s végül bevonul-tak a díszterembe. A 11. évfolyam nevében Lencse Balázs kö-szöntötte a maturandusokat. A végzős osztályok részérőlLaszli Beáta verset, Arany Mihály pedig egy szónoklatotmondott búcsúzásként. Számtalan üdvözlőlevél után az isko-la igazgatónője és Ribár János esperes úr köszönt el a diákok-tól. Ez után a ballagtató osztályok két dallal búcsúztatták di-áktársaikat. Reméljük, ez a szép hagyomány tovább él isko-lánkban, s még sok ilyen ünnepségnek lehetünk résztvevői!

ZSOLDI LAJOS ZOLTÁN11/6

Ballagás 56 év után

Ismét régi, unalmasnak látszó, porszagú irományok be-szélnek nekem elfeledett emberekről és esetekről. Közülükegyet szeretnék megosztani az olvasókkal, mert úgy vélem,út az emberek életében a megtörtént példa. Meg talán azértis, mert a több mint kétszáz éves eset tanulságát nem szük-séges leporolnunk; ugyanazzal a megszívlelendő tanulsággalbír, mint a maga idejében.

Az Úr 1787. esztendejében történt, hogy az orosházi DeákFerencet jussából kisemmizték testvérei. Pedig tisztelte ő atörvényt mindig, de soha nem szerette. Félt is tőle, meg irtó-zott a nyilvános tanúskodással járó kényelmetlen érzéstől.Tehát ha tehette, elkerülte. Néha azonban mégis rákénysze-rült, s húzódozva fordult a tekintetes és nemzetes Békés vár-megyei úriszékhez, a fentebb mondott esztendőben, hogy köz-te és testvérei között (az ő nagy panasza alapján) igazságottegyen.

Történt ugyanis a dolog, hogy mikor az öreg Deák Mihálymegboldogult, fiai közül csak az ifjabb Mihály, az András, mega József voltak idehaza. Ferenc valahol a Dunántúlon vesz-kődött egy csordányi marhával. Bécsbe hajtotta őket egy gaz-dag kalmár megbízásából. Az alatt itthon osztályt tettek az el-halt apa ingóságaival, s Ferencet kisemmizték a jussából. Anapnál világosabb, hogy sérelem történt, s nincs egyszerűbb,mint az igazság útja Ferenc esetében.

A törvény azonban nem látta ily egyszerűen az utat. És atestvérek is nehezítették, késleltették az ítéletmondást. Fe-renc igazát mellékutakra kényszerítették. A panasz bizony-

talan lett, s a bíró további felvilágosítást meg bizonyítékotkért Ferenctől. Az aktát is visszaadta, hadd tanulja Ferenc apanaszát az új határnapig.

Mivel földink a betűk közt is kiismerte magát, nagy bajá-ban (a végeredményt ismerve), gyaníthatóan a családi Bibli-át is kézbe vette, remélvén, hátha abban lelné meg a neki szó-ló igazságot. A Biblia lapjainak forgatása közben bele-bele-kapván a szent szövegekbe, az intelmek sokasága között az-tán talált is egyet, amely véglegesen egyenesbe hozni lát-szott további élete folyását.

Az alaposan fontolóra vett intelemben pedig, többszöri át-betűzés után is, ez állott: „Mindeneknek előtte pedig az egy-máshoz való szeretetre hajlandók legyetek; mert az atyafiúiszeretet elfedezi a vétkeknek sokaságát.” [1Pt 4,8]

Ferenc úgy döntött nem bizonyít, nem is panaszol tovább.S a törvényből sem kér többet.

Egy lúdtollat faragott, s a panaszos iratra – oda, ahová abíró az ítéletet írta volna –, szép, arányos, olvasható parasztibetűkkel a következőket rótta: „Én Deák Ferentz tubet egy li-pis se lípek hanem bízom mindenható Bíróra aki amenybe la-kik, ategyen miköztünk ítéletet én azírt maradok a testvíre-imhez atyafi minden szeretettel.”

Mikor mindezeket elvégezte, csak utána ment ki megnéz-ni, hogy rendben van-e minden a jószágok körül…

Közreadja:VERASZTÓ ANTAL

Az atyafiságos szeretetről

Vízhiány volt. A talajvíz métereket apadt a kutakban. Sivítóhangra lettem figyelmes. A hidrofor szivattyúja felsivított apincében. „Alászállok” – gondoltam és lebaktattam a pincébe.Megnéztem a nyomásmérőt és jóval kettő alatti értéket mu-

tatott. A tartályban nyomáscsökkenés állt be. Depresszió. Saz automata bekapcsolta a szivattyút. A rendszerből meg-szívta a vizet a szivattyú és felnyomta a lakásba. A sivítóhang arról árulkodott, hogy megerőltető munka ez. Valahol

Gondolatok a „mélyben”

10 ÉVE ÍRTUK…

depresszió állt be és szükség a vizet továbbadni, továbbnyom-ni. A rendszer erre erőtlen. Kell valami, ami segít, ami erőtad. Messze valahol, láthatatlanul hatalmas generátorokmágneses méhében útnak indul az erő, amely láthatatlanulmegérkezik a pincében szunnyadó, már-már elfeledettnekhitt szivattyú kopott tekercseibe, és ott munkába áll. Meg-mozgat. Amikor van elegendő nyomás a hálózatban, akkor la-zán átengedi magán a vizet. Nem forog a szivattyú. Amikorpedig szükség van rá, kitartóan pótolja a nyomás hiányát. Be-kapcsol, visszakapcsol, kikapcsol.

Így határoznám meg a Szentlélek munkáját is. Visszakap-csol, hogy az Élő Vizet, az evangéliumot továbbadjuk. Tanít-ványokat szerezzünk Isten dicsőségére. De ehhez magunkonkeresztül át kell engedni az élő vizet. Fogyó cikk az evangé-lium. Olykor métereket apad, szemmel láthatóan megfogyat-kozik, s hiányát pótolni kell. De erre ember képtelen. Nem

cseppekben kell csörgedeztetni, hanem erővel, dinamikusan,hogy lemossa a világ szennyét rólunk. Bekapcsol, a lelkiisme-ret érzékeny hártyája, membránja érzékeli, hogy depresszióállt be, s a Lélek megforgatja képességeink, adottságaink, ta-lentumaink motorját. Nem előállítja a vizet a szivattyú. Azcsupán eszköz. Önmagában halott, bár érzékeny, precíz szer-kezet. Villany nélkül képtelen dolgozni. Az ő feladata a to-vábbadás, szűrés. A rendszer adott, s a víz is. Nem lihegi túl adolgot, nem erőszakos. Mert akkor túlnyomás keletkezik éstöbbet árt, mint használ. Oldalára a gyártó ráírta a kapaci-tását. Ha akarna sem tudna többet, mert kiégne.

Felmegyek a lakásba. Hol voltál? – kérdi a feleségem. – Apincében, megnéztem a hidrofort. – De hát tudod, hogy műkö-dik… Igen – válaszoltam –, de látni akartam.

HORVÁTH CSABA

Nagyon messze áll tőlünk, hogy lelkészi szolgálatunk legszo-morúbb alkalmain – a temetéseken – semlegesen, közömbö-sen, vagy a konkrét helyzettől elvonatkoztatva végezzükszolgálatunkat, s úgy tegyünk, mintha ott nem lennénekmegszomorodott, könnyes tekintetű, szívfájdalmat hordozórésztvevők, de az utóbbi időben egy kínos jelenség harapód-zott el, és csak tapintattal, megértést kérve merünk hozzá-szólni.

Teljesen mindegy, hogy korábbi szolgálati helyeimen (Bu-dapest, Monor, Cegléd, Szeged) ismeretlen szokás volt az,hogy felmondjuk az elhunyt életrajzát, csak az tartozott a te-metéshez, hogy – legtöbbször erre koncentráltunk – a közvet-len családtagok búcsúzzanak név szerint, a többieket össze-foglaló módon neveztük meg. Sőt Szegeden az is gyakori volt,hogy a család csak a hozzátartozói fok (felesége, férje, gyer-meke, testvére stb.) megnevezését tartotta szükségesnek, scsak az igehirdetésben utaltunk egy-egy személyes történet-re, jellemvonásra.

Orosházán általában egy temetésre a ravatalozóban mint-egy 20 perc áll rendelkezésünkre, és a lelkész ezt az időtigyekszik kínlódva megosztani a liturgia, az igehirdetés, azénekek és az életrajz között. S a probléma az egyre részlete-sebb életrajzi igényekben rejlik. Eddig egy, az egész életetösszefoglaló életvázlat volt a gyakorlat, és búcsúztak a csa-ládtagok, rokonok, szomszédok, ismerősök. De az utóbbiévekben felbukkant egy olyan új jelenség, elvárás, amely na-gyon részletes, sztorikkal tűzdelt életrajzot kíván. (Mivelsenkit nem szeretnénk megbántani, ezért példát nem idé-zünk.)

Vajon miért akarjuk visszahallani az elhunyt életét? Azt,amit úgyis ismerünk. Mert akik szerették és tisztelték az el-hunytat, úgyis eleve tudják, ismerik, hogy mikor született,házasodott, hány gyermeke volt, mit dolgozott, hogyan élt ésmiben halt meg, nekik maguknak aligha lehet szükségük ar-ra, hogy ezt újra hallják. Akik pedig nem ismerik, miért a te-metésen kell ezzel megismerkedniük? Egyre részletesebbéletrajzigények kerülnek előtérbe a korábban megszokott ésnormálisnak tartható életrajzi vázlat helyett, bár elegendőlenne az is, amit a legtöbb helyen gyakorolnak, hogy az ige-hirdetésbe szövik bele a személyes jelleget.

Az egyre részletesebb életrajzok olykor már-már abszolútnem a nyilvánosságra tartozó részletek felemlegetését is el-várják tőlünk, és különösen is kellemetlen a szertartás ko-molyságához nem illeszthető becenevek emlegetése. Néhacsüggedten nézünk magunk elé, mert olyan részletességgel

kívánják sorolni a történéseket, hogy arra a rendelkezésünk-re álló 20 perc (én bizony nem tagadom, ezt 5-6 perccel átlé-pem, a temetkezési vállalatok dolgozóinak bosszúságára)sem lenne elegendő, mert hát hogy is képzeljük el, hogy kime-rítő részletességgel sűríthető bele egy ember élete az adottnéhány percbe. Sokszor bántásnak, sértésnek érzem az el-hunyttal szemben, hogy a 70-80-90 esztendős életét 10-12perc alatt és néhány mondattal „elintézzük”, és úgy érezzük,hogy eleget tettünk, mintha ez által adtuk volna meg a tiszte-letet. Másik szomorú része ennek a történetnek az, hogy bűn-bánat helyett inkább őszintétlenség és öndicséret van. A te-metőben csak boldog házasság létezik, csak a jók mennek el.

Amikor 2003 januárjában szegény édesapámat temettükCsanádapácán, és sok orosházi evangélikus testvérem kijötta temetésre, amit most is köszönettel és hálával említek, ak-kor nem engedtem a szolgálatvégző lelkészeknek, hogy élet-rajzot mondjanak. Elmondtam nekik, hogy én ismerem édes-apám élettörténetét, nekem nem kell visszahallanom a ko-porsó mellett, hogy árva volt, hogy a kommunisták kifosz-tották téeszesítés címén, hogy milyen beteg volt és hogy de-cember 31-én úgy döntött, elmegy végleg. Azt kértem a lelké-szektől, hogy hirdessék az igét, az evangéliumot, nekem és agyászoló gyülekezetnek Jézus Krisztust hirdessék, a megbo-csátást és a feltámadást; engem ebben erősítsenek, és ne egysok fájdalomtól átitatott életet vázoljanak fel, amit úgyis is-merek, és amit nem lehet 5-10 percben összefoglalni, mertédesapám emlékét sérteném ezzel a lerövidítéssel.

Hangsúlyozom, nem zárkózunk el az élettörténettől, demégis… egy kicsit másképpen kellene. Érzelemmentesennem lehet és nem is szabad végeznünk a szolgálatunkat, demeg kellene találnunk a helyes arányt az elhunyt földi életeés Isten igéje között.

Az elhunytnak talán ez az utolsó „méltatása”? Amit földiéletében hiányolnia kellett, azt a temetésen pótoljuk? Nemlenne csodálatosabb addig mondani neki, hogy szeretjük őt,amíg hallja és érti? Mennyivel inkább boldogító lett volna, haazt a sok jót, amit elmondatnak velünk a temetésen, azt azédesanya, az édesapa vagy a nagymama, a nagypapa, a csa-ládtag, a rokon, az ismerős, a barát még földi életében hall-hatta volna. Mennyivel nemesebb és emelkedettebb lenne azegész szertartás és búcsúzás, ha a hitből fakadó viszontlátásreménységében történne? Ha az fejeződne ki, hogy valóbanszerettük őt, és ezért nem vagyunk hajlandók elhinni, hogy ahalál megsemmisülést jelent – az lenne egyedül méltó az em-berhez!

Életrajz és/vagy igehirdetésNem lehetne egy kicsit másképpen?

Mert balga módon belekerültünk egy szellemi széthasado-zottságba, egy kaotikus szellemi zűrzavarba. Egyszerűenazért, mert a semmit, a megsemmisülést nem értjük, elkép-zelni sem tudjuk, csak pislákoló tudatunk felszínén emleget-jük, és ezzel elzárjuk az utat Isten vigasztaló és reménységetfelmutató igéjéhez. Pedig az eltávozott, szeretett hozzátarto-zónkra nem tudunk másként gondolni, mint személyre. Ezérttragikomikus jelenet – szemtanúk beszámolója alapján –,

amikor a gyászoló egy polgári, vagyis Istent és egyházat meg-tagadó temetésen beszólt a sírba, hogy „Isten veled és vigyázzmagadra!”. Persze a tagadás nem a temetéssel kezdődött, éssajnos Jézus szavai szerint kárhozatba torkollik: „Aki hisz, ésmegkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”[Mk 16,16] Vö. még Jn 3,18; Jn 3,36 és 1Jn 5,10.

Úgy vélem, mégis egy kicsit (nagyon) másképpen kellene.RIBÁR JÁNOS

Máig ható példaként állhat előttünk, hogy a több mint száz-harminc év előtti Orosházán az evangélikus gyülekezet mi-lyen rangos szereppel bírt településünk közéletében. Alábbi-akban az 1883. május 20-ai pünkösdvasárnap történéseit kí-séreljük meg az olvasó elé idézni. Az Orosházi Újság is hírtadott róla, hogy néhány hónappal házasságkötésük után ha-marosan sor került Veres Józsefné, az ifjú papné első közéletiszereplésére. Igencsak jeles eseménynek számított, hogy az1877-ben alakult orosházi Iparos Ifjúság Önképző és SegítőEgylete 1883-ban szép zászlót készíttetett és zászlóanyáulVeresné Horpácsy Júliát kérte fel. Az akkori Orosháza szinteegészét megmozgató ünnepség elbeszélésére jelen írásunk-ban nem vállalkozhatunk, de a főbb mozzanatok felidézése isjól érzékelteti az ünnepség nagyszerűségét.

A szervezettséget jelzi, hogy a gyülekezés színhelyén azegyletek, testületek mellett az érdeklődő lakosság számára ishelyet biztosítottak. Az ünnepély díszének emelésére felkért„koszorúleányok” a zászlóanya lakása – a felvégi parókia –előtt gyülekeztek. A verőfényes szép tavaszi nap kedvezett arendezvény sikerének. Már kora délután nagy néptömeg hul-lámzott az utcákon. Különösen az evangélikus templom előttitéren, az eseményre várva.

Az egyleti helyiség előli gyülekezőhelyről az indulás azászlóanya lakása elé délután 4 órára volt kitűzve. A menetélén Kovalcsik József egyleti tag haladt a még ki nem bontott,felavatásra váró zászlóval. Jobbján a gyulai, balján pedig abékéscsabai iparos ifjúsági egyletek zászlóvivői, egyleti lobo-góikkal. Mögöttük az egyletek tisztségviselői és az összegyűltnagyszámú közönség lépdelt. A menetet a helybéli első zene-kar kísérte, mely a Rákóczi-indulót játszotta. Az önkéntestűzoltóegylet tagjai rendfenntartói szerepet kaptak.

A koszorúslányok mindannyian fehérbe öltözötten jelen-tek meg a zászlóanya lakásán. Az egyikük, Mátyus Róza egyszép virágcsokrot nyújtott át az ifjak nevében. Mikor a menetis megérkezett a zászlóval a zászlóanya lakása elé, ott az ipa-ros ifjúsági egylet elnöke, Székács József ismételten felkérteVeres Józsefné Horpácsy Júlia úrnőt a zászlóanyaságra. Ő amegtiszteltetést elfogadva meleg szavakkal mondott köszö-netet, és emlékül egy értékes fehér selyemszalagot kötött alobogó nyelére. A szalag egyik oldalán: „Veresné Horpácsy

Júlia”, másik oldalán: „1883. május 14.” olvasható, arany be-tűkkel gazdagon kivarrva. A szalag felkötésekor bontották kielőször a zászlót, amely a jelenlévőkből őszinte meglepetéstváltott ki.

A 2 méter hosszú és 1,5 méter széles zászló nehéz kék se-lyemszövetből készültt, vastag arany rojttal ellátva, közepénhímzett arany babérkoszorú. Egyik oldalon „Szorgalom, ész,becsület művét koszorúzza szerencse”, másik oldalon „Azorosházi iparos ifjúsági egylet 1883.” felirat díszítette. Feltét-lenül említést érdemel, hogy ez volt az első zászlóavatásOrosháza történetében. A zászlóanyát szíves adományáértlelkesen megéljenezték. Ezután az evangélikus templommellől megindult a díszes menet az egyleti lobogóval a zászló-anya és 54 koszorúspár, valamint óriási közönség által kísér-ve a községháza elé, majd onnan az Alföld Szálló nagytermé-be. A menet élén Mátyus István egyleti jegyző haladt, karjánVeresné Horpácsy Júlia zászlóanyával.

A szállóban a karzattal szembeni emelvényen a zászló-anya foglalt helyet, aki hosszú uszályos fehér atlaszruhát vi-selt, jobbján az ünnepi szónok, Veres József lelkész, balján azegyleti elnök, Székács József kapott helyet.

Az ünnepélyt az iparos ifjúság dalkara nyitotta meg ahimnusz eléneklésével, melyet Ritter János evangélikus ta-nító vezényelt és tanított be. Ezt követően Veres József evan-gélikus lelkész, az iparos ifjúsági egylet tiszteletbeli elnökemondott hosszú, szívhez szóló ünnepi beszédet. Ennek végez-tével következett a szokásos szegbeverés. A szegbeverők név-sorából néhány ismertebb személyiség: az első szeget Veres-né Horpácsy Júlia, a másodikat Veres József lelkész ütöttebe, a továbbiakban következett még Eördögh Lajos szolgabí-ró, dr. László Elek orvos, Harsányi Sándor evangélikus lel-kész, Lehóczky József római katolikus pap, Mikolay Istvánügyvéd, és még sokan mások… Az ünnepség hajnalig tartóbállal zárult.

Jó egy hónappal a zászlóanyaság után Veres Józsefné Hor-pácsy Júlia szívét a tényleges anyaság öröme is betölthette,júniusban megszületett első gyermekük, aki az édesapja általkiszolgáltatott keresztségben az Ilona Margit nevet kapta.

VERASZTÓ ANTAL

5 ÉVE ÍRTUK…

A pünkösdi zászlóanya

XIII. Országos Evangélikus Bábfesztivál

2014. május 17-én, szombaton (hónapokon át történő próbákat kö-vetően) a pilisvörösvári Művészetek Házában szerepelhettünk. Csa-patunkkal egy jazz-mesejátékot dolgoztunk fel. Bábszínházi elő-adásunkat táncjelenetek is színesítették. A fesztiválra – kiírásánakmegfelelően – csak saját, kézzel készített bábokat vihettünk, így méginkább sajátunknak érezhettük a bemutatatott darabot. A zsűri azértékelésénél arra fókuszált, hogy mi volt az, amiben az egyes elő-

adások különlegesek vagy mások voltak, mint a többi, illetve azadott csapattól előző évben látott darab. A lelkészből, bábkészítőből,bábművészből, pedagógusból, iparművészből álló zsűri produkci-ónkból – többek között – kiemelte a szép mozgást, a szívesen kézbevehető bábokat, így a báb és drámajáték legjobb együttes használa-ta díjat kaptuk meg. Kellemes élményekkel, s újabb ta-pasztalatok-kal gazdagodtunk. Ezúton köszönjük iskolánk, kollégáink és a ked-ves szülők támogatását!

KACZKÓ RITA felkészítő tanár

Documents

25EGYHÁZKÖZSÉG INGYENES LAPJA€¦ · Húsvét ünnepe után az ötvenedik napon a gyülekezet azokra a jeruzsálemi eseményekre emlékezik, amelyek a jézusi ígéret beteljesedéséről,