Embed Size (px)
Citation preview
Az egész élet
Didaktikus játék
SzereplőkA FÉRFIA NŐKÓRUS
Első rész
NEM – mondja A NŐ először halkan, majd többször megismétli, a végén már nyüszítve. Aztán megint halkan mondja: NEM, NEM.
Váltás.
A két színész önmagának mondja a mondókát, hangsúlytalanul.
A NŐEgyszer volt, hol nem volt,
A FÉRFIAz üveghegyen innen,
A NŐAz Óperenciás-tengeren túl,
A FÉRFIAhol a szivárvány lelép az égről,
A NŐAhol a kurta farkú kismalac túr.
Más hangnemben, de ugyanolyan hangsúlytalanul, megismétlik a mondókát.
A FÉRFIEgyszer volt, hol nem volt,
A NŐAz üveghegyen innen,
A FÉRFIAz Óperenciás-tengeren túl,
A NŐAhol a szivárvány lelép az égről,
A FÉRFIAhol a kurta farkú kismalac túr.
A NŐ kezébe temeti arcát, úgy nyöszörgi: NEM, NEM, NEM.
KÓRUSErről szól ez a darab. Ez a darab a szerelemről szól. Ez a darab talán nem is a szerelemről szól.
Váltás.
KÓRUS Valami új kezdődik Valami új kezdődne Hogy kezdődhet valami új Ha ami volt Soha nincs vége Csend.
KÓRUS Zöld ágon kismadár Száraz ágon kismadár Az égen szivárvány Szivárvány az égen. De jó De rossz De rossz De jó. Váltás.
KÓRUSEz itt a Duna-part. Azok ott fák. Nagy fák. De lehet, hogy ez a Tisza-part. Hogy augusztus van. Hogy nincsenek fák.
A Férfi és A Nő ott folytatják, ahol egyszer abbahagyták.
A FÉRFIÉs te nem?
A NŐNem.
A FÉRFIBiztos?
A NŐBólint.
A Férfi bedob egy kavicsot a vízbe; sokáig nézik.
A NŐHogy van ez, te? Először kicsik a körök, aztán egyre nagyobbak lesznek, és egyszerre vége.
A FÉRFINem tudom. De biztos valami törvény szabja meg.
A NŐIgen. Valami törvény.
A FÉRFIA körök törvény szerint növekszenek. És törvény szabja meg azt is, meddig terjedhetnek.
A NŐHallgat.
A FÉRFIFurcsa, de így van. A kicsiből nagy lesz. A nagyból meg semmi. Ez törvény.
A NŐHallgat.
A FÉRFIElszomorodtál.
A NŐMindent törvény határoz meg? Azt is, hogy a folyó miért így folyik? Azt is, hogy a nap miért így süt?
A FÉRFIMindent.
A NŐA mi életünket is törvények szabják meg? A tiédet is, az enyémet is?
A FÉRFIEzért ne légy szomorú.
A NŐÉrtem. Mindent törvények határoznak meg. És a törvény törvény.
A FÉRFIEzért ne légy szomorú.
A NŐHiába dobálnád tele a folyót kaviccsal, a körök valahol véget érnek. Ilyen egyszerű. Mert a törvény törvény. A fák nem nőnek az égig, kutyából nem lesz szalonna.
Csend.
A FÉRFINézd csak.
A NŐDe biztosan így van? Nincs kivétel? A törvények alól soha nincs kivétel?
A FÉRFINézd már.
A NŐMit?
A FÉRFIAzt az ágat.
A NŐMit nézzek rajta?
A FÉRFIAkkor ne nézd.
A NŐAzt mondtad, nézzem.
A FÉRFIMinek, ha nem érdekel?
A NŐDe érdekel.
A FÉRFIMár késő. Már nem olyan. Már nincs mit nézni rajta.
Csend.
A NŐMondd el, milyen volt.
A FÉRFIMindegy. Már nem is látni.
A NŐMondd el.
Csend.
A FÉRFISrác koromban tavasszal mindig kiszöktem iskola után a ligetbe. Amikor olvadt a hó.
Színes ceruzával megjelöltem egy csomó fogpiszkálót: azok voltak a versenyhajók. Az olvadó hólé meg a versenypálya.
A NŐHallgat.
A FÉRFIAz örvényeknél dőlt el mindig. Ahol lassú volt a víz, egymás mellett úsztak a hajók. Aztán valamelyiket elkapta a forgó; vagy belökte a sodrásba, vagy zátonyra dobta.
Csend.
A FÉRFIFigyelsz rám?
A NŐBólint.
A FÉRFIDe olyan is volt, hogy az győzött, amelyik zátonyra akadt. Ha később az került a leggyorsabb sodrásba.
A NŐMesélj.
A FÉRFIAz az ág meg olyan volt, mint egy vikinghajó. Olyan csavart orrú. Láttál már vikinghajót?
A NŐNem.
A FÉRFIEz így hülyeség. Nem tudom elmondani, milyen volt. Meg nem is érdekes.
A NŐMesélj.
A FÉRFIMondd, boldogok vagyunk mi?
A NŐMit mondasz?
A FÉRFIAzt kérdezem: boldogok vagyunk mi?
A NŐTe akkora szamár vagy, de akkora, hogy ilyen nagy szamár nincs még egy az egész világon.
A FÉRFIDe mért?
A NŐDe mért, de mért, de mért. Csak. Érted? Csak. Csókolj meg gyorsan.
Csend.
A NŐElviszel magaddal a hajódon?
A FÉRFIHa nem félsz a tengertől.
A NŐNem félek, majd meglátod.
A FÉRFIDe szörnyű viharok lesznek. Tízméteres hullámok. Meg jéghegyek meg számum meg istennyila meg minden.
A NŐSose fogok félni.
A FÉRFIÉs ha elfogy az ennivaló, csak dohos kétszersült lesz?
A NŐFelét annak is neked adom.
A FÉRFIÉs ha már egy falat se lesz?
A NŐVeled száz napig is tudok koplalni.
A FÉRFIÉs patkányok is vannak a hajón. Minden hajón vannak patkányok.
A NŐMajd behunyom a szemem, és rád gondolok.
A FÉRFIÉs férfi egy se lesz rajtam kívül.
A NŐHa lenne, úgyis a tengerbe dobnám.
A FÉRFIJó lenne, ha mindig az ölemben feküdnél.
A NŐOlyan jó lenne.
A FÉRFI
Ilyenkor nem félsz semmitől?
A NŐSemmitől.
A FÉRFIMég a pókoktól sem?
A NŐDe. A pókoktól nagyon félek. A pókoktól nagyon félek.
A FÉRFINe félj, elkergetem őket. Azt mondom nekik: hess, és elszaladnak.
A NŐA pókoktól akkor is félek. De nem baj. Ha az öledben fekszem, az se baj, ha félek.
Váltás.
KÓRUSSemmit se tudunk a szerelemről. Stendhal azt mondja, olyan, mint a kristályosodás. A kristályosodásról sokkal többet tudunk, mint a szerelemről. A hegyekről is többet tudunk, az atommagról is, a madarakról is, a szélről is. Tudjuk, hogy a szerelem elmúlik. Tudjuk, hogy a világ elpusztítja a szerelmet. Tudjuk, hogy a hétköznapok megölik a szerelmet. Tudjuk, hogy elpusztítjuk magunkban a szerelmet. Tudjuk, hogy valami elpusztul, amiről azt se tudjuk, micsoda.
A NŐHogy gyűlöltem a libákat. Ha csak egy pillanatra elfordítottam a fejem, rámentek a vetésre. Én meg a felhőket akartam nézni mindig. Volt bikafejű felhő, attól féltem, de az is szép volt. Volt margaréta-felhő sok sziromból, volt várkastély tornyokkal, volt kisasszony-felhő, tölgyfa-felhő, lepke-felhő. Akkor tudtam a legszebb meséket, ha a felhőket néztem. De nagyon megvertek, mert azok a falánk dögök rámentek a vetésre. Fűzfavesszővel verték a lábam. És nem adtak enni, pedig mindig éhes voltam. És ha loptam tojást a tyúk alól, azért is megvertek.
KÓRUSA gyűlöletnek tudjuk, mi az oka. A szerelemnek az okát se tudjuk. A féltékenységről tudjuk, mi szüli. A szerelemről azt se tudjuk, hogyan születik. A bosszúvágyról tudjuk, mi okozza. Ki tudja a szerelemről, hogy mi okozza? Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy meg is feledkezünk róla. Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy nem is akarunk többet tudni róla. Olyan keveset tudunk a szerelemről, hogy ki is felejtjük az életünkből.
Váltás.
A NŐMért hozol nekem mindig virágot?
A FÉRFIMert szeretlek.
A NŐÉs ha már nem szeretsz, nem hozol?
A FÉRFIHallgat.
A NŐJó. Ha már nem szeretsz, ne hozzál.
A FÉRFIJobb lett volna, ha azt mondom: mindig szeretni foglak?
A NŐJobb. Sokkal jobb.
A FÉRFIAkkor is, ha nem igaz? Ha nem tudhatom, hogy igaz-e?
A NŐÚgy lenne jó, ha igaz volna.
A FÉRFIÉs te mindig szeretni fogsz?
A NŐÉn mindig szeretni foglak.
A FÉRFIHonnan tudod?
A NŐTudom.
A FÉRFIHonnan tudhatod, mi lesz tíz év múlva?
A NŐMindegy. Ha nem tudom, hogy honnan, akkor is tudom.
A FÉRFILátod, én nem tudom, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy olyan jó lenne, ha akkor is szeretnélek. Olyan jó lenne, ha még akkor is szeretnél.
A NŐOlyan jó ez neked?
A FÉRFIMióta velem vagy, látom a fényt és érzem a szelet. Látom az utcákat és a házakat, érzem a vásárcsarnok szagát, érzem a talpam alatt az utcaköveket. Eddig is volt reggel meg szél meg nap meg fény, de valahogy észre se vettem. Nem akarok megint úgy járni az utcán, hogy észre se vegyem a házakat.
A NŐHallgat.
A FÉRFINagyon rossz szerelem nélkül élni. Most tudom csak. Olyan szürke minden, olyan érdektelen. Nem is szürke: színtelen. És értelmetlen.
A NŐAkkor te a szerelmet szereted, nem engem.
A FÉRFIAzt mondtad, kimész Pátyra, a téglagyárba. Nagyon meleg volt, emlékszel? Akkor még nem tudtam, hogy szeretlek. Ültem és dolgoztam, és egyre idegesebb lettem, és már dolgozni sem tudtam, csak szívtam egyik cigarettát a másik után. Aztán hirtelen elővettem a menetrendet, és megnéztem, mikor megy Pátyra busz. Kegyetlen meleg volt, a megállótól három kilométert kellett gyalogolni a gyárig, lucskos volt az ingem, hozzátapadt a lucskos bőrömhöz, és folyton arra gondoltam, mit szólsz majd, ha meglátsz. Meg arra: örülsz-e, ha meglátsz.
A NŐAzóta szeretsz?
A FÉRFINem tudom, mióta szeretlek. Hogy van ez: egyik nap még nem szeretlek, és másnap már igen? De azóta tudom, hogy szeretlek.
A NŐÉs hogy lesz az: egyik nap még szeretsz, és másnap már nem?
A FÉRFIHát veled hogy lesz: egyik nap még szeretsz, másnap már nem?
A NŐÉn meghalok, ha már nem szeretlek. Ne félj, nem úgy igazánból, csak egy kicsit. Csak egy kicsit, de nagyon. Akkor már semminek nem lesz értelme. Akkor már csak a napot fogom látni, a fényét nem. Csak a fákat, a levelüket nem.
A FÉRFINem akarok nélküled élni.
A NŐIgen. Jó veled élni.
A FÉRFIVeled akarok élni. Mindig veled akarok élni.
A NŐIgen. Jó lenne veled élni.
KÓRUS Az ember azt hiszi, óriás Tenyerén elfér a tenger Az ember törpének hiszi magát Megriad a seregélytől is Holott az ember ember Pedig az ember törpe Pedig az ember óriás.
Váltás.
KÓRUSMért mentél hozzá, ha nem szeretted?
A NŐSzerettem.
KÓRUSSzerelmes voltál belé?
A NŐNem voltam szerelmes.
KÓRUSAkkor mégsem szeretted.
A NŐSzerettem.
Csend.
A NŐŐ akarta, nem én. Nekem úgy is jó volt. Jók voltak az esték, a reggelek, jók voltak az éjszakák. Jó volt vele. Jó volt csavarogni, jó volt ülni és hallgatni. Jó volt, ha ölelt. Őrültem a kezének és a szemének és a szavának. Jó volt vele. De ő akarta.
KÓRUSNem igaz.
A NŐJó volt, hogy szeretett. Kellett hogy szeressen. Nagyon szeretett, és az nagyon jó volt. Kívántam, mert jó volt. De ő akarta.
KÓRUSNem igaz.
A NŐPontot akartam tenni. Huszonnyolc éves voltam, azt hittem, mindent ismerek. Igazán senki se kellett. Egy hét után senki se kellett. Egy hét után már senkinek se nyílt ki a testem. Ő volt az első, aki azután is kellett.
KÓRUSTovább.
A NŐPontot akartam tenni. Az emberek szeretik a nagy szavakat. Nem hittem nekik. Azt hittem, csak földíszítik a kellemes órákat, a kellemes kezeket, a kellemes örömöt, és szerelemnek nevezik. Nem hittem nekik. Azt hittem, azt nevezik szerelemnek, amit én is ismerek, csak nem nevezem szerelemnek.
KÓRUSTovább.
A NŐVele jó volt. Igazán jó. Mire vártam volna? Azt hittem, mindent ismerek. Azt hittem, azt is ismerem, amit szerelemnek neveznek. Azt hittem, a szerelem annyi, amennyit én ismerek. Pontot akartam tenni. Vele jó volt az élet.
KÓRUSÉs most már nem jó?
A NŐMost már nem jó.
KÓRUSMost már más kell?
A NŐSzerelmes vagyok.
KÓRUSMost már nem örülsz a szavának?
A NŐSzerelmes vagyok.
KÓRUSMost már nem örülsz a kezének?
A NŐSzerelmes vagyok.
Csend.
KÓRUSMeg fogsz fizetni érte. Hallod?
Csend.
KÓRUS Az ember azt hiszi, óriás Mégis megriad a seregélytől Az ember törpének hiszi magát Mégis tenyerébe venné a tengert Pedig az ember ember Tenyerén megül a seregély Pedig az ember ember Tenyeréből kicsordul a tenger. Váltás.
KÓRUSMenjetek, és fedezzétek föl a világot, melyet csak a szerelmesek fedezhetnek fel. Menjetek, és hódítsátok meg a világot, mely csak a szerelmeseknek hódol meg. Menjetek, és lássátok a napot az égen, a csillagokat az égen, a szelet az égen, az esőcseppeket az égen. Menjetek, és lássátok a sarat, az utcaköveket, a kapualjakat: menjetek, és lássátok az út porát, a jegenyék derekát, a víz fodrát, a víz sodródását, a víz hullámait. Menjetek, és adjatok gondot és gondolatot a világnak.
Halljátok?
Menjetek, és adjatok gondot és gondolatot a világnak.
Váltás.
A FÉRFIÉn megmondom neki.
A NŐHallgat.
A FÉRFIHallod? Én megmondom neki.
A NŐNe tedd.
A FÉRFIDe mért? Azt mondd meg, mért?
A NŐHallgat.
A FÉRFIMeddig csináljuk még így? Kinek jó ez? Neked? Vagy nekem? Vagy nekik?
A NŐTe is tudod.
A FÉRFITudom. Mindent tudok.
A NŐAkkor ne tedd.
A FÉRFIMeddig akarsz így élni? Meddig akarsz még hazudozni?
A NŐHallgat.
A FÉRFIAzt mondd meg, meddig lehet még hazudni.
A NŐSemeddig. Vagy mindig.
A FÉRFIEz nem válasz.
A NŐNincs válasz. Nem érted?
A FÉRFINem. Nem értem. Nem is akarom megérteni.
A NŐEzt vállaltuk. Most már mindegy.
A FÉRFIMindegy, hogy már egymást is csak marjuk?
A NŐEzt vállaltuk. Akkor is hazudnánk, ha nem úgy élnénk, ahogy vállaltuk.
A FÉRFIKi vállalta? Te vállaltad? Én vállaltam?
A NŐÉn vállaltam.
A FÉRFINem igaz. Beszorultunk az egérfogóba, és ahelyett hogy megpróbálnánk kiszabadulni, azt mondjuk, mi vállaltuk a ketrecet.
A NŐDe ki állította a csapdát? Mi állítottuk magunknak. Mi ejtettük foglyul önmagunkat. És ha kitörünk, nem a rácsot törjük össze.
A FÉRFIJó. Üljünk nyugodtan. Meg se mozduljunk. Várjuk meg szépen, amíg minden tönkremegy. Várjuk meg szépen, amíg az egész élet tönkremegy. Mert vállaltuk. Mert ezt vállaltuk.
A NŐHallgat.
A FÉRFIVárjuk meg, amíg mindent elununk. Amíg az egész életet elunjuk. Esetleg rendezzük is be az egérfogót. Minél kényelmesebben, hogy legalább jól teljék az idő. Mert ezt vállaltuk.
A NŐHallgat.
A FÉRFIÉs írjuk ki az ajtóra: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Nem. Ezt ne írjuk. Ez nem egy tragikus egérfogó. Ez egy vicces egérfogó. Mi vagyunk a kisegerek, és mi
fogtuk meg a kisegereket. Jó vicc, mi? Nagyon jó viccnek kell lennie, ha ezt vállaljuk.
A NŐHallgat.
A FÉRFIÉs írunk majd egy könyvet. Hisz az élet csak akkor ér valamit, ha elméletet lehet belőle csinálni. Egy szép elmélet mindent igazol. Az egész életet igazolja. És különben is: miféle ember az, aki nem akarja másokkal tudatni, hogy megtalálta a bölcsek kövét?
A NŐHallgat.
A FÉRFIKözösen írunk majd egy könyvet. Hogy legalább valamit közösen csináljunk. Az lesz a címe: Az egérfogó mint a boldogság kútfeje. Vagy: Kényelmes egérfogó – kényelmes világmegváltás. Vagy: Sic itur ad astra. Alcím: Hogyan készítsünk házilag egérfogót? Igen, ez lesz a legjobb. Sic itur ad astra, alcím: hogy készítsünk házilag egérfogót?
A NŐAz első pillanatban vittél volna magaddal! Mért nem akkor hívtál? Akkor mért nem hívtál?
A FÉRFIHallgat.
A NŐAkkor lett volna erőm. Az első döbbenetben, amikor megindult a lábam alatt a föld, akkor tudtam volna lépni. Amikor ráeszméltem, hogy ilyen még nem volt az életemben. De te akkor azt mondtad: a szerelem elmúlik. Minden szerelem elmúlik, ez törvény. Én meg bólintottam: igen, a szerelem elmúlik, de az arcodba szerettem volna vágni, a körmeimmel szerettem volna beléd vésni, hogy nem igaz, nem igaz. De te ültél velem szemben higgadtan, egy ember, aki ismeri a szerelmet, aki bölcs és megfontolt, és aki azt mondja: a szerelem elmúlik. Minden szerelem elmúlik.
A FÉRFIEzért kell most fizetnem?
A NŐJó, mondtam, a szerelem elmúlik, ez a törvény. Jó, mondtam, minden szerelem elmúlik. Akkor nem kell semmi cirkusz, akkor fölösleges a hisztéria, lefekszünk egymással, míg kellünk egymásnak, élünk, ahogy élünk, élek, ahogy eddig éltem, ezt már ismerem, ezt az életet. De akkor mi a szerelem? Akkor minek a szerelem?
A FÉRFINem tudtam. Azt hittem, a szerelmet is bele lehet illeszteni az életbe, annak is megvan valahol a maga helye. Nem tudtam, hogy egyszer majd szétfeszíti az életemet.
A NŐDe mi a szerelem, ha semmi sem változik? Ha ugyanúgy élek, mint eddig? Akkor mi a szerelem, és minek a szerelem?
A FÉRFI
Nem tudom.
A NŐMajd beledöglöttem, amíg hozzászoktattam magam, hogy ne tegyek semmit, hisz úgyse tehetek semmit, hisz úgyis mindegy, hisz minden szerelem elmúlik. És most te vádolsz? Most te kínzol ezért? Most te kéred számon, mért nem tudom megtenni?
KÓRUSA szerelem öröm. A szerelem kétségbeesés. A szerelem gyönyörűség. A szerelem megváltás. A szerelem kín. A szerelem kötelesség. A szerelem izgalom. A szerelem jajgatás.
Élünk, ahogy élünk. Napról napra ugyanúgy élünk. Élünk, ahogy megszoktuk. A szokásainkból élünk. Megszokásból élünk. Napról napra megszokottan élünk. Aztán egy szép napon meghalunk. A kés, amíg új, csillog és jól vág. Nap mint nap használjuk: lassan eltompul az éle. Aztán már csak egy fényét vesztett, tompa fémdarab, de mi még akkor is késnek nevezzük. Pedig már nem kés, csak egy tompa fémdarab.
A szerelem a változás.
A szerelem a folytonos változás.
A szerelem az örökös változás.
Váltás.
KÓRUSTe mit tennél az ő helyében?
A FÉRFIElengedném.
KÓRUSIlyen egyszerű ez?
A FÉRFINem. Nem ilyen egyszerű. És mégse mondhatok mást; én elengedném.
KÓRUSHogy csinálnád? Elegánsan? Becsomagolnál két kis bőröndöt, és odaállnál eléje: én elmegyek. Látom, hogy mást szeretsz, legyetek boldogok. Ilyen elegánsan?
A FÉRFIIgen. Ilyen elegánsan.
KÓRUSNem vagy te fantaszta?
A FÉRFIDe. Az vagyok.
KÓRUS
Ha a feleséged állna eléd egy szép napon, a feleséged, akit szeretsz, akkor ezt csinálnád?
A FÉRFIEzt csinálnám.
KÓRUSNem is próbálnád visszatartani? Nem próbálnád azt mondani neki: annyi mindent átéltünk együtt, várjunk még, hátha tévedsz, hátha elmúlik a szerelem, hátha később mégiscsak én kellek neked? Nem próbálnád rábeszélni, hogy várjon még, ne siessen a döntéssel?
A FÉRFIDe. Biztos azt mondanám neki, hogy várjunk még. Hogy hagyjon időt magának.
KÓRUSÉs mikor telne le az ideje?
A FÉRFIEgyszer dönteni kell.
KÓRUSEgyszer. Igen. De mikor?
A FÉRFINem tudom. Egyszer eljön az idő, amikor az ember tudja, hogy most már döntenie kell.
KÓRUSÉs addig? És közben? Közben nem kínoznád?
A FÉRFINem kínoznám.
KÓRUSNem csak azért, hogy ezzel visszatartsd? Hogy a jóságoddal kötözd meg? Nem csak azért, mert nincs már más hatalmad fölötte, csak a saját lelkiismerete? A jóságodtól kínzott lelkiismerete?
A FÉRFIBiztos ezért is. De nemcsak azért.
KÓRUSHanem miért?
A FÉRFINem tudom elhinni, hogy agyon kell gyötörnöm egy embert, akit szerettem és szeretek, csak azért, mert ő nem engem, hanem mást szeret.
KÓRUSNagy dolog a szerelem, ami két embert évekig összetart?
A FÉRFINagy.
KÓRUSAkkor mért képzeled, hogy nem fáj, ha az egyik felmondja ezt a kapcsolatot?
A FÉRFINem képzelem.
KÓRUSAkkor mért képzeled, hogy akit megsebeztek, nem őrjöng és nyüszít és védekezik?
A FÉRFINem képzelem.
KÓRUSAkkor mért képzeled, hogy aki védekezik, nem sebzi meg azt, aki sebet okozott?
A FÉRFIAki felmondja a kapcsolatot, nem gonoszságból teszi. Megüt, de nem az a célja, hogy sebezzen. Ha én visszaütök, az a célom, hogy bosszút álljak.
KÓRUSNem mindegy, milyen célból sebzünk?
A FÉRFINem mindegy.
KÓRUSNem mindegy, milyen megokolással okozunk fájdalmat?
A FÉRFINem mindegy.
KÓRUSNem az a természetes, hogy minél nagyobb a fájdalom, annál inkább elveszítjük az eszünket?
A FÉRFIA sebzett állat visszaharap. Az állatnál természetes.
KÓRUSNem azért harapsz vissza, mert nem is fáj a sebed?
A FÉRFIHa fáj, akkor se akarok visszaharapni.
KÓRUSNem akarsz vagy nem fogsz?
A FÉRFINem akarok és nem fogok.
KÓRUSTe hiszel abban, hogy a világot jobbá lehet tenni?
A FÉRFIHiszek.
KÓRUSHiszed, hogy mindenki jobbá teheti?
A FÉRFIHiszem.
KÓRUSHiszed, hogy te is jobbá tudod tenni?
A FÉRFIHiszem.
KÓRUSNem vagy te fantaszta?
A FÉRFIDe az vagyok.
Váltás.
KÓRUSEsik az eső. Az eső nedves, és az ősz is nedves. Ősszel csapzottak a fák ágai.
A FÉRFINe menj még.
A NŐEl kell mennem.
A FÉRFICsak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A NŐTíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt állnánk száz órát, még jobban kívánnám.
KÓRUSEsik a hó. A hó hideg, és a tél is hideg. Télen a medvék bebújnak a barlangjukba. Télen a szerelmesek fáznak.
A NŐNe menj még.
A FÉRFIEl kell mennem.
A NŐCsak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A FÉRFITíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt állnánk száz órát, még jobban kívánnám.
KÓRUSNem esik az eső, és a nap se süt. Nincs se nappal, se éjszaka, se nyár, se tél. A szerelmesek mindig szeretik egymást.
A FÉRFINe menj még.
A NŐEl kell mennem.
A FÉRFICsak egy kicsit még. Csak tíz percet.
A NŐTíz perc múlva még jobban kívánnám, hogy ne kelljen elmennem. És ha itt ülnénk száz órát, még jobban kívánnám.
A FÉRFINe keljünk fel innen soha többé. Csak ülünk majd, és ölelem a kezed. Kinő a szakállam, aztán kihullik a hajam, és mi csak ülünk, és öleljük egymást.
A NŐDe én közben elhízom. Csúnya, kövér, öreg nő leszek, és akkor nem akarsz már ölelni.
A FÉRFISosem leszel öreg. És én mindig kívánni fogom az ölelésed.
A NŐJönnek majd szebb nők, fiatalabbak. Először csak lopva mersz rájuk sandítani, aztán utánuk fordulsz, aztán majd fölkelsz, és itthagysz engem.
A FÉRFISoha nem kelek föl mellőled. Csak most ne menj el.
A NŐHallgat.
A FÉRFIAz újságok tele vannak apróhirdetéssel: Az emberek keresik a párjukat. Nézd meg őket az utcán, nézd meg a szemüket: mind keres valakit. Keresik az üzletben, a villamoson, a járdaszigeteken, az aluljárókban. Mindenki keres valakit. Mindenki keresi a párját. Én megtaláltalak. És neked el kell menned. Mindig el kell menned.
A NŐHallgat.
A FÉRFIMért kell neked mindig elmenned?
A NŐÉs neked mért kell mindig elmenned?
Váltás.
A FÉRFIVannak erős emberek, és vannak gyenge emberek. Ilyen egyszerű. A gyengék sokat szenvednek, az erősek kevesebbet szenvednek. Ilyen egyszerű. Én erős vagyok, a szenvedés lepereg rólam, magamba fogadom a szenvedést, megemésztem, eltűnik. Ő gyenge, a szenvedés fölhasogatja, belerokkan a szenvedésbe, szürke az arca a szenvedéstől. Ilyen egyszerű.
Sose volt senkije. Tíz éven keresztül sose volt senkije, csak én. Még gyereke sincs, mert én nem akartam gyereket. Marokba foghatja az életét. Két markában elfér az egész élete.
A szenvedés nem fér el a tenyerén. A szenvedés kicsordul a tenyérből.
Tíz éve elindult egy úton. Tíz éve megy egy úton, és azt hitte, ez az út elvezet egész a halálig. Aztán egyszerre véget ér az út; többé nincs tovább. A halálig el fog jutni. De addig van még harminc év. Van még harminc év, és nincs tovább út. Van út, sok út van, de az új utat meg kell keresni. Egyedül kell megkeresni. Fáradtan és kiábrándultan kell megkeresni. Egyedül kell megkeresni. Úgy képzeltük; együtt megyünk a halálig. Ilyen békésnek képzeltük az életet. Ilyen nyugalmasnak. Ilyen biztonságosnak. És nincs már se békéje, se biztonsága, se nyugalma. Én vettem el tőle. Én, aki ezt ígértem neki. Nem szavakkal ígértem; az életemmel ígértem. Nem a szavamat szegtem meg, az életemmel tett ígéretemet.
Változni kell. Életünk végéig változni kell. Nem félni se kockázattól, se sebektől. De ezt a változást én akartam, nem ő. Ez a változás nekem jó, nem neki. Neki a sebek jutnak belőle, nekem egy új élet. Neki a veszteség, nekem a nyereség.
Ezért vagyok én erős, és ő ezért gyönge. Ilyen egyszerű.
Ilyen egyszerű.
KÓRUS A gyümölcs nyáron érik A tulipán tavasszal virágzik Tavasszal ívnak a halak Télen cserépkályha kell Az akácvirág édes A nap mindig reggel kel fel A nap mindig este nyugszik Ilyen egyszerű. Váltás.
A FÉRFIAznap este nagyon sokat ittak.
A NŐInni kellett, hogy néhány óra alatt átélhessék az egész életet.
A FÉRFIMindig néhány óra alatt kellett átélniök az egész életet.
A NŐNekik egyetlen perc alatt kelt föl a nap.
A FÉRFIEgyetlen percig fújt a szél.
A NŐA holdfény csak egy villanás volt.
A FÉRFIA csillagokat annyi ideig se látták.
A NŐAnnyi idejük se volt, hogy ölelhessék egymást.
A FÉRFIInni kellett, mert csak vendéglőkben találkozhattak.
A NŐAz abrosz mindenütt koszos volt, és mindenütt húzta a cigány. Egyetlen helyet se találtak, ahol csend volt és tiszta abroszok.
A FÉRFISehol se bírták sokáig. És az újabb vendéglőkben újra inni kellett.
A NŐInni kellett, hogy ne hallják a cigányt, és ne lássák az abroszokat.
A FÉRFIInni kellett, hogy ne lássák a bicegő lábú asztalokat.
A NŐAz arcukba bámuló részegeket.
A FÉRFIAz arcukba bámuló pincéreket.
A NŐAz arcukba bámuló világot.
A FÉRFIKét vendéglő között, a sötét utcán, egymásba kapaszkodtak.
A NŐEgymást marták.
A FÉRFIFogukkal tépték egymást.
A NŐFogukkal tépték önmagukat.
A FÉRFIMár nem voltak emberek, csak szerelmesek.
A NŐMár nem voltak emberek, csak szerelmesek.
A FÉRFIAkkor lettek igazán emberek.
A NŐAkkor lettek emberek.
A FÉRFIA férfi ölébe vette volna a nőt, hogy elvigye, de nem volt hová.
A NŐÖlükbe vették volna a szerelmet, hogy elvigyék, de nem volt hová.
A FÉRFITószálló, négy kilométer – ezt a táblát látták a sötétben. De a nyárnak már vége volt, és ha vége a nyárnak, a tószállókat bezárják.
A NŐÉjjel volt, a város kihalt, és ők még sosem jártak a városban.
A FÉRFIA templomnak látták a tornyát, de a szállodáknak nincsen tornyuk.
A NŐA ruhájuk gyűrött volt.
A FÉRFICsomagjuk nem volt.
A NŐKérték az igazolványukat.
A FÉRFIHogy szeretik egymást, nincs benne semmiféle igazolványban.
A NŐA másik szobában össze kellett gyűrni a lepedőt és a párnát. A férfi rágyújtott egy cigarettára, és elnyomta. Rágyújtott a másodikra, a harmadikra, a negyedikre. Elnyomta mind, abban a szobában, ahová csak azért ment be, hogy összegyűrje a lepedőt, és telehamuzza a hamutartót.
A FÉRFIHallod?
A NŐLent a téren kopácsoltak.
A FÉRFIÁcsolják a vérpadot.
KÓRUSKi veti meg a szerelmesek ágyát? Ki ad enni nekik? Ki óvja őket a szélvihartól?
Berendezzük a világot, de számukra nem jut hely. Elrendezzük a világot, de számukra nem jut hely. Felépítjük a világot, de rájuk nem számítunk. A szerelmesekre nem számítunk, amikor fölépítjük a világot.
Magas fák lombja a tanyájuk. Szél sodorja a gondolataikat. Vágyaikból, amikből felépíthetnénk a világot, pókhálók lesznek. Termékeny szívüket a folyók úsztatják szerte a világba.
Váltás.
A NŐMért hallgatsz?
A FÉRFIHallgat.
A NŐHallod? Mért hallgatsz?
A FÉRFIHallgat.
A NŐMég te kínzol?
A FÉRFIHallgat.
A NŐMondd, mért kínzol?
A FÉRFIElviselhetetlen.
A NŐAzt hiszed, nekem könnyű?
A FÉRFIVedd elő a noteszedet.
A NŐMiért vegyem elő?
A FÉRFIVedd elő.
A NŐTessék.
A FÉRFITudod, mit fogsz a kezedben?
A NŐTudom.
A FÉRFIEz a notesz, ez az életünk. Ebbe van beírva az egész életünk. Hogy szerdán csak nyolc után láthatlak, csütörtökön nem, mert szülői értekezlet van, pénteken nem, mert estig dolgozol, szombaton talán délután, de még nem tudod, mikor, vasárnap megint nem, mert a vasárnap vasárnap.
A NŐMit csináljak? Mondd meg, hogy mit csináljak?
A FÉRFIAlig kezdődik valami, máris vége van. Ha elindulunk, a következő sarkon már meg kell állni. Ha átölellek, máris bújsz ki a karomból. Ha beszélni kezdünk, csak a tizedik mondatig jutunk. Már nem is beszélünk, mert úgyis tudjuk, hogy azonnal abba kell hagyni.
A NŐMit csináljak?
A FÉRFIHogy lehet így élni? Örökké egy ébresztőórával a zsebünkben, ami máris csörögni fog?
A NŐSzétszakítom magam, és senkinek sem tudok eleget tenni. Szétszakítom magam, és mindenki csak vádol. Már rettegek hazamenni, rettegek dolgozni, rettegek veled lenni. Már rettegek élni: akármit teszek, valamit elmulasztok. És valaki mindig vádol.
A FÉRFITe választottad ezt az életet.
A NŐÉn, igen. De mondd meg, mit csináljak.
A FÉRFIMár annyiszor mondtam.
A NŐMár annyiszor megmondtad. És én is már annyiszor megmondtam.
A FÉRFINem tudok így élni.
A NŐAkkor mért nem mész el? Mért nem hagysz a fenébe?
A FÉRFIMert szeretlek. Verje meg az Isten. Szeretlek.
A NŐMért átkozódsz? Már a terhedre vagyok?
A FÉRFI
Mért forgatod ki a szavaimat?
A NŐNem forgatok ki semmit. Meg is értem, hogy a terhedre vagyok. Öreg vagyok, csúnya vagyok, unalmas vagyok, mit eszel rajtam?
A FÉRFIElment az eszed.
A NŐNem szeretsz már. Unsz. Rendben van, semmi baj. Nem kötelességed szeretni.
A FÉRFIAkármit mondok, csak ezt hajtogatod. Hogy nem szeretlek.
A NŐCsak az érdekel. Csak az, hogy szeretsz-e.
A FÉRFIDe hiszen szeretlek.
A NŐMondd meg nyugodtan, ha nem szeretsz. Akkor rendben van. Akkor már minden rendben van.
A FÉRFINem érted, hogy másról beszélsz?
A NŐDe értem. Te is másról beszélsz, és én is másról beszélek. Mindenki arról beszél, ami a legfontosabb neki.
A FÉRFICsak annyit mondtam, hogy megőrülök ettől a percekké zsugorított élettől.
A NŐVolt, amikor kevesebbet találkozhattunk, és mégis örültél neki. Akkor még boldog voltál, ha találkozhattunk. Akkor még nem átkozódtál.
A FÉRFIEgyre több kell belőled. Egyre több, nem egyre kevesebb.
A NŐAmennyi van, az már nem elég?
A FÉRFINem. Nem elég.
A NŐDe mit csináljak? Mondd meg: mit csináljak?
Váltás.
KÓRUSMért nem fogod a gyereked, és mész vele?
A NŐHová menjek?
KÓRUSAzt mondják, a szerelem minden nehézséget legyőz.
A NŐAzt hiszed? Azt hiszed, ilyen egyszerű?
KÓRUSMért akarod, hogy egyszerű legyen az életed? Ha a szerelmet akarod, mért kell hogy egyszerű legyen az életed?
A NŐNem rólam van szó. Nem az én életemről.
KÓRUSÉs a te életedet ki intézi el?
A NŐHa már világra hoztam, nem tehetem. Nem ő akart a világra jönni. Nemcsak belőlem lett; miattam is.
KÓRUSÉs a te életedet ki intézi el?
A NŐMindent megtehetek. Mindenkit megbánthatok. Mindenkinek tönkretehetem az életét. De a gyereknek nincs élete. A gyereknek én vagyok az élete.
KÓRUSSzeretted te az anyádat?
A NŐNagyon szerettem.
KÓRUSPedig árvaházba adott.
A NŐNem volt mit ennünk. De én tudok a gyermekemnek enni adni. Én hogy adhatnám árvaházba a gyerekemet?
KÓRUSKi mondta, hogy add árvaházba?
A NŐDe hová vigyem? Mit csináljak vele?
KÓRUSMit adott neked az anyád?
A NŐSzeretetet.
KÓRUSÉs még?
A NŐSemmi mást. Nem volt semmije.
KÓRUSNyugalmat nem adott?
A NŐNem volt nyugalma.
KÓRUSBékességet nem adott?
A NŐNem volt békessége.
KÓRUSDe szeretetet adott.
A NŐSzeretetet adott.
KÓRUSÉs te szeretted.
A NŐNagyon szerettem.
Csend.
KÓRUSMiért nem fogod a gyereked, és mész vele?
A NŐHallgat.
KÓRUSMért nem hagysz ott mindent, és mész vele?
A NŐSoha nem ölelt meg kötelességből. Soha nem azért ölelt meg, mert egy az ágyunk. Mindig csak szerelemből ölelt meg.
KÓRUSÉs ha egy lesz az ágyatok, kötelességből is meg fog ölelni?
A NŐTalán kötelességből is.
KÓRUSÉs ha egy lesz az ágyatok, kötelességből is megöleled?
A NŐTalán kötelességből is megölelem.
KÓRUSCsak addig a tiéd, amíg nem vagy az övé?
A NŐFélek. Ha nincs velem, nagyon félek.
KÓRUSCsak addig vagy az övé, amíg nem vagy az övé?
A NŐMire a szerelem, ha nem lesz tőle más az élet? Akkor minek a szerelem? Minek a szerelem, ha nem változtatja meg az egész életet?
KÓRUSAz igazságot várod a szerelemtől?
A NŐNe kelljen magamat adnom, amikor nem kívánom. Ne kelljen értem nyúlnia, amikor nem kíván.
KÓRUSA szabadságot várod a szerelemtől?
A NŐBeledöglünk a kínzattatásba. Tudom, hogy beledöglünk. De soha nem mondja nekem, hogy szeret, amikor nem arra gondol. Soha nem mondja kötelességből. Soha nem mondja szánalomból.
KÓRUSSoha nem hazudtok egymásnak?
A NŐHa átölel, az igaz. Ha megsimogat, az igaz. Amit mond, az igaz.
KÓRUSÉs ezért mindent kockára teszel?
A NŐHa megyünk, valóban együtt megyünk. Ha hallgatunk, együtt hallgatunk. Ha szeretjük egymást, valóban szeretjük egymást.
KÓRUSÉs ezért még a szerelmet is kockára teszed?
A NŐMi a szerelem, ha nem az, hogy azt mondom, amit valóban mondani akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy akkor ölelek, amikor valóban ölelni akarok? Mi a szerelem, ha nem az, hogy önmagam lehetek? Ha nem ez a szerelem, akkor minek a szerelem?
Váltás.
A NŐMit gondolsz, mit mondanának egymásnak, ha találkoznának?
A FÉRFINem fognak találkozni.
A NŐDe ha mégis?
A FÉRFITalán ezt. A feleség szerepében. Magának is ilyen szép szarva van?
A NŐA férj szerepében. Pontosan ugyanolyan. Legfeljebb kissé feltűnőbb.
A FÉRFIGondolja?
A NŐA férfiszavakra jobban odafigyelnek. Hogy a nőket megcsalja a férjük, az természetes. Ahhoz még kacsintanak is a többiek. De ha a férfit csalja meg a felesége, azon mindenki röhög.
A FÉRFITehát én most röhögjek magán?
A NŐTermészetesen. Én meg majd kacsintok.
A FÉRFIA saját szerepében. Gondolod, hogy ilyen jókedvűek?
A NŐBiztos, hogy nem jókedvűek.
A FÉRFIA feleség szerepében. Maga mit fog tenni?
A NŐA férj szerepében. Nem tudom.
A FÉRFIÉn sem tudom.
A NŐElengedi?
A FÉRFIÉs maga elengedi?
A NŐElengedem.
A FÉRFIÉn is elengedem.
A NŐPedig megtartanám.
A FÉRFIÉn is megtartanám.
A NŐJobb lenne úgy.
A FÉRFIÉnnekem is.
A NŐEkkor ne engedje.
A FÉRFINem engedem.
A NŐÉn sem engedem.
A FÉRFIJobb így.
A NŐÉs magának jobb?
A FÉRFIJobb.
A NŐNekem is.
A FÉRFIFél, hogy elveszíti?
A NŐFélek elveszíteni.
A FÉRFIÉn is félek.
A NŐTalán jobb lenne túl lenni rajta.
A FÉRFITalán jobb lenne.
A NŐ
Akkor megnyugodna.
A FÉRFIAkkor maga is megnyugodna.
A NŐCsend és béke lenne.
A FÉRFIOlyan szép békesség, mint a sírban.
A NŐNe legyen romantikus.
A FÉRFIMiért ne?
A NŐIgaz is: miért ne?
Csend.
A NŐA férj szerepében. Nem szabad romantikusnak lenni. Nem illik romantikusnak lenni. Arról illik beszélni, kié lesz a könyvespolc, kié az ágy, kié az asztal. Arról illik beszélni, ki viszi el a kispárnát, a tepsit, a mozsarat. Arról illik beszélni, kié a lábtörlő, a porszívó, az állólámpa. Magamról nem illik beszélni. Rólad nem illik beszélni. Rólatok nem illik beszélni. Róluk nem illik beszélni.
A FÉRFIA feleség szerepében. Nem szabad romantikusnak lenni. Sírni nem szabad. Nem szabad jajgatni, nem szabad kiugrani az ablakon, nem szabad csóvát dugni a hajamba. A gázcsövet nem illik szájba venni. Csendben kell maradni. Csendben kell nézni a falat, amíg minden összemosódik, amíg a könyvek sétálni kezdenek a polcokon, a képek lejönnek a szoba közepére, csendben kell hallgatni a villamosokat, ahogy csattog a kerekük, ahogy az agyamban csattog a kerekük, ahogy szétrepeszti a koponyámat a kerekük. Csendben kell bámulni a semmit.
A NŐA férj szerepében. Hamlet úr azt mondaná, hogy a nagy kérdés: lenni, vagy nem lenni. Vagy ahogy a bölcs Camus megfogalmazta: a filozófia alapvető kérdése az öngyilkosság. Csakhogy mindketten tévedtek. Mivel a nagy kérdés: hogyan lenni.
A férfiak a történelem során rendkívül változatos eljárásokat eszeltek ki, hogyan kell bánni a hűtlen asszonyokkal. Volt, amikor a forró szurkot részesítették előnyben, volt, amikor a máglyát. Elnézőbb férjeknek a kolostor is megfelelt: böjtöljön a dög haláláig. Kedvelt eszköz mindmáig a husáng, a bot, a vessző, az ostor, a korbács, a vellanyél, az áztatott kötél, valamint a legősibb technikák, a kézzel való ütlegelés és a lábbal való rugdosás. De a mi szelíd századunkban mit tehet egy szerencsétlen hím, akit asszonya szarvakkal koronázott meg? Camus úr, abbahagyná egy kicsit a sziklagörgetést, és elmesélné nekem, mit tett ön a fent nevezett esetben?
Csend.
A NŐAzt is mondhatnám: menj, madaram, röpülj, legyél szabad. Ez lenne a legszebb, a legemberibb. Röpülj, nem kötlek meg, nem zárlak kalitba, nem nyesem le a szárnyad. Menj, madárkám. Menj, röpülj, kinyitom az ajtót, röpülj, amerre menned kell.
De mért az a legemberibb, ami csak az egyiket teszi szabaddá? Mért az a legszebb, amibe a másik beledöglik? Menj, madaram, röpülj. De akkor én maradok a kalitkában, ahonnan téged kieresztettelek. Ha kinyitom az ajtót, magamra csukom rá. Ha te elröpülsz, nekem töröd el a szárnyam.
Csend.
A NŐDicső eleink legalább őszinték lehettek: puff, a pofájába, mars a máglyára. De mi emberséges korban élünk, nekünk emberi módon kell viselkednünk. Úriember módra, finoman, disztingváltan. Még csak ordítani se szabad. Az se illik. Az is felesleges.
A FÉRFIA feleség szerepében. A nagyanyám sosem evett cseresznyét. Azt mondta, ha ő eszik, az angyalok az égben nem adnak cseresznyét a halott kisfiának. Én majd elmondom az életemet a kikapart magzataimnak. A karomba veszem őket, úgy mesélem el nekik az egész életemet.
Elmesélem nekik: szerettem egy embert. Annyira szerettem, hogy titeket kikapartattalak a testemből. Elküldtelek benneteket a másvilágra, mert ő nem akarta, hogy legyetek.
Elmesélem nekik: szerettem egy embert. Ami neki kellett, nekem is kellett. Ami neki nem kellett, nekem sem kellett. Ti sem kellettetek nekem, mert nem kellettetek neki. És ti nem kerültetek az égbe, nem az angyalokkal játszotok, és én megeszem a cseresznyét.
Nincs mit a szemére vetnem. Azt adta ő is nekem, amit én adtam neki. Csak nekem erre ráment az életem. Ő meg új bőrbe bújt, és új életet kezdett. Lehet, hogy jobb lesz neki, lehet, hogy rosszabb. Nekem biztosan rosszabb lesz.
Csupa frázis. Hogy odaadtam neki a bőröm rugalmasságát. A rugalmas éveimet. A hajam színét. A fogékony éveimet. Csupa frázis. Frázisokat nem szabad mondani. Nem illik; modortalanság. A frázisokat csak élni kell, nem kimondani. Amíg éljük: valóság. Ha kimondjuk: frázis.
Ha lenne erőm, nem lenne baj. Kiheverném. Más is kiheveri. Ez is frázis, de azért kiheveri. Ha lenne erőm, újrakezdeném az életet. Ez is frázis.
Újrakezdeni különben sem lehet. Folytatni lehet csak: másként folytatni. Ha lenne erőm, másként folytatnám.
De nincs erőm. Így is folytatom. Erőtlenül folytatom. Mindegy. Ez is frázis. Fáradt vagyok. Nagyon fáradt vagyok. Ez nem frázis. Nagyon fáradt vagyok.
KÓRUS A nap süt Az eső esik Felhős az ég Az út sáros Az út poros A fenyőfa zöld A fenyőfa mindig zöld A kín fáj Az öröm öröm. Váltás.
A NŐNe nyúlj hozzám!
A FÉRFIMi van veled?
A NŐHagyj el. Könyörgök neked: hagyj el.
A FÉRFINe kezdd megint.
A NŐNe keress meg többé. Ne várj többé. Soha. Könyörgök neked: soha többé.
A FÉRFIMi történt veled?
A NŐLetérdelek eléd. Térden állva könyörgök, hogy hagyj el. Hagyj el, ne kínozz tovább.
A FÉRFIÉn kínozlak?
A NŐElmegyek tőled. Nem akarok megbolondulni. Elmegyek.
A FÉRFITudod, hogy utánad megyek.
A NŐMért nem engedsz? Mért kötözöl meg? Nem jó ez nekem. Nem jó, érted?
A FÉRFIHogy lenne jó?
A NŐSehogy. Nem tudom. Hagyj el. Hagyj el, mert megbolondulok.
A FÉRFI
Gyere velem. Szerelmem, gyere velem. Könyörgök neked: gyere velem.
A NŐHallgat.
A FÉRFINe törődj semmivel. Majdcsak lesz valahogy. Meglátod, majdcsak lesz valahogy.
A NŐLefeküdtem vele.
A FÉRFIHallgat.
A NŐLefeküdtem vele. Hallod?
A FÉRFIIgen.
A NŐIszonyatos, ha egy ember ilyen boldogtalan.
A FÉRFIIgen.
A NŐMiattam boldogtalan. Én tettem boldogtalanná. Tudod, milyen ez? Érted? Tudod?
A FÉRFIIgen.
A NŐRám feküdt a boldogtalanság. Beszőtt, megfojtott. Lélegzetet se tudtam venni: a boldogtalanságát lélegeztem be. A lámpa is boldogtalan volt, a heverő is, a képek a falon. A szemem is boldogtalan volt, hogy láttam a boldogtalanságát. Rám kúszott, megdermesztett, megölt. Hátradőltem, hogy ne lássam a boldogtalanságot, de a mennyezet is boldogtalan volt. Kitártam karom, hogy magamba fogadjam a boldogtalanságot, ha már nem menekülhetek tőle. Beengedtem az ölembe, a boldogtalan ölembe, behúztam az ölembe, hadd jajgasson az ölem is. Boldogtalan volt a párna, a takaró, a mellem. Boldogtalan volt a szám, a karom, a vállam. Csak ő lett boldog.
Csend.
A NŐMost boldog. Hallod? Most boldog.
A FÉRFIHallgat.
A NŐ
Most boldog.
A FÉRFIMost boldog.
Csend.
A FÉRFIAludj el, szerelmem. Ne törődj semmivel. Aludj, és holnapra minden jó lesz.
A NŐHolnapra se lesz jó semmi.
A FÉRFINe törődj vele. Aludj szépen, szerelmem.
A NŐNem tudok aludni. Soha többé nem tudok aludni.
A FÉRFIElringatlak. Ölembe veszlek, mesélek neked elringatlak.
A NŐSoha többé nem tudok aludni.
A FÉRFICsak nélkülem nem tudsz aludni. De én veled vagyok, és az ölemben tudsz aludni.
A NŐMesélj nekem.
A FÉRFIHunyd be a szemed. Aludj szépen. Mesélek neked az állatokról.
A NŐMesélj az állatokról.
A FÉRFIHárom állatunk lesz: egy elefánt, egy bernáthegyi kutya meg egy szamár.
A NŐMi lesz az elefánt neve?
A FÉRFIAz elefántnak Trombi a neve.
A NŐMi lesz a bernáthegyi neve?
A FÉRFIA bernáthegyinek Bernátka a neve.
A NŐ
Mi lesz a szamár neve?
A FÉRFIA szamárnak Brúnó a neve.
A NŐBrúnó megalszik az íróasztal alatt.
A FÉRFITrombi a kamrában.
A NŐÜlve, hogy be ne verje a fejét.
A FÉRFIMért ne alhatna egy elefánt ülve?
A NŐIgaz is: mért ne alhatna Trombi ülve?
A FÉRFIBernátka elfér a fásládában.
A NŐIgen. A fásláda jó lesz Bernátkának.
A FÉRFIAludj, szerelmem. Elringatlak. Mesélek neked az állatokról. Mesélek Trombiról, akinek csak az ormánya nagy, tulajdonképpen kisfiú. Mesélek Brúnóról, aki okos és hűséges. Elmesélem, hogy rúgott be Trombi a kocsmában. Elmesélem, mért tiltották ki Brúnót a strandról. Elmesélem, hogy szerződött el Bernátka filmszínésznek. Aludj, szerelmem. Aludj szépen. Aludj.
KÓRUS Kölykét vesztett kutya Anyját vesztett gyermek Vizét vesztett tenger Ízét vesztett só Vérét vesztett ember Fényét vesztett csillag Fényét vesztett nap Fényét vesztett arany Fényét vesztett ember Vérét vesztett ember. Csend.
KÓRUSA világ nem tudja: senkitől nem kaphatna annyi örömet, mint tőletek. A világ nem tudja: ti rajzoltok virágot a meddő fákra, ti álmodtok villámot télen, ti színezitek be az üres papírlapokat. Senki se tudja, hogy ti vagytok a világ színes ceruzái. Örömöt kellene adnotok a világnak, de belefulladtok a hazugságokba, belevesztek a mocskos kis fondorlatokba, belepusztultok a kínba és kínzattatásba. Ürömöt kellene adnotok, de az öröm bennetek is kóróvá szárad, vérét veszti, megavasodik. Jégként olvad el a
kezetekben az öröm, amely arra rendeltetett, hogy megtermékenyítsétek a világot. A végén már annyi se marad, hogy egymást táplálhassátok vele.
Váltás.
KÓRUSMiért nem viszed magaddal?
A FÉRFIHallgat.
KÓRUSMért nem állsz ki a világ elé? Mért nem ordítod a világ pofájába, hogy tiéd?
A FÉRFIMert nem az enyém.
KÓRUSSzereted?
A FÉRFINagyon szeretem.
KÓRUSÉs ő is szeret?
A FÉRFIŐ is szeret.
KÓRUSMégsem a tiéd?
A FÉRFIÉn nem emelhetem föl a kezét. Nem nézhetek helyette farkasszemet. Nem az enyém; nem dönthetem el helyette az életét.
KÓRUSHa eldönthetnéd, megtennéd?
A FÉRFIA magamét sem tudom eldönteni.
KÓRUSEzért nem viszed magaddal?
A FÉRFIHallgat.
KÓRUSFelelj. Ezért nem viszed magaddal?
A FÉRFIIsmerem a fogalmakat. Tudom, mi a becsület, a hűség, a kötelesség. Tudom, ki kinek
mivel tartozik. Tudom, ki kitől mit vár. Tudom, ki kitől mit kaphat. De az egyenlegek nem segítenek. A fogalmak nem segítenek. Láttam embereket szöges cipővel taposni mások arcába. Láttam embereket elkorcsosulni, mert lépni sem volt erejük. Vagy aki lép, mindig másra tapos? Vagy aki nem akar taposni, lépni se tud?
Hátat fordítani egyszerűbb lenne. De én én vagyok: az a harmincöt év, ami elmúlt. Én én vagyok: az idő, amit megéltem. Én csak múlt időben létezem. Ha megtagadom a múlt időt, magamat is megtagadom.
KÓRUSÉs ha nem tagadod meg?
A FÉRFIHa a múlt időt megtagadom, megtagadom magam. Ha elfogadom, hogy az ember csak az, amit maga mögött hagyott, amit tegnap és tegnapelőtt felépített, vége az életemnek. Ha nincs más, csak a múlt idő, vége az életemnek: csak azt ismételhetem, ami eddig volt. De lehet az, hogy az ember csak annyi, amennyi mögötte van? Lehet az, hogy ami előttem van, az nem én vagyok?
KÓRUSEgyetlen ember vagy születésedtől a halálodig.
A FÉRFIA születés pillanatában minden jövő. A halál pillanatában minden múlt. De közben? Mi van közben?
KÓRUSSzületésed pillanatától halálod pillanatáig egyetlen ember vagy. Magadat soha meg nem tagadhatod. Magadat mindig meg kell tagadnod.
Csend.
KÓRUSMagadat soha meg nem tagadhatod. Magadat mindig meg kell tagadnod.
Második rész
KÓRUSEz egy ház. Közönséges kis ház. Van négy fala, teteje, padlója, ajtaja, ablaka. Van benne asztal, szék, ágy, szekrény, kályha.
A FÉRFIKész az ebéd?
A NŐRögtön.
A FÉRFIMi az, hogy rögtön? Addig dögöljek éhen?
A NŐInkább ne, mert akkor nem eheted meg az ebédet.
A FÉRFIÉs mi lesz a menü, ha szabad érdeklődnöm?
A NŐElőételnek nyúlmáj áfonyával. Savanyú orjaleves olajbogyóval. Aztán vaddisznó spékelve, Cumberland-mártással, sült fogoly faroktollakkal, Habsburg-torta cukrozott gyümölccsel, nyolcféle sajt, befőtt és parfé. De mert te ezt mind nem szereted, neked főztem paprikás krumplit.
A FÉRFIMeg kell őrülni.
A NŐJobb lenne, ha tőlem őrülnél meg, nem a paprikás krumplitól.
A FÉRFIKi mondta, hogy ettől a piros löttytől őrülök meg? Vagy tettél bele beléndeket?
A NŐAzt nem. De szerelemgyökeret, azt tettem.
A FÉRFIAzt minek?
A NŐHármat találgathatsz. De csak akkor, ha beismered, hogy nincs fantáziád.
A FÉRFITe jó isten. Ha én most befalok egy tányér ilyen izé-gyökeret, minden nőbe szerelmes leszek.
A NŐAlapvető tévedés. Kizárólag belém.
A FÉRFIIlyen biztos vagy a tudományodban?
A NŐHoltbiztos. Minden az arányokon múlik.
A FÉRFIAz arányérzéked pedig tökéletes.
A NŐAhogy mondod. És nem ártana, ha megjegyeznéd: ha esetleg mégis másra támad gerjedelmed, arra ne hivatkozz, hogy az én főztöm miatt.
A FÉRFIArra biztos nem hivatkozom. A főztöd ugyanis ehetetlen.
A NŐNe mondd. És ha szabad kérdeznem, miért?
A FÉRFI
Mert olyan forró, hogy elégeti a szám.
A NŐAzért sziszegsz?
A FÉRFIHa tudni akarod, azért.
A NŐFogsz te még jobban is sziszegni.
A FÉRFIIgazán?
A NŐA helyedben megjegyezném magamnak: amennyiben netántán valamikor más nőre merészelnéd vetni a szemed, akkor én is mással étetlek meg.
A FÉRFITanult szakmád a méregkeverés, vagy öntevékenyen sajátítottad el?
A NŐJobb, ha számot vetsz azzal, hogy neked már én kavarom a mérget halálodig.
A FÉRFIEgye fene.
A NŐNem a fene. Te fogod megenni, amit főztem.
KÓRUSEbben a házban csend van. Télen ég benne a tűz. Vihar nem tombol ebben a házban. Ennek a háznak senki sem lépheti át a küszöbét.
A NŐMire gondolsz?
A FÉRFIA világ nagy kérdésein elmélkedem.
A NŐLennél szíves néhányat felsorolni?
A FÉRFIKészségesen. A világ nagy kérdései a következők: Egy: Miért szeretsz engem? Kettő: Meddig szeretsz engem? Több nincs.
A NŐOlyan korlátolt vagy, mint minden férfi. Az okot és az időt kutatod, ahelyett hogy a lényeget keresnéd.
A FÉRFIAmi pedig micsoda?
A NŐ
Hogy szeretlek.
A FÉRFIA világ nagy kérdése tehát az, hogy szeretsz-e. Csakhogy erre tudom a választ. És amire tudjuk a választ, az már nem is kérdés.
A NŐA te kakaslogikád szerint.
A FÉRFILennél szíves békén hagyni a nememet?
A NŐKépletesen vagy valójában?
A FÉRFIHa a valóságban nem hagyod békén, letöröm a derekad. Ha képletesen, enyhébb megtorlást fogok alkalmazni.
A NŐNe mondd. Például?
A FÉRFIPéldául befogom a szád.
A NŐJól rám ijesztettél.
A FÉRFINem csodálom. Ugyanis nem a kezemmel fogom be.
A NŐMegőrülök. És mit gondolsz, én mit csinálok közben?
A FÉRFIAzt elméletben nem lehet eldönteni. A marxizmus szerint az elmélet próbaköve a gyakorlat.
KÓRUSHány tégla kell a boldogsághoz? Hány tetőcserép, hány ajtótok, hány mázsa cement? Hány nap és hány éjszaka? Mekkora szabadság kell a boldogsághoz?
A FÉRFINem furcsa, mennyit hallgatunk?
A NŐRossz így neked?
A FÉRFINem rossz. Épp ez a furcsa.
A NŐHallgat.
A FÉRFI
Amikor várok rád, mindig végiggondolom, mi mindent kellene elmondanom neked. És mindig tudom, hogy úgyse lesz időm elmondani. Most meg mindenre van időnk, és csak fekszünk, és nézzük a mennyezetet és hallgatunk.
A NŐJó így.
A FÉRFIJó. Olyan jó, hogy semmi se sürgős.
A NŐSose gondoltam, hogy ilyen is lesz.
A FÉRFINem is vágytál rá? Elnyúlni, ilyen lustán, semmit nem törődni az idővel?
A NŐTalán jó, hogy minden percért verekedni kell.
A FÉRFIÉs most?
A NŐMost meg azért jó, mert nem kell verekedni érte.
A FÉRFINagyon jó veled.
A NŐAz egész élet más, ha velem vagy.
KÓRUSEz egy ház. Közönséges kis ház. Van négy fala, teteje, padlója; van benne asztal, szék, szekrény. Van ablaka, ami kinyílik és becsukódik. Van ajtaja, amit kinyitnak és becsuknak.
A FÉRFINe légy szomorú.
A NŐNem vagyok szomorú.
A FÉRFICsak nézem a falakat, az ajtót, az asztalt, és nem akarok szomorú lenni.
A NŐNe legyünk szomorúak.
Csend.
A NŐEnnek is vége.
A FÉRFIMért mondod ezt?
A NŐMert vége.
A FÉRFINem. Semminek nincs vége.
Csend.
A FÉRFIMinek van vége?
A NŐSemminek.
Csend.
A FÉRFIInkább megnyúzatnám magam, csak ne kellene elmenni innen.
Csend.
A NŐÉs holnap kezdődik megint.
A FÉRFIAzt mondod?
A NŐTudom. Holnap kezdődik megint.
A FÉRFIMicsoda?
A NŐSemmi. Ugyanaz. Minden.
Csend.
A FÉRFIMégis más lesz.
A NŐGondolod?
A FÉRFIMagunkkal visszük ezt a három napot.
A NŐÉs attól mi változik?
A FÉRFIEzt a házat is magunkkal visszük.
A NŐTéged szeretnélek magammal vinni. Mindig, mindenhová.
A FÉRFIVigyél magaddal.
A NŐA házat nem vihetem; nem fér a táskámba. A napok se.
A FÉRFIVigyél magaddal. Én a zsebedbe is beleférek.
A NŐIgen. Te beleférnél.
Csend.
A NŐMindegy, majd lesz valahogy.
A FÉRFINe legyen valahogy. Mindig így legyen.
A NŐMajd megtanulom ezt is. Megtanulom, hogyan kell élni nélküled, amikor már veled is éltem.
KÓRUS Lehet-e napnak álmodni a holdat Lehet-e sötétben látni Lehet-e utolérni a szarvast Lehet-e utolérni a csigát Lehet-e fából vaskarikát csinálni Lehet-e fölgyújtani a követ Lehet-e vízből faragni szobrot? Csend.
KÓRUS Ilyen az élet Az egész élet Az élet ilyen Az élet ilyen
Az egész élet Ilyen az élet. Váltás.
A NŐTehát itt laksz.
A FÉRFIItt lakom. Ez a lakásom.
A NŐNemcsak a te lakásod.
A FÉRFINemcsak az enyém.
A NŐHallgat.
A FÉRFIEzzel egyszer úgyis szembe kell nézni.
A NŐIgen. Egyszer ezzel szembe kell nézni.
A FÉRFIÜlj le.
A NŐHát nézzünk szembe.
A FÉRFIMit mondasz?
A NŐAz a feleséged képe?
A FÉRFINem. Nem az övé. Csak egy festmény.
A NŐÉrtem. Csak egy festmény.
Csend.
A FÉRFIÜlj le. Vesd le a kabátod.
A NŐIlyen sok könyved van?
A FÉRFIIlyen sok.
A NŐMind te vetted?
A FÉRFINem. Nem mind.
Csend.
A FÉRFIAzt mondtad, sose vagy féltékeny.
A NŐSose voltam féltékeny.
A FÉRFIMost se vagy?
A NŐMost se.
Csend.
A FÉRFIMért a könyvekre vagy féltékeny? Mért a képekre, a lakásra, a tárgyakra? Mért nem az életemre vagy féltékeny?
A NŐSemmire se vagyok féltékeny.
A FÉRFITíz éve élek vele. Minden mozdulatomban benne van ez a tíz év.
A NŐAkkor én mit keresek itt?
A FÉRFITíz éve élek vele. Benne van az egész életemben.
A NŐÉn meg betörtem az életedbe. És semmi keresnivalóm nincs itt.
A FÉRFIAz én életemben?
A NŐA te életed a tiéd. De a ti életetek nemcsak a tiéd.
A FÉRFI
Akkor nekem nincs is életem.
A NŐTe tudod.
A FÉRFIEddig nem tudtad ezt?
A NŐTudtam. De most látom is.
A FÉRFIAnnyira más így?
A NŐIgen. Annyira más.
Csend.
A NŐMért hoztál ide?
A FÉRFIMert szeretlek. Mert nincs hová mennünk.
A NŐAzért hoztál ide, hogy lássam is?
A FÉRFIÉs te mért jöttél el?
A NŐMert szeretlek. Mert látni akartam.
A FÉRFITudtad, ki vagyok. Tudtad az életemet. Mindent tudtál.
A NŐIgen. Most már mindent tudok.
Csend.
A NŐElmegyek.
A FÉRFIHallgat.
A NŐAz életedből is elmegyek.
A FÉRFIHallgat.
A NŐMi keresnivalóm van nekem itt? Mi keresnivalóm van az életedben?
A FÉRFIKéptelen vagy elviselni, hogy az én életem sem állandó öröm.
A NŐMi keresnivalóm van köztetek? Mi keresnivalóm van az életedben, amit nem velem éltél?
A FÉRFIKéptelen vagy elviselni, hogy az életem nemcsak boldogság.
A NŐHa nem tudlak boldoggá tenni, mire jó az egész?
A FÉRFIEngem ugyanolyan súlyok nyomnak, mint téged. De én még csak nem is beszélhetek róluk, mert mindjárt azzal fenyegetsz, hogy elhagysz.
A NŐEl is hagylak. Igen. Elhagylak. Képtelen vagyok tönkretenni az életedet.
A FÉRFINem dönthetném el én, mi teszi tönkre az életemet?
A NŐElkéstünk. Túl soká éltél nélkülem. Túl soká éltél mással.
A FÉRFITíz évvel ezelőtt más voltam. Te is más voltál. Tíz évvel ezelőtt hiába találkoztunk volna.
A NŐNincs erőm. Ennyi erőm nincs. Ekkora falat nem tudok eldönteni.
A FÉRFIMegpróbáltad?
A NŐMindent megtehetnénk. Fölrúghatnál mindent, amit egész életedben létrehoztál. Itthagyhatnál mindent. Elmehetnél albérletbe, és én veled mehetnék. Mindent megtehetnénk. Tönkretehetnénk az ő életüket. Akár egy tucat ember életét tönkretehetnénk. De mi lenne közben a szerelemmel?
A FÉRFIEz vagyok én? Ez az életem? Ezek a könyvek, ezek a képek, ezek a bútorok? Csak ezekhez kell ragaszkodnom?
A NŐSzereted őket. Ez az életed. És én vegyek el tőled mindent?
A FÉRFIEz az életem. Igen, mindenhez ragaszkodom. Látod azt a képet? Fél évig gyűjtöttünk, hogy megvehessük. És fél évig rettegtünk, hogy közben eladják.
A NŐHagyd abba.
A FÉRFILátod a könyveket? Darabonként szedtük össze. Tíz év alatt, darabonként.
A NŐNem hagyod abba?
A FÉRFIMért hazudjam, hogy nem ragaszkodom mindenhez? Hogy könnyű felrúgni egy életet? Mért kell nekem mindig hazudnom?
A NŐSemmit sem kell fölrúgnod.
A FÉRFISose volt senkije. Tíz éve, mióta együtt vagyunk, sose volt senkije. Még gyereke sincs, mert én nem akartam.
A NŐHallgass!
A FÉRFIMért hazudjam, hogy könnyű itthagyni? Mért hazudjam, hogy könnyű elmenni?
A NŐHallgass, nem érted! Nem akarom, hogy beszélj róla! Nem akarom tudni, mit tettem. Nem érted, hogy nem bírom? Nem akarok álmodni vele.
A FÉRFINekem meg szembe kell néznem vele.
A NŐAzt hiszed, én nem nézek szembe velük? Azt hitted, nem velük álmodom? De nem érdekelnek, érted, semmi sem érdekel, sem a könyveid, sem a férjem, sem a lakásom, sem a feleséged. Fütyülök rájuk, érted, mindenre fütyülök. De beledöglünk. Beledöglünk, amíg mindentől megszabadulunk.
A FÉRFIAkkor beledöglünk.
A NŐMindent odaadok a szerelemért. Mindent, az egész életemet. A te életedet is, az övékét is. De közben elpusztul a szerelem is. Ennyi kíntól elpusztul a szerelem is.
A FÉRFIAkkor is meg kell tennünk.
A NŐCsupa seb lennék a sebektől, amiket ütöttünk. Ennyi sebtől elvérzik a szerelem is.
A FÉRFIÉs mégis meg kell tennünk.
A NŐMindent meg lehet oldani. Csak az életet nem. Csak a mi életünket nem lehet már megoldani.
Váltás.
A KÓRUSElmondok nektek egy történetet. Egy réges-régi történetet.
Egy férfiról és egy asszonyról szól a történet, akik szerették egymást. Annyira szerették, hogy megfogadták, egyetlen pillanatig sem élnek egymás nélkül. Nem azért fogadták meg, mert így illik, vagy ezt parancsolta a törvény; azért fogadták meg, mert nem tudták elképzelni az életet egymás nélkül. Sok évig éltek együtt, sok kísértésnek kellett ellenállniuk. Egy éjszaka a férfinak megjelent az ördög, és tízezer aranyat kínált neki a kedveséért. Egy éjszaka az asszonynak jelent meg az ördög, és tízezer aranyat kínált neki kedveséért. Volt, amikor királykisasszonynak öltözött a kísértő, és fele birodalmát kínálta a férfinak, ha csak egyetlen napot vele tölt. Volt, amikor maharadzsának öltözött a kísértő, és gyémánttal teli aranyládákat kínált az asszonynak, ha csak egyetlen éjszakát vele tölt. De ők soha nem töltöttek egyetlen percet sem egymás nélkül. Pedig szerettek volna szép ruhát, délceg paripát, násfát és kösöntyűket; szerettek volna bőségesen enni, selyemágyban aludni, gondtalanul élni. Egymást azonban sokkal jobban szerették, semhogy egyetlen percet is élni tudtak volna egymás nélkül.
Egy szép napon aztán, amikor már nagyon öregek voltak, betegek lettek mind a ketten. Feküdtek az ágyban, éjszaka volt, és ők nem aludtak, mert az öregek keveset alszanak, és a betegek is keveset alszanak, és a szerelmesek is keveset alszanak. Mindketten azt hitték a másikról, hogy alszik, és egyikük sem moccant az ágyban, nehogy megzavarja a másik álmát.
És ekkor, ugyanabban a pillanatban, mindketten arra gondoltak, mi lesz, ha a kedvesük meghal. Mindkettőjük homlokát kiverte a verejték, mert addig sosem gondoltak erre. Tudták, hogy egyetlen percig sem élhetnek egymás nélkül, de igazán sose gondoltak arra, hogy a halál egyszer elveheti kedvesüket. Akkor gondoltak először igazán arra, hogy a halál elviheti a kedvesüket.
És akkor éjjel, ott az ágyban, a sötétben, ugyanabban a pillanatban mind a ketten arra gondoltak: de jó lenne élni. De jó lenne még élni, csak még egy kicsit élni, legalább néhány napig élni, mert akkor éjjel öregen, betegen, ott az ágyban, egy pillanatig mind a ketten nagyon féltek a haláltól.
Csak egy pillanatig. Egyetlen pillanatig, ami ahhoz sem elég, hogy egy csillag lefusson az égről. De ez a pillanat is elég volt ahhoz, hogy senki másra ne gondoljanak, csak önmagukra. Ez a pillanat is elég volt ahhoz, hogy elfelejtsék: ha meghal a kedvesük, ők sem akarnak élni.
És akkor éjjel, ott az ágyban, a két beteg öregember megrémült az ismeretlentől, ami bennük lakozik, és ami bármire képes. Hisz a maharadzsának könnyű volt ellenállni. Könnyű volt ellenállni a pásztorfiúnak, aki aranyszőrű bárányát kínálta cserébe
egyetlen csókért. Könnyű volt ellenállni a hercegnőnek, aki hintaját, fogatát kínálta egyetlen csókért. A kísértésnek könnyű ellenállni. Önmagunknak nehéz ellenállni.
És a két öreg, beteg szerelmes akkor éjszaka, ott a sötétben úgy megrémült ettől, hogy rémületükben megállt a szívverésük. Nemcsak egy pillanatra: megállt örökre. Akkor éjszaka, ott az ágyban, ott a sötétben, ugyanabban a pillanatban.
Váltás.
A FÉRFIBoldog vagy velem?
A NŐBoldog vagyok.
A FÉRFIMondd még. Olyan jó, ha mondod.
A NŐHa kérsz, nem tudom mondani. Csak magamtól tudom mondani.
A FÉRFIAkkor nem kérlek. Csak mondd.
A NŐNagyon boldog vagyok.
A FÉRFIMég mondd. Még, még, még.
A NŐBoldog vagyok. Nagyon boldog vagyok.
Csend.
A NŐOlyan jó neked, ha én boldog vagyok?
A FÉRFICsak az a jó.
A NŐNem elég, ha te az vagy?
A FÉRFIA fejét rázza.
A NŐPedig úgy lenne jó. Hogy te örülj a világnak, akármi van velem. Akkor is, ha én szomorú vagyok. Akkor is, ha nekem rossz.
A FÉRFIMi rossz neked?
A NŐSemmi. De az lenne jó, ha neked örömöd lenne bennem akkor is, ha nekem rossz.
A FÉRFINem akarom, hogy neked rossz legyen.
A NŐHadd tegyek én akármit. Hadd legyek szomorú. Hadd lehessen nekem is rossz.
A FÉRFIAkármit tehetsz. De légy boldog.
A NŐAkkor vagyok boldog, ha fájhat is.
A FÉRFIHa megsimogatom a szemed: akkor fáj?
A NŐAz nagyon jó.
A FÉRFIHa megfogom a hajad: akkor fáj?
A NŐAkkor nem fáj.
A FÉRFIMit tegyek, hogy jó legyen neked?
A NŐSzeress.
A FÉRFIAhogy most?
A NŐAhogy most.
A FÉRFIÍgy?
A NŐÍgy. Jobban. Másként. Mindegy, hogyan, csak szeress.
A FÉRFIAzt hittem, a szerelem olyan tavaszi nyugtalanság. Só, paprika az élethez. Pedig a szerelem maga az élet.
A NŐNem. Az élet minden. Rossz meg jó meg unalom meg keserűség meg boldogság. Ha csendben elrohadsz, az is élet, ha keresztre feszítenek, az is. Ha mázsára hízol, az is,
ha sárkánnyal vívsz, az is.
A FÉRFIA szerelembe is belefér minden.
A NŐNem. A gyilkos élete is élet, a szörnyűség is élet.
A FÉRFIÖlni is lehet a szerelemben. A szerelemmel is lehet ölni.
A NŐA szerelem nem az élet. Több. Sokkal több.
A FÉRFINincs több az életnél.
A NŐVan. Amiben sosem hittem. Egy másfajta élet. Amiről azt hittem, hogy nincs.
A FÉRFIVan, most már én is tudom.
A NŐMindig tudtam, hogy van. Csak nem hittem, mert nem volt. Pedig ismertem. Még azt is sejtettem, hogy ilyen. Csak nem hittem már benne.
A FÉRFIVan. Itt van. Te vagy az, és én vagyok az.
A NŐIgen. Te, én, a szerelem, a boldogság, a kín, minden együtt. Mint az életem, és mégis másként.
A FÉRFIMint az életben és mégis másként.
Váltás.
A NŐNem tudok szabadulni tőle. Megyek az utcán, és őt látom. Ülök a széken, és őt látom. Eszem az ebédet, és őt látom.
Mindenki tudja. Látom rajtuk, hogy tudják. Tudják, hogy én tettem tönkre az életét. Nem mondják ki, nem merik kimondani, némán ítélnek el, és mégse némán, mert én látom a szemükben. Látom a szemükben: mindenki tudja, hogy mindig őt látom. Látom összekapart arccal a bolondok között, a rács mögött, ahová én kergettem. Látom a rácsba kapaszkodó kezét, látom a rácsnak szorított arcát, látom a bolondok szürke egyenruhájába bújtatott testét, látom a gumi-életnek feszülő testét, látom a szemét a rács mögött, a gumifalak között, ahová én kergettem, ahonnan engem figyel. Látom mögötte a hústorony ápolókat, akiknek én löktem a karjába őt, és ők is engem néznek, és ők is tudják, hogy én löktem a karjukba.
Minden órában találkozom vele. Látom részegen, szemébe hulló hajjal, motyogva botorkálni az utcán. Keres valamit, de nem találja, soha nem találhatja meg, mert én elvettem tőle. Látom elhanyagoltan, közönyösen, kihűlt szemmel, látom, hogy a kabátjáról hiányzanak a gombok, tudom, hogy soha többé nem varrja föl a leszakadt gombjait. Látom a tömegben, sok ezer ember között, sok ezer egymásba karoló ember között, sok ezer egymást ölelő ember között egyedül, magányosan, senkibe se karolva, senkit sem ölelve, senkitől sem ölelve, egyedül, magányosan, egyedül, egyes-egyedül.
Váltás.
A FÉRFIÖljük meg őket.
A NŐÖljük meg őket.
A FÉRFILeitatom, és mérget teszek a borába.
A NŐÉjjel, amikor alszik, kinyitom a gázcsapot.
A FÉRFIVörös bort hozok neki, attól jobb kedve lesz, attól nevetni fog, abban nem látszik a méreg.
A NŐLefekszem vele, hogy elfáradjon, hogy mélyen aludjon, hogy ne érezzen semmit.
A FÉRFIOtt fekszik majd, mintha aludna.
A NŐSoha többé nem kell a szemébe néznem.
A FÉRFIAkkor már jó lesz neki: soha többé nem fog sírni.
A NŐNem kérdi többé: mikor jössz haza?
A FÉRFIA halálban elfelejti az életet.
A NŐNem lesz többé szüksége rám.
A FÉRFINem fog többé hiába várni.
A NŐNem alázom meg többé.
A FÉRFINem vádol többé.
A NŐNem kíván többé.
A FÉRFINem hiányzom többé.
A NŐNem hiányzom neki többé.
A FÉRFIAkkor el tudnám mondani neki, hogy szerettem és szeretem.
A NŐHa ott feküdne holtan, és nem látna, és nem hallana, el tudnám mondani neki, hogy szeretem és szerettem.
A FÉRFIHa ott feküdne holtan, és nem nyújtaná értem a kezét, meg tudnék neki köszönni mindent.
A NŐAkkor meg tudnám mondani, hogy jó volt vele.
A FÉRFIAkkor megértené, hogy nem tehettem másként.
A NŐHa ott feküdne holtan, tudná, hogy nem tehettem másként.
A FÉRFIHogy ő is ezt tenné a helyemben.
A NŐHogy ezt kellett tennem.
A FÉRFIAkkor megértené, mit kínlódtam én is.
A NŐAkkor megértené, ahogy mindig is megértett.
A FÉRFIAkkor megbocsátana, ahogy mindig megbocsátott.
Csend.
A NŐVeszünk egy nagy házat, és mind odaköltözünk.
A FÉRFIMindenkinek lesz külön szobája, mindenkinek lesz külön lakása, de mégis együtt leszünk mindannyian.
A NŐEgyütt leszünk mindannyian, és mindannyian szeretjük majd egymást.
A FÉRFISzeretem majd őt, mert szeret téged.
A NŐSzeretem majd őt, mert szeret téged.
A FÉRFISzeretem, mert vele éltél. Szeretem, mert hasonló hozzám.
A NŐSzeretem, mert lehet szeretni.
A FÉRFIÉs nekik is lesz szerelmesük.
A NŐÉs a szerelmesüket is szeretni fogjuk.
A FÉRFIOdaköltöznek ők is.
A NŐSenki nem lesz féltékeny senkire.
A FÉRFISoha többé nem kínozzuk egymást.
A NŐŐ is szeretni fog téged.
A FÉRFIMindenkit szeretni fogok, és mégis csak téged szeretlek.
A NŐReggel együtt kelünk, délben együtt ebédelünk, este együtt megyünk lefeküdni.
A FÉRFIEgyütt szeretjük a gyerekeket.
A NŐŐ is szül majd gyereket, és együtt neveljük őket.
A FÉRFIMindenkinek lesz gyereke, és mindegyiket szeretni fogjuk.
A NŐMindenkit szeretni fogok, és mégis csak téged szeretlek.
A FÉRFICsodájára jár majd a világ, hogy ilyen is van.
A NŐMegtanulja a világ, hogy ilyen is van.
A FÉRFIMegértik majd, hogy így is lehet.
A NŐNem rettegek majd, hogy egyszer véletlenül találkozunk.
A FÉRFIŐ se gyűlöl majd.
A NŐŐ se utál majd téged.
A FÉRFINem lesz vesztes és győztes.
A NŐNem lesz győztes és vesztes.
A FÉRFIEgyütt élünk életünk végéig.
A NŐEgyazon napon halunk meg mindannyian.
Váltás.
KÓRUSBékét kívántok, nyugalmat és biztonságot. Békét, nyugalmat, biztonságot. Szabadságra született emberek: nyugalmat kívántok, békét és biztonságot. Többre becsülitek a langymeleget a fagynál, a langymeleget a hőségnél, a csendet az ordításnál, a csendet a viharnál, többre becsülitek a csendes csendet a kínnál, az akácfát a cédrusnál, a langyos vizet a jéghidegnél. Szabadságra született emberek: többre becsülitek a nyugalmat a nyugtalanságnál.
Egyenes úton mentek. Hegyre nem kapaszkodtok. Szakadékba nem ereszkedtek. Csúcsra nem törtök. Sima úton mentek.
Virradatkor nem ébredtek. Éjszaka nem virrasztotok. Csillagokat nem kívántok. A napot nem kívánjátok.
Az esőtől féltek. A sártól féltek. A lángoktól féltek.
Barlangban nem alusztok. Erdőben nem alusztok. Nádasban nem alusztok. Csak ágyban alusztok. A világot megváltani nem akarjátok. Az életet élni nem kívánjátok. A világra nincs szükségetek. A szerelemre nincs szükségetek. Az életre nincs szükségetek. A szerelemre nincs szükségetek. Egymásra nincs szükségetek. Magatokra nincs szükségetek.
Szabadságra született emberek: lassan és kényelmesen poroszkáltok a születéstől a halálig.
Váltás.
KÓRUSAzt hiszitek, nektek sikerül?
A FÉRFIKell hogy sikerüljön.
KÓRUSMindenki azt képzeli. És senkinek sem sikerül.
A NŐNem igaz, hogy mindenki így akarja.
KÓRUSSenki se szereti a botrányt.
A NŐNem a botrány miatt.
KÓRUSA tisztesség miatt?
A FÉRFIA tisztesség miatt.
KÓRUSA fájdalom miatt?
A NŐA fájdalom miatt.
KÓRUSÉs mi a tisztesség?
A NŐNem bántani azt, akivel tíz évig együtt éltem.
KÓRUSNem fogod bántani?
A FÉRFIKell lenni megoldásnak, hogy se ő ne menjen tönkre, se én.
KÓRUSTudod a megoldást?
A FÉRFIKeresem a megoldást.
KÓRUSNemcsak az időt húzod?
A NŐHa vele maradok, én nyomorodom meg.
KÓRUSHa elhagyod, ő nyomorodik meg.
A FÉRFIFütyüljek rá? Ne is törődjek vele? Meg se próbáljak segíteni?
KÓRUSÍgy is fütyülsz rá. Ha elhagyod, nem törődsz vele.
A NŐNem igaz. El kell hagynom, és mégis törődöm vele.
KÓRUSCsak az számít, hagy elhagyod. Minden más mese.
A FÉRFINem igaz. Nem igaz, hogy mindegy, hogyan csinálom.
KÓRUSLedöfheted gyorsan. És ledöfheted lassan is.
A FÉRFIMeg se próbáljak segíteni neki?
KÓRUSHa segíteni akarsz, maradj vele.
A NŐNem maradhatok vele.
KÓRUSAkkor ne mondd, hogy segíteni akarsz.
A FÉRFINincs más segítség?
KÓRUSTe is tudod.
A NŐVan. Kell hogy legyen.
KÓRUSAkkor mondd meg, mi az.
A NŐHogy szeretem, semmit sem számít? Hogy becsülöm, semmit sem számít?
KÓRUSKérdezd meg tőle.
A FÉRFICsak a férjének kellek? Ha nem vagyok a férje, nem tehetek érte semmit?
KÓRUSKérdezd meg tőle.
A NŐHa nem vagyok a felesége, nem tehetek érte semmit?
KÓRUSAz életeteket veszitek el tőlük, és alamizsnát kínáltok cserébe.
Az életeteket másnak adjátok, és nekik azt kínáljátok, ami ezután marad.
A FÉRFIÉs az semmi?
A NŐMondd meg: az semmi?
KÓRUS Az ember élni akar Minden ember meghal Mindenki tudja Hogy az ember meghal Mégis Minden ember élni akar Kivéve az öngyilkosokat Élni Élni Élni Élni Pedig minden ember meghal Pedig az öngyilkosok is élni akarnak. Váltás.
A FÉRFITudod, mi lenne jó?
A NŐHallgat.
A FÉRFIGondolkodni. Sokat gondolkodni.
A NŐHallgat.
A FÉRFI
Most mindent meg tudnék oldani.
A NŐGondolatban?
A FÉRFIAzt hiszed, az semmi? Semmit sem jelent, ha a jó a helyére kerül, és helyére kerül a rossz is? Legalább gondolatban.
A NŐTe tudod, mi a jó és mi a rossz?
A FÉRFIPersze. Veled lenni jó, és nélküled élni rossz.
A NŐSzamár.
A FÉRFINem. Nem vagyok szamár. Ez a lényeg.
A NŐNagy, nagy szamár.
A FÉRFIFigyelj ide, megmagyarázom. Minden probléma két ellentmondás összeütközése. És mi mit csinálunk? Vagy a problémát nem vesszük észre, vagy az ellentmondást. Vagy ha látjuk a problémát, nem tudjuk megoldani, mert megriadunk az ellentmondástól. Vagy letagadjuk az ellentmondást, és ezzel semmibe vesszük a problémát. Figyelsz?
A NŐFigyelek. Folytasd.
A FÉRFIMért mondják, hogy könnyű annak, aki szerelmes? Aki szerelmes, annak gondolkodnia kell, mert egy új világot ismer meg. És gondolkodni sose könnyű, legfeljebb jó. És aki szerelmes, annak cselekednie is kell. És cselekedni se könnyű.
A NŐHallgat.
A FÉRFIHa szerelmes vagyok, és úgy élek, mint addig, a problémáról nem veszek tudomást. Mert a szerelem probléma, amit meg kell oldani. Megkérdőjelezi az eddigi életedet, és a kérdésre felelni kell.
A NŐÉs megoldottad a problémát?
A FÉRFIHa szerelmes vagyok, és nem tudok változtatni az életemen, az ellentmondástól ijedek meg. Mert az ellentmondás mindig fájdalmas. És a múlt mindig ellentmondásba kerül a változással.
A NŐ
Hallgat.
A FÉRFIFigyelsz?
A NŐFigyelek.
A FÉRFIHa úgy dobom el a múltam, mint egy rossz ruhát, az ellentmondást tagadom meg. Megtagadom a létező ellentmondást, a könnyebb utat választom, csak hogy megmeneküljek a fájdalomtól.
A NŐTehát mi a megoldás?
A FÉRFIVállalni kell az ellentmondást. Vállalni, és mégis cselekedni. Nem feledkezni meg róla, és mégis cselekedni.
A NŐHallgat.
A FÉRFIÉrtesz engem?
A NŐHallgat.
A FÉRFINem értesz?
A NŐDe. Értelek.
A FÉRFIAkkor mért hallgatsz?
A NŐSzoktál te félni?
A FÉRFIMitől?
A NŐNem is félni. Rettegni. Úgy, hogy kiver a veríték. Hogy moccanni sem mersz. Hogy ordítani szeretnél, de azt se mersz.
A FÉRFIHallgat.
A NŐAz esti fejéshez mindig nekem kellett kihoznom a kamrából a sajtárt. Iszonyú volt. Egy szakajtó lógott a kamra falán, és a szakajtó estére mindig rémpofává változott. Belém akart harapni, rám akart ugrani, hogy megfojtson, magához húzott a
csápjaival. Nyolc lépés volt az ajtótól a sajtárig, nyolc lépés oda és nyolc lépés vissza, és közben szakadatlanul éreztem a tekintetét, láttam a mancsát és a fogait. És hiába csuktam be a szemem, hiába tapogatóztam vakon a fal mellett, akkor is láttam, és akkor is éreztem.
A FÉRFIMért mondod ezt most?
A NŐNappal mindig bementem a kamrába, hogy lássam a szakajtót. Nappal mindig szakajtó volt, közönséges sárga szakajtó. Meg is tapogattam, hogy érezzem, s éreztem, hogy szalmából van. És este mégis mindig rémpofa meredt rám. Rám meredt és fojtogatott.
A FÉRFIMért mondod ezt most?
A NŐNem tudom. Félek. Mindig félek. Nagyon félek.
Váltás.
A FÉRFIMért kívánjátok, hogy vagy igent, vagy nemet mondjak?
KÓRUSEz a világ rendje.
A FÉRFIÉs ha erre képtelen vagyok?
KÓRUSVétesz a világ rendje ellen.
FÉRFIHa azt mondanám: eddig egy boszorkánnyal éltem, most egy tündérre találtam, minden rendben volna. Ha azt mondanám: eddig egy fúriával éltem, most egy szentre akadtam, minden rendben volna. Ha azt mondanám: utáltam és gyűlöltem, ezért kerestem valaki mást, mindenki megértené.
KÓRUSMondtam neked: a világ egyértelmű ítéletet követel.
A FÉRFIMiért kell megtagadnom az egyiket, ha a másikat választom? Ha az egyiket megsimogatom, mért kell leköpnöm a másikat?
KÓRUSMondtam neked: vagy igent mondasz, vagy nemet.
A FÉRFIÉs ha igent mondok, és nem mondok nemet?
KÓRUSHa igent mondasz, valami lezárul. És ha valami lezárul, akkor nemet is mondtál.
A FÉRFIDe ha úgy akarom lezárni, hogy ne tagadjam meg azt, ami volt?
KÓRUSIlyen könnyen nem szabadulsz. Kínt okoztál: ilyen könnyen nem szabadulsz.
A FÉRFINem szabadulni akarok, hanem változtatni.
KÓRUSIlyen könnyen nem változtathatsz: meg kell fizetned a kínért, amit okoztál.
A FÉRFIEz a szerelem, nem érted? A lehetőség, hogy más legyek.
KÓRUSA szerelemre ne hivatkozz. A szerelem elmúlhat.
A FÉRFILehet. Lehet, hogy elmúlik. De a lehetőség már nem múlik el.
KÓRUSEgy lehetőségért dobsz oda mindent? Egy lehetőségért okozol ennyi kínt?
A FÉRFIHa már nem tudok változtatni, öreg koldus leszek. Ha már csak azt őrzöm, amit eddig szereztem, öreg koldus leszek. Ha már nem tudok változtatni, minden befejeződik.
KÓRUSNem vagy már húszéves: hová futsz, te ámokfutó?
A FÉRFIHa az élethez ragaszkodnék, azt mindenki megértené. Én a futáshoz ragaszkodom – ezt nem érti meg senki.
KÓRUSMert nem nőtt még be a fejed lágya.
A FÉRFIÉn ahhoz ragaszkodom, hogy sose nőjön be a fejem lágya.
KÓRUSMert nem ismered a felelősséget.
A FÉRFIMert tudom: a legnagyobb felelősség a futás felelőssége.
KÓRUSMert nem ismered a hűséget.
A FÉRFIMert tudom: nincs erősebb törvény, mint a hűség a változáshoz.
KÓRUSMert a fogalmaidat többre becsülöd az embereknél.
A FÉRFIMert az emberekhez nem lehet másképp közöm, mint a magam fogalmai szerint.
KÓRUSAkkor menj egy lakatlan szigetre, menj, vidd magaddal egy bőröndben a fogalmaidat, menj, élj egyedül a fogalmaiddal, de hagyd békén az embereket. Hallod? Hagyd békén az embereket.
Váltás.
KÓRUSMegy a vonat. Tél van. Az ablakon befúj a szél. Tél van. Megy a vonat.
A FÉRFINagyon fázol?
A NŐNagyon. Nagyon fázom.
A FÉRFIGyere közelebb.
A NŐFáradt vagyok.
A FÉRFIMindjárt reggel lesz.
A NŐNincs már konyak?
A FÉRFINincs, mind megittuk.
A NŐNagyon fázom.
A FÉRFIMindjárt reggel lesz.
A NŐÉs reggel mi lesz?
A FÉRFIFelkel a nap.
A NŐÉs ha felkel a nap?
A FÉRFIMegmelegít.
A NŐNem akarom, hogy megmelegítsen. Azt akarom, hogy te melegíts meg.
KÓRUSMegy a vonat, viszi őket. Néha megáll. Aztán megint megy. Viszi őket. Megy a vonat.
A NŐHol vagyunk most?
A FÉRFINem tudom.
A NŐMikor érkezünk meg?
A FÉRFIReggelre megérkezünk.
A NŐAmikor kisüt a nap?
A FÉRFILehet, hogy nem süt ki. Tél van: lehet, hogy nem süt ki a nap.
A NŐDe akkor is reggel lesz.
A FÉRFIReggelre megérkezünk.
A NŐNincs már konyak?
A FÉRFINincs. Mind megittuk.
A NŐNagyon fáradt vagyok.
A FÉRFIReggelre megérkezünk.
KÓRUSMegy a vonat. Éjjel van. Tél van. Hideg van. Megy a vonat. Viszi őket. Megy a vonat.
A NŐNagyon fázom. Édesem, nagyon fázom.
A FÉRFIMindjárt vége lesz. Mindjárt megérkezünk.
A NŐ
Nem akarom, hogy vége legyen, Nem akarom, hogy megérkezzünk.
A FÉRFIFázol nagyon.
A NŐDe megyünk. És te velem vagy, Nem akarom, hogy megérkezzünk.
A FÉRFIFáradt vagy nagyon.
A NŐFázni akarok, és fáradt akarok lenni. Fázni akarok veled, és fáradt akarok lenni veled. Nem akarom, hogy vége legyen az éjszakának.
A FÉRFIReggel felkel a nap.
A NŐNem akarom, hogy vége legyen a hidegnek.
A FÉRFIReggel felkel a nap, és megmelegít.
A NŐNem akarom, hogy vége legyen a fáradtságnak.
A FÉRFIReggel felkel a nap, és világos lesz. Reggelre megérkezünk.
A NŐNem akarom, hogy vége legyen az útnak. Nem akarom, hogy vége legyen az éjszakának.
KÓRUSFedezzétek fel az életet. Csak a kín segítségével tudjátok felfedezni. Ismerjétek meg az életet. Csak a kín segítségével tudjátok megismerni. Fedezzétek fel a kínt, hogy meg tudjátok ismerni az életet. Ismerjétek meg a kínt, hogy fel tudjátok fedezni az életet. Ne tagadjátok meg a kínt, mert elvesztitek az örömöt, vállaljátok a kínt, mert elvesztitek az örömöt.
Váltás.
A FÉRFIHárom állatunk lesz: egy elefánt, egy bernáthegyi meg egy szamár.
A NŐAz elefántnak Trombi a neve.
A FÉRFIA szamárnak Brúnó a neve.
A NŐ
Mi legyen a bernáthegyi neve?
A FÉRFIA bernáthegyinek Bernátka a neve.
A NŐBrúnó megalszik az íróasztal alatt.
A FÉRFITrombi a kamrában.
A NŐÜlve, hogy be ne verje a fejét.
A FÉRFIMiért ne alhatna az elefánt ülve?
A NŐIgaz is: mért ne alhatna Trombi ülve?
A FÉRFIBernátka elfér a fásládában.
A NŐA fásláda jó lesz Bernátkának.
Csend.
A NŐHaragszom Bernátkára.
A FÉRFIMert te csak Trombit szereted.
A NŐNem igaz. De az éjjel, amikor nem tudtam aludni, kértem, engedjen maga mellé a ládába, ott jó meleg van.
A FÉRFIÉs nem engedett?
A NŐMorgott, hogy álmos. Hogy neki reggel dolgoznia kell.
A FÉRFIElszegődött fotómodellnek.
A NŐAzért beengedhetett volna maga mellé.
A FÉRFIAzt mondja, ha nem alussza ki magát, más tónusú lesz a szeme.
A NŐEz igaz. De azért beengedhetett volna. Olyan hideg volt, és én nem tudtam aludni.
Csend.
A FÉRFITrombi tegnap berúgott.
A NŐNem igaz.
A FÉRFIDe igaz. Brúnó hozta haza.
A NŐTe jó isten.
A FÉRFIAzt mondja, nem tehet róla.
A NŐMikor mondta?
A FÉRFIReggel, amikor felébredt. Azt mondja, megviccelték a kocsmában. Ő málnaszörpöt kért, de bort adtak neki. Megivott egy hordóval, de nem tudta, hogy az bor, mert még sosem ivott bort. Az egész kocsma rajta röhögött. Ezt már Brúnó mesélte.
A NŐLátod, milyenek az emberek.
A FÉRFIDe Brúnó megvédte. Azt mondta, rendőrt hív, mert Trombi még kiskorú. Így aztán nem kellett megfizetni a bort. A két asztalt se, amit Trombi összetört. A vendégek adták össze a pénzt, mert azt mondták, részeg elefántot még úgyse láttak.
A NŐ Álmodtam egy életet Volt három állatunk Álmodtam egy életet Kétméteres volt a szobánk Álmodtam egy életet Belefért a három állat is Álmodtam egy életet Belefért az egész élet Trombi egyszer megevett egy üveg befőttet De sose tette többé Portás a cirkusz-vállalatnál De bicikliző elefánt szeretne lenni. Álmodtam egy életet Legyen szamarunk, kutyánk, elefántunk Álmodtam egy életet Kétszer három méteres életet
Álmodtam egy életet Ahol elfér minden Álmodtam egy életet Ahol minden elfér Álmodtam egy életet Belefért az egész élet Álmodtam egy életet Belefért az egész élet.A FÉRFIAz élethez lakás kell. Nincs lakásunk. Az élethez pénz kell. Nincs pénzünk. Az élethez legalább egy kicsi nyugalom kell. Nincs nyugalmunk. Az élethez az kell, hogy ne fájjon úgy az életünk. Fáj az életünk.
Gyere, szerelmem. Gyere ide hozzám. Gyere hozzám, szerelmem.
Lesz száz lakásunk, meglásd. Lesz pénzünk zsákszámra, lesz nyugalmunk és boldogságunk. A fájdalmat meg átöleljük, hogy a miénk legyen. Magunkhoz öleljük, magunkba öleljük, megszűnik, meglásd. Minden rossz megszűnik, meglásd.
Gyere, szerelmem. Gyere ide hozzám.
Csend.
A FÉRFINem tudok nélküled élni.
A NŐNem akarok nélküled élni.
A FÉRFIAkármi legyen, csak ne kelljen nélküled élni.
A NŐAkármi legyen, csak sose hagyj el.
A FÉRFIAkármit tegyél, csak sose hagyj el.
A NŐNem tudom elképzelni. Nem tudom elhinni, hogy egy napon majd nem jössz. Hogy egyszer majd nem leszel. Hiába, nem tudom elképzelni.
A FÉRFIHozok neked egy nagy hegyet, hozok rá nagy fákat, beállítom a hegyet a tengerbe, szegfűvel vetem be a tengert, lesz teknősbékád is, hozok neked, sima bőrt varázsolok a homlokodra, sima bőrt varázsolok a szád köré, télen is langyosra varázsolom a tengert.
A NŐSír.
A FÉRFIKiadják majd rendeletben, hogy mindenki tudja: te az enyém vagy. Kiírják majd
plakátokra, hogy mindenki olvassa: te az enyém vagy. Az egész város tele lesz plakátokkal, az egész ország olvashatja, az egész ország meg fogja tudni.
A NŐSír.
A FÉRFIMegtanítjuk rá a gyerekeket. Az állatokat is megtanítjuk. Minden embert megtanítunk a szerelemre. A világot is megtanítjuk, a fákat is, a tengert is, a köveket is. Minden embert megtanítunk a szerelemre.
A NŐNem. Nem. Nem.
KÓRUSErről szól ez a darab. Ez a darab a szerelemről szól. Ez a darab talán nem is a szerelemről szól.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]
![[1] Anexo C ELET Memorial_f](https://img.pdfslide.net/doc/110x75/577c80af1a28abe054a9c00d/1-anexo-c-elet-memorialf.jpg)
