1. Az emberi környezet alrendszerei. A technika fogalma, a technikai környezet.

Az emberi környezet alrendszerei:- emberi- technikai- társadalmi

A technika tudománya (mint a műszaki tudományok részterülete) összefoglalja mindazokat az alapelveket és módszereket, melyeke a technikai rendszereket jellemzik, fejlesztésüket, rendszerezésüket és célszerű használatukat segítik.

A technikai abban tér el a természettudománytól, hogy a természettudomány megpróbálja aq világ állapotváltozásait felismerni, míg a technika tárgya az állapotváltozás.

Természettudomány a természet spontán állapotváltozásának felismerése

Technika állapotváltoztatás (tudományos, célszerű, szabályzott)

2. A technikai rendszerek alapkategóriái. Az anyag, energia és információ szerepe a technikai rendszerekben.

A technikai rendszerek alapkategóriái:- anyag- energia- információ- rendszer- modell

1. AnyagAz anyagnak mindig van energiatartalma. Anyag mindig gravitációs hatást fejt ki. Tehetetlen tömeggel rendelkezik.

Anyag az, amiből szerkezeteinket kialakítjuk, a gyakorlatba felhasználjuk. Az anyag mindig konkrét tulajdonságaival jellemezhető. Az anyag a tárgyak építőeleme, a tudatos állapotváltozás tárgya.

Az anyag osztályozása:

A feldolgozás szintje szerint:- alapanyag, nyersanyag- félkész termék- végtermék

Funkcionális osztályzás:- szerkezeti anyagok- burkoló anyagok (bevonat, festék..)- csatorna anyagok

o anyagot, energiát, információt szállít. Hosszirányban vezet, keresztirányban szigetel)

- tároló anyagok

o anyag, energia, információ tárolására szolgál

A természet 5 alapvető anyaga:

Anyagfelhasználás: 20 tonna/év/fő (USA)

Biológiai anyagok (élelmiszer) 5%Kémiai anyagok (energia hordozók) 20 %Szerkezeti anyagok (építés) 75%

2. EnergiaEnergia: munkavégző képességLehet: nyílt, rejtett, aktív, passzív

Munka: W=F s =[Nm]=[J] (joule)

Oxigén

Szén Fémek

Hidrogén Silicium

víz

Szénhidrogén

Acél

Félvezetők

Kvarc, üvegSzilikátok

Szénláncúak

Anyag ásványok

Villamosan vezető polimerek Szilikonok

Félvezetők

Fém Kerámia

Polimer

Kompozit

Energia: E =[Nm]=[J]=[Ws]

Eh = Gh = mgh (helyzeti)

(mozgási)

P = [W] teljesítmény

Enegriaáram:

Információ:

Ismeret (adat, értesülés, hír, gondolat, tájékoztatás, felvilágosítás, utasítás), amit:- megfigyelés- megismerés- tanulás- gondolkodás- cselekvés- és gyakorlati tapasztalat

során lehet megszerezni.

Információ: olyan ismeret, mely egy adott jelenséggel vagy folyamattal kapcsolatos bizonytalanságot csökkenti. Olyan hír, melynek újdonság jellege van.

Információ mérés az eldöntendő kérdésre adott igen/nem választ jelenti. (1 bit)

ADÓ [kóder] --------------csatorna-----------------[dekóder] VEVŐZaj Zaj

Metakommunikáció: új ismeretet nem ad, ösztönös információtovábbítás hanghordozással, hanglejtéssel, arcmozgással.

Műszaki kommunikáció: a műszaki gondolat közvetítése egyik embertől a másikig, annak érdekében, hogy a folyamat végén hasznos termék keletkezzen. Műszaki kommunikáció:

- szóbeli- képi- matematikai

3. A rendszer és a modell szerepe. A technikai rendszer fogalma, fajtái, működési jellemzői.

RendszerRészekből áll, de kifelé egységes egészként működik. Részrendszerekre bontható.

Rendszer részrendszer elemekGép, gépcsoport szerkezeti egység gépelemek

BE technikai rendszer KIzaj

Két rendszer akkor hasonló, ha ugyanaz a bemenet, ugyanazt a kimenetet produkálja.

ModellNem része a rendszernek és a folyamatnak. Szemléltetni, magyarázni lehet vele.Lényege a hasonlóság. Lehet:

- kicsinyített- működőképes- szimulátor

Technikai rendszerAz ember által tudatosan létrehozott (tervezett, alkotott) statikus, vagy dinamikus rendszer.

Statikus: állapot fenntartására törekszikDinamikus: állapot változásra törekszik

A gépek dinamikus rendszerek. Statikus rendszer pl. egy híd.

Technikai rendszer állapotok állapotjelzők állapottartamok

Tönkremeneteli tartományátmeneti tartománybiztonságos működés tartománya optimális működés tartományabiztonságos működés tartományaátmeneti tartományTönkremeneteli tartomány

A rendszereket az optimális működési tartományba kell leginkább működtetni, de legalább a biztonságos működési tartományba.

4. A technikai rendszerek lehetséges állapotai és állapottartományai. Az állapotmegóvás szerepe a technikai rendszerekben. Karbantartás és biztonságtechnika.

Technikai rendszer állapotok állapotjelzők állapottartamok

Tönkremeneteli tartományátmeneti tartománybiztonságos működés tartománya optimális működés tartománya

biztonságos működés tartományaátmeneti tartományTönkremeneteli tartomány

A rendszereket az optimális működési tartományba kell leginkább működtetni, de legalább a biztonságos működési tartományba.

7. A gép (mint technikai rendszer) definíciója, osztályozása az átalakítás jellege és az átalakítandó közeg szerint. Munkaeszköz: minden olyan gép, készülék, szerszám vagy berendezés, melyet a munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben használnak. (kivéve egyéni védőeszköz)

Gép: olyan összekapcsolt alkatrészek és alkotóelemek együttese, melyek közül legalább 1 mozog, a megfelelő mozgató, vezérlő és energia átalakító szerkezettel együtt, amelyeket valamely meghatározott célból kapcsoltak össze.

Gépnek kell tekinteni gépek együttesét is, amelyeknek olyan az összeállítása és vezérlése, hogy együttes egészként működnek ugyanazon cél elérése érdekében. A gépnek mindig van mozgó része, és azt mechanizmusnak nevezzük.

Gépek osztályozása:- átalakítás jellege szerint:

o térbeli átalakítás szállítás, anyagmozgatás

o időbeli áthelyezés raktározás, tárolás, állagmegörzés, vagyonvédelem, őrzés

o struktúra változás makrostruktúrális átalakítás

alak, forma, méret változás mikrostruktúrális változás

belső szerkezet, összetétel változtatás- átalakítandó közeg szerint

o anyagátalakítás: megmunkáló gépeko energiaátalakítás: munkagép, erőgépo információ átalakítás:PC, vezérlő, irányító rendszer

8. A gép fogalma és jellegzetes veszélyforrásainak csoportosítása az MSZ EN szabványok előírásai szerint.

Munkaeszköz: minden olyan gép, készülék, szerszám vagy berendezés, melyet a munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben használnak. (kivéve egyéni védőeszköz)

Gép: olyan összekapcsolt alkatrészek és alkotóelemek együttese, melyek közül legalább 1 mozog, a megfelelő mozgató, vezérlő és energia átalakító szerkezettel együtt, amelyeket valamely meghatározott célból kapcsoltak össze. Gépnek kell tekinteni gépek együttesét is, amelyeknek olyan az összeállítása és vezérlése, hogy együttes egészként működnek ugyanazon cél elérése érdekében. A gépnek mindig van mozgó része, és azt mechanizmusnak nevezzük.

Veszélyforrások az MSZ EN szerint

1. Mechanikai veszélyforrások- zúzódás, nyíródás, vágás- elkapás, felcsavarás- lehúzás, lökés, átszúrás- surlódás, dörzsölés- fröccsenés, munkadarab kirepülése- állékonyság csökkenés, csúszás, megbotlás, el-leesés

2. Villamos veszélyek3. Hőhatás4. Zajhatások

- hallás károsodás- egyensúlyvesztés

5. Rezgéshatások- ideg és érrendszer

6. sugárzások hatásai- ívfény- lézer- ionizáló- NF mágneses mezők

7. Nyersanyagok okozta veszély- mérgező folyadékok/gáz/gőz/köd belélegzése- tűz és robbanásveszély- vírus, baktérium

8. Mellőzött ergonómiai szempontok- egészségtelen testtartás- túlzott megerőltetés- kéz/kar nem megfelelő igénybevétele- egyéni védőeszközök gondatlan használata- nem megfelelő világítás- idegi-szellemi túl vagy alúlterhelés- stressz- emberi tévcselekvések

9. Veszélyek együttes figyelembevétele10. Működési zavarok

- energiaellátás zavara működtető vagy vezérlő áramkörben- géprészek kirepülése- váratlan indulás- hibás szerelés- gép beszorulása, stabilitás csökkenése

11. Védőberendezések, védőintézkedések hiánya, hibája, időnkénti meghibásodása- védőburkolatok- bizt. Berendezések- indító és fékberendezések- biztonsági jelképek, jelek- tájékoztató berendezések (szóbeli utasítás is)- vészhelyzeti intézkedések- munkadarabok adagolása, leszedés

- felszerelések- vezetékek

9. Az ergonómia fogalma, a munkarendszer ergonómia modellje. A gépek jellegzetes veszélyforrásainak csoportosítása az ergonómiai modell szerint.

Az ergonómia fogalma:1 Az ergonómia az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos

tanulmányozása.o Munkakörnyezet:

Fizikai környezeti tényezők A munkavégzés során használt anyagok Munkamódszerek, a munka szervezete

2. Az ergonómia feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket az emberi viselkedésről, képességekről, korlátokról és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet tervezése során, mint a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat feltételeit.

A gép ergonómiai definíciójaGép: ember által tudatosan létrehozott (tervezett, alkotott) dinamikus technikai rendszer

- anyagot és/vagy energiát és/vagy információt alakít át, funkciója van- a benne lejátszódó folyamatoknak megfelelő szerkezet van- az ember-gép-környezet rendszerbe telepítve működik

Gép:- test, szerkezet- szerszám- technológia, anyag

Ember:- személyi tényező

o eü állapot, mv ismeret, szakképzettség, munkára képes állapot- felszereltség

o szerszámok, munkaruha, egyéni védőeszköz- pillanatnyi állapot

o fáradtság, kimerültség, tévcselekvések

E G

A E I

A E I

Környezet:- kiszolgáló, fizikai, szociális

10. A makrostruktúrális alakító technológiák csoportosítása az alakítás jellege, illetve a jellegzetes alakító hatások szerint.

Anyag alakítás struktúra változtatás

Struktúra változtatás lehet:- makrostruktúra változás

o forma, alak, méret- mikrostruktúra

o összetétel, szerkezet, belső és külső tulajdonság

A makrostruktúrális átalakítás mindig változtat a mikrostruktúrálison.

Makrostruktúrális megmunkálások:

1. Szétválasztás- aprítás, őrlés- válogatás, osztályozás, keverés, centrifugálás- darabolás:

o hőhatással (lángvágás)o nyíróerővel (várás, kivágás)o forgácsoló erővel (fűrészelés)

2. Leválasztás forgácsoló megmunkálás- egyélű technológia (gyalu)- több élű (fúrás, marás)- végtelen élű (köszörű)- szerszám nélkül (szikraforgácsolás)

Jellegzetes veszélyforrások- nagysebességű (forgó) mozgás- forgács leválasztás (éles, szabálytalan, meleg)- fekete meleg- hűtő-kenő anyag jelenléte- járulékos veszélyek:

o villamos áramo rezgés, világításo ergonómia

3. Felépítő technológiák forgács nélküli leválasztás

Ha nincs halmazállapot változás:- hideg megmunkálás

o nyírás, folyatás, zömítés- meleg megmunkálás

o sajtolás, hengerlés, kovácsolás

Veszélyforrások:- alakító erő, nagy erőhatás, szűkülő rés- bevitt hő, fekete meleg

Ha van halmazállapot változás:- öntés

járulékos veszélyek:- zaj, rezgés, villamos energia

4. Egyesítés szereléstechnológia- kötések létrehozása- Minőségbiztosítás, állagmegóvás, raktározás, csomagolás, szállítás

12. Gépek telepítése az E-G-K rendszerben. Gépek elhelyezése, alapozása, rögzítése.

A gép telepítése alatt értjük, annak a műszaki tervben és építészetileg előkészített telepítési helyen üzemeltetés céljából történő elmozdulásmentes elhelyezését, az üzemeltetési dokumentációban előírt gépalapon való rögzítését és a megfelelő csatlakozásokra való előkészítését.

Gyártási rendszerek gépelrendezéseiAttól függően, hogy a gyártási folyamatban résztvevő munkahelyek hogyan helyezkednek el egymáshoz vagy a termelő egység többi elemeihez viszonyítva, az alábbi gyártási rendszereket különböztetjük meg:

- Műhelyrendszerűo A gépek fajtánként 1-1 műhelyben vannak, a munkadarabok műhelyből

műhelybe vándorolnak Hosszú anyagmozgatási utak A vezetők technológiánként specializálódhatnak

- Csoportrendszerűo A gépek homogén termékcsoportok gyártása szerintiek önálló, zárt termelési

egységekben Jól ütemezhető és tervezhető a termelés Kapacitások megfelelő kihasználása Munkavégzés áttekinthető

- Folyamatrendszerűo A gépek a termékek szerint a műveletek sorrendjében vannak

Rövid anyagmozgatási utak Egyenletes termelés Ütemezhető termelés Nagy a monotonitás

Telepített gépek elhelyezésének előírásaiAz elhelyezés alapvető feltétele, hogy a berendezés feleljen meg a vonatkozó biztonságtechnikai követelményeknek.

A gépek elhelyezése illeszkedjen az alkalmazott gyártási rendszerhez, s lehetőleg kövesse a technológiai sorrendet. Fokozott expozíciót (pl.: zajterhelést) keltő gépeket - ha a technológia megengedi - elkülönítetten - külön helyiségben - kell elhelyezni. .Technikai szempontból (pl. energiavételezést .stb.) legyen lehetőség a biztonságos üzemeltetésre.

A gépek biztonságos munkavégzéshez szükséges helyigényét figyelembe kell venni.

Legyen adott a biztonságos kiszolgálás lehetősége, a kezelő- és kiszolgálóhely elegendő kell legyen a szükséges mozgások megvalósításához. A gépek illetve mozgó egységeik szélső helyzetének egymástól, valamint a faltól vagy egyéb rögzített, beépített tárgytól való távolságát úgy kell megválasztani, hogy az üzemeltetéshez elegendő hely álljon rendelkezésre

A kezelő- és kiszolgálóhely alapterülete munkavállalóként legalább 2 m2 legyen, kivéve azokat a munkahelyeket (pl. szalagmunka), ahol kisebb terület is elegendő a gép biztonságos kezeléséhez, ill. kiszolgálásához. A csak karbantartást igénylő géprészeknél e távolság 0,6 m-nél kevesebb nem lehet.

Gépek alapozásaGépalap a gébek rendeltetésszerű használatához és a környezet előírt rezgésmentesítéséhez szükséges méretű, tömegű és szilárdságú test.

Fajtái:

Tömbalap

Betonból vagy kőből készített, viszonylag nagy tömegű, a követelményeknek megfelelően aknákkal, áttörésekkel, vagy egyebekkel ellátott tömb, ahol a rugózást a talaj, vagy rugalmas alátétek biztosítják;

Keretalap Vasboton, vagy acélszerkezetű, talplemezből és erre támaszkodó keretszerű oszlopokból, vagy esetenként az oszlopok tetején kiképzett lemezből álló alap:

Lemezalapközvetlenül a talajra, rezgés-szigetelőkre vagy cölöpökre támaszkodó vasbeton lemez.

Szekrényalap vasbeton lemezből álló, dobozszerű vagy szekrényszerű alap

Rugalmas gépalátétek (rezgésforrás szigetelők): olyan gépek alapozásánál használhatók, ahol elegendő a berendezést a padozatra helyezni, vagy szükség van rezgésforrás szigetelő rendszer beépítésére:

- a gépkezelő illetve a közelben tartózkodók biztonsága érdekében;- a berendezések vagy épületek biztonsága érdekében-- a jogszabályban megadott rezgéshatárérték túllépése esetén.

A megfelelő rezgésszigetelők kiválasztása érdekében nemcsak a gép statikus és dinamikus jellemzőit (mozgékonyság) hanem a környezetében lévő szerkezeteket is figyelembe kell venni.

Elemekként a következő rezgésszigetelőket szokás használni:

Rugók

A rugókat a gépek rugalmas alátámasztásához használják, rezgés és a lökés elleni szigetelés céljából. Ezek olyan szerkezeti elemek, amelyek döntően rugalmasan deformálódnak.

Az elasztomer anyagok a rugalmas alakváltozó-képesség és a kis Young-modulus következtében alkalmasak rugóanyagoknak. Az elasztomer rugóknak a fémrugókénál nagyobb anyagcsillapítása van. A változtatható kialakítás, a fém részekre való csatlakoztatás és a lehetséges anyagösszetételek sokfélesége következtében széles körben alkalmazhatók.

A fémrugók a nagy hőmérséklet-különbségekre érzéketlenek és ellenállók a legtöbb szerves anyaggal szemben. A gépek rezgésszigetelésére elsősorban huzal, lemez és rúd formájú rugóacélból, e célra készített fémrugókat használnak. Fémrugók esetén nincs különbség a dinamikus és a statikus merevség között. A fémrugók nagy deformációs energiát képesek raktározni s rugójellemzőjük az idő folyamán nem változik.

A rugókarakterisztika és a széles tartományban megválasztható rugómerevség miatt a hengeres nyomott csavarrugó különösen alkalmas a legtöbb géptípus rugalmas alátámasztására.

A légrugó elvben teljes térfogatában összenyomható gázzal töltött zárt tér, amelynek oldalai is rugalmasak. A légrugók kitérési jelleggörbéje a

külső terhelés, a belső és a külső (pl. légköri) nyomás különbsége és a hatásos felület között fennálló egyensúlytól függ.

A szintbeállítás érdekében a légrugókat nem szabályozható és szabályozható kivitelben gyártják.

CsillapítókA csillapítókat rugalmasan alátámasztott rendszerek mozgásának korlátozására használják, a periodikus gerjesztés vagy lökés hatására létrejövő rezgések leépítésére. A csillapítókat a rugóegységgel párhuzamosan szerelik fel úgy, hogy a keletkező mechanikai energiát hővé alakíthassák át.Kétfajta csillapítót különböztetünk meg, az egyik a merev testek közötti súrlódás elvén (súrlódásos csillapítók), a másik folyadékok (folyadékcsillapítók), vagy gáznemű közegek energia átalakulásának elvén működik.

Gépek rögzítéseA rögzítés meg kell, hogy akadályozza a gép elmozdulását. A lehorgonyzó és lekötő csavarokat szilárdságtanilag méretezni kell.

13. Gépek kezelőtereinek kialakítása. A kezelő és jelzőelemek kialakításának biztonsági követelményei.

A gépekhez tartozó kezelőhelyek kialakításaA munkahely (kezelőhely, kezelőtér) a munkaeszközök (elsősorban gépek, berendezések) irányítását, üzemeltetését végző munkavállalók biztonságos, az egészséget nem veszélyeztető elhelyezkedéseire szolgáló terület. Megfelelő kialakítása a munkavédelem egyik alapvető feladata. A munkahellyel szemben általában követelményként kell támasztani, hogy:

- legyenek összhangban a dolgozók munkatevékenységével, s tegyék lehetővé a biztonságos munkavégzést. Megfelelő áttekinthetőségéről gondoskodni kell;

o védjenek - esetleg fülkék kialakításával - a környezet veszélyes és ártalmas termelési tényezőitől. Amennyiben erre nincs mód, védőberendezésekkel, tűzoltóeszközökkel, mentőfelszerelésekkel kell a védekezés lehetőségét megteremteni; (Leginkább a zajvédelmi intézkedések befolyásolják a munkaeszköz és a kezelő környezetét.)

- biztosítsák a szükséges mozgásteret, a munkaeszközök könnyű és biztonságos kezelésének, működtetésének és karbantartásának lehetőségét;

- amennyiben a kezelés és kiszolgálás érdekében a kezelő helyváltoztatására szükség van, állványok, járdák, átjárók, pódiumok, lépcsők, létrák legyenek kialakítva. Itt nyíljon lehetőség az anyagok, eszközök tárolására és a biztonságos közlekedésre is;

- padozatuk feleljen meg a munkavégzés jellegének és az ebből fakadó tisztítási követelményeknek, a várható legnagyobb igénybevételnek, felületük csúszásmentes, egyenletes, botlás- és billenésmentes legyen;

- azokat szükség esetén kisegítő berendezéssel el kell látni (emelőgép, szállítóberendezés, különleges szerszám);

- színdinamikájuk járuljon hozzá a kényelemérzethez, a fáradtságérzet csökkentéséhez és adjon munkavédelmi információt; .

- szükség esetén tegyék lehetővé a gyors menekülést;

Amennyiben a védelem kezelőfülkék kialakításával valósul meg:

- szerkezeti elemeinek az ártalmas és veszélyes termelési tényezőkkel szemben ellenállóaknak kell lenniük, sőt, tárgyak leesése, vagy a mobil munkaeszközök felborulása esetére el kell látni megfelelő védőszerkezettel;

- a munkaműveletek elvégzésének megfigyelésére szolgáló ablakait biztonsági üveggel (pl. edzett vagy több rétegű ragasztott üveggel) kell beüvegezni, s ablaktisztító berendezéssel kell ellátni;

- tegye lehetővé a kezelő helyéről megfigyelés alatt álló terület áttekinthetőségét. A közvetlenül nem látható helyek megfigyelését, visszapillantó tükrökkel vagy más eszközzel kell lehetővé tenni;

- ajtajait rögzítő zárakkal kell felszerelni;- szellőzése és fűtése, annak belsejében a levegő szennyezettsége, a zajhatások, rezgés,

a megvilágítás tegyék lehetővé a kellő figyelmet igénylő munkavégzést;

A munkahelyi kezelői feladatok kényelmes végrehajtására szolgáló kezelőülések:- biztosítsák a test, a végtagok és a fej stabilitását a munkavégzés során, a destabilizáló

külső hatások (gyorsulás, inerciaerő) ellenére is;- kialakítása és elhelyezése tegye lehetővé a termelőberendezés kezelését, kiszolgálását;

a szükséges információk felvételét, s ne akadályozza a végtagok, a fej és a törzs szükséges mozgását, az elvárt munkaműveletek végzésekor;

- elemei legyenek szabályozhatók, hogy az antropometriai (emberméréstani) méreteket figyelembe véve a munkaműveletek végrehajthatók legyenek. A szabályozható elemek akaratlan elmozdulását meg kell akadályozni.

Kezelőelemek kialakítása

A munkaeszközökön a kezelésre, a folyamatok megindítására, leállítására, a beavatkozásra kezelőelemek szolgálnak. Kialakításuk és működésük jelentősen befolyásolja a gépkezelés biztonságát.A kézzel működtetett kezelőelemek közül a nyomógombok és billenőkapcsolók formája és méretei biztosítsák a kényelmes kezelhetőséget. Az ujjal működtetett nyomógombok és billenőkapcsolók felülete sík vagy enyhén homorú, a tenyérrel működtetett nyomógomb felülete domború kialakításúak. A nyomógomb két helyzete közötti elmozdulás mértéke vizuálisan megkülönböztethető legyen: (KI és BE)

A kapcsolókar fogantyújának formája és méretei feleljenek meg a megfogás módjának (ujjakkal, kézzel), az erőhatás irányának és nagyságának. Finom beállítás esetén a kapcsolókar kör, karral működtetett kapcsolókar esetén ellipszis keresztmetszetű. A kapcsolókar helyzetei vizuálisan vagy tapintással biztonságosan megkülönböztethetők legyenek.A forgatható kezelőelemek formája és mérete feleljen meg a megfogás módjának, a szabályozási tartománynak, a sebességnek és a folyamatosságnak. A fokozat nélküli és a többszörös körbeforgatást igénylő szabályozás esetén kúpos vagy hengeres formájú forgatógombot kell alkalmazni, a helyzetek átkapcsolására szolgáló forgatógombokat mutatóval kell ellátni. A biztos megfogás céljából a forgatógomb felülete recézett, vagy más megfelelő kivitelű (pl. csillag alakú).A forgatható kezelőelemeket jól látható mozgásirány- és végállásmutatóval kell ellátni, amelyek szükség esetén rögzítő szerkezettel (ütközővel) határoltak.

Lábbal működtetett kezelőelemek nyomófelülete, formája és mérete tegye lehetővé a könnyű és kényelmes kezelést talppal vagy lábheggyel. A nyomófelület csúszást gátló legyen. A lábpedál nyomófelületének hajlása olyan legyen, hogy ülőhelyzetben a láb természetes helyzetet foglalhasson el.

Jelzőberendezések kialakítása

A jelzőberendezés (kijelző) egy információmegjelenítő eszköz, mely a kijelzés folyamata során a rendszer állapotait vagy állapotváltozásait a művelet irányítójával közvetlenül közli.

Vizuális kijelzőA vizuális kijelzőket nagy mennyiségű információ legkülönbözőbb módon való megjelenítésre lehet használni. Az ezzel kapcsolatos feladatok két típusa különböztethető meg: érzékelési és ellenőrzési feladatok. Az érzékelési feladatok esetén a rendszer riasztja a kezelőt, az ellenőrzési feladatoknál pedig a kezelő keresi aktívan az információt.A megfelelőségnek (elfogadhatóságának) az elhelyezés függvényében a következő lehetőségei vannak:Érzékelési feladatoknál az elhelyezési:

Ellenőrzési feladatoknál a zónák elhelyezése és sávszélessége változik az érzékeléshez képest

A kijelző konstrukciója tegye lehetővé - a következő megoldások egyikének alkalmizásával - az információ gyors,

megbízható és pontos kiértékelését, ami e megfontolásból lehet:- a helyes döntéshozatalhoz szükséges, legegyszerűbb jelet adó kijelző (pl.: kétállású

BE/KI kijelzők); - ahol a kétállású kijelző nem alkalmazható, ott a lehető legegyszerűbb, de még

kielégítő információt adó kijelző (pl.: ÜRES / ALACSONY / NORMÁLISI/ MAGAS/ TELI);

- ahol az előzőek nem adnak elegendő információt, ott folyamatosan mutató kijelző (pl.: hőmérséklet C°-okban, nyomás pascal-ban). Ekkor a kijelző skálán az osztások kicsik, ám leolvasók legyenek, vagy állítható, s feltűnően- jelzett kritikus értékek;

Akusztikai kijelzőAz akusztikai kijelzők lehetővé teszik a kezelővel való kommunikációt úgy, hogy az információt még akkor is közvetítik, amikor a kezelő más feladattal van elfoglalva. Akusztikus kijelzőket akkor kell alkalmazni:

- amikor a kezelő látótere már teljes mértékben foglalt;- amikor a megjelenített információ azonnali cselekvésre szólít fel;- amikor az üzenet egyszerű és rövid;- amikor a kezelő több helyen végzi munkáját;

Annak érdekében, hogy a kijelzők ne vonják el a közelben dolgozó kezelő figyelmét, az akusztikus kijelzőket olyan módon kell alkalmazni, hogy azok más munkahelyen a lehetséges legkisebb zavart okozzák.Az érzékelhetőséget, elsődlegesen befolyásolja a környezeti hangviszonyokban bekövetkező változás, amivel az magára vonja a kezelő figyelmét. Ezért a periodikusan ismétlődő hanghatások (kéttónusú- akusztikai kijelzők) jobb figyelemfelkeltő hatásúak és könnyebben érzékelhetők.Az érzékelhetőség szempontjából ugyancsak fontos a jel-zaj arány. Ez az arány a kijelző hangnyomásszintjének, és a környezeti zajszintnek a viszonya. Ajánlott, hogy a kijelzők hangnyomásszintje legalább 5 dB-lel, de nem több, mint 10 dB-lel haladja meg a környezeti zajszintet.

A biztonsággal kapcsolatos vagy a sürgős feladatok szempontjából előnyben lehet részesíteni a vizuális és akusztikai kijelzők párhuzamos használatát az említett kijelzők bármelyikének egyedi használatához viszonyítva.

Tekintettel arra, hogy az emberi hallás érzékenysége frekvenciafüggő, és a jelekre az 500 Hz és 3000 Hz közötti tartományban a legérzékenyebb, a kijelző uralkodó frekvenciájának (vagy frekvenciáinak) ebbe a tartományba kell esnie. Ha a jelnek bizonyos távolságot kell megtennie ahhoz, hogy a kezelő meghallja (pl. az irányítóterem hosszúsága miatt), akkor ajánlott, hogy a jel az 500 Hz és 1000 Hz közötti tartományban legyen, kivéve, ha más zajok uralkodó frekvenciája eltakarná a jelet.

Tapintható kijelzőkA tapintható kijelzők azok, amelyeknél egy felület állapota, valamint a tárgyak domborulata és körvonalai az információhordozók. Tapintható kijelzőket elsődleges információ átvitelére nem szabad alkalmazni, kivéve, ha más típusú kijelző nem alkalmazható (pl. búvármunka esetén), vagy ha csökkent látású emberek a kezelők (pl. vakság).Tapintáskódolt irányítóelemeknek vagy tárgyaknak olyan egyszerű geometriai formái legyenek, amelyeket könnyű megkülönböztetni egymástól.

14. Gépek védőberendezéseinek csoportosítása, a kialakítás szabályai.

Védőberendezések:- védőburkolat- biztonsági berendezés- egyéb védőberendezés

Védőburkolat:A gép azon része, mely a térbeli elzárás, elhatárolás eszköze.Lehet:

- tok- fedél- ernyő- ablak

Önmagában is védhet, de kapcsolható reteszeléshez. Passzív elem.

Fajtái:- rögzített védőburkolat:

o masszívan van rögzítve: bontható nem bontható

- nyitható - állítható- reteszelt

o olyan elemmel van ellátva, ami érzékeli a burkolat nyitott állapotát o a veszélyes gépi funkció csak akkor indítható, ha a burkolat be van zárvao nyitásakor leáll a folyamat

o zárása nem indítja a gépi funkciót- vezérlő védőburkolat

o zárásánál elindul a folyamat

Biztonsági berendezésekOlyan, a gépről le nem vehető védőberendezés, mely a kockázatot önmagában, vagy védőburkolattal együtt hárítja el.

- Reteszelő berendezéso Működése: mechanikus, villamos, egyébo Egy működő elemet a reteszeléshez köt úgy, hogy a gép a retesz zárása nélkül

ne induljon el.- Összehangoló (vezérlő) berendezés- Önműködő visszakapcsolóval ellátott vezérlő berendezés

o Amíg nyomva tartjuk addig működik- Kétkezes kapcsolás- Közelítésre működésbe lépő biztonsági berendezés- Alakzárással működő biztonsági berendezés- Határoló berendezés

o Állapotok érzékelése, lehatárolásao Hőmérséklet szabályozás

- Léptető kapcsolás

Egyéb védőberendezés- távolságtartó berendezés

A védőberendezések- tegyék lehetővé a veszélytelen és ártalmatlan munkavégzést- nem lehetnek veszélyes és ártalmas termelési tényezők forrása- feleljenek meg a műszaki, esztétikai és az ergonómiai követelményeknek- alkalmazásuk, használatuk nagy védelmi hatásfokot és kényelmet biztosítson

Kiválasztásuknál figyelembe kell venni az adott technológiai folyamatból vagy munkafolyamatból adódó veszélyes és ártalmas termelési tényezőket.

***Védőburkolatok kialakításának alapkövetelményei:

Gépi szempontok:- a védőburkolatot és a gépet úgy kell kialakítani, hogy a szokásos munkákat a

védőburkolat eltávolítása nélkül lehessen elvégezni. Ekkor a hozzáférés szabad és akadálymentes legyen. A hozzáférési okok lehetnek:

o adagolás és elvétel;

o szerszámcsere;

o mérés, kalibrálás és mintavétel;

o munkafolyamat figyelése;

o karbantartás és javítás;

o kenés;

o hulladék elvétele

o akadályok eltávolítása

o tisztítás

- ahol előre látható annak kockázata, hogy valami kirepül a gépből, ott a védőburkolatot olyan szilárdságtanilag megfelelő anyagból kell kialakítani és legyártani, amellyel a kirepülés megakadályozható;

- ha a gépből veszélyes anyatok kerülhetnek ki, ott a védőburkolat ezeket az anyagokat tartsa vissza, és megfelelő berendezésekkel vezesse el;

- ahol a gép zajínak csökkentésére van szükség, ott a védőburkolat ezt tegye lehetővé- ahol veszélyes sugárzás lép vagy léphet fel, ott megfelelő védőburkolatot kell

választani

Emberi szempontok- akadályozzák meg a veszélyes tér testrészekkel történő elérését- a nyitható védőburkolatok a szokásos üzemi körülmények között ne csukódjanak be,

ha személyek vannak a veszélyes térben. Ahol ez nem kivitelezhető, olt meg kell akadályozni az ott tartózkodást

- a munkafolyamatok megfelelő láthatóságát biztosítani kell;- az ergonómiai szempontokat szem elölt kell tartani, azaz a védőburkolatok levehető

részeinek méretét és tömegét úgy kell megválasztani, hogy könnyű legyen a kezelésük. A nyitható védőburkolatok könnyen működtethetők legyenek. A működtető erők csökkenthetők rugók, ellensúlyok vagy pneumatikus emelők igénybevételével.

- A gépi hajtású védőburkolatok nem okozhatnak sérüléseket - a védőburkolatukat az előre látható használat és az ésszerű előre látható rendellenes

használat figyelembevételével kell kialakítani;

Konstrukciós szempontok: A tervezési szakaszban a védőburkolatok használatának összes előre látható szempontját célszerű figyelembe venni annak érdekében, hogy a konstrukció veszélyforrást ne jelentsen:

- ne képezzenek zúzódási vagy behúzási helyeket- a gép előre látható élettartama alatt őrizzék meg funkciójukat;- ne okozhassanak higiéniával összefüggő veszélyeket tárgyak vagy anyagok - meghatározott esetekben - különösen élelmiszer- vagy gyógyszerfeldolgozás esetén -

a biztonságos használaton túl, könnyen tisztíthatók legyenek;- ahol ez fontos, ott kizárt legyen károsodást okozó az eljárásból adódó anyaglerakódás

Gyártási szempontok: A védőburkolatok gyártásakor olyan megmunkáló technológiát kell választani, amely biztosítja, hogy:

- a védőburkolaton ne legyen éles él és hegyes sarok vagy más veszélyes kiszögellés;- a védőburkolatok megbontható részei csak szerszám segítségével legyenek

eltávolítható- a nyitható védőburkolat zárt helyzete legyen pontosan rögzített. Csak szándékosan

lehessen kinyitni, és nyitott helyzetben is rögzíthető legyen. Maradjon meg a védőhelyzetében súlyerő, rugó, vagy más hatás ellenére is;

- a beállítható részeket úgy kell kialakítani, hogy a technológiailag szükséges nyílásokat az anyag áthaladásának megfelelően a legkisebb méretűre korlátozza Legyen egyszerűen beállítható szerszám használata nélkül is;

- a védőburkolatokat vagy azok részeit megfelelő erősségű, megfelelő távolságú és megfelelő számú rögzítési ponttal kell biztosítani úgy, hogy azok a biztos rögzítést minden előre látható igénybevétel mellett megőrizzék. A rögzítés történhet mechanikus kötőelemekkel, hegesztett vagy ragasztott kötésekkel, esetleg más alkalmas módszerekkel;

Az anyagok megválasztásának szempontjai A védőburkolatok gyártásakor a megfelelő anyagok kiválasztásához az alábbi szempontokat' kell figyelembe venni (Ezeket a tulajdonságokat a védőburkolatnak teljes élettartama alatt meg kell őriznie):

- legyenek ellenállók a géprészek, munkadarabok, törött szerszámdarabkák, kirepülő szilárd vagy folyékony anyagok, a gépkezelő stb.~ által okozott ütésekkel szemben. Megfigyelőablakos védőburkolatok esetén az anyag és a felszerelési mód kiválasztására különös gondot kell fordítani: olyan tulajdonságú anyagot kell választani, amelyik anyag ellenáll a repülő anyag energiájának;

- biztosított legyen a merev és stabil felépítés és az alakváltozással szembeni ellenállás. Ez különösen ott fontos, ahol az alakváltozás kihat a biztonsági távolságokra;

- olyan anyagokat kell választani, amelyek előreláthatólag ellenállnak a termékből, az eljárásból vagy a környezeti tényezőkből (pl. a forgácsoló megmunkálás esetén a hűtőfolyadékból vagy az élelmiszeriparban a tisztító- és fertőtlenítőszerből) kiinduló oxidációnak és korróziónak. Ez megfelelő védőréteggel is megvalósítható;

- ahol baktériumok vagy gomba miatti egészségkárosító kockázat áll fenn (pl. az élelmiszer- a gyógyszer- és az alkalmazott iparágakban) ott a védőburkolatok gyártására használt anyagok az ilyenféle szaporodást akadályozzák meg, legyenek könnyen tisztíthatók és fertőtleníthetők;

- az alkalmazott anyagok és bevonatok méregmentesek legyenek; - ahol szükséges a gép működésének védőburkolaton keresztüli megfigyelése, ott

megfelelő tulajdonságú anyagokat kell választani. Meghatározott alkalmazási esetekben az átlátszóságot rontó kopás, vegyi anyagok behatása, ultraibolya sugárzás miatti minőségromlással, elektrosztatikus töltődéssel járó porlerakódással vagy folyadékok miatti felületnedvesedéssel szemben ellenálló anyagot kell választani vagy anyagkombinációkat alkalmazni;

- olyan elektrosztatikusan nem töltődő anyagot kell kiválasztani, hogy elkerülhető legyen a por- és részecskelerakódós, a tűz és a robbanás kockázatával járó pillanatnyi elektromos feltöltődés. Ellenkező esetben a védőburkolatokat földelni kell a veszélyes szintre történő sztatikus feltöltődés elkerülése érdekében;

- olyan anyagokat kell választani, amelyek nem vesztik el tulajdonságaikat (pl. nem hajlamosak a ridegtörésre, nem deformálódnak túlzott mértékben vagy nem bocsátanak ki mérgező vagy könnyen gyulladó gőzöket), ha hőmérsékletingadozások vagy pillanatnyi hőmérséklet-változások érik. A kiválasztott anyagoknak meg kell tartaniuk tulajdonságaikat az előre látható klimatikus és munkahelyi körülmények között.

- ahol tűz kockázata fordul elő, ott a kiválasztott anyagok legyenek szikraállóak, és nem bocsáthatnak ki könnyen gyulladó folyadékokat, gőzöket stb.;

meghatározott alkalmazási esetekre, mint a hegesztés vagy a lézerhasználat, olyan anyagokat kell kiválasztani, amelyek megvédik a személyeket a káros sugárzástól. A hegesztési térben

történő alkalmazás esetén ez a célnak megfelelően színezett, átlátszó ernyővel érhető el, amely biztosítja a látást, a káros sugárzást pedig ártalmatlanná teszi;

15. A védőburkolatok fajtái, biztonságtechnikai követelményei.

Védőburkolat:A gép azon része, mely a térbeli elzárás, elhatárolás eszköze.Lehet:

- tok- fedél- ernyő- ablak

Önmagában is védhet, de kapcsolható reteszeléshez. Passzív elem.

Fajtái:- rögzített védőburkolat:

o masszívan van rögzítve: bontható nem bontható

- nyitható:o mechanikusan kapcsolódik a gépvázhoz, vagy egy szomszédos rögzített

elemhezo segédeszköz használata nélkül nyitható

- állíthatóo részben, vagy teljesen állítható a veszélyforrás elhatárolása érdekében

- reteszelto olyan elemmel van ellátva, ami érzékeli a burkolat nyitott állapotát o a veszélyes gépi funkció csak akkor indítható, ha a burkolat be van zárvao nyitásakor leáll a folyamato zárása nem indítja a gépi funkciót

- vezérlő védőburkolato zárásánál elindul a folyamat

Védőburkolatok általános követelményei:- legyen szilárd- ne idézzen elő pótlólagos veszélyeket- ne legyen egyszerű módon megkerülhető, hatástalanítható- a veszélyes tértől kellő távolságot tartson- a munkafolyamat megfigyelését csak a lehető legszükségesebb módon korlátozza- a szerszám le és felszerelését, ill. a karbantartási munkát a biztonsági berendezés

tegye lehetővé, de nyitáskor (ne?) csak a szükséges részt nyissa.

16. A biztonsági berendezések fajtái, biztonságtechnikai követelményei.

Biztonsági berendezésekOlyan, a gépről le nem vehető védőberendezés, mely a kockázatot önmagában, vagy védőburkolattal együtt hárítja el.

- Reteszelő berendezéso Működése: mechanikus, villamos, egyébo Egy működő elemet a reteszeléshez köt úgy, hogy a gép a retesz zárása nélkül

ne induljon el.- Összehangoló (vezérlő) berendezés- Önműködő visszakapcsolóval ellátott vezérlő berendezés

o Amíg nyomva tartjuk addig működik- Kétkezes kapcsolás- Közelítésre működésbe lépő biztonsági berendezés- Alakzárással működő biztonsági berendezés- Határoló berendezés

o Állapotok érzékelése, lehatárolásao Hőmérséklet szabályozás

- Léptető kapcsolás

Egyéb védőberendezés- távolságtartó berendezés

A védőberendezések- tegyék lehetővé a veszélytelen és ártalmatlan munkavégzést- nem lehetnek veszélyes és ártalmas termelési tényezők forrása- feleljenek meg a műszaki, esztétikai és az ergonómiai követelményeknek- alkalmazásuk, használatuk nagy védelmi hatásfokot és kényelmet biztosítson

Kiválasztásuknál figyelembe kell venni az adott technológiai folyamatból vagy munkafolyamatból adódó veszélyes és ártalmas termelési tényezőket.

17. Szétválasztási technológiák csoportosítása, jellegzetes veszélyforrásaik és a védelem lehetséges megoldásai. Törő-, aprító-, keverőgépek és centrifugák.

Szétválasztási technológiák:- aprítás- törés- válogatás- osztályozás- keverés- centrifugálás- darabolás

o hőhatással, nyíróerővel, forgácsoló erővel

Törő és aprító gépek

Ejtősúlyos törőA munkavégző eszköze a törősúly, melyet magasra emelve a törni kívánt anyagra ejtenek. Az ejtősúly anyaga szívós acélöntvény. A súly többszöri leejtésével érik el a szükséges aprítást. A törendő anyagot daruval helyezik a gépbe.

Fő alkalmazási területe: rideg, igen kemény ércek aprítása, régi öntvények, roncs berendezések zúzása

Két fő veszélyforrás jelentkezik:- felemelt súly- repülő szilánkok

o törőteret védőburkolattal veszik körül

A felemelt súly azért jelent gondot, mert a súly veszélyzónájába kell beadagolni a nyersanyagot, illetve onnan kell az aprítékot eltávolítani. A mostoha üzemi viszonyok és a jelentős igénybevétel miatt a súly felerősítését minden műszakkezdés előtt meg kell vizsgálni. A drótkötél állapotát és a rögzítés biztonságát az emelőberendezésekre vonatkozó előírások alapján kell ellenőrizni.A törőtérbe, a felemelt súly alá semmilyen körülmények között sem szabad bemenni. Az adagolóberendezés hibája vagy más rendkívüli esemény alkalmával, ha a törőtérbe be kell menni, akkor a súlyt félre kell húzni és a földre le kell engedni. A törősúlyt, illetve annak emelését reteszelni kell a bejárati ajtóval.

Pofás törők

A pofás törő két megközelítően párhuzamos sík lap között nagy erővel roppantja össze a beadagolt anyagokat.A pofás törő aprítótere két pofából áll. Az egyik pofa rögzített, a másik nagy erejű alternáló mozgást végez a hajtómű által adott lökőerők hatására. A pofák belső felületét kopásálló ötvözöttacél betétek alkotják. A gazdaságos üzemeltetés érdekében a betéteken bordák, roppantóhegyek vannak. A felülről beadagolt darabos anyag a pofa alternáló mozgása következtében aprítódik, az apróbb szemcsék lejjebb, a szűkebb résbe hullanak, s tovább aprítódnak. Az alternáló mozgást végző tömegek kiegyensúlyozására a könyökös tengelyen ellensúlyokat helyeztek el. A gép folyamatos működésű, a törendő anyagot szállítószalag, rázócsúszda viszi a géphez. Az aprított anyagot gépi rostával osztályozzák, az osztályozott anyagot elszállítják.

A pofás törőket ásványok, ércek, kőzúzalék, szénpor és vegyi alapanyagok előállításánál használják.A gép üzemelése közben a következő veszélyek állnak fenn:

- periodikusan szűkülő rés a pofák között,- hajtómű, könyökös tengely forgó részei,- aprítás közben szilánkok repülnek ki a törőtérből, - jelentős por és zaj keletkezik,- környezetre rezgéseket ad át.

A technológiai üzemzavar (eltömődés, feltorlódás) megszüntetése is veszélyes művelet.Az aprítóteret úgy kell kialakítani, hogy üzemeltetés közben oda benyúlni ne lehessen. A burkolatokat a hajtóerővel reteszelni kell. A kedvezőtlen- üzemi körülmények miatt a reteszelést működtető végálláskapcsolókat mechanikai behatásoknak ellenálló, lehetőleg védett kivitelben és helyen kell szerelni.

Rendkívüli veszélyt jelent az adagolónyílás. A pofás törő csak meghatározott méretű anyagot tud feldolgozni. Ennél nagyobb darabok nem férnek be az aprítótérbe. Helytelen gyakorlat az, hogy a gép melletti kezelőjárdáról kézzel erőltetik a méreten felüli darabokat a gépbe. A dolgozó a poros, esetleg nedves felületen megcsúszhat, az adagolóberendezés a gépbe sodorhatja. A veszély rendkívülivé válik, ha nincs megfelelő kezelőjárda, vagy azt mellőzve a gépvá

A törő és aprítógépek csoportjába tartozik még:- kúpos őrlő

o hengeres házban forgó bordás kúpos őrlőtest- hengeres őrlő

o két egymással szemben lévő, összeforgó henger- golyós malom

o forgó hengerben golyók hullanak az őrlendő anyagra- kollerjárat

o sík tárcsán körbejáró két henger

Keverőgépek

Szárnylapátos keverőA szárnylapátos keverőt tartályba adagolt különböző folyadékok, a bennük oldódó szilárd

anyagok keverésére használják.Kivitele szerint lehet beépített és hordozható. A keverő hosszú, rugalmas tengelyre erősített keverőtárcsából, a tengelyt hajtó fogaskerekes hajtóműből, villanymotorból áll. A szárnylapátos keverőtárcsa kiképzése az edény alakjától, a keverni kívánt anyag konzisztenciájától függően vagy az axiál-, vagy a radiáiszivattyú járókerekéhez hasonlít.

A szárnylapátos keverőket az ásványfeldolgozó ipar, a vegyipar és az élelmiszeripar használja a leggyakrabban. Mobil kivitele szállítótartályokban és más vegyipari műveletek elvégzésére nem alkalmas edényzetben is lehetővé teszi az utólag adagolt ízesítők elkeverését, pH-érték beállítását célzó adalék homogenizálását.

A szárnylapátos keverők veszélyei:- higiéniai, vegyszertisztasági okok miatt a hosszú keverőtengely nem burkolható. Ezt a

veszélyt csak szervezési előírásokkal lehet hatástalanítani.

- főleg a mobil kivitelű berendezésnél az állandó helyváltoztatás, a nedves, ragacsos környezet, a fémtartályok, csővezetékek közelsége miatt az áramütés veszélye fokozott. Ennek megelőzésére minden külsérelmi hibát szakszerűen kell kijavítani, a szigetelési ellenállást rendszeresen mérni kell

- a keverőlapátok, főleg alacsony folyadékszint esetén, vagy ha a járókerék nem az edény alakjának megfelelő, fröcsköl. Ez ellen a keverőedény lefedésével, illetve magasabb folyadékszinttel védekezhetünk.

Szivattyús keverőA szivattyús keverő felépítése: tartály, szivattyú, körvezeték.A vezeték visszatérő ága úgy csatlakozik a tartályba, hogy az abban levő anyagot állandó mozgásban tartja, nem engedi leülepedni. A körvezeték bármely pontján azonos minőségű anyagot lehet lefejteni. Ilyen rendszerű keverőket gyógyszer- és festékgyártásnál használnak különválásra, ülepedésre hajlamos elegyek, keverékek homogén állapotban való tartásánál.A szivattyús keverőnél fellépő veszélyek és az ellenük való védekezés hasonló a szárnylapátos keverőnél tárgyaltakkal.

Ebbe a csoportba tartozik még:- keverődob

o por alakú, szemcsés anyagok- karos keverő

o lágy, nyúlós, ragacsos anyagok keverés- csigás keverő

o por és szemcsés anyagok

Centrifugák

A különböző sűrűségű anyagok szétválasztására, illetve folyadékban levő idegen anyagok kiválasztására használatosak a centrifugák.

Gyors forgásuk következtében a nehézségi gyorsulás többszörösét képesek előállítani centrifugális gyorsulással.A mesterségesen előállított gravitációs térben meggyorsul a különböző sűrűségű anyagok különválása. A beadagolás és az ürítés módja szerint megkülönböztetünk folyamatos és szakaszos működésű centrifugát.A centrifugák fő alkalmazási területe a vegyipar és az élelmiszeripar.A centrifugák veszélyei közül kiemelkedik a forgórész szétrobbanása, illetve a kiegyensúlyozatlanságból eredő tengelytörés, a csapágyazás felszakadása. Ez ellen elsődlegesen az előírt technológiai és biztonsági előírások maradéktalan betartásával védekezhetünk. A forgórész szétrepülése után meg kell vizsgálni a védőburkolatot. Ha az jelentősen károsodott, akkor ki kell cserélni, ha lehetséges, ki kell javítani. Javítás után védőképessége az eredeti burkolatával egyezzen meg.A nagy teljesítményű centrifugák a járulékos védelem ellenére is fokozott hatóképességű veszélyforrást jelentenek, ezért azokat állandó munkahely közelébe telepíteni nem szabad.

A centrifugák fedelét kényszerzárral kell felszerelni. Ez nem teszi lehetővé a fedél nyitását a rotor forgó állapotában. Nyitott fedél esetén a centrifuga nem indítható el. Az egyszerű reteszelt fedél nem ad biztonságot, mert a hajtóerő kikapcsolása után a forgórész tehetetlensége miatt még hosszú ideig forgásban marad. A reteszelést fékkel és időrelével lehet összekapcsolni. Ez a megoldás biztosítja, hogy a fedelet csak az előre beállított idő

eltelte után lehet felnyitni, amikor valószínű, hogy a forgórész már nyugalmi helyzetben van. Ez a védelem nem nyújt biztonságot, ha a gépet a feszültségmentesítő kapcsolóval kapcsolják le, mert ebben az esetben a reteszelés is elenged.

Létezik:- függőleges tengelyű- vízszintes tengelyű

18. A fémipari forgácsolási technológiák jellegzetes veszélyforrásai. A forgácsképződés folyamata, jellegzetes veszélyforrásai és a védelem megoldási lehetőségei.

Leválasztás forgácsoló megmunkálás- egyélű technológia (gyalu)- több élű (fúrás, marás)- végtelen élű (köszörű)- szerszám nélkül (szikraforgácsolás)

Jellegzetes veszélyforrások- nagysebességű (forgó) mozgás- forgács leválasztás (éles, szabálytalan, meleg)- munkadarab kirepülése- szerszám törés- szűkülő rések- korongrobbanás- fekete meleg- hűtő-kenő anyag jelenléte- járulékos veszélyek:

o hajtás veszélyei (pl. ékszíj)o villamos áramo rezgés, világításo ergonómia

A forgácsképződés veszélyei

Eszterga

A leváló forgács alakja szerint a forgácsokat két fő csoportba soroljuk: - folyamatos (folyó-) forgács,- töredezett forgács.

A folyamatos forgács a kés alól hosszú spirálban távozik, miközben éles széleivel vágási sérüléseket okozhat, továbbá megsértheti a megmunkált felületet is! A térben meghatározatlan pályán mozgó, akadályba ütközve összehurkolódó, a szerszámra, munkadarabra, szánra, a hűtőfolyadék kifolyócsövére vagy a vezérlőelemekre ráhurkolódó forgács rendkívül nagy balesetveszélyt jelent.Főként a kezelőelemekre történő feltekeredése okoz gondot, mivel ezáltal a gép időbeni leállítását gátolja, ezáltal géptörést, a munkadarab kirepülését vagy személyi sérülést, enyhébb esetben selejtet előidézve. Egyértelműen következik ebből, hogy a folyóforgács biztonságtechnikai szempontból kerülendő.

Megakadályozására a gyakorlatban különböző forgácstörők terjedtek el. A forgácstörő lényeke, hogy a szerszámról lefutó forgácsot olyan mértékben görbítik meg, hogy a forgács eltörik. Kialakítása szerint lehet:

- beégetett, hornyos forgácstörő- lépcsős forgácstörő- forgácstörő rátét

A töredezett, illetve a tört forgács valamivel kedvezőbb, mint a folyamatos forgács, de ez sem veszélytelen.A keletkező forgács szétszóródva a szembe kerülhet, megsértheti az esztergályos kezét, hőtartalmánál fogva égési sérülést okozhat elsősorban a fedetlen testrészeken. Hűtőfolyadékkal történő munkavégzés esetén a forgácsra tapadó olaj, amennyiben a forgács a gyűjtőedényen kívülre kerül, csúszásveszélyt eredményezhet. Veszélyt jelenthet a keletkező forgács a szomszédos munkahelyen dolgozókra is, ha nem védekezünk ellene. A szánt, a vezetéket elborító forgács a baleseti veszély mellett a gép idő előtti kopását is okozza és csökkenti a pontosságát.A forgácsszóródás ellen elsősorban célszerűen kiképzett és elhelyezett védőernyőt kell alkalmaznunk. Követelmény vele szemben, hogy:

- ne akadályozza a megmunkálás figyelemmel kísérését, - álljon ellen a keletkező forgácsok okozta karcoló, dörzsölő hatásnak, - a figyelőablak nem törhet szilánkosan. - Álljon ellen a forgácstól eredő hőhatásnak, - a szennyeződésektől könnyen legyen tisztítható!

A jó forgácsvédő merev kialakítású, a géppel szerves egységet képez, nem akadályozza a szerszám és munkadarab cseréjét, könnyen beállítható. Védi a dolgozót a szétfröcskölő hűtő-kenő folyadéktól is. Szükség esetén kényszerkapcsolatban van a gép indításával, kiiktatása lehetetlenné teszi a munkavégzést.A hagyományos esztergagépeken a forgácsvédő általában csak külön tartozék (ha egyáltalán van!), s ezért a fenti követelményeknek csak egy részét teljesíti. Megfelelő megoldásokat csak revolverautomatáknál, másolóesztergáknál láthatunk, illetve a korszerű NC, CNC stb. gépeknél. Ezeknél a géptípusoknál a burkolat teljesen körülveszi a megmunkálási teret, megakadályozva a veszélyhordozók akaratlan érintése mellett a forgács, illetve a hűtő-kenő folyadék szétrepülését is. A megoldás akkor tökéletes, ha a csúszóajtó a gépindítást is reteszeli.Elsősorban nagyoló megmunkálásoknál alkalmazható a közvetlenül a késtartóra szerelhető védőberendezés, mely közvetlenül a forgácsképződés helyét burkolja le, felfogva és levezetve a szétpattogzó forgácsot. A burkolat homloklapja átlátszó, így a munkaművelet folyamatosan figyelemmel kísérhető.Rövid megmunkálási idejű munkadaraboknál, különösen tokmánymunkáknál célszerű a forgácsvédőnek olyan rendszerű kialakítása, mely egyben a tokmányvédő feladatát is ellátja. Ez esetben a forgács megfelelő eltávolításáról gondoskodni kell.A szétrepülő forgács a szomszédos gépen dolgozót is veszélyeztetheti. Ennek elkerülésére hagyományos gépeken szükség szerint hátsó forgácsvédőt kell alkalmazni. Közvetett úton - a gépek ferde, egymáshoz képest eltolt elhelyezésével - is csökkenthetjük a forgácsszóródásból származó veszélyt.

Forgácsgyűjtés

A gépen felgyülemlő forgács gátolja a munkavégzést, rontja a minőséget, az eszterga idő előtti tönkremenetelét okozza. A műhely területére szétszóródó forgács akadályozza a közlekedést, csúszás-, balesetveszélyt okoz, rontja az üzemi rendet.Régebbi típusoknál a gyártó vállalatok a környezet forgácsvédelmét általában az üzemeltetőre hárították, ami nehezen volt megoldható.A forgács összegyűjtésére az esztergagépek egy része a géppel egybeépített, forgácsgyűjtő tálcával készült, a tálca mérete a gép főbb méreteinek felel még. A korszerűbb típusoknál forgácsládát építettek be a gépágy alá, mely telítve forgáccsal onnan kiemelhető. Ez előnyösebb a hagyományos forgácstálcánál, mivel űrtartalma nagyobb és a forgács kifutásának veszélye kevésbé állhat elő. Célszerű, ha a lemezből készített gyűjtőedény kerekekkel felszerelt, mivel így könnyen mozgatható, kényelmesen cserélhető.

FúrógépA spirálfúró által képződött forgács folyóforgács, s ezt a szerszám körben forgatja. Az állandóan növekvő, forró, éles, körben forgó forgács rendkívül balesetveszélyes. Folyóforgács képződése ellen szakaszos előtolással védekezhetünk. Nagy átmérőjű fúróknál forgácstörőt köszörülhetünk a szerszámba. Szakaszos előtolást csak kézi vezérléssel lehet elérni. Sorozatgyártás esetén védőüveget kell alkalmazni.

MarógépA forgácsok a szakaszos forgácsolás következtében mindig töredezettek. Marás közben a forgácsok meghatározott pályán mozognak, ezért terelőlemezzel, ernyővel megakadályozható kirepülésük. A hűtőfolyadék is a szerszám hatásvonalában terül szét, ezt terelőlemezzel meg kell akadályozni.

GyalugépA jelentős keresztmetszetű forgácsot biztonságosan össze kell szedni (lapát, söprű, fogó). A feltekeredett forgácsot csak szerszámmal szabad eltávolítani. A gép környékét állandóan tisztán kell tartani. A karusszeleszterga és a hosszgyalugép képes 10-20 mm2 keresztmetszetű forgácsot leválasztani. A spirálisan tekeredő forgács feltekeredhet a késre vagy a munkadarab kiálló részére, beszorulhat az üregeibe. Ezért a forgácsképződést állandóan figyelemmel kell kísérni. Ha szükséges, akkor a gép kikapcsolása és teljes megállása után az e célra rendszeresített kaparószerszámmal kell a forgácsot eltávolítani. A gép működése közben a veszélyzónán kívüli térből hosszú nyelű szerszámmal szabad csak forgácsot eltávolítani.

KöszörűgépekA szilánk-, forgácskivágódás és a szikraképződés elkerülhetetlen velejárója a köszörülésnek, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél modernebb, nagyobb teljesítményű a köszörűgép. A gyakori szemsérülések megelőzésére szemüveget vagy védőlapot kell használni. Mindkettő szilánkmentes üvegből készüljön. Rideg anyagok köszörülésekor az anyagleválasztás csak porszerű forgács leválasztásával valósítható meg, ilyenkor porelszívóval kell megakadályozni, hogy a por a munkatérbe kerüljön.

19. A fémipari esztergáló megmunkálás folyamata, szerszámai, jellegzetes veszélyforrásai és a védelem módja.

Esztergáláskor a főmozgás mindig forgó jellegű, a mellékmozgások pedig egyenes vonalúak. A főmozgást általában a munkadarab, a mellékmozgásokat a szerarám végzi. A gyakorlatban a technológiai paramétereket és a legcélszerűbb szerszámfajtákat a munkadarab alakjától, illetve ez elvégzendő művelettől függően kell megválasztani.

Forgácsveszély elleni védekezésAz ismertetett forgácsfajták balesetokozó tulajdonságai:

- a töredezett, szétpattogó forgács a dolgozó arcát, szemét veszélyezteti;- folyó forgács esetén az összefüggő szalagnak éles széle van, igen meleg állapotban

válik le a munkadarabról, így súlyos vágási és égési sérüléseket okozhat.

A gyakorlatban elterjedtek a különféle forgácstörők, amelyek célszerűen alkalmazhatók a folyó forgács képződésének megakadályozására, illetve a forgács terelésére. A forgácstörő lényege, hogy a szerszámról lefutó forgácsot olyan erősen meggörbíti, hogy a forgács eltörik. Ez a védelmi megoldás - egyszerűsége miatt - igen kedvelt, hátránya azonban, hogy csak bizonyos forgácsolási adatok esetén lehet eredményes, így alkalmazási területe korlátozott. Kialakítása szerint lehet:

- beégetett, hornyos forgácstörő, - lépcsős forgácstörő,- forgácstörő rátét stb.

Az esztergakésre szerelhető forgácstörő rátéteket a nehézkes kezelhetőség miatt általában nem kedvelik. A forgács eltávolítására célszerűen lehet alkalmazni forgácskaparókat vagy más egyszerű segédeszközöket /pl, ecset, kefe./Tapasztalat szerint a szétpattanó forgácsdarabok a munkadarabról leválva felfelé repülnek, és forgácscsóvát alkotnak, melynek veszélyessége függ:

- az irányától és- az emelkedési magasságától /H/.

Ezeket a jellemzőket pedig befolyásolja: - a forgácsolási sebesség és- az előtolás,

mivel értékeik növelésével növekedhet a csóva magassága, Az ellene való védekezés úgy

történik, hogy a szerszám és a dolgozó közé megfelelő védőernyőt helyezünk /64. ábra./ A

védőernyő azonban csak ekkor megfelelő, ha közel van a forgácsolás helyéhez, de a művelet

figyelését nem zavarja.

A forgó munkadarabok befogásának és megmunkálásának biztonságtechnikai előírásai

Tapasztalatok szerint a munkadarab nem megfelelő befogása oly módon okozhat balesetet,

hogy a munkadarab a forgácsolóerő vagy más erőhatás következtében meglazulhat, és

kiszabadulhat a berendezésből. Ennek - s az egyéb balesetek veszélyének - megelőzése

céljából munkakezdéskor és munka közben is, figyelni kell a következőkre:

- A munka megkezdésekor a gép működési próbáját /beindítását/ csak a legalacsonyabb

fordulatszámon szabad végezni. - Munkakezdéskor meg kell vizsgálni:

o a használatos védőberendezéseket, személyi védőfelszerelések9t,o az anyagbefogó szerkezetek biztonságos rögzítettségét és működőképességét

/tokmány, síktárcsa, patron/o a csatlakozó villamos vezetékek épségét, o a kézi szerszámokat stb.

Esztergacsúcs segítségével végzett munkák megkezdése előtt mind a csúcsfészek, mind az

esztergacsúcs megfelelő állapotáról meg kell győződni. Forgó-mozgó munkadarabon, a

veszélyforrás fokozott hatóképessége miatt, tilos különféle műveleteket kézzel vagy kézben

tartott eszközzel végezni, éspedig:- tilos mozgásban levő munkadarabot kézi mérőeszközzel ellenőrizni;- tilos kézben tartott szerszámmal gépen menetet vágni, illetőleg más műveletet

végezni.

Automata esztergáláskor a munkadarabokat műveletek közötti ellenőrzésre kiemelni

csak az erre a célra rendszeresített segédeszközzel szabad. Revolveresztergáknál, pneuma-

tikus anyagbefogók alkalmazása esetén, időnként figyelni kell a nyomásmérő műszert, hogy a

szükséges levegőnyomás biztosítva van-e.

Hagyományos esztergáknál törekedni kell az önkioldó tokmánykulcsok elterjesztésére

/68, ábra.Nagy tömegű /20 kg-mál nehezebb/ munkadarabok, készülékek gépre való feltevése vagy a gépről történő levétele csak emelőszerkezet segítségével végezhető. Leeső munkadarabért, hulladékért a gépbe működés közben kézzel benyúlni tilos!

Különös gondot kell fordítani a szerszámok helyes befogására /69., 70. ábra./

Rúdanyagok megmunkálásának biztonságtechnikai előírásai A hosszú, vékony – tengelyjellegű - munkadarabokat esztergán történő hegmunkálás közben, a deformáció csökkentése végett, a megmunkálási oldalon közbenső helyen is /a megfogás és a kitámasztás között/ meg kell támasztani. Megtámasztásra különféle kialakítású álló és mozgó bábokat használnak /71. ábra./

A bábok alkalmazásakor fontos követelmény, hogy vezetőpofáik és a munkadarab felülete között ne keletkezzen nagy súrlódás, mert az megszoruláshoz és ezen keresztül balesethez vezethet, Gondoskodni kell a megfelelő, folyamatos kenésről. Nagy forgácsolási sebesség esetén görgős bábokat kell alkalmazni.

A főorsóból kinyúló forgó munkadarabokat /rúd, cső, pro filmanyag stb./ teljes hosszukban, szilárdan álló, zajcsökkentő burkolattal kell ellátni. A kinyúló munkadarab kellő megvezetéséről és alátámasztásáról is gondoskodni kell.

20. A fémipari fúrás, marás és gyalulás technológiai folyamatai, szerszámai, jellegzetes veszélyforrásai és a védelem módjai.

Fúrás

A furatok előállítása a bonyolult és munkaigényes művetek közé tartozik. A fúrás legjellegzetesebb szerszáma a csigafúró /75. ábra./ A csigafúró alkalmas tömör anyagban történő furat elkészítésére, vagy már meglevő furat bővítésére.A csigafúrót a megmunkáláshoz általában fúrógépbe fogjuk be /76. ábra./ Fúráskor a szerszám végzi a forgó forgácsoló főmozgást és az egyenes vonalú előtoló mellékmozgást.

Baleseti veszélyforrásokFúráskor azt kell mindenekelőtt figyelembe venni, hogy a fúrószerszám lényegesen kedvezőtlenebb körülmények között dolgozik, mint más megmunkáló szerszám. Biztonságtechnikai szempontból megmunkálás közben a _folyó forgács kialakulása igen veszélyes lehet. A forgácscsík ugyanis a fúró spirális hornyán kúszik ki az anyagból, s a nagy kerületi sebesség folytán a fúróval együtt körkörösen forog, majd egy idő után az anyagrészek elengedik egymást, és a centrifugális erő hatására kisebb-nagyobb darabokban kivágódnak. Ezek a forgácsdarabok élesek, tehát vágási sérüléseket okozhatnak, és miután nagyon felmelegszenek, égési sérüléseket is előidézhetnek.

Ennek elkerülésére lehetőleg meg kell akadályozni a hosszú forgácsdarabok keletkezését, tehát művelet közben időnként ki kell emelni a fúrót a munkadarabból, hogy a hornyaiban felgyűlt forgácsdarabok leváljanak.

Nagy teljesítményű fúróberendezéseknél, amelyek gépi előtolással működnek, a forgács okozta balesetek megelőzése érdekében megbízható műszaki-biztonsági magoldásokról, illetve alkalmas segédeszközökről /kaparók/ kell gondoskodni.

Képlékeny anyagok /pl. aluminium/ fúrásakor gyakran előfordul, hogy a leválasztott anyagrészek "rákenődnek" a fúró élére, vagy teljesen feltöltik annak hornyait. Ekkor a fúró megszorulhat és el is törhet, miközben a szerszám előtolása nincs kiiktatva. Ezért ilyen

anyagok megmunkálása közben különösen fontos, hogy a szerszámot gyakran kiemeljük a furatból, és álló helyzetben tisztítsuk meg a rákeményedett anyagrészektől.Megmunkálás közben gondoskodni kell a folyamatos kenésről és hűtésről.

A fúrógép szerszámbefogója csak sima forgásfelületű lehet. A munkadarab megfogása megbízható mádon, alkalmas megfogó- és leszorítóelemek segítségével történjék. A munkadarabot fúrás közben kézzel tartani még védőkesztyűben sem szabad. Hosszú haj viselése esetén munka közben a hajat hálóval le kell kötni.

MarásA marás olyan forgácsolási eljárás, amelynél forgó szabályosan többétű - szerszámmal történik a forgácsleválasztás. A marásra jellemző, hogy a szárszám végzi a forgácsoló főmozgást, a fogásvételi és az előtolásirányú mellékmozgást pedig a munkadarab. Megkülönböztetünk:

- homlok- és- palástmarással történő megmunkálást.

Homlokmaráskor a szerszám tengelye merőleges a megmunkált felületre, a művelet pedig végezhető tömör és szerelt kivitelű forgácsolószerszámmal. A homlokmarás a gyakorlatban főleg betétkéses homlokmaróval történik /78. ábra/.

Palástmaráskor a maró tengelye párhuzamos a megmunkált felülettel. A palástmarásnak két változata ismert:

- egyenirányú /79, ábra/ az előtolás iránya megegyező a forgácsoló főmozgás irányával,- ellenirányú / 80. ábra/ a forgácsoló főmozgás iránya ellentétes az előtolás irányával.

Mindkét palástmarási módnál a forgács alakja hasonló, de a megmunkálás feltételei miatt inkább ez ellenirányú marás a gyakoribb.

Biztonságtechnikai követelmények

Mivel a marógépek szerszámai viszonylag nagy sebességgel, nagy mennyiségű apró forgácsot választanak le, a legalapvetőbb követelmény a forgács elleni védekezés. A védelmi berendezéseket a gép jellegétől, felépítésétől, elhelyezésétől, a technológiai paraméterektől stb. függően, a körülményeknek megfelelő célszerűséggel kell kialakítani. Ha például forgó szerszámot a dolgozónak esetleg 100 mm-nél jobban meg kell közelítenie, a szerszámot burkolni kell.Ezeken túlmenően gondoskodni kell a munkadarab-leszorító szerkezetek megbízhatóságáról, illetve a szerszám helyes felfogásáról.

GyalulásA gyalulásban mind a fő-, mind a mellékmozgások egyenes vonalúak, vízszintesek és szakaszosak. A gyalulás változatai:

- harántgyalulás- hosszgyalulás

A gyalugépeken alkalmazandó szerszámok mindig egyélűek, egyszerű kialakításúak (73. ábra). A harántgyalugép szerszámai (gyalukések) a kosra szerelve, az asztalon rögzített munkadarabhoz képes alternáló, egyenes vonalú mozgást végeznek. Hosszgyalugépeken az egyenes vonalú visszatérő főmozgást a felfogott munkadarabbal együtt az asztal, a mellékmozgásokat pedig a szerszám végzi.

VésésVéséskor a főmozgást az egyélű szerszám, a mellékmozgásokat a munkadarab végzi /74. ábra. Az egyenes vonalú visszatérő főmozgást a kos, a rászerelt szerszámmal együtt, függőleges síkban, a mélyítő és elforduló mozgásokat pedig a munkadarab végzi. Egyes gépeken a kos függőleges síkban elforgatható, így ferde felületek megmunkálása is lehetővé válik, Korszerűen felszerelt vésőgépeken másolással is lehet különböző alakos felületeket megmunkálni.

Biztonságtechnikai problémákMivel a gyakorlatban a gyalulást és a vésést technológiai szempontból általában nem választják mereven külön, és a szerszámmozgások alapján:

- vízszintes gyalulásról és - függőleges vésésről

beszélhetünk, ez azt jelenti, hogy ezek a berendezések biztonságtechnikai szempontból is együtt kezelhetők.Ismeretes, hogy gyalulás és vésés alkalmával általában gondot okoz a védőburkolatok és különféle elkerítések alkalmazása, ezért üzem közben a dolgozók gyakran nem használják azokat. Éppen ezért igen fontos, hogy a munkadarab megbízható módon legyen felfogva a gép asztalára. A leszorítóelemek jó állapotban legyenek, és a munkadarab alakjához jól illeszkedjenek. A szerszám és a gép lökete pontosan legyen beállítva. A forgács eltávolítása folyamatosan történjék.Mindezen körülmények kizárják annak szükségességét, hogy a dolgozó a gép üzemelése közben bármilyen célból a munkadarabhoz, illetve a szerszámhoz nyúljon. Nem zárja ki viszont annak lehetőségét, hogy célszerű, könnyen kezelhető védőberendezéseket alkalmazzunk.

21. A fémipari köszörülés folyamata, szerszámai, jellegzetes veszélyforrásai és a védelem módja.

A gépelemek köszörülése az ipar számos területén mind jobban elterjedőben levő megmunkálási mód. Ennek magyarázata, hogy az ipar egyre inkább alkalmaz nehezen megmunkálható acélokat és ötvözeteket - "szuperkemény" - anyagokat. Új gyártási eljárások alakultak ki, amelyeket már eleve köszörülésre terveztek, továbbá egyre jobban növekednek a gépelemekkel szemben támasztott pontossági és felületminőségi követelmények. Az új típusú köszörűgépek megjelenése, valamint az új köszörülő anyagok - szintetikus gyémánt, bórnitrid, stb. - alkalmazása lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak végső megmunkálásra, hanem előkészítő, sőt nagyoló műveletekhez is alkalmazzuk a köszörülést, amellyel

- sík,- hengeres és- különféle térbeli

felületeket lehet megmunkálni.

A köszörűgépeken a forgácsoló főmozgást mindig a köszörűkorong, a mellékmozgásokat - a felület alakjától és a munkadarab méreteitől függően - vagy a munkadarab vagy a korong végzi. A köszörűgépeket a megmunkálható munkadarab alakja, a köszörülés módja és mozgásviszonyai alapján csoportosíthatjuk:

- köszörűgépek /palást köszörűgépek 8l. ábra/,- furatköszörűgépek,

- szerszámél-köszörűgépek, - kézi köszörűgépek,- különleges köszörűgépek,

Valamennyi típusra általános érvényű, közös műszaki követelményeket lehet kiemelni, amelyek s következők:

- a gép nyugodt, rezgésmentes üzemű legyen o ennek feltételei: merev szerkezet, nagy csapágypontosság, jó kiegyensúlyozás,

- a munkadarab és a szerszám befogása megbízható legyen, - az alapvető műszaki-biztonsági berendezések kielégítően funkcionáljanak.

A köszörűkorongra a szemcse anyaga, a szemcse nagysága, kötőanyaga, a kötés keménysége, a korong tömörsége, alakja és fő méretei jellemzők.

A szemcse anyaga lehet:- természetes /kvarc, surla, korund, gyémánt/,- mesterséges /elektrokorund, szilíciumkarbid, bórkarbid, bórnitrid, szintetikus gyémánt.

Alkalmazott kötőanyagok:- Keramikus kötésnél magas hőfokon megolvasztott kaolin. Az ilyen kötésű korongok

jó forgácsolási tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem érzékenyek a nedvességre, olajra, jól bírják a forgácsolás közben keletkező magas hőmérsékletet. Hátrányuk, hogy merevek, törékenyek, ezért vékony korongokat nem lehat előállítani.

- Szilikát /Si/ kötésű korongok esetében a kötőanyag kaolin és szódaszilikát oldat. Előállításuk olcsó, hőre nem érzékenyek. Hátrányuk, hogy viszonylag gyorsan elhasználódnak, és ridegebbek mint a keramikus kötésűek.

- rugalmas kötésű korongoknál a kötőanyag sellak /Se/, gumi /Gu/, bakelit /Be/ és egyéb műanyagfélék. A rugalmas kötésű korongok nagy kerületi sebességgel képesek forgácsolni. Vékony formában is előállíthatók. Jól alkalmazhatók finomköszörülésre. Hátrányuk, hogy e kötőanyag a szemcsék közötti hézagokat teljesen kitölti, így hűtésük nehéz.

A kötés keménysége

A kötőanyag keménységé befolyásolja a köszörűszerszám újraéleződését. A kemény kötésű korong a szemcséket erősen fogva tartja, eléletlenedéskor nem tudnak kivágódni.Ez e fajta korong köszörüléskor nehezen választ le forgácsot, és a munkadarab erősen melegszik /a korong éget/, A lágy kötésű korong esetében a szemcsék kitágulás előtt kivágódnak, ami nagymérvű korongelhasználódást okoz.A kötéskeménységet az ábécé nagybetűivel jelöljük, ahol "E" a leglágyabb, "Z" a legkeményebb szerszámot jelöli a következő táblázat szerint:

A köszörűszerszám tömörségén a különböző finomságú köszörűszemcsék, a kötőanyag és a levegőpórusok egymáshoz viszonyított arányát értjük.

A köszörűkorongok felszerelésének biztonságtechnikai előírásai A köszörűgépre köszörűszerszámot felszerelni csak akkor szabad, ha azon feltüntették a gyári címkét, illetve a kiegyensúlyozást jelző "E" betűt, valamint s szilárdsági vizsgálatot /próbapörgetést/ igazoló "P" betűjelzést.A köszörűkorong felfogását csak olyan leszorító acéltárcsákkal /szorítóperemekkel/ szabad végezni, melyeknek átmérője minimum 1/3-a a köszörűkorong átmérőjének. A szorítóperemek és a korong közé szabványos kéregpapírt kell helyezni. A kéregpapír elősegíti a szorítóperemek /szorítótárcsák/ egyenletes felfekvését. Egyetlen vastag papírlapból kell készítem. Külső átmérője 3-5 mm-el legyen nagyobb, mint a szorítóperem átmérője, belső átmérője pedig 1-2 mm-el haladja meg a szorítóperen furatát. A kéregpapír vastagsága, a köszörűkorong méretétől függően, nedves köszörülés esetén 0,5 mm, száraz köszörülés esetén pedig 1-3 mm legyen. Minden újonnan falszerelésre kerülő köszörűkorong tárcsái alá mindig új és megfelelő méretű kéregpapírt kell helyezni.A köszörűkorongok felszerelésének alapelve, hogy a forgatónyomaték átvitele a tengelyről a korongra súrlódás útján történik szorítóperemek - felfogóagy - segítségével /ö2. ábra/.

Ettől eltérő lehet a 25 mm-nél kisebb átmérőjű korongok felfogása /csavar vagy alátét adja a szorítóerőt/, illetve a ragasztott korongoké.A korong a tengelyre sem túl szorosan, sem túl lazán nem illeszkedhet. Az alsó esetben a szerszám megsérülhet, a másodikban pedig a központosítás nehézkes. A köszörűgép tengelye felfogóagy - és a köszörűkorong furata közötti hézag 0,5 mm-nél nem lehet nagyobb. Ebben az esetben a hézagot 0,1 mm vastag sárgaréz lemezzel kell korrigálni. Amennyiben a köszörűkorong furata és a tengely átmérője - a felfogóagy - közötti hézag meghaladja a 0,5 mm-t, akkor szűkítőperselyt kell alkalmazni. A persely és a korong furata közötti megengedett játék max. 0,2 mm lehet. A szűkítőpersely és a tengely - felfogóagy - illesztése szintén laza legyen.

Szerszámot - szerszámélező korong kivételével - csak gépre szerelhető készülékkel szabad szabályozni. A szerszámélező korongokat rendszeresen, műszakonként legalább kétszer el-lenőrizni kell.A felszerelt korong kiegyensúlyozását csak kiegyensúlyozó tömeggel szabad végezni. Próbapörgetéskor a szerszám forgási síkja elé fából készült védőberendezést kell helyezni a környezet biztonsága érdekében. A próbajáratás a korong átmérőjétől függően 2- 5 perc.

A korongot a felszerelés elfőtt gondosan meg kell vizsgálni, hogy gyártási vagy egyéb hibával ne használják. Fakalapáccsal történő ütögetéssel hangpróbának kell alávetni /az ép, hibátlan korong jellegzetes csengő hangot ad/.A köszörűkorong furatát kiöntéssel szűkíteni, bővíteni, e korongot megfaragni tilos!

Felhasználás előtt a köszörűkorongokat szakszerűen kell tárolni. Ennek szempontfai:- a korongokat ne érje dinamikus hatás;- a raktárhelyiség hőmérséklete +5 C-nál ne legyen alacsonyabb;- a környezeti hőmérséklet-ingadozás ne legyen túl nagy;- a levegő relatív nedvességtartalma 65%-nál ne legyen nagyobb;- a nagyobb korongokat élükre állítva fapolcokon, a kisebbeket fiókban fektetve kell

tárolni.

A köszörülés biztonságtechnikájaA köszörűszerszám legdurvább meghibásodása a korongrobbanás /83. ábra. Ez a nagy kerületi sebességgel forgó korongban ébredő tömegerők miatt következik be. A korong viszonylag nagy méretű részekre szakad, melyek szétrepülnek, és nagy mozgási energiájuk folytán súlyos baleseteket okozhatnak.

Igen jelentős veszélyforrás előidézője továbbá a leválasztott forgácsdarabok szétrepülése, amelyek - száraz köszörülés esetén - izzó állapotban, forgácscsóva alakjában hagyják el a munkadarabot. Egyetlen szemcse forgácsleválasztásának folyamata a 84. ábrán látható. Nem elhanyagolható ezenkívül forgácsleválasztáskor a korongok kötőanyagából származó kü-lönféle porok jelenléte.

Kézi köszörüléskor /85. ábra/ gyakran előfordulhat, hogy a kéz vagy a munkadarab beszorul a korong és a tárgytartó asztal közé. Ennek elkerülése végett a munkadarabot megbízható módon meg kell támasztani, olyan tárgytartó asztalon, amely kellő szilárdságú, állítható és biztonságosan rögzíthető. Szélessége legalább a korong szélességével azonos legyen. Az asztal és a korong közötti távolság ne legyen 3 mm-nél nagyobb. Az asztal felső síkja a köszörűkorong tengelyének középvonala alá kb. 3 mm-re kerüljön.

A köszörülés közben keletkező forgácsok ellen védőernyőt, szemüveget vagy arcvédő pajzsot kell használni. A gép indítása és leállítása lehetőleg az ernyő le- és felhajtásával történjék.

Mivel a kísérletek és a gyakorlat azt igazolták, hogy a korongrobbanás egy 60-70 fokos szegmens leválásával kezdődik, a burkolatok kialakításakor ezt a tényt figyelembe kell venni. Különféle jellegű köszörülési technológiákhoz így különböző kialakítású és nyílásszögű védőburkolatok szükségesek,

A burkolatokkal szemben alapvető követelmény, hogy kialakításuk olyan legyen, hogy a korongcserék könnyen elvégezhetők legyenek. Legyen lehetőség az elszívóberendezés csatlakoztatására. A burkolat és a korong palástja közötti rés, új vagy újonnan felszerelt korong esetén max 7 mm lehet. Használat közbeni szerszámkopás miatt e hézag nőhet, de ha eléri a 100 mm-t, a korongot vagy a burkolatot ki kell cserélni. A burkolat és az új, használatlan korong oldala között a távolság szintén max 7 mm lehet.

Abban az esetben, ha a megmunkálás a korong oldalfelületével történik, a burkolat /védőpánt/ abroncsszerűen védje s szerszámot. A burkolat szélessége nem lehet kisebb a korong szélességénél, a burkolat és a korong palástja közötti távolság pedig nem lehet több 15 mm-nél.

Néhány burkolatfajtát a 86., 87., 88. ábrák szemléltetnek.

A burkolat adott esetben igen komoly lökésszerű igénybevételnek vannak kitéve, ezért azt jó minőségű acélöntvényből, acéllemezből vagy tomporöntvényből kell készíteni. Falvastag-ságát a szerszám méreteinek függvényében, valamint a kerületi sebességet alapul véve kell megválasztani.A védőburkolatot csak abban az esetbe lehet mellőzni, ha a szorítóperemek átmérője min D/2 nagyságú, továbbá két oldalon kúpos korong alkalmazása esetén, amelynél a szorítóperemek átmérője szintén D/2 nagyságú. Eltekinthetünk a védőburkolat alkalmazásától a 80 mm-nél kisebb átmérőjű korogok, valamint a 15 m/s alatti kerületi sebesség esetén is.

Nem szükséges védőburkolat furatköszörülés esetén sem, de gondoskodni kell arról, hogy a furatból kilépve a szerszám burkolat alá kerüljön. Ragasztással vagy egyéb állandó jellegű rögzítéssel felszerelt köszörűszerszámnál max 50 mm átmérőig szintén nem kell burkolat.

25. A faipari megmunkálási technológiák és gépeik csoportosítása, jellegzetes veszélyforrásaik és a védelem lehetséges megoldásai. A faipari gyalu- és marógépek veszélyforrásai, biztonsági követelményei.

A faipari műveletek a gyakorlatban igen sokfélék lehetnek, amelyeket a következőképp csoportosíthatunk:

- forgácsolás- ragasztás- felületkezelés- az alkatrészek összeszerelése

A faipari gépek főbb baleseti veszélyei, általános biztonságtechnikai követelmények

A faipari forgácsológépek közös jellemzője a nagy fordulatszám. Az emiatt ébredő jelentős centrifugális erő megköveteli a forgácsolószerszámok gondos kialakítását és befogását. A nagy fordulatszám veszélyt jelent a dolgozóra is, mert a gépek nagy teljesítménye érdekében nagy tömegű alapanyagot folyamatosan kell a forgó szerszámhoz adagolni. Növeli a baleseti veszélyt egyes gépeknél a munkadarab kézi előtolása, mert a dolgozó keze könnyen érintkezésbe kerülhet a szerszámmal.A megmunkálás során általában igen sok forgács és por keletkezik. A por az egészségre ártalmas, a felgyülemlő forgács pedig amellett, hogy tűzveszélyes, gátolja a munkást szabad mozgásában.A famegmunkáló gépek a vágásos, roncsolásos és csonkulásos balesetek szempontjából a legveszélyesebb gépek közé tartoznak.

Gyalugépek

A klasszikus értelemben vett faipari gyalugépek rendeltetése a munkadarabok sík felületének kialakítása. A közismerten gyalulásnak nevezett gépi megmunkálás mind a forgácsolás, mind a szerszám szempontjából azonos a marással.A gyalugépeknél a forgácsoló főmozgást mindig a nagy sebességgel forgó késtengely végzi. Az előtolást pedig a faanyag, amelynek továbbítása egyengető gyalugépeknél kézzel, egyéb gyalugépeknél görgőkkel, behúzóhengerekkel, lánctalppal, rugózott támaszokkal stb. történik. A szabályos és gondos beállítás fontos kritériuma, hogy valamennyi kés vágóéle ugyanazon forgási hengerfelületet írja le.

A gyalugépek baleseti veszélyeiA forgácsolókés és a késtartó tengely közötti szilárd kötésre két szerkezeti megoldás terjedt el, mégpedig

- csavarszorítás, - ékszorítás.

Mindkét esetben a kés síkjában ébredő súrlódóerő gátolja meg a kés kirepülését a késtengelyből. A kést rögzítő és lazító erők nagy része a szerszám fordulatszámától, szerkezeti kialakításától és a késre ható erőktől függ.A gyalugépeknél a késtartó tengely szokásos percenkénti fordulatszáma 4500-6000 között van. Az alkalmazott magas fordulatszámnál a késtengely viszonylagos nagy tömege következtében üzem közben nagy centrifugális erő lép fel, amely igyekszik a kést a késtengelyről felhajlítani, felemelni, a szorítócsavarokat elszakítani.

Egyengető gyalugépAz egyengető gyalugép forgó főmozgású, egy késtartó tengelyes kézi előtolású faipari szerszámgép, asztal alatti szerszámelrendezéssel. A géppel ellenirányban forgácsolunk. Szerkezeti megoldásuk és méretük alapján megkülönböztetünk:

- normál kivitelű,- kisméretű egyengető gyalugépeket.

A két csoportba tartozó gépek lényegileg a gépváz felépítésében és az egyengető gyalugépekre jellemző méretekben különböznek egymástól. Jellemző méretük: a munkaszélesség, a késtengely élkörátmérője, az asztallapok együttes hossza és a vezetővonalzó mérete.

Az egyengető gyalugép szerkezeti kialakításaAz általános felépítésű egyengető gyalugép főbb részei: gépváz; etetőoldali és elszedőoldali asztallap; asztalemelő szerkezet; vezetővonalzó; védőberendezés: késtartó tengely; forgácselszívófej.

A szerszám burkolásaAz egyengető gyalugép az igen balesetveszélyes gépek közé tartozik. A legtöbb baleset abból adódik, hogy a dolgozó keze lecsúszik a munkadarabról, és a forgó késtengelyhez ér. Különösen veszélyes a rövid és vékony munkadarabok megmunkálása, mert ezeket közvetlenül a késtengely felett kell leszorítani, hogy ne remegjenek be.A késtengely felett az anyagot kézzel leszorítani tilos! Lecsúszhat a kéz a munkadarabról a forgácsolóerő hirtelen változásakor is, amikor nagy fogásmélységgel túl gyorsan kezdik vagy fejezik be a megmunkálást, vagy ha a munkadarab elején vagy végén nagyobb görcs van. Ilyenkor nemcsak a kéz csúszhat le, hanem a munkadarab is visszavágódhat. Biztonságtechnikai szempontból az is igen fontos, hogy a munkadarab felfeküdjön a gépasztalra.A baleset megelőzése szempontjából fontos a helyes kéztartás. Munka közben a kéz ujjai ne érjenek le a munkadarabról. A bal kezet mindig a munkadarab elejére kell helyezni, nyitott tenyérrel. Ezzel a kézzel kell leszorítani az anyagot a gépasztalra.Egyengető gyalugépnél a legsúlyosabb balesetek abból származnak, ha a dolgozó az anyaggal együtt áttolja a kezét a késtengely felet.Az egyengető gyalugépen végzett munkánál minden esetben alkalmazni kell a vezetővonalzót, amit elmozdulás ellen az asztallaphoz kell rögzíteni.A gép teljes vágószélessége nem mindig használható ki. Ilyenkor különösen rövid deszkák gyalulása veszedelmes, mert ha a dolgozó keze lecsúszik a munkadarabról, a kés elkaphatja. A késtengely nem használt szakaszát mindenkor le kell fedni!A letakarandó szélesség a munkadarab szélességétől függően mindig más, a védőberendezés szélességének tehát változtathatónak kell lennie. A legkezdetlegesebb megoldás a tolókás és a felhajtható védőburkolat. A tolókás-berendezés néhány, egymás felett elcsúsztatható lemezből áll, a másik pedig egymáshoz csuklósan kapcsolódó burkolóelemekből, amelyekből mindig annyit hajtanak fel, hogy a szükséges munkaszélesség kiadódjék (IV/1.7. ábra).

Ezeknek a védőberendezéseknek nagy hátrányuk, hogy vagy nem illeszkednek pontosan a munkadarabhoz, vagy gondoskodni kell arról, hogy munka közben ne tolódjanak vissza. Legnagyobb hibájuk talán mégis az, hogy beállításuk a dolgozóra van bízva.A felsorolt hátrányaik egyúttal megszabják a jó védőberendezés ismérveit is. A védőberendezés:

- munka közben és állandóan illeszkedjék a munkadarabhoz, takarja el a késtengely nem használt szakaszát,

- bármilyen szélességű munkadarabhoz legyen alkalmas,- a munkadarabnak megfelelő beállást automatikusan végezze.

E felsorolt elveket valósítja meg a tárcsás védőkészülék (IV/1.8. ábra) és a takarószegmens. Az előbbinek a munkadarabbal érintkező görbe felülete olyan ívű, hogy mindig érintőlegesen csatlakozik a munkadarabhoz. Belső szélső helyzetében a vezetőléchez támaszkodik, függőleges csap körül tud elfordulni, s a munkadarabhoz rugó szorítja. A takarószegmens is hasonló elven működik, és talán még pontosabban illeszkedik a munkadarabhoz.

SegédeszközökA munkadarabot megmunkálás közben nemcsak előre kell tolni, hanem le is kell szorítani. Ehhez - különösen rövid deszkák esetén - gyaluláskor is tolófát kell használni. Ha a munkadarab vékony, akkor közvetlenül a kés fölött is le kell szorítani, hogy ne jöjjön rezgésbe. (A fésűs és rugós leszorítókat lásd a marógépeknél.) Kézzel való leszorítás helyett tanácsos a vezetővonalzóra szerelhető leszorítószerkezettel dolgozni.

Vastagoló gyalugépA vastagoló gyalugép forgó főmozgású, egy késtartó tengelyes asztal feletti szerszámelrendezésű, mechanikus előtolású faipari szerszámgép. A gép késtartó tengelye végzi a forgácsoló főmozgást, míg a faanyag az előtoló mellékmozgást. A gép működési elve a IV/1.9. ábrán látható. Az (1) asztallapba szerelt (2) anyagtámasztó hengereken vezetik meg az egyoldalt egyengetett (3) faanyagot, melyet a (4) rovátkolt előtolóhenger vezet az (5) késtartó tengelyhez. A sima felületű, meghajtott (6) kitolóhenger a gépből kitolja a megmunkált faanyagot.A vastagoló gyalugépek jellemző méretei:

- munkaszélesség,- maximális áteresztés, - élkörátmérő,- elszívócsonk külső átmérője.

VédőberendezésA vastagoló gyalugép a kevésbé veszélyes faipari szerszámgépek közé tartozik. Korszerű gépeken minden forgó és mozgó alkatrész burkolt, a gép helytelen beállítása és üzemeltetése azonban okozhat munkadarab-visszasodródást. Baleset akkor fordulhat elő, ha a húzóhenger és a nyomógerendák a faanyagot nem szorítják le eléggé, és ilyenkor a késtartó tengely a gép etetőoldala felé nagy sebességgel visszasodorhatja a munkadarabot. Ennek meggátlása céljából szerelik a gép etetőoldalára a IY/1.9. ábrán látható, 8-12 mm vastag acéllemezből készült (7) visszavágást gátló körmöt. A visszasodródó fa a védőköröm alsó felületén kiképzett, fűrészlapszerű fogakba beakadva megáll.

MarógépekA marógépek az elvégezhető műveletek, főbb technológiai feladatok ellátására igen sokféle kivitelben, szerkezeti megoldásban készülnek.

A marógépek csoportosítása

A faipari marószerszámokat csoportosíthatjuk az elvégezhető technológiai művelet és a szerszámtengelybe való felfogásuk módja szerint.A különböző kialakítású marók technológiai művelet szerint lehetnek:

- sík felületek megmunkálására alkalmas palástmarók,- hornyok kimunkálására használatos horonymarók, - munkadarab profilját kialakító idommarók,- csapok és rések kimunkálására szolgáló csapoló- és résmarók stb. A

szerszámtengelybe való felfogásuk szerint beszélünk:- feltűzhető marókról, - szármarókról.

A marógépek baleseti veszélyeiA marógépeknél baleseti veszélyt jelent

- az anyag visszavágódása,- a szerszámhoz való hozzáérés,- a szerszámtörés, illetve annak kivágódása.

Éppen ezért azokra a marógépekre, amelyeken a munkadarab előtolását kézzel végzik, az anyag visszavágódásának megakadályozására megfelelő védőberendezést kell felszerelni.

A gépi előtolású marógépeken a munkadarabot elmozdulásmentesen és biztonságosan kell rögzíteni. Minden marógépre olyan védőberendezést kell felszerelni, amely megakadályozza mind a marószerszám, mind más forgó alkatrész kézzel való érintését.

A szerszám burkolásaA marógépen vezetővonalzó mellett vagy sablonnal - tengelyre erősített -, gyűrű mellett marunk. Ha vezeték mellett marunk, akkor a munkadarabot a fellépő rezgések csökkentésére és a visszasodrás megakadályozására oldalról a vezetékkel szemben és felülről le kell szorítani. A munkadarab előtolása általában kézzel történik, így a dolgozó keze csaknem állandóan a maró veszélyzónájában van, ezért a szerszámot burkolni kell.A legegyszerűbb megoldás a vezetővonalzó hézagát befedő védőlemez.A vezetővonalzó az asztalos marógép első védőberendezése. Síkjából a maró forgácsoló étkörének csak éppen szükséges mértékig szabad kiállnia.A sorozatmunkához nagyon jó szolgálatot tesz a betét is, de csak ilyenkor használható.A marógépen különösen veszedelmes az anyag visszasodrása, mert a nagy sebességgel forgó szerszám a munkadarabot nagy lendülettel képes visszavágni. A visszasodrást a túl nagy forgácslevétel, a hírtelen struktúra- és keménységváltozás okozhatja. Ez ellen leszorító és visszasodrást gátló fafésűkkel védekezhetünk.

FelsőmarógépFelsőmarógépnek nevezzük azt a forgó főmozgású szerszámgépet, amelynek marószerszámát a munkadarab felett helyezik el.A gép elsősorban bonyolult alakú marások tömeges, másoló eljárással történő elvégzésére alkalmas.Szerkezeti megoldásuk és felhasználási területük szerint a felsőmarógépeket igen sokféle kivitelben készítik. Közülük biztonságtechnikai szempontból legjellemzőbb az állványos felsőmarógép. Ez olyan faipari munkák elvégzésére alkalmas, amelynek kontúrvonalai másolással állíthatók elő, vagy amelyeken különböző mélységű profilok megmunkálását kívánják meg.A megmunkálandó anyag biztos megfogására és vezetésére befogókészüléket kell alkalmazni. Így elkerülhetők a szerszám által elkapott vagy a visszavágott munkadarab okozta sérülések.A marószerszám elé hengerpalást alakú védőrácsot vagy átlátszó, a kést teljesen befedő burkolatot kell szerelni. A védőburkolatot úgy kell elhelyezni, fogy kézzel a szerszámhoz ne lehessen hozzáérni, és ugyanakkor a teljes megmunkálás szemmel kísérhető legyen.Balesetet, különösen szemsérülést okozhatnak a nagy sebességgel kirepülő forgácsdarabok, ezért a felsőmarógépen végzett mar ásnál a dolgozótól védőszemüveg használatát kell megkövetelni.

26. Faipari fűrészgépek fajtái, a megmunkálás technológiája, jellegzetes

veszélyforrásai és biztonsági követelményei.

FűrészgépekA fűrészgépek rendeltetésük, szerkezetük szerint igen sokfélék. A célnak megfelelően kialakított fűrészgépeket használnak

- az erdőgazdaságokban fakitermelésnél,- a fűrésziparban a fűrészelt áruk előállítására,- a továbbfeldolgozó iparban a fűrészelt áruk szabására, darabolására.

A fűrészgépeken alkalmazott szerszám típusa szerint megkülönböztetünk - körfűrészgépeket,- szalagfűrészgépeket, - keretfűrészgépeket, - láncfűrészgépeket.

KörfűrészgépekA körfűrészgépeket rönkök, deszkák, lécek és falemezek felfűrészelésére, farabolására használják. Szerkezeti felépítésüket tekintve számos típus különböztethető meg, a fűrésziparban használt legegyszerűbb asztalos körfűrészgéptől a bonyolult, programvezérlésű lapfelszabó körfűrészgépig. Valamennyi típusnál a főmozgást a forgó körfűrészlap végzi, míg az előtoló mellékmozgást a legtöbb esetben a munkadarab. Közös jellemzőjük még, hogy csak egyenes vágásokat lehet végezni velük.

A körfűrészgépek csoportosíthatók- az alkalmazott szerszám mennyisége szerint:

o egylapú,o többlapú körfűrészek;

- a vágás irányának megfelelőén: o rostirányú, hosszvágó,o rostra merőleges, keresztvágó,o mindkét irányú vágásra alkalmas fűrészek;

-az előtolás módja szerint:o kézi,o gépi előtolású körfűrészek.

A gépek kialakítása és rendeltetése szerint a körfűrészgépek még feloszthatók: általános rendeltetésű és különleges célokat szolgáló körfűrészekre.

Az általános rendeltetésű körfűrészgépek jellegzetes típusa az asztalos körfűrészgép.Az asztalos körfűrészgép folytonos főmozgású kézi előtolású faforgácsoló szerszámgép, amelyen négy fő rész különböztethető meg: az állvány, az asztallap, vezető- és állítószerkezettel, a tengely a meghajtó- és a körfűrészlapot rögzítő szerkezettel és a munkavédelmi eszközök.

Az állvány általában zárt kivitelű és öntöttvasból készül. Az asztallap, amely lehet alul bordázott, a megmunkálandó anyag tartására való, amelynek felső síkja a faanyag előtolásának megkönnyítése végett hornyosan gyalult. Ezen foglal helyet a vezetővonalzó, amely a kívánt helyzetben csavarokkal rögzíthető.

A körfűrészgép tengelye általában vízszintes elhelyezésű, ezen nyer elhelyezést a szorítótárcsák közé fogott körfűrészlap és a meghajtószerkezet.

Körfűrészgépek karbantartása, baleseti veszélyei, védőberendezéseiA forgácsolás során a legnagyobb igénybevétel és kopás a szerszám élét és közvetlen környezetét éri. A szerszám eltompulásával nő az előtolási erőszükséglet, fokozódik a visszavágódás veszélye.A fűrészlapot élezéskor tüzetesen meg kell vizsgálni. Ha kitört fog van, akkor , annak helyét köszörüléssel (vagy reszeléssel) le kell simítani, mert káros repedések kiindulási helyei lehetnek.Ha a kitört fogak száma eléri a fűrészlap fogainak 10%-át, vagy ha egymás mellett két fog kitört, akkor a fűrészlapot tovább használni tilos! Veszélyes lehet a fogtőben keletkezett repedés is, ezért legfeljebb 3-4 repedés esetén a repedés végét 1-2 mm-es fúróval el kell fúrni.

A körfűrészeknél balesetet okozhat:- az anyag visszavágódása,- a körfűrészlaphoz való hozzáérés.

A munkadarab visszavágódását a dolgozó felé egyrészt a vágási horony szűkülése okozhatja, másrészt az, ha a már elfűrészelt anyagot vagy hulladékot kapja el a fogazott fűrésztárcsa. Leginkább hasításnál, főleg fenyőfűrészáru ;fűrészelésénél fordul élő, hogy a fa rugalmassága és a vágás során megváltozott belső feszültségek következtében az anyag úgy deformálódik, hogy a rés összehúzódik, az összeszűkült horony rászorul a fűrész fogaira, az magával ragadja, s így a munkadarab a dolgozó felé visszavágódik.

Sérüléses, esetleg csonkulásos balesetet idézhet elő, ha asztalos körfűrészgépen vézetőléc nélkül, kézi előtolással széles, lapjára fektetett deszkát darabolnak. A darabolás végén az anyag az előtolás és a vágóerő behúzó hatása miatt rászorul a fűrészlapra, amely az anyagot rángatja, majd emeli, ezáltal a kéz lecsúszik a darabról és a forgó fűrészlaphoz ér. A körfűrészgépeken dolgozók testi épségét leginkább a szerszámhoz való hozzáérés veszélyezteti. Ezért a körfűrészlapnak mind az asztal alatti, mind az asztal feletti részét olyan védőberendezéssel kell ellátni, amely a dolgozó számára kellő biztonságot nyújt.

A helyesen kialakított védőberendezés a fűrésztárcsának csak azt a részét hagyja szabadon, amely éppen a munkadarabbal érintkezik. A körfűrésznek az asztal alatti részét teljesen burkolni kell. E burkolat oldallapjai egymástól legfeljebb 10 cm távolságban lehetnek, s a fűrésztárcsán legalább 5 cm-rel kell túlnyúlniuk, ha alul nem zártak. Jó, ha a burkolathoz porelszívó is csatlakozik.

SzalagfűrészgépekA szalagfűrészgépek a faipar leggyakrabban használt munkagépei, amelyek csaknem minden fűrészelési munkára alkalmasak. Szerkezeti felépítésük, tárcsaátmérőjük és használhatóságuk alapján a szalagfűrészgépek három csoportba sorolhatók:

- asztalos szalagfűrészgépek, - hasító szalagfűrészgépek,- rönkhasító szalagfűrészgépek.

Biztonságtechnikai szempontból a szalagfűrészgépek között lényeges különbség nincs. Ami különbséget jelent, az az anyag rögzítésében és az előtoló berendezések használatában van.

A gép állványa általában üreges vasöntvény. Az állvány alsó részébe építették a villanymotorral hajtott alsó fűrészvezető tárcsát. Az állvány felső részén foglal helyet a fűrészszalagot állító, feszítő szerkezettel a felső vezetőtárcsa, továbbá a támasztógörgőkkel ellátott és teleszkópszerűen állítható szalagvezető. Az állványra épített asztallap öntöttvasból készült, ezen helyezték el a vezetőlécet is. A szalagfűrészgépek szerszáma a végtelenített fűrészszalag.

Korszerűbb gépeken az alsó tárcsát közvetlenül a hajtómotor tengelyvégére szerelik. A felső szalagvezető tárcsa függőleges irányban állítható és egyúttal

billenthető is. Mind a felső, mind az alsó szalagvezető tárcsát a balesetek elkerülésére burkolattal látják el.

A fűrészszalagot több helyen vezetik: a felső tárcsa alatt, az asztallapban és alatta. A felső tárcsa alatti vezetésre több megoldás alakult ki, a legelterjedtebb megoldásokat az ábra mutatja.

A fűrészszalag vezetőnek a fűrészlapot hátulról - a nem fogazott részen - és kétoldalt kell megtámasztania, hogy csökkenjen a fűrészszalag oldalirányú elhajlása, rezgése és hátracsúszása. Ezeket a vezetőket úgy kell beállítani, hogy a fűrész nyugalmi állapotában éppen ne érjenek a fűrészszalaghoz.

Ügyelni kell arra, hogy az asztallapba elhelyezett vezető a fészkében pontosan felfeküdjön, éle ne álljon ki az asztallap síkjából, mert ellenkező esetben munka közben az anyag felakadhat, s szalagszakadást vagy balesetet okozhat. Mind a felső, mind az alsó szalagvezetők állapotát a gépkezelő legalább minden fűrészszalag cserénél köteles ellenőrizni. Csak kifogástalan állapotú, egyenes vezetést biztosító fűrészszalag-vezetőkkel szabad dolgozni.

A szalagfűrészgépek baleseti veszélyeiA szalagfűrészgépeknél balesetet idézhet elő a fűrészszalaghoz való akaratlan hozzáérés, továbbá szalagszakadás esetén a gépből nagy sebességgel kivágódó fűrészszalag. Az akaratlan hozzáérés megakadályozására a fűrészszalagot mindenütt burkolni kell kivéve a vágási magasságot. A burkolatnak nyithatónak kell lennie, hogy a gyakori fűrészlapcserét ne akadályozza.

Korszerű gépeken a fűrészlap kivágódását a csaknem teljesen záró burkolat általában megakadályozza. Van azonban-olyan berendezés is, amely a szalag elszakadásakor (megfelelő tapintószerkezettel vezérelve) mechanikusan- vagy mágneses pofák segítségével elkapja a szalagot, és így lehetetlenné teszi a gépből való kivágódását.

27. A műanyag feldolgozás technológiája és gépei, jellegzetes veszélyforrásai és biztonsági követelményei.

A műanyag-feldolgozás technikájaAzok a műveletek, amelyek során a műanyagokat fizikailag és kémiailag a kívánt alkalmazási alakba és állapotba juttatják, alapvetően két csoportba sorolhatók:

- hőre lágyuló műanyagok feldolgozása,- hőre keményedő műanyagok feldolgozása.

A kétféle eljárás alapvetően eltérő:- a hőre lágyuló műanyagok zömében már kész polimerek, amelyeket megfelelő ideig

és módon hő és nyomás alkalmazásával formálnak, majd lehűtéssel rögzítenek. A feldolgozás tehát fizikai tulajdonságokra épül;

- a hőre keményedő műanyagok esetében lényegében előpolimert formáznak vagy úgy, mint az előbbi esetben, vagy más eljárással. A formázás után történik a térhálósítás, tehát az alakadó fizikai műveletet az elkészítés kémiai művelete követi.

A feldolgozás műveleteit a készítendő termék határozza meg, az előkészítő műveletek viszont a feldolgozási technológia függvényei, amelyek két fő csoportba sorolhatók:

Fizikai előkészítés: - aprítás,- oldás,- adagolás,- keverés (homogenizálás), - melegítés, képlékenyítés, - szárítás;

Kémiai előkészítés: - depolimerizálás, - előpolimerizálás, - előkondenzálás.

A feldolgozás műveletei és gépeiAz extruder

A hőre lágyuló műanyagok egyik legáltalánosabban használatos, legfontosabb

feldolgozógépe az extruder. Lényegét tekintve felépítési elve a következő: a gépi úton

forgatható menetes orsó (csiga) tágan futó illeszkedéssel helyezkedik el egész hosszában egy

kívülről fűthető hengerben. Az orsó a henger egyik végén levő nyílástól (garat) a másik,

szűkített nyílással ellátott vége (szerszám) felé kényszeríti az anyagot, amelyet közben kever,

képlékenyít, komprimál.

Az extruderek mind önálló termelőberendezésként, mind különböző gyártósorokba építve, a

műanyag-feldolgozás leginkább alkalmazott gépei. A gyakorlatban egy- és kétcsigás

extruderek kerültek alkalmazásra. A kétcsigás extruderek lényegében csupán a csiga és a

henger geometriai kialakításában különbőznek az egycsigás extraderektől.

Az ikercsigák általában olyan szorosan dolgoznak egymás mellett, hogy meneteikkel a szomszédjuk menetárkába nyúlnak bele és azt az illesztési hézagtól eltekintve teljesen kitöltik. A forgásirányt a csigák menetemelkedése szabja meg. Azonos emelkedésű csigák csak egy irányban foroghatnak. Jobb- és balmenetes csigák párosításánál a forgásirány ennek megfelelően ellentétes. Ez utóbbi - szemben forgó - a konstrukciós szempontból egyszerűbb.

A kétcsigás gépek az egycsigásaknál jobb szállítóteljesítményűek.

Az extrúzió alkalmazósai

Granulátum készítéseA műanyagok nagy részét emulziós, gyöngy- vagy kicsapásos polimerizáció útján állítják elő. A kapott műanyagporból közvetlenül készterméket extrudálni gyakran gazdaságtalan vagy megoldatlan, ezért granulálni kell. A granulátum készítése a legtöbb anyag esetében extruderrel a legmegbízhatóbb és egyben a legolcsóbb is. A granulátum lehet natúr, színes, fedett.A granulátum készítése úgy történik, hogy a beadagolt porkeveréket az extruder képlékeny, tömör anyaggá ömleszti és a granulálófejbe táplálja. A granulálófejből az anyag megfelelő "zsinórprofil" furatokon keresztül lép ki és vagy közvetlenül a kilépés után, vagy később kerül sor az aprításra. A granulátum alakját három tényező határozza meg: a furatprofil, a vágás sebessége és az anyag állapota a vágáskor. A még képlékeny állapotú, vagyis közvetlen aprítás esetén olyan hűtést kell alkalmazni, amely a granulátumszemcsék összetapadását megakadályozza. A hűtés után szárítás, csomagolás következik.

Profilanyag- és csőkészítésA hőre lágyuló műanyagokból csöveket csaknem kizárólag extruderrel készítenek. A csövek anyaga kemény vagy lágyított pvc, pvc-kopolimer és polietilén.

FóliagyártásA fóliák előállítása hengerléssel vagy fúvással történik. Előbbi esetben többrétegű fólia előállítására is mód nyílik. A fúvott fólia gyártásánál a speciális extruderszerszámból kilépő extrudátumot levegővel felfújják, kitágítják, majd - folyamatos haladása közben - hűtik, tekercselik.

Síklemez készítésElvileg a hengerelt fólia készítésével megegyező felépítésű gépsoron készül, amelynek végterméke a darabolt vastaglemez.

Hőre lágyuló műanyagok fröccsöntéseVilágviszonylatban a műanyag tárgyak legnagyobb része fröccsöntéssel készül.

A fröccsöntés folyamataA fröccsöntési műveletnél a szilárd, granulált műanyag egy adagolótölcséren keresztül az ömlesztőkamrába jut, és ott hő hatására olyan mértékben válik képlékennyé, illetve olvad meg, hogy a fröccsdugattyú hatására a fúvókán keresztül az előzetesen összezárt, hideg szerszámba nagy sebességgel befröccsen. A hűtött szerszámban az anyag a lehűlés miatt megszilárdul, és a kész tárgy a szerszám nyitása után kivehető.A fröccsöntés szakaszos eljárás, melynek során ugyanaz a folyamat ismétlődik, tehát egy cikluson belül hatnak a fröccsöntés legfontosabb technológiai tényezői.A fröccsöntési ciklusnál négy paraméter szerepel: idő, nyomás, hőmérséklet és a fröccsanyag jellemzői.A fröccsöntési ciklus az alábbi 7 időszakra bontható:

- a fröccsdugattyú üresjárata,- a szerszámüreg térkitöltési folyamata,- az anyag utánnyomása és visszaáramlása,- az anyag megdermedése a szerszám beömlőcsatornájában, - az anyag lehűlése a szerszámban,- a szerszám kinyitása és nyitva tartása, - a szerszám bezárása

Üreges testek készítéseÜreges testeket elsősorban fúvó, öntő és mártó eljárásokkal készítenek.

KalanderezésA lemez- és fóliagyártás nemcsak extrudátumból, hanem előzőleg más módon képlékenyített anyagból, hengerek közötti átvezetéssel is történhet.Az utóbbi időben a többrétegű lágy és félkemény fóliák gyártása előtérbe került, az ilyen termékek iránt megnövekedett kereslet, s ez e gyártási mód gépeinek új fejlődését indította meg.

A széles körben felhasználásra kerülő termékek:- csomagolástechnikában többrétegű, nyomtatható fóliák, - építőiparban tapéták, padlóburkolatok stb.

A kalanderezéssel a hengerrések között az előzetesen képlékenyített hőre lágyuló műanyagot átvezetve, abból lemezeket, illetve fóliákat készítenek. Nagyon gyakran az így elsődlegesen kialakított lemezeket, illetve fóliákat további hengerpór között valamilyen hordozóra (textil, papír stb.) folyamatosan felpréselik, vagy több vékonyabb műanyaglemezt egyetlen vastagabbá hengerelnek össze.A kalanderek folyamatos működésűek, tehát végtelen hosszú lemezek, illetve fóliák készíthetők, ezek kívánt vastagságát a hengerek közötti réstávolsággal szabályozzák.Ezzel az eljárással jelenleg a következő műanyagokat dolgozzák fel:

- kemény pvc,- lágyított pvc,

- vinilklorid-vinilacetát kopolimerek, - cellulóz-acetát,- polietilén,- polisztirol stb.

Baleseti veszélyek, üzembiztonság és baleset-elhárításA műanyag alapanyagokat igen sokféle módon dolgozhatják fel, és napjainkban is állandóan új eljárásokat és új anyagokat fedeznek fel.Az ismertetett technológiai eljárások: extrudálás, fröccsöntés, sajtolás, kalanderezés, rétegelés stb. közös jellemzője, hogy a műanyag alapanyagból forró szerszámban, nagy nyomással és bizonyos kémiai változtatással állítják elő a készterméket. Sajtolásnál az adagolás, a munkadarab kiemelése és a szerszámtisztítás általában kézzel történik, ezért gyakori az égési sérülés.A műanyag-feldolgozó gépekre jellemző az automatizálás. Ezeket a gépeket nagy erők működtetik, és az egyes műveletek gyorsan követik egymást, a figyelmetlenség vagy helytelen kezelés következményei emberi beavatkozássalnem akadályozhatók meg. Ezért, mielőtt bárki is műanyag-feldolgozó gépen dolgozna, ismernie kell a gép működését, a kezelés sorrendjét, az előfordulható baleseti lehetőségeket, a munkavédelmi szabályokat.

Tilos olyan géphez hozzányúlni, amelyiket nem ismerünk!

A forró szerszámban a sajtolóanyagok kémiai változáson mennek át. A keletkező gáztermék, gőz, szellőztetéskor szabadon áramlik a légtérbe, ezért az elszívóberendezést folyamatosan- működtetni kell.

A biztonsági berendezések működését a munka. megkezdése előtt ellenőrizni kell, és munka közben eltávolítani, kiiktatni nem szabad. Mozgásban levő géphez vagy gépbe nyúlni tilos!

A dolgozó öltözete zárt munkaruha legyen, fejkendővel vagy hajleszorítóval. Minden helyiség, ahol lakkal dolgoznak, tűzveszélyes, tehát a nyílt láng használata és a dohányzás tilos!

Az étkezéseket külön helyiségben kell biztosítani, és lehetővé kell tenni a melegvizes kézmosást.A gép kezelőoldalán minden munkakezdés előtt szigetelőlapot kell a padlóra helyezni.A műanyag alapanyagok előmelegítésére, szárítására legkorszerűbb eljárás a nagy frekvenciás előmelegítés. Ezeknek a berendezéseknek az előmelegítő terét általában felnyitható fémburkolattal védik. A nagyfeszültséget csak a védőburkolat lezárásával lehet bekapcsolni, és a kapcsolóóra a beállított idő eltelte után az áramkört megszakítja s a fedelet szabaddá teszi.

A kalanderezés - akárcsak a hengerszéki munka - nyitott forró és forgó hengereken történik. A hengerek bármely pillanatban történő megállítására a vészfék szolgál. A vészfék működtetésére az etetőhenger felett elhelyezett rúd való. A rúd enyhe nyomására a két szélén elhelyezett elektromos érintkező a főhajtás fékszerkezetét hozza működésbe, és ugyanakkor villamos vezérléssel a hengereket szétnyitja a maximális résméretre.