12
4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31. A 49-es év nagy fordulatot hoz az alakulat életében, honvéddá alakul és a 70-es hadrendi számot kapja. Január és március közt több kitörésben – ma úgy mondanánk erőszakos felderítésben - vesz részt a zászlóalj. Március végére az osztrák sereg teljesen körbezárja Komáromot, a jelszó ekkor „Lődözhetsz német, de be nem jössz”. 1. Csallóközi Kiskönyvtár, Piry Cirjék János: Érsekújvári napló (Kalligram Könyv és Lapkiadó Kft., Pozsony, 1998). 2. Kék sipkás honvédgyalogos 3. Az ostromlott Komárom látképe 1849 áprilisában. Bogner rézmetszete (?), 1849, 47x29 cm. 4. Térdelő honvédgyalogos 5. Klapka György: Emlékeimből (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986). 6. Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984). 7. Barcy Zoltán: Évszázadok Egyenruhái (A Magyar Honvédség Ruházati Szolgálatfőnökség megbízásából kiadta a STÚDIÓ-Pé Bt., Budapest, 1991). 8. Dr. Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849 (Komárom KT. Kiadó, Rév-Komárom, 1999).

4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

  • Upload
    syshe

  • View
    24

  • Download
    0

Embed Size (px)

DESCRIPTION

4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31. - PowerPoint PPT Presentation

Citation preview

Page 1: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

4. TárlóIdőszak: 1849. január 1. – 1849. március 31.

A 49-es év nagy fordulatot hoz az alakulat életében, honvéddá alakul és a 70-es hadrendi számot kapja. Január és március közt több kitörésben – ma úgy mondanánk erőszakos felderítésben - vesz részt a zászlóalj. Március végére az osztrák sereg teljesen körbezárja Komáromot, a jelszó ekkor „Lődözhetsz német, de be nem jössz”.

1. Csallóközi Kiskönyvtár, Piry Cirjék János: Érsekújvári napló (Kalligram Könyv és Lapkiadó Kft., Pozsony, 1998).

2. Kék sipkás honvédgyalogos3. Az ostromlott Komárom látképe 1849 áprilisában.

Bogner rézmetszete (?), 1849, 47x29 cm.4. Térdelő honvédgyalogos5. Klapka György: Emlékeimből (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986).6. Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest,

1984).7. Barcy Zoltán: Évszázadok Egyenruhái (A Magyar Honvédség Ruházati

Szolgálatfőnökség megbízásából kiadta a STÚDIÓ-Pé Bt., Budapest, 1991). 8. Dr. Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849 (Komárom KT. Kiadó, Rév-

Komárom, 1999).

Page 2: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31
Page 3: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

1. Csallóközi Kiskönyvtár, Piry Cirjék János: Érsekújvári napló

(Kalligram Könyv és Lapkiadó Kft., Pozsony, 1998).

A Kalligram kiadó 30 kötetre tervezett sorozat megindításával kívánta hozzáférhetővé tenni az érdeklődő olvasók számára is mindazokat a műveket, forráskiadványokat és dokumentumokat, amelyek a Csallóköz népének fordulatokban gazdag történelméről, társadalmi fejlődéséről, művelődéstörténetéről tudósítanak. Ez a kötet a szabadságharc egyik szemtanúját, Piry Cirjék János ferences barátot szólaltatja meg. Érdekes nézőpontból kapunk képet a szabadságharc csallóközi eseményeiről.

Page 4: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

2. Kék sipkás honvédgyalogos

Lábbeliként a honvédség az osztrák gyalogság által használt bakancsot vette át. Ennek alakja leginkább a mai „munkás” bakancséra hasonlított, színe általában sötétszürke volt. Egyféle formára szabták, tehát a jobb és a bal lábra való teljesen egyforma. Nemcsak illik rá, de ez az „egy kaptafára készült” kifejezésünk eredete. A legalsó fűzőlyuk mellé mindkét bakancs külsőoldalára egy - egy jelet ütöttek. Az osztrák szabályzat szerint aztán a lábbelit úgy kellett viselni, hogy a hónap páros napjain a jel a láb külső oldalán, páratlan napokon pedig a belső oldalon volt. Ilyen módon a két bakancsot minden nap más lábra cserélték.

A nadrág lábszárhoz simuló, magyaros szabású világoskék színű volt. A lábszárak külső varrását piros színű zsinór takarta, a nadrágot bakancsba húzva viselték.

Az attila színválasztása meglepő, a magyar ruházati szokások inkább a kék színt tennék logikussá, a honvédek azonban piros-zsinóros kávébarna színű atillát viseltek. A színválasztás oka nem teljesen tisztázott, igen valószínű, hogy a barna és világoskék posztóanyagot a honvédség a császári 5. Bervaldo tüzérezred pesti raktáraiból kapta. A császári tüzérek barna frakkot és világoskék pantallót viseltek, az említett ezred pedig már áprilisban a magyar Hadügyminisztérium fennhatósága alá került.

Világoskék tábori sapka. Ennek elejét fent nemzeti színű rózsa, lent pedig fekete rohamszíj díszítette. A sapka alsó peremét nemzetiszínű vagy piros zsinórzat szegélyezte. Ugyanilyen zsinórzatból készült gombhurok fogta körül a rózsa alá varrt, fehér gombocskát is.

Page 5: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

3. Az ostromlott Komárom látképe 1849 áprilisában. Bogner rézmetszete (?), 1849, 47x29 cm.

Page 6: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

Az osztrák sereg is folytatja a tél elején megindult támadását. Március 17-én megkezdi a már körül zárt komáromi vár ostromát. Plosszer Ferenc káptalan

feljegyzéseiből tudjuk, hogy még a Pápaiak is hallják Komárom lövetését:

„Március 24-én magam is kimentem az úgynevezett Kiskúthoz, s ott a kényelmes kérgű fáknak egyikébe állván, a lövéseket egyenként és tisztán ki lehet venni, ha jól fölvettem minden negyedik percben történt egy-egy lövés hallhatólag, olykor

azonban egyszerre is több”

A Vetter Antal altábornagy határozatlanságán felbőszült Damjanich vezérőrnagy alaposan beolvas az általa tehetetlennek tartott fővezérnek. Olyannyira, hogy az általa kilátásba helyezett agyonlövés, a vezénylő parancsnok egészségi állapotát

is megviseli, ezért Vetter március 27-én kénytelen beosztásáról lemondani. Az ideiglenesen kinevezett fővezér Görgey Artúr vezérőrnagy lesz. A Honvéd

Fősereg felkészül a tavaszi nagy ellentámadására, amivel megkísérli visszaszerezni az 1848/1849 telén elvesztett területeket.

1849. április 2-án megindul az a hadművelet, amire ma úgy emlékezünk, a Dicsőséges Tavaszi hadjárat. A honvédsereg céljai között szerepel Komárom felmentése, soraiban pedig ott küzd a másik veszprémi alakulat, a 6. zászlóalj.

Page 7: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

4. Térdelő honvédgyalogos

A gyalogság az 1842 M. Augustin-féle sima csövű, elöltöltős, gyutacsos puskával került felszerelésre. Korszerű fegyvernek számított és egyre inkább kiszorította a bizonytalan működésű, kovás gyújtású régi puskákat. Ezen lőfegyverek megbízható működését a csőfaron lévő furatba helyezett gyutacs, vagyis a durranóhigannyal töltött csövecske biztosította, amely ütés hatására szúrólánggal működésbe hozta a puskát.

„A puska önmagában, mint tűzfegyver a gyalogság számára nem elég, hogy vífegyverként is használható legyen szuronyra, van szűkség. A szuronyból meglehetősen sokféle állt rendelkezésre. Volt három és négy élű változat, és ezeken belül több típus. A legnagyobb számban Laukart-rendszerű szuronyokat használták, mégpedig az 1838. M. négy élű döfősszuronyt, így vélhetően a veszprémi zászlóalj is ezzel a szurony típussal került felszerelésre. A szurony hossza 46 centiméter volt ettől kisebb, akár fél centiméteres eltérés előfordulhatott.”

A honvédség fekete nemezcsákója némileg különbözött a sorgyalogságétól. A formája volt a legjellegzetesebb, a csákó nem szélesedett felfelé, hanem henger alakú volt. Hiányzott továbbá a csákófej alsó peremén körülfutó, úgynevezett fejszíj. Elől fémkokárda helyett fehér bádogból készült magyar címer díszlett, a csákórózsa piros-fehér-zöld (zöld szín volt középen) nyírott gyapjúból készült, átmérője kb. 6 cm volt. A csákó lovassági támadás esetén a kardcsapások ellen nyújtott védelmet.

Page 8: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

5. Klapka György: Emlékeimből (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986).

Klapka György honvéd tábornok, 1849-ben hadtestparancsnok, ideiglenes hadügyminiszter három alkalommal írta meg emlékeit a szabadságharcról. Az első változat taktikai megfontolások nélkül, a még friss élményekből született; 1850-ben jelent meg angolul, Londonban. Hamarosan, 1851-ben, Lipcsében látott napvilágot a második könyv: Klapka ebben engedményeket tett az emigráció szabadságharc-szemléletének, mely nem tartotta időszerűnek az események őszinte elemzését. Az emigráció mérsékelt tagjai úgy vélték ugyanis, hogy a nyílt beszéd, a mulasztások feltárása tovább bolygatná az amúgy is izgatott kedélyeket, s ártana a külországi hírnévnek, rokonszenvnek.

A legteljesebb memoárváltozat, az Emlékeimből – melyet most tart kezében az olvasó – 1886-ban jelent meg a Franklin Társulat gondozásában. Klapka származásának, gyermekkorának rövid leírása után életének két korszakát örökíti meg részletesebben: a szabadságharc alatti tevékenységét – kitekintve természetesen az általános hadi helyzetre – és emigrációs éveit. Az emigrációban folyamatosan levelezett Czetz Jánossal, Teleki Lászlóval és Mednyánszky Sándorral, s a közölt levelekből kiviláglik a londoni, párizsi, svájci, belgiumi magyarok helyzete, megosztottságuk, a Kossuth megítélése körüli vitáik – s egyszersmind betekinthetünk ezen országok bel- és külpolitikájába is. Sőt a körképet a törökországi viszonyok rajza egészíti ki: Klapka az orosz–török háború hírére Isztambulba utazik, hogy a török csapatok segítségére legyen a Monarchiával szövetséges orosz birodalom elleni küzdelmükben. Az emlékirat 1854-ig – Klapka csalódásáig a krími háborúban – követi az eseményeket: ő és barátai ekkor mondanak le hosszú időre egy újabb szabadságharc reményéről.

Mint minden memoáríróé, Klapka szándéka is az, hogy a már történelemmé vált múltat átélőként, szemtanúként rögzítse, saját szerepét benne tisztázza, álláspontját az eseményekről leszögezze. Ez a művelet sok tudatos és tudattalan torzítással jár, ám a torzítások éppannyira jellemzőek a korra és a szerzőre, mint a pontosan rögzített tények. A kötet sajtó alá rendezője, a korszak kitűnő kutatója, Katona Tamás előszavában és jegyzeteiben "tetten éri" Klapka elhallgatásait, szépítéseit. A korán elhunyt történész, Lengyel Tamás nyomán Katona összeveti és elemzi a három emlékirat eltéréseit, s a külföldről hazakerült Klapka-hagyaték leveleiből idézi a kihagyott részleteket. Ezzel az összehasonlító munkával minden korábbinál teljesebb Klapka-kép alakul ki, s így kötetünkkel a korszak egyik legjelentősebb dokumentumát, nélkülözhetetlen forrásmunkáját kapja kézhez az olvasó.

(részlet a könyv ajánlójából)

Page 9: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

6. Kecskés László: Komárom az erődök városa

(Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984).

Page 10: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

Kecskés László: Komárom az erődök városa (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984).

„Ilyen előzmények után építette fel Alaptolma valószínűleg a X. század első felében Komárom várát. Az ezeréves vár erős falai számtalan dicsőséges, sok esetben országos

jelentőségű események tanúi voltak. Könyvünkben ennek a változatos sorsú várnak a történetét szeretnénk megismertetni az olvasóval, alapításától kezdve az Osztrák—Magyar

Monarchia egyik leghatalmasabb erődrendszerévé történt fejlesztéséig.”(részlet a könyv ajánlójából)

Az író felhasználta Szinnyei Józsefnek, a 37. honvédzászlóalj őrmesterének, későbbi írónak visszaemlékezéseit, melyekben sűrűn szerepel a 70. zászlóalj is.

1849.március17.„midőn március 16-kán este nehány zászlóaljat egy üteg ágyúval átszállítottak a Dunán csónakon és dereglyéken; ezek a csillagsánc mellett foglaltak állást. Az expeditiót

Querlonde vezette. Másnapreggel 7 órakor kezdték a támadást. A bátor Kuún Géza őrnagy zászlóaljával már egy

óránál tovább állotta az ellenség ágyútűzét, midőn ütegünk alkalmas állást foglalt; de ekkor már az ellen fölgyújtotta Új-Szőnyt, ezzel a mieink menekülési útját akarta elzárni. Querlonde csakhamar átlátta a veszélyt,

azért sietve visszavonult a lángban égő falun keresztül.”

Március 30.„Ma már nem vették tréfára dolgot, mert délelőtt az ágyú- és bombalövések egymást érték; később, mint hallottam,

az ellenfél a szőnyi erősséget rohammal megtámadta, de a veszprémi önkéntesek erős tüzelése s három helyen való

ágyúzás rájuk, visszaverte őket.”

Page 11: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

7. Barcy Zoltán: Évszázadok Egyenruhái (A Magyar Honvédség Ruházati Szolgálatfőnökség megbízásából kiadta a STÚDIÓ-

Pé Bt., Budapest, 1991).

Page 12: 4. Tárló Időszak: 1849. január 1. – 1849. március 31

8. Dr. Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849 (Komárom KT. Kiadó, Rév-Komárom, 1999).

Komárom városának évezredes történelme véres ostromok és csaták színhelye volt. A történelem kutatói a várról mint bevehetetlen erősségről emlékeznek meg. Nevezték a Duna Gibraltárjának is, mivel a két oldalról vízzel védett vár a híres tengeri erődhöz hasonlóan szinte bevehetetlen volt. Ezt szimbolizálja a Kőszűz is, a vár északnyugati bástyáján álló szobor, mely védangyalként kiáltja az ellenség felé: "Nec arte, nec marte!" (Sem csellel, sem erővel!). Baróti Szabó Dávid, a komáromi gimnázium volt tanára, a felvilágosodás nagy költője, maga is megénekelte a Kőszűzet, A komáromi földindulásról című epikus költeményében:

"Cintia fellobban, s az epével, haraggal alig bír.Szívét legfőképpen az emészti: hogy annyi hadávalMindég szembeszökött diadalmaskodva Komárom:Sőt kőből egy leányka-személyt a fokra kimetszett ..."

A komáromi vár tucatnyi ostromot állt ki az elmúlt évszázadok alatt. Falai dacoltak tatárral, törökkel, némettel. Takáts Sándor, a város krónikása írja A komáromi daliák a XVI. században című művében: "Komárom mindétig kis város volt, s ma is az, csak a múltja nagy. Sokat, mondhatatlanul sokat szenvedett a város népe, de talán éppen a létért való folytonos küzdelme és a szakadatlan szenvedés acélozta meg a szíveket és a lelkeket".

A legendás múlt évszázadaiból csillagként ragyog fel Komárom történelmének égboltján az 1848/49-es szabadságharc. 1849-ben hét hónapon keresztül állta a vár az osztrák és orosz seregek rohamait. A komáromi vár azóta fogalom és egy nemzet reménysége. Dal, induló őrzi e korszak dicsőségét: "Híres Komárom nincs bevéve, Klapka György a fővezére..."

E gondolatokkal hívom magammal az Olvasót, kísérjen végig a véres harcokon, legendás győzelmeken, gyászos bukásokon. Szolgáljon tanulságul a mának és a holnapnak, és az utánunk jövő nemzedéknek. Legyen ez tisztelgés a régmúlt korok harcosai előtt, kik emberi és hazafiúi magatartásukkal dicsőséget szereztek Komárom városának.

(részlet a kötet ajánlójából)