Forradalom és/vagy szabadságharc?

4∞&£∞∞§ £ ™ORSZÁGGYŰLÉSA népképviseleti országgyűlés megnyitása 1848. július 4-én Pesten. A testület soha nemvált a végrehajtó hatalom olyan alárendeltjévé,mint a francia Konvent 1792–1794 között.4∞&£∞∞§ £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 25

hermann róberT

1848magyarország és ausztria1848–49-es konfliktusátsokan és sokszor próbáltákmeg egyetlen szóval jelle-mezni. az 1849 utánmegjelent osztrák és oroszmunkák a forradalom, lá-zadás, felkelés (Revolu-tion, Rebellion, Aufstand,Insurrektion) szavakathasználták. az 1849–1867 között magyaror-szágon magyarul vagy né-metül megjelent művek-ben is a forradalom, il-letve a revolution szóvalillették az eseményeket;így tett szilágyi sándor,de Kemény zsigmond isForradalom után címűröpiratában bírálta a kos-suthi túlzó politikát. a 19. századi „hivatalos"osztrák munkák a pejora-tív forradalom mellett leg-feljebb hadjáratok történe-teként voltak hajlandóktárgyalni az eseményeket.Jellemző módon azonbancsak a téli és nyári hadjá-rat, tehát az osztrákok szá-mára sikeres két esemény-sor szerepelt a címekben;a tavaszi hadjáratot hiábakeresnénk közöttük. de mit is értünk forradal-mon? s forradalom volt-eaz, ami 1848 márciusá-ban (szűkebb értelembenmárcius 15-én) lezajlott?Tudták-e a résztvevők,hogy forradalmat csinál-tak; egyáltalán, forrada-lomnak tekintették-e azeseményeket?

Forradalom és/vagy szabadságharc?

válTozó Terminológia

A magyarok és pártolóik függetlenségiháborúról, nemzeti harcról, szabadság-harcról írtak, a forradalom szó haszná-latát lehetőleg kerülték. Kivételkéntemlíthető Charles Louis Chassin és Irá-nyi Dániel 1859–1860-ban Franciaor-szágban megjelent műve, amely A ma-gyar forradalom politikai története1847–1849 címet viselte – de Francia-országban a forradalom szónak nemvolt olyan negatív tartalma, mint a kon-tinens más országaiban, sőt, a modernfrancia nemzettudat egyértelműen az1789–1794 közötti időszakban gyöke-rezett. Egy osztrákbarát francia törté-nész pedig azt fejtegette, hogy hiba amagyar eseményeket forradalomnaknevezni, hiszen azok egyszerű lázadás-nak tekinthetők a törvényes hatalomellen, s a 17. századi francia rendi fel-kelésekre emlékeztetnek.

Ugyanakkor jellemző, hogy amikorHorváth Mihály püspök, az 1849-esSzemere-kormány minisztere megírtaaz 1848–1849. évi események történe-tét, ezt két külön munkában tette. Az1823–1848 közötti időszakot áttekintő,Huszonöt év Magyarország történeté-ből című munka nyolcadik könyve Azátalakulás forradalomszerű keresztül-vitele címet viseli, s ez tárgyalja az1848. március elejétől április közepéig,a Batthyány-kormány hivatalba lépé -séig terjedő időszakot. A Magyaror-szág függetlenségi harczának története1848 és 1849-ben című munka pedig1848 áprilisával kezdődik s 1849 októ-berével, Komárom feladásával és amegtorlással ér véget. Ez utóbbi műelőszavában Horváth ki is fejtette,hogy 1848 tavasza a reformkor logikuseredménye és lezárása volt, ami pedigezután következett, egy gyökeresenmás, önálló eseménysor – azaz 1848.március 15-től és április 11-től nem ve-zetett egyenes út a szabadságharcig.

A kiegyezés után a magyar termino-lógiában az önvédelmi, illetve a függet-lenségi harc, együttesen szabadságharcmeghatározás került előtérbe. A nép-szerű történeti kiadványok, VargyasEndre, Brankovics György, GraczaGyörgy munkái, továbbá a Bródy Sán-dor – Jókai Mór – Rákosi Viktor triónagy képes albuma egyaránt ezt a meg-határozást használták.

Ugyanakkor a hivatásos történészMarczali Henrik az 1848. tavaszi esemé -nyeket mind Magyarországon, mindAusztriában forradalomnak, az 1848nyarán kitört szerb felkelést követő

időszakot pedig szabadságharcnak ne-vezte a legújabb kor történetéről írottnagy összefoglalójában. A Szilágyi Sán-dor által szerkesztett millenniumi ösz-szefoglalóban (A magyar nemzet törté-nete) Márki Sándor Az 1848/49-i évi sza-badságharcz története címmel írta megaz időszak krónikáját. Ugyanakkor az1847 novemberétől 1848. október ele-jéig terjedő időszak A demokrata király-ság megalapítása címet kapta, s Márkia szövegben is kínosan kerülte a ma-gyar eseményekkel kapcsolatban a for-radalom szó használatát. Az 1848. ok-tóberétől március végéig terjedő ese-ménysort Az önvédelem harcza, az eztkövető időszakot pedig A függetlenségiharcz címmel tárgyalta.

E szemantikai fejtegetés talán túl-zottan elvontnak és terméketlennek

tűnik, de rávilágít arra, hogy a két félnemcsak 1848–49-ben, de utána is el-beszélt egymás mellett. A magyar meg-közelítés kiindulópontja (köz)jogi jel-legű volt. Eszerint Magyarország 1848tavaszán megkapta az őt törvényeialapján már addig is megillető alkot-mányt, s később joggal fogott fegyvertennek védelmében előbb a szerb éshorvát, majd a cs. kir., végül az oroszseregek ellen. Az osztrák (vagy inkább

26 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi

Bizottmány elnökeként, majd kormányzó-elnökként is mindvégig megtartotta

a parlamentáris normákat. Kétségtelenszemélyes befolyása ellenére sem lett

belőle magyar Robespierre.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 27

birodalmi) megközelítés ezzel szem-ben az volt, hogy Magyarország politi-kusai a birodalom szorongatott helyze-tében kierőszakolták ezeket a különle-ges jogokat, s ezzel a birodalom egysé-gét veszélyeztették. Sőt, később újabbjogok kicsikarásával már a birodalomfelbomlasztására törekedtek. Emellettelnyomó politikájukkal elvadítottákmaguk mellől a magyarországi nem-zeti kisebbségeket is. Ausztria tehátnem tett mást, mint a birodalom fenn-tartása érdekében felszámolta az aztveszélyeztető lázadást. Emellett mind-két oldalon megjelent az összeesküvésiteória is. A magyarok a kamarilla, a cs.kir. szoldateszka és a nemzetiségekhosszan előkészített, egységes fellépé -sével magyarázták a fegyveres harcokkitörését. Az osztrák fél pedig Kossuthés a radikálisok, valamint az európaiforradalmi párt(ok) összeesküvésétokolta a konfliktus kiéleződéséért.

A magyar felfogás szerint az 1848áprilisában kialakult állapotot csakmindkét fél együttes akaratával, tárgya-lások útján lehetett volna megváltoz-tatni. A birodalmi felfogás szerint a bi-rodalom érdeke volt az elsődleges. Haa másik fél ezt az érdeket veszélyez-tette, a birodalom vezetőinek nemcsakjoguk, de kötelességük is volt az egyol-dalú (s akár erőszakos) korrigálás. Akét felfogás az eltérő eszközrendszer-ből és -készletből fakadt. Magyarország-nak 1848 előtt nem volt önálló hadse-rege vagy külképviselete; pénz- és ke-reskedelmi ügyeit sem intézhette sza-badon. A magyar fél tehát egyedültörvényes, jogi eszközökkel történőrendezés során változtathatott pozíció -ján. Közjogi szempontból viszont ked-vezőbb helyzetben volt, mint a biro-dalmi vezetés. Ez utóbbi azonban az al-kotmányos jog eszköztáránál jóval ha-tásosabb és meggyőzőbb érvekkelrendelkezett. Ám hiába sikerült ezek al-kalmazásával néha politikai konfliktu-sokat is rendeznie vagy saját javára el-döntenie, ha ezek eredményét nemtudta jogilag is elfogadtatni a magyarféllel. Magyarország függetlenségét(azaz az örökös tartományokétól eltérőpolitikai berendezkedését) 1790 óta

törvény mondta ki. A magyar fél a gya-korlatban nem volt képes érvényesíteniezt a birodalmon belüli önállóságot, dea birodalom vezetői sem tudták jogilagsemmissé tenni ezt a magyar igényt.

Érdekes módon a magyar liberálistörténetírás 1848-ról alkotott képét kri-tizáló s az események újfajta interpre-tációját megkísérlő Szabó Ervin nem aforradalmi vonásokra erősített rá mun-káiban, hanem inkább az eseményekforradalmi jellegét vonta kétségbe. Aző elképzelései szerint 1848–1849 szintealig különbözött a 17. század rendi füg-getlenségi küzdelmeitől, s az élen állónemesség ugyanúgy nem törődött azalsóbb néposztályokkal, mint két évszá-

zaddal korábbi elődei. Szabó még a job-bágyfelszabadításon is csak kritizálni-valót talált, sőt alapjaiban vonta két-ségbe azt a liberális tételt, hogy ennekkimondásában a magyar nemességetnagylelkűsége és a „korparancs", azaza jobbágyfelszabadítás elkerülhetetlen-ségének felismerése vezette.

Tudomásunk szerint a manapságtermészetesnek tekintett forradalomés szabadságharc meghatározás elő-ször a Horthy-korszak emblematikustörténeti szintézisében, a Hóman Bá-lint és Szekfű Gyula által írott Magyartörténet hasábjain jelent meg: Szekfűezzel a címmel mutatta be az 1844-esországgyűlést követő „konzervatív re-

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™Szerb–magyar összecsapás a Délvidéken

1848 nyarán. Az 1792 utáni franciaországieseményekhez hasonlóan egyazon

hadsereg alakulatai is szembekerültekegymással, s a szerbek részéről gyakori

volt az etnikai tisztogatás is.

form” és az 1849. októberi megtorlásközötti eseménysort. Ugyanakkor aszövegből nem derül ki, hogy Szekfűmit tart forradalomnak vagy mit tekintforradalminak az események sorában.Március 15. leírása A pesti radikálismozgalmak című fejezetbe került (12sorban), kronológiailag az áprilisi tör-vények utánra, amivel a szerző gyakor-latilag kétségbe vonta, hogy a pesti for-radalomnak bármi hatása lett volna azátalakulás győzelmére és az áprilisi tör-vények szentesítésére.

1945 s főleg az 1948. évi centená-rium után azonban ez a kettős meg-határozás vált elterjedtté. Ezzel a cím-mel jelent meg a Magyar KommunistaPárt történetszemléletét tükröző cen-tenáris kötet, az 1960-as években fia-talok számára induló Képes történe-lem sorozat vonatkozó kötete (egy1956-os elítélt forradalmár tollából), sváltozó jelzőkkel (polgári forradalom,

nemzeti szabadságharc) a hivatalosösszefoglalók is ezt a címet viselték.Természetesen ez került be a tanköny-vekbe is.

Később az események jellemzéséremár két szót, a forradalmat és a szabad-ságharcot használták. Deák István Ame-rikában élő magyar történész 1979-ben„törvényes forradalom”-ként (lawful re-volution) határozta meg az esemény-sort; igaz, amikor a munkát négy évmúlva Magyarországon magyar fordí-tásban kiadták, nem ezzel a címmel,hanem az angol kötet alcímével (Kos-suth Lajos és a magyarok 1848–49-ben)jelent meg – nehogy valaki össze találjatéveszteni más törvényes forradalom-mal. Deák azzal is árnyalta a képet,hogy a polgárháború kifejezést is hasz-nálta; igaz, ezt a meghatározást nemAusztria és Magyarország, hanem a ma-gyarok és a magyarországi nemzetisé-gek közötti fegyveres harcra alkalmazta.

PesT és Pozsony

1848. március 15-ét illetően meglehe-tősen egyértelmű a helyzet. Az 1848.tavaszi eseményeket, főleg a Pestentörténteket már a kortársi, 1848 tava-szán megjelent munkák forradalom-nak nevezték. Petőfi, a pesti forrada-lom vezetője így írt Arany Jánosnakmárcius 21-én:

„Forradalom van, barátom, s így kép-zelheted, mennyire vagyok elememben![…] Sokan el akarják mozgalmainktóle nevet disputálni, és miért? mert vérnem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak,de a dolgot nem változtatja meg. Én for-radalomnak tartok minden erőszakosátalakulást; márpedig mi erőszakkal vív-tuk ki a sajtószabadságot és Stancsics[Táncsics Mihály] kibocsáttatását. Hogyellenszegülés nem történt, ez csak aztmutatja, hogy az ellen vagy teljesen át-látta tehetetlen gyöngeségét, vagygyáva volt megtámadni bennünket.Hah, ha láttad volna, midőn a comitédu salut publicből [a Pest Városi RendreÜgyelő Választmányból] a deputációmegjelent ezrek és ezrek kiséretében kö-veteléseivel, milyen halvány volt, s mintreszketett a nagyméltóságú Helytartó-tanács!” Petőfi tehát az erőszakos átala-kulást tekintette forradalomnak, amely-nek nem feltétlenül kell egyszersmindvéres átalakulásnak is lennie.

Ebben a tekintetben a pesti forrada-lom valóban szinte példa nélkül állt akorabeli Európában. Az 1848 januárjaés márciusa közötti forradalmak, lettlégyen szó Palermóról, Nápolyról, Pá-rizsról, Bécsről, Berlinről, Milánóról,mindenütt tömegtüntetésekkel, fegyve-res felkelésekkel, a forradalmárok/fel-kelők és a régi rendet őrző hadseregösszecsapásával kezdődtek, s csak ké-sőbb jutottak el – ha eljutottak – a kon-szolidációig. A legfőbb követelés min-denütt az alkotmányosság volt – kivévetalán Münchent, ahol a király szerető-jének távozását követelték. Franciaor-szágban a királyt és a miniszterelnökötkergették el, Ausztriában Metternich ál-

Lamberg Ferenc báró, császári királyi altábor-nagy, kinevezett fővezér meggyilkolása Pesten1848. szeptember 28-án. A véres eseményután sokan tartottak attól, hogy ez lesz a magyarországi mérsékeltekkel történő leszámolás kezdete. Ugyanakkor a képviselő-ház elítélte a történteket, s vizsgálatot rendelt el az ügyben.

4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

lamkancellárt; Milánóból kiűzték a cs.kir. hadsereget. „Ehhez képest” a pestiforradalom legfőbb eredménye a sajtó-szabadság kikiáltása és egy vizsgálatifogságban lévő politikai fogoly – NyáryPál Pest megyei alispán kezessége alap-ján történő – kiengedése volt.

Magyarországon azért is alakulhat-tak így az események, mert a „forra-dalmi” és a konszolidációs folyamatkezdettől párhuzamosan, egymást erő-sítve haladt. A pesti forradalom alapve-tően egy, Kossuth 1848. március 3-i fel-iratának megtámogatását célzó orszá-gos aláírási mozgalomból nőtt ki (skelt önálló életre), és éppen azon anapon tört ki, amikor a magyar ország-gyűlés küldöttsége Pozsonyból Bécsbeindult, hogy a megszavazott és formu-lázott feliratot elfogadtassa az uralko-dóval és a Habsburg Birodalom kor-mányzatával.

Mind a pesti forradalmat, mind a fel-irat elfogadását a március 13-án kitört

bécsi forradalom inspirálta. Pest azon-ban mit sem ért volna Pozsony nélkül,hiszen az ország politikai központjaekkor még nem (csak) Pest, hanem Po-zsony (is) volt – ott ülésezett az ország-gyűlés, amely formulázhatta és törvé-nyesíthette Pest követeléseit. Pozsonypedig mit sem ért volna Pest nélkül, hi-szen ha nem állnak (forradalmi) töme-gek az átalakulás mögött, az időköz-ben konszolidálódott Bécsben a biro-dalmi vezetés elhúzhatta volna a tár-gyalásokat mindaddig, amíg számárakedvező változás nem következik be.

Ez a fajta hol spontán, hol tudatosegyüttműködés és egymás erősítése ha-tározta meg 1848 március–áprilisánakeseményeit. A pesti forradalom híre nél-kül nem történhetett volna meg Bat -thyány Lajos miniszterelnöki kineve-zése március 17-én s a március 3-i fel-irat követeléseinek legalább elvi elfoga-dása. De az időről időre fellángoló pesti(és vidéki) mozgalmak eredménye volt

az Udvar meghátrálása a jobbágyfelsza-badítás kérdésében vagy a megalakí-tandó független, felelős magyar kor-mány hatáskörének ügyében is. A pestimozgalmak azonban önmagukbannem érhették volna el a polgári átala-kulás keresztülvitelét – ehhez a pozso-nyi törvényhozásra volt szükség.

A pesti forradalom megteremtettea maga irányító szervezeteit, a Pest vá-rosi, illetve a Pest Megyei RendreÜgyelő Választmányt (Petőfi az előbbitnevezte a francia forradalmi KonventKözjóléti Bizottságának francia nevén).Ám ezek a szervezetek nem Pozsonyellenpólusai voltak – még ha bizonyoskérdésekben radikálisabb álláspontotis képviseltek az országgyűlésnél vagya formálódó kormánynál. Pest alapve-tően alárendelte magát Pozsonynak, samikor Batthyány Lajos március 23-ánmegnevezte leendő kormányának tag-jait, illetve az alakuló testület képvise-letére a nádorral együtt kinevezte a Mi-niszteri Országos Ideiglenes Bizott-mány tagjait (Szemere Bertalan leendőbelügyminisztert, a fővárosban lévőKlauzál Gábor leendő fölművelés-, ke-reskedelem- és iparügyi minisztert, il-letve a fővárosba visszatérő Pulszky Fe-rencet), a konfliktus lehetősége gyakor-latilag elenyészett. Már csak azért is,mert Klauzál egyben tagja volt azimmár Központi Rendre Ügyelő Vá-lasztmánynak is.

Pest tehát nem vált olyan forrongóforradalmi fővárossá, mint amilyen Pá-rizs volt 1789–1794 között. Pozsony-ban figyeltek is erre, nem véletlenülmondta Kossuth március 19-én a pestiegyetem küldöttségének fogadásánála következőket: „én Budapest város la-kosságát e hazában kimondhatatlannyomatékosnak, s Budapestet az or-szág szívének tartom, de urának sohatartani nem fogom. E nemzetnek sza-badsága van, s minden tagja szabadakar lenni, és e szót, »nemzet«, vala-mint semmi casta [kaszt], úgy semmiváros magának nem arrogálhatja; a 15millió magyar teszi egészben a hazát ésnemzetet. A mozgalmak közepettetehát, midőn örömmel értettem részem-ről, hogy Budapest városoknak érde-mes lakossága osztozott azon érzetben,

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 29

Petőfi Sándor a francia forradalom tanulmányozásán keresztül készült fel a magyar forradalomra, s 1848 őszén szívesenvett volna egy, az 1792. évihez hasonló fordulatot.4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

mellyel mi is lelkesítteténk, midőn a fe-jedelem trónja előtt felszólaltunk, ti. akirályi szék iránti hűség érzetében, úgyreménylem, osztozik annak érzetébenis, hogy csak a nemzet az, akit illet anemzet sorsának eldöntése; és hogy osz-tozik abban is, hogy ez a nemzet jogai-nak, hivatásának s rendeltetésének ér-zetében oly erős, miszerint mindenkit,kinek olyas gondolat jönne eszébe, leti-porni tudna.” A küldöttség egyik tagjá-nak, Vasvári Pálnak pedig – Széchenyinaplója szerint – egyenesen aztmondta, hogy „ki Pesten nem engedel-meskedik, függni fog!”

Összességében tehát joggal nevez-hetjük forradalomnak a történteket,mert az országban 1848 március–ápri-lisában valóban forradalmi változásment végbe, részben forradalmi külső-ségek, tömegmozgalmak, tüntetésekközepette. Az ország független, felelőskormányhoz jutott, s ezzel 1526, a mo-hácsi vereség óta először az ország sor-sára vonatkozó legfontosabb döntéseknem az ország határain kívül, hanemaz ország fővárosában születhettek.

A változás azonban nem csupán ahatalomgyakorlás technikájában követ-kezett be. Az ország ekkor lépett át afeudális társadalmi rendből a polgáritársadalomba. Az addig jogfosztott job-bágyság többsége az általa művelt földszabad paraszti birtokosává vált. A for-radalom ugyan nem juttatott minden-kit tulajdonhoz, de a törvény előttiegyenlőség elvének kimondása a pol-gári szabadságjogok egyik legfontosab-bikát jelentette. A közteherviselés, acenzusos, azaz a vagyoni helyzeten ésnem a társadalmi pozíción alapuló vá-lasztójog, a népképviselet bevezetésemind azt jelezte, hogy Magyarországnémi késéssel ugyan, de a Nyugat-Euró -pában már ismert társadalmi fejlődésimodellt fogja követni.

az Udvar Forradalma

Kossuth viszont egész életében azthangsúlyozta, hogy ami 1848 tavaszántörtént, nem forradalom volt. Fiatalko-rában – hasonlóan a magyar politikaielit többi tagjához – ő is tanulmányoz -ta a francia forradalom történetét, váz-

latot is készített róla, de – szintén ha-sonlóan a hazai liberális elit tagjaihoz –egyáltalán nem tartotta követendőmintának az 1789–1794 közötti idő-szakban történteket. 1847-ben, amikorSzéchenyi a Politikai program. Töredé-kek című munkájában forradalom fel-idézésével vádolta őt, a cenzúra által el-tiltott válaszában így fogalmazott:„megtanultam a históriából, hogy a for-radalmak napjára gyakran a szolgasághosszú éjjele következik. E fegyverhezcsak a kétségbe esés folyamodhatik.Kétségbe esni pedig csak annak szabad,kinek már nincsen mit vesztenie. Ne-künk Istennek hála még van.”

Jellemző, hogy 1848. április–júniusközötti irataiban sem a forradalom,sem a revolúció szót nem használta atavaszi magyar eseményekkel kapcso-latban. Július 1-jén a népképviseleti or-szággyűlés képviselőinek tartott tájé-koztatójában így fogalmazott: „meglévén alapítva a magyar felelős kor-mány, ez Magyarország minden tör-vényhatóságai által lelkesedéssel pártol-tatott, és ez által forradalmi veszélyeknélkül érhettünk célt, míg alkotmány-talan népek ily sima úton alig rázhat-ják magukról le az önkénynek her-vasztó bilincseit. – A pártviszályok meg-szűntek és a magyar őszintén szorítjaa magyarnak kezét, – a forradalombólaz alkotmányos életre azon elvek meg-tagadtatása nélkül mentünk át, melyekmellett életünk zsengéjétől fogva küz-döttünk; a szabadságba rendet hoz-tunk, de a rendért nem áldoztuk fel el-veinket, az anyaországot magát bántat-lan erőben fenntartottuk.” Július 11-inagy beszédben is hangsúlyozta, hogytéves az az állítás, mely szerint „Ma-gyarország valamely pártütés vagy re-volúció útján csikarta volna ki a fejede-lemtől jogait és szabadságait”.

De még 1849 februárjában is úgy fo-galmazott, hogy „az 1848-ki törvényeknem revolucionális törvények, s a nem-zetnek semmi új jogot nem adtak,hanem csak a közigazgatás formáit vál-toztatták meg, minisztereket állítvánoda, hol elébb egy kollegiális tanács [aHelytartótanács] állott; – mikint ily vál-toztatás már másszor is történt, magaa Consilium [a Helytartótanács] is nemigen régi institúció lévén.”

Sőt, a függetlenség és a trónfosztáskimondását indítványozó 1849. április14-i beszédében is kifejtette, hogy „az1848-ki törvények erős meggyőződésemszerint Magyarországon nem revolúciószüleménye. Az 1848-ki törvényekkel amagyar nemzet nem tett revolúciót,

nem volt az semmi egyéb, mint biztosí-tása azon jogoknak, melyek papiroson,és ha királyok esküje a papiros malaszt-jánál több volt volna, a királyok esküjé-ben s a velök kötött alkukötésekbenmindig sajátunk volt Isten s világ előtt.”Magában a Függetlenségi nyilatkozat-ban pedig azt hangsúlyozta, hogy „bára februári francia forradalom által elő-idézett szellemi rázkódtatás következté-ben az ausztriai birodalomnak csak-nem minden tartománya forradalom-ban, s a dinasztia egészen gyámolatlanvolt: a hű magyar nemzet nem igyeke-zett ezen körülményt arra felhasználni,hogy a király ellenében új meg új jogo-kat szerezzen a nemzetnek, hanemmegelégedett azzal, hogy nemzeti sza-badságát, önállását és függetlenségéta miniszteri felelősségre alapított köz-igazgatási rendszer által, újabb megújabb királyi hitszegések ellen biztosí-totta.”

Ugyanakkor volt olyan eleme 1848–49 magyar történetének, amit Kossuthis forradalomnak nevezett – de ez nem1848 márciusa, hanem 1848 októberevolt. Logikus lenne, ha az Udvarral való(végső) szakítást nevezte volna forra-dalomnak – de erről szó sincs. Kossuthaz Udvar politikáját nevezte forrada-lomnak – azaz a törvényességet mel-lőző, erőszakos változásnak: „a királyés a kamarilla konspirált a királyi eskü,a törvény s alkotmány ellen, – nem mirevoltálunk, hanem az udvar revoltált”– írta ifj. Pázmándy Dénesnek, a képvi-selőház elnökének október 19-én. Az1849. április 14-i beszédben is hang-súlyozta, hogy „oly méltányosok ésmérséklettek valánk, hogy nem lép-tünk ki a forradalmi térre, hanem vé-delmeztük magunkat az igazságtalanmegtámadás ellen”.

Később, egy 1858. évi angliai felolva-sásában is úgy fogalmazott: „miként azosztrák ház [ti a Habsburg-ház] azonperctől kezdve, hogy Magyarországellen nyíltan az erőszak, a forradalomterére lépett, a beolvasztási szándékotis több ízben nyíltan proklamálta.”

Kossuth tehát mindazt, ami magyarrészről 1848 márciusa és 1849. április14. között történt, nem tekintette for-radalomnak, hanem részint törvényesátalakulásnak, részint e törvényes át-alakulás vívmányait védő, szintén tör-vényes önvédelmi harcnak. Április 14.után azonban ő maga és a megalakulóSzemere-kormány tagjai is használtáka függetlenség és a trónfosztás kimon-dásával megkezdődött újabb időszakmegnevezésére a forradalom szót. A

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 31

Jelenet Fehértemplom ostromából. A délvidéki polgárháború kegyetlenségei emlékeztettek a vendée-i polgárháború brutalitására. 1848. augusztus 19.

4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

kormányzóelnöki jogkörről folytatottparlamenti vitában április 22-én kije-lentette: „ha most, midőn forradalmiidőket élünk, arra akarnak minket kö-telezni, hogy Werbőczi törvényeinekkorlátai között mentsük meg a hazát,akkor bizony nem vállalom el ezen kö-telességet.” A július 28-án kiadott, álta-lános felkelésre felszólító kiáltvány sze-rint „ez az erény, ez a hazafiúi hűségaz, a szabadságszeretet forradalma”.Ugyanakkor, hangsúlyozva a franciaforradalommal szembeni különbséget,kifejtette, hogy „a magyar nemzet for-radalma ment a terrorizmus mindenszörnyeitől, s hadviseletünk hódol aműveltség s humanitás isteni elveinek”.

A forradalomról, illetve a magyaresemények forradalomként történőmeghatározásáról alkotott véleményétlegrészletesebben a már említett 1858.évi angliai felolvasásban fejtette ki:

„1848-ban volt ugyan forradalom Ma-gyarországon, de azt nem mi magya-rok, hanem a bécsi udvar csinálta. Azuralkodóház volt az, mely a királyi szen-tesítés mellett, alkotmányos úton létesí-tett törvényes állapotot fegyveres erő-szakkal megtámadta; mi védelmi állástfoglaltunk el a törvény mellett e táma-dás ellenében.

Nem azért mondom ezt, mintha sze-mélyemre nézve a forradalmi címtőlszabadkozni akarnék. Én a forradalmata népek szent jogának tartom s vallom,de egyszersmind oly végeszköznek tekin-tem, melyhez a népeknek csak azonesetben szabad nyúlniok, midőn vagynemzeti létüknek, vagy jogaiknak s sza-badságuknak akár visszaszerzésére,akár megvédésére más módjuk nincs,vagy midőn boldogságuk szabad fejlő-désének valamely fennálló rendszer any-nyira útjában áll, hogy minden áron

való eltávolítását a nemzet szent érde-kei követelik.

E szempontból indulva, nyíltan beval-lom, hogy én óhajtom is, akarom is aforradalmat. Könnyelműen sohasemfogok nemzetem vérével játszani; lelki-ismeretes szigorúsággal számot veteka siker kilátásával: de ha az igazságosIsten könyörülete siker kilátásaival biz-tató alkalmat nyújt, én, hiven osztozvaa veszélyben, minden lehetőt el fogokkövetni, hogy nemzetem kezében ajogot és szabadságot visszakövetelő for-radalom zászlaja fennen loboghasson.Isten is engem akként segéljen, amintez elhatározott szándékom és pedigszándékom azért, mert, a mint a körül-mények állanak, nemzetem csak forra-dalom által szerezheti vissza szabadsá-gát és függetlenségét, melytől isten ésember igazsága s jog, törvény és szer-ződések ellenére megfosztatott.

Ilyen a helyzet most, de 1848 tava-szán nem ilyen volt. Akkor nekünk for-radalmat csinálni eszünk ágában semvolt; akkor mi csak reformokat akar-tunk s azokat a király szentesítése mellett alkotmányos úton keresztül isvittük.”

PárhUzamoK, KülönbségeK

Párhuzamba állítható-e 1789–1794francia forradalma a magyar 1848–49-cel? A kortársak jól ismerték a franciaforradalom történetét. „Évek óta csak-nem kirekesztőleges olvasmányom, reg-geli és esteli imádságom, mindennapikenyerem a francia forradalmak törté-nete, a világnak ez új evangyélioma,melyben az emberiség második megvál-tója, a szabadság hirdeti igéit” – írta Pe-tőfi 1848 tavaszán. „Minden szavát,minden betűjét szívembe véstem, és ottbenn a holt betűk megelevenedtek, ésaz élethez jutottaknak szűk lett a hely,és tomboltak és őrjöngtek bennem!”

A francia revolúció iránti rajongásazonban korántsem mondható töme-ges jelenségnek. Sőt, a kortársak több-sége egyenesen rettegett attól, hogyMa gyarországon megismétlődhetmindaz, ami 1789-ben, de főleg 1792–

Zichy Ödön gróf, Fejér megye volt főispánihelytartójának kivégzése a Csepel-szigeten1848. szeptember 30-án. A grófot a hadi -törvényszék a törvényes formák betartásávalítélte halálra.4∞&£∞∞§ £ ™

4∞&£∞∞§ £ ™

1794 között Franciaországban történt.A francia típusú szélsőséges forradalmimegnyilvánulásokat lényegében sike-rült is elkerülni. Az 1930-as évekbenRévai József neves kommunista ideoló-gus ugyan igyekezett megtalálni azokata párhuzamokat, amelyek a két ese-ménysor között fennállnak, azonbanalaposabb vizsgálat után a különbségekhatározottabbnak tűnnek. Magyaror-szág 1848. április 11. után ugyanabbana törvényi környezetben élte át az ese-ményeket, ellentétben Franciaország-gal, ahol több alkotmány is váltotta egy-mást 1791–1794 között. Ez már önma-gában stabilitást adott a rendszernek.

Magyarországon – ellentétben Fran-ciaországgal – nem került sor a köztár-saság kikiáltására. 1848 tavaszán, ami-kor az Udvar akadályokat gördített afüggetlen, felelős minisztériumrólszóló törvénycikk szentesítése elé, Pes-ten akadtak ugyan a respublika kikiál-tását követelő hangok, de ezekneknem volt komoly tömegtámogatásuk.A már 1848 előtt a köztársaságértrajon gó Szemere Bertalan 1849. május2-i kormányfői programbeszédébenugyan forradalmi, respublikai és de-mokráciai irányúnak mondta program-ját – de a köztársaság kikiáltására eztkövetően sem került sor; még ha a ki-alakuló berendezkedés valóban inkábbköztársaságra, mint alkotmányos mo-narchiára emlékeztetett is.

Magyarországon nem alakult kiolyan forradalmi típusú, mind a végre-hajtó hatalmat, mind a törvényhozást,mind az igazságszolgáltatást maga alágyűrő ideiglenes kormány, mint a fran-cia Közjóléti Bizottság. A képviselőházOrszágos Honvédelmi Bizottmányát aparlament mindvégig ellenőrizte, aszakminisztériumok – államtitkári ve-zetéssel – mindvégig működtek, s Kos-suthnak kétségtelen személyes súlyaellenére soha nem lett olyan korlátlanés ellenőrizetlen hatalma, mint Robes-pierre-nek.

Magyarországon nem volt forra-dalmi terror, az arra jellemző szélsősé-gekkel és túlkapásokkal. Kossuth a ve-reség után egy hónappal a külhoni ma-gyar diplomáciai ügynökökhöz inté-

zett körlevelében, az ún. vidini levél-ben is szomorúsággal vegyes büszke-séggel jelezte a francia 1789 és a ma-gyar 1848–49 közötti különbséget:„Vége van a dicsőségnek, egy fényes me-teorja volt. Letűnt. Külellenség ellenmeg tudtam védeni nemzetemet. Bel -árulás ellen nem. Talán ha Robespierrelettem volna. De ez lenni nem tudtam,nem akartam, s mondhatlan szeren-csétlenségemben is emel a gondolat,hogy kezem vértől mocsoktalan.”

Nem került sor a forradalmi-szabad-ságharcos táboron belüli véres leszá-molásokra: az országgyűlést Debre-cenbe nem követő képviselőket nemproskribálták, hanem hosszú és bonyo-

lult igazolási eljárás után legfeljebb le-mondottnak tekintették. Az ún. gyé-mántperben magát megégető Mada-rász László „rendőrminiszter” ugyanszívesen emlegette a guillotine-t, deKossuth egyetlen politikai ellenfelétsem börtönözték be vagy végezték ki.

Végül pedig a magyar eseményekvégeredménye nem a katonai dikta-túra és az egyszemélyi uralom lett,mint Franciaországban. Görgeit ugyangyakran vádolták ilyen törekvésekkel,de a Kossuth ellenzékével folytatottdebreceni tárgyalásokon éppen ő voltaz, aki kifejtette, hogy Kossuth esetle-ges elmozdítása esetén sem szándéko-zik átvenni a végrehajtó hatalmat.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 33

4∞&£∞∞§£™

4∞&£∞∞§£™XVI. Lajos sikertelenül próbált elszökni

a forradalmi Párizsból – I. Ferdinánd császárnak 1848 májusában ez sikerült, s az Udvarral együtt a tiroli Innsbruckbatette át székhelyét, ahonnan csak 1848

augusztusában tért vissza Bécsbe.