50 Ovis kérdés és válasz

Ti kérdeztetek, a szakértők válaszoltak

Összeállította:

Besenyi Mária

A gondoskodó anyuka

I. AZ ÓVODA ELŐTTI IDŐSZAK KÉRDÉSEI

1. Egyre közeledik a szeptember. Aggódva számolom a napokat, másrészt alig várom, hogy

újra dolgozhassak. Kicsit ellentmondásosnak érzem ezt az állapotot, hiszen eddig minden

percem csak a kisfiamról szólt. Normális ez, vagy önző lennék?

Az anyasággal kezdetektől együtt jár ez a kettősség. Egyszer csak a tudatos nőből édesanya lett,

aki bármennyit is olvasott előtte az anyaságról, hirtelen mindenben kételkedik, aki képes elsírni

magát egy meztelen puha talpacskán, aki sokszor megfogadta, hogy na cumit aztán biztosan nem

ad majd a picinek - most mégis oly boldog ettől a pár perc csendtől…

Ez sem más. Ugyanaz a gyötrő és egyben csodálatos kettősség, amit miden nő átél, ha gyermeke

születik. Van aki észre sem veszi, van akit megvisel. Hiszen miről is van szó?Az, akik voltunk nem

tűnik el nyomtalan. Szükségünk van nekünk is másra, töltődnünk kell, újra szerepet vállalni a

külvilágból. Ahogyan gyermekünk is új élmények tömkelegével gazdagodik az óvodás évek alatt.

És bizony alig várjuk, hogy egy dolgos nap után a nyakunkba ugorjon… Hogy mikor múlik el ez a

kettősség??Soha

2. Beszoktatáshoz közeledünk. Egyre többszür jut eszembe, hogy szinte egész nap nélkülem

lesz, nem én vigasztalom meg, ha elesik, ha szomorú, mi van, ha nem értik mit mond…

Hogyan könnyíthetném meg mindkettőnk számára az elválást?

A kisgyermek olyan, mint egy kis adó-vevő. Pontosan tudja, még ha nem is érti , mit érez a szülő. A

lehető legfontosabb, hogy őszintén beszéljünk arról ami történni fog. Megérti és el fogja fogadni, ha

rajtunk is azt látja, hogy nyugodtak és magabiztosak vagyunk. Soha nem csapjuk be a gyermeket!

Ne gondoljuk, hogy nem érti, ha csak terelni akarjuk a figyelmét, vagy mást mondunk, mint ami

valójában lesz majd! Képzeljük el, milyen traumakánt éli meg, ha nem volt rá felkésztve, hogy

egyszer csak ott hagyják egy vadidegen helyen, vadidegen felnőttekkel akár csak egy órára

is…Történjen ez egyfajta fokozatossággal: beszélgessünk vele jóval a beiratkozás előtt az

óvodáról. Legyen ez téma a családban, hogy milyen jó kezdődik ősszel (mivel a kicsik még nem

értik a pontosan az évszakokat, fogalmazhattunk úgy, hogy mikor már érik a szőlő és sárgulnak a

falevelek ) Legyen ideje felkészülni. Magunkat pedig úgy győzhetjük meg a leghatékonyabban, ha

a megértjük, hogy a gyermekünk már vágyik a kortársai közé, feljebb kell lépjen egy lépcsőfokot a

társas viselkedés és a jétékos tanulás útján. Végül is csupa jó dolgok várják majd, új kapcsolatokat

szerez, rengeteg izgalmas és addig idegen játék, tevékenység köti majd le.

Természetes, hogy most tele vagyunk szorongással, de fontos, hogy ne lássa rajtunk. A kezdeti

nehézségek után, ha elég következetesek vagyunk - egy derűs , várakozással teli család áll majd

az óvoda kapujában, és a szemünk fénye a könnyen megtalálja a helyét a többi kisóvodás között.

Legyünk büszkék – ez mégis csak egy új korszak az egész családunk életében!

3. Megtaláltuk a nekünk való óvodát és azon töprengtem, hogy milyen módon tudnám

„bemutatni” kisfiamnak, mikor enged betekintést külsősöknek egy óvoda?

Ha már meg van a kiválasztott óvoda, érdemes többször sétát szervezni a környékre, hogy mintegy

„véletlenül” kisfia bekukucskálhasson a kerítésen, láthassa az udvaron lévő gyerekeket, játékokat.

Érdemes megismerkedni előre a nevelési programjukkal, milyen szemléletet követnek, milyen

foglalkozásokat tartanak. Nagyon sok intézmény szervez közösségi programokat, és nyílt napokat,

amelyeken a családok részt vehetnek, és kicsit belekóstolhatnak az óvodai életbe. Ilyen alkalom

lehet egy-egy ünnep, esetleg az alapítványi programok. Érdemes együtt elmenni és kellemes

élményeket szerezve otthon beszélgetni arról, hogy mit láttak együtt, mi tetszett a legjobban, és

szeretne-e elmenni a kicsi újra. Ezzel a kis trükkel élve gyermekünk azt érezheti, hogy az ovi az ő

választása is.

4. A kisfiunk szeptembertől jár oviba, és mai napig szinte minden reggel sír az elváláskor. Nem

igazán játszik napközben a társaival, inkább csak álldogál magában, vagy egyedül

tevékenykedik. Mintha egy kicsit bezárkózott volna. Hogyan tudnék segíteni neki, hogy egy

kicsit könnyebb legyen neki a beilleszkedés?

A kisfia érzékenyebb típusú és ezért nehezebben találja meg helyét. Nem könnyű dolog a szeretett

otthoni környezetből kikerülve élete első „leválását” átélni, feldolgozni. Ez egyéntől függő és

hosszabb ideig is eltartható folyamat lehet. Azokat a kicsiket, akik otthon kiegyensúlyozott, meleg

légkörben élhetnek, vagy azok, akiket kicsit túlzottan középpontban vannak, vagy az ellenkezője -

túlságosan elhanyagolnak - bizony jobban megviseli az óvodai beilleszkedés. Ebben segíteni

igazán az óvónők tudnak, nekik kell megteremteni az oviban azt a biztonságos légkört, amelyben

lassan túllesznek a kezdeti nehézségeken. Kisfia viselkedése azt is jelezheti, hogy nem érzi igazán

jól ott magát.

Az természetes, hogy egyedül játszik, társaival még nem tud kapcsolatot teremteni - ez is életkori

sajátosság. Ez egy képesség, amelyet ki kell alakítani; a szocializálódást is meg kell tanulnia, és ez

hosszabb ideig tarthat. Attól függ, hogyan segítik az óvónők ebben.

Erősíthető önállósága, magabiztossága, ha kis, neki való feladatokat adnak otthon számára, és

ennek elvégzése után sokat dicsérik. Segíthetik azzal is beszoktatását, ha óvodai viselkedéséről

beszélgetnek az óvónőkkel, informálódnak és kérik segítségüket fokozott figyelmüket és

törődésüket!

5. Sokat olvasok a kisgyermekek önnállóságra neveléséről. Tanácstalan vagyok, hiszen nincs

sok tapasztalatom, hogy milyen dolgokat lehet már rábízni egy három évesre? Szükséges-e

ezt ilyen korán bevezetni?

Az önállóság foka megkönnyítheti számukra a minél gyorsabb beszokási folyamatot az óvodába, de

sok ovónő számol be arról, hogy a gyerekek csodálatos utánzási képessége révén az önállótlanabb

gyerekek is hamar megügyesednek! Az otthoni önállóságra való nevelést fontosnak tartom, ha az

félig játékosan zajlik. A kicsik bevonása a mindennapi teendőkbe szükséges és egészséges

fejlődési lépcső a számukra. Ami viszont fontos, soha ne szidjuk meg, ha kicsit ügyetlen, vagy

valamit rossz sorrendben hajt végre. Erőltetni pedig mindenképpen tilos, akkor kérjük meg csak, ha

együttműködő kedvében van.

Álljon itt néhány dolog, amibe már be lehet vonni egy háromévest:

segítsen az étkezések előtti terítésben, osszon ki szalvétát;

kis öntözővel locsolja meg a virágokat;

dobja ki a szemetet a kukába;

etesse meg a kisállatokat;

felmosásban, lapáttartásban segítsen;

tésztanyújtásnál, gyúrásnál segédkezzen;

sütire szórjon porcukrot.

6. Gyermeked hamarosan óvodás lesz, de nem öltözik még önállóan és a szobatisztasággal is

vannak még bajok. Kell-e siettetni az önállósodást?

A gyerekek nem egyforma ütemben fejlődnek. Kiknél hamarabb, kiknél később alakul ki az önálló

evésre, ivásra, öltözésre való késztetés. Sőt, ahány gyerek annyi féle! Biztosan látott már olyan

gyermeket, aki sokadszorra sem adja fel és kitartóan próbálja önállóan felhúzni a zokniját és

biztosan olyat is, aki sikítva utasít el még egy egyszerű sapka felvételt is. Egy lényeges, a

következetesség – ne adjuk fel! Előbb utóbb sikerrel járunk még a legmakacsabb gyereknél is.

Próbáljuk kiemelni, hogy milyen ügyes, ha jelzi, hogy biliznie kell, vagy öltözésnél fektessünk rá

hangsúlyt, hogy ezt mindenki maga csinálja és engedjünk választani neki néhány ruhadarabot. Ha

mégis elragad minket a türelmetlenség – egy dolgot soha se felejtsünk el – ne szégyenítsük meg a

gyermeket mások előtt és ne hasonítgassuk össze mással, mert ennek erősen személyiségromboló

hatása van. Hagyjuk meg a saját tempójában, semmiképp se siettessük. Az óvodában egymástól

lesik majd el, hogyan kell öltözni és természetesen az óvónők is segítenek mindenkinek az elején.

II. AZ ÓVODAI MINDENNAPOK KÉRDÉSEI

7. Sokat olvasni arról, milyen fontos, hogy a kisgyermeknek hagyjuk kifejlődni a személyiségét,

ne törjük meg állandóan a bimbózó akaratát. Érdekelne, hogy egy óvodai közösségben

hogyan tud érvényesülni az a sokfajta apró „kis ember”, nem sérül-e a személyiség

közösség javára?

Semmiképpen sem sérül. Alkalmazkodniuk nyilván kell és nem csak egymáshoz, hanem az óvó

nénikhez, a dadusokhoz is. És mindig lesznek kicsit hangosabbak, kicsit erősebbek, és lesznek,

akik visszahúzódók maradnak. De a közösség mindenkinek jót tesz, a szocializáció elengedhetetlen

része.

8. A három éves kislányunk négy hete kezdte el az óvodát. Előtte bölcsibe járt egy évet, semmi

gond nem volt vele nap közben. A reggeli készülődés mindig jól alakul most is, de az oviban

nagyon nehezen tud tőlem elválni. Egész nap semmi probléma nincs vele, szépen viselkedik,

játszik a többiekkel, nem hiányol egyikünket sem. De elengedni reggel nem akar. A rengeteg

rábeszélés sem számít. „Zsaroljam meg” számára valami fontos dologgal? Tudom nem

olyan nagy gond, de Ön mit tenne a helyemben?

Örömmel olvasom, hogy kislánya viszonylag jól és problémamentesen kezdte az óvodai életet. Ami

a reggeli elválásukat illeti, az, az életkori sajátosságainak megfelelő és tipikus reakció részéről.

Gondoljon bele, hogy ő egy három éves pici emberke, aki szeretne állandóan anyukájával lenni,

hisz imádja Önt, és az otthoni életet. Erről és érzelmeiről beszélni még koránál fogva nem tud úgy,

ezért „választja” saját gyermeki fegyverét, a dacosságot és ezzel mindig megpróbálkozik, hátha

egyszer sikerül. Ez természetes dolog az ő korában, de el fog múlni, miután teljesen beilleszkedik új

csoportjába. Minden kicsi ovis túlesik ezen. Ilyenkor kevésbé hat rájuk a szó, a meggyőzés

módszere, talán nem is értik miért erőltetjük őket az ott maradásra. Azt viszont megérzik, ha

idegesebbé, ingerültebbé válunk ilyen szituációban és ők maguk is feszültebbekké,

szorongóbbakká válhatnak. Ezért javaslom, hogy próbálja nyugodtan kezelni ilyen esetekben,

következetesen kitartva és valóban felajánlhat számára - főleg most a beilleszkedési folyamat

elején olyan dolgot, játékot, tevékenységet, amit kedvel, vagyis „zsarolhatja” is ezzel picit őt!

Természetesen úgy, hogy ígéretét be is tartja, mert már ebben a korban kezd kialakulni a kölcsönös

bizalom, és ennek pozitív irányba fejlődése először az ígéretek teljesítésén múlik.

9. Kislányommal már csecsemőkorában nehéz volt bármilyen rendszert követni. Sajnos nálunk

ez el is maradt, abszolút az ő ritmusában és tempójában teltek a mindennapok. Pár hónap

múlva óvodás lesz, és azon aggódom, hogyan fog alkalmazkodni az óvodában szigorúan

betartott napirendhez.

Az első napok, vagy hetek elképzelhető, hogy nehezen telnek majd, de nem kell aggódnia. Nagyon

gyorsan tudnak alkalmazkodni a gyerekek, és a rendszer még jót is fog tenni neki. Fontos viszont,

hogy ezt a rendszert egyeztessétek az óvónőkkel, mert annak nem sok értelme van, hogy az oviban

rendszerre szoktatják, de otthon ezt nem tartják be. Csak összezavarodik a gyermek, viszont a

rendszeresség nagyon jót tesz a kicsiknek, érdemes hallgatnia a pedagógusok tanácsaira!

10. Túl vagyunk első szülői értekezletünkön. Nagyon szimpatikus az óvoda szemlélete, kedvesek

az óvónők. Ami aggaszt az az, hogyan igazítsuk egymáshoz a régi és új szokásokat? Hiszen,

például ha a gyermeket az óvodában arra tanítják, hogy nem beszélünk evés közben, hogyan

tehetném én ezt otthon? Kell-e változtatni a családi szokásokon, hogy ne kerüljön a

gyermekem ellentmondásba?

A gyermek világosan tud különbséget tenni óvoda és otthon között. Észre fogja venni azonban,

hogy nagyon szeretnek „dicsekedni” azzal, hogy milyen szabályokat tanultak meg, és hogy ezeket

milyen ügyesen be is tartják. Azaz valószínűleg ő fog szólni evés közben, ha beszélgetés van, vagy

ha nem jól tartja a kanalat, stb. Ne változtasson semmin, hagyja, hogy a gyermek mutassa meg,

milyen új dolgokat sajátított el, és ha szemmel láthatóan ez tetszik neki, és nincs a családi szemlélet

ellen, akkor vezessék be otthoni szokásként is.

11. Kisfiam két éves múlt, egy év múlva kötelező lesz az óvodát elkezdenie. Miből látható, hogy a

gyermek óvodaérett? Milyen jelei vannak?

Akkor mondjuk egy gyermekre, hogy óvodaérett, amikor az életkorának megfelelő fejlettségi szintet

elérte. Én azt mondanám, amikor Ő is akar óvodába menni! Az óvodához szükséges képességek

már kétéves kor körül igényként jelennek meg a gyermek részéről. Szülőként az a feladatunk,

hogy ezek a törekvések megszilárduljanak, és természetessé váljanak a gyermekek mindennapi

életében. Óvodaérettség szempontjából nagyon hasznos, ha tud már önállóan enni, próbálkozik az

öltözködéssel (de nem tragédia, ha segítségre szorul), és persze az is jó, ha szívesen van

gyerekek között. Ilyenkor még nem biztos, hogy együtt is játszik velük, elég, ha mellettük játszogat,

már így is közösségben érzi magát, és erre a legtöbb gyerek három éves kora körül megérik.

Közösségben élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez.

Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem mindig

teheti azt, amit szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Az óvodában töltött idő

alatt egyre természetesebbé és mélyebbé válik az egymás iránti érdeklődés, a figyelem, a

segítőkészség.

12. Baj-e ha cumizik még a kisfiam?

A kiscsoportos, éppen még beszokó gyermekek esetében megengedett, hogy bevigye magával a

cumit a kicsi az oviba. Ha nem tudja még megnyugtatni magát máshogy, az óvó néninek is

egyszerűbb a gyermeket a közösséghez szoktatni, ha van mibe „kapaszkodni”, miután anya elment.

Viszont a végtelenségig nem szabad húzni, a kiscsoportos kor végére „illik” minden gyerkőcnek

végleg elhagyni a cumit. Az oviban tudnak ebben segíteni, napközben csak alváshoz engedik meg,

vagy meg kell várni vele anyát stb. Biztosak lehetünk benne, hogy a leszoktatásban az óvónők

partnerek lesznek, hiszen ha sok a beszokó kisgyermek, és mindegyik cumizik, képtelenség

megjegyezni annyiféle kedvenc cumit!

13. Személyes beszélgetésem volt az új óvónéninkkel. Nagyon szimpatikus volt számomra,

viszont előre látszik, hogy merőben más szemléletet követünk életvitelben, nevelésben.

Hogyan tudnám azt tudtára adni, hogy mi mást látunk jónak, nem teszek-e rosszat a

gyermekemmel, ha mással szembesül, mint amit otthon eddig tapasztalt?

Fontos őszintén, már az elején tisztázni ezeket a gondokat a pedagógussal, és a gyermekkel is

őszintén kell beszélni. Nem feltétlen tesz rosszat a gyermeknek, ha mással is szembesül, mint

eddig, mert az új élményektől és tapasztalatoktól csak gazdagodik, és könnyebben szocializálódik.

Az is lehet, hogy szimpatikus lesz az a szemlélet, amelyben az óvoda neveli a gyermekeket!

14. Még van kis időnk az óvodáig, de már most szeretnék felkészülni, mit is kell majd vinnünk

évkezdésre. Milyen felszerelésre lehet szüksége egy kisóvodásnak?

Minden óvodában más a szokás, érdemes helyben tájékozódni. Praktikus mindent jellel ellátni,

hiszen olyan sok az egyforma holmi és nem minden gyermek ismeri fel a saját dolgait. Ezekre van

szükség általában az ovikezdéshez: ovis zsák,torna felszerelés, fogmosó felszerelés, váltóruha,

cipő, ágynemű.

15. Kislányom három éves és gyakran nem hajlandó elaludni délután. Itthon ez nem jelent

akkora problémát, viszont úgy tudom, hogy az óvodában kötelező alvás van ebéd után. Mi

történik azokkal, akik nem alszanak?

Mivel egyetlen személy egyetlen helyszínen nem tudja egyszerre az alvó gyerekek nyugodt

pihenését és az ébren lévők aktív foglalkoztatását megoldani, így marad a közösséghez való

alkalmazkodás. Ez egyébként az iskolába készülő gyermekeknél már nem jelenthet gondot. Ez nem

feltétlenül jelent mozdulatlan, csukott szemmel történő fekvést, egy csöndes, beszélgetést mellőző

könyvnézegetés - úgy vélem - még tolerálható. Vitán felül áll, hogy egy három éves kisgyermeknek

szüksége van a nap közbeni alvásra! Ehhez nem kell más, mint az otthoni élet kisebb átszervezése.

Előbbiek szem előtt tartásával (életkornak megfelelő nevelési intézmény, az otthoni életnek a

gyermek igényeihez való átalakítása) biztosan megvalósul az egészséges, kiegyensúlyozott

fejlődés.

16. Kisfiam nem sok mindenhez ragaszkodik, de van egy sárga rongyocskája, ami nélkül nem

alszik el. Eléggé viseltes, de nem tudunk mit tenni. Az óvodában be szabad vinni ilyesmit?

Nem fogják kinevetni emiatt?

Természetesen beszabad, sőt az Óvónők kérni is szokták, hogy azokat a tárgyakat, amikhez a

gyermek ennyire ragaszkodik, vigyük be. Ez segít a beszoktatásban. Segít becsempészni az „

otthon” illatát. Egy megszokott, biztonságot adó kis játék, vagy akár rongy darab hihetetlenül sokat

jelent a kisgyermek belső szorongásának leküzdésében. Szinte minden gyereknek van valamilyen

alvóállata, tárgya, és szinte biztosra veszem, hogy egyik sem mai darab! Emiatt ne aggódjon!

Ehhez általában nagyon ragaszkodnak a gyerekek, még a kimosásuk is komoly harc eredménye

általában! Bátran használjon mindent, amiről úgy gondolja, hogy egy picit is könnyebbé teszi

kisfiának a beilleszkedést. Az óvónők is hálásak lesznek minden segítségért. Egy dologra kell

figyelni nagyon, hogy soha ne maradjon otthon a kedvenc tárgy!

III. A MEGVÁLTOZOTT CSALÁDI ÉLET KÉRDÉSEI

17. Kislányom három és fél éves, nemrégiben született egy kisöccse, amit ő nehezen visel. Az

ovit is most kezdtük el. Habár segít nekem egy két dologban pl.: fürdetés, etetés, de nagyon

féltékeny az öccsére és ezt leginkább a rosszaságában veszem észre. Nagyon okos értelmes

kislány , a dadusnénik szerint is és nagyon fogékony mindenre, itthon mégsem bírok vele.

Semmire nem hallgat mióta megszületett a testvére, olyan mintha nem is hallaná meg amire

kérem. Mit tegyek, hogy a helyzet megváltozzon?

Ne aggódjon, kislánya egyszerűen több foglalkozásra, több közös játékra vágyik Önnel, és így

próbálja felhívni magára a figyelmet. Érdemes lehet fejlesztő foglalkozásokra járni külön a

nagyobbikkal, mert segíthet helyreállítani a családi békét. Valójában nem maga a fejlesztés, hanem

a gyermekkel való külön törődés hozza majd meg a gyümölcsét. Bármilyen nehéz is, próbálja

megoldani, hogy minden áldott nap legyen fél óra - egy óra, amikor kizárólag a nagyobb kislánnyal

foglalkozik, játszik. Lehet ez bármi: gyurmázás, építés, játszóházi program stb. A lényeg a

kettesben töltött idő. Ha szükséges, kérje ebben a férje, ill. családtagok segítségét.

18. Otthon az esti lefektetési „procedúra” annyira kitolódott, hogy nem került ágyba a kisfiam

este 10 előtt. Eddig ez nem jelentett akkora problémát, hiszen reggel sokáig alhatott. Ősztől

azonban visszamegyek dolgozni, ő pedig óvodás lesz. Nagyon aggaszt, hogyan fogunk

átszokni, mit kellene tenni, hogy ezen a rossz szokáson változtassunk?

Fokozatosan szoktassa a gyermeket a korábbi lefekvéshez. Érdemes már az ovikezdés előtt,

nyáron elkezdeni az apránkénti, 10-20 percekkel előbbre hozott ágybabújást. Így, ha

szeptemberben oviba kerül a gyermek, nem is fogja észrevenni, hogy akár másfél - két órával

hamarabb is ágyba kerül! Ráadásul az új közösségben nem csak fizikailag, hanem szellemileg is

teljesen el fog fáradni,még az is meglehet, hogy önként fogja kérni a korai lefekvést!

19. Van egy három éves kislányom. Hamarosan megérkezik a testvérkéje. Kb. fél éve

szobatiszta, csak éjszakára kell a pelus. Két hete napközben bepisil és ráadásul akarattal.

Biztos, hogy tudatosan csinálja, mert mikor észrevettem mire készül, kivittem a wc-re, de ott

nem volt hajlandó, bement a szobába és bepisilt. Vendégségben szól hogy pisilni kell csak

otthon csinálja ezt, majd mosolyogva szól, hogy bepisilt. Sajnos nem tudom mit tegyek,

hogyan reagáljak rá, leszidjam vagy sem, visszaadjam rá a pelust napközben is?

Kislánya otthoni viselkedéséből egyértelműen kiderül, hogy fő célja az, hogy felhívja magára szülei,

elsősorban édesanyja figyelmét. Semmiképpen ne adja vissza rá a pelenkát, visszafelé haladni a

fejlődésben értelmetlen, sőt káros lenne! Több együtt töltött időre lenne szükségük, csináljanak

közös programokat, beszélgessenek sokat a kistestvérről, és azt erősítse meg kislányában, hogy ő

lesz a nagytestér, akire a kicsi számíthat, akire felnéz majd, aki okosabb és ügyesebb, mint ő.

Hátha az önérzetére hatva sikerül kiküszöbölni ezt a fajta figyelemkérő viselkedést!

20. Kisfiammal eltöltött három év volt életem egyik legcsodálatosabb időszaka. Sajnos lassan

vége, vissza kell mennem dolgozni. Gyakorlatilag egész nap egymás nélkül leszünk, alig jut

két-három óra együttlét, amiből még a háztartási teendők, a vacsorakészítés is levonódik.

Nem lesz ez a gyermeknek túl hirtelen váltás?

Aggódása teljesen érthető. Minden anya átesik ezen az elválással járó nehéz időszakon, ugyanúgy

megviseli önt is, mint a gyermeket. Mindig nehéz, ha egy korszak lezárul, de soha ne felejtsük el,

hogy ezzel egy új is megnyílik! Önnek újra lesz lehetősége más oldalát is megmutatni, másfajta

folyamatokban részt venni, új döntéseket hozni, és a felnőttek világában való visszatérés kizökkenti

majd ebből a szorongó állapotból! Ugyanekkor kisfia is közösségbe kerül, új barátokat talál, új

élmények, játékok, foglalkozások várják ősztől. Az együtt töltött idő mostantól sokkal értékesebbé

fog válni, még inkább megpróbálják majd kitölteni közös dolgokkal. Soha nem az számít, mennyi

időt töltünk együtt, hanem az, hogy mivel tudjuk kitölteni! A megváltozott élethelyzethez

mindenkinek alkalmazkodnia kell és higgye el, ha Ön nem szorong emiatt, a kisfia sem fog! Nagyon

fontos, hogy természetesen kezeljük ezeket a dolgokat, hiszen a változás az élet normális rendje.

III. ÉRZÉKENY TÉMÁK

21. Kislányom alig egy hónapja elveszítette a nagypapáját. Azóta sokszor emlegeti, kérdéseket

tesz fel a halálról. Sokkal anyásabb, nehezebben viseli, ha távol vagyok tőle. Aggódom az

őszi ovikezdés miatt... Hogyan segíthetném át kislányomat ezen a nehéz időszakon?

Semmiképpen sem titkolózással, eltereléssel! Egy szeretett személy elvesztése fájdalmas dolog az

egész családnak, a kisgyermek ráadásul még nincs tisztában a halál visszafordíthatatlanságával,

nem érti pontosan hová is tűnik ilyenkor a nagypapa. Beszélgessünk róla, ha ő igényli, az együtt -

töltött időről, idézzük fel a szokásait, szólásait stb. Az erősebb kötődés, szorongás normálisnak

mondható gyász idején, de ez egy-két hónapon belül lassan oldódni kezd. Sok kisgyerek nem tudja

kifejezni szavakkal gyászát, de ezekben a megváltozott viselkedésmintákban: nyugtalanabb

alvásban, visszavonultabb játékban esetleg tetten érhető. Legyünk őszinték, ne növeljük

titkolózással a szorongását, ne társítson ideje korán félelmetes dolgokat az elmúláshoz.

22. Kisfiam áprilisban tölti a negyedik életévét. Aranyos, szeretetreméltó gyermek. Egyetlen

problémám, hogy rendkívül akaratos, így ha megkérem valamire, vagy megcsinálja vagy

sem. Az óvodában, sőt előtte a bölcsődében is jelezték ezt a problémát, illetve azt, hogy

semmilyen közösségi tevékenységben nem hajlandó részt venni. Mind a mai napig nem

tornázik az oviban, nem rajzol, mert az úgy sem megy neki, és a játékon kívül nem hajlandó

részt venni semmiben. Otthon időnként sikerül bevonnom a kisebb munkákba, amiket

ügyesen megcsinál, és ezért mindig megdicsérem. Aggódom, hogy később még rosszabb

lehet a helyzet. Hogy tudnám ezekre rávenni a gyereket, ha ilyen mereven elzárkózik minden

elől?

Az óvodás gyermek tevékenykedtetésének kulcsszava a motiválás. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg

rá kell hangolni a gyermeket az egyes tevékenységekre. Otthon ezt leginkább úgy tudja elérni, ha a

kívánt tevékenységet (pl. rajzolás, festés, éneklés stb.) a gyermek érdeklődési köréhez

igazodva, játékába ágyazva próbálja megvalósítani. Pl.: ha a fiúcska szereti az állatokat, akkor

nyugodtan pingáljon állatos kifestőbe. Az is izgalmas tevékenység lehet, ha pl. gipszkiöntővel

készített állatfigurákat festhet be. Ha Ön mesélne, énekelne neki, akkor is igyekezzen érdeklődési

köréhez igazodva, mindig figyelemfelkeltő szemléltetéssel előadni ezeket.

Utóbbi azért fontos, mert a gyermek gondolkodása ebben a korban még cselekvéshez,

szemléletességhez kötött, tehát elsősorban az ragadja meg, amit lát, hall és gyakorlatban

megtapasztal.

Fontos tehát, hogy a tevékenységekhez hozza meg a gyermek kedvét, valamint a játékos feladatok

megválasztásakor maximálisan tartsa szem előtt az életkori sajátosságokat is! Ne feledje: ebben az

életkorban a gyerekek legfőbb tevékenysége a játék, így minden megvalósítandó tevékenységnek

ebben kell gyökereznie.

23. Három éves kisfiam nagyon szerette öreg kutyánkat, aki nemrégen örökre elaludt. Azóta

mindennap emlegeti, keresi, hová lett. Láthatóan nem érti és emiatt szorong, nyugtalanabb

lett azóta. Ősszel oviba megy, ami egy újabb nagy változás lesz rövid időn belül. Mit

tehetnék, hogy a beszoktatás a lehető legkevesebb szorongással járjon? Lehet-e beszélgetni

egy három évessel a halálról?

Amennyiben a kisgyermek igényli, mindenképp. Használjunk egyszerű szavakat, ne tereljük el a

témáról a szót, igyekezzünk félelem nélkül beszélni róla. Higgyük el, hogy sokat számít neki, hogy

mi hogyan állunk hozzá érzelmileg az elmúláshoz. Ha azt látja, hogy feszültséget kelt, ha érzi a

szorongásunkat, bizony automatikusan ezeket az érzéseket fogja kötni a halálhoz. Könnyítsük a

gyász feldolgozását közös képek nézegetésével, vegyük elő a családi videókat. Esetleg szerezzünk

be néhány kutyás könyveket, olvassunk belőle kedves történeteket. Meglátjuk türelemmel

hamarosan sikerül túljutnia ezen a nehéz időszakon és ősszel boldogan várja majd az óvodát!

24. Iker fiaim nyáron lesznek három évesek, ősszel oviba mennek. Sajnos az apukájukkal

megromlott a kapcsolatunk, így a válás mellett döntöttünk. Már el is költözött a közös

otthonunkból, amit a gyerekek elég nehezen viseltek, bár ahogyan telik az idő, egyre

könnyebb. Nem jelent-e majd gondot ez ősszel? Nem fogják-e úgy érezni beszoktatásnál,

hogy én is „elhagyom” őket?

Fontos dolognak tartanám, hogy ne „merevedjünk” bele ebbe az állapotba, a gyerekek érezzék,

hogy mindkét szülőjük számára fontosak. Ha sikerül megoldaniuk, töltsenek sok minőségi időt az

édesapjukkal, emellett a nagyszülőkkel és kortársaikkal is. Érezzék, hogy a dolgok biztonsággal

zajlanak tovább, még ha közben változások is történtek. Én azt tanácsolom, hogy a beszoktatásból

próbálják mindketten kivenni részüket, hol anyuka, hol apuka menjen értük, ezzel is erősítve bennük

azt, hogy számíthatnak mindkét szülőjükre. Nagyon fontosnak tartanám a rendszeres és

tiszteletteljes kommunikációt egymás közt, hogy ha már döntésük okán nem is élnek egy fedél alatt,

de a gyermekeik nevelése miatt továbbra is egy közösséget alkotnak.

25. Kislányom koraszülöttként látta meg a napvilágot, emiatt sokáig korai fejlesztésre kellett

járnunk. Három éves korára gyakorlatilag alig marad le a kortársai mögött, de aggódom az

óvodakezdés miatt, mert a kézügyességben (önálló evés) és öltözködésben picit ügyetlen.

Számíthatunk-e az óvoda, az óvónők segítségére?

Feltétlenül számíthatnak, úgy gondolom! A legtöbb óvodában ma már van fejlesztőpedagógus,

gyógytornász, logopédus, és biztos lehet benne, ha megosztja félelmeit az óvónőkkel, a sok éves

tapasztalatukból tudnak Önnek megnyugtató választ adni. Ne felejtsük el, hogy milyen nagy

szerepe van a közösségnek! A gyerekek utánzási képességének! Sokkal hamarabb fog felzárkózni

a többiekhez, mint gondolná. Ha mégsem olyan gyorsan történik meg, ne csüggedjen - a legjobb

helyen van ahhoz, hogy segíthessenek neki ebben az „apróságban” hiszen csak Ön tudja igazán,

hogy gyermeke már mekkora munkán van túl ehhez képest!

26. Kisfiamat homeopátiával kezelem, hagyományos gyógyszereket szinte nem használunk.

Hogyan beszéljem ezt meg az óvodával, érheti-e hátrány emiatt a kisfiamat? Kérésem

ellenére adhatnak-e neki más gyógyszert, amíg érte megyünk?

A tapasztalatom az, hogy ma már rugalmasak az óvodák ilyen tekintetben is, hiszen a homeopátia

újra kezd teret hódítani a gyógyításban. Meg kell ismerkedni az óvoda belső szabályzatával, mi az

amit lehetővé tesz, meg kell kérdezni az óvónőket, együttműködnek-e szer beadásában. Azt

azonban tudnia kell, hogy az óvoda mindig a gyermek egészségét tartja szem előtt és ha olyan

(bal)eset történik, ahol másfajta kezelést tart indokoltnak, vagy nehézkes a homeopátiás szereknél

ismert bevételi szabályok betartása, úgy dönthet másként. Mindenképpen érdemes azonban jelezni,

esetleg nyilatkozni arról, hogy kisfia homeopátiával kezelődik.

27. Kislányom hamarosan óvodás lesz. A közös étkezések miatt aggódom, mert kb. másfél éves

korában jelentkeztek nála olyan tünetek, amelyek arra utaltak, hogy érzékeny a tehéntejre.

Feldolgozott tejtermékekre nem mutatott tüneteket. Igazolás híján elvárható-e az óvónőktől,

hogy a külön bevitt kisdobozos növényi tejet adják neki oda, ha tejes a menü?

Minden óvodában belső szabályozás van érvényben arra nézve, hogy a szülő mit és milyen

csomagolásban vihet be. Ezt nagyon szigorúan betartják a gyerekek egészsége érekében.

Azt gondolom, hogy problémáját feltétlenül ossza meg az óvoda vezetésével, lehetséges, hogy

szabályos bolti, bontatlan csomagú, kis kiszerelésű terméket megengednek, vagy esetleg kislánya

tejes ital helyett teát kaphat az ételekhez. Biztosan sikerül majd megoldást találniuk erre a

problémára, hiszen az óvónők a gyerekek érdekeit tartják főképpen szem előtt.

28. Kisfiam bölcsődébe jár és az egyik csoporttárs nagyobb testvérétől hallott néhány csúnya

szót. Azóta ezt skandálja folyamatosan. Mit tehetünk, hogyan viselkedjünk? Tiltsuk-e vagy

ne fordítsunk rá figyelmet?

A kisgyermekek az esetek 90%-ban nincsenek tisztában azzal, amit mondanak. A csúnya szavak

jelentését még nem ismerik. Nekünk, felnőtteknek természetesen nagyon nehéz „ tudatlan” aggyal

hallgatni, mégis bele kell gondolnunk, hogy gyermekünknek valójában fogalma nincs róla mit mond,

nem akar rosszalkodni, csak élvezi az ezzel járó plusz figyelmet! Érzi, hogy most történik valami és

ezért csinálja.

A csúnya beszéd miatt tehát azt tanácsolom, ne aggódjon, mert ha nem tulajdonítanak neki

nagyobb jelentőséget, ha nem figyelnek rá ilyenkor, nem szólnak rá érte - ami tudom nem könnyű-

észre fogja venni a kisfia, hogy ez a „trükk” hatástalan és el fogja hagyni a csúnya beszédet. Persze

ehhez sok idő kell, és az Önök részéről nagyfokú türelem!

29. Gyermekem a játszótéren vezéregyéniség, elég erős akaratú kisfiú. Aggódom hogyan lesz

képes majd beilleszkedni egy óvodai közösségbe?

A gyermekek lételeme a játék. Óvodás kor körül már a legtöbben keresik egymás társaságát,

érdeklődve figyelik egymást játék közben. Eljött az egymás melletti játék korszaka után az

egymással való játék ideje. A gyermekek hamar megtalálják a nekik szimpatikus társakat és

kialakulnak a közös építőkockázások, autózások, babázások. Természetesen az óvónők

folyamatosan figyelik, hogy ki mit csinál, kit kell játékosan bevonni egy-egy közös foglalatosságba

és idővel szépen kialakul, ki kivel szeret a legjobban játszani. Közös társasjátékoknál,

tornagyakorlatoknál pedig mindenki együtt csinálja, és így tanulja meg a gyermek lassan

fokozatosan a közösség erejét és szabályait.

30. Kislányom gyakran játszik együtt a szomszédunkban élő család három gyermekével. A

legnagyobb már harmadikos, és sajnos az iskolából elég sok csúnya szót és erőszakos

viselkedést is hazahoz. Az én kislányom természetesen azonnal elkezdte utánozni, az

őrületbe kergetve minket. Nem hallgat ránk, nem hagyja abba, sőt, még jobban, még

többször ismételgeti ezeket a szavakat. Valószínű, hogy a dackorszak is nehezít a dolgon, de

mégsem hagyhatjuk ennyiben a dolgot. Mit tehetnénk?

Megfigyelhető, hogy gyermekeink egyes időszakokban elkezdenek szájalni, a stressz, a káosz vagy

éppen a fejlődésük egy bizonyos szakaszai hatására. „Kóstolgatják” a szüleiket. A válaszok során,

leereszkedően beszélnek szüleikkel, a hangjukkal megpróbálják megfélemlíteni a másik embert. A

határt igazán akkor lépik át, amikor szóban támadóvá vállnak, követelőznek,és megpróbálnak

félelmet kelteni azáltal, hogy fenyegetik a másik embert. Ez ad számukra erőt. A gyerekeknek

szüksége van szabályokra. A szabályok közt biztonságban érzi magát. Természetesen lesznek

olyan helyzetek, mikor a kereteket a gyerekük ki akarja tágítani. A szülőknek közösen kell eldönteni,

hogy mi az ami megengedett, és mi nem. Annyit várjunk el a gyermekünktől, amire magunk is

képesek vagyunk. Ha kicsúszik a szánkon néha egy-egy csúnya szó, akkor azt többféle módon

lehet kezelni:

- A gyerekek is jelezhetik, és szólhatnak a szülőnek, ha csúnyán beszél.

- Lehet perselyt készíteni, és aki csúnyán beszél, az bedob valamennyi pénzt, a hónap végén

az kapja a perselyben lévő összeget, aki a legkevesebbet beszélt csúnyán;

- A csúnya szavak, minősítések elhangzása esetén szép szavakat is lehet mondani: „bár az

előbb nagyon haragudtam rád, és csúnyán beszéltem veled, de szeretlek, kérlek bocsáss

meg a csúnya beszéd miatt!”

31. Vallásos szellemben neveljük gyermekeinket, rendszeresen járunk templomba, gyakran

imádkozunk közösen. Sajnos a környékünkön nincs katolikus óvoda. Ellentmondásba kerül-

e kisfiam, ha az óvodában nem ilyen szellemben folyik a nevelés?

Ma már nagyon sok nem egyházi óvodában is a pedagógiai nevelés része lett a hitoktatás. A kisfia

úgy gondolom, hogy egy teljesen hagyományos óvodában is boldogan illeszkedik majd be a

közösségi életbe, az önök vallási szemlélete az ő életébe csak pluszt ad és ne felejtsük el, hogy az

óvodában főleg a játékokon van a hangsúly! Itt még minden gyermek „egy nyelven” - a szabad játék

nyelvén beszél!

Kérem, vesse fel az óvoda vezetésének, hogy szülői kezdeményezésre megfontolnák-e a

hitoktatást az intézményben!

32. Kisfiam érzékeny a dióra. Otthon már nem okoz problémát az allergén kiszűrése, viszont

szeptemberben oviba megy. Elvárható-e a túlterhelt óvónőktől, hogy a kisfiamra fokozottan

figyeljenek?

Az óvodában a beiratkozáskor ezt feltétlenül jelezni kell, és az ételszállítónál orvosi igazolással

kérhető a külön étrend. A gyermek nevelőinél is jelezni szükséges, mert gyakran kapnak főleg

ősszel magvas csemegéket, diót a gyermekek az oviban, olyankor fokozottan ügyelni kell arra,

hogy nehogy a szájába vegye. Gyógyszert is kell tartani az óvónőknél, hogy szükség esetén

azonnal odaadhassák a gyermeknek.

33. Kislányom testén néhány helyen apróbb-nagyobb tűzfoltok, ún. „gólyacsípések” vannak.

Semmilyen gondot nem okoz, sokat halványodott már és reméljük teljesen fel is fog

szívódni. Egy nagyobb jól látható helyen a nyakán található. Sok gyerek kíváncsian nézegeti,

de volt, hogy csúfolták is miatta. Félek, hogy az óvodában „másként” fogják kezelni emiatt.

Mit tehetnék?

Kérjünk személyes beszélgetési lehetőséget az óvónőtől és osszuk meg vele a legapróbb

félelmünket is! Nagyon fontos, hogy tudjon az aggályainkról, tapasztalatból biztosan megnyugtató

válasszal is tud majd szolgálni. A gyermekek sokkal toleránsabbak, mint mi gondolnánk és ha a

kezdeti érdeklődésüket az óvónők hozzáértően kezelik, a probléma hamar a múlté lesz! Ne

tulajdonítsunk neki nagy jelentőséget, mert gyermekünk bizony megérzi, ha szorongunk!

34. Óvodáskorú fiam egyre többször kéri, hogy kattintgathasson a laptopomon. Sőt, már az

egeret is ügyesen kezeli. Egészen elképesztő, milyen természetességgel bánik az

elektronikai eszközökkel. Aggódnom kellene emiatt már ilyen kis korban is?

Nincs egészséges kor és egészséges időtartam arra nézve, hogy mennyit szabad engednünk

gyermekünk kíváncsiságának. A szülő felelőssége, hogy gyermeke mennyi időt tölt a tv, illetve a

számítógép előtt. Nagyon fontos, hogy a gyermek mindig életkorának megfelelő tartalmat lásson,

ezért soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a készülékek előtt! Később mindenképpen gondolkodjunk el

az internetes gyerekzár beállításán!

35. Három és fél éves a kisfiam most kezdte a kiscsoportot. Nagyon szeret oviba járni. Mégis,

mikor megyek érte azt hallom az óvónőktől, hogy megint nem fogadott szót, verekedett, nem

aludt. Mindig panaszkodnak rá. A kisfiam vidám, beszédes, lelkes gyermek. Egyetlen

pozitívumként az óvónők azt emelték ki, hogy szeret részt venni a foglalkozásokon.

Itthon nem jellemző rá az agresszió, bár gyakran nem fogad szót. Séta közben, bárki szól

hozzá, szívesen válaszol, elbeszélget a felnőttekkel, gyerekekkel. Nagy szeretetben neveljük

ezért is állok döbbenten, hogy miért van ennyi baj vele. Minden nap elmeséli, hogy mi történt

az oviban, hogy legóztak, repülőset játszottak, vonatoztak. Soha nem panaszkodik, és

mindig rohan be az oviba. A beszoktatással sem volt gondom. Elnézést kérek, hogy ilyen

hosszan írtam, megpróbáltam minél részletesebb képet adni a gyermekemről. Kérdésem az

lenne, hogy mi lehet a gond vele, mit tehetnék, hogy továbbra is szeresse az ovit, és ne

csalódjon benne?

Kisfiával semmi gond nincs, ő éli kicsikre jellemző “gyermeki” életét. A probléma a felnőttekkel van.

A személyes véleményem az, hogy vannak olyan dolgok, esetek, amit tudatni kell a szülőkkel, de a

mindenről való panaszkodás óvónői részről nem helyénvaló! Ha a szülők megbíznak az óvónőben,

akkor ő a szakmai tudása, gyermekszeretete legjavával tegye azt, és ne panaszkodjon. A kisgyerek

ismeretének birtokában keresse meg a hozzá vezető utat és az óvoda óvó , védő, nevelő jellegének

megfelelően alkalmazza pedagógiai módszereit pozitív, fejlesztő tudással. A kisgyerekek egyébként

sohasem viselkednek egyformán otthon és az óvodában, mert jellemző, hogy vagy itt, vagy ott

igyekeznek “kitombolni” magukat. De egy mozgékony, élénk, érdeklődő, értelmes kisgyermekkel is,

mint a kisfia sok lehetőség adott a pozitív fejlesztésre. Arra, hogy jól érezhesse magát az oviban és

szeressen járni. Ezt csak az ott dolgozó pedagógusok tudják megoldani. Azt javaslom, hogy - ha

mód van rá – próbáljonmeg őszintén beszélni gondjaikról az óvónőnek, a kölcsönös információ

csere talán segíthet!

IV. A FEJLESZTÉSRŐL

36. Kislányom ősszel ovis lesz. Kis barátaival ellentétben alig mutat érdeklődést a számok iránt.

Egyébként jól fejlődő, ügyes kislány. Kell-e aggódnom vagy ez még természetes?

Minden kisgyermek eltérően fejlődik. Kinél ez, kinél az a tulajdonság domborodik ki erősebben. Kb.

két és fél, három éves korra kezdenek el a gyerekek érdeklődni a számok iránt és némely gyerek

akár már tízig is elszámol Az óvodában sok fejlesztő foglalkozás lesz a gyerekek részére és

valószínű, hogy hamar felzárkózik majd a kis társaihoz. A szülők viszont segíthetik a folyamatot, ha

célzottan, de játékos formában próbálják fejleszteni gyermeküket.

37. Kislányom most két és fél éves, januártól indul az óvodába. Rengeteg időt tölt rajzolással,

amihez a bal kezét használja. Leggyakrabban embereket rajzol, akiknek a fejéből indulnak a

kezek-lábak, és szemet, orrot és szájat is rajzol. Ami furcsa, hogy mindent fejjel lefelé

szerepel. Ha betűket rajzol, azt tökéletes tükörírással teszi. Ha kész a rajz és átfordítom a

papírt - minden arányos. Ez balkezes sajátosság vagy van valami jelentése?

Amit leír semmiképpen sem hozható összefüggésbe a balkezességgel. A fejjel lefelé történő

rajzolásból önmagában még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, még egyáltalán

nem biztos, hogy dyslexia okozza a furcsaságot. Elképzelhető pl., hogy az anyukától, ill. másoktól,

akik vele szemben ültek és ember alakot rajzoltak, így leste el a technikát. Amennyiben a

későbbiekben is tartósan fennáll a probléma, kérje dyslexia pedagógus segítségét!Az iskolakezdés

előtt egyébként is szakemberek szűrik a gyermekeket, és amennyiben szükséges, úgy az utolsó

óvodában töltött évben külön fejlesztést javasolnak.

38. Játék közben feltűnt, hogy a kisfiam rendszeresen összekeveri a színeket. Hány éves korig

tartható ez normálisnak? Mikor kell szakértő tanácsát kérnem?

Fontos mindenki számára tisztázni, hogy a színeket teljes biztonsággal kisiskolás korukban

képesek megkülönböztetni a gyerekek. Hogy pontosan mikor, az egyénileg változó. Az, hogy

színtévesztő, vagy színvak a gyerek, nem egyszer véletlenül derül ki. Talán jobb egy

fájdalommentes szűréssel mielőbb a végére járni. Ugyanis a színtévesztés nem gyógyítható, de egy

speciális színszűrővel ellátott szemüveg használatával már megkülönböztethetővé válik a nem látott

szín.

Ha a szülőben kétségek merülnek fel, a szemészeti szakrendelésen egészen egyszerű

képtesztekkel tisztázható az állapot. Ezt valóban érdemes megtenni a gyerek iskolás kora előtt,

mert a tanítás során gyakran használnak színes eszközöket. Kerüljük el a későbbi kudarcok

lehetőségét!

39. Tudatosan szeretném fejleszteni a kisfiamat, aki most két éves és nagyon ügyes, nincs vele

semmi gond. Egyszerű feladatokban kérném a segítségüket, amivel lassan felkészíthetne az

óvodára.

Mutassuk meg neki, hogyan kell páros lábbal ugrálni, elrugaszkodni a földről. Nem könnyű feladat,

de nagyon élvezetes a kicsiknek. Játsszunk csiklandozós játékot, kergetőzzünk a kicsivel. Fussunk

mellette úgy, hogy fogjuk a kezét. Meneteljünk zenére. Engedjük, hogy fatuskókon, széles járda

peremeken mászkáljon, ezzel fejlesztve az egyensúlyérzékét.

Nagyobb gyöngyöket, vagy más felfűzhető tárgyat adhatunk neki – ez jót tesz a kézügyességének.

Nagyon vigyázzunk azonban, nehogy lenyelje őket! „Gyerekbiztos" ollóval vághatuk különböző

papírformákat. Használjuk ki a házimunka iránti érdeklődését, engedjük, hogy megterítsen, letörölje

az asztalt, kérjük meg, hogy tegye helyükre a játékait.

Három éves kora felé sokat tanulhat a többi gyerektől. Vigyük gyakrabban társaságba, hasonló

korú gyerekek közé.

Mindig nyújtsunk helyes és szép nyelvi mintát. Azonban soha ne hívjuk fel a figyelmét a hibásan

felépített mondatára - egyszerűen csak ismételjük el azokat helyesen!

Meséljünk neki este lefekvés előtt. (Továbbra is játszhatunk a meséléssel, szereplők nevének

cseréjével, szándékos tévesztéssel.)

Zenéljünk! A játék hangszerek segítenek megszerettetni a zenét, a ritmusérzék fejleszti a későbbi

szép beszédet. Énekeljünk sokat együtt.

Ha közösen nézünk műsort, beszéljünk arról, mit látott a kicsi. Feltehetünk neki egyszerű

kérdéseket is a látott történettel kapcsolatban.

Játsszunk csoportosító játékokat. Ruháit, játékait csoportosítsuk valamilyen szempont szerint -

színek, típus, méret stb. Beszéljünk neki arról, hogyan lehet a tárgyakat osztályozni.

Beszélgessünk a rajzairól, gyurmafiguráiról, hallgassuk figyelmesen, milyen magyarázatokat fűz

hozzájuk.

Játsszunk boltosat játékpénzzel.

Beszélgessünk arról, ami tegnap történt vele, majd olyan témáról is, amely régebben történt.

Mennyire emlékszik rá?

Tegyünk fel neki elgondolkodtató kérdéseket: „mi történik az étellel, ha megesszük?" vagy "mi

történik, ha színig töltünk egy poharat vízzel?”

Szétvágott képeslapból, kedvenc képekből készíthetünk házi puzzle -t.

40. Három éves lesz a kislányom. Ami aggaszt, hogy percenként rohangál egyik játéktól a

másikig, alig lehet leültetni, nem köti le a figyelmét semmi. Félek, hogy az óvodában nem

tudnak majd mit kezdeni vele. Mit javasolnak, milyen fejlesztő gyakorlatokkal erősíthetném a

figyelmét?

A gyermekek ösztönösen azt a játékot részesítik előnyben,ami az egyensúlyrendszerük fejlesztésén

keresztül az idegrendszert is erősíti, ami ebben az esetben a kislánya problémájánál

kulcsfontossággal bír. Az egyensúly fejlesztésének legegyszerűbb módja, ha engedjük a járda

szegélyén sétálni, akár anya kezét fogva. A gyermekek nem azért rohangálnak és mozognak

egyfolytában, mert rosszalkodni akarnak. A mozgás az, ami a kezdetektől fogva a leginkább

segíteni tudja az agy és az idegrendszer fejlődését. A gyerekek pedig nagyon okosan, újra és újra

visszatérnek ehhez. Három éves korukig a szenzomotoros intelligencia (érzékszervi és mozgásos

tanulás) szakaszát élik, és szükség esetén három éves koruk után is visszanyúlnak ehhez.

Fejlesztő foglalkozásokon is gyakori játék a mászás, a hinta, az egyensúlyozás és a keresztező

mozgások gyakorlása.

41. Kislányommal két és fél éves korától gyerek néptáncra járunk és szeptemberben egy

kétnyelvű oviban lesz kiscsoportos. Mivel nagyon jó kézügyessége van és imád festeni,

gyurmázni, lehet, hogy egy kicsiknek való kézműves foglalkozásra is elviszem. Kicsit félek,

hogy nehogy túlterheljem. Miből látom, ha ennyi minden már túl sok neki?

Figyelni kell a gyerek jelzéseit! Ha este rendszeresen korán elalszik, vagy sokszor nehezen

kezelhető, szófogadatlan, illetve hétvégén sokat alszik – akkor csökkentsük a programok számát!

A gyerekeket minden érdekli, határtalan a kíváncsiságuk, ám szellemi teherbírásuk ennek tizede.

Ne tévesszen meg minket, ha ő több mindennel foglalkozna egyszerre, nekünk kell a mértéket

megszabnunk. Mindenképpen adjunk több időt a kötetlen játéknak!

42. Elmúlt három éves a kisfiam, és szeretném tudni, hogy mindenben a korának megfelelően

fejlődik-e a mozgása. Miket „illik” tudnia már egy ennyi idős gyermeknek?

Három éves korukra az alábbi fejlődési szinteket érik el a gyerkőcök:

Lábujjhegyen tudnak végigmenni a szobán.

A lépcsőn egyszerre egy lábbal mennek fel- és lefelé;

Akár egy tíz cm-es akadályt is képesek átugrani;

Egy kb. nyolc cm széles gerendán képesek két métert előre- egy métert hátrafelé menni.

Még mindig nehézséget okoz nekik a megállás és az irányváltás, és bár már folyamatosan

képesek futni, ezt még mindig egész talppal teszik.

négy-öt ugrásra képesek fél lábbal, és öt-tíz ugrásra páros lábbal. Az indulásnál már

lehajolnak, de az érkezésnél még nem hajlítják be a térdeiket.

Egy kerítésen is képesek végigmenni úgy, hogy mindig ugyanazzal a lábbal lépnek előre, a

másikat pedig utána húzzák. Ezt esetleg már kapaszkodás nélkül is meg tudják tenni.

43. Kisfiam júniusban lesz három éves, szeptemberben fogja kezdeni az ovit. Második babát

tervezünk és érdekelne, mikor lenne ideális egy kistestvér érkezése? Augusztusban vagy

inkább később, januárban?

Szívem szerint azt javasolnám, hogy több szempontból ideálisabb, ha később érkezik a kistestvér.

Indoklásként annyit, hogy a kisfia óvodai beszoktatása nagy energiát igényel majd öntől és tőle is.

Ha egy kicsi gyerek először kerül idegen helyre, környezetbe, természetes az ellenállása, félelmei,

szorongása. Az is, hogy a szülői féltés felerősödik, még ön sem mer megbízni az óvó nénikben

teljesen a kezdeti időszakban. Ezt a gyermek is megérzi és minden idegszálával azon van, hogy

esetleg sírással, toporzékolással érvényt szerezzen óhajának, hogy nem akarja az ovit, ő anya

mellett érzi magát biztonságban.

A beilleszkedés folyamatán minden oviba kerülő gyermek átesik, a kisfia is be fog szokni, mint sok-

sok társa, ha sikerül Önnek is „elengedni” őt! A testvérke érkezése szintén erőteljesen hat majd rá,

„elveszti elsőszülötti trónját”, azt, hogy eddig ő volt középpontban. Három éves korban igen nehéz

ezt feldolgoznia, és nagy szükség lesz a szülői felkészítésre. Ám, ha természetes egyszerűséggel,

odafigyeléssel teszik ezt meg, akkor nem okozhat lelkileg nagy törést. Keltse fel benne a várakozás

örömét, de ne túl korán, azaz csak akkor, a mikor már „ jól láthatóvá” válik a kistestvér érkezése.

44. Kislányom idén szeptemberben kezdte az óvodát, az első hét teljesen jól telt . A második

héten lebetegedett, és mikor újból oviba mentünk - egész nap sírt és nem evett semmit. Egy

hét után újból lebetegedett. Most megint járunk és szinte ugyanaz ismétlődik.. .Nem tudom

mit kellene tennem, de félek hogy ez már a gyerekem egészségére fog menni. Nem igazán

tudunk beszélni az óvónőkkel, mert rendkívül elfoglaltak és nem tudom mit kellene mondani,

nem veszik-e rossz néven?

Az óvodai beszoktatási folyamat - egyénileg változó módon és ideig - nagyon megviseli a

kisgyerekeket és a szülőket is. Amikor egy apróság új helyre, idegen felnőttek és gyerekek közé

kerül az otthoni megszokott, szeretett környezetből és anya nélkül egyedül marad, elveszettnek érzi

magát. Retteg, hogy mi fog történni vele, ismeretlen számára minden, feszültté, szorongóvá válhat.

Természetesen egy anyának sem könnyű helyzet először rábízni másokra, hinni benne, hogy kicsije

jó kezekbe kerül. Sok ezernyi apróság mégis beilleszkedik és egy idő után (kinél két-három hét,

kinél két- három hónap) szeret társaival lenni, játszani, közös élményeket szerezni. A kezdeti

időszakban szinte mindannyian átesnek különféle betegségen és ezek is gátolják a folyamatos

beilleszkedést. Kis visszaesések tapasztalhatóak, de amint ezek a betegségek ritkulni kezdenek,

immunrendszerük megerősödik, lassan elfogadják és megkedvelik az ovit. A betegség utáni

„visszaszoktatás” függ az óvó nénik nevelési módszereitől, az egyéni odafigyeléstől. Érdemesnek

tartom kérni fogadóórára időpontot az önök esetében, és beszélgetni, informálódni közösen a

fennálló problémájukról. Kérem, legyen türelmes, hisz idő szükséges a sikeres beilleszkedéshez,

gyermekének is, Önnek is, és az óvónőknek is.

45. Kislányom három éves, szeptembertől ovis lesz és még nem beszél. Mindent megért, nagyon

okos és huncut. Nővére se beszélt, de két-három hónap elteltével az oviban elkezdett. Ő már

hat éves. A probléma az, hogy nem szól, ha wc-re kell mennie és nem veszik az óvónők a ő

jelzéseit. Szavakat tud a kislány, néha mondd is, de nagyon ritkán. A másik dolog, ami

engem zavar, hogy van a csoportban egy viselkedés zavaros kisfiú, akinek ez a negyedik

ovija, elég agresszív és féltem kislányomat tőle. Ön szerint más csoportba átkérhetem, és ha

igen, mi ennek a menete?

Kisebbik kislánya beszédfejlődését is elő fogja segíteni az óvoda, hiszen a játék és a különféle

tevékenységek motiválják őt a nyelvi fejlődésre. Emellett azonban azt javaslom, hogy az óvó

nénikkel megbeszélve - ha van rá lehetőség - logopédiai foglalkozásokon segítsék a

beszédfejlődését. Az is az óvónőktől függ, hogy ha nem is beszél még, de időnként kikísérik a

mosdóba, felhívják figyelmét rá, és akkor nem pisil be. Bár kiscsoportos, kezdő ovisoknál ez még

akkor is előfordul gyakran, ha beszélnek. Miután beszoktak, beilleszkedtek, már ez is

természetesebbé válik.

Sajnálatos módon szinte minden csoportban akad hasonlóan nehezebben kezelhető kicsi gyerek,

mint, amilyenről ír. Ám, ha az óvónők fokozott figyelemmel kezelik a kisfiú agresszív viselkedését,

akkor kár lenne kislányát másik csoportba kérni. Megértem aggodalmát, és ha mégis az áthelyezés

mellett dönt, akkor az óvoda vezetőjével és a csoportos óvó nénivel kell ezt megbeszélnie.

46. Ön szerint az ovis foglalkozások mellett, az oviban - külsős szakember által - tartott

foglalkozásokból mennyi az, amivel már túlzásba eshetek? A lányom hétfőn-szerdán

néptáncra jár, de felmerült a sakk és a görkorcsolya is, kipróbálás szintjén. A néptánc

alvásidő után van, a sakk hétfőn reggel nyolckor, a görkorcsolya is a hét elején, tehát sajnos

nem tudnám szépen elosztani.

Úszásra is lenne lehetőség, de ott meghatározott időre az uszodához kellene érnünk a hét

egy adott napján, amire a mi munkánk mellett semmi esélyünk nincs, így az kimarad.

Tapasztalatból tudom, hogy szinte minden szülő a lehető legtöbb lehetőséget szeretne megadni

gyermekeinek a sokoldalú fejlődéshez. Gyakran a kevesebb többet ér - ez a véleményem

kérdésével kapcsolatban is. Ugyanis a 3három- hét évesek legfőbb tevékenysége a játék, hisz ez

által és ezen keresztül ismerik meg, fedezik fel a világot.

Ebből fakadóan időt, helyet, eszközt, lehetőséget kell adnunk nekik, hogy életük első és nagyon

meghatározó időszakában kijátszhassák magukat. Az idő lényeges, és ha túl sok, többirányú

motiváció éri őket - elveszhetnek benne! Vagyis egy mozgásost, mint a néptánc, (amit szívből

javasolok) és egy értelem fejlesztőt, mint pl.: a sakk ajánlatosnak tartanék, de több plusz

elfoglaltságot semmiképp.

47. Van egy két és fél éves kisfiam. Még nem tudtam konkrét oldaliságot felfedezni nála, jobb

kezével rajzol, de balba is fogja a ceruzát, bal lábbal rúgja a labdát. Étkezéseknél szintén

váltogatja az evőeszközt a kezében… Kell-e aggódnom, amiért nem választott még kezet?

Erőltessem-e jobb kéz használatát?

Általában a kisgyermekek három éves koruk körül kezdenek kezet választani, addig előszeretettel

használják mindkettőt, ugyanolyan ügyességgel. A testoldali dominancia teljes rögzülése nyolc éves

korra tehető, így addig még igen sok idő van, aggodalomra nincs ok! Előfordulhat kevert oldaliság is

(keresztezett dominancia) pl.: balkezes, jobb lábas. Az, hogy az ön kisfiára ez jellemző lesz-e -

ebben a korban még igen bizonytalan, hiszen iskolába lépésig még rengeteg minden változhat. Mit

tehet hát ön szülőként? Hagyja, hogy gyermeke maga jöjjön rá, melyik kezével kényelmesebb

rajzolni, melyik lábbal szeretné rúgni a labdát stb. A lényeg, hogy ne befolyásoljuk a dominancia

szabad kibontakozását, soha ne erőltessük egyik, vagy másik oldalt! Játszunk sok labdás játékot,

kukucskáljunk papír-távcsőbe (figyelhetjük, melyik szeméhez emeli!), rajzoljunk két kézzel, majd

váltott kézzel az aszfaltra, papírra, táblára, mászassuk sokat létrára (keresztezett mozgások miatt).

V.KÉRDÉSEK A JÖVŐBENI KÖZELEZŐ ÓVODAI NEVELÉSRŐL

48. Kislányom idén októberben tölti be a harmadik életévét. Érkezik a kistestvér, aki szintén

októberi lesz. Elvileg már szeptembertől mehetne óvodába. Ennek ellenére nem szeretnénk

még ősszel beiratni, hanem inkább tavasszal, amikor már 3.5 éves lesz.

Lehetséges ez? Tudom, hogy kötelező lenne három évesen, de az újszülött miatt aggódnék a

bacik és vírusok miatt. Későbbi beiratkozáshoz milyen iratokat kell beszereznünk?

Jelenleg az új Köznevelési törvény alapján valóban 2014.09.01.-től három éves kortól kötelező a

napi négy órás óvodai foglalkozás.

A leendő óvoda vezetőjével érdemes elsősorban egyeztetni ez ügyben, valamint a védőnői

vélemény is segíthet, hiszen az oviból kislánya valóban hazaviheti a kórokozókat Ezért javaslom,

hogy amikor az óvodai beiratkozás ideje elérkezik, keresse fel az óvodát, és beszélje ezt meg a

vezetővel, és a védőnő egyetértő véleményét írásban is beviheti. Amennyiben szükséges, a helyi

jegyzőnél is kérelmezheti a kislánya tavaszig történő óvodai felmentését.

49. Szeretném megkérdezni, hogy a három éves kortól kötelező óvoda mikortól lép hatályba.

Az interneten egymásnak ellentmondó dátumok keringenek. Valamint azt, hogy a

gyakorlatban, hogyan kell a felmentést kérni? Az elég indoknak számít, hogy családi

vállalkozásunk révén meg tudom oldani, hogy itthon legyek öt éves koráig és emellett a

családi-fészket tartom a legoptimálisabb közegnek. Természetesen hetente többször járunk

gyermektársaságba is.

Tudomásom szerint a harmadik életévtől való kötelező óvodai ellátás dátuma 2014 szeptemberétől

lép életbe. Az új szabályok értelmében minden harmadik életévét betöltött kisgyermek számára

biztosítani kell férőhelyet. A szülők alapos indoklás alapján kérhetnek ez alól felmentést a helyileg

illetékes,az óvoda fenntartójaként megjelölt önkormányzati szervektől (jegyző, gyermekvédelmi

hivatal). Egyetértek önnel abban, hogy egy kiegyensúlyozott családi légkörben nevelődő kicsi

gyerek számára optimális a minél további otthonlét. Emellett mindenképpen ki kell emelni azonban

a kezdeti szocializálódás fontosságát az óvodában; a közösségi szokások, az alapvető készségek,

képességek kialakításának lehetőségeit, és nem utolsó sorban a társakkal való játékot, élményeket,

közös tapasztalásokat. Sok minden más mellett a három - négy évesek már számtalan tapasztalat

birtokosává válnak, és egy újonnan bekerülő öt éves gyermek számára mindez kimaradt és hirtelen

kell „pótolnia”. Természetesen a kortársakkal való heti több találkozó segíthet, de kevésbé pótolja a

mindennapos óvodai élet élményeit.

50. Az új törvény szerint 2014.09.01-től kötelező a 3 évesek óvodai ellátása napi 4 órában. Aki

augusztus 31.-e után születik, azoknak a beíratása év közben folyamatosan történik? Pl. aki

2008. október végén született, azt 2014. októberétől kell felvennie az óvodának?

Az a helyzet, hogy tanév közben csak akkor tudnak az óvodába új gyermeket fogadni ha a

csoportok létszáma ezt megengedi. Telített létszám esetén elképzelhető, hogy elutasítják a felvételt.

A várható helyzetről az illetékes óvodavezetővel egyeztessen.

Szakértőink:

Himer Csilla pénzügyi szakértő

Krisztián Anikó gyermek szabadidő szakértő

Márkusné Ibolya óvodapedagógus

Tibay Csilla diatetikus

www.lurkovilag.hu

www.gyermeksziget.hu