9. általános tétel Edike

9. tétel

Ismertesse a forgóeszközök finanszírozásával kapcsolatos döntési problémákat. Mutassa be a különböző finanszírozási stratégiák főbb jellemzőit. Értékelje a finanszírozási stratégiákat a vállalatok hozamára és a hozamok kockázatára gyakorolt hatásuk szempontjából.

Finanszírozás: a vállalkozások alapításához, működtetéséhez, bővítéséhez,

átalakításához szükséges tőkeszerzésnek a folyamata, függetlenül attól, hogy milyen

célra és milyen formában szerezzük meg a tőkét.

A finanszírozás struktúrájáról való döntést a vállalatvezetés kockázatvállaló

hajlandóságán kívül számos más tényező is befolyásolhatja. Az értékesítési forgalom

jövőbeli növekedése alapján dönthető el, hogy érdemes-e a folyó termelés

növelésébe pénzt fektetni. A vállalatvezetés választását a függetlenség megtartása

is befolyásolhatja. Valamint a forrásstruktúrát a kölcsönadók magatartása is

befolyásolja, ők az iparági átlaghoz viszonyítják a vállalati tevékenységet jellemző

mutatószámokat így ítélik meg a kölcsönnyújtás kockázatát.

Néhány fontos szabály a finanszírozási forrás kiválasztásánál:

Beruházásokat saját tőkével, ha pedig ez nem elegendő, tartós idegen

forrással finanszírozzuk.

Rövid lejáratú eszközöket rövid lejáratú idegen forrásokkal kell finanszírozni.

Nettó forgótőkét saját és / vagy hosszú lejáratú idegen tőkével kell

finanszírozni.

Forgóeszköz minden olyan eszköz, amely a vállalkozás célját nem tartósan, egy

évnél rövidebb ideig szolgálja. Csoportjai: készletek, követelések, értékpapírok,

pénzeszközök.

A forgóeszközökkel és a rövid lejáratú forrásokkal kapcsolatos döntések összefoglaló

neve forgótőke menedzsment, amely tehát a forgóeszközök és a rövid lejáratú

források összevont és egyedi menedzselését foglalja magában.

A rövid távú pénzügyi döntések egyik alapkérdése, hogy hogyan finanszírozza

egy vállalat a forgóeszközeit.

A forgóeszközök finanszírozása

A finanszírozás módjáról való döntéskor mérlegelni kell azt is, hogy a forrás milyen

eszköz fedezetéül szolgál. A hosszú távú pénzügyi egyensúly egyik feltétele, hogy a

mérlegben kimutatott eszközök pénzzé tételi lehetősége és a források esedékessége

között összhang legyen. A forgóeszközök finanszírozására is rövidtávú és tartós

források vehetők igénybe.

Elméletileg a forgóeszközök finanszírozhatóak a rövid lejáratú kötelezettségekkel, és

a hosszú élettartamú eszközöket finanszíroznák a tartós források. Azonban, ha a

vállalkozás hosszú távon működni akar, akkor bizonyos mennyiségű forgóeszközbe

tartósan be kell fektetnie, sőt a tevékenység bővülése maga után vonja ezen

eszközök növekedését is.

Egy fejlődő, növekvő vállalkozás zavartalan működéséhez szüksége van befektetett

eszközökre és tartósan lekötött forgóeszközökre valamint átmenetileg szükséges

forgóeszközökre.

A vállalkozás eszközszükséglete meghatározza a vállalkozás tőkeszükségletét. A

tőkeszükséglet kielégíthető tartós és rövid lejáratú forrásokkal. A finanszírozási

döntések egyik alapkérdése éppen a tartós és a rövid lejáratú források helyes

arányának meghatározása.

Annak eldöntéséhez, hogy egy vállalkozás az eszközeit milyen szintig finanszírozza

tartós forrásokkal, megfelelő kiindulópont az úgynevezett illeszkedési elv. Ezen

elvben az a követelmény fogalmazódik meg, hogy a források lejárata legyen

összhangban az eszközök megtérülésével. A vállalkozások akkor felelnek meg

ennek a követelménynek, ha a hosszú távon lekötött eszközeiket tartós forrásokkal,

az átmenetileg szükséges forgóeszközöket rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák.

Az illeszkedési elvet azonban nem egyforma szigorúsággal követelik a cégek. Attól

függően, hogy a vállalkozások kötelezettségeiknek időbeli lejárata mennyire van

összhangban az eszközök megtérülési idő szerinti struktúrájával, három eltérő

finanszírozási stratégiát különböztetünk meg.

Stratégiai típusok

Szolid finanszírozási stratégia: A források lejárati és az eszközök

megtérülési struktúrája pontosan megegyezik. Ez a pénzügyi egyensúly

alapja. Összhang van az eszközök pénzzé tételi lehetősége és a források

esedékessége között.

Konzervatív, vagy óvatos stratégia: Az eszközök nagyobb hányadát

finanszírozzák tartós forrásokkal, mint azt az eszközök struktúrája igényelné,

így a vállalkozások időnként, amikor kevesebb átmeneti forgóeszközre van

szükség, többletpénzzel rendelkeznek, amit például lekötött bankbetét, vagy

likvid értékpapír formájában rövid távra befektethetnek.

2

Az óvatos finanszírozási stratégiát követő vállalkozások időnként hitelezői,

egyes időszakokban adósi pozícióban vannak. Ez egy igen drága, de

független megoldás a vállalatok számára.

Agresszív finanszírozási stratégia: A vállalkozás eszközeinek

finanszírozásában alacsonyabb szintet képviselnek a tartós források, mint amit

az eszköz megtérülési struktúrája megkövetelne. Vagyis a tartósan lekötött

forgóeszközök egy részét is rövid lejáratú forrásokkal finanszírozzák. Ez egy

olcsó, de igen kockázatos megoldás a vállalatok számára.

Választás a különböző finanszírozási stratégiák között

Arra kell választ adnunk, hogy a forgóeszközök finanszírozásához mennyi tartós és

mennyi rövid lejáratú forrást akarunk igénybe venni. A döntést alapvetően két

tényező befolyásolja, mégpedig az, hogy a rövid és hosszú lejáratú források aránya

hogyan befolyásolja a vállalkozás hozamát, s a kockázatát.

1. A hozamra ható tényezők:

A vállalkozás hozamára a finanszírozási források költségükön keresztül hatnak.

Általában a rövid lejáratú forrásokkal való finanszírozás kevésbé költséges, mint a

tartós forrásokkal történő finanszírozás. Ennél a döntési problémánál azt kell

prognosztizálni, hogy a rövid és a hosszú lejáratú hitelek kamatai hogyan

viszonyulnak egymáshoz. Hasznos eszköz ilyenkor a kamatlábak lejárati

szerkezetének, azaz a hozamgörbének a tanulmányozása.

A kamatlábak lejárati szerkezete olyan homogén értékpapírok éves

hozamát jelenti, amelyek csak a lejárat tekintetében különböznek egymástól.

Ha ezeket a hozamokat grafikusan ábrázoljuk akkor az ún. hozamgörbét

kapjuk.

A hozamgörbe lehet:

Normális: egy jobbra felfelé emelkedő görbe, ami azt jelzi, hogy a

rövidebb lejáratú értékpapírok hozamai alacsonyabbak, mint a hosszabb

lejáratúaké.

Ellaposodó: ahol a hozamok az időhorizonton nagyjából azonos szinten

helyezkednek el.

Ereszkedő, azaz negatív lejtésű: amikor a rövid távú hozamok a

hosszabb távú hozamok fölé emelkednek.

3

Púpos formájú: amikor a rövid lejáratú kamatok először meredeken

emelkednek, majd meredeken esnek egy bizonyos pontig, ahol a hosszú

távú kamatok görbéje ellaposodik.

A hozamgörbék alakjának magyarázata:

1. Likviditási preferencia elmélet, mely szerint a hosszú lejáratú

értékpapírok elvárt hozama magasabb, mint a rövid lejáratú papíroké.

Ennek az az oka, hogy a befektetők kockázatkerülők. A befektetők csak

akkor hajlandóak hosszabb időre kölcsönözni, ha a nagyobb kockázat

ellensúlyozására magasabb kamatot ígérnek nekik.

2. Várakozási elmélet, mely szerint a hozamgörbék alakját a

befektetőknek a rövid lejáratú kamatlábak jövőbeli változására vonatkozó

várakozásai határozzák meg. Ha a befektetők növekvő hozamgörbére

számítanak, akkor az táplálja a hosszú lejáratú befektetéseket.

Ha a befektetők: a rövid lejáratú kamatlábak jövőbeli emelkedésére

számítanak, akkor a hozamgörbe alakja általában emelkedő lesz. Ha a rövid

lejáratú kamatlábak jövőbeli változására nem számítanak, akkor a

hozamgörbe alakja lapos lesz. Ha viszont a rövid lejáratú kamatlábak jövőbeli

csökkenésére számítanak, akkor a hozamgörbe alakja ereszkedő lesz.

A kamatlábak lejárati szerkezetét befolyásolhatja, még például a különböző

lejáratú értékpapírok iránti kereslet és kínálat viszonya is, vagy az adott

ország költségvetési és monetáris politikája, stb.

A hozam szempontjából a rövid lejáratú forrásokkal való finanszírozás általában

előnyösebb. A forgóeszközök szintjét a forgóeszközök az összes eszközhöz

viszonyított hányadával mérjük. Az arány azt mutatja, hogy a cég összes eszközeiből

mekkora hányadot tesznek ki a likvid eszközök.

2. A kockázatra ható tényezők

Azon vállalkozások, melyek forrásai között a rövid lejáratú adósságok magasabb

arányt képviselnek, kockázatosabbak, mint azok, amelyek alapvetően tartós forrásra

támaszkodnak eszközeik finanszírozása során. A kockázat a likviditás hiányának

kockázatából ered. Ha ugyanis a cégnek viszonylag sok rövid lejáratú adóssága van,

gyakoribbak az esedékes fizetési kötelezettségei, szemben a tartós lejáratú forrással

finanszírozókkal. Így több energiát kell fordítani a folyamatos fizetőképesség

fenntartása, a lejárt hitelek megújítására és a kieső források pótlására.

4

A kockázat egyik forrása, hogy a rövid lejáratú kamatlábak változékonyabbak, mint a

hosszú lejáratú kamatlábak. Egy másik kockázati tényező, ami az agresszív

finanszírozási stratégiával függ össze, a pénzhiány kockázata.

A finanszírozási stratégiák kockázatát a rövid lejáratú forrásoknak az összes

finanszírozási forráshoz viszonyított arányával mérjük.

Összességében tehát a kockázat és a hozam összehasonlításából származik a

finanszírozási stratégia típusának megválasztására vonatkozó döntés.

Hozam és kockázat a különböző finanszírozási stratégiák mellett

A legmagasabb hozam az agresszív finanszírozási stratégiával érhető el, a szolíd

stratégia egy átlagos hozamot biztosít, míg a legalacsonyabb hozam a konzervatív

stratégiánál várható.

Forgóeszközök finanszírozása

Finanszírozási szempontból fontos annak vizsgálata is, hogy tartós vagy átmeneti

forgóeszköz-növekmény váltotta-e ki a finanszírozási igényt.

Tartós forgóeszköz-szükséglet finanszírozása

Tartós forgóeszköz-szükséglet a forgóeszköz-állománynak azon része, melyre

a folyamatos termelés mellett állandóan szükség van. Növekedését előidézi a

vállalati tevékenység bővítése, a piaci erőviszonyok, illetve fizetési módok

változása.

Alapvető forrás a vállalat saját tőkéje, de lehetnek tartós passzívák, szállítói

állomány, év közben visszamaradó nyereség, vagy akár hitelt vehet fel a cég.

Amennyiben nem tud elegendő forrásra szert tenni, mérsékelnie kell a tartós

forgóeszköz-szükségletét, vagy a tartós forrásait kell átcsoportosítania

egyébként fizetésképtelenné válik.

Átmeneti forgóeszköz-szükséglet finanszírozása:

Az átmeneti forgóeszköz-növekedést előidézheti a vállalat tudatos

magatartása, termelési, értékesítési körfolyamatban mutatkozó fennakadás,

vagy más, előre nem látható esemény. Rövid időn belül az átmenetileg

megnövekedett eszközállomány visszaáll a régi szintre, így nem igényel tartós

forrást. A finanszírozásba bevonható a vállalat átmenetileg szabad

pénzforrásai és az egy éven belül visszafizetendő külső tartozásai.

5